A Tızsde

Gabor Alexander
 Elsı rész
Bevezetı .............................................................................................. 4
Egy vállalat megalapításának története, avagy mi is a részvény? ........................... 4
A Wall Street ...................................................................................... 13
A részvénypiac alapvetı jelzıszámai .......................................................... 28
A kötvénypiac ..................................................................................... 42
Az árupiacok ...................................................................................... 50
Vállalatfelvásárlás, vállalatfelvásárlás hitelre ............................................... 57
Az 1987-es tızsdekrach .......................................................................... 62
Második rész
A részvények kiválasztásának alapvetı módszerei ........................................... 78
Ágazati csoportok és monopolhelyzet .......................................................... 80
Egy másik részvénykiválasztási módszer ...................................................... 85
Új kibocsátások vásárlása ....................................................................... 89
A másodlagos kibocsátás ........................................................................ 93
Bennfentes tevékenység .......................................................................... 96
Hírek ............................................................................................. 100
Hossz és bessz (bull market, bear market) .................................................. 102
Kereskedési technikák és módszerek ......................................................... 105
a) A fegyelmezett kereskedési módszer .................................................... 108
b) Részvényvásárlás az árak visszafordulásakor......................................... 112
c) Végy az alsó határon (support level), adj el a felsı határon (resistance level) ... 114
d) A kettıs küszöb (double bottom formation) utáni vásárlás .......................... 115
e) A téli álmot alvó ébredése ................................................................ 116
f) Figyeld a vezetı ágazati csoportokat! .................................................. 118
g) Csökkentett áron kínált új kibocsátások................................................ 118
h) Grafikonok ................................................................................. 118
Megbízások ...................................................................................... 119
1. Limitáras megbízás (limit order) ........................................................ 119
2. Piaci megbízás (market order) .......................................................... 120
3. A vételi küszöb megbízásról (vételi stop) a késıbbiekben lesz szó. ................. 120
4. Eladási küszöb megbízás (eladási stop) ................................................ 120
5. Csúszó küszöb megbízás (trailing stop) ................................................ 120
6. A megbízások idıtartama ................................................................ 123
Hitelvásárlási számla (margin account)..................................................... 124

2
Nyitott (rövid) eladás .......................................................................... 126
Opciók ............................................................................................ 131
Különleges helyzetek ........................................................................... 138
1. Múló szeszélyek ............................................................................ 138
2. Túlfőtött várakozások ..................................................................... 139
3. Csıdbement vállalatok ................................................................... 140
4. Szunnyadó vállalatok ..................................................................... 140
5. Vállalatfelvásárlások ..................................................................... 140
6. Fordulópontok ............................................................................. 141
7. Józan ésszel elıre látható események................................................... 142
Befektetési (vagyonkezelı) alapok............................................................ 142
Az egyéni nyugdíjszámla ....................................................................... 146
Általános és engedményes alkuszok .......................................................... 148
Pénzgazdálkodás ............................................................................... 151
Értékpapírjai biztonsága ...................................................................... 154
Tanacsok ......................................................................................... 155

3
Elsı rész
Bevezetı
Húszéves voltam. A komp az orrom elıtt húzott el a tihanyi part felé. A túlsó
parton egy óra múlva indul a busz és viszi haza Párizsba azt a karcsú lányt, akivel
oly jót táncoltam az elızı este. Ha legalább a címét elkértem volna... Szomorúan
ültem a szántódi parton és azon gondolkodtam, milyen módon tudnék még idıben
átjutni. A reálisnak tőnı ötletek mellett - átúszni a 800 méteres szakaszt, bérelni
egy csónakot stb. - egy gondolat szöget ütött a fejembe. Mi történne, ha lenne egy
léghajóm? Ha Verne hısei Föld körüli útra vállalkoztak léghajóval, egy
kilométernél kisebb távolság igazán semmiség. Fantáziám hirtelen szárnyalni
kezdett az ötlet üzleti lehetıségeit boncolgatva. A turistaszezon alatt ajánlhatnám a
két part közti utazást fiatal pároknak vagy azoknak a nyaralóknak, akik más
lehetıség híján két héten keresztül fınek a napon.
Az ötletet - figyelembe véve az akkori magyarországi gazdasági szemléletet -
elvetettem, mint megvalósíthatatlant.
Húsz év telt el, amikor az Egyesült Államokban olvastam egy hirdetést, amely 150
dollárért pezsgıs ebéddel egyórás léghajós utazást ajánlott a Napa Valley-ben,
mely az ország leghíresebb bortermelı, szılıtermesztı vidéke. Tudomásom szerint
még ma sincs léghajós járat Szántód és Tihany között. Emberek szerte a világon
kevésbé romantikus ötletekkel és kevésbé keresett szolgáltatásokkal lettek
milliomosok.
Lehet hogy a következı e könyv olvasója lesz?
Szerte a világon naponta emberek százai eszelnek ki ragyogó ötleteket, de vagy
ambíció vagy anyagi feltételek hiányában néhány másodperc múlva el is felejtik,
amit kigondoltak.
Az Olvasó útmutatást kap, hogy ha a jövıben egy nyereséget ígérı ötlete támad,
milyen lépéseket tehet, hogy az ötlet üzleti vállalkozás formájában megvalósuljon.
Elsısorban az amerikai tızsde mőködésére alapozva próbálom összefoglalni a
befektetık számára fontos ismereteket.
Egy vállalat megalapításának története, avagy mi is a
részvény?
Folytassuk a bevezetı történetet, a színhelyet megváltoztatva, az Amerikai
Egyesült Államokban. A tó partján ülı fiatalembert nevezzük Johnnynak. A
következıkben azt követjük nyomon, milyen lépésekkel valósítja meg Johnny
minden amerikai állampolgár vagy vendégmunkás vágyát: megalapítani és sikerre
vinni egy vállalatot, és - nem utolsósorban - ennek során meggazdagodni
Elıször is, a következı napokban Johnny a tóparton mindazokkal beszélgetésbe
elegyedik, akik barátságos köszöntésére hasonlóképp válaszolnak. Megkérdezi
tılük, ha lenne olyan vállalkozás, amely léghajóval a tó túlsó partjára vinne
4
utasokat, hányan szánnák rá magukat a kalandra. Várakozásának megfelelıen
fıként a fiatalabb korosztály fogadja nagy lelkesedéssel az ötletet. Elég sok
kedvezı választ kap a 35-50 éves korosztálytól is. Arra a kérdésre, vajon az
emberek mennyit lennének hajlandók fizetni egy útért, változatos ajánlatokat kap.
Amit most Johnny csinál, azt piackutatásnak - angolul marketingnek - nevezik.
Johnny számára nem kétséges, hogy a szolgáltatásra igény van, csak az a kérdés,
mennyibe is kerüljön egy út. A következı lépés: megérdeklıdni, hogy milyen
engedélyeket kell beszereznie ahhoz, hogy utasokat szállíthasson ezen az
útvonalon, hol tanulhatja meg, miként is kell biztonságosan üzemeltetni a léghajót,
valamint - legfıképpen - mennyibe is kerül egy léghajó.
Az engedélyek megszerzése nem nagy dolog, a tanfolyam sem túl drága és a
léghajó is csak 10.000 dollárba kerül. Az egyetlen probléma az, hogy Johnnynak
csak 4.000 dollárja van. Körbejárja a környék bankjait, melyik is lenne hajlandó a
hiányzó 6.000 dollárt kölcsönözni. Minthogy a bankárok híresek arról, hogy
abszolút kockázatellenes neveltetést kapnak, bármennyire lelkesen is ecseteli
Johnny a lehetséges üzleti hasznot, nem csoda, hogy egyikük sem hajlandó
kölcsönt adni neki. Hogy az Olvasó megértse a bankár gondolkodásmódját, a
következıket kell figyelembe vennie: A bankok fı feladata a pénzforgalom
fenntartása és eközben haszon szerzése a legkisebb kockázat vállalása mellett. A
bank begyőjti a pénzt, amit az emberek a takarékbetétkönyvbe tesznek - tegyük fel,
hogy évi 10%-os kamatra -, és igyekszik azt reális haszonkulccsal megforgatni.
Például kikölcsönzi öröklakás-tulajdonosoknak 12%-os évi kamattal. Mivel az
öröklakások ára általában évrıl évre emelkedik, ha netán a tulajdonos nem lenne
képes fizetni a részleteket, a bank elkobozhatja a lakást és eladhatja más,
fizetıképesebb vevınek. Így a bank tıkéje nincs veszélyben.
A legtöbb bankárnak azonban fogalma sincs arról, mennyibe kerül egy használt
léghajó. Ha Johnny vállalkozása nem sikerül, esetleg a léghajó még meg is sérül,
még ha a bankár el is tudja adni a léghajót 5.000 dollárért, az akción akkor is
vesztett 1.000 dollárt, és az a legkevésbé sem vigasztalja, hogy Johnny az összes
befektetett pénzét elvesztette. Johnny tehát kapcsolatba lép azzal a néhány céggel,
amelyek léghajót gyártanak. Végül az egyikkel - amelynek két vállalkozó szellemő
fiatalember a tulajdonosa - egyezséget köt: fizet 3.000 dollárt, a maradék összeget
pedig négy év alatt, évi 20%-os kamatláb mellett fizeti vissza. A záradékba
belefoglalják, hogy Johnny hat hónap múlva kezdi fizetni az elsı részletet, és ha
valamilyen oknál fogva két egymást követı hónapban nem fizet, akkor a hátralevı
összeg azonnal egyben fizetendı, vagy a cég visszaveszi Johnnytól a léghajót -
természetesen az addig fizetett pénzt megtartva.
Ha az üzletkötést megvizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy egy egyezség olyan
klasszikus esetével van dolgunk, amelyben mindkét fél egyformán jól jár. Johnny
meglévı készpénzébıl megtartott 1.000 dollárt, amit felhasználhat például
hirdetésre vagy egyéb az üzlettel kapcsolatos dolgokra, és - bár nagy kamatot fizet
a kölcsönzött összegért - számításai szerint, miután az üzlet elindul, a havonta
befolyó pénzösszeg bıven elegendı lesz arra, hogy a kialkudott havi részleteket
5
kamattal együtt fizetni tudja. A léghajócég tulajdonosai is ragyogó egyezséget
kötöttek. Kevés cég gyárt léghajót, így igen nagy haszonnal lehet értékesíteni.
Johnny 3.000 dollárjával befektetett készpénzük legnagyobb része megtérül, így
anyagot tudnak vásárolni újabb léghajók gyártásához. Az elsı évben visszakapják
befektetett készpénzük maradékát, a továbbiakban pedig munkájuk hasznát és igen
magas kamatot. Ha netán Johnny vállalkozása nem sikerülne, a befizetett
részleteket megtartva a léghajót is visszavehetik. Ez utóbbi lehetıséget nem
szívesen vennék, remélik, hogy Johnny vállalkozása sikeres lesz, és a
késıbbiekben újabb léghajókat vásárol tılük. Megemlítendı még, hogy Johnny
okosan elég idıt - hat hónapot - szánt arra, hogy a szükséges engedélyeket
megszerezze, gyakorlati és elméleti oktatásban részt vegyen.
Négy hónap múlva - miután beköszöntött a nyár - Johnny az elsı felszálláshoz
készülıdik. A négy alkalmazottat - ennyi szükséges a léghajó biztonságos
felszállásához - színes overállba öltözteti, az elızı napon színes szórólapokat oszt
szét a tóparti szállodákban. A hatalmas színes ballon sok bámészkodót vonz a
partra, de az emberek inkább csak kíváncsian kérdezısködnek. Johnny és a négy
alkalmazott bárkinek szívesen ad felvilágosítást, hiszen minél több ember tud a
léghajózás lehetıségérıl és arról, hogy milyen biztonságos az utazás, annál több
ismerısüknek tudják elhíresztelni az újdonságot. Johnny tudja, hogy a hirdetés
leghatásosabb és legolcsóbb formája az, ha a hír szájról szájra jár. Néhány óra
múlva megjelenik egy fiatal házaspár, akik - mint Johnny az utazás közben
megtudja - nászúton vannak, és elızı este látták a szálloda halljában Johnny
hirdetését. Bár a léghajó hat utast, valamint Johnnyt képes egyszerre a túlsó partra
szállítani, elhatározza, hol felszáll a házaspárral. Egy barátja, akit Johnny elızı nap
megkért, fényképezi a felszállás minden mozzanatát. A barát egyébként újságíró,
és Johnny reméli, hogy a másnap reggel a tó feletti elsı léghajós útról megjelenı,
képekkel illusztrált újságcikk számos olvasóval és egyúttal jövıbeni lehetséges
utassal tudatja az új szórakozási lehetıséget. Mellesleg Johnny ismét használja az
ingyen hirdetés nagyon hatásos formáját. Egyetlen költsége az lesz, hogy egyik
este a környék legdrágább éttermében újságíró barátjával megünnepeli a felszállást
és a vállalkozás sikeres elindítását. Az est költségeit a cikk hatására remélhetıleg
megjelenı utasok viteldíja többszörösen visszatéríti majd.
A léghajós út napról napra népszerőbb lesz, a léghajó teljes kihasználtsággal
naponta kétszer is átszáll a túlsó partra. Johnny fejében újabb tervek születnek,
miként lehetne a vállalkozást kibıvíteni. Azon gondolkodik, hogyan tudna
valahonnan nagyobb összeget szerezni a terv megvalósításához. Bár a léghajó csak
kétszer száll fel, a legénység (a négy alkalmazott 10 -15 perc alatt tud egy
felszállást elıkészíteni) egész napra kap fizetést. Ha Johnnynak több léghajója
lenne, akkor egyrészt az ı munkaidejük kihasználtsága is jobb lenne, másrészt a
napi profit is többszörözıdne a léghajók számával egyenes arányban, leszámítva a
léghajóval felszálló kormányos bérét - akit Johnny kapitánynak nevez ki.
A helyi bankok - arra hivatkozva, hogy a vállalkozás még túlságosan újkelető és
nagyban függ az idıjárástól - ezúttal sem hajlandók Johnnynak kölcsönt adni.
6
Johnnynak két lehetıség ötlik eszébe: vagy megpróbál idegeneket bevonni a
vállalkozásba, és ezáltal jelentıs mennyiségő pénzt szerezni az üzlet
kiterjesztéséhez, vagy - és ez az ötlet közelebb áll hozzá - felkeresni néhány
rokonát és barátját, akikrıl tudja, hogy több pénzük van, mint amennyit el tudnak
költeni és meggyızni ıket arról, hogy fektessék pénzük egy részét a vállalkozásba.
Azt ígérné nekik, hogy a haszonból befektetésük arányának megfelelıen
részesednek.
Az elsı ötletet - idegeneket meggyızni a vállalkozás sikerérıl - hamar elveti. Azok
nem tudják hogy ı kitartó, lelkes üzletember. Belátja azt is, hogy a bankárok
kifogásának is van némi alapja. Ha több száz embert próbálna bevonni a
vállalkozásba, az igen jelentıs energiába, idıbe és nem utolsósorban pénzbe
kerülne, figyelembe véve a megfelelı jogi követelményeket. Miután kidolgoz egy
pénzügyi tervet, kiszámítja a lehetséges profitot, nem kerül túl nagy fáradságába
meggyızni néhány közeli barátot és rokont arról, hogy szálljanak be a
vállalkozásba.
Egy hónapon belül összegyőjt tılük 100.000 dollárt és megalapítanak egy
részvénytársaságot, amelyet Léghajó Kft.-nek neveznek el.
Egy pillanatra most megállunk a kft. - azaz a korlátolt felelısségő társaság -
fogalmánál. Amíg Johnny a vállalat egyedüli tulajdonosa volt, addig bármilyen
baleset vagy egyéb elıre nem látható következmény esetén korlátlan felelısséggel
tartozott az esetleges károsultaknak. Bár Johnny megfelelı balesetbiztosítást kötött,
megfelelı rendszabályokat állított fel és tudta, hogy tapasztalt navigátorral a
léghajón egy ilyen rövid távú utazás reálisan biztonságosnak mondható, elkövette
azt a hibát, hogy nem törıdött azzal, hogy mi történhet egy véletlen baleset
alkalmával. Úgy hitte - semmi vagyona nem lévén -, hogy nincs mit kockáztatnia,
ha egy kártérítési pert el is veszítene. Nem tudta, hogy késıbbi jövedelmének nagy
részét, egészen haláláig terjedıen, a bíróság megítélheti kártérítésként és
lefoglalhatja a megítélt kártérítés összegéig. Mivel barátai és rokonai jelentısebb
vagyonra tettek szert életük folyamán, legfıbb feltételük az volt, hogy vagyonukat
semmi se veszélyeztesse.
A korlátolt felelısségő társaság - amelynek rövidítése Angliában Ltd., Amerikában
Inc. - a törvények szerint utolsó fillérjéig felelıs a társaság által okozott bármilyen
kárért, de a tulajdonosok, a saját - a céghez nem tartozó - vagyonukból semmit sem
veszítenek el, még ha a cégnek nincs is elég pénze ahhoz, hogy egy esetleges
vesztett pert a kártérítés erejéig ki tudjon fizetni.
Egy kft. a tulajdonosok számára részvényeket bocsát ki. A tulajdonosok
százalékarányos tulajdonjoga a cégben függhet befektetett pénzük, vagy pénzük és
a cég napi dolgainak lebonyolításában vállalt részvételük együttes arányától,
esetleg egyéb kialkudott feltételektıl. A cég mindennapi tevékenységét az elnök
irányítja, a megválasztott igazgatótanács - melynek tagjai lehetnek a
részvénytulajdonosok vagy cégen kívüli személyek - hoz döntést a cég sorsát
alapvetıen befolyásoló kérdésekben. Az igazgatótanács a cég sorsát eldöntı
7
kérdésekben általában a részvénytulajdonosok többségének jóváhagyását is kéri.
Így - ha a döntés szerencsétlen következményekkel járna -, megelızheti azt, hogy a
részvénytulajdonosok pert indítsanak ellenük felelıtlen döntéshozatal vádjával.
Johnny diplomatikus lavírozással - hivatkozva arra, hogy az ötlet, valamint az üzlet
eddigi felvirágoztatása az ı érdeme, továbbá a cég jövıbeni sorsa ugyancsak az ı
munkájának eredményétıl függ, és a havi fizetés, amit az elkövetkezendı három
évre kért magának, jóval alatta marad egy átlagos szakképzettségő dolgozó
fizetésének - eléri, hogy a társtulajdonosok a részvények 40%-át kapják meg, ı
pedig megtartja a 60%-ot.
A Léghajó Kft. kibocsát egymillió részvényt, amely egyenlı 100%-kal. A
részvények száma egyébként szabadon választható meg, lényeg az, ha egyszer
meghatározták, az 100%-ot képviseljen. Bár a kft. mőködési szabályzata az
alapítók elhatározása szerint rendelkezik a szavazati jog és egyebek kérdésében,
általában az egy részvény : egy szavazati jog arány az elfogadott forma. Johnny az
általában szokásos formának megfelelıen dolgozta ki a cég alapszabályzatát,
amelyet a többiek nem elleneztek. Ezzel biztosította, hogy a vállalat a
közeljövıben az ı döntései alapján mőködjék, hiszen minden kft. azon az elven
mőködik, hogy ha a részvény-tulajdonosok legalább 51%-a megszavaz valamit,
akkor az a döntés végleges.
Minthogy a tónál a nyári fıidénybıl még több mint két hónap van hátra, és
állandóan több utas vár a léghajóra, mint amennyit Johnny át tud vinni, az
újdonsült vállalatvezetı elhatározza, hogy további négy léghajót vásárol attól a
cégtıl, amelyiktıl az elsıt vette. Az eredetihez hasonló feltételekkel köti meg
velük a vételi szerzıdést, azzal a különbséggel, hogy az évi kamat ezúttal 12%.
Az Olvasó meglepetéssel kérdezheti, miért választja Johnny a részlet- és
kamatfizetést, noha van elég készpénze. Mint az elızıekben láttuk, egy új cégnek -
még ha sikeres is - nem könnyő kölcsönt szereznie. Minden cég igyekszik minél
hamarabb felfuttatni forgalmát, ehhez pedig gépek - Johnny esetében léghajó -
vagy újabb alkalmazottak felvétele, a legtöbb esetben a kettı kombinációja
szükséges. Ehhez pedig pénz kell. Minthogy Johnny tudja, milyen lépéseket kell
tenni, hogy a cég ugrásszerően megnövelje profitját, igyekszik annyi pénzt tartani a
bankban, amennyit csak tud.
Az új léghajók megérkezésekor felvesz öt kapitányt az üzemeltetéshez, és
kétszeresére növeli a felszállásnál segédkezı legénységet. Így munkaidejük is
jobban kihasznált, van elég ideje pihenésre, és ha valamelyikük esetleg
megbetegszik vagy kilép, van még elég ember a léghajók biztonságos
üzemeltetéséhez. Johnny a nyár hátralevı részében már nem vesz részt a cég napi
tevékenységében. Felvesz egy alkalmazottat, akinek feladata az egész folyamat
irányítása, ellenırzése. Napjainak egy részét azzal tölti, hogy a közeli szállodákban
igyekszik minél több embernek tudtára adni a léghajózás lehetıségét. A szállodai
portásokkal szerzıdést köt, akik elıre adják el a jegyet az egyes járatokra, az ár
15%-át jutalékként megtarthatják.

8
Egy kis helyi céggel szerzıdést köt pamuttrikók készítésére három méretben. A
trikókon nagy, színes léghajó, rajta a cég neve, alatta pedig a szöveg: Léghajóval
átrepültem a tó felett. A trikót az utasok a jeggyel együtt kapják, de az indulási
pontnál felállított sátorban külön is megvásárolható. Johnny célja a trikókkal - mint
azt az Olvasó valószínőleg sejtette - az olcsó, de igen hatásos reklámozás.
Ugyanakkor lépéseket tesz azért, hogy a következı évben a Léghajó Kft. egy még
nagyobb és nyereségesebb cég legyen. Minthogy a szél a tó déli partjáról az északi
felé fúj, a léghajózás útvonala mindig egyirányú, motorcsónakok bérlése a léghajók
visszahozására pedig pénzbe kerül. Johnny arra gondol, ha építtet egy olyan
csónakot, amilyet a vikingek használtak, akkor egyrészt nincs szüksége
motorcsónakra, másrészt azokat invitálhatja romantikus csónakázásra, akik félnek
felülni a léghajóra. Számítása szerint két csónakkal, amelyet 10-10 evezıs hajt, az
összes léghajót vissza tudja hozni a menetrend betartásával és sok utast is át tud
szállítani. Egy csónaképítı céggel megállapodik az árban és a fizetési
feltételekben.
A következı szezon igazolja várakozását, Johnny sietve, jelentıs felárral rendel
még két csónakot. Azt is megfigyeli, hogy a legtöbb utas a túlsó partra átkelve
helyi busszal tekinti meg a félsziget nevezetességeit. Arra a következtetésre jut,
hogy ı is szervezhetne ilyen busztúrát, így növelve a profitot. Hogy az ötletet
különösebb beruházás és kockázatvállalás nélkül kipróbálja, bérel egy buszt és egy
idegenvezetıt. Minthogy a szezon a vége felé közeledik, úgy dönt, hogy a cég saját
buszát csak jövıre veszi meg.
A következı évben megnöveli mind a léghajók, mind a csónakok számát. A
csónakvállalkozást elnevezi Viking Tour Kft.-nek, a buszos idegenvezetést pedig
Johnny’s Tour Kft.-nek. A Léghajó Kft. leányvállalataiként jegyzi be ezeket a cég
könyvébe. Közben már azt számolja, hogy ha egész napos idegenvezetéssel és
kertvendéglıi vacsorával egybekötött léghajós vagy csónakos túrát ajánlana a déli
partról, akkor mennyi pénzt kellene szereznie ehhez. Most, hogy Johnny már
bebizonyította, milyen remek üzletember, a bankok hajlandók tárgyalni vele
nagyobb összegő kölcsönrıl. Johnny azonban elveti az ötletet, mivel a bankok túl
szoros ellenırzést akarnak gyakorolni a vállalat felett. Más megoldást választ.
A világ vezetı tıkés országaiban, ahol a gazdasági élet a kereslet-kínálat törvényei
alapján zajlik, mőködik az értéktızsde, ahol különbözı cégek részvényeit adják-
veszik. A részvények árainak alakulása több tényezı összegzıdésének eredménye,
ezt az Olvasó részleteiben a következı fejezetekben fogja megismerni. A tızsdén
jegyzett cégek többsége valamikor magánvállalkozásként kezdte, és amikor
eljutottak egy olyan pontra, hogy belsı pénzügyi forrásokból már nem lehetett
finanszírozni a cég növekedését, részvényeket adtak el a nagyközönségnek, a cég
terveinek megvalósítását pedig az így összegyőlt pénzbıl fedezték. A befektetık
azért veszik a részvényt, mert remélik, hogy a cég profitja és ezáltal a részvények
ára emelkedni fog.

9
Minthogy a részvénytulajdonosok nem ismerik egymást, az adásvételt értékpapír-
kereskedı cégek bonyolítják le ügyfeleik számára. Aki tızsdén jegyzett cég
részvényét akarja megvenni vagy eladni, az telefonál egy tızsdeügynöknek, aki ezt
az ügyletet egy tızsdei munkatársa segítségével bonyolítja le. Kevésbé ismert, a
tızsdén nem jegyzett cégek részvényei esetében a tızsdeügynök felhívja azon
értékpapír-kereskedık ügynökeit, akik annak idején, amikor a cég elıször adott el
részvényeket a nagyközönségnek, azt vállalják, hogy ezeknek az új
értékpapíroknak állandó piacot teremtenek. Azaz, ha valaki részvényt akar eladni,
attól megveszik; ha valaki részvényt akar venni, annak pedig eladnak egy
kialkudott áron. Az ügylet régebben telefonon bonyolódott le, ma a modern
technika alkalmazásával 1.000 részvény mennyiségig néhány másodperc alatt
számítógépen zajlik le.
Térjünk vissza Johnnyhoz.
Miután tervét megbeszélte a jelenlegi társtulajdonosokkal, elment az egyik
legismertebb értékpapír-kereskedı cég megfelelı osztályának vezetıjéhez és
bemutatva neki a Léghajó Kft. elızı három évi gazdasági mérlegét, valamint
felvázolva jövıbeni terveit, megkérdezte, hogy hajlandó-e részvényt eladni
befektetıknek.
Miután nagy vonalakban egyezségre jutottak, a következı néhány hét alatt
kidolgozzák a részleteket.
Johnny úgy számol, hogy legalább 3 millió dollárra van szüksége, hogy a terveket
valóra váltsa. Miután a szükséges költségeket - prospektusok nyomtatása, az
értékpapír-kereskedı jutaléka stb. - még további 300.000 dollárra becsülik, ezért
3.300.000 dollárnak megfelelı értékő részvényt kell eladni. A következı lépés
annak kiszámítása, hogy ez az összeg a teljes részvénytıke hány százalékával
egyenlı. Tegyük fel, hogy a harmadik év végén a Léghajó Kft. nettó profitja, a
leányvállalatokat is beleértve, 250.000 dollár. Nettó profit = bevétel mínusz
költségek. A tızsdei szakemberek egy cég értékét a profit figyelembevételével
állapítják meg. A késıbbiekben látni fogjuk, hogy ez nem túl egyszerő feladat, és
bár egy cég részvényeinek ára a tızsdén néhány hét alatt könnyen megduplázódhat,
nyilvánvaló, hogy a profit ilyen rövid idı alatt nem sokat változik. E fejezetben
nem boncolgatjuk a részvények árát meghatározó összes tényezıt, hanem azt a
leegyszerősített formát használjuk, amely a cég értékét úgy határozza meg, hogy a
profitot megszorozza egy az iparágra elfogadott szorzószámmal. Ez a szám
iparáganként változó, például Amerikában a bankok esetében a legalacsonyabb: 4-
8, számítógépgyártó vagy szoftvercégek esetében sokszor 30-50.
Az értékpapír-kereskedı a Léghajó Kft. esetében a szorzószámot 40-ben állapította
meg adott körülmények között, így a cég értékét 10 millió dollárra becsülték
(250.000ˇ 40 = 10.000.000). Az eladásra szánt 3.300.000 értékő részvény az összes
részvény 33%-a. Ha az Olvasó még emlékszik rá, a cég eredetileg 1.000.000
részvényt bocsátott ki, ennek 33%-a 330.000-rel egyenlı, így egy részvény ára
3.300.000 : 330.000 = 10 dollár.
10
A matematikai érdeklıdéső olvasók valószínőleg izgatottan ugranak fel e percben,
miután kiszámolták fejben hogy Johnny - bár a részvények 20%-át visszaadta a
cégnek - maradék 40%-a papíron jelenleg 4 millió dollárt ér. Az eredeti
befektetıket sem kell sajnálni, az ı maradék 27%-ot kitevı részvényeik értéke az
eredeti befektetés jelentıs arányú megtérülése.
Megjegyzendı, hogy sem Johnny, sem a társtulajdonosok egy centet sem látnak az
eladott részvények árából, a pénz a társaságé lesz, amelynek ık most már a
befektetı közönséggel együtt tulajdonosai. Ha a cég a befolyt összeget okosan
használja fel, akkor részvényeik ára a jövıben növekedni fog. Készpénzt úgy
tudnak nyerni az ügyletbıl, hogy részvényeiket eladják a tızsdén a napi
árfolyamon. Azaz egy olyan befektetésbıl, amelyik eddig nem volt könnyen
készpénzzé tehetı, most hogy tızsdén jegyzik a céget, részeiben vagy egészében
könnyen eladható befektetés lett.
Miért hajlandók a befektetık 10 dollárt adni egy részvényért, amelyért annak
idején Johnny csak fél centet, a társtulajdonosok pedig csak 25 centet fizettek?
Ennek egyszerően az a magyarázata; hogy a befektetık azt remélik, hogy a cég a
pénzt hatékonyan fogja felhasználni, és a következı év végén a nettó profit esetleg
megduplázódik, így részvényeik ára hasonló arányban nı. A befektetıket általában
nem a múlt, hanem a jövı érdekli. Ha a cég képes lenne az elkövetkezı évben
ismét megduplázni a profitot, elméletileg egy részvény ára 40 dollárt érne. A
befektetı reméli, hogy a cég képes lesz fenntartani a nyereség növekedésének
ütemét.
Azt hiszem, nyugodtan gratulálhatunk Johnnynak, aki 3.000 dolláros befektetéssel,
szorgalommal és kitartással milliomos lett.
Álom? Sokak számára igen. De megvalósítható, ezt ezrek és ezrek példája tanúsítja
szerte a világon. Hogy csak néhány vállalatot említsünk, amelyekrıl az Olvasó is
már bizonyára hallott: McDonald, Apple Computer Corporation, Xerox, Polaroid.
Ezek mind egy ember, vagy egy kisebb csoport tevékenysége révén lettek
mamutvállalatokká. Mindegyik sikertörténet lényege azonos: valaki rájött egy
szolgáltatás szükségességére, vagy egyszerően csak arra, hogy egy meglévıt
miként lehet olcsóbban és hatékonyabban végezni, és energiát nem kímélve,
minden akadályt leküzdve valóra váltotta ötleteit.
Mindannyiunk számára, akiknek nincs meg a megfelelı technikai érzékünk a
fénymásológép, a másodpercek alatt kész képet adó fényképezıgép és hasonló
szerkezetek feltalálásához, azért van még remény. Egy 100 dolláros befektetés a
Xerox, IBM vagy General Motors részvényeibe az elsı kibocsátáskor, 25-30 év
múlva több tízezer dollárt ért.
A sikeres tızsdei befektetés titka egyrészt a megfelelı cégek részvényeinek jól
idızített megvásárlása, másrészt annak felismerése, hogy mikor érik el a cégek
növekedésük és ezáltal részvényeik árának csúcspontját. Egyszerő, nem? Elvben
igen, a gyakorlatban nagyon keveseknek sikerül ezt tökélyre vinni.

11
Mivel az Olvasó már tudja, mi is a részvény, a következı fejezetben
megismerkedik a részvények adásvételének mechanizmusával. Elıbb azonban
megvizsgáljuk, hogy is kell értelmezni az újságban megjelenı tızsdei
ártáblázatokat. Kiemelünk egy sort a legjelentısebb üzleti
napilapból, a Wall Street Journalból (1988. október 31.):
52 Weeks Stock Sym Div Yld% PE Vol 100s Hi Lo Close Net Chg
Hi Lo
81 1/8 55 Gen Mot GM 5.00 6.2 7 25569 80 3/4 76 5/8 80 1/2 +2 7/8
52 weeks Hi, Lo: ez az oszlop a részvény árának az utolsó évi legmagasabb és
legalacsonyabb árát mutatja. Esetünkben a részvény 1987. október 31. és 1988.
október 31. között legdrágábban 81 1/8 dolláron, legolcsóbban 55 dolláron cserélt
gazdát.
Amerikában a részvények árát egész és törtszámok kombinációjával fejezik ki. A
törtszámok: 1/8 és annak többszörösei, tizedes jegyekre átszámolva: 1:8 = 0,125.
Példánkban 81 1/8 = 81 dollár és 12 cent.
Stock: Gen Mot. Mint látjuk, helyhiány miatt a legtöbb adat rövidítve szerepel.
Stock = részvény neve, ez esetünkben a General Motors, a világ legnagyobb
autógyárának részvénye.
Sym (symbol): a cégnév rövidítése, esetünkben GM. A részvények árait szerte a
világon komputerükön keresztül másodpercrıl másodpercre követni tudják
mindazok, akik a New York-i tızsde telekommunikációs rendszerébe
bekapcsolódtak. Minden, tızsdén jegyzett részvénynek saját 1-3 betőbıl álló
rövidítése van. Az érdeklıdı ezt a rövidítést üti be a számítógépbe, ha meg akarja
tudni a részvény árát. A General Motors betőjele: GM.
Div (dividend = osztalék): Nagyon sok cég profitjának egy részét osztalékként
készpénzben szétosztja a részvénytulajdonosok között. Esetünkben a General
Motors évi 5 dollárt fizet minden egyes részvényre. (Amerikában nem
tizedesvesszıt, hanem tizedespontot használnak: 5.00 dollár = 5 dollár és 0 cent.)
Yld (yield = hozam): Megmutatja, hogy a jelenlegi részvényár hány százaléka az
osztalék. Úgy lehet értelmezni, mintha az Olvasó betenne 80 Ft-ot (a körülbelüli
részvényár 1988. október 31-én) a takarékba és arra évi 5 Ft (az osztalék nagysága)
kamatot kapna, ami így kb. 6,2%-os kamatlábnak (haszonnak) felel meg.
PE (price per earning ratio = részvény/jövedelem hányados, pontosabban:
részvényár/egy részvényre jutó nettó profit): Mint e fejezet példájában láttuk, egy
cég értéke = nettó profit x szorzószám. A cég értékét pedig részvényei száma és
egy részvény árának szorzata adja meg. Fordítva: ha egy cég nettó profitját
elosztjuk a részvények számával, megkapjuk az egy részvényre esı profitot. A
General Motors esetében egy részvény árát (kb. 80 dollár) elosztva az egy
részvényre esı profittal, 7-et kapunk. Mind a hozam, mind a P/E hányados fontos

12
szerepet tölt be a részvényárak alakulásában. A késıbbi fejezetekben még
visszatérünk rájuk.
Vol 100s (Volume in hundreds = részvényszám 100 egységben számítva):
Példánkban az 1988. október 31-én eladott, illetve vett General Motors részvények
száma százzal osztva. Esetünkben 26.569 ˇ 100 = 2.656.900 részvény cserélt
gazdát. A statisztika nem tesz különbséget adás és vétel között.
Hi (High): a napi legmagasabb ár (ez 80 3/4 dollár volt.)
Lo (Low): a napi legalacsonyabb ár (ez 76 5/8 dollár volt).
Close: a tızsde zárása elıtti legutolsó kötési ár (ez 80 1/2 dollár volt).
Net chg (net change = nettó változás): az utolsó ár 2 7/8 dollárral volt magasabb,
mint az elızı napi zárási ár. Ha a szám elıtt egy mínuszjelet látnánk, az azt
jelentené, hogy az ár alacsonyabb volt az elızı napinál.
Az Olvasó talán észrevette, hogy a napi áringadozás 4 dollár (kb. 5%-os) volt. Ha
figyelembe vesszük, hogy a General Motorsnak kb. 310 millió részvénye van, az
elızı naphoz képes a vállalat értéke közel 1 milliárd dollárral emelkedett. Egy
iskolás gyerek számára is nyilvánvaló, hogy egy cég profitja egy nap alatt nem
változhat ilyen arányban. Hogyan lehet az, hogy gazdasági szakértık, akik közül
sokan évi több százezer dolláros fizetést kapnak azért, mert több milliárd dollár
értékő értékpapír-állományt kezelnek bankok, mamutvállalatok stb. számára,
hajlandók egyik napról a másikra ennyivel többet fizetni a General Motors
részvényeiért? Erre a kérdésre a további fejezetek adnak választ.

A Wall Street
A televízió esti híreiben gyakran találkoztunk ilyen megállapításokkal: A mai
napon ideges volt a Wall Street, vagy gyenge napja volt ma a Wall Streetnek.
Nézzük meg közelebbrıl, mi is van e sommás kijelentések mögött.
A New York-i Részvénytızsde a Wall Street 11. alatt található. Ez az USA
legrégebbi és jelenleg legnagyobb tızsdéje. Az amerikai függetlenség elsı
napjaiban New York volt az ország fıvárosa és egyben egyik legfontosabb
pénzügyi és kereskedelmi központja. A frissen alakult szövetségi kormány a
függetlenségi háború során felhalmozott adósságának finanszírozására nyilvános
árveréseken kötvényeket adott el, és a helyi bankok által kibocsátott értékpapírok is
ezeken az árveréseken találtak vevıre. Az értékpapírok élénk kereskedelme
hamarosan jobban szervezett piac iránti igényt teremtett. 1792 májusában 24
kereskedı és ügynök győlt össze és megállapodtak abban, hogy ügyleteiket
elsısorban egymással fogják megkötni. Mivel többnyire egy fa alatt találkoztak,
írásos megállapodásuk Platánfa (Buttonwood) Egyezmény néven vonult be a
tızsdetörténelembe.
Az értékpapír-kereskedelem néhány évig az utcán és a környezı kávéházakban
folytatódott. 1817-re az értékpapír-forgalom annyira megnıtt, hogy a kereskedıket
formális szervezet lét-rehozására késztette. Március 8-án megalapították a New
13
York-i Részvény- és Tızsdetaná-csot, a New York-i Részvénytızsde elıdjét. Az
ügynökök egy úgynevezett "listás" piacon találkoztak. A tanács elnöke naponta
kétszer fel-olvasta az értékpapírok (részvények és kötvények) listáját, és a tagok a
részükre kijelölt szé-kekben ülve bekiabálták árakra és mennyiségekre vonatkozó
ajánlataikat. Innen ered az "ülés" (seat) kifejezés, amely a tızsdei tagságra utal.
A polgárháború végére az itt forgalmazott részvények és kötvények száma
háromszázra emel-kedett. A piac átköltözött a Wall Street legdélibb részén
található elsı állandó épületébe, amely New York-i Részvénytızsde (angolul New
York Stock Exchange, gyakran rövidítve NYSE szerepel az újságokban, a
szerkesztı megjegyzése) néven ismert. Az értékpapírok forgalma az elkövetkezı
két évtizedben ugrásszerően megnıtt, mivel a vasút- és gyárépítés
finanszírozásának elısegítése céljából a vállalatok sorra bocsátottak ki
részvényeket. Az 1870-es évek elején a listás piacot felváltotta a folyamatos
kereskedelem. Az egyes részvényeket ezentúl állandó helyeken, az úgynevezett
"kereskedelmi posztokon" lehetett forgalmazni. Az ügynökök körbejárták a
parketten elhelyezett posztokat és megtették árakra és mennyiségre vonatkozó
ajánlataikat. Az "ülés" egyre inkább csak a New York-i Részvénytızsde tagságára
utaló kifejezéssé vált.
1878-ban a telefonok felszerelése lehetıvé tette, hogy az ügynökök az ország
különbözı részeibıl a korábbinál sokkal gyorsabban adjanak megrendeléseket a
tızsdei ügyletkötésekre. 1903-ban a tızsde jelenlegi helyére költözött.
A forgalom növekedésével a tızsde is változott. Ennek leginkább szembetőnı jele,
hogy a tızsdeteremben megjelentek a számítógépek, amelyek idejétmúlttá tették a
tölgyfából és rézbıl készült posztokat. Napjainkra több posztból ellipszis alakú
szigetek alakultak ki, ahol néhány specialista a számára kijelölt részvények
kereskedelmét bonyolítja le. A posztok fölött képernyık
jelzik az árfolyamokat.
A tızsdén forgalmazott valamennyi részvénynek van egy specialistája, aki a
tızsdeterem meghatározott posztján dolgozik. Ez az egyetlen hely a tızsdén, ahol
az adott értékpapírokra ügyletet lehet kötni. A specialista feladata, hogy
értékpapírja folyamatos, kiegyensúlyozott piacát biztosítsa. A specialista három
funkciót tölt be:
1. Ügynök: ha egy alkusz olyan megrendelést kap, amelyet az ügyfele által
meghatározott áron nem tud azonnal teljesíteni, a megrendelést a specialistának
továbbítja, arra kérve ıt, hogy tartsa nyilván az ajánlatát és kösse meg az üzletet,
ha az árfolyam elérte a megrendelésben meghatározott szintet.
2. Kereskedı: a tızsdei szabályok szerint a specialistának saját zsebére vagy cége
terhére kockázatot kell vállalnia; ha részvényeinek piaca nincs egyensúlyban,
értékpapírjaiból saját számlára kell vásárolnia vagy eladnia. A tızsde nagyon
büszkén hirdeti ezt a rendszert, de amint a késıbbiekben majd látjuk, ez nem
mindig mőködik ilyen jól.

14
3. Árfolyammegállapító: a specialistának nem csupán a pillanatnyi árakat kell
meghatároznia a vele kapcsolatban álló alkuszok számára, hanem értékelnie kell
azokat a megrendeléseket is, amelyeket az ügyfelek a többi ügynöknek adtak. A
specialista feladata az is, hogy minden reggel megfelelı nyitóárfolyamot állapítson
meg értékpapírjaira a beérkezett vételi és eladási megbízások figyelembevételével.

A New York-i Részvénytızsde rendszerének leginkább bírált intézménye a

specialista. Sokan azt állítják, hogy specialistának lenni olyan, mintha valakinek
garantálnák a pénzcsinálást. Vizsgáljuk csak meg közelebbrıl, igaz-e ez az állítás!
Tegyük fel, hogy egy kaliforniai részvényesnek az XYZ képzeletbeli vállalat által
kibocsátott 200 részvénye van. Szüksége van egy kis pénzre, mivel házát akarja
bıvíteni, ezért felhívja tızsdei ügynökét és utasítja, hogy adja el a részvényeket, ha
a részvényenkénti ár eléri az 50 dollárt. Ugyanebben az idıben Floridában egy
másik befektetı azt gondolja, hogy XYZ vállalatnak ragyogóak a kilátásai és -
miután minden körülményt mérlegelt - úgy dönt, hogy a vállalat részvényeiért
darabonként 49 dollárt is hajlandó fizetni. İ is éppen 200 részvényt akar
megvásárolni. Ügynöke leadja rendelését a tızsdére. A két tızsdetermi ügynök
odamegy ahhoz a poszthoz, ahol az XYZ cég részvényeinek adásvétele folyik, és a
megadott árakon megteszik az ajánlatot. Mivel a két árajánlat nem egyezik, és más
részvényekkel kapcsolatos megbízásaikat is teljesíteni kell, nincs idejük arra, hogy
a posztnál ácsorogjanak, míg valaki a kívánt áron ajánlatot tesz, ezért a
specialistára hagyják ügyfeleik megbízásának teljesítését. A specialista bejegyzi a
megbízásokat könyvébe a többi ajánlat mellé. Ha akarja, kereskedıként megveheti
a részvényeket 50 dollárért. Amíg mennyiségi egyensúly van a piacon - mint
esetünkben - erre nem köteles. Amikor az ország különbözı részein (vagy szerte a
világon) élı befektetık ügynökeiken keresztül különbözı árajánlataikkal
megjelennek a tızsdén, a legjobb keresleti vagy kínálati ajánlatoktól eltérı
megbízások a specialista könyvébe kerülnek.
A specialista könyvét rajta és munkatársain kívül senki nem nézheti meg, így neki
elég pontos képe van a keresletrıl és a kínálatról. Mivel a részvények árát a
legtöbb esetben a kereslet és a kínálat határozza meg, így elméletileg a
specialistának óriási elınye van a többi befektetıvel szemben. Tegyük fel, hogy
XYZ részvényekre 45 dolláros alsó határig sok száz vételi ajánlat futott be, amely
mintegy százezer részvényt érint, de 51 dolláros felsı határig csupán tízezer
részvényt kínálnak eladásra. A specialista jól tudja, hogy akár az eladók lesznek
hajlandók mérsékelni áraikat, akár néhány vásárló emeli majd az ajánlati árat,
miután az összes felajánlott részvény elfogyott, akkor azok, akik mindenáron
vásárolni akarnak, addig emelik majd ajánlati áraikat - újabb eladókat csalogatva a
piacra -, amíg a kínálat egyensúlyba kerül a kereslettel. Arra számít tehát, hogy az
árak nagy valószínőséggel emelkedni fognak. Ebben az esetben a specialista
ajánlati ára minden bizonnyal vagy 49 1/2 körül alakul, s így a jelenlegi keresleti és
kínálati árak közötti különbség csökken, de az is lehet, hogy saját készletére
megvásárolja az 50 dolláros áron felajánlott 200 részvényt, tudva azt, hogy az árak
15
valószínő emelkedésével késıbb túladhat rajtuk. (A tızsdei szabályok alapján a
specialista saját számlás ügyleteknél nem versenyezhet a könyvében szereplı
ajánlatokkal, vagyis nem tehet 49 dolláros ajánlatot a részvény megvásárlására,
mert ezt a vételi árat a floridai befektetı jelölte meg, de ennél magasabb vételi árat
megajánlhat.) Példánkhoz visszatérne a 49 1/2 dolláros áron (negyvenkilenc és
félen) valószínőleg még lesz néhány befektetı, aki hajlandó felajánlani pár ezer
részvényt eladásra. Ez a specialistának igencsak kedvezı, mert szép nyereséget
könyvelhet el, amikor késıbb az árak emelkednek. Amennyiben a piaci
egyensúlytalanság kínálati oldalon jelentkezik az elızı példa analógiájára, ebbıl is
hasznot húzhat a specialista. Van persze egy ellenérv a specialista méltánytalan
elınyeit emlegetı kritikára. Ha XYZ vállalat vezetése váratlanul néhány rendkívül
kedvezıtlen információt hoz nyilvánosságra, amely arra készteti az eladni
szándékozókat, hogy minél elıbb szabaduljanak meg részvényeiktıl, a vásárlók
pedig visszavonják korábbi vételi ajánlataikat, a specialista jól befürödhet. Akkor
is nagy profittól eshet el, ha inkább eladó volt az adott részvény piacán, a vállalatot
viszont sokkal magasabb áron megvásárolta egy másik vállalat. Ha pedig "röviden"
(short) adott el részvényeket (errıl a további fejezetekben lesz szó), rendkívül
nehéz pénzügyi helyzetbe kerülhet. Az igazság azonban az, hogy ilyen esetek
nagyon ritkán fordulnak elı anélkül, hogy jelentıs részvényeladások vagy -
vásárlások meg ne elıznék, és mivel a specialisták nagyon ügyes kereskedık, a
potenciális veszély elsı jelére gyorsan lefedezik pozíciójukat. Amellett a
specialisták annyira korlátozzák a kockázatos papírjaik számát, hogy az még
kezelhetı legyen. A specialista másik fontos feladata az adott részvény nyitóárának
megállapítása. Sok ember azt gondolja, hogy az a logikus, ha a nyitóár az elızı
üzleti nap záróára. Ez ésszerőnek tőnhet és nagyon gyakran tényleg ez a helyzet, de
mégis vannak esetek, amikor a specialista azzal, hogy megfelelı nyitóárat állapít
meg, fenntartja a rendszerezett piacot és megakadályozza, hogy a nagy piaci
spekulánsok manipulálják a piacot. Az is elıfordulhat, hogy miután a tızsde bezárt
(jelenleg New York-i idı szerint du. 4 órakor), néhány vállalat jó vagy rossz
híreket hoz nyilvánosságra.
A befektetık az egész országban mőködı hírhálózat képernyıin olvashatják a
híreket, amelyekre sorra reagálnak.
Ha a vállalatról kedvezıtlen hír kerül nyilvánosságra, hirtelen megsokasodnak a
részvényeladási ajánlatok, felborítva a korábbi egyensúlyt, ez a magas árfolyamú,
jelentıs forgalmú részvények piacán sok-sok milliárdos üzletkötési megbízást
jelent. Ilyen esetben a specialistának nyilvánvalóan nincs elegendı pénze arra,
hogy egyedül felvásárolja az összes felajánlott részvényt. Ilyenkor leállítja a
részvény forgalmazását, egészen addig, amíg telefonon vagy más módon nem
sikerül elegendı számú olyan vásárlót találni, aki hajlandó egy adott áron
megvásárolni a felajánlott részvényeket. Az eladók és a vásárlók között a
specialista közvetítésével folyó alku során végül is kialakult áron - amely a nap
elsı ára - a nap folyamán több millió részvény cserélhet gazdát.

16
Ha kedvezıek a hírek és a vásárlási ajánlatok tömege miatt az árak növekedésének
gyakorlatilag nincs határa, a kereslet-kínálat kiegyensúlyozására ugyanilyen alku
következik. Nyilvánvaló, hogy a részvénytulajdonosok nem bánnák, ha ez
bekövetkezne, de mindnyájan felháborodnának, ha egy rossz hír miatt részvényük
értéke felére csökkenne. (Ez egyébként gyakran elıfordul olyan piacokon, ahol
nem mőködnek specialisták, és szerepüket az önálló piacvezetık veszik át.)
Normális üzleti napokon az értékpapír-kereskedı cégek még nyitás elıtt leadják
megrendeléseiket. A specialista a piaci viszonyokat felmérve próbál valamiféle
egyensúlyi árat kialakítani, ezért gyakran saját számlájára vásárolva vagy eladva
hozza egyensúlyba a megrendeléseket. Azok a vásárlók, akiknek megrendelése a
nyitóáron kötendı eladásokra vagy vételekre vonatkozott, ezen az áron kötnek
üzletet.
A specialistákat gyakran azzal vádolják, hogy az általuk meghatározott nyitóárak
mesterségesen magasabbak vagy alacsonyabbak annál, mint amilyennek lenniük
kellene. Az a vád is éri ıket, hogy magas árakon adják el készleteiket, jól tudva,
hogy késıbb, amikor a vásárlási láz csökken, olcsóbban visszavehetik a papírokat,
vagy - túlkínálat esetén - ennek az ellenkezıjét teszik.
Attól függetlenül, hogy ezek az állítások igazak-e vagy sem, nem szabad
megfeledkezni arról, hogy egy specialistának (aki akár saját vagyonát kockáztató
magánember vagy vállalati képviselı is lehet) néha többféle részvénnyel is
foglalkoznia kell és gyakran egyszerre több ügyletben is benne van. Ez pedig - még
ha van is munkatársa - egyáltalán nem irigylésre méltó munka.
Létezik még néhány szabály, amelyeknek célja, hogy a specialistát a szabályoknak
megfelelı üzleti magatartásra késztessék. Sok tızsdén dolgoztam már és beszéltem
is e témáról a Tızsdefelügyeleti Fıosztály egyik munkatársával, s úgy gondolom,
hogy ezt a fajta magatartást meglehetısen nehéz kikényszeríteni és ellenırizni. A
különbözı tızsdéken szerzett tapasztalatokat összehasonlítva azt lehet mondani,
hogy nehéz piaci feltételek esetén a legjobban a New York-i Részvénytızsde látja
el feladatát, ez nagyrészt a specialisták tevékenységének tulajdonítható.
Az egyéb tızsdei tagok közül a következıkben a különbözı funkciókat betöltı
tızsdetermi ügynökökrıl (floor broker) lesz szó.

1. A tızsdetermi ügynökök legnagyobb csoportja a bizományos ügynökök köre,

akiket az egyes tagvállalatok alkalmaznak arra, hogy felhasználva tapasztalataikat
és kereskedelmi ismereteiket, a vállalatok ügyfeleinek megrendeléseit képviseljék.

2. A független tızsdetermi ügynökök saját maguknak dolgoznak. Néhány olyan

vállalat, amelynek nincs saját ügynöke, a tızsdeteremben esetenként megbízza
ıket azzal, hogy vásárlóik megrendeléseit a tızsdeteremben képviseljék, ezért
minden megrendelés után megállapodás szerinti jutalékot fizetnek.

17
3. A bejegyzett, egymással versengı piacvezetık (market-maker), akiknek
különleges kötelezettsége, hogy a tızsde vezetıségének felkérésére sajátszámlás
adás-vételt folytassanak azért, hogy egy-egy részvény piacát stabilizálják, vagy
hogy egy másik ügynöknek segítsenek egy-egy nagyobb és nehéz megbízás
teljesítésében.

4. A tızsde a piac minıségének és likviditásának javítása érdekében a tagok kis

csoportjának engedélyezi, hogy saját számlára dolgozzanak. Ennek a csoportnak
nincs külön neve.

Ha az Olvasó valaha eljut a New York-i tızsdére és a galériáról lenéz a parkettre,

az elıbbiekre emlékezve megérti majd, hogy mi folyik ott, anélkül, hogy hallaná a
tényleges ügyletkötést. Láthatja körben a fal mellett a rendeléseket felvevı
tisztviselıket is, akik bonyolult telefonhálózaton keresztül,
a vállalatuk különbözı irodáiban dolgozó, rendelést továbbító tisztviselıktıl, vagy
azoktól a vállalatoktól kapják a megbízásokat, amelyekkel a megbízások
teljesítésére szerzıdést kötöttek. Ezek a rendelést továbbító tisztviselık vihetik a
megrendelést a "tömegbe" (a kereskedelmi posztjuk elıtt álldogáló ügynökök
csoportját tömegnek nevezik). A terem különbözı posztjain is vannak telefonok,
ahonnan a tızsdetermi ügynök felhívhatja a megrendelések asztalát és rendeléseket
vehet fel anélkül, hogy keresztül kellene mennie a hatalmas tızsdetermen.
Általában csak a tızsdetagok és alkalmazottaik léphetnek a tızsdeterembe.
Különleges engedéllyel azonban, a látogatók megkülönböztetı jelét viselve,
kísérettel, rövid idıre látogatók is bemehetnek a tızsdeterembe. Az Olvasónak,
hacsak nem ismer egy tızsdetagot, vagy valamelyik tagvállalat egyik vezetıjét,
nincs sok esélye ilyen engedély megszerzésére. Ha van fölösleges pénze, van még
egy módja annak, hogy bemehessen a tızsdeterembe: a tızsdének majdnem 1400
ülése van (emlékeztetünk arra, hogy az ülés a tızsde tagságát képviseli). Az
üléseket a tulajdonosok az arra érdemeseknek eladhatják. Az ülések árát a
részvényárakhoz hasonlóan a kínálat és kereslet határozza meg. A tızsdei
statisztikák szerint az elmúlt években a helyek ára 35 ezer dollár (az 1977-es
recesszió idején) és 1 millió dollár (1987-ben) között alakult.
Jóllehet a specialisták és a tızsdetermi ügynökök szerepe nagyon fontos a
folyamatos kereskedelem fenntartásában, a részvényárak alakulására gyakorolt
hatásuk jelentéktelen. Most éppen azt a csoportot vizsgáljuk meg, amelynek
nagyon fontos a szerepe az árak mozgásában. Lehet, hogy az Olvasó soha nem fog
találkozni vagy beszélni tızsdetagokkal, de az is elıfordulhat, hogy valamikor
üzletet köt majd a tızsdén mőködı ügynöki vállalatok egyikével. Néha az ügynöki
vállalatokat (különösen a legnagyobbakat) kábelügynökségeknek nevezik.
Az elnevezés onnan ered, hogy a megbízások továbbítása a tızsdeterembe és az ott
kialakuló árak visszajelzése az ügynöki vállalat részlegei felé, szövevényes

18
telefonhálózaton (telefonkábeleken) keresztül történik. A teljesség kedvéért
megemlítünk még két általánosan alkalmazott kifejezést: értékpapír-kereskedelmi
vállalat vagy befektetıház. Valójában az utóbbi kifejezés tükrözi e vállalatok
tényleges profilját - a legtöbb nagyvállalat tevékenységének csak egy része a
részvények kereskedelme - de a következıkben a köznyelvben elterjedt
tızsdeügynökség kifejezést használjuk majd.
A nagyobb ügynökségeknek több részlege van, amelyek új kibocsátások
jegyzésével kapcsolatos garanciavállalással, vállalati összeolvadásokkal és
vállalatfelvásárlásokkal, kötvény- és devizakereskedelemmel foglalkoznak. A
befektetık számára a legismertebb az elemzı részleg. Ebben a részlegben több
elemzı tanulmányozza az egyes vállalatokat és elıre jelzik, hogy melyik vállalat
helyzete lesz kiemelkedıen jó rövid, közép és hosszú távon, és ennek megfelelıen,
melyik részvény árának emelkedése várható. Azt is meg kell mondaniuk azonban,
hogy melyik vállalat nyeresége stagnál vagy csökken majd, s így nagy
valószínőséggel részvényeik ára is csökkenni fog.
Sok elemzı csak egyetlen ágazattal foglalkozik, de néhányan több, fıleg
egymással szoros kapcsolatban álló ágazatot is vizsgálnak. A legnagyobb amerikai
tızsdeügynökség, a Merrill Lynch elemzıi több mint 1500 részvény árának
elemzésével foglalkoznak. Az elemzı fı feladata, hogy összegyőjtse az adott
ágazatról és vállalatról rendelkezésre álló összes adatot. Rögtön felmerül a kérdés;
hogy képes lehet-e valaki íróasztal mellett ülve megalapozott elırejelzést adni a
vállalat jövıjérıl. Ez tényleg jogos kérdés, én is szeretném tudni a valódi választ.
Ehelyett inkább néhány példán keresztül bemutatom azokat a módszereket,
amelyeket az elemzı használhat a vállalat jövıbeni helyzetének megítélésekor.
Ezek nagy részét egyébként akár az Olvasó is alkalmazhatja. Megpróbálom
bebizonyítani, hogy ha valaki erre hajlandó idıt szakítani és józan ésszel
gondolkodik, ugyanolyan eredményt érhet el, mint egy akár 100 ezer dollár évi
fizetéső elemzı.
Az Olvasók közül sokan emlékezhetnek arra, hogy a másfél évtizeddel ezelıtt az
USA-ban tapasztalt rendkívül magas infláció, az ezzel párosuló magas kamatlábak
és recesszió következtében sok ember veszítette el állását. Senki nem tudta, mikor
lesz a következı elbocsátás a munkahelyén, és hogy ez érinti-e ıt is. (Néhány
állam egyes megyéiben a munkanélküliségi ráta 20% fölé emelkedett.) Az olajárak
rendkívül magasra szöktek, és úgy tőnt, hogy még tovább nınek. Az emberek ültek
a pénzükön, ez rendkívül kedvezıtlenül érintette a gazdaság legjelentısebb
ágazatát, az autóipart, különösen azokat a vállalatokat, amelyek fıleg a lakosság
által vásárolt személygépkocsik és kisebb teherautók gyártásával foglalkoztak.
Komoly összeg kerekedik ki ugyanis abból, ha valakinek az autóvásárláshoz felvett
4 éves lejáratú hitelre évi 19%-os kamatlábat számolnak fel.
Így azok az emberek, akik korábban gyakran cserélték autójukat újabb modellre,
inkább tovább használták a régit, azok pedig, akik régebben is hosszabb ideig
használták autójukat, úgy döntöttek, hogy addig nem vesznek újat, amíg a régi

19
gurul. Ahogy történni szokott, az emberek panaszkodni kezdtek az amerikai autók
minıségére, és ha vásároltak is autót, akkor is inkább a japán modellt választották,
amelyek arról híresek, hogy sokkal kevesebb baj van velük.

A harmadik legnagyobb autógyártó cég, a Chrysler pénzügyi helyzete annyira

megromlott, hogy csak a több ezer munkahely fenntartása érdekében nyújtott
állami kölcsön mentette meg a tényleges összeomlástól. A dollár egyre erısödött,
ezért a japán ipar - amelynek költségei jenben (a japán valutában) merültek fel - az
Egyesült Államokban olcsóbban tudott az amerikai típusokhoz hasonló autókat
eladni, s még így is hatalmas profitot ért el. Az amerikai autóipari lobby a
kongresszustól protekcionista intézkedéseket követelt. A még nagyobb problémák
elkerülése érdekében a japán autóipar önkéntesen korlátozta az USA-ba szállítandó
személygépkocsik számát. Idıvel a kamatlábak mérséklıdtek, a gazdasági helyzet
javult, egyre több ember állt ismét munkába és kezdte biztosabbnak érezni állását,
szabadabbnak költekezési lehetıségeit. Mind több hitelt lehetett felvenni (ne
feledjük, hogy ebben az országban "élvezd most, és csak holnap izgasson a
törlesztés" jelszóval az emberek többsége mindent hitelre vásárol), így az emberek
elkezdtek vásárolni. Ha az Olvasót azzal bíznák meg, hogy az autógyártó ipar
helyzetét néhány évre elıre jelezze, mit gondolna?
Az összes lehetıség közül logikusnak tőnik annak feltételezése, hogy ha a
kamatlábak elfogadható szintre csökkennek, az emberek is újabb autók után
néznek. Mivel a japánok nem zúdítanak túl sok autót a piacra, az amerikai
autógyárak egyre többet tudnak eladni és így profitra tehetnek szert. Valószínőleg
nagyon nehéz megjósolni, hogyan alakul az autóipar helyzete rövid távon, de
hosszabb távra eléggé ésszerőnek tőnik az a feltételezés, hogy az iparág helyzete
nem lesz rosszabb, mint a recesszió elıtt volt. Tehát ha valaki arról akar dönteni,
hogy vegyen-e General Motors, Ford- vagy akár Chrysler-részvényeket,
összehasonlítva a csökkenı kockázatot és a növekvı profitlehetıségeket, a
kérdésre nem nehéz válaszolni. Néhány elemzı elkezdett General Motors és Ford,
valamint, viszonylag kevesebb Chrysler részvényt is ajánlani. A kamatlábak
további csökkenése és a japán autók drágulása biztos jele volt annak, hogy a nagy
amerikai autógyártók lassan kilábalnak a válságból. Az amerikai autógyárak
okosan úgy döntöttek, hogy felemelik az autóárakat, mivel a japánok már nem
jelentettek éles konkurenciát, nem ontották az olcsó kocsikat. Ugyanakkor széles
körő reklám-hadjárattal azt hirdették, hogy mennyire megjavították az autógyártás
minıségét. Késıbb, amikor a dollár a jenhez képest gyengült, a japán autógyártók
nyereségének csökkenésével az évszázad legnagyobb tızsdei árfolyam-emelkedése
párosult. Az amerikai autógyárak részvényeinek ára az eget ostromolta.
A Chrysler részvényeit például, amelyek 1982-ben 2 dollárt értek, 1987-ben már a
48 dollárért adták-vették. Nem rossz üzlet azoknak a merész befektetıknek, akik 2
dollár körüli áron vették meg annak idején ezeket a részvényeket.

20
Az elemzıknek van egy óriási elınyük a befektetıkhöz képest. Meglátogathatják
ugyanis a vállalatokat, ahol megmutatják nekik az üzemeket, alkalmuk van
döntéshozókkal beszélgetni a vállalat helyzetérıl. Az persze mindig kérdéses, hogy
mennyire megbízható a vállalatvezetık elırejelzése és hogy mit lehet leszőrni egy
üzemlátogatásból.
Az elemzık figyelemmel kísérik a független ipari elemzık, a vállalatok és a
kormány által nyilvánosságra hozott adatokat is. Összevetve ezeket az
érdeklıdésük körébe tartozó cégek jövıjére vonatkozó saját véleményükkel és
figyelembe véve a piaci verseny viszonyait, néhány évre elıre jelzik az egyes
vállalatok várható jövedelmezıségét.

