HANGULAT, ÉRZELEM, MOTIVÁCIÓ

Hangulat Érzelem Motiváció

Hoszabb időtartamú, kis intenzitás
Kezdete, vége elmosódó
Kiváltó inger kevésbé azonosítható Kiváltó inger beazonosítható
Nincs konkrét tárgya
Önmagát fentartja
Nem ciklikus Ciklikus
Belülről irányított Célra irányított
Van vegetatív arousal Nincs mindig vegetatív arousal
Passzív, reakció a környezetre Aktív, aktivizáló megélés
„gondolkodás ellentéte” Gondolkodással kapcsolatban
Rövidebb, pillanatnyi
Epizód jellegű
Érzelem tárgy konkrét
Változékony

HANGULAT ÉS ÉRZELEM KÜLÖNBSÉGE

Az érzelem egymással összehangolt változások komplex rendszere, amely viszonylag rövid lefutású, és
elősegíti, hogy a szervezet számára jelentős külső- vagy belső eseményekre adaptív módon reagáljon.
Kiváltásukban külső indító inger játszik főszerepet, és vegetatív arousal-szint emelkedéssel jár. Amint elérte a
csúcspontot, lezárul. Intenzív, van kezdete és vége, tudatosabb, mint a hangulat, illetve csak néhány perc
vagy óra a lefutási ideje. Specifikus akciósorokat váltanak ki.

Összetevői:
• szubjektív élmény,

• vegetatív változások,

• érzelmi kifejezés,

• kogn. kiértékelés,

• gondolkodási és cselekvési tendenciák,

• nyílt vagy kognitív aktivitás.

Ezek az összetevők kölcsönösen hatnak egymásra, így az érzelem ezen komplex egymásra hatások eredője.

A hangulat egy diffúz affektív állapot, amely kevésbé intenzív, mint az érzelem, viszont jelentősen
hosszabb, akár napokig is elhúzódhat. Nehezen meghatározható, gyakran ismeretlen folyamatok hozzák létre.
Hatással van a megismerő folyamatokra, amik megszabják, hogy miről hogyan gondolkodunk. A kezdete és
vége elmosódik, „háttérben lebeg” és ellenáll a változásnak. Összefüggésben áll a nem tudatos érzelmekkel.
 MOTIVÁCIÓ
A motiváció egy szervezeten belüli vagy a szervezetre kívülről ható erő, amely a cselekvést aktiválja,
irányítja és fenntartja. Szorosan kapcsolódik az emóciókhoz, idegrendszeri struktúráik egymással
nagymértékben átfedőek. Az emóciók motiváló tényezőként is felfoghatók, melyek megfelelő intenzitás
esetén a cselekvések kiváltói is lehetnek.

A motiváció hátterében központi idegrendszeri izgalom áll, ez a viselkedések mozgatórugója. A motiváció

háttereként hajtóerőről vagy belső késztetésről, driveról beszélünk. Ilyen drive például a szexuális hajtóerő.
Vannak homeosztatikus hajtóerők, mint pl. az éhség vagy a szomjúság, amely akkor ébred, ha valami fajta
szükségállapot (need) keletkezik, ez a forrása. Ilyenkor az állapot visszaállítása a cél.

Általában be tudunk számolni a motivációról, ilyenkor tudatos, ellenkező esetben implicit/tudattalan.

Sherrington szerint a motivált cselekvés két fázisa az előkészítő, amikor felkészülünk a motivált cselekvésre,
és a végrehajtó fázis, amikor beteljesedik az előkészített cselekvés.

Az éhség az egyik legerősebb motiváció, ilyenkor minden más szükséglet másodlagos lesz. A táplálékfelvételt
egyébként fiziológiai-, környezeti- és társas tényezők befolyásolják. Az elhízás genetikai háttere felülírható,
fogyókúrával képesek vagyunk tenni ellene. Csak az embernél figyelték meg a fogyókúrázást, semmilyen más
élőlénynél nincs jelen. Az elhízás típusai közül megkülönböztetünk fejlődési elhízást, ami kora
gyermekkorban kezdődik, és reaktív elhízást, amely egy túlevési válasz lehet a stresszre, és korai
felnőttkorban alakul ki.

A set-point elmélet szerint a zsírsejtek száma állandó, ez határozza meg a testsúlyt. Ez viszont nem igazán
ad magyarázatot a testsúly változására, mert azt mondja, hogy van egy optimális testsúly, amely nem nagyon
változik.

Biológiai szabályozása közül van hosszú- és rövidtávú kontrolláló rendszer. Hosszútávú pl. a vércukorszint,
gyomortelíítettség és a test/agy hőmérséklete. Rövid távú szabályozó a laterális hipothalamusz, amely az
evés központja és az evést indítja el. A ventromediális hipotalamusz a jóllakottság központja, az evést állítja
le.

Az ízspecifikus jóllakottság jelensége azt szolgálja, hogy minél változatosabb legyen az étrend, így biztosan
hozzájussunk az összes fontos tápanyaghoz. Létezik még ízaverzió is, amely lehet kondicionált, ennek során
egyetlen negatív társítás is elég, hogy elmenjen a kedvünk egy ételtől. Ilyen pl. a gyomorrontás, utána már
nem szívesen fogyasztjuk azt az ételt.

A folyadékreguláció esetében nem vesszük észre olyan könnyen a folyadék hiányát, viszont nehezebben
torelálható a deficit. Hosszú távú folyadékhiány esetén a szervezet képes átalakítani a folyadék
felhasználását.
 Érzelemelméletek
Az érzelem-elméleteket három fő nagy kategóriába sorolhatjuk.

