Csel. 10. A pogányokra is kitöltetik a Szent Szellem.

Csel. 10,1 Élt pedig Cézáreában egy Kornélius nevű férfiú, százados
az úgynevezett itáliai seregből.178
Csel. 10,2 Hívő, istenfélő egész háznépével egybe, ki sok alamizsnát,
sok adományt osztogat vala a népnek, és szüntelen könyörög vala
Istennek.179
Csel. 10,3 Ez látá látomásban tisztán a napnak mintegy kilencedik
órája körül, hogy az Istennek angyala beméne őhozzá, és monda néki:
Kornélius!
Csel. 10,4 Ő pedig szemeit reá függesztve és megrémülve monda: Mi
az, Uram? Az pedig monda néki: A te könyörgéseid és alamizsnáid,
adományaid felmentek Isten elébe emlékezetnek okáért.
Csel. 10,5 Most azért küldj Joppéba embereket, és hívasd magadhoz
Simont, ki neveztetik Péternek.180
Csel. 10,6 Ő egy Simon nevű tímárnál van szálláson, kinek háza a
tenger mellett van. Ő megmondja néked, mit kell cselekedned.

178
Miután Filep hirdette az evangéliumot Kandakénak, a néger miniszternek,
elragadta őt a Szent Szellem, mert az Úrnak gondja volt a Cézáreában élő
emberekre: „Filep pedig találtaték Azótusban; és széjjeljárva hirdeté az
evangéliumot minden városnak, míglen Cézáreába juta” (Csel. 8,40). És Péter
bizonyságot tesz arról, hogy őt választotta Isten, hogy a pogányok először tőle
hallják az evangéliumot: Egybegyűlnek azért az apostolok és a vének, hogy e
dolog felől végezzenek. És mikor nagy vetekedés, nagy vita támadt, felállt Péter,
és monda nékik: Atyámfiai, férfiak, ti tudjátok, hogy az Isten régebbi idő óta
kiválasztott engem mi közülünk, hogy a pogányok az én számból hallják az
evangélium beszédét, az evangélium igéjét, és higgyenek” (Csel. 15,6-7).
179
Pál apostolon keresztül arra buzdít a Szent Szellem, hogy: „Szüntelen
megszakítás, megállás és szünet nélkül szakadatlanul, állandóan, és
folyamatosan imádkozzatok” (1 Thess. 5,17). Jeremiáson keresztül azt ígéri az Úr:
„Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak
benneteket. És kerestek engem és megtaláltok, mert teljes szívetekből kerestek
engem. És megtaláltok engem, azt mondja az Úr, és jóra fordítom sorsotokat, és
visszahozlak a fogságból, és összegyűjtlek titeket minden nemzet közül és
mindama helyekről, ahová kiűztelek titeket, azt mondja az Úr, és visszahozlak e
helyre, ahonnan számkivetettelek titeket” (Jer. 29,12-14). Mert azt mondja az Úr:
„Én az engem szeretőket szeretem, és akik engem szorgalmasan keresnek,
megtalálnak” (Péld. 8,17).
180
És Péter apostol azért volt Joppéba, mert Tábita meghalt, és az ő imájára
feltámadt, és ő ezután: „… több napig marada Joppéban egy Simon nevű
tímárnál” (Csel. 9,43).
Csel. 10,7 Amint pedig elment az angyal, aki Kornéliussal beszélt,
szólíta kettőt az ő szolgái közül, és egy hívő, istenfélő katonát azok
közül, kik rendelkezésére állnak vala.
Csel. 10,8 És elmondván nékik mindent, elküldé őket Joppéba.
Csel. 10,9 Másnap pedig, míg azok úton vannak, és közelgetnek a
városhoz, felméne Péter a háznak felső részére imádkozni hat óra181
tájban, azaz déltájban.
Csel. 10,10 Megéhezék azonban, és akara enni: míg azonban azok
ételt készítének, szálla ő reá elragadtatás, önkívületbe került: azaz szó
szerint: eksztázis lett rajta úrrá;
Csel. 10,11 És ekkor észrevette, és látá, hogy az ég megnyílt és
leszálla ő hozzá valami edény, mint egy nagy lepedő, négy sarkánál
fogva felkötve, és leeresztve a földre:
Csel. 10,12 Melyben valának mindenféle földi négylábú állatok,
vadak, csúszómászó állatok és égi madarak.
Csel. 10,13 És szózat lőn őhozzá: Kelj fel Péter, öljed és egyél!
Csel. 10,14 Péter pedig monda: Semmiképpen sem, Uram; mert
sohasem ettem semmi közönségest, vagy tisztátalant.182

181
Hat óra (hóra): az ókorban a nappalt 12 órára osztották, a nappali
időszámítás tehát hajnalban indult, a mi déli 12 óránk 6 órának felelt meg.
182
Mert a törvény pontosan meghatározta, hogy milyen állat húsát szabad
megenni: „De a kérődzők és a hasadt körműek közül ne egyétek meg ezeket: A
tevét, mert az kérődző ugyan, de nincs hasadt körme; tisztátalan ez néktek” (3
Móz. 11,4). De a kérődzők és hasadt körműek közül ne egyétek meg ezeket: a
tevét, a nyulat és hörcsögöt, mert kérődznek ugyan, de körmük nem hasadt;
tisztátalanok legyenek ezek néktek. És a disznót, mert hasadt ugyan a körme, de
nem kérődzik; tisztátalan legyen ez néktek. Ezeknek húsából ne egyetek,
holttestűket se illessétek” (5Móz. 14,7-8). „És mondék: Jaj, Uram, URam! Én még
nem tettem magamat tisztátalanná ifjúkoromtól fogva mostanáig sohasem azzal,
hogy elhullott vagy vadtól széttépett állatot ettem volna, és nem vettem a számba
tisztátalan húst” (Ezék. 4,14). De az Úr Jézus hatálytalanította ezeket a
rendelkezéseket, ezt mondva: „Nincs semmi az emberen kívül való, ami
bemenvén, vagyis bekerülve őbelé, megfertőztethetné, tisztátalanná tehetné, ami
megszentségtelenítené, ami beszennyezhetné őt. Mert: Nem az szennyezi be az
embert, ami kívülről jut be a testébe; hanem amik belőle jőnek ki, ami belőle
ömlik ki, ami belőle ered, azok fertőztetik meg, és az teszi tisztátalanná az
embert” (Márk. 7,15). Mert: „Amik… a szájból jőnek ki, a szívből, a szellemi élet
középpontjából származnak, és azok fertőztetik meg az embert. Mert a szívből
származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok,
lopások, hamis tanúbizonyságok, káromlások. Ezek fertőztetik meg az embert…”
(Mát. 15,18-20). Pál apostol vallástétele: „Tudom és meg vagyok győződve az Úr
Jézusban, hogy semmi, egyetlen egy férfi, nő vagy dolog sem tisztátalan,
beszennyezett, közönséges, bemocskolt, szentségtelen önmagában: hanem bármi
Csel. 10,15 És ismét szózat lőn őhozzá másodszor is: Amiket az Isten
megtisztított, és tisztának nyilvánított, te ne mondd
tisztátalanoknak.183
Csel. 10,16 Ez pedig három ízben történt; és ismét felviteték az edény
az égbe.
Csel. 10,17 Amint pedig Péter zavarban lévén, magában tünődék, mi
lehet az a látomás, amelyet látott, ímé azok a férfiak, kiket Kornélius
küldött, megtudakozván a Simon házát, odaérkeznek a kapuhoz,
Csel. 10,18 És bekiáltván megtudakozák, vajon Simon, ki neveztetik
Péternek, ott van-e szálláson?
Csel. 10,19 És amíg Péter a látás felől gondolkodék, a látomáson
tűnődik, monda néki a Szellem: Ímé három férfiú keres téged.184

