biológiai antropológiával foglalkozó szerző

ebben a könyvben megkísérelte a Bibliá-

bán leírtakat a biológia szemszögéből elemezni. Arra
vállalkozott, hogy megvilágítsa a természettudo-
mány és a hittudomány viszonyát. A bibliai szövege-
két hármas csoportosításban tárgyalja:. Vannak olya
n szövegrészek, melyek mai természettudományos
ismereteink alapján egyértelműen megmagyarázha-
tók (pl. növények, állatok, betegségek). Másik részük
teljes mértékben nem értelmezhető ugyan, de nagy
valószínűséggel logikus magyarázatot találhatunk
azokra (pl. teremtéstörténet, nemhez kötődő öröklő-
dés, ikerszülés). Végül a harmadik csoportba azokat
a szövegrészeket sorolta, amelyek mai ismereteink
szerint nem magyarázhatók meg (pl. bibliai szemé-
lyek életkora, halottak feltámasztása).
Ne keressünk ebben a műben tökéletes, átfogó
bibliaismereteket, hiszen ehhez hivatkozni kellene
az eredeti nyelvekre, a különböző fordításokra, fel-
kutatni a forrásokat, a régészeti adatokat, a Kelet
történelmét és még sok más mindent, ami még a te-
ológusok számára is komoly feladatot jelent. A
szerző igyekezett azonban felkelteni az érdeklő-
dést az emberiségnek e nagyon régi írásos forrása
iránt, s rámutatni, hogy a több ezer évvel ezelőtt
élt népek is mennyire pontosan megfigyelték kör-
nyezetüket, jóllehet hiányos természettudományos
tapasztalataik és ismereteik miatt, nem adhattak
ma is elfogadható magyarázatokat. A Bibliában le-
írtakon mégis érdemes elgondolkodni minden ke-
reső, gondolkodó embernek, világnézeti beállított-
Ságtól függetlenül. Annak, aki vallásos, ezt nem
kell különösképpen hangsúlyozni. Aki viszont ate-
istának vallja magát, nem árt, ha tudja, hogy mit
nem akar elhinni.
 Farkas L. Gyula

A Biblia biológus
szemmel

l«[«t=]»L=l

Szeged, 2001
 SCIENTIA CHRISTIANA - 10

Farkas L. Gyula
A B iblia biológus szemmel

© Farkas L. Gyula

A kézirat lektorai:
Prof. emer. dr. Boda Domokos, az orvostudományok doktora
Molnár János református lelkész
Dr. Pauk János tudományos főmunkatárs, c. főiskolai tanár,
a mezőgazdasági tudományok kandidátusa

Borító:
Bozsoki László

A bibliai idézetek helye:

Szent Biblia (Magyar nyelvre fordította Károli Gáspár), Brit és Külföldi
Bibliatársulat, Budapest 1944.

Kiadja: Agapé, Ferences Nyomda és Könyvkiadó Kft.

6725 Szeged, Mátyás tér 26.
Felelős kiadó és vezető: Harmath Károly
Tel./Fax: (62) 444-002, 442-592
agape@tiszanet.hu · http://agape.hu
Készült az Agapé nyomdájában
18 ív (A/5) terjedelemben, Szegeden, 2001-ben

ISSN 1218-4950
ISBN 963 458 240 3
 Bevezetés

Amikor egy diszciplína, vagy témakör előadására kerül sor,

célszerű azt tisztázni, hogy mit értünk a címben megadott
megfogalmazás alatt, mit szeretnénk az előadások alkalmával
megismertetni a hallgatókkal.
Mint a cím is elárulja a Bibliával szeretnénk foglalkozni
úgy, hogy az abban leírtakat biológiai ismereteink alapján
igyekezzünk értelmezni.
Ha ilyen szempontból olvassuk a Bibliát, akkor lényegében
három területet érintünk:
1. Olyan eseményeket, szövegrészeket, melyek mai ismere-
teink alapján megmagyarázhatók és értelmezhetők (pl. a vér-
fertőzés).
2. A Bibliában vannak olyan események, leírások, melyek
ugyan mai ismereteink alapján teljes mértékben nem értei-
mezhetők, de nagy valószínűséggel logikus magyarázatot ta-
láthatunk azokra (pl. a balkezesség előfordulásának gyakori-
sága).
3. Találunk a Bibliában olyan szövegrészeket is, melyek
mai biológiai ismereteink szerint - keresztény hit nélkül -
nem értelmezhetők (pl. Lázár feltámasztása).
Természetesen amikor egy ilyen jellegű előadássorozat tar-
tását vállaljuk, nem szeretnénk abban a hitben tetszelegni,
hogy tökéletesen ismerjük az egész Bibliát, hiszen ez a teoló-
gusok számára is komoly feladat. Szeretnénk azonban felkel-
teni az érdeklődést az emberiségnek eme nagyon régi írásos
forrása iránt s rámutatni arra, hogy a több ezer évvel ezelőtt
élt emberek is megfigyelték környezetüket, tapasztalataikról
írásos feljegyzés maradt fenn s jóllehet ők nyilvánvalóan hiá-
nyos természettudományos tapasztalatok és ismeretek miatt
akkor még nem adhattak a mai ember számára elfogadható
magyarázatot. A Bibliában leírtakon mégis érdemes elgondol-

5
kodni, megismerni a több ezer évvel ezelőtt élt embereknek a
környezetükről alkotott véleményét. Ugyanakkor hisszük,
hogy világnézeti beállítottságtól függetlenül minden értelmi-
ségi ember számára szükséges, hogy erről, a legősibb könyvről
valamilyen információja legyen. Annak az embernek, aki val-
lásos, ezt nem kell különösképpen hangsúlyozni.
Annak aki ateista (materialista), nem árt, ha tudja, hogy
mit nem akar elhinni. Magam is tapasztaltam, hogy volt olyan
marxista oktató, aki nyilvánvalóan ateista volt, cáfolatait a
Biblia szövegének ismerete alapján igyekezett megfogalmazni,
ehhez pedig neki is tanulmányoznia kellett a Bibliát. Más kér-
dés, hogy a materialista, vagy szélsőségesen ateista felfogás bi-
zonyítására ilyen alkalmakkor olyan szövegrészeket választa-
nak ki, melyek állításaikat bizonyítani látszanak. A kontex-
tusból (szövegösszefüggésből) kiemelt részek azonban félreér-
telmezhetők lehetnek.
Mi most arra vállalkozunk, hogy a természettudomány és
a hittudomány viszonyát és kapcsolatát világosítsuk meg s tér-
mészetesen mindenkinek saját magának kell eldöntenie azt,
hogy milyen felfogást vall és mit tart elfogadhatónak. Az em-
bér világnézetét lehet formálni, lehet alakítani, de senki he-
lyett nem lehet állást foglalni. Ezt a harcot mindenkinek saját
magának kell megvívnia.
Ezért szeretnénk hangsúlyozni, hogy előadásaink során
nem kívánjuk senkire ráerőltetni véleményünket, csupán bi-
zonyos összefüggésekre óhajtjuk felhívni a figyelmet és gon-
dolkodásra serkenteni a hallgatóságot.
Ez a kísérlet, amit ez a speciálkollégium jelez, nem új el-
képzelés, hiszen ismeretes a bibliamagyarázat (exegézis), ami
nem más, mint a Biblia értelmének magyarázata az eredeti
szöveg alapján. De ugyanakkor kezdeményezésünk nem is bib-
liamagyarázat, mert ahhoz kellene ismerni az eredeti nyelvet,
a különböző fordításokat, felkutatni a forrásokat, a régészet
adatait, a Kelet történelmét és még sok más mindent.
Mivel nem vagyunk mindezek birtokában, ezért a Bibiiá-
nak a csak biológus szemével történő olvasásakor tapasztalt és

6
ezzel kapcsolatos, más szerzők által leírtakra kívánunk tá-
maszkodni.
Az egyes fogalmaknak, de különösen a növények és állatok
nevének a Bibliában való gyakorisági előfordulására és helyé-
re vonatkozóan az Arcanum Data Bases Kft bibliai adatbázis-
ára támaszkodtunk. Az egyes fogalmakra is ennek az adatbá-
zisnak a jelölési módja alapján hivatkozunk. A hivatkozások
jelölésének feloldását az irodalom után adjuk meg.
E helyen szeretnénk megköszönni dr. Boda Domokos pro-
fesszornak, Molnár János református lelkésznek és dr. Pauk
János tudományos főmunkatársnak a szöveg lektorálását.
Észrevételeik és a nyomtatott szöveg stilisztikai, valamint
nyelvtani szempontból való tüzetes átnézése rendkívül sok se-
gítséget jelentett számunkra.

7
 I. A Biblia kultúrtörténete

1. A Biblia

1.1. M it tudunk a B ibliáról?

Mivel vizsgálódásunk tárgya a Biblia, nem árt, ha legelő-

szőr megismerkedünk ezzel a könyvvel.
A Bibliát a keresztény (a protestánsok megfogalmazásá-
bán keresztyén) emberek Szentírásnak nevezik. Ez magában
foglalja a hívő ember felfogása szerint a világmindenséget al-
kotó szellem, az Isten kinyilatkoztatásait, az Isten ember fór-
májában a Földön megjelent fiának, a Megváltónak, a Jézus
Krisztusnak a cselekedeteit és élettörténetét, az Istenben hívő
apostolok írásait.
Ugyanakkor számos információt nyújt a kereszténység lét-
rejöttének idején létezett földrajzi, biológiai környezetről és
számos olyan eseményről, melyek részben Isten, részben az O
fiának Jézus Krisztusnak a cselekedeteivel kapcsolatosak.
A Bibliáról a Révai Nagy Lexikona a következőket írja (3.
kötet, 277):
‫ ״‬A Biblia vagy Szentírás a keresztények s részben a zsidók
szent könyve. 73 kisebb-nagyobb irat ( = szentkönyvek) gyűjte-
ménye, mely két fő részből áll: az ószövetségi és újszövetségi
Szentírásból, másképp Ó és Újszövetségből, vagy O- és Újtes-
tamentomból (Szövetség latinul testamentum, mert mintegy
Istennek az emberi nemmel kötött szövetségét írja le). A teljes
Ószövetség 46, az Újszövetség 27 iratból áll. Az Ószövetséget
úgy a zsidók, mint a keresztények, az Új szövetséget csak a ke-
resztények ismerik el szentkönyvnek. Az ószövetségi könyvek

9
Mózestől (Kr. e. 14. sz.-tól) Krisztusig eredtek a zsidó népnél,
az újszövetségi könyveket a kereszténység első századában az
apostolok és azok tanítványai írták. A szentkönyveket a ke-
reszténység (illetőleg az Ószövetséget a zsidók is) Istentől su-
galmazott (inspirált) iratoknak tartják, melyeknek szerzőit Is-
ten ihlette, lelkileg megvilágította és vezette, minek követkéz-
tében e könyvek Isten kinyilatkoztatásai, a vallás forrásai és
az erkölcs törvénykönyvei, azonkívül pedig a zsidó és kérész-
tény vallás alapításának történeti okiratai. Tartalmukat te-
kintve részint történeti, részint oktató és költői művek, ré-
szint a próféták erkölcsi beszédei és jövendölései.”
Létrejöttéről az Új Magyar Lexikon (1. kötet, 305) a követ-
kéz őt írja:
‫ ״‬A Biblia (görögül könyvecskék) kb. másfél évezred alatt (a
Kr. e. 6. Sz. és a Kr. u. 9. sz. között) létrejött, a különböző egy-
házak által szentnek tekintett iratok gyűjteménye (innen a
Szentírás neve) részben történeti-tanító, részben költőprófétai
tartalommal. Két része van: az Ószövetség, amely a i. e. 1. év-
ezred folyamán és az Újszövetség, amely a i. u. 1. évszázadok-
bán jött létre. A zsidó vallás az előbbiben, a kereszténység pe-
dig mind a kettőben természetfeletti bibliai kinyilatkoztatást
lát. Az iratok erősen ellentmondásosak, általában nincs törté-
nelmi hitelük.”
íme két megfogalmazás, az egyik századunk elejéről, nyíl-
vánvalóan vallásos társadalmi környezetben született, a má-
sik az un. szocialista társadalom tipikus kritikája. Mindkettő
bizonyos vonatkozásokban (pl. időbeliség, felosztás, a zsidó és
keresztény vallás szerinti állásfoglalás tekintetében) hasonló
véleményt képvisel. A második megfogalmazás utolsó monda-
ta azonban magában foglalja azt a véleményt, amely az ateis-
ta felfogás tükröződése, nevezetesen: ‫ ״‬...általában nincs törté-
nelmi hitelük” .
Talán nem érdektelen megemlíteni, hogy a Filozófiai kisle-
xikon (Szigetiné et. al, 1976) még említést sem tesz a Bibiiá-
ról. Mivel a vallásos nézetet az utóbbi évtizedekben hazánk-
bán idealista nézetnek tekintették, így nem meglepő ez a neg-
ligálás. Felfogható azon elképzelés megnyilvánulásának, mi-

10
szerint 1976-ra már olyan mértékben elfelejtették az emberek
a Bibliát, hogy arról még említést sem érdemes tenni. A gya-
korlat mindenesetre mást bizonyít.
Érdemes ezzel kapcsolatban megemlíteni Gecse Gusztáv
marxista filozófus megfogalmazását, aki a Bibliáról a követke-
zőket írja (Gecse, 1976, 107-108):
‫ ״‬A mai szóhasználat szerint Bibliának azoknak a vallási
könyveknek a gyűjteményét nevezzük, amelyeket a zsidó és a
keresztény vallás szentnek és isteni eredetűnek tart, és ezért
bennük a hitre és erkölcsre vonatkozó legfontosabb szabályo-
kát látja.” A továbbiakban a már idézett szövegekhez hasonló
megállapításokat tesz.
A ‫ ״‬Bibliai Kislexikon” -ban (Gecse-Horváth, 1978, 37-38)
a Bibliáról fentieken kívül az alábbit olvashatjuk:
‫ ״‬A biblia (görögül: büblosz = könyv) könyvgyűjtemény,
amely a zsidóság és kereszténység által szentnek tartott irato-
kát tartalmazza. A Biblia könyveit a történelem folyamán ke-
letkezési idejük, nyelvük, terjedelmük, mondanivalójuk, stb.
alapján különbözően értékelték az egyes történelmi egyházak.
Annak ellenére, hogy az ótestamentumi könyveket már i. e. 5
században nagyjából rögzítették, mégis az i. sz. 9. századáig
tartott míg a Biblia véglegesnek tekinthető formája kialakult.
A Bibliában található egyenetlenségekre, ellentmondásokra
bőséges magyarázattal szolgál az a sok-sok évszázados múlt,
amely az emberiségnek ezt a rendkívül érdekes kultúrtörténe-
ti dokumentumát létrehozta.”
A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (Benkő,
1967, 294) a Biblia szónak a keletkezéséről tájékoztat bennün-
két:
‫ ״‬A Biblia latin eredetű ‘szentírás’-t jelent, ami a görög ‘tá
biblia’ (könyvek) szónak az átvétele. Végső forrása egy ókori
föníciai kikötővárosnak, Byblosnak a neve. Ma ez a város Li-
banonhoz tartozik és Gebail a neve. Itt volt az egyiptomi papi-
rusz legfontosabb külföldi vásárhelye s ezért a görögök a város
neve nyomán biblosz-nak nevezték el a papiruszháncsot,
melyből írásra alkalmas hártyát készítettek. A Biblia a tulaj-
donképpeni papirusztekercset jelentő név (Bibiion) többes szá-

11
mú alakja. Általános ‘könyv’ jelentése a kereszténység elterje-
dése után a ‘keresztény vallás szent könyvei’ jelentésre szű-
kült. A latinban a görög többes számú alakot egyes számú nő-
nemű alaknak fogták fel. A latinból bekerült az európai nyel-
vek nemzetközi szavai közé: angolul Bibié, németül Bibéi, oro-
szül biblija, magyarul Biblia” .
Előbbiek alapján tehát nyugodtan állíthatjuk, hogy a Bib-
liáról alkotott felfogás, értelmezés nem volt mentes a minden-
kori társadalom politikai arculatától, még akkor sem, ha
mindegyik definíció kénytelen volt a Bibliával kapcsolatban bi-
zonyos mértékben azonos álláspontra helyezkedni.
Az az elképzelés, mely szerint a Bibliában leírtaknak
egyáltalában nincs történelmi hitelük, megítélésünk szerint
revideálásra szorul. Elég a Bibliában leírt olyan eseményre hi-
vatkozni, amely mai ismereteink szerint is megállja a helyét.
Azt, hogy pl. a vérfertőzésnek a káros hatását felismerték és a
Biblia tiltja, nem tekinthető történelmileg hiteltelennek, hi-
szén ezt mai ismereteink alapján is alátámaszthatjuk. De le-
hetne még több példát felsorolni, amelyekre a későbbiekben
térünk ki.
Végeredményben tehát nem érthetünk egyet azzal, hogy a
Biblia egy kreált, minden alapot nélkülöző írásos emlék, amely
legfeljebb érdekes, de semmiképpen nem tanulságos olvas-
mány a mai ember számára.
Foglaljuk össze röviden, hogy mit tudunk a Bibliáról:
Elnevezése görög eredetű, majd ezt vette át a latin és a töb-
bi mai európai nyelv. Tartalma - mely két fő részből áll - rész-
ben a zsidó, részben a keresztény vallással kapcsolatos. Keletke-
zési ideje a Kr. e. 5. század és a Kr. u. 9. század közé tehető. Az
emberiség egyik legrégebbi kultúrtörténeti dokumentuma. Év-
századok óta a zsidóság és a keresztények szent könyve.
Ezen általános ismertetés után tekintsük át a bibliai adat-
bázis alapján röviden a különböző nyelven megjelent bibliafor-
dítások történetét.

12
 1.2. A héber nyelvű B iblia

A héber nyelvű Biblia a palesztinai zsidó kánon szerint,

melyet a Jabnei Zsinaton állapítottak meg a Kr. u. 1. század vé-
gén, a következő könyveket tartalmazza:
Törvény: Teremtés, Kivonulás, Leviták, Számok, Második
Törvénykönyv. Próféták: Józsué, Bírák, Sámuel I-II., Királyok
I-IL, Izajás, Jeremiás,
Ezekiel, 12 kispróféta (Ozeás, Jóéi, Ámós, Abdiás, Jónás,
Mikeás, Náhum, Habakuk, Sofóniás, Aggeus, Zakariás, Mala-
kiás).
írások: Zsoltárok, Jób, Példabeszédek, Ruth, Énekek éne-
ke, Prédikátor, Siralmak, Eszter, Dániel, Ezsdrás, Nehémiás,
Krónikák I-II.
Ezeknek a könyveknek a nyelve héber, kisebb részük arám
nyelven íródott. A teljes héber Bibliát tartalmazó legkorábbi
kéziratok maszoréta szöveggel a 10. századból valók. Ezek
szolgáltak alapul a Biblia mai héber nyelvű kiadásához.
Az Ószövetségből a protestáns egyházak csak a héber Bib-
bábán levő könyveket fogadják el kánoninak (csalhatatlan is-
teni kinyilatkoztatásnak). A katolikusok ezeket nevezik
protokanonikus könyveknek, mivel ezek kánoniságával kap-
csolatban soha nem merült fel kétely.

1.3. A Septu agin ta

Az Ótestamentum héber nyelve a diaszprórában (a zsidó

vallás követőinek szétszóródása idején) ismeretlen volt, miu-
tán az ott élő zsidók anyanyelve már görög volt, a fogság utá-
ni idők palesztinai zsidósága pedig arám nyelven beszélt. Ami-
kor az írás eredeti nyelve feledésbe merült, szükségesnek mu-
tatkozott a görög nyelvű fordítás. Ennek egyik legjelesebbje a
görög nyelvű Septuaginta.
A palesztinai kánon mellett kialakult tehát egy másik
gyűjtemény is a görögül beszélő hellenista zsidóság körében:
az alexandriai kánon, melyet az egyik legjelesebb fordításból,

13
a Septuagintából ismerünk. A Septuaginta (= Hetvenes fordí-
tás) az Ószövetség görög nyelvű fordítása, amely Alexandriá-
bán keletkezett. Ez a Kr. e. 3. században kezdődött és a Kr. e.
2. sz. közepére készült el. Nevét onnan kapta, hogy a hagyó-
mány szerint 72 fordító készítette el 72 nap alatt s mikor ősz-
szehasonlították a fordításokat, azok teljesen megegyeztek
egymással.
A keresztények az Ószövetséget a Septuaginta formájában
vették át a zsidóságtól, mivel az egyház a görög nyelvet beszé-
lő területen terjedt el.
Az 1-2. sz. keresztény szerzői egyértelműen a Septuagin-
tát tekintették az Ószövetség kánonjának és csak a 3.-4. szá-
zadban merültek fel kételyek ezzel kapcsolatban.
A héber Bibliában nem szereplő könyvek közül a katolikus
egyház kánoninak fogadta el azokat, melyeket az egyházatyák
többsége annak tartott, ahogyan azt a 4. sz. végén a Hippói és
Karthágói Zsinaton megállapították.
Ezek a könyvek a következők: Judit, Tóbiás, Makkabeusok
I-II., Bölcsesség, Sirák fia, Báruk, Jeremiás levele, Zsuzsanna,
Bél és a kígyó, valamint Eszter és Dávid könyvének görög
nyelvű kiegészítései.
Ezeket a katolikusok deuterokanonikus könyveknek neve-
zik, a protestánsok viszont apokrifeknek tartják.

1.4. A görög nyelvű Ú jszövetség

Az újszövetségi kánon kialakulása a 4. sz. második feléig

tartó bonyolult folyamat volt. Először Szent Atanáz sorolta fel
a kánon 27 könyvét és ugyanezeket fogadta el a nyugati egy-
ház is a 4. sz. végén a Római, Hippói és Karthágói Zsinatokon.
Ezek a könyvek a következők: Máté, Márk, Lukács és Já-
nos evangéliuma. Apostolok Cselekedetei; Pál 13 levele: a Ró-
maiaknak, Korintusiaknak I-II., Galatáknak, Efezusiaknak,
Filippieknek, Kolosszeieknek, Tesszalonikaiaknak I-II., Timó-
teusnak I-II., Titusznak, Filemonnak; a Zsidóknak írt levél;
katolikus levelek: Jakab levele, Péter levele I-II., János levele
I-III., Júdás levele; Jelenések könyve.

14
 Az Újszövetség könyveinek eredeti nyelve görög.

1.5. A Vulgata

A Vulgata (= általánosan elterjedt) a 16. századtól viseli

ezt a nevet. Latin nyelvű bibliafordítás, mely nagyrészt Szent
Jeromos munkája. A Vulgata beosztása a héber Bibliával
szemben annyiban követi a Septuagintát, hogy a történeti
könyvek után a költői (más néven tanítói) könyvek követkéz-
nek és azután a próféták.

1.6. A K ing Jam es Version

Angliában 1611-ben készült el korábbi fordítások felhasz-

nálásával az anglikán egyházban hitelesnek nyilvánított angol
fordítás, amelynek ott egészen a 20. sz. közepéig egyedülálló
tekintélye volt.

1.7. A m agyar n yelvű B iblia

A reformáció a Bibliát anyanyelven kívánta a nép kezébe

adni. így született meg Luther Márton német nyelvre történő
bibliafordítása, amely nélkül a mai német nyelv kialakulása
talán el sem képzelhető.
Az első magyarnyelvű Biblia a 15. századból való, Pécsi Ta-
más és Újlaki Bálint fordítása, valamint Bátori László pálos
szerzetes munkája. 1533-ban Krakkóban jelent meg ‫ ״‬Zenth
Paal leveley” Komjáthy Benedek fordításában, majd 1536-ban
Pesti Mizsér Gábor ‫ ״‬Wij Testamentum” -a Bécsben.
A reformációval kapcsolatban 1541-ben jelent meg Újszi-
geten Erdősi Szilveszter János Újtestamentuma. Heltai Gás-
pár 1562-ben Kolozsvárott adta ki az Újtestamentumot.
Az első és legnagyobb tekintélyt elért teljes magyar biblia-
fordítást Károli Gáspár gönci lelkipásztor készítette el az ere-
deti héber és görög szövegek alapján, bár figyelembe vette a

15
16. sz.-i latin fordításokat is. Ez 1590-ben, Vizsolyban jelent
meg. A protestánsok többszöri átdolgozás után a leghitelesebb
bibliafordításnak tekintik. Ez a protestáns kánonnak megfele-
lően csak a héber Bibliában megtalálható könyveket tártál-
mázzá, de a Vulgátának megfelelő sorrendben.
1626-ban Káldi György jezsuita szerzetes fordítása Bécs-
ben jelent meg. 1927-1928-ban a Szent István Társulat egy jó-
váhagyott Káldi-féle revíziót adott ki. Protestáns részről töb-
ben megkísérelték a Károli-féle Biblia revízióját, melyek közül
1929-ben Budapesten jelent meg a Raffay Sándor által készí-
tett változat (Gecse-Horváth, 1978, 38, 141-142.).
Szükséges utalni arra is, hogy az egyes kiadásokban nem
azonos szöveg található. Például az 1908-ban kiadott és Tóth-
falusi József által szerkesztett Képes Bibliában az Apók-
rifusok is megtalálhatók, melyek az újabb kiadásokból hiá-
nyoznak.
Az új, teljes katolikus fordítás 1973-ban jelent meg először.
Az eredeti szövegek alapján készült, de a Jeruzsálemi Bibliát
is figyelembe vették és a beosztásban ehhez igazodtak. A fór-
dításnak legújabb, javított változata 1996-ban készült el. Új
protestáns fordítást 1975-ben adott ki a Magyar Bibliatanács.
Ennek legújabb, revideált kiadása 1990-ben jelent meg.
Több képes Biblia is megjelent, melyben a bibliai esemé-
nyékét és tárgyakat képekben is bemutatják a kiadók. Ezek a
kis gyermekekkel olvasmányos és képekkel illusztrált forrná-
bán ismertetik meg a bibliai eseményeket, az eredeti szöveg-
bői jelentős elhagyásokkal.

1.8. A b ib liaford ítások ról

A fentieken túl szükséges, hogy érintsük a Biblia különbö-

ző nyelvekre történő lefordításának kérdését is.
A különböző nyelvekre történő fordítás során felmerült az
eredeti szöveg hiteles fordításának a problémája. Éppen a ci-
gány nyelvre történő fordítás bizonyítja legjobban, hogy a ma-
gyarnyelvű Bibliában megtalálható minden szó nem fordítha-
tó le cigány nyelvre, mert egyszerűen bizonyos szavak megfe-

16
lelője hiányzik a cigány nyelvből (pl. Isten, bűn). Vagy ha lehet
is találni egy nyelvben a Bibliában szereplő szóhoz megfelelőt,
nem biztos, hogy az lenne a jó megoldás. (Állítólag a spanyol
fordításban nem Isten bárányáról, hanem az Isten pávájáról
lehet olvasni, mert náluk a bárány tisztátalan állat).
Mindezek azért érdekesek számunkra, mert amikor sorba
vesszük az egyes fogalmakat és igyekszünk megtalálni azokra
a legmegfelelőbb magyarázatot, feltétlenül gondolnunk kell
arra, hogy az eredeti héber szövegben mit jelent az a fogalom.
Éppen ezért oktatják a héber és görög nyelvet is a teológiákon,
hogy a papok, lelkészek a Biblia magyarázatakor az eredeti je-
lentésre is tudjanak utalni. Sajnos nem vagyunk abban a sze-
rencsés helyzetben, hogy a héber nyelvű, vagy a görög változa-
tót eredeti szövegét olvasni tudjuk, ezért elfogadjuk a magyar-
nyelvű fordítást és annak alapján tárgyaljuk a témánkkal kap-
csolatos kérdéseket.

1.9. A B ib lia b eosztása

Jóllehet témakörünkhöz szorosan nem tartozik a Biblia

részletes felosztásának tárgyalása, talán nem árt, ha nagyon
röviden erről is szólunk. Elöljáróban meg kell említsük, hogy
nem mindegyik kiadásban található ugyanaz a szöveg, Egyik
bővebb, a másik rövidebb.
Az Ószövetség három nagy részre tagolódik:
I. Történeti könyvek: Mózes I-V könyve, Józsué, Bírák,
Ruth könyve, Sámuel I.-II., Királyok I-II., Krónika I-II., Ezd-
rás, Nehémiás, Eszter könyve tartozik ide.
II. Oktató könyvek: Jób, Zsoltárok könyve, Példabeszédek,
Prédikátor könyve, Énekek éneke az egyes fejezetei. III. Pró-
fétai könyvek: Ésaiás, Jeremiás próféta könyve, Jeremiás si-
ralmai, Ezékiel, Dániel, Hóseás, Jóéi, Amós, Abdiás, Jónás,
Mikeás, Náhum, Habakuk, Sofóniás, Aggeus, Zakariás, Ma-
lakiás próféták könyveit tartalmazza.
Az Ótestamentum mellé vett apokrifusok (= a tételes val-
lások által hivatalosan el nem ismert ősi vallási iratok) nem
minden Bibliában találhatók meg. Ilyeneket találunk például

17
az 1908-ban kiadott és a marosvásárhelyi Tóthfalusi József
lelkész által szerkesztett Bibliában. Ezek: Sirák, Bölcsességek,
Tóbit, Judit, Makkabeusok I-III., Ezsdrás könyve, Toldalék
Eszterhez, Dánielhez I-III., Manassének könyve, Jeremiás le-
vele.
Az Újszövetség elsősorban a négy evangélista (evangélium
görögül jó hír): Máté, Márk, Lukács, János leírása Jézus élet-
történetéről. Ezekhez járulnak még további részek, mint az
Apostolok cselekedetei, amely az őskereszténység keletkezését
és elterjedését írja le, valamint további fejezetek.
Majd látni fogjuk, hogy mind az Ószövetségi, mind az Új-
szövetségi fejezetben találunk olyan leírásokat, melyek szem-
pontunkból érdeklődésre tarthatnak számot. Elég, ha itt az
Ószövetség teremtéssel kapcsolatos leírására utalunk.

1.10. M i a Talm ud?

A későbbiek során érinteni fogjuk a Talmudot is, nem árt

tehát, ha erről is tudunk valamit.
A Talmud (héberül: lámád = tanítani) a misnát (héberül:
ismétlés, a rabbik által élőszóban előadott tantételek ismétlé-
sét) és a hozzá csatlakozó gemara-t (gemara: magyarázat) ma-
gyarázatokat, kiegészítéseket tartalmazza. Ezek az Ótesta-
mentum egyes könyveihez fűzött kiegészítések, értelmezések,
amelyeket a rabbik készítettek.
Keletkezési hely szerint megkülönböztetik a palesztinai
(jeruzsálemi) Talmudot, ami az ottani rabbi iskolák hagyomá-
nyait és tanításait tartalmazza, és a babiloni Talmudot, mely
kelet-arámi, babilóniai-arámi nyelven gyűjtötte össze egy ha-
talmas terület tudáskincsét. A Kr. u. 5.-6. századig mindkettő
lezárult. A jeruzsálemi csak történeti jelentőségű, míg a babi-
lóniainak még ma is igen fontos szerepe van a zsidó vallási
gyakorlatban.
A Talmud bizonyos szempontból keletkezési korának tudó-
mányos enciklopédiája, az élet szinte minden szituációjára vo-
natkozóan kíván választ adni. Látni fogjuk a későbbiekben,

18
hogy a circumcisióval (körülmetéléssel) kapcsolatos megjegy-
zése mai tudásunk alapján is teljesen alátámasztható.
Nézzük ezek után most már konkréten, hogy a Bibliában
előforduló eseményeket mai szemmel és tudással hogyan ér-
telmezhetjük. A Föld az élővilág létrejötte természettudomá-
nyos ismeretek birtokában megmagyarázható-e?

19
 II. Alapvető természettudományos
kérdések

2. Teremtéstörténet

2 .1 . A bibliai terem téstörtén et

Az Ótestamentum első lapjai (1 Móz. 1-2) a világ hatnapos

teremtéstörténetét (görögül: hexaémeron) írja le. Ebben az
esetben helytálló a ‫ ״‬világ” szó használata, ellentétben azzal a
gyakorlatunkkal, amikor a Földön előforduló élőlényekkel és
élettelen természettel kapcsolatban használjuk a világmin-
denség megjelölést.
A teremtéstörténet (1 Móz. 1.1-31, 2 Móz. 2. 1-3) rövidí-
tettebb formában a következőkben idézzük:
‫ ״‬Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mély-
ség színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
És monda Isten: legyen világosság és lön világosság. ...és
elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.
És nevezé az Isten a világosságot nappalnak, és a setét-
séget éjszakának: és lön este és lön reggel; első nap.
És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, a mely el-
válassza a vizeket a vizektől.
Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztó a meny-
nyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektől. És
úgy lön.
És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és lön este, és Ion
reggel, második nap.

21
 És monda Isten: Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy
helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lön.
És nevezé az Isten a szárazát földnek; az egybegyűlt vize-
két pedig tengernek nevezé.
Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge füvet, magho-
zó füvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az ő neme
szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lön.
És ló'n este és lön reggel, harmadik nap.
És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyeze-
tén, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és legyenek je-
lek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek.
Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik
világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító
testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat.
És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy vilá-
gítsanak a földre. És Ion este és lön reggel, negyedik nap.
És monda Isten: Pezsdüljenek a vizek élő állatok nyüzsgé-
sétől: és madarak repdessenek a föld felett az ég mennyezeté-
nek színén.
És teremté Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a csúszó-
mászó állatokat, a melyek nyüzsögnek a vizekben az ő nemök sze-
rint, és mindenféle szárnyas repdesőt az ő neme szerint.
És megáldá azokat Isten, mondván: Szaporodjatok, és so-
kasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit;
És lön este és lön reggel, ötödik nap.
És azután monda az Isten: Hozzon a föld élő állatokat
nemök szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföl-
di vadakat nemök szerint.
És monda Isten: teremtsünk embert a mi képünkre és ha-
sonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég mada-
rain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-má-
szó mindenféle állatokon.
Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képé-
re teremté őt férfiúvá és asszonnyá teremté őket.
És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodja-
tok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok biro-
dalmatok alá.

22
 És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen
jó. És lön este és lön reggel, hatodik nap.
Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, a
melyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden
munkájától, a melyet alkotott vala.
És megáldd Isten a hetedik napot és megszentelé azt. ”
A Biblia szerint tehát a világ hat nap alatt teremtetett. Az
első három napon az Isten a ‫ ״‬szétválasztást” végezte el, elvá-
lasztotta:
1. a világosságot a sötétségtől a világosság megteremtésével
2. a felső vizeket az alsó vizektől az égboltozat kifeszítésével
3. a növényt sarjasztó szárazföldet a tengertől
A másik három napon a ‫ ״‬feldíszítés művét” végzi el, azaz
felszereli a már rendezett világot.
4. égitestekkel
5. az ég madaraival és a tenger halaival
6. a szárazföldi állatokkal és az emberrel (lásd: ember te-
remtése)
A hetedik napra Isten befejezte művét és megszentelte a
hetedik napot. Ezzel mintegy szentesíti azt a kialakult gyakor-
latot, mely szerint az embernek hat napig dolgoznia kell, a he-
tediket pedig nyugalommal kell megszentelnie (lásd: a zsidók-
nál szombat, keresztényeknél vasárnap).
Kérdés már most, hogy mai ismereteink alapján hogyan is
tekinthetjük a teremtéstörténetet.
Ahhoz azonban, hogy a bibliai teremtéstörténetet elemez-
hessük, nem árt ha egy kicsit korábbi időszakra is visszatekin-
tünk.

2.2. A z ősem ber és a term észeti népek

felfog ása a terem tésről

Az ember kialakulásának tanulmányozása az antropológia

speciális problémája. Itt nem akarunk részletekbe menni, csu-
pán annyit jegyzünk meg, hogy mai ismerteink szerint volt
egy időszak, ami kb. 50-250 ezer évre tehető, amikor olyan lé-

23
nyék éltek, akiket korábbi elődeikhez hasonlóan már mai em-
bereknek tekintünk. Ezek az ősemberekhez (Homo erectus) és
az előemberekhez (Homo habilis, Homo ergaster) képest két
olyan tulajdonsággal rendelkeztek, ami újdonságként jelent
meg: nevezetesen halottaikat eltemették, barlangi lakhely-
ükön kövekből ‫ ״‬oltárt” készítettek, amelyre az elejtett barlan-
gi medve koponyáját helyezték el. Későbbi barlangi rajzok (pl.
Altamira, Spanyolország), alapján feltételezhetjük, hogy ezek
előtt a kőrakások előtt rituális táncot lejtettek és ezzel szeret-
ték volna elérni, az elejtett medve rokonait ‫״‬jobb belátásra
bírni” a vadászat alkalmával, vagyis hogy vadászatuk eredmé-
nyes legyen.
Mindez arra utal, hogy egyik elődünk, a Homo sapiens ne-
anderthalensis s minden bizonnyal az utánuk élt és ma élő
Homo sapiens közül a természeti népek jó megfigyelők voltak.
A természet volt legfőbb tanítómesterük.
De még sok dolognak, jelenségnek (pl. mennydörgés, vil-
lámcsapás, vihar, a halál, stb.) nem értették a lényegét, ezért
ismereteik hiányát fantáziával, misztikus magyarázatokkal
pótolták, melyekben a tapasztalat és a fantázia, a reális és ir-
reális szemlélet keveredett.
Az élet és az ember eredetével kapcsolatban már korán há-
rom ilyen kevertjellegű felfogáscsoport alakult ki:
1. a teremtésmondák: ezek a legkülönbözőbb régi és mai
népnél megtalálhatók. Ezek szerint valamilyen felsőbb lény
agyagból, kőből, kavicsból, fából, vízből, a föld porából, stb.
formálta az élőlényeket és az embert.
2. az ősnemződést, vagy őscsírázást (generatio spontanea)
hirdető mondák: a tropikus és szubtropikus vidékeken élő em-
bereknél keletkeztek. Szerintük az állatok és az ember mo-
csárból, eső által áztatott talajból, iszapból keletkeztek.
3. az ember közvetlen állati származásának a gondolata:
ennek alapja az volt, hogy az ember figyelmét egyfelől felkel-
tette az egyes állatfajoknak az ember által irigyelt kiváló tulaj-
donsága (jobb látás, futás, repülés, testi erő, nagyság, védő-
szervek, stb.), másfelől észrevette az ember, hogy az állatok-

24
nak magasabb a geológiai kora, ezért sok állatot őseikként, vé-
delmezőikként, totemekként tiszteltek.
A görög filozófusok között is voltak olyanok, akik a terem-
tésmondához és az ősnemződéshez hasonló nézetet vallottak.
Például Anaximander (Kr. e. 610-546) szerint a legegyszerűbb
lények, majd a halszerű állatok tengeri iszapból a Nap melegé-
nek hatására keletkeztek és utóbbiak egy része szárazföldi ál-
lattá változott. így származtak az emberek is, akik Anaxi-
mander szerint kezdetben maguk is halra emlékeztetnek. De
emlékezzünk arra, hogy a Biblia keletkezésének kezdete is a
Kr. e. 5. századig nyúlik vissza, ami megegyezik Anaximander
korával.
Azt mondhatnánk, hogy ezek a felfogások már idejétmúl-
tak, a 20. század embere már másként értelmezi az élet és az
ember keletkezését.
Fogunk még utalni Oparin elméletére, aki szerint az élet
keletkezése, a legkezdetlegesebb élő anyag létrejötte, a
koacervátumok keletkezése szintén a vízhez kapcsolódik. Te-
hát még napjainkban is kísért az alapgondolat.
Mindezekből azt a következtetést kell levonjuk, hogy:
- az ember nagyon hamar kezdett foglalkozni az élővilág és
saját maga keletkezésének problémájával,
- a teremtéssel kapcsolatos elképzelés nemcsak a Bibliában
található meg, hanem a természeti népek gondolatvilágában is.
Egy kicsit előreszaladtunk gondolatainkban, térjünk most
vissza a teremtéstörténethez.

2 .3 . Terem tés vagy/és evolúció?

Az előbbiek alapján arra a kérdésre, hogy valaki, vagy va-

lami teremtette-e a világot, vagy pedig az evolúció útján ala-
kult ki, nagyon nehéz válaszolni. Az ember esetében úgy is fo-
galmazhatnánk, hogy eredetünkkel, az ember megjelenésével
kapcsolatban arra a kérdésre, hogy hol, mikor és hogyan ala-
kult ki az ember még csak tudunk valamilyen természetűidé-
mányos elképzelést adni, de arra a kérdésre, hogy miért ala-
kult ki az ember már nem tudunk egyértelműen válaszolni.
Mondhatnánk természetesen azt is, hogy az élő világ evolúei-
ójának végtermékeként (ha egyáltalában azok vagyunk?) ala-
kult ki az ember.
Ezzel a válasszal azonban csak elodáztuk a kérdést, mert
jogosan vethető fel, hogy miként alakult ki az élet? Erre azt
válaszolhatjuk, hogy az élettelenből. És az élettelen természet
hogyan jött létre? Válaszunk: a világmindenség törvényei sze-
rint jött létre. És a világmindenség miből jött létre? Erre álta-
Iában az a válasz, hogy az öröktől fogva van.
Nos, ha jól meggondoljuk a dolgot, akkor itt máris szem-
ben állunk néhány olyan fogalommál, amit nem tudunk meg-
érteni. Vajon ki tudná úgy definiálni a világmindenség végte-
len voltát, hogy azt fel tudjuk fogni? Mi csak véges dolgokban
tudunk gondolkodni. Az idő is végtelen, a számok sokasága is
végtelen, akkor hogy lehet, hogy mégis van rengeteg, bennün-
két körülvevő és bennünk levő dolognak, eseménynek vége?
A másik probléma az, hogy ismereteink szerint semmiből
nem lehet valami. Az anyag megmaradásának elve szerint az
anyag nem vész el csak átalakul. íme megint ott vagyunk,
hogy az anyag örökkévaló.
Végül is oda kell konkludáljunk, hogy két felfogás között
választanunk kell:
1. vagy azt hisszük el, hogy valóban van egy felettünk álló,
inteligens szellem, amit Istennek nevezünk és O hozta, terem-
tette a világmindenséget - a semmiből,
2. vagy azt fogadjuk el, hogy az anyag öröktől fogva van és
szigorú törvényszerűségek szerint fejlődött és akkor nem tud-
juk megmondani azt, hogy mi az örökkévaló és arra sem tu-
dunk választ adni, hogy az élettelen és élő anyagban működő
törvényszerűségek honnan erednek.
Ezekre az utóbbi kérdésre ugyanis az a válasz, hogy a tör-
vényszerűségek az anyag sajátosságai, nem hiszem, hogy tor-
mészettudományos magyarázatnak tűnik.
Éppen ez lehet többek között az oka annak, hogy napjaink-
bán egyre több olyan könyv jelenik meg - komoly természet-
tudományos ismeretekkel rendelkező, néha kevésbé autón ti-
kus szerzőktől is - melyekben ezek írói a teremtés gondolata

26
mellett foglalnak állást. Utalunk itt Werner Gitt professzor,
Nemere István, Sípos Imre munkáira.
De valóban ennyire keveset tudnánk mondani a világmin-
denség eredetéről? Egyáltalában nem ez a helyzet. Elemezzük
tehát egy kicsit közelebbről a bibliai teremtéstörténetet és
nézzük meg, hogy mai ismereteink alapján hogyan tudnánk
azt konkrét adatokkal értelmezni.

2.4. A kezdet

Úgy tűnik, hogyha a világmindenség létrejöttének kezde-

tét értelmezni tudjuk, akkor - már mai ismereteink alapján is
- sok minden későbbi eseményre legalábbis valamennyire el-
fogadható választ tudunk adni.
A teremtéstörténet a Bibliában ezzel kezdődik: Kezdetben
teremté Isten az eget és a földet.
Ez már azonnal legalább kétfelé osztja a véleményeket:
1. az ateisták, a materialisták szerint az anyag öröktől
fogva létezik.
2. a hivő emberek szerint az anyagot Isten teremtette.
Az első változathoz kapcsolódik a nem dialektikus materi-
alizmus híveinek (Helvetius, Büchner, Haeckel, stb.) a felfogá-
sa, akik az anyag végtelenségének, örökkévalóságának és te-
remthetetlenségének állításával a minden szempontból aktuá-
lisan végtelent, azaz az Istent akarták kiküszöbölni (Turay,
1987, 87).
Az anyag örökkévalóságának felfogását vallókkal szemben
a hívők teljesen jogosan vetik fel a kérdést: mivel lehet ezt iga-
zolni? A válasz egyértelmű: semmivel. Ráadásul a világmin-
denség időbeli végességének vagy végtelenségének probléma-
ját a tudomány és a filozófia a mai napig nem tudta mognyug-
tató módon megoldani. A véges tartamot ugyanis a ‫ ״‬mi” mii-
verzumunkkal, vagyis azoknak az eseményeknek a folyásával
kapcsolatban állítjuk, amelyekben tartózkodunk. Ez azonban
megfontolandó, mert azt, hogy univerzumunk kezdetén és
végső határán túl mi volt, vagy mi lesz, hogy vajon az abszolút
semmi, vagy egy más törvényeknek és más evolúciónak aláve-

27
tett másik univerzum, pusztán tudományos és metafizikai ér-
vekkel nem dönthető el. A tudományok tehát sem m ik éppen
sem bizonyíthatják az anyag örökkévalóságát.
A két alternatívás változatok (igen - nem, fekete - fehér, jó
- rossz, stb.) alapján logikusan következik, hogy ha az egyik
alternatíva nem igaz, akkor a másiknak kellene igaznak lenni.
Csakhogy, ha valami nem fekete, attól még nem biztos, hogy
fehér. Lehet szürke is.
Tehát, ha nem igaz, vagy legalábbis nem igazolható, hogy
az anyag öröktől fogva létezik, akkor meg kell vizsgálni a má-
sodik változat igazságát is. Azaz igaz-e, hogy akkor Isten te-
remtette az anyagi világot? A hívő ember szerint igaz. Ez per-
sze feltételezi, hogy Isten létezik. Ekkor viszont a materiális-
ta teszi fel a kérdést: mivel lehet ezt igazolni? A válasz ugyan-
az, mint az előbbi esetben: semmivel.
A panteizmus, azaz a világmindenség és az Isten azonossá-
gát valló tan képviselői (G. Brúnó, B. Spinoza) a természet
végtelenségét - Turay szerint (tévesen) Isten végtelenségével
azonosították
Akkor hol az igazság?
Ez nem oldható meg olyan szabállyal, mely szerint:
1. szabály: A főnöknek mindig igaza van.
2. szabály: Ha a főnöknek nincs igaza, akkor automatiku-
san életbe lép az első szabály.
Azaz egyik fél sem tudja beigazolni az állítását. Mit lehet
akkor ilyenkor tenni?
Nyilvánvaló, hogy mindkét esetben egyetlen megoldás az,
hogy el kell hinni. Az egyik felfogást vallóknak hinni kell ab-
bán, hogy az anyag öröktől fogva van, illetve a másik felfogást
vallóknak abban kell hinni, hogy a világmindenséget az Isten
teremtette.
De mi lesz akkor a tudomány szerepe?
A természettudomány a körülöttünk levő természet jelen-
ségeit tüzetesen megfigyeli. Célszerűen szerkesztett műsze-
rekkel a változásokat követni tudja, a mennyiségi és minőségi
paramétereket meg tudja határozni. Ennek birtokában megal-
kotja a folyamatok elméletét. Ez visszakövetkeztetés (deduk-

28
 ció), vagyis az okok megkeresése az okozatok alapján. Ezt kő-
veti az elmélet kipróbálása, aminek az eredménye igazolja,
vagy cáfolja elméletünket. A tudomány fejlődéstörténete iga-
zolja, hogy nincsenek örök érvényű elméletek. Ilyenkor az elő-
zőt el kell vetni és új elméletet kell felállítani (Török, 1996,
25).
Ilyen módon egyre mélyebben és egyre világosabban tárjuk
fel a természet titkait. Kérdés, hogy eljuthatunk-e a teljes
igazsághoz?
Erre azt felelhetjük, hogy elvileg igen. Erre a Biblia szerint
az Isten is felszólította az embert: ‫ ״‬...töltsétek be a földet és
hajtsátok birodalmatok alá.”
Elvileg tehát megismerhető a világ, csak a gyakorlatban
nehézségek merülnek fel, melyek ezt akadályozzák. Gondol-
junk arra, hogy egy betegség kórokozójának a megállapítása is
milyen sok munkát igényel. Majd ezt követi a kórokozó elleni
gyógyszer megtalálása, amely vegyészek, biológusok, orvosok
százait veszi igénybe. S mikor megtaláltuk a gyógyszert és al-
kalmazzuk, a kórokozók rezisztenssé (ellenállóképessé) vál-
nak, egy idő után a gyógyszer hatástalan lesz és minden kéz-
dődik élőiről. Maradnak tehát mindig olyan okozatok, melyek-
nek az okát bármilyen igyekezettel is dolgozunk, sokáig nem
tudjuk felderíteni, vagy ha mégis sikerül akkor újabb okok de-
rülnek ki.
A természettudós azonban bátran kutathatja a kozmosz
megformálódásának és fejlődésének természetes okait, de
szaktudományán belül nemcsak, hogy nem szükséges, de nem
is kell Istenre hivatkoznia. Azokra a kérdésekre viszont, mc-
lyekre szaktudománya alapján nem tud választ adni, megkí-
sérli a válaszadást a teológus, a filozófus.
Végeredményben mindenképpen fel kell tételeznünk és el
kell fogadnunk, hogy a világmindenség materializált fonná-
bán egyszer csak létrejött, arra a kérdésre azonban, hogy lm-
gyan, természettudományos módszerekkel megnyugtató választ
jelenleg nem tudunk adni.

29
 2 5 ‫־‬. H ogyan tovább?

2.5.1. Az élettelen természet létrejötte

Ezzel szépen megkerültük az első és alapvetően legfonto-

sabb kérdést. Mondhatjuk azt, hogy jó, elfogadjuk azt a félté-
vést, hogy a világmindenséget Isten teremtette, de mikor ez
már létezett, akkor mégis csak a fejlődés, az evolúció volt a
meghatározó.
A Biblia a továbbiakban, még mindig az első napra vonat-
koztatva a következőket írja:
‫ ״‬...és elválasztá Isten a világosságot a sötétségtől. És nevezé
Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget éjszakának. ”
Jóllehet a Biblia szerint Isten csak a negyedik napon te-
remtette meg a Napot, a Holdat és a csillagokat, a fenti meg-
fogalmazás mégis arra utal, hogy e téren már az első napon is
történt valami.
Az idézett szöveg a világosság, a fény létrejöttére utal. Ez
egyben feltételezi a mozgást is.
Ennek a folyamatnak a magyarázata ismét kettős lehet.
Egyik az, hogy Isten hozta létre.
A másik a természettudományos magyarázat.
A világ keletkezésének titkaival a kozmológia tudománya
foglalkozik. Ennek egyik legjelentősebb felismerése, hogy az
egész univerzum voltaképpen semmiből jött létre, tíz-egyné-
hány milliárd évvel ezelőtt bekövetkezett csekély kiterjedésű,
gigászi energiasűrűségű robbanás, az un. ősrobbanás (nagy
bumm = Big Bang) következményeként. Az ősrobban fiskor
semmiféle anyagi természetű dologról, elemi részekről nem le-
hetett beszélni. A számítások szerint egymilliomod másodperc
elteltével a megszületett térrészt óriási sűrűségi! gáz töltötte
ki. 100 másodperc elteltével a neutronok a protonok egy részé-
vei kombinálódva héliummagokat alkottak. Az univerzum
egészen 300 ezer évig ebben az állapotban maradt. Ez az idő
csupán 3 ezred ezreléke az univerzum 14 milliárd éves életko-
rának. Az eddig koromfekete plazma egyszerre kivilágosodott,

30
mert a fotonok és nukleonok száma egyenlővé vált. (És lön vi-
lágosság!) A megelőző állapothoz tartozó igen magas hőmér-
séklet mellett ugyanis olyan rendkívül nagy energiatartalmú
fotonok léteztek, amelyekhez tartozó elektromágneses sugár-
zás hullámhosszúsága jóval rövidebb volt a szemmellátható
színképtartomány alsó határának megfelelő 400 nanométer-
nél (Török, 1996, 90-94).
Tehát a kozmológia a világosság keletkezésére tud magya-
rázattal szolgálni.
De értelmezni tudjuk a nappalok és éjszakák, az évszakok
váltakozását is. Földünk tengely körüli forgásából származó
kerületi sebessége az Egyenlítő mentén kereken 1700 km/óra.
Földünk pálya menti sebessége kereken 110 000 km/óra. A
Föld forgástengelye nem áll merőlegesen a Nap körüli kerin-
gési síkjára, hanem azzal 66,5 fokot zár be. Mindezek, okozzák
a nappalok és éjszakák, valamint az évszakok váltakozását
(Török, 1996, 29).
Ezek szerint a világmindenség kezdetén, 14 milliárd évvel
ezelőtt távolról sem lehetett rendezett állapotról beszélni. A
mai világmindenségben pedig rend uralkodik. Ezért is hasz-
náljuk az univerzum másik megjelölésére a kozmosz és nem a
káosz szót.
És ebben a pillanatban eljutottunk egy másik problémá-
hoz: ‫ ״‬honnan tudták” az anyagi részecskék, hogy nekik mi-
lyen módon kell rendeződniük? Úgy is fogalmazhatnánk, hogy
mi biztosítja a természet rendjét?
Azt mondjuk, hogy a természet törvényei. A szabadon ha-
gyott test nem akárhogyan esik le, hanem engedelmeskedik a
szabadesés törvényének. A fénysugár szigorú törvény szerint
futja be útját. Egy kémiai folyamat sebességének időbeli váltó-
zása pontosan kielégíti a megfelelő reakciókinetikai köveiéi-
ményeket (Török, 1996, 37). Szervezetünk fehérjéinek óriás
molekulái 20 különféle aminosavból épülnek fel és a fehérjék
különbözőségét az aminósavak eltérő sorrendje (szekvenciája)
eredményezi. Szigorú és minden fehérje esetében sajátos sor-
rendet kell a sejtnek lemásolnia és átvinni utódaiba. Ebben
van szerepe a DNS-nek (Turay, 1987, 23). Egyáltalában az cm-
béri szervezetben csodálatos rend uralkodik, amíg az ember
ezt nem zavarja meg. És lehetne még millió példát felsorolni.
A gigantikus világegyetem minden apró részletében és a
maga teljes összességében megmutatkozó rendnek valami oka
kell legyen. Az ok az azokat szabályozó, irányító törvények.
Honnan valók, hogyan jöttek létre ezek a törvények? ‫ ״‬Honnan
tudják” ezek a törvények, hogy mi a ‫ ״‬feladatuk”?
íme egy újabb kérdés, amire nem tudjuk megadni a vá-
laszt. Szokás beszélni véletlenről, szükségszerűségről, össze-
függésekről és ehhez hasonlókról, de ezek beiktatása csak fo-
kozza a problémát, hiszen ezek létrejöttére sem tudunk vá-
laszt adni.
Végső következtetésünk az lehet, hogy az ősrobbanást köve-
tő folyamatok okai és törvényszerűségei tapasztalataink és
megfigyeléseink bővülésével egyre jobban megismerhetőkké
válnak, a törvényszerűségek létrejöttének okai azonban még
mindig kérdésesek számunkra.
A bibliai teremtéstörténet második napjának eseménye a
vizek szétválasztása:
‫ ״‬Legyen mennyezet a víz között, a mely elválassza a vizeket
a vizektől”.
Ezt úgy értelmezhetjük, hogy a lehulló csapadék és a Föl-
dön levő vizek között jött létre ennek eredményeként távolság,
ha tetszik a légkör megteremtéséről, létrejöttéről van szó.
A teremtés harmadik napján alakult ki a szárazföld és a
tengerek. Ennek időpontját is megadhatjuk mivel izotópos
kormeghatározások alapján tudjuk, hogy bolygónkon csak 4,6
milliárd éve van szilárd kéreg és víz.

2.5.2. Az élet eredete

Ezzel ismét eljutottunk egy nehéz kérdéshez, az élettelen

anyag élő anyaggá való alakulásának, illetve az életnek a Föl-
dön való megjelenésének kérdéséhez.
A teremtéstörténet szerint Isten a harmadik napon a te-
remtette meg a növényeket:

32
 ‫ ״‬Hajtson a föld gyenge füvet, maghozó füvet, gyümölcsfát,
a mely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, amelyben legyen
néki magva e földön”.
Ezzel tehát megjelent a Földön az élet. Ha nem fogadjuk el
a teremtés gondolatát, akkor arra a kérdésre, hogy hogyan je-
lent meg először a Földön az élet, háromféle válasz adhatunk:
1. Mindig volt élet a Földön. Ennek azonban ellentmonda-
nak a paleontológiái eredmények, melyek szerint 3300 millió
évvel ezelőtt valószínűleg, 3200 millió évvel ezelőtt pedig biz-
tosan volt élet a Földön (Molnár, 1978, 51), míg a Föld már 4,6
milliárd éve kialakult.
2. Második feltételezésünk az lehet, hogy értelmes lények
irányították az életet a Földre valamiféle genetikai információ
(DNS) továbbításával, tehát az élet a Földön kívül keletkezett
és onnan került a Földre. Ez ugyan jó ötletnek tűnik, de nem
bizonyítható. Elő anyagnak más bolygóról való idekerülése,
legalábbis baktérium, vagy hasonló primitív élő anyag forrná-
jában szintén nehezen képzelhető el az ultraviola sugárzás ká-
rosító hatása miatt.
3. Harmadik lehetőség az, hogy az élet a Földön keletke-
zett éspedig élettelen anyagból.
Ebben az esetben két kérdésre kellene választ adnunk.
- a bibliai teremtéstörténet miért a növényekkel kezdődik,
miért nincs szó vírusokról, mikrobákról, baktériumokról, mo-
szátokról, stb.?
Nyilvánvalóan naív kívánság lenne, hogy a Bibliában ilyen,
szemmel nem látható élőlényekről olvashassunk, hiszen ezek
megismerése csupán a mikroszkóp feltalálása után vált lehető-
vé. Az első összetett mikroszkópot pedig csak a 16.-17. század
fordulóján J. és Z. Hansen üvegcsiszolók készítették ((íj Ma-
gyár Lexikon, 1962, 12) és ugyancsak ekkor szerkesztett mik-
roszkópot a holland Antony van Leewenhoek, amivel 270-sze-
rés nagyítást ért el, és tanulmányozta a vörös vértesteket, áza
lékállatokat, stb. (Bioi. lexikon, 2. kötet, 567).
Mivel a Biblia - mint korábban említettük - többek között
a létrejöttének idején élt emberek megfigyeléseit tartalmazza,
akik mikroszkóp hiányában nem is ismerhették a szemmel
nem látható élőlényeket, így logikus, hogy a teremtéstörténet
csak a szemmel látható növényeket említi első élőlényekként.
- a második kérdés az, hogy természettudományos ismere-
teink alapján meg tudjuk-e magyarázni az élettelennek élővé
való alakulását, az életnek a Földön való megjelenését.
Az élet eredetének problémája a molekuláris biológia
szintjén lényegében két kérdésben fogalmazódik meg:
- kialakulhattak-e az élettelen anyagban aminosav és nuk-
leinsav láncok?
- hogyan jött létre e két rendszer között a megfelelőség és
a kölcsönhatás, amely fokozatosan tökéletesedett, mígnem el-
érte a legegyszerűbb sejt szintjét? Az első kérdésre a tudósok
többsége határozott igennel válaszol. Oparin hipotézisének ér-
telmében az egyszerű élőlényt alkotó alapvegyületek és az
anyagcsere kezdetleges jeleit mutató bonyolultabb rendszerek
(az un. koacorvátumok) az őstengerben, vagy ‫ ״‬őslevesben”
alakultak ki elektromos kisülések és sugárzás hatására. Ezt
igazolta 1953-ban St. Miller, aki gázkeverékekből elektromos
kisülések alkalmazásával aminosavakat szintetizált.
De a fehérje és a nukleinsav önmagában még nem élet.
Ezenkívül ad abszurdum az a kétely is felmerülhet, hogy ha
aminosavakat mesterségesen in vitro létre lehet hozni, vajon
ugyanilyen folyamatok játszódhattak-e le az őstengerben? Ez
a kétely azonban már olyan mértékű, hogy gyakorlatilag min-
den, laboratóriumban szerzett tapasztalati tény megkérdőjele-
zését jelentheti, ami már nemcsak túlzott bizalmatlanságot je-
lentene a tudósok munkájával szemben, hanem nyugodtan el-
vethető, hiszen számos, laboratóriumban végzett kísérlet
eredménye a gyakorlatban is bevált. Akkor miért ne fogadhat-
nánk el Miller kísérleti eredményét is?
A második kérdést illetően a tudósok csak homályos el kép-
zelésekkel rendelkeznek. A mai élőlényekben a nukleinsavak
tartalmazzák a fehérjék gyártási módjára vonatkozó terveket,
információkat, a gyártási műveleteket viszont fehérjék szabá-
lyozzák és hajtják végre. A fehérjék és nukleinsavak önmaguk-
bán tehetetlenek. Melyik volt előbb? Melyik a tyúk és melyik
a tojás? Hogyan jött létre a kölcsönhatás?

34
 Ha feltételezzük, hogy spontán módon létrejöttek kezdet-
leges kölcsönhatási rendszerek, akkor is kérdés, hogyan ma-
radtak fenn, hogyan tökéletesedtek ezek a kezdetleges ‫״‬labo-
ratórium ok”? Mindez nem lehet pusztán véletlen műve. Az
élet valószínűleg annak köszönhette sikerét, hogy nagyon
nagy volt az elemi rendszerek szám a és hosszú idő alatt m ent
végbe a folyamat.
Ugyanakkor az abiogenezis folyam atát nem csupán a vé-
letlen és szükségszerűség összjátéka jellemzi, hanem a rend
növekedése, az emelkedő valószínűség is. Ennek a növekvő
rendnek viszont joggal keressük a végső m agyarázatát.
Erre eddig a term észettudom ány még nem tu d o tt egyértel-
mű választ adni. A kozmológiai antropológia értelmezésére
szerint a biológiai m inták megjelenésének transzcendentális
fő oka Isten.
Az élet megjelenését biztosító transzcendentális alap félté-
telezése azonban nem teszi feleslegessé a szaktudom ányos ku-
ta tást és nem sérti a tudom ány önállóságát. A tudós b átran
vizsgálhatja az élet megjelenésének ‫״‬hogyanját”, akadály nél-
kül tárh atja fel az életet létrehozó em pirikus okok játékát.
Term észetesen tudatáb an kell lennie annak is, hogy h a tagad-
ja a filozófiai valóságértelmezés létjogosultságát, illetéktelenül
átlépi a tudom ány h atárát és tagadása csak annyit ér, ameny-
nyíre azt filozófiailag igazolni tudja (Turay, 1987, 25-26,
34-35).
Más szóval ez azt jelenti, hogy mivel a biológiai minták, az
élet megjelenésének okára ma még nem tudunk teljesen elfő-
gadható természettudományos magyarázattal szolgálni, így
kénytelenek vagyunk a filozófiai értelmezést tudomásul venni,
azzal, hogy ez nem zárja ki az ok további keresésének lehetősé-
gét és szükségességét.
Tovább haladva a bibliai terem téstörténetben azt olvassuk
a Bibliában, hogy Isten a negyedik napon terem tette meg a
Napot (nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal) és a
Holdat (a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel) és a
galaxist (a csillagokat).
Ebből két gondolat következik.

35
 Az első az, hogy a növényvilág életét feltételező fényhez nem
a negyedik napi terem tés volt a szükséges, hiszen m ár korábban
u taltunk arra, hogy a világosság teremtése megtörtént.
A m ásodik gondolat az, hogy a terem téstö rtén et szerint
úgy tűnik, hogy a mi naprendszerünkben először a Föld jö tt
létre és u tá n a a többi bolygó. Ez a világmindenséggel kapcso-
latos un. geocentrikus világrendszer megnyilvánulása, amely
a 16. századig uralkodott és azt hirdette, hogy a Föld mozdu-
latlanul áll és az összes többi égitest a Föld körül kering. Isme-
retes, hogy ezt a felfogást Kopernikusz heliocentrikus világ-
rendszerről felállított, a maga korában forradalm i elmélete
döntötte meg, de egyházi dogmaként a geocentrikus világ-
rendszer elképzelése a 19. századig fennm aradt. A heliocentri-
kus világrendszer szerint a világ központja a Nap, az összes
égitest e körül kering (Új Magyar Lexikon, 3. kötet, 43, 244).
Érdekes, hogy a földközpontú felfogás egy másik, ún. ant-
ropocentrikus világnézetben is megnyilvánult, mely szerint a
Földön az élővilág központi tagja az ember, sőt tovább lehet
menni, m ert m inden nép m agát tekinti a legtökéletesebbnek a
többivel szemben.
A bibliai terem téstörténet szerint Isten az ötödik napon a
vízi állatokat, a m adarakat és a hatodik napon a földi állatokat
és végül az em bert terem tette meg.

2.5.3. Lehet-e összefüggés a bibliai

teremtéstörténet és a természettudományos
evolúciós gondolat között?

A bibliai terem téstörténeten végighaladva egy olyan logi-

kus sorozatot találunk, amely mai term észettudom ányos is-
m éreteinkkel is összhangban van.
Először létre kellett jönni az anyagnak, azután annak szer-
veződése u tá n a Földnek, majd a fénynek, m int az élővilág
alapvető feltételeinek, azután a növényeknek, majd az állatok-
n ak és végül az embernek.
Ez a sorozat nem más, m int az élettelen és élő term észet
fejlődéstörténete. Vannak, akik úgy vélik, hogy az egyes napok

36
‫ ה‬Bibliában megfelelnek nagyon hosszú fejlődési korszakok-
nak, gyakorlatilag a földtörténeti koroknak. Vagyis a Bibliából
kiolvashatjuk azt, hogy a több ezer évvel ezelőtt élt emberek-
nők is volt valami elképzelésük az evolúcióról, jóllehet ezt
ilyen form ában nem fejezték ki.
Kérdés m ár most, hogy az evolúció folyam atát lehet-e kő-
vetni, egészen pontosan rekonstruálni? E rre a kérdésre azt a
választ adhatjuk, hogy meglehetősen sok paleontológiái ada-
tünk van arra, hogy m iként változott és tökéletesedett a Földi
élet az egyszerűtől (koacervátumoktól, a sejtek kialakulását
feltételező állapottól) az emberig.
Az élővilág fejlődésével és az em ber kialakulásával külön
stúdium okban lehetne foglalkozni, de itt most nem kívánunk
a részletekbe menni, m ert m ás irányú a célkitűzésünk.
Ugyanakkor nem is akarjuk m egkerülni a kérdést.
Régebben is voltak kétkedők, de újabban egyre több olyan
m unka jelenik meg, amelyekben megkérdőjelezik az evolúció
tényét.
A korábbi kétkedők közül em lítjük Georges Cuvier
(1769-1832) francia term észettudós nevét, aki az őslénytan
megalapítója volt. A kreacionizmus (terem téstan), az evolúció
eszméjét tagadók híve volt, akik szerint az egyes növény- és ál-
latfajok nem a fejlődés, hanem külön terem tés eredményei. El-
mélete szerint a term észet változását nem a fejlődés, hanem
az időnként fellépő nagy katasztrófák okozták (= katasztrófa
elmélet), am ikor az elpusztult élőlények helyébe az új form ák
újabb ism ételt terem tés révén keletkeztek (Bioi. lexikon, 1. kö-
tét, 431). Ez a kecske és káposzta kérdésnek a tipikus példája.
Igazat adni a terem tés elvének is és elismerni a fejlődési foko-
zatokat is.
A mai szerzők általában azt vitatják, hogy a rendelkezé-
sünkre álló bizonyítékok nem eléggé hitelesek.
Ehhez tudni kell, hogy a kihalt élővilág megismerése csak
a feltárt ősmaradványok vizsgálata alapján lehetséges. Ezek
megtalálása, felkutatása az egész Földön nem könnyű feladat.
Gyakorlatilag a véletlen folytán kerülnek ezek elő ásatások,
építkezések, bányászás eredm ényeként. H a m ár egy-egy lelő-

37
hely ism ert (m int pl. az em berre vonatkozóan az afrikai
Olduvái szakadék), akkor könnyebb a helyzet, m ert o tt m ár
tudatosan lehet kutatni.
A feltárt m aradványok esetében legfontosabb feladat a da-
tálás (a földbe kerülés idejének a megállapítása). Ehhez sokfé-
le m ódszer ism ert, melyek állandóan fejlődnek és tökéletesed-
nek.
A tudósok a feltárt m aradványok és a datálás alapján mun-
kahipotéziseket készítenek, melyekben igyekeznek reprezen-
tálni azt, hogy az egyszerűtől a bonyolultig hogyan változott
az élővilág. Ezekben a m unkahipotézisekben azonban - éppen
az előbbiek alapján - vannak hézagok és vannak kérdőjelek.
Az újabb feltárások az előző hipotéziseket m egdönthetik, vagy
m ódosíthatják. Az evolúció ellenzői könnyen vetik fel ellenér-
veiket, melyek olykor m ondvacsináltak és nehezen kivédhe-
tők, m ert hiányoznak az azok megcáfolásához szükséges bizo-
nyítékok.
A problém a könnyebb megértéséhez engedtessék meg,
hogy megem lítsük az em ber eredetével kapcsolatos példát.
A m últ század közepén Darwin és Haeckel nyom án feltété-
lezték, hogy kell lenni egy m issing link-nek, hiányzó láncszem-
nek, amely az em bert az állatvilággal összekapcsolja. Bizonyít-
ja azt, hogy mi is az állatvilág tagja vagyunk és azzal genetikai
kapcsolatban állunk.
Egy holland kutató Eugén Dubois elhatározta, hogy meg-
keresi ezt az összekötő láncszemet. Elm ent S zum átra szigeté-
re és hosszadalm as ku tatás u tá n sem találta meg. Majd át-
m ent Jávára, ahol 1891-ben feltárta az általa Pithecanthropus
erectusnak (felegyenesedett majomembernek), m agyar szó-
használattal előembernek nevezett leletet. Ezt fél millió éves-
nek tarto tták . Na végre megvan a missing link, gondolták.
Még az is közrejátszott ebben, hogy a koponyája majomias, a
combcsontja pedig emberi volt. Igaz ebből azután komoly vita
kerekedett.
1924-ben azonban Afrikában egy még fejletlenebb leletet
találtak, amelyet A ustralopithecus africanusnak (afrikai déli
majomnak) neveztek el. Kiderült, hogy ez még ősibb, legalább

38
6-800 ezer évesnek tarto tták . E szerint teh át mégsem a jávai
lelet az összekötő láncszem, hanem az afrikai ‫״‬déli majom”.
A zután fejlődött a kronológia és kiderült, hogy a jávai lele-
tek idősebbek (legalább 800 ezer évesek, a hozzá hasonló, más
helyen ta lált maradványok még idősebbek), de idősebbek az
A ustralopithecus leletek is (legalább 1,5 millió és 6 millió év
közé tehetők). Módosítani kellett te h át a korábbi elképzelést.
Újabb leletek kerültek elő, újabb korm eghatározási mód-
szereket fedeztek fel és kiderült, hogy az em ber nem fél millió
évvel, hanem legalább 2,2 millió évvel ezelőtt m ár élt a Földön.
A zután az is kitűnt, hogy az összekötő láncszemmé előlépett
A ustralopithecus kronológiai okok m iatt nem illik be a soro-
zatba.
A még újabb leletek pedig előléptették a jávai leletet is,
m ert a feltárt emberi m aradványok (Homo habilis, Homo
ergaster) még idősebbek. így azu tán a jávai előemberből ősem-
bér, a neandervölgyi emberből pedig a mai em ber közvetlen
őse lett.
ím e példa arra, hogy a kutatások m ennyire módosítják az
elképzeléseket. Nem nehéz te h á t kifogást találni, m int pl. Ne-
mere teszi, m ert az egész Földet több száz m éter mélységben
nem tudjuk átszitálni.
Többnyire az a kifogás, hogy a különböző mélységű rété-
gekből nem olyan leletek kerülnek elő, melyek megfelelnek a
földtörténeti rétegek korának. Tehát például idősebb földtör-
téneti rétegből fejlettebb lény m aradványát tárják fel.
Ehhez azért jó tudni, hogy a földtörténeti rétegek nem
mozdulatlanok, vannak olyan eltolódások, melyek eredménye-
ként egy fiatalabb réteg lejjebb kerülhet (pl. bányaomlás kö-
vetkeztében). A zután az evolúció sem úgy képzelhető el, m int
egy felfelé ívelő egyenes, melynek m inden magasabb pontja a
fejlettebb form ákat képviseli. Vannak oldalágak, vannak siker-
télén kísérletei is a fejlődésnek, melyek során egyes fajok ki-
haltak és nem iktathatok be a fejlődés folyamatába.
Jóllehet m a m ár nagyon sok ad atu n k van arra, amelyek
alapján elképzelhetjük nemcsak az élővilág, hanem azon belül

39
az em ber fejlődését is, mégis vannak olyan kérdőjelek, ame-
lyekre még mindig nem tu d u n k tökéletes választ adni.
Az em ber azonban nem csak biológiai, hanem társadalm i
lény is. Vannak olyan tulajdonságai, m in t a tudatos beszéd, a
gondolkodás, a szerelem, szeretet, bűn tu d at, szabadságérzés,
tolerancia, lelkiism eret, a rokonok nyilvántartása, stb. melyek
nyilvánvalóan összefüggnek szervezetünkkel, azonban arra,
hogy ezek az em bernél hogyan alakultak ki még mindig nin-
csen teljesen tiszta elképzelésünk.
Az előbbiek alapján tehát azt mondhatjuk, hogy a bibliai te-
remtéstörténet sok tekintetben szinkronba hozható az evolúciós
elmélettel, ami ismét arra utal, hogy a Biblia létrejöttének ide-
jén élt emberek nagyon jó megfigyelők voltak és a természetről
meglehetősen reális elképzelésük volt, jóllehet sok folyamatnak
a magyarázatát megfelelő ismeret hiányában nem tudták meg-
adni.
Ezzel tulajdonképpen befejeztük a Biblia egy nagyon fon-
tos kérdésének a te re m té stö rtén et term észettudom ányos
szemmel való vizsgálatának a problem atikáját.

