Öjz tönőd k oni ni un ikáció

a
tv
tükörneuronok titka
Ursus Libris
 Joachim Bauer

Miért érzem azt, amit te?

Ö sztönös kommunikáció és
a tükörneuronok titka

U r s u s L ib r is
2010
Copyright © 2005 by Hoffm ann und Cam pe Verlag, Hamburg

Hungárián translation © 2010, Turóczi Attila

A fordítás alapjául szolgáló kiadás:

Joachim Bauer: Warum ich fuhle, was du fiihlst
Intuitive Kom m unikation und
das Geheimnis dér Spiegelneurone
Hoffm ann und Cam pe 2006

Fordította:
Turóczi Attila

Lektorálta:
Kovács Krisztina

Borítóterv:
Varsányi György

ISB N 978 963 9718 34 0

 Tartalomjegyzék

Első fejezet
M indennapi rezonanciajelenségek:
M iért érzem azt, am it t e ? .....................................

M ásodik fejezet
A neurobiológiai felfedezés.
H ogyan m űködnek a tükörneuronok? ...........

H arm adik fejezet

H ogyan tükrözi m agát a gyerek a világba
és az autizmus problém aköre .............................

N egyedik fejezet
A tükörneuronok és a nyelv elsajátítása...................

Ö tödik fejezet
A bennem élő kép rólad, a benned élő kép rólam.
A tükrözés és az identitás ....................................
H atodik fejezet
A szenvedély tükröző rendszerei: a flört és a sz e re le m ........ 85

H etedik fejezet
Az interszubjektív jelentéstér. A közösséghez tartozás
és a társadalmi értelem ben vett halál ................................95

N yolcadik fejezet
A gyerekek környezete és az iskolai e sé ly e k ..........................105

Kilencedik fejezet
A tükörneuronok az orvoslásban
és a pszich oterápiában ..........................................................115

Tizedik fejezet
A kapcsolatok m indennapjai és az életvezetés.
M it tanulhatunk a tükörneuronoktól? ...........................129

Tizenegyedik fejezet
A gének, az agy és a szabad akarat kérdése ............................137

Tizenkettedik fejezet
A tükrözés mint az evolúció vezérelve ................................... 147

A szerző ............................................................................................. 155

Felhasznált irodalom ......................................................................157
N é v - és tárgym utató ......................................................................171
 Első fejezet

Mindennapi rezonanciajelenségek:
Miért érzem azt, amit te?

M ielőtt belegondolnánk, mi történik, legtöbbször már le is zaj­

lott, és önkéntelenül viszonoztunk egy kedves mosolyt. Vannak
dolgok, amelyek gyorsabban lefegyvereznek valakit, mint bár­
miféle erőszak. M indennapjaink tele vannak az ilyesféle spontán
rezonanciajelenségekkel. M iért ragadós a nevetés? M iért ásítunk,
amikor más is ásít? N o és ami főleg különös: miért nyitják ki a
felnőttek önkéntelenül a szájukat, amikor kanállal etetnek egy
kisbabát? M iért veszik fel a beszélgetőtársak önkéntelenül egymás
testtartását? M in alapul az emberi faj azon különös hajlama, hogy
ráhangolódik egy másik ember érzelmi vagy testi állapotára?
Az érzések és a testi gesztusok intuitív átvételéhez hasonló
rezonanciajelenségek nem csak az emberi kapcsolatokban játsza­
nak szerepet. A politikában és az üzleti világban a befolyásolás
eszközei. Szakmai területen eldönthetik, hogy a vezetői maga­
tartás sikeres lesz-e, vagy kudarchoz vezet. Bár nem lehet nem
észrevenni, mekkora jelentősege van a rezonancianak es az intuí­
ciónak élményeink átélésében és az emberi együttélés során, sok
kortársunk szemében ezek a jelenségek m ég m indig gyanúsak.
Vajon nem képzelődésről, ezoterikáról vagy legalábbis tudo-
mánytalan jelenségekről van szó? A tükörneuronok felfedezésével
egyszerre lehetővé vált, hogy az idegtudom ány magyarázattal
szolgáljon a m űködésükre. Ebből kiderül, hogy az orvoslásban a
tükrözés és a rezonancia a gyógyítás egyik leghatásosabb eszköze,
a pszichoterápiában pedig a terápiás folyamat lényeges alapja. Sőt
mi több: tükörneuronok nélkül nem létezne intuíció és empátia.
Lehetetlenné válna egymás spontán megértése, és elképzelhetetlen
lenne az, amit úgy hívunk, bizalom. N o de vajon miért? M iért
érzem azt, amit te? Ez a könyv azért íródott, hogy bemutassa,
milyen felismerésekre jutottunk ezzel kapcsolatban, és felvázolja
ezeknek a felismeréseknek a következményeit.

Spontán emberi reakciók kutatása

laboratóriumi körülmények között

Térjünk vissza a futtában elkapott mosolyhoz: nemcsak hogy a mi

arcunkra is mosolyt csal, hanem látszólag minden ok nélkül fel is
derítheti a hangulatunkat, sőt talán m ég egy egészen rosszul indult
napunkat is megmentheti. Természetesen az ember nem mindig
fogékony rá, különösen akkor nem, ha korábban eluralkodott
rajta egy ezzel ellentétes hangulat. Vannak olyanok egyébként,
akiknek egyszerűen nincsen érzékük mások hangulatának spon­
tán, önkéntelen megérzéséhez és viszonzásához. Velük sosem esne
m eg, hogy m iközben elmennek valaki mellett, viszonozzanak egy
mosolyt. Ebben szerepet játszhatnak a lelki egészség zavarai is
(lásd a 3. és 9. fejezeteket). Ebben a könyvben azzal a nagy több­
séggel fogunk foglalkozni, akikkel újra m eg újra előfordul, hogy
m ielőtt belegondolnának, már viszonoztak is egy gesztust.
A tudósok az önkéntelen, tudattalan utánzási és rezonancia­
jelen ségeket már a tükörneuronok felfedezése előtt is tanulmá­
nyozták. K utató kollégák, például U lf D im berg, a svédországi
U ppsalai E gyetem munkatársa, em beri arcokat mutatott kép­
 ernyőn a kísérleti szem élyeinek. Arra kérte a vizsgálat résztve­
vőit, hogy lehetőleg maradjanak közöm bösek, és ne üljön ki
az arcukra semmi. M inden arcfelvétel 500 m illiszekundum ig,
azaz pontosan fél m ásodpercig látszott. A képek között rövid
szünet volt. A vizsgálati szem élyekre hajszálvékony vezetékeket
erősítettek, hogy rögzítsék az arcizm ok m inden aktivitását. Ami
érdekes számunkra, az két izom legkisebb rezdülése, neveze­
tesen egyfelől a barátságos arckifejezésért és m osolyért felelős
arcizom 1, m ásfelől az aggodalm as és haragvó arckifejezésért
felelős hom lokizom 2.
Indul a képvetítés, s mivel az először mutatott arcokon semmi
érzelem nem látszik, a vizsgálati személyeknek nem okoz nagy
gondot, hogy engedelm eskedjenek az instrukcióknak, nevezete­
sen hogy semleges, szenvtelen arckifejezést mutassanak. Hirtelen
az egyik képen m osoly tűnik fel. Bár a kép csupán 500 milli­
szekundumig látható, a vetítés pedig utána közöm bös arcokkal
folytatódik, a mérőm űszer elárulja, mi történt: a vizsgálati szem é­
lyek egy pillanatra elveszítik az uralmukat az arcizmaik felett, és
elmosolyodnak. Am ikor néhány perccel később m egism étlődik a
játék, de ezúttal már egy haragvó arccal, ugyanaz a malőr törté­
nik: bár a vizsgálati személyek arra törekednek, hogy megőrizzék
semmitmondó arckifejezésüket, a harag kifejezéséért felelős izom
egy szempillantásig reagált a képre.
A kísérlet egyértelműen megmutatta: az a késztetés, hogy egy
másik ember érzelmet kifejező arckifejezését spontán visszatükröz­
zük, a legnagyobb öröm m el játssza ki a tudatos kontroliunkat. D e
a helyzet m ég ennél is rosszabb: a rezonanciaviselkedéseket már
akkor is ki lehet váltani, ha nem is tudatosan fogtuk fel azt, amire
a reakciót adtuk. Sőt ilyenkor néha m ég jobban is m űködik. Az

1 M usculus zygom aticus m ajor (nagy járom cson ti izom).

2 M usculus corrugator supercilii (szem öldökközelítő izom).

ismertetett kísérletből kiderült, hogy amikor a m osolygó ember
képét csak egy szempillantásig mutatták, a kísérleti személyekben
egyáltalán nem tudatosult, hogy mit látnak.
„K üszöb alatti ingerlésnek” (szubliminális stimulációnak)
nevezzük azt a módszert, melynek során olyan rövid ideig m uta­
tunk egy képet, hogy tudatosan ne lehessen észlelni, de az agy
tudattalanul feldolgozza. A reklámozásban azért tiltották be, mert
így fennáll a lehetősége annak, hogy az embereket tudtuk nélkül
befolyásolják. A természet és a teljesen normális hétköznapi való­
ságunk azonban nem tartja magát az ilyen tiltásokhoz, mert ezek­
ben nagyon fontos szerepet játszanak az észrevétlenül felfogott
észlelések. Az emberi psziché és annak neurobiológiai eszköze,
az agy a tudatunk m egkerülésével nap mint nap számtalan utalást
és ingert fog fel. A rezonancia azt jelenti, hogy ezek az észlelések
—mindegy, hogy tudatosak vagy tudattalanok —nemcsak tárolód­
nak, hanem reakciókat, cselekvési késztetéseket, például testi és
lelki változásokat is el tudnak indítani. S mindezért a tükörneu­
ronok fenomenális tevékenysége felel.

Hangulatok, érzések és testtartások - vigyázat, ragályos!

Nem csak az arckifejezéseink, hanem a hozzájuk kapcsolódó érzé­

seink is átvivődnek másokra. Az érzésátvitel jelenségei olyannyira
természetesek, hogy m aguktól értetődőnek vesszük őket. Csak
akkor szoktunk m egütközni, ha - m ondjuk, valakinél, aki nem
mutat részvétet —hirtelen kimaradnak. Önkéntelenül eltorzul az
arcunk, ha egy hozzánk közel álló ember egy fájdalmas orvo­
si beavatkozásról, például körömeltávolításról beszél. Van egy
mulatságos oldala is az ilyen érzésátviteleknek, például amikor a
bokszarénában a nézők spontán m ódon egyszerre ugranak talpra,
és az öklükkel utánozzák azt az ütést, amelyet a hősük bevitt, vagy
amelyet szeretnének, hogy bevigyen az ellenfelének.

ÍO
 Ahol emberek vannak együtt, ott mindenütt a legnagyobb
rendszerességgel szokott megtörténni, hogy érzelmileg részt vesz­
nek olyan hangulatokban és helyzetekben, amelyekben mások
vannak, és ez a testbeszédük különböző formáiban is m egm u­
tatkozik - többnyire azáltal, hogy egy adott érzéshez tartozó
viselkedésm ódot tudattalanul utánoznak vagy reprodukálnak.
Mint valami különös ragályos betegségnél, úgy tud az ember egy
másikból spontán m ódon és önkéntelenül hasonló érzelmi reakció­
kat kiváltani. A továbbiakban annak fogunk utánajárni, hogyan
m űködnek az ilyen „érzelm i fertőzések” (a német szaknyelvben
erre az angol emotional contagion kifejezést használják). A főszerep
itt is a tükörneuronoké lesz.
A rezonancia- és tükrözési jelenségek a m indennapok során
teljesen normális testi m ozdulatok esetén is felléphetnek. így
például az em berek tudattalanul hajlam osak spontán m ódon
utánozni a velük szemben ülő beszélgetőpartnerük testtartását
és mozdulatait. Ü lő beszélgetőpartnerek —különösen azok, akik
jób an vannak egymással - gyakran önkéntelenül ugyanazt a
testtartást veszik fel, amelyet közvetlenül előtte a másik felvett.
Leggyakrabban azt figyelhetjük m eg, hogy a beszélgetőtársak
egyike akkor teszi keresztbe a lábát, ha a másik néhány pillanat­
tal korábban szintén keresztbe tette. H a az egyikük előrehajol,
elgondolkodva könnyedén a kezére támasztja a fejét, kisvártatva
a másik is pontosan ugyanígy tesz. H a egyikük egy adott pontot
néz a plafonon, akkor rendszerint a másik is önkéntelenül követ­
ni fogja a tekintetét.
Ami azonban aligha tűnik fel a hétköznapi helyzetekben: a
figyelmünk nagy részét erőteljesen lekötő emberek tekintete m eg­
döbbentő, minden tudatos gondolkodás nélkül beinduló spontán
reakciókat vált ki. Ennek az az eredménye, hogy az egymással kap­
csolatban lévő embereknél folyamatos, egymással nagymértékben
párhuzamos figyelem alakul ki —ezt a jelenséget a német neurobio-
lógiai szaknyelvben a joint attention angol szakkifejezéssel szokták
illetni, amely közös figyelm et jelent. Ebben is a tükörneuronok a
ludasak. H ogy miként és miért, arról később esik majd szó.
Az automatikusan lefutó tükrözési és utánzási reakciók alkal­
m anként terhesek lehetnek, például am ikor önkéntelenül is
muszáj ásítanunk, csak mert láttuk, amint valaki gátlástalanul
ásít. A tudósok nem tekintik m éltóságon alulinak, hogy ilyen
látszólag banális jelenségeket is bevonjanak a kutatásaik körébe.
Jam es Anderson felismerte, hogy ez a ragályos ásítási kényszer
m ég a csimpánzoknál is m űködik. Az igazsághoz az is hozzátar­
tozik, hogy a tükrözési jelenségeket minden gondolkodás nélkül
a hasznunkra is fordítjuk. Az elején már említettem: a gyereket
etető felnőtt szemkontaktust tart fenn a gyerekkel, s miközben a
kanalat a gyerek szájához közelíti, maga is kinyitja a száját. Azzal
az intuitív m ódon helyes tudással teszi mindezt, hogy ekképpen
m egnöveli annak valószínűségét, hogy a gyerek is ki fogja majd
nyitni a száját.

Intuitív megérzések és jóslatok

A m ásokon érzékelt arcjátéknak, tekintetnek, gesztusoknak és

viselkedésm ódnak van egy további hatása is, amely legalább
annyira nagyjelentőségű, mint az érzelmi együttrezgés: létrehoz­
zák bennünk annak a tudását, hogy a továbbiakban mi várható.
H a intuitív m ódon nem lennénk bizonyosak abban, hogy egy-egy
helyzetből minek kell következnie, aligha lehetne elképzelni az
emberek együttélését. A hétköznapokban arra vagyunk utalva,
hogy a m egfigyelt viselkedés azonnal rendelkezésre álló, intuitív
tudást nyújtson az események további menetéről. M indenekelőtt
különösen veszélyes helyzetekben lehet a túlélés záloga, hogy
intuitív m ódon megérezzük, mire számítsunk.
Szerencsére azonban az élet nem m indig veszélyes. A kellemes
helyzetekben is jó , ha intuitíve tudjuk, mi az, ami az események
további menetét illetően előre látható. Vegyünk egy szokványos
helyzetet, amelyet legtöbben ismerünk, legalábbis a romantikus
film ekből: a két szerelmes először közeledik egymáshoz, és m eg­
hitten állnak egymással szemben. Ekkor a férfi pillantása - több­
nyire ez is spontán m ódon történik —a nő szájára esik (vagy a nőé
a férfiéra): bár egyetlen szót sem kell m ondaniuk, ez a pillantás
mindkettőjük számára egyértelműen m egjósolja, mi fog követ­
kezni. M inden emberek közötti helyzetben meghatározó szerepet
játszik, hogy intuíciónkkal fel tudjuk-e ismerni, milyen vágyakról
és szándékokról beszél egy másik ember tekintete. M indenesetre
ez a csókjelenetben annak, akit m eg fognak csókolni, vagy örö­
met jelent, vagy a végső lehetőséget arra, hogy az utolsó m ásod­
percben elhárítsa a pillantással jelzett manővert.
Ha nem lenne m eg az a képességünk, hogy az emberek m egfi­
gyeléséből mindenféle gondolkodás nélkül intuitív bizonyosságot
szerezzünk a szándékaikról és az események további menetéről,
akkor egy vakond látási képességeivel kellene eligazodnunk az
emberek közötti viszonyokban. H a nem éreznénk intuitíve, mi
lesz a többiek következő mozdulata, akkor m ég egy gyalogosok­
kal teli sétálóutcán sem tudnánk végigm enni anélkül, hogy szün­
telenül másokba ne ütköznénk. N em tudnánk lesiklani egy zsúfolt
sípályán úgy, hogy végül ne a kórházban kötnénk ki. Az agyunk
tökélyre fejlesztette ezt a gyors felismerő rendszert: elképesztően
kevés jelzésre van szükségünk ahhoz, hogy m ások mozgásából
intuitíven helyes következtetéseket vonjunk le. A kutatásokból
tudjuk, hogy teljes sötétségben elegendő néhány pontot látnunk
a vállon, a könyökön, a csuklón, a csípőn, a térden és a bokán,
hogy felismerjük, férfiról vagy nőről van-e szó. Sőt mi több: ilyen
jelzőfények mellett a legtöbben felismerik a párjukat vagy más,
hozzájuk közeli embereket. M indenekelőtt azonban ez a kevés
jelzés messzemenően elég ahhoz, hogy m eg tudjuk m ondani, mit
csinál vagy mit akar csinálni - m ozgás esetén - a m egfigyelt
ember. Tükörneuronok nélkül ez is lehetetlen volna.
Intuitív megértés. A „ tudatelmélet” kialakításának képessége

A másik emberről alkotott benyom ások lehetővé teszik, hogy

jóv al többre is képesek legyünk annál, mintsem hogy csupán
azt m ondjuk m eg előre, mi lesz a következő mozdulat. Hogyan
érzik m eg a szülők, hogy valami nincs rendjén, amikor a gyerek
füllent, vagy valamilyen más gond gyötri? M iért lehetséges, hogy
a hasonlóan kimondatlan zavarokat észrevesszük a párkapcso­
latunkban? Általánosságban: hogyan lehetséges, hogy intuitíve
megérezzük m ásokon, mi a helyzet? Szavak nélkül, sőt olykor az
elhangzottakkal ellentétben is nagyon jó l felismerjük, mi a másik
valódi szándéka vagy vágya. M int ezekből a példákból is látszik,
az emberek egy közös emberi jelentéstérben élnek, aminek révén
intuitíve m egérthetjük m ások érzéseit, cselekvéseit és szándékait.
Az utóbbi években kristályosodott ki az az új felismerés, hogy a
tükörneuronok hálózata biztosítja azt az idegrendszeri hardvert,
amely ezt a jelentésm ezőt lehetővé teszi. Ez a rendszer rendkívül
felhasználóbarát. Spontán m ódon m űködik, és mindenekelőtt
független attól, hogy m űködtetjük-e az elemző értelmünket. Az
elemző értelem egyébként kim ondottan hátrányos is lehet, ami­
kor intuitíven akarjuk felismerni, mi a helyes. Az intuíció is, az
értelem is félrevezethet bennünket, ha csak az egyiket használjuk
a másik nélkül. U gyanakkor nincs az a racionális elemzés, amely
képessé tenne bennünket arra, hogy egy másik embert empatiku­
sán, vagyis együtt érző perspektívából megértsünk. A szakemberek
tudatelméletnek (szaknyelven theory of mind [ToM]) nevezik azt a
képességünket, hogy intuitíven el tudjuk képzelni más emberek
érzelmeit és szándékait, és képesek vagyunk bizalmat építő bizo­
nyosságot szerezni róluk.
H ogy milyen fontos szerepet játszik az intuitív m ódon elér­
hető, közös jelentéstér, amelyben kölcsönösen felismerjük egy­
mást mint embert, az legkésőbb ott mutatkozik m eg, ahol nincs
vagy már nincs m eg ez a kölcsönösség. H a az ember nem tudja
azt érezni, hogy ugyanabban a jelentésm ezőben él, amelyben a
többiek otthon érzik magukat, akkor ebből problém ák adódhat­
nak. M egfordítva: az is megtörténhet, hogy a közösség kizárja az
egyént megértésének világából, és elzárja előle a közös jelentés- és
rezonanciatér hozzáférését. A társadalmi megsemmisítés, amelyet
bizonyos természeti népek vuduként gyakorolnak, napjainkban a
kiközösítésben folytatódik. Ilyenkor elfordítják a tekintetüket az
illetőről, vagy pedig a tekintetükkel fejezik ki az elhatárolódást
tőle. N em viszonozzák a köszönését, a gesztusait jéghidegen,
minden reakció nélkül elutasítják. Ilyenkor nincs tükrözés. Abból,
hogy az ily m ódon kiközösített emberek legtöbbször m egbete­
gednek, jó l látszik, hogy a közös jelentésm ező nemcsak pszichés
életfeltételünk, hanem a testünk is észleli: úgy is mondhatnánk,
hogy kiütközik az ember biológiai m űködésén és az orvosi érte­
lemben vett egészségén (lásd a 7. fejezetet).
A rezonancia azt jelenti, hogy m egrezegtetünk vagy m eg­
szólaltatunk valamit. Az emberek érzelmi megértésre és bele-
érzésre való képessége azon alapul, hogy a társadalmilag össze­
kötő elképzeléseket nemcsak egymás között tudjuk kicserélni,
hanem az egyes észlelők agyában is aktiválhatóak és érezhetőek.
Ennek alapján olyan rendszernek kell m űködnie, amely hatható­
san közrem űködik a belső elképzelések és érzések kicserélésében,
ezenkívül azt is eléri, hogy az észlelőben a kicserélt elképzelések
rezonanciát váltsanak ki, vagyis megszólaltassa benne őket. Ez
hozza létre azt a közös, emberek közötti jelentésteret, amelyről
korábban már esett szó. M int kiderült, a tükörneuronok hálózata
az az idegélettani szerkezet, amely lehetővé teszi ezeket a csere- és
rezonanciafolyamatokat. A könyv azzal foglalkozik, hogyan látják
el ezt a feladatukat a tükörneuronok.
 Második fejezet

A neurobiológiai felfedezés. Hogyan

működnek a tükörneuronok?

A tükörneuronok felfedezésének története azokkal az agyi ideg­

sejtekkel kezdődött, amelyek segítségével az élőlények a cse­
lekvéseiket vezérlik. Ezek az agykéreg egy speciális részén, az
izom mozgásokat irányító idegsejtek közvetlen közelében talál­
hatóak.3 A 18. és a 46. oldalakon lévő ábrák egyfajta neurobio­
lógiai térképet nyújtanak ehhez. A cselekvéseket vezérlő neuronok
intelligensek: olyan program jaik vannak, amelyek segítségével
célirányos akciókat lehet kivitelezni. Ismerik az egész cselekvés
tervét, és m egőrzik az egyes cselekvések lefutásáról és a velük
elérendő célról, tehát a cselekvés előrelátható kimeneteléről szóló
információkat. Egészen másképp m űködnek az ezek közvetlen
közelében található, az izom m ozgásokat irányító idegsejtek:

3 Az izom m ozgásokat közvetlenül kontrolláló idegsejtek (mozgató - motoros - ideg­

sejtek) az úgyn evezett m otoro s agykéregben találhatóak (agykéreg = kortex).
A teljes cselekvések program ját tartalmazó idegsejtek (cselekvésvezérlő idegsejtek)
az úgynevezett prem otoros kortexben találhatóak, amely közvetlenül a m otoros
kortex előtt húzódik. C sak a szakem berek számára érdekes inform áció, hogy a
szóban forgó prem otoros áreák (agyterületek) pontos m egjelölése főem lősöknél
F5, em bereknél Brodm an A 44 és A 45 (a prem otoros agykéregnek ez az alsóbb
területe részben azonos a Broca-területtel).
Frontális lebeny (1):
A motoros (mozgató)kéreg (M) közvetlenül a központi barázda (sulcus
centrális) (3) előtt helyezkedik el. A mozgatókéreg előtt közvetlenül
található a premotoros kéreg. A frontális lebeny elülső fele felelős a
döntések megtervezéséért és a szociális lelkiismeretért.
A fa li lebeny (parietális lebeny) (2):
Közvetlenül a központi barázda mögött fekszik a testérzékietek föntről
lefelé húzódó sávja (szomatoszenzoros agykéreg) (S).
Központi barázda (sulcus centrális) (3):
Ez választja el az agy elülső felét a fali lebenytől (2).
Halántéklebeny (temporális lebeny) (4)
Nyakszirti lebeny (okcipitális lebeny) (5)
ezek az idegsejtek - a mozgató idegsejtek - közvetlenül irányítják
az izomzatot, viszont az intelligencia nem az erősségük. Pusztán
azt teszik, amire a cselekvést vezérlő neuronok program jai uta­
sítják őket.

A cselekvésprogramokat tartalmazó idegsejtek —

Asterix és Ohelix a z agykéregben

A cselekvések kivitelezésében az agy úgy m űködik, mint Asterix

és Obelix: a tervet a cselekvésvezérlő idegsejtek, vagyis a prem o­
toros agykéreg intelligens Asterix-neuronjai készítik el. A konkrét
kivitelezést a m ozgatóidegsejtek, azaz az O belix-neuronok vég­
zik a szomszédos m otoros (mozgató) agykéregben, ezek adják az
izmoknak a parancsokat. A cselekvések lefutását vizsgáló kísér­
letek azt mutatják, hogy a cselekvésvezérlő idegsejtek az előtt
elkezdenek tüzelni, vagyis bioelektrom os jelzéseket adni, hogy
a motoros (mozgató) neuronok akcióba lépnének. Az Asterix-
féle terv és az O belix által végrehajtott cselekvés között 100-200
milliszekundum telik el, vagyis a másodperc egy-két tizednyi
része.4
E gyébként A sterix nem m inden ötletet kiviteleztetett
Obelixszel, ami megfordult a fejében. U gyanígy vannak ezzel a
cselekvésvezérlő idegsejtek is. Habár a mozgatóidegsejtek egyedül
nem tudnak célirányos cselekvéseket véghezvinni, ha nem kapnak
utasításokat a cselekvéseket vezérlő idegsejtektől, ugyanakkor ha
a cselekvéseket vezérlő idegsejtek aktiválódnak, az m égsem min­
dig jár feltétlen azzal, hogy a m ozgató idegsejtek is ténylegesen
akcióba lépnek. Lehet, hogy megmaradnak a puszta elképzelésnél

4 M ágneses enkefalográffal mért potenciálok segítségével sikerült alátámasztani,

hogy egy adott cselekvés esetén az em bernél a prem otoros agykéreg cselekvésve­
zérlő idegsejtjei 100-200 m illiszekundum mal előbb kisülnek, mint a m ozgatókéreg
m ozgásvezérlő neuronjai.
vagy a cselekvés átgondolásánál. Am it a cselekvéseket vezérlő
neuronok kódolnak, az maradhat csak a cselekvés gondolata is.
U gyanígy érvényes egyébként, hogy a gyakran elképzelt cselek­
vések nagyobb eséllyel valósulnak m eg, mint azok, amelyeknek
m ég az ötlete sem merült fel korábban soha. Ezt kísérletileg is be
lehet bizonyítani. H ogy mit jelent mindez a szabad akarat kérdé­
sére nézve, azzal később ( a l l . fejezetben) foglalkozunk.

A tükörneuronok felfedezése

G iacom o R izzolatti a Pármai E gyetem Élettani Intézetének

vezetője. N em csak a személye rendelkezik egy olasz Albert
Einstein szimpatikus kisugárzásával, de einsteini horderejűek az
általa felfedezett jelenségek is. A nem rég nála tett látogatásom
mély benyomást tett rám. Kristálytiszta logikájú, gyors asszociá­
ciós készséggel rendelkező embert ismertem meg. Rizzolatti azt
is átlátta, hogy kutatási eredményeinek jelentősége messze túl­
mutat a saját tudományterületén. O és a munkatársai már hosszú
idő óta vizsgálják, hogyan vezérli az agy a célirányos cselekvések
megtervezését és kivitelezését. N em csoda hát, ha az Asterix
típusú intelligens cselekvésvezérlő neuronok már húsz éve a
kutatásai középpontjában állnak. A vizsgálatokat a nyolcvanas
években m ajm okon kezdte. M ivel ezek agya hasonlít a miénkre,
Rizzolatti később, a kilencvenes években kiterjesztette a kutatá­
sait az emberre is. M indkét fajnál ugyanazokra az eredményekre
jutott. 1996-ban a m ajmoknál a következő m egfigyeléseket tette:
fájdalommentes körülm ények között —vagyis altatásban - számos
cselekvésvezérlő idegsejtet kötött össze hihetetlenül érzékeny
m érőműszerekkel, így anélkül, hogy az idegsejteket megzavarták
volna, ébredés után pontosan m eg lehetett állapítani, m ikor tüzel­
nek, küldenek jelzéseket ezek a neuronok. Ezzel a módszerrel
Rizzolattiéknak sikerült az egyes cselekvésvezérlő idegsejteket
azonosítani és egészen konkrét cselekvésekhez társítani. Egy-egy
ilyen idegsejt csupán akkor - és csakis akkor - tüzel, amikor az
állat egy bizonyos cselekvést végez.
A bedrótozott idegsejtek sztárja egy Asterix típusú neuron
lett, amely m indig akkor — és csakis akkor — tüzelt, am ikor az
állat egy tálcán heverő m ogyoróért nyúlt.5 Az adott sejtnek csak
és kizárólag erre volt terve, másra egyáltalán nem. H a az állat
csupán rápillantott a m ogyoróra, vagy ha csak úgy valami után,
tehát nem a m ogyoróért nyúlt, akkor a sejt teljesen tétlen maradt.
A kísérlet egy fondorlatos változata egyértelműen megmutatta,
hogy az idegsejt valóban a cselekvési tervet kódolta, és, m ondjuk,
nem a m ogyoróra nézést: miután világosságnál megmutatták neki
a m ogyorót, az adott idegsejt akkor is tüzelt, amikor a m ajom nak
vaksötétben kellett az asztalkán fekvő m ogyoróért nyúlnia. Ezzel
tehát R izzolatti egy olyan cselekvésvezérlő idegsejtet azonosí­
tott ennél az állatnál, amely a „sík felületen heverő m ogyoróért
nyúlás” cselekvési tervét tartalmazta. M inden egyes alkalommal,
amikor az állat ezt a cselekvést hajtotta végre, ennek az idegsejtnek
a bioelektrom os jelzéseivel kezdődött az akció. És ez m ég nem
minden. A kutatók emellett m egfigyeltek valami m egdöbbentőt:
ez a sejt akkor is tüzelt, amikor a m ajom azt nézte, hogyan nyúl
valaki más a tálcán lévő m ogyoróért. Kell egy kis idő, hogy fel­
fogjuk, mit jelent mindez. Idegélettani szenzációt.
Az volt benne a szenzációs, hogy létezik olyasm i, hogy
neurobiológiai együttrezgés (rezonancia):6 a valaki más által
kivitelezett cselekvés m egfigyelése a m egfigyelőben - ebben az

5 A pontosság kedvéért jelzem , hogy ezek az idegsejtek m indig összeköttetésben

vannak több más idegsejttel, tehát egy kis idegsejthálózat részei. A cselekvésprog­
ram nemcsak az egyes idegsejtben, hanem az egész neuronhálózatban tárolódik,
amelyhez tartozik.

6 A rezonancia (lat. újra felcsendülés vagy visszacsengés) eredetileg fizikai vizsgálatok

tárgya volt: a hangszer rezgő h ú ga más húrokat is együttrezgésre s ezáltal együtt-
hangzásra bír.
 esetben a m ajom ban - egy saját neurobiológiai program ot akti­
vált, m égpedig csak és kizárólag azt a program ot, amely nála is a
gyakorlatba tudná ültetni az adott cselekvést. Tükörneuronoknak7
nevezték el azokat az idegsejteket, amelyek a saját testünkben
kivitelezni tudnak egy m eghatározott cselekvésprogram ot, és
amelyek akkor is aktiválódnak, am ikor az ember m egfigyeli vagy
valami más m ódon átéli, hogy egy másik egyén ezt a cselekvést
végrehajtja.
A tükörneuronok azonban nemcsak azáltal kezdenek rezonál-
ni, hogy megfigyeljük egy másik ember cselekvését. Egy bizonyos
cselekvés zaja ugyanezt a hatást tudja kiváltani: ha úgy épül fel a
m ogyorós kísérletet, hogy a m ogyorót egy papírba csomagolják,
amely jellegzetesen zörög, amikor kibontják, akkor ez is elég
ahhoz, hogy a m ajom agyában aktiválódjanak a megfelelő cse­
lekvésvezérlő idegsejtek. Az embereknek elegendő meghallani­
uk, hogy valaki egy cselekvésről beszél, és máris aktiválódnak a
tükörneuronjaik. T öm ören: nemcsak mások cselekvésének m eg­
figyelése, hanem ennek mindenfajta észlelése tüzelésre bírhatja a
m egfigyelő agyának tükörneuronjait.
Em bereknél is kimutathatóak a tükörjelenségek. Ebben olyan
m ódszerek segítenek, melyekkel a vizsgálati személyek testébe
hatolás nélkül lehet felvételeket készíteni az agyról. Az ún. kép­
alkotó eljárások lehetővé teszik, hogy egy bizonyos időpontban
vagy egy bizonyos helyzetben képet kapjunk az aktív idegsejthá-
lózatokról. Erre a célra jelen leg a mágnesesrezonancia-vizsgála­
tokat8 (fluorine 19 nuclear magnetic resonance, vagyis f-N M R ,
magyarul csak M R ) alkalmazzák a leggyakrabban. A vizsgálati
személyt egy nagy csőbe fektetik. M ivel oda beszerelhetnek egy

7 A tükörneuronok vagy m ásképpen tükröző idegsejtek az angol szaknyelvben a

mirror neurons névre hallgatnak.

8 E m odern képalkotó eljárások közé tartozik a mágnesesrezonancia-vizsgálat (M R )

mellett a pozitronem issziós tom ográfia (PÉT) is.
kis képernyőt, valamint apróbb kézi vezérlőelemeket is (pl. egy kis
botkormányt), és a vizsgálati személyek m ikrofon és fülhallgató
révén tarthatják a kapcsolatot a külvilággal, nagyon sokféle kísér­
let lefolytatására nyílik így alkalom. Az M R -vizsgálat többszínű
képet hoz létre azokról az agyterületekről, amelyeknek ilyenkor
akcióba kell lépniük. A funkcionális M R -h ez hasonló módszerek­
kel ki lehet mutatni a tükörjelenségeket is. A mások cselekvését
m egfigyelő emberek agyában a saját cselekvésvezérlő idegsejtjeik
is aktiválódnak, m égpedig pontosan azokban a sejthálózatokban
lép föl a rezonancia, amelyeknek akkor is tüzelniük kellene, ha a
m egfigyelők m aguk hajtanák végre az adott cselekvést.
Em berek esetében más m egfigyeléseket is tehetünk, amelyek
egy majommal nem lennének lehetsegesek, mivel az nem érti
az utasításainkat. A cselekvésvezérlő idegsejtek nemcsak akkor
kezdenek el m űködni, ha valaki másnál figyeljük m eg a m eg­
felelő cselekvést, hanem akkor is tüzelnek, ha azt m ondjuk a
vizsgálati személynek, hogy képzelje el az adott cselekvést. Persze
a legerősebben akkor tüzelnek, ha arra kérjük a személyt, hogy
a m egfigyelt cselekvést egyidejűleg utánozza is. A premotoros
rendszerek cselekvésvezérlő tükörneuronjai az embereknél olyan
agyterületen fekszenek, ahol a beszédet előállító idegsejthálózatok
is találhatóak. Vajon a beszéd valójában nem áll másból, mint a
cselekvési program ok alkotta elképzelésekből?

A tükörneuronok mint mások cselekvésének szimulátorai

A másoknál m egfigyelt cselekvések óhatatlanul kiváltják a m eg­

figyelő tükörneuronjainak m űködését, és a saját mozgásos sémá­
já t aktiválják, m égpedig ugyanazt, amely akkor lenne aktív,
ha az adott cselekvést ő maga végezné. A tükrözés folyamata
egyidejűleg, önkéntelenül és minden gondolkodás nélkül zajlik.
Az észlelt jelenségekről belső idegrendszeri másolat készül, m int­
 ha a m egfigyelő saját maga végezné a cselekvést. H ogy valóban
megteszi-e, arról saját belátása szerint dönthet. Attól azonban
egyáltalán nem tudja magát m egvédeni, hogy a rezonanciába
lépett tükörneuronjai ne emeljék be a képzeletébe a bennük tárolt
cselekvési program ot. Amit m egfigyel, az valós időben a saját
neurobiológiai berendezésében is lejátszódik. A megfigyelés tehát
egyfajta belső szimulációt vált ki az emberből. Ú gy m űködik ez,
mint a repülőgép-szimulátor: minden olyan, mint repülés közben,
m ég a zuhanórepüléskor érzett szédülés is m egjelenik, csak az a
különbség, hogy ez nem igazi repülés.
A repülőgép-szim ulátor hasonlata segít tisztázni m ég valamit.
A tükörneuron-rendszer m űködése a következő példával szem­
léltethető: egy igazi pilóta köröz kis magasságban egy légcsavaros
géppel. M inden egyes levegőben végzett manőverét valós időben
m egjeleníti egy földi repülőgép-szimulátor, amelyben egy „m egfi­
gyelő” foglal helyet. A „m egfigyelése” abból áll, hogy szimulátor­
programként éli át a pilóta repülését. A repülőgép-szimulátorban
ülő „m egfigyelőhöz” hasonlóan egy másik ember cselekvésénél
jelen lévő teljesen egyszerű m egfigyelő is ugyanazt éli át: azzal,
hogy amit m egfigyel, azt tudattalanul szimulációs programként
tapasztalja, megérti, mit tesz a másik, m égpedig spontán m ódon és
gondolkodás nélkül.9 M ivel ez a megértés a cselekvő ember belső
perspektíváját tartalmazza, teljesen más dimenziót jelent, mint amit
a m egfigyelt cselekvés intellektuális vagy matematikai elemzése
nyújtana. Amit a tükörneuronok lefuttatnak a m egfigyelőben, az
a másik ember cselekvésének tükörképe. Egy másik ember észle­

9 M aradjunk továbbra is a repülőgép-szim ulátoros példánál: a szimulátorban ülő

„m egfigy elő” azt látja, hogy a valódi pilóta gépe egy hegyhez közeledik. M ivel a
pilóta perspektívájából tapasztalja a repülésélményt, spontán és intuitív m ódon érti
m eg, hogy például m iért rántja föl vagy kanyarítja el a gépet a pilóta a hegycsúcs
közeledtekor. E z a m egértés közvetlenebb és spontánabb, mint az, ami az elemző
megfigyelés vagy valamilyen számítás révén lenne lehetséges. Természetesen az
egyik nem helyettesítheti a másikat.
lése természetesen nemcsak a belső szimulációra korlátozódik, de
ez a fontos aspektus is m egjelenik benne.