1. A fiziológiai elméletek a test reakciókkal azonosítják az érzelmet, ezeknek két csoportja van,
ami az érzelmeknek különböző eredetet tulajdonít központi, illetve környéki idegrendszerit,
némelyik elmélet egyenesen megkérdőjelezi, hogy létezik-e érzelmi élmény.

I. Általános arousal-elméletek
a)Lindsley elmélete szerint az érzelem a formatio reticularis keltette arousal, amely
viscerális aktivációhoz vezet. Ez az elmélet viszont csak a szélsőséges érzelmeket
magyarázza.

b)Duffy elmélete tagadja az érzelem létét és csak az arousallel foglalkozik. Azt mondja,
hogy az érzelem dezorganizál és egyenlő az energiaszint változásával, nincs disztinktív
jegye.

Lindsley elmélete inkább neurofiziológiai, míg Duffyé inkább a viszerális jegyekre fókuszál.
Mindketten azt mondják, hogy az érzelem azonos a testi állapot percepciójával, az élményt a
kognitív értékelés adja meg.

II. Perifériás elméletek

a)James és Lange elgondolásait egy elméletként kezelik, de van némely eltérés. James
szerint az érzelem a reakció észlelése, amiből a motoros válasz következik és a testi
változás időben és okozatilag is megelőzi az érzelmet. Lange ugyanazt és ugyanakkor
írta le, mint James, de ő a viszcerális és vaszkuláris rendszert emelte ki, és hozzátette
a motoros válasz fontosságát is.

b)Marion Wenger elmélete Jamest követve a viszcerális részt viszi tovább, azt mondja,
hogy a testi válasz egyenlő az érzelemmel, az érzelmet a viszcerális és vaszkuláris
változások formálják és okozzák.

III. Centrális elméletek

a)Walter Bradford Cannon bírálja a James-Lange elméleteket, mert ugyanazon
viszcerális változások eltérő érzelmekhez vezethetek, a zsigerek túl egyszerűek és
inszenzitivek az érzelmek sokszínűségéhez képest, emellett a zsigerek ingerlése nem
mindig jár együtt érzelemmel, illetve a zsigeri válasz túl lassú. Szerinte az érzelem az
agy és az agytörzs területén jön létre, az inger a talamuszba fut, onnan a kéreg és a
motoros válasz egyszerre aktiválódik.

b)Philip Bard szerint a hipotalamusz okozza a változást.

c)Pribram úgy gondolja érzelem akkor jön létre, ha inkongruitás van az ingerek és a
szervezet tervei között. Az érzelmekben az agy egésze részt vesz, integrálta a centrális
elméleteket. Szerinte létezik neurokémiai, neuroelektromos és egy koordináló
rendszer.

2. A kognitív kiértékelés elméletek szerint a fiziológiai elméletek spekulatívak, a

beavatkozások hatása tisztázatlan, és a szubjektív élményt nem képesek kezelni.
 I. Általános arousal-kiértékelési elméletek
a)Schachter és Singer kétfaktoros elmélete szerint az érzelem címkézett arousal, ezt
az adrenalininjekciós kísérletükkel támasztották alá. Ha megnő az arousal
magyarázatot keresünk rá és az attribúció függ az aktuális állapottól és a korábbi
tapasztalattól.

b)Mandler elmélete szerint a kiértékelés folytonos, az érzelem lényegi aspektusai az

arousal és az értelmezés, az érzelem élménye a külső ingert követő kognitív
kiértékelés által okozott arousal.

II. Diszkrepancia elméletek

a)Hebb elmélete szerint akkor jön létre érzelem, ha a külvilág és a reprezentáció között
egyszerre van jelen azonosság és inkongruencia.

b)Berlyne azt mondja érzelmet a szokatlan, új ingerek váltanak ki, az érzelem hedonikus
és arousal értékét a kollatív változók befolyásolják (komplexitás, újdonság,
szabálytalanság, meglepődés)

c)Kagan szerint a szenzoros inputtal v. emlékekkel összenem férő élmény okoz érzelmet

III. Kiértékelési elméletek

a) Magda Arnold elmélete szerint az érzelem szerepe, hogy összekapcsolja az ént és a
tárgyat. Az ingereket automatikusan, veleszületett módon azonnal kiértékeljük egy jó
(adaptív) és rossz (maladaptív) dimenzió mentén, emlékek és a képzelet segítségével.
Viselkedési terveket dolgozunk ki, amik közül a legjobbat választjuk.
b)Lazarus elmélete szerint az értékelés személyes relevancia szerint történik és
megkülönböztet elsődleges értékelést (fontos-e, céljainkkal kongurens), másodlagos
értékelést (okozó személy, források felmérése) és újraértékelő (cselekvés közben)
lépéseket.

IV. Szélsőséges kognitív elméletek

a)Valins kettős kognitív elmélete azt mondja egyáltalán nem szükséges az arousal.

3. Motivációs érzelemelméletek
I. Az érzelem kiváltója a motiváció
a)P. T. Young szerint a minden ingernek van affektív hatása (arousal), aminek előjele,
intenzitása és időtartama van és megközelítést vagy eltávolodást vált ki. Ebből
következik motívum, aminek erőssége függ az affektív arousal tartalmától, erősségétől,
gyakoriságától és újdonságától.

II. A motiváció kiváltója az érzelem

a)Darwin szerint az érzelem egy szervezeti állapot függvénye és ezt követi a viselkedés.
A viselkedésnek túlélési értéke van.

b)Freud szerint pedig az érzelmek az ösztönökön alapulnak, amik feszültséget keltenek,

ezek forrása biológiai folyamatok. A feszültség utat keres magának (energia átalakul) és
az érzelmek kielégülése (közvetlen, közvetett) gyönyörrel jár.