Az adatokhoz a magánbefektetık is hozzájuthatnak, akár meg is rendelhetik az

ezeket tartalmazó kiadványokat, amelyek nem túl drágák. Nagyon gyakran néhány
fontos adat birtokában józan ésszel sokkal helyesebb döntést lehet hozni, mint
mindenféle jelentéktelen adat aprólékos elemzésével.
Egy másik példa: 1986-ban a félvezetıipar történetének legsúlyosabb válságát élte
át. Ismét a japán ipart vádolták azzal, hogy a költségeknél alacsonyabb árú
termékekkel árasztotta el a piacot, így próbálva kiszorítani onnan az amerikai
vállalatokat, akik persze farkast kiáltottak. A kongresszus az elnököt arra késztette,
hogy szankciókat léptessen életbe a japánok ellen. A szankciók nem voltak
túlságosan szigorúak, de mindenesetre figyelmeztettek arra, hogy ha ez így
folytatódik, keményebb lépésekre is sor kerülhet. Japán hevesen tiltakozott, de
ismét korlátozta az USA-ba szállított chipek mennyiségét és emelte az árakat is.
Ez újra azt jelezhette a józan eszüket használó befektetıknek, hogy a félvezetıipar
helyzete tovább már nem romolhat, csak javulhat. A számítógép-eladások
megélénkülésével a félvezetıipar kilábalt a válságból, és az ebbe a szektorba
tartozó vállalatok részvényeinek ára a szankciók bejelentése után néhány hónappal
emelkedni kezdett.
Széles körben ismert a félvezetıipar helyzetét a megrendelések és az eladások
arányával jellemzı mutató. Például ennek 1,05-os értéke azt jelenti, hogy minden
100 eladott chipre 105 megrendelés jut. Minél nagyobb tehát ez az arány, annál
jobb helyzetben van a félvezetıipar. Röviddel az 1987-es tızsdekrach elıtt a
félvezetıipar kisebb vállalatainak negyedéves mutatói nem nıttek az elızı
negyedévhez képest. A legtöbb elemzı figyelmen kívül hagyta ezeket a tényeket és
azt prognosztizálta, hogy a nagyobb vállalatoknak nem lesznek problémái a
profitnövelésben, és a megrendelés/értékesítés iparági szintő mutatója
folyamatosan növekszik majd. 1988 elsı negyedéve után a megrendelés/értékesítés
mutató tartós növekedése mérséklıdni látszott, de a nagy félvezetıgyártó
vállalatok részvényeinek árai továbbra is növekedtek bizonyítva, hogy kilábaltak
az októberi krachból. De egyszer csak az egyik legnagyobb félvezetıgyártó, a
National Semiconductor negyedéves jelentésében váratlanul veszteséget jelzett,

21
ami szinte mindenkit meglepett és a részvénytulajdonosok csak azt látták, hogy
részvényeik értéke néhány hét alatt a felére esett.
Mit jelezhet mindez annak a befektetınek, akinek a félvezetıiparban vannak
érdekeltségei? Minden jel arra utalt, hogy az iparág súlyos problémák elé néz (a
számítógép-értékesítés csökkenése már jelezte ezt), és az a legjobb, ha a befektetı
összes ilyen részvényét eladja. Pár héttel késıbb kiderült, hogy az iparág másik
nagy szereplıje, az Advanced Micro Devices nyeresége messze elmarad az
elemzık várakozásaitól, és néhány hónap múlva már veszteség szerepelt a
negyedéves jelentésben. Ugyanakkor az Intel, a félvezetıipar legjobbnak tartott
vállalata azt jelentette, hogy vezetése túlbecsülte a vállalat termékeinek keresletét,
így a következı negyedéves eredmények jóval elmaradnak majd a szakértık
várakozásaitól. Az Olvasó valószínőleg kitalálta, hogyan alakult az Intel
részvények ára.
A legutóbbi példa azt mutatja, hogy ha az elemzık túlságosan megbíznak a vállalat
vezetésének elırejelzéseiben, esetleg váratlan meglepetésben lehet részük. Hogy ne
legyünk sportszerőtlenek az elemzıkkel szemben, el kell ismernünk, az ügyek nem
olyan egyszerőek a legtöbb iparág esetében, mint ahogy azt az elızı példában
leírtuk.
Az elemzıtıl pedig azt várják, hogy minden vizsgált részvényével kapcsolatban,
minden pillanatban eligazítást tudjon adni.
Éppen ebben van a kisbefektetı elınye. İ ugyanis azt az ágazatot figyeli,
amelyiket akarja. Több mint 100 fıágazat van az amerikai gazdaságban.
Mindegyikben hasonló ciklusokban követhetik egymást az események, ezért a
befektetı biztos lehet abban, hogy ha az ebben a könyvben késıbb leírt elveket
használja, mindig talál nyereséges befektetési lehetıséget valamelyik ágazatban.
Annak ellenére, hogy az elemzık elırejelzéseire nem lehet mérget venni, azért van
súlyuk. Prognózisaik egy napon belül vagy hosszabb idı alatt képesek mindkét
irányban befolyásolni a részvényárfolyamokat. Mindez az ügynökök
legfontosabbikának, a részvényügynöknek köszönhetı.
A részvényügynök az ügynöki vállalat alkalmazottja, közvetlen kapcsolatban áll a
befektetıkkel, és javaslataival befolyásolja a részvényárfolyamokat. A
részvényügynököket néha pénzügyi tanácsadóknak nevezik, ezzel is jelezve, hogy
már nemcsak részvényekkel kereskednek, hanem vállalatuk támogatásával képesek
arra is, hogy az ügyfélnek teljes pénzügyi tervet készítsenek.
A közvélemény számára továbbra is részvényügynökök, így mi is ezt az elnevezést
használjuk a továbbiakban.
A leendı részvényügynök kiválasztásában a legfontosabb szempont az illetı
személyisége. A részvényügynöknek befektetési ötleteket kell eladnia a
nagyközönségnek, ezt leggyakrabban telefonon teszi. Bármennyire intelligens vagy
tanult is valaki, nagyon kicsi az esélye arra, hogy sikere legyen ebben az üzletben,
ha személyisége nem bizalomgerjesztı.

22
Hogyan is dolgozik egy részvényügynök? Aki csak most kezdte, hacsak nincsenek
korábbi ismerısei, akik az ı közremőködésével akarnak befektetni, általában
vadidegeneket hív fel abban a reményben, hogy talál valakit, akit érdekel
mondanivalója. A részvényügynök elsı egy-két éve nagyon kemény, mivel a
legtöbb pénzes nagybefektetınek már van ügynöke, akivel évek óta tartós
kapcsolatban van. A kisebb pénzőektıl pedig - akármilyen meggyızı is az ügynök
- nehéz megrendelést kapni, vagy ha mégis, csak kis összegőre szólót. Az ügynök
jövedelme a közvetítésével befektetett pénzösszegtıl függ, mivel az ügynöki
vállalat minden részvényeladásnál vagy -vásárlásnál jutalékot számít fel, amelynek
egy részét az ügynök kapja meg.
Ha az ügynök hajlandó 10-12 órát vagy még többet dolgozni naponta, néhány év
után biztos jutalékot jelentı ügyfélkört építhet ki, és csökkentheti a napi
elfoglaltságot. Néhány elégedett ügyfele ajánlhatja másoknak is, ez szinte pénzzel
is felér. Ekkor már van ideje, hogy maga választotta részvényeket figyeljen,
kereskedelmi ismeretekre tehet szert, rutint szerezhet, amelyek birtokában
sikeresen fektetheti be ügyfelei pénzét.
Sok tapasztalt befektetı nagyon jól tudja, hogy a tızsdén a siker alapvetı feltétele
a kereskedelmi tapasztalat. Az emberek eltérıen vélekednek arról, hogy mennyi
idı szükséges ahhoz, hogy valaki megtanulja a kereskedelem csínját-bínját, de
minél hosszabb ez az idıszak, annál jobb. A szerzı azt tapasztalta, hogy a
legsikeresebb ügynökök (a siker mércéje ebben a szakmában a jutalék nagysága,
amely vagy néhány nagy összegő rendelést, vagy pedig sok ügyfelet feltételez)
egész nap a telefonkagylón lógnak, míg a kevésbé sikeres ügynökök, akiknek
kevesebb ügyfelük van, naphosszat tanulmányozhatják a piacot, és
gondolkodhatnak, hogy az elkövetett hibákat hogyan hozhatják helyre.
Így azután néhány ügynök akár rövid idı alatt is sokkal több ismeretre tehet szert,
mint mások sok éves gyakorlattal a hátuk mögött.
A legtöbb ügynök persze titkolja szakmai fogyatékosságait, a potenciális
befektetıknek azzal kérkedik, hogy milyen nagyszerő cége elemzı részlege, és
azokat az eseteket emlegeti, amikor tanácsai pénzt hoztak az ügyfélnek. Ezt az
évek során olyan sikerrel sulykolták a közvéleménybe, hogy a befektetık többsége
a tények ellenére meg van gyızıdve arról, hogy a csak elemzéssel foglalkozó
szakemberek tanácsai alapvetı feltételei a jó üzletnek.
Ez az oka annak, hogy azon a napon, amikor egy nagyobb ügynöki vállalat jól
ismert elemzıje egy-egy részvény eladására vagy megvásárlására tesz javaslatot, a
részvény árfolyama néhány pontot emelkedik (ha a javaslat vételre vonatkozott)
vagy éppen csökken (ha eladásról van szó). Ez az árfolyammozgás a következı
napon is folytatódhat. Figyelembe kell venni, hogy a nagyobb ügynöki vállalatok
néhány ezer részvényügynököt alkalmaznak, akik általában nem tehetnek cégük
elemzıitıl eltérı javaslatot. Ha az ügynökök, látva a képernyın egy nagy forgalmú
részvényre vonatkozó elemzıi javaslatot, összes ügyfelüket felhívják, könnyen
elképzelhetı, hogy a sokasodó vételi és eladási ajánlatok jelentıs részvénymozgást
23
váltanak ki. Természetesen a piac néhány más nagy befektetıje sem akar
lemaradni, ismerve a javaslatok hatását. Ez magyarázza, hogy miként lehetséges,
hogy egy vállalat részvényeinek értéke több mint öt százalékkal is megváltozik
néhány óra alatt. (Említettük, hogy azt mondják, hogy ennyi és ennyi ponttal
változott a részvény árfolyama, ahelyett, hogy azt mondanák, hány dollárral
változott. Valójában a kettı ugyanaz. Ha például egy részvény árának változása 1
dollár, ez írásban úgy jelenik meg, hogy 1.00 változás (kimondva egy pont nulla,
ebbıl a mindennapi használatban csak az egy pont maradt meg.)
Létezik egy másik befektetıi csoport, amelynek nagy befolyása van a részvények
árának mozgására. Ezek az intézményi befektetık, és a különbözı vállalatokban az
a közös vonás, hogy mások pénzének forgatásával foglalkoznak. Nézzük meg,
melyek ezek a vállalatok.
Az intézményi befektetık valószínőleg legnagyobb csoportját képezik a befektetési
alapok. Jóllehet ezekrıl késıbb bıvebben is lesz szó, annyit már itt is el kell
mondani, hogy egy befektetési alap összeadott pénzekbıl tevıdik össze. Sok
kisebb befektetı, aki nem akar azzal foglalkozni, hogy kiválassza a legjobb
részvényt, nem akar rendszeresen üzletelni a tızsdén, pénzét egy hivatásos
értékpapír-befektetınek adja, hogy ı forgassa. A kisbefektetı közvetlenül nem
vesz részt a döntéshozatalban. A befektetési alapok gondolata már régen felmerült,
de nagy népszerőségre csak az 1970-es évek, és különösen az 1980-as évek
részvényárfolyam-növekedéssel jellemezhetı idıszakában tettek szert. Sok
befektetı rájött arra, hogy egy-egy részvény kiválasztásához nagyon sok elemzés
és persze szerencse kell, és hacsak nem mőködnek együtt egy tapasztalt
részvényügynökkel, nincs túl sok esélyük.
A befektetési alap igazgatója - legtöbbször egy csoport - dönti el, hogy mikor
melyik részvényt kell eladni vagy megvenni. Ezért évi, általában az alap értékének
1 %-át nem meghaladó díjat számolnak fel. Gyakran több ágazatban vásárolnak
részvényeket úgy, hogy egyetlen részvényfajta se haladja meg az alap értékének
5%-át. Nagyon ritkán fordul elı, hogy az igazgató egy-egy vállalat részvényeibıl
5%-ot meghaladó mennyiséget vásárol.
Ez a befektetési alapok elınye és egyben hátránya is; mivel nagyon sokféle
részvényt vásárolnak meg, a részvények átlagos áremelkedésénél többre nem
tehetnek szert, míg egyes jól kiválasztott részvényekkel rövid idı alatt az ár
sokszorosának megfelelı nyereséget lehet elérni. Ellenben, ha egy befektetı rossz
idıpontban, rossz részvénnyel kezdett el foglalkozni, nagyon sokat veszíthet, míg a
befektetési alap ritkán veszít többet, mint amennyi átlagosan jellemzı a részvények
piacán.
A másik nagy csoport a biztosítótársaságok. Az USA-ban több tízezer biztosítási
ügynök ajánlgat életbiztosítást. Az életbiztosítás lényege, hogy a biztosított
havonta befizet meghatározott összeget, és ha bizonyos, a szerzıdésben
meghatározott életkor elıtt meghal, örökösei jelentıs összeget kapnak, amely
elegendı arra, hogy egy darabig ellensúlyozza a kenyérkeresı elvesztését.
24
A nagyobb biztosítótársaságok ügyfelei az ország minden pontjáról küldik a kisebb
havi biztosítási részleteket, ezek összességükben persze naponta akár több millió
dollárt is elérhetnek. E forrásokat körültekintıen kell befektetni azért, hogy legyen
pénz akkor, amikor kártérítés kifizetésére kerül sor. A befizetett összegek nagy
részét részvényekbe fektetik be.
A következı nagy csoportba a nyugdíjalapok tartoznak. Az USA-ban sok, fıleg
nagyobb vállalat a minıségi munkaerı megtartása érdekében annyi juttatást ad
ezeknek a dolgozóknak, amennyit csak tud, anélkül persze, hogy profitjából
túlságosan sokat kellene áldoznia. Azok az állami szektorhoz tartozó vállalatok,
ahol a fizetések alacsonyabbak, mint a magánszektorban, már régóta mőködtetnek
nyugdíjalapokat; a nyugdíjba menı alkalmazott az alapból pénzt vehet ki.
Mindenki jól tudja, hogy inflációs idıkben a pénz veszít vásárlóértékébıl, ezért a
nyugdíjalapok pénzüket, amely a nagyobb alapok esetében néhány milliárd dollár
is lehet, befektetési céllal pénzkezelıknek adják át. A pénz nagy részét a tızsdén
forgatják.
A nagybefektetık között végül megemlíthetjük a "bizalmi "alapokat (trust fond) is.
Sok, pénzügyi tapasztalatokkal és ismeretekkel nem rendelkezı, nagy vagyonokat
örökölt gazdag ember nem tudja, mihez kezdjen a pénzével, ezért általában
bankokat bíz meg a pénz kezelésével. Ezeket a bankrészlegeket "bizalmi"
réslegeknek nevezik. Az alapok több milliárd dollárra rúgó vagyont kezelnek
szerte az USA-ban. Annak ellenére, hogy a törvény szerint az ilyen alapoknak a
legóvatosabb befektetıknek kellene lenniük, a rájuk bízott források nagy részét
ismert nagyvállalatok részvényeibe fektetik be.
Van még néhány kisebb intézményi befektetı, de ezek hatása jelentéktelen a
részvénypiacon. Jól értesült források becslése szerint ma az intézmények
tulajdonában van a New York-i Részvénytızsdén jegyzett részvények több mint
50%-a, egyesek szerint ez az arány a 70%-hoz közelít. Bármelyik becslés is igaz,
az tény, hogy az intézményi befektetık meghatározó tényezıi a részvényárak
alakulásának. A pénzügyi igazgatók információikat csaknem azonos forrásból
nyerik, és feltételezve, hogy ugyanolyan szakképzettséggel, illetve hasonló
pénzügyi ismeretekkel rendelkeznek, nem nehéz elképzelni, hogy valószínőleg
ugyanazokat a részvényeket vásárolják.
Könnyen igazolható ez az állítás, ha valaki megnézi a befektetési alapok
negyedéves jelentését értékpapír-állományuk alakulásáról: az eszközök nagy részét
ugyanazok a részvények teszik ki.
Ennek több oka van. A legfontosabb valószínőleg az, hogy az általuk kezelt
hatalmas pénzek felhasználásával egy-egy vállalat néha millió vagy még ennél is
több részvényét képesek megvenni. Amikor felvásárolják egy-egy vállalat
részvényeit, el akarják kerülni, hogy az árfolyam magasra szökjön, amikor pedig el
akarják adni, likvid piacra kell találniuk. A New York-i Részvénytızsdén az USA
legnagyobb vállalatainak részvényeit jegyzik, amelyek egyben a világ legnagyobb
cégei közé tartoznak. E vállalatoknak több millió kibocsátott részvényük van,
25
amelyek értéke csak milliárdokban adható meg. Ezért ezek a legmegfelelıbb
részvények, amelyekbe az alapok kezelıi a rájuk bízott pénz legnagyobb részét
fektetik.
Egy másik ok, hogy a multimilliárdos vállalatok, mint pl. a General Motors, IMB
stb. által nyilvánosságra hozott információk sokkal megbízhatóbbak, és a
kozmetikázott pénzügyi mérlegek, leplezetlen csalások - amint az a más tızsdéken
jegyzett kisebb vállalatok esetében gyakran elıfordul - kizárhatók e hatalmas
vállalatok jövıjének értékelése során. Az ilyen nagyvállalatok pénzügyi
eredményeit is egyszerőbb elırefelezni. Csak egy példa: A General Motors autóit
szerte az országban különbözı autóügynökségek árulják. Az embernek csak el kell
mennie néha az egyik ügynökséghez, és megnézni, hogy ugyanaz az autó milyen
hosszú ideig áll a bemutatóteremben, máris elég pontos képet kap a GM
értékesítésének alakulásáról, legalábbis rövid távon. Ráadásul ezek a
nagyvállalatok bizonyos adatokat rendszeresen közzétesznek tevékenységükrıl, ez
megkönnyíti a pénzalapkezelık dolgát. A GM példájánál maradva, a vállalatnak
sok kisebb-nagyobb cég szállít. A szerszámgyártó például szerszámot, formákat a
karosszéria sajtolásához, az üveget gyártó az ablakokat. A gyújtógyertyát, a
légkondicionáló berendezést és a villamos motorokat csakúgy, mint sok más
alkatrészt, amit beépítenek a GM autóiba, más vállalatok szállítanak. Segít az
elemzésben, ha megnézzük, hogy a GM-tıl származó rendelésállományuk nıtt-e
vagy visszaesett. Néhány hasonló módszer alkalmazható a többi nagyvállalat
esetében is. Ez magyarázza, hogy a magánszemélyeknek és az intézményi
befektetıknek is tanácsot adó nagy ügynöki vállalatok elsısorban a New York-i
Részvénytızsdén jegyzett részvényekkel foglalkoznak.
Bár léteznek más piacok is, amelyeket az amerikai részvénypiacról szóló részben
hamarosan bemutatunk, a legjelentısebb mégis a New York-i Részvénytızsde,
amely - mint már tudjuk - a Wall Streeten található. A legnagyobb befektetések
erre a tızsdére koncentrálódnak, a többi piacon az árak általában ugyanabban az
irányban mozognak, mint a New York-i Részvénytızsdén jegyzett részvények árai.
A másik New York-i tızsde az Amerikai Részvénytızsde. Itt kisebb vállalatok
részvényeit jegyzik, és mivel ezek tevékenysége ciklikusan alakul, a részvényárak
ezen a tızsdén nagyon ingadozóak. Hiányoznak az intézményi befektetık és ezért,
hacsak egy-két nagypénző magánbefektetı, vagy egy itt jegyzett vállalatot
megvásárolni szándékozó másik cég nem fektet be nagyobb összeget annak
részvényeibe, az árfolyamok hosszabb ideig megállapodnak vagy különösebb ok
nélkül ingadoznak.
A harmadik, de mérete alapján a második tızsdeszerő piac a NASDAQ (National
Association of Securities Dealers Automatic Quotations), aminek elsı négy betője
az Értékpapír-kereskedık Országos Szövetségének rövidítése. Mindig is voltak
olyan részvények, amelyek nem elégítették ki a New York-i Részvénytızsdén való
jegyzés feltételeit.

26
Ott a jegyzés feltétele meghatározott számú részvényes, a tızsde által
meghatározott minimális nyereség és értékesítés. E mutatók elvileg évente
változhatnak, de gyakorlatilag meglehetısen stabilak. A New York-i
Részvénytızsdére bejutni nem tudó részvényeknek mindig is volt forgalma a
befektetési ügynökök között, és a nagyközönség is jelentıs mértékben részt vett
kereskedelmükben. Az Értékpapír-kereskedık Országos Szövetsége (rövidítve
NASD) állandóan hangoztatta, hogy van jobb módja is a részvények
kereskedelmének, mint a New York-i Részvénytızsde, ezért az 1960-as évek
elején megszervezte a NASDAQ-t. Ezen a tızsdén azon vállalatok részvényeit
jegyzik, amelyeknek meghatározott számú részvényesük van, teljesítményeik
kielégítik a nyereségre és az értékesítésre vonatkozó elıírásokat és az elıírt
minimális számú piacteremtıjük megvan. Emlékezhetünk az elızı fejezetbıl, hogy
ha egy vállalat részvénytársasággá alakul, mindig van legalább egy, de a legtöbb
esetben több részvényügynökség, amelyek eladják a kibocsátott részvényeket a
magán- vagy az intézményi befektetıknek (néhányan közülük a kisebb vállalatok
részvényeibıl saját számlájukra is vesznek egy keveset). Ugyanakkor vállalják azt,
hogy megteremtik a kibocsátott részvények jövıbeni piacát, azaz hajlandók arra,
hogy a befektetıktıl visszavegyék a részvényeket, vagy nekik saját készletükbıl
eladjanak.
Az Értékpapír-kereskedık Országos Szövetsége azt állítja, hogy ez jobb, mint a
New York-i Értéktızsde rendszere, mert a piacteremtık egymással is
versenyeznek. Kínálati és keresleti árajánlataikat ugyanis az ármeghatározó
rendszerbe kell továbbítaniuk, amely azt továbbadja a központi számítógépnek, és
ez választja ki az éppen legjobb kínálati és keresleti árakat. Tapasztalataim azt
mutatják, hogy ez a rendszer általában nem jobb a specialistákon alapuló
rendszernél: az olyan nagyobb vállalatok esetében, amelyeknek részvényeit akár a
New York-i Részvénytızsdén is jegyezhetnék, a több piacteremtı által mőködtetett
piac ugyanolyan, mint a specialisták rendszere, de ha kisebb vállalatokról van szó,
akkor már nem ez a helyzet. A kínálati és keresleti árak közötti rés ugyanis nagy
lehet. Ha ez a New York-i Részvénytızsdén fordul elı, valószínőleg arra készteti
az igazgatóságot, hogy elvegye ezt a részvényt attól a specialistától, aki nem képes
a rést szőkíteni. Van ezen kívül néhány tízezer olyan vállalat, amelyek részvényeit
a NASDAQ-on sem jegyzik. Ezeket az ún. szabad piacon forgalmazzák, angol
rövidítése OTC (Over The Counter). A kifejezés valószínőleg abból az idıbıl
származik, amikor az ilyen részvényt vásárolni szándékozó ügyfelek elmentek az
ügynökhöz és arra kérték, hogy adjon árat a részvényre. Ekkor az ügynök felhívott
néhány piacteremtıt, és a legjobb árakat megmondta az ügyfélnek. Egy kis
alkudozás után létrejött az üzlet. Mindez hasonló volt ahhoz, ahogyan a kereskedı
és a vásárló a pult két oldalán egy közönséges áru áráról alkudoznak.
Manapság, a számítógépek korában sok részvényt központi jegyzési rendszerben
jegyeznek, de a nagyon kis volumenő részvények kereskedelme hasonlít ahhoz,
ahogy az a régi szép idıkben folyt, amikor a részvényügynökök és a piacteremtık
egymással telefonkapcsolatban álltak. A könyvben több szó nem esik ezekrıl a
27
részvényekrıl, és azt tanácsolom, hogy az Olvasó se foglalkozzon ilyen
részvényekkel, mert az az érzésem, hogy ez kimerítené a hazardírozás fogalmát.
A teljességre törekedve, két másik piacot is megemlítek. Az egyiket harmadik
piacnak nevezik. Bizonyos befektetı-házak egymás közt kereskednek a New York-
i tızsdén jegyzett részvényekkel.
Az ügyfeleit képviselı vagy saját számlára dolgozó ügynöki vállalatok akkor is
vásárolhatnak részvényt a piacon, ha a piac bezárt, vagy a kereskedelmet a tızsde
munkatársai felfüggesztették. A harmadik piac nem jelentıs és nem a kisbefektetık
piaca. Az úgynevezett negyedik piac a másik forma. Ha az intézményi befektetık
néhány blokk részvényt akarnak eladni (egy blokk 10.000 részvényt tartalmaz),
a központi számítógép monitorján megjelenik az ajánlat, ha másokat érdekel ez az
ajánlat, jelezhetik a rendszer számára. Ha ezek az intézményi befektetık
ugyanezzel az ajánlattal a New York-i Részvénytızsdén jelennének meg, nagy
áreséseket okoznának, de az is lehet, hogy a forgalmazást is le kellene állítani. Az
intézményi befektetık eladási szándékainak megjelenése után kezdıdhet az alku.
Ha az üzlet nem jön létre, akkor a részvényeket vagy megtartják, vagy egyenesen a
tızsdére viszik. Ha bármilyen üzlet létrejött, mind az eladónak, mind a vásárlónak
jelenteni kell az árat és az ügylet volumenét a tızsdének, amely aztán betáplálja az
adatokat az árjegyzést végzı önálló tızsdei számítógépbe. A számítógép a
terminálokon keresztül továbbítja az ügyletek adatait az ország és a világ
különbözı részeire.
Az eddigi témakörök célja az volt, hogy a részvénypiac néhány alapvetı
sajátosságával megismertessék az Olvasót - aki mielıtt e könyvet kezébe vette,
valószínőleg csak találgatta, mi a csudát jelenthetnek az újságok üzleti ügyekkel
foglalkozó részeiben a részvényárfolyamok cím alatti hieroglifák. A következı
rész több olyan fogalmat mutat be, amelyeket a sikeres befektetınek feltétlenül
ismernie kell.
A részvénypiac alapvetı jelzıszámai
Ha valaki felhívja ügynökét és megkérdezi, mi a helyzet a részvénypiacon,
ilyesféle válaszokat kap: nıtt 20 ponttal, illetve csökkent 12 ponttal. E számok a
legfontosabb és a legszélesebb körben ismert részvénypiaci jelzıszám, a Dow
Jones-index változására utalnak. A Dow Jones & Company Inc. elsı alkalommal
1986. május 26-án publikálta annak a 12 részvényárfolyamnak az átlagát, amelyek
az index kidolgozója szerint az egész részvénypiac állapotát tükrözik. A
részvények árát összeadták, és elosztották 12-vel. Ezen a napon az indexben
szereplı részvények összesített napi záróértéke 491 dollár 28 cent volt. Ezt 12-vel
elosztva juthatunk el az átlaghoz - amelynek rövidítése DJIA (Dow Jones
Industrial Average = Dow Jones Ipari Átlag) -, esetünkben a 41 körüli értékhez.
Késıbb, figyelembe véve a gazdaság alapvetı változásait és az egyes vállalatok
helyzetének alakulását, a részvények körét 12-rıl 30-ra bıvítették. Néhány vállalati
részvény-összeolvadás, vállalatfelvásárlás, csıd vagy teljesítmény miatt kikerült a

28
mintából, viszont újabbak növelték az átlagban szereplı vállalatok számát. A DJIA
súlyozatlan átlag, ami azt jelenti, hogy csupán a részvények árát veszi figyelembe,
nem tükrözi a szóban forgó részvények számát. Valaki azt mondhatja, hogy néhány
magasabb árfolyamú részvény eltorzíthatja a valóságos mutatót. Ennek van némi
alapja, de ha összehasonlítjuk az S&P 500 (Standard & Poor részvényindex, az 500
legnagyobb vállalat részvényeinek árfolyamának súlyozott átlagát tükrözi)
változását a DJIA alakulásával, akkor elég szoros korrelációt tapasztalhatunk
köztük. A matematikát kedvelı olvasók számára (a többiek egyszerően hagyják ki
ezt a bekezdést) néhány elméleti példa arra, hogyan változnak az átlagok. Az
egyszerőség kedvéért tegyük fel, hogy az átlagban csupán három részvényárfolyam
szerepel. A három részvény ára legyen 30, 60 és 120 dollár. Ez összesen 210, az
átlag 70. Ha holnap a 120 dolláros részvényt 2:1-hez megosztják, akkor az indexet
korrigálni kell. A 2:1-hez megosztás azt jelenti, hogy a befektetı minden egyes
tulajdonában levı részvényért ingyen kap még egyet, de egyúttal a részvény ára
fele lesz korábbi árfolyamának. Így a befektetınek sem elınye, sem hátránya nem
származik. Ha a nevezı továbbra is 3 lenne, az index hirtelen és nagy mértékben
csökkenne (30+60+60):3 = 50. Ezért olyan nevezıt kell találni, amely figyelembe
veszi a részvény megosztását. Ennek matematikai háttere a következı:

PV+PD=CV : x, ahol
PV az átlag elızı értéke;
PD az elızı nevezı;
CV az átlag jelenlegi értéke;
x a korrigált nevezı.

Ha ezt a képletet példánkra alkalmazzuk, a következı eredményre jutunk:

210 : 3 = 150 : x
210x : 3 = 150
210 = 450
x = 450 : 210
x = 2,1428

Térjünk vissza a Dow Jones-indexhez. Ennek nevezıjét többször módosítják, de

ezzel a befektetıknek nem kell túl sokat foglakozniuk, mert a Dow Jones &
Company ezeket a korrekciókat az index kiszámításakor figyelembe veszi. Amint
majd a vállalatok listájából látható lesz, a vállalatok többsége konglomerátum
(olyan vállalt, amely tevékenységét több ágazatra terjeszti ki), így nagyon jó
mintáját képezik az amerikai gazdaságnak. A következı jól ismert mutató a piaci
alapindex (Major Market Index: képernyın megjelenı kódja XMI). A piaci

29
alapindex 20 részvény árának súlyozatlan átlaga, ebbıl 17 folyamatosan benne van
a Dow Jones-indexben is. Ezért nem meglepı, hogy 1981 óta, amikor kidolgozták,
a piaci alapindex alakulása közel 97%-os korrelációt mutat a Dow Jones-index
változásával. Az alábbiakban látható az átlagban szereplı részvények listája.

30
Dow Jones-index Piaci alapindex
Allied Signal Alumínium Company of America
American Express American Express
American Telephon & Telegraph American Telephon & Tel.
Bethlenem Steel
Boeing
Chevron Chevron
Coca-Cola Coca-Cola
Dow Chemical
Du Pont Du Pont
Eastman Kodak Eastman Kodak
Exxon Exxon
General Electric General Electric
General Motors General Motors
Goodyear Tire & Rubber
International Business Machines International Business Machines
International Paper International Paper
Johnson & Johnson
McDonalds
Merck & Co. Merck & Co.
Minnesota Mining and Manufacturing Minnesota Mining and Manufacturing
Mobil
Navistar
Philip Morris Philip Morris
Primerica
Procter & Gamble Procter & Gamble

Dow Jones-index Piaci alapindex

Sears, Roebuck Sears, Roebuck
Texaco
USX Corporation USX Corporation
Union Carbide
United Technologies
Westinghouse Electric
Woolworth

31
Van még két másik Dow Jones-átlag, amelyeket az Ipari Átlagnál késıbb
dolgoztak ki, de ezeket nem ismerik és használják olyan széles körben, mint a
DJIA-t. Az egyik a Közlekedési Átlag (Dow Jones Transportation Average), amely
20 légi, szárazföldi és vízi közlekedésben mőködı vállalat részvényeit tartalmazza,
a másik pedig a Szolgáltatási Átlag (Dow Jones Utility Average), amelyben 15
gáz- és elektromos szolgáltató vállalat részvényei szerepelnek. Egy másik nagyon
fontos piaci jelzıszám a Standard & Poor 500 (S&P 500) index (számítógépes
kódja SPX). Úgy számítják ki, hogy a benne szereplı részvények árait
megszorozzák a részvények számával. Az S&P 500 index tartalmazza a
legnagyobb 400 ipari, 20 közlekedési, 40 szolgáltató és 40 pénzügyi szektorban
tevékenykedı vállalat részvényeit. A Standard & Poor egyébként pénzügyi
adatszolgáltatással, gazdasági elırejelzéssel stb. foglalkozik, és az egyik
legjelentısebb vállalat ezen a területen. A Standard & Poor egy másik indexet is
számít, ennek neve S&P 100, számítógépes kódja OEX (a számítógépes kódokat
megjelölı kódnak is nevezik). Mint az index neve is utal rá, ez az átlag a 100
legnagyobb amerikai vállalat részvényeit tartalmazza és számításának módja az
500-as indexéhez hasonló. A FED (a jegybank), a kereskedelmi minisztérium,
egyéb állami intézmények és közgazdászok használják a Standard & Poor
indexeket, azt állítva, hogy hosszabb távú elırejelzésekre alkalmasabbak, mint a
DJIA. Mégis mindig ez utóbbira hivatkoznak, ha arról van szó, hogy mi a helyzet a
tızsdén. Van azonban egy nagyon fontos sajátossága az S&P-indexnek és a Piaci
alapindexnek. Az 1980-as évek elején a részvénypiaci árfolyammozgásokra történı
"fogadások" az indexre kötött határidıs ügyletekrıl bıvebben is lesz szó a késıbbi
fejezetekben, egy dolgot azonban már itt meg szeretnék említeni. A Super Dot
számítógépes rendszer bevezetésével az intézményes befektetık képesek arra,
hogy néhány millió értékő részvénykosarat adjanak el vagy vegyenek néhány
másodperc alatt. A bonyolult számítógépes programok segítségével lehetıvé válik,
hogy az S&P 500 indexben szereplı fontosabb, az index mozgását is meghatározó
részvények árának alakulását szemmel tartsák. Amint a képernyın azt látják, hogy
a határidıs ügyleteknél az index értéke lényegesen eltér az index jelenleg számított
értékétıl, ún. arbitrage ügyleteket köthetnek. Ez azt jelenti, hogy például eladják a
határidıs indexszerzıdést, ha annak értéke meghaladja az index jelenlegi értékét és
ugyanakkor megveszik azokat a részvényeket, amelyek az indexet alakítják. Mire a
határidıs szerzıdés lejár - az év minden harmadik hónapjában - az index határidıs
és tényleges értéke megegyezik, így az ügylet garantáltan profitot hoz. Ezt
programozott kereskedelemnek nevezik.
Az elnevezés magyarázata, hogy az ilyen ügyleteket tulajdonképpen számítógépes
programok vezérlik, amelyek automatikusan eladásra vagy vételre vonatkozó
utasításokat adnak az értékpapírtárca kezelıjének és automatikusan továbbítják a
megrendeléseket a tızsdeterembe, anélkül, hogy az intézményi kereskedık maguk
vennének részt az ügyletben. Az értékpapírtárcát kezelı - helyesebben a program -
ezeket a profitszerzési lehetıségeket naponta többször is megtalálhatja. Jóllehet, a
várható nyereség nem nagy, de a sok kis tételbıl jelentıs összeg kerekedhet ki.
32
Egy másik példa. Ha az értékpapírtárca kezelıje úgy találja, hogy az index
határidıs ára túlértékelt, vagy helyesen értékelt ugyan, de a piacon nincs
túlkereslet, akkor megelızve az árak lassú lemorzsolódását, nagy tételekben ad el
határidıs indexszerzıdéseket, majd ezután kezd jelentısebb mennyiségő részvényt
piacra dobni. Ez valószínőleg a piac lanyhulásához vezet, és mivel a határidıs
indexszerzıdések ára általában valamilyen irányzatot követ, a folyamat végén
alulértékelten árulják majd az ilyen szerzıdéseket, így az ügynök a reális indexhez
képest alulértékelt áron visszavásárolhatja azokat a szerzıdéseket, amelyeket
eredetileg eladott, így újra nyer az üzleten. Ennek analógiája alkalmazható, amikor
az értékpapírtárca kezelıje felfelé tornássza az árakat úgy, hogy a nyomott piacon
részvényeket vásárol. Amint már szó volt róla, a késıbbi fejezetek részletesebben
tárgyalják a határidıs ügyleteket, így azok olvasása után az Olvasó visszatérhet e
néhány bekezdéshez, ha esetleg az elızı leírás nem volt kristálytiszta. A
számítógépek beállításával, az újabb és újabb befektetési módszerek
megjelenésével az átlagos befektetı szemében a részvénykereskedelem rendkívül
zavarosnak tőnik, ezért inkább mást hibáztat azért, mert hiányzik belıle a
hajlandóság a megváltozott értékpapír-kereskedelem tanulmányozásához. Az
újságírók, akiknek az olvasókat érdeklı dolgokról kell írni, kitalálták, hogy a
programozott kereskedelem a hibás mindenért, ezért meg kell szüntetni. Az a
véleményem, hogy a programozást alkalmazó értékpapír-kereskedık nem képesek
befolyásolni a részvények árát meghatározott határokon túl, hiszen a reálistól eltérı
értékelés újabb vásárlókat vagy eladókat ösztönöz. A programozott kereskedelem
idılegesen okozhat indokolatlan ármozgásokat, de ezt csak a befektetı
használhatja ki, aki idıt szán a lehetséges profitszerzés piaci feltételeinek
tanulmányozására. A késıbbiekben bemutatandó megbízások segítségével,
fegyelmezett kereskedelmi módszerek alkalmazásával a befektetı könnyen
szerezhet vagy adhat el olyan részvényeket, amelyeknek árait a nagy piaci
szereplık befolyásolják. A programozott kereskedelem vagy ennek valamely
változata persze nem szőnik meg, de ahogy már említettük, ez legfeljebb az
árfolyamok ingadozását növeli, amihez a befektetınek bizony hozzá kell szoknia,
de nem módosítja a részvények alapértékeit. Van még két másik jelzıszám,
amelyek az egyes részvények értékelésében játszanak szerepet. Mivel az egyes
részvények áraiból tevıdik össze minden átlag, ezért itt kell tárgyalni. Az elsı a
P/E (részvényár/jövedelem) arány, amelyrıl már az elsı fejezetben is volt szó.
Hogy egyszerősítsük a dolgot, feltételezzük, hogy a vállalatnak csak 100
kibocsátott részvénye van. Ha a vállalat nettó nyeresége (az összes nyereségbıl
fizetendı kiadásokkal csökkentett rész) ebben az évben 50 dollár, akkor arra
számíthatunk, hogy az egy részvényre jutó nettó nyereség 50 dollár : 100 =0,5
dollár. Ha a részvény ára 6 dollár volt, a részvényár/jövedelem arány 6 dollár : 0,50
dollár = 12. A P/E arányt nagyon fontos meghatározni akkor, ha a részvény ára már
túl magas, vagy éppen alulértékelt.

33
A szakemberek ezen kívül sok más elemzési eszközt is használnak, de mivel ez az
arány nagyon népszerő és régóta alkalmazzák, a legtöbb befektetı nagy
jelentıséget tulajdonít neki. Már az elıbb is szó volt arról, hogy bizonyos
iparvállalati csoportoknak hosszú idıszakok alapján magas, más csoportoknak
alacsony a még elfogadható részvényár/jövedelem aránya. Vizsgáljuk meg a
részvényár/jövedelem mutatót abban az esetben, ha a részvénypiac egészére
jellemzı az alul- vagy túlértékeltség. Nézzük csak meg a S&P
részvényár/jövedelem arányának alakulását az 1. ábrán. Ez nagyjából a legutóbbi
általános túlértékeltség elıtt másfél évtıl kezdve annak megszőnése után másfél
évig tartó idıszakot mutatja.
A vízszintes tengelyen
látjuk az éveket, a
függılegesen a
részvényár/jövedelem
arány alakulását.
Ha azt akarjuk megtudni,
hogy a felülértékeltség
idıszakában mi volt a
hegnagyobb értéke a
mutatónak, akkor úgy
1987 augusztusa körül
egy függıleges vonalat 1. ábra – Az S&P index P/E aránya havi bontásban
húzunk addig, amíg az a görbét nem metszi (lásd a szaggatott vonalat). A
metszéspontból kiindulva a függıleges tengely felé egy vízszintes vonalat húzunk,
s ennek metszéspontja a függıleges tengellyel megmutatja, hogy 1987
augusztusában az átlagos részvényár/jövedelem arány majdnem 23 volt. Nagyon
nehéz azonban meghatározni, hogy mekkora az arány normálisnak tekinthetı
értéke. Sok szakértı szerint ez 13 körül alakul. Hiba lenne a piacot csak e mutató
alapján megítélni. Ha valaki azt mondta volna, hogy nem vásárol részvényt a
normális arány felett, ez azt jelentette volna, hogy hatalmas nyereségtıl esik el
1986-ban és 1987-ben. Ugyanígy, ha azt mondta volna, hogy 13 alatt kell
elkezdeni vásárolni, 1980-ban és 1982-ben sok pénzt veszített volna.
Sok más tényezıt is figyelembe véve általánosságban azt mondhatjuk, hogy a
normális arány felett 4 ponttal a piac veszélyzónába lép, a befektetık bármilyen
apró hírre pánikba eshetnek és ez lecsillapítja a piacot, de ugyanakkor az is
ajánlatos, hogy gyakori ügyletekkel e befektetı egyre több részvényt adjon el. 4
ponttal a normális szint alatt viszont érdemes elkezdeni a részvények lassú
felvásárlását. Ha ez az arány valaha is 6 pontra esik, a tapasztalatok azt mutatják,
hogy függetlenül a körülményektıl, a részvényeket bagóért adják.
A részvények értékelésének nagyon fontos mérıszáma az osztalék. Az osztalék a
vállalat jövedelmébıl a részvényeseknek jutó kifizetés. Néha az osztalék fejében
újabb részvényt adnak a részvényesnek. Az osztalékot negyedévenként fizetik,

34
részvényenkénti nagyságát az igazgatótanács dönti el. A tartósan jó vállalatok,
ahogy a nyereség nı, legtöbbször minden évben növelik egy kicsit az osztalékot, a
gyengébb években pedig legalább az elızı évi osztalékot fizetik. Az osztalék
esetenként nagyon fontos tényezı lehet annak eldöntésében, hogy mikor vegyünk
vagy adjunk el részvényeket. Itt az osztalék nagyságát és biztosítottságát kell
figyelembe venni.
Mielıtt továbbmennénk, nézzünk meg egy levélmásolatot, amelynek eredetijét
annak az ügyfélnek írtam, aki felhívott minket és a fix jövedelmő befektetésekrıl
érdeklıdött. Az illetınek egyáltalán nem volt befektetési tapasztalata.
"Korábbi telefonbeszélgetésünk során a fix hozamú (adózott és adómentes)
értékpapírokról kért információkat. Ezek az értékpapírok ma olyan népszerőek,
hogy sajnos pillanatnyilag az összes tájékoztatónk elfogyott. Ezért elhatároztam,
hogy elküldök Önnek egy másik tájékoztatót, amely felsorolja és röviden
bemutatja, hogy a befektetı céljaitól függıen milyen befektetési lehetıségek állnak
rendelkezésre. Ha valamelyiket vonzónak találja, hívjon fel és beszéljünk róla
részletesen.
A grafikon és az egy részvényre jutó osztalékot tartalmazó táblázat egy
szolgáltatásban mőködı vállalat adatait mutatja. Ez valójában nem a fix,
kockázatmentes jövedelmő cégek kategóriája, de hosszabb távon gondolkodva
viszonylag kis kockázatú befektetés.
Nézze csak meg a legalacsonyabb és legmagasabb árakat 1976-ban! Egy részvény
ára 7,5 dollár és 10,5 dollár között alakult. Az osztalék 0,8 dollár részvényenként.
(Ha nem tudja mit jelent pontosan az osztalék, tekintse azt úgy, mint a pénzére
fizetett kamatot.)

35
Egy részvényre vonatkozó adatok (dec. 31)

1985 1984 1983 1982 1981 1980 1979 1978 1977 1976

32.69 30.89 28.54 28.32 24.57 22.89 21.94 20.95 19.93 18.68

4.26 4.48 4.16 3.55 3.22 2.34 2.28 2.15 2.27 2.09

2.40 2.12 1.88 1.68 1.48 1.34 1.22 1.10 1.00 0.80

Az osztalék aránya

A netto profitban 56% 47% 45% 47% 46% 57% 54% 51% 44% 37%

Árak

legmagasabb 39 1/8 31 1/4 25 7/8 21 1/8 16 7/8 13 1/8 12 1/2 12 7/8 12 7/8 10 1/2

legalacsonyabb 29 1/8 22 1/8 19 15 1/2 11 2/8 9 7/8 10 1/2 10 7/8 10 7/8 7 1/2

Tegyük fel, hogy Ön az egyik legmagasabb áron, 10 dollárért vette meg a

részvényt, az osztalék (kamat) 8%, amely lényegesen magasabb, mint a
bankbetétek vagy a kötvények kamata volt 1976-ban. (Ha a legalacsonyabb áron
(7,5 dollár) vette volna meg, akkor hozama meghaladta volna a 10%-ot.)
Most nézzük, hogy alakultak az osztalékok. A táblázat megfelelı sorában láthatja,
hogy az osztalék minden évben nıtt. 1985-ben 2,4 dollár volt, amely az eredeti árat
(legrosszabb esetben a 10 dollárt) figyelembe véve 24%-os hozamot jelent. 1986-
ban a jelzett osztalék 2,68 dollár, amely a részvény hozamát majdnem 27%-ra
növeli.
A részvény ára a közelmúltbani 50 dollár volt, ami azt jelenti, hogy a befektetı
minden évben bármely bankkamatnál (vagy akár a kötvénynél) nemcsak nagyobb
hozamot kap, hanem részvénye ára is 500%-kal megnıtt 10 év alatt, ez körülbelül
évi 50% értéknövekedést jelent. Azt gondolom, hogy ilyen mértékő hozamot
minden befektetı kedvezınek talál, ugyanakkor a magas évi folyó jövedelem (a
készpénzben fizetett osztalék) minden más fix jövedelmő befektetés hozamánál
magasabb.

36
Lehet, hogy Ön ezek után az ilyen típusú befektetéseket helyezi elıtérbe a fix
hozamú befektetésekkel szemben (mint például a letéti jegy vagy a pénzpiaci
alapok). Ha így dönt, nagyon gondosan kell kiválasztania a részvényt, mivel van,
amelyik az elıbb bemutatottnál jobb, de van, amelyik rosszabb. Ha elég sok pénze
van, a legjobb, ha többféle papírt vesz.“
Remélem az Olvasó most már jobban érti, hogy is néz ki egy ilyen befektetés.
Lehet, hogy annyira megértette a dolog lényegét, hogy tanácsokat is ad barátjának,
aki azt látja, hogy a bankszámlában tartott megtakarításainak vásárlóértéke az
alacsony hozamok, az adók és az infláció miatt egyre inkább zsugorodik. Nagyon
fontos, hogy jó szolgáltató vállalatot ajánljon, mert különösen manapság a
dereguláció miatt a részvénytársaságok nyeresége és ezzel együtt a részvények ára
és az osztalék lényegesen eltérhetnek egymástól. Sokszor elıfordul, hogy valaki
bejön az irodámba azzal, hogy szeretné pénzét befektetni valamibe, ami magasabb
hozamot biztosít, mint a letéti jegyek vagy a pénzpiaci alapok. Ekkor
megpróbálom meggyızni arról, hogy milyen jók a szolgáltatási szektor részvényei,
feltéve, ha hosszabb ideig nincs szüksége pénzre. Azok többsége, akik sohasem
vettek részvényt, amint meghallják azt a szót, hogy részvény, azonnal az 1929-es
tızsdekrachra vagy nagy áringadozásra gondolnak. Hogy meggyızzem ıket,
egyszerő, érthetı példákkal érvelek, mint például a következı: Mivel a helyi
lakosság és a turisták száma növekszik, mindenki tudja, hogy Hawaii népessége
folyamatosan nı, az emberek egyre több elektromos energiát használnak.
Minthogy csak egy elektromos szolgáltató vállalatuk van - egy jelentıs beruházást
igénylı üzem létrehozása nem olyan egyszerő, mint például egy számítógépgyár
felállítása - egyetért-e azzal, hogy nyereségük is egyre nagyobb lesz, és így az
osztalék is folyamatosan nı. És ha ez így van, akkor hosszú távon a részvények
árai is emelkednek.
Annak ellenére, hogy a Hawaii Elektromos Mővek a potenciális részvényár-
emelkedést tekintve nem feltétlenül a legjobb vállalat, a világos érvelést a
tapasztalatlan befektetı is megérti. Bárki, aki valaha nálam fektetett be a Hawaii
Elektromos Mővek részvényébe, sokkal jobban járt, mint a letéti jeggyel vagy a
pénzpiaci alapokkal.
Ugye nagyon logikus dolog ily módon befektetni a pénzt, zsebre vágva az évrıl
évre növekvı jövedelmet és a részvény felértékelıdésébıl származó nyereséget?
Ha valaki megnézi, hány milliárd dollár hever 5,25 %-os kamatot fizetı
takarékbetétekben, és összehasonlítja a közszolgáltatási ágazat részvény-
befektetéseivel, csak találgathatja, hogy mi lehet a baj az emberekkel. Szerencsére
a többség vesztesége biztosítja a kisebbség nyereségét. Mindig vannak álmodozó,
merész emberek és ötletek egy üzlet elkezdésére, és azokat a milliárdokat érı
takarékbetéteket, amelyekhez senki nem nyúl, a bankok ilyen ötletek
finanszírozására fordítják, amellyel munkalehetıségeket teremtenek és
gazdaságunkat a világ élmezınyében tartják. Ennek ellenére mindig megfájdult a
szívem, amikor egy idıs házaspár keresett fel az irodámban, és azért kérték

37
segítségemet, hogy kifizethessék a váratlan orvosi számlát, a növekvı
biztosításokat, amelyre egész életükben győjtögetett betétük alacsony kamata már
nem volt elegendı. Legtöbbször semmit sem tehettem, mert már túlságosan idısek
voltak ahhoz, hogy gondolkodásmódjuk megváltozzon és megbarátkozzanak az új
befektetési lehetıségekkel, és azzal, hogy e befektetések értéke ingadozhat is.
Persze nem állítom azt, hogy az utolsó fillért is a közszolgáltatási vállalatok
részvényeibe vagy más részvényekbe kellene befektetni. Szó lehet ingatlanról,
mőtárgyakról, nemesfémekrıl stb. is.
A megfelelıen idızített befektetés szép nyereséget hozhat. Csak azt állítom, hogy
mindenkinek próbálkoznia kell a lehetıségekkel.
De térjünk most vissza az osztalékhoz. Elıször is vizsgáljuk meg a hozamot. Ezt
úgy számítják ki, hogy az osztalékot elosztják a részvény árával és megszorozzák
100-zal. Például XYZ részvény ára 40 dollár. Az éves osztalék 2 dollár. Mekkora a
hozam?

2:40 = 0,05
0,05 · 100 = 5%.

A hozam nagyon fontos mutató. Mivel az osztalék meglehetısen stabil az év során,

ha a részvényt 10 dollárért lehet megvenni, a hozam 2:10 = 0,20; 0,20 · 100 = 20%;
de ha az ár 60, a hozam csak 2:60 = 0,033; 0,033 · 100 = 3,3%.

Amint látható, a hozamok különbsége elég jelentıs lehet. Sok magánszemély és

intézményi befektetı a részvényt annak jövedelme miatt vásárolja. Ha a hozam
sokkal magasabb, mint a kockázatmentes pénzpiaci befektetések kamata, akkor a
befektetı inkább részvényt vesz. De ha a hozam csökken, akkor már nem akarja
pénzét olyan kockázatosan értékpapírba fektetni, amely ráadásul alacsony hozamot
ígér.
Ha a részvények ára elér egy bizonyos magasságot, így a kalkulált hozam csökken,
többen akarnak részvényt eladni, mint venni. Amikor a részvények ára olyan
szintre csökken, hogy a hozam megnı, a részvényárak valószínőleg nem
süllyednek tovább, mert elég vásárló lesz ahhoz, hogy az árszintet támogassa. Ez
segíthet annak megértésében, hogy miért emelkedhet mégis a General Motors
részvényeinek ára 2 ponttal egy nap alatt akkor, amikor bejelentik, hogy az elızı
hónapban csökkent az autóértékesítésük, és miért süllyedhet az árfolyam 2 ponttal
akkor is, ha a megszokott kedvezı információkat hozzák nyilvánosságra. Például
1986-ban mindenki meg akarta venni a részvényeket, amikor a GM részvényeinek
ára 66 dollárra süllyedt. Mivel a GM dollár osztalékot fizetett, ez 66-os ár mellett
5:66 = 0,075; 0,075 · 100 = 7,5%-os hozamot eredményezett. Ez sokkal több volt,
mint a 4,5-5,2%-os pénzpiaci kamat, és a befektetık ezen a szinten nem láttak

38
túlzott kockázatot a GM részvények megvásárlásában. De ha az általános kamatláb
12% vagy ennél több lett volna, akkor a GM gyengülı teljesítményei mellett az
árfolyamok arra a szintre csökkentek volna, amely mellett a pénzpiaci kamatokhoz
hasonló vagy annál magasabb hozam lett volna realizálható.
Röviden összefoglalva:

1. Ha egy biztos osztalékot fizetı részvény - mint például a GM; AT&T stb. -
átmenetileg kevésbé kedvezı, és árfolyama csökken, de Ön úgy érzi, hogy a
vállalatnak van jövıje, akkor vegye meg a részvényt.

2. Az olyan részvények, amelyek hosszú ideje biztos, esetleg növekvı osztalékot

fizetnek, hosszabb távon inkább hajlamosak a felértékelıdésre, mint a többi
részvény.

3. Ha Ön rövid távon üzletel, és döntései az osztalékon alapulnak, a részvényárak

alakulásának jellegzetességeit figyelve meghatározhat egy olyan szintet - persze
nyilvánvalóan más tényezıket is figyelembe véve -, amely elérése esetén eladja,
illetve megveszi a részvényeket. Vásárol akkor, amikor az árfolyam elér egy
bizonyos alsó szintet, elad, ha meghalad egy felsı határt.

4. Ha a befektetık bizonytalannak ítélik meg az osztalék nagyságát, az árak

csökkenni kezdenek. Ha a vállalat csökkenti az osztalékot, vagy egyáltalán nem is
fizet osztalékot, akkor nagy baj van, és az árak zuhanni kezdenek a jelentıs eladási
hullám miatt.

Ha ez a helyzet, akkor Önnek figyelnie kell a részvényt, és ha annak jele

mutatkozik, hogy a vállalat vezetıi növelik az osztalékot, akkor érkezik el az
olcsón vásárlás ideje. Amikor a vállalat nyilvánosságra hozza az osztalék fizetésére
vonatkozó elsı közleményt, legjobb, ha azonnal megveszi a részvényeket, mert
késıbb valószínőleg ebbıl nagyon szép profit lesz. Tartsa meg a részvényt olyan
hosszú ideig, ameddig csak lehet, mert amikor egy részvény árfolyama emelkedik,
és a nagy ügynöki házak elkezdik ajánlani a befektetıknek, azoknak rögtön
eszükbe jut, hogy milyen magas volt korábban a részvény árfolyama és az így
növekvı kereslet egyre magasabb árfolyamokat eredményez.
Az osztaléknak van egy nagyon fontos sajátossága. Ha egy vállalat megveszi egy
másik vállalat részvényeit, a jelenlegi adótörvények szerint az osztalék 80%-a nem
számít az adóalapba. Ez nagyon lényeges szempont az olyan nagyvállalatok
számára, amelyek dollármilliárdokat fektettek be a részvénypiacon. Más
országokban, mint pl. Japánban is, kedvezı az osztalék adózása, ezért arra lehet
számítani, hogy közvetlenül az ún. osztalék nélküli idıpont elıtt a viszonylag

39
magas osztalékokat fizetı részvények forgalma jelentısen megnı. Az "osztalék
nélküli" azt jelenti, hogy ha valaki azon a napon vagy azután veszi meg a
részvényt, az elızı negyedévre járó osztalékot nem kapja meg.
A következı ábrákon látható a Dow Jones Ipari Átlag hozama (2. ábra) az elmúlt
húsz évben, valamint az S&P 500 hozama (3. ábra) a legutóbbi felülértékelt piaci
helyzetben és napjainkban. A két grafikont összehasonlítva kiderül, hogy a kétféle
hozam csaknem megegyezik, ez megint azt mutatja, hogy mindkét jelzıszám jól
tükrözi a piac állapotát. A szakemberek szerint, ha az S&P 500 hozama 5,5% fölé
emelkedik, az alulértékeltséget jelez, a részvények árának emelkedniük kell, ha
viszont 3% alá csökken, a részvényárak csökkenése várható.

Ha összehasonlítjuk
ezeket a grafikonokat
a DJIA és az S&P 500
alakulásával (az ez
iránt érdeklıdı
olvasók ebben a
könyvben 60 évre
visszamenıleg
megtalálják a DJIA
értékeit), látható, hogy
az elıbbieket 2. ábra – A DJIA indexben szereplı részvények átlagos
figyelembe véve hozama (negyedéves adatok százalékban)
nagyon szoros
korreláció mutatható
ki az osztalék és a
részvényárak alakulása
között.
Ha valaki közelebbrıl
is megvizsgálja az
S&P 500 és a DJIA
grafikonját, érdekes
dolgot fedezhet fel.
A DJIA grafikon
alapján a függıleges
tengelyen mért 100 és 3. ábra – Az S&P 500 indexben szereplı részvények
200 körüli érték átlagos hozama (havi bontásban százalékban)
megegyezik a 200 és a 300 közötti távolsággal. Az S&P 500 grafikonján viszont a
számok logaritmikus skálán szerepelnek. Ennek az az oka, hogy a valóságban a
piacnak csak fele annyi "erıfeszítést" kell tenni ahhoz, hogy a 200-as értéktıl a
300-asig eljusson, mint amennyi a 100 és 200 közötti mozgáshoz szükséges. Úgy
gondolom, hogy a logaritmikus skálával szerkesztett grafikon ábrázolása reálisabb,
40
de mivel van, aki az elıbbit és van, aki az utóbbit használja, mindkettıt érdemes
bemutatni az Olvasónak (4. és 5. ábra).

4. ábra – Standard & Poor‘s 500 index

5. ábra – Dow Jones Ipari Átlag index

41
A kötvénypiac
Ebben a fejezetben az egyik legbonyolultabb témát tárgyaljuk; a kamatlábak
alakulását és azokat a befektetési lehetıségeket, amelyek szerte a világon lehetıvé
teszik, hogy a befektetık részt vegyenek a kamatlábak mozgása révén
összekapcsolt piacokon. A fejezet részben azért került be a könyvbe, mert a
kamatlábak változása befolyásolja a részvényárakat, és nincs olyan tartós
részvénypiaci sikerre törekvı befektetı, aki figyelmen kívül hagyhatná a
kötvénypiacot. Bizonyára azok az Olvasók is, akik már ismerik a kötvénypiacot,
szívesen fogadják, ha eredeti célunkhoz híven néhány oldalon röviden és érthetıen
bemutatunk minden szükséges tudnivalót.
Elıször is határozzuk meg, mi a kötvény. Röviden: egy kötelezvény vagy tartozást
elismerı értékpapír. A vállalatoknak, az államnak, beleértve különbözı
intézményeket is, bizonyos tevékenységek finanszírozásához kölcsönre van
szükségük. Azt vállalják, hogy elıre meghatározott idı múlva teljes egészében
visszafizetik a kölcsönt a kötelezvény birtokosának és addig is rendszeresen
kamatot fizetnek.
Ha a kötvény kibocsátója vállalat, a kötvény vásárlói, más szóval a hitelezık,
elsıként tarthatnak igényt a vállalat eszközeire, ha az nem tudja visszafizetni a
pénzüket vagy nem fizet kamatot. Ilyenkor a hitelezık arra kényszeríthetik a
vállalatot, hogy felszámolja magát és megfizesse tartozását. Ha a vállalat
felszámolásából nem jön össze elegendı pénz, a kötvényvásárlók az eredetileg
befektetett és a visszakapott pénz közötti különbözetet elveszítik. Ebben az esetben
a részvényesek összes részvényvásárlásra fordított pénzüket elveszítik, mivel az ı
követeléseiket elégítik ki legutoljára.
Ezek után rögtön felmerül a kérdés: miért venne bárki kötvény helyett részvényt?
Ha az egyszerőség kedvéért feltesszük, hogy a kamatlábak a kötvény lejárata alatt
nem változnak, akkor a kötvény értéke sem változik. De akárhogy is változik a
kamatláb, a kötvény futamidejének végén (lejáratakor) a befektetı ugyanannyi
pénzt kap vissza, mint amennyit kölcsönadott a vállalatnak. Mint ahogy az elsı
fejezetben láttuk, ha a vállalatnak jól megy, és az egy részvényre jutó nyereség
emelkedik, a részvénytulajdonosok részvényvagyonának értéke megsokszorozódik.
Az elıbbiek rávezethetik az Olvasót arra, hogy a különbözı vállalatok kötvényei
eltérı kockázatúak. Az a befektetı, aki a legnagyobb amerikai vállalat, a General
Motors kötvényét veszi meg, kisebb kockázatot vállal, mint az, aki egy új, rövid
ideje mőködı vállalat által kibocsátott kötvénybe fekteti a pénzét. Ha ez utóbbi
például olyan csúcstechnológiával foglalkozó vállalat, amelynek kevés a
behajtható követelése, ez a kockázat igen jelentıs. E tényezık miatt az azonos
idıpontban kibocsátott, ugyanolyan lejáratú vállalati kötvények kamatlába eltérı
lesz, mivel a befektetık által vállalt nagyobb kockázatot magasabb kamatlábbal
kell ellensúlyozni. Amikor például az általános rövid lejáratú kamatláb 7% körül
alakul, a General Motors által kibocsátott 10 éves lejáratú kötvény 7-8%-os
hozamot biztosít, de a csúcstechnológiai iparágban tevékenykedı vállalatnak
42
legalább 13%-os hozamot kell ígérnie ahhoz, hogy kötvényét a befektetık
egyáltalán vonzónak találják.
A jó minıségő (a jó minıség ebben az esetben a vállalat hitelképességére
vonatkozik) vállalati kötvényeket a New York-i vagy az Amerikai Kötvény
Tızsdén jegyzik; a részvényekhez hasonlóan a befektetıházak és a
kötvénykereskedık készleteket tartanak belılük és mőködtetik a piacot, ám a
vállalati kötvények nagy részét a szabad piacon forgalmazzák.
A legnagyobb piaca az államkötvényeknek van. Amint már korábban szó volt róla,
az államnak mőködéséhez pénzre van szüksége. Ezt alapvetıen kétféle módon
szerezheti meg. Az elsı és egyben a kevésbé népszerő az adóemelés, a másik a
hitelfelvétel. Az USA kormánya, amely az elmúlt években hatalmas deficitekkel
dolgozott, mindkét lehetıséget kihasználta. Az állam által ajánlott legrövidebb
lejáratú értékpapír a kincstári váltó (Treasury Bill), ennek lejárata 3 hónap és 1 év
között van. A 91 és 182 napos lejáratú kincstári váltókat hetente bocsátják ki,
hozamuk gyakran és néha jelentıs mértékben változik. 1981-ben például a három
hónapos kincstári váltók hozama 9,9 és 17,05% között alakult, bár meg kell
említeni, hogy az 1979 és 1982 közötti idıszak nem volt szokványos.
A kincstárjegyek (Treasury Note) lejárata 1 és 10 év között alakulhat,
államkötvényeket (Treasury Bond) 10 és 30 év közötti lejáratra bocsátanak ki.
(Magyarországon a rövid lejáratú (3 -12 hónap) állampapírt nevezik
kincstárjegynek, a kincstári váltó fogalma ismeretlen. Az 1 évnél hosszabb lejáratú
állampapírok az államkötvények, a fordító megjegyzése.)
Ami a hitelezési kockázatot illeti, az államkötvényeket tartják a legbiztonságosabb
kötvényeknek, s ez az USA gazdasági és politikai hatalmán alapul. Néhány ügynök
kockázat nélküli befektetetésként ajánlja ügyfeleinek, ami persze nem teljesen
igaz, de mindenesetre nagyon közel áll az igazsághoz. Persze, ha az USA
kormányzata összeomlana, papír dollárjainkkal sem tudnánk mit kezdeni.
Ezenkívül még rengeteg féle, az állami intézmények, a helyi tanácsok, a bankok
stb. által kibocsátott kötvény létezik. Ezek részletezése meghaladná e könyv
kereteit, emellett ez nem is olyan fontos a részvények iránt érdeklıdı befektetık
számára.
A kötvény nagyon fontos sajátossága a kamatlábkockázat. Ha valakinek van egy öt
éve vásárolt, 6% fix kamatot fizetı kötvénye, és közben a kamatlábak emelkedtek,
így a most kibocsátott, ugyanolyan lejáratú kötvény hozama 9%, és el akarja adni a
korábban vásárolt kötvényét, akkor biztosan nem fog annyit kapni érte, mint
amennyit a vásárláskor fizetetett. Nyilvánvaló, hogy miért. Ha az Olvasó 1000
dollárért olyan kötvényt vehetne, amely az elkövetkezı 10 évben 9% kamatot fizet,
miért venné meg ugyanennyiért az ugyanannyi idıre 6%-os kamatozású
értékpapírt? De hogyan is alakul a 6%-os kamatozású kötvény ára?

43
A legtöbb kötvényt - kivéve az államkötvényeket - 1000 dolláros címletekben
bocsátják ki. Ezért egy 9%-os kötvény 90 dollár kamatot fizet évente. Ha valaki a
6% fix kamatozású kötvényt 667 dollárért veszi meg, a hozam ugyancsak 9% lesz.