A tükörneuronok és a z intuíció

H ogy az emberek hétköznapjai legalább többé-kevésbé súrló­

dásmentesen teljenek, egy sereg feltételnek kell adottnak lennie,
m égpedig szüntelenül, a nap minden egyes pillanatában. A leg­
több ilyen feltételt tökéletesen magától értetődőnek vesszük, és
mindenestül rájuk hagyatkozunk. Pedig egyáltalán nem magától
értetődő, hogy ezek a feltételek teljesülnek. Gondolkodás nél­
küli bizonyosságokról van szó, amelyeket a szakemberek implicit
(kimondatlan vagy burkolt) feltételezéseknek neveznek. Ez a
bizonyosság, amely nélkül kényelmetlen lenne az életünk, abban
áll, hogy félig-m eddig előre látjuk az éppen a környezetünkben
lévő emberek viselkedését, vagyis a viselkedésük egy előre elvárt
tartományba esik. Ez nemcsak olyan hétköznapi jelenségekre
vonatkozik, mint mások mozgása egy zsúfolt sétálóutcán vagy
sípályán, hanem mindenekelőtt a mások viselkedésére vonatkozó
elvárásokkal kapcsolatos elképzeléseinkre. H a nincs különösebb
okunk rá, akkor egy fogadáson vagy egy bulin nem kezdünk
el azon gondolkodni, hogy mennyire biztos a helyzet. M égis
orientálódunk10, anélkül hogy tudatosodna bennünk, m égpedig
oly m ódon, hogy implicit tudásunk alakul ki az alapján, hogy a
jelenlévőktől barátságos dolgokra számíthatunk-e. D e m égsem
mindig van így.
M indenki volt már olyan helyzetben, amelyben valaki pil­
lanatnyilag semmi rosszat nem tett, de mégis az a kellemetlen

10 Ezt az automatikusan lefutó orientációt egy szintén önm agától m űködő, túl­
nyomórészt látásértelmező rendszer szabályozza, amellyel más em berek testbeszé­
dének különböző jeleit fejtjük m eg (lásd a 44. oldaltól).
érzésünk támad a jelenlétében, hogy valami veszélyes dolog tör­
ténhet. Csak akkor tudatosul bennünk, hogy mennyire függünk
az implicit bizonyosságoktól, amikor hirtelen odalesz a bizton­
ságérzésünk. A tükörjelenségek előre láthatóvá teszik a —jó vagy
rossz —eseményeket. Olyan érzést váltanak ki belőlünk, amelyet
intuíciónak nevezünk, és amellyel megsejtjük, mi jöh et ezután.11
Am it az intuíciónk sejt, azt már nem a véletlen irányítja. Az
implicit bizonyosság különös, enyhébb változataként működik
—egyfajta sejtés vagy hetedik érzék.
K ét kérdés adódik ebből. Először is: mely jelzések azok, ame­
lyek a m egfigyelőben nem akármilyen, hanem konkrét implicit
bizonyosságokat vagy intuíciókat váltanak ki? H ogyan működik
az értelmezőrendszer, amely felfogja és értelmezi a jelzéseket?
M ásodszor pedig: hogyan magyarázható az, hogy az implicit
bizonyosság, mint az intuíció is, nemcsak arra korlátozódik, ami
az adott pillanatban éppen zajlik, hanem gyakorta meglehetősen
nagy találati aránnyal m ég jósolni is tudunk belőle? R ö v id időre
m ég félretesszük az első kérdést, és először csak a másodikkal
foglalkozunk.
M aria Alessandra Um iltá, G iacom o R izzolatti fiatal mun­
katársnője kitalált egy meglehetősen trükkös és rafinált kísérle­
tet, amelynek segítségével fényt derített arra a neurobiológiai
mechanizmusra, mely képessé tesz bennünket arra, hogy egy
aktuális helyzetből kiindulva spontán és intuitív módon előre lássuk
az események várható lefolyását. Azokkal a majmokkal folytatta a
munkát, amelyeknél a korábbi kísérletek során felfedezték a cse­
lekvést vezérlő idegsejteket. Azokkal a cselekvésvezérlő idegsej­
tekkel foglalkozott, amelyek egy-egy konkrét cselekvés program­

11 N e m m indig alakul ki intuíció bennünk, am ikor eltűnik egy burkolt bizonyosság.

H a egy helyzetet m ár nem tudunk előre m egjósolni, és nem segít az intuíciónk
sem, akkor heves neurobiológiai stresszreakcióval válaszolunk rá, amelyet erőteljes
szorongás kísér.
ját tárolták.12 M int már korábban részleteztem, az egyik állatnál
találtak egy olyan cselekvésvezérlő idegsejtet, amely mindig akkor
- és csakis akkor - küldött jelzéseket, am ikor az állat a tálcán lévő
m ogyoróért nyúlt. O nnan lehetett tudni, hogy a tükörneuron
működésbe lépett, hogy akkor is spontán m ódon aktiválódott ez
az idegsejt, amikor a m ajom csupán nézte, hogy a laborban valaki
a m ogyoróért nyúl. U m iltá megismételte ezt a kísérletet, de átala­
kított egy fontos feltételt a m ajom számára: először ugyan hagy­
ták, hogy egészen rövid pillantást vessen a m ogyoróra, de aztán
egy paravánnal eltakarták előle. Am ikor valaki oldalról odalépett,
és a m ogyoróért nyúlt, a m ajom csak annyit látott, hogy az illető
karja rögtön azután, hogy feltűnik az ő látóm ezejében, eltűnik a
paraván m ögött.13 A m ajom tehát nem látta magát a mozdulatot,
de a cselekvés elejének rövid érzékelése elegendő volt a cselek­
vésvezérlő idegsejt számára, hogy tudja, mi következik: kisült
az a tükörneuron, amely a „m ogyoróért nyúlás” teljes cselekvés­
sorozatát tárolta, azaz aktiválódott, holott csupán a cselekvéssor
egyetlen részéről voltak inform ációi.14 Ez a kísérlet sok mindent
megmagyaráz abból, amit korábban nem sikerült - mindenekelőtt
az intuícióval kapcsolatban.
Elég egy rövid benyomás, olykor egy pillanatfelvétel is, hogy
intuitív m ódon megsejtsük, hogy éppen mi történik, és mire kell
felkészülnünk. Ennek az az oka, hogy a cselekvési sorrend részelemei
is elegendőek ahhoz, hogy a m egfigyelőben tüzelni kezdjenek a

12 M int korábban már említettem , a program nem egyetlen idegsejtben tárolódik,

hanem egy egész sejthálózatban, am elynek az adott sejt a tagja.

13 Ezt a kísérleti elrendezést a szakirodalom hidden condition (rejtett feltétel) néven

tartja számon.

14 E z a kísérlet olyannyira m eghatározó, hogy a Neuron cím ű, legrangosabb folyóira­

tok közé tartozó szaklapban jelen t m eg a róla szóló ismertetés. M aria Alessandra
U m iltá a tudom ányos világban szokatlan, ám de találó cím et adott közleményének:
„I know what you are doing” (Tudom , mit teszel).
 megfelelő tükörneuronok, amelyek ugyancsak „ism erik” a teljes
cselekvéssort. Am it U m iltá az ügyes majmainál talált, az az embe­
reknél szintén megvan, s ez ráadásul nemcsak a mozgásos cselek­
véssorokra, hanem — mint hamarosan látni fogjuk — az érzékelés
és az érzések folyamataira is igaz. A tükörneuronok az agyban,
akárcsak a m egfigyelő pszichéjében, akkor is spontán m ódon
és minden szándékosságot nélkülözve felvillantják az egész cse­
lekvéssorozatot, ha annak csupán egy részét észleltük. M ár a
szekvenciák rövidebb részeinek észlelése elegendő lehet, hogy
a cselekvéssor teljes lefutása előtt intuitíve tudjuk, mi lesz a kime­
netele a m egfigyelt cselekvésnek. Azzal, hogy a tükörneuronok
rezonálni kezdenek, és ráhangolódnak a m egfigyelt cselekvésekre,
többet is tesznek annál, mint pusztán spontán m ódon érthetővé
teszik számunkra a m egfigyelt cselekvéseket. A tükörneuronok egy
jelenet megfigyelt részeit ki tudják egészíteni egy nagy valószínűséggel
bekövetkező teljes sorrá. A cselekvésvezérlő idegsejtek által tárolt
program ok nem légből kapott, hanem tipikus sorozatok, amelyek
az észlelő egyén összes korábbi tapasztalatán alapulnak. M ivel
az ilyen cselekvéssorok túlnyomórészt megfelelnek a társadalmi
közösséget alkotó összes tag tapasztalatainak, ezért a cselekvésve­
zérlő neuronok egy közös interszubjektív cselekvési és jelentés­
m ezőt hoznak létre (lásd a 7. fejezetet).
Az intuitív megsejtés minden tudatosulás nélkül is kialakulhat
az emberben. Előfordul, hogy kényelmetlen érzésünk támad,
de fogalm unk sincs, miért. Ennek többek között az az oka,
hogy létezhetnek az érzékelési küszöb alatti, tehát nem tudatosan
regisztrált észlelések, amelyek m űködésbe hozzák a tükörneuro-
nokat. Az em bereknek az a képességük, hogy megérezzék, mit
tesznek mások, eltérő m értékben fejlett.
H ogy milyen fontos lehet m egérteni m ások mozdulatait, az
talán a csapatjátékoknál látszik leginkább. A futballban mindig
adódnak olyan csapatok, amelyekben alig vannak nagy nevek,
mégis képesek legyőzni egy sztárcsapatot. Az a titkuk, hogy
minden játékos sokat m ozog (a futballszakértők ezt „helyezke­
désnek” nevezik), és passzoláskor intuitív m ódon tudják, merre
fog futni a kiszemelt csapattársuk. Az olyan zseniális edzők, mint
Volker Finke az elsők között ismerték ezt fel - intuitív m ódon
- a kilencvenes évek elején. Ahol hiányzik a kölcsönös m egér­
tése annak, hogy milyen m ozgások várhatóak, ott a sztárok sem
segítenek.
Amit a rejtélyes telepátiás képességek számlájára írnak, az
ugyancsak megmagyarázhatóvá vált. A szoros érzelmi kötelékben
élő emberek ismerik a hozzájuk közel állók „útvonalait” . Az
agyunk így gondoskodik arról is, hogy akkor is intuitív sejtéseink
támadjanak afelől, hogy mit tehet a másik, amikor messze van
tőlünk. És vajon miért ne történhetne m eg, hogy az elképzelé­
seinkben lefutó ilyen cselekvéssorok időnként „telibe találnak” ,
vagyis tükrözve pontosan azt futtatjuk le bennünk, amit a távol
lévő másik tesz vagy érez.

Intuíció és értelem

Az intuitív m egértés képessége, tükörneuronjainknak ez az

ajándéka egyáltalán nem véd m eg bennün ket a tévedésektől.
A neurobiológiai tükröző rendszer révén helyzetészlelésünk olyan
program ok aktiválódásához vezethet, amelyek az agyunk számá­
ra először ugyan a m egfigyelt események folytatásának tűnnek,
azonban tévedésnek bizonyulnak. Ez azért van így, mert sok hét­
köznapi helyzet többértelmű, és többféle folytatásuk is lehetséges.
Az eltérő értelmezéseknél nem lebecsülendő szerepet játszanak a
korábbi egyéni tapasztalatok. Aki például gyakran élte át, hogy
a barátságosnak tűnő emberek hirtelen és váratlanul kimutatják a
foguk fehérét, az nem úgy fog reagálni a tükörneuronjai segítsé­
gével egy ilyen emberre, mint a többiek. Akinek gyakran kellett
átélnie, hogy az ígéretes kezdet nagy csalódással végződött, annál
ez a tipikus eseménysorrend megtalálható lesz a neurobiológiai
program okban is.15
Az egyoldalú, korábbi tapasztalatokon alapuló értelmezési
sémák azonban nem az egyedüli okai a téves intuícióknak. Sajnos
tudatos csalások is ide vezethetnek. Azonban az intuíció nem
minden, mert ahol kudarcot vall, ott m egtehetjük, hogy az érte­
lemre támaszkodunk - vagy kénytelenek vagyunk így tenni.
Elengedhetetlenül fontos, hogy kritikusan is átgondoljuk, amit
másokkal és másoknál megtapasztalunk. Másrészt viszont a racio­
nális elemzés sincs felvértezve a félreértelmezés ellen. Az emberi
kapcsolatokról az ésszerűség alapján nyert értékelés is vezethet
tévedésekhez. Intellektuális-analitikus „berendezésünk” másik
hátránya, hogy túlságosan lassú: sokkal tovább tart a valakivel kap­
csolatos észleléseinket átgondolni, mint intuitív benyomást nyerni
róla. A tükörneuronok spontán m ódon és gyorsan dolgoznak.
Amit lehívnak, az azonnal elérhető.
Összegezve: az intuíció és a racionális elemzés nem helyet­
tesítheti egymást. M indkettő fontos szerepet játszik, és együtt
érdemes alkalmazni őket. A kkor a legnagyobb a valószínűsége,
hogy helyesen értelmezünk egy helyzetet, amikor a megérzéseink
és a kritikus elemzés hasonló eredményekhez vezet és kiegészíti
egymást. Az intuitív benyomás és az analitikus megfontolások
különbségei felhívják a figyelm et a nyelv, illetve a tisztázó beszél­
getés rendkívüli fontosságára. Az intuíció m űködik beszéd nélkül
is, viszont csak a beszéd teszi lehetővé, hogy explicit m ódon
megtárgyaljuk egymással a megérzéseink alapján nyert benyom á­
sainkat (lásd a 4. fejezetet).

15 Az ilyen egyoldalú értelm ezésm ódok olyannyira erősek lehetnek, hogy hatásukra
az érintett személy eltorzítja és károsítja az emberi kapcsolatait. A pszichoterápia
segíthet ezekben az esetekben tisztázni a problém át és olyan új tapasztalatokkal
gazdagítani az illetőt, am elyek később új neurobiológiai program okat alakítanak
ki (lásd a 9. fejezetet).
A tükörneuronok működése stressz és szorongás /félelem16 esetén

A vizsgálatok azt mutatják, hogy a szorongás, a félelem, a feszültség

és a stressz erőteljesen csökkenti a tükörneuronok által kibocsá­
tottjelek arányát. Amint nyomás alá kerülünk és stresszt élünk át,
kikapcsol minden, ami a tükörneuron-rendszertől függ: nem tud­
ju k magunkat beleérezni mások helyzetébe, nem tudunk másokat
megérteni és észlelni a finom részleteket. Itt m eg kell már jegyez­
nünk, hogy ahol a félelem és a feszültség uralkodik, ott csökken a
tükörneuron-rendszer egy másik aktivitása is: megszűnik a tanulás
képessége.17 A stressz és a félelem mindenütt csökkenti a teljesít­
ményt, ahol szerepet játszanak a tanulási folyamatok, és ebben nem
csak a munkahely és az iskola érintett. A nehéz emberi helyzetek­
ből, a konfliktusokból és a válságállapotokból is csak akkor sike­
rülhet megtalálni a kiutat, ha nem a szorongás és félelem légköre
uralkodik az adott szituációban. Csak ebben az esetben lesznek
képesek az érintettek arra, hogy tapasztalati horizontjukat új néző­
pontokkal egészítsék ki, vagyis hogy valami újat tanuljanak.
Van egy további következménye is annak, hogy a tükörneuronok
teljesítménye stressz és félelem hatására minimálisra esik vissza: az
ilyen helyzetekben az intuíció rossz tanácsadó. A tükörneuron-rend­
szer stressz általi legátlása lehet a magyarázat arra, hogy az intuitív
reakciók nagy teher és pánik alatt kimondottan irracionálissá válnak,
és gyakran m ég tovább rontják a helyzetet. Ilyen esetekben szintén
melegen ajánlott, hogy az intuíciónk mellett használjuk az eszünket is.

16 A magyar pszichológiai szakirodalom hagyom ányosan m egkülönbözteti a szoron­

gást és a félelmet. Előbbi „szabadon leb eg” , nincs konkrét tárgya, nem tudjuk,
m i bajunk, csak rossz érzéseink vannak, félünk valamitől, m íg az utóbbi esetében
konkrét tárgya van a félelemnek, például félünk a harapós kutyáktól, félünk m et­
rón utazni, stb. A ném etben ugyanaz a szó (Angst) utal m indkettőre. (Aford.)

17 A tükörneuronok és a tanulás összefüggéseit lásd a 8. fejezetben.

Befolyásolják-e a viselkedésünket a tükörneuronok?

A prem otoros agykérgünk cselekvésvezérlő idegsejtjei rezonan­

ciával válaszolnak, am ikor m ások cselekvését figyeljük, ezért
magától adódik a kérdés, hogy a tükörneuronok befolyásolják-e
a magatartásunkat. M int korábban már említettük, a kísérletek
azt mutatják, hogy minden akaratlagosan kivitelezett cselekvés a
cselekvésvezérlő idegsejtek aktivitásával kezdődik, amelyeknek
a programjai tartalmazzák a végrehajtani szándékozott cselekvés
kivitelezésének tervét, illetve koncepcióját. Csak ezek működésbe
lépése után, úgy 1-2 tizedmásodperccel később aktiválódnak a
megfelelő izmokat irányító m ozgatóidegsejtek.18 Azonban a cse­
lekvésvezérlő idegsejteknek nem minden m űködése vezet egy-
egy cselekvés valódi kivitelezéséhez. A cselekvésvezérlő idegsejt
a cselekvés kivitelezése nélkül is tüzelhet, tehát amikor létrejön a
cselekvésre irányuló gondolat, nem lép tovább, hanem m egm arad
a cselekvés elképzelésénél. Ez a legkevesebb, amit mások cselek­
vésének m egfigyelése vagy átélése m indenkor kivált belőlünk.
Persze ehhez hozzájön m ég valami más is: ha a m egfigyelt akció
esetében olyan eseményről van szó, amellyel a m egfigyelő még
nem találkozott, például egy addig soha nem tapasztalt mérték­
ben brutális tettről, akkor az további - lehetséges - cselekvési
programként bekerül az illető cselekvésvezérlő idegsejtjeinek az
állományába.19 Sőt az efféle teljesen szokatlan, az érintett személy
életébe újonnan belépő, számára addig teljesen ismeretlen cselek­

18 K orábban Asterix típusú cselekvésvezérlő idegsejteknek neveztük a prem otoros

agykéreg cselekvésvezérlő idegsejtjeit (Asterix határozza m eg a cselekvések célját
és szövi a terveket). A m ozgatókéreg azon idegsejtjeit pedig O belix típusú mozga-
tóidegsejteknek neveztük, am elyek közvetlenül irányítják az egyes izm okat (Obelix
csap oda).

19 E bben nem játszik sem m ilyen szerepet, hogy az em ber az ilyen cselekvést „csu­
pán” m egfigyelte vagy m aga szenvedte el. Az új program ugyanis m indkét esetben
bekerül a prem otoros agykéreg cselekvésprogram -gyűjtem ényébe.
 véssorok rendkívül erőteljesen bevésődnek: különösen erőteljes
elképzelés marad m eg bennünk egy olyan cselekvésről, amellyel
első alkalommal találkozunk, vagy amelynek első alkalommal
vagyunk tanúi, illetve éljük át - legyen szó akár szeretetteli, akár
félelmetes dologról.
Ami egyszer bejut a lehetséges cselekvési programjaink közé,
az attól kezdve a rendelkezésünkre áll, de az alkalmazására nem
feltétlenül kerül sor. A kisgyerekektől eltérően, akiknél a tükör-
neuron-rendszerek erős tendenciát mutatnak arra, hogy a látott
viselkedéseket spontán m ódon utánozzák, a felnőttekben gátló
neurobiológiai rendszerek m űködnek, amelyek érési folyamata a
harmadik életévben veszi kezdetét, és többnyire a pubertáskort
követően lezárul.20 Utána először további, a m otiváció köré­
be tartozó tényezőknek kell bekapcsolódniuk, hogy oldódjon
a beépített gátlás, és valóban kiváltódjon az adott cselekvés.
Azonban az, hogy egy cselekvéssor egyáltalán bekerült a cse-
lekvésprogram-tárunkba, alapkockázatot rejt magában, mivel a
program kivitelezése attól kezdve elvileg elképzelhetővé válik
számunkra. Például egy brutális, korábban tabuval tiltott cselekvés
megtapasztalása esetén ez az alapkockázat egyáltalán nem jelen ­
téktelen, mindenekelőtt azoknál, akiknek a szociális életkörülmé­
nyei vagy a munkahelyi helyzetük csábítást jelenthet, hogy maguk
is kipróbáljanak egy ilyen szélsőséges viselkedést.21
Érdekes, hogy azok a katasztrófák, amelyekért nem az ember
a felelős, hanem technikai folyamatok vagy a természet váltja ki

20 A frontális lebeny elülső részében találhatók ezek a gátló rendszerek. A 3. fejezet

foglalkozik ezzel a kérdéssel a gyerm ekekre vonatkozóan, a felnőttek szabad aka­
ratát pedig a l l . fejezet tárgyalja.

21 Ez például bizonyos szociális környezetben élő fiatalokat érint, de olyan foglal­

kozásoknál is szóba jö h et, ahol kiszolgáltatott em berekkel kell bánni: a katonák, a
börtönőrök, a rendőrök, valamint az orvosok, a kórházban és idősek otthonaiban
dolgozó ápolók, a pedagógusok stb. m ind veszélyeztetettek ebből a szem pont­
ból.
őket, egyáltalán nem tudnak bekerülni a cselekvésvezérlő ideg­
sejtek programtárába: m ajm ok és emberek esetében a kísérletek
egyaránt azt bizonyítják, hogy a prem otoros agykéreg tükörneu-
ronjai csak akkor lépnek m űködésbe, ha a cselekvő élőlény, tehát egy
élő ember cselekvését figyeljük m eg (esetenként a „cselekvő élőlény”
lehet egy közeli faj tagja is). Sem egy fogó, sem egy virtuális kéz
nem tudta kiváltani a m egfigyelő tükörneuron-rendszerének akti­
válódását. Abból tehát, hogy a gyerekek és a fiatalok a hírekben
természeti és technikai katasztrófákat látnak, nem kell m odellépí­
tő hatásokra számítanunk. Ezzel szemben az élő emberek cseleke­
deteinek filmen vagy tévében történő bemutatása eléri a tükör­
neuronok rendszerét, és rezonanciára bírja őket. Rezonanciát
hoznak létre a videofilm ek és a modern számítógépes játékok is,
amelyek virtuális világa gyakorlatilag már nem különböztethető
m eg a valóságtól.
M ég ha a másik ember cselekvésének m egfigyelése alapján
aktiválódott tükörneuronok nem is váltják ki feltétlenül a saját
cselekvést, akkor is megmarad az a kérdés, hogy egy cselekvés
m egfigyelése, különösen a gyakori m egfigyelése, növeli-e annak
a valószínűségét, hogy a m egfigyelő maga is véghez fogja vinni
az adott dolgot. A tudom ányos vizsgálatok alapján valószínűnek
tűnik ez az eshetőség. A többféle különböző módszertannal vég­
zett kísérletekből például egyöntetűen az derül ki, hogy a neuro­
biológiai cselekvés küszöbe csökken, ha a vizsgálati személyek
olyan cselekvést figyelnek m eg, amelyet azonnal végre kell haj­
taniuk a saját kezükkel.22 Néhány további kísérleti eredmény is
ugyanebbe az irányba mutat: a vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a
tükörneuronok meghatározó szerepet játszanak, amikor az embe­
rek cselekvéseket utánoznak, vagyis amikor a vizsgálati személy
egy másik ember által bem utatott cselekvést azzal egyidejűleg

22 Hari et al., Proceedings o fth e N ational A cadem y o f Sciences, 95. kötet, a 15061.
oldaltól (1998).
utánoz. Az ilyen utánzásos cselekvések együtt járnak a premotoros
tükörneuronok hálózatainak erőteljes aktiválódásával. És fordít­
va: ha rövid ideig kikapcsoljuk ezeket az idegsejteket,23 akkor
az érintett személy már nem tudja a kezével a neki bemutatott
cselekvéseket utánozni. U gyanakkor ebben a helyzetben nem
korlátozódik az a képessége, hogy a kezét mozgassa.
Az imént említett kutatási eredményekből összefoglalásként
megállapíthatjuk, hogy mások cselekvésének megfigyelése a meg­
figyelőben nemcsak egy belső követési és szimulációs reakciót
aktivál, hanem a tükörneuronok együttrezgése kialakítja benne a
cselekvésekre való hajlandóságot is. Ennek messzire ható követ­
kezményei vannak, különösen a gyerekekre és a fiatalokra nézve
(bővebben lásd a 3. és 8. fejezetekben). Egyfelől meghatározóan
pozitív szerepet játszik a gyerekek és a fiatalok életében a saját visel­
kedési sémák megfigyelés és utánzás révén megvalósuló felépítése,
másfelől viszont nem zárható ki, hogy átveszik és a saját viselkedés­
sablonjaik között tárolják azokat a felettébb problémás ingereket,
amelyeket a végsőkig gátlástalan és profitéhes médiaipar kínál nekik.

A cselekvést érzelmek kísérik

A cselekvések nem öncélúak, hanem - közvetve vagy közvetle­

nül - mindig összefüggésben állnak a cselekvők szükségleteivel
és életfeltételeivel. A cselekvőknek nemcsak azt kell felmérniük,
hogy jó - e nekik a cselekvés eredménye, hanem azt is, hogy véghez
tudják-e vinni az adott cselekvést anélkül, hogy károkat szen­
vednének a végrehajtása közben. Ez azt jelenti - és erről gyakorta
megfeledkezünk —, hogy egy cselekvés egyrészt magából az ope­

23 Ú gy lehet rövid időre kísérletileg kikapcsolni ezeket az idegsejteket, hogy egy

kicsi, de erős m ignestekercset helyezünk pontosan azon koponyaterület fölé,
amely alatt a tükörneuronok találhatóak.
 ratív folyamatból és a vágyott cél iránti törekvésből áll, másrészt
viszont abból is, hogy mit jelent mindez az adott pillanatban a
cselekvő mint biológiai lény számára. Bár a dolgos hétköznapjaink
és az emberi interakciók során hajlamosak vagyunk erről m egfe­
ledkezni, úgy tűnik, hogy az agy nem sokra becsüli azokat a stra­
tégiákat, amelyek figyelm en kívül hagyják a cselekvő hogylétét.
A cselekvés megtervezése közben az agy számára központi kérdés,
hogy milyen érzékelhető következm ényei lesznek egy (mozgással
járó) cselekvésnek a cselekvő testében. M inden olyan alkalommal,
am ikor m egtervezünk és végrehajtunk egy cselekvést, az agyban
olyan idegsejt-hálózatok lépnek m űködésbe, amelyek regisztrál­
ják , milyen testi érzéseket okoz majd vélhetően, amikor a terv
megvalósul.
M indazonáltal az agyunknak abban a részében, ahol a cselek­
vések motorikus oldalát tervezi (a prem otoros és m otoros agy­
kéregben), m ég nem jelen ik m eg a saját hogylét aspektusa, ezért
foglalkoznunk kell a közvetlenül mögöttük lévő agyterületekkel is.
A 18. és 46. oldalon található ábrák megkönnyítik az alábbi gon­
dolatok megértését.
A neurológusok propriocepciónak24 hívják a saját test hogylé-
tével kapcsolatos érzékelést. Az öt érzékszervből érkező ingerü­
leteket felfogó kérgi idegsejteket szenzoros neuronoknak nevezik.
Szenzoros vagy másképpen szomatoszenzoros agykéregnek nevezik
azt az agyterületet, amely a bőr, az alatta lévő kötőszövet és az
izomzat hogylétéről érkező jeleket dolgozza fel. Az agykéreg
térképén ezek a mozgást irányító (motoros) idegsejtek25 mögött
helyezkednek el. T öbbek között ezek regisztrálnak mindenféle

24 A szó latin eredetű: proprius = saját, capio = m egfog, megragad.

25 A m otoros agykéreg a központi barázda (sulcus centrális) előtt található, a szenzo­

ros kéreg pedig mögötte. A frontális agykéreghez (= frontális kortex, másképpen
frontális agylebeny) tartozó m ozgató területtel ellentétben az érzékelő idegsejthá-
lózatok a fali lebenyen (parietális kortex, vagyis parietális agykéreg) találhatóak.
érintést, nyomást, nyújtást, hőmérsékletet és sérülést. M ivel a
szenzoros agykéreg az idegpályák révén távolabbi agyterületek­
kel is összeköttetésben áll, olyan inform ációkat is m egkap, ame­
lyek az általános testi közérzetre vonatkoznak vagy az érzelmek
birodalmába tartoznak.26 A m otoros agykéreghez hasonlóan az
érzékeléssel foglalkozó agykéreg hálózatai is különböző mérték­
ben „intelligensek” . A „kevésbé intelligens” érzékelő idegsejtek
csupán azt regisztrálják, hogy mit és hol érez a bőr, a kötőszövet
vagy az izomzat. Hívhatnánk őket inger- vagy tapintásjelzőknek is.
Ezek a sejtek az elsődleges érzékelő agykéregben helyezkednek el.
Az „intelligensebb feladatokat” végző érzékelőidegsejt-hálóza-
tok ezek m ögött, azon belül pedig ismét egy alsóbb területen,
nevezetesen a fali lebeny alsó részén (az inferior parietális agykérgi
területen) találhatók. Ezek az „intelligensebb idegsejtek” képesek
tárolni az érzékelések lefolyását, s intuitív elképzeléseket alkotni
arról, milyen érzés lenne bizonyos cselekedeteket véghezvinni.27
Az inger- és tapintásjelző idegsejtekkel ellentétben nevezhetnénk
őket az érzékelések elképzelésére szolgáló idegsejteknek is.
H a mindezt összefoglaljuk, akkor a következő képet kapjuk:
a premotoros agykéreg cselekvésvezérlő idegsejtjei kódolják a
programot arról, konkrétan mit kell tenni egy cselekvés során
vagy egy cél elérése érdekében. Ezt a testérzetek elképzelésére
szolgáló idegsejtek információkkal egészítik ki arról, milyen érzé­
sekkel járna a tervezett cselekvés a cselekvő testében. Csak a cse­
lekvő és érzékelő rendszerek kom binációja adja m eg a cselekvések
elképzelését, tervezését és kivitelezésének idegrendszeri alapját.

26 Az általános testi közérzet - m indenekelőtt a belső szervek - idegsejthálózatai az

agy insula nevű részében találhatóak. Az érzelm ek neurobiológiai m egfelelője az
amygdalában és a gyrus cinguliban keresendő.

27 Ezek az idegsejtek kódolják az intuitív, azonnal rendelkezésre álló elképzeléseket

arról, hogy egy bizonyos cselekvésnél például rándulás, húzódás vagy ficam fenye­
get-e.
 M odern vizsgálati m ódszerekkel,28 amelyek m egm utatják,
bizonyos gondolatok, cselekvések vagy érzések esetén mely
idegsejthálózatok kezdenek el m űködni, be lehet bizonyítani,
hogy az agy m indig érzi, amikor cselekvéseket tervezünk vagy
végzünk. Kiderült, hogy minden tervezett cselekvés nemcsak a
m ozgatóneuronokat aktiválja, hanem velük egy időben az érzé­
kelő idegsejteket is, amelyek a saját testi közérzetet regisztrálják.
A premotoros agykéreg cselekvésvezérlő idegsejtjeihez hasonlóan
az érzékelések elképzelését végző idegsejtek aktiválása is implicit,
vagyis automatikusan lefutó, spontán történés, amelyhez nincs
szükség tudatos gondolkodásra. H ogy a mindennapokban intuitív
módon csupán azokba a m ozgásokba és cselekvésekbe megyünk
bele, amelyekről úgy véljük, hogy testileg vállalhatóak számunk­
ra anélkül, hogy a baleseti sebészeten kötnénk ki, az azokra az
információkra vezethető vissza, amelyeket a szenzoros rendszer ad
m eg a cselekvéstervezéshez. Azonban itt is érvények a korábban
az intuíció és az elemző értelmünk közötti viszonyról mondottak:
az intuitív becslés tévedhet, ezért rendszerint m ég külön átgon­
doljuk, hogyan kivitelezhetnénk egy cselekvést, és hogy testileg
képesek vagyunk-e rá. A testérzet felmérésénél, vagyis a cselek­
vések proprioceptív aspektusainak esetében - csakúgy, mint a
m otoros cselekvéstervezésnél —legnagyobb valószerűséggel akkor
kerülhet sor sikeres akcióra, ha kölcsönösen kiegészíti egymást az
intuitív becslés és a kritikus-analitikus értékelés.

A testérzékelés tükörneuronjai: érzem, amit te érzel

A szenzoros agykéreg idegsejtjei raktározzák el az érzetekről

alkotott elképzeléseket. Ezek feladatai nem korlátozódnak arra,

28 A m ár említett funkcionális m ágnesesrezonancia-vizsgálatra (f-M R ) és a pozitro­

nemissziós tom ográfiára (PÉT) gondolok.
hogy csupán a saját magunk által kivitelezett cselekvések esetén
várható testi érzetekről tájékoztassanak. A m odern képalkotó
eljárások segítségével sok vizsgálat megmutatta, hogy az érzéke­
lések elképzeléséért felelős idegsejtek nemcsak akkor tüzelnek,
amikor mi magunk tervezünk vagy kivitelezünk egy cselekvést,
hanem tükörneuronként viselkednek, és akkor is akcióba lépnek,
amikor mindössze megfigyeljük, hogy valaki más cselekszik, vagy
egyszerűen csak érez valamit. A fali lebeny alsó részében elhe­
lyezkedő és az érzetek elképzeléséért felelős idegsejtek arról is
adhatnak nekünk információkat, hogyan érzi magát egy általunk
m egfigyelt ember. Ennek során pontosan azok az idegsejtek akti­
válódnak bennünk, am elyek az érzékelések elképzelését végzik,
s amelyek akcióba lépnének, ha mi is abban a helyzetben találnánk
magunkat, mint a m egfigyelt személy.
Az érzetek elképzeléséért felelős idegsejtek tükröző működése
a m egfigyelőben a m egfigyelt ember érzeteinek közvetlen, intu­
itív megértéséhez vezet. H ozzájön m ég ehhez a cselekvésvezérlő
idegsejtek tükröző m űködésének analógiája. Ezek az idegsejtek
már akkor létrehozzák az egész eseménysor lefutásának elképze­
lését, amikor annak mindössze az egyik elemét észleljük. Effajta
előrejelzéseket az érzések kialakulására is tudunk tenni. Elég egy
pillantást vetni valakire, s intuíciónkkal már érezzük is, milyen
testi érzetei lesznek m ajd a cselekvés közvetlen folytatása során.
A közelről tapasztalt embereknek tehát nemcsak a cselekvési szán­
dékairól alakul ki bennünk egy benyomás, hanem m indig elin­
dítanak bennünk, m egfigyelőben egy olyan program ot is, mely
a következő kérdésre keresi a választ: „H ogyan érezném én ezt
most és a cselekvés közvetlen folytatása során?” Ez autom atiku­
san zajlik le, implicit m ódon lefutó, gondolkodásunkat m egelőző
folyamatként, amelyhez nincs szükségünk akaratlagos erőfeszí­
tésre és tudatos gondolkodásra. Ennek eredményként létre jö n
bennünk az az intuitív érzet, hogy minden valószínűség szerint
hogyan érezheti magát a m egfigyelt ember.
 Az általunk észlelt más em berek jelenlétében bennünk kiala­
kuló rezonancia nem korlátozódik a m ozgásos és érzékelhető
dimenziókra. A belső szervekről és az érzelmi állapotokról szóló
érzetek szintén tükröződhetnek. Egy nemrégiben végzett vizs­
gálat keretében videofelvételeket játszottak le a vizsgálati sze­
m élyeknek, amelyben büdös anyagot tartottak a szereplők orra
alá, akiknek arckifejezése és testbeszéde egyaránt jó l érzékelhető
undorreakciót mutatott. M aguk a vizsgálati személyek nem érez­
tek semmiféle bűzt, agym űködésük elemzése azonban mégis
azt mutatta, hogy az agy undorközpontja erőteljesen dolgozott,
hasonlóan ahhoz, ami egy saját m aguk által átélt undorreakció
esetén várhatóan történt volna.29 E gy további megfigyelés is egy­
bevág ezzel: az undorközpont területén agyvérzést elszenvedett
em berek nemcsak hogy m aguk képtelenek már az undor érzé­
sére, de az undort más em berek arckifejezésében sem képesek
felismerni. Ez is nagyon fontos bizonyíték arra, hogy a tükör-
neuron-rendszer a m eghatározó neurobiológiai alapja annak a
képességünknek, hogy spontán m ódon fel tudjuk ismerni, mi
zajlik más emberekben. A tükörneuronok azonban ennél jóval
többet is nyújtanak számunkra: az undorvizsgálat is m egm u­
tatta, hogy a tükörneuron-rendszer bizonyos mértékben képes
bennünk előállítani azokat az állapotokat, amelyeket egy másik
embernél látunk. Ez megmagyarázza, miért fordulhat elő, hogy
más em berek jelenlétében - különösen ha az illető közel áll hoz­
zánk — különböző, olykor erőteljes változásokat érzünk a saját
testünk állapotában.

29 E bben a vizsgálatban (lásd B run o W icker és munkatársai munkáját) funkcionális

mágnesesrezonancia-vizsgálatot (f-M R ) végeztek. Az aktiválódott agyterületek
között volt az úgynevezett insula, amely nem más, mint a belső szervek egyfajta
neurobiológiai testtérképe. Az insula arról tájékoztatja az agyat, illetve a pszichét,
hogyan érzik magukat a belső szervek. Idegpályák révén szoros kapcsolatban áll
a testérzetek elképzeléséért felelős idegsejtekkel, amelyek a fali agylebeny alsó
részében helyezkednek el.
A fájdalm at, a z együttérzést és a beleérzést tükröző idegsejtek

Azok az idegsejtek, am elyek regisztrálják a fájdalom érzelmi

oldalát és mindazt, ami a fájdalom esetén mélyen a bőrünk
alatt lejátszódik, az agynak azon a területén találhatóak, ahol az
érzelmi alapállapotunk és az életérzésünk kialakul. Ez a terület
a gyrus cinguli30 nevet kapta. W illiam Hutchinsonnak sikerült
egy zseniális vizsgálatban olyan egyedi idegsejteket azonosítani a
gyrus cinguliban, amelyek akkor és csak akkor tüzeltek, amikor
a vizsgálati személy valamelyik ujjbegyében fájdalmat okoztak
(megszúrták szikével).31 M iután biztosan meghatározták azokat
a sejteket, amelyek konkrétan erre a fájdalomra reagáltak, arra
kérték a vizsgálati személyt, hogy figyelje m eg, amint a vizsgá­
latvezető megszúrja a saját ujjbegyét. A betegben ugyanazok az
idegsejtek tüzeltek a m egfigyelés alatt, amelyek a saját fájdalmára
is jelezni kezdtek. M ivel a gyrus cinguli az agy legfőbb érzelmi
központja, a benne felfedezett tükörneuronok nem többet és
nem kevesebbet alkotnak, mint az együttérzésért és az empátiáért
felelős idegsejthálózatot.
Hutchinson m egfigyeléseit tökéletesen m egerősítették más
vizsgálatok, melyek teljesen eltérő módszertant követtek: Tanja
Singer és munkatársai mágnesesrezonancia-vizsgálattal kimutatták,
hogy azokban a vizsgálati személyekben, akik végignézték, hogy a
társuknak a kézfején fájdalmat okoznak, aktiválódik a gyrus cin-

30 Az övtekervény latin elnevezése. A gyrus cinguli elölről hátrafelé fut, m élyen

az agy hosszanti árkának m indkét oldalán. Idegpályák révén rendkívül szoros
kapcsolatban áll a fali lebeny alsó részében elhelyezkedő idegsejtekkel, am elyek a
testérzetek elképzeléséért felelősek.

31 Ezt a vizsgálatot egy olyan beteggel végezték, akin epilepszia miatt agyműtétet
kellett végrehajtani. M ivel m aga az agy nem érez fájdalmat, az agy bőrének helyi
érzéstelenítése mellett éber állapotban lehet elvégezni az agym űtéteket. A páciens
és a kórház etikai bizottsága egyaránt hozzájárult a vizsgálathoz.
guli és vele együtt különböző más fájdalom központok.32 Náluk
is olyan reakciót sikerült tetten érni, mintha ők maguk is érezték
volna a partnerükön látott fájdalmat. Szintén az agy fájdalom­
központjaiban lakoznak azok a tükörneuronok, amelyek révén
közvetlenül át tudjuk élni valaki más fájdalmát. A fájdalom és az
együttérzés tükörneuronjaival is lehetővé válik, hogy intuíciónk­
kal előre m egérezzünk dolgokat: nem szükséges egy már kialakult
fájdalom ahhoz, hogy tüzelni kezdjenek a m egfigyelő agyában
a tükörneuronok. Elegendő, ha olyan helyzetet él át, amelyben a
következő pillanatban fájdalom várható, s máris kialakul benne egy
rezonanciareakció, amely kiváltja benne a fájdalom érzését.33

A szimpatikus kisugárzás titka

Ú gy tűnik, hogy a szimpatikus kisugárzás egyik titka az, hogy az

ember képes mások által megfelelőnek tartott mértékben empátiát
és együttérzést kifejezni. Fontos, hogy hagyjunk másokat tük­
röződni saját magunkban, hagyjuk, hogy hassanak ránk a nézeteik
és az érzéseik, mert ezt szimpátiával jutalmazzák. A vizsgálatok azt
mutatják, hogy mindenekelőtt azokat az embereket tartjuk szim­
patikusnak, akik m aguk is megfelelően tudnak tükrözni.34 Ilyenkor
többek között azt szoktuk felmérni, hogy kongruens-e az ember

32 A fájdalmat több központ is regisztrálja az agyban (a thalamus, az insula, a szen­

zoros agykéreg, a gyrus cinguli). E zek összességét „fájdalom m átrixnak” nevezik
(angolul pain mátrix).

33 E gy 2004-ben publikált tanulmányban T or W ager és munkatársai kimutatták,

hogy a fájdalmat regisztráló idegsejtek nem csupán a fájdalom beálltakor kezdenek
el m űködni, hanem m ár a fájdalom anticipációjára (tehát am ikor az ember fájda­
lom ra számít).

