A hi kirly

Egyszer volt, hol nem volt, mg az perencis-tengeren is tl, volt egy szegny ember. Volt
annak hrom fia. Egyszer a kirly kihirdette az egsz orszgban, hogy annak adja a lnyt,
aki eltte olyat tud mondani, amit el nem hisz.
Meghallja ezt a szegny ember legregebb fia, akit Pternek hvtak, kapja-fogja, elmegy a
kirlyhoz. Megmondja egy szolgnak, hogy beszlni akar a kirllyal. A kirly mindjrt
gondolta, hogy mit akar a legny, de nem szlt senkinek; csak azt parancsolta, hogy eresszk
be tstnt azt a legnyt.
Mert akkor mr annyi kirlyfi meg Isten tudja, micsoda nagy r megfordult a kirly eltt, mint
a csillag az gen, mint a fszl a rten s mind a kirlykisasszonyt akarta elvenni. De biz ott
egy se tudott olyat mondani, amit a kirly el ne hitt volna. Bemegy ht Pter a kirlyhoz,
kszn neki:
- J napot adjon Isten, kirly uram!
- Adjon Isten neked is, fiam! Mi jratban vagy?
- n bizony hzasodni akarok, uramkirly!
- Jl van, fiam, ht aztn mire vinnd az asszonyt?
- Tudja az Isten! Majd csak eltartanm valahogy. Van hza az apmnak meg egy kis fldje is.
- Elhiszem, fiam - mondja a kirly.
- Aztn meg van hrom darab marhnk is.
- Azt is elhiszem.
- Most nemrgiben a trgya annyira meggylt az udvarunkon, hogy mr nem is frtnk tle.
- Elhiszem.
Egyszer azt mondja az apnk: "Fiaim! Hordjtok ki ezt a trgyt arra a kis fldre, majd taln
hasznl neki valamit."
- Elhiszem.
- Mink aztn kihordtuk a trgyt, hrom htig, kt kocsin.
- Elhiszem.
- Hanem tvedsbl a szomszd fldjre hordtuk ki mind egy szlig.
- Elhiszem.

- Mikor ez is megvolt, hazamentem, megmondtam az apmnak.

- Elhiszem.
- Akkor aztn n, az desapm meg a kt kisebb testvrem, gy ngyecskn kimentnk a
fldnkre.
- Elhiszem.
- Azutn megfogtuk a szomszdunk fldjnek a ngy sarkt, mint az asztaltertt szoks, s a
trgyt rla a mi fldnkre fordtottuk.
- Elhiszem.
- Azutn a fldnket teleszrtuk fmaggal.
- Elhiszem.
- Aztn olyan sr erd ntt rajta, hogy ki ltott olyat, ki nem.
- Elhiszem.
- Az apm aztn sajnlta kivgatni a gynyr fkat: ht vett egy falka disznt.
- Elhiszem.
- Aztn a flsged regapjt megfogadta kansznak!
- Hazudsz! Akasztfra...
- Hanem a kirlynak hirtelen eszbe jutott a fogadsa. Mit tehetett, rgtn papot, jegyzt
hvatott, a szegny ember fival sszeadta a lnyt. Csaptak akkora lakodalmat, hogy ht
orszgra szlt a hre; mg az rva gyerekeknek is akkora kalcsot adtak a kezkbe, mint a
karom; volt l meg l, ht mg a sok hs nlkl val l!
Gallr hjn kpnyeg, hazudtam, mert volt kinek.