|
ANDERS Alexandra
Késô neolitikus nôi viselet rekonstrukciója a Polgár-Csôszhalom-dûlôben
feltárt sírok alapján
Bevezetés
Amikor reggelente a tükör és a ruhásszekrény elôtt áll-
va próbáljuk eldönteni, hogy aznap mit vegyünk magunk-
ra, sokszor nem is vagyunk tudatában annak, hogy milyen
sokféle szempont szerint választjuk ki a megfelelô darabo-
kat. Öltözékünkkel alkalmazkodunk az idôjáráshoz, az alka-
lomhoz, a divathoz és hangulatunkhoz. A ruházatnak ugyan-
is elsôdleges, védelmi szerepén túl más funkciói is vannak
– díszít, kifejezheti a nemet, az életkort, a társadalmi hely-
zetet, egy adott közösséghez való tartozást illetve a más
közösségekkel szembeni elkülönülést.1 A viselet – a nyelv-
hez hasonlóan – önálló, normatív és a társadalom által el-
fogadott jelrendszert képez, melybôl különbözô helyzetek-
ben különbözô elemeket emelünk ki, akárcsak a beszéd so-
rán nyelvi készletünkbôl. Ebbôl a megállapításból természe-
tesen az is következik, hogy egy adott viseleti elem – mégha
formailag azonosnak tekinthetô is – közösségenként mást
és mást jelenthet.2 Napjainkban már meglehetôsen nagy
szabadsága van az egyénnek abban, hogy mibôl és hogyan
válogat, de korábban, a hagyományos társadalmak korá-
ban ez nem volt így. A divatnak, a személyiségnek nem sok
jelentôsége volt ekkor; a viseletet merev, nemzedékrôl nem-
zedékre hagyományozódó elôírások szabályozták és szorí-
tották keretek közé.3 Talán nem tévedünk, ha hasonló, szi-
gorú rendszert tételezünk fel a késô neolitikum idôszakában
is, és ennek figyelembevételével kíséreljük meg a nôi viselet
rekonstrukcióját egy lelôhelyre vonatkoztatva. Ugyanakkor
amikor viseletrôl beszélünk, gondolnunk kell arra is, hogy ez
nem pusztán a ruhát jelenti, hanem a több ruhadarabból álló
ruházatot kísérô és teljessé tevô egyéb elemeket is,4 azaz a
lábbelit és a különbözô kiegészítôket, funkcionális tárgyakat
és ékszereket, a hajviseletet, a testfestést és a tetoválást.
Az újkôkori viseletrekonstrukció napjainkban nem tarto-
zik a legkedveltebb témák közé, általában népszerûsítô ösz-
szefoglalások írásakor és kiállítások készítésekor merül fel
az igény, hogy láttatni kell a leleteket mögött lévô embert
is. A bronzkorral vagy a késôbbi korszakokkal foglalkozó
1 FLÓRIÁN Márta 1997. 589.
2 KLANICZAI Tibor 1982., BARTHES, Roland 1982. 107-108.
3 FLÓRIÁN Márta 1997. 590.
4 SØRENSEN, Marie Louise 1997. 95-97.
régészek körében azonban már jóval elfogadottabb a téma
tudományos megközelítése is.5
A viseletrekonstrukció forrásai
Az elmúlt évtizedekben lassú változás figyelhetô meg a te-
metkezésekben talált régészeti leletek értelmezésénél. A ko-
rábban külön leletcsoportként kezelt emberi csontmarad-
ványok és az ugyancsak a sírba tett mellékletek és visele-
tei tárgyak újra kezdenek egy egésszé válni, azaz az egy-
kor eltemetett embert jelenítik meg, aki egyszerre volt egye-
di személyiség és a közösség tagja. Ebben az értelmezés-
ben az emberi testnek különbözô térbeli „leképezési” formái
vannak a neolitikum régészetében, mint a temetkezések, az
idolok, a sziklarajzok és maga a test, ami néhány kivételes
esetben megôrzôdött (pl. a mocsári leletek vagy „Ötzi”).6 Az
ôskori, pontosabban újkôkori viselet rekonstruálása Polgár-
Csôszhalom-dûlô esetében értelemszerûen csak két forrás-
anyagból, az ábrázolásokon és a temetkezésekben megfi-
gyelt elemekbôl indulhat ki.
a. idolok
Gyakori, hogy az idolokon és egyéb emberábrázolásokon
megjelenô ruházatként vagy ékszerként azonosított díszí-
téseket használják fel a rekonstrukciók elkészítéséhez – a
következôkben ezekbôl említek néhányat a teljesség igénye
nélkül. Roska Márton a viseletrekonstrukció szokatlan, bár
nagyon képszerû módját választotta, amikor az idolokon
megjelenô ábrázolások értelmezését egészítette ki recens
néprajzi adatokkal és indirekt bizonyítékkal: „Volt… az asszo-
nyoknak pedig a férfiakéval egyezô bujbelén7 kívül szoknyája,
fôkötôje, hiszen ha értett a hálókötéshez, a fôkötô elôállítása
legfentebb a munka kényesebb volta miatt okozhatott nagyobb
gondot.”8 A XX. század elejére egyébként is jellemzô volt az
effajta megközelítés, hiszen Hugo Obermaier 1911-1912-ben
megjelent munkájában a Butmir-kultúra idoljainak öltöze-
tét látja továbbélni az észak-albániai népviseletben.9 Érdekes
5 Lásd pl. SØRENSEN, Marie Louise 1997., vagy a magyarországi lelet-
anyagot illetôen László Gyula munkáit pl. LÁSZLÓ, Gyula 1955.
6 CHAPMAN, John 2000b. 132., WHITTLE, Alasdair 2003. 25-39.,
BAILEY, Douglass W. 2005., 197-204., HOFFMANN, Daniela –
WHITTLE, Alasdair 2008. A test régészetére vonatkozó utóbbi évek el-
méleti irodalmának összefoglalását lásd: JOYCE, Rosemary A. 2005.
7 Más néven bujka, azaz a rövid derekú, hosszú ujjú kabátféleség meg-
nevezése Erdélyben.
8 ROSKA Márton 1927. 189.
9 OBERMEIER, Hugo 1911-1912. 510.
| Tisicum XIX.