34 Az empátia neurobiológiai vonzatairól végzett m eghatározó vizsgálatokat Jean

D eceney, a briliáns francia agykutató, aki m ár egy ideje az amerikai Seattle-ben
tevékenykedik.
mimikája és testbeszéde, vagyis illik—e az adott külső helyzethez.
A szomorú film jelenetet vidám arckifejezéssel elmesélő emberek
negatív szimpátiaértékeket kapnak a külső m egfigyelőktől, m íg
az együttérzésre képes és testbeszédükkel az aktuális helyzethez
idomuló emberek szimpátiapontokat kapnak.
Két korlátozó tényezőt kell itt figyelem be venni. Az adott
helyzet és a helyzetben mutatott testbeszéd szimpátiához vezető
összhangja nem tervezhető m eg, és akaratlagosan nem lehet
előállítani. A szimpátiahatás csak akkor érezhető, ha az ember
spontán m ódon viselkedik és hiteles, vagyis az érzelmei kifejező­
dése összecseng a belül érzett hangulatával. A másik, talán m ég
érdekesebb szempont, hogy a pozitív kisugárzás hatása azonnal
megszűnik, amint az empátiát érző ember feladja önmagát, és
teljesen áthatja az együttérzés H a oda a távolságtartás, akkor elvész
a segítségnyújtás képessége is.35

Annak a z adottsága, hogy elképzeljük,

mit gondolnak mások (tudatelmélet)

Sok mindenhez, amit folyamatosan használunk, olyannyira hoz­

zászoktunk már, hogy bele sem gondolunk, mi is történik való­
jában. U gyanígy van ez azzal a képességgel is, hogy a legrövi­
debb idő alatt benyomást tudunk nyerni valakiről, arról, hogy
mi foglalkoztatja, mit akar, mi fontos neki az adott pillanatban.
M int korábban már említettük, theory of mindnak, a tudatelmélet
képességének hívják a szakirodalomban annak gyors felismerését,
hogy mi zajlik a másik emberben. Teljesen spontán m ódon ju t el
hozzánk, hogy mi a belső m otivációja másoknak - intuitív m ódon

35 H a egy apa csupán hangos zokogásban törne ki, am int kisgyerekét egy folyóba
zuhanni látja, nem kapna szim pátiapontokat. Együttérzését tehát m egfelelőképpen
kell adagolni, m égpedig oly m ódon , hogy a m egfelelő cselekvések m egtörténhes­
senek.
alakul ki már jóv al az előtt, hogy elkezdhetnénk tudatosan gon­
dolkodni róla, vagyis prereflektív. Talán m eglepő, de nem is olyan
fontos, mint gondolnánk, hogy aztán ez a benyomás „helyes-e” .
Az emberi kapcsolat sikere szem pontjából sokkal fontosabb, hogy
egyáltalán ki tud alakulni két ember között az intuitív benyomás a
másikról, s így elkezdődhet közöttük a spontán kommunikáció.
Csak akkor jelentkezik nehézség, ha megszűnik az a képességünk,
hogy tudatelméletet alakítsunk ki a másik emberről.
M ivel nincsenek is olyan kevesen azok az emberek, akiknek
ebben a tekintetben kom oly gondjaik vannak (lásd a 3. és 9. feje­
zetet), a neurobiológusok, a pszichoterapeuták és az orvosok már
régóta foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy tulajdonképpen honnan
származik a tudatelmélet kialakításának képessége. A tükörneuro­
nok felfedezésével sikerült választ találni erre a kérdésre. A tükör-
neuron-rendszer nyújtja az alapot a kölcsönös érzelmi megértés­
hez. H a tanúi vagyunk egy másik ember érzéseinek, akkor saját
magunkban is olyan idegsejthálózatok aktiválódnak, vagyis kez­
denek el rezonálni, amelyek lehetővé teszik, hogy a másik érzései
felmerüljenek a saját érzésvilágunkban. Az együttérzés és empátia
megérzésének képessége azon alapul, hogy a saját idegi rendszere­
ink - az agy különböző érzelmi központjaiban - spontán m ódon és
önkéntelenül előállítják bennünk ugyanazokat az érzéseket, ame­
lyeket a másiknál észlelünk. N eurobiológiai szempontból minden
feltételezés amellett szól, hogy nincs az a berendezés és nincs az
a biokémiai módszer, amely egy ember érzelmi állapotát úgy fel
tudná mérni és úgy tudná befolyásolni, mint egy másik ember.

M ások megfigyelése: a vizuális benyomások előkészítése

a tükörneuron-rendszer számára

M int az eddigiekből kiderült, a neurobiológiai rezonanciajelensé­

gek annak észlelésével, többnyire megfigyelésével kezdődnek, amit
mások tesznek vagy éreznek. A m egfigyelőben csak ekkor tud
létrejönni az idegi és pszichés rezonancia. H ogyan dolgozza fel
azonban az agy a m egfigyelés során látott információkat, hogy a
tükörneuron-rendszer a neki megfelelő formátumban kapja m eg
őket, vagyis hogy fel tudja ismerni, mi a jelentésük? Érdemes
most megnézni a 18. és a 46. oldalon található ábrákat, hogy
könnyebben eligazodjunk az alábbiakban.
Az agynak van egy vizuális hatásokat feldolgozó és értelmező
rendszere, amely végrehajtja ezeket a feladatokat. Képességei m eg­
haladnak mindent, amit mostanáig a vizuális jelek agyi feldolgozá­
sáról tudtunk. Amit a szemünk észlel, azt először az úgynevezett
látókéreg alakítja át látott képekké. A látókéreg idegsejthálózatai
az agy hátsó részében találhatóak. A halántéklebenyen elhelyez­
kedő, a vizuális jeleket feldolgozó és értelmező rendszer ezek
után következik a feldolgozási sorban, és a látókéregből kétol­
dalt a halántéklebenyig húzódó idegrostokon keresztül kapja az
információkat. A rendszer az angol nyelvű szakirodalomban arról
a helyről kapta a nevét, ahol található, ezért lett S T S 36 a neve. Az
itt feldolgozott információkat idegrostok továbbítják, m égpedig
először az észlelések elképzeléséért felelős idegsejtekhez (a fali
lebeny alsó részébe), onnan pedig a cselekvésvezérlő idegsejtek­
hez (a prem otoros agykéregbe).
Az utóbbi években sok kutatás foglalkozott a vizuális jeleket
feldolgozó és értelmező rendszerrel (ST S).37 Ez úgy m űködik,
mint egy szakműhely, amely szélsebesen, szinte egyidejű utófel­
dolgozásnak vet alá minden vizuális információt, mely a szemből a

36 Az S T S rövidítés a sulcus temporalis superior latin nevet takarja. Itt található a

vizuális feldolgozó- és értelmezőrendszer székhelye a halántéklebenyben (a tem -
porális kortexben).

37 M ajm oknál egyes sejteket is sikerült vizsgálni. Em bereknél m odern képalkotó

eljárásokkal (funkcionális mágnesesrezonancia-vizsgálatokkal [f-M R ] és pozitron­
emissziós tom ográfokkal [PÉT] végezték a vizsgálatokat).
A premotoros agykéreg (P) a frontális lebenyen (1):
A premotoros terület alsó része tárolja, hogyan lehet kivitelezni az
adott célra és tárgyra irányuló cselekvéseket. A premotoros agykéreg
információkat cserél a fali lebeny alsó részével (fekete nyilak).
A fali lebeny alsó része (I) a fa li (parietális) lebenyen (2):
Itt tárolódik az az érzés, amelyet a cselekvések során érzünk. A fali lebeny
alsó része a premotoros agykéreggel cserél információkat (fekete nyilak).
Központi barázda (sulcus centrális) (3):
ST S (= a vizuális jeleket értelmező rendszer) (O) a halántéklebenyen (4):
Az agy itt értelmezi a látott élőlényeket. Az STS-terület a fali lebeny
alsó részébe küld információkat (fekete nyíl).
Látókéreg a nyakszirti lebenyen (5):
Itt lesznek a látószervi benyomásokból látott képek. A látott élőlények
másolata az STS-területre kerül (fekete nyíl).
A csillagok a tükörneuronokat jelölik.
látókéreghez érkezik. Először azt ellenőrzi a rendszer, hogy egyál­
talán működésbe lépjen-e: csakis akkor kapcsol be, ha a vizuális
kéreg élő, cselekvő szereplőkről küld képeket. Abban a pillanat­
ban alábbhagy a m űködése, amint a korábban ember által végzett
cselekvést egy berendezés vagy robot kezd el végezni. Azért ilyen
szelektív a m űködésm ódja, mert a vizuális jeleket feldolgozó és
értelmező rendszernek semmi más feladata nincsen, mint annak
megfejtése, mire lehet következtetni más emberek szándékaiból
és észleléseiből. Ez a rendszer a testmozgást, az arckifejezést,
a szájmozgást és - ami az egyik legfőbb feladata - a tekintetet
értékeli.

Miért nézzük mi is, amit mások néznek? A vizuális jeleket

értelmező rendszer tükörneuronjai

A vizuális jeleket feldolgozó és értelmező rendszer (STS) nem

korlátozódik a mozgásos, szenzoros vagy érzelmi inform áció­
kat feldolgozó tükörneuronok adatokkal történő kiszolgálására,
melyek alapján ezek rezonálni kezdhetnek, hanem ezenkívül
egy egészen másfajta tükröző reakció is a feladatai közé tartozik.
Nem csak m egfigyeli a körülöttünk lévő emberek tekintetének
irányát, hanem arról is gondoskodik, hogy egy szintén spontán
és intuitív reakció keretében az övékhez igazítsuk a saját tekinte­
tünk mozgását. Az az egyik leggyakoribb reakció, hogy m agunk
is abba az irányba nézünk, amelybe a másik ember éppen néz.
Ha valaki hirtelen, váratlanul vagy rettegve ránéz valamire, akkor
akaratlanul is odanézünk, m égpedig vele egy időben és minden
gondolkodás nélkül. A közös figyelm i fókusz spontán kialakulása
- angolul joint attention a neve — állandóan előforduló, csaknem
ellenállhatatlan mindennapi jelenség, ráadásul ez a legfontosabb
feltétele az érzelmi kötelék kialakulásának (lásd a 3. és 6. fejeze­
teket).
 Az a nagyfokú figyelem , amelyet a vizuális jeleket feldolgo­
zó és értelmező rendszer (STS) segítségével mások tekintetének
szentelünk, egy alapvető tapasztalaton alapul. N em csak az embe­
rek, hanem a m ajm ok és néhány további faj, például a kutyák is
tudják, hogy a testbeszéd minden más jelénél többet lehet kiol­
vasni a tekintet mozgásából. Ez nemcsak az éppen aktuális helyzet
megítélésére érvényes, hanem mindenekelőtt a környezetünkben
lévő emberek gondolatainak, szándékainak és cselekvési szándé­
kainak a tekintetében! M ajm okkal végzett vizsgálatok arról tanús­
kodnak, hogy a vizuális jeleket feldolgozó és értelmező rendszer
magas szinten szakosodott idegsejtekből áll, amelyeknek nem más
a feladatuk, mint villámgyorsan felismerni és megfejteni bizonyos
szem mozgásokat, majd az információkat azonnal továbbítani más
agy területek felé.

Összefoglalás

Tükörneuronoknak - tükröző idegsejteknek - nevezzük azokat

az agyi idegsejteket, amelyek egy bizonyos folyamatot, példá­
ul egy cselekvést vagy egy érzetet, irányítani tudnak, s akkor is
működésbe lépnek, ha ugyanezt a folyamatot egy másik embernél
figyeljük meg. A tükörneuronok spontán m ódon, akaratlanul és
gondolkodás nélkül kezdenek el együtt rezegni a látottakkal. A
m egfigyelő neurobiológiai eszköztárát használják, hogy egyfajta
belső szimuláció révén éreztessék vele, mi megy végbe a m eg­
figyelt másik emberben. A tükröző rezonancia a spontán, intui­
tív megértés alapja, amit a szaknyelv tudatelméletnek nevez. Ez
nemcsak arra képes, hogy a m egfigyelő helyzetben lévő ember­
ben elképzeléseket, gondolatokat és érzéseket váltson ki, hanem
bizonyos feltételek mellett m ég a test biológiai állapotát is képes
módosítani.
 Harmadik fejezet

Hogyan tükrözi magát a gyerek a

világba és az autizmus problémaköre

A nagy utazásnak, az életnek a legfontosabb kellékei közé tartoz­

nak a tükörneuronok, m égpedig azok, amelyek valóban tükröz­
nek. Nélkülük nincs kapcsolat, nincs spontaneitás és nincs érzelmi
megértés. Az újszülöttek genetikai alapfelszereléséhez tartozik egy
olyan tükörneuron indulócsomag, amely megadja nekik a képes­
séget, hogy már a születésük utáni első napokban tükröző tevé­
kenységet folytathassanak a környezetük legfontosabb embereivel.
Azonban döntő jelentőségű, hogy m egkapják-e az esélyt az ilyen
tevékenységek kivitelezésére, mert az agyunk egyik alapszabálya
úgy szól, hogy „use it or lose it” - használd, vagy elvész. A haszná­
laton kívüli idegsejtrendszerek elvesznek. A tükröző reakciók nem
maguktól fejlődnek, hanem mindig kell hozzájuk egy társ.

Amit nem használunk, a z elvész.

A csecsemő tükör neuronjait munkára kell fogni

Az életünket a tükörneuronok velünk született, genetikailag adott

alapfelszerelésével ellátva kezdjük. Ezt egy olyan jelenségből lát­
ju k , amely lehetetlenség lenne nélkülük: jó l megválasztott távol­
ság esetén az újszülöttek a születésük utáni néhány órától néhány
napig terjedő időszakban már elkezdik spontán m ódon utánozni
a látott arckifejezéseket.38 Ha a csecsemővel szemközti arc kinyitja
a száját, akkor a pici is kinyitja. Csücsörítő szájra az újszülött is
csücsörítéssel reagál, és ő is kinyújtja a nyelvét, ha ezt mutatják
neki. Döbbenetes utánzóképességével az újszülöttnek már élete
első napjaitól kezdve lehetősége van részt venni egy kölcsönös
játékban, melynek hatására kialakulnak az első emberi kötődései.
A spontán utánzásra való neurobiológiailag megalapozott hajlan­
dósága adja azt a vázat, amelyre aztán az újszülött és környeze­
tének legfontosabb személyei (a továbbiakban: gondozói) között
kialakuló kapcsolat épül.
Az újszülött és a fő gondozó39 között olyasmi kezdődik, ami­
nek varázsa csak a friss szerelmesek helyzetéhez hasonlítható.
N eurobiológiai szem pontból valóban valami hasonló történik
m indkét esetben: kölcsönösen jeleket fognak fel és tükröznek
vissza egymásnak, letapogatják és megérzik, hogy a szó legszoro­
sabb értelmében mi mozgatja (motiválja, foglalkoztatja) a másikat,
s eközben maguk is jeleket próbálnak küldeni, és nézik, mennyi­
ben tükrözi vissza, vagyis viszonozza azokat a másik. Ez a játék
nemcsak a szerelmi kapcsolat kezdetét jellem zi, hanem kevésbé
intenzív formában ez a kezdőpontja minden emberi kapcsolatnak is.
H ogy az egész csodálatos tükrözősdi egyáltalán elkezdődhes­
sen, az újszülötteknek valódi gondozókra van szükségük - nem
csupán valamilyen partnerre vagy edzőgépre, hanem igazi „játé­

38 E zek a vizsgálati eredm ények az amerikai Andrew M eltzoff körül szerveződő

m unkacsoporttól és egy ném et kutatópártól (Hanus és M echthild Papousektől)
származnak.

39 N e m m indig tud rendelkezésre állni az anya, így számos alkalommal az apa vagy
m ások játszanak főszerepet a gondozásban, ezért inkább a „fő go nd ozó” kifejezést
használom. Kétségtelenül az a kívánatos, ha az anya tölti be ezt a szerepet.
kostársra” , aki maga is tud tükrözni. A legtöbb gyereknek m egfe­
lelő játszótársai vannak: olyan gondozók veszik körül őket, akik­
ben átlagos mértékben kialakult annak a képessége, hogy szeretet­
tel, érzékenységgel és m elegséggel foglalkozzanak a csecsemővel.
A legjobb játékostársak a szülők, mivel a születés élménye révén
természetes m ódon megadatik nekik az az anyag, amely növeli a
kapcsolatteremtés készségét: oxitocin term elődik bennük. Ahol
nem állnak rendelkezésre szülők, ott jó l helyettesíthetik őket a
szerető gondozók is. Habár ahhoz, hogy közöttük és a gyerek
között kialakulhasson a kapcsolat, fontos, hogy hosszabb ideig,
illetve tartósan rendelkezésre álljanak.
A genetikai alapfelszerelés m ég egyáltalán nem garantálja,
hogy az ember biológiai rendszerei később valóban úgy fognak
működni, ahogyan elvileg lehetséges lenne. A csecsemő veleszüle­
tett tükröző rendszerei csak akkor tudnak kibontakozni és tovább
fejlődni, ha megfelelő és hozzájuk illő kapcsolatot kínálnak fel
nekik. Korunk kedvenc tévedései közé tartozik az a széles körben
elterjedt nézet, hogy a fejlődésünk legfontosabb kulcsa kizárólag
a génekben keresendő. Tény viszont, hogy a kapcsolati tapasz­
talatok/élm ények és az életstílus, melyek m indig együtt járnak
bizonyos neurobiológiai rendszerek aktivitásával, erőteljes hatást
gyakorolnak a génaktivitás szabályozására éppúgy, mint az agyunk
mikrostruktúrájára.40 Sehol másutt nem látszik annyira, mint a
tükröző rendszeren, hogy m ekkora jelentősége van az emberek
közötti kapcsolatoknak testünk biológiája szempontjából.
A vakok példájából is látszik, hogy a genetikai felszerelésünk
önmagában m ég nem garantálja bizonyos képességek kialakulását.
A vakon született emberek a látószervekből érkező inform ációk
hiányában nem tudják begyakorolni a korai mimikái tükörjátékot,
habár az egyéb reakcióikból felismerhető, hogy a tükröző rend­

40 A tém a áttekintését megtalálják D as Gedáchtnís des Körpers (A testünk nem felejt)

című könyvem ben (Eichborn, Frankfurt, 2002, 2010).
szereik elvileg m űködnek. A begyakorlás hiánya miatt az ilyen
sorsú emberekben nem alakul ki az arcjáték visszatükrözésének
képessége. A tulajdonságok és a képességek csak akkor tudnak
kifejlődni, ha a gének által nyújtott biológiai alapokon kívül
az emberi kapcsolatok és a társas interakciók megfelelő m ódon
m űködésre serkentik őket.
A csecsem ők utánzóművészete nem korlátozódik csupán arra,
hogy az élet első napjaitól arcjátékot tudjanak tükrözni. N em
sokkal később már m egfigyelhető, hogy a baba azzal kezd kísér­
letezni, hogyan tudná utánozni a hangzó kifejezéseket is a saját
hangképzésével. U gyanígy hamarosan m egmutatkoznak - még
ha kifejletlenül is — az első mozgásos rezonanciareakciók, ha az
ember nagy kifejezőerejű testi m ozdulatokat tesz előttük. Mint
már említettük, a gondozók akaratlanul is kihasználják a cse­
csem ők utánzásra való fogékonyságát: amikor a kisbabát szem-
kontaktus fenntartása közben etetik, többnyire m aguk is kinyitják
a szájukat, mivel intuitíve érzik, hogy akkor a gyerek is ki fogja
nyitni.
A csecsem ő utánzási gyakorlatainak az ellenpárja, hogy az
anya és a gondozók a m aguk részéről intuitív m ódon szintén
hajlamosak utánozni a csecsem őt, és olyan jeleket visszatükrözni
neki, amelyeket a kicsi küldött először. Eközben nem minden
változás nélkül tükrözik vissza a viselkedését, hanem egy picit ki
is bővítik azt, és többletelem ekkel gazdagítják. Ezt a folyamatot
kiemelésként (Markierung) szokták em legetni.41 Ennek révén a
csecsemő már jó v al a tudata kifejlődése előtt olyan visszajelzést
kap, hogy értik őt, és további együttrezgésre biztatják. A kezdet­
ben m ég nagyon korlátozott utánzóképességéből egyre bővülő
kom m unikációs spektrum bontakozik ki. Néhány éve tudjuk,

41 A m agyar fejlődés-lélektani szaknyelv — Piaget nyom án — a cirkuláris reakciók kife­

jezést használja erre a jelenségre, ami ennek a történésnek egy másik aspektusát
emeli ki. A ném et MarkíerungnA. nincs bevett m egfelelője a magyar szaknyelvben.
(Aford.)
hogy a csecsem őknek már a születésük pillanatában m eglepő
kompetenciáik vannak, amiről érdemes néhány könyvet elolvas­
nunk, többek között Dániel Stern és Martin D ornes könyveit, bár
csupán a tükörneuronok felfedezése teszi lehetővé, hogy ezeket a
képességeket teljes m értékben megértsük.

A z érzelmi intelligencia alapja —

a z az érzés, hogy intuitív módon megértenek minket

A tükörneuronok révén az újszülöttnek m egadatik a lehetőség,

hogy érzelmi kapcsolatba kerüljön a környezetével, jeleket cse­
réljen velük, és kialakuljon benne az önmegértés legelső alapér­
zése. A korai tükrözések nemcsak lehetségesek, hanem érzelmi és
neurobiológiai alapszükségletet jelentenek az újszülöttek számára.
Ez nemcsak az elragadtatottan boldog reakciókban - és mellesleg
az agyi elektromosságot mutató görbék (EEG) markáns jeleiben
- mutatkozik m eg, amelyeket a gyengéd utánzásokkal lehet kivál­
tani a csecsem őkből A sikeres tükrözés és az ennek alapján kiala­
kuló kötődésérzet is a test saját opiátjainak kiválasztásához vezet.
Ez nemcsak azt magyarázza m eg, hogy miért teszi elviselhetőbbé
a fájdalmat az emberi odafordulás - amit a vizsgálatok is m egerő­
sítenek - , hanem azt is, hogy miért vagyunk neurobiológiailag
kapcsolatok kialakítására rendeltetve.42
A korai tükrözések tehát nemcsak lelki, hanem testi boldog­
sághoz is vezetnek. Fordítva pedig, a szándékosan megtagadott
tükrözés nagyfokú lehangoltságot vált ki. Ezt a szakirodalom­
ban pléhpofamódszernek (still face procedure) nevezett kísérletből

42 Thom as Insel, aki nem rég a N ational Institute o f M entái H ealth (N IM H —

Országos Elm eegészségügyi Intézet) igazgatója lett az Egyesült Állam okban, tuda­
tosan ironikus hangvételű cím m el foglalta össze a témát egy áttekintő cikkében:
„Is social attachment an addictive disorder?” (Szenvedélybetegség-e a társas kö tő­
dés?).
érthetjük m eg. Ennek során a gondozó a megfelelő távolságban
láthatóvá teszi az arcát a kisgyerek számára. Am ikor a felnőtt
szándékosan rezzenéstelen arcot vág, holott érzelmi intuíciója
mást kívánna tőle, akkor a gyerek ingerülten elfordul tőle. Ha
több ízben megismétli a gyerekkel ezt az eljárást, akkor a gyerek
érzelmileg visszahúzódik: a csecsem őben csökken a hajlandóság
arra, hogy további jeleket cseréljen a felnőttel.
Az efféle m egfigyelésekből le lehet és le is kell vonni a követ­
keztetést: katasztrofális következm ényekkel jár, ha az újszülötte­
ket, illetve a kisgyerekeket érzelmek nélkül, pusztán „racionális”
vagy „ésszerű” kritérium ok alapján próbáljuk ellátni. Ezzel tönk­
retesszük a gyerekben azt a képességet, hogy másokkal érzelmi
kapcsolatba tudjon lépni, és intuitíven kapcsolódni tudjon hoz­
zájuk. Az egészen korai tükröző utánzások játéka fekteti le az
alapokat ahhoz, amit D ániel Golem an érzelmi intelligenciának
nevezett el.
Bár az újszülött az első hetekben m ég nem éli m eg magát
önálló személyként, a jelek korai, tükrözésen alapuló cseréje ala­
kítja ki benne azt az első intuitív alapérzést, hogy kapcsolatban áll
a többi emberrel. M ivel ekkor m ég nem tudja megkülönböztetni
saját magát és a másikat, a csecsemőkutatók a szubjektumok nél­
küli interszubjektivitás (intersubjectivity without subjects) nevet adták
ennek a korai kommunikatív cserefolyamatnak, vagyis itt emberi
interaktív kapcsolatok történéseiről van szó, anélkül hogy ekkor
már - ami a gyermeket illeti —cselekvő szubjektumról beszélhet­
nénk. M indennek ellenére kialakul bennünk az az alapérzés, hogy
intuitív kapcsolatban vagyunk hozzánk hasonló lényekkel, hogy
egy velük közös érzelmi világban élünk. Ez a kölcsönös tükrözések
talaján kifejlődő érzés, amelyet Vittorio Gallese43 „S-identitásnak”
(szociális identitásnak) nevezett, azonos az emberek egyik alapszük­

43 V ittorio Gallese vezető munkatársként dolgozik G iacom o R izzolatti intézet­

ében.
ségletével: a csecsemőkutatók kimutatták, hogy már a két hónapos
babák is aktívan törekednek arra, hogy összehangolódjanak az any­
jukkal, illetve vele megegyező hangulatot alakítsanak ki. A gon­
dosan megtervezett kísérletekből kiderült, hogy az újszülöttben
már három hónapos korára m egjelenik annak az érzéke, hogyan
váltson ki az életmegnyilvánulásaival viselkedésváltozást a gondo­
zóiból. A csecsemő ekkoriban kezdi a tekintetét és ezzel együtt
a figyelmét összehangolni a felnőttével. A „közös figyelem nek” 44
(joint attention), a közös célra tükrözés útján történő ráhangolódás­
nak ezek az első jelei további bizonyítékot nyújtanak arra, hogy
mennyire alapvetően arra irányulnak a kisgyermek törekvései,
hogy intuitívan összhangba kerüljön a gondozóival. Az érzelmi
intelligencia első jelei már ekkor felismerhetőek.

A gyermeki játékok jelentősége a tükörneuron-rendszer fejlődésében

Nagyjából féléves korban kezdik el raktározni a kisgyerekek a

m ozgássorok lefolyását és azok eredményeit. Ez abból is látszik
például, hogy a gyerek ebben a korban már a másik oldalon várja
azt a labdát, amely a paraván egyik oldalán tűnt el. Ez fontos
előfeltétele annak, hogy később m eg tudjon jegyezni egész cse­
lekvéssorokat azok végállapotaival együtt. A kilencedik hónap
körül a gyerek már képes tárgyakat vagy gondozókat oly mérték­
ben m egjegyezni, hogy azok akkor is léteznek számára, amikor
éppen nem látja őket. Ez az úgynevezett tárgyállandóság nemcsak
a gondozóval meglévő kapcsolatából látszik, hanem abból is, hogy
odamegy egy kendővel eltakart labdához és kitakarja, mivel - az
addigiakkal ellentétben - már tudja, hogy a labda nem látható
ugyan, de akkor is ott van. E jelentős fejlődési lépés - nevezete­
sen hogy a nem folyamatosan látható tárgyak is léteznek számára

44 A „közös figyelem m el” m ár foglalkoztunk a 2. fejezetben.

- alapján alakul ki benne az a képesség, hogy egy cselekvéssor
nem látható szegmenseit is el tudja képzelni. Tizenkét-tizennégy
hónapos kora között már képes előre látni és megérteni az általa
m egfigyelt cselekvések célját és szándékát. így lépésről lépésre
bővülnek a tükörneuron-rendszerének lehetőségei is.
A gyerek világképe a cselekvési lehetőségek gyűjteményéből
áll. Az interakciók, a cselekvések és az érzések ekkor már nemcsak
a külvilág konstruálásának anyagát adják, hanem a saját magáról
alkotott elképzelések is ezeken alapulnak. Az a felismerés, hogy ő
és a másik különböznek egymástól, a tizenkettedik és a tizennyol­
cadik hónap között alakul ki benne. Ekkoriban a szociális identi­
tás (S-identitás: a többiek világához tartozom én is) már meglévő
érzéséhez hozzájön m ég az egyénként megélt saját identitás is
(„I-identitás” : más vagyok, mint a többiek). A gyermeki agynak
nemcsak a világról alkotott kép megalkotásához van szüksége a
tárolt program okra, a megtapasztalt cselekvési és interakciós min­
tákra, hanem önm aga meghatározásához is.
A megtapasztalt cselekvések és érzések azonban nem történnek
maguktól. M int már a születés után nem sokkal kialakult korai
tükröző játéknál, úgy a későbbiekben is szüksége van a gyermek­
nek m egszokott gondozókra, akikkel kapcsolatban összefüggő
tapasztalatokra tehet szert. A m ásodik életév táján egyébként
újabb elemmel bővül a kölcsönös kapcsolat. A gyermeknek most
egy olyan gyakorlótérre is szüksége van, amelyben különböző
szerepekben cselekedhet és érezhet, amelyben tehát különböző
perspektívákat élhet át és próbálhat el. Ez a későbbi, valódi világra
felkészítő gyakorlótér a gyermeki játék. Kiem elkedő jelentősé­
ge abból adódik, hogy a gyermek itt és csakis itt tud nagyjából
végtelen számú cselekvési és interakciós sorozatot megismerni és
begyakorolni.
A játék képessége neurobiológiai feltételekhez kötött: a tizen­
nyolcadik hónap környékén a gyermek már célirányosan m eg tud
figyelni cselekvéseket, és tudatos, önmaga által vezérelt utánzással
be is tudja gyakorolni őket. A tükörneuron-rendszerek ekkorra
már kialakultak és készek arra, hogy lemásolják a modelleket.
Ez azonban önmagában m ég nem elegendő. A kisgyermek a
játék világát egyedül nem tudja felfedezni. Egy darabig fontos
még, hogy a gondozók megtanítsák rá, hogyan m űködik. Azok
a gondozók, akik a gyereket bevezetik a játék világába, neurobio­
lógiai szempontból semmi mással nem helyettesíthetők, mivel a
tükörneuron-rendszerek —a kutatások tanúsága szerint — csupán
akkor tudják tükrözni a cselekvéssorokat, ha élő modellektől, cselek­
vő élőlényektől származnak. A kisgyerekeknek tehát m indig jelen
lévő, élő nevelőkre van szükségük. Azoknak az em bereknek
vagy alakoknak, amelyeket képernyőn lát, megvan az a jelentős
hátrányuk, hogy nem tudnak a gyermekkel egyedi interakciókat
kialakítani. A megfelelő életkort elért kisgyerekek csak akkor
tudják megtanulni időnként önállóan megszervezni a játékot, ha a
nevelők személyesen is jelen vannak, egyedileg reagálnak a gyerek
tevékenységére, és m indig új lökést adnak a játéknak.

H a jó i működnek a tükörneuron-rendszerek,
akkor biztosan tájékozódunk, és felismerjük a fontos jelzéseket

Más emberek egymásra és tárgyakra irányuló cselekvéseinek m eg­

figyelése és utánzása új kapcsolatokat eredményez az idegsejtek
között. A másfél éves korban kezdődő utánzási szakasz hatására -
ha széles körű játékválaszték támogatja - kiépül a tükörneuronok
azon rendszere, amely később az intuitív megértés és cselekvés
egész spektrumát lehetővé teszi. A cselekvések többek, mint pusz­
tán mozgásos események. M indig kíséri őket valamilyen észlelés
arról, hogy milyen érzés ez a cselekvőnek. Az, hogy egy cselekvés
milyen érzés, az „érzés” szó mindkét jelentése szempontjából fon­
tos. Egyrészt fontos felmérni, hogy milyen testérzetek várhatóak a
jó érzésektől a kellemetlen érzékelésen át akár egészen a fájdalom­
 érzetig, másrészt a legtöbb cselekvés valamilyen érzelmi-indulati
környezetbe ágyazódik. Ezeket a területeket is m eg kell mutatni a
gondozónak, hogy a gyermek egy idő után már maga is bele tudja
vinni a játékba és gyakorolni tudja őket. A viselkedésükben és
testbeszédükben fejletlennek, többnyire esetlennek, ügyetlennek
vagy gátlásosnak tűnnek azok a gyerekek, akiknek nem mutatták
m eg a cselekvéssorok játékos szenzom otoros begyakorlását.
M inden tevékenységhez tartoznak olyan vizuális jelek is, ame­
lyekből fel lehet ismerni, illetve előre m eg lehet jósolni az ese­
mény m ögötti szándékot, a történést vagy a várható eredményt:
ilyen a testtartás, a fej- és törzsmozdulat és - mindenekelőtt - az
arckifejezés és a pillantás. H a a gyerek más embereket figyel,
elraktározza magában a tipikus, egy bizonyos cselekvéssorhoz
tartozó és a cselekvőtől származó vizuális jelzéseket. így alakulnak
ki azok az idegsejthálózatok, amelyekből fokozatosan kifejlődik a
vizuális jeleket feldolgozó és értelmező rendszer (ST S).45 A kisgyerek
kiemelt figyelem m el követi azokat a vizuális jelzéseket, amelyek
a gondozók szándékára és véleményére engednek következtetni.
Az első életév során az aktuális helyzet értékelésekor az alapján
tájékozódik, hogy hogyan ítéli m eg azt a gondozója. M ár akkor is
átveszi a szülei értékítéletét, amikor arról van szó, hogy ő hogyan
érezze magát. H a a gyerm ek egy számára váratlan, új vagy kel­
lemetlen jelenséggel találkozik, akkor azonnal a felnőttek arcát
kezdi fürkészni - vizuális értelmezőrendszer! U gyanez történik
akkor is, ha elesik az anyja mellett: spontán pillantást vet az anyja
arcára, hogy m egtudja, az esés csak kicsit vagy borzasztóan fáj-e
neki. A viszonyítási pont e folyamatos keresése miatt van szüksége
a gyermekeknek arra, hogy a szüleikre nézzenek.

45 A vizuális feldolgozó és értelmező rendszerről a 2. fejezet végén beszéltünk rész­

letesebben.
A z átélt tapasztalatoktól a belső munkamodellekig:
a saját élmény- és magatartássémák keletkezése

A világ abban a formában, ahogyan a gyermek lassanként m eg­

ismeri, nem áruházi katalógus, hanem cselekvési és interakciós
lehetőségek készlete, amelyet először passzívan él át, később
azonban ellesi a mintákat, és végül utánzással begyakorolja őket.
A megfigyelés és az utánzás olyan forgatókönyvet hoz létre a
gyermek agyában, amely idegsejthálózatokban tárolódik. Ez a for­
gatókönyv képezi le cselekvéssorokként a világot, m égpedig több
dimenzióban. Ez írja le a tipikus, szemmel észrevehető jelzéseket,
amelyek alapján felismerhetőek az alakulóban lévő vagy éppen
zajló cselekvések. A forgatókönyvben megtalálhatóak a cél- vagy
végállapotok is, valamint az elérésükhöz szükséges cselekvéslánc,
de leírja azt is, hogy a cselekvés végrehajtása milyen testi érzés a
cselekvő számára, illetve milyennek érezné, és végül ebben táro­
lódik a cselekvéslánchoz kapcsolódó érzelmi-indulati környezet
is. A gyermek az idegsejthálózatban belső munkamodelleket tárol,
amelyek alapján az ember a világban cselekszik és a társas folya­
matokat egymás között szabályozza.
N em m eglepő, hogy a korai életévekben kialakuló tapasztalati
és viselkedési sémák azt képezik le, amit a gyerek a saját egyéni
környezetében és a m eghatározó gondozóinál szabályszerűként
megfigyel. E konkrét, az egyéni élete környezetéből vett m odel­
lek követése a gyerek szem pontjából azt jelenti, hogy általuk
optimálisan alkalmazkodik a számára adott valós környezethez.
A m íg a gyereknek megvan az esélye, hogy a fontos területeken
egy átlagos kereten belül fejlődni tudjon, nem követnek el rajta
erőszakot, és megbízható gondozókra tud támaszkodni, addig
megvan az optimális környezete. Ennek ellenére az elsődleges
környezetében tanult cselekvési sémák jelentősen eltérhetnek
attól, ahogyan az otthona elhagyása után találkozni fog a fel­
nőttek dolgaival. Egy biztos: ami az eredeti családban optimális
 alkalmazkodást jelentett, az később is optimális alkalmazkodást
jelenthet, sőt jó , ha azt jelent. Azonban ha ez nincs így, akkor ez
gátnak is bizonyulhat, ami az egyént később óriási problémák elé
állíthatja. Az élet későbbi részében szükséges új alkalmazkodással
az ember esetleg nem tud m egbirkózni, és külső segítséget kell
igénybe vennie (lásd a 9. fejezetet). Attól a széles körben elterjedt
vélekedéstől azonban óvakodnunk kell, hogy az ilyen esetekben
„rossz” volt a családi háttér.

A z érzelmi rezonancia képessége

Az empátia képessége nagymértékben attól függ, hogy az együtt­

érzést lehetővé tevő tükröző rendszerek az emberi interakciók
során szerzett tapasztalatok révén kellőképpen bejáratódtak-e,
és aktiválódott-e a funkciójuk. N agyon nehezen alakul ki abban
a gyerekben az érzelmi reagálás képessége, aki nem tapasztalta
m eg, hogy mások, különösen a gondozó, foglalkoznak az ő érzé­
seivel. R en des fejlődés esetén a m ásodik és a harmadik életév
között tesznek szert a gyerekek az empátia képességére. Érdekes
m ódon röviddel ennek a képességnek a kialakulása után fejlődik
ki a gyermekben annak az értelmi felismerése, hogy más emberek
más szem szögből nézve nem feltétlenül ugyanazt látják, mint ő.
A rezonálás és az empátia előfeltétele, hogy a születés utáni
első két-három évben ki tudjanak alakulni a szükséges hozzáva­
lók. N em csak a beleérző képesség elsődleges elsajátítása során léphet
fel zavar, hanem a már m eglévő empátiaképesség másodlagosan is
súlyos károkat szenvedhet, ha az ember szélsőséges érzéketlenség­
gel vagy túlzott brutalitással találkozik.
M int már említettük, az érzelmi reakciókészség és a beleérző
képesség bármely válfajának sikeres kialakításához arra van szüksége
a gyermeknek, hogy maga is átélje az együttérzést. A születésétől
kezdve ismerkedik vele. Attól kezdve az érzelmi reakcióképességet
ugyanúgy gyakorolni kell, mint minden más készséget. Nagyjából
másfél-két éves korban nyílik m eg a gyermek számára a lehetőség,
hogy játék közben megismerje és kipróbálja az érzelmi rezonancia
modelljeit. Amit a mozgás és a sport jelent a testi fejlődésében, azt
jelenti a játék az emberi interakció-stílusok begyakorlásában.
A játék - abban az értelemben, hogy a gyerek ennek során
végigjátssza a cselekvés és érzés különböző opcióit, és megvan a
lehetősége arra, hogy különböző szerepekben kipróbálja magát
- nem csak a gyerekek számára fontos. A felnőtteknek is szük­
ségük van olyan fórumokra, ahol ki lehet próbálni a szemlélet-
váltást, a különböző cselekvési stílusokat és érzéseket, és az ily
m ódon szerzett élményekről el lehet gondolkozni. Ilyen fórum a
színház. „A színház m indig arra törekszik - íija Elisabeth Kiderlen
tárcaíró hogy ellenőrizze az egyes életkoncepciókat. A színház
a lehetőségek tere, kísérleti laboratórium. Itt minden m egtörtén­
het, akár a kudarc is. A színház a cselekvés élő próbája.” Ezek a
szavak a gyermeki játék tökéletes leírását is adhatnák. Tehát az új
perspektívák és a különböző cselekvésminták kipróbálásának az
igénye nem ér véget a gyermekkorban. Először a játék, később
a kulturális tanulás formájában kell újra és újra megújítani azt
a cselekvési és interakciós készletet, amelyet társadalmi közös­
ségként élünk m eg, és a tükörneuron-rendszer neurobiológiai
formátumában tárolunk. Ezen is túlmutató perspektívát találunk
W ilhelm Schmid filozófiai értekezéseiben, aki magát az életet is
mint művészi és kreatívan alakítandó játékot jellem zi.