Hozam = (kamat : kötvényár) · 100,

amely a példánkban
9% = (60/x) · 100,
9 · x= 60 · 100,
x = 667.
Ha a kamatok csökkennek, azok a magasabb kamatozással kibocsátott kötvények,
amelyek lejárata hasonló az alacsonyabb kamatozásúakéhoz, az eredetinél
magasabb áron cserélhetnek gazdát.
Ez nagyon érdekes nyereségszerzési lehetıség a kötvények forgalmában. Nagyon
magas általános kamatszint esetén egy jó minıségő, de alacsony kamatozású
kötvény a névértékénél csak jóval alacsonyabb áron adható el. (A névérték az az
1000 dollár, amelyet a kötvénytulajdonos lejáratkor visszakap.) Ha egy befektetı
nagyon biztos abban, hogy a kamatlábak hamarosan csökkennek, lehet, hogy úgy
találja, érdemes megvenni az alacsony hozamú kötvényt azért, hogy késıbb, ha a
kamatlábak várakozásai szerint alakulnak, jelentıs profittal eladja. Addig is
megkapja a kötvény kamatait.
Valaki azt mondhatja, hogy újonnan kibocsátott, magas kamatozású kötvényeket
vásárolni is jó üzlet, mert ha a kamatok csökkennek, a kötvényeket felárral lehet
eladni. A gondolatmenet logikus, de van egy bökkenı.
A kötvények lényeges sajátosságai, hogy meghatározott idı letelte után a
kibocsátónak joga van arra, hogy névértéken, vagy a kötvénykibocsátáskor
meghatározott, ennél kissé magasabb áron visszaváltsa (törlessze) a kötvényt. A
kibocsátástól az elsı visszaváltásig terjedı idıszaknak elég hosszúnak kell lennie,
mert egyébként magas kamatszínvonal esetén senki nem venne kötvényeket. A
kötvénynek ez a sajátossága határt szab az értékemelkedésnek.
Ez az idıszak az államkötvények esetében a leghosszabb. A kis kockázaton kívül
ez is magyarázza, hogy az államkötvények piaca a legnagyobb és leglikvidebb.
A kamatlábak - fıleg az elmúlt 11 évben - tapasztalt nagymértékő ingadozása azzal
jár, hogy a lejáratig hátralevı idı függvényében a kötvények értéke is jelentısen
ingadozott.
A következı logikus kérdés: mi mozgatja a kamatlábakat, miért ingadoznak?
Leginkább a gazdasági körülmények befolyásolják a kamatlábakat, amelyek
mozgása kívül esik bármely személy vagy csoport ellenırzésén, bár a

44
kamatlábakra hatást gyakorló legbefolyásosabb intézmény a világon a Federal
Reserve Board, az USA jegybankja.
A Federal Reserve Board-ot állami intézménynek lehet tekinteni. Sokrétő feladatai
közül a legfontosabb az infláció, illetve a munkanélküliség növekedését
eredményezı recesszió megfékezése. E két cél gyakorlatilag ellentmond
egymásnak, ezért mővel csodálatos dolgot a Federal Reserve Board (röviden FED),
amikor e két cél együtt valósul meg.
Vizsgáljuk meg az elıbbieket leegyszerősítve. A vállalatoknak növekedésükhöz,
tevékenységük bıvítéséhez mindig pénzre van szükségük. Ha a vállalatok
tevékenysége bıvül, új munkahelyeket is teremtenek. Egy felfőtött gazdaságban
elıfordul, hogy nem minden vállalat talál elegendı, jól képzett munkaerıt, ezért
emelik a béreket, hogy ezzel is magukhoz vonzzák az embereket, A többi
vállalatnak is lépést kell tartania a bérek emelésével, ha el akarja kerülni, hogy
emberei elvándoroljanak, ez végül is oda vezet, hogy a gazdaság összes
szektorában emelkednek a bérek.
A megnövekedett termelési költségek felemészthetik a vállalat nyereségét, ezt úgy
lehet elkerülni, hogy a vállalat termékei árában áthárítja a költségnövekedést a
vevıkre.
Lehet, hogy a vevı a terméket saját termeléséhez használja fel, az is lehet, hogy
csak továbbadja, ám mindkét esetben növekedett tevékenységének költsége, ezért ı
is a korábbinál magasabb eladási árakat állapít meg. Ez a folyamat termeli az
inflációt. Mindenki jól tudja, hogy a nagy infláció mindig a lakosság
életszínvonalának csökkenését idézi elı, ha mindez néhány országban egyidıben
zajlik le, akkor súlyos problémákhoz vezethet.
Hogyan lehet küzdeni az infláció ellen? Az egyik lehetıség a kölcsön árának
növelése, tulajdonképpen a kamatlábak emelése. Ha egy vállalat kölcsönt vesz fel,
tervei vannak arra, hol mit fog kezdeni a pénzzel, hogyan alakul majd nyeresége,
bevételei és kiadása, ha bıvíti tevékenységét. Mivel a kölcsönt a megállapodás
szerinti idıpontban kell visszafizetni, ha a vállalat vezetıi arra számítanak, hogy a
kamatokat az árbevételbıl nem tudják majd visszafizetni, akkor inkább elhalasztják
vagy lelassítják a vállalat tevékenységének bıvítését azzal, hogy nem vesznek fel
hitelt. A legtöbb esetben munkahelyeket kell megszüntetniük a tevékenységet
finanszírozó források hiányában. Ha valakit elbocsátanak, annak vásárlóképessége
csökken, csak a legszükségesebb dolgokat veszi meg. Ennek következtében egyes
iparágakban felduzzadhatnak az eladatlan készletek, és itt a költségek csökkentése
céljából újból elbocsátásokra lesz szükség. Mivel bizonyos fokig minden ágazat
kölcsönhatásban van a többi ágazattal, ez a folyamat ténylegesen visszaesést okoz.
Mindezt valóságos példákon bemutatva az Olvasó emlékezetébe idézzük, hogy
1980-82-ben az USA-ban súlyos recesszió alakult ki. Ekkor emelkedett az ún.
prime rate (a leghitelképesebb ügyfeleknek felszámított hitelkamatláb) a soha nem
tapasztalt és elképzelhetetlennek tartott 20% fölé. Amikor a kamatlábak
csökkentek, a gazdaság megélénkült, megkezdıdött a fellendülés.
45
A közelmúltban a munkanélküliségi ráta az ebben az évtizedben tapasztalt
legalacsonyabb értékére süllyedt, ami az elıbbiek alapján jelzi az infláció
felgyorsulásának veszélyét.
De térjünk vissza a FED-hez. A FED képes befolyásolni a rendelkezésre álló
pénzmennyiséget. Ennek egyik lehetısége a kötelezı tartalék-elıírások szigorítása,
a tartalékráta emelése. A kötelezı tartalék lényege, hogy a bankoknak kötelességük
a betétesek által rájuk bízott pénz bizonyos százalékát a FED-nél tartani. Amint azt
már az elsı fejezet is tárgyalta, a bankok magasabb kamatlábért kihitelezik a
betétesek pénzét, és a kamatkülönbözet az ı zsebükbe vándorol. Ha a kölcsönadott
pénzmennyiség csökken, és ugyanannyi vállalkozás versenyez a bankok hiteléért,
akkor a kereslet-kínálat alapján a bankok emelhetik a hitelkamatlábakat.
Minél inkább emelkedik a kamatláb, annál kevesebb vállalkozás engedheti meg
magának a hitel felvételét, ez a túlfőtött gazdaság lehőléséhez vezethet. A FED
ritkán emeli a kötelezı tartalékrátát, ez a legnagyobb hatású befolyásoló eszköze.
A FED gyakrabban alkalmaz egy másik eszközt a kölcsönvett pénz árának
emelésére vagy csökkentésére. Ha a bankok agresszíven hiteleznek, elıfordulhat,
hogy kötelezı tartalékuk rövid ideig az elıírt szint alá csökken. Ekkor a FED-hez
fordulhatnák rövid lejáratú hitelért, amellyel a tartalékok megkívánt szintjét
fenntarthatják. A Federal Reserve System - ha az Olvasó eddig nem sejtette -
bankokból állá rendszer, amelynek tagjai a kormány áldását és támogatását élvezve
nem a nagyközönséggel, hanem csak a bankokkal állnak kapcsolatban. A FED
állapítja meg azt a kamatlábat - az ún. viszontleszámítolási kamatlábat -, amelyet a
bankoknak kell fizetni a FED-tıl felvett hitelért.
A viszontleszámítolási kamatláb emelkedésével a bankok hitelfelvételi költsége nı
és ezt nekik is érvényesíteni kell ügyfeletek nyújtott hiteIeik magasabb kamatában,
ha nyereségszintjüket fenn akarják tartani. Ha a FED csökkenti a
viszontleszámítolási kamatlábat, nyilvánvalóan a hitelkamatok is csökkennek.
A FED leggyakrabban alkalmazott kamatlábakat befolyásoló eszköze az állami
kötvények eladása és vétele. Korábban már szóba került, hagy ez a piac a
leglikvidebb és legnagyobb a világon, természetesen a bankok is jelen vannak itt.
Ha a FED elhatározza, hogy kötvényeket ad el, a túlkínálat csökkentheti a
kötvények árát. Már tudjuk, hogy ez a hozam emelkedéséhez vezet, és a
bankoknak ahhoz; hogy nyereséget érjenek el, növelni kell hitelkamatlábaikat.
(Felhívjuk az Olvasó figyelmét, hogy amikor a könyv eladásról vagy vételrıl
beszél, akkor keresletrıl és kínálatról van szó: ha a vásárlók nagyon meg akarnak
venni valamit és a kínálat korlátozott, magasabb árat is hajlandók fizetni azért,
hogy megszerezhessék a keresett árut. Fordítva, ha nincs elég vásárló, az eladók
egyre alacsonyabb áron akarnak túladni árujukon.) Ha a FED államkötvényeket
vásárol, valójában csökkenti azok hozamát, s ez lehetıvé teszi, hogy a bankok is
csökkentsék a hitelkamatlábat.
Figyelembe kell venni, hogy a bankok a takarékbetétekben elhelyezett pénzt
kölcsönzik ki. Ha a bankok nem követnék az államkincstári kötvények kamatát,
46
emelkedı kamatlábak esetén senki sem tenné pénzét takarékbetétbe, hanem
kötvényt vásárolna. Ha a bankok magasabb kamatot fizetnek a betétekre, magasabb
kamatot kell felszámítaniuk a hitelekre is. Láttuk tehát, hogy amennyiben a FED az
infláció ellen akar küzdeni, vagy a túlfőtött gazdaságot szándékozik egy kicsit
visszafogni, úgy mőködteti eszközeit, hogy azok a kamatlábak növelésének
irányába hassanak, amikor pedig a gazdasági tevékenység serkentése a cél, az
eszközök a kamatláb csökkentésére irányulnak.
Hogyan befolyásolja mindez a részvénypiacot? Ha a kamatlábak magasak, a
vállalatok nem tudnak növekedni, nyereségük nem nı vagy éppen csökken. A
csökkenı nyereség alacsonyabb egy részvényre jutó jövedelmet jelent, ami a
részvényárak csökkenéséhez vezet. A kamatlábak csökkenése pedig elısegíti a
vállalatok nyereségének növekedését, ez emeli a részvények árát. Egy vállalat
részvényének árfolyama a részvénypiac általános tendenciáitól eltérhet attól
függıen, hogy milyen az illetı vállalat helyzete. Általában mégis az a tapasztalat,
hogy a kamatlábak változása legtöbbször a bemutatott módon befolyásolja a
részvénypiacot. Említsünk még néhány példát! Amikor a FED néhány hónapon
belül a viszontleszámítolási kamatlábat 16%-ról 12% körülire csökkentette, ez
okozta 1982 augusztusától kezdve a nagy részvénypiaci áremelkedést. 1986
legnagyobb részében a viszontleszámítolási kamatláb többszöri csökkentése miatt a
részvényárak növekedtek és késıbb az emelkedı vállalati jövedelmek igazolták is
az árfolyammozgást.
Általában azt lehet mondani, hogy a viszontleszámítolási kamatláb három egymást
követı csökkenése a részvényárak emelkedéséhez vezet. Természetesen a
befektetıknek más tényezıket és mérlegelniük kell, de ez a megállapítás a
részvénypiac történetében legtöbbször igaznak bizonyult.
Ha valaki elıre megtudná, milyen lesz majd a FED politikája, nagy nyereségeket
vághatna zsebre a részvénypiacon. Ez azért nehéz, mert bár a FED igazgatótanácsa
hetente összeül, hogy a monetáris politikáról döntsön, az ülésrıl csak 90 nap
múltán kerül nyilvánosságra információ.
Könnyebben követhetı jelzıszám a prime rate, az a kamatláb, amely mellett a
bankok legnagyobb és legmegbízhatóbb ügyfeleiknek hiteleznek. Mivel a
legnagyobb kereskedelmi bankok több formában is kapcsolatban állnak a FED-del,
ık ismerhetik leginkább a jegybanknak a hitelezés költségeit befolyásoló
szándékait. Ugyanakkor tartalékuk egy részét államkötvényekbe fektetik, így azok
hozamának emelkedése vagy csökkenése arra készteti ıket, hogy ennek
megfelelıen módosítsák hitelkamatlábaikat.
A prime rate gyakrabban változik, mint a viszontleszámítolási kamatláb,
alakulásáról az újságok is többször írnak, ezért viszonylag jó jelzıszám az olyan
befektetık számára, akiknek nincs idejük elolvasni a részvénypiaccal kapcsolatos
minden hírt.

47
A 6. ábrán látható grafikon a prime rate alakulását mutatja az elmúlt tíz évben. Ha
valaki a prime rate-et és az ugyanebben az idıszakban megfigyelt részvényárakat
hasonlítja össze, szoros korrelációt fedezhet fel közöttük.
Hogy az Olvasó is érzékelje, mennyire nem egyszerő dolog a kamatlábak
változását elıre jelezni, hivatkozom a Wall Street Journal 1988. szeptember 26-i
számában megjelent cikkre. A cikkben tizenhat, részvényügynökségek és bankok
által alkalmazott elemzıt kérdeztek meg arról, hogyan vélekednek a kamatlábak
várható alakulásáról. Tizenhárman az év végére magasabb kamatokkal számoltak,
hárman úgy ítélték meg, hogy a kamatlábak csökkenni fognak. E három elemzı
egyike; az egyik legnagyobb kereskedelmi bank alkalmazottja azt mondta, hogy a
prime rate fél százalékkal alacsonyabb lesz az év végére. Mint jól tudjuk, két
hónap múlva a prime rate fél százalékkal emelkedett és nem is változott az év
végéig. Ha valakinek, akkor neki tudnia kellett volna, nem?
A másik példa azt mutatja, milyen nagy hatása van a FED politikájának a
részvénypiacra. Ugyancsak a Wall Street Journalban jelent meg egy másik cikk
arról, hogy valakit, aki egykor a FED igazgatótanácsának tagja volt, megvádoltak,
hogy egy kisebb ügynöki háznak információkat szivárogtatott ki, s így az
ügynökség milliós nyereségeket vághatott zsebre az információn alapuló, jól
idızített részvényvásárlással, milliós veszteségeket került el a megfelelıen idızített
részvényeladásokkal.
Van még egy jelzıszám, a tartalékpiaci kamatláb (federal fund rate), amelyet az
Olvasó talán már látott a pénzügyi szaklapokban. Néhány bank, amely tagja a
Federal Reserve Systemnek, idırıl idıre a szükségesnél több tartalékkal
rendelkezik és ezt
kölcsönadja azoknak a
bankoknak, amelyek
viszont híján vannak
tartalékoknak. A
tartalékpiaci kamatláb
nem más, mint az a
kamatláb, amelyet ezek
a bankok egymásnak
felszámítanak, amikor
tartalékuk növelésére
kölcsönt vesznek fel
egymástól. Ezek a
hitelek rendkívül rövid
lejáratúak, csak egy
éjszakára (over night)
szólnak.
E könyv megírásával
6. ábra – A prime rate alakulása kapcsolatos kutatás

48
során, pénzügyi szaklapokat olvasva feltőnt, hogy 1974. áprilisában a FED
monetáris politikát meghatározó igazgatótanácsa eldöntötte, hogy a tartalékpiaci
kamatláb átlaga 9 3/4% és 10 3/4% között változhat. Néhány héttel késıbb a FED
a sávot 11 1/4%-ig bıvítette. Mivel abban az idıben pénzhiány volt, a tartalékpiaci
kamatlábak 14 3/8%-ra nıttek, amely magasabb volt, mint a FED által várt
kamatszínvonal. A FED azzal mérsékelhette volna a kamatlábakat, hogy az ún.
nyíltpiacon állampapírokat vásárol. Hogy ezt mégsem tette, azt jelezte, hogy a FED
a legnagyobb veszélynek az inflációt tartotta. A tartalékpiaci kamatlábnak nincs
olyan jelentıs hatása a részvénypiacra, mint a leszámítolási kamatlábnak vagy a
prime rate-nek.
Hangsúlyozni kell, hogy a FED nem légüres térben mőködik, a világgazdaság
egyes részei össze vannak kapcsolva. A bankok máshonnan is kaphatnak hitelt és a
kamatlábak, a valutaárfolyamok más országokban is bekövetkezı változásai
jelentıs pénzösszegeket mozgathatnak az USA és a világ többi gazdasága között.
Mindemellett a kamatlábak alakulásának legbefolyásosabb tényezıje a FED.
Végül egy példa annak bemutatására, hogy mennyire függ a világgazdaság a
vezetı gazdasági hatalmak együttmőködésétıl. Az USA kormánya növekvı
mértékben finanszírozza tevékenységét államkötvények eladásával. Az elmúlt
évtizedben e kötvények nagyobb részét japán befektetık vásárolták meg. Japánban
ebben az idıben a kamatlábak sokkal alacsonyabbak voltak, mint az USA-ban. Jól
ismert a japánok konzervativizmusa és magas megtakarítási hajlama is.
Ha pl. a kamatlábak szintje az USA-ban 6%, Japánban viszont csak 3% volt, egy
japán befektetı, aki amerikai államkötvényt vásárolt, megkétszerezte nyereségét.
Addig igaz ez, amíg sem a kamatlábak, sem pedig a dollár jenben mért árfolyama
nem változnak meg. Ha azonban a dollár értéke felére csökken, a befektetı, aki a
kamatot dollárban kapja és pénzének legnagyobb részét otthon, Japánban jenben
költi el, nem találja továbbra is jó befektetésnek az amerikai államkötvény
vásárlását.
A dollárnak az elmúlt néhány évre jellemzı, a többi fontos valutával szembeni
lényeges értékcsökkenése az egyik alapvetı magyarázata annak, miért számít
majdnem mindenki arra, hogy a FED emeli a kamatlábakat. Máskülönben ui. a
nagy japán befektetık máshol helyezik el pénzüket, s ez az amerikai kormány
számára azt jelentené, hogy mőködésének forrásait csak adóemeléssel tudná
elıteremteni. Egy másik megoldás lehetne, ha a világ legnagyobb jegybankjai
összehangolt intervencióval növelnék a dollár keresletét, ám a dollár
megerısödésének kedvezıtlen hatása lenne az USA kereskedelmi mérlegére, mivel
ekkor csökkenne az amerikai termékek versenyképessége a világpiacon.
Sok más - e könyv tárgyán kívül esı - tényezı van még, amelyet a
gazdaságpolitika kidolgozásakor figyelembe kell venni. A befektetıknek elég
annyit tudni, hogy ha a kockázatmentes államkötvények kamatlába egy bizonyos
szintet elér, akkor a biztonságra törekvı nagy tıkepiaci szereplık - nyugdíjalapok,
vállalati alapok stb. - a nyilvánvalóan nem kockázatmentes részvénypiacról
49
kivonják pénzüket. Ez ott eladási hullámot indít el, ami a részvényárak
csökkenésének irányába hat. Emellett a növekvı kamatlábak önmagukban is
csökkenthetik a vállalati nyereséget és így ösztönzik a részvények eladását.
Az árupiacok
Jóllehet e könyv alapvetı célja, hogy megtanítsa az Olvasót, miként lehet sikerrel
befektetni a részvénypiacon, az utóbbi idıben az árupiacokon zajló és eredetileg a
részvénypiaccal is összefüggésben álló befektetési innovációk szükségessé teszik
az árukereskedelem sajátosságainak rövid bemutatását.
Mi is az áru? Ha fellapozzuk az Amerikai Oxford Szótárt, az áru címszó alatt a
következıt találjuk: áru = hasznos dolog, kereskedelmi árucikk, termék. Ez a
meghatározás azt jelzi, hogy ha vásárolunk vagy eladunk valamit, akkor valójában
árukkal kereskedünk. Ha veszünk egy inget, lehet, hogy alapanyaga részben
gyapjú, a gyapjút pedig az árutızsdén jegyzik. Az ing ára többek között a gyapjú
árától is függ. Gazdasági szempontból mi magunk is árucikké válunk, amikor a
szabad munkaerıpiacon eladjuk munkaerınket, tehetségünket vagy
szakismeretünket.
Az elsı gazdaságok közvetlen termékcserén alapultak. Egy hasznos cikket, pl.
baltát, vagy kovakövet ugyanolyan értéket jelentı másik árucikkre cseréltek.
Késıbb, amikor a pénzt "felfedezték", a termékcserét készpénzes ügylet váltotta
fel. A forgalom egyre bıvült, ám a növekedés hamarosan korlátokba ütközött. A
piacokra arannyal teli zsákokat cipelı kereskedık könnyő zsákmányt jelentettek a
kereskedelmi utak környékén tanyázó rablóknak. Hasonlóan nehézkessé vált a
termékek (pl. gabona) szállítása nagy mennyiségben, egyik városból a másikba.
Csakhamar az áruminták léptek a tényleges áru helyébe. Sok országban egyre
inkább elterjedtek a jövıbeni szállításra és fizetésre vonatkozó megállapodások. A
XII. századi Európában a kereskedık városról-városra vándoroltak, az érdeklıdı
vásárlókkal a vásárokon találkoztak és az árukat azzal a feltétellel adták el, hogy
"akkor szállítandó, ha Keletrıl a legközelebbi karaván megérkezik". Ezek
valójában "határidıs szerzıdések", a mai szervezett árupiacok és határidıs
ügyletek (futures) elıfutárai voltak. A csere lebonyolításának elısegítésére a
kereskedık szabályokat állapítottak meg, vásári törvényszékeket hoztak létre.
Mindezek már a modern árutızsdére és annak szabályozására emlékeztetnek.
Szóba került a határidıs szerzıdés, amellyel az árutızsdén kereskednek. A
határidıs szerzıdés lényegének bemutatására álljon itt egy példa:
Egy farmer búzát vetett. A nyár azonban váratlanul forróvá és aszályossá vált. Az
élelmiszeripar aggódni kezdett, hogy mi lesz a búza árával, ha az aszály
folytatódik. Elkezdték felvásárolni a búzát azoktól a farmerektıl és
gabonakereskedıktıI, akiknek volt még tavalyi gabonájuk. A gabonafeldolgozó
vállalatoknak (pl. egy sütıipari vállalatnak) szükségük volt a búzára, így
felvásárlásuk felfelé nyomta az gabonaárakat.

50
Az árak elkezdtek emelkedni a készpénzpiacon, más néven azonnali piacon. Az
azonnali piac az a piac, ahol a búza szállítása és a fizetés azonnal, készpénzben
történik.
Tegyük fel, hogy abban az országrészben, ahol farmerünk élt, az aszály nem volt
olyan súlyos és farmerünk tapasztalatai alapján úgy becsülte, hogy a termés kb.
huszonötezer bushel (angol gabonamérték, 1 bushel = 36,35 liter) lesz. Tudta, hogy
a búza bushelenkénti termelési költsége kb. 2,25 dollár és a legközelebb levı helyi
gabonafelvásárló helyen legalább 4 dollárt ért el a felvásárlási ár.
Ám azt is tudta, hogy mire betakarítja a termést, az árak visszatérhetnek a 2,50
dollár körüli szintre, ahol néhány hete voltak. Ez azért fordulhatott elı, mert lehet,
hogy az állam készleteinek egy részét eladta, a többi országban a termés nagyobb
lehetett a vártnál, de az idı is kedvezıbbre fordulhatott. A farmer elhatározta, hogy
termését eladja a jelenlegi árakon. Két lehetıség közül választhat.
1. Határidıs szerzıdést köt a helyi gabonafelvásárlóval arra, hogy a várható
búzatermést a jövı egy meghatározott idıpontjában neki adja. A felvásárló
általában olyan árat ajánl, amely alacsonyabb, mint a jelenlegi piaci ár.
2. Búzáját a határidıs piacon adja el. A határidıs piacok olyan szervezett tızsdék,
ahol a kereskedık folyamatosan adják és veszik a különbözı árukat. A
búzakereskedelem 5.000 busheles alaptételekben folyik. Ha valaki 5.000 bushel
búzát vesz, akkor meghatározott minıségő, adott hónapban leszállítandó búzára
vonatkozó szerzıdést vásárol meg. Ha 10.000 bushel búzára van szüksége, akkor
két szerzıdést kell vásárolnia. A szerzıdés (contract) szó a határidıs kereskedelem
szabályait fejezi ki. Ennek értelmében a szerzıdésre lépett eladó meghatározott
hónapban leszállítja a búzát, a vásárló pedig azt vállalja, hogy elfogadja a szállítás
teljesítését és kifizeti a vételárat.
Mi történt farmerünkkel? A szerzıdésben meghatározott - az azonnali árat
valószínőleg meghaladó - ár megkötötte a kezét. Ha a búzaárak a szállításig
csökkennek, nyeresége akkor is biztosítva van, ha viszont az árak emelkednek,
akkor is a megállapodás szerinti áron kell eladnia a búzát.
Most nézzük, ki a másik szerzıdı fél, ha farmerünk búzáját a tızsdén adja el.
Lehet, hogy egy élelmiszeripari konszern, amelynek gabonára van szüksége. De az
is lehet, hogy egy spekuláns, aki nem is akarja megtartani a búzát, hanem abban
bízik, hogy a szerzıdést nyereséggel adhatja tovább annak, aki késıbb, de
nyilvánvalóan még a szállítást megelızı hónapban jelenik meg a piacon.
Említettem már, ha a farmer elad 5 szerzıdést - emlékezhetünk rá, hogy termését
25.000 bushelre becsülte - valószínőleg jobb árat ér el, mintha az azonnali piacon
adná el búzáját. Ez azt jelzi, hogy két különbözı - egy azonnali és egy határidıs ár
- létezik. A továbbiakban azt nézzük meg, hogyan alakulnak ezek az árak, és mi
befolyásolja mozgásukat.
Elméletileg a határidıs árak az azonnali árakhoz képest mindig tartalmaznak
felárat is. Feltételezzük, hogy egy gabonaraktározással foglalkozó cég eladó a

51
határidıs piacon. Ha néhány hónap eltelik az eladás és a szállítás idıpontja között,
a gabonát saját raktárában tárolnia kell. Ennek költségei vannak. Amikor eljön a
szállítás ideje, a gabonát Chicagóba kell szállítani (ha a Chicagói Tızsdén adták
el). Ez újabb költség annak függvényében, hogy milyen messze van a raktár
Chicagótól. Ha az azonnali árhoz képest nincs olyan felár, amely legalább ezeket a
költségeket fedezi, nem kifizetıdı a Chicagói Tızsdén eladni a gabonát.
Farmerünk esetében a határidıs ár - ha az ország nagy részében aszályos a nyár -
ezen kívül extra felárat is tartalmaz az azonnali árhoz képest, mivel a kereskedık a
terméskilátások további romlására számítanak. Minél közelebb van a határidıs
eladás teljesítési idıpontja, annál inkább közelít a határidıs ár az azonnali árhoz,
mert csökken a bizonytalan tényezık köre, s a határidıs ár már csak akkora felárat
tartalmaz, amekkora a Chicagóba szállítás költségeit fedezi.
Ennek mindig így kell lennie, hiszen ha pl. Iowában (az egyik legnagyobb
gabonatermelı állam az USA-ban) a határidıs árak a szállítás idején is jelentıs
felárakat tartalmaznának az iowai azonnali árhoz képest, akkor minden iowai
farmer Chicagóba szállítaná a gabonát ahelyett, hogy a helyi felvásárlóknál adná
el, a megnövekedett kínálat pedig normális szintre nyomná le az árakat a tızsdén.
Ugyanígy, ha a határidıs árak az azonnali árak alá süllyednének, a spekulánsok
Chicagóban felvásárolnák a gabonát és az ország különbözı azonnali piacaira
szállítanák, ahol nyereséggel eladnák. Ez viszont csökkentené az azonnali árakat
ezeken a piacokon is.
Most nézzük meg, mi történik azokkal a szerzıdésekkel, amelyeket farmerünk
adott el. "A" kereskedı megvette tıle, majd - miután az árak emelkedtek -
elhatározta, hogy nyereséggel továbbadja. "B" kereskedı két szerzıdést, "C"
kereskedı hármat vásárolt meg. Az árak átmenetileg csökkentek, ezért "B"
kereskedı elhatározta, hogy eladja szerzıdéseit, mivel nem akarta elveszíteni
addigi nyereségét. "D" kereskedı, aki megvette tıle, nyilvánvalóan az árak további
emelkedésére számít. Mire elérkezik a szállítás ideje, a szerzıdések már több
kereskedı kezén átmentek. Tegyük fel, hogy éppen mielıtt a szállítási hónap
megkezdıdik, mind az öt szerzıdés "Z" kereskedı tulajdonában van, aki spekuláns
lévén, valójában nem is akarja megvenni a búzát, csupán nyerni akar az üzleten.
Farmerünk nem akarja vállalni a búza Chicagóba szállításának bonyodalmait,
mivel a helyi azonnali piacon is rengeteg a vásárló. Ezért hajlandó "Z"-tıl
visszavenni szerzıdéseit. Amikor eladta a szerzıdést, akkor arra vállalt
kötelezettséget, hogy egy jövıbeni hónapban leszállítja a búzát a szerzıdés
tulajdonosának. Most, hogy visszavásárolta, a szerzıdést, saját magának kellene
szállítania, ami azt jelenti, hogy nincs semmilyen kötelezettsége.
A valóságban nincs nyoma annak, hogy ki kinek adta el a szerzıdést, de ez nem is
szükséges. Ha valaki vásárol egy szerzıdést, akkor ezt rögzítendı, a
tızsdeügynökségnél levı számláján megjelenik egy tétel. Ha eladja a szerzıdést,
akkor lezárja pozícióját, számlája nem mutat pozíciót. Ezért farmerünknek
mindegy, hogy saját vagy más szerzıdését veszi meg, a szállítás elıtt nincs

52
pozíciója a piacon. A szerzıdések 2-3%-ánál kerül sor tényleges szállításra.
Nézzük meg, hogyan járt farmerünk? Tegyük fel, hogy eredetileg minden
szerzıdést 4,25 dollárért adott el a határidıs piacon. Mire lezárta pozícióját, a
búzaárak 5,25 dollárra nıttek, így neki is ennyiért kell visszavásárolnia a
szerzıdéseket. Tehát a határidıs piacon bushelenként 1 dollárt veszített. Amint már
szó volt róla, a szállítás elıtti hónapban az azonnali és a határidıs áraknak meg kell
egyezniük. Az azonnali ár a helyi azonnali piacon 5,10 dollár, a 15 cent különbség
a szállítási költségeket tükrözi. Az Olvasó emlékezhet, hogy amikor a farmer
eladta a határidıs szerzıdést a helyi piacon, akkor a készpénzár bushelenként 4
dollár volt, vagyis az azonnali árak 1,10 dollárral emelkedtek. Így, amit elveszített
a határidıs piacon, azt visszanyerte az azonnali piacon, ráadásul bushelenként 10
cent nyereséget is zsebre vághat. A tényleges eladási ár ezek alapján 5,10 dollár - 1
dollár (ez a határidıs szerzıdés vesztesége) = 4,10 dollár.
Ha az árak csökkentek volna a határidıs piacon, nyereséggel vehette volna vissza
szerzıdését, de ugyanakkor az azonnali árak is ennyivel csökkentek volna, így a
végsı eladási ár ugyanaz lett volna.
A példában szereplı farmert kockázatot fedezınek (hedger) nevezik. Nem a
búzaárak változásából akar hasznot húzni, hanem olyan árat akar, amely a
szerzıdés megkötésekor számára elfogadható.
A kockázatot fedezıknél azonban sokkal nagyobb a spekulánsok száma, akik a
jövıbeni ármozgásokból akarnak profitot csinálni. Idınként azok a farmerek, akik
határidıs gabonapiacon nem vesznek részt kockázatot fedezı ügyletekben, azzal
vádolják a spekulánsokat, hogy manipulálják az árakat. A rövidtávú
kereskedelemben ez igaz lehet, de hosszabb távon valójában az illetı áru kereslete
és kínálata határozza meg az árakat. Néhány tanulmány rámutat, hogy sokkal
nagyobb áringadozások fordulnának elı, ha a spekulánsok nem vennének részt a
határidıs piacokon, vagy ha nem is létezne határidıs piac.
Valójában az a helyzet, hogy a kereslet és a kínálat ingadozásai vezettek a
határidıs piacok és az árutızsde létrejöttéhez. Korábban az volt a gyakorlat, hogy
minden év adott idıpontjában a regionális piacokra vitték a gabonát és az állatokat.
Gyakran azt tapasztalták, hogy a hús és a gabona kínálata lényegesen meghaladta a
konzervgyárak és a malomipari vállalatok rövidtávú keresletét. A feldolgozóipari
vállalatok, látva, hogy a kínálat sokkal nagyobb, mint a kereslet, a lehetı
legalacsonyabb vételi árakat ajánlották. Néha még az is elıfordult, hogy a többletet
egyáltalán nem lehetett eladni, és a vásárlókra nem találó árukat kihányták az
utcára. Máskor rossz volt a termés és szőkös az állomány.
Az elıbbi problémák elkerülésére néhány farmer és kereskedı jövıbeni
szállításokra kezdett szerzıdéseket kötni, s ez 1848-ban oda vezetett, hogy egy 82
fıbıl álló társaság, akiknek kereskedelmi érdekei nagyjából megegyeztek,
megalakították a Chicagói Kereskedı Tanácsot. (Chicago Board of Trade). A
határidıs szerzıdéseket a polgárháború körüli években szabványosították. A világ
legrégebbi és legnagyobb határidıs árutızsdéje a chicagói. A tızsdetagok száma
53
meghaladja az 1400-at. Minden árutızsde annyiban hasonlít a részvénytızsdéhez,
hogy a tızsdeteremben csak a tızsdetagok kereskedhetnek és a tızsdetagság ára a
kereslettıl és a kínálattól függ.
A Chicagói Kereskedelmi Tızsdét (Chicago Mercantile Exchange), amely az USA
második legnagyobb árutızsdéje, 1874-ben alapították. Ezenkívül két árutızsde
mőködik New Yorkban, egy-egy Kansas City-ben és Minneapolisban. A Tızsdén
különbözı árukat forgalmaznak, néhány áruval csak egyetlen tızsdén kereskednek,
de van olyan, amelyik két-három tızsdére is be van vezetve, jóllehet ebben az
esetben is egyetlen tızsdét tekintenek az illetı árucikk fı piacának. A különbözı
tızsdéken több mint negyven cikkel kereskednek, amelyek közül a legnagyobb
volument a gabona, az állatok, a fémek és a határidıs pénzügyi szerzıdések
képviselik.
Az árutızsdén folyó kereskedelem részben hasonló a részvénytızsde
kereskedelméhez, de van egy lényeges különbség. A New Yorki Részvénytızsdén
a specialista felelıssége a folyamatos kereskedelem fenntartása, a kereskedık
tájékoztatása a keresleti és kínálati árakról, az árutızsdén ez nem így van. Minden
áru kereskedelme az árunak kijelölt helyen (az ún. "gödörben") folyik, az árakat
pedig kikiáltással határozzák meg. Mivel a kereskedelem nagyon szenvedélyes
formát is ölthet, és a nagy hangzavarban egymás szavát sem lehet érteni, kialakult
néhány kézzel leadható jelzés, amelyek azt mutatják, hogy a kereskedı adni vagy
venni akar, hány szerzıdést tartalmaz az ajánlata, és az ajánlati ára mennyivel van
alatta vagy felette a legutóbbi kötésárnak. Ha valakinek lesz alkalma látogatóként
bemenni a tızsdeterembe, egy életre szóló élményben részesül, különösen akkor,
ha sikerül egy "gödör" (pit) közelébe jutnia, ahol a legnagyobb a nyüzsgés,
különösen akkor, amikor nagyobb a kereslet, mint a kínálat.
A kereskedık kiabálnak, néha felugrálnak, mert valószínőleg az kapja meg a
szerzıdést, akit az eladó ügynök elıször észrevesz.
Általános tévhit, hogy az árutızsdén az árak nagyobb mértékben ingadoznak, mint
a részvénytızsdén. Ez nem igaz, hanem tulajdonképpen a határidıs kereskedelem
okozza az ingadozást. Ezt egy példán is bemutatom.
Ha egy befektetı vásárol egy szerzıdést, az ügynöki háznál letétet kell elhelyeznie.
Ez a befektetı jó szándékán túlmenıen azt jelzi, hogy van annyi pénze, hogy az
ügylet kockázatát viselhesse. A letét legtöbbször a szerzıdés értékének 1,5-5%-a.
Az aranyszerzıdés pl. 100 uncia aranyra vonatkozik. Ha egy troy uncia (1 troy
uncia = 3,11 gramm) arany ára 500 dollár, akkor egy szerzıdés 50.000 dollárt ér.
Ám lehet, hogy a befektetınek csak 2.000 dollárt kell letétként elhelyeznie. Ha
még aznap 20 dollárral nı az arany unciánkénti ára, nyeresége 100 · 20 dollár =
2.000 dollár. Ugyanannyi volt a letét nagysága is, amelybıl következik, hogy a
befektetett pénz 100%-os hasznot hozott, míg az arany ára csak 4%-kal nıtt.
Ez nagyon jó, ha az ármozgás iránya a befektetınek kedvez. De ha az arany ára 20
dollárral csökken, a befektetı összes pénzét elveszíti, míg az arany ára csupán 4%-
kal csökkent. Amíg a befektetı le nem zárja pozícióját - a korábbiakban
54
elmondottak alapján a pozíció lezárása azt jelenti, hogy a befektetı végül is eladja
szerzıdését - nyereségével növelik, veszteségével pedig csökkentik számlájának
egyenlegét. Ha befektetınk egyetlen aranyszerzıdéssel kezdte az üzletet, és az
arany ára 20 dollárral nıtt, papíron 2.000 dollár profitra tett szert. Ezt a profitot
lehívhatja és azt csinál vele, amit akar, anélkül, hogy a szerzıdést eladná. Ha a
befektetı elveszi a nyereséget a számláról és az arany ára másnap 10 dollárral
csökken, vesztesége papíron 1.000 dollár lesz (100 uncia · 10 dollár/uncia = 1.000
dollár). Az eredeti befektetés felét elveszíti, ügynöke pedig felhívja, hogy pótolja
az eredeti letétbıl hiányzó összeget, vagy pedig eladja a szerzıdést és a
megmaradó pénzt jóváírja a befektetı számláján. 1978-79-ben, a nemesfémek
árfolyamemelkedése idején az elızıekben elmondottak szerint néhány befektetı
tízezer dolláros számlákból egymillió dollárt meghaladó értékő számlákat csinált,
hogy aztán néhány nap alatt mindez semmivé váljon. Hogyan történhetett ez meg?
Ha valaki megnézi az
1980. augusztusában lejáró
aranyszerzıdések árának
változását a 7. ábrán,
láthatja, hogy az a
kereskedı, aki szerzıdést
vásárolt 1979. második
felében, nem sokkal
késıbb papíron hatalmas
profitra tett szert, ahogy az
aranyárak folyamatosan
emelkedtek
Az ábra szaggatott pontjai
azt jelzik, hogy mindenki
aranyat akart vásárolni, de
nem voltak eladók, és az
arany ára megközelítette
azt a határt, amelyet a
tızsde a napi árváltozás
felsı határaként megjelölt
anélkül, hogy akár egyetlen
szerzıdés is gazdát cserélt
volna. A lefelé tartó ágon
látható, hogy voltak olyan
napok, amikor az árak
7. ábra
esése elérte a megszabott
napi alsó határt. Az is kitőnik az ábrából, hogy a határidıs árak meghaladták a
legmagasabb azonnali árakat.

55
Tegyük fel, hogy egy kereskedı 5 szerzıdést vásárolt és 10.000 dollár letétet
helyezett el. Ha az arany ára 20 dollárral emelkedett, nyeresége 10.000 dollár.
Ebbıl a papíron mutatkozó profitból újabb 5 szerzıdést vásárolhat (a szerzıdés
vásárlásához szükséges eredeti ún. “jóhiszemőségi letét" (good faith deposit) már
hosszú ideje nem változott, függetlenül az árak alakulásától), így már 10 szerzıdés
van a birtokában. Ha az arany ára megint 20 dollárral emelkedik, nyeresége újabb
20.000 dollár lesz és ezért még 10 szerzıdést vehet újabb befektetés nélkül. Ha a
befektetı elég szerencsés volt és jól idızítette üzleteit, az eredeti 10.000 dollár letét
növelése nélkül akár 200 szerzıdést is megvásárolhatott, amikor az arany ára 400
dollár körül alakult. Ha az Olvasó egy pillantást vet az ábrára, láthatja, hogy az
arany ára 400 dollárról még 500 dollárt emelkedett. Ha a befektetınek 200
szerzıdése van, akkor az arany árának egy dolláros emelkedése papíron 20.000
dollár profitot jelent (200 szerzıdés = 200 · 100 uncia = 20.000 uncia). Ha az arany
ára 500 dollárt emelkedik, a profit papíron 500 · 20 000 = 10.000.000 dollár.
Ha ebben a pillanatban befektetınk elhatározta volna, hogy összes szerzıdését
eladja a 900 dollár körüli árszinten - a túlfőtött piacon 200 szerzıdést pillanatok
alatt el lehet adni -, akkor 10 millió dollár nyereséggel a zsebében sétálhatott volna
ki a tızsdérıl. Nagyon valószínő azonban, hogy nem tett így, hiszen azokban az
idıkben mindenki úgy gondolta, hogy az arany árának nincs felsı határa. Ha most
újból megnézzük az ábrán, milyen gyorsan zuhant az arany ára, az is nagyon
valószínő, hogy ez a nyereség semmivé lett, mielıtt a befektetı kiszállt volna a
piacról. A befektetık körében történetek keringenek azokról, akik néhány
szerzıdéssel kezdve több száz szerzıdésbıl álló piramist építettek fel és milliós
nyereséggel idıben kiszálltak az üzletbıl. Ha igazak is ezek a történetek, a
szerencsések biztosan saját jachtjukon utazgathatnak a világ körül, mert még nem
találkoztam egyikükkel sem.
Az Olvasó joggal mondhatja, hogy helyesen dönteni és meggazdagodni nagyszerő
dolog. De nézzük most meg, mi történik az átlagos kisbefektetıvel, akire az
jellemzı, hogy általában túl késın lép akcióba. Tegyük fel, hogy valakinek 10.000
dolláros megtakarítása van. Látja, hogy az árak folytonosan emelkednek,
elhatározza, hogy akcióba lép és 900 dolláros áron 5 szerzıdést vásárol. A tızsde
akkorra már felemelte a “jóhiszemőségi" letét nagyságát, de az egyszerőség
kedvéért tegyük fel, hogy erre még nem került sor. A 7. ábrán a grafikon
legmagasabb értékétıl lefelé két pontot láthatunk, amelyek azt jelzik, hogy az árak
úgy csökkentek, hogy közben nem volt vásárló. Befektetınk szerencsésnek
mondhatta magát, ha 750 dollár körüli áron el tudta adni szerzıdéseit. Mennyit
vesztett?
Öt szerzıdés esetében az árak egy dolláros csökkenése 500 dollár veszteséget
jelent. Ezért a 150 dolláros csökkenés 150 · 500 = 75.000 dolláros veszteséget
okoz. Ez azt jelenti, hogy a befektetı nemcsak a 10.000 dolláros induló befektetést
veszítette el, hanem, miután mindent eladott, további 65.000 dollárral tartozik az
ügynöknek. Ha elhatározza, hogy eladja a házát és a vételárból 65.000 dollárral
újból beszáll a játékba, abban bízva, hogy az árak ismét felmennek - van, aki
56
sohasem okul - nos, az Olvasóra bízom annak kiszámítását, hogy mennyit veszíthet
a befektetı, ha az árak 500 dollárra vagy az alá csökkennek.
Miért is hoztam fel ezeket a példákat? Elsısorban azért, hogy bemutassam, az áruk
árát kínálatuk és keresletük határozza meg, de néha a piaci hisztéria - esetleg
tetézve a nagyhalak ármanipulációs törekvéseivel - a normálistál eltérı árak
kialakulásához vezethet.
A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy az árak elıbb-utóbb visszatérnek a
normálisnak tekinthetı sávba. Másodsorban azt akartam megmutatni, hogy a
határidıs ügyletek olyan nagy nyereségeket biztosíthatnak a befektetınek, ami a
részvénytızsdén elképzelhetetlen. Ez persze a veszteségekre is igaz. A legtöbb
spekuláns az árutızsdén veszíti el összes vagy csaknem minden pénzét. A
statisztikák szerint a kisbefektetık több mint 90%-a ebbe a kategóriába tartozik. Ha
a befektetık, vagy nevezzük ıket inkább spekulánsoknak (van, aki
szerencsejátékosnak tartja ıket) kidolgoznak valamilyen stratégiát, megtanulják a
kockázatok mérséklésének összes módszerét és stratégiájuknak megfelelıen
alkalmazzák azokat, akkor az árutızsdei befektetés nagyon nyereséges is lehet. A
könyvben tárgyalt néhány részvénytızsdei módszer felhasználható az árutızsdén
is.
Vállalatfelvásárlás, vállalatfelvásárlás hitelre
A befektetı számára két rendkívül nyereséges befektetési lehetıség kínálkozik, ha
rendelkezik olyan vállalatok részvényeivel, amelyeket egy másik vállalat éppen
megvásárol, vagy ha a részvénykibocsátó vállalatot hitelbıl felvásárolják.
Ezeket az ügyleteket 1986-tól, de különösen 1988-ban reflektorfénybe állította a
sajtó, s minden bizonnyal a legnagyobb izgalmat váltották ki a tızsdén, már ezért
is megérdemelnek egy fejezetet ebben a könyvben.
Elıször mondjunk valamit a vállalatok felvásárlásáról. Tulajdonképpen azt jelenti,
hogy egy magánszemély, egy magánszemélyekbıl álló csoport vagy egy vállalat
ellenırzése alá von egy üzleti szervezetet. Ha magánszemély vagy csoport tölti is
be ezt a szerepet, általában egy vállalat érdekköréhez tartoznak, ezért egyszerően
azt lehet mondani, hogy egy vállalat ellenırzése alá von egy másik vállalatot.
Gyakori, hogy a vállalat vezetése bıvíteni akarja a vállalat tevékenységét, újabb
területekre kívánja kiterjeszteni mőködését, vagy egyszerően csak piaci helyzetét
szeretné erısíteni azzal, hogy az ugyanabban az ágazatban mőködı egyik
versenytársát megvásárolja. Néha az is elıfordul, hogy a vállalat csak azt látja,
hogy egy másik vállalat részvénye alulértékelt, és kizárólag azért veszi meg, mert
jó áron akarja továbbadni. Ez általában akkor esik meg, ha egy iparág vagy
vállalatcsoport a ciklikus üzletmenet, vagy csupán átmeneti problémák okozta
gyengébb helyzetét a tömegtájékoztatás a valóságosnál kedvezıtlenebbnek tünteti
fel, és a részvények ára valódi értékük alá csökken.
A vállalat-átvétel (takeover) lehet “jóindulatú" vagy “ellenséges". Ha egy
pénzügyileg erıs vállalat át akar venni egy gyengébbet, de a vállalatvezetéshez
57
nem akar hozzányúlni, akkor áltaIában “jóindulatú" vagy “baráti" átvételrıl van
szó. Amennyiben a kiszemelt vállalat vezetése nem ellenzi a vállalat eladását és az
igazgatótanács úgy találja, hogy ez a részvényesek legjobb érdekeit szolgálja, és ha
az ajánlat sem rossz, akkor a vállalatvezetık javasolják a részvényeseknek az
ajánlat elfogadását, ill. jóváhagyásukat kérik. Ha az üzlet létrejön, ezt általában
összeolvadásnak (merger) nevezik, mivel a két vállalat egyetlen szervezetbe olvad
össze. Nagyon gyakori, hogy a megvásárolni szándékozott vállalat vezetése ellenzi
az összeolvadást, mivel nem nagyon hiszi el a leendı vásárló ígéretét, hogy a
vállalat régi vezetése a jövıben is érintetlen marad. Ebben az esetben az átvétel
kezd "ellenséges" jelleget ölteni.
Vannak olyan vállalatok, amelyek arról ismertek, hogy nem vesznek részt
ellenséges vállalat-átvételben. Ezek egyike az Eastman Kodak, a legutóbbi évekig
a japán vállalatok többsége is ilyen volt, de ez megváltozhat.
Nyilvánvaló, ha a kiszemelt vállalat vezetése ellenzi az átvételt, a leendı
vásárlónak olyan magas árat kell ajánlania, hogy a vállalatvezetésnek számolnia
kell azzal, hogy a részvényesek esetleg pert indítanak ellene az önös érdekhez való
makacs ragaszkodás miatt. Ugyanakkor a vállalatvezetés sietve igyekszik egy
másik vállalatot találni, amely elınyösebb feltételekkel hajlandó átvenni a céget,
meghagyva a vállalatvezetık jól fizetett állását, esetleg még jobb helyzetet
teremtve nekik. Eközben a részvényeseket azzal csendesítik le, hogy valójában
ezzel az ı érdekeiket szolgálják. Ha végül találnak erre hajlandó vállalatot, amely
belemegy abba, hogy az eredeti, “ellenséges" ajánlatban szereplı vagy még annál
is magasabb árat megfizesse, akkor a középkori történelembıl vett kifejezéssel
élve, megtalálták a fehér lovagot.
A vásárlásra kiszemelt vállalat részvényesei hasznot húznak ebbıl a küzdelembıl,
mivel a részvényárak akár megkétszerezıdhetnek az átvételi ajánlat elıttihez
képest. Az ügylettel a részvényesek a tulajdonukban levı részvényekért készpénzt
(csekket) kapnak vagy részvénycserére kerül sor, ha a céget megvásárló vállalat
részvényeit a piacon forgatják. Ha pl. a kiszemelt vállalat részvényeinek ára az
átvétel elıtt 10 dollár volt, és az ajánlatot tevı cég két saját részvényt ígér érte
cserébe, az darabonként 8 dollár értékben, akkor az átvett vállalat részvényesei
részvényenként 16 dollárt kapnak, ez 60%-os nyereséget jelent.
Az ügyletben nagyon gyakran párosítják a készpénzes és a részvénycserés
megoldást. A befektetık általában elınyben részesítik a készpénzes ügyletet, mivel
az átvevı vállalat részvényeinek ára ingadozhat. Az új részvényeket néha hetekkel
az ügylet lezárása után kapják csak meg, ezalatt a részvények ára általában is
csökkenhet a részvénypiacon, vagy az átvevı vállalattal kapcsolatos kedvezıtlen
információk csökkentik az árfolyamot. Így az átvett vállalat részvényesei
kénytelenek a vártnál alacsonyabb áron eladni a részvényeket vagy abban bízni,
hogy az árak esetleg visszatérnek majd az eredeti, magasabb szintre.
A hitelre történı vállalatfelvásárlás is lehet barátságos vagy “ellenséges" átvétel
eredménye. A legtöbb ilyen ügylet készpénzes, de viszonylag kis részben, magas
58
kamatozású kötvényekkel is teljesítik. A vállalat-átvétel/összeolvadás esetében a
vételárat a vevı készpénzbıl, vagy részvényeit beszámítva fizeti ki, míg a hitelre
történı felvásárláskor a vételár gyakran több mint 90%-át hitel felvételével
teremtik elı.
A hatalmas adósság visszafizetése érdekében vagy eladják a megvásárolt vállalat
egyes részeit, vagy a költségek csökkentésével növelik a nyereséget. A két
módszert majdnem minden esetben együttesen alkalmazzák.
A legtöbb jelentıs hitelre történı felvásárlás olyan vállalatot érint, amely sokrétő
tevékenységet folytat. A vállalat részeiben általában többet ér, mint egészében. A
vásárlónak legtöbbször csak a kiszemelt vállalat egy részlege (leányvállalata)
fontos. Ezért a részlegért, ha az nincs szorosan összekötve a vállalat többi részével,
hajlandó többet is fizetni, mint ha a vállalat többi részével együtt kellene
megvásárolnia azt.
Egy könnyen érthetı példa: egy hold föld többet ér annak a vevınek, aki két részre
osztja a földet, két kisebb házat épít a két telekre és aztán az egyiket eladja, mint
annak, aki csak azért veszi meg a földet, hogy saját magának egy nagy házat
építsen rá.
Hogy érzékeltessem egy-egy ilyen ügylet bonyolultságát, megemlítem, hogy
néhány kisebb, fıleg magánvállalatot érintı hitelre történı felvásárlást úgy ütnek
nyélbe, hogy a vásárló saját pénzét nem is használja.
Hogy lehet ez, kérdezhetné az Olvasó? Vegyünk pl. egy üdítıitalt palackozó
vállalatot, amelynek elég jó a piaci részesedése és bevételei hosszú ideje biztosak.
A gépparkja is ér valamennyit, ha minden kötél szakad és fel kell számolni a
vállalatot. Az eszközök értékére koncentráló hitelezık a géppark jelentıs részének
megfelelı értékő hitelt nyújthatnak. Az a bankár pedig, aki jól ismeri a vásárló
vállalat üzleti eredményeit, viszonylag kis kockázattal adhat hitelt a vásárló hosszú
ideje elırejelezhetı bevételeire, a költségek csökkentésére és a bevételek
növelésére vonatkozó meggyızı számításaira alapozva.
Az is lehet, hol a vállalat jelenlegi tulajdonosa ki akar szállni az üzleti életbıl, de
ha kivenné a pénzt a vállalatból, hatalmas adót kellene fizetnie. Jobban jár, ha ilyen
ügyletet szervez, elınyös adózási stratégiát választ és a pénzt néhány év alatt kapja
kézhez. Ez a megoldás az új tulajdonosnak még pénzt is jelent azon felül, hogy a
sajátjából egyetlen fillért sem költött el.
Az ilyen, általában a sajtóban is szereplı vállalatvásárlások gyakran egy
felvásárlási ügyletekre szakosodott cég és a vállalat legfelsıbb vezetıi között
folynak. A megállapodással mindkét fél a vállalat tulajdonosa lesz, közösen terheli
ıket a hitel visszafizetésének kötelezettsége is. Az Olvasó a korábbi fejezetekbıl
már tudhatja, hogy a pénzügyi életnek van néhány nagy szereplıje. A hitelre
történı felvásárlási ügyletekben a részvények megvételére fordított ún.
"részvénypénz" - az a pénzösszeg, amelyet a vállalatvásárlónak saját készpénzként

59
kell befizetni - legnagyobb része a nyugdíjalapoktól származik. A nyugdíjalapok
odaadják a pénzt a specialistáknak, és rájuk bízzák a vállalat kiválasztását.
A hiteleket a legnagyobb bankok adják. A bankok leghitelképesebb ügyfeleinek a
prime rate mellett adnak hitelt, a felvásárlási hitelek kamatlába azonban gyakran
1,5%-kal haladja meg a prime rate-et, de így is vonzóbb, mint a normális üzleti
hitel kamatlába.
A biztosítótársaságok is beszállnak ebbe a jó üzletbe, megveszik a vásárló által
kibocsátott, a felvásárlási ügylethez felvett hitelnél sokkal hosszabb lejáratú
kötvényeket. A kötvények kamata akár 14-15% is lehet, ez az amerikai
kötvénypiac történetében különösen magas hozam. A befektetıházak ezeket az
értékpapírokat magas hozamú kötvényeknek nevezik, de az emberek ezeket inkább
csak "bóvli" kötvényként ismerik. A név a kötvény minıségére utal, ui. a hatalmas
kamatokkal terhelt új vállalatnak összes rövid és hosszú lejáratú kötelezettségét
teljesítenie kell, és ha minden rosszra fordul, nagyon könnyen csıd szélére
kerülhet.
Az elmúlt években a hitellel támogatott felvásárlási ügyletek hatalmas sikert
arattak. Sok megvásárolt vállalatot azóta újból eladtak a tulajdonosok, miután
adósságuk egy részét már kifizették. A részvényárak gyakran magasabbak voltak,
mint az ügylet elıtt. Persze azt is figyelembe kell venni, hogy 1982-tıl kezdve a
kamatlábak szinte folyamatosan csökkennek, így sok vállalatnak nyílt lehetısége
arra, hogy adósságát kedvezı kamatláb mellett refinanszírozza. A gazdaság is
felszálló ágban van, s ezért a vállalatvásárláskor elırejelzett bevételek és profitok
viszonylag könnyen elérhetık.
Ha egy kicsit korábbra tekintek vissza, sok olyan hitellel támogatott ügyletre és
más vállalatvásárlásra is emlékszem, amelyeket csak hatalmas veszteség árán
lehetett újra eladni. Mindamellett az összeolvadások, a vállalatvásárlások és a
hitelre történı felvásárlási ügyletek számban és mértékben egyaránt dinamikusan
nınek.
A legutóbbi ilyen nagy ügylet, amelynek keretében az RJR Nabisco-t vásárolták
fel, azonban már a törvényhozásnak is szemet szúrt, és szó van arról, hogy a
kongresszus az adótörvények módosításával megpróbálja majd fékezni az efféle
ügyletek további gyors bıvülését.
Jelenleg a vállalatok teljes mértékben leírhatják adóalapjukból a hitelkamatokat.
Így az adósság terhei mérséklıdnek, és az a vállalat, amelynek a kamatok
kifizetése után is marad bevételi többlete, nagyon sokat megtakaríthat az
adókedvezmények révén.
Már szó volt arról a nyereségrıl, amely a hitelre történı és egyéb
vállalatvásárlások révén a részvényesek zsebébe vándorol. A vállalatvezetés, a
hitelre történı felvásárlásokra szakosodott cégek és a tıkéjüket biztosító
pénzintézetek azonban még náluk is sokkal jobban járnak. Például az Avis Rent a
Car, amely a három legismertebb autókölcsönzı cég egyike, alapítása (1946.) óta

60
tizenegyszer cserélt gazdát. Kezdetben olyan nagyvállalatok vásárolták meg,
amelyeket aztán még nagyobb vállalatok olvasztottak be.
1986-ban a vállalatot saját vezetıi és egy kis befektetıcsoport vették meg.
Tizennégy hónappal késıbb a vállalat dolgozóinak adták el; 10 milliós
befektetésükhöz képest a nyereség 700 millió dollár volt.
Az ilyen ügyletekbıl persze a bankárok és a jogászok is nagy hasznot húznak,
mivel a különbözı díjak és jutalékok hatalmas összeget tesznek ki. Az elıbb
említett RJR Nabisco-ügyletben a végsı ár közel 25 milliárd dollár volt. Azok a
díjak és jutalékok, amelyeket a befektetési és kereskedelmi bankok az ügyletben
részt vevı vállalatoktól kaptak, 712 millió dollárra rúgtak. Ez azt jelzi, hogy az
ilyen üzletek átlépnek a normális kereteken, így az ügyleteket is maga alá temetı
lavina indulhat el. Az összehasonlítás érdekében: 1986-ban a Beatrice Co.-t 6,1
milliárd dollárért adták el, akkor a díjak és jutalékok összege 49 millió dollár volt.
Az egészbıl persze minket legjobban az érdekel, hogy a befektetı számára milyen
elınyök származhatnak egy hirtelen történı felvásárlásból és hogy miként
találhatja meg a célbavett vállalatokat. Célszerő különválasztani a két dolgot.
Vállalat-átvételre bármelyik iparágban sor kerülhet, különösen akkor, ha a
kiszemelt vállalat jól mőködik, de a részvénypiac valamiért nem értékeli ezt a
teljesítményt.
A hitelre történı felvásárlási ügyletekben ui. annál jobbak az esélyek, minél
unalmasabb egy vállalat. Azok a vállalatok, amelyeknek nincsenek hatalmas
kutatási vagy beruházási költségei, általában nem szerepelnek a heti
részvénytızsdei kimutatásokban a legnagyobb áremelkedést mutató részvények
listáján. Ám ugyanakkor vonzóak lehetnek a pénzügyi szakemberek számára azok
az élelmiszeripari, textilipari és kiskereskedelmi vállalatok, amelyeknek bevételei
hosszú ideje biztosak és a visszaesés idején is viszonylag stabil a helyzetük.
Pusztán az a tény, hogy egy vállalat történetesen ezen ágazatok egyikében
mőködik, még nem jelent biztosítékot a részvényvásárlásra; lehet, hogy éveket kell
várni a vállalatfelvásárlásra, de lehet, hogy semmi sem lesz belıle. Nincs értelme
olyan részvényt tartogatni, amelynek ára sokkal kedvezıtlenebbül alakul, mint sok
más ágazat részvényeinek ára.
Sok ilyen vállalat azonban hosszú ideje elég magas osztalékot fizet, ezért a
jövedelmet és a biztonságot elıtérbe helyezıknek mindenképpen érdemes ilyen
részvényekbe is befektetni, ha pedig szerencséjük van, késıbb egy-két ilyen
vállalat felvásárlására is sor kerülhet.
A fiatalabb és agresszívebb befektetık számára csak akkor éri meg megvásárolni
az ilyen vállalatok részvényeit, ha elıbb az egész részvénypiacon csökkentek az
árfolyamok. Ha a piac ilyen állapotba kerül, vagy még ennél is rosszabb helyzet
kialakulásának veszélye fenyeget, a nagy pénzek mindig biztonságosabb
befektetési lehetıségeket keresnek, s ilyenkor általában az ilyen részvények iránt is
nı az érdeklıdés.