módon ez a „kontinuitás elmélet” szinte napjainkig kísért: az

ôskori textíliák jeles kutatója, Elizabeth Wayland Barber a mai
ukrán népviselet elôzményét a bronzkori idolokon fedezi fel.10
Ebben a vonatkozásban talán Maria Gimbutas, fôleg Vinča-
idolokból kiinduló leírásai a legismertebbek, mely alapján a
nôk szinte teljes, rituális alkalmakkor viselt ruhatárát magunk
elé képzelhetjük: hosszú ujjú, a test vonalát szorosan követô,
könnyû anyagból készült ruhák, V nyakkivágású, különbözô
ujjhosszúságú, olykor díszített blúzok, a derékvonal alatt
kezdôdô és a térdet takaró, vagy még annál is hosszabb sze-
gett szoknyák és kötények jelennek meg szemünk elôtt, kie-
gészülve különbözô csípôn viselt övekkel, karperecekkel és
láncokkal.11
Az alföldi területek késô neolitikuma – ellentétben a Dunán-
túléval – nem bôvelkedik antropomorf figurális ábrázolások-
ban. Jól ismertek Szegvár-Tûzköves és Hódmezôvásárhely-
Kökénydomb ikonikus darabjai, a „sarlós istenek” és „Vé-
nuszok”,12 de ezeken kívül akár innen, akár a környezô
lelôhelyekrôl csak csekély számú és sematikus megformá-
lású plasztikáról van tudomásunk.13 A hódmezôvásárhely-
kökénydombi I. Vénusz felületét borító díszítést Banner Já-
nos ruházathoz hasonlónak írja le,14 míg Csalog József a
szegvár-tûzkövesi II. szobor mintázatában a mell alatt szoro-
san megkötött ruhát lát.15 A polgár-csôszhalmi lelôhelyeken
is a rendkívül gazdagnak nevezhetô festett leletanyag mel-
lett nagyon kevés az antropomorf ábrázolás16 és egyetlen
idoltöredéken kívül nem is díszítettek.
Különös jelentôségûnek számítanak a lengyeli kultúra em-
berábrázolásai; napjainkig több száz idolt került napvilágra.17
Kalicz Nándor a séi darabok bekarcolt díszítései alapján bo-
nyolult frizurát és négyféle viseletet ír le, melynek része az
egy vagy többsoros nyaklánc, a földig érô négyszögletes
kötényszerû ruhadarab, mely az övhöz vagy az ágyékkötôhöz
1. kép: Polgár-Csôszhalom-dûlô, 836. objektum – 1-2: nyaklánc
csatlakozik. Az öltözet általában csak az alsótestet takarja.18 Spondylus- és szarvas-szemfog gyöngyökbôl, 3-8: Spondylus karpere-
A kultúra sormási lelôhelyein újabban elôkerült plasztikáit cek, 9: csontgyûrû, 10, 13: csonteszköz, 11: agyagedény, 12: Spondylus
elemezve P. Barna Judit szerint a nôi viselet V nyakkivágású övlánc, 14, 16: cseréptöredék, 15: kisméretû Spondylus gyöngyök, 17: vö-
tunikából, többsoros övbôl, köténybôl vagy ágyékkötôbôl és rös okkerrög, körülötte Spondylus- és szarvas-szemfog gyöngyök, 18,
20: koporsóra utaló barnás elszínezôdés, 19: kétsoros fejdísz Spondylus
csizmából áll, melyet testfestés, tetoválás és ékszerek tet- gyöngyökbôl (RACZKY, Pál – ANDERS, Alexandra 2006. Fig. 5. nyomán)
tek teljessé.19 Fig. 1. Polgár-Csôszhalom-dûlô, Feature 836 – 1-2: Necklace made from
Az elmúlt évek talán legmeglepôbb kísérlete a Jens Lüning Spondylus shell and deer canines, 3-8: Spondylus shell bracelets, 9: bone
vezette csoporthoz köthetô. Ôk 2004-ben egy a vonaldíszes ring, 10, 13: bone tool, 11: clay cup, 12: belt strung from Spondylus shell
kerámia kultúrájának életmódját bemutató kiállítás és sza- beads, 14, 16: pot sherd, 15: tiny Spondylus shell beads, 17: lump of red
ochre, surrounded by beads made from Spondylus shell and deer canines,
18, 20: brownis soil discoloration indicative of a coffin, 19: double-row
head-dress made from Spondylus shell beads (after RACZKY, Pál –
ANDERS, Alexandra 2006. Fig. 5)
10 BARBER, Elizabeth Wayland 1991. 295.
11 GIMBUTAS, Maria 1982. 44-51.
12 TROGMAYER Ottó – KONCZ Margit – PALUCH Tibor 2005. Kat. 107-116.
13 HANSEN, Svend 2007. 195. 197. Vö.: TROGMAYER Ottó – KONCZ badtéri rendezvény alkalmával teljes haj- és ruhaviseleteket
Margit – PALUCH Tibor 2005. Kat. 117-131.
rekonstruáltak, közel 100 idolon és töredékein látható bekar-
14 BANNER, János 1959. 19.
colt díszítések alapján.20 Ezekbôl végül is 12 idolt választot-
15 CSALOG, József 1972. 20-22.
tak ki teljes, „élethû” (bevallottan is idealizált) bemutatás-
16 SEBÔK, Katalin 2007. 107. és Fig. 5.
17 KALICZ, Nándor 1998. 65., P. BARNA Judit 2004.
18 KALICZ, Nándor 1998. 67-68., KALICZ Nándor 2007. 13.
19 P. BARNA Judit 2007. 20 LÜNING, Jens 2005/a. 209., LÜNING, Jens 2005/b.

2. kép: Nôi viselet rekonstrukciója Polgár-Csôszhalom-dûlô 836. objektum
alapján (Rajz: Nagy K.)
Fig. 2. Reconstruction of female attire on the basis of Feature 836
excavated at Polgár-Csôszhalom-dûlô (Drawing: K. Nagy)
ra.21 Férfiak és nôk egyaránt lenbôl, gyapjúból vagy bôrbôl
készült, színes geometrikus mintákkal díszített felsôrészt és
nadrágot hordtak, hajukat bonyolult fonatokba rendezték, a
férfiak fejét pedig még csúcsos nemezsapka is fedte.22
21 LÜNING, Jens – BECKER, Silke 2005.
22 LÜNING, Jens 2005/a. 208., LÜNING, Jens 2007. 185-186.
|
b. sírmellékletek
A másik forráscsoportot a sírokban talált leletek jelentik.