csak annak a személynek tisztátalan, aki tisztátalannak tartja. Csak ha valaki

valamit beszennyezettnek gondol, annak az beszennyezetté lesz” (Róm. 14,14).
Mert: „Minden tiszta a tisztáknak: de a megfertőztetetteknek és hitetleneknek
semmi sem tiszta; hanem megfertőztetett, és szennyes azoknak mind elméjük,
mind lelkiismeretük” (Tit. 1,15). „Mert Istennek minden teremtett állata, és
minden teremtménye jó, és semmi sem megvetendő, ha hálaadással élnek azzal;
Mert megszenteltetik Istennek igéje és könyörgés által” (1 Tim. 4,4-5). Ezért az
apostol így figyelmezteti a hívőket, hiszen: „Az étel pedig nem változtat Istenhez
való viszonyunkon; ha nem eszünk, nem lesz belőle hátrányunk, és ha eszünk,
abból sem lesz előnyünk” (1Kor. 8,8).
183
És az apostolon keresztül kerül kijelentésre, hogy: „Mert az Isten országa,
királysága, uralma nem evés, nem ivás, nem eszem-iszom, és nem ételben, nem
italban áll, hanem megigazultság, békesség: az az állapot, amelyben minden a
maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség;
boldogság, boldogulás, jókedv, és vidámság, a Szent Szellemben. Ne rontsd, és
ne rombold le az ételért az Isten munkáját. Minden valóban tiszta ugyan, de
gonosz az étele annak az embernek, aki sérelmet okozva eszik. De rossz, gonosz,
káros, és ártalmassá válik annak az embernek, aki úgy eszi, mintha az kelepce
volna a számára” (Róm. 14,17.20). Az apostol így figyelmezteti a hívőket, hiszen:
„Az étel pedig nem változtat Istenhez való viszonyunkon, nem tesz minket
kedvessé Isten előtt; ha nem eszünk, nem leszünk rosszabbak, és ha eszünk,
akkor sincs érdemünk” (1Kor. 8,8). „Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ
elemei számára, miért terhelitek magatokat olyan kötöttségekkel, amelyek csak
az e világ szerint élőkre kötelezők: „Ne nyúlj hozzá, ne ízleld meg, ne is
érintsd!” Azokról van itt szó, amik arra valók, hogy elfogyasztva
megsemmisüljenek. Ezek csupán emberi parancsok és rendelések. Ezeknek a
megtartása a bölcsesség látszatát kelti ugyan a magunk csinálta kegyeskedés, az
alázatoskodás és a hústest sanyargatása által, valójában azonban semmi értéke
és haszna nincs, mert öntelt felfuvalkodottsághoz vezet” (Kol. 2,20-23). Hát:
„Különféle idegen tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezettetni. Mert az a
jó, ha kegyelemmel erősödik meg a szív, nem pedig ételektől, mert azoknak
semmi hasznát nem veszik azok, akik velük élnek” (Zsid. 13,9)
Csel. 10,20 Nosza kelj fel, eredj alá, és habozás és kételkedés nélkül
menj el ővelük: mert én küldöttem őket.185
Csel. 10,21 Alámenvén azért Péter a férfiakhoz, kiket Kornélius
küldött őhozzá, monda: Ímé, én vagyok, akit kerestek: mi dolog az,
amiért jöttetek?
Csel. 10,22 Ők pedig mondának: Kornélius százados, - igaz,
tisztességes, becsületes és istenfélő, Istentisztelő férfiú, ki mellett a
zsidók, a júdeaiak egész népe jó bizonyságot tesz, - szent angyal által
kijelentést kapott, hogy hívasson téged házához, és halljon tőled
valami dolgokról.
Csel. 10,23 Behíván azért őket, szállására fogadta, és megvendégelte
őket. Másnap pedig elméne Péter ővelük, és a Joppébeli atyafiak,
testvérek közül is némelyek együtt menének ővele.
Csel. 10,24 És másnap megérkeznek Cézáreába. Kornélius pedig várja
vala őket, egybegyűjtvén rokonait és jó barátait.
Csel. 10,25 És lőn, hogy amint Péter beméne, Kornélius elébe
menvén, és leesvén, a lábaihoz borulva imádá őt.
Csel. 10,26 Péter azonban felemelé őt, mondván: Kelj fel; én magam
is ember vagyok.186
Csel. 10,27 És beszélgetve vele, belépett, és talála sokakat
egybegyűlve;

184
Mert az Úr adja a látomást, és annak magyarázatát is: „De bármikor eljő Ő,
az igazságnak, a valóságnak Szelleme, elvezérel majd és utat mutat, kísérni fog
az úton, irányítani, tanítani fog titeket a teljes igazságra, és bevezet titeket a
teljes valóságba… És a bekövetkezendőket megjelenti, s a jövendőt tudatja
veletek” (Ján. 16,13).
185
Hiszen mielőtt a feltámadott Úr visszament a mennybe, így szólt
tanítványaihoz: „Elmenvén e széles világra, a föld minden részére, hirdessétek
az evangéliumot, az örömhírt, a győztes hadvezér érkezésének hírét minden
teremtménynek, minden embernek” (Márk. 16,15). És: „Elmenvén azért,
tanítsatok, és tegyetek tanítványokká minden népeket, az összes nemzeteket,
bemerítvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevébe, hatalmába,
dicsőségébe, erejébe” (Mát. 28,19).
186
János apostol is a kijelentést tolmácsoló angyalt akarta imádni: „És én János
vagyok az, aki ezeket hallottam és láttam: és mikor hallottam és láttam,
leborulék az angyal lábai előtt, hogy őt imádjam, aki nékem ezeket megmutatta
vala. Az pedig monda nékem: Meglásd, ne tedd; mert szolgatársad vagyok
néked, és a te atyádfiainak, a prófétáknak, és azoknak, akik megtartják e
könyvnek beszédeit. Az Istent imádd” (Jel. 22,8-9). És azért se imádd, mert a
Szent Szellem szól a bizonyságtevőkön keresztül: „És leborulék annak lábai
előtt, hogy imádjam őt, de monda nékem: Vigyázz, ne tedd: szolgatársad vagyok,
és testvéreidé is, akikben megvan a Jézus bizonyságtétele; Istent imádd, mert a
Jézusról való bizonyságtétel a prófétaság Szelleme” (Jel. 19,10).
Csel. 10,28 És monda nékik: Ti tudjátok, hogy törvényellenes, és
tilalmas zsidó embernek más nemzetbelivel barátkozni, vagy
hozzámenni; de nékem az Isten megmutatá, hogy senkit se mondjak
közönséges, vagy tisztátalan embernek.187
Csel. 10,29 Annak okáért készségesen, ellenmondás, és vonakodás
nélkül el is jöttem, miután meghívattam. Azt kérdem azért, mi okból
hívattatok engem?
Csel. 10,30 És Kornélius monda: Negyednaptól fogva mind ez óráig
böjtöltem, és kilenc órakor imádkozám az én házamban; és ímé egy
férfiú álla meg előttem fényes, ragyogó, tündöklő, fénylő ruhában.188
Csel. 10,31 És monda: Kornélius, meghallgattatott a te imádságod, és
a te alamizsnáid, a te adományaid emlékezetbe jutottak Isten előtt.189
Csel. 10,32 Küldj el azért Joppéba, és hívasd magadhoz Simont, ki
Péternek neveztetik; ez Simon tímár házában van szálláson, ott a
tenger mellett: ő, minekutána eljő, szól néked.
Csel. 10,33 Azonnal azért küldöttem hozzád; és te jól tetted, hogy
eljöttél. Most azért mi mindnyájan az Isten színe előtt állunk, hogy
meghallgassuk mindazokat, amiket Isten néked parancsolt.
Csel. 10,34 Péter pedig megnyitván száját, monda: Bizonnyal látom,
és most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az
Isten.190