Amikor nem alakulhat ki a z érzelmi intelligencia -

a z autizmus problémája

Az intuitív megértésre és az érzelmi rezonanciára való képesség

fejlettsége egyénileg nagyon eltérő lehet. Rendkívül tág a spektru­
ma, és folyékonyak az átmenetek, de épp ez az, amitől az egyé­
niség és a kapcsolatokban való találkozás izgalmas. Az érzelmi
rezonancia hiánya egyes esetekben azonban annyira markáns
lehet, hogy a kapcsolat és a kom m unikáció kom oly nehézségekbe
ütközhet, vagy egyáltalán nem is lehetséges. A saját vagy mások
érzéseinek észlelésében és tükrözésében jelentkező nehézségeket
a szakemberek alexitímiának46 nevezik. Az érzelmi rezonancia
kom oly zavarait akkor nevezzük autizmusnak, ha beteges szintet
érnek el. A mindennapi emberi tulajdonságokkal szemben (ame­
lyeket olykor m eggondolatlanul szintén autisztikusnak neveznek)
a klinikai autisztikus egészségzavaroknál az előbbinél jóval többről
van szó: az egymásra való nyitottság korlátozottságáról a társas
kapcsolatokban, a kom m unikáció vagy a beszéd feltűnő eltéré­
seiről és csökkent, gyakran kevés szabványos sémára korlátozódó
viselkedésrepertoárról.
Az autizmusban szenvedő gyerekek és felnőttek hiányossá­
gai pontosan azokban a képességekben mutatkoznak m eg, ame­
lyek a tükörneuronok m űködésén alapulnak. Az első vizsgálatok,
például H ugó Theoret és munkatársainak egyik vizsgálata, azt
mutatták, hogy a tükörneuron-rendszer zavaráról van szó. M ár a
m ásodik életévben az látszik az autista gyerekeknél, hogy kevésbé
képesek utánozni a spontán arckifejezéseket vagy gesztusokat.
Erősen csökkent náluk az a hajlam, hogy a tekintetüket össze­
hangolják a gondozó tekintetével (az ún. „közös figyelem ” ).
Az autista gyerekek csak nagy nehézségek árán tudják átvenni
mások nézőpontját és átérezni mások helyzetét, illetve tükrözés
által megérteni az ő szempontjaikat. Embertársaik érzéseinek fel­
ismerését és figyelem bevételét lehetővé tevő képességeik erősen
korlátozottak, és csak nagy nehézségek árán tudnak „olvasni”
mások gondolataiban és érzéseiben.47 M indezek miatt az autista

46 A mint fosztóképző, lex mint szavak és thimia mint érzelm ek, vagyis „nincsenek
szavai az érzelm ekre” . (A ford.)

47 Ezzel a 2. fejezetben foglalkoztunk bővebben.

 gyerekeknek nehéz vagy nem is igen sikerül intuitív, érzelmileg
jelentős kötődéseket kialakítaniuk. Hiányzik belőlük az az érzés,
hogy spontán m ódon otthon érezzék magukat a másik világában.
Az interakciókat jóval kevésbé értik m eg, mint a racionálisan
felfogható dolgokat. Számos autista gyerek azzal kompenzálja az
emberek közötti helyzetek intuitív megértésének hiányát - és
előfordul, hogy az autista felnőttet éppen erről lehet felismerni
- , hogy rendkívül bonyolult analitikus intelligenciát fejleszt ki,
amelynek révén - m ég ha körülményesen és időigényesen is, de
- „kiszámítja” azt, amit más spontán m ódon megért.
Sok minden szól amellett, hogy az autista zavarok alapja
a különböző tükörneuron-rendszerek funkcióinak korlátozott
működése. M indazonáltal nem világos m ég, hogy a biológiai
alapfelszerelésben keresendő elsődleges funkciókiesésről van-e
szó, vagy arról, hogy az autista gyerekek valamilyen okból keve­
sebb olyan helyzetet éltek át a születésük utáni néhány hónapban,
amikor kölcsönös tükröző kom m unikációba kerülhettek a gon­
dozóikkal. Lehetséges, hogy mindkettőnek szerepe van a kialakult
zavarban, ahogyan más neuropszichiátriai tünetegyütteseknél is:
a biológiai zavarok megnehezíthetik a gondozók számára, hogy
tükröző viszonyba kerüljenek a csecsem ővel; de fordítva is igaz:
elmaradhat a veleszületett tükörneuron-rendszerek meghatározó
korai gyakorlatoztatása, ha azok nem tudnak annak rendje és
módja szerint működésbe lépni. A genetikai aktivitás, a neurobio­
lógiai struktúra és a környezet megtapasztalása állandó kölcsönha­
tást gyakorol egymásra. Valószínűleg ez a helyzet az autizmussal is.
M ivel azonban az újszülöttek biológiai alapberendezésén semmit
nem tudunk megváltoztatni, mindent m eg kell tennünk, hogy a
csecsemők és a kisgyerekek átélhessék a tükröző, együttérző és
megértő környezet csodáját.
 Negyedik fejezet

A tükörneuronok
és a nyelv elsajátítása

N em mindenki gesztikulál olyan vadul, mint Louis de Funés, a

néhai francia komikus, viszont mindenkinek beszédes a keze. N o
de vajon mi a jelentősége annak, hogy az emberek - hol jobban,
hol kevésbé hevesen - gesztikulálnak? És vajon miért tesznek így
m ég a vakok is, főképp ha m aguk is tudják, hogy a beszélgetőtár­
suk szintén vak? A tükörneuronok felfedezése elvezetett néhány
figyelemre méltó, olykor m eglepő összefüggés tisztázásához. Az
egyik ilyen felismerés a cselekvések és a beszéd közötti szoros
és mély kapcsolat. Az agyban a beszéd előállításáról gondosko­
dó idegsejthálózatok ugyanott találhatóak, ahol a mozgásvezérlő
rendszer tükörneuronjai. N em kizárt, hogy ezek részben azono­
sak is.48 M inden je l arra mutat, hogy a nyelv az agy m ozgatórend­
szereiből fejlődött ki az ember kialakulása során.

48 T ö b b vizsgálattal is igyekeztek ezt tisztázni. A prem otoros tükörneuronok helye

m ajmoknál az F5-ös áreában található, amely m egfelel az em bernél a Brodm an
A 44-es és A 45-ös áreának, ahol a B roca nevű m otoros beszédrégió található.
A nyelv mint a cselekvésről szóló elképzelések hordozója

Az agy m otoros beszédterülete pontosan ott van, ahol a cse­

lekvésekről szóló elképzelések tárolódnak. Ezek az idegsejtek
egyúttal tükörneuronok is: nem csupán akkor tüzelnek, ha a
saját testünkben akarják kivitelezni azt a cselekvést, amelynek
programját tárolták, hanem akkor is, ha ezt a cselekvést egy
másik embernél figyeljük m eg, vagy egy rá jellem ző zajt hallunk.
Nem csak egy cselekvés észlelése, hanem a róla való beszélgetés
is rezonanciát vált ki abból, aki hallja —m égpedig pontosan azok
a cselekvésvezérlő idegsejtek kezdenek ráhangolódni, amelyek
akkor tüzelnének, ha m agunk is elvégeznénk az adott cselekvést.
Ezen a tükröződési hatáson alapul az a képességünk, hogy intui­
tív m ódon m eg tudjuk érteni mások cselekvését úgy, hogy azt
spontán m ódon szimulálni kezdjük magunkban. A nyelv része
ennek a rezonancia-rendszernek, amely — mások cselekvéseinek
m egfigyelése következtében — életre kelti bennünk a cselekvési
forgatókönyveket. Tehát a beszéd azon fenomenális képessége,
hogy lehetővé teszi a gyors és intuitív megértést, a tükörneuro-
nokon alapszik.
A tükörneuronok által közvetített rezonancia nélkül a beszéd
nem lenne az a gyors, rendkívül hatékony eszköz, amelynek
segítségével tükröztetni tudjuk másokkal a saját elképzeléseinket.
A beszéd lehetővé teszi, hogy másokban életre keltsük elkép­
zeléseink tükörképét, s ezáltal lehetségessé váljon a kölcsönös
megértés. Ez azt jelenti, hogy a beszédben jelentős intuitív és
szuggesztív erő rejlik. M ivel a beszéd területe a premotoros agy­
kéregben található, szinte adja magát az a gondolat, hogy a beszéd
- eredetileg —cselekvésekről, illetve cselekvési forgatókönyvekről
szóló hangos gondolkodás volt, amely a tükrözés révén spontán
m ódon átterjedt a beszélőről a hallgatójára. A beszéd és a cselek­
vések elképzelése közötti kapcsolat abból is látszik, hogy utóbbi
helyettesítheti is a cselekvést. A beszéd rejtett cselekvési poten­
ciált hordoz, amelynek dinamikus ereje gyakran érezhető, mivel
a beszéd nem csak azt jelenti, hogy kicseréljük a cselekvésekről
szóló elképzeléseinket. Amit mondanak nekünk, az „m egm ozgat­
hat” , aktiválhat és megváltoztathat bennünket. Közism ert, hogy a
szavaknak olyan hatásuk lehet, mint egy cselekvésnek, egyenran­
gúan, vagyis csaknem azonos értékűen helyettesítheti a tettekben
megvalósuló cselekvést. N em véletlenül szoktuk azt mondani egy
valaki más szájából elhangzott mondatra, hogy az „letaglózott”
vagy „nagy pofon” volt.

Kezdetben hangok és mozdulatok, később beszéd és cselekvés:

a nyelv elsajátítása gyermekkorban

H ogy a nyelv cselekvések elképzeléséből alakult-e ki, vagyis vég­

eredményben a mozgatórendszerünk termékének tekinthető-e, azt
egy további érdekes kiindulópontból is megvizsgálhatjuk. Vessünk
egy pillantást a cselekvések előfutárai és a beszéd előfutárai közötti
kapcsolatra, azaz a céltalan mozgásra és a nem beszéddel kapcso­
latos hangképzésre. Ehhez a beszéd előtti fejlődési szakaszhoz kell
visszanyúlnunk, tehát a csecsemő első hónapjait kell szemügyre
vennünk. M it látunk ekkor? N agyjából a hatodik és a nyolcadik
hónap között kezd a csecsemő ritmikus, például csapkodó vagy
tapsoló mozdulatokat végrehajtani. Ekkorra már kifejlődik benne
az a képesség, hogy a születése után m ég az irányításától függetle­
nül m űködő mozdulatokat össze tudja rendezni ritmikus m ozgás­
sorrá. Ezzel egy időben - s többnyire egy ütemben - folytonosan
olyan hangokat ism ételget, m int dá-dá-dá-dá m eg hasonlók.
A mozgás és a hangképzés párhuzamos fejlődése fokozatosan
halad. N em sokkal később, a nyolcadiktól a tizedik hónapig tartó
szakaszban a gyermek először fejez ki egyszerű m ozgásos gesz­
tusokat, amelyek egyértelmű jelentéssel bírnak, például rámutat
valamire vagy integet. A beszéd szintjén ezzel egy időben először
m ond ki olyan jelentést hordozó szavakat, mint az „O d a !” , az
„A did e!” , a „M am m a” és hasonlók. Ekkortájt elkezd számára
addig ismeretlen cselekvéseket utánozni, tudatosan ismétel meg
olyan szavakat, amelyeket korábban m ég nem ismert.
A következő fejlődési lépésekben m egm utatkozik, hogy a
cselekvés és a hangképzés közötti szoros kapcsolat miként alakul
át a cselekvési képesség és a nyelv összjátékává: a tizenegyedik és
a tizenharmadik hónap között kezdi el jelezni a gyermek, hogy
felismer egy tárgyat, mert olyan m ozdulatokat tesz, amelyekből
ez kitűnik. A m ozgások szintjén elkezdi mutatni a „tárgyhasználat
gesztusait” , vagyis az adott tárgynak megfelelő mozgásokat végez:
a telefonkagylót a füléhez teszi, a fésűt a hajába mélyeszti, vagy
a szájához emeli a csészét. Ezzel párhuzamosan elkezd a beszéd
szintjén megnevező szavakat mondani („vau-vau” , „cici” ). A gyer­
m eknél szoros összefüggést mutat a tárgyhasználat mozdulatainak
első m egjelenése és a m egnevező szavak kiejtése. Az amerikai
fejlődéspszichológusoktól származik az a mondás, hogy „Early
gesturers tend to be early namers” — a tárgyhasználat gesztusait
korán felmutató gyerekek hajlamosak előbb megnevezni a tárgya­
kat. Ami m ég ezen is túlmegy: abban, amit a gyermek a gesztu­
sokkal visszaad, és abban, amit megnevez — tartalmilag nézve - ,
m esszem enően ugyanazokról a tárgyakról, illetve cselekvésekről
van szó.

Jobbkezesség és „balbeszédűség”

A mozgásos tevékenység és a beszéd közötti kapcsolatnak —mint

már az első hónapokban látszik —van m ég egy további aspektusa
is: legkésőbb a tizenharmadik hónaptól a jobbkezes gyerekek
mozdulatai egyértelműen jo b b oldali túlsúlyt kezdenek mutatni.
És nézzenek oda: jobbkezeseknél pontosan ott - nevezetesen a bal
agyféltekében —van a beszédközpont, ahol a jo b b kéz mozdulatai
szerveződnek. Az érthetőség kedvéért: mivel a gerincvelőből az
agykéreg felé tartó idegkötegek kereszteződnek, a jo b b testfél
mozdulatait és cselekvéseit irányító m ozgató idegsejtek a bal
agykéregben találhatóak (és fordítva). A jo b b oldali gesztusok
tervezése tehát a bal oldali prem otoros területen zajlik, vagyis ott,
ahol a beszédközpontot is találjuk.
A jo b b oldali hangsúlyt mutató gesztusok az egyéves gyer­
meknél ennek alapján azt jelen tik, hogy ugyanonnan indul­
nak, ahonnan a beszéd is, nevezetesen a bal prem otoros agyké­
reg alsó részéről. Balkezeseknél is igaz ez az összefüggés, csak
ennek tükörképét kell nézni. A gyerm ek az idő előrehaladtával
egyre ritkábban mutat az adott tárgy használatára utaló gesztu­
sokat, ugyanakkor pedig a beszédkészsége egyre fejlettebb lesz.
A beszéd lépésről lépésre helyettesíteni kezdi és elfojtja a gesz­
tusokat. További fejlődése lehetővé teszi, hogy a gyerm ek pusz­
tán a nyelv segítségével nevezzen m eg helyzeteket, tárgyakat és
cselekvéseket. A gesztikuláció azonban életünk végéig a beszéd
kísérőzenéje marad.
A gyermek fejlődéséből az látszik, hogy a beszéd nem vala­
mi üres szellemi térben fejlődik ki, hanem sokkal inkább arról
van szó, hogy együtt já r a testi, mozgásos aktivitás és a beszéd
elsajátítása. Beszélni is, cselekedni is csak az emberi kapcsolatok
közegében tud a gyermek. Ezért a gondozóknak a gyerm ek
születésétől fogva testileg érezhetőnek kell lenniük, mert ezzel
biztosítják a gyermek számára az első m ozgásos tapasztalatokat.
Később a m ozgások terén elsősorban m odellként játszanak fontos
szerepet a gyermek életében, akiktől az ellesheti, hogyan kell
használni a tárgyakat, és hogyan lehet bánni a világgal. Az akciók
és interakciók hátterét m indig a személyközi kapcsolatok bizto­
sítják, amelyekben a gyerm ek kipróbálhatja és kibontakoztathatja
a mozgásos képességeit, a legfontosabb lehetőség pedig, amelynek
segítségével — mint korábban már említettük — ezt a cselekvési
teret fel tudja tárni, nem más, mint a játék.
 A játékban is m egm utatkozik a cselekvés és a beszéd közötti
szoros kapcsolat: a tizennyolcadik hónap tájától kezdve a gyermek
már logikus sorrendben egymás m ögé tudja rendezni a cselekvé­
seket. Ez a játék döntő előfeltétele. A gyerek például egy pohár­
ban matat, m ajd a szájához emeli. Ezzel a mozgásos fejlődéssel
párhuzamosan jelentkezik egy beszédbeli fejlődési ugrás is: ebben
a korban tanulja m eg a gyerek egymás m ögé rendezni a szavakat
és értelmes szókom binációkat létrehozni belőlük. Az ehhez szük­
séges szókinccsel már nincs gondja, mert ekkortájt kezdődik az
ún. „szókincsrobbanás” (angol szakszóval: vocabulary burst), ami­
kor hihetetlenül sok új szó ragad rá a gyerekre. Valamivel később
jelentkezik a mozgás és a beszéd között egy további, ismét tökéle­
tes kölcsönhatás, amikor két-két és fél éves korában a játék során
egyedi építményeket kezd el összerakni: épületeket, tornyokat és
más szerkezeteket. A beszéd szintjén ezzel egy időben kezd el - a
nyelvtani szabályok alkalmazása mellett - a szavakból mondatokat
és tulajdonképpen beszédet összerakni.
A gyerm ek beszédfejlődése m egm utatja, hogy nemcsak a
világ megértése, hanem a beszéd is a közvetlen, testileg megélt
cselekvési tapasztalatokon, valamint a cselekvésekből levezetett
elképzeléseken alapul.49 A beszéd nem a holt világ tárgyairól szóló
elvont fogalmak vagy címkék gyűjteménye. A gyökerei a cselekvésben és
a cselekvési lehetőségekben, valamint a biológiai cselekvők érzékszervi
tapasztalataiban rejlenek. A beszéd elsődleges tárgya annak vissza­
adása és leírása, hogyan cselekednek az élő cselekvők a világban,
valamint hogyan hozhatnak létre interakciókat másokkal, illetve
mindeközben hogyan érzik magukat. A beszéd ezért csak azoknál
a gyerekeknél fejlődhet ki, akiknél a személyközi kapcsolatok
előkészítik a talajt a cselekvési és interakciós tapasztalatoknak. Más
területek, különösen a képernyő, az előbbiekhez képest keveseb­

49 A 2. fejezetben m ár részletesen volt róla szó, hogy a cselekvésekről szóló elkép­

zeléseket m indig a nekik m egfelelő szom atoszenzoros aspektusok is kísérik.
bek, mint egy mankó. Az emberek közötti jó kapcsolatok nélkül
hiányzik az egyik szükséges előfeltétele annak, hogy a gyerek
kifejlessze magában a beszéd képességét.

A z intuitív megértéshez nem kell beszéd —

viszont megértés nélkül nem alakul ki a beszéd

A tükörneuron-rendszernek hála, a cselekvéseket m eg tudjuk

érteni nyelv nélkül is, intuitíven. Fordítva viszont, a cselekvések­
ről szóló elképzelések kialakulása nélkül nem lehetséges a beszéd,
a megértett cselekvés kifejeződése. Egyértelm űen megmutatkozik
ez az apraxiás embereknél, akik a sértetlen agyi mozgatóapparátus
ellenére nem —vagy már nem - képesek cselekvéssorokat tervezni
és kivitelezni. Az ilyen betegek egyúttal m indig afáziában is szen­
vednek, tehát korlátozott a beszédbeli kifejezőkészségük, holott a
beszédszerveik épek. Fordított esetben viszont beszédproblémák,
illetve afázia fennállása ellenére teljes mértékben megmaradhat a
cselekvések megértése, vagyis az ún. praxia.
Ahol a beszéd szemmel láthatóan ellentmond a hozzá tartozó
cselekvési elképzeléseknek, jó l tesszük, ha nem bízunk m eg az
ígéretekben. Sajnos a mindennapokban egyáltalán nem olyan
könnyű észrevenni ezeket az ellentmondásokat. Épp ezért nagyon
szórakoztató az a felismerés, amelyre az alábbi vizsgálat derített
fényt. A vizsgálat abból indult ki, hogy a beszédünket kísérő
gesztusok egy kicsit többet árulnak el arról a cselekvésről alkotott
elképzelésünkről, amelyre a beszéd vonatkozik. Azt a feladatot
adták a vizsgálati személyeknek, hogy először gondolatban old­
janak m eg egyszerű fogásokkal egy szabad szemmel látható, nem
túl nehéz műszaki problémát egy berendezésen. Utána meséljék
el röviden a többi vizsgálati személynek, akik nem ismerték a
problémát, hogyan szerették volna megoldani. U tóbbiakat arra
kérték, hogy hallgassák m eg a beszámolókat, m ajd állapítsák meg,
mennyire felelnek m eg egymásnak a beszélők gesztusai és a m on­
dandójuk. Az így kapott értékeket a kutatók a végén összevetet­
ték azzal, hogy a vizsgálati személyek mennyire voltak képesek a
gyakorlatban is m egjavítani a berendezést. Az eredmény: ha nem
feleltek m eg egymásnak a gesztusok és a szavak, akkor az illető
nem tudta megoldani a problémát sem. A Bibliának ismét igaza
van: „Gyümölcseikről ismeritek m eg őket” (M t 7,16).
N em kevésbé m egm osolyogtató az sem, hogy azok a nyel­
vi megfogalmazások, amelyek ellentmondanak a cselekvéssor­
nak, megzavarhatják a cselekvőt a kivitelezésben. Kísérletek azt
mutatják, hogy határozottan rosszabbul sikerülnek a cselekvések,
ha verbálisán nekik ellentmondó üzenet hangzik el. Csak hogy
egy példát említsünk: sokkal rosszabb arányban sikerül a kísérleti
személyeknek elérni a magasan felettük lévő tárgyat, ha arra nagy
betűkkel az van írva, hogy „lenn” .

A beszédben is egységet képeznek a cselekvésről

alkotott elképzelések és a z érzetek

Az a benyomásunk alakulhatna ki a beszéd és a cselekvések­

ről szóló elképzelések szoros neurobiológiai és fejlődés-lélektani
kapcsolatáról, mintha a beszéd az érzékeléssel szemben előnyben
részesítené a cselekvést. M ég ha úgy tűnne is, hogy ez nagy­
mértékben igaz, akkor sem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a
prem otoros agykéreg alsó idegsejthálózatai, melyek a cselekvé­
sekről szóló elképzeléseket kódolják, folytonos összeköttetésben
állnak a parietális lebeny alsó részével, ahol az érzésekről alkotott
elképzelések tárolódnak. M inden egyes cselekvési elképzeléssel
párhuzamosan aktiválódik a neki m egfelelő érzékelési sor is,
vagyis hogy milyen érzés lenne testileg átélni az adott cselekvést.
U gyanez vonatkozik a nyelvre is: neurobiológiai szempontból
nemcsak a cselekvésekről alkotott elképzelésekkel azonos helyen
található (ahol összeköttetésben van azokkal az idegsejthálóza-
tokkal, melyek a cselekvésnek megfelelő érzeteket és érzéseket
reprezentálják), hanem ráadásul - a prem otoros agykéreg alsó
részében található - beszédképző központ (az ún. Broca-m ező)
mellett ott van a beszédérzékelés, illetve a beszédértés központja
is (az ún. W ernicke-m ező).
A beszéd által kiváltott tükörjelenségek révén - mint azt m in­
dennapi tapasztalatainkból valamennyien tudjuk - nemcsak cse­
lekvési elképzelések aktiválódhatnak a hallgatóban, hanem ennél
talán sokkal nagyobb mértékben testi érzéseket is elő lehet hívni.
M ivel a hallgatóban a szavak a tükrözés mechanizmusa révén
cselekvésről és érzetekről alkotott elképzeléseket hívhatnak életre,
mindaz, amit a másik embernek m ondunk, erőteljes szuggesztív
hatást gyakorolhat rá, és - pozitív vagy negatív m ódon - befo­
lyásolhatja az állapotát. Ez a szuggesztív hatás rendkívüli m ódon
megközelítheti a zene, e másik különleges és egyetemes „nyelv”
szuggesztív hatását.
 Ötödik fejezet

A bennem élő kép rólad, a benned élő

kép rólam. A tükrözés és az identitás

Am ikor egy ember az érzékelési horizontunkba lép, akkor szán­

déka ellenére és a mi akaratunktól függetlenül neurobiológiai
rezonanciát vált ki belőlünk. Viselkedésének különböző aspektu­
sai - szemkontaktus, hang, arckifejezés, testmozdulatok és konk­
rét cselekvések - számos tükörreakciót hívnak elő bennünk.
Összefoglalva: azok az idegsejtek kezdenek rezonálni, amelyek
akkor is működnének, ha magunk is azt tennénk, amit a másik
embernél m egfigyelünk. így tesznek a prem otoros rendszer ideg-
sejthálózatai, amelyek a cselekvés tervezését végzik, valamint a
testérzékelés hálózatai, amelyekkel azt érezzük, milyen érzés,
illetve milyen érzés lehet egy bizonyos cselekvés a cselekvő
számára. U tóbbiak kapcsolatban vannak az agy érzelmi központ­
jaival:50 itt is találhatók tükörneuronok, amelyek - a szimuláto­
rokhoz hasonlóan - azokat az érzelmeket és érzéseket váltják ki
belőlünk, amelyek először a másikban jelentek m eg.51 A tükörneu-

50 M elyek: a gyrus cinguli, az amygdala és az insula (a belső szervek testi térképe).

51 Egy másik em ber érzelm einek és érzéseinek észlelése a testbeszédéből kiolvasható

jeleken alapul. E jelek összegyűjtését és kiértékelését a m egfigyelő vizuális feldol­
ronok által kiváltott rezonancia a következőt jelenti: azzal, hogy
a saját testünkben érezzük egy másik ember cselekvési szándékait,
érzeteit és érzéseit, spontán, intuitív bepillantást nyerünk abba,
ami a másikat mozgatja.
A szoros társadalmi környezetünkhöz tartozó embereknél
vagy azoknál, akikkel egy ideig m egosztjuk az életünket, több is
történik annál, mint hogy a találkozások pillanataiban érezzük, mi
m egy végbe bennük. A velünk szoros kapcsolatban lévő emberek
által kiváltott rezonanciaminta rövid időn belül szilárdan belénk
épül, és dinamikus kép alakul ki bennünk ezekről az emberekről,
amely az illető élő tulajdonságaiból áll össze - az elképzelései­
ből, az érzeteiből, a testérzéseiből, a vágyaiból és az érzelmeiből.
A hozzánk közel álló emberekről kialakult ilyen reprezentációk
olyanok, mintha élne bennünk egy másik ember, ugyanis már
van bennünk egy: önm agunk neurobiológiai és pszichés leké­
peződése. A benne tárolt ismeretek nemcsak saját forrásból szár­
maznak, hanem az évek során felhalmozódott, másoktól kapott
visszajelzésekből is, amelyek arról szólnak, hogyan éltek m eg és
milyennek tartanak minket mások. A saját énünknek és mellette
a m ásokról kialakult reprezentációinknak megvan az az érdekes
tulajdonságuk, hogy hajlamosak átszínezni egymást. Ezért nagyon
fontos az a kérdés, hogyan választjuk szét a saját énünket és mások
leképeződéseit.
A reprezentációk természetesen csupán az agyunk által létre­
hozott konstrukciók, és nem azonosak a tényleges emberekkel
(ugyanakkor nem lehet tárgyilagosan megállapítani, hogy milye­
nek vagyunk „valójában” ).52 M áskülönben soha nem mondanák

gozó és értelm ező rendszere (ST S) végzi, am elyet a 2. fejezetben mutattunk be

részletesebben.

52 Senki sem tudja, kik lennénk, ha nem reprezentációkon keresztül észlelnének

minket. Az em berek közötti észlelés m indig leképeződéseken keresztül történik.
N e m létezik objektív észlelés. N e m segítenek itt a pszichiátriai kérdőívek sem,
m ert azokat is em berek készítik és em berek értékelik. Az ilyen, látszólag objektív
nekünk, hogy nem olyanok vagyunk, amilyennek magunkat gon­
doljuk, vagy nem hallanánk másoktól, hogy nem olyanok, ami­
lyennek mi látjuk őket. M ár Martin Buber filozófus is felismerte,
hogy két ember összetalálkozásánál „két élőlény és hat kísérteties
látszatlény” találkozik.53 N eurobiológiai szempontból is tulajdon­
képpen hat, de legalább négy személy vesz részt két ember találko­
zásában: (1) a két ember, ahogyan ki-ki saját magát önmaga repre­
zentációjaként észleli (vagyis amilyennek magát hiszi), utána (2) az
a két ember, akit ki-ki reprezentációként magában hord a másikról
(vagyis amilyennek ki-ki a másikat hiszi), és végül (3) a fizikai
valóságként létező személyek (mivel ezek nem jelennek m eg a
reprezentációkban, a részt vevő agyak szempontjából ezek csak
virtuálisan léteznek). O ttó F. Kernberg híres pszichológus kuta­
tónak igaza volt, amikor egyszer megnevettetett egy hallgatókkal
zsúfolt előadótermet, mondván: „A m ikor ketten ágyba bújnak,
akkor legalább négyen, de az is lehet, hogy többen vannak ott.”
A modern képalkotó eljárásokkal végzett agytevékenység-
vizsgálatok azt mutatják, hogy a különböző idegsejthálózatok
együtt adják össze azoknak a képeknek az elemeit, amelyeket az
agy valakiről alkot:54 a prem otoros agykéreg alsó része (cselek­
vési szándékok), a fali lebeny alsó prem otoros része (testérzetek
és átfogó énérzés), az insula (testi állapotok feltérképezése), az
amygdala (félelem érzése) és a gyrus cinguli (alapvető életérzés,
emocionális énérzés). Ezek a központok együtt képeket, repre­
zentációkat hoznak létre a többi emberről és saját magunkról.

kérdőívekből pontosan azt olvassuk ki, am it az összeállításuk során beletettünk.

Egy em ber észlelésének legjob b eszköze az a leképezés, amely egy empatikus
másik em berben kialakul róla.

53 M artin Buber: „Elem ente des Z w ischenm enschlichen” (Az em berek közötti
kom m unikáció elemei). In: D as dialogische Prinzíp (A dialóguselv).

54 A témával kapcsolatban Jean D ecety és m ások végeztek nem régiben vizsgálato­

kat.
 N eurobiológiai szem pontból első pillantásra összezavar bennün­
ket az a konstelláció, amellyel ily m ódon szemben állunk: azok
az idegsejthálózatok, amelyekkel saját magunkat személyként megéljük,
egyúttal azt a célt is szolgálják —mint rendszerek hogy más emberek­
ről elképzeléseket alkossunk magunkban.
A tükörneuronok rendszerében összetalálkoznak az önma­
gunkról alkotott elképzelések és azok a képek, amelyeket mások­
ról alakítunk ki. A tükörneuronok adják m eg az idegrendszerben
azt a formátumot, amellyel önmagunkat és másokat észlelni tud­
ju k , illetve elképzeléseket alakítunk ki m agunkról és másokról.
A tükörneuronok m űködése m egmutatja, hogyan értünk m eg
másokat: valaki megtapasztalása annak alapján történik - azt is
mondhatnánk, azzal a következm énnyel jár - , hogy aktiválódik
bennünk valami vele egybevágónak tartott dolog. A tükörneuro­
nok akkor tüzelnek, amikor mi m agunk végzünk egy cselekvést,
de akkor is aktívak, amikor m egfigyeljük, hogy valaki más végzi
ugyanezt a cselekvést. Tüzelnek, ha egy bizonyos helyzettel
kapcsolatos testi érzések jelennek m eg bennünk, de akkor is,
amikor tanúi vagyunk, hogy valaki más ehhez hasonló helyzet­
ben van. Tüzelnek, amikor érzelmeket — öröm et vagy félelmet
— érzünk, de akkor is, ha másoknál figyelünk m eg ilyeneket.
Az együttrezgés tényéből adódó következm ények azonban m ég
ezen is túltesznek, ugyanis a tükörneuronok aktiválása szó szerint
megváltoztathat bennünket. Embertársaink jó (vagy éppen rossz)
hangulata jó (vagy éppen rossz) hangulatot válthat ki belőlünk.
Egy másik ember öröm e, fájdalma, félelme vagy undora bennünk
is öröm et, fájdalmat, félelmet vagy undort idézhet elő.

Hogyan tesz különbséget a z agy önmagunk és mások között?

M int annyi mindennél, önmagunk és nem önmagunk m egkülön­

böztetésénél is egy olyan képességünk dolgozik, amelyet a minden­
napokban magától értetődőnek tartunk, s csak akkor gondolunk
bele a létezésébe, ha azt látjuk, hogy valakinek ez a m egkülön­
böztetés nem sikerül. Ez történik bizonyos pszichés betegségeknél,
például a zavart állapotoknál, amelyek kábítószer hatása alatt vagy
olyan embereknél lépnek fel, akik pszichózisban szenvednek.
Ezzel az alábbi, egyszer már feltett kérdés további jelentőségre tesz
szert: ha egyszer ugyanazok az idegsejt-formációk alakítják ki az
elképzeléseket önmagunkról és a másik emberről is, akkor mi teszi
lehetővé számunkra, illetve az agyunk számára, hogy m egkülön­
böztessük a kettőt? M i óv m eg bennünket az identitásdiffúziótól,
am elyben összem osódik önm agunk és a többi em ber átélése?
A modern neurobiológia évek óta igyekszik tisztázni ezt a prob­
lémakört, és az első válaszokat már m eg is megtalálták.
N em sikerült m ég teljesen m egoldani azt a kérdést, hogy az
agyunk hogyan különböztet m eg bennünket másoktól. Azonban
az eddigi adatok, amelyeket többek között Jean D ecety kutató-
csoportja hozott napvilágra, a következőket mutatják: az agy más­
más féltekében helyezi el a saját magunkról, illetve a másokról
szóló képeket. Am ikor mi m agunk tervezünk, szeretnénk elvé­
gezni egy cselekvést vagy cselekszünk, akkor a bal agyfélteke veszi
át az irányítást. A saját tevékenység a bal agyféltekében reprezen-
tálódik. A többi ember viszont a jobb agyféltekében képeződik le.
A jo b b féltekében található „testek gyűjtem ényében” ugyan
reprezentálódik a saját test is, de csak addig, amíg cselekedni
nem kezd. Azonnal a bal félteke lép m űködésbe, amint az én a
cselekvővé válik.
Bonyolult kísérleti elrendezésre volt szükség ennek a prob­
lémának a megoldásához. Egyáltalán nem olyan egyszerű, mint
amilyennek látszik, hogy olyan vizsgálati helyzetbe hozzuk az
M R -készülékben fekvő em bert, amelyben m egállapíthatjuk,
milyen agytevékenység jellem zi az „én magam cselekszem” típusú
helyzeteket, és ezzel szemben mely agyterületek aktívak, amikor
„másvalaki cselekszik” . Például egy vizsgálati személyt arra kér­
tek, hogy utánozza egy ember képernyőn látott ujjmozdulatait.
Amint kiderült, ez a helyzet („utánzók valakit, mégis én cselek­
szem ” ) a bal agyféltekében, m égpedig konkrétan — a várakozá­
soknak megfelelően - a prem otoros régió és a fali lebeny alsó
területein aktivitást váltott ki, tehát ott, ahol a cselekvésvezérlő
és érzékelő idegsejtek találhatóak.55 A következő kísérletben arra
kérték az M R -készülékben fekvő vizsgálati személyt, hogy kedve
szerint mozgassa az ujjait, amit m ajd valaki más fog utánozni.
Az M R -készülékben fekvő ember utána egy képernyőn látta,
hogyan utánozza valaki az ő ujjmozdulatait. Ennél az elrendezés­
nél - „valamit utánozok, de a másik cselekszik” —a jobb agyfélteke
mutatott aktivitást, m égpedig ismét a prem otoros terület és a fali
lebeny kérgi területeinek alsó részei.56
A bal agyfélteke idegsejthálózatai csak akkor aktiválódnak,
am ikor az én mint cselekvő személy lép fel. A bal agyfélteke e
szelektív aktivitása nyilván egyfajta visszajelzésként szolgál: innen
„tudja” az agy, hogy most a saját énről van szó. Ú gy tűnik, hogy
a jobb agyfélteke ezzel szemben az ember általános reprezentáció­
jának tárhelyeként m űködik.
Az „én ” és a „nem én” m egkülönböztetésében zavar is fellép­
het. H a például egy sérülés következtében kiesik a jo b b félteke
m eghatározó agy területe,57 akkor a testre vonatkozó elképzelések
kialakítása nem lehetséges: az ily m ódon sérült embereknél érzé­
kelési zavarokat figyelhetünk m eg, melyek mind a saját, mind
pedig mások testének az észlelésében megmutatkoznak. Ha azon-

55 E gy egyedi je l közvetítéséhez először ki kell szűrni azokat a jeleket, amelyek a

puszta látáshoz és m egfigyeléshez, valamint tisztán az izom m ozgásokhoz kapcso­
lódnak.

56 E bben az esetben is, ahhoz, hogy egy bizonyos je le t tudjunk közvetíteni, először
itt is ki kell szűrni azokat a jelek et, am elyek a puszta látáshoz és megfigyeléshez,
valamint tisztán az izom m ozgásokhoz kötődnek.

57 Ez a legfontosabb terület a fali lebeny jo b b alsó része.

bán egészséges emberekben a jo b b agyfélteke meghatározó terü­
letét58 gyenge elektromos árammal aktiváljuk, akkor az erőteljes
elképzeléseket vált ki a saját testről, m elyekből azonban kimarad
a saját testünk érzése; az ember sokkal inkább mintegy kívülről
érzékeli a testét.59 Ez azoknak az embereknek a helyzetére hason­
lít, akik valamilyen tudatm ódosító szer hatása alatt állnak, vagy
éppen pszichotikus állapotban vannak. N éha olyan benyomásuk
van, hogy a saját testük cselekszik, de nincs az irányításuk alatt.60
És valóban: ezeknél az embereknél a jo b b agyfélteke fali lebenyé­
nek erőteljes aktivációja figyelhető meg.

Miért nem csak azt tesszük, amit másoknál látunk?

A másoknál m egfigyelt cselekvések és magatartásformák utánzása

a tükörneuronok által közvetített alapkésztetés. Csecsem őknél
és kisgyermekeknél m ég tökéletesen gátlások nélkül m űködik:
amit a gondozóiknál látnak, azt m egpróbálják intuitív m ódon és
akaratlanul is utánozni. A gyermek nemcsak a kom m unikáció
első lehetőségeként használja az utánzásos viselkedést, hanem a
segítségével szerzi az első tanulási tapasztalatait is. Másfél éves kor
táján, az akkorra megvalósult neurobiológiai érés következtében
kezdenek működésbe lépni olyan gátló mechanizmusok, amelyek
az elkövetkezendő években egyre erősebben az irányításuk alá
vonják az utánzási hajlamot. M eghatározó szerepet játszanak az
intuitív tükröző és utánzási jelenségek kontrollálásában a frontális
lebeny bizonyos részei, ami abból látszik, hogy azok az em be­

58 Ez ismét a fali lebeny jo b b alsó része.

59 Az angol nyelvű szakirodalom ban ezt az érzést out ofbody experience-nek (O B E ),

vagyis testen kívüli élménynek (T K E ) nevezik.

60 Az angol szakirodalom ban ezt alien controlmk, „idegen irányításnak” nevezik.

rek, akiknek ez az agyterülete megsérült vagy valamiért nem
m űködik, gyakran visszatérnek a primitív utánzásos viselkedéshez.
U gyanez a tünet alkalmanként olyan embereknél is fellép, akik­
nek pszichózisuk van.61
Az utánzás azonban a gyerm ekkor után is alapvető hajla­
ma minden embernek, ami számtalan mindennapi viselkedés­
ben meglátszik, s amit tudományosan behatóan megvizsgáltak.
Öntudatlanul is átvesszük a másik testi tevékenységét, főleg ha
nagy szimpátiát érzünk iránta, vagy „egy hullámhosszon vagyunk”
vele. Ásítunk, amikor ásít, szándékunk ellenére is tükrözzük az
arc kifejezését és utánozzuk bizonyos viselkedésmódjait, például
megvakarjuk a fejünket, keresztbe tesszük a lábunkat, és még
folytathatnánk a sort. O lykor-olykor m ég a teljesen egészséges
felnőttek is olyan „állapotba” kerülhetnek, hogy kudarcot val­
lanak a tükörneuronok kontrollmechanizmusai. Ilyen „állapot”
például a szerelem is.