PLUTCHIK PSZICHOEVOLÚCIÓS ÉRZELEMELMÉLETE

Plutchik elmélete a motivációs érzelemelméletek közé tartozik és e-szerint az érzelem a motiváció kiváltó
tényezője. Ezen elméletek szerint a kifejező viselkedés nem egy mellékesrésze az érzelemnek, hanem
alapvető fontosságú, mert túlélési értéke van.
Plutchik szerint létezik 8 alapérzelem, amikhez kiváltó helyzeteket és kogníciókat rendelt: a
szomorúsághoz egy szeretett személy elvesztése (elhagyatottság), a félelemhez a fenyegetettség, a
haraghoz az akadály, az öröm egy potenciális társhoz (aki megszerezhető), a bizalomhoz egy csoporttagot
(társaság), az undorhoz viszolyogtató tárgyat (potenciális méreg), az anticipációhoz egy új territóriumot, a
meglepődéshez pedig hirtelen új tárgy/inger.

Összegzésképpen a nyolc alapérzelem tehát Plutchik szerint a szomorúság, félelem, harag, öröm, bizalom,
undor, anticipáció és meglepődés.
 JAMES-LANGE ELMÉLET (PERIFÉRIÁS
ÉRZELEMELMÉLET)
William James és Carl Lange egymástól 5 év eltéréssel szinte lényegében ugyanazt fogalmazták meg az
érzelmekről alkotott elméletükben. A fiziológiás érzelemelméletek között a perifériális elméletek közé
tartozik. A fiziológiai perifériális elméletek lényege, hogy az érzelemprovokáló helyzetek tipikus testi,
periférikus tüneteket váltanak ki (szívfrekvencia emelkedés, remegés), ezek a vegetatív mozzanatok az
érzelmek átélése közepette pedig nem kísérőjelenségek, hanem az érzelmek alapját képezik. Ezeknek a
vegetatív mintázatoknak tulajdonítunk érzelmet, vagyis azért vagyunk például szomorúak, mert sírunk, nem
pedig fordítva. A James-Lange elmélet kiemelni, hogy ELSŐKÉNT a testi válasz észlelése történik meg, és csak
UTÁNA jelenik meg maga a testi válasz és ez a testi változás időben és okozatilag is megelőzi az érzelem
létrejöttét, ami a kognitív értékelése a test reakciójának. A nem tudatosuló érzelmekre is reagál a test, így
alakulhat ki depresszió vagy például krónikus magas vérnyomás.
Az a különbség James és Lange elképzelése között, hogy Lange inkább a vaszkuláris (ér eredetű) s viszcerális
(zsigeri, belsőszervekre vonatkozó) változásokra helyezett nagyobb hangsúlyt, James pedig inkább a motoros
válasz jelentőségét hangsúlyozta.

Walter Bradford Cannon sokat bírálta az elméletet, mert szerinte ugyanazon zsigeri változások eltérő
érzelmekhez kapcsolódnak, a zsigerek túl egyszerűek és inszenzitívek az érzelmek sokszínűségéhez képest,
illetve a zsiger válasz túl lassú. Műtéti kísérletében elvágott egyes belső szervekből eredő érző idegeket, és
azt találta, hogy ezek után is megfigyelhető érzelmi reakciók.

CANNON-BARD ELMÉLET (CENTRÁLIS

ÉRZELEMELMÉLET)
Cannon centrális érzelemelmélete szembe helyezkedik a James-Lange elmélettel. Szerinte ugyanazon zsigeri
változások eltérő érzelmekhez kapcsolódnak, a zsigerek túl egyszerűek és inszenzitivek az érzelmek
sokszínűségéhez képest, illetve a zsiger válasz túl lassú. Műtéti kísérletében elvágott egyes belső szervekből
eredő érző idegeket, és azt találta, hogy ezek után is megfigyelhető érzelmi reakciók.

Az ő elméletének (emergency theory) alapja, hogy az érzelem az agy és az agytörzs területén jön létre.
Vagyis az érzelmek úgy keletkeznek, hogy az inger az érzékszervekből a thalamusba továbbítódik, itt
keletkeznek az érzelmek, majd a kéregben történő feldolgozással egyszerre elindulnak a motoros válaszok is.
Fontos azonban, hogy a motoros válasz és az érzelem élménye egyszerre jelenik meg, nem pedig külön-külön,
hanem párhuzamosan. Elméleteit léziók (Az agyban vagy a gerincvelőben kialakult gyulladásos károsodás) és
kísérleti ingerlések alapján határozta meg, és úgy találta, hogy a kiinduló mozzanat egy központi izgalom,
amely a thalamus izgalmához kapcsolódik, ehhez képest a vegetatív változások csak másodlagos periférikus
mozzanatok. Cannon nevéhez kötődik még a “fight or flight” “üss vagy fuss” vészreakció leírása, a
homeosztázis fogalma.

Az elméletével Philip Bard egyetértett, de szerinte nem a thalamus a döntő fontosságú a folyamatban, hanem
a hypothalamus.
 SZERELEMELMÉLETEK
Modellek
1. Vonzalom elméletek

a. Lott és Lott (behaviorista)


A szeretet egy olyan anticipált válasz, amelynek a szeretett személy másodlagos
megerősítője, a másodlagos megerősítés TANULT. Kondicionálódunk ahhoz, hogy Ő az,
akitől a pozitív érzéseket kapjuk.

b. Clore és Byrne: Asszociációs modell

A hasonló attitűdű emberek könnyebben összehangolódnak. A párkapcsolatokban jutalmak
vannak: bók, csók, mosoly, stb ha hozzászokunk, hiányozni fog.
c. Brehm
3 féle jutalom létezik: személy intrinzik tulajdonságai (külső jellemzők), viselkedéses extrinzik
(megnyugtatás, szex), külső megerősítő (pénz, presztízs)

d. Foa és Foa
6 interperszonális megerősítő: szerelem érzése, szívességek, javak, pénz, státusz és információ,
segítség.

e. Szociális csere elmélet

Az emberek arra törekednek, hogy társaikkal szemben méltányos viselkedést alakítsanak ki,
ugyanakkor társaiktól is elvárják ennek fejében magát a méltányos bánásmódot. Ebből ered az
egyén motivációja, miszerint az számít, hogy mit kap a többiekhez képest.

