"Trtnt egyszer, hogy egy frfi a hza ptsvel megbzott egy mesterembert.

A munka szpen haladt, a mester valban gyesen dolgozott, a hz plt-szplt. Az egyik nap vratlan nehzsgek lptek fel. A mesterembernek minden aznapra jtt ssze. Az aut amivel rkezett defektes lett, majd valami hiba miatt nem indult el, majd munka kzben ramsznet volt, aztn pedig mg az es is eleredt. Ezek utn a hztulajdonos hazavitte a mesterembert. Amikor megrkeztek, a mesterember behvta a frfit, hogy bemutassa neki a csaldjt. A bejrati ajt eltt llt egy kis fa, s amikor elhaladtak mellette, a mesterember megllt pr pillanatra, s mindkt kezvel megrintette az gak hegyt. Ezutn tovbb mentek. A mester kinyitotta az ajtt, s sugrz arccal, mosolyogva belpett, meglelte kt kisgyermekt s megcskolta felesgt. Vgl a vendglts utn kiksrte "alkalmi sofrt" az authoz. Amikor elhaladtak a kis fa mellett, a frfi kvncsian megkrdezte, hogy mi volt az elbbi "szertarts" amint az imnt ltott. - , igen. Ez valban egy sajtos szertarts. - vlaszolt mosolyogva. - Ez a kis fa a problma-fm! - folytatta - Tisztban vagyok azzal, hogy nem tudom elkerlni munka kzben a problmkat, de egy valami biztos, ezek a gondok nem tartoznak az otthonomra, a felesgemre s a kt gyermekemre. gy ht minden este, mieltt belpek a hzamba, felakasztom erre a fra a problmimat. Aztn reggel, jra flveszem ket. S amikor kijvk reggel, s ismt flveszem, mr kzel sem emlkszem olyan sok bajra, mint amennyit az elz este felakasztottam..."