JEGYESOKTATÁS

Egy nagyon kedves család ajándékozott meg az ő tapasztalataival.

A téma: Házasságra való felkészítés. Fogadjátok szeretettel!
fr. Imre - Munkács city -

Segítség a házasságra való felkészüléshez

(kérdések, gondolatok, megbeszélni valók)

Ha már arra az elvetemült ötletre jutottatok, hogy hozzánk jártok beszélgetni a házasságról,
akkor egy kis segítséget szeretnénk nyújtani nektek, az alábbi szövegekkel.

Ez a kis iromány közel egy év alatt született. Az alapötletet az adta, hogy amint tapasztalni
fogjátok, szinte minden alkalommal arra biztatunk majd benneteket, hogy beszélgessetek,
beszélgessetek, beszélgessetek! 15 éves házasságunk és 20 éves kapcsolatunk alatt ugyanis rá
kellett jöjjünk arra, hogy ez az egyetlen út ahhoz, hogy egymást megismerve egyre közelebb
kerüljünk egymáshoz és megismerjük az Urat. Amikor esküvői meghívónkra rákerült ez az
idézet: “Eljegyezlek magamnak örökre, hogy megismerd az Urat” (Oz 2,21-22), még nem
tudtuk, hogy mit is jelent ez.

Igazából arra, hogy mennyire fontosak a hetente együtt töltött, esték és beszélgetések, azt csak
sok kínnal tanultuk meg, sok szempontból saját kárunkon. Ettől szeretnénk benneteket
megkímélni, és a beszélgetéseket megkönnyíteni. Olvassátok ezeket a kis szövegeket, és
beszélgessetek róluk!

Mint említettük az anyag születése folyamat volt, sok mindent felhasználtunk hozzá
olvasmányainkból (Harry Müller, Family és Dran c. újságok stb.), és folyamatosan alakítjuk
most is. Ha valami hiányt, vagy értelmetlenséget találtok, vagy észrevételetek van, kérjük,
tegyétek meg!

JÓ BESZÉLGETÉST!

Az érintett témák:

• A család, ahonnan jövök •A születésszabályozásról • Hitélet • Mennyire ismeritek egymást

(most még nem késő!) • Nem árt egy kis “Szentírásozás” sem • Ha már a születésszabályozást
megtanultátok, akkor ideje, hogy szót ejtsünk a szexről is! • Hogy álltok a kritikával? • Egy
kis házi olvasmány • Kommunikációs problémákról. (Amelyek nektek persze nincsenek, de
azért, hogy ne is legyenek!) • Akarjátok, hogy mindig elég pénzetek legyen? Akkor tanuljatok
meg bánni vele! • Az ünnep és az ünneplés örömeiről • Tesztek

I. A család, ahonnan jövök

Az apakép: A fiú az apjától tanulja meg mit jelent férfinak lenni. Milyen tapasztalataid
vannak? Pozitív: szervezőkészség, rugalmasság, jó családvezetés. Komolyan venni a másikat,
harcolni akár nagyobb ellenállással szemben is. De lehet negatív is: Túlzott keménység, saját

181
 JEGYESOKTATÁS

magaddal szemben is. Az érzelmek elnyomása, és lekicsinylése, a családnak való átadottság

hiánya.

Az anya: “Nézd meg az anyát vedd el a lányát” Főleg a korábbi generációkban szükséges volt
hogy az anya tartás össze a családot. Ez könnyen vezetett oda, hogy ő “hordta nadrágot”.
Vajon nem gondolod-e te is, hogy mindent neked kell összetartani és emiatt kevésbe fejlődtek
ki benned fontos női tulajdonságok, mint megértés, mély érzelmek átélése és megértése,
biztatás és vigasztalás…

A biblikus szerep: Sok minden hat ránk úgy a világban, hogy feladjuk azt a szerepünket, amit
Isten a családban ránk akar bízni. Nem túl fontos e a munkád, és az előrejutásod, ami nemcsak
idődet, hanem az érzelmi erőidet is leköti? Talán az apád is arra kényszerült, hogy csak kifelé
éljen, hogy a család anyagi javait előteremtse? És anyádnak maradt minden ami “belső”:
gyerek, konyha, templom. A biblia családképe közös felelősségvállalásra indít, sőt jelentős
szerepet biz a férfire a mind a családi élet mind a gyermeknevelés területén!

Az ellenkező neműekkel való kapcsolat. Szüleid házassága modellje lesz a tiednek. Mit
tanultál a másik nemmel kapcsolatban? Azt láttad hogy az apád nagy megbecsüléssel és
tisztelettel viselkedik az édesanyáddal? Segít neki és gyakran hoz neki virágot? Lesegíti a
kabátját és kinyitja neki az ajtót? Hogyan beszélt vele? Egyáltalán mennyire voltak a szüleid
gyöngédek egymással? Vagy inkább csak kritizálták egymást sokszor mások előtt is?
Beszéljetek egymással is: hogyan képzelitek ezt?

Konfliktusmegoldási készség. Minden konfliktushelyzet stresszhelyzet. Stressz alatt pedig

még a szokottnál is gyorsabban nyúlunk a gyermekkorban tanult mintához. Te hogy
viselkedsz ilyen helyzetekben? Hangos és durva vagy, és sértő szavak csúsznak ki a szádon?
Talán meg kell tanulnod, hogy a másikat is engedd szóhoz jutni, és az érzéseidet halkabban
kifejezni. Vagy éppen azt kell megtanulnod, hogy ne hallgass és ne fojtsd el azt amit érzel és
gondolsz.

Kivetítés. Sokszor az ellenkező nemű szülőtől kapunk mély sebeket. A lány sebzett lehet mert
mindig távolságtartást tapasztalt az apjától (érzelmileg vagy testileg) vagy csak egyszerűen
mert sosem állt a rendelkezésére. És a mélyben azt gondolja: “a férfiak mind ilyenek”. Ezért
tudattalanul is várja, a férjem is így fog velem viselkedni. És ilyenkor ez mindig be is jön.

Vagy a fiú lehet sebzett attól, ahogy az anyja “ráült”, ahogy mindig mindent tudni akart. Ő
majd így gondolkodik: “sose engedd túl közel a nőket a szívedhez, mert a sokat tudnak rólad,
azt felhasználhatják ellened. És egy ilyen távolságtartás nem éppen gyümölcsöző a házastársi
kapcsolatban. Bocsáss meg a szüleidnek, és kérd Istent, hogy ajándékozzon neked új
látásmódot! Különben a kivetítés mérgezni fogja a házasságodat is!

Kóros érzelmi kötődések. Az a családkép is sok kárt okozhat a saját család kiépítésében, ahol a
gyermeket valamelyik szülő túlzottan magához kötötte.

Lehet, hogy a fiú az anya érzelmi támasza volt, és olyan dolgokat beszélt meg vele, amelyeket
a férjével kellett volna. Ugyanígy válhat a lány is bizalmasává valamelyik szülőnek. Amikor a
szülők egymásra tartozó dolgokat a gyerekeikkel osztanak meg, a szíved mélyén felmerülhet a
kérdés: mennyire szoros egyáltalán egy házastársi kapcsolat? A gyermek érzelmi életében
súlyos károsodások keletkezhetnek

18/2
 JEGYESOKTATÁS

Családi szabályok. Vannak kimondott és kimondatlan családi szabályok. Ezek közül sok már
generációk óta él. Pl.: “nem akarunk túl sok gyengédséget, az csak elgyengít”, vagy: “ami a
családban történik, ahhoz senkinek semmi köze”, vagy “a konfliktusokról nem kell beszélni!”,
esetleg: “jobb hallgatni. mint veszekedni”. Az ilyen és ehhez hasonló szabályokat legtöbbször
nem mondjuk ki, mégis mélyen meghatározzák az egész család életét esetleg már generációk
óta. Hogy van ez nálatok? Beszéljétek meg egymás családi szokásait! A ki nem mondott és
felismert szabályokat fogalmazzátok meg, mondjátok ki hangosan, és vigyétek imában Isten
elé! Végül pedig fogalmazzatok meg pozitív szabályokat és ezeket is vigyétek hangos imában
az Úr elé. Pl.: “Mi kimutatjuk a pozitív érzelmeinket is, szóval és érintéssel egyaránt” vagy
“Ha negatív érzelmeket fogalmazunk meg, nem akarjuk egymást megbántani.”

Az érzelmek kimutatása. Ezt is gyakran befolyásolják ki nem mondott szabályok: “az érzelem
nőknek való dolog, alapjában csak gyengeség!” “Az indián nem ismeri a fájdalmat”. Így
megtanultad az érzelmeidet - különösen a fájdalmat és a gyengeséget - elnyomni magadban. A
legtöbb felnőtt különösen a férfiak nem tudnak mit kezdeni az érzelmeikkel és csak “ésszel
élnek.” De a lányok is, akik megtanulják, hogy az érzelmek nem fontosak, bizalmatlanná
válnak a saját érzéseikkel szemben.

