Montágh Imre: Tiszta beszéd

Beszédtechnikai gyakorlatok
CALIBRA K I A D Ó
Az elõszó elé:
Montágh Imre Tiszta beszéd címû könyve többször
is megjelent változatlan utánnyomásban, ily módon
megtartva mind a sajtóhibákat, mind pedig az irodalmi
anyag pontatlanságait.
A lehetõségekhez képest megpróbáltunk minden
anyagot az eredetivel egybevetni, s így kijavítani a
hibákat - változatlanul hagyva a könyv egészét.
Budapest, 1995.
Andics Orsolya, Ságodi Gabriella, Vecsey Katalin
Montágh Imre örökösei
ISBN 963 686 426 8
Raktári szám: CM 024
Kiadja a Calibra Kiadó, 1033 Budapest, Flórián tér 1.
(Levélcím: 1033 Budapest, Polgár u. 8-10.)
Telefon: 188-7789; fax: 250-0358
Felelõs kiadó: Várhelyi István
Felelõs szerkesztõ: Kékes Mária
Mûszaki vezetõ: Abonyi Ferenc
Borítóterv: Biró Mária
Készült a Múzsák Nyomdában

Jól szólni dísz,

derék dolog,
de a dísztelen
csak dadog.
+mbár dadogni
dísztelen,
olykor dicsõbb,
mint díszesen.
Weöres
Sándor

ELâSZÓ
Ez a kötet régi adóssága a szerzõnek, kiadónak egyaránt.
Elsõ tankönyvem 1962-ben jelent meg, s azóta jelentõsen
meggyûlt az ismeretanyag is, de fõként a gyakorlattár.
Most, amikor rendelkezésre bocsátom gyakorló szövegeimet
-melyek egy részét magam írtam, más részét a több
évszázados magyar irodalomból válogattam s alakítottam
mondhatóvá -a Színmûvészeti Fõiskolás növendékeimen kívül
az amatõr színjátszókra gondolok, akik évek óta
nélkülözik egy jól forgatható változatos anyagú
gyakorlókönyv használatát.
Rövid elmélet elõzi meg a gyakorlatokat -
részletekbe nem bocsátkozom, akit bõvebb ismeretek
érdekelnek, mélyedjen el az ajánlott szakirodalomban.
Színészeknek, színjátszóknak fogalmaztam, s színpadi
beszédrõl szólok, de a kötet egy-egy részét jól
használhatják logopédus kollégáim, óvónõk és tanítónõk,
magyar szakos tanárok sõt fõiskolai, egyetemi oktatók is.
A klasszikus szépségû beszédeket a szónokok figyelmébe
ajánlom.
1976
Montágh Imre

A BESZÉDRÕL
A beszéd a legtökéletesebb kifejezõ mozgás
(kifejezõ mozgások még a gesztus és a mimika). A
beszéddel kapcsolatban általában csak a hallhatóság
tényére gondolunk, s nem figyelünk arra, hogy a hangokat
beszédszervi mozgásokkal hozzuk létre. Beszédszervi
mozgásaink automatikusan zajlanak le, azt mondjuk, hogy a
beszéd automatizmus (mint például a járás, egy idõ után
az evezés, a biciklizés, autóvezetés), éppen ezért
beszédhibáinkról leszokni elkeserítõen nehéz, hiszen új
automatizmust kell kiépítenünk (ez nemegyszer egy
áthelyezett villanykapcsolóval is csak hetek múltán
sikerül - pedig az csak egy mozdulat, míg egy sz, c vagy
r átállítása tizedmilliméteres, hangkapcsolatonként
változó helyzetû mozdulatocska-komplexus átvezérlését
igényli, s a régit, közel két évtized alatt, alig
kiirthatóan rögzítették az idegpályák).
A beszédet nem örököljük, hanem a szüleinktõl,
illetve gyermekkori környezetünktõl tanuljuk. Úgy
beszélünk, ahogyan velünk beszéltek az elsõ négy-öt
évben. Ha a környezetünk beszédhibás volt, mi is azzá
lettünk, ha a környezetünk tájszólásban beszélt, a mi
kiejtésünkön is érzõdik az íz.
Beszédszerveinket viszont örököltük. A rossz
hangadottság, a torz fognövés, sõt még a nyelvmozgás
ügyetlensége is öröklõdik, a fogékony hallással, a
labilis beszédtempóval együtt.
Veleszületett adottságainkat azonban
fejleszthetjük, s a színésznövendékek egy-két éves
tanulás után hamarosan szebben beszélnek a szüleiknél,
hangadásuk megerõsödik, kiejtésük kitisztul, tempójuk
szabályosabb lesz, levetkõzik az otthoni hangsúlyhibákat.
A beszéd többcsatornás kifejezõrendszer. A szavak
általános tartalma gyakran megváltozik a hanglejtéstõl, a
hangszíntõl, a hangsúlytól; a beszédtempó, a hangerõ, az
artikuláció lágy vagy erõteljes volta a beszélõ
lelkiállapotáról árulkodik. A pontos szabályok szerint
létrejött beszéd üres, szpíkerszerû; a szabályokat nem
tisztelõ henye beszéd olykor magyartalan, olykor
érthetetlen vagy téves. Nehéz tehát azt a középutat
megtalálni, ami nem szürkíti ugyan a kifejezést, de
tökéletesen érthetõ, úgy tartja be a szabályokat, hogy az
szinte észrevehetetlen, s az apró szabálytalanságok nem
gátolják, hanem szolgálják a kifejezést. (Egy röviden
ejtett "ugy!" mást fejez ki, mint egy "úgy", és mást az,
hogy "eegen", mint az, hogy "igen" - de aki mindig
röviden ejti az "úgy" szót, és rendszeresen "eegen"-t
mond, az nem tud élni a szabálytalanság kifejezést
gazdagító eszközével.) Csak az lehet szabálytalan, aki
szabályos: ismeri a szabályokat.
A beszéd szabályaival a fonetika foglalkozik
(Fónagy Iván, Laziczius Gyula, Vértes 0. András, Bárczi
Géza, Deme László, Subosits István, Molnár József a
legfontosabb szerzõk). A szabályokra a szakkönyvek
felhívják a figyelmet, de a beszédet elméleti munkák
alapján megtanulni lehetetlenség, mivel a beszéd
gyakorlat, és csak gyakorlattal lehet a beszéden
változtatni, javítani.
A beszéd a személyiség legfontosabb
megnyilatkozása, és bár olykor egy tehetséges tekintetbõl
vagy fintorból többet értünk meg, mint hosszú-hosszú
mondatokból, mégis beszéd-megnyilatkozásunk fejlesztésén
nem munkálkodhatunk eleget, hogy élményeinkrõl élményeket
kelthessünk, hogy lényünk visszhangot verhessen a
másikban.
Mindaz, ami a szavak tartalmán túli kifejezés
területére tartozik (hang, tempó, a beszédet kísérõ
mimika, gesztus, a lény beszéddel párhuzamos
megnyilatkozásai), a metakommunikáció témakörébe vág, és
gyakran lényegesebb, mint a pallérozott szövegejtés. Aki
beszélni tanul, nagyon vigyázzon, hogy miközben fejleszti
a szövegmondását, ne károsítsa a metakommunikációját,
azaz engedje az ösztönös megnyilatkozásokat is
érvényesülni, s ne hagyja, hogy a tudatos munka megölje
az ihletet. Ezért szenteljünk sok idõt beszédkészségünk
fejlesztésére, az oly fontos és késõbb gyümölcsözõen
beépülõ mechanikus gyakorolgatásra, de amikor
mûvészetünket gyakoroljuk, már nem szabad a formai
elemekre fordítanunk a figyelem legerõsebb sugarát, mert
a tartalmi elemek sínylik meg.
Beszédünk egész életünkön keresztül változik,
alakul. A kezdeti fegyelmezetlenségek a tudat felügyelete
alatt lassan-lassan irányított, taktikus beszéd-
megnyilatkozásokká szelídülnek. Megtanuljuk uralni a
tempót, a hangot, és még a kiejtés lefolyását is.

A SZ+NPADI BESZÉDRÕL
A színpadi beszéd éppen abban tér el a köznapi beszédtõl,
hogy bár nem köznapi beszéd, a köznapi beszéd látszatát
kelti. Az, hogy a színpadról, kívülrõl megtanult szöveget
úgy tudjuk elmondani, mintha az nem a színpadon, kívülrõl
megtanulva hangzana el,
magában foglalja azt, hogy a színpadi beszéd szabályait
alkalmaztuk. Minél természetesebben hangzik a szó a
színész szájából játék közben, annál nagyobb a közönség
elragadtatása, ugyanakkor, ha a közönség soraiból
botorkálna fel valaki a színpadra, s szokott természetes
módján igyekeznék ott megszólalni, az nem hatna a
természetes beszéd módján, hanem vagy érthetetlen lenne,
vagy "csinált" vagy kifejezéstelen.

A színpadi megnyilatkozást zavarja a színész és a

nézõ közötti nagy távolság. Zavarja, hogy nem saját
gondolatainkat fogalmazzuk spontán, hanem a másokét
mondjuk kiszámítottan. Zavarja, hogy beszéd-
megnyilatkozásaink ritkán higgadtak, általában
felfokozott idegállapotban hangzanak el, s jól tudjuk,
hogy az érzelmi feszültség könnyen torzítja az érthetõ
beszédet.
A színpadi megnyilatkozás többnyire lényegesen
mélyebb értelmi kifejezést tár föl, mint a köznapi
beszélgetés tartalmi elemei (Németh László), bravúrosabb
tempót, replikázást kíván, mint az élet (Shakespeare,
Moliére), s nem egyszer veretesebb kifejezésmódot
(görögök). A legnehezebb azonban az olyan játék (Shaw,
Ibsen, Gorkij, Csehov), ahol a teljes természetesség
látszatát kell kelteni egy egyáltalán nem természetes
helyzetben.
Mindehhez járul az, hogy a színészjelöltek
általában rakva vannak beszédhibákkal, hangadási
zavarral, rosszul beidegzett hangsúlyokkal, hadarási
hajlammal, ritmushibával, s maga a látottság, a nyilvános
jelenlét is zavarja õket.
A színpadi beszéd jellege korszakonként változik.
Korábban a nemzeti jelleg dominált. Az anyanyelvi
színjátszás hazafias cselekedet volt. Késõbb a deklamáció
uralkodott, az illusztratív elõadásmód, a játék
vállalása. Ezt követte a naturális beszéd, a
természetesség alapelve. Ma a hitelesség, a mûfaji
egységesség, a sokszínûség, a jó értelemben vett bravúr
és a személyesség határozzák meg a célt.
A színpadi beszéd a köznyelv mûvészi változata, a
beszélt szépirodalmi nyelv. A mindennapi köznyelvi
kiejtéstõl három vonatkozásban tér el: érthetõbb, szebb,
és célirányosabb beszédszervi mozgásokon alapszik.
Érthetõbb, mert nagy távolságról kell fontos
információkat közvetítenie. Szebb, mert költõi szövegek
tolmácsolására való. Célirányosabb beszédszervi
mozgásokon alapszik, hogy elejét vegye a nagy hatásfokkal
beszélõ színész korai kifáradásának. "(Érthetõbb
mivoltára példa a gondos szóvégejtés. Szépségét példázza
fokozottan ritmikus jellege, azaz a hosszú-rövid hangok
ejtésének határozottabb elkülönülése. A célirányosabb
beszédszervi mozdulatok közül a kidolgozott
légzéstechnikát említjük.)" (M. I.: A magyar színpadi
beszéd jellege és pedagógiája - 1974.)
Ha rászánjuk magunkat a tanulásra, elõször is meg
kell tanulnunk hallani. Az elsõ idõben - ha már tudunk
egy kicsit hallani - megdöbbent majd bennünket az a
sokféle beszédhiba és modorosság, ami környezetünkben
fellelhetõ, késõbb majd kezdjük észrevenni saját
hibáinkat is. (Ez azonban ritkán tesz bennünket
bölcsebbeké mások megítélését illetõen.) Amikor kezdjük
látni a célt, s fölfedezzük a leküzdendõ hibákat, az elsõ
hónapok nagy munkával, lendülettel és eredménnyel
köszöntenek be. Ezután némi
stagnálás következik, egy kicsit visszaesik az
érdeklõdésünk, mert felületes eredményeink nem
vigasztalnak a makacs hibák megmaradásáért. Késõbb
kezdjük látni az eredményt, ilyenkor már otthoni
környezetünk is észleli a változást, többnyire
fejcsóválva,
hogy "kezdesz úgy beszélni, mint egy színész", meg
"beszélj rendesen, mint régen", "ne mélyítsd a hangodat",
"régebben gyorsabban beszéltél"... de ennek a korholásnak
mi õszintén örülünk, s azon kapjuk magunkat, hogy olykor
már akkor is jól beszélünk, ha oda se figyelünk, s hogy
lám, veszekedés közben milyen "jól visz a hangunk". Akkor
aztán többnyire leállunk, és visszaesünk. Ne legyen így!

A BESZÉDSZERVEK MÛKÖDÉSÉRÕL
A beszéd a belélegzéssel indul. A kilélegzés a
gégében hanggá alakul. A hang a szájban hangzóvá lesz. A
hangzók szavakat, mondatokat alkotnak, amelyeket
dallamosan ejtve, szünetekkel tagolva, hangsúlyozva,
értelmes közlésekké rendezünk.
A beszédtevékenység folyamatos, és az, hogy
milyen elemekbõl áll, tulajdonképpen a dadogóknál
figyelhetõ meg a legjobban, hiszen hol a lihegés, illetve
a degeszre töltött tüdõ kirobbanása, hol a hang gégébe
ragadása, fel-felszakadása, hol az artikuláló nyelv
géppuskazaja, az ajkak pattogása okozza a folyamat meg-
megszakadását. Mi, akik nem dadogunk, nemigen vesszük
észre, hogy mi történik velünk beszéd közben. Nem
beszélünk tudatosan. A szervezetünk spontán gondoskodik
hosszabb mondandó elõtt nagyobb levegõrõl.
Az indulat önkéntelenül emeli a hangot, fokozza a
tempót. A kiejtés is tudatlanul zajlik, s bizony mi
lepõdünk meg a legjobban, ha a fonetikus megmondja, hogy
ennél vagy annál a hangnál hol van a nyelvünk.
A színpadi beszéd tanulása megkívánja, hogy
kezdetben a tudatunk is erõteljesen részt vegyen a
munkában. Meg kell figyelnünk, hogy egy-egy szövegben hol
vesszük a levegõt (hol mutatkoznak a szólamhatárok, az
értelmi egységek); észre kell vennünk, hogy mi a
természetes, de hangos megszólalás magassága, s mi a
módja a hangerõfokozás kevés fáradsággal járó, rekedtség-
megelõzõ izom-tevékenységének; figyelnünk kell a tiszta
magánhangzóejtésre (a széles, de nem túlzott
artikulációra), a pontos szóvégekre, az erõteljes jó
sziszegõkre, az r hangokra; és végül meg kell tanulnunk
tudatosan hangsúlyozni.
Hogy mennyi a tennivalónk, azt mindig a társaink
beszédén figyelhetjük meg: nincs elég levegõje,
kifulladt, kellemetlenül kemény a hangja, vagy túlságosan
fakó, "szorít", ha indulatosan beszél, zártszájú, vagy
pösze, nem halljuk a szó végét, hibásan hangsúlyoz stb.

A LÉGZÉSRÕL
A légzés is automatikus cselekvés. Nekünk
átmenetileg tudati befolyásolás alá kell vetnünk, hogy
megtanuljunk jól lélegezni. Jó hangadás, jó lélegzés
nélkül elképzelhetetlen. A jó beszéd alapja a biztonságos
légzés.
Az élettan kétféle légzést különböztet meg: az
életfenntartáshoz szükséges élettani légzést és a
hangadáshoz szükséges beszédlégzést (respiratio muta és
respiratio phonatoria). A beszédlégzés gyorsabb és
mélyebb belégzéssel jár, és hosszabb kilégzéssel.
Attól függõen, hogy mely izmok vesznek döntõen
részt a légzés munkájában (hiszen a tüdõ attól tágul,
hogy vagy a mellkasunkat szélesítjük, vagy a vállunkat
emeljük, vagy a tüdõ alatt boltozódó rekeszizmot
dolgoztatjuk), megkülönböztetnek mellkasi légzést,
vállövi légzést és rekeszlégzést. A rekeszizommal
indított, de a bordakosár tágításával folytatott
belégzést nevezik kombinált légzésnek. (A rekeszlégzést
szokás hasi
légzésnek is nevezni, mert ennél a légzésnél a hasfal
elõredomborodik belégzéskor, és visszahorpad
kilégzéskor.) A színészek, énekesek, szónokok évszázadok
óta a rekeszizom mûködésén alapuló légzés automatikus
használatát alakítják ki.
A helyes légzés megtanulása egyáltalán nem
ördöngösség, sõt egyike a beszédpedagógia legkönnyebben
mûvelhetõ területeinek. A hiba általában ott van, hogy a
megtanult új formát nem gyakorolják a növendékek az
automatizmus kialakulásának szintjéig, s így bár tudnak
helyesen lélegezni, az öntudatlan helyes használat némely
hallgatónál elmarad. Pedig néhány hónapos rendszeres
munkával elvethetjük egy életre a gondját a
légzéstanulásnak, s az erõteljes hangadás nem terheli
majd a gégénket, mert a munka nehezét a helyes
levegõadagolással könnyítjük. Ha kevés a levegõnk,
önkéntelenül szorítani kezdünk, és ahelyett, hogy áradna
belõlünk a hang, préselõdik.

A HANGAD+SRÓL
A tüdõbõl kiáradó levegõ a gégében, egy zsilipen
hatol keresztül (a hörgõkön és a légcsövön jut el odáig).
A zsilip két fala a két hangszalag. Ha a hangszalagokat
széttárjuk, (lélegzõ állás), a levegõ hangtalanul halad
keresztül, ha a rést szûkítjük (h-állás) a h hangot
hozzuk létre - hallatszik a levegõ surranása - , ha a
szalagokat lazán összezárjuk, és létrehozzuk a kiáradó
levegõ közben a hangszalagrezgést (a rés nyílik-csukódik
váltakozó sûrûséggel, s az áradó levegõ hosszanti
rezgésbe kezd) zönge-állás: hang keletkezik. Ismeretes
még a zár-állás (ez történik a köhögéskor), a fúvó-állás
(ez szûkebb a lélegzõ állásnál, de hang vagy zörej még
itt sem keletkezik) és a suttogó-állás (ilyenkor a
szalagok zárnak, csupán a porcok között nyílik rés, és a
porcok közt préselõdõ levegõ kelti az éles zörejt). A
hangszalagok és a kannaporcok által közrefogott rést
nevezzük glottisnak, itt zajlik a hang létrehozása, amely
a száj- és orrüregben válik betûvel jelzett beszédhanggá.
Minél szaporább a hangszalagok rezgése, annál
magasabb a hang, s minél nagyobb a kilengés, annál
hangosabb a hang.
 A hangszalagok által létrehozott hang csupán a
forrás, amelyet a rezonáns üregek (mellüreg, arc- és
koponyaüreg) tesznek jól hallhatóvá, ezek színezik
zengõvé, illetve csengõvé a jól képzett hangot. Attól
függõen, hogy mely üregek dominálnak a rezonancia
létrehozásában, beszélünk fejhangról és mellhangról; a
sípszerûen vékony, fejhang feletti hangadási módot
falzettnek hívjuk.
A hangfekvés (tenor, basszus, szoprán stb.)
részint a hangszalagok hosszától függ (a hosszú szalagok
mélyebb hangot hoznak létre), részint a rezonáló
üregektõl.
Középhangsávnak nevezzük azt a hangterjedelmet,
amelyen a jól hallható kényelmes beszéd zajlik. Ezt a
legkönnyebb úgy megkeresni, hogy a legmélyebben kiadható
hang fölött három hanggal kezdünk skálázni fölfelé addig,
amíg a kényelmes mellhang tart. Ez némelyeknél egy kvint,
másoknál egy oktáv. A középhangsávunk alatti három hangot
persze szintén használjuk a beszédben, de nem ezen zajlik
a beszédünk. (A "pontot" tesszük csak lent le, a
meghittség, a bizalmas közlés, a bánat hangsávja a
középhangok alatti terület.) Ha valaki állandóan a
középhangsáv alatt beszél, halk és rekedtes lesz a
hangja. Nagyon sok "privát" egész életén át így beszél. A
középhangsáv fölötti területet is használjuk. Itt
zajlanak a dühös indulatok, a kihirdetés, a kiáltás
hangjai. A cirkuszi bohóc mindig a középhangja fölött
beszél, ez évszázados hagyomány. A kabarétréfákat is
gyakran mondják a középhangsáv fölött. Ez a terület
hamisan cseng a hitelesség szempontjából. A mélyebb
fekvés az õszinteség, a magasabb inkább a hazugság
területe. (Gondoljunk az iskolai elõadások kiabáló
beszédmodorára a gyermekszínészek gyakran magasított,
õszintétlenül ható hangvételére.) A színpadi
beszédpedagógia elsõ célja a helyes légzés kialakítása, a
második a középhangsáv felismertetése és kimunkálása.
Mostanában Magyarországon szokássá lett a lehetõ
legszûkebb hangterjedelmen beszélni (az érzelemmentes
beszédtõl és az eleven gondolkodás hiányától szûkül a
beszédhang-terjedelem). Gyakran az "intellektuális"
színészi magatartás póza a motyogás és a szûk
hangterjedelem. A magyar beszéd pedig - bár többnyire
ereszkedõ dallamú - széles hangterjedelmû. Érdemes
megfigyelni ezt székely parasztokon vagy az Alföld, a
Dunántúl öreg magyarjain. A színésznek álladóan dolgoznia
kell a hangterjedelmén, hogy a középhangsávja minél
szélesebb legyen, a mély fekvés is hallhatóvá váljék, és
a magasságokat is mellhangból legyen képes megoldani.
Lányoknak nehezebb, mert õk könnyebben csuklanak
fejhangba (néhány iskolázatlan beszédû nõ egész életén át
fejhangon beszél, anélkül hogy tudna róla), de a fiúknak
is meg kell tanulniuk a "szorításmentes" emelést.
A "hangelõrehozás" szintén fontos célja a
színpadi beszédpedagógiának. +rásban nehezen magyarázható
meg a cél. A száj- és arcüregi rezonancia fokozásáról van
szó, a fölösleges izomfeszültségek kioldásával, a
beszédbiztonság megteremtésével. A feszes ember hangja
garatszínû, az oldott ember hangja nazo-orális, a
szájüregen kívül az orrüreg is részt vesz - enyhén! - a
rezonanciában, a felhangsáv dúsabb, a hang teltebb,
kellemesebb, a beszéd modulációgazdagsága nagyobb.
A hangadási hibák közül a legsúlyosabb, ha
valakinek "nem zárnak a hangszalagjai". Ez azt jelenti,
hogy a korábban ismertetett zsilip hangadás közben egy
kicsit nyitva van, s a nyitott részen nem keletkezik
hang, csak zörej. Ez bekövetkezhet a hang túlerõltetése
következtében, kialakulhat "rossz szokásként", de
lehetséges az is, hogy szervi elégtelenség a torz képzés
oka. A gégét gégetükörrel vizsgálja a gégész vagy a
foniáter ("hanggyógyász" orvos), és ha netán
hangszálcsomót lát, ami nem engedi a szalagok tökéletes
összesimulását (hangszalag-tyúkszem), mûtéti beavatkozást
javasol, ha a szalagok átmeneti hurutos vagy duzzadt
állapotát tapasztalja, "némaságot" ír elõ
néhány napra, esetleg ecsetel. A megfázás olykor
kellemesen zengõvé teszi a beszédet, de ilyenkor vigyázni
kell, mert ha túllépjük a gyönyörûen szóló szobahangot, a
hangtalanságig berekedünk. A kiszáradó torkúak többet
veszõdnek a hangadással, mint a boldog "sleimosok". Az
altok könnyebben beszélnek, mint a szopránok. A basszus,
a bariton jól hallhatóan tud csevegni, de indulatában
többnyire szorít, a tenor általában nem meri használni
szépen csengõ beszédhangját (a magyar közízlés ugyanis
baritonpárti
-az angol nem), így aztán rekedtes, száraz hangon a
középhangsáv alatt beszél.
A beszédhangnak állandóan úgy kell zengenie,
illetve csengenie, mint amikor az ember mell-hangon
énekel! De nem úgy kell beszélnie, mint ahogyan a képzett
torkú énekesek énekelnek, mert az túldíszített, rafinált
hangadási mód, és a beszédben hiteltelen.
Küzdeni kell az orrhangzósság ellen (a
dünnyögésre gondolunk, és nem a dús rezonanciára). Az
orrsövénymûtétek ezen nem segítenek, mert akinek az
orrával baj van, az náthás zártsággal beszél, az
orrhangzós beszéd pedig éppen ellenkezõleg, általában azt
jelenti, hogy az orrüreg (a helytelen lágyszájpadmunka
következtében) túlságosan is részt vesz a beszédben.
Öblösítésnek hívjuk a mélyítést; levegõsnek azt,
ha valaki túl sok levegõvel beszél, és a levegõ egy része
zörejessé teszi a hangot; szorít, aki a gége
fölpréselésével hozza létre a kellemetlenül éles hangot
(olykor vidéki kántorok).

A KIEJTÉSRÕL
A gégében tehát a tüdõbõl áradó levegõ hanggá
lesz, s ez a hang a szájüregben hangzóvá formálódik. Nem
mindig hangból lesz azonban a hangzó (betûvel jelölt
beszédhang), hiszen a h ugyebár nem hangból lesz, hanem
zörejbõl, és a zöngétlen mássalhangzók sem lesznek
hangból. Ilyenkor kerül sor a glottisban a fúvó-állásra.
A magánhangzók és a zöngés mássalhangzók hangból lesznek,
a zöngétlen mássalhangzók zörejbõl.
A magánhangzók úgy keletkeznek, hogy a gégébõl
áradó hang a szájüregben, az ajkak formálása, a nyelv
elhelyezése következtében sajátos színt kap. Az u, ü
hangokat összecsucsorított szájjal képezzük, az é, i
hangokat szélesre húzott ajakkal. Ajakkerekítéses
hangjaink: û, ü, ú, u, õ, ö, ó, o, a; ajakterpesztéses
hangjaink: i, i, é, e, á. Ha csak az ajkak vennének
részt a munkában, akkor az u-ü hangok között, vagy az o-ö
hangok között nem volna különbség, de a nyelv is
módosítja az üreget, kisebb
vagy nagyobb teret biztosítva a rezonanciának. Magas
nyelvállású hangjaink az i, u, ü, közepes az é, o, ö,
mély az a, e, s a legmélyebb az á. (Az írásban nem
jelölt, de a kiejtésben szívesen hallott zárt e rövid
kiejtésû, é-szerû hang, amelynél a nyelvállás is, az
ajakállás is az e és az é közé esik. Mesterségesen
nemigen tanítható, hiszen ejtési helyei tájegységenként
is változnak. Aki el akarja sajátítani ezt az ejtésmódot,
áttekinthetetlenül sok szón kellene a kiejtést
gyakorolnia, figyelembe véve a ragozott formákat is. Jó
fülû ember azonban huzamosabb idõt töltve zárt e hangot
is használó környezetben, képes az új ejtésmódot
elsajátítani, mint ahogy a tájszólás is ragad némileg
felnõtt korban is. Ez a hang sajnos kopik a magyarból,
mivel alig
van értelemmódosító szerepe. Az i, ü, é, ö, e hangokat
elõl, a többit hátul képezzük

A magánhangzók ejtéshibája leggyakrabban a

zártszájúság. Ez gyakran összefügg az elsõ fogak
csúfságával, amit a beszélõ talán önkéntelenül takargatni
igyekszik. Tájejtési jelleg is lehet, vagy gátlásosság. A
színpadi beszédpedagógia fontos és jól elérhetõ célja a
száj kinyittatása. Erre szokták használni az állejtõ
gyakorlatokat. Fontos, hogy az állunkat ne görcsösen
húzzuk le, hanem oldottan nyissuk. A görcsösség elleni
küzdelem egyébként általános törekvés a
színészpedagógiában. A görcsös ember tehetségtelen. A
feszült igyekvés megöli a spontán erõket. A sûrû,
erõteljes, célra koncentráló igyekvés elûzi a segítõ
erõket, amelyek csak az erõteljes nyugalom, a lény szent
összpontosítása, a továbblátás bölcsessége idején
jelentkeznek.
A másik leggyakoribb hiba a helytelen ritmusú
magánhangzóejtés. Az á és az é legyen mindig hosszú! Az a
és az e pedig mindig rövid! A többi az ékezettõl függõen
hosszú vagy rövid, hosszú szavakban is, szóvégen is, és
akkor is, ha az otthoni környezetben nem így szokás! A
mássalhangzók akár zöngések (a gégében keletkezett hang
alakul hangzóvá), akár zöngétlenek (a gégét elhagyó
hangtalan levegõ alakul hangzóvá)- a h hang kivételével,
amely csupán a gégében keletkezik - , a szájüregben
keletkezõ zárlat, rés vagy pergés következtében jönnek
létre. Zárpattanással keletkezik a p, b ajakhang, a t, d
nyelvvel képzett fog-, illetve fogmederhang, a k, g
nyelvközéppel pattintott szájpadláshang. Résalkotással
keletkezik az f, v ajak-foghang, az sz, z fog-, illetve
fogmederhang, az z, zs mélyebb fogmederhang, a j
szájpadhang, és a gégében keletkezõ h. A kezdeti zár
résbe oldódik a c, dz-nél (az sz helyén), a cs, dzs, dzs-
nél (az s helyén) és tz, gy-nél (a j helyén). A zár nem
bomlik fel, és orrhangot eredményez az m-nél (ajakhang),
az n-nél (fogmederhang) és az ny-nél (szájpadláshang).
Nyelvhegyi pergetéssel jön létre az r. Nyelvhegyi
emeléssel az l oldalréshang.
A pöszeség azt jelenti, hogy valaki nem a magyar
kiejtés szabályai szerint képezi a mássalhangzókat. A
pöszeség megszüntetése a beszédhibák, beszédzavarok
szakemberére tartozik, a logopédus tanárra, aki
diplomáját a Gyógypedagógiai Tanárképzõ Fõiskolán szerzi.
A beszédhibák leküzdése gyermekkorban többnyire egyszerû,
felnõtt korban nemegyszer reménytelen az automatizmus
makacssága, a rögzült beszéd szervi elváltozás, az
önmagát rosszul ellenõrzõ csökkent hallásfigyelem, s
fõként a keveset gyakorló felnõtt lustasága miatt.
A p hanggal ritkán van baj, törekedni kell a
felpattanás erejére, s hogy szóvégen is határozottan
ejtsük. A b hang zöngéje legyen erõteljes.
A t hang olykor hibás, ha túl hátul képezzük, ahogyan
Debrecen körül szokás, s akkor angolosan levegõs lesz. A
szóvégi t-k gyakran elsikkadnak. Ez nagy hiba. Igen nagy
baj a hosszú tt-k rövid ejtése, szóban, szóvégen
egyaránt.
A k kiejtése nem okoz gondot.
A g legyen zöngés szóvégen is!
Az f kiejtése nem okoz gondot.
Vigyázzunk a v zöngéjére!
Az sz a legkritikusabb hang a színpadi
beszédben. A szobában hangzó tiszta kiejtés a színpadról
nem mindig mutat hasonló tisztaságot, mert ha kicsit is
torzul az ejtés, azt a nagy távolság fölfokozza. Megesik
az is, hogy egy-egy sz hangra önkényesen rámondja valaki,
hogy pöszén képzett, mert eltér a kiejtés a bíráló
kiejtésétõl; s a bíráló olykor maga is pösze, vagy a
bírált ejtésétõl elütõ, helyes variációt használ. Ahány
beszélõ, annyiféle sz ejtés, és az eltérés nem biztos,
hogy hibás. Egy önállóan kiejtett szisszenésbõl a hátunk
mögött - némi gyakorlat után - pontosan felismerjük
társunkat, annyira jellegzetes mindenkinek az sz hangja.
Ez függ a szájtértõl, a fogazattól, de legdöntõbben a
nyelv elhelyezésétõl. Egy járatos ember le tudja utánozni
egy iskolai osztály minden tagjának sziszegését, a
megtévesztésig. Ebbõl következik, hogy a pösze beszédûek
is képesek a helyes formát kiejteni, csak a
beszédbeépítés okoz alig leküzdhetõ gondot. A szabályos
sz sem nem tompa, sem nem túlságosan vékony, füttyszerû.
A helyesen képzett sz szélesen erõteljes, és minél
öblösebb (anélkül, hogy s-szerû lenne), annál
erõteljesebben hangzik a színpadról. A fiúk sz hangjával
ritkán van baj, de a javíthatóság náluk általában
rosszabb. A lányok sziszegése a
színpad számára többnyire elégtelen, de õk könnyebben
szoktak javulni. Ha ugyanis megszûnik a pöntyögõ
nyafogás, megszûnik az sz-hiba is; a fiúknál azonban ha
rossz az sz, kifejezett, gyermekkorban rögzült, s
többnyire rossz állkapocs-zárlattal járó beszédhibával
állunk szemben. Ha a fogak zárlata torz (túlságosan
mélyen van az áll, vagy túlságosan elõreáll), rosszul
törik meg a kiáradó levegõ, s az sz hang eltompul. Az sz
hang javítása nagy türelmet és hozzáértést követel. Csak
fokozatosan lehet haladni és a visszaesés gyakori.
+ltalában úgy kapjuk a legkedvezõbb formát, ha a nyelv
hegye érinti az alsó fogmedret, a nyelv közepén vályúlat
képzõdik, a fogakat szembehelyezzük, és a levegõt a
fogsor közepére, a fogélekre irányítjuk. Ha a fognövés
szabálytalan vagy zizegõ korona van az egyes fogakon, ez
okozhat olyan kis akusztikus eltérést, amely a köznapi
élet során semmi gondot nem okoz, de a színész életét
megkeseríti. A durva hibák javítása (fog közé tolt
nyelvvel vagy fogélre helyezett nyelvvel, esetleg
oldalozva képzett sz hang) mindig eredményes és örömteli.
Egy nagy mozdulatot átállítani sokkal könnyebb, mint egy
alig rögzíthetõ mozdulatocskát. A javítást a fül
elsõdleges bevonásával kell végezni; az izomérzet és a
tükör ellenõrzése csak a munka elején fontos.
A z hang ugyanannyi problémát okoz elvben, mint
az sz hang, de itt a hibát a laikus fül kevésbé veszi
észre, mivel a zönge elnyomja a hibát, és a torzulat
kevésbé hallható. Szinte szabályszerû, hogy mindenki
ugyanúgy ejti a z hangját, mint az sz-t, s ha az sz
hibás, szinte minden esetben hibás a z is. (Egy-két
kivétellel találkoztam.) A z javítása azonban alig okoz
gondot, ha az sz-t rendbe tettük, mert a z spontán
rendezõdik, vagy ha nem, akkor rövid gyakorlással az sz
helyére áll.
Az s hang a másik kritikus hangzó. Akkor szép, ha
karakterisztikusan sötét, mély, erõteljes. A férfiak s
ejtése mélyebb, mint a nõké. Ezért ha egy férfinak
túlságosan világos az s hangja (homoszexuális férfiaknál
gyakori ez: így is szokták õket csúfolni), érdemes a
sötétebb színt kigyakorolni. A lányoknál sem engedhetõ
azonban meg, hogy fütyüljenek az s-ek. A jó hangzású s
létrehozható úgy is, mint az sz hang, csak mélyebbre
húzott nyelvvel és csücsörített ajkakkal, de kedvezõbb az
a mód, amikor a nyelv a t hangnak megfelelõ felsõ
helyzetbe kerül, s a t zárlatának óvatos felbontása után
marad résalkotó helyzetben. Az elõrébb képzett s
világosabb, a hátrább képzett sötétebb.
A zs és az s összefüggése azonos a z és az sz
összefüggésével, ha az s rossz, rossz a zs is, ha
megjavul, megjavul a zs is, illetve olykor kicsit
gyakorolni kell stb.
A j, a h kiejtése nemigen okoz problémát. Gond azonban a
ch-val jelzett idegen szavakban használatos "ich laut és
ach laut" (technikus, bacchanália). Az elsõ esetben a j
hangot kell súgni, hogy rájöjjünk a technikus ich
lautjára, a második esetben hátul kell keresnünk a
levegõt fúvó vízcsap hangját. A c
hang problémaköre megegyezik az sz, z gondjával.
A cs hang problémaköre megegyezik az s, zs
gondjaival. Olykor a c vagy a cs hibás ejtése hívja fel
az sz, s (z, zs) hibáira a figyelmet. Gyakori az
oldalazás, és ez meglehetõsen makacs kiejtéshiba.
A ty, gy ejtés sohasem okoz gondot, többnyire
problémátlan az m, n, ny is.
Az r hang a kritikus hangok közé tartozik.
Találkoztam olyanokkal, akik többéves logopédiai
segítséggel sem tudták levetkõzni a raccsolást. R hiba
esetén mindig meg kell nézni a nyelvféket, hogy nem túl
rövid-e. Több növendékemnél vezetett a késõbbi
beszédtanulás teljes sikerre, miután felvágattam a
nyelvféket. A lágyan ejtett r hangok általában jól
javíthatók, a hátsó pörgést mutató uvuláris r lényegesen
nehezebben. Ha az r-hiba semmiképpen sem küzdhetõ le
(ritkábban fordul elõ, mint egy-egy makacs sz- zavar
leküzdhetetlensége), d-szerû kiejtéssel el lehet leplezni
a bajt. A szabályos r a t helyén erõteljesen pereg. Ezt a
pergést kellõ logopédiai szakértelemmel és rutinnal
(hurkapálca alátámasztással, tükör elõtt) általában
néhány hónap alatt el lehet érni.
Az l hang nemigen okoz problémát.
A magyar írás fonetikus (tehát kiejtés szerinti,
nem úgy, mint az angol), de mégsem szabad minden esetben
ragaszkodnunk a betûk szabályos ejtéséhez - ez általános
iskolát végzett emberek elõtt nem szorul bõvebb
magyarázatra. Csak néhány lényeges
dologra hívjuk fel a figyelmet.
Az n hang a legváltozékonyabb kiejtést igényli:
m, p, b elõtt m lesz belõle (szénmedence, szénpor,
szénbõl); f, v elõtt az n hangot is ajak-fog zárral
képezzük (honfi, konvektor); j elõtt nnz lesz belõle
(kenje); ty, gy elõtt ny (negyven tyúk,
kengyel); k, g elõtt hátul képezzük (inkább, angol); h
elõtt orrhangzós magánhangzót ejtünk. (huszonhárom).
Az m hangot is ajak-fog zárlattal képezzük f, v elõtt
(amfora). Az l hang j-be olvad j elõtt (éljen, teljesen,
félj), és megnyúlik, de igekötõs kapcsolatban (eljött),
valamint szóvég és szókezdet között (Pál jön) nem mindig.
A j hang ny után nny lesz (anyjuk), gy után ggy
(hagyjuk), ty után tty (atyjuk). A t, d hangok sz, z, c,
s, zs, cs hangok elõtt elvesztik a tiszta
zárfelpattanást.
Az sz, z, c, s, zs, cs hangok egymás mellé
kerülése a kiejtés módosulásával járnak.
A zöngésség szerinti egymásra hatás közismert,
ezen a téren szinte senki sem hibázik, a téma tehát
bõvebb kifejtést nem érdemel.
Ép beszédérzékkel többnyire mindenki maga rájön a
helyes ejtésmódra. Egy dologra azonban figyelnünk kell. A
színpadi beszéd egyik fontos eleme a biztos érthetõség. A
hangkapcsolatokból származó ejtésmódosulás tehát csak
akkor következhet be, ha nem gátolja a világos
érthetõséget. Viszont ha nem gátolja, és az irodalmi
nyelvben az ejtésmódosulás általános, akkor alkalmazni
kell, különben beszédünk eltér az elfogadott normától,
amelynek szolgálata a színész vagy szónok kötelessége.
A tiszta kiejtés, a hangkapcsolatok megfelelõ
ejtésmódja csak az alapja a színpadi artikulációnak. Ez a
követelmény minden hivatásos beszélõt (rádióbemondó,
riporter, tanár, szónok stb.) kötelez. A színpadi beszéd
többet kíván. Meg kell tanulni a követelményeknek
megfelelõen beszélni bravúros helyzetekben is. Tehát ki
kell alakítani a helyes kiejtést nagy tempójú
szövegmondásban. (Ismeretes, hogy gyors beszéd közben a
képzetlen beszédû emberek elnyelik a szótagokat - fõként
a hosszú, nehéz ritmusú szavakban: imperializmus,
elszemtelenedett, tudatosítottad - , elkenik a hangokat,
rossz ritmusban beszélnek, azaz röviden ejtik a hosszú
hangzókat, nem mondják ki a szóvégeket stb.) Gyakorolni
kell a pontos ejtést suttogás közben és nagy hangerõvel,
különbözõ hangmagasságban és más-más hangszínben is.
 Nincs annál szánalmasabb, mint amikor valaki
hibásan alkalmazza a tájszólást, hiteltelenül utánozza a
beszédhibákat. Nem árt tehát, ha a színész gyakorolja
magát a karakterbeszéd területén is, és szándékosan
utánozza mások sajátos kiejtését, hogy eddze a
hallásfigyelmét, és szokják a tudatos beszédváltoztatás
tartós önfegyelméhez. Helyes, ha olyan formák
gyakorolgatásán történik a dolog, amirõl az embernek
mélyen beivódott élménye van, tehát volt vagy jelenlegi
tanáraink, régi vagy jelenlegi osztálytársaink beszéde, a
táj nyelve, ahonnan származunk, vagy ahol nyaralni
szoktunk.

A HANGSÚLYRÓL, A HANGLEJTÉSRÕL
Shaw azt mondta, hogy igent tízféleképpen tudunk
mondani, nemet pedig százféleképpen.
Pécsi Sándor Fónagy Iván kérésére harmincféle
módon kérdezte meg, hogy "hány óra?"
A hangsúlyozás, a hanglejtés témaköre alig
határozható meg tudományosan. Ez a beszédtevékenység
legvariábilisabb területe.
A helyes hangsúlyozás és hanglejtés zeneisége
nyelvenként változik. A magyar ereszkedõ dallam,
Bernstein szerint ez Bartók zenéjébõl fülbeötlõen
leolvasható, illetve Bartók zenéje követi a magyar
beszéddallamot. Az operák fordításakor súlyos gondot
okoz, hogy a német vagy az olasz dallam alá nehéz a
magyar szöveget fordítani, mivel a kérdés vagy az
indulati kitörés dallamíve nyelvenként változik.
A magyartalan hangsúlyforma, a magyartalan
hanglejtés sérti a magyar nézõ fülét, idegessé, dühössé
teszi a nyelvi konvenciótól való eltérés. Nem ritkán hall
ilyet az ember: "kinyílik a bicska a zsebemben, ha
beszélni hallom", pedig csupán az anyanyelvben megszokott
formát nem tartja be az illetõ, s a hallgató úgy érzi,
hogy õt személyében és nemzeti közösségében sérelem éri.
Alig áthidalható ellenszenvet vált ki a rossz
a hangsúlyozás, az idegen beszéddallam. Tudnunk kell
errõl az érzékenységrõl, s nem szabad eleve ellenszenvet
kelteni beszédünkkel, sem a színpadon, sem a szónoki
emelvényen. Mielõtt
megkísérelnénk a nemzeti beszédnorma hangsúlyozásban,
hanglejtésben mutatkozó jellegzetességeit ismertetni,
foglalkozzunk az általános, minden nyelvre vonatkozó
színpadi hangsúlyozás, hanglejtés kérdéskörével.
Két véglet okozza a feltétlenül elkerülendõ hibák zömét.
Az agyonhangsúlyozás és a hangsúlytalan beszéd.
Az agyonhangsúlyozók nem tudnak különbséget tenni a
fontos és a kevésbé fontos közlések között. Lekicsinylik
hallgatóikat, és bosszantóan szájba rágnak mindent, s
ezzel elkenik a lényeget.
A hangsúlytalan beszédûek beszéde érdektelen, a
monotónia unalmas; modernkedõ, hamis beszéd az ilyen.
Az elsõ hibát többnyire a dilettánsok követik el,
az utóbbit a rossz útra került, blöffölõ színészek.
A végletes hibákon kívül gyakori a téves
hangsúlyozás. Ez a mondanivaló félreértésébõl adódik,
Saját gondolatainkat ritkán hangsúlyozzuk tévesen. A
színész mások, gyakran igen-igen magvas gondolatát
tolmácsolja. A köznapi beszéd produktív beszéd, a
színpadi beszéd reproduktív beszéd. Megeshet, hogy a
reprodukció téves. Egy-egy Shakespeare-szöveg (de
emlegethetjük bátran a mi Németh Lászlónkat is) elsõ
olvasásra nem bomlik ki teljesen. A színésznek el kell
mélyednie a szövegben, és úgy kell keresnie a hiteles
hangsúlyokat, a kifejezõ hanglejtéseket, hogy a kifejezés
gazdagítása érthetõbbé tegye az olvasmányt, különben a
nézõ többet kap a mûbõl, ha személyesen olvassa el.
Megesik, hogy a hangszínváltások, hanglejtés-variációk, a
szemfényvesztõ fokozás áldozataivá válunk, csak éppen a
mû kifejtése marad homályos, a beszédzsonglõr ugyanis
maga sem érti, hogy mit beszél, és a formai elemek
fölösleges felvonultatásával leplezi a mondanivaló
bizonytalanságát. (Gondoljunk mai magyar költõk verseinek
dilettáns elõadásaira.) A mondanivaló értelmezése
nagyrészt rendezõi feladat. Az olvasópróbán, amikor a
rendezõ felolvassa a darabot, bármilyen tehetségtelen
elõadó is, mivel õ érti a mûvet, a puszta felolvasása
által - gyakran minden magyarázat helyett - a
hangsúlyokból, a hanglejtésbõl világossá válik a színész
számára a mondanivaló lényege, amelyet aztán õ elõadói
tehetségével plasztikusabbá, átfûtöttebbé, csillogóbbá
tesz.
Végül a negyedik hiba a hangsúlyozás, hanglejtés
terén az anyanyelv szabályainak megsértése. A beszéd
konvencionális jelrendszer, amely az egyéni mondanivaló
szubjektivitását az általános közlésformák keretei között
tolmácsolja. Ha eltérünk a nyelvi közösség kifejezési
szokásaitól, megnehezítjük, vagy lehetetlenné tesszük a
megértést. A színpadon minden rezdülésnek tartalma és
célja van. Ha valaki a megszokottól eltérõ módon
hangsúlyoz, vagy a hanglejtése idegenszerû, ez a
színpadon azt jelenti, hogy a megelevenítendõ személy
idegenszerû, nem azonos a színpadi környezetével (a
zsidós, a svábos, a paraszti hanglejtés meghatározza a
színpadi figurát). Ugyanakkor az is fontos, hogy saját
személyes ízeinkkel gazdagítsuk anyanyelvünket, ne csak
kapjunk tõle, adjunk is - hogy csak holtakról szóljak,
emlékezzünk Domján Edit sajátosan hízelgõ, Pécsi Sándor
önfeledt, Uray Tivadar elegáns, Ajtay Andor charmeos,
Kiss Manyi megható, Salamon Béla mulatságos hanglejtésére
- a személyesség ugyanis legalább olyan fontos tényezõ a
színpadon, mint az általános kifejezési formák pontos
ismerete.
A nyelvészet a szünetek, a tempóváltozások, a
hangszínváltozások, a magassági vagy dinamikai fokozások
és csökkentések, a hangsúlyok és hanglejtések kifejezést
gazdagító rendszerét mondatfonetikai eszközöknek nevezi.
A kifejezés legkisebb egysége a szólam. Ez állhat
egy szóból, egy mondategységbõl, egy mondatból, vagy
kivételesen több mondatból. "Volt egy falu - nem tudom,
hol, - Abba' lakott - mondjam-é, ki? - Se bajusza, se
szakálla, - Egy szõrszála sem volt néki; -" Arany János
verssorai például így tagolódnak szólamokra. Vannak
kétségtelen egységek: "Volt egy falu", ezt ugyebár
lehetetlen tovább tagolni: "volt - egy - falu", így
megváltozik teljesen az értelem: az kap hangsúlyt, hogy
volt, s ma már nincs, meg az, hogy csak egy volt, s nem
több, végül hogy falu volt, s nem város. Vannak azonban
olyan szólamegységek is, amelyek további tagolása
lehetséges, s ez nem hamisítja meg a mondanivalót: "Se
bajusza, se szakálla" ez már elképzelhetõ két szólamban
is, akkor az elõadás huncutabb, lassabban hömpölygõ
lenne. A szólamtagolás tehát egyrészt szorosabb függvénye
az értelmezésnek, de összefügg az elõadási stílussal
értelmezõ, oktató beszéd sûrûbben tagol, mint a gazdagon
áradó, érzelmi kitörést mutató szövegmondás) és a
személyiség belsõ tempójával, illetve a darab rendezõ
által elképzelt menetével. A szólamtagolás régen sûrûbb
volt. A mai színjátszás kedveli a nagyobb lélegzetû
szövegmondást, talán mert értõbb vagy legalábbis
jártasabb a közönség (vagy csak türelmetlenebb?). A
szólamokat azonban nemcsak szünetekkel lehet egymástól
elválasztani - ez a legegyszerûbb, s talán legprimitívebb
módszer. - Lehet hangmagasság-váltással (a közbevetések
mélyebben szólalnak meg, az indulat mind magasabbra,
magasabbra lendíti a hangot, s a szólamok ejtése
magasabb, magasabb hangon, vagy a megnyugvás
következtében mélyebb, mélyebb hangon történik) vagy
tempó-, illetve hangszínváltással is érzékeltetni a
tagolást. A szünetek nagysága döntõ fontosságú a színpadi
beszédben. A szüneteket azonban átfûtött jelenléttel kell
kitölteni, különben a csönd modorossá vagy unalmassá
válik.
A szólamok tehát közlésegységek. A közlést
többnyire egy vagy két szó hordozza, a többi csak
kiegészíti. A lényeges szavakat - illetve a magyarban
általában azok elsõ szótagját - emeltebb hangon mondjuk:
nagyobb nyomatékkal vagy magasabb hangon,
egyszóval hangsúlyt adunk a szónak. A hangsúlyozás
összefügg a szólamtagolással, mert a szólamoknak
általában egy fõhangsúlyos és több mellékhangsúlyos
szavuk van. (Azért ez a sok "többnyire" meg "általában",
mert a beszéd eleven jelenség, és tudományosan éppoly
nehezen közelíthetõ meg, mint a szerelem vagy a
hazafiság.) A szólam tehát a fõhangsúly köré csoportosul.
A magyarban a fõhangsúly gyakran áll a szólam élén. Ez
sajátos, megbízható, s a külföldiek szerint férfias
ritmikát ad a nyelvünknek: Öreg
ember- nem vén ember. Az, hogy egy mondatban mi
hangsúlyos és mi nem, csak a teljes szövegrészlet
elemzése után válik nyilvánvalóvá. Az elõadónak pontosan
tudnia kell, hogy ki mondja kinek, hol, mikor s milyen
indítékból a szöveget, hogy megtalálja az aktuálisan
hangsúlyozandó szót. A hangsúlyviszonyok pontos
felismerése a színészi tehetség egyik fontos ismérve. A
hangsúlyviszonyok árnyalt megelevenítése a szövegmondást
a dilettáns felolvasástól vagy felmondástól az átélt
mûvészi elõadás szintjére emeli. A légzés, a hangadás, a
kiejtés remekül tanítható, a hangsúlyozás csak
elõsegíthetõ, s a színésznövendék empátiájától (átérzõ,
beleélõ képességétõl) függ, hogy ezen a téren eléri-e
valaha az ihletett mûvészek színvonalát, vagy megreked a
pontos, tanáros értelmezésnél. Az empátiakészség azonban
fokozható, szeretetteljes figyelemmel, a növendék iránt
táplált bizalommal, a legjobb erõket mozgósító hiteles
tanári tekintéllyel, mert ez a képesség csak akkor
mozgósítható, ha a növendék ugyan fontosnak látja, hogy
legelõnyösebb tehetségérõl gyõzze meg a tanárát, de ne
szorongjon a váratlan variációk kiválasztása közben. A jó
hangsúlyozás alapja, hogy a mondanivalót megélt
igazságként közvetítsük, és a betanultság ne érzõdjék se
a kiszámítottság gondosságában, se a rögtönzés
henyeségében. Ha azonban valaki a szülõi házban
magyartalan hangsúlyrendszert, hibás hanglejtés-
variációkat sajátított el, az átélés hevületében
ugyanezeket, a számára hitelesnek hitt formákat fogja
felmutatni. Bár - mint mondottuk - a
helyes hangsúlyozás a szabályok ismeretével aligha
sajátítható el, mert a számtalan variáció alig foglalható
szabályokba, néhány alapszabályt ismertetünk, hogy
csökkentsük a hibalehetõségeket.
A magyar beszéddallam alapformája az ereszkedõ
hanglejtés. Ez összefügg azzal, hogy a magyarban
többnyire a szavak elsõ szótagját hangsúlyozzuk (tehát
itt emeljük a hangot, s ennek megfelelõen a további
szótagokat ereszkedõ jelleggel mondjuk), s
a szólamon belül is - fõként ha a fõhangsúlyos szó a
szólam elejére esik - általában ereszkedõ a hanglejtés. A
magyarban tehát a szóhangsúly is, a szólamhangsúly is
elõrekívánkozik, s így a mellékhangsúlyos, kisebb
dinamikájú szótagok (szavakban a páratlan szótagok) enyhe
lüktetést adnak az ereszkedésnek. Az ereszkedõ dallam
csak alapforma! Az egyszerû, érzelemmentes közlések és a
kérdõszót is tartalmazó kérdõ mondatok hanglejtése
ereszkedõ. A kérdõszót nem tartalmazó kérdõ mondatok nem
ereszkedõ jellegûek (vesd össze: Hány óra van? Nyolc óra
van? Nyolc óra van!) és nem ereszkedik a dallam az
érzelemdús közlésekben sem (vesd össze: Ne hagyj itt. Ne
hagyj itt, te szemét, csirkefogó fráter, mert
fölpofozlak!).
Nyitva hagyjuk a dallamot, ha befejezetlen a
közlés (Amint beléptem a szobába...), és lezárjuk, ha
befejezett (Beléptem a szobába...). Igen általános hiba,
hogy valaki akkor is kérdõ dallamot használ - mint a
kisgyerekek - , ha van kérdõszó a mondatban és az, hogy
soha nem fejezi be a szólamokat. Az babona, hogy
vesszõnél mindig fel kell vinni a hangot, s pontnál
leereszteni. Elõször is a vesszõ nem jelent föltétlenül
szólamhatárt, másodszor egy-egy vesszõ jelölhet
befejezett közlésegységet is - nem csak a pont - , s
ilyenkor illik levinni a hangot (figyeljétek meg a
szpíkereket, minden vesszõnél "pontot tesznek", nagyon
helyesen, mert õk érzelemmentes, értelmezõ, egyszerû
kijelentésekre nevelt beszélõk). Minél érzelemgazdagabb a
szövegmondás,
annál szélesebb és változatosabb a beszéddallam.
(Figyeljétek a veszekedõket, riportereket, a drukkereket,
a jóízû öreg paraszt mesélõket stb.). A hangsúlyszabályok
közé tartozik az ellentétpár kiemelése, ez az úgynevezett
poláris hangsúly. (Nem kopasz,
- hajas. Nem ittam, - ettem.) Ugyanilyen általános
szabály a közlés új elemeinek hangsúlyozása (Beléptem a
szobába. Beléptem, és olvasni kezdtem. Egy új könyvet
találtam. A könyvet a Corvina adta ki.). A föltárt
hangsúlyszabályok közé tartozik a párhuzamos tagok
hangsúlyozása. (A konyhában sem, a szobában sem, a
kamrában sem találtam.)
A színpadi beszéd alapvetõ mondatfonetikai
eszköze a váltás. Lépten-nyomon elhangzik ez a szó a
rendezõ szájából: itt váltsál. Mit jelent a váltás? A
"privát" ember gyakran a legizgalmasabb élményét is
monoton egyformaságban adja elõ, ugyanakkor
a társaság jópofája közömbös dolgokat is mulatságosan
vagy izgalmasan beszél el. Egyrészt azért, mert a
verbális tehetség ért a mondanivaló szerkesztéséhez (nem
terjengõs a bevezetés, jól idõzített a poén, figyeli a
hallgatóság reagálását, s átsiet az érdektelen részeken
stb.), másrészt mert a mondanivalóját váltásokkal teszi
érdekessé. Megjegyzem, hogy a ripacs a váltásokból él! A
váltásokat tehát igen fontos alkalmazni, de módjával kell
élni velük.
A váltás újfajta beszédmód alkalmazása, a nagyobb
egységek lehatárolására. A szólamokat kis szünetekkel
vagy enyhébb hang-, tempóváltoztatással tagoljuk, a
nagyobb egységeket nagy szünetekkel vagy váltásokkal
("itt nagyot válts!" - mondja a rendezõ, vagy "itt egy
csöpp váltás kellene"). A váltás történhet úgy, hogy a
feszült magasság rövid szünetközbevetéssel - esetleg
anélkül - oldottan a mélybe kerül, vagy a derûs hang
robbanásszerûen dühössé lesz, a nagy hangerõ suttogásra
vált, a monoton dallam gúnyos szélességbe csap, stb. A
váltás lebonyolítása igen nehéz, és csak akkor hiteles,
ha a lélek is követi a beszédmód változását, egyszóval,
ha a váltás töltött. Különben szánalmas üres hõbörgés az
egész. A másik mindennapos színészi beszédeszköz
- amely szintén a mondatfonetikai eszközök közé tartozik
- a fokozás. A fokozás többnyire az indulati állapot
sûrûsödésének, vagy az elbeszélés izgalomkeltõ
szándékának az eszköze.
A váltás is, a fokozás is fontos beszédtechnikai
feladat. Mind a kettõnek a gyakorlása fontos, hogy adott
esetben könnyen alkalmazható legyen. Ugyanígy fontos a
változatos hanglejtés és a hangsúlyozás variációinak
gyakorlása, mert ha valaki nem fejleszti a hangszerét,
nem fog tudni szépen játszani.