Kalicz Nándor az aszódi nôi sírok ékszer-mellékleteibôl kiin-
dulva rekonstruálja a viseletet (nyaklánc, övlánc, karkötôk,
hajba font gyöngyök és esetleg pártadísz), illetve az alka-
ron és az alsó lábszárakon megmaradt okkernyomok alapján
szoknyaszerû nôi öltözetet feltételez.23
Korek József a tiszai kultúra Kisköre-Gát lelôhelyén álta-
la feltárt 32 sír alapján a viselet következô elemeit tárgyalja:
több sírban figyelt meg gyöngyökbôl álló fejdíszt, Spondylus
karpereceket, övet. Különleges leletnek tartható a gyöngyök
szóródása alapján feltételezett kaftánszerû ruhadarab és a
bôr- vagy szôrmeköpeny, melyre a vállmagasságban kibon-
tott állati karmok utalnának.24 John Chapman Korek ásatá-
si eredményeit felhasználva az általa már halotti öltözéknek
nevezett ruházat elemeit vázolja föl, mely hajdíszbôl, nyak-
láncból, köpenybôl, szoknyából (erre az övláncból következ-
tet), különbözô karperecekbôl, gyûrûkbôl és övbôl áll,25 és
ezek tizenháromféle kombinációban jelennek meg a temet-
kezésekben.26
Arra is találunk példát, hogy közvetlenül a mellékletek
alapján rajzolják meg az eltemetett egyén ruházatát. Az uk-
rajnai kísérlet meglehetôsen egyszerû képet mutat, ráadásul
a szerzô ragaszkodott ahhoz a – szerintünk a leletek alap-
ján nem teljesen bizonyított – sztereotípiához, hogy a férfiak
nadrágot, a nôk pedig szoknyát viseltek.27
A lengyeli kultúra Mórágy-Tûzkôdombon feltárt sírjaiban a
viseleti tárgyak (rézbôl készült gyöngyök, gyûrûk és karpe-
recek, Spondylus gyöngyök és karperecek, szarvas szem-
fogakból fûzött nyakláncok, kôeszközök) elôfordulásának
különbözô arányú összetétele alapján három csoportot külö-
nít el Zalai-Gaál István. A csoportok részben területileg is el-
válnak egymástól.28 Az elmúlt években ismertté vált 2000 sí-
ros alsónyék-kanizsai temetô egyik leggazdagabb nôi temet-
kezésének leletei segítségével jól rekonstruálható viselete is:
jobb csuklóján Spondylus gyöngyökbôl álló karláncot, bal
csuklóján hasonló, de 9–10 soros karláncot viselt. Ruhájának
mellrésze 6–7 sorba fûzött Dentalium gyöngyökkel valamint
Spondylus-, karneol- és rézgyöngyökkel volt díszítve. Öve
hosszúkás, tizenkét sorból álló Spondylus gyöngyökbôl állt.29
c. értelmezési nehézségek
Bármelyik adatcsoportot is használjuk a viseletrekonst-
rukció elkészítéséhez, tudatában kell lennünk azok korlá-
tozott forrásértékével. Az idolok leegyszerûsített, Maria
Gimbutas-féle, hosszú évtizedekig elfogadott istenként, vagy
23 KALICZ Nándor 1985. 71-72.
24 KOREK, József 1989. 47-48.
25 CHAPMAN, John 2000a. 49-50, 53-54.
26 CHAPMAN, John 2000b. 106-107. 154. Fig. 5.6.
27 KOTOVA, Nadezsda 1997. 222-224.
28 ZALAI-GAÁL, István 2002. 51-59.
29 ZALAI-GAÁL, István 2008. 272.
| Tisicum XIX.
késôbbiekben inkább istennôként, istenanyaként való azono-
sítását egyre több kritika éri,30 és napjaink megközelítései egy
egyre bonyolultabb és nehezebben értelmezhetô képet rajzol-
nak elénk. Douglass W. Bailey szerint az idol alapvetôen az
emberi test (egyszerre az én és a személy) megnyilvánulási
formája és mint ilyen, különbözô aktusokban különféle mó-
dokon vehetett részt (votívtárgyként, ôsképként, gyermekjá-
tékként)31 ezért jelentésüket soha nem fogjuk megismerni tel-
jes egészében. Az idolok összetett jelentése mellett foglal ál-
lást Alasdair Whittle is; ôsöket, szellemeket, elôdöket vagy
megemlékezésre érdemes egyéneket egyaránt jelölhetnek.32
Jens Lüning az idolokban az ôskultusz megnyilvánulását látja
és a már idézett gazdag viseleti elemek szerinte a különbözô
családokat, leszármazási ágakat és klánokat jelenítik meg.33
Mások arra hívják föl a figyelmet, hogy értelmezésükben
alapvetô fontosságú kontextusuk megismerése is.34 Az értel-
mezési nehézségek sorát gyarapítja az a tény is, hogy ugyan
az idolok az emberi testet ábrázolják, mégis gyakran nem
teljes formájában, hanem torzóként, bizonyos elemeket ki-
emelve és felnagyítva, másokat pedig elhagyva.35
Az sem egyértelmû, hogy az idolokon megjelenô díszíté-
sek valóban a ruházatot, hajviseletet, testfestést vagy teto-
válást jelzik-e. Peter F. Biehl véleménye szerint a motívumok
semmiképpen sem foghatók fel élethû ábrázolásoknak. A dí-
szítéseknek és helyzetüknek szimbolikus jelentése van, ami
az idol „üzenetét” közvetíti. Ennek ellenére néhány minta va-
lóban a ruházatra utalhat, így pl. az öv, a gallér és a kötény
ismerhetô fel bennük, de a naturalisztikus ábrázolás ellenére
feltételezhetô magának a jelölt tárgynak a szimbolikus értel-
me is.36 Radian-Romus Andreescu a Gumelniţa-kultúra több
mint 800 idoljának elemzése után jutott arra a következtetés-
re, hogy a díszítésekben keveredhetnek a valóságos és szim-
bolikus elemek, néhány közülük valóban ruhát vagy ékszere-
ket jeleníthetnek meg.37 A hódmezôvásárhely-kökénydombi
és a szegvár tûzkövesi szobrokon megjelenô díszítések ru-
hadarabként való azonosítása a tiszai kultúra rendkívül ösz-
szetett díszítési rendszerének38 ismeretében még problema-
tikusabbnak tûnik.
Kérdéses az is, hogy az ábrázolt viselet hétköznapi-e vagy
ünnepi,39 esetleg rituális öltözetrôl van szó.40
30 MASKELL, Lynn M. 1995., TRINGHAM, Ruth – CONKEY, Margaret
1998., BAILEY, Douglass W. 2005., HANSEN, Svend 2007. 326-331.
31 DOUGLASS W. Bailey 2005. 197-202.
32 WHITTLE, Alasdair 2003. 56.
33 LÜNING, Jens 2007. 185-189.
34 DOUGLASS W. Bailey 1996. 291., TRINGHAM, Ruth – CONKEY,
Margaret 1998. 27-29.
35 DOUGLASS W. Bailey 1996. 292.
36 BIEHL, Peter F. 2003. 279-285.
37 ANDREESCU, Radian-Romus 2002. 100.
38 Legutóbbi összefoglalását lásd SEBÔK Katalin 2009.
39 KALICZ, Nándor 1998. 68.
40 BIEHL, Peter F. 2003. 285., P. BARNA Judit 2007. 57-58.
Az idolokhoz hasonlóan a temetkezések viselet-értelmezé-
sében is sok, bár más természetû nehézséggel találkozunk.