Az elmélet 3 alapkategóriával dolgozik:

o Befektetés: minden olyan dolog, amit az egyén belead a munkájába (szakértelme,
jártassága, ideje stb.).

o Hozam: amit az egyén megkap az elvégzett munkájáért (pl. fizetés, de lehet esetleg
kevésbé jó dolog is, pl. büntetés a főnöktől).

o Referenciák: amihez, akihez viszonyítja az egyén a tetteit és azok következményeit.

Kiegyenlítetlen kapcsolat kiegyenlítése:

o vagy tényleges vagy pszichológiai
o a kizsákmányoló vagy a vélekedését változtatja meg a hozam/befektetés aránnyal
kapcsolatban (pszichológiai), vagy valamiféle tényleges kiegyenlítést vagy megtorlást nyújt
 o az áldozat vagy igazolja magát (pszichológiai9, vagy ténylegesen fellép a maga érdekében
o még két megoldási lehetőség a kapcsolatból való kilépés vagy másik referencia keresése
Kritika: pontatlan alapfogalmak, nem meghatározott érték, nincs benne emberi interakció
(alkudozás), csak extrinzik motivációt vesz figyelembe

f. Kognitív konzisztencia
Egyén szeretné a kognícióját másokéval konzisztensen megélni.

Festinger és Carlsmith – Kognitív disszonancia -> érzelmi diszkomfort

Bem - Self percepció: a tudat, hogy a másik szeret

Heider – Mérlegelmélet: A szeretet akkor kiegyensúlyozott, ha vonzalmat érzünk azok iránt,
akikkel
egység kapcsolatban (hasonló érdeklődési kör, gondolkodás) vagyunk.

2. Minőségileg különböző entitások

a. Freud:
a szerelem = szublimált szexualitás (ösztön impulzus magasabb formája)
b. Maslow:
1. hiányszeretet: A személy saját szükségleteit elégíti ki (biztonság), 2. létszeretet:
tartalmazza az egyén és a másik szükségleteit, kiteljesedettebb.
c. Tennov – limerencia:
A szerelem legelső intenzív szakasza.
12 Tünet: gondolataink állandóan a másik személyre irányulnak, kölcsönösség intenzív
vágya, hangulata a másik személy tetteitől függ, kizárólagos, a viszonzás elképzelése
átmeneti megnyugvást hoz, félelem az elutasítástól, az akadály fokozza az érzést,
fokozott érzékenység a kedvező jelekre, visszautasításkor pszichoszomatikus (testi)
tünetek, más dolgok elhanyagolása az intenzív érzelmek miatt, zavartság a másik
jelenlétében, a limerencia növekedése biztatás nélkül.
A limerencia csökkenéséhez a beteljesülés és a kiéheztetés vezethet, a személy is
csökkentheti magában a limerenciát, azzal h a szeretett személy deidealizálja
technikákkal.
3. Átfedő halmaz elmélet
a. Rubin:
szerelem: 3 egyedi item: függőségi szükséglet, segítő hajlam/kizárólagos, abszorbció

szeretet: a másik tisztelete, értékelése, megbecsülése dominált

b. Sternberg (háromszög elmélet), Lee tipológiája

 STERNBERG SZERELEMELMÉLETE

(Háromszög modell)
Sternberg részhalmaz elmélete szerint a szerelem három összetevőből épül fel, az intimitás, szenvedély és
elköteleződés.

Az intimtás a meleg, érzelmi komponens, amely a

kapcsolat közelségét és a kötődési érzelmeket jelenti
(érzelmi közelség, meghittség), az összetartozás
érzése, ami az érzelmi befektetésből származik. Része
az önfeltárás, megosztjuk személyes érzelmeinket és
történeteinket azzal a várakozással, hogy a másik is ezt
teszi majd.

Az intimitás összetevői: közös élmények, a másik

tisztelete, a másik fejlődésének támogatása,
megbízhatóság, kölcsönös megértés, megosztás, intim
kommunikáció, érzelmi támogatás és a másik
megbecsülése. Az intimitás meghatározó, ez az
összetartó erő a kapcsolatban, főként hosszú távon. Létezik
látens és manifeszt intimitás, az utóbbi egyértelműen
észlelhető mindkét fél számára.

A szenvedély a forró, motivációs komponens, amely

tartalmazza azt a motivációs hajtóerőt, amely a szerelem
létrejöttéhez szükséges (fizikai vonzerő, erotikus
érdeklődés, szexuális beteljesedés, „szerelmesség”
romantikus érzete). Érvényes rá a szociális facitiláció, hogy
a társas élmény intenzívebb. Megkülönböztethetünk mentális
és fizikai szenvedélyt is egymástól. Gyakran a szenvedély
hozza össze a párokat, de az intimitás tartja őket össze. Az
egyikből kialakulhat a másik, de negatív együtt járás is
lehetséges (barátságból kialakult szerelem).

Az elkötelezettség a hűvös és kognitív komponens, egy döntés, hogy hajlandóak vagyunk-e időt és
energiát áldozni azért, hogy egy kapcsolatba belépjünk és benne maradjunk. Rövid- (kapcsolat felvállalása)
és hosszú távú (elköteleződés és kapcsolatfenntartás) aspektust is tartalmaz, de a kettő nem feltétlenül jár
együtt: előfordul, hogy beleszeretünk valakibe, de mégsem köteleződünk el és fordítva.