A RITMUSRÓL
A magyar beszéd sajátos értéke fokozottan
ritmikus volta. A magyar artikulációs bázishoz
hozzátartozik az idõmértékes és a nyomatéki hullámzás.
(Artikulációs bázisnak nevezzük azt a nyelvenként
változó, tömören összefoglalt legfõbb sajátosságot,
amely meghatározza egy-egy nyelv beszélt formájának
jellegét. A magyar artikulációs bázist, a sajátos
ritmuson kívül, jellemzi a pontos hangzóejtés - nem
nyeljük el a hangsúlytalan szótagokat, mint például
olykor a német - , a hangsúlyok nem túlságos
kiemelkedése, a többnyire ereszkedõ beszéddallam, a
hangsúlytól független idõmérték -a német nyújtja a
hangsúlyos szótagot, a magyar nem - , a zöngés-zöngétlen
elkülönülés határozott módja, az erõteljes nyelvhegyi r.
A begyökerezett artikulációbázis okozza
azt, hogy a német kiejtésérõl is többnyire felismerhetõ,
hogy lengyel, magyar vagy holland ember beszéli a
németet.)
A ritmus nagyon fontos, a színpadi beszéd egyik
alapeleme. A ritmustalan beszédben vagy minden szótag
rövid lesz - ezt nevezzük pattogásnak - , vagy minden
szótag hosszú lesz - ez a leptetés. A pattogás a hadarók
tulajdonsága, a leptetés fõként nõi beszédmodor, olykor
együtt jár az ajkak modoros túlartikulációjával és a hang
monotóniájával.
A magyar beszédritmus kettõs gyökerû. Egyrészt
ékezettõl és mássalhangzók kettõzésétõl függõen olykor
törvényszerûen hosszan ejtjük a hangokat, másrészt az
elsõ szótag nyomatéka, és az a törekvés, hogy a szavak
hosszúságát a kiejtés hosszú szavaknál kötelezõ
meggyorsításával idõben rövidítjük, majdnem szabályosan
dobolhatóvá teszi nyelvünket.
A színész az idõmérték pontos alkalmazásával
fokozza a beszéd esztétikai hatását. A jó ritmusú beszéd
önmagában is gyönyörködtet. A magyar költészet és
drámairodalom - a fordított mûvekre is gondolunk -
hemzseg az idõmértékes soroktól, s ezeket
szabályosan illik ejteni.
Fontos szabály azonban, hogy se a nyomatéki
ritmus (az elsõ szótagok hangsúlya), se az idõmértékes
szótagejtés nem ölheti meg a sor tartalmát, nem
keresztezheti az értelmi hangsúlyt. Régen szokás volt
skandálás közben a hosszú szótagokra indulatlan
nyomatékot adni, ez a szokás - igaz, hogy sajnos az
idõmértékes versmondással együtt - már kiment az iskolai
divatból.
Azt hiszem, alig szorul magyarázatra, hogy mikor
hosszúak és mikor rövidek a szótagok (rövid: rövid
magánhangzó magában vagy egy rövid mássalhangzóval -
hosszú: hosszú magánhangzó magában vagy mássalhangzóval,
és rövid magánhangzó két vagy több mássalhangzóval,
illetve hosszú mássalhangzóval).

A BESZÉDST+LUSRÓL
Sztanyiszlavszkij óva int bennünket attól, hogy a
színpadon bármi is "általában" történjék. A
színpadi beszéd csak fõbb ismérveiben általánosítható. Az
alapok tisztázása után fontos, hogy a színész gyakorolja
magát abban is, hogy különbözõ stílusoknak megfelelõen is
képes legyen beszélni.
Hozzá nem értõk részérõl gyakran hangzik el a
vád, hogy a fiatal színészek nem beszélnek elég szépen.
Ez egyrészt nem igaz, mert igen sok a szépen beszélõ
színész a fiatalok között, másrészt az úgynevezett szép
beszéd önmagában ma már nem használható. Jól kell
beszélni. Tisztán, világosan, ügyesen és legfõképpen a
személyiségünknek megfelelõen. A magas hangú színész
ritkán vívja ki az elismerést a szép beszéd kutatói
között, pedig neki igenis magas hangon - de technikailag
felkészülve és mellrezonanciával dúsítva - kell
beszélnie. A belsõ tempó is személyiségjegy. A szép
beszéd számonkérõi a lassú beszédet igénylik. A magyar
beszéd valóban lassabb, mint az olasz, de ha valakinek
gyors a belsõ tempója, annak - technikailag alaposan
felkészülve, tehát mindent hajszálpontosan ejtve -
gyorsan kell beszélnie. Meg kell tehát keresnie minden
színészjelöltnek - tanára segítségével - azt a
beszédmódot, amely kitisztítva; megerõsítve, gazdagítva
valóban az õ kifejezési módja, s ha a figura vagy a
játékstílus megkívánja, akkor ettõl a saját beszédtõl
kell eltérni a kívánt stílus felé.
Minél nagyobb az eltérés saját beszédünk és a fölvett
stílus között - furcsa paradoxon -, annál könnyebb a
megvalósítás. (Ezért hasznos kezdeti idõkben archaikus
szövegeken dolgozni, mert a szavak szokatlansága, a
számunkra új - valójában nagyon is régi - mondatfûzés
veretes szépsége megkönnyíti a helyes és szép beszédre
való koncentrálást. Megjegyzem, hogy ilyenkor igenis
szépen kell beszélni, hiszen ezek a szövegek elsõsorban
esztétikai élményt nyújtanak.)
A beszédstílus egyrészt követi az elõadás
stílusát, másrészt alkalmazkodik a megelevenítendõ figura
beszédmodorához.
A naturális beszédstílus a legnehezebb. Amikor
úgy kell beszélnünk, mint ahogyan ma az életben szoktak,
akkor állunk a legközelebb ahhoz a mélyen gyökerezett
beszédmódhoz, ami az otthoni és az iskolai életben
kialakult. Hadarni és motyogni kezdünk halkan (hiszen ezt
érezzük természetesnek), elharapjuk a szó végét, és nincs
rezonanciánk. Ezt a fajta beszédmódot csak az érett,
önmagukat át- meg átdolgozott színészek képesek
tökéletesen alkalmazni, akik már az életben sem beszélnek
az elõbb emlegetett pongyola módon, s akiknél már mélyen
automatizálódott az erõlködésmentesen is jól érthetõ
köznapi beszéd. A naturális beszéd kezdõknek akkor
sikerül, ha a hang növelése nem jár magasítással (a
rezonánsság a fõ törekvés), és a kiejtés fõként a nyelv
munkájában, s nem az ajkak túlartikulálásában teremti meg
a tisztaságot.
A romantikus beszéd sokkal könnyebb. Ilyenkor
minden kicsit túlzott. Erõteljesebb a hangvétel,
szélesebb az artikuláció, dallamosabb a beszéd.
Romantikus drámák eljátszása igen jó beszédiskola.
Különösen jó beszédnevelõ a romantikus elõadás, ha a
szöveg versben van. Akkor aztán lehet csengeni-bongani,
javul a beszédritmusérzék, biztosítva van a tempó.
A brechti játék is kedvezõ beszédgyakorlat, mert
a kívül maradás, a gondolkodtató láttatás - más
szempontból, mint a romantika - pontosságra szoktat,
lehetõséget ad a harsányságra. Az a körülmény, hogy a
színészek nem élik át a mondanivalót, hanem csak
felidézik a helyzetet, nem teremt olyan indulati belsõ
feszültséget, amely a beszédet végzetesen - vagy olykor
nagyon is magával ragadóan - megzavarná.
A mesejáték sok színt kíván. Alkalmat ad a
hangszínezés, a játékos ritmizálás, a daIlamos beszéd
gyakorlására. Ilyenkor minden plasztikusabb lesz. A bájos
túlzások, a komikum és a tragikum átmeneti szélsõségei
nagy beszédtechnikai jártasságot igényelnek.
Shakespeare nem azért nehéz, mert kevéssé tér el
a köznapi beszédtõl, hanem mert nagyon is eltér. Ez az
eltérés már oly nagy, hogy technikai felkészültség nélkül
egy-egy jelentõs Shakespeare-szerepet eljátszani
lehetetlen. Gondoljunk Othello áradó érzéseire, belsõ
feszültségének fokozódásaira, hatalmas erejére és
elveszejtõ gyengeségére; Jago sziporkáira, szuggesztív
hatóerejére, a nézõ által tudott, de Othello által nem is
sejtett hazugságaira, amelynek bizony jelentkeznie kell a
hangban is. Júlia gyermeki öröme hogyan vált át érett
tragédiává. Mercutio beszédzsonglõr mutatványai. Hamlet
alig követhetõ belsõ gondolatainak hangos kivetítõdése, a
Szentivánéji álom zeneisége a szövegben. Elég e néhány
példa, hogy a vállalkozó riadtan meneküljön
beszédgyakorlatai közé, hogy majdan felkészült
technikával legyen képes a reá váró tirádákat
végiglélegezni, hanggal bírni, hangsúlyokkal
megvilágítani, beszédtempóval gyõzni.
A bohózat alaphangja fényes, tempója gyors.
Szükséges a biztos artikuláció, a ritmusérzék, a
karakterizáló beszéd ízléses mértéktartása, a poentírozás
biztos szünetérzéke. A komikai elemek itt néha annyira
hanghoz, beszédhez kötöttek, hogy a nézõ olykor évekig
másra sem emlékszik, csak egy különös hangszínre vagy
beszéddallamra, amelyet valamelyik színész szájából
hallott, s olykor ez az élmény olyan nagy, hogy otthon
évekig idézik a családban; s innen van néhány mai
unokának élménye Rátkai Mártonról vagy Rózsahegyí
Kálmánról.
Saját stílusa van az értekezõ prózának (száraz,
pontos), az anekdotának (széles, lassan hömpölygõ), a
tréfának (gyors, színes) és a mesének is (az utóbbi
jellegzetességeit Fónagy Iván tudományosan vizsgálta;
lásd ajánlott irodalom).
Másként hangzik el a vers költõnként, és másként
mûfajonként. Csak neveket teszek egymás mellé: József
Attila - Kosztolányi Dezsõ, Vörösmarty Mihály - Dsida
Jenõ, Arany János - Ady Endre.
A tájleíró versek alkalmat adnak a láttatásra, a
lassan hömpölygõ, kimért, szép beszédre.
Az anekdotázó versek lehetõséget nyújtanak az
apróbb váltásokra, olykor a megelevenítésre.
A gyermekversek a beszédritmus, beszéddallam
játékos formáit segítik.
A forradalmi versek a hangerõfokozás, az emelt
beszéd, a széles ívek megformálására adnak alkalmat.
A lírai költészet egyike a legnehezebb anyagnak,
mert a személyesség és a csöndesség nagy
beszédfelkészültséget követel. (Halkan beszélni sokkal
nehezebb, mint hangosan!)
A balladák elmondása kívánja a legnagyobb
felkészültséget. A hiteles megszólalás a láttatás, a
feszültség érzékeltetése, a fordulatok sodra éppúgy
igénybe veszi a beszéd zeneiségét, mint az elõadó
szuggesztivitását.
A karakterizálás (éppúgy, mint az elõadási vagy a
versmondói stílus megragadása) nem nélkülözheti az
ösztönösséget. Az erre való hajlam egyéni adottság.
Hevesitõl tudjuk, hogy más a mímes készség és más a lírai
alkat - néha szerencsésen találkozik a kettõ - vannak
parodisták, akik kiváló imitátorok, de képtelenek egy
verset belülrõl igazán elmondani, míg nagy lírai
tehetségek alkalmatlanok arra, hogy valakit hitelesen
utánozzanak. Jelentõs színészi hatást lehet elérni a
gazdag személyiség szereptõl töltött, magával ragadó
felmutatásával, de bámulatba ejtõ az a képesség is, ha
valaki egy jellegzetes embertípust a maga riasztó vagy
szeretetteljes mivoltában pontosan megformál.
A színészi önnevelésnek (s ezen belül a
beszédnevelésnek) két úton kell járnia. +snia kell
befelé, és építkeznie kifelé. Egyfelõl meg kell teremteni
azt a meg nem ismételhetõ embert, aki vagyok, hogy
személyességem mind erõteljesebben kibontakozzon,
másfelõl figyelnem kell a világot, hogy a látottakat
másoknak is felmutassam, s ezzel gazdagítsam õket.
A karakter megragadásához nem árt, ha
pszichológiai jártasságunk van, ez módjával segíti az
ösztönösséget (nem módjával tönkreteszi). Tudnunk kell a
két fõ típusról, az introvertáltról (befelé forduló,
csöndes, elmélyedõ) és az extrovertáltról (kifelé
forduló, színes, barátkozó). Mindkettõ felismerhetõ a
beszédmódjáról. De felismerhetõ a szorongó és a
gátlástalan, az akarnok és a szerény, a ravasz és a
korlátolt, az önimádó és az adni kész is.
Persze tudjuk, hogy a karakter megnyilatkozásai
korántsem egyenletesek, hiszen befolyásol a partner, a
pillanatnyi lelkiállapot, a szituáció, a színész által
tudott elõzmény és következmény.

HOGYAN GYAKOROLJUNK?
A beszédtevékenység összetett jelensége négy,
viszonylag körülhatárolható egységre bontható: légzés,
hangadás, kiejtés, kifejezés.
Elõször a légzésünkkel kell foglalkoznunk, hogy
megteremtsük a jó hangadás alapfeltételeit, azután a
hangadással, hogy biztosítsuk kiejtésünk forrását, késõbb
a kiejtéssel, s végül a kifejezés gazdagításával.
A légzõgyakorlatok célja a nagy kapacitású
rekeszlégzés kialakítása, és automatikussá tétele, A
hangtalan belégzés begyakoroltatása. A levegõbeosztás
rekesz adagoló biztonságának kialakítása. A szünettartás
tudatosítása. Az egyenletes hangadáshoz- szükséges
kilégzés szabályozása.
A hangadó gyakorlatok célja a jól vivõ
középhangsáv felismerése és kimunkálása. Az erõteljes
mellhang erõlködésmentes kialakítása. A rekedtes vagy
levegõs, öblösített vagy felszorított hangadás
megszüntetése. A hangelõrehozás. A hangterjedelem
kiszélesítése: A görcsmentes hangerõfokozás megtanulása.
A hangadás egyenletességének megteremtése a teljes
hangterjedelemben.
A kiejtésgyakorlatok célja az oldott szájnyitás
kialakítása. A magánhangzók pontos színének kialakítása.
A mássalhangzóejtés kitisztítása (sz, z, c, s, zs, cs, -
r). A gondos szóvégejtés beidegeztetése. A pergõ, tiszta
szövegmondás kialakítása. A szabályos beszédritmus
megteremtése. A hangkapcsolatok szabályos ejtésének
kialakítása.
A kifejezõgyakorlatok célja a szólamegységek
felismertetése. A szövegértelmezés jártasságának
kialakítása. A hangsúlyviszonyok tanulmányozása. A
hanglejtés-variációk gyakoroltatása. A váltások és
fokozások megtanulása. A hangszíngyakorlatok kialakítása.
A beszédtechnikai gyakorlatok voltaképpen
személyiségnevelõ koncentrációs gyakorlatok. A színész a
színpadon állandóan többfelé koncentrál, de a beszédére
már nem, mert akkor nem tud játszani, csak "beszélni", s
ez a színpadi játék halála. A beszédtechnikai gyakorlatok
során megtanulunk koncentrálni, és kialakítjuk azt a
beszédet, amely késõbb ráfigyelés nélkül is szolgálja
színpadi életünket.

GYAKORLATOK
LÉGZÕGYAKORLATOK

SZÖVEGMENTES LÉGZÕGYAKORLATOK
1. Hanyatt fekvés, lazítás-feszítés.
2. Oldott hanyatt fekvés (relaxálás) önkéntelen
rekeszlégzéssel.
3. Relaxálás tudatos rekeszlégzéssel.
4. Mély belégzés, elnyújtott kilégzés fekve, rekesszel,
tenyérellenõrzéssel.
5. A kilégzés sz, s, f, h hangon történjék.
6. Fölállás csípõre tett kézzel, belégzés, kilégzés a
körkörös tágulás ellenõrzésével.
7. "Vonatba állás;' a légzés ellenõrzése egymáson.
8. Mély belégzés, elnyújtott kilégzés (kezek a csípõn); a
kilégzés sz, s, f, h hangon, a kilégzés elnyújtása 50-60
mp-ig.
9. Hangos számlálás 100-ig, húszankénti lélegzetvétellel.
10. Ugyanez székadogatás vagy dobálás közben.
11. Koncentrációs légzõgyakorlatok:
- Tizenhárom óra az egy óra
tizennégy óra az két óra
tizenöt óra az három óra...
- Egy óra az tizenhárom óra
két óra az tizennégy óra
három óra az tizenöt óra...
- Hétfõn szõlõt eszem kedden cseresznyét
szerdán szõlõt eszem csütörtökön cseresznyét...
- Héttõn cseresznyét kedden szõlõt eszem
szerdán cseresznyét csütörtökön szõlõt eszem...
- Januárban itthon vagyok februárban vidéken
márciusban itthon vagyok áprilisban vidéken...
- Hétfõn te jössz énhozzám
kedden én megyek tehozzád
szerdán te jössz énhozzám...
...vasárnap együtt leszünk.
- Egy mellett nem három áll
kettõ mellett nem négy áll
három mellett nem öt áll...
- Nem 3, nem 6, nem 9, nem 12, nem 15,
nem 18, nem 21, nem 24, nem 27, hanem 30.
- Nem 9, nem 18, nem 27...
 ...hanem 90.
- Kettõ meg kettõ az négy
négy meg négy az nyolc,
nyolc meg nyolc az tizenhat...

SZÖVEGES LÉGZÕGYAKORLATOK
1. Kosztolányi Dezsõ: A szegény kisgyermek panaszai
(részlet): Azon az éjjel;
azonos szólamok.
2. József Attila: Mint a mezõn; növekvõ szólamok.
3. Dsida Jenõ: Arany és kék szavakkal; kél hatalmas
szólam.
4. Babits Mihály: Esti kérdés; váltakozó nagyságú
szólamok.
5. Mándy Stefánia: Csendítsd rá; játékos pergetés egy
levegõre.
6. Konrád György: A látogató {részletek); a helyes légzés
alkalmazása.
Az elsõ öt szövegben be kell tartani az elõírt
szüneteket, a hatodik egységben meg kell keresni a
szünettartás értelmileg, érzelmileg indokolt helyeit.
A szövegek elsõsorban a jó légzést szolgálják, de
természetesen törekedni kell a hangvétel tisztaságára
(erõteljes, de nem erõltetett mellhang), a pontos
kiejtésre (szóvégek, hangkapcsolatok, hosszú-rövid
hangok) és a világos hangsúlyozásra, a hiteles
hanglejtésre.
Kezdetben csípõre tett kézzel gyakoroljunk, hogy
ellenõrizzük a rekeszlégzést. Késõbb vegyük el a
kezünket. Adogassunk széket, kössünk nyakkendõt, varrjunk
fel gombot, labdázzunk, a szövegmondással egy idõben
írjunk fel nehéz szavakat. Addig kell mindent gyakorolni,
amíg kívülrõl megy a dolog. Késõbb a hang-, illetve
kiejtésgyakorlatok idején is vissza-vissza kell térni a
légzõgyakorlatokhoz.
Egy-egy légzõgyakorlatot (pl. a 3.-at vagy az 5 -
et) használhatunk a pályán fellépés elõtt, részint az
izgalom levezetésére, részint a jó légzés érzésének
felkeltésére.

1. KOSZTOL+NYI DEZSâ: A szegény kisgyermek panaszai

(részlet)
Azon az éjjel
az órák összevissza vertek. (-)
-összevissza hosszú sz! -
Azon az éjjel
holdfényben úsztak mind a kertek. (-)
-úsztak hosszú ú! -
Azon az éjjel
kocsik robogtak a kapunk alatt. (-)
-alatt szóvégi tt! -
Azon az éjjel
könnyben vergõdtek a fülledt szavak. (-)
-ben vergõdtek! -
Azon az éjjel
égett szobánkba gyertya, lámpa. (-)
Azon az éjjel
féltünk a borzadó homályba. (-)
-féltünk hosszú é! -
Azon az éjjel
arcunk ijedt volt, halavány. (-)
-ijedt rövid j! -
Azon az éjjel
halt meg szegény, õsz nagyapám. (-)
Azon a reggel
csupa rokon jött, sirató nép. (-)
-rokon jött! -
Azon a reggel
sürögtek az öreg mosónék. (-)
-mosónék ritmusa! -
Azon a reggel
kendõvel kötötték fel gyönge állát. (-)
-állát! -
Azon a reggel
lassan vezettek a földúlt szobán át. (-)
-földúlt!-
Azon a reggel
rozsdás pénzt tettek kék szemére. (-)
-pénzt! -
Azon a reggel
riadtan bámultam feléje. (-)
-riadtan bámultam! -
Azon a reggel
csak hallgatott makacs ajakkal. (-)
-hallgatott! -
Azon a reggel
olyan volt, mint egy néma angyal. (-)
-olyan volt!

2. JÓZSEF ATTILA: Mint a mezõn

Mint a mezõn a kisfiút ha
-kisfiút-
eléri a vihar (-)
s nincs tanya, anya, hova futna
kapkodott lábaival, (-)
a tömött, dühödt ég dörög,
-tömött, dühödt-
a tarlón szalmaszál pörög,
õ mint az állat, nyöszörög, (-)
-állat-
zokogna, de a félelem
-félelem-
elveszi könnye melegét,
sóhajtana, de hirtelen
reá lehel a hideg ég (-)
s csak akkor, amikor sovány
testén és arcán halovány
borzongás villan, mint a villám
-villan, villám-
s fekete esõ dõl szakadva,
-esõ dõl-
az mintha belõle fakadna, (-)
-belõle-
mint mérhetetlen nagy sírás,
amely fölgyûl a földeken,
fénylõn csorog a zöldeken,
árkot betölt és gödröt ás,
hömpölyög a réten, az éren,
-réten, éren-
hömpölyög fönn a levegõben,
-fönn-
s a gyermek megindul a téren,
útja van ebben az idõben -(-)
-útja-
így tört e vágy rám, ily veszetten
-az így és-
ily hirtelen, ily szilajon, (-)
-az ily hangsúlyos-
férfi létemre sírni kezdtem. (-)
-sirni-
S e könnyel ázott talajon, (-)
-ázott talajon-
hol nehezen emeli lábát
az ember, (-) ki pedig sietne -(-)
megállok most. (-) A kívánságát
-megállok, kívánságát-
észre se venném, (-) ha szeretne.
3. DSIDA JENÕ: Arany és kék szavakkal
Miképpen boltíves,
pókhálós vén terem
zugában álmodó
középkori barát,
ki lemosdotta rég
a földi vágy sarát,
s már félig fent lebeg
a tiszta étheren,
ül roppant asztalánál,
mely könyvekkel teli,
s a nagybetûk közébe
kis képecskéket ékel,
Madonnát fest örökké
arannyal s égi kékkel,
mígnem szelíd mosollyal
lelkét kileheli -(-)
úgy szeretnélek én is
lámpásom esteli,
halavány fénye mellett
megörökítni, drága
arany és kék szavakkal
csak téged festeni,
míg ujjam el nem szárad,
mint romló fának ága,
s le nem lankad fejem
a béke isteni
ölébe, én szerelmem,
világ legszebb virága.
4. BABITS MIH+LY: Esti kérdés
Midõn az est, e lágyan takaró
fekete, sima bársonytakaró,
melyet terít egy óriási dajka,
a féltett földet lassan eltakarja (-)
s oly óvatosan, hogy minden fûszál
lágy leple alatt egyenesen áll (-)
és nem kap a virágok szirma ráncot
s a hímes lepke kényes, dupla szárnyán
nem veszti a szivárványos zománcot (-)
és úgy pihennek e lepelnek árnyán,
e könnyû, sima, bársonyos lepelnek,
hogy nem is érzik e lepelt tehernek: (-)
olyankor bárhol járj a nagyvilágban,
vagy otthon ülhetsz barna, bús szobádban,
vagy kávéházban bámészan vigyázd,
hogy gyújtják sorban a napfényû gázt; (-)
vagy fáradtan, domb oldalán, ebeddel
nézzed a lombon át a lusta holdat; (-)
vagy országúton, melyet por lepett el,
álmos kocsisod bóbiskolva hajthat; (-)
vagy a hajónak ingó padlatán
szédülj, vagy a vonatnak pamlagán; (-)
vagy idegen várost bolygván keresztül
állj meg a sarkokon csodálni restül
a távol utcák hosszú fonalát,
az utcalángok kettõs vonalát; (-)
vagy épp a vízi városban, a Riván,
hol lángot apróz matt opáltükör,
merengj a messze múltba visszaríván,
melynek emléke édesen gyötör, (-)
elmúlt korodba, mely miként a bûvös
lámpának képe van is már, de nincs is,
melynek emléke sohse lehet hûvös,
melynek emléke teher is, de kincs is: (-)
ott emlékektõl terhes fejedet
a márványföldnek elcsüggesztheted: (-)
csupa szépség közt és gyönyörben járván
mégis csak arra fogsz gondolni gyáván:
ez a sok szépség mind mire való? (-)
mégis csak arra fogsz gondolni árván:
minek a selymes víz, a tarka márvány?
minek az est, e szárnyas takaró?
miért a dombok és miért a lombok
s a tenger, melybe nem vet magvetõ? (-)
minek az árok, minek az apályok
s a felhõk, e bús Danaida-lányok
s a nap, ez égõ szizifuszi kõ? (-)
miért az emlékek, miért a múltak?
miért a lámpák és miért a holdak?
miért a végét nem lelõ idõ? (-)
vagy vedd példának a piciny fûszálat: (-)
miért nõ a fû, hogyha majd leszárad? (-)
miért szárad le, hogyha újra nõ? (-)
5. M+NDY STEF+NIA: Csendítsd rá
Kis Magda
feldobja,
röptetve,
szöktetve,
az apja
elfogja,
pörgetve,
görgetve,
bokorba
gurítja,
magasba
hajítja,
feldobja
az apja,
elkapja
Kis Magda
- a labda.
Csillog is,
villog is,
hullik is,
múlik is,
a füstös
háztetõn
a rücskös
hegytetõn,
ezüstös
fény, ragyogó!
Hûvös is,
befed is
vetésen
meleg is
jó takaró
- a hó
Mindennap
megterem
kot-kot-kot
kotkodács,
hej minden reggelen
szalma közt
meglelem,
ha fehér,
megeszem,
ha tarka,
elteszem,
húsvétra
tiéd lesz,
zöld mintás,
kéktintás,
színekkel ékes,
szép piros
festékes,
kot-kot-kot-
kotkodács
de csinos,
de csodás!
- a tojás.

Füleden
berepül,
a szádon
kirepül,
ha nem vagy
egyedül,
elkapja
pajtikád,
issza is,
vissza is
hajítja,
úgy röpül,
mint a
parittya,
ha jó,
- a szó.

Kurjant, rikkant
kakas, jérce,
zöld az erdõ,
hegyek bérce,
ágon alma,
bokron málna,
Palkó csak a
tóra járna,
hogyha zuhog,
aláállna,
minden ember
mindig várja - néz az
égre
januárban,
néz az égre
februárban:
mikor jön hát,
mikor végre,
amit mindig
újra vár
- a nyár.

Szájról jár
itt szájra,
nincs szárnya,
mégis száll,
pagonyból
virányra
röppen
szép virága.
Ég lánya
fakasztja
búsaknak
vigaszra,
föld fia
szakasztja,
veled is
megosztja,
dünnyögi,
zümmögi
vén
s fiatal
- a dal.
6. KONR+D GYÖRGY: A látogató
a)
Ha íróasztalomnál ülve tenyeremet homlokomra
szorítom, mert mögötte, ahogy beléptem a hivatal kapuján,
jobb és bal felõl zakatolni kezdett egy-egy
elnémíthatatlan, törpe írógép, szakadozott, kellemetlen
mondatroncsokat dobálva figyelmem napról napra zsugorodó
mezejére,
ha idegeimben elindul néhány korty pálinka, mint
egy porlepte, kivénhedt televíziós készülékben a
villanyáram, s ettõl egész zsibbadt agyvelõm sercegni
kezd, s megszabadulva a tûrhetetlen kopácsolástól,
elsötétített recehártyámon zajlani kezdenek a képek,
várakozásteljes, gyermekkori torlódással elõbb, bicegõ,
vonalas szerkezetekkel utóbb,
ha nem szól senki, nem erõszakoskodik a telefon,
nem hörög a fûtõtest, nem hív senkit sehová a
hangosbemondó, nem dörren percenként a felvonófülke
csapóajtaja, nem kaparásznak ablakpárkányomon az örökké
hasmenéses galambok, és nem csoszognak ablakom alatt a
veszendõ lábbelik tétova és leselkedõ gazdáikkal az üveg
mögött,
ha kiejtettem lomkamrához mindinkább hasonlító
emlékezetembõl az öklüket rázó hadügyminiszterek, a
puszta leheletnél is kevesebbet mondó illetékes szóvivõk,
a bírósági üvegkalickában bóbiskoló tömeggyilkosok, a
halkan kicserélt mesterkémek, a barátaikat felköttetõ,
újdonsült népvezérek, az emberevõ istenkirályok, a
szoborleleplezõ, új kenyeret szegõ, hídavató, díszszázad
elõtt ellépõ, virágcsokros kislányokat homlokon csókoló,
üdvözlõ táviratokat küldõ és rendjeleket osztogató,
katódsugarak hullámain minden szobába bemosolygó
buboréknagyságok tolakodó nevét,
ha elõzõ este feleségemet átkarolva csendben
végigjárjuk szokott sétautunkat a hegyoldalon, ha a
lakbért, villany- és telefonszámlát már kifizettem, s
maradt pénz tejre, húsra, almára, kávéra, dohányra és
borra is, ha éjszaka sikerült hosszan és
ájultan aludnom, majd, ha a keltõóra robbanásától a mosdó
elé lökve idõben elvégeztem a fölkelés elhomályosuló
gondolatokkal központozott szertartásait, s a kávé friss
gõzével fejemben, az autóbusz ablakánál ülõhelyet kapva
becsukódhattam felebarátaim füstesõ- és konyhaszagú
kabátjai között,
akkor, istenem, akkor is csak olyan lesz ez a
nap, mint a többi.
b)
Az embert kalodába vonja az idõ, / nem a világtér
és a történelem láthatatlan, emberfölötti ideje, / nem a
gyulladt vagy kialvó eszmélet lüktetõ ideje, / hanem a
keltõórában toporzékoló, ébredéstõl elalvásig rángató,
kicsinyes, hasadozott és csaló hajcsáridõ, / az olcsón
adható, drágán vehetõ idõ, / a kuporgatva is
elveszíthetõ, a tékozolva is babusgatható, a
kivilágítható és elsötétíthetõ, a megszentelhetõ és
bemocskolható idõ, / a lépcsõn ziháltató, villamosra
ugrató, bélyegzõórával lepecsételt, gépekben zakatoló,
mozdulatokat rövidítõ, egyforma teendõk kürtõin
átvonszoló, társak mellett elcsúsztató, összecsavarodott
körpályákon vezérlõ, érintkezések, súrlódások,
összefonódások, elválások forgalmát szabályozó, köznapi
idõ, / ez a nyugodt és megvesztegethetetlen, néha
kegyosztó és szeretetre méltó hatóság, / lehet elviselni,
hozzásimulni, lehet kis kedvezményeket kialkudni tõle,
lehet / - mert mindenkire súlyosul - / átmenetileg
tudomást sem venni róla, / és lehet iszonyodva, / naponta
/ beledögleni.
c)
A szürkülõ délután egykedvû hangjai becsobognak
az ablakon, teherautó oldaldeszkája csapódik, valahol
leeresztenek egy redõnyt, ládákat dobálnak egymásra,
locsolócsõ serceg, tolókocsi nyikorog, távolabb szenet
lapátolnak a járdáról bizonyára a pinceablakon át, a
hangosbemondó valamire figyelmezteti az árusokat, vödrök
feneke zörren élesen a járdán, alighanem a
virágkereskedõké, kereplõ szól, nehézkesen, köhögve
beindul egy motor, söprõgép durrog az úttest szegélyén,
vak ember botja kopog a ház falán, mozdony tolat sípolva
a közeli pályaudvaron, távolabb mentõkocsi szirénázik,
kivágódik a mozi ajtósora, tetõcserép csusszan le a
szomszéd házról, megakad az ereszcsatornában, a sarki
kocsmából valakit kilökhettek, pohár csörömpöl a
kövezeten, zárás elõtt a trombitaárus portékájával
rikongat, béke van.
d)
Hódolat a vándorló anyagnak a terepszínû
proletár-teherautók zörgõ rakterén, folyami kavics,
homok, kohókoksz, kiásott törmelék, ócskavas,
huzalgubancok lejtõs halmainak, a betonelemeknek, vas-,
alumínium- és gumicsöveknek, deszka- és téglarakásoknak,
kender- és gyapotbáláknak, eternit oxigénpalackoknak,
forgácsba ágyazott kénsavballonoknak, kátránylemezeknek
és bitumenhordóknak, autóköpenyeknek
acéldróttekercseknek; hódolat a trapéz alakú, koporsó
alakú, fektetett henger és hasáb alakú, négyzetes és
áramvonalas, hat-nyolc-tíz tonnás, három-négy-öt aknás,
középen árkolt, domború hátú, létrával, híddal átívelt,
rekeszes vagy egybenyitott, meggypiros, vajsárga,
szilvakék, pisztrángezüst (a benyomott, lecsapott,
elgömbölyített orrú vezetõfülkével
tömzsin összenõtt vagy tõle vékony csuklós nyakkal
elválasztott) tartálykocsiknak, a közúti szállítás e
formatervezett elõkelõségeinek, kiknek oldalán bizakodó
zománcbetûkkel áll kiváltságos rendeltetésük fölirata:
"Tej", "Szesz", "Bor", "Szörp", "Benzin", "Kénsav"
"Kenõolaj", " Toluol", "Furfurol" (elnyújtott karcsú
ciszternák, vörös acélkeretben, "Tûzveszély!",
"Robbanásveszély!"); hódolat a fagykamrás, hófehér
hússzállító kocsiknak, a sajtharang formájú, acélfonatú
cementtartályvivõknek, a sátorként
összehajló házelemszállítóknak, az acéltornyukat roppant
szarvként lebocsátó emelõdaru-kocsiknak, a csupa
háromszögbõl összerótt, zömök dömpereknek, valószínûtlen
kagylós, süveges és csöves felületeikkel a rohamnaszád és
a föld-levegõ rakétahordozóknak;
némi kétséges, görcsös, de engedelmes bámulat a nagy
ketreckocsiknak, melyeknek léckamrájából tehenek és lovak
emelik ki kötõfékkel rögzített tudós és elítélt fejüket,
a kék-fehér csíkos, mennyezetes, oldalt ablakos ponyvával
elfüggönyzött rendõrbuszoknak, melyekben mozdulatlan és
nehéz arcú férfiak ülnek egymással szemben, egérszürke
öltözékben, térdük közé állított géppisztollyal; és végül
a kegyelet csöndje azoknak az olajszürke, ablaktalan
bádogládáknak, melyeknek középfolyosójáról hat kulcsra
zárható, sötét állófülke nyílik, és mindegyikben egy
ember áll.
e)
A háztömbnyi telket tégla alakban keretezõ, öles
falazatú épület, a vízszintes záródású emeleti ablaksorok
alatt lemezborításos koszorúpárkánnyal körülfuttatott
egykori laktanya, az eredetileg is szürkére festett, de a
koromtól iszapszínûvé változott és csak a begipszelt
lövésnyomok helyén fehér himlõhelyes kórház bal oldali
szárnyának földszintjén, az udvari sarokcsatlakozás után
mintegy nyolclépésnyire, a lebetonozott és bástyás
pártázatú téglafallal körülzárt sétálótérség mögött, az
elmebeteg férfiak két egymásba nyíló terembõl és egy
oldalfolyosóból álló zárt osztályától,
ahol az utca felõli ablakokat sûrû fonatú,
porszakállas acéldrót sodrony borítja, s a termek mellett
húzódó folyosó ablakai a betonburkolatú, öt-hat méter
széles sétálótérségre néznek, mert nyílásuk a cölöprácson
álló épület süllyedése és az udvar fokozatos feltöltõdése
miatt eléggé lealacsonyodott, és mert a bástyás pártázatú
belsõ kerítésfal szokatlanul magas, az ablakok a fal
téglamintázatán és a mögötte boltozódó platánfák felsõ
koronáján kívül egyéb látnivalót nem kínálnak,
a zárt osztálytól, ahol termenként harmincasával
tartózkodnak három hete vagy huszonöt éve, szétfeslõ,
gombja vesztett, gumija szakadt pizsamáikban, nadrágjukat
csípõjükhöz fogva, vagy belõle koronként kilépve, hosszú,
alacsony padokon egymás mellett szorongva és kenyeret
majszolva, a folyosó régi, kilincstelen ajtó mögött
toporogva vagy a folyosóablakok orr- és
homloklenyomatoktól zsíros üvegén át a platánfa
lombtetejére kibámulva, a lecsonkított, arasznyi lábakon
álló vaságyak matracán fejüket ingatva és tarkójukat
hanyatt verdesve, a ketrecágyak fenekén a háló zsinegét
markolva, vagy az ajtó mögötti szabad területen tengely-
vagy keresztirányú, esetleg hurokvonalú rituális
sétájukon bolyongva az ápoltak,
a zárt osztálytól, ahol siettetni lehet az idõt
kártyával, ha az ápolók befogadják játszmájukba az
értelmesebb ápoltat, cigarettával, ha a hozzátartozók
idõnként behoznak egy-két csomagot, vagy egy módosabb
betegtárs megajándékoz egy égõ csikkel, a bélhurutos
agyalágyultak lemosogatásával, hosszú körmû lábujjak
morzsolgatásával, kenyérdarabkák koldulásával,
tárolásával és számlálgatásával, elkülönülõ, páros vagy
csoportos önkielégítéssel, papucsharapdálással, egész
napos, gyönyörûséggel teljes mosolygással, félóránkénti
elaprózott vizeléssel, vihogó párnadobálással,
ízeltlábúak rajzolásával, összenyálazott fényképek
dugdosásával, felforgató üzenetek rejtjelezésével, a
fõorvos számára egy végül is mindig visszanyelt mondat
fogalmazásával, az ablak alatt elforduló gépkocsik
dörejének megvesztegethetetlen számontartásával,
látomások öklözésével, rettegõ falhoz lapulással éveken
át tartó némaságban, egy idõtlen sláger dallamával,
legyõzhetetlenül, a nap bármely szakaszában, túl a szótár
pusztulásán, túl az örökjátszó mozi záróráján, túl a
szomszédok ámyékforgalmán, az elhárított nap és a kékre
festett villanyégõk légoltalmi világosságában,
nagyvizitkor és a halottszállítás ünnepén, vízcsap alatt
és szájra tapasztott takaró alatt is, míg csak át nem
villámlik az agyvelõn az elektrostimulátor tízezer voltos
fényrobbanása, a zárt
osztálytól, ahol befejezhetném, félek.
f)
+tmegyek az úttesten, elhúzok az egymásra
tornyozott ládák, a spárgával összecsomózott kosarak, a
téglával rögzített ponyvák, nejlonlepedõkkel betakart
cékla- és karalábéhalmok mellett, kikerülöm a ládákon,
zsákokon szendergõ kofákat (térdüket felhúzva, arcukat
szemben egymás mellé fektetve, alig azonosíthatóan rövid
csomagok, nem úgy, mint a hanyatt fekvõ, térdüket
szemérmetlenül széttáró hordárok a tolókocsikon), a
leleplezés derûjével nézem a bazáráruk nappal oly virágzó
bódéit, deszkák, póznák, vasállványok, padok, kecskelábak
gyatra alkatrészeire szétszerelve hevernek összeláncoltan
a négykerekû tolókocsikon, keresztülnyomulok a
lécketrecekben alvó tyúkok s az elfonnyadt káposzta
támadó szagán, átlépem a négyzetes körútját rovó éjjeliõr
ingó árnyékát, magam mögött hagyom az összehordott,
szétosztályozott, külön raktárakban, pincékben és
alagutakban tárolt, erjedõ, lágyuló, szagos nedveket
eresztõ táplálék szegfûvel, magnóliával és fehér halotti
koszorúval búcsúzó, ünnepélyes sorfalát, hátat fordítok
az ütemes fogyasztás, a lüktetõ feltöltõdés és kiürülés
holdfényben ázó arénájának, és a térrõl szétágazó utcák
nyolc lehetõsége közül egyet szabadon kiválasztok.