61
A befektetınek a következı fejezetekbıl megismerhetı befektetési szempontokra
és kereskedelmi technikákra alapozva kell kiválasztania a részvényeket.
Befektetésének kisebb hányadát kockáztatva kipuhatolhatja, hogy melyik vállalat
lehet a következı átvétel vagy hitellel történı felvásárlás célpontja.
Engedjen meg az Olvasó végül néhány szót arról, hogy miként érintik a
felvásárlások - és különösen a hitellel támogatott ügyletek - a gazdaságot, ill. a
megvásárolni szándékozott vállalat alkalmazottainak helyzetét. Az átvett vállalatok
tevékenysége majdnem mindig hatékonyabbá válik, mivel a vállalat vezetése
minden költségcsökkentési lehetıséget kihasznál. Ez gyakran vezet
elbocsátásokhoz, mert a költségcsökkentéssel munkahelyek szőnnek meg. Az
elbocsátott alkalmazottak ugyanabban vagy más ágazatokban keresnek munkát,
vagyis az összeolvadással munkaerı-átcsoportosulás jár együtt. Az alkalmazottak
egy része átképzi magát, hogy magasabb fizetést és esetleg biztosabb állást
szerezhessen.
Eltekintve az elbocsátás okozta érzelmi megrázkódtatástól, ezeknek az ügyleteknek
több a kedvezı, mint a kedvezıtlen hatása. A kedvezıtlen hatás akkor jelentkezik,
amikor a gazdaság pályája a recesszió felé tart, csökken a vállalat folyó jövedelme,
amely rendkívül megnehezíti a vállalati adósságszolgálat teljesítését. Az is
tönkreteheti a céget, ha a vállalatvételre akkor kerül sor, amikor magasak a
kamatlábak.
A legutóbbi hitelre történı felvásárlásoknál már megjelentek a veszély jelei. A
Revco társaságnak 1988. nyarán kellett csıdeljárást kérnie maga ellen, mivel üzleti
lehetıségei a viszonylag kedvezı gazdasági helyzet ellenére váratlanul
beszőkültek. A Revco Co. megvásárlásának története a vállalat nagysága miatt az
újságok fı címeiben szerepel, de néhány hónappal késıbb a részvényeket vásárlók
befektetései már alig érnek valamit, a hitelezık pedig majd kapnak valami
kártérítést. A közelmúlt másik nagy csalódása a Macy's céghez kapcsolódik,
amelynek hatalmas, minıségi termékekre szakosodott áruházlánca mőködik az
USA-ban. Az áruházlánc ui. veszteséges lett a vásárlási kedv csökkenése miatt.
Miután az Olvasó megismerkedett a vállalat-átvételek elınyeivel és csapdáival,
talán azon töri a fejét, hogy milyen vállalatok megvásárlásában kellene részt
vennie. Ha kezdetben kis magánvállalatok átvételébe kapcsolódik be, összegyőjthet
annyi tapasztalatot, hogy Mr. Kravis és Mr. Roberts túlszárnyalásáról
álmodozhasson. E két úr annak a Kohlbert, Kravis, Roberts & Co. cégnek a
társtulajdonosai, amely az RJR Nabisco-t megvette. Tizenöt évvel ezelıtt
mindketten egyszerő alkalmazottként kezdtek dolgozni egy nagy
tızsdeügynökségen, és ma a Forbes magazin listája az USA négyszáz
leggazdagabb embere között tartja számon ıket.
Az 1987-es tızsdekrach
Az ún. Fekete Hétfı (1987. október 19.) emléke több mint tizenöt hónap múltán
még mindig elevenen él sok befektetıben, akik azóta sem tudják eldönteni, hogy

62
valaha is a tızsde közelébe menjenek-e. Ez a fejezet arról szól, hogy mi is történt
valójában azon a nevezetes hétfıi napon, mi lehet a krach magyarázata, és hogyan
tudta elkerülni egy józanul gondolkodó befektetı a veszteségek legnagyobb részét.
Vegyük újból kezünkbe az Amerikai Oxford Szótárt, és nézzük meg, mit is jelent
az a szó, hogy krach. A szótárban több meghatározás mellett a következıt
találhatjuk: pénzügyi összeomlás. Tényleg pénzügyi összeomlás volt 1987-ben?
Azon kevesek számára, akik a legmagasabb áron és fıleg hitelbıl vásároltak
részvényeket, valóban az is lehetett. Ám azok számára, akik 1986. végén
befejezték a részvények vásárlását, az ún. krach csak azt jelentette, hogy
elveszítették azt a nyereséget, amelyet papírjaik 1987-ben hoztak, pénzügyi
helyzetük tulajdonképpen a 10 hónappal korábbi állapotnak felelt meg. Az okos
befektetık, akik részvényeiket vagy azok egy részét a hossz kezdetén vagy esetleg
közepén vették meg, amikor minden piaci jelzıszám arra utalt, hogy ha ez a
tendencia folytatódik, papíron mutatható profitjuk nagy részét megırizték, ill.
valóságos profitot vágtak zsebre, ha eladták a papírokat.
Akkor mégis miért foglalkoztatja az embereket e téma még mindig? Miután az
eseményekrıl kialakult a véleményem, megnéztem néhány cikket, amelyekben
szakértıkkel készítettek riportokat, aztán még azt a néhány könyvet is elolvastam,
amelyek kizárólag errıl a témáról szólnak, és végül arra a következtetésre jutottam,
hogy az én verzióm, amelyet az Olvasó a következı néhány oldalon megismerhet,
tulajdonképpen e vélemények leegyszerősített összefoglalása.
Elıször is vizsgáljuk meg azokat a tényeket, amelyek a részvénytızsde
történetének egy nap leforgása alatt bekövetkezı második legnagyobb arányú
áreséséhez vezettek. Ezt megelızıen az S&P 500 indexbe bekerülı részvények
ár/jövedelem aránya a II. világháború utáni idıszak legmagasabb értékét érte el.
Azt is láttuk, hogy az osztalék százalékos hozama korábban soha nem tapasztalt
szintre süllyedt. Ha ilyen dolgok fordulnak elı, mindig akad néhány reálisan
gondolkodó ember, és ha ezek az emberek nagy pénzeket képesek mozgatni,
kivonulásuk a piacról és az ebbıl fakadó eladási nyomás az árak eséséhez vezethet.
Sohasem szabad megfeledkezni arról, hogy a történelmet emberek csinálják. Ha az
emberek ugyanabból vagy hasonló forrásból szerzik ismereteiket, akkor arra
törekszenek, hogy ne térjenek el attól túlságosan. Minden fejlett részvénypiacnak
megvannak a történelmi alapjai. Korábban már szó volt arról, hogy az Egyesült
Államokban az indexbe bekerülı részvények részvényár/jövedelem arányának
normálisnak tekinthetı értéke 13 körül van. Nagyon fontos megemlíteni, hogy
minden országban más és más ez a normálisnak nevezhetı arány. Japánban a
részvényeket nagyon magas részvényár/jövedelem arány mellett adják el, néhány
európai országban ez az érték alacsonyabb, mint az USA-ban.
A részvényár/jövedelem arány jelentıségét egy egyszerő példával lehet
megvilágítani. Ha az Olvasó pl. meg akarja venni a sarki pékséget, és tudja, hogy
az eladónak fizetett minden 100 dollár legalább 8 dollár hasznot hoz évente, akkor
elégedett lehet az üzlettel.
63
Vegyük észre, hogy ez a részvényár/jövedelem arányt tekintve kb. 13-mal egyenlı.
De ha az elızı évben az Olvasó csak 4,5 dollár jövedelmet kap minden 100 dollár
befektetés után - részvényár/jövedelem aránya az árcsökkenés elıtt -, akkor
valószínőleg már nem találná olyan vonzónak a befektetést.
Mi ennek az oka? Elıször is, ha Ön keményen dolgozik, hivatásos menedzsereket
alkalmaz, csökkenti a költségeket, újfajta kenyereket és süteményeket kezd sütni,
akkor valószínőleg nem kis idıbe telik, amíg megduplázza a profitot, hogy az
elıbb említett évi 8 dolláros hozamot elérje. De mi történik akkor, ha a vásárlók
nem találják olyan jónak az új ízeket, vagy szerintük túlságosan hízlal a sok kenyér
és sütemény, és ezért csökkentik fogyasztásukat? Ennek kockázata majdnem
akkora, mint annak az esélye, hogy a hozamot kielégítı szintre lehet emelni. Így,
ha Ön ilyen részvényár/jövedelem mutató ellenére mégis megvette a pékséget,
elıbb-utóbb elkezd azon morfondírozni, hogy milyen rossz üzletet kötött, és
bárkinek eladná az üzletet, akár áron alul is, csakhogy kikerüljön ebbıl a
kedvezıtlen helyzetbıl.
Egy részvény és egy pékség megvásárlása között nincs különbség. A részvény -
most már mindnyájan tudjuk - a pékségben vagy bármely más kibocsátó
vállalatban szerzett tulajdonrészt képvisel.
1987 ıszén néhány pénzügyi vezetı ráeszmélt arra, hogy olyan részvényei vannak,
amelyek kockázat/hozam aránya elfogadhatatlan, ezért kezdtek megszabadulni
ezektıl a részvényektıl. Ez elindította az árak lassú lemorzsolódását. Ugyanakkor
a kamatlábak növekedni kezdtek, a 30 éves lejáratú államkötvények hozama elérte,
ill. egy kicsit meg is haladta a 10%-ot. Emlékeztetni kell arra, hogy a
nyugdíjalapok, a befektetési alapok és néhány, nagy pénzt forgató személy
szükségszerően rendkívül óvatosan fektetik be a rájuk bízott pénzt. A 10%-os éves
hozam sokaknak elfogadható, különösen akkor, ha ez teljesen kockázatmentes
befektetésbıl származik. Sok befektetı azért - az elıbbiekre alapozva - elkezdte
eladni részvényeit és helyettük kötvényeket vásárolt. Ez az eladási hullám tovább
csökkentette a részvényárakat.
Néhányan azt vetik fel, hogy a japán befektetık részvények eladásával kezdték
kivonni pénzüket az USA-ból. Nem hiszem, hogy a japánok jelentıs amerikai
részvénybefektetéssel rendelkeznek vagy rendelkeztek. Ezért ık nem is okozhatták
a krachot. (Az Olvasó már észrevehette, hogy megpróbálom elkerülni a "krach" szó
használatát - mert nem hiszem, hol 1987-ban tényleg krach volt a tızsdén -, de,
mivel úgy tőnik, hogy a közvélemény ezt hiszi, az érthetıség kedvéért én is ezt a
kifejezést használom.) A magyarázat azzal folytatódik, hogy a dollár
gyengülésével, a növekvı amerikai részvényárak sem biztosítottak tisztes
nyereséget a befektetıknek, akik napi üzleteiket végül is jenben kötik. İszre a
japán befektetıknek elegük volt a gyengülı dollárból, hozzáláttak a részvények
tömeges eladásához, és inkább máshol fektették be pénzüket.
Sokan a számítógépes részvénykereskedelmet hibáztatják a részvényárak
csökkenéséért. Ezzel sem értek egyet, mivel az árak emelkedésekor senki sem
64
panaszkodott a számítógépesített adás-vételre. De amikor az árak zuhantak, az
emberek a számítógépesített részvénykereskedelmet kiáltották ki bőnbaknak
ahelyett, hogy belátták volna, hogy az ésszerőtlenül magas árak idején mohón és
meggondolatlanul vásárolták fel a részvényeket, arra számítva, hogy az árak még
tovább emelkednek. Lehet, hogy hozzájárult a helyzet kialakulásához, de nem volt
oka az árak zuhanásának.
Mindezeket egyetlen mondatban úgy foglalhatjuk össze, hogy a krach oka az volt,
hogy a részvényeket olyan áron adták, amely az alapvetı értékelési szempontokkal
nem volt összhangban, így a részvények már nem versenyezhettek a többi
befektetési lehetıséggel.
A korábbiakban említett piaci jelzıszámok alakulását figyelve két ábra is segít
annak megmutatásában, hogy eme jelzıszámok hogyan vetítették elıre a krach
lehetıségét. Nézzük elıször a prime rate-et (ld. 6. ábra), amelyrıl azt mondtuk,
hogy gyakrabban változik, mint a leszámítolási kamatláb, de mozgása jól jelzi az
utóbbi változását is. A prime rate elıször 1987. áprilisában emelkedett 7,5%-ról
7,75%-ra. A növekedés nagyon kicsi volt, a prime rate korábbi tartós csökkenése
után inkább csak ideiglenes korrekciónak tekintették. A részvénypiac egy ideig
bizonytalan volt az áralakulást illetıen, majd az árak minimális csökkenés után
még magasabbra emelkedtek. Május 15-én jött a prime rate második emelkedése,
most már nagyobb mértékben, 7,75%-ról 8,25%-ra. A részvénypiac rá se
hederített, a nyári áremelkedés augusztusban újabb rekordot állított fel.
Aztán a piac fokozatosan elbizonytalanodott, mintha csak megsejtette volna a
prime rate szeptember 4-i újabb emelkedését (8,25%-ról 8,75%-ra). Késıbb, de
még szeptemberben, a jegybank 5,5%-ról 6%-ra növelte a viszontleszámítolás
kamatlábát, ez már tényleg sokkolta a piacot. Október 7-én került sor a prime rate
negyedik emelésére, ezúttal 8,75%-ról 9,25%-ra, amely aztán mindenkit
kijózanított a tıkepiacon. Mindenki menekült, az árfolyamok egyre gyorsabban
csúsztak lefelé.
A következı héten (nem egészen másfél hónappal a csúcs után) már 10%, a
következı öt üzleti napon további 8% volt az árveszteség. Ez mindenki számára,
aki egy kicsit is tapasztalt a részvénypiacon, vagy egyszerően csak józanul
gondolkodik, jelezte, hogy nagy baj van. Pénteken este egy kizárólag a
részvénypiaccal foglalkozó tévémősorban a kommentátor megjegyezte, hogy az
egyik hatalmas nyugdíjalap kezelıje 2 milliárd dollárnyi részvényt adott el és
helyette államkötvényt vett, továbbá azt tervezi, hogy értékpapírtárcájának kb.
ugyanannyit kitevı maradékával is ezt teszi. Ezt a mősort 1987-ban sok befektetı
és valószínőleg néhány szakember is rendszeresen nézte. Azt nem tudom, hogy
ezek a hírek milyen mértékben befolyásolták a következı napok eseményeit, de az
biztos, hogy a következı hétfın megindult a föld.
Egy helyi lap van elıttem, amelyet részben emlékként ırzök, részben pedig azért,
hogy józanságra hívjam fel azoknak a befektetıknek a figyelmét, akiknek
befektetéseit az 1987-eshez hasonló körülmények között kell majd irányítanom. Az
65
újság elsı oldalán a szokásos mérető cím azt adja hírül, hogy az USA iráni
olajkutakat bombázott. Néhány sorral alatta pedig abban az újságban még soha
nem látott nagyságú betőkkel ez áll: "A PIAC LEOLVADÁSA". A leolvadás
(meltdown) az amerikai újságírás nyelvében a nukleáris reaktorok balesetére utaló
kifejezés. Ha nem lett volna más lényeges hír aznap, az olajkutak bombázásának
híre betöltötte volna csaknem az egész elsı oldalt. Valószínőleg csak véletlen
egybeesés volt, hogy néhány órával a tızsdenyitás elıtt került sor a bombázásra, de
ez minden bizonnyal még tovább feszítette az egyébként is nagyon izgatott
tıkepiaci szereplık idegeit. A tızsde számára ui. az erıteljesebb beavatkozás
lehetısége az Irán-Irak közötti háborúba egyáltalán nem volt jó hír.
Az eladási megbízások özöne miatt a New York-i Részvénytızsdén a nyitóárak
lényegesen alacsonyabbak voltak a pénteki záróáraknál, s az árak csökkenése egész
nap folytatódott. A New York-i Részvénytızsde, amely olyan büszke arra, hogy
kézben tudja tartani a piacot, nem tudta betölteni szerepét. Az árakat a
számítógépbe betápláló alkalmazottak képtelenek voltak megbirkózni a folyamatos
árváltozásokkal, így a számítógépes rendszeren keresztül megjelenı részvényárak
két órás vagy még ennél is nagyobb késéssel kerültek képernyıre. Sok árat
egyáltalán nem közöltek, mivel a tızsde munkatársai egy idı után már csak az
éppen érvényes árakat vitték be a számítógépes rendszerbe. A tızsde egészen jól
megbirkózik napi 200 millió részvényt megmozgató forgalommal, sıt még a
Fekete Hétfıt megelızı péntek 338,5 millió részvényt érintı forgalmát is minden
komolyabb gond nélkül lebonyolította. De azon a hétfın a 604,3 milliós forgalmat
már nem lehetett kezelni.
Amint a 8. ábrán látszik, a Dow Jones-index óránként soha nem tapasztalt
mértékben csökkent. Minden részvényügynökségen szünet nélkül csörögtek a
telefonok, az ügyfelek a rádióból értesülve a piacon történtekrıl, megpróbálták
eladni részvényeiket, Sok ember aznap, és a következı napokban csak a foglalt
jelzést hallotta, mert egyetlen ügynökségnek sem volt a megbízások felvételére
kiképzett tartalék embere.
Sok piaci megbízás (olyan megbízások, amelyek bármilyen áron történı azonnali
részvényeladásra vagy -vételre vonatkoznak), amelyet normális piaci körülmények
között kevesebb mint fél perc alatt hajtanak végre és jeleznek vissza, sohasem
jutott el a kereskedıhöz vagy a specialistához, egyszerően elveszett a rendszerben.
A káosz enyhe kifejezés annak leírására, hogy miként is mentek a dolgok.
Akkoriban egy országos hálózatú értékpapír-kereskedelmi cég irodájában
dolgoztam, az emberek nagy tömegben jöttek, hogy megbízásokat adjanak, mert
ezt telefonon képtelenség volt. Csak határozott és diplomatikus fellépéssel tudtam
a tömeget kordában tartani. Mivel én voltam az irodában a legidısebb és
legtapasztaltabb, nekem jutott a feladat, hogy az ügyfelekkel foglalkozzak.
Gyakran használtam olyan fogásokat a felnıttek közötti verekedések
megakadályozására, amelyeket tanári pályám során serdülı gyerekekkel is
alkalmaztam.

66
 Nagyon sok, alapvetıen jó
minıségő részvény nevetségesen
olcsó lett, de még így is csak
kevesek akartak vásárolni. Nem
csak a pánik miatt szőkült be a
kereslet, a részvénykereskedık
többsége hónapokkal korábban az
utolsó fillérjét is elköltötte a piacon,
márpedig ha nincs elég kereslet,
akkor egyetlen részvény ára sem
emelkedhet lényegesen magasabbra.
Sok történetet mesélhetnék még, de
egy megragadt az emlékezetemben.
1987-ben valóban sok vállalati
összeolvadás történt, de sok téves
hír is keringett. E vállalatok között
szerepelt egy nagyon nagy
értékpapír-kereskedelmi cég is,
8 ábra – A Dow Jones-index 1987 október 9- amelynek részvényei hetekkel
én korábban 50 dollárt értek
darabonként. Egy még nagyobb
ügynökség 50 dollár körüli vételi ajánlattal jelentkezett, de a kiszemelt cég
vezetése ezt elutasította, mivel túlságosan alacsonynak tartotta.
A Fekete Hétfın aztán, déltájban, amikor a képernyın a részvény ára már csak 11
dollár volt, beérkezett egy ügyfél ajánlata, hogy azonnal vegyünk a lehetı legjobb
áron az alkuszcég részvényeibıl. Arra gondoltam, hogy ez nem rossz ötlet, és én is
befektetek ebbe a részvénybe, de mivel nagyon el voltam foglalva a tömeggel,
végül is nem volt idım a saját számlámra leadni a vásárlási megbízást. Amikor
órákkal késıbb megkaptuk a jelentést, hogy az ügyfél 16 dollárért megvette a
részvényt, arra gondoltam, hogy bár a rendelés teljesítése zsebmetszéshez volt
hasonlítható, azért mégiscsak jó üzlet. A céget néhány héttel késıbb ugyanaz a
vállalat vette meg, aki az elsıként említett ajánlatot tette, de most már jóval
alacsonyabb, 30 dolláros részvényenkénti áron.
Az efféle történetek talán megmagyarázzák az 1988-as vállalatvásárlási és -
összeolvadási lázat. A korábban az egeket verı árak ui. napokon belül visszatértek
a normális szintre és ilyenkor jó üzletnek tőnik egy-egy cég megvásárlása. Ez
persze általánosítás, mivel néhány részvény a krach után is túlértékelt maradt,
amint azt a késıbbi 20-60%-os áresés is bizonyítja. Most pedig foglalkozzunk egy
kicsit a számítógépesített részvénykereskedelemmel. Amint azt majd a következı
fejezetben is láthatja az Olvasó, ha a fegyelmezett részvénykereskedelemben a
részvény ára a kereskedı várakozásaival ellentétben alakul, akkor meghatározott
százalékú eltérés esetén bölcsen teszi, ha felülvizsgálja korábbi véleményét, és
esetleg eladja a részvényt, átmentve pénzét a következı fordulóra.
67
Sok, nagy értékpapírtárcát kezelı szakember betartja ezt az elvet, és a
számítógépes programba olyan árhatárokat épít be, amely elérése esetén a
számítógép automatikusan eladja a részvényeket. Ha az ügylet lezajlott, a
kereskedı elemezheti a helyzetet, és a körülményektıl függıen akár magasabb
áron is visszaveheti a részvényeket. Az automatikus részvényeladás viszont
megakadályozza a további tıkeveszteséget, ha az árak tovább esnek, amíg a
kereskedı a körülményeket elemzi. Már tudjuk, hogy a legtöbb pénzalap-kezelı
ugyanazokat a részvényeket vásárolja. Ha a nagyarányú eladások miatt az árak
csökkennek, és elérik a programba beépített alsó korlátot, akkor elıbb-utóbb az
összes program eladásra ad megbízást, amely újabb és újabb eladásokat vált ki, és
ez tovább csökkenti az árakat. Ez az oka annak, hogy sokak szerint a
programkereskedés okozta a krachot, pedig szerintem csak felgyorsította az árak
esését, vagyis az az árcsökkenés, amely hetek vagy hónapok alatt történt volna
meg, most egyetlen nap alatt zajlott le. Az árcsökkenés korábban említett alapvetı
okai valamiképpen úgyis kikényszerítették volna ezt elıbb-utóbb.
Térjünk vissza egy kicsit az arbitrage ügyletekhez, mivel azt szeretném
megmutatni, hogy még napokkal a krach után sem gondolkodtak ésszerően a
kereskedık. Az arbitrage ügyletekrıl elıször a határidıs kereskedelemmel
foglalkozó részben tettem említést. Akkor szó volt arról, hogy ha az S&P 500
index határidıs árai a jelenlegi index alá vagy fölé mennek, az arbitrage ügyletben
részt vevık viszonylag kicsi, de biztos profithoz juthatnak.
Vajon emlékszik-e még az Olvasó arra, amit az árupiacokról szólva elmondtam,
hogy a határidıs szerzıdés lejáratakor az azonnali és a határidıs árak
megegyeznek? A részvényindex ügyleteknél a lejárati napok mindig az egymást
követı harmadik hónapban vannak, lejáratkor a határidıs árak ugyancsak
megegyeznek az index árával. Ha valaki korábban vett egy határidıs szerzıdést, és
a vételár alacsonyabb volt, mint az index ára a lejáratkor, a különbség az ı
nyeresége.
Az, aki magasabb áron vette meg a szerzıdést, veszít az üzleten. Az egész
ugyanúgy mőködik, mint az árukra vonatkozó szerzıdések, azzal a különbséggel,
hogy nincs tényleges szállítás.
Az arbitrage ügyletben részt vevık megpróbálnak kiválasztani néhány részvényt az
indexet alkotók közül, amelyek árváltozási százaléka csaknem megegyezik az
index változásával és csak ezeket eladva és megvéve könnyen és gyakran
kereskedhetnek. Ha azt látják, hogy eltérés van e részvények átlagos árváltozása és
az S&P index határidıs árai között, akkor mindkét piacon megfelelı megbízásokat
adnak.
Az S&P 500 index határidıs és azonnali ára között soha nem tapasztalt eltérés
mutatkozott napokkal a krach után is, mégpedig az azonnali index javára. Egy
bölcs arbitrage kereskedı ebben az esetben megvenné a határidıs szerzıdést és
eladná a részvényeit, mert ilyen árszínvonal-különbségek esetén hatalmas
nyereségre tehetne szert. Normális körülmények között már egy lényegesen kisebb
68
különbség is perceken belül lecsökkenne a megszokott szintre, de ez a krach után
napokig tartott. Ennek oka a piac zavarodottságán túl az volt, hogy a kereskedés
letéti biztosítékát lényegesen felemelték, s ez nagymértékben csökkentette a
likviditást.
A piac megnyugtatására a jegybank elhatározta, hogy államkötvényt vásárol, így
lenyomta ennek hozamát. A bankok - azzal, hogy eladták a tulajdonukban levı
államkötvényeket a jegybanknak - növelték hitelnyújtási lehetıségüket. Ez a
közvélemény számára azt jelentette, hol a bankrendszerben nincs válság, bıven
van hitel, amely - mint jól tudjuk - fontos a vállalatok növekedéséhez. Két nappal a
krach után a legnagyobb bank, a Citibank 9,25%-ról 9%-ra csökkentette a prime
rate-et, ez némileg megnyugtatta a piacot, de nem mérsékelte a
részvényárfolyamok ingadozását, azonban hozzájárult ahhoz, hogy az
árfolyamszint az október 20-án érvényes záróárfolyamok fölött maradjon. Késıbb,
amikor az árak nagy ingadozások közepette ismét lefelé tartottak, november 2-án
újból 1/4%-kal, 8,75%-ra csökkent a prime rate.
A 9. ábra azt mutatja, miként változott a prime rate az utóbbi három évben.
Látható, hogy 1988. február 2-án újból 8,5%-ra süllyedt. Ez kismértékő árjavulást
eredményezett a részvénypiacon, a tendencia még 1988. januárjában kezdıdött, de
a következı hónapokban nem folytatódott. A mérsékelt áremelkedést a Chase
Manhattan Bank bejelentése zárta le, amely 9%-ra emelte vissza a prime rate-et.
Július 14-én, augusztus 11-én és november 28-án a Chase újra fél-fél százalékkal
növelte a prime rate-et, így az novemberben 10,5% volt, ám az elızı évi jelentıs
áresések után ez nem rontotta tovább a részvénypiac helyzetét, mivel széles körben
számítottak a kamatemelésekre. A részvénypiaci árak 1988. végén az év
legmagasabb értékeit mutatták.
A viszontleszámítolási kamatláb elmúlt húsz évben
tapasztalt változását mutató 10. ábrából kitőnik,
hogy van valamiféle korreláció a
viszontleszámítolási kamatláb mozgása és az S&P
500 index logaritmikus értéke között.
Érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy a
jelentısebb arányú részvénypiaci áreséseket
mindig megelızte egy vagy több
viszontleszámítolási kamatláb-emelés. Azt
azonban meg kell jegyezni, hogy a részvényárak
esése sokkal gyorsabb volt és rövidebb ideig
tartott, mint az árak emelkedése. Meg kell említeni
9. ábra a viszontleszámítolási kamatláb csökkentésének
kedvezı hatását is, ahogyan hozzájárult az árak
emelkedéséhez. Korábban már szó volt róla, hogy sok más tényezı is befolyásolja
a részvénypiacot, de az határozottan állítható, hogy az egyik legfontosabb közülük
a viszontleszámítolási kamatláb. A két grafikon alakulása közötti idıbeni eltolódás

69
figyelhetı meg, amelynek hossza attól függ, hogy a piac számított-e a
viszontleszámítolási kamatláb ilyen vagy olyan irányú változására.

10. ábra
E fejezet utolsó ábráin szeretném bemutatni a Dow Jones-index napi záróértékének
alakulását az összeomlást megelızı két héten, ill. a krach hetében, összehasonlítva
azt az index éves mozgásával. Felhívom az Olvasó figyelmét arra, hogy az index
napi változásait tükrözı oszlopdiagramon a csökkenés nem látszik olyan
drámainak, mint azt az alatta levı vonaldiagram jelzi (11. ábra).
A krach másnapján az újságban megjelenı véleményekbıl kettıt idézek:
“Nem hiszem, hogy bárkinek is pánikba kellene esnie, mert a gazdasági mutatók
jók.” (Reagan elnök)
Azt hiszem, hogy az elnök a krachra is ugyanolyan vállrándítással válaszolt, mint
az elnöksége során felmerült bármilyen más, kellemetlen eseményre. A nagy
kommunikátor, ahogy az emberek nevezték, mindig megırizte lélekjelenlétét, és
azzal, hogy a dolgokat hozzáértı emberekre bízta, nagyszerően látta el feladatát.
“Ezt az egészet gépek és a tapasztalatlan emberek csinálják. 28 éves
pénzalapkezelık árasztják el a piacot részvényekkel.“ (Maurice Mann, a Pacific
Stock Exchange elnöke)

70
11. ábra

A Pacific Részvénytızsde az egyik kisebb regionális tızsde, amely igyekszik

kihasítani magának egy részt a New York-i Részvénytızsde üzleteibıl. A
NASDAQ részvények piacteremtıihez hasonlóan magánszemélyek a
specialistákkal versengı ajánlatok terjesztésével megpróbálnak saját vagy
vállalatuk számlájára részvényeket eladni és venni. Mr. Mann azt is jelezte, hogy
az eseményekért a számítógépes részvénykereskedelmet teszi felelıssé. Szóvá tette
azt is, hogy ebben az évtizedben sok pénzalapkezelı cég vett föl frissen végzett
egyetemistákat vagy fiatal, tapasztalatlan embereket alkalmazott.
Ha már egyszer idéztem a helyi lapból, hadd szóljak egy másik kisebb cikkrıl,
amely ugyanabban a számban jelent meg:
“A Szilikon völgy vállalatai alig érzik a visszaesést.” A jól ismert,
csúcstechnológiát gyártó vállalatok elnökei mind azt állították, hogy vállalatuk
még prosperál, a növekedés nem lassul. Egy nagy kaliforniai bank vezetı
közgazdásza pedig kijelentette: ”A megrendelésekben jelentıs a tartalék, a vállalati
nyereségek normálisan alakulnak.” Ez ismét jelez valamit az elemzık
“jólinformáltságáról”, mivel néhány hónappal késıbb a csúcstechnológiát gyártó
vállalatok - amelyek nagy része a Szilikon völgyben található -, számottevı
nyereségcsökkenést jelentettek, sıt némelyikük veszteséget. Ezek után a vállalatok
részvényeinek ára még a krach utáninál is sokkal alacsonyabb szintre zuhant.
Egy másik cikk címe a következı volt: "A technológiát gyártó vállalatok napjaink
legveszteségesebb cégei." A cikk által említett veszteségek közül a legnagyobb
71
arányú árfolyamcsökkenés 36,1% volt, és a szóban forgó részvény ára néhány
hónappal késıbb a többi csúcstechnológiát gyártó vállalat részvényeinek
árzuhanásával együtt újabb 36-40%-ot csökkent.
A következı cikk azzal foglalkozott, hogyan érintette a krach a milliomosokat:
"Fájdalmas - még papíron is." A cikkben szereplı táblázat azt mutatta, milyen
veszteséget okozott a krach a helyi milliárdosoknak. Egyikük, David Packard úr, a
Hewlett-Packard Corporation elnöke azt tapasztalhatta, hogy a vállalat
részvényeibe fektetett vagyonának értéke egy nap alatt 2,5 milliárd dollárról 2
milliárd dollárra apadt, William Hewlett úr, az elnökhelyettes "csak" 300 milliót
veszített, mivel neki kisebb a részvénypakettje. Nem hiszem, hogy a cikk
elolvasása után a kisbefektetık, akik ugyanolyan arányban veszítették el
vagyonukat, jobban érezték volna magukat. Abban sem vagyok biztos, hogy a
cikkben szereplı, papíron jelentkezı veszteség helytálló-e.
Ez engem egyébként a részvényügynökök kifogására emlékeztet, amelyet akkor
vesznek elı, amikor kiderül, hogy a részvényest rosszkor bíztatták vásárlásra.
Azzal nyugtatják a befektetıket, hogy az áraknak emelkedniük kell és amíg a
befektetı nem adja el a részvényt, addig az csak papíron jelentkezı veszteség. Ha
és amikor az ár visszamegy az eredeti szintre, akkor a befektetı se nem nyer, se
nem veszít, míg ha a korábbi magasabb áron eladta volna a részvényt, és az áresést
követıen visszavette volna, akkor most, amikor a részvény értéke ismét magasra
hág, már tényleges nyereséget realizálna. Sok olyan befektetıt láttam már, aki
túlértékelt részvényt vett és egészen addig megtartotta, amíg a vállalat meg nem
szőnt. Akkor aztán a papíron kimutatható veszteség tényleges veszteséggé
változott.
Egy másik újság cikkének címe ez volt: "Az állami és a helyi nyugdíjalapok
milliárdokat veszítettek". E cikk írója nyilvánvalóan józanabbul gondolkodott,
mint az elıbbi újságíró.
"A krach vetekszik 1929-cel, de visszaesés nem valószínő." Egyetértek a cikk
írójával, 1929-ben mások voltak a körülmények. Egy másik újságcím: "Az arany és
a bányarészvények ára megugrott." Ennek egyik oka az iráni olajkutak bombázása
lehetett, mivel bizonytalan idıkben a nagy pénzeket inkább reáleszközökbe
fektetik. Azóta az arany ára jelentısen csökkent, ami azt mutatja, hogy nem túl
sokan vélekednek úgy, hogy közeledik a világ vége.
Befejezve az újságcikkek ismertetését azt mesélem el, hogyan mutatott egy másfél
millió dolláros számla egyenlege három nap múlva 15 ezret - mínuszban. Ez volt
az egyik legnagyobb számla abban az irodában, amelyben dolgoztam, a többi
irodában ennél nagyobb veszteségekrıl is tudnak.
A részvénypiac egy kicsit úgy mőködik, mint az árupiac, csak az a különbség,
hogy nem olyan nagy mértékő a "hitelösztönzés". Ha egy ügyfél részvényt vásárol,
elegendı lehet, ha a vételárnak csupán a felét adja, a másik felét kölcsönveheti a
részvényügynökségtıl is. Ha a részvény ára emelkedik, az ügyfél számláján az
emelkedésnek megfelelı hitel mutatkozik, amellyel még több részvényt vehet. Ha
72
viszont csökkennek a részvényárak, újabb pénzt kell letétbe helyeznie, vagy el kell
adnia néhány részvényét, ha számláján saját pénzének aránya a számla teljes
értékének 35%-ára csökken. Ez a százalék cégenként különbözı.
A vásárló, akirıl beszélek, pénzének legnagyobb részét egyetlen részvény
vásárlására fordította. Ennek a papírnak normális napokon nagyon kicsi volt a
forgalma. A részvények vásárlására saját pénzbıl 350.000 dollárt költött, emellett
felvett 650.000 dollár hitelt, így a krach elıtt már majdnem elérte a minimális saját
erı határát. Volt még vagy 500.000 dollárja különbözı kisebb vállalatok
részvényeibe fektetve, ezeket teljes egészében saját pénzébıl vette meg. A New
York-i Részvénytızsde szabályai szerint ezeket nem vették figyelembe a
számláján, amikor saját pénzének arányát számították ki.
A krach napján részvényeinek 1 millió dollárra becsült piaci értéke (a részvény és a
kölcsönvett pénz együttesen) kevesebb, mint a felére csökkent. Így fél millió
dollárt veszített, számláján 150.000 dolláros adósság volt (350.000 - 500.000 = -
150 000). Megkértük arra, hogy utaljon át még pénzt, mert ellenkezı esetben el
kell adnunk a részvényeit. Nem küldött pénzt, így nem tehettünk mást, eladtuk a
részvényeket. El lehet képzelni, mit csinálnak az árak, ha az ember egy részvény
szokásos napi forgalmának hatszorosát próbálja a piacon eladni. Miután eladtuk a
részvényeket, az ügyfél számlája még mindig negatív egyenleget mutatott, így
kénytelenek voltunk hozzáfogni a kisebb vállalatok részvényeinek értékesítéséhez
is. Ez azonban - mivel forgalmuk korábban is elég csekély volt - csökkentette az
árakat, és mire mindent eladtunk, ügyfelünk csak 135.000 dollár bevételhez jutott,
amely még mindig csak az adósság csökkentésére volt elég. A számla egyenlege
továbbra is 15.000 dollár adósságot mutatott (135.000 - 150.000 = -15.000). A
történet igazán szomorú folytatása az, hogy az a részvény, amelybıl az ügyfélnek a
legtöbb volt, néhány hónap múltán azon ritka papírok közé került, amelyek ára
nagyobb volt, mint a krach elıtt. Az ügyfél eredetileg egy vállalat-átvétel
lehetıségére számított.
Kellemetlen dolgokról nem szeretek hosszasan beszélni, különösen akkor nem, ha
az emberek balszerencséjérıl van szó. Mégis említeni akarok néhány példát a
piacon történt eseményekrıl. Abban a reményben teszem ezt, hogy ha az Olvasó
valaha is hasonló helyzetbe kerül, emlékezni fog intelmeimre, és nem hagyja, hogy
a mohóság fölülkerekedjen a józan észen. Ilyen esetek mindig is voltak és lesznek
is, amíg emberek élnek a Földön.
1986-ban, több mint egy évvel a krach elıtt volt egy részvény, amelynek ára úgy
három hét alatt 3 dollárról 37 dollárra szökött fel és aztán ugyanilyen gyorsan 5
dollárra süllyedt. Azokban a napokban az újságok tele voltak az AIDS-rıl szóló
hírekkel. Az egyik újságban megjelent egy apró cikk egy vállalatról.
Ez a cég azzal foglalkozott, hogy az emberektıl vért vett, lefagyasztotta és tárolta
azzal, hogy amikor az illetınek vérátömlesztésre van szüksége, ezt használják fel,
így nem kell a fertızött vértıl tartania, mivel saját vérét kapja.

73
Az ötlet óriási, de ha valaki elkezd gondolkodni, rájön arra, hogy a vállalat semmi
különös újdonságot nem talált ki. Ezt bármely pénzügyi lehetıségekkel rendelkezı
kórház vagy egészségügyi szervezet meg tudja csinálni (mint ahogy meg is
csinálja), és a véradók szőrésével a fertızés veszélye elvileg kiküszöbölhetı.
Mindezek nem arra utalnak, hogy a vállalat képes lesz akár évek múlva is a
jelenleginél tizenhétszer több nyereséget realizálni. A befektetık - akiket inkább
szerencsejátékosoknak neveznék, jóllehet még ennél. is erısebb kifejezést kellene
használnom - azonban nem törıdtek ezzel, és bármilyen áron megvásárolták a
részvényeket. Amikor beköszöntött a józanság idıszaka, a részvény 5 dollár lett, és
az eredeti árhoz képest 2 dolláros többletet már tényleg igazolta a vállalat várható
jövıje.
Arra talán még logikus magyarázatot lehet találni, hogy miért ér majd késıbb
sokkal többet ez a vállalat, de mi lehet az érvelés a következd történet kapcsán?
Az USA-ban ezrek és ezrek élnek meg szınyegtisztításból. Ez is olyan szakma,
amelybıl senki sem gazdagodhat meg, mivel az árak alacsonyak és túlságosan sok
a szınyegtisztító. Volt egy fiatal srác, aki 15 éves korában szınyegtisztítót nyitott
az anyja házának garázsában. Öt évvel késıbb vállalata mérlegében több milliós
nyereség szerepelt. A vállalkozó azt állította, hogy alvállalkozókkal végeztet tőzkár
utáni helyreállítást és szınyegtisztítást. Egy részvényügynökség bevezette a
vállalatot a piacra. Néhány hét múlva a befektetık úgy felnyomták az árakat, hogy
a vállalat piaci értéke több mint 230 millió dollárra rúgott. Késıbb kiderült, hogy
az egész csalás volt, épületek helyreállításával és rendbehozatalával nem
foglalkoznak, és szınyegtisztító tevékenységük kevésbé volt jövedelmezı, mint a
többi kisebb szınyegtisztító üzleté. A bankok mind elveszítették azt a több mint 50
millió dollárt, amit a vállalatnak kölcsönöztek, ám a részvényvásárlókat ennél is
nagyobb veszteség érte.
Ha nem lett volna csalás a dologban, akkor sem magyarázta volna semmi azt, hogy
miért érné egy néhány milliós nyereséget felmutató vállalat valódi értékének
százszorosát. Az emberek nem foglalkoztak ezzel, a részvény ára emelkedni
kezdett, senki sem akart kimaradni a buliból, és a józan érvelés mit sem használt.
Ha most az Olvasó azt gondolja, hogy ırültség volt ez a nemtörıdöm
részvényvásárlás, vajon mit gondol a következıkrıl?
A Wall Street Journal-ban olvastam egy cikket arról, hogy a hongkongi tızsdén a
csıdbe került, vagy a már ténylegesen nem mőködı vállalatok részvényei sokkal
jobban felértékelıdtek, mint a sikeres vállalatok részvényei.
Hogy bebizonyítsuk, a történelem ismétli önmagát, álljon itt három példa:
1637-ben Hollandiában a tulipánhagymák ára 5.500 forint volt akkor, amikor
mindenki abban reménykedett, hogy szerte a világon mindenki tulipánhagymákat
fog vásárolni. Amikor a farmerek zöldség helyett tulipánt termesztettek, és a
külföldiek a vártnál kevesebbet vettek belıle, a tulipánhagyma ára 50 forintra
csökkent.

74
1720-ban Angliában a South Sea Company félrevezette a közvéleményt és amikor
a dolog kipattant, részvényeinek ára 1050 font sterlingrıl 129 fontra zuhant.
Ugyancsak 1720-ban, de Franciaországban egy skót bankár fia földvásárlási és
építési jogot szerzett a Mississippi medencében, amely ma amerikai, de akkor
francia terület volt. Hihetetlen hozamokat ígért a befektetıknek, s miután beindított
egy virágzó bankot, nagyon sokan hittek neki.
A kibocsátott részvényeket túljegyezték, a részvényenkénti ár elérte a 18.000 livre-
t. Amikor a befektetık józanabbul kezdték mérlegelni a lehetıségeket, az árfolyam
az indokoltabb 200 livre körüli értékre süllyedt.
Még két fontos kérdés tárgyalására kerül sor ebben a fejezetben. Az elsı: Sok
szakember szerint a részvénypiac jó elırejelzıje a jövı gazdasági trendjeinek.
Igaz-e ez az állítás?
Ha megnézzük a DJIA grafikonját az elızı fejezetekben és összehasonlítjuk a
legutóbbi gazdasági fejleményekkel, azt válaszolhatjuk, hogy legtöbbször igen.
Már megvizsgáltuk, hogy a piac azokra a jelzıszámokra reagál, amelyeknek
hatásuk van a gazdaságra. A részvénypiaci viszonyok már romlanak, mielıtt a
recesszió a gazdaság egészére kiterjedne, ugyanakkor a jelzıszámok elsı kedvezı
irányú változására a részvénypiac megélénkül néha hónapokkal azelıtt, hogy az
emberek éreznék a gazdasági fellendülés kezdetét. Néhány ágazatnak sajátos az
üzleti ciklusa, amely független is lehet a gazdaság általános állapotától, jóllehet az
a szabály, hogy a recesszió szinte mindegyik ágazatot kedvezıtlenül érinti.
Nem minden részvényár-esést követ recesszió, mint ahogy az áremelkedés után
sem mindig jön a fellendülés. Az áremelkedés vagy -csökkenés mértékének sincs
túl sok köze a gazdasági változások komolyságához. Bizonyos áresések csak azt
jelentik, hogy valami baj van, de az ország, néha a világ pénzügyi vezetıi
enyhíthetik a problémát, és így nem lesz nagyobb gond. A részvényárak
emelkedése azt jelzi, hogy valami jó kezdıdött el, és ha az folytatódik, akkor a
részvénypiaci árak is tovább emelkednek.
A második kérdés: Lehet-e és lesz-e ehhez hasonló újabb krach? A lehetıség
kérdésére határozott igen a válasz. Amíg az emberek ésszerőtlen szintre tudják
felverni a részvényárakat, krach mindig lehet. A már említett Mississippi Company
legnagyobb piaci értéke nyolcvanszorosa volt a franciaországi arany- és
ezüstkészletek értékének. Az 1970-es évek elején a pénzalapkezelık vagy ötven
részvény árát tornászták fel a csillagos égig. Az Avon Products cég - amely több
ezer, kozmetikai cikket ajánló kereskedelmi ügynököt alkalmaz - legmagasabb
piaci értéke meghaladta az USA teljes acéliparának piaci értékét, jóllehet méretét
és jövedelmezıségét tekintve eltörpült mellette. Nyilvánvaló, hogy amikor a
vállalat részvényének ára több más részvény árával együtt csökkent - 140-rıl 18
5/8-ra - ez befolyásolta az egész piacot is.
Arra a kérdésre, hogy lesz-e krach: úgy gondolom, a válasz az, hogy nagyon
valószínő. Csak azt nem tudni, hogy mikor és milyen arányú lesz. 1914. december

75
12-én az árak 24,4%-kal csökkentek, 1929. október 28-án 12,8%-kal, október 29-
én újabb 11,7%-kal. 1987. október 19-én az árak esése 22,6% volt.
A korábbi piaci válságokról szóló könyveket olvasva rábukkantam egy, a hetvenes
évek elején megjelent munkára, amely 1962. májusának eseményeit írta le. Az
1987-es krach majdnem tökéletes másolata volt az 1962-es krachnak, amikor a
specialisták nem stabilizálták az árakat, a megbízásokat nem teljesítették a tızsdén,
az ún. pult feletti vagy szabad piac kereskedıi pedig nem vették fel a telefont, hogy
ne kelljen ügyletet kötniük. Csak a krach mérete és az árak esése volt kisebb, mint
1987-ben. Az Értékpapír és Tızsde Bizottság, valamint a New York-i
Részvénytızsde külön tanulmányokat készített az eseményekrıl, de ezek nagyon
gyengére sikerültek és a jövıre vonatkozóan se javasoltak semmilyen ésszerő
megoldást.
1987-ben ugyanez történt és az eredménye is hasonló volt, azzal a különbséggel,
hogy most a Kongresszus is létrehozott egy bizottságot arra, hogy az elemezze a
krachot és dolgozzon ki javaslatokat. Ezt a bizottság meg is tette, de ez sem
jelentene segítséget, ha a jövıben ismét hasonló helyzet alakulna ki.
Az emberek 1962-ben az 1929. évihez hasonló depressziót vártak. Ez nem
következett be, nem telt el fél év és a piac talpra állt, a Dow Jones-index 535-rıl
1966-ig 995-re kúszott fel, hogy aztán még abban az évben ismét lezuhanjon. Sok
ember az 1987-es krach után is az 1929 évihez hasonló fejleményekre számított, ez
a mai napig nem következett be, és ıszintén szólva kétlem, hogy igazuk lesz. 1962-
höz képest az az egyetlen különbség, hogy a piac nem heverte ki olyan gyorsan a
krachot.
Elég sok szó esett ebben a fejezetben az árak esésérıl. A legfontosabb kérdés az,
hogy mi az áresések oka. A következı fejezetek némelyikében, amelyek fıleg a
mindennapos befektetési stratégiákkal és a részvénykereskedelem technikájával
foglalkoznak, újabb veszély-jelzésekre hívom majd fel az Olvasó figyelmét,
amellett, hogy az eddigi ismeretekre és a józan észre is szükség lesz. Azt is
megmutatom majd, hogyan lehet a csökkenı árakból nyereséget szerezni.
E fejezet zárásaként szeretném hangsúlyozni, hogy a részvényárak hosszabb távon
eddig mindig emelkedtek. Néhány napja láttam egy grafikont, amely a Dow Jones-
index alakulását mutatja az elmúlt csaknem kétszáz évben, 1789-tıl 1987.
októberéig. Az index 135.000%-kal nıtt, a legalacsonyabb és a legnagyobb értékét
figyelembe véve. Persze nem kell valakinek ilyen hosszú ideig élni ahhoz, hogy
elfogadható nyereséget realizáljon, mivel áremelkedés rövid távon is elıfordul - ha
nem is 135.000%-os arányban - de egyáltalán nem megvetendı mértékben.
Az elsı fejezetben már szó volt a McDonald's-ról, amely négy év alatt 1.100%-os
profitot hozott a befektetıknek. Az 1960-ban 10.000 dolláros Haloid Xerox
befektetés értéke 1970-re 16,5 millióra nıtt. Ha 1958-ban az ajánlati áron 1.000
dollárt fektettünk volna be a ma már jól ismert nagyvállalat, a Control Data
részvényébe, akkor 1961-ben már 121.000 dollárt érı papírokkal rendelkeztünk
volna. A Wang Labs részvényei 1978. és 1980. között, a szövegfeldolgozó gépek
76
bevezetésének köszönhetıen 1.350% hozamot biztosítottak a befektetıknek.
Persze ezen kívül még sok jól ismert vállalatot lehetne említeni.
A kedves Olvasó még három évet sem akar várni ilyen tisztességes hozamra?
Rendben van, akkor itt egy másik jól ismert név. 1963-ban a Syntex piacra dobta a
fogamzásgátló tablettákat. Hat hónapon belül a részvények ára 100 dollárról 550
dollárra emelkedett.
Ahelyett, hogy tovább sorolnám a példákat, a következı részben bemutatom az
Olvasónak, hogyan találhatja meg saját maga a következı sikervállalatot. Ha pedig
az Olvasó a példákban szereplı nyereségnél is többet ér el, egy képeslap erejéig ne
felejtsen el engem is értesíteni errıl! A könyv következı kiadásába beleírom ezt a
részvényt is, az Olvasó nevével együtt. Megegyeztünk?

77
Második rész
A részvények kiválasztásának alapvetı módszerei
Azt már megvizsgáltuk, hogy vajon érdemes-e megvenni a sarki pékséget. Lépjünk
most egy kicsit tovább azzal, hogy más példákat is megnézünk, és általános
következtetéseket vonunk le belılük.
Az elızı fejezetbıl megtudhattuk, miért vesznek az emberek részvényeket.
Jelenleg 50 ezer olyan részvénytársaság mőködik az USA-ban, amelyek
részvényeivel széles körben kereskednek. Hogyan döntené el, hogy melyik
részvényt mennyiért érdemes megvenni?
Ha részvényt vesz, mindig azt kell képzelnie, hogy annyi pénze van, amennyibıl
az egész vállalatot megvehetné. Gondoljon arra, hogy milliárdos, és egy olyan
vállalatot akar megvenni, amely évrıl-évre növeli nyereségét, és így a lehetı
leggyorsabban lesz Önbıl a világ leggazdagabb embere. Fontos kérdés, hogy
képes-e teljesíteni ezt a kiszemelt vállalat? Talál-e ugyanebben, vagy más
ágazatban olyan vállalatot, amely még gyorsabban valóra válthatja terveit? Van-e
elég információja a kiszemelt vállalatokról ahhoz, hogy eldöntse, melyiket vegye
meg? Észrevette, hogy nem említettem a részvény árát? Az nem számít, hogy a
részvény ára 1000 dollár vagy csak 10 cent. Ha kialakította magában, hogy Ön
szerint mire lehet képes a vállalat, akkor kiszámítható, hány részvényt tud
megvenni. Ha csak 1000 dollárja van és a vállalat részvénye is éppen 1000 dollárba
kerül darabonként, akkor csak egyetlen részvényt vesz. Ha a 10 centes részvényt
kibocsátó vállalatnak jobbak a kilátásai, akkor viszont 10.000 részvényt vásárol.
Ha jól választott és a részvény ára a következı évben kétszeresére emelkedik, 1000
dollár befektetésbıl ugyanannyi profitot fog kihozni függetlenül attól, hogy hány
részvénye van. Sose felejtse el ezt az elvet! Ne az ár határozza meg, hogy melyik
részvényt veszi meg, hanem a vállalat kilátásai. Ha csak ezt az egy elvet tanulja
meg ebbıl a könyvbıl, a könyv ára akkor is több ezerszer megtérül élete során.
Hadd mutassak be most egy példát arra, hogyan lehet meghatározni egy üzlet
értékét. Egy részvény értéke attól függ, hogy hány részvényt bocsátott ki a vállalat,
de a részvények száma nem befolyásolja az egész üzlet értékelését.
Telük fel, hogy Ön meglátogatja Mária nagynénjét és ı házi készítéső fagylalttal
kínálja. Ön mint nagy fagylaltimádó, úgy találja, hogy soha életében nem evett
ilyen jó fagyit. Megkéri a nagynénit, hogy adja meg a fagylalt receptjét. A
következı hónapokban fagylaltozót nyit, amelynek a "Mennyei ízek" nevet adja.
Mivel a fagyi tényleg nagyon finom, a vásárlók jó hírét viszik a fagylaltozónak, és
mindig hosszú sorok állnak elıtte, ezért elhatározza, hogy újabb fagylaltozót nyit.
A második év végére vállalatának húsz üzlete van, és valószínő, hogy ez a
növekedési ütem folytatódik a következı években is.
Ekkor jön barátja, Péter, aki váratlanul sok pénzt örökölt, amit szeretne viszonylag
biztonságosan és a lehetı legnagyobb hozammal befektetni. Miután alaposan

78
tanulmányozta az üzletet, elhatározza, hogy felajánl egymillió dollárt az üzlet
megvásárlására. Nem érdekli, hogy Ön eredetileg csak néhány ezer dollárt fektetett
az üzletbe. Számításai szerint a felajánlott vételár mellett - figyelembe véve az
üzlet növekedési lehetıségeit - elég jó lehet a haszon, és a befektetést
biztonságosnak is tartja.
Az egymillió dollár lehetıvé teszi, hogy Önnek életében már ne kelljen dolgoznia,
ezért úgy dönt, hogy eladja a céget. Péter a következı években még jobban
felfuttatja az üzletet, és amikor öt évvel késıbb egy olajmágnás 10 millió dollárt
ajánl, akkor jó alkupozícióban van, így végül az eladási árat 15 millióra tornássza
fel.
A vállalat méretének és profitjának további növekedése után az olajmágnás is túlad
az üzleten és 60 millió dollárt kap érte.
Az új vásárló, nevezzük ıt Mr. Baleknek, néhány hónap múlva súlyos gondokkal
küszködik. Saját államában az üzlet nem tud tovább bıvülni, a Mennyei Ízeknek a
szomszéd államban kellene terjeszkednie, ahol már egy másik, hasonló fagylaltot
készítı és jó stratégiával rendelkezı vállalat uralja a piacot. Ugyanakkor saját
államában egy másik fagylaltozó kezd terjeszkedni, amelynek még finomabb a
fagylaltja, és ráadásul olcsóbban is adja, mint a Mennyei Ízek. Mr. Balek ki akar
szállni az üzletbıl. Azt hitte, a fagylaltozó aranybánya, ám inkább lidérces álom.
Amikor a következı vásárló, Mr. Agyafúrt megjelenik és 40 millió dollárt ajánl fel
az üzletért, boldogan szabadul meg tıle:
Hogy Mr. Agyafúrt képes lesz-e nyereségessé tenni befektetését, attól függ,
sikerül-e lefaragni a költségeket, új ízek bevezetésével felfuttatni az értékesítést és
ezzel növelni a vállalat nyereségét.
Amit eddig elmondtam, az nem más, mint a vállalati részvények. árfolyamának
változása. Le is rajzoltam (12. ábra).
Látható, hogy amíg az értékesítés
nıtt, a vállalat értéke, vagy ára
egyre nagyobb lett. Amikor a
vállalat növekedése lelassult, vagy
az értékesítés kezdett visszaesni,
akkor az üzlet értéke is csökkent.
Ne felejtse el ezt a példát, ha
részvényt vesz. A részvényvásárlás
olyan, mintha egy vállalatot venne
meg. Ha a jövıben valószínőleg
12 ábra
állandóan növekvı jövedelmekre
lehet számítani, vegye meg a részvényt. Ha az ugyanolyan üzletágban mőködı
versenytárs lehetıségei jobbak, vegye meg a versenytárs részvényeit. Ha talál egy
másik ágazatot, ahol magasabbak a jövıben várható jövedelmek, vegye meg az
ágazat legjobb lehetıségekkel rendelkezı vállalatának a részvényeit.

79
A részvények eladásánál vagy vételénél a "fürge pénz nagy üzlet" törvénye ezeken
az elveken alapul, ezért tartsa be ıket. A hátralevı fejezetekben azt nézzük meg,
milyen eszközöket használnak ahhoz, hogy egy vállalat fejlıdési lehetıségeit
megállapítsák.
Ágazati csoportok és monopolhelyzet
Ez a fejezet egy pofonegyszerő módszert mutat be. Azt, hogy miként lehet a józan
észre alapozva kiválasztani a részvényeket. Egy barátomtól származik az ötlet és az
az igazság, minél többet töprengek rajta, annál logikusabbnak tőnik. Miután
megvizsgáltam e módszer eredményességét, határozottabban megfogalmazódott
bennem, hogy ez a legjobb a befektetések kiválasztására. A módszer a következı:
Csak monopolhelyzetben levı vállalat részvényeit vásárolja meg!
Monopolhelyzetben az a vállalat van, amely valamilyen szabadalom, vagy know-
how révén meghatározó szereplıje ágazatának, ahol nincs vagy csak igen
korlátozott a verseny. Mondok egy példát:
A világban utazva gyakran láthat feltúrt utcákat, elterelt forgalmat, mert egy öreg,
tönkrement csatornát javítanak. Ha a városházán Ön a felelıs a
csatornarendszerért, és valaki felkeresi és azt mondja, hogy a szokásos három,
vagy még annál is több hónap helyett ı két nap alatt javítja meg a csatornát, nem
töri fel az utat és a megszabott árnak csak a felét kéri, ugye azonnal üzletet kötne
vele? Csak egy vállalat van, amelyik ezt képes megcsinálni és a módszer
szabadalmi joga csak évek múlva jár le. A vállalat szerte a világon
leányvállalatokat alapít, amelyektıl szabadalmi díjakat kap. A vállalat részvényeit
két évvel ezelıtt kezdték el széles körben árulni és a részvény ára egy éven belül
megháromszorozódott, ez bármilyen mérce szerint is ugyancsak tekintélyes
nyereség.
Nagyszerő - mondhatja -, csak egy ilyet kell találni és a többi már gyerekjáték.
Sajnos a dolog nem ilyen egyszerő. A jó ötleteket is mindig el kell tudni adni. Az
ügynököknek a város vezetıivel kell tárgyalniuk, ıket valószínőleg soha sem lehet
semmi újra rávenni, mert még soha senkit sem bocsátottak el azért, mert egy
feladatot nagyobb költséggel, de a régi jól bevált módon oldott meg, viszont
nagyon könnyen elveszíthetik állásukat, ha új módszerekkel kísérleteznek, és azok
nem váltják be a hozzájuk főzött reményeket. Az is elıfordulhat, hogy a város
vezetıi szoros kapcsolatban állnak a helyi vállalkozókkal, ezért politikai tényezık
is befolyásolják a döntést, hogy elfogadják-e a javaslatot vagy elküldik az
ügynököt. Jóllehet úgy tőnik, hogy ez a program a vállalatnak "bejött", ahogy ezt a
részvény ára is jelzi, mégis az egyik leányvállalata néhány éve, rögtön az indulás
után csıdbe ment.
Ebbıl a részvényvásárló számára az következik, hogy ki kell terjesztenie a
befektetéseit. Különbözı ágazatok részvényeit vásárolja meg arra az esetre, ha
egyik, vagy másik részvényérıl kiderül, hogy nem is olyan jó, mint gondolta.

80
A következı kérdés az, hogy miként lehet kiválasztani a vállalatokat, és hogy
fejlıdésük melyik szakaszában érdemes megvásárolni részvényeiket.
Szerencsésnek mondhatja magát, ha egy-két ilyen vállalatot talál évente. A
vállalatok fennállásuk kezdetén még kicsik, és mivel fejlesztésük és termékeik
bevezetése idıt vesz igénybe, általában veszteségesek. Ezért nem kerülnek a
tızsdei jelentések és az újságcikkek kiemelt helyeire. A nagy tızsdeügynökségek
olyan vállalatokat szeretnek ajánlani, amelyek már igazolni tudják korábbi
tevékenységük eredményes voltát, szép nyereséget tudnak felmutatni, és jól
ismertek a befektetık világában. A legnagyobb pénzügyi szaklapok is fıleg
ezekkel a vállalatokkal foglalkoznak. Ezek után hogyan találhatja meg mégis a
jövı vállalatait?
A pénzügyi szaklapok néha felfedeznek várhatóan fényes jövı elé nézı
kisvállalatokat. Ha elég sokat olvas, találhat néha ilyen vállalatokat egy-egy rövid
cikkben. Van néhány kiadvány, amely fényes jövı elıtt álló vállalatok
felkutatására szakosodott. Ezekkel a kiadványokkal - legalábbis a jobbakkal -
azonban van két probléma. Az elsı az, hogy évente több száz dollárba kerülnek. A
második az, hogy nehéz megtalálni az igazi értéket a sok talmi között, hacsak nem
tudja, hogy pontosan mit keres, mert ezeknek a kiadványoknak ennyi pénzért már
sok ötletet kell bemutatniuk. Más szavakkal, ha a megvásárolt részvények közül
sok nem válik be, még egy monopolvállalat megvásárlása sem képes ellensúlyozni
a gyenge részvényekbıl származó veszteségeket.
A részvények kiválasztását megkönnyítik a következı szempontok, amelyek
alapján megvizsgálhatja a vállalatot.
1. Szabadalom egy know-how alapján a vállalat már uralkodó helyzetben van-e,
vagy abban lesz-e ágazatában?
2. Ha már piacra dobta termékeit, van-e elég megrendelése? Az jó jel, ha
rendelésállománya nagyobb, mint amennyit pillanatnyilag teljesíteni tud.
3. Negyedéves értékesítése szabályosan nı-e? Ha nincs teljesítési hátraléka, akkor
ez nagyon fontos.
4. Ha vannak versenytársai, olcsóbban tudja-e adni azonos minıségő termékeit,
mint a konkurensek?
5. A vállalatvezetés eddigi tevékenysége sikeres legyen, az értékesítéssel
foglalkozó részleg vezetıi már korábbi vállalkozásokban bizonyítsák
rátermettségüket.
6. A vállalat növekedése függetlenedhet-e a gazdaság általános növekedésétıl?
Talán ez a legfontosabb szempont. Gyárthat valaki olyan robotot, amely italt
szolgál fel, kutyát sétáltat, kitakarít stb. Ha nagy a munkanélküliség és recesszió
van, akkor nem sokan vásárolnak robotot. A szennyvízcsatornák viszont
elöregszenek és tönkremennek akkor is, ha jó, akkor is, ha rossz a gazdasági
helyzet, és szükség van nagyjavításokra, csak hogy az elızı példát folytassam.

81
Hogyan lehet megtalálni ezeket az információkat? Felhívja telefonon a vállalat
befektetıi kapcsolatokkal foglalkozó osztályát - amely egy kis vállalat esetében
maga az elnök -, megkéri az éves jelentésüket és feliratkozik arra a névsorra,
akiknek a vállalat minden nyilvános információt elküld.
Volt-e már olyan befektetése, amikor az itt leírt módon cselekedett? Ha igen,
gratulálhat magának, nem rossz, amit csinált. Monopolvállalatokba fektetni - ha
megtalálja ıket - nagyon ésszerő dolog, nem?
Engedje meg, hogy bemutassak egy példát a "majdnem" monopolvállalatról.
Ezeket a vállalatokat egy kicsit könnyebb megtalálni. Ha azt akarta volna kitalálni,
hogy a kaliforniai aranyláz idején ki lesz a bányászok közül a leggazdagabb,
nagyon csekély esélye lett volna rá. De ha arra fogadott volna, hogy az a fickó, aki
az aranyásókat lapáttal és ruhával látja el (mint ahogy Levi Strauss is tette),
biztosan hamar meggazdagodik, majdnem biztosan megnyerte volna a fogadást.
Ez az elv bármelyik ágazatban alkalmazható. 1986-ban pl. a biotechnológiával
foglalkozó vállalatok részvényei a legkeresettebb értékpapírok közé tartoztak, és
jelentıs mőködı tıke is áramlott az ágazatba. Jóllehet az ágazatnak vannak régi,
meghatározó vállalatai, mégis nehéz megmondani, ki kerül ki gyıztesen a
versenybıl. De van egy vállalat, amely a saját területén már elismert vezetı, és
berendezésekkel látja el az összes biotechnológiai kutató vállalatot. A
berendezések kategóriájukban a legjobbak, a vállalat piaci stratégiája is nagyon
okos, mivel a reklám szerint a berendezések teljesítménye akkor a legjobb, ha az
ugyancsak a szóban forgó vállalat által gyártott vegyszerekkel mőködik. Sokkal
könnyebb ebben a vállalatban bízni, mint azt kitalálni, hogy a biotechnológiai
vállalatok közül melyik lesz a legsikeresebb.
Miután megírtam ezt a fejezetet, egy kicsit alaposabban megnéztem a
monopolvállalatok történetét és a legutóbbi idıben is monopolhelyzetben levı
vállalatok helyzetét. A fejezetet olvasva az lehet a benyomása; hogy szerintem csak
monopolvállalatokba érdemes befektetni. Semmi sem áll távolabb tılem, ezért
engedje meg, hogy egy kicsit többet is elmondjak a dologról.
Hangsúlyoztam, hogy ha talál egy vállalatot, különösen fejlıdése korai
szakaszában, és úgy érzi, hogy a vállalat potenciálisan monopolhelyzetbe kerülhet
ágazatában, még nem biztos, hogy ez így is lesz. Nagyon sok ötlet különbözı okok
miatt nem válik be. Ezért nyomatékosan azt javaslom, ha az összes pénzét ilyen
vállalatokba fekteti, nagyon alaposan vizsgálja meg a vállalatokat, és többféle
cégben szerezzen részesedést.
A másik probléma ezekkel a vállalatokkal az, hogy a szóvivıjük vagy más
hivatalos forrás által nyilvánosságra hozott adataik, szándékosan vagy véletlenül,
de hamisak is lehetnek. Nagyon sok olyan eset volt, amikor a vállalat ragyogónak
tőnt, a befektetık beszálltak a játékba, de aztán rögtön rájöttek, hogy a jó
teljesítmény csak számviteli trükk, a vállalat vezetıinek kijelentései nem a
valóságon alapultak, sıt néha szándékos félrevezetés volt az egész.

82
Ezért azt javaslom, hogy pénzének csak 30%-át fektesse ilyen vállalatokba, bár ha
más a kockázatviselı képessége, vagy nagyobb nyereségek várhatók, akkor lehet,
hogy más arányt tart majd helyesnek. Maradék pénzével szálljon be olyan jól
ismert vállalatokba, amelyek már fejlıdésnek indultak. Így, ha befektetései elsı
csoportja esetleg nem eredményes, a második csoport még mindig hoz annyi
nyereséget, hogy folytatni tudja a játszmát. Mint már szó volt róla, ha sikerül egy
vagy több monopolvállalatot jól kiválasztania, a haszon óriási, és az ember csak
sajnálhatja, hogy nem fektette az összes pénzét ebbe az egy-két vállalatba.
Hogy megmutassam e befektetési filozófia jelentıségét, elmondom, hogy a jól
ismert nagyvállalatok közül a Merck cégnek volt a legjobb részvénye. A vállalat
részvényeinek ára 1985. és 1987. között 50 dollárról 200 dollárra nıtt, ez
bármilyen mércével mérve sem megvetendı nyereség. A részvényárfolyam
meredek emelkedésének oka a kedvezı osztalék mellett az volt, hogy az
intézményi befektetık figyelemmel kísérték a vállalat helyzetének alakulását és
jelentıs részvényfelvásárlásukkal hozzájárultak az ár növekedéséhez.
Egy másik példa a jól ismert Eastman Kodak esete, amely fotóipari profilján kívül
más ágazatokba bekapcsolódva kiterjesztette tevékenységét, és néhány olyan
biotechnológiai vállalattal hozott létre közös vállalkozásokat, amelyek a jövıben
valószínőleg monopolhelyzetben lesznek. A Kodaknak valószínőleg több forrása
és kutatási tapasztalata van ahhoz, hogy megtalálja a jó vállalatokat, és ha a
vállalatok nem váltják be a hozzájuk főzött reményeket, akkor idıben
megszabaduljon tılük.
Ezért, ha a Kodak részvényeibe fektet be, részben a jövıbeni sikerekbe fektet,
jóllehet nyeresége nem olyan nagy, mintha saját maga találta volna meg a jövı
vállalatait, mivel a közös vállalatból származó nyereség csak egy kis része a Kodak
összes nyereségének.
De térjünk vissza a részvények kiválasztásához. Mivel kevés a monopolvállalat, a
befektetık többsége - különösen az olyan nagy intézményék; mint a befektetési
alapok, nyugdíjalapok, biztosítók, bankok - a már jól ismert és sok részvényt
kibocsátó vállalatok részvényeit vásárolja.
Már korábban szó volt az ágazati csoportokról. Sok befektetıt ismerek, akik
sohasem foglalkoztak azzal, milyen ágazatba tartozik a vállalat, amelynek
részvényét megvették. A részvényeket véletlenszerően vagy barátaik tanácsa
alapján választották ki. Az USA-ban jóval több mint száz ágazati csoport
különböztethetı meg. Mindjárt meglátja, hogy mennyire szüksége van az ágazati
csoportok figyelésére. Ha tartós sikereket akar a részvénypiacon elérni, akkor nem
elegendı csak az egyes részvények helyzetének nyomon követése.
Melyek az ágazati csoportok? Néhány vállalat gyógyszereket gyárt (pl. Syntex,
Merck), mások számítógépeket (IBM, Digital stb.). Vannak olyan vállalatok,
amelyek fı profilja a számítógépes programírás (ilyen a Lotus és a Microsoft),
mások a bankszakmában tevékenykednek (mint a Citicorp), megint más
vállalatoknak kiskereskedelmi üzlethálózata van (mint pl. a Searsnak) stb.
83
Mindezeknek a csoportoknak sajátos a viselkedése még hossz (angolul bull
market) idején is. A hossz azt jelenti, hogy a részvényárak általában nınek. Például
1986. negyedik negyedévében néhány számítógépes programok írásával foglalkozó
vállalat részvényeinek ára majdnem kétszeresére emelkedett, ugyanakkor néhány
számítógépgyártó vállalat részvényeinek értéke a felére olvadt. Jóllehet úgy tőnik,
hogy a számítógépes programok eladása az értékesített számítógépek számától
függ, a kapcsolat nem mindig ilyen közvetlen. A két vállalatcsoport különbözı
ágazathoz tartozik.
Mielıtt további részletekbe mennénk bele, emlékeztetni szeretnék az I. fejezetben
leírtakra:
Az okos befektetı csak olyan vállalatokat keres, amelyek jövedelmének
növekedése potenciálisan tartós. Ha megjegyzi ezt a kulcsmondatot és felhasználja
azokat az eszközöket, amelyeket a következı fejezetekben mutatok be, sikere lesz
a részvénypiacon.
Hogyan segíthet ebben az ágazati csoportok ismerete? Ha pl. 1986-ban a
gyógyszeripari csoporthoz tartozó bármely jól ismert vállalat részvényeit vette
meg, valószínőleg okosan tette, mert e csoport a legjobbak között volt a
részvénypiacon. Ha a számítógépgyártó vállalatok részvényeibe fektetett, az
eredmény változó lehet. Ez a csoport nem volt túl jó 1986-ban, részvényeik ára egy
ideig egy helyben állt, majd határozottan csökkent. De ha megnézett volna néhány
vállalatot a csoporton belül, láthatta volna, hogy azok részvényeinek ára
másképpen alakult, mint a többieké. Az Apple és a Tandem részvényeinek ára
folyamatosan nıtt. Az ilyen részvényeket érdemes megvenni. Ha egy ágazati
csoport általában nem különösen jó, de talál néhány olyan részvényt a csoportban,
amelyek kiválóak, azokat kell megvennie. Amikor 1987. elején a számítógépgyártó
csoport egészében is kezdett biztatóbb jövı elé nézni, az említett két vállalat
részvényeinek ára akkor is sokkal gyorsabban emelkedett, mint a csoport többi
részvényének ára.
Amikor egy befektetı odajött hozzám 1986-ban azzal, hogy nincs semmilyen
ötlete, és csak két részvénybe akar befektetni, a legjobb gyógyszeripari részvényt
és a két számítógépgyártó közül az egyik részvényét ajánlottam neki.
Röviden összefoglalva: ha részvényt akar venni, válassza ki azt az ágazati
csoportot, amely részvényeinek ára folyamatosan nı, és vegye meg a csoport
legjobb részvényét. Vehet részvényt olyan ágazati csoportból is, amelyben a
részvények ára általában nem változik, vagy éppen csökken, de a csoport tartósan
legjobb részvényei közül válasszon.
Egy példa. Tegyük fel, hogy Önt XYZ vállalat részvénye érdekli. Elıször is meg
kell becsülnie az ágazati csoport helyzetét általában. Megnézi, hogy a csoporthoz
tartozó részvények ára az utolsó 52 hét legmagasabb vagy legalacsonyabb árához
van-e közel. Nyilvánvaló, hogy ha az árak többsége a legmagasabb árhoz van
közel, akkor az a csoport határozottan felfutóban van, ha viszont néhány vállalat
részvényárai közepesek vagy annál alacsonyabbak, és a vállalatok többsége az
84
elmúlt év legalacsonyabb árához közelít, akkor a vizsgált ágazati csoport leszálló
ágba került. A helyi újságok üzleti rovatában - általában a vasárnapi számban -
szerepel a részvények elmúlt 52 hétben megfigyelt legalacsonyabb és legmagasabb
ára. Hétköznapokon ugyanezeket az adatokat a Wall Street Journal hozza le.
Egy másik részvénykiválasztási módszer
Jóllehet ez a módszer idırabló, de a sikeres vállalatok megtalálásának egyik
legbiztosabb módszere. Még abban is segíthet, hogy a monopolvállalatokat
megtaláljuk. Persze nem a kezdet kezdetén, de még a csúcs elıtt, amikor még
elegendı profitot lehet szerezni. Biztosan talál majd fordulópontokat - vagyis
azokat a helyzeteket, amikor a részvényárak néhány negyedéves csökkenés után
növekedésbe kezdenek. A monopolvállalatok után ezek megtalálása a második
legjobb üzlet.
Gondolom, sokan sohasem értették meg, sıt nem is olvasták a helyi lapokban vagy
a Wall Street Journalban közölt vállalati jövedelem-kimutatásokat. Néha negyven,
de elıfordul, hol száznál több vállalat közli negyedéves jövedelem-kimutatását
ugyanazon a napon. Úgy tőnik, borzasztó nagy munka, amíg az ember átrágja
magát ezeken a kimutatásokon, de egy kis gyakorlás után rájön, mire kell figyelni,
mit kell automatikusan kihagyni, így az egész nem vesz többet igénybe néhány
percnél, legfeljebb néha egy félórát az ebédidıbıl.
A következıkben látható jövedelem-kimutatásokat az újságban találtam, és a
vállalatok nevét az ABC betőivel helyettesítettem. Kezdjük az ABC vállalattal.
ABC
Negyedév nov. 30 1986 1985
Értékesítés 143.500.000 dollár 172.900.000 dollár
Nettó jövedelem 3.100.000 2.300.000
Egy részvényre jutó
nettó jövedelem 0,22 0.16
%-os változás +37% –
12 hónap:
Értékesítés 707.300.000 dollár 981.300.000 dollár
Nettó jövedelem 35.300.000 33.200.000
Egy részvényre jutó
nettó jövedelem 2,53 2.45
%-os változás +3% –
Láthatjuk, hogy a költségvetési év negyedik negyedévében az egy részvényre esı
nettó jövedelem 37%-kal nıtt.