187
A törvény kimondta, hogy a föld lakosaival: „…ne köss szövetséget, és ne
könyörülj rajtuk. Sógorságot se szerezz ő velük, a leányodat se adjad az ő
fiuknak, és az ő leányukat se vegyed a te fiadnak” (5 Móz. 7,2-3). És azért: „Ne
köss szövetséget annak az országnak a lakosaival, mert amikor paráználkodnak
isteneikkel, és áldoznak isteneiknek, téged is meghívnak, és enni fogsz
áldozataikból. Ne végy feleséget leányaik közül fiaidnak, mert amikor leányaik
paráználkodnak isteneikkel, fiaidat is paráználkodásra csábítják az ő
isteneikkel” (2 Móz. 34,15-16).
188
Az Úr Jézus sírjához menő asszonyok is hatalmas erejű angyallal találkoztak,
akinek: „A megjelenése és a tekintete pedig olyan volt, mint a villámlás, mint a
fényes ragyogás, és a ruhája fehér, mint a hó. [Más fordítás: Aki ránézett,
mintha villámlást látott volna, öltözete fehér volt, mint a hó]” (Mát. 28,2-3).
Lukács így számol be erről: „És lőn, hogy mikor ők e felett megdöbbentek, és
tanácstalanul megzavarodva álltak, ímé két férfiú álla melléjük fényes, és fénylő,
villogó, ragyogó öltözetben. (Más fordítás: Nem tudták mire vélni a dolgot még
fel sem ocsúdtak meglepetésükből - és egyszerre csak két férfi termett mellettük
villámhoz hasonlóan ragyogó ruhában)” (Luk. 24,4).
189
Meg van írva: „Aki elnyomja a szegényt, gyalázattal illeti annak teremtőjét;
az pedig tiszteli, és dicsőíti, aki könyörül a szűkölködőn, a szegényen” (Péld.
14,31). És: „Aki megcsúfolja a szegényt, gyalázattal illeti annak Teremtőjét; aki
gyönyörködik másnak nyomorúságában, büntetlen nem lészen!” (Péld. 17,5).
Csel. 10,35 Hanem minden nemzetben kedves, és elfogadott ő előtte,
aki őt féli, aki Őt tiszteli, és a megigazulást megszerzi.191
Csel. 10,36 Azt az igét, melyet elkülde az Izráel fiainak, hirdetvén
békességet,192 és evangéliumot, örömhírt, győzelmet a Jézus Krisztus
által - Ő a mindenségnek Ura.193

190
Már Mózesen keresztül kijelentésre kerül, hogy Isten – aki mindenek Ura –
egyformán szeret minden embert: „Mert az Úr, a ti Istenetek, isteneknek Istene,
és uraknak Ura; nagy, erős, hatalmas és rettenetes Isten, aki nem
személyválogató, sem ajándékot el nem fogad” (5 Móz. 10,17). És folytatódik a
kijelentés: „Azért az Úr félelme, tisztelete legyen rajtatok, vigyázzatok arra,
amit tesztek; mert az Úrnál, a mi Istenünknél nincsen hamisság, és nem is tűri a
hamisságot, és nála nincs személyválogatás, sem ajándékvétel, és nem lehet
megvesztegetni” (2 Krón. 19,7). Az apostol is erről tesz bizonyságot: „Mert
ugyanis Isten nem személyválogató, nem részlehajló, Nála nincs kedvezés, vagy
protekció. Mert nincs különbség, és megkülönböztetés zsidó, azaz júdeai, meg
görög, azaz pogány között; mert ugyanaz az Ura mindnyájunknak, aki
kegyelemben gazdag és bőkezű mindazokhoz, akik Őt segítségül hívják” (Róm.
2,11; 10,12).
191
És az apostolon keresztül nyer kijelentést, hogy mit kell cselekedni: „… azok
fognak megigazíttatni, és megigazulni, akik a törvényt, Isten útmutatását
betöltik, megcselekszik, és megvalósítják” (Róm. 2,13). Mert: „Isten pedig ezt az
igazságát, az Isten előtti megigazulást most nyilvánvalóvá, és láthatóvá tette a
Jézus Krisztusban való hit által minden hívőnek, és mindazok elnyerik, és
mindazokra száll, akik hisznek Benne…” (Róm. 3,22). Mert Istennek igazsága az
Úr Jézusban jelent meg: „Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit
által mindazokhoz és mindazoknak, akik hisznek….” (Róm. 3,22.29). „Mert
Krisztus Jézusban csak az új teremtés számít” (Gal. 6,15). Már a próféták azt
hirdették, hogy: „… mindaz, aki az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak nevét
hívja segítségül, megmenekül, üdvözül; mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben
lészen a szabadulás, amint megígérte az Úr, Jahve, az Örökkévaló. És a
megszabadultak közt lesznek azok, akiket elhív az Úr, Jahve az Örökkévaló!”
(Jóel. 2,32). Ezt a próféciát idézi Péter apostol a Szent Szellem kitöltése után:
„És lészen, hogy mindaz, aki az Úrnak nevét segítségül hívja, üdvözül” (Csel.
2,21). És hogy ki az az Úr, akinek a nevét segítségül kell hívni, arról így tesz
bizonyságot a Szent Szellem: „… akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét
segítségül hívják bármely helyen, a magukén és a miénken” (1 Kor. 1,2).
192
Békesség (eiréné): az az állapot, amelyben minden a maga helyén van:
épség; jó egészség; jólét, biztonság, siker, a veszély érzetétől való mentesség;
boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség
vonatkozásában.
193
Lukács bizonyságtétele szerint az Úr Jézus, még amikor testben volt, már
kijelentette, hogy minden hatalom néki adatott. Ez akkor történt, amikor a
hetven tanítvány győztesen visszatért: Mindent nékem adott az én Atyám: és
senki sem tudja, kicsoda a Fiú, csak az Atya. és kicsoda az Atya, hanem csak a
Fiú, és akinek a Fiú akarja kijelenteni, leleplezni” (Luk. 10,21-22). Mert: „Az
Csel. 10,37 Ti ismeritek azt a dolgot, mely lőn az egész Júdeában,
Galileától kezdve, az alámerítkezést követően, melyet János
hirdetett.194
Atya szereti a Fiút, és az Ő kezébe adott mindent. Aki hisz a Fiúban, örök -
természetfeletti - élete van; aki pedig nem hisz, és nem engedelmeskedik
szándékosan és önfejűen a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad
rajta, azaz: a sátán hatalmában marad” (Ján. 3,35-36). És: „Amiként te hatalmat
adtál néki minden hústesten, minden halandó felett, hogy örök életet adjon
mindennek, amit néki adtál. Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az
egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust” (Ján. 17,2-3). Pál apostol
bizonyságtétele: „Mert mindent az ő lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja,
hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló hogy azon kívül, és annak kivételével,
aki neki mindent alávetett, aki a mindenséget alá rendelte. Mikor pedig minden,
a mindenség alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, aki neki
mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben” (1 Kor. 15,27-28). A
feltámadott Úr kijelentése: „És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván:
Nékem, és bennem adatott minden hatalom mennyen és földön” (Mát. 28,18). És
ígérete: „Békességet hagyok néktek. Az én békességemet adom néktek: nem úgy
adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék, és ne rendüljön meg,
és nehogy háborogjon, vagy remegjen a ti szívetek, a ti bensőtök, sem pedig ne
féljen, ne rettegjen, és ne is csüggedjen, és ne legyen gyáva, vagy félénk” (Ján.
14,27). Ez a békesség az Isten által megigazítottaké: „Megigazulván azért hit
által békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztusban” (Róm. 5,1). Hiszen
Ő az a gyermek, akiről meg van írva: „Mert egy gyermek születik nékünk, fiú
adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak,
tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!”
(Ésa. 9,6). Ezért aki Istenből született:„Mert mindaz, aki az Istenből született,
legyőzi a világot; és az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk. Ki
az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?!” (1 Ján.
5,4-5). És bár: „Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be,
kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem
elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk; Jézus halálát mindenkor testünkben,
egész lényünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen
hústestünkben” (2Kor. 4,8-12). „De mindezekben, és mindezekkel szemben
győzteseknél is többek vagyunk, és felettébb diadalmaskodunk, sőt döntő, és
teljes, tökéletes, végleges, fölényes győzelmet aratunk Őáltala, aki minket
szeretett” (Róm. 8,37). A győztes Hadvezér által, aki: „Lefegyverezvén a
fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt vévén
rajtuk abban. A legyőzött hatalmakat diadalmenetben tette közszemlére, így
legyőzöttekként a győztes nép előtt „mutogatta”, megcsúfolta, nyilvánosan
kipellengérezte, megszégyenítette. Diadalmaskodott rajtuk, diadalt vett fölöttük,
legyőzte, leigázta őket, s ennek nyílt jelét is adta” (Kol. 2,15).
194
Ezután pedig az Úr Jézus folytatta az Evangélium hirdetését: „Minekutána
pedig János tömlöcbe, vagyis fogságba vettetett, elméne Jézus Galileába,
prédikálván, és így hirdette az Isten országának evangéliumát, és mondván:
Betölt az idő, és elközelített az Istennek országa; térjetek meg, és higgyetek az
Csel. 10,38 A názáreti Jézust, mint kené fel őt az Isten Szent
Szellemmel, hatalommal és erővel, ki széjjeljárt jót tévén és
meggyógyítván mindeneket, kik az ördög hatalma, zsarnoksága
elnyomása alatt voltak, akik az ördög igájában vergődtek. Mert az
Isten vala ő vele.195