g)
Az este megadja magát az éjszakának, az utca a
hazatérés órájának. A délutáni mûszak elereszti a
fodrászlányokat, a kávéfõzõnõket, a pénztáros- és
takarító-, a tekercselõ- és bútorfényezõ-, a kémcsõfúvó-
és gépkönyvelõ-, a jelmezvarró- és jegyszedõ-, a
kristálycukor-csomagoló és mosogatónõket. Kopognak vasalt
sarkukon csattognak térdig pántos saruban, rugóznak puha
bocskorban, rázökkennek magas szárú fûzõs cipõikre, s
nyomukba erednek gumitalpakon, zsebrádióval és összegyûrt
mozimûsorral, mogorván és elszántan, a lakatosok és
tetõfedõk, anyagraktárosok és darukezelõk, úthenger- és
italboltvezetõk, tûzifalehordók és kocsimosók,
elõresietnek, hátranéznek, várakoznak, érdektelen
kirakatok elõtt toporognak, lemaradnak és nekilódulnak,
egyik járdától a másikig, egyik mellékutcától a másikig
sodródnak, rágyújtanak és továbbiramodnak, mennek
ötlépésnyi távolságban, tulajdonjogukat a többieknek
jelezve, mennek a perecet rágcsáló, kirakatot nézõ,
hajukat igazgató, dúdolgató, fonott hálóban kenyeret,
felvágottat és hajmosószert cipelõ, fáradt arcú és
rosszul kifestett nõk után, vastag és vékony, szõrös és
csupasz lábikrák után, figyelik a fehérnemûszegélyek
kidomborodását tapadó szoknyákon és pulóvereken át, íves,
hosszú hátakon és rövid, húsos hátakon, száraz, könnyû
combokon és visszeres, laza combokon, majd hirtelen
felzárkóznak, ha körülöttük szabad tér nyílik, valamit
mondanak, és már egy vonalban haladnak tovább, vagy
néhány mondat után oldalt kanyarodnak, körülkémlelnek,
téveteg gõggel irányt változtatnak, s már menetelnek egy
másik alak után, bal kezüket nadrágzsebükbe gyûrve,
lemerevedett arcukon az eredménytelen kóválygás
üledékével, valami gyors és sikeres megoldás egyre
zsugorodóbb reményével, készen már mindennek az
elfogadására, mert vége a napnak, és még nem történt
semmi, mert minden lehetséges történés közül már csak ez
az egyetlen, amiben meg lehet kapaszkodni, mennek irtózva
a kapuzárás közeledõ percétõl, az izzadt albérleti
éjszakától egy túlontúl ismerõs láb nyirkos érintésétõl,
mennek a kicsúszó gombok, a szétváló kapcsok, a két
elõretartott karon lecsúszó melltartó, a térd alá
göngyölõdõ harisnyák, a gyerekfej nagyságú emlõk, a
kamaszlegendákkal kárpitozott far, a fullasztó nyakgödör,
mennek egy megkülönböztethetetlen ágyék kettéolvadó ajkai
felé, mennek egy mindent elfelhõzõ nászéjszaka, a hús, a
bõr, a szõr tüdõig-torkig érõ torlódása, mennek egy
égetõ, szobrászi pillanatkép felé, mennek egy betonozott
mosókonyha, egy hátsó udvari szükséglakás, egy áporodott
alkóv, egy bádogredõnnyel elsötétített üzlethelyiség, egy
visszhangos pincelejárat, egy olajos hordókkal
körülrakott gödör, két összeillesztett kútgyûrû felé,
mennek, amíg sajgó talpuk, szúró gerincük egy névtelen
útkeresztezõdésnél hírül nem adja, hogy már csak aludni
lenne jó.
h)
Krisztus csavarja égre a szemét, rózsás arcú,
cseresznyeszájú megváltó egy képkeretezõ kirakatában,
selymes szõke, ondolált haján erdõnyi tüskével, és a
három elmaradhatatlan mackó ott játszik alatta a megdõlt
fenyõtörzsön, - arcom is belép egy aranyrámás,
levéldíszekkel telecsiszolt, koporsó alaprajzú tükörbe,
fekete patak lopakodik át a zúzmarás erdõn egy
baracklekvár-színû hajnalon, és körös-körül cilinderes,
frakkos, csokornyakkendõs kutyák ácsorognak
lovaglókorbáccsal kezükben és szemüveggel az orrukon,
menyasszonyi fátylas oroszlán negédeskedik csepp gázlámpa
alatt, kis, aranysüveges robotember szaxofonozik
ûrhajója mellett, és itt van a romolhatatlan
születésnapi torta is, tetején sapkás nyúlfej, táncoló
kacsa és álcukordísszel pingált köszöntõ versike,
felpumpált arcú slágerénekesek, középcsatárok és
világsztárok és többemeletes koponyájával, öklömnyi
járomcsontjaival a stilizált Lenin. Nem tudom levenni a
szemem a bazári hadfölszerelésrõl, a távirányítható piros
csengettyûs tankról, a villogni és kerepelni tudó
géppisztolyról, a nyolckerekû teherautócskára szerelt
taktikai gumirakétáról, a kis, sárga plasztikkatonákról,
amint épp kézigránátjukat készülnek elhajítani, vagy
ódivatú szuronyos puskával hasba szúrnak egy sötétkék
plasztikkatonát. Az újrafelismerés ámulatával nézem
révületünk és földi bájunk, ünnepi perceink és
sóvárgásunk, mindentudásunk és harci lázunk jelvényeit,
és miközben mûfogsorkészítõk és foltozószabók, sérv-
kötõárusok és töltõtolljavítók, lábápolók és gázszerelõk,
parókakészítõk és szõrmepapucsárusok, mûvirágtermelõk és
lúdtalpbetétárusok, sírkõfaragók és jelmezkölcsönzõk kis
mûhelyei, boltjai mellett visz el az utam, kiegészítem a
teljesedõ látomást a lámpafényes, földszinti ablakok
jóvoltából a félmeztelen Máriával, kívül hordott szívének
kis tûzcsóváival, egy fölemelt lábú, csipkeszoknyás,
kárminbugyis kánkántáncosnõvel a szekrény tetején két
meggybefõtt között, egy üvegfüggõcskékkel teleaggatott
álvelencei csillár hat karján hat érintetlenül lógó,
mézszínû légyfogó tekerccsel s alattuk egy hófehér
hajkoronával, egy zöldesen derengõ akváriumhoz
támasztott, bõrözött végû mankóval, kinagyított családi
csoportképpel (a földön törökülésben a gyerekek, a
székeken egyenes derékkal a nagyszülõk, mögöttük
kalaposan vagy hajadonfõtt állva a szülõk, a folytonosság
oszlopai), egy elmocskolódott fallal, amelyen egymás
mellett sorakoznak a rajzszöggel felerõsített
gyásztáviratok és a tulipános ingaórával, melynek
nemzetiszínû faköpenyébõl kivonult, de visszatérni
már nem tudott a felemelt lábú, kék csákós huszár. +gy,
cukrászbarokk játszadozásban az ordas anyaggal, magunkhoz
édesgetve a lakatlan jövõt, a megszállatlan síkokat, egy
paradicsomi állatkert csacsogó ábráival megengesztelve
falainkat, ezeket a mészkukacos, de bennünket túlélõ,
köznapi szégyenektõl, selejtes álmoktól és lõtt sebektõl
ragadós falakat, férfimaggal és paranoiás üdvösséggel
nemzõ apáink üres szemû maszkja alatt talán csakugyan
élhetõbb az élet. Alig kifejtve magam e látomásból,
melynek egyik csücskébe magam is odaillek, baktatok
tovább a térrõl nyíló nyolc egyforma utca valamelyikén az
irgalmatlan és testvéri megértéstõl, mit mondjak,
szívósan.

i)
A falusi vasútállomáson mindössze fél percre
állott meg a gyorsvonat, öten-hatan szálltak csak le
róla, mégis érdemes volt kimenni elé. Kiemeltem az ablak
mögül egy arcot, elkísértem talányos úti céljához.
Utaztam már vonaton, tudtam, hogyan néz
a félrehajtott fejû utas két bágyadt szemhunyás között az
elinaló távírópóznákra és az állomások elõtt ácsorgó
helybeliekre. Nézem most magam egy tetszõleges arccal,
mely homlokát a nemzetközi expressz kék világú
ablaküvegéhez támasztja. Beletöröl az ósdi fedett csarnok
elhanyagolt falába, utasok és búcsúztatók mûvi
holdfénnyel elúsztatott sokadalmába, õ, a távozó, rólam,
a helyben maradóról, mindent tud, amit egyáltalában tudni
érdemes. Holnapután reggelig összecsukódik mögötte néhány
országhatár fényképes ûrlapokkal, érvényes
pecsétablakokkal különbözõ formájú tányérsapkák
tisztelgésére szerzett jogot. Elnézi a fekete tehenet, a
fehérre mosott székesegyházat, az autóban telefonáló
vezérigazgatót, a motorozó néger apácát, a helikopterrõl
rányitott országúti kocsiforgalmat, a kétszázhuszon-hat
melltartós próbabábut egy nagyáruház teljes emeletén, a
villanybiliárdtól elrángatott kurvát és a porosan
menetelõ, bajuszos cserkésznõt, az undorodó rendõrcipõ
elõtt vinnyogó hímnõ koldust és a kocsmában józanon
iddogáló munkásokat, ahogy elmesélik egymásnak, mit ettek
nyári vakációjuk alatt, õ is megkedveli a tengeri pókot,
a langusztát, a homárt, a bambuszos kacsát és a borban
fõtt kakastaréjt, s egy õsz eleji kora délután soha eddig
nem ismert nyugalommal hajtja hátra tarkóját az óceánpart
kavicsfövenyén, túl a vízköpõ szörnyek csordáin, túl
néhány pirosra, kékre, ezüstre festett nukleáris
ipartelepen, s a körözõ sirályok alatt, egy sótól
szemcsés, partra vetett szalmakalap mellett, a zsebébõl
elõhúzott banán héjával csapkodva a köveket, mikor így,
fektében egy bárhová behelyettesíthetõ kéz megérinti a
szemhéját, és egy már otthonossá vált hang idegen nyelven
megkérdezi, mire gondol éppen, voltaképpen nem gondol
semmire, legföljebb arra, hogy milyen fura: mögötte van
ez az összeszabdalt földrész, itt is hagyhatná talán, de
néhány napig még elüldögél a tengerparti városka
fogadójában, aztán megunja a vizet, a kagylót és a
halászokat, az örökké fürdeni vágyó svéd lányokat, még a
vörösbort és a hagymalevest is, a nyirkos, szélverte
ablakok mögött, és visszamegy, valamivel beljebb a
kontinensre, és amikor már a helyi híreket kezdi elõször
olvasni az újságban, és naponta mérgelõdik a drágulás
miatt, amikor a térkép már a fiókjában hever, és
kérdezõsködés nélkül hazatalál, amikor a szoba már
átvette bõrének, dohányának, mosdószereinek szagát, és
amikor a földalatti-állomáson már harmadszor nyomja be
egy vak kínai pénzét a narancsszörp-automatába, amikor
engedelmesen sorba áll egy boltíves sötét hivatali
folyosón, és nem mer szólni a pipázó és fülét kapargáló
tisztviselõnek, hogy már túlságosan régen várakozik erre
a pecsétre, akkor, azt hiszem, nincsen már sok különbség
köztünk, akkor talán már mindegy, hogy hol van, voltaképp
a bõrömben is lehetne, itt a pályaudvar indulási oldalán,
az ósdi fedett csarnok ritkuló tömegében, késõn este,
kevéssel éjfél elõtt, egy, a többi közül alig kiemelkedõ,
csak valamivel fárasztóbb nap után, az összeszabdalt
földrész egyik városában, amelyhez -túl életünknek a
felén -már igencsak hozzáköt az érdes megszokás.

j)
 Közben azonban várom ügyfeleimet.
Jöjjenek el vizsgáztatóink, a gyerekek, meleg
kezükkel és illatos koponyájukkal, öröklétben ingázó
fûzõs cipõjükkel és elõszivárgó mosolyuk érdemrendjével,
õskori aggodalmukkal és rémületes tanulékonyságukkal,
akarnok mániáikkal és furakodó hízelgésükkel,
elkábíthatatlan önzésükkel és kísértõ gyengeségükkel,
alkalmazkodásuk sérelmeivel és hitványságunk kaján
lenyomatával, jöjjenek a gyerekek, hozzák ide a
kórházban, bölcsõdében, orvosi várószobában, idegenek
karjában, sétatéri padon, szemetesvödörben hagyott
csecsemõket, a lehûlõ testû, vizeletben ázó, kiszáradó,
párna alatt fuldokló, széngázból kimentett, falhoz
nyomott, földre ejtett, üvegcserép és krumplihéj között
ótvarosan fekvõ csecsemõket, ezeket a hívattan és
bosszúálló ellenfeleket, jöjjenek számozott
fehémemûjükben és elforduló szemükkel az intézeti
gyerekek, az, aki hiába vár a rács mögött, mert senki sem
jön hozzá, akinek rimánkodó leveleire soha sem érkezik
válasz, akit be kell mutatni börtönbõl szabadult
anyjának, aki láujja közt égõ papírral rugdalózik, és
eltakarja tintával befeketített nemi szervét, akit örökbe
fogadnak, hogy napközben vigyázzon a kutyára, és felhozza
a boltból a tejet, aki örül, mert várja karácsonykor egy
félkegyelmû öregasszony hájat szeletelve egyetlen
szobájában, nagy halom iszapszén és faforgács között,
jöjjenek erdei avarban, gyóntatófülkében, gyapotszállító
uszályban, homoktároló ládában, lakatlan sertésólban
töltött éjszakáik után az elfogott csavargók, a fiú, aki
engesztelhetetlen, mert anyja az ágyból leköltöztette a
földre, hogy melléje az új élettárs fekhessen, a lány,
aki izzó piszkavassal akarta kiszúrni féltestvére szemét,
de az utolsó pillanatban elejtette, és kifutott ajtón, a
kamasz, akit késsel üldözött a körfolyosón az apja, s már
majdnem utolérte, egy bibliás özvegyasszony kidugott lába
elé egy seprûnyelet; bevonszolta a fiút, és sírva-nevetve
csókolgatta a kezét, amíg õ evett és elaludt, s a másik,
akit félõrülten keres egy öreg házaspár értelmetlen
sejtések után kószálva az utcán, s a többiek, akiket
selyemcukorral, könnyel és lendkerekes tûzoltókocsival
sem lehet otthon tartani, mert kimásznak az ablakon, és
bedobják iskolástáskájukat egy pincébe, és
cipõtalpbélésük alá rejtik a lopott pénzt,
felfegyverkeznek iránytûvel, konyhakéssel, papír
álarccal, zseblámpával, és elindulnak a határra, nevelõ
szándékú pofonok felé, és elmennének tengerentúlra,
idegen bolygókra is, míg a sötétzárkába nem kerülnek,
ahol csak másodnaponként kapnak enni, és fejbe rúgják a
besúgót, meglátogatják
anyjukat, és leütik a pénzesfiók kulcsáért, és
megbilincselt kézzel kiugranak a vonatból, és a
tárgyalóterem elõtt áttörnek a nyugdíjas kíváncsiskodók
gyûrûjén, és sarkukban a loholó fegyõrrel felugranak egy
induló teherautóra, és átkúsznak a rabgazdaság letöretlen
kukoricatábláján, csíkos ruhájukat egy árokban
kicserélve, és kibontják a cellájuk falát, és átvetik
magukat a kõkerítésen, de aztán mindig megkerülnek,
nádasban vacogva, feltört ajtajú nyaralókban,
tehervagonok cukorrépahalmán, rendõrségre surranó
szerelmük albérleti ágyában, míg végre bekerülnek a
nagyidõsök közé, s már egyedül ülnek õszen, kopaszon a
fegyház lovas kocsijának bakján, keveset szólnak,
motozáskor nincs mit elvenni tõlük, és elsírják magukat
szabadulásuk napján, mikor a nevelõtiszt kezet fog velük,
és minden jót kíván;
és jöjjenek szabadalmaikkal, rémverseikkel,
divatlapokból és pornóképekbõl összevágott collage-
aikkal, cipõkrémes dobozba rejtett rövidhullámú adóikkal,
elektromos maszturbálószerkezeteikkel, mérgezett
baracklekváros-üvegekkel, gombostûvel, jancsiszöggel és
halszálkával megtöltött süteményükkel, csecsemõjük
fejébõl kipiszkált légypetéikkel, hüvelyükben elrejtett
aranyláncaikkal, s egyéb agyafúrt bûnjeleikkel, jöjjenek
a forgó szemûek, a fekete fogú vacogók, az ujjukat
szopók, a tenyerüket kaparók, a kucsmájukba nyöszörgõk, a
vízipisztolyból vitriolt fecskendõk, a tudós
székrõllefordulók, a tetovált fejûek, a szappanbuborékot
köpködõk, akik olajfestékkel kenik be ablakukat, nehogy a
szomszéd benézzen hozzájuk, akik vizesdézsát tesznek az
ajtó elé, nehogy a házmester megerõszakolja õket, akik
esténként tûvel, cérnával bevarrják a zsebüket, nehogy a
feleségük belenyúlhasson, akik egymás után többször is
különbözõ álneveken mutatkoznak be, nehogy rájuk
ismerjenek, akik névtelen feljelentõ leveleket írnak
önmaguk ellen, hogy eltereljék a nyomozószervek
figyelmét, akik a konyhaasztalra kötözik gyermeküket,
vizet forralnak, és kést köszörülnek, hogy kimessék
hasából egy vörös hajú zsidó ószeres gyerekét, akik majd
megtanulnak színes papírokat ragasztani, akik havonta
egyszer végignézhetnek majd egy bábelõadást, akik hosszan
várakoznak majd a csak kívülrõl nyitható, fehér ajtó
mögött, hogy egy belépõnek kezet nyújthassanak, akik
gyógyhatású virágcserepek és hímzett terítõk között
teljesíthetik majd
csíkos hálóköntösükben, mindig ugyanazokra a kõkockákra
lépve, sivatagi ingajáratukat, míg el nem jöhetnek értük
vagy kötött kabátjukért és jegygyûrûjükért a szívópapírra
sokszorosított levélben értesített hozzátartozók;
és jöjjenek az önzés egyeduralkodói, rögeszméik
papagájketrecében, elrákosodott tárgyatlan és
megnevezhetetlen sérelmeikkel, ezek a dühös telefonálók,
akik sohasem kapnak vonalat, a mentegetõzés részegei,
ezek a titkos fõügyészek, akik sohasem tudják
végérvényesen felmenteni magukat, ezek az emelt fejû
vértanúk, akik végül is vígjátéki félreértésekbe halnak
bele, jöjjenek a szeretet piócái és hörcsögei, ezek a
fázékony kitaszítottak, ezek a bélpoklosok, akiknek
mindig elfelejtik a születésnapját, akik, ha elõlrõl
ölelik õket, hátul már magányosak, akiknek gyémánt
félkrajcárját végül is mindig ellopja a kiskakas;
és jöjjenek a mindig alulmaradók, akiknek
bordáját éveken át nyomja egy acélrugó, akik hitvesi
szeretetbõl soha nem tudnak igazán kinyújtózni, akiknek
sosem jutott még annyi tér sem, mint egy civilizált
börtön fegyencének, akik az ámyékszéken is
visszafojtott lélegzettel párosodnak, akik
pinceablakukból évszámra csak a cipõjét látják
embertársaiknak, akik csak a negyedosztályú koporsóban
maradnak elõször magukra, akik körül a vas rozsdás, a
mész kukacos, a fa szuvas, a szövet fényes, az ablak
viszont repedt és homályos, minden tárgy elhasznált,
öreg, és szertelazul a megfordíthatatlan entrópia
elõrehaladott és valószínû állapotában, akiknek
otthonából néha megindul a látványos és szertelen
processzió (vonul kifelé az ünneplõ ruha, a dunnahuzat
és a párnahaj, télen a nyári ruha, nyáron a télikabát, a
falról lelép Mária, elszaladnak a porcelánkutyák,
kihátrál a rádió, utánarepül a terítõ, megkönnyebbülnek a
polcok, levet-kõznek a lószõr matracok, a vezetékbõl
kifut az áram, és lomha ütközésekkel megindulnak a
bútorok), akiknek ingét, lepedõjét úgy fogja meg a
zálogházi becsüs, mint egy húgyos pelenkát, a kacataikkal
szembesülésnek ezek a leforrázott vádlottai, az
átrendezkedésnek,, új viszonylatok fölállításának ezek a
szürke ujjú hõsei;
jöjjenek el az élhetetlenek, szerepük tuskókezû
mûszerészei, akik alkatrészeik limlomából sosem tudják
összeállítani magukat, akiknek csak egy inggomb, egy
telefonérme, egy aszpirintabletta hiányzik ahhoz, hogy
megvalósuljanak, ezek a mellõzöttek, akik soha semmit sem
kaptak ingyen, ezek a sereghajtók, akik álmukban sem
jutnak elõbbre az utolsó elõtti helynél, ezek a
hátmegvetõk, búvóhelykeresõk, akik két karju-kat már
elõre arcuk elé emelik, akik abban sem lehetnek biztosak,
hogy anyjuk másnap
megismeri õket, ezek a lábukat váltogató ácsorgók, akik
végül is úgy döntenek, hogy ezúttal sem csöngetnek be az
ajtón, ezek a remegõszájúak, akik elõl a többiek valamit
mindig eltitkolnak, akik végül is azért nem írják meg azt
a bizonyos levelet, mert nem tudják eldönteni, hogyan
szólítsák meg a címzettet, akiket az iskolaudvaron egyik
csapatkapitány sem választott be a csapatába, akiknek
ráülnek a kalapjára, és befokhagymázzák a gallérját, akik
cukorkát és feleséget mindig a maradékból választanak,
akik minden hulló köpésnek, égõ cigarettavégnek,
almacsutkának alásétálnak, akik hetenként egyszer
letudják a fürdést, a cipõpucolást és a közösülést,
akiknek mindig egy elúszó arc érdeklõdik a hogyléte
felõl, akik gyakran sírnak a tükör elõtt, akik a
székesegyházak ezüstangyalait látják a napsütötte gang
falán, akik az undor és az érzéketlen otthonosság között,
egy felfokozott és gyengéd órán meggyújtják a meszkalinos
ráismerés karácsonyi csillagszóróját, és törvénybe
iktatják semmiségük tapasztalata fölött a
letartóztathatatlan szemlélet szabadságát;
Jöjjön el mindenki, aki akar, egyikünk beszél,
másikunk hallgat, legalább együtt vagyunk.
 HANGGYAKORLATOK

SZÖVEGMENTES HANGGYAKORLATOK
1. Erõteljesen kitartott á, a, e hangok.
2. Az á magánhangzó fölsiklatása és kitartása fönn.
3. Ugyanez a többi magánhangzóval is.
4. A kitartott á majd a, illetve e hangok szirénázó fel-,
illetve lesiklatása.
5. Az elõzõ gyakorlat megismétlése o, ö, é hangokkal.
6. Szirénázás u, ü, i hangokon.
7. Az áae - áae - áae - hangok egymás után ejtegetése
folyamatosan egy-egy magasságban, anélkül hogy
észrevehetõ volna, mikor oldódik egyik magánhangzó a
másikba.
8. Ugyanez az oöé-vel.
9. Ugyanez az iuü-vel.
- A gyakorlatok a zongora kitartott hangjaira
történjenek, a középhangsáv megállapításával és
rögzítésével.
10. Hangelõrehozó gyakorlat a mamama, mámámá, mememe,
momomo stb.hangsorokon.
11. Ugyanez a nanana, nánáná, nenene, nonono, nönönö,
nénéné stb. hangsorokon.
12. mánámanamene...jálájalajele...nálánalanele....stb.
hangsorokon.
13. Gyakorolgatás szavakon: málna, malom, mellé, nálam,
liliom, unalom, nulla stb.
szavak mondogatása "elõl", különbözõ magasságon.
14. A tagok körbeállnak s egyikük "nem" jére a másik
"igen" je, vagy "de igen" je felel. Azonos
hangmagasságon, és fokozva az erõt és magasságot.
15. Az elõzõ játék a következõ mondatpárokkal:
Te voltál - Nem én voltam
Mondd meg neki - Mondd meg te
Nem voltál ott - De ott voltam
Ne kiabálj - De kiabálok
Engedd meg - Nem engedem
Vállald el - Nem vállalom
Maradj - Nem maradok
Megmondtam neked hétfõn, hogy hozd be nekem szombatra, de
neked hiába beszél az ember!
Megmondtam neked hétfõn, hogy nem tudom behozni
szombatra, de te nem értesz a szóból!

SZÖVEGES HANGGYAKORLATOK
1. Weöres Sándor: Magyar etûdök 26.; középhanggyakorlat.
2. Tóth árpád: Láng; középhangsávskála:
3. Bõsz Jenõ: Favágók; hangelõrehozás.
4. Nem, nem, nem (népdal); hangelõrehozás.
5. Orbán Ottó: A bálna; hangelõrehozás.
6. Thomas Mann (Jékely Zoltán ford.): Ki harangoz?;
hangelõrehozás.
7. József Attila: Tömeg; hangerõgyakorlat.
8. +brányi Emil: Magyar nyelv; hangszíngyakorlat.
9. Orbán Ottó: +llatok innen-onnan; hangszíngyakorlat.
10. Kosztolányi Dezsõ: Ilona; hangszingyakorlat.
11. Paul Verlaine (Tóth árpád ford.): Õszi chanson;
hangszíngyakorlat.
12. Weöres Sándor: Dob és tánc; hangszíngyakorlat.
13. IV. Béla levele a Pápához; csöndes erõ.
14. Dózsa György ceglédi beszéde; váltások, fokozások.
15. Pázmány Péter: A halálrúl; erõteljes középhang.
16. Zrínyi Miklós: Ne bántsd a magyart; széles fokozás,
váltás.
17. II. Rákóczi Ferenc kiáltványa; váltások.
18. Kossuth Lajos: Kiáltvány a néphez; összetett
hanggyakorlat.
19. Bajcsy-Zsilinszky Endre emlékirata; váltások.
A gyakorlatok lényege a jó hangvétel, de ahogy a
légzõgyakorlatoknál vigyázzunk a jó kiejtésre, itt is
gondot fordítunk a nagyszerû légzésre és a kiváló
értelmezésre, mert a 13. gyakorlattól kezdõdõen a
szövegek nyilvánvalóan hangsúlygyakorlatok is.

1. WEÖRÖS S+NDOR: Magyar etûdök

26.
Sándor napján megszakad a tél,
József napján megszûnik a szél,
zsákban Benedek
hoz majd meleget,
nincs több fázás, boldog aki él.
Már közhírré szétdoboltatik:
minden kislány férjhez adatik,
szõkék legelébb,
aztán feketék,
végül barnák és a maradék.

2. TÓTH +RP+D: Láng

- Eldobtam egy gyufát, s legott
Hetyke lobogásba fogott,
- Lábhegyre állt a kis nyúlánk,
Hegyes sipkájú sárga láng,
- Vígat nyújtózott, furcsa törpe,
Izgett-mozgott, elõre, körbe,
- Lengett, táncolt, a zöldbe mart,
Nyilván pompás tûzvészt akart,
- Piros csodát, izzó leget,
Égõ erdõt, kigyúlt eget;
- De gõggel álltak fenn a fák,
És mosolygott minden virág,
- Nem rezzent senki fel a vészre,
A száraz fû se vette észre,
- S a lázas törpe láng lehûlt,
Élfáradt, és a földre ült,
- Lobbant még egy-kettõt szegény,
S meghalt a moha szõnyegén.
- Nem látta senki más, csak én.

3. BÕSZ JENÕ: Favágók

Csim-bum,
csim-bum,
mi dönög a
dombon?
Két fejsze, ha
mondom.
Ide üt,
oda vág, .
törik a fa
derekát.
Csim-bum,
csim-bum,
tekeredik
a gyökér,-
hó rukk
rajta,
délutánra
teli lesz a
pajta!

4. NEM, NEM, NEM (népdal)

Nem, nem, nem
nem, nem, nem
nem megyünk mi innen el,
míg a gazda, házigazda,
bunkós bottal ki nem ver.
Bunkós bottal, fejszenyéllel,
majd beszélünk a fejével,
nem, nem, nem
nem, nem, nem
nem megyünk mi innen el,
míg a gazda, házigazda
bunkós bottal ki nem ver.

5. ORB+N OTTÓ. A bálna

A bálna, a bálna
tenger tehene,
hasa csupasz,
feje kopasz,
a füle fekete.
A bálna, a bálna,
folyton zabálna
hallevest reggelizik,
tengervizet iszik
a bálna, a bálna.

A bálna, a bálna,
hét tenger csodája!
Pléhtábla a víz alatt,
ez van rápingálva:
"Vigyázz, ha jön a bálna!"

6. THOMAS MANN: Ki harangoz?

Harangszó, harang-ár supra urbem, az egész város
felett, kongástól terhes levegõ-egében! Harangok,
harangok, lengenek-hintáznak, ringnak-rengetõznek, meg
meglódulva gerendáikon, lábaikon, százhangúan, bábeli
összevisszaságban. Súlyosan, gyorsan csendülnek-bondulnak
- nincs itt se ritmus, sem összhang, egyszerre beszélnek,
egymás szavába vágva, és önnön szavukba: harangnyelv-
kongatással, idõt hagyván a zaklatott ércnek magát
kikongani, máris lendülnek a túlsó peremhez,
önkongásukba, hogy mikor zeng még az "In te Domine
speravi", zeng már a "Beati, quorum tecta sunt peccata",
sõt élesen belecsilingel kisebb helyekrõl is, mintha
ministráns-fiú rázná meg a misecsengõt.
(Jékely Zoltán ford.)
7. JÓZSEF ATTILA: Tömeg
Munkát! kenyeret!
Munkát! kenyeret!
Jön a tömeg, a tömeg!
Mint a megriadt legyek
röpülnek róla a kövek.
Szálló szikla apró szikra,
mint ki a szemét kinyitja,
ha vasdorong ütötte meg.
A tömeg
járó erdõ rengeteg,
ha megáll, vér a gyökere.
Termõföld talpa, tenyere
Százezer hegy a kenyere,
itala nem féme ködnek
s a ködök bár hegyet födnek,
a tömegnek nincs kenyere.
Kenyértésztaként dobódik,
hánykolódik, dagasztódik
a tömeg.
Tömény õssejt, püffeteg
tapogatóit kibontja,
nyúlik, válik amõbaként,
más dudorait bevonja.
Világ, bekap a tömeg!
Felleget fú orralika,
odvas foga
bérkaszárnyák görbe sora.
Kapkod, nyúl, ahová ér,
csûrért, gyárért, boglyáért,
hétórai munkáért,
a Göncölért, Fiastyúkért,
bõvizû alföldi kútért -

Nyirkos, görbedõ atyáim,

édes, sovány leánykáim
a tömeg.
Körötte füstölgõ csövek.
Folyót piszkál a szalmaszál,-
ni, kapja, viszi már az ár!
és sodorja a padokat,
a kiszniket, a kocsikat,
a csákókat, a lovakat,
a fölmutatott kardokat.-
Óh!
Minden más hiábavaló,
az alku, az átok, a csönd, a szó!
Õ
az épület s az építõ
lenn alapkõ és fönn tetõ,
a dolgozó, a tervezõ -
Éljen a munkásság, parasztság,
nem fogja polgári ravaszság,
fölrúgja milliónyi láb, -
hú! tömegek, tovább, tovább!

8. +BR+NYI EMIL: Magyar nyelv

Ó szép magyar nyelv! Aki egyszer téged
Ajkára võn, többé nem dobhat el!
Szentség gyanánt hogy befogadja éked,
Õrzõ oltárrá válik a kebel.
Pajzán, derûs vagy, mint nõink szeme,
S erõs, szilárd, mint hõsök jelleme!
Gyöngéd vagy és lágy, mint mennybolti kék,
S dörögni úgy tudsz, mint villámos ég!
Minden, mi fejben vagy szívben fakad,
Tõled nyer pompát, színdús szavakat.
Nagy eszme, érzés oly ragyogva hord,
Mint egy király az ünneplõ bíbort!
Bír-e más nyelv úgy epedni,
Annyi bájjal, annyi kéjjel
Olvadóbb, mint lant zenéje
Holdvilágos, langyos éjjel,
Mely virágot s dalt terem,
Mikor ébren semmi sincs más,
Csak a fák sötét bogán:
Hangos, boldog csalogány
S boldog, néma szerelem...
Hát a csapongó
Gyorsszavu tréfák
Játszi szökését,
Festi-e más nyelv
Oly remekül?
Pattog a víg éle,
+m sebe nem fáj,
Mert csak enyelgés,
Tarka bohóság
Volt az egész!...
Magasztos gyásznak bánat-dúlta hangja
Úgy zendül benne, mint egyház harangja
Mely messze hinti mély, komor szavát.
Búg, mint a gyászdal, mint sír-fáklya lobban,
S mint súlyos léptek kripta-csarnokokban,
Úgy döng minden szó a kedélyen át!...
Ciklops pörölye, hogyha csatát fest,
Csatakürtök bõsz riadása!
Halld! Halld!
Száguldva, vihogva, kapálva
Dölyfös paripák robbannak elõ.
Százak keze vág, százak keze lõ.
Nem szárnyal a vér-ködös égre más,
Csak ágyúdörej, szitok és zuhanás!
Rázkódik a föld, iszonyodva reng,
Amerre a kartács vad tánca kereng!...
Dúl a szilaj kéz, csattog a kard,
Sebet osztva süvölti: ne bántsd a magyart!

Hatalmas, szép nyelv,

Magyarnak nyelve!
Maradj örökké
Nagy és virágzó!
Kísérjen áldás,
Amíg világ áll!
S legyen megáldott
Az is, ki téged
Ajkára vesz majd:
Elsõt rebegve
Végsõt sóhajtva!

9, ORB+N OTTÓ: +llatok innen-onnan

Krokodil
Krokodil, krokodil,
hétpróbás,
bõrpikkelyes, sárbundás.
Krokodil, krokodil,
kipislogsz a nádból,
krokodil, krokodil,
a szemed sem áll jól!

Tigris
Tigris, tigris,
ritkán mosdasz,
inkább piszkos
bundát hordasz.
Erdõben,
mezõben
udvarolsz jó erõben:
"Én vagyok a
szörnyû Tigris,
nálam szörnyebb
tigris nincs is!"
Hattyú
Hess hattyú,
lengeteg!
Tündérszoknyád
lengeted.
Folyó vize
addig tükröz,
szerelemtõl
elapad.
Hess hattyú,
táncosnõ,
felhõtokban
drágakõ!
Vízre hajtod
nyakadat,
vízben nézed
magadat.
Oroszlán
Kisoroszlán, gömbölyded,
boldog, mikor bömbölhet.
Nagyoroszlán kevéssel,
beéri húsevéssel.
Kisoroszlán, Nagyoroszlán,
hol rohangál, hol poroszkál.

Kutyaszán
Csin, csini, csin,
fut a kutyaszán
Fut a kutya,
fut a kutya,
vele fut a szán.
Csin, csini, csin,
kutya-kutyaszán
Egy kutya,
két kutya,
három kutya,
négy kutya.
Csin, csini, csin,
csuda kutyaszán
Csuda szán,
csuda szán
csuda kutyaszán.

Vadliba
Vadliba,
liba, liba, liba,
vadliba, huss!
Itt van a
csuda, csuda, csuda-
szép május.
Itt a tavasz, aranyos,
erdõ, mezõ csatakos,
harmatos,
a cseresznye tûzpiros.
Vadliba,
liba, liba, liba,
vadliba, huss!
Itt van a
csuda, csuda, csuda-
szép május.

10. KOSZTOL+NYI DEZSÕ: Ilona

Lenge lány,
aki szõ,
holdvilág
mosolya:
ezt mondja
a neved,
Ilona,
Ilona.
Lelkembe
hallgatag
dalolom,
lallala,
dajkálom
a neved
lallázva,
Ilona.
Minthogyha
a fülem
szellõket
hallana,
sellõket,
lelkeket
lengeni,
Ilona.
Müezzin
zümmög így:
"La illah
il Allah",
mint ahogy
zengem én
Ilona
Ilona.
Arra, hol
feltûn és
eltûn a
fény hona,
fény felé,
éj felé,
Ilona,
Ilona.
Balgatag
álmaim
elzilált
lim-loma,
távoli,
szellemi
lant-zene,
Ilona.
Ó az i
kelleme,
ó az l
dallama,
mint ódon
ballada,
úgy sóhajt,
Ilona.
Csupa l
csupa i,
csupa o,
csupa a,
csupa tej,
csupa kéj,
csupa jaj,
Ilona.
És nekem
szín is ez,
halovány
kék-lila,
halovány
anilin,
ibolya
Ilona.
Vigasság,
fájdalom,
nem múlik
el soha,
s balzsam is
mennyei
lanolin,
Ilona.
Elmúló
életem
hajnala,
alkonya,
halkuló,
nem múló
hallali,
Ilona.
Lankatag
angyalok
aléló
sikolya.
Ilona,
Ilona,
Ilona,
Ilona.

11. PAUL VERLAINE: Õszi chanson

Õsz húrja zsong,
Jajong, búsong
A tájon,
S ont monoton
Bút konokon
És fájón.
S én csüggeteg,
Halvány beteg,
Míg éjfél
Kong, csak sírok,
S elém a sok
Tûnt kéj kél.
Óh, múlni már,
Õsz! hullni már
Eresszél!
Mint holt avart,
Mit felkavart
A rossz szél...
(Tóth +rpád ford.)

12. WEÖRÖS S+NDOR: Dob és tánc

csönd
béke
csönd
béke
fény
csönd fénye
béke csöndje
fény békéje csönd
fényes csönd béke
csönd béke fény
béke csöndes fénye
fény csöndje
csönd csöndje fény fénye béke
csönd fény
lombban kõ
csönd köve
kövön fény csöndje
kõben csönd béke
kõ békéje béke köve lombban
csönd fényes béke
kõ lombban fény
kút csöndje fû
kútra hajló béke csönd
kút békéje inda
fû inda kõ
lomb hintája kúton
fény ingája kútban
csönd dajkája
csepp
csepp
kút cseppje
cseppek csengõ csöndje
csönd cseppje fény
kút habja kõ lombja
fény csöndje béke
szél víz föld
kis patak irama
fény halmai
föld keblei
kút karjai
kõ lábai
víztüdejû szél
lombtorkú csönd
fûruhájú fény
kõarcú béke

reggel
dél
este
éj
hajnal karéja
dél sziklája
alkony karéja
éj sziklája
csönd
béke
fény hímzése
hab szövése
szél fonása
füst rovása
tûz írása
örökös szálak verejtéke
só
orsó
koporsó
kop
kop
harkály
óriási csönd órája
sok külön kis csönd ingája
kövön gyík
fénylõ néma bálvány
béke veled
szeretõd lappang
virágzó ág rejtekében
párod rejlik
minden kapu hajlatában
rend
ünnep
béke
rend köve
ünnep lombja
csönd füve
béke kútja
szállj békés lomb csöndje
fényes ünnep ága lengj
ima irama
unalom fénye
csönd ünnep béke rend szállj
ima fény ünnep lengj béke
fény csönd
béke
csönd
csönd
béke
béke

13. IV BÉLA levele a Pápához

Minthogy Magyarországot a tatárok pestise nagyobb
részben pusztasággá változtatta, s mint a juhakolt a
kerítés, úgy veszik körül a hitetlen népek, egyedül
nyugatról a németektõl, mint azonos hitet vallóktól
kellene országunknak a segítség némi gyümölcsét vennie,
de innen is nem gyümölcsöt, hanem a villongás töviseit
kell éreznünk, amikor az ország javát váratlan
rablótámadásokkal ragadozzák el. Napról napra jönnek
hozzánk a hírek a tatárokról, hogy nem csak ellenünk
készülõdnek, akikre legjobban fenekednek, amiért ekkora
csapás után is vonakodtunk meghódolni, holott minden más
nemzet, amely ellen erejüket megmutatták: Oroszország,
Kúnország, Bulgária, mind adófizetõik lettek, hanem az
egész kereszténység ellen, egész Európa ellen töméntelen
hadat indítanak.
Amit a gyakorlati tapasztalat harcikészségünkbõl
megmutathat, azt már megmutattuk, amikor magunkat és a
mieinket kitettük a tatárok soha nem látott erejének.
Hanyagsággal sem vádoltathatunk, mert amikor a tatárok
országunkban harcoltak ellenünk,
megkerestük az egész kereszténység három legfõbb udvarát,
de mindezektõl semmiféle vigaszt, vagy segítséget nem
kaptunk, csak szavakat. Abban állapodtunk meg, hogy a
Dunát várakkal erõsítjük, mert ez az ellenállás vize. Itt
álltunk tíz hónapon át ellen a tatároknak. Ha ezt - ami
távol legyen - a tatárok egyszer birtokba veszik, nyitva
áll a kapu számukra a többi katolikus keresztény ország
felé is.
+me tehát most valóban fenyegetni látszik a nagy
szükség. Nyissátok meg az atyai szívet a hit védelmében a
köz javára az üldöztetésnek emez idején.
14. DÓZSA GYÖRGY ceglédi beszéde
Magyar férfiak!
Mi sem utálatosabb isten elõtt, mint ha a
semmirevaló ember hatalmaskodik embertársai felett.
Nincsen is nagyobb bûn, mintha emberek,
hatalmukkal visszaélve, szolgaságban tartják önnön
nemzetük tagjait.
Polgártársai vagytok a magyar nemességnek, de nem
parasztként, hanem rabszolgául tart titeket.
Amit hoz az ugar a ti fáradságotok által, amit barmaitok
adnak: minden a nemesség prédája. Nekik szántjátok a
földet, nekik ültettek szõlõt, nekik neveltek nyájat és
csordát: nektek csak szolgaság és ínség marad.
Minden ember tudja Magyarországon, minõ
nyomorúság minden napotok. Ha a nemes házat épít, ha
nõsül, ha leányát adja férjhez, ha vendéget fogad, ha
születik, ha meghal, ha a királyhoz megy a maga dolgában
- titeket fejnek: bármit tesz, a ti rovásotokra megy a
dolog.
Meddig tûritek még ezt a gyalázatot magyarok?
Kövessétek istent, ki összegyûjtött benneteket,
és fegyvert adott kezetekbe!
Rajta hát, támadjatok ellenségeitekre!
Oktalan félelem ne csökkentse bátorságotokat!
Ne gondoljátok, hogy én elkerülöm a bajt, ha ti
veszedelembe kerültök. +gérem, hogy szabadságotok
visszaszerzésében vezéretek leszek s - ha szándékunkat
isten segíti- visszaszerzem azt; fáradalmak közt
veszedelmekben bátor leszek és hûséges! S ha
oltalmazótokul vezérré tesztek a hatalmamat javatokra
használom és ellenségeink megtörésére.

15. P+ZM+NY PÉTER: A halálrúl

Se bölcsesség és szentség, sem erõ és szépség,
sem kincs és gazdagság, sem uraság és birodalom, sem
ifjúság és hatalom senkit a halál nyilaitúl el nem
rejthetett; fullánkjátúl meg nem menthetett.
És hogy régi dolgokrúl ne szóljunk; akik ezelõtt
száz esztendõvel; mit száz esztendõvel? húsz vagy harminc
esztendõvel ebben a várasban laktak; ezeken az utcákon
jártak; ezekben a házakban éltek; gazdagságokat
gyõjtöttek; vígan ettek, ittak: mindnyájan megholtak.
Valakik most itt jelen vagytok, rövid üdõ forgásában
egytûl egyig meghaltok: úgyhogy legfeljebb negyven vagy
talán csak harminc esztendõ után, egy sem él közületek:
száz esztendõ múlva pedig azt sem tudják az utánunk
valók, ha voltunk-e e világon? Sõt akik most ismérnek
holtunk után úgy emlékeznek rólunk, mint álomban látott
dologrúl. Amely házakban most laktok, amely szépséget
most bírtok, amely tiszteket most viseltek, azok mind
másokra szállanak: kik tirólatok annyit gondolkodnak,
mennyit ti gondolkodtok azokról, kik ezeket a házakat
építették, és száz esztendõ elõtt bírták; azaz csak
neveteket sem tudják, és mintha soha nem éltetek volna,
feledékenységben lesztek.
Akarjátok-e érteni, mit tészen az, hogy meg kell
halnunk? Annyit tészen; hogy valamit bírunk, valamit
remélünk e földön, azt mind el kell hagynunk. Annyit
tészen; hogy minden pompáktúl és gyönyörûségektûl, minden
tisztektûl és méltóságoktúl, minden atyánkfiaitúl és
barátinktúl, minden jószágunktúl és gazdagságinktúl el
kell szakadnunk. Annyit tészen; hogy a léleknek a testbûl
ki kell menni, e világot el kell hagyni: oly útra, oly
országba kell lépni, melyben azelõtt nem volt, és nem
tudja, ki lészen angyal-é vagy ördög? Annyit tészen; hogy
ez a test, elsõben egészségtûl és erejétûl azután minden
érzékenységtûl, minden világi édességektûl megfosztatik:
föld alá tétetik, férgektûl megemésztetik. Annyit tészen;
hogy Isten ítélõszéki eleiben kell menni. Oda pedig sem
szolgánk és barátunk, sem kincsünk és gazdagságunk nem
késérhet: hanem csak cselekedetink jõnek utánunk, és azok
érdeme szerént vesszük jutalmat.
Ez a halál, melyen által kell mennünk; ennek
emlékezetit kell szívünkbe oltanunk, ha szentül akarunk
élni.

16. ZRINYI MIKLÓS. Ne bántsd a magyart

Szegény magyar nemzet, annyira jutott-e ügyed,
hogy senki ne is kiáltson fel utolsó veszedelmeden, hogy
senkinek ne keseredjék meg szíve romlásodon, hogy senki
utolsó, halállal való küszködéseden egy biztató szót ne
mondjon? Egyedül legyek-e én õrállód, vigyázód, ki
megjelentsem veszedelmedet? Nehéz ugyan ez a hivatal
nékem de ha az isten az hazámhoz való szeretetet reám
tette, imé kiáltok, imé üvöltök: halj meg engem, élõ
magyar, ihon a veszedelem, ihon az emésztõ tûz!
Magyarok, tinéktek szólok! Ez a rettenetes
sárkány a török, Váradot tõlünk elvette, sok ezer magyar
lelket rabságba vitt, sokat a kardnak élivel emésztett
meg; Erdélyt, koronánknak egy legszebbik boglárát
elprédálta, fejedelmét eltiporta, gázolja nemzetünket,
országunkat, mint egy erdei kan a szépen plántált szõlõt.
Kik dicsõséges magyar vérnek maradéki vagyunk, az mi
atyánkfiaiért, atyáinkért, anyáinkért, feleségünkért,
gyermekünkért, hazánkért meg kell indulnunk, halálra is,
ha kévántatik mennünk, mégis legalább bosszút ezen a
dühödt eben állanunk. Fegyver, fegyver, fegyver
kévántatik, és jó vitézi elszántság!
Vagy nem azoktul a vitéz magyaroktul szármáztunk-
e mi, kik kevés néppel számtalan sok ezer pogányokat
kergettek? Nincsen-e istennek hatalmában Hunyadi
gyõzedelmeit, Mátyás király dicsõségeit kezünkben ismég
újonnan megvirágoztatni? De úgy, ha mindnyájan egy
szívvel, egy lélekkel, segítségül híván istennek szent
nevét, körmösen nyúlunk a magunk dolgához, és fáradunk,
vigyázunk, tusakodunk az mi életünkért.

17. II. R+KÓCZI FERENC kiáltványa

 Ismét felszakadnak a híres magyar nemzet sebei, a
nemzet szabadságának annyiszor mostohán kezelt
sebesülése, s most már az a veszély fenyeget, hogy tagjai
lassú sorvadása közben az ausztriai uralkodó ház végzetes
uralma alatt az egészséges törzset is a végsõ halálos
pusztulásba dönti, s azt követeli, hogy karddal vágjuk
ki.
Ó kegyetlen, szabad népnek tûrhetetlen szolgaság
Katonai kényszer uralkodik, a börtönöket és a
botozást alkalmazzák, ellentmondó törvények, felújított
perek, egymást érõ rablások, a hatalmasok önkénye, árvák
elnyomása, özvegyek kifosztása. Elég soká ûzött
már gúnyt belõlünk a nagyravágyó osztrák kormányzat
kiterjesztett vitorlájú hajója, elég soká pompáztak a
kárunkra, hogy végre az isteni bosszúállás igazságos
örvénye végzetes árjával elnyelje õket.
Hadd lássa meg a világ jogosan megragadott
fegyvereinket!
Életünket, javainkat és utolsó csepp vérünket
szabad akaratunkból édes hazánknak szenteljük. A
keresztény világ elõtt tiszta lélekkel kinyilatkoztatjuk,
hogy a fegyverfogásra nem az uralom, nem a nyereség, nem
a személyes dicsõség vágya késztetett.
Kelt munkácsi várunkban, az úr 1703.
esztendejében, június hó hetedik napján.