2.5.4. A vég

Mai tudásunk szerint m inden kezdetnek van vége. H a ez

igaz, akkor a világmindenség keletkezésének is kell végének
lenni.
Erről a Bibliában (Esa. 50. 6) ezt olvashatjuk:
‫ ״‬Emeljétek az égre szemeiteket, és nézzetek a földre ide alá,
mert az egek mint a füst elfogynak, és a föld, mint a ruha meg-
avul, és lakosai hasonlókép elvesznek; ”
Az Újszövetségben (Márk. 13. 23-25) ez van leírva:
‫ ״‬Ti pedig vigyázzatok; íme előre megmondottam néktek
mindent.
De azokban a napokban, azután a nyomorúság után, a nap
elsötétedik, és a hold nem fénylik.
És az ég csillagai lehullanak, és az egekben levő hatalmas-
ságok megrendülnek. ”

40
 A term észettudom ánnyal foglalkozó em berben felvetődik a
kérdés, hogy ez csak egy bibliai ‫״‬fenyegetés”, vagy van ennek
valamilyen ésszel felfogható m agyarázata is? Hiszen m ár ed-
dig is sok em ber szólt a világ végéről, sőt konkrét évszámokat
jelöltek meg, melyben bekövetkezik a világmindenség pusztu-
lása. Vajon m it tu d m ondani erről a kozmológus?
Az univerzum növekvő anyagtartalm a között működő
vonzerő (gravitáció) egyre fokozódó összehúzó erőt keltett
életre. E nnek egyenes következménye a tágulás m értékének
fokozatos csökkenése. Az univerzum sorsát te h át a két ellen-
tétes erő, nevezetesen a feszítő és az összehúzó erő küzdelmé-
nek végső kim enetele szabja meg. Egyre inkább az a nézet
kezd felülkerekedni, hogy az összehúzó erő nagyobb, m int a
feszítő erő. Ez pedig az univerzum tágulásának visszafordulá-
sát, majd pedig teljes összehúzódását fogja eredményezni.
Ekkor m inden fordítva fog lejátszódni, m int am i az ősrob-
bánástól napjainkig történt. E nnek során a világ teljes anyag-
készlete visszaalakul az igen kis térrészt kitöltő óriási sűrűsé-
gű energiává, végül pedig teljesen megsemmisül. A m int a vi-
lágmindenség keletkezését ‫״‬nagy bum m ”-nak (Big Bang) ne-
vezzük, úgy pusztulását ‫״‬nagy reccs”-nek (Big Brunch) ke-
Tesztelhetjük el.
Szám ítások szerint a világmindenség teljes életkora az ős-
robbanástól a teljes megsemmisülésig valamivel több, m int 60
milliárd év, amiből eddig ‫״‬csupán” 10 egynéhány m illiárd év
telt el. A szigorú term észettudom ányos törvények szerint van
tehát még idő bőven.
De mi tö rtén h et azután? Elvileg m inden kezdődhet élőiről.
A kozmológusok véleménye azonban az, hogy a tudom ány mai
állása szerint az univerzum létezése, csakúgy m int m inden
egyéb folyamat és jelenség időtartam a véges, így az univerzum
mindenképpen meg fog sem m isülni (Török, 1996, 102-103).
Úgy tű n ik tehát, hogy a világ vége bekövetkezésének nagy
a valószínűsége, még akkor is, h a ez nem az em berek által
megjósolt években, a közeljövőben fog történni. Ez azonban
nem meglepő, m ert sokáig a világ keletkezését is Kr.e. 4004-

41
ben jelölték meg s m int korábban em lítettük ez bizony jóval
korábban történhetett.
U gyanakkor azonban joggal vetődik fel az em berben, hogy
a Bibliában megjövendölt - és ezek szerint elképzelhető - világ
végéről 1500 évvel ezelőtt milyen alapon tu d h a ttak az embe-
rek, vagy egyáltalában milyen alapon jósolták azt meg?

2.6. Volt-e valóban özönvíz?

Ez a kérdés látszólag nincsen összefüggésben azoknak a

problém áknak a tárgyalásával, melyeket célul tű z tü n k ki,
azonban ez csak látszólagos. Éppen ezért a továbbiak m iatt
szükségesnek tartju k érinteni az özönvíz kérdését is.
Az özönvíz tö rtén etét (1 Móz. 6. 13-19) a következő módon
találjuk meg a Bibliában:
‫ ״‬Monda azért Isten Noénak: minden testnek vége elérkezett
előttem, mivelhogy a föld erőszakoskodással telt meg áltatok:
és ímé elvesztem őket a földdel egybe.
Csinálj magadnak bárkát gófer fából, rekesztékeket csinálj
a bárkában, és szurkozd meg belől és kívül szurokkal.
Ekképpen csináld pedig azt: A bárka hoszsza háromszáz
sing legyen, a szélessége ötven sing, és a magassága harmincz
sing.
Ablakot csinálj a bárkán, és egy singnyire hagyd azt felül-
ről; a bárka ajtaját pedig oldalt csináld; alsó, közép, és harmad
padlásává csináld azt. En pedig ímé özönvizet hozok a földre,
hogy elveszessek minden testet, a melyben élő lélek van az ég
alatt; valami a földön van, elvész.
De te veled szövetséget kötök, és bemégy a bárkába, te és a te
fiaid, feleséged és a te fiaidnak feleségei teveled.
És minden élőből, s minden testből, mindenből kettőt-kettőt
vigy be a bárkába, hogy veled együtt életben maradjanak: hí-
mek és nőstények legyenek. ”
Kérdés m ár most, hogy létezhetett-e valóban özönvíz?
A teljesség kedvéért em lítjük meg, hogy Gilgames (régeb-
ben: Izdubar) az asszír-babiloni őskorszak mesebeli hőse, ki-
nek viselt dolgairól sok m onda élt a sum ir és az asszír nép aj-

42
kán. Többek között az özönvíz monda is (Révai Nagy Lexiko-
na, 8. kötet, 532).
A Bibliai kislexikon és más forrásm unka is egyetért abban,
hogy a bibliai özönvíz összefüggésben van a Gilgames-eposz-
szál. Más kérdés, hogy m agát az eseményt társadalom tudom á-
nyi indokkal magyarázza. Tény azonban, hogy nem tagadja
valamilyen vízkatasztrófa tényét.
Az egész eseményt elintézhetnénk röviden úgy, hogy tér-
mészetesen a Föld geológiai korában elóTordulhatott ilyen
nagy vízözön. Hiszen ismeretes, hogy a pleisztocénban (jég-
korszakban) is megnövekedett a csapadék mennyisége, teh át
elvileg lehetett ilyen időszak.
Tovább menve az a népi tapasztalat is ismert, hogy nyáron
ha Medárd napján esik az eső, akkor 40 napos esős időszak kö-
vetkezik be. Tudjuk, hogy Ázsiában van m onszun (esős) idő-
szak, de Afrikában is van száraz és nedves időszak. Ism eretes
az is, hogy napjainkban a különböző spray-ekben (borotvahab,
festék, dezodor, hajlakk, stb.) használt gáz, a freon meg a gép-
kocsik által kibocsátott széndioxid károsítja a Földet körülve-
vő ózonpajzsot s ez felmelegedést okozhat. A hőm érséklet né-
hány fokkal történő emelkedése m ár befolyásolja a sarki jégta-
karó olvadását, ami a tengerek vizének jelentős emelkedésével
já rh a t együtt.
Tehát napjainkban is találunk példákat arra, hogy a Föl-
dön a hőm érséklet emelkedése, vagy a csapadékmennyiség nö-
vekedése nagyobb regionális árvizeket okozhat. Elképzelhető,
hogy régebben is előfordult ehhez hasonló jelenség, ami a víz-
özön keletkezéséhez vezetett. De a Biblia nem regionális ár-
vízről tesz em lítést.
W erner G itt könyvében (Gitt, 1996, 111-121) részleteseb-
ben foglalkozik ezzel a kérdéssel. Az özönvíz m agyarázatáúl
részben bibliai, részben Biblián kívüli érveket említ.
Bibliai érvei a következők:
A bárka 137 m hosszú, 14 m magas, 23 m széles. Megadja
a köbm étert, a fedélzeti terü letet (= 8900 nm) is és még más
adatokat. G itt a szám ításokat könyök alapján adta meg, jólle-
hét a Bibliában singről olvashatunk.

43
 Ezek az adatok azonban a mai mértékegység szerint (1
sing = kb. 60 cm) így nem felelnek meg a valóságnak. A 300
sing hossz ugyanis 180 m-nek, az 50 sing szélesség 30 m-nek,
a 30 sing magasság pedig 18 m-nek felel meg. Mivel a b árk át
Noé három szintesre kellett építse, így az összfelület 16200
nm volt.
A bibliai m értékegység azonban más volt. Megkülönböz-
te ttek nagy singet (=52,7 cm) és kis singet (=45 cm), araszt,
de könyök m éretére vonatkozó adatot nem találtu n k (Képes
Szent Biblia, 1908). Ha a bibliai kis singben számolunk, akkor
a hossz 135 m, szélesség 22,5 m, magasság 13,5 m lesz.
Ettől függetlenül az a m egállapítása, hogy ez egy óriási ha-
jó volt, elképzelhető, hiszen szám ított m éreteink az általa
m egadott értékeknél is nagyobbak. W erner G itt megemlíti,
hogy 1932-ig csupán 160 hajó (a hajók kb. 1%-a) volt hosszabb,
szélesebb és magasabb a bárkánál. E nnek a megépítése Noé
szám ára valóban kivételes teljesítm ény kellett legyen. A rra
azonban még mindig nincs bizonyíték, hogy ez a hajó valóban
meg is épült.
Második érvként említi, hogy ebbe a hajóba valóban nem
fért volna bele az összes élőlény, viszont azokból egy-egy pár-
nak lehetett hely. H a csupán helyi árvízről lett volna szó, ak-
kor nem lett volna szükség hajóra, m ert az élőlényeket elég
le tt volna egy biztonságosabb vidékre terelni.
A víz magasságáról a Biblia a következőt em líti (1 Móz. 7.
19-20):
‫ ״‬Azután a vizek felette igen nagy erőt vevének a földön, és a
legmagasabb hegyek is mind elborittatának, melyek az egész ég
alatt valónak.
Tizenöt singgel nevekedének a vizek feljebb, minekutána a
hegyek elboríttattak vala. ”
Ez azt jelenti, hogy a hegyek felett 9 m m agasan volt a víz.
Ez ism ét am ellett szól, hogy nem leh etett helyi árvíz, de ezt
sem lehet ezzel a szöveggel igazolni.
A vízözön időtartam át W erner G itt 371 napban jelöli meg,
közelebbi bibliai forrás nélkül. A Bibliában (1 Móz. 7. 12,24)
viszont az alábbi olvasható:

44
 ‫ ״‬És esék az eső, a földre negyven nap és negyven éjjel. ”
Ez nagyon hasonlít a M edárd környéki negyven napi eső-
zéshez. A m ásik idézet:
‫ ״‬És erőt vevének a vizek a földön száz ötven napig. ”
Ebből nem derül ki, hogy az esőzés 40, vagy 150 napig tar-
to tt‫־‬e, illetve csak 40 napig, de a Föld 150 napig volt víz alatt.
M indenesetre a nagyobbik napszám tűnik valószínűbbnek,
m ert 40 napi esőzés nem valószínű, hogy az egész Földön 9 m
magas víztömeget okozhatott volna.
Ezzel kapcsolatban kell em lítést tenni arról, hogy a Bibiiá-
bán m egadott időszakok (vízözön tartam a, életkorok) nehezen
értelmezhetők, mivel az általunk használt gregorián év (Ger-
gely naptár) előtt más naptári beosztások is voltak.
A n ap tár alapja a Föld egyszeri körbeforgásából adódó nap,
a holdfázisok ismétlődésének periódusa, a hónap (29,53 nap)
és a Föld Nap körüli keringésének periódusa, az év (365,2422
nap).
A történelem során többféle n ap tár létezett. Első a 12 tel-
jes holdváltozásból adódó holdév volt (354 nap). Ilyen n ap tárat
használtak a zsidók is. Kr. e. 46-ban Július Caesar vezette be
a Julián-t (365,25 napos évet). Ezen változtatott 1582-ben
XIII. Gergely pápa (Új Magyar Lexikon, 5. kötet, 123).
Aki tüzetesebben foglalkozik a n aptári beosztással, még
többféle változatot is talál, ami alapján például Noé életkorát
sem tudná értelm ezni. A Biblia szerint az özönvíz ‫ ״‬Noé hat-
századik esztendejében, a második hónapban, e hónap tizen-
hetedik napján” kezdődött (1 Móz. 7.11).
Az özönvíz Biblián kívüli érvei között em líti W erner G itt a
következőket:
Az özönvíz hagyom ányát számos nép megőrizte különböző
elbeszélésekben.
A néphagyom ánynak van ugyan valami alapja, de nem te-
kinthető teljesen hiteles forrásnak (ld. H unor és Magor légén-
dája).
Másik érv a b árk a kikötőhelye:
‫ ״‬A bárka pedig a hetedik hónapban, a hónap tizenhetedik
napján, megfeneklett az Ararát hegyén” (1 Móz. 8.4).

45
 Az A rarát em lítése nem lehet teljesen véletlen, ugyanak-
kor az is tény, hogy az Ararát-Babilon térség a civilizáció bői-
csője.
Többen igyekeztek m ár m egkeresni Noé bárkáját, vagy
legalábbis m aradványait. 1983 augusztusában Jam as Irw in
am erikai űrhajós társaival együtt ak arta megkeresni az Arará-
tón Noé bárkájának m aradványait, de a rossz időjárás m iatt
vissza kellett forduljanak (Farkas Henrik, 1988, 181).
Kis-Azsia keleti térségében a Kr. e. 1. évezredben volt egy
virágzó birodalom, asszír nevén U rartu. Az U rartu mással-
hangzóit A rarátnak olvashatták és olvasták is. Az eredeti sző-
vég szerint te h át nem az A rarát hegyén, hanem U rartu hegyei
között kötött volna ki a bárka (Farkas Henrik, 1988, 188).
Az idézett G itt féle m unkában találunk még utalásokat
legidősebb fákra, üledékes kőzetekre, fossziliákra, folyómed-
rekre, amelyek indirekt bizonyíték jellegét nem vonjuk kétség-
be, azonban a szerző ezek pontosabb megjelölését nem adj a
meg, így azokkal nem foglalkozunk.
Összegezve azt mondhatjuk, hogy a bibliai özönvíznek lehe-
tett valami objektív alapja, az nem kizárt, de pontosabban tér-
mészettudományos érvekkel egyértelműen nem tudjuk az özön-
víz előfordulását alátámasztani. Azok a konkrét adatok, me-
lyek a Bibliában találhatók (bárka mérete, Ararát, stb.) azon-
bán valószínűsítik az özönvíz előfordulását.
Tehát két lehetőségünk marad:
1. Vagy elfogadjuk a Biblia kijelentését, vagyis azt, hogy a
terem tő Isten a földi törvényeken tú li erőket is m űködtetni tu-
dott és tudom ányos tényeinket ehhez igazítjuk,
2. vagy a tudom ány útvesztőiben ‫ ״‬dagonyászunk”.
Ez utóbbira példa a korábban em lített Cuvier, aki felhasz-
n álta elméleténél az özönvizet.

46
 III. Orvosi jellegű kérdések

3.1. A bibliai szem élyek életkora, nem zés ideje

Az előző kérdéshez kapcsolódik - legalábbis a n aptári be-

osztás révén - a bibliai személyek életkora.
H a olvassuk a Bibliát, számos esetben találunk u talást az
ott em lített személyek életkorára. így például (1 Móz. 5. 5, 8,
11, 17, 20, 23, 27, 31) Ádám 930, Séth 912, Énos 905, Kénán
910, Mahalálél 895, Járed 962, Énokh 365, Mathusélah 969,
Lámekh 777 éves volt.
Más helyen (Zsolt. 90. 10) viszont a következő olvasható:
‫ ״‬A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha fel-
jebb, nyolczvan esztendő...”.
Még érthetetlenebb lesz a probléma, ha a nemzés idejének
leírását is elolvassuk:
‫ ״‬Élt vala pedig Ádám száz harmincz esztendőt, és nemze fi-
at...
Éle pedig Séth száz öt esztendőt, és nemzé Énost.
Éle pedig Énos kilenczven esztendőt, és nemzé Kénánt” (1
Móz. 5. 3, 6, 9).
Más helyen a Biblia az apa életkorát a gyermekek születé-
sének idején adja meg:
‫ ״‬...Izsák pedig hatvan esztendős vala, a mikor ezek
születének.” (1 Móz. 25. 26).
Term észetesen szó szerint véve ezeket az éveket, bármelyi-
két is vesszük figyelembe, nagyon magas életkorokat jelente-
nek. Az pedig, hogy egy férfi 90-130 esztendős korában utó-
dóknak adjon életet, elképzelhetetlen.
Ezek az időpontok azonban semmilyen n ap tár szerint sem
m agyarázhatók meg teljes m értékben.

47
 A kérdéssel részletesebben foglalkozott Farkas H enrik ‫״‬A
Biblia rejtélyei” című könyvében (173-180). A következőkben
elsősorban erre a m unkára tám aszkodva igyekszünk megvilá-
gítani ezt a kérdést.
Bármelyik kísérletet is tekintjük, mindegyikben közös az,
hogy valamilyen ‫״‬átszám ítási kulcsot” igyekeztek a szerzők
találni arra, hogy a magas bibliai életkorokat a mai életkorok-
nak megfelelő évben kaphassák meg. E rre többféle megoldás
adódik.
1. Holdhónapokra való átszámítás.
Széles körben elfogadták azt a megoldást, mely szerint a
régiek a 29,5 napos holdhónapot tek in tették egy évnek. E nnek
valószínűségét alátám asztja az, hogy a bibliai tájakon és idők-
ben a holdhónap fontos időtartam jelző volt. A zsidóknál a
holdhónapok alapján szám ított holdév volt a kalendárium
alapja. A holdhónapok rövidsége m iatt azonban 2-3 évenként
egy szökőhónapot kellett beiktatni az eltolódások kiegyenlíté-
sére.
Ha a bibliai ősatyák hosszú életét holdhónapokra számít-
ju k át, meglepően elhihető életkorokat kapunk. M ethusélah
(Matuzsálem) életkora eszerint mindössze 77 esztendő volt,
Noé pedig - am ikor 500 esztendős korában nem zette fiait -
eszerint éppen negyvenes éveiben volt.
Úgy tű n ik tehát, hogy m egtaláltuk a megoldást. H ahn Ist-
ván szerin t azonban az ilyen k ísérletek önkényesek
(Rapcsányi, 1978, 41). Nem fogadható el az, hogy ha a bibliai
éveket elosztjuk 12-vel, akkor megkapjuk az ősatyák valós
életkorát.
Azt, hogy a holdhónappal való számolás nem megoldás, két
példával is lehet igazolni. M ahalálél 65 éves korában nemzet-
te Járedet. Ha ezt az életkort átszám ítjuk holdhónaposra, ak-
kor M ahalálél 5 éves volt, am ikor Járed et nem zette. Ez pedig
nyilvánvalóan valószínűtlen.
A m ásik esetben, ha Noé 500 esztendős volt, am ikor fiait
nem zette, úgy ez 41 évnek felelne meg, ami viszont elfogadha-
tó lenne.
2. ‫ ״‬Megkülönböztetett” számok.

48
 Másik megoldás lehetne az, hogy vannak a Biblia szimbo-
Ilkájában ún. ‫״‬m egkülönböztetett” számok, melyeket m intha
tisztelet övezne. Ilyen szám például főként a 7-es szám. Rész-
ben utóbbi emléke a naptári hét is. Lámek életkorában (777
év) három szor ismétlődik a 7-es szám, ami a teljesség jelképe.
A 7-es számot több vonatkozásban említi János apostolnak
Mennyei Jelenésekről való könyve:
Szó van 7 gyülekezetről (Jel. 1. 4, 11), 7 arany gyertyatartó-
ról (Jel. 1. 12), 7 csillagról (Jel. 1. 16, 20), 7 pecsétről (Jel. 5. 1),
7 angyalról (Jel. 11. 15, 16. 1,17). Más helyeken (3 Móz. 25. 4,
1 Krón. 29. 27, 2 Krón. 23. 1, 24. 1) 7 esztendőről van szó.
Dávid ‫ ״‬...Hebronban uralkodók hét esztendeig...” (1 Krón.
29. 27).
A magfolyós ‫ ״‬...számláljon hét napot az őtisztulására...” (3
Móz. 15. 13).
‫ ״‬...Ha az asszony lebetegszik, és fiat szül, tisztátalan legyen
hét napig...” (3 Móz. 12. 2).
‫ ״‬Ha pedig leányt szül, két hétig legyen tisztátalan...” (3
Móz. 12. 5). Az asszony ‫ ״‬...hét napig legyen az ő havi bajá-
bán...” (3 Móz. 15. 19). ‫ ״‬H apedig vele hál valaki, és reá ragad
arra az őhavi baja: tisztátalan legyen hét napig...” (3 Móz. 15.
24).
Noé bárkájának kikötési ideje is a hetes számhoz fűződik:
‫ ״‬A bárka pedig a hetedik hónapban ... megfeneklett az Ararát
hegyén.” (1 Móz. 8. 4).
‫ ״‬A ki illeti akármely embernek a holttestét, és tisztátalanná
lesz hét napig.” (4 Móz. 19. 11).
A m egtisztulás érdekében a leölt veres tehén vérét a pap
ujjával megérintve ‫ ״‬...hintsen a gyülekezet sátorának eleje felé
annak véréből hétszer.” (4 Móz. 19. 4).
Az előzőkben em lített 12-es szám jelentőségét azzal tá-
m aszthatjuk alá, hogy 12 izraeli törzs volt, és ennyi volt az
apostolok száma is.
A 12-es számmal való osztásról az előzőkben em lítettük,
hogy nem vezet eredményre.
H a a 3-as számmal való osztást vesszük alapul, akkor is
hasonló a helyzet: M ahalálél esetében a nemzés idejéül az el-

49
fogadható 21 évet kapjuk, ami reálisnak tűnik, de Nőénél m ár
166 év lesz az eredmény, ami ism ét irreális.
U gyanakkor reálisnak tű n ik az, hogy Jósafát ‫ ״‬Királyságá-
nak harmadik esztendejében” küldte el vezéreit ta n ítan i (2
Kir. 17. 7).
Jeroboám király ‫ ״‬...három esztendeig uralkodott...” (1 Kir.
15. 2).
A 40-es szám is gyakran fordul elő a Bibliában. Ez amolyan
‫״‬közelítő érték ” volt, ami ‫״‬m eglehetően sok” időt, évet jelen-
tett. A 40 éves férfi te h át javakorbeli volt.
A 40-es szám előfordulására em líthetjük azt, hogy Ezsaú
40 éves korában nősült először, Absolon 40 esztendő m úlva Iá-
zadt fel atyja, Dávid király ellen, 40 napig ta rto tt az özönvíz,
40 éven át vándorolt a nép a pusztában.
Sámuel ‫ ״‬...negyven esztendeig ítélt Izráel felett.” (1 Sám. 4.
18). Salamon ugyancsak negyven esztendeig uralkodott Izrae-
len (1 Kir. 1 1.42, 2 Kir. 9. 30).
De előfordul a 40-es szám többszöröse is.
Mózes 80 éves korában beszélt először a fáraóval, 120 éves
korában halt meg. Az Ú r az em beri élettartam ot 120 évben je-
löli meg: ‫ ״‬...legyen életének ideje száz húsz esztendő” (1 Móz. 6.
3). Dávid király 40 évig uralkodott.
M indenesetre úgy tűnik, hogy ezekkel a megkülönbözte-
te tt számokkal sem ju tu n k közelebb az igazsághoz.
3. Ót hónapos elmélet.
Az öt hónapos év elm életét ‫״‬Jákob-év” néven emlegetik.
Ez azonban olyan kom plikált és nehezen rögzíthető életkor,
amely nehezen képzelhető el.
4. A hosszú életkor az idős emberek jutalma.
A rendkívül hosszú életkorokról szóló sorok elsősorban a
mezopotámiai kultúrák h atására kerültek be a Bibliába. A jók
ju talm a volt, hogy a régi ‫״‬aranykorban” az em berek erőseb-
bek, hosszabb életűek voltak, m in t napjainkban.
Az idős em berek hosszú életkoráról nem csak a Bibliában
olvashatunk. Sokszor hallani 140-170 éves emberekről. Idővel
azonban kiderült, hogy ezek egyike sem volt a születéskor
anyakönyvezve. É letkoruk m egállapításának egyetlen alapja a

50
saját bevallásuk volt. Azonban egy 95-100 éves pásztorem ber
m ár maga sem emlékezik pontosan a születési idejére.
5. 365 napos év.
Farkas H enrik szerint legvalószínűbb az, hogy a Biblia
mégis 365 napos évekről szól. Érdekes, hogy Énok élete 365
éven át ta rto tt s ez a szám talán nem véletlenül egyezik meg a
naptári év napjainak számával.
M indenesetre a 365 napos évvel összhangba hozhatók a
Bibliában a következő szövegrészek:
‫ ״‬Tizenhat esztendős volt, amikor uralkodni kezdett, és öt-
venkét esztendeig uralkodott Jeruzsálemben” (2 Kir. 15. 2).
‫ ״‬Húsz esztendős volt Akház, mikor uralkodni kezdett, és ti-
zenhat esztendeig uralkodott Jeruzsálemben...” (2 Kir. 16. 2).
‫ ״‬Manasse tizenkét esztendős volt, mikor uralkodni kezdett,
és ötvenöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben...” (2 Kir. 21. 1,
2 Krón. 33. 1).
‫ ״‬Akházia negyvenkét esztendős volt, mikor királylyá lett, és
egy esztendeig uralkodék Jeruzsálemben...” (2 Krón. 22. 2).
‫ ״‬Amon huszonkét esztendős volt, mikor uralkodni kezdett,
és két esztendeig uralkodott Jeruzsálemben...” (2 Kir. 21. 19).
‫ ״‬Huszonhárom esztendős volt Joákház, mikor uralkodni
kezdett, és három hónapig uralkodott Jeruzsálemben... ” (2 Kir.
23. 31).
‫ ״‬Tizennyolc esztendős volt Joákin, mikor királylyá lett, és
három hónapig uralkodott Jeruzsálemben...” (2 Kir. 24. 8).
‫ ״‬Huszonegy esztendős volt Sédékiás, mikor uralkodni kéz-
dett, és tizenegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben...” (2 Kir.
24. 18, 36. 11).
‫ ״‬Nyolcz esztendős vala Jósiás mikor uralkodni kezdett volt,
és uralkodott harminczegy esztendeig Jeruzsálemben.” (2
Krón. 34. 1).
És még lehetne nagyon sok olyan példát felhozni a Bibiiá-
ból a Királyok könyvéből és a K rónika könyvéből, melyek a
365 napos év használatát tám asztják alá. Úgy tűnik, hogy az
uralkodással kapcsolatos időpontok ilyen n aptári szám ítás
alapján vannak megadva a Bibliában. E zt igazolja az is, hogy
például M anasse és Sédékiás esetében - jóllehet különböző he-

51
lyeken van szó az uralkodásuk időpontjáról - az uralkodás tar-
tárnát illetően mégis teljes megegyezés található a szövegek-
ben.
E zt nem cáfolja az sem, hogy egyes királyok m ár gyermek-
korban kezdték meg működésüket, hiszen erre van példa a
történelem ből.
De hogyan egyeztethető össze a magas bibliai életkorral a
365 napos év? E lterjedt és nagyon valószínű felfogás szerint a
p átriárk ák éveinek szám a szimbolikus értelm ű. Ez összefügg
a ‫״‬m egkülönböztetett” számoknál em lített felfogással.
Á ltalában felm erülhet az a kérdés, hogy a régen élt embe-
rek korábban haltak-e meg, az átlagos életkor alacsonyabb,
vagy magasabb volt-e a maihoz képest?
A kihalt népességek életkorával a paleodemográfia foglal-
kozik. Az ásatások során előkerült csontm aradványokból kö-
vetkeztetni tudunk az elhalt egyén biológiai életkorára. A
hosszúcsontok végdarabjaiban (combcsont és felkarcsont feje)
fiatal korban szivacsos állomány van, ami az életkor előreha-
ladásával felritkul, sőt az egész szivacsos állomány eltűnik.
E zt a folyam atot azonban a betegségek, életmód, táplálék mi-
nősége és összetétele befolyásolja, ezért mondjuk, hogy az
egyén biológiai és nem n ap tári korát állapítjuk meg. De a mód-
szernek is van + /- 2,5 éves hibahatára.
M indenesetre a különböző régészeti korokból származó le-
letekből m egállapítható, hogy elődeink átlagos életkora a vas-
korban 20 év lehetett, az ókorban 20-30 év között volt. A 20.
században az átlagos életkor m ég magasabb. A m ai magyarság
átlagos életkora a férfiaknál 65, a nőknél 75 év körül van. A
k u tatási eredm ények te h át azt igazolják, hogy az emberiség
átlagos életkora növekvő tendenciát m u tat és korábban sokkal
alacsonyabb volt, m int manapság.
E zt a felfogást, m iszerint az ókorban az átlagos életkor ala-
csonyabb volt, Farkas H enrik nem fogadja el. Példaként emlí-
ti, hogy a Biblia a férfiakat 20 esztendős koruktól tek in tette
fegyverfoghatónak.
‫ ״‬Vegyétek számba a népet, húsz esztendőstől fogva és feljebb, a
miképpen parancsolta vala az Úr Mózesnek...” (4 Móz. 26. 4).

52
 A papokról szóló rendelkezés pedig a következő:
‫ ״‬A harmincz esztendőstől és azon felül az ötven esztendősig
számláld meg őket; mindenkit, a ki szolgálatot teljesíteni való,
hogy szolgáljon a gyülekezet sátorában.” (4 Móz. 4. 23).
Másik megfontolandó tény az, hogy számítások szerint az
emberi fajnál a maximálisan elérhető életkor 120 év (a Biblia
is ezt jelöli meg, ld. fentebb). A legutóbbi hazai összeíráskor
nálunk mindössze 67 százéves, vagy annál idősebb egyént je-
gyeztek fel. A nnak a valószínűsége tehát, hogy 1500-2000 év-
vei ezelőtt olyan nagyon magas életkorú személyek éltek vol-
na, m int am ilyeneket a Biblia megjelöl, nem valószínű.
A Bibliában feltüntetett életkorok tehát vagy nem olyan
naptári egységekben vannak megadva, melyeket mi ismerünk,
vagy pedig mai ismereteink alapján egyértelműen nem magya-
rázhatok meg.

3.2. Tudom ányos hipotézis Adóm ról és Éváról

A bibliai terem téstörténet szerint (1 Móz. 1. 27):

‫ ״‬Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére
teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket”.
Az első férfinek Isten az Adám nevet adta (1 Móz. 5. 2):
‫ ״‬...és nevezé az ő nevöket Adómnak, a mely napon terem-
tétének”.
Az első nőt Adám nevezte É vának (1 Móz. 3. 20):
‫ ״‬Nevezte vala pedig Adám az ő feleségét Évának, mivelhogy
ő lett anyja minden élőnek. ”
Ezek szerint először m egterem tetett Adám, majd ezt köve-
tőén Éva és ezzel az emberi fajra m a is jellemző nem i dimor-
fízm usnak megfelelően létrejött az a két egyed, akiknek az
emberiséggel kapcsolatos feladatát is kijelölte Isten:
‫ ״‬...Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és
hajtsátok birodalmatok alá;”
Valószínűleg, hogy am ióta az em ber tudatosan és tudomá-
nyosan kezdett foglalkozni eredetével, azóta is megválaszolat-
lanul m aradt az a kérdés, hogy melyik volt előbb? Adám, vagy
Éva? A tyúk, vagy a tojás?

53
 A kérdésfeltevés egyébként jogos. Az ember biológiai létre-
jö tte ugyanis az ovumból (a petesejtből) indul, enélkül nem ke-
letkezhet em beri szervezet. U gyanakkor a petesejt csak akkor
képes osztódásra, h a a sperm ium m al (hímivarsejttel) egyesül.
Ebből következik, hogy önm agában egyik ivarsejt sem képes
szaporodásra.
H a m ost jól végigondoljuk ezt a folyamatot, akkor azt kell
mondjuk, hogy term észetesen a petesejt (a tojás) volt előbb,
m ert hiába le tt volna spermium, h a nem volt, am it megtermé-
kenyítsen. A petesejt azonban csak a női szervezetben term e-
lődhet (tehát a tyúk volt előbb), amelynek a létrejöttéhez
szükség volt egy m egterm ékenyített petesejtre, a megtermé-
kenyítést pedig csak a sperm ium végezhette el. Ezzel bezárult
az ördögi kör!
E rre a kérdésre, hogy melyik volt előbb a férfi (spermium),
vagy a nő (ovum) az Isteni kinyilatkoztatás alapján egyértel-
m ű választ adhatunk: Adám (a spermium). U gyanakkor azon-
bán azt is meg kell em lítsük, hogy II. János Pál pápa 1996 ok-
tóber 22-én kiadott és a Pápai Tudományos Akadémia teljes
üléséhez intézett ‫״‬Keresztény em berkép és m odern fejlődései-
m életek” című üzenetében kijelentette, hogy m ár XII. Pius pá-
pa is hangsúlyozta: ‫ ״‬...az em beri te st korábban létező élő
anyagból származik, a szellemi lelket ezzel szemben közvetle-
nül Isten terem ti.” Ezek szerint mégis a nő (ovum j volt előbb.
A mai tudományos kísérletek alapján még azt is állíthat-
nánk, hogy Isten Ádámból klónozással hozta létre Évát. Lehet
azonban, hogy ekkor nem Évának, hanem Ádám 11.-nek kel-
lett volna elnevezni, mivel a klónozással (vegetatív szaporítás)
az eredeti szervezettel teljesen azonos új egyedeí lehet létre-
hozni.
Ennél a nagyon hipotetikus és kevésbé valószínűnek látszó
feltevésnél azonban ism erünk jobb megoldást is. Az antropo-
lógia ezt a feltevést nevezi Adám, illetve Éva hipotézisnek.
M egértéséhez nézzük egy kicsit közelebbről ezt a kérdést.
Az elm últ század közepén 1859-ben adta ki Darwin ‫״‬A fa-
jók eredete” című m unkáját, melyben az em ber állati eredete
m ellett foglalt állást. Később, 1871-ben jelent meg ‫ ״‬Az ember

54
szárm azása” című könyve, melyben részletesebben tárgyalta
ezt a kérdést.
Többek között ez a két könyv, meg az akkor m ár ism ert tu-
dományos eredm ények vezettek oda, hogy kezdték k u tatn i az
em ber eló'deinek maradványait.
Ilyen szempontból a legjobban k u ta to tt kontinens Afrika,
ahol m egtalálták 1924-ben az összekötő láncszem nek vélt
A ustralopithecus-t, majd a későbbi kutatások feltárták a to-
vábbi fejlődési fokozatnak m inősített további leleteket is. így
a Homo ergastert, a Homo habilist (előembereket), a Homo
erectus (ősembert), a Homo sapiens neanderthalensis és a Ho-
mo sapiens sapiens (a mai em ber közvetlen elődjének) leletét.
Ebből azt a következtetést vonták le, hogy az emberiség Afri-
kában alakult ki, ott különböző fejlődési fokozatokon m ent ke-
resztül, majd onnan vándorolt Európába és Ázsiába. Eszerint
az emberiség csak az Ovilág területén alakult ki.
Ezek alapján állította fel B ráuer az ún.Ádám hipotézist,
mely szerint az afrikai Homo erectus (ősember) m integy 800
ezer - 1 millió évvel ezelőtt vándorolt ki Afrikából (első migrá-
ció). Európában belőle alakult ki a neandervölgyi típusú em-
bér. Afrikában az ottani Homo erectusból kialakult Homo sa-
piens viszont mintegy 100 ezer évvel ezelőtt a Közel-Keleten
keresztül (ezt az ottani hibrid populációra alapozta) vándorolt
ki Európába (második migráció) és kiszorította (kipusztítot-
ta?) az itt élő neandervölgyieket.
Ez a feltételezés nem azért kapta az Ádám hipotézis nevet,
m intha az egész fejlődési folyamat nők nélkül zajlott volna le.
Feltételezi azonban a term észetes szelekció nagyonis működő
és m űködött szerepét, az alkalmazkodási (adaptációs) képes-
séget, a változékonyságot, am it aligha lehet tagadni.
Kérdés azonban, hogy ezek a változékonyságok hogyan jöt-
tek létre? E rre m agyarázatként többek között a m utációkat
szokták felhozni. Való igaz, hogy a m utációknak ebben szere-
pük van. De hogyan adódnak ezek tovább?
E zt értelm ezi az Éva hipotézis, mely szerint a sejtek citop-
lazmájában levő kis sejtszervecskék (a m itokondrium ok) a
sejtmaghoz hasonlóan ugyancsak tartalm azn ak DNS-t, me-

55
lyek csak anyai ágon öröklődnek. Tehát, ha a m itokondri-
um ban levő DNS-ben változás következik be, azt csak az anya
tudja örökíteni. E nnek a m itokondriális DNS-nek 2-4% -ban
bekövetkező változása egy millió év alatt következik be.
Rebecca Cann kiszám ította, hogy ennek alapján Éva ősanyánk
(vagy anyáink) mintegy 140-290 ezer évvel ezelőtt élh etett (él-
hettek).
Az em lített két elmélet teh át feltételezi azt, hogy férfitől
indult ki az emberiség szaporodása (ld.: terem téstörténet), de
azt is, hogy a fejlődés alapját a női szervezet képviseli (Farkas,
1996, 5, 77).
Visszatérve arra a kérdésfeltevésre, hogy a tyúk, vagy a to-
jás volt-e előbb, azt kell mondjuk, hogy a kérdésfeltevés rossz.
Nem az a kérdés, hogy Ádám, vagy Éva volt-e előbb, hanem az,
hogy az élő anyag szaporodása kezdetben hogyan tö rtén h etett.
M árpedig tudjuk, hogy a legegyszerűbb szaporodási form a az
egysejtűek kettéosztódása, majd kialakult a parthenogenezis
(szűznemződés), am ikor egy szervezetben adott volt a megter-
mékenyülés lehetősége (ld.: egyes csigafajok) és később fejlő-
dött ki a kétivarú szaporodás. Tehát, am ikor az em ber szapo-
rodására került sor, m ár kialakult m ind a tyúk, mind a tojás,
m ind a kakas. Ezzel visszajutottunk ism ét az élő anyagnak az
élettelenből való keletkezésének problémájához.
A terem tés kb. egyidejű születésről beszél. Az evolúcioniz-
m us alapja az, hogy mindig m indennek az eredetét keressük.
H a azonban terem tésről beszélünk, akkor szám olnunk kell a
terem tő Istennel. A hívő em ber szerint az Isten lényege a te-
rem tés, ami nem igényel előfeltételt.
E zért a bevezetőben em lített pápai állásfoglalás, m iszerint
emberi te st csak korábbi létező élő anyagból származik, bizo-
nyos tekintetben problem atikus.

56
 3.3. A Bibliának a szexuális élettel
kapcsolatos vonatkozásai

3.3.1. Nemi kapcsolat, teherbeesés

Az ember normális életéhez tartozik a szexuális élet is. Ezt

a Biblia nem tiltja, sőt a házasságot nagyon komoly kapcsolat-
nak tekinti és írja elő.
Az Ószövetségben (3 Móz. 12. 2) a szexuális élettel kapcso-
latos intelem ről a következőt olvashatjuk:
‫ ״‬...Ha az asszony lebetegszik, és fiat szül, tisztátalanság le-
gyen hét napig; az ő havi betegségének ideje szerint legyen tisz-
tátalan. ”
A mi viszonyaink között (Magyarországon) a leányok fizi-
ológiai érése 12,79 évnél van, ami azt jelenti, hogy ebben az
életkorban a leányok 50%-a m ár m enstruál és 50%-a még
nem. M agának a ciklusnak a rendszeressé válása 1-2 évet vesz
igénybe. E zt követően következik be (megtermékenyítés nél-
kül) a havonkénti rendszeres vérzés, melynek időtartam a
egyénenként változik és általában 4-7 napig is eltart. Amel-
lett, hogy morális megfontolások alapján sem helyes ebben az
időszakban a szexuális kapcsolat, komoly fertőzési veszéllyel
is jár. Ezért célszerű ezekben a napokban a szexuális élettől
tartózkodni.
M it olvashatunk ki a bibliai sorokból?
Elsősorban azt, hogy az ókor em bere is tisztában volt a
nők m enstruációs ciklusával, annak lefolyásával és azzal, hogy
a menzesz ideje alatt a szexuális élet gyakorlása egészségügyi
szempontból káros. E nnek az elítélésére is találunk példát a
Bibliában (3 Móz. 20. 18):
‫ ״‬És ha valaki havi bajos asszonnyal hál...: mindketten ir-
tassanak ki az őnépökböl.”
Azt is ism erték, hogy a menzesz lefolyása kb. m ennyi ide-
ig ta rt, hiszen h ét napban jelöli meg a Biblia azt az időpontot,

57
am ig tartózkodni kell a szexuális kapcsolattól. Ez megfelel
mai ism ereteinknek is.
E nnek írásban foglalt intelm ét találjuk meg a Bibliában.
A teherbeesésről Dávid király házasságtörésével kapcsolat-
bán (2 Sám. 11.4-5) olvashatunk a következő módon:
‫ ״‬Akkor követeket külde Dávid, és elhozató őt; ki beméne ő
hozzá, és vele hála, mikor az ő tisztátalanságából megtisztult;
és annakutána visszaméne az ő házához.
És fogada méhében az asszony, és elküldvén, megizené Dá-
vidnak ilyen szóval: Teherbe estem!”
E nnek alapján világos, hogy azzal is tisztában voltak, hogy
melyik a m egterm ékenyítésre legalkalmasabb időpont.

3.3.2. Terméketlenség

Talán ism ert az a mondás, hogy egy nő életében - életko-

rától, a m ásik nem mel kapcsolatos viszonyától függően - két-
féleképpen viszonyul a terhességhez és a gyermekszüléshez.
Először, amig leány igyekszik elkerülni a terhességet. En-
nek az erkölcsi felfogáson kívül tradicionális és társadalm i
okai vannak. A régi, polgári társadalom ban nem volt előnyös
egy leánynak gyerm eket szülni, hiszen környezete m egvetette,
a gyermekre meg rásü tö tték a zabigyerek elnevezést. H a nem
volt hivatalosan igazolható apja a gyermeknek, az anya és a
gyermek szám ára is számos hátránnyal járt. Igyekeztek teh át
a leányok ezt elkerülni, m árcsak azért is, m ert illett szűzen
férjhez menni. (Persze ez utóbbi kritérium m ár nem érvé-
nyesült a férfiaknál.)
H a n etán mégis teherbe esett a leány, úgy készek voltak a
javasasszonyok, a falusi bábaasszonyok orvosolni a problém át.
Kötőtűvel, forró vízzel és egyebekkel provokálták ki a m ester-
séges abortuszt, nem kis m értékben veszélyeztetve ezzel a le-
ány, vagy asszony egészségét.
A 2. világháború u tá n volt egy időszak, am ikor a szülőott-
honokban és női klinikákon plakátokon hirdették, hogy ‫ ״‬asz-
szonynak szülni kötelesség, leánynak szülni dicsőség”. Ratkó
A nna művelődésügyi minisztersége idején tilto tták az abor-

58
túszt. Ez a nem zet term észetes szaporulata szempontjából po-
zitív intézkedés volt, de megszaporodott a tiltott, kellően nem
ellenőrizhető abortuszok száma s később a bölcsődék, óvodák,
iskolák férőhelye, pedagógusok hiánya jelen tett problém át.
E zt követte azután egy felszabadultabb felfogás, a fogam-
zásgátló szerek propagálása. Az orálisan beszedhető tab letták
májkárosító hatásáról kevés szó esett, éppúgy, m int a mecha-
nikus védőszerek daganatkeltő következményeiről.
Jött a rendszerváltás, amikor az erkölcsi színvonal radikáli-
san romlott és egyre gyakrabbá váltak a kukákba, különböző he-
lyekre kirakott újszülöttek. Ezen kívül az abortuszok száma és a
gátlásnélküli szexuális élet gyakorlása is megnövekedett. Egy
Csongrád megyei felmérés alapján kitűnt, hogy a 15 éves leányok
és fiúk közel fele nemcsak, hogy konkrét szexuális tapasztalattal
rendelkezik, hanem több partnerrel is volt már kapcsolata.
Azok a leányok, akik könnyelm űen m ennek bele leányko-
rukban az abortuszba, netán többször is, m iután férjhez mén-
nek, term észetes módon változtatnak korábbi álláspontjukon
és szeretnének gyermeket szülni. És ilyenkor lehet tragédia. A
leánykorban végzett abortusz esetleg olyan problém ákat okoz-
hat, hogy nem tudják m agzatukat kihordani. Nincs gyermek.
És ez egy családban komoly tragédiákat okozhat.
Ebből is látható, hogy ha az em ber átlépi a bibliai (Isteni)
rendelkezést (házasság előtti meggondolatlan szexuális élet) a
társadalom tól függetlenül kezelhetetlen problém át okoz ma-
gának. A bibliai intelem mögött te h á t egy nagyon is reális kér-
dés van.
Van azonban sajnos olyan eset is, am ikor az em lített előz-
mények nélkül is term éketlenség fordul elő. Ezek patológiás
esetek, melyek okai részben a női, részben a férfi szervezeté-
ben keresendők. N ézzünk erre is két példát.

3.3.3. A Talnrad a terméketlenségről

Az orvostudomány fejlődése során érdekes jelenségekre de-

rül fény. H a sikerül pontosabban körülírni egy új tünet-
együttest, tisztázni eredetét és kó rtan i sajátosságait, akkor az

59
orvostörténészek kezdik keresni az elm últ idők leírásaiban a
betegség analógiáit.
E nnek egyik példáját találjuk a Talmudban.
M egjelent egy férfi feleségével a rabbinál és elmondta,
hogy közösült a feleségével, de nem volt vérzése, amely a szü-
zességét ta n ú síto tta volna (Válóok!).
Az asszony azt m ondta, hogy ő a Dorkati családból szárma-
zik, amelyben a nőknek sem szüzességi, sem m enstruációs
vérzése nincs.
A dorkati szó generációk születésének a m egszakadását je-
lenti.
E nnek a problém ának a megértéséhez tudni kell azt, hogy
vannak olyan öröklődő betegségek, melyeket a nők hordoznak,
miközben látszólag egészségesek, fiaik egy része azonban be-
teg lesz. Ilyen a későbbiekben még em lítendő hemofilia (vérzé-
kenység) is.
Teljesen hasonló, nem hez kötött, recesszív öröklődés-
m enetet követ az előbbiekben em lített betegség is, a teszti-
kuláris feminizációs tünetcsoport (TFT). E nnek egyik fajtája
az, amely genetikai és ivari szempontból egyaránt masculin
egyéneken tapasztalható. Az anya a TFT-t fiai felének adja át,
akiknek külső jegyei (genotípusuk) egyértelm űen nőre utal-
nak de krom oszóm akészletük megfelel egy normális férfiénak
(XY). Kifejezetten női nemi szervük van, másodlagos nem ijei-
legeik is nőiesek, de nem m enstruálnak és jól fejlett heréik
vannak a hasüregben.
Az ilyen gyermekek fejlődése zavartalan az első és hiányzó
menzeszig. Feltűnően szép nők, fejlett kehiekkel, de hónalj- és
fanszőrzetük gyér. Nincsen méhük, petefészkük, hüvelyük va-
kon végződik és term észetesen nem eshetnek teherbe. A kór-
tani ok az, hogy a férfi ivarmirigy nem reagál a tesztosz-
teronra (férfi nem i horm onra) és ez indítja meg az elnőiese-
dést. A heréjük - paradox módon - női nem i horm ont, ösztro-
gént term el.
A betegség gyakorisága 1:20000. A kórképet 1969-ben
Stenchever és m unkatársai ism ertették.

60
 Az orvosok többnyire úgy segítenek rajtuk, hogy heréiket ki-
operálják, ami a meddőségen és a menzeszhiányon nem segíthet,
de biztosítja, hogy az illető határozott nemmel éljen (Forrai
György: Ádám valódi Éva nélkül. Budapest. 1987. 29-35.).
Ez a m a m ár jól definiálható és mintegy 30 éve leírt kór-
kép, mely a term éketlenség egyik példája, teh át legalább 2000
évvel ezelőtt is ism ert volt, jóllehet m agyarázatára ugyaneny-
nyi ideig kellett várni.

3.3.4. A Biblia a terméketlenségről

A terméketlenségről a Bibliában is olvashatunk (Bír. 13. 2):

‫ ״‬És élt abban az időben egy férfiú Czórából, a Dán nemzet-
ségéből való, miszerint Manoah, kinek felesége magtalan volt,
és nem szült. ”
Másik ilyen u talás (1 Sám. 1.1-2):
‫ ״‬Volt egy ember, Ramataim...
És két felesége volt néki: az egyiket Annának, a másikat pe-
dig Peninnának híták. Peninnának gyermekei válónak, de An-
náriak nem vadának gyermekei. ”
További hasonló utalást is találunk (1 Móz. 30. 1):
‫ ״‬És látá Rákhel, hogy ő nem szüle Jákobnak, irigykedni
kezcie Rákhel az ő nénjére, és monda Jákobnak: Adj nékem
gyermekeket, mert ha nem, meghalok. ”
E zek a szövegrészek egyértelm űen bizonyítják, hogy a Bib-
lia keletkezésének idején is ism erték a term éketlenség problé-
májiát. Ezek a szövegrészek azonban nem annyira részletesek,
hogy azokból bárm ilyen következtetést is levonhatnánk a tér-
m éketlenség okára vonatkozóan.
A zt azonban ism erhették, hogy bizonyos italok és ételek
fogyasztása a m agzat kihordását, vagy éppenséggel a megter-
mék.enyülést is befolyásolja:
‫ ״‬,Azért most megójjad magad, és ne igyál se bort, se más ré-
szegütő italt, és ne egyél semmi tisztátalant.” (Bír. 13. 4).
M a is jól tudjuk, hogy a terhes anyák alkohol- és egyéb él-
vezelti szerek fogyasztása a m agzat fejlődésének károsodásá-
hoz vezet.

61
 3.4. A hom oszexualitásról

Vannak olyan esetek, am ikor az egyén m ind a partneréhez,

mind a társadalom hoz szexuálisan nem a norm álisnak megfe-
leiden viszonyul. H a ez kóros személyiséggel és kóros szexuá-
lis m agatartással já r együtt, akkor deviáns m agatartásról be-
szélünk. Ez vonatkozhat mennyiségi, tárgy- ill. személyválasz-
tási és az aktus lefolyását érintő m agatartásra. A személyvá-
lasztással kapcsolatos deviáns m agatartásnak tekinthető a ho-
moszexualitás.
N apjainkban a leggyakoribb deviáns m agatartás. Jellem-
zője az azonos nem űek szerelme, a m ásik nemmel szembeni
idegenkedés, amelyben az érzelmi beállítódás a döntő.
Beszélnek veleszületett, öröklött, alkati tényezők által
m eghatározott homoszexualitásról. Korábban egyedül neveié-
si problém ának, illetve huzam osabb ideig egynemű kollektívá-
bán való tartózkodás (börtön, katonaság, hadifogság) eredmé-
nyének tartották. Ú jabban kiderült, hogy a homoszexuális fér-
fi androgénszintje alacsonyabb, a homoszexuális nőé pedig
magasabb az átlagnál.
A férfi homoszexuális személy (férfi uring) felnőtt korban
megnősülhet. A női szerepet betöltött uring külsőleg is hason-
lóvá válhat a nőkhöz (androgynia) és női ruhákban já rh a t (ef-
feminació) (Farkas, 1996,190-192).
M egítélésük az egyes társadalm akban eltérő. Hollandiá-
bán hivatalosan házasságot köthetnek, gyerm eket fogadhat-
nak örökbe. M agyarországon újabban kisebbségnek ta rtják
m agukat, követelve a kisebbségeknek járó jogokat is.
Veszélyessége elsősorban a kiskorúak m egrontásában és az
AIDS terjesztésében jelentkezik.
A homoszexuális jellegű m agatartás az állatvilágban is
megfigyelhető (szarvasm arháknál, sertéseknél).
Ez a deviáns szexuális megnyilvánulás te h át m inden bi-
zonnyal nagyon régi eredetű. E zt bizonyítja az, hogy a Bibiiá-
bán is van rá utalás (3 Móz. 18. 22):
‫ ״‬Férfiúval ne hálj úgy, a mint asszonnyal hálnak: útálatos-
ság az. ”

62
 Itt még csak intelem olvasható, de más helyen (3 Móz. 20.
13) m ár komolyabb a megítélés:
‫ ״‬És ha valaki férfival hál, úgy mint asszonnyal hálnak:
útálatosságot követtek el mindketten, halállal lakóijának, vé-
rök rajtuk. ”
Ez az idézet azt tám asztja alá, hogy a homoszekszualitás a
Biblia szerint bűnnek számít.
Az előbbi bibliai idézetek ennek a deviáns m agatartásnak
teh át nem csupán az ismeretéről, hanem annak m orálisan el-
ítélendő voltáról is tanúskodnak. Szigorú büntetésük kilátás-
ba helyezése nyilvánvalóan nem azon a felismerésen alapul,
am it m a és mi sem olyan régen ism erünk, nevezetesen, hogy
ez a nem norm ális szexuális kapcsolat egy rendkívül veszélyes
és halálos kór, az AIDS terjesztésének égjük fő forrása.
E nnek a bibliai szigornak a megfogalmazásában természe-
tesen még nem nyilvánulhatott meg az a nem is olyan régi fel-
ismerés, mely szerint a hom oszexualitásnak genetikai okai is
vannak. Az erre való hajlam öröklődését több ezer évvel ez-
előtt nem ism erhették és nekünk, akiknek erről m ár valami-
lyen inform ációnk van, nem tudjuk az örökletességet befolyá-
solni. Az ilyen hajlam ú emberek bizonyos m értékben önhibá-
jukon kívül válnak ilyenekké, am i - h a nem is m enti fel őket
teljesen cselekedeteik alól, de - m indenesetre annak megítélé-
sét objektívebbé teheti. A genotípus érvényesülését nagyban
befolyásolja a társadalm i környezet (nevelés). Tehát a homo-
szexualitást nem tám ogatni, hanem kezelni szükséges.

3.5. M aszturbáció (önkielégítés)

A hibás szexuális beállítódás nem deviáns m agatartás.

Többféle megnyilvánulási form ája van. Ezek közül egyik az
önkielégítés (maszturbáció).
Ez tudatos öningerlést, szexuális izgalom keltését jelenti
kielégülés céljából. M anapság a norm ális szexuális élet egyik
állom ásának tekintik. A pubertás (serdülés) után i hosszabb el-
húzódása esetleg károsodásokkal já rh a t. H a tú l gyakori, ha
b űntudat kíséri, akkor kóros. Társas formája homoszexuali-

63
táshoz vezethet. Sikertelen közösülési kísérletek u tá n meg-
rögzült szokássá válhat és kényszer gyanánt érvényesülhet. A
később szexuális élet során azoknál a személyeknél, akik eh-
hez hozzászoktak, nem megfelelő érékeié, korai magömlés, a
norm ális szexuális életben való kielégülés hiánya, nőknél fri-
giditás következhet be.
Ez szintén jól m utatja, hogy h a eltérünk a Biblia tiltásától,
ak ú t társadalm i és egyéni problém ákat hozunk létre.
Irodalm i adatok szerint a nők 75%-a, a férfiak 90%-a masz-
tu rb á lt életkorának valamely szakaszában (Farkas, 1996,
190).
E zt a jelenséget állatkertekben majmoknál is megfigyel-
ték, te h á t nem tekinthető csak az em berre jellemző jelenség-
ként.
M inden bizonnyal nagyon régi eredetű lehet, am it az is bi-
zonyít, hogy erről a Bibliában (1 Móz. 38. 6-10) a következő 01-
vasható:
‫ ״‬És vön Juda az ő elsőszülött fiának Hérnek feleséget, en-
nek neve Thámár vala.
De Hér, Júdának elsőszülött fia gonosz vala az Úr szemei
előtt, és megölé őt az Úr.
És monda Júda Ónánnak: Eredj be a te bátyád feleségéhez,
és vedd feleségűi mint sógor, és támaszsz magot bátyádnak.
Ónán pedig tudja vala, hogy a magzat nem lesz az övé,
azért valamikor az ő bátyja feleségéhez bemegy vala, földre
vesztegeti vala el a magot, hogy bátyjának magot ne támasz-
szón.
És gonoszságnak tetszék az Úr szemei előtt, a mit csele-
keszik vala, annakokáért megölé őt is. ”
Ebből a bibliai szövegből két gondolat olvasható ki:
- az egyik, am it mindig hangsúlyozni szoktunk, nevezete-
sen, hogy ezt a hibás szexuális beállítódást is nagyon régóta is-
m eri az emberiség.
- a másik, hogy a Biblia elítéli az önkielégítést. E nnek oka
nyilvánvalóan az, hogy ennek m egtörténte mindig együtt já r
azzal, hogy a m aszturbáló személy valakire, vagy valamilyen
olvasmányra, filmre, képekre gondol, am ikor ezt végzi s a Bib-

64
lia az ilyen gondolatot is bűnösnek tartja. Ismeretes, hogy a
katolikus szertartás alkalmával, am ikor a pap és a hívek meg-
gyónják nyilvánosan bűneiket, abban a gondolatban elköve-
te tt bűn beismerése is benne van.
Ezek a bibliai sorok, ha figyelmesen elolvassuk, nagyon is
fontosak. ‫״‬M egihlették” Bekker angol orvost is a 18. század
elején, aki ennek az olvasmánynak az alapján nevezte el a kö-
zösülés helyetti önkielégítést onániának és bontott zászlót a
megfélemlítés és elrettentés két és fél évszázados hadjáratá-
nak, mely a m űvelet és annak végzői ellen folyt.
Ennek alapján szoktak átv itt értelem ben ‫״‬szellemi onáni-
áról” is beszélni. Ahogyan ugyanis a sperm át az ilyen személy
‫״‬elpocsékolja”, ugyanígy a szellemi onániát folytató em ber
gondolatainak elpocsékolását végzi akkor, am ikor bizonyos
dolgokról hiábavaló eszmecserét folytat.
Az önkielégítést végző em berek szám ára Bekker különféle
súlyos idegbetegségeket, vérszegénységet, ‫״‬hátgerincsorva-
dást” s még egész sereg halálos k ó rt helyezett kilátásba a
‫״‬tiszta valláserkölcs” és a vele szoros összhangban álló kora-
beli orvostudomány nevében.
Otven évvel később jelent meg a svájci Tissot francia nyel-
vű könyve, melyben még szigorúbban ostorozta az onanizáló
‫״‬ördögfajzatokat”, sőt azt állította, hogy az onánia m iatt bekö-
vetkező betegségekben szenvedők még orvosi segítségre sem
méltók.
Érdekes, hogy a 18. századi orvosoknak ezzel a rendkívül
szigorával az egyház sem é rte tt egyet. 1870-ben Craison püs-
pök felfigyelt arra, hogy eléggé gyakori, amikor a házastársak
szexuális ak tu sa nincs összhangban (diszgámia). Ilyenkor a
férj orgazm usa időben nagyon megelőzi a nő orgazm usát. En-
nek orvoslására a gyóntató papoknak a következőket ajánlót-
ta:
‫״‬Abban az esetben, ha a férj magömlése a nő kielégülése
előtt jelentkezik, megengedhető, hogy a saját nemi szervének
ingerlésével a nő olyan erős izgalomba hozza magát, amely a
közösüléssel kapcsolatos kielégülést elősegíti.”

65
 Kissé furcsa az, hogy éppen egy pap szorgalmazza a nőknél
a m aszturbációt. Ez azonban nem tipikus önkielégülés, hanem
a párkapcsolat bizonyos kedvező alakulására történő törekvés.
A m asztrubáció elleni tám adások létjogosultságát a ta-
pasztalati megfigyelések átad ták a m últnak. Ma m ár tudjuk,
hogy term észetes jelenségről van szó, amely m indkét nembeli
serdülőkorúaknái nagyon gyakran jelentkezik, m int a szexuá-
lis feszültség levezetésének az eszköze - ha nem viszik túlzás-
ba - az egészségre nem káros, s később a rendszeres nem i élet
m ellett m ár csak szórványosan fordul elő.
A tém a még hum or forrásául is szolgált. A perui irodalom
élő klasszikusa, Mario Vargas Llosa ‫״‬Jú lia néni és a tollnok”
című m unkájában Angelica asszony fia azt bizonygatta, hogy
a kézi ak tu st Isten találta ki azért, hogy kárpótolja a papokat
a tisztasági fogadalm ukért és valamiképpen elviselhetővé te-
gye szám ukra a tiszta életet. A lelkes propagátort azonban
annyira legyengítette ‫״‬az onáni gyakorlatok m értéktelen űzé-
se”, hogy evangélikus izom pacsirta vetélytársa bokszban
könnyűszerrel kiütötte őt (Forrai, 1987, 79-84).
Jóllehet olyan adatok nem ism ertek, hogy Angelica fia jo-
gosan vetette-e fel gondolatát a papokkal kapcsolatban, azon-
bán nem tekinthető teljesen alaptalannak ez a feltételezés.
Annyi azonban biztos és ism ert, hogy elsősorban a fiatalkorú-
ak börtönében, valam int hosszabb ideig férfiak közé kénysze-
rü lt férfiaknál (börtön, katonaság, hadifogság) ez előfordul,
ami azután a homoszexualitáshoz vezethet. Nem véletlen,
hogy egyes országokban a börtönökben külön szobákat bizto-
sítanak arra, hogy a b ü n tetését töltő férj időnként felségével
gyakorolhassa házastársi kötelésségét. N álunk újabban - ha
nem is elsősorban ezért - vezették be a börtönből való hétvégi
eltávozást.
Mindebből az derül ki, hogy ha súlyos betegségek okozója
nem is lehet ez a hibás szexuális m agatartás, semmi esetre
sem előnyös, de ezen kívül a hívő em ber tudatában van annak,
hogy ilyenkor b ű n t követ el.
Mi lehet a megoldás? Elsősorban az, hogy a fiatalok a ben-
nük rejlő feszültséget főként sportolással, kulturális lóglalko-

66
zással és más te stet és szellemet nem esítő tevékenységgel ve-
zessék le, melyek közé semmiképpen nem sorolható be a masz-
turbációs popfesztivál.
Felnőttkorban a párválasztásnál figyelni kell arra, hogy a
partnerek felfogása, érzelemvilága minél hasonlóbb legyen. A
házaséletben meg törekedni kell a szexuális örömszerzés
mindkét fél szám ára egyforma m értékű elérésére.

3.6. Prostitúció

A prostitúció nem i érintkezés, vagy más szexuális jellegű

cselekmény végzése fizetség ellenében.
A köztudatban az a felfogás él, hogy ezt csak a nők gyako-
rolják. E nnek oka elsősorban abban keresendő, hogy a polgári
társadalm i berendezkedésű országokban ún. nyilvános házak
működnek, ahol valóban nőket alkalm aznak. E nnek praktikus
okai is vannak. Egyrészt a településeken lokalizálni lehet az
ilyen tevékenységet, m ásrészt ezeket a nőket időszakonként
orvosi vizsgálatnak vetik alá, ezzel kívánván megelőzni a ne-
mi betegségek terjesztését.
Az ún. szocialista társadalom ban ezeket a nyilvános háza-
kát m egszüntették, azzal az elképzeléssel, hogy ezáltal m agát
a prostitúciót is m egszüntetik. A gyakorlat azonban m ást iga-
zolt. A prostitúció továbbra is létezett, legfeljebb az ellenőrzés
lehetősége szűnt meg.
Korábban szóbeszéd tárgya volt, hogy GYES-en levő kis-
m am ák gyerm ekeiket egy helyen csoportosítva és így szabad-
dá válva kínálták fel szolgálataikat, szellemesen ‫״‬himző-
körnek” nevezvén el a működő együttest. A lebukás akkor kö-
vetkezett be, am ikor egyik férj - m unkaideje alatt szabaddá té-
ve m agát - gondolván, hogy tapasztalatokat szerez a hímzés
terén és a him zőkör ‫״‬prospektusában” saját feleségének meg-
lehetősen intim fényképét vélte felfedezni.
1960-as években egyik tiszántúli kisvárosban egy egész kö-
zépiskola leányait ‫״‬p atro n álta” ennek érdekében egyik hölgy,
aki a leányokról ru h a nélkül k észített fényképek album ba he-
lyezésével és esetenként 30-50 forintos árak feltüntetésével

67
 kívánta bevezetni a tizenéves leányokat a szexuális élet rejtel-
meibe.
R endszerváltásunk óta n álu n k is m egszaporodott az
ilyen ‫ ״‬szolgáltatással” foglalkozók szám a és ism eretes, hogy
ezzel kapcsolatban létrejö tt a polgári és szocialista társada-
lom ‫״‬hibridizációja”. N incsenek nyilvános házak, ahol az el-
lenőrzés lehetősége adva van, utcákon, országutak m entén
kínálják fel m agukat az ilyen nők, am i a tevékenység lokali-
zációját sem biztosítja. Nem véletlen, hogy napjainkban ná-
lünk is egyre gyakrabban követeli a közvélemény ennek a
problém ának a hatható s rendezését. Nem csupán azért, m ert
az utcán p a rtn e rt kereső hölgyek pu szta jelenléte, a bűnözők
m egszaporodása lakhelyük környékén jogosan irritálja az
em bereket, hanem azért is, m ert az ilyen személyek jelenlé-
te m egrontja az ifjúság erkölcsét, arról nem is beszélve, hogy
az ilyen helyeken levő lakások árán ak a drasztikus csökkené-
se következett be.
Piacgazdaságra való áttérésü n k szomorú újdonsága az is,
hogy ezek között a nők között m anapság nem csupán ilyen
hajlam ú és ezt a foglalkozást könnyű pénzkereseti forrásnak
ta rto tt fiatalok találhatók, hanem m unkalehetőségtől meg-
fosztott anyák is, akik gyermekeik táplálékának biztosítása
érdekében kényszerűinek erre, az ugyanakkor egyáltalában
nem könnyű kereseti forrásra.
A prostitúció azon kívül, hogy a nem i betegségek, az AIDS
terjesztésének egyik fő forrása, mindig kapcsolódik a bűnözés-
hez. A stricik, a nők ‫״‬sponzorai” általában bűnözők, akik nem-
csak megzsarolják ‫״‬pártfogoltjaikat”, de olykor fiatalkorúakat
erőszakosan elrabolnak és - term észetesen az ‫ ״‬á ru ” előzetes
kipróbálása u tá n - kényszerítik őket ilyen cselekedetekre. A
kábítószer-terjesztéstől kezdve a legkülönbözőbb bűnözési faj-
tákig terjedhet az ebben a körben m űködők tevékenysége.
M ásik - és elsősorban az utóbbi időszak m egnyilvánulása
az is - hogy nem csupán női p rostituáltak vannak, hanem a
férfiak is felkínálják szolgálataikat. Ez vonatkozik fiatal, vagy
idősebb nőknek történő ajánlatoktól kezdve a homoszek-
szuális, vagy biszekszuális kapcsolatokra is. Elegendő ezzel

68
összefüggésben utalni a különböző napilapokban megjelenő
hirdetésekre.
A prostitúció nem m ai és nem m odern eredetű, úgy is szók-
ták mondani, hogy ez az ember egyik legősibb foglalkozása.
Ennek bizonyítékaként em lítjük meg a következő szöveg-
részt (4 Móz. 25. 1):
‫ ״‬Mikor pedig Sitiimben lakozik vala Izráel, kezde a nép pa-
ráználkodni Moáb leányaival. ”
Hasonló és részletesebb u talást is találunk erre (Ezék. 23.
2-3, 5-9,11):
‫ ״‬Embernek fia! Volt két asszony, egy anyának leányai.
És paráználkodának Égyiptomban, ifjúságukban paráz-
nálkodtak; ott szorongatták emlőjüket, ott nyomogatták szűzi
keblöket.
És paráználkodék Oholá oldalamon, és fölgerjede szeretői-
hez, a közeli Assiriabeliekhez.
Kik kék bíborba öltözöttek, helytartók és fejedelmek, kívá-
natos ifjak mindnyájan, lovagok, lovakon ülők.
És nékik adá magát paráznaságaiban Assiria válogatott if-
jainak; és mindazoknál, kikhez felgerjede, minden ő bálványa-
ikkál megfertézteté magát.
De az Égyiptombeliektől való paráznaságait is el nem
hagyá, mert vele háltak ifjúságában, s ők nyomogatták szűzi
keblét, és kiöntötték ő reá paráznaságukat.
Ennekokáért adtam őt szeretőinek kezébe, Assiria fiainak
kezébe, kikhez fölgerjedt.
És látá húga, Oholiobá, és még gonoszabbul folytatá bujái-
kodását amannál, és paráznaságait nénje paráználkodásai-
nál.”
Nem ta rtju k szükségesnek, hogy ezt a szövegrészt részle-
tesebben elemezzük. Annyi azonban megállapítható belőle,
hogy a prostitúció m inden lényeges eleme m egtalálható a bib-
liai leírásban, a felkínálástól kezdve a szolgáltatást igénybeve-
vők társadalm i rangjáig bezárólag. M indenesetre a bibliai sző-
vég is alátám asztja az előbbi megjegyzést, ami szerint ez a te-
vékenység valóban az egyik legősibb ‫״‬m esterségek” közé so-
rolható.

69
 A Biblia a prostitúciót paráznaságként említi. Ez három
változatban fordul elő a szövegekben. A női paráznákról 27, a
férfi paráznákról 8 esetben olvashatunk a Bibliában, míg álta-
lánosságban a paráznaságot 35 esetben találjuk meg a bibliai
szövegekben. Magáról a paráználkodásról több alkalommal
van szó.
Valószínűleg nem közismert, hogy az ókorban - elsősorban
a nők között voltak ún. ‫״‬templomi kéjelgők” (hierodulák) is.
Ez az egyiptomi Izisz- és babiloni Istár-, főként pedig a kána-
áni Astarte-szentélyekben és környékükön volt szokásban. A
fiúk szolgálataik fejében alam izsnát gyűjtöttek az istennőnek,
a leányok az ú t szélére kiülve vagy a szentélyben pénzt fogad-
ta k el testü k ért a szentély, illetve a templom jav ára (Haag
1989, 626). E rre találunk u talást a Bibliában is:
‫ ״‬...Te pedig sok szeretővel paráználkodtál... ”
‫ ״‬...Az útakon vártál reájok... és megfertőztetted a földet pa-
ráznaságaiddal...” (Jer. 3. 1-2).
‫ ״‬...Minden bálványait semmivé teszem, mert paráznaság
béréből gyűjtögette azokat...” (Mik. 1. 7).
Aza és fia, Jehosafát k iirto tta a p aráznákat az országból:
‫ ״‬Mert kiveszté a férfiú paráznákat az országból...”
‫ ״‬A férfi paráznákat is, a kik még megmaradtak volt az ő
atyjoknak, Asának idejéből, kiűzte az országból” (1 Kir. 15. 12,
22. 47).
M anassze és Amon idejében a paráznák a jeruzsálem i
tem plom ban is megtelepedtek, Jozija azonban lerom boltatta
lakásaikat:
‫ ״‬És lerontó a férfi paráznák házait, a melyek az Úr háza
mellett valónak...” (2 Kir. 23. 7).
A parázna nők, fizetett utcanők, Izraelben is ism ertek vol-
tak. A Biblia több helyen említi őket. Amikor Józsué két férfit
küld el kém kedni Jerikóba:
‫ ״‬...Azok...bemenőnek egy parázna asszonynak házába... és
ott hálának” (Józsué.2.1).
Sámson Gázában:
‫ ״‬...meglátott...egy parázna nőt, és bement hozzá” (Bír. 16.
1). Salamon előtt is megjelentek ilyen nők:

70
 ‫ ״‬...jött a királyhoz két parázna asszony...” (1 Kir. 3. 16).
Olykor a szülők sem riadtak vissza attól, hogy lányukat ut-
canőnek adják, b ár ezt a törvény tilto tta (Haag 1989, 1886).
Az Újszövetségben is találunk u talást a parázna nőkre.
‫ ״‬...Ráháb, a parázna nő...” csak hite által nem veszett el
(Zsid. 11. 31, Jak. 2. 25).
A tékozló fiú
‫ ״‬...paráznákkal emésztette fel...” (Luk. 15.30) azt a va-
gyónt, am it apja neki adott.
A parázna nőket Jézusa vámszedőkkel egy kategóriába so-
rolta (Máté. 21. 31-32).
Pál apostol a korintusiakat külön óvta a paráznáktól (1
Kor. 6. 15-16,18).
A nagy kéjnőnek, Róma jelképének kárhoztatásáról olvas-
hatunk a Jelenések könyvében (Jel. 17. 1, 19. 2).
Csak érintőlegesen em lítjük itt az ún. csoportos, vagy aho-
gyan köznapi nyelven szokták nevezni ‫ ״‬Gruppenszex” esetét,
amikor egyidejűleg egy nő több férfival, vagy több nő több fér-
fival vesz részt szexuális cselekményekben. Ez még akkor is
h a nem anyagi ellenszolgáltatásért teszik - m ár nagyon meg-
közelíti a prostitúció fogalmát. E rre konkrét példákat szolgál-
ta tta k a rómaiak.
A tízparancsolat tiltja a házasságon kívüli szexuális kap-
csolatot. Felvetődhet a kérdés, hogy a m ár többször hivatko-
zott bibliai előírások m iatt kell ezeket az intelm eket m egtar-
tanunk? Egyértelm űen azt lehet válaszolni, hogy nem. Ugyan-
is ezekben az intelm ekben ism ét az ókor em berének megfigye-
lései tükröződnek. Ezek - és még a későbbiekben is em lítendő
intelm ek - elsősorban morális szem pontok m iatt íródtak, de
bennük az egészség megóvásának célszerűségét is fel kell is-
m ernünk. H a ezektől az intelm ektől eltérünk a Biblia szerint
‫״‬földöntúli” büntetések várnak ránk, de előzőleg ‫״‬földi” bűn-
tetőseinket (AIDS, nemibetegségek, stb.) is megkapjuk.

71
 3.7. B eztofilia

A szexuális élet aberrációi közül a tárgy- (‫״‬p a rtn e r”) vá-

lasztás egyik legelítélendőbb form ája a beztofilia, am ikor a
kérdéses személy állatokkal kerül szexuális célból kapcsolat-
ba.
Ez elsősorban állattenyésztéssel foglalkozó em bereknél
fordul elő, akik nőktől távol, elszigetelve őrzik nyájukat és a
term észetes nemi ösztön fellépése következtében, an n ak leve-
zetése érdekében követik el ezt a kellő m értékben el nem ítél-
hető cselekményt.
Előfordulhat - elsősorban idősebb - nőknél is, akik elősze-
re te tte l ta rta n a k lakásukban állatokat, főként hím nem ű
m acskákat, kutyákat, melyeket azután szexuális vágyaik ki-
elégitésére használnak fel.
Az, hogy ezt a cselekményt morális szempontból maximá-
lis m értékben el kell ítéljük, nem vitás. Vannak azonban
egészségügyi vonatkozásai is, hiszen az állatok olyan betegsé-
gek terjesztői lehetnek, melyek az em bernél súlyos károsodást
okozhatnak.
Éppen ezért meglepőnek tű n t szám unkra annak a kis cikk-
nek a tartalm a, amely - mintegy 15 évvel ezelőtt - a Nők lap-
ja című hetilap ‫ ״‬Okos K ata” rovatában jelent meg. Égjük, m a
is működő neves szexológus válaszolt egy állattenyésztő kér-
désére. A kérdés az volt, hogy lehet-e szarvasm arhával nemi
életet élni. A meglepő válasz: igen, de javasolja, hogy tám asz-
szón lé trá t a szarvasm arha hátsó feléhez, m ert különben ered-
ménytelen m arad a kísérlet.
Teljesen mindegy, hogy ez komoly válaszként, vagy n etán
kuriózum nak ta rto tt, de m indenképpen ízléstelen válaszként
jelent meg a sajtóban. Vajon m it gondolhatott ezek u tá n a kér-
dező a szexuális felvilágosításról? Az is lehet, hogy ez csak egy
k reált és hum orosnak vélt kis kroki volt. M indenesetre
megjelentetését nem lehet eléggé elítélni.
Az ilyen közlemények a Biblia detronizálásához (trónfosz-
tásához) já rú ltak hozzá, ami an n ak a társadalom nak lényege
volt.

