Académique Documents
Professionnel Documents
Culture Documents
com KILÁTÓ 13
A tarolás
Varróné n CSÍK MÓNIKA
A
Győző ma hozta a baglyot, és rögtön kapott a tanító nénitől hogy vajon miért van ez így. Miért jár Győzőnek a sok ötös, amikor 1.
egy szép nagy, piros ötöst. Én akkor felemeltem a kezem, hogy Győző valóban nem okos? Senki az osztályban nem kap ötösöket úgy,
szót kérjek. ahogyan a Győző. Arra gondoltam, hogy talán azért, mert Győzőnek Visszakerült. Noha kissé lennebb.
A tanító néni intett, én meg azt mondtam, hogy szerintem az a hívják? Hogy az nem is lehet, hogy a Győző ne győzzön valamiben, Közelebbről nézi a vizet.
bagoly, amit a Győző hozott, túl gyönyörű. Nemrégen rajzoltuk az hiszen ő maga egy győző Győző. Erről lehet szó? Vagy arról, hogy azért Engedményeket tesznek egy szobornak
iskolában a baromfiudvart, és mindannyian láthattuk, hogy a Győző is keresztelték Győzőnek, hogy amíg csak él, mindig győzzön? Törtem a
még csirkét sem tud rajzolni, nemhogy baglyot. Olyanok voltak a csir fejem, ugyan minek kellett volna engem keresztelniük a mamáméknak, oltalmazó, kegyes égiszek.
kéi, mint a nagyított bolhák gólyalábon. Azonkívül úgy beszéltük meg, hogy mindig ötöst kapjak? „Or-si, Or-so-lya” – próbáltam mondogatni
hogy a baglyot az iskolában fejezzük be, nem otthon. Még hozzátet magamban, hogy megértsem valahogy a nevemet, de semmi értelme
„A mű jelenleg háromnegyedes
tem, hogy azt a baglyot egészen biztosan nem a Győző csinálta, hanem nem volt. Mégha Borsi lennék, talán akkor… akkor a borsra emlé készültségben van, hiszen
a szülei. Közben hirtelen eszembe jutott, hogy hányszor voltam már keztetne, de hát mire jó egy bors? Hát még egy szem bors, az mire jó nem csak a főalakból áll.
mérges magamban a Győzőre, mert nem is okos, és mégis szinte mindig ugyan? Vagy: ha nem lennék Orsolya, hanem Korcsolya? A tanító néni
ötösöket kap. Akkor azt gondoltam, hogy most már úgyis mindegy, ha nek úgysem jelentene semmit, ha engem Korcsolyának hívnának. Még
Lesz mellette egy kabát
a baglyot megmondtam, megmondom azt is, hogy a Győző tegnap se nevetne is rajtam, sőt, el sem hinné, hogy úgy hívnak, azt mondaná: és egy idézet is.” (hírek)
érdemelte meg az ötöst olvasásból, mert a helyest úgy olvasta, hogy „Te már megint fantáziálsz.” Mint ahogy mondogatja is gyakran.
heljes, és lefogadom, hogy a baglyot is bagoljnak olvasná. Ekkor a tanító Hát ennyire jöttem rá, mire hazaértem. A baj tehát az lehet, hogy (Több egy főalak tehát,
néni közbeszólt, mégpedig mérgesen, hogy elég volt, Orsi, megint túl nincs értelme a nevemnek. mint egy idézet s egy kabát,
sokat beszélsz, és azon nyomban mozogni kezdett az egyik szemöldöke. Meg is mondtam ezt rögtön a mamáméknak, ahogy az asztalhoz
Az pedig csak akkor mozog, ha a tanító néni ideges. ha személyében összesen
ültem. „Hogyhogy nincs értelme a nevednek?” – kérdezte a mamám.