Bátorítás vagy elbátortalanítás? Természetesen azt adjuk tovább a gyermekeinknek, amit mi is

tanultunk. Akit keveset bátorítottak, annak nehezére fog esni, hogy másokat bátorítson. Az
ilyen ember legtöbbször magával szemben is kemény és nehezen látja meg a jót magában. És
ahogy magunkkal bánunk, úgy viszonyulunk másokhoz is. Kol 3,21!

Végezetül néhány kiegészítő kérdés:

• Milyen más minták befolyásolták a családról alkotott képedet? (Idősebb testvér családja,
rokonok, nagybácsik, nagynénik, komák, szomszédok stb.) • Milyen baráti kapcsolataid
vannak? esetleg olyanok, amelyekkel majd a család miatt szakítanod kell, vagy legalábbis
ritkítani a találkozásokat? • Milyen a kapcsolatod a szüleiddel, jegyesed szüleivel? • Milyen
egyéb kötődéseid vannak?

II. Nagyon röviden a születésszabályozásról

Ez az összefoglaló eredetileg az ötödik helyen következett. Aztán rájöttünk arra, hogy nagyon
fontos, hogy erről beszélgessetek, és minél előbb megtanuljátok, hogyan lehet a természetes
családtervezés (TCST) módszerét gyakorolni, és ne a nászéjszakán kelljen erről beszélni.
Úgyhogy rajta!

A születésszabályozás semmiképpen el nem fogadható módszerei:

“Ahogyan az embernek ugyanis általában nincs joga, hogy korlátlanul rendelkezzék a teste
fölött, ugyanígy különös okból nincs feltétlen joga a nemző képesség mint ilyen fölött sem,
minthogy ennek belső rendeltetése az életátadásra szól, ennek létalapja pedig az Isten.”
(Humanae Vitae)

Abortusz = egyértelműen gyilkosság, magyarázatra nem szorul. (a megtermékenyült petesejt

örökölhet!)

18/3
 JEGYESOKTATÁS

Méhpesszárium (IUP, spirál) = a megtermékenyült petesejt beágyazódását akadályozza meg,

lényegében tehát nem fogamzásgátló, hanem terhességmegszakító eszköz. Hatására számtalan
“kis” abortusz következik be.

Fogamzásgátló tabletták = Kettős hatásmechanizmussal hatnak: álterhesség + beágyazódás

gátlás = AB. A második hatás nélkül a hatásfok csak kb. 50% - 70% lenne! Néhány
mellékhatás: Érelmeszesedés, trombózis, embólia, rák, májkárosodás stb. Németországban
1996-ban 13 fogamzásgátló tablettát tiltottak be, illetve korlátoztak a sok mellékhatás és
szövődmény miatt.

A születésszabályozás határesetei:

Ezeket a módszereket az Egyház elveti, de hatásmechanizmusuk orvosilag nem kifogásolható,

mivel nem a megtermékenyített petesejtet pusztítják el, hanem a megtermékenyülést
akadályozzák meg. (A szó szoros értelmében vett fogamzásgátló módszerek.)

Megszakított közösülés = igen kis hatásfok! (Ter 38,6-10)

Gumióvszerek = méhszájsapka és Condom.

A spermiumok vándorlását gátló ill. csökkentő kémiai anyagok = Timidon zselé stb…

A fenti módszerek kombinálhatók!

Végső soron ide tartozik a súlyos indok alapján való sterilizálás is.

Az Egyház által elfogadott születésszabályozási módszerek:

Azon a természetes folyamaton alapszik, hogy minden nőnek vannak a ciklusa folyamán
termékeny és terméktelen időszakai, A családtervezésben ezeknek az időszakoknak a
kihasználását javasolja az Egyház.

•Előnyei:
• Természetes. • A ciklus folyamán nemcsak szervi, hanem pszichés változások is követik
egymást minden nő esetében. Ezzel a ciklussal meg kell tanulnia együtt élni. Bizonyos fokig
az életritmusát igazítani tudja ehhez. Mindenképpen előnyös, ha a férj is tudja, hogy felesége
hol tart a ciklusban, Így mindketten tudni fogják, hogy egy kitörés, vagy negatív kedélyállapot
csak a hormonháztartás következménye, és helyesen tudnak felkészülni ill. reagálni, így
megakadályozza a szótlan egymás mellett élést segít abban, hogy a házastársak valóban egy
testté legyenek. Nem menetrend szerint szerelemről van tehát szó! • Elvileg bizonyos fokú
nemek szerinti tervezést is lehetővé tesz. Az ovuláció napján, vagy utána 1 nappal történt
egyesülés valószínűleg fiút, az előtte való leányt fogan.

18/4
 JEGYESOKTATÁS

Módszerek, amelyekkel a terméktelen napok megállapíthatók.

•Alapelvek:
•A ciklus folyamán egyszerre általában egyetlen petesejt érik be illetve lökődik ki. • A
hímivarsejtek kb. 48 óráig őrzik meg termékenyítő képességüket. • A petesejt kb. 8-10 óráig
termékenyíthető meg, (tehát a megtermékenyülés ideje egy ciklus alatt alig több mint két nap
lehet. A hosszabb ideig tartó megtartóztatásra a ciklusok változó időtartama miatt van
szükség.)

A. Ogino-Knaus vagy naptármódszer:

Egy évig feljegyezni a ciklusokat. ( A menstruáció első napját, amelyen a vérzés teljes
erősséggel 20 óráig jelentkezett). Meghatározni a 12 ciklusból a leghosszabbat és a
legrövidebbet, legrövidebb mínusz 19 nap = első termékeny nap. Leghosszabb mínusz 12 nap
= utolsó termékeny nap, 23-27 napos ciklusnál csak a menstruáció ideje terméktelen, 25
napnál rövidebb ciklusnál az első hat nap terméktelen. Hátrányai, hogy a ciklus megváltozhat:
szülés után, utazás, életmód változás, lázas betegség stb. miatt.

B. Hőmérsékletmérés (Hillebrand féle módszer)

A peteéréskor az ébredési hőmérséklet megugrik. Ha három napig legalább 0,2 C fokkal
magasabb az ébredési hőmérséklet mint előtte hat napig akkor a ciklus utána következő ideje
biztosan terméktelen. Előtte hat nap számítandó termékenynek, 12 hónapig mérni és jegyezni
az emelkedés 1. napját. A legrövidebb ciklusnap mínusz 6 = legelső termékeny nap. Mérés
mindig ébredés után de felkelés előtt, ( +/– 1 óra legalább öt percig, végbélben, szájban, vagy
hüvelyben.) Hátrányai: legalább naponta hat óra alvás és rendszeres életmód szükséges hozzá.
Könnyen változik a hőmérséklet. Bonyolult.

C. Billings módszer.
A méhnyak váladékának megváltozása a peteérés bekövetkezésének előhírnöke, peteérés előtt
nyák sűrű, nehezen nyúlós, kevés, homályos, ragadós. A termékeny időszakban mennyisége
megnő, tojásfehérje szerű, nyúlós, szál húzható belőle, üvegszerűen áttetsző, egyszerűen
elvégezhető pl. WC-n, papírral való törléskor, vagy a hüvelybe nyúlva. A nyálka
megjelenésétől számított négy napig kell a nemi érintkezéstől tartózkodni, a hibatényező
legfeljebb 1,5%. Hátránya: gyakorlatilag nincs.

D. A méhszáj önvizsgálata.
Naponta fekve, vagy egyik lábat székre emelve betapintani a hüvelybe, a másik kézzel esetleg
a méhet lefelé nyomni, és a méhszájat megtapintani. Terméktelen időszakban: a méhszáj zárt
és kemény, könnyen elérhető = “Orrkemény”. A termékeny időszakban nehezebben elérhető,
kinyílik, felpuhul = “Ajakpuha” (A vizsgálattal egyben a nyákvizsgálata is elvégezhető.)

C és D előnye, hogy változó ciklusú nőknél is biztonsággal alkalmazható. A módszerek

egymással jól kombinálhatók.

A termékeny időszak egyéb jelei lehetnek: zsíros és sima haj, migrénszerű fejfájás, hányinger,
pörsenések az arcon és a háton szeméremtáji és hasi viszketés, fokozott vizelési vagy
székelési inger, pecsételő vérzés, gyönge hasmenés, puffadtság érzés, visszérfájdalom,
levertség, ingerültség.

Kizárólagos szoptatás esetén 12 hétig legalább nincs fogamzás.