E szerint az elmélet szerint a legtöbb szerelmi kapcsolat a három fő összetevő változatos keverékeként írható
le és a dominancia alapján különböző típusú kapcsolatok írhatóak le: szeretetnél csak magas intimitás,
elvakult szerelemnél csak magas szenvedély, üres szerelemnél csak magas elköteleződés, romantikus
szerelemnél magas szenvedély és magas intimitás, buta szerelemnél magas szenvedély és magas
elkötelezettség a jellemző, társas/baráti szerelemnél pedig magas intimitás és magas elkötelezettség.
Sternberg elmélete szerint a beteljesedett szerelem, akkor jön létre, ha mindhárom komponens
egyensúlyban van, ennek dolgozni kell a fenntartásán. Teljes egyensúlyról szinte soha nem beszélhetünk, mert
egy adott párkapcsolatban a szerelem összetevői különböző szakaszokon, egyensúlyi fázisokon mennek
keresztül. Akkor sikeres a kapcsolat, ha a partnerek össze tudják hangolni szükségleteiket és elvárásaikat. Ha
mindhárom komponens hiányzik, akkor nem beszélhetünk szerelemről.
 JOHN LEE TIPOLÓGIÁJA
Lee tipológiája a részhalmaz elméletekhez tartozik és kialakításához a szépirodalomból gyűjtött mondatokat,
amelyek a szerelemről vagy szeretetről szóltak és faktoranalízist végzett rajtuk. Végezetül 6 szerelmi stílust
különített el (eros, ludus, storge, mania, agape, pragma), de szerinte ezek közül többeknek 2 vezető stílusa is
van, ritkák a tiszta stílusok.

3 elsődleges típust határozott meg. Az eros típust elsősorban a fizikai vonzódás vezérli, fontos része az erős
testiség. Ez a típus szenvedélyes és romantikus, párját jellemzően intuíció alapján választja („szerelem első
látásra”). Gyorsan vezet elköteleződéshez, hirtelen és intenzív az érzés. Kizárólagos szerelem, egyszerre egy
személybe tud szerelmes lenni. Ennek a típusnak a gyerekkora boldog, elégedett a munkájával. Hirtelen veti
bele magát a kapcsolatba, észreveszi a másik hibáit, fontos a másik megismerése és hogy megtalálja élete
párját.

A ludus könnyed, játékos típus. Kerüli az intimitást és az intenzív érzelmeket, autonóm és független
ember, több partnerrel is lehet egyszerre. A kapcsolatban motivál és inspirál, élményt nyújt, viszont az
izgalom (játék) a mozgatórugó, nem a szexualitás. Ha féltékenységet vagy elköteleződést érzékel a másik
részéről, gyakran kilép a kapcsolatból. Ennek a típusnak átlagos a gyerekkora, csalódásokkal teli a felnőtt
korban, és nem tartják a szerelmet az élet értelmének.

A storge típusnál összeolvad a szerelem és a barátság, gyakran előzi meg a kapcsolatot barátság,
jellemző a lassan kialakuló társkapcsolat. Kevésbé tulajdonít jelentőséget a szexualitásnak és a
szenvedélynek, viszont hamar elköteleződik. Ha kialakult a kapcsolat, gyorsan stabil lesz, erős és intenzív.
Gyakran a párja egyben a legjobb barátja. Gyerekkorában támogató családi közeg jellemző, nyitott és
elégedett ember, aki könnyen barátkozik.

A 3 másodlagos típus az elsődleges típusok keverékéből jön létre. A pragma típus (storge+ludus) racionális
szempontok szerint választ párt, logikus és praktikus szerető (válás utáni állapot). Tudja, hogy miket vár el a
másiktól, fontos a szexuális kompatibilitás is és csak akkor engedi el magát, ha ez megvan („bevásárló-lista
szerelem”). Nem féltékeny, nem szereti a játszmákat, magabiztos, gyakori az érzelmek háttérbe szorulása,
de idővel az érzelmek is kialakulnak.

A mania típusnál (eros+ludus) birtokló és féltékeny szerelem a jellemző, amelynek hátterében

gyakran önbizalomhiány áll. Nagy az érzelmi intenzitás és ambivalens típusú szerelem jellemző rá (lángol és
szenved). Képviselőinek gyerekkora boldogtalan, sok csalódás érte őket, nagyon vágynak egy támogató
kapcsolatra, de a féltékenykedéstől, csapongástól és a kisajátítástól kapcsolataik lassan visszafejlődnek,
általában a partner vet nekik véget. Ez a kapcsolati típus jellemző az első szerelmekre.

Az agape (eros+storge) egy altruisztikus, önzetlen és feltétel nélküli szerelem típus. Gyakori a mélyen
vallásos és spirituális személyeknél. A szerelem a másik szolgálatát jelenti náluk, gondoskodást és türelmet,
ennek oka a szeretetéhség lehet. Veszélyes oldala a mártírkomplexus, mert folyton feláldozza magát és ha
úgy érzi ezt a feláldozást nem kapja vissza a végén „benyújtja a számlát”.

Ezek a kapcsolódási stílusok hosszan tartanak, de életszakaszonként változhatnak a személynél. A fő

kapcsolati stílushoz társulhatnak más típusok, de azok csak időnként jönnek elő. Egy párkapcsolatba mindkét
személy hozza magával a szerelmi stílusát és a nagy kérdés, hogy a két stílus kompatibilis-e egymással.
Működő párosítás lehet: eros-eros, esetleg eros - storge, a storge-storge, a mania-agape, a ludu-ludus, a
pragma-pragma és a pragma-storge. Biztosan nem működő párosítás viszont a mania-mania, mania-pragma és
az agape-agape.
Tipológiájából később 1986-ban Heindrick és Heindrick készített skálát. Az elmélet egyik legfontosabb
kritikája, hogy csak leíró jellegű, de nem tükrözi a szerelem dinamikáját.
 AZ APOKALIPSZIS NÉGY LOVASA
Gottman bibiliai hasonlata, mely azt jelenti, hogy négy tényezővel 83%-os pontossággal be lehet jósolni a
válást vagy a kapcsolat végét. Párokat vizsgált kamerákkal, interjúkkal, erre alapozza feltevését.