Összefoglalás

Az agyunk belső képeket tárol a cselekvő és érző emberekről. Ez

a gyűjtem ény a jelek szerint a jo b b agyféltekében található. Ha
valakit m egfigyelünk vagy megtapasztalunk, akkor az így észlelt
tipikus cselekvési és érzékelési szekvenciák egyes darabjait az illető
bennünk létrejövő belső reprezentációjává tudjuk összeilleszteni.
A saját testünkről alkotott elképzelés — amíg az nem cselekszik
aktívan —a jo b b agyfélteke tárházában található. Az adott ember
összképe, illetve teljes reprezentációja minden je l szerint a jobb
agyfélteke alsó fali kérgében történik. A vizsgálatok arra utalnak,

61 Az ilyen zavarok többek között az environmental dependency syndrome (környe­

zetfüggőségi tünetegyüttes) vagy imítative behavior syndrome (viselkedésutánzisos
tünetegyüttes) elnevezést kapták.
hogy az agyunk a jobb féltekében tárolja azokat az érzékeléseket,
amelyek a tipikus emberi helyzetekben lépnek fel és várhatóak.
A jo b b agyfélteke mindeközben eleinte nem különbözteti m eg
egymástól az ént és a másikat. Abban a pillanatban viszont, amikor
a saját én kezd cselekedni, a bal agyfélteke megfelelő központjai
kezdenek m űködésbe lépni.
A testre vonatkozó cselekvési elképzelések közös tárháza
az előfeltétele annak, hogy intuitív m ódon embernek érezzük
magunkat az emberek között, s hogy a cselekvéseinket, céljainkat
és érzékeléseinket intuitív m ódon, vagyis mindenféle intellektuá­
lis-analitikus gondolkodás nélkül m eg tudjuk érteni. Abban a
pillanatban, hogy m egjelenik az észlelésünkben egy másik ember,
ezen a hangszeren kezd eljátszani az agyunkban.
 Hatodik fejezet

A szenvedély tükröző rendszerei:

a flört és a szerelem

Elsősorban azoknál találkozunk azzal a felfogással, hogy m inden­

ben, ami öröm et okoz, van valami gyanús és kivetnivaló, akik
maguk nem tudnak örülni. így van ez a szerelemmel is. Akik nem
ismerik a szerelmet, azokból mások szerelmi boldogsága aggodal­
maskodást vált ki. N em kellene akkor orvoshoz vagy pszicholó­
gushoz fordulniuk!? N em kétséges, hogy a szerelem „nehéz eset” ,
már ami a tükörneuronok tevékenységét illeti. A diagnózis tehát
súlyos. A szerelem a neurobiológiai és pszichológiai együttrezgés
különösen heves és varázslatos formája. Aki nem képes intuitív
m ódon átengedni magát másoknak, és m ások érzései nem válta­
nak ki benne spontán m ódon együttrezgést, továbbá nem képes
érzelmeket tükrözni, annak nehéz dolga lesz a szerelemben.
Ebben a fejezetben egyáltalán nem a szerelem neurobiológiai
elemzésével fogunk próbálkozni; sokkal inkább azt szeretném
bemutatni, hogy mindaz, amit a tükörneuronok lehetővé tesznek,
a legmélyebb és legboldogítóbb emberi élmények közé tartozik.
Azzal fogunk az alábbiakban foglalkozni, hogyan teszik lehetővé a
tükörneuronok a szerelmet.
„A flört jórészt időzítés kérdése”

A tükrözés már a szerelem kezdetét, a flörtöt is jellemzi. A sze­

relem spontán és intuitív m ódon alakul ki, minden m eggon­
dolás nélkül:62 a két fél kölcsönös pillantásokkal jelzi, hogy a
figyelm üket a ráhangolódás egy különös formájával közös célra
irányítják. Az a rendkívüli ebben a „közös figyelem ben” ,63 hogy
a közös figyelm i fókusz tárgya maga a két érintett, miközben
mindketten érzik a meglátottság különös „szempillantását” .64 A
játék folytatását az határozza m eg, hogy a pillantás viszonzásakor
legalább minimális rezonancia létrejön-e. Ez egy röpke, intuití­
ve egyetértő, egymásra hangolódó arckifejezésben mutatkozik
m eg, amely oly kevéssé feltűnő is lehet, hogy tudatosan néha még
maguk az érintettek sem veszik észre — nem hogy harmadik fél.
Ennek szemmel is látható változatában ez az egymásra hangolódás
egy önkéntelen, spontán m ódon fellépő mosolyban jelentkezik.
Ami azonban meghatározó, az a rezonancia: ha az egyikük intui­
tív m ódon felismerhető gyászhelyzetben van, akkor az egymásra
hangolódás más formában mutatkozik m eg, például különleges,
testbeszédben kifejeződő együttérzésként.
A flörtölök az úgynevezett kaméleonjelenség egy különösen
kiforrott formáját mutatják. Azt a tudattalan, intuitív hajlamunkat
nevezik így, hogy tükrözzük a másik ember testmozdulatait, bele­
túrunk a hajunkba, áttesszük egymáson a lábunkat, stb., ha a másik
épp ezt tette. N em az a meghatározó, hogy mit teszünk, hanem
hogy az mindkét félnél együtt jelentkezik, és hogy rezonancia jö n
létre. „A flört jórészt időzítés kérdése.” H ogy ez a kijelentés egy

62 H a valaki tudatos stratégia alapján flörtöl, például miután tippeket olvasott valahol,
akkor az nem más, mint manipuláció. Aki így tesz, az elindít valamit, és később
m ajd csodálkozik, hogy a szerelem érzésének m ég a jelét sem érzi.

63 A közös figyelem tükörjelenségét a 2. fejezetben tárgyaltuk.

64 B őveb b en lásd M artin Altm eyer munkáit.

csecsemőkutatótól származik, az csupán első látásra meglepő, mivel
sok minden, ami két szerelmes között - mindenféle szándék vagy
tervezés nélkül - megtörténik, az az anya és a csecsemő közötti
„komm unikatív táncra” hasonlít. Ez utóbbit olyan csecsemőku­
tatók írták le, mint M echthild és Hanus Papousek vagy Andrew
M eltzoff és kutatócsoportja. M ár a bölcsőben csírázni kezd az,
amire később az intuitív kapcsolatokhoz lesz szükségünk. „A kisu­
gárzás egy szakadatlanul folyó párbeszéd eredménye, amely már
nagyon korán kezdetét veszi az életben” - így fogalmazta meg
helyesen egy író-pszichoterapeuta, Irmtraud Tarr.
A tükörneuronoknak a szerelemben betöltött funkciója nem
áll m eg a flörtnél. A szerelem lényegi mozzanata, hogy észleljük
a szeretett ember közérzetét, érzelmi hangulatát és vágyait, ezeket
tükrözéssel m egértjük, m ajd egy gesztussal vagy cselekvéssel úgy
tudunk rájuk reagálni, hogy ő megérezze belőle a rezonanciát és
a szeretetet. Ez egy túlnyomórészt intuitív, minden erőfeszítés, sőt
gondolati tornagyakorlatok és akaratlagosan végzett cselekvések
nélkül lezajló folyamat. A szerelemben különösen aktív tevékeny­
ségbe kezdenek az idegsejthálózatok, amelyek a tükrözés révén
ráhangolnak minket arra, mit érez a másik az adott pillanatban,
vagy mi mozgatja őt.
A szerelem titka a jelek szerint abban a spontán m ódon és
minden fáradság nélkül gyakorolt művészetben rejlik, amellyel
ráhangolódunk a másikra. Ez a folyamat két összetevőből áll:
egyrészt abból az adottságból, hogy kitaláljuk a szeretett ember
helyzetét, tehát megérezzük, mi m ozgatja őt, másrészt készen
állunk a másik által kiváltott rezonanciát „értelm ezni” , vagyis saját
felerősítő vagy kiegészítő jeggyel ellátni. Ez ugyanúgy vonatkozik
az örömteli, mint a fájdalmas helyzetekre. Amint a már korábban
említett kísérletből kiderülhetett, a kutatók kíváncsisága itt sem
állt meg: szoros párkapcsolatban élő nők kezében fájdalmat okoz­
tak, és közben M R -készülékkel nézték az agytevékenységüket.
A második menetben m egkímélték a vizsgálati berendezésben
fekvő nőket, és egy apró képernyőn - egyfajta élő közvetítésként
—bejátszották nekik, amint ugyanazt a fájdalmat váltják ki a párjuk
kezében, amelyet pillanatokkal korábban éreztek ők is. A funkcio­
nális M R -vizsgálat azt mutatta, hogy az agy fájdalomközpontjai
akkor is reagálnak, amikor az ember maga éli át a fájdalmat, és
akkor is, amikor „csak” a másik fájdalmában osztozik.65 A neuro­
biológiai együttrezgésen alapuló testi követő reakciók nemcsak
fájdalom esetén jelentkeznek a szerelmesek között, hanem az élet
minden területén.

Hogyan látják egymást a szerelmesek?

N em minden fotó vált ki lelkesedést belőlünk, amelyet rólunk

készítettek. Egymás kölcsönös észlelésekor is képet alkot a másikról
az agyunk. A szerelemben különleges szerepet játszik a párunkról
alkotott kép —de vajon pontosan mi az, amit a szeretett emberből
észlelünk? Valóban őt magát látjuk, vagy csak azt szeretjük, amit
a rezonanciánk mutat róla? Az eddigiekből már láttuk: az, hogy
embereket intuitív m ódon m eg tudunk érteni, abból a neurobio­
lógiai alapú rezonanciából adódik, amelyet kiváltanak belőlünk:
mások megértése érdekében ugyanazok az idegsejtrendszerek akti­
válódnak bennünk, mint amelyekkel a saját érzelmeinket átéljük.
M ásképpen nem is vagyunk képesek érzelmi megértésre. A tükör­
neuronok gondoskodnak róla, hogy egy másik ember érzetei,
cselekedetei és szándékai tükröződjenek a mi saját belső ideg-
rendszeri struktúráinkban. „Lőve it or leave it” 66 — a saját sémák
nélkül egyáltalán nem lenne lehetséges a párunk intuitív megértése.
M áskülönben tehát a másik bennünk lévő képét hatalmas intel­

65 E zt a kísérletet Tanja Singer és munkatársai végezték.

66 Az angol szólás jelentése: Szeresd vagy hagyd el! M agyarul talán így fordíthatnánk:
„M egszoksz vagy m egszöksz.” (A ford.)
lektuális erőfeszítéssel kellene megalkotnunk - léteznek is ilyen
kapcsolatok, azonban ezek távol esnek a romantikától.
Mivel saját sémáinkat kell használnunk, amikor intuitív m ódon
szeretnénk valakit megérteni, rengeteg saját anyag keveredik bele
—szükségszerűen —a másik észlelésének folyamatába. A szeretett
embert a saját palettánkról festjük m eg; ilyenkor néha hallunk
olyasmit, hogy „ R á m vetítesz valamit!” Erre csak az a helyes
válasz adható, hogy „M indketten ezt tesszük már a kezdetek óta,
különben nem szerettünk volna egymásba!” Akit már megérintett
a pszichoterápia szele, az úgy véli, a projekció valami szörnyűség,
pedig nem kisebb személyiség, mint a ragyogó svájci pártera­
peuta és több könyv szerzője, Jü rg Willi hangoztatja minden
adódó alkalommal, hogy az összes szerelmi kapcsolatban egymásra
vetítünk valamit (másképp nem megy). Ezt a nézetét tökéletesen
alátámasztják a neurobiológiai adatok is. E dilemmával nem tehe­
tünk mást, mint hogy a szerelemi kapcsolatnak ebben az önmagunk
sémáiba zárt börtönében igyekszünk tudatosak maradni. A szerelem
m űvészete annyit tesz, hogy m egállunk, am ikor a párunk azt
mondja, hogy szerinte nem teljesen értjük őt, és nem ragaszko­
dunk ahhoz, hogy jobban tisztában vagyunk a helyzetével, mint
ő maga. Egyvalami kétségtelen: bizton előfordul/wí, hogy a pár
egyik tagja jobban megérti a másikat, mint ő saját magát, azonban
ez nem szükségszerüen van így - és legtöbbször nincs is így.
A szerelmespárok újra m eg újra rátalálnak azokra a pontok­
ra, amelyeken az egymásról alkotott képeik eltérnek egymástól.
Ilyen esetekben mind az intuíció, mind pedig a reflexión alapuló
elemzés is a saját határaiba ütközhet. A pár két tagjának ilyenkor
egyedül csak az segíthet, ha beszélgetni kezdenek, vagyis nyíltan
megértetik egymással azt, amit intuitíven éreznek. A megtalálan­
dó „igazság” nem az egyik vagy a másik félnél van, sőt ez gyak­
ran m ég a részigazságokról sem mondható el. Az igazság sokkal
inkább abban rejlik, amit Martin Buber a „dialógus elvének”
nevezett. Olyan igazság ez, amelyet együtt kell keresni és együtt
kell felfedezni. Ehhez elengedhetetlen, hogy a pár mindkét tagja
fenntartsa azt a lehetőséget, hogy felfedezhessen valamit a másik­
ban - és saját magában - , amit korábban nem ismert.

A szerelem megváltozása és a z egyensúly elbillenése

M ég az olyan csodálatos narkotikumnak is, mint a szerelem,

megvannak a maga „kockázatai és mellékhatásai” . Az erős tükör­
jelenségek, amelyek a szerelemben is fellépnek, nem csak azt
eredményezik, hogy m egértjük a szeretett ember elképzeléseit,
szándékait és érzéseit. A szerelmi partner révén m ég egy kicsit
- neurobiológiailag is! - m egváltozunk.67 Am íg él a szerelem,
addig az egymásba való beleolvadást többnyire boldogságként
érzékelik a szerelmesek. M indamellett adódhatnak rossz hely­
zetek is. Olyan erős lehet az a vágyunk, hogy közel kerüljünk a
másik szándékaihoz, nézeteihez és észleléseihez, és egyetértsünk
ezekkel, hogy kérdésessé válhat a saját identitásunk - legalábbis
az, amit addig sajátunknak tartottunk.
A ddig viszont minden a legjobbnak érződik, amíg a szerelem­
ben a tükörneuronok által kiváltott önváltozás boldoggá teszi a
szerelmeseket. A gondok akkor kezdődnek —és ezt már maguk az
érintettek is m egérzik előbb-utóbb — amikor rendszeressé válik,
hogy m indig csak az egyikük idom ul a másikhoz, fordítva viszont
ez nem fordul elő. H a soha nincs olyan élményem, hogy a párom­
nak öröm et okoz igazodni az én szándékaimhoz, hangulataimhoz
vagy érzéseimhez, s m indig tőlem várja, hogy hozzá alkalmazkod­
jam , akkor egyre kevesebb öröm et fogok találni a kapcsolatban.
H a m indig csak tőlem várja el, hogy hozzá idomuljak, akkor elvész
az identitásom. Sok szerelmes —mindenekelőtt azok, akik félnek a

67 T ö b b ek között Ju dith Butler foglalkozott a változásnak ezekkel az aspektusaival,

és ő írta le őket.
veszekedéstől, és az áhított béke érdekében m indig először adják
be a derekukat - olykor annyira hozzászokott már ehhez az álla­
pothoz, hogy nem is érzi a visszás helyzetet.
M inden emberi kapcsolatban, és főként a szerelem ben, az
a kérdés, hogy a pár mindkét tagja kölcsönösen tükröződik-e a
másikban, vagy csupán az egyikük határozza m eg, hogy milyen
nézetek, hangulatok és érzések lehetségesek. A hatalmi erővi­
szonyok azonban nem m indig olyanok a párkapcsolatokban,
amilyennek kívülről tűnnek. Például nem feltétlenül a pár erő­
sebb, extravertált tagja a dom ináns, m ég ha a környezetüknek
ez így tűnik is. Előfordul, hogy éppen a gátlásos vagy az érzel­
meit rejtegető fél kényszeríti rá a saját stílusát a párkapcsolatra.
Gyakori, hogy a pár em ocionálisan nyitottabb, kom m unikatí­
vabb tagja csaknem teljesen kénytelen feladni saját magát, mert
újra m eg újra olyan szerepben találja m agát (a „tettes” ), am ely­
ben mintha az ő nyitottsága okozná a másik szégyenlősségét.
Annyi bizonyos, hogy ez is előfordulhat, de nem feltétlenül kell
így lennie. A sok párkapcsolatban m egfigyelhető tartós egyen­
súlyvesztés nem csak a kapcsolatot terheli m eg, hanem gyakran
ebből erednek a pszichés problém ák, és elősegítik a testi beteg­
ségek kialakulását is.

A szerelem vége

Ahhoz, hogy a szerelem fejlődhessen és elmélyüljön, szükség van

néhány olyan dologra, amit nem lehet tanfolyamon megtanulni.
Hagyni, hogy a szerelem hosszú távon fejlődjön, azt jelenti, hogy
kibírjuk a feszültségeket és elviseljük a csalódásokat azért, hogy
újabb boldogító tapasztalatokra és élményekre tehessünk szert.
D e a szenvedésre való képességünknek is határt kell szabnunk.
Vannak olyan párok, akiknek újra m eg újra sikerül szert tenniük
az abból eredő boldogságra, hogy kölcsönösen tükrözik egymást,
s így néha életük végéig megtartják a szerelmet. Előfordul viszont
ennek ellenkezője is: vannak olyan párkapcsolatok, amelyekben
a lelkesedés alábbhagyása után évekig unatkoznak, sőt akár az
egész életükben egymást kínozzák. H a már nem okoz örömet a
tükrözés révén közös hullámhosszra kerülni a párunkkal, akkor
nem sok jó vár a szerelmünkre. Érdekes, hogy mi figyelhető meg
azokban a kapcsolatokban, amelyek ide jutottak.
Arról lehet megismerni, hogy egy párkapcsolatból kiveszett
a szerelem, hogy hiányoznak a pár két tagjából a tükröző visel­
kedésformák. Ennek klasszikus jele az, amikor elmarad náluk a
közös figyelem : egyikük érdeklődése spontán m ódon valami felé
fordul, de a másik nem reagál. Ahol nincs rendszeres és spontán
közös figyelem , ott elveszett már az érzelmi kapcsolat. A közös
figyelem különleges változata a pillantások találkozása, mely a
legközvetlenebb formája annak, hogy az emberek megmutassák:
fontosnak tartják a másikat, s ekképpen bensőséges kapcsolatban
állnak egymással. A zok a párok, amelyekben a szerelem már vész­
helyzetbe került, szisztematikusan kerülik a szemkontaktust - ez is
spontán, intuitív történés. A szerelem elmúlásakor a testbeszédben
m egm utatkozik a kapcsolat megszakítása. Ennek különböző jelei
vannak, amelyek részben a csecsemőknél is előfordulnak,68 sőt már
a m ajm oknál is fel lehet fedezni őket. Ezeket a jeleket spontán és
intuitív m ódon a kapcsolat megszakításának vágyaként dolgozza
fel az agy vizuális feldolgozó és értelmező rendszere (S T S).69 M inden
kim ondott szó előtt jelentkeznek olyan jelek a testbeszédben,
amelyek m ég jó v al az előtt, hogy tudnánk az okát, intuitíve m eg­
éreztetik velünk, hogy valami gond van a szerelemmel.
Az idáig ju tott párok legtöbbször a tehetetlenség zsákutcá­
jában találják magukat. Érzik, hogy valami már nincs rendjén,

68 Lásd például a „pléhpofam ódszert” (3. fejezet).

69 Lásd a 2. fejezetben.
viszont nem tudják, mi hiányzik, és mihez kezdjenek vele. Azok
a párok, amelyek csupán lazán kötődnek egymáshoz, ilyenkor
inkább feladják, és más partnerrel próbálkoznak. Azok a párok,
amelyek erősebben kötődnek egymáshoz, vagy közös felelősséget
viselnek, például gyerekeket nevelnek, szívesen kikecm eregné­
nek ebből a zsákutcából, de fogalm uk sincs, hogyan. A dilemmát
nehezíti, hogy sokuknak nem volt elegendő alkalma az életben
tudatosan észlelni az érzelmeket, és nem tanultak m eg érzel­
mi dolgokról beszélni. Ő k nem találják az utat M artin Buber
„párbeszédelvéhez” . M eghatározó segítséget nyújthat nekik egy
szakember (például egy családterapeuta), m ég akkor is, ha a végén
kiderül, hogy legjobb megoldás a válás.
 Hetedik fejezet

A z interszubjektív jelentéstér.
A közösséghez tartozás
és a társadalmi értelemben vett halál

Bizonyítottan neurobiológiai hatással jár, ha valaki azt éli át,

hogy kitaszítja az emberi társadalom, hogy kiesik a társadalmi
rezonancia teréből. Betegséghez, szélsőséges esetben halálhoz
vezethet, ez meglátszik mindenütt, ahol szándékosan és tartósan
kirekesztenek embereket a közösségből. A kiközösítés azt jelenti,
hogy az illetőtől szisztematikusan m egtagadják a hétköznapokban
gyakorolt tükröző viselkedésmódokat, amelyekkel akaratlanul is
kölcsönösen jelezzük egymásnak, hogy a másikat a közös társas
jelenségm ezőhöz tartozónak tartjuk. Ez a tükrözés valamennyi
változatára érvényes: először is a kirekesztettől m egtagadják az
olyan intuitív testbeszédjeleket, mint a valaki mellett elmenőben
adott rezonanciareakciók, vagy mint amikor az ember a tekinte­
tével igyekszik megértetni magát a másikkal. H a elmaradnak az
ilyen jelek, akkor az érintett úgy érzi magát, mintha jégfal venné
körül. A kiközösítés során elmarad továbbá a „közös figyelem ”
is, tehát nem számít ilyenkor, hová irányítja a figyelm ét a kikö­
zösített ember, vagy mire szeretné felhívni a figyelm ünket. Akit
kiközösítenek, az hiába kérdez, hiába m ond valamit - és itt már
a nagyobb mértékű, a beszéd területére kiterjedő reakciókról van
szó —, a többiek egyszerűen elengedik a fülük mellett, mintha el
sem hangzott volna.

A társas közösség „közös sokfélesége”

A tükörneuronok alkotják azt az idegrendszeri alapstruktúrát,

amelyen létrejön az egyének feletti, intuitív m ódon használható,
közös jelentéstér. Ez olyan teret alkot, amely tartalmazza mind­
azokat az idegrendszeri program okat, amelyeket egy társadalmi
közösség tagjai átélés vagy viselkedés szem pontjából lehetséges­
nek, illetve elképzelhetőnek tartanak. A tükörneuronok rendszere
egyrészről m inden em berben m űködik, ugyanakkor azonban
közös sokféleséget70 alkot —egyfajta gyűjtőedényt, amely tartalmazza
minden cselekvés és átélés programját, amely az adott szociális
közegben elvileg lehetséges és megvalósítható. A tükörneuronok
közös szociális rezonanciateret hoznak létre, ugyanis amit egy
egyén észlel vagy tesz, az az őt közvetlenül m egfigyelő egyének
idegrendszerében tükröző aktivitáshoz vezet, mintha ők maguk
is ugyanazt észlelnék vagy ugyanazt cselekednék, holott ők csak
m egfigyelők. Ebből és pusztán ebből adódik az a közvetlen és
reflektálatlan érzés, amelyet egyfajta lelki rokonságként tapaszta­
lunk: „Ú g y tűnik, olyan vagyok, mint a többiek, a többiek pedig
alapjában véve olyanok, mint én!” Csak akkor fedezzük fel, hogy
mekkora jelentősége van ennek az érzésnek, ha elveszítjük. Pedig
a legkevésbé sem magától értetődő, hogy rendelkezünk vele. A tükör-
neuronoknak köszönhetjük, hogy egyáltalán létezik (létezhet). Ha
egyszer csak elmaradnak a tükrözésen alapuló együttrezgések,
akkor m egkérdőjeleződik az odatartozásunk és az identitásunk: az
egyén ilyenkor hirtelen amolyan légüres térbe kerül.

70 Vittorio Gallese alkotta m eg a tükörneuronok által létrehozott „közös sokféleség”

fogalm át (angolul: the shared manifold).
Kísérleti kiközösítés

A társas elszigeteltség az érintettek számára nemcsak pszicho­

lógiai katasztrófahelyzet, hanem a test biológiájában is érezteti
a hatását. A társak odafordulásának hatására — ahogyan többek
között Jaak Panksepp és Thom as Insel is bebizonyította — fon­
tos hírvivő anyagok választódnak ki, például endogén opiátok,
dopamin és oxitocin. Ebből arra következtethetünk, hogy elemi
biológiai szükségletünk az, hogy m egkapjuk a m egértő rezo­
nancia legalább minimális adagját, amely nélkül végső soron
egyáltalán nem tudunk élni. M ár az újszülötteknél m egfigyel­
hető, hogy az emberi szervezet irritációval reagál, ha nem kap
több tükröző visszajelzést. Aligha lehet erősebb visszahúzódást
és elfordulást kiváltani a csecsem őkből, mint a már részletezett
„pléhpofaeljárassal” , am elyben a gondozó egy ideig m inden
érzelmi rezdülés nélkül bám ul a gyerekre. Ezt a kísérletet (lásd a
3. fejezetben) bölcsőnél történő kiközösítésnek nevezhetjük. Az
emlősállatok csecsem ői, beleértve az embert is, nemcsak erőteljes
túlm űködéssel reagálnak az odafordulás hosszan tartó hiányára,
hanem a stresszgének érzékenységének tartós m egem elkedésével
is.71 II. (Hohenstaufen) Frigyes (1194-1250) császár nevelőnők
gondjára bízott gyerekeket, és m egtiltotta nekik, hogy beszélges­
senek a kicsikkel, mert m eg akarta nézni, hogy milyen nyelvet
fognak megtanulni. A gyerekek m eghaltak.72

71 Az aktivitásban azonnal túlm űködő gének közé tartozik a C R H (Corticotropin

R eleasing H orm oné) stresszgén is. lan W eaver és M ichael M eaney vizsgálatai azt
mutatják, hogy a többször is kom oly figyelem m egvonásban részesített csecsem ők­
nél egész életükben biológiailag (!) könnyebben váltódott ki a stresszreakció.

72 Ezt a történetet nemcsak Frigyesnek tulajdonítják, hanem más korabeli uralkodóknak

is. A tudományos érdeklődésű államvezetők az állítólagos ősnyelvre szerettek volna
következtetni a gyerekek első szavaiból, ezért megtiltottak mindenfajta törődést a
gyerekek környezetében, ami alól csupán a szoptatás és a tisztába tétel lehetett kivé­
tel. Tilos volt mindenfajta érzelem kimutatása, a törődés és az odafordulás. (A ford.)
 Térjünk azonban vissza a felnőttekhez. N aom i Eisenberger
végzett egy kísérletet felnőttekkel, amelyből kiderül, hogy a hir­
telen társadalmi kizárás nemcsak lélektani hatásokkal jár, hanem
neurobiológiailag is érezteti a hatását. A kísérlet során egy M R -
készülékbe fektették a vizsgálat résztvevőit, akik egy botkormány
segítségével labdákat tudtak irányítani egy számítógép monitorán.
A másik szobában két másik játékos ült külön számítógépeknél,
a három gép pedig hálózatba volt kötve. A kísérleti személynek
velük kellett labdáznia. Azt mondták neki, hogy a két társa is részt
vesz a vizsgálatban, és a tudósok arra kíváncsiak, hogyan viselke­
dik az emberi agy a játék során. Egyéb információt nem kapott.
Elkezdődött a játék, a két másik játékos ugyanolyan arányban
játszotta oda a labdát a kísérleti személynek, mint egymásnak.
Hirtelen azonban a kísérlet részeként megváltozott a láthatatlan
játékoso k viselkedése: a kísérleti személy számára érthetetlen
m ódon csak egymásnak adogatták a labdákat, s így teljesen kizár­
ták a játékból. Az e helyzetben készített agyfelvétel a fájdalom­
központok aktivációját mutatta, ami akkor figyelhető m eg, ami­
kor valakinek „valódi” fájdalmat okoznak. A kísérlet azt mutatja,
hogy egy pusztán társas kiközösítés egyértelmű biológiai következ­
ményekkel jár. U tólagos információ: a vizsgálati személy a kísérlet
után megtudta, hogy nem is voltak valódi játékostársai.

A hiányzó tükrözés következményei:

biológiai zavar szociális elszigeteltség hatására

A társadalmi jelentőség elvesztése vagy a kiközösítés rendszerint

különböző formában és adagokban éri az embert. Egy sajnos
viszonylag hétköznapi változata ennek az önhibánkon kívüli
munkanélküliség, amely a társas rezonancia fontos terétől fosztja
m eg az érintetteket. Hasonló az is, amikor az emberek visszavo­
nulnak az aktív munkavégzéstől, aminek az a közvetlen következ­
ménye, hogy átlagon felül m egnőnek a halálozási arányok. A tár­
sas rezonancia szisztematikus megtagadásáról a munkahelyen - az
ún. kiközösítésről73 - időközben fel- és elismerték, hogy fontos
betegségkiváltó tényező, mivel a kiközösítés „célja” pontosan az,
hogy a célszemélyt lelkileg m egtörjék és ellehetetlenítsék. A leg­
újabb vizsgálatok szerint, melyek a vezető elit körében nagyszámú
pszichopátiás személyiségzavart mutattak ki, a munkahelyi lelki
terror (mobbing) problémája a jöv őben m ég nagyobb méreteket
fog ölteni.74 Ennek ellenére létezik rosszabb is kiközösítésnél. Aki
átélte már, vagy tanúja volt annak, mit jelent minden tükröző
gesztustól és viselkedésmódtól elvágva lenni, az fel tudja mérni,
mit jelentettek és jelentenek a teljesen mindennapi ellenséges
gesztusok az üldözött kisebbségek számára. Claude Lévi-Strauss
filozófus így jellem ezte ezt a pusztító folyamatot: „A m egátko­
zott embertől távol tartja magát mindenki, úgy viselkednek vele
szemben, mintha nemcsak máris halott lenne, hanem potenciális
veszélyt jelentene a környezetéré. A közösség minden egyes alka­
lommal és minden viselkedésével a halál lehetőségével fenyegeti a
szerencsétlen áldozatot, aki attól, elkerülhetetlen sorsának tartván,
nem is akar menekülni. A fizikai létezés ily m ódon már nem áll
ellen a társadalmi létezés feloldásának.”
A némely ún. primitív népeknél m egfigyelhető vuduhalál is
a legnagyobb hatású példák közé tartozik, amelyek arról szólnak,
milyen hatással járhat a szándékos és teljes körű kizárás a társas
tükrözési és rezonanciatérből. Először Walter B . Cannon, a híres
amerikai orvos, endokrinológus és stresszkutató írta le ezt a jelen ­
séget, amelyet később aztán számos további orvos és pszichológus
ismertetett és kutatott. H a egy ilyen törzsben valaki m egszeg egy

73 Magyarul azt is m ondjuk, hogy „kinézik m aguk közül” , ami nagyon szépen szem ­
lélteti a jelen ség lényegét. (Ajord.)

74 T ö bb ek között Paul Babiak amerikai gazdaságpszichológus vizsgálatai vezettek

ehhez az eredményhez.
szent tiltást - tabut olyan ítéletet szabnak ki rá, amely teljesen
kizárja őt a közösségből. Azt a feladatot kapja, hogy haljon meg.
Ennek a mindenre kiterjedő ki taszításnak az lesz a következm é­
nye, hogy a kétségbeesett ember minden külső hatás nélkül is a
legrövidebb idő alatt távozik az élők sorából.
A tudományos szakirodalom a nyugati országokban is leír
olyan haláleseteket, melyek szélsőséges társadalmi megszégyenítés
és megvetés hatására következtek be. Horst Káchele, a kitűnő
ulmi pszichoszom atika-szakértő a pszichogén halál témájának
áttekintésekor nagyszámú olyan esetet említ, amikor meghökken­
tően hirtelen, szervi problémákkal nem magyarázható halálesetek
történtek társadalmi kiközösítést vagy megszégyenítést követő
helyzetekben. A kiközösítés erőteljes biológiai hatásainak hátte­
rében extrém vészreakciókat gyanítanak, különösen a szimpatikus
és a paraszimpatikus idegrendszer túlzott működését, amelynek
következtében halálos mértékben felborul a vércukor és a stressz-
horm onok szintje, a szívműködés és a vérkeringés. Ilan Wittstein
és munkatársai bizonyították be nemrégiben, hogy a tökéletesen
egészséges szívű embereknél is teljes szívösszeomlással járhat a
szimpatikus idegrendszer túlzott aktivitása.
Ezzel elérkeztünk egy központi kérdéshez: mivel magya­
rázható, hogy a társadalmi rezonanciatérből való kiutasítás ilyen
mélyreható biológiai hatásokat tud okozni? Akkor kapunk erre
választ, ha felidézzük, hogy a tükörneuronok rendszerei - mivel
teljes cselekvéssorozatok program jai tárolódnak bennük - min­
den hétköznapi helyzetben intuitív becslést adnak arra nézve,
hogyan alakulhat tovább a szituáció. A tükörneuronok spontán
és intuitív m ódon inform ációkat közölnek arról, hogy az éppen
érzékelt jelzéshez milyen további tipikus szekvenciák tartoznak.
Vegyünk egy példát: egy dolgozó nőt késő délután a párja felveszi
a munkahelyén. Az autóban váró, barátságosan m osolygó férfiarc
az érkező nőből is nemcsak hogy jo b b hangulatot fog kiváltani
—az érzelmek ragályossága miatt —, hanem a mosoly egyúttal előre

MAGYAR
■ 1 U U ■ TUDOMÁNYOS AKADÉMIA
jelzi az események jövőbeli alakulását is, ami ebben az esetben a
nap kellemes folytatását jelenti. A m erev arckifejezés - a tükör­
neuronok révén - spontán m ódon szintén kiváltaná a nőből az
események lefolyásának előképzetét.
A tükrözési folyamat az előfeltétele annak, hogy képesek
vagyunk a jeleket észlelni és értelmezni. A társadalmi környezet­
nek kell rendelkezésünkre bocsátania a jeleket, amelyek aktiválják
a tükröző rendszerben tárolt programokat. Csak akkor tudnak
információkkal szolgálni számunkra a tükröző folyamatok, ha
m űködik a társadalmi rezonancia - az információkra pedig azért
van szükségünk, hogy a külvilág folyamatait, különösképpen a
környezetünkben lévő em berek viselkedésm ódjait, fel tudjuk
mérni, legalábbis egy bizonyos tartományon belül. Azzal, hogy a
hétköznapok során spontán m ódon, akaratunktól függetlenül és
minden gondolkodás nélkül egyfolytában használjuk a tükrözése­
ket, előre láthatóvá és kiszámíthatóvá tesszük azokat a helyzeteket,
amelyekben találjuk magunkat. Az előreláthatóság és a kiszámít­
hatóság az alapja annak, amit bizalomnak nevezünk.

A tükörneuronok társas tájékozódási rendszere

A tükörneuronok rendszere olyan tájékozódási rendszer, mely

legalább minimális biztonságot ad számunkra a társas környeze­
tünkben. Hamarosan világossá válik, mit jelent, amikor valamiért
megszűnik ez a tájékozódási rendszer, amelynek azt köszönhet­
jü k , hogy előre látjuk a környezetünk működését. Ha ez törté­
nik, kiszámíthatatlanná és veszélyessé válik a helyzet. A testünk
minden vészhelyzetben nagyszámú védekezési mechanizmust vet
be, amelyeket összefoglalóan biológiai stresszreakciónak neve­
zünk. A szisztematikus társadalmi kiközösítés tehát nem más,
mint krónikus biológiai stressz, a krónikus stressz pedig olyan
program, amely betegséghez és önpusztításhoz vezet. A biológiai
önpusztító folyamatok, amelyek bizonyos körülmények között
aktiválódnak, a természetben mindenütt megtalálható jelenségek.
M ég az egyes sejteknek is rendelkezésére áll az a lehetőség, hogy
az „apoptózisnak” nevezett önpusztításhoz szükséges géneket
bekapcsolják. Ehhez nagyon hasonló mechanizmus m űködik az
emberi agy idegsejtjeiben is. A test saját vészhelyzeti hírvivőanya­
gainak —glutamát és kortizol - magas koncentrációja az idegsejtek
elhalásához vezethet.
Tulajdonképpen ugyanilyen borzongatóan furcsának tűnnek
azok a pszichológiai alapon jelentkező önpusztító hatások is,
amelyek a társadalmi elutasítást követően lépnek fel. Az ilyen
program okra a legközism ertebb példa az öngyilkosság.75 Az
öngyilkosság kiváltó okai között régóta számon tartjuk - már
G oethe is tudta ezt — a társas m egbetegedéseket és/vagy a fon­
tos hozzátartozó elvesztését. Csak a legutóbbi években derült
ki, hogy a súlyos testi erőszakot megtapasztalt emberekben is
intuitív (!) késztetés jelentkezik önm aguk elpusztítására, ha ezek
az erőszakos cselekmények szétrombolták a személyiségük integ­
ritását és az önértékelésüket. A traumatikus élményeken átesett
embereknél bizonyítottan objektíve nagyobb annak a kockáza­
ta, hogy hirtelen felindulásból öngyilkosságot követnek el. De
miért is követnének el öngyilkosságot? Az öngyilkosságot a rossz
élmények „term észetes” következm ényének tartani azokhoz a
m indennapi m eggondolatlanságokhoz tartozik, amelyekről már
esett szó ebben a könyvben, azonban ez egyáltalán nem magya­
rázat, hanem pusztán közhely.
Akkor vajon miért növeli a társadalmi csalódottság, az eluta­
sítás, a megvetés és az erőszak az öngyilkosság esélyét? Talán az
a válasz erre a kérdésre, hogy az emberrel megtörtént negatív

75 Az öngyilkosság nem az egyetlen önpusztítási folyamat, amely pszichés okokban

gyökerezik. Vannak más ilyen program ok is, többek között a függőség, „az aprán­
ként végrehajtott öngyilkosság” .
 esemény egy olyan cselekvési program ot hoz m űködésbe, amely
szeretné befejezni azt, amit az erőszakos tett nem fejezett be: saját
személyének elpusztítását. Kim ondottan a tükörneuron-rendszerre
jellem ző az olyan program ok aktiválása, amelyek —a képzeletünk
szintjén - teljesen lefuttatnak egy olyan cselekvéssort, amelyre a
tapasztalat csupán utalt, illetve amely épp csak elindult.
Vegyünk egy szélsőséges élményt, hogy pontosan lássuk, miről
is van szó: mit jelent egy olyan ember tette, aki súlyos erőszakot
követ el valaki mással szemben? M ilyen cselekvési program ok vál­
tódnak ki az áldozatban a rezonancia révén egy erőszakos cselek­
mény után? Furcsamód nem erőteljes agresszió, többnyire nem a
jóvátétel vagy a bosszú vágya jelenik m eg az áldozatban (a külvilág
sokszor nem is érti ezt). Az erőszakos cselekmény „program já­
nak” ez az üzenete: „Sem m it sem érsz, úgy kezelhetlek, mint egy
értéktelen kacatot, el lehet és el is kell téged pusztítani.” Am ikor
valakit agresszíven legyűrnek, az elkövető cselekvési program ja az
áldozatban a tükrözés révén elkerülhetetlenül aktiválja a cselekvési
programokat, így a tettesből azok átkerülnek az áldozatba. Ez a
folyamat tudattalanul fut végig. A következm ényei is akaratlanok,
és a tudatnak nincs rájuk hatása: amint azt pszichotraum atológu-
sok újra és újra megállapítják, az áldozatok az elszenvedett erőszak
után intuitív hajlamot éreznek arra, hogy m aguk hajtsák végre,
illetve fejezzék be, amit az erőszakos cselekmény csak sugallt,
nevezetesen hogy öljék m eg m agukat. Csupán mélylélektani
irányultságú kezelés segítségével tudjuk leleplezni és terápiásán
átdolgozni az elkövető e pusztító szándékaival való tudattalan
azonosulásokat.

Tükröződés a másik arcában. Interszuhjektivitás és etika

M ivel a tükörjelenségek óriási hatást gyakorolnak a testi-lelki

egészségünkre, de a bennük rejlő manipulatív lehetőségek miatt
 is, felvetődik a kérdés, hogy mit jelentenek ezek a neurobiológiai
felismerések az emberek együttélésére nézve. A tükrözés révén
történő észlelés szándékos, tartós megvonása és a társadalmi együ­
vé tartozás teréből való szisztematikus kizárás egyenértékű a bio­
lógiai elpusztítással. A tükörrendszerek neurobiológiai aspektusai­
nak felfedezése azt erősíti m eg, amit korábban filozófiai szinten
már felismertek: Saját emberségünkkel más emberek arcában tükröződ­
ve találkozunk. Csak akkor válunk „felebarátokká” (összetartozó
emberekké), és csak akkor éljük m eg magunkat emberekként, ha
kölcsönösen embernek ismerjük fel és el egymást. Az interszub­
jektív tapasztalatok és élmények világában való részvétel nemcsak
filozófiailag, hanem neurobiológiailag is megalapozott emberi
jo g (a szó legszorosabb értelmében). Az emberek közötti fel- és
elismerést szisztematikusan megtagadni egyet jelent az ember­
telenséggel, és etikailag elítélendő. A m odern neurobiológiá-
tól m eglepő m ódon tehát Arthur Schopenhauerhez, Emmanuel
Levinashoz és Axel Honnethhez vezet az út, de ide tartoznak a
női etika modern képviselői is, például Judith Butler, Elisabeth
Conradi és Carol Gilligan.
 Nyolcadik fejezet

A gyerekek környezete
és az iskolai esélyek

Talán hamarosan attól az elképzeléstől is búcsút kell vennünk, hogy

az iskola egyáltalán esélyt ad a fiataloknak. Jelenleg azonban m ég
mindig akadnak olyan emberek, akik úgy vélik, hogy a serdülés
éveinek három dolgot kellene lehetővé tenniük: 1. hozzásegíteni az
embert, hogy énérzetre tegyen szert és legyen önértékelése; 2. fej­
leszteni a kapcsolatteremtő és -ápoló készséget; 3. képzettséghez és
szakmai kompetenciákhoz segíteni. A három pont között nincs egy
sem, amely magától megtörténne, ami már abból is látszik, hogy
túlságosan sokan vannak azok a fiatalok, akik a háromból legalább
egy területen kudarcot vallanak. Ú jabb, reprezentatív vizsgálatok
szerint a németországi fiataloknak valamivel több mint ötven száza­
léka krónikus pszichoszomatikus zavarokkal küszködik.76 A „nagy”
pszichiátriai zavarokat vizsgáló tanulmányok ötven százalék feletti
arányokat jeleznek a fiataloknál a különböző depressziók, szoron­
gásos zavarok, evészavarok vagy a határeseti szindróma körébe
tartozó problémák terén. A kevésbé súlyos zavarok m ég magasabb

76 Lásd többek között: Jugendgesundheitsstudie Stuttgart 2 0 0 0 (Stuttgarti felmérés a fiata­

lok egészségéről, 2000).
statisztikai arányokat mutatnak. A nagy keresztmetszeti vizsgálatok
szerint az iskolás gyerekek majdnem húsz százaléka úgynevezett
figyelemhiány-zavarban szenved. Ezeknek a gyerekeknek a felénél,
vagyis az összes gyerek majdnem tíz százalékánál a figyelemhiány-
zavar beteges hiperaktivitással társul. Ez nagyszerű hír a gyógyszer­
gyártóknak, viszont nagyon rossz hír a gyerekeknek.