72
 Vajon a régi társadalom ban, ahol szintén foglalkoztak ál-
lattenyésztéssel előfordulhatott-e ilyen eset? M inden valószí-
nűség szerint igen. És tudhattak-e erről az emberek? A Biblia
meglepetéssel szolgál szám unkra. M int a régi népek megfigye-
lésének egyik megnyilvánulási formája igazolja, hogy tu d tak
róla. Bizonyítékként em lítjük a következőket (3 Móz. 18. 23):
‫ ״‬És semmiféle barommal se közösülj, hogy azzal magadat
megfertőztessed, és asszony se álljon meg barom előtt, hogy
meghágja őt; fertelmesség ez. ”
Máshol (3 Móz. 20. 15-16) ism ét em lítésre került ez az ese-
mény:
‫ ״‬Ha pedig valaki barommal közösül, halállal lakoljon, és a
barmot is öljétek meg.
Ha valamely asszony akármely baromhoz járul, hogy az
meghágja őt: öld meg mind az asszonyt, mind a barmot, halál-
lal lakóijának, vérök rajta. ”
Hasonló tilalom (5 Móz. 27. 21):
‫ ״‬Atkozott, a ki barommal közösül...”
Látjuk tehát, hogy az ókori ember is ism erte ezt a cselek-
ményt és a Biblia tanulsága szerint rendkívül m értékben el-
ítélte és súlyos b ü n tetést helyezett kilátásba.

3.8. Incestus (vérfertőzés)

A vérfertőzés jó példa arra, hogy a Biblia tan ítása tudomá-

nyosan is alátám asztható. Pozitív példa arra, am ikor az írá s t
igazolja a tudomány.
A vérfertőzés rokonházasságok, vagy rokonokkal való új
egyed létrejöttével járó szexuális kapcsolat esetében fordul elő.
E nnek többféle változata van.
A első fokú rokonság (vérfertőzés) esetében (apa - leány,
anya - fiú, testvérek között) létrejövő szexuális kapcsolat a
legsúlyosabb. Ilyen esetekben gyakorlatilag nem is beszélhe-
tü n k házasságról, hanem csupán szexuális kapcsolatról. Gya-
kori, hogy a részeg apa megerőszakolja kislányát, vagy a fiú-
testvér húgát. Ezekben az esetekben azonban - szerencsére -
nem mindig következik be a terhesség.

73
 Veszélyességéhez tu d n u n k kell azt, hogy az em bernek 22
p ár szom atikus (testi) és egy p ár nem i kromoszómája van.
Ezeken a kromoszómákon helyezkednek el a gének, melyek
m inden tulajdonságunk hordozói és átörökítői. Az ivarsejtek-
ben a 46 kromoszómából csupán 23 van jelen és az utód az
egyik 23-at apjától, a m ásik 23-at anyjától örökli. Ilyen módon
te h át egy-egy jelleg kétszeresen van jelen a megtermékenyí-
te tt petesejtben. Azaz egy jelleg öröklődését vagy az apai, vagy
az anyai kromoszómán elhelyezkedő gén határozza meg.
Ezek a gének három féleképpen fejtik ki hatásukat:
- az egyik uralkodik a másik felett és ekkor domináns
öröklődésről beszélünk. Ilyen eset fordul elő például a szem-
színnél. A barna szemszín domináns a kékkel szemben. H a te-
h át az apa b arna szemű és az anya kékszemű, akkor törvény-
szerű, hogy az utódnak b arn a kell legyen a szemszíne. Ettől
függetlenül - mivel az egyénben anyai és apai kromoszóma is
van - rejtett (latens) form ában hordozza a kék szemszín átörö-
kítő képességét is (recesszív marad).
- a m ásik változatban azt találjuk, hogy vannak olyan tu-
lajdonságaink - és ezek elsősorban a betegségeknél fordulnak
elő - amelyek ugyan jelen vannak az egyén kromoszóma álló-
m ányában, azonban recesszívek m aradnak, nem figyelhetők
meg az egyénen, nem m anifesztálódnak, m ert a megfelelő, má-
sik kromoszómán levő domináns gén az érvényre ju tá sá t el-
nyomja. Ilyen eset fordul elő a későbbiekben em lítendő vérzé-
kenységnél is.
Ha azonban két recesszív gén kerül össze, te h át az anya és
apa is betegséghordozó, ez a tulajdonság (betegség) megjelenik
az utódnál is.
- csupán a teljesség kedvéért em lítjük meg a kodominancia
esetét, mikor m indkét gén h atása érvényre ju t. Ez fordul elő
az ABO vércsoportnál, am ikor pl. az anyai A és az apai B
vércsoporttulajdonság az egyénnél AB vércsoport jellegként
jelenik meg.
Ezeknek a lehetőségeknek az említése azért volt* szüksé-
ges, m ert az első fokú vérfertőzés esetében sokkal gyakrabban
fordul elő, hogy egy családban meglevő és betegséget okozó re-

74
ceszív gén kifejthesse hatását. H a ugyanis pl. az apa egy beteg-
séget úgy adott á t leányának, hogy az abban recesszíve előfor-
dúl (a leány egészséges, csak a betegséget hordozza) és az apa
leányával szexuális kapcsolatba lép, azt teherbe ejti, könnyen
előfordulhat, hogy a leány petesejtjében levő genetikai álló-
mány hordozza a betegséget okozó gént, am it az apa hasonló
génnel ‫״‬m egerősít” és így a két recesszív gén egyidejű előfor-
dulása a leány gyermekében a betegség m anifesztálódását,
megjelenését válthatja ki. Ezekben az esetekben általában a
szellemi fogyatékosság szokott jelentkezni. Ez a helyzet akkor
is, am ikor egy népességen belül ún. endogámia (belházasság)
van, vagyis egymás között házasodnak, ami nem teszi lehető-
vé azt, hogy a népességbe új tulajdonságok kerüljenek és a ká-
ros, recessziv gének száma csökkenjen.
Ezért nagyon veszélyes az első fokú vérfertőzés, amelyet
törvényeink nagyon szigorúan büntetnek. Szerencsére a szü-
letések közül általában csak m inden 100 ezredik esetben fór-
dúl elő ilyen. A társadalom és a törvény elm arasztalása m iatt
azonban ezt általában titkolják. A felnőtt azért, m ert bünte-
tik, a leány azért, m ert vagy kiskorú, vagy szégyelli bevallani.
A másod- vagy harm adfokú rokonság (vérfertőzés) eseté-
ben, amely nagynéni - unokaöcs, első unokatestvérek között
jöhet létre - m eghatározható a család közös génállománya. Ez
m ár nem já r olyan súlyos következményekkel, m int az első fo-
kú vérfertőzés, m ert kisebb az esélye annak, hogy a recesszív
gének összekerüljenek. G yakoriságára jellemző, hogy hazánk-
bán 1000 házasságból három jön létre unokatestvérek között.
A vérrokon kapcsolatoknak a létrejötte lehet tudatos vagy
véletlen. Apa és leánya között nyilvánvalóan tudatosan létre-
jövő kapcsolatról van szó (m ert az apa kezdeményezi). Vélet-
len kapcsolat jöhet létre különböző nevelőintézetekben felnő-
vő és egymásról nem tudó állami gondozottak között. Éppen
az elsőfokú vérrokonság létrejöttének megakadályozása érdé-
kében a m esterséges m egterm ékenyítéskor ugyanazon sze-
mély sperm áját csak egy-két alkalomm al használják fel.
A Bibliában több példát találu n k a vérfertőzés szó szerinti
em lítésére (1 M óz.19. 30-36):

75
 ‫ ״‬Lót pedig felméne Czóárból, és letelepedék a hegyen, és ve-
le együtt az ő két leánya i s ,... lakozék tehát egy barlangban őés
az ő két leánya.
És monda a nagyobbik a kisebbiknek: A mi atyánk megvén-
hedett, és nincsen a földön férfiú, a ki mi hozzánk bejöhetne az
egész föld szokása szerint.
Jer, adjunk bort inni a mi atyánknak, és háljunk ő vele, és
támaszszunk magot a mi atyánktól.
Adónak azért inni bort az ő atyjoknak azon éjszaka, és
beméne a nagyobbik, és hála az ö atyjával, ez pedig semmit sem
tud annak sem lefekvéséről, sem felkeléséről.
És lön másodnapon, mondta a nagyobbik a kisebbiknek:
Imé a múlt éjjel én háltam atyámmal, adjunk neki bort inni ez
éjjel is, és menj be te, hálj vele, és támaszszunk magot a mi
atyánktól.
Adónak azért azon éjszaka is az ő atyjoknak bort inni, és
felkele a kisebbik is és vele hála: őpedig semmit sem tuda an-
nak sem lefekvéséről, sem felkeléséről.
És teherbe esének Lót leányai mindketten az ő atyjoktól. ”
A bibliai szövegből a vérfertőzéssel kapcsolatban a követ-
kező olvasható ki:
- első fokú vérfertőzésről van szó (apa és leányai között),
- a kezdeményezők - a tapasztalatoktól eltérően - a leá-
nyok voltak és nem az apa,
- a kapcsolat létrejö ttéb en fő szerepe az idősebbik leány-
n ak volt, aki nem elégedett meg azzal, hogy saját m aga elkö-
veti ezt a b ű n t, hanem még h ú g át is ráv ette a vérfertőzésre,
- nem valószínű, hogy az apa belem ent volna ebbe a kap-
csolatba, m ert a leányok előtte leitatták,
- az ilyen kapcsolat többnyire nem normális körülm ények
között jön létre, ebben az esetben - ahogy m a m ondjuk - alko-
holos befolyásoltság alatt következett be,
- a szexuális kapcsolat eredménye kétszeres terhesség lett,
am it a leányok tudatosan akartak. (Persze kérdés m arad az,
hogy ha Lót annyira berúgott, hogy észre sem vette mikor leá-
nyai mellé feküdtek, akkor ilyen delíriumos állapotban szexuális
képtelensége esetén m iként tu d ta teherbe ejteni leányait?)

76
 További példa a vérfertőzés em lítésére (3 Móz. 18. 6-17):
‫ ״‬Senki se közelgessen valamely vér szerint való rokonához,
hogy felfedje annak szemérmét.
A te atyádnak szemérmét és a te anyádnak szemérmét fel ne
fedd; a te anyád ő, fel ne fedd az ő szemérmét.
A te atyád feleségének szemérmét fel ne fedd, a te atyádnak
szemérme az.
A te atyád leányának, vagy a te anyád leányának, a te le-
ánytestvérednek szemérmét, akár otthon született, akár kívül
született legyen; fel ne fedd szemérmöket.
A te fiad leányának szemérmét, vagy a te leányod leányáét,
ezeknek szemérmét fel ne fedd, mert a te szemérmeid azok.
A te atyád felesége leányának szemérmét, a ki a te atyádnak
magzatja, leánytestvéred ő, fel ne fedd ennek szemérmét.
A te atyád leánytestvérének szemérmét fel ne fedd, a te
atyádnak vér szerint való rokona ő.
A te anyád leánytestvérének szemérmét fel ne fedd, mert a
te anyádnak vér szerint való rokona ő.
A te atyád fiútestvérének szemérmét fel ne fedd, annak fele-
ségéhez ne közelgess, nagynénéd ő.
A te menyednek szemérmét fel ne fedd; a te fiadnak felesége
ő: ne fedd fel az ő szemérmét.
A te fiútestvéred feleségének szemérmét fel ne fedd; a te fiú-
testvérednek szemérme az.
Valamely asszonynak és az ő leányának szemérmét fel ne
fedd; az ő fiának leányát, vagy leányának leányát el ne vedd,
hogy annak szemérmét felfedjed; mert vér szerint való rokonok
ők; fajtalankodás ez. ”
Ennyire részletesen leírt és biológiai szempontból is töké-
letesen megfogalmazott szövegrész kevés van a Bibliában.
M it tudunk kiolvasni ebből a szövegrészből?
Először is azt, hogy nagyon alaposan és konkrétem írja elő a
Biblia azt, hogy kivel nem lehet szexuális kapcsolatba kerülni:
- semmilyen vérszerinti rokonnal,
- a fiúnak az anyjával (első fokú vérfertőzés tiltása),
- a leánytestvérrel, még akkor sem h a az ‫״‬kívül szü letett”.
Utóbbi utalás nyilván arra céloz, hogy ha az apának m ásik fe-

77
lesége, vagy az anyának m ásik férje van, vagy ha az apának és
anyának házasságon kívüli kapcsolatuk volt, az ilyen kapcso-
latokból született leánytestvérrel sem szabad szexuális kap-
csolatba lépni (első fokú vérfertőzés tiltá sa ),
- a leányunokával (másodfokú vérfertőzés tiltása),
- az apai, vagy anyai nagynénivel (másodfokú vérfertőzés
tiltása),
- az apósnak a menyével (harm adfokú vérfertőzés tiltása),
- egy nővel és leányával, illetve a nő unokájával, m ert vér-
rokonok (harm adfokú vérfertőzés tiltása).
Az eredeti szövegből és an n ak elemzéséből egyértelm űen
kitűnik, hogy a Biblia m indenfajta vérfertőzést tilt, bárm ilyen
fokú is legyen az. Kérdés, hogy ez a tiltás m in alapul?
Azon, hogy észrevették a rokonházasságokból született
utódokon az anom áliákat, vagy m orális oka volt ennek?
Valószínűleg mindkettő, jóllehet az eredeti bibliai szöveg-
ben az indoklás m inden esetben ugyanaz, a nő valakihez tar-
tozik: az apa az anyához, a leányunoka a nagyapához, a leány-
testvér a fiútestvérhez, a nagynéni az apához, illetve az anyá-
hoz, a meny az apának a fiához, egy idegen asszony és leánya
szintén egymáshoz. Ez a ‫״‬valakihez való ta rto zás” nyilvánva-
lóan a rokoni kapcsolatokra utal.
Azonban a Biblia korában élt em berek nem lehettek telje-
sen tisztában azzal, hogy milyen fokú rokoni kapcsolatból mi-
lyen m értékű károsodás érheti az utódot, m ert a távoli roko-
nők közötti, még napjainkban törvényesen is m egengedett há-
zasságkötést, illetve szexuális kapcsolatot is tiltották. Szüksé-
ges hangsúlyozni azt, hogy teljesen nem lehettek tisztában a
vérfertőzés következményeivel. A zért em lítjük ezt most itt
nyomatékkai, m ert a későbbiekben látni fogjuk, hogy olykor
még azt is megjelölték, hogy mi volt a következménye egy
ilyen vérfertőzésnek.
Minden valószínűség szerint azonban az idézet szövegrész-
ben levő tiltássorozatban elsősorban az erkölcsi szempontok do-
m ináltak, de biológiai szempontból is minden alátám asztható.
Hasonló felsorolás a vérfertőzéses esetekre (3 Móz. 20.
11-12, 14, 17, 19-21):

78
 ‫ ״‬Ha valaki az ő atyjának feleségével hál, az ő atyjának sze-
mérmét fedi fel: halállal lakóijának mindketten;
Ha valaki az ő menyével hál halállal lakóijának mindkét-
ten, fertelmességet követtek el;
És ha valaki feleségül vesz valamely asszonyt annak anyjá-
val egybe: fajtalankodás ez; tűzzel égessék meg azt és azokat,
hogy ne legyen közietek fajtalankodás.
És ha valaki feleségül veszi az ő leánytestvérét, atyjának le-
ányát, vagy anyjának leányát, és meglátja annak szemérmét, és
az is meglátja az ő szemérmét: gyalázatosság ez; azért irtassa-
nak ki népök fiainak láttára, az ő leánytestvérének szemérmét
fedte fel: viselje gonoszságának terhét.
A te anyád leánytestvérének, vagy az atyád leánytestvérének
szemérmét se fedd fel; mivelhogy az ő vérrokonát takarja ki: vi-
seljék gonoszságuk terhét.
És ha valaki az ő nagynénjével hál, az ő nagybátyjának sze-
mérmét fedte fel: viseljék gonoszságuk terhét magtalanul hal-
janak meg.
Ha pedig elveszi valaki az o fiútestvérének feleségét: vérfer-
tőzés az; az ő fiútestvérének szemérmét fedte fel; magtalanok le-
gyenek.”
Az idézett bibliai szövegben nem azon van a hangsúly,
hogy kikkel nem lehet szexuális kapcsolatba kerülni, hanem
abból a különböző vérfertőzéses esetekre kiszabandó különbö-
ző büntetéseket ism erhetjük meg. Ezek többsége halálbünte-
tés. így például:
- h a valaki az anyjával követ el vérfertőzést, m indkettőt -
pontosabban meg nem határozott - halálnem mel kell büntet-
ni,
- h a valaki feleségül vesz egy leányt, de az anyjával is
együtt él, akkor azokat tűzzel kell elégetni,
- ha valaki a leánytestvérével követ el vérfertőzést, úgy
m indkettőt az em berek szem eláttára ki kell irtani,
- a nagynénivel elkövetett vérfertőzés esetén viselni kell a
‫״‬gonoszság te rh é t”, illetve legyenek term éketlenek,
- ugyancsak term éketlenséggel sújtja a Biblia azt, aki a só-
gornőjével követi el ezt a bűnt.

79
 K ülön érdekes a k ét utolsó eset, amely a ‫״‬gonoszság terhé-
nek viselésére”, illetve a ‫״‬m agtalanságra” utal. E rre a kérdés-
re m ég visszatérünk. M indenesetre ebből egyrészt a rra lehet
következtetni, hogy a Biblia keletkezésének idején élt embe-
rek m ár ism erték, hogy a vérfertőzésnek valamilyen követkéz-
ményei vannak, m ásrészt azokból egyet, a term éketlenséget
pontosan észlelhették.
A zt is érdemes megfigyelni, hogy a két utóbbi esetben tá-
volabbi rokonokról van szó és az ezekkel elkövetett vérfertő-
zésre a Biblia m ár nem a halált jelöli meg büntetésként. Úgy
is felfoghatjuk, hogy itt a különböző fokú vérfertőzés megkü-
lönböztetéséről lehet szó.
Az első fokú vérfertőzés részletes esetét is m egtaláljuk a
Bibliában (2 Sám. 13. 1, 5, 7, 9-12, 14, 28-29):
‫ ״‬Lön ennekutána, hogy Absolonnak, Dávid fiának igen
szép húga vaía, kinek neve Támár vala; és Amnon, a Dávid fia
megszereté őt.
Igen nagy gyötrelemben vala pedig Amnon, úgy hogy beteg-
gé lett az ő húgáért, Támárért: mert szűz vala és Amnon előtt
lehetetlennek tűnt fel, hogy rajta valamit elkövessen.
Vala azonban Amnonnak egy barátja, kinek Jonadáb vala
neve,... Jonadáb pedig igen eszes ember vala.
Ki monda néki: Mi az oka, hogy te naponként soványodol,
királynak fia 1?... És mondá néki Amnon: Támárt, Absolon
öcsémnek húgát igen szeretem.
Es mondá neki Jonadáb: Feküldj le ágyadba, és tedd beteg-
nek magadat. Es ha eljön atyád, hogy meglátogasson, mondd
azt néki: Jöjjön ide kérlek, Támár, az én húgom, hadd adjon
ennem; és itt szemem előtt készítse el az ételt, hogy én is lássam,
és az ő kezéből egyem.
Lefeküvék azért Amnon...
Elkülde azért Dávid a Támár házához, ezt izenvén: Eredj el
mindjárt az Amnon bátyád házához, és készíts valami enniva-
lót néki.
Beméne azért Támár az Amnon bátyja házába, őpedig fék-
szik vala. És lisztet vévén, meggyúrá és bélest csinála ő előtte,
és megfőzé a bélest. Előhozd annakutána a serpenyőt, és kitölté

80
eleibe; de ő nem akara enni. És monda Amnon: Küldjétek ki
mellőlem mindenkit; és kimenének mindnyájan előle.
Akkor monda Amnon Támárnak: Hozd be a kamarába az
étket, hadd egyem kezedből; vévé azért Támár a bélest, melyet
készített vala, és bevivé Amnon bátyjának az ágyasházba.
Es eleibe vivé, hogy egyék, és megragadá őt, és monda néki:
Jöjj, feküdj mellém húgom.
O pedig monda néki: Ne, bátyám, engem meg ne ronts, mert
nem szoktak így cselekedni Izráelben, ne kövess el ilyen gyalá-
zatot.
0 azonban nem akart szavára hallgatni, hanem erősebb lé-
vén nála, erőt vett rajta, és vele feküvék.
Parancsolapedig Absolon az ő szolgáinak... üssétek le Am-
nont és öljétek meg őt...
Úgy cselekedének azért az Absolon szolgái Amnonnal,
amint Absolon parancsolta vala. ”
Mai szóhasználattal azt is m ondhatnánk: íme előttünk van
egy előre m egfontolt szándékkal elkövetett erőszakos nemi kő-
zösülés nyomozati anyaga, melyben ism ert az indok, a kerítő,
az elkövető, a bűntény helye, az áldozat, sőt még a megtorlás
is m egtörtént. De ez nem mai tö rtén et és T ám árt nem bélyeg-
gyűjtemény, vagy videokazetták m egm utatásának ígéretével
csalták tőrbe. Közös azonban m ind a mai, m ind a bibliai törté-
netben az, hogy az áldozat gyanútlanul bem ent egy férfi laká-
sába és m egtörtént a baj. Csak hogy a bibliai esetben Tám ár
részéről nem is várható el a gyanú feltételezése, hiszen bátyjá-
hoz m ent.
M ondhatnánk azt is, hogy am int a mai Büntetőtörvény-
könyv az ilyen esetekre megszabja a kiróható b ü n tetést, úgy -
előbbiek alapján - Mózes 3. könyvének 20. fejezetében is meg-
találjuk a ‫״‬bibliai B tk.-t”, mely szerint ilyen esetekben ‫״‬irtás-
sanak ki népök fiainak lá ttá ra ”. M int lá ttu k ezt a b ü n tetést
nem előírásosan hajtották végre, m ert T ám árt életben hagy-
ták, A m nont pedig m inden ceremónia nélkül agyonverték.
További u ta lást is találunk a vérfertőzés tiltá sá ra (5 Móz.
27. 22-23):

81
 ‫ ״‬Átkozott, a ki az ő leánytestvérével hál, az ő atyjának leá-
nyával vagy az ő anyjának leányával.
Átkozott, a ki az ő napával hál!”
Utóbbi nyilvánvalóan az anyóssal való szeretkezés tiltásá-
ra vonatkozik.

82
 IV Betegségek

4.1. A betegségek értelm ezése

4.1.1. Miről tanúskodik a Bibliai pedigré?

Az Ó testam entum ban több helyen olvashatunk a bibliai

személyek rokonsági kapcsolatairól. Az ember az egyetlen élő-
lény, amelyik nyilvántartja a rokonságát és a legkülönbözőbb
okok késztetik arra, hogy összeállítsa családfáját (pedigréjét).
A középkorban a társadalm i jogok m iatt is tudni kellett, hogy
kinek van, vagy volt ‫״‬kutyabőre”, olyan okirata, mellyel ne-
mességét tu d ta igazolni. A 2. világháború idején, a zsidóüldö-
zésekkor több generációra visszamenőleg kellett igazolni,
hogy a családban nem volt zsidó szárm azású egyén. Napjaink-
bán is divat le tt a családfa kutatása, ez azonban m ár inkább
hiúsági okokkal, sznobsággal magyarázható.
A hum ángenetikusok, antropológusok is szerkesztenek pe-
digrét, am ikor egy-egy település lakosságának eredetét, a pár-
választási kapcsolatok törvényszerűségeit kutatják. Jogos te-
hát, hogy felvessük a kérdést: vajon az Ó testam entum ban fel-
sorolt családi kapcsolatok alapján szerkeszthető-e pedigré és
abból milyen következtetés vonható le?
E nnek eldöntéséhez vissza kell térjünk a korábban tár-
gyalt term éketlenség, és az előbbiekben ism ertetett vérfertő-
zés kérdéséhez.
A bibliai pedigré m egértéséhez szerencsére jó ism ertetést
találunk az irodalomban (Forrai, 1986, 7-16).
Azt is em lítettük már, hogy az emberi sejt a kromoszómák-
ból két sorozatot tartalm az és ezekben a krom oszóm ákban

83
vannak a gének, melyek az örökletes tulajdonságok alternatív
inform ációinak a hordozói.
A mellékelt ábrán (1. ábra) két szülő egy-egy kromoszómá-
já n ak sémáján olyan esetet m u tatu n k be, am ikor m indkét szü-
lőnek van egy-egy egészséges (fehérrel jelzett) és egy-egy beteg
(feketével jelzett) génje a krom oszóm ának ugyanazon a he-
lyén. Az ilyen felemás állapotot heterozigótának nevezzük.
Az ivar sejt osztódásakor a krom oszóm apár tagjai szétvál-
nak, majd az utódban (aki egyaránt kap anyai és apai kromo-
szómát) újra egyesülnek.
Az ábrából az is kiolvasható, hogy a szülők egészséges és
sérült géneket hordozó kromoszómái háromféle módon kom-
binálódhatnak az utódban:
- születhetnek homozigóta egészségesek (két fehérrel jel-
zett génnel),
- homozigóta betegek (két feketével jelzett génnel) és
- heterozigóták, akiknek egy egészséges és egy beteg gén-
jü k van (egy fehérrel és egy feketével jelzett gén).
H a a feketével jelzett beteg gének ún. rejtett (recesszív)
öröklésm enetű betegséget közvetítenek, akkor a heterozigóta
em ber is egészségesnek látszik, mivel benne az egészséges gén
uralkodó (domináns) a beteg génnel szemben. Iv arérett kor-
bán azonban - am ikor szétválnak a kromoszóm ák - az ilyen
heterozigóta ember is alkalmas a betegség továbbadására. Ek-
kor függ, hogy milyen génállományú egyént választott házas-
társáu l az illető.
A beteg gén annyira veszélyes lehet, hogy dupla adagban
(homozigóta állapotban = két beteg gén együttes előfordulása-
kor) a betegség halálos form ában is m egjelenhet az utódban.
M áskor a betegséget okozó gén nem vált ki halálos hatást,
csak betegséghordozó, még akkor is h a az utódban kétszeres
adagban van jelen. Ilyen például a szem, a haj, a bőr sötét fes-
tékanyagának (a m elaninnak) a képzési zavarával járó albiniz-
m us (a m egszületett gyerm eknek fehér lesz a haja).
Rokonházasságok alkalmával (ld. vérfertőzés) gyakoribb a
heterozigóta állapotban betegséget okozó gének találkozásá-
nak a lehetősége.

84
 heterozigóta heterozigóta
apa anya

1. ábra. Gének átörökítésének sémája heterozióta szülők

estében (a feketével ábrázolt gének sérültek, a fehérrel jelzettek
egészségesek). - Forral szerint, 1986

85
 Jelmagyarázat:

□ férfi O nő házastársak jelzése

(férj-feleség kapcsolat)

sok éven át terméktelen asszony házasság vérrokonok között

j‫־‬g ] egy házaspár név szerint

nem említett hat fia egy férfi két házassággal

I T J testvérek jelzése
LJ O Q (közös szülőktől való származás) c fb fiú ikerpár

2. ábra. Töredék Abrahám családfájából, a ma használatos

genetikai jelzésekkel. - Forrai szerint, 1986

86
 Ezek a tapasztalatok m agyarázzák azt, hogy egyébként
term ékeny nőnek és férfinek a házassága gyermektelen ma-
rád. H a ugyanis olyan génjeik vannak, amelyeknek a kombi-
nációja kedvezőtlen, akkor ez az utód életképtelenségéhez ve-
zet. Ez a hibás kombináció olyan nagy is lehet, hogy a megter-
m ékenyített petesejt a fejlődés korai szakaszában, a m éhen be-
lül elpusztul. Az ilyen nagyon korai vetélés (spontán abortusz)
észrevétlen m arad. A méhenbelüli élet során bekövetekező ha-
lálozási arány norm ális körülm ények között is 20-30% körül
van.
Más esetekben későbbi vetélés, halvaszületés, vagy az új-
szülött korai halála következik be.
Korábban u ta ltu n k arra, hogy a Bibliában több helyen 01-
vashatunk a term éketlenségről.
Nem szült gyermeket Sára Abrahámnak (1 Móz. 16.1), nem
volt gyermeke Rálehelnek (1 Móz. 30. 1), Manoah felesége mag-
tálán volt (Bír. 13. 2), Annának nem valónak gyermekei (1
Sám. 1. 1-2).
A term éketlenség esetén - nem is alaptalanul - elsősorban
a nő meddőségére szoktak gondolni. A bibliai legendák azon-
bán nem m indig ilyen bajt példáznak, m ert az ősanyáknak vé-
gül mégis született gyermekük (1 Móz. 16.1, 21. 2):
‫ ״‬Mert fogada Sára az ő méhében és szüle fiat Ábrahám-
nak... És nevezé Abrahám az ő fiának nevét... Izsáknak. ”
Akkor talán a férjekben van ilyenkor a hiba? E rre sem le-
hét egyértelm ű választ adni, jóllehet A. S. Wolf szerint a gyér-
m ektelen házasságokban a gyermektelenséget 35-40%-ban a
férfiak ‫״‬m agtalansága” okozza (leáll az ondótermelés, kromo-
szóma-rendellenesség van, stb.).
De olykor ez sem m agyarázat, m ert a bibliai férjek - az el-
fogadott többnejűség (poligámia) szokásának ‫״‬köszönhetően”
- m ás asszonyokkal bizonyíthatták képességeiket. Például Ab-
rahám nak könnyűszerrel le tt fia (Ismáel) az egyiptomi szolgá-
lóleánytól, H ágártól (1 Móz. 16. 1-4,15):
‫ ״‬És Szárai, az Ábrám felesége nem szüle néki; de vala néki
egy Égyiptomból való szolgálója, kinek neve Hágár vala.

87
 Monda azért Szárai Ábrámnak: ím é az Úr bezárolta az én
méhemet hogy ne szüljek: kérlek, menj be az én szolgálómhoz,
talán az által megépülök;
Vévé tehát Szárai Ábrám felesége az Égyiptombeli Hágárt,
az ő szolgálóját...és adá azt Ábrámnak az ő férjének feleségül.
És béméne Hágárhoz, és az fogada az ő méhében;
És fiat szüle Hágár Ábrámnak és neuezé Ábrám az ő fiának
nevét, a kit Hágár szült vala néki, Ismáelnek. ”
Sára halála u tá n pedig Á brahám nak K eturáhtól, az új fele-
ségtől h at fia született (1 Móz. 25. 1-2):
‫ ״‬Ábrahám pedig ismét von magának feleséget, kinek neve
Ketúráh vala.
És az szillé néki Zimránt, Joksánt, Médánt, Midiánt, Isbá-
kot és Suakhot. ”
Jákobnak: - Leától h at fia (1 Móz. 30. 20-21) és egy lánya
született:
‫ ״‬És monda Lea: ...most már velem lakik az én férjem, mert
hat fiat szültem néki...
Annakutána szüle leányt...”
- Bilhától (1 Móz. 30.4-5,7) két fia született:
‫ ״‬Adá tehát neki az ő szolgálóját Bilhát feleségül, és beméne
ahhoz Jákob. És teherbe esék Bilha és szüle Jákobnak fiat.
Ismét fogana az ő méhében, és szüle Bilha, a Rákhel szol-
gálája más fiat is Jákobnak. ”
- és Zilpától (1 Móz. 30. 10,12) szintén két fia született:
‫ ״‬És szüle Zilpa, Lea szolgálója, fiat Jákobnak.
És szüle Zilpa, Lea szolgálója, más fiat is Jákobnak. ”
Nézzük meg m ost biológiai szempontból Á brahám család-
fájának egy töredékét, melyet Forrai György állított össze, és
amely a mellékelt ábrán figyelhető meg.
A legendabeli ősanyák ‫״‬meddőségének” okát elsősorban a
rokonházasságokban kereshetjük. H ázasságuk ugyanis közeli
vérrokonoknak a házassága volt. (Ezeket a kapcsolatokat a 2.
ábrán kettős vonal jelzi.)
Á brahám és Sára a Biblia szerint féltestvérek voltak, így
génállományuk egyezésének valószínűsége átlagosan 1/4 =
25%.

88
 Izsák felesége Rebeka, Izsák első unokatestvérének,
IJetiméinek volt a leánya, ezért génjeik egyezésének valószínű-
sége legkevesebb m értékben is 1/16 = 62%.
Jákob és Rákhel pedig első unokatestvérek voltak, génjeik
egyezésének valószínűsége átlagosan 1/8 = 12%.
A három ‫״‬m agtalan” ősanyának lehettek spontán vetélé-
sei, halva született gyermekei, vagy olyanok, akik megszületé-
sük u tá n ham arosan m eghaltak, de a Biblia legfeljebb az
egészséges és felnőtt kort elérő és utódokat nemző embe-
reknek a felsorolására szorítkozik.
Az azonban, hogy a rokonházasság term éketlen legyen,
nem törvényszerű. Az ábrahám i családfán is találh atu n k több
olyan házasságot, melyet rokonok között kötöttek, mégsem
volt term éketlen. Legmeglepőbb példa erre a korábban m ár
em lített Lóttal tö rtén t eset, am ikor leányai teherbe esetek az
apjuktól (1 Móz. 19. 30-36). Ebben az esetben nem kevesebb,
m int 1/2, azaz 50% a valószínűsége annak, hogy a szülők és
gyermekeik génjei megegyeznek, a leányok mégis megszülték
gyermekeiket.
E nnek az az oka, hogy a génegyezés valószínűsége csak az
átlagokat fejezi ki, teh át születhet közeli rokon házasságból is
egészséges és nagyszám ú utód, csakhogy ennek a valószínűsé-
ge nagyon csekély.
A bibliai pedigrét te h át pontosan nem tudjuk megmagya-
rázni, elsősorban megfelelő genetikai információ hiányában,
azonban bizonyos esetekre m agyarázatot tu dunk adni.
Annyi azonban pontosan m egállapítható, hogy a Biblia ál-
tál elítélt és tilto tt vérfertőzés ellenére közeli rokonok mégis
kötöttek egymással házasságot.

4.1.2. Egy bibliai átok = betegség?

Eli főpap családjáról érdekes tö rtén et olvasható a Bibiiá-

bán (1 Sám. 2. 22, 30-33):
‫ ״‬Eli pedig vén vala és meghalld mindazt, a mit fiai
cselekesznek egész Izráellel, és hogy az asszonyokkal hálnak,
kik a gyülekezet sátorának nyílása előtt szolgálnak.

89
 Ezért így szól az Úr...
...ne legyen vén ember a te házadban.
...és nem leszen vén ember a te házadban soha. ...de egész
házadnépe férfikorban hal meg. ”
Nyilvánvaló, hogy Eli fiainak cselekedetei váltották ki az
Ú r haragját és ennek eredm ényeként m ondta ki az ítéletet. De
hogyan értelm ezhetjük ezt?
Ez a ‫״‬m egátkozott” család felbukkan a babiloni Talmud-
bán is:
‫ ״‬Volt egy család Jeruzsálemben, melynek tagjai általában
fiatalon - 1 8 éves kor táján - haltak meg. Egyszer, amikor en-
nek a családnak a tagjai találkoztak Jochanan ben Zakkai-jal,
a pappal, ő a következőt kérdezte tőlük: nemde ti az Éli család
leszármazottai vagytok, akikről a Szentírásban is szó esik, ne-
vezetesen: egész házadnépe fiatal korban hal meg...”
Teljesen egyértelmű., hogy a Biblia és a Talmud is egy és
ugyanazon családról tesz em lítést, Eli főpapéról.
Nem új dolog, hogy a régi iratok súlyos betegséget, m int
égi büntetés következményét tü n tetik fel. De milyen betegség-
ről lehet szó?
Ism ert egy betegség, a Romano-Ward szindróma, melynek
többek között a következő tü netei vannak:
Első életévtől, különösen stressz után, súlyos, általában
m ár gyerm ekkorban halálhoz vezető ájulásos szívrohamok, rö-
vid tudatvesztéssel. A gyerekkori túlélésekkor szám olnak a
szívtünetek javulásával, illetve eltűnésével.
Angliában, illetve É-Európában kb. 1:100 000 a gyakorisá-
ga. A nagy elhalálozás m iatt az előfordulása tulajdonképpen
csekély. Eddig 90 családi esetet publikáltak.
Autoszomális dom ináns öröklődésű, változó expresszivi-
tással.
Forrai, aki Éli esetét könyvében em líti (Forrai, 1986, 23
8-240) felveti a gondolatot, hogy nem erről a betegségről le-
het-e szó. E nnek a kérdésnek az eldöntése azonban több ok
m iatt nem lehetséges.
Egyrészt azért, m ert a fiatalkorban bekövetkező elhalálo-
zás nem csak ebben a betegségben szenvedőknél fordul elő.

90
Vashiányos aném ia (vérszegénység) is okozhat olyan elváltó-
zásokat (hyperostosis spongiosa cranii), melyek gyermekkori
halálhoz vezetnek. Ráadásul utóbbi még a Földközi tenger
mellékén élő em bereknél gyakoribb betegség.
M ásrészt a problém a eldöntéséhez EKG felvételre lenne
szükség. A nnak ugyanis, aki a Romano-Ward-féle betegség-
ben szenved, jellegzetes EKG rendellenességen alapuló szív-
problémái vannak (a QT szakasz meghosszabbodik). Ilyen
EKG felvétel készítésére m ár nincs lehetőség, az ókorban pe-
dig nem volt ilyen műszer.
Ez a bibliai tö rtén et teh át a bevezetőnkben em lített máso-
dik csoportba tartozik: valamennyire értelm ezni tudjuk a le-
írást, azonban tökéletes megoldást nem tu dunk találni.
A problém a felvetése ennek ellenére indokoltnak tűnik,
m ert a korai halállal való büntetés megemlítése a Bibliában is-
mét arról tanúskodhat, hogy valamiféle ilyen jellegű betegsé-
get ism erhettek.

4.1.3. Fertőzéses megbetegedések

4.I.3.I. Dögvész, döghalál = pestis

Amikor a legkülönbözőbb forrásokból (Biblia, anyaköny-

vek, stb.) a régi betegségekről olvasunk, feltétlenül figyelembe
kell vegyük, hogy azok elnevezése nem mindig azonos a mai
megjelöléssel.
A Bibliában sok betegségről olvashatunk. Ezek egy része
mai tudásunk szerint jól felismerhető, m ásoknál kissé proble-
m atikusabb a helyzet. Előbbiek alapján elsősorban azt kell
tisztázni, hogy m a melyik betegséggel azonosítható a koráb-
bán népi elnevezéssel jelzett betegség.
Ezek közül egyik a pestis, am it a Biblia dögvész, döghalál
néven említ.
A kérdés tárgyalásánál szerencsés helyzetben vagyunk,
m ert a század első harm adában egy teológus professzor term é-
szettudományos szempontból elemezte a Bibliát és sok, m a is

91
használható megjegyzést te tt m unkájában (Csizmadia, 1927,
117-121).
Csizmadia Lajos a Bibliában leirt betegségekkel munkájá-
nak ‫״‬Betegségek és nyavalyák” című fejezetében foglalkozik
(Csizmadia, 1927, 117-121). Itt tesz em lítést a pestisről is.
A pestis a hasonló elnevezésű baktérium által okozott fér-
tőző betegség. A Föld különböző területein gócokban fordul
elő. Az emberi településekre általában a vándor patkány
(Rattus norvegicus) közvetítésével ju t el. A megbetegedés lap-
pangás! ideje 3-4 (1-15) nap. Több típusa van.
Egyik a búbos (vagy bubó) pestis. Tünetei: magas láz, elha-
lásos (nekrotikus) gyulladások, egy-két napon belül mogyoró-
nyi-diónyi nagyságú nyirokcsomó duzzanatok (bubók), melyek
kemények, elgennyednek, kifekélyesednek. Foltos, gennyes ki-
ütések keletkeznek. Fekete halálnak is nevezik (Hollán, 3. kö-
tét, 1010).
A pestisről a Biblia döghalál néven 47, dögvész néven 4 he-
lyen tesz említést. Talán nem mellékes, ha megemlítjük, hogy
ebből az összesen 51 esetből mindössze csak néhány van,
amely a dögvészt, döghalált nem átokként említi. Ebből arra
lehet következtetni, hogy a pestis óriási m értékű pusztítást
tu d o tt okozni ott, ahol felbukkant. E rre következtethetünk az
alábbi idézetekből is:
‫ ״‬...a kik megmaradnak e városban a döghaláltól...” (Jer.
21. 7).
‫ ״‬De meghagyok közülük kevés férfiakat a fegyvertől, éhség-
tői s döghaláltól...” (Ezék. 12. 16).
M int dögvészt és döghalált együtt említi a Biblia a követ-
kező módon (Zsolt. 91. 6):
‫״‬A dögvésztől, a mely a homályban jár; a döghaláltól, a
mely délben pusztít. ”
‫ ״‬Keserű dögvész”-ről is olvashatunk (5 Móz. 32. 24):
A pestis pusztításának m értékéről is em lítést tesz a Biblia,
am ikor azt olvashatjuk, hogy egyik alkalommal 70 000 férfi
halt meg ebben a betegségben (2 Sám. 24. 15).
A pestisnek a bibliai területeken való előfordulását is meg-
találjuk a Szentírásban (Amós. 4. 10):

92
 ‫ ״‬Döghalált bocsátottam rátok, mint Egyiptomra.” Vagy
(Jer. 44. 13):
‫ ״‬És megfenyítem azokat, a kik Égyiptom földében lakoz-
nak... döghalállal. ”
E szerint te h át joggal feltételezhető, hogy a pestis Egyip-
tómból került Palesztina földjére. Egyiptomban a Nílus kiön-
tései nyomán m utatkozó dögvészes levegő terjeszthette és Pa-
lesztinából Szíriába folytatta végzetes útját. A pestist azonban
nem annyira a levegő, m int inkább a fertőzött ételek és a tes-
ti érintkezés okozta.
A pestisnek a felismerése te h át nagyon régi eredetű és
nyilvánvalóan összefügg a településeken töm örült lakosság
életmódjával, hiszen a nagyobb közösségben az ilyen járvá-
nyos megbetegedés elterjedésének is nagyobb a valószínűsége.

4.1.3.2. Lepra = poklosság, bélpoklosság

Másik, ugyancsak fertőző betegség a lepra, amelyet a régi

nyelvezetben poklosságnak, vagy bélpoklosságnak neveztek.
Ugyanilyen néven találkozunk ezzel a betegséggel a Bibliában is.
A lepra okozója a Mycrobacterium leprae. A mai orvosi iro-
dalom a leprának négy típusát különbözteti meg. Ezek közül:
- a lepra tuberosa nodosa esetében borsónyi-diónyi barnás-
vörös csomók fejlődnek a bőrön (ld. csomós lepra), a csomók
szétesnek, a végtagokon spontán csonkulások, savós-vérzéses
hólyagok keletkeznek,
- a lepra nervosa maculoanaesthetica esetében kisebb-na-
gyobb depigm entált foltok alakulnak ki, széleiken néh a vörös
udvarral (Hollán, 3. kötet, 213). Ez utóbbi az un. ‫״‬ideglepra”.
Az (!)testamentumban a lepra rendkívül részletes leírását (3
Móz. 13. 1-59, 14. 3-4) találjuk meg, ahol annak megismerésé-
re és gyógyítására vonatkozó információk is vannak. De más
könyvekben is van erre utalás (2 Kir. 5. 3,6-7,27, 2 Sám. 3. 29,
Máté. 8. 2-3, Márk. 1. 40,42, Lukács. 5. 12,17. 12). Sőt úgy tű-
nik, hogy Jób is ebben a betegségben szenvedett (Jób. 7. 5).
A lepra tüneteinek tökéletes ism eretére u taln ak a bibliai
szövegek (3 Móz. 13. és 14.):

93
 ‫ ״‬Ha valamely ember testének bőrén daganat, vagy tarjagos-
ság, vagy fehér folt támad és az ő testének bőrén poklos faka-
dékká lehet: vigyék el az ilyet Áronhoz, a paphoz, vagy egy va-
lamelyikhez az őpapfiai közül. ”
‫ ״‬...és ímé Miriám poklos vala, fejér mint a hó; és rátekinte
Áron Miriámra, és ímé poklos vala.” (4 Móz. 12. 10, 12).
‫ ״‬Kérlek ne legyen olyan Miriám mint a holt, a melynek hú-
sa félig megemésztetik, mikor kijő az ő anyjának méhéből. ”
O lvashatunk a Bibliában a kelevényről is (3 Móz. 13.17-20,
Esa.1.6, 2 Kir. 20. 7). Ez mai értelem ben a kelés szónak felel
meg.
További tünetekk én t a Biblia 45 helyen a fakadékot, 2 al-
kálómmal a varasodást (3 Móz. 13. 31,33), három szor a viszke-
tést (3 Móz. 21. 20, 5 Móz. 28. 27, Jób. 2. 8) említi. A pestis eny-
hébb fokozatánál jelenik meg, a gyulladás, az izzadás (5 Móz.
28. 22) és a tarjagosság (3 Móz. 13. 2,6-8, 14. 56), a tályoggal
borítottság (tarjagosság = tályoggal borítottság, ld. Juhász et
al., 1980, 1339).
A szövegben teh át szó van a tarjagosságról (tályogról),
poldos fakadókról, fehér foltokról, m int a lepra jellegzetes tü-
neteiró'l.
Ezek szerint m ár Mózes idejében valószínűsíthető, hogy is-
m eretes volt a lepra k ét megjelenési formája.
A fertőző betegek elkülönítéséről mai értelem ben pontos
egészségügyi rendszabályokat olvashatunk a Bibliában:
‫ ״‬Parancsold meg Izráel fiainak, hogy űzzenek ki a táborból
minden poklost, és minden magfolyóst, és mindenkit, a ki holt-
test miatt lett tisztátalanná.
Űzzétek azt ki akár férfi, akár asszony; a táboron kívül űz-
zétek őket, hogy tisztátalanná ne tegyék az ő táborukat, mivel-
hogy én közöttök lakozom.”{4 Móz. 5. 2-3).
Az idézetben em lített ‫״‬magfolyás” - am i a hím tagon meg-
jelenő elváltozásokra u ta lh at - szintén lehet a lepra egyik tü-
nete.
A lepra ugyancsak Egyiptomból eredő, először o tt előfor-
dúló betegség, ami Felső-Egyiptomból k erü lt Palesztinába. A
leprásokat kiközösítették, az ilyen betegeknek kerülni kellett

94
az em berek társaságát. A zsidóság körében a pusztában, vagy
a városokon kívül a szemétdombokon kellett tartózkodniok és
ha valaki közeledett feléjük, m ár messziről kiabálniuk kellett:
Én bélpoklos vagyok (Lukács. 17. 12):
‫ ״‬És mikor egy faluba beméne, jőve elébe tíz bélpoklos férfi,
kik távol megállónak. ”
A jeruzsálem i Bethesda tavánál valószínűleg külön cellák
voltak az ilyen bélpoklosok szám ára (Csizmadia, 1927, 120).
A Bibliában azonban a poklosság, vagy bélpoklosság nem
egyszerűen a leprát jelenti. Olyan tünetcsoportokat is felsorol
a Biblia, melyek nem leprára utalnak. Ezzel kapcsolatos a kö-
vetkező szöveg is:
‫ ״‬A pap pedig menjen ki a táboron kívül, és nézze meg a pap,
és ha meggyógyult a pokloson a poklos fakadék:
Akkor parancsolja meg a pap, hogy hozzanak a megtisztu-
landó emberért két élő, tiszta madarat, czédrusfát, karmazsint
és izsópot.” (3 Móz. 14. 3-4).
Eszerint kitűnik, hogy a poklosságból egyes betegek - nem
is kevesen kigyógyultak. Ezeket a pap ‫״‬tisztán ak ” nyilvánítót-
ta. Viszont tudjuk, hogy a lepra néhány évtizeddel ezelőtt is
egyértelműen halálos kim enetelű betegség volt. Mi akkor az
igazság? A poklosság és a lepra közé lehet-e egyértelm űen
egyenlőségjelet tenni?
Minden valószínűség szerint a poklosság nagyon különbö-
ző bőrbetegségek gyűjtőneve is lehet a Bibliában, azaz a lep-
rán kívül a rühösség, a különböző gyulladások is ebbe a foga-
lomkörbe ta rto zh attak (Farkas H enrik, 1988, 158-161).
Csupán érdekességként em lítjük meg, hogy a Hajdú-Bi-
h ar megyei S árrétudvariban feltárt honfoglalás kori tem ető
egyik leleténél is sikerült diagnosztizálni a leprát. Kérdés-
ként m aradt azonban az, hogy ez m iért csak egyetlen eset és
ismerve a lepra fertőző voltát, nehezen érth ető az egyedi elő-
fordulás.

95
 4.1.3.3. Vérhas

Csizmadia idézett m unkájában (1927, 118) egy bibliai sző-

vég nyom án feltételezi a dizentériát (vérhast). Ez a betegség
megfelelő kezelés nélkül valóban hosszú ideig elhúzódhat.
A Bibliában találunk olyan utalást, amelyről esetleg félté-
telezhetjük a vérhas előfordulását, Jórám halálának okát (2
Krón. 21. 18-19):
‫ ״‬...megveré őt az Úr felette nagy bélbajjal, mely gyógyítha-
tatlan vala. És ez így volt napról-napra, egészen a második év
végéig, midőn belei kifolytak a betegség miatt, és meghala nagy
kínokban: ”
A szövegből egyértelm űen kiderül, hogy Jórám nak valami-
lyen em észtőszervrendszeri megbetegedése volt. Az azonban,
hogy ez valóban vérhas lehetett-e, megkérdőjelezhető, mivel
Jórám két évig szenvedett ebben a betegségben, m árpedig a
vérhas ham arabb vezet halálhoz. Elképzelhető azonban, hogy
bélfekélyei lehettek, amelyek más okokra is visszavezethetők.
Nem kétséges azonban az, hogy az ókori em ber ism erte a
vérhast (Csel. 28.8):
‫ ״‬Lön pedig, hogy a Publius atyja hideglelésben és vérhas-
bán betegen feküvék. ”

4.1.3.4. Sztafilokokusz-fertőzések?

A bibliai Ószövetség egyik legkerekebb és legszemlélete-

sebb része Jób betegségének és gyógyulásának története:
‫ ״‬És elvonult a Sátán az Úr elől, és megverte Jóbot mérges
kelevényekkel a talpától a feje búbjáig” (Jób. 2. 7).
Később így siránkozik Jób: ‫ ״‬Testemet ótvar lepi el, és genny
csorog a sebeimből” (Jób. 7. 5).
Az orvosokról sem volt valami jó véleménye: ‫ ״‬Mert ti a ha-
zugság mesterei vagytok, s mindnyájan haszontalan orvosok”
(Jób. 13. 4).
A bibliai szövegmagyarázók (exegéták) sokat foglalkoztak
Jób alakjával és feltételezett betegségével. Legutóbb J. W.
Bass, a Hawaii Egyetem ta n á ra azt m ondta, hogy az ősi ira t­

96
bán leírt tályogok a sztafilokokkusz-fertőzések klasszikus
megjelenési formái, amelyek arra utalnak, hogy ez a kór m ár
a bibliai időkben is létezett.
Jób betegségével Forrai is részletesebben foglalkozik műn-
Icájában (1987, 177-178).
A sztafilokokkuszokat A. Ogston skót sebész a páciensé-
nek karbunkulusából (karbunkulus: gennyes, nagy kiterjedé-
sű beszűrődés, leggyakrabban a tarkótájon) több, m int 100
éve, 1881-ben azonosította.
A 20. századi sebészek sztafilokokkusz-fertőzéseken fu-
runkulusokat, karbunkulusokat, valam int belső szervek, iz-
mok vagy csontok mélyebb gennygyülemeit értették. Mind-
ezek az elváltozások tályogképződésre hajlamosítanak. Ezek-
ben a tályogokban a kokkuszok a szervezet védekező rendsze-
re szám ára nehezen elérhetők. Számos toxint és enzim et tér-
melnek és növelik a gennygóc kiterjedését, sőt a vérkeringés-
b eju tv a m ás testtájakon is előidézhetnek gennyes áttételeket.
Ahol a sebek befertőződnek, elsősorban ezekre a kórokozókra
kell gondolni. Ilyen fordulhat elő például nyílt lábszártöréskor
is.
Annak az eldöntése, hogy a Hawaii egyetemi tan árán ak
igaza volt-e Jób betegségének jóval több, m int ezer éves távlat-
ból történő diagnosztizálásában, term észetesen nem tudjuk el-
dönteni. M indenesetre az a bibliai szöveg, hogy ‫״‬genny csorog
sebeimből” feltételezi a lehetőséget.

4.1.3.5. Hideglelés (malária)

Már u ta ltu n k a szövegre (Csel. 28. 8.), mely szerint:

‫ ״‬...Publius atyja hideglelésben és vérhasban betegen fekü-
vek.”
A hideglelésnek több más elnevezése is ism ert, m in t váltó-
láz, posványláz, posláz, mocsárláz, batáviai láz (Révai Nagy
Lexikona, 13. kötet, 322), de mindegyik tulajdonképpen a ma-
láriának a jelölésére szolgál.
Valamennyi fertőző betegség közül a m alária (mai aria =
rossz levegő) okozta hosszú idő óta a legtöbb em beri m egbete­

97
gedést. Még a klasszikus Görögország és a római birodalom
szétesésében is szerepe volt.
M ár a Kr. e. 2. században M arcus Terentius Varró római
tudós azt ta rto tta, hogy a mocsaras vidékeket, ahol a szúnyo-
gok tenyésznek, leghelyesebb elkerülni (Sutcliffe, 1993, 94).
Mivel a bibliai mocsaras területeken jó terep kínálkozott a
szúnyogok szaporodásához, így nyilvánvalóan az ókorban is jól
ism erhették a m aláriát, jóllehet gyógyítani nem tudták. Ezt
bizonyítja az is, hogy m ár az Ószövetségben is szó van malári-
áról:
‫ ״‬Megver téged az Úr szárazbetegséggel, hidegleléssel...” (5
Móz. 28. 22).
Csizmadia a m aláriát a forró lázzal (= váltóláz) együtt,
m int jellegzetes palesztinai betegséget em líti (Csizmadia,
1927, 117), amely a Jordán folyó kiöntései és a H olt-tenger
partjai közelében fordult eló' leggyakrabban.
Sokkal inkább érdekesnek tű n ik az, hogy előbbiek ellenére
a Bibliában a hideglelésről nem sok helyen olvashatunk.

4.1.4. Ászkor, sorvadás, senyvedés, száradt kéz

Az ászkor em lítését egy helyen találtu k a Bibliában (János.

5. 3):
‫ ״‬...aszkórosok nagy sokasága...”.
Az orvosi lexikon, vagy az orvosi szótár sem tartalm az
ilyen elnevezésű betegséget. A Révai Nagy Lexikonában (2.
kötet, 205) viszont ászkor címszó alatt a következőket talál-
juk: ‫״‬Ászkor, a házi állatok senyves állapota, mely főképpen az
emésztő szervek (gyomor, bél) és a vérképző szervek idült be-
tegségei, továbbá idült fertőző betegségek u tá n szokott beáll-
n i.”
Sorvadás (atrófia) esetén a test, vagy valamely szerv lassú és
állandó anyagvesztesége folytán fogyás következik be. A sorva-
dás az egész szervezetre, vagy csak főként bizonyos szervre tér-
jed ki. A végtagok izolált elsorvadásának oka valószínűleg ideg-
bénulás lehet. Általános sorvadás következik be krónikus lefo-
lyású súlyos megbetegedéseknél (tuberkulózis, szifilisz, carci-

98
nóma, stb.) is. A sorvadás ezenkívül népies neve a súlyos tüdőtu-
berkulózisnak, valamint a gerincvelősorvadásnak (tabes dór-
salis) (Révai Nagy Lexikona, 17. kötet, 43-44).
M indehhez még hozzátesszük, hogy embernél a tuberkuló-
zis egyik okozója a Mycobacterium bovis, amely a szarvasmar-
háknál fordul elő és az ember a tehéntejjel fertőződhet.
A bibliai aszkórt (sorvadást) te h át fertőzéses eredetű meg-
betegedés következményének kell tekintsük. A Biblia m inden
bizonnyal a tuberkulózis m iatt bekövetkezett sorvadásos álla-
pótban levő betegekről teh et em lítést. Ezt tám asztja alá az is,
hogy - am int később majd erről szólni fogunk - a bibliai korok
embere foglalkozott szarvasm arha tenyésztésével. Mivel a tu-
berkulózis népies elnevezése a sorvadás, nagyon elképzelhető,
hogy a bibliafordítók ezt az ism eretet is felhasználták munká-
ju k során.
‫ ״‬Hogy békába teszed lábaimat...
Az pedig elsenyved...” (Jób. 13. 27-28).
A senyvedés az etimológia szerint szenvedést, tengődésre
való késztetést, nagy lefogyást jelen t (Benkő, 1976, 518). Ér-
telmezése te h á t nagyon hasonló a sorvadáshoz.
Amikor Jézus bemegy a zsinagógába (Márk. 3. 1):
‫ ״‬...vala ott egy megszáradt kezű ember”.
‫ ״‬...és vala ott egy ember, a kinek a jobb keze száradt volt
...monda a száradt kezű embernek:...” (Lukács 6. 6,8).
Kérdés, hogy vajon m it kell értsü n k a száraz, száradt ké-
zen?
Ism ét az etimológiához fordulunk, amely szerint a szárad
szó jelentései: nedvességét fokozatosan elveszti, nedvességét
elvesztve élettelenné válik, sovánnyá válik, elsorvad (Benkő,
1976, 679).
E ljutottunk te h át ism ét a sorvadáshoz.
M indent összevetve, valószínűleg nem tévedünk nagyon,
ha feltételezzük, hogy a bibliai ászkor, senyvedés, száraz (szá-
radt) kéz m ind ugyanazt a tünetegyüttest jelzik, azaz valami-
lyen ok m iatt - am i fertőzéses eredetű betegség, talán tuber-
kulózis is lehet - az illetőnél súlyos anyagveszteség, majd en-
nek eredm ényeként kiszáradás, atrófia következik be.

99
 4.1.5. Idegrendszeri megbetegedések

4.1. 5.1. Epilepszia = nyavalyatörés

A Bibliában em lített és az előbbiekhez hasonlóan nagyon

jól körülhatárolható betegség az epilepszia. A ‫״‬Magyar értei-
mező kéziszótár” (ld. Juhász József et al., 1980, 1012) szerint
is a nyavalyatörés az epilepszia népi elnevezése.
Fő tünetei között szerepel: a beteg hangos sikoltás u tá n
eszm életét veszti és összerogyik, a te st rángatózik, merevség
lép fel (Hollán, 2. kötet, 167-168).
A Bibliában több helyen találunk u talást erre a betegség-
re. Ezek az utalások az epilepszia meglehetősen jó diagnózisát
adják. így: Lukács evangéliuma 9.39-ben olvashatjuk, hogy az
ilyen em bert ‫ ״‬a lélek megragadja és hirtelen kiált, tajtékot
túr”. Az ilyen beteget a ‫ ״‬lélek szaggatja, tajtékot túr, a fogát
csikorgatja, és leesvén a földre, tajtékot túrván fetreng, kiáltást
hallat” (Márk 9. 17-18,20-21).
Más evangéliumok is em lítik az epilepsziát (Máté. 4. 24,
17.15, Márk. 4. 24).
Tulajdonképpen azt is felismerték, hogy az ilyen beteget -
legalábbis akkori módszereikkel - nem leh etett meggyógyíta-
ni, m ert ezt olvashatjuk (Márk. 9. 29):
‫ ״‬Ez a baj semmivel sem űzhető ki, csupán könyörgéssel és
böjtöléssel. ”
Való igaz, hogy napjainkban nyugtátokkal csökkenthetők a
rohamok, de az epilepsziában szenvedők alapjában véve nem
gyógyíthatók ki betegségükből.
A bibliai szövegek viszont egyértelm űen a rra utalnak,
hogy azokban epilepsziás em berekről van szó és ezt a betegsé-
get m ár szintén régóta ism eri az ember.

100
 4.1.5.2. Somnambulismus (alvajárás = holdkórosság)

Amikor egy em ber Jézushoz megy azt mondja:

‫ ״‬...Uram könyörülj az én fiamon, mert holdkóros és kegyet-
lenül szenved; mivelhogy gyakorta esik a tűzbe, és gyakorta a
vízbe.” (Máté. 17. 15).
Az alvajárás, holdkórosság éjszakai rendezett homályálla-
pót. A beteg felkel, látszólag rendezetten tesz-vesz, cselekszik,
azután m inden rászólás nélkül lefekszik és felébredéskor tel-
jes am nesiája (emlékezet hiánya) van. Gyermekeknél gyakori,
felnőtteknél inkább pszichopatáknál (diszharmonikus szemé-
lyiségszerkezetűeknél), epilepsziában szenvedőknél, ún.
epileptoid pszichopatáknál fordul elő (Hollán, 4. kötet,
316-317).
Ha a bibliai szöveget összehasonlítjuk az orvosi diagnózis-
sál, akkor kiderül, hogy a Bibliában nem valódi holdkórosról
van szó, m ert a szerencsétlen fiú tűzbe és vízbe is esett, azaz
nappal tö rt ki rajta a betegség. M árpedig a holdkóros éjszaka
járkál. így azután azt m ondhatjuk, hogy ebben az esetben is
epilepsziás betegről lehetett szó.
Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a bibliai sző-
vegben a nyavalyatörésen kívül a holdkórosság is az epilepszia
megjelölésére szolgált.

4.1.5.3. Ördöngösség, tébolyodás

Az idegrendszer súlyos károsodására u taln ak a Bibliában

az ördöngösséggel és tébolyodással kapcsolatos szövegrészek.
A téboly a M agyar Értelmező K éziszótár szerint is elmebajt je-
lent (Juhász et al., 1980, 1346). A súlyos idegrendszeri károso-
dásban szenvedőket régebben az ún. tébolydákban helyezték
el.
Ilyen betegekre utal a Biblia (Máté. 4. 24, 8.28, 12.22,
Márk. 1. 23, 5.2, 7.25) a ‫ ״‬tisztátalan lélek” említésekor, vala-
m int (Lukács. 8. 27, 29, M árk. 5. 2) a ‫ ״‬kiben ördögök voltak”
és akikből az ‫ ״‬ördögöket kiűzni” kell szövegrész (Márk. 3. 15,
Lukács. 4. 33, Csel. 13. 8). O lvashatunk az elmezavarról és té-

101
bolyodásról is (5 Móz. 28. 28). Csizmadia szerint (1927,121) az
Újszövetség általános felfogása az, hogy az őrültség a gonosz
lelkek hatásának következménye. Ez valószínűleg a perzsák-
kai való kapcsolat hatása lehet, mivel a perzsák szent könyvé-
ben, a Zendavesztában sok szó esik a démoni lények hatásáról
és az ördögöknek a terem tett lényekből való kiűzéséről. Az
evangéliumok állandó szereplője a gonosz lelkek (démonok) ál-
tál megszállt ember.
Nyilvánvaló az is, hogy am ikor Dávid királynak Kúsi a kö-
vet tu d tá ra adta Absolon fiának halálát
‫ ״‬Es megháborodék a király...” (2 Sám. 18. 33),
akkor arról van szó, hogy a király elméje elborult és a nagy
szomorúság hatása alatt megbolondult, súlyos idegrendszeri
károsodást szenvedett.
Nem lehet csodálkozni azon, hogy a még m a is nehezen
megmagyarázható súlyos központi idegrendszeri elváltozáso-
k át az ókor embere démonok h atásának tulajdonította és nem
tu d ta m agyarázatát adni. Ilyen betegségben szenvedő embe-
rek azonban a történelm i koroktól függetlenül voltak, am it a
Biblia is igazol.

4.1.6. Véredényrendszerrel kapcsolatos

megbetegedések

4.1.6.1. Gutaütés, bénulás

A gutaütés, vagy tudományos nevén apoplexia cerebri az

agyi erek megbetegedése m iatt fellépő vérzés, melynek követ-
kezménye vagy azonnali halál, vagy kisebb-erősebb fokú bénu-
lás lehet.
A szubtrópusi terü leten nem leh etett ritk a ez a megbete-
gedés. Az erős napsugárzás könnyen k iválthatta ezt a betegsé-
get.
A Bibliában sző van ágyban fekvő gutaütöttről (Márk. 8. 6,
9.2, Csel. 9. 33). Nyilvánvaló, hogy ezek a sorok bénulásos ese-
tekről emlékeznek meg. A diagnózis felismerése te h át m ár ak-
kor is egyértelm ű volt Márk. 2. 3-5):

102
 ‫ ״‬És jövének hozzá egy gutaütöttel...”,
‫ ״‬És ímé valami férfiak ágyon egy embert hozának, a ki gu-
taütött vala...” (Lukács 5. 18).
A bénulás (2 Krón. 16. 12) könnyen elképzelhető, hogy ko-
rábban em lített gutaütéssel kapcsolatos bénulással lehet ősz-
szefüggésben.

4.I.6.2. Vérzékenység (hemofilia)

és körülmetélés (circumcisio)

A körülm etélésről az Ószövetségben a következő olvasha-

tó (1 Móz. 17. 10, 12-13):
‫ ״‬Ez pedig az én szövetségem, melyet meg kell tartanotok én
közöttem és ti közöttetek, és a te utánnad való magod között:
minden férfi körülmetéltessék nálatok.
Nyolcznapos korában körülmetéltessék nálatok minden fér-
figyermek nemzedékeiteknél; akár háznál született, akár pén-
zen vásároltatott valamely idegentől, a ki nem a te magodból
való.
Körülmetéltetvén körülmetéltessék a házadban született és
a pénzeden vett; és örökkévaló szövetségül lesz az én szövetsé-
gém a ti testeteken. ”
Az Ú r te h á t a zsidókkal való szövetség jelképeként rendel-
te el a fiúgyerm ekek körülm etélését.
A pusztában születetteknél ezt nem valósították meg
(Józsué. 6. 5):
‫ ״‬Mert körül volt ugyan metélve mindaz a nép, a mely kijött
vala; de azt a népet, a mely a pusztában született, útközben, a
míg jöttek vala Égyiptomból, nem metélték vala körül; ”
E zt a hiányt pótolta Józsué K ánaán földjén.
Az aktusról a Biblia következőt említi (3 Móz. 12. 3):
‫ ״‬A nyolczadik napon pedig metéljék körül a fiú férfitesté-
nek bőrét. ”
Itt m ár pontosabban szó van arról, hogy m it is jelen t a kö-
rülmetélés. Ez abból áll, hogy a hímvessző előbőrét m ár az élet
első napjaiban eltávolítják. A m űvelet eredetileg vallásos szer-
tartás volt, sok helyen még m a is az. Célja: egy életre szóló jelt

103
hagyni az em beri testen azért, hogy az ilyen módon felavatott
személyt véglegesen bevonják egy szigorúan körülhatárolt kö-
zösségbe (Forrai, 1986, 230-235).
M int az előző idézetből kiolvashatjuk, a Biblia ezt a csele-
kedetet az Isten kinyilatkoztatásaként írja le.
Az ókori népek közül azonban nem csak a zsidók, de az
egyiptomiak is és m ás civilizációs szinten élő népek is felvet-
ték ezt a szokást. A körülm etélés az iszlám körében m a is fon-
tos vallási aktus.
Egy 1929-es adat szerint a Földön kb. 200 millió körűimé-
télt férfi élt. Egy 1941-es becslés szerint pedig a Föld férfila-
kosságának kb. egyhetede esett át ezen a m űtéten.
A nyolcnapos időpont megjelölése összefügghet azzal, hogy
egyes állatokra (birkák, borjuk) vonatkozóan is ‫״‬tabuállapot-
n ak ” tekintették az első hetet, azaz addig tilos volt elvenni
őket az anyjuktól (Forrai, 1986, 231).
A körülm etélés időpontja azonban nem volt egységes min-
den népnél. Az iszlám világban például csak 5-7 éves korban
került rá sor, vagy még később a férfivé válás alkalmával.
Egyes term észeti népeknél csak a házasság előtt, a nem i élet
megkönnyítése érdekében követelik meg. M anapság olyan -
nem zsidó vallású - em bereken is végrehajtanak hasonló be-
avatkozást akkor, h a fitym a-szűkülete van, ami a közösülést
megakadályozza. A m erikában ezt szinte m inden újszülöttön
elvégzik a szülészeti osztályokon.
Éppen ez utóbbi példák u taln ak arra, hogy a m isztikus
h áttér m ellett a körülm etélés hátterében néha egészségügyi
megfontolások is szerepet játszottak. Ilyen szempont lehet az,
hogy ha a fityma alatt képződő faggyúanyagot rendszeresen
nem távolítják el, akkor az begyulladhat. Kivétel az első élet-
év, am ikor még kicsi a faggyútermelés és a fitym át sejtes ősz-
szenövés tapasztja a makkhoz.
M ár az ókori népek is tudták, hogy a fityma m egtartása fo-
kozza a nemi betegségek veszélyét, m ert közösülés alkalmával
könnyebben képződik rajta sérülés.
Sajnos szomorú gyakorlati alkalm azására is találu n k pél-
dát a történelem ben. A második világháború alatt a fasiszták
a zsidók felismerésére használták fel a körülm etélés tényét.

104
 Vajon m inden káros következmény nélküli-e ez a művelet?
A Toszefta ( = kiegészítés) nevű ősi ira t szerint - amely a
Talmud misnájához hasonló m unka és tartalm azza a zsidók-
nál a szentírásból levont, vagy ahhoz hozzáfűződő elmélete-
két, tanításokat (Révai Nagy Lexikona, 9. kötet 306, 18. kötet,
380) - bizonyos esetekben engedélyt adott a körülm etélés mel-
lőzésére.
Egy történet ugyanis arról számol be, hogy egy asszony há-
rom fiúgyermeke egymást követően elvérzett a circumcisió
után: a pap ezután eltekintett a negyedik fiú körülmetélésétől.
Egy másik leírás szerint három nővér fiai hasonló módon a
körülm etélés áldozatai lettek.
Miről lehetett itt szó?
Korábban m ár u ta ltu n k arra, hogy az embernél előfordul
egy vérzékenységnek (hemofiliának) nevezett betegség. Ez
nemhez kötötten öröklődik, éspedig a nők az átörökítők (X
kromoszómához kötött) és a tü n etek csak a férfiakon jelent-
keznek. Tünetei közé tartozik az, hogy m ár a legkorábbi gyér-
m ekkorban a fiúknál ismétlődő vérzések lépnek fel, melyek
egészen enyhe traum ákra, vagy spontán is megjelenhetnek.
Különösen m űtétek alkalmával szükséges megtenni a preven-
tív intézkedéseket. Súlyossága különböző fokú lehet (Hollán,
2. kötet, 789).
A betegség lényege az, hogy a vérplazm ában és a szérum-
bán norm álisan jelenlevő alvadási faktorok egyike hiányzik és
a véralvadás sérülés alkalmával elmarad.
E nnek a betegségnek egyik változata a PTA (plasma
throm boplastin antecedens), amely m ár nagyon korai gyér-
m ekkorban kifejlődik (Hollán, 3. kötet, 1073).
A hemofiliát csak 1840-ben írta le Nasse, de úgy tűnik,
hogy m ár az ókor em bere is ism erte.
Az asszonyok körülm etélt fiúgyermekei ugyanis valószínű-
lég hemofiliások voltak és a m ű tétet követően a véralvadás hi-
ánya m iatt elvéreztek (Farkas, 1993, 6-7).

105
 4.1.7. Mozgásszervrendszeri megbetegedések

4.1.7.1. Történelmi köszvény

Asa királynak érdekes betegsége volt (1 Kir. 15. 23):

‫ ״‬Asának minden egyéb dolgai pedig és egész uralkodása és
valamit cselekedett, és a városok, a melyeket épített, vajon
nincsenek-é megírva a Júda királyainak krónika-könyvében?
kivéve azt, hogy vénségében megbetegedett a lábaira. ”
Ugyancsak Asa király megbetegedéséről olvashatunk más
helyen is (2 Krón. 16. 12-13):
‫ ״‬És megbetegedett Asa, királyságának harminczkilencze-
dik esztendejében lábaira, annyira, hogy igen súlyos volt az ő
betegsége; mindazonáltal betegségében is nem az Urat kérésé,
hanem az orvosokat.
...és meghala az ő királyságának negyvenegyedik esztende-
jében. ”
Ásza király Kr. e. 915 és 875 között uralkodott Júdeábán.
Dédapja a legendás h írű Salamon király volt, aki csaknem
3000 évvel ezelőtt halt meg.
A neves római történetíró Flavius Josephus a Kr. e. 1. szá-
zadban így em lékezett meg róla:
‫ ״‬...Ásza, aki Jeruzsálem királya volt... Isten kegyelméből
hosszú és áldott kort ért meg jámborsága és erényessége révén,
s boldogan halt meg 41 évig tartó kormányzás után.”
Flavius Josephussal szemben a tö rtén tek u tá n kb. 1200 év-
vei a babiloni Talmud (Sota 10a, Sanhedrin 48b) a tudósok né-
zetére hivatkozva úgy vélekedik, hogy Ászát podagra tám adta
meg (podagra = lábköszvény, Benkő, 1976, 232).
A Bibliában teh át két helyen is találunk u talást arra, hogy
Ásza király öregségében olyan betegségben szenvedett, am i a
lábait tám adta meg. Az egyik még azt is említi, hogy ez a be-
tegség súlyos volt. A Talmud viszont azt írja, hogy boldogan
h alt meg podagrában. Ismerve a köszvény tü n e teit - h a való-
bán ebben a betegségben halt meg - nem valószínű, hogy a
boldog halál jellemző leh etett Ásza királyra.