Persze miért volt ideges? Mert a Győző akkor már sírt, és azt kiabálta, Mondtam, hogy hiába ismételgetem, nem jelent semmit. De a Győzőé három negyed van jelen.
hogy nem is igaz, csak a tatám segített egy kicsit, ő vágta ki a tollakat jelent. „Mi bajod a Győzővel?” – kérdezte a tatám, és még hozzátette, Mellékletnek még jön egy
papírból a bagoly hasára, és igenis gyakoroltam tegnapra az olvasást. hogy nekem igenis szép nevem van, hisz mondta már, hogy ő választotta
A tanító néni akkor elkiáltotta magát, hogy elég a vitából, mindenki itt-ne-lássam-köpönyeg,
ki nekem a legszebb nevet a kalendáriumból, amikor megszülettem.
vegye elő a bagolyhoz valókat és dolgozzon, Győző pedig máskor ne Erre aztán elmeséltem az egész Győző-históriát. s két sor, mit az ár hagyott...
otthon fejezze be azt, amit az iskolában kellene. „Melyik az a Győző?” – kérdezte a tatám, de mire feleltem volna, A sorsban egy állapot.)
Erre már nem szóltam semmit, hanem elővettem a bagolyhoz való a mamám legyintett a kezével és azt mondta, nem is nekem, hanem a
kat, és elhatároztam, hogy most csinálok egy olyan baglyot, amilyet még tatámnak: „A Horváth Győző, na. Ismered az apját, tudod, az a nagy
a tanító néni se látott. Szebbet, mint a Győzőé. 2.
kutya a városházán…A főutcán laknak, a kínai bolt mellett, abban a
Fogtam a bagoly fejét, amit még a múlt rajzórán kinyírtam papírból, Radnóti szobrát mára virradólag
nagy emeletes házban…A felesége zongoratanárnő.”
és lenyisszantottam a füleit. A Győzőének füle is volt, hát gondoltam,
ennek azért se lesz. Nem minden bagoly füles, ezt láttam a múltkor
Erről aztán nem lehetett többet beszélni, pedig rögtön megkérdez térdtől kitörte egy fekete kocsi.
tem, hogyhogy egy nagykutya az apja a Győzőnek? A mamámék mintha
az enciklopédiában. A könyvtárban, igen, a könyvtári enciklopédiá
nem is hallották volna ezt a kérdést, a baglyomat szerették volna látni.
Akit egykor Abdán fejbe lőttek,
ban direkt. A bagoly hasa már nem sikerült egyből, az egyik feléből le ma ott egy Mercédesz újra megöli.
kellett vágnom, mert túl domborúnak tűnt, aztán a másik feléből is, Elővettem, és mindketten azt mondták rá, hogy gyönyörű, és ha meget
addig-addig, hogy elég soványra sikeredett. Mondta is a tanító néni, tem az ebédet, kitesszük a falra. Ha hármast kaptam rá, akkor is. Nincsen helye itt hasonlatoknak:
Ekkor valóban megnyugodtam, de még egyszer megpróbáltam
hogy azért egy bagolynak nagyobb hasa van, de én azonnal kivédtem
rákérdezni, hogy lehet a Győző apja egy kutya. Még azt is mondtam,
költészet sincs – de szükség volna rá,
a baglyomat, hogy ez egy nőstény bagoly. Nő, tulajdonképpen. És
melyik nő szeret kövér lenni? Erre már nem felelt semmit a tanító néni, hogy ha zongoratanárnő az anyja, azt értem, de hogy az apja…? Erre ott, ahol csak csámcsog a homály,
hanem a másik padsor felé fordult, én meg azonnal rájöttem, hogy a tatám azt felelte, hogy hagyjam már a csudába az egészet, és gyerünk, s báván gyűr, amit tud, maga alá.
ezt talán nem kellett volna mondanom. Mert a tanító néni a vállától a tegyük fel a baglyot a szobám falára.
szoknyája aljáig egyforma széles, szerintem nincs is dereka. De lehet, Akkor abbahagytam a kérdezősködést, feltettük a baglyot, közben Mint a súlyos szélütött, ki újra
hogy így született, ezt nem tudhatom. Eszembe villant, hogy most elmeséltem, hogyan pihegett a hasa, amikor a padra tettem. A mamám felépül, és rögvest káromkodni kezd,
talán meg is haragudott rám, de nem sokat törődtem ezzel, mert én is már nevetett, én meg hagytam, hogy nevessen, és csak hadd mondogas
haragudtam még rá magamban, hogy a Győzővel úgy bánik, velünk, sa, hogy te Orsi, ez mese a holdban. Hagytam, mert már világos volt, úgy rekonstruálja magát mindahányszor
többiekkel meg így. hogy ez a kérdés a nagykutyáról már megint egy olyan kérdés. a történelem – játsszuk juszt is újra ezt!
Egy fél tojástartó kartont is kellett hozni otthonról a bagolyhoz. Volt így, nem is egyszer, hogy kérdezek a mamáméktól valamit, nem Többször megtanultuk, hogy az éget könyvet,
Abból kinyírtam egy darabot, ráragasztottam a nőstény bagoly arcára, is magamtól, hanem azért, mert olyat mondanak, amit nem értek. Aztán
hű, hirtelen igazi bagoly lett belőle! Lett két mélyen ülő szeme meg egy meg nem akarnak rá válaszolni. Ilyenkor mindketten olyanok, mintha aki később embereket öl,
kiugró csőre. Ki is festettem mindjárt, aláragasztottam az ágdarabot, megijedtek volna valamitől, vagy inkább olyanok, mint amikor valaki de sohasem tudjuk, ki enged utat,
kivágtam a tollait papírból, vízcsepp alakúakra. No, azzal jól elbajlód megsüti a kezét a kályhánál, és gyorsan visszakapja, mert megbánta, amikor a sötét hatalomra tör.
tam, nem is lettek egyformák a tollak. Mindegy, a hasára ragasztottam hogy odanyúlt.
mind az ötöt, és nekiláttam a háttér kifestésének. Akkor láttam, hogy Én meg aztán törhetem a fejem. Mint ahogy azóta is, a nagyku Vállunkat vonjuk: okosak vagyunk.
a barnám szinte egészen kifogyott, hát kékre festettem a hátteret. Már tyán. Mert láttam én a Győzőéket, nem is egyszer, az autójukban. A Felszisszenünk, ha már túl evidens
épp megvoltam vele, mikor kicsöngettek. Ki se mentem szünetre, csak kormánynál a Győző tatája ült (legalábbis eddig biztos voltam benne), az utánérzet, rossz a szájízünk.
nézegettem a baglyomat. És egyre jobban tetszett. Ahogy farkasszemet mellette a mamája, akiről most már tudom, hogy zongoratanárnő, a
nézett velem azokkal a szép sárga szemeivel, a tojástartó két lyukából, hátsó ülésen a Győző, mellette pedig egy hatalmas, nagypofájú kutya, Béke van. Remélhetőleg renitens.
mintha azt mondta volna: „Gratulálok, Orsi! És köszönöm, hogy ilyen aki mindig kifelé bámult az ablakon.
szép karcsúra nyírtad ki a hasamat. Én nemcsak hogy nőstény bagoly Akkor most honnan tudjam, mi itt az igazság?
vagyok, hanem nagyon fiatal is, még lánybagoly. Úgyhogy ne is törd Vincent van Gogh: Olajbogyót szedő asszonyok
a fejedet, elég lesz-e az öt darab toll a hasamon. Éppen elég lesz, mert
a többi még pihe, az úgyse látszik. Különben is, már becsöngettek, ne
alakíts rajtam már semmit. Nagyon jó leszek így, ahogy vagyok.”
Rámosolyogtam a baglyomra, és alig vártam a tanító nénit, mert azt
mondta, a következő órán le is osztályozza a baglyokat.
Hármast kaptam.
Mert a bagoly túl sovány, mert csak öt szál tolla van, mert kék a
háttér, mintha a bagoly a levegőben ülne az ágon.
Hiába mondtam, hogy pihés, hogy lánybagoly, hogy a fa legfelső
ágán ül, tehát a háttér maga az ég.
De legalább ilyen maszatos ne lenne az a kék, mondta a tanító
néni.
Az ég nem mindig tiszta kék, mondtam, de hiába.
Egy ronda, piros, kövér hármast rajzolt a baglyom alá.
Elcsúfította vele az egészet.
Abban a pillanatban elhatároztam, hogy nem fogok sírni. Pedig ezt
még elhatározni is nagyon nehéz volt. Arra gondoltam, hogy ha kibírom,
egészen hazáig nem fogok sírni. De otthon elmesélem az egészet.
Leültem a helyemre, a baglyot a padra tettem, a fejére helyeztem
a kezemet. Mintha éreztem volna az ujjaim alatt a pihéket a fején.
Néztem-néztem a szemébe, ő meg vissza rám. Egyszer csak úgy tűnt,
mintha pihegne a hasa. Mintha lélegezne. Úgy elcsodálkoztam, hogy
el is felejtettem sírni. „Te az én baglyom vagy, az én bagoly-barátnőm”
– súgtam neki halkan, és egyáltalán nem bántam, hogy közben a többiek
viháncoltak, mert a tanító néni azt mondta, hogy na most a legszebb
baglyokat felragasztjuk erre a nagy papírra, és kitesszük a falra. Csak
hatan maradtunk ki a kiállításból, de én nem bántam, mert amikor a
Csaba megkérdezte, hogy akkor mi most mit csináljunk a baglyainkkal,
kiderült, hogy hazavihetjük őket.
Mielőtt hazaindultunk, még ránéztem a falon díszelgő baglyokra. A
Győzőé volt a nagy papír közepén. A szemei bután bámultak előre, és
nem pihegett a hasa. A rajzblokkba tettem a baglyomat, és siettem haza.
Nem volt sírhatnékom, egyáltalán nem. Csak azon gondolkoztam egyre,
2014. március 8., 9., szombat–vasárnap kilato@magyarszo.com KILÁTÓ 15
E
béd után az asztalra borulva szunyókálok egy kicsit, és azt Aztán besprézem magam, de alaposan.
álmodom, hogy egy tízemeletes ház erkélyén állok, háttal Ki-bejárok a fürdőszobából, újra és újra
a korlátnak, amelyik hirtelen kizuhan – és kizuhanok én megszemlélem magam, az eredmény nem rossz.
is: de ezen már meg sem lepődöm. Felpróbálok egy kendőféleséget a nyakamra, de túl
És még nincs vége. Szviccsel az álom, és azt látom, hogy épp az nagy területet takar (noha sokat sejtetően alterna
ágyamon heverészek, amikor a felső szomszéd, nyakában kötél tív művészes), úgyhogy inkább egy Brian Johnson-
lel az erkélyem korlátjának csapódik. Mire kirohanok (a hálóból sapkát teszek a fejemre: nyomban úgy is nézek ki
ugyanis, ahol az ágyam áll, nincs kijárat az erkélyre, csak egy tőle, mint egy angol sószóró munkás, ami egyszer
ablak: ezért kerülnöm kell, körbe, a nappali felé), már fel is akadt re előkelő és mocskos létállapot, viszont megvan az
a szeme. Visszaszáguldok a konyhába, kést keresek, a fiók tartal a tagadhatatlan előnye, hogy emlékezteti Daniellát
ma éles csörömpöléssel a földre borul, majd megint az erkélyen a ma délelőttre, amikor tisztelt és tán még rajon
termek, hogy levágjam a kötelet. Levágom, ám a súlyos test kizu gott is kicsit értem.
han a harmadik emeletről, mert én, dőre csak derékig húztam be, Bemegyek a fürdőszobába, és alaposan bespré
így súlyos gondoktól terhelt feje sem tudta ellensúlyozni a segge zem magam még egyszer, hadd szaglódjon.
nehézkedését. Inkább felébredek. Bármennyire is próbálkozom, Felhörpintek még egy sört, majd pisilek, aztán
évek óta nem álmodom nővel, és hogy azt csináljuk. gondosan újra megmosakodom lenn, nehogy má’,
Ébredés után összecsomagolok: fontos, hogy úgy tűnjön, és újra besprézek mindenhova, ahova csak lehet.
munkát viszek haza hétvégére, úgyhogy egy aktát teszek az akta A magamra fújt matéria illata összekeveredik saját
táskám elé, és hónom alá fogva az egészet, beköszönök Editthhez kellemesen férfias aromámmal, és én bizony azon
meg Daniellához. Daniella tekintetéből semmit sem tudok kiolvasni, nal elmennék magammal, ha a Daniella helyében
ami aggodalommal tölt el, de várjuk ki a végét, biztatom magam. volnék.
Editth nagyon kedvesen és sokat ígérően néz, majd sajnálkozva Még egy keveset fújok ide és oda, hogy biztos
megvonja a vállát, amiért ezt a hétvégét – egyelőre, de csak egye legyen: ha bele is izzadok a várakozásba, ez az
lőre! – nem sikerül együtt töltenünk (ő már végigolvasta a román illatfelhő könnyedén legyőzi az ellent.
cunkat, melyet én még csak most kezdek felvágni). Mivel túl hamar elkészültem, idegesen járok James Carroll Beckwith: Nő gitárral
Daniellára próbálok pislogni, de mivel ez már ugyancsak feltűnő fel-alá, majd úgy döntök, iszom még egy sört – az eddig sosem
kezd lenni, inkább kisomfordálok. Remélem, eljön. ártott. Sőt, inkább használt, hűvös kezével végigsimította a borzolt
biztos nyarak
Hazafelé bevásárolok: sört és pezsgőt veszek. Otthon első a és lázas kedélyt, segített kiengedni a pattanásig feszített rúgókat,
lakás kitakarítása (már persze a Cukormáz feltelefonálását köve és egész testet betöltő enyhet adott.
tően): mert soha nem lehet tudni, hátha már ma este összejön, Aztán hirtelen eszembe jut, hogy mi van, ha nem tudom haza
hogy nálam aludjon a drága. (Ha eljön egyáltalán, te szánalmas csalogatni ezt a széplányt, és ivásba csúcsosodik ki az este: egy
idióta… Hiszen az is lehet, hogy barátja van! Na és? Még hogy itt ideje már nem is óvatos, hanem aggályos duhaj vagyok. Ezért n ANTALOVICS PÉTER
aludjék! Normális vagy te? Remélni azért csak szabad, hm?) a konyhába megyek, töltök magamnak egy fél deci olívaolajt, és
A belső hangok elcsitítása végett (no és hogy a takarítás se behunyt szemmel, hátratartott fejjel és befogott orral megpróbá az opálszínű égburok alatt sétálsz,
menjen az idegeimre) felhörpintek néhány sört, és mire végzek, lom felhajtani. Azt tanultam ugyanis, hogy ez kibéleli a gyomrot, felfelé fordítod az arcod, és kitátod a szád.
rendesen be vagyok állva. Úgy döntök, megiszom még egyet, hogy és lassabban szívódik fel az alkohol, tovább tart a mámor: néhány
utolérjem magam, és enyhítsem a berúgás hatásait. Megtörténik, szor már be is vált, pedig igazán nem könnyű lenyelni. Na, majd elképzeled, ahogy kövér esőcseppek hullanak,
működik, jó. korábban pont ilyennek gondoltad az idillt.
Mikor a végére érek, és éppen felpol egyik nyár épp olyan, mint a másik.
colom a lábam, hogy amúgy igazán ella
zuljak, a tűzhelyen vöröslő órára esik a a felhők beleakadnak az épületek csúcsaiba,
pillantásom, és elszörnyedek: fél öt van, és nem haladnak tovább. mindennek
és én hat-kor ran-de-vú-zom!
Nem töprengek azon, egészséges szeme van, bármerre is fordulnál.
dolog-e kolléganővel munkaidőn túl
találkozni, mert a hormonjaim már *
megmondták: igen! egyik nyár épp olyan, mint a másik,
Tigrisugrással vetem magam a
fürdőszobába, és levetkőzvén megál az emlékezés nem ismer időrendet.
lok a nagytükör előtt: nagyon rendben egyik nyár épp olyan, mint a másik.
valónak találom magam, már eltekintve
attól, hogy kicsit alacsonyabb vagyok
nem szólok hozzád, mert te sem tennéd
az ideálisnál, és mintha némi pocakot fordított helyzetben. tanulságot próbálok
is kezdenék ereszteni. Ez persze nem levonni, de mire az élmény múlttá válna,
csoda, mert annyit, mint a hivatalban,
még soha életemben nem ültem. Néha elfelejtem, mikor gondolok rád
ugyan összeszedem magam, és felme a megfelelő idegenséggel.
gyek lépcsőn az irodámig, de ilyenkor
olyan csúf lihegést produkálok, hogy
az egész délelőtt nem elég kipihenni:
marad inkább az emberszagú lift.
Pedig régebben karatéztam, annak
köszönhetem (még viszonylag) szálkás
delphoi fények
alkatomat, és izmaim tetszetős elrende ha egészen tömör és őszinte
zését – őszintén remélem, hogy Daniel
James McNeill Whistler: Mama
szeretnék lenni, be kéne vallanom:
la is ugyanígy gondolja. Furcsa beleborzongani abba, hogy esetleg
nem: hanem mondjuk egy kis kriplinek tart. soha senkit nem akartam megismerni.
Nyomban el is határozom, hogy szombaton sportolni fogok, megkérdem Daniellát, mi a titok, hogy ne úgy érezze az ember: mégis, a mindennapi rutin nyomása megszüli
mégpedig rögtön kétfélét. takony csúszik le a torkán éppen.
Persze, tudom, hogy nem helyes megerőltetni a szervezetet, Ahogy történni szokott: megint megfeledkeztem arról, hogy a pótcselekvéseket. amikor utoljára nálam voltál,
ráadásul hirtelen, de kit érdekel. Pláne ha már ivott kicsit az ember: állagánál fogva az olajt nem lehet felhajtani, hogy undorító és nem tudtam eldönteni,
erősnek érzi magát, és úgy véli, vele nevet a medence vize és a öklendeztető lassúsággal folyik végig a nyelőcsövön, úgyhogy
sürgős öklendezésbe kezdek, majd a mosdókagylóba loccsan a sok
mit gondolok rólad. maradj,
kerékpár lánca is.
Alaposan fürdöm, erre mindig kényes voltam és vagyok: ha megivott sör és az olaj egyaránt. vagy menj azonnal. maradjak, vagy menjek el hozzád,
igazán zavar valami, az csak az emberszag. Őszintén remélem, Eléggé megvisel a dolog, úgyhogy még egyszer lezuhanyo ahol te nem vagy. ilyenkor derül ki,
hogy Daniella bugyijának nem lesz dohos szaga (Miért is lenne? zom, ezúttal hideg vízzel, és alaposan fogat mosok, még fogsely
Miért is ne lenne?), ami sokat árthat egy bimbózó románcnak. Én mezek is. létezik-e felesleges mozdulat.
értem, hogy régebben így meg úgy, de büdös nő akkor sem kellett De valahogy furcsán fáradtnak érzem magam a végén, és hirte ha egészen őszinte szeretnék lenni, azt mondanám,
volna nekem, ha ő Katalin cárnő. len semmi kedvem nincs az egész reménytelennek ígérkező estéhez:
Mosom, mosom magam, és érzem: kitisztul az agyam is. Ha Daniella biztosan nem jön el, de ha el is jön, a pasijával jön, de
amit hallanod kéne. nem akarlak megbántani, de
elég gyorsan húzogatod, bizony megtörténik a csoda. ha nincs is pasija, nem engedi megfogni – a változatosság kedvé van az a bűn, amiért már eladható egy lélek.
Megborotválkozom, nehogy felsértsem majd a csiklófedő redő ért ezúttal: – Julia Orayenére emlékeztető mellét, ha engedi is teljesen mindegy, melyikünk és mit kér-
ket, a finomabbik arcszeszből szórok magamra bőséggel, nem megfogni a mellét, nem enged benyúlni a bugyijába, ha enged is
sajnálom tőle. Majd gondosan felöltözöm, ami azt jelenti, hogy a benyúlni a bugyijába, nem engedi, hogy levetkőztessem, ha engedi dez, a szemedbe hazudom örökké
világért se veszek hivatali ancungot: farmer rövidnadrág, amelyik is, hogy levetkőztessem, biztosan nem szopik, ha szopik is, biztosan ugyanazt. nem tudok igazat válaszolni
látni engedi tesztoszterontól szőrös és izmoktól dagadó focista- nem nyeli le. Akkor meg minek, kérdezem mogorván és keserűen,
lábszáramat, rövid ujjú inget, mely enyhén ráfeszül domború majd a kanapéra dőlök.
neked, ha megszakadok, sem tudok
mellkasomra, és jó pár négyzetcentiméternyi gondosan szoláriu És most vagy elindulok találkozni vele, vagy pedig lefekszem, igazat válaszolni magamnak.
mozott és szőrtelenített bőrt is látni enged. elalszom, és már megint álmodom, mégpedig azt, hogy.
16 KILÁTÓ kilato@magyarszo.com 2014. március 8., 9., szombat–vasárnap
A
115. folytán közvetlenül a mozdony utáni első
gondolat anyagi megkötöttséget vagon ajtaja csukva volt. Úgy döntöttem,
felszámoló erejét először a kilencve megkísérelem a felszállást, legfeljebb én is a
nes években volt alkalmam megta nyitott ajtóban állva „lógok majd a szeren”. A
Frida Kahlo:
pasztalni. Vagyis azt, hogy valóban, kezdet lépcsőre álltam, az ajtó egy kissé megnyílott,
Önarckép Bonitóval
ben volt az Ige és az Ige Istennél volt/van.
A földi létezésben tulajdonképpen minden
ennek az alaphelyzetnek vetődik alá és a
gondolat megfellebbezhetetlen erejéről tesz
tanúbizonyságot. Aki ezt az alapigazságot
időben felismeri meg élni is tud vele, lett
légyen az bármennyire is egy értékét vesz
tett világban való létezés, képes lesz majd
az egyetemes értékek mentén realizálni az
életét.
A szellemi szabadság minden ember
számára lehetőségként megadatott. Mindent
elvehetnek az embertől, ami az anya
gi világ megnyilvánulásának koordináta
rendszerében megtalálható, de az egyszer
megszerzett szellemi egyéniség- és tudat
formáló folyamatokat csak birtokosának fizi
kai megsemmisítésével lehet leállítani. Az
egyszer jó földbe vetett mag azonban – mint
Jézus tanítása is igazolja –, gyökeret ereszt a
befogadók gondolatvilágában és azt onnan
nem lehet kiebrudalni.
A gondolat erejének megtapasztalá
sát említettem. Íme! Azokban az időkben,
amikor nem volt benzin, s az Újvidék–
Zombor közötti száz kilométer távolságot a
Szerbiai Vasutak vonatjaival lehetett megten
ni, ami egy irányban a verbászi átszállással
együtt akár nyolc óra is lehetett, nos, egy
ilyen helyzetben adatott meg nekem érzé
kelni azt, hogy miként semlegesíthetők az
Amedeo Modigliani: Lány csipkegallérral
anyagi világból eredő kellemetlenségek, s nekem sikerült bepréselődnöm a többi len kisugárzásaitól. Meg Romhányi Ibi barát
fonákságok hatásai. ek közé. Nekitámaszkodtam az ajtónak. A nőm is egyszer azt tanácsolta: kapaszkodjam
S Z Ó F I GY E L Ő
Garázsbolt n MOLNÁR CSIKÓS LÁSZLÓ
Ismét divat lett a garázsbolt a lakótelepeken, a külvárosi tömbházakban és a családi házas övezetekben.
Kisbolt, fodrászat, tejivó, pékség, zöldséges üzlet, kulcsmásoló stb. nyílik garázsokban. Ezek olcsóbban működ
tethetők, mint a szokványos üzletek, a vevőkörük is állandóbb, a közelben élők rendszeresen ide járnak
vásárolni. Kiszolgálásban és az áru minőségét illetően felveszik a versenyt a nagy boltokkal, csak választék
ban nem. Korábban sok hasonló üzlet zárt be, mivel nem voltak eléggé nyereségesek a környékükön nyílt
nagyobb üzletek miatt.
A garázsboltok hangulatát szemléltetik a következő mondatok: Egy kis garázsboltban dolgozom, mellet
tünk kb. 5 garázzsal van a raktárunk. A kettő között van egy tetováló- és műkörmös „szalon”. – A nádorvá
rosi garázsboltban két darab százhúsz literes hordó várta a szomjas győrieket. – A garázsboltban is adhatunk
fel postai csomagot. – Viszont az alkatrészek nem drágák, és a sarki garázsboltban is rendelhetünk hozzá
mindent. – Nem egyszer előfordult, hogy a márkakereskedésben drágábbak a cuccok, mint a “garázsboltban”.
– Nagy áruházakban, multiknál láttam már ilyen használtelem-gyűjtő edényt, de eszembe sem jutott, hogy egy
ekkorka garázsboltban is kötelezővé teszik. – Egy háztartásban általában megtalálható alapanyagokból készül,
vagy könnyen beszerezhetjük akár egy kicsi garázsboltban is. – A felajánlásokat a Kossuth utca 17. szám alatti
garázsboltban lehet folyamatosan leadni december elsejéig. – Egy kis vegyeskereskedésben, garázsboltban a
vevők megtartása, visszacsábítása nagyrészt az eladó kedvességén, előzékenységén múlik.
Vannak, akik a garázsboltokról rosszallóan beszélnek: A garázsboltban olyan rohadt forróság van az állandó
ajtónyitogatás és a rendszeres ritmusban egyszerre betóduló utcai sörfogyasztók miatt. – A garázsboltok egy
része kocsmaként funkcionál Szegeden. – Szegeden mást nem nagyon tudok, csak egy pár garázsboltot, de
azokban kicsi a választék, és nem is olcsóbb annyival. – A garázsboltban általában nagyon alacsony haszonkulcs
alatt dolgoznak a „kereskedők”. – A bevásárlást nem kezdhették valami kis garázsboltban, nekik igazi áruház
kellett, mert ott lehet igazán shoppingolni! – Középszerű már senkinek nem kell, mert a kis keresetű a kínaihoz
hasonlítja, a gazdagnak meg ciki lakótelepi garázsboltban vásárolni.– A garázsboltban csak 3 napos, penészes
kenyér van vasárnap, 3x-os áron. – Gyakorlatilag soha nincs itthon kaja, csak a garázsboltban megvehető tej
Pablo Picasso: Nő könyvvel és zsemle. – Hiszen iszik ő annyit, amennyit egy szállító valamely garázsboltban hetenként lead.