18/5
 JEGYESOKTATÁS

Végül három idézet a természetes születésszabályozásról:

“Minket nem a demográfiai robbanás fenyeget, hanem az önzés robbanásszerű növekedése. A

világ egyharmada a gazdagok, meglopták a kétharmadot kitevő nincsteleneket, nemcsak a
nyersanyagot és a gazdasági javakat rabolták el, hanem a szeretetre való képességet is,
amennyiben előírják, hogy lehetőleg kevés gyermeket vállaljanak. Nem fogjuk hagyni, hogy
népünk a háttérből irányított tabletta- és sterilizációs hadjárat áldozata legyen. Az élelmiszer
és más gazdasági javak bőséggel állnak rendelkezésre Latin-Amerika országaiban a
szegényektől azonban elrabolják a gazdagok. Nem a kívülről ránk erőltetett
születésszabályozást kell szorgalmazni hanem Észak-Amerika és Európa gazdagjainak
nyereségvágyát kell szabályozni.” (Don Helder Camara)

“Természetes családtervezésre tanítjuk a koldusainkat, nyomornegyedlakóinkat, Kalkuttában

Mindössze hat év alatt 61273 csecsemővel kevesebb született olyan családokban, ahol
gyakorolták a tartózkodásnak, az önellenőrzésnek ezt a módszerét egymás iránti szeretetét,
Megtanítjuk őket a testhőmérséklet mérésére” szegényeink megértik, És tudjátok, mit
mondanak nekem? A családunk egészséges, a családunk egységes, és ha kívánjuk bármikor
lehet gyerekünk, ilyen világosan látják ezek az utcalakók ezek a koldusok, Úgy gondolom ha
a mi. népünk meg tudja tenni, mennyivel inkább fel tudjátok ismerni. ti és a többiek az utat és
az eszközöket anélkül, hogy elpusztítanátok az életet, amit Isten teremtett bennünk.

A szegények nagy emberek., a minap egyikük köszönetet jött mondani hozzám, és ezt
mondta: Ti tisztán élők ti vagytok a legalkalmasabbak hogy megtanítsatok bennünket a
családtervezésre, mert az semmi más, mint önuralom egymás iránti szeretetből.” (Teréz Anya
1979-ben a Nobel díj átvételekor)

“Az erkölcsi törvények teljessége - tehát a fogamzásgátlás törvénye is - a keresztény hitérzék

és az egyházi tanítóhivatal hatáskörébe tartozik. A teológusok körében kétféle - önmagában, a
másik nélkül mindegyik egyoldalú - felfogással találkozunk. Az egyik a fogamzásgátlás mint
morális emberi cselekedet, struktúráját tekintve, az élet forrásának és a kölcsönös teljes
átadásnak a befolyásolása, amely súlyos belső ellentmondást és hazugságot hordoz. A másik:
egy fogamzásgátlásos házastársi találkozás a konkrét élet bonyolultságában és nehézségeiben
nagyon sokszor nem lehet halálos bűn. Sajnos messzinek tűnik az idő, amikor e két, látszólag
egymást kizáró felfogás egyetlen jól kiegyensúlyozott szintézisben egyesül.” (Nagy Ferenc
SJ., Új Ember 1996. 4. sz.)

III. Hitélet
Hogyan alakult az életed? Milyen körülmények között találkoztál Istennel? Kik és milyen
események befolyásolták hited alakulását. Hogyan viszonyulsz az Egyházhoz? Foglald össze
személyes “üdvösségtörténeted”!

Lelkivezetés: Szükségesnek tarod-e, hogy az embernek legyen lekivezetője, akivel

rendszeresen találkozik, megbeszéli a problémáit és aki segít eligazodni a lelki élet dolgaiban?
Van-e lelkivezetőd? Mióta? Milyen a kapcsolatod vele? Gondolj utána milyen rendszeresek a
beszélgetéseitek! Van-e valamilyen problémád a lelkivezetőddel (őszinteség, bizalmatlanság
stb.)? Hogyan képzelitek a jövőt? Terveitek hogy közös lelkivezetőtök lesz, vagy marad
“minden a régiben”? (Erről a kérdésről lásd még alább is)

Szentségek: Hiszel a szentségek gyógyító erejében? Hogyan tapasztaltad ezeket az életedben?

Rendszeresek a gyónásaid, áldozásaid, jársz-e legalább minden vasárnap szentmisére?

18/6
 JEGYESOKTATÁS

Gondolj bele: az hogy két ember egy életre összeköti magát a házasságban, csak akkor nem
teljesen kilátástalan, ha hiszed, hogy a házasság szentsége, amit majd kiszolgáltattok
egymásnak erőt ad hozzá, és képessé tesz a folyton növekvő szerelemre! Akarjátok-e
komolyan, hogy életetek és házasságotok ura Jézus legyen? Vagy csak egy szentéggel több?
Ahogy Lewis írja: olyan számotokra Jézus mint a pilótának az ejtőernyő - mindig ott van de
lehetőleg ne legyen rá szükség.

Ha nem felnőttként keresztelkedtél és bérmálkoztál, akkor talán itt az ideje, hogy átgondold:
Ezekben a szentségekben Jézusé lettél, és erőt kaptál ahhoz, hogy a Szentlélek által élj és
hirdesd Jézus evangéliumát.!

Közösség. Van e közösséged (közösségetek)? Gondolkozzatok el rajta, hogy közösség nélkül

lehetetlen keresztény életet élni! Milyen változásokat hozhat a házasság a közösségi
életetekben? Nehezen elképzelhető, hogy ne ugyanabba a közösségbe tartozzatok mind a
ketten. Milyen megoldást választotok? Az enyém, az övé, vagy talán egy teljesen új
közösség? Ne feledjétek, egy jól imádkozó közösség nagyon értékes háttér a házasság
gondjainak megoldásában.

Szentírás. Milyen szerepet játszik az életedben? Olvasod rendszeresen ? Együtt olvasni nem is
olyan könnyű mint gondolnátok. Érdemes megpróbálni!

Imaélet. A szentírásolvasásnál csak együtt imádkozni nehezebb. Próbáltátok már? Ne adjátok

fel az első kudarc után. Imádkozzatok egymásért kézrátétellel! Beszélgessetek már most arról
hogyan akartok a családban együtt imádkozni, kettesben és a gyerekekkel.

Olvasmányok. Nagyon fontos, hogy amit olvastok megosszátok egymással. Ha valami

érdekeset, építőt, vagy akár olyat olvastál, amit nem értesz, meséld el jegyesednek és
beszélgessetek róla.

A lelkivezetésről: Mivel a beszélgetésekben gyakran kiderül, hogy a lekivezetés az egyik

legnagyobb probléma, gondoltuk erről külön írnánk néhány szót. A szöveg elsősorban Dobos
László: Világiak a plébániai lelkipásztorkodásban c. könyvének 8. fejezetéből származik:

A Krisztus melletti döntés, a megtérés csak kezdet, csupán az első lépés a keresztény életben.
Az igazi Krisztusi élet állandó fejlődés, növekedés, állandó közeledés a kitűzött cél felé:
“legyetek tökéletesek” (Mt 5,48). A távoli célhoz vezető úton el lehet tévedni, mag lehet
fáradni, ezért szükség van egy jó segítőtársra. Ez elsősorban maga Jézus. Jézus néha
közvetlenül, belső indításokkal, néha embereken keresztül. Az az ember, akin keresztül
speciálisan is vezet a lelki életben a Szentlélek által a lelkivezető.

Lelki vezetővé nem egyházi megbízás vagy kinevezés útján, nem is saját ambícióból lesz
valaki. A lelki vezetők azok a férfiak és nők, akik erre meghívást kaptak, akik tudatosították
és kibontakoztatták magukban a szentléleknek ez a karizmáját. A lelkivezetés tehát karizma, a
Lélek ajándéka melynek természetes alapja egy adottság arra, hogy az illető meg tudja
hallgatni az embereket, és azok szívesen megnyíljanak előtte. Meg tudja érteni nehézségeiket,
problémáikat, és tanácsaival segíteni tudjon rajtuk. Ezt a tulajdonságot azonban ki kell
bontakoztatnia, vagyis tanulással, önneveléssel, gyakorlással kézséggé kell fejlesztenie
magában.

18/7
 JEGYESOKTATÁS

Ettől azonban az illető még nem lelkivezető, legfeljebb segítő jó barát, vagy amatőr
pszichiáter. Lelki vezetővé akkor válik, ha ezt a kézségét átengedi a Szentlélek szolgálatára.
Ha ezt megteszi, akkor a Lélek betölti az illetőt, és természetes adottsága gyakorlással
kifejlesztett kézsége karizmává, vagyis az Egyházat építő adománnyá válik benne.