A z emberi kapcsolatok jelentősége

Az énérzet, a kom m unikáció képessége, a tudás és a kom peten­

cia nem magától alakul ki a gyerekekben, de nem fejlődnek ki
parancsszóra sem, akár az O E C D , akár a kultuszminisztérium
szabja m eg a mércét, amelyet m eg kell ütniük a gyerekeknek.
Ellentétben azzal, ahogyan a PISA-eredm ények ismeretében sok
nevelési szakértő feltételezi, a gyerekek nem úgy működnek,
mint egy iratrendező, amelyet egyszerűen csak fel kell töltenünk
a megfelelő lapokkal. Sokszor hangoztatják ugyan az ellenkezőjét,
de a gyerekben nincsenek olyan genetikai program ok, amelyek
m aguktól elrendezik ezeket a dolgokat. A gének csupán fantasz­
tikus neurobiológiai alapfelszerelést biztosítanak, amely azonban
nem magától töltődik fel tartalommal, hanem foglalkozni kell
vele, és be kell járatni, ráadásul nemcsak azért, hogy jó l m űködő
állapot jö jjö n létre, hanem azt is célul kell kitűzni, hogy ez az
állapot megmaradjon.
M inden új kutatási eredmény azt mutatja, hogy az ember
neurobiológiai alapfelszereltségének kibontakoztatása csupán az
emberi kapcsolatok terében lehetséges. Ezeket a kapcsolatokat
a gyerek személyes és társadalmi környezetéből kapja. M ivel az
emberi kapcsolatok, amelyekkel a gyermekeket el lehet érni,
többnyire tükröző aktusok, a külvilágnak tükörneuronok nélkül
nem lenne lehetősége kapcsolatba lépni a csecsemővel, később
pedig a kisgyermekkel és a serdülővel.
 A tükörneuronok rendszere a neurobiológiai alapfelszereltsé­
günkhöz tartozik, habár születéskor m ég éretlen, kevéssé diffe­
renciált, nyers formában található meg. Az empátia nem születik
velünk. Ha elmulasztjuk a születés után és az első életévekben
jelentkező lehetőségeket a kapcsolatok kiépítésére, akkor káro­
sodhat a tükörneuron-rendszerek fejlődése és m űködése, aminek
következményeként jelentős hiányosságok lépnek fel az egészsé­
ges énérzet, a kapcsolatok kialakítása és a kom petenciák megszer­
zése terén (3. fejezet).
Amit a hozzátartozók visszatükröznek a gyereknek, az a
gyermek számára üzenetet hordoz saját magáról. D onald W.
W innicott brit pszichológus így írt erről: „H a másokat látok,
és m ások látnak engem , akkor létezem .” 77 C sak a felnőttek
visszatükrözéseiből tudja a gyerek fokról fokra felismerni, hogy
kicsoda ő. Ez az oka annak, hogy az összefüggő, stabil önbiza­
lom kifejlődéséhez olyan kapcsolatoknak kell a rendelkezésére
állniuk, amelyekben a saját szem élyiségjegyei és a saját tem pera­
mentuma tükröződhet.

Túlingerlés, erőszakos modellek és a gyermekben működő

tükörneuron-rendszer

A következetes és stabil kapcsolatokat nélkülöző gyerm ek a

vizsgálatok tanúsága szerint nem tud következetesen és stabilan
fejlődni. H a a gyerm ek olyan környezetben növekszik, am ely­
ben folyam atosan nagy fordulatszám ra és váltakozó ingerekre
kell felkészülnie, akkor csak nagy nehézségek árán fog tudni
egy dologra vagy egy em berre koncentrálni. Az ingertúlcsor­
dulás és a nagy ingerfrekvencia a folyton cserélődő go n d ozók­
ból adódhat, de m ég inkább abból, ha hosszú időn át egyetlen

77 Lásd m ég M artin Altm eyer munkáit.

 gondozó sincs a gyerm ek közelében, és a gyerek ehelyett a
képernyő előtt ücsörög. H ogy m iért jó k a kisgyerekeknek szóló
tévéprogram ok, az az ilyen m űsorok készítőinek a titka, akik
azt állítják, hogy jó k . Az újabb vizsgálatok azt mutatják, hogy
a kisgyerekek tévéhasználata statisztikailag egyértelm űen együtt
já r a későbbi figyelem hiány-zavar és hiperaktivitás (A D H S)
m egjelenésével.
N em lehet eléggé értékelni, hogy N ém etországban már a
múlté a töm egek háborús lelkesedése, s hogy a háborús m egol­
dások kétkedésbe és elutasításba ütköznek. Viszont miért lehet,
hogy az erőszakos cselekm ények nem jó k a háborúban, de
jó k a gyerekszobában? Elképesztő az a közönyösség, amellyel
elfogadjuk, hogy a videó-, tévé- és m ozifilm eken látható üldö­
zések, kínzások és em berölések hátborzongatóan szórakoztató
kikapcsolódást nyújtanak a gyerekeink többségének. M ég ennél
is botrányosabbak azok a szám ítógépes program ok - az úgy­
nevezett „lövöldözős szerepjátékok” (ego-shooter games, first
person shooter games — FPS games) —, am elyekben a gyerekek
a valódihoz nagym értékben hasonlító virtuális világban más
em berekre vadásznak, akiket m eg tudnak kínozni és le tudnak
lőni. A felnőttek közönye részben azon alapul, hogy nem ism e­
rik ezeket a videofilm eket és szám ítógépes játékokat.
A gyerekek többségének már saját televíziója és videoleját-
szója van, sőt legtöbbjüknek saját szám ítógépe is. Az érintett
gyerekek természetesen semmi okát nem látják annak, hogy az
általuk fogyasztott erőszakos jelenetekről nyilatkozzanak, külö­
nösen m ivel a korhatáros term ékeket elm életileg nem lenne
szabad m egnézniük (persze ezzel senki nem foglalkozik). A gye­
rekek töm egeire kialakított piac fejlődött ki, amely óriási hasznot
termel. Ez így jó a játék ok készítőinek. Azonban ne tévesszük
szem elől, hogy mivel já r m indez neurobiológiai szem pontból az
őket használó gyerekek és fiatalok számára! Az újabb, a világ leg­
jo b b folyóirataiban közölt vizsgálatok egyértelműen azt mutatják,
hogy egyenes arányban áll egymással a napi tévéfogyasztás és a
fiatalok erőszakos viselkedése.78
Neurobiológiai szemszögből teljesen világos ez az összefüggés:
az agy egy folyamatosan tanuló rendszer. Akkor pedig egyálta­
lán nem ismer pihenést a tanulásban, amikor a fiatalok számára
kimondottan érdekfeszítően és borzongatóan tálalják az erőszakos
cselekményeket. Amit látunk - most következik a tükörneuronok
kutatásának központi üzenete - , az beíródik az idegsejtjeinkbe,
amelyek a saját cselekvési lehetőségeinket kódolják. Persze valamit
látni egyáltalán nem azt jelenti, hogy m agunk is kivitelezzük az
adott cselekvést, mert ahhoz további tényezőkre van m ég szükség.
Amit azonban cselekvésként látunk, azt modellként tároljuk el,
amely cselekvési hajlandóságot hoz létre, ha a cselekvést kellemes,
szórakoztató vagy hasznos körülmények között láttuk.

Neurobiológiai felismerések a z iskolák számára

Vajon az iskolák számára milyen következtetések adódnak a

tükörneuronok kutatásaiból? A tükörneuronok kiem elkedő
jelentőségűek minden tanulási folyamatban, mert ezek kötik össze
a megfigyelt folyamatot és annak önálló kivitelezését. A tükör­
neuronok képezik a meghatározó idegrendszeri alapját a régóta
ismert és alaposan kutatott „m odell utáni tanulás” jelenségének.
Kísérletek azt mutatják, hogy egy bizonyos cselekvés m egfigye­
lése javítja azt a képességünket — elvileg a hajlandóságunkat is
fokozza - , hogy magunk is végrehajtsuk a cselekvést. A tükör-
neuronoknak ez az átvivő funkciója nem korlátozódik csupán a
cselekvésre, hanem más olyan kom ponenseket is magába foglal
— mindenekelőtt a szenzoros vagy érzelmi észleléseket —, ame­
lyek szerepet játszanak a kom petenciák elsajátításában („M ilyen

78 Lásd például Jeffrey Joh n son és munkatársai legújabb vizsgálatait.

érzés ez egy em bernek?” ). A saját kom petenciám kialakulásához
meghatározó m ódon járulhat hozzá, ha m egfigyelem , hogyan
vágja ki magát valaki más egy problémából, hogyan működtet egy
berendezést, vagy hogyan kezel érzelmileg egy kényes kérdést,
m iközben nekem is m eg kell birkóznom ugyanazzal a feladattal
vagy egy hasonlóval.
N eurobiológiai szem szögből a „m odell utáni tanulásban”
kiem elkedő jelen tőségű a tanító és a tanuló emberi kapcsolata.
A m egfigyelő tükörneuronjai a kísérletek tanúsága szerint nem
lépnek m űködésbe, amikor a megfigyelt cselekvést nem élő egyén
hajtja végre, hanem egy eszköz, egy berendezés vagy egy robot
(lásd a 2. fejezetben). Ebből az következik, hogy a személyes
instrukciók, az élő ember által mutatott példák és cselekvések
meghatározó szerepet játszanak a tanításban és a tanulásban. Mivel
a tanár(nő) soha nem tudja egyszerűen csak az anyagot leadni,
hanem m indig egész emberként lép fel, ebből egyenesen követke­
zik, hogy a hatékony tanítás és tanulás csak a tanárok és a diákok
közötti jó kapcsolat keretében képzelhető el.
Az iskolákban nem a képzési színvonal hiánya az alapvető baj,
ahogyan a PISA-felm érések oktatási szakértői el akarják hitetni
velünk - mintha a tanárok és tanárnők nem tudnák, mit kellene
tanítaniuk. A fő probléma manapság sokkal inkább abban rejlik,
hogy a tanárok - különböző okok miatt - csak nagy nehézsé­
gek árán tudnak olyan munkakapcsolatot létesíteni a diákjaikkal,
amely a tanítást és tanulást elősegíti.
A bemutatás, a személyes példa és a „m odell utáni tanulás”
azonban csupán az első lépések a tudás átadásában. Az agy a lehet­
séges cselekvési stratégiák szem szögéből tekint a világra, ezért az
iskolai tanulás céljai nem korlátozódhatnak arra, hogy a diákok
szóban elhangzó elvont tudást tároljanak és m ondjanak vissza.
A valódi és biztos tudás - de a m otiváció is - a tanultak cselekvés
vagy érzés útján történő kipróbálásával keletkezik. Semmi esélye a
túlélésre a cselekvési elképzeléseken és a hozzájuk tartozó ész­
leléseken kívül semmivel nem foglalkozó idegsejthálózatokban
annak a tudásnak, amelyet m eggyőző cselekvési, tehát alkalma­
zási lehetőségek nélkül kell elsajátítani. N em iratrendezőként
vagy lexikonként m űködnek azok a neurobiológiai rendszerek,
amelyek segítségével a beszéd által közvetített tudást elsajátítjuk.
Az agy akkor tárolja legoptimálisabb m ódon a tudást, amikor
életközeli, gyakorlatias cselekvési élmények formájában kínálják
fel neki. Lehetséges, hogy a matematikai képletek, a nyersanya­
gok előfordulásáról szóló adatok vagy egy idegen nyelv szókincse
nagy vonzerőre tesznek szert, de csak akkor, ha az agy kapcsolatba
tudja hozni a maga tapasztalati világával.
N eurobiológiai szem pontból teljes tám ogatást és biztatást
érdemelnek az újabb pedagógiai m egközelítések, különösen a
„cselekvésorientált oktatás” . N eurobiológiai szemszögből a tanítás
és tanulás mindkét szakasza egyaránt fontos: elsősorban a tanító
személyes bevezetése és magyarázatai az anyaghoz, amelyeknek
életközeli útmutatásokat kell tartalmazniuk, másodsorban pedig az
a lehetőség, hogy az elhangzottakat olyan alkalmazások területén
is kipróbálhassák a tanulók, amelyek szorosan összefüggnek a saját
tapasztalati világukkal. Ezzel szemben neurobiológiai szem pont­
ból teljesen értelmetlen stratégia a diákokkal tankönyv segítségé­
vel feldolgoztatni az új, elméleti anyagot. Ami ekkor történik, az
sem nem „m odell utáni tanulás” , sem pedig bevezető a tudás saját
alkalmazásához. Ha az iskolák előnyben részesítik a cselekvésori­
entált oktatást, amely a tudás alkalmazásában azt tartja szem előtt,
hogy az mennyiben kapcsolható a gyerekek valós életéthez, akkor
nemcsak a modern neurobiológiával vannak összhangban, hanem
a pedagógia olyan ősatyjaival is, mint Com enius („...hogy minden
könnyebben bevésődjék, minden érzéki tevékenységet m eg kell
szólítanunk” ) és Pestalozzi („fejjel, szívvel és kézzel kell tanulni” ).
Egyvalamit azonban m indenképpen le kell szögeznünk: ha nem
korlátozzuk az egy osztályba járó gyerekek számát, akkor ezek a
célok csak nehezen elérhetők.
A tükörneuron-rendszerek és a z érzelmi intelligencia kialakulása

M anapság rengeteg panasz éri a diákokat azért, mert hiányosan

sajátítják el az iskolai tudásanyagot, de jóv al drámaibbak a szoci­
ális kom petencia, a lelki egészség és a viselkedés terén tapasztalt
gondjaik. Sokféle negatív következm ény adódik ezekből a prob­
lémákból: egyre destruktívabb oktatási-nevelési szituációk jelen ­
nek m eg, a fiatalok egyre nagyobb mértékben ki vannak szol­
gáltatva más fiatalok agresszivitásának, és az iskola befejezésekor
sokaknak nem sikerül képző- vagy munkahelyet találni. A fiatalok
kétségbeejtő helyzete azt jelenti, hogy egyre nehezebb a tanárok
és tanárnők dolga, ha szeretnének olyan kedvező kapcsolatot
kialakítani a diákjaikkal, amely nélkül lehetetlen a tudás átadása.
M árpedig a tanárok és diákjaik közötti kapcsolat létrehozásában
nem elhanyagolható szerepet játszanak a tükörneuronok.
A tanárok szaktárgyi képzésén kívül egyre inkább fókuszba
kell állítani azt a képességüket, hogy a nehezebb gyerekanyag
ellenére is produktív tanítási helyzetet tudjanak kialakítani. Az
ehhez szükséges képességek kialakításának központi szerepet kell
kapnia az oktatáspolitikában. Csakhogy amíg a szülők és a taná­
rok sok helyütt m ég m indig egymás ellenében és nem egymást
támogatva dolgoznak, a tanárok vesztett helyzetben vannak. Sok
diák érzékeli, hogy a szülei ellenségesek konkrétan az iskolával és
általában az oktatással szemben, amire azonban szintén érvénye­
sek a tükrözés szabályai: a diákok készségesen átveszik a szüleik
hozzáállását, amely azt jelzi, hogy ez utóbbiakat egyáltalán nem
érdekli az iskola, sem tanárok, sőt egyenesen leértékelik őket.
Végső soron azonban nem teszünk jó szolgálatot ezzel a gyere­
keknek. A szülőknek látniuk kellene, szemmel kellene tartaniuk és
pozitívan kellene visszatükrözniük az iskolába járó gyerekeik tanulási
erőfeszítéseit. Ugyanez vonatkozik a tanárokra is a tanulási helyze­
tekben. A tanulók azt akaiják, hogy egyénnek lássák őket. Többek
között az is meghatározó ebben, ha a tanárok különösen az óra
elején nyom atékosítják a kapcsolatfelvételt. Legfőképp akkor
növekszik a másokban való tükröződés motiváló hatása, ha a diák
érzi, hogy a tanárnak van arról elképzelése, hogyan és hová tudna
ő fejlődni. Az ilyen fejlődési forgatókönyvek bevésése tükrözéssel
- a tükörneuron-rendszer révén - saját fejlődési elképzeléseket és
vágyakat kelt a fiatal emberben.
Vannak olyan gyerekek, akik annyira szűk keretek között
élnek, hogy náluk az eddig említett fáradozások nem elegendőek.
Az iskolák egyre növekvő számban találkoznak olyan gyere­
kekkel, akiknek kom oly gondjaik vannak az együttérzéssel és a
beleérzéssel, ami legtöbbször a m ások elleni agresszió erőteljes
tendenciájával párosul. Az empátiahiány nem más, mint a tükrö­
zés hiánya. Akik kevés szülői empátiát, figyelm et és gyengédséget
kaptak, azoknak a tükrözési folyamatok hiánya m iatt*nem áll­
nak a rendelkezésükre olyan neurobiológiai program ok, amelyek
lehetővé tennék, hogy együttérzést érezzenek és mutassanak. H a
a konfliktushelyzetekben erőszak alkalmazására kerül sor, akkor
ezek a gyerekek és fiatalok nem érzik, hogy hol vannak a határok.
Akkor is folytatják az agressziót, amikor a helyzet már világosan
eldőlt, ami gyakran súlyos sérülésekhez, egyes esetekben akár m ég
halálhoz is vezethet.
Az empátia és a tükrözés hiánya legalább bizonyos mértékben
enyhíthető. Ami a gyerek életéből a kedvezőtlen életkörülmények
miatt kimaradt, azt egy megfelelő tréningprogram segítségével
valamennyire pótolni lehet. Az empátia utólagos fejlesztésének és
érlelésének egyik úttörője D ániel Golem an amerikai pszichológus
volt. Németországban a heidelbergi M anfred Cierpka pszichoszo­
matikus-orvos és pszichoterapeuta állított össze olyan program ot,
amelyben többek között szociális értelemben fontos helyzetekről
készült képek alkalmazásával lehetséges növelni és kiépíteni az
iskolás gyerekek beleérző képességét. A gyerekek a tanárukkal
vagy tanárnőjükkel együtt nézegetnek más gyerekekről készült
képeket, amelyek különleges helyzetekben mutatják ezeket a
gyerekeket, s azzal, hogy ezeket a képeket és a róluk kialakult
benyomásaikat megosztják és megbeszélik egymással, edződnek az
együttérzésért és az empátiáért felelős tükörneuron-rendszereik,
amelyek egyes esetekben soha nem is m űködtek addig. Hasonló
irányba mutatnak azok az új program ok is, amelyek során a diáko­
kat döntőbírákká képezik ki. Az erkölcsi nevelés érdekében készí­
tett differenciált anyagok, amelyeket például Hiltrud Hainmüller
készített, szintén nagyon értékes, az előzőek nyom dokain járó
program ok. Az ezekhez hasonló megközelítési m ódok nemcsak
pszichoterápiás, hanem neurobiológiai szem pontból is hasznosak.
Jó lenne, ha a szülők támogatnák ezeket, és a lehetőségekhez
mérten érdemes lenne őket is bevonni az ilyen programokba.
 Kilencedik fejezet

A tükörneuronok az orvoslásban
és a pszichoterápiában

A tükrözés jelenségét nem kellett újra feltalálni a pszichoterápiá­

ban, mivel ezen a területen már régóta ismert.79 U gyanez érvé­
nyes az orvostudományra is — egészen általánosan minden olyan
találkozásra, amikor valaki gyógyulást keres, valaki más pedig ért a
gyógyításhoz. M ostanáig azonban nem volt világos, hogy milyen
neurobiológiai alapon zajlanak a tükrözési folyamatok, és le szok­
ták becsülni a gyógyulásban játszott hatásukat. Ha valaki felkeres
egy orvost vagy egy terapeutát, akkor nem csupán egy egészségi
probléma és egy orvos vagy pszichológus szakértő áll egymással
szemben, hanem sokkal inkább két ember, akiknek beállítottságai
és elvárásai olyan intuitív észlelési és tükrözési folyamatokhoz
vezetnek, amelyek erősebben befolyásolják a kezelés sikerét, mint
némely terápiás beavatkozás.

79 A tükrözési jelenségeket a mélylélektani és pszichoanalitikus pszichoterápiákban

„indulatáttételnek” , „viszont(indulat)áttételnek” és „azonosulásnak” nevezték és
ezekkel az elnevezésekkel kutatták. A viselkedésterápiába az utóbbi időben „rezo­
nancia” néven kerültek be.
A z orvos és betege közötti kimondatlan beállítottságok és elvárások

A doktor (vagy doktornő) és a beteg beállítottságai és elvárásai

befolyásolják a kezelés menetét. Az orvos belső beállítottságai
rezonanciát váltanak ki a betegben, és mindez fordítva is igaz.
N ézzük m eg, mi történik, amikor összetalálkozik a két ember. Az
orvos beállítottságai és elvárásai nagyon széles skálán m ozoghat­
nak. Felfoghatjuk őket belső párbeszédnek, ahol egy ilyen m ono­
lóg csak azt tudja visszaadni, amit az orvos homályosan és értelem
szerint gondol és érez. A beteghez való hozzáállása különböző
- kimondatlan, de a beteg számára érezhető - üzeneteket fejez­
het ki, például: „Érdekel engem a problémája, meséljen, és majd
meglátjuk, mire m együnk együtt!” D e az is lehet, hogy: „Am it
m ost elmesélt, az szerintem csak egy része a problémának. Van
m ég valami, ami nyomasztja, csak erről nehezen tud beszélni?”
A küszöb alatti üzenet azonban így is hangozhat: „ N e magyaráz­
zon itt nekem össze-vissza, írja le, hogy mik a tünetek, a többi
nem érdekes. Aztán m ajd én m egm ondom , mi a teendő.” Vagy:
„O dakint rengetegen várnak, nemsokára m űtenem kell, úgyhogy
ne vesztegesse az időm et, kérem !” Esetleg: „Látom , hogy nincs
semmi igazán kom oly gond, maga csak feltart engem .”
M inden orvosnak vannak belső elképzelései a várható folya­
matokról, például arról, hogy mi fontos számára, és mi nem,
hogy szerinte hogyan kell kezelni valakit, és milyen lesz a kezelés
lefolyása, hogy milyen kritériumok alapján ítéli m eg a kezelés
sikerességét, stb. Akármilyen legyen is a beállítottsága, azt m ég a
legnagyobb udvariassággal és tisztességgel sem fogja tudni elrejte­
ni a beteg elől. A kimondatlan üzenetek már azzal elkezdődnek,
ahogyan bejön és helyet foglal („M ost van egy kis időm Ö nre” ,
vagy „M indjárt m ennem is kell tovább” ), ahogyan a betegre néz
(„Szeretném megérteni, mi a helyzet Ö nnel” , vagy „Térjünk
gyorsan a tárgyra; miről is van szó?” ), amilyen hanghordozást
választ. Sok ilyen je l kapcsolódik m ég be az üzenetek körébe
(rápillant-e az órára, nyugodtan vagy kapkodva m ozog, koncent­
rál-e, amikor a beteget hallgatja, és így tovább). „A ki a szájával
hallgat, az az ujja hegyével fecseg; minden pórusából árad önmaga
leleplezése.” 80 A beteg ezeket a jeleket intuitíve észleli.
Az orvos beállítottságai és elvárásai, melyek az ilyen önkén­
telen viselkedésben és megnyilatkozásokban nyilvánulnak m eg,
olyan belső program ok, amelyek meghatározzák, hogyan fog
lezajlani a cselekvés további menete, és hogyan alakulnak m ajd,
illetve hogyan kellene alakulniuk az érintettek ezt kísérő érzé­
seinek. A beteg rezonál rájuk, vagyis intuitív m ódon olyan
beállítottságok, hangulatok és elvárások alakulnak ki benne, ame­
lyek rendszerint megfelelnek az orvoséinak. Ez nem zárja ki, hogy
egy ilyen rezonancia második lépésben ne váltson ki a betegből
elutasító ellenreakciót - például amikor úgy érzi, hogy az orvos
nem veszi őt komolyan.
Bár sem az orvos, sem a beteg nem törekszik rá szándékosan,
mégis elképzelések, koncepciók és elvárások kerülnek át egyik
oldalról a másikra. Azt jelenti mindez, hogy a beteg - legtöbbször
maga sem tudja, miért - intuitíven azt érzi például, hogy „az ese­
tem meghallgatásra érdemes, itt megértésre találok” . U gyanakkor
ide tartozik minden más, ami a beteg számára ebből a továbbiakra
nézve adódik: stresszcsökkentés, az önbecsülés m egerősödése,
bizalom, nagyobb nyitottság az orvos felé. H a azonban a rezonan­
cia ilyen érzést kelt a betegben: „tulajdonképpen nincs is semmi
komoly bajom , nem vagyok fontos, és nem kellene a terhére
lennem ” , akkor ez is az események bizonyosfajta lefolyását erő­
síti. M indkét esetben az orvos hozzáállását és elvárásait veszi át
a beteg. Széljegyzet: sokszor nagyon hiányzik az orvosokból az a
készség, hogy rákérdezzenek a tünetek hátterére - és ezáltal ezek
kimondatlan üzenetére. Az amerikai orvostól, D rew Ledertől

80 Sigm und Freudtól ered ez a hangzatos összefoglalás (Egy hisztéria-analízis töredékei,

1905).
származik ennek a helyzetnek egy hum oros leírása, amelyet Franz
Jo se f Illhardt orvos-etikus idéz az egyik könyvében: Egy orvos
sztetoszkóppal hallgatja a betege szívét és tüdejét. A beteg elkezd
magáról mesélni valamit, mire az orvos ráripakodik: „Quiet! I can’t
hear you while I’m listening!” 81 Amit a beteg szubjektíve észlel
és mondani szeretne, azt az orvosnak legalább olyan figyelem ­
mel kellene meghallgatnia és mérlegelnie, mint amit az orvosi
vizsgálóműszereivel tapasztal.
Ugyanilyen nagy jelentősége van a beteg beállítottságainak
és elvárásainak is. Az ő — szintén nem átgondolt és főleg nem
kim ondott —belső m onológja is rengetegféleképpen hangozhat,
és jelentését tekintve az orvoséhoz hasonlóan nagyon sokféle
lehet, kezdve azzal, hogy „N e m vagyok jó l, m egbízom Önben,
mutassa m eg nekem a gyógyulás felé vezető utat!” , azon át, hogy:
„Ö n t teszem felelőssé a gyógyulásomért, lássuk, hogy tényleg
olyan jó orvos-e!” , vagy: „O rvosolja a testi problémámat, de ne
foglalkozzon azzal, hogy milyen-az életvezetésem, vagy milyen
személyes gondjaim vannak!” , egészen az olyan beállítottságig,
hogy „Senki nem tud rajtam segíteni - m ég Ö n sem ” , vagy:
„N e m sokra tartom az orvosok gyógyító művészetét, más dolgo­
kat szeretnék elérni az Ö n segítségével.”
A beteg gondolatai és érzései is belső programok, amelyek
előre kódolják az elvárt cselekvési folyamatokat. Amit a beteg
hozzáállásként, beállítottságként és elvárásként magával visz a ren­
delőbe, azt jelekként sugározza az orvos felé, m ég akkor is —sőt
gyakran éppen akkor - , ha el szeretné rejteni a félelmeit, reményeit
vagy vágyait. A beteg hozzáállása és beállítottságai szintén rezonan­
ciát váltanak ki az orvosból, vagyis - anélkül hogy bármelyikük is
akarná —az orvosban is m egjelennek ugyanazok az érzelmek. Ez
megint csak nem záija ki, hogy második lépésben az ilyen rezonancia
ellenreakciót ne szüljön. Ha az orvos a saját rezonanciareakciójá-

81 „C sen det kérek! N e m hallom, am ikor hallgatom .”

bán azt érzi, hogy a beteg attól fél, a panaszait talán nem is érdemes
elmondania, akkor könnyen meglehet, hogy éppen ezt észlelve
fog az orvos ezzel ellentétes, empátián alapuló reakciót mutatni.
Az orvosban kialakuló rezonancia éppen olyan óriási mértékben
befolyásolja az ő terápiás hatékonyságát, mint a kezelés menetét.
Bár a tükrözési jelenségek minden gyógyítási folyamat legerősebb
hatótényezői közé tartoznak, az orvosi képzésben egyáltalán nem
vagy csak alig veszik őket figyelembe.

A rezonancia mint pszichoterápiás módszer

A pszichoterápiában is találkozik a segítő és a segítséget kereső,

mégis három fontos különbség figyelhető m eg a szokványos
orvosi kezeléshez képest: 1. A terapeuta82 és a páciens közötti
találkozás teljes mértékben az előtérben áll, s nemcsak a vizsgáló-
berendezések teljes hiánya miatt, hanem az egyes ülések hossza
és az ülések rendszeressége miatt is. 2. A terapeuta és a páciens
között m egjelenő kölcsönös tükrözést a pszichoterápiában nem
mellékes jelenségként kezelik, hanem a kezelési módszer és a kezelés
tárgyának központi elemeként. 3. A pszichoterápia - a hagyom á­
nyos orvostudománnyal szemben - nem az elszigetelt betegsége­
ket kezeli, hanem az egészség, valamint a cselekvés és az érzések
belső programjai közötti összefüggést. Ezek nem csupán a visel­
kedést és az élményeket befolyásolják, hanem az ember biológiai
reakciómintázatait is.
A pszichoterápiában a rezonanciának - vagyis az érzés és együtt­
érzés képességének - két jelentése van: egyfelől abban, hogy az
emberek pszichoterapeutához fordulnak, központi szerepet játszik,

82 Ahol a továbbiakban „terapeutát” és „pácienst” írok, természetesen egyaránt go n ­

dolok férfiakra és nőkre. (A m agyar nyelv nemi sem legessége miatt ez a kérdés
nálunk fel sem merül, de más nyelvekben fontos leszögezni, hogy a - hagyom á­
nyosan - hím nem ű főnév női jelentéskörrel is bővült. A ford.)
 hogy nem tudják, miként jussanak dűlőre az érzelmeikkel. Az
érzelmi rezonancia kérdései ezért a kezelés fontos tárgyát képezik.
Másrészt a rezonancia kezelési módszerként is szerephez jut, úgy­
szólván beletartozik a terapeuta eszköztárába, amelyet a segítő és
a segítséget kereső arra használ, hogy a gyógyulást előmozdítsa.
Kezdjük az utóbbival: vajon miért olyan fontos, hogy bánni tud­
ju n k a rezonancia- és tükrözési jelenségekkel? A jó pszichoterape-
uta nemcsak azt észleli, amit a páciens racionális alapon mondani
szeretne, hanem a páciens érdekében azokat a szándékolatlan jele­
ket és üzeneteket is figyelembe veszi, amelyeket az kiad magából.
Nem csak a különböző testbeszédelemek felismerése tartozik ide,
hanem azoknak a rezonanciáknak a figyelembevétele is, amelyeket
a beteg a kezelés során újra m eg újra kivált a terapeutájából. Ezek
a rezonanciák rendszerint spontán m ódon m egjelenő gondolatok­
ként, olykor —habár jóval ritkábban —testérzetekként jelentkeznek.
A páciens által a terapeutából akaratlanul kiváltott rezonan­
ciáknak magas az információértékük, és meghatározó segítséget
nyújtanak a terápia irányának kialakításában. A páciensek gyakran
csak nagy nehézségek árán tudják megfogalmazni, mi a bajuk,
vagy mi m egy végbe bennük, s előfordul, hogy egyáltalán nem
tudják elmondani. A páciens beszámolójában ezért lyukak tátong­
hatnak és törések húzódhatnak - teljesen függetlenül attól, hogy
mire törekszik. Am it tehát a terapeuta a pácienséből érzékel, az
olyan rezonanciát aktiválhat benne, amely meghaladja a „norm á­
lis” , értő beleérzés korlátait. További kiegészítő gondolatokat és
érzéseket válthat ki belőle, amelyek úgyszólván tovább szövik, mi
játszódhatott le a történetben ott, ahol a páciens a lyukhoz vagy
töréshez ér a beszám olójában.83
Akár terápiás kapcsolatban, akár azon kívül, a másik emberből
a tükörneuronok váltják ki a kiegészítő gondolatokat. A magya­

83 A pszichoterapeutában kialakuló rezonancia különleges tükrözésfajta, amelyet a

pszichoanalitikus szaknyelvben viszont(indulat)áttételnek neveznek.
rázatot erre egy korábban már leírt kísérlet szolgáltatja.84 Egy pil­
lanatra visszamegyünk a kutatólaboratórium ok világába: ha valaki
egy m ogyoróért nyúl, akkor már röviddel az előtt aktiválja azokat
a fölérendelt, a cselekvés programját és célját mint egészet ismerő
premotoros idegsejteket, hogy a mozgásvezérlő idegsejtek a kar
és a kéz izomzatát mozgásba hoznák. U gyanazok a „m ogyoróért
nyúlás” cselekvési tervét kódoló és a megfelelő cselekvést elindító
idegsejtek aktiválódnak, amelyek akkor is tüzelnek, amikor az
illető semmit sem tesz, csak megfigyeli, hogyan nyúl valaki más a
mogyoróért. D e akkor is sor kerül a tükörneuronok tükröző akti­
vitására, ha a m egfigyelő csupán a cselekvés elejét látja, az egész
cselekvést, vagyis magát a m ogyoróért nyúlást nem. A cselekvéssor
második felét vizuálisan eltakarják, tehát a folyamat a m egfigyelő
számára félúton megszakad. A tükörneuronok mégis a teljes cse­
lekvésről alkotott elképzelést aktiválják, mert a korábbi tapasztala­
tok alapján a cselekvéssor valószínű lefolyását egész hosszúságában
tárolták. Hiába nem látszik a cselekvés m ásodik része, akkor is
„tudják” , hogy mi fog lejátszódni. Összefoglalva: ha egy cselekvés
észlelhető részei eléggé egyértelműek, akkor a m egfigyelő fejében
- függetlenül attól, hogy hiányzik a m egfigyelt cselekvéssor egy
része - aktiválódnak azok az idegsejtek, amelyek a teljes cselek­
véssort „ism erik” , beleértve annak célját is.
A terapeuta kiegészítő gondolataival kapcsolatban a kísérlet
az alábbi üzenettel szolgál: az ember életében lejátszódó folya­
matokat vagy történeteket a tükörneuronok révén egy másik,
ezeket vele együtt átélő és átérző ember kom plem enter m ódon
ki tudja egészíteni, és így intuitíven megértheti, m ég akkor is,
ha számára ezeknek a történéseknek bizonyos részei nem látha­
tóak, illetve rejtettek. Ehhez azonban az kell, hogy a történetek
nyíltan látható része elegendő viszonyítási pontot nyújtson. így
a pszichoterápia m unkamódszerének két eleme válik számunkra

84 A rejtettfeltétel-kísérlet, amelyet a 2. fejezetben ismertettünk bővebben.

felismerhetővé, amelyek neurobiológiailag egyaránt a tükörneu-
ronokon alapulnak: (1) a hangulatok és gondolatok intuitív m eg­
értése, amelyekről maga a páciens is tud és be tud számolni
(nevezhetjük ezt a terapeuta „konkordáns tükrözésének” ), és (2)
azoknak a cselekvéseknek és észleléseknek a kiegészítő megértése,
amelyeket a páciens —legtöbbször a mélyen gyökerező szorongá­
sok és félelmek miatt —maga sem érez, nem gondol és nem tud
kimondani (ennek a terapeuta „kom plem enter tükrözése” nevet
adhatnánk).

A rezonancia mint a pszichoterápia tárgya és tartalma

A tükrözés és a rezonancia a pszichoterápiában nem csak a terápiás

módszer része. A páciensek szem pontjából szemlélve: az érzések
és érzelmek kezelésének problémái a leggyakoribb okok közé
tartoznak, amiért terapeutához fordulnak. Ez viszont azt jelenti,
hogy a tükrözési és rezonanciajelenségek a kezelés fontos tárgyát
és tartalmát képezik, mivel az érzések folyamatosan és nagymér­
tékben ezektől függnek.
M indkettőből kialakulhat pszichés probléma: ha valaki nem
tud tükrözni; vagy tud tükrözni, de ezzel együtt folyton szenved
érzelmileg, vagy súlyos kapcsolati nehézségei vannak. Azok az
emberek, akiknek egyáltalán nem vagy nem jó l m űködik a tükör-
neuron-rendszerük, azt m ondják, hogy nem tudnak a másikkal
intuitív m ódon kapcsolatba kerülni, úgy érzik, el vannak vágva a
saját érzelmeiktől, és rosszul tudják felmérni, vajon mit észlelnek
vagy mit akarnak mások. Vannak, akikkel újra és újra könnyen
megesnek emberi félreértések, vagy elmulasztják az egymásra talá­
lás meghatározó pillanatait. Azonban m ég a jó l tükrözni tudó és
mások érzelmeibe magukat jó l beleélni tudó embereknek is lehet­
nek gondjaik. Vannak, akik azért fordulnak pszichoterapeutához,
mert minden kapcsolatukban viszonylag könnyen olyan helyzet­
ben találják magukat, amelyben minden erejüket kiadják és kim e­
rülnek. N ekik nagy tehetségük van arra, hogy kialakuljon bennük
mások kívánságainak rezonanciája, kimondottan ráéreznek mások
vágyaira. Ezeket a vágyakat aztán nagymértékben igyekeznek
kiszolgálni, s vagy nem veszik észre, vagy csak későn, hogy túlsá­
gosan keveset kapnak viszonzásul. Ennek egy változata esik m eg
azokkal, akik az átlagosnál gyorsabban, sokszor már kényszeresen
élik bele magukat mások helyzetébe, majd kénytelenek megta­
pasztalni, hogyan futnak zátonyra viszonylag gyorsan az ily m ódon
létrejött kapcsolataik. Ezeknek a pácienseknek gyakran gondjuk
van az identitásukkal: szívesen belemennek sok mindenbe, viszont
nem tudják, hogy kicsodák vagy hol is állnak valójában. Olyan
lelkes focistához lehetne hasonlítani őket, aki a játék örömében
nem tudja, hogy melyik kapuba is kell rúgnia a labdát.
A pszichoterápiában m indkét tapasztalatnak nagy a jelen ­
tősége: egyfelől a közös érzések felfedezésének, a konkordáns
tükrözési tapasztalatoknak, vagyis az intuitív megértettségnek és
megértésnek, másfelől pedig a saját érzések felfedezésének, vagyis
a saját és az idegen késztetések, elképzelések és szándékok m eg­
különböztetésének, tehát a saját identitás kialakításának. Azoknak
az embereknek, akik kevés szeretetteli tükrözésben részesültek,
akik saját magukat merevnek, korlátozottnak, egyoldalúan racio­
nálisnak és érzelemszegénynek tapasztalják, azért van szükségük
pszichoterapeutára, hogy működésre bírják a tükörneuron-rend-
szerüket. Ehhez bátorítani kell őket, hogy arról beszéljenek,
hogyan élik m eg az életüket és a másokkal való kapcsolataikat,
beleértve a terapeutájukhoz fűzűdőt is. Fordítva pedig: a terapeu­
tának mindig óvatosan és kérdések segítségével kell arról beszél­
nie, hogyan érzékeli ő a páciensét az adott pillanatban, és milyen
elképzelései vannak a páciens pillanatnyi feltehető érzéseiről.
A páciens érzéseinek az ilyen óvatos körültapogatása hasznos híd
lehet, amíg ő maga nem vagy csupán minimális mértékben tud
kapcsolatba kerülni a saját érzelmi rezdüléseivel. M indemellett
csak kismértékben meghatározó, hogy a kim ondott feltételezések
vagy vélekedések „helyesek” -e (természetesen a lehetőségekhez
képest jó , ha azok). Sokkal fontosabb ennél, hogy a páciens és a
terapeuta között beinduljanak a tükrözési jelenségek, hogy a páci­
ens felfedezze azt a varázslatot, milyen az, amikor intuitív m ódon
értik őt, és ő is megérti saját magát.
A páciens tükrözési képességét csak akkor sikerül utólag kifej­
leszteni, ha a terapeuta intuíciója is megfelelően m űködik, s ha a
terapeuta tud spontán m ódon viselkedni, melegszívű, van türelme
és lehetőleg humora. További, sőt talán a legfontosabb kritérium,
hogy kedvelje a páciensét —természetesen minden szakmai távol­
ságtartás mellett.