106
 M it tudunk kezdeni ezekkel a szövegekkel? A megoldást is-
m ét Forrai veti fel (Forrai, 1986, 181-185).
Először is tisztázzuk, hogy a mai orvosi szaknyelvben a po-
dagra a köszvény m inden fajtájának a tágabb értelem ben való
jelölését, szűkebb értelem ben a láb öregujjában tám adó fájdal-
más roham át jelenti.
A szó a görög pousz (láb) és agra (hajsza, vadászat) szavak
összetételéből származik. M ár Hippokrátész (Kr. e. 4-5. sz.),
majd Arisztotelész, később a neves anatóm us, Galenus (Kr. e.
131-200) szótárában is előfordul ez a név, ami azt bizonyítja,
hogy ezt a betegséget nagyon régóta ism erik az emberek.
Cappadociai Aretaeus orvos a Kr. e. 2. században kifejtet-
te, hogy a podagra lábfájást, lábbetegséget jelent.
Hasonlóképpen foglalt állást Ásza betegségét illetően a 11.
században a francia földön élt bibliakom mentátor, Rasi, vagy
1734-ben megjelent könyvében W. Stukeley.
A köszvény, mai orvosi elnevezéssel arth ritis urica, a húgy-
sav bizonyos ízületekben való lerakódásával járó betegség. Ro-
ham okban jelentkező súlyos izületi fájdalm akat és mozgáskor-
látozást idéz elő. Leggyakrabban többek között a láb öregujjá-
nak Ízületében fordul elő (Hollán, 1. kötet, 278).
Ásza király köszvényes m egbetegedését valószínűsíti az is,
hogy a betegséget m ár az egyiptomi m úm iákon is kim utatták.
Ism ert kórkép volt M ezopotámiában és az ókori Görögország-
bán is. M egtaláljuk a hazánk terü letén feltárt és különböző ré-
gészeti korokból származó em beri csontokon is.
A köszvény általában a jóm ódú és jól táplált idősebb embe-
rek betegsége, amely feltételeknek Ásza u d v artartása teljes
m értékben megfelelt.
Elképzelhető az is, hogy Ásza családja hajlamos volt a
köszvényre, mivel Salamon királynak sok felesége és ágyasa
éppen Egyiptomból szárm azott. Ősapja, A brahám Mezopotá-
miából való, Mózes anyja pedig valószínűleg egy egyiptomi
hercegnő volt.
Tehát csupa olyan elődei voltak, akik köszvénnyel sújtott
vidékről szárm aztak.

107
 Érdem es ezzel kapcsolatban u taln i De Vriesre és Wein-
bergerre, akik szerin t az ókori király inkább perifériás
verőérelzáródásban és ennek következtében beállt végtagelha-
lásban szenvedhetett. E zt látszik alátám asztani idős kora, ne-
me és az, hogy a kór két éven belül halálhoz vezetett (Forrai,
1986, 184).
Farkas H enrik egy további lehetőséget em lít Ásza király
betegségével kapcsolatban, am ikor feltételezi, hogy elefanti-
ázisban szenvedhetett (Farkas H enrik, 1988, 164). E zt arra
alapozza, hogy az em lített betegségben a láb rendkívüli módon
megduzzad, valóságos ‫״‬elefántlábbá” dagad. E betegség oko-
zója a meleg égövi rovarok által terjesztett filária nevű élőskö-
dő féreg.
Ez a feltevés azonban a későbbiekben em lítendő leprához
vezet bennünket. Ugyanis a lepra m ásik neve az elephantiasis
graecorum ugyancsak hasonló tü n etek et okoz (Hollán, 2. kö-
tét, 108, 110). Ezek szerint az is feltételezhető, hogy Ásza ki-
rálynak leprája lehetett.
M indezek ellenére a mai napig sem ért véget az orvosok és
orvostörténészek között a vita, amely ennek az ókori király-
nak a betegségét igyekszik tisztázni. E nnek legfőképpen az az
oka, hogy - m int az előbbiekben is u ta ltu n k rá - sok más be-
tegség is lehet, ami a fájdalmas lábbetegség fogalmába tartó-
zik.

4.1.7.2. Sántaság

A testi fogyatékosságokról is sok szó esik a Bibliában, töb-

bek között a sántaságról is.
‫ ״‬Ezekben feküvék a betegek...sánták...nagy sokasága”, (Já-
nos. 5. 3).
‫ ״‬...vivén magokkal sántákat...” (Máté. 15. 30-31).
‫ ״‬...a sokaság álmélkodik...hogy...a sánták járnak...”.
E nnek okát is em líti a Szentírás (Csel. 3. 2, 14.8):
‫ ״‬És hoznak vala egy embert, ki az ő anyjának méhétől fog-
ua sánta vala...

108
 És Listrában ül vala egy lábaival tehetetlen ember, ki az o
anyjának méhétől fogva sánta vala és soha nem já rt”.
Az, hogy az Újszövetségben em lített sántaság oka m ire ve-
/,ethető vissza, nem tud u n k következtetni.
Az Apostolok cselekedeteiben szereplő sánták esetében vi-
szont közös, hogy egyikük sem tu d o tt járn i és m indketten szü-
letésüktől fogva sánták voltak, azaz kongenitális anom áliákról
(születési rendellenességekről) van szó.
Nehéz lenne pontos diagnózist adni az em lített sántákról,
m indenesetre többféle születési rendellenességgel összefüggő
és az alsó végtagot érintő anom ália fordulhat elő.
Ezek közül járásképtelenség fordulhat elő pes adductus,
vagy pes valgus (gacsos láb) előfordulásakor. Ilyen esetben a
lábfej mediális irányú elhajlásáról van szó, a láb kifelé bicsak-
lik, a két bokafél ütközik (Brencsán, 1983, 391). Ez többnyire
kongenitális eredetű és gyakran m ás lábdeform itásokkal
együtt fordul elő. H a a deform itás erőszakos helyreállítása
nem vezet eredm ényre, úgy m űtéti úto n korrigálható (Hollán,
3. kötet, 1008).
Ugyancsak kongenitális, bénulásos, traum ás eredetű a ló-
láb (pes equinus), vagy lábujjhegyállás. E nnek bénulásos fór-
m áját szintén csak m űtéttel lehet korrigálni (Hollán, 3. kötet,
1009).
Elképzelhető, hogy a bibliai esetekben ezekről van szó, mi-
vei az ókorban a sántaságot m űtétileg nem tu d ták helyrehoz-
ni, teh át az ilyen betegek járásképtelenek voltak.
Korlátozott járásképességgel összefüggő anom ália a donga-
láb (pes equinovarus), vagy íveltláb (pes excavatus). M indkét
anomália szintén kongenitális eredetű, viszont az ilyen bete-
gek korlátozott m értékben, de já rn i tudnak. A m éhen belüli
élet során kialakuló veleszületett csípőficam (luxatio coxae
congenita) hasonló következményekkel jár. M int ism eretes a
csípőficamos egyének jellegzetes imbolygó mozgással járnak,
de nem járásképtelenek.
Ezek az anom áliák te h át kizárhatók a bibliai sán ták eseté-
ben, mivel ők nem is tu d tak járni.

109
 Az azonban, hogy betegségük születési rendellenesség le-
hetett, indokolhatják azok a példák, melyeket a vérfertőzés-
nél, valam int a bibliai pedigrénél em lítettünk, azaz rokonhá-
zasságok esetében a fejlődési rendellenességek előfordulásá-
n ak nagyobb a valószínűsége. Az sem kizárt, hogy a sán ták at
megszült anyák életkora volt magas, ugyanis mai ism ereteink
szerint a 35 éves kornál idősebb életkorban szülő anyák gyér-
mekeinél a születési rendellenességek aránya hirtelen megnő-
vekszik.

4.1.8. Erzékszervrendszeri megbetegedések

4.I.8.I. Némaság

A némaságot a következőképpen em líti a Biblia (Zsolt. 38.

14, 39.10, Máté. 12.22, 15.30-31):
‫ ״‬...mint a néma, a ki nem nyitja föl száját”,
‫ ״‬Megnémultam, nem nyitom fel szájamat...”
‫ ״‬Akkor egy vak és néma őrjöngőst hoztak...”
‫ ״‬...vivén magokkal...némákat...”
‫ ״‬...a sokaság álmélkodik... hogy a némák beszélnek...”.

4.I.8.2. Siketség

A siketség is előfordul (Zsolt. 38. 14, Márk. 7. 32):

‫ ״‬De én, mint a siket, nem hallok”,
‫ ״‬És hazának néki egy nehezen szóló siketet...”.
A siketném aságról (Máté. 12. 22, M árk. 7. 32):
‫ ״‬Akkor egy vak és néma ördöngöst hoztak...”,
‫ ״‬És hozának neki egy nehezen szóló siketet...”.

4.1.8.3. Vakság

A vakságot több helyen említi a Biblia (5 Móz. 28. 28, 2 Kir.

6. 18, Zsolt. 38.11, Zak. 12. 4, Máté. 12. 22, 15.30-31, 20.30,
M árk. 8. 22, Lukács. 14. 21, 18:35, János. 5. 3, 9. 1).

110
 Ez a három betegség bizonyos tekintetben összefügg egy-
mással. Egyrészt azért, m ert a ném aság és siketség öröklőd-
hét, m ásrészt m indhárom betegség a m éhen belüli élet során
bekövetkezett károsító hatások eredm ényeként jelenhet meg
az utódnál, m int kongenitális anom ália (veleszületett rendel-
lenesség). Ezen kívül term észetesen az egészségesen született
ember is elvesztheti hallását (erős ütés, vagy betegség követ-
keztében), látásának elvesztését többféle szembetegség (pl.
szürkehályog, sérülés) okozhatja.
Az időskori szürke hályog m iatt bekövetkezett vakságra
találunk u talást a Bibliában (1 Móz. 27. 1):
‫ ״‬És Ion, a mikor megvénhedett vala Izsák, és szemei annyi-
ra meghomályosodtak vala, hogy nem látott...”
Csizmadia Lajos azonban m ár többször idézett m unkájá-
bán megemlíti, hogy a siketséget, vakságot és ném aságot Jé-
zus kortársai a gonosz lelkek hatásának tulajdonították (Csíz-
madia, 1927, 121). Ez m indenképpen arra utal, hogy jóllehet
észlelték a fogyatékos emberek rendellenes viselkedését, an-
nak okát nyilvánvalóan megfelelő ism eret hiányában - nem
tu d ták megmagyarázni és ezért a fogyatékosságokat gonosz
szellemek hatásának tulajdonították.
A bénák és vakok ‫״‬csodálatos gyógyulásairól” több helyen
olvashatunk a Bibliában. Az 1900-as évek elején elterjedt az az
elképzelés, hogy létezik hisztériás vakság és bénaság. Ezek a
betegek valóban nem vakok és nem bénák, jóllehet a tü n etek
pontosan megegyeznek a bénákra és vakokra jellemző tüne-
tekkel. Ha az ilyen beteg hipnózis állapotába kerül, vissza-
nyerheti látását, a béna pedig saját lábán távozik.
Amikor a hisztériás vakságból és hisztériás bénaságból
való gyógyulások közism ertekké váltak, akkor elterjedt az a
nézet, hogy a bibliai csodák alapjául is ilyen esetek szolgál-
tak. Jóllehet ez nem kizárt, mégsem lehet nagyon valószínű,
m ert gyakorlatilag nagyon kevés a hisztériás vakságban és
bénaságban szenvedő betegek szám a (Farkas H enrik, 1988,
165-166).
Tobít vakságának létrejöttének okáról olvashatunk egy
esetet a Képes Bibliában:

111
 ‫ ״‬De nem tudtam, hogy a falon verebek vannak: s mivel sze-
meim nyitva voltak, a verebek melyet ganajlottak szemeimbe,
miértis fejér hályog támadt szemeimben.” (Tobít. 2. 10).
A betegség orvoslásáról is itt találunk receptet:
‫ ״‬Kend meg epével szemeit, ha majd viszket, levakarja, s ak-
kor lehull a hályog és meglát téged” (Tobít. 11. 8).
‫ ״‬...meghinti atyja szemeit epével és szól: Bízzál édes atyám.
Mihelyt tehát viszketni kezdtek szemei, vakard azokat,
S akkor a hályog lehámlott szemei csúcsáról.” (Tóbít. 11.
11-13).
Az idézett szövegben m inden valószínűség szerint a glau-
kómáról (zöld hályogról) lehet szó. A fehér hályog említése az-
zal függhet össze, hogy a glaukómás em ber szemgolyóján való-
bán fehéres hályog keletkezik. Az is kiderül, hogy állati ürülék
m iatt következett be a betegség. A nnak m agyarázatát azon-
bán, hogy ennek gyógyítását m iért epével oldották meg, nem
tudjuk megadni.

4.1.8.4. Az orrüreg betegségei

A Biblia az orrbetegségekről keveset ír, viszont az orr az el-

ső em beri szerv, am elyet m ár Mózes első könyve is megemlít:
‫ ״‬És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából,
és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. így lön az ember
élő lélekké” (1 Móz. 2. 7).
Az orr szaglási funkcióját nagyra értékelte az ókor embe-
re, amely főként az oltáron b em u tato tt égőáldozat kapcsán
vált fontossá.
A kellemes illatot így jellemzi a Biblia:
‫ ״‬...és a te orrodnak illatja, mint az almának” (Én. 7. 8).
Az Ú r rossz illattal b ü n te tte az em bereket:
‫ ״‬...táborotok bűzét egészen orrotokig emeltem...” (Amós. 4.
10).
A Talm udban a taszító orrbűzt: az orr rossz illatát ‫״‬polip”-
nak tulajdonítja egy Sámuel nevű pap. E zt olyan súlyos álla-
pótnak tekintették, hogy a férjet a feleségtől való elválásra
kényszeríthette (Forrai, 1987, 184-185).

112
 A szaglási képesség hiányát többször is említi a Biblia:
‫ ״‬Füleik vannak, de nem hallanak, orruk van, de nem sza-
/!ólnak” (Zsolt. 115. 6).
Ism erték az orrvérzés egyik okát is:
‫ ״‬...és a ki keményen fújja ki az ő orrát, vért hoz ki;” (Péld.
:50. 33).
Találunk a Bibliában em lítést a tüsszentésről is:
‫ ״‬Akkor a gyermekprüsszente vagy hétszer...” (2 Kir. 4. 35).
Más helyen:
‫ ״‬Tüsszentése fényt sugároz ki...” (Jób. 41. 18).
Napjaink bibliamagyarázói szerint az ősöknek volt valami-
lyen fogalmuk a tüsszentést előidéző cseppfertőzésről. Legjob-
bán a cseppfertőzés utján terjedő felső légúti diftériától félhet-
tek. A babiloni Talmud szerint Rabbi Akiba tanítványai közül
mintegy 12 000 ifjú esett áldozatul egy ilyen járványnak. H a
járvány fenyegette őket, akkor trom bitálással adták tu d tá ra a
népnek. De em ellett a papoknak rendszeresen kellett imád-
kozni azért, hogy a gyermekeket kerülje el a megfulladás ré-
me.

4.1.9. Egyéb betegségek és tünetek

4.I.9.I. Vízkórság (hydrops)

Jézus, am ikor az egyik főfarizeus házához ment:

‫ ״‬...ímé egy vízkóros ember vala ő előtte” (Lukács. 14. 2).
A vízkórosság, vízi betegség, vízkór az előbb e m lített tü -
n etn ek pontosan az ellenkezője. N em önálló betegségről van
szó, hanem m ás bajok következm ényeként jelentkezik. Rö-
viden azt lehet elm ondani róla, hogy a szervezetnek egy
olyan beteges állapota, am ikor a szövetek között, a te s t üre-
geiben, általáb an csak k ö rü lírt helyekre lokalizálódva híg
savós folyadék gyűlik össze. Á ltalános a szívbetegségek, ve-
segyulladások esetén való fellépése (Révai Nagy Lexikona,
1926, 413).
A bibliai szöveg te h át csak tü n e te t jelöl és nem tudjuk
megmondani a betegség okát.

113
 4.1.9.2. Napszúrás és újraélesztés

A napszúrás (2 Kir. 4. 18-20) meglehetősen gyakori jelen-

ség lehetett az egyiptomi és palesztinai lakosságnál és a bibli-
ai szöveg szerint súlyos következm ényei is voltak:
‫ ״‬De mikor megnőtt a gyermek, történt, hogy egy napon ki-
ment az ő atyjához, az aratókhoz.
És monda az ő atyjának: Jaj fejem, ja j fejem! És monda az
ő atyja a szolgának: Vidd el őt az anyjához.
Ki mikor felvette őt, viué az ő anyjához, és az az ölében tartá
délig, és akkor meghalt. ”
A diagnózis biztos, a halál nem! A gyerm eknek napszúrása
volt, ami erős fejfájással kezdődik, súlyos esetekben eszmélet-
vesztés, vagy halál következik be. A bibliai esetben úgy lát-
szott, hogy a gyermek m eghalt. Az anya azonban a prófétát
hívta segítségül, aki:
‫ ״‬...az ágyra felhágván, a gyermekre feküdt, és az ő száját a
gyermek szájára tévé, szemeit szemeire, kezeit kezeire, és rábo-
rult, és megmelegedék a gyermek teste.
Azután felállott és egyszer alá és fel já rt a házban, majd új-
ra felment és reáborult. Akkor a gyermek prüsszente vagy hét-
szer, és felnyitá szemeit a gyermek” (2 K ir 4. 34-35).
Ebben az esetben a Biblia alapján Isteni erővel is számolni
kell, de most figyelmünket csak a fizikai eseményeken ta rt-
suk.
Ezek alapján azt a következtetést vonhatnánk le, hogy az
ókorban ism erték és alkalm azták a m esterséges lélegeztetést,
és alighanem a szívm asszást is. Ez a m ódszer széles körben is-
m ert lehetett.
Az esetre a racionális m agyarázatot a Kr. e. 1. században
m ár Flavius Josephus történetíró is k ereste és úgy vélte, hogy
a sunam ita asszony fiának mindössze n ap szú rása volt és nem
is volt igazi halott.
L. Wislicki mai orvostörténész ezt a logikus érvelést is
m egtám adta. Alapos elemzése és az esem ények színhelyének
megvizsgálása alapján a következőket állítja: a bibliai Sunem
(ma: Sulem) és a Karmel-hegy közötti 25 km-es u ta t kétszer is

114
m egtették szam árháton (a mai m entőautó ‫״‬ősén”), m ire az
állítólagos életrekeltés végbem ehetett. Ez legkevesebb 11 órát
vett igénybe, ami túl sok ahhoz, hogy az ún. szájtól szájig tör-
ténő újraélesztést sikeresen lehessen lefolytatni. Kétségtelen,
hogy ebben az ellenvetésben is van igazság (Forrai, 1987, 141).
A feltételezett szájtól szájig történő újraélesztésről m ásutt
is olvashatunk a Bibliában. így élesztette fel Illés próféta is az
özvegy gyermekét:
‫ ״‬És ráborult háromszor a gyermekre, és felkiáltott az Úr-
hoz, mondván: Én Uram, Istenem, térítsd vissza e gyermek lel-
két ő belé!
És meghallgatta az Úr Illés szavát, és megtért a gyermekbe
a lélek, és megélede” (1 Kir. 17. 21-22).
M ásutt Pál apostol hasonló gyógyítási módjáról olvasha-
tü n k (Csel. 20. 9-10,12):
‫ ״‬jEgy Eutikhus nevű ifjú pedig ül vala az ablakban, mély
álomba merülve: és mivelhogy Pál sok ideig prédikáló, elnyo-
matván az álom által, aláesék a harmadik rend házból, és hal-
va vétetek föl.
Pál pedig alámenvén, reá borula, és magához ölelve mon-
da: Ne háborogjatok; mert a lelke benne van.
Felhozák pedig az ifjat elevenen, és felette igen megvigasz-
talódának. ”
Az em lített esetek teh át nem halottfeltám asztások voltak,
hanem újraélesztések lehettek.
M indenesetre ezekben a csodatettekben racionális ténye-
zők is lehettek. Egy erős, szuggesztív egyéniség lelki befolyá-
sa, ha nem áll fenn visszafordíthatatlan szervi elváltozás, so-
kát tehet a betegekért (Forrai, 1987, 142). Ezt bizonyítja a mai
pszichoterápiás kezelés alkalm azása is.

4.1.9.3. Szövődményes szülés

Az ókori Kelet irodalm ában sok ism eretet felhalm oztak az

emberi terhességről és szülésről, am elyek egy része m a is me-
gállja a helyét, de term észetesen sok m isztikus és zavaros el-
képzelés is körülvette ezeket az élettan i jelenségeket.

115
 M ár az Ószövetség szövegének m egírása idején is tudták,
hogy a közösülést nem követi azonnal a megtermékenyítés. A
m enstruáló nőknél három napos absztinenciát rendel el:
‫ ״‬...Legyetek készen harmadnapra; asszonyhoz ne közelítse-
tek” (2 Móz. 19. 15).
A Palesztinái Talmud és a Babiloni Talmud a közösüléstől
szám ítva 270-274 nap ra becsüli a terhességi időtartam ot
(Forrai, 1987, 37), ugyanis a legutolsó havivérzés időpontját te-
kintették kiindulópontnak és ezért nem egyezik az em lített idő-
szak a mai szülészet tíz holdhónapos (280 napos) számításával.
A terhességet akkor ta rto ttá k bizonyítottnak, ha három
egym ást követő m enstruáció elm aradt. E zt T h ám árn ak
Júdától származó terhességéből tudjuk. M iután Hér, Jú d a el-
sőszülött fia gonosz volt az Ú r szemei előtt, megölte azt. Az öz-
vegy T hám ár pedig saját apósával szeretkezett:
‫ ״‬Leueté azért magáról özvegyi ruháját, elfátyolozó és bebur-
kóló magát, és leüle...a Thimnába vezető úton...
Meglátó pedig őt Júda...
...és monda: Engedd meg kérlek, hogy menjek be te hozzád,
mert nem tudja vala hogy az ő menye az.
És lön mintegy három hónap múlva jelenték Júdának,
mondván: Thámár a te menyed paráználkodott, és ímé terhes
is a paráznaság miatt. Mikor pedig kivitetnék, elkülde az ő ipá-
hoz, mondván: Attól a férfiútól vagyok terhes, a kiéi ezek” (1
Móz. 38. 14-16, 24-25).
Jú d a te h át vérfertőzésbe keveredett, de m entségére szol-
gáljon, hogy erről nem tudott. A terhességet azonban tu d a tták
vele éspedig a szeretkezést követő három hónap elteltével.
Olykor a szülés komplikációkat okozott még a bibliai idők-
ben is. E nnek egyik esetét így találjuk a Bibliában (1 Móz. 35.
16-20):
‫ ״‬És elindulának Béthelből, s mikor Efratától, hogy oda ér-
jenek, már csak egy dűlőföldre valának, szüle Rákhel, és nehéz
vala az ő szülése.
S vajúdása közben monda néki a bába: Ne félj, mert most
is fiad lesz. És mikor lelke kiméne, mert meghala, nevezé nevét
Benóninak, az atyja pedig nevezé őt Benjáminnak.

116
 És meghala Rákhel, és eltemették az Efrátába (azaz
Bethlehembe) vivő úton. ”
Ezt a bibliai szöveget m ár az 1475 és 1550 között élt
Ovidiah Sforno orvos is elemezte.
Olvashatjuk, hogy nehéz ‫״‬vajúdása közben” megmondta
Rákhelnek a bába, hogy fia lesz. Sforno ezt úgy m agyarázta,
hogy ez az eset ellentm ond annak a régi hipotézisnek, mely
szerint a fájások m értéke a gyermek nem ének jelzője lenne. A
Talm udnak ugyanis van egy tévtana, mely szerint a fiúk ‫״‬tar-
kóval előre”, a leányok ‫״‬tarkóval h á tra ” születnek. Mivel pe-
dig a m agzat a szülőcsatornában a hátsó pozícióból meg kell,
hogy forduljon a szülés folyamán a tengelye körül, ez - a félté-
vés szerint - erősebb méhösszehúzódásokkal já r együtt.
Sforno szerint a bába igazában nem tu d ta azt, hogy fiú gyér-
meke lesz Rákhelnek, csak m egnyugtatta a vajúdó asszonyt.
Későbbi bibliamagyarázók, Rasbam és Malbin, szerint a
szülés m ár lezajlott, am ikor a bábasszony tud atta, hogy ismét
fia született Rákhelnek, s imája egy újabb fiúért:
‫ ״‬...Adjon ehhez az Úr nékem más fiat is” (1 Móz. 30. 24)
m eghallgatásra talált.
Mások úgy értelm ezték a leírást, hogy Rákhel második
szülése idején m ár viszonylag idős - 40 éves - volt. Feltételez-
ték, hogy nagy volt az újszülött, vagy a m éhben kóros volt a
fekvése.
Az utóbbi évtizedekben egyre többen azt feltételezik, hogy
a szóban forgó új szülött farfekvésben született. Gordon és
Levin szerint a farfekvés - m elynek során a külső nem i szerv
m ár a szülés m egindulásakor jól láthatóvá válik - a legfőbb bi-
zonyítéka annak, hogy a bába tu d ta a gyermek nem ét.
S. H. Blondheim és fia, M. Blondheim szerint az anya ha-
lálát a farfekvés meglehetősen gyakori szövődménye, a méh,
illetve a m éhnyak szakadása okozta, te h át elvérzett, amivel
szemben a bibliai időkben teljesen tehetetlenek voltak. Azt is
kiemelik, hogy a bába a ‫״‬vajúdás közben” nyilatkozott, míg
egy másik esetben, am ikor ugyancsak fiú gyermek született,
nem volt sem nehéz vajúdás, sem az anya nem h alt bele a szü-
lésbe:

117
 ‫ ״‬...térdre esék és szüle, mert a fájdalmak meglepték.
És mikor elalélt, mondának azok, a kik mellette állanak
vala: Ne félj, mert fiút szültél;” (1 Sám. 4. 19-20).
Ebben az esetben te h át csak a szülés lezajlása u tá n közöl-
ték az anyával a gyermek nemét.
Ez a két példa bizonyítja, hogy egy-egy bibliai esemény ér-
telmezése m ennyi ism eretet sok problémát, vitát vethet fel,
feloldása pedig szakism eretet igényel.

4.1.9.4. Egyéb betegségek

A derékgyulladás (Zsolt. 38. 8) m inden különösebb nehéz-

ség nélkül a csigolyatesteken nagyon gyakran megfigyelhető
arthrosis deformans (idült reum atikus gyulladás) esetével le-
hét azonosítani. Ez ellen szólhat az, hogy ennek előidézéséhez
megfázás, nedvesebb életkörülm ények szükségesek, amelyek
a szubtrópusi területeken nyilvánvalóan ritkábban fordulnak
elő. Tény azonban, hogy a hazánk területén feltárt több száz
éves leleteken ez az elváltozás rendkívül gyakori.
A fekély (5 Móz. 28. 27, 1 Sám. 6. 11, Jób. 2. 8) sokféle ok-
ra vezethető vissza, nem kizárt, hogy a lepra, vagy a pestis egy
kevéssé pontosan körvonalazott esetéről van szó.
O lvashatunk a Bibliában féregbetegségről is (Csel. 12. 23).
Feltételezhető, hogy ebben az esetben bélférgekről van szó.
Érdem es még szólni a következő bibliai szövegről is (Zsolt.
101. 4,6):
‫ ״‬...és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök. Nyögésem-
nek szavától csontom a húsomhoz ragadt. ”
Ebben az esetben valamilyen súlyos betegségről lehet szó.
Az üszög (ergotismus) a mai orvosi gyakorlatban m érgezéstje-
lent, melyet az anyarozzsal fertőzött gabona lisztje okozhat. A
középkorban gyakori kórkép volt. Zsibbadással és eleinte nagy
fájdalmakkal járó betegség (Hollán, 2. kötet, 178).
Ehhez még azt kell hozzátegyük, hogy más helyen (Aggé.
2. 17) is olvashatunk az üszögről:
‫״‬M egvertelek titeket üszöggel... ”

118
 Talán nem já ru n k messze az igazságtól, ha feltételezzük,
hogy az üszkös csontok esetében a gabonaüszög által okozott
mérgezésről is lehet szó.
Nem zárható ki azonban az sem, hogy az em lített bibliai
szövegben valamilyen sérülés következtében beálló vérmérge-
zés tünetéről, esetleg érszűkület m iatt bekövetkezett végtag-
elhalásról van szó. Ezek azonban csak feltételezések.

4.1.9.5. Törpenövés, púposság

A törpenövésről egy helyen olvashatunk a Bibliában (3

Móz. 21. 20), de a szöveg alapján nem lehet következtetni ar-
ra, hogy a törpenövés különböző okai közül melyik vezethető
vissza a bibliai esetre. Annyi azonban biztos, hogy születési
rendellenességről lehet szó. Az pedig, hogy csak egy helyen
említi a Biblia a törpenövést, talán arra utal, hogy meglehető-
sen kevés esetben fordulhatott elő.
A púpos em berről ugyancsak a fenti helyen van szó a Bib-
liában. Kiváltó okról ez esetben sem tu dunk többet mondani.

4.1.10. Fogazat

A Bibliában a fogakról sok helyen olvashatunk. Ezeket

m ár két m agyar szerző is elemezte (Forrai, 1986, 89-97, Hu-
szár, 1994, 65-69). A továbbiakban ezeknek a közlemények-
nek az alapján, nagyrészt a szerzők szövegére tám aszkodva te-
kintsük át, hogy m iként is értelm ezhetők a Bibliában em lített
fogak.
Az emberi fogakkal kapcsolatos bibliai szövegeket négy
csoportba oszthatjuk, melyek összefüggésbe hozhatók
- a megtorlással, büntetéssel,
- az ép fogazat fontosságával,
- betegségekkel,
- és szimbolikus értelmezéssel.
Ezekhez csatlakozik ötödikként az állatok fogainak említé-
se.

119
 4.1.10.1. A fogak, a megtorlás és büntetés

A közéletben gyakran idézik ‫״‬a szemet szemért, fogat fo-

g ért” bibliai szöveget. E nnek lényege a megtorlás! jog, a lex
talionis. A bibliai k u tatás ennek az elvnek a forrásaként Ha-
m urabi babiloni király kőoszlopba vésett törvénygyűjtemény-
ét (Kr. e. 20. sz.) jelöli meg. E szerint ha valaki azonos társadal-
mi osztályba tartozónak kiüti a fogát, akkor büntetésül az ő
fogát is ki kell ütni. Ha alacsonyabb társadalm i osztályban le-
vő a kárvallott, akkor kárpótlásul 1/3 m ina (1 m ina = 505 gr)
ezüstöt kell kapjon.
Az Ószövetségben a fogat fogért gondolat négyszer fordul
elő.
Ez a m egtorlási elv, illetve a büntetés m értéke világosan
kifejeződik a következő bibliai idézetekben, melyekből az is ki-
derül, hogy a fogakat nagy értékűeknek tarto tták , egyenran-
gúnak a szemmel, kézzel, lábbal:
‫ ״‬Törést törésért, szemet szemért, fogat fogért; a milyen sé-
relmet ö ejtett máson, olyan ejtessék rajta is” (3 Móz. 24. 20).
‫ ״‬Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért” (2
Móz. 21. 24, 5 Móz. 19. 21).
‫ ״‬Ha pedig szolgájának fogát üti ki, bocsássa azt szabadon
az ő fogáért” (2 Móz. 21. 27).
Az Új szövetség is idézi ezt a szabályt:
‫ ״‬Hallottátok, hogy megmondatott; Szemet szemért és fogat
fogért” (Máté. 5. 38).
H uszár György szerint a felsorolási sorrend: szem, fog,
kéz, láb, nem csak az egyes testrészek értékbeliségének a sor-
rendjét, hímem a sérülések gyakoriságát is jelzi.
A fogak kitördelése, kiütése, erőszakos eltávolítása az ókor
egyik brutális büntetési módja, megtorlási eszköze volt. E zt fe-
jezi ki a következő szöveg is, mely Jeruzsálem pusztulásához
kapcsolódik:
‫ ״‬És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem”
(Jer. 3. 16).
A felső és alsó fogsor erőteljes összedörzsölésével kellemet-
len csikorgó hangot idéz elő az, aki haragból, vagy fájdalom

120
 m iatt csikorgatja a fogát. Ez olykor az ideges em bereknél szó-
kássá válik.
A fogcsikorgatásról szólnak a következő bibliai idézetek,
melyek a haraggal vannak kapcsolatban.
‫ ״‬Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta
rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét” (Jób. 16:9).
‫ ״‬Fondorkodik a gonosz az igaz ellen, és fogait csikorgatja
rá:” (Zsolt. 37. 12).
‫ ״‬Látja ezt a gonosz és dühöng; fogait csikorgatja és el-
eped;” (Zsolt. 112. 10).
‫ ״‬Feltátották ellened szájokat minden ellenségeid;
süvöltenek és csikorgatják fogukat, mondván: Nyeljük el őt!”
(Jer. 2. 16).
A fogcsikorgatás a fájdalom, a bűnhődés, a szenvedés kife-
jezésére és büntetés megjelenítésére az Ú jtestam entum ban
Máté evangélium ában hat helyen fordul elő.
‫ ״‬Ez ország fiai pedig kivettetnek a külső sötétségre; holott
lészen sírás és fogaknak csikorgatása” (Máté. 8. 12).
‫ ״‬És bevetik őket a tüzes kemenczébe: ott lészen sírás és fog-
csikorgatás” (Máté. 13. 42).
‫ ״‬És a tüzes kemencébe vetik őket; ott lészen sírás és fogcsi-
korgatás” (Máté. 13. 50).
‫ ״‬...vigyétek és vezessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sí-
rás és fogcsikorgatás” (Máté. 22. 13).
‫ ״‬És ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott
lészen sírás és fogcsikorgatás” (Máté. 24. 51).
‫ ״‬És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott
lészen sírás és fogcsikorgatás” (Máté. 25. 30).
Az Újszövetség (Lukács. 13. 28) az Isten országából való
kirekesztettekre mondja, hogy
‫ ״‬...lesz sírás és fogak csikorgatása...”.
Amikor P éter és az apostolok a főpap és a tanács előtt bi-
zonyságot tesznek Jézusról (Csel. 5. 33):
‫ ״‬Azok pedig ezeket hallván, fogukat csikorgatják, és arról
tanácskozónak, hogy megölik őket”.
Hasonlóképpen haragra gerjedtek a főpap és a tanács tag-
ja i István vértanú bizonyságtétele alkalmával:

121
 ‫ ״‬Mikor pedig ezeket hallották, szívükben dühösködnek és
fogaikat csikorgatják vala δ ellene” (Csel. 7. 54).
A fogcsikorgatáshoz hasonló jelenség a vicsorítás, mely
ugyancsak az ellenségeskedéssel kapcsolatos (Zsolt. 35. 16):
‫ ״‬Ingyenélők léha csúfolkodásai közt fogaikat vicsorítgatva
rám. ”

4.1.10.2. A Biblia az egészséges fogazatról

Az egészséges életnek alapvető kísérője az ép fogazat. Az

ép fogakról való megemlékezést a Bibliában a következő helye-
ken találjuk.
Amikor Jákob halála előtt fiaitól búcsút vesz a következő-
két mondja:
‫ ״‬Bortól veresek szemei, tejtől fehérek fogai” (1 Móz. 49. 12).
Ebben a passzusban a ‫״‬tejfehér fogak” az egészség, az erő, az
életrevalóság kifejezői.
A szép fogak dicséretét, a fogak szépségét említi a követke-
ző idézet (Én. 4. 2, 6.3):
‫ ״‬A te fogaid hasonlók a megnyírt juhok nyájához, melyek a
fürdőből feljőnek.
A te fogaid hasonlók a juhok nyájához, melyek feljőnek a
fürdőből. ”
A hasonlat a fogak fehérségére utal. A keleti népeknél a
bibliai időkben a n ap b arn íto tt arcbőrű em berek fehér és
egészséges foga szép látvány volt, de m a is kétségtelenül szép
jelenség.

4.1.10.3. A Biblia a beteg fogakról

A fogak betegségeivel összefüggésbe hozható szövegrészek

több helyen fordulnak elő a Bibliában.
Az igazságtalan bírákkal kapcsolatban olvashatjuk (Zsolt.
58. 7): ‫ ״‬Isten, rontsd meg az ő fogaikat az ő szájokban... ”.
Az ecet savtartalm ának fogakra gyakorolt kellem etlen ha-
tá sá t is em líti az Ószövetség (Péld. 10. 26):

122
 ‫ ״‬Minemű az eczet a fogaknak...”.
Hasonló vonatkozású az a szövegrész is, ami az egresben
levő 1-5% citrom- és almasav fogakra gyakorolt h atására - el-
vásására, a fog tompává válására - utal:
‫ ״‬...minden embernek, ki megeszi az egrest, tulajdon foga
vásik el belé” (Jer. 31. 30).
Az egres a bibliai helyszíneken term ett, ism erték és az eg-
rés által okozott fogelvásás m ár a bibliai időkben is ism ert volt
és erre u tal a példázat is, ami egyben szimbolikus értelm ű.
A beteg fogat a Példabeszédek könyve (Péld. 25. 19)
‫ ״‬...romlott fog...”-ként említi.
A korábban m ár tárgyalt epilepsziával kapcsolatban emlí-
te ttü k a tünetek között, hogy az ilyen beteg
‫ ״‬...tajtékot túr és fogát csikorgatja...” (Márk. 9. 18).
Ez nem a fogbetegségre utal, hanem más megbetegedéshez
kapcsolódik.
A beteg fogak által okozott fájdalm akra a bibliai időkben
azok eltávolításán kívül más eredményes gyógymód nem volt.
Az ókori keleti népek fogászatáról számos adat m aradt fenn.
Hoffmann-Axthelm fogorvostörténész ennek ellenére megái-
lapíthatta azt a valós tényt, hogy a Bibliában alig van utalás
az orvosi és egyáltalában semmi sincs a fogorvosi beavatkozá-
sokról (Huszár, 1994, 68), ami önm agában még nem bizonyít-
ja a Bibliában szereplő népeknél a fogászati ism eretek teljes
hiányát.

4.1.10.4. A fogazat szimbolikus említése a Bibliában

A fogak szimbolikus em lítését m ár több helyen találjuk

meg a Bibliában. Az előbbiekben em lített O testam entum i idé-
zet:
‫ ״‬Bortól veresek a szemei, tejtől fehérek a fogai” (1 Móz. 49.12)
nem csupán az egészséges fogra utal, hanem az egészségre
ártalm as bor és a kedvező h atású tej összehasonlítása is kiöl-
vasható a szövegből.
A Biblia a nagyon rövid időt a szájba kerülő élelem rágás
és lenyelés előtti idejével jellemzi:

123
 ‫ ״‬A hús még foguk között vala, és meg sem emésztették vala,
a mikor az Úrnak haragja felgerjede a népre...” (4 Móz. 11.
33).
M egtalálható az a gondolat is, hogy az atyák b űneiért nem
a fiaik büntetendők (Jer. 31. 29-30):
‫ ״‬...ne mondják többé: Az atyák ették meg az egrest és a fiák
foga vásott el bele. ”
‫ ״‬...kiki a maga gonoszságáért hal meg; minden embernek,
ki megeszi az egrest, tulajdon foga vásik el belé. ”
Jerem iás szavai m egism étlődnek Ezékiel könyvében
(Ezék. 18. 2):
‫ ״‬...Az atyák ettek egrest, és a fiák foga vásott meg bele?”
A példázatot, m iszerint a gyermekek lakóinak az apák bű-
neiért, a modern örökléstan szinte alaptételként idézi, am ikor
a betegséghordozó szülői gének átörökléséről beszél.
A m ásik m agyarázat az, hogy a fogak tönkrem enése általá-
nos testi-lelki gyötrődés következménye is lehet. Az idézett
bibliai szövegek pedig a babiloni fogság és elnyomás idején
születtek. Jerem iás és Ezékiel azért írták ezt, hogy vigasztal-
já k a szorult helyzetben levőket azzal, hogy a gyermekek vét-
lenek és apáik vétkéért nem kell bűnhődniük. Ez a félelem
egyébként jogos volt, m ert a Tízparancsolatban is elhangzik,
hogy:
‫ ״‬...megbüntetem az atyák vétkét a fiákban, harmad és ne-
gyed íziglen...”.
Ebben az esetben ism ét u talni kell arra, hogy a fogazat ál-
lapota elsősorban szimbolikus, lelki, nem pedig fizikai (fogá-
szati) értelem ben fontos.
Agur-nak a szegények és szűkölködők tönkretevőire vonat-
kozó fenyegető jövendölései (Péld.30.14) ugyancsak kapcso-
latban vannak a fogakkal:
‫ ״‬Van olyan nemzetség, a kinek fogai fegyverek, és a kinek
zápfogai kések; hogy a szegényeket kiemészszék e földről, és az
emberek közül a szűkölködöket. ”
Hasonló értelm ű a következő szöveg is (Zsolt. 57. 5):
‫ ״‬Az én lelkem oroszlánok között van, tűzokádók között fék-
szem; emberek között, a kiknek foguk dárda és nyilak...”.

124
 Ebben a Zsoltárban a fogakat az emberi gonoszság, becste-
lenség és dühödt rágalm azás példázataként említi fel a Biblia.
Amos a szociális igazságtalanságok ellen felemelve szavát
az Ú r mondásával fenyegeti meg Izrael előkelőit:
‫ ״‬De én is bocsátottam rátok fogak tisztaságát minden váró-
saitokban és kenyérszükséget minden helységeitekben, és még
sem tértetek vissza hozzám, ezt mondja az Úr” (Amós.4. 6).
Ebben a szövegben a fogak tisztasága az éhezést jelenthe-
ti. Az ennivaló hiánya m iatt tisztán m aradt fogak a vétkező
nép isteni büntetéseként jelennek meg.
A következő helyen az ellenségtől való szabadulásért mon-
dott hálaénekben van szó a fogakról, ahol a fogak az emberi
üldözés fenyegető elemeként, az ellenség fegyvereként jelen-
nek meg:
‫ ״‬Áldott az Úr, aki nem adott minket fogaik prédájául!”

4.1.10.5. Az állatok fogairól

A Bibliában az állatok fogai, m int tám adást, fájdalmat,

megsemmisülést, vagy rém ületet okozó, kiváltó képzetek je-
lennek meg.
M iután Sámson egy ‫״‬nyers szam árállcsontot” ta lált és az-
zal agyonvert 1000 em bert, nagyon megszomjazott és
‫ ״‬Akkor meghasítá Isten a zápfogat, amely az állcsontban
volt, és víz fakadt ki abból” (Bírák. 15.19).
Itt egy szam ár zápfogáról van szó.
Elifáz az Isten hatalm át bizonyítva mondja (Jób. 4. 10):
‫ ״‬...és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek”
Az Ú r a nagy cethalról (krokodilusról) mondja (Jób. 41.
13-14): ‫ ״‬...két sor foga közé kicsoda hatol be?”
‫ ״‬Fogainak sorai körül rémület lakik!”
A Zsoltárok könyvében olvashatjuk (Zsolt. 58. 7):
‫ ״‬...az oroszlánoknak zápfogait törd össze, Uram!”
Amikor D árius király Dánielt, a tiszttartó k igazgatóját az
oroszlánok vermébe vetteti, Dániel látom ásában megjelenik
négy állat, egyik egy félelmetes oroszlán:

125
 ‫ ״‬És ímé, másállat, a második, hasonló a medvéhez, ...és há-
rom oldalborda vala szájában fogai között...” (Dániel. 7. 5).
A negyedik állat is félelmetes:
‫ ״‬...és ímé, negyedik állat, rettenetes és iszonyú és rendkívül
erős; nagy vasfogai valának...” (Dániel. 7. 7).
A vasfogak, a fogak közötti bordák (agyarak) a hatalm as
erő és brutalitás jelképei.
Jóéi a sáskákról írva megemlíti (Jóéi. 1. 6):
‫ ״‬...fogai, mint az oi'oszlán fogai, és agyarai, mint a nőstény
oroszláné”.
János apostol az em berarcú sáskákról írta (Jel. 9. 8):
‫ ״‬...és fogaik olyanok valának, mint az oroszlánoknak.”

4.1.11. Szuicidium (öngyilkosság)

Az öngyilkosságról mindössze öt helyen tesz em lítést a

Biblia.
Saul és fegyverhordozójának halála a következő módon
van leírva (1 Sám. 31. 4-5):
‫ ״‬És mondá Saul az ő fegyverhordozójának: Húzd ki a kar-
dódat, és szúrj keresztül azzal engem... De fegyverhordozója
nem akará, mert nagyon félt. Akkor Saul vévé a kardot és belé-
bocsátkozék.
És fegyverhordozója a mint meglátta, hogy Saul meghalt, ő
is belébocsátkozék az ő kardjába, és vele együtt meghala. ”
Ugyanezt az esetet találjuk a K rónika könyvében (1 Krón.
10. 4-5) is:
‫ ״‬És monda Saul az ő fegyverhordozójának: Vond ki fegyve-
redet, és verj át engem vele... De fegyverhordozója nem akará,
mert igen fél vala. Ragadá azért Saul a fegyvert, és belé
bocsátkozék.
Látván pedig az ő fegyverhordozója, hogy Saul immár meg-
halt, ő is a fegyverbe bocsátkozék, és meghala. ”
Ezekből a sorokból teh át két em ber öngyilkosságáról ka-
p únk tudósítást.
Az eset semmiképpen sem vonható kétségbe, m ert a Biblia
két különböző részében ugyanazon személyekről van szó és az

126
öngyilkosság elkövetésének a módja is csaknem szó szerint
ugyanúgy van leírva.
Az Újszövetségből közism ert Jú d ás öngyilkossága. M iután
elárulta Jézust, felkiáltott:
‫ ״‬...Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért.”
Majd ezt követően:
‫ ״‬O pedig eldobván az ezüst pénzeket a templomban,
eltávozék; és elmenvén felakasztá magát.” (Máté. 27. 5).
Az Apokrifusokban (ld. Képes Szent Biblia) is találkozunk
az öngyilkossággal, ahol olvashatunk Makkabi haláláról (Mák.
14. 41,45):
‫ ״‬Midőn a katonák el akarták foglalni a tornyot,... minden
felől körülfogva, kardba dőlt.
Mikor pedig még életben vala, haragra gerjedve felkelt, ho-
lőtt vére patakzott és sebei fájtak neki, s futott!... és egy meredek
sziklára állott.
Már pedig egészen elvérzett, kiszakasztá beleit, fogta mind-
két kezével és a katonaságra dobta;... ekképen végzé életét.”
Mindegyik leírásban arról van szó, hogy az öngyilkosságot
saját m aguk végezték el és Júdás kivételével kardba dőltek.
Az, hogy a Szentírásban' néhány öngyilkosságról olvasha-
tünk, m inden bizonnyal azzal függ össze, hogy a Tízparancso-
latok egyike: Ne ölj ! (2 Móz. 20. 13, 5 Móz. S. 17, M áté. 5. 21)
ezt m egtiltotta. A ne ölj ugyanis nem csupán a rra vonatkozik,
hogy mások életére ne törjünk, hanem a bibliai értelmezés
szerint arra is, hogy nincs jogunk saját életünk felett rendel-
kezni. Látjuk azonban - a vérfertőzéshez hasonlóan - hogy a
bibliai em berek olykor megszegték m ég az ilyen szigorú törvé-
nyékét is.
A mai kor em berének a Biblia ta n ítása az öngyilkosságról
nagyon megfontolandó. Ugyanis a m odern életben élő embe-
rek azt gondolják, hogy az öngyilkosság a felgyorsult élettem-
pó, a különböző társadalm akban a rem énytelenség és a kiutta-
lanság egyik velejárója.
Sajnos e té re n hazánk a Föld országai között nagyon elő-
kelő helyet foglal el. Ezen belül Csongrád megye és Szeged,
Makó környéke ,já r elől”.

127
 E nnek illusztrálására szeretnénk néhány ad ato t megemlí-
teni.
Zákányszéken 1985 és 1994 között 38 em ber le tt öngyil-
kos. Ezek között volt krónikus öngyilkossági eset (1), mások
pszichiátriai okokra (alkohol, drog, pszichózis, depresszió) 13
eset, biológiai okokra (öregség, betegség) 6 eset, szociális okok-
ra (magány, m unkanélküliség, anyagi gondok, felborult házas-
ság, vagyon elvesztése) 17 eset vezethetők vissza. Az esetek 68
%-ában férfi, 32%-ában nő követett el öngyilkosságot. A férfi-
ak átlagos életkora 50, a nőké 63 év volt. A halálnem ek meg-
oszlása a következő: önakasztás 17, m érgezés 6, vasúti 1, fül-
ladás 1 (Sebestyén, 1995, 13).
Á sotthalm on 1988-tól 1990-re három ról nyolcra n ő tt az
öngyilkosok szám a. Legtöbben felak aszto tták m ag u k at (25),
perm etezőszert itta k (20), m ások gyógyszert v ettek be, vagy
k ú tb a u g ro ttak (2-2), míg 1-1 em ber az e ré t v ág ta el, vagy
szíven szú rta m agát. Az 51 eset közül a legtöbb április és jú-
lius hónap között következett be (Delgado U lloa Jorge,
1995, 15).
Még olyan kis településen is, m int Öttöm ős, ahol 1996-ban
a lakosok szám a 808 volt, 1971 és 1994 között a 316 haláleset
6,3%-a (20 eset) volt öngyilkosság. Ezek közül 11 önakasztás,
9 pedig növény védőszer által okozott halál (Hegedűs, 1995,
8-9).
Az 1950-es évek végén erő ltetett szövetkezesítés során na-
gyón sok parasztem ber lett öngyilkos, mivel nem tu d ta elvisel-
ni, hogy földjét erőszakkal elvették tőle.
És ezek az adatok csak az ún. sikeres öngyilkosságokat tar-
talm azzák, ezekben nincs szó a sikertelenül végződött öngyil-
kossági kísérletekről, amelyek szám a nyilvánvalóan szintén
nem csekély.
Nyugodtan m ondhatjuk tehát, hogy am int a 20. évszázad
első felében a tüdőtuberkulózis volt a m orbus hungaricus, m a
ugyanez az öngyilkosságokra érvényes.

128
 4 1 .1 2 ‫־‬. Herék eltávolítása (orchidectomia)

A herék eltávolítására orvosi okok m iatt általában hererák

esetében kerül sor. De ismeri a történelem a török hárem őrök
esetében is a herék eltávolítását, amivel a hárem tulajdonosa
‫״‬preventív intézkedést” tett. Ism eretes a történelem ből az is,
hogy egyik középkori pápa azért, hogy a gyermekkórus tagjai
megőrizhessék szoprán hangúkat, a serdülőket k asztráltatta.
Az Apokrif könyvben (Bölcses. 3. 14) szó van heréitekről:
‫ ״‬A heréit is, ki kezével jogtalanságot nem követett el...”.
Hasonló jelenségről van szó a következő idézetben is
(Sírák. 30. 19-20):
‫ ״‬Mit használ az égőáldozat a bálványnak ? hiszen sem eszi,
sem szagolja;
Mert látja szemeivel és sohajtoz, valamint sohajtoz a heréit
ember, mikor szüzet ölelget. ”
Az Újszövetségben (Máté. 19. 12) még bővebben olvasha-
tü n k a heréitekről:
‫ ״‬Mert vannak heréitek, a kik anyjuk méhéből születtek így;
és vannak heréitek, a kiket az emberek heréitek ki; és vannak
heréitek, a kik maguk heréitek ki magukat a mennyeknek or-
szágáért. ”
Ha ezt a szöveget elemezzük, akkor három különféle uta-
lást találunk a heréitekre vonatkozóan.
Kezdjük a végén.
A saját m aga általi herélés nyilvánvalóan elképzelhetetlen.
Ebben az esetben arra kell gondoljunk, hogy ez az írás szim-
bolikus: azaz, aki m egtartóztatja m agát, aki férfiasságát nem
használja, az majd a m ennyeknek országában kapja meg jutái-
mát.
A m ásik gondolat az, amelyik azt említi, hogy egyik ember
eltávolítja a m ásik heréjét. E rre van példa a történelem ben,
m int ahogyan a rra előbbiekben utaltu n k .
Sokkal inkább izgalmasabb szám unkra az első megjegyzés,
azaz a here születés óta meglevő hiánya.
Ism eretes a heresorvadás - atrophia testis - előfordulása.
E nnek egyik oka lehet a cryptorchismus, azaz re jte tt heréjű-

129
ség, a hasüregben fejlődő herék leszállásának elm aradása. Ez
gyakori gyermekkori fejlődési hiba, az újszülöttek mintegy
3%-ánál fordul elő. G yakran kíséri más fejlődési rendellenes-
ség. A has hőm érséklete gátolja a spermiogenezist és kétolda-
li rejtett heréjűség esetén 90-100-os sterilitáshoz vezet. Álta-
Iában 10-11 éves korban, te h á t a serdülés előtt feltétlenül el
kell végezni a m űtétet, amellyel a heréknek a scrotumban
(herezacskóban) való elhelyezkedését állítják helyre. A has-
üregben rekedt herék esetében semmilyen beavatkozás nem
jöhet szóba (Hollán, 1. kötet, 713-714).
A bibliai idézet te h át ism ét egy kongenitális anom áliát em-
lít, mellyel szemben az ókor embere tehetetlen volt.
A rra azonban még következtetni is nehéz lenne, hogy az
em lített sorokban valóban kasztráltról van-e szó. M indeneset-
re M áté evangéliuma valószínűsíti a tényt. Annyi azonban biz-
tosnak tűnik, hogy nem egészségi okok m iatt végezhettek
ilyen m űtétet, ha egyáltalában végeztek. Lehet, hogy egysze-
rű en az állatoknál alkalm azott eljárás példabeszéd form ában
való említéséről van szó, de az sem kizárt, hogy az állatte-
nyésztéssel foglalkozó ókori emberek, akik nyilvánvalóan is-
m erték az állatok herélésének módszerét, esetleg ezt ember-
nél is végrehajtották.

4.1.13. Hypertrichosis (túlszőrösség)

Izsák felesége, Rebeka várandós lett.

‫ ״‬És heteiének az ő szülésének napjai...
Es kijőve az első; vereses vala, mindenestől szőrös, mint egy
lazsnak; ezért nevezék nevét Ézsaúnak” (1 Móz. 25. 25).
Különös jelenség, hogy az anya nem lepődött meg azon,
hogy csecsemője szőrösen jö tt a világra, pedig az ilyen eset
rendkívül ritka.
Ezsaúból - a szőrös újszülöttből - a Biblia szerint szőrös
férfi lett. Szőrössége más volt, m int általában a szőrösnek
m ondott férfiaké.
Feltehetjük a kérdést, hogy létezett-e valójában Ézsaú, a
szőrös ember?

130
 Az orvosi könyvekben is megtaláljuk az Ézsaúra illő tünet
pontos leírását. Az Orvosi lexikon erről hypertrichosis congenita
(veleszületett túlszőrösség) címszó alatt emlékezik meg. Ez a je-
lenség a hajzat és a szőrzet veleszületett túltengése. Testszerte
sűrű, hosszú szőrszálakat találunk az ún. ‫״‬uszkárem bereken”,
‫״‬oroszlánembereken”. Autoszomális domináns öröklésmenete
sok esetben bizonyított (Hollán, 2. kötet, 991).
Mi lehet ennek a jelenségnek a magyarázata?
Elsősorban azzal függ össze, hogy rendszertani értelem ben
mi is ‫״‬emlős állatok” vagyunk. Az embernél azonban az emlő-
sökre jellemző sűrű szőrruha az evolúció során m egritkult. Az
embrionális élet alatt azonban a m agzatot sűrű szőrpihe (pri-
m er szőrzet = lanugó) borítja, amely a szülés előtt kihullik és
helyette a szekunder szőrzet alakul ki, amely a serdülésig
megmarad. H a ez a szekunder szőrzet sokkal dúsabb, m int
kellene, akkor atavizm usról beszélünk, am i ősökre való
viszaütést jelent.
Az irodalomból több ilyen esetet ism erünk, m int pl. a búr-
mai, am brasi szőrös család, Krao P astrana Júlia, Jeftichjev
András és Fedor esetét. M egállapíthatjuk, hogy a Biblia a
teratológia (a fejlődési rendellenességekkel foglalkozó tudó-
mány) pontosságával, félreérthetetlenül leírja a túlszőrösség
jelenségét (Farkas Henrik, 1988, 5-11) is.

4.1.14. Az ókori ember véleménye az egészségről

és az orvoslásról

A Képes Biblia Apokrifusaiban találunk u talást arra, hogy

a bibliai kor em berének mi volt a véleménye az egészségről és
az orvosokról (Sírák. 30. 15-17):
‫ ״‬Az egészség és épség jobb minden aranynál, és az erős test
tömérdek gazdagságánál.
Nincs jobb kincs az egészséges testnél,...
Jobb a halál, mint a keserű élet vagy az állandó betegeske-
dés. ”
A jó étkezést szerethették (Ruth. 3. 7):
‫ ״‬És Boáz evett és ivott, és felvidult az ő szíve... ”.

131
 A zonban azt is tudták, hogy mi a mértékletesség. Erről ta-
núskodik Sírák könyve, ahol az egészséges életm ódra is talá-
lü n k tanácsot (Sírák. 31. 21, 25, 2730):
‫ ״‬Ha kénytelen voltál sokat enni, kelj fel, járj, s könnyebbü-
lést érzesz. ” ‫ ״‬A borban ne vitézkedj, mert a bor sokakat elvesz-
tett.”
‫ ״‬Elet gyanánt szolgál a bor az embernek, ha mérsékletesen
iszol. Micsoda élete van annak, a kinek bora nincs ? hisz az az
emberek fölvidítására teremtetett.
A bor vidítja a szívet és élénkíti a lelket, ha idejében eleget
isszák.
A bor keseríti a lelket, ha sokat iszunk belőle, midőn fel va-
gyünk ingerelve és viszonozzuk a támadást.
A részegség öregbiti az esztelenek haragját, hogy megbotlik;
fogyasztja az erőt és sok sebet szerez. ”
Á ltalában a Sírák könyvét, m int illemkódexet is tekinthet-
jük, hiszen m inden lényeges dologra ú tm u tatást ad. így előír-
ja többek között, hogy mi a barátság, hogyan viselkedjünk a la-
kodalomban, milyen a nevelés, m it jelen t a bosszúállás, stb.
Az orvosokról a következőket találju k (Sírák. 38.
1-4,12-13, 15):
‫ ״‬Tiszteld az orvost, a szükség okáért kellő tisztelettel, mert
őt is teremtette az Úr.
Mert a Fölségestől ered a gyógyítás, és királytól ajándékot
kap. A tudománya magasra emeli az orvost és a nagyok csodál-
jak őt.
Adj helyt az orvosnak, mert az Úr teremtette őt; el se távoz-
zék tőled, mert szükséged van reá.
Van néha oly idő, hogy kezelésökben is van szerencse. A ki
vétkezik teremtője ellen, essék az orvos kezébe. ”
Ezekből a sorokból azért kiolvashatjuk, hogy olyan nagyon
nem bízhattak az orvosban, m ert megemlíti a szöveg, hogy né-
ha szerencséjük is van a kezelésben.
Jób is fenntartással volt az orvosi tudom ánnyal szemben,
am it a következő sorok bizonyítnak:
‫ ״‬Mert ti a hazugság mesterei vagytok, s mindnyájan ha-
szontalan orvosok” (Jób. 13. 4).

132
 Az orvos irán ti tiszteletet inkább a Tízparancsolat alapján
képzelhették el, m ert, hogy az orvost is az Ú r terem tette.
Ugyanakkor a bűnösöknek egyik büntetésként írta elő Sírák
könyve az orvos kezébe való ju tást.
Az azonban, hogy végül is csak a földi gyógyítást keresték
betegségükben, Asa király korábban em lített esete bizonyítja,
amikor:
‫ ״‬...betegségében is nem az Urat kérésé, hanem az orvoso-
kát” (2 Krón. 16. 12).
De m ás helyen is találunk példát az orvos szerepéről:
‫ ״‬Nincsen-é balzsamolaj Gileádban? Nincsen-é ott orvos?
Miért nem gyógyíttatott meg az én népem leánya?” (Jer. 8.22).
Végeredményben a Bibliában leírt és az eddigiek során em-
lített betegségekkel kapcsolatban megállapíthatjuk, hogy:
- azok egy része egyértelm űen azonosítható m a is ism ert
betegségekkel, ezek tü n eteit a Bibliában olykor rendkívül jól
leírták,
- más betegségekre vonatkozóan nem tu d u nk határozott
állást foglalni, mivel azok többféle okra vezethetők vissza,
- mindazok a betegségek, melyeket a Biblia em lít ismétel-
ten alátám asztja azt, hogy az ókori em ber nagyon sokféle be-
tegséget ism ert és - ha azok okát nem is tu d ta megmagyaráz-
ni - de felism erte azokat és jól el tu d ta különíteni a fertőző be-
tegségeket a nem fertőző betegségektől,
- végül az egyes betegségek gyógyításának a m ódját is
meglehetősen jól ismerték.
Mindezekről a Biblia meglehetősen pontosan tájékoztat
minket.

133
 V Az életmóddal kapcsolatos
kérdések

5.1. Testápolás

A testápolásról a Bibliában sok helyen olvashatunk (C s íz -

madia, 1927, 116-117).
A forróság és a por keleten a fürdőt életszükségletté tette.
A nem gazdag izraeliták folyókban fürödtek (2 Kir. 5. 10):
‫ ״‬...Menj el és fürödj meg hétszer a Jordánban, és megújul
a te tested, és megtisztulsz. ”
Ezen kívül m inden jobb módú em bernek volt a házánál sa-
já t fürdője:
‫ ״‬...Menj haza, és mosd meg lábaidat...” (2 Sám. 11. 8),
A fürdéssel kapcsolatos szokásra jó példa Jojakim feleségé-
nek, Zsuzsannának a fürdéssel kapcsolatos, m ár legendává
vált története (2 Dávid. 15,17):
‫ ״‬...éppen beméne szokása szerint két leánnyal és mosódni
akara a kertben, mivel hőség vala...,
Ekkor monda a leányoknak: Hozzatok nekem olajt és szap-
pánt és zárjátok be a kert ajtaját, hogy mosódjam meg. ”
Ha az izraelita magánál előkelőbb em bert ak art meglátó-
gatni, előbb m egfürdött és a jobb módú ember fürdés és mos-
dás u tá n olajjal kente be a te stét (Ruth. 3. 3):
‫ ״‬Annakokáért fürödj él meg, és kend meg magadat...”.
‫ ״‬És a királyhoz olajjal, és megsokasítád keneteidet... ” (Esa.
57. 9).
Hasonló leírás van a fürdéssel kapcsolatban (Judit. 10. 3):
‫ ״‬..!eveté özvegyi ruháját, megfürdék, megkené magát dús
kenettel, haját rendbeszedé, féltévé főkötőjét,...”.

135
 A kézm osást gyakran használták annak jelképére, hogy
m agukat valamely bűnben ártatlan n ak tartsák. Jó példa erre
éppen P ilátus esete (Máté. 27.24):
‫ ״‬Pilátuspedig... megmosá kezeit a sokaság előtt, mondván:
Ártatlan vagyok ez igaz ember vérétől; ti lássátok. ”
Az izzadás mérséklésére jóillatú olajokat használtak, mely-
lyel különböző' helyeken kenték be magukat: a fejüket, szakái-
lukat és ruhájukat (Zsolt. 45. 9, 133.2, 141.5, Márk. 14. 3):
‫ ״‬...jól van az, ha dorgál engem: mintha fejem kenné...”,
‫ ״‬Mint a drága olaj a fejen, a mely aláfoly a szakállon, az
Áron szakállán; a mely lefoly köntöse prémjére. ”
‫ ״‬Mirrha, áloe, kácziaillatú minden öltözeted...”.
‫ ״‬...egy asszony méné oda, a kinél alabástrom edény vala va-
lódi és igen drága nárdus olajjal; és eltörvén az alabástrom
edényt kitölté azt az ő fejére. ”
Vagy m ás helyen is olvashatunk az olaj használatáról:
‫ ״‬A kik... színolajjal kenegetőznek,...” (Amós. 6. 6).
Lakom ák alkalmával az előkelő vendég fejét olajjal kenték
meg (Zsolt. 23. 5):
‫ ״‬Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt; elárasztod
fejem olajjal;”
Régente a zsidók hosszú hajat és szakállt viseltek, amiről
tanúskodnak a következő szövegrészek:
‫ ״‬Nyírd le hajadat és vesd el...” (Jer. 7. 29).
‫ ״‬És mikor a fejét megnyíratja (mert minden esztendőben
megnyíratja vala, mivel igen nehéz volna, azért nyíratja le), az
ő fejének haja nyom vala kétszáz siklust a királyi mérték sze-
rint” (2 Sám. 14. 26).
‫ ״‬A ti hajatokat kerekdedre ne nyírjátok, a szakállad végét
se csúfítsd el” (3 Móz. 19. 27).
Az asszonyok hosszúra növesztett hajukat fürtökben, fo-
nadékokban viselték:
‫ ״‬...és lesz a felfodrozott haj helyén kopaszság...” (Esa. 3.
25).
Később azonban - am int az Ú jtestam entum ban le van írva
- az egész hoszszúra növesztett haj a férfiaknál kim ent a di-
vatból:

136
 ‫ ״‬Minden férfiú, a ki befedett fővel imádkozik avagy profé-
tál, megcsúfolja az ő fejét.
Minden asszony pedig, a ki befedetlen fővel imádkozik
avagy prófétái, megcsúfolja az ő fejét, mert egy és ugyanaz,
mintha megnyíretett volna” (1 Kor. 11. 4-5).
‫ ״‬Pál pedig... minekutána fejét megnyírta Kenkreában...”
(Csel. 18. 18). Az asszonyoknál később a hajfonat nem volt di-
vatban:
‫ ״‬Hasonlóképen az asszonyok...ékesítsék magokat; nem haj-
fonatokkal...” (1 Timóth. 2. 9).
H a valaki sohasem vágta le a haját, akkor tudni lehetett
róla, hogy nazireusi fogadalmat tett:
‫ ״‬Az ő nazireusi fogadásának egész idején, beretva az ő fejét
ne járja” (4 Móz. 6. 5).
A kopaszság gúny tárgya volt:
‫ ״‬...és mikor az úton felfelé méné, apró gyermekek jövének ki
a városból, a kik őt csúfolják vala, ezt mondván: Jöjj fel ko-
pasz, jöjj fel, kopasz!” (2 Kir. 2. 23).
A szakáit Izráel fiai a férfi díszének tarto tták . Csak nagy
gyász idején vágták le egészen a hajjal együtt:
‫ ״‬Felmennek a templomba, és Dibon a magaslatokra megy
sírni, Nebon és Médebán jajgat Moáb, minden fejen kopaszság,
minden szakáll lenyírva!” (Esa. 15. 2).
‫ ״‬Nyírd le hajadat és vesd el, és kezdj a hegyeken gyászéne-
két...” (Jer. 7.29).
‫ ״‬...gyászruhát borítok minden derékra, és kopaszságot min-
den fejre...” (Ámós. 8. 10).
Más népeknél, például az araboknál el volt terjedve a rövid
szakáll viselése, am iért az izraeliták a külföldieket ny íro tt üs-
tökűeknek csúfolták:
‫ ״‬Egyiptomot és Júdát, Edomot és az Ammon fiait, Moábot
és mindazokat, a kik nyírott üstökűek és a pusztában laknak;
mert mindez a nemzet körülmetéletlen...” (Jer. 9. 26).

137
 5.2. T isztasági törvények

Izráel felfogása szerint m inden fizikai tisztátalanság ujj-

m u tatás arra a lelki tisztátalanságra, amelynek végzetes ha-
talm a alól csak a vallási és erkölcsi újjászületés m entesítheti
az em bert.
A törvényeknek valószínűleg volt egy m ásik gondolata is: a
törvény tisztasági előírásaival mintegy ellensúlyozzanak bizo-
nyos pogány szokásokat, például a kanaánita, népeknél (Ká-
naán, vagy Palesztina lakosainál) elterjedt kultuszi fajtalansá-
got és a halottak pogány tiszteletét.
A kisebb tisztátalanságokat, amelyek csak napestig tartó t-
ta k - m int az előzőkből is lá ttu k - mosakodással és a ru h a ki-
mosásával ki lehetett küszöbölni. Más tisztátalanságokra
azonban szertartások voltak előírva és a tisztátalan n ak égőál-
dozatokat kellett bem utatni.
A mózesi törvény a lévitai (lévita=Lévinek, Jákob fiainak utó-
dai) tisztátalanságoknak három csoportját különböztette meg:
- a nemi élet szabályos, vagy szabálytalan folyamatai által
előidézett tisztátalanságok. E nnek oka leh etett a m ásokkal va-
ló hálás (elhálás), magömlés, a m enstruáció, a beteges vérfo-
lyás, a gyermekágy.
‫ ״‬...Ha valamely férfiúnak magfolyása támad, az ő folyása
tisztátalan
‫ ״‬És pedig tisztátalan lesz e folyás miatt: akár folytonos az
ő magfolyása, akár megreked testében ez a folyás; tisztátalan ez
ő nála” (3 Móz. 15. 2-3).
A gyermekágyas asszony a fiú születése u tá n 7 napig, a le-
ány születése u tá n 14 napig volt tisztátalan. A fiú születését
követően 40 napig, a leány születése u tá n 66 napig nem volt
szabad bem ennie a szent helyre:
‫ ״‬A nyolczadik napon pedig metéljék körül a fiú férfitesté-
nek bőrét. Azután harminczhárom napig maradjon otthon a
vértől való tisztulás miatt: semmi szent dolgot ne illessen, a
szent helyre se menjen be...” (3 Móz. 12. 3-^4).
‫ ״‬H apedig leányt szül, két hétig legyen tisztátalan... és hat-
vanhat napig maradjon otthon...” (3 Móz. 12. 5).

138
 Hogy a két eltérő nem ű gyermek esetében m iért te tték ezt
a megkülönböztetést, nem tudjuk.
A gyermekágyas asszonynak a tisztulás napjai u tá n fel kel-
lett m ennie a szent helyre és engesztelő áldozatot kellett be-
m utatnia:
‫ ״‬Mikor pedig letelnek az ő tisztulásának napjai, fiú miatt
vagy leány miatt, hozzon egészen égőáldozatul esztendős bá-
rányt, galambfiat vagy gerliczét bűnért való áldozatul, a gyüle-
kezet sátorának nyílása elé a paphoz” (3 Móz. 12. 6).
A szegényeknek a bárányt lehetett gerliczével, vagy ga-
lambbal is helyettesíteni:
‫ ״‬Ha pedig nincs elég módja bárányhoz, vigyen két gerliczét
vagy két galambfiat, egyiket egészen égőáldozatul, a másikat
bűnért való áldozatul... és tiszta lesz” (3 Móz. 12. 8).
- a tisztátalanságok második csoportjába a poklosság kö-
vetkeztében fellépő tisztátalanságokat sorolták. A poklosság
ellen a tisztálkodás törvényeit az Ószövetség (3 Móz. 13-14)
részletesen leírja.
- a tisztátalanságok harmadik csoportjába a halottak, vagy
elhullott állatok tetemének érintéséből származó tisztátalan-
Ságokat sorolták:
‫ ״‬A ki illeti akármely embernek a holttestét, és tisztátalanná
lesz hét napig;...” (4 Móz. 19. 11).
Az ilyen em bernek harm ad- és hetednapon vízzel kellett
m egtisztálkodnia a halottól kapott tisztátalanságtól. Aki ezt
nem tette:
‫ ״‬...az megfertézteti az Úrnak hajlékát;...” (4 Móz. 19. 13),
te h át az ilyen em ber sem m ehetett be a szent helyre.
‫ ״‬Minden állat, a mely a négylábúak között a talpán jár,
tisztátalan legyen nektek; mindaz, a ki azoknak holttestét ille-
ti, tisztátalan legyen estvéig. ”
‫ ״‬...valaki illeti ezeket holtuk után, tisztátalan legyen
estvéig” (3 Móz. 11. 27, 31).
Az ilyen fa jta tisz tá ta la n sá g tó l való m eg szab ad u lásra
az Ú r a cerem óniát Á ronnak a következő m ódon szab ta
meg:
‫ ״‬...hozzanak hozzád egy veres tehenet... ” ‫ ״‬...öljék meg azt...”

139
 «... és vegyen Eleázár, a pap annak véréből az ő ujjúval, és
hintsen a gyülekezet sátorának eleje felé annak véréből hét-
szer. ”
‫ ״‬Aztán égessék meg azt a tehenet...”
‫ ״‬Akkor vegyen a pap czédrusfát, izsópot és karmazsint, és
vesse a tehénnek égő részei közé. ”
‫ ״‬Valamely tiszta ember pedig szedje fel annak a tehénnek
hamvát, és helyezze el azt a táboron kívül tiszta helyre...” (4
Móz. 19. 2-6,9).
Majd a veres tehén hamvával készítettek vizet és azzal
h in tették meg a tisztátalan em bert (Csizmadia, 1927, 55-58).

140
 VI. Genetikai vonatkozások

Az előzőkben olyan bibliai példákat em lítettünk, amelyek-

ben az ókor em berét sújtó betegségekről tájékozódhattunk.
A Bibliában van azonban a rra is példa, hogy az em bernek
nem csupán a betegségeit em líti meg a szövegíró.

6.1. B őrlécrendszer

Az Ószövetségben a következő olvasható: ‫ ״‬Isten... nagy

dolgokat cselekszik...” (Jób. 37. 4,6):
‫״‬M inden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden
halandó, hogy az ő műve. ”
Vajon m ire gondolhatunk ennek a szövegnek az olvasása-
kor?
Legelőször arra, hogy a bibliai szöveg olyan em beri tulaj-
donságra utal, amely m inden em bernél előfordul és amely
ugyanakkor m inden embernél eltérő, egyedi. Van-e ilyen jelle-
günk?
Mai ism ereteink szerint az em bernek egyetlen olyan jelle-
ge van, amely két Egyesült Államokbeli család tagjainak a ki-
vételével - m inden em bernél előfordul és m inden embernél
más form ában figyelhető meg. Ez a bőrlécrendszer.
Erről itt annyit em lítünk meg, hogy ujjhegyeinken és láb-
ujjhegyeinken a bőrlécrendszeri rajzolatoknak három alaptí-
pusa figyelhető meg:
- az ív, amely az ujjbegy egyik oldalán kezdődik és a m ásik
oldalon végződik,
- a hurok, amely az ujjbegy egyik oldalán kezdődik és
ugyanoda té r vissza,
- az örvény, amely egy körkörös m intázat, azaz önmagába
té r vissza. Ezekhez já ru l a trirádiuszt, egy lam bdaalakú min-
tázat, amely több bőrléc találkozásánál található.