18. KOSSUTH LAJOS: Kiáltvány a néphez

Atyámfiai! Véreim! Polgártársaim!
Az örökkévaló istennek nevében ki az igazságot
védi, és megbünteti az árulást, fegyverre szólítom fel a
nemzetet: szegény magyar hazánk megvédésére.
A magyar nemzet háromszáz esztendõn át sokat
szenvedett. Török és tatár dúlta édes hazánk kebelét, és
a királyok idegen gonosz tanácsosai és a hazának
háládatlan fiai sokszor elárulták e szegény nemzetet, de
mióta isten e világot megteremtette, soha még oly ocsmány
árulást nem hallott az embernek fia, mint aminõvel most
hazánkat meg akarják ölni a hitszegõk.
Ha most a magyar nemzetnek minden fia, aki csak
karját bírja, fel nem kél hazáját védeni, akkor kiirtanak
saját hazádból, szegény magyar nép! Országodat, mit õseid
vérrel szereztek, árulással szétdarabolják. A magyar
földet, mit véres verejték közt miveltél , s mit a magyar
nemesség, a király gonosz tanácsosai daczára, szabaddá
tett, rácz rablók és illyr pártütõk közt osztják ki, s
téged, szegény elárult magyar nép, ki fognak irtani az
élõ nemzetek sorából, hogy szegény hazádnak még csak neve
se maradjon fenn.
Nem! Ezt az örökkévaló isten nem engedheti. A
magyar nemzet, melynek hûségéért, hosszas, türelmes
szenvedéséért most ily alávaló hitszegéssel, ily rút
hálátlansággal fizetnek, nem lehet oly gyáva, hogy
védtelenül hajoljon meg a gyilkosok elõtt, és veszni
hagyja szegény hazáját, zsákmányul a hitvány árulóknak.
Még a nyomorult féreg sem tûri, ha lábbal
tapodják. A magyar nép nem leszen, nem lehet gyávább a
féregnél. Aki nem akar hontalan vándor koldussá lenni,
akinek szívében a becsületnek, a hazafiságnak legkisebb
szikrája ég, aki nem akarja a szolgaságnak keserves
bilincsét hordozni, akinek nõje, gyermeke van, aki nem
akarja apái sírját megfertõztetni, aki nem akarja, hogy
gyermekei megátkozzák, aki szabadságot kíván e földön, s
üdvösséget vár a másvilágon: az fel fog kelni isten és a
haza nevében, a rablókat, pártütõket semmivé tenni és
megbosszulni a hitszegést, és Magyarország függetlenségét
és a magyar nép törvényes szabadságát megvédeni.
Atyámfiai, hallgassátok meg szavaimat!
Én a nép javáért éltem, szenvedtem, cselekedtem
egész életemben. És nektek igazat szólok, mintha isten
elõtt állanék. A magyar nemzet 300 esztendõ elõtt ily
feltétel alatt választott királyt, a most is uralkodó
házból: hogy Magyarországot, mint szabad és független
országot, saját törvényei szerint kormányoztatja.
Ilyen feltétel alatt engedte meg a magyar nemzet
azt, hogy a királyság firól fira örökségül szálljon.
Ily feltétel alatt szállott a korona a mostan
uralkodó királyra is.
Tizennégy király megesküdött az örökkévaló
istenre, hogy az ország szabadságát, az ország törvényeit
meg fogja tartani.
De nekünk a királyi eskü semmit sem használt.
Mert a királyok - esküvel fogadott számtalan ígéreteik
ellenére -mindig külföldön laktak, ott idegen
tanácsosokkal vették magukat körül, akik hazánkat nem
szerették, a népet sanyargatták, törvényeinket lábbal
taposták, s Magyarországot minden szabadságából
kivetkõztették.
A nép fizette a terhes adót, tartotta az idegen
katonát, ki miatt a szegény népnek saját házában sem volt
soha egy pillanatnyi nyugodalma. De a keservesen fizetett
adóból a nép javára soha egy fillér sem fordíttatott.
Soha a nép adójáról a király számot nem adatott.
Legnagyobb részét a népnek elnyomása végett tartott
idegen katona emésztette fel, a többit pedig kiküldték
Bécsbe, ott költötték el, s a népnek örökös ínséggel
kellett küzdeni.
A ti fiaitokat, testvéreiteket elvitték
katonának; de nem avégett, hogy szegény hazánkat az
ellenségtõl megoltalmazzák, hanem avégett, hogy más
nemzeteket a karjaitok közül kiragadott magyar katonák
által járomban tartsanak és sanyargassanak, éppúgy, mint
titeket idegen katonák által járomban tartottak és
sanyargattak.
És a nemzetnek soha senki számot nem adott, hogy
hová fecsérelték a magyar vitézeknek, a ti fiaitoknak
vérét.
Idegen országokban vesztek el legnagyobb részben
-s azon országok népeinek átka kísérte õket sírjokba,
akik pedig sok esztendõ múlva hazakerültek, koldusok
gyanánt tértek meg helységeikbe s nem volt aki õket
szenvedéseikért megjutalmazza, aki nekik egy keserves
darab kenyeret adjon. Ti
robotoztatok, dézsmát adtatok, úri székeknek voltatok
alávetve, a föld, melyet véres verejtékkel míveltetek,
nem nektek jövedelmezett, szolgák voltatok, mint szolga
volt a föld, melyet míveltetek.
De a nemességnek igazságos része fel akart
titeket törvény által szabadítani.
Én is egyike voltam azoknak, kik szabadságtokért
küzdöttek sok esztendõk óta.
De a király idegen gonosz tanácsosai
ellentállottak szabadságotoknak, sõt sokakat közölünk
üldöztek, sanyargattak, amiért bátran és hangosan mertünk
szólani.
És mivel eszerint a nép maga ki volt rekesztve a
szabadságból, mi nem lehettünk elég erõsek szegény hazánk
szabadságát oltalmazni.
És szegény elárult hazánk minden szabadságából
kivetkõztetett. Olyan volt mint egy fejõstehén, amelyet a
külföldi gonosz tanácsosok számára hitszegõ magyarok
vérig fejtenek. Szegény magyar hazánk ínség, nyomorúság,
szolgaság tanyájává lett.
Ez volt a régi, keserves állapot, atyámfiai!
Végre az örökkévaló isten megsokallotta
szenvedéseiteket, megszánta szegény magyar hazánk
szenvedéseit.
A múlt országgyûlésen még csak a nemesség hozott
törvényeket, de a nemesség követei és a mágnások között
számosan valánk a magyar népnek igaz barátai.
Elhatároztuk: szegény árva hazánk szabadságát
visszaszerezni; de visszaszerezni nemcsak egyedül a
nemesség számára, de az egész népnek számára.
A nagylelkû nemesség elhatározá a néppel minden
szabadságát megosztani és a nép minden terheiben
megosztozni. És semmit sem kívánt a néptõl egyebet, mint
azt, hogy szeresse magyar hazánkat és segítsen az árulók
és zsarnokok ellen megvédelmezni.
Isten megáldotta igazságos küzdelmeinket.
Magyarország, Erdély, Horvát, Tótország népeit
szabaddá tettük. Robotot, dézsmát eltöröItük. Az
adófizetés terheiben megoztoztunk. Az ország védelmének
kötelességében megosztoztunk. És a népet minden
alkotmányos szabadságnak részeseivé tettük.
Hogy pedig a népnek, az országnak ezen
szabadságát idegen gonosz zsarnokok meg ne ronthassák,
felelõs minisztériumot alkottunk, valóságos nemzeti
kormányt, mely oly emberekbõl álljon, kik a nemzet
többségének bizodalmát bírják, kik a népnek barátai, kik
annakjavát szabadságát szívbõl, lélekbõl elõmozdítsák.
És ezen nemzeti kormányt felelõssé tettük, hogy a
nép, s az ország szabadságát szentül megõrizze; a nép
adóját a nép javára fordítsa: arról a nemzetnek számot
adjon, s a nemzet vérét nem másra, mint az ország
védelmére fordítsa.
És hogy ezen felelõs kormány hazafiui
kötelességének becsületesen megfeleljen, a népnek azon
hatalmat adtuk hogy válasszon képviselõket, kik a
kormánytól számot vegyenek, s a nép javára törvényeket
hozzanak, melyek szerint a minisztérium az országot
kormányozni tartozzék.
 Ezt tettük a múlt országgyûlésen: ilyen
törvényeket alkotánk. A királynak elibe terjesztettük és
a király e törvényeket megerõsítette és királyi esküjére
szentül fogadta, hogy örökre meg fogja tartani.
Tette ezt a király szabad akaratból, tette
esküvel erõsített kötelessége szerint.
A szerencse ezen igazságos kívánatainkat csak
annyiban segítette elõ, hogy ekkoron a királyt nem vették
körül hajdani gonosz tanácsnokai, mert azokat a türelmét
vesztett bécsi nép akkoron elkergeté.
De alig múlt el néhány hét, a magyarnak halálos
ellenségei, mint a kígyók, ismét összeseregeltek a király
körül és összeesküdtek szegény magyar hazánk ellen,
öszszeesküdtek a magyar nép szabadsága ellen.
És ezen árulóknak az összeesküvés borzasztóan
sikerült. Mert a király e nyáron megbetegedvén, maga-
magával annyira tehetetlenné lett, hogy szegény hazánkat
a hitszegõ tanácsosok a király nevében gyilkolnák meg.
Tudjátok hazám fiai! Szegény hazánkat minõ
irtózatos szerencsétlenségbe sodorta immár az árulás. A
vad ráczokat, a rabló szerbeket a király nevében
lázították fel, a magyar nép kiirtására. És irtják a
magyar népet. Gyilkolják a férfiút, asszonyt, gyermeket.
Porrá égetik a magyar falukat, s el akarják a magyar nép
földét foglalni. A király nevében esküdött össze ellenünk
a hazánkban tanyázó idegen katonaság, melyet véres
verejtékkel fizettetek és tápláltatok.
A király nevében választották ki Jellasichot
vezéréül a szegény magyar nép ellen intézendõ irtó
háborúnak. A király nevében lázították fel a horvátokat,
akik velünk az ország minden közös szabadságaiban
megosztoztak, kiket mi, magyarok, testvéreinkül fogadánk,
akiknek még több szabadságot adtunk, mint amennyivel
maguk a magyarok bírtanak.
Õk csak félannyi adót fizetnek, mint a magyarok,
katonát nem tartanak, az õ földükrõl a kálvinista és
lutheránus magyar vallása ki van rekesztve, mint
bélpoklos; nekik külön országgyûlésük is van, és saját
nyelvükön szabadon intézik beldolgaikat. Mindezen
jótéteményeket pedig azzal hálálják meg, hogy a pártütõ
Jellasich vezérlete alatt mint vad ellenség rohanták meg
országunkat, s rabolják, pusztítják a magyar népet. A
király nevében lázították fel a magyar ellen az oláhokat,
s a király nevében
rohantak be a felföldre fegyveres cseh rablók, a tót
népet fellázítani. Szóval a király nevében van hazánk
vérrel és lánggal minden oldalról elborítva. És tódul a
sok fegyveres rabló, a sok háládatlan áruló minden
oldalról beljebb és beljebb a magyar népre, hogy õtet
kipusztítsa a föld hátáról.

19. BAJCSZY-ZSILINSZKY ENDRE emlékirata

Ne lelkesedjünk okvetlenül, amikor káromkodnunk,
vagy sírnunk kellene és ne erõszakoljuk magatartásunk
önkéntességét, amikor kényszer alatt cselekszünk. A
szabadság nemzete nem keresheti a maga boldogulását
egyedül a mindenáron való könnyû alkalmazkodásban és a
természetes kockázatok mindenáron való kerülésében.

Egy kis levegõt kérünk, ha mást nem, hát legalább

a börtön vagy az internálótábor levegõjét, a magunk
törhetetlen és logikailag verhetetlen külpolitikai
ellenzékisége számára, hogy egy újabb szörnyû omlás
idején hitele lehessen szavunknak. Merem
mondani és vállalom a felelõsséget minden mai és
jövendõbeli fórum elõtt, hogy a magyar nemzet nagy
többsége a mi ellenzékiségünk táborában van. Micsoda
igazság az, hogy quislingek, akik mögött sem magyar múlt,
sem magyar érdek, sem magyar hagyomány, sem magyar nagyok
nincsenek, csak az idegen érdekekhez való olcsó
alkalmazkodás, Rákóczi és Kossuth helyett Haynau és Bach
szelleme, szabadon kínálkozhatnak idegen hatalmasoknak -
s nekem és mindazoknak, akik hozzám hasonlóan
gondolkodnak, a nemzet igazi elitje tekintélyes részének
a magyar parasztság és munkásság zömének hallgatnunk
kell?! El kell hallgatnunk panaszainkat is,
aggodalmainkat is, legfõképpen pedig évezredes
igazságainkat.
Szabadabb szellemi légzést kérünk, nem a magunk
érdekében, hanem nemzetünk, történelmi hivatásunk s
államunk függetlensége, Magyarország és a magyar
függetlenség jövendõ megmentése érdekében.
 KIEJTÉSGYAKORLATOK

SZÖVEGMENTES KIEJTÉSGYAKORLATOK
1. Ajakkerekítés-terpesztés tükör elõtt alkalmanként
50-szer, zárt fogsorral.
2. Nyelvkörzés a fogakon kívül, az ajkakon belül
nyitott szájjal -mindkét irányban.
3. Alsófogmedri nyelvhegytámasz, nyelvközép
emelgetéssel.
4. Erõteljes szájnyitás, lágyszájpad emelgetés tükör
elõtt.
5. Papírszelet pöccintés kézfejrõl p, t, k
mássalhangzókkal.
6. B, d, g, illetve mb, nd, ng ciklizálás az erõs
zönge-megszólaltatás érdekében.
7. F, v, f, v gyakorlat a zöngés-zöngétlen
érzékeltetésére.
8. Sz felismerés hátmögötti szisszentéssel.
9. Sz variációk gyakorlása.
10. S felismerés hátmögötti susogással.
11. S variációk gyakorolgatása.
12. Sz, c, z gyakorlatok.
13. A j hang, az ich laut és az ach laut gyakorolgatása.
14. L gyakorlatok mozdulatlan állal.
15. Nálánálánálá, nalanalanala, nelenelenele nagyra
nyitott szájjal, mozdulatlan állal.
16. Jálájálájálá, jalajalajala, jelejelejele ugyanígy.
17. R gyakorlatok légzõgyakorlatként, pergetés, ameddig
a levegõ tart.
18. R skála.
19. A hangkapcsolatok tanulmányozása bármilyen írott
szövegen.
20. A ritmus ledobolása bármilyen írott szövegen.
21. A magánhangzók színének tanulmányozása óvatos
nyelvmozdítással.
22. A magánhangzók színének tanulmányozása óvatos
ajakmozdítással.
23. Magánhangzó gyakorlatok: áaou, áeéi, áaoöuü.

SZÖVEGES KIEJTÉSGYAKORLATOK
1. Szógyakorlatok, a helyes kiejtés rögzítése, nyitás
2, Weöres Sándor: Kínai templom; gondos magánhangzó
ejtés
3. Babits Mihály: Theosophikus ének; ajaktorna
4. Vidor Miklós: Nyelvgyötrõk; pontos mássalhangzóejtés
5. Papp Tibor: Nevek; gyors, pontos beszéd, egy
levegõre
6. Babits Mihály: Fekete ország; gyors, pontos beszéd,
egy levegõre
7. Weöres Sándor: Magyar etûdök (részletek: 9, 48);
pontos ejtés
8. Kiss Dénes: Gyárlátogatás; hosszú mássalhangzók
9. Petõfi Sándor: Orbán; r-hangok
10. Sz gyakorlatok pöszéknek
11. C gyakorlatok pöszéknek
12. Z gyakorlatok pöszéknek
13. S gyakorlatok pöszéknek
14. Cs gyakorlatok pöszéknek
15. Zs gyakorlatok pöszéknek
16. Ismétlõ gyakorlatok pöszéknek
17. R gyakorlatok raccsolóknak
18. Tamkó Sirató Károly: Országjárás; a helyes kiejtés
alkalmazása
19. Csukás István: Gilice-síp; a helyes kiejtés
alkalmazása
20. Tarján Iza: Ungon-berken; a helyes kiejtés
alkalmazása

A pontos kiejtés anyaga következik. Ne elégedjünk meg a

gyors mondogatással, követeljük meg magunktól a pontos,
gyors mondogatást. A pöszék számára akkora anyagot
állítottam itt össze, amekkora magyarul még nem jelent
meg. A menet szisztematikus tessék betartani, és tessék
rendbe jönni, ne bosszantsuk egymást! A pöszék anyagát a
nem pöszék is haszonnal gyakorolhatják. A raccsolók
anyaga mindenki számára hasznos, mert az r hangok
mostanában nagyon lágyak, és a színpad erõteljes pergést
kíván!

1. SZÓGYAKORLATOK, A HELYES KIEJTÉS RÖGZ+TÉSE, NYIT+S

már
bár
pár
vár
fáj
zár
szár
cár
mar
baj
pad
var
faj
zab
szab
cakk
mer
begy
per
ver
fej
zeng
szer
cent
mór
bor
pór
von
Fót
zord
szór
comb
mér
bér
pék
vér
fél
zé
szén
cél
mö
bõr
pör
võ
föl
zöld
szög
cö
míg
biz
pír
visz
fisz
zim
szív
cikk
múlt
búr
pult
vu
fúr
zug
szúr
cucc
mázsát
bábát
pápát
vázát
fáját
zárát
száját
cápát
magyar
badar
panasz
vasal
falat
zavar
szaval
caplat
megyek
berek
perek
veszek
felek
zene
szelek
cement
mórok
borok
pórok
vonok
Fóton
zokog
szórok
colos
mérés
bélés
pénzét
vérét
félét
zéjét
szélét
cégér
mögött
bõrök
pörög
vörös
fõzök
zörög
szõlõ
cölöp
mirigy
bízik
pirít
vízi
fityisz
zizi
színi
cívis
múltunk
búsul
puhul
vuvu
fúrunk
zúdul
szúrunk
cucu
mázsáját
bábáját
pápáját
vázáját
fájánál
zárását
szájánál
cápáját
madarat
babahaj
parazsat
vadakat
falakat
zabszalma
szavakat
capcarap
meleget
bereked
pereket
vezekel
felemel
zene
zeng
szerepel
cementtel
móroktól
boroktól
póroktól
vonótól
fokokból
zokogok
szóródó
combokról
mérését
bélését
pénzénél
vétkénél
fészkénél
zéjénél
szélénél
cégérét
mömömö
bõrökrõl
pörökrõl
vörösök
fõnököt
zörömböl
szövõnõ
cölöpök
mit iszik
bízik is
pirít is
virít is
fityfirity
zizit is
szívni is
cívis is
mázsájánál
bábájánál
pápájánál
vázájánál
fáklyájánál
zárásánál
szállásánál
cápájánál
madarakat
babahajat
parazsakat
vasalatlan
fakanalat
zavartalan
szakadatlan
capcarapcap
melegeket
berekesztett
perelgetett
vezekeljen
felekezet
zene
zengett
szerecsenek
cement
mellett
máma
bába
pápa
váza
fája
zára
szája
cápa
mamám
babám
papám
vagány
falás
Zalán
szakács
Cabán
máma már
bábatál
pávaláb
vágatás
fáradás
záratás
száradás
cápaszáj
mamával
babával
papával
vattával
falással
Zalánnal
szamárral
Cabánnal
nád
láb
rág
dán
táj
zsák
sár
csáp
nap
lap
rag
dal
tag
zsa
sakk
csap
nem
len
rend
de
teng
zseb
seb
csepp
no
lomb
ront
domb
toll
zsong
sor
csont
nép
lét
rét
dél
tél
zsé
sérv
csép
nõ
lõ
rönk
döng
tönk
zsö
sör
csönd
nincs
liszt
ring
disz
tíz
zsír
sir
csíp
nu
lúg
rúg
dúl
túr
zsupp
súg
csuk
nádját
látják
rántják
dánját
tátják
zsákját
sálját
csápját
nagyja
lantja
rakja
dajka
tatja
Zsazsa
sanda
csalja
neme
lenge
rendje
dele
tenger
zsenge
sejtje
csendje
nono
lopott
rovott
dobott
tobozt
zsongott
sodrott
csorgott
népét
létét
részét
dérét
téjét
zséjét
sérvét
csészét
növök
lövök
rönkök
döngök
tönkök
zsözsö
sörök
csöngök
nini
Lidi rikít
díszít
Tibi
zsizsik
sivít
csitít
null-null
lúdjuk
rúgjunk
dúlunk
túrunk
zsúrunk
súgunk
csukunk
nálánál
lábánál
Rábánál
dámánál
tájánál
zsályánál
Sáránál
császárnál
nagyapa
lakatlan
ragasztja
darabka
tagadja
zsazsazsa
savakkal
csak azzal
ne tedd el
levente
remete
delente
tengelye
zsengelye
sebhelye
csemege
nonono
lópokróc
robotol
dobogó
tolongott
zsongódott
sodródott
csókot lop
nénjénél
lépését
részénél
dédété
tépését
zsécsézé
sérvénél
csészéjét
nõttön nõ
lövõkrõl
rögökrõl
dörömböl
tönkökrõl
zsözsözsö
sörökrõl
csömörrõl
ninini
Lidi sír
ribizli
díszíti
Tibit is
zsizsizsi
sivít is
csitít is
náthájánál
ládájánál
rázásánál
dámájánál
támlájánál
zsályájánál
Sárájánál
császáránál
nananana
lakatalatt
ragasztva van
dagasztatlan
tapasztalat
zsazsazsazsa
salaktalan
csapat alatt
nemtelenek
lehetetlen
rendetlenek
de szereted
tehetetlen
zsebembe tedd
sebhely mellett
csemege lett
nála
lába
rája
dáma
támla
zsálya
Sára
csárda
naszád
lakás
rakás
dagály
talán
Zsadány
saját
csapás
nászdalát
lázadás
rángatás
dámaság
tálalás
zsályaszár
sárgaság
csámpaság
nagyjában
lantjával
rabjával
dajkával
találtam
Zsazsával
sajátja
családja

2. WEÖRES S+NDOR: Kínai templom

Szent
kert,
bõ
lomb:
tárt
zöld
szárny,
fönn
lenn
tág
éj
jõ
kék
árny.
Négy
fém
cseng:
Szép,
Jó,
Hír,
Rang.

3. BABITS MIH+LY: Theosophikus ének (részlet)

A fény alatt, az ég alatt, a lég alatt,
a fény alatt, a lég alatt, a jég alatt,
a fény alatt, a kék alatt, a zöld alatt,
a fény alatt, az ég alatt, a föld alatt,
a fény alatt, az árny alatt, a láng alatt

4. VIDOR MIKLÓS: Nyelvgyötrõk

Roppant bottal
koppantottam,
szöcském csacskán
szökkent,
papnadrágban
kappant fogtam,
macskám fecskét
hökkent.
Derengett,
borongott,
merengett,
szorongott,
kerengett
dorong ott
de nem vet
korongot.
Körbe pörg e
görbe körte,
hat gödörbe,
vak tükörbe,
fürge ürge
sürg e zûrbe
õt gyötörd, te
rõt ökörke.
Szakállas
sakál,
ha választ,
csak áll.
S e nóta
dacára
spenót a
szakálla.
Szegénylegény e vén cserény
alatt,
elél, evén szerény lepény-
halat,
szeszély fején e szép kemény
kalap!
De félek én, mesém henyén
halad,
s felén e rémlegény belém
harap.
Zabra zebra, zsebre zabra,
habra rebbents, hebrencs babra,
ugra-bugra, zsupsz a sutra,
pulyka-húzta pudva-dudva,
lukba rugva fúlt a kútba.

5. PAPP TIBOR: Nevek

Marci, Berci, Karcsi, Tercsi,
Ancsa, Jancsi, Bence, Jenci,
Ince, Vince, Lonci, Manci,
Lóri, Flóri, Frici, Franci,
Dani, Dini, Samu, Simi,
Lilla, Nelli, Ami, Imi,
Piri, Pali, Ili, Ali,
Lali, Lili, Vili, Vali,
Mári, Sári, Klári, Máli,
Mici, Maca, Zoli, Záli,
Misi, Masa, Emmi, Mimi,
Tibi, Tóbi, Tóni, Tini,
Ibi, Robi, Gabi, Giza,
Rozi, Rézi, Gazsi, Zsiga,
Margó, Gergõ, Eszti, Kriszta,
Jóska, Pista, Böske, Miska,
Bori, Biri, Dóri, Kari,
Teri, Feri, Gyuri, Mari,
Panni, Fanni, Muki, Miki,
Sanyi, Manyi, Vica, Viki,
Józsi, Mózsi, Médi, Magdi,
Helga, Matyi, Tünde, Andi.

6. BABITS MIH+LY: Fekete ország (részlet)

Fekete országot álmodtam én
ahol minden fekete volt,
minden fekete, de nem csak kívül:
csontig, velõig fekete,
fekete,
 fekete, fekete, fekete.
Fekete ég és fekete tenger,
fekete fák és fekete ház,
fekete állat, fekete ember,
fekete öröm, fekete gyász,
fekete érc és fekete kõ és
fekete föld és fekete fák,
fekete férfi, fekete nõ és
fekete, fekete, fekete világ.
( Mond el fehérrel, pirossal, csíkossal, kockással, de
elmondhatod úgy is - ha embere vagy -, hogy imperialista,
szocialista, fasiszta vagy kuklukszklán.)

7. WEÖRES S+NDOR: Magyar etûdök (részletek)

9.
Csipp,
csepp,
egy csepp,
öt csepp, .
meg tíz:
olvad a jégcsap,
csepereg a víz.
48.
Tó vize, tó vize csupa nádszál
egy kacsa két kacsa oda-császkál,
sárban ezer kacsa bogarászik,
reszket a tó vize, ki se látszik.

8. KISS DÉNES: Gyárlátogatás

Csitteg-csattog,
pitteg-pattog,
dibben-dobban,
kippen-koppan,
rippen-roppan
ez a gyár,
hol a sok gép,
a sok ember,
fúr, farag, vág,
kalapál.

Kunkorodik
göndör forgács,
gõzkalapács
hubbanik,
csitteg-csattog,
pitteg-pattog,
dibben-dobban,
kippen-koppan,
rippen-roppan,
jól halad a
munka itt.

9. PETÕFI S+NDOR: Orbán

Komor, mogorva férfiú
Volt Orbán,
Bár oly vidám hajnal pirult
Az orrán.
De hisz mogorva ép azért
Volt Orbán,
Mert oly vidám hajnal pirult
Az orrán.
Oka egyébiránt maga
Volt Orbán,
Hogy oly vidám hajnal pirult
Az orrán.
Temérdek borfélét ivott
Meg Orbán,
Vidám hajnal azért pirult
Az orrán.

10. SZ GYAKORLATOK
szhi
szhé
szhe
szhá
szha
szho
szhö
szhu
szhü
szi
szé
sze
szá
sza
szo
szö
szu
szü
isz
ész
esz
ász
asz
osz
ösz
usz
üsz
isszi
ésszé
essze
ásszá
assza
osszo
összö
usszu
üsszü
ejszi
ejszé
ejsze
ejszá
ejsza
ejszo
ejszö
ejszu
ejszü
ekszi
ekszé
eksze
ekszá
eksza
ekszo
ekszö
ekszu
ekszü
etyszi
etyszé
etysze
etyszá
etysza
etyszo
etyszö
etyszu
etyszü

elszi
elszé
elsze
elszá
elsza
elszo
elszö
elszu
elszü
erszi
erszé
ersze
erszá
ersza
erszo
erszö
erszu
erszü
epszi
epszé
epsze
epszá
epsza
epszo
epszö
epszu
epszü
s-sz (9-szer)
süszi
söszé
sosze
saszá
sásza
seszo
sészö
siszu
söszü
es-szi
es-szé
es-sze
es-szá
es-sza
es-szo
es-szö
es-szu
es-szü
ecs-szi
ecs-szé
ecs-sze
ecs-szá
ecs-sza
ecs-szo
ecs-szö
ecs-szu
ecs-szü
ec-szi
ec-szé
ec-sze
ec-szá
ec-sza
ec-szo
ec-szö
ec-szu
ec-szü

szív
szín
szirom
színes
szék
szél
széles
szem
szed
szeleburdi
szelence
száj
szám
szár
számítás
szalag
szaval
szarka
szamóca
szoba
szóda
szór
szóvicc
szõnyeg
szöglet
szörp
szöcske
Szudán
szúr
szúnyogos
szülõ
szûrõ
szükség
szíj
szid
szigorú
színház
szén
szép
szélcsendes
szeg
szegy
szendereg
szemez
szánt
száll
szárít
szállítás
szalad
szabad
szamár
szavaz
szoknya
szokott
szorít
szódavíz
szövet
szögel
szõrme
szövetkezet
szunnyad
szurkol
szuvas
születik
szürke
szülõház
szik
szít
szivar
szivacs
szét
széf
szétcincál
szent
szelet
szerény
szeles
szánkó
számít
szárad
Szása
szakad
szavak
Szahara
szakács
szól
Szob
szomorú
szólás
szõlõ
szöveg
szõr
szövés
szuffita
szurony
szusszantás
szûnik
szürkület
születésnap
szilva
szikla
Szíria
Szicília
széna
széle
szépséges
szelep
szelel
szemereg
szecska
száguld
szállít
számára
száz
szappan
szakáll
szamovár
szabás
szólít
szokik
szorgalom
szocializmus
szög
Szõd
Szõreg
szövetség
szúnyog
szúrat
szusz
szûk
szüret
szüzesség
sziget
szipog
szivárvány
szilvás
szédül
szépít
Széchenyi
Szeged
szegény
szeder
szegecs
Száva
száda
szárcsa
százados
szalámi
szabály
szardínia
szavazás
szójabab
szovjet
szorong
szókincs
szövõnõ
szövedék
szögmérõ
szövegezés
szultán
szurkál
szultánság
szûköl
szûr
születés
Szilvia
szigony
szirt
szívesség
széjjel
szégyen
szétzengett
szelvény
szedeget
szeret
szerencse
számol
szájal
szárát
százas
szandál
szablya
szarkaláb
szalmazsák
Szováta
szonda
szótár
szociális
szõke
szökõkút
szörnyû
szõrözés
szundít
szurok
szundítás
szûkül
szûröm
szüzsé
visz
ész
sebész
tengerész
vesz
halász
kamasz
gonosz
õsz
húsz
iszik
készétel
messze
másszál
kasza
oszolj
ússzunk
hiszékeny
fészek
leszáll
vadászat
aszály
asszony
viszek
Tiszán
vissza
viszont
eszik
beszakad
úszik
tejszín
egy szív
fekszik
lépsz
nem szid
elszív
eperszín
más színû
vörös szalag
Pécs szélén
láncszem
hisz
kész
cipész
régész
tesz
vadász
tavasz
kosz
bõsz
túsz
viszik
mészégetõ
eszem
kászálódik
aszal
osszon
túszunk
kiszédül
mûvészek
beszámol
halászat
naszád
haszon
hiszek
kiszámít
kiszab
iszom
veszik
leszakít
kúszik
fejszék
egy szék
megszédül
lopsz
nem szép
elszédül
erszény
hússzínû
friss szóda
kalácsszelet
kötszer
ápisz
mész
zenész
merész
lesz
fogász
mamlasz
hossz
lõsz
humusz
hiszik
mésszé
teszem
házszám
massza
fosszon
buszunk
déli szél
ügyészek
beszánt
szabászat
kaszál
tavaszon
kiszed
nyiszál
kiszalad
kiszólít
teszik
beszabadul
nyuszi
fejsze
egy szem
megszed
kapsz
nem szed
elszed
persze
kevés szék
vasszög
kavicsszem
metszett
fityisz
vész
csempész
rész
repesz
kalász
kopasz
orosz
szösz
autóbusz
díszít
nézz szét
veszem
rászáll
maszatol
nyoszolya
bambuszunk
régi szék
bûvészek
beszámít
fogászat
kaszáló
kopaszon
pisze
kiszáll
Tisza
viszonyít
messzi
leszab
alkuszik
hajszál
egy száj
megszán
köpsz
nem száll
elszáll
eperszár
véres szem
hess szúnyog
bocsszáj
harmincszor
cisz
egész
csibész
kérész
retesz
lovász
kuvasz
porosz
jössz
kókusz
vízszint
részét
meszelõ
rászán
tavasszal
koszol
kaktuszunk
piszék
vegyészek
beszállít
borászat
Naszály
akasszon
díszeleg
iszák
kiszabadít
iszony
veszít
beszalad
alamuszi
hajsza
egy szalag
megszab
tépsz
nem szab
elszalad
vérszag
kisszerû
piros szûr
kapocsszög
hatszor
tenisz
penész
színész
erdész
eresz
toklász
tapasz
rossz
nõsz
fókusz
kiszív
vészét
vesszen
gyászát
kamasszal
gonoszok
gyûszû
visszér
színészek
leszárad
hadászat
Hasszán
mamlaszok
szisszen
isszák
issza
kiszól
feszít
leszakad
puszi
hajszol
egy szoba
megszól
babszem
nem szól
elszól
bérszolga
piros száj
varázsszem
bocsszõr
ötször
A szitával szitálunk. - A szél szétfújja a
szénát. - Szedegeti a galamb a szemet. - Száguld a
szánkó. - Szandálban szalad a fiú. - A szoknya a szobában
van. - A szövõnõ szövetet szõ. - A szúnyog nem hagy
szundikálni. - A szünidõben a szüleimmel vagyok.
Szilvia szõlõt eszik a szobában. - Esztike hosszú
szoknyában szaladgál. - Guszti szépen szaval a negyedik
osztályban. - A kígyó kúszik-mászik a szikla szélén. - A
halászok a Tiszán halásznak. - Szépen meszelik a ház
falát. - Õsszel szedik a szõlõt. - Szövetbõl szabja a
szabó a szoknyát. - A lisztet meg szokták szitálni.
Szil szál szalmaszál. - Szuszi-muszi nyuszika. -
Hiszi a piszi. - Eszem iszom szuszogok. - Teszek-veszek
motoszkálok. - Isze-pisze Esztike. - Kesze-kusza háló. -
Szisszen-szusszan szöszmötöl. - Össze-vissza szaladok.
A színjátszók egy része nem tud szépen beszélni.
Pöszén beszélnek. Szilvia szeretett szavalni, de rosszul
mondta az sz hangot. Pösze volt. Szomorú volt, hiszen
tudta, szépen szavalni pöszén lehetetlen. Eszerint
szegény kénytelen volt beszédtanárral veszõdni, hogy sz
hangjai szépek legyenek. Legelõször Szilvia megtanulta a
nyelve hegyét lent a foga alá illeszteni. Szembe hozta a
fogait. Sziszegett. Elõször föl-fölszaladt a nyelve, de
elõbb-utóbb megszokta azt, hogy a nyelvét nem szabad a
régi megszokott helyére engedni. Amikor a sziszegõket már
jól ejtette, szótagokat mondtak:
sziszészeszászaszoszöszuszü. Eztán jöttek a szavak:
szitakötõ, szilvafa, szõlõszem, teniszlabda disznófalka
tavaszi szél. Mondatokat mondtak, amelyekben az sz hang
többször szerepelt. Próbálkoztak szavalattal de hamar
észrevették, hogy Szilvia vagy
szépen beszél, de rosszul szaval, vagy szépen szaval, de
rosszul beszél. Tovább kellett sziszegni. Amikor Szilvia
már beszélgetve jól ejtette az sz hangot, újból kezdtek
szavalni. Egyszer jól ejtette a sziszegõket, egyszer
rosszul, de már többször jól. Tíz hónapi munkába került,
míg kialakultak az sz hangok, de még aztán tovább kellett
figyelni egy darabig, hogy el ne tévessze a sziszegõket.
Több mint egy év után szûnt
a pösze beszéd.
Szép a szemem.
Szép a szájam.
Szép a szoba.
Szép a szõnyeg...
Eszik Szilvia.
Eszik Gusztáv.
Eszik a nyuszi.
Eszik a disznó...
Széket viszek.
Szénát viszek.
Szalmát viszek.
Asztalt viszek...
Szilvát eszem.
Szõlõt eszem.
Tésztát eszem.
Káposztát eszem...
Hosszú szalag.
Hosszú meszelõ.
Hosszú vesszõ.
Hosszú piszkafa...
Köszön a vadász.
Köszön a halász.
Köszön a bûvész.
Köszön a színész...

Szánom bánom, -színe-java, -egy a haszna, -nesze neked, -

bánja a szösz. - szõ-fon, tesz-vesz, -székely támad,
székely bánja, -tisztelet a kivételnek, - anyámasszony
katonája, -majd felfalja a szemével, -ne szólj szám nem
fáj fejem.

szil-szál-szalmaszál
lengõ hinta messze száll
jön a vadász fúj a szél
nyuszi iszkol szalad fél
eszem-iszom dínom-dánom
szõlõ szilva van a tálon
ingó-bingó hosszú fûszál
fúvó szélben lepkét hintál
itt a hajnal kél a szellõ
száll a légben könnyû felhõ
Szilvi hosszút sziszegett,
Eszti néni nevetett:
jól van Szilvi, nagyon jó volt,
jól szisszentél, messze szólót.
Mondjad: sziszészeszásza,
iszi észé esze ásza.
Jöhetnek a szavak szintén,
szépen mondjad, épp úgy mint én:
szívem, székem, szemem, szám,
szellõ, szõlõ, szünet, szán,
iszom, eszem, sziszegek,
teszek, veszek, piszegek,
hosszú szoknya keszkenõ
piszkafa meg meszelõ.
Szépen szól a Szilvi szája,
büszke nagyon a mamája.

A halász a Tiszán halászott, hosszan ült hasztalanul.

Bosszankodott. Hopsz, lesz valami a hálóban. Húzta,
húzta, húzta, nem tudta kiszedni. Jaj-jaj a hal húzta
vissza a halászt. Egészen a szigetig úszott vele. Szegény
halász ott kászálódott ki. A hal aztán büszkén mutatta
uszonyaival a keszegeknek: ilyen hosszú halászt fogtam.

Sok szilva.
Sok szék.
Sok szem.
Sok szánkó.
Sok szappan.
Sok szó.
Sok szõlõ.
Sok szúnyog.
Sok szülõ.
Csupa szív.
Csupa szén.
Csapa szem.
Csupa széj.
Csupa szalag.
Csupa szó.
Csupa szög.
Csupa szú.
Csupa szünet.
Zsuzsi szitál.
Zsuzsi szédül.
Zsuzsi szemtelen.
Zsuzsi számol.
Zsuzsi szalad.
Zsuzsi szól.
Zsuzsi szõke.
Zsuzsi szundít.
Zsuzsi születésnapja.
Színes szivacs.
Széles zászló.
Szeles utca.
Szalagos mackócska.
Szájas kisasszony.
Szomjas cicuska.
Szõnyeges szobácska.
Szûkös csészécske.
A zizi színes.
Zenél a díszdoboz.
Sündisznócska mozog a bozótban.
A faház meszes.
Hízik a disznó.
+zlik a szilvásgombóc.
A szalmazsákban zizeg a szalma.
Finom a mazsolás kalácsszelet.

ILLYÉS GYULA: Mozdony

S-sz, beh
sok súly!
Meg se
mozdul!
Friss sze-
net, ha
bekapok:
messze,
messze
szaladok,
szaladok...

NEMES NAGY +GNES: Mi van a szobában? (részlet)

A szobában van az asztal,
leterítve szép damaszttal.
A szobában van a szék.
Nem mondom, hogy csodaszép.

FAZEKAS ANNA: Fûrész, fejsze, kalapács

Fûrész fejsze
kalapács, kalapács,
fészert eszkábál az ács.
Fúró vasszög
reszelõ, reszelõ
dolgozik a szerelõ.

Köszöntõ anyák napjára (népköltés)

Már megjöttünk ez helyre,
anyánk köszöntésére.
Anyám, légy reménységben,
Köszöntlek egészségben.
Amennyi a zöld fûszál,
égen ahány csillag jár,
májusban a szép virág:
annyi áldás szálljon rád.
GAZDAG ERZSI: Hófarsang
Északi szél, mit csinálsz?
A dudádon mit dudálsz?
- Du-du, mindig ezt fújod.
Azt várom, míg elunod.
Most meg szederfánkra ülsz,
s szederfánkon hegedülsz.
Táncra hívod a havat
odakint a fa alatt.
Hófarsang van. Itt a tél.
Azért dudál ez a szél.
Egy szál zenész magában
sípol, dudál a bálban.

TÉNAGY S+NDOR: Bolondos mondóka

Héttõn egy szem makkot leltem,
kedden délben földbe tettem,
szerdán este vödröt vettem,
csütörtökön megöntöztem,
pénteken csak nézegettem,
szombaton már büszkélkedtem,
s akár hiszed,
akár nem:
vasárnap az én tölgyfámról,
annak mind a tíz ágáról
száz szem makkot
leszedtem.

BUDA FERENC: Messzi nyargal

Messzi nyargal a zivatar,
elrepül a szelek szárnyán,
zeng a mezõ, pendül a dal,
fennen fénylik a szivárvány.

FEKETE GYULA: Vonatosdi

Pszüh...
pszüh...
-szisszen a pára:
indul a gõzös
nemsokára.
Szuh...
szuh...
-szusszan a mozdony:
áll a bakter
már a poszton.
Klitt...
klatt...
- kattog a váltó:
szabad a pálya!
-lobog a zászló.
Aki velem
nem utazik,
gyalog mehet
Rakamazig...
Csattog a
vas...
hull a szikra
hull...
Hallod-e,
most...
nekiszaba-
dul,...
hogy zaka-
tol?...
Egyre csak
azt...
ziki-zaka-
tolja:
a vas-
utas
potya-
utas...
potya-
utas
a vas-
utas,
jól van néki dolga!

Egy szög miatt (angol gyermekvers)

Egy szög miatt a patkó elveszett,
a patkó miatt a ló elveszett,
a ló miatt a lovas elveszett,
a lovas miatt a csata elveszett
a csata miatt az ország elveszett -
máskor verd be jól a patkószeget!
(Károlyi Amy átdolgozása)

KOSZTOL+NYI DEZSÕ: A szegény kisgyermek panaszai

(részlet)
Este, este...
+rnyak ingnak,
és bezárjuk ajtainkat,
figyelünk a kósza neszre,
egy vonatfütty messze-messze.
És a csend jõ.
Alszik a homályos éjbe
künn a csengõ.
A díván elbújik félve.
Szundít a karosszék.
+lmos a poros kép.
Alszanak a csengettyûk.
Alszanak már mindenütt.
A játékok, a karikahajtók,
a szegény tükör is hallgatag lóg.
Ó, a néma csengettyûk.
Az óránk is félve üt.
Alszik a cicánk s a vén szelindek,
föl ne keltsük -csitt -e sok-sok alvót.
Alszanak a régi réz-kilincsek
s alszanak a fáradt, barna ajtók.

RADNÓTI MIKLÓS: Éjszaka

Alszik a szív, és alszik a szívben az aggodalom,
alszik a pókháló közelében a légy a falon;
csönd van a házban, az éber egér se kapargál,
alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,
kasban a méh, rózsában a rózsabogár,
alszik a pergõ búzaszemekben a nyár;
alszik a holdban a láng, hideg érem az égen;
fölkel az õsz és lopni lopakszik az éjben.

A három selyp (népmese)

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy
asszony, s annak három lánya. Szépek voltak, szelídek,
szerények, szemrevalók, de mind a három olyan pösze volt,
mintha csak egy foguk se lett volna. Már itt lett volna a
férjhez menés ideje, de ha megszólaltak, minden legénynek
elment tõlük a kedve. Egyszer egy idegen legény toppant
be hozzájuk. Nosza az asszony mindjárt kávét tesz föl,
hogy majd szépen megkínálja vele a legényt, de a
lányoknak megtiltotta, hogy egyetlen szót is szóljanak,
beszél majd õ helyettük is. Hallgattak is szépen, míg el
nem kezdett futni a tej. Akkor aztán a nagyobb elkiáltja
magát: Put a té, put a té! A középsõ meg: Ne folj te, nem
fabad befélni! A legkisebb is megszólal persze: De drága
a té, péndér addák! Nosza elszaladt a legény. Szaladt,
szaladt, még a kávét sem várta meg.
Osztán még most is házasodik, ha eddig meg nem
házasodott.
KOSZTOL+NYI DEZSÕ: A szegény kisgyermek panaszai
(részlet)
Mostan színes tintákról álmodom.
Legszebb a sárga. Sok-sok levelet
e tintával írnék egy kisleánynak,
egy kisleánynak, akit szeretek.
Krikszkrakszokat, japán betûket írnék,
s egy kacskaringós, kedves madarat.
És akarok még sok más színû tintát,
bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,
és kellene még sok száz és ezer,
és kellene még aztán millió:
tréfás-lila, bor-színû, néma-szürke,
szemérmetes, szerelmes, rikító,
és kellene szomorú-viola
és téglabarna és kék is, de halvány,
akár a színes kapuablak árnya
augusztusi délkor a kapualján.
És akarok még égõ-pirosat,
vérszínût, mint a mérges alkonyat
és akkor írnék, mindig-mindig írnék.
Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal:
arany-imát írnék az én anyámnak,
arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.
És el nem unnám, egyre-egyre írnék
egy vén toronyba, szünes-szüntelen.
Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.
Kiszínezném vele az életem.
11. C gyakorlatok:
ci
cé
ce
cá
ca
co
cö
cu
cü
ic
éc
ec
ác
ac
oc
öc
uc
üc
ici
écé
ece
ácá
aca
oco
öcö
ucu
ücü
etyci
etycé
etyce
etycá
etyca
etyco
etycö
etycu
etycü
ekci
ekcé
ekce
ekcá
ekca
ekco
ekcö
ekcu
ekcü
elci
elcé
elce
elcá
elca
elco
elcö
elcu
elcü
szici
szécé
szece
szácá
szaca
szoco
szöcö
szucu
szücü
cs-c (9-szer)
csüci
csöcé
csoce
csacá
csáca
cseco
csécö
csicü
csicü
ecs-ci
ecs-cé
ecs-ce
ecs-cá
ecs-ca
ecs-co
ecs-cö
ecs-cu
ecs-cü
esz-ci
esz-cé
esz-ce
esz-cá
esz-ca
esz-co
esz-cö
esz-cu
esz-cü
cím
cián
citrom
címez
cél
cégér
célkitûzés
cement
centenárium
cápa
comb
cucli
cica
cink
cifra
cinkos
cédula
cérna
céklás
centi
ceremónia
cáfol
copf
cuppan
cipõ
cinke
cirógat
címzés
cégtábla
célratörõ
célzatos
cella
center
cárizmus
coboly
cudar
cimbalom
cipel
ciripel
címszó
célpont
cérnászacskó
céloz
cent
ceruza
cáfolat
col
cukrász
ciklámen
cicoma
cirok
cincogás
cég
célrepülés
cédulázás
Cegléd
cenzúra
cammog
cövek
cukrászda
cikcakk
Cili
címer
címes
céh
cégjelzés
cédrus
Cecília
cenzor
cafrang
cölöp
cukorka
cin
civil
cirka
cicás
céllövõ
cédulás
cégéres
Celsius
cezúra
cakkos
Zürich
cumi
vicc
léc
necc
pác
dac
kóc
kötsz
futsz
bíbic
vigéc
vetsz
Vác
Bugac
móc
Regõc
luc
tanítsz
szanitéc
metsz
látsz
adsz
bohóc
teknõc
dúc
slicc
vétsz
hecc
akác
kukac
palóc
befödsz
tudsz

skicc
éc-péc-kapuléc
ec-pec-kimehetsz
rác
akadsz
kanóc
ütsz
strucc
lassítsz
Regéc
ketrec
srác
malac
vadóc
futsz
hazudsz
vadítsz
védsz
jegec
sokác
sápadsz
daróc
hûtsz
kuruc
javítsz
síléc
perec
játssz
tapadsz
tanonc
sütsz
Bucz
Mici
lécét
ecet
fácán
kacat
pocok
döcög
Laci
deci
pici
vécé
metszet
játsszál
vacak
bohócok
pöcök
katica
foci

bicikli
pévécé
becenév
rácáfol
Maca
mócok
teknõcök
boci
Béci
kicipel
ábécé
december
fácános
pacal
kocog
röcögtet
buci
anyuci
icipici
récét
jegeces
pálcát
vacakol
mocorog
röcögök
Ica
hoci
Lici
jércét
neccet
tálcát
kacag
kócos
ötszög
Teca
koccan
megcirógat
lánc
elcammog
kis cica
lesz cím
fércel
megcéloz
tánc
elcipel
kis cél
lesz cég
mérce
megcáfol
sánc
alcím
kis cement
lesz centi
tercel
megcukroz
ránc
polc
kis cár
lesz cápa
arc
lakkcipõ
kanca
filc
kis cövek
lesz comb
érc
megcímez
boncol
töltsz
kis cucc
lesz cica
durcás
Cili a cicával játszik. - A cipõbolt cégtábláján
cé betû van. - A cementet Cegléden vettük. - A cápa
nagyon nagy állat. - Cammog a medve. - Finom a libacomb.
- A cövek, a cölöp fából van. - Cumival cuppog a pici
baba.
Cipõt pucol Micike. - Kocog a paci, döcög a
hintó. - Laci viccet mond. - Teca kacag. - Ici-pici
Micike. - Vicik-vacak hitvány kacat. - Diceg-döcög a
koca. - Bice-bóca bocika. - Inci-finci malacka. - Kuc-
kuc, ne köhögj. - Maci Laci tévé maci. - Kacag-kuncog a
bohóc.
Cilike picike cicája meghûlt. Hapci, hapci,
hapci-ci. Talán picit hideg volt a tej, vagy éjjel a fal
mellett vacogott, ott hideg volt a hely. Hapci, hapci,
hapci-ci. Köhögött a cica, hiába nyalogatta, pucolgatta,
melengette a mamája. Mici cica nem gyógyult meg a picike.
Cilike tejet melegített, egy pici tálba öntötte, egy
icike-picike tablettát tett a tejbe. Két nap múlva a
cicuka meggyógyult, nem hallatszott a hapci, hapci,
hapci-ci.
Micike nem tudott tanulni a pici Lacikától, meg a
nyávogó pici cicától. Bejött a mamájuk, cumit adott
Lacikának. Lacika elhallgatott, de Micike picike cicája
tovább nyávogott. Micike elvette a cumit a mélyen alvó
Lacikától, odaadta Micu cicának,
nyugodtan tanulhatta tovább a leckéjét.

Pici cica.
Pici cipõ.
Pici cinke.
Pici cédula...
Játszik Cili.
Játszik Laci.
Játszik Mici.
Játszik a cica...
Vacak polc.
Vacak cimbalom.
Vacak cipõ.
Vacak cégtábla...

Cili hívja cicáját,

ici-pici cilukáját,
hívogatja: ci-ci-ci,
ci-ci-ci-ci-ci-ci-ci-ci.
Laci játszik a kuckóban
kockával meg macival,
Ica, Vica képet bámul,
a képen egy boci van.

Mondok kilenc állatot,

cé betû van benne,
mondjad velem hibátlanul,
mintha könnyû lenne:
cápa, fácán, boci, paci,
cinege, meg katica,
koca, cinke, pici maci,
mondd utánam Lacika.

Szép cipõ.
Szép cégtábla.
Szép Cegléd.
Szép cápa...
Húsz cinke.
Húsz cica.
Húsz cédula.
Húsz centi...
Csendes cincogás.
Csendes ciripelés.
Csendes cuppantás.
Csendes kacagás...
A pákosztos cicácska tejesköcsögöt talált a táIcán, a
tálca a polcon volt, -A koszos koca kilenc malacával a
pocsolyában cammogott. -A lusta mackó téli álmát alussza
a kuckójában. - A pettyes katicácska pici fûszálacskán
mászik. - A hatalmas cápa a Csendes-óceánban ficánkol. -A
fácánkakas pompás színes tollaival délcegen lépked. -
Lacika mackóban van, Micike pedig kockás szoknyácskában.
-A kacsacombot ecetes céklával esszük. -Kilencvenkilenc,
egy híján száz. -Az asztalos colstokkal méri a deszkákat,
ha polcot szab.

SEBÕK ÉVA: Cinegenóta

A borókaligetben, hol a fák
törzse mazsolabarna,
élt egy cinege,
cin-cin-cinege,
szép tolla tarkabarka,
valódi tarkabarka.

A borókaligetben, hol a bokrok

zöldek, akár a körte,
szállt az a cinege,
cin-cin-cinege,
röpdösött körbe-körbe,
folyton csak körbe-körbe.
A borókaligetben, hol a gombák
kalapja barackos sárga,
gyûjtögetett a
cin-cin-cinege
ezüst dalt ezüst kosárba,
ezüst dalt ezüst kosárba.

TARBAY EDE: Félnótás nóta

Volt egy legény, Cibere,
volt néki egy szekere,
hej, Cibere, Cibere,
hiányzott egy kereke.
Volt egy leány, Dilinkó,
muzsikája tilinkó
nem volt, csak fél kótája,
félig szólt a nótája.
Nótáztak és döcögtek,
leszálltak, meg fölültek,
amerre csak kocogtak,
a népek mind kacagtak.
CS+NYI GYÖNGYI: Kéregetõ
- Plim-plim,.cin-cin! -Picinke
citeráját a cinke
kertek alján pengeti,
verkliként nyekergeti.
- Cin-cin! Téli, picinke
kéregetõ a cinke,
citeráját pengeti,
rezegteti, zengeti.

TAMKÓ SIRATÓ K+ROLY: Óc

Óc,
póc,
galambóc,
fekete gombóc.
Óc,
póc,
babakóc,
fülem mellett
van egy kis póc.
Ecki,
becki,
tengerecki,
Tengerecki Pál!

Icinke-picinke (népmese)
Volt a világon egy icinke-picinke asszony. Annak
az icinke-picinke asszonynak volt egy icinke-picinke
tehene. Azt az icinke-picinke tehenet megfejte egy
icinke-picinke sajtárba.
Abból az icinke-picinke sajtárból azt az icinke-
picinke tejet beleszûrte egy icinke-picinke szûrõn egy
icinke-picinke fazékba. Azt az icinke-picinke fazekat
rátette egy icinke-picinke padra, s befedte egy icinke-
picinke fedõvel.
Volt annak az icinke-picinke asszonynak egy
icinke-picinke cicája. Az az icinke-picinke cica odament
az icinke-picinke fazékhoz, felborította az icinke-
picinke tejet. Ezért nagyon megharagudott az icinke-
picinke asszony. Felkapott egy icinke-picinke nyújtófát,
és úgy megütötte vele az icinke-picinke cicát, hogy
mindjárt elszaladt.
Ha az icinke-picinke cica el nem szaladt volna,
talán az én icinke-picinke mesém is tovább tartott volna.