Evangéliumban” (Márk. 1,14-15). „És elindult a Jordán mellett lévő minden

tartományba, és bejárta a Jordánt környékező egész vidéket prédikálván, és
hirdette a megtérést, a más felismerésre térést jelképező bemerítést, a
gondolkozás megváltoztatását a bűnöknek bocsánatára, eltörlésére, a cél
elvétésének megbocsátására, és elengedésére” (Luk. 3,3).
195
Márk bizonyságtétele az Úr Jézus felkenetéséről: „És történt azokban a
napokban, eljöve és odament Jézus a galileai Názáretből, és bemeríttette magát
János által a Jordánba. És azonnal feljővén a vízből, látá az egeket
megnyilatkozni, meghasadni, és a Szellemet, mint egy galambot, galamb
alakjában Őreá leszállani, és rajta megnyugodni. És szózat lőn, egy hang
hallatszott az égből: Te vagy az én szerelmes az én kedvesen, drágán, nagyon
szeretett, drága fiam, akiben én gyönyörködöm. Tebenned telik kedvem; akiben
én megengeszteltetem” (Márk. 1,9-11). Lukács is bizonyságot tesz: „Történt pedig,
hogy mikor az egész nép bemerítkezett, és Jézus is bemeríttetett, és imádkozott,
megnyilatkozik az ég. És leszálla őreá a Szent Szellem testi ábrázatban, mint
egy galamb, galambhoz hasonló személy alakjában, és szózat lőn, és hang
hallatszott a mennyből, ezt mondván: Te vagy amaz én szerelmes, az én szeretett
Fiam, te benned gyönyörködöm!” (Luk. 3,21-22). Őbenne teljesedett be ez a
prófécia is: „Ímé az én szolgám, akit gyámolítok, akit támogatok, az én
választottam, akit szívem kedvel, akiben gyönyörködöm, Szellememet adtam
őbelé, törvényt beszél a népeknek” (Ésa. 42,1) Mert Ő az: „Akin az Úrnak
Szelleme megnyugszik: bölcsességnek, szakételemnek, és ügyességnek,
értelemnek Szelleme. Ítélőképességnek, megkülönböztető képességnek,
felismerésnek, megértésnek Szelleme. Tanácsnak, előrejelzésnek és hatalomnak
Szelleme. Erőnek, vitézségnek, bátorságnak Szelleme. Az Úr ismeretének, és
tiszteletének Szelleme, a szentség Szelleme” (Ésa. 11,2). Dávid így prófétált erről:
„Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek
téged” (Zsolt. 2,7). És ezután: „bejárá Jézus az egész Galileát, tanítva azok
zsinagógáiban, és hirdetve az Isten országának evangéliumát, a királyság
örömhírét, és gyógyítva orvosolt a nép között minden betegséget és minden
erőtlenséget, és fogyatékosságot, bajt, gyengeséget. És elterjede az ő híre egész
Siriában: és hozzávivék mindazokat, akik rosszul, szerencsétlenül,
nyomorúságosan valának, minden szenvedőt. A különféle betegségekben, és
súlyos nyavalyákban és kínokban, gyötrelmekben sínylődőket, azokat, akiket
különféle betegségek és bajok gyötörtek. A fájdalmas bajokban szenvedőket,
ördöngösöket, démonoktól megszállottakat, démonizáltakat, epilepsziásokat,
holdkórosokat és gutaütötteket, bénákat, és inaszakadtakat, és meggyógyítja
vala őket” (Mát. 4,23-24). Mert az Úr Jézus nem csak szavakkal hirdette Isten
országát, hanem bemutatta, hogy ez mit jelent az emberek életében: „És
körüljárja, és bejárta vala Jézus a városokat mind, és a falvakat, tanítván
azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az Isten országának evangéliumát, és
gyógyítván mindenféle betegséget és mindenféle erőtlenséget a nép között” (Mát.
9,35). „És nagy sokaság megy vala hozzá, vivén magukkal sántákat, bénákat,
vakokat, némákat, csonkákat, nyomorékokat és sok egyebeket, és sok más
beteget, és odahelyezték, oda tették őket a Jézus lábai elé. És Ő meggyógyítá
őket” (Mát. 15,30). Az emberek pedig – hallva és látva a csodákat – özönlöttek
Hozzá: „Az est beálltával pedig vivének hozzá sok ördöngőst, megszállottat, és
egy szóval, egy igével kiűzé a tisztátalan szellemeket, és meggyógyít vala minden
beteget; Hogy beteljesedjék, amit Ézsaiás próféta mondott, így szólván: Ő vette
el a mi erőtlenségünket, és ő hordozta, Ő távolította el a mi betegségünket”
(Mát. 8,16-17). „És kimenvén Jézus, láta nagy sokaságot, és megszáná őket, és
azoknak betegeit meggyógyítá” (Mát. 14,14). Az Úr Jézus a tanítványainak azt is
kijelenti, hogy ez az evangélium lesz a jele annak, hogy befejeződött ez a
világkorszak: „És az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az
egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég” (Mát. 24,14).
Márk írása szerinti Evangélium bizonyságtétele így hangzik: „És Jézus prédikál
vala, hirdette az igét azoknak zsinagógáiban, egész Galileában, és ördögöket,
démonokat űz, és hajít ki, dob ki vala” (Márk. 1,39). „És megmondá
tanítványainak, hogy egy kis hajót tartsanak néki készen a sokaság miatt, hogy
ne szorongassák őt, ne tolongjanak körülötte. Mert sok embert meggyógyított,
úgy hogy akiknek valami bajuk volt, reá rohanának, hogy illethessék, hogy
megérinthessék őt. A tisztátalan szellemek is, mikor meglátták vala őt,
leborulának előtte, és így kiáltanak, mondván: Te vagy az Istennek a Fia. Ő
pedig erősen fenyegeti vala őket, és erélyesen megtiltotta nekik, hogy őt ki
jelentsék, és nehogy felfedjék kilétét” (Márk. 3,9-12). „És némelyek azt az egész
környéket befutván, kezdék a betegeket a nyoszolyákon ide-oda hordozni,
amerre hallják vala, hogy ő ott van, ahol hallomásuk szerint éppen tartózkodott.
És ahová bemegy vala a falvakba vagy városokba, vagy majorokba, vagy
településekre, a betegeket letevék a piacokon, és a tereken, és kérik vala őt, hogy
legalább a ruhája szegélyét illethessék, és érinthessék. És valahányan csak
illeték, és akik csak megérintették meg is, gyógyulnak” (Márk. 6,55-56) „Jézus
pedig elméne, elvonult tanítványaival a tenger mellé; és nagy sokaság követé őt
Galileából és Júdeából, És Jeruzsálemből és Idumeából és a Jordánon túlról; és
a Tirus és a Sidon környékiek is, amikor hallották, hogy miket mivel vala, hogy
milyen nagy dolgokat visz véghez, nagy sokasággal jövének ő hozzá” (Márk. 3,7-8).
Kivéve azokat, akik „ismerik” az Írásokat: „Az írástudók pedig, akik
Jeruzsálemből jöttek vala le, azt mondák, hogy: Belzebub van benne, és: Az
ördögök fejedelme által, az ő segítségével űzi ki az ördögöket” (Márk. 3,22).
Lukács is erről az Evangéliumról tesz bizonyságot: „Sokakból, sok emberből
pedig démonok is mentek ki, kiáltozván és mondván: Te vagy ama Krisztus, az
Isten Fia! De ő megdorgálván, rájuk parancsolt, és nem engedi őket szólani és
beszélni, mivelhogy tudták, hogy ő a Krisztus” (Luk. 4,41). „És alámenvén a
tanítványaival, megálla egy sík helyen, és vele együtt az ő tanítványainak serege,
nagy sokasága, és a népnek nagy sokasága, nagy néptömeg egész Júdeából és
Jeruzsálemből és Tírusnak és Sídonnak tengermelléki határából, akik jöttek,
hogy hallgassák őt és meggyógyíttassanak betegségeikből. És akik tisztátalan
Csel. 10,39 És mi vagyunk bizonyságai mindazoknak, amiket mind a
zsidóknak, a júdeaiaknak tartományában, mind Jeruzsálemben
cselekedett; akit megölének, fára feszítvén.
Csel. 10,40 Ezt az Isten feltámasztá harmadnapon, és megadá, hogy ő
megjelenjék nyilvánvalóan, és láthatóvá váljon,
Csel. 10,41 Nem az egész népnek, hanem az Istentől eleve választott
bizonyságoknak, az előre kiválasztott tanúknak, nékünk, kik együtt
ettünk és együtt ittunk ő vele, minekutána feltámadott halottaiból.196