85
Az újságok általában nem jelzik a százalékos növekedést, csak az összehasonlítás
kedvéért használtam itt. Honnan lehet látni, hogy a negyedik negyedévrıl van szó?
Onnan, hogy a negyedéves adatok után az éves adatok szerepelnek. Minthogy a
negyedéves adatok után a költségvetési év addig eltelt negyedéveinek összesített
számai szerepelnek, az éves adatok közlése a második helyen arra utal, hogy a
negyedéves adatok a negyedik negyedévre vonatkoznak. A vállalat költségvetési
éve - amelyet a jövedelmek kiszámításakor vesznek figyelembe - novembertıl
novemberig tart. A magánszemélyek a naptári év alatt képzıdött jövedelmet
vallják be az adóhatóságnak; a vállalatok más költségvetési évet is választhatnak.
ABC vállalat negyedéves nettó jövedelme nıtt, jóllehet az értékesítés csökkent. A
jövedelmek a költségek csökkenésével nıhettek, ami nagyon jó jel, de szerintem
jobb, ha az értékesítés is folyamatosan nı. Az egy részvényre jutó nettó
jövedelmek évi növekedésének üteme csak 3%-os (2,45 dollár helyett 2,53 dollár),
ez pedig nem elég jó, hogy befektessek a vállalatba.
Vizsgáljuk most meg a DEF vállalatot. Látható, hogy az adatok a vállalat
költségvetési évének elsı negyedére vonatkoznak, mivel a negyedéves adat után
nincs összesített 6 havi vagy éves rovat. Egyetlen pillantás elég ahhoz, hogy
felmérjük, nem érdemes a vállalat részvényeibe fektetni pénzünket, mivel az elsı
negyedévben kevesebb volt a jövedelme, mint egy évvel korábban, ami nagyon

DEF (AMEX)
Negyedév nov. 30. 1986 1985
Értékesítés 177.100.000 dollár 172.040.000 dollár
Nettó jövedelem 4.140.000 4.393.000
Kibocsátott részvények száma 15.307.069 13.763.416
Egy részvényre jutó nettó jövedelem 0,29 0,32
%-os változás -9% –

rossz jel.
Ugyanígy a GHI vállalat sem jöhet szóba,mivel részvényeinek nettó hozama nem
nıtt:

GHI (NYSE)
Negyedév nov. 30. 1986 1985
Értékesítés 831.000.000 dollár 805.200.000 dollár
Nettó jövedelem 28.800.000 28.700.000
Egy részvényre jutó nettó jövedelem 0,33 0,33
A következı vállalat a JKL.

86
JKL (OTC)
Negyedév nov. 30. 1986 1985
Értékesítés 7.009.588 dollár 2.874.664 dollár
Nettó jövedelem 452.601 149.404
Kibocsátott részvények száma 2.757.848 2.407.509
Egy részvényre jutó nettó jövedelem 0,16 0,06
%-os változás + 148% –
9 hónap:
Értékesítés 18.433.496 dollár 9.216.248 dollár
Nettó jövedelem 1.182.718 618.760
Kibocsátott részvények száma 2.754.925 2.400.984
Részvényhozam
Egy részvényre jutó nettó jövedelem 0,43 0,26
%-os változás +85% –

Itt néhány izgalmas dolgot láthatunk. A negyedéves adatok alatt szerepelnek a 9

hónap adatai, amelyek mind az értékesítést, mind a jövedelmeket tekintve jelentıs
növekedést mutatnak. Az összesített háromnegyedéves adatok nem ennyire
ragyogóak, de még mindig nagyon jó a növekedési ütemük. A vállalatot késıbb
egy kicsit alaposabban meg kell nézni, ezért megjelöltem az újságban.
Most pedig lássuk az MNO vállalatot. Ez igen! A nyereség 300%-os a harmadik
negyedévben. Kilenc hónap alatt pedig összesen 170%. Ezt a vállalatot is
megjelölöm, hogy majd megnézzem alaposabban.

87
MNO (OTC)
Negyedév nov. 30. 1986 1985
Értékesítés 60.374.000 dollár 27.092.000 dollár
Nettó jövedelem 7.586.000 2.863.000
Kibocsátott részvények száma 9.510.281 9.237.384
Részvényhozam
Egy részvényre jutó nettó jövedelem 0,80 0,20
%-os változás +300% –
9 hónap:
Értékesítés 104.579.000 dollár 53.398.000 dollár
Nettó jövedelem 6.901.000 2.527.000
Kibocsátott részvények száma 9.440.391 9.220.676
Egy részvényre jutó nettó jövedelem 0,73 0,27
%-os változás + 170% –
Észrevehette az Olvasó, hogy a kibocsátott részvények száma csökkenhet is, nıhet
is. A növekedés mögött az is lehet, hogy az alkalmazottak vásárlási opciójukat
kihasználva részvényt vettek, a vállalat újabb részvény kibocsátása révén fizetett
osztalékot, vagy nyilvános ajánlattal újabb részvényeket adott el a közönségnek. A
részvények számának csökkenését az is magyarázhatja, hogy a vállalat a nyílt
piacon visszavásárolta részvényeit. Ez akkor fordul elı, ha a vállalat arra számít,
hogy egy kedvezıtlen hír miatt részvényeinek ára a reális érték alá csökken.
Mellesleg, ha elég sok részvényt vesz vissza a vállalat, ez javítja az egy részvényre
jutó nyereséget, amikor a vállalat tevékenysége ismét jövedelmezı lesz. Ha a
befektetık érdeklıdése megint a vállalat részvényei felé fordul, a felvásárlás
gyorsan felhajthatja az árakat, mivel a piacon kevesebb részvény van.
A következı lépés az, hogy alaposabban megvizsgáljuk a megjelölt vállalatokat. A
részvény neve után szerepel, hogy a New York-i vagy az Amerikai Részvény
tızsdén (NYSE, AMEX), esetleg a szabályozott piacon jegyzik. Ha nincs
megjegyzés, ez azt jelenti, hogy a vállalat olyan kicsi, annyira kevés részvényese
van, hogy a részvény még a szabályozott piaci jegyzésekben sem szerepel. Ilyen
vállalattal általában nem érdemes foglalkozni. Tartósan jó eredményei alapján
majd úgyis felkerül a jegyzett részvények listájára, és akkor sokkal könnyebb lesz
összeszedni a szükséges adatokat.
A következı lépésben szükségünk lesz a Standard & Poor Tızsdejelentés
megfelelı kötetére. A jelentés két oldalon leírja, mivel foglalkozik a vállalat és
bemutatja közelmúltjának fontosabb eseményeit.
Az elsı oldal alján található az az adat, amely az egy részvényre jutó hozam
alakulását mutatja az utolsó tíz évben, így látható a hozamok változásának iránya.

88
A közönséges részvények hozamát mutató táblázat az utolsó négy év negyedéves
adatait tartalmazza. Az újságban szereplı adatot megelızı utolsó negyedéves
hozam hiányzik. A második oldal alján található a vállalat telefonszáma, és a
"befektetıi kapcsolat" Investor Contact cím alatt annak a személynek a neve, aki
meg tudja mondani a hiányzó adatot.
Az újságban szereplı jövedelmi kimutatásokat az elızı napon hozták
nyilvánosságra, vagy a piacok nyitása elıtt, vagy a piaci órák alatt, vagy ritkábban
a piac zárása után. A hivatásos befektetık a nyilvánosságra hozatal után néhány
perccel a hírhálózaton keresztül már tudomást szereznek a jövedelmi kimutatásról.
Ha megjelölte egy vállalat jövedelmi kimutatását azért, hogy késıbb alaposabban
megvizsgálja, elıször térjen vissza az újságban található részvénytáblázathoz és
nézze meg, hogyan változott a részvény ára a jövedelem-kimutatás nyilvánosságra
hozatala után. Ha alig, vagy egyáltalán nem változott, akkor a befektetık annyi
hozamot kaptak, amennyire számítottak. Az ár ugrásszerő megnövekedése viszont
arra utal, hogy a nyereség sokkal magasabb volt annál, amennyire a hivatásos
befektetık gondoltak. Mindkét jelzés kedvezı, az utóbbi még inkább az. A
növekvı jövedelmekre vonatkozó közlemény ellenére csökkenı árak azt jelentik, a
befektetık magasabb jövedelmekre számítottak és most csalódottak. Ha ezt látja,
ne foglalkozzon tovább a vállalat vizsgálatával.
Nagyon lényeges, hogy ha olyan részvénye van, amelynek ára a jövedelem-
kimutatás után hirtelen csökkent, szabaduljon meg tıle. A következı példából
látható, mi történhet, ha nem ezt teszi. Amióta a Price klubokat mőködtetı Price
Co. nyílt részvénytársaság, a befektetık kedvence lett. A vállalat nagyon gyorsan
növekedett, a jövedelmek fantasztikusan nıttek. A részvények névértékét - a
részvénytıke megváltoztatása nélkül (részvénymegosztás-stocksplit) - többször
csökkentették és azok a befektetık, akik viszonylag korán vettek részvényt, 600-
900%-os profitot realizáltak nem egészen három év alatt. Aztán 1986. júniusában a
vállalat nyilvánosságra hozta a májussal végzıdı negyedév eredményeit. Az egy
részvényre jutó jövedelem 0,24 dollár volt, szemben az elmúlt év 0,22 dollárjával.
Ez még mindig 9%-os növekedést jelentett, de az intézményi befektetık a korábbi
ütemmel hasonlították össze, s ezért csalódtak. Az eredmények nyilvánosságra
hozatalának napján a részvény 50 dollárról több mint 3 pontot esett. Azok a
befektetık, akik nem szereztek tudomást a közleményrıl, vagy nem akarták eladni
részvényeiket, néhány héten belül azt tapasztalták, hogy a részvény ára 32 dollárra
csökkent, ami csaknem 40%-os veszteséget jelent.
A fejezet - röviden összefoglalva - két dologra tanította meg az Olvasót. Nyilvános
információk - mint pl. a jövedelem-kimutatás - vizsgálata alapján idejekorán ki
lehet választani a nyereséget ígérı vállalatokat, a vizsgálattal egyben az
értékpapírtárca kockázata is csökkenthetı.
Új kibocsátások vásárlása
Emlékszik még az elsı fejezetbıl, hogy a Léghajó Kft. miért vált nyílt társasággá?
Amikor a Léghajó Kft. a nagyközönségnek adta el részvényeit, ezt új
89
kibocsátásnak tekintettük, mivel ez volt az elsı alkalom, hogy kívülállók a
részvények megvétele révén lehetıséget kaptak arra, hogy részesedjenek a vállalat
jövıbeni nyereségébıl.
Néha a vállalatok a "kockázati tıkével" (venture capital) rendelkezı segítségével
kezdik el tevékenységüket.
A kockázati tıkés olyan személy vagy szervezet, aki, ill. amely a vállalat
beindításához szükséges tıkét biztosítja, így egy vállalat akár pusztán egy jó ötletre
vagy termékre alapozva is megkezdheti mőködését. A kockázati tıkés a vállalat
részleges - általában többségi - tulajdonosa. Az az érdeke, hogy a vállalat a lehetı
leggyorsabban sikeres legyen és késıbb, amikor a részvényeket széles körben
kínálják megvételre, akkor tulajdonjogát magas áron tudja eladni. Ha emlékszik, a
Léghajó Kft. alapítója csak fél centet fektetett be részvényenként, amelyek eladási
ára már 10 dollár volt. Persze ritkán fordul elı ilyen nagy nyereség, de ismertek
olyan esetek, amikor a kockázati tıkés ennél sokkal több nyereséget realizált.
Sokan megkérdezik, helyes-e ez így? Arról azonban soha nem szabad elfeledkezni,
hogy a részvénytıke mindig annyit ér, amennyit a részvényesek hajlandók fizetni
érte. Ugyanakkor a kockázati tıkések által alapított számos vállalat soha sem fut
be, így a veszteségeket is a néhány sikeres vállalat eladásából származó
nyereségbıl kell fedezni.
Valaki megkérdezheti, hogy miként határozzák meg az új kibocsátás árát. Elıször
is vissza kell térnünk a részvényár/jövedelem (P/E) arány fogalmához. Mint
bizonyára emlékszik az Olvasó, a részvény árát el kell osztani az elmúlt 12 hónap
egy részvényre jutó nettó jövedelmével, az eredmény a részvényár/jövedelem
mutató értéke. Például ha a részvényt 40 dollárért adják el és az elmúlt évben az
egy részvényre jutó jövedelem 4 dollár volt, a részvényár/jövedelem arány 10.
Sok piaci elemzı igyekszik elırejelzéseket készíteni a részvényár/jövedelem
mutató alapján. A mutató 11 és 15 között normálisnak tekinthetı, a 20 körüli érték
már spekuláción alapuló túlértékelésre utal. Ez az elmélet igaz lehet a piacra
általában, de az arányoknak nem kell túl nagy jelentıséget tulajdonítani, amikor
csupán egy részvényt vizsgálunk. Gyakori, hogy az új vállalatok az elsı
befektetıknek nagy nyereséget fizetnek, így a részvényár/jövedelem mutató 100
körül alakul és megvásárlásuk sokszor ilyen mutató mellett a legjobb üzlet.
Gyakori eset az is, hogy a vállalat a kutatási-fejlesztési szakaszból akkor vált át a
termelésre, így az elsı nyereség néha csak egy cent részvényenként. A
részvényár/jövedelem mutató ágazatonként eltérı. Például a bankok mutatója
sokkal alacsonyabb, mint a csúcstechnológiai vállalatoké. Ha az S&P 500 index
P/E mutatója 20 fölé emelkedik, nagyon óvatosan kell figyelni a piacot. Ezt a
küszöbértéket azonban sohase alkalmazza konkrét vállalatok esetében! Térjünk
vissza ahhoz a kérdéshez, hogyan alakul ki az új kibocsátás ára. Az ugyanabban az
ágazatban mőködı vállalatok egy részvényére jutó nyereségével összehasonlítva
olyan árat állapítanak meg, hogy a részvényár/jövedelem mutató értéke hasonló
legyen a többi vállalat mutatójához. Legtöbbször arra törekednek, hogy a

90
kialakított ágazati részvényár/jövedelem mutatónál valamivel alacsonyabb
részvényár/jövedelem alakuljon ki.
Az alacsonyabb ár ui. növeli a befektetık érdeklıdését, így megveszik a részvényt,
mert azt gondolják, hogy jó üzletet csinálnak.
Az új részvény megvásárlásának két elınye van:
1. Ha a kibocsátás elıtt jegyzi le a részvényt, nem kell közvetítıi jutalékot fizetnie.
A jutalékot a vállalat fizeti az ügynöknek, de valójában már az ajánlati árban
figyelembe veszik.
2. Ha egy jó vállalat akkor válik nyílttá, amikor a részvénypiac a felszálló ág
közepe táján tart, akkor nagyon valószínő, hogy a részvény ára rövid és középtávon
gyorsabban nı majd az átlagos piaci árnövekedésnél. Hangsúlyozom, hogy ez csak
megfelelı jövedelmekkel és bíztató kilátásokkal rendelkezı vállalatokra igaz.
Minden egyes kibocsátást önmagában kell megvizsgálni, és nem szabad bedılni az
elsı ajánlat utáni ármozgásoknak. Ahogy fordulópontja felé közeledik az általános
piaci áremelkedés, egyre több vállalat válik nyílttá ésszerőtlenül magas kezdeti
ajánlati árak mellett. Mivel a piac túlfőtött, az árak egyre nınek, ha pedig az
Olvasó beugrik ennek, akkor nyakig lesz a pácban, amikor az árak csökkennek a
piacon. Az 1982-83-as általános piaci áremelkedés végén sok csúcstechnológiát
alkalmazó vállalat vált nyílttá 25-30 dollár részvényenkénti áron, és amikor a
csúcstechnológiai vállalat részvénypiaca alig egy év alatt összeomlott, rengeteg,
korábban felkapott részvény ára 2-4 dollárra zuhant. Számos befektetı - aki,
miután rájött, hogy nem ért ahhoz, amit csinál, és tanácsot keresve késıbb
ügyfelem lett - a csökkenı árfolyamok mellett nem adta el a részvényeket, hanem a
29-en vásárolt részvényt 4-nél még mindig tartotta. Remélem, e könyv elolvasása
után Ön ezt nem teszi.
Ha a túlfőtött piacon vesz új kibocsátású részvényt, néha több mint 100%-os
nyereséget szerezhet még aznap. 1986-ban volt néhány kibocsátás, amelynek ára
duplájára nıtt az elsı napon. A kérdés persze az, hogyan lehet megszerezni az
ilyen kibocsátásokat. Ha annak az alkuszcégnek az ügyfele, amely a vállalat nyílt
kibocsátását szervezi és nagyobb számlája van a cégnél, akkor az ügynök -
különösen, ha erre megkéri - néhány száz részvényt ad Önnek. Ha viszont kicsi a
számlája, vagy nincs üzleti kapcsolata az alkuszcéggel, akkor nagyon kicsi az esély
a részvényszerzésre.
Újabb probléma lehet annak megítélése, hol melyik kibocsátás lesz sikeres és
melyik kibocsátás olyan, amelynek esetében a kibocsátás lejegyzését garantáló,
azaz a vállalat részvénypiaci bevezetését védı alkuszcég szokásos árbefolyásoló
tevékenysége ellenére a részvényárak már közvetlenül a kibocsátás után csökkenni
kezdenek.
Lássuk, mit kell megnézni a figyelemfelkeltı ajánlati prospektusban:
1. A vezetık eddigi eredményei: Hol dolgoztak eddig, milyen kapcsolataik
lehetnek?

91
2. Vizsgálja meg az ágazatot! Van-e valamilyen általános fejlıdési iránya az
ágazatnak? Kik a vállalat versenytársai, jobbak-e ezek valamiben a célbavett
vállalatnál? Van-e a vállalatnak valamilyen különleges értékesítési módszere?
3. Nézze meg a mérleget! Nı-e az értékesítés? Emelkedik-e a nyereség? Magas-e
az adósságállomány?
4. Elemezze a meglevı és a potenciális vevıkört! Ha a vevıkört egy vagy néhány
nagy vásárló határozza meg, ne vegyen a kibocsátott részvénybıl!
5. Hasonlítsa össze az engedélyezett részvények számát a kibocsátandó
részvények számával! Ezzel kapcsolatban véleményem eltér a legtöbb szerzı
álláspontjától. Úgy gondolom, hogy ha egy nagyon jó vállalat kezdetben kevés
részvényt ajánl fel megvételre, akkor érdemes vásárolni még a kibocsátás
befejezése után is. Mivel kevés részvény van forgalomban, a befektetık kereslete
lényegesen feltornászhatja a részvényárakat. Józan ésszel belátható, hogy egy
vállalat a kibocsátott részvényekkel a legtöbb pénzt akarja megszerezni. Ha a
vállalat jól mőködik, a részvény ára nıni fog, és ha késıbb, második
kibocsátásként újabb részvényeket dobnak piacra, sokkal magasabb áron adhatják
majd el ezeket, mintha az összes részvényt az elsı kibocsátás alkalmával
igyekeztek volna kiárusítani.
6. Ellenırizze a kibocsátást szervezı cég hírnevét: minden vállalat azt szeretné,
hogy részvényét egy jól ismert tızsdeügynökség vezesse be a piacra. Ez ui.
csaknem biztos garanciát jelent arra, hogy a részvényeket el lehet majd adni.
Persze nehéz ebben a kérdésben iránymutatást adni, hiszen 1986-87-ben néhány
izgalmas és nagyon sikeres jegyzést éppen nem a legnagyobb és legjobb
tızsdeügynökségek garantáltak és bonyolítottak le.
Az újonnan kibocsátott részvények kereskedelmének két fontos szabálya van:
Az elsı akkor érvényes, amikor megkezdıdik a részvényárak emelkedésének
tendenciája, és az árak megszakítás nélkül, majdnem minden nap emelkednek, ill.
akkor, amikor az emelkedés után az árak megszilárdulnak és a továbbiakban már
csak egy szők sávon belül ingadoznak. Miután megtörtént az új kibocsátás, és az új
részvények ára néhány pontot emelkedett vagy akár megkétszerezıdött, az árak
általában egy darabig csökkennek. Ha visszatérnek arra a szintre, amely mellett a
kibocsátás megkezdıdött, tapasztalataim és véleményem szerint ez kedvezı ár a
részvény megvásárlására. Nagyon sok, gyorsan felfutó részvénnyel elıfordul, hogy
a befektetık, akik még a kereskedés megindulása elıtt szereztek részvényt,
mindenáron nyereséget akarnak, ahol pedig több az eladó, mint a vásárló, ott az
árak mindig esnek.
A második szabály csak az általános áremelkedés irányzatának megszilárdulásakor
érvényes.
Ha ebben az idıszakban jön ki egy új részvény, és egy-két pontos emelkedés után
az ára csökken, akkor ezt a papírt akár nagyon kedvezınek is lehet tekinteni, ha ára
az eredeti felére vagy annál alacsonyabb szintre csökken.

92
Ezek a szabályok azt is feltételezik, hogy ez idı alatt a vállalatról nem jelenik meg
lényeges, kedvezıtlen hír, és persze ezek a szabályok nem a filléres, hanem inkább
az elfogadhatóan jó árú részvényekre vonatkoznak. A szabályok betartásával
kiváló eredményeket lehet elérni. Néhány tanulmány szerint a jó minıségő
részvények ára az elsı kibocsátás utáni néhány évben magasabb, mint a
részvénypiaci átlagár.
Utolsó megjegyzés: A részvényügynökök sokszor nem tudják helyesen értékelni,
hogy az általuk bevezetett vállalat részvénye jó-e.
Sokszor még arról sem tudnak, hogy vállalataik hányszor bocsátottak ki részvényt,
ez különösen azokra az ügynökökre érvényes, akik a havonta többször is kibocsátó
nagyvállalatokkal foglalkoznak. Az a nap cég, ahol 1986-ban dolgoztam,
bonyolította le a Home Shopping Network kibocsátását, amely az év
legizgalmasabb kibocsátásának bizonyult. Kollégáim közül alig akadt valaki, aki
az ügyfele pénzét ebbe a kibocsátásba fektette, pedig egy éven belül az eredeti
kibocsátás ajánlati árának 11-12-szereséért vették a részvényt. 1100%-os nyereség
egy év alatt nem is rossz eredmény, ugye?
Az eset figyelmeztet arra, hogy milyen fontos az információ a kedvezı
részvénykibocsátásokról. Így néha még akkor is szerezhet magának néhány száz
részvényt, ha nem áll üzleti kapcsolatban egy ügynökséggel sem.
Van néhány kiadvány, amely az új kibocsátásokkal foglalkozik. Sajnos, sok
közülük fıleg filléres részvényekre összpontosítja figyelmét. Én azt javaslom,
hogy ne foglalkozzon ezekkel, hacsak nem hajlandó nagyon nagy kockázatot
vállalni és nincs nagyon sok pénze, amit több irányban akar befektetni. Nézzen
körül, és próbáljon meg jó hírforrást találni!
A másodlagos kibocsátás
Mielıtt ebbe a témába belekezdünk, pár szót a részvényügynökök világáról.
Néhányan úgy kezdik a mőködésüket, hogy nincs vagy alig van tapasztalatuk a
részvénybefektetésben. Azt hiszem, az átlagos részvényügynök nem tud többet,
mint az átlagos befektetı - a tapasztalat egyáltalán nem feltétele az állás
megszerzésének.
Amikor elmentem részvényügynöknek, már néhány év részvény- és árutızsdézés
állt mögöttem. Ennek ellenére semmit sem tudtam a másodlagos kibocsátásokról,
bár sok részvénypiaci befektetéssel foglalkozó könyvet is elolvastam már. Az
igazat megvallva, az ügynökképzés néhány hónapja alatt sem került szóba a dolog.
Már néhány hónapja dolgoztam, amikor saját bırömön tanultam meg, mi is ez. Az
itt leírt különbözı helyzetekben alkalmazandó módszerek - a siker legjobb esélyét
ígérve - saját tapasztalataimra épülnek.
Mi is a másodlagos kibocsátás? Az elızı fejezetben az elsıdleges vagy kezdeti
kibocsátásról volt szó. Ha létrehoznak egy vállalatot, meg kell határozni a
vállalatot képviselı részvények számát. Ezt nem lehet megváltoztatni a vállalat
mőködése során. Ha egy vállalat nyílttá válik, akkor az ún. engedélyezett
93
részvényeinek bizonyos százalékát felajánlja megvételre az elsıdleges kibocsátás
során. A kibocsátott részvényeket forgalomban levı részvényeknek nevezik.
Gyakori, hogy a vállalatok megosztják a részvényeket, amikor a részvényárak
magasra nınek. A részvénymegosztás azt jelenti, hogy a befektetınek egy
részvény helyett kettı vagy több kisebb értékő részvénye lesz. Például ha a
megosztás 2:1, és elıtte a részvény ára 100 dollár volt, a megosztás után a
befektetınek két darab 50 dolláros részvénye van. A nagyon ritka, fordított irányú
megosztás pontosan ennek az ellenkezıje.
Bármelyik részvénymegosztás valósul is meg, nem változtatja meg sem az
engedélyezett részvények és a kibocsátott részvények közötti arányt, sem pedig a
rendkívül fontos, egy részvényre jutó adatokat, mivel a módosított bázis alapján
számítják ki.
Az egy részvényre jutó nyereséget általában a kibocsátott részvények alapján
számítják ki. Például tegyük fel, hogy XYZ vállalat engedélyezett részvényeinek
száma 1.000.000. Az elsı nyílt kibocsátás alkalmával 100.000 részvényt adtak el a
közönségnek. A részvények nettó hozama 100.000 dollár, így az egy részvényre
jutó nettó hozam 1 dollár ( 100 000 dollár : 100 000 = 1 dollár). A következı évben
a vállalat tevékenységének bıvítése miatt több pénzre van szükség, de a nagy
bankok nem akarnak elfogadható kamatlábért hitelt nyújtani, vagy a vállalat nem
akar eladósodni, ezért a vállalat pénztárában lévı 900.000 részvénybıl másodlagos
kibocsátás keretében újabb 100.000 részvényt ajánlanak fel a közönségnek. Ha az
elsı kibocsátás óta a vállalat növelte jövedelmét és nyereségét, a részvény ára
valószínőleg lényegesen emelkedett. A vállalat eredeti részvényeit eladó
értékpapír-kereskedelmi cég gond nélkül értékesíthet újabb 100.000 részvényt,
elsısorban azért, mert ilyenkor a befektetınek nem számít fel jutalékot. Néhány
ember nagyon szereti abban a hitben ringatni magát, hogy semmiért kap cserébe
valamit, és a jutalékmentes üzlet a csodák csodája.
És itt van a turpisság a dologban! Ha a vállalat jövedelme jövıre 200.000 dollár, ez
azt jelenti, hogy jövedelmét megkétszerezte. Pontosan ilyen vállalatokat keresünk
és kellene keresnünk. Igen ám, de közben az eladott részvények száma is
kétszeresére nıtt és így a 200.000 dollár jövedelmet 200.000 részvény között kell
elosztani, amibıl következik, hogy az egy részvényre jutó nyereség 1 dollár
maradt. Ez azt jelenti, hogy ez a mutató nem lett jobb, és a korábban
megfogalmazott elv szerint, ha a jövedelem-kimutatás nyilvánosságra kerül, a
részvény ára valószínőleg csökkenni fog. A vállalatvezetés persze ismeri ezt a
hatást, ezért arra törekszik, hogy akkor kezdje el a másodlagos kibocsátást, amikor
a jövedelmek növekedésére számíthat. Egyfajta alapszabályként a következıket
kell szem elıtt tartani a másodlagos kibocsátás értékelésekor:

1. Mielıtt a kibocsátást megkezdik, a vállalatnak regisztrálási nyilatkozatot kell

benyújtania az értékpapír-felügyeletnek. A benyújtás tényét a hírközlı hálózaton
keresztül tudhatja meg.
94
2. Ha a részvény iránt nem rendkívül nagy a kereslet, a hír nyilvánosságra
kerülésének napján és a következı napon a részvény ára valószínőleg csökken.

3. Ha a másodlagos kibocsátás megkezdése után a részvény ára legalább 25%-kal

csökken, jó üzletet csinálhat. Persze hangsúlyozni kell, hogy ez az arány
vállalatonként eltérı. Gyakran megesik, hogy a részvény ára némi ingadozás után
tovább csökken és egy darabig alacsonyan marad. A késıbbi ármozgás attól függ,
hogy a vállalat mit csinál a pénzzel, és lépései hogyan befolyásolják a nyereséget.

4. Hacsak nem tapasztalta, hogy az adott részvény ára korábban tartósan

emelkedett, vagy ha a vállalat nem tartozik olyan ágazathoz, amely felszálló ágban
van, legjobb, ha megszabadul ezektıl a részvényektıl és másikat vesz.
A kivételre jó példa a már említett Home Shopping Network, amely a másodlagos
kibocsátást megelızıen nagyon kevés részvényt kínált, ezért azt nagyon sokan
keresték, így az árakat sem érintette túlságosan kedvezıtlenül a másodlagos
kibocsátás. Egy másik példa arra, hogy a másodlagos kibocsátás nem feltétlenül
ássa alá a vállalat részvényeinek helyzetét, az Echo Bay Mines, egy
aranybányászattal foglalkozó vállalat esete. Amióta a vállalat nyílttá vált,
részvényeinek ára egyre nıtt - még akkor is, amikor az arany ára csökkent -
valószínőleg azért, mert a befektetık rájöttek arra, hogy a vállalat a legkisebb
költséggel dolgozó aranykitermelı cég, és az arany árának nagyon le kell süllyedni
ahhoz, hogy a vállalat ne legyen nyereséges. Az elsı másodlagos kibocsátás nem
csökkentette a részvény árát, a következı kibocsátást pedig nagyon jól idızítve
akkor kezdték el, amikor az arany ára sem csökkent, mivel a befektetık további
aranyár-emelkedésre számítottak. (A példa az 1985 - 87 közötti idıszakra utal.)

5. Fontos tudni, hogy a vállalat, vagy egy nagy tömegő papírral rendelkezı
részvényes kínálja a részvényt. Sok esetben a papírokat olcsón felvásárló, nagy
részvénypakettel rendelkezı részvényesek akarják nyereségüket kivonni a
vállalatból. Ha a nyílt piacon jelennének meg nagy részvénykínálattal, az
jelentısen lenyomná az árakat. Sokkal jobban járnak, ha megkeresnek egy
ügynököt, és kifizetik neki a jegyzési jutalékot. Ilyenkor az eladott részvények nem
befolyásolják az egy részvényre jutó nyereséget, ezért nem rossz ötlet ekkor
megvenni egy felértékelıdı ágazat jó vállalatának részvényét.

Összefoglalva, a részvénypiacnak az a szépsége, hogy nagyon nehéz egy minden

esetre érvényes módszert találni. Hacsak nem tudja alaposan és pontosan elemezni
egy másodlagos kibocsátás várható következményeit, cserélje le az ilyen
részvényeknek legalább egy részét. Legtöbbször késıbb alkalma lesz arra, hogy
olcsóbban visszavegye a részvényt. Remélhetıen e fejezet segített a másodlagos
kibocsátás hatásainak felmérésében.
95
Bennfentes tevékenység
A bennfentes tevékenység egyike azoknak a jelenségeknek, amelyet a legkevésbé
ismer az átlagos befektetı. Tanulmányok szerint, ha Ön hosszú távon gondolkodó
befektetı, és azt hiszi, amit a bennfentesek, nagyobb profitot érhet el, mint a Dow
Jones Ipari átlag, az S&P 500 index vagy bármely befektetetési alap.
Kik a bennfentesek? A vállalatnak azon beosztottai és igazgatói, akik olyan
vállalati adatokhoz jutnak hozzá, mint pl. a jövıbeni szállításokra vonatkozó
szerzıdések, a vállalatvásárlással és összeolvadással kapcsolatos tárgyalások
eredményei stb. Azokat az embereket is bennfenteseknek nevezem, akik
kapcsolataik révén tudomást szereznek az igazgatótanács ülésein történtekrıl. İk a
legnagyobb részvényesek közül kerülnek ki.
Belsı, még nyilvánosságra nem került információ birtokában üzletelni
törvénytelen, és ha ennek tényét az értékpapír-felügyelet nyomozói bizonyítani
tudják, az ügyletbıl származó nyereséget elveszik a bennfentes információt
felhasználótól, akinek büntetést is kell fizetnie. Ennek ellenére magánszemélyek és
vállalatok ezrei húznak hasznot a bennfentes információkon alapuló kereskedésbıl,
többségüket sohasem fülelik le.
A bennfentes kereskedelem (insider trading) szépsége az, hogy bárki követheti a
bennfenteseket. A bennfentesek kötelesek jelenteni az értékpapír-felügyeletnek
saját vállalatuk részvényeinek eladását vagy megvételét. Persze felmerül a kérdés,
hogy ha a bennfentesek követése hosszú távon nagy nyereséget biztosít, akkor
miért nem teszi mindenki ezt? Jó kérdés, amelyre valószínőleg a következık adják
meg a választ.

1. Csekély azon befektetıknek a száma, akik tudják, hogyan kell az adatokat

megszerezni és ha tudják is, nem akarnak ezért fizetni. Centeket takarítanak meg,
viszont dollárokat veszítenek.

2. Az emberek türelmetlenek és nem tudják, mit kezdjenek a bennfentes

tevékenységgel. Azonnal várják a hozamot, ami aligha következik be. Arról is szót
kell ejteni, hogy nem minden bennfentes tevékenység nyereséges, mivel a
bennfentesek sem mindig jó idıpontban kötnek üzletet. Egy ágazat kilátásai is
gyorsan romolhatnak, ami jó döntésnek tőnt néhány hónapja, az késıbb rossz
befektetéssé válhat. A következıkben arról lesz szó, hogy kell értékelni a
bennfentesek tevékenységét és miként lehet hasznot húzni belıle.

Ha egy bennfentes éppen egy vállalatvásárlás vagy egy új szerzıdés bejelentése

elıtt vásárol részvényt, ill. ha közvetlenül a kedvezıtlen információ nyilvánosságra
hozatala elıtt adja el a részvényeket, nemcsak komoly kellemetlensége származik
ebbıl, hanem pénzbüntetést is kell fizetnie és néhány esetben, amint az 1986-87-

96
ben elıfordult, még le is ültethetik. Mit csinál tehát egy bennfentes? Ugyanazt,
amit minden józan esző befektetınek kellene tenni. Legtöbbjük akkor vásárol,
amikor rosszul áll a vállalat szénája, a jövedelmek csökkennek és a részvény
nagyon olcsó.
Sokszor elıfordul, hogy akkor veszik meg a részvényt, amikor még folynak a
fontos tárgyalások. Ahogy néhány hónappal késıbb a szerzıdés biztossá válik, s a
részvény ára emelkedni kezd, senki sem vádolhatja ıket azzal, hogy bennfentes
információt használtak fel, mivel a vállalat gyenge teljesítményei miatt a részvény
ára idıközben még annál is alacsonyabbra eshetne, mint amennyiért megvették.
Ehhez hasonló, amikor részvényt adnak el. Az értékpapír-felügyeleti elıírások
miatt a bennfentesek egy bizonyos idıszakban csak meghatározott számú
részvényt adhatnak el. Így kénytelenek akkor is eladni, amikor az árak
emelkednek, és ha sokkal elıbb adták el a részvényt, mint ahogy a kedvezıtlen
információ nyilvánosságra került, senki sem vádolhatja ıket azzal, hogy elıre
tudtak errıl. Eközben a részvény ára néha megkétszerezıdik az elsı eladáshoz
képest. Sokan még sajnálják is a bennfenteseket, mert ilyen rosszul idızítik
ügyleteiket. Ha a bennfentesek ezalatt a részvényeladásból befolyt pénzt egy olyan
másik vállalat részvényébe fektetik, ahol nem minısülnek bennfentesnek, így nem
is kell jelenteniük a részvény eladását vagy vételét, már senki sem fogja tudni,
hogy miért, mikor és milyen információ alapján kötötték meg az üzletet.
Mit jelent ez? Azt, hogy nem azzal kell foglalkozni hogy mit adtak el, hanem azt
kell nézni, mit vettek. Vételi oldalon különbséget kell tenni az opciós ügylet (erre
egy késıbbi fejezetben még visszatérek) és a nyíltpiaci vásárlás között. Nincs
különösebb jelentısége, ha XYZ vállalat részvényének piaci ára 20 dollár, és a
részvénytársaság elnöke a közeljövıben lejáró opciós szerzıdést kihasználva 5000
részvényt vásárol 12 dolláros áron. Bolond lenne, ha nem ezt tenné. Ez még nem
mutat arra, hogy érdemes vásárolni a részvényt. De ha 20 dolláros áron 500
részvényt vesz a nyílt piacon, az már jelenthet valamit. Másba is befektethette
volna a 10.000 dollárját.
Van itt egy nagyon fontos dolog. Már szó volt róla, hogy a bennfentesek általában
már hónapokkal a vállalat helyzetének javulása elıtt részvényt vásárolnak. Ez nagy
segítség Önnek, mert amikor a bennfentesek vásárolnak, a vállalat megítélése
általában kedvezıtlen, és ezért a részvény ára a következı hónapokban tovább
csökkenhet. A bennfentesek vásárlása és az információ nyilvánosságra hozatala
között két hónap is eltelhet. Igen gyakori az, hogy amikor az információ eljut
Önhöz, olcsóbban veheti meg a részvényt, mint a bennfentesek tették. Két
választása van. Nézze meg a 13. a) és b) ábrákat!
Ha a bennfentes akkor vásárol részvényt, amikor annak ára csökken (a) ábra), az
ügyletet legtöbbször "A" áron kötik meg. Ám, ha Ön hónapokkal késıbb veszi meg
a részvényt, akkor amikor az információ nyilvánosságra kerül, az ár valószínőleg
"B" körül alakul.

97
a) b)

13. ábra
Az ár tovább csökkenhet és egy darabig alacsony szinten marad, mielıtt emelkedni
kezd. Ha ezalatt másutt tőrhetı hozammal forgathatja a pénzét, megvárhatja, amíg
az árak emelkedni kezdenek, és "C" áron vásárol, ugyanazon, amelyen korábban a
bennfentesek. Ha így tesz, a vásárlás után rövid idıvel szép nyereséget vághat
zsebre.
Ha a 13 b) ábra érvényes, és a bennfentesek akkor vásárolnak, amikor egy ideje
már tartósan nyomottak az árak, vagy amikor megindul az emelkedés. Ha az ár
"A", jó lesz sietni, de ha már elérte a "B"-t, lehet, hogy elkésett.
Különbözı szerzık eltérıen vélekednek arról, hogy hány részvény és hány vásárló
kell ahhoz, hogy bennfentes vásárlásról beszélhessünk. Néhány évre
visszamenıleg megvizsgálva az adatokat, két szabályt találtam.
1. Legalább kettı, de jobb, ha három bennfentes vásárolja saját vállalata
részvényeit 4 hónapon belül.
2. A részvényvásárlás értéke érje el legalább havi fizetésük nagyságát, amely az
elnök esetében becslésem szerint átlagosan 8.000 dollár. A beosztottak fizetése
változó. A fizetések függnek a vállalat méretétıl.
A kisebb vállalatok elnökeinek éves fizetése valószínőleg kevesebb 100.000
dollárnál, ezért esetükben az átlagot lefelé módosítom, a nagyvállalatoknál pedig
inkább felfelé.
E két feltételnek együttesen kell megvalósulnia ahhoz, hogy megvegyem a vállalat
részvényét. Ez a szabály persze nem száz százalékos. De legalább arra jó, hogy
nagyon rosszul ne járjon. Ne feledje, hogy több mint 40.000 nyílt részvénytársaság
mőködik az USA-ban. Ha az összes bennfentest követni akarja, akkor néhány
millió dollárt kellene befektetnie, amely akkora összeg, hogy közösen sem tudnánk
összerakni, sıt még csak most vagyunk azon, hogy megszerezzük. Legalábbis
remélem, Ön is ezt akarja. Ha meglehetısen szigorú feltételeimet figyelembe veszi,
98
akkor arra a megalapozott várakozásra kell építenie, hogy az a néhány részvény,
amit megvesz, hosszú távon nyereséges lesz.
Mindenkinek azt tanácsolnám, hogy pénzének 25-30%-át fektesse olyan
részvényekbe, amelyeket a bennfentes vásárlásokat mérlegelve választott ki. Ha
más tanácsot nem is fogad meg abból, amit e könyv javasol, a bennfenteseket
követı részvényvásárlás nyeresége legalább arra elég lesz, hogy fedezze a többi
befektetés veszteségét.
Íme annak rövid összefoglalása, hogy miért is veszik a bennfentesek saját
vállalatuk részvényeit:
1. A vállalat fellendülıben van.
2. A részvény ára mélyen valódi értéke alá zuhant, a részvény ellenállhatatlanul
olcsó.
3. Meg akarják mutatni a közönségnek, hogy hisznek vállalatukban és annak
vezetésében.
Van néhány nagy játékos, akik arról nevezetesek, hogy nagy pénzt kerestek azzal,
hogy a vállalat részvényeinek jelentıs részét megvették, elfoglalták az igazgatói
székeket, nyereségessé tették a vállalatot és ezzel együtt felfelé nyomták a
részvényárakat, vagy megvették az egész vállalatot és késıbb darabonként eladták.
Néha persze ık is hibáznak, és vannak olyan részvények, amelyeknek ára sokkal
alacsonyabb, mint évekkel korábban, amikor megvették. Többségük azonban
nagyon jó eredményeket tud felmutatni. Ha részvényt vesz, annak ára elıbb-utóbb
emelkedni kezd.
Néhány híres név: Bass Brothers, Allen & Co., Belzberg Brothers, Asher Edelman,
James Goldsmith, Carl Icahn, Irwin Jacobs, Carl Lindner, David Murdock, Ruper
Murdoch, Ron Perelman, Victor Posner, Saul Steinberg, Martin Sosnoff.
Ha egy vállalat részesedést vásárol egy másik vállalatban, akár azért, mert a
versenytársa, akár azért, mert saját termelésébe integrálja, ez a befektetınek
ugyanolyan kedvezı jel, mint a híres befektetı magánszemélyek
részvényvásárlása. Nyilvánvalóan meg kell különböztetni a nyakló nélküli
vásárlásokat. Itt, a szilikon-völgyben sok olyan esetet láttam, amikor egy
csúcstechnológiai vállalat részesedést vett egy másikban, s aztán néhány év múlva
mind a ketten csıdbe mentek.
Utolsó gondolat a bennfentes vásárlásról. A vállalatok néha visszaveszik saját
részvényüket. Hogy megértsük, mi ennek a jelentısége, meg kell vizsgálni a cég
üzleti körülményeit. Gyakran megesik, hogy amikor a részvény nagyon olcsó lesz,
a vezetés elhatározza, hogy a cég pénzébıl megveszi a vállalat saját részvényeit,
ezzel elkerülve, hogy esetleg más társaság vásárolja fel a céget. Így csökken a
piacon levı részvények száma. Ha késıbb a vállalat jövedelme nı, az egy
részvényre jutó hozamok jelentısen javulhatnak, mivel kevesebb részvény van
forgalomban. Ez a részvény árának emelkedéséhez vezet, ha a befektetık látják,
hogy a vállalat jövedelme nı. Ugyanakkor a vállalat nyíltpiaci vásárlása stabilizálja
99
a részvény árát, esetleg növelheti is. Ha tud a sorok között olvasni, vagy van
ügynöke, aki megteszi ezt Ön helyett, a vásárlás ilyen helyzetben jelentıs
nyereséget hozhat.
Van néhány kiadvány, amely a bennfentes kereskedéssel foglalkozik. Egyiküket-
másikukat nehéz megérteni, de van egy pár jó is közöttük. A legtöbb évi elıfizetési
díja több mint 200 dollár, de ez bıven megtérülhet egy okosan használt jó
tanáccsal elért nyereségbıl.
Hírek
A piaci órák alatt vagy elıtt a vállalatok igazgató, vezetı beosztású tisztviselıi, ill.
szóvivıi a sajtó útján vagy nyilvános üléseken tájékoztatják a befektetıket. Ezek a
bejelentések a Dow Jones-hírszolgálaton, a Reuter és az Associated Press
hírügynökségeken - hogy csak a legfontosabbakat említsük - keresztül válnak
ismertté széles körben. A befektetési bankok, a pénzalapkezelık, az elemzık és
mindazok, akik fıállásban foglalkoznak befektetésekkel, olvassák - olvasniuk kell
- ezeket a híreket és ezekre alapozva hozzák meg döntéseiket. Hasonlítsuk össze
ıket azzal a magánbefektetıvel, akinek egyébként más a fıfoglalkozása, és nem
tud hozzáférni ezekhez az információkhoz! Vajon ugyanolyan eredményesek
lehetnek-e az ı befektetései is?
Általánosságban: a kedvezı hír ismeretének hiánya nem jelent hátrányt a hivatásos
befektetıkkel szemben.
Amióta ügynökként dolgozom, számtalanszor elıfordult, hogy olyan hírek alapján
döntöttem, amelyeket negyedóránként a képernyıre pillantva tudtam meg. Úgy
csináltam nyitott eladási vagy vételi pozíciót, hogy semmit sem tudtam a
részvényrıl, de nagy tapasztalatom volt a hírek várható hatásainak felmérésében.
Miután megbízást adtam az ügyletre, megnéztem a Standard & Poor kimutatásokat,
így legalább valamit megtudtam arról a vállalatról, amelynek a részvényét lehet,
hogy már meg is vettem. Ily módon néhányszor sok pénzt csináltam, ám volt úgy,
hogy késıbb nagyon megbántam a dolgot. Ha tartottam volna magamat saját
befektetési elveimhez - amit borzasztó nehéz akkor megtenni, amikor az embert
szakmabeliként érzelmileg is befolyásolja a piac -, általában sokkal kedvezıbb
eredményeket értem volna el annál, mintha döntéseim kizárólag kedvezı
információkon alapultak volna.
Beszéljünk egy kicsit a képernyıkön megjelenı kedvezıtlen hírekrıl is. Emlékszik
még a Price Co. vállalat esetére? Ha átlagos, mőkedvelı befektetı lennék, és azt
látnám, hogy a részvény ára emelkedésbıl hirtelen zuhanásba vált, arra gondolnék,
hogy elestem valamekkora nyereségtıl. Ha a következı napon a részvény ára újabb
6%-kal csökkenne, elkezdenék aggódni. És ha Önnel esik meg - biztos vagyok
abban, hogy aki hosszú ideje ott van a piacon, látott már ilyet - mit kell tennie?
Hová fordulhat, ha információkat akar szerezni és nincs ügynöke? Az egyik alapos
hírforrás a Wall Street Journal lehet, de elıfordulhat - vagy legtöbbször így van -
hogy nincs semmilyen hír a vállalatról, mert több mint 50.000 részvénytársaság

100
részvényei vesznek részt a kereskedelemben, és az Ön vállalata nem olyan,
amelyrıl cikkeket szokás írni. Néhányan Önök közül józan eszükre hallgatva talán
eladnák a részvényeket, arra gondolva, hogy valami szörnyőség történhetett a
vállalatnál és arra számítanának, hogy késıbb, néhány pontos áresés után még
olcsóbban lehet majd visszavenni a részvényt. De a befektetık többsége egy
vállrándítással elintézi a dolgot. "Azért is megtartom, majd visszamegy az ár" -
mondják, ami persze igaz lehet, de van ennél biztosabb, jobb megoldás is.
Ha tudná, miért megy le a részvény ára, és pl. a Price Co. részvényérıl lenne szó, e
könyv elolvasása után azt már az elsı órában eladná, nem igaz? A hírek a rövid
távú befektetési döntések nagyon fontos tényezıi.
Ha részvénye ára valamilyen irányba váratlanul megváltozott, és van ügynöke,
felhívhatja, hogy megtudja az árváltozás okát. Ha a hír kedvezıtlen, az ügynöknek
kellene jelentkeznie, hogy a további stratégiát megbeszéljék. Balszerencsés, ha
diszkontügynökkel dolgozik, mivel rajta keresztül semmilyen információhoz nem
jut hozzá. Van azonban még egy lehetısége az információgyőjtésre, ez nem más,
mint a Dow Jones- vagy más hírszolgálat elıfizetése. Hátulütıje, hogy túlságosan
költséges az átlagos befektetı számára.
Azt hiszem, az a legjobb megoldás, ha hivatásos ügynökkel áll kapcsolatban, aki,
ha jó tanácsokat ad, magasabb jutalékot is .megérdemel. Ha más megoldás mellett
dönt, és nem fér hozzá az információkhoz, használja a józan eszét, ha a részvény
ára hirtelen megváltozik. Ha a részvény ára felfelé ment, a hír minden bizonnyal
kedvezı volt. Ha hirtelen sokat csökken az ár, szálljon ki a piacról! Miután leadta
megbízatását, lesz még bıven ideje arra, hogy kikutassa, milyen információk
kerültek napvilágra, ha egyáltalán voltak ilyenek. Késıbb van még lehetısége arra,
hogy az eladási áránál lényegesen olcsóbban visszavegye a részvényt.
A következı két példa azt mutatja, hogy milyen elınyökkel jár, ha valaki jó idıben
jut kedvezı információhoz.
Rothschild bárónak - a név gondolom mindenkinek ismerıs - saját hírnöke volt
abban az idıben, amikor a híreket még kemény lovasemberek hozták. Rothschild
hírnöke a waterlooi gyızelem hírét az összes többi hírnököt megelızve vitte meg
Rothschildnak. Az angolok nagyon borúlátóak voltak a háború kimenetelét
illetıen, ezért a részvényeket bagóért árulták. A rendkívül gazdag Rotschildnak
nem volt túlságosan nehéz annyi részvényt felvásárolni, amennyit csak tudott, hogy
aztán jó áron eladja, amikor az emberek meghallották a jó hírt. A második még
agyafúrtabb befektetés volt. 1899. és 1902. között Anglia az afrikai Búrföldért
harcolt. Mindnyájan hallottak már a Lloyd biztosítóról, amely mögött a Lloyd
család hatalmas vagyona áll. A Lloydnak saját afrikai hírnöke volt, így
mindenkinél elıbb tudta meg, hogy a búrok megadták magukat. A következı
reggel Lloyd maga ment el a londoni tızsdére, és hatalmas mennyiségben egyre
alacsonyabb áron kínált részvényeket. Már az szokatlan volt, hogy személyesen
árulja a részvényeket, így mindenki azt hitte, hogy Lloyd tud valamit. Megindult a
pánikszerő eladás. Az emberek azonban nem tudták, hogy a részvényeket Lloyd
101
titkos megbízottai vásárolták fel, akik minden felajánlott részvényt megvettek.
Amikor néhány óra múlva az emberek meghallották a gyızelem hírét és mindenki
ismét vásárolni akart, Lloyd emberei nem voltak szívbajosak, amikor árajánlatot
kértek tılük.
Hossz és bessz (bull market, bear market)
Sok szerzı azt állítja, hogy a részvénypiacon csak hosszú távon szabad befektetni
és ha valaki egy jó vállalat részvényébe fektette pénzét, akkor a piac évek múlva
gondoskodik a tisztességes nyereségrıl. Ez általában igaz, de az is elıfordulhat,
hogy több mint tíz évet kell várni néhány dollár nyereségre, ha olyan részvénybe
fektette pénzét, amely ára a túlfőtött piacon valódi értékénél jóval magasabbra
emelkedett, hogy aztán másnaptól egyre csökkenjen. Hogy elkerülhessük ezt a
hibát, ismerni kell a piac változásának általános irányzatát. A korábbi hossz és
bessz helyzeteket elemezve nyugodtan kijelenthetem, hogy szinte ugyanúgy
ismétlıdnek meg, tehát könnyen felismerhetık. A tapasztalatok azt mutatják, hogy
megismétlıdı helyzetekben hasonlóan viselkedünk. Ahogy öregszünk, feltehetıen
emlékszünk azokra a korábbi helyzetekre, amelyek már elıfordultak velünk és az
ebbıl származó tapasztalatra alapozva bölcsen cselekszünk, amikor újból hasonló
helyzetbe kerülünk. Miért lenne ez másképp a részvénypiacon?
Mi is a hossz? Olyan idıszak, amikor majd minden részvény ára emelkedik. Az
általános árfolyam-emelkedés legjobb és legtöbbek által figyelembe vett
mérıszáma a már tárgyalt Dow Jones Ipari Átlag (DJIA, a tızsdei jegyzésekben
INDU). Nagyon fontos, hogy a részvényárak változásának általános tendenciájáról
van szó. Például 1986-ban, amíg a DJIA egyre magasabbra kúszott, néhány
ágazatban, mint pI. a csúcstechnológiai ágazatokban, vagy az év elsı részében az
aranykitermelésben, az árfolyamok csökkentek. Azt azonban nyugodtan ki lehet
jelenteni, hogy a különbözı ágazatokhoz tartozó jó részvények többségének
árfolyama a DJIA irányával azonosan változik.
A bessz a csökkenı árfolyamokkal jellemezhetı piac, az elıbbi piaci helyzetnek
pontosan az ellentéte, a legtöbb részvény ára és a DJIA csökken.
Vizsgáljuk meg, mi válthatja ki az árfolyamok általános emelkedését. A befektetık
leginkább az ilyen piaci helyzetet szeretik, jóllehet késıbb majd meglátjuk azt is,
hogy a csökkenı árfolyamok mellett is lehet jó üzletet csinálni, amikor a
befektetık többsége lemond korábbi nyereségérıl, vagy már rögtön az elején
elveszti azt.
Az általános árfolyam-emelkedés akkor kezdıdik, amikor a gazdasági recesszió
már vége felé tart. A kamatlábak csökkennek. A jegybank tágítja a hitelezési
lehetıségeket azért, hogy megkönnyítse a gazdaság helyzetét. A vállalatok számára
a hitelfelvétel már nem jelent olyan nagy terhet. A vállalatok tevékenységének
bıvülése mindig tıkét igényel.
A bessz idején viszont sok az elfekvı pénz. Amikor a kamatlábak emelkednek, a
pénz késıbbi befektetési lehetıségekre várva a kockázatmentes pénzpiacra

102
áramlik. Ugyanakkor a legtöbb befektetı eladja részvényeit, a befektetési alapok
helyzete valószínőleg nagyon hasonló az elızı általános árfolyamcsökkenés idején
tapasztalthoz. Óriási a pesszimizmus. Az emberek az 1929-es válságról beszélnek.
Az ügyesebb és bátrabb tızsdeügynökök sem tudják magukat átverekedni
ügyfeleik titkárságán, amikor arra akarják rávenni ıket, hogy vegyenek már
részvényeket az igen alacsony árakon.
Az árak általános süllyedésének alsó határát úgy határoznám meg, mint azt az
általános árfolyamszintet, amely mellett az alkusz összes ügyfelét felhívja - köztük
olyanokat is, akiknek segített pénzt csinálni -, ám senki sem hajlandó egy fillért se
befektetni a részvénypiacon. Számomra ez a legpontosabb jelzés. De hogyan tudja
eldönteni egy átlagos befektetı, aki nem tızsdeügynök, hogy mikor vegyen
részvényt?
Az elsı jel, hogy egy nap hirtelen megnı a forgalom, és a DJIA 1,5-2%-kal
emelkedik. A következı napon a DJIA hasonló mértékben nı, s valószínőleg a
forgalom is tovább bıvül. Lehet, hogy mindez nem a következı napon, de még
ugyanazon a héten történik. Két nap után a DJIA stabilizálódik, nem változik
lényegesen egyik irányba sem. Nagyon valószínő, hogy néhány hét múlva a DJIA
ahhoz közeli értékre esik vissza, ahonnan növekedése kezdıdött. Ezután, vagy
viszonylag sok apró növekedésen keresztül, vagy az elızıhöz hasonló nagy
ugrásokkal tartósan emelkedni kezd. Ezt kettıs küszöbnek (double bottom) nevezik
(14. ábra).
Látható, hogy "A" és "B" árszint azonos
vagy szinte egyforma. Ezért nevezik ezt a
jelenséget kettıs küszöbnek. A DJIA "A"
értéktıl elıbb növekszik, majd visszatér
"B"-be és aztán kezd el ismét nıni. Ez
nem mindig pontosan ugyanígy történik,
de sokan emlékezhetnek arra, hogy 1982.
és 1984. augusztusában is így kezdıdött
az árfolyamok emelkedése. A
legfontosabb dolog, amire figyelni kell, az
14. ábra a korábbi idıszakhoz mérve különösen
nagy forgalom és emellett a
részvényárfolyamok átlagának növekedése. Ez lehet a legjobb idıpont az összes
pénz befektetésére a piacon. De mivel csak nagyon kevesen tesznek így - ezt a
befektetıkkel folytatott beszélgetésekbıl tudom -, egy ésszerő megoldást javaslok:
Ha az elıbb bemutatott kettıs küszöbre utaló jeleket lát, fektesse pénze legalább
15%-át három különbözı iparág részvényeibe. Válassza azokat a részvényeket,
amelyek árfolyama - miután a DJIA elérte az "A" pontot - leginkább megnıtt, és
azóta sem csökkent. Ha kivétel nélkül mindegyik ágazat részvényeinek árfolyama
növekedett "A" pont után, azt a három csoportot kell kiválasztani, amelyekben a
legerıteljesebb volt a részvényárak növekedése. A csoporton belül is azt a

103
részvényt kell kiszemelni, amelynek árfolyama legjobban nıtt. Valószínőleg ez
lesz az a részvény, amelynek árfolyama legkevésbé esik, ha a piac az általános
árfolyamcsökkenés állapotába kerül.
Álljunk meg itt egy percre! Azt szeretném, ha az Olvasó végiggondolná a dolgot.
Az emberek a legtöbbet azért veszítik, mert nem akkor lépnek be a piacra, amikor
megindul az árak markáns emelkedése, hanem akkor, amikor már túl késı. A
jövıben elıfordulhat Önnel, hogy azt hiszi, a piac a kettıs küszöb állapotában van,
a piac fellendül, mint ahogy az a "B" pont elérése után várható, de hirtelen, néhány
kedvezıtlen gazdasági hír hatására az árak "A"-nál vagy "B"-nél is alacsonyabbra
süllyednek. Amennyiben ez netalántán elıfordul, akkor pénzének csak egy része
látja kárát, ha a 15%-os határon belül marad.
Ha viszont az árfolyamok tényleg legalacsonyabb szintjüket érték el, akkor pénze
15%-kal már részese az árfolyam-emelkedésnek. A többi befektetıvel szemben
lélektani elınye van. İk még azt várják, hogy más jelek is megerısítsék, hogy
valóban általános áremelkedés indult még, Ön viszont tudja, hogy ez már a hossz
idıszaka, és amint egy kis nyeresége származik a befektetésbıl, nem habozik majd
újabb 15%-ot befektetni a piacon, még akkor sem, ha az árak emelkedése nem
olyan látványos, mint a piac élénkülésének kezdetén. Míg az átlagos befektetı
néhány hónapot vár, addig Ön már jelentıs nyereséget könyvelhet el, ha a
legfontosabb ágazatokat és részvényeket kiválasztva az összes pénzét befekteti.
Néhány ember még hossz idején sem tud pénzt csinálni, mert túl sokáig vár, és
amikor végül befektet, majd az elsı árfolyam-eséssel veszteség éri, kilép a piacról,
megállapítva, hogy vége a piac erısödésének. Ez sokszor megtörténhet vele a
hossz idején. Amikor tényleg vége a piac felszálló ágának, azt hiszi, ez csupán
újabb idıleges visszaesés, és az összes pénzével benn marad a piacon egész addig,
amíg az átlagos árfolyamszint eléri a legalacsonyabb értékét. Gondolja csak meg,
milyen lélektani elınye lesz, ha az árfolyamok emelkedı tendenciája tartósan
megtörik! Már jelentıs nyereséget ért el a piacon, így akkor sem kell aggódnia, ha
10%-os vagy akár nagyobb árfolyamesés következik be a hossz idıszakában, és ezt
nem vette észre idıben, mivel ez a nyereségnek csak kis részét viszi el.
Mi tartja fenn az általános árfolyam-emelkedést? Ne felejtse el, hogy az árfolyam-
emelkedés kezdetén sok volt az elfekvı pénz. Amint a kamatlábak csökkenése és a
részvényárak növekedése folytatódik, a mozgékonyabb pénzeket kivonják a
pénzpiacról és megpróbálják a részvénypiacon befektetni. E pénznek legnagyobb
része magas osztalékot fizetı részvényeket keres, olyanokat, amelyek árfolyama
már emelkedett, de az osztalékhozam ennek ellenére még mindig elég kedvezı. Az
ilyen részvények iránti kereslet növekedése okán tovább emelkednek az
árfolyamok. A további kamatlábcsökkenések miatt egyre több pénz áramlik a
részvénypiacra, s ez egyre szélesebb vásárlóerıt teremt.
Sokan, akiknek van egy kis részvénypiaci tapasztalatuk, valószínőleg még
emlékeznek arra, hogy 1986-ban a piacot kizárólag a kamatlábak csökkenése
élénkítette fel. Jóllehet a kamatlábak rendkívül fontosak, a részvénypiac története
104
során nem mindig a kamatlábak voltak a részvénypiaci ármozgásokat meghatározó
alapvetı tényezık.
Logikusan következik, hogy most a bessz jeleirıl is szó essék. Ezt azonban egy
késıbbi fejezet tárgyalja majd. Mivel több pénzt lehet csinálni az árfolyamok
általános emelkedésekor, mint csökkenésekor, ezért most erre irányítottam a
figyelmet.
Még néhány szó a piaci idızítésrıl. Az árfolyam-emelkedés kezdetének
felismerése látszólag nagyon könnyő feladat. Tényleg így van, csak - mint, ahogy
az elıbb már tárgyaltuk - ahhoz kell bátorság, hogy az ember erre alapozva
döntsön. Lehetetlen azonban megmondani a piac-élénkülés pontos vagy csak
megközelítıen is pontos idıpontját. Amióta ügynökként dolgozom, ügyfeleim
számtalanszor megkérdezték, milyen irányba változik majd a piac és mennyi ideig
tart majd az új irányzat. Most pedig elárulom a nagy titkot. Az alkuszok és a
befektetési tanácsadók nincsenek közvetlen kapcsolatban az Istennel, így senki sem
tudja biztosan megmondani, hogy mikor és milyen mértékben változik a piac. Az
ebben a fejezetben bemutatott elvekre alapozva minden józanul gondolkodó
befektetı fel tudja ismerni, ha az árfolyam-emelkedés idıszaka közeleg, de nincs
olyan a Földön, aki megmondhatná, hogy az meddig tart majd, és mekkora lesz az
áremelkedés.
Nem meglepı, hogy különbözı "piacidızítık" jelzik, hogy napokon vagy heteken
belül milyen irányba változik a piac. Az emberek általában mindent jó elıre
akarnak tudni, és mindig akad néhány "guru", aki hajlandó kíváncsiságukat
kielégíteni. Ebben az a szép, hogy ha a "guru" követıinek tábora elég nagy, és a
befektetık a kapott tanácsoknak megfelelıen döntenek, a piac tényleg úgy
változik, ahogy azt a "guru" megjósolta. Számtalan esetben azonban örömük
hamarosan elszáll, amikor néhány nappal késıbb a piac teljes gızzel a másik
irányba mozdul.
Ha részvénypiac történetérıl szóló könyveket olvas, olyan rég elfeledett nevekkel
találkozik, akik nagy szerencsével mozgatták a piacot, de késıbb fordult a kocka.
A manapság legismertebb "guruk" szerencséje sem tart örökké, holnap pedig új
nevek bukkannak fel. Adok is egy tanácsot arra, hogyan lehet Ön is "guru". Tudja
meg, mit mond ma a legnépszerőbb "guru" és mondja mindenkinek, hogy az
ellenkezıje fog bekövetkezni. Ha a "guru" szerencséje tartós és igaza van, semmit
sem veszít, mivel Önt senki sem ismeri. De ha az idızítés szerencsés volt, és elég
sokat reklámozta tanácsait, akkor a pénzügyi sajtó legkeresettebb interjúalanyává
válhat.
Kereskedési technikák és módszerek
Emlékszik még Rothschild és Lloyd történetére? Hadd említsek meg egy másik
hírességet, aki egy idıben a világ leggazdagabb embere volt. J.P. Getty-rıl van
szó, aki mindig azt mondta, hogy akkor kell részvényt venni, amikor alacsony az
ára, és nem akkor, amikor már felemelkedett.