MÓRICZ ZSIGMOND: Iciri-piciri

Ajaj, hol volt
hol nem...
Volt egyszer egy
iciri
piciri
házacska;
ott lakott egy iciri
piciri kis macska.
Volt annak két
iciri
piciri
kis ökre,
rákaptak egy
iciri
piciri
kis tökre.
Csizmát húz az
iciri
piciri
kis macska,
hová lett az
iciri
piciri
barmocska.

Bejárja az
iciri
piciri
kis erdõt,
s nem leli az
iciri
piciri
tekergõt.
Bejárja az
iciri
piciri
kaszálót,
s nem látja az
iciri
piciri
kószálót.
Rátalál egy
iciri
piciri
kis tökre,
bánatában
iciri
picirit
meglökte.
Felfordult az
iciri
piciri
tököcske,
benne a két
iciri
piciri
ökröcske.

Megörült két
iciri
piciri
ökrének:
Vége van az
iciri
piciri
mesének!
12. Z GYAKORLATOK
zi
zé
ze
zá
za
zo
zö
zu
zü
iz
éz
ez
áz
az
oz
öz
uz
üz
izzi
ézzé
ezze
ázzá
azza
ozzo
özzö
uzzu
üzzü
emzi
emzé
emze
emzá
emza
emzo
emzö
emzu
emzü
egzi
egzé
egze
egzá
egza
egzo
egzö
egzu
egzü
elzi
elzé
elze
elzá
elza
elzo
elzö
elzu
elzü
erzi
erzé
erze
erzá
erza
erzo
erzö
erzu
erzü
szizi
szézé
szeze
százá
zsaza
zsozo
szözö
szuzu
szüzü
szicizi
szécézé
szeceze
szécázá
szacaza
szocozo
szöcözö
szucuzu
szücüzü
zsüzi
zsözé
zsoze
zsözá
zsaza
zsázö
zsezo
zsézu
zsizü
edzi
edzé
edze
edzá
edza
edzo
edzö
edzu
edzü
zizi
Zénó
zendül
zálog
zab
zokni
zöld
zuhany
zümmög

zigóta
zéró
zeng
zár
zakó
zokog
zömök
zúg
züllött
zihál
zérus
zebra
zápor
zabla
Zoltán
zönge
zubbony
zûrzavar
zilált
zé betû
zerge
závár
zakatol
Zója
zökken
zuhan
zûr
zizeg
zene
zengés
zárva
zabál
zongora
zöm
zuhog
zümmögés
zivatar
zeke
zenész
zárka
zaj
zord
zörög
zúzmara
züllik
íz
méz
evez
máz
az
hoz
õz
húz
ûz
víz
géz
nemez
gáz
gaz
doboz
köz
nyúz
fûz
tíz
kéz
lemez
váz
halmaz
toboz
ötvöz
kalauz
tûz
hízz
nézz
tegez
megaláz
falaz
koboz
gyõz
blúz
bûz
Aliz
indonéz
felez
magáz
kanalaz
nyomoz
idõzz
tunguz
betûz
remíz
réz
nevez
ádáz
Rakamaz
fokoz
fõz
grúz
gyûrûz
hízik
nézzék
ezzel
vázát
azzal
ózon
özön
húzzuk
ûzzük
izzik
mézzé
vezet
házát
gazzal
hozzon
gyõzzön
nyúzzuk
tûzünk

tízig
idézés
kezet
lázát
kazal
pózol
fõzzön
blúzunk
tûzzük
vizit
elnézés
lemezek
Lázár
bazalt
bozót
özönöl
kalauzunk
güzü
Gizi
mézédes
erezet
rázás
haza
bozont
közön
megkoszorúzzuk
fûzzük
bízik
igézés
rezet
gázálarc
laza
dolgozzon
elõzzön
nyúzzuk
betûzzük ki
Lizi
rézzé
rendezzen
fázás
lábazat
rozoga
gõzös
grúzunk
szüzük
izé
mézzel
evezés
váza
lazít
dolgozik
huzat
vizet
hézag
bezár
mázol
azért
Rozi
nyúzza
vízállás
nézzük
bezavar
ázik
vazelin
hozzá
búza
izzad
Gézám
bezörget
fázik
hazám
hozza
dugóhúzó
izom
Rézi
lezuhan
lázít
azóta
mozi
duzzog
kizöldül
lézeng
kezünk
rázúdít
lazán
józan
buzog
ízület
kézzel
mezõ
rázendít
hazudik
rozzant
húzok
nem zizeg
lagzi
elzengi
nemzet
megzendül
elzárkózik
nem zár
megzápul
elzavar
nem zakatol
megzavar
elzongorázza
nem zokog
legzordabb
felzörög
nem zöld
megzörget
elzúg
nem zúg
megzúzódott
elzüllik

A zizi zizeg. -A zé betû nehéz betû. -Zene zeng.

- Nagy zajjal zakatol a vonat. - Zoltán zokog. -Zúg a
zuhany. -A mezõ zöld. -A víz eloltja a tüzet. -Az õzike
nézegeti magát a vízben. -A kazánban ég a tûz. -A zümmögõ
méhek mézet gyûjtenek. -A ház mellett zöldell a fû.
Izeg-mozog Zolika. -Tûzzel-vízzel vigyázzál. -
Azom-fázom, nem izzadok. -Kézen-közön eltûnt. - Ezzel-
azzal-amazzal. - Zimmeg-zümmög a mezõ. - Vigyázz, ha jön
a vonat!
Az õzike a zöld mezõn legelgetett. Miközben
legelt, nézegetett ide-oda vigyázott, fülelt, nehogy a
vadász jöjjön a közelébe. A közeli bozótban megmozdult
valami. Az õz mozdulatlanul állt néhány pillanatig, aztán
felszökkent, tagjait elnyújtva szinte úszott a mezõ
fölött. A bozótból a vadász odalõtt. Az õzike azonban
eltûnt a fák között. A hegyek zengve visszhangoztak a
zajtól. Aztán nem hangzott egyéb, pusztán a mezõ
zümmögött halkan.
Zoli vizet hoz.
Zoli mézet hoz.
Zoli hozza a vázát.
Zoli hozza az evezõt...
Zenél Elza.
Zenél Zoltán.
Zenél Lizi.
Zenél Gizi...
Tíz doboz.
Tíz toboz.
Tíz zokni.
Tizennégy ház...

VARGA KATALIN: Gyermekversek

Ez itt a kék kannám.
Ez a violám.
Vízzel töltöm kannámat.
Öntözöm violámat.
Ez itt a kék tálam.
Ez meg a tyúkom.
Vízzel töltöm tálamat.
Itatom a tyúkomat.

Tûz, tûz, tûz!

Ott a tûz !
Eloltanám,
de nem teszem.
Mivé lenne
a két kezem?
Ó mint tûz!
Méz, méz, méz!
Itt a méz !
Üvegtála
teletöltöm,
illatozó
mézzel töltöm.
Itt a méz!
Víz, víz, víz!
Ott a víz !
Túl a mezõn
kéken villan.
Kék vizén a
ladik illan.
Ó kék víz!

Szilvia zizit eszik.

Széna zizeg a kazalban.
Szegeden zene szól.
Százan száz zászlót visznek.
Szabja a zakót a szabó.
Szól a zongora.
Szövõgép zörög a gyárban.
Szúnyog zümmög a szobában
Zsuzsi zenél.
A dézsában víz van.
A mazsola mézízû.
A vizsla belegázolt a vízbe.
Mázsálják a zabot.
A zsebemben zizi van.
Bözsi moziba ment.
Dezsõ zongorázik.

Zoli és Zsolti a tûzõ napon pici zsömlécskéket csinálnak

vizes homokból. -Zenélnek, muzsikálnak a széles utcán a
fölcicomázott lakodalmasok. -A tûzoltók sebesen
száguldanak a tûzesethez. - Száz meg száz az éppen
kétszáz. -A zsömle zizeg a zacskóban. -Géza és Dezsõ
hazafutnak a zuhogó esõben. -A vizeskancsó nem mázas
edény. -A pici õzike csetlik-botlik, sehogy sem áll a
lábán. -Zakatol a füstös vonat, sebesen száguld.

VARGA KATALIN: Gyermekversek

Tüzet vittem elejtettem,
tûzbe majdnem beleestem,
tüzes volt a lapátom is,
meggyulladt a kabátom is.
Tûz! Tûz! Tûz!
Ne játssz vele,
lásd, hogy tûz
Vízbõl mertem, vizet mertem,
víztõl én is vizes lettem,
mert a vízbe beleestem,
vízre többé nem mehettem.
Víz! Víz! Víz!
Jaj de hideg
a mély víz!

Házasodik a manó.
Van-e ház itt, eladó?
Nincsen itt más eladó,
csak egy csizma, lakható.
Erdõn, mezõn aki van,
ma még táncolni akar.
Nosza fogjuk a csizmát,
építsük be a tisztást.

LELKES MIKLÓS: Vitorláson

1 x 10 az tíz.
Csobog kéklõ víz.
2 x 10 az húsz.
Szellõ-csikó húz.
3 x 10 az harminc.
Amíg húz, hát baj nincs.
4 x 10 az negyven.
Csuda jó a kedvem!
5 x 10 az ötven.
A túlsó part ködben.
6 x 10 az hatvan.
Bodri reánk vakkan.
7 x 10 az hetven.
Büszke sirály rebben.
8 x 10 az nyolcvan.
A mentõv hol van?
9 x 10 kilencven.
Ha kell, vízbõl kimentsen!
10 x 10 az éppen száz.
Vízbe ne ess, kis pajtás!

ILLYÉS GYULA: Munka

Az elsõ megrázó élményem a kerék-abroncsozás
lett. Harapófogókkal ragadták meg a segédek a hatalmas
széntûzben izzó vaskarikát. +gy futottak vele a
fakerékhez .Az egyik inas a nagykalapácsot tartotta, a
másik a vödröket. A vaskarikát, amely fehérenizzó
állapotban tágult, a kerékre helyezték. Apám
villámgyorsan kezelte a kalapácsot. Közben vezényelt. A
fa tüzet vetett. Odazuhintottak egy félkanna vizet. A
kerék gõzt s füstöt lökött. Újból tûz lobbant. Újra víz.
Aztán az utolsó gõz-bokor is szétlebbent.

Az õzike a zöld mezõn legelgetett. Zizzent a bozót. Az õz

odanézett, mi az a zaj? Valami izeg-mozog a bozótban.
Géza ült ott fényképezõgéppel a kezében. A hiú õz azonnal
mozdulatlan pózba vágta magát.
13. S GYAKORLATOK
s-u
s-ü
s-o
s-ö
s-a
s-á
s-e
s-é
s-i
su
sü
so
sö
sa
sá
se
sé
si
us
üs
os
ös
as
ás
es
és
is
ussu
üssü
osso
össö
assa
ássá
esse
éssé
issi
ut-su
üt-sü
ot-so
öt-sö
at-sa
át-sá
et-se
ét-sé
it-si
ulsu
ülsü
olso
ölsö
alsa
álsá
else
élsé
ilsi
ursu
ürsü
orso
örsö
arsa
ársá
erse
érsé
irsi
uksu
üksü
okso
öksö
aksa
áksá
ekse
éksé
iksi
sz-s (9-szer)
szisü
szésö
szesu
szásü
szasa
szosá
szöse
szusé
szüsi
isz-su
isz-sü
isz-so
isz-sö
isz-sa
isz-sá
isz-se
isz-sé
isz-si
ucs-su
ucs-sü
ucs-so
ucs-sö
ucs-sa
ucs-sá
ucs-se
ucs-sé
ucs-si
ic-su
ic-sü
ic-so
ic-sö
ic-sa
ic-sá
ic-se
ic-sé
ic-si

súly, suba, suttog, suhan, súg, sunyi, súgó, suhint,

sugár, súrol, surran, sudár, súrlódás, súrolókefe,
surrog,
sugdolódzás, suhanc, súlyemelés, súlyosbít, súlyzó,
sütemény, sült, süket, süt, sül, sütõ, süveg, süllyed,
sûrû, sügér, sürgés-forgás, sürget, sürgöny, sündörög,
süketség, sündisznó, sütõkemence, süllyesztõ,
só sólyom, sovány, sonka, sok, soha, sólet, som,
sor sorompó, sodrófa, sógor, sorrend, sorvad, sótartó,
soros,
sokszor, sorozat, sorakozás, sorszám, sorsjegy,
sósborszesz,
sövény, sõt sötét söprû, söpör, sör, sörény, sömör,
söntés, sötétség, sörözõ, söröskancsó, sötétzöld,
sajt, saláta, sakál, sakk, salak, satu, savanyú, sapka,
sarok, saroglya, sajtár, sarkantyú, saru, Sarolta,
sakkozás, sajátságos, sajtószabadság, sarjadzás,
sál, sámli, sánta, sáv, sámfa, sápadt, sás, sáska,
sár, sátor, sárkány, sárga, sárgarépa, Sári, Sándor,
sápadság, sárcipõ, sárgabarack, sárgaréz, Sárospatak,
semmi, segéd, senki, selyem, selejt, seb, segít,
seper, selyemhernyó, semerre, sereg, seregély, serény,
sebész, sebláz, segédeszköz, segédszemélyzet, segítség,
séta, sétahajó, sétabot, sétány, sérült, sérteget, sérv,
síp, sí, siet, sima, simogat, sík, sikál, sikít,
sír, sirály, Simontomya, siker, sikátor, sintér, sivár,
sietség, sípszó, sízik, sincs, sípcsont, síléc, sikkaszt,
hús, tus, Etus, mókus, kapus, bús, fuss, koldus,
Rókus, trópus, borús, darus, árus, pszichológus, bacilus,
hûs, üss, kisbetûs, hegedûs, gyûrûs, becsüs,
hatos, kalapos, lakatos, alapos, fokos, okos, dolgos,
gyalogos,
aranyos, darabos, akaratos, takaros, traktoros, haragos,
kormos,
szalagos, zajos, maszatos, piszkos, mocskos, dacos,
csapos,
ötös, õs, öblös, hõs, tejfölös, felelõs, ijedõs, büdös,
erõs, rögös, vörös, Kõrös, sörös, pörös, bõröndös,
szellõs, szöszös, közös, közömbös, szõrös, göcsörtös,
csõrös,
kakas, magas, has, vas, talpas, vajas, havas, kas,
farkas, garas, hármas, bogaras, agyaras, Fogaras,
tarajas,
fazekas, hazafias, húszas, harcias, szorgalmas, mocsaras,

ás, lakás, más, bontás, pompás, lopás, vágás, állás,

rakás, akarás, vakarás, takarás, harapás, nyaralás,
aratás,
szabás, csapás, csodás, szántás, kaszálás, kúszás, úszás,
leves, les, kedves, hetes, hentes, egyes, begyes,
veres, egres, keres, deres, eres, epres, repes,
hitves, csendes, kezes, ecetes, zsebes, cserepes,
zengzetes,
kés, és, bélés, kevés, ülés, üdülés, kiütés, fütyülés,
kerítés, terítés, erõdítés, fürdés, gyûrés, tûrés,
sûrítés, rés, derítés,
csípés, zizegés, zsindelyezés, szigetelés, bicegés,
színezés,
kis, Pilis, Julis, hamis, Maris, kõris, tigris, Boris,
búsul, fussunk, húsunk, kapusunk, logopédusunk, jussunk,
oson, kalaposok, lakatosok, bolondosok, hatosok,
kösöntyû, ötvösök, õsök, hõsök, kössön, felelõsök,
hasam, Kassa, lassan, magasan, tilalmasan, vasal, hasal,
ássál, kását, lássák, állását, hallását, látását,
vallását,
mese, Emese, esemény, keselyû, vese, begyesen,
késés, vésés, egészség, készség, vitézség, ügyészség,
Misi, kisiklott, kisiet, hamisít, kisimít, visít,
tusa, búsan, fussak, USA, öttusa, gyanúsan, juhsajt,
falusi, dúsít, búsít, gyanúsít, árusít, trópusi,
óvatosan, alaposan, mosat, hangosan, okosan,
vasárnap, hasát, magasság, nyakasság, hazafiasság,
lassít, hasít magasít, havasi, vasipar, alkalmasint,
ásó, vásott lakások, szántáson, másol, kopások,
ásít fásít megmásít alásimul, rásiklik, rásípol,
esély, besétál, tessék, etessél, vessél, lesérül,
vésõ, késõbb elésöpör, késõn, felésöpör, vésõk,
elsuttog, felsüvít, felsóhajt, elsõ, belsõ, elseje,
korsó, borsó, harsog, Varsó, harsány, versek, társít,
hárs, mars,
legsudárabb, megsült, legsoványabb, megsajnál, megsegít,
20 sütemény, 20 suba, 20 sonka, 20 sajt, 20 sétabot.
Súg a súgó. -Sütik a süteményt. -Sós a sonka. -
Sötét a sövény. -Savanyú a saláta. -Sárga a sál. -Semmi
sem. -Sétabottal sétálunk. -Síppal sípolunk.
A sikló siklik a sásban. -A süni oson a keskeny
ösvényen. -Annuska mesét olvas. -Tessék sóssütemény. -
Asóval ássák a földet. -A vasalóval vasalnak. - Finom a
húsvéti sonka. -Havas esõ esik. -Keskeny a vasúti sín. -
Festékkel festi a kifestõkönyvet a kislány. .-
Mesekönyvbõl olvassák a mesét. -Fésûvel fésülködnek.
Mese-mese meskete. - Tessék-lássék. - Sebbel-lobbal. - Se
lát, se hall. - Véges végig. -Meg se kottyan. -Idesüss. -
Üsse kõ. -Aki nem siet, elkésik. -Ahogy esik, úgy puffan.
-Esõ után köpönyeg. -Ami késik, nem múlik. -Végestelen
végig. -Lassabban a testtel. -Oda se neki. -Ez se jó, az
se jó. -Ha te úgy, én is úgy.
Annuska és Sanyika keskeny úton sétálgattak.
Melegen sütött a nap. Július volt. A kislány és a kisfiú
leültek a hûvösbe egy fa alá. Sanyi ijedten pattant fel:
tüskébe ültem. Nem tüske, nevetett Annuska: süni. A kis
állat félelmes tüskéi, mint hegyes tövisek védték a
sünike testét. Jó lenne magunkkal vinni, mondta Annus.
Hogyisne, meg se lehet fogni, felelte Sanyika, te még nem
tudod, milyen hegyesek a süni tüskéi! Különben siessünk,
esni fog! Valóban, pillanatok alatt sötét felhõk gyûltek
fölöttük. Helyes, fussunk mondta Annus, és otthagyva a
kis sünit, sebesen futottak fedél alá.
Másnap ismét végigsétáltak az ösvényen. Megint
ott volt a kis süni, de beteg volt. Betették a sünit a
táskába, és siettek vele, hogy segíthessenek. A táskát a
konyhába, a sámli mellé tették, és a veteményesbe mentek
salátát tépni a süninek. Lompos kutya beosont a konyhába.
A sámli mellé settenkedett. Gondolta, kilopja a táskából,
ami benne van. Sajtot, sonkát sejtett benne. Óvatosan
bedugta a fejét: ki sem tudott gabalyodni. Táskával a
fején vágtatott a veteményesbe.

Széles suba.
Széles sütõ.
Széles sonka.
Széles sövény.
Széles sajt.
Széles sál.
Széles selyem.
Széles sétahajó
Széles sítalp.

Vicces süveg.
Vicces sapka.
Vicces sétabot.
Vicces mese.
Kilenc sütemény.
Kilenc sólyom.
Kilenc sakk.
Kilenc sajt.
Kilenc sámfa.
Vizes salak.
Vizes sás.
Vizes sín.
Vizes lakás.
Vizes kés.
Vizes mosóteknõ.
Vizes mosogatótál.
Vizes ásó.
Vizes táska.

Zsuzsi csomagjában sajt van.

A zsákban csokoládét hozott a Mikulás.
A dézsában pancsol Annuska.
Zsolti ecsettel fest.
Dezsõ bácsi mesél
A zsemlét elcsente a kiskutya.
A zsebemben nincsen semmi.
Mazsolás kalácsot sütött Emese.
A vizsla csontot és húst eszik.
Zsóka locsolja a muskátlit.

VARGA KATALIN: Süt a mama

Süt a mama, süt.
Süt a mama, süt.
Sárikának,
Marikának,
süt a mama süt.

Süt a mama, süt.

Süt a mama, süt.
Túrós rétest,
mákos rétest,
süt a mama süt.
Rétest ettem kettõt,
Te is ettél kettõt,
Kis Kelemen
Zakariás
evett tizenkettõt.
DONASZY MAGDA: Itt a kifli
ltt a kifli: ropogós!
Kicsit édes, kicsit sós!
Kakastejjel sütötték:
a kemence meg a pék.

ORB+N OTTÓ: Napkérlelõ

Süss ide, süss ide,
édes nap,
addig jó, míg
fényes vagy!

Népi mondóka
Süssünk, süssünk valamit,
azt is megmondom, hogy mit:
lisztbõl legyen kerekes,
töltelékes, jó édes.
Sodorva, tekerve,
túróval bélelve,
csigabiga rétes,
kerekes és édes.

Súlyos suba.
Súlyos sín.
Súlyos vas.
Súlyos ásó...
Keskeny sál.
Keskeny kés.
Keskeny vasút.
Keskeny ösvény...
Vastag sütemény.
Vastag sonka.
Vastag bélés.
Vastag vésõ...
+sít Annus.
+sít Pista.
+sít Jóska.
+sít Misi...
Sanyi mesél.
Édesanya mesél.
Böske néni mesél.
Jánoska mesél...
Sós a sütemény.
Sós a sonka.
Sós a hús.
Sós a leves...

Süt a nap, süt a nap,

nagyon süt a nap,
Annus, Sanyi sétálnak
a hûs fák alatt.
Esik esõ, nem süt a nap,
Annus, Sanyi otthon vannak,
okos kislány most nem sétál,
otthon ül, vagy ablakban áll.

Este, este, késõ este,

elpihen a baba teste,
álmos a kis Jánoska,
jólesik a vánkoska.
Ess esõ hevesen,
nõjön a fû kedvesen,
fényesedjen a faág,
mosolyogjon a világ.

A kis kakas ásott, ásott,

fölásta a fél világot,
sóskát vetett a földbe,
leste, leste megnõ-e.
Esõ esett, sütött a nap,
nõtt a sóska napok altt,
boldog volt a kis kakas,
tele is lett négy nagy kas.

Süss fel nap,

fényes nap,
a kis libák, hûs fûben,
megfagynak.
TARBAY EDE: Macskazene (részlet)
Síp, síp,
nádsíp
fújd a végit,
felvisít.

DON+SZY MAGDA nyomán: Mókusgondok

-Makkos mókus! Fenn a fán,
Mi a bajod kis komám?
-Hej! Egyedem-begyedem,
Tanakodom: mit egyem?
Seje-huja! Lombos ág,
Bekapom a mandulát,
Nekiesem sebesen,
Hej! Egyedem-begyedem.

KORMOS ISTV+N: Mese Vackorról

A csavargás
Volt egy boglyos,
lompos,
loncsos,
és bozontos,
Vackor nevû
kicsi medve,
nem is medve,
csak egy apró,
lompos,
loncsos
és bozontos,
piszén pisze kölyökmackó.
Az volt ám csak nagy csavargó,
egész nap járta az erdõt -
hiába kereste anyja,
bömbölt utána apja.
Addig,
addig,
míg elérte,
el az este.
Este,
este,
csöndes este
sötét a távol
a messze
sötét a hegy
és az erdõ.
Fenn az égbolt elsötétül,
a kék sötétebbre kékül
sötét dunyha:
száll a felhõ.
Fél is ám a kicsi medve,
mert elmosta,
el az este,
elmosta az árkot-bokrot,
amin által
lompos,
loncsos
és bozontos,
piszén pisze kölyökmackó
az otthonát megkeresse.
És bánatában,
vigasztalan búsultában
szíve majdhogy megszakad.
Hát az apja
mit csinál?
Sûrû erdõn csatangolhat,
barlangokban barangolhat,
míg egy fa alatt meglátja,
ölbe kapja csöpp fiát:
És apjával akkor
hazasétál Vackor.

Reggel
Másnap reggel
a napocska
sugarát özönnel ontja:
rásüt a kerek világra,
Vackorék hûs barlangjába,
és a barlang
hûvös mélyén
ama alvó
kölyökmackó
híres,
neves,
nevezetes,
piszén pisze xsöpp orrára.
Hanem bizony
kettõt ásít,
óriásit,
s fordul szépen a hasára.
Apja így szól:
Kelj föl, Vackor,
hogyha én elnáspángollak,
istenesen elporollak,
sajogni fog ám a bunda!
Erre Vackor
szökik talpra,
két mancsával elfésüli
kerek kobakján a boglyos,
lompos,
loncsos
és loboncos,
híres,
neves,
nevezetes
nagy bozontját.
Reggelije:
tejeskávé,
kávé mellé
édes málé.
Hívja apja:
induljunk az óvodába.
És elindult akkor
óvodába Vackor.
Hej óvoda
óvoda,
de fényes az ablaka, zsibong a sok
gyerek benne;
olyan, mint egy kacsalábon
forgó, ékes palota.

KORMOS ISTV+N: A kevély kiskakas

Hol volt,
hol nem volt,
volt egy kevély
kiskakas,
tarka tollas,
tarajas,
piros lábú,
piros csõrû,
begyeskedõ
kiskakas.
Ejhaj, csibekas!
Kevély volt a kiskakas.
Ez a kevély
kiskakas,
tarka tollas,
tarajas,
talált egy szem
gyöngyöcskét -
csillogó,
villogó,
kényes,
fényes
gyöngyöcskét.
Ejhaj, csibekas!
Megörült a kiskakas.
Hát a kevély
kiskakas,
tarka tollas,
tarajas,
kitátotta
csõröcskéjét,
s hamm!
bekapta
gyöngyöcskéjét.
Csõriben a
gyöngyöcskével,
kényeskével,
fényeskével,
ide szállt,
oda szállt,
az udvaron
szaladgált
a kis kevély kakaska.
Ejhaj csibekas!
Szaladgált a kiskakas.
Meglátta egy
tyúkocska,
s kérve-kérte:
"Kakaska!
Add ide a
gyöngyöcskét,
hadd játszódjak
kicsinykét."

De a kevély
kakaska
a gyöngyöcskét
nem adta.
Szaladt,
szaladt
messzire,
gyöngyöcskével
csõribe',
meg se állt a
Tiszáig,
Tisza szélsõ
partjáig.
A víz fölé hajolva
mit látott a habokba?
Egy kevély
kiskakast,
tarka tollast,
tarajast,
kényes,
fényes
gyöngyöcske
ragyogott a
csõribe.
Egy garas,
két garas!
Elámult a
kiskakas!
Piros csõrrel
tátogatott,
gyöngyöcskéhez
odakapott.
Mikor csõrét
kitátotta,
gyöngyét vízbe
pottyantotta.
Volt, nincs,
hova lett?
A gyöngyöcske
oda lett!
Kukurikú, csibekas!
Megjárta a kiskakas.
JÓZSEF ATTILA: Tiszta szívvel
Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsõm, se szemfedõm,
se csókom, se szeretõm.
Harmadnapja nem eszek,
se sokat, se keveset.
Húsz esztendõm hatalom,
húsz esztendõm eladom.
Hogyha nem kell senkinek,
hát az ördög veszi meg.
Tiszta szívvel betörök,
ha kell, embert is ölök.

Elfognak és felkötnek,
áldott földdel elfödnek
s halált hozó fû terem
gyönyörû szép szívemen.

ADY ENDRE: Szeretném, ha szeretnének

Sem utódja, sem boldog õse,
Sem rokona, sem ismerõse
Nem vagyok senkinek, ,
Nem vagyok senkinek.
Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény,
Lidérces, messze fény.
De jaj, nem tudok így maradni,
szeretném magam megmutatni,
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak.
Ezért minden: önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének
Slennék valakié,
Lennék valakié.

ILLYÉS GYULA: Gyermekkorom zivatarai

Az esõ, az országos is, illetõleg fõleg az,
másutt cammogás, egyhelyt-topogás - lassú helybenfutás,
reménytelenül elsárosodó országutakkal. A hegyi
falvakban, ami az én gyermekkoromban még Ozora is volt,
az esõk úgy jöttek, mint a lakodalmak. Hirtelenül, mégis
szertartásosan. Mindenkinek dolgot és élményt adva. Éles
kezdetük volt, éles végük, de még azután is rengeteg
utóeseményük. Úgy jöttek, mint a gyorsvonatok. Az égbolt
egyik felén még dühöngõ fénnyel uralkodik a nap. A
böglyök élesebb csípése, a hangya-karavánok vágtatása
jelez ugyan valami sorsszerû sürgetést, de a kövéren,
ritkásan, gyémántos szikrázással leforgó elsõ csepp
olyan, mintha egyben az utolsó volna. Mi ez a tikácsolás?
Az enyhén-lejtõs fõutca közepén végehosszatlanul
húzódó bokrokból a delelõ tyúk haza iszkol. A bokor-sor
megrezzen. Alatta a mély, a lovasembert elrejteni képes
patakágy egyszerre fölhördül. Fehérsörényes fõ emelkedik
ki belõle, aztán piszkossárga hosszú test. Örült szörnyek
vágtatnak már, a bokrokat maguk alá gyûrve, a házanként
fölállított kis gyalogjáróhidakat magasbavetve. A
magyarázat: kint a felsõ határ cukorsüvegként meredõ
hegyeiben már húsz perce zuhog a zápor; a rohanva
összegyûlt víz
elõbb ért ide, mint maga a borulás; ez a falu fölött csak
most rántja el a villámot, majd csörrenti össze a
mennydörgés közeli cintányérjait. De megesik, hogy a
szörnyeteg a szabályosan lefolyt esõ végén vagy annak
elmúltával tör be; ilyenkor a felhõk ellenkezõ irányban
haladtak.

14. CS GYAKORLATOK
csu
csü
cso
csö
csa
csá
cse
csé
csi
ucs
ücs
ocs
öcs
acs
ács
ecs
écs
ics
ucsu
ücsü
ocso
öcsö
acsa
ácsá
ecse
écsé
icsi
urcsu
ürcsü
orcso
örcsö
arcsa
árcsá
ercse
ércsé
ircsi
sucsu
sücsü
socso
söcsö
sacsa
sácsá
secse
sécsé
sicsi
c-cs (9-szer)
as-csu
as-csü
as-cso
as-csö
as-csa
as-csá
as-cse
as-csé
as-csi
ic-csu
ic-csü
ic-cso
ic-csö
ic-csa
ic-csá
ic-cse
ic-csé
ic-csi
cicsü
cécsu
cecso
cácsö
cacsa
cacsá
cöcse
cucsé
cücsi

csuka, csutka, csúnya, csúf, csuma, csúfol, csuha,

csupán,
csúcs, csuk, csupa, csuklya, csukló, csuklik, csurran,
csúszik,
csupasz, csúz, csúszós, csúzli, csúszás, csúszómászó,
csúzda,
csülök, csüng, csücsül, csütörtök, csûr, csûrcsavar,
csüng
csomag, csont, csónak, csobog, csoda, csók, csóka,
csókol,
csokoládé, csomagol, csodálat, csóvál,
Csongrád, csokréta, csorda, csokor, csorog, Csongor,
csoszog, csomóz, Csobánc, csodás, Csóványos, csomagolás,
csöngõ, csõ, csönd, csöpög, csökken, Csöpi, csöpp, csõd,
csõr, csörög, csörömpöl, csömör, csöröge, csörgõ, csöbör,
csõsz, csöndes, csöves, csövezés, csökönyös, csöpögés,
csap, család, csalán, csak, csapat, csal, csajka, csak,
csat, csahol, csakhogy, csalafinta, csalogány, csata,
csalfa,
csapás, csalás, csatázás, csatlakozás, csapszék,
csapszeg,
csákó, csákány, csábít csámcsog, csáp, csácsog, csángó,
császkál, csábítás, csámcsogás, császár, csárdás,
csámpás,
csengõ, cseh, csekély, csekk, csel, csepp, cseléd,
cserép, cseber, csepereg, csermely, cserje, cser,
cserény,
csempész, csenevész, cselekvés, csengetés, cselédség,
csekélység,
cséve, cséplõgép, csépel, csésze, csészealj, cséplés,
csiga, csillag, csikó, csibe, csintalan, csinál, csipog,
csíz, csípõs, csizmadia, csikós, csillagász, csilingelés,
papucs, kukucs, fuccs, Inárcs-Kakucs, fûts, hûts,
bocs, kapocs, locs-pocs, Mágocs, öcs,
pamacs, makacs, ács, kalapács, fakopács, Lukács,
meccs, bekecs, Pécs, Bécs, mécs,
kavics, javíts, indíts, Babits, taníts, lendíts,
kocsonya, locsog, bocsok, locsoló, locsol, köcsög,
kacsa, facsavar, acsarog, facsar, rácsát, kalácsát,
ecset, mecset, fecseg, kecses, becses, vétség,
bécsi, kocsi, vacsora, tócsa, loccsan, látcsõ,

felcsap, elcsábít, felcser, tölcsér, kulcs, váltson,

karcsú, Marcsa, Borcsa, Tercsi, harcsa, vércse,
lencse, kancsó, háncs, bogáncs, mancs, narancs,
megcsuklik, megcsókol, megcsap, legcsendesebb, megcsíp,
kis csuka, kis csülök, kis csónak, kis csöngõ, kis csap,
kis csákó, kis csempe, kis cséve, kis csikó, vascsõ,
20 csutka, 20 csóka, 20 csöpp, 20 csikó, rosszcsont.

Csúfolódni csúnya dolog. -A csüggedt ember

lecsüggeszti a fejét. - A csomagban csokoládé van. -Csöng
a csöngõ. -Csattog a csalogány. -Cseppen a csepp.-Csépel
a cséplõgép. -Csillog a csillag. -A bácsi tolja a kicsi
kocsit. -A kicsi fiú pancsol a tócsában.
Csitteg-csattog. -Csurran-cseppen. -Liccsen-
loccsan. -Csip-csepp-cseppecske.-Csiga-biga. -Kicsi
kacsa. -Kecske-fecske. -Csip-csip-csóka.-Encsem-bencsem.

Csúnya csutka.
Csúnya csomag.
Csúnya csõ.
Csúnya csat...
Csillogó csöngõ.
Csillogó csajka.
Csillogó csap.
Csillogó csillag...
Csinálom a csónakot.
Csinálom a csákányt.
Csinálom a cséplõgépet.
Csinálom a csizmát...

A csacsi csuda igénytelen állat, elég neki a

csalán, a bogáncs. Ha csínján bánunk vele, nem
makacskodik, kicsiket lépkedve vidáman üget a kicsi kocsi
elõtt, vagy csomaggal a hátán csöndben bandukol. De ha
megmakacsolja magát, csökönyösen megáll,
hiába csapkodjuk, vagy csalogatjuk, el nem indul. A kicsi
csacsi nyakába csengõt kötnek. Ott csetlik-botlik a
mamája mellett csilingelve. A tócsákban, csobogó
patakokban megcsodálja csodás füleit, csóválgatja
fejecskéjét, belecsobban a pocsolyába, megcsendül
csengõje, vidáman szökdécsel tovább.

Itt a kecske,
ott a fecske,
kecske, fecske,
két fejecske.
Kicsi kacsa kacsácska
becsobbant a tócsába,
pancsolt, locsbolt, tocsogott,
a tavacska csobogott.
OIvad a jégcsap
csöppen a csepp
csöpög a hólé
csip-csep-csipi-csep
Sok csuka.
Sok csont.
Sok csokoládé.
Sok család...
Szép család.
Szép csapat.
Szép csákó.
Szép csikó...
Pici csónak.
Pici csomg.
Pici csõ.
Pici csibe...

A kecses kecske vidáman szökdécsel az akácos

bozótban. -A csinos köcsögben méz illatozik a polc
szélén. -A fecskék a fészek építéséhez
szalmaszálacskákat, zöld fûszálat cipelnek. -Mocskos
csészébõl még a macska sem issza meg a tejecskét. -A
kocsis az anyakanca mellett szoktatja a kocsihoz a pici
csikót. -A száncsengõ kedvesen csilingel szánkózás közben
a diccenõ-döccenõ úton.

VÉGH GYÖRGY: Dalocska

Legszebb város Piripócs,
ott lakik egy medvebocs:
piripócsi medvebocs.
Ha nem volna Piripócs,
nem lenne a medvebocs:
piripócsi medvebocs!

Csip-csip csóka (népköltés)

Csip-csip csóka
vak varjúcska,
jó volt-e a
kisfiúcska?
Ha jó volt a
kisfiúcska,
ne csípd meg õt,
vak varjúcska!

TÓTFALUSI ISTV+N: Soroló

Jégcsap,csepegõ,
füsti fecske, csevegõ,
csiga-biga, csoszogó,
kicsi kacsa, totyogó.

Csicsijja (népköltés)
Csijja, csicsijja,
álmos a baba,
aludj, kicsikém,
csijja, kiscsibém.

KÉPES GÉZA: Jancsika meg a libák

Ihol baktat a csacsi,
hátán ül a kis Jancsi.
Papírcsákó a fején,
azért olyan nagylegény.
Odafutnak a libák,
csapnak is nagy galibát:
csacsi orrát csipkedik,
Jancsi lábát tépkedik.
Bõg a csacsi, rúgkapál,
Jancsi vadul kiabál.
Sír Jancsika, könnye hull,
leszállott a csacsirul.
A csákója leesett,
a kardja meg elveszett.
A csacsira nem ül már,
ezután csak gyalog jár.

DAR+ZS ENDRE: Csupa sár

Most az utca
Csupa sár, csupa sár,
Sári néni
Kiabál, kiabál.
"Hallottad-e
Te macska, te macska,
Vigyázzál
A talpadra, talpadra."
+m a macska,
Hiába, hiába:
Beugrott a
Szobába, szobába.
Sári néni
Kiabál, kiabál:
"juj a szobám
Csupa sár, csupa sár."

VARGA KATALIN: Cirmos és Csóri

Cirmos cica s Csóri csóka
csütörtökön este,
csendben osont a pincénkbe;
egy kis egérlesre.
Csóri mondta: -Csak csendben!
Cirmos mondta: -Cikcakkban!
csörrent a kulcs, nyílt a pince,
s a két barát ámult.
Csodálatos, jó lakoma
volt mi elé tárult.
Csóri mondta: -Csak csendben!
Cirmos mondta: -Cikcakkban!
-Cirmos, nézd, egy csupor tejfel! -
súgta Csóri csóka.
-Csurratott méz az üvegben
s jó bor a hordóba!
Csóri mondta: -Csak csendben!
Cirmos mondta: -Cikcakkban!
Csórikám, e kerek sajtot -
súgta a kis macska -
kóstoljuk meg. Csípj belõle,
ne hagyd itt, te csacska!
Csóri mondta: -Csak csendben!
Cirmos mondta: -Cikcakkban!
Csupor tejfelt mind kinyalták,
a mézet befalták,
s nagyapó kis bicskájával
a sajtot felvágták.
Csóri mondta: -Csak csendben!
Cirmos mondta: -Cikcakkban!
Csakhamar a hordók mellett
csücsült Xsóri csóka.
- Csapoljuk meg, kedves macskám,
ez lesz ám a móka!
Csóri mondta: - Csak csapra!
Cirmos mondta: - Csurrantva!
Csapra verték, kicsurgatták
bizony mind a hármat,
mind megitták, táncra keltek,
csûrdöngölõt jártak.
Csóri mondta: - Csak csendben!
Cirmos mondta: - Cikcakkban!
Csattant a zár, s Cili néném
futott le a zajra,
csihi-puhi a seprûvel
mindkettõt elrakta.
Csórit verte csak csendben,
Cirmost verte cikcakkban!
Csend lett végre a pincénkben,
nem szólt már a nóta.
Csapzott hátát nyalogatta
cica s szegény csóka.
Csóri súgta: - Csak csendben!
Cirmos mondta: - Cikcakkban!
VARGA KATALIN: Mosó Masa mosodája
Mosó Masa a szorgos medve egy nagy táblára piros
betûket festett: MINDEN MOCSKOS BUND+T TISZTARA MOS MOSÓ
MASA.
-Ez lesz csak igazi mulatság! -rikkantott a
csuklyás majom. -Segítsek?
-Van már segítségem -felelte Masa. Elõkerült Mosó
Masa kis öccse, Misu is.
-Gyûjts rõzsét -reccsent a sok ág.
-Mit segítsek még?
-Gyújts tüzet a katlan alá! Segíts a dézsába
vizet önteni! Készíts kötelet is! Feszítsük ki két fa
közé!
Miközben Masa és Misu sürgött-forgott, egymás után
megérkeztek a megrendelõk.
Elsõnek a kényes hermelin érkezett:
-Tisztíts ki, kérlek.
Loccsant a víz, habzott a szappan. Megérkezett a fekete
medve:
-Tisztíts ki engem is, kedves rokon!
A kedves rokon másfél óráig csutakolta a medvét. Hanem
ahogy feltette a kötélre száradni, az egyik fa nagyot
reccsent, és az összes kimosott állat letoccsant a fûre.
Hû micsoda kavarodás támadt. A zergére ráesett a csíkos
tapírkölyök. A róka a puma alatt nyögdécselt.
-Ez ám az igazi mulatság! -rikkantott a csuklyás
majom, s jókedvûen tocsogott a kidûlt vízben.
-Kezdhetjük elõlrõl az egészet! -sóhajtott Mosó
Misu.
-Készíts, Misu, új fürdõt a vendégeknek!
15, ZS GYAKORLATOK
zsu
zsü
zso
zsö
zsa
zsá
zse
zsé
zsi
uzs
üzs
ozs
özs
azs
ázs
ezs
ézs
izs
uzsu
üzsü
ozso
özsö
azsa
ázsá
ezse
ézsé
izsi
ulzsu
ülzsü
olzso
ölzsö
alzsa
álzsá
elzse
élzsé
ilzsi
urzsu
ürzsü
orzso
örzsö
arzsa
árzsá
erzse
érzsé
irzsi
uvzsu
üczsü
ovzso
övzsö
avzsa
ávzsá
evzse
évzsé
ivzsi
ugzsu
ügzsü
ogzso
ögzsö
agzsa
ágzsá
egzse
égzsé
igzsi
suzsu
süzsü
sozso
sözsö
sazsa
sázsá
sezse
sézsé
sizsi
sucsuzsu
sücsüzsü
socsozso
söcsözsö
sacsazsa
sácsázsá
secsezse
sécsézsé
sicsizsi
zizsü
zézsu
zezso
zázsö
zazsa
zozsá
zözse
zuzsé
zizsi
udzsu
üdzsü
odzso
ödzsö
adzsa
ádzsá
edzse
édzsé
idzsi

zsúp, Zsuzsi, zsúfolt, zsugori, zsugorodik, zsupsz,

Zsófia, zsold, zsombék, zsolozsma, zsömle, zsöllye,
zsalu, zsakett, zsarnok, zsarol, zsarnokság, zsaluzás,
zsák, zsálya, zsámoly, zsákbamacska, Zsámbék,
zseb, zsebkendõ, zsemle, zsenge, zseni,
zsibbadt, zsibong, zsilett, zsindely, zsivaj, zsivány,
zsír, zsinór, zsiger, zsiráf, zsiradék, zsibáru,
gúzs, rúzs, rozs, darázs, Balázs, garázs,
uzsonna, guzsaly, Dózsa, mozsár, rózsa, Bözsi,
mazsola, lazsál, Gazsi, mázsa, +zsia, Rezsõ, dézsa,
pizsama, hátizsák, Izsák, muzsika, pázsit, pezseg,
Pozsony,
morzsa, morzsol, Erzsi, torzsa, Börzsöny, horzsol,
dörzsöl,
törzs, perzsel, Berzsenyi, torzsalkodik, bõrzsák.
Zsuzsanna babáját Zsuzsinak hívják. -A zsoldos
katonák zsoldot kapnak. -A zsalu fából van.-A zsákot a
zsámoly mellé tették. -A zsebemben zsebkés van. -
Zsibonganak a tanulók a zsibongóban.
A pizsama zsebében zsebkendõ van. -A zsákban
mazsola van. -Balázs uzsonnája vajas zsömle.-Zsipp-zsupp.
-Kis zsák, nagy zsák, hátizsák. -Zsákbamacskát ne vegyél!
-Muzsikál a Zsuzsika. -Zsong a méh a pázsiton.
Zsuzsi, Józsi Dezsõ Gazsi Bözsi és kis Balázs
hátizsákkal a hátukon elindultak a hegyekbe. Mentek
mendegélték a pázsiton, hát egy nagy vizsla toppant
eléjük. Zsuzsi és Józsi nem ijedt meg, de Dezsõ, Gazsi és
Bözsike ijedtükben elfutottak, a vizsla meg utánuk. Kis
Balázs lekapta a hátizsákját, és elõvett egy sonkás
zsemlét, a vizsla elé dobta. A zsivány vizsla abban a
pillanatban békében hagyta Dezsõt, Gazsit, Bözsikét, és
fölkapva a finom uzsonnát elinalt. Látjátok, mondta
Józsika, ha féltek a kutyától, meg kell állni, aki elfut,
annak a kutya utánaveti magát. A ti butaságotok miatt
odalett kis Balázs uzsonnája. Odaadom Balázsnak a sonkás
zsemlémet, mondta bûnbánóan Gazsi, én pedig mazsolát adok
a zsebembõl, toldotta meg Bözsike, és vidáman folytatták
útjukat.

Zsolti muzsikál.
Zsolti lazsál.
Zsolti zsákol...
A dézsában pizsama van.
A dézsában zsebkendõ van.
A dézsában hátizsák van...
1 zsák zsömle.
1 zsák mazsola.
1 zsák zsebkendõ...

Zsuzsika, Zsuzsika
kell-e a muzsika:
Nem kell a muzsika,
kiáltja Zsuzsika.
Fusson Józsi, fusson Rózsi,
Gazsi, Bazsi, Zsuzsóka,
vajas kalács mazsolával, itt a finom uzsonna!

Sok zsák.
Sok zsebkendõ.
Sok mazsola.
Sok pizsama...

Csíkos zsalu.
Csíkos zsák.
Csíkos zsebkendõ.
Csíkos pizsama...
Zöld zsombék.
Zöld zsálya.
Zöld pázsit.
Zöld hátizsák...

A dézsában habzik a szappanos víz, mossák a

zsebkendõket. - Pici cseppek csillognak a most öntözött
pázsiton. -Zsonganak, zsibonganak a méhecskék a kasban,
féltik a mézet. -A zsúpfedeles házikó könnyen tüzet fog,
vigyázni kell! -Az ételes dobozt
a hátizsákba teszik, a vizet meg a kulacsba. -Pici kacsák
úszkálnak a zsombékos vízben.

Zsipp, zsupp (népköltés)

Zsipp, zsupp kenderzsupp,
ha megázik, kidobjuk, -zsupsz.

VIDOR MIKLÓS: Szalonnapirítás

Szedd a rõzsét halomba,
halomba,
úgy sül meg a szalonna,
szalonna!
Pattog a tûz, ficánkol,
ficánkol,
szalonna sül parázson, parázson!

A muzsikus macska (angol gyerekvers)

A muzsikus macska
kertünkbe szaladt,
Két duda nyekergett
a hóna alatt.
Dönö-dön a nóta,
nála sose más,
lakodalmat ül ma
egér és darázs.
Fújd, cica, fújd,
járd, kis egér
pördülj, darázs, fordulj,
hogyha táncra kér.
(Tótfalusi István ford.)

Cini-cini muzsika (népköltés)

Cini-cini muzsika,
táncol a kis Zsuzsika,
jobbra dül, meg balra dül,
cigánykoma hegedül.

Virág Erzsi (népköltés)

Láttál-e már valaha
Csipkebokor-rózsát,
Csipkebokor-rózsa közt
Két szál majoránnát?
Az egyik majoránna
Mintha Erzsi lenne,
A másik majoránna
Mintha István lenne.

Nézd, mama... (francia népköltés)

Nézd, mama,
megy a zsiki-zsiki-zsiki,
megy a zsuku-zsuku-zsuku,
megy a masina.
Én vagyok a masiniszta,
megy a zsiki-zsiki-zsiki,
megy a zsuku-zsuku-zsuku,
megy a masina.
(Weöres Sándor ford.)

TARBAY EDE: Réges-régi vadászének

Parázs pattog, szikra táncol,
füst fut a csillagos égre,
nyárson vad sül, zsírja lángol,
dalol a sátrak népe.

FAZEKAS L+SZLÓ: A rózsa

A rózsa, rózsa fénylik estelig,
és illatával a kert megtelik.
Ha szárnyra, szárnyra kap az éjszaka,
emlékké lesz a rózsa illata.

A zsák
A zsák szállításra és tárolásra való. Zsákban
szállítják a lisztet és a burgonyát, de zsákban tartják a
cementet is. Régebben a zsákok zsákvászonból voltak,
újabban elterjedtek a mûanyagzsákok is. A turisták
hátizsákot és kenyérzsákot (vagy oldalzsákot) használnak.
Egy nagyméretû zsákba közel egy mázsa liszt fér, a
cementzsákok félmázsásak.
A mozsár
A régi háziasszonyok mozsarakban törték a diót, a
borsot, s olykor a cukrot is. A mozsarak többnyire rézbõl
készültek, de voltak vasmozsarak is. A mozsárban a
mozsártörõvel mindent apró morzsákra lehetett törni. A
szépen kitisztított mozsarak ma
már csak díszei a konyhának.
A dézsa
A dézsa víztároló edény. A dézsát fából készítik,
és vassal abroncsolják. Faluhelyen gyakran dézsát tesznek
ki a gyerekeknek pancsolásra. A tûzõ napon ilyenkor
vidáman zsivajognak a Zsuzsik, Erzsik, Zsoltikák a dézsa
körül.

A zsámoly
Ritkán használjuk ezt a szót: zsámoly. Gyakrabban
mondunk a zsámoly helyett sámlit. A kis zsámoly
nemegyszer kerek és inkább a lábunkat tesszük rá, nemigen
szoktunk a zsámolyon ülni. A papok gyakran imazsámolyra
térdepelnek, s azon imádkoznak.

A zsinór
A zsinórt sodorják. Zsinórt használnak a
függönyökhöz, zsinórral kötik meg a díszes zsákocskákat,
zsinórral díszítik a zsinóros ruhát. A zsinórok
színesek., sokszor fényesek, olykor aranyozottak.