szellemektől gyötrettek, meggyógyulnak. És az egész sokaság igyekezik vala őt

illetni, és megérinteni: mert erő származék, erő áradt ki belőle, és mindeneket
meggyógyíta” (Luk. 6,17-19). És az Úr Jézus beteljesítette Ézsaiás próféciáját a
Messiás, a Felkent küldetéséről: „Az Úr Isten Szelleme van én rajtam azért, mert
fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak. Elküldött, hogy
bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a
megkötözötteknek megoldást, és szabadon bocsátást. Hogy hirdessem az Úr
jókedvének esztendejét, és Istenünk bosszúállása napját; megvigasztaljak
minden gyászolót. Hogy tegyek Sion gyászolóira, adjak nékik ékességet a hamu
helyett, örömnek kenetét a gyász helyett, dicsőségnek palástját a csüggedt
szellem helyett, hogy igazság fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak, az Ő
dicsőségére!” (Ésa. 61,1-3).
196
Erről az Evangélium így tesz bizonyságot: „Mikor pedig korán reggel, a
hétnek, az abbahagyás első napján, miután föltámadott vala, megjelenik,
megmutatkozik, láthatóvá válik először Mária Magdalénának, akiből hét
ördögöt, hét gonosz szellemet, démont űzött, hajított vala ki. Ez elmenvén,
megvitte a hírt Jézus tanítványainak, akik vele valának és keseregnek és sírnak
vala, és gyászoltak és szomorkodtak. Azok pedig mikor hallották, hogy él és ő
látta vala, nem hivék. Ezután pedig közülük kettőnek, két tanítványnak mutatta
meg magát másféle, idegen, elváltozott alakban útközben, mikor a mezőre
mennek vala. Ezek is elmenvén megvitték a hírt a többieknek; ezeknek sem
hívének. Végül, mikor asztalnál feküdtek vala megjelenék magának a
tizenegynek, és szemükre vetette az ő hitetlenségüket és keményszívűségüket,
hogy azoknak, akik őt feltámadva látták vala, nem hívének” (Márk. 16,9-14).
János részletes leírást ad az Úr megjelenéseiről: „Mária pedig künn áll vala a
sírbolton kívül sírva. Amíg azonban siránkozik, behajol vala a sírba; És láta két
angyalt fehér ruhában ülni, egyiket fejtől, másikat lábtól, ahol a Jézus teste
feküdt vala. És mondának azok néki: Asszony mit sírsz? Monda nékik: Mert
elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették őt. És mikor ezeket mondotta,
hátra fordult, és látá Jézust ott állani, és nem tudja vala, nem ismerte fel, hogy
Jézus az. Monda néki Jézus: Asszony, mit sírsz? Kit keresel? Az pedig azt
gondolván, hogy a kertész az, monda néki: Uram, ha te vitted el őt, mondd meg
nékem, hová tetted őt, és én elviszem őt. Monda néki Jézus: Mária! Az
megfordulván, monda néki: Rabbóni! Ami azt jelenti: Mester! Monda néki
Jézus: Ne illess, ne érints engem! Engedj, ne tarts vissza, mert nem mentem még
fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz, a testvéreimhez és mondd
nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti
Istenetekhez. Elméne Mária Magdaléna, hirdetvén a tanítványoknak, hogy látta
az Urat, és hogy ezeket mondotta néki. Mikor azért este vala, aznap, még a hét
első napján, amikor beesteledett, és mikor az ajtók zárva valának, ahol
egybegyűltek vala a tanítványok a zsidóktól való félelem miatt, belépett Jézus és
megálla a középen, és monda nékik: Békesség néktek! És ezt mondván,
megmutatá nékik a kezeit és az oldalát. Örvendeznek azért a tanítványok, hogy
látják vala az Urat. Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség néktek! Amiként
engem küldött vala az Atya, én is akképpen küldelek titeket. És mikor ezt
mondta, rájuk lehelle, és monda nékik: Vegyetek Szent Szellemet: Akiknek bűneit
megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; akikéit megtartjátok, megtartatnak.
Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Kettősnek, Ikernek hívtak, éppen nem
vala ő velük, amikor eljött, amikor megjelent vala Jézus. Mondának azért néki a
többi tanítványok: Láttuk az Urat. Ő pedig monda nékik: Ha nem látom az ő
kezein a szegek helyeit, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és az én
kezemet be nem bocsátom az ő oldalába, semmiképpen el nem hiszem. És nyolc
nap múlva ismét benn valának az ő tanítványai, Tamás is ővelük. Noha az ajtó
zárva vala, újra megjelent Jézus, belépett és megálla a középen és monda:
Békesség néktek! Azután monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az
én kezeimet; és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és ne légy
hitetlen, hanem hívő. És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem!
Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem Tamás, hittél: boldogok, akik nem
látnak és hisznek” (Ján. 20,11-29). Lukács az emmausi tanítványokról, és a nekik
is megjelenő Úrról így ír: „És ímé azok közül ketten mennek vala ugyanazon a
napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira - kb. 2 és fél óra
járásra - vala, melynek neve vala Emmaus. És beszélgetnek maguk közt
mindazokról, amik történtek. És lőn, hogy amint beszélgetnek és vitatkoznak
egymással és tanakodnak, maga Jézus hozzájuk menvén melléjük szegődött, és
velük együtt megy vala az úton. De az ő szemeik visszatartóztatnak, hogy őt meg
ne ismerjék, mert látásukat valami akadályozta és ezért nem ismerték fel őt.
Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, amelyeket egymással váltotok
jártotokban? És miért vagytok szomorú ábrázattal? Felelvén pedig az egyik,
kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-e jövevény, az egyetlen idegen
Jeruzsálemben, és nem tudod minemű dolgok lettek abban e napokon? És monda
nékik: Micsoda dolgok? Mi történt? Azok pedig mondának néki: Amelyek esének
a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas
Isten előtt és az egész nép előtt: És mi módon adák őt a főpapok és a mi
főembereink halálos ítéletre, és megfeszítik őt. Pedig mi azt reméltük, hogy ő az,
aki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy
ezek lettek. Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket,
kik kora hajnalban a sírnál valának; És mikor nem találták az ő testét, haza
jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy ő él. És
azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák,
amint az asszonyok is mondták; őt pedig nem látták. És ő monda nékik: Óh
balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhívésére, amiket a próféták szóltak!
Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő
dicsőségébe? És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza
Csel. 10,42 És megparancsolta nékünk, hogy hirdessük a népnek, és
tegyünk bizonyságot,197 hogy ő az Istentől rendelt bírája élőknek és
holtaknak.198
vala nékik minden írásokban, amik őfelőle megírattak. Elközelítenek pedig a
faluhoz, amelybe mennek vala; és ő úgy tőn, mintha tovább menne. De
marasztalták, és kérték őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beesteledik, és
a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velük maradjon. És lőn, mikor leült, és
asztalhoz telepedett velük, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, megtörve,
nékik adá. És erre megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerik, és felismerik
őt; de ő eltűnt előlük. És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-e, nem