Mindenekelôtt a Kárpát-medence klimatikus viszonyai között
egyáltalán nem, vagy csak nagyon ritka esetben ôrzôdnek
meg a szerves maradványok, márpedig a ruházat nagyobb
része különbözô szövetekbôl, bôrbôl, szôrmébôl készülhe-
tett. Ezt jól példázza „Ötzi” esete is; a különleges körülmé-
nyek közt konzerválódott test és öltözékének kb. 20%-t adják
csak a maradandó anyagból készült tárgyak. Ha „Ötzi” nem
járt volna szerencsétlenül és a halála után a szokásoknak
megfelelôen eltemetik, a sírját feltáró régészek a váz mellett
csak egy rézbaltát, egy kôpengét és néhány nyílhegyet talál-
tak volna. Így viszont tudjuk, hogy medvebôr sapkát, fûbôl
font köpenyt, kecskebôr kabátot és -harisnyát, bôrkötényt
és -övet, valamint bôrbôl és fûbôl készült, két részbôl álló
lábbelit viselt.41
John Chapman élesen elkülöníti egymástól a halott éle-
tében és temetésekor viselt ruházatot, mivel szerinte az
elôbbire semmiféle adatunk nincsen.42 Néhány apró megfi-
gyelés mégis arról tanúskodik, hogy lehetett köze a két vi-
seletnek egymáshoz. Alice M. Choyke a Polgár-Csôszhalom
dûlôben feltárt szarvasszemfog-gyöngyökön hosszú hor-
dásra utaló kopás- és javításnyomokat rögzített, melyek ép-
pen az elhunyt életében keletkezhettek.43 Hasonló következ-
tetésre jut Marie Louise Sørensen a skandináviai bronzko-
ri sírok elemzésénél.44 Éppen ezért mi magunk a régésze-
ti és néprajzi analógiák alapján azt feltételezzük, hogy a ha-
lottat teljes díszében, ünnepi viseletében temették el.45 Ez a
viselet pedig inkább a közösség szabályait és elvárásait fe-
jezte ki, mint az egyén megjelenését. Annak ellenére tehát,
hogy a sírokban megjelenô test a sztereotipizált idolokkal46
összevetve jóval személyesebb, az egyén mégis rejtve ma-
rad elôttünk. (Egyébként még „Ötzi” öltözékével kapcsolat-
ban is fölmerült, hogy ô sem hétköznapi viseletében volt, ha-
nem speciális, a magashegyi viszonyokhoz alkalmasabb ru-
hában indult hosszú útjára.47)
Az esettanulmány
Polgár-Csôszhalom-dûlôben az emberábrázolások már
említett csekély száma miatt a viseletrekonstrukció egyedüli
forrásaként a temetkezésekben megfigyelt adatokra támasz-
kodhattunk. A lelôhelyen 1995 és 2004 között 123 sírt tár-
tunk fel, melyekbôl 102 temetkezés esetében lehetett a rí-
tusra is következtetni. (Mivel korábbi tanulmányainkban már
41 SPINDLER, Konrad 1995. 175-198., SULZENBACHER, Gudrun 2002.
A legfrissebb eredményekre vonatkozóan lásd: www.iceman.it
42 CHAPMAN, John 2000b. 107-108.
43 CHOYKE, Alice M. 2001. 255.
44 SØRENSEN, Marie Louise 1997. 101-102.
45 KUNT Ernô 1987. 124., FLÓRIÁN Márta 1997. 760.
46 HOFFMAN, Daniela – WHITTLE, Alasdair 2008. 302.
47 SPINDLER, Konrad 1995. 177.

részletesebben elemeztük a temetési szokásokat,48 most
csak azokra a megfigyeléseinkre térünk ki, melyek kapcso-
latba hozhatók a nôi viselettel.) A 102 sírból 53 volt nôi te-
metkezés és ezekbôl 33 volt ellátva melléklettel és/vagy vi-
seleti tárggyal.
A Polgár-Csôszhalom-dûlôben napvilágra került sírok több
szempontból is kiváló lehetôséget adnak a viseletrekonstruk-
ció elkészítéséhez. Meglehetôsen nagy esetszámról van szó,
mely megengedi bizonyos elemek általánosítását. A feltárá-
si dokumentáció is pontosan rögzítette az egyes tárgyak el-
helyezkedését és így sokszor akár a gyöngyök felfûzési sor-
rendjét is követni lehetett.
Viseleti rekonstrukciónk elkészítéséhez a „leggazdagabb”
nôi sírt választottuk ki, azaz azt a temetkezést, melybôl a
legtöbb melléklet és viseleti tárgy került elô (1. kép). A 836.
objektumszámú, szokatlanul nagyra és mélyre ásott sírban
egy 51–57 év körüli, Maturus korú nô feküdt,49 valószínûleg
koporsóban. Haján nagyméretû Spondylus gyöngyökbôl
fûzött, kétsoros füzért viselt, melyet középen néhány na-
gyobb, ellenkezô elhelyezésû gyöngy fogott össze. Nyakában
nagyméretû Spondylus gyöngyökbôl álló lánc volt, melynek
középsô részét váltakozva felfûzött kisebb Spondylus gyön-
gyök és átfúrt, valódi szarvas szemfogak alkották. Jobb- és
bal felkarján három-három Spondylus karperecet viselt,
jobb kezének egyik ujján egyszerû csontgyûrû volt. Dere-
kát – közvetlenül a medence fölött – hengeres Spondylus
gyöngyökbôl készült lánc övezte, középen két nagyobb, hor-
dó alakú gyönggyel. Bal lábfejénél néhány apró, hengeres
kagylógyöngy került elô. A hölgyet gazdag öltözetben, mel-
lékletekkel bôségesen ellátva indították túlvilági útjára – arca
elé vörös okkerrel, Spondylus- és szarvasszemfog gyön-
gyökkel teli zacskót helyeztek, valamint koporsójába még
egy kisebb edényt és két csonteszközt tettek.50
Természetesen ezek az adatok még nem lettek volna
elegendôek a rekonstrukció megrajzolásához, hiszen ah-
hoz, hogy elképzelésünk közelítsen az eredeti valóság-
hoz, sok részlettel még ki kellett egészíteni. Ezen részlete-
ket azonban jobbára csak különbözô párhuzamok alapján
valószínûsíthetjük, közvetlen bizonyítékunk egyikre sincs.