Pszichoterápiaszerű eljárások

M agán a pszichoterápián kívül vannak m ég kom oly eljárások,

amelyekben gyógyító szerepet játszanak a tükrözési és rezonan­
ciajelenségek. A zok a terápiák tartoznak ide, amelyek elsősorban
ott segítenek, ahol egyedül a beszéd révén nem sikerül megtalálni
az élet intuitív, érzelmi oldalához vezető utat.
A koncentratív mozgásterápiában (K B T - Konzentrative
Bew egungstherapie) a testi érzéseket igyekeznek tudatosítani.
A kezelés egyéni vagy csoportos szituációkban zajlik, és egy
külön szakképzésben részesült gyógytornász vezeti. A K B T olyan
hatékony eljárás, amelyben a figyelm et és az észlelést a test­
ben tárolt élmények és érzések felkutatására irányítják. Ezekhez
az inform ációkhoz a fokozott érzékenységű vagy gyengeségű
zónák, a feszülések vagy kem ényedések nyújtanak támpontot,
végső soron azonban a spontán m ozgások vagy a testtartás bizo­
nyos sémái is. A tükörjelenségek azért számítanak ebben a m oz­
gásterápiában, mert a páciens és a terapeuta figyelm e a páciens
teste által kibocsátott rezonancia m egérzésére irányul. Ezt a
rezonanciát mindketten érzik: a terapeuta, aki a páciens testét
kívülről érzékeli, és a páciens, akinek m eg kell tanulnia belülről
érezni, hogy mit m ond a teste. A tapasztalat azt mutatja, hogy
a terapeuták a saját iskolázott rezonanciaképességük révén már
gyakran a pácienst m egelőzve m egérzik, hogy mit fejez ki annak
teste. A kezelés során arról beszélgetnek, hogy mit m ond ez
a rezonancia a páciens testéről. A K B T révén lehetséges — sőt
kell is - , hogy m obilizálódjanak az em lékek vagy az érzelmek.
A K BT-terapeuták igényes kiképzésüknek köszönhetően abban
a helyzetben vannak, hogy ezt a folyam atot finom an m ederben
tudják tartani, a felmerült érzelmeket pedig m eg tudják ragadni
a követő beszélgetésben.
A tükrözési folyamat szempontjából érdekes lehet m ég néhány
más terápiás forma is, amelyekben a pácienst abban segítik, hogy
próbáljon ki különböző testi kifejezési lehetőségeket, például szim­
bolikus jelentőségű testtartásokat, mozdulatokat vagy gesztusokat
(pl. Albert Pesso terápiája, a Tilman M oser által módosított pszi­
choterápia, de ide tartozik az euritmia is), tegye próbára a hangjá­
ban rejlő lehetőségeket (zeneterápia, hangterápia), vagy fedezze fel,
mit lehet kifejezni táncmozdulatokkal (táncterápia). Neurobiológiai
szempontból a célzott utánzás, tehát az érzelmileg jelentős arcki­
fejezések és testi gesztusok vezetéssel történő ismétlése több, mint
egy külső jelenség belső jelentés nélküli reprodukciója. A modern
képalkotó eljárásokkal85 történt vizsgálatok kimutatták, hogy az
érzelmekkel kísért gesztusok utánzása a mozdulatnak megfelelő
érzelmi központokat is aktiválni tudja. Ez azt jelenti, hogy egy
adott gesztus vagy arckifejezés tudatos átvétele - legalábbis bizo­
nyos mértékig - kiváltja a megfelelő érzések kísérő reakcióját is.
A nevezett terápiáknak mindezek mellett lehetnek m ég a hatásukra
vonatkozóan további elvi alapvetései, azonban a tükörneuronok
mindenképpen meghatározó szerepet játszanak bennük.

85 Funkcionális mágnesesrezonancia-vizsgálat (f-M R ).

Nem minden jó és ártalmatlan, ami tükröződik

Ö nm agában nem jó és ártalmatlan minden, ami tükröződik.

Sőt épp ellenkezőleg. A terápia során megnyilvánuló tükrözési
folyamatok eltérnek attól, ami a hétköznapok során m eg szokott
történni, és ami ugyanúgy a normális élethez tartozik, mint a
fény. A terápiában kialakuló tükrözési jelenségek ezzel szemben
olyanok, mint a lézerfény: kárt is okozhatnak.
A felállítások, illetve családfelállítások rendkívül hatékony eljá­
rások, amelyekben a páciens más pácienseket állít fel intuitív
m ódon, a térben a rokonait helyettesítve, ahogyan értelmesnek
tűnik neki —mint a sakkfigurákat. H a sikerül a terapeuta kérdé­
sei és útmutatásai nyomán „életre kelteni” ezeket a jeleneteket,
akkor minden résztvevőben (nemcsak a páciensben, hanem a
felállított képviselőkben is) erőteljes rezonancia kezd el működni.
Ennek következm ényeként erős érzelmi reakciók léphetnek fel.
Csak a pszichoterapeuták, sőt ebben az esetben lehetőleg családte­
rapeuták tudják ezt az eljárást felelősségteljesen irányítani. A pszi­
choterápián kívüli családfelállítás-szemináriumokról lebeszélek
mindenkit, mert a történések rossz irányba fordulhatnak és akár
öngyilkosságig is fajulhatnak ilyen rendezvények után.
A hipnózis olyan eljárás, amelynek során mindenekelőtt a hang
és a légzés közvetítésével intenzív rezonancia alakul ki a terapeuta
és a páciense között, aminek hatására a páciens nagymértékben
szuggesztibilis, vagyis fogékony lesz a terapeutából kiinduló, általa
tükrözött információkra: a terapeuta által szóban kinyilvánított
elképzelések vagy cselekvési szándékok, de m ég a testérzetek
leírásai is aktiválják a páciens megfelelő tükörneuron-rendszerét,
és megváltoztathatják a cselekvési elképzeléseit és a testérzéke­
lését. M ivel a hipnózis csökkenti a páciensben az elhatárolódás
képességét, vagyis elmossa az én és a nem én közötti észlelési
határt, súlyos mellékhatásokhoz, többek között pszichotikus reak­
ciókhoz vezethet. H a elszigetelt terápiás eljárásként alkalmazzák,
akkor a hipnózis csupán rövid ideig hat (például a fájdalom csök­
kentésére orvosi beavatkozások alatt). N em szabad hipnózisnak
alávetni magunkat, ha olyan ember végzi, aki nem orvos vagy
pszichoterapeuta.

Célzott terápiák a tükörneuron-rendszer működtetésének

megtanulására a neurológiában és a pszichoszomatikus orvoslásban

Ferdinand Binkofski és kollégái a Lübecki Egyetem N eurológiai

Klinikáján olyan úttörők, akik 2003 elejétől kezdődően m egpró­
bálták lefektetni egy alapvetően a tükörneuron-rendszerre épülő
terápiás módszer alapelveit. A kutatócsoport azzal a jelenséggel
szeretne terápiás hatást elérni, hogy a m ozgásos cselekvések m eg­
figyelése - a tükörneuron-rendszer közvetítésével - aktiválja a
m egfigyelő agyának prem otoros idegsejtjeit.86 Olyan páciensek­
nek igyekeznek segítséget nyújtani, akiknek agyvérzés következ­
tében megsérült a m otoros agykérgük, amely az izmokat m ozga­
tó idegsejteket tartalmazza. Az a céljuk, hogy azzal aktiválják a
cselekvést vezérlő idegsejteket a prem otoros agykéregben, hogy
a páciensek szándékosan - és m indenekelőtt - olyan mozgásokat
figyelnek m eg, amelyet a kezelés során újra el kell sajátítaniuk.
A kutatócsoport azt reméli, hogy a m egfigyelés során aktivált,
a premotoros agykéregben található cselekvésvezérlő idegsejtek
működésbe hozzák m ajd a m ozgató idegsejteket, s így lassanként
visszaállítható a mozgásképesség. A betegek először négy percig
néznek egy videofelvételt a megtanulandó m ozdulatokról, majd
egy szintén négy percig tartó gyógytornagyakorlat keretében
megpróbálják azokat m aguk is kivitelezni.

86 Az elsődleges m ozgatókéreg m ozgásvezérlő (O belix típusú) idegsejtjeiről és a

prem otoros agykéreg cselekvésvezérlő (Asterix típusú) idegsejtjeiről már a 2.
fejezetben részletesen beszéltünk.
 A lübeckihez hasonló neurológiai úttörő projektekhez hason­
ló vizsgálatok a pszichoszomatikus orvoslásban is elképzelhetőek.
Érdem es lenne tükrözésen alapuló célzott pszichoterápiát is nyújtani
olyan emberek számára, akiknek kimondottan súlyos nehézségeik
vannak a saját érzéseik m egérzésében vagy mások érzéseinek
észlelésében. Ez különösen az autisztikus87 vagy az alexitímiás88
zavarokban szenvedőket érintené. Az arckifejezések tudatosan
kivitelezett utánzása — a képalkotó eljárások tanúsága szerint
— aktiválja az agyban a megfelelő érzelmi központokat. Egy pszi-
choterapeuták által célzottan alkalmazott tükrözéses pszichoterá­
pia a páciensek bizonyos testi gesztusainak játékos utánzása révén
esetleg megérezhetővé tehetne valamit azokból az érzelmekből,
amelyek rendszerint együtt járnak az adott gesztussal. Abból
állhatnának a gyakorlatok, hogy a terapeuta és a páciense előre
megbeszélt m ódon váltakozva utánozza egymás arckifejezéseit
vagy kifejező testtartásait, s közben megbeszélnék, hogyan érzik
m agukat ezalatt. A gyakorlatok, középpontjában a barátságos,
hívogató gesztusoknak kellene állniuk. Utána következhetnének
további gesztusok (például a gyanakvás, a dac vagy a segítségkérés
jelzései). Az agresszív gesztusokat inkább ki kellene hagyni, hogy
a különben is sérülékeny páciens nehogy szorongani kezdjen.
Az ilyen gyakorlatoknak óvatosan kell haladniuk, és érzékenyen
figyelem be kell venniük a betegek aktuális állapotát. Az erőltetés
csak kontraproduktív lenne. Az effajta tükrözési gyakorlatokat
képzett pszichoterapeuták, KBT-terapeuták vagy euritmiaoktatók
vezethetnék egy átfogó kezelés keretén belül.

87 Az autista em berek problém áját a 3. fejezetben részleteztük.

88 Alexitím iának azt a zavart nevezik, am ikor nem sikerül kapcsolatba kerülnünk a
saját érzelm einkkel és érzéseinkkel.
 Tizedik fejezet

A kapcsolatok mindennapjai
és az életvezetés. M it tanulhatunk
a tükörneuronoktól?

Vajon mi az, ami egy ember életében fontos lehet a tükörneu-

ron-rendszerek m űködéséből a mindennapokban? H a fontosnak
tartjuk az emberek közötti kom m unikáció érzelmi aspektusait, a
spontán együttérzést és a saját rezonanciát az életünkben, akkor
egyáltalán nem elhanyagolható az a szerep, amit a tükörneuronok
játszanak a hétköznapjainkban. Vajon mit jelent az ember nevű
biológiai rendszer életében az a lehetőség, hogy számos neurobio­
lógiai rezonanciával tud reagálni egy másik emberre? Azt jelenti,
hogy van egy zseniális, közvetlen lehetőségünk intuitív m ódon
ráérezni egy másik ember belső állapotára, szándékaira, érzeteire
és érzéseire. A mások által bennünk keltett rezonanciák azokban
a neurobiológiai rendszerekben lépnek m űködésbe, amelyeket
egyúttal a saját állapotaink észlelésére és szabályozására is haszná­
lunk. Ú gy is fogalmazhatnánk, hogy spontán, belső szimulációban
éljük át, amit mások éreznek.89

89 A szimuláció latin szó, és egy esemény követését, utánzását jelenti.

A z intuíció előnyei és hátrányai

A tükörneuronok közvetítésével másokról szerzett információ­

ink közvetlenül és azonnal a rendelkezésünkre állnak, nem kell
tudatos gondolati elem zésnek, strukturálásnak vagy számítási
műveleteknek alávetnünk őket. Amit a tükörneuron-rendszer
előállít, az spontán m ódon és a gondolatokat megelőzve kialakuló
intuitív megértés. Automatikus és implicit m űködése rendkívül
gyors egyetértési és alkalmazkodási folyamatokat tesz lehetővé
az emberek között. A helyzetek intuitív felmérése nem zárja ki
— ezt már korábban is hangsúlyoztuk —, hogy később gondolati
elemzésnek is alávessük és a józan ész intellektuális eszközeivel is
megvizsgáljuk őket. Az az optimális, ha ötvözzük a két m egköze­
lítést, mivel m indkettőnek megvannak a maga hátrányai.
Azok a kritériumok, amelyek alapján az intuíciónkkal követ­
keztetésekre jutunk egy helyzetről, olyan mintázatok, amelyek a
korábbi valós élményeken és tapasztalatokon alapulnak. Az intuitív
rendszer mindenekelőtt azáltal tévedhet vagy azáltal csapható be,
ha olyan jeleket és utalásokat kap, amelyek a várakozásai szerint
„normális esetben” más kimenettel járnának, mint ami ténylegesen
előáll. Az efféle banális, téves érzékelések éppúgy megtörténhetnek
egy flört, mint egy használt autó megvásárlása során: nem minden­
ki tud megfelelni az intuitív m ódon életre kelt elvárásainknak, aki
sokat ígérő vagy bizalom gejjesztő jeleket sugároz.
A racionális módszer, amely az imént említett példáknál nagyon
hasznos kiegészítésnek bizonyulna, ugyanolyan könnyen megté­
vesztő lehet, ha önmagában alkalmazzuk. Azok a kritériumok,
amelyek alapján az ésszerűen élő emberek az életüket szervezik,
és amelyek többnyire a matematikai vagy fizikai logikát követik,
figyelm en kívül hagyják a szubjektív, intuitív tényezőket. Ez oda
vezethet, hogy az ember intellektuális szempontból tökéletesen
helyesen viselkedik, de az emberek közötti viszonyokat tekintve
mégis teljesen elvéti a lépést. Aki a mindentudó szerepében tet­
szeleg, és egy esti társaságban vagy egy partin mindenkit kijavít,
és közli a helyes információt, amikor valami tévedés hangzik el,
annak óriási esélye van rá, hogy a társaságból mindenki utálni
fogja. Ő pedig csodálkozni fog, és nem érti, miért van ez, hiszen
pont az ellenkezőjét érdemelné. Igaz, hogy csupa „helyes” dolgot
mond, azonban egyáltalán nem érzékeli, hogy a viselkedése intui­
tív szempontból teljesen elhibázott. H a fogta volna azokat az intu­
itív jeleket, amelyeket a többiek küldtek felé, akkor elkerülhette
volna ezt a helyzetet. M egtudhatta volna belőlük — megint csak
intuitív m ódon - , hogy az este egyáltalán nem arról szólt, hogy
ki tud hibát találni a másikban, és ki tud számot adni a tudásáról.

Tükrözési jelenségek a munkahelyen és a családban

A társas és személyes identitás közötti egyensúly mellett (lásd az 5.

és 7. fejezetet) meghatározó szerepet játszik egy további tényező
is az életben. Arról van szó, hogy egy társadalmi csoportban vagy
egy párkapcsolatban kölcsönösen alkalmazkodnak-e egymás hangu­
latához és szándékaihoz, vagy pedig a hatalmi harc eredménye­
ként egyikük alkalmazkodik a másikhoz. Az efféle egyensúlyzava­
rok mindennaposnak számítanak, és a konfliktusok leggyakoribb
okai között szerepelnek. Biztosan nincs abban semmi rossz, ha a
munkatársak igyekeznek megérteni a főnök(asszony) felfogását
és elképzeléseit, sőt a hangulatait, és ezekre ráhangolódni, nem
szabad azonban, hogy ez egyoldalú legyen. A beleérző képesség
hiánya az alkalmatlan vezetői viselkedés egyik fontos oka. A haté­
konyságot nélkülöző csoportoknak általában itt van a legnagyobb
gondjuk, s az empátia hiánya éppen úgy jellem zi a vezetőket,
mint a beosztottakat.
Kiegyensúlyozatlan helyzetek könnyen előfordulhatnak a csa­
ládban is, m égpedig az érintettek tudta nélkül. Gyakran merev
sémák alakultak ki korábban: a család bizonyos tagjainak az a
dolguk, hogy megérezzék, milyen hangulatban van a másik, aki
fenntartja magának a jo g o t mások empátiájára. Gyakorta a gyere­
kek kényszerülnek a „profi m egértő” szerepébe (vannak azonban
olyan gyerekek is, akik rájöttek, hogyan táncoltathatják az egész
családot). Az efféle egyensúlyvesztett helyzetek sok párkapcsolatot
is megterhelnek (lásd a 6. fejezetben). Vajon ráéreznek-e mindket­
ten az egymás életében való részvétel ízére, egymás megértésére,
az egymásról való gondoskodásra? Avagy minden mást elnyom
egyikük empátiaigénye?

A társas rezonanciaterek csábítása és a személyes identitás megőrzése

A legtöbb ember mindennapjaiban kihívást jelenthet megtalálni az

egyensúlyt egyfelől a megértés és a kívülről érkező ingerek elfo­
gadása, másfelől a saját identitás megőrzése között. Mindenekelőtt
ott kerül nehéz helyzetbe az egyén, ahol a társadalmi tendenciák
nagy nyomást fejtenek ki rá, ha ettől eltérő pozíciót vesz fel, és
azt szeretné megőrizni. Az efféle tömeglélektani jelenségeket már
a francia Gustave LeB on (1841-1931) orvos és kultúrakutató is
leírta:
„A töm egekben a gondolatok, érzelmek, em óciók, hiedelmek
ragályos befolyást érnek el, az éppoly intenzív, mint a mikrobák
befolyása. Ez a jelen ség egész természetes, mint ezt a tömegben
élő állatoknál is m egfigyelhetjük. Egyik ló m ozgolódását csak­
hamar utánozzák az ugyanabban az istállóban levő többi lovak is.
Néhány juhnak a félelme vagy zavaros mozdulata mindjárt átra­
gad az egész nyájra. A töm eghez tartózó embereknél minden lelki
indulat roppant gyorsan átragad, s ez magyarázza m eg a pánikok
villámgyorsaságát.” 90

90 Gustave L eB on : A tömegek lélektana. Franklin Társulat, 1913, Budapest. Dr. Balla

Antal fordítása.
 Az ember tükörneuron-rendszereit a társadalomhoz való iga­
zodás hajlama irányítja, ezért a társadalmi tendenciák óriási erővé
és gyorsan olyan tényezőkké válhatnak, amelyek látszólag m egha­
tározzák az ember adott közösséghez tartozását. Aki nem illeszti
bele saját neurobiológiai program jai közé az adott tendenciába
tartozó nézeteket, preferenciákat és cselekvési elképzeléseket,
illetve nem hajlandó a saját programjait a tendenciának m egfe­
lelően aktiválni, az hirtelen kívül találja magát a közös megértés
terén.
A tükrözés, a rezonancia és az óvó-védő társadalmi identitá­
son belül maradás neurobiológiai ősszükséglete az alapja annak a
vágyunknak, hogy jón ak találjuk azt, amit mások jó n ak tartanak.
Ezért azok a nézetek vagy hangulatok, amelyekről egyesek úgy
vélik, hogy mindenkinek így kellene vélekednie vagy éreznie,
úgy terjednek, m int egy ragályos betegség. Az ezt lehetővé
tevő n eurobiológiai m echanizm us ugyanaz, m int a ragadós
ásításnál: a tükörneuron-rendszer aktivitása. Akármilyen erősnek
m utatkozzon is azonban egy tendencia, olykor egy bátor és jó l
előadott szembehelyezkedés úgy hat, mint egy oltás, amely m eg­
állíthatja, sőt m eg is fordíthatja a jelenséget.
Ennek fényében felmerül néhány etikai kérdés. A társadal­
mi csoportokban fellépő rezonanciareakciók és a segítségükkel
kiváltható töm egjelenségek pontosan a neurobiológiai megala­
pozottságuk miatt válhatnak nagymértékben politikai és gazdasági
manipulációk tárgyává. Ezt már azon a nyom áson érezhetjük,
amely a vásárlási szokásainkat illetően nehezedik ránk, de a szóban
forgó hatások jóval túlmennek ezen. A nagy emberi csoportok­
ban kiváltott rezonanciajelenségek szörnyen pusztítóvá is válhat­
nak, ami m egm utatkozott a nemzeti szocializmusban, és számos
további példán is m egfigyelhető. Az ebben a paradox, hogy az
emberi lét és az emberség egyik alapvető jelensége, nevezetesen a
rezonancia képessége, egyben a töm egjelenségek kiindulópontja
is lehet, aminek a következm énye nem más, mint az emberség
megszűnése. Pszichoterápiás szempontból megalapozott az a felté­
telezés, hogy különösen azok az emberek hajlamosak a tömegben
irracionális és destruktív rezonanciareakciókra, akiknek a magán­
életükben nehézséget okoz más emberekkel kapcsolatba kerülni
és érzelmileg megtalálni velük a közös nevezőt.
Etikai szempontból éppen olyan fontos, hogy képesek legyünk
rezonálni másokra, mint az, hogy ellen tudjunk állni a rezonan­
ciajelenségeknek. Erre csak akkor vagyunk képesek, ha m eg­
tanultuk (az m ég tisztázásra vár, hogy az erkölcsi alapállások
képesek-e tükörrezonanciát előállítani). M indezek miatt tanácsos
lenne, hogy a rezonancia átélése mellett a gyereknevelés része
legyen a csoportnyom ással és a töm egjelenségekkel szembeni
ellenállás megtanítása is. M ár a gyerekeknek el kellene sajátíta­
niuk, hogyan találják m eg az egyensúlyt a társas rezonancia és
az egyéni identitás m egőrzése között. Át kell élniük és m eg kell
tanulniuk, hogy nagy a fontossága és jelentősége annak, hogy ne
nyíljanak m eg minden tükrözési ajánlatra, hogy nem muszáj elfo­
gadniuk mindenfajta csoportnyomást, és hogy fontos megőrizni a
saját identitásukat. Ezt csak akkor tudják megtanulni, ha vannak
példaképeik, vagyis ha a gondozóik m aguk is képesek ellenállni
bizonyos csoportnyom ásoknak.

A szép érzékelése — avagy a z agy nem szemetesláda

Vajon mi köze a szépségnek a tükörneuronokhoz? A tükörneu­

ronok kötik össze neurobiológiailag azt, amit látunk, azzal, amit
érzünk. A rombolás és erőszak képeit idegrendszeri mintákként
tároljuk el, amelyek az elképzeléseink repertoárjába kerülnek.
Ami korábban elképzelhetetlen volt, az bekerül a saját képeink
közé, ha már láttuk és átéltük. Azt csak sejthetjük, hogy mit jelent
mindez a válság és erőszak sújtotta területeken élők számára, akik
nem tudják m egvédeni magukat a borzalmas képektől. Mintha
nem lenne elég a valós borzalmakból, mi itt a nyugati országok­
ban kiegészítjük a gyerekeinknek szóló palettát egy rakás szadista
filmmel és egyre tökéletesebb látványú számítógépes „játékkal” ,
amelyek lehetővé teszik, hogy a saját gépüknél ülve üldözzenek,
megkínozzanak és m egöljenek más embereket. A mai vizsgálatok
kristálytisztán kimutatják az effajta kínálat és a fiatalok körében
jelentkező erőszak közötti egyértelmű összefüggéseket.91 Ez a
terület azonban már a médiaetika körébe tartozik.
Ami a rombolás neurobiológiai hatását illeti, ugyanaz vonat­
kozik a szépségre is: mindaz, amit látunk, nyom okat hagy ben­
nünk. Vannak, akik már szem elől tévesztették, milyen hatásokat
gyakorolhat ránk a szépség. Az ember észlelőcsatornái tele vannak
mindazzal a vizuális és akusztikus szeméttel, amit a fejünkbe tölte­
nek. Vajon muszáj hagynunk, hogy minden hasson ránk? Ahhoz
képest, mennyi kritikával illetjük a táplálkozási szokásainkat - egy
egész iparág él m eg ebből busásan —, m egdöbbentő, hogy minden
jel szerint szemeteskukának tartjuk az agyunkat. N eurobiológiai
szempontból legalábbis az lenne a logikus következtetés, ha m eg­
tanulnánk odafigyelni arra, milyen benyomásokat engedünk be
magunkba, mi jó nekünk, és mi nem jó . Emellett aktívabban
kellene ügyelnünk arra, hogy többet lássunk, éljünk és tegyünk
m eg abból, amit személy szerint szépnek tartunk. N em csak a
gyomrunk, a szívünk és a m ájunk érdekében kellene diétáznunk,
hanem az agyunk egészségének megőrzése végett is, tehát szellemi
téren is válogassunk inkább az étlapról, s ne töm jünk magunkba
minden gyorsételt, amit elénk tálalnak.

91 Lásd például Jeffrey Joh n son és munkatársai m ár említett vizsgálatát.

 Tizenegyedik fejezet

A gének, az agy
és a szabad akarat kérdése

„A biológia nem a fizika másolata” - mondta Ernst Mayr, az

evolúcióbiológia 2005 elején elhunyt nagy kutatója és gondolko­
dója. Ez azt jelenti, hogy az élőlények a saját törvényszerűségeiket
követik. Azok a szabályok, amelyek alapján az élő rendszerek az
amőbáktól a főem lősökig a viselkedésüket szervezik, eltérnek az
ok-okozat fizikai és kémiai elveitől, amelyek a gépek működését
meghatározzák. Természetesen az élő rendszerek is követik a
fizika és a kémia törvényeit, de a saját viselkedésük nem a fizikai
vagy kémiai szabályokat követi. Az élőlények olyan jelek alapján
szervezik a viselkedésüket, amelyeket az érzékszerveikkel, például
a receptoraikkal vagy az idegszálaikkal éreznek. Célzott viselke­
désváltozást csak a külvilág olyan körülményei tudnak kiváltani
náluk, amelyek észlelésére az élőlénynek van érzékszerve. Ezért
ugyan kárt okozhat nekünk a radioaktív sugárzás vagy a méreg, de
mivel nincs rájuk receptorunk, a viselkedésünket csak akkor befo­
lyásolhatják, ha az agyunk által lehetővé tett intelligencia átveszi
a tartalék érzékszerv szerepét.
A manapság az érdeklődés hom lokterébe került véletlen nem
sok szerephez ju t az élőlények életében, hiszen a biológiai rend­
szerek viselkedése állandóan jelzésekhez igazodik, mindig sza­
bályozott. H ogy aztán az élőlény milyen következtetésekre ju t a
kapott jelek alapján, az már egy biológiai önszervező folyamat
eredménye lesz. Ennek az a lényege, hogy az élőlény feldolgoz­
za és kiértékeli a megszerzett jeleket, m égpedig mindenekelőtt
összehasonlítja más jelekkel. Az ember biológiai önszerveződé­
sének központi helye az agy, amely regisztrálja a saját testből és a
környezetből származó jeleket, közös nevezőre hozza, kiértékeli
és részben akaratlan, részben pedig tudatosan vezérelt folyamatok
során viselkedéssé alakítja őket. Ennek eredményeként az ember
óriási mértékben képes alkalmazkodni a változó környezeti fel­
tételekhez.

A gének is reagálnak a jelekre

A viselkedés nem testetlen térben zajlik, hanem m indig biológiai

síkon is. A „viselkedés megváltoztatása” ezért azt jelenti, hogy az
élőlény egyben biológiailag is megváltozik. H ogyan illeszthető
ez vajon abba a tantételbe, hogy a gének egyszer s mindenkorra
meghatározzák a testünket és a viselkedésünket? A viselkedésvál­
tozások m indig együtt járnak a biológiai változásokkal.92 M ivel az
összes biológiai folyamat a géntevékenységen alapul, felvetődik
a kérdés, hogy mi játszódik le genetikailag, amikor egy élőlény
a viselkedésváltoztatás közben biológiailag is megváltozik. Egy
pillanatra megszabadulna a genetikai irányítástól? N em erről van
szó. Az élő rendszer nem tudna ténylegesen reagálni a jelekre, ha
m aguk a gének képtelenek volnának erre. Egy m ég m indig széles
körben elterjedt nézettel szemben a gének nem „robotpilótával”
m űködnek, hanem jelek szabályozzák a tevékenységüket, ame­

92 A biológiai változások viszont nem az okai a viselkedésváltozásoknak, hanem

m aguk is az élőlény m egváltozott viselkedésének részei.
lyek származhatnak magából a sejtből, a sejten kívülről vagy a
környezetből.93
Az agyra szintén vonatkozik az a törvényszerűség, hogy a
viselkedésváltozások egyben biológiai változások is. Az idegsejt-
hálózatok, amelyek segítségével bizonyos érzékeléseket, például a
fájdalmat feldolgozzuk, intenzívebben m űködnek akkor, amikor
egy adott jelet gyakrabban kapnak. A szinapszisok leépülnek,
ha hosszú időn át nem halad át rajtuk jel. Ugyanez vonatkozik
az idegsejthálózatokra, amelyek bizonyos cselekvéseket kódolnak:
amit használunk, az megerősíti a neurobiológiai köröket, amit
pedig nem használunk, az előbb-utóbb eltűnik („use it or lose it”
- használd vagy elvész). Ez azt jelenti, hogy amikor a környeze­
tünk rendszeresen és hosszú időn át bizonyosfajta jelet küld, akkor
nemcsak a viselkedés alkalmazkodik hozzá, hanem a kísérő neuro­
biológiai történések is strukturálisan követik ezt a szituációt. A zon­
goristák agyában például m érhetően vastagabbak és nagyobbak
azok az agyterületek, amelyek a kezek mozgását kódolják. Azoknál
az embereknél, akik szélsőségesen traumatizáló helyzeteket éltek át,
bizonyíthatóan megváltoznak a félelmet feldolgozó agyterületek
- különösen az amygdala94 érzékenysége fokozódik nagymérték­
ben. Az emberhez hasonló élőlények számára a „környezet” legfő­
képpen társas interakciókból áll. Az emberek számára az emberek
közötti kapcsolatok a legmeghatározóbb forrásai azoknak a jelek­
nek, amelyek a viselkedést és a biológiai reakciókat befolyásolják.
Az emberi faj számára, amelynek rendkívül változatos, ráadá­
sul gyakran változó helyzetekhez kell újból és újból hozzászoknia,

93 A géntevékenységet szabályozó jelek útjára hat a gyakorlás vagy a tanulás is: a

legújabb biológiai vizsgálatok azt m utatják, hogy az újszülöttkorban gyakrabban
stressznek kitett állatok vagy em berek felnőttkorukban nagyobb stresszgén-akti-
vitással reagálnak a szabványos stressz-szintekre, mint a kontrollcsoportba tartozó
állatok, illetve em berek (lásd például lan W eaver és munkatársai már említett
vizsgálatát).

94 R itk án m andulam agnak is nevezik.

nagyon kevés előnnyel járna, ha csupán egyetlenegy alkalmazko­
dási program állna rendelkezésére. Ezenkívül az is rossz lenne,
ha csak akkor kezdené a megfelelő viselkedés kialakítását és az
ehhez szükséges biológiai rendszerek optimalizálását, amikor egy
helyzet már kialakult. K ülönböző, az embert az idők folyamán
újra m eg újra próbatételek elé állító helyzetek alapján kialakult a
megfelelő alkalmazkodási reakciókból álló arzenálunk, amelyeket
szükség esetén lehívható program okként tárolunk. Az agykéreg­
ben (kortexben) program okat tartalmazó idegsej thálózatok talál­
hatóak, amelyek gyors alkalmazkodási reakcióval képesek reagálni
a nekik megfelelő helyzetekre. Központi szerepet játszanak ebben
a cselekvési program ok.95 M ivel egy élőlénynek m indig m eg kell
ítélnie, milyen érzéssel járnak m ajd szubjektíve az egyes cselek­
vések, a cselekvési program okat a testérzékelések programjainak
kell kísérniük.96 Az érzelmi központokban (a gyrus cinguli elülső
részében és az amygdalában) is vannak olyan program ok, ame­
lyek villámgyorsan előhívhatóak, egy hirtelen kialakuló helyzetre
adható teljes alkalmazkodási reakció részeiként.

Neurobiológiai formátum a közös, társas kötődésű

cselekvési programokra

H ogy milyen cselekvési és érzékelési programjai vannak az egyén­

nek, az egyáltalán nem csupán egyéni dolog — és ez a tükör­
neuronok legfontosabb üzenete. Azokat a reakcióprogramokat,
amelyeket mindenki készenlétben tart a tipikus m ódon előfordu­

95 M int a 2. fejezetben m ár foglalkoztunk velük, ezeket a prem otoros agykéreg

tárolja.

96 E zek a szom atoszenzoros agykéreg közvetlen közelében tárolódnak, az agykéreg

fali lebenyének alsó részében (az ún. inferior parietális lebenyben) (lásd a 2. feje­
zetben).
ló helyzetekre, az egyik ember a rezonancia révén kiválthatja a
másikból, s ezek a program ok összehasonlíthatóak és kom m uni-
kálhatóak, hiszen tükörneuronok mindenütt találhatók az agyban,
ahol cselekvéssorokat és hozzájuk tartozó érzéseket tárolunk.
Ahol léteznek tükröző rendszerek, ott az idegrendszeri progra­
m ok nemcsak akkor lépnek m űködésbe, amikor az egyén maga
végez valamilyen tevékenységet vagy készít elő egy reakciót,
hanem akkor is, amikor megfigyeli, hogy valaki más végzi az adott
cselekvést. A tükörneuronok tehát egyfajta társas neurobiológiai
alakzatot mutatnak: azt a közös sokféleséget alkotják, amelyben
minden egyén, de egyben a közösség is megtalálja magát.
M it jelent mindez abból a szempontból, hogy miként irányítja
az ember a viselkedését, vagyis mit jelent ez a szabad akarat kérdé­
sére nézve? M i történik akkor, amikor valaki eltervez és végrehajt
egy cselekvést? M int már a 2. fejezetben részleteztem, először is
azok az idegsej thálózatok aktiválódnak az agyban, amelyek a cse­
lekvés tervezését végzik. N em minden ilyen hálózati aktivitás vezet
tényleges cselekvéshez, lehet, hogy a folyamat megáll a cselek­
vés gondolatánál vagy elképzelésénél. A zok az idegsej thálózatok
tehát, amelyekben a cselekvési program ok tárolódnak, tervezési
teret biztosítanak, amelyben létre tudnak jön n i az elképzelések és
gondolatok mindarról, amit az egyén megte/ieíne, ami azonban
nem szükségszerűen válik m ajd valósággá. M ivel azonban a tükör­
neuronok szintén itt találhatók, nemcsak az egyén, hanem a társas
környezete is hozzáfér ehhez a tervezési térhez.

A szabad akarat területe

Amikor más emberek cselekvését figyeljük vagy éljük át, akkor ez

bennünk is aktiválja az adott cselekvésnek megfelelő elképzelése­
ket és gondolatokat. A m egfigyelés által kiváltott neurobiológiai
rezonancia az újszülöttnél éppen úgy nagy arányban a megfelelő
 viselkedésm ódokhoz vezet, mint a kisgyereknél: a csecsemő és a
kisgyerek erősen hajlamos maga is megtenni, amit lát. Csak akkor
tudja az ember kontrollálni a tükrözési folyamatok által kiváltott
utánzási késztetését, amikor már m egerősödtek az elülső agyi
lebeny gátló területei. A felnőttnél már megmaradhat gondolati
szinten mindaz, aminek a gyereknél m ég utánzó cselekvéssé kel­
lett válnia. A frontális agylebeny elülső részét tartják az önirányítás
területének. Tragikus, hogy bizonyos betegségeknél, például a
szkizofrénia súlyos formáinál vagy a frontális lebeny sérüléseinél,
visszatérhet az utánzásos viselkedés.
Hamarosan meglátjuk, hogyan is fest az a terület, amely „sza­
bad akarattal” rendelkezik: az ember nem tudja valami újként fel­
fedezni saját magát és a világot, hanem először azokhoz a cselek­
vési, testérzékelési és érzelmi program okhoz kötődik, amelyeket
az agya tárol. M indazonáltal itt egy hatalmas terület nyílik m eg
előtte (az átlagosan fejlett ember előtt): a választási lehetőségei
nem csak abban állnak, hogy egy bizonyos helyzetben enged vagy
gátol egy cselekvési vagy érzékelési programot. Sokkal inkább
az élettapasztalat hozza magával, hogy minden helyzethez rend­
szerint több reakcióprogram ot tartogat, amelyek közül válogatni
lehet és kell.
H árom dolog fontos abban a döntésben, hogy az adott hely­
zetben szóba jöh ető program ok közül melyiket kellene kivá­
lasztani: 1. Az első kritérium a saját testünk biológiai és érzelmi
helyzete. Itt nemcsak a biológiai alapszükségletek (például az
éhség, a fáradtság vagy a mozgásvágy) játszanak szerepet, hanem
az érzelmi állapotok is. 2. A második, legalább ennyire fontos
döntési tényező az a vágyunk, hogy kapcsolatokat alakítsunk ki, és
hogy a környezetünkben a legfontosabb emberekkel szeretetteljes
kapcsolatban legyünk. Ez az aspektus - az agy jutalm azó rend­
szere révén — biológiai alapú, és néha meghatározóbb szerepet
játszik minden társas közösségben élő lény életében, mint a saját
életszükségletek kielégítésének biztosítása (például amikor vala­
kit az életünk árán is m egvédünk). 3. A döntéseket befolyásoló
harmadik aspektust a társadalmi ranggal, illetve a társadalmi alkal­
mazkodással kapcsolatos kérdések jelentik. Többnyire kevésbé
előnyösek azok a cselekvési program ok, amelyek ellentmondanak
a társadalmi közm egegyezésnek, vagy konfliktushoz vezetnek a
társadalmi hierarchiában magasabban elhelyezkedő, illetve erő­
sebb egyénekkel.