hevült, és nem lángolt-e a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és
mikor magyarázza, és feltárta előttünk az írásokat? És felkelvén azon órában,
visszatérnek Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, akik
velük valának. Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonnyal, és megjelent
Simonnak! És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképpen ismerték meg
ők a kenyér megszegéséről, megtöréséről. És mikor ezeket beszélék, megjelent és
megálla maga Jézus ő közöttük, és monda nékik: Békesség néktek! Megrémülvén
pedig és félvén, és ijedtükben és félelmükben, azt hivék, hogy valami szellemet
látnak. És monda nékik: Miért háborodtatok, és rémültetek meg, és miért
támadnak szívetekben okoskodások, kétségek, és kételyek? Lássátok meg az én
kezeimet és lábaimat, hogy én vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok;
mert a szellemnek nincs húsa és csontja, amint látjátok, hogy nékem van! És
ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait. Mikor pedig még nem hívék
az öröm miatt, és csodálkoznak, monda nékik: Van-e itt valami enni valótok? Ők
pedig adnak néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet, Melyeket elvőn, és
szemük láttára megette. És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket
szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni
mindazoknak, amik megírattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a
zsoltárokban én felőlem. Akkor megnyilatkoztatá az ő elméjüket, megnyitotta
értelmüket, hogy értsék az írásokat. És monda nékik: Így van megírva, és így
kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból, a halottak közül
harmadnapon” (Luk. 24,13-46). Pál apostol bizonyságtétele a feltámadott Úr
megjelenéseiről: „És hogy megjelent Kéfásnak; azután a tizenkettőnek. Azután
megjelent, láthatóvá lett, megmutatta magát több mint ötszáz atyafinak,
testvérnek egyszerre, kik közül a legtöbben mind máig élnek, némelyek azonban
el is aludtak. Azután megjelent Jakabnak; azután mind az összes apostoloknak.
Legutolszor pedig mindenek között, mint egy idétlennek, mint félresikerültnek,
nékem is megjelent” (1 Kor. 15,5-8).
197
A feltámadott Úr parancsa: „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká, és
tanítsatok minden népeket, az összes nemzeteket, bemerítvén őket az Atyának, a
Fiúnak és a Szent Szellemnek nevébe, hatalmába, dicsőségébe, erejébe, Tanítván
őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek
vagyok minden napon a világ végezetéig, e kor célba érkezéséig, beteljesedéséig.
Ámen!” (Mát. 28,19-20). És akik engedelmeskednek, és hisznek: „Elmenvén e
széles világra, a föld minden részére, hirdessétek az evangéliumot, az örömhírt,
a győztes hadvezér érkezésének hírét minden teremtésnek, minden embernek. Aki
hitre jut és bemeritkezik, üdvözül, az mind megszabadul, megmenekül. Aki pedig
nem hiszen, elkárhozik. [A görög kifejezés mondanivalója: a kárt hozó – a sátán
– hatalma alatt marad, és az elvész]. Azokat pedig, akik hitre jutottak, ezek a
jelek fogják kísérni: az én nevemben ördögöket, gonosz szellemeket, démonokat
űznek, hajítanak ki. új, ismeretlen, szokatlan, meglepő nyelveken szólnak.
Kígyókat vesznek föl, és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre
vetik kezeiket, és azok meggyógyulnak” (Márk. 16,15-18). Lukács bizonyságtétele:
„És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és
feltámadni a halálból, a halottak közül harmadnapon: És prédikáltatni az ő
nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok, minden nép
között, Jeruzsálemtől elkezdve. Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai. És ímé én
elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem
városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel” (Luk. 24,46-49). Ez az ígéret
az újjá született embernek szól. Erről így beszél az Úr Jézus Nikodémusznak:
„…Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik vízből és Szellemből,
nem mehet be az Isten országába. Ami hústesttől született, hústest az; és ami
Szellemtől született, szellem az. Ne csodálkozz, hogy azt mondám néked: Szükség
néktek újonnan születnetek” (Ján. 3,5-7). A feltámadott Úr ígérete az Övéinek:
„… monda azért a tanítványainak, és a mindenkori Övéinek Jézus: Békesség
néktek! Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképpen küldelek titeket. És
mikor ezt mondta, rájuk lehelt, és monda nékik: Vegyetek Szent Szellemet” (Ján.
20,21-22). Mert ez a hatalom – erő – csak azután nyilvánul meg, ha: „… vesztek
erőt, hatalmat, minekutána a Szent Szellem eljő, és leszáll reátok: és lesztek
nékem tanúim, bizonyságtevőim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és
Samariában és a földnek mind végső határáig” (Csel. 1,8).
198
És így folytatja az Úr: „Mert az Atya nem ítél, nem választ el, és válogat ki,
nem különít el, nem emel ki, és nem hozza helyre a helytelent. Hanem a
megkülönböztetést, különbségtételt, döntést, és megítélést, vagyis: azt hogy
helyrehozza a helytelent, teljesen a Fiúra bízta” (Ján. 5,22). Pál apostol
megvallása: „Mert azért halt meg és támadott fel, és kelt életre, és lett élővé
Krisztus, hogy mind holtakon mind élőkön uralkodjék, hogy halottnak, és élőnek
Ura legyen” (Róm. 14,9). „Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli majd a
föld kerekségét igazságban egy férfiú által, akit erre kiválasztott. bizonyságot
tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá őt halottaiból” (Csel. 17,31).
„Kérlek azért, és bizonyságot teszek az Isten, azaz: Krisztus Jézus színe előtt, aki
kiválogatja, elkülöníti, szétválasztja majd az élőket és holtakat az ő eljövetelekor
és az ő országában, az Ő királyságában. (Más fordítás: Erős bizonyságot teszek
Isten, azaz Krisztus Jézus előtt, - ki eleveneket és holtakat fog elkülöníteni, és
szétválasztani, - arról, hogy ő meg fog jelenni és királyságra lép). Hirdesd, és
tedd nyilvánosan ismertté az igét, az evangéliumot, állj elő vele buzgón, és
lankadatlanul, alkalmatos, és alkalmatlan időben. Érvelj, győzz meg buzdíts,
biztass, bátoríts teljes béketűréssel, türelemmel, állhatatossággal, kitartással,
hozzáértéssel, tudománnyal és tanítással” (2 Tim. 4,1-2). Ézsaiáson keresztül már
azt parancsolja az Úr, hogy: „Kiálts teljes torokkal, ne kíméld a torkod.
Harsogjon hangod, mint a kürt! És hirdesd hatalommal az embereknek
lázadásuk, elszakadásuk következményeit, és Jákób házának veszedelmét” (Ésa. 58,1).
Csel. 10,43 Erről a próféták, az Isten előtt álló, Isten jelenlétében élő,
Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyek mind
bizonyságot tesznek, és tanúsítják, hogy bűneinek bocsánatát, a
céltévesztés elengedését, eltörlését veszi Ő Nevében mindenki, aki
hitre jut Őbenne.199
Csel. 10,44 Mikor még szólá Péter ez igéket, e kijelentést, leszálla
ráesik, ráhull, ráborul a Szent Szellem mindazokra, akik hallgatják
vala e beszédet, ez Igét.
Csel. 10,45 És megdöbbentek, extázisban / önkívületbe kerültek a
körülmetélésből való hívők, mindazok, akik Péterrel együtt mentek,
hogy a pogányokra, a nemzetekből valókra is kitöltetett a Szent
Szellem ajándéka.200