Világiaknak is adja a Lélek ezt az adományt? Sokak számára ez szokatlan, mert a múlt
évszázadokban a lelki vezetést papi feladatnak tartották. De az első keresztény századokban
nem így volt…

A lelkivezető feladata, hogy a vezetettben segítse elhárítani az akadályokat az isteni kegyelem

utjából. Nyújtson neki segítséget abban, hogy felismerje és le tudja küzdeni hibáit, meg tudjon
szabadulni káros szenvedélyeitől, félelmeitől, megkötözöttségeitől. Segítse a vezetettet
szabaddá válni arra, hogy Isten ereje működhessen benne. Ennek alapja a rendszeres lelki
beszélgetés és gyakori közös imádság.

A szempontok a lelki vezető kiválasztásához:

• Legyen hozzá bizalmad, tudj neki beszélni minden dolgodról, ne félj tőle. • Ugyanakkor
legyen tekintély is a számodra, akiben nemcsak megbízol, hanem rá is bízod magadat. •
Mielőtt megkérnéd, hogy legyen a lelki vezetőd beszélgess vele egy párszor. • Neki is legyen
lelkivezetője, legyen lelki ember. • Pontosan tisztázd vele a lelki vezetést. • Hidd el, hogy a
Lélek szól általa.

IV. Mennyire ismeritek egymást

(most még nem késő!)

Viszonylag sokáig élhet az ember házasságban anélkül, hogy észrevenné, milyen keveset tud
a másikról. Ugyanakkor már az első pontban felsorolt kérdésekből is kiderült, milyen fontos
tudnivalókat rejtegetünk - általában tudattalanul - egymás elől. Az alábbi teszt talán ahhoz is
hozzásegít, hogy belássátok: van még miről beszélgetni.

Válaszoljátok meg külön - külön a kérdéseket, majd javítsátok ki egymásét. Minden helyes
válasz egy pontot ér.

1. Tudod a jövendőbeli anyósod leánykori nevét? 2. Milyen állatai voltak gyerekkorában a

párodnak? 3. Mi a címe a könyvnek, amit legutoljára olvasott, vagy éppen most olvas? 4. Az
újság melyik részét olvassa el először? 5. Kire szavazott az utolsó választásokon? 6. Mekkora
cipőt hord? 7. Mit gyűjtött gyermekkorában? 8. Járt-e bölcsődébe? 9. Mi tetszik jegyesednek
saját magán a legjobban? 10. Járt-e valaha játékteremben? 11. Ki a legjobb barátja
(barátnője)? 12. Melyik részét szereti a rántott csirkének? 13. Melyik házi munkát szereti a
legkevésbé? 14. Vajon emlékszik-e rá, hol randevúztatok először? 15. Megméri-e a testsúlyát
legalább hetente egyszer? 16. Nevezd meg egy általános iskolai (vagy gimis) tanárát! 17.
Milyen kocsin tanult meg vezetni? 18. Melyik volt az első fizetett munkahelye, beleértve a
szünidei munkákat is? 19. Melyik távoli rokonát kedveli a legjobban? 20. Melyiket a
legkevésbé? 21. Nevezd meg az általános iskolát, ahova járt! 22. Ha a jegyesed szabadon
választhatna, milyen autót venne? (Ha a színét is megmondod, egy plusz pont jár.) 23. Milyen
gyakran mos hajat? 24. Mennyi idős volt, amikor először randevúzott? 25. Milyen süteményt
szeret a legjobban? 26. Ha a jegyesed csak egy programot nézhetne a TV-ben hetente, melyik
lenne az? 27. Melyik a kedvenc étterme? 28. Mekkora inget (ruhát) hord? 29. Jegyesed szerint
mi a leggyakoribb oka annak, ha veszekedtek? 30. Hány gyereket szeretne?

18/8
 JEGYESOKTATÁS

Értékelés:

•26 pont felett: Ez nem semmi! •20-25 pont: Nem rossz, de mutathatnál egy kicsit több
érdeklődést! •20 pont alatt: Komolyan igyekezned kell, hogy az érdektelenségedet legyőzd!

V. Nem árt egy kis “Szentírásozás” sem

Olvassátok el: Ter 2,24

Ebben a mostani igehirdetésemben két kérdéssel fogok foglalkozni:

1. Mi a házasságnak a normája?
2. Mi a keresztény házasság normája?

Az anyakönyvezető hamar és olcsón ad bizonyítványt arról, hogy a házasság megköttetett. A

lelkipásztorok is szívesen esketnek és könnyen adnak bizonyítványt arról, hogy az eskütétel
megtörtént. De azt mindenki tudja, hogy ezek a papírok csak a külső történéseket bizonyítják.
Egyáltalán nem garantálják, hogy valami normának megfelelő házasságkötés történt.

1. Igyekezzünk most megérteni Istennek a házasságra vonatkozó gondolatát: Az alapvető

igazság ebben az igében szólal mag: “Elhagyja a férfi atyját és anyját, és feleségéhez
ragaszkodik, és ketten egy testté lesznek.”

A bibliakritika felől szemlélve kétszeresen is meglepő ez a mondat itt az Ószövetségben.

Egyfelől azért, mert abban az időben sokkal inkább a nő hagyta el a családját, és ment a férfi
családjába. Kiszakadt addigi életközösségéből és beiktatódott a férfinak a nagy családjába,
nemzetségébe. Másfelől azért is meglepő ez a vers, mert tiszta monogám házassági levegőt
érzékelünk benne. Egy férfi kiszakad a családjából és ragaszkodik egy nőhöz És miután
Mózes ezt leírja, a későbbiekben gátlástalanul beszél az ősatyák többnejűségéről, ami ez után
az Ige után még évezredekig megengedett volt.

Tehát valami különös üzenet van ebben az Igében. Azt Lehet mondani, hogy a házasságnak az
Isten gondolata szerinti szerkezetét mutatja ez az Ige. Ahogy aztán az ember a szociológiai
képleteknek, az egymást követő társadalmaknak a változásában megvalósítja ezt, az külön
történet. Ez a ige a társadalmi változásokon túlmenően az Isten eredeti gondolatát mutatja be.
Ezt fedezzük most fel: mi az Isten gondolata ebben az Igében?

A házasság isteni ős-normájánál két döntő jelentőségű szóra kell figyelnünk az Igénkből:
“elhagyja” és “ragaszkodik”. Isten gondolata szerint a házasságkötésben oldás és kötés van
együtt. Oldódás az eddigiektől és kötődés egy újfajta kapcsolatban. Akkor valósul meg a
házasság normája, ha az oldás és a kötés harmonikusan együtt van. Jaj annak az embernek,
aki nem tudott kioldódni apjának és anyjának a kötelékeiből és úgy megy bele a házasságba.
Kétfelé szakad a lelke és tönkremegy a házasság.

Hogy ezt a kapcsolatot jobban megértsük, gondoljunk arra, hogy a legelső kapcsolat az
anyának a gyermekéhez való viszonya. Ez mérhetetlenül más minőségű, mint ahogy a
férfinak a nőhöz való kapcsolata a házasságban kialakul. Az életnek a rendje az, hogy először
ez a kapcsolat valós meg: az anya szereti, neveli és gondozza a gyerekét. Azután ennek fel
kell bomlania, hogy egy másfajta kapcsolat létrejöhessen. Primitív szemléltetéssel ez így
mondható: az anya fent van és lefelé hajló, simogató szeretete hordozza a gyermekét.

18/9
 JEGYESOKTATÁS

Függőleges vonallal mutatható ez az ősi kapcsolat. Ennek egyszer fel kell bomlania és egy
vízszintes vonallal szemléltethető másik kapcsolatnak kell létrejönnie, amelyben egymás
mellett álló partnerek kapcsolódnak egymáshoz.

Nem is olyan egyszerű ez az “oldás” és “kötés', ha ezt az élet kibontakozásában nézzük.

Három szót kell mondanunk. mint az élet kifejlődésének fő állomásait: kötöttség, szabadság
és szövetség.

Az anya és gyermeke között kötöttség van. Ennek körülbelül a 15. életév táján szabadságba
kell feloldódnia, majd később ezt a szabadságot oda kell adni egy másvalakinek úgy, hogy
szövetség, házassági szövetség jöjjön létre közöttük.