Ruhája szinte semleges, egyszerû vonalú; a hangsúly in-
kább az anyagán és díszítésében van. Jóllehet a legtöbb re-
konstrukciós elképzelés állati bôrökbe öltözteti az újkôkori
embereket is, a szakirodalmi adatok a szövés-fonás ma-
gas szintû ismeretérôl és használatáról tanúskodnak.51 Ese-
tünkben a karperecek átmérôje és az övlánc kerülete is vé-
konyabb anyagot valószínûsít. Az egyszerû álló szövôszéken
48 RACZKY, Pál – ANDERS, Alexandra 2006., ANDERS, Alexandra –
NAGY, Emese 2007.
49 K. Zoffmann Zsuzsanna meghatározása.
50 RACZKY, Pál – ANDERS, Alexandra 2006. 28-29, Fig. 5.
51 BARBER, Elizabeth Wayland 1991. 133-134. RICHTER Éva 2005, 127-
133. A szövés-fonás ausztriai neolitikus emlékeire vonatkozó össze-
foglalást lásd: GRÖMER, Karina 2006.
|
elôállított textíliába színes mintákat is szôhettek52 – képze-
letbeli kelménket a polgár-csôszhalmi lelôhely kerámiáin leg-
gyakrabban elôforduló rombuszmintákkal53 díszítettük és vö-
rösre festettük. Az edényeken az eredeti festés színe fekete
vagy sötétbarna árnyalatú lehetett,54 mégis a sírokban gyak-
ran elôforduló okkerfestés és -rögök miatt az élet és a vér
színét, a vöröset választottuk. Az öv alatti területet szintén
vörös színnel hangsúlyoztuk. A koponyán elôkerült gyöngy-
sort csak ráhelyeztük hajára, nem foglaltuk bele valamiféle
fejfedôbe vagy hajhálóba, bár tágabb környezetbôl erre is ta-
láltunk volna párhuzamokat.55 A lábfejnél lévô néhány gyön-
gyöt lábbeli díszítéseként értelmeztük, de hogy ez inkább
csizmára vagy puhatalpú, esetleg saruszerû cipôre került-e,
ezt nem tudtam eldönteni.56 (2. kép) Éppen így a hajviselet
is kérdéses maradt, annak ellenére, hogy az egyik Polgár-
Csôszhalom-dûlôben elôkerült kis emberábrázoláson57 látha-
tó, kis lencse formájú bütykökkel megformált díszítést Jens
Lüningék apró csavart copfocskákként értelmezték.58
A Polgár-Csôszhalom-dûlôben feltárt többi sír nem volt
ilyen gazdag viseleti tárgyakban, mégis az elôbbiekben felraj-
zolt kép többé-kevésbé igaz lehetett a közösség tagjainak vi-
seletére is.59 Leggyakoribb a különbözô típusú gyöngyökbôl
fûzött nyaklánc viselete (42%) és úgy tûnik, hogy az övlánc
is általánosnak tekinthetô, különösen az Adultus korú nôk
esetében (60%). Spondylus karperecek nem kerültek elô
nagy számban, viseletük mégis jellemzô a lelôhelyre; 5 nôi
sírból 14 db látott napvilágot, a legtöbb esetben a felkarról.
Jóval kisebb számban ismerünk csontgyûrûket (összesen
hármat) és hajdíszre is csak egyetlen másik sírból van ada-
tunk; itt a fej hátsó részét ékesítette a gyöngyökbôl és kagy-
lókból fûzött háromsoros füzér.60
Összegzés
Aszódon61 kívül sajnos nem rendelkezünk hasonló eset-
számú összesítô anyaggal az alföldi késô neolitikum töb-
bi lelôhelyére vonatkozóan, de a közlések alapján még-
is egy meglehetôsen egységes kép bontakozik ki elôttünk,
legalábbis ami a sírokban megmaradt leletanyagot ille-
ti. A nôi viselet legnagyobb részét a különbözô anyagú –
Spondylus szarvas-szemfog és utánzata, márvány és rit-
kán réz – gyöngyökbôl fûzött haj- vagy fejdíszek, nyaklánc-
52 Vö.: BARBER, Elizabeth Wayland 1991. 144. az ún. irgenhauseni „bro-
kát” példáján, valamint RICHTER Éva 2005. 132.
53 SEBÔK, Katalin 2005. 109, 112, Fig. 7.
54 RACZKY Pál – SÁNDORNÉ KOVÁCS Judit 2009.
55 Pl. Aiterhofen: NIESZERY, Norbert 1995. 191., LÜNING, Jens 2005c.
227-228
56 Ezúton is köszönöm Nagy Katalin kérdéseit és rajzát.
57 SEBÔK, Katalin 2005. Fig. 5.1.
58 LÜNING, Jens 2005c. 382, Bild 382.
59 ANDERS, Alexandra – NAGY, Emese Gyöngyvér 2005. 84-86.
60 RACZKY Pál et al. 1997.
61 KALICZ Nándor 1985.
| Tisicum XIX.
ok, karkötôk és övláncok tették ki, illetve találkozunk még
csontgyûrûkkel és Spondylus karperecekkel. A viselet ta-
lán csak annyiban különbözik egy-egy területen, hogy bizo-
nyos elemeket hangsúlyozottabban használtak – így pl. az
övláncot a polgár-csôszhalom-dûlôi lelôhelyen, a karperecet
a kisköre-gáti temetôben vagy a többtagú csontgyûrûket62 a
tiszai kultúra délebbi lelôhelyein. Úgy tûnik, hogy a ruházko-
dás területén egyforma nyelvet beszéltek, megértették egy-
más öltözetének üzenetét, mely közvetítette a azonos, na-
gyobb csoporthoz való tartozás kulturális hagyományát.
A viseletnek mégis van két olyan eleme, mely talán ettôl
szélesebb összefüggésben értelmezhetô. A Spondylus kar-
perec a késô neolitikum jellegzetes, presztízsértéket is hor-
dozó ékszertípusa. Viseleti helyzete meglehetôsen kötött; a
tiszai kultúra ismert temetkezéseiben szinte kivétel nélkül a
felkaron kerül elô63 és ugyancsak a felkaron látjuk ábrázo-
lását az ún. hódmezôvásárhely-kökénydombi I. sz. Vénu-
szon is.64 A szakálháti kultúra arcos edényein szintén a kar
felsô részén helyezik el a karpereceket65 de a megelôzô alföl-
di vonaldíszes kerámia kultúrájának temetkezéseiben is ezen
a helyen találjuk meg.66 Ezek után az sem meglepô, hogy
a vonaldíszes kultúra bajor területen feltárt férfi sírjainak is
jellemzô melléklete a bal felkaron viselt Spondylus karpe-
rec.67 Ritka ez a fajta direkt megfeleltetés lehetôsége,68 és
arra gondolhatunk, hogy ebben az esetben az egyébként is
presztízs értékû leletet speciális, de nagyobb közösségek
számára is érthetô jelentéssel ruházták föl és így lehetett a
viselet része és kerülhetett megformálásra az idolokon is.