199
Már a prófétákon keresztül azt ígérte az Úr: „… megbocsátom az ő bűneiket,
az ő céltévesztésüket, és vétkeikről, botlásaikról, tévedéseikről, eleséseikről többé
meg nem emlékezem” (Jer. 31,34). „Megtisztítom őket minden bűnüktől,
céltévesztésüktől, amelyeket elkövettek ellenem; megbocsátom minden bűnüket,
botlásaikat, tévedéseiket, eleséseiket, amelyeket elkövettek ellenem, amikor
elpártoltak tőlem” (Jer. 33,8). Mikeás megvallása: „Kicsoda olyan Isten, mint te,
aki megbocsátja a bűnt, a céltévesztést, és elengedi öröksége maradékának vétkét?!
Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban, és
abban telik kedve, hogy kegyelmet ad!” (Mik. 7,18). Mert: „Ő megbocsátja
minden bűnödet, a céltévesztésedet, meggyógyítja minden betegségedet” (Zsolt.
103,3). Azt mondja az Úr, igen: „Én, én vagyok az, aki eltörlöm álnokságaidat
önmagamért, és bűneidről, céltévesztésedről nem emlékezem meg!” (Ésa. 43,25).
„Eltörlöm hűtlenségedet, mint a felleget, vétkeidet, mint a felhőt. Térj hozzám,
mert megváltottalak!” (Ézs. 44,22). És Pál apostol megvallása a beteljesülés
módjáról: „Mert azt adtam előtökbe főképpen], amit én is úgy vettem, hogy a
Krisztus meghalt a mi bűneinkért, céltévesztésünkért az írások szerint” (1 Kor.
15,3). Mert Ő az: „aki ki lett szolgáltatva, és halálra adatott bűneinkért,
vétkeinkért, a félrecsúszásainkért, botlásainkért és elhajlásainkért, és
feltámasztatott felmentésünkért, igazzá nyilvánításunkért, megigazulásunkért”
(Róm. 4,25). És azért kellett Neki szenvedni és meghalni, mert: „mindenki
vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja meg
őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által” (Róm. 3,23-24).
„Mert azt, aki bűnt, céltévesztést nem ismert, bűnné, céltévesztetté tette értünk,
azért, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne. Hogy általa megigazultak
legyünk Istenben” (2Kor. 5,21).
200
Pál apostolon keresztül hangzik a kijelentés, hogy: „tudniillik a pogányok, a
nemzetekbeliek örököstársak és egyugyanazon test tagjai, mert egy testbe
vannak szerkesztve, és részesei, részestársai az ő ígéretének a Krisztus Jézusban
az evangélium, a jó hír, az örömüzenet által” (Eféz. 3,6). Pál apostol a
Rómabelieknek írott levelében idézi a próféciát, amelyben kijelentést nyer, hogy
ez a prófécia is a Krisztus népének szól: „Amint Hóseásnál is mondja:
Népemnek nevezem, amely nem volt az én népem, és szeretettnek azt, ami nem
Csel. 10,46 Mert hallják vala, hogy ők nyelveken szólnak és
magasztalják az Istent. Akkor elkezdett beszélni Péter:201