A mázsa
A mázsa többjelentésû szó. Jelent súlymértéket:
száz kiló egy mázsa, és jelent mérlegfajlát is; a több
mázsát mérni tudó óriásmérleget mázsának hívjuk. A hízott
disznókat kisebb mázsán, a teherautó-rakományt nagyobb
mázsán mázsálják.
16. ISMÉTLÕ GYAKORLATOK
sziszészeszászaszoszöszuszü,
sziszészeszászaszoszöszuszü,...
cicécecácacocöcucü,
cicécecácacocöcucü,...
zizézezázazozözuzü,
zizézezázazozözuzü,...
susüsosösasásesési,
susüsosösasásesési,...
csucsücsocsöcsacsácsecsécsi,
csucsücsocsöcsacsácsecsécsi,...
zsuzsüzsozsözsazsázsezsézsi,
zsuzsüzsozsözsazsázsezsézsi,...
szicizi
szécézé
szeceze
szácázá
szacaza
szocozo
szöcözö
szucuzu
szücüzü
sücsüzsü
sucsuzsu
söcsözsö
socsozso
sacsazsa
sácsázsá
secsezse
sécsézsé
sicsizsi
szív
szék
szem
száj
szalag
szóda
szõlõ
szúnyog
cím
cél
cent
cammog
comb
cövek
cumi
Zürich
zizi
zéró
zene
zár
zab
Zoli
zöld
zuhany
visz
mész
vesz
ász
kamasz
rossz
õsz
húsz
vicc
léc
vetsz
Vác
adsz
móc
kötsz
ütsz
víz
méz
evez
ház
az
hoz
õz
húz
iszik
készétel
eszem
másszál
kasza
oszol
köszön
úszunk
Mici
lécét
ecet
fácán
kacat
kocog
döcög
uccu
izzik
nézzék
ezzel
ázzál
azzal
hozzon
özön
húzzuk

Mit sütsz
kis szûcs?
Tán sós húst sütsz,
kis szûcs?
Kilenc
öles
köles
kazal.

százhuszonegy-kilenc
kilencszázkilencvenegy-kilenc
tízezeregy-kilenc
ezerkilencszázhúsz-kilenc

VARGA KATALIN: Ezt, azt, meg amazt...

Ezt a szoknyát készítettem.
Látod? Szépen kihímeztem.
Cérna végét megcsomóztam,
s itt a szélén körbehúztam.
Tûbe új cérnát befûztem,
szoknyaalját jól feltûztem.
Szívem mégis marja a bú,
mert a szoknya így is hosszú.
Ezt, azt meg amazt,
vágj le róla egy araszt!
Azt az asztalt idetettem.
Ezt a kisteknõt rátettem.
Babaruhám beáztattam,
végig jól beszappanoztam.
Elszaladtam, visszatértem.
Hol van a víz? - nagyot néztem!
Teknõben cseppet sem leltem,
kifolyt, mire felfedeztem.
Azt, ezt meg emezt,
ez a teknõ már nem ereszt!

WEÖRES S+NDOR: Rongyszõnyeg (részlet)

147.
Keskeny út,
Széles út,
Kettõ közt egy csorba kút.
Ha benézel, jól vigyázz,
Rése száz és odva száz,
Ha sokáig kandikálsz,
Virradóra megtalálsz.
Kis dió,
Nagy dió,
Kettõ közt egy mogyoró.
Épült benn egy cifra ház,
Terme száz és tornya száz,
Ha sokáig benne jársz,
Esztendõre megtalálsz.
WEÖRES S+NDOR: Magyar etüdök (részlet)
43
Megy a kocsi, fut a kocsi:
Patkó dobogás.
Megy a vonat, fut a vonat:
Zúgó robogás.
Vajon hova fut a kocsi?
Három falun át!
Vajon hova fut a vonat?
Völgyön, hegyen át!
Zim, zim, megy a gép, megy a gép,
Fut a sinen a kerék,
Forog a kerék.
Zum. Zum, nagy az út, nagy az út,
Fekete az alagút,
A masina fut.

WEÖRES S+NDOR: Csalóka Péter (részlet)

Megy az úton a katona,
zúg a vihar, fuj a szél,
zúg-búg, fuj a szél,
a katona sose fél.
Hogyha támad az ellenség,
gonoszoknak odavág,
dirr-durr, odavág,
sose bántsák a hazát.
KOSZTOLANYI DEZSâ: Akarsz-e játszani
A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfõre ülni,
borból-vízbõl mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszu-hosszu õszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubin-teát és sárga páragõzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
az utcaseprõ, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretõt,
színlelni sírást, cifra temetõt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?
17. R GYAKORLATOK
drá
dra
dre
dro
drö
dré
dru
drü
dri
srá
sra
sre
sro
srö
sré
sru
srü
sri
árrá
arra
erre
orro
örrö
érré
urru
ürrü
irri
rák, ránt, ráz, rág, ráma, rája, rács, Rába,
rak, rab, rag, ragad, razzia, rajkó, rabló, ragya,
rend, reggel, rejt, rebben, repül, repülõ, rest, regény,
ront, robot, robog, rokkant, rohan, rozs, rossz, romlik,
rózsa,
rövid, röhög, röntgen, rõzse, römi, röstell, rönk, rög,
régi, rékli, rét, rém, rémes, révész, rév, réz,
rúg, ,rum, ruha, rúzs, rúd, Rudi, rusnya, rugó,
rügy, rüh, rühös, rüszt, rühell, rühatta, rühes, rücskös,
rím, rigó, rizs, rikkant, ringló, rivalda, ritka, ripacs,
vár, jár, sár, gyár, bár, zár, kár, tanár,
var, kar, akar, hamar, tar, zavar, hadar, badar,
ver, mer, eper, jer, hever, kever, teper, veder,
kor, tor, sor, gyomor, kóbor, szobor, fodor,
bõr, szõr, sömör, vödör, ökör, gyötör, gyönyör,
mér, bér, kér, vér, gyér, egér, fehér, kenyér,
úr, búr, húr, szúr, gyúr, hadúr, kandúr,
ûr, zûr, tûr, kûr, gyûr, manikûr, pedikûr, Walkûr,
ír, hír, kefír, papír, tapír, szatír, manír,
sárrá, várrá, gyárrá, zárrá, cárrá, tanárrá, járrá,
párrá,
arra, varrat, karra, Navarra, udvarra, amarra, magyarra,
csavarra,
erre, merre, vederre, emerre, mederre, eperre, perre,
Egerre,
orrom, borról, torról, mórról, korról, gyomorról, sorról,
porról,
Gyõrrõl, bõrrõl, tõrrõl, csõrrõl, körrõl, vödörrõl,
Gömörrõl, ökörrõl,
vérré, dérré, térré, ledérré, kövérré, vezérré, egérré,
fehérré,
járás, zárás, várás, kárász, párás, bárány, párák,
gyárát,
arat, garat, nyarat, akarat, madarat, szamarat, sarat,
agarat,
keret, teret, szeret, szerelem, terelem, eret, kerevet,
egeret,
torok, sorok, korok, mórok, porok, dórok, korog,
tõrök, török, körök, görög, sörök, pörök, zörög, csörög,
kérés, bérét, vérét, vezérét, testvérét, mérés, letérés,
érés,
urunk, túrunk, fúrunk, gyúrunk, szúrunk, húrunk, gurul,
zsúrunk,
ürü, gyûrû, tûrünk, szûrünk, zûrünk, gyûrünk, ürügy,
ürül,
pirít, virít, kirí, mirigy, irigy, Iringó, Irinyi, írisz,
várat, járat, gyárat, zárat, varázs, parázs, darázs,
báró, járó, káró, záró, korán, borát, torát,
várunk, járunk, kárunk, zárunk, búrát, kúrát, túrán,
virág, bírák, sírás, király, máris, szárít, Párizs,
sirat, kirak, irat, virrad, Maris, tarisznya, karika,
bíró, síró, író, nyíró, Boris, borít, nyomorít,
írunk, sírunk, bírunk, nyírunk, muris, turista, Gyuri,
drága, dráma, dragonyos, drapp, drót, drogéria, drukk,
trafik, traccsol, trón, tréfa, tréner, trubadúr, trikó,
srác, sramli, sróf, másra, hasra, õsre, húsra,
próba, prés, apród, epret, talpra, képre, kaprot,
megrág, megrak, megremeg, megró, megrövidít, megrémít,
megrúg,
elrág, elrak, elrepít, elront, elrökönyödik, elrémül,
elrúg,
Rágom a rágógumit.
Rabol a rabló.
Rendezkedik a rendõr.
Rohan a robogó.
Rövid a rönk.
Rémes a rém.
Rúg a rugó.
A rüh rühességet okoz.
Rikkant a rigó.
Drága a drágakõ.
Tréfás traktoros.
Srófol a srác.
Présel a prés.
Arra a karra.
Erre a perre.
sorról sorra.
Sörrõl borra.
Körrõl körre.

Korán reggel harmatos gyepre heveredtem. - Ráront

a török a görögre. -Gyorsan forog a kerek korong. -
Februárban gyakran korog a róka gyomra. -A párom várva
várom. - Hurrá itt a nyár! - Forog a körhinta, röpülnek a
gyerekek. - Forrón jó a forralt
bor. -Pörrõl pörre, bajról bajra. -Pergõ nyelvvel
ropogtatjuk az erret.

WEÖRES S+NDOR: Magyar etüdök (részlet)

105.
Három görbe legényke, róka rege róka,
tojást lopott ebédre, róka rege róka,
lett belõle rántotta, róka rege róka,
a kutya lerántotta, róka rege róka.
Egyik szidta gazdáját, róka rege róka,
másik meg a fajtáját, róka rege róka,
harmadik az ükapját, róka rege róka,
hozzá vágta kalapját, róka rege róka.

Ritka búza, ritka árpa, ritka rozs,

Ritka kislány, aki takaros.
(népdal)

Répa, retek, mogyoró, korán reggel ritkán rikkant a rigó.

Görbe bögre, sárga bögre.
Jó nyár jár rája.
Kerek utca szegelet
Jártam arra eleget
Ha még egyszer ott járok
A rózsámra találok
(népdal)

JÓZSEF ATTILA: Regös ének

Komororrú bikát fejtem,
rege, róka, rejtem,
sorsot nézni bikatejben,
 rege, róka, rejtem.
Hét csöböröm jó vasában,
rege, róka, rejtem,
lobot vetött habosában,
rege, róka, rejtem.
Lángos csöbörim befödni,
rege, róka, rejtem,
szertefuttam rózsaszedni,
rege, róka, rejtem.
Nép rozsa ring a rózsában,
rege, róka, ejtem,
kasznár szíve káposztában,
rege, róka, ejtem.
Keni urát oly kenõccsel,
rege, róka, ejtem,
fizeti a népet lõccsel,
rege, róka, ejtem.
Váljon szénájuk szalmává,
rege, róka, ejtem,
tányér tészta piócává,
rege, róka, ejtem.
Láng legyen kecskéjük szarva,
rege, róka, ejtem,
böködjön a paplanukba!
Rege, róka, ejtem.

18. TAMKÓ SIRATÓ K+ROLY: Országjárás

ELINDULTUNK
Balátára malátáért,
Galántára palántáért,
Rabirázra paprikáért,
Soroksárra salátáért,
Mocsoládra kocsonyáért,
Kocsonyádra mazsoláért,
Cserenyésre cseresznyéért,
Szerencs-érre szerencséért,
Pécelre mézért
Mézeskútra pénzért.

JÖTTÜNK-MENTÜNK
Nagylaposon -hegyesen,
Homoródon -begyesen,
Hétrongyoson -feszesen,
Lassú-réten -sebesen.

BE IS ÉRTÜNK
Verebesre -seregestül,
Seregesre -verebestül,
Fenekesre fenekestül,
Csolnakosra csolnakon,
Lovas-szirtre jó lovon,
Szombathelyre szombaton,
Hangosvölgybe -daltalan,
Dalos-zúgba -hangtalan,
Zajgóvárra -zajtalan,
Szomjúhelyre szomjasan,
Gyopárosra párosan,
Boldogkõre, Bársonyosra
bársonyban és boldogan!

19. CSUK+S ISTV+N: Gilice-síp

Gyalókára gyalog mentünk,
Vencsellõre elcsellengtünk,
Görgetegen átgörögtünk,
Tiszasülyön elsüllyedtünk
Gyónon gyóntunk,
Nyõgéren nyögtünk,
Dadon dadogtunk,
Bujon bújtunk,
Duzson dúskáltunk,
Dõrön dörmögtünk,
Acsán acsarogtunk,
-szemünk, szánk tátva,
így értünk Tátra
s bedugtak, mert nem köszöntünk,
Zsákán egy zsákba.
Bicsérden a bicsérdisták
ránkolvasták a bûnlistát.

Mecsekszakálra mekegve
kecskepatákon mentünk be,
sem aranyért, sem bagóért
nem tatáltunk egy jó bordélyt
Orfûn fû nõtt az orrunkból,
kaszát fentek irgalomból.
Sósvertikén vertikális
cíncsatorrna, menny-kanális,
lüktetõ, nagy isten-erek
kint a ház falán függenek.
+sványrárón a föld alatt
nyihognak az ásványlovak,
- szemük éjjel fölparázslik -
egy sem pókos, egy sem sántít.
Gigén eékérték gigánkat,
s rajt egy búsat trombitáltak,
aki hallotta gigánkat,
szeme lassan könnybe lábadt.
Kömlõn tömlõbe,
Süttõn sütõbe,
Ölbõn bõ ölbe,
Kámon kámzsába,
Bödén bödönbe,
Zsibriken ibrikbe,
Pátrohán potrohába,
Penyigén
zöldültünk vén venyigén.
Bõsárkányon szappannal
mosdik a szárnyas, körmös hal,
míg az apja kövéren
szunyókál a fõtéren
s rámordul: "Még ezer év,
s igen híres lesz e név!"
Etesen etessél,
Pátyon pátyoljál,
Imolán szeressél.
Ukkon egy mukkot,
Kosdon egy kost,
Küngösön egy inget,
Epölön kölest,
Látrányon kátrányt,
Uppogon puttonyt,
Méhkeréken lépes mézet,
Apcon, Pencen szövõszéket.
A horizonton gurul Görömböly,
álmod pinceajtaján dörömbölj!

20. TARJ+N IZA: Ungon-berken

Inárcs-Kakucs, Kehida
kehes lett a kis gida!
Neszele legelõjén eszel-e?
Ne szeleskedj, nesze te!...
Menjünk tovább, vándorútra,
gyógyírt keresni a bajra!
Messze vagyunk Váradoktól
pedig ott már vár a doktor.
Sárvár, Váradok,
addig el is fáradok,
Maglócán megpihenünk,
Mártélyon kvártélyra lelünk.
Écs, Csécs, Vámospércs,
Encsen, Pécsen ég a mécs...
Hejõbába! Hol a tejet fejõ bába?!
Elment Perbálba, perdülni a bálba.
Ilocskán Ilonka csacskán
tejet loccsant ócska rocskán.
Eszterágon Eszter, +gi
hív hintázni.
Velemér -
Jössz-e velem, Elemér?
Bú ért Buzsákon:
kilukadt a búzás zsákom!
Alsótoldon toldják,
Fóton megfoltozzák,
Varsádon a szád bevarrják.
Vác, Cece, Becefa,
virágzik az ecetfa!
Sirokon sírok: merre van Szomor
Szomorún kordul a gyomor.
Kányaváron kánya vár rám,
Várdán dárdás áll a vártán,
Makkoshotykán hetyke potyka,
Nagytilajon tilalomfa.
Szõregen öreg bõregér,
szõrbundában az egen mendegél...
Acsa, Pacsa, Töröcske,
csíp a neved, Pölöske!

Halmajugra:
majonézes hal ugrik a tálunkra.
Bánkon bánkódtunk,
Viden vidámodtunk,
Selypen a pösze pék arra kért,
fussunk Szulokra szurokért.
Bakon átbaktattunk,
Hegyfalu falára másztunk,
ipi-apacs Ipacsfa,
nem megyünk Nyakvágóra!

Ránk borult Palkonya

palakék alkonya...
Tokod, Bokod, Berhida:
meggyógyult a kis gida!
S hogy elértünk Kecskemétre
bukfencezve fut a rétre,
Öcsöd, Bátya, Szalatnak
mind utána szaladnak!...
 HANGSÚLYGYAKORLATOK
1. Mondatgyakorlatok: hangsúly-hanglejtés próbálgatás.
2, Arany János: A fülemile -Hevesi Sándor jelölésével
3. Arany János: A bajusz; szólamkeresés, hangsúly
bejelölés.
4. Bárczi Géza: A magyar nyelv életrajza: Elõszó
(részlet);
5. A Képes Krónikából; szép beszéd.
6. Misztótfalusi Kis Miklós: Mentség; ízes beszéd.
1, Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem -Az olvasónak;
veretes beszéd
8. Vitéz hadnagy; veretes beszéd
9. Bethlen Miklós: Önéletírás; anekdotázó beszéd.
10. Mikes Kelemen leveleibõl; közvetlen beszéd.

Fõként archaikus anyaggal foglalkozunk, mert

annak nagy nevelõ hatást tulajdonítunk, meg aztán nagyon
elhanyagoljuk mostanában a régieket, legalább ebben a
könyvben jussanak szóhoz.
A versmondás nem beszédtechnikai feladat, s a
szavalat beszédtechnikai megközelítése éppen olyan
elhibázott dolog, mint a színpadi szerep beszédtechnikai
elemzése. A versmondásban is, a színjátszásban is csak
alkalmazni szabad a technikát, és nem megtanulni.
Megeshet, hogy egy-egy szerep eljátszása, vagy egy vers
elszavalása föltárja a technikai nehézségeket, akkor sem
szabad a mûvészi anyagot technikai feladatnak tekinteni,
mert ez éppen azt a közeget rontja, amely a mûvészi
többletet adja a színészi magatartáshoz. Más dolog, hogy
a mûvészet helyes gyakorlata közben önkéntelenül javul a
technika.
1. Mondatgyakorlatok
Kimegyek az udvarra, járok egyet - Nem bírok
bent maradni!
Ma tûrhetõ az idõ - Jaj, de
szörnyû pocsék idõ volt a múltkor!
Szeretem a magyar irodalmat - A
demagógiát is, a giccset is utálom!
Régen voltam színházban - De jó volna
tehetségesnek lenni!
József Attila nagy költõ - Mit
szenvedett a drága József Attila!
Iskolába nem szívesen járok - Néhány
órát nagyon szeretek!
Sokat kell még nekem tanulnom - Te, én
jóformán semmit se tudok!
Szeretem a gyerekeket - Te, olyan
hülye felnõttek vannak,
hogy
megáll az eszem!
A matematikához nincs sok érzékem - Ne
kínozzatok!
Jó dolog a tavasz - Tudod
milyen télen cipõ nélkül?
Hány óra van? - Nyolc óra van?
Meddig voltál fönn tegnap? -
Tizenegyig olvastál?
Kivel beszéltél ma? - Jánossal
beszéltél?
Miért nem tornázol minden reggel? - Szoktál
te tornázni?
Mennyi pénzed van? - Húsz
forintod sincs?
Hol dolgoznak a szüleid? - Nem
dolgoznak a szüleid?
Ki vezeti a csoportot? - Nálatok
nincs vezetõ?
Hová mész vasárnap? - Otthon
döglesz egész nap?
Mit olvastál utoljára? - Te csak
ponyvát olvasol?
Merre jártál külföldön? - Nem jutottál még
ki?
Igen. -Igen! -Igen? -Igen... -Igen, -"Igen"-Igen: -Igen;
Nem -De -Talán -Jól van -Szép -Jól láttad -Kérem -Te
Elhoztad nekem a könyvet.!?,:;-"

Veled nem lehet beszélni - "Már egy

hete csak a mamára gondolok"
Tõled kérek tanácsot - "Itt ülök
csillámló sziklafalon"
Folyton csak várok rád - "A rakodópart
alsó kövén ültem"
Neked semmi sem tetszik - "Elmondanám
néked, ha nem unnád"
Jaj istenem mit csináljak - "Nem
Pesten történt amit hallotok"
Sokat tudsz beszélni - "Egész
úton hazafelé, azon gondolkodám"
Ezt nem hittem volna rólad - "Mióta
készülök, hogy elmondjam neked"
Segítettél neki - Felmagasodni nem
bírhatsz, de lobogsz
Ne vágj a szavamba még, szél
kaszabolta magyar nyelv"

2. ARANY J+NOS: A fülemile

Hajdanában, amikor még
+gy beszélt a magyar ember:
Ha per, úgymond hadd legyen per!
(Ami nem volt épen oly rég) -
Valahol a Tiszaháton
Élt egy gazda: Pál barátom,
S Péter, annak tõszomszédja;
Rólok szól e rövid példa.
Péter és Pál (tudjuk) nyárban
Összeférnek a naptárban,
Könnyû nekik ott szerényen
Megárulni egy gyékényen;
Hanem a mi Péter-Pálunk
Háza körül mást találunk:
Zenebonát, örök patvart,
Majd felfordítják az udvart;
Rossz szomszédság: török átok,
S õk nem igen jó barátok.
Ha a Pál kéménye füstöl,
Péter attól mindjár' tüszköl;
Ellenben a Péter tyúkja
Ha kapargál
A szegény Pál
Háza falát majd kirúgja;
Ebbõl aztán lesz hadd-el-hadd,
Mely a kert alá is elhat!
Ez sem enged, az se hagyja,
S a két ház kicsinye, nagyja,
Összehorgolnak keményen,
Mint kutyájok a sövényen
Innen és túl összeugat
S eszi mérgében a lyukat.
De, hogy a dologra térjek,
Emberemlékezet óta
+llott egy magas diófa,
Díszéül a Pál kertjének.
A szomszédba nyúlt egy ága,
Melyet Péter, minthogy róla
A dió is odahulla,
Bölcsen eltûrt, le nem vága.
Történt pedig egy vasárnap,
Hogy a fentírt fülemile
Ép' a közös gallyra üle,
Azt szemelvén ki oltárnak,
Honnan Istent jókor reggel
Magasztalja szép énekkel:
Megköszönve a napot,
Melyre, im felvirradott.
A sugárt és harmatot,
A szellõt és illatot;
A fát, melynek lombja zöld,
A fészket, hol párja költ,
Az örömet, mely teli
Szivecskéjét elteli;
Szóval, ami benne él
S mit körében lát, szemlél,
Azt a pompát, fényt és színt,
Mely dicsõség
- Semmi kétség -
õérte
Jött létre
Csupán õ érette mind!
Elannyira, hogy Pál gazda,
Ki gyönyörrel ott hallgatta,
+gy kiáltott örömében:
"Istenem uram,
Beh szépen
Fütyül ez az én madaram!"
"Kendé bizony az árnyéka!
Mert olyat mondok, hogy még a ..."
Hangzik átal a sövényen
Egy goromba szó keményen.
"Hát kié - pattogja Pál -
Mikor az én fámra száll?"
"De az én portámon zengett:
Hogy illetné a fütty kendet!"
Pál nem hagyja: õtet uccse!
Péter ordít: õ meg úgyse!
Többrûl többre, szórul szóra,
Majd szitokra, majd karóra,
Majd mogorván
+tugorván
Ölre mennek, hajba kapnak;
Örömére a szent napnak
Egymást ugyan vérbe-fagyva, -
Hanem a jusst mégsem hagyva.
Pál azonban bosszút forral,
És ahogy van, véres orral
Megy panaszra, bírót búsít,
S melyet a vérszenny tanúsít
A bántalmat elõadja.
Jogát, úgymond õ nem hagyja,
Inkább fölmegy a királyig
Térden csúszva: de a füttyöt,
Mely az õs diófáról jött,
Nem engedi, nem! halálig.
Nyomatékul egy tallért dob
Az igazság mérlegébe,
Mit a bíró csúsztat a jobb
Oldalon lévõ zsebébe.

Pétert sem hagyá pihenni

A nagy ártatlan igazság:
Nem rest a bíróhoz menni
Hogy panaszát meghallgassák.
+gy s úgy történt, - elbeszéli,
Övé a fütty, õ azt véli:
Nincs vármegye,
Ki elvegye,
Nincsen törvény, nem lehet per,
Hisz azt látja Isten, ember! -
De, hogy a beszédet össze
Annál jobb rendben illessze,
Az ütlegbõl sokat elvesz
És a joghoz egy tallért tesz,
Mely is a bírói zsebben
Bal felõl, a szív iránt,
Meghúzódik a legszebben.
Felderûle a kívánt
Nap, mely a vitát eldöntse,
Hogy a fülemile-pörben
Kinek szolgál a szerencse.
+mde a bírót most cserben
Hagyja minden tudománya,
És ámbátor
Két prókátor
Minden könyvét összehányja,
S minden írást széjjel túr is:
Ilyen ügyrõl,
Madárfüttyrõl,
Mit sem tud a corpus juris;
Mígnem a bíró, haraggal
Ráütvén a két zsebére
S rámutatván a két félre,
Törvényt monda e szavakkal
A szegény fülemilére:
Hallja kendtek!
Se ide nem, se oda nem
Fütyöl a madárka, hanem
(Jobbfelõl üt) nekem fütyöl,
(Bal felõl üt) s nekem fütyöl:
Elmehetnek.
*
Milyen szép dolog, hogy már ma
Nem történik ilyes lárma,
Össze a szomszéd se zördül,
A rokonság
Csupa jóság,
Magyar ember fél a pörtül ...
Nincsen osztály, nincs egyezség
Hogy szépszóval meg ne essék,
A testvérek
Összeférnek,
Felebarát
Mind jó barát:
Semmiségért megpörölni,
Vagy megenni vagy megölni
Egymást korántsem akarja.
De hol akadna ügyvéd
Ki a fülemile füttyét
Mai napság felvállalja!?
3. ARANY J+NOS: A bajusz
Volt egy falu - nem tudom, hol,
Abba' lakott - mondjam-é, ki?
Se bajusza,
Se szakálla,
Egy szõrszála
Sem volt néki;
Annálfogva helységében
Nem is hítták egyéb néven:
Kopasz-szájú Szûcs György bátya;
E volt az õ titulája.
No mert (közbe legyen mondva)
Azt az egyet meg kell adni,
Hogy a Szûcs György falujában
Könnyû volt eligazodni:
Mivel ottan minden ember
Névhez jutott olcsó szerrel
Azon felül, mit az apja
Adott neki, meg a papja.
Nem tudom, ha más vidéken
Megvan-é e szép szokás,
Nem tudom; de nagy kár lenne,
Ha divatból úgy kimenne,
Mint például - hogy többet ne
Mondjak... a káromkodás!
Egyébiránt Szûcs György gazda
Semmit is el nem mulaszta,
Hogy bajuszát megnövelje,
Meglévén ... a puszta helye. -
Kente, fente õ azt írral,
Kígyóhájjal, medvezsírral,
Ebkaporral, kutyatéjjel;
Meg is nõtt az minden éjjel
- Tudniillik: álmában;
S ha fölébredt, mennyi kéjjel
Tapogatta ... hiában!
Ami pedig Szûcs György gazdát
Máskülönben illeti:
Nem bolond ember volt ám õ:
Ládájába' pénz, egy bögre,
Azonkívül juha, ökre
És - szamara volt neki.
Sõt, az is szent, hogy már régen
Ott ülne a bírószéken,
Hasa, hája, kéknadrága ...
Minden kész e méltóságra:
De mit ér, ha nincs bajusz!
Ily anyám-asszonyos képpel
Sosem választá a nép el;
Szavazott rá tíz vagy húsz.
Ott ti, kiket a természet
Bajusz-áldással tetézett,
Ti nem is gondolhatjátok,
A csupasz száj mily nagy átok!
Ti, midõn a szúrós serte
Sima állatok kiverte,
Minden szentet sorra szedtek
S a beretvától sziszegtek!
Ti, ha egyszer hébe-korba'
Beleér levesbe, borba
Szegény ártatlan bajusz; vagy
Télen át rá jégcsap, zúz fagy:
Már az olyan nagy sor nektek!
Már ollót mit emlegettek,
Nem tudván, e szõr mily drága,
Becsesebb a drága gyöngynél:
E hiányzott csak Szûcs Györgynél,
S lám! hiányzott boldogsága.
Mily irigyen nézte másnak,
A legutolsó kapásnak,
Hogy mohos a szája-széle:
Bezzeg, cserélt volna véle!
De mi haszna! mindhiába!
Nincs orvosság patikába,
Széles mezõn, drága kertben,
Vagy más helyen,
Ami neki szõrt neveljen!
S már a bajszot úgy gyûlölte,
Hogy legott a méreg ölte,
Látva, hogy nõ más embernek,
Vagy korommal fest a gyermek;
Sõt csupán ezér' a macskát
Sem tûrhette udvarában, -
S bajuszt kapván áldott nõje,
Elkergette, vén korában.
Történt, hogy oláhcigányok,
(Tudvalevõ nagy zsiványok)
Kóborlának a vidéken,
S megszálltak a faluvégen.
Nosza mindjár' sátort ütnek,
Tüzet rakva, fõznek, sütnek
Abból, amit valahonnan
Más faluból idehoztak,
Minthogy onnan
Éhen-szomjan
Búcsú nélkül eltávoztak.
Meghíják a rokonságot,
A helybeli cigányságot
És ezeket tõrül hegyre
Kivallatják mindenképpen:
Mi van? hogy' van a helységben?
S a hallottat szedik begyre.
Épen mint a jó vezér,
Ha az ellenséghez ér,
Minden bokrot és fatörzsöt,
Minden zegzugat kikémel;
Lassan mozdul seregével,
Küld vigyázót, elõõrsöt,
Puhatolja, merre gyengébb,
Hol erõsebb az ellenség;
Nem siet, de csupa szemfül,
S mikor aztán ütközetre
Megy a dolog: gyors a tettre,
Veri a vasat, míg meg nem hûl.
Nemkülönben a bölcs vajda
Haditervet kohol mindjárt:
Nincsen egy ház, nincs egy pajta,
Hogy ne tudná csínyja-bínját:
Hol lakik dús özvegy asszony,
Kit jó móddal megkopasszon?
Melyik háznál van eladó
Sári, Panni, Zsuzsi, Kató,
Ki legény után bolondul?
Mert az a jövendölést
Megfizeti ám bolondul!
Kinek esett holmi kára
S van szüksége prófétára,
Hogy nyomába ne jöhessen,
Sõt, ami több, ráfizessen?
Ki szeretne gazdagodni,
Könnyû módon pénzhez jutni:
+sni onnan, hova nem tett,
Vagy ha tett is,
A letett kincs
Idõközben elszelentett?
Mindez a vén vajda gondja,
Ki nem adná egy vak lóért,
Hogy a magyar kész bolondja.
Nem kerülte el figyelmét
Szûcs György uram nyavalyája,
Gondolván, hogy õ kigyelmét
Egy kissé megberetválja.
Nem kell ahhoz néki szappan,
Anekül is mester abban:
Szõrmentibe vagy visszára
Beretválni nincsen párja.
Kivált most, hogy az idõ
S alkalom oly kedvezõ:
Ripeg-ropog
A sarló fog,
Munkától ég a mezõ;
Nincsen otthon,
Csak az asszony,
Hogy megfõzzön,
Vagy dagasszon;
Vagy ha néhol egy beteg
Szalmaágyon fentereg;
Vagy a seprû, házõrzõnek
Felállítva küszöbre;
De ha Isten meg nem õrzi,
Ott lehet az örökre.
Egyedül van Szûcs György gazda,
Egy lélek sincs udvarában:
Hát im! a furfangos vajda
Beköszön a pitvarában.
"Ejnye gazduram, a kõbe!
Mi dolog az, hogy kigyelmed
Bajuszát levágja tõbe?
Magyar ember-é kigyelmed?"
Milyen szemmel nézett rája
Szûcs György gazda, képzelhetni:
A vasvillát sem lehetne
Mérgesebben odavetni;
De a cigány gyõzte szóval,
Hízelgõvel, úsztatóval:
Míg György el nem panaszolta,
Hogy' áll a dolog mivolta.

"Szent Pilátus! minõ szégyen!

Hát miér' nem mondta régen?
Sohasem volt? nem is termett?
Hát miért nem mondta kelmed?
Nagy bajusza volna régen:
Hisz ez az én mesterségem!"
Megörüle György a szónak,
Hogy bajusza lesz maholnap,
S mintha nõne a szép sörte,
Már a helyét is pödörte.
Sonka, sódar,
Füstös oldal,
Liszt, szalonna,
Fõzelék,
Van elég;
Ráadásul jó ozsonna,
S valamit a vajda kére,
Megalkudva, megígérve.
Nosza, tüzet rak legottan,
Lobog a láng, bõg a katlan,
Száll a szikra, fojt a füst,
Fõ a fürdõ, forr az üst,
Benne mindenféle gyimgyom,
Holmi gizgaz, holmi ringy-rongy,
Ami úton, útfelen
Elhányódik vagy terem.
E bûbájos fürdõlében
Nõ meg a György bajsza szépen;
S ha hibáznék egy kicsi:
A babona ráviszi.
Kész immár a bornyomó kád:
Szûcs György jó remény fejébe,
Nyakig ül a szennyes lébe,
istennek ajánlva dolgát.
A cigány sereg azonban
Beszivárog alattomban;
Jön elébb egy, aztán kettõ,
Mintha csak úgy történetbõl:
Szerencsére a vajdának
Épen jó, hogy bebotlának!
Egy tüzet rak, más vizet mer,
Másik fát hoz ... kell az ember;
Úgy szaladnak! úgy segítnek!
Dolgot ád a vajda mindnek.
Hogy pedig a hasznos pára
Szûcs uram fejét megjárja:
Elõvesznek egy nagy ponyvát
És a fürdõkádra vonják;
S a kád mellett körbe-körbe
Tánc kezdõdik, fürge, pörge;
Kalapácstól dong a donga,
"Tiktak, tiktak" foly a munka,
S egy bûvös dal
Ümmög halkal:
"Bajusza lesz Szûcs Györgynek,
Igen biz a szegénynek."
S míg a ponyvát sietõsen
Jóerõsen
Apró szeggel odaszegzi,
A cigányhad újrakezdi:
"Bajusza van Szûcs Györgynek,
Ne irigyeld szegénynek!"
Ezalatt a pénzes bögre
Búcsujárni ment örökre,
Követé a füstös oldal,
A szalonna, meg a sódar,
Az ágynemû, fehérnemû,
A vasféle, meg a rézmû.
Szóval, ami könnyen mozdult,
Lába kelvén, mind elpusztult,
Mert a gazda - "tiktak, tiktak" -
Nem hallá, hogy zárat nyitnak.
Meddig üle György a kádban
Lepedõvel leszögezve,
Nincs megírva krónikámban.
Csak annyi van följegyezve,
Hogy mihelyt abból kilépe,
Tükröt vevén kezébe,
Hogy bajuszát felsodorja:
Nem tehette, mert nincsen mit!
Mert bajusza nem nõtt semmit,
De igen a füle s orra!

4. B+RCZI GÉZA: A magyar nyelv életrajza

Elõszó
(részlet)
Az emberi elme nagyszerû alkotásai között aligha
van még egy, mely alapvetõ fontosságban vetekedhetnék a
nyelvvel. A nyelv, gondolataink, érzelmeink
kicserélésének ez a mindennapi használatú eszköze
mindennemû emberi fejlõdésnek egyik legfõbb tényezõje,
sõt föltétele. Neki köszönhetõ legnagyobbrészt, hogy az
egymást felváltó nemzedékek tapasztalatai halmozódhatnak,
s az utódokra átszállhatnak; hogy a természet közömbös
vagy éppen ellenséges erõi ellen való harcot nem kell
minden egyes generációnak elõlrõl kezdenie, sõt minden
egyes embernek külön, elszigetelten megvívnia. Valóban
emberinek mondható társadalmat még kezdetleges fokon sem
lehet valamelyes nyelv nélkül elképzelni. Kétségtelen,
hogy a tagolt, hajlékony emberi nyelv az emberiség
legnagyszerûbb vívmánya, melyet mai változataiban a
nemzedékek végeláthatatlan sorainak állandó erõfeszítése
teremtett meg; olyan eszköz, melyet sohasem tudunk
nélkülözni, s mely az embert attól fogva, hogy zsenge
korában eszmélni kezd, egész életén át kíséri és
szolgálja. S "a nyelv" mindenki számára elsõsorban az
anyanyelv. Idegen nyelvet meg lehet tanulni, sõt esetleg
kivételesen igen jól is lehet tudni, de szinte sohasem
úgy, mint az anyanyelvet, melynek minden elemét ezer meg
ezer emlék színezi és tölti meg tartalommal, mely egész
nevelkedésünket, fejlõdésünket kíséri, sõt bizonyos fokig
gondolkodásunk formáit is meghatározza.
A nyelv mint eszköz a legbonyolultabb gépezet.
Ezt a gépezetet mûködésében tanulmányozni, alkatrészeire
bontani, e részek szerepét, egymásba illeszkedésük
módjait vizsgálni, titkait megfejteni maga is,
bonyolultságában olykor fárasztónak tetszõ,
de a belemélyülõ számára végtelenül érdekes és soha véget
nem érõ tanulmány, +mde ez a gépezet, úgy ahogy ma
mindennapi mûködésében, változatos felhasználásában
megfigyelhetõ, nem egyszeri alkotás, melyet valaha
megteremtettek, s azóta jól-rosszul jár, hanem
szakadatlanul alakuló, fejlõdõ valami, melyet egy egész
nép évezredek, sõt évtízezredek óta szakadatlanul formál,
tökéletesít, a változó és rendszerint sokasodó
szükségletekhez idomít. (Ennyiben sántít a gépezethez
való hasonlítás.) A nyelv tehát történelmi produktum, és
még mai szerkezetének sajátosságait, bonyolult titkait is
csak úgy lehet igazán megismerni és megérteni, ha
megismerkedünk a hosszú-hosszú fejlõdés, alakulás
folyamatával. Nyelvtörténeti háttér nélkül nincs igazi,
mélyebb, tudatos
nyelvismeret, márpedig a gondolkodó ember nem elégszik
meg az ösztönszerûvel, hanem tudatos ismeretekre
törekszik. A nyelvtani szabályokat a mai nyelv alapján
föl lehet állítani (sok megmagyarázhatatlan kivételt,
látszólagos logikátlanságot tudomásul véve), meg is lehet
e szabályokat tanulni, mint a matematikai képleteket, de
a miértet és a hogyant, a levezetést, mely a képlet
tulaidonképpeni meqértéséhez vezet, a nyelv esetében a
nyelv élettörténetének, fejlõdése törvényeinek feltárása
adhatja csak meg. S e történet, melyet határozott
törvényszerûségek irányítanak, nemcsak a nyelvi rendszer
alaposabb megértéséhez és értékeléséhez segít hozzá, s
egy életen át halmozódó nyelvismeretünket bõvíti ki elõzõ
korok nyelvi színeivel, de önmagában is, részleteiben is
színes, vonzó stúdium, mely egyszersmind a nyelvet
beszélõ nép gondolkodásának fejlõdésére, e fejlõdés
sajátos vonásaira is világot vet, sõt általa egyes nyelvi
tényekben, mintegy megõrzött kövületekben elénk tárul a
nép viszontagságos történetének, elmúlt gazdasági és
társadalmi rendszereinek, egykori mûveltségének számos
emléke, a nép ködbe veszõ múltja.

5. A Képes Krónikából
Az Úr 1241-ik esztendejében Béla uralkodása alatt
a mongolok vagyis a tatárok ötszázezer fegyveressel
törtek be Magyarországba. Béla király a Sajó folyónál
hadakozott eIlenük, de legyõzték. Békeszeretõ ember volt,
hadakban, csatákban nem volt szerencséje. Szinte
Magyarország egész vitézi népe odaveszett. A tatárok
három esztendeig maradtak Magyarországon, és miután a
magyarok abban az idõben nem vethettek, ezért amazok
kivonulása után sokkal többen haltak éhen, mint ahányan
fogságba estek vagy kard alatt haltak. A király az Úr
1270. évében halt meg, május harmadikán, pénteken, a
szent kereszt megtalálásának napján a budai szigeten;
testét Esztergomban temették el a minorita testvérek
egyházában, ott nyugszik boldogan Mária nevû feleségével,
a
királyné asszonnyal, a görög császár leányával és
legkedvesebb fiával, Bélával együtt. Virtusokkal teljes
férfiú volt akinek emlékezete minden magyaroknak és sok
más nemzetbelieknek szájában édes, mint a méz mai
napiglan.
"Mária-oltáron, nézd,
nyugszik a sírban a három:
Béla, neje s herceg -
örvendjenek õk az egeknek!"
"Míg lehetett, ült trónja
felett a király hatalomban:
Csalfa lapult, szent béke
virult, becsület vala ottan."

6. MISZTÓTFALUSI KIS MIKLÓS: Mentség (részlet)

Aki a tengerbe esik vagy megissza mind, vagy
kiúsz; másként belehal. Ebben én benne vagyok, és ha
tovább hallgatok, látom, hogy vesznem kell. Sokan vannak
ellenem.
Nékem Belgiumban olyan állapotom volt, hogy ha
pénzgyûjtésben gyönyörködtem volna, és célul nem töttem
volna azt, hogy hazámat, valamint lehet, segítsem, annyi
idõ alatt könnyen 40000 vagy talán 50000 forintot is
gyûjthettem volna, és ha eddig ottmaradtam volna, azt
merem mondani, kevés erdélyi úr volna, akivel cserélnék
pénz dolgából. Ha pedig ott a házasságra vöttem volna
magamat, amelyet el nem távoztathattam volna semmiképpen,
ha mégis tovább ottmaradtam volna, akkor is kínáltak
engemet olyan leánnyal, akivel 60 000 forintot adtanak
volna, mert észrevették, hogy néha targoncával tolták a
pénzt szállásomra. Ilyen gazdag jövedelmemet pedig
könnyen elpazarolhattam volna én ott, a testnek minden
gyönyörûségi között, ha a más jó mesterembereket
követtem volna, akik többnyire azt cselekszik, hogy amit
egynapi munkájokkal keresnek, nem nyugosznak addig, míg
azt korcsomákon és egyéb hitván helyeken el nem
tékozolják; én pedig csak azt is kárnak tartottam annyi
keresetem mellett, amit kenyérre kellett költenem
nyavalyás testemnek táplálására. Néha egy holnapig is
bizony bort nem ittam; és minél alábbvaló s olcsóbb
eledellel lehetett, olyannal éltem. Sokszor úgy kiadtam a
pénzemet a könyvnyomtatóknak, hogy kenyérvételre
egy poltrám sem maradt.
Micsoda munkát töttünk azon a biblián, úgy, amint
volt, kinyomtatni. Nem sajnállottam ily drága idõmet erre
a munkára fordítani. Merek dicsekedni minden jó
lelkiismeret elõtt, hogy soha a magyar reformátusok ilyen
megjavított bibliát nem láttanak. Jóllehet pedig mindezt
én jó lelkiisméret szerint cselekedvén, úgy tetszett,
hogy dicséretes dolgot cselekedtem. Az irégy szívek
kiváltképpen, látván, hogy egyébként sem árthatnak,
magyarázták balra, hogy én országgal akarok vetekedni,
oly dolgot kezdvén, mely országot illetett volna. Mások
azt mondták, hogy nagy fába vágtam a fejszét. De én nem
hogy elcsüggedtem volna, hanem még inkább megvetettem
lábomat, és a biblia nyomtatását elvégezvén, kinyomtatám
az Új Testamentumot is. Azzal sem elégedvén meg, mind e
könyveimet békötettém még pedig többnyire aranyosan,
úgyhogy néha dolgozott én számomra húsz ember is.
Gondolkodóba esvén azért én (méltán, ha eszem
volt), ha ugyan odahagyjam-é olyan zsíros állapotomat, -
mondék magamban -hacsak külsõkép pen kellene, itt örökké
boldogul elélhetnék, mert hovatovább inkább kiterjedne
hírem, és vagy akarnám, vagy nem. el kellene élnem. De
meggondolván, mivégre fogtam istenem elõtt mindezekhez,
hogy nemzetemnek használhatnék vélek, sok jó
igyekezetimnek jutalmául töttem fel én azt, hogy könnyen
megnyerem - mondok - azt, amit a külsõ gazdagságnál
nagyobbnak tartok, istenem és nemzetem elõtt való
kedvességet.

Az uraim azon vannak valósággal, hogy tõlem a

vevõket elidegenítsék. A szegény ember azért idegenkedik
sokszor gyermekének taníttatásától, hogy látja, mely sok
esztendeig kínoznak a skólákban majd mindeneket a deák
nyelvvel. De ha csak a maga nyelvén való olvasást tenné
fel célul, kevés idõ kellene arra, és kevés volna olyan
szegény ember, akitõl annyi költség ki nem sülne.
Azt forgatták ellenem nagy hévvel, hogy az urakon
nagy szemtelenséget követtem el és sokszor úgy bántam
velük, amint nem illett volna.
Õnagyságoknak, s õkegyelmeknek azt írtam, hogy a
nemzet hasonló a kenyérkérõ gyermekhez, akinek ezt
felelvén az apja: "Fiam, se búzám, sem lisztem nincsen,"
- õ azt feleli: "Hiszem nem kérek én sem búzát, sem
lisztet, és nem kívánom, hogy ekével, sarlóval, cséppel,
malommal stb. bébelõdjék, én csak kenyeret kérek."- Tõlem
is csak azt kívánják, hogy nyomtassak szépen, azonban az
ahhoz való készületet ingyen sem fizetik meg."
Hogy méltóságos gubernátor uramnak ezt írtam,
hagy adni kellene inkább, mint elvenni tõlem. Méltán
szólhatok így: - Mit várom mégis tovább a nagyságtok
audienciáját? Ennyi ideig itt-tekergésemmel nem tudék
egyebet elérni, hanem hogy az urak közül egyik a másikhoz
igazit, mint egy bolondot! Mint egy regalistának minden
országgyûlésben ott kell nékem lötyögnöm, fityegnem, s
ugyan példabeszéddé lõttem már ezért az embereknél.
Mintha tõlem az szinte úgy meglehetne, mint mástól,
akinek vagy hivatala
hozza, vagy valami érdeke van benne, holott én mintha
tövisen ülnék mindenkor, midõn otthon két betûöntõ és
nyomtató mûhelyem az én jelenlétemet (jól akarván
dolgozni) igen megkívánják.
Ahhoz kell nyúlnom: sok nyavalyáimból való
egyszeri kimenekedésemre, hogy úgy veszessem magamat,
mint Sámson, közönséges romlással. Hazamenvén, mindazt,
valamit ennyi esztendõk alatt annyi költségemmel és véres
verítékemmel a haza hasznára készítettem, mind
öszverontván, még a port is leverjem lábamról, mondván:
Nem méltó ez az hely énhozzám! Bujdosásra indulván,
valahol járok Európában, teli torokból harsogjam: így
nyomorították meg a haza javára teljes lélekkel igyekezõ
szegénylegényt!

7. ZR+NYI MIKLÓS: Szigeti veszedelem

Az olvasónak
Homerus 100 esztendõvel az trojai veszedelem után
írta historiáját; énnékem is 100 esztendõvel az után
történt irnom Szigeti veszedelmet. Virgilius 10
esztendeig írta Aeneidost; énnékem penig egy esztendõben,
sõt egy télben történt véghez vinnem
munkámat. Eggyikhez is nem hasonlítom pennámat; de avval
õ elõttök kérkedhetem, hogy az én mesterségem nem az
poesis, hanem nagyobb s jobb országunk szolgálatjára
annál: az kit írtam mulatságért írtam, semmi jutalmat nem
várok érette. Õnekik más gondjok
nem volt nékem ez legutolsó volt. +rtam, az mint tudtam,
noha némely helyen jobban is tudtam volna, ha több
munkámat nem szántam volna vesztegetni. Vagyon
fogyatkozás verseimben, de vagyon mind az holdban, mind
az napban. Bizony szégyen nélkül szemlélhetem csorbáimat,
igazsággal mondom, hogy soha meg nem corrigáltam
munkámat, mert üdõm nem volt hozzá, hanem elsõ szülése
elmémnek. Fabulákkal kevertem az historiát; de úgy
tanultam mind Homerustul, mind Virgiliustul, az ki azokat
olvasta, megesmerheti eggyiket az másiktul. Török,
horvát, deák szókat kevertem verseimben, mert szebbnek is
gondoltam úgy, osztán szegény az magyar nyelv: az ki
historiát ír, elhiszi szómat.

8. ZRINYI MIKLÓS: Vitéz hadnagy - Dedicatio

Magyar vitézeknek dicsõséggel földben temetett
csontjai és azok nagy lelkei nem hadnak nékem alunnom,
mikor kévánnám, sem henyélnem, ha akarnám is. Igen
szeretõje vagyok az õ dicsõségeknek, hogy én elmúlassam
az õ intéseket, kiket nemcsak nappalbéli elmélkedésemben
juttatnak (eszembe), de még éjtszakabéli elmémben is
elõmben tüntetnek, mondván: ne aludjál, ne keresd a
gyönyörûséget. Látod-e romlott hazánkat, melyet mi annyi
vérontással, verésekkel és untalan való fáradsággal
nyertünk, oltalmaztunk, és sok száz esztendeig
megtartottunk. Kövesd az mi nyomdokunkat, ne szánd
fáradságodat, ne szánd véredet, ne szánd életedet.
Ezekkel az ösztönökkel serkentgetnek engemet
nyugodalmomban. De szerencsétlen én, hogy nem lehet az én
mentségem oly nyilván
õnálok, mint az õ rettenetes vitézségek és
számlálhatatlan érdemek énnálam, mert bizonnyal okkal
panaszolkodhatnám nékik a szerencsére. Nem azért, hogy
egyszer hazánkat magasan felvitte, most mind alább-alább
szállítja; azért nincs mit panaszolkodnunk, tudván, hogy
ez a világi törvény, hogy aki benne születtetett, annak
halála is következzék, és ez az istennek akaratja. Sokáig
volt dicsõséggel a szerencsének felsõ kerekén a magyar
fátum, ha most alább szállott, nem szokatlan dolog
történt rajta ebben az világban. Hanem azon
panaszolkodnám a szerencsére, hogy evvel a tehetséggel,
evvel az hazám szolgálatjához való készséggel, végezetre
evvel a jó igyekezettel, ebben a magyar romlásának
évszázadába helyeztetett engemet, és nem azokban a
dicséretes idõkben, melyekben az isten kegyelemmel volt a
magyarokhoz, és nem fordította volt orcáját õtõlök, hanem
rettenetessé tette volt azoknak, akik most unalommal
néznek reánk, és csúfsággal említenek bennünket. Talált
volna talám akkor ez a lélek, ki bennem vagyon, maga
hajlama szerint dicsõséges foglalatosságokat. De mire
való leszen az most, hogy ne aludjam, hogy ne henyéljek?
talám inkább ez az idõ olyat kéván. Mire való hogy ne
szánjam véremet, ne szánjam életemet? Miért kévánjam
tehát halálomat? Kit váltok s kit szabadítok meg véle?
Kevés az én életem ilyen nagy csorbát felépíteni, de még
kevesebb halálom. Hát mit tegyek? Mit csináljak tehát, ha
nem aluszom? Ebben a békességes században (ha annak kell
mondani a török rablásit) nekifogtam históriák
olvasására. Én senkit tanítani nem kévánok, hanem magam
tanulni. Azért olvasó barátom, ha tetszik, olvasd és
aszerint munkálkodjál hazánknak hasznára és magad
becsületire.