105
A részvénypiaci befektetésnek két technikája van. Az egyikrıl az elıbb volt szó.
Ez több nyereséget hoz és kevésbé idegfeszítı. A "vegyél olcsón, adj el drágán"
technikát a józan ész diktálja. De a másik technika is hozhat nyereséget, ha
megfelelı idıben alkalmazzák. Ennek alapelve a következı: "drágán vegyél és
még drágábban adj el!" Ez utóbbit "adj el a még nagyobb bolondnak" technikának
nevezem. Nézzünk néhány valóságból vett példát mindkét technikára.
1. Végy olcsón, adj el drágán.
A Subaru tökéletes példa. Nézzük meg az egy részvényre számított 1976-os
adatokat (15. ábra). Mind a legmagasabb, mind a legalacsonyabb ár kedvezı. Már
szó volt a monopóliumokról, azt is megemlítettem, hogy mire kell figyelni az új
kibocsátásoknál.
Egy részvényre jutó adatok (dollár)
(adott év október 31.)
Alkalmazzuk ezeket a Subaru
esetére. A Subaru nincs és sohasem
volt monopolhelyzetben. De ahogy a
kis és közepes autók piacra dobását
idızítették, az egyszerően
csodálatos. Igazolódott várakozásuk,
hogy az emberek hajlandók
négykerék meghajtású autót
vásárolni, persze nyilvánvaló, hogy
15. ábra a kudarcnak is volt valószínősége.
Ha végül is vett néhány ezer

1985 1984 1983 1982 1981 1980 1979 1978 1977 1976
Könyv szerinti érték 43.31 32.64 24.10 16.93 11.03 6.41 4.36 2.82 1.72 1.00
Jövedelmek 12.55 9.84 8.17 6.52 4.36 2.95 1.74 1.20 0.72 0.44
Osztalékok 1.68 1.24 0.92 0.52 0.32 0.20 0.15 0.10 - -
Az osztalék aránya a nettó profitban
13% 13% 11% 8% 7% 7% 9% 8% - -
Árak - legmagasabb 171 1/2 120 1/2 87 66 40 3/4 21 5/8 12 3/6 9 7/6 3 3/8 2 7/8
legalacsonyabb 113 1/2 72 3/4 54 3/4 30 1/4 17 3/8 9 3/4 4 5/8 2 3/4 1 3/4 1/2
P/E arány 14-9 12-7 11-7 10-5 9-4 7-3 7-3 8-2 5-2 7-1
részvényt, ötven centjéért darabját, mekkora annak esélye, hogy elveszíti a pénzt?
Ez akkor fordulna elı, ha a Subaru egyetlen autót sem adna el, és kiszállna az
autógyártásból. Hány olyan autógyárat ismer, amellyel ez megtörtént? Én egyet
sem. Így annak esélye, hogy mindent elveszíthet, nagyon csekély, ugyanakkor
senki sem tudta, hogy a Subaru a négykerék meghajtású autók gyártásának vezetı
vállalata lesz-e. Nézzük meg a jövedelmeket. Csodás növekedés, ugye? Kezdetben
nem sok nyugdíjalap vagy banki vagyonkezelı alap vásárolta a vállalat
részvényeit. Valószínőleg inkább a General Motors részvényeit vették meg azért,
106
mert minden intézményi befektetı ezt teszi. Ha a dolog mégsem jönne be, akkor
sem lehet ıket veszteseknek nevezni, mivel ık az "óvatos befektetık" elvet
követték. Ugyanez a filozófia ma is felbukkan: "nem járhatsz rosszul, ha General
Motors részvényeket veszel". Ennek az elvnek a követıi legkevésbé sem törıdnek
azzal, hogy nagyon nehéz pénzt csinálni a General Motors részvényeinek
megvásárlásával, a legtöbbször ui. mások pénzét kezelik. Ha elkerülte figyelmét a
Subaru nyílt kibocsátása, a pénzügyi szaklapok jövedelem-kimutatásait vizsgálva
elıbb-utóbb felfedezhette a vállalatot. A részvény ára a hetedik, egymást követı
növekedésrıl számot adó jövedelem-kimutatás után sem érte el az 5 dollárt. Ugye
megértette, hogy miért fontosak minden piaci helyzetben a jövedelem-
kimutatások? Ha általános az árfolyamok csökkenése, akkor az ember csak
egyszerően elhalasztja a részvényvásárlást, amíg az árak megszilárdulnak.
2. Drágán vásárolj, s még drágábban adj el.
A Subaru erre is nagyon jó példa. A részvényárak szinte korlátlanul emelkedhetnek
amíg a részvénypiac élénk, és különösen akkor, ha a vállalat jövedelme is
folyamatosan nı. Tegyük fel, hogy soha nem vett még Subaru részvényt, és csak
akkor figyelt fel rá, amikor ára 100 dollár körül volt. Ha úgy találta, hogy az ár már
túlságosan magas, újabb 100 dollárról mondott le. Emlékezzen rá, hogy az elsı
fejezetben már szó volt arról, hogy a részvény ára nem befolyásolhatja a részvény
vásárlását illetı döntést. Még mindig biztonságos befektetés Subaru részvényt
venni 100 dollárért, mivel a vállalat egyre több autót értékesített és az autók
megbízhatónak bizonyultak, ami az autóvásárlás nagyon fontos szempontja.
Összefoglalva: a részvényeket a lehetı legalacsonyabb áron vegye meg, akkor,
amikor az emberek még nem fedezték fel a részvényt és annak lehetıségeit. Ha
talál egy jó vállalatot, hosszú távon tisztességes nyereséget érhet el. Csak akkor
szabad lemondani egy részvény megvásárlásáról, vagy elhalasztani a vásárlást, ha
meg van gyızıdve arról; hogy az összes pénze elveszítésének kockázata nagyobb,
mint a vásárlásból származó nyereség esélye. Az "összes" szót külön
hangsúlyoznám.
Végül még egy, a Subaruval kapcsolatos gondolat. 1986-ban részvénymegosztás
volt és sok kisbefektetı, aki korábban nem tudott egy 100 részvénybıl álló
csomagot megvenni, kapva kapott a lehetıségen, ez hirtelen felverte az árakat.
1986 második felében a három nagy amerikai autógyár új találmány-ösztönzési
rendszert vezetett be, amely csupán 2,9% pótlólagos készletfinanszírozási igényt
támasztott. A japán autógyártók nem követték a példát, ezért minden józanul
gondolkodó befektetı arra számíthatott, hogy a japánok értékesítése csökken. Így
is lett és a részvények ára esni kezdett, amint egyre többen akartak tılük
megszabadulni. Ekkor érdemes lett volna a bennfenteseket követni, mert ık nagy
mennyiségben adták el a részvényeket. Azt is kijelentették, hogy nem számítanak
arra, hogy a jövedelmek a korábban tapasztalt gyorsasággal nınek. Ez ismét
kiemeli, hogy milyen fontos az új közlemények ismerete.

107
A következı kereskedési módszerek a "végy drágán és még drágábban adj el" elvre
épülnek. Akkor is szüksége van azonban e módszer alkalmazására, ha a
legalacsonyabb, vagy majdnem a legalacsonyabb áron vette meg a részvényt, és a
részvény ára a magasba szökik.
a) A fegyelmezett kereskedési módszer
A 16. ábrán egy részvény
árfolyamának alakulását látja.
Feltőnt Önnek, hogy XYZ vállalat
részvényének ára nagymértékben nı.
Miután megvizsgálta a vállalat
jövedelem-kimutatásait, úgy találta,
hogy a vállalat jövedelmei
elfogadható ütemben nınek és a
jelentıs árfolyam-emelkedés
ellenére úgy dönt, hogy
megvásárolja a részvényeket. Ezután
egy ideig nı a részvény ára, majd
16. ábra csökkenni kezd. Nem került
kedvezıtlen hír napvilágra a
vállalatról, így az árfolyamesést átmenetinek tartja. Tapasztalatból tudja, hogy egy
jelentıs árfolyam-emelkedés után kedvezıtlen hírek nélkül is mintegy 30%-kal
csökkenhet a részvény ára, mielıtt újból emelkedne. Tegyük fel, hogy esetünkben
kedvezıtlen hírek hatására a részvény ára 20-ra csökken, mielıtt visszamenne 60-
ra. Ha ez történik, hosszú idıre leköti a pénzét, s közben egy árva garast sem keres.
Hogyan csinálhatja jobban?
Elsı módszer: soha se fektesse be az összes pénzét egy adott ár mellett. Talán
pénze egyharmadát, bizonyos esetekben csak egynegyedét használja fel az adott
részvény megvásárlására. Ha jó idıpontban vásárolt és a részvény ára emelkedik,
akkor nyereséget könyvelhet el. Amíg az áremelkedés tart és egyre több nyereségre
tesz szert, nem nagyon zavarja, hogy egyre magasabb áron kell megvennie a
részvényt. Ha viszont csökken a részvény ára, a következıt tehetjük:
Tegyük fel, hogy pénze negyedéért vett a vállalat részvényébıl. Ha a részvény ára
vásárlási árfolyamhoz képest 25%-kal csökken, akkor pénze további egynegyed
részébıl újabb részvényeket vesz. Ekkor ugyanannyi pénzért több részvényt vehet.
Ha az ár újabb 25%-kal (C pont) esik és nincsenek túlságosan kedvezıtlen hírek a
vállalatról, pénze harmadik negyedéért még több részvényt vásárolhat. Pénze
negyedik negyedét "D" ponton fekteti be, amely 40%-kal kisebb árat jelent a
legutolsó vásárláshoz képest. Ha az ár még tovább süllyed, nincs mit tenni, hacsak
nem bízik abban, hogy az imádkozás segít. Legtöbbször az árak nem csökkennek
ennyire anélkül, hogy a vállalatról kedvezıtlen információk ne kerülnének
napvilágra, ezért általában nincs lehetıség arra, hogy "C" áron vegyünk részvényt.

108
Két olyan esetet mutatok be, amelyek az 1986-os általános árfolyam-emelkedés
idején történtek meg. Az elsı a Walt Disney vállalattal kapcsolatos. Szerintem a
Walt Disney a monopol-vállalat tökéletes példája. Tud mondani Disneylanden
vagy Disneyworld-ön kívül másik olyan szórakozóparkot, amelynek nevét olyan
jól ismernék az egész világon, vagy tud-e más vállalatról, amelynek filmjeit a
Disney-filmekhez hasonlóan generációk ismernék? Miután a Disney-részvények
ára jelentısen (54 dollárra) nıtt, az 1986. júliusi piaci árzuhanás sok jól ismert
részvényt, köztük a Disney-részvényeket is érintette.
A rövid ideig tartó árfolyamesés után majd minden részvény ára emelkedni
kezdett, és a Disney-részvényé süllyedt. Késıbb kiderült, hogy a Bass család nagy
mennyiségben dobott piacra Disney-részvényeket, mivel csökkenteni akarta
részesedését a vállalatban. A családnak hatalmas volt a nyeresége, és valószínőleg
az 1986-ban még érvényes hosszúlejáratú adókedvezményeket akarták kihasználni,
vagy egyszerően csak jobb befektetési lehetıségeket találtak. Miután a Disney
árfolyama a legmagasabb értékhez képest 30%-kal csökkent, minden ügyfelemet
felhívtam, hogy vegyenek Disney-részvényt. Biztosan kitalálta, hogy mindenki
eladni akart, ahelyett, hogy vett volna. A részvény ára még 4%-kal esett, majd
emelkedni kezdett és 1987. februárjában már ismét 60 dollár körül volt. Ez
tökéletes példája annak, hogy a pénzügyi sajtó címszavai megváltoztathatják az
egyébként okos emberek gondolkodását. Biztos vagyok benne, hogy senki sem
gondolta komolyan, hogy a Disney-cég valaha is kiszáll az üzletbıl.
A második példa egy olyan vállalat esete, amely ugyan nincs monopolhelyzetben,
de nagyon erıs a pozíciója az iparágon belül. Miután egy folyóiratban olvastam,
hogy az Ashton-Tate volt az ötödik leggyorsabban fejlıdı amerikai vállalat 1986-
ban, 30 dolláros árnál ajánlottam ügyfeleimnek a részvény megvásárlását.
Alighogy összeszedtünk egy csomó részvényt, két hónap múlva az ár 20 dollárra
süllyedt anélkül, hogy a vállalatról kedvezıtlen információk kerültek volna
nyilvánosságra. Azok az ügyfelek, akik 20 körüli áron még több részvényt mertek
venni, nem egész négy hónap múlva azt tapasztalták, hogy a részvény ára több
mint kétszeresére (58 dollárra) nıtt. Azóta a részvényt megosztották. Az Ashton-
Tate esete is olyan vállalatot példáz, amely valószínőleg hosszú távon folytatja
tevékenységét az adott ágazatban. Összefoglalva: az átlagosnál alacsonyabb áron
(averaging down) addig ésszerő jó minıségő részvényt venni, amíg a vállalat
jövedelme kedvezıen alakul, és kilátásai is kedvezıek.
Azok számára, akik kevésbé járatosak a matematikában, bemutatok egy példát
arra, hogyan lehet ilyenkor az átlagos részvényárfolyamot kiszámítani:
XYZ részvényre vonatkozó példánkban feltételezzük, hogy valaki 24.000 dollárt
akar befektetni a következı árak mellett:

109
Elsı vásárlás 6.000 dollár : 60 = 100 részvény
Második vásárlás 6.000 dollár : 46 = 130 részvény
Harmadik vásárlás 6.000 dollár : 34 = 176 részvény
Negyedik vásárlás 6.000 dollár : 20 = 300 részvény
Összesen 24.000dollár = 706 részvény
Az átlagos részvényár 24.000 dollár : 706 részvény = 34 dollár. (A számok
kerekítettek.) Nem nehéz észrevenni, hogy ha a részvény ára visszatér a kezdeti 60
dolláros szintre, a befektetınek 76 %-os nyereséget ér el (60 - 34 = 26 dollár
különbség 26 : 0,34 = 76%), szemben azzal a befektetıvel, aki az összes pénzt 60
dolláros áron fektette be, és így nincs nyeresége. Még egy nagyon fontos dolog. A
példában a könnyebb érthetıség kedvéért a számok szélsıségesek. Ha a részvény
ára 604 dollártól 20 dollárra süllyed, és Ön a példának megfelelıen vásárol, rosszul
cselekszik. Nem létezik, hogy a részvény ára anélkül csökkenhet ennyit, hogy ne
lenne valamilyen kedvezıtlen hír a vállalatról, vagy a piac ne kerülne drámai
helyzetbe. Ha a részvény ára 60 dollárról 46 dollárra csökken, valamilyen
kedvezıtlen hírnek vagy jelentésnek napvilágot kell látnia a vállalatról. Ekkor
elemezni kell a vállalat jövıjét.
Mindent figyelembe kell venni az eddig tanultakból (a vállalatcsoportokat, a
gazdasági helyzetet stb.). Mint már szó volt róla, a valóságban - fıleg, ha a piacon
általános az áremelkedés - néhány részvény ára átmenetileg csökken, majd
megszilárdul, mielıtt magasabb szintre emelkedne. Nagyon valószínőtlen, hogy a
Sears, a General Motors, az Eastman Kodak és sok más, hasonló mérető és
minıségő vállalat abbahagyná tevékenységét. Ezért még akkor is elég jól jár
hosszú távon, amennyiben az árfolyam emelkedés csak késıbb valósul meg, ha
ezek részvényeit csökkenı átlagár mellett vásárolja. Ugyanakkor nem valami bölcs
gondolat egy új kelető, de holnap már eltőnı, csúcstechnológiát gyártó vállalat
részvényét leszálló ágban felvásárolnia. Mindig józan ésszel kell gondolkodni.
A részvényárak lefelé átlagolásának akkor van igazán értelme, ha egy befektetési
alapnál helyezte el pénzét. A befektetési alapokról részletesebben lesz még szó, itt
most csak annyit szükséges elmondani, hogy ezek a pénzintézetek nagyon sokféle
részvénnyel foglalkoznak. Ezért nem kell aggódnia, hogy olyan vállalat
részvényébe fektet, amely lehet, hogy éppen most vonul ki a piacról. Ezért azt
javaslom, inkább a második módszert kövesse, mivel ebben az esetben még akkor
sem kerül bajba, ha rossz részvényt vett meg.

110
 Ez a módszer azt feltételezi, hogy a
befektetı összes pénzét akkor
fektette be, amikor a részvény ára 60
dollár volt. Miután a részvény ára
mintegy 7%-kal esett a vásárlási
árhoz képest, a befektetı eladja a
részvényt. Vesztesége 4 pont, 46-nál
ismét vesz részvényt, majd 42-ért
eladja, a veszteség most 9%. 34
dolláros ár mellett megint megveszi,
hogy aztán 30-ért eladja. Most
megpróbálja hosszabb ideig
17. ábra megtartani a részvényt, így
vesztesége 13%. Végül 20 dollárért
veszi meg a részvényt és nem is adja el, amíg az ár vissza nem tér eredeti szintjére.
Számoljuk ki egy részvény átlagos árát!
Elsı vásárlás 24.000 dollár : 60 = 400 részvény
Elsı veszteség 400 dollár x 4 = 1 600 dollár
Maradék 24.000–1600 = 24 000 dollár
ennyi pénze marad a befektetınek.
Második vásárlás 22 400 dollár : 46 = 487 részvény
Második veszteség 487 dollár x 4 = 1 948 dollár
Maradék 22 400–1948 = 22 052 dollár

Harmadik vásárlás 22 052 dollár : 34 = 648 részvény

Harmadik veszteség 648 dollár x 4 = 2 592 dollár
Maradék 22 052–2592 = 19 460 dollár

Negyedik vásárlás 19 460 dollár : 20 = 973 részvény

A számítások során nem vettem figyelembe a jutalékokat, amely ilyen alacsony
volumennél általában olyan csekély, hogy nem befolyásolja a befektetési
döntéseket.
Hasonlítsa össze az elsı és a második módszerrel elérhetı eredményeket! A
második esetben a befektetınek nemcsak több részvénye van (973, szemben a 706-
tal), hanem az átlagos ár is alacsonyabb (34 helyett 20 dollár).
A második, vagyis a nyilvánvalóan jobb módszerrel a befektetık nagyobb
nyereséget tudnak elérni. Van azonban még egy másik elınye is az elsı
módszerhez képest. Ha az elsı vásárlásra éppen jó idıpontban került sor, akkor

111
nem kell késıbb egyre magasabb árakon vásárolnia. Egy dologra azonban ügyelni
kell. A befektetınek érzelmektıl mentesen és fegyelmezetten kell kereskednie!
A százalékos veszteségeket nem kell szigorúan kezelni, mindenki kedve szerint
alakíthatja ki a sajátját, jóllehet az általam ajánlottak már beváltak az ügyletek
ilyen volumene mellett. Olyan részvény esetében, amely 10%-ot is képes változni
egy nap alatt, a még megengedhetı százalékos veszteséget is módosítani kell. Ezt a
módszert akkor szabad alkalmazni, ha a piacon általában az árfolyam-emelkedés a
jellemzı, vagy legalábbis az árfolyamok megszilárdulnak és a vállalat nem közöl
kedvezıtlen jövedelem-kimutatást vagy egyéb rossz hírt. Nyilvánvaló, hogy ha a
piac általános állapota inkább a csökkenı árfolyamokkal jellemezhetı, akkor nem
szabad részvényt venni addig, amíg az ember nem biztos abban, hogy az
árfolyamcsökkenés irányzata megfordult. Emlékszik még a felfelé ívelés
kezdetének jeleire?
Néhányan megkérdezhetik, hogy mi történik akkor, ha a részvény ára soha sem
süllyed 34 dollárig, hanem - miután 38 dollárra csökkent - eszeveszett módon újból
növekedni kezd. Ha a részvény ára nem süllyed a következı tervbe vett vásárlás
árfolyamának szintjére, hanem újból az elızı vásárlás árfolyamát éri el -
esetünkben ez 46 dollár -, akkor a befektetınek ezen az áron kell visszavásárolnia a
részvényt. Az, hogy a részvény újra megerısödött, azt valószínősíti, hogy ára a
kezdeti 60 dollárt is meghaladja majd. Ebben az esetben a fedezeti pont 60
dollárnál is kevesebb - pontosabban 54 dollár - ha eltekintünk a jutaléktól.
Tapasztalataim szerint annál erısebb a részvény, minél hosszabb ideig tart, míg a
részvény ára 38 dollárról 46 dollárra emelkedik.
Ritkábban az is elıfordulhat, hogy valaki 60-on veszi meg a részvényt, 56-nál
eladja, és a részvény ára, miután 55 1/2-re csökkent, egyenesen 70-re emelkedik,
miközben a befektetınek már nincs részvény a tárcájában. Ebben az esetben a
befektetı csak egy dolgot tehet. Abban bízhat, hogy a magas árakkal magyarázható
nyereségrealizálás (profit taking) miatt az ár 60-64 dollárra csökken, és így nem
kell 7%-os veszteséggel, az eredeti vásárlásnál jóval magasabb áron visszavennie a
részvényt.
llyen helyzet azonban nagyon ritkán fordul elı, és az a pénz, amit a befektetı
megtakarított azzal, hogy a részvényt átlagosan alacsony áron vette meg,
ellensúlyozza az ilyen tévedésekbıl származó veszteségeket. Ezen tévedések
számát a következı módszerrel lehetséges tovább csökkenteni:
b) Részvényvásárlás az árak visszafordulásakor
Sokszor elıfordul, hogy egy részvény ára a kedvezı jövedelem-kimutatás, a
vállalat megvásárlásáról keringı hírek miatt, vagy egyszerően ok nélkül nı jó
néhány ponttal. Egyes alkuszok, akik állandóan figyelik a piacot, az árfolyam-
emelkedés után megveszik ezeket a részvényeket, abban bízva, hogy a részvény
ára tovább nı, és így gyorsan nyereségre tehetnek szert.

112
Az egyéni befektetık, akik az újságokban megjelenı árfolyamjegyzéseket
olvassák, vagy a rádió és TV mősorát figyelik, ugyanezt teszik. Gyakori, hogy a
részvény ára visszaesik és a kezdeti ár alá zuhan. Ha ilyen befektetésre akkor került
sor, amikor a piacon általában az árfolyam-növekedés a jellemzı, a piac maga
gondoskodik a hiba kijavításáról és a részvény ára valószínőleg magasabb lesz,
mint az eredeti vásárlási ár.
A 18. ábrán a Federal Express Corporation részvényének ára látható.
Figyelje meg, hogy
1986. augusztusának
harmadik hetében a
részvény ára két nap alatt
58-ról 63 1/2-re nıtt.
Megjelent egy hír, hogy
beszüntetik a vállalat
Zap-Mail szolgálatának
mőködését, amelyrıl
mindenki tudta, hogy
veszteséges. Ez egy
olyan idıszak volt,
amikor különbözı
18. ábra híresztelésekre alapozva
sokféle részvény ára
emelkedett egymás után. Ha valaki akkor vett részvényt, amikor az ár a
legmagasabb volt, két dolgot tehetett:
1. A fegyelmezett kereskedelmi módszert alkalmazza. Ha a részvény ára eléri az 53
dollárt, siet újból sok részvényt venni. Ennek az a magyarázata, hogy a részvény az
elızı hónapokban kétszer is elérte az 52 körüli értéket, nem csökkent tovább,
hanem emelkedett (amint az ábrán is látható). Figyelje meg, hogy, miután az ár 51
1/2-re süllyedt, lassan nıni kezdett, és egy nap a nyitóárfolyam 8 %-kal magasabb
volt, mint az elızı nap záróárfolyama. (Nézze meg a hosszú függıleges vonalat
szeptember végén. Azon a napon jelentették be, hogy megszüntetik a Zap-Mail
szolgálatot.)
2. A célszerőbb módszer az, ha az árak hirtelen meglódulása után nem vesz
részvényt. Várjon, amíg a nyereségrealizálások miatt az ár lassan visszatér arra a
szintre, ahol eredetileg volt. Ekkor vásároljon elıször! Ha az ár erre a szintre
süllyed, akkor attól függıen, hogy a részvény hogy viselkedik és milyenek az
általános piaci viszonyok, pénze egy részét ebbe a részvénybe fektetheti, vagy
megvárhatja, amíg a részvény ara eléri alsó határát (a Federal Express esetében az
52 dolláros árat). Ezzel a módszerrel biztosan elmulaszt néhány jó lehetıséget: a
részvényárak néha heteken belül megkétszerezıdhetnek anélkül, hogy
visszaesnének. Ez többször elıfordult 1986-ban. Fegyelmezett kereskedéssel az
alsó határ közeli vásárlással nemcsak a veszteségeket lehet elkerülni, hanem

113
nyereségre is szert tehet. Ha nem így cselekszik, itt egy példa arra, mi történhet
Önnel.
Figyelje meg a
Honeywell részvényének
alakulását mutató 19.
ábrát. 1986. szeptember
végén a részvény ára
négy nap alatt 66 7/8-ról
84 1/4-re nıtt. Ha a
legmagasabb árhoz
közeli áron vette meg a
részvényt, öt hónappal
késıbb (e könyv írásának
idıpontjában) még
mindig papiros-
vesztesége van, mivel
19. ábra jelenleg a részvény ára
64 dollár körül alakul.
Ha valaki megfogadta a tanácsot és akkor vett részvényt, amikor annak ára elérte
az alsó határt - ez nagyon hamar megtörtént - vagyis a 66-67 dollárt, nem ért el
rossz eredményt.
c) Végy az alsó határon (support level), adj el a felsı határon (resistance level)
Az alsó árhatáron a vásárlók kereslete feltornássza a részvényárakat a piacon. A
felsı árhatár elérésekor az eladók lépnek piacra, és ezért az ár csökken.
A 20. ábra a Raytheon Co. részvényének áralakulását mutatja. Ha a részvény ára
viszonylag gyorsan nı vagy süllyed, ezt néha hónapokig tartó nyugalom követi,
ami azt jelenti, hogy a részvény ára a két határ között mozog különösebb forgalom
nélkül. A Raytheon esetében azt mondhatjuk, hogy ha az ár elérte a 60-at,
megjelenik valamennyi kereslet, amely felfelé nyomja az árat. A 60 dolláros szint
tekinthetı az ár alsó korlátjának. Ha viszont a részvény ára 65 dollár, az eladók
kínálata miatt süllyed az ár. A Raytheon részvény árának ebben az idıszakban 65
volt a felsı korlátja.
E módszernek két problémája van: az egyik az, hogy ha valaki meg is találta az ár
alsó és felsı határát, a részvényt ennél alacsonyabb vagy magasabb áron is
adhatják-vehetik, vagyis új alsó és felsı határok is kialakulhatnak. Ugyanakkor
nem könnyő megbecsülni az alsó és felsı határt, mivel a részvénykereskedésben
alkalmazott árak nem pontosan egyeznek meg az alsó és felsı határokkal.

114
 Ezt a kereskedési
módszert csak a teljesség
igénye miatt említettem
meg. Ha a piac egészét
tekintem, és az
árfolyamok az alsó vagy
a felsı határ felé
mozognak, akkor
általában az egyes
részvények ára is így
változik, ezért
egyszerőbb felismerni a
piaci helyzet jellegét.
20. ábra

d) A kettıs küszöb (double bottom formation) utáni vásárlás

Az elızı példákkal már áttértünk a grafikonok elemzésére. Két lehetıség van:
vagy elıfizet bizonyos részvények hetente megjelenı grafikonjára, vagy pedig
saját maga készíti el a grafikonokat. Ha sok részvényt figyel, akkor jó eséllyel
felismeri a piaci helyzetet e kiadványok nélkül is.
A kettıs küszöb helyzet akkor alakul ki, ha a részvény ára hosszú ideig tartó
csökkenés után hirtelen emelkedik, majd visszatér a kiinduló szintre, hogy kis idı
múltán tartós növekedésnek induljon. Erre jó példa a 21. ábrán látható eset.

21. ábra
A Campbell Red Lake Mines példájában a kettıs küszöb értéke 14 1/8 körül
alakult ki. A részvény ára egy darabig nem változott, majd júniusban hirtelen
majdnem 17-re emelkedett, s aztán megint visszaesett 14 3/8-ra. Rövid ideig ismét
változatlan volt, majd jelentıs áremelkedés indult meg. Májusban, amikor
különösen nagy volt a részvény forgalma, az árfolyam egyáltalán nem változott! Ez

115
gyakran elıfordul, mielıtt a részvény ára az elsı küszöböt eléri, jóllehet ez még
önmagában nem jelenti azt, hogy az ár hamarosan eléri alsó határát.
Most pedig nézzük meg az Intel részvény grafikonját. Az árfolyam alsó határát 16
3/8-nál érte el, aztán gyorsan 24 1/4-ig emelkedett, majd 18-ra süllyedt. Egy
darabig maradt ez az ár, aztán elkezdıdött a jelentıs árfolyam-emelkedés. A kettıs
küszöb nem azonos értéknél alakult ki, de a tapasztalt grafikonelemzık fel tudták
ismerni a piaci helyzet jellegét. Mielıtt a részvény ára elıször csökkent a
küszöbérték szintjére, az egyik napon forgalma különösen nagy volt, az ár is
változott valamit.
Látható, hogy nincs két egyforma eset. Ha idıben felismeri a piaci helyzetet, és a
részvény ára már másodjára érte el a küszöbértéket, ne habozzon, vegye meg a
részvényt. Komoly nyereséget ér el!
e) A téli álmot alvó ébredése

22. ábra
Nézze meg a Lee Pharmaceutical grafikonját (22. ábra). A vállalat évekig
pénztemetı volt, de részvénye ára tartósan 2 dollár körül maradt. Ez azt jelezte,
hogy a vállalatnak elég pénze volt ahhoz, hogy fenntartsa magát, és a befektetık 2
dollárra értékelték a vállalat részvényét. Nem olyan régen lehetett látni elıször
körömnövesztı szerek reklámját a különbözı TV-csatornákon. Úgy tőnik, a
vállalat olyan terméket talált, amelyre tényleg szükség van, mivel jövedelme
jelentısen nıni kezdett. Beindult az üzlet, és amint az ábrán is látható, azok, akik
valamikor 2 dollárért vették meg a vállalat részvényeit, elnyerték jutalmukat, ha
évekig kellett is várniuk. Ha egyszer esetleg a vállalat jövedelme csökkenni kezd,
és a részvény ára 50%-kal vagy még ennél is jobban esik - ami nagyon valószínő -
annak a befektetınek, aki 2 dollárért vette meg a részvényt, nem kell attól tartania,
hogy elveszíti a pénzét, legfeljebb azon töprenghet, mennyi nyereségtıl esik el, ha
nem szabadul meg idıben a papíroktól. Nagyon sok vállalat van hasonló
helyzetben. A vállalat részvényeit évekig majdnem változatlan áron adják-veszik.
Ezalatt a régi, legtöbbször azonban az új vállalatvezetés megteremti a vállalat
felfutásának alapjait.

116
Ha az elızıhöz hasonló részvényt vesz, amelyik az alsó határhoz közeli áron van,
akkor úgy látszik, hogy a részvény évekig "alszik", így tényleg kiábrándító azt
tapasztalni, hogy közben már minden részvény árfolyama emelkedik és mindenki
más degeszre keresi magát. De ha a vállalat befut, Ön is nyereségre tesz szert. Még
mindig jobb évekig várni a tekintélyes nyereségre, mint nem befektetni, attól félve,
hogy éppen akkor éri el a csúcsot a részvényárfolyam. Ez a "végy olcsón, adj el
drágán" elv legjobb példája.
Nem valószínő, hogy a legnagyobb részvényügynökség alkalmazottai felhívják a
figyelmet ilyen részvényvásárlásra, mivel az ügynökségek többsége megtiltja az
alkuszoknak az 5 dollárnál olcsóbb részvények ajánlgatását. Másrészt a befektetık
többsége gyorsan szeretné látni döntésének eredményét, ezek a részvényárak pedig
évekig nem változnak.
Ha valaki ilyen részvényeket vesz, nem kell foglalkoznia az ármozgásokkal sem.
Persze a vállalat éves jelentésében meg kell nézni azt, hogy mennyi pénze és
hitelkerete van a cégnek tevékenysége folytatásához, hogyan javítja helyzetét. Ha a
válaszok kielégítıek, nincs akadálya a részvényvásárlásnak.
Sok befektetı felveti, hogy az ilyen részvények esetében a jutalék túlságosan
magas (néha a részvény értékének 10%-a), ilyen sokat pedig nem hajlandók fizetni.
Külön fejezet foglalkozik majd a jutalékokkal, itt csak annyit, hogy egy okos
befektetı hosszú távra szóló döntéseit nem befolyásolhatja a jutalék. Képzelje csak
el, hogy 2 dolláros áron megvett 100 Lee Pharmaceutical részvényt. A 200 dollár
értékő ügyletre 35-50 dollár a jutalék (ez 17-25%). De ha a részvény ára 20
dollárra nı - valójában a megosztás elıtt 32 dollárra ment föl - és 1800 dollár
nyereséget kasszírozhat be, tényleg olyan sok ez a 35-50 dollár? Vagy inkább 20
dolláros áron kezdi meg a részvényvásárlást, amikor ugyanez a jutalék száz
részvény esetén csak 1-2%?
Nagyon fontos, hogy az ilyen típusú részvényekbıl legalább 20 félét kell venni,
mert elıfordul, hogy valamelyik nem jön be, akár a részvénykibocsátó vállalat is
megszőnhet. Mivel azok a vállalatok, amelyek megjutalmazzák türelmét, nem
egyszerre lendülnek fel, minél több vállalat részvényét veszi meg, annál nagyobb
az esélye arra, hogy reggelente kellemes meglepetésre ébred.
Most pedig egy olyan esetet mesélek el, amelyik velem történt meg. 1986-ban
barátnımmel negyven különbözı ágazatban mőködı vállalat 50 cent és 3 dollár
közötti árú részvényeit vetettem meg. Így egy kisebb befektetési alap jött létre.
Nem telt el egy év, és a részvények némelyike, fıleg azokban az ágazatokban,
amelyekben általános fellendülés ment végbe (arany-kitermelés, olajipar,
csúcstechnológia), több mint 100%-kal felértékelıdött. Még arra is rávettem
barátnımet, hogy egy csıd szélén álló vállalat részvényeit is megvegye. Ilyen
befektetésekrıl egy késıbbi fejezetben még bıvebben lesz szó. Ha csak a
részvények fele váltja be a reményeket, a 10.000 dollár körüli befektetés néhány év
múlva 100.000 dollárt érhet. Valószínőleg ez lesz a legértékesebb Bálint napi
ajándék (Az angolszász országokban a szerelmesek Bálint napján kedveskedı,
117
tréfás üzeneteket küldenek egymásnak. A fordító megjegyzése.), amit adhatok
neki. Kíváncsi vagyok, hogy jobban örül-e annak a 100 szál vörös rózsának,
amelyet minden évben e napon küldök neki.
f) Figyeld a vezetı ágazati csoportokat!
A részvénypiac története bebizonyította, hogy ha egy ágazati csoport vezetı
szerepre tesz szert, azaz részvényeinek értéke a legjobban nı egy adott hónapban,
akkor nagy az esély arra, hogy a következı hónapokban is a legjobb tíz között
találjuk. Ha csökken a csoport részvényeinek értéke, akkor is csak lassan.
Ha a befektetı megtalálta a vezetı csoportot, ki kell választania és meg kell vennie
a csoport legerısebb részvényét. Létezik olyan nézet, amely szerint azt a részvényt
kell megvenni, amely még nem a csoport legjobb részvénye. Én nem értek egyet
ezzel az elvvel, de ha van elég pénze, vegye meg azt a részvényt is, amely még
felzárkózhat a csoport legjobb részvényéhez. Tapasztalja ki saját maga, kinek van
igaza.
g) Csökkentett áron kínált új kibocsátások
Hossz esetén - hangsúlyozni kell, hogy ez a módszer csak ilyen piaci helyzetben
alkalmazható - néha elıfordul, hogy röviddel a kibocsátás után a részvény ára
alacsonyabb, mint az eredeti kibocsátási ár. Erre akkor kerül sor, ha a befektetık
nem nagyon figyeltek fel a részvényre, vagy arra számítottak, hogy jobb ára lesz, s
miután csalódtak, figyelmük másfele fordul. Ebben a helyzetben nem túl
kockázatos megvenni a részvényt, amikor ára a kibocsátási árfolyam mintegy
felére csökken - ha már az eredeti áron sem tőnt rossz befektetésnek. Nagyon
fontos azt megnézni, hogy az ugyanazon vállalatcsoporthoz tartozó részvények ára
nem emelkedik-e, miközben a szóban forgó részvény ára csökken. Az újonnan
kibocsátott részvények ára általában akkor csökken, amikor a csoport
részvényeinek ára is süllyed. Ne feledje, amit az új kibocsátásokról szóló
fejezetben tanult! Ismert ügynök vezeti-e be a vállalat részvényét a piacra, az
eredeti árat a csoport többi részvényének árához képest helyesen állapították-e
meg? Ha legalább a második feltétel teljesül, a részvényvásárlás biztosan jó
befektetés, miután a részvény kibocsátáskori ára felére csökken.
h) Grafikonok
Ha grafikonokat bemutató szolgáltatásokra fizet elı - van egy pár igazán kiváló
köztük - néhány klasszikus típust ismerhet fel. Már szó volt a kettıs küszöbrıl,
amelyet nagyon könnyő azonosítani. Ezen kívül van még néhány jól ismert típus,
amelyekkel az az egyetlen baj, hogy viszonylag hosszú idı után válik világossá az
irányzat jellege. Jó példa erre az ún. "fej-váll" (head and shoulders) alakú görbe. A
"csésze" (saucer) alak az egyetlen könnyen felismerhetı típus. Nézze csak a
Reebok részvénygrafikonját (23. ábra)!

118
 Amikor a "csésze" bal
oldalán, majd a jobb
oldalán a részvény ára
eléri a maximumot,
általában egy kicsit
ingadozik, mielıtt tovább
növekedne. Néha ez
23. ábra nagyon gyorsan
bekövetkezik, de az is
elıfordul, hogy a részvény ára ingadozás nélkül emelkedik.
Megbízások
Nagyon sokféle megbízás létezik, itt most csak azokat mutatom be, amelyeket
használnia kell.
1. Limitáras megbízás (limit order)
A befektetık leggyakrabban ilyen megbízásokat adnak. A limitáras megbízás
meghatározott áron kötendı vételre vagy eladásra vonatkozik. Például, ha XYZ
részvény ára jelenleg 50 dollár, az ügyfél azzal bízza meg az ügynököt, hogy 45
dollárért vegye meg. A vételi ármegbízásban megjelölt ár az éppen érvényes piaci
árak alatt van.
A limitáras megbízást csak a meghatározott ár elérése esetén lehet teljesíteni.
Példánkban elıfordulhat, hogy a részvény ára pontosan 45-re csökken, egy napig
nem változik, majd sokkal magasabb lesz, így nem mindig teljesíthetı az ügyfél
megbízása. Ennek az lehet az oka, hogy sok más, megbízását korábban leadó
befektetı is ugyanilyen áron akar vásárolni. Limitáras megbízás esetén a
megbízásokat beérkezésük sorrendjében teljesítik. Elıfordulhat, hogy nincs már
több eladó azon az áron, amikor a befektetı kerülne sorra megbízásával.
Akkor van értelme a limitáras megbízásnak, ha valaki csökkenı részvényárak
mellett akar vásárolni. Tapasztalataim szerint a befektetık általában fél ponttal
ígérnek az aktuális ár alá. Ha a részvény ára jelenleg 50 dollár, akkor a befektetık
49 1/2-es ármegbízást adnak le. Sokszor elıfordul, hogy a piac meglódul, és
megbízásaikat sohasem teljesítik. Ha valaki úgy találja, hogy a részvény
megvásárlása elég jó üzlet 49 1/2-ért, mért lenne rosszabb 50-ért?
Néha megesik, hogy valaki meghatározott áron néhány száz részvényt akar eladni
vagy megvenni. Az ügynöke visszahívja és közli, hogy megbízását csak részben
teljesítette. Limitáras vételi megbízásnál ez azt jelenti, hogy a megjelölt áron nem
talált több eladót. Ha az ügyfél azt akarja, hogy az ügynök az összes megbízásban
megjelölt részvényt adja el vagy vegye meg, ilyen megbízást kell adnia.
"Vegyen 600 XYZ részvényt 50-en, minden vagy semmi alapon". Az "50-en" az
árat jelöli, a "minden vagy semmi alapon" azt jelenti, hogy az ügynök vagy vegye

119
meg a 600 részvényt, vagy, ha azon az áron nincs annyi kínálat, ne vegyen egyet
sem.
Ugyanez áll az eladásra is. Ha a részvény ára 49 1/2, a befektetık, miután a
részvény ára csökkent, gyakran még 1/2 pontot akarnak kicsikarni, ezért 50-re
adnak eladási ármegbízást. Könnyen meglehet azonban, hogy a részvény ára nem
éri el újból ezt a szintet, és gyakran elıfordul, hogy a befektetık végsı
kétségbeesésükben 41-ért adják el a részvényt.
2. Piaci megbízás (market order)
A piaci megbízás azt jelenti, hogy a megbízást teljesítı kereskedınek olyan áron
kell megkötnie az üzletet, amely elérhetı éppen abban a pillanatban, amikor a
megbízás befutott a tızsdeterembe. Hacsak nem nagyon ideges a tızsde, a
megbízásokat majdnem pontosan azon az áron teljesíthetik, mint amelyet az
ügynök közölt az ügyféllel, amikor az felhívta és érdeklıdött a részvény áráról.
Ha részvény vásárlására vagy eladására szánta el magát, inkább piaci megbízást
adjon, kivéve, ha a részvény forgalma nagyon kicsi, vagy ha az eladási ár és a
vételi ár közötti különbség túlságosan nagy.
3. A vételi küszöb megbízásról (vételi stop) a késıbbiekben lesz szó.
4. Eladási küszöb megbízás (eladási stop)
Egy részvény ára pl. 50 dollár, amelyet 40-ért vett, és meg akarja tartani
nyereségét, ha a részvény ára csökkenni kezd. Ezért 48-on eladási küszöb
megbízást adhat. Elıfordulhat azonban, hogy a részvény ára, miután 48-ra süllyedt
és Ön eladta részvényeit, újból nıni kezd és egészen 80-ig emelkedik. Ez
néhányszor velem is megtörtént, ennek ellenére az ilyen megbízásokkal
valószínőleg több pénzt takarítottam meg, mint amennyit elvesztettem azzal, hogy
le kellett mondanom a már megszerzett nyereség egy részérıl. Ezért ajánlom
Önnek az ilyen típusú megbízásokat.
Ha lead egy megbízást, gyızıdjön meg arról, hogy az ügynök helyesen ismétli
meg a megbízást. Így sok, súlyos anyagi következményeket jelentı hibát és
megannyi bosszúságot elızhet meg. Sok olyan, többnyire tapasztalatlan alkusszal
beszéltem, akik nem értették meg a küszöb szót, ezért figyelje, hogy az ismétléskor
elhangzik-e a "küszöb"!
5. Csúszó küszöb megbízás (trailing stop)
Ez a küszöb megbízások kibıvítése. Amikor a korábbi példában szereplı Federal
Express részvényének ára 41-re csökkent, a korábbi küszöb kisebbel
helyettesíthetı. Ezt nevezik csúszó küszöb megbízásnak. Más szavakkal, ha a
részvény ára változik, a megbízónak is mozgatnia kell a küszöbértéket.
Tegyük fel, hogy van egy vételi küszöb megbízása, amely 100 darab XYZ
részvény vásárlására vonatkozik, a küszöb 70 dollár. A részvény ára 55 dollárral
csökkent anélkül, hogy az Ön által meghatározott küszöbérték mellett lett volna

120
üzlet. A küszöböt ezért 60-ra akarja csökkenteni. Felhívja az ügynökét és leadja a
megbízást: "érvényteleníteni akarom a 100 darab XYZ részvény 70 küszöbérték
feletti vételre vonatkozó megbízásomat". Helyébe a következı megbízás lép: "100
XYZ vétel, 60 küszöb".
A példában vételi megbízást indít el. Legtöbbször azonban a küszöb megbízásokat
azért használjuk, hogy megakadályozzuk a nyereség csökkenését.
Az elsı két megbízás-típus bármilyen részvényre vonatkozhat. Küszöb
megbízásokat azonban csak a New York-i Részvénytızsdén és az Amerikai
Részvénytızsdén jegyzett részvényekre lehet adni.
A vételi küszöb megbízásban megjelölt ár magasabb, mint az éppen aktuális ár.
Például amikor a részvény ára 50 dollár, a következı megbízást kell leadni:
"Vegyen 100 darab XYZ-t, küszöb 52". Ez azt jelenti, hogy ha a részvény ára eléri
az 52 dollárt, a tızsdetermi ügynöknek - aki az Ön ügynökétıl kapta a
megrendelést - vásárolnia kell az elsı adandó alkalommal függetlenül attól, hogy
milyen az ár. Ez úgy mőködik, mint egy piaci megbízás, az egyetlen különbség az,
hogy nem kell mindig az ügynöktıl az árról érdeklıdni, a vásárlási ár elıre
meghatározható.
Miért adna egy okos ember vásárlási megbízást a jelenleginél magasabb áron?
Ennek több oka lehet. Emlékszik még a Federal Express esetére? A vállalat
részvényének ára két napon belül majdnem 6 ponttal emelkedett.
Már tudjuk, hogy ha a részvény ára leszáll a kibocsátáskori szintre, vagy esetleg
még lejjebb, akkor meg kell venni a részvényt. Tegyük fel, hogy a részvény
árfolyama nagyon gyorsan süllyed. Ármegbízás helyett figyelje az árfolyam
alakulását, és ha a részvény ára eléri az 53 dollárt, 54 1/2-re adjon vételi küszöb
megbízást. Arra számít ui., hogy ha az árfolyammozgás iránya megváltozik, amint
lehet, megveszi a részvényt. Miután a részvény ára elérte az 51 1/2-es értéket és
attól kezdve nıni kezd, a megbízást 54 1/2-nél teljesítik.
Az egyik kérdés ez lehet: miért nem vesszük meg a részvényt 53-on 54 1/2 helyett?
Ez nagyon jó kérdés. Ha 53-on vennénk meg, és az ár késıbb 41-re süllyedne,
részvényünk ára elıbb csökkenne, majd nıne. Ha a részvény ára 53 után egyenesen
41-re zuhan, a vételi küszöb megbízás törölhetı és helyette 44-es vételi küszöb
megbízást lehet adni. Késıbb majd szólok arról, hogyan lehet törölni a vételi
küszöb megbízást, és helyette másikat adni.
A vételi küszöb megbízásokat a nyitott eladási pozíció védelmére is használják. A
nyitott vételi pozícióról késıbb olvashat még az Olvasó ebben a könyvben.
Tegyük fel, hogy XYZ részvényt vett 50-en és a részvény ára 70-re emelkedett.
Attól tart, hogy a profitrealizálások miatt az ár 60-ra csökkenhet, mielıtt tovább
emelkedne. Eladási küszöb megbízást ad 65-re. Ha a részvény ára ismét 80-ra
emelkedik, visszavonja az eredeti megbízást és helyette 75-ös küszöböt jelöl meg.
Ezt addig tartja, amíg az ár el nem éri a megadott küszöböt.

121
"Vissza akarom vonni a 100 XYZ részvény eladására vonatkozó 65-ös küszöb
megbízásomat és helyette 100 XYZ részvény eladására 75-ös küszöb megbízást
adok".
A 24. ábrán mindkét példa grafikus ábrázolása látható.
Ha a küszöb megbízást teljesítve eladták a részvényt és az ár egyre süllyed - mivel
a befektetık pénzre váltják potenciális profitjukat, vagy egyszerően csak kisebb
érdeklıdést mutatnak a részvény iránt - ne felejtse el visszavenni a részvényt,
hacsak nem jelenik meg kedvezıtlen információ a vállalatról, ill. a vállalat kilátásai
továbbra is bíztatóak. A legtöbb befektetı ezt elfelejti vagy egyszerően csak
minden fillért meg akar takarítani a részvény visszavásárlásakor, ezért elesik attól a
nyereségtıl, amelyet az ár újbóli emelkedésekor kaphatna. A vételi küszöb
megbízás általában nagy figyelmet követel. Milyen ár mellett kell visszavenni a
részvényt.

a) b)

24. ábra
Sajnos erre nincs általános szabály. Attól függ, milyen magas a részvény ára,
mekkora volt korábban az áringadozás, milyen gyorsan és milyen mértékben
értékelıdött fel a részvény, mielıtt a küszöb megbízást teljesítették.
Az is nagyon fontos tényezı, hogy a meghatározott küszöb milyen közel volt a
fennálló piaci árhoz a megbízás idıpontjában. Ha a küszöböt túl közel állapítja
meg, esetleg túl hamar kilép az üzletbıl. Adok egy egyszerő fogódzót, amit én is
használok és eddig jól mőködött. Mielıtt a részvény legalább 30%-kal nem
értékelıdik fel, nem sok okot látok a pozíció védelmére. (Azt a IX. fejezetben leírt
fegyelmezett kereskedési módszert alkalmazom, amely alapján a nyereség
védelmére vagy a veszteség korlátozására csak 30%-os részvényár-változás esetén
van szükség.)
Ha a részvény ára a vásárlási árhoz képest legalább 30%-kal felértékelıdött, az
elsı küszöböt a megváltozott árhoz képest 13%-kal alacsonyabban határozom meg.
A 13% az eredeti vásárlási árnak felel meg.
122
Tegyük fel, hogy XYZ részvényt 30-on vettem meg, és a részvény ára 39-re
emelkedett. Ekkor 35-re teszem a küszöböt. Mielıtt az ár az eredeti vásárlási ár
20%-ával növekedne (amely ebben az esetben 45), amint legalább 2 ponttal nı, én
is növelem a küszöböt 2 ponttal. Ezt addig folytatom, amíg az ár el nem éri a 45-öt,
vagy a megbízásomat nem teljesítik. Amikor a 45-ös szintre ér az ár, a küszöböt az
eredeti vásárlási ár 13%-ának figyelembe vételével határozom meg, így az 41
dollár. Amennyiben a részvény ára tovább emelkedik, a 13%-ot is módosítom,
amelynek oka, hogy magasabb ár mellett jelentısebb az áringadozás is.
Olcsóbb részvények esetében rugalmasabban kell kezelni az ármozgást. Ha a
részvény ára 10 dollár, nem szabad addig küszöböt megadni, amíg nem éri el a 15
dollárt. Ekkor a küszöb 12 1/2 dollár körül alakul. Ha késıbb a részvény ára
emelkedik, nyilvánvalóan a küszöböt is feszesebben kell megállapítani.
A mozgó küszöb megbízás ábrázolása:

25. ábra

6. A megbízások idıtartama
A piaci megbízások kivételével - ahol a megbízást az adott piaci ár mellett azonnal
kell teljesíteni -, a megbízás megadása és a teljesítés között eltelik bizonyos idı.
Az adott üzleti napra vagy a következı 30 napra is érvényes megbízás is adható.
A napi megbízás így szól: "vegyen 500 XYZ-t 30-on, napi megbízás". A hosszabb
ideig érvényes megbízás így szól: "vegyen 500 XYZ-t 30-on, visszavonásig
érvényes" (good till cancelled). Mielıtt a 30 nap letelik, az ügynök újból
jelentkezik majd, hogy meg akarja-e hosszabbítani a megbízást egy hónappal. Ha
elfelejti - ez az olcsóbb, ún. engedményes alkuszoknál gyakrabban elıfordul -
Önnek kell észben tartania a megbízás lejártát és néhány nappal elıtte Önnek kell
közölnie az ügynökkel, hogy meghosszabbítja a megbízást, vagy visszavonja, ill.
módosítja a küszöböt.
Nagyon fontos, hogy elıbb kell visszavonni a megbízást, és csak utána módosítani
a küszöböt. Ha ezt mégis elfelejti, kellemetlen meglepetésben lehet része, amikor
egy hirtelen árfolyamváltozás következtében mindkét küszöböt eléri az ár és
kétszer annyi részvényt vesz vagy ad el, mint amennyit szándékozott.

123
Nagyon sok ügynökség nyilvántartja könyvében a visszavonásig érvényes
megbízásokat. Ha egyszer egy kis forgalmú részvény megvásárlására a piaci árnál
alacsonyabb ármegbízást adtunk, és aztán meglódult a piac, lehet, hogy csak egy
év múlva csökken az ár arra a szintre, amelyet a megbízásban megjelöltünk, így
csak akkor teljesítik a megbízást. Valószínőleg ekkor már nem érdekel az illetı
részvény. Ezért nagyon okos dolog megkérdezni az ügynököt, hogy mennyi ideig
tartják nyilván a megbízásokat. Mindenesetre 30 naponként vizsgálja felül a
visszavonásig érvényes (más szóval nyitva hagyott (open)) megbízásait és vonja
vissza vagy változtassa meg azokat, amelyeket már nem talál ésszerőnek.
Hitelvásárlási számla (margin account)
A készpénzes számlára részvényvásárláskor a részvény teljes vételárát be kell
fizetni. A hitelvásárlási számlára elég csak a vételár felét befizetni készpénzben, a
többire hitel kapható.
A New York-i Részvénytızsde jelenlegi szabályai szerint a vásárlási ár 50%-ára
vehetı fel hitel. Tegyük fel, hogy vásárolt 100 XYZ részvényt egyenként 50
dollárért. Készpénzes számla esetén az ügynöknek 5.000 dollárt kell küldeni, és
még a jutalékot is. Ha nincs ennyi pénze, nem kell aggódnia, amennyiben
rendelkezik hitelvásárlási számlával is. Elegendı, ha csak 2.500 dollárt és jutalékot
fizet, a vételár másik felére az üzletet közvetítı alkuszcég ad hitelt. A hitelre
kamatot kell fizetni, csakúgy, mint minden kölcsönre.
A hitelvásárlási számla elınyei: A kamatláb általában nagyon alacsony. Mértékét
az ügynök bármikor meg tudja mondani, jóllehet a kamatláb rendszeresen változik
az általános kamatláb-színvonal mozgásának megfelelıen. Hitelvásárlási számlával
kétszer annyi részvényt lehet megvenni, mint készpénzes számlával. Tegyük fel,
hogy 10%-os kamatot fizet. Ha a részvény ára évente csak 20%-kal nı, máris 10%-
kal jobban jár. Az eddig elmondottak szemléltetésére folytassuk a példát.
Az elıbbi számoknál maradva tegyük fel, hogy van 2.500 dollárja, ami elegendı,
hogy 50 XYZ részvényt 50 dolláros részvényenkénti áron készpénzzel
megvásároljon. Hitelvásárlási számlára ugyanannyi készpénzzel 100 részvényt
vehet. Egy év alatt a részvény ára 50 dollárról 60 dollárra nıtt. Az eredmény:
Készpénzes számla Hitelvásárlási számla
50 XYZ részvény vásárlása 100 XYZ részvény vásárlása
50 dolláros áron = 50x50 = 2.500 dollár 50 dolláros áron = 100x50 = 5.000 dollár
A részvények értéke A részvények értéke
év végén 50x60 = 3.000 dollár év végén 100x60 = 6.000 dollár
Bruttó nyereség = 1.000 dollár
-2.500 dollár hitel kamata = -250 dollár
Papíros profit = 500 dollár Papíros profit = 750 dollár

124
Ha a részvényeket 60-on eladja, a papíros profit valódi nyereséggé alakul. Az
eredmény: a hitelvásárlási számlával több nyereséget ért el, más szavakkal a felvett
hitelbıl csinált pénzt. Megéri-e hiteke vásárolni részvényt? Válaszom határozott
igen, ha a kamatláb-színvonal alacsony és a részvénypiacon az árak általában
emelkednek.
Persze nem szabad megfeledkezni az érem másik oldaláról sem. Ha hitelre vásárol
és a vállalat eltőnik a piacról, vesztesége nemcsak kétszeres lesz, hanem még a
kamatot is ki kell fizetnie. Ez ijesztıen hangzik, de nyilvánvaló, hogy ha a
jövedelem-kimutatásban riasztó dolgok szerepelnek a vállalat helyzetérıl, az még
nem jelenti, hogy másnap már felszámolják a céget. Ha a vállalatról kedvezıtlen
hír jelenik meg - az eddigiekben tanultak alapján - azonnal el kell adni a részvényt.
Ha a hitelre vásárolt részvény vagy részvények ára meghatározott mértékben a
vásárlási ár alá süllyed, az alkuszcég felszólítást küld.
Ez azt jelenti, hogy arra kérik, fektessen be több pénzt, hogy a részvények értéke
ismét olyan elfogadható szintet érjen el, amely a nyújtott hitel visszafizetésére már
megfelelı fedezet. Ha ezt nem teszi meg, az alkuszcég eladja a részvények egy
részét vagy akár az összest is, hogy a hitel visszafizetésének és a kamatok
megfizetésének kockázatát csökkentse. Mindezek persze nem feltétlenül történnek
meg Önnel, ha azonban van hitelvásárlási számlája, és ügynöke gyakran felszólítja,
hogy fizessen újabb összeget a számlára, akkor valami baj van kereskedési
stratégiájával. Ezért azt ajánlom, nagyon alaposan olvassa el néhányszor az elızı
két fejezetet.
Van egy javaslatom a nagyon óvatos befektetık számára, akik semmit sem
szeretnek hitelre venni. Nyissanak hitelvásárlási számlát, de minden részvényt
készpénzért vegyenek meg. Késıbb, ha jó befektetési lehetıséget találnak, de
átmenetileg elfogyott a készpénzük, hitelt vehetnek fel, amelynek fedezetéül a már
teljes egészében készpénzért megvásárolt részvények szolgálhatnak.
Tegyük fel, hogy Ön készpénzes számlára 100 darab XYZ részvényt vett 5
dolláros részvényenkénti áron. Három év múlva a részvény 30 dollárt ér, ha eladná
a részvényeket, 2.500 dollár nyereségre tehetne szert. De még nem akarja eladni,
mivel abban bízik, hogy a részvények ára 50-re emelkedik: 2.500 dollár papíros
profiton ül, amelyhez csak akkor jutna hozzá, ha eladná a részvényeket.
Ha ugyanezeket a részvényeket hitelszámlára vette meg - és teljes egészében vagy
csak részben fizette ki -, mindig kivonhatja készpénzben a papíros profit felét vagy
készpénzként újabb részvények vásárlására fordíthatja anélkül, hogy el kelljen
adnia a részvényeket. Valójában részvényei ellenében vesz fel hitelt, ez olyan,
mintha garanciával fedezett hitelt venne fel az ügynöktıl. Itt nincs kezelési költség,
mint a bankoknál, nem kell hitelkérelmet beadni vagy hitelelismervényt kitölteni
stb. Kamatot ugyan fizetni kell a felvett hitel után, de ha csak átmenetileg van
szüksége pénzre, vagy a papíros profitot akarja felhasználni arra, hogy több pénzt
csináljon, mint amennyibe a hitel kerül, miért ne használná ki ezt a lehetıséget?