A szabad akarat mint egy önszabályozó folyam at eredménye

M inden élethelyzetnek, amelyben döntést kell hoznunk, számta­

lan feltétele és körülménye van, ráadásul számos oldalról szem­
lélhető, s m indig több döntési lehetőség adódik benne. Ezért az
emberi döntés - legyen akár spontán, akár tudatos, akaratlagos
aktus - soha nem csupán egyetlen aspektuson alapul. Amit már
az elején is hangsúlyoztam, az most nyilvánvalóvá válik: a bio­
lógiai rendszerek viselkedése nem egyetlen ok következm énye,
hanem egy belső önszerveződési folyamat eredménye. Az ember
központi idegrendszerében úgy szerveződik ez a folyamat, hogy
a frontális lebeny elülső részében lévő instanciának megvan a
lehetősége arra, hogy minden helyzetben válasszon valamit. Ez
a választás nem önkényes lehetőség, mert a frontális lebeny sem
tud magának új világot kitalálni.
Az egyes döntések keretét ezért egyrészről az egyén rendelke­
zésére álló cselekvési program ok spektruma adja m eg, amelyeket
az élete során eltárolt, másrészt pedig figyelem be kell venni a
fent említett három belső és külső aspektust. A - társadalmi köz-
megegyezés alapján kifejezett —szabad akarat nem más, mint az a
döntés, amelyet az egyén ezen az alapon meghoz. Az így definiált
szabad akarat neurobiológiailag is értelmezhető.
A szabad akaratot nemrégiben vezető német neurobiológusok
is megkérdőjelezték. A tisztázása érdekében végzett kísérletek
azonban nem alkalmasak arra, hogy valami biztosat jelentsenek
ki róla, amire nem rég Jürgen Habermas is utalt a Kiotó-díj átvé­
telekor m ondott híres beszédében.97 A szabad akaratot csupán ott
szabad megkérdőjelezni, ahol az említett feltételek közül egy vagy
több nem teljesül, ami mindenekelőtt az alábbi három körülmény
között szokott előfordulni: 1. ha betegség vagy sérülés akadályoz­
za a frontális lebeny működését; 2. súlyos pszichés betegség esetén
(ezen rendszerint pszichózist értünk), amikor a szabad döntéshez
szükséges neurobiológiai és pszichés önszerveződési folyamatok
nem m űködnek; 3. amikor az ember olyan életkörülményekkel
találja szemben magát, amelyek semmi korábban tapasztaltra nem
hasonlítanak, és úgy érzi, hogy az egyébként rendelkezésére álló
cselekvési lehetőségek (cselekvési programok) nem elérhetőek
számára, vagyis beszűkült a cselekvése tere.
A szabad akarat posztulátumát nemcsak a neurobiológia szem­
pontjából nincs értelme feladni. H a elvetnénk a tudományban ezt
a feltételezést, akkor - a tudom ányos vitáktól eltekintve - ennek
lenne egy teljesen értelmetlen gyakorlati következm énye is: ha az
lenne az új társadalmi közm egegyezésünk, hogy az emberek nem
képesek szabad akaraton alapuló döntéseket hozni, és nem lehet
rajtuk számon kérni a döntéseiket, akkor ez „önbeteljesítő jóslat­
tá” válna, mivel akkor hiányozna a társas alkalmazkodás aspektu­
sa, amelyet addig minden egészséges egyén minden döntésében
figyelem be vett (lásd följebb).
A tükörneuronok arra tanítanak bennünket, hogy a cselekvés­
tervezéssel foglalkozó idegsejthálózatok olyan teret biztosítanak az
egyénnek, amelyben a cselekvések elképzelései — a cselekvésről
szóló gondolatok —kialakulhatnak és lebeghetnek anélkül, hogy
szükségszerűen átfordulnának a nekik megfelelő cselekvésbe. Ez

97 E bben a híres beszédben az idős filozófus szinte kikérte magának, hogy a neu-
ro biológu sok pusztán az idegi folyam atokra redukálják a szabad akarat kérdését.
(Aford.)
a tervezésre, elképzelésre és gondolkodásra szolgáló tér egyben
olyan hely is, ahol a neurobiológiai tükrözés és rezonancia jelen ­
ségei szintén lejátszódnak: amit másoknál m egfigyelünk vagy
velük együtt átélünk, az előhívja belőlünk is a megfelelő gondo­
latokat és késztetéseket. H ogy aztán elképzelésként lebegtetjük
vagy megvalósítjuk őket, azt mérlegelhetjük - feltéve, hogy a
legalább átlagos pszichés egészségnek örvendő em berek közé
tartozunk.
 Tizenkettedik fejezet

A tükrözés mint az evolúció vezérelve

Az agykéreg premotoros részében találhatóak azok a kapcsola­

tok, amelyekkel összekötjük a világ tárgyait - tehát ott, ahol a
cselekvéseket szoktuk fontolgatni (lásd a 2. fejezetben). Az agy
szempontjából a külvilág élő és élettelen tárgyai a jelentőségüket
azokkal a cselekvési és interakciós lehetőségekkel nyerik el, amelyek
általuk nyílnak meg. Az e lehetőségek révén az agyunkban életre
hívott elképzelések olyan cselekvési és interakciós tapasztalatokon
és élményeken alapulnak, amelyekre az egyén szert tett, m iközben
az adott tárggyal foglalkozott. Az agy tehát cselekvési és interak­
ciós lehetőségek gyűjtem ényeként térképezi fel a világot. A világ
az, amit teszünk vele, és ahogyan interakcióba lépünk vele. Az
embereket is így látjuk: a róluk bennünk kialakuló kép a m ozgá­
sos, érzékszervi és érzelmi interakciókból leszűrt tapasztalataink­
ból és élményeinkből áll össze (lásd az 5. fejezetben).
A közös neurobiológiai jelentéstér

Az eddigi fejezetekben m egfogalm azott felismeréseket a követ­

kezőképpen foglalhatnánk össze: más emberek észleléséhez és
belső leképezéséhez az agyunk ugyanazokat a programokat hasz­
nálja, amelyekkel a saját magáról szóló képet is modellezi: az
állatkísérletek és az embereken modern képalkotó eljárásokkal
végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy az agy a saját személyünket
a cselekvéssorokat vezérlő program ok (a prem otoros agykéreg
alsó része), a testérzékeléseket vezérlő program ok (fali lebeny alsó
része) és az érzelmeket irányító program ok (a gyrus cinguli elülső
része és az amygdala) alapján képezi le. Egy cselekvő másik ember
m egfigyelése a m egfigyelő agyában — egyidejűleg — nemcsak
hasonló sejthálózatokat, hanem részben pontosan azokat az ideg­
sej thálózatokat aktiválja, amelyek akkor lépnének m űködésbe, ha
a m egfigyelő maga hajtaná végre az éppen m egfigyelt cselekvést.
Hasonló rezonanciák mutatkoznak a testérzékelésért és az érzel­
mekért felelős neurobiológiai rendszerekben is. M indez azt jelen ­
ti, hogy az agyunkban egy belső szimulációs program működik,
amikor egy másik embert észlel. Ugyanazok a rendszerek m odel­
lezik a másik embert, mint saját magunkat. Ez a tükörneuronok
által közvetített folyamat m egelőzi a gondolkodást, a beszédet, és
spontán m ódon fut le. Ez az intuitív észlelés és megértés neuro­
biológiai alapja. M ivel ez a mechanizmus minden ember sajátja,
a tükörneuronok rendszere egy egyének feletti idegrendszeri formátu­
mot hoz létre, amelynek révén közös, emberek közötti jelentéstér ala­
kul ki.98 M ivel a közös emberi jelentéstér program okat tartalmaz
minden jellegzetes, a tapasztalatok alapján a saját fajon belül elő­
forduló cselekvési és észlelési sorozatra, ezért létrehozza a —nagy
vonalakban — kiszámítható, előre m egjósolható világ intuitív

98 Ezt a teret Vittorio Gallese shared meaningful intersubjective space-nek, vagyis szub­
jek tu m o k közötti, jelentéssel bíró térnek nevezte el.
alapját is. M iután ebbe beletartozik a többi ember viselkedésének
előrejósolhatósága és kiszámíthatósága is, a tükörneuron-rendszer
által kialakított „jelentéssel bíró közös interszubjektív tér” egyben
annak az alapja is lesz, amit (ős)bizalomnak nevezünk.

A test mint a szellemi műveletek alapja

A tükörneuronok kutatásából adódó felismerések túlmutatnak

a neurobiológia és az orvostudom ány területén. Ide tartozik
az a felismerés is, hogy az összes szellemi művelet végső soron
azokon a tapasztalatokon alapul, amelyeket cselekvő testi lényként
szereztünk. Az agyunk által a világról alkotott m odellek (illetve
tárgyak) olyan program okból állnak, amelyek biológiai szerep­
lők cselekvéseit, interakcióit és érzékeléseit írják le. Bármilyen
finom an kidolgozottak legyenek is a különböző absztrakciós
szinteken levont következtetéseink, mégis cselekvő, élő testünk
tapasztalatai azok, amelyek minden gondolat és fogalom alapját
képezik. U gyanakkor — a tükörneuronok által az interszubjektív
térbe emelve - ezek jelentik az interszubjektivitás és az abban
előforduló minden lehetséges megértési folyamat alapját is. M it
képeznek le ezek a megértési folyamatok? A cselekvési, érzékelési
és interakciós szekvenciákat. Ezeknek a cselekvéseknek és inte­
rakcióknak az élő test, az élő cselekvő a szubjektuma.
A főemlősökkel végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy az
intuitív megértési folyamatok és a belőlük következő tanulási
tapasztalatok nem szorulnak a beszédre. Azonban a beszéd az
egyetlen médium, amellyel explicit m ódon le tudjuk írni ezeket
a folyamatokat. Az, amit a beszéd segítségével kifejezünk, köz­
vetítünk vagy kommunikálunk, az élő szubjektum ok testi tapasz­
talatain alapul. Az ilyen irányba mutató m egfontolásokat teljesen
más megközelítésből és elszigetelten már a filozófia területén
is fellelhetjük, például Edm und Husserl gondolataiban. M ár ő
rámutatott arra, milyen szerepet játszanak a kognitív folyamataink
és a gondolataink világában az élőlényként, másokkal közösen
szerzett tapasztalataink.
A tükörneuronok rendszerének különösen fontos funkciója
lehet (lehetett) az ember és kultúrája fejlődése szempontjából: biz­
tosítja a tudás fajon belüli és nemzedékeken átívelő megőrzésének
lehetőségét. Az a lehetőség, hogy a tükörneuronokkal egy min­
denkiben jelen lévő, ugyanakkor mindannyiunk számára közös
neurobiológiai formátumot használhatunk, azt jelenti, hogy közös
program gyűjtem ény áll rendelkezésünkre. Ezek a program ok a
tapasztalat talaján álló tudásgyűjtemények. A tükörneuron-rend­
szerek bizonyos m ódon az emberiség emlékezetét jelentik: az írás,
a könyv és az internet feltalálása előtti több százezer évben ezek a
tudástárak élő könyvtárakként m űködtek, amelyeket —a tükörneu-
ronoknak köszönhetően —a rezonancia és a modell utáni tanulás
révén nemzedékről nemzedékre át lehetett adni. A tudás átadása
azért volt lehetséges már a beszéd kialakulása előtt is, mert a
tükörneuron-rendszerben lévő rezonanciamechanizmus megelőzi
a beszédet. A tükörneuronok rendszere azonban —mint korábban
már kifejtettük - az emberi beszéd kifejlődésének meghatározó
előfeltétele lehetett, mivel a beszéd leírja az azokról a folyama­
tokról és cselekvéssorokról alkotott elképzeléseket, amelyeket a
tükörneuron-rendszer program okként tárol. (Mint a 4. fejezetben
már említettük, a beszéd képessége olyan idegsejtek hálózataiban
fejlődött ki, amelyekben tükörneuronok is találhatók.)

A legrátermettebb fennmaradása — a rezonancia túlélése

H a vetünk egy pillantást az evolúcióra, felmerül a kérdés, vajon

mi az „értelm e” , hogy a rezonancia- és tükörjelenségek, valamint
az intuitív megértés és megértetés számos magasabb rendű faj szá­
mára ilyen különös jelentőséggel bír? Charles Darwin evolúcióel­
mélete szem pontjából az a válasz erre a kérdésre, hogy a tükrözés
és a rezonancia nemcsak társas kötődéseket hoz létre, hanem a
fajon belül intuitív m ódon összehangolt viselkedést is lehetővé
tesz, hogy így társadalmi összetartást hozzon létre, és biztosítsa az
egyén fennmaradását (aki a csoportban marad életben).
A rezonancia azonban többet is jelenthet a túlélés elvénél.
M ásoknál rezonanciára találni, másoknak rezonanciát adni és azt
látni, hogy az jelent számukra valamit, ez biológiai alapszükséglet
- legalábbis a magasabb rendű élőlényeknél. Az agyunk neuro-
biológiailag a jó társas kapcsolatokra van kalibrálva - tudjuk m eg
Thom as Inseltől, a N IM H igazgatójától, aki nemrégiben tette ezt
a megállapítást egy rendkívül figyelem rem éltó áttekintő tanul­
mányában. Ugyanezt mutatják a halálos kimenetelű társadalmi
kiközösítésekről szóló korábbi m egfigyelések is. A társak által
elszigetelt egyéneknél jelentősen m egnő a neurobiológiai fájda­
lom központok aktivitása.
Ennek tükrében érdemes talán elgondolkodni néhány teljesen
egyszerű evolúciós feltételezésen, amelyek m ég Charles Darwin
és Herbert Spencer brit filozófus idejére nyúlnak vissza, akinek a
„legrátermettebb fennmaradásáról” szóló tételét Darwin elfogadta.
Herbert Spencer szociáldarwinizmusától az ív a múlt század zsák­
utcáin át a genetikai darw inizm us" m odern elképzeléseiig vezet.
Bármennyire is az egyes élőlény egyik m ozgatórugója lehet az
életben a „túlélésért folytatott harc” , mégis kevéssé egyértelműek
az arra utaló jelek, hogy ez az evolúció vezérelve lenne. Darwin
és Spencer óta napjainkig kizárólag a túlélést szolgáló stratégiák­

99 Lásd R ichard Daw kins: A z önző gén cím ű könyvét (2005). Tény, hogy a gének
nem „ön zőek” . Elsősorban azt lehet igazán tudni a gének „viselkedéséről” , hogy
az örökítőanyag D N S -e tükrözés alapján rendeződik páros form ába (egyedi kivé­
telt jelen t e szabály alól a vírusok egyvonalú D N S -e ), m ásodsorban pedig hogy
m inden génnek vannak olyan részei, am elyek rendkívül specifikus kapcsolódási
felületet nyújtanak a kívülről érkező jelzőanyagoknak, am elyek révén szabályozni
lehet a gén tevékenységét.
ként értelmezik az élőlények által kifejlesztett viselkedésrepertoá­
rokat és biológiai alkalmazkodási folyamatokat. Az élő rendszerek
azonban m indkettőt alkalmazzák: egyrészt igyekeznek biztosítani
a saját túlélésüket, másrészt folyamatosan próbálnak alkalmazkod­
ni és tükrözni. Jo g o s a kétely azzal szemben, hogy az utóbbi az
előbbi szolgálatában állna.
Lehetséges lenne, hogy a „ráterm ettség” és a „túlélés” csupán
a tükrözésre és a kom m unikációra történő törekvés mellékje­
lenségei lennének? Az erős alfaállat, amely a legjobb nőstényért
minden riválisát legyőzi, soha nem fejlődhetett volna faja minta-
példányává, akármilyenek is a genetikai adottságai, ha csecsem ő­
korában nem foglalkoztak volna vele, és kölyökkorában nem lett
volna lehetősége, hogy a harci „tehetségét” tanulás és gyakorlás
révén kibontakoztassa. A zok a kölyökállatok és embergyerekek,
akik a születésük után szociálisan elszigetelődnek, a kiadós táp­
lálkozás ellenére is nagy lelki és testi ártalmakat szenvednek el,
zavart és szociálisan inkompetens magatartást alakítanak ki, és
gyakran elpusztulnak, hiába vannak jó génjeik.
M eglehet, a tükörjelenségek nem olyan látványosak, mint az
a forgatókönyv, amely az evolúciót a túlélésért vívott folyamatos
harcként tünteti fel.100 Mindazonáltal kevésbé banálisak és — zse­
niális mechanizmusaiknak köszönhetően - sokkal izgalmasabbak.
Elképzelhető, hogy a tükrözési jelenségek ugyanolyan fontosak
az evolúcióban, mint a „legrátermettebb fennmaradásának” elve.
Az alkalmazkodás, a tükrözés és a rezonancia törekvései áthatják
az egész biológiát, ami m agánál az örökítőanyagnál kezdődik:
a baktériumtól fölfelé minden élőlény D N S-e páros, tükrözésen
és alkalmazkodáson alapuló anyag. Primitív tükrözési és rezonan­
ciajelenségre utaló jeleket már bizonyos növényeknél is találunk,

100 D arw in evolúciós elmélete differenciált volt. N ála m eghatározó szerepet játszottak
az alkalmazkodási folyam atok is. E helyütt a Spencer által m egfogalm azott szoci-
áldarwinizmustól a m odern elképzelésekig tartó irányzatra gondolok.
amelyek hírvivőanyagok révén kommunikálnak egymással olyan
szinten, hogy egy károsító tényező fellépése esetén a m ég érin­
tetlen növények is védekező pozíciót tudnak felvenni. A hal- és
madárrajok intuitív m ódon összehangolt, gyors reakciókon ala­
puló magatartása egyáltalán nem lenne elképzelhető a tükörm e­
chanizmusok nélkül. A differenciált tükörjelenségek sok társas
csoportban élő, magasabb rendű gerinces élőlénynél m egfigyel­
hetőek, többek között a kutyáknál és a majmoknál. Különösen
érdekes, hogy bizonyos tükörjelenségek a faji határokat is át tudják
lépni, például m ajm ok és emberek között: a m ajm ok premotoros
tükörneuronjai működésbe lépnek, ha bizonyos ember által kivi­
telezett cselekvéseket látnak (valószínűleg ennek ellenkezője is
megfigyelhető lenne). Érdekesek m ég a helyenként szintén társas
közösségben élő ember és kutya között lezajló tükörjelenségek:
például akkor figyelhető m eg e két faj közötti tükrözés, amikor
az ember (vagy a kutya) spontán és intuitív m ódon arra a tárgyra
irányítja a figyelmét, amelyet a kutya (vagy az ember) figyel. Az
egymás között tükrözni tudó fajok „baráti” fajcsaládokat alkotnak
egymással.

Tükrözés — a z élő rendszerek „gravitációs törvénye”

Kiem elkedő biológiai jelentőségűek azok a neurobiológiai rezo­

nanciajelenségek, amelyek lehetővé teszik, hogy egy egyén egy
másik egyén észlelése révén akaratlanul szimulálni tudja, amit az
átél vagy gondol. Ezek nyújtják az alapját annak, hogy egy faj
példányai megértsék egymást, egymáshoz tartozzanak, és sok­
féle viselkedésüket intuitíven összehangolják egymás között.
M indezeken túl az e jelenségek számára neurobiológiai „hard­
vert” képező tükörneuronok rendszere az általa tárolt progra­
mokkal tudástárként is funkcionál. Ezt nemcsak egyénről egyén­
re, hanem nemzedékről nemzedékre is át lehet vinni.
 A D N S-tő l az em berig terjedő sokoldalú tükrözési jelenségek
láttán felmerülhet bennünk, hogy a tükrözést és a rezonanciát az
élő rendszerek gravitációs törvényének nevezzük. Lehet, hogy
nem a „legrátermettebb túlélése” az evolúció egyetlen vezérelve,
hanem ki kellene egészíteni egy önálló biológiai alapmotívummal:
az élő rendszerek közötti alkalmazkodásra, tükrözésre és össz­
hangra való törekvéssel. Az utóbbiból fejlődtek ki a differenciált,
intuitív kom m unikáción alapuló jelenségek, amelyeket az embe­
reknél m egfigyelhetünk. Hiszen az emberekre érvényes: az élet
titka nemcsak az, hogy mindenáron életben maradjunk, hanem az
is, hogy olyan emberekre leljünk, akik megértik az érzéseinket és
a vágyainkat, s tükrözve viszonozni tudják azokat.
 A szerző

Dr. Joachim Bauer professzor 1951-ben született, és a Freiburgi

Egyetem en tanít. Belgyógyászatból, pszichoszomatikus orvos­
lásból, pszichiátriából és pszichoterápiából szakvizsgázott.
Kutatásaiért 1996-ban m egkapta a N ém et Biológiai Pszichiátriai
Társaság híres O rganon-díját. Tovább könyvei:
Das Gedáchtnis des Körpers. Wie Beziehungen und Lebensstile
unsere Gene Steuern (A testünk nem felejt. H ogyan irányítják
kapcsolataink és életstílusunk a génjeinket?); Prinzip Menschlichkeit.
Warum wir von Natúr aus kooperieren (Az em beriesség elve. M iért
m űködünk együtt term észetünktől fogva?); Lob dér Schule. Sieben
Perspektiven für Schüler, Lehrer und Eltern (Az iskola dicsérete.
Hét lehetőség az iskolások, a tanárok és a szülők számára); Das
kooperative Gén. Abschied vöm Darwinismus (Az együttm űködő
gén. Búcsú a darwinizmustól).
 Felhasznált irodalom

Adolphs, R .: Neural systems recognizing emotions. Current

Opínion in Neurobiology 12, 169-177, 2002
Adolphs, R ., Damasio, H ., Tranel, D .: Neural systems fór
recognition o f emotional prosody: A 3-D lesion study.
Emotion 2, 23-51, 2002
Adolphs, R ., Tranel, D ., Dam asio, A. R .: Dissociable neural
systems fór recognizing emotions. Brain and Cognition 52, 61-
69, 2003
Allison, T., Puce, A., McCarthy, G.: Social perception from
visual cues: R o le o f the ST S region. Trend in Cognitive Sciences
4, 267-278, 2000
Altmeyer, M .: Narzissmus und Objekt. Ein intersubjektives Verstandnis
dér Selbstbezogenheit. Vandenhoeck & Ruprecht, 2000
Altmeyer, M .: Videó ergo sum. Vortrag bei den Lindauer
Psychotherapiewochen, 15. 4. 2002
Anderson, J. et al.: Contagious yawning in chimpanzees.
Proceedings of The Royal Society B (Suppl.), 2004
Babiak, P.: Vortrag au f dem Euroscience Open Fórum. 25.-28.
August 2004, Stockholm. Siehe auch: Laura Spinney: Snakes
in Suits. New Scientist, 21. 8. 2004
Bates, E ., D ick, F.: Language, gesture, and the developing brain.
Psychobiology 40, 293-310, 2002
Bauer, J ., Hafner, S., Kachele, H ., Wirsching, M ., Dahlbender
R . W: Burn out und W iedergewinnung seelischer Gesundheit
am Arbeitsplatz. Psychotherapie Psychosomatik Medizinische
Psychologie 53, 213-222, 2003
Bauer, .J.: Integrating Psychiatry, Psychoanalysis, Neuroscience.
Psychotherapie Psychosomatik Medizinische Psychologie 51, 265-
2 6 6 ,2 0 0 1
Bauer, J.: Das Gedachtnis des Körpers. Piper Verlag, 2004
Bauer, J ., Kachele, H .: D ie psychosomatische Medizin
- ihr Verhaltnis zűr N eurobiologie und zűr Psychiatrie.
Psychotherapie. Bánd 10, Hejt 1, 2005
Binkofski, F., Buccino, G., Zille, K ., Fink, G. R .: Supramodal
representation o f objects and actions in the humán inferior
temporal and ventral premotor cortex. Cortex 40, 159-161,
2004
Binkofski, F., Buccino, G.: M otor functions o fth e Broca’s
region. Brain and Language 89, 362-369, 2004
Blanke, O ., Ortigue, S., Landis, T., Seeck, M .: Simulating
illusory ow n-body perceptions. Natúré 419, 269-270, 2002
Blanke, O ., Landis, T., Spinelli, L., Seeck, M .: O u t-o f body
experience and autoscopy o f neurological origin. Brain 127,
243-258, 2004
Bremmer, F.: The perception o f inferred action. Neuron 31, 6-7,
2001
Buber, M .: Das dialogische Prinzip. Gütersloher Verlagshaus,
2002
Buccino, G ., Binkofski, F., Fink, G. R ., Fadiga, L., Fogassi, L.,
Gallese, V, Seitz, R . J., Zille, K ., Rizzolatti, G ., Freund, H.
J.: Action observation activates prem otor and perietal areas
in a somatotopic manner: an fM R I study. European Journal of
Neuroscience 13, 400-404, 2001
Butler, J.: Kritik dér ethischen Gewalt, Adorno-Vorlesungen 2002.
Suhrkamp, 2003
Cannon, W. B.: “ V oodoo” Death. Psychosomatic Medicine 19,
182,1957
Carr, L., Iacoboni, M ., Dubeau, M . C ., M azziotta, J. C ., Lenzi,
G. L.: Neural mechanisms o f empathy in humans: a relay from
neural systems fór imitation to limbic areas. Proceedings of the
National Academy USA 100, 5497-5502, 2003
Christakis D . A., Zim m erm ann F J ., D iG iuseppe D . L.,
M cCarthy C . A.: Early television exposure and subsequent
attentional problems in children. Pediatrics 113, 708-713,
2004
Cierpka, M .: Faustlos. Ein Curriculum zűr Právention von
aggressivem undgewaltbereitem Verhalten. Hogrefe. 2001
Conradi, E.: Take care. Campus Verlag, 2001
C otton, J. C .: N orm ál visual hearing. Science 82, 592-593,
1935
Critchles, 11. D ., Wiens, S., Rothstein, P, Öhmann, A., Dolan,
R . J: Neural systems supporting interoceptive awareness.
Natúré Neuro Science 7, 189-195, 2004
Decety, J., Sommerville, J. A.: Shared representations between
sell and other: a social cognitive neuroscience view. Trends in
Cognitive Sciences 7, 527-533, 2003
Decety, J., Chaminade, T : W hen the self represents the
other: a new cognitive neuroscience view on psychological
identification. Consciousness and Cognition 12, 577-596, 2003
Decety. J., Chaminade, T.: Neural correlates offeelin g sympathy.
Neuropsychologia 41, 127-138, 2003
Dim berg, U ., Thunberg, M ., Elmehed, K.: Unconscious facial
reactions to emotional facial expressions. Psychological Science
11, 86-89, 2000
Dim berg, U ., Petterson, M .: Facial reactions to happy and angry
facial expressions: evidence fór right hemispheric dominance.
Psychophysiology 37, 693-696, 2000
Dimberg, U ., Thunberg, M ., Grunedal, S.: Facial reactions
to emotional stimuli: automatically controlled emotional
responses. Cognition and Emotion 16, 449-471, 2002
Dornes, M .: Dér kompetente Sáugling. Fischer Taschenbuch, 1993
Dornes, M .: O ber Mentalisierung, Affektregulierung und die
Entwicklung des Selbst. Fórum für Psychoanalyse 20, 175-199,
2004
Eisenberger, N ., Lieberman, M . D ., Williams, K. D .: Does
rejection hunt? An fM R I study o f social exclusion. Science
302, 290-292, 2003
Ferrari, F, Gallese, V, Rizzolatti, G ., Fogassi, L.: M irror neurons
responding to the observation o f ingestive and communicative
mouth actions in the monkey ventral prem otor cortex.
European Journal of Neuroscience 17, 1703-1714, 2003
Fogassi, L., Gallese, V : The neural correlates of action understanding
in non-human primates. In: M irror neurons and the evolution
o f brain and language (M axim I. Stamenov, Vittorio Gallese.
eds.). Joh n Benjamins Publishing Company, Amsterdam 2003
Fónagy, P: The humán genome and the re presentational
world: the role o f early mother-infant interaction in creating
an interpersonal interpretative mechanism. Bulletin of the
Menninger Clinic 65, 427-448, 2001
Gallese, V, Fadiga, L., Fogassi, L., Rizzolatti, G.: Action
representation and the inferior parietal lobé. In: C om m on
mechanisms in perception and action (Wolfgang Prinz,
Bernhard H őm m el, eds.). O xford University Press, 2002
Gallese, V : The roots o f empathy: The shared manifold
hypothesis and the neural basis o f intersubjectivity.
Psychopathology 36, 171-180, 2003
Gallese, V : The manifold natúré o f interpersonal relations: the
quest fór a com m on mechanism. Philosophical Transactions of
The Royal Society London B 358, 517-528, 2003
Gallese, V : A neuroscientific grasp o f concepts: from control to
representation. Philosophical Transactions of The Royal Society
London B 358, 1231-1240, 2003
Gallese, V, Metzinger, T.: M otor ontology: the representational
reality o f goals, actions and selves. Philosophical Psychology 16,
365-388, 2003
Gilligan, C .: Die andere Stimme. Lebenskonflikte und Morál dér
Frau. Piper Verlag, 1985
Goleman, D .: Emotionale Intelligenz. dtv Taschenbuch, 1997
Gopnik, A., Meltzoff, A. N ., Kuhl, P : The scientist in the
crib. What early learning telis us about the mind. Perennial /
HarperCollins Publishers, 1999
Gündel, H ., Ceballos-Baum ann, A. O ., von R ád , M .:
Aktuelles zu psychodynam ischen und neurobiologischen
Einflussfaktoren in dér Genese dér Alexithym ie.
 Psychotherapie Psychosomatik Medizinische Psychologie 52, 479-
4 8 6 ,2 0 0 2
Habermas, J.: U m uns als Selbsttauscher zu entlarven, bedarf es
mehr. Frankfurter Allgemeine Zeitung, 15. 11. 2004
Hackenbroch, V : Blind fúr W ut und Freude. Dér Spiegel Nr. 49,
190-199, 2003
Hainmüller, H .: Das Apriori des Körpers. Zu einer vergessenen
Perspektive im Philosophie- und Ethikunterricht. Ethik &
Unterricht 4, 2001
Hainmüller, H .: D ie Suche nach dér eigenen Wahrheit. Ethik &
Unterricht 4, 2002
Hainmüller, H .: Take care! Aspekte einer Ethik dér Achtsamkeit.
Ethik & Unterricht 4, 2003
Hari, R ., Forss, N ., Avikainen, S., Kirveskari, E ., Salenius, S.,
R izzolatti, G.: Activation o f humán primary m otor cortex
during action observation: a neuromagnetic study. Proceedings
of the National Academy of Sciences USA 95, 15061-15065,
1998
Heiser, M ., Iacoboni, M ., Maeda, F., M arcus, J., M azziottaJ.:
The essential role o fB ro c a ’s area in imitation. European Journal
of Neuroscience 17, 1123-1128, 2003
Helland, S., Johansson, A., Sonnby-Borgström , M : Gender
dijferences in facial imitation. Abstract aus dér Universitat Lund,
Schweden
Heyes, C .: Causes and consequences o f imitation. Trends in
Cognitive Sciences 5, 253-261, 2001
Honneth, A.: Dér Kampf um Anerkennung. Suhrkamp, 2003

Husserl, E.: Das Kind. Die erste Einführung. In: Fleicher, M.

 (Hrsg.): Analysen zűr passiven Synthesis. The H ague, Martinus
Nijhoff, 1966, Bánd 11, S. 604-608
Husserl, E.: Cartesianische Meditationen und Pariser Vortrage. The
Hague, Martinus Nijhoff, 1973, Bánd 1
Husserl, E.: Ideas pertaining to a pure phenomenology and to a
phenomenological philosophy (Ideen II). Dordrecht, Kluwer
Academic Publishers, 1989, Bánd 2
Hutchison, W D ., Davis, K. D ., Lozano, A. M ., Tasker, R .
R ., Dostrovsky, J. O .: Pain-related neurons in the humán
cingulate cortex. Natúré Neuroscience 2, 403-405, 2001
Iacoboni, M ., W oods, R ., Brass, M ., Bekkering, H ., M azziotta,
J., Rizzolatti, C .: Cortical mechanisms o f humán imitation.
Science 286, 2526-2528, 1999
Iacoboni, M ., Kosko, L., Brass, M ., Bekkering, H ., W oods,
R ., Dubeau, M . C ., M azziotta, J ., Rizzolatti, G.: Reafferent
copies o f imitated actions in the right superior temporal
cortex. Proceedings of the National Academy of Sciences USA 98,
13995-13999, 2001
Illhardt, F. J.: Die Medizin und dér Körper des Menschen. Verlag
Hans Huber, 2001
Insel, Thomas: Is social attachment an addictive disorder?
Physiology and Behavior 19, 351-357, 2003
Jellema, T., Baker, C. I., Wicker, B ., Perrett, D . I.: Neural
representation fór the perception o f the intentionality o f
actions. Brain and Cognition 44, 280 -302, 2000
Jellema, T., Perrett, D. I.: Coding of visible and hidden actions. In:
Common mechanisms in perception and action (Wolfgang Prinz,
Bernhard Hőmmel, eds.). O xford University Press, 2002
Jellem a, T., Baker, C . I., Oram, M. W , Perrett, D. I.: Cell
Populations in the banks of the superior tempóval sulcus of the
macaque and imitation. In: The imitative mind (Andrew
M eltzoff, W olfgang Prinz, eds.). Cam bridge University Press,
2002
Jellem a, T., Perrett, D. I.: Perceptual history influences responses
to face and body postures .Journal of Cognitive Neuroscience 15,
961-971, 2003
Jellem a, T., Perrett, D. I.: Cells in monkey ST S responsive to
articulated body motions and consequent static posture: a case
ofim plied motion? Neuropsychologia 41, 1728-1737, 2003
Johansson, G.: Visual perception o f biological m otion and a
model o fits analysis. Percept. Psychophysiology 14, 202-211,
1973
Johnson, J. G ., Cohen, P., Smailes, E. M ., Kasén, S., Brook,
J. S.: Television viewing and aggressive behavior during
adolescence and adulthood. Science 295, 2458-2471, 2002
Jugendgesundheitsstudie Stuttgart 2000 (Schmidt-Lachenmann
und Kollegen). Gesundheitsamt Stuttgart
Kachele, Horst: D ér B egriff „psychogener T ód ” in dér
medizinischen Literatur. Zeitschrift für Psychosomatische Medizin
16, 105-128, und 16: 202-222, 1970
Kiderlen, E.: Lebendiges Probehandeln (Überlegungen zum Theater
als Möglichkeitsraum). Badische Zeitung, 9. 9. 2004, S. 29
Klein, S.: Alles Zufall. Die Kraft, die unser Leben bestimmt.
R ow ohlt, 2004
Kohler, E., Keysers C ., Um iltá, M . A., Fogassi, L., Gallese, V,
Rizzolatti, G.: Hearing sounds, understanding actions: action
representation in mirror neurons. Science 291, 846-848
Kozlowski, L. T., Cutting, J. E.: R ecognizing the sex o f a walker
from a dynamic point-light display. Perception and Psychophysics
21, 575-580,1977
LeBon, G.: Psychologie dér Massen (Ersterscheinungsjahr 1895).
Kroger. 15. Aufl., 1982
Leder, D .: Clinical Interpretations: The Hermeneutics o f
Medicine. Theoretical Medicine 11, 9-24, 1990
Leslie, K. R ., Johnson-Frey, S. H ., Grafton, S. T.: Functional
imaging o f face and hand imitation: towards a m otor theory o f
empathy. Neuroimage 21, 601-607, 2004
Levinas, E.: Ethik und Unendliches. Passagen Verlag. 3. Aufl.,
1996
Lévi-Strauss, C .: Strukturale Anthropologie. Suhrkamp, 1975
Lewekw, F et al.: Neuronale Aktivitat auf affektinduktive R eize
bei Alexithymie. Psychotherapie Psychosomatik Medizinische
psychologie 54, 437-444, 2004
M cGurk, H ., M acDonald, J.: Hearing lips and seeing voices.
Natúré 264, 746-748, 1976
Meltzoff, A., Decety, J.: What imitation telis us about social
cognition: a rapprochement between developmental
psychology and cognitive neuroscience. Philosophical
Transactions ofThe Royal Society London B 358, 491-500, 2003
Moles, A., Kieffer, B. L., D ’Amato, F. R .: Deficit in attachment
behavior in mice lacking the m -opioid receptor gene. Science
304, 1983-1986, 2004
Morris, S. C .: Life’s solution - inevitable humans in a lonely
universe. Cam bridge, 2003. Siehe auch: Die Zeit, 19. 8. 2004,
S. 29
M oser, T.: Körpertherapeutische Phantasien. Suhrkamp, 1989

Nelson, E., Panksepp, J.: Brain substrates o f infant-mother

attachment. Neuroscience and Biobehavioral Reviews 22, 437-
452,1998
Nishitani, N ., Hari, R .: Temporal dynamics o f cortical
representation fór action. Proceedings of the National Academy of
Sciences USA 97, 913-918, 2000
Panksepp, J.: Feeling the pain o f social loss. Science 302, 237-239,
2003
Papousek, M .: Vöm ersten Schrei zum ersten Wort. Huber, 2001
Papousek, M .: Regulationsstörungen derfrühen Kindheit. Huber,
2004
Rizzolatti, G ., Fadiga, L., Gallese, V, Fogassi, L.: Premotor
cortex and the recognition o f m otor actions. Cognitive Brain
Research 3, 131-141, 1996
Rizzolatti, G ., Luppino, G.: The cortical m otor system. Neuron
31, 889-901, 2001
Rizzolatti, C ., Fadiga L., Fogassi, L., Gallese, V: From mirror
neurons to imitation: facts and speculations. In: The Imitative
M ind (Andrew M eltzoff, Wolfgang Prinz, eds.). Cambridge
University Press, 2002
Rizzolatti, G ., Fogassi, L., Gallese, V : M otor and cognitive
functions o f the ventral prem otor cortex. Current Opinion in
Neurobiology 12, 149-154, 2002
Rizzolatti, G ., Craighero, L., Fadiga, L.: The mirror system in
humans. In: M irror Neurons and the Evolution o f Brain and
Language (M axim Stamenov, Vittorio Gallese, eds.). John
Benjamins, Amsterdam 2003, S. 37-59
Rogers, S. J., Hepburn, S. L., Stackhouse, T., Wehner, E.:
Imitation performance in toddlers with autism and those with
other developmental disorders. Journal of Child Psychology and
Psychiatry 44, 763-781, 2003
Safranski, R .: Wieviel Wahrheit braucht dér Mensch?. Fischer T B ,
1993
Scheidt, C. E.: Dér Spiegel - Zűr Bedeutungsgeschichte einer
psychoanalytischen Metapher. In: Geteilte Sprache (Utz Maas,
Willem van R eijen, Hrsg.). Verlag Grüner, Amsterdam 1988,
S. 305-320
Schmid, W : Schönes Leben? Einführung in die Lebenskunst.
Suhrkamp, 2000
Schmid, W: Ist das Leben ein Spiel? Philosophische
Überlegungen zűr Lebenskunst. Psychologie heute, M ai 2004
Schopenhauer, A.: Die beiden Grundprobleme dér Ethik II.
Preísschrift über die Grundlagen dér Morál. M einer Verlag, 1979
Sheldrake, R .: Das schöpferische Universum. Ullstein T B , 1993
Singer, T., Seymour, B ., O ’Doherty, J., Kaube, H ., Dolan, R . J.,
Frith, C. D .: Empathy fór pain involves the affective bút the
sensory components o fp ain . Science 303, 1157-1162, 2004
Singer, W : Keiner kann anders, als er ist. Verschaltungen
legen uns fest. Wir sollten aufhören, über Freiheit zu reden.
Frankfurter Allgemeine Zeitung, 8. 1. 2004, S. 33
Spence, S. A., Brooks, D. J., Hirsch, S. R ., Liddle, P F.,
Meehan, J., Grasby, P. M .: A P É T study ofvoluntary
movement in schizophrenic patients experiencing passivity
phenomena (delusion o f alien control). Brain 120, 1997-2011,
1997
Spitzer, M .: VerstoBen im Scanner: Ablehnung schmerzt.
Nervenheilkunde 22, 486-487, 2003
Stern, D .: The Interpersonal World of the Infant. Basic Books, N ew
York 1985
Taddio, A., Shah, v, Gilbert-M acLeod, C ., Katz, J.:
Conditioning and hyperalgesia in newborns exposed to
repeated heal lances .Journal of the American Medical Association
288, 857-861, 2002
Tarr Krüger, I.: Die magische Kraft dér Beachtung. Herder, 2001
Theoret, H ., Halligan, E.. Kobayashi, M ., Fregni, F., Tager-
Flusberg, H ., Pascual-Leone, A.: Impaired m otor facilitation
during action observation in individuals with autism spectrum
disorder. Current Biology 15, R 8 4 -R 8 5 , 2005
Uexküll, Th. von, Wesiack. W: Theorie dér Humanrnedizin.
Urban Fischer, 2000
Umiltá, M . Kohler, E., Gallese, V, Fogassi, L., Fadiga, L.,
Keysers, C ., Rizzolatti. G.: I know what you are doing: a
neurophysiological. Neuron 31, 155-165, 2001
W ager, T. D ., R illin g, i. K ., Jm ith , h. E ., Sokolik, A ., Casey,
K . L ., D avidson. R . J .. hoss yn, S. M ., R o se , R . M .,
C ohen, J. D .: Placebo-induced changes in fM R I in the
anticipation and experience o f pain. Science 303, 1162-1167,
2004
Weaver, I. C. G ., Cervoni, N ., Champagne, F. A., D ’Alessio,
A. C ., Sharma, S., Seckl, J. R ., Dym ov, S., Szyf, M ., Meaney,
M . J.: Epigenetic programming by maternal behavior. Natúré
Neuroscience 7, 1-8. 2004
Wicker, B ., Keysers, C ., Plailly, J ., R oy et, J. P., Gallese, V,
Rizzolatti, G.: Both o f us are disgusted in my insula: the
 com m on neural basis o f seeing and feeling disgust. Neuron 40,
655-644, 2003
W illi.J.: Die Zweierbeziehung. R ow ohlt, 1990
W illi,J.: Psychologie dér Liebe. R ow ohlt, 2004
W inicott, D. W: Reifungsprozesse undJordernde Umwelt. Fischer
T B , 1993
Winnicott, D.W : Vöm Spiel zűr Kreativitat. Klett-Cotta, 1995
Witutein, I., Thiermann, D ., Lima, J ., Baughman, K.,
Schulman, S., Gerstenblith, G ., W u, K ., R ad e, J., Bivalaqua,
T., Champion, H .: Neurohum oral Features ofM yocardial
Stunning D ue to Sudden Em otional Stress. The New England
Journal of Medicine 352, 539-548, 2005
Young, M . P., Yamane, S.: Sparse population coding offaces in
the inferotemporal cortex. Science 256, 1327-1331, 1992
Ziegert, B ., Neuss, A., Herpertz-Dahlmann, Kruse, W:
psychische Auffálligkeiten von Kindern und Jugendlichen
in dér allgemeinaRztlichen Praxis. Deutsches Arzteblatt 99,
A1436-A1441, 2002
 J O A C H I M B A U E R

M ié r t é r z e m a z t,
a m it te?
Miért érezzük m eg ösztönösen, hogy milyen hangulatban

vannak a körülöttünk lévő emberek? Miért szim patikusak

vagy éppen ellenszenvesek már első ránézésre egyesek?

Miért derülünk jobb kedvre, ha valaki ránk mosolyog?

Miért „ragadós” a nevetés vagy az ásítás? E jelenségek neu-

ropszichológiai m agyarázata a nem rég felfedezett, az em ­

pátia, az érzelmi intelligencia és a szeretetre való képesség

alapját jelentő idegsejtekben, a tükörneuronokban rejlik.

Joachim Bauer nagy sikerű könyve vérbeli tudom á­

nyos ism eretterjesztő munka: a szakemberek által m eg­

követelt a lap osság gal, ugyanakkor érdekfeszítően és a lai­

kusok szám ára is érthetően m u tatja be a tükörneuronok

működését, majd fejezetről fejezetre haladva ismerteti ha­

tásm echanizm usukat a mindennapi élet sz ám o s területén,

például a gyereknevelésben, a tanulásban, a szerelemben,

a mindennapi kommunikációban és a pszichoterápiában.

2450 Ft

w w w .ursuslibris.hu