A másik ilyen tárgytípus az öv, mely a késô neolitikum
idôszakában fontos viseleti tárggyá válik.69 Ugyanakkor
ábrázolása is megjelenik az idolok 42%-n, így a szegvár-
tûzkövesi I. sz. idolon is,70 jelezve kitüntetett szerepét.71
62 SIKLÓSI, Zsuzsanna 2004. 35.
63 KALICZ, Nándor – SZÉNÁSZKY, Júlia 2001. 45., SIKLÓSI, Zsuzsan-
na 2004. 21-22.
64 TROGMAYER Ottó – KONCZ Margit – PALUCH Tibor 2005. 58-59.
Kat. 111.
65 KALICZ, Nándor – SZÉNÁSZKY, Júlia 2001. 45., SIKLÓSI, Zsuzsan-
na 2004. 41.
66 KALICZ, Nándor – SZÉNÁSZKY, Júlia 2001. 45., SIKLÓSI, Zsuzsan-
na 2004. 18.
67 NIESZERY, Norbert 1995. 185.
68 CHAPMAN, John 2000b. 108. Más vélemények szerint a temetkezé-
sekben és az idolokon megfigyelt viseletek – jóllehet azonos kulturá-
lis kontextusban keletkeztek – mégsem hasonlíthatók össze egymás-
sal, mivel keletkezésük speciális okokra vezethetô vissza és nem fel-
tétlenül a mindennapi megjelenést tükrözik: SØRENSEN, Marie Louise
1997. 96-97.
69 KALICZ Nándor 1985. 72., CHAPMAN, John 2000a. 54.
70 TROGMAYER Ottó – KONCZ Margit – PALUCH Tibor 2005. 53. Kat. 107.
71 BIEHL, Peter F. 2003. 280-281.
Igazat adhatunk Peter F. Biehlnek, aki az övet az alsó-
és felsôtestet elválasztó határterületként értelmezi72 és ta-
lán akkor sem tévedünk, ha ebben a felosztásban a korszak
változóban lévô térszemléletének kifejezôdését látjuk. John
Chapman figyelt fel arra, hogy a legtöbb viseleti tárgyként
és ékszerként értelmezett lelet elôkerülése a felsôtestre kon-
centrálódik,73 és ez a testtáj hangsúlyosabb, kitüntetettebb
jelentôségére utalhat. Raczky Pállal írott tanulmányunkban
Polgár-Csôszhalom lelôhelyének példáján korábban már ki-
fejtettük, hogy a kettôs ellentétpárokra épülô térszemlélet-
nek (kint / bent, lent / fönt, jobb / bal, férfi / nô, stb.) vannak
bizonyos régészeti leletekben is megnyilvánuló kifejezésfor-
mái,74 és esetleg ez ennek egy újabb példáját szolgáltatta.
Colin Renfrew a fônökségi társadalom 20 jellemzôje között
a 19. helyen említi a különleges, megkülönböztetô ruházat
vagy kiegészítô meglétét a magas státuszú személyek ese-
tében.75 Bár a polgár-csôszhalmi sírok alapján a viselet gaz-
dag volt a különféle anyagokból készült tárgyakban, még-
sem találunk egyetlen olyan típust sem, amelynek ne len-
ne párhuzama a többi temetkezésben. A többi temetkezéssel
összehasonlítva a 836. objektumszámú sírban lévô hölgyet
különösen sok, Spondylus és szarvas szemfogból készült,
magas presztízsû ékszerrel helyezték sírjába. Viselete alap-
ján is a közösség kiemelkedô, megkülönböztetett státusszal
rendelkezô, megbecsült tagja lehetett.
Ez a tanulmány nem születhetett volna meg, ha Polgár-
Csôszhalom-dûlôben – a „hatoson” – Csányi Marietta, Nagy
Emese Gyöngyvér, Sebôk Katalin és Tárnoki Judit nem bon-
totta és rajzolta volna olyan gondosan a sírokat. Munkájukat
ezúton is köszönöm és hálás vagyok érte!
72 BIEHL, Peter F. 2003. 281.
73 CHAPMAN, John 2000a. 54.
74 RACZKY, Pál – ANDERS, Alexandra in press.
75 RENFREW, Colin – TODD, Ian – TRINGHAM, Ruth 1974. 73.

Irodalom
ANDERS, Alexandra – NAGY, Emese Gyöngyvér
2007. Late Neolithic burial rites at the site of Polgár-
Csôszhalom-dûlô. In: KOZŁOWSKI, Janusz K. – RACZKY, Pál
(Eds): The Lengyel, Polgár and related cultures in the Middle/
Late Neolithic in Central Europe. Kraków, 83–96.
ANDREESCU, Radian-Romus
2002. Plastica antropomorfă Gumelniţeană. Analiză
primară. – The Gumelniţa anthropomorphic figurines and
vases. Basic analysis. Bucureşti.
BAILEY, Douglass W.
1996. The Interpretation of Figurines: The Emergence of
Illusion and New Ways of Seeing. Cambridge Archaeological
Yournal 6. 291-295.
2005. Prehistoric Figurines. Representation and corporeality
in the Neolithic. London.
BANNER, János
1959. Anthropomorphe Gefäße der Theißkultur von der
Siedlung Kökénydomb bei Hódmezôvásárhely (Ungarn).
Germania 39. 14-35.
BARBER, Elizabeth Wayland
1991. Prehistoric Textiles. The Development of Cloth in the
Neolithic and Bronze Ages with Special Reference to the
Aegean. Princeton.
P. BARNA Judit
2004. Adatok a késô neolitikus viselet megismeréséhez a
lengyeli kultúra újabb leletei alapján. – Some data to the Late
Neolithic costume according to new finds of the Lengyel
culture. Zalai Múzeum 13. 178-201.
2007. Késô neolitikus viseletrekonstrukciók a lengyeli kultú-
ra leletei alapján. – Reconstruction of Late Neolithic costume
based on finds of the Lengyel culture. Ôsrégészeti Levelek 7
(2005) 50-59.
BARTHES, Roland
1982. Az öltözködés története és szociológiája. In:
KLANICZAY Tibor – S. NAGY Katalin (Szerk.): Divatszocioló-
gia. Budapest, 106-120.
BIEHL, Peter F.
2003. Studien zum Symbolgut des Neolithikums und der
Kupferzeit in Südosteuropa. Saarbrücker Beiträge zur
Altertumskunde 64. Bonn.
|
CHAPMAN, John
2000a. Tension at funerals. Micro-Tradition Analysis in Later
Hungarian Prehistory. Archaeolingua Series Minor 14, Bu-
dapest.