141
 - A bőrlécm intázat öröklődik. Egyedi azonban az egyes
m intázatoknál a bőrlécek száma. A jelleg teh át öröklődik is -
ezért használható származásmegállapítási vizsgálatoknál - és
egyedi is - ezért használható a személyazonosításnál.
A bőrlécrendszer egyediségét az em ber m ár nagyon régóta
ismeri.
Az első nyomok a Biblia előtti időre vezetnek vissza. A
morvaországi Vestonice m ellett felfedezett 25 000 évvel ezelőt-
ti jégkorvégi m am m utvadászok lelőhelyén talált agyagedény-
töredékeken ujjlenyomatok vannak. Ezek a régészek vélemé-
nye szerint az edények készítőjének ‫״‬m árka” jelei lehettek.
H azánkban neolitkori (újkőkori) és késő rézkori - teh át
Kr.e. 5000-2300 évek közötti - agyagedényeken találtak ujjle-
nyomatokat.
A B ritish M useum-ban több, m int 22 000 ninivei agyagtáb-
lát őriznek, melyeken számos ujjlenyomat van.
A Kr. utáni időből a Távol-Keletről ism ertek adatok az ujj-
lenyomat ‫״‬rendeltetésszerű” használatáról. A kínaiak rend-
szeresen rögzítették ujjlenyom ataikat a különféle okmányo-
kon.
A középkorból Erdélyből ism eretesek olyan okiratok, me-
lyeken ujjlenyomatok találhatók.
Az ujjlenyomatot személyazonosításra először Argentíná-
bán vezették be 1893-ban. Az első halálos ítéletet ujjlenyomat
alapján egy gyilkossági ügyben 1905-ben Londonban hozták.
A bőrlécrendszer öröklődésm enetét m ár nagyon régen
G alton kezdte először tanulm ányozni. 1892-ben ‫״‬Finger
p rin ts” címen jelentette meg m unkáját. Alec Jeffreys b rit ge-
netikus 1984-ben felfedezte, hogy a DNS m olekulán belül léte-
zik egy genetikai információ-sorozat, amely a DNS szerkezeté-
ben sokszorosan ismétlődik. A sorozat hossza, ismétlődései-
nek szám a és a DNS-láncon belüli pontos elhelyezkedése min-
den embernél más. Ez a genetikai ujjlenyomat a röntgenfii-
mén vonalak egym ásutánjaként jelenik meg, az áru k ra nyom-
ta to tt vonalkódhoz hasonlóan.
Az ujjlenyomat m egismerését és az ezzel kapcsolatban ki-
alakult káros, babonás tenyérjóslás tö rtén etét foglalta össze

142
Gyenis Gyula, nem régen megjelent könyvében (Gyenis, 1993).
Ezeket a dolgokat a hívő em ber messzemenőkig elutasítja.
Az eddigiekből teh át kitűnik, hogy az ujjainkon levő
bőrlécm intázat életünk során nem változik, az m inden ember-
nél egyedi és jellemző (Jób. 37. 4-6). Term észetesen jogosan
vetődhet fel a kérdés, hogy a Bibliában valóban erről a jelle-
günkről van-e szó?
Az a tény, hogy a ninivei agyagtáblákon ujjlenyom atokat
találtak, m indenesetre a feltételezést alátám asztani látszik.
Nini ve Asszíria ősrégi fővárosa volt, amelynek templomáról
Samsi-Ramman Kr. e. 1820-ban azt említi, hogy ő állította
helyre. Ninivéről a Bibliában is olvashatunk (Révai Nagy Le-
xikona, 14. kötet, 483).
A Biblia írói teh át m inden valószínűség szerint ism erhet-
tek valam it a ninivei agyagtáblákról és így az azokon fellelhe-
tő ujjlenyomatokról is lehetett fogalmuk.
Mivel az ősi megfigyelések is igazolják, hogy az em berek is-
m erték az ujjlenyomat személyazonosító jellegét, így joggal
feltételezhetjük, hogy a Bibliában a korábban em lített szöveg-
részben is erről lehet szó.

6 .2 . Ikerszülés és kapaszkodási reflex

Az előzőkben idézett bibliai szövegben szó van az ikerszü-

lésről:
‫ ״‬Tusakodnak valapedig a fiák az ő méhében... És heteiének
az ő szülésének napjai, és ímé kettősök valónak az ő méhében...
És kijőve az első;... Azután kijőve az ő atyjafia, kezével Ézsaú
sarkába fogódva, azért nevezek nevét Jákobnak” (1 Móz. 25.
25-26).
Ebből a bibliai idézetből szám unkra két érdekes tény derül
ki.
Az egyik az ikerszülés esete, amely ugyan nem ritka, de az
em bernél is előfordul - m inden 80-90. szülésre esik egy iker-
szülés - amely ugyancsak atavisztikus jelenség. Az emlős álla-
toknak ugyanis - a majmok kivételével - általában egynél több
utódja születik.

143
 Jú d án ak is ikrei születtek menyétől, Thám ártól:
‫ ״‬És lön az ő szülésének idején, ímé kettősök valónak az ő
méhében” (1 Móz. 38. 27).
Az előbb tárgyalt túlszőrösséghez fűződik viszont Rebeka
ikerfiaival kapcsolatban egy érdekes megfigyelés. Nevezetesen
az, hogy a bibliai leírás alapján Rebekának ikrei születtek,
m indkettő fiúgyermek volt. Az azonos nem ű ikrek egypetéjű-
ek is lehetnek, akiknek a jellegei nagym értékben megegyez-
nek. Ilyen módon te h át nem csak Ezsaúnál, hanem ikertestvé-
rénél Jákobnál is elő kellett volna fordulni a túlszőrösségnek.
Jákobról viszont azt írja a Biblia, hogy ‫״‬sim abőrű” volt.
Mi lehet itt a megoldás?
A Bibliában a következőt olvassuk (1. Móz. 27. 1,11-12,
15-16, 22):
‫ ״‬És lön, a mikor megvénhedett vala Izsák, és szemei annyi-
ra meghomályosodtak vala, hogy nem látott, szólítá a nagyob-
bik fiát Ézsaút...” .
Kérte, hogy hozzon neki vadat a mezőről, készítse el az
ételt belőle, vigye be atyjához, hogy m ielőtt meghal az atyja
É zsaút - m int elsőszülött gyermekét megáldhassa.
Az anyja, Rebeka azonban Jákobot ak arta beküldeni az
atyjához, mivel Ézsaú egy tál lencséért elsőszülöttségi jogát
korábban eladta Jákobnak és Rebeka, kedves fiának, Jákob-
nak szánta az atyai áldást.
Jákob azonban azt kérdezte az anyjától:
‫ ״‬...Imé az én bátyám Ezsaú szőrös ember, én pedig sima va-
gyök.
‫ ״‬Netalán megtapogat engem az én atyám s olyan leszek
előtte, mint valami csaló, és akkor átkot és nem áldást hozok
magamra. ”
A megoldást azonban a furfangos anya kitalálta:
“És vévé Rebeka az ő nagyobbik fiának Ezsaúnak drága
ruháit...és felöltözteté Jákobot az ő kisebbik fiát.
A kecskegödölyék bőrével pedig beborító az ő kezeit, és nya-
kának simaságát.‫״‬
Mikor Jákob bem ent vak apjához, az m egtapogatta és azt
mondta:

144
 ‫ ״‬...A szó Jákob szava, de a kezek Ézsaú kezei”.
Az anyai csel te h át tökéletesen sikerült.
Ézsaú és Jákob a bibliai leírás szerint kétpetéjű ikrek le-
hettek, akik közül az egyik elképzelhető, hogy szőrös volt.
Ebben az esetben azt tételezhetjük fel, hogy az Ábrahám
mondakör alkotójának (vagy átdolgozójának) tudom ása volt
arról, hogy léteznek szőrösen született csecsemők, akikből
szőrös felnőttek lesznek. így te h á t az idősebb ‫״‬rászed ett” test-
vért felruházta a szőrös em ber túl aj dons ágaival.
Másik érdekes feljegyzés azzal függ össze, hogy Jákob - a
később született ikerfiú - ‫״‬kezével Ézsaú sarkába fogódzkod-
va” jö tt a világra. Vajon ez reális megfigyelés lehetett-e? Ka-
paszkodhatott-e Jákob újszülött korában? Egyáltalában ka-
paszkodhat-e egy m agatehetetlen újszülött bármibe?
A válasz - meglepő módon - egyértelm űen igen.
H. G. Wells és Sir Ju lián Huxley szerzőhárm as ‫״‬Az élet
csodái” című m unkájukban (314. old.) em lítik az újszülött
csecsemőnek azt a rendkívüli képességét, hogy percekig tud
lógni a karján teljes súlyával, am i arra az időre emlékeztet,
amikor az em ber ősei a kezükkel csüngtek a fák ágain. E zt a
jelenséget csimpaszkodásnak (brachiáciának) nevezzük. Ez a
képesség a csecsemőnél kb. egy hónapos korig ta rt. De a ma-
jomcsecsemőnek is szüksége van erre a tulajdonságára. Min-
den majom ugyanis a kölykével a karján mászkál az ágak kö-
zött. Mivel azonban a m ajom anyának szüksége van a karjára
a kapaszkodáshoz, így a majomkölyköknek m ár újszülött ko-
rukban meg kell tudni kapaszkodniuk anyjuk vastag szőrében
(Farkas H enrik, 1988, 9-10).
A Bibliában leírt, Ezsaúval és Jákobbal kapcsolatos jelen-
ség ismét egy atavizm us, azaz a kapaszkodási reflex pontos le-
írása.

6.3. L ateralitás

Az em ber bilaterális szim m etriával rendelkező lény. H a va-

lakiról készítünk egy előlnézeti fényképfelvételt és azt a fotó-
papírra úgy nagyítjuk ki, hogy a negatívon az egyik arcfelet el­

145
takarjuk, majd a negatívot m egfordítva nagyítjuk rá a papírra,
akkor - h a ügyesek vagyunk - kaph atu n k egy olyan képet az
illetőről, amelyről senki sem ism erné fel a lefényképezett
egyént.
Ez a tapasztalat azt bizonyítja, hogy a jobb arcfelünk nem
azonos a ballal. A szim m etriánk te h á t nem tökéletes.
E nnek az az oka, hogy a jobb és bal testfelünk sem morfo-
lógiai sem fiziológiai értelem ben nem azonos. Ez összefügg az-
zal, hogy a jobb és bal agyfélteke sem azonos funkcionális ér-
telemben.
Ebből adódik az a közism ert tény, hogy vannak jobbkezes
és jobblábas, valam int balkezes és ballábas emberek. Előbbiek
többen vannak.
A jelenséget lateralitásnak ( =oldalúságnak), a jobbkezes-
séget dexteritásnak., a balkezességet sinistritásnak nevezzük.
Az ügyetlen em bereket a társadalm i beidegződés ‫״‬kétbal-
k e z e se k é n e k nevezi, tu d u n k azonban ‫ ״‬kétjobbkezes”
(ambidexter) egyénekről is. Vannak olyan tanárok, akik egy-
form a ügyességgel rajzolnak a táblán jobb- és balkézzel, egy-
idejülcg használva m indkét kezükben a krétát. E nnek oka az,
hogy néha nem dominál valamelyik agyfélteke vezető szerepe.
Végül vannak olyan egyének is, akik felváltva használják
mindkét kezüket: jobb kézzel írnak, h a kenyeret szelnek, ha
célbadobnak akkor viszont a balkezüket használják, és fordítva.
M arian A nett Coventryben élő pszichológus szerint egy né-
pesség 4-35%-a lehet balkezes. A nőknek csupán 2-3%-a, a
férfiaknak 4-5%-a tekinthető balkezesnek.
A lateralitás a növény- és állatvilágban is felfedezhető:
egyik oldalon konzekvensen erősebb a növényi ágazatosság,
jobbra vagy balra ta rtó földigiliszták, kerti csigák vannak.
E nnek a tulajdonságnak a gyakorlatban is van jelentősége.
Például régen a balkezes gyerm ekeket rákényszerítették arra,
hogy jobb kézzel tanuljanak meg írni, ami az előbbiek alapján
helytelen, hiszen a beidegződést nem lehet funkcióval megvál-
toztatni. Ezt a jelenséget fejlettebb országokban egyes szer-
számok gyártásánál is figyelembe veszik. Egy balkezes szabó
ugyanis jobbkezesnek készített ollót nem tu d használni. Egyes

146
sportágakban (ökölvívás, kézilabda, kosárlabda, vízipóló, ví-
vás) nagyon kellemetlen ellenfél lehet a balkezes, ami az illető
szám ára viszont előnyt jelent. A labdarúgásban nagyobb ázsi-
ója van és az ára is nagyobb a ballábas játékosnak.
A balkezesség nem érinti hátrányosan sem az ügyességet,
sem az intelligenciát. E rre m egem lítünk néhány olyan neves
egyéniséget, akik balkezesek voltak: Goethe, Beethoven, Hei-
ne, Nagy Frigyes, Napóleon, Benjámin Franklin, Schumann,
Picasso. Leonardo da Vinci rajzain a satírozás balról jobbra
fut, ami az abszolút balkezesség jele. Még a naplóját is a bal-
kezesek jellegzetes ‫״‬tükörírásával” írta, jobbról balra, ami a
rajzaihoz fűzött megjegyzéseiből állapítható meg.
Vajon milyen régi lehet az em bernek ez a tulajdonsága?
A. K. Thould és B. T. Thould a londoni British M úzeumban
680 emberi m aradványt vizsgált meg, melyek 2000 évesek és
azokon m eghatározták a jobb- és balkezesek arányát. E nnek
alapját az képezte, hogy a dom ináns oldalon a k ar hosszabb. A
kapott arány 3:1 a jobbkezesek javára.
De a balkezességre a Bibliában is találunk példát.
‫ ״‬...az Úrhoz kiáltottak Izráel fiai, és az Úr szabadítót tá-
masztott nékik: Ehudot, Gérának fiát, ki Jemininek volt a fia,
a ki suta volt” (Bír. 3. 15).
Ism eretes, hogy a magyar nyelvben a balkezest sutának,
vagy setének nevezzük.
Ugyancsak az idézett Ószövetségi könyvben m ás helyen
(Bír. 20. 15-16) is szó van a balkezességről:
‫ ״‬És azon a napon a Benjámin fiai, a kik a városból jöttek
fel, huszonhatezer fegyverfogható férfiút számlálónak.
Ebből az egész népből volt hétszáz válogatott férfiú, a kik
suták voltak. Ezek mindnyájan a parittyával hajszálnyira biz-
tosan találtak és nem hibázták el. ”
Az idézet egyértelm űen u tal a balkezességre a parittya
használatával kapcsolatban és ugyanakkor a balkezesek ará-
nyát (26000:700) is érzékelteti, ami a két létszám alapján
2,6%-nak felel meg.
H asonlóan a balkezesség arán y ára u tal a következő szöveg
is (Jónás. 4.11):

147
 ‫ ״‬Én pedig ne szánjam Ninivét a nagy várost, a melyben
több van tizenkétezer embernél, a kik nem tudnak különbséget
tenni jobb- és balkezüek között...”.
A balkezességre való hajlam a bibliád vidékre jellemzó' ma-
radt, am it igazolnak Goodman és Adam adatai. Ők Tel-Aviv
körzetének iskoláiban 3500 középiskolás diákot vizsgáltak
meg és 10-14%-ukat találták balkezesnek.

6.4. N em hez k ötött öröklődés

A nemhez kötött öröklődésről a hemofiliával kapcsolatban

m ár szóltunk. Most egy m ásik nagyon érdekes tö rtén et alap-
já n jöhetünk rá arra, hogy az ókori em ber ism erhette a nem-
hez kötött öröklődés tényét, jóllehet arra nyilvánvalóan sem-
milyen m agyarázatot nem tu d o tt adni.
Ehhez egy bibliai eseménysor ism erete szükséges, mely
Lábánhoz és Jákobhoz kötődik. Szellemes leírását Forrai
György adta meg m unkájában (1986, 47-56).
M iután Jákob csellel m egszerezte atyai áldását, ikertestvé-
re, Ezsaú bosszúja elől anyai nagybátyjához, Lábánhoz vándo-
rolt a Szíriái H áránba.
‫ ״‬Vala pedig Lábánnak két leánya: a nagyobbiknak neve
Lea, a kisebbiknek neve Rákhel.
Megszerető vala azért Jákob Rákhelt, és monda; Szolgállak
téged hét esztendeig Rákhelért, a te kisebbik leányodért.
És monda Jákob Lábánnak: Add meg nékem az én felesége-
met: mert az én időm kitelt...” (1 Móz. 29. 16, 18, 21).
Lábán azonban becsapta Jákobot, m ert nem Rákhelt, ha-
nem Leát adta hozzá feleségül, ami csak akkor derült ki, am i-
kor a lefátyolozott fiatalasszonyról lekerült a fátyol. E zt közöl-
te is Jákob apósával:
/ ‫־׳‬

‫ ״‬Es reggelre kelve: Imé ez Lea! Monda azért Lábánnak: Mit

cselekedtél én velem ? Avagy nem Rálchelért szolgáltalak-é én
tégedet ? Miért csaltál meg engem ?
Lábán pedig mondta: nem szokás nálunk, hogy a kisebbiket
oda adják a nagyobbik előtt.

148
 Töltsd ki ennek hetét, azután amazt is néked adjuk a
szolgálatért,...” (1 Móz. 29. 25-27).
Jákobnak te h á t kétszer hét évig kellett szolgálni, míg Lea
után, akit nem óhajtott feleségül venni, de csellel mégis hozzá-
adták, végül Rákhelt - Lea fiatalabb leánytestvérét - is felesé-
gül vehette.
Ez sem volt azonban elegendő, m ert később azt olvassuk a
Bibliában, hogy Lábánnal való vitája közben megemlíti:
‫ ״‬Immár húsz esztendeje, hogy házadnál vagyok; tizennégy
esztendeig szolgáltalak két leányodért, és hat esztendeig juhai-
dért; te pedig béremet tízszer is megváltoztattad” (1 Móz. 31.
38).
Tehát újabb h at évig dolgozott Lábán gazdaságában, de az
utolsó évek m ár saját vagyonának megalapozását szolgálták.
Jákob m unkájának béréül a juh- és kecskenyáj egy részét
kérte és k ap ta meg. A történetből (1 Móz. 30. 25-43) az aláb-
biakat idézzük:
‫ ״‬...monda Jákob Lábánnak: Bocsáss el engemet, hadd mén-
jek el az én helyembe, az én házamba.
És monda néki Lábán:..
...Szabj bért magadnak és én megadom. ...Mit adjak
Néked?...
Nyájaidat ma mind végig járom, minden pettyegetett és
tarka bárányt kiszaggatok közűlök, és minden fekete bárányt a
juhok közül, s a tarkát és pettyegetettet a kecskék közül, s legyen
ez az én bérem.
És monda Lábán: Am legyen:...
És vön Jákob zöld nyár-, mogyoró és gesztenye-vesszőket, és
meghántó azokat fehéresen csíkosra, hogy látható legyen a
vesszők fehére.
És a vesszőket...felállttá a csatornákba...melyekre a juhok
inni járnak vala, szembe a juhokkal, hogy foganjanak, mikor
inni jönnek.
És a juhok a vesszők előtt foganának és ellenek vala csíkos
lábúakat, pettyegetetteket és tarkákat.
Azután külön szakasztá Jákob ezeket a bárányokat... melye-
két nem ereszte a Lábán juhai közé.

149
 ...ily módon Lábáné lőnek a satnyák, a java pedig Jákobé.
És felette igen meggazdagodik a férfiú;... ”
Jákob te h á t m unkabér fejében kiválaszthatta m agának a
fekete és a ta rk a juhokat, valam int a ta rk a kecskéket. Ettől
kezdve m inden fekete, ta rk a ju h és ta rk a kecske az ő tulajdo-
n á t képezte.
A cél érdekében felhasználta azt a népi hiedelmet, mely
szerint a párzás idején lá to tt tárgyak befolyásolják a születen-
dő állat tulajdonságait. Jákobnak ez a babona jó ürügyül szol-
gálhatott pontos megfigyeléseinek, tapasztalatainak leplezésé-
re. Jákob eljárását m enti az a körülmény, hogy Lábán csak az
Ú r törvényét ak arta beteljesíteni, teh át nem csalt, am ikor a
neki ígért Rákhel helyett a sötétség leple alatt Leát ad ta hoz-
zá feleségül. Más kérdés, hogy bérét tízszer is m egváltoztatta.
De vajon miből álltak Jákob eszközei, amelyekkel biológiai
jelenségeket ism ert fel és alkalmazott? Ő ugyanis évezredek-
kel a m odern genetikai és állattenyésztési ism eretek kifejlődé-
se előtt olyan módszerrel rendelkezett, amely tú ln ő tt egy egy-
szerű állattenyésző tudásán. U gyanakkor Lábán, a nagy állat-
tenyésztő gyakorlata ellenére alulm aradt a m érkőzésben Já-
kobbal szemben.
M ár többször u ta ltu n k arra, hogy a tulajdonságokat a gé-
nek örökítik á t az utódokba. A m erinó juhok esetében előáll-
h a t az a helyzet, hogy egyazon sejten belül az egyik gén fehér,
a vele szemben levő viszont fekete szőrzet képződését rendel-
né el. Ennél a juhfajtánál a fehér gén domináns a fekete felett,
ezért fehér lesz a bárányok színe. Ugyanolyan fehér, m in t azé
a juhé, amely külsőleg és rejtetten egyaránt fehér gént hordoz
A különbség csak akkor m utatkozik meg köztük, ha újabb pá-
rosításokat végeznek velük. Ilyenkor az utódok között ism ét
megjelenik a fekete szín.
H a viszont a fekete karakul ju h o k at fehér m erinó fajtával
pároztatjuk, valamennyi utód fekete színű lesz, m ert a kara-
kul fajta fekete színét m eghatározó gén domináns a merinó
fajta fehér színfaktorával szemben.
A valóságban az egyes színek átörökítése az em lítettnél
sokkal bonyolultabb.

150
 A gyakorlott állattenyésztő azonban pontosan tudja, hogy
milyen pároztatástól milyen utódokra számíthat.
Mindezek ism eretében nézzük meg, hogy m iként tu d n án k
Jákob gondolatm enetét megfejteni.
Biztos, hogy Jákob megfigyelte: a legeltetett juhok között
volt egy olyan fajta, amelyet akár m ás fekete, akár fehér, akár
ta rk a állattal pároztatott, fekete utódok születtek, vagyis mai
szóval élve talált egy domináns fekete tulajdonságot.
Lehetséges egy másik m agyarázat is: a szerzett tulajdonsá-
gok öröklődésének téves ta n a (Liszenkóizmus!), am it Jákob is
használt.
A megegyezés szerint a későbbi osztozkodásnál őt illette
meg m inden fekete és ta rk a juh, és m inden ta rk a kecske (a
kecske nem olyan értékes, m int a juh, Jákob ezért megelége-
dett a ta rk a kecskékkel is).
Az em lített ism eret elegendő volt Jákobnak ahhoz, hogy
Lábánt kisemmizze vagyonából, az övét meg m érhetetlenül
nagyra növelje, m ert nyilvánvalóan több volt a ta rk a és fekete
állat, m int a fehér.
Felvetődik a kérdés: van-e valami m agyarázata annak,
hogy Jákob a kétszeri házasodás (tizennégy év) u tá n még ép-
pen h at évig m aradt Lábán házában? E rre a kérdésre is kielé-
gítő választ adhatunk.
Optimális viszonyok esetén a juhok és kecskék 6 évig van-
nak tenyészerejük birtokában. A növendékek első, hagyomá-
nyos pároztatási ideje a másfél éves kor. A ju h és a kecske is
évente általában egyszer ellik. H at esztendőre volt teh át
Jákobnak szüksége ahhoz, hogy az egyezség idejére éppen fel-
n ő tt állatok még négy utódnem zedéket produkáljanak. H at év
elteltével viszont az első nem zedék tenyészereje éppen leha-
nyatlott. A tizennégy év várakozás a feleségekre pedig bősége-
sen adott időt Jákobnak a tapasztalatok gyűjtésére.
így állt azután Jákob bosszút nagybátyján azért, m ert az
kihasználta és bérével becsapta.
Végeredményben azt m ondhatjuk, hogy Lábán az ősi (iste-
ni) törvényt szerette volna érvényesíteni azzal, hogy idősebb
lányát előbb adja feleségül. Jákob em beri érzelm eit kívánta ki­

151
szolgálni és ebben az esetben szám olnunk kell az ő m anipulá-
ciójával (csalásával) is. Tehát nem csak jó állattenyésztő volt,
hanem érdekei szolgálatában egyéb dolgokat is felhasznált.
Egy, a bibliai mezőkre tévedt mai rádióriporter m inden bi-
zonnyal így adna tudósítást erről az eseményről: ‫״‬Tudósítás a
világ első kísérleti genetikai laboratórium ából. Színhely: a szí-
riai H árán. A k u ta tást vezeti: a legendás pátriárka, Ják o b ”
(Forrai, 1986, 56).

152
 VII. A Bibliában előforduló
növényekről

A következőkben betűsorrendben soroljuk fel azokat a -

szám unkra ism eretlen, vagy csak névről ism ert - növényeket
és hasznosításukat, melyek a bibliai szövegekben előfordul-
nak. Az egyes fajok tudományos (latin) nevét is megadjuk. Ab-
bán az esetben, ha ez egyértelm űen nem állapítható meg, úgy
csak a nagyobb rendszertani kategóriára utalunk.

7.1. A k á cfa (= s i t t i m f a ) (Robinia pseudoacacia)

Az akácfa nálunk is jól ism ert. A Sínai félsziget egyetlen fá-
ja, amely épületfának és bú to rn ak felhasználható.
Mózes ebből készíttette a sátortemplom oszlopait (2 Móz. 36.
19), a frigyládát (2 Móz. 37. 1) és az oltárokat (2 Móz. 37. 10):
‫ ״‬És megcsinálok a deszkákat is a hajlékhoz sittim-fából,
felállogatva.” ‫ ״‬És megcsinálá Bésaléel a ládát sittim-fából...”
‫ ״‬Megcsinálá az asztalt is sittim-fából;...”
Ugyancsak sittim fáról van szó más ószövetségi könyvben
is (2 Móz. 25. 5). A fa valószínűleg Sittim nevű településről
kapta a nevét (4 Móz. 25. 1, Józsué. 2.1, 3.1, Jó é i. 3. 18, Mik.
6. 5).
Magáról az akácról is szó van a Bibliában (Ésa. 41. 19):
‫ ״‬Apusztában czédrust, akáczot nevelek...”.

7.2. A lo éfa (Lignum agalochin)

Az aloéfa (más néven sasfa), különböző illatos fafélék neve,

melyeket alig lehet egymástól m egkülönböztetni. A liliomfé-
lék, illetve Agavéfélék nem zetségébe tartozik. Virágja többnyi­

153
re fehér. D-afrikai pusztai, félsivatagi növény, egyes fajai
gyógynövények (Erdey-Grúz Tibor, 1964, 212). Ebből nyerték
az áloé nevű nagyon kedvelt és sokra ta rto tt gyantát, melyet
m irhával keverve holttestek bekenésére is használtak (Révai
Nagy Lexikona, 1. kötet, 461, Csizmadia, 1927, 123). A Biblia
többféle változatban - áloé, áloes, áloés - említi ezt a növényt.
Felhasználására és illatára u taln ak a következő szövegré-
szék:
‫ ״‬Mirrha, áloé, kácziaillatú minden öltözeted...” (Zsolt. 5.).
‫ ״‬Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.”
(Péld. 9. 7.)
‫ ״‬...mindenféle temjéntermő fákkal, mirha és áloés...” (Én.
4. 14).
‫ ״‬Eljőve pedig Nikodémus is (aki éjszaka ment vala először
Jézushoz), hozván mirhából és áloéból való kenetet...” (János.
19. 39).
Vadon tenyészett:
‫ ״‬...mint az Úr plántálta áloék...” (4 Móz. 24. 6).

7.3. B alzsam fa (Commiphora opobalsamum)

A balzsamcserje, vagy balzsam fa Arábiában és Szomáli-

földön honos (Erdey-Grúz, 1964, 462). Gyantája, vagy izzad-
m ánya a balzsam, melyet illata m iatt (Ésa. 3. 25) szívesen
használtak sebek gyógyítására, halottak konzerválására és
vallási szertartásoknál.
Az Ószövetségben több helyen is történik utalás gyógyítás-
ra (Jer. 30. 13) való felhasználásáról:
‫ ״‬Nincsen-é balzsamolaj Gileádban? Nincsen-é ott orvos?
Miért nem gyógyíttatott meg az én népem leánya?” (Jer. 8. 22).
‫ ״‬Hamar elesett Babilon és összeomlott, jajgassatok felette,
kössétek be balzsammal az ő sebeit, hátha meggyógyul! ”(Jer.
51. 8).
Jákob halála u tán
‫ ״‬...megparancsoló József az ő szolgáinak, az orvosoknak,
hogy balzsamozzák be az őatyját;...” (1 Móz. 50. 2).
A balzsam fát kertben is term eszthették (Én. S. 1):

154
 ‫ ״‬Bementem az én kertembe... szedem az én mirhámat az én
balzsamommal... ”.
Felhasználása m iatt a balzsam kereskedelmi cikk is volt
(Ezék. 27. 17):
‫ ״‬...ezek a te kalmáraid...balzsamot adtak csereárúidért.”
Különlegesen értéke m iatt ajándékként is felhasználták (1
Móz. 43. 11). Beszerzése Giledából történt, ahonnan karaván-
nal szállították a különféle árukat:
‫ ״‬...Ismáelita karaván j ő vala Gileádból, és azoknak tevéi
visznek... balzsamot...” (1 Móz. 37. 25).
‫ ״‬Menj föl Gileádba, és végy balzsamot...” (Jer. 46. 11).

7.4. B dellium (Commiphora halsamodendron)

A bdellium, vagy bdelliom: mézgagyanta. G yantaszerű iz-

zadmánya az ENy-Indiában term ő fának a term énye, melyet
Indiában orvosságként használtak. Az Afrikában otthonos vál-
tozatának anyagát a m irhával egyenértékűnek ta rto ttá k és
használták (Révai Nagy Lexikona, 2. kötet, 732).
A Bibliában csupán két helyen találunk rá utalást.
‫ ״‬És annak a földnek aranya igen jó ; ott van a Bdelliom...”
(1 Móz. 2. 12).
‫ ״‬A manna pedig olyan vala mint a kóriándrum magva, a
színe pedig mint a bdelliomn-ak színe.” (4 Móz. 11. 7).

7.5. C édrus (thinfa, thuja) (Cédrus libaní)

Cédrus, cédrusfa, cédrusfenyő. A fenyőfélék nemzetségé-

hez tartozó tűlevelű növény. A cédrus Libanonban honos. A
Szentírásban gyakran em lített cédrusfa eredeti hazája Kas-
Ázsia. Palesztinában egyáltalában nem tenyészett, de Liba-
nonban annál inkább (Bír. 9. 15, 2 Kir. 14. 9, 19. 23, Ezsdr. 3.
7, Jer. 22. 23, Ésa. 2. 13, 14. 8, 37. 24, Zsolt. 92. 13, 104. 16,
Ezék. 31. 3, Zak. 11. 1-2) és o tt is a vizek közelében (4 Móz.
24. 6) és vadon (Ésa. 41. 19, 60.13). E rre a Bibliában is talá-
lü n k utalást.

155
 ‫ ״‬Nyisd meg kapuidat, oh Libánon, hogy tűz emészszen
czédrusaid közt!”
‫ ״‬...mert esik a czédrus...” (Zak. 11. 1-2).
‫ ״‬Most azért parancsold meg, hogy vágjanak nékem
czédrusfákat a Libánonon” (1 Kir. 5. 6).
‫ ״‬Szólott a fákról is, a Libánon czédrusfáj ától az izsópig...”
(1 Kir. 4. 33). ‫ ״‬Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak
czédrusai...” (Zsolt. 104. 16).
A cédruson a madarak is szívesen raktak fészket (Ezék. 17. 3):
‫ ״‬...A nagy szárnyú saskeselyű...jőve a Libanonra, és
elfoglald a czédrusfa tetejét. ”
Ez az Ú r akarata szerint tö rtén t (Ezék. 17. 22-23):
‫ ״‬így szól az Úr Isten: És veszek én ama magas czédrus te-
tejéből, és elültetem;...”
‫ ״‬Izráel magasságos hegyén plántálom őt... s nagyságos
czédrussá nevelkedik, hogy lakjanak alatta, mindenféle szár-
nyas madarak...”
A század elején azonban m ár csak B enharri község közeié-
ben élt 400 fa, melyek közül 13-nak a törzse elérte a l l m -t és
koruk 2-3000 év (Erdey-Grúz, 1964, 664, Révai Nagy Lexiko-
na 4. kötet, 342).
A cédrusnak nagy jelentősége lehetett a zsidók életében,
m ert a Biblia 81 helyen em líti ezt a fát. Talán éppen ezért sze-
repel az Isten büntetései között is a ‫ ״‬...lefosztatott czédrus!”
(Sof. 2. 14).
A cédrusról szép leírás van a Bibliában (Ezék. 31. 3,8):
‫ ״‬ímé, Assúr czédrus vala a Libánonon, szép ágakkal és
sűrű gályáival árnyékot tartó s magas növésű, melynek a felhő-
kig ért a teteje. ”
‫ ״‬A czédrusok el nem takarák őt az Isten kertjében, a
cziprusok nem valának hasonlók ágaihoz...”
Ugyancsak a cédrus hasznos tulajdonságára, m int a tetsze-
tősség, a magas növés, u taln ak a következő idézetek:
‫ ״‬...fölmentem...a Libánon csúcsára, és kivágom magas
czédrusait...” (Ésa. 37. 24).
‫ ״‬...Szekereim sokaságával meghágom... Libánon oldalait,
és levágom magas czédrusait...” (2 Kir. 19. 23).

156
 ‫ ״‬Hegyeket fogott el az árnyéka, és a vesszei olyanok lettek,
mint az Isten czédrusfái” (Zsolt. 80. 11).
‫ ״‬...tetszetes mint a czédrusfa” (Én. 5. 15).
‫ ״‬A pusztában czédrust, akáczot... nevelek... sudárczédrus-
sál együtt” (Ésa. 41. 19).
‫ ״‬...a kik magasak voltak, mint a czédrusok...” (Amos. 2. 9).
A behem óttal kapcsolatban em líti a Biblia (Jób. 40. 12):
‫ ״‬Kiegyenesíti farkát, mint valami czédrust...”.
Nagyrabecsülték, m int épületfát (Gecse - H orváth, 1978,
47). ‫ ״‬A mi házainknak gerendái czédrusfák...” (Én. 1. 17).
‫ ״‬...ha pedig ajtó ő, elrekesztjük czédrus-deszkával” (Én. 8.
9).
E nnek oka, valószínűleg a czédrus szívósságában rejlik.
Ehhez (Zsolt. 80. 11) és tönkretételéhez az Ú r ereje kellett
(Zsolt. 29. 5):
‫ ״‬...olyanok lettek, mint az Isten czédrusfái.”
‫ ״‬Az Úr szava czédrusokat tördel, összetöri az Úr a Libánon
czédrusait is. ”
Az építkezéseknél való felhasználás módját (Én. 1. 17, 8.
9), a Salamon király által ép íttetett templom esetében a Kirá-
lyok könyvéből ism erhetjük meg (1 Kir. 5. 6, 8, 6. 9-10, 15-16,
18, 20, 34, 36):
Eló'szöris a fa beszerzése tö rté n t meg: ‫ ״‬...vágjanak nékem
czédrusfákat a Libánonon. ” Azután a megfelelő fát különböző
célból alkalmazták:
‫ ״‬...és befedé a házat gerendákkal és czédrusfadeszkákkal.”
‫ ״‬És megépíté az emeleteket az egész ház körül... és a házhoz
czédrusgerendákkal ragasztottak. ”
‫ ״‬És megbéllelé a ház falait belől czédrusfával, a ház padló-
zatától egészen a padlásig beborítá belől fával;...”.
‫ ״‬És építe a ház hátulján egy húsz sing hosszú czédrusfa fa-
lat a padlózattól egészen a padlásig, és építé azt a ház hátulsó
részének: szentekszentjének. ”
‫ ״‬Belülről az egész ház merő czédrus volt...”, ‫ ״‬...az oltárt is
beborítá czédrusdeszkákkal. ”
‫ ״‬Azután megépíté a belső pitvart három rend faragott kőből
és egy rend czédrusgendából. ”

157
 U gyanitt kérdi Dávid (2 Sám. 7. 2):
‫ ״‬...Miért nem építtetek nékem czédrusfából való házat?”
Tirus királya, H irám végülis eleget te tt Dávid kívánságá-
nak, mert:
‫ ״‬Külde pedig Hirám, Tirus királya Dávidhoz követeket;
czédrusfákat, kőmíveseket és ácsmestereket, hogy néki házat
csináljanak” (1 Krón. 14. 1).
Ebből készült Dávid király palotája:
‫ ״‬...én czédrusfából csinált palotában lakom...” (2 Sám. 7. 2).
El is restell! Dávid király magát:
‫ ״‬Lön pedig, mikor Dávid az ő házában ülne, monda Nátán
prófétának: íme én czédrusfából csinált házban lakom, az Úr
szövetségének ládája pedig kárpitok alatt” (1 Krón. 17. 1).
E zért elhatározza, hogy tem plom ot épít:
‫ ״‬Megparancsolá azért Dávid... hogy az Isten házát megcsi-
nálnák” (1 Krón. 22. 1).
‫ ״‬...szerze Dávid... ”
‫ ״‬Számtalan czédrusfát ís ; . . . ” (1 Krón. 22. 3-4).
Salamon királyi palotájának építésénél is alkalm azták, me-
lyet 13 esztendő alatt készítettek el (1 Kir. 7. 2-3, 7, 11-12):
‫ ״‬...építé azt négy rend czédrusoszlopon és az oszlopokon
czédrusgerendák valának. ”
‫ ״‬És bepadlá czédrusdeszkákkal felül a gerendák felett, me-
lyek valának negyvenöt oszlopon, mindenik rendben tizenöt. ”
‫ ״‬És építé a trón-termet, a hol ítélt, a törvényházat, a melyet
czédrusfával bélelt meg a padlózattól fogva fel a padlásig. ”
‫ ״‬És ezeken felül voltak a mérték szerint faragott drágakő-
vek és czédrusfák. ”
‫ ״‬És a nagy pitvarban köröskörül ...egy sor faragott
czédrusgerenda volt...”.
Zorobábel vezetésével a m ásodik tem plom építésénél is ezt
a fát használták (Ezsd. 3. 7):
‫ ״‬És ódának pénzt... a mesterembereknek... hogy hozzanak
czédrusfákat a Libánonról... ”.
A cédrus értékére következtethetünk az alábbi idézetből
(Jer. 22. 15):
‫ ״‬Király vagy-é azért, hogy czédrus után kívánkozol?”

158
 A cédrust a tirusiak hajó építésénél is alkalm azták (Ezék.
27. 5-6):
‫ ״‬... czédrust hoztak a Líbánonról, hogy árbóczfát csinálja-
nak néked. ” ‫ ״‬...evezőidet...sudár czédrusba foglalt elefántcsont-
bál csinálták. ”
Csizmadia azonban könyvében megjegyzi, hogy ebben az
esetben valami lyen másik fenyőfajról lehet szó, mivel a cédrus
árboc készítésére nem alkalmas.
A cédrust karm azsinnal és izsóppal a poklosság megtisztí-
tására is használták (3 Móz. 14. 4, 6, 49, 51, 52):
‫ ״‬Akkor megparancsola a pap, hogy hozzanak a megtisztu-
landó emberért...czédrusfát...”.
‫ ״‬Azután vegye a cédrusfát, az izsópot, a karmazsint... márt-
sa be azokat a megölt madár vérébe és a forrásvízbe, és hintse
meg azzal a házat hétszer. ”
A tisztulási módnál, amelyet a veres tehén hamvával vé-
geztek, szintén szerepe volt a czédrusnak (4 Móz. 19. 6):
,‫״‬Akkor vegyen a pap czédrusfát...és vesse a tehénnek égő ré-
szei közé. ”
Csizmadia a rra is utal, hogy a Bibliában em lített thinfa
(thuja) a cédrus egyik faja, melyet a régiek nagyon értékes bú-
tor- és épületfának ta rto tta k (Jel. 18. 12):
‫ ״‬...és minden thinfát és minden elefántcsontedényt, és drá-
gafából és rézből és vasból és márványkőből csinált minden
edényt; ”

7.6. C iprusfa (Cupressus)

A cédrusfánál u ta ltu n k arra, hogy Csizmadia szerint a céd-

rus em lítésekor lehetséges más fára is gondolnunk.
A ciprusfa (3. ábra) is ilyen növény. A ciprusfélék örökzöld
fák, vagy cserjék. Előbbiek 30 m m agasra is megnőnek. A cip-
rus term ős virágából gömbölyded fás toboz lesz. Porzós virága
apró, barkaszerű. 2000 évet is megél. Vadon term ő alakja a
többi fenyőre em lékeztet (Erdey-Grúz, 1. kötet, 710-711). A
m editerrán vidékeken 12 faja él. Legismertebb a Cupressus

159
sempervirens, mely Perzsia, Kis-Ázsia és Görögország tájain
honos.
A ciprus fája kemény, tartós, szép színű, a legfinomabb
m unkákra is alkalmas. Az ős egyiptomiak a m úm iák koporsó-
it ebből készítették. Amikor a régi írásokban ‫״‬illatos cédrusfá-
ról” van szó, akkor bizonyára ciprusfáról volt szó (Révai Nagy
Lexikona, 5. kötet, 200).
A ciprusfáról éppúgy, m int a cédrusfáról a Bibliában na-
gyón sok helyen olvashatunk.
‫ ״‬A tövis helyén cziprus nevekedik...” (Ésa. 55. 13).
Érdekes, hogy a Biblia több alkalommal a cédrusfával
együtt említi:
‫ ״‬...Szekereim sokaságával meghágom ... Libanon oldalait,
és levágom magas czédrusait, legfelségesebb cziprusfáit...” (2
Kir. 19. 23).
‫ ״‬A czédrusok el nem takarák őt az Isten kertjében, a
cziprusok nem volánok hasonlók ágaihoz...” (Ezék. 31. 8).
‫ ״‬...fölmentem...a Libánon csúcsára, és kivágom magas
czédrusait, válogatott cziprusait...” (Ésa. 37. 24).
‫ ״‬A pusztában czédrust,... nevelek... cziprust,... sudárczéd-
russal együtt.” (Ésa.41.19).
‫ ״‬A Libánon ékessége hozzád jő, cziprus... czédrus...” (Ésa.
60. 13.)
‫ ״‬Jajgass te cziprus, mert esik a czédrus...” (Zak. 11. 2).
A ciprusfát a bibliai időkben nagyra becsülték szép, oszlop-
szerű növéséért, még inkább illatos és tartó s voltáért (Csizma-
dia, 1927, 126).
M agasságát jelzi a következő szöveg (Zsolt. 104. 17):
‫ ״‬A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a
cziprusok a háza. ” (Később, az állatokkal kapcsolatban említe-
ni fogjuk, hogy az eszterág azonos a gólyával.)
‫ ״‬Senir cziprusaiból építették mindkét oldaladat...”.
A ciprus illatos virágát is kedvelték a zsidók (Én. 1. 14):
‫ ״‬Mint... a cziprusfürt, olyan nékem az én szerelmesem.”
A megújulás szimbolikus jele is volt (Hós. 14. 9):
‫ ״‬...Olyan vagyok, mint a zöldelő cziprusfa! Tőlem szárma-
zik a te gyümölcsöd!”

160
 Ciprus

Terpentinfa

3. ábra. Van Deursen szerint

161
 7 .7 . C s e r , t ö l g y (te r e b in tfa , te r p e n tin fa )
Csizmadia könyvében megemlíti, hogy a cser (Quercus
cerris), tölgy (Quercus) és terebintfa (Terebinthales) nagyon
gyakori Palesztinában. A héber nevük nagyon hasonlatos,
ezért a bibliafordítók sok esetben felcserélik a neveket és a
terebintfa (3. ábra) helyett gyakran cser-, vagy tölgyát fordí-
tottak, különösen akkor h a magányosan álló fáról van szó,
amely a bálványimádással kapcsolatos.
A cserfáról csak az Ószövetségben olvashatunk.
M iután Jákobnak odaadták az idegen istenekre emlékezte-
tő tárgyakat:
‫ ״‬...elásá azokat Jákob egy cserfa alatt, mely Sekhiem mel-
lett vala” (1 Móz. 35. 4.)
Ugyanilyen fa alá tem ették Rebeka dajkáját:
‫ ״‬És meghala Debora, a Rebeka dajkája, és eltemeték Béthe-
lem alól egy cserfa alatt...” (1 Móz. 35. 8).
Józsué az utolsó országgyűlésen:
‫ ״‬...beírá e dolgokat az Isten törvényének könyvébe, és von
egy nagy követ, és oda helyezteté azt a cserfa alá, a mely vala az
Úrnak szent házában” (Józsué. 24. 26).
M iután a zsidók 7 esztendeig a M idiániták uralm a alatt
voltak:
‫ ״‬...eljőve az Úr angyala, és leüle ama cserfa alatt, a mely
Ófrában van...” (Bír. 6. 11).
A bírául kiválaszott Gedeon pedig m iután felkészült az Úr-
n ak az áldozatra:
‫ ״‬...betevé a húst egy kosárba, és a hús levét fazékba, és
kivivé hozzá a cserfa alá, és falajánlá néki” (Bír. 6. 19).
Jeroboám király m ikor kereste a jövendölő júdeai prófétát:
‫ ״‬...megtalálá őt egy cserfa alatt ülve,...” (1 Kir. 13. 14).
A cserfa árnyékában szívesen üldögéltek (Hós. 4. 13) és gyö-
nyörködtek (Esa. 1. 29) azokban. A cserfák nagyságára utal Sá-
muel (2 Sám. 18. 9-10, 14) és Ámos könyve /Ámos. 2. 9):
‫ ״‬...Absolon pedig egy öszvéren ül vala. Es beméne az öszvér
a nagy cserfák sűrű ágai alá, hol fennakadt fejénél fogva egy
cserfán, függvén az ég és föld között, az öszvér pedig elszaladt
alóla. ”

162
 ‫ ״‬...erősek, mint a cserfák. ”
A cserfa a czédrussal, tölgyfával, fenyővel egy helyen, erdő-
két alkothatott (Ésa. 44. 14).
A cserfák kivágása u tá n m eghagyták a törzsüket (Ésa. 6.
13).
A Bibliában azt olvashatjuk, hogy ebből készítettek evező-
két (Ezék. 27. 6):
‫ ״‬Básán cserfáiból csinálták evezőidet...”.
A tölgy csaknem annyiszor fordul elő a Bibliában, m int a
cserfa.
A tölgy is erdőséget alkotott, melyet pihenőhelyül, lakhe-
lyül is választottak (1 Móz. 12. 6, 13. 18, 14. 13, 18. 1, 5 Móz.
11. 30, 1 Sám. 10. 3, Hós. 4. 13, Zak. 11. 2), de az u ta k szegé-
lyén is előfordult:
‫ ״‬...a harmadik csapat pedig a jós-tölgyfa útján j ő ” (Bír. 9.
37).
‫ ״‬...sátorát a Saanaim tölgyesénél vonta fel...” (Bír. 4. 11).
Temetkezési helyül is szolgált a tölgyfa alja:
‫ ״‬...és elvivék Saulnak és az ő fainak testét; és Jábesbe vivén,
eltemeték azoknak csontjaikat a tölgyfa alatt...” (2 Krón. 10.
12).
Abiméleket is egy ilyen fa ala tt választották királlyá (Bír.
9. 6):
‫ ״‬...és elmenének és királylyá választék Abiméleket az alatt
a magas tölgy alatt, a mely Sikemben áll. ”
A szakirodalom ban nem találtu n k u talást a terebintfára, a
mely alatt különböző fenyőfákat értenek.
Terpentinfát a cserfához hasonlónak ta rto ttá k (Ésa. 6. 13).

7.8. É ben fa (Diospyros ebenum)

Ezzel a névvel különféle sötétszínű, nagyon kem ény és ne-

héz, töm ör szerkezetű és szépen politúrozható fákat jelölnek.
Színük szerint többféle változatot különböztetnek meg. Az
ébenfaféléknek 320 faja csaknem kizárólag trópusi és szubtró-
pusi területeken előforduló örökzöld növény (Révai Nagy Le-
xikona 6. kötet, 1912. 95-96).

163
 Az ébenfát a Biblia szerint Salamon király emberei hozták
Izraelbe - valószínűleg az A rábia keleti partvidékén elterülő -
Ofirból (1 Kir. 10. 11):
‫ ״‬És a Hírám hajója is, mely aranyat hozott Ofirból, ébenfát
is hozott Ofirból nagy bőséggel...”.
Később a tirusiak az ősrégi föníciai városból szállították.
É rtékére utal, hogy ezzel adót is leh etett fizetni:
‫ ״‬Dedán fiai a te kalmáraid... ébenfát hoztak néked adóba”
(Ezék. 27. 15).
Ez a fa is azonban a cédrussal együtt Libanonban leh etett
a leggyakoribb faféleség. Salamon király is a templomépítés-
hez onnan rendelte meg H irám tirusi királlyal kö tö tt szerző-
dése alapján:
‫ ״‬...ébenfákat a Libánusról...” (2 Krón. 2. 8).
/ ‫׳׳‬

‫ ״‬Es csinála a király az ébenfából oszlopokat az Ur házá-

6a...” (1 Kir. 10. 12).
De nem csak építkezésnél használták:
‫ ״‬És csinála a király az ébenfából lépcsőket az Úr házába és
a király házába, s citerákat és lantokat az éneklőknek...” (2
Krón. 9. 11).

7.9. Fahaj (fahéj) (Cinnamomum cassia)

A Cinnamomum, vagy cimetfa kérgét lefejtve közism erten

kellemes illatú fűszer nyerhető.
Ezt a zsidók kereskedelem útján szerezték be. János jele-
nésekről írt könyvében a kalm árok panaszkodnak, hogy árui-
kát Babilon leomlása u tá n nem veszik (Jel. 18. 11,13), utalva
ezzel a kereskedelem értelm etlenségére Babilon, azaz a világ
elm úlása után:
‫ ״‬A föld kalmárai is siratják és jajgatják őt, mert az ő árúi-
kát immár senki nem veszi; ”
Semmilyen árúcikket így
‫ ״‬És fahajat... ”.
Pedig erre a zsidóknak szükségük volt, m ert ez is a szent
kenet egyik alkotórészét képezte, am iről a szent kenet össze-
tételének leírásából győződhetünk meg (2 Móz. 30. 23):

164
 ‫ ״‬Tepedig végy drága fűszereket... jóillatu fahéjat...”.
Az ágy illatosítására is használták más szerekkel (Péld. 7.
17): i
‫ ״‬Beillatoztam ágyamat mirhával, áloéssel és fahéjjal. ”

7.10. Fenyőfa (Pinaceae)

Jóllehet a fenyőfák közismertek, megemlítésük azért indo-

költ, m ert Csizmadia szerint a nyelvészek úgy vélekednek,
hogy ahol szépnövésű fákról van szó a Bibliában, ciprus he-
lyett fenyőfát kell érteni alatta. Ilyen értelem ben fordulna elő
Esaiás könyvének m ár idézett szövegrészében (Esa. 37. 24) a
‫ ״‬magas czédrusfa” és a ‫ ״‬válogatott cziprus”, valam int a Kirá-
lyok könyvében (2 Kir. 19. 23) a ‫ ״‬magas czédrus” és a ‫ ״‬legfel-
ségesebb cziprusfa”.
Nem kizárt azonban, hogy ezt a nyelvészek csak a fák ha-
sonlósága (tűlevél, m agasra növés) m iatt gondolják. A vitákat
eredeti zsidó magyarázók dönthetnék el.
Ugyancsak hasonló a feltételezésük a jegenyefával kapcso-
latban is (2 Sám. 6. 5):
‫ ״‬...és az egész Izráel népe örvendeznek vala az Úr előtt jege-
nyefából való minden szerszámokkal...”.
Ez az idézet azonban nem nagyon tám asztja alá a nyelvé-
szék véleményét, m ert szerszám okat (szerszámnyeleket) jege-
nyefából lehet készíteni, de fenyőfából aligha.
Megemlítendő, hogy a Károli-féle fordításban a ‫ ״‬szerszá-
mokkái” való kifejezés csak magyarázó toldalék, az eredeti
szövegben csak a ‫״‬hangszerszám ok” szerepelnek. Más kérdés,
hogy hangszerszám ot jegenyefából nem szoktak készíteni.

7.11. Fügefa, fig efa (Ficus carica)

A fügefa egész Palesztinában honos. Az ország egyik lég-

fontosabb növénye. A fügefát a Biblia kétféleképpen említi. A
füge névhez kapcsolódva 64, fige névvel 4 esetben találunk
utalást erre a fa fajra. Az összes szövegrészt nem említjük,

165
 csupán a rra utalunk, hogy ez a növény milyen vonatkozásban
kerül szóba a Bibliában.
Czin pusztájában nem fordult elő ez a növény (4 Móz. 20. 5).
Vadon is előfordul (1 Kir. 10. 27, 2 Krón. 9. 27, Ámos. 7.
14). Dávid külön felügyelőt rendelt a gondozásukra (1 Krón.
27. 28, Péld. 27. 18).
E zért szám ított Izráel b ü ntetéseként az, hogy kivágták a
fügefákat és cédrust ü ltettek helyükre (Ésa. 9. 10).
Terebélyes lom bozata alatt m egpihenhetett az em ber (Já-
nos. 1. 49, 1 Kir. 4, 25, Mik. 4. 4).
Isten b üntetését ezért a fügefa hervadó levelének lehullá-
sához hasonlítja a Biblia (Ésa. 34. 4). A hervadó, gyümölcsöt
nem hozó, elszáradó, széttört fügefa a pusztulás jelképe is volt
(Zsolt. 105. 33, Jer. 5. 17, 8. 13, Jóéi. 1. 7, 12, Aggé. 2. 19, Hós.
2. 11, Ámos. 4. 9, Hab. 3. 17).
A nép jobb és rosszabb részének jelképeként is szolgált
(Jer. 24. 2-3, 5, 8, Bír. 9. 10-11).
Gyümölcse a népnek m indennapi táplálékul szolgált (1
Sám. 25. 18, 30. 12, 2 Sám. 16. 1-2, 2 Kir. 18. 31, Ésa. 28. 4,
Péld. 27. 18). E zért a gazdag fügeterm és áldásnak szám ított (1
Krón. 12. 40, Jóéi. 2. 22). Egyike azon fáknak, amely legkoráb-
bán hozza meg gyümölcseit (Én. 2. 13, Hós. 9. 10, Náh. 3. 12):
‫ ״‬A fügefa érleli első gyümölcsét... ”.
Korai gyümölcsei lehullanak, am int az ágai hajladozni kéz-
denek a szélben (Náh. 3. 12):
‫ ״‬Minden erősséged olyan, mint a zsenge gyümölcsű fügefa;
ha megrázatnak, az evő szájába hullnak. ”
M árciusban lombosodik (nálunk később) s lombkoronája
jelzi a nyár közeledtét (Máté. 24. 32):
‫ ״‬A fügefáról vegyétek pedig a példát: mikor az ága már
zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár:...”.
A füge jú n iu sra megérleli gyümölcsét. Ezeket hiányolta az
Ú r is a fügefán (Máté. 21. 19):
‫ ״‬És megláta egy fügefát az út mellett, oda méné hozzá, és
nem talála azon semmit, hanem csak levelet; és monda annak:
gyümölcs te rajtad ezután soha örökké ne teremjen. És a füge-
fa azonnal elszárada. ”

166
 A Biblia ezzel a példával nagyon szemléletesen m utatja be
a term éketlen (nem hívő) em ber feleslegességét az Ú r számá-
ra.
Azok a gyümölcsök, melyek nem tudnak beérni, télen lepő-
tyognak, midőn a zordon fuvallat megrázza a fát (Jel. 6. 13):
‫ ״‬És az ég csillagai a földre hullának, miképen a figefa hűl-
latja éretlen gyümölcseit, mikor nagy szél rázza. ”
Eperfáról van szó, am ikor az Ú r a hitről beszél (Lukács.
17. 6):
‫ ״‬...Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, ezt monda-
nátok ím az eperfának:...”
A sáskacsapással kapcsolatban olvashatjuk, hogy a sáska
‫ ״‬...összetörte fügefáimat, mezítelenre hántotta és széjjel-
hányta; fehérlenek annak ágai” (Jóéi. 1. 7),
‫ ״‬...a fügefa elhervadt...” (Jóéi. 1. 12).
H asználták gyógyításra is (2 Kir. 20. 7, Ésa. 38. 21):
‫ ״‬...Hozzatok egy kötés száraz fügét ide. És hozának, és azt a
kelevényre kötötték, és meggyógyult. ”
‫ ״‬...vegyenek egy fügekalácsot, és dörzsöljék rá a fekélyre...”.
A fügefa egyik változataként jelöli meg Csizmadia az
eperfigefát.
A füge levele vastag, húsos, melyből ha levágunk egy dara-
bot, a vágás helyén nedves levet ereszt, mely ragadós és így
könnyen összeragaszthatok a levelek. Talán éppen ez a ma-
gyarázata annak, hogy ősszüleink könnyen készíthettek ma-
guknak a füge leveleiből kötényt (1 Móz. 3. 7):
‫ ״‬És megnyilatkozának mindkettőnek szemei s észrevevék,
hogy mezítelenek; figefa levelet akgatának azért össze, és körül-
kötőket csinálának magoknak. ”
Az Új szövetség 12 helyen em líti a fügét,
így olvashatunk Jézusnak a term éketlen fügefáról való
példázatáról (Máté. 21. 19-21).
A nyár közeledtét jelzi a következő két példázat:
‫ ״‬A fügefáról vegyétek pedig a példát: mikor az ága már
zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár” (Má-
té. 24. 32, M árk. 13. 28).
A fügefa Isten akaratának teljesítését is jelképezi:

167
 ‫ ״‬...Vájjon a töviről szednek-é szőlőt, vagy a bojtorjánról fü-
gét?” (Máté. 7. 16).
‫ ״‬...teremhet-é a fügefa olajmagvalcat, vagy a szőlőtő
fügét?...” (Jakab. 3.12).
A Jézus által m egátkozott term éketlen fügefáról szóló pél-
dázatát az Ú jtestam entum ban találjuk:
‫ ״‬És meglátván messziről egy fügefát, a mely leveles vala,
odaméne, ha talán találna valamit rajta: de odaérvén ahhoz,
levélnél egyebet semmit sem talála; mert nem vala fügeérésnek
ideje”.
‫ ״‬Akkor felelvén Jézus, monda a fügefának: Soha örökké ne
egyék rólad gyümölcsöt senki.” (Márk. 1 1. 13-14).
Ezt a növényt fige, figefa néven is em líti a Biblia (4 Móz.
13. 24, 5 Móz. 8. 8, Zsolt. 78. 47).

7.12. Fűszerek

M ár eddig is te ttü n k em lítést a fűszerként használt nővé-

nyékről. Fűszer, vagy fűszerszám alatt illatos növényi anyago-
kát, bizonyos növények m ézgáit (gyantáit), leveleit, gyökereit,
szárait értették, am iket olajba keverve használtak, vagy pedig
elfüstölögtettek.
A csupán vallásos célból használt szent kenet alkotóelemei
a következők voltak: a híg m irha, a fahaj, a kalm us (illatos
nád), a kácia.
A mirha (myrrha) balzsamos illatú, kesernyés ízű, mézga-
szerű gyanta. Egyes E-afrikai fák sárgás, vagy vörhenyesbar-
n a gyantaváladéka. Kb. 40-70% mézgát, 25-35% gyantát,
2-6% illóolajat és keserűanyagot tartalm az. Gyógyászati célra,
füstölőszernek alkalm azzák. Az egyiptom iak balzsamozó-
szernek is használták (Straub, 1. kötet, 118).
A fahéjról m ár szóltunk.
A kalmus (kalmuszgyökér, kálmosgyökér, Acorus) eredeti-
lég Indiából került Arábiába s onnan Európába. Erős, zamatos
illatú gyökértörzse van, amely kálmosgyökér néven ism ert.
H atóanyaga az acorin nevű illóolaj (Révai Nagy Lexikona 1.
kötet, 69).

168
 ‫ ״‬Te pedig végy...illatos kalmust is kétszáz ötvenért.” (2
Móz. 30. 23).
‫ ״‬Nem vettél nekem pénzen jóillatú nádat,...” (Esa. 43. 24).
A kácia, vagy kásia ibolya illatú gyökér, melyet Arábiából
szállítottak Izraelbe (Csizmadia, 1927, 135):
‫ ״‬...adtak árúidért: ...kásiát és jó illatú nádat, ezeket csere-
árúidért” (Ezék. 27. 19).
Ezt is saját m aguk illatosítására használták (Zsolt. 45. 9):
‫ ״‬Mirrha, áloé, kácziaillatú minden öltözeted;...”.
Ezeket a fűszernövényeket a Bibliában általában együtt
említve találjuk.
A szent kenet összetételének m eghatározásaként olvasha-
tó a Bibliában (2 Móz. 30. 23-24):
‫ ״‬...végy drága fűszereket, híg mirhát ötszáz siklusért,
jóillatú fahéjat fél ennyit, kétszáz ötvenért, és illatos kalmust is
kétszáz ötvenért.
Kásiát pedig ötszázért, a szent siklus szerint és egy hin fa-
olajt. ”
Az istentiszteletnél használt füstölő összetétele a követke-
ző volt: csepegőgyanta (valószínűleg híg m irha), onyx
(onycha), galbán, tömjén, aloés, bdellium, nárdus, ciprusfürt
(henna).
Az onyx, vagy onycha a kalcedon egyik változata. E zt a
drágakövet a zsidók nagyra becsülték és gyakran van róla szó
a Bibliában (2 Móz. 25. 7, 28. 20, 35. 27). A zsidó főpap felső
ruhájának két vállán való összefogására két ilyen követ viselt,
amikbe hat-hat törzs neve volt bevésve (Csizmadia 1927, 143).
Találási helyéül a Szentírás H avilah földjét em líti (1 Móz. 2.
11- 12).
A galbán illatos gyanta. Erről csak egy helyen (2 Móz. 30.
34) olvashatunk a füstölőszerek összetételével kapcsolatban:
‫ ״‬...Végy fűszereket... galbánt, egyenlő mértékkel.”
A tömjén, vagy olibanum mézgás gyanta, am elyet a fűszer-
szagú növények egyik fajtájából nyernek, a fa kérgének bemet-
szésével, majd a mézgás gyantát megszárítják. Hevítve fűsze-
rés illatú gőzöket fejleszt (Straub, 4. kötet, 328).
Az aloésről és bdelliumról m ár szóltunk.

169
 A nárdus (sertefű, hajszálfű) egy pázsitfűféle, mely sovány
havasi legelőkön, tőzegen fordul elő. É-Ázsiában is honos (Ré-
vai Nagy Lexikona, 14. kötet, 276). Gyökerét olajjal illatosítot-
tá k (Csizmadia 1927, 130).
H asználták a te st illatosítására is:
‫ ״‬Mikor a király az ő asztalánál ül, nárdusnak jó illata
származik én tőlem” (Én. 1. 12).
A menyasszony jelességei közé tarto zo tt a nárdushoz való
hasonlatosság is (Én. 4. 13-14).
A nárdusról az Ú jtestam entum ban két helyen olvasha-
tünk: K risztus nárdus olajjal való m egkenetésekor (Márk. 14.
3, János. 12. 3).
A ciprusfürtöt ugyancsak em lítettük.
A Bibliában ezekről a fűszernövényekről több helyen ol-
vashatunk.
‫ ״‬Nárdus és sáfrány, jóillatú nád és fahéj, mindenféle
temjéntermő fákkal, mirrha és áloes, minden drága fűszer-
számokkal” (Én. 4. 14).
‫ ״‬Nem vettél nekem pénzen jóillatú nádat,...” (Ésa. 43. 24).
A füstölőszer összetételére vonatkozóan az Ú r M ózesnek a
következőt m ondta (2 Móz. 30. 3 4-3 5 ):
‫ ״‬..éVégy fűszereket, csepegő gyantát, onyxot, galbánt, e fű-
szereket és tiszta temjént, egyenlő mértékkel.
És csinálj belőlök füstölő szert, a fűszercsináló elegyítése
szerint; tiszta és szent legyen az. ”

7.13. G abonafélék

A zsidók két fő gabonát term esztettek, a búzát (Triticum)

és az árp át (Hor deum). A rozsot nem ismerték.
A búzavetést október hónapban, az aratást április végén
kezdték (4. ábra). A term és 25-50-szeres volt.
Az árp át novem ber végén vetették és a búzánál három hét-
tel korábban aratták , ami egyben az aratás kezdetét jelentet-
te.
Külön árpakenyérről van szó a következő idézetben (2 Kir.
4. 42):

170
 Búza (a) és konkoly (b)

Vetés

Aratás

4. ábra. Van Deursen szerint

171
 C sé p lé s

Cséplőhenger

Cséplőszán

5. ábra. Van Deursen szerint

 ‫ ״‬Jőve pedig egy férfi Baál Sálisából, és hoz vala az Isten
emberének első zsengék kenyereit, húsz árpakenyeret, és meg-
zsendült gabonafejeket... ”.
A szövegből egyértelm űen kiderül, hogy míg az árpából
m ár tu d tak kenyeret sütni, addig a búza még csak zsenge volt.
Az aratásról és cséplésről egyiptomi ábrázolások is fenn-
m aradtak (4-5. ábra).
Az aratásnál a férfi bal kezében ta rto tta a gabonát és a
jobb kezében levő sarlóval vágta le a kalászt, m elyet a mögöt-
te levő nő kis kosárba gyűjtött össze (4. ábra, R uth 2.2; 2-3,
23):
‫ ״‬És monda a Moábita Ruth Naominak: Hadd menjek, kér-
lek, a mezőre, hogy kalászokat szedegessek az után, a kinek sze-
mei előtt kedvességet találok...
Elméne azért és odaérkezék, szedegete a mezőn az aratók
után...”
‫ ״‬így járt ő mindenütt a Boáz szolgálói után, szedegetve,
míg az árpaaratás és búzaaratás bevégződött;...”.
A csépléskor (5. ábra) a gabonakalászokat hosszan elterít-
ve helyezték el és igába fogott ökrökkel, vagy lovakkal tapos-
tatták. A csépléshez egy súlyos fatáblát használtak, melynek
alsó oldalán éles kövekből, vagy fémből készült szegek voltak
felerősítve. Ez elé fogták be az állatokat, a paraszt felállt a
cséplőhenger tetejére nehezék gyanánt, majd ezt többször át-
h úzatták a gabonán, amíg a kalászból kihulltak a szemek és a
toklász törekké zúzódott. M ásik ilyen alkalm atosságuk a csép-
lőszán volt. A cséplésnél használták a szekeret is.
A cséplésnél használt eszközöket is m egism erhetjük a Bib-
liából (Ésa. 28. 27-28, 41. 15):
‫ ״‬Mert nem cséplő szánkával csépelik a fekete köményt...
A búzát csépelik; de nem örökre csépli azt, és bár hajtja raj-
ta szekere kerekét és lovait, de szét nem töreti. ”
‫ ״‬imé, én teszlek éles, új cséplőhengerré, a melynek két éle
van... ”
A kicsépelt gabonát - nyilván a törektől, polyvától való
m egtisztítás érdekében - m agasra dobálták, majd rostálták

173
(Van Deursen, 26-28). Ezekre a m űveletekre u taln ak a követ-
kező idézetek:
‫ ״‬...Száraztó szél j ő a magas helyekről a pusztában,... nem
szóráshoz és nem tisztításhoz való” (Jer. 4. 11).
‫ ״‬...Imé ő az éjjel árpát szór a szérűn” (Ruth. 3. 2).
‫ ״‬...mint a polyva, a mit szétszór a szél” (Zsolt. 1. 4).
‫ ״‬...a mint a rostával rázogatnak, de nem esik a földre egy
szemecske sem” (Amos. 9. 9).
Jézus is erre u ta lt egy alkalommal:
‫ ״‬Monda pedig az Úr: Simon! Simon! Imé a sátán kikért ti-
teket, hogy megrostáljon, mint a búzát” (Lukács. 22. 31).
A kiszelektált polyvát azután elégették:
‫ ״‬A kinek szóró lapát van az ő kezében, és megtisztítja az ő
szérűjét; és az ő gabonáját csűrbe takarítja, a polyvát pedig
megégeti olthatatlan tűzzel” (Máté. 3. 12).
A m egtisztított gabonát gondosan lem érték (Van Deursen,
28):
‫ ״‬Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és
megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mér-
tékkel mérnek néktek, a mellyel ti mértek” (Lukács. 6. 38).
A gabonaszem eket nyersen vagy pergelt (= pörkölt) forrná-
bán is fogyasztották, am ire a Biblia több helyen utal.
‫ ״‬Abban az időben a vetéseken át haladt Jézus szombatna-
pon; tanítványai pedig megéheztek, és kezdték a kalászokat tép-
ni és enni” (Máté. 12. 1).
‫ ״‬Ha zsengékből való ételáldozatot áldozol az Úrnak, tűznél
pergelt kalászból, és zsenge gabona-darából áldozzad...” (3
Móz. 2. 14).
‫ ״‬Új kenyeret pedig és pergelt búzaszemeket és zsenge kalá-
szokat ne egyetek mind a napig, a míg be nem viszitek a ti Iste-
neteknek áldozatját” (3 Móz. 23. 14).
Ez az idézet egyben a rra is utal, hogy az új kenyeret elő-
szőr áldozatként m u tatták be. N álunk is hagyom ánya van az
új kenyér ünnepének.
‫ ״‬...Jer ide, és egyél a kenyérből, és márts be a te falatodat az
eczetes lébe. És leüle az aratók mellé. És pergelt gabonát nyúj-
tott néki, és evett, s jóllakott...” (Ruth. 2. 14).

174
 Minden palesztin parasztházban és nomád sátrában meg-
található volt a körben forgó - két, közepén kifúrt kerek őrlő-
kőből álló - kézimalom (6. ábra), amelynek anyaga bazalt volt;
am it egy bibliai szövegből is kikövetkeztethetünk (Bír. 9. 53):
‫ ״‬Akkor egy asszony egy malomkődarabot gördített le
Abimélek fejére, és bezúzta koponyáját. ”
Ez m indennapos használati eszköz volt, ezért előírta a tör-
vény, hogy:
‫ ״‬Zálogba senki ne vegyen kézi-malmot vagy malomkövet...”
(5 Móz. 24. 6).
Az őrlést gyakran éjszaka csinálták, m ert reggel korán sü-
tö tték a kenyeret. Egyszerre egy-egy napra elegendő lisztet
őröltek meg. Az őrlés a nők m unkája volt (6. ábra).
De ezt tám asztja alá m ásik két idézet is, mely szerint a fér-
fiák szám ára a gabona őrlése szégyen volt:
‫ ״‬De a Filiszteusok megfogták őt, és kiszúrták szemeit, és le-
vezették őt Gázába, és ott megkötözték két vaslánczczal, és őröl-
nie kellett a fogház bán” (Bír. 16. 21).
‫ ״‬Az ifjak a kézi malmot hordozzák,...” (Jer. 5. 13).
A megőrölt lisztből sütőteknőben készítették a tésztát, me-
lyet kézzel, vagy lábbal gyúrtak (Van Deursen, 32):
‫ ״‬Áldott lesz a te kosarad és a te sütő tekenőd” (5 Móz. 28.
5).
A tésztát olajjal kenték meg és kemencében, serpenyőben,
vagy rostélyon sütötték meg (3 Móz. 2. 2,4-6):
‫ ״‬Mikor valaki ételáldozatot akar áldozni az Úrnak, liszt-
lángból áldozzék, és öntsön arra olajat, és temjént is tegyen ar-
ra. ”
‫ ״‬Hogyha pedig ételáldozatot kemenczében sültből akar ál-
dozni valaki, lisztlángból, olajjal elegyített kovásztalan lepé-
nyei, vagy olajjal megkent kovásztalan pogácsái legyenek.
Ha pedig a te áldozatod serpenyőben sült ételáldozat, olaj-
ja l elegyített kovásztalan lisztlángból legyen.
Darabold azt el, és önts reá olajat, ételáldozat ez.
Ha pedig a te ételáldozatod rostélyon sült, lisztlángból,
olajjal készíttessék. ”

175
 A sütőkem ence használatára is találunk utalást, mégpedig
a házasságtörőkkel kapcsolatban (Hős. 7. 4):
‫ ״‬Mindnyájan házasságtörők; olyanok, mint a kemencze, a
melyet befűt a sütő; szünetel a tüzeléssel, a tészta bekovászolá-
sótól annak megkeléséig. ”
A kenyér sütésével sokan foglalkoztak, am i kiderül a kö-
vetkező idézetből is (Jer. 37. 21):
‫ ״‬Parancsolta azért Sedékiás király, hogy vessék Jeremiást
a tömlöcz pitvarába, és adjanak néki naponként egy-egy darab
kenyeret a sütők utczájából...”'.
A kemencéhez a tésztát a fejükön vitték (1 Móz. 40. 16):
‫ ״‬És látá a fűtőmester, hogy jó l magyaráz vala és monda Jó-
zsefnek: Álmodtam én is, hogy ímé három kosár kalács vala fe-
jemen. ”
Volt am ikor a lapos tésztát tüzesre hevített kőre te tté k s
forró ham ut szórtak rá (7. ábra). Ez a kenyér sótlan volt és
azonnal el kellett fogyasztani. Ilyen lepényt evett Illés próféta
is (1 Kir. 19. 6):
‫ ״‬És mikor körülnézett, ímé fejénél vala egy szén között sült
pogácsa és egy pohár víz. És evék és ivek,... ”.
Jézustól is ilyen kenyeret kaptak a tanítványok (János. 21.
9,13):
‫ ״‬Mikor azért partra száliának, látják, hogy parázs van ott,
és azon felül hal és kenyér. ”
‫ ״‬Oda méné azért Jézus, és vévé a kenyeret és adá nékik,... ”.
A sütőlapot, vasserpenyőt, mely kovácsolt vasból készült
néhány kőre helyezték és alágyújtottak (Ezék. 4. 3):
‫ ״‬És végy magadnak egy vasserpenyőt...”.
A kenyér nagyon fontos eledelük volt, a Bibliában is számos
helyen van szó róla, melyek közül néhányat megemlítünk.
‫ ״‬Én pedig hozok egy falat kenyeret, hogy erősítsétek meg a
ti szíveteket...” (1 Móz. 18. 5).
‫ ״‬...Adj öt kenyeret nékem,...”.
‫ ״‬...Nincs közönséges kenyér kezemnél, hanem csak szentelt
kenyér van,...”.
‫ ״‬Adott azért a pap néki szentelt kenyeret, mert nem volt ott
más kenyér, hanem csak szent kenyér, melyeket elvettek az Úr-

176
 Kézimalom

6. ábra. Van Deursen szerint

177
 Királyi Pékség

Sütőkemencék

7. ábra. V anD eursén s z e r in t

178
nak színe elől, hogy meleg kenyeret tegyenek a helyett azon a
napon, a melyen az előbbit elvevék” (1 Sám. 21. 3, 4, 6).
‫ ״‬...Vedd testvéred számára ezt az efa pergelt búzát és ezt a
tíz kenyeret...” (1 Sám. 17. 17).
Mikor Jézus megvendégelte az ötezer embert, m ondták ne-
ki a tanítványok:
‫ ״‬...Nincsen itt csupán öt kenyerünk és két halunk” (Máté.
14. 17).
‫ ״‬...Nincs nékünk több öt kenyerünknél és két halunknál;...”
(Lukács. 9. 13).
Amikor Jézus tanítványait prédikálni küldte azt mondta:
‫ ״‬...Semmit az útra ne vigyetek, ...se kenyeret...” (Lukács. 9.
3). A tékozló fiú mondja (Lukács. 15. 17):
‫ ״‬...Az én atyámnak mily sok bérese bővölködik kenyér-
ben...”.
A kenyér legmagasztosabb említése a Bibliában az úrva-
csora szereztetésében nyeri el végső és fő értelm ét (Máté. 26.
26). K risztus te stét jelképezi:
‫ ״‬Mikor pedig evének, vévé Jézus a kenyeret és hálákat ad-
ván, megtöré és adá a tanítványoknak, és monda: Vegyétek,
egyétek; ez az én testem”.
A Bibliában kevésbbé jelentékeny gabonaféle a tönköly
(Triticum spelta) és a köles (Panicum miliaceum). Rossz tér-
més idején a búzához és árpaliszthez, bab, lencse, köles és tön-
köly (= a búza egyik rokon fajának) lisztjét is keverték.