Az 1. a jellemkritika, amikor a másik személyiségét bírálják valami okból kifolyólag. Ennek megoldása
lehet az, hogy specifikussá tesszük a problémát és nem általánosítunk. Emellett amikor valamilyen problémát
észlelünk, akkor szemrehányás helyett megdicsérjük → jól esett amikor a múltkor kijöttél velem mosogatni →
gyere most is kérlek.

A 2. az externalizáló védekezés, amikor úgy állítjuk be a vitahelyzetet, mintha a másik hibája

menne. A jól működő párkapcsolatokban a két fél semmilyen módon nem okolja a másikat, hanem a vitát
közös történésként kezelik., elmondják, hogy ők maguk mit csináltak rosszul. A bagatellizálás azt
közvetítheti, hogy a másik fél nem eléggé fontos.

A 3. a megvetés, ilyenkor hiányzik a tisztelet és az egyik fél lenézi a másikat. Tipikus formái a gúny és
a cinizmus, csúfolódás, majmolás.

A 4. pedig az obstrukció, amely során falat húzunk fel magunk köré. A férfiaknál általában úgy
jelenik meg, hogy valami mást csinálnak akkor, amikor a párjuk figyelmet igényelne. Vitahelyzetben is
gyakran előfordulhat, amikor mondunk valamit és gyorsan elmegyünk a helyszínről.

GOTTMAN HÉT JAVASLATA

1. Szeretettérkép

o Ismered-e a másikat (mi fontos neki, mit szeret, gyengepontok)

▪ Mostanában mi a fontos neki? (aktuális érzések-kudarcok-sikerek)

▪ Mikre érzékeny?

o Érzelmi élettörténet

▪ Mik a vágyai, mitől menekül

o Hétköznapi apróságok (szereti-e a kávét?)

2. Kedvelés és csodálat

o Rejtett szikrák, amikhez vissza lehet nyúlni

o írj konkrét példát 3 pozitívumra a párodban, mondd el a másiknak

o Két hétig minden nap ír egy pozitív dolgot és elmondja a másiknak

3. Egymás felé fordulás

o Rutinszerű egymás felé fordulás → érezze, hogy gondolsz rá

o Sms, kis üzenetek

4. Engedd őt érvényesülni (legyen neki igaza, ne vitatkozz, ha lehet → érzi, hogy tiszteled, becsülöd)

5. Megoldani a megoldható problémákat (ne legyenek ismétlődő szituk, amik ugyanabba a kudarcba
mennek)

6. Ki a patthelyzetből (rutinszerű fordulatok → könnyen lehet kibékülni)

 o Békülés kezdeményezése megsértődés helyett

o Ha a másik ki akar békülni, kötelező elfogadni

o Érzelmi eszkaláció megakadályozása

o Pozitív előzmények elmondása

7. Közös jelentések (fényképek, rituálék, közös célok, tárgyszimbólumok → mindketten szeretik)

 A HUMÁN SZEXUALITÁS
A szexualitás is egy belső késztetésen alapul, de nem homeosztatikus szükséglet, leginkább a faj fenntartása
múlik rajta, az egyed túlélése nem. A szexualitás két alapvető szakasza a preparatív fázis és a konszumációs
fázis.

egkülönböztetünk 3 szexuális komponenst. A szexuális vágy a a szex iránti érdeklődést, sóvárgást vagy annak
szubjektív megélését takarja. A szexuális viselkedés vagy válasz komponens több egymást követő lépésből
áll: a vonzalom felébredése, viszonzása, ezután a figyelem egyre jobban beszűkül a másik személyre, végül
pedig eljutnak a genitális szinthez, az aktushoz. Harmadik komponens a szexuális arousal, a testi-fizikai
ráhangolódás a szexuális viselkedésre. Nőknél jellemző „tünet” a mellbimbó erekciója, hüvely nedvesedése,
férfiaktál a pénisz növekedése és erekciója, herezacskó összehúzódása.

Masters és Johnson szétválasztották a szexuális válaszciklus

szakaszait, melynek első eleme az izgalmi fázis, amit a plató
fázis követ (ezután már nem tud fokozódni az izgalom), ez
tetőzik az orgazmussal, és a feloldodás lezárja a ciklust.
Észlelhetőek bizonyos eltérések a nemek között a folyamat
során. A nők a férfiaknál sokkal lassabban jutnak el az izgalmi
fázisban a palatóig. A nőknek lehet egy aktus sorá több
orgazmusuk és náluk nagyobb a variancia, számos altípus
különíthető el. A nők számára fontosabb az intimitás, a férfiak
esetében pedig nagyobb szerepet kap a vizualitás. A férfiak
sajátos jellemzője a refrakter periódus, aminek ideje alatt nem
képesek újabb szexuális együttlétre. Azonosság az
összehúzódások számában és frekvenciájában található a két
nemnél.