Az anya és gyermeke közötti kapcsolat igazában egyvalakinek önmagán belüli kapcsolata. Az

még nem az “én” és a “te” kapcsolata, mint ahogy az a házasságban megvalósul. A gyerek
nem idegen az anyának, nem másvalaki. Testéből való test, és a gyermekében önmagát éli az
anya. Ez sokszor egészen odáig megy, hogy amit az édesanyának nem sikerült megélni,
megvalósítani, azt belevetíti a gyermekébe és úgy neveli, úgy igazgatja a gyermeke életét,
hogy valósítsa meg azt, amit neki nem sikerült elérni. Ha valami tehetsége volt az anyának, de
valami oknál fogva nem tudta azt kibontani, szeretné, ha a gyermeke ugyanazt hatalmasan
kifejlesztené. Ha egy anya sokat szenvedett szegénység miatt, akkor olyan gazdasági
körülményeket akar teremteni gyermekének, hogy legalább az élje meg azt a gondtalan
bőséges életet, amit tőle megtagadott a sors gyermekkorában. Anya és gyermeke között nem
annyira az én és a te viszonya van, hanem az anya önmagához viszonyul a gyermekében. Az
anya az a törzs, aminek a gyerekek az ágai: szerves folytatása az anya életének. Az anya
mindig lehajlóan, áldozatosan szereti a gyermekét. A gyerek számára viszont az édesanya
mindig az életforrás, a biztonságos hely, ahová menekülhet. Egészen más az anyának a
gyermekhez való viszonya, mint aminek később kell kibontakozni a férj és feleség között. És
nagyon sok házasságban eleve tragédia az, hogy megmaradt az anya és gyermek között ez a
kapcsolat, nem történt meg a felszabadulás ebből a kötelékből és éppen ezért nem
sikerülhetett jól a házasságkötés.

Felejthetetlen az az emlékem, amit ezelőtt két esztendővel éltem át egy temetéssel

kapcsolatban. 80 éven felüli asszonyt kellett temetnem; az 50 éven felüli fia jött hozzám és
elmesélte, hogyan éltek hárman együtt: az özvegyasszony, a fia és annak a felesége. Bár a
mama fölötte volt a nyolcvan esztendőnek, a feleségnek nem volt joga arra, hogy reggelit
készítsen a férjének. Ez a mama privilégiuma, kiváltsága volt. Csak ő tudta jól megfőzni a
kávét az ő kicsi fia számára. Egyfelől megható ez a fáradságot nem ismerő édesanyai
gondoskodás, de azért érzékeljük, hogy itt valami baj volt. Valami nem történt meg, valami
eloldódás nem sikerült. Gondoljátok meg, milyen lehetett a sorsa annak a feleségnek, aki mint
valami idegen elem “betolakodott' abba a meghitt kapcsolatba, ami anya és fia között
kialakult és félévszázadon át sem oldódott szét. Íme, ha csak ezt az egy esetet eszünkbe
vesszük, akkor már sejtjük, micsoda fontossága van annak, hogy “elhagyja a férfiú az atyját és
anyját és ragaszkodik a feleségéhez és ketten egy testté lesznek”.

Ma már sokféleképpen bizonyítják a pszichiáterek, hogy rengeteg válásnak a gyökerében az

van, hogy “nem hagyja el” valamelyik házastárs az előző kötöttségét. Megpróbálja ugyanazt a
viszonyulást “átmenteni” a házastársára. Például a nő a férfiben apa-pótlót, vagy a férfi a
nőben anya-pótlót keres. Azt igényli, hogy ahogyan az édesanya gondozta, szerette őt annak
idején, ugyanúgy folytassa most a feleség az édesanyának a szerepét. A gyermeki viszonyban
az a boldog és kedves dolog, hogy szeretnek engem. Ez jó dolog a gyermekkorban. De ha ezt

18/10
 JEGYESOKTATÁS

az élményt akarja valaki átmenteni a házasságba és ott is azt igényli, hogy úgy szeressen
engem a másik ahogyan az édesanyám szeretett, ez katasztrofális dolog. Egészen odáig
menően, hogy a házasságban lévő szexuális zavaroknak is ez a forrása. Hogyan viszonyuljon
szexuálisan ahhoz a nőhöz, akiben egy kicsit az anyját érzékeli?

Ezért mondom tehát, hogy a házasságnak az isteni normája ebben a két szóban fogalmazható
meg: eloldódni és úgy kötődni. Az eloldódás és kötődöttség között van a “szabadságharc”,
ahogyan az édesanyától eloldja magát az ember. Aki okos édesanya, az nem megy bele ebbe a
“harcba”, hanem ő maga is egyengeti gyermekének az útját a szabadság világa felé.
Amennyire áldozatos az édesanyai szív, annyira önző is tud lenni. Belebonyolódik egy nehéz
és rossz harcba: magához akarja kötni a gyereket. És kialakulnak ezek a kapcsolatok, amikor
az özvegyasszony úgy van együtt egyetlen fiával, hogy nagyon szeretik - és ugyanakkor
gyűlölik is egymást. Összekötődtek, de érezzük, hogy ez egészségtelen. Mindig együtt
vannak, de nincs örömük az együttlétben. Féltékenyen vigyáznak arra, hogy el ne szakadjanak
egymástól, de nem tudják boldoggá tenni egymást.

Íme, a házasságnak az első Isteni normája: “elhagyja”. Az eddigi kötelékekből kioldódni

azért, hogy alkalmas legyen egy újfajta köteléknek a megkötésére.

A másik norma az, hogy “ragaszkodik a feleségéhez”. Döntést hozott arra nézve, hogy
egészen újszövetséget teremt. Ez a döntés felelős erkölcsi döntés és megmásíthatatlan - Isten
normája szerint legalábbis - végérvényes, halálig érvényes döntés. Ragaszkodik hozzá!

Azt gondolom, megértjük ezt. Gondolkozzatok e felett a két szó felett: elhagyja atyját és
anyját és öntudatos, felelős döntéssel ragaszkodik feleségéhez. Az, hogy “elhagyja” nem azt
jelenti, hogy anyagilag nem támogatja, nem tiszteli többé, Nem erről van szó. Amennyire
indokolt, hogy a gyerek az első esztendőkben függő kapcsolatban legyen a szülőkkel, annyira
fontos az, hogy később kioldódjék ebből a kötelékből, kiépítse saját élete rendszerét, és ebben
a kibontakozott személyisé- gében megerősödve megkeresse a társát és szövetséget kössön
vele.

Ha ezt meggondoljuk, máris érzékeljük, hogy ez a folyamat rázkódtatások, szenvedések

nélkül sehol sem megy, A házasságoknak nem esetleges járuléka a krízis, a válság. Merem azt
mondani, hogy szükséges eleme a harc és a kínlódás. Amilyen édes, jó dolog volt, hogy
anyám szeretett engem, olyan gyötrelmesen nehéz ebből kiszabadulni és odajutni, hogy én
fogok áldozatosan szeretni valakit. Nehéz kilépni a régi, meleg atmoszférából, légkörből, és
megtapasztalni azt a nehéz újat, hogy szeretni fogok valakit akkor is ha netán kiderül, hogy
nem is olyan angyal, mint a szerelem első ábrándozásában gondoltam. Ez nem könnyű, ez
nagy megrázkódtatások között történik.

Mostanában kezd a lélektan is erre rájönni. Az 1930-as években megjelent egy holland
pszichiátertudósnak a könyve ilyen címmel: “A tökéletes házasság”. Akkor az volt a
közgondolat, hogy most már ismerjük a törvényszerűségeket, ezeknek alapján felállíthatjuk a
normarendszert: a tökéletes házassághoz ez, meg az kell. Ha ezeket megvalósítod, tökéletes
lesz a házasságod. Néhány évvel ezelőtt egy svájci idegorvos tanulmányt írt ezzel a címmel:”
A tökéletlen házasság dicsérete”. Rendkívül érdekes az a változás, ami a közgondolkozásban
beállott. Ott van a házasság tudományának a titka, hogy a krízisekből is lehet segítő lendületet
venni, Nem kell mindjárt szétszaladni, mert nem sikerült a “tökéletes házasságot”'
megvalósítani. Ez a svájci szerző azt mondja, hogy talán nagyon sokat ártott az emberiségnek
az a könyv, amit a “tökéletes házasságról” írtak, mert azt a hiedelmet keltette az emberekben,

18/11
 JEGYESOKTATÁS

hogy nem is olyan nehéz azt megvalósítani! - Oda jutott az emberrel foglalkozó tudomány,
hogy ez a becsületes beszéd: “Tökéletlen Házasság dicsérete”. Meg kell tanítani az embereket
arra, hogy minden házasság tökéletlen, mert két tökéletlen ember kötötte össze az életét, két
bűnös ember kötötte össze, ezért a bűnt is belevitték a szövetségbe. De a krízisekből ki lehet
hozni valami jót.

Tudjátok, hogy a franciák kegyetlenül szellemesek és gúnyosak tudnak lenni. Az egyik

gunyoros ateista író elmélkedik ezen az Igén: “Nem jó az embernek egyedül lenni. szerzek
neki segítőtársat”. Így forgatja ki a francia író: “A Teremtő ezt mondotta: Nem jó az embernek
egyediül lenni. Teremtek tehát mellé asszonyt, hogy az asszony közelében élje át, mennyire
nem jó egyedül lenni! Kegyetlen gondolat ez, de mennyi igazság van benne! Vannak férfiak,
nők, akik házasság nélkül árvák és rettenetesen gyötrődnek az egyedüllétben. De vajon ők
szenvednek-e jobban, vagy az, akinek van házastársa, és a házastársi köteléken belül éli át a
gyötrelmes magányosságot. Neki azonban nem szabad panaszkodni, hogy irtózatosan egyedül
van - és kínlódik a házasságban. Ezek a házaséletnek a gyötrelmei, ha nem sikerült kötődést
találni.