7.14. G óferfa

Ebből készítette Noé a bárkáját (8. ábra):

‫ ״‬Csinálj magadnak bárkát gófér fából...” (1 Móz. 6. 14). A
Biblia m ás helyen nem is említi a góferfát.
Csizmadia szerint (1927,132) ez cédrus, vagy fenyőfa lehe-
te tt, mivel a szó gyantás fát jelent.

179
 7.15. G ránátalm a (Punica granatum)

Magáról a gránátalm áról (8. ábra), valam int a fájáról gyak-

ran esik szó a Szentírásban. Ma is bőségesen előfordul Palesz-
tínában, vadon is megterem.
Gyümölcsének belseje világos piros színű, sok magja van s
em iatt az életteljességnek és term ékenységnek a jelképe.
Ugyancsak jelképe volt az Isten áldásának. Ezért a fó'pap ru-
háj át a gránátalm ához hasonló alakúra form ált dísszel ékesí-
te tté k (2 Móz. 28. 31, 33-34, 39. 24-26):
‫ ״‬És csináld az efód palástját egészen kék lenből. ”
‫ ״‬És ennek alsó peremére csinálj gránátalmákat...”
‫ ״‬...gránátalma legyen a palást peremén köröskörül. ”
‫ ״‬Arany csengettyű, meg gránátalma, arany csengettyű meg
gránátalma legyen a palást peremén köröskörül. ”
Hasonló okok m iatt ilyen form ára készült a templom előtt
álló két oszlopon levő gömb is (1 Kir. 7. 20, 42, 2 Kir. 25. 17, 2
Krón. 3. 16, 4. 13, Jer. 52. 22-23):
‫ ״‬Gömbök voltak a két oszlopon... Es kétszáz gránátalma
volt sorban köröskörül a második gömbön. ”
Az Ószövetség többször em líti a gránátalm át.
‫ ״‬A te csemetéid gránátalmás kert... ” (Én. 4. 13).
‫ ״‬...lássuk meg... virágzanak-é a gránátalmafák:...” (Én. 7.
12).
A gránátalm a szívesen és gyakran fogyasztott gyümölcs
volt, m indennapi tápláléknak szám ított (4 Móz. 13. 24, 20. 5).
Vadon term ett (1 Sám. 14. 2.), de fontossága m iatt term esztet-
ték is (5 Móz. 8. 8, Én. 7. 12). H iánya felért az átokkal (Aggé.
2. 19).
‫ ״‬...én meg borral itatnálak... gránátalma borral” (Én. 8. 2).
A gránátalm a levéből m a is készítenek bort.
‫ ״‬...a gránátfa, a datolyafa...kiaszott” (Jóéi. 1.12).
Prom agránát, gránátfa néven is előfordul.
‫ ״‬...a te beszéded kedves, mint a promagránátnak darab-
ja ...” (Én. 4. 3).
‫ ״‬Mint a promagránát darabja a te vakszemed... ” (Én. 6. 4).

180
 7.16. H agym ák

A hagym a különböző változata nálunk is jól ism ert és álta-

lánosan h aszn ált növény. N evét Askelon várostól k ap ta
(=askeloni hagym a, Alliutn ascalonicum). Palesztinában
m ind a m ai napig kedvelt csemege, éppúgy m int ahogyan az
ősi időkben is az volt. Éppen ezért érdekes, hogy a Biblia csu-
pán egyetlen helyen említi a hagymát. A zsidók pusztai ván-
dorlásuk közben honvágyat éreztek a póréhagym ák (Allium
porrum L.), vereshagym ák (Allium cepa) és fokhagymák
(Allium sativum) irá n t (4 Móz. 11.5):

7.17. H an gafa (Ericales)

A hangafélékhez, vagy erikafélékhez tartozó növényről

van szó, mely örökzöld cserje, gyakran tű alak ú levelekkel.
Mintegy 1350 faja a m érsékelt és meleg égövön él (Révai Nagy
Lexikona, 6. kötet, 639).
A Bibliában csak egy helyen (Jer. 17. 6) fordul elő:
‫ ״‬Mert olyan lesz, mint a hangafa a pusztában...”.

7.18. Izsóp (Hyssopus officinalis L.)

A vad m ajoránna egyik rokona. Sok ágú bokor, virágai ál-

falában sötétkék színűek, n éh a rózsaszín, vagy fehér virágok
is előfordulnak. A sötétkék virágot fehér, vagy rózsaszín koro-
n a veszi körül. M ár a leírása alapján is kitűnik, hogy tetszetős
növény (9. ábra).
A Szentírásban először az Ószövetségben olvasunk a hasz-
nálatáról. A zsidó nép Egyiptomból való szabadulásának esté-
jén a szertartásnál volt szerepe (2 Móz. 12. 22):
‫ ״‬És vegyetek egy kötés izsópot és mártsátok a vérbe, a mely
az edényben van, és hintsétek meg a szemöldökfát...”.
H asználták az izsópot a tisztító-víznél is (4 Móz. 19. 6,18):
‫ ״‬Akkor vegyen a pap... izsópot és vesse a tehénnek égő részei
közé. ”

181
 Bárka építése (Képes Biblia)

Gránátalma

8. ábra. Van Deursen szerint

182
 ‫ ״‬Valamely tiszta ember pedig vegyen izsópot... és hintse meg
a sátort...”.
Erről az Ú jtestam entum is megemlékezik (Zsid. 9. 19):
‫ ״‬Mert mikor Mózes a törvény szerint minden parancsolatot
elmondott az egész népnek, vevén a borjúknak és a bakoknak a
vérét, vízzel és vörös gyapjúval meg izsóppal együtt, magát a
könyvet is és az egész népet meghintette. ”
Valószínűleg illatos volta m iatt tisztítóerejűnek tarto tták .
Dávid bűnbánati imájakor így k iáltott fel (Zsolt. 51. 9):
‫ ״‬Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek...”.
Salamonról jegyezték fel, hogy:
‫ ״‬Szólott a fákról is, a czédrusfáj ától az izsópig, a mely a fal-
ból nevekedett ki;...” (1 Kir. 4. 33).
Ez a szövegrész arra utal, hogy a cédrussal ellentétben az
izsóp a legkisebb cserjék, bokrok közé tartozott.
Az em beri poklosságtól való m egtisztulásról szóló hossza-
dalmas eljárásnál is előfordul az izsóp (3 Móz. 14. 4, 6, 49,
51-52):
‫ ״‬Akkor parancsolja meg a pap, hogy hozzanak a megtisztu-
landó emberért... izsópot.”
‫ ״‬Az élő madarat pedig, vegye azt... és az izsópot; és mártsa
be azokat...
‫ ״‬A háznak megtisztítása végett pedig vegyen elő... izsópot.”
‫ ״‬Azután vegye... az izsópot... és mártsa be... a megölt madár
vérébe... ”.
‫ ״‬És tisztítsa meg a házat... az izsóppal...”.
Az Ú jtestam entum ban további u talást találunk az izsópra
(János. 19. 29) am ikor K risztus keresztre feszítésénél szomjú-
ságának oltását a következő módon kívánták elérni:
‫ ״‬...Azok azért szivacsot töltőén meg eczettel, és izsópra tévén
azt, oda vivék az ő szájához. ”

7.19. Keserű fű (Polygonum)

A keserű fű alatt salátaféléket kell értenünk, amikkel a

páskabárányt fogyasztották (3 Móz. 12. 8):

183
 ‫ ״‬A húst pedig egyék meg azon éjjel, tűzön sütve, kovászta-
lan kenyérrel és keserű füvekkel...”.
Jób könyve (Jób. 30. 4) is említi a keserű füvet:
‫ ״‬A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett...”.
Ez alatt Csizmadia szerint (1927, 137) valamilyen laboda-
féle növényt kell érteni, melynek sós ízű leveleit mais szívesen
eszik az arabok.

7.20. Konkoly (Agrostemma githago)

A konkoly görög szó, mely Csizmadia szerint (1927, 13 8)

nem konkolyt, hanem a szédítő vadócot jelenti, melyet mind-
addig nem lehet megkülönböztetni a búzától, amíg az kalászát
nem fejleszti ki. Em lítése az Újszövetségben található.
‫ ״‬...konkolyt vete a búza közé... ”
‫ ״‬Mikor pedig felnevekedék a vetés...akkor meglátszék a
konkoly is. ”
‫ ״‬...nem tiszta magot vetettél-e a te földedbe? honnan van
azért benne a konkoly ?”
‫ ״‬...Mert a mikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt neta-
Ián a búzát is kiszaggatjátok. ”
‫ ״‬...Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévékbe,
hogy megégessétek;...” (Máté. 13. 25-27, 29-30).
Megemlítjük azonban, hogy a m agyar nyelvben a konkoly
egy kétszikű gyomfaj, valószínű, hogy a bibliai szó is erre u tal
(Máté. 13. 26).

7.21. Kóríándrom (koriándrum )

(Coriandrum sativum)

Más néven cigánypetrezselyem. Két faja a m editerrán és

keleti vidékeken honos. Zöld részük és term ésük erős szagú,
term ésük gömbölyded (Révai Nagy Lexikona, 4. kötet, 661).
Gyümölcsét az egyiptomiak megtörve, kenyérlisztbe keverték.
A m annához való hasonlatossága m iatt említi a Szentírás:

184
 ‫ ״‬Az Izráel háza pedig Mánnak nevezi azt; olyan vala az
mint a koriándrom magva, fehér; és íze, mint a mézes pogá-
csáé” (2 Móz. 16. 31).
‫ ״‬A manna pedig olyan vala mint a kóriándrum magva, a
színepedig mint a bdelliomnak színe” (4 Móz. 11. 7).

7.22. Köm ény (Carum carví)

A kömény ism ert kerti növény, am it a zsidók nagy gonddal

term esztettek. Fűszerként és orvosságként is használtak.
Nem lehet te h á t csodálkozni azon, hogy a farizeusok megkö-
vetelték belőle a tizedet (Máté. 23. 23):
‫ ״‬Jaj nektek képmutató írástudók és farizeusok! mert meg-
dézsmáljátok a mentát, a kaprot és a köményt...”.
Az Ú r tanácsa a vetéssel kapcsolatosan szintén em líti a kö-
ményt (Ésa. 28. 25):
‫ ״‬Nemde, mikor elegyengette színét, hint fekete köményt, és
szór illatos köményt, s vet sorban búzát...”.
A ratására vonatkozóan is itt olvashatunk tanácsot (Ésa.
28. 27):
‫ ״‬Mert nem cséplő szánkával csépelik a fekete köményt, és
nem szekér kerekével tapodják az illatos köményt; a fekete kö-
ményt bottal verik ki, és az illatost pálczával. ”

7.23. Lótuszfa (Zizyphus)

Csak Jób könyve (Jób. 40. 16-17) említi, m in t a folyók

partján tenyésző fát, melynek árnyékában a behem ót (= nílusi
krokodil, víziló) heverészik:
‫ ״‬Lótuszfák alatt heverész, a nádak és mocsarak búvóhe-
lyén.”
‫ ״‬Befedezi őt a lótuszfák árnyéka...”.

185
 7.24. M andulafa (Prunus amygdalus)

A m andulafa (9. ábra) nálunk is jól ismert, jóllehet kevés

helyen term esztik. A m andula őshazája Szíria. H éber neve ar-
ra utal, hogy a gyümölcsfák közül Palesztinában ez virágzik
legkorábban, hazánkban is jan u árb an rügyezik és februárban
m ár virágba is borul. Gyönyörű látvány volt ez az esztendőnek
abban a szakaszában, am ikor még a hó is esett (Van Deursen,
86 ).
Ezzel a korai virágzással kapcsolatos az a példázat, amely
arra utal, hogy a m andulavessző látása hasonló az Isten figyel-
méhez, aki olyan éberen (sokéd) vigyáz igéjére, m int amilyen
éber a mandulafa, amely m intha nem is aludná téli álmát.
E zért igen jó ehhez a látomáshoz a következő idézet:
‫ ״‬Szála továbbá nékem az Úr, mondván: Mit látsz Jeremiás ?
És mondák: Mandulavesszőt látok én.” (Jer. 1. 11):
Ehhez kapcsolódik Áron vesszejének kivirágzása is:
‫ ״‬...beméne Mózes a bizonyság sátorába; és ímé kihajtott
vala a Lévi házából való Áronnak vesszeje, és hajtást hajtott, és
virágot növelt, és mandolát érlelt.” (4 Móz. 17. 8).
Mivel a m andula virágai először rószaszín-pirosak, majd
fehérek lesznek, ezért a m andula az öregedés szimbóluma is:
‫ ״‬...és a mandolafa megvirágzik...” (Préd. 12. 7).
A P rédikátor Könyve (Pred. 12. 7) is az öregedés szimbólu-
m aként említi:
‫ ״‬...és a mandolafa megvirágzik,... mert elmegy az ember az
őörökös házába...”
Term ését nagyon értékesnek tarto tták :
‫ ״‬...Vegyetek a föld válogatott gyümölcseiből a ti edényeitek-
be, és vigyetek ajándékot...mandulát” (1 Móz. 43. 11).
A szent sátorba készítendő arany gyertyatartó díszítéséül
is a m andulát vették m intául:
‫ ״‬Mandolavirág formájú három csésze az egyik ágon, gomb-
bal és virággal; és mandolavirág formájú három csésze a má-
sik ágon is...
A gyertyatartón pedig négy mandolavirág formájú csésze
legyen...” (2 Móz. 25. 33-34, 37. 19-20).

186
 ‫ ״‬Három mandolavirágformájú csésze vala az egyik
ágon...”
‫ ״‬A gyertyatartón pedig négy mandolavirágformájú csésze
vala, gombjaikkal és virágaikkal. ”

7.25. M andragóra ( = nadragulya)

(Atropa belladonna)

A m andragóra azonos az altató nadragulyával.

A Biblia két helyen tesz em lítést a mandragóráról.
A m andragórának tulajdonított mágikus hatás kifejezését
ism erhetjük meg a következő idézetből (1 Móz. 30. 14-16):
‫ ״‬És kiméne Rúben búzaaratáskor, és talála a mezőn mand-
ragóra-bogyókat s vivé azokat az ő anyjának, Leának. És mon-
da Rákhel Leának: Adj nékem kérlek a fiad mandragóra-bo-
gyóiból. ”
Rákhel kérése összefügg azzal, hogy a keleti népek még
mai napig is term ékenyítő erőt tulajdonítanak a m andragórá-
nak. Ezzel kapcsolatban találjuk a m agyarázatát annak, hogy
Rákhel m iért k ért mandragórabogyót (1 Móz. 30. 1):
‫ ״‬És látá Rákhel, hogy ő nem szüle Jákobnak, irigykedni
kezde Rákhel az ő nénjére...”.
Az Énekek Éneke (Én. 7. 13) ugyancsak említi ezt a nö-
vényt, amiből egyik tulajdonságát ism erhetjük meg:
‫ ״‬A mandragórák illatoznak...”.

7.26. M anna (Tamarix mannifera)

A m anna a zsidók Isteni eredetű, a kenyeret helyettesítő

tápláléka volt a pusztai vándorlás idején. Elnevezése a zsidók
csodálkozó felkiáltásából ered: m án hu? azaz magyarul: mi ez?
A m anna a Sinai-félszigeten egy bizonyos tam ariszkusz-
fának a term éséhez hasonlítható legjobban. H a valam i meg-
szúrja ennek a növénynek a gyenge hajtását és a kibuggyanó
nedve h a levegővel érintkezik megkeményedik és apró göm-

187
böcske alakjában a földre hull. E nnek íze édes, a mézéhez, szí-
ne pedig a korianderéhez hasonlít.
A Bibliában a m annáról a következő helyeken olvasha-
tünk:
‫ ״‬Az Izráel háza pedig Mánnak nevezi azt; olyan vala az
mint a kóriándrom magva, fehér; és íze, mint a mézes pogá-
csáé” (2 Móz. 16. 31).
‫ ״‬...szemünk előtt nincs egyéb mint manna” (4 Móz. 11.
6-9).
‫ ״‬A manna pedig olyan vala mint a kóriándrom magva, a
színe pedig mint a bdelliomnak színe. ”
‫ ״‬Kiomol vala pedig a nép, és szedik vala a mannát...”.
‫ ״‬Mikor pedig a harmat leszáll vala a táborra éjjel, a mán-
na is mindjárt leszáll vala arra. ”
‫ ״‬És másnaptól kezdve, hogy ettek vala a föld terméséből,
megszőnék a manna, és nem volt többé mannájok az Izráel fia-
inak...” (Józsué. 5. 12).
‫ ״‬...és mannádat nem vonád meg szájoktól...” (Neh. 9. 20).
‫ ״‬A mi atyáink a mannát ették a pusztában; a mint meg van
írva: Mennyei kenyeret adott vala enniök” (János. 6. 31).
‫ ״‬...A győzedelmesnek enni adok az elrejtett mannából...”
(Jel. 2. 17).

7.27. M irrha (Myrrha)

A m irha (erről m ár a fűszereknél is te ttü n k em lítést) egy

balzsam cserjének (9. ábra) a mézgája. A növény gyantájának
nagy értéke volt. Felhasználása is sokoldalú, amiről a Biblia
tanúskodik.
Alapanyagul szolgált a m irha a szent kenethez. E nnek ősz-
szetétele m eghatározott arányban a következő volt:
‫ ״‬... híg mirha,... jóillatú fahéj,... illatos kalmus, ...kásia,
...és faolaj...” (2 Móz. 30. 23-24).
Jézus tem etésekor is találkozunk vele:
‫ ״‬Eljőve pedig Nikodémus is... hozván mirhából és áloéból
való kenetet... ” (János. 19. 39).
Kellemes illata m iatt parfüm ként használták:

188
 ‫ ״‬...mirrha, áloé, kácziaillatú minden öltözeted...” (Zsolt.
45. 9).
‫ ״‬...kezeimről mirha csepeg vala... és az én ujjaimról folyó
mirha...” (Én. 5. 5).
‫ ״‬Beillatoztam ágyamat mirhával...” (Péld. 7. 17).
Illatára utal a következő idézet:
‫ ״‬...aző ajkai liliomok, melyekről csepegő mirha foly...” (Én.
5. 13).
‫ ״‬...jóillatú nád és fahéj,... mirha és áloés...” (Én. 4. 14).
A vőlegény dicsősége közé tartozott, hogy: ‫ ״‬...mirhától és
tömjéntől illatos,...” (Én. 3. 6). H ordták kötésként is:
‫ ״‬Olyan az én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha,
mely az én kebeleim között hál” (Én. 1. 13).
Ahasverus (Xerxes) perzsa király E sztert királynénak vá-
lasztotta s ennek a rítu sa során olvashatunk arról, hogy a mir-
h á t szépítőszerként is használták (Észt. 2. 12):
‫ ״‬Mikor pedig eljött az ideje minden leánynak, hogy bemen-
ne Ahasvérus királyhoz, miután asszonyok törvénye szerint ti-
zenkét hónapig bántak vele (mert ennyi időbe telik az ő szépí-
tésök, hat hónapig mirtusolajjal és hat hónapig illatos szerek-
kel és asszonyt szépítő szerekkel):”
Ajándékként is szívesen adták más szerekkel (1 Móz. 43.
11), vagy aranynyal és töm jénnel együtt.
A keleti bölcsek Jézus születésekor:
‫ ״‬...ajándékot adának néki: aranyat, tömjént és mirhát”
(Máté. 2. 11).
Jézus kereszthalálakor is em lítésre került:
‫ ״‬...mirhás bort adnak vala néki inni, de ő nem fogadd el”
(Márk. 15. 23).
A m irhát kertekben term esztették (Én. 5. 1), vagy a vadon
term ő növényt (Én. 4. 6.) használták, vagy Gileádból szerezték
be (1 Móz. 37. 25) kereskedelem útján.

7.28. M irtusz (Myrtus commonis)

Ez a növény régtől fogva nagy becsben állott pompás illata

miatt. Levelei és bogyói a gyógyászatban jól felhasználhatók.

189
A rom ás-éteres olajat nyernek belőle. Sátoros ünnepeken
Izraelben is felhasználták a m irtusz (10. ábra) ágakat.
Nehémiás korában Jeruzsálem nyugati oldalán volt egy
fákkal benőtt terü let a K irjáth-Jeárim (Józsué. 15. 9), mely er-
dők városát jelenti. Az ünnepekre készített lom bsátorok mir-
túsz ágait innen vágták:
‫ ״‬...Menjetek ki a hegyre, és hozzatok lombokat... mirtus...
lombokat” (Neh. 8. 15).
A m irtusz nedves talajú völgyekben nő:
‫ ״‬...áll vala a mirtus-fák között, a melyek egy árnyas völgy-
ben valának...” (Zak. 1. 8).
A m irtusz a pusztaság helyére kies vidéket varázsol, telje-
sen m egváltoztatja a táj képét:
‫ ״‬Apusztában... nevelek... mirtust...” (Esa. 41. 19).
Amikor az elnyom ottak m eghívást kapnak K risztus áldá-
saiban való részesedésre, m inden megváltozik életükben, és a
Biblia ezt a jövendölést a következő módon példázza:
‫ ״‬A tövis helyén... mirtus nevekedik...” (Ésa. 55. 13).
A m irtusz olaját szépítőszernek is használták, m in t aho-
gyan E szter királynévá választásánál ezt m ár em lítettük:
‫ ״‬...ennyi időbe telik az ő szépítésök, hat hónapig mirtus-
olajjal...” (Eszter. 2. 12.)

7.29. M ustár (Brassica nigra)

A m ustár a keresztesvirágzatúak közé tartozó növény. A

fehér m ustár a Földközi-tenger mellékén honos, nálunk elva-
dúlt, sárga virágú növény. Magja gyógyszerül és szerként szol-
gál.
M ásik változata a fekete m u stár K -m editerrán eredetű,
sárga virágú gyom és gyógynövény. Magjáért, olajáért vala-
m int gyógynövényként term esztik (Bioi. lexikon, 3. kötet,
153-154).
A Bibliában kevés helyen, csak az Újszövetségben, a mus-
tárm ag szim bólum aként való em lítését találjuk, a parányi hit-
bői fejlődő, felnövekvő hívő ember példázataként.

190
Izsó p Mirha

Mandula

9. ábra. Van Deursen szerint

191
 Ez az aprómagvú évelő kerti növény Palesztinában tíz láb
m agasra is megnövekszik. Ezt a tulajdonságát használta fel az
Ú r egy szép példázatra:
‫ ״‬...hasonlatos a mennyeknek országa a mustármaghoz, a
melyet vévén az ember, elvete az ő mezejében;
A mely kisebb ugyan minden magnál; de mikor felnő... fá-
vá lesz, anynyira, hogy reá szállónak az égi madarak, és fész-
két raknak ágain” (Máté. 13.31, Lukács. 13. 19).
Más helyen azt m ondta Jézus:
‫ ״‬...Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt monda-
nátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne... ” (Má-
té 17. 20, Lukács 17. 6).
Ez is a kis m ustárm agból nagyra növekedő fára utaló pél-
dázat, m int a következők:
‫ ״‬...Mihez hasonlítsuk az Isten országát?...
A mustármaghoz, a mely mikor a földbe vettetik, minden
földi magnál kisebb.
És mikor elvettetik, felnő... és nagy ágakat hajt...” (Márk. 4.
30-34).

7.30. Nárdus (Nardus stricta L.)

A nárdus a pázsitfűfélékhez tartozik, egyetlen faja van. Va-

si sertefű, haj szálfű, stb. néven is említik. Töve sű rű n gyepe-
sedik, nevét merev serteszerű leveleiről kapta. É-Ázsiában is
honos (Révai Nagy Lexikona, 14. kötet, 276).
E nnek a növénynek a gyökeréből nyerték a drága alabást-
rom üvegben őrzött nárdusolajat, m elyet szépítésre használ-
tak:
Ezzel kente meg Jézu st is M ária B ethániában (Márk. 14.
3-5):
‫ ״‬...egy asszony méné oda, a kinél alabástrom edény vala va-
lódi és igen drága nárdus olajjal; és eltörvén az alabástrom
edényt kitölté azt az ő fejére. ”
Némelyek pedig háborognak vala magok között és mondá-
nak: mire való volt az olajnak ez a tékozlása1

192
 ‫״‬Meri el lehetett volna azt adni háromszáz pénznél is töb-
bért...’’.
Ugyancsak ezt írja le János evangéliuma is (János. 12. 3):
‫ ״‬Mária azért elővevén egy font igazi, drága nárdusból való
kenetet, megkenő a Jézus lábait, és megtörté annak lábait a sa-
já t hajával; a ház pedig megtelék a kenet illatával. ”
Hasonló leírását találjuk Lukács evangéliumában:
‫ ״‬...egy asszony, a ki bűnös vala... hoza egy alabástrom
szelencze drága kenetet” (Lukács. 7. 37).
A nárdus gyökeréből készítették a legdrágább parfüm öket
is (Én. 1. 12, 4. 13-14):
‫ ״‬Mikor a király az ő asztalánál ül, nárdusnak jóillatja
származik én tőlem. ”

7.31. O lajfa (Olea europea)

A Földközi-tenger m ás fáihoz hasonlóan az olajfa (10. ábra)

is örökzöld. Télen sem hullatja le leveleit, viszont három éven-
ként azok kicserélődnek. Levelei a szomorúfűzéhez hasonlóak,
felül vastag, bőrszerű bevonatúak, amivel a nedvesség páro-
logtatását tudja szabályozni. A levél alsó része csillag formájú
szőröcskékkel borított, ami m iatt felülete fehérnek tűnik.
Szép hasonlatát találjuk a Bibliában (Zsolt. 52. 10):
‫ ״‬Énpedig, mint zöldelő olajfa Isten házában...”.
Vadon is megél még a kopár sziklás talajon is, ezért találó
a bibliai hasonlat (5 Móz. 32. 13):
‫ ״‬...kősziklából is mézet szoptatott vele, kovaszirtből is óla-
ja t.”
De erre u ta l a következő idézet is:
‫ ״‬...az Úr... ad néked...”
‫ ״‬...olajfakerteket, a melyeket nem te plántáltál... ” (5 Móz. 6.
10- 11).
Elterjedésére u ta l a Bibliában - elsősorban az Ú jtestam en-
tum ban - a Jeruzsálem m elletti Olajfák hegye:
‫ ״‬Jézus pedig elméne az Olajfák hegyére” (János. 8. 1).

193
 ‫ ״‬Akkor megtérének Jeruzsálembe a hegyről, mely hivatik
Olajfák hegyének, mely Jeruzsálem mellett van, egy szombat-
napi járó földre” (Csel. 1. 12).
‫ ״‬És azon a napon az Olajfák hegyére veti lábait, a mely
szemben van Jeruzsálemmel napkelet felől, és az Olajfák hegye
közepén ketté válik, kelet és nyűgöt felé, igen nagy völggyé...”
(Zak. 14. 4).
Az olajfát a Biblia 56 alkalommal említi, am inek egyik oka
az is, hogy sokféle felhasználási módja volt, a déli vidékek
egyik legjelentékenyebb fája. Kemény, szívós fáját még építke-
zésnél is felhasználták. A frigyszekrény tetején levő szobrokat
is ebből m intázták:
‫ ״‬És csinált a szentek-szentjébe két tiz sing magas Kérubot
olajfából” (1 Kir. 6. 23).
‫ ״‬És a szentek-szentjének bemenetelén csinála ajtót olajfá-
ból...”
‫ ״‬És két ajtószárnyat olajfából...”
‫ ״‬...négyszegletű ajtófélfákat olajfából” (1 Kir. 6. 31-33).
Term esztették és nem esítették is, am ire az alábbi szőve-
gekből következtethetünk:
‫ ״‬Mert ha te a természet szerint való vadolajfából kivágattál,
és természet ellenére beoltattál a szelíd olajfába...” (Róm. 11.
24).
‫ ״‬Az olajfák... mívesei felett...” (1 Krón. 27. 28).
Palesztinában az olajfa m ájus hónap elején virágzik. Ekkor
fakadnak rajta a levél- és virágrügyek, melyekből később kis
fehér virágok lesznek. Ezeknek alig van illatuk. A rovarok be-
porzása u tá n ham arosan gyümölcstermőkké válnak, de mié-
lőtt gyümölcsöt terem ne, az előző évben m inden virágát ledob-
ja:
‫ ״‬...elhányja, mint az olajfa az ő virágát” (Jób. 15. 33).
Gyümölcse kemény, bőrszerű réteggel borított, hegyes,
körte alakú. A bogyó legnagyobb m éretét kb. szeptem berben
éri el, ekkorra telik meg olajjal. Szüretelése október elején kéz-
dődik.
Az olajbogyók vagy lehullottak:

194
Mirtusz

Olajprés

10. ábra. Van Deursen szerint

195
 ‫ ״‬...olajfádnak gyümölcse lehull...” (5 Móz. 28. 40), vagy be-
gyűjtésüket a fák megrázásával végezték, amelyről több he-
lyen olvashatunk a Bibliában.
‫ ״‬És csak mezgérlés marad belőlök, mint az olajfa megrázó-
sakor kéthárom bogyó az ágak hegyén...” (Esa. 17.6).
‫ ״‬...mint az olajfa megrázásakor, mint mezgérléskor, midőn
a szüret elmúlt” (Esa. 24. 13).
‫ ״‬Ha olajfád termését lerázod, ne szedd le, a mi még utánad
marad; a jövevényé, árváé és az özvegyé legyen az” (5 Móz. 24.
20 ).
A szövegben a ‫״‬mezgérlés” böngészést, az elhagyott bo-
gyók összeszedését jelenti (Benkő, 2. kötet, 912).
A bogyókból az ún. fa-, vagy táblaolajat sajtolással (10. áb-
ra) nyerték ki, amiről a bibliai szövegek tanúskodnak:
‫ ״‬...sajtolt olajjal vegyítve...” (2 Móz. 29. 40).
‫ ״‬...sajtolt olajnak negyedrészével...” (4 Móz. 28. 5).
‫ ״‬...olajat sajtolsz te...” (Mik. 6. 15).
‫ ״‬...és bőven öntik a sajtók... az olajat” (Jóéi. 2. 24).
Ma az olajat olajütőkben nyerik a napraforgóból. E zt a
m ódszert m ár valószínűleg a zsidók is ism erhették:
‫ ״‬Az őkerítéseik közt ütik az olajat...” (Jób. 24. 11).
Az olaj tárolására többféle edényt használtak: ‫ ״‬...olajos
szelencét...” (1 Sám. 10. 1), ‫ ״‬...korsócskát...” (2 Kir. 9. 1,3),
‫ ״‬...kórsót...” (1 Kir. 17. 12, 14,16, 2 Kir. 4. 2, 9.1,3, 17.12,),
‫ ״‬...olajos szarut...” (1 Kir. 1. 39, 1 Sám. 16. 1,13), ‫ ״‬...gyertya-
tartó tetején az olajtartót...” (Zak. 4. 2-3).
A nagyobb mennyiség elhelyezésére ‫ ״‬...olajos tárházak...”
(1 Krón. 27. 28, 2 Krón. 1 1.11, 2 Krón. 32.28), vagy ‫ ״‬...nagy
kamarák...” (Neh. 13. 5) szolgáltak.
Az olaj fontosságát az is alátám asztja, hogy a Biblia 199
helyen em líti és az első term ésből a papoknak tizedet kellett
adni, am inek úgy tűnik, hogy eleget is tettek:
‫ ״‬...az Izráel fiai... olajnak,... termésnek zsengéjét bőséggel
megadák; és mindenből a tizedet bőséggel meghozók ” (2 Krón.
31. 5).
‫ ״‬Nem eheted meg a te kapuidon belől... olajodnak tizedét...”
(5 Móz. 12. 17).

196
 ‫ ״‬...olajnak zsengéjét felvisszük a papoknak... tizedét pedig a
Lévitákhoz, mert ők a Léviták szedik he a tizedet minden föld-
műveléssel foglalatoskodó városainkban” (Neh. 10. 37).
‫ ״‬Mert a kamarákba kell hozniok Izráel fainak... az olajnak
ajándékát...” (Neh. 10. 39).
‫ ״‬Az egész Júda pedig meghozd az olajnak... tizedét a tárhá-
zakba” (Neh. 13. 12).
Nehémiás kérte, hogy a szegények esetében ezt engedjék
el:
‫ ״‬Adjátok vissza, kérlek, nékik... olajnak századát engedjé-
tek el” (Neh. 5 .11).
Az olaj felhasználására sok példát találunk a Bibliában.
Legelőször az áldozat bemutatásánál való szerepét említ-
jük, am inek a fontosságára utal, hogy Mózes 1-7. könyvében
sok helyen találunk erre utalást. Ezekben a szövegekben álta-
Iában az ‫ ״‬olajjal elegyített ételáldozat” (3 Móz. 7. 10, 9.4, stb.),
vagy az ‫ ״‬olajjal elegyített lisztláng” (3 Móz. 14. 10, 4 Móz. 28.
9, Ezék. 16. 19. stb.) szerepel. Ezen kívül csak egy helyen em-
líti az Ószövetség az olajat és az ételt együtt áldozati bem uta-
fásként:
‫ ״‬...az ünnepen hasonlóképen cselekedjék... ételáldozattal és
az olajjal” (Ezék. 45. 25).
Az áldozatoknál használt anyagok m ennyiségére u taln ak a
következő adatok:
E teláldozatnál ‫ ״‬...egy tizedrész efa lisztlán g o t...” és
‫״‬...negyedrész hin olajat...” használtak. A liszt megfelel 3,64 li-
tér, az olaj pedig 1,5 liter m ennyiségnek (4 Móz. 15. 4).
Az italáldozatnál 2-3 liter b ort használtak, fel (4 Móz. 15.
7 ).
A m értékegységekre vonatkozóan a Képes Biblia ad felvi-
lágosítást. E nnek megfelelően:
1 hin = 6.07 liter, 1 lóg 0.5 liter, 1 éfa szárazanyag 36,44 li-
tér, 1 szeá = 1/3 éfa = 12.15 liter.
Olajat használtak a felkenés rítusánál is. Ez részben a zsi-
dó főpap b eiktatása alkalmával tö rtén t, ami megfelelt a pap-
szentelésnek. A királyok is koronázás helyett (2 Sám. 1. 21)

197
m egkenettek (Révai Nagy Lexikona, 7. kötet, 316). Erről így
olvashatunk a Bibliában:
‫ ״‬...és lakozzék abban, míg meghal a főpap, a ki felkenetett a
szent olajjal...” (4 Móz. 35. 25).
‫ ״‬Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat; szent olajommal
kentem fel őt...” (Zsolt. 89. 21).
‫ ״‬...Ezek ketten az olajjal felkenettek, a kik az egész föld Ura
mellett állnak” (Zak. 4. 14).
Mivel K risztust hívei úgy tekintették, m int főpapot, elvár-
ható lett volna, hogy őt is felkenjék a farizeusok. Ezért amikor
a bűnös nő Jézus lábait megkente, ezt m ondta a farizeusnak:
‫ ״‬Olajjal az én fejemet meg nem kented: ez pedig drága ke-
nettel kéné meg az én lábaimat” (Lukács. 7. 46.)
Az Ú jtestam entum ban még egy helyen van szó a megkene-
tésről:
‫ ״‬...megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében” (Jakab. 5. 14).
Olajjal világítottak. A szent hajlékban is elhelyezték:
‫ ״‬A tiszta gyertyatartót: annak mécseit, a felszereléshez való
mécseket s minden hozzávalót, a világító olajjal együtt” (2
Móz. 39. 37, 2 Móz. 35. 14, 4 Móz. 4. 16).
A szent hajlékra való adakozásnál is szerepelt az olaj:
‫ ״‬Szedjetek magatok közt ajándékot az Úrnak... ” (2 Móz. 35. 5),
‫ ״‬Világító olajat...” (2 Móz. 35. 8).
Példabeszédként az Új szövetségben találunk u talást a vi-
lágításnál használt olajra:
‫ ״‬A kik bolondok valának, mikor lámpásaikat elővevék, nem
vivénék magukkal olajat;
Az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat vivének az ő
edényeikben” (Máté. 25. 3-4).
‫ ״‬A bolondok pedig mondának az eszeseknek; adjatok né-
künk a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak” (Má-
té. 25. 8).
A szertartásoknál az olaj fontosságára u tal az, hogy az ar-
ról való gondoskodás külön személy feladata volt:
‫ ״‬Eleázárnak pedig, az Áron pap fiának tiszte: a világító
olajra, a füstölő szerekre, a szüntelen való ételáldozatra és a ke-
netnek olajára... való gondoskodás” (4 Móz. 4. 16).

198
 A szent olajat valószínűleg használták a harci fegyverek
megáldásánál is:
‫ ״‬...mert ott hányatott el az erős vitézek pajzsa, Saulnak paj-
zsa, mintha meg nem kenettetett volna olajjal” (2 Sám. 1. 21).
A m indennapi életben elsősorban az ételek elkészítésénél
(főzésnél, sütésnél) volt szerepe az olajnak.
Amikor a kalácsot készítették, akkor használtak olajat is,
am ire a következő idézetekből következtethetünk:
‫ ״‬...olajos kalácsot...” (2 Móz. 29. 23, 3 Móz. 8. 26, 4 Móz.
11. 8), ‫ ״‬...olajjal elegyített kovásztalan kalácsokat...” (2 Móz.
29. 2)
De a lepényeket és pogácsákat is bekenték olajjal:
‫ ״‬...olajjal kent kovásztalan lepényeket...” (2 Móz. 29. 2),
‫ ״‬...olajjal elegyített kovásztalan lepényei, vagy olajjal megkent
kovásztalan pogácsái legyenek...” (3 Móz. 2. 4, 7. 12).
M agát az olajbogyót ecettel külön, vagy m ás ételekkel
együtt ették. Az olajnak szerepe volt a gyógyításban is:
‫ ״‬...csupa seb és dagadás és kelevény, a melyeket... olajjal
sem lágyítottak” (Esa. 1. 6).
‫ ״‬...és olajjal sok beteget megkennek és meggyógyítanak
vala” (Márk. 6. 13).
Jól ism ert az irgalmas sam aritánus esete, akinek sebeit Jé-
zus gyógyította:
‫ ״‬És hozzájárulván; bekötözé annak sebeit, olajat és bort
töltvén azokba;...” (Lukács. 10. 34).
A tisztálkodásnál és vendégségben is használtak olajat,
am ikor bekenték m agukat vele:
‫ ״‬Asztalt terítesz nékem... elárasztod fejem olajjal...” (Zsolt.
23. 5).
‫ ״‬...elárasztatom csillogó olajjal...” (Zsolt. 92. 11).
‫ ״‬És ménéi a királyhoz olajjal, és megsokasítád kenetei-
det...”^(Esa. 57. 9).
‫ ״‬És megmosálak vízzel... és megkenélek olajjal” (Ezék. 16. 9).
A bűnre következő büntetésnek szám ított, h a valaki nem
kenhette be m agát olajjal, nem tisztu lh ato tt meg:
‫ ״‬...olajat sajtolsz te, de nem kened magadat olajjal... ” (Mik.
6. 15).

199
 Gyász idején azonban nem kenték be m agukat olajjal (2
Sám. 14.2).
‫ ״‬...szín-olajjal kenegetőznek, és nem búsulnak a József
romlásán” (Amos. 6. 6).
M agának az olajfának a lombját díszítésre is használták. A
sátoros ünnepkor nemes és vad olajfák lombjaival, m irtusz és
pálmalombokkal együtt díszítették fel házaikat, a szent helyet
(Neh. 8. 15).
Noé úgy győződött meg az özönvíz apadásáról, hogy a kibo-
csátott galamb mikor visszatért
‫ ״‬...ímé leszakasztott olajfalevél vala annak szájában...” (1
Móz. 8.11).
Az olajfa term ése áldás volt:
‫ ״‬...és elviszlek titeket... olajfás... földre...” (2 Kir. 18. 31),
‫ ״‬...és megáldja... a te olajodat...” (5 Móz. 7. 13).
A nnak hiánya átok volt:
‫ ״‬...nem hágy néked...olajodból...” (5 Móz. 28. 51),
‫ ״‬Éspusztulást rendeltem... az olajra...” (Agg. 1.11).

xx

7.32. Oszike (= ró zsa ) (Rosaceae)

A rózsa, a megfelelő virág héber nevének magyar megfele-

lője csak egy helyen fordul elő a Bibliában:
‫ ״‬Én Sároknak rózsája vagyok...” (Én. 2. 1).
Csizmadia megjegyzi (Csizmadia, 1927, 145), hogy a ma-
gyarnyelvű Bibliában előfordul az őszike név is, ami szintén a
rózsát jelenti
‫ ״‬...örül a pusztaság és virul, mint őszike” (Ésa. 35. 1).
A nyelvészek szerint a rózsa héber neve hagymagyökerű
növényre utal, ezért azt gondolják, hogy a nárcisz virágot kell
a latta értenünk.

7.33. Penészgom bák

A penészgom bákat általában a növényvilágba, a gombák

közé sorolják. Vannak azonban, akik az állatvilággal való kap­

200
csolatukat emelik ki. Újabban a növényeken és állatokon kívül
a mikroorganizmusokat az élővilág egy külön csoportjának
tartják. A növények legtöbb fertőző betegségét a mikroszkopi-
kus gombák okozzák (Bioi. lexikon, 2. kötet, 76-77).
A Biblia nem is em líti ilyen néven ezeket a mikroorganiz-
musokat, hiszen mikroszkopikus nagyságuk m iatt nem ismer-
hették fel őket. A ragya azonban többször előfordul, amiről
Csizmadia megjegyzi, hogy ez nem más, m int a penészgombák
által okozott növénybetegség.
A ragyára való utalással büntetésként öt helyen találko-
zunk a bibliai szövegekben (5 Móz. 28. 22, 1 Kir. 8. 37, 2 Krón.
6. 28, Amós. 4. 9):
‫ ״‬Megverlek titeket... ragyával...” (Agg. 2. 17).

7.34. Sáfrány (Crocus sativus)

A sáfrány a nősziromfélék egyik nemzetségébe tartozik.

Rendszerint magányosan álló, hosszú színes virágai közvetle-
nül a hagymagumóból erednek. A kerti sáfrány hazája valószí-
nűleg a Közel-Kelet. Ősi kultúrnövény. N arancssárga bibéjét
az ókorban és középkorban gyógyszer és festék készítésére,
valamint étel ízesítésére használták (Bioi. lexikon, 4. kötet, 6).
Keleten m a is kedvelik illatáért és színéért, de nálunk is szók-
ták használni ételízesítőként.
A Bibliában csak az Énekek Éneke említi, m ás jóillatú
anyagokkal együtt:
‫ ״‬Nárdus és sáfrány, jóillatú nád és fahéj, mindenféle tem-
jéntermőfákkal...” (Én. 4. 14).

7.35. Sártök

A Révai Nagy Lexikona sáritöknek is nevezi. Csizmadia

szerint (1927, 151) a m agyar Biblia vadinda néven említi.
Elizeus szolgája ilyenből k észített főzeléket, am elyet csak
liszttel keverve tu d tak megenni:
‫ ״‬Kimenvén azért egy a mezőre, hogy paréjt szedjen. És hol-
mi vad indákra találván, tele szedé az ő ruháját azokról sártök­

201
kel, és mikor hazament, belevagdalta a fazékba; de nem tudja,
hogy mi az?
Mikor azután feladok a férfiaknak, hogy egyenek, és ők en-
ni kezdenek a főzelékből, felkiáltának és mondának: Halál van
a fazékban... És nem bírták megenni.
Opedig monda: Hozzatok lisztet. És beleveté azt a fazékba...
És nem volt már semmi rossz a fazékban” (2 Kir. 4. 39-41).
Ugyancsak Csizmadia szerint m ás helyen sodomaszőlő né-
ven em lített növény ugyancsak a sártökre vonatkozik, am it
valószínűsít, hogy keserű volt az íze, m int a sártöknek liszt
nélkül:
‫ ״‬Mert az ő szőlőjök Sodorna szőlője... bogyóik mérges bo-
gyók, keserűek a gerézdjeik” (5 Méz. 32. 32).

7.36. Tam ariska (Tamarix mannifera)

A tam ariskának Eurázsiában és É-Afrikában 80 faja tér-

jedt el. Félsivatagok, sóspuszták jellemző növénye (Bioi. lexi-
kon, 4. kötet, 242). A sivatagban élő mannacserje, m annafa,
ta rfa ta E gyiptom tól A fganisztánig elterjedt. A Coccus
manniparus szúrása folytán cukros nyálkát bocsát ki, mely
megszáradván lehull. Némelyek ezt ta rtják a zsidók mannájá-
nak (Révai Nagy Lexikona, 17. kötet, 828), b ár hozzá kell ten-
nünk, hogy a Biblia a m an n át égi eredetűnek, Isten ajándéké-
nak írja le, nem pedig botanikailag jellem ezhető term ésnek. A
m anna íze édes, a mézéhez, színe pedig a koriandrum magjá-
hoz hasonlít:
‫ ״‬Az Izráel háza pedig Mánnak nevezé azt; olyan vala az
mint a kóriándrom magva, fehér; és íze, mint a mézes pogá-
csáé” (2 Móz. 16. 31).
A Bibliában a tam ariskus növényre csak két helyen talá-
lünk u talást tam ariskus, illetve tam aris néven:
‫ ״‬Abrahámpedig tamariskus-fákat ültete Beérsebában... ” (1
Móz. 21. 33).
Saul és fiainak te sté t is ilyen fa alá tem ették:
‫ ״‬Csontjaikat pedig felszedték, és eltemették a tamaris fa
alatt...” (2 Sám. 31. 13).

202
 7.37. T öm jén

A töm jén a fűszerszagúak rendjébe tartozó egyes É-Afriká-

bán és A rábiában term ő Boswellia fajok mézgás gyantája,
amely sárgás, vagy vörösses, áttetsző am orf anyag. A fák kér-
gének bemetszésével nyerik, majd megszárítják. Főleg gyan-
tát, m ézgát és 4,57% illóolajat tartalm az, hevítve fűszeres illa-
tú gőzöket fejleszt (Bioi. lexikon, 4. kötet, 328, Révai Nagy Le-
xikona, 18. kötet, 403). Ez utóbbi tulajdonságai m iatt használ-
ták a zsidók a szertartásoknál (Én. 3. 6).
A Biblia 47 helyen tesz em lítést a tömjénről. Ezek közül
mindössze három található az Ú jtestam entum ban (Jel. 8. 3,
18. 13), egyik Jézus születéséhez kapcsolódik, am ikor a keleti
bölcsek többek között töm jént is vittek ajándékul (Máté. 2.
11) .
Eredeti term őhelyére u taln ak a következő szövegek:
‫ ״‬Minek nekem ez a tömjén, a mi Sábából kerül...” (Jer. 6.
20, Ésa. 60. 6).
‫ ״‬Férfiak jövének Sikemből, Silóból és Samariából: ...ke-
tökben... tömjén” (Jer. 41. 5).
‫ ״‬...elmegyek a mirhának hegyére, és a tömjének halmára”
;Én. 4. 6).
Beszerzése kalm árok segítségével tö rtén t (Jel. 18. 13)
A töm jént külön edényekben tarto tták :
‫ ״‬...választattak vala némelyek másféle edénynek, a szent-
lely minden eszközeinek, a lisztnek, bornak, olajnak, tömjén-
lek és fűszereknek gondviselésére” (1 Krón. 9. 29).
A nagyobb mennyiséget olajjal, m usttal, gabonával nagy
kamrákban (Neh. 13. 5, 9) tárolták.
A töm jént edényekben szénen (3 Móz. 16. 12) az oltáron (2
;írón. 32. 12, 1 Kir. 13. 1-2, Ésa. 66. 3), vagy a szabadban, ma-
jaslatokon (2 Krón. 28. 3, 1 Kir. 3. 3, 22. 44, 2 Kir. 12. 3, 14. 4,
.5. 4, 16. 4, 17. 1 1, 23. 5, 8, M aiak. 1. 11) égették el. Ezek az
tdények voltak a tömjénezők (Jer. 52.18-19, Ezék. 8.11), me-
yek aranyból készültek (Jel. 8. 3-5, 2 Krón. 4. 22, 1 Kir. 7. 50).
Az ételáldozatnál a töm jént lángliszttel és olajjal keverték
6 Móz. 2.15, 6. 21, 24.7, Ésa. 43. 23).

203
 A b ű n ért való áldozatnál az állatokhoz lánglisztet, olajat és
töm jént kevertek (3 Móz. 5.11).

7.38. U gork a

Az egyiptomi ugorka édes ízű, puhább és könnyebben

emészthető', m int a mi uborkánk.
A pusztában vándorló zsidók nehezen nélkülözték ezt a
kerti növényt: ‫ ״‬Visszaemlékezünk... az ugorkákra...” (4 Móz.
11. 5).
Letelepedésük u tá n bőven term elték és nagy területeket
vethettek be vele, m ert az uborkaföldre még kalyibát is építet-
tek (Ésa. 1.8).

7.39. A B ibliában m egism ert növények

alapján levonható következtetések

Számos olyan növényt ism ertünk meg, melyekről a bibliai

szövegekben olvashatunk. Milyen következtetésekre ju th a-
tü n k ezek alapján?
Először is magától értetődően olyan egzotikus növényekről
kaptunk információkat, melyek a mi földrajzi körülm ényeink
között vagy egyáltalában nem, vagy csak elvétve fordulnak
elő.
Másodszor m egism erhettük a Bibliából ezeknek a nővé-
nyéknek az előfordulási helyeit, term esztési módjait.
H arm adszor olvashatunk a Bibliában arról, hogy ezeket a
növényeket hogyan dolgozták fel, illetve hol és milyen célból
alkalm azták.
Végül a bibliafordítások alapján arról is tájékozódhattunk,
hogy ezeknek a növényeknek az elnevezése és a Bibliában va-
ló említése nem egyértelm ű és ilyen esetekben azonosításuk is
problem atikus. Legtöbbször csak az eredeti szöveg és a helyi
flóra ism eretében azonosíthatók. Az ilyen növények szám a vi-
szont meglehetősen kevés.

204
 VIII. A Bibliában előforduló
állatokról

Az előbbiekhez hasonló módon vizsgáljuk meg, hogy a Bib-

lia milyen állatokat em lít és azok közül melyek azok, amelyek
a növényekhez hasonlóan csak a bibliai időkben és helyeken
fordultak elő, milyen célból h asználták azokat.

8.1. Arbé (Acrydiinae)

Az arbé a sáska egyik fajtája, melynek evését a törvényt

megengedte:
‫ ״‬Ezeket egyétek meg azok közül: az arbé-sáskát az ő nemé-
vei és a khagab-sáskát az ő nemével” (3 Móz. 1 1.22).

8.2. Áspis (Vipera áspis L.)

Áspis alatt valószínűleg a szemüveges kígyót, vagy kobrát

kell értenünk, mivel áspisnak nevezik az egyiptomi pápasze-
mes kígyót (Naia iuie L.) is (Révai Nagy Lexikona, 2. kötet,
170).
A Bibliában az áspis név öt helyen fordul elő, ebből egy az
Ú jtestam entum ban található:
‫ ״‬Sárkányoknak mérge az 6 boruk, áspiskígyóknak kegyet-
len epéje” (5 Móz. 32. 33).
‫ ״‬Mérgök olyan, mint a kígyónak mérge; mint a siket áspi-
sé...” (Zsolt. 58. 5).
‫ ״‬Nyelvüket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van aj-
kaik alatt...” (Zsolt. 140. 4).
‫ ״‬...áspis kígyó mérge van ajkaik alatt” (Róm. 3. 13).

205
 8.3. B agoly (Strigiformes)

A bagolynak több faja él Palesztinában. M int ragadozó ma-

d arat Mózes törvénye a tisztátalan állatok közé sorolja és me-
gevésüket tiltja:
‫ ״‬A szárnyas állatok közül... meg ne egyétek, útálatosak
ezek:...”
‫ ״‬...a bagoly...”,
‫ ״‬A kuvik... és a füles bagoly” (3 Móz. 13,16-17, 5 Móz. 14.16).
M int éjjeli és főleg romok között tanyázó madár, a borza-
lom és ijedtség tárgya volt:
‫ ״‬...olyanná lettem, mint a bagoly a romokon” (Zsolt. 102. 7).
‫ ״‬Oda rak fészket a bagoly és tojik és ül tojáson és költ ár-
nyékában...” (Ésa. 34. 15).
A kuvik a magyar babonás néphit szerint a halál m adara.
Eredete oda vezethető vissza, hogy tanyán, ahol súlyos beteg
volt és m ellette éjjel lámpával virrasztottak, a kuvik a fényre
reagált, a ház közelébe rep ü lt és jellegzetes hangot hallatva az
em berek ettől m egriadtak. Mivel az ilyen súlyos betegek álta-
Iában meghaltak, ezért elnevezték a halál m adarának.

8.4. B ak

Az évenkénti engesztelési ünnep alkalmával Mózes törvé-

nye előírta a bűnökért kecskebak áldozását:
‫ ״‬Izráel fiainak gyülekezetéből pedig vegyen át két kecskeba-
kot bűnért való áldozatul...” (3 Móz. 16. 5, 7-9, 18, 20-22).
E nnek szám a eltérő, van ahol a Biblia egyet jelöl meg (3
Móz. 10. 16).
A szent sátor felszentelésekor öt (4 Móz. 29, 35, 41, 47, 53,
59, 65, 71, 77, 83), vagy hatvan (4 Móz. 7. 88) kecskebakot ál-
doztak fel.
A képes beszédekben bakoknak nevezték a nép vezetőit is:
‫ ״‬...olyanok legyetek, mint a kecskebakok a nyáj előtt...” (Jer.
50. 8).
‫ ״‬Haragra gerjedtem a pásztorok ellen, és megfenyítem a ba-
kokat...” (Zak. 10. 3).

206
 Valószínűleg a kecskék makacs és tám adásra kész term é-
szctük m iatt a juhokkal szemben az Újszövetség az istentele-
neie t velük jelképezte (Máté. 25. 32):
‫ ״‬...és elválasztja őket, miként a pásztor elválasztja a juho-
ka1 a kecskéktől... ”.
‫ ״‬...így szól az Úr Isten, ímé én ítéletet teszek ju h és ju h kő-
zöl·‫ ״‬a kosok és bakok közt” (Ezék. 34. 17).
A néphit szerint egy bizonyos éjjeli rém bak alakjában szó-
k o t kísérteni elhagyott puszta helyeken (Ésa. 13. 21). Ennek
megfelelően a Bibliában a bakot jelentő héber szó ‫״‬k ísértet”
(Ésa. 34. 14), illetve ‫״‬ördög” (3 Móz. 17. 7) szóval van magyar-
ra ordítva (Csizmadia, 1927, 120-121).

8.5. Behem ót (Hippopotamus)

Az ó-egyiptomi P-ehe-mau elnevezés megfelel a m agyarban

víz: ökörnek, hatalm as állatnak, amely m inden valószínűség
szeint azonosítható a víziló valamelyik fajával (Révai Nagy
Lexikona, 2. kötet, 787). A Biblia csak Jób könyvében említi a
beljmótót. O tt viszont m egism erhetjük azokat a tulajdonsá-
gai' melyek megfelelnek a víziló tulajdonságainak: fűvel él,
naV ereje van, lábszárai olyanok, m int a vasrúd, mocsaras he-
lyefen él, az áradó folyóban is jól érzi m agát (Jób. 40. 10-18).

8.6. Béka (Anura)

1 békák sok faja nálunk is ism ert. A zsidó nép egyiptomi

szabadulását megelőzően fontos szerepe van. Az Ószövetség a
más>dik csapással kapcsolatban em líti a békát:
...egész határodat békákkal verem meg...”,
És a folyóvíz békáktól pozsog és felmennek és bemennek a
te hzadba...”,
...és békák jövének fel és ellepék Egyiptom földét...” (2
M ó28. 2-13, Zsolt. 78. 45).
Földjük békáktól hemzsege, még a királyuk termeiben is”
(Zsg. 105. 30).

207
 Az Újszövetségben a béka a tisztátalanság jelképe:
‫ ״‬És láték a sárkány szájából... három tisztátalan lelket
kijőni, a békákhoz hasonlókat...” (Jel. 16. 13).

8.7. B íborcsiga (Murex erinaceus)

Ez szám unkra m indenképpen egzotikus állat. Ezen kívül a

Biblia számos helyen em líti a bíbort.
A bíborfestéket a tiru siak egy tengeri csigából állították
eló'. E zt a következő módon végezték (Révai Nagy Lexikona, 3.
kötet, 283):
A csigákat megölték, darabokra vágták és sóval behintve
forró üstbe dobták. Ebben az állatok nedve kifolyt, amely kék,
majd sárga, végül vörös színű volt. A húsrészeket eltávolítva a
gyapjúkelméket a tiszta lében m egfestették. A megfelelő szín
csak a levegőn, az oxidáció h atásá ra keletkezett. Ez a leírás
teljesen megfelel az indigófestési eljárásnak.
A Szentírás csak piros és kék bíborszínt említ. Voltakép-
pen azonban ennek a két színnek a különböző árnyalatait ál-
lították elő a festékanyag m ennyiségének és m ás csigák nedvé-
nek a hozzáadásával. M agát a festéket soha nem árusították,
csak a m egfestett gyapjúval kereskedtek (Jel. 18. 12, Csizma-
dia, 1927, 121):
‫ ״‬És egy Lídia nevű, Thiatira városbeli bíborárus asszony...
hallgata reánk...” (Csel. 16. 14).
A bíborra vonatkozóan találunk utalásokat a Bibliában.
‫ ״‬Fehér gyapjú és kék bíborszőnyegek valának megerősítve a
fehér gyapjúból és bíborból való köteleken...” (Eszter. 1. 6).
‫ ״‬Márdokeus pedig kiméne a király elől kék bíbor és fehér
királyi ruhában... és bíborbársony palástban...” (Eszter. 8. 15).
‫ ״‬...Elisának szigeteiről való kék és piros bíbor volt sátraid
borítékja...” (Ezék. 27. 7,24).
‫ ״‬...patyolat és bíbor az ő öltözéke” (Péld. 31. 22),
Az Ú jtestam entum ban is találu n k utalásokat a bíborra:
Jézus megcsúfolásaként
‫ ״‬...bíbor palástot adónak reá” (Máté. 27. 28, János 19. 2),
majd

208
 ‫ ״‬..Mcsúfolták őt, levették róla a bíbor ruhát...” (Márk. 15.
20).

8.8. Bivaly (Bubalis bubalis)

N álunk ritkábban előforduló, Erdélyben rendszeresen te-

nyésztett állat, melyet igavonásra, tejterm elésre tenyészte-
nek. Szívóssága m ellett van egy, az em ber szám ára rossz tulaj-
donsága: h a vizet lát képes a szekérrel is belemenni, be-
lefeküdni s am íg kedve ta rtja addig nem is jön ki a vízből.
A Biblia a megehető, te h át tiszta állatok között em líti bival
néven (5 Móz. 14. 5).
Erejéről és szarvainak ökleléséről is olvashatunk a Szent-
írásban (4 Móz. 23. 22, 24.8, 5 Móz. 33. 17, Zsolt. 22. 22, 29. 5).
Értékes állatként ta rto ttá k számon, hiszen elvesztése Is-
ten büntetése volt (Ésa. 34. 7).
Palesztina mocsaras vidékén m anapság tenyésztett bivalyt
jóval később Indiából vitték be erre a területre. E zért Csizma-
dia feltételezi, hogy a bivaly elnevezés alatt eredetileg ahhoz
hasonló, antilop-fajt kell érten ü n k (ld. egyszarvú).

8.9. B olha (Pulex irritans)

Erről az élősködőről két helyen olvashatunk a Bibliában:

‫ ״‬...Kit kergetsz? Egy holt ebet, vagy egy bolhát?” (1 Sám.
24. 15).
‫ ״‬...mert Izráelnek királya kijött, hogy egy bolhát keres-
sen...” (1 Sám. 26. 20).
Ezek az idézetek te h át úgy em lítik a bolhát, am ire nem ér-
demes vadászni. U tazók azonban azt beszélték, hogy a bolha
Palesztina csapásai közé tartozik. Különösen a csaknem tisz-
tán zsidók által lakott és piszkos Tibériásban európai ember-
nek lehetetlen egy éjszakát eltölteni. Úgy mondják, hogy itt
‫״‬lakik egész udvarával a bolhák királya”.

209
 8.10. Borjú (Bős primigenius forma taurus)

Em lítése nem azért történik, m ert valamilyen különleges

állatról lenne szó. A Bibliában nagyon sok helyen találunk
u ta lást a borjúra.
Szerepe a zsidók életében jelentős volt.
A hizlalt borjú szám ukra a legfinomabb és legkívánatosabb
állati eledel volt (Amós. 6. 4, Lukács. 15. 23). E zt tám asztják
alá az alábbi bibliai idézetek:
‫ ״‬...A baromhoz is elfuta Ábrahám, és hoza egy gyenge kövér
borjút, és adá a szolgának, az pedig siete azt elkészíteni...”
‫ ״‬És von vajat és tejet, és a borjút, melyet elkészített vala, és
eléjök tévé... azok pedig evének” (1 Móz. 18. 7-8).
‫ ״‬Valapedig az asszony házánál egy hízott borjú, és sietve le-
vágta azt;...” (1 Sám. 28. 24).
‫ ״‬Akkor a nép a prédának esek, és fogának juhot, ökröt és
borjúkat, és megölék a földön, és megevé a nép vérestől” (1
Sám. 14. 32).
M ásrészt a borjú bálványképét im ádták (1 Kir 12. 28, 32, 2
Kir. 10. 29, 17.16, 2 Krón. 11.15, Zsolt. 106.19, Esa. 2. 20, Hós.
8. 5-6, 10.5, 13.2):
‫ ״‬Leszedé azért mind az egész nép az aranyfüggőket füleiről,
és elvivék Áronhoz.
És élvévé kezőkből... csinála abból öntött borjút. És szóltak:
Ezek a te isteneid Izráel...” (2 Móz. 32. 3-4, 24).
Ezekben a cselekedetekben az egyiptomi állatim ádás hatá-
sát kell felismerjük. Az Ú r ezért a bálványim ádásért megver-
te a népet (2 Móz. 32. 35) és Mózes em iatt tö rte össze az
aranyborjút (2 Móz. 32. 19-20).
Az Ú rnak később tűzáldozatul b em u tatták (3 Móz. 9.
2-3,8, 2 Sám. 6. 13, Zsid. 9. 19), de ez nem vonatkozott az el-
sőszülött és újszülött borjúra (3 Móz. 27. 26, Mik. 6. 6):
‫ ״‬Borjú, bárány és kecske, ha megellett, legyen az anyja alatt
hét napig, a nyolczadik naptól fogva... kedves lesz az tűzáldo-
zatul az Úrnak” (3 Móz. 22. 27).
Az Ú r hatalm ára és dicsőségére u ta l a következő szöveg:
‫ ״‬És ugrándoztatja azokat, mint a borjút...” (Zsolt. 29. 6).

210
 A M essiásnak a béke országával összefüggő hatalm át 01-
vashatjuk ki az alábbi idézetből:
‫ ״‬És lakozik a farkas a báránynyal... a borjú és az oroszlán-
kölyök, és a kövér barom együtt lesznek, és egy kis gyermek őr-
zi azokat;...” (Esa. 11. 6).

8.11. Borz (Meles meles)

Magyar Bibliánk a borzot (11 ábra), amely kérődző, de

nem hasadtkörm ű állat (tehát tisztátalan), mindössze két he-
lyen említi.
A sátortem plom külső takarója ebből készült:
‫ ״‬Csinálj a sátornak... fölé is egy takarót borzbőrökből” (2
Móz. 26. 14).
A szent kenyerek asztalának készítésére és lévitáknak szó-
ló utasításban is szerepel:
‫ ״‬...és takarják be azt borzbőrből való takaróval...” (4 Móz.
4. 8).
Más helyen azt olvashatjuk, hogy:
‫ ״‬...és felsaruztalak borjúfóka bőrrel...” (Ezék. 16. 10).
Csizmadia megjegyzi (1927, 125), hogy a borzbőr és a bor-
júfókabőr valószínűleg valamilyen tengeri emlős, például dél-
fin bőre lehetett. Ezek az állatok ugyanis m a is m egfordulnak
az abakai öbölben.
Károli fordításában a sziklai borz m arm ota és hörcsög,
hörcsök néven is előfordul:
‫ ״‬A magas hegyek a... hörcsögöknek menedéke” (Zsolt. 104.
Í8 ).
‫ ״‬A marmoták nem hatalmas nép, mégis kősziklán csinál-
ják az ő házakat” (P éld. 30. 26).
Ez is tisztátalan állatnak m inősült:
‫ ״‬...mert kérődző ugyan, de nem hasadt a körme...” (3 Móz.
11. 5, 5 Móz. 14. 7).

211
 8.12. Bölömbika (Botaurus stellaris)

Akik kissé járatosak a biológiai tudom ányokban, jól tud-

ják, hogy ez az állat nem emlős, hanem madár. Dobosgém a
m ásik neve. Mocsaras vidékeken élő gázlómadár. A zért említ-
jük, m ert Mózes törvényei szerint ez is a tisztátalan állatok
közé tartozik (3 Móz. 11. 18, 5 Móz. 14. 16), melynek az evése
tiltva volt.

8.13. Büdösbanka (Upupa epops L.)

A Biblia mindössze úgy említi, m int tisztátalan és nem

ehető állatot (5 Móz. 14. 18, 3 Móz. 11.19). E nnek az lehet az
oka, hogy ez az É-Afrikában is élő m adár o tt szeret tartózkod-
ni, ahol szarvasm arhák legelnek és a m arhatrágyából keresi ki
a rovarokból és férgekből álló táplálékát (Révai Nagy Lexiko-
na, 2. kötet, 547). Mivel húsa élvezhető, a Biblia táplálékszer-
zési módja, valam int repülni tu d ása m iatt tilth a tta evését.

8.14. C ethal (Cetacea)

Jól ism ert az a bibliai történet, mely szerint:

‫ ״‬...Jónás három éjjel és három nap volt a czethal gyomrá-
bán...” (Máté. 12.40).
A bibliafordítók a görög ‫״‬kétosz” szót, amely tengeri szőr-
nyet jelent, cethalnak fordították. A cet torka azonban olyan
szűk, hogy egy em bert nem képes elnyelni, ezért valamilyen
más, nagyobb, talán kihalt cápára kell ebben az esetben gon-
dőlni (Csizmadia, 1927, 126).
Itt ism ételten arra kell hivatkoznunk, hogy a bibliai sző-
veggel kapcsolatban nem szabad m indig a racionális biológiai
ism eretek körében m aradnunk.

212
 8.15. D enevér (Chiroptera)

Palesztinában nagy számban fordul elő. Emlős állat ellené-

re repülni tudása m iatt Mózes törvénye a tisztátalan állatok
közé sorolta (3 Móz. 11. 19, 5 Móz. 14. 18).
Esaiás könyvében egy m ásik összefüggésben, a bálvány-
im ádat elítélésével kapcsolatban szerepel:
‫ ״‬Ama napon odadobja az ember ezüst és arany bálványait...
a denevéreknek” (Esa. 2. 20).

8.16. D isznó (Sus domesticus)

Erről az állatról az Ó- és Újszövetség egyaránt undorral és

utálattal beszél. A disznó a zsidók szemében a tisztátalanság
és aljasság m intaképe:
‫ ״‬...a megmosódott disznó a sárnak fertőjébe” (2 Péter. 22).
A képm utatók disznóvért visznek az Ú r elé (Esa. 66. 3).
‫ ״‬...a kik disznóhúst esznek... együtt pusztulnak el mind,
mondja az Úr” (Ésa. 66. 17).
Példázatként olvashatjuk, hogy
‫ ״‬Mint a disznó orrában az aranyperecz, olyan szép asszony,
a kinek nincs okossága” (Péld. 11. 22).
Izraelbe a görög-római uralom idején letelepedett idegenek
vitték be a disznótenyésztést, am i elterjedhetett, hiszen m ikor
Jézus a két ördöngössel találkozott:
‫ ״‬Tőlük távol pedig egy nagy disznónyáj legelészik vala”
(Máté. 8. 30).

8.17. D rom edár (Camelus dromedarius)

A héber nyelvben nem különböztették meg a kétpupú te-

vét (Camelus bactrianus) és a drom edárt (11. ábra, utóbbi az
egypúpú teve). Az izraelita szemében nem volt lényeges az
egy- és kétpúpú teve közötti különbség. A próféciákban Babi-
Ion tevéiről, vagy a Dél-országa és az arabok barm airól az ál-
latot mindig csak ‫״‬gam al” szóval nevezték.

213
 / /

‫ ״‬Es látott... tevés csapatot...” (Esa. 21. 7).

‫ ״‬...viszik...gazdagságukat, és a tevéknek púpján kincsöket a
népnek...” (É sa. 30. 6).
Ezzel szemben m ás szavakkal jelölték meg a tevéket olyan
esetben, am ikor hím-tevéről, vagy tevekancáról volt szó:
‫ ״‬A tevék sokasága elborít, Midjáén és Efa tevecsikói...”
(Ésa. 60. 6).
Ebben a szövegben Van D eursen szerint (i. m. 90) a
‫״‬beker” kifejezés fordítása szerepel, amely hím -tevét jelent.
U gyanakkor m ás helyen a ‫״‬b ik ra”, azaz tevekanca kifeje-
zés található:
‫ ״‬...gyorslábú kancza-teve, a mely ide-oda futkos útain” (Jer.
2. 23).
A teve elterjedt használatára u taln ak a következő szőve-
gek:
‫ ״‬...és ajándékokat vitt kezében mindenféle drága damasz-
kuszi jószágból negyven teve terhét...” (2 Kir. 8. 9).
‫ ״‬Es vala az ő marhája: ...háromezer teve...” (Jób. 1. 3).

8.18. Eb (Canis fam iliáris)

Az eb Keleten m a is m egvetett állat. A zsidóknál az eb ki-

fejezés a közönségeset, aljast, hitványt, u tálato st jelenti. En-
nek ellenére m egtűrték az ebeket, m ert ‫״‬egészségügyi szolgá-
lato t teljesítettek” azzal, hogy az u tcára k itett szemétből kivá-
lógatták és felfalták az ételhulladékokat s ezzel a szerves
anyag bomlása m iatt bekövetkező kellemetlenségektől szaba-
d ították meg az em bert. Nappal félrehúzódtak, de:
‫ ״‬Estenden megjelennek, ordítnak... körüljárják a várost...”
(Zsolt. 59. 7,15).
E m iatt éjjel idegennek egyenesen életveszélyes volt az ut-
cára kim enni. M egvetésüket m utatja, hogy:
‫ ״‬...a paráznanő bérét és az eb bérét...” (5 Móz. 23. 18) azo-
nosnak tekintették. Akik gyávák, azokról Gedeon azt mondta:
‫ ״‬...mint ahogyan nyal az eb, állítsd külön, valamint azokat
is, a kik térdeikre esnek, hogy igyanak” (Bír. 7. 5).
Dávid szidalmazásakor mondja Abisai a királynak:

214
 ‫ ״‬...Hogyan szidalmazhatja ez a holt eb az én uramat, a ki-
rályt? Majd én elmegyek és fejét veszem” (2 Sám. 16. 9).
Több helyen olvashatunk az ebekkel kapcsolatos megve-
tésről.
‫ ״‬...Kicsoda a te szolgád, ez az eb, hogy ilyen nagy dolgokat
cselekednék?” (2 Kir. 8. 13).
‫ ״‬Mint az eb megtér a maga okádására, úgy a bolond meg-
kettőzteti az ő bolondságát” (Péld. 26. 11).
‫ ״‬...mert jobb az élő eb, hogy nem a megholt oroszlán” (Préd.
9. 6).
‫ ״‬...Az eb visszatért a saját okádására...” (2 Péter. 2. 22).

8.19. Egér (Mus musculus)

A zsidók ezzel a névvel foglalták össze a rágcsálókat: az

egeret, a patkányt, a pelét, stb. Ezeknek m a Palesztinában 23
faja él (Csizmadia, 1927, 128).
A tisztátalan, nem ehető állatok közé tartozott, m int
talponjáró négylábú állat (3 Móz. 11. 29).
A Biblia em líti az arany egeret is, m int a vétkekért hozan-
dó áldozatot (1 Sám. 6. 4).