volt szeretett, és aki irgalmat nem talált, irgalmasságot találónak. És lészen,

hogy azon a helyen, ahol ez mondatott nékik: Ti nem vagytok az én népem, ott az
élő Isten fiainak fognak hívatni” (Róm. 9,25-26). Péter apostolon keresztül pedig
kijelentést nyer a prófécia beteljesülése: „Ti azonban választott nemzetség,
királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy
hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára
hívott el titeket. Akik egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe
vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalomra találtatok” (1 Pét.
2,9-10). És így valósult meg Isten szava, amely kijelenti, hogy: „De lesz még
annyi Izráel fiainak a száma, mint a homok a tengerparton, amelyet nem lehet
megmérni, sem megszámolni. Akkor ahelyett, hogy ezt mondanák nekik: Nem
vagytok népem! - ezt mondják: Az élő Isten fiai vagytok!” (Hós. 1,10). Azért:
„Mert hiszen egy Szellemben mi mindnyájan egy testté, egy személlyé
meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, azaz: pogányok, akár rabszolgák
akár szabadok, és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg, mert
valamennyiünket egy Szellem itatott át. Ezért: „… nincs különbség és nincs
megkülönböztetés zsidó meg görög azaz: pogány között; mert ugyanaz az Ura
mindnyájunknak, aki kegyelemben gazdag mindenekhez, és bőkezű mindazokhoz,
akik Őt segítségül hívják” (1 Kor. 12,13; Róm. 10,12). A Korintusbeliekhez pedig
így szól az Úr: „Ti… Krisztusé vagytok, Krisztus pedig Istené” (1 Kor. 3,23). És
Pál apostol így folytatja: „Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám
magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,29).
201
Ugyanúgy, ahogy pünkösdkor: „És beteljesedtek mindnyájan Szent
Szellemmel, és kezdenek szólni másfajta, különböző nyelveken, amint a Szellem
adta nékik szólniuk, hogy kimondják, hogy megnyilatkozzanak” (Csel. 2,4). Így
teljesedett be az Úr Jézus ígérete: „Azokat pedig, akik hisznek, akik hitre
jutottak, ezek a jelek fogják kísérni: az én nevemben ördögöket, gonosz
szellemeket, démonokat űznek, hajítanak ki. Új ismeretlen, szokatlan, meglepő
nyelveken szólnak” (Márk. 16,17). Az Ige bizonyságtétele szerint mindenhol és
mindenki, aki megkapta a Szent Szellemet, különböző nyelveken szólt: „Lőn
pedig azonközben, míg Apollós Korinthuszban volt, hogy Pál, végigjárva a
felsőbb tartományokat, Efézusba érkezik: és mikor némely tanítványokra talált,
Monda nékik: Vajon vettetek-e Szent Szellemet, minekutána hívőkké lettetek?
Azok pedig mondának néki: Sőt inkább azt sem hallottuk, hogy eljött-e már a
Szent Szellem. Ezután megkérdezte tőlük: mivel meritkeztetek be tehát? Azok
pedig mondának: A János bemerítésével. Monda pedig Pál: János megtérésnek
bemerítésével merített be, amikor bemerített, megtérést követelt, azt mondván a
népnek, hogy aki ő utána jövendő, abban higgyenek, tudniillik a Krisztus
Jézusban. Mikor pedig ezt hallák, bemeritkezének az Úr Jézusnak nevébe. És
mikor Pál reájuk vetette kezét, szálla a Szent Szellem őreájuk; és szólnak vala
nyelveken, és prófétálnak vala. Valának pedig a férfiak összesen mintegy
tizenketten” (Csel. 19,1-7). Bemerítő János is a Szent Szellembe való bemerítésről
prófétál: „Én ugyan vízbe merítelek be titeket megtérésre, hogy más felismerésre
térjetek, a gondolkozásmód megváltoztatás végett, de aki utánam jő, a
Csel. 10,47 Vajjon eltilthatja-e, vagy megtagadhatja-e valaki a vizet,
hogy ezek be ne meritkezzenek, kik befogadták a Szent Szellemet
ugyanúgy, ahogy mi is? 202

nyomomba lép, erősebb, hatalmasabb nálamnál, akinek saruját hordozni sem

vagyok méltó; Ő Szent Szellembe és tűzbe merít be majd titeket” (Mát. 3,11). A
feltámadott Úr ígérete a tanítványainak: „… monda azért a tanítványainak, és a
mindenkori Övéinek Jézus: Békesség néktek! Amiként engem küldött vala az
Atya, én is akképpen küldelek titeket. És mikor ezt mondta, rájuk lehelt, és
monda nékik: Vegyetek Szent Szellemet” (Ján. 20,21-22). A feltámadott Úr
parancsa mennybemenetele előtt az Övéi részére: „És egybegyűjtvén őket,
egyszer, amikor együtt evett, - együtt sózott velük - meghagyá nékik, hogy el ne
menjenek Jeruzsálemből, hanem várják be türelemmel az Atyának ígéretét,
melyet úgymond, hallottatok tőlem: Hogy János ugyan vízbe merített, ti azonban
Szent Szellembe fogtok bemeríttetni nem sok nap múlva” (Csel. 1,4-5). Az Atya
ígérete pedig így hangzott: „És lészen az után, hogy kiöntöm Szellememet
minden hústestre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat
álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak. Sőt még a szolgákra és
szolgálóleányokra is kiöntöm azokban a napokban az én Szellememet” (Jóel.
2,28-29). A Szent Szellemről, mint Teremtőről így prófétál Dávid: „Az Úr, Jahve,
az Örökkévaló szavára lettek az egek, Az Úr, Jahve, az Örökkévaló igéje alkotta
az eget, és szájának leheletére minden seregük” (Zsolt. 33,6). Mert: „Kibocsátod,
kiárasztod a te Szellemedet, megújulnak, és új teremtmények keletkeznek, és újjá
teszed a földnek színét. Legyen az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak dicsőség
örökké; örvendezzen az Úr, Jahve az Örökkévaló az ő teremtményeiben” (Zsolt.
104,30-31). Az új teremtményekről így beszél az Úr Jézus Nikodémusznak: „…
Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik vízből és Szellemből, nem
mehet be az Isten országába. Ami hústestből született, hústest az; és ami
Szellemből született, szellem az. Ne csodálkozz, hogy azt mondám néked:
Szükség néktek újonnan születnetek” (Ján. 3,5-7). Mielőtt a Golgotára megy az
Úr: „Az ünnep utolsó nagy napján pedig feláll Jézus és kiálta, mondván: Ha
valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám, és igyék. Aki hisz én bennem, amint az írás
mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből. Ezt pedig mondja vala
a Szellemről, amelyet veendők valának az Őbenne hívők: mert még nem vala,
még nem adatott a Szent Szellem; mivelhogy Jézus még nem dicsőült meg” (Ján.
7,37-39). Az Ézsaiáson keresztül mondott próféciának beteljesedését jelenti ki az
Úr: „És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégít nagy szárazságban is, és kopár
földön is jól tart téged, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a
megöntözött kert, és mint vízforrás, amelynek vize el nem fogy” (Ésa. 58,11).
202
Mert: „A szíveket ismerő Isten bizonyságot tett mellettük, amikor éppen úgy
megadta nekik is a Szent Szellemet, mint ahogyan nekünk. És semmi különbséget
sem tett mi köztünk és azok között, a hit által tisztítván meg azoknak szívét”
(Csel. 15.8). „Ha tehát ugyanazt az ajándékot adta nekik is az Isten, mint nekünk,
akik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, akkor ki vagyok én, hogy akadályozzam az
Istent?” (Csel. 11,17).
Csel. 10,48 És: meghagyta, hogy meritkezzenek be az Úrnak, Jézus
Krisztusnak nevében. Akkor kérik őt, hogy maradjon náluk néhány
napig.203

203
A feltámadott Úr parancsa, és egyben kijelentése arról, hogy honnan lehet
megtudni, hogy hisz-e valaki: „És monda nékik: Elmenvén e széles világra, a
föld minden részére, hirdessétek az evangéliumot, az örömhírt, a győztes
hadvezér érkezésének hírét minden teremtésnek, minden teremtménynek, minden
embernek. Aki hiszen, aki hitre jut és bemeritkezik, üdvözül, az mind
megszabadul, megmenekül; aki pedig nem hiszen, elkárhozik. [A görög kifejezés
mondanivalója: a kárt hozó – a sátán – hatalma alatt marad, és elvész]. Azokat
pedig, akik hisznek, akik hitre jutottak, ezek a jelek fogják kísérni: az én
nevemben ördögöket, gonosz szellemeket, démonokat űznek, hajítanak ki. Új
ismeretlen, szokatlan, meglepő nyelveken szólnak” (Márk. 16,15-17)