2. Igehirdetésem második fő kérdése ez: Mi a keresztény normája a házasságnak? Vajon az,

hogy a pap előtt kötik meg a házasságot? Nem a pap teszi keresztyénné a házasságot Még
csak nem is az, hogy kicsit emelkedettebb erkölcsi felfogásuk van, kicsit magasabb
normarendszerrel dolgoznak, mint a többiek. Nem ez teszi “kereszténnyé” a házasságot.
Hanem mi? Itt az egész Szentírásnak a gondolatvilágába kell belehelyezkednünk, mert onnan
értjük meg a keresztyén specifikumot, sajátosságot a házasságban. · Arra kell gondolnunk,
hogy Isten népének alapjában véve egy nagy élménye van: az Ószövetség világában éppen
úgy, mint az Új Szövetség világában.

Ez a nagy élmény: az Istennel való szövetség. Isten népének a nagy élménye az, hogy
odahajolt hozzá az Isten, szövetséget kötött vele, és ezt a szövetséget tartja Isten. A hűséges
Isten elszenvedi népének a hűtlenségét. Kihozta őket Egyiptomból, a szabadság útjára vezette,
szövetségét ajándékokkal megerősítette, törvényt adott: Így cselekedjél! Ez a szövetségnek a
feltétele. És a nép nem tudta megtartani a szövetséget.

Ozeás próféta volt az, aki ezt az ügyet, az egész szövetséget kifejezetten a házasság
képletében szemlélteti. Isten a házastárs és a nép az asszony, a másik házastárs. Szövetséget
kötöttek egymással, de Izrael paráznává lett, nem tartotta meg a szövetséget. A hűséges társ
azonban nem taszítja el magától a parázna feleségét, hanem azon fáradozik, hogy visszanyerje
annak a szerelmét. Ez az Ószövetség nagy élménye.

Azután ismerjük az Újszövetséget. Tudunk arról, hogy nem ment az ószövetség. S akkor Isten
új szövetséget adott, amelyben még inkább Ó volt a kezdeményező. Jézus Krisztust halálba
adta, és az Ő vérében, az Ő vérén kötött új szövetséget. Az Isten hűséges. Ha mi hűtlenkedünk
Ő hűséges marad. Akinek van valami köze az Istenhez, az átéli ezt. Ezt éli át: Isten a
szövetségesem, én hűtlen vagyok, elbukom, de azért Ő nem számolja fel a szövetséget, hanem
még több szeretettel vesz körül. Szeretetével akarja megszilárdítani a szövetséget. Ez az Isten
népének alapélménye.

Amikor ez az élmény rávetül a házasságra, akkor lesz “kereszténnyé” a házasság. A

házasságban átéli az ember, hogy nemcsak Isten szövetségére van szüksége, hanem ember
szövetségére is. Mindenfajta más emberi szövetségre, pl. a barátságra is, rá kell vetülnie

18/12
 JEGYESOKTATÁS

ennek az Isten-szövetségi élménynek, és úgy lesz keresztény minőségű. Ez esetben a

házasságra is rá kell vetülnie, úgy lesz keresztény a házasság.

Mikor lesz tehát keresztény a házasság? Akkor, ha az Isten szövetségének a tényében és

erővonalaiban rendeződik embernek és embernek. férfinek és nőnek a kapcsolata. Odaállnak
az oltár elé és fogadalmat, esküt tesznek, a törvénynek a szövetségét megkötik: te hü leszel
hozzám, én hü leszek hozzád, azt fogjuk cselekedni ami jó és szép! És azután kiderül, hogy
nem megy. Kezdődik a szövetségtörés, szövetségrontás. Jézus szerint nem is olyan nagy a
különbség, hogy “csak” gondolatban, vagy cselekedetben is elköveti valaki a bűnt. Át kell
élni, hogy nem vagyunk képesek megtartani a szövetséget.

És akkor mi legyen? Az általános emberi felelet az, hogy felbontani, nem kínlódni, nem
szenvedni! A másikkal nem próbálkozni!

Testvéreim! “Keresztényül” így hangzik a válasz: felbonthatatlan a házasság. Aki

keresztényül gondolkozik - annál felbonthatatlan. Még a házasságtörés sem jogosít fel rá. A
bibliakritika azt mondja, hogy ahol az Újszövetségben (Mt 5,32) odatették azt, hogy:
házasságtörést kivéve”, az már az ősegyház engedménye volt, nem pedig Jézus eredeti
gondolata. Vallom azt, hogy Isten gondolatában bonthatatlan a házasság. A házasságtörés sem
jogosítja fel az egyiket arra, hogy otthagyja a másikat. Mert ha Isten közelében él,
szakadatlanul átéli saját paráznaságát azzal a függőleges szövetséggel - az Isten-szövetséggel
- szemben, és átéli, hogy Isten milyen türelmesen hordozza. Amikor a “cselekedetek”
szövetsége nem valósul meg, akkor jön az “új” szövetség. Amikor az ószövetség nem vált be,
Isten újszövetséget kötött Jézus Krisztusban. Jézus Krisztus életét adta azért, hogy a bűn
kötelékeiből kioldozza az embereket: innét adódik a házasságnak a keresztény minősége.
Abból a “függőleges” szövetségből rávetődik valami a “vízszintes” szövetségünkre. Nem
érdekekre épít a keresztény házasság, nem üzleti tárgyalásokra, még csak nem is erkölcsi
megegyezésre, hanem a házasságot Jézus Krisztus áldozatára kell végső soron felépíteni. Ha
te méltatlan vagy, akkor sem fordítok neked hátat, nem hagylak ott, hanem felindítom a
szeretetet, és úgy hordozlak téged továbbra is.

Erre mondja Pál apostol, hogy “felette nagy titok ez”. A férfi és a nő együttlétében ki kell
rajzolódnia annak, ahogy Krisztus a közösséggel együtt van. Az Efezusi levél 5. fejezetében
van ez a rész: amint Krisztus szerette az egyházat, és éltét adta érte, úgy kell a házastársnak
szeretni a másikat és odaáldozni magát érte. Ez nem “egyetemes” házassági norma, ez már a
keresztyén házassági norma.

Befejezésül elmondok még egy hasonlatot. Mindenki hallott már valamit a rakéta-technikáról.
Beszélnek pl. “többlépcsős” rakétáról. Úgy építik ezeket, hogy lépcsőzetesen van bennük az
üzemanyag. Amikor elindítják a rakétát, az első fokozatot gyújtják be. Amikor ennek az első
tartálynak az üzemanyaga elfogy, ez a tartály automatikusan leválik, de ugyanakkor begyullad
egy másik és az viszi tovább a rakétát. Ha valami műszaki hiba van és nem gyullad be a
második lépcső, akkor lezuhan a földre az egész.

Ezt a gondolatot alkalmazzuk most a házasságra is. A házasság is egy “több lépcsős
rakétarendszer”. A döntő kérdés az, hogy a kellő pillanatban begyullad-e a második lépcső, és
viszi-e tovább a rakétát? Az első fokozat a biológiai életrend és főként .a szexualitás.
Nemcsak a legprimitívebb testiességre gondolok itt, hanem mindarra a hajtóerőre, ami a
“biosz”-ból, az “élet”-ből ered. Közvetlenül úgy is mint szexualitás, vagy áttételesen úgy is,
mint érzelmi élet, boldogság, életlendület. A házasságnak első hatalmas indító ereje a

18/13
 JEGYESOKTATÁS

szerelem. Nagyon sok naiv fiatal házaspár azt képzeli, hogy ez az első lépcső egészen a
mennyekig felröpíti őket. Pedig nem röpíti, csak egy bizonyos magasságig. És akkor
jelentkezik a nagy krízis: mi lesz ezután? Ha nem gyullad be egy másikfajta hajtórendszer,
tönkremegy a házasság.

Ez a másik hajtórendszer az, amit úgy mondtam: a “keresztény” erőrendszer a házasságban. A

keresztény ember házasságából nem hiányozhat az “első lépcső”: a testi szerelem! De egyszer
csak ráeszmél a keresztyén ember is arra, hogy csökken ez a hajtóerő. De nála menetközben
kigyulladt már egy másik tűz, az Isten szerelmének a tüze is. Ez az átélés forrósodik át ebben
a “második lépcsőben”: van valami végzetes, valami sorsszerű és Istentől való
ajándékozottság abban, hogy mi ketten megtaláltuk egymást és most már együtt kell tovább
menni mindvégig. .Amikor kifullad a szexualitás lendítő ereje, átélheti az ember: ezt a társat
Istentől kaptam. Bűnösök vagyunk, tökéletlenek vagyunk, de a sorsunkban van valami közös,
valami Istentől való. Ezt kell megérteni.