2000b. Fragmentation in Archaeology. People, places and
broken objects in the prehistory of South Eastern Europe.
London.
CHOYKE, Alice M.
2001. Late Neolithic Red Deer Canine Beads and their
Imitations. In: CHOYKE, Alice M. –BARTOSIEWICZ, László
(Eds): Crafting Bone: Skeletal technologies through Time and
Space. Oxford, 251-266.
CSALOG, József
1972. Thronendes Frauenidol von Szegvár, Tûzköves.
In: BACHMAYER, Friedrich (Red.): Idole. Prähistorische
Keramiken aus Ungarn. Veröffentlichungen des
Naturhistorisches Museums N. F. 7. Wien, 9-15.
FLÓRIÁN Márta
1997. Öltözködés. In: BALASSA Iván (Fôszerk.): Magyar
Néprajz IV. Életmód. Budapest, 587-766.
GIMBUTAS, Maria
1982. The Goddesses and Gods of Old Europe 6500-3500
BC. Myths and Cult Images. London.
GRÖMER, Karina
2006. Vom Spinnen und Weben, Flechten und Zwirnen.
Archäologie Österreichs 17. 177-192.
HANSEN, Svend
2007. Bilder vom Menschen der Steinzeit. Untersuchungen
zur anthropomorphen Plastik der Jungsteinzeit und Kupferzeit
in Südosteuropa. Archäologie in Eurasien 20. Mainz.
HOFFMANN, Daniela – WHITTLE, Alasdair
2008. Neolithic Bodies. In: JONES, Andrew (ed.): Prehistoric
Europe: theory and practice. Blackwell studies in global
archaeology 12, Chichester, 287-311.
JOYCE, Rosemary A.
2005. Archaeology of the Body. Annaul Review of
Antropology 14. 139-158.
KALICZ Nándor
1985. Kôkori falu Aszódon. – Neolithisches Dorf in Aszód.
Múzeumi Füzetek 32. Aszód.
1998. Figürliche Darstellung und bemalte Keramik aus dem
| Tisicum XIX.
Neolithikums Westungarns. Archaeolingua Series Minor 10.
Budapest.
2007. Az ôskori agyagszobrászat kezdetei a Nyugat-Dunán-
túlon. – Die Anfänge der urgeschichtlichen Tonstatuetten in
West-Tarnsdanubien. In: ILON Gábor (Szerk.): Százszorszé-
pek. Emberábrázolás az ôskori nyugat-Magyarországon. –
Die Wunderschönen. Menschendarstellung im urzeitlichen
Westungarn. Szombathely, 8-29.
KALICZ, Nándor – SZÉNÁSZKY, Júlia
2001. Spondylus-Schmuck im Neolithikum des Komitats Bé-
kés, Südostungarn. PZ 76. 24-54.
KLANICZAY Tibor
1982. Miért aktuális a divat? In: KLANICZAY Tibor – S. NAGY
Katalin (Szerk.): Divatszociológia. Budapest, 7-29.
KOREK, József
1989. Die Theiß-Kultur in der mittleren und nördlichen
Theißgegend. IPH 3. Budapest.
KOTOVA, Nadezsda
Sz. = КОТОВА, Надежда С.
1997. Неолітична епоха. In: Станко, В. Н. И др. (Ред.):
Давня історія України 1. Первісне суспілcтво. Київ,
157-228.
KUNT Ernô
1987. Az utolsó átváltozás. A magyar parasztság halálképe.
Budapest.
LÁSZLÓ Gyula
1955. Études archéologiques sur l’histoire de la societé des
Avars. ArchHung 34. Budapest.
LÜNING, Jens
2005a. Die „Idole” – Kleinplastische Kunst der Bandkeramik.
In: LÜNING, Jens (Hrsg.): Die Bandkeramiker. Erste
Steinzeitbauern in Deutschland. Bilder einer Ausstellung
beim Hessentag in Heppenheim/Bergstraße im Juni 2004.
Rahden/Westf., 206-212.
2005b. Eine Weltpremiere: Kleider machen Leute – Kopfputz,
Hüte und Schmuck ebenfalls. In: LÜNING, Jens (Hrsg.):
Die Bandkeramiker. Erste Steinzeitbauern in Deutschland.
Bilder einer Ausstellung beim Hessentag in Heppenheim/
Bergstraße im Juni 2004. Rahden/Westf., 213-220.
2005c. Ihr Hauptschmuck ist ihr Hauptschmuck. In: LÜNING,
Jens (Hrsg.): Die Bandkeramiker. Erste Steinzeitbauern in
Deutschland. Bilder einer Ausstellung beim Hessentag in Hep-
penheim/Bergstraße im Juni 2004. Rahden/Westf., 221-231.
2007. Bandkeramiker und Vor-Bandkeramiker. Die
Entstehung des Neolithikums in Mitteleuropa. In: LICHTER,
Clemens (Hrsg.): Vor 12.000 Jahren Anatolien. Die ältesten
Monumente der Menscheit. Karlsruhe, 177-189.
LÜNING, Jens – BECKER, Silke
2005. Ihre Kleidung – Was ziehe ich zum Fest an? In: LÜNING,
Jens (Hrsg.): Die Bandkeramiker. Erste Steinzeitbauern in
Deutschland. Bilder einer Ausstellung beim Hessentag in Hep-
penheim/Bergstraße im Juni 2004. Rahden/Westf., 243-261.
MASKELL, Lynn M.
1995. Goddesses, Gimbutas and ’New Age’ archaeology.
Antiquity 69. 74-86.
NIESZERY, Norbert
1995. Linearbandkeramische Gräberfelder in Bayern.
Internationale Archäologie 16. Espelkamp.
OBERMAIER, Hugo
1911-1912. Der Mensch der Vorzeit. Berlin–München–Wien.
RACZKY, Pál – ANDERS, Alexandra
2006. Social dimensions of the Late Neolithic settlement of
Polgár-Csôszhalom (Eastern Hungary). ActaArchHung 57.
17-33.
in press. Activity Loci and data for spatial division at a
late Neolithic site-complex. (Polgár–Csôszhalom: a case
study). In: HANSEN, Svend (Ed.): Life on Tells as Social
Practice. Proceedings of a conference held at the German
Archaeological Institute Berlin, February 26-28, 2007. Berlin.
RACZKY Pál – SÁNDORNÉ KOVÁCS Judit
2009. Festékanyag- és szervesedénybevonat-elemzések
alföldi késô neolitikus díszkerámiákon. (Az elsô vizsgálati
eredmények). – Analysis of pigments and organic coatings
on the Late Neolithic fine wares of the Great Hungarian Plain.
(Preliminary results). In: BENDE Lívia – LÔRINCZY Gábor
(Szerk.): Medinától Etéig. Szentes, 135-143.