125
A hitelvásárlási számlával kapcsolatban két korlátozás létezik. Nem minden
részvényt lehet hitelszámlára megvásárolni, csak azokat, amelyeket a New York-i
Részvénytızsdén, az Amerikai Részvénytızsdén és az Országos Piaci Rendszerben
(National Market System) jegyeznek. A befektetık többsége egyébként e
részvényeket vásárolja, mivel ezek kibocsátóiról könnyebben hozzáférhetıek az
információk. A másik megkötés, amelyet a legtöbb alkuszcég érvényesít, hogy
csak a legalább 5 dollárt érı részvények vásárlására lehet hitelt felvenni. Ha olyan
részvényt vesz, amelynek ára nem éri el az 5 dollárt, a teljes vételárat ki kell
fizetnie. Késıbb, amikor a részvény ára 5 dollár fölé emelkedik, felvehet hitelt is.
Ha még mindig vannak kétségei a hitelszámlával kapcsolatban, gondoljon azokra a
befektetıkre, akik a legutóbbi általános árfolyam-emelkedés kezdetén összes
hitelvásárlási lehetıségüket kihasználták, miközben részvényeik értéke 100-300%-
kal nıtt. (Lehet, hogy meglepı, de jó néhány részvény nem egész két év alatt
ennyire felértékelıdött.) Gondolja, hogy ebben az esetben a befektetıket
túlságosan érdekelte a 8-10%-os hitelkamatláb?
Nyitott (rövid) eladás
A nyitott eladás (short sale) olyan ügylet, amelyben kölcsönkér valamit és eladja
abban bízva, hogy amikor vissza kell adnia, olcsóbban szerezhet egy ugyanolyant,
mint amennyiért eladta. Sokak számára ez úgy hangzik, mintha valami csalás lenne
a dologban. Ez lehet az oka annak, hogy a befektetık körében sohasem volt
népszerő ez az ügylet, vagy meg sem értették a lényegét.
Hadd mondjak egy mindennapi példát a nyitott eladásra. Ön tudja, hogy egy 3
évesnél nem idısebb Corvette típusú autót akarok venni, és ezért 20.000 dollárt is
hajlandó vagyok fizetni. Eszébe jut, hogy néhány napja az egyik újságban látott
egy hirdetést, amelyben 16.000 dollárért ajánlottak egy ilyen autót. Arra számítva,
hogy az autót még nem adták el, azt ígéri, hogy szerez nekem egy olyan autót,
amilyet akarok, és elkéri a 20.000 dollárt. Ez csalás? Nem, csak abban bízik, hogy
a meghirdetett autót a hirdetésben szereplı áron vagy annál olcsóbban tudja
megvenni, az autónak nincs komoly hibája, és 4.000 dollár nyereséggel leszállítja
nekem az autót. Ha az autót már eladták, vagy sok hibát kell kijavítani, akkor vagy
egy másik autót kell keresnie, vagy pedig fizetnie kell a javításért. Ha az autót már
eladták, és a megállapodás szerinti idıpontra csak 30.000 dollárért tud másik autót
venni, akkor a 4.000 dolláros nyereség helyett 10.000 dollár a vesztesége. Ebben
nincs semmi törvénytelenség, Ön csupán spekulált.
Nézzük, hogy megy mindez a részvénypiacon.
Ön az újságban olvassa, hogy XYZ vállalat rendkívül rossz negyedévet zárt,
értékesítése nagymértékben visszaesett. Arra számít, hogy a kisebb befektetık
elárasztják a piacot a vállalat részvényeivel, és így a részvény ára gyorsan és
jelentısen csökken. Jó lenne, ha volna egy barátja, akinek van a vállalat
részvényeibıl és hosszú ideig nem szándékozik megválni tılük. Tıle kölcsön
lehetne kérni és el lehetne adni a részvényt annak, akinek szintén mindegy, mikor

126
vesz részvényt. Amikor pedig a részvény ára a legalacsonyabb lesz, Ön
visszavásárolja és visszaadja barátjának. Ha pl. 40-ért adja el és 25-ért veszi vissza
a részvényt, részvényenként 15 dollár profitot ér el.
Ha ilyen ügyletet akar kötni, az ügynöke töltheti be barátja szerepét. A befektetık
többsége sohasem szereti lenyelni a veszteséget, ezért mozognak le és fel a
részvényárak. Valaki, aki az Ön ügynökének szintén ügyfele, rendelkezik a
részvénnyel. Így az ügynök kölcsönveszi és az Ön nevében eladja a részvényt. Ezt
nevezik nyitott eladásnak. Más szavakkal Ön olyan dolgot adott el, amely nem volt
a tulajdonában. Ha úgy gondolja, hogy a részvényár már nem csökken tovább,
utasítsa az ügynököt, hogy vegye vissza a részvényt, s ezzel zárja a nyitott pozíciót.
Amikor az ügynök teljesíti a megbízást, visszateszi arra a számlára a részvényt,
ahonnan kölcsönvette. Persze számítógép keresi meg ezt a számlát, amelyiken a
megjelölt részvény található, és automatikusan vissza is teszi a részvényt, az
ügynök erre nem pazarolja az idejét. Ha bejött, amire Ön számított, a részvény ára
csökkent, az eladási és a visszavételi ár különbözetét jóváírják a számláján, ez a
nyereség. Ha viszont tévedett, és az ár nıtt, ezért magasabb áron kellett
visszavásárolnia a részvényt, a veszteséggel terhelik meg a számláját. Amikor Ön
olyan részvényt ad el, amely nincs a tulajdonában, értesíteni kell az ügynököt.
Így szól egy ilyen megbízás: "Nyitva akarok eladni 100 XYZ részvényt a piacon".
(A példákban általában 100 részvény szerepel.) A számlára be kell fizetnie az
ügyletben szereplı részvények értékének 50%-át, nyitott eladás csak
hitelszámlával lehetséges. Erre azért van szükség, mert, ha a részvény ára
emelkedik, és magasabb áron kell visszavenni, az ügynök biztos akar lenni abban,
hogy Ön nem száll ki az üzletbıl, különben neki kellene lenyelni a veszteséget. Ha
a részvény ára csökken, a papíros profitot más részvények vásárlására, vagy nyitott
eladási ügyletek megkötésére használhatja fel.
Ilyen egyszerő a nyitott eladási ügylet. Mellesleg a hitelre vásárolható
részvényeket (ld. az elızı fejezetet) csak nyitva lehet eladni. Vajon miért nem tesz
mindenki így, amikor a körülmények kedvezıek? Ha egy 10 dollárt érı részvényt
nyitva eladunk, és a vállalat tönkremegy, 10 dollárt kerestünk. De ha a vállalat pl.
holnap felfedezi bármely rákos betegség tökéletes gyógyszerét, a részvény ára
napokon belül sokat emelkedhet és néhány hónap múlva akár 1.000 dollár is lehet.
Vagyis elméletileg 100-szor többet veszthetünk, mint amennyit nyerhetünk. A
korlátlan veszteségtıl való félelem miatt a befektetık közül csak kevesen kötnek
nyitott eladási ügyletet.
De minden általános árfolyam-emelkedést általános árfolyamcsökkenés követ. A
túlértékelt részvények ára drámai mértékben csökken. Lovagolja meg a lefelé tartó
árakat és csináljon pénzt abból, hogy a gondosan kiválasztott részvényeket nyitva
eladja. Bemutatom azokat az elemzési eszközöket, amelyek segítségével
eldönthetı, hogy mikor kell ilyen üzletet kötni. Elıször is hadd mondjam el,
hogyan nem szabad nyitva eladni. Sok évvel ezelıtt, amikor elkezdtem
befektetésekkel foglalkozni - mint már említettem - minden hozzáférhetı könyvet

127
elolvastam, de a legjobbak is csak nagyon röviden tárgyalták a nyitott eladásokat.
Amint lebonyolítottam az elsı részvényvásárlásomat, rájöttem, hogy a piacon
valószínőleg bessz volt. Ennek ellenére vártam néhány hónapot, hogy
megbizonyosodjak arról, helyes volt-e feltételezésem, s közben figyeltem, ahogyan
az árak egyre süllyednek. Néhány részvénycsoport ára a többinél erıteljesebben
csökkent, de én még akkor semmit sem tudtam a vállalatcsoportokról, mivel ezzel
a fogalommal egyetlen könyv sem foglalkozott. Ennek ellenére saját
vizsgálódásaim alapján rájöttem, hogy ezek a részvények egyazon iparághoz
tartoznak. A másik érdekesség az volt, hogy a bessz ellenére volt néhány részvény,
amelynek ára azon a héten jelentısen megnıtt. A következı héten azonban ezek
ára is csökkent.
Az elsı nyitott eladásom részvényének ára az elızı héten 15-rıl 18-ra nıtt. Egy
héten belül 15 alá süllyedt. Mivel nyitott eladást csak hitelszámla bekapcsolásával
lehet csinálni, és a részvényárnak csak 50%-át kell megfizetni az ügynöknek, egy
héten belül elég tisztességes nyereségre tettem szert. Ez így ment heteken
keresztül. Kiválasztottam azokat a részvényeket, amelyek ára a legjobban nıtt az
elızı héten és hétfın reggel nyitva eladtam ıket, így hamarosan szép kis summa
győlt össze a nyereségbıl. Ráébredtem arra, hogy a "nagy fiúk" nyomják fel az
árat, a tájékozatlan közönség megveszi a részvényeket, miközben ık nyitva adnak
el. A kereskedés a "nagy fiúk" nyomában és a pénzcsinálás nagyon tetszett.
Könnyő életnek tőnt, hogy semmi mást nem kell tennem, csak az újságok
részvényjegyzését kell elolvasnom.
Aztán néhány hét múlva láttam, hogy az egyik részvény ára szokatlanul megnıtt.
Rajta, itt a lehetıség, hogy bekerüljek Amerika száz leggazdagabb embere közé.
Ötször annyi részvényt adtam el nyitva, mint amennyit általában szoktam. Az
egyetlen probléma az volt, hogy a részvény ára újabb 20%-kal nıtt a következı
héten, majd még újabb áremelkedések is követték. Hogy ne legyen túl hosszú a
szomorú történet, röviden csak annyit, hogy amikor a részvény ára 50%-kal
meghaladta az én nyitott eladásom árát, lezártam a pozíciómat és így több mint a
felét elvesztettem annak a nyereségnek, amelyre a korábbi nyitott eladások során
tettem szert.
A következı héten vettem néhány ezer olyan részvényt, amelyek ára 4 dollárra
süllyedt. Figyeltem a részvényt, ugyanúgy változott az ára, mint az elızı héten:
15-rıl 9-re csökkent, majd visszament 12-re, 7-re csökkent és vissza 10-re, 5-re
csökkent és ismét 8-ig emelkedett. Most 4-re süllyedt. Azt gondoltam, ismét
emelkednie kell. Így is lett, az ár 6-ra nıtt. Ekkor nyereséggel eladtam a részvényt
és nyitva eladtam kétszer annyi részvényt, mivel a "szabály" szerint az árnak 3-ra
kellett csökkente. A következı nap nyitóárfolyama 7 volt, aztán 9-re emelkedett.
Néhány napon belül a részvény ára elérte a 12 dollárt, így lezártam pozíciómat.
Ezzel elvesztettem addigi nyereségemet és kutyaszorítóban voltam. Hol hibáztam?
Miért volt eredményes a nyitott vásárlás az esetek legnagyobb részében, és miért
buktam ekkorát a legutóbbi üzletekkel?

128
Íme a válasz: nem tudtam, mitıl emelkedik a részvény ára. Nem ismertem a
vállalat tevékenységét, nem olvastam a vállalatról szóló híreket, nem volt
információm. A késıbbiekben elıször is azt tudtam meg, hogy egy
gyógyszergyártó vállalat részvényérıl volt szó, és azon a héten az Állami
Gyógyszerhivatal engedélyezte egyik ígéretes készítményük forgalmazását. Ez
túlságosan optimistává tette a befektetıket és az árak emelkedni kezdtek.
Mellesleg, ha lett volna elég tapasztalatom, bátorságom és pénzem ahhoz, hogy
késıbb zárjam le pozíciómat, két év múlva 50%-os nyereséggel tehettem volna
meg, mivel a vállalat hamarosan nagy bajba került. Idıben nincs korlátja a nyitott
pozíciónak. A másik vállalat, amelynek részvényét 6-on adtam el nyitva,
összeolvadt egy nála erısebb vállalattal, és a két vállalat részvényét egy az egyben
kicserélték.
E két eset megtanított arra, hogy ismerni kell azt a vállalatot, amelynek részvényét
az ember nyitva eladja vagy megveszi, és lehetıség szerint minden olyan hírrıl
tudni kell, amelyet nyilvánosságra hoztak és a hírközlési hálózaton keresztül széles
körben elterjesztettek. Másodszor, nagyon fontos a veszteség gyors csökkentése.
Ugyanazt a kereskedési technikát kell alkalmazni nyitott pozíciónál is, amelyet
részvényvásárlás után (ún. hosszú pozíció) használnak a nagy veszteségek
elkerülésére.
Nézzük meg most, hogyan és mikor kell nyitva eladni. Az általános
árfolyamcsökkenés felismerése nem egyszerő. Az általános árfolyam-emelkedés
idıszaka alatt van néhány periódus, amikor az árak csökkennek, hogy aztán ismét
visszamenjenek és még magasabb szintre emelkedjenek. Az árak visszaesése néha
nagyon jelentıs, valójában az is meglehet, hogy ez az általános és tartós
árfolyamcsökkenés idıszakának a kezdete. Ha viszont túlságosan korán ad el
nyitva, pórul járhat. Akkor most mit kell tenni?
Az általános árfolyamcsökkenés idıszaka általában legalább fele annyi ideig tart,
mint az árfolyam-növekedés idıszaka: Várnia kell néhány hónapig, figyelve, hogy
az árak - rövid emelkedési szakaszokat kivéve - folyamatosan csökkennek-e. Bár
valószínő, hogy a nyitva eladásokkal elérhetı lehetséges nyereség 30-40%-át
elszalasztja, de még jócskán marad így is. Csak két példa a sok közül. A hetvenes
évek elején a Polaroid részvényének ára 149-rıl 14-re csökkent. (Még 1986-ban is
csak 80 dollár volt a részvény ára.) Vagy 1984-ben egy csúcstechnológiával
foglalkozó kaliforniai vállalat, a Televideo Systems részvényének ára 40-rıl 2 1/2-
re csökkent.
Ha azt látja, hogy az árak csökkennek, és az idıszakos áremelkedések egyre
kisebbek és utánuk egyre nagyobb áresések következnek, az már az általános
árcsökkenés idıszaka.
Aztán meg kell találni, melyik vállalatcsoport részvényeinek ára csökken a
legnagyobb mértékben. Ezeket a részvényeket kell elıször nyitva eladni. Csak
általános árcsökkenés esetén kell a részvényár/jövedelem (P/E) mutató értékei
alapján azokat a vállalatokat kiválasztani, amelyeknél legnagyobb a mutató értéke.
129
Valószínő, hogy azon részvények ára csökken leggyorsabban, amelyek korábban a
leginkább felértékelıdtek. De ha ez mégsem lenne így, akkor sem hibázott túl
nagyot, ha a vállalatcsoport részvényeinek ára egészében csökken. Késıbb, az új
fejleményektıl függıen, a csoporton belül egy másik részvényre válthat.
Mindig olyan vállalatcsoportot keressen, amelyrıl kedvezıtlen hírek jelennek meg
a helyi újságokban, pénzügyi szaklapokban. Ezeket ui. nagyon sok ember olvassa,
és ha az emberek megijednek, eladják a részvényeket, így az árak még lejjebb
mennek és a nyitott eladások révén gyors nyereségre tehet szert.
Keresse meg azokat a vállalatokat, amelyek a megelızı általános árnövekedés
idején az újságok címeiben szerepeltek. Általában ezek azok a vállalatok, amelyek
részvényeinek ára több mint hétszeresére nıtt, míg a piaci átlagár csak
megkétszerezıdött. Egy-egy sztár vállalat az árfolyam-emelkedés idején az egész
vállalatcsoport helyzetét javítja, de a csoport többi részvényének ára valószínőleg
már a hossz megszőnése elıtt csökkenni kezd. Miután ezeket az adatokat
ellenırizte, láthatja, hogy a "csillag" néha nagyon gyorsan lehullik.
Mint mindig, ebben az esetben is meg kell védeni pozícióját, ha valami rosszul sül
el. A részvénytızsdén jegyzett részvények esetében mindig vásárlási küszöb
megbízással éljen, a küszöböt ésszerő szinten állapítsa meg! Most nem
pozíciónyitásról, hanem lezárásról van szó. Például nyitva elad 100 XYZ részvényt
40 dollár részvényenkénti áron és lead egy vásárlási küszöb megbízást 44-es
küszöb mellett. Ha a részvény ára minden különösebb ok nélkül emelkedik, mindig
álljon készen a nyitott eladásra egy új küszöb megbízással, és akkor is, ha ez az ár
magasabb az éppen fennálló árnál. A küszöb megbízás korlátozza a veszteséget,
ezért nevezi nagyon sok szakember az ilyen ügyleteket veszteség küszöb
megbízásoknak (stop loss order). Korábban láttuk, hogy ezeket a megbízásokat a
nyereség megtartására, ügyletek kezdeményezésére is felhasználhatják; ezért a
veszteség küszöb elnevezés nem egészen pontos. Mivel akkor akarunk nyitva
eladni, amikor a részvény gyengül, az ügyletet egy eladási küszöb megbízással
kezdhetjük. Nem minden tızsde fogad el ilyen megbízást, ezt az ügynök tudja.
Például XYZ részvény ára 40 dollár. Úgy találjuk, hogy a 37-es ár már
kellıképpen alacsony, ezért a következı megbízást adjuk: "Adjon el nyitva 100 db
XYZ részvényt 37-es küszöbön." Megbízásunkat 37 dollár körüli szinten teljesítik,
feltéve, hogy nem indul meg az eladások lavinája, amely miatt az ár lényegesen
csökken. Minden nyitott eladási megbízást csak árfolyam-növekedés után lehet
teljesíteni. Ez azt jelenti, hogy a 37-es megbízás teljesítéséhez az áraknak elıbb
legalább 36 7/8-ra kell csökkennie, majd újból el kell érnie a 37 dollárt. Ha az a
valószínőtlen helyzet áll elı, hogy a részvény ára 40-rıl közbensı árnövekedés
nélkül 32-re zuhan, a megbízást 32 körüli áron teljesítik.
Az ilyen ritkán elıforduló helyzetek elkerülése érdekében adjon piaci megbízást az
ügynöknek, ha úgy ítéli meg, hogy a részvény ára nem kedvezı a nyitott eladási
ügylet megindítására. Ne várjon az ár további csökkenésére. Mindenesetre a

130
korábban megfogalmazott elvek alapján az elsı nyitott eladást jelentıs áresés után
kell elkezdeni.
Az Országos Piaci Rendszerben nem feltétele a megbízás teljesítésének, hogy az
árfolyam elıbb alacsonyabb legyen, mint a megbízásban szereplı ár.
Korábban már szó volt róla, hogy küszöb megbízás viszont nem adható. A hitelre
nem vásárolható részvényeket nem lehet nyitott pozícióval eladni. Mindez
valójában nem befolyásolja a nyereséget, mivel itt a részvények forgalma csekély,
néhány száz részvényt érintı üzlet már jelentısen megemelheti a részvény árát. Így
nem is érdemes olyan részvényeket eladni, amelyeket csak kevés befektetı tart
számon. Elképzelhetı, hogy a részvények közül néhány jövıbeni
monopolvállalatok részvénye, ezért inkább megvenni, s nem eladni érdemes ıket.
Nagyon fontos, hogy miközben a nyitott eladásokkal foglalkozunk, már a
következı hossz idıszakára kell felkészülni. Amint a részvényárak általános
emelkedésének elsı jelét felfedezi - emlékszik még arra a fejezetre, amely ezt
tárgyalta? - az összes nyitott pozícióját zárja le és a legalacsonyabb áron kezdjen
részvényeket vásárolni.
Figyelje az ágazati csoportokat! Valószínő, hogy az a részvénycsoport lesz a
legerısebb, amelyik a legkésıbb kezdett el gyengülni az általános
árfolyamcsökkenés idıszakában. Az elızı hossz idején e csoport részvényei
általában kevésbé erısödtek, ezért nem is estek vissza túlságosan. Vizsgálati
adataim szerint az elızı tızsdei fellendülés vezetı csoportja nem lesz a következı
hossz legerısebb részvénycsoportja.
Most röviden összefoglalom a fejezetben tárgyaltak alapvetı elemeit. Ne akkor
adjon el nyitva, amikor a piac a csúcson van! Várja meg az általános árcsökkenés
jeleit: az árfolyamok csökkennek, az esetleges áremelkedések mérséklıdnek, a
tömegtájékoztatás és a közösség nem beszél a részvényekrıl. Küszöb megbízások
segítségével mindig védje pozícióját, a nem jegyzett részvények esetében tartsa
észben a megállapított küszöböt!
Végül utalok az elızı fejezetben tárgyalt hitelvásárlási számlára. Amikor aláír egy
hitelvásárlási számlaszerzıdést, olvashatja a feltételek között, hogy értékpapírjait
kölcsönadhatják más befektetıknek. Nagyon sok befektetıvel találkoztam, akik
emiatt nem akarták eléírni a szerzıdést. Azzal, hogy megengedi az ügynöknek,
hogy részvényeit kölcsönadja, tulajdonképpen a nyitva eladónak ad lehetıséget
arra, hogy kölcsönvegye a részvényt. Ha viszont Ön akar nyitva eladni, más teszi
meg Önnek ezt a szívességet. A részvények kölcsönadása nem azt jelenti, hogy
nem adhatja el részvényeit, amikor csak akarja. Az ügynök gondja az, hogy honnan
teremti elı a részvényt, ha a nyitva eladó másik ügyfél továbbra is nyitva akarja
tartani pozícióját. Az ügynökök persze nagyon felkészültek az ilyen ügyletekre.
Opciók
E fejezet talán túlságosan is bonyolultnak tőnik majd az Olvasók többségének.
Mivel olyan ügyletekrıl lesz szó, amelyek a részvénykereskedésnek különleges és
131
nem túl jelentıs részét képezik, azt javaslom, hogy az Olvasók többsége ugorja át
ezt a fejezetet és csak azok tartsanak velem, akiket nagyon komolyan érdekel az
összes befektetési lehetıség.
A fejezet célja, hogy bemutassa az opciós kereskedés legalapvetıbb elemeit.
Ahhoz, hogy sikeres opciós üzleteket kössön, olyan terjedelmő fejezetet kellene
írni, mint ez a kötet. Már van néhány nagyon jó könyv, amely bemutatja a
különbözı opciós stratégiákat, ezért ilyen hosszú fejezet írására nincs szükség.
Nem valószínő, hogy az opciós kereskedésben egy hét alatt több száz százalékos
nyereséget lehet elérni, viszont az összes befektetett részvényt is el lehet veszíteni.
A statisztikák szerint azok a kisbefektetık foglalkoznak opciós ügyletekkel,
akiknek nincs elég pénzük és kitartásuk a tızsdei játékhoz.
Az opciós ügyletnek két típusa van. Az elsı az ún. vételi opció (call option), amely
lehetıvé teszi, hogy meghatározott idın belül, az elıre meghatározott áron
részvényt vásároljon. llyenkor vételi opciót vásárol. Az eladási opció (put opcion)
azt biztosítja, hogy meghatározott idın belül az elıre megállapított áron részvényt
adhasson el. Ebben az esetben eladási opciót vásárol.
Tegyük fel, hogy házam 500.000 dollárt ér. Ön tudja, hogy nagyon jó helyen
lakom, és úgy gondolja, egy éven belül a házam 600.000 dollárt ér, mivel a
közeljövıben a tervek szerint egy klubot nyitnak a környéken. Ha lenne 500.000
dollárja, megvenné a házat. Önnek azonban csak 10. 000 dollárja van. Ezért eljön
hozzám és megkérdezi, hogy ha 10. 000 dollárt ad nekem, akkor mennyiért adom
el Önnek a házat egy éven belül.
Most nézzük, mit gondolok én: Tudok a klub létrehozásával kapcsolatos tervekrıl.
De nem bízom benne, hogy ez a következı évben 30. 000 dollárnál jobban növelné
házam értékét. Egy kicsit ráhagyok az árra arra az esetre, ha mégis alábecsültem
volna a ház értékének növekedését, és azt válaszolom, ha kapok 10. 000 dollárt,
akkor Önnek a következı évben 550. 000 dollárért joga van megvenni a házat. A
10.000 dollárt megtartom akkor is, ha nem veszi meg a házat, ez ui. nincs benne a
vételárban. Nézzük, ki hogyan gondolkodik!
Ön a következıket gondolja:
a) Ha a ház 500.000 dollárt vagy kevesebbet ér majd, nem veszi meg, mivel nem
tudja nyereséggel továbbadni. Az összes kockázata - adott esetben vesztesége -
10.000 dollár, az opció ára.
b) Ha a ház számításának megfelelıen 600.000 dollárt vagy ennél többet ér majd,
megveszi 550.000 dollárért és azonnal eladja 600.000 dollárért. Nyeresége 50.000
dollár, mínusz a 10.000 dolláros opciós díj, tehát 40.000 dollár lesz.
Ha az utóbbi feltételezés szerint alakul a helyzet, akkor akár az év elején is
megvehette volna a házat, ez 100.000 dollár hasznot jelentene. De mivel nincs elég
pénze, kisebb nyereséggel kell beérnie. A nyereséget a befektetésre vetítve
azonban jobban jár. A 40.000 dollár nettó nyereség a 10.000 dolláros befektetésnek

132
400%-a. Ha viszont azonnal megveszi a házat, a 100.000 dolláros nyereség az
500.000 dollár befektetésnek csupán 20%-a.
Én a következıképpen gondolkodom:
a) Ha a ház értéke egyáltalán nem nı, 10.000 dollár a nyereségem. Amennyiben
esetleg még csökken is a ház értéke, a 10.000 dollár legalább fedezi a veszteség
egy részét.
b) Ha végül is Önnek volt igaza, 100.000 dollár nyereségre tehettem volna szert.
Ezzel szemben csak 50.000 dollárt értem el, ami a 10.000 dolláros opciós díjjal
együtt már 60.000 dollár. Ez pedig nem olyan rossz nyereség.
c) A ház értéke sokkal kisebb mértékben nı, mint ahogyan Ön számította, pl. csak
530.000 dollárt ér majd. Az értéknövekedés még így is 30.000 dollár, ezen kívül
ott a 10.000 dollár opciós díj is. A ház továbbra is az enyém marad, így Önnel vagy
mással új opciós szerzıdést köthetek, de már 550.000 dollárnál magasabb árra.
A példában a ház szót a részvény szóval helyettesíthetjük.
Fogalmak:
A példában Ön a vételi opció vásárlója.
Én vagyok az opció jegyzıje vagy eladója.
Az 550.000 dollár a szerzıdéses ár.
A 10.000 dollárt prémiumnak (opciós díjnak) nevezik.
Ha az egy év pl. decemberben telik le, ez a lejárati hónap.
Összefoglalva: Ön megvásárolta azt a jogot, hogy bizonyos áron megveheti a
házamat (részvényemet), de nem köteles megvenni a házat (részvényt). Ezért a
jogért Ön fizet nekem. Megvett egy opciós szerzıdést. Más oldalról: eladtam
Önnek azt a jogot, hogy bizonyos áron megveheti a házamat (részvényemet).
Kötelességem eladni Önnek a házat (részvényt), ha meg akarja venni.
Ha mondjuk, fél év múlva úgy találja, hol a ház értéke egyáltalán nem nı, eladhatja
az opciót annak, aki úgy érzi, hogy azt még érdemes megvenni. Ebben az esetben
kevesebbet kap az opcióért, mint amennyit fizetett érte, mivel kevesebb idı marad
hátra, hogy a ház (részvény) értéke növekedjen.
Ha a ház értéke gyorsan nı, és néhány hónap múlva az opció kétszer annyit ér,
mint amennyit fizetett érte, nyereséggel adhatja el másnak. Nyilvánvaló, hogy az új
vásárló azt gondolja, hogy még a drágább opciót is érdemes megvenni. Az opciót
még én is megvehetem, így az Ön által meghatározott áron megszabadulhatok
eladási kötelezettségemtıl.
Az opciós szerzıdésekkel is a tızsdén kereskednek. A részvények
kereskedelméhez hasonlóan az opciós piacon is dolgoznak olyan kereskedık - ún.
piacteremtık -, akiknek feladata bizonyos részvényekre vonatkozó opciók
piacának gondozása.

133
Most pedig röviden bemutatom, mi is az eladási opció. Az eladási opció vásárlója
arra szerez jogot, hogy meghatározott áron adjon el részvényt. Tegyük fel, hogy
XYZ részvény ára 40 dollár. Ön úgy gondolja, az ára csökkenni fog, így hajlandó
részvényenként 4 dollárt fizetni azért, hogy az elkövetkezı két hónapban 40
dollárért eladhassa. Nekem nincs ilyen részvényem, és abban bízom, hogy a
részvény ára emelkedik, vagy úgy találom, hogy 40 dollár is jó ár ezért a
részvényért, ezért részvényenként 4 dollárért eladom Önnek azt a jogot, hogy
nekem részvényt adhasson el.
Ha Önnek lenne igaza, és a részvény ára 30 dollárra süllyed, a piacon megveheti
azt és eladhatja nekem 40 dollárért. Nyeresége részvényenként 10 dollár, amibıl
lejön a 4 dolláros prémium, így nettó nyeresége 6 dollár. Nekem kötelességem
Öntıl 40 dollárért megvenni a részvényt, de a tényleges vásárlási ár csak 36 dollár,
mivel elıtte részvényenként 4 dollár prémiumot kaptam.
Ha az én várakozásaim igazolódnak és a részvény ára emelkedik két hónap alatt, 4
dollárt kerestem részvényenként, ami a részvény felértékelıdésén túl további 10%-
os nyereséget biztosít.
A valóságban az opciós ügylet szereplıinek nem kell megvenni és újból eladni a
részvényt ahhoz, hogy nyereséget érjenek el. Az eladási opció ára az opció értékét
tükrözi, azt, hogy mennyiért lehetne megvenni és újra eladni a részvényt. Az
opciós kereskedést ismét úgy lehet felfogni, mint a részvénykereskedést, az
egyetlen különbség, hogy az opció értéke a szóban forgó részvény árának
változásától függ.
A különbözı tızsdéken jelenleg több mint 400 részvénnyel folytatnak opciós
kereskedést. Az opciós részvények listája a mellékletben vagy pedig a Wall Street
Journal opciókkal foglalkozó részében található meg.
Több tızsdén (az Amerikai, a Philadelphiai részvénytızsdék, a Pacific
Részvénytızsde és a Chicagói Tızsde) foglalkoznak opciós részvényügyletekkel.
Eredetileg az opciós szerzıdések minden harmadik hónapban jártak le. Késıbb,
ahogy az opciós kereskedés iránti igény nıtt, kísérletként néhány részvény
esetében rövidebb lejárati idıt vezettek be. Jelenleg sok opció havonta jár le. Az
opciók lejárata a lejárat hónapjának harmadik péntekje.
Az opciók különbözı hónapokban járnak le, és a szerzıdéses árak is különböznek.
Az 1. táblázaton (a Wall Street Journal kivonata) mutatom be, hogyan kell olvasni
és értelmezni az opciós jegyzéseket.

134
 Opció Opció
eladás eladá
Opció Kötési vételi Opció Kötési vételi
i si
NY záró ár NY záró ár
Márc. Jún. Szept. Márc. Jún. Szept. Márc. Jún. Szept. Márc. Jún. Szept.

96 1/2 95 1 7/8 9 11 1/4 2 1/2 5 1/2 r 45 1/2 50 r 1 1/8 2 3/4 r r r

VALERO 7 1/2 1 1/2 2 1/8 r 3/16 3/4 1 1/8 Aldslo 40 6 1/2 6 1/2 r r r 7/8
9 10 3/16 1/2 1 1/16 1 1/2 r 1 3/4 45 1/2 45 1 7/8 3 1/2 r 3/8 1 3/4 2 1/4
9 12 1/2 r r 9/16 r r r 45 1/2 50 5/16 1 1/4 2 r r 5 1/8
Whitkr 35 9/8 1 1/2 2 1/8 r 2 1/2 r Analog 20 1 r r 3/4 r r
Máj. Aug. Nov. Máj. Aug. Nov. 20 1/2 22 1/2 1/8 7/8 r 23/8 r r
AMR 50 9 1/4 r s 3/8 7/8 s Anheus 25 7 1/8 7 1/2 7 3/4 r 1/8 r
59 1/8 55 6 1/4 7 1/4 r 1 7/8 2 1/8 r 32 7/8 27 1/2 s s s r s s
59 1/8 60 3 1/4 4 1/4 6 3/8 3 1/4 r s 32 7/8 30 2 11/14 3 1/8 4 1/2 1/4 7/8 1 1/2
59 1/8 65 1 1/4 2 3/4 4 1/8 r r r 32 7/8 35 7/16 1 7/8 2 1/8 2 7/8 r 3 1/2
ASA 30 11 r s r 3/8 s ArchDM 17 1/2 1 7/8 2 3/4 3 1/4 1/8 7/8 1 1/8
1
59 1/8 35 6 1/2 r r 7/16 1 1/2 1 3/4 19 20 7/8 1 1/16 r 1 7/8 r
11/16
1
59 1/8 40 3 4 1/4 4 3/4 3 3 5/8 19 22 1/2 1/8 9/16 s 3 3/4 r s
15/16
59 1/8 45 1 2 2 1/4 5 2/5 r 6 7/8 Arch o 19 9/8 s s r s s
AmCan 85 r r s 1/4 r s ArmWI 35 r r r r 1 3/4 r
106 5/8 90 16 17 7/8 s r r s 39 1/8 40 1 3/4 3 7/8 4 7/8 r 3 1/2 r
106 5/8 95 11 3/4 16 s 7 3 1/2 s 39 1/8 45 r 1 3/4 r r r r
106 5/8 100 9 1/4 r r 2 1/8 r r BecDic 45 16 1/8 r r r r r
106 5/8 105 6 1/2 7 1/4 10 3/8 5 1/4 r 7 7/8 60 1/4 50 11 1/8 11 3/8 r r r r
106 5/8 110 4 1/4 r r r r r 60 1/4 55 5 1/2 8 1/8 r r 1 7/8 r
106 5/8 115 1 7/8 4 1/2 r r r r 60 1/4 60 2 7/8 4 1/2 6 1/2 1 7/8 3 1/4 r
Arkla 17 1/2 5 1/8 r s r r s 60 1/4 65 3/4 2 3/4 r r r r
22 3/8 20 2 4/3 3 3 7/8 1/8 r r ChrChk 10 4 1/8 4 1/4 r r r r
22 3/8 22 3/8 1 1 3/8 1 3/4 3/4 r 1 7/8 13 1/4 12 1/2 1 1/4 r 2 1/2 r r r
22 3/8 25 1/4 9/16 11/16 r r r 13 1/4 17 1/2 1/16 s s r s s
Avnel 30 5 r r r 3/4 r 13 1/4 15 7/16 15/16 1 1/4 r 1 1/2 1 1/2
34 3/8 35 1 3/4 r r 2 1/8 r r 13 1/4 17 1/2 s r 7/16 s r r
34 3/8 40 1/2 r r r r r ComCdr 27 1/2 r r r r r 1

Nézzük az American Can jegyzését, amely jövedelmének egy részét, nevével

ellentétben, pénzügyi és üzleti szolgáltatásokkal szerzi. (A vállalatvezetés
elképzelései szerint azonban a vállalat nevét hamarosan úgy módosítják, hogy az

135
jobban tükrözze a vállalat tényleges tevékenységi körét.) A vállalat részvénye a
Dow Jones Ipari Átlagban is szerepel.
Az elsı szám a részvény záróárfolyamát mutatja, amely 106 5/8 volt. Azután
következnek a szerzıdéses árak. Több ár látható növekvı sorrendben, az egyes
árak 5-tel nagyobbak az elızınél. Ahogy a vállalat részvénye a hossz idején
erısödött, ebre magasabb szerzıdéses árak alakultak ki, ezért látható hét sor.
A gyakrabban ingadozó részvények opciói ennél több, a ritkábban ingadozó
részvények pedig ennél kevesebb sorban szerepelnek. A szerzıdéses árak 2 1/2-del
vagy 5-tel növekedhetnek, bár néha más számokat is találhat. Ez akkor fordul elı,
ha részvénymegosztásra került sor, és ezért a szerzıdéses árakat is módosítani
kellett.
Aztán láthatók még a lejárati hónapok, elıbb a vételi opciókra (május, augusztus,
november), majd az eladási opciókra. A táblázatban az "r" azt jelenti, hogy ezen a
napon nem kötöttek ilyen opciós ügyletet, az "s" árra utal, hogy senki sem ajánlott
fel opciós szerzıdést eladásra. A jegyzés az 1987. februári 24-i utolsó árakat
mutatja.
Vizsgáljunk meg most két különbözı szerzıdéses árat, amelyek májusi lejáratra
vonatkoznak.
Elıbb nézzük meg a 105-ös vételi árat. A részvény árfolyama most 106 5/8, ezért
ha 105-ös vételi opciót vesz és azonnal el tudja adni a magasabb áron, 1 5/8
nyereségre tesz szert. Az opció ára 6 1/2. Ez azt jelenti, hogy ha megveszi az
opciót, idıértékként 4 7/8 prémiumot kell fizetnie (6 1/2 - 1 5/8 = 4 7/8).
Az idıérték (time value) azt fejezi ki, hogy a lejáratig hátralevı három hónap alatt
sok minden történhet a vállalattal, ami a vállalat részvényének árát növeli és így
nagyobb nyereséget hozhat az opció vásárlójának. Nézzük meg a novemberi
prémiumot! Ez 10 3/8, ami azt tükrözi, hogy minél több idı van hátra a lejáratig,
annál nagyobb a prémium is.
Most nézzük meg a 110-es szerzıdéses árat. Csak a májusi opcióval kereskedtek,
az ár 4 1/4 volt. Itt a prémium csak az idıértéket fedezi, mert a részvény ára a
szerzıdéses ár alatt van. Ha az opció vásárlója szemszögébıl nézzük a dolgot,
akkor a 6 1/2-es ár jobbnak tőnik, mivel a részvény árának 4 7/8-dal (106 5/8-ról
111 1/2-re) kell nınie ahhoz, hogy egyáltalán érdemes legyen megfontolni az opció
megvásárlását. A 110-es opció esetében azonban - ha a lejáratig a részvény ára
csak ennyivel nı -, az opció vásárlója még mindig veszít. 114 1/4 az a fedezeti
részvényár, amely felett utólag már nyereségesnek mutatkozik az opció megvétele.
A dolog másik oldala azonban az, hogy ha a részvény ára nem nı, hanem csökken,
a 110-es vételi opció vásárlója kevesebbet veszít, mint a 105-ös opció vevıje.
Az ismertetés egyik célja az volt, hogy bemutassam, miként fedezhetı le a nyitott
eladási pozíció olcsó vételi opció vásárlásával, elkerülve a küszöb megbízást.
Tegyük fel, hogy a piac már egy ideje romlik, és mindenki általános
árfolyamesésre számít. Ön XYZ részvényt vett, mert úgy gondolta, hogy a
136
következı néhány hónapban jelentısen csökken az árfolyama. Most júliust írunk, a
részvény ára 23 1/2. A januári 25-ös vételi opciós ár a szélsıséges árfolyameséssel
kapcsolatos várakozások miatt csak 1 dollár részvényenként. Hat hónapra ilyen
alacsony áron ez nagyon olcsó, különösen ha a részvény ára korábban jelentıs
ingadozást mutatott. Ezt kell tennie:
Nyitva elad 500 részvényt 23 1/2-en és vesz 10 db januári vételi opciót 25-ön,
amely mindegyike 100 dollárba kerül. Az opciós szerzıdések 100 részvényre
vonatkoznak. Így a januári 25-ös vételi opció 1 dolláros ára azt jelenti, hogy
januárig 25-ön 100 db részvényt vehet 1 dolláros áron. Egy szerzıdés 100
részvényre vonatkozik, ezért egy szerzıdés ára 100 dollár. Miért vettünk 10 darab
szerzıdést (1000 részvényt), amikor csak 5 szerzıdésre van szükségünk az 500
részvényt érintı nyitott eladás fedezetéhez. Gondolatmenetünk a következı: Ha
számításunk bevált és a részvény ára 16-ra csökken, 500 részvényen 500 ˇ 7 1/2 =
3.750 dollárt keresünk. A 10 opció költsége 1.000 dollár, amit le kell vonni a
nyereségbıl. A nettó nyereség így 3.750 - 1.000 = 2.750 dollár.
Ha várakozásaink nem igazolódnak, és az általános árfolyamcsökkenés helyett az
árak emelkedése indul meg, és részvényünk ára pl. 31-re nı, vételi opció hiánya a
3.375 dollár lenne a veszteségünk (ha nem adtunk küszöb megbízást). Nézzük,
hogy alakul eredményünk, ha viszont van opciónk.
A nyitott eladás vesztesége 500x7 1/2 = 3.750 dollár. Ám az opció értéke is
megnıtt. Egy részvény ára minden szerzıdésben 6 dollár (31 - 25 = 6), így a 10
szerzıdés értéke 10 x 600 = 6.000 dollár. Eredetileg az opciókért 1.000 dollárt
fizettünk. A végsı eredmény tehát 6.000 - 1.000 = 5.000 dollár - 3.750 = 1.250
dollár nyereség. Kétszeres mennyiségő vételi opció vásárlásánál a potenciálisan
nagy veszteség helyett tisztességes nyereséget értünk el.
Ha nem lett volna opciónk, és küszöb megbízásokat adtunk volna, 10%-os
áremelkedés után teljesítették volna megbízásunkat, miközben 2.500 dollár
veszteséget könyveltünk volna el. A példákban nem vettük figyelembe a jutalékot,
amirıl persze a végsı számításokban nem szabad megfeledkezni. De mivel
nagyobb üzleteket kötöttünk, a befektetett tıkére vetítve nem jelentıs az ügynöki
jutalék. Ezt a stratégiát akkor lehet alkalmazni, ha a vételi opció ára alacsony.
Gyakorlásképpen próbálja meg kiszámítani, milyen részvényár mellett nem lenne
nyereség, ill. veszteség! Azt is számolja ki, mi történik akkor, ha 10 szerzıdés
helyett csak 5-öt vásárolunk és a részvény ára csökken, ill. nı!
(A feltett kérdésekre adott válaszok: 1. 10 opciós szerzıdés esetén akkor nem lesz
se nyereség, se veszteség, ha a részvény ára 28 1/2-re nı. 2. Ha csak 5 szerzıdést
veszünk, és a részvény ára 16-ra süllyed, a nyereség 3.250 dollár. 3. Ha csak 5
szerzıdést veszünk, és a részvény ára 31-re nı, a veszteség 1.250 dollár.)
Biztosan észrevette, hogy 5 szerzıdés vásárlása esetén, ha a részvény ára úgy
változik, mint ahogy vártuk, a nyereség 5.000 dollárral több annál, mintha 10
szerzıdést vásárolnánk. Ha azonban a részvény ára kedvezıtlen irányba változik,

137
1.250 dolláros nyereség helyett 1.250 dollár lesz a veszteség, amely végül is 2.500
dolláros különbséget jelent.
Különleges helyzetek
1. Múló szeszélyek
Az elızı fejezetekben azt tanácsoltam, hogy ha jelentıs mennyiségő részvény ára
hirtelen emelkedik, meg kell várni, amíg az ár csökken - remélhetıleg arra a
szintre, ahol korábban állt - és csak utána szabad vásárolni. A tapasztalatok azt
mutatják, hogy az esetek 80%-ában így alakulnak az árak. Az esetek 20%-ában
azonban az árak egyáltalán nem csökkennek, hanem egyenesen az égig
emelkednek.
Az utóbbi esetben két stratégia közül választhatunk. Hagyjuk, hogy az árak
emelkedjenek, és míg a többiek meglovagolják ezt az áremelkedést, mi már a
következı árhullámra készülünk fel. Nincs ok a kétségbeesésre, mindig lehet
találni rengeteg jó lehetıséget! Másik megoldásként átértékeljük stratégiánkat,
megkeressük az áremelkedés okát; felmérjük az árnövekedés rövid és hosszútávú
esélyeit, és még ha magasabb áron is vesszük meg a részvényt, valószínőleg még
így is nyereséget érünk el, és nem kapunk szívrohamot az árváltozásoktól való
állandó félelemtıl.
Az ilyen típusú helyzetek egyik fajtáját szeszélyesnek nevezem. Emlékszik még az
Olvasó a hullahopp karikára? Több mint két évtizede jött divatba és miután
milliókat meghódított szerte a világon, két év sem telt el és senki sem gyakorolt
vele. Vagy itt van a híres magyar Rubik Ernı bővös kockája, amely a karikánál
hosszabb élető volt, de néhány év alatt befejezte pályafutását. A múló szeszélyekre
még sok más példát is felsorakoztathatnánk. Mindig vannak olyanok, akik
ilyenekkel rukkolnak elı, s ebbıl Ön is hasznot húzhat.
Biztosan emlékszik a Káposztababára; lehet, hogy gyereke még mindig azzal
játszik. A baba gyártójának, a Coleco Industries társaságnak a részvénye 10-rıl 65-
re emelkedett, majd két év múlva visszatért az eredeti szintre. Az 1986-os túlfőtött
piac legizgalmasabb szereplıje a Home Shopping Network volt, amely a
kiskereskedelmi értékesítést a kábeltelevízión keresztül bonyolította le. A nézık
ingyen felhívhatták a megadott számot és leadták megrendeléseiket a
telefonközpontosnak. Mivel közülük sokan ösztönösen vásárolnak, a vállalat
hatalmas nyereségre tett szert. A befektetık nem egészen egy év alatt annyira
felverték a részvények árát, hogy volt olyan idıszak, amikor a vállalat piaci értéke
2 milliárd dollár körül alakult, miközben nyeresége csak 11 millió dollár volt.
Vajon józanul gondolkodó ember fizetne-e 2 milliárd dollárt egy olyan vállalatért,
amelynek csak 11 millió dollár a nyeresége? A részvénypiacról néha hiányzik a
józanság. Miután a hossz idıszaka lezárul, vagy inkább még elıtte, a részvény
árának igazodnia kell a piac általános tendenciájához. Ám azok a befektetık, akik
nem használták ki az elsı 200-300%-os profitszerzési lehetıséget, továbbra is a
vállalat részvényeit veszik és ık is 200 - 300%-os nyereségre tesznek szert. Ha
138
talált egy ilyen részvényt és nem tud ellenállni, úgy vegye meg, hogy szők küszöb
megbízásokat alkalmaz és ha emiatt eladják részvényeit, addig ne vegye vissza,
amíg a részvény ára a korábbi küszöböt nem éri el. Itt van A Coleco vállalat
részvényének esete, amely ma, az erısen emelkedı árfolyamok idıszakában is
csak 10 dollárt ér, bár négy évvel korábban 65-ön állt. Ha részvénye ára eléri az
eredetileg megállapított küszöböt és tovább emelkedik, alkalmazzon csúszó küszöb
megbízásokat nyeresége megırzése érdekében.
Ha pl. XYZ részvény ára 10-rıl 30-ra emelkedik és 30-on veszi meg a részvényt, a
küszöböt 28 körül állapítsa meg! Ha a részvény ára 18-ra süllyed, majd visszatér,
28-on vegye meg, a küszöb most 26 legyen! Amikor a részvény ára tovább nı,
növelje a küszöböt és fokozatosan növelje annak piaci ártól mért távolságát!
2. Túlfőtött várakozások
Ezekben a helyzetekben is jelentıs nyereséget érhet el, ha akkor vesz részvényt,
amikor annak ára a legalacsonyabb érték közelében van, vagy a részvény ára még
csak 60-100%-kal emelkedett. Lássunk néhány példát!
Manapság minden újság címlapján az AIDS-rıl lehet olvasni. Nap mint nap
rémisztı híreket olvashatunk arról, hogy hány ember kapta már meg az országban
és még hányan betegszenek meg a következı néhány évben. Nyilvánvaló, hogy
minden olyan vállalatnak jók a kilátásai, amelynek valami köze van a betegség
gyógyításához vagy megelızéséhez. A részvénypiac hagyományosan arra reagál,
hogy milyen a vállalatok nyereségszerzési képessége.
A Viratek részvényének ára 1986-ban alig néhány hónap alatt az évi
legalacsonyabb érték legalább nyolcszorosára nıtt. Az AIDS betegek kezelésében
alkalmazható gyógyszerek kikísérletezésével és kifejlesztésével foglalkoznak.
Jóllehet még nem rukkoltak ki semmivel, ami klinikailag is bizonyítottan
gyógyítaná a betegséget, néhány hónappal késıbb is csúcson volt a részvény ára.
Pár hónap múlva két vállalat is azt tapasztalta, hogy részvényének ára heteken
belül megháromszorozódott. Mindkét vállalat gumi óvszerek gyártásával
foglalkozik. Használják-e majd az emberek a gumi óvszert? A befektetık fogadni
mernének arra, hogy az emberek okosak lesznek, amikor e században elıször
fenyegeti ıket olyan biztosan halálos betegség, amely szexuális érintkezés útján
terjed.
A befektetık számára az egyetlen probléma az lehet, hogy az ilyen részvények
piaca hetek alatt összeomolhat, ha a vállalat nem jön ki elég gyorsan a
gyógyszerrel, vagy egy másik vállalat elıbb jelenik meg hasonló készítménnyel a
piacon, ill. a gumi óvszer gyártóknak külföldi versenytársuk akad, ami csökkenti a
termékek árát.
Hogyan lehet kihasználni egy ilyen hullámot? Hallgassa a híreket, olvassa a
pénzügyi sajtót, és egy kis elemzéssel és elég bátorsággal tisztes nyereségre tehet
szert.

139
Azt tanácsolom, ilyen esetekben ugyanazt tegye, mint az elızı helyzetekben.
Határozzon meg a piaci árhoz közeli küszöbértékeket (Önnek kell figyelni, hogy az
ár elérte-e már a küszöböt, mivel ezekkel a részvényekkel legtöbbször a szabad
piacon kereskednek) és ha már nyereségre tett szert, csökkentheti a csúszó
küszöböt.
3. Csıdbement vállalatok
Ha befektetıkkel beszélek, mindig hangsúlyozom, hogy a sikeres részvénypiaci
szerepléshez nagyon fontos a türelem is.
A pénzügyi válságba jutó vállalatok úgy próbálják megvédeni magukat a
hitelezıktıl, hogy csıdöt kezdeményeznek. Ekkor a részvény ára - amely már
valószínőleg a csıd kihirdetése elıtt is folyamatosan csökkent - általában azonnal
leesik 50%-kal. A csıd bejelentésekor nagyon nehéz megmondani, hogy a vállalat
kilábal-e a válságból és újból megerısödik-e. Ha jó a vállalat vezetése, jóra
fordulhat a helyzet, és a vállalat néhány éven belül pénzügyileg megerısödhet. Jó
példa erre az amerikai Toys R Us, amely egyszer csıdbe jutott, de ebbıl az ország
legerısebb játékszer-kereskedıjeként került ki. Az Itel társaság részvényének ára
néhány év alatt megnégyszerezıdött, miután a vállalat a csıd után megerısödött.
Közvetlenül a csıd utáni részvényvásárláskor mérlegelni kell a vállalat
termékeinek, szolgáltatásainak piaci helyzetét (monopolhelyzetben van-e),
eladósodásának okát (túl sok hitelt vettek fel, vagy rossz idıben, magas kamatok
mellett adósodtak el), továbbá azt, hogy felszámolás esetén a hitelezık kifizetése
után marad-e elég eszköze az újraindításhoz.
Ha valaha is elhatározza, hogy csıdbe jutott vállalatok részvényeit veszi meg,
többfélét vegyen (legalább 10 vállalat részvényébıl)! Legtöbbjük sohasem lábal ki
a csıdbıl. Ha van elég ideje, figyelje az összes csıdbe ment vállalatot, és amikor
kikerültek a csıdbıl és az elsı nyereséges negyedévüket is megcsinálják, akkor
vegye meg a részvényt! Ha késıbb teszi meg, akkor is nagy nyereséget érhet el,
mint azt a Toys R Us, és mások példája is mutatja.
4. Szunnyadó vállalatok
Néha a vállalatok nagyon nehéz helyzetbe kerülnek, de nem kérnek csıdöt maguk
ellen. A vállalati vezetés küzd a vállalat jövıjéért, ezért a vállalat részvényének ára
évekig nem változik. Vásároljon néhányat az ilyen vállalatok részvényeibıl és
iratkozzon fel azoknak a listájára, akiknek a vállalat rendszeresen megküldi
jelentéseit. Ezekbıl megtudhatja, hogy a vállalat olyan nehéz helyzetbe került-e,
amely már a vezetés céljainak megvalósulását akadályozza. Ha ez bekövetkezik,
adja el a részvényt és vegyen másikat. Az ilyen esetekre példa lehet a már említett
Lee Pharmaceutical.
5. Vállalatfelvásárlások
Mint említettem, kétféle vállalatvásárlás létezik: Ellenséges, amikor a vállalat egy
másik vállalat részvényének felvásárlásával akarja ellenırzése alá vonni a

140
vállalatot, és kicserélni a vezetıket. A másik típus a barátságos felvásárlás, amikor
a vásárló vállalat nyilvános ajánlatot tesz egy másik vállalat részvényeinek
megvásárlására és a vezetés további alkalmazására. Az utóbbi esetben általában
arról van szó, hogy a vásárló vállalat megpróbál egy hasonló terméket vagy
kereskedelmi hálózatot megkeresni, ill. ki akarja terjeszteni tevékenységi körét.
A vásárló által ajánlott ár mindig lényegesen magasabb, mint a piaci ár. A Wall
Street-en a lehetséges vállalatvásárlásokról keringı pletykákban sokkal több
vállalat neve merül fel, mint amennyit ténylegesen megvesznek. Anélkül, hogy
részleteznénk, mik a céljai a pletykák terjesztıinek és mennyi pénzt tudnak ebbıl
csinálni, számunkra az a fontos, hogy melyik lehet a következı felvásárlásra
kiszemelt cég. Ennek ismeretében jövedelem-kimutatások ezreit kell elolvasni, erre
pedig az átlagos befektetınek nincs ideje és nem is hajlandó. Ha érdekli az ilyen
befektetés, olyan vállalatokat kell keresnie, amelyek sok bevétellel rendelkeznek és
azt nem fektetik anyagokba vagy gépekbe. Vannak olyan vállalatok is, amelyek
még nagyon régen rendkívül olcsón vettek meg megmőveletlen földterületeket. Az
infláció, a földterület jó fekvése, a helyi közigazgatás fejlesztési elképzelései miatt
ezek az ingatlanok akár tíz vagy húsz milliót is érhetnek, miközben a vállalat
könyveiben vásárlási áron szerepelnek.
Számos vállalat több ágazathoz is kapcsolódik. Ha a vállalat vásárlója a vállalat
egyes részeit külön adja el, sokkal többet kaphat értük, mint amennyibe a vállalat
került, miközben a kulcsfontosságú területeket megtarthatja. Ám nagyon sok olyan
vállalat tartozik ebbe a csoportba, amelyeket soha sem fognak megvenni. A
részvénytárcánk hozama nagyon gyenge lesz, ha azt csak a lehetséges
vállalatfelvásárlásokra alapozva állítjuk össze.
A könyvben eddig megismert befektetési elvek alapján az átlagos befektetı sokkal
jobb eredményeket érhet el, mintha csak a vállalatfelvásárlásokra összpontosít.
6. Fordulópontok
Sokszor megesik, hogy egy vállalat, amely a múltban nagyon jó eredményeket ért
el, gyengülni kezd, negyedévrıl negyedévre csökken a nyeresége, végül
veszteséges lesz. A részvény ára a vállalat eredményeinek romlását követve
nyilvánvalóan csökken. Erre jó példa a Seagate Technology vállalat esete, amely
lemezjátszókat gyárt Kaliforniában. A vállalat részvényének ára nem egészen két
év alatt 22-rıl 4-re süllyedt. A vezetés lépéseket tett a költségek csökkentésére,
átszervezte a vállalatot, és így a jövedelme is nıtt. A negyedéves nyereségek
egymást követı emelkedése után a részvény ára 1987-ben 45-ön állt. Az ügy
érdekessége, hogy a vállalat nem volt képes megtartani jó eredményeit, 1988-ban
ismét bajba került, részvénye ára 6 dollárra süllyedt.
A másik példa a Safeway áruházlánc esete, amelynek részvényét 1981-ben csak 12
dolláron jegyezték. Miután a nem nyereséges üzleteket bezárták és átalakították
tevékenységüket, a jövedelmek nıni kezdtek, így 1986-ban a vállalatot már 65
dolláros részvényár mellett vették át. Ezek az esetek nem hasonlítanak a

141
"szunnyadó" vállalatokéhoz, itt míg a vezetés a vállalat eredményesebbé tételén
fáradozik, a részvényárak esnek, majd egy mélypont után szinte rögtön lassú
növekedésnek indulnak.
7. Józan ésszel elıre látható események
Ebben a könyvben hangsúlyoztam, hogy milyen fontos józan ésszel elemezni a
piaci helyzetet. A fejezet végén néhány példát mondok.
1986-ban a Kongresszus létrehozott egy alapot a mérgezı anyagok eltávolításának
finanszírozására. Azok a vállalatok, amelyek ebben az ágazatban mőködnek,
kitőnı szerzıdéseket kapnak majd. A csoport legerısebb vállalatának részvénye
jelentısen emelkedett a törvény elfogadásának bejelentése után, de már korábban
is, a még nem elfogadott törvényrıl szóló hírek hatására.
Amikor 1985-86-ban a kamatlábak nagymértékben csökkentek, a takarékintézetek
részvényei jelentısen felértékelıdtek. Ennek az volt az oka, hogy amíg a
betéteseknek alacsonyabb kamatot fizettek, nem csökkentették ugyanolyan
ütemben a személyi kölcsönökre, a hitelkártyákra stb. felszámított kamatlábat, így
alacsonyabb kamatlábak esetén is növelhették nyereségüket.
1985 óta a dollár a fontosabb valutákkal szemben leértékelıdik.
A nagy exportırök részvényei jelentısen erısödtek, mivel a dollár leértékelıdése
anélkül növelte nyereségüket, hogy exportáraikat emelniük kellett volna (az
exportból származó külföldi valutáért több dollárt kaptak).
Mindig vannak ilyen esetek. Nem szükséges állandóan a Dow Jones hírszolgálat
híreit figyelni, megteszi egy napilap is; ha egy kis tapasztalattal képesek vagyunk a
híreket a részvénypiac összefüggéseiben vizsgálni. A részvénypiaci befektetés
lényege, hogy a lehetıségekre és a nyilvánosan hozzáférhetı információkra
alapozva elıre megbecsüljük a részvények árának változásait.
Befektetési (vagyonkezelı) alapok
A befektetési alap olyan értékpapírtárca, ahova a befektetık beteszik a pénzüket,
amelyet nevükben a tárca kezelıje fektet be. Befektetési alapok már hosszú ideje
mőködnek, de különösen népszerővé csak az elmúlt három-négy évben váltak. A
részvényvásárlás jutaléka nem magas, a befektetık valójában nem is tudják, hogy
az alap mennyi jutalékot fizet a nevükben kötött részvényügyletek után. Ezt a
jutalékot a befektetık nyereségébıl vonják le, ill. veszteségéhez adják hozzá. Az
alap a tárca nettó értéke 0,5-2%-ának megfelelı kezelési díjat számol fel évente.
Az alapok mőködését szabályozzák. Az alap egy vállalat részvényeinek legfeljebb
5%-át veheti meg (általában nem is mennek el eddig a határig) és nyitva sem adhat
le részvényeket. Minden nap kiszámítják az alap egy részvényére jutó nettó vagyon
nagyságát, így ha az alapot aznap felszámolnák, ennek megfelelı áron lehetne
eladni. Ez persze elméleti érték, mivel a gyakran milliárdos részvényérték - sok
ilyen mérető alap mőködik - lenyomná a részvények árát. Ennek ellenére az egyéni

142
befektetı számára ez nagyon fontos mutatószám, mivel ugyanolyan egyszerően
adhatja és veheti az alap részvényeit, mint más részvényeket.
A befektetési alapoknak két típusa van, a nyitott és zárt alap (open and closed end
fund). A zárt alap a pénzt az alap tızsdei bejegyzése elıtt győjti össze, a jegyzés
után nem lehet több pénzt vinni az alapba. A legtöbb zárt alap részvényének ára
független az alap egy részvényre jutó nettó vagyonától. Nemrégiben pl. egy fıleg
külföldi értékpapírokba fektetı alap - amelynek megtiltják, hogy külföldiek
nevében belföldi vállalatok részvénypapírjait vásárolja - részvényének ára az egy
részvényre jutó nettó vagyonnál négyszer nagyobb volt, sok, csak belföldi
értékpapírokkal foglalkozó zárt alap részvényének ára viszont nem érte el az egy
részvényre jutó nettó vagyon nagyságát.
A befektetık többsége által jobban ismert nyitott alapok mindig elfogadhatnak új
befektetéseket. A részvény ára független a befektetık hangulatától, és azt naponta
kiszámítják.
A nyitott alapok vagy felszámítanak forgalmi jutalékot (a befektetett összeg 1,5-
8,5%-a), vagy nem. Ez utóbbi a jutalékosmentes alap (no-load fund). Mindkét alap
évente kezelési díjat számít fel, amelynek mértéke a jutalékmentes alapokénál
magasabb.
Sok vita van arról, hogy jutalékos vagy jutalékmentes alapba érdemes-e inkább
befektetni. A befektetési alapokba csak hosszabb távra szabad befektetni, és ha az
alap eredményesen mőködik, hosszú távon 20-30%-os éves hozamot biztosít,
ekkor már igazán nem fontos, hogy kell-e jutalékot fizetni vagy sem.
Ugyanaz a kezelıi csoport több különbözı alapot is kezelhet (az alapok együttesét
alapcsaládnak nevezik), a családon belül minden egyes alapnak különbözı
befektetési céljai lehetnek. A befektetı költségmentesen vagy minimális jutalék
fejében az egyik alapból a másikba helyezheti befektetését.
A befektetési alapok elınyös befektetési formát kínálnak azoknak a befektetıknek,
akiknek nincs idejük, kedvük vagy ismeretük a részvények kiválasztásához és
figyeléséhez. Az egyéni részvénybefektetéssel és részvénytárca kezeléssel
szembeni hátrányuk, hogy nem képesek gyorsan belépni a piacra vagy kivonulni
onnan.
Sok olyan befektetıvel találkoztam, akik éltek a különbözı, jutalékmentes alapok
közötti átcsoportosíthatóság elınyeivel - pénzüket pénzpiaci alapokban tartva -, de
elszalasztották a fı piaci mozgások által kínált lehetıségeket. Hogyan fordulhat ez
elı? Bár néhány szakemberre úgy tekintenek, mint a piaci elırejelzések "guru"-
jára, sokszor tévednek. Az lesz az új "guru", aki szerencsésebb az elırejelzésben,
mint elıdje, és csak addig marad az, amíg el nem szalaszt néhány
árfolyammozgást. Senki sem jósolhatja meg pontosan az árak mozgásának alsó
vagy felsı határát és a legtöbb piaci idızítéssel foglalkozó "szakember" többször
téved, mint ahányszor igaza van.

143
Még egyszer megismétlem: a befektetési alap tökéletes befektetési lehetıség
azoknak, akiknek nincs ideje vagy szakértelme a részvénytárca kezelésére. A
tapasztalatok azt mutatják, hogy ezek a befektetık éppen akkor vonulnak ki a
piacról, amikor az jelentıs visszaesés után kezd újból fellendülni, így elmulasztják
a lehetıséget, mert úgy találják, hogy az árak már "nagyon magasak", vagy egy
jelentısebb befektetés után várakozó álláspontra helyezkednek és csak akkor
fektetnek be újból, amikor az árak már tetıznek.
Azoknak, akik - megfogadva tanácsomat - a befektetési alapokat hosszú lejáratú
befektetésként kezelik, azt javaslom, ügynökön keresztül fektessenek be. Az
ügynök révén olyan alapba fektetnek, amely forgalmi jutalékot számít fel; de ez
megéri. Lehet, hogy az ügynök olyan befektetıi alapot talál, amely néhány évi
befektetés után lemond a forgalmi jutalékról. Sok elınye van annak, ha olyan
ügynökön keresztül fektetünk be, akit tisztességesnek tartanak, és jól ismeri a
különbözı befektetési lehetıségeket.
A következıkben a Barron 1985. február 15-i számából idézek annak
bizonyságára, hogy a befektetési alapok a jól kiválasztott részvénybefektetésekhez,
vagy a lanyhuló piacon kötött nyitott eladásokhoz képest alacsonyabb nyereséget
hoznak. "Figyelembe véve a befektetési alapok elmúlt évi átlagos 1,15%-os
hozamát, a befektetık jobban jártak volna, ha pénzüket 5 1/2%-os kamatot fizetı
takarékbetét-számlákra helyezik..."
A mellékletben bemutatom az egyik befektetési alap teljesítményét jelzı ábrát. Az
ábra és az adatok a részvényeseknek készített 1988. október 31-i jelentésbıl
származnak.
Az alap teljesítménye közepesnek mondható, így az ábra elég jól jelzi egy átlagos
befektetési alap teljesítményét az USA-ban.
Ha valaki megvesz egy befektetési alap által kibocsátott részvényt, ugyanolyan
részvényessé válik, mintha egy vállalat részvényét vette volna meg. Mivel a
befektetési alap osztalékot fizetı vállalati részvényeket vásárol, az alap vagy
elosztja az osztalékot részvényesei között, vagy pedig - ha a részvényesek úgy
döntenek - a napi árat figyelembe véve saját részvényére váltja át.
Az ábra azt mutatja, hogy az elmúlt 38 évben miként alakult az osztalék kifizetése
és újrabefektetése. Jóllehet az alap elıre 5,75%-os forgalmi jutalékot számít fel,
éves költségei sokkal kisebbek, mint a jutalékmentes alapoké, ezért nem túl hosszú
távon a forgalmi költségek hatása elhanyagolható a befektetık döntéseire.
A jobb alsó sarokban az összetett hozam látható.
Ha 1 dollárt takarékbetét-számlára helyezünk el, és annak hozama 9%, az elsı év
végén 1 dollár 9 centünk lesz. Amennyiben újból befektetjük az 1 dollár 9 centet,
most már ez az összeg kamatozik. Ha így teszi, eredeti befektetésünk értéke 8 éven
belül megkétszerezıdik. A hozamot a kamatos kamat számítás elve alapján
határozzuk meg.

144
Ha a példában a kamatokat nem fektetjük be, a nyolcadik év végén a tıke és a
kamat összege csak 1,72 dollár, míg a kamatos kamattal 2 dollár. Lehet, 28 cent
nem nagy összeg, de ha a százalékos arányt nézzük, akkor - különösen nagyobb
befektetéseknél már jelentısnek tőnik ez az eltérés.
Amíg azokban az években 10 ezer dollár befektetés értéke a befektetési alapokban
több mint 1 millió dollárra nıtt - ez azt hiszem, nagyon jó hozam - a kamatos
kamat számítást alkalmazva ez 12,87%-os kamatnak felel meg. Idézek a
jelentésbıl: "Ugyanezen idı alatt a Takarékintézetek Országos Szövetsége szerint
10 ezer dollár takarékbetét értéke kamatos kamattal számolva 70.676 dollárra
emelkedett. Bár hozzá kell tenni, hogy az idıszak legnagyobb részében a
takarékbetétek legmagasabb kamatát törvény korlátozta, a két befektetés
eredményei olyan messze vannak egymástól, mint Makó Jeruzsálemtıl.”
Az ábrából az is kitőnik, hogy az 1987-es krach miatt nem került válságos
helyzetbe az alap, 1988-ra veszteségének legnagyobb részét ledolgozta. A
logaritmikus grafikon a növekedési ütemet mutatja, hogy az 1973-as általános
árfolyamcsökkenés jelentısebb volt, mint az 1987-es. Az ábra azt is jelzi, hogy ha
valaki kilépett a piacról és nem tért vissza, a következı 14 évben nagyon szép
nyereséget mulasztott el.
Ismét hangsúlyozom, hogy jól kiválasztott részvényekbe fektetve, idıben
megkötött üzletekkel ezeknél sokkal jobb eredményeket lehet elérni.
Végül még egy gondolat egy dicsıített befektetési alapról. 1947-ben a csendes
középnyugati Nebraska állam Omaha nevő városában mőködı alkuszcégnél
dolgozott egy kamasz, Warren Bulfett, s 25 dollárt kapott hetente azért, hogy egy
táblára krétával felírja a részvényárakat. A fiúnak azonban ennél merészebb álmai
voltak. 1956-ban befektetési társaságot hozott létre 105 ezer dollár vagyonnal,
amelynek nagy részét nagybácsik, nagynénik és más rokonok adták össze. A
társaság 1969-ben szőnt meg, vagyonának értéke 105 millió dollár volt, ez 31%-os
kamatos kamatnak felelt meg.
1969-ben a társaság egy haldokló textilipari vállalatot vett meg, majd az évek során
még több különbözı ágazatokban tevékenykedı vállalatot is megszerzett. A
cégnek jelentıs érdekeltsége van olyan nagy vállalatokban, mint a Washington
Post napilap, a Geico biztosítótársaság, a Capital Cities/ABC rádió- és
televízióhálózat. A cég neve Berkshire Hathaway. Egyetlen részvényének ára
5.000 dollár, ez a legdrágább részvény az USA-ban. Amikor 1969-ben Bulfett
megvette a Berkshire Hathaway társaságot, egy részvény 20 dollárt ért. Egy
befektetı, akinek 1000 részvénye volt, azt tapasztalta, hogy 1988 végére a
részvénycsomag eredetileg 20.000 dolláros értéke 5 millió dollárra nıtt. Ez még
mindig 30% feletti kamatos kamatot jelent, és nincs olyan befektetési alap,
amelynek hozama hosszú távon megközelítené ezt az értéket.
Warren Bulfett lángész vagy csak szerencséje van`? Vagy csak józan eszét
használja? Íme néhány sor egy vele készült interjúból:

145
"Mindig tudtam, hogy gazdag leszek. Nem hiszem, hogy egy percig is kételkedtem
ebben. Ott volt a Western Insurance biztosító, amely részvényének hozama 16
dollár volt, s a részvényt is 16 dollárért adták. Aztán ott volt a National lnsurance
biztosító, amely részvényének ára annak egyszeri hozamával egyezett meg.
Hogyan is tévedhettem volna?"
Az egyéni nyugdíjszámla
Ez a fejezet fıleg az amerikai befektetıknek íródott. Át is ugorhatja az Olvasó, bár
az alapelvek talán hasznosak lehetnek.
Az egyéni nyugdíjszámla népszerő rövidítése: IRA (Individual Retirement
Account). A számla bevezetése óta rendkívül népszerő a befektetık körében. Az
alkalmazottak jövedelmükbıl évente 2.000 dollárt erre a számlára helyezhetnek.
1987-ig a 2.000 dollár, vagy amennyit a számlára helyeztek, levonható volt az
adóból. Ez azt jelentette, hogy ha pl. valakinek a jövedelme az 50%-os
jövedelemadó-sávba esett és nem fizetett be 2.000 dollárt az IRA számlára, 1.000
dollár adót kellett fizetnie utána és a zsebében csak 1.000 dollár maradt.
Ha a 2.000 dollárt az IRA számlára helyezte, az utolsó fillérig megmaradt a 2.000
dollárja. Régebben az ilyen adósávba esı jövedelemmel rendelkezı befektetıknek
azt mondtam: megtakarít 1.000 dollárt és az állam egy másik ezrest ad mellé. Ez
jól hangzott, mindenki szereti, ha kap valamit az államtól.
A számlán felhalmozott befektetések adómentes jövedelmet jelentenek addig, amíg
a befektetı a számlán tartja a pénzét. A számláról lehívott összeg után az
érvényben levı adókulcsoknak megfelelı adót kell fizetni, míg a számlán
felhalmozott pénz továbbra is adómentes.
Az 1986-os adótörvény módosításának megfelelıen azok, akik meghatározott évi
összegnél többet keresnek és vállalati nyugdíjalapban is részt vesznek, továbbra is
évi 2.000 dollárt fizethetnek be a számlára, de azt nem vonhatják le adójukból. Más
szavakkal, az állam nem járul hozzá az egyéni nyugdíjalap-számlákon levı
megtakarítások növekedéséhez. Sok ember a törvény hatására elhatározta, hogy
nem fizet be több pénzt az egyéni nyugdíjszámlákra. Azért kell foglalkoznunk az
IRA-val ebben a könyvben, mert a számlán levı pénzt legjobb a részvénypiacon
befektetni. Hosszú távon mi a legjobb befektetési forma?
Miért kellene mindenkinek IRA számlával rendelkeznie? A megtakarítási
szokásokat tekintve az USA igencsak hátul kullog. Ha találnánk egy olyan
befektetési formát, amely jövedelmet biztosít vagy jelentısen felértékelıdik
amikorra nyugdíjba megyünk, nem lenne probléma abból, hogy keveset takarítunk
meg. De mindnyájan ismerünk olyan embereket, akiknek már három autójuk van
és a negyediken gondolkodnak, miközben egyszerre úgyis csak egyet tudnak
vezetni. Emellett nagyon sok olyan dologgal rendelkezünk, amelyek
tulajdonképpen szükségtelen luxuscikkek.

