Bevezetés a meditációba

A meditációnak kezdetben az a lényege, hogy a tisztánlátáshoz szükséges lelki békét elérd. Ezért hívják
szamatha (azaz „nyugvás”) meditációnak. Az ezzel párhuzamosan végzett másik gyakorlat a vipasszána (azaz
„belátás”) meditáció, amely a dolgok valódi természetére irányuló aktív, elemző gondolkodást (szemlélődést)
jelent.

Az alábbiak olvasásakor vedd figyelembe, hogy egyénenként más-más időráfordításra lehet szükség az egyes
lépéseken való áthaladáshoz! Az általános szabály, hogy minél biztosabb alapokra helyezed a meditációdat,
annál valószínűbbek a tartós eredmények, míg az elhamarkodott, túl gyors „átszaladás” a szinteken esetleg nem
fog maradandó eredményeket hozni.
A nyugvás-meditáció („szamatha bhávana”) lépései
1. lépés: Figyelem a jelen pillanatot. Sem a múltba visszanézni, sem előre a jövőbe. Egyetlen pillanatot
figyelni, amely mindjárt el is múlik, amint megfigyelted. Nem mozogni, ha fájdalom jön, vagy
kellemetlen gondolat, érzés stb., érezni a fájdalmat, látni a gondolatot a jelenben, de nem ellökni, nem
erőszakkal megszüntetni (pl. mozgással), és nem pergetni tovább (pl. ha valami gondolat jön, hagyni
had múljon el, és nem továbbgondolni, mert ez elveszi a figyelmet a jelen pillanatról). Segít ebben, ha
önmagadtól megkülönbözteted mind a Benned felmerülő gondolatokat, mind az érzeteket, érzelmeket,
fájdalmakat stb. Mert ez egyike sem Te vagy. Meg kell tanulni nem birtokolni őket, és nem próbálni
görcsösen irányítani. A hangsúly itt az elengedésen van, ezáltal juthatsz előbbre a következő szintre.
Engedd el, ami kívül vagy testedben történik, azután azt is, ami az elmédben zajlik.
2. lépés: Csendesen figyelem a jelen pillanatot. Ez lényegében az előző szint továbbfejlesztése, itt már
nincsenek gondolatok, nem kell küszködni fájdalmakkal. El tudjuk őket engedni, és csak érzékeljük,
ami épp történik. Ez pl. megnyilvánulhat úgy, hogy a meditáló hall valakit beszélni a saját nyelvén,
mégsem tudja miről beszél. Vagyis megáll az a gondolatokat lavinaként továbbgörgető folyamat,
amelyet a Buddha burjánzásnak nevezett – ez a mentális burjánzásra utal, amikor elszaporodnak a
gondolatok, mintha csak egymást gerjesztenék. Mint a szikra, mely egy apró gyufából indul ki, majd
rövid időn belül erdőtűz lesz belőle.
3. lépés: Csendes figyelem a lélegzeten. Figyelni csendben a lélegzést. Nem egy ponton, nem az
orrlyukakra figyelni, vagy a tüdőre. Egyszerűen érezd át a lélegző, élő szervezet életteliségét!
4. lépés: Folyamatos figyelem a teljes lélegzeten. Figyelni a lélegzet egészét nem mulasztani el egy
pillanatát sem. Közben még mindig nem gondolni a múltra vagy a jövőre. Mindent elengedni, az egész
világot. Kizárólag a lélegzet pillanatai léteznek.
5. lépés: Folyamatos figyelem a „szép lélegzeten”. A lélegzet az előző lépésről továbbhaladva itt
automatikusan csendessé, nyugodttá válik. A nem cselekvés teljes, megszűnik minden ami aktivitásnak
mondható. Itt már nem különbözik a be- és kilélegzés, az egész egy folyamatos áramló nyugalom.
6. lépés: Nimitta (annyi mint: „jel”). Egy mentális jelzés. A szépség testetlenül, konkrét tárgy nélkül
jelenik meg az elmében. Az első olyan pillanat, amikor az elme megszabadul a többi öt érzéktől
(Buddha szerint hat érzék van, a hatodik az elme, tehát az elme is ugyanolyan érzék, mint a látás, a
hallás, a szaglás, az ízlelés vagy a tapintás). Ez előfeltétele is a nimittának: az öt külső érzék elengedése.
 7. lépés: Jhána (Dzsána). Ezen a szinten minden megszűnik, nincs más, mint a nem duális, énnélküli
boldogság érzése. A meditáló a fizikai fájdalmat nem érzékeli ilyenkor. Több óráig eltarthat ez az
állapot. Több dzsána szint van, ezekről léteznek szimbolikus leírások, ezek azonban már szavakkal
nehezen leírható állapotok.

A belátás-meditáció („vipasszána bhávana”) lépései

Ez a fajta meditáció az éberség nagy alapzatának művelését jelenti, ezek a következő, lehetőleg minél több ideig,
minél éberebben végzett gyakorlatok:
1. A test tudatossá tétele: a test tevékenységének és a teste érő hatásoknak a megfigyelése, pl. a járáskor
érzékelni tudatosan felfogni, figyelve azt a tényt, hogy járok. Ülés közben figyelemmel tartani éberen
azt: „ülök”, stb.
2. Az érzetek kellemes, kellemetlen vagy semleges mivoltának tudatossá tétele: a boldogságot,
örömöt, illetve szenvedést, fájdalmat jelentő érzések, érzetek, valamint a semleges – azaz sem örömteli,
sem fájdalmas – érzések, érzetek ilyen jellegének tudatos észlelése. Pl. ha fáj a térded, megfigyelni a
fájdalom kellemetlenségét, ha vidám vagy, megfigyelni a vidámság kellemességét.
3. A gondolatok tudatossá tétele: tudni azt, milyen jellegű gondolat van éppen az elmében, pl. tudni és
éberen észlelni, hogy nyugalom, gyűlölet, béke, szeretet, szenvedély vagy lustaság stb. van az elmében.
4. Az elmetartalmak (az elme tárgyai) tudatossá tétele: az összes, elmében tudatosuló tartalom
megfigyelése, különös tekintettel: a Buddha tanításában szereplő öt akadályra (érzéki vágy, rossz
szándék, tunyaság és tompaság, nyugtalanság, kétely); az „én” illúziójává összeálló öt csoportosulásra
(formák, érzetek, érzékelés, elmebeli képződmények, tudatosság), amelyekhez ragaszkodunk, és emiatt
van tévesen szilárd énképünk; a hat érzékre (látás, hallás, szaglás, ízlelés, tapintás, elme); és a
megvilágosodás hét összetevőjére (éberség, a valóság vizsgálata, energikusság, öröm, nyugvás,
összpontosítás, felülemelkedett egykedvűség).

A szamatha és vipasszána művelésével elsajátíthatod a meditációs ösvény gyakorlati alapját képező meditációt.