A humán szexualitásra jellemző, hogy változatosabb, mint az

állatoké. A kasztráció nem végzetes a férfiak többségénél a
szexualitásra nézve. Az embernél fontos a fizikai és érzelmi
intimitás, a vizuális ingerek szerepe, illetve a kognitív
tényezők (fantázia, stressz stb.) is befolyásolják a szexualitás
minőségét. A szexualitás alapvetően reprodukciós funkciókkal
rendelkezik, de az embereknél (és néhány állatfajnál) az
örömszerzés, stresszoldás, szeretet kifejezése fontosabb, hisz az elöl említett szándék 1-2%ban jelenik csak
meg. A szexualitás gyakorisága és célját befolyásolhatja a vallás, kultúra és a történeti kor is.

DeLamater és Sill biopszichoszociális modelljükben a szexualitás biológiai-, pszichológiai és szociális

komponenseit vetik össze. Biológiai hatás a hormonszint (a nők számára a magas tesztoszteronszint
kedvezőbbnek hathat ösztönszinten, ezt jelzi például a vastag szemöldök és kiugró áll), a hímnemű magzat a
2. hónapban androgenizálódik, majd a serdülőkorban megjelennek a tesztoszteron markerek. Az idegrendszer
is aktívan részt vesz a szabályozásban (temporális lebeny, amygdala, hypotalamus). A termékenységi ciklus is
kapcsolatban van a szexuális aktivitással, ovuláció idején a nők viselkedése megváltozhat és a férfiak is
érzékenyebbek a nő jelenlétére, de a szexuális aktivitás nem korlátozódik erre az időszakra. Pszichológiai
hatás az informáltság, mentális egészség és a szexuális kifejezéssel kapcsolatos attitűdök (kultúra, vallás,
identitás, nyíltság). Szociális körülmények közé tartozik a partner meg léte és az anyagiak (jövedelem,
lakásviszonyok stb). Az embernél a tanulás a szexuális szabályozásban és a szexuális élet változatosságában
nyilvánul meg.

A szexuáli orientáció is egy fontos tényező. Kinsey Report az orientációt egy 7 fokozatú kontinuummal írja le,
amit az énkép tovább árnyal. A homoszexualitás okai tisztázatlanok, de kromoszomális szinten a Xq28 gén
lehet okolható, ezen kívül a korai élmények és a szülőkapcsolat is meghatározó. A transzexualitás okának azt
feltételezik, hogy magzati fejlődés során a test és agy neme nem illeszkedik. A szexuális együttlétnek számos
pozitív hatása van, gyorsítja a sebek gyógyulását, szociálisabbá tesz, feszültséget old, csökkenti az átélt
stresszt a felszabaduló oxitocinnak köszönhetően. Az oxitocin váltja ki a fokozott szexuális öröm élményét és
a társas kapcsolatok terén is szerepe van.
 SZORONGÁS, FÉLELEM, AGRESSZIÓ
SZORONGÁS
Ameddig a félelem egy konkrét tárgyra irányul, a szorongás diffúz, nincs tárgya. Amint tárgyiasul az inger
amire irányul, akkor már félelemről beszélünk. Ezért a szorongás lehet a félelem előalakja is, de nem minden
félelmet előz meg szorongás, és nem minden szorongás tárgyiasul.

Mivel az emberek különböznek azon képességükben, hogy mennyire tudják tudatosítani az érzések okát, így a
szorongás lehet nem tudatosított okú félelem is. Ezért hatékony stratégia lehet a tárgyiasítás, félelemmé
formálás, így már konkrétabb megküzdési stratégiák vethetők be.

FÉLELEM
A félelem alapérzelem, amely kultúrától függetlenül minden embernél megjelenik. Félelmet kiváltó inger
lehet szélsőséges intenzitású inger, szokatlan esemény, bizonyos társas helyzetek (mások támadó viselkedése),
speciális evolúciós veszélyek. Ezek mindegyike a biztonságérzet veszélyeztetésével járó fenyegető ingerek. A
biztonságra való igény alapvető, ennek hiányában csökken a túlélési esély.

A félelem a biztonságérzetünk megsértésére vagy a megsértés lehetőségére adott érzelmi válasz, amely
egy konkrét tárgyra irányul. Normál esetben (a reakció arányos a veszély mértékével) adaptív, mert a
vészhelyzet mielőbbi elhárítását és a biztonság visszaállítását segíti elő, felkészítve a szervezetet a reakcióra.
A veszély észlelése riadóállapotot eredményez, ennek során a korábbi tevékenység felfüggesztésre kerül és a
környezet aktív pásztázása veszi kezdetét, illetve a szervezetben végbemenő vegetatív változások felkészítik
a szervezetet az esetleges támadásra vagy menekülésre (vagy egyszerűen lefagy a személy → fight, flight,
frozen). A félelem 3 komponens mentén mérhető: fiziológiai, viselkedéses jegyek és a szubjektív beszámolók
alapján. Ezek korrelációját a szociális környezet, a kognitív stratégia és az érzelem intenzitása is
befolyásolhatja. A félelem csökkenthető az ingerhelyzet megismerésével vagy kognitív terheléssel.

Epstein szerint a félelem veleszületett, fajspecifikus, Scott és Watson szerint viszont minden
félelem tanult. Bandura úgy gondolja a családon belüli félelmeket tanuljuk meg, amiket a szülők adnak át.
Kísérleti eredmények szerint vannak ingerek, amik biztos, hogy veleszületett félelmet váltanak ki: erős
hirtelen hányinger, anya elvesztése, támaszték elvesztése és hirtelen közelítő tárgy.