146
Az IRA-számlára évenként szorgosan elhelyezett maximum 2.000 dollár kényszerő
megtakarítás, amely jól befektetve azt eredményezheti, hogy az ember idısebb
korában nem a napi megélhetésért küzd, hanem kényelmesen él.
Nézzünk egy példát! Tegyük fel, hogy az elsı év elején ABC részvényt veszünk,
amelynek értéke év végére megkétszerezıdik. Úgy gondoljuk, hogy a részvény ára
tovább emelkedik, ezért eladjuk, és helyette DEF részvényt veszünk. A következı
évben ennek értéke is megkétszerezıdik, ezt is eladjuk, és helyette GHI részvényt
veszünk stb. Ha jövedelmünk alapján a 28 %-os adósávba esnénk - az egyszerőbb
számítások érdekében ez legyen 30% -, így alakulnak az adóelszámolások és a
befektetések:
Adóköteles számla IRA számla
1 Évkezdı befektetés 2000 dollár 2000 dollár
Megnövekedett érték 4000 dollár 4000 dollár
Nyereségadó -600 dollár
Újrabefektetésre marad 3400 dollár 4000 dollár
2 Évkezdı befektetés 3400 dollár 4000 dollár
Megnövekedett érték 6800 dollár 8000 dollár
Nyereségadó -1020 dollár 0
Újrabefektetésre marad 5780 dollár 8000 dollár
Látható, hogy az adózás alig két év után is milyen jelentıs különbségeket okozhat
a befektetés hozamában. Ha a példát folytatjuk, és a harmadik, negyedik stb, év
hozamait is kiszámítjuk, a különbség még szembetőnıbb lesz. Nyilvánvaló persze,
hogy csak nagyon kevés ember tudja minden évben 100 %-os évi hozam mellett
befektetni a pénzét, de bármilyen számot is használunk a példában, senki nem
vitatja, hogy az adó a nyereség jelentıs hányadát elviszi. A következı nagyon
egyszerő példa azoknak szál, akik 1986-ban nem fektettek be a részvénypiacon, és
akiknek erre sohasem lesz kedve - remélem a könyv olvasóira ez nem vonatkozik
majd. A példa azt mutatja be, hogy mi történt, ha pénzpiaci kamatot fizetı
takarékszámlára helyezték pénzőket.
Bankok, hitelintézetek, takarék- és hitelbankok

147
Adóköteles számla IRA számla
Befektetés 100 dollár 100 dollár
Kamat 5.5 dollár 5.5 dollár
(5 1/2%)
Adó -1.65 dollár 0
(30%-os sáv)
Infláció -4.22 dollár -4.22 dollár
(105.5 4%-a)
Újrabefektethetı 99 dollár 101.28 dollár
Ez a példa nemcsak azt jelzi, hogy az ilyen befektetés értelmetlen, hanem azt is,
hogy a "befektetı” az adózás és az infláció miatt minden évben kisebb
vásárlóértékő "befektetéssel" rendelkezik.
Korábban már említettem, hogy ha van IRA számlája, a legjobb befektetés a
részvénypiac, függetlenül az inflációtól. Ha a kamatok és az infláció alacsonyak, a
részvények hozamának jelentısen emelkednie kell. Ha viszont a kamatok és az
infláció magasabb, és a részvénypiac általában nem túlságosan kedvezı, még
mindig jól járhat, ha az aranybányák részvényeit veszi meg, amelyek ilyenkor a
legjobb befektetésnek bizonyulnak. Ha megfogadja tanácsomat, olyan vállalatok
részvényeit vásárolja meg, amelyek a gazdaság helyzetétıl függetlenül fejlıdnek,
ezért nem kell aggódnia amiatt, hogy miként alakulnak a kamatok, hová tart a
gazdaság. Az IRA számlán nem vásárolhat hitelre, ez sajnos azzal a
következménnyel jár, hogy a romló piacon nem köthet nyitott pozícióra eladási
szerzıdéseket. Van még néhány, az IRA számlával kapcsolatos megkötés, ezekrıl
az ügynök ad felvilágosítást.
Általános és engedményes alkuszok
1975 óta, amikor eltörölték a fix jutalékot, az alkuszok újabb csoportja lépett
színre. İket engedményes alkuszoknak (discount broker) nevezik. Néhány
befektetı általánosnak tartja mőködésüket, az általános alkuszok viszont utálják
ıket, mivel elhalásszák elılük az üzleteket. Az általános alkusz tevékenysége
hagyományos szolgáltatás, a befektetı tanácsokat kap és csak a saját alkuszával
dolgozik. A kezdı számára ez nagyon jó, mivel az alkusz értékeli a befektetı
pénzügyi helyzetét és erre alapozva adja tanácsait. Sok alkusz nemcsak a
részvénypiaccal kapcsolatos befektetési tanácsokat nyújt, hanem biztosítási
konstrukciók értékesítésével és más pénzügyi szolgáltatások közvetítésével is
foglalkozik. Az alkuszt foglalkoztató ügynökség sok új kibocsátást jegyez le, és ha
az ügyfélnek az átlagosnál nagyobb számlája van az ügynöknél, akkor kaphat a

148
legkelendıbb kibocsátásokból. Egy hüvelykujj szabály: a részvény eladási vagy
vásárlási árának átlagosan kb. 2%-a a jutalék.
Az engedményes alkuszok kisebb jutalékért kevesebb szolgáltatást nyújtanak. Az
általuk felszámított jutalék az eladási vagy a vételi ár 1 %-a, ill. annál kevesebb.
Nem árulnak biztosítási konstrukciókat, nem jegyzik az újonnan kibocsátott
papírokat, legfıképpen pedig egyáltalán nem adnak tanácsot. Ha telefonon felhívja
az ügynökséget, a legtöbb helyen az veszi fel a telefont, aki legközelebb van hozzá.
Megbízásfelvevınek hívják ıket, ami igaz is.
Ha nem akar sokat olvasni vagy elemezni, feltétlenül általános alkuszra van
szüksége. Pályafutásom alatt sokszor hallottam, hogy az alkuszok kedvezı
idıpontban ajánlottak részvényvásárlást - általában akkor, amikor a részvény
alulértékelt volt és csak a vállalat meggyızıdéses hívei vették a részvényt -, az
ügyfelek viszont gondolkodási idıt kértek. A késlekedı befektetı csak azt látta,
hogy a részvény ára egyre nı, és csak akkor egyezett bele a vásárlásba, amikor már
csak néhány nap volt hátra a részvény árának eséséig. Ilyenkor az alkusz abban
bízott, hogy a részvény ára még egy kicsit emelkedik, a befektetı pedig azzal a
rossz érzéssel vette még a részvényt, hogy valamibıl kimaradt.
Ha valaki járatlan a tızsdeügyekben, nem szabad az alkusszal vitába bocsátkoznia
arról, hogy mikor és mit kell eladni vagy megvenni, de nem is szabad csodát várni
tıle és ha a részvény ára nem kétszerezıdik meg néhány hét alatt, nem kell
átpártolni egyik alkusztól a másikhoz.
Az elsı beszélgetés alkalmával meg kell mondani, mennyit akarunk befektetni, a
pénzt el kell helyezni a számlán és az alkuszra kell bízni, hogy mikor és milyen
befektetést ajánl.
A befektetık legnagyobb hibája az, hogy kezdetben kis összeget fektetnek be, és
azt mondják az alkusznak, hogy ha jól dolgozik, akkor többet bíznak rá. Ez nem
teszi lehetıvé, hogy az alkusz többféle befektetési lehetıséget használjon ki, és
nem élhet azokkal a kedvezıbb befektetési stratégiákkal, amelyekrıl korábban már
volt szó. Még az is lehet, hogy a kevésbé tisztességes alkuszok vagy azok, akik
szeretnek hazardírozni, spekulációs kibocsátásokba fektetik a pénzt. Ha a piacon
általános a fellendülés, vagy a spekulációs kibocsátás sikeres, az ügyfél boldog és
azt mondja, kitőnı alkuszt talált.
Ha viszont csökken a részvény ára, még mindig kereshet a másik ügynökségnél
egy másik alkuszt, aztán egy újabbat, ami végül oda vezet, hogy sok pénz
befektetése ellenére gyenge eredmények születnek.
Ha a befektetı megbízik az alkuszban, nincs értelme egyik alkusztól a másikhoz
menni.
Az általános alkusznak persze hátrányai is vannak. Az elsı mindjárt a magasabb
jutalék, amely különösen a kisebb befektetıket érinti. A magas jutalék miatt nem
érdemes a befektetınek kisebb volumenő ügyletekkel foglalkoznia. Sok befektetı
azért nem szabadul meg elég gyorsan a rossz részvénytıl, mert a jutalék jelentısen

149
növelné a veszteséget. Az általános alkusz másik hátránya, hogy a legtöbb
ügynökség nem engedi meg az alkuszoknak, hogy alacsony árfolyamú - általában 5
dollárnál olcsóbb - részvényeket ajánljanak, ugyanakkor az olcsóbb részvények
kereskedıi jutaléka gyakran magasabb 2%-nál.
Ki fordul engedményes alkuszhoz? Sok általános ügynökség azért, hogy
biztonságban legyen, IBM, General Motors, Sears és hasonló ún. "kék chip"
részvényeket ajánl a befektetınek, ugyanakkor azt tanácsolja nekik, hogy tartsák
meg hosszú ideig a részvényeket függetlenül az árfolyamok változásaitól.
Nos, ilyen tanácsot akár saját magának is adhat az ember, pénzbe se kerül.
Ha hajlandó arra, hogy bizonyos számú részvényt figyeljen, ármozgásaikra
alapozva vásárlási küszöb megbízást, nyeresége érdekében pedig eladási küszöb
megbízást adjon, biztosan jobban jár az engedményes alkusszal, mivel gyakran a
jutalék nagyságától függ, hogy a befektetés veszteséges vagy nyereséges. A száz
vagy annál kevesebb részvénnyel kereskedı befektetık számára ez alapvetı
kérdés.
Ha kicsivel több pénzzel rendelkezik, a két alkusz közötti különbség nem annyira
lényeges. Emlékszik még a XI. fejezet példájára, amelyben 400 részvény 60
dolláros áron történı megvásárlásáról volt szó? Az engedményes alkusznak a
vásárlási ár 0,6%-át, az általános alkusznak kb. 1,7%-át kellene kifizetni
jutalékként. Bár úgy tőnik, az utóbbi esetben majdnem háromszorosát kell fizetni,
azért ez nem olyan rossz megoldás. A részvénynek csak 5/8 ponttal kell
emelkednie ahhoz, hogy a két jutalék közötti különbséget fedezze, ez egy 60
dolláros részvénynél nem nagy tétel. Ha gyakrabban bízza meg alkuszát 20.00
dolláros ügyletek lebonyolításával, kész csökkenteni jutalékát, 25%-os engedmény
esetén a részvény árának csak 1/2 ponttal kell növekednie és a két jutalék közötti
eltérés eltőnik. Ha az alkusz fedez fel egy kedvezı piaci helyzetet és pénzt csinál
Önnek, a jutalékok közötti különbség nem sokat számít, különösen akkor, ha a
részvény ára eladása elıtt jelentısen nı. Ha viszont Ön találja meg a lehetıséget,
bolond lesz csak egy fillérrel is több jutalékot fizetni, mint amennyi feltétlenül
szükséges.
Azt hiszem, az általános ügynökségek legtöbb alkusza tisztességes és keményen
dolgozik azon, hol ügyfelének a legjobb befektetési engedményeket biztosítsa.
Annál az ügynökségnél, ahol dolgoztam, sok olyan - fıleg fiatalabb - alkuszt
láttam, akik kora reggel mentek dolgozni és késı estig bennmaradtak azért, hogy
az ügyfelekkel beszéljenek, befektetési stratégiát dolgozzanak ki vagy
megismerjék az új befektetési formákat és lehetıségeket. Ha lehetséges, látogassa
meg az alkuszt, mielıtt dolgozni kezd vele, vagy hívja meg a munkahelyére,
otthonába - a legtöbb alkusz örömmel tesz eleget az ilyen meghívásoknak. Ha jó
alkuszt talál, lakjon akár az ország másik végén is, ne riassza el a távolság. Sok
olyan ügyfelem volt, akik tízezer mérföldre laktak tılem, és soha nem találkoztunk,
vagy csak évekkel azután, hol elkezdtünk együtt dolgozni.

150
Amennyiben kedveli az új ötleteket, dolgozzon engedményes alkuszokkal. Minél
kisebb az ügynökség, annál könnyebben alakulhatnak ki személyes kapcsolatok,
így kevesebbet kell telefon mellett várnia a jegyzésekre, ill. nem szükséges
percekkel korábban bejelentenie, hogy megbízást akar adni.
1988-ig csupán kétféle részvényügynökség mőködött: az általános szolgáltatást
nyújtó teljes jutalékos és a minimális szolgáltatást ajánló, de mérsékeltebb
jutalékot felszámító ügynökségek. Volt néhány kisebb ügynökség, amely a
szolgáltatások teljes körével foglalkozott, ugyanakkor a jutalékot a legnagyobb
ügynökségek jutalékánál alacsonyabban állapította meg. Nincs köztük olyan,
amely akár csak megközelítené a nagy engedményes ügynökségek színvonalát.
Miután az árupiacokkal foglalkozó egyik általános ügynökségnél dolgoztam,
átnyergeltem a részvénypiacra, és az USA legnagyobb általános
részvényügynökségénél ajánlottam a részvényeket és néhány ezekhez kapcsolódó
befektetési formát. Mivel feltőnt, hogy az engedményes ügynökségek egyre
nagyobb részt hasítanak ki az általános ügynökségek piacaiból - s ez fıleg a kisebb
számlákat érintette - elmentem a második legnagyobb engedményes ügynökséghez
azért, hogy megnézzem, ügyfeleik hogyan dolgoznak az alkuszok segítsége nélkül.
A legtöbb számlán mutatkozó elborzasztó eredmény meggyızött arról, hogy
eredeti ötletem helyes volt, ezért 1988-ban néhány társammal megalapítottuk az
Alexander Gabor & Co. részvénytársaságot. Ismeretem szerint a könyv írásának
idıpontjában ez az USA elsı olyan részvényügynöksége, amely tényleg teljes körő
szolgáltatást nyújt, tanácsokat ad az ügyfeleknek, de csak akkora jutalékot számít
fel, mint a legnagyobb engedményes ügynökségek.
Miért elınyös ez az ügyfeleknek? Nyilvánvaló, hogy azért, mert ugyanolyan
útmutatásokat kapnak, amelyekért korábban többet fizettek, így a csökkenı
költségek miatt nı az ügyfelek nyeresége. Az elsı osztályú, személyre szóló
szolgáltatásokkal úgy tőnik az ügynökség több ügyletet vonz, mint amennyire
korábban számítani lehetett.
Pénzgazdálkodás
Valószínőleg ez a könyv legfontosabb fejezete. Nagyon jó lenne, ha pénzünkrıl
érzelemmentesen tudnánk gondolkodni, akár egy számítógép. Tudjuk, ez aligha
van így. A könyvben eddig leírt elveken kívül van még néhány fontos szabály,
amelyeket érdemes követni vagy legalábbis figyelembe venni a döntések
meghozatalakor.
1. Ne fektessünk be kölcsönvett pénzt (kivéve a már említett hitelvásárlási
számlát!)
Ha nincs befektetni való pénze, ne fektessen be! Ha a házára, hitelkártyára vesz fel
hitelt vagy ha fedezet nélküli hitelt kap, várja meg elıbb, hogy a piac biztosítsa a
hitel kamatának megfelelı hozamot, és csak akkor lépjen akcióba! Arra is gondolni
kell, hogy a kamaton kívül a törlesztırészleteket is fizetni kell. Ha a piac rosszra
fordul, az ember könnyen elveszti a fejét, aggódik, hogy hitelképessége romlik,

151
házára érvényesítik a zálogjogot stb. A hitelvásárlási számla ennél jobb megoldás,
az elıre befizetett pénz (a vásárlási keret fele) fedezheti a veszteségeket, a felvett
hitel után nincs rendszeres törlesztés és a számla megszőnéséig kamatot sem kell
fizetni.
2. A részvénypiacot nem azért hozták létre, hogy egy nap alatt milliomost
csináljon az emberbıl.
Az USA-ban jelenleg az évi átlagos, adózás elıtti jövedelem 25.000 dollár.
Mennyit lehet ebbıl megtakarítani és befektetni a tızsdén? Annyit biztosan nem,
hogy az átlagos amerikai arról álmodozna, hogy otthagyja állását. A részvénypiac
csak egy lehetıség arra, hogy ha visszavonul, a saját mércéjével mérve gazdag
legyen. Sok pénzzel és szerencsével ez persze hamarabb is elérhetı.
3. Egyforma nagyságú üzleteket kössön.
Mielıtt elkezdi a befektetéseket, el kell döntenie, hogy ha minden rosszul sül el,
mennyi veszteséget tud elviselni különösebb nehézség nélkül. Általában ezen
összeg kétszeresét fektesse be! A legtöbb ember számára ez 100 darab 80 dolláros
részvényt jelent. A könyvben leírt befektetési elvek betartásával így is szép
nyereséget lehet elérni. Ha így alakul a dolog, ne essen abba a gyakori hibába,
hogy a 80 dolláros részvénybıl vesz még 300 darabot, elvonva a pénzt más
céloktól. A kocka ui. fordulhat. Még az is megeshet, hogy más célokra tartalékolt
pénzt kell felhasználni, és ilyen helyzetben rendkívül nehéz hideg fejjel dönteni.
Ilyenkor a befektetı szerencsejátékossá züllik.
Befektetıként az elsı néhány évben nagyon sok hibát követtem el, de ami ennél is
fontosabb, sok olyan embert láttam már a piacon, akik fölöslegesen veszítették el a
pénzüket. Eladták minden részvényüket és soha nem jöttek vissza a
részvénypiacra. Pénzük a bankban alig kamatozik, miközben az általánosan
emelkedı árfolyamok mellett egy év alatt annyi nyereségre tehetnének szert, mint
amennyit a bankba tett pénz után tíz év alatt kapnak. Csak fegyelmezettnek kellett
volna lenniük.
4. Nyereségének legalább 20%-át tartsa készpénzben. A nyereséget újból be
kell fektetni, de néha rosszul sülnek el a dolgok, és a nyereség egy része elvész. Ez
az arány lehetıvé teszi az egyenletes befektetést. Ha pedig különösen vonzó
lehetıség adódik, nem szükséges eladni más értékpapírokat.
5. Soha ne befolyásolja a befektetési döntést a jutalék nagysága! A befektetık
veszteségeinek fı oka, hogy mindig azt számolják, mennyi jutalékot kell fizetniük,
ha még idıben eladják részvényeiket. Ha a befektetés olyanná válik, hogy célszerő
zárni a pozíciót, akkor meg kell tenni. A befektetés alapvetı feltétele, hogy a
nyereségnek végül is többszörösen meg kell haladnia a jutalék nagyságát. A
jutalékot olyan részvény esetén kell figyelembe venni, amelynek legalacsonyabb és
legmagasabb ára között hosszabb ideje nagyon kicsi a különbség.
6. Nem érdemes filléreket úgy megtakarítani, hogy közben forintok vesznek
el!

152
Már korábban szó volt arról, milyen fontos felkerülni azoknak a listájára, akiknek a
részvénykibocsátó rendszeresen elküldi jelentéseit, vagy telefonon beszélni a
vállalat befektetési kapcsolatáért felelıs alkalmazottal. Találkoztam olyan
emberekkel, akik sohasem kértek távolsági telefonbeszélgetést, mert az szerintük
túlságosan drága lett volna, ugyanakkor több ezer dollárt fektetnek olyan
részvényekbe, amely szerintük olcsó, és arra számítanak, hogy a részvény csak 1
ponttal változik kedvezıtlen irányban, 100 részvényenként 100 dollár a veszteség.
Ez a pénz az USA-ban legalább 30-40 távolsági beszélgetésre elegendı, amelyek
révén még üzletkötés elıtt ellenırizhetı, hogy igazak-e a vállalattal kapcsolatos
hírek és bejelentések. Mellesleg, ha a vállalat befektetıi kapcsolatokért felelıs
osztályával beszél, mindig teljes nevén szólítsa azt, akivel beszél. Így
megfontoltabb válaszokat kap. Joe bármit mondhat, de Joe Doe urat késıbb
könnyebb lesz megtalálni, s felelısségre vonni azért, amit mondott.
7. Többféle részvényt vegyen!
Errıl már az elızı fejezetekben is volt szó. Itt most csak azt hangsúlyozom, hogy
ez elsısorban akkor lényeges, ha bajban levı vállalatok részvényeit vásárolja. Más
esetekben vigyázzon arra, hogy azért túlságosan sokféle részvényt se vegyen! Ha
lehetséges, legalább öt ágazat részvényeibe fektessen be, de ha nagyon sok pénze
van, akkor se foglalkozzon tíznél több ágazat részvényeivel. A legtöbbet a
legerısebb csoport részvényeibıl vásároljon! Ha ezek a befektetések nyereségesek,
akkor - és csak akkor - fektesse a nyereséget olyan kevésbé jó ágazatok
részvényeibe, amelyek a felzárkózás jelét mutatják!
8. Ne beszéljen nyilvánosan nyereségrıl és veszteségrıl!
Ha azzal kérkedik, hogy mennyi nyereséget ért el, kevésbé sikeres barátait és
ismerıseit ellenségévé teheti. Amikor veszteségrıl panaszkodik, az emberek
sajnálni fogják, és ezzel a társadalmi ranglétrán lejjebb csúszik. Azt sem kürtöli
világgá, hogy mekkora az éves jövedelme, nem igaz? Ezt a jó szokást tartsa meg a
részvénypiaci befektetési jövedelmére is.
Kezdı ügynökként cégem tanulmányútra küldött New Yorkba. A képzésre
meghívtak egy specialistát, egy tızsdetermi ügynököt és egy tızsdeigazgatót.
Miután az igazgató befejezte elıadását, megkérdezte, van-e valakinek kérdése. A
specialista, aki - úgy tőnt - az igazgató barátja volt, ezt kérdezte: "Mennyi pénzt
kerestél ma?" A válasz a következı volt: "Hát, nem túl sokat."
Késıbb valaki, aki jól ismerte a tızsdetagokat, elmondta, hogy az igazgatót
pénzügyi körökben a leggazdagabb emberek között tartják számon. Ha valaki
megkérdezi Öntıl, hogy mennyire sikeres a piacon, kövesse példáját és csak ennyit
mondjon: "Nem túlságosan."
9. Legyen türelmes!
Többször hangsúlyoztam, hogy a sikeres befektetéshez szükség van türelemre is.
Ha olyan jó vállalatot talál, amely még nem futott be, ezért részvényének ára nem
emelkedik, tartsa meg a részvényt. Ha végül mindenki rájön, hogy milyen jó a

153
vállalat, a kitartást szép nyereség jutalmazza. Ez vonatkozik azokra a vállalatokra,
amelyek alapvetıen jók, de valamiért kiestek a befektetık kegyeibıl és a részvény
ára elég alacsony. Ha kedveli a kockázatot, fektessen be erısen emelkedı
árfolyamú részvényekbe. Ha bejön, élvezheti a további emelkedés elınyeit. Ha
pénzének csak kisebb részét fordítja ilyen részvények vásárlására, kevésbé érzi
meg majd a részvény árának csökkenését.
10. Hogyan menjünk szabadságra?
Ugyan mi köze van ennek a részvénypiachoz? Szerintem nem kevés. Úgy hiszem,
nem tökéletes a kikapcsolódás, ha közben a részvényárak alakulásán töpreng az
ember. Mielıtt szabadságra megy, összes részvényére adjon eladási küszöb
megbízást. Ügynökének adjon utasításokat a szabad piaci részvényekkel
kapcsolatban. Ha engedményes ügynökkel van kapcsolatban, adja el részvényei
felét. Így még marad részvénye, ha szabadsága alatt a piaci árak nınek, de ha idı
közben netán összeomlana a piac, legalább nem kerül katasztrofális helyzetbe. Még
néhány gondolat a pénzkezelésrıl. A csak részvénypiaccal foglalkozó
szakemberekkel készített interjúk alapján elmondható, hogy nagyon elégedettek, ha
döntéseik 40%-a helyes. A szerzett haszon viszont bıven meghaladja a hibás
döntésekbıl származó veszteségeket. Miért? Azért, mert fegyelmezetten
kereskednek. Ezt bárki elérheti, ha hibás döntéseit fegyelmezetten kijavítja és
megvédi nyereségét.
Egy matematikaprofesszor minden évben vetélkedıt szervez, amelyben az amatır
befektetık a hivatásosokkal versenyeznek. Az "amatırök" nagyon gyakran sokkal
jobb helyezést érnek el, mint a szakemberek és megszerzik az elsı helyeket. Ilyen
jó helyezést Ön is elérhet.
Értékpapírjai biztonsága
Sok kisebb ügynökségnek le kell küzdenie azt az akadályt, hogy a lehetséges
ügyfelek csak azért nem akarnak velük üzletelni, mert kicsik. A befektetı azt
gondolja, hogy pénze nem lesz olyan biztonságban, mint a jól ismert nagy
ügynökségeknél. Semmi sem jár távolabb az igazságtól, ha valaki részvényekkel és
kötvényekkel foglalkozik. Nagyon régen a kisebb bankok ugyanilyen problémával
küzdöttek egészen addig, amíg az emberek széles körben megismerték a
betétbiztosítás rendszerét és többé nem aggódtak amiatt, hogy kisebb bankokra
bízták pénzüket. Sok ember rájött, hogy a kisebb bankokkal személyes
kapcsolatokat építhet ki, a szolgáltatások színvonalasabbak és gyakran kedvezıbb
kamatokat is kapnak.
Az ügynökségek, a bankokhoz hasonlóan védik a befektetık pénzét. Évente alig
néhány ügynökség válik fizetésképtelenné, miközben a csıdbe kerülı bankok
száma nemrég az évi 100-at is elérte. Ha ilyen elıfordulna - hasonlóan a
bankokhoz - egy nagyobb, biztosabb alapon álló ügynökség venné meg a bajba
jutott céget, és tevékenysége más név alatt folytatódna. Az Egyesült Államokban
minden ügynökség tagja az Értékpapírbefektetıket Védı Társaságnak (Securities

154
Investor Protection Corporation /SIPC/), amely nem nyereségérdekelt szervezet. A
társaság héttagú igazgatótanácsának öt tagját az USA elnöke nevezi ki. Ha az a
valószínőtlen eset állna elı, hogy a társaság forrásai nem lennének elegendıek a
tagok fizetésképtelenségének biztosítására, a társaság kölcsönt kaphat az
Államkincstártól.
A társaság az ügynökségnél tartott készpénzért még a betétbiztosításnál is nagyobb
biztonságot szavatol. Bármely ügynökségnél levı számlája 500.000 dollárig védve
van és 100.000 dollárig a betétbiztosítási rendszereknél is. Bár az ügyfelek
többsége nem rendelkezik ilyen jelentıs számlákkal, néhány nagyobb ügynökség
az Aetna Biztosító bekapcsolásával további kétmillió dollár biztonságát garantálja.
Annak ellenére, hogy a társaság a legtöbb értékpapírtípus (részvény, kötvény, letéti
jegy) védelmét biztosítja, aranyra, ezüstre vagy más árukra vonatkozó értékpapírra
ez a védelem már nem érvényes. Ez az oka annak, hogy néha olvasni lehet azokról
a befektetıkrıl, akik azért veszítették el a csak nemesfémekkel foglalkozó
ügynökségeknél elhelyezett pénzüket, mert az ügynökség csıdbe ment.
A társasági tagságot minden ügynökség feltünteti üzlethelyiségeiben és a levelek
fejlécén. Az ország gyakorlatilag minden ügynöksége belépett az
Értékpapírkereskedık Országos Szövetségébe, amely az ügynökségek
tevékenységét szabályozza. Annak, hogy valaki tagja lehessen az
Értékpapírkereskedık Országos Szövetségének, az az egyik feltétele, hogy
belépjen az Értékpapírbefektetıket Védı Társaságba.
Ha valaha is aggódott amiatt, hogy az ügynökségnek csak egyetlen irodája és
néhány alkusza van, és nem tudta, mi védi a számlában levı befektetéseit, akkor ne
foglalkoztassa többé ez a probléma, ha az ügynökség csıdbe megy. A legnagyobb
ügynökségek is csak egy kis irodával kezdték meg mőködésüket.
Mindent összevetve azt hiszem, hogy ha Önnek fontos a szolgáltatások színvonala
- és fontos kell, hogy legyen -; akkor kisebb ügynökségekkel létesítsen kapcsolatot,
ahol pénze ugyanolyan biztonságban van, mint a nagyobb ügynökségeknél.
Tanacsok
Miról szól ez a rovat?
Általános tızsdei tanácsokat kap majd itt, fıleg arra vonatkozóan, hogyan kerülheti
el a hibás döntéseket, amelyek anyagilag visszavethetik, sıt, hatalmas károkat
okozhatnak. Pályám során kisbefektetık ezreinek befektetési szokásait ismertem
meg, és rengeteg hibával találkoztam, amelyeket el lehetett volna kerülni, ha a
befektetı olvasta és figyelembe vette volna azokat a tanácsokat, amelyekkel Ön
majd itt találkozik. Ezen idı alatt befektetıként és tanácsadóként magam is számos
hibás döntés részese voltam. Szeretném, ha Ön okulna ezekbıl, hiszen okos ember
más kárán tanul.
Annak érdekében, hogy elkerülje a hibákat, elsısorban pozitív gondolkodásúnak
kell lennie, tudatosan készülnie kell arra, hogy “pénzt csinál”. Hiszen elsısorban

155
erre megy ki a játék, nem igaz? Alkalomadtán biztosan kap olyan ötleteket itt,
amelyek valóban nyereséghez segíthetik. Ahhoz, hogy egy cégrıl vagy egy
trendrıl az itt leírtak idıben elérjék Önt, és hatékonyan fel tudja használni az
ötleteket – gyakran kellene látogatnia az oldalunkat.
Azt ajánlom, folyamatosan, újra meg újra olvassa el az itt közzétett tanácsokat, és
azokat is, amelyeket A tızsde címő könyvben talál – egészen addig, amíg "a
vérévé nem válnak”. Ez a tudás a döntései meghozatalánál automatikusan riasztó
csengıként szólal majd meg pozitív és negatív szituációkban egyaránt.
Tanácsok:
1. Mindig legyen határozott célja a befektetéssel !
Nem elegendı, hogy az az elképzelése: pénzt akar csinálni. Lebegjen egy konkrét
összeg a szeme elıtt, és annak megszerzésén munkálkodjon.
Ha például a fizetésének az összegét (mondjuk 300 dollárt) akarja megkeresni a
tızsdén, arra koncentráljon.
Tételezzük fel, hogy Önnek van 10000 dollár megtakarított pénze, amelyet
befektethet. Az egyik kedvenc technológiai részvényem ára 100 dollár körül
mozog jelenleg, és ez egy tızsdei napon a legmagasabb és legalacsonyabb érték
között általában mintegy 3 pontot változik ((1 pont = 1 dollár). Ön rátalál erre a
részvényre, és nagyon szerencsés, mert már az elsı napon szinte lehetetlen dolog
történik: igen alacsony értéken vásárolja, és szinte a legmagasabbon tudja eladni a
részvényeket.
A tiszta nyeresége több, mint 300 dollár. Ön nagyon boldog, és a következı napon
gyorsan egy másik részvényt vásárol, amin 350 dollár profitot csinál. Sajnos
azonban nem veszi észre, hogy a trend változóban van. Másnap egy kis,
névértékbeli vesztesége van, de errıl azt gondolja, hogy hamar visszajön majd.
Csakhogy a következı nap még inkább romlik a helyzet, és most már 4 ponttal
lejjebb került…
Ne folytassuk! Csak azt akartam kihangsúlyozni, hogy ha sikerül elérnie kitőzött
célját (mondjuk a fizetésének összegét), álljon meg! Vagy tegye a megtakarításai
közé, vagy hagyja a számláján, hadd kamatozzon, amíg szüksége nem lesz rá.
Aztán dıljön hátra és pihenjen. Értékelje ki a piacot. Ne forgassa vissza az összes
nyereségét! Élje fel, vagy próbálja megvalósítani belıle egyéb pénzügyi terveit.
2. Használja a hitelt bölcsen!
Az elızı példánkban említett 300 dollár nyereséget kevesebb pénzbefektetéssel is
elérhette volna, hitel segítségével. (Olvassa el a könyvben az erre vonatkozó
fejezetet!) Megtehette volna, hogy csak 5000 dollárnyi saját tıkét fektet be, és a
többit kölcsönbıl teszi hozzá, és így százalékosan többet nyer, vagy 10000
dollárért kétszerannyi részvényt vesz (200) és így a profitot is megkétszerezi,
illetve feleennyi mozgással (másfél ponttal) eléri ugyanezt a nyereséget. Ez a dolog
pozitív oldala.

156
Nézzük meg a dolog ellenkezı oldalát. Ha a befektetés nem a kedvezı irányba
mozdul, a nem teljes összegő pénzbefektetés sokszorozó hatása miatt a veszteségek
ugyanúgy megkétszerezıdnek. A First California Securities megengedi, hogy
ügyfelei 3,3-szoros befektetést végezzenek saját tıkéjükhöz képest – bár az elsı
tranzakciónál legalább a vételár felét be kell fizetniük. Azaz, az ügyfél 10 dollárnyi
befektetést eszközölhet esetenként 3 dollár tıkebefektetés ellenében a hitel
(margin) számlán.
Bár hitelszámlás befektetésre lehetıség van, a legtöbb nagyösszegő pénzveszteség
akkor történik, ha a kliens a hitelvásárlási lehetıséget maximálisan kihasználja, de
az árak a remélthez képest ellenkezı irányba fordulnak. Egy hitelszámla használata
az Ön pénzügyi helyzetétıl, a választott részvényektıl és a brókercég gyakorlatától
függıen válik jó lehetıséggé az Ön számára.
Ha erre lehetısége van, sohase használja a maximálisan engedélyezett sokszorozó
számot. A hitelvásárlást fıként olyan esetekben használja , amikor egy trend
nyilvánvaló, és amikor a részvénypiac egy nagyon nagy, hirtelen zuhanásból kezd
magához térni.
3. A trend jóbarát
A "könnyő" pénz rendszerint akkor jön, amikor a piacon felfelé ívelı trend
uralkodik, és nem zavarják meg nagyobb és gyakori kilengések. A trend olykor
csak pár napig tart, bár elıfordul, hogy hetekig is, néha hónapokig. Ha évekre
visszamenıleg figyeljük a piacot, megállapíthatjuk, hogy általánosságban felfelé
mozog, azonban ez nem feltétlenül van így minden egyes cég és részvény esetében,
némelyek a piac aktuális mozgásától eltérıen is viselkedhetnek.
Sajnos nem szólal meg figyelmeztetı csengı, hogy a trend mikor kezdıdik és
mikor ér véget. A trendet még több éves tapasztalat birtokában is többnyire csak
akkor vesszük észre, ha már elkezdıdött. A legkönnyebb akkor észrevenni a
trendet, amikor egy teljes iparág van ismét felívelıben egy vagy több
katasztrofálisan rossz év után – mint ahogyan ez például a chipgyártó cégek
esetében történt a kilencvenes évek végén. Vagy amikor egy túlértékelt iparág
elveszíti a népszerőségét, egy másik, amelyiket eddig nem favorizáltak, gyakran
felível, mivel az elıbbibıll kivont tıke ott keresi a helyét.
Ha Ön felfedezett egy trendet, próbáljon "úszni az árral”, amíg lehet, bár nagy a
kísértés kiszállni a kisebb, de biztos nyereséggel. Ekkor a legkisebb a kockázat,
különösen, ha már jelentıs nyeresége van a részvényekben. Ilyenkor az ember nem
annyira ideges a piac minden kis ingadozásánál, ellentétben azzal, mint amikor
éppen csak megvásárolt egy részvényt.
4. A barátja nem tudja jobban
Mindig elcsodálkozom, hogy emberek, akik évi 100000 dollárt keresnek, képesek
néhány dollárnyi megtakarításért kilométereket autózni mondjuk egy új
hőtıszekrény megvásárlásakor, és napokig tépelıdnek, milyen márkát vegyenek,
de egy perc alatt beleinvesztálnak 50000 dollárt egy olyan cég részvényeibe,

157
amelyrıl még nem is hallottak, csak azért, mert egy ismerısük – aki nem is tızsdei
szakértı – állította, hogy ez remek befektetés, rengeteg pénzt hoz majd.
Példaként leírom, hogy ilyen esetekben miként folyik le egy tipikus beszélgetés
ügyfelem és köztem:
Ügyfél: – Üdvözlöm Alex, hogy van?
Alex: – Köszönöm, én remekül. És ön?
Ü: – Szeretném, ha vásárolna nekem 10000 – et XYZ cég részvényeibıl.
A: – Miféle részvényekbıl? Mivel foglalkozik ez a cég?
Ü: – Nem tudom, Jimmy barátom szerint remek lehetıség. 50 centrıl öt és fél
dollárra ment föl egyetlen hét alatt, és nemsokára eléri az 50 dollárt.
A: – Honnan tudja ezt ilyen jól a barátja?
Ü: – Nem fontos. Mindig megvannak a maga jó tippjei. A múlt hónapban 60000
dollárt csinált.
A: – Ez nagyszerő! Ön látta a pénzügyi kimutatásait?
Ü: – Nem, de ı maga mondta. Mindegy, csak vegyen 10000-et. Mennyi a jelenlegi
ár?
A: – Most 5 dollár egy részvény. De azt hiszem, várnunk kellene egy kicsit, hadd
informálódjam a cégrıl, hogy pontosan tudjuk, mibe akar invesztáni.
Ü – Nem, elıször csak vegyen részvényt, ahogy kértem. Most szabadságra
megyek, felhívom, amikor visszajöttem. Akkor majd elmondja az informálódása
eredményét.
A: – Változatlanul úgy érzem, elsı az információ. Majd felhívom önt az
eredménnyel.
Ü: – Nem. Azt akarom, hogy azonnal vegye meg nekem a részvényeket, különben
elviszem ezt az üzletet egy másik céghez.
A: – Nos, az ön pénzérıl van szó. Hadd ismételjem meg a megrendelését, remélem
nem bánja, ha magnóra veszem…
A beszélgetés többi része már nem is érdekes. Amikor a részvény ára a 7 és fél
dolláros csúcs után visszaesik 50 centre, az ügyfél minden bizonnyal telefonál:
Hogy engedhette meg, hogy belemenjek egy ilyen ügyletbe?
Nos, mielıtt Ön egy ismeretlen részvényt vásárol, feltétlenül informálódjon, vagy
ha teljeskörő bróker-szolgáltatást vesz igénybe, a brókerét kérje meg erre. Ha úgy
érzi, "abszolút biztos” abban, hogy a részvény felmegy 50 dollárra, ismerkedjen
meg közelebbrıl a céggel, derítse ki, mi lehet a valódi oka annak, hogy a
részvényáraik emelkednek, és ha ezek után is úgy találja, hogy minden rendben
van, akkor vegye meg a részvényeket 10-ért ha közben az ár felment. Ha valóban
felmegy ötvenre, így is sokat nyer. Ellenben, ha már 5-ért, de informálódás nélkül
vásárol, de a részvény ára visszaesik 0,5-re, a befektetés kilencven százaléka
elúszott.
158
Ne feledje, ez csak egy példa. Ha egy barátja arra hívja fel a figyelmét, hogy egy
sokmilliárd dollár bevétellel rendelkezı, a Dow indexben szereplı cég részvényára
megmozdult, a legjobban teszi, ha azonnal vásárol mielıtt az okot megtalálja, mert
lehet, hogy csak néhány pont nagyságú mozgási erı volt a részvényben. Különben
is, igen csekély annak az esélye, hogy befektetéseinek 90 százalékát rövid idın
belől elveszíti az index részvényeinek vásárlásakor.
Senki sem tudhatja biztosan, hogy egy részvény ára milyen szinten állapodik meg.
Ezt még a bennfentesek sem tudják. Derítse ki az adott cég lehetséges fejlıdésének
alapvetı indokait, és ha jók az elırejelzések, akkor vásároljon a cég részvényeibıl.
5. Óvakodjon a csevegı fórumoktól:
Régebben történtek az Egyesült Államokban olyan esetek, hogy egyes brókercégek
különös hangsúllyal ajánlották vételre olyan vállalatok részvényeit,amelyeket a
piacon filléres értékeken jegyeztek.A brókercég nagyszámú részvényt vásárolt fel,
majd a brókerek felemelték a telefont és jólhangzó történeteket regéltek főnek-
fának az illetı cég eredményeirıl. Mivel az emberek elkezdték vásárolni a
"futtatott” részvényeket, és az árak emelkedni kezdtek, a részvény még jobban
ment. Ez alatt az idı alatt a brókercég hamar túladott az olcsón vett részvényeken,
egyre magasabb és magasabb áron kínálva azokat az új befektetıknek, és amikor
befejezte az eladást, kivonult az ügyletbıl. Így az áremelkedés megállt, és
rendszerint a részvény ára rövid idın belül össze is omlott. Gyakran a futtatott
cégek nem is végeztek valódi üzleti tevékenységet, sok közülük esetleg már meg is
szőnt, és a befektetık nyakán ott maradt a részvénycsomag. A "támogatók” pedig
idıközben más részvényekkel és más befektetıkkel is eljátszották ugyanezt.
A felügyelı hatóság, a NASD (National Association of Securities Dealers)
lassanként kizárta tagjainak sorából az így üzletelı brókercégeket, így az ilyenfajta
gyakorlat egy idıre eltőnt vagy legalábbis visszaszorult.
De az Internet elterjedésével az ilyen tızsdeügynökök megint színre léptek.
Anélkül, hogy felfednék kilétüket, csevegı fórumokat hoztak létre, ahol
magánszemélyként, minden hivatalos ellenırzés nélkül azt mondanak, amit
akarnak, tulajdonképpen ugyanazt csinálják, mint azelıtt. No persze, valamivel
okosabban, most csak olyan cégeket futtatnak, amelyek tényleg végeznek üzleti
tevékenységet – csakhogy nem sok sikerrel.
Az Internet és az újdonsült befektetık millióinak segítségével – akiknek fogalmuk
sincs, hogyan mőködik valójában a piac – a pletykák és feltételezések futótőzként
terjednek. A modern kereskedelmi módszerek és a múlthoz viszonyítva
meglehetısen alacsony jutalékok következtében a tızsdei árakat a ˝ futtatók˝
sokkal gyorsabban tudják le vagy felfelé mozgatni, mint régebben.
Néha emelkedı tendenciájú piacon ez az Ön javára is válhat, ha szerencséje van.
(A többségnek nincs). Volt egy ügyfelem, aki egy olyan cég részvényeit vásárolta
egy csökkenı ártendencia idején, amelyik jó terméket gyártott, de képtelen volt azt
nyereséggel eladni. Aztán a versenytársak megelızték ıket, és a cég az üzleti

159
versenyben lemaradt. Egy napon jött egy ígéretes hír, de ha valaki mélyebben
analizálta, arra a következtetésre juthatott, hogy ez esetleg csak évek múlva hoz
komoly hasznot.
A részvény ára három nap alatt 3 dollárról a napközbeni kereskedelemben 48
dollárra emelkedett. A kliensem nagyon alacsony átlagáron vásárolt az elızı évek
alatt 15000 részvényt, és óriási erıfeszítésembe került, hogy rábeszéljem, adja el ,
amikor 30-45 dollárt ér, mert elvesztette a realitásérzékét, és azt gondolta, hogy
felmegy majd 100-ra, 200-ra, vagy még magasabbra. Végülis, miután két évet várt
arra, hogy a részvény megmozduljon, nagyon boldog volt a 350000 dolláros nettó
nyereséggel.
De képzeljük el azt az embert, aki 40 dollárért vette a részvényt, soha nem adta el
és ma is tartogatja, amikor mindössze 2,5 dollár az ára. (A részvény ára ugyanis
hatalmasat zuhant.)
Kérem, hogy józanul mérlegelje a túlfokozott kommentárokat és óvakodjon a
megalapozatlan infomációktól! Sajnos ilyeneket a nyomtatott sajtóban is olvashat.
Vannak újságok, amelyek pénzért bármit hajlandók közölni. Szomorú, de igaz.
6. Elsı a minıség!
Amikor elkezdtem brókerként dolgozni, sokat beszélgettem a tapasztaltabbakkal,
hogy tanuljak tılük. Meglepett, hogy soha nem ajánlották az ügyfeleiknek azon
cégek vételét, amelyek a legfeltőnıbb hírekben szerepeltek, vagy kezdı cégek
részvényeit, amely cégek újfajta, szokatlan ötleteket képviseltek. Már
megállapodott, sikeresen bizonyított cégek részvényeit vásárolták, melyek ára –
néhány kivételtıl eltekintve- nem mozdult meg drámaian. Én jobban tudnám ezt
csinálni, gondoltam. Az árutızsdén szerzett bróker-tapasztalataimnak
köszönhetıen "zseniális" befektetéseim veszteségeit viszonylagosan kordában
tartottam, és néhány sikertelen próbálkozás után elkezdtem követni az idısebb
brókerek tanácsait. Azok a fiatalabb brókerek, akik velem együtt kezdtek, de nem
rendelkeztek azzal a háttérrel amellyel én, csak az ügyfeleiknek okozott jelentıs
veszteségek árán tanulták meg ugyanezt.
Bár a sokak által hangoztatott elv, hogy “túl nagy ahhoz, hogy megbukjon” – nem
igaz, a nagy cégek esetében mégis úgy van, ha átmennek is nehéz idıszakokon,
van akkora anyagi erejük és hatalmuk, hogy túléljék ezeket és megújuljanak.
Jellemzı példa erre az IBM, amelyik a világ legnagyobb cégének számított a
nyolcvanas években. 1987-ben megváltoztak az üzleti körülmények és a
kilencvenes évek közepére részvényei értékének csökkenése az eredeti érték
hetvenöt százalékához járt közel. Közben az új cégvezetés más dolgokra kezdett
összpontosítani, és a kilencvenes évek végén a részvények ára már a tíz évvel
azelıtti szint körül mozgott, és késıbb megduplázódott.
Az a tapasztalatom, hogy tízbıl nyolc cég, amelyeknek "nagy” ötleteik vannak, de
a termékeik még nem járatódtak be, néhány éven belől vagy kilépnek az üzletbıl,
vagy soha nem képesek megvalósítani terveiket. Ha ilyen cégek részvényeibe

160
fektet, és magas áron vásárolja ıket, lehet, hogy soha nem érik el újra az eredeti
árszintet, miután a vállalat visszasüllyed a közép-mezınybe. Amikor ezek az új
cégek végülis sikereressé válnak, még mindig rengeteg nyereségre tehet szert a
részvényeikkel, még akkor is, ha az elején “az asztalon hagyta a legzsírosabb
falatokat.” A nagy alapok pénzügyi szakemberei is csak ilyenkor kezdik
felvásárolni ezeket a részvényeket. İk az ön számára is felviszik a részvényárakat.
Csak arra ügyeljen, hogy még elıttük vegyen a részvényekbıl, vagy legalábbis
velük azonos idıben.
Ha ön az a típus, aki nem tud ellenállni semmilyen újdonságnak, forradalminak, és
mégis vásárol a fiatal cégek részvényeibıl, legalább arról bizonyosodjon meg,
hogy vagyonának csak kis részét költi ilyenre. Ha megbuknak, a többi részvény
kompenzálja a veszteséget, ha befektetése sikeresnek bizonyul, az esetleges nagy
nyereség még mindig irigylésre méltó szintre emeli az egész portfóliót.
7. Életben kell maradnia ahhoz, hogy megnyerje a csatát!
A fenti mondat a tızsde nyelvére lefordítva azt jelenti, hogy alacsonyan kell
tartania veszteségeit, ahhoz, hogy maradjon elég pénze az újracsoportosításra, és a
veszteség visszanyerésére. Mindnyájan azért fektetünk be a tızsdepiacokon, mert
úgy gondoljuk, ezzel pénzre tehetünk szert. Ami teljes mértékben igaz,
amennyiben a piac hosszú távú eredményeit nézzük. Csakhogy sok ember kis
összegekkel kezdi,-mivel ennyit engedhetnek meg maguknak-és így nincs eléggé
megosztva a befektetésük. Nagyszerő érzés egy-két részvénybe fektetni akkor, ha a
befektetés nyereséges. Gyakran elıfordul, hogy így felülmúlják a piaci átlagot. De
az ellenkezıje is igaz. Ha veszít rajtuk, és nem avatkozik be idıben, az pénzügyi
katasztrófát is jelenthet. A legnehezebb kérdés, hogy hol álljon meg. Tíz-tizenöt
százalékos áringadozás jellemzi manapság a legtöbb részvényt. Ha a régi
szabályhoz tartja magát, amely szerint a részvényeket el kell adni, ha értékük hét-
tíz százalékkal csökken, akkor megtörténhet, hogy a mélyponton adja el, majd a
részvény ára hirtelen égbe szökik – de már ön nélkül.
A jelenlegi ingatag piaci körülmények között egy részvény tíz százalékos
ingadozást is produkálhat naponta, gyakran többször is. Ez jó hír a daytradereknek,
akik a napi piac ingadozásából élnek, de zavaró lehet az átlagos befektetık
számára.
Talán csalódott most, hogy nem szolgálok könnyen alkalmazható szabállyal.
Önnek kell megtalálnia a szabályokat, és megfelelıen kezelnie a kockázatot. Talán
segít ebben a következı három gondolat.
8. Tegyen fel többre!
Hogy elkerülje azt a rendkívüli veszélyt, hogy egy vagyont fektet kedvenc cége
részvényeibe, minden sikeres tızsdei szakember több részvényıl állítja össze a
portfóliót. Nincsenek szigorú szabályok, hogy mi kerüljön bele. Az én saját
szabályom szerint 50000 dollár alatt legalább öt különbözı részvényt tartalmazzon
a portfolió – a különbözın azt értem, hogy különbözı iparágak részvényei

161
legyenek. 100000 dollár alatt hét - nyolcféle részvényt javaslok, a fölött pedig
legalább tíz különbözı részvényt tartalmazzon a portfolió. Természetesen az sem
gond, ha ön – mondjuk – a csúcstechnológiával foglalkozó cégekre akar
koncentrálni, de ez esetben sokkal nagyobb ingadozásra számíthat, mint az, aki
nem így tesz – arra ügyeljen, hogy legalább az ipar különbözı ágazataiból
kerüljenek ki a portfolió cégei.
Az nem számít, hogy egy-egy cégnek hány részvényét birtokolja, ha nincs
elegendı tıkéje ahhoz, hogy kerek tételekben vásároljon (kerek tétel = 100
részvény). Az ön portfóliójának csak százalékos teljesítıképessége számít igazán.
9. Figyelje a versenytársakat!
A legtöbb, ugyanabba az iparágba tartozó cég részvényára azonos irányba tart,
hacsak egy bizonyos cég nem teljesít sokkal jobban, vagy rosszabbul, mint a
többiek. Van egy ügyfelem, aki a gyógyszeripari cégeket kedveli. Minthogy nem
szeret nagy kockázatot vállalni, azzal érvel, hogy az emberek mindig meg fognak
betegedni, ezért mindig újabb és újabb gyógyszerek bevezetésére lesz szükség, és a
környezeti ártalmak káros hatásait is újabb és újabb gyógyszerekkel kell
ellensúlyoznunk.
Az Egyesült Államok piacán a kilencvenes években az MRK, SGP, BMY, PFE,
LLY és a SYN voltak a legnagyobbak ebben az iparágban. Az utóbbi, a Syntex
(ismerıs a neve, ha elolvasta A tızsde címő könyvet) egészen addig az idıszakig
nagyon sikeres volt, de akkor valami oknál fogva kezdett lemaradni a többitıl. Míg
a csoport többi tagja a részvényárakat illetıen viszonylag jól teljesített, a SYN
egyre lejjebb és lejjebb került. Sok elemzı, aki magasabb árfolyamon azelıtt
vásárlásra ajánlotta a részvényt, kiállt a nyilvánosság elé és próbálta mérsékelni a
kárt, azt állítván, hogy a csökkenés csak átmeneti. Én rávettem az ügyfelemet,
hogy adjuk el a részvényeit – ezek voltak többségben a portfolióban – és áttettük a
bennük fekvı pénzt Merck(MRK) részvényekbe, ami aztán szerencsére jól
teljesített.
Ha az olvasó esetleg maga is bróker, íme a történet folytatása: az ügyfélnek csak
átlagos mérető, százezer dollár alatti portfoliója volt a cégünknél. Mivel gazdag
ember, más brókercégeknél is volt több számlája. Az ottani brókerek, akik a SYN
részvényeket ajánlották neki, amikor az még jól ment, nem adták el azokat,
ehelyett azt mondták: az év végére újra fel fog menni a régi szintre vagy afölé, – és
ezt az “elméletet” számtalan elemzıi dokumentummal támasztották alá.
Ennek az lett az eredménye, hogy amikor a SYN ára majdnem 80 százalékkal az
alá süllyedt, mint ahol mi azt eladtuk – még mielıtt egy nagyobb cég ennél
alacsonyabb áron felvásárolta –, hirtelen az ügyfél számlája lett a legnagyobb
általunk kezelt számla, ugyanis a többi számlájáról is hozzánk hozta át a pénzét.
Tanuljon ebbıl: ismerje be ha hibázott, bár az ügyfél nem lesz boldog ha pénzt
veszít, de azt tudja, hogy ön sem csalhatatlan, és értékeli majd, hogy a büszkesége
nem akadályozta meg abban, hogy ésszerő megoldást találjon a problémára.

162
Ha az olvasó – ahogyan önök közül a legtöbben – nem bróker, akkor is úgy kell
gondolkoznia mintha az lenne, de természetesen úgy, mint egy jó bróker.
10. Ne kösse az életét össze egy részvénnyel!
Ez úgy hangozhat, mint az elızı tanácsok ismétlése, de mindenképpen
hangsúlyozni szeretném a gondolatot. A legtöbb ember csak néhány részvényt
ismer, és fıleg a lustaság akadályozza meg abban, hogy egy másikat válasszon, ha
gondok támadnak a régivel. A tızsdepiac olyan, mint egy házasság: boldogságban
indul, de problémákba torkollhat. Ha elég értelmes valaki, egy házasságban
átgondolja mi okozza a problémákat, és rájöhet, nem csak a másik hibája az egész,
esetleg neki is változtatnia kell bizonyos dolgokon, hogy megmentse a kapcsolatot
és újra boldogan élhessenek.
A részvényekkel más a helyzet, ott nem beszélhet a másik féllel – a cég vezetıjével
– hogy megtudja, mi romlott el: egyrészt, mert nem férhet a közelébe, másrészt
mert úgysem árulná el, hogy mi a baj, ha egyáltalán van valami. Igy ön nem sokat
tehet a problémák megoldásáért. Azt sem tudja, ık mit tesznek a
fennmaradásukért. Az egyetlen megoldás: elválni a részvénytıl, mint egy
házastárstól, ha a problémák megoldhatatlannak tőnnek.
Míg a magyar tızsdén csak 50-60 cég részvényeivel kereskednek és ezek közül
mindössze talán 10 olyan van, amit egy bróker teljes szívvel ajánlhat, az USA
tızsdéin 50000 cég részvényei közül vásárolhat, és ezek között több száz a
rendkívül jól mőködı, szép jövı elé nézı cég. Így nem nehéz kicserélni az
alulteljesítı részvényt.
11. Tartson a gyıztesekkel!
Az emelkedı piacon fektessen a népszerő ágazatok részvényeibe. A kilencvenes
évek a technológiai újítások évtizede volt. (De ne feledje az elızı tanácsot, legyen
válogatós, csak a jó minıséget vásárolja!) Az óriási pénzek kezelıit, akik
dollármilliárdok felett döntenek, az eredmények után fizetik. Ha nem
eredményesek, kirúgják ıket. Ha van is értékes az elhanyagolt részvények között,
összehasonlítva a mindenki által kedvelt csoportokkal , ezekkel alig törıdnek,
egyszerően azért, mert az áruk nem mozog. Az amerikai társadalom csak az “itt és
most“-tal törıdik. A jövı miatt ráérnek aggódni késıbb. Eddig olyan példákat
hoztam, amelyekben jól jártak az ügyfeleim, ezért most elmesélem egy tévedésem
történetét.
A kilencvenes évek elején az olaj ára viszonylag magasan állt, és az olajmezıkkel
kapcsolatos iparágak remekül teljesítettek.
Egy ügyfélnek Baker – Hughes (BHI) részvények vásárlását javasoltam, az ágazat
harmadik legnagyobb cégét a világon. Hiba volt a harmadik legjobbat választani.
Mindig a legjobbat kell. Az ok az volt, hogy 1000 darab részvényt akart venni az
ügyfél, de a pénze nem volt elég ahhoz, hogy a legjobb cég részvényét vegye. Az
alapelveim szerint a legjobból kellett volna kevesebbet venni. Még az sem segített
volna, ugyanis az olaj ára csökkenıben volt, és a kitermelés nem volt mindig

163
nyereséges tevékenység. Ebben az iparágban havonta hozzák nyilvánosságra az
adatokat, amelyekbıl – még ha nem is követi valaki figyelemmel az olajár
mozgását – kiderül, hány olajkút mőködik az országban. Ez a szám minden
hónapban kevesebb lett. Közöltem az ügyféllel, hogy az idızítésem valószínőleg
rossz volt, adjuk el a részvényeket, bár veszteség lesz, de szerintem ezt még
behozhatjuk más részvényekkel. Ez az ügyfél azonban egyetlen fillér veszteséget
sem tőrt el. Nyolc évig megtartotta a lassacskán egyre kevesebbet és kevesebbet
érı részvényeket, közben a század legjobb, emelkedı piaca elment mellette.
Amikor az olajárak magukhoz tértek, a kitermelés és a kapcsolódó iparágak
újraéledtek, az ügyfelemnek már annyira elege volt az egészbıl, hogy amikor a
részvény ára az eredeti vételárat elérte, eladta a részvényeit, nem akarta
meglovagolni a felívelést, és kiszállt a kereskedésbıl, mondván, hogy a
tızsdézéssel nem lehet pénzt keresni.
Érdekes, ez az ügyfél egyébként jól fizetett programozó volt, ami csak azt
bizonyítja, hogy ha valaki ért valamihez, még nem biztos, hogy egyébként józanul
gondolkodik.
12. Figyelje a nyereség jelentések idıszakát!
Negyedévenként minden tızsdén jegyzett cégnek kötelezı a pénzügyeirıl
összefoglaló jelentést kiadni, melybıl a bevétele és a nettó profit összege is
kiderül. A pénzügyi bejelentések értékelése után fıleg a csúcstechnológiai iparág
területén drámai mozgások érzékelhetık. A legdrámaibb, amikor egy egészen
felvert árú részvény kibocsátó cégének jövedelmi és eladási mutatói okoznak
csalódást a befektetıknek. Ilyenkor megtörténhet, hogy egy 60 ponton álló
részvény másnap 30 körül nyit, értékének több, mint felét elveszítve egyetlen
éjszaka alatt. Ez nem azt jelenti, hogy a részvény ára fokozatosan süllyed. Azt
jelenti, hogy a hír, amely a tızsde zárása után kerül nyilvánosságra, olyan sokkot
okoz, hogy amikor a piac másnap reggel kinyit, senki sem hajlandó a részvényt 30
dollárnál magasabban megvenni.
Évekkel ezelıtt a cégek jó vagy rossz eredményeiket mindig elıre bejelentett
napon tették közzé. Így, ha az ember tartott a kellemetlen meglepetésektıl, egy-két
nappal azelıtt eladta a részvényeit, és ha az eredmények jók voltak, visszavásárolta
ıket, esetleg néhány ponttal többért. De legalább elkerülte a mélyrepülést, amit
néhány részvény produkált. Mostanában vannak cégek, amelyek már majdnem egy
hónappal a pénzügyi eredmények nyilvános közzététele elıtt, tudván, hogy -ha
csak valami csoda nem történik a negyed utolsó napjaiban- a mutatók elmaradnak
majd a várakozásoktól, már elıre figyelmeztetik befektetıiket. Ez ugyanolyan
végzetes eredménnyel járhat a részvények árfolyamát tekintve, a különbség csak
annyi, hogy ez a hír az óvatlan befektetıt villámcsapásként érintheti.
Én a saját portfólióm csúcstechnológiai részvényeit általában a negyedév vége elıtt
(a legtöbb cég a naptári negyedévhez igazodva közli jelentését) körülbelül három
héttel eladom, majd a hivatalos pénzügyi értesítı után visszavásárolom ıket. Ez azt
jelenti, hogy negyedévente öt-hat héten át nem vagyok jelen a piacon. Ha nem
164
kellene mások pénzét kezelnem, ez alatt az idı alatt akár nyaralhatnék is, élvezve a
nyereségem – feltéve, ha van. Azon ügyfelek számára, akik ezt a “biztonsági
játékot” akarják követni – ha egyáltalán beszélhetünk biztonságról a tızsdével
kapcsolatban- ebben az idıszakban eladom a részvényeket és a pénzt kamatozó
pénzpiaci alapokban tartom.
Azok számára, aki szeretik, ha mindig történik valami, azt javaslom, erre az idıre
tegyék át a pénzüket bármelyik, a Dow Jones-on jegyzett nem csúcstechnológiai
részvénybe. Még ha azok közül valamelyik csalódást okozna is, a részvény
értékvesztése átlagosan tíz százaléknál kevesebb szokott lenni, amit a növekvı
piacon gyorsan visszaszerezhet, ha újra csúcstechnológiai részvényekbe fektet. Az
emelkedı piacon többnyire nyereségre tesz szert ezekkel a részvényekkel, de
persze sokkal kevesebbre, mintha megmaradt volna azon csúcstechnológiai
részvényeinél, amelyek jobb eredményt értek el a vártnál.
Ne feledje: a tızsdepiac egy aknamezı, de elkerülheti a felrobbanást óvatos
elırelátással és egy kis tervezéssel.
Kedves Olvasó! Hát ennyi. Eredetileg úgy terveztem, csak havi egy tanácsra
szorítkozom, hogy legyen elég ideje az ott olvasottaknak leülepedni. Aztán arra
gondoltam, ha valaki olyan helyzetbe jut, hogy az én tanácsom segíthetne rajta,
vagy elkerülhetett volna ezáltal egy rossz helyzetet, de csak három hónappal
késıbb olvashatja, mi haszna belıle? Így egy egész évre való tanáccsal láttam el
önt, és még többel is, ha elolvassa honlapunkon “A tızsde” címő tankönyv
Pénzgazdálkodás címő fejezetét.
Még sok mindenrıl beszélhetnék, és fogok is idırıl idıre. Itt a fıbb tanácsokat
olvashatja.
Remélhetıleg sikeresen fog befektetni az amerikai tızsdepiacokon, és élvezni
fogja befektetése pénzügyi eredményeit. Azonban, ha befektetésével valami gond
támadna, térjen vissza ehhez a rovathoz, és próbálja alkalmazni a tartalmát. Az
ajánlottak a problémák megelızésére is alkalmasak.
Bár sohasem fektettem be a magyar tızsdepiacon, és nem ismerem jól az ott
szereplı vállalatokat, azt hiszem, az itt bemutatott alapelvek azon a piacon is jól
alkalmazhatók.

165
166