RACZKY Pál et al.
RACZKY Pál – ANDERS Alexandra – NAGY Emese – KURUCZ
Katalin – HAJDÚ Zsigmond – MEIER-ARENDT, Walter
1997. Polgár-Csôszhalom-dûlô. Újkôkor végi telep és sírok a
Kr. e. V. évezredbôl. – Late Neolithic settlement and graves
from the 5th Millennium B.C. In: RACZKY Pál – KOVÁCS Ti-
bor – ANDERS Alexandra (Szerk.): Utak a múltba – Az M3-
as autópálya régészeti leletmentései. – Paths into the Past.
Rescue excavations on the M3 motorway. Budapest, 34-43.
RENFREW, Colin – TODD, Ian – TRINGHAM, Ruth
1974. Beyond a Subsistence Economy: The Evolution of
Social Organization in Prehistoric Europe. Bulletin of the
American Schools of oriental Research, Supplementary
Studies 20. 69-95.
RICHTER Éva
2005. Textil- és négyzetrendszeres fonatlenyomatok az Alföld
neolitikumából. – Woven and plaited fabrics in the Neolithic
of the Great Hungarian Plain. In: BENDE Lívia – LÔRINCZY
Gábor (Szerk.): Hétköznapok Vénuszai. Hódmezôvásárhely,
123-144.
 |

ROSKA Márton SULZENBACHER, Gudrun

1927. Az ôsrégészet kézikönyve II. Az újabb kôkor. Cluj–Ko- 2002. The Glacier Mummy. Discovering the Neoltihic Age
lozsvár. with the Iceman. Vienna–Bolzano.

SEBÔK Katalin TRINGHAM, Ruth – CONKEY, Margaret

2009. A tiszai kultúra geometrikus díszû agyagtárgyai. PhD
értekezés, kézirat. Budapest.
SIKLÓSI, Zsuzsanna
2004. Prestige goods in the Neolithic of the Carpathian
Basin. Material manifestation of social differentiation.
ActaArchHung 55. 1-62.
SØRENSEN, Marie Louise
1997. Reading dress: the construction of social categories
and identities in Bronze Age Europe. Journal of European
Archaeology 5. 93-114.
SPINDLER, Konrad
1995. Der Mann im Eis. Neue sensationelle Erkentnisse über
die Mumie aus der Ötztaler Alpen. München.
1998. Rethinking Figurines: A Critical View from Archaeology
of Gimbutas, the ’Goddess’ and Popular Culture. In:
GOODISON, Lucy – MORRIS, Christie (Eds): Ancient
Goddesses. The Myths and the Evidence. London, 22-45.
WHITTLE, Alasdair
2003. The Archaeology of People. Dimension of Neolithic
life. London.
ZALAI-GAÁL, István
2002. Die neolithische Gräbergruppe-B1 von Mórágy-
Tûzkôdomb. I. Die archäologischen Funde und Befunde.
Szekszárd–Saarbrücken.
2008. An der Wende vom Neolithikum zur Kupferzeit in
Transdanubien (Ungarn): Die „Häuptlingsgräber” der Lengyel-
Kultur in Alsónyék-Kanizsa. Das Altertum 53. 241-280.
| Tisicum XIX.
Alexandra ANDERS
The reconstruction of late neolithic female attire on the basis
of graves excavated at Polgár-Csôszhalom-dûlô
Abstract
In addition to its primary, protective function, clothing has
several dimensions. It may serve as decoration, in addition
to indicating gender, age and social status. Attire may ex-
press communal identity and be contrasted to clothing worn
by other groups.76 Similarly to language, clothing consists of
a system of symbols that are independent, normative, and
accepted as such by the community. As with language, vari-
ous elements of this symbolic system may be emphasized
as relevant to particular situations. It may be hypothesized
that a relatively strict dress code existed during the Late Ne-
olithic. On this basis the reconstruction of female attire was
attempted at this site.
In the case of the example under discussion here one may,
reconstruction may be attempted on the basis of two sourc-
es: iconographic evidence and elements of grave finds. A va-
riety of difficulties plagues the interpretation of both types of
data: in the case of idols most frequently studied, it remains
a question whom are they supposed to personify? (ances-
tor, predecessor, personality). It is also a question whether
these representations show real portraits, their decoration
showing real skirts, pants, loin clothes, shirts etc. Under the
climatic conditions of the Carpathian Basin the preservation
of non-osseous organic materials is poor; the majority of
materials used in ancient clothing do not survive. Indirect
evidence of prehistoric attire, however, is available in the
form of jewelry made from shell, stone and bone.
The artifactual assemblage recovered at Polgár-Csôszha-
lom-dûlô contains very few representations of humans,
therefore Neolithic attire can be reconstructed only from
grave goods. Fortunately, thanks to the extensive excava-
tions carried out between 1992 and 2005, a reasonably great
number of well documented burials (102) were available for
76 FLÓRIÁN Márta 1997. 589.
study. The “richest” female grave was selected for the pur-
poses of reconstruction in this study. It contained the great-
est number of grave goods including pieces of attire. This
burial recorded under Feature No. 836 was unusually large
and deep and contained the remains of a mature woman, ag-
ing approximately 51-57 years (Fig. 1). In all likelihood, she
was buried in a coffin.77 A double string of sizable Spondylus
shell beads decorated her head, connected by a few larger
beads placed in the middle in opposing positions. A neck-
lace, also strung of large Spondylus shell beads was found
on her body. Smaller Spondylus shell beads alternating with
red deer canine teeth decorated this piece of jewelry. Three
Spondylus shell bracelets were found on both arms, while a
bone ring was found on one of her fingers. A string of large
marble beads ran around her waist. A few small, cylindrical
beads made of shell were found near the left foot. Evidently,
this lady was sent to her eternal journey in precious cloth-
ing, decorated with jewelry. A sachet containing red ochre,
Spondylus- and red deer canine beads was placed near the
head. Moreover two small vessels and two bone tools were
also placed in her grave.78 These observations had to be
completed during the reconstruction with elements of we
have only sketchy impressions and indirect data. Therefore
her dress was drafted as a simple piece with woven rhom-
boid patterns. The few beads found near the feet were inter-
preted as decoration on a shoe (Fig. 2).
Although other graves recovered at Polgár-Csôszhalom-dûlô
were not this rich, the thus created picture must have been
more-or-less relevant to the clothing of other members in the
community. Moreover, female clothing may have been simi-
lar at other sites in the Great Hungarian Plain, presuming that
Neolithic communities shared cultural affiliations in the region.
77 Identification by Zsuzsanna K. Zoffmann.
78 RACZKY, Pál – ANDERS, Alexandra 2006. 28-29, Fig. 5.