Nem a házastársnak a minősége garantálja a házasságot (ő szép, ő becsületes, ő tehetséges, ő

áldozatkész), hanem a házasság minősíti a társat úgy, hogy meg kell maradni mellette.

A közös esztendőknek a gyötrelmei vagy örömei, a közös betegségeknek, anyagi gondoknak a

feszültségei, az egymással való birkózás, amiben csiszolódott a lelkünk, a beteg gyerekek felé
hajló aggódás és így tovább. A közös sorsban olyan élmények alakulnak ki, amely élmények
minősítik azt a másikat arra, hogy meg kell maradni mellette. Ha hűtlen lett, akkor is. (Hát
nem ajándék, hogy esetleg nem te lettél hűtlen?) Ha elveszítette a szépségét, akkor is. (Hiszen
te sem vagy már ugyanaz, mint a házasságkötés napján) A közös út minősíti
elválaszthatatlanná a házasságot, a közös út, amit Isten előtt és nevében együttesen kezdtek el.

Így mondom tehát, hogy ez a “második hajtóerő-rendszer” kigyullad, és ez viszi tovább a

közös életet. Ha Isten szerkesztett egybe, bűneink közepette is tartanunk kell egymást. És ez
nem lehetetlen, hiszen a felülről való erők tartanak külön - külön minket és azok tartanak
együtt is minket.

Áldjon meg Isten minket, az Anyaszentegyház népét, hogy a magunk testiességében,

bűneiben is meg tudjunk valamit mutatni a többieknek, a világnak abból, hogy nemcsak az az
egy lendítőerő van, amit “szexualitásnak” nevezünk, hanem van olyan is, hogy Isten
szerkesztett minket egybe”. És ez az “egybeszerkesztés” nem a fölemelő tapasztalatokból
olvasható ki, ( a másik fél mindig gyöngéd, hűséges, szolgálatkész stb. ) hanem abból, hogy
hatékonyak a kegyelem erői az életünkben: tudunk megbocsátani, tűrni, remélni, újra kezdeni.

Mutassunk meg valamit abból, hogy lehet a kegyelem szövetségében élni! A házasélet
kereteiben is ki lehet mutatni valamit abból az odaadó, megbocsátó szeretetből, amellyel
Jézus Krisztus hordozza övéit, az Egyházat.

VI. Ha már a születésszabályozást megtanultátok, akkor ideje, hogy

szót ejtsünk a szexről is!
Mottó: “Élvezd az életet feleségeddel, akit szeretsz, hiábavaló életed minden napján, amivel
Isten megajándékozott a nap alatt. Mert ez a te osztályrészed az életből, és az, amiért
fáradozol a nap alatt.” (Préd 9,9)

18/14
 JEGYESOKTATÁS

A szexualitás azért fontos téma, mert mint a fenti idézetből is láthatjátok, az Isten valóban
ajándékként adta nekünk és azért, hogy egymás örömére és boldogságára éljünk vele.
Ugyanakkor egy kettősség tart bennünket fogva: űznek, hajtanak a rejtett vágyak, sodorva a
világban látott önzés felé, de érezzük, hogy itt valami szentről és fenségesről van szó. Mégis
gyakran tabu és nem merünk beszélni róla, hisz Szent Ágoston óta beleivódott a
tudattalanunkba, hogy ami a testtel és szexszel összefügg, az csak bűn lehet. Nem véletlen,
hogy ennek a fejezetnek a megírása már lassan egy éve húzódott és érlelődött, mire többszöri
nekirugaszkodásra lett belőle valami, ami a szexualitással szemben korántsem tökéletes.

Először egy pszichológus könyvéből szeretnénk idézgetni nektek. A könyv szerzője Peter
Lauster, címe: “A szerelemről a szeretetről” (magyar könyvklub 1995).

A könyv első fejezete a szexualitással kapcsolatos mítoszokat sorolja fel. Az egyes mítoszok
cáfolatának a lényegét idézzük erősen rövidített formában. Ennek egyrészt helyszűke másrész
a gépeléstől kapott ínhüvelygyulladás veszélye az oka:

1. “A szexualitás felszabadít”: Az elmúlt öt év folyamán sok pszichoterapeuta vallotta

Freuddal és Reichel együtt, hogy a szexualitás felszabadulása felszabadítja a beteget,
egészségessé és feszültségmentessé teszi e mottó alapján: “A szexuális kibontakozás az
egyént szabaddá teszi belsőleg.” Ez azonban nem igaz, mivel a szexualitás a lelki életnek
csupán egy része, és bár egy pozitív részjelenség adhat kedvező lökéseket és válthat ki
gyógyulási folyamatokat, mégsem teszi feltétlenül szabaddá az egész embert. Aki csak
szexuális képességeit bontakoztatja ki, és közben nem fejleszti ezzel együtt lelki és szerelmi
képességeit is, az nem lelhet tökéletes kielégülésre, a szerelem nélküli szex bénító élményt
hagyhat maga után.

2. “Ha szexuális problémáinkat megoldottuk - minden problémát megoldottunk”: Szerelem

nélkül nem oldható meg egyetlen szexuális probléma sem. Csak a szerelem teremtheti meg a
feltételét annak, hogy a szexualitás elnyerje szépségét, tisztaságát és gazdagságát lelki
örömökben. A szexualitás szerelem nélkül üres és tartalmatlan inkább melankolikussá és
depresszióssá tesz, mintsem dinamikussá és aktívvá. Amennyiben a kijelentés így hangzana:
“Ha szerelmi problémáinkat megoldjuk - minden problémánkat megoldottuk”, ezzel a
mondattal már inkább egyet értenék.

3. “A szerelem célja az orgazmus”: Ami számomra különösen fontos, az, hogy felismerjük: az
orgazmus nem a szerelem célja, hanem a szexualitásé, és hogy a szerelem nem az orgazmusra
irányul, hanem - a szexualitástól eltérően - összetettebb szerepet játszik… Ezért a szerelem
nem is sürgeti az orgazmust, csupán résztvevője a szexuális ösztöntörténéseknek. Részvétele
azonban nagy jelentőséggel bír a lelki átélés, a lelki kielégülés és a boldogság szempontjából.
A szerelem olyan, mint az élesztő a tésztában, melynek hatására a tészta megkel, és jobban
ízlik a sütemény. Ahhoz tehát nem kell az élesztő, hogy az éhségünket kalóriákkal
csillapítsuk.

4. “A technikának fontos a szerepe a kielégülést nyújtó szexualitásban”: Abban a kapcsolatban

amelyben jelen van a szerelem, nem játszik döntő szerepet a szexuális élvezet fokozását célzó
technika, mert a szexualitás a szó szoros értelmében adja magát, anélkül, hogy az értelemnek
a maga betanult programjaival bármit is hozzá kellene ehhez tennie. A szerelemből és csakis a
szerelemből következik a mindenkori helyzethez illő szexuális technika.

18/15
 JEGYESOKTATÁS

5. “A szerelem fiatal korban más, mint idős korban”: A szerelmi képesség oly mértékben
gyengül, ahogy csökken az eleven érzékelésre való képesség. Nagyon szeretném, ha az olvasó
megértené, hogy mindez nem a természetes, elkerülhetetlen öregedési folyamat, hanem az
életmód kérdése. Egy hatvanéves, aki érzékeny, aki figyel környezetére és pozitívan viszonyul
hozzá, valamint saját magát és embertársait nap mint nap új szemmel érzékeli, természetesen
éppúgy képes a szerelemre mint egy fiatal, mert csak a test öregszik, a lélek nem.

6. “A nagy szerelem örökké tart”: Ha a szerelem gyorsan elmúlna, ez ellentétben állna azzal a
szándékkal, hogy egy házasság életre szólóan köttessen… Ha valakinek valóban fontos a
szerelem - de a fogyasztói társadalomban mikor van szó csak a szerelemről és semmi
egyébről? -, az ne akarjon birtokolni, és ne töprengjen a szerelem hosszán……Aki hűséget
keres, annak a hűség többet jelent, mint a szerelem, ezért annak hűségről kellene beszélnie,
nem pedig szerelemről. (Ez a pont a mi megítélésünk szerint kissé kevés tudatosságot
feltételez, de alapvetően szerintünk is igaz hogy a szerelem spontaneitás és kaland. Erről
esetleg beszéljünk majd szóban is.)