8.20. Egyszarvú (Antilopinae)

Az egyszarvú egy erős és szilaj antilopfaj, amely hegyes,

hátragörbült szarvait ügyesen tu d ta használni az oroszlánnal
és a tigrissel szemben is.
Elnevezése azzal függ össze, hogy a régen élt em berek egy-
szarvának nevezték, mivel az egyiptomi, asszír és babiloni em-
lékeken valóban egy szarvval volt ábrázolva (Csizmadia, 1927,
128).
Héber nevét Bibliánk csak egy helyen fordítja egyszarvú-
nak:
‫ ״‬De magasra növeszted az én szarvamat, mint az egyszar-
vúét...” (Zsolt. 92. 11).
Van ahol bölénynek van fordítva (Jób. 39. 12-13):

215
 ‫ ״‬Akar-é szolgálni néked a bölény ?”
‫ ״‬Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva1
?”
Más helyeken bivalynak em líti a Biblia:
‫ ״‬...szarvai bivalyszarvak...” (5 Móz. 33. 17).
‫ ״‬Ments meg engem... a bivalyok szarvai közül...” (Zsolt. 22.
22 ) .
‫ ״‬És ugrándoztatja azokat... mint a bivalyfiat” (Zsolt. 29. 6).
‫ ״‬...szarvai bivalyszarvak...” (5 Móz. 33. 17).
Előfordul a Bibliában a vad bivaly elnevezés is (4 Móz. 23.
22, 24.8,)

8.21. E lefán t (Loxodonta africana)

Az állatot a zsidók valószínűleg a görög korszakban látták

először, de az agyarát, az ú. n. elefántcsontot m ár Salamon ki-
rály óta ismerték:
‫ ״‬Mert a király Társis hajója... hozott... elefántcsontokat...”
(1 Kir. 10. 22).
Salamon király ebből készíttette trónját:
‫ ״‬És készíte a király elefántcsontból egy nagy királyi szé-
két...” (1 Kir. 10.18, 2 Kir. 9. 17).
H asználták az építkezéseknél is:
‫ ״‬...és elpusztulnak az elefántcsont-házak is...” (Amós. 3.
15).
‫ ״‬...elefántcsont palotából zeneszóval vidámítanak téged”
(Zsolt. 45. 9).
Akháb király palotájának falait elefántcsonttal díszítette:
‫ ״‬...elefántcsontból építtetett házat...” (1 Kir. 22. 39).
Az előkelő em berek elefántcsonttal kirakott nyugágyakat
készíttettek:
‫ ״‬A kik elefántcsontpamlagon hevernek...” (Amós. 6. 4).
Más célra is használták az elefántcsontot:
‫ ״‬...evezőpadjaidat... czédrusba foglalt elefántcsontból esi-
nálták” (Ezék. 27. 6).
‫ ״‬...elefántcsont-szarvukat... hoztak neked adóba” (Ezék. 27.
15).

216
 A menyasszony szépségének hasonlataként is em líti a Bib-
lia az elefántcsontot:
‫ ״‬...az ő teste elefántcsontból való mű...” (Én. 5. 14).‫׳‬
‫ ״‬A te nyakad, mint az elefánttetemből csinált torony... ” (Én.
7. 4).
Az Újszövetségben csak Babilon pusztulásánál van szó ele-
fántcsontedényről (Jel. 18. 12).
Mindezek a szövegek azt bizonyítják, hogy elsősorban az
elefántcsont használata nagyon elterjedt, ami értéke m iatt
m ár önmagában is érdekesnek tű n ő esemény.

8.22. Eszterág (Cicopnia ciconia)

A régi m agyar nyelvben a gólya neve s nyilvánvalóan ezért

fordul elő a Biblia magyar fordításában is. Bibliafordításunk
m indenütt m eg tarto tta ezt az elnevezést.
A szárnyasállatok azon csoportjába tartozik, amelyet szintén
tisztátalan állatnak tarto ttak (3 Móz. 11. 19, 5 Móz. 14. 18).
Az állatok világában m egm utatkozó isteni bölcsességként
em líti a Biblia az eszterág szárnyait (Jób. 39. 16), melyek a
föld és ég közé emelik (Zak. 5. 9). Fészkelőhelyéül a Szentírás
a ciprust em líti (Zsolt. 104. 17).
V ándorlására és ennek felism erésére u tal a következő sző-
vég:
‫ ״‬Még az eszterág is tudja a maga rendelt idejét az égben...
hogy mikor kell elmenniök...” (Jer. 8. 7).

8.23. Farkas (Canis lupus)

Jól ism ert ragadózó állat, amely a Szentírásban a vérszom-

jas és kapzsi fejedelmek jelképe:
‫ ״‬Elöljárói ő közepette mint a ragadományi ragadozó farka-
sok: vért ontani, a lelkeket elveszteni, hogy nyerekedhessenek
nyereséggel” (Ezék. 2. 27).
‫ ״‬Fejedelmei olyanok... mint az estve járó farkasok, nem
hagyna reggelre a csonton” (Sof. 3. 3).

217
 ‫ ״‬...elpusztítja őket a puszták farkasa...” (Jer. 5. 6).
‫ ״‬...gyorsabbak az estveli farkasoknál...” (Hab. 1. 8).
‫ ״‬Benjámin ragadozó farkas: reggel ragadmányt eszik, este
pedig zsákmányt oszt” (1 Móz. 49. 27).
Ugyancsak a ham is prófétákhoz és tanítókhoz hasonlítja a
Biblia a farkast:
‫ ״‬Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, a kik... belől raga-
dozó farkasok” (Máté. 7. 15).
Pál apostol az efézusi gyülekezettől való búcsúja alkalmá-
ból mondta:
‫ ״‬...az én eltávozásom után jőnek ti közétek gonosz farkasok,
kik nem kedveznek a nyájnak” (Csel. 20. 29).
Amikor K risztus kiküldi tizenkét apostolát, a farkast az Is-
ten gyülekezetét üldözőkhöz hasonlítja:
‫ ״‬Imé én elbocsátlak titeket, mint juhokat a farkasok közé... ”
(Máté. 10. 16, Lukács. 10. 3).
A jó pásztorról és juhairól való hasonlatnál Jézus ezt
mondja tanítványainak:
‫ ״‬...a kinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jőni, és
elhagyja a juhokat, és elfut, és a farkas elragadozza azokat...”
(János. 10. 12).
De am ikor az Ú r felépíti az új eget és földet mindez meg
fog változni, m ert:
‫ ״‬A farkas és bárány együtt legelnek... ” (Ésa. 65. 25).
‫ ״‬És lakozik a farkas a báránynyal., .és egy kis gyermek őr-
zi azokat;...” (Ésa. 11. 6).
A Bibliában te h át a farkas, m int a rossz szimbóluma jele-
nik meg.

8.24. F éreg

A megfelelő héber szót a zsidók tágabb értelem ben hasz-

nálták (2 Móz. 16. 24, 5 Móz. 28. 39, Ésa. 66. 24, Jób. 24. 20,
Márk. 9. 44), m int mi. Ebbe a fogalomba tarto ztak náluk a tu-
lajdonképpeni férgeken kívül a kukacok, hernyók (Jób. 25. 6),
a molyok (Ésa. 51. 8), a növényeken mászkáló rovarok, a

218
‫״‬ssárnyas férgek” (3 Móz. 11. 20, 23, 5 Móz. 14. 19), a földön
nyizsgő apró állatok (Jób. 21. 26, Mik. 7. 17).
Az elhullott féreg tetem ének érintése véteknek szám ított
(3 Móz. 5. 2, 22.5). A féreg szót használja a Biblia átv itt érte-
lenben is:
‫ ״‬De én féreg vagyok s nem férfiú;...” (Zsolt. 22. 7).

8.25. Fogoly (Perdix perdiac)

A m adarat Palesztinában m indenütt lehet látni. Ma is úgy

vadásszák, hogy addig kergetik, amíg ki nem fárad (1 Sám. 26.
20 ) .
Jerem iás próféta hamis úton gyűjtött gazdagságot a fogoly
sorsához hasonlítja:
‫ ״‬Mint a fogoly madár, mely fiakat gyűjt, melyeket nem ő
költött, olyan a ki gazdagságot gyűjt...” (Jer. 17. 11).

8.26. Fürj (Coturnix coturnix)

A fürjek m inden évben csapatosan vonulnak Afrikába és

vissza, többnyire éjjel, de mindig a szél irányát követve. Mikor
kifáradnak és a szél leveri őket, a földre hullanak, így azután
kézzel könnyedén össze lehet gyűjteni őket. A h ú suk nagyon
finom, ízletes.
A zsidók kétszer táplálkoztak vándorlásuk idején fürjek-
kel. Először m indjárt szabadulásuk után:
‫ ״‬És lön, hogy estve a fürjek j övének fel és ellepék a tábort...”
(2 Móz. 16. 13).
A zután a második évben:
‫ ״‬És szél jőve ki az Úrtól, és hoza fürj eket a tengertől...” (4
Móz. 11. 4, 18,31).
‫ ״‬...fürjeket hoza, és mennyei kenyérrel elégítette meg őket”
(Zsolt. 105. 40).
‫ ״‬Akkor felkele a nép és azon az egész napon, és egész éjjel...
gyűjtenek magoknak fürjeket, a ki keveset gyűjtött is, gyűjtött

219
tíz hómert, és kiteregeték azokat magoknak a tábor körül” (4
Móz. 11. 32).
Jóllehet a fürjek vándorlásával m agyarázható a fenti ige-
helyek fürj táplálása, de ism ét hangsúlyoznunk kell, hogy a hí-
vő em ber szerint a terem tő Isten állatvonulások nélkül is tud-
ja etetni fürjekkel az ő népét.

8.27. G alam b (Columba domestica)

Mózes törvénye csak a galambfiakkal és gerlékkel való ál-

dozat b em utatását engedte meg (3 Móz. 14. 22, 4 Móz. 6. 10,
14.30, Lukács. 2. 24). Éspedig az égő áldozatnál m indenki szá-
m ára (3 Móz. 1. 14), a b ű n ért való áldozatnál csak a sze-
gényeknek (3 Móz. 5. 7,11), valam int a gyermekágyas asszony-
n ak és a magfolyósnak a tisztulási áldozatnál (3 Móz. 12. 6, 15.
14,29).
E zért volt a templom külső udvarán a galam bárusok piaca.
M ikor Jézus m egtisztította a templomot:
‫ ״‬...a galambárusok székeit felforgató” (Máté. 21. 12, János
2. 14-16).
Szim bólumként is említi a Biblia több alkalommal a ga-
lambot:
‫ ״‬És olyan lett Efraim, mint az együgyű galamb...” (Hós. 7.
Π ).
‫ ״‬...keseregnek, mint nyögő galambok...” (Náh. 2. 7, Ésa. 38.
14, 59. 11, Ezék. 7. 16).
‫ ״‬...Vajha szárnyam volna, mint a galambnak!...” (Zsolt. 55.
7).
‫ ״‬...olyanok lesztek, mint a galambnak szárnyai, a melyeket
ezüst borít...” (Zsolt. 68. 14).
‫ ״‬...a te szemeid olyanok, mint a galambok...” (Én. 1. 15,
4.1, 5.12).
‫ ״‬...legyetek, mint a galamb, a mely az odú száján belől rak
fészket” (Jer. 48. 28).
Mikor Jézus m egkeresztelkedett:
‫ ״‬...látá az Istennek Lelkét alájőni mint egy galambot és ő
reá szállani” (Máté. 3. 16, M árk. 1. 10, Lukács. 3. 22).

220
 Jézus így in tette tanítványait:
‫ ״‬...legyetek szelídek, mint a galambok...” (Máté. 10. 16)
Ism eretes az a történet, am ikor Noé a galambot bocsátót-
ta ki a bárkából, hogy meggyőződjön az özönvíz apadásáról (1
Móz. 8. 8-12).

8.28. G azella ( = zerge) (Gazella dorcas)

Palesztinában még m a is előfordul. Név szerint nem talál-

ható a Bibliában, De Van D eursen könyvében említi, hogy a
vadkecske és zerge tulajdonképpen azonos a gazellával (11. áb-
ra).
A zerge nevét külön is m egtalálhatjuk a Szentírásban:
‫ ״‬Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét...” (Jób. 39. 4).
A törvény megengedte fogyasztását (5 Móz. 14. 5.), ezért
vadászták is:
‫ ״‬Szabadítsd ki magadat, mint a zerge a vadász kezéből...”
(Péld. 6. 5).
Nem volt áldozati állat (5 Móz. 12. 15).
Gyorsaságára utal a ‫ ״‬...mint az űzött zerge... fut...” idézet
(Ésa. 13. 14).
M int kedves állatról szól a Példabeszédek könyve (Péld. 5.
19).
A menyasszony szépségének egyik szimbóluma:
‫ ״‬A te két emlőd olyan, mint két vadkecske, egy zergének két-
tős fia, a melyek a liliomok közt legeljenek” (Én. 4. 5).
Ebből a szövegből kitűnik, hogy a vadkecske és a zerge
ugyanazon állatot jelent. Van D eursen sem különíti el könyvé-
ben (90. old.) egymástól a vadkecskét és a zergét. A Biblia más
helyen említi együtt a két állatnevet (5 Móz. 14. 5).
A Sibja (1 Krón. 8. 9, 2 Kir. 12. 1) és Dorkás (Csel. 9. 36)
nevek arra m utatnak , hogy em berek is viselték családi név-
k ént a gazella (zerge) nevet.
A vadkecske Palesztina hegyes vidékein - Engedi közeié-
ben - nagy szám ban előforduló, hatalm as szarvú állat. Eltér-
jedési területére u taln ak a következő szövegrészek:
‫ ״‬...a vadkecskék kőszikláin...” (1 Sám. 24. 3.).

221
 Gekkó Gazella

11. ábra. Van Deursen szerint

222
Vastagfarkújuh Öszvér

12. ábra. Van Deursen szerint

223
 ‫ ״‬A magas hegyek a vadkecskék... menedéke” (Zsolt. 104.
18).
A ‫ ״‬...kedves zerge...” (Péld. 5. 19). a vadkecske nőstényé-
nek szépségére vonatkozik, de meg kell jegyezzük, hogy
Gispen ezt ‫ ״‬csodaszép vadkecskének” fordította.
Végülis a zerge, vadkecske nevek a Bibliában keverten fór-
dúlnak elő és ráadásul még a gazellával is azonosítják őket.

8.29. Gekko (gyík, pók, kam éleon)

(Tarentola mauritanica Gray)

Palesztinában a gyíkoknak 44 faja él. A Károli-féle Bibiiá-

bán ezt olvashatjuk:
‫ ״‬A pókot kézzel megfoghatod, mégis ott van a királyok pa-
lotáiban...” (Péld. 30. 28).
Más fordításban pedig (Van Deursen):
‫ ״‬A gyíkot kézzel megfoghatod, mégis ott van a királyok pa-
lotáiban”.
A két szöveg csak az állat nevében különbözik. Van
Deursen szerint itt arról a gyíkról van szó, melyet gekkónak
neveznek (11. ábra) és a házak körül is m egtalálható. Csizma-
dia megjegyzi, hogy a nyelvészek szerint a héberből fordított
több, m ás állatnak (csiga, vakondok) a magyar neve ala tt is
gyíkfélét kell érteni, ez azonban nem tű n ik igaznak.
Bruijel azt m ondja a gekkókról, hogy: ‫״‬H osszúra n ő t lábuj-
jaik alsó felén ún. tapadó korongok vannak, melyek segítségé-
vei a falakon is közlekedni tu d n ak m inden irányban.”
Gemser pedig így ír róluk: ‫״‬A gyíkot, mely olyan nesztele-
nül kúszik a falon élelme u tá n kutatva, akár kézzel is meg le-
h ét fogni, nem kell félni tőle. Bármily kicsiny állat, mégis gon-
doskodik táplálékáról még olyan helyen is, ahol az em ber meg
sem tu d n a állni.”
M agát a gyíkot is em líti a Biblia (3 Móz .11. 29).
A kam éleon csak egy helyen fordul elő a ta rk a gyíkkal
együtt említve (3 Móz. 11. 30), m int tisztátalan állat.

224
 8.30. Gém (Ardea cinerea, A. purpurea,
Ardeola ralloides, Egretta garzetta)

A gémfajok közül ma is nagy számban találhatók Palesz-

tín a mocsaras vidékein a szürke-, vörös-, dobos-, üstökös- és
kócsag-gém.
A Biblia a tisztátalan állatok között em líti (3 Móz. 11. 18,
5 Móz. 14. 17).
Isten büntetése, ha a gémek lakják a földet (Esa. 34. 11),
mivel az Isten népe megvetette az Ú r ak ara tát és így Edám el-
pusztult.

8.31. H al (Pisces)

Fontos tudni, hogy a hal a kereszténység jelképe.

Csizmadia szerint (i. m. 1927, 133) Palesztina vizeiben 43
féle hal él. A Biblia nem említi a nevüket. Ebből az következik,
hogy a zsidók az egyes hal-faj oknak nem adtak külön nevet.
A törvény a vízi élőlények közül csak a pikkelyes és uszo-
nyos halak fogyasztását engedte meg:
‫ ״‬...ezeket ehetitek meg: A minek úszószárnya és pikkelye
van a vizekbe...” (3 Móz. 11. 9).
‫ ״‬A minek pedig nincsen úszószárnya és pikkelye a tengerek-
ben és folyóvizekben... mind útálatos az nektek” (3 Móz. 11. 10).
A hal frissen és besózva a köznép kedvelt tápláléka volt
(Lukács. 11. 11, János. 21. 9), ezért a halászatot foglalkozás-
szerűen űzték:
‫ ״‬És keseregnek a halászok...” (Esa. 19. 8).
Jézus egyik tanítványa, Simon P éter is hadász volt (János.
21 . 2).
Halászó eszközeik voltak; a kerítő és vető háló (Esa. 19. 8,
Ezék. 26. 5, M áté, 13. 47, János. 21. 6), a horog (Esa. 19. 8,
Hab. 1. 15, Jób. 41. 1).
‫ ״‬Hálók kivető helye lesz a tenger közepén...” (Ezék. 26. 5).
‫ ״‬Mindnyáját kivonsza horoggal... és hálójába takarítja be
őket...” (Hab. 1. 15).

225
 8.32. Hangyák (Formicidae)

Palesztina területén 31 féle hangyafaj (12. ábra) él.

A Példabeszédek könyvének írója nem es példaként állítja
elénk a hangyát:
‫ ״‬Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az ő útait, és légy
bölcs!
Nyárban szerzi meg az 6 kenyerét, aratáskor gyűjti eledelét”
(Péld. 6. 6, 8).
‫ ״‬A hangyák erőtlen nép, mégis megkeresik nyárban a ma-
gok eledelét” (Péld. 30. 25).

8.33. H attyú (Cygnidae)

N álunk is ism ert, újabban főként a Balatonon élő nagytes-

tű, kecses mozgású madár.
A Biblia a tisztátalan állatok között sorolja fel (3 Móz. 11.
17, 5 Móz. 14. 17)
Bár a téli időszakban megfordul Palesztinában, az újabb
időkben egyesek úgy vélik, hogy héber neve inkább a kormo-
ránt, vagy más nevén kárókatonát jelentheti (Csizmadia,
1927, 133).

8.34. H éja (Accipiter gentilis)

A tisztátalan m adarak között felsorolt (3 Móz. 11. 14) héja

a keselyűk közös neve.
A karvalynak fordított héber szó (3 Móz. 11. 16, 5 Móz. 14.
15) a héják családjának közös neve, amelyhez a karvaly is tar-
tozik. Talán még a sólyomféléket (3 Móz. 11. 14, 5 Móz. 14. 13,
Jób. 28. 7) és a vércséket is ide kell értenünk.

8.35. H ernyó

A férgekkel kapcsolatban em lítettük, hogy talán a hernyót

is azok közé sorolták.

226
 A Bibliában két helyen találjuk em lítését (Jóéi. 1. 4).
Az em ber Isten előtti tisztátalanságával kapcsolatban 01-
vashatjuk:
‫ ״‬Mennyivel kevésbé a halandó, a ki féreg, és az embernek
fia, a ki hernyó” (Jób. 25. 6).

8.36. H olló (Corvus corarx)

Ez a m adár is a tisztátalanok közé tartozik:

‫ ״‬Minden holló az őnem ével” (3 Móz. 11. 15, 5 Móz. 14.14),
ami azt jelzi, hogy a megfelelő héber szó a holló, csóka és var-
jú közönséges neve volt.
Ezt látszik alátám asztani a következő idézet:
‫ ״‬A ki megadja táplálékát... a holló-fiáknak, a melyek ká-
rognak” (Zsolt. 147. 9).
A holló is Isten büntetéseként jelenik meg a Bibliában
(Ésa. 34. 11), amely kivájja az em ber szemét (Péld. 30. 17)
Ugyanakkor Illésnek a hollók vittek kenyeret és h ú st (1
Kir. 17. 6).
Az özönvíz apadásáról Noé a holló kirepítésével kívánt
meggyőződni:
‫ ״‬És kibocsátó a hollót, és az el-elrepült, meg visszaszállt,
míg a vizek a földről felszáradának” (1 Móz. 8. 7).
Az Új testam entum ban a tehetetlenségtől és aggódástól va-
ló óvás szimbóluma a holló:
‫ ״‬Tekintsétek meg a hollókat, hogy nem vetnek, sem nem
aratnak: ...és az Isten eltartja őket...” (Lukács. 12. 24).

8.37. Jávorszarvas (Alces alces)

A törvény szerint a tiszta, ehető állatok közé tarto zik (5

Móz. 14. 5). A jávorszarvas azonban északi területeken élő ál-
lat, ezért Csizmadia szerint (i. m. 1927, 134) a Bibliában sze-
replő ,jáv o r” megnevezés valamilyen antilop, vagy kecskefaj-
tához tartozó állatra utalhat, mivel héber neve az állat nagy-
szerű ugróképességét jelzi.

227
 8.38. Juh (Ovis aries aries)

A ju h n ak (báránynak) különös szimbolikus jelentősége van

a Bibliában. Az Ószövetségben Jézu sra történő u talás is ‫״‬bá-
rán y ” néven történik
A ju h neve a Bibliában 115-ször fordul elő. Ez nem vélet-
len, hiszen a zsidók legrégebbi foglalkozása a juhtenyésztés (1
Kir. 4. 23). Jú d a pusztaságát és a Jordánon túli alsó vidéket fő-
k én t legelőként használták.
Ezzel magyarázható, hogy a Szentírásban sok olyan hason-
latot, szólásmódot találunk, amelyek a pásztorélettel vannak
kapcsolatban. A juhok védtelensége és tehetetlensége, ha
pásztor nélkül m aradnak, sok találó hasonlatra adott alkalm at
Isten gondviselő jóságának kifejezésére.
‫ ״‬Tévelygek, mint valami elveszett juh: keresd meg a te szol-
gádat:...” (Zsolt. 119. 176).
Engedelmességük, türelm ük, szelídségük követendő példa:
‫ ״‬Én pedig olyan valék, mint a mészárszékre hurczolt szelíd
bárány...” (Jer. 11. 19).
Jól ism ert a keresztény liturgiában is előforduló hasonlat,
mely Jézus szelídségét, jóságát fejezi ki:
‫ ״‬Küldjétek a föld Urának bárányát Szelőből a pusztán át
Sión leányának hegyére” (Esa. 16. 1).
‫ ״‬...Imé az Istennek ama báránya, a ki elveszi a világ bűne-
itl” (János. 1. 28,36).
Ez a szép hasonlat ihlette meg a képzőművészek sorát,
am ikor szobrokon és festm ényeken ábrázolták ezt a hasonla-
tót. A szegedi Dömötör torony hom lokzatán is egy bárány jel-
képezi ezt.
Mivel a nyáj követi a kost, ezért a kos a fejedelmek, vezé-
rek előszeretettel használt jelképe lett.
Az újabb időkben K eleten a m erinó fajtát tenyésztik, de
a régiek ezt nem ism erték. A régiek nyája az ún. kövérfarkú
juhokból állt (12. ábra, Van D eursen). E nnek feltűnő ism er-
tetőjegye volt a nagy és húsos farok. Elő volt írva, hogy az
áldozatok bem utatásak o r ezt is el k ellett égetni, am elyet a
pap:

228
 ‫ ״‬...a kövérjét, a farkát egészen, a melyet a hátagerezdi végé-
nél vágjon el...” (3 Móz. 3. 9).
Ezeknek a juhoknak a színe rendszerint fehér volt, ritk án
fordult elő a tarka, vagy fekete:
‫ ״‬Olyan havat ád, mint a gyapjú...” (Zsolt. 147. 16).
‫ ״‬...ha bűneitek skarlátpirosak, hófehérek lesznek... mint a
gyapjú” (Ésa. 1. 18).
‫ ״‬...ruhája hófehér, és fejének haja, mint a tiszta gyapjú...”
(Dániel. 7. 9).
‫ ״‬Az ő feje pedig és a haja fehér vala, mint a fehér gyapjú,
mint a hó...” (Jel. 1. 14).
A juhokat Izraelben a húsukon kívül a tejükért (5 Móz. 32.
14) tarto tták , amiből vajat is készítettek (Ésa. 7. 21-22).
Fogyasztották a juhok h ú sát (1 Sám. 25. 18), mely az álla-
tok közül a legmegszokottabb eledelük volt.
A fukar em ber példázata bizonyítja, hogy milyen értékes
volt szám ukra ez az állat:
‫ ״‬M ikorpedig utazó vendége érkezett a gazdagnak: sajnált...
juhai közül hozatni, hogy a vendégnek ételt készítsen belőle...
hanem élvévé a szegénytől az őbárányát...” (2 Sám. 12. 4).
A juhok bőréből és gyapjából ru h ák at készítettek. A birka-
nyírás vidám ünnepséggel volt egybekötve, melyre a rokono-
kát és jó baráto k at is fneghívták:
‫ ״‬...elméne az őjuharnak nyírőihez, barátjával...” (1 Móz.
38. 12).
‫ ״‬...mikor Absolonnak juhait nyírták... meghívá Absolon
mind a király fiait” (2 Sám. 13. 23).
A kosok szarvát is felhasználták:
‫ ״‬...hét pap hordozzon hét kosszarvból való kürtöt...”
(Józsué. 6. 4).
A juhokat nem ük és koruk szerint külön-külön nevezték
el. Az áldozati állatok többnyire juhok és kosok voltak.

229
 8.39. Kakas (Gallus gallus forma domesticus)

A kakasról csak az Ú jtestam entum ban és elsősorban P éter

apostolnak Jézus m egtagadásával kapcsolatos történetében 01-
vashatunk:
‫ ״‬Bizony mondom Néked, ezen az éjszakán mielőtt megszó-
lal a kakas, háromszor megtagadsz engem” (Máté. 26. 34,
M árk. 14. 30, Lukács. 22. 34, János.13.38).
Jézus szavai beteljesültek:
‫ ״‬...Nem ismerem ezt az embert. És a kakas azonnal meg-
szólala” (Máté. 26. 74, Márk. 14. 68, 72, Lukács. 22. 60-61, Já-
nos. 18. 27).
Még Jézusnak Jeruzsálem pusztulásáról való beszédében
van szó a kakasról:
‫ ״‬Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mikor érkezik meg
a háznak ura, ...kakasszókór vagy reggel'?” (Márk. 13. 35).

8.40. Kakukk (Cuculus canorus)

A kakukk is tisztátalannak nyilvánított m adár volt (3 Móz.

11. 16, 5 Móz. 14. 15).
Vannak akik úgy vélekednek, hogy a kakukknak fordított
szó a magyar Bibliában talán a sirály neve lehet, míg a bagoly
elnevezés héber neve jelentené a kakukkot.

8.41. Kecske (Capra hircus)

A kecskéről 77 alkalommal emlékezik meg a Biblia. Ebből

mindössze kettő található az Ú jtestam entum ban.
E nnek az állatnak a Szentírásban való ilyen gyakori emlí-
tése azzal függ össze, hogy a zsidók állatállom ánya főként ju-
hókból és kecskékből állott.
N em ük és koruk szerint a kecskéket (12. ábra) a juhokhoz
hasonlóan külön-külön nevezték el.
A juhokat és kecskéket nagy szakértelem m el gondozták,
ami Jákobnak Lábánhoz in tézett szavaiból kitűnik:

230
 ‫ ״‬Immár húsz esztendeje vagyok nálad, juhaid és kecskéid
nem vetéltek el...” (1 Móz. 31. 38).
‫ ״‬Őrizd a Te kecskéidet a pásztorok sátrai között...” (Én. 1. 8).
A juhokat a kecskéktől szétválasztották (Máté. 25. 32-33),
de ez nyilvánvalóan összefüggésben van a két állatfaj term é-
szetével is.
A vadállatok az őrzés ellenére megtizedelték a nyájat. A
pásztor csak egy darabot tu d o tt m egm enteni a kecske kajla fü-
leiből, m iután csatáját győztesen megvívta az oroszlánnal
(Ámós. 3. 12).
A nyájak nagyságára abból következtethetünk, hogy
Máonban egy em bernek 3000 juhból és 1000 kecskéből álló
nyája volt (1 Sám. 25. 2).
A kecskék színére a nemhez kötött öröklődés említésekor már
utaltunk. Lábán nyájában fehér, fekete és ‫ ״‬...pettyegetett, tarka...”
állatok voltak (1 Móz. 30. 32-33, 35). Jákob ezekből csak a tarká-
kát választotta ki, mikor bérét kikérte nagybátyjától.
A kecskék első elléséból származó utódokat csak szent cél-
ra lehetett felhasználni (4 Móz. 18. 17).
A kecske húsát fogyasztották:
‫ ״‬...hozz nékem...két kecskegödölyét... hogy csináljak azok-
hói... ételt...” (1 Móz. 29. 9). A kecske kövér részének az evését
a törvény tilto tta (3 Móz. 7. 23), a sovány hús fogyasztását
megengedte (5 Móz. 14. 4).
Táplálékul felhasználták a kecske tejét is (Péld. 27. 27).
A kecskebőrből ruhát (Péld. 27. 26), párnát (1 Sám. 19. 13,
16) készítettek:
‫ ״‬...kecskéknek bőrében bujdostak...” (Zsolt. 11. 37).
A nők a kecskeszőrt m egfonták (2 Móz. 35. 26) és többféle
tárgyat készítettek belőle.
A szentsátorba vitt ajándékok között szerepelt a
‫ ״‬...kék, és bíborpiros, és karmazsinszínű... kecskeszőr” (2
Móz. 25. 4, 35. 6,23).
Kecskeszőrből készítettek 11 kárpitot sátorul a szent haj-
lék fölé (2 Móz. 26.7, 31. 13).
A kecskéket ajándékba is adták. Jákob ikertestvérének
kiengesztelésül

231
 ‫ ״‬...választó,... kétszáz kecskét, és húsz bakot; kétszáz juhot,
és húsz kost” (1 Móz. 32. 13-14).
Ez a szöveg egyben arra is utal, hogy a nyájban húsz nős-
tény állatra szám ítottak egy hím állatot.
Sámson kecskegödölyét vitt ajándékba feleségének (Bír.
15. 1). A brahám az Istennel kötött szövetségekor:
‫ ״‬...egy három esztendős kecskét, és... kost vitt” (1 Móz. 15,9).
A kecske fontos áldozati állat volt. Erről az Ószövetségben
nagyon sok helyen, főként Mózes 4. könyvében van szó.
Az áldozatot csak a szent helyen leh etett b em u tatn i (3
Móz. 17. 3). Az állat nyolc naposnál idősebb (3 Móz. 22. 29), ép
és hím kellett legyen (2 Móz. 12. 5, 3 Móz. 1. 10, 19, 22). A
kecskebak áldozása valószínűleg azzal is összefüggésben lehe-
te tt, hogy a nyájban így tu d ták a 20:1 arányt a nőstények ja-
vára kialakítani és szaporodás m iatt a nőstény állatoknak na-
gyobb lehetett az értékük.
Áldozatul azonban kecskegödölyét is használtak. A gödö-
lye a m agyar nyelvben ném et eredetű szó, még nem ellett nős-
ténykecskét jelent (Benkő, 1. kötet, 1082).
M egkülönböztették a hálaadó és a b ű n ért való áldozatot.
Hálaadó áldozatul öt, cgyesztendős kecskebakot választót-
ta k ki (4 Móz. 7. 17, 23, 29, 35, 41, 53, 59, 65, 71, 77).
B űnért való áldozatul egy kecskebakot kellett bem utatni
(3 Móz. 4. 23, 5. 6, 8. 9, 16. 5, 23. 19, 4 Móz. 7. 16, 22, 28, 34,
4 0,4 6 ,4 7 , 52, 64, 70, 76, 82, 15. 27, 29. 11, 16, 19, 22, 25, Ezék.
43. 22, 45. 23).
D árius a templom felszentelésére 12 kecskebakot v itetett
b ű n ért való áldozatul (Ezsdr. 6. 17).
A kecskebakok közism ert harcosságáról szól a következő
idézet:
‫ ״‬A harczra felékesített... kecskebak... a kinek senki nem mer
ellene állani” (Péld. 30. 31).
Dánielnek a kegyetlen királyról való látom ásában is meg-
jelent a kecskebak:
‫ ״‬...a baknak tekintélyes szarva vala az őszemei között” (Dá-
niel. 8. 5). De a két szarv később négy nagy szarvvá alak u lt át
(Dániel. 8. 8.)

232
 A kecskebak szimbólum is volt. A király esetében:
‫ ״‬A szőrös kecskebak Görögország királya, a nagy szarv pe-
dig, a mely szemei között vala, az az első király” (Dániel. 8. 21).
A menyasszony jelességei között felsorolták, hogy:
‫ ״‬...hajad hasonló a kecskéknek nyájához” (Én. 4. 1, 6. 2).
Em líti a Biblia, hogy az Isten által terem tett béke országá-
bán:
‫ ״‬...a párducz a kecskefiúval fekszik...” (Ésa. 11. 6).
Izráel serege olyan:
‫ ״‬...mint két kis kecskenyájacska...” (1 Kir. 20. 27).
A hasonlat arra utal, hogy a kecskenyájak is - m in t Izráel
népe - hegyes, dombos vidékeken tanyáztak, o tt legeltették
őket.
A kecske m ás bibliai eseményeknél is szerepet játszott.
Jákob fiát, Józsefet bátyjai k ú tb a dobták és halálának elhi-
tetése érdekében:
‫ ״‬...vevék a József felső ruháját, és leölének egy kecskebakot,
és belemárták a felső ruhát a vérbe” (1 Móz. 37. 31)
és ezt m egm utatva atyjuknak, így ak arták elhitetni József
m egöletését.
Júda, menyének, akit - nem ism ervén fel - tisztátalan sze-
m élynek gondolt, azért, hogy szeretkezzen vele, azt mondta:
‫ ״‬...küldök néked az én nyájamból egy kecskefiat...” (1 Móz.
38. 20).
De a no nem h itt Júdának, ezért zálogba elkérte pálcáját,
g yűrűjét és an n ak zsinórját (1 Móz. 38. 18). A kecskefiú a zá-
l<og kiváltását jelentette (1 Móz. 38. 20). Jákob kecskebőrrel ál-
c:ázta m agát a szőrös Ézsaúval szemben, hogy vak atyja áldá-
s!át elnyerhesse:
‫ ״‬A kecskegödölye bőrével pedig beborítá az ő kezét, és nya-
kának simaságát” (1 Móz. 27. 16).
A történetről bővebben a túlszőrösségnél szóltunk.

8.42. Kígyó (Ophidia)

A Palesztinában élő 33 kígyófaj közül h a t a veszedelmes,

!mérges kígyó. A régi zsidók több kígyót m egkülönböztettek:

233
 ‫ ״‬Dán kígyó lesz az úton, szarvaskígyó az ösvényen...” (1
Móz. 49. 17).
A viperát (Viperidae) a Biblia áspiskígyóként (Vipera áspis
L.) is említi:
‫ ״‬Mérgök olyan, mint a kígyónak mérge; mint a siket áspi-
sé...” (Zsolt. 58. 5).
‫ ״‬...áspiskígyó mérge van ajkaik alatt...” (Zsolt. 140. 4,
Róm. 3. 13).
‫ ״‬...én vipera-kígyókat bocsátók reátok...” (Jer. 8. 17).
‫ ״‬...vipera mérgévé lesz a belében” (Jób. 20. 14).
Úgy tűnik azonban, hogy még az ártalm atlan kígyókat is
m érgeseknek ta rto ttá k (Csizmadia, 1927, 137):
‫ ״‬A viperának mérgét szopta és a siklónak fullánkja öli meg
őt” (Jób. 20. 16).
Előfordult, hogy a vastagnyelvű, tarajos farkú basiliskust
is a kígyókkal hozták kapcsolatba:
‫ ״‬...a kígyó magvából baziliskus j ő ki, a melytől szárnyas
sárkány származik” (Esa. 14. 29).
A Biblia, ahol kígyót em lít többnyire feltételezi an n ak em-
bérré veszélyes voltát és általában az em berrel ellenségeske-
désben állóknak tü n te ti fel ezeket a hüllőket (5 Móz. 32. 24,
Jel. 12. 14, 15, 1 Kor. 10. 9).
‫ ״‬Bocsáta azért az Úr a népre tüzes kígyókat, és megmar-
dosák a népet, és sokan meghalának Izráel népéből” (4 Móz.
21 . 6 ).
Ez ellen Mózes a következő módon ak art védekezni:
‫ ״‬Csinála azért Mózes rézkígyót, és feltűzé azt póznára. És
Ion, hogy ha a kígyó valakit megmar vala, és azfeltekinte a réz-
kígyóra, életben marada” (4 Móz. 21. 9).
M arásra való képességük (Péld. 23. 32, Préd. 10. 5,8,
Amós. 5. 19), nesztelen m ozgásuk (Mik. 7. 17), merev és nyug-
talanító tek in tetü k az alattom os gonoszság képzetét keltette
fel és jelképévé lettek az álnok és mások rom lására törekvő is-
tenteleneknek, sőt m agának az ördögnek is:
‫ ״‬És vettetek a nagy sárlány, ama régi kígyó, a ki neveztetik
ördögnek és a Sátánnak...” (Jel. 12. 9).
A kígyó m egtaposása és felvétele viszont isteni oltalm at je-
len tett (Zsolt. 91. 13):

234
 ‫ ״‬ímé adok nektek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon
tapodjatok... és semmi nem árthat néktek” (Lukács. 10. 19).
‫ ״‬Kígyókat vesznek fel; és ha valami halálosat isznak, meg
nem árt nékik...” (Márk. 16. 18).
A kígyók tulajdonságait a Biblia több helyen említi:
‫ ״‬A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál...” (1
Móz. 3. 1). Ezzel vette rá Évát a tilto tt gyümölcs evésére:
‫ ״‬És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok
meg” (1 Móz. 3. 4).
Éva b űnét ezért h áríto tta el magától, am ikor az Ú r kérdez-
te tőle:
‫ ״‬...Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámí-
tott el engem, úgy evém” (1 Móz. 3. 13, 2 Kor. 11. 3).
Az Isten az első bűnbeesést követően azután m egátkozta a
kígyót:
‫ ״‬És monda az Úr Isten a kígyónak: ...átkozott légy minden
barom és minden mezei vad között; hasadon járj és port egyél
életed minden napjában” (1 Móz. 3. 14).
A kígyó fő jellem vonásaként az okosságát em líti a Biblia:
‫ ״‬...legyetek azért okosak, mint a kígyók...” (Máté. 10,16).

8.43. Leviatán (Crocodilus niloticus)

A krokodil (Ezék. 32. 2) héber neve. A Bibliában öt helyen

találkozunk vele:
‫ ״‬Atkozzák meg azt, ...a kik bátrak felingerelni a leviathánt”
(Jób. 3. 8).
‫ ״‬Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a
nyelvét kötéllel?” (Jób. 41. 1).
A képes beszédben valamely ellenséges nép neve, pl. az
egyiptomiaké:
‫ ״‬Te rontottad meg a leviathánnak fejét...” (Zsolt. 74. 14).
De egy óriási kígyónak is a neve, mely jelképezi az egyiptomi,
vagy asszíriai ellenséges hatalmat, a sötétség megtestesítőjét:
‫ ״‬Ama napon meglátogatja az Úr kemény, nagy és erős
kardjával Leviatánt, a futó kígyót, Leviatánt, a keringő kígyót,
és megöli a sárkányt, mely a tengerben van” (Ésa. 27. 1).

235
 8.44. Ló (Equus caballus)

A zsidókkal Salamon király kedveltette meg a lovakat, me-

lyeket Egyiptomból szereztek be a szekerekkel együtt:
‫ ״‬És Salamonnak Égyiptomból hozónak lovakat, és a király
kereskedői sereggel vették volt a lovakat megszabott áron.
És egy-egy szekér hatszáz ezüst siklusért és egy-egy ló száz-
ötven siklusért ment fel és jött ki Égyiptomból...” (1 Kir. 10.
29-29).
Nem egy fajta lovat használtak, am ire az állatok fehér, ve-
rés, fekete, sárga színmegjelölése u tal (Jel. 6. 2,4-5,8, 19. 11).
A Jelenések könyvében azonban a lovak színének elsó'sorban
szimbolikus, nem pedig rendszertani jelentősége van.
A lovat a Szentírás gyakran em líti harci cselekményekkel
kapcsolatban (1 Kir. 20. 1, Péld. 21. 31, 30. 31, Jer. 8. 6, Náh.
3. 2, Zak. 10. 3):
‫ ״‬...íme egy fehér ló, és a rajta ülőnél ijj vala...” (Jel. 6. 2).
Itt a fehér szín a tisztaság jelképe, ebben az esetben nem
egy lipicai fajta keresendő, am ikor a Biblia hitbeli értelm ét ku-
tatjuk.
Az egyiptomiak, sőt a k an aán iták is harci szekereik elé fog-
tá k a lovakat (Józsué. 11. 4,9, Jel. 9. 9)
Csupán egy helyen olvashatunk a lónak a gazdaságban va-
ló alkalmazásáról:
‫ ״‬A búzát csépelik; ...bár hajtja szekere kerekét és lovait...”
(Ésa. 28. 28).
A lovak m egbotlására u tal a következő szöveg:
‫ ״‬...a ló körmébe harap, hogy lovagja hanyatt esik” (1 Móz.
49. 17).
A ló példázatként is előfordul a Bibliában (Zsolt. 32. 9, 76.7).

8.45. M ajom (Simiinae)

A majmot elefántcsonttal és a pávával együtt Salamon ki-

rály hajósai hozták m inden három esztendőben (2 Krón. 9. 21)
Ofirból:

236
 ‫ ״‬...hozott a Társis hajó... elefántcsontokat, majmokat éspá-
vákat” (1 Kir. 10. 22).
Csak ezen a két helyen van szó az Ószövetségben a majom-
ról.
A Biblia te h át alig említi a majmot, amely - egyes Bihlia-
magyarázók szerint közvetve azt fejezi ki, hogy a Szent írás
nem tám ogatja az ember majomtól való szárm azását. Valószí-
nűleg közelebb állunk azonban az igazsághoz, h a meggondol-
juk, hogy Egyiptomban az ókorban nem éltek majmok, teh át
nem ism erték ezeket az állatokat, csak ha m ás helyről szállí-
to tták oda azokat. Tény viszont, hogy 25-30 millió évvel ez-
előtt Egyiptomban is éltek ősi em berszabású majmok, melyek-
bői vezeti le a mai tudom ány az em bert és az em berszabású
majmokat.

8.46. M edve (Ursus arctos)

A bibliai időkben sokkal nagyobb szám ban élt ez a minden-

evő vad, b ár Libanon és a H erm on hegyén m a is gyakori. A pa-
lesztinai medve azonos a mi b arn a medvénkkel, csak világo-
sabb a színe.
A Biblia megemlíti azt, hogy ha éhes m egtám adja a juh-
nyájakat (1 Sám. 17. 34, 36, 37, Péld. 28. 15), de még az em-
b ért is (Amós. 519):
‫ ״‬...és az erdőből két nőstény medve jővén ki, szétszaggata
közülők negyvenkét gyermeket” (2 Kir. 2. 24).
Több helyen olvashatjuk a Szentírásban, hogy a medve, ha
elveszik a kölykeit, nagyon veszélyes (2 Sám. 17. 8, Hós. 13. 8),
ilyenkor csak a bolond ember megy neki (Péld. 17. 12).
A medve morgó hangot hallat (Esa. 59. 11), ólálkodik (JSir.
3. 10), lábai rém isztőek (Jel. 13. 2), általában ijesztő kinézésű
állat (Dániel. 75).
A Messiás által létrehozott béke országában azonban, ahol
béke honol ez a vadállat és a tehén együtt legelnek és feksze-
nek (Ésa. 11. 7).

237
 8.47. Menyét (Mustela nivalis)

Mivel ez a vérszomjas állat kisebb emlősökkel, m adarak-

kai, kígyókkal, gyíkokkal és rovarokkal táplálkozik, a törvény
tisztátalan állatként említi:
‫ ״‬A földön csúszó-mászó állatok között pedig ezek legyenek
tisztátalanok: a menyét...” (3 Móz. 11. 29).

8.48. M éh (Apidae)

Palesztina régen is bővelkedett méhekben. E zt tanúsítják

a bibliai szövegek:
‫ ״‬...Assiria földje méheinek...” (Esa. 7. 18).
‫ ״‬...megkergetének titeket, mint a méhek szokták cseleked-
ni... ” (5 Móz. 1. 44).
‫ ״‬Körülvettek engem, mint méhek...” (Zsolt. 118. 12).
‫״‬A tejjel mézzel folyó K anaán” híressé vált elnevezését a
szám talan vad m éhrajnak köszönhette, melyek faodúkban,
sziklahasadékokban és földalatti üregekben (5 Móz. 8. 8, Jer.
4 1 .8 ) telepedtek meg:
‫ ״‬...kősziklából is mézet szoptatott vele...” (5 Móz. 32. 13).
‫ ״‬...és sziklából folyó mézzel töltelének be téged!” (Zsolt. 81.17).
‫ ״‬És az egész föld népe eljuta az erdőbe, hol méz vala a föld
színén. ”
‫ ״‬Jonathán... kinyújtó a vessző végét... és bemártá azt a lé-
pesmézbe, és kezét szájához vivé; és felvidulának az őszemei... ”
(1 Sám. 14. 25-27).
Meg kell azonban jegyezzük, hogy jóllehet a Bibliában 80
helyen fordul elő K anaán neve, o tt egyszer sem találkozha-
tü n k a ‫״‬tejjel, mézzel” folyó K anaán megjelöléssel, sokkal in-
kább a szűkölködéssel. Van azonban szó a Bibliában erről más
formában, am ikor ‫״‬tejjel és mézzel folyó p atakokat” em lít a
Szentírás (Jób. 20. 17).
A rra nézve nincs megbízható adat, hogy a zsidók csak a
vad m éhek m ézét élvezték-e, vagy m éhészkedtek is. Mégis van
azonban erre egy utalás az Ószövetségben:

238
 ‫ ״‬Bementem az én kertembe... eszem az én lépesmézemet az
én mézemmel...” (Én. 5. 1).
Egy biztos, hogy fogyasztották a mézet, lépes méz formájá-
bán is (Bír. 14. 18, Ezék. 3. 3, Zsolt. 20. 11, Máté. 3. 4, Lukács.
24. 42).
Valószínűleg a m éhek közé sorolták a darazsakat is, am it a
következő idézet alapján feltételezhetünk:
‫ ״‬...egy raj méh volt az oroszlánnak tetemében, és méz” (Bír.
14. 8).
A hú st ugyanis a darazsak előszeretettel látogatják.
A méz értékére következtethetünk abból, hogy ajándékba
is adták (1 Móz. 43. 11, Ezék. 27. 17).
A m ézet példabeszédként is megtaláljuk a Bibliában:
‫ ״‬Lépes méz a gyönyörűséges beszédek...” (Péld. 16. 24).
‫ ״‬Színmézet csepegnek a te ajkaid én jegyesem ” (Én. 4. 11).
M ikor az angyal odaadja a könyvet Jánosnak, hogy egye
meg, azt mondta:
‫ ״‬...a te szádban édes lesz, mint a méz...” (Jel. 10. 9-10).

8.49. M oly (Tineola biselliella)

A jóm ódú keleti em berek vagyona jórészt ruhákból állt. A

juhok gyapját és a kecskék szőrét feldolgozták. Nem meglepő
tehát, hogy a földi javak veszélyeztetői között a rozsda és a tol-
vajok m ellett az írás a molyt is megemlíti.
A moly átv itt értelem ben a m úlandóságnak (Máté. 6.
19-20, Lukács. 12. 33) és az enyészetnek, de Isten megemész-
tő haragjának (Hós. 5. 12) is a jelképe:
‫ ״‬...elsenyved... mint a ruha, a melyet a moly emészt” (Jób.
13. 28, Ésa. 50. 9, 51. 8, Jak. 5. 2).
‫ ״‬...elemészted, mint a moly...” (Zsolt. 39. 12).

8.50. N adály (= p ió c a ) (Hirudó medicinalis)

A piócát nevezik nadálynak. Jól jelképezi a pióca telhetet-

len mohóságát a következő Bibliai szöveg:

239
 ‫ ״‬A nadálynak két leánya van: addsza, addsza! E három
nem elégszik meg vele; négyen nem mondják: elég” (Péld. 30.
15).
A szövegben a két lány alatt a pióca két száját érthetjük.

8.51. Nyúl (Oryctolagus cuniculus)

Három, vagy négy faja él Palesztinában. Az Ószövetségben

mindössze két helyen olvashatunk róla, o tt is m int tisztátalan
állatról:
‫ ״‬A nyulat, mert kérődző ugyan, de nem hasadt a körme;
tisztátalan ez nektek” (3 Móz. 11. 6, 5 Móz. 14. 7).

8 .5 2 .0 r o sz lá n (Panthera leo)

Az oroszlán Palesztinában valam ikor otthonos volt, m ár

egészen kiveszett. A Biblia 130 alkalommal em líti - ebből
mindössze 9-szer az Ú jtestam entum ban - és sok tulajdonságát
sorolja fel.
M egkülönböztették a hím- és nőstény oroszlánt (1 Móz. 19.
9, Ezék. 19. 2, Hós. 13. 8), és a fiatal oroszlánt (Ezék. 19. 2, 5,
32. 2, 38. 13, Hós. 5. 14, Náh. 2. 11-13). Jól ism erték ragadó-
zó term észetét (5 Móz. 33. 20, 22, Zsolt. 17. 12), hogy am ikor
éhes:
‫ ״‬...feltámad...nem nyugszik, míg prédát nem eszik, és elej-
tettek vérét nem issza” (4 Móz. 23. 24).
De m ielőtt a prédára veti m agát ólálkodva lesben áll (Ésa.
38. 13, JSir. 3. 10, Hós. 13. 7), majd ordítva tám ad (Jer. 12. 8,
Ezék. 22. 25).
Tudták, hogy am ikor éhezik (Zsolt. 34. 11) m egtám adja a
juhnyájakat (1 Sám. 17. 34), azokat szétkergeti (Jer. 50. 17) és
nagy pusztítást tu d végezni (Jer. 2. 30, 4.7, 5.6). Ilyenkor a
pásztorok összegyülekeztek ellene (Ésa. 31. 4), olykor az elra-
gadott állatnak m ár csak a lábait és füleit m en th ették meg az
oroszlánok szájából (Amós. 3. 12). Az oroszlán sokszor győzni
tu d o tt (Jel. 5. 5).

240
 Még az em bert is m egtám adta ,(1 Kir. 20. 36. Jób. 10. 16,
Zsolt. 22. 22), ezért m enekültek előle (Ámós. 5. 19). Az Ú r bűn-
tetésként oroszlánokat bocsátott olykor a bűnösökre (2 Kir. 17.
25-26, Ésa. 15. 9, 30. 6). így h alt meg Jeroboám is az Ú r aka-
rátából, de az oroszlán nem ette meg (1 Kir. 13. 24-26, 28).
Felismerték, hogy amikor az oroszlán jóllakott, lu sta lesz:
‫ ״‬...Lehevert, lenyúgodott...ki veri őt fe li” (1 Móz. 49. 9).
Erejéről is olvashatunk az Ószövetségben (2 Sám. 1. 23,
17. 10)
‫ ״‬...mi erősebb, mint az oroszlán?” (Bír. 14. 18).
De mégis voltak erős emberek, mint:
‫ ״‬Bénája... elmenvén, az oroszlánt is megölé a veremben...”
(2 Sám. 23. 20, 1 Krón. 11. 22).
Eleiem hiányában az agg oroszlán azonban elpusztul, a
nőstény kölykei pedig elszélednek (Jób. 4. 11).
Féltek tőle:
‫ ״‬...jobb az élő eb, hogynem a megholt oroszlán” (Préd. 9. 6).
Tudták, hogy a Jordán erdőségében (Jer. 49. 19, 50. 44,
Ámós. 3. 4,8, Mik. 5. 8.) és barlangban tanyázik (2 Sám. 23. 20,
Zsolt. 10. 9, Én. 4. 8, Jer. 25. 38). Dárius királynak a csalárd
igazgatók és tiszttartó k tanácsolták, hogy vetesse D ánielt az
oroszlánok közé:
‫ ״‬Erre szála a király, és előhozák Dánielt, és veték az orosz-
lánok vermébe...” (Dániel. 6, 7, 12, 16, 19-20, 22, 24).
Ism erték, hogy bátor (Péld. 28. 1) és hős a vadak között
(Péld. 30. 30), hallották ordítását, melytől rem egtek (Jób. 4.
10, Zsolt. 22. 14, Péld. 28. 15, Ésa. 5. 29, Ésa. 21. 8, Jer. 2. 15,
51. 38, Ezék. 19. 7, Hós. 11. 10, Zak. 11. 3, 1 Péter. 5. 8, Jel.
10. 3):
‫ ״‬Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sür-
getvén Istentől eledelöket” (Zsolt. 104. 21).
Félelmetes száját (Jel. 13. 2) és szemfogait hasonlatoknál
is említi a Biblia (Jel. 9. 8):
‫ ״‬Mert egy nép jött fel az én földemre, erős... fogai, mint az
oroszlán fogai, és agyarai, mint a nőstény oroszláné” (Joel. 1. 6).
Ennek az állatnak a tulajdonságait az írás szim bólum ként
is említi (Jel. 4. 7, 9. 17).

241
 M inden kiváló tulajdonsága ellenére az oroszlán sem isme-
ri Isten ösvényeit (Jób. 28. 8), m ert az Isten bölcsességéhez ve-
zető ú t kikutathatatlan. Ez a bölcsesség az oka annak, hogy
tu d m agának prédát szerezni (Jób. 39. 1).
Salamon a királyi tró n két karfája m ellett egy-egy, a hat
lépcsőnél tizenkét, aranyból k észíttetett oroszlánt helyezte-
te tt el, ami nyilván a király erejének szimbolizálása volt (1 Kir.
10. 19-20, 2 Krón. 9. 18-19, Sof. 3. 3, Péld. 19. 12):
‫ ״‬Mint a fiatal oroszlán ordítása, olyan a királynak retten-
tése...” (Péld. 20. 2).
A templom ot is oroszlánszobrokkal díszítették (1 Kir. 7.
29, 36).
A Dávid segítségére siető vitézek arcát a Biblia az ‫ ״‬orosz-
Ián orcájához” hasonlítja (1 Krón. 12. 8), éppúgy m in t Ezékiel
látom ásában a Kérubokon Isten dicsőségére megjelenik az
oroszlánarc (Ezék. 1. 10, 10. 14, 41. 19).
Dániel látom ásában az oroszlánnak sasszárnya van (Dáni-
el. 7. 4).
Az oroszlán olyan erős, hogy még az em ber lelkét is szét
tudja szaggatni (Zsolt. 7. 3, 57. 5), amitől csak az Isten m enti
meg az em bert (Zsolt. 35. 17, Ésa. 35. 9, 2 Tim. 4. 17), am ikor
összetöri a zápfogait (Zsolt. 58. 7).
A h it ereje olyan, hogy még az oroszlánok száját is betömi
(Zsid. 11. 33). A rest em berek nem m éltók a tisztességre, m ert:
‫ ״‬Azt mondja a rest: ordító oroszlán van az úton! oroszlán
van az utczákon!” (Péld. 26. 13, 22. 13), de nem tesz semmit.
A Messiás békeországában ez a retten etes állat mégis meg-
fér a borjúval, azt nem bántja és szalm át eszik (Ésa. 11. 6-7,
65. 25), te h át félelmetes tulajdonságai teljesen megváltoznak.

8.53. Öszvér

A törvény tilto tta a különböző fajokhoz tartozó állatok pá-

rosítását, a korcsfajták tenyésztését. Ism eretes, hogy az öszvér
nem term ékeny fajhibrid. Mégis Dávid kora óta általános lett
a ló és szam ár keresztezéséből származó öszvér használata. Az
öszvéreket a tirusiak közvetítésével Kis-Azsiából, főként Ö r­

242
ményországból szerezték be, néh a csereáruként (Ezék. 27.
14) . Szám uk a lovakkal, tevékkel, szam arakkal összehasonlít-
va a teherhordó állatok közül a legkevesebb volt, amiről a ba-
biloni fogságból visszatérő 42360 tagú gyülekezetnek (Ezsdr.
2. 64) a jegyzéke tanúskodik:
‫ ״‬Lovaik hétszázharminczhat, öszvéreik kétszáznegyvenöt.
Tevéik négyszázharminczöt, hatezerhétszázhúsz szamár-
ral” (Ezsdr. 2. 66-67, Neh. 7. 68-69).
Az öszvért többféle célra használták. Közlekedésre (2 Sám.
13. 29, 1 Kir. 1. 33, Ésa. 66. 20):
‫ ״‬...Absolon pedig egy öszvéren ül vala...” (2 Sám. 18. 9).
‫ ״‬...és felülteték Salamont a Dávid király öszvérére...” (1
Kir. 1. 38, 44).
Teherszállításra (1 Krón. 12. 40):
‫ ״‬...adj kérlek a te szolgádnak e földből annyit, a mennyit el-
bír két öszvér...” (2 Kir. 5. 17).
Ellátásuk ezért létfontosságú volt. Akháb király ilyen fela-
datot adott Abdiásnak:
‫ ״‬Menj... hogyha valami füvet találhatnánk, hogy a lovakat
és öszvéreket megtarthatnánk életben, és ne hagynánk a barmo-
kát mindenestül elpusztulni” (1 Kir. 18. 5.).
Ajándékba is küldtek öszvéreket, m int például Salamon ki-
rálynak évenként (1 Kir. 10. 25, 2 Krón. 9. 21).
E lpusztításuk az ellenség egyik büntetése volt (Zak. 14.
15) . Az öszvért oktalan állatnak ta rto ttá k (Zsolt. 32. 9).

/ /

8.54. Oz (Capreolus capreolus)

Az őz m a is előfordul Palesztinában. Régebbi bibliafordítá-

sunkban egyes helyeken őz, vadkecske, sőt szarvas néven fór-
dúl elő, revideált fordításokban pedig őznek és zergének neve-
zik, Csizmadia szerint (i. m. 1927, 144) egy antilop fajnak, a
gazellának a héber neve.
A Károli féle Bibliában az őz neve Mózes 5. könyvében két
helyen fordul elő (5 Móz. 14. 5, 15. 22) az ehető állatok közé
sorolva.

243
 8.55. Párduc (Panthera párduc)

A párduc m a is előfordul Palesztinában, de sokkal kisebb

számban, m int régebben. A Biblia m indössze nyolc helyen em-
líti.
Pontosan felismerték, am i k itű n ik a következő idézetből:
‫ ״‬Elváltoztathatja-é... apárducz az ő foltosságát?” (Jer. 13.
23).
A próféták képes beszédeikben gyakran u taln ak erre az
erős, ügyes, ravasz és vérengző állatra. Dániel látom ásában is
megjelenik (Dániel. 7. 6). Tulajdonságáról olvashatjuk:
‫ ״‬...párducz ólálkodik az 6 városaik körül...” (Jer. 5. 6, Hós.
13. 7).
‫ ״‬...lovai serényebbek apárduczoknál...” (Hab. 1. 8).
‫ ״‬És e fenevad, a melyet látók, hasonló vala a párduczhoz... ”
(Jel. 13. 2).
Lakóhelyére utal az alábbi szöveg:
‫ ״‬...eljöjj... apárduczoknak hegyeiről” (Én. 4. 8).
A béke országában azonban ez is együtt fekszik a kecske-
fiúval és nem bántja azt (Ésa. 11. 6).

8.56. Páva (Pavo cristatus)

A pávát m ás ritkaságokkal együtt Salamon király hajósai

hozták Ofirból:
‫ ״‬...a király Társis hajója... minden három esztendőben egy-
szer... hozott...aranyat, ezüstöt, elefántcsontokat, majmokat és
pávákat” (1 Kir. 10. 22, 2 Krón. 9. 21).

8.57. Pelikán (Pelecanus onocrotalus)

Más nevén gödény az egyik legnagyobb vízi szárnyas. A

törvény tisztátalan állatnak ta rto tta (3 Móz. 11. 18, 5 Móz. 14.
17).
A Szentírásban az előző két hellyel együtt három helyen
olvashatunk erről az állatról (Sof. 2. 14).

244
 Vándorsáska

13. ábra. Van Deursen szerint

245
 8.58. R óka (Vulpes vulpes)

A róka Palesztinában ősidők óta otthonos állat, mely köz-

ism ert ravaszságáról híres ragadozó. A régi zsidók a szírekhez
hasonlóan a sakálra is kiterjesztették a róka elnevezést, jólle-
hét a sakálnak is vannak sajátos jellemzői. A k ét állatfaj ha-
sonlít egymáshoz, de különbségek is vannak közöttük. így a
sakál feje valamivel szélesebb, az o rra és farka rövidebb, m int
a rókáé és mindig csapatokban él, míg a róka magányos állat.
Ez utóbbi a Szentírásban található és rókára vonatkozó 12
utalás értelm ezésénél lényeges.
A két állat egyik tulajdonságával sem m agyarázható a kö-
vetkező szöveg:
‫ ״‬...Bármit építsenek ha, egy róka lép fel reá, összezúzza kö-
veiknek falát” (Neh. 4. 3).
A róka rablására utaló idézet több helyen található (Zsolt.
63. 11):
‫ ״‬Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat, a kik a sző-
löket elpusztítják...” (Én. 2. 15).
A róka rabló, ravaszdi tulajdonságát a h itet meglopó hívő
em berre kell átértelm ezni.
Sámson történetében a 300 róka összefogásánál sakálra
kell gondoljunk:
‫ ״‬És elment Sámson, és összefogott háromszáz rókát...” (Bír.
15. 4).
Más helyen hegyi lakóhelyükre (JSir. 5. 18), a rom ok közti
előfordulásukra (Ezék. 13. 4), valószínűleg a sakálok barlangi
búvóhelyére (Máté. 8. 20, Lukács. 9. 58) találu n k utalást.
Lukács evangélista, H eródest a rókához hasonlítja, am iben
a ravaszságra való célzást ism erhetjük fel (Lukács. 13. 32).

8.59. Sakál (Canis aureus)

Az előzőkben a bibliai szövegekben a róka és a sakál elne-

vezése közötti kapcsolatról szóltunk. I tt m ost azt szeretnénk
megemlíteni, hogy a Bibliában kim ondottan a sakállal kapcso-
latban milyen utalásokat fedezhetünk fel.

246
 A sakált egy esettel többször (13) említi a Szentírás.
K özism ert tulajdonságáról az üvöltéséről olvashatunk
több helyen (Jób. 4. 10, Ésa. 13. 22, Mik. 1 .8).
Isten büntetése az, h a a sakálok helyére (Esa. 34. 13, 35.
7), a kietlen pusztaságba űzi az em bert (Zsolt. 44. 20, Jer. 9.
11, 10. 22, 49. 33, 50. 39):
‫ ״‬...az ő hegyeit pusztává tettem, örökségét pedig pusztai sa-
kálókévá..:” (Maiak. 1. 3), ahol nagy értéke van a víznek (Esa.
43. 20).
Vagy a sakálok között kell legyünk:
‫ ״‬Atyjok fiaivá lettem a sakáloknak...” (Jób. 30. 29).

8.60. Sas (Aquila)

A héber szónak m agyar megfelelője a sas, saskeselyű

(Gypetus barbatus), beleértve a sólyomféléket (Falconiformes)
is. Mi még ide vesszük a halászó sast is. E nnek oka az, hogy
Palesztinában m a a következő sasfélék fordulnak elő: sárga
vagy aranysas, a királysas, réti vagy halász sas (Haliaetus
albicilla). A keselyűfajták (Agypiidae) közül m egtalálható a fa-
kókeselyű (Gyps fulvus), a b arn a vagy csuklyás- és a dögkese-
lyű (Neophron perenopterus). Mindezek a m adarak a törvény
szerint (3 Móz. 11. 13, 5 Móz. 14. 12) tisztátalanok.
A sasok tulajdonságai közül em líti a Biblia szárnyaikat (2
Móz. 19. 4, Dániel. 4. 30, Péld. 23. 5, Jel. 12. 14, Jer. 48. 40),
jól (5 Móz. 28. 49) és messzire tu d n ak repülni (Esa. 46. 11),
zsákm ányukra hirtelen csapnak le, gyorsak (Hós. 8. 1, Jer. 4.
13, 49. 22, JSir. 4. 19, 2 Sám. 1. 23), m agasan és elhagyatott
helyeken rakják fészküket (Jer. 49. 16, Jób. 39. 30, Esa. 34.
15).
Az Ószövetségben több helyen találunk a sasokkal kapcso-
latos hasonlatokat. Egyik legszebb leírás, mely az Ú r gondos-
kodását példázza, a következő:
‫ ״‬Mint a fészkén felreppenő sas, fiaik felett lebeg kiterjeszti
felettök szárnyait, felveszi őket, és tollain emeli őket” (5 Móz.
32. 11).

247
 A saskeselyű nagy szárnyairól és csapótollairól Dávid csa-
ládjának a jelenéről és jövőjéről szóló bibliai részben olvasha-
tü n k (Ezék. 17. 3,7). Dániel látom ásában megjelenik a sasszár-
nyú oroszlán (Dániel. 7. 4).
M agasban repülését (Abd. 1. 4) és egyben Isten kikutatha-
ta tlan felségét fejezik ki az alábbi szövegrészek:
0 ‫ ״‬terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a föl-
det a semmiség fölé” (Jób. 26. 7).
‫״‬A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a ma-
gasban?” (Jób. 39. 30).
Akik az Ú rban bíznak, azoknak:
‫ ״‬...erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyű, fut-
nak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!” (Esa.
40. 31).
A Kérubokon is megjelenik a ‫״‬sas-orcza” (Ezék. 1. 10, 10.
14). Ez a hasonlat más helyen is m egtalálható (Jel. 4. 7).
A sas a megifjodás és egyben Isten irgalm asságának is a
szimbóluma:
‫ ״‬...és megújul a te ifjúságod, mint a sasé” (Zsolt. 103. 5).
Az engedetlen em ber szemeit megeszik a sasok (Péld. 30.
17).
Az Ú jtestam entum csak egy helyen, az Isten országának
eljövetelének jóslatakor em líti a saskeselyűt, am ikor Jézus a
farizeusoknak ezt mondja:
‫ ״‬...a hol a test, oda gyűlnek a saskeselyűk” (Lukács. 17. 37).
Talán nem túlzás azt állítani, hogy a Bibliában az állatok-
hoz fűződő leírások, hasonlatok a sasok esetében a legszebbek.

8.61. Sáska (szöcske, szöcskő) (Acrydiinae)

A héber Biblia tíz különböző néven nevezi a sáskát (Préd.

12. 7, Esa. 40. 22, Amós. 7. 1), amelyek részben különböző faj-
ták, részben eltérő fejlődési fokon levő sáskák nevei. Ezeket a
bibliafordítók még szöcskének (Ésa. 33. 4, Náh. 3. 15-16,
Zsolt. 78. 46), szöcskőnek (Jóéi. 1. 4, 2. 25), tücsöknek (Náh. 3.
17), cserebogárnak (Zsolt. 105. 34) és hernyónak (Jób. 25. 6,
Jóéi. 1. 4, 2. 25) is fordították:

248
 ‫ ״‬Szólt és támada a sáska és megszámlálhatatlan cserebo-
gár” (Zsolt. 105. 34).
A törvény előírta, hogy:
‫ ״‬...a négylábú szárnyas férgek közül, a melynek lábain felül
szökő-szárai vannak, hogy szökdécselhessen azokkal... ” (3 Móz.
11. 21), te h á t az egyes sáskafajták közül (Jób. 39. 23), melye-
két lehetett megenni:
‫ ״‬Ezeket egyétek meg azok közül: az arbé-sáskát... a szolám-
sáskát... a khargol-sáskát... akhagad-sáskát az ő nemével” (3
Móz. 11. 22).
A sáskák legveszedelmesebb fajtája a vándorsáska (Pachy-
tylus migratorius) (13. ábra), amely m iután az egyik terü letet
letarolta tovább vándorol (Zsolt. 109. 23), m indenütt, ahol
megjelenik nagy pusztításokat tu d végezni (5 Móz. 28. 38, 42,
2 Krón. 7. 13, Zsolt. 78. 46, Náh. 3. 15). Ezen a néven a tudó-
mány több, időnként tömegesen megjelenő fajtát érint, m int
amilyen a marokkói, egyiptomi és a keleti vándorsáska (Bioi.
lexikon, 4. kötet, 14). A Bibliában nyolcadik csapásként meg-
nevezett sáskajárás (2 Móz. 10. 4,12-14,19) is nyilvánvalóan
ezekkel a fajtákkal van kapcsolatban, amelyek megjelenése
nyomán éhínség is felléphet (1 Kir. 8. 37, 2 Krón. 6. 28).
‫ ״‬És elborítá a föld színét...és a földnek minden füvét és a fá-
nak minden gyümölcsét...és semmi zöld sem marada a fán,
sem a mezőnek füvén egész Égyiptom földén” (2 Móz. 10. 15).
‫ ״‬És láttunk ott óriásokat is... olyanok valánk... mint a sás-
kák...” (4 Móz. 13. 34).
M egszám lálhatatlan nagy töm egben való és hirtelen meg-
jelenésük (Bír .6. 5, 7. 12, Jer. 46. 23, 51. 27, Jel. 9. 3) szárny-
csapásaikkal, evésük zajával félelmetes hangot idéz elő:
‫ ״‬...mintha hadi szekerek robognának: mintha tarlót emész-
tő láng ropogna...
Elrémülnek tőle a népek;...
Száguldoznak, mint a hősök, felhágnak a kőfalakra...
Betörnek a városba, futkároznak a kőfalon, felhágnak a há-
zakra, be törnek az ablakokon.
Reszket előttük a föld... a nap és hold elsötétednek...” (Jóéi.
2. 5-9).

249
 Jellem zésüket is megadja a Biblia:
‫ ״‬A sáskáknak formája pedig hasonló vala a viadalhoz fel-
készített lovakhoz; és fejőkön mintegy aranyhoz hasonló koro-
nák valának, és az orczáik olyanok valának, mint az emberek
orczái” (Jel. 9. 7).
‫ ״‬...és az ő szárnyaik zúgása olyan vala, mint a viadalra
száguldó lovas szekerek zúgása.
És skorpióhoz hasonló farkuk vala és fulánkjuk, és a far-
kukban vala a hatalmuk...” (Jel. 9. 9-10).
Jóllehet:
‫ ״‬Királyuk nincs a sáskáknak, mindazonáltal mindnyájan
szép rendben mennek...” (Péld. 30. 27).
A sáskák megjelenése ezért valóban Isten büntetése volt
(Ámós. 4. 9, Jer. 51. 14).
A nnak ellenére, hogy a zsidók ették a megengedett sáskafa-
jókat (Máté. 3. 4, Márk. 1. 6), a fenti szövegekből kitűnik, hogy
leginkább a sáskák kártevése volt rájuk nagyobb hatással.

8.62. Sárkány

Term észetesen nem élő, hanem elképzelt állatot jelöl ez a

kifejezés. A sakált jelentő megfelelő héber szó többes szám át
(tannim ) és a hasonló hangzású (tannin), továbbá általában
vízi, vagy szárazföldi szörnyállatokat jelentő szót a bibliafordí-
tók többnyire sárkánynak, ezen kívül még cethalnak, kígyó-
nak, krokodílusnak fordították (Csizmadia, 1927, 146).
A Biblia írói a sárkány szót leginkább képes beszédekben
használják, am ikor a szörnyállat valamely ellenséges hatalm at
jelez. A Bibliában előforduló 23 sárkány szó közül 12 János
apostol Jelenésekről írt könyvében található.
Jellem vonásainak felsorolása során em líti a Szentírás a
‫ ״‬szárnyas sárkányt” (Ésa. 14. 29, 30. 6).
‫ ״‬...nagy veres sárkány, a kinek hét feje vala és tíz szarva, és
az ő fejeiben hét korona;
És a farka után vonszá az ég csillagainak harmadrészét, és
a földre veté azokat” (Jel. 12. 3-4). Vele viaskodnak az angya-
lók (Jel. 12. 7).

250
 Nagy ereje, két szarva, hatalm a van (Jel. 13. 2, 4, 11), szá-
jából, m int a ham is prófétáéból békákhoz hasonló három tisz-
tátalan lélek jön ki (Jel. 16. 13), mérge (5 Móz. 32. 33), fórrá-
sa (Neh. 2. 13), emlője (JSir. 4. 3) van.
A sárkány megöléséről (Esa. 27. 1, 51. 9) Babilonnak, a
médek által tö rté n t elpusztításának történeténél olvashatunk:
‫ ״‬Bényelt engem... Nabukodonozor... mint a sárkány”
‫ ״‬És Babilon... sárkányok lakhelyévé... lakatlanná lesz”
(Jer. 51. 34, 37).
A sárkány nem más, m int
‫ ״‬...ama régi kígyó, a ki neveztetik ördögnek és a Sátán-
nak...” (Jel. 12. 9, 20. 2), am it el kell taposni (Zsolt. 91. 13).

8.63. Skorpió (Scorpionidae)

Ezek elevenszülő, a rákokhoz hasonló, de a pókokhoz tar-

tozó állatok, melyek nőstényei a fiatalokat egy ideig a hátukon
hordozzák. Éjjeli életmódot folytatnak. G yakran bebújnak a
levetett cipőkbe, ruhanem űkbe. M érgük az ízeltlábúakra halá-
los, számos faj szúrása az em berre is végzetes lehet. Főként a
trópusokon fordulnak elő. Az É-afrikai és az előindiai 9-10 cm
nagyságú vastagfarkú skorpió (Androctonus australis) mérge
olyan, m int a kobráé. A trópusi Afrikában élő óriásskorpió
(Pandinus imperator) eléri a 20 cm-t. A m ór skorpió is É. Afri-
kában él, 7,5-8 cm nagyságú (Bioi. lexikon, 4. kötet, 54). A Sí-
nai-félszigeten és Palesztinában gyakori a skorpió. Utóbbi he-
lyen nyolc faja él.
Ezek alapján nem meglepő, hogy a bibliai szövegekben ta-
lálkozhatunk a nevével (5 Móz. 8. 15).
Roboám király szavai te h á t az ifjak tanácsára, mely sze-
rint:
‫ ״‬...skorpiókkal ostorozlak titeket...” (1 Kir. 12. 12, 14, 2
Krón. 10. 11, 14)
komoly fenyegetésnek tekinthető, hiszen a zsidóknak fél-
niük kellett a skorpiótól (Ezék. 2. 6).
Ezért m ondta Jézus az im ádkozásra való tanításkor, hogy
melyik atya az, aki a fiának:

251
 ‫ ״‬...ha tojást kér vájjon skorpiót áud-é néki?” (Lukács. 11. 12).
‫ ״‬...farkuk és fulánkjuk vala... és a farkukban vala a hatal-
műk...” (Jel. 9. 9-10).
A skorpiót pusztították (Lukács. 10. 19), hiszen a kínzás
olyan, m int:
‫ ״‬...a skorpió kínzása, amikor megmarja az embert” (Jel. 9. 5)

8.64. Strucc (Struthio camelus)

A puszták nagy futóm adara (Ésa. 13. 21, 34. 13, 43. 20),
melyet újabban hazánkban is tenyésztenek. Nagy szárnyai
vannak, melyet lenget (Jób. 39. 16) és sikong (Mik. 1. 8).
E zt is a nem ehető, tisztátalan állatok közé sorolja a Biblia
(3 Móz. 11. 16, 5 Móz. 14. 15).
A struccokkal való társaság (Jób. 30. 29) nem előnyös,
m ert a Biblia, m int az érzelem nélküli kegyetlen szülők példá-
jak én t em líti (Jer. 50. 39), amely tojásai kiköltését a Nap hévé-
re bízza (Csizmadia, 1927, 147):
‫ ״‬...az én népem leánya pedig kegyetlen, mint a strucz-
madarak a pusztában” (JSir. 4. 3).

8.65. Sündisznó (Erinaceus roumanicus)

A nyelvészek szerint a sündisznónak tö rté n t fordítás tulaj-

donképpen egy gyíkfaj neve.
A Szentírás mindössze négy helyen említi, m int az egykor
virágzó, de Isten ítélete folytán elpusztult országok lakóját
(Ésa. 34. 11, Sof. 2. 14), ami ismerve életmódját, nagyon talá-
ló példabeszéd:
‫ ״‬És a sündisznónak örökségévé... teszem azt, és elsöprőm
azt a pusztítás seprőjével, szól a seregeknek Ura” (Ésa. 14. 23).
A tisztátalan állatok sorába tartozik (3 Móz. 11. 30).

8.66. Szam ár (Equus asinus)

A keleti népeknek, így a zsidóknak is ősidők óta kedvelt ál-

lata. E zt bizonyítja, hogy a Biblia 140 helyen em líti (2 Kir. 7.

252
710), amiből csak 7 található az Újszövetségben. A melegebb
éghajlaton élő fajtája formásabb, erős csontú (1 Móz. 49. 14),
gyorsabb és mozgékonyabb, m in t a n álunk előforduló változat.
A zsidók életében való fontosságát jelzi, hogy még a tízpa-
rancsolat is rendelkezik róla:
‫ ״‬Ne kívánd a te felebarátodnak... szamarát...” (2 Móz. 20.
17, 5 Móz. 5. 21).
A szamárfej is értéket je len tett az éhínséggel küszködő
Samariában:
‫ ״‬...addig tartották megszállva a várost, míg egy szamárfej
nyolczvan ezüst... lett” (2 Kir. 6. 25).
Hasznossága m iatt tenyésztették (1 Móz. 12. 16, 24.35,
32.5, 36.24, 2 Móz. 9. 3) és gondozták (1 Móz. 43. 24, Bír. 19.
19, 21).
A szam arak táplálásáról is olvashatunk a Bibliában:
‫ ״‬...sózott abrakkal élnek, a melyet megszórtak lapáttal és
villával” (Ésa. 30. 24).
Úgy tűnik, hogy nem ek szerint nem különböztették meg a
szam arakat, de a fiatal állatokat szam árcsikónak nevezték
(Ésa. 30. 6).
A szam arakat pihentették, a hetedik nap nem volt szabad
azokat dolgoztatni (2 Móz. 23.12, 5 Móz. 5.14, Lukács. 13.15).
H a valaki kim erült, beteg ökröt, vagy szam arat ta lált az ú t
m ellett (1 Kir. 13.24):
‫ ״‬...ne fordulj el azoktól, hanem... emeled fel azokat” (5 Móz.
22.4).
Még a szom batnapon k ú tb a esett állatot is kim entették
(Lukács. 14.4).
A szam arat a köztudat b u ta állatnak tartja, a közmondás
is a b u ta em bert Bálám szam arának nevezi, m ert önfejű, saját
maga útján akar haladni (4 Móz. 22.23). A bibliai szöveg en-
nek ellentmond. Amikor Jeroboám ot az oroszlán megölte és
meghalt, a szam ár a gazdáját nem hagyta el, ezért am ikor a
vén próféta:
‫ ״‬...elment és megtaláld a holttestet az útfélre vetve, és a sza-
marat... a holttest mellett állva...” (1 Kir. 13.28).
‫ ״‬...ismeri... a szamár az ő urának jászlát...” (Ésa. 1.3).

253
 A fehér színű szam arat értékesebbnek tekintették, ezt ál-
tálában az előkelők használták (Bír. 5.10).
A szam arakat kikötötték, hogy ne barangoljanak el (Jób.
39.8), nyilván béklyót is te tte k a lábukra:
‫ ״‬...és szabadon eresztetitek a... szamarak lábait!” (Esa.
32.20).
A mégis elbarangolt szam arakat term észetesen megkeres-
ték (1 Sám. 9,3,5, 10.14) addig am íg meg nem találták azokat
(1 Sám. 9.20, 10.14):
‫ ״‬...Megtalálták a szamarakat, melyeknek keresésére indul-
tál...” (1 Sám. 10.2).
Az elhullott szam arat eltem ették (Jer. 22.19).
A szam arak szám át több helyen említi a Biblia (1 Krón.
5.21). A m idiánitákon arato tt győzelem során zsákm ányolt ál-
latok szám a a Biblia szerint 30 ezer és 61 ezer között volt (4
Móz. 31.34, 39, 45). Jóbnak, aki gazdagnak szám ított a vágyó-
na:
‫ ״‬...hétezer juh, háromezer teve és ötszáz igabarom és ötszáz
szamár...” (Jób. 1.3) volt. A szam arak szám a azonban Jób éle-
te végén ezerre növekedett (Jób. 42.12).
A babiloni fogságból való visszatérés alkalmával végzett
népszám láláskor 6720 szam arat jegyeztek fel (Neh. 7.69,
Ezsdr. 2.67).
A kinek sok szam ara volt, azt gazdagnak ta rto ttá k (1 Móz.
30.43). Nem csoda tehát, hogy Jákob két fia - Simeon és Lévi
- a sékhem i vérfürdő alkalmával elrabolták a szam arakat a ju-
hókkal együtt (1 Móz. 34.28). A szam arak elrablására, elvéte-
lére m ásu tt is találun k utalást (1 Móz. 43.18, 2 Móz. 22.4, 4
Móz. 16.15, 1 Sám. 8.16). Ellopás esetében azonban a b írák elé
kellett m enni (2 Móz. 22.9, 1 Sám. 12.3), még akkor is, h a a
szam arat kölcsönadták és az közben elpusztult (2 Móz. 22.10).
Az istentelenek ennek ellenére:
‫ ״‬Az árvák szamarát elhajtják...” (Jób. 24.3).
Aki eltévedt szam arat talált, azt a gazdájához vissza kel-
lett hajtani, még akkor is ha az állat gazdája haragosa volt:
‫ ״‬...ellenséged eltévedt... szamarát hajtsd vissza néki” (2
Móz. 23.4,5, 5 Móz. 22.3).

254
 A harci cselekmények során zsákmányolt szam arakat (Bír.
6.4) elosztották (4 Móz. 31.28,30), de még a gyengélkedő álla-
tokát is m agukkal vitték (2 Krón. 28.15).
Sámson a fíliszteusoknál h asználta a szam ár állkapcsát
harci eszközként:
‫ ״‬És egy nyers szamárállcsontot talála, és nyújtván kezét,
felvevé azt, és agyonvert vele ezer embert” (Bír. 15. 15-16).
A hadsereg tizenkét rendjének vezetői közül ki voltak jelöl-
ve a király jószágainak képviselői, az állatok felelősei:
‫ ״‬...a legelő barmok felett Sáfát...”
‫ ״‬A tevék felett Obil; a szamarak felett Jehdéja;”
‫ ״‬A juhok felett a Hágárénus Jaziz” (1 Krón. 27.30).
A szam ár értékes ajándéknak szám ított (1 Móz. 32.15, 1
Sám. 16.20):
‫ ״‬Atyjánakpedig külde... tíz szamarat...” (1 Móz. 45.23).
Csereeszközként is szerepelt (1 Móz. 47.17).
Főként teherhordásra (1 Móz. 44.13,26, 49.11, Bír. 19.10, 1
Sám. 25.18, Józsué. 7.24, 9.4) és h átask én t használták. Mind-
kettőre sok helyen találunk u ta lást a Szentírásban.
Gyakorlatilag a legtöbb á ru t ezzel hordtak be:
‫ ״‬...gabonát hordanak be, szamarakra rakván, bort, szőlőt és
olajat is és mindenféle terhet...” (Neh. 13.15).
‫ ״‬...viszik szamárcsikók hátán gazdagságukat...” (Esa.
30.6).
‫ ״‬...kenyereket szamarakon...” (1 Krón. 12.40).
H asználták hátasként, közlekedésre (1 Móz. 22.3, 4 Móz.
22.21, Bír. 1.14, 10.4, 12.14, 19.3,28, 1 Kir. 2.40, 13.13,23,27, 2
Kir. 4.22,24, 1 Sám. 25.20,23,42, 2 Sám. 16.1-2, 17.23, Józsué.
15.18). A befogott állatra nyerget és ‫״‬féket” (kantárt) rak ta k
(Péld. 26.3).
‫ ״‬...azt mondta a te szolgád: Megnyergeltem a szamarat és
felülök rá...” (2 Sám. 19.26).
Előfordult, hogy a h átas szam ár saját maga választotta
úton haladt (4 Móz. 22.33) és erőszakkal lehetett csak a helyes
irányba terelni:
‫ ״‬...Bálám pedig véré az ő szamarát, hogy visszatérítse azt
az útra” (4 Móz. 22.23, 25,27-30).

255
 Jézus Jeruzsálem be való bevonulásakor teherhordó sza-
m áron ü lt (János. 12.14-15):
‫ ״‬És monda nékik: Menjetek ebbe a faluba... találtok egy
megkötött szamarat és vele együtt az ő vemhét; oldjátok el és
hozzátok ide nékem” (Máté. 21.2).
‫ ״‬Mondjátok meg Sión leányának: Imhol j ő néked a te kirá-
lyod, alázatosan és szamárháton ülve, és teherhordó szamár-
nak vemhén”.
‫ ״‬Elhozok a szamarat és annak vemhét, és felső ruháikat rá-
ju k teríték, és ráüle azokra” (Máté. 21.7).
Köztudott, hogy a szamárcsikót nehéz megülni. Jézus mégis
ezen vonult be Jeruzsálembe, amihez a szamárcsikó m inden el-
lenszegülés nélkül engedelmeskedett Neki. Ebben a Biblia az Is-
teni személy és a terem tm ény nemes kapcsolatát jelképezi.
A szam árral olykor csapatosan közlekedtek (Ésa. 21.7).
Igavonásra is alkalm azták, azonban a törvény eló'írta,
hogy:
‫ ״‬Ne szánts ökrön és szamáron együtt” (5 Móz. 22.10).
Ez nyilvánvalóan a k ét állat eltérő erejével, nagyságával
függött össze. E zért érthető, hogy Jób állatai közül míg:
‫ ״‬...Az ökrök szántanak, a szamarak pedig mellettök lég-
elésznek...” (Jób. 2.14).
Előfordul azonban, hogy két szam árral szántottak:
‫ ״‬A barmok és a szamarak, a melyek a földet szántják...”
(Ésa. 30.24).
Sértésnek szám ították, h a valaki verm et ásott, nem fedte
be és a szam ár beleesett (2 Móz. 21.33).
A szam árra is érvényes volt az, hogy az elsőszülöttet az
Ú rnak kellett felajánlani (2 Móz. 13.13), mivel értékes állat
volt, meg lehetett váltani juhokkal (2 Móz. 34.20).
Természetes, hogy átoknak és büntetésnek szám ított, ha
valakitől elvették a szam arát (5 Móz. 28.31, 1 Sám. 15.3, 27.9):
‫ ״‬...menj el és... pusztítsátok el... mind a szamarat” (1 Sám.
15.3).
Amikor lerom bolták Jerikót:
‫ ״‬...teljesen kipusztítának mindent... a férfitól... a szamárig”
(Józsué. 6.21).

256
 A képes beszédekben a bujálkodók testét a szam arak tes-
téhez hasonlítja a Szentírás (Ezék. 23.20).

8.67. Szarka (Pica pica)

Az eredeti héber szó valódi jelentése még nincs megállapít-

va. A szarkának fordított elnevezés valamilyen vízi szárnyas
neve is lehet.
Tisztátalan állat (3 Móz. 1 1.19, 5 Móz. 14.18).

8.68. Szarvas (Cervidae)

A szarvas tiszta állat (S Móz. 14.5, 12.15,22, 15.22), a Bib-

lia húsz alkalommal említi (Zsolt. 69.32, Én. 2.7, 3.5, JSir. 1.6).
Kecses, délceg alakja, gyorsasága (1 Móz. 49.21, Zsolt.
18.34, 2 Sám. 22.34, Hab. 3.19), tulajdonságai, életmódja sok
költői hasonlatra adott alkalm at a szentíróknak:
‫ ״‬Úgy ugrándoz, mint a szarvas...” (Ésa. 35.6).
Az egyik legszebb reform átus ének szövege is a Szentírá-
són alapul:
‫ ״‬Mint a szarvas kívánkozik a folyóvízre, úgy kívánkozik az
én lelkem hozzád, óh Isten!” (Zsolt. 42.2).
‫ ״‬A szerelmes szarvas... az ő szerelmében gyönyörködjél
szüntelen” (Péld. 5.19).
‫ ״‬Hasonlatos az én szerelmesem... a szarvasoknak fiához”
(Én. 2.9,17, 8.14).
Salam onnak olyan nagy volt a hatalm a, hogy még a szar-
vasok felett is uralkodott (1 Kir. 4.23).
M egkülönböztették a nőstény szarvast (Zsolt. 29.9) és a
még nem ellett szarvas-üszőt (Jer. 14.5). Nyilvánvalóan ismer-
ték a szarvasbőgésből a párzás idejét is (Jób. 39.4).

257
 8 6 9 ‫־‬. Szarvasm arha
(Bős prim igenius forma taurus)

A szarvasm arhát a Szentírás többféle néven említi.

Az eltérő nem ű állatokat m ár akkor is külön-külön, más-
k én t nevezték (bika, tehén, tinó, üsző, borjú).
Az egyes nevek előfordulási gyakorisága a Bibliában a kö-
vetkező:
Barom 77 (1 Móz. 2.20), bika 28 (Jób. 21.10, Zsid. 9.13),
m arha 17 (1 Sám. 25.11, Ezsdr. 8.21, Péld. 5.10, 19.14), ökör
57 (Zsolt. 69.32), szarvasm arha 3 (2 Móz. 12.3 8, Jer. 3.24), te-
bén 31 (3 Móz. 22.28, 4 Móz. 18.17, 19.2, Jób. 21.10, Zsid.
9.13), tinó 1, tulok 138, üsző 4 (5 Móz. 21.6). Ezt az állatot te-
h á t összesen 356 alkalommal em líti a Szentírás. Ez a szám is
m utatja, hogy ennek az állatnak milyen nagy jelentősége volt
a zsidók életében.
Meg kell azonban jegyezni, hogy a ‫״‬barom ” és ‫״‬m arh a”
szavaink egyben vagyont is jelentenek, te h át átv itt értelem-
ben is használjuk azokat. Az előzőre ilyen értelem ben nem ta-
lá ltu n k példát a B ibliában, viszont a ‫״‬m a rh a ” szó vé-
lem ényünk szerint a Bibliában legalább 19 esetben vagyont je-
lent. Ez különösen a Példabeszédek könyvéből (Péld. 3,9, 6.31,
10.15, 12.26, 13.17.22, 22. 16, 24.4, 28.8, 31.11,) tű n ik ki, de
előfordul más esetekben is (1 Krón. 28.1, Jób. 1.3, Zsolt. 78.48,
Én. 24.4, Jer. 48.7, Csel. 2.45, 4.32). Példaként k ettő t emlí-
tünk:
‫ ״‬Minden drága marhát nyerünk...” (Péld. 1.13).
‫ ״‬...ha az ember minden házabeli marháját adná is e szere-
tetért, mégis megvetnék azt” (Én. 8.7).
A barom szó a szarvasm arhán és vagyonon kívül a magyar-
b án ,jószágot” is jelent (Benkő, 1. kötet, 254). Ez a szó előfor-
dúl a Szentírásban (Ezsdr. 16.), és vagyont jelent. Úgy tűnik,
hogy ilyen értelem ben fordul elő a következő szövegben is,
amelyben az Ú r megátkozza a kígyót:
‫ ״‬...átkozott légy minden barom és minden mezei vad kö-
zott...” (1 Móz. 3.14).
Még világosabban tám asztja alá ezt az alábbi szöveg:

258
 ‫ ״‬...barom sem vala velem, csak az, melyen ülök vala” (Neh.
2.12), amely szerint a szam arat is barom névvel illették, m ert
a szarvasm arhát közlekedésre nyilvánvalóan nem használtak,
hiszen volt lovuk, szamaruk, tevéjük. M indenesetre a barom
szó nagyon gyakori a Bibliában, hiszen 77 helyen fordul elő (1
Móz. 2.20, 7.2,14,21,23, 8.1, 9.10, 2 Móz. 11.5,7, 12.3 8, 19.13,
3 Móz. 27.9-11,26-28,32, D ániel. 4.13, Zak. 8.10).
A nagyszám ú em lítés m iatt nem könnyű áttekinteni a Bib-
lia alapján azt, hogy a zsidók életében milyen szerepet játszo tt
ez az állat. E zért úgy gondoljuk, hogy legcélszerűbb, ha a rész-
létezést külön pontokban tárgyaljuk.

8.69.1. A szarvasmarha tenyésztése

A nomád életet folytató p átriárk ák vagyonához tarto zo tt

ez az állatfaj is. Amikor földműveléssel kezdtek foglalkozni,
legbecsesebb háziállatuknak tek in tették (Jer. 31.24):
‫ ״‬...baromtartó nép valónak... ” (1 Móz. 46.32,34).
A szarvasm arhák elpusztulása Isten büntetése volt (2 Móz.
12, 5 Móz. 11.6, Zsolt. 135.8, Ésa. 34.7, Ezék. 29.11, Agg. 1.11).
Az ötödik csapásnál (dögvész) ezt említi a Biblia:
‫ ״‬...minden... barom, a mely a mezőn találtatik... jégeső sza-
kad arra, és meghal” (2 Móz. 9.19,22,25).
A tizedik csapás az elsőszülött állatokra is érvényes volt (2
Móz. 12.29). A pusztaságot az jellemezte, hogy o tt nem éltek
barm ok (Jer. 50.3, 51.62):
‫ ״‬...Pusztaság ez, emberek nélkül és barom nélkül való...”
(Jer. 33. 10,12).
‫ ״‬Mint nyög a barom! Megháborodtak a marha-csordák,
mert nincs legelőjük...” (Jóéi. 1.18).
A sok barm ot áldásnak te k in tették (Józsué. 22.8, Ezsdr.
1.4,6):
‫ ״‬...azt mondja az Úr, és bevetem az Izráel házát... baromnak
magvával” (Jer. 31.27).
Két fajtát tenyésztettek: egy hosszú- és egy rövidszarvút.
M egkülönböztették nem ek szerint a tehenet és a bikát (Ezsdr.

259
6.17, 7.17, Ésa. 34.7, 66.3, Zsid. 10.4), kor szerint a borjút, a fi-
atal b ik át (3 Móz. 9.2, 23.18) és az üszőt.
Az állatokat a mezőkön (1 Móz. 34.5, 2 Móz. 9.19, 4 Móz.
22.4, Józsué. 14.4, Jób. 40.10), ‫״‬barom tartó földön” (4 Móz.
32.4), csordában (Zsolt. 68.31) legeltették (Zsolt. 147.9), ahon-
n an zárt helyre beterelték (1 Móz. 29.7), vagy istállóban (2
Krón. 32.28, Hab. 3.17) tarto tták . A brakként gabonát adtak
nekik (Jób. 6.5, Péld. 14.4).
A nagyobb tömegben ta rto tt állatokat ‫״‬barom pásztorok”
őrizték (1 Móz. 4.20, Jer. 33.12, Ámós. 7.14). Az em berek gon-
datlansága a barm ok pusztulásához vezetett (Jer. 12.4).
Az állatok száma nagy leh etett (4 Móz. 32.1, Zsolt. 22.13,
Jón. 1.10, 4.11). A m idiánitákon ara to tt győzelemkor 77000
ökröt zsákmányoltak, amiből 72 az Ú r része volt (4 Móz.
31.33,38, 44). Más helyen azt olvashatjuk, hogy a zsákmányolt
barm okat (1 Sám. 23.5) részben a hadakozók, részben a gyű-
lekezet tagjai és a léviták között osztották szét (4 Móz.
31.26-27,30).

8.69.2. A tenyésztett állatok tulajdonságairól

A törvény tilto tta az állatok herélését, ezért ökreik nem a

mai értelem ben értendők, m ert azok iga alá szoktatott, többé-
kevésbé vad, szilaj, öklelős bikák voltak (5 Móz. 14.5), am it bi-
zonyít, hogy van, ahol ‫״‬ökörbika” (Ésa. 34.11) és ‫״‬hím barom ”
(2 Móz. 34.19) néven szerepel ez az állat A vad állat károkozá-
sáról külön rendelkezik a testi sértésekről szóló törvény:
‫ ״‬Ha férfit vagy asszonyt öklel meg egy ökör, úgy hogy meg-
hal: kővel köveztessék meg az ökör, és húsát meg ne egyék; de
az ökröknek ura ártatlan” (2 Móz. 21.28).
‫ ״‬De ha az ökör azelőtt is öklelős volt, és annak urát megin-
tették, és mégsem őrizte azt, és férfit vagy asszonyt ölt meg; az
ökör köveztessék meg, és az ura is halállal lakoljon” (2 Móz.
21.29).
Ugyanez volt a szabály akkor is, h a fiút, vagy leányt öklelt
meg az ökör (2 Móz. 21.31), ha viszont szolgákat, akkor:

260
 ‫ ״‬...adassák azok urának harmincz ezüst siklus, az ökör pe-
dig köveztessék meg” (2 Móz. 21.32).
Szó van ebben a törvényben arról is, hogy mi a teendő', ha
verembe esik, vagy m ásik ökröt öklel fel az állat (2 Móz. 21.
33-36).
Az üszőnek, m int fiatal állatnak a szilajságát em líti a Bib-
lia:
‫ ״‬Mert szilajkodik Izráel, mint a szilaj üsző...” (Hós. 4. 16).
A különböző változatok között említi a Biblia a veres tehe-
net (4 Móz. 19.2).
A szilaj állatok megfékezésére az ösztökét (vasvégű botot)
használhatták, amivel Sámgár hatszáz filiszteus férfit ölt meg
(Bír. 3.31).
A fiatal tulkot még tan u latlan n ak ta rto tták (Jer. 31. 1 8).
Ezek az állatok gyakran hangos bőgésükkel hívták fel ma-
gukra a figyelmet (1 Sám. 6.12, 15.14). A Biblia szerint:
‫ ״‬Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő vihar-
ról” (Jób. 35.33). Ebből a szövegből azonban nem derül ki,
hogy melyik állatfajtáról van szó.

8.69.3. A szarvasmarha hasznosítása

Az ökör tiszta állatnak szám ított, amiről a törvény rendel-

kezett (3 Móz. 11. 26,46), ezért h ú sát m egehették (5 Móz. 14.4,
Zsolt. 50.13). Tiltva volt viszont a szarvasm arha vérének a fo-
gyasztása (3 Móz. 7.26).
A tulkokat és bikákat hizlalták (Csizmadia, 1927, 149-150,
Ezék. 39.18, Maiak. 4.2, Máté. 22.4, Lukács. 15.23,27,30).
Az állatok leölésére külön vágóhídjuk lehetett: (Jer. 5
0.27):
‫ ״‬...megy, mint az ökör a vágóhídra...” (Péld. 7.22).
Salamon - és valószínűleg házanépe - eledele m ás állató-
kon kívül naponként:
‫ ״‬Tíz hizlalt ökör, húsz füvön járt ökör... ” (1 Kir. 4.23) volt.
A tinót és az üszőt a gabona cséplésénél, nyom tató állat-
ként is használták (Jer. 50.11, Hós. 10.11, 1 Tim. 5.18, 1 Kor.
9.9).

261
 Az ökrökkel szántottak (14. ábra):
‫ ״‬...szántott tizenkét járom ökörrel...” (1 Kir. 19.19).
Még a borjas teheneket is használták igavonásra (1 Sám.
6.7,10,14). Az ökör alakját felhasználták a templom díszítésé-
nél (2 Krón. 4.3). E zt az állatot értéke m iatt ajándékozták.
Jákob Ezsaúnak:
‫ ״‬...negyven tehenet, és tíz tulkot...” (1 Méz. 32.15) küldött
engesztelő' ajándékul.

8.69.4. A szarvasmarha feláldozása

A szarvasm arha, tulok, barom feláldozásáról sok helyen

van szó a Bibliában (3 Móz. 7.23, 9.19, 4 Móz.
23.1-2,4,14,29-30, Bír. 6.25-26,28, 1 Kir. 18. 23,25-26,33, 1
Krón. 15.26, 2 Krón. 13.9, 29.22,32, 35.12, Zsolt. 51.21, Ésa.
1.11, Hós. 14.3, Zsid. 9.12). A feláldozott állatok szám a eltérő
volt. Egy (3 Móz. 4.3.), h ét (Jób. 42.8), tizenkettő (Ezsdr. 8.35),
ezer (1 Krón. 29.21, 2 Krón. 30.24), vagy három ezer (2 Krón.
35.7-9) is lehetett. Olykor a feláldozandó bikát koszorúval dí-
szítették fel (Csel. 14.13).
Az égőáldozatkor (15. ábra, 3 Móz. 1.2-3, 4 Móz. 7.87), há-
laáldozatkor (3 Móz 3. 1, 4 Móz. 7.87-88), b ű n ért való áldozat-
kor (3 Móz. 4.3-15) és papszentelésnél tulkot, barm ot áldoz-
tak, amelynek módja részletesen meg volt határozva (2 Móz.
29.1,3,10-14).
A szarvasm arhára is vonatkozott az a törvény, hogy az el-
ső ellést szent célra kellett felajánlani (2 Móz. 13.2,12,15,
34.19, 4 Móz. 3.13, 8.17, 5 Móz. 15.19, 33.17):
‫ ״‬...meg van írva a törvényben;., .elvisszük szarvasmarhá-
inknak... első fajzásait a mi Istenünknek házába a papok-
nak...” (Neh. 10.36).
A tisztulási szertartásnál a veres tehén elégetésére vonat-
kozóan részletes leírást találu n k a Bibliában (4 Móz. 4.3-4,
12,14-15,21, 19.2,5-6,9-10).
A fiatal b ik á t (Ezék. 43 .19,21-23,25, 45.18,22-24,
46.6-7,11), vagy a tulkot (4 Móz. 4.4-5,7-8,10-11,15-16,20,
8.14, 16.3,14-15,18) a b ű n ért való áldozat bem utatásakor (3

262
Szarvasmarha szántás közben

14. ábra. Van Deursen szerint

263
 15. ábra. Égőáldozat (Képes Biblia)
264
Móz. 4.3-4,12,14-15,21, 16.6,11,27, 2 Krón. 29.21,33) ölték le.
E zt kellett tenni akkor is, h a valaki tisztátalan barm ot érin-
te tt (3 Móz. 5.2, 7.21).
H álaadásul k ét egy esztendős ökröt (4 Móz. 7.17,
29,35,41,47,53, 59,65,71, 77,83), hím vagy nőstény tu lkot (3
Móz. 3.1-3, 22.19,21) áldoztak.
Sámuel születésekor anyja, A nna három tulkot áldozott
hálaadásként (1 Sám. 1.24-25).
A fiatal tuloknak, vagy ökörnek az égő-, illetve ételáldozat-
nál (4 Móz. 15. 3,8-9,11,24), a szombati, újholdi (4 Móz.
28.12,14,20), pünkösdi (3 Móz. 23.18, 4 Móz 28.28) és újévi ál-
dozatnál (4 Móz. 29.3,9,14,18,21,24,27,30,33,37) is szerepe volt.
Az égőáldozati állatok között a tulokfélék (3 Móz. 1.3,5, 4
Móz. 7.21) is szerepeltek.
A szent sátor (4 Móz. 7.15-88) és a papok felszentelésekor
(2 Móz. 29.1, 10-11,36, 3 Móz. 8.2,14,17, 4 Móz. 8.8) tulokál-
dozatot m u tattak be
Salamon a tem plom felszentelésekor 22000 ökröt (2 Krón.
7.5), D árius ugyancsak ilyen alkalom kor tu lkot áldozott
(Ezsdr. 6.9).
Asa király a szerecseneken ara to tt győzelem u tá n a zsák-
mányból 700 ökröt áldozott fel (2 Kir. 15.11).
A papok az áldozati ökörből a lapockát és a gyomrot kap-
tá k jövedelem ként (5 Móz. 18.3).
I tt kell m egem lítenünk, hogy áldozati állatokkal csak az
Ószövetségben találkozunk. Jézus Krisztus áldozata m inden
áldozaton tú lm u ta t és kereszthalálával mindenféle áldozatot
felülmúlt és elvégzett a benne hívők számára. E zért nevezhet-
jü k Őt megváltónak. Az Újszövetségben em iatt csak Jézus ál-
dozatáról van szó.

8.69.5. A szarvasmarha, mint szimbólum

Az Ú r m egrótta a zsidókat, hiszen még az állat is megisme-

ri gazdáját (Esa. 1.3), ők pedig elpártoltak tőle:
A béke országában a tehén és a medve egymás m ellett le-
gelnek (Esa. 11.7). A borjú képére aranybálványt készítettek,

265
a legelésző ökör képét is felhasználták szim bólum ként (Zsolt.
106.19-20), jóllehet ez törvénytelen cselekedetnek m inősült (5
Móz. 4.17).
A Fáraó álm ában hét kövér és h ét ösztövér (sovány) tehe-
net lá to tt (1 Móz. 41.1-4,18-20,26-27), melyek a h ét bő és a
hét szűk esztendőt jelképezték.
A Kérubokon az Ú r dicsőségére megjelenik a ‫״‬bika-orcza”
(Ezék. 1.10).
Az Istennel kötött szövetséget tulokáldozattal kapcsolták
egybe (Jer. 34.18-19).

8.69.6. Egyéb vonatkozásai

Jerikó bevételekor többek között az ökröket is kipusztítot-
tá k (Józsué. 6.21). A beztofiliával kapcsolatban külön szó van
a barom ról (3 Móz. 18.23, 20. 15-16,25, 5 Móz. 27.21):
‫ ״‬A ki barommal közösül, halállal lakoljon” (2 Móz. 22.19).
Az ökör ellopásával (Esa. 3.15), vagy megölésével kapcso-
latban is meg volt határozva a büntetés (2 Móz. 22.1,4,9):
‫ ״‬A ki barmot üt agyon, fizesse meg azt...” (3 Móz. 24.21).
A ‫״‬m arhaganéjt” tüzelőként hasznosították (Ezék. 4.15).

8 .7 0. Teve (Camelus bactrianus,

Camelus dromedarius)
Az ókori palesztinai népek állatállom ányának az előzők-
ben em lített juhok, kecskék, öszvérek, szam arak, szarvasm ar-
hák m ellett a teve is fontos része volt. A vízben szegény és fór-
ró puszták vándor lakói, a nomádok nélküle nem élhetnének
meg. A pátriárkák és a nomád arabok ezért egyaránt rá voltak
utalva a teve tenyésztésére. A letelepült zsidóknak m ár aligha
volt olyan háziállatuk, m int a szarvasm arha, vagy szamár,
Palesztina hegyes vidékei ugyanis nem alkalm asak a teve te-
nyésztésére. E zért csak a külföldiekkel kapcsolatban levő zsi-
dók ta rto ttá k (Csizmadia, 1927, 148-19, 1 Móz. 32.7).
Az Ószövetség 23, az Ú jtestam entum egy helyen (Máté.
3.4) említi a tevét. A drom edárról m ár szóltunk.

266
 A tevéket elsősorban teherszállításra (2 Kir. 8.9, 1 Kir.
10.2, 1 Krón. 12.40, 2 Krón. 9.1, Ésa. 30.6) és közlekedésre (1
Móz. 24.61, 31.17, Jer. 66.20, 1 Sám. 30. 17) használták. A fá-
rad t állatokat kutaknál pihentették (1 Móz. 24.11), m egitatták
azokat (1 Móz. 24.46). Mikor célhoz értek, az állatokat lenyer-
gelték, szalm át és abrakot adtak nekik és lábaikat megmosták
(1 Móz. 24.31-32).
Az állatok gyorslábúak voltak (Jer. 2.23).
M egkülönböztették a tevekancát (Jer. 2.23), a tevecsikót
(Ésa. 60.6).
Az Ú r áldásának tekintették, h a valakinek a többi állat
m ellett tevéje is volt (1 Móz. 24.3 5). Elvesztésüket csapásnak
tekintették, m int ahogyan ezt az ötödik csapásnál is említi a
Szentírás (2 Móz. 9.3, Zak. 14.15). A hadakozások alkalmával
a tevék értékes zsákm ánynak szám ítottak (1 Sám. 27.9).
Szám ukról (Ésa. 60.6) képet alkothatunk az alábbi szöveg
alapján. Jóbnak 500 szam ár m ellett 3000 tevéje volt (Jób. 1.3).
Ezeket azonban a Kaldeusok elrabolták (Jób. 1.17).
Nyúlós, kövér tejét táplálónak mondják (Csizmadia, 1927,
149), húsának evését a törvény tilto tta (3 Móz. 11.4).
Bőréből szandált, víztömlőt készítettek, tavasszal magától
kihulló szőréből durva szöveteket és sátorponyvát szőttek. Ke-
resztelő Jánosnak is ebből volt a ruhája:
‫ ״‬Ennek a Jánosnak a ruhája pedig teveszőrből vala...”
(Máté. 3.4).

8.71. Tyúk (Gallos gallos forma domesticus)

A perzsa korszak előtt ismeretlen volt a házi szárnyas egész

Elő-Azsiában. Az ()testam entum ban nem találjuk a nevét.
A kicsinyeit szárnya alá rejtő tyúkot, m int a védő szeretet
m egtestesítőjét Jézus is em lítette:
‫ ״‬...hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképpen a
tyúk egybegyűjti kis csirkéit szárnyai alá... ” (Máté. 23.37, Luk-
ács. 23.37).
Azt, hogy a hizlalt m adarak (1 Kir. 4. 23), melyek Salamon
asztalára kerültek, mik lehettek, pontosan nem tudjuk, de
tyúkfélék semmi esetre sem (Csizmadia, 1927, 150).

267
 Elsősorban a vadon élő állatok tojásait ism erték (5 Móz.
22.6, Ésa. 10.14), így a bagoly (Ésa. 34.15), a strucc (Jób.
39.17) és a vipera tojását (Ésa. 59.5). Mivel a tyúkot csak az
Ú jtestam entum említi, ezért valószínű, hogy korábban a va-
dón élő m adarak tojásait fogyaszthatták:
‫ ״‬...kellemes íze van-é a tojásfehérnek?” (Jób. 6.6).

8.72. Vadbika

A vadbikát Csizmadia szerint (i. m. 1927,151) a revideált

Bibliában ‫״‬zergének” (Rupicapra rupicapra) is fordították,
melyet hálóval fogtak meg (Ésa. 51.20).

8.73. Vaddisznó (Sus crofa)

A vaddisznó csak egy helyen fordul elő a bibliai szövegek-

ben az Egyiptomból származó szőlővel kapcsolatban:
‫ ״‬Pusztítja azt a vaddisznó, és legeli a mezei vad” (Zsolt.
80.14).

8.74. Vadkecske

A vadkecske (14. ábra) a Sinai-félsziget, A rábia és a

m oábita hegység szikláinak, Ju d a pusztájának m a is lakója,
mely 2-10 állatból álló falkákban él. H atalm as szarva van, ug-
ró és kapaszkodó képessége bám ulatos.
A vadkecske őzet (Capreolus capreolus) és szarvast (Cervi-
dae) is jelent a Bibliában. K im ondottan vadkecskéről az Ószö-
vétségben négy helyen van szó. Egyik a tulajdonságáról tudó-
sít:
‫ ״‬...könnyű lábú vala, mint egy vadkecske...” (2 Sám. 2.18).
Kettő a lakhelyét említi:
‫ ״‬...Saul... elment, hogy megkeresse Dávidot... a vadkecskék
kőszikláin” (1 Sám. 24.3).
‫ ״‬A magas hegyek a vadkecskéknek... menedéke” (Zsolt.
104.18).

268
 A negyedik m indkettőre utal, am ikor Dávid harcosait a
vadkecskéhez hasonlítja:
‫ ״‬...gyorsaságra hasonlók a hegyen lakozó vadkecskékhez”
(1 Krón. 12.8).
Van D eursen szerint az ifjú feleségnek a ‫״‬kedves zergéhez”
való hasonlítása (Péld. 5.19) a vadkecske nőstényének szépsé-
gével van összefüggésben. Gipsen fordításában e helyen ‫״‬cső-
daszép vadkecskéről” olvashatunk (Van Deursen, 90).

8.75. Vadszamár (= kulán)

(Equus hemionus Pali.)
Ez az állat (14. ábra) szelídített rokonához hasonló nagy-
ságú, lábai azonban még szelíd rokonának lábainál is forrná-
sabbak, kecsesebbek. ívben kissé meghajtó, keskeny nyaka,
hosszú, egyenes, felfelé álló fülei vannak (Van Deursen, 90). A
pusztai életmódhoz szokott (Jób. 39.8-10), lakása is o tt van
(Jób. 39.9). E zért prófétáit Ésaiás így a teljes pusztulásról:
‫ ״‬A paloták elhagyatván, a város zaja elnémult, torony és
bástya barlangokká lettek örökre, hol a vadszamár kedvére
él...” (Ésa. 32.14).
A pusztához szokott vadszam arak (Jer. 2. 24, Jób. 24.5) a
kopár hegyek sziklái közé is felhúzódnak néha, hogy szomju-
k át olthassák a völgyek forrásvizeiből:
‫ ״‬...a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat” (Zsolt.
104.11).
Eledele a fű:
‫ ״‬Ordít-é a vadszamár a zöld füvön...” (Jób. 6.5).
A vadszam ár valamikor otthonos volt Palesztinában, Szíri-
ában, az arab sivatagban és M ezopotámiában, de m ár Ázsia
belsejébe húzódott (Csizmadia, 1927, 151). A Szentírásban
(Jób. 39.8) em lítése elsősorban jelképként fordul elő. így a sa-
já t értelm ükben bizakodó em berek esetében:
‫ ״‬...magában bolygó vadszamár...” (Hós. 8.9).
Jelképe az élelem u tán kószáló gyülevész népnek:
‫ ״‬Imé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki
munkájukra élelmet keresni...” (Jób. 24.5).

269
 Az írá s az értelm etlen és fékezhetetlen, de megváltoztat-
ható ifjúhoz is hasonlítja:
‫ ״‬...és emberré szülheti a vadszamár csikóját is” (Jób.
11. 12).

8.76. Vakondok ( = fö ld i kutya)

(Spalax leucodon)

A k utatók szerint Palesztinában nincs vakondok, ezért a

bibliai szövegekben e név alatt a földi, vagy vakkutyát (földi
kutyát) kell értenünk. Ez száraz, köves talajban és a romok
törmelékei között tartózkodik (Csizmadia, 1927, 152).
A törvény tisztátalan állatnak minősíti (3 Móz. 11.30). A
Bibliában még egy helyen találkozunk a nevével:
‫ ״‬...odadobja az ember ezüst bálványait... hogy azok előtt
meghajoljon, a vakondokoknak...” (Esa. 2.20).

8 .7 7. Veréb (Passer domesticus)

Ez a m adár Palesztinában is nagy szám ban él és leginkább

a lapos tetős házak szegélyzete alatt vájt lyukakban fészkel:
‫ ״‬A veréb is talál házat...” (Zsolt. 84.4).
Ezeket a nyílásokat évenként egyszer betapasztják és a
bennük levő verebeket összefogdossák. Hálókkal is rendszere-
sen gyűjtik azokat és elevenen viszik a városi piacra eladni
(Csizmadia, 1927, 152):
‫ ״‬Nemde két verebecskét meg lehet venni egy kis fillérért?”
(Máté. 10. 29).
‫ ״‬Nemde öt verebet meg lehet venni két filléren'?” (Lukács.
12. 6 ).
‫ ״‬...ti sok verebecskénél drágábbak vagytok” (Máté. 10.31,
Lukács. 12.7).

270
8.78. A B ibliában előfordu ló állatn evek alapján
levonható következtetések

M indenekelőtt szeretnénk megjegyezni, hogy nem csak az

állatok, de a növények neveinél is többször figyelembe vettük
a Révai Nagy Lexikona címszavainál m egadott m agyarázatot.
Jogosan vetődhet fel a kérdés, hogy m iért nem szakkönyvekre
(növény- és állathatározókra) alapoztuk a m agyarázatokat.
Indokként azt em lítjük meg, hogy ez a század elején kiadott le-
xikon a régi elnevezéseket gyakrabban és részletesebben is-
m erteti, ami jobban összhangba hozható a magyar nyelvű Bib-
fiában előforduló nevekkel.
Az alábbiakban a Bibliában em lített állatnevek áttekintő-
se u tán szeretnénk összegezni tapasztalatainkat, melyek a kö-
vetkezők:
- a külön tárgyalt 77 név nem jelent ennyi fajt, hiszen pél-
dául a kakas és a tyúk ugyanazon állatfaj két eltérő nem ű vál-
tozata, viszont a bibliai szövegben előforduló jelentése m iatt
külön tárgyaltuk,
- a felsorolt nevek azt m utatják, hogy a bibliai időkben szá-
mos állatfaj élt Palesztina területén,
- találkozunk olyan állatnevekkel, melyek a rra utalnak,
hogy a zsidók életében ezeknek az állatoknak nagy volt jelen-
tőségűek (pl. juh, kecske, stb.), ezeket a Biblia nagyon sok he-
lyen említi,
- az állatnevek nem mindig egyértelm űek a bibliai szöveg-
ben, m ert olykor több állatot ugyanazon név jelöl (pl. borz,
mormota, hörcsög),
- a héber nyelv fordítása során ugyanazon állatnak a ma-
gyárban több név is megfelelhet (pl. a csigának, vakondnak
fordított szó gyíkot is jelenthet),
- a fordítási problém ák m iatt olykor nehezen tisztázható,
hogy valóban milyen állatról van szó,
- a legtöbb állatnév az Ószövetségben fordul el,
- a bibliai szövegek egyértelm űen m egkülönböztetik a va-
dón élő és a tenyésztett állatokat,
- jó megfigyelő képességük alapján a gyakrabban előfordu-
ló állatfajokról jó jellemzés ism erhető meg a szövegek alapján,

271
 - a m agyar nyelvű szövegben olykor visszatér a népi elne-
vezés is (pl. eszterág),
- a háziállatok esetében azok hasznosítására vonatkozó is-
m eretek is m egtalálhatók a szövegben,
- különösen az Ószövetség első könyvei egyértelm űen
m eghatározzák azokat az állatokat, melyek fogyasztása tilos.
Ilyenek:
- az ún. tisztátalan állatok, melyeknek a fogyasztását a kö-
vetkező okok m iatt tilto tták meg (3 Móz. 11 és 5 Móz. 14):
kérődző, de nem hasadt körm ű (pl. borz),
hasadt körmű, de nem kérődző, (disznó)
a kérődzők és hasadt körm űek közül a teve, nyúl,
hörcsög
nem egészen hasadt körm ű és nem kérődző,
egyéb emlősök közül a denevér, patkány, pele, menyét,
m inden talpán járó négylábú,
külön kiemelve a menyét, egér, sündisznó, vakondok,
a hüllők közül a kaméleon, ta rk a gyík,
a puhatestűek közül a csiga
az úszószárny és pikkelynélküli víziállatok,
a szárnyas állatok közül a sas, saskeselyű, halászó sas,
sólyom, héja, holló, strucc, bagoly, kakukk, karvaly, ku-
vik, hattyú, bölömbika, pelikán, gém, eszterág (gólya),
gém, szarka, büdös banka,
m inden négylábú szárnyas féreg,
m inden állat, ami hason csúszik,
m inden négy vagy több lábon járó állat,
- a tilto tt állatoknál a tilalm i ok nem m inden esetben illik
rá az állatra (pl. a nyúl nem hasadt körm ű állat).

272
 9. Antropofágia
(= emberevés, kannibalizmus)

Eddig szóltunk egy elméleti jelentőségű kérdésről, az evő-

lúcióról. Igyekeztük azonosítani a Bibliában leírtak alapján
néhány betegséget, felfedezni véltünk az emberi tulajdonsá-
gok és a bibliai szövegek között kapcsolatokat, a teljesség igé-
nye nélkül soroltunk fel növény- és állatfajokat. A biológia
azonban - legalábbis a klasszikus megfogalmazás szerint - há-
rom tudományágból áll: botanikából, zoológiából és antropoló-
giából. Az utóbbi szakterületet m ár az eddigiekben is érintet-
tűk. Ez azonban - az em ber biológiai és társadalm i létéből
adódóan - m ár nem csupán term észettudomány. A követke-
zőkben erre szeretnénk utalni akkor, amikor az antropofágiát
szóba hozzuk.
Az emberevés a történelem előtti időkben általános szokás
lehetett. Azt is m ondhatjuk, hogy az em bernél ez atavisztikus
jelenség. M anapság divat az aranyhörcsög tartása. Ennél az
állatnál gyakran előfordul, hogy kicsinyeit megeszi. De m ás ál-
latoknál is előfordul ez a jelenség.
Az ókorban Herodotos szerint a szkíták, más források
alapján az indusok, etiópiaiak és masszagéták, Szent Jeromos
szerint a b rit szigetek attikot-népei voltak emberevők. A Ho-
mo sapiens neanderthalensis horvátországi krapinai lelőhe-
lyén talált csontok is a rra utalnak, hogy em berelődeink meget-
ték társaikat. Több term észeti népnél a rokonokat ünnepélye-
sen megeszik, hogy megóvják őket a férgektől, vadállatoktól és
szellemüket örököljék. A Ny-afrikai partok népei bárm ilyen
em ber húsát ínyes falatnak tekintik. Az am erikai aztékok me-
rév vallási törvényből adódóan a foglyul ejtett idegenek ezreit
gyilkolták le és húsuk at az ünneplők között ran g szerint szét-
osztották. Az antropofágia igazi hazája A usztrália őslakói kö-
zött található (Révai Nagy Lexikona, 6. kötet, 448).
Sajnos a m odern korban is találu n k erre példát. Elég, h a a
2. világháború leningrádi eseményeire utalunk, de a 20. szá-
zad végén - egyes híradások szerint az E-koreai éhínség is
antropofágiához vezetett.

273
 Ezeknek a jelenségeknek a megítélése azonban m ár nem
csupán biológiai term észetű, tipikusan interdiszciplináris.
Elemzésükhöz, előfordulásukhoz történeti, néprajzi elemzé-
sek is szükségesek.
Vajon m it tu d u n k az emberevésről a bibliai szövegek alap-
ján?
Amikor Izráel két részre vált - Izraelre és Jú d á ra - és a dé-
li Jú d á t az ellenség ostromolta, elfogyott az élelem:
‫ ״‬Irgalmas anyák kezei megfőzték gyermekeiket, hogy azok
eledeleik legyenek az én népem leányának romlásakor” (JSir.
4.10).
ím e egy bibliai példa arra, hogy az em ber tö rtén ete során
az em berevést gyakorolta.

274
 10. Az ókori sportolásról

Józsa László 1998-ban megjelent könyvében említi, hogy a

Bibliában az ókori sportolásra is találunk utalást. Az ókor em-
bere te h át ism erte és gyakorolta a mozgás örömét, a vetélke-
dést. Az ókori görögök az olimpiai játékok idején abbahagyták
a háborúskodást.
A rra tehát, hogy a zsidóság ism erte a vetélkedést, test-
edzést, a bibliai szövegek alapján következtethetünk.
Az Apokrif könyvekben M akkabeusnál van szó arról, hogy
mikor Epifanés király lett, Oniás testvére Jázon csellel meg-
szerezte a főpapi méltóságot m agának és a királynak:
‫ ״‬...száz és ötvenet (t. i. talentum ot) ígért fizetni, ha engedet-
met nyer, önnönhatalmából testgyakorló-intézetet és küzdtért
fölállíthatni...” (2 Makk. 4.9,12).
Mikor ezt a király engedélyezte:
‫ ״‬...honfitársait azonnal görög szokásokra kezdé tanítani”
(2 Makk. 4.10).
Ebből kiderül, hogy a zsidók a görögöktől vették á t a spor-
tolási szokásokat.
A sportolás közben elszenvedett sérülésre következtethe-
tü n k az alábbi idézetből:
‫ ״‬Jákob pedig egyedül marada és tusakodik vala ő vele egy
férfiú, egész a hajnal feljöveteléig.
Aki mikor látá, hogy nem vehet rajta erőt, megilleté csípő-
jének forgócsontját, és kiméne helyéből Jákob csípőjének forgó-
csontja a vele való tusakodás közben” (Móz. 1.24-25).
A birkózás az ókorban is elterjedt volt, melynek egyik vál-
tozatát az övbirkózást a zsidók is ism erték és gyakorolták:
‫ ״‬Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat...” (Jób. 38.3.)
‫ ״‬Akkor monda Abner Joábnak: Nosza álljanak elő néhá-
nyan az ifjak, és viaskodjanak előttünk. És monda Joáb: Hát
álljanak elő.
Felkelének azért és egyenlő számban átalmenének a Benjá-
min nemzetéből és a Saul fiának, Isbósetnek seregéből tizenkét-
ten, és a Dávid szolgái közül is tizenketten.

275
 És kiki a társának fejét megragadó, és fegyverét oldalába
üté; és egyenlőképen mind elhullónak;...” (2 Sám. 14-16.)
A bibliai szöveg arra is utal, hogy a Joáb és A bner közötti
politikai vitát úgy döntötték el, hogy 12-12 ifjú előállt és meg-
vívott egymással.
A mellúszás ism eretére következtethetünk az alábbi idé-
zetből:
‫ ״‬És kiterjeszti kezeit abban, mint kiterjeszti az úszó, hogy
ússzék” (Ésa. 25.11).
Ugyancsak Esaiás könyvének szövegéből derül ki, hogy is-
m erhettek valamilyen labdajátékot is:
‫ ״‬Imé az Úr elhajít téged erős hajítással... mint labdát, nagy
messze földre...” (Ésa. 22.17-18).
Közismert, hogy a görögöknél a diszkoszvetés az egyik lég-
klasszikusabb sportág volt. Ez derül ki az alábbi bibliai idézet-
bői:
‫ ״‬A papokat nem érdekelte többé az oltár szolgálata, kevésbé
vették a templomot, és elhanyagolták az áldozatot. Inkább a
gyakorlótérre siettek, hogy ott részt vegyenek... a játékokban,
amikor csak elhangzott a felszólítás a diszkoszvetésre” (2 Mák.
34.14).

276
 Utószó

Az olvasó az egyetemen eló'ször m eghirdetett speciálkollé-

gium nak az írásos anyagát veheti kézbe, amely az előadó és
egyben jegyzetíró, de - tapasztalatok alapján - a hallgatóság
érdeklődését is felkeltette. A jegyzet szerzőjét - aki az előadá-
sokkal párhuzam osan készítette el a jegyzetet - az utóbbi tény
nem kevésbé inspirálta az írásos anyag elkészítésére.
A vállalkozás m erésznek tűnik. A biológus alapképzettség-
gél szemben áll a hiányosságok sorozata: a héber nyelv isme-
retlensége, a Biblia részletes ism eretének sajnálatos hiánya, a
betegségekkel kapcsolatos felületes tájékozottság, stb.
Az előadás m eghirdetésében és az írásos anyag elkészítésé-
hez - tu d ta nélkül - az indítékot Forrai Györgynek, az iroda-
lomjegyzékben feltü n tetett és a szöveges részben számos eset-
ben - olykor szó szerint - idézett két könyve adta. Mindazok-
tói elnézést kérünk, akiknek a m unkájából az egyes szövegré-
székét idézőjel nélkül vettük át, de az idézőjel prioritását a
Bibliából vett citátum ok szám ára biztosítottuk. Egy jegyzet
pedig nem ta rtalm azh at csak idézőjeleket.
A Bibliából szó szerint átvett és eredeti szövegeket dőlt be-
tűvel tü n te ttü k fel, ezáltal kívántuk azokra a figyelmet nyo-
m atékosan felhívni.
A tém a nem új, hiszen számos bibliamagyarázó volt és van.
A rendelkezésre álló könyvek azonban vagy nagyon régiek,
vagy nagyon újak. Egy biztos: olyan részletes m agyar nyelvű
összefoglalás, amely a biológus szemüvegén keresztül szemlé‫־‬
li a Bibliában leírtakat, talán nincs. E zt a m egállapítást arra
alapozzuk, hogy a jegyzet irán t m áris nagy az érdeklődés.
M it szerettünk volna az előadással és ennek az írásos sző-
vegnek az összeállításával elérni?
Nem m ást, m int felkelteni a Biblia irán ti érdeklődést azál-
tál, hogy a biológus szám ára érdekesnek, fontosnak tű n ő bib-
liai szövegeket sorra vettük és ism ereteink birtokában ahhoz
vagy megjegyzéseket fűztünk, vagy a mások által m ár leírta-
k át idéztük. Nem törekedtünk m egmagyarázni m inden áron
m indent, m ert ez nem is lehetséges és nem is lehet cél.

277
 A jegyzettel kapcsolatban m inden valószínűség szerint sok
észrevétel tehető. Mindezek ellenére elértük célunkat, m ert
felkeltettük a pszichológus, m atem atikus, biológus, teológus,
bölcsész hallgatók érdeklődését és nem egy közülük éppen en-
nek az előadássorozatnak az alapján kezdte tanulm ányozni,
olvasni a Bibliát. Azt a könyvet, amely eddig m inden bizony-
nyal a legnagyobb példányszám ban jelent meg és amely az
ókori em ber tapasztalatairól, megfigyeléseiről nyújt nekünk
tájékoztatást.
Sokat ta n u lt ebből nem csak a hallgató, de az előadó is.
Ezeket a tapasztalatokat a jövőben hasznosítani kívánjuk.
Végül megemlítjük, hogy a kézirat lezárása u tá n jelent
meg egy hasonló tém akörrel foglalkozó könyv (Józsa, 1998),
amelyben a szerző a növényekkel, állatokkal és a terem tés
kérdésével nem foglalkozik. Ez a m unka az orvosi vonatkozá-
sú kérdések kiegészítésénél hasznos.

278
 Irodalom
Benkő Lóránd (Főszer.) (1967): A magyar nyelv történeti-etimológiai
szótára. - Akadémiai Kiadó. Budapest. 1. kötet. 1967. 294, 141-
142, 232, 254, 1082. 2. kötet. 1970. 912. 3. kötet. 1976. 518, 679.
Biológiai lexikon (Főszerk.: Straub F. Brúnó), Akadémiai Kiadó. Bu-
dapest. 1. kötet. 1975. 431. - 2. kötet. 1975. 76-77, 567. - 3. kö-
tét. 1977. 153-154, 118. - 4. kötet. 1978. 6, 14, 54, 242, 328.
Csizmadia Lajos (1927): Bibliai földrajz és természetrajz. Sylvester
bibliai kézikönyve. Szerk.: Czeglédy Sándor. IV Sylvester kiadás.
Tahitótfalu. 55-59, 117-152.
Delgado Ulloa Jorge (1995): Ásotthalmi körkép. - Végeken. 6. évf. 3.
szám. 15-16.
Erdey-Grúz Tibor (Főszerk.) (1964): Természettudományi lexikon.
Akadémiai Kiadó. Budapest. 1. kötet. 212, 462, 664, 710-711.
Farkas Gyula (1993): Abibliai szövegek értelmezése a mai természet-
tudományos ismeretek tükrében. - A biológia tanítása. 1/3. Sze-
ged. 6-7.
Farkas Gyula (1996): Fejezetek a biológiai antropológiából. II.
JATEPress. Szeged. 5, 77 190-192.
Farkas Henrik (1988): A Biblia rejtélyei. - Móra Ferenc Könyvkiadó.
Budapest. 158-161, 165-166, 173-180.
Filozófiai Kislexikon. Kossuth Kiadó, Budapest. 1976...
Forrai György (1986): Miért lesték meg Zsuzsannát a vének? - Medi-
cina Kiadó. Budapest. 7-16, 181-185, 230-235, 238-240.
Forrai György (1987): Ádám valódi Éva nélkül. - Budapest. 29-35,
79-84.
Gecse Gusztáv (1976): Kérdések a vallásról. - Móra Kiadó. Budapest.
1976. 107-108.
Gecse Gusztáv és Horváth Henrik (szerk.) (1978): Bibliai kislexikon.
Kossuth Könyvkiadó. Budapest. 1978. 37-38, 141-142, 222,
234-235.
Gyenis Gyula (1993): Kezünk titkai. - Metrum Kiadó, Budapest. 116.
Haag, Herbert (1989): Bibliai lexikon. - Apostoli Szentszék Könyvki-
adója. Budapest. 626, 1886.
Hegedűs B. Zoltán (1995): Öttömős község öngyilkossági halálozásá-
nak alakulása 1971-től. - Végeken. 6. évf. 3. szám. 8-9.
Hollán Zsuzsa (Pőszerk.): Orvosi lexikon. - Akadémiai Kiadó. Buda-
pest. 1. kötet. 1967. 278, 713-714. - 2. kötet. 1969. 108, 110,
167-168, 789, 991. - 3. kötet. 1972. 213,1008,1010,1073. - 4. kö-
tét. 1973. 316-317.

279
Huszár György (1994): A fog a Bibliában. - Orvostörténeti Köziemé-
nyék. 145-146. 65-69.
Józsa László (1998): Orvoslás a Bibliában. - Móra Ferenc Könyvki-
adó. 147 oldal.
Juhász József - Szőke István - 0. Nagy Gábor - Kovalovszky Miklós
(szerk.) (1980): Magyar értelmező kéziszótár. - Akadémiai Kiadó.
Budapest. 1012, 1339, 1346.
Képes Szent Biblia (Szerk.: Tóthfalusi József). Budapest. 1908.
Molnár Béla (1978): A Föld és az élet fejlődése. - JATE TTK. Egye-
térni jegyzet. Szeged. 51.
Rapcsányi László (1978): Beszélgetések a Bibliáról. - Minerva Kiadó.
Budapest. 41.
Révai Nagy Lexikona. Az ismeretek enciklopédiája. - Révai testvérek
Irodalmi Intézet Részvénytársaság. Budapest. 1. kötet. 1911. 69,
461. - 2. kötet. 1911. 170, 205, 547, 732. - 3. kötet. 1911. 277,
283. - 4. kötet. 1912. 342, 661. - 5. kötet. 1912. 200. - 6. kötet.
1912. 95-96, 448, 639. - 7. kötet. 1913. 316. - 8. kötet. 1913. 532.
- 9. kötet. 1913. 306. -13. kötet. 1925. 322. - 14. kötet. 1916. 276.
- 17. kötet. 1925. 43-44, 828. - 18. kötet. 1925. 380. - 19. kötet.
1926. 413.
Sebestyén Balázs (1995): Zákányszék 1985. január 1. és 1994. július
31. között halálos kimenetelű öngyilkosságainak feldolgozása. -
Végeken. 6. évf. 3. szám. 13-14.
Sutcliffe, Jenny (1993): Az orvoslás története az ősidőktől 2020-ig. -
Medicina Kiadó. Budapest. 94.
Szent Biblia (Magyar nyelvre fordította Károli Gáspár). - Brit és
Külföldi Bibliatársulat. Budapest. 1944.
Szigeti Györgyné - Vári Györgyné - Volczer Árpád (szerk.) (1979):
Filozófiai kislexikon. 4. kiadás. - Kossuth Kiadó Budapest.
Török Tibor (1996): Istenhit és természettudomány. - Kálvin János
Kiadó. Budapest. 25, 102-103.
Turay Alfréd (1987): Kozmológiai antropológia. - A katolikus
hittudományi főiskolák jegyzetei. Szeged. 23, 25-26, 34-35, 87.
Új Magyar Lexikon. - Akadémiai Kiadó, Budapest. 1. kötet. 1961.
305. - 3. kötet. 1962. 43, 244. - 5. kötet. 1962. 12, 123.
Van Deursen, A.: A Biblia világa képekben. - Evangéliumi iratmisz-
szió. 2632, 80-88, 90.
Werner Gitt (1996): A teremtés bibliai tanúságtétele. - Evangéliumi
Kiadó. Budapest. 111-121.

280
 Rövidítések

Ószövetség

1 Móz................................................. Mózes I. könyve

2 M óz................................................. Mózes II. könyve
3 Móz.................................................Mózes III. könyve
4 M óz.................................................Mózes IV könyve
5 Móz.................................................Mózes V könyve
Józsué................................................Józsué könyve
Bír. .................................................. Bírák könyve
Ruth................................................... Ruth könyve
1 Sám................................................ Sámuel I. könyve
2 Sám................................................ Sámuel II. könyve
1 K i r ................................................. Királyok I. könyve
2 K i r ................................................. Királyok II. könyve
1 Krón............................................... Krónika I. könyve
2 Krón............................................... Krónika II. könyve
Ezsd....................................................Ezsdrás könyve
Neh.....................................................Nehemiás könyve
E s z te r .............................................. Eszter könyve
Jób...................................................... Jób könyve
Zsolt...................................................Zsoltárok könyve
Péld....................................................Példabeszédek
Préd................................................... A Prédikátor könyve
Én.......................................................Énekek Éneke
Ésa......................................................Ésaiás próféta könyve
Jer. ...................................................Jeremiás próféta könyve
j S i r . ..................................................Jeremiás siralmai
Ezék....................................................Ezékiel próféta könyve
Dániel................................................ Dániel próféta könyve
Hós......................................................Hóseás próféta, könyve
Jóéi..................................................... Jóéi próféta könyve
Ámos.................................................. Ámos próféta könyve
Abd..................................................... Abdiás próféta könyve
Jón...................................................... Jónás próféta könyve
M ik...................................................... Mikeás próféta könyve
Náh......................................................Náhum próféta könyve
Hab.....................................................Habakuk próféta könyve
gof. ...................................................Sofóniás póféta könyve
Aggé.................................................... Aggeus próféta könyve
Zak..................................................... Zakariás próféta könyve
M akk................................................. Makkabeusok könyve
Maiak................................................ Malakiás próféta könyve

281
 Újszövetség

Máté ................................................Máté Evangéliuma

M á r k ................................................ Márk Evangéliuma
L u k á cs..............................................Lukács Evangéliuma
J á n o s ................................................János Evangéliuma
Csel.....................................................Apostolok cselekedetei
Rám....................................................Rómaiakhoz írt levél
1 Kor. ............................................. Korinthusiakhoz írt I. levél
2 Kor. ............................................. Korinthusiakhoz írt II. levél
Gál...................................................... Galatákhoz írt levél
E f . .....................................................Efézusiakhoz írt levél
Eil....................................................... Filippibeliekhez írt levél
Kol...................................................... Kolossébeliekhez írt levél
1 Thess..............................................Thessalonikaiakhoz írt I. levél
2 Thess..............................................Thessalonikaiakhoz írt II. levél
1 Tim ................................................. Timotheushoz írt I. Levél
2 Tim ................................................. Timotheushoz írt II. levél
Tit....................................................... Titushoz írt levél
Ellem..................................................Filemonhoz írt levél
Zsid..................................................... A zsidókhoz írt levél
Jak...................................................... Jakab levele
1 Péter. ...........................................Péter I. levele
2 Péter. ...........................................Péter II. levele
1 János.............................................. János I. levele
2 János..............................................János II. levele
3 János.............................................. János III. levele
Júd......................................................Júdás levele
Jel....................................................... János mennyei jelenései
Jel....................................................... János mennyei jelenései

282
 Tartalomjegyzék
Bevezetés..............................................................................................................5

I. A B ib lia k u l t ú r t ö r t é n e t e ......................................................................... 9
1. A Biblia..........................................................................................................9
1.1. Mit tudunk a Bibliáról?.............................................................................9
1.2. A héber nyelvű Biblia.............................................................................13
1.3. A Septuaginta ........................................................................................ 13
1.4. A görög nyelvű Új szövetség................................................................... 14
1.5. A Vulgata...................................... .......................................................15
1.6. A Ring James Version........................................................................... 15
1.7. A magyar nyelvű Biblia........................................................................... 15
1.8. A bibliafordításokról...............................................................................16
1.9. A Biblia beosztása...................................................................................17
1.10. Mi a Talmud?......................................................................................18

II. A la p v e tő te rm é s z e ttu d o m á n y o s k é r d é s e k .................................. 21

2. Terem téstörténet....................................................................................... 21
2.1. A bibliai teremtéstörténet....................................................................... 21
2.2. Az ősember és a természeti népek felfogása a teremtésről.......................23
2.3. Teremtés vagy/és evolúció?..................................................................... 25
2.4. A kezdet......................................................................................... 27
2.5. Hogyan tovább........................................................................................30
2.5.1. Az élettelen természet létrejötte.......................................................... 30
2.5.2. Az élet eredete................................................................................... 32
2.5.3. Lehet-e összefüggés a bibliai teremtéstörténet
és a természet-tudományos evolúció gondolata között?......................... 36
2.5.4. A v é g ................................................................................................40
2.6. Volt-e valóban özönvíz?........................................................................... 42

III. O rv o si je lle g ű k é r d é s e k ..................................................................... 47

3.1. A bibliai személyek életkora, nemzés ideje.............................................. 47
3.2. Tudományos hipotézis Adámról és Éváról.............................................. 53
3.3. A Bibliának a szexuális élettel kapcsolatos vonatkozásai........................ 57
3.3.1. Nemi kapcsolat, teherbeesés................................................................57
3.3.2. Terméketlenség..................................................................................58
3.3.3. A Talmud a terméketlenségről..............................................................59
3.3.4. A Biblia a terméketlenségről............................................................... 61
3.4. A homoszexualitásról............................................................................. 62
3.5. Maszturbáció (önkielégítés)....................................................................63
3.6. Prostitúció...............................................................................................67
3.7. Beztofilia.................................................................................................72
3.8. Incestus (vérfertőzés)............................................................. 73

IV B e te g s é g e k ................................................................................................ 83
4.1. A betegségek értelmezése.................................................................... 83
4.1.1. Mitől tanúskodik a bibliai pedigré?...................................................... 83
4.1.2. Egy bibliai átok = betegség?................................................................89

283
 4.1.3. Fertó'zéses megbetegedések................................................................. 91
4.1.3.1. Dögvész, döghalál = pestis............................................................... 91
4.1.3.2. Lepra = poklosság, bélpoklosság...................................................... 93
4.1.3.3. Vérhas......................................................................................... 96
4.1.3.4. Sztafilokokkusz-fertó'zések?..............................................................96
4.1.3.5. Hideglelés (malária)....................................................................... 97
4.1.4. Ászkor, sorvadás, senyvedés, száradt k é z ............................................. 98
4.1.5. Idegrendszeri megbetegedések........................................................... 100
4.1.5.1. Epilepszia = nyavalyatörés............................................................. 100
4.1.5.2. Somnambulismus (alvajárás = holdkórosság)....................................101
4.1.5.3. Ördöngösség, tébolyodás............................................................... 101
4.1.6. Véredényrendszerrel kapcsolatos megbetegedések.............................. 102
4.1.6.1. Gutaütés, bénulás......................................................................... 102
4.1.6.2. Vérzékenység (hemofilia) és körülmetélés (circumcisio)...................... 103
4.1.7. Mozgásszervrendszeri megbetegedések............................................... 106
4.1.7.1. Történelmi köszvény...................................................................... 106
4.1.7.2. Sántaság...................................................................................... 108
4.1.8. Érzékszervrendszeri megbetegedések................................................. 110
4.1.8.1. Némaság..................................................................................... 110
4.1.8.2. Siketség....................................................................................... 110
4.1.8.3. Vakság.........................................................................................110
4.1.8.4. Az orrüreg betegségei................................................................... 112
4.1.9. Egyéb betegségek és tünetek............................................................. 113
4.1.9.1. Vízkórság (hydrops)...................................................................... 113
4.1.9.2. Napszúrás és újraélesztés............................................................... 114
4.1.9.3. Szövődményes szülés.................................................................... 115
4.1.9.4. Egyéb betegségek......................................................................... 118
4.1.9.5. Törpenövés, púposság....................................................................119
4.1.10. Fogazat.......................................................................................... 119
4.1.10.1. A fogak, a megtorlás és büntetés................................................... 120
4.1.10.2. A Biblia az egészséges fogazatról................................................... 122
4.1.10.3. A Biblia a beteg fogakról............................................................... 122
4.1.10.4. A fogazat szimbolikus említése a Bibliában..................................... 123
4.1.10.5. Az állatok fogairól........................................................................125
4.1.11. Szuicidium (öngyilkosság)................................................................126
4.1.12. Herék eltávolítása (orchidectomia)...................................................129
4.1.13. Hypertrichosis (túlszőrösség)............................................................ 130
4.1.14. Az ókori ember véleménye az egészségről és az orvoslásról................ 131

V Az é le tm ó d d a l k a p c s o la to s k é r d é s e k ........................................... 135
5.1. Testápolás......................................................................................... '. 135
5.2. Tisztasági törvények..............................................................................138

V I. G e n e tik a i v o n a t k o z á s o k ..................................................................141
6.1. Bó'rlécrendszer..................................................................................... 141
6.2. Ikerszülés és kapaszkodási reflex.......................................................... 143
6.3. Lateralitás............................................................................................. 145
6.4. Nemhez kötött öröklődés......................................................................148

V II. A B ib liá b a n e lő fo rd u ló n ö v é n y e k r ő l.........................................153

7.1. Akácfa (=sittimfa) (Robiniu psoudoacacia)............................................ 153
7.2. Aloéfa (Lignum ngnloehin)....................................................................153

284
 7.3. Balzsamfa (Commiphora opobalsamum)................................................154
7.4. Bdellium (Commiphora balsamodendron)............................................155
7.5. Cédrus (thinfa, thuja) (Cédrus libani)....................................................155
7.6. Ciprusfa (Cupressus).............................................................................159
7.7. Cser, tölgy (terebintfa, terpentinfa).................................................... 162
7.8. Ébenfa (Diospyros ebenum)................................................................. 163
7.9. Fahaj (fahéj) (Cinnamomum cassia)......................................................164
7.10. Fenyőfa (Pinaceae).............................................................................165
7.11. Fügefa, figefa (Ficus carica)............................................................... 165
7.12. Fűszerek...........................................................................................168
7.13. Gabonafélék.......................................................................................170
7.14. Góferfa................................................................................................ 179
7.15. Gránátalma (Punica granatum)..........................................................180
7.16. Hagymák............................................................................................ 181
7.17. Hangafa (Ericales)............................................................................... 181
7.18. Izsóp (Hyssopus offiicinalis L .)............................................................181
7.19. Keserű fű (Polygonum)....................................................................... 183
7.20. Konkoly (Agrostemma githago)............................................................184
7.21. Kóriándrom (koriándrum) (Coriandrum sativum)...............................184
7.22. Kömény (Carum carvi)....................................................................... 185
7.23. Lótuszfa (Zizyphus)............................................................................. 185
7.24. Mandulafa (Prunus amygdalus)..........................................................186
7.25. Mandragóra (‫־־‬nadragulya) (Atropa belladonna).................................187
7.26. Manna (Tamarix mannifera)................................................................187
7.27. Mirrha, mirha (Myrrha)..................................................................... 188
7.28. Mirtusz (Myrtus commonis)................................................................189
7.29. Mustár (Brassica nigra)........................................................................190
7.30. Nárdus (Nardus stricta L .)..................................................................192
7.31. Olajfa (Olea europea)......................................................................... 193
7.32. Őszike (=rózsa) (Rosaceae)..................................................................200
7.33. Penészgombák.....................................................................................200
7.34. Sáfrány (Crocus sativus)..................................................................... 201
7.35. Sártök.................................................................................................201
7.36. Tamariska (Tamarix mannifera)..........................................................202
7.37. Tömjén...............................................................................................203
7.38. Ugorka.................................................................................................204
7.39. A Bibliában megismert növények alapján
levonható következtetések................................................................... 204

V III. A B ib liá b a n e lő fo rd u ló á lla to k r ó l..........................................205

8.1. Arbé (Acrydiinae)................................................................................. 205
8.2. Áspis (Vipera áspis L.)........................................................................... 205
8.3. Bagoly (Strigiformes)........................................................................... 206
8.4. B ak......................................................................................... 206
8.5. Behemót (Hyppopotamus)......................................................................207
8.6. Béka (Anura)......................................................................................... 207
8.7. Bíborcsiga (Murex erinaceus)................................................................ 208
8.8. Bivaly (Bubalis bubalis)........................................................................209
8.9. Bolha (Pulex irritans)............................................................................209

285
 8.10. Borjú (Bős primigenius forma taurus)................................................ 210
8.11. Borz (meles meles)............................................................................. 211
8.12. Bölömbika (Botaurus stellaris)............................................................212
8.13. Büdösbanka (Upupa epops L .) ............................................................212
8.14. Cethal (Cetacea)........................................................................... 212
8.15. Denevér (Chiroptera)......................................................................... 213
8.16. Disznó (Sus domesticus)..................................................................... 213
8.17. Dromedár (Camelus dromedarius)......................................................213
8.18. Eb (Canis familiáris)........................................................................... 214
8.19. Egér (Mus musculus)......................................................................... 215
8.20. Egyszarvú (Antilopinae)..................................................................... 215
8.21. Elefánt (Loxodonta africana)..............................................................216
8.22. Eszterág (Cicopnia ciconia)..................................................................217
8.23. Farkas (Canis lupus)........................................................................... 217
8.24. Féreg...................................................................................................218
8.25. Fogoly (Perdix perdix)......................................................................... 219
8.26. Fürj (Coturnix coturnix)..................................................................... 219
8.27. Galamb (Columba domestica)..............................................................220
8.28. Gazella (=zerge) (Gazella dorcus)........................................................221
8.29. Gekko (gyík, pók, kaméleon) (Tarentola mauritanica Gray.)............... 224
8.30. Gém (Area cinerea, A.purpurea, Ardeola ralloides,
Egretta garzetta)................................................................................. 225
8.31. Hal (Pisces).........................................................................................225
8.32. Hangyák (Formicidae)......................................................................... 226
8.33. Hattyú (Cygnidae)............................................................................... 226
8.34. Héja (Accipiter gentalis)..................................................................... 226
8.35. Hernyó.................................................................................................226
8.36. Holló (Corvus corax)........................................................................... 227
8.37. Jávorszarvas (Alces alces)....................................................................227
8.38. Juh (Ovis aries aries)............... 228
8.39. Kakas (Gallus gallus forma domesticus).............................................. 230
8.40. Kakukk (Cuculus canorus)..................................................................230
8.41. Kecske (Capra hircus)......................................................................... 230
8.42. Kígyó (Ophidia)................................................................................... 233
8.43. Leviatán (Crocodilus niloticus)............................................................235
8.44. Ló (Equus caballus)............................................................................. 236
8.45. Majom (Simiinae)............................................................................... 236