9. BETHLEN MIKLÓS: Önéletírás I.

Bölcsõ- és igen kicsiny koromról nincs mit írnom,
bolondság is volna. Hallottam az anyámtól, hogy
rettenetes síró voltam, annyira, hogy életemrõl is
kételkedtek miatta; hihetõ, has- vagy valami egyéb tagom
fájdalmától lehetett, mert elmétõl vagy
szomorúságtól, amint olyan még ész használata nélkül való
életkorban az nem származhatott. De akármitõl volt, e
bizonyos, hogy én midõn felnevekedtem, sem a has- vagy
gyomorfájásra, sem másképen akármi, még nagy
szomorúságért való sírásra is hajlandó nem voItam, sõt
mikor üdeje, helye, oka volt is, nehezen tudtam sírni;
mikor elkeseredtem is nagy nyomorúság és szomorúságimban,
gyakrabban vagy torkommal nyeltem, vagy orromon fújtam
ki, vagy mély keserves sóhajtásokkal, mely sírás és
könnyhullatásnál sokkal nehezebb volt. Vagy néha
elmorgottam, haragudtam amely vétkes dolog volt. Sokszor
bizony talán pénzen is megvettem volna a sírást, mert az
könnyebb lett volna. Nevetséges, hiábavalóság és játékra,
mint akármely gyermek és ifjú, felettébb hajlandó, sõt
vásott és a játékban telhetetlen s fáradhatatlan volt az
én gyermekségem és felserdült ifjúságom; de nem veszteg
ülõ, mint a kocka, kártya, hanem a testnek ingatásával
járó játékokban gyönyörködtem, mint a labda, forgattyú,
parittya, teke, kézzel való hajigálás, vitéz játék,
versfutás, küzdés, ugrás, melyek miatt néha meg is
vertek, nyíllal való lövöldözés és madarászás. Mikor
osztán nagyobbat nõvén, lóra, puskára, kutyára kaptam
lövöldözés hosszú puskával, pisztollyal, nyargalódás,
fürjészés, magam kezemmel való rákászás, halászás voltak
igen a mulatságim. Mindazonáltal, mikor osztán a
gyermekségbõl kikelvén, eszemnek, házasságomnak és
emberségnek esztendeire jutottam, az én mulatságim nem
mulatták el énvélem a szükségesebb és hasznosabb
dolgokat, mint a könyvek olvasása, házi gazdaságom és
közönséges tisztem s hivatalomban való eljárást.
Úgy hallottam, hogy mihelyt a hetedik esztendõbe
fordultam, mindjárt tanítani kezdettek az abc-ére mint
gyermeket játékkal. Elsõ mesterem volt Naményi Mihály
nevû, aki annakutána híres prédikátor volt. Második
mesterem volt Fogarasi Mihály, ki nemrégen még él vala
szép nagy vénségben és esperességben. Ez initiált a deák
nyelvbe, dirigáltatván Keresztúri Pál által. Egyszer
Keresztúri Pál Búnra jöve az atyámhoz, akkortájban az
atyám s mesterem olyan rendet szabtak vala nékem, hogy
ebéd s vacsora elõtt tanuljak öt-hat szót, és amikor
innya akarok, mondjak el abból egyet deákul s magyarul,
és úgy adnak innom, de ha nem tudom, nem adnak. Ott ülvén
már asztalnál, én elõpattanék nagy felszóval, (mert úgy
kellett mondanom nagyon,) egy deák szóval, s innom
adának. Hallván azt Keresztúri, végére méne, s meghagyá
az atyámnak, hogy az napságtól fogva hagyják el azt a
rendet, hadd ehessem bátran asztalnál s vígan, mert az az
egynéhány szó nem éri fel azt a kárt, amelyet bátorságom,
elmém és egészségemben tesznek véle, mely bizonyos is.
Elhagyák azért énnékem nagy örömömre, mert bizony nagy
iga volt rajtam, oly móddal nem is ehettem jól, csak a
vocabulákat mammogtam magamban; ha nékem Keresztúri Pál
akkori eszemmel, amint voltam, egy falut ajándékozott
volna, nem vettem volna kedvesebben tõle, meg is
szerettem, dicsértem, hogy micsoda jó vén ember az, még
az apámnál is jobb. Amely is osztán a keze alatt való
tanulásomra sokat használt volt igen, mert siettem keze
alá és örömmel tanultam tõle, annál inkább, hogy ez a
Fogarasi rettenetes rútul vert, henyéltetett, amint ezt
szokták mondani vagy nevezni; mert hanyattán fektetett a
földre, fejemet, két kezemet, lábomat feltartatta vélem,
hol egyik, hol másik talpamat csapta lapockával, hol
fejemet a háromágú
lapos korbáccsal, hol féllábra állított kõre, mire,
egyszóval igen rútul és bolondul bánt vélem, elannyira,
hogy osztán az atyámnak panaszoltam, s megmondottam, hogy
bizony nem tanulok. Ezt pedig nem az én tanulásomért vagy
latorságomért, hanem maga bolondságából cselekedte csak,
melyet tovább nem terjesztek, kedvezvén emlékezetének,
minthogy azután tisztességes, tudós deák, és osztán
prédikátor lett belõle, de az bizonyos, úgy
elkedvetlenített volt a tanulástól, hogy ha keze alól ki
nem vettek volna, bizony nem tanultam volna, azért is
osztán elbocsáták.

BETHLEN MIKLÓS: Önéletírás II.

Németújvárból mentünk Zrínyi Miklóshoz. Nagy
szerencsétlenségemre csak öt nap lehete véle
ismérkedésem, s oda lön. Magáról hogy írjak, nincsen erõm
s üdüm reá, csak azt írhatom: igen tudós, vitéz, nagy
tanácsú, nemzetéhez buzgó, vallásában nem babonás,
mindent igen megbecsülõ, nemes, adakozó, józan életû, az
olyanokat és az igazmondókat szeretõ, részegest, hazugot,
félénket gyûlölõ, nagy és szép termetû, lelkû és ábrázatú
szóval: akkor magyar híres ember hozzá hasonló nem volt,
sõt az én vékony
ítíletem szerént máig sem, sõt talán ezután sem lészen,
noha az Isten titka és tárháza véghetetlen. Szép õszi üdõ
járván, elmenénk vadászni. Õ maga puskával béméne, és
szokása szerént csak egyedül búkálván, löve egy nagy emse
disznót, s vége lõn a vadászatnak. Azonban odahozá a
fátum egy Póka nevû vadászt, ki mondá horvátul: én egy
kant sebesítettem, mentem a vérin, ha utána mennénk,
elveszthetnõk. Az úr mindjárt mondá nékünk, kegyelmetek
csak maradjon itt: mindjárt visszajövök. Csak bocskorban
lóra kapa, stuc kezében, Póka után elnyargala: mü ott a
hintónál beszélgeténk. Egyszer csak nyargal Guzics,
mondja a bátyjának: hamar a hintót, oda az úr. Menénk
amint a hintó nyargalhat és osztán gyalog a sûrûbe.
Majláni legelébb érkezék, hát Póka egy horgas fán, az úr
arccal a földön, s a kan a hátán: õ hozzá lõ, elfut a
kan, az úr felkél s mondja: rútul bánék vélem a disznó,
de ihol egy fa (melyet csatákon is magával hordozott)
sebtében állítsátok meg a sebnek vérét véle, az arra igen
jó. Eléggé próbálták véle, de híjába, csak elfolyt a
vére, elõször ülni, osztán hanyatt fekünni, végre csak
meg kelle halni.
Rettenetes sírás lön az erdõben. Otthon fejér
bársony dolmányba öltöztették, és osztán eresztették a
feleségét hozzája, aki eszén sem volt buvában. +gy lõn
vége Zrínyi Miklósnak.

10. MIKES KELEMEN leveleibõl

I.
Édes néném, hálá légyen az Istennek, mi
ideérkeztünk ma szerencsésen, Franciaországból pedig 15.
Septembris indultunk meg. A fejedelmünknek, Istennek
hálá, jó egészsége volna, hogyha a köszvény búcsút
akarna tõlle venni; de reméljük, hogy itt a
török levegõ elûzi.
Édes néném, mi jó a földön járni. Látja kéd, még
Sz. Péter is megijedt volt, mikor a vízben sipadoztak a
lábai; hát mi bûnösök, hogyne félnénk, amidõn a hajónk
olyan nagy habok között fordult egyik oldaláról a
másikára, mint az erdélyi nagy hegyek - némelykor azoknak
a tetején mentünk el, némelykor pedig olyan nagy völgyben
estünk, hogy már csak azt vártuk, hogy reánk omoljanak
azok a vízhegyek; de mégis olyan emberségesek voltanak,
hogy többet nem adtak innunk, mintsem kellett volna. Elég
a, hogy itt vagyunk egészségben; mert a tengeren is
megbetegszik az ember, nem csak a földön, - és ott, ha a
hintó megrázza, elfárad, és jobb egyepetyéje vagyon az
ételre; de a halyóban az a szûntelen való rengetés,
hánykódás a fõt elbódítja, a gyomrot felkeveri, és úgy
kell tenni, valamint a részeg embernek, aki a bort meg
nem emésztheti. A szegény gyomromnak is olyan nyavalyában
kelletett lenni vagy két elsõ nap, de azután úgy kellett
ennem, valamint a farkasnak.
Itt a fejedelemnek jó szállást adtak, de mi ebül
vagyunk szállva, de mégis jobban szeretek itt lenni,
mintsem a hajóban.
Édes néném minthogy egynehány száz mérfölddel
közelebb vagyunk egymáshoz, úgy tetszik, hogy már inkább
is kell kédnek engemet szeretni: én pedig, ha igen
szeretem is kédet, de többet nem írhatok; mert úgy
tetszik, mintha a ház keringene velem, mintha most is a
hajóban volnék.

XXVII.
Édes néném igen-igen szükséges kédnek egy hírt
megtudni, azért, hogy bolhák ne csípjék kédet.
Tudniillik, hogy két gyorgyiánus fejedelmet az atyafiai
az országból kiûzvén, segítséget jöttek ide kérni a
császártól. Aki is segítséget adván nekik, a méltóságos
fejedelmek idejöttenek, hogy innét hajón a segítséggel a
Fekete-tengeren vissza menjenek. Õméltóságok pedig egy
nyomorult korcsmára szállottanak. Cselédjök elég vagyon,
de az udvari nép nem ruhásabb a mi cigányinknál. Azt
pedig ne gondolja kéd, hogy õméltóságoknak pénzek ne
volna; mert valamég a cselédekben tart, addig pénzek is
lészen, mert amidõn a pénzek elfogy, kettõt vagy hármat
az udvariak közül eladnak és így a pénz elfogyván, az
udvariak is elfogynak.
Azt írta volt kéd a minap, hogy már ért
franciául. Aztot igen jól cselekszi kéd, hogy , idegen
nyelvet tanul. Bár a mi földink azon volnának, hogy
idegen nyelvre tanyíttatnák gyermekeket, de az olyan
állapottal oly keveset gondolnak, hogy még csak az írásra
és az olvasásra sem kénszerítenék a leányokot, hogyha
csak azoknak nem volna arra kedvek -azt a két dolgot
pedig egy nemes leánynak nem csak illik, de szükséges
tudni. Erre azt felelik némely csúfos rövideszû anyák,
hogy nem jó egy leánynak,
hogy írni tudjon: azért hogy a szeretõinek ne írhasson.
Oh! mely okos beszédek ezek! mintha az írás okozná a
roszat és nem a rosz az írást. Nem akkor történik meg a
tilalmas dolog, mikor egymásnak írnak, hanem, akkor,
amikor egymással vannak, és nincsen
szükségek az írásra. Akár tudjon a kéz írni, akár ne
tudjon, de a szív eljár a maga dolgában. Nekem úgy
tetszik, hogy nemcsak azért írok kédnek, hogy írni tudok,
hanem azért, hogy a hajlandóság viszen reá. Mind ezekbõl
azt hozom ki, hogy az ilyen anyák nem okosan
gondolkodnak. Akármely szép legyen a gyémánt, de ha rútul
vagyon metszve, nem becsülik. Mindezekre, tudom, azt
fogja kéd mondani, hogy még házas nem vagyok, mégis az
asszonyoknak akarok leckét adni. Nem akarok, édes néném,
nem akarok, tudom, hogy kéd is velem egy gondolatban
vagyon eziránt. Isten adjon olyan feleséget, aki írni és
olvasni tudjon, de ha nem tudna is azon lennék hogy
megtanyítanám, ha több esze nem volna is, mint egy
macskának.
Édes néném, szeret-é kéd úgy, mint a macska az
egeret? Vagyon-é kédnek jó egészsége? Mikor látjuk meg
egymást? Ma talám nem, mert már tizenegy az óra és le
kell fekünni; de, ha lefekszem, úgy tetszik, mint ha
feredném, mert a tenger habja egészen bécsapván a házam
alá, sokszor azt gondolom, hogy az ágyamban locsog a víz.

XXXII.
Micsoda szép állapot az: tegnap ebédet +zsiában
ettem, vacsorát pedig Európában -ide pedig nem a
levegõégben hoztak, hanem a vízen. Mindezekbõl megüsméri
kéd, hogy ide visszájöttünk, és a táborozást elvégeztük.
Az bizonyos, hogy nem az ellenség elõl jöttünk el, hanem
a sok essõ elõl, amelyet el nem lehetett ûzni, noha két
generális vagyon velünk. A mindennapi mulatság már itt
abból fog állani, hogy vagy Bercsényi uram jõ mihozzánk,
vagy mi megyünk hozzája. -A vadászat sem múlik el, de az
sem múlik el, hogy ellenünk ne vadásszanak a portán; mert
a német követ legtöbbet azon elmélkedik, hogy nekünk
árthasson; mi pedig legkisebben sem ártunk néki. És nem
tudom, mi végre kívánja üldözni ezeket a szegény bújdosó
magyarokat, akik itt a tengerparton csak dohányoznak
suhajtozással.
A talám tudva nincsen kédnél, hogy mi most is
abban a szándékban vagyunk, hogy Franciaországban
visszámenjünk, és hacsak a mi akaratunkon állana, ma
indulnánk meg; de csak az akarat áll mirajtunk, a
tehetség pedig máson.
Meg nem kell, édes néném, az ígéretet másolni. A
nemes vér, amit fogad, megtartja. Ha magyarországi volna
kéd, tartanék valamitõl; de erdélyi lévén, ott a nemes
asszonyoknak a szavok olyan állandó, valamint a brassai
havas -tartsa meg hát kéd ígéretit, és három vagy négy
holnapját a télnek töltse el kéd itt a magyar
asszonyokkal. Való, hogy kéd lesz egyedûl erdélyi; de egy
erdélyi asszony nem ér-e annyit, mint tíz magyarországi?
A rózsa többet ér a kórónál -a nap fényesebb a holdnál.
Mikor Magyarországon fogyatkozás vagyon a napban, csak
egy erdélyi asszonyt vigyenek oda, annak szépsége elég
fényességet ád. E nem dícséret, hanem igazmondás. Ha az
Isten õket szebbnek teremtette másoknál, ki tehet arról?
Arról sem tehet senki is, ha lefekszem, mert tizenegy az
óra. Ha a szerencsén nem fekszem is, csak jól alugyam -
jobb az egészség annál. Ezután csak azt nézem, mikor fog
kéd ideérkezni, de minden pereputyástól kell ide jönni.

XXXVI I.
Már mi itt derék házastüzes emberek vagyunk, és
úgy szeretem már Rodostót, hogy el nem felejthetem
Zágont. De tréfa nélkül, édes néném, mi itt igen szép
kies helyt vagyunk. A város elég nagy és elég szép, a
tengerparton lévõ kies és tágas oldalon fekszik. Az is
való, hogy Európának éppen a szélyén vagyunk. Lóháton
innét Constancinápolyban két nap könnyen el lehet menni;
tengeren pedig egy nap. A bizonyos, hogy suhult a
fejedelemnek jobb lakóhelyt nem adhattak volna.
A város felõl azt mondhatom, hogy ezen a földön
elmondhatní egy szép városnak, amely nem olyan szélyes,
mint hosszú. De akármely szép házak legyenek itt a
városokon, nem tetszhetnek szépeknek; mivel az utcára nem
hadnak ablakokot, kivált a törõkök azért, hogy a
feleségek ki ne láthassanak -micsoda szép dolog az
irígység!
Itt az idegen senki házához nem mehet. Kivált az
örmények inkább féltik feleségeket, mintsem a törökök.
Még nem láthattam a szomszéd asszonyomot. Napjában
tízszer is a kapuja elõtt kell elmennem, és, ha a kapuban
talál lenni, úgy szalad tõllem, mint az ördögtõl, és
bézárja a kapuját. Török urak vannak, de unadalmas dolog
törököt látogatni: egyik a, hogy törökül nem tudok; másik
a, hogy ha az ember hozzájok megyen, elsõben: no, ülj le
- azután egy pipa dohányt ád, egy findzsa kávét -hatot,
vagy hetet szól az emberhez, azután tíz óráig is
elhallgatna, ha az ember azt elvárná. Õk a
beszéllgetéshez, nyájassághoz éppen nem tudnak.

Mind ezekbõl megláthatja kéd, hogy micsoda

városban telepítettenek le bennünket; annak micsodás
lakosi vannak micsoda környéke. De azt még meg nem
mondottam kédnek, hogy én micsodás szokást tartok. Az én
szokásom a, hogy tíz órakor lefekszem, és
szemeimet bézárom, és rend szerént azokot fel nem nyitom
más nap hatodfél óráig. Ezt a dicséretes szokást mind
télben, mind nyárban megtartom. Azért ez a levél
olyan hosszú, hogy már tíz az óra, alugyunk hát, édes
néném. De az egészségre kell vigyázni, ha azt akarja kéd,
hogy gyakran írjak. Más-szor többet, vagy kevesebbet.
Ihon azt majd elfelejtettem megími, hogy az a veszett
köszvény az urunkra jött alkalmatlankodni.

LXII.
Édes néném, jó némelykor megbátorítani az embert,
mert sokan vannak olyanok, akik szégyenlik világosságra
tenni gondolatjokot, noha jobban gondolkodnak sokszor,
mint azok, akik aztot csak bátran kipökik.
Arról igen okosan gondolkodik kéd, hogy úgy
szeretné neveltetni a fiát és leányát, valamint ott
Párisban nevelik a franciák. Mert ugyanis nézzük el, hogy
neveltetnek nálunk az iffiak közönségesen? Legalább tíz
vagy tizenegy esztendõs koráig a faluból ki nem megyen.
Tizenkét vagy tizenhárom esztendõs korában valamely
collégyiumban béplántálják, ahonnét huszonnégy vagy
huszonöt esztendõs korában szabadul ki. Legelsõben is a
mi deákunk azon igyekszik, hogy cifra köntöse és paripája
légyen, aztán faluról-falura béjárja az atyjafiait.
Asztalnál nagy gyalázatnak tartaná ha jól nem innék. Ebéd
után az asszony vagy a leányok házában bontja ki, amit
Vrgiliusból vagy Ovidiusból olvasott. De hogy az
iskoláról való emlékezetet is tellyességgel elfelejtse,
szükségesnek gondolja lenni, hogy a szolgálók közül
kettõt vagy hármat szeretéinek fogadjon. Egynéhány
részegség után megmosván torkát a deák szótól és az
iskolai portól, ismét haza iromtat s legnagyobb gondja is
a lesz, hogy az apja vendégit megrészegítse, és az
apjától is azért dicséretet vegyen másnap. E szerént tölt
el két vagy három esztendõt vagy a vadászatban, vagy az
italban, vagy a Vénus udvarában, és amit egynehány
esztendõkig tanult, azt egy kevés idõ alatt csaknem mind
elfelejti.
Errõl többet nem írok és többet nem írhattam
volna, ha szinte fiam volna is: de nincsen, és azt bánom.
De azt is bánom, hogy ma ismét sátorok alá jöttünk lakni;
mert a napokban visszámentünk volt a városban. Itt kell a
vászon alatt perkelõdni, és úgy süt a nap itt minket,
valamint a kolduslábat sütik a tûznél. Édes néném, az
egészségre vigyázzunk, és mondjon el kéd egy olvasót
érettem, mert a sok fülbenmászóval tele a sátorom.
CXII.
Amitõl tartottunk, abban már benne vagyunk. Az
Isten árvaságra téve bennünket, és kivévé ma közüllünk a
mi édes urunkot és atyánkot, három óra után reggel. Ki
sem lehet mondani, micsoda nagy sírás és keserûség vagyon
itt miközöttünk.
UtoIsó levelemet az elmúlt holnapnak 25-dik
napján írtam vala. Azután szegény mind nagy
bágyadtságokot érzett. Igen keveset, de másként mindent a
szokás szerint vitt végben. Abban a gyengeségiben is az
esztergában dolgozott elsõ Aprilisig. Vrágvasárnap nem
mehetett a templomban, hanem a közel való házból
hallgatta a misét. Hetfûn jobbacskán volt, kedden
hasonlóképpen, még a dohánt is megkívánta és dohányozott.
De azt csudálta mindenikünk benne, hogy õ semmit halála
órájáig a háznál való rendben
el nem múlatott se meg nem engedte, hogy õérette valamit
elmúlassanak. Mindennap szokott órában felöltözött,
ebédelt és lefeküdt. Noha alig volt el, de mégis úgy
megtartotta a rendet, mint egészséges korában. Szeredán
délután nagyobb gyengeségben esett,
és csak mindenkor aludt. Csütörtökön, igen közel levén
utolsó végihez, elnehezedék és az Urat magához vette nagy
buzgósággal. Tizenkét óra felé étszaka mindnyájan
mellette voltunk. Végtire szegény ma három óra után
reggel, az Istennek adván lelkét elaluvék -mivel úgy holt
meg, mint egy gyermek. Õ szegény árvaságra hagya
bennünket ezen az idegen földön. Az Isten vigasztaljon
meg minket!

RITMUSGYAKORLATOK
1. Weöres Sándor versei; idõmértékes szövegmondás.
2. Horváth János: Versritrnusú szólások a kötetlen
beszédben; nyomatéki hangsúlyritrnus.
3. O Nagy Gábor: Magyar szólások és közmondások;
nyomatéki hangsúlyritmus.
4. József Attila: Ülni, állni, ölni, halni; nemzeti
verselés.
5. Weöres Sándor: Robogó szekerek; idõmértékes verselés.
6. Babits Mihály: Új leoninusok; idõmértékes verselés.
7. Kalevala (Vikár Béla ford.); nemzeti verselés.
8. Ovidius (Devecseri Gábor ford.): +tváltozások
(részletek)
Philemon és Baucis; idõmértékes mese.
Daedalus és Icarus; idõmértékes mese.
Pyramus és Thisbe; idõmértékes mese.
Pygmalion; idõmértékes mese.
9. Papp Tibor: Pogány istentisztelet; összetett
ritmusgyakorlat.
A ritmusgyakorlatként átnyújtott anyag alkalmat
ad a beszédesztétikai elemek gyakorlására. A gyûjtemény
minden darabja a szép beszédet szolgálja. A
hangsúlygyakorlatok inkább az értelmezõ beszéd összetett
gyakorlatai voltak, ezek pedig a szép beszéd gyakorlatai.
Jó lenne a magyar beszéd ritmusát föltámasztani.
Kár lenne Európa egyik veszendõ értékét a minden más
nyelvtõl elütõ magyar beszédritmust a szomszédnyelvek
hatására elpusztulni hagyni. Figyelmes füllel hallgatva
tragikus a folyamat, amely a magyar beszédritmust
fenyegeti. A színész sokat tehet a nyelvi kincsek
megõrzéséért. Ne feledjük, Mesofanti a múlt században még
a harmadik helyen emlegette a magyar nyelvet ritmikusság
dolgában - az olasz és a görög után (a nagynevû nyelvész
több mint száz nyelvet ismert).

1. WEÖRES S+NDOR: A tündér

Bóbita Bóbita táncol
körben az angyalok ülnek,
béka-hadak fuvoláznak,
sáska-hadak hegedülnek.
Bóbita Bóbita épít,
hajnali köd-fal a vára,
termeiben sok a vendég,
törpe-király fia-lánya.
Bóbita Bóbita játszik,
szárnyat igéz a malacra,
ráül, ígér neki csókot,
röpteti és kikacagja.
Bóbita Bóbita álmos,
elpihen õszi levélen,
két csiga õrzi az álmát,
szunnyad az ág sûrûjében.

WEÖRES S+NDOR: Magyar etûdök

46.
Paripám csodaszép pejkó,
ide lép, oda lép, hejhó!
Hegyen át, vízen át vágtat,
nem adom, ha ígérsz százat.

Amikor paripám ballag,

odanéz valahány csillag,
Amikor paripám táncol,
odanéz a nap is százszor.

103.
Reggel süt a pék, süt a pék
gezemice-lángost.
Rakodó nagyanyó
beveti a vánkost.
Reggel nagy a hó, nagy a jég,
belepi a várost.
Taligán tol a pék
gezemice-lángost.

WEÖRES S+NDOR: Rongyszõnyeg

91.
Ha viharjõ a magasból,
ne bocsáss el, kicsi bátyám.
Ha falomb közt telihold lép,
kicsi néném, te vigyázz rám.
Falu végén van a házunk,
a bozótból ki sem látszik,
de a cinke, ha leröppen,
küszöbünkön vacsorázik.
WEÖRES S+NDOR: Magyar etûdök
49.
+rnyak sora ül a réten.
Nyáj zsong be a faluvégen.
Zúg-dong sûrû raj az fákon.
Békák dala kel az árkon.
Bim-bam! torony üregében
érc-hang pihen el az éjben.
Csillag süt a szeder ágra.
Lassan jön a pásztor álma.
Rezgõ fû a feje-alja.
Nyár-éj ege betakarja
Bim-bam! torony üregében
érc-hang pihen el az éjben.
56.
Jön a kocsi, most érkeztünk,
alaposan eltévedtünk,
derekasan áztunk-fáztunk,
no de kicsit elnótáztunk.

Jegenyefa ingó-bingó,
odaül az ázott holló,
teregeti csapzott tollát,
keserüli holló-voltát.

54.
Égicsikón léptet a nyár,
tarka idõ ünnepe jár,
táncra való, fürdeni jó,
nagy hegy alatt hûsöl a tó.
Hogyha kijössz, messzire mégy,
hogyha maradsz, csipdes a légy.
Habzik az ég, mint tele tál,
tarka idõ szõttese száll.
57. (részlet)
Van-e szoknya eladó,
tarkabarka suhogó,
a derékra simuló,
nyárba-télbe jó?
Nincsen szoknya vehetõ,
csak egy régi lepedõ,
ráncos, rojtos, repedõ,
üsse meg a kõ.
99.
Kürtõs pogácsa, füstölt szalonna
itt van rakásra, díszlik halomba.
minden kopasznak jut hajnövesztõ,
minden ravasznak egy nyírfavesszõ.
Minden leánynak füstös kemence,
minden legénynek tág-öblû pince.
Minden leánynak szép rózsa, szegfû
minden legénynek hátára seprû.

61.
Sej-haj, folyóba
sok a hal valóba,
Dunába, Tiszába,
se-szeri se-száma.
Sej-haj, vadonba
kivirít a gomba
keményre, kerekre,
ha bolond, ne szedd le.
Sej-haj fonóba
sok a lány valóba,
ki barna, ki szõke,
sose fuss elõle.
91.
Éren-nádon sikló kúszik,
kicsi patak-ágyon vízicsibe úszik.
Hajló nád közt kotlós zizzen,
vízicsibe-népét tereli a vízben.
Ér tükrében látszik az ég is,
fejetetején a vízicsibe-nép is.
Siklók, békák, pókok látják
vízicsibe-pásztor vízicsibe-nyáját.

53.
Erdõt járunk, árkot lépünk,
bükkfa lábunk, venyige-térdünk,
szél se tudja merre térünk,
jegenye-sudaras utakon élünk.
Zsong a kis szél, zúg a nagy szél,
bokrot bolygat, bele ne essél.
Néha nyár jön, néha nagy tél,
ha üres a szatyor, elegett ettél.
WEÖRES S+NDOR: Rongyszõnyeg
31.
Szállnak az alkonyi felhõk,
mint halovány-hajú lányok,
tûz-színû csillag az ékük,
libben a fátyol utánok.
Mennyei õzre vadásznak,
nincs nyoma égi vadaknak.
Lassan a hegyre hanyatló
Hold poharába zokognak.

72.
Duna mellett kopár fa,
rászállott a madárka,
rászállott a madárka,
vízre hajló ágára.
Kettõnket, te madárka,
csak elbír a kopár fa,
ráülünk az ágára,
fütyülünk a világra.

99.
Õszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
Zúg a tüske,
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya
magába.
Hogyha a Hold rá
fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.
Õszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.

WEÖRES S+NDOR: Szarvasok

Legel a kis falu gulyája,
 nyugtalan a gulyás kutyája.
Idegen szagot sejt, a fejét fölvágja,
szimatol a nedves szél sodrába.
Szárnya kél a fehér homoknak,
a völgyben szarvasok robognak.
Jönnek a szél-árka völgybõl egyre többen,
száz, meg mégtöbb nyargal egy-seregben.
A szittyós itatón megállnak,
szarvaik kék eget kuszálnak.
Egy vén bika szétnéz, beleront a porba
és nyomában dübörög a horda.

WEÖRES S+NDOR: Magyar etûdök

39.
+rok mellett
üszkös a fadereka,
üszkös a fadereka,
kikorhadt.
Felhõ-cápa
úszik az egeken át
ûzi a hegyeken át
a holdat.
Egyszer égig
fölmásznék,
mennyei cápát
horgásznék,
Föl ne mássz, mert
üszkös a fadereka
üszkös a fadereka
kikorhadt.

2. HORV+TH J+NOS: Versritmusú szólások a kötetlen

beszédben
billeg-ballag
ötöl-hatol
hébe-hóba
éjjel-nappal
télen-nyáron
girbe-gurba
lári-fári
ákom-bákom
elõl-hátul
dínom-dánom
egytõl-egyig
üti, veri
térül-fordul
okkal-móddal
étlen-szomjan
tárva-nyitva
jobbra-balra
nyakra-fõre
mende-monda
körbe-körbe
imitt-amott
hegyin, hátán
kutya baja!
élve-halva
kékült, zöldült
kipked-kapkod
ritka, mint a fehér holló
öregember nem vénember
nem nõnek a fák az égig
köd elõtte, köd utána
maga alatt vágja a fát
láttam én már karón varjút
Illa berek, nádak erek
a jó bornak nem kell cégér
holtomiglan, holtodiglan
apád-anyád ide jöjjön
hamu alatt lappang a tûz
legyen neki könnyû a föld!
ide vele, ha van nyele!
nem mind arany, ami fénylik
felkopik az álla
ellátta a baját
van bõr a pofáján
kivágta a rezet
attul döglik a légy
visszafelé sült el
aki bírja, marja
ki ad többet érte?
madárlátta kenyér
végét járja, szegény!
egy csapásra kettõt
belészorult a szó
szakasztott az apja!
egy bordába szõtték
ha nem csurran, cseppen
széna-e vagy szalma?
nem sül ki a szemed?
minden lében kanál
vak vezet világtalant
ahány ház, annyi szokás
áll, mint a Sion hegye
ne szólj szám, nem fáj fejem
pénz beszél, kutya ugat
ember kell a gátra!
csínján bánik vele
jön-megy, mint a szûcstû
eltûnt, mint a kámfor
kitették a szûrét
szoknya mellett nõtt fel
jöttem, láttam, gyõztem
végestelen végig
megadta a módját
rossz fát tett a tûzre
igaza van benne
nem kerget a tatár!
tavasz akar lenni
lassabban a testtel!
nem fenékig tejfel!
süket, mint az ágyú
tente baba , tente
szólj igazat, betörik a fejed
eltalálta szarva közt a tõgyit
egyet mondok, kettõ lesz belõle
síppal, dobbal, nádi hegedûvel
kénytelen-kelletlen
se ide, se oda
ez se jó, az se jó
hányódik-vetõdik
új seprû jól seper
adtál uram esõt
nincs köszönet benne
ki mint veti ágyát,
úgy alussza álmát
amit ma megtehetsz,
ne halaszd holnapra
amit veszt a réven,
megnyeri a vámon
Az ígéret szép szó,
ha megtartják, úgy jó
Bort, búzát, békességet,
mákot, makkot, mogyorót

3. O. NAGY G+BOR: Magyar szólások és közmondások

Ne állj itt úgy, mint egy + betû.
Aki á-t mond, bé-t is mondjon.
Elmegyünk Abára, a bornak javára.
Bizonytalan, mint az abai vacsora.
Ért hozzá, mint tyúk az ábécéhez.
Az ábécét se tudja, mégis papolni akar.
Nem együtt tanultuk az ábécét!
Az ablakon kérik, az ajtón nem viszik.
Örül, mint az ablakos, mikor hanyatt esik.
Ne akkor abrakolj, mikor indulni kell!
+brázatnak rossz, pofának megjárja.
Vastag abrosz, vékony ebéd.
Aki nem akar adni, azt mondja, hogy nincs.
Könnyû azt adni, ami nem kell.
Jobb egy adok, mint száz kérek.
+gyba kicsi, bölcsõbe nagy.
+ldás, kegyelem, ezt a kis bort lenyelem.
Angyal a szava, de ördög a szíve.
Ahol nyájas az anya, kényes a leánya.
Nincs aratás munka nélkül.
Repedt az árboc, megállott a gálya.
Beszélhet annak az arkangyal is.
Itt az árok, most ugorj!
Ha van baj, ha nincs jaj, mindig panaszkodik.
Nem egész világ Baranya, laknak Somogyban is.
Egy jó barát a szomonúságban, felér százzal a
vigasságban.
Új barátért el ne hagyd a régit!
Nehezebb a barátságot fenntartani, mint megkötni.
Bársony mellény, üres has.
Aki mást becsap, magát csapja be.
Kialudná a törököt Belgrádból.
Ne nevesd a bénát, ha te sánta vagy.
Inkább bendõ szakadjon, minthogy étel maradjon.
Iszik, mint a berényi török.
Rágódik, mint Berkes ökre.

4. JÓZSEF ATTILA: Ülni, állni, ölni, halni

Ezt a széket odább tolni,
vonat elé leguggolni,
óvatosan hegyre mászni,
zsákomat a völgybe rázni,
vén pókomnak méhet adni,
öregasszonyt cirógatni,
jóízû bablevest enni,
sár van, lábujjhegyen menni,
kalapom a sínre tenni,
a tavat csak megkerülni,
fenekén ruhástul ülni,
csengõ habok közt pirulni,
napraforgók közt virulni -
vagy csak szépet sóhajtani,
csak egy legyet elhajtani,
poros könyvem letörülni, -
tükröm közepébe köpni,
elleneimmel békülni,
hosszú késsel mind megölni,
vizsgálni, a vér hogy csordul,
nézni, hogy egy kislány fordul -
vagy csak így megülni veszteg -
fölgyújtani Budapestet,
morzsámra madarat várni,
rossz kenyerem földhöz vágni,
jó szeretõm megríkatni,
kicsi húgát ölbekapni
s ha világ a számadásom,
úgy itt hagyni sose lásson -
Ó köttetõ, oldoztató,
most e verset megírató,
nevettetõ, zokogtató,
életem, te választató!

5. WEÖRES S+NDOR: Robogó szekerek

Mennek a fuvarosok, a fekete dobosok a kerekeken
éjszaka
-a tanyai kutyaugatásokon át, tova! s a falusi zárt kapuk
álmain
át, tova! az úton a kétfele meredeken árny-hegyû
jegenyesor innen
is onnan is árkai mentén.
A gyerekek alszanak, elviszi õket a fuvalom az
égbe, hol érik
a csillag, e gömbölyû, de tövises alma, s a hold-fele
kanyarog
a hintafa bársonya, cifra szalagja, de virrad, a kicsi
öcsik és húgok
álmai hajnali légcsiga fonatain újra le, földre pörögnek.
Súlyos muraközi ló dobog, a kövön a pata kopog, a
paripa föl-
nyihog -a falon a ló feje, hó-színen a fekete, tovasuhan
-ablakon
és puha keszekusza mennyei álmokon átfut az árnyék.
Mennek a fuvarosok, aluszik a köpönyegük, õk
maguk éberek -
az úton a kikeleti lombokon a szekerek erezete iramodik -
ágyban
a kisfiú és húga mennyei hintafa ágain ezer üvegizmú,
salátabo-
káju, kakukfejü tarka lovat lát.

6. BABITS MIH+LY: Új leoninusok (részlet)

Kékek az alkonyi dombok, elülnek a szürke galambok,
hallgat az esteli táj, ballag a kései nyáj.
Villám; távoli dörgés; a faluban kocsizörgés,
gyûl a vihar serege; még lila s már fekete.
Éjre csukódnak az aklok, jönnek az éjjeli baglyok,
csöndben a törpe tanyák, félnek az édesanyák.
Sápad a kék hegytábor, fátyola távoli zápor;
szél jön; csattan az ég; porban a puszta vidék.
Szép est a szerelemre: jövel kegyesem kebelemre;
sír és fél a világ; jer velem árva virág.
Mikor ölembe kaplak, zörren az üveges ablak!
Hajtsd a szívemre fejed; künn az esõ megered.
Sûrûn csillan a villám; bús szemed isteni csillám.
Míg künn csattan az ég, csókom az ajkadon ég.
Ó, bár gyújtana minket, egy hamuvá teteminket
a villám, a vihar; boldog az, így aki hal.

7. KALEVALA (részlet)
"Haj húgocskám, menyasszonyka,
Aranyalma, gyöngyömadta,
Hallj ide, míg én beszélek,
Más módon amíg mesélek!
Szép virág, ím indulsz innen,
Messze mégy, szamóca, menten,
Posztó-pelyhes elporoszkálsz,
Bársonybõrû bizony elszállsz
E híres-neves hazából,
E szépséges szép tanyáról;
Ihol másik házba röppensz,
Idegen családba csöppensz,
Más világ van másik házban,
Idegenben, más hazában,
Lépegetni gondolkodva,
Cselekedni fontolgatva,
Nem ahogy apád terein,
Avagy édsanyád mezein:
Hegyen-völgyön danolászni,
Úton-útfélen hújazni."
"Ha majd elhagyod e házat,
Végy eszedbe minden egy s mást,
Hadd csak itthon ezt a hármat:
A napfényes hosszú álmot,
Szülédnek szíves szavait,
Köpüléskor a vajosztást."
"Végy eszedbe minden holmit,
+lomtáskádat felejtsd itt,
Hagyd hazádbeli szüzekre,
A kemencesutba vetve,
Dalaid lócavégre vessed,
Ablakba te vidám versed,
Leányságod seprütõre,
Vesd vadságod lepedõre,
Padkára te rosszaságod,
Pallóra te lomhaságod,
Vagy nyoszolyódnak unszoljad,
Nyoszolyód kezébe nyomjad,
Nyoszolyód vigye harasztba,
Hangafüves helyre hordja."
"Új erkölcsöt kell követned,
Az elõbbit elfeledned,
Atyád irgalmát tagadnod,
Ipad irgalmát fogadnod,
Mélyebben kell meghajolnod,
Ráadásul jó szót adnod."
"Új erkölcsöt kell követned,
Az elõbbit elfeledned,
Szülõd irgalmát tagadnod,
Napad irgalmát fogadnod,
Mélyebben kell meghajolnod,
Ráadásul jó szót adnod."
"Új erkölcsöt kell követned,
Az elõbbit elfeledned,
Bátyád irgalmát tagadnod,
Süved irgalmát fogadnod,
Mélyebben kell meghajolnod,
Ráadásul jó szót adnod."
"Új erkölcsöt kell követned,
Az elõbbit elfeledned,
Húgod irgalmát tagadnod,
+ngyod irgalmát fogadnod,
Mélyebben kell meghajolnod,
Ráadásul jó szót adnod."
"Míg világ világul lészen,
Míg arany hold süt az égen,
Szokatlan ne házasodjék,
Járatlan ne menjen férjhöz!
Minden ház szokásra oktat,
Jó ház is szokásra szoktat;
Férj a kedvet megkísérti,
Kedvedet a legjobb férfi;
Ott van szükség szemfülesre,
Hol hibás a ház szokása,
Ott szorulnak az ügyesre,
Hol haszontalan az ember."
"Võlegényke te szegényke,
Ne bántsd ám kis asszonyodat,
Ne fogd rá rabostorodat,
Bõrostorral meg ne bégesd,
Virgács végivel ne ríkasd,
Fészer sutjába ne síkasd!
Eddig apjánál se szokták
Bántani a kis asszonykát,
A rabostort rá nem fogták,
Bõrostorral nem bégették,
Virgácsvéggel nem ríkatták,
Fészersutba nem síkatták."
"Falmódra elõtte állván
Maradj, mint a kapubálvány,
Ne engedd, hogy napa verje,
Ipa korholgatni merje,
Idegen szégyenbe keverje,
Szomszéd háznép becsmérelje.
Családod ha kér, hogy csapd meg,
Rokon rád esik, hogy rakd meg,
Csak nincs képed a kis árvát,
Lelked bántani, a drágát,
Akit három évig vártál,
Kit kecsegtetve kívántál."
 "Võlegény, a nõcskét szoktasd,
Arany almácskádat oktasd,
Neveld ágyadon a kis nõt,
Az ajtó megett tanítsd õt,
Mind a két helyt egy esztendõt,
Egy kis évig szád szavával,
Másik évig szemjárással,
Harmadikban toppantással!"
"Ha még erre sem hajolna,
Szófogadó mégsem volna,
Hozz a nádasból egy nádszált,
Mezõrõl suhogó surlót,
A lányt avval engeszteljed,
Negyedik évben nõd neveljed,
A surlófûvel suhintsd meg
A sásosnak szélén intsd meg,
Ne nyúlj hozzá ostornyéllel,
Ne verd meg a lányt kötéllel!"
"Süve nyomban kérdezhetné,
Ipja fontolóra venné,
Falut járók észre vennék,
A falusi nõk nevetnék:
Ez csatában csörtetett-e,
Ütközetben ügetett-e,
Vagy toportyánféreg marta,
Erdõ medvéjének marka,
Avagy farkas-e a párja,
Medve a kenyeres társa?"
(Vikár Béla fordítása)

8. OVIDIUS: +tváltozások
Philemon és Baucis (részlet)
...hárs mellett tölgyfa magaslik
phryg halmok közepett, közepes kõfal körülöttük:
Nem távol tó áll, tó most, hajdanta lakott föld,
most szárcsák, vöcskök, vízityúkok lakhelye, posvány.
Arra halandó képében Jupiter s vele pálcás
gyermeke jött, Atlantiades, de levetve a szárnyát.
Kértek ezer házban pihenõt és éjjeli szállást,
zártak ezer házat reteszek; hanem egy befogadta
mégis a két istent, csak sásfedeles kicsi kunyhó,
ám jó Baucis anyó s vele egykorú férje Philemon
házasok ott lettek még ífjan, s ott öregedtek
együtt, és a szegénységet megvallva viselték
könnyen e kunyhóban, sose lázadt ellene lelkük;
ott urat és szolgát, vendég, be hiába keresnél:
õk az egész háznép, s a parancsot az adja, ki kapja.
Hát hogy az égilakók e szerény kicsi házhoz elértek,
és fejüket hajtván alacsony kapuján bekerültek,
már elibük széket hoz az agg, le is ülteti õket;
rá a serény Baucis takarót tesz, durvaszövésût,
tûzhelye langyosodott hamuját tovasöpri, föléleszt
tegnapi csöpp parazsat, táplálja levéllel a lángot
s száraz kéreggel; lobbantja öreg lehelettel;
fölszelt mézgafenyõt, padlásról hozza a rõzsét,
tördeli szét, s a kis üstnek alá odarakja serényen.
Majd, a locsolt kertbõl ami zöldséget hoz a férje,
fosztja levéltõl mind; azután kormos fatetõrõl
ágas villával leemel füstlepte szalonnát,
mit be soká õrzött, darabocskát szel le belõle,
és a tûzön buzgó vízben megfõzi puhára.
Múlatják az idõt közben, csalják csevegéssel,
várakozásuk könnyû legyen. S ama bükkfa-medencét,
falbaütött szögrõl mely függött görbe fülével,
langyosodott vízzel töltik, fürdetni a lábuk;
állt a középen egy ágy, raknak rá nádbuzogánynak
pelyhével töltött vánkost; fûzbõl keret és láb.
Nádbuzogány-pelyhes vánkost tesznek kerevetre,
rendezik el buzgón; fûzbõl kerevet-keret és láb;
rá takarót tesznek, mit egyébkor elõ sose vesznek,
csak szent ünnepeken; de bizony hogy ez is csak öreg volt
és foszlott, illõ mindenhogy a fûz-kerevethez.
Dõlt le a két isten. Nekitûrõzködve, remegve
asztalt ád az anyó: de a háromból rövidebb volt
egy láb: tettek alá cserepet, s eltûnt a különbség,
már egyenes; lapját zöld ménta sikálja simára.
Tiszta Minervának kétszínû bogyója kerül rá,
s õsszel termõ som borseprõ-óvta gyümölcse;
répa, cikória is, sajttá sürüdötten aludttej,
s véle tojás, langyos hamuban forgatva kifõzött,
mindez agyagtálban. S keverõ, ami éppoly ezüstbõl
volt vésett, vele meg faragott poharak, valamennyi
bükkfából, sárgállt vájt öblük szõke viasszal;
csöpp kis idõ: s melegen küldött nekik étket a tûzhely,
végül a nem nagy idõn át vénült bor jön utána,
s második asztalnak mindez hamar ad helyet aztán:
ott a dió, füge, ott az aszalt datolyák meg a szilva,
majd remek illatú alma kerül kereköblû kosárba,
s bíborosult vesszõ leszedett friss fürtje, a szõlõ.
Ott közepütt, a fehér lépes méz; és ami legfõbb:
jóakaró orcák, sose rest, sose szûkös igyekvés.
Közben a kancsóról látják, hogy megtelik újra
mindig, amint kiürül, s hogy a bor megemelkedik önként,
megrémülnek, a furcsa csodán, tenyerét fölemelve
Baucis anyó könyörög s vele félénk férje Philemon,
rögtönzött kicsiny étkeikért a bocsánatuk esdve.
Volt egy lúdjuk, a kis kunyhó õrzõje, egyetlen,
ezt a lakók le akarták vágni az égilakóknak;
fürge a lúd, repdes, fárasztja a két öregembert,
játssza ki õket igen hosszan, s fut az égilakókhoz
végül is oltalomért: mire õk tiltják leölését.
"Égbõl érkeztünk, bûnhõdni fog itt a sok ádáz
szomszéd, érdeme díjában; de ti", szólnak, "a vészbõl
megmenekültök, igen; de ki kell most lépnetek innen,
s nyomdokaink kísérve, a hegy meredek tetejére
mennetek!" +gy is tesz mindkettõ, botrahajolva
lépdelnek föl a domb derekán igyekezve a vének.
Annyira voltak csak, mint nyíl tud szállni, a
csúcstól,
s vissza amint néznek, látják, hogy lent az egész táj
mélyre, mocsárba merült, csak az õ kicsiny otthonuk áll
még;
sírnak a szomszédok sorsán, s ámulnak az aggok;
s ím az a kettõjüknek is oly kicsi ócska lakocska
templommá válik: cölöp állott, most csupa oszlop,
sárgul a zsupp, s a tetõ tündöklik sárga arannyal,
díszes az ajtófél, márványból rakva a padlat.
Satumus fia most szelíden megkérdezi tõlük:
"Mondd, te igazságos vénember s hû felesége
ennek a jó férjnek, mire vágytok?" Csak keveset szól
Baucisszal, s közösen vele már ezt kéri Philemon:

"Itt mi a papjaitok, szentélyetek õrei légyünk,

s mert egyetértésben töltöttük az életet együtt,
egy legyen elhívó óránk, sose lássam a sírját
én feleségemnek, ne temessen el õ soha engem."
Teljesedik vágyuk: hív õrei voltak a szentelt
helynek, míg éltek; s mikor õket az aggkor, az évek
megtörték, s mikor épp ama lépcsõn állva, az elmúlt
dolgokról szóltak, hát Baucis látja: Philemon
Iombosodik, s Baucist leveledzeni látja Philemon.
Már mindkettõnek kezdett arcára a lombcsúcs
nõni, mikor míg még lehetett, "Isten veled, édes
hitvesem!" ezt mondták, egyszerre, s az ágak is ekkor
és egyszerre belepték ajkuk: a thynosi tájon
azt az iker két fát a lakos mutogatja ma is még.
Ezt szavanemjátszó sok vén (nem volt oka csalni)
mondta el énnékem: magam is láttam koszorúkat
függni az ágakon ott, s szóltam, magam is, koszonúzva:
Égi legyen, kit az ég kedvel, s tisztelt, aki tisztel!"
(Devecseri Gábor ford.)

Daedalus és Icarus
Meggyûlölte ezenközben Krétát, meg a hosszú
számkivetést, mert vágyakozott haza Daedalus immár-
s foglya a tengernek. "Minos elzárta a földet
és el a tengert," szól, "de az ég csak nyitva; gyerünk
hát:
mindenen úr lehet õ, de a tágas lég nem övé még."
Szólt, s új mûvészet, mire most szíve-lelke törekszik:
s újul a természet. Tollat sûrû rendbe rakosgat,
kezdi a kurtákon, melléjük rakja a hosszút,
mint lejtõsen ahogy nõnének: hajdan a pásztor
sípja ekép magasult nem-egyenlõ nád-darabokból;
majd közepütt szállal, köti lentebb össze viasszal,
és az egész toll-sort kicsikét görbére konyítja,
mint a valódi madár szárnyát. Fia, Icarus ott áll,
s hogy maga vesztével játszik, nem sejti sehogysem:
hol, mosolyogva, a szél-felfelfúdosta pihékért
kapdos, hol meg a szõke viaszt lágyítja hüvelykkel,
s apja csodás mûvét késlelteti játszadozással.
És hogy a legvégsõ simítást megkapta a munka,
két kifeszült szárnyán egyensúlyt ér el a mûvész,
és levegõt rezzent s ott leng, levegõ magasán fent.
Oktatgatja fiát: "Közepütt szállj," adja tanácsát,
"Icarus, erre vigyázz, nehogy aztán, hogyha alant
szállsz,
víz nehezítse a tollaidat, s tûz marja, ha túlfönt:
szállj csak a kettõ közt! S intlek: ne figyeld a Bootest,
sem Helicét, sem az Orion kardját, a kivontat:
szállj, ahogy én vezetek!" S míg így repülésre tanítja,
már a szokatlan két szárnyat vállára szorítja.
Dolgozik és oktat, s öreg arcán könnyei folynak,
két keze is reszket. Csókot nyom a gyermeki arcra,
mit többé soha már, s szárnyán fölemelkedik, úgy száll,
kísérõjét féltve, elõl, valamint a madár, ha
zsenge fiókáját fészekbõl légbe vezérli;
szállani hívja tovább, vészes tudományra tanítja,
lengeti két szárnyát, néz vissza, figyelve fiáét.