7. “A féltékenység a szerelem tartozéka”: A szélsőségesen féltékeny ember akkor is fél, hogy

elveszti partnerét, ha az olyan tevékenységbe kezd, amelyet szeret. A szélsőséges féltékenység
tehát a partner mindenfajta szeretetése féltékeny nemcsak egy másik emberhez fűződő
erotikus kapcsolatára…..A szerelem legelőbb is azzal veszi kezdetét, hogy kész vagyok adni
és támogatást nyújtani. Ezután jelentkezik a kívánság, hogy én magam kapjak és engem is
segítsenek. “Szeretem ezt az embert, ő is szeret engem, most ő az enyém, én pedig az övé
vagyok” Ez az uralmi igény nagy hiba, ez váltja ki a féltékenységet, és kölcsönösen nagy lelki
szenvedés okozója mindkettőjük számára. Érthető, hogy felbukkan a birtoklás igénye a
kapitalista berendezkedésű fogyasztói társadalomban… Rá kell jönnünk arra, hogy a
szerelemnek a maga eredeti és voltaképpeni formájában semmi köze sincs a birtokolt
javakhoz és az azokkal való gazdálkodáshoz. A szerelem a maga tiszta formájában akkor a
legszebb, ha két ember úgy találkozik, hogy fel sem merül bennük a birtokbavétel gondolata,
és csak saját magukat nézik, tehát nem tekintik magukat és a másikat árunak.

8. “A szerelem sorsszerűség”: A szerelem mindig hajlandóság kérdése: nyitottnak kell lennem,

be kell fogadnom a másikat, és késznek kell lennem arra, hogy ha lehet hát szeressem.

9. “Az ember csak egy vagy legfeljebb két nagy szerelmet élhet át”: Az az ember, aki szeretni
képes, olyan ajándékot kap, amely nem megvásárolható, ami birtokkal, pénzzel, dicsőséggel
nem szerezhető meg, csak nyíltsággal, éberséggel, és figyelemmel. A szerelem az élet
ajándéka, amelyet elfogadhatunk, vagy vissza kell, hogy utasítsunk. Aki valóban el akarja
fogadni, többé már nem húzódhat vissza a hűségről, birtoklásról és sorsról alkotott
elképzelések védőbástyai mögé.

A következő rész azzal foglalkozik, hogy “A szerelem több, mint ahogy azt eddig tudtuk”:

1. A szerelem odaadás. A szerelem egészen egyszerűen kifejezve odaadás. Pontosabban

pozitív odaadás, míg a gyűlölet negatív odaadás. A (pozitív) odaadás odafordulás, figyelem,
figyelmesség, és éberség másokkal szemben, de nem a kritikus éberség, hogy hibákat
fedezzünk fel, hanem az érdeklődő, pozitív, megértő éberség… olvasóim megtanulhatják,
hogy a jövőben tudatosabban forduljanak mások felé. Ez a beállítódás és döntés igen
hatásos… A minden létező iránt tanúsított figyelem az alapja a szeretet képességének.

18/16
 JEGYESOKTATÁS

2. A szerelem meditáció: A meditáció megtapasztalásához nincs szükség indiai gurura, mert

mindenki kerülhet meditatív állapotba, ha belsőleg megnyugszik, ellazul, és a kavargó
gondolatok taposómalmát apránként kikapcsolja. A meditáció szeretet. Ha a meditáció
állapotában vagyok, érzem, hogy minden görcsösségem feloldódik, hogy megnyílok, mert
kész vagyok szeretni mindazt, amit az érzékeim befogadnak.

3. A szerelem önmagunkra találás: A érett szerelem mint folyamat és állapot magunkra találás.
Aki szeret, magát tapasztalja meg a szerelemben, ez a tapasztalat pedig egyszerre odaadás és
meditáció.

4. A szerelem élet: A szeretetképesség annak a képessége, hogy megnyílok a külvilág felé és

szeretem mindazt, ami felém áramlik és engem ér.

Nos, ennyit a pszichológiáról. Talán azért érdemes ennyit elolvasni a könyvből, mert
világossá válik, hogy a szeret, a szerelem a lélek egészségét szolgálja, és ezt az ember nem
keresztény szempontból nézve is elfogadhatja. Most pedig nézzük szexet!

(Nem tudom miért, de az utána levő rész hiányzik. Komolyan nem én töröltem le! :-) Megpróbálok utánanézni a
feladónál… Így most egy kicsit olyan, mint az Onedin Család… pont a legjobb résznél hagyják abba… :-) idozsa

VII. Hogy álltok a kritikával?

Némely férfi igazi keménnyakú, ha az elismerésről van szó, sok nő pedig nagy mester, ha
morogni lehet. Légy szíves adj ma lehetőséget a párodnak, hogy beszéljen valami olyanról,
ami régóta foglalkoztatja.

Beszéljétek meg az alábbi kérdéseket együtt:

• Milyen gyakran kritizáljuk egymást? • Tulajdonképpen miért? Melyek a leggyakoribb

kiváltó okok? • Hogyan zajlik az ilyen kritizálás? • Az a terület, ahol a legnehezebben viselem
a kritikát: • Miben egyezünk meg, hogy ezt a problémát meg tudjuk oldani?

Dicséret: Példabeszédek 12,25; 16,24.

Egészítsétek ki az alábbi mondatokat és mutassátok meg egymásnak:

• Dicséretet kapok a társamtól:

• soha • ritkán • néha • rendszeresen • gyakran
• Az a terület, ahol több dicséretre vágynék: • Igyekezni fogok hogy többet dicsérjelek és
bátorítsalak az alábbi területen:

VIII. Milyen boldog a kapcsolatotok.

(Teszt, amit legjobb együtt kitölteni!)

Igaz? Nem igaz?

1. Aki szereti a másikat, annak nincsenek titkai. 2. Egy boldog pár lehetőleg mindent együtt
csinál. 3. Gyakran veszekszünk anyagiakon. 4. Gyakran több gyengédségre vágynék. 5.

18/17
 JEGYESOKTATÁS

Szívesen söpörjük a problémákat a szőnyeg alá. 6. Sokszor azt hiszem, a párom nem akar
megérteni. 7. A TV tönkre fogja tenni a kapcsolatunkat. 8. Alig van olyan hétvége, amelyet ne
a szülőknél töltenénk. 9. A párom szinte sose udvarol nekem. 10. Néha úgy érzem, a falnak
beszélek. 11. Gyakran nem tudom elmondani, ami foglalkoztat. 12. A hétvégét általában a
párom elképzelése szerint töltjük. 13. Egy kapcsolat jobb lesz, ha megszületnek a gyerekek.
14. Minél szenvedélyesebb a szerelem, annál boldogabb a kapcsolat. 15. A párom iránt érzett
mérgemet általában lenyelem. 16. A megbízhatóság nem éppen erős oldala a társamnak. 17.
Páromnak a munkája fontosabb nálam. 18. Azért egy kicsit tényleg lehetne rendesebb. 19. A
kapcsolatunk kezdetén szívesebben voltam vele. 20. Szívesen szórakozik olyan vicceken,
amelyek engem tesznek nevetségessé. 21. Aki tényleg szeret, annak a szememről is le kell
tudni olvasni a kívánságomat. 22. A párom a szabadidejében szinte csak a hobbyjának él. 23.
A család beosztását a gyerekeknek kell megszabni. 24. Szégyellek a testi vágyaimról beszélni.
25. Csinálhatok amit akarok, mindig neki van igaza. 26. Már régóta nem tudtunk, úgy igazán
beszélgetni. 27. Sok mindent másképp képzeltem el. 28. Idegesít, hogy annyira függ a
szüleitől. 29. Nem merem megmondani ha nincs kedven találkozni vele. 30. Már gondoltam
rá, hogy abba kéne hagyni. 31. A problémáimmal sokszor egyedül maradok. 32. A párom
barátait nem igen kedvelem. 33. Ha otthon veszekedés van, szinte sose áll mellém. 34.
Szeretném, ha jobban figyelne arra, amire vágyom. 35. Ha veszekszünk, majdnem mindig én
engedek. 36. Régen kaptam tőle valami apró meglepetést. 37. Egészen eltérő az ízlésünk. 38.
A házimunkában egyedül vagyok. 39. Igazán többet adhatna a külsejére. 40. Gyakran minden
apróságon összeveszünk.

Kiértékelés:

Csak azokat a kérdéseket kell figyelembe venni, amelyikre valamelyiktek igennel válaszolt.
Ezeket jelöljétek meg az alábbi táblázatban: Azután soronként számoljátok meg az “igaz”
válaszokat. A sorok mellett megjelöltük, hogy azok a kapcsolatotok melyik területét jelentik.
Több mint három pont egy soron belül, azt jelenti, hogy itt valamilyen megoldásra váró
probléma van. Lásd alább!

1 6 11 16 21 26 31 36 Érzelem
2 7 12 16 22 27 32 37 Érdeklődés
3 8 13 18 23 28 33 38 Család
4 9 14 19 24 29 34 39 Szexualitás
5 10 15 20 25 30 35 40 Konfliktus-megoldás

(folytatjuk)

18/18