Az irreális félelmek patologikusak (ilyenek pl. a fóbiák), megzavarhatják a normális életmenetet. A fóbia
mások számára nem veszélyes helyzetben, vagy tárgy megjelenésekor fellépő szorongás (agora fóbia,
szociális fóbia, szimplex fóbia, pánik roham). Mivel ez egy irracionális dolog nem szünteti meg más
véleménye. Fóbiák kezelése lehetséges szisztematikus deszenzitizációval (folyamatosan lépésről lépésre
birkózunk meg vele) vagy akár ingerelárasztással (hirtelen elárasztásból a tapasztalat, hogy mégsem annyira
veszélyes).
 AGRESSZIÓ
Az agresszió támadó jellegű magatartás, ellenséges belső rezdülettel. Olyan élmények
jelentkezésekor jelenik meg, melyek legtöbbször feszültséggel járnak. Az agresszió szándékos károkozás, ahol
a károkozás vagy a külvilágra irányul, vagy pedig befelé, ez lehet tudatos vagy tudattalan és
megmutatkozhatnak közvetetten vagy közvetlenül. Agresszív érzelmek a harag, düh, gyűlölet, féltékenység,
irigység.

Neuronális kontrollja az embernél hierarchikus jellegű. A hypothalamus és az amygdala a környezeti

ingerek feldolgozásával és egymás kölcsönös befolysolásával vezérlik a támadó és védekező
mozgásprogramokat. Ezek a mozgásformák a középagyi szürkeállomány ingerlésével is kiválthatók, kisérletek
bizonyítják. A neurotranszmitterek is tudják befolyásolni az agresszív viselkedést, az agy-gerincvelői
folyadék alacsony szerotoninkoncentrációja agresszív viselkedéssel jár együtt, az öngyilkosok vérében
alacsonyabb szerotonin szintet mutattak ki.

Hormonális szinten a hímeknél a tesztoszteron szint befolyásolja az agresszív viselkedést, ez állatoknál és

embereknél is igazoltan agresszió fokozó hatású. Nőknél a menstruációs ciklus összefüggést mutat az
agresszióval. A premenstruációs szindróma része az ingerlékenység és a magasabb hajlam az agresszióra. Az
anyai agresszióban, amely már a terhesség alatt kialakul, a progreszteron játszik szerepet.

Egy csoportosítás két típust különít el, az instrumentális (amikor valamilyen más cél érdekében okozunk kárt
– orvosok, katonák) és az indulati agresszió (ahol csak a feltétlen károkozás a cél). Egy másik fájta
csoportosítás szerint létezik territoriális-, félelem intrikálta-, fizikai-/ verbális-, irritábilis-
(ingerlékenységgel kapcsolatos), és passzív-/aktív agresszió. Az aktív agressziónál a saját cél elérése más
kárára történik, passzív agressziónál nem érjük el a célt, de kárt okozunk a másiknak. Az asszertív megoldási
mód az, amikor elérjük a célunkat, és nem is okozunk kárt a másiknak.

Az agresszió elméletei:
Lorenz etológiai elmélete szerint veleszületett és szükséges az agresszió, ugyanolyan ösztön, mint a többi,
természetes körülmények között ugyanúgy élet- és fajfenntartó jellegű.

Freud szerint az agresszió a halálösztön közvetlen megjelenési formája, amelyet Szondi Lipót szerint lehet
szublimálni, például foglalkozással (sebész, katona, rendőr). A hidraulikus elv szerint az agressziónak
időnként felszínre kell törnie valamilyen formában, vagy a felhalmozódott destruktív energia hirtelen robban
be súlyos pusztítás vagy betegség formájában.

A behaviorista szemlélet követői szerint tanulás az elsődleges forrása az agressziónak, külső ingerek váltják ki.
Dollard-Miller agresszió-frusztráció elmélete szerint a frusztráció mindig agresszióhoz vezet. Cáfolói szerint a
frusztráció máshoz , pl. regresszióhoz is vezethet. Albert Bandura szociális tanulás elmélete szerint az
agresszió oka a vikariáló megerősítés. A gyerekek utánozzák a felnőtteket, ezen a módon tanulják meg az
agressziót. A Bobo-baba kísérlete és az a kísérlet, amelyben Tom és Jerry filmeket néztek a gyerekek, azt
mutatták, hogy minél több agressziót látnak a gyerekek, annál valószínűbben fogják követni.

Az agresszió kezelés 4 lépése: detektálni az agressziót, majd ezután azonnal, lehetőleg szóban
kifejezni, konstruktív megoldást keresni és a másik fél helyzetének elképzelése (nézőpontváltás).
 MÁNIA/DEPRESSZIÓ
A hangulatzavar egy affektív rendellenesség. Ide tartozik a depresszió, mánia és a kettőt ötvöző bipoláris
zavar.

A depresszió érzelmi tünetei a szomorúság, örömkészség elvesztése, amely már ahedóniáig is fokozódhat, így
nem képes semminek sem örülni a beteg. Kognitív tünet a negatív énkép, reménytelenség, rosszabb
koncentrációs készség és emlékezet. Motivációs tünet a passzivitás, a kezdeményezőkészség- és kitartás
hiánya. Fiziológiai tünet az evési- és alvási szokások megváltozása, a fáradtság és a testi- lelki fájdalmak.

A mániás epizód alatt a viselkedés teljesen ellentétes a depressziós epizód alattival. Energikusak, lelkesek,
önbizalommal teltek, beszédesek. Keveset alszanak és nagyon impulzívak.

A depresszió Beck kognitív nézőpontja szerint az életesemények pesszimista és reményvesztett módon való
értelmezésének a következménye. Szerinte a kognitív triász adja a depressziósok negatív gondolati sémáit, ez
az énről, az adott eseményről és a jövőről alkotott negatív gondolatokat jelenti.

A pszichoanalitikusok szerint a depresszió a veszteségre adott válasz, és azért reagál ilyen erősen a
veszteségre, mert azok valamilyen korábbi, általában gyermekkori veszteséggel kapcsolatos félelemre
emlékezteti. Ez a nézőpont elsősorban a veszteséget, a külső elismeréssel szembeni túlzott függőséget és a
harag internalizációját emeli ki.