Lent a halász, remegõ nádszárral míg halakat fog,

botra hajolt pásztor, s ekevasra hajolva a szántó,
látja, meg is döbben, s azt véli: kik útjuk a légben
így veszik, égilakók. Õk meg balkéz fele hagyták
Juno szent Samosát (Paroson túl, Deloson is túl),
jobbra Lebinthus esett tõlük s dúsmézû Calymne;
ekkor a gyermek kezd a szilaj röpülésnek örülni,
és vezetõje fölé száguld, vágy vonja az égbe,
tör magasabbra utat. Lágyítja közelben a hõ Nap
tollai illatozó viaszát, körítõ kötelékét;
olvad a könnyû viasz: csupaszon csap-csapkod a karja,
s már evezõtelenül nem fog vele csöpp levegõt sem,
ajka kiált, apját szólítja, de elnyeli ekkor
áradatába a kék tenger, mely róla nevet nyer.
Ekkor a bús apa - már nem is az! - szól: "Icarus!" így
szól,
"Icarusom, hol vagy? Nyomodat hol-merre kutassam?"
"Icarus!" így harsan: s meglátja a tollat a habban;
már átkozza találmányát, teszi sírba a testet,
s kapta nevét az egész tájék amaz ott-nyugovóról.
(Devecseri Gábor
ford.)

Pyramus és Thisbe
"Pyramus és Thisbe, legszebb fiú volt amaz egyik,
másik Napkeleten legszebb volt mind a leány közt,
s egymásnak szomszédai, hol, mondják, hogy a büszke
várost téglával körítette Semiramis egykor.
Ismeretet szomszédság ad s indítja szerelmük:
ez meg idõveL nõtt; vágyták is a hitvesi fáklyát,
s tiltották a szülõk. De amit megtiltani meddõ:
egymásért azonos lobogással lángol a szívük.
S errõl senki se tud; szavuk intés, titkon-adott jel;
rejtegetik tüzüket, s lobog az csak méghevesebben.
Keskeny kis hasadék támadt még kezdetidõben
építéskor amott, hol a két ház közfala állott.
Észre olyan sok századon át e hibát ki se vette,
s (mit meg nem sejtesz, szerelem?) szeretõk, szemetekbe
tûnik: s ösvényt lel szavatok; gyöngéd susogással
száll a becézõ szó egymáshoz biztosan által.
Gyakran, ahogy Thisbe itt állt és Pyramus ott túl,
s egymás ajkának leheletjét érzeni tudták,
"Jaj", szóltak "te irigy fal, mért állsz két szeretõ
közt?
Oly sok-e engedned, hogy a testünk egybefonódjék?
Vagy legalább addig nyílnál, hogy csókokat adjunk.
Vedd mégis hálánk: mert meg kell vallani, néked
jár köszönet, hogy jószavaink egymáshoz elérnek."
Hasztalanul miután, kétoldalt, így keseregtek,
éj közeledtével búcsúztak, csókot is adtak
két külön oldalon õk, túlsó oldalra nem érõt.
Tûnt fel, az éj tüzeit tüstént tovaûzve, a Hajnal,
és a mezõk dérlepte füvét szárítva, az új nap,
s õk a szokott helyen ott voltak. Hol gyönge panasz-szót
suttogtak hosszan, s döntöttek: az éjszaka-csöndben
rászedik õreiket, s ha lehet, kiosonnak a házból,
és ha az otthonuk elhagyták, el a házakat is mind,
messze mezõn nehogy eltévedjenek, össze Ninusnak
sírjánál jönnek, s fa tövénél búva, bevárják
egymásnak jöttét. A szederfát, rakva fehérlõ
szedreivel, tudják: hûs forrás partja növelte.
Tetszik a terv. Lassan látszott tovatûnni a napfény,
végre a vízbe szakadt, s a vizekbõl éjszaka támadt.
Nagy ravaszul kioson Thisbe a homályban az ajtón,
rászedi háznépét, fátylával rejti a képét,
surran a sírdombhoz, s odaül, mit mondtak, a fához.
Ennyire bátorrá szerelem teszi. S íme, oroszlán
jön, vértõl-habosult szájjal, barmot csak imént ölt,
szomszéd forrásnál kívánja eloltani szomját.
Hold sugaras fényében amint Babylon-beli Thisbe
ezt meglátja, rohan remegõn barlangi homályba.
S míg száguld, leesik válláról leple. Eloltván
bõ vízzel szomját, míg lépdel a véres oroszlán
vissza az erdõségbe, üres leplére találva,
vériszamos szájjal széttépi a lenge ruhákat.
Késõbb ér oda, és a nyomát jól látja a vadnak
Pyramus ott a homok sürüjén, s elsápad az arca;
majd, hogy a véráztatta lepelt is megleli, így szól:
"Minket, a két szeretõt, egy éjszaka küld a halálba.
Bár - méltó volt rá - a leány élt volna sokáig!
Bûnös az én lelkem: te szegény, én hoztam a veszted,
én, ki e félelmes vad helyre kicsaltalak éjjel,
és nem jöttem elõbb. Tépjétek szerte a testem,
és vétkes szívemet faljátok vad harapással,
mind, ti oroszlánok, lakozói e szikla-vidéknek!
Gyáva, ki csak kíván meghalni." Fel is veszi leplét
Thisbének, s kijelölt fájukhoz, az árnyba ragadja,
könnyel a jólismert leplet s csókkal telehinti,
s "Vedd", ezt mondja, "az én vérem, lepel, ebben is ázz
hát!"
És tõrét, mely övén díszlett, bemeríti hasába,
s késedelem nélkül kiragadja, halódva, a sebbõl.
Hullt le a földre hanyatt, s magasan fröccsent föl a
vére,
nem másképp, valamint ha csöveknek megreped ónja,
és sziszegõ kicsi nyílásból szökken ki a víz-ár,
s oszlopként a magas levegõt hasogatja sugára.
Annak a fának most, vérrel telehintve, gyümölcse
elfeketül, s a gyökér, melyhez lehatolt a sötét vér,
bíborosult színnel tarkázza a fenti gyümölcsöt.
Most, noha még retteg, nem akarja becsapni a kedvest,
s megtér már a leány, a fiút szeme, szíve kutatja,
s hogy mily nagy vészbõl menekült, el akarja mesélni.
Eljut a helyhez, a fához is ér, föl is ismeri lombját,
ám a gyümölcs színe más, töpreng hát, vajjon ez-é az.
Még kételkedik, ám veri ott vonagolva a véres
földet, látja, a test; hátrál, belesápad az arca,
s borzadozik, valamint tengernek sós vize, hogyha
sík színén lebegõ szellõ fuvallatja megy és jõ.
És amikor már látta, hogy ez nem más: szeretõje,
ártatlan karját verdeste goromba ütéssel,
tépte a fürtjeit és karjába karolva a kedves
testet, s könnyeivel sebeit telehintve, keverte
véréhez könnyét; hideg arcát csókja borítja,
s "Pyramus!" így sír fel, "tõlem, te szegény, mi rabolt
el?
Pyramusom, no felelj; Thisbe, szeretõd, aki szólít;
halld meg a szóm, drágám, lehanyatlott arcod emeld rám!"
Haldokoló szemeit Thisbéje nevére kinyitja
Pyramus egyszer még, ránéz, s így hunyja le újra.

Néz a ruhára s a tõrnek puszta ivor hüvelyére,

s szól a leány: "A magad keze volt, s a szerelmed
irántam,
mely a halálod hozta, szegény! De merész kezem erre
s van nekem is szívem: s ad erõt, sebet ütni, szerelmem.
+me, követlek, holt; oka voltam, mondja a hír majd,
holtodnak s követõje; halál volt, más se, mi tõlem
tépni tudott téged: s a halál sem tép tova tõlem.
Mégis, hozzátok kettõnk kérõ szava szálljon,
ó, ti szegény szüleim, s ti szülõi az én szeretõmnek,
hogy, kiket ennyire hû szerelem s végóra köt össze,
már irigyelni ne kívánjátok tõlük az egy-sírt.
És, fa, mely itt most egy nyomorult holttestre teríted,
s nem sok idõ múltán kettõre az ágaid árnyát,
hordd az ölés jeleit mindig, s illõen e gyászhoz,
hirdessék a gyümölcseid is feketén a halálunk."
Mondta, s utána a tõrt mellének szegzi, belédõl
abba a vasba, mi még vérnedves volt az öléstõl.
Égbeliekhez elér, a szülõkhöz is elhat az óhaj:
mert a szeder feketén csillog mindig ha megérik,
és mi a két máglyán maradott, egy urna nyugosztja.
(Devecseri Gábor ford.)

Pygmalion
Pygmalion, látván, hogy ezek mily vétkesen élnek,
elborzadt buja bûnüktõl, mit az asszonyi szívnek
nyújt bõvebben a természet, nem vett maga mellé
asszonyt, nõtelen élt, nõtlen volt ágya sokáig.
Nagy mûvészettel készített szobrot eközben
hó elefántcsontból, amilyen szép nõ a világra
nem születik sohasem; s a saját mûvébe bolondult.
Élõ szép szûznek vélhetnéd könnyen e szobrot;
tán a szemérem tiltja csupán mozdulnia, vélnéd;
mûvészet fedi el, hogy csak mûvészet. Az ámult
Pygmalion az utánzott testtõl gyúl szerelemre.
Ujjaival mûvét tapogatja: ha emberi test-e
vagy csak ivor; s hogy ivor, nem vallja be mégse magának.
Csókokat ad, s hiszi: kap; szól hozzá, tartja ölében,
és hiszi: ujjai lágy testébe nyomódnak a lánynak,
s fél, hogy kék folt kél a leányon, ahol tapogatta.
Mond gyöngéd szavakat, s azután ami kedves ajándék
mindig a lánynak, elé viszi: kagylót, sima kövecskét,
gyönge madárkákat, sok ezer színû, tarka virágot,
szép liliomszálat, festett labdákat, a fákról
Heliasok könnyét; testére ruhákat is aggat;
ujjait ékkõvel s a nyakát csinosítja nyakékkel;
gyöngéd gyöngy a fülére, kerül kebelére kösöntyû:
mind illik neki ez; s nem csúnyább meztelenül sem.
Sidoni bíborral készült kerevetre teríti,
hitvesnek hívogatja, pihés párnára nyugosztja
végre nyakát, valamintha csak érezhetne akármit.
Jött Venus ünnepe, mely Cyprusban mindig
igenszent,
és, szarvuk körülöntve arannyal, hullnak a tulkok
áldozatul, hószín nyakukat bárd metszi keresztül,
füstöl a sok tömjén; s õ, mint kell, áldozat-adva
áll meg az oltárnál, s félénk szava szól: "Ha ti mindent,
égiek, adhattok, vágyom feleségemül..." Azt nem
merte kimondani: "Õt", pusztán: "... egy olyant, ki
hasonló."
Csakhogy arany Venus átértette (hisz ünnepi napján
ott volt), hogy mire áhítozik; s hogy kedvez e vágynak,
égig háromszor lobogó lánggal kimutatta.
Pygmalion hazatér, lányszobrát látni szeretné,
ágyra lefekteti, ád csókot neki, érzi: melegszik;
ajkát nyomja reá ismét, mellére az ujját:
s lám az ivor lágyul, s már nem mereven, benyomódik
vágyó ujja alatt, valamint a hymetti viasz, ha
nap heve éri, puhul, ha hüvelyk meggyúrja, igen sok
más alakot vesz föl, használják, hasznos eképp lesz.
+mul, félve örül, s aggódik, hátha csalódik,
most a szerelmes, a vágyott lányt érinti meg újra.
Élõ test! Ereit már vetni tapintja hüvelyke.
Most azután a Paphos-beli hõs szívbéli szavakkal
adja Venusnak a háláját; és ajkait immár
nyomja a nem hazudott ajkakra; a szûz meg a csókot
érzi, el is pirul, és félénk szemeket vet a fényre,
és egyszerre az ég boltját és látja szerelmét.
Eljön az istennõ is, mit megadott, ama nászhoz,
és hogy a holdnak szarva kerekre kilencszer egészül,
jõ a világra Paphos, nevet õ ad majd a szigetnek.
(Devecseri Gábor ford.)

9. PAPP TIBOR: Pogány ritmusok

Az ötven éves
Weöres Sándornak
tiszta az ünnepi tisztás
kard-hegye éles hold
fákon lóg a sötétség
kör közepén a tûz (-)
*
zene zúg zene bõg / tûz ég puha tûz
vad zene zúg bõg / dob - - -
dob - - - / dob dob dob zene
dob - - - / kürt szól duda
szól
síp szól duda szól / duda szól kürt
szól
síp szól húr peng / bong zsong buja
hang
bõgõ zene búg / tûz ég puha tûz
harsona harsog / dob pergésben
ének kórus / zeng - - -
üst-dob kong bong / peng - - -
kong peng bong zsong / cseng - - -
síp szava siklik / s tûz ég fû közt
dob szó kürt szó / csík száll égig
rozsdás égig / föl csak csíkban
a
füst - - - / dob dob dob zene
üsd - - - duda / dob dob dob duda
dob duda dob duda / üsd - - -

*
- - - / fut a lova fut a
lova
dob tõr tánc tûz / tíz - - -
dob tõr tánc tûz / tíz tûz tánc tõr
dob - - - / dob - - -
dob doboló zene / dob - - -
bõr duda duda szól / dob - - -
fényes doboló / dob - - -
síp szava kürt szava / csattog a ló pata
ordít a bömböl a / duda duda duda
duda
síp szava kürt szava / duda duda duda
duda
két kéz két kés / duda duda duda duda
két kupa négy kupa / duda duda duda
duda
dob - - - / dob tõr tánc tûz
tíz tûz tánc tõr / vér völgy víz vár
füst-csík tûz-csõr / dob - - -
doboló fényes / dob - - -
duda zene zene duda / dob duda dob duda
dob - - - / - - - -
*
- - - - / ide oda fut a
lova
tíz tíz tíz lova / csattog a
lópata
futnak a vad pari- / pák - - -
ide oda fut a lova / síp szava kürt
szava
hívja a várja a / dob tõr tánc tûz
tíz tûz tánc tõr / fûszál vas-víz
kõ-kút tûz-csõr / dob - - -
dob duda duda dob / dob - - -
szép szügye fényes-e / éles a kés hegye
szõre sötét feje / csupa hab csupa
dér
fuj a szél köp a vér / míg a tõr sxivet
ér
síp szava kürt szava / duda duda dob
duda
harsog a harsona / duda duda dob
duda
duda duda dob duda / duda duda dob
duda
tûzbe a lópata / bõr szaga bûzlik a
réten a nádas ö- / lén - - -
*
hajlik az ünnepi táncos
táncol a kör közepén (-)
föld víz nap hold föld (-)
föld hold nap víz tûz (-)
szél fák fû víz hal (-)
tûz tánc fül láb kar (-)
zöld szem két szem zöld (-)
föld víz nap hold föld (-)
tûzbõl futhat az árnyak
tûz közepébõl a füst (-)
hajlik az ünnepi táncos
szél fúj dob pereg üsd (-)
dob dob dob duda / duda duda dob
duda
dob zene dob dob / duda duda dob dob
duda - - - / dob duda duda
duda
dob zene zene dob / dob - - -
dob dob duda dob / dob dob duda dob
dob dob duda duda / üsd - - -
ÖSSZEFOGLAL+S
1. A hiteles színpadi beszéd alapja az automatikus
biztonságú szövegtudás. Az ezredszer kimondott mondatot
is úgy kell felszínre hoznunk, mintha most mondanánk ki
elõször. Nagyon kell értenünk azt, amit beszélünk. A
szöveg érzelmi színeit nem szabad erõltetni, mert így
hazugság születik. Hagyjuk, hogy hasson ránk a kimondott
gondolat és az átélt helyzet, s az érzelmi töltöttség
magától létrejön.
2. A helyes légzés mély, halk és önkéntelen. Nem
azért tartunk szüneteket, hogy lélegezzünk, hanem hogy
tagoljuk a gondolatokat, s közben lélegezzünk. A szünetek
sokszor fontosabbak a kimondott szavaknál. A tagolás
biztonsága a beszéd biztonságát mutatja. A túl rövid,
kapkodó szünetek többnyire a szöveg üres felmondását
jelzik, A túlzott szünetek modorosak. A szünet addig
tartson, ameddig tartalmas.
3. A jó hangadás erõlködés nélkül erõs. Ne a
torkunkat terheljük, a rezonanciát fokozzuk. Szinte
mindig mellhangon kell beszélnünk. Az egészséges hang
tisztán cseng. Se a hangmagasság fokozása, se az
erõnövelés ne járjon görcsös izommunkával. A széles
középhangsáv megteremti a moduláció biztonságát. A hang.
akkor szól elõl, ha nagy hangerõ mellett is úgy érezzük,
hogy a gégénk alig vesz részt a munkában.
4. A pontos kiejtés az érthetõség alapja. Ejtsük
szélesen az á-a-e hangokat. Vigyázzunk a szóvégi k, t
hangokra. Az sz-z-c hangok gondatlan kiejtése a
színpadról pöszeségnek hangzik. Ami jó a szobában, nem jó
a színpadon. Az r hang peregjen erõsen.
Kerüljük a tájejtést. Ügyeljünk a ritmusra: figyeljük az
ékezeteket. A hosszú szavakat ejtsük gondosan, mert gyors
tempó esetén gyakran elmosódik egy-egy szótag.
5. Ügyeljünk a helyes hangsúlyra, de ne
hangsúlyozzunk minden körülmények között föltétlenül
szabályszerûen. Egy kis szabálytalanság, olykor
tartalmasabb a szabályosnál. Ne bízzunk azonban az átélés
biztonságában, mert megszokott hangsúlyhibáink ilyenkor
jelentkeznek leginkább. Föltétlenül tudnunk kell, hogy
kinek, mit, miért mondunk. Legyen bennünk eleven a közlés
ereje.
6. Vigyázzunk hanglejtés-kaptafáinkra. Majdnem
mindenki mindig ugyanabban a dallamban beszél. A
hanglejtés-variációk tarkasága a színészi képesség
rangját jelzi. A lúlzás azonban ugyanolyan baj, mint a
szürkeség. A hanglejtés a színpadi beszéd legkényesebb
területe. Minél tehetségesebb valaki, annál találóbb
hanglejtéssel beszél. A ripacsság többnyire hanglejtés-
karikatúrákat használ.
7. A legkönnyebb érzelemmentes közlõ prózát mondani.
Ilyenkor tartjuk be leginkább a beszédszabályokat.
Irodalmi szövegek közül az epika könnyebb a líránál. A
lírai közlés mélysége megronthatja a beszédet: a hang
sokszor alig hallhatóvá halkul, a kiejtés olykor motyogó
lesz. A drámai dialógusok megkövetelik, hogy ne csak a
saját beszédünkre figyeljünk, hanem halljuk meg
partnerünket is.
8. A stilizált beszéd annál könnyebb, minél távolabb
áll saját ejtésmódunktól. A naturális színpadi beszéd a
legnehezebb, az archaikus a legkönnyebb. A klasszikus
szövegek segítik a beszédszabályok betartását. Az
erõteljes játékmodor beszédfeladatai könnyebbek, mint a
csevegõ, társalgó stílus oldottsága. A játék segíti a
beszédet, az intimitás mélysége nehezíti.
9. A karakterbeszéd jó hallást, erõteljes
emberismeretet kíván. Magunkba kell inni a figurát, hogy
a nyelvén megszólalhassunk. A színészek többsége egyetlen
beszédmodorban játssza végig a szerepek százait. Minden
ember másképp beszél. Minden szituációban másképp
beszélünk. Tudnunk kell, hogy: milyen ki? mikor? hol?
milyen kivel? beszél.
10. Ismernünk kell anyanyelvünket. Föl kell tárnunk
beszédfogyatékosságainkat. Tudnunk kell az irányt és a
célt, amerre elindulunk. Tudomásul kell vennünk, hogy
lehetõségeink korlátozottak, ne a meglevõ hibák
keserítsenek, hanem az elért apró eredmények
lelkesítsenek. Az eltúlzott beszédmûvelés rontja a
mûvészet eleven erõit, a beszédgyakorlatok elhanyagolása
dilettantizmushoz vezet.

RÉSZLETEK A SZAKIRODALOMBÓL

HEVESI S+NDOR: Az elõadás mûvészete (részletek)

+rásjelünk összesen 10 van, míg a zene a
legkülönfélébb és legkisebb színezeteket is jelzi. A
legsûrûbb írásjelzés sem tudja az élõ beszéd minden
tagolásbeli árnyalatát visszaadni. Ha a verseket az
eredeti interpunkció szerint mondjuk el, s minden
vesszõnek egyenlõ értéket tulajdonítunk, vagyis mindegyik
után egyforma nagy szünetet tartunk, elõadásunk sem
világos, sem értelmes nem lehet. Az író nemcsak kevesebb
szünetjelet használ, mint amennyi szünet van a beszédben,
hanem akárhányszor a legfontosabb szüneteket sem jelzi, s
ilyenkor az elõadó feladata, hogy az értelem fonalán
megállapítsa a szüneteket. Miben áll a jó hangsúlyozás?
Lehetetlen szabályba foglalni. A helyes hangsúlyozáshoz
az szükséges, hogy a szöveg értelmét öntudatossá tegyük
magunkban, hogy szétboncoljuk az egyes mondatokat, s azt,
amit ösztönünk súgott, megvizsgáljuk, ellenõrizzük, s
csak a kritikai munka után hagyjuk jóvá. Az ösztön úgyis
nagyon kényelmes, szeret tört csapáson járni, s könnyen
enged a megszokott szórend és fõképpen a ritmus
csábításának. Mennél finomabb hangsúlyokat talál az
elõadó egy költeményben, annál finomabb az értelmezése.
Mindenki tudja, hogy a zenedarabok elõadásában
mily fontos szerepe van a tempónak. A költemények
tempóját nem szokták meghatározni, ámbár a tempó itt is
majdnem olyan fontos, mint a zenei elõadásban. A
helytelen tempó ugyanazt árulja el, mint a hibás hangsúly
és a rossz interpunkció, hogy tudniillik az elõadó nem
érti, amit elõad. Egyazon költemény keretén belül is
többféle lehet a tempó, tehát míg egyrészt minden
költeménynek megvan a maga sajátos tempója, e tempón
belül tömérdek változás lehetséges. Tudnivaló dolog, hogy
a beszéd tempója jellemzi az embereket is, s nemcsak
különbözõ érzéseknek, hanem a különbözõ karaktereknek is
megvan a saját külön tempójuk.
Ha valaki át tudja érezni azt, amit mondania
kell, akkor ez az érzés a hangjában is jelentkezni fog.
Minden. érzelem vagy indulat kifejezéséhez csak annyi
hangot használjunk, amennyi okvetlenül szükséges, mert a
mûvészetben mindaz, ami felesleges, már hibás is
egyúttal.
Beszélni mindenki csak a maga természetes hangján
tud, amelyet folyton modulálni kell, de nem kiforgatni
igazi mivoltából.
FÓNAGY IV+N-MAGDICS KL+RA; A magyar beszéd dallama
(részletek)
A hangmagasság is, a hangterjedelem is szorosan
összefügg a közlés módjával, jellegével, céljával.
Érthetõ, hogy egy hosszabb mondat világos tagolásához
nagyobb hangterjedelem kell, ahogyan nagyobb térre lenne
szükségünk ahhoz is, hogy a hosszú mondat rétegezõdését,
hierarchiáját papiroson érzékeltessük. A spontán elõadás
erõtejesebb, élénkebb, a felolvasás kimértebb,
fegyelmezettebb. Lágy hangvétel, enyhébb nyomatékokkal
összefogott enyhén ereszkedõ dallamívek jellemzik az
elbeszélõ hangját. Az enyhén ereszkedõ dallamívek az
elbeszéléstõl a meséhez vezetnek. A mesén keresztül pedig
mintha a zene felé vinne ez az út. A beszéd ritmusa
szabályosabbá válik, a szólamok szinte zenei ütemekké
szervezõdnek. A mese jellegzetes dallamformái a
hétköznapi beszédbõl emelkednek ki, egyes köznapi
hanglejtésformák zenei megfogalmazásai. De várja és
elvárja ezeket a motívumokat a hallgató is, s talán nem
is tekintené mesének az olyan mesét, melyet nem a
hagyományos mese-hanglejtés zenéje kísér.
A harag okozta dallammódosulásból kiindulva azt
mondhatjuk, hogy az esetek jó részében a mondat
hangfekvése feljebb tolódik, és a hang a mondat végén sem
száll le az alapszintre. Egyúttal fokozódik a mondat
dinamikája, a tempó lényegesen meggyorsul.
A szorongás minden esetben szûkíti a
hangterjedelmet, a hangfekvés magasabb, a hang nem esik
le az alapszintre.
A közönyösen odavetett mondatoknak is viszonylag
szûk a hangterjedelme. A dallammenet azonban sohasem
emelkedõ, enyhén ereszkedik szólamonként. A hangfekvés
középmély.
A lelkendezõ örömnek jellegzetesen élénk a
dallama. A hangterjedelem jelentékenyen megnõ, a
hangfekvés középmagas, a hangszín világos.
A reménytelen szomorúság hangja középmély
hangfekvésbõl mintegy tercet esik.
A panaszos szomorúság dallama középmély szinten
hullámzik szûk hangterjedelemben. A tempó minden esetben
lassabb az átlagos beszédsebességnél.
A váratlan esemény bekövetkeztekor magasba szökik
és hirtelen leesik a hang, akárcsak a zavaró
bizonytalanságot vagy nyomasztó nyugtalanságot követõ
hirtelen megkönnyebbülés hatására.
A gyengéd hangvételre elsõsorban a lágy
artikuláció, az enyhe nyomaték és telt zönge jellemzõ.
Szélesen, "lágyan" ívelõ a dallam is.
Nem mindig ilyen naivan szembeszökõ, szinte
gyanúsan szabályos a megfelelés a belsõ magatartás és a
hangos kifejezés közt. A színész elõadásában a szöveg
megelevenedik, az eredeti közlemény bõvül, gazdagodik, a
mûvészi közvetítésben növekszik a szöveg hírértéke.

DR. FRINT TIBOR: A hangképzés és zavarai (részletek)

 A hangképzés egyik elõfeltétele a kilégzés
levegõáramlása. A hang tartama, intenzitása
folyamatossága és szabályossága a légzõmozgások
függvénye. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy hibás
légzésmechanizmus esetén is egy ideig kifogástalan lehet
olykor a hangképzés, jóllehet a hangképzõ izmok
túlfeszített munkára kényszerülnek. Egy idõ múlva azonban
a hangképzõ izmok kifáradása, eleinte múló, késõbb
végleges hangképzési zavarokat idézhet elõ. Köztudomású,
hogy a hangképzési zavarok legnagyobb részének
kiindulópontja a hangtúlerõltetés. Nem ritka az sem, hogy
a keletkezett hangképzési zavar a hangszerv organikus
elváltozását okozza (hangszalagcsomó). A különbözõ
funkciók (légzés, hangadás, artikuláció, rezonancia)
kapcsolatban vannak egymással, és egymást kiegészítik.
Bármelyik résznek természetellenes vagy erõltetett
mûködése átterjed az egész hangképzõ apparátusra, és
kialakul a hangképzés zavara. A "rossz szokás" eleinte
nem tudatos, mivel fülünk köztudomásúan igen pontatlan
mércéje hangképességeinknek. Késõbb annyira rögzül a
hibás hangképzés, hogy a beteg nem tekinti kóros
állapotnak, vagy ha mégis, akkor nem tud leszokni róla.
Próbáljuk kifejleszteni és ellenõrizni az
állkapocs ellazított mozgását, a pontos artikulációt, a
lágy hangindítást, a nyakizomzat lazaságát, a légzés
természetességét, a helyes hangeffektust (a hang
tisztaságát és csengõ jellegét).
A hangbetegségek kezelésének eredményei néha igen
jók, máskor azonban csak javulásra számíthatunk, vagy
pedig a beteg állapota változatlan marad. A hangadás az
egyén személyiségkivetítésének egyik módja, s így
elõfordul, hogy a személyiségzavar a hangképzés zavarában
nyilvánul meg. A neuraszténia jellemzõ tünete az
idegrendszer ingerlékenysége és fáradékonysága. A
hisztéria lényegében fejletlen lelki alkat, amelyben az
idegrendszer õsibb rétegei: az érzelmek, indulatok,
ösztönök határozzák meg az egyén magatartását. A
pszichaszténia kórképébe tartozik a kényszer-, a
szorongási, a félelmi és várakozási neurózis. Az ilyen
egyén bár értelmileg fejlett, hiányzik belõle az
önbizalom, tele van kétkedéssel, szorongással.
A meg nem értés és a közöny elkedvetleníti a
beteget, és gátlólag hat a beszédtanulásra. A megértés, a
támogatás, a bíztatás elõmozdítja a munkát.

SZTANYISZLAVSZKIJ: A színész munkája (részletek)

A legtöbb helyen durva és erõszakos hatásvadászat
folyik, s ez menthetetlenül kisiklások felé taszítja a
színészt. Ha a színész nem áll azon a szilárd alapon,
amelyet csak az átélés adhat meg, eltévelyedik és
elveszti azokat a jellegzetességeket
amelyek színessé teszik. Csak az átéléssel telített
színmûvészet tudja érzékeltetni a szerep szinte
megfoghatatlan árnyalatait és mélységeit. Csak az ilyen
játék ragadja úgy meg a nézõt,
hogy megértse, de legfõképpen át is élje a színpadon
történteket.
 A természetnek szüksége van a jól kimûvelt
pszichotechnika segítségére. Az "ösztönös" színészek nem
ismerik el a technika létjogosultságát. Az ilyen
színészek játékukban csak az ihletre számíthatnak. Ha
azonban az ihlet elmarad, nem tudják mivel
kitölteni az üres, át nem élt szövegrészekben mutatkozó
hézagokat. Tanácstalanul botorkálnak a felemelõ
pillanatok és a mûkedvelõi modorosság között. Egy
szerepet át lehet élni minden egyes alkalommal, de át
lehet élni csupán egyszer vagy többször abból
a célból, hogy megfigyeljük a természetes érzés külsõ
megnyilatkozásait, és megtanuljuk azokat gépiesen
megismételni. Ez: a szerep illusztrálása. Az ember
megcsodálja ezt a mûvészetet, de nem hisz benne. Az
illusztrálás mûvészetével nem minden fejezhetõ
ki. A kontárkodás ott kezdõdik, ahol az alkotó átélés,
vagy az annak eredményeképpen jelentkezõ mûvészi
illusztrálás végzõdik. A kontár színész arcjáték, hang és
taglejtések segítségével csupán azokat a külsõséges
sablonokat tálalja a nézõ elé, amik állítólag az ember
lelki életét fejezik ki. Nem létezõ érzések halotti
maszkját nyújtja valóság helyett. A ripacskodás
elnyomorítja és rossz útra viszi a színészi tehetséget. A
kontár színész elõre kidolgozott sablonok alkalmazásával
készül fel a valóságos érzések helyettesítésére, a
mûkedvelõ válogatás nélkül, a keze ügyébe esõ "általános"
emberi, ki nem csiszolt sablonokhoz folyamodik.
Azonban sohasem szabad eltúlozni az igazsággal
szemben támasztott követelményeket sem, mert az az
igazság túljátszásához vezet, ez pedig a színpadi
hazugságok legrosszabbja. A hazugságtól való mértéktelen
félelem viszont félszeg óvatosságot eredményez. Mindkét
hajlandóság ellen higgadtan, izgalom nélkül és
természetes határozottsággal kell küzdenünk.

FERENCZY GÉZA: Hangképzési hibák

Igaz, van, aki ösztönszerûen is általában
helyesen mûködteti beszélõszerveit; de még az ilyennek
sem árt, ha tervszerûen végez hangképzõ gyakorlatokat,
így tudatosítja, fejleszti készségét. Olyan ez neki, mint
hangszeres zenésznek az ujjgyakorlat. Akár a zenében, a
beszélésben is könnyû észrevenni a különbséget az
ösztönös és a mûvészi képzésû közt.
Nyelvünknek jellemzõ sajátossága, hogy akár
hangsúlyos egy szótag, akár hangsúlytalan, egyforma
tökéletességgel kell képeznünk benne a beszédhangokat,
Még a mûveltek között is sokan vannak, akik úgy képzelik
a tökéletes kiejtést, hogy pontosan az írás szerint kell
beszélnünk. A háztól, házhoz szóalakban nem z-t, hanem
sz-et ejtünk. Helytelen és mûveletlen a látja, útja
kiejtés! Eresszük szabadjára mondatunk hangsorát,
hassanak egymásra szabad természetességgel a szomszédos
mássalhangzók. Az egy
szót hosszú gy-vel egymagában, származékaiban és vele
alkotott összetett szókban, ha magánhangzó következik a
gy után: egy-egy, mintegy, egyalakú, egyáltalában,
egyaránt, egyelõre, egyenként, egyes, egyesület,
egyetért, egyik. Olykor szükségtelenül megnyújtják a
rövid mássalhangzót: heggeszt, köppeny, bakkancs, jappán.

Igen sok a hiba a kérdõ mondatok hanglejtésében.

"Ki volt itt?" "Hova ment?" Az ilyen kérdõmondatok
hanglejtése ereszkedõ, olyan, mint a kijelentõ mondatoké.
Más az eldöntendõ kérdés: "Megkaptad a levelemet?"
Ilyenkor a hanglejtés középfekvésben
kezdõdik, az utolsó elõtti szótag magasra szökik, az
utolsó pedig a mélybe zuhan. Ha ugyanezt a mondatot kérdõ
-e szócskával szerkesztem meg, akkor megint
visszatérhetek a szokásos ereszkedõ hangmenethez:
"Megkaptad-e a levelemet?"
Annak idején Kosztolányi Dezsõ így panaszkodott:
nálunk újabban szeretik az igét elválasztani az
igekötõtõl "el-viselhetetlen, el-mentem hozzá és meg-
tudtam tõle, hogy vér-mérgezése van". Azóta sem változott
a helyzet, ha ugyan nem rosszabbodott. Ezt halljuk nap
nap után: leg-nagyobb, leg-erõsebb, leg-célratörõbb, leg-
csúnyább, sõt legesleg-csúnyább. A hangsúly és a
hanglejtés szorosan összefonódik. Ha helytelen a
hangsúly, helytelenné válik a hanglejtés, a mondat
hangmenete, dallama is.

ZOLNAI BÉLA: Nyelv és hangulat (részletek)

Minden logikai jelentéstartalomtól függetlenül
maga a beszélõ hangja is rengeteg variációját keltheti
föl bennünk a hangulatoknak. Ez a hang mindenekelõtt a
beszélõszervek, az orgánum milyenségén alapul, és a
modulációk végtelen skálájával rendelkezhetik. A
legbanálisabb tartalmú vers is, megzenésítve vagy
elszavalva, nagy hatást gyakorolhat. Az operaszöveg, mint
olvasmány, ritkán tartozik a magasabb rendû költészet
körébe. Az emberi hang önmagában is, értelem nélkül
hathat az idegekre, A gyermekeket monoton dallal,
verssel, mesével altatják. Az érzelem elváltoztatja, a
normálistól eltéríti a hangot és dallamot, ha ugyan a
gyakorlatban van ilyen desztilláltan "normális" hang és
dallam.
VIII. Edward angol király lemondása a trónról -
egy szerelmi regény történelmi pillanata - erõsen
foglalkoztatta a sajtót és gazdag anyagot szolgáltatott a
beszéd fonetizmusának tanulmányozói számára. A Reggel
írta a király rádiószózatáról (1936.március 2.): "A
király hangja eleinte kissé elfogódott volt és halk, de
az elsõ mondat ulán megerõsödött és tisztán, világosan,
érthetõen csengett. Kissé szomorú, bánatos,
fályolozott hang, de férfias, rokonszenves és közvetlen.
A finom angol hangsúly a gondolat és érzés minden
árnyalatát éreztette." Shaw Johannájának berlini elõadása
alkalmából az egyik kritikus a fõszereplõ hanglejtését
jellemezte: "Ez a hang nem szárnyal, csak meleg, õszinte
és fõleg tiszta. Csodálatosan tiszta."
Zenei elemek nélkül nincs semmiféle beszéd. A
zeneiség igénye persze korszakonként változó. Hogy
mennyire fontos eleme a nyelvnek a melódia, mutatja az a
tény, hogy a hanglejtés önmagában is a megértés.eszköze
lehet. Egy olasz színész a számokat
egytõl százig úgy tudta elszavalni, hogy a szavak eredeti
jelentése teljesen háttérbe szorult, és a hangsúly-
melódia, gesztus-mimika vette át az értelem, érzelem
kife-jezését: a produkáló egy gyilkos lelki összeomlását
ábrázolta, a könnyekig megindult közönség elõtt. Egész
dráma sûrûsödhetik össze egyetlen szóba.
A beszéd életteljességérõl Bajor Gizi így
nyilatkozott: "minden azon múlik, hogyan hangsúlyozunk. A
kiejtés a legfontosabb, a mód, ahogyan beszélünk. Nem
sietek, kihasználom az egyes szavakban rejlõ
lehetõségeket. Alkalmazkodni kell a hanggal ahhoz, akivel
beszélünk. Sohasem szabad hadarni, sem elnyújtani a
szavakat. Minden szavunk olyan legyen, mint egy szem, ami
belenéz a másik lelkébe. Van egy szabály: nem szabad
senkit utánozni. A kedvesség, a közvetlenség a nõi beszéd
legszebb alkatrészei,
a nyávogás viszont, vagy a szavak elnyelése és a locsogás
a szexepil legnagyobb ellenségei."

MOLN+R IMRE: Eufonetika (részletek)

Mi tanítható, - mi tanulható?
Megfelelõ, módszeres eljárással, sok minden
tanítható és tanulható. Elsõsorban a mesterségbeli
készség, a technika, majd ennek alkalmazása. Mód van rá,
hogy bizonyos rendszerességre, önfegyelemre, mûvészi
lelkiismeretességre, megbízhatóságra neveljünk, segítsük
a növendéket határozott mûvészi világnézete
kialakításában, csak egy nem várható, mert az nem adható:
a mûvészi tehetség. Bizonyos megbízható mesterségbeli
tudáshoz minden ép érzékû ember eljuthat, de ami ezen
fölül a mûvészi színvonalon
következnék, az már a tehetség dolga. Ha ez hiányzik,
vagy fogyatékos, csak az utánzásig juthat el az elõadó.
A technika nem öncél, de nélkülözhetetlen eszköz.
Ha megszerzi az ösztönös elõadói tehetség, nincs elõtte
nehézség. De ha csak fogyatékosan van birtokában, rnég
gátlásnevelõ tényezõvé is válhat. Ha beidegzõdött egy
hiba, alig tudunk szabadulni tõle, mert az elsõ beidegzés
kísértetiesen vissza-visszatér. Nyesegessük az ösztön
túlzásait, szabadítsuk fel esetleges bátortalanságait,
vezessük rá egymást arra, ami minden vonatkozásban a
legnehezebb: tudniillik megtalálni az eleget. A legkisebb
merevség darabossá, nehézkessé teszi a mozgásfolyamatot,
pedig a szép ott kezdõdik, ahol az erõlködés megszûnik.

IRODALOM
Aderhold, E.: Sprecherziehung des Schauspielers
Henschelverlag, Berlin -1963.
Ascher O.: Beszédmûvészet
Színpad K. -1937.
Bárczi G.: Anyanyelvûek magyarsága
Akadémiai K. -1956.
Buda B.: A közvetlen emberi kommunikáció
szabályszerûségei
MRT -1974.
Büky B.: A beszédtanítás pszichológiája
Tankönyv K. -1973.
Csûry B.: A szamosháti nyelvjárás hanglejtésformái
Bp. -1925.
Deme L.: Hangsúly, szórend, hanglejtés, szünet
A mai magyar nyelv rendszere. Akadémiai K. -1970.
Deme L.: Szónokok, elõadók kézíkönyve
Kossuth K. -1974.
Fischer S.: Beszédtechnika
Mûvelt Nép K. -1955.
Fischer S.: A beszéd mûvészete
Gondolat K. -1966.
Fónagy I.: Füst Milán: Öregség -dallamfejtés
Akadémiai K. -1974.
Fónagy I.: Érzelmek kifejezõ mozgása a gége szintjén
Magyar Pszichológiai Szemle XX. 2. -1963.
Fónagy -Magdics: A magyar beszéd dallama
Akadémiaí K. -1967.
Fnnt-Surján: A hangképzés és zavarai
Medicina K. -1969.
Grétsy L. (szerk.): Helyes kiejtés, szép magyar beszéd
Tankönyv K. -1967.
Hevesi S.: Az elõadás mûvészete
Gondolat K. -1963.
Horváth J. Versritmusú szólások a köteben beszédben
A magyar nyelvtud. társ. -1958.
Jánosek, J.: Társadalmi kommunikáció
Közgazdasági K. -1972.
Jakobson, R.: Hang -Jel -Vers
Gondolat K. -1972.
Kálmán B.: Nyelvjárásaink
Tankönyv K. -1966.
Kanizsai D.: A beszédhibák javítása
Tankönyv K. -1954.
Kepich -Overbeck: Die Kunst des Sprechens
Henschelverlag, - 1953.
Kerényi M. Gy.: Az éneklés mûvészete és pedagógiája
Zenemû K. -1959.
Knyébel M.: A színészi szó
Színháztud. Int. K. -1962.
Laziczius Gy.: Fonetika
Tankönyv K. -1963.
Lotz J.: Szonettkoszorú a nyelvrõl
Gondolat K. -1967.
Magdics K.: A magyar beszédhangok akusztikai szerkezete
Akadémiai K. -1965.
Molnár I.: Eufonetika
Zenemûkiadó -1966.
Molnár J.: A magyar beszédhangok atlasza
Tankönyv K. -1970.
Montágh I.: Beszédtechnikai ismeretek
Népmûvelési Int. -1962.
Montágh I.: A magyar színpadi beszéd jellege és
pedagógiája
Alt. Nyelv. Tan. X. Akadémiai K. -1974.
Montágh I.: Gyermekszínjátszók beszédnevelõ könyve
Népmûvelési Intézet. -1977.
Montágh I.: A helyes hangadás kialakításának módszertana
Tanulmányok a logopédia körébõl. Tankönyv K. -1969.
Montágh I.: Az artikulációs zavarok logopédiai
kezelésérõl
Tanulmányok a logopédia körébõl. Tankönyv K. -1969.
Montágh I.: A hivatásos beszéd oktatásáról
A Beszédjavító Intézet évkönyve. -1975.
Montágh I.: A pöszeség terápiája
Logopédiai jegyzet (szerk.: Kovács Emõke) Tankönyv K. -
1970.
Montágh I.: Beszédpedagógiai észrevételek a Színmûvészeti
Fõiskolán
Az anyanyelvi oktatás korszerûsítéséért. (szerk.: Szépe
Gy.)
Tankönyv K. -1976.
Montágh I.: A logopédia helyzete hazánkban
Elõadások a beszédkutatás területérõl. Tankönyv K. -1976.
Nagy J. B.: Köznyelvi kiejtésünk
Magyar Nyelvtud. Társ. -1941.
Rónai -Kerekes: Nyelvmûvelés és beszédtechnika
Tankönyv K. -1974.
Seper -Montágh -Vinczéné: A gyakori beszédhibák
Tankönyv K. -1970.
Subosits I.: Bevezetés a beszédpedagógiába
Tankönyv K. -1965.
Subosits I.: A nyelvi közlés alapjai
Tankönyv K. -1976.
Szaricseva, J.: A színpadi beszéd technikája
Magyar Színház és Filmmûvészeti Szövetség. -1954.
Szende T.: A beszédfolyamat alaptényezõi
Akadémiai K. -1976.
Terestyéni F. (szerk.): Nyelvtan, stílus, szónoklás
Kossuth K. -1960.
Tóth B.: Beszéd, jellem, személyiség
All. Gyermeklélekt. Int. -1948.
Vámos L.: A beszédoktatás problémái
Százéves a színésziskola. Magvetõ K. -1964.
Vértes O. A.: Bevezetés a fonetikába
Tankönyv K. -1952.
Wacha I.: A bemondói beszéd akusztikumának
stílusgondjairól
Arádióbemondó beszéde. MRT.-1973.
Wacha I.: Az elhangzó beszéd fõbb stíluskategóriáiról
Alt. Nyelv. Tan. X. Akadémiai K. -1974.
Zolnai B.: Nyelv és hangulat
Gondolat K. -1964.
Zsolnai J.: Beszédmûvelés kisiskoláskorban
Fõv. Ped. Int. 1977.
TARTALOMJEGYZÉK
Elõszó - - - - - - -
- 1
A beszédrõl - - - - - -
- - 2
A színpadi beszédrõl - - - - -
- - 2
A beszédszervek mûködésérõl - - - -
- - 3
A légzésrõl - - - - - -
- - 4
A hangadásról - - - - - -
- 4
A kiejtésrõl - - - - - -
- - 5
A hangsúlyról, a hanglejtésrõl - - - -
- - 8
A ritmusról - - - - - -
- - 10
A beszédstílusról - - - - -
- - 11
Hogyan gyakoroljunk? - - - - -
- 12
GYAKORLATOK
Légzõgyakorlatok - - - - -
- - 13
Szövegmentes légzõgyakorlatok - - - -
- 13
Szöveges légzõgyakorlatok - - - -
- - 14
1. Kosztolányi Dezsõ: A szegény kisgyermek panaszai
(részlet) - - 14
2. József Attila: Mint a mezõn - - - -
- - 15
3. Dsida Jenõ: Arany és kék szavakkal - - -
- - 16
4. Babits Mihály: Esti kérdés - - - -
- - 17
5. Mándy Stefánia: Csendítsd rá - - - -
- 18
6. Konrád György: A látogató - - - -
- - 20
Hanggyakorlatok - - - - - -
- 26
Szövegmentes hanggyakorlatok - - - -
- 26
Szöveges hanggyakorlatok - - - -
- - 26
1. Weöres Sándor: Magyar etûdök - - - -
- 27
2.Tóth árpád: Láng - - - - -
- - 27
3. Bõsz Jenõ: Favágók - - - - -
- - 27
4. Nem, nem, nem (népdal) - - - -
- - 28
5. Orbán Ottó: A bálna - - - - -
- 28
6.Thomas Mann: Ki harangoz? - - - -
- - 28
7. József Attila: Tömeg - - - - -
- 29
8. +brányi Emil: Magyar nyelv - - - -
- - 30
9. Orbán Ottó: +llatok innen-onnan - - -
- - 31
10. Kosztolányi Dezsõ: Ilona - - - -
- - 33
11. Paul Verlaine: Õszi chanson - - - -
- - 34
12. Weöres Sándor: Dob és tánc - - - -
- 35
13. IV. Béla levele a Pápához - - - -
- - 37
14. Dózsa György ceglédi beszéde - - -
- - 37
15. Pázmány Péter: A halálrúl - - - -
- - 37
16. Zrínyi Miklós: Ne bántsd a magyart - - -
- - 38
17. II. Rákóczi Ferenc kiáltványa - - -
- - 38
18. Kossuth Lajos: Kiáltvány a néphez - - -
- - 39
19. Bajcsy-Zsilinszky Endre emlékirata - - -
- - 40
Kiejtésgyakorlatok - - - - -
- - 42
Szövegmentes kiejtésgyakorlatok - - - -
- 42
Szöveges kiejtésgyakorlatok - - - -
- - 42
1. Szógyakorlatok, a helyes kiejtés rögzítése, nyitás -
- - 43
2. Weöres Sándor: Kínai templom - - - -
- 51
3. Babits Mihály: Theosophikus ének (részlet) - -
- - 51
4. Vidor Miklós: Nyelvgyötrõk - - - -
- - 51
5. Papp Tibor: Nevek - - - - -
- - 52
6. Babits Mihály: Fekete ország (részlet) - -
- - - 53
7. Weöres Sándor: Magyar etûdök (részletek) - -
- - 53
8. Kiss Dénes: Gyárlátogatás - - - -
- - 53
9. Petõfi Sándor: Orbán - - - - -
- 54
10. Sz gyakorlatok - - - - -
- - 55
11. C gyakorlatok - - - - -
- - 72
12. Z gyakorlatok - - - - -
- - 83
13. S gyakorlatok - - - - -
- - 92
14. CS gyakorlatok - - - - -
- - 104
15. ZS gyakorlatok - - - - -
- - 111
16. Ismétlõ gyakorlatok - - - - -
- 117
17. R gyakorlatok - - - - -
- - 122
18. Tamkó Sirató Károly: Országjárás - - -
- - 124
19. Csukás István: Gilice-síp - - - -
- - 125
20. Tarján Iza: Ungon-berken - - - -
- - 127
Hangsúlygyakorlatok - - - - -
- - 129
1. Mondatgyakorlatok - - - - -
- - 129
2. Arany János: A fülemile - - - -
- - 130
3. Arany János: A bajusz - - - -
- - 133
4. Bárczi Géza: A magyar nyelv életrajza - -
- - - 137
5. A Képes Krónikából - - - -
- - 138
6. Misztótfalusi Kis Miklós: Mentség (részlet) - -
- - 138
7. Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem - - -
- - 139
8. Zrínyi Miklós: Vitéz hadnagy - - - -
- - 139
9. Bethlen Miklós: Önéletírás - - - -
- - 140
10. Mikes Kelemen leveleibõl - - - -
- - 141
Ritmusgyakorlatok - - - - -
- - 144
1. Weöres Sándor: A tündér - - - -
- - 144
2. Horváth János: Versritmusú szólások a kötetlen
beszédben - - 149
3. O. Nagy Gábor: Magyar szólások és közmondások -
- - 151
4. József Attila: Ülni, állni, ölni, halni - -
- - - 152
5. Weöres Sándor: Robogó szekerek - - -
- - 152
6. Babits Mihály: Új leoninusok (részlet) - -
- - - 153
7. Kalevala (részlet) - - - - -
- - 153
8. Ovidius: +tváltozások - - - -
- - 155
9. Papp Tibor: Pogány ritmusok - - -
- - 161
Összefoglalás - - - - - -
- - 163
Részletek szakirodalomból - - - -
- - 163
Irodalom - - - - - -
- - 167
Tartalomjegyzék - - - - - -
- 169

182