Szendi Gábor: Az előítélet

www.tenyek-tevhitek.hu/csaktagoknak/eloitelet.php

Feliratkozás hírlevélre

Egy multikulturalitás felé igyekvő Európában nem népszerű dolog arról beszélni, hogy az
előítéletesség evolúciósan hasznos tulajdonság. Egy multikulturalitás felé igyekvő
Európában azonban muszáj arról beszélni, hogy az előítéletesség evolúciósan hasznos
tulajdonság - volt.

Google hirdetés

A történelem az előítéletek története, hiszen a háborúk, a rasszizmus, az etnikai

tisztogatások és üldözések motivációja mindig is az idegengyűlölet volt. A világ tele van
ellentmondásos törekvésekkel. Aggódunk, hogy kihalnak nyelvek, kultúrák, ám a
felébresztett - vagy palackból kiszabadított?- nemzeti, etnikai öntudat előbb-utóbb kitermeli
a saját identitás védelmét és szembe(sz)állására késztet az etnikai-kulturális környezet
asszimilációs nyomásával. Európa, Amerika mostanság azzal szembesül, hogy a sokáig
elnyomatásban és harmadrendű szerepben tartott muszlim világ kezd öntudatára ébredni -
és ő akar a világ ura lenni. Most a muszlim világban támadnak olyan törekvések, melyek
mindig is jellemezték a "civilizált" világot is. A "civilizált" világ gyarmatosított, rabszolgának
hurcolt el, leigázott, beolvasztott, gyámkodott. És ezt teszi most is Afganisztánban, Irakban
fegyverrel, vagy Franciaországban szelíd erőszakkal, a csador viselésének megtiltásával.
De tehet-e mást? Az évtizedek óta tartó izraeli-palesztin konfliktusnak is mintha az volna az
üzenete: ha engedsz, nem demokratikus vagy, hanem gyenge.
Súlyos kérdések ezek, hisz vannak emberbaráti demokratikus elveink, és azzal
szembesülünk, hogy ez valójában a burkolt -gazdasági, politikai és kulturális- elnyomás
eszköze. Európa azt mondta: idejöhetsz szemétszállítónak, utcaseprőnek, de ne
követelőzz. Idejöhetsz másodrangú állampolgárnak, de ez az ország a mienk. Te itt vendég
vagy. Egy török, iraki, pakisztáni vendégmunkásnak addig van demokrácia, amíg elfogadja,
hogy ő nem egyenlő. Ha egyenlő akar lenni, máris figyelmeztetik, hogy ő török, iraki, stb.
Politikai elvek ütköznek evolúciós örökséggel, és nagy kérdés, össze lehet-e egyeztetni az
emberi gondolkodást az emberrel magával.

Az előítélet születése

A csoportidentitás már állati szinten is megfigyelhető, a csapathoz nem tartozó fajtársat

megtámadják, elüldözik, megölik. Az ember a csoportszelekció révén lett naggyá. A
csoportba szerveződés védelmet és erőt képvisel. A csoportba szerveződés olyan
tulajdonságok felerősödésének kedvezett, mint a csoportidentitás, a csoporttagokkal
szembeni önzetlen viselkedés, a csoport feltétlen védelmére érzett késztetés. A
csoporttagok könnyű azonosíthatóságára alakultak ki a nyelvjárások, majd végül a nyelvek,
hiszen a szavak ejtésének egyedi módja, bizonyos szavak ismerete és használata azonnal

1/5
megkülönböztethetővé teszi az idegent a baráttól. A beszéd felismerhetősége a rokonság
foka. Ugyanez okból alakult ki a minden csoportra jellemző öltözködés, hajviselet,
szokásrendszer, stb. Az identitás tehát egyben mindig másságot jelent. Az embert
identitáséhség jellemzi, mindenki tartozni akar valahová: egyházhoz, politikai irányzathoz,
szakmához, futball csapathoz, szubkultúrához, stb. Szükségünk van a saját identitás
felértékelésére, ez azonban mindig a mások identitásának leértékeléséhez vezet. Már
kisiskolásoknál megfigyelhető, hogy az "ások" utálják a "béseket", csúfolják a
szemüvegeseket, a kövéreket vagy a soványakat. Egy törzs megélhetését mindig az általa
birtokolt erdő- és földterület, szaporodását az általa birtokolt nők jelentették. A csoportok
növekedése szükségszerűen osztódáshoz vezetett, mert a kultúrantropológia vizsgálatai
szerint egy törzs maximum 150 főt bír el, ennyi embert lehet még ismerni, azonosítani. A
vadsűrűség csökkenése, a vadászterületek növelésének igénye, a csoportosztódás mindig
területi követelésekkel járt, s ez előbb-utóbb törzsi háborúkhoz vezetett. Úgy tűnik, az
evolúció során a csoporton belüli erőszak gátlása egyre erősödött, míg a csoportok közti
erőszak egyre erősödött. Az emberi- társadalmi evolúcióban azért kapott kulcsszerepet a
csoportszelekció, mert most már az erősebb és jobban szervezett csoportok álltak
szemben a gyengébb és rosszabbul szervezett csoportokkal. A modern fegyverkezési
hajsza tehát az ősidőkben kezdődött. A saját csoportidentitás túlértékelése, idealizálása, és
a más törzsek potenciális fenyegetése törvényszerűen munkálta ki az előítéletet, az
idegengyűlöletet. Aki máskép néz ki, máskép öltözik, más nyelvet beszél, az potenciális
ellenség, hiszen lehet, hogy most deríti fel az erőinket, most szemeli ki asszonyainkat,
vagy most tervez minket megölni a fegyverünkért. Mert a "mást", az idegent nem bűn, sőt
erény, mi több, hősiesség megölni. És más törzs asszonyát büntetlenül lehet teherbe
ejteni, hisz alapelv, hogy "szaporodj, ahogy tudsz". Afrikai népeknél tapasztalták, hogy az
"ember" szót saját törzsbelijeikre használják, s az idegen törzsek tagjaira pedig ugyanazt a
szót használják, mint a vadászható állatokra.
A csoportok egymással szembeni harcában a rokoncsoportok szövetségeiből alakultak ki a
megacsoportok (lásd. Hét vezér szövetsége), majd a népek, majd a nemzet. A nemzetek
feletti közös identitást ideológiák, pl. a vallások képesek nyújtani. A vallás valószínűleg
átélhetőbb és személyesebb identitást tud nyújtani, vagyis hatékonyabb mém -elmevírus-,
mint az etnikai vagy nemzeti identitás.
A mai fortyogó világban azt látjuk, hogy két nagy csoport, az iszlám és a "nyugat" csap
össze, mert a nyugati modell terjedése, mint valami vírus fertőzte végig keletet, és
alapjaiban kezdte veszélyeztetni az iszlám kultúrát. A harc nem ésszerű, hanem
végzetszerű, és nem látjuk a végét. Amivel szemben küzd most a világ, az valójában az
idegengyűlölet evolúciós öröksége, amely azt súgja: csak akkor vagy biztonságban, ha
megsemmisíted a másikat.

Az előítéletek, etnocentrizmus, idegengyűlölet az antropológia és szociálpszichológia

hagyományos kutatási területei. E kutatások elsősorban csoportközi és csoporton belüli
hatásokra kialakuló jelenségnek tekintették őket, vagyis elsősorban a szociális tanulási
folyamatokra, kognitív struktúrák szerveződésére helyezték a hangsúlyt. E
megközelítéseknek hagyományosan volt egy negatív minősítő felhangja, amely részben a
jelenségkör negatív társadalmi következményeinek elítéléséből, részben pedig a kérdés
patologizálásból fakadt. Ez utóbbira jó példa a negyvenes években, Amerikában elindított
autoritariánus személyiség-kutatás, melynek eredményei arra mutattak, hogy e karakter
diktatórikus, a gyerek szükségleteit semmibe vevő családi légkörben alakul ki, és az ilyen
2/5
személyek belső feszültségeiket faji előítéletekben, pl. antiszemitizmusban vezetik le. A
DSM-IV kialakításakor felvetődött még az is, hogy az előítéletes személyiséget, mint
pszichiátriai betegséget definiálják. Ha bekerült volna, ez az emberi természet igazi
félreértése lett volna. Az evolúciós szemlélet megjelenése a társadalomtudományokban új
megvilágításba helyezte a problémát. Evolúciós talajon állva az a kérdés, milyen feltételek
közt adaptív az előítéletes viselkedés, mi váltja ki, és hogyan lehet szabályozni az új
körülményekhez alkalmazkodva.

A jó, a rossz és a rejtett előítéletesség

Az Implicit Asszociációs Teszt roppant egyszerű módszerrel méri a nem tudatos

előítéletességet. Vannak a "jó" szavak, mint öröm, szerelem, stb. és vannak a "rossz"
szavak, mint sérülés, bosszúság, stb. A "jó" szavakhoz tartozó gombot kell lenyomni, ha jó
szó villan fel a képernyőn, és a "rossz" szavakhoz tartozó billentyűt, ha rossz szó jelenik
meg. Ezt követően bonyolódik a gyakorlat, most keverve, hol arcokat kell "Fekete amerikai"
vagy "Fehér amerikai" kategóriába, vagy szavakat a "Jó-rossz" kategóriákba sorolni. Ha a
"Jó" kategória és a "Fehér amerikai" kategória egyaránt a "jó" kategória billentyűjéhez, az
Afrikai amerikai és a "Rossz" kategória pedig a "rossz" kategória billentyűjéhez van
társítva, akkor sokkal gyorsabban megy a helyes kategorizáció, mintha megcserélik a
kategória párokat, és a "rossz" billentyűhöz társítják a "Fehér amerikait" és a "jó"
billentyűhöz az "Afrikai amerikait". A reakcióidő mérésből és tévesztésekből kiderül, hogy
egy fehérnek nehezebb a feladat, ha a fehér arcokat a "rossz" kategória billentyű
lenyomásával kell azonosítani, a fekete arcokat pedig a "jó" billentyűvel. Tudattalanul
ugyanis mindig a "fehér" a jó kategória, és ha ezt megcserélik, akaratlanul is többet kell
gondolkodni. A rejtett előítéletesség teszt egészen mást mutat, mint a nyílt előítéletességet
mérő kérdőívek. Utóbbiakon ugyanis az emberek politikai nézeteik szerint válaszolnak, ill.
igyekeznek a kulturális elvárásoknak megfelelni, de ez nem tükrözi vissza azt, mi van a
"mélyben", ahol a beépített ösztönök munkálnak. Pszichofiziológiai vizsgálatok ugyancsak
azt bizonyították, hogy a fehérek önkéntelen elutasító választ adnak ismeretlen feketékkel
való találkozáskor. E vizsgálatok, az akarattal nem befolyásolható testi jeleket vizsgálva
mutatták ki, hogy a tudatos beszámolókkal ellentétben, olyan emberekben is ellenérzések
keletkeznek, akik előítélet-mentesnek érezték magukat a kísérleti helyzetet. Egy
vizsgálatban, pl. arra kértek fehérbőrű kísérleti alanyokat, hogy képzeljenek el egy
feladatban való együttműködést feketével. A fehérek a verbális értékelés során a feketéket
kedvezőbben ítélték meg, mint az elképzelt fehér partnereket. Amikor azonban az
arcizmokon mért izomaktivitást elemezték, a kutatók pontosan az ellenkezőjét kapták: a
feketékkel való együttműködés során az arcizmok több feszültségről árulkodtak, mint a
fehérekkel való elképzelt közös munka során. Hasonló eredményt kaptak a bőrellenállás
vagy a szívfrekvencia mérésével is.
Az agyi aktivitást pozitron emissziós tomográffal (PET) vagy funkcionális mágneses
rezonanciás képalkotással (fMRI) szokás vizsgálni. Az eredmények azt mutatják, hogy a
félelemkeltő arcokra a félelem arányában a bal amygdala aktiválódik. Ez az aktivitás
független attól, hogy mennyire tudatosul a félelem. Amikor afrikai amerikaiaknak és fehér
amerikaiaknak fekete és fehér arcokat vetítettek, az amygdala aktivitása arányos volt az
rejtett előítéletességet mérő teszt eredményével, de nem állt kapcsolatban a tudatos

3/5
előítéletességet mérő kérdőíveken elért pontszámmal.
A vizsgálatokból az következik, hogy az előítélet tudattalanul is kiváltódó félelmi reakció,
vita van azonban azon, vajon ez tanult, vagy veleszületett idegrendszeri válasz-e.

Génekbe kódolt előítélet?

Erre egy rafináltabb kísérleti felállásban végzett vizsgálattal próbáltak választ kapni.
Bármilyen inger lehet un. küszöb alatti és küszöb feletti inger. A küszöb alatti ingerlés
lényege, hogy vagy nagyon rövid ideig, vagy nagyon halványan (vagy halkan) mutatják be
az ingert. Jó példa erre az a soha el nem végzett, de sokat idézett marketing trükk, hogy a
moziban vetített filmbe bevágnak egy harmatos üvegű kólát ábrázoló filmkockát. Az 1/24
másodpercre felvillanó kép tudatosan felismerhetetlen, részben a rövid idő miatt, részben,
mert az utána következő kép törli a retináról az utóképet is. Ezt az utóbbi hatást
maszkolásnak nevezik. Sok évtizedes eredmények alapján tudjuk, hogy a küszöbalatti
ingerként vetített képek, bár nem tudatosulnak, hatnak a kísérleti személyekre, pl.
befolyásolják ítéleteiket, hangulatukat, döntéseiket. Az előítéletet vizsgáló kísérletek is ezt
hatást igazolják.
A küszöbalatti ingerlést kísérleti helyzetben a következőképen alkalmazták: 30 ezred
másodpercig vetítettek egy fekete vagy fehér arcot, majd rögtön utána vetítettek egy
absztrakt ábrát. A kísérleti személyek tudatosan csak az absztrakt ábrát ismerték fel. A
"fedő" feladat az volt, hogy az ábra a képernyő bal- vagy jobbfelén tűnt-e fel. A mérések
egyértelműen bizonyították, hogy az idegen rasszba tartozó arcokra fokozott félelmi válasz
jelent meg az ősi agyi központban, az amygdalában. A válasz erőssége szoros
kapcsolatban volt az implicit előítélet tesztben mutatott eredménnyel. Rendkívül izgalmas
volt az az eredmény is, amit akkor kaptak, amikor felismerhető ideig vetítették az arcokat.
Ekkor az idegen rasszbeli arcokra a félelmi válaszok nem jelentek meg mindig
következetesen. Vajon hova "tűntek" a félelmi válaszok? Kiderült, hogy az előítéletességgel
most a homloklebeny bizonyos területeinek aktivitása volt arányban. E területek a gátlási
folyamatokért felelősek, többek közt az amygdala félelmi válaszait képesek e területek
gátolni. Ez arra utalt, hogy a kísérleti személyek, ha tudatosan szembesülnek idegen
rasszbeli arcokkal, akkor képesek gátolni előítéletes reakcióikat.
Egy másik kutatócsoport ezt a jelenséget vette tüzetesebben szemügyre, és kimutatták,
hogy minél előítéletesebb valaki a rejtett előítéletesség tesztben, annál aktívabbak a
homloklebeny gátló területei. Legalábbis a kísérleti helyzetben, ahol a kísérleti személyek
igyekeznek előítélet-mentesnek látszani. Az előítéletek gerjesztette félelmi válasz gátlása
komoly mentális erőfeszítést jelent. Ezt azzal bizonyították, hogy a gátlóterületek fáradását
egy másik feladatban mutatott teljesítménnyel mérni tudták. Az e feladatban mutatott
teljesítményromlás arányos volt a rejtett előítéletességgel. Vagyis: minél előítéletesebb
valaki, annál nagyobb mentális erőfeszítést igényel az "önfegyelmezés" és annál jobban
romlik az illető teljesítménye az azonos agyi területet igénybevevő feladatban.

Fóbia és előítéletesség

A fóbiákról, vagyis bizonyos helyzetektől, lényektől való irreális mértékben felfokozott

félelmekről bizonyított, hogy az evolúció során örökletesen rögzült az, mi veszélyes és mi
veszélytelen. John B. Watson, a behaviorizmus megalapítója az 1920-a években végezte
el híres kísérletét egy Albert nevű kisfiúval. Betett mellé egy fehér patkányt, de Albert még
nem látott ilyet és nem is félt tőle. Ám ekkor egy erős dudahang szólalt meg, amitől Albert
4/5
megijedt. Néhány társítás történt a fehérpatkány és a dudahang közt, s Albert onnantól
kezdve mindentől félt, ami emlékeztette őt egy fehér patkányra. A kísérlet etikátlanságát
jelzi, hogy később sehogy sem sikerült a kisfiú félelmét kioltani. De jelez ez valami mást is.
Ugyanis hasonló kísérletet nem lehet hatékonyan végrehajtani, pl. fakacsával. Fakacsára
nem alakul ki maradandó félelmi válasz. Ennek az a magyarázata, hogy a fóbiák és
intenzív félelmek csak olyan ingerekre alakulnak ki, amelyek az evolúció során
veszélyesnek bizonyultak. Magasság, mélység, kígyó, pók, stb.
Egy kutatócsoport a watsoni félelem-tanulás módszert választották az előítélet vizsgálatára.
Áramütésekkel félelmi választ alakítottak ki pillangóra, kígyóra, pókra és fehér és fekete
arcokra. A félelmi válasz tartósságát az jelzi, meddig marad fenn a félelmi válasz azután is,
hogy már nem társítanak áramütést a képhez. Pillangónál és azonos rasszbeli arcnál a
félelmi válasz gyorsan eltűnt. Azonban kígyónál, póknál és idegen rasszbeli arcoknál a
félelmi válasz sokáig megmaradt.
Vagyis érjen csak minket atrocitás, sokkal erősebb és tartósabb előítélet alakul ki, ha egy a
más etnikumbeli vagy rasszbeli volt az elkövető, mintha saját. Ez megmagyarázza azt,
miért alakul ki olyan gyorsan és miért oly tartós az előítélet. Idegen rasszba vagy
etnikumba tartozóknak "sokkal kevesebbet" kell tenniük azért, hogy rájuk süssük a "tolvaj",
"garázda", "buja", "lusta" stb. sztereotípiákat.

Az előítélet kezelése

Mint láttuk, az előítéletes idegrendszeri válaszok tudatosan gátolhatók. Más vizsgálatokból

pedig az derült ki, hogy a velünk született, idegenekre adott félelmi válaszok csökkennek,
ill. megszűnnek olyan embereknél, akik pozitív élményeket éltek át idegen rasszbeliekkel.
Akinek pl. volt már másik rasszbeli barátnője, barátja, abban az előre programozott
előítéletes válasz kioltódik. Helyesek tehát azok az elképzelések, hogy a közös iskola, a
közös lakóhely, a közös munkahely csökkentheti az etnikai és rasszok közti előítéleteket.
De nem önmagában a közelség, hanem a pozitív tapasztalatok. A bürokratikusan elrendelt
iskolai deszegregációs programokhoz sok reményt nem fűzhetünk, ha ez csak azt
eredményezi, hogy felkorbácsolja az amúgy is meglévő előítéleteket. Ha ugyanis a
közelség negatív élményekkel jár, nem csökken, hanem nő az előítélet, hisz csak
megerősítődik az a rejtett előfeltevés, ami évmilliók alatt munkálódott ki bennünk.

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel

hírlevelemre!
Feliratkozás hírlevélre

5/5