L. Ny.

Tolsztoj – Anna Karenina

Az Anna Kareninát méltán nevezhetjük az orosz

Bovarynének. Mindkét mű két boldogtalan feleség
hű tlenségérő l és tragédiájáról szól. Férjeik jó és szerető
férfiak, azonban a nő k nem éreznek szerelmet irántuk.
Emmával ellentétben, azonban Anna nem is vágyott
világrengető szerelemre, s amikor elérte ő t, küzdött az
érzés ellen, ami a hatalmába kerítette. Emma miközben a
szerelmet üldözte, nem vette észre, hogy kihasználják.
Ezzel szemben Anna olyan mértékben képtelen volt
elviselni a bű ntudatot és szégyent amiért „bű nös
asszonnyá” lett, hogy már szerelmét sem tudta
feldolgozni. Féltékenykedik, állandó
hangulatingadozással küzd és dühkitöréseivel egyre
jobban megkeseríti kapcsolatát Vronszkijjal. A két nő
különböző körülmények között, mégis ugyanazon okból
követ el öngyilkosságot. Bovaryné mindent és mindenkit
elvesztett, ami és aki számított neki, nem maradt már
miért élnie, szégyenérzete pedig csak rontott állapotán.
Kareninát inkább kétségbeesésébő l és meghasadt
elméjének és érzelmeinek kavalkádjából kialakult hirtelen
elmezavara taszította a halálba. A két történet hasonló
véget ér abból a szempontból is, hogy a vétkesek
bocsánatért esedeznek. Emma nagy fájdalmak közepette
távozik az élő k világából, s ráeszmél, férjét kellett volna
szeretnie, hiszen ő mindig is szerette. Anna Istenhez
fordul, utolsó pillanatában nem is érti, miként cselekszik,
ő t hirtelen éri a halál.

Katyerina Scserbackaja hercegnő , Anna Karenina

bátyjának, Sztyepannak a sógornő je. A 18 éves lány
éppen, hogy megismerkedett a fényes társaságbeli
élettel, a pompás bálokkal, máris a figyelem
középpontjában van. Mindenkit elbű völ, kérő kkel is
bő velkedhetne, azonban egyértelmű vé válik, hogy az ő
választottja Alekszej Vronszkij gróf. A fiatal és remek
modorú, fényes katonai pálya elő tt álló gróf
megbabonázza a lányt. Kitty rég elhunyt bátyjának
egykori jó barátja Konsztantyin Dmitrics Levin még
azelő tt beleszeretett a lányba, mielő tt az megismerhette
volna Vronszkijt. Csakhogy Levin leplezte érzelmeit, s
magát méltatlannak érezte Kitty szerelmére, így
elmenekült falusi birtokára. Kittyt gyengéd érzelmek
fű zték bátyja barátjához, gyermekkora óta ismerte a
férfit, testvéreként tekintett rá, s félt elveszíteni ő t. Éppen
ezért kényelmetlenül érintette, mikor Levin jelt adott
érzéseirő l. Nem akarta megbántani a férfit, de akkorra ő
már mérhetetlenül beleszeretett Vronszkij grófba.

„Milyen derék és kedves... Valóban hibás vagyok? –

gondolta. – Csakugyan valami rosszat követtem el? Azt
mondják: kacérság. Nem ő t szeretem, tudom; de olyan jó
vele, olyan derék ember.”

Levin rászánja magát, hogy megkérje Kitty kezét, aki bár

fájó szívvel, de elutasítja. A kikosarazástól megszégyenült
férfi visszautazik falura, s lassan gyógyul be sebe, melyet
szerelme okozott. Kitty ezután csak reméli, hogy Alekszej
hamarosan megkéri. Csakhogy Vronszkij grófnak esze
ágában sem volt házasságot kötni, Kittyt habár kedveli,
mégis csak kihasználja. Amikor találkozik Annával, meg is
feledkezik a fiatal hercegnő rő l. Ezt Kitty azonnal
észreveszi, s fájdalmába belebetegszik. Egyrészt a
megaláztatás gyötri, amelyet Vronszkij miatt érzett,
másrészt pedig a bű ntudat és szégyen, amiért
elutasította és maga ellen fordította Levint. Szüleivel
külföldre utazik, hogy gyógyfürdő kben kezeljék, s
Németországban ismerkedik meg Varenykával, aki
búcsúzásukkor kiköti, csak akkor látogatja meg
barátnő jét, ha férjhez megy, s ennek hatására Kitty
ígéretet tesz neki. Kitty nem felejtheti el a történteket,
amik elüldözték otthonából, de gyógyultan és nyugodtan
tért haza Oroszországba. Levin nagy nehézségek árán
szánja rá magát, hogy még egy próbát tegyen a lánynál,
majd egy sikeres találkozásuk alkalmával felbátorodik,
Kitty pedig boldogan mond igent a férfinak. A lány
igazán boldog, és pompás esküvő t tartanak. Kitty nászút
helyett azt kéri, utazzanak haza falura, s kezdjék el új
életüket. Kapcsolatuk nem felhő tlen, Levin néha túl
ragaszkodónak és féltékenynek tartja feleségét. Nem örül
neki, hogy Kitty elkíséri haldokló bátyjához, de végül a
lány szeretettel gondoskodik Nyikolajról, s Levin szerelme
megerő södik.

„… most még kevésbé volt képes a halál gondolatát

megérteni, kikerülhetetlenségét még szörnyű bb volt
elképzelnie; de hála felesége közelségének, ez az érzés
nem ejtette most kétségbe; ha van is halál, a kényszert is
érezte, hogy éljen és szeressen. Úgy érezte, hogy a
szerelem megmentette a kétségbeeséstő l, s hogy a
kétségbeesés fenyegetésében ez a szerelem még
erő sebbé és tisztábbá vált.”

Kitty szerelme nyugodt, kapcsolatát Levinnel

gondoskodás és bizalom jellemzi, ez teljesen ellentéte
Anna és Vronszkij szerelmének. A Levin házaspár életét
kisfiuk teszi teljessé, igaz Konsztantyin élete nem olyan,
mint elképzelte, apai érzései nem rohanják le azonnal.
Bizonytalan és félénk, nehezen találja életének értelmét,
de elfogadja, hogy fiáért és feleségéért, és az ő
boldogságukért él.

Alekszej Alekszandrovics Karenin kitű nő államférfi,

házasságában azonban eléggé elveszett. Igazságos,
kedves ember, de rengeteget számít neki a társadalom
véleménye, a látszat fenntartása. Többre tartja magát,
minthogy féltékenykedéssel alázza meg magát vagy
feleségét, de racionálisan gondolkodó emberként
igyekszik feleségét visszatartani a feltű nő és félreérthető
társaságbeli viselkedéstő l. Amint tudomást szerez
felesége viszonyáról, úgy dönt, ahogyan szerinte jobb
színben tű nhetne fel a társadalom szemszögébő l, ezért
megbocsájtana Annának. Miután felesége nem szakítja
meg kapcsolatát a gróffal, megérthetjük, hogy Karenin
elítéli a nő t. Azonban nagy meglepetést okoz, mikor
Vronszkij lányának születésekor megszánja feleségét és a
grófot is. A kislányra kedvességgel tekint, nem hibáztatja
születésének körülményeiért. Szerette feleségét és félt, a
válással tönkretenné.

„A válás... lehetetlennek tű nt föl, méltóságérzete, s a

vallás tisztelete nem engedte, hogy egy koholt
házasságtörés bű nét vegye magára, még kevésbé
engedhette, hogy felesége, akinek megbocsátott és akit
szeretett, megszégyenített és kipellengérezett legyen.”
Habár hagyta volna fiát Annával menni végül, mikor
ketten maradtak otthon, maga mellett tartotta Szerjozsát.
Igazságosnak tartom, hiszen egyrészt csak ő maradt már
neki, és a fiúnak egyébként is biztos családi háttérre és
taníttatásra volt szüksége. Végül igencsak nagylelkű volt
tő le, hogy a kis Annie neveltetését magára vállalta,
Vronszkij egy ideig egyébként sem lett volna képes a
gyermek gondját viselni. Azonban a történetet én úgy
fejeztem volna be, hogy Vronszkij hazatér a háborúból, s
kislánya mellett vigaszra lel.

Anna jólelkű személy, de nem korának nő ideálja,

történetét a 21. századba is helyezhetnénk. Nem
engedelmeskedik férjének, nem tesz eleget annak
kérésének, miszerint megfontoltabban kellene
társaságban viselkednie. Azzal, hogy elhagyja Karenint,
vállalja a társadalom megvetését. Nem harcol többé
szerelme ellen, saját boldogságának próbál élni. Ez a
merészség az ő korában megdöbbentő . Az
öngyilkosság, amelybe hajszolta magát nem volt gyakori,
hiszen az bű nnek számított, s a vallás szerint az öngyilkos
ember a pokolba került.

Vronszkij olyan szerelemmel viseltetett Anna iránt,

amit nem bírt magában tartani, s céljává vált az asszony
meghódítása. Ezt már harmadik találkozásuk alkalmával
be is vallotta neki.

„Miért utazom? – ismételte ő a szeme közé nézve. – Hisz

tudja – mondta -, azért, hogy ott legyek, ahol maga. Nem
tehetek másképp.”

Nem talált kivetnivalót abban, hogy felső bb körbő l való

asszonnyal kezdjen viszonyba, s csupán akkor érzett
megbánást, mikor első együttlétük után a nő zokogva
rogyott össze. Öngyilkossági kísérlete is bizonyítja,
mennyire szerette a nő t, lehetetlennek tű nt, hogy nélküle
éljen. Azonban nyugodt életüket, amelyet szökésük után
folytattak, Vronszkij nem élvezte, ő mindig is a
társasághoz volt szokva. Moszkvában ebbő l alakulnak ki
leginkább a viták közte és Anna között. Vronszkij fiatal
volt, szeretett volna hírnevet és csodálókat szerezni, s ez
nem fért össze Anna elvárásaival.
 Anna hirtelen halála szükséges volt. Az
összezavarodott és betegesen bipoláris nő már
semmiképp sem kaphatta volna vissza társaságbeli
rangját, a társadalom elismerését, fia szeretetét, saját
önbizalmát és ép lelkét. A vonat gyorsan végzett vele,
megbánásra még éppen volt ideje, de másként
cselekednie már nem. Sokkal drasztikusabb és drámaibb
a vége így, hogy nem volt alkalma elbúcsúzni. Sejthetjük,
hogy a történet elején történő baleset, amelyben egy ő rt
zúz agyon a vonat, még nagy szerepet játszik a
történetben. Anna akkor küzdött könnyeivel, s rossz
elő jelnek érezte a szerencsétlenséget éppen azon a
napon, amikor megismerte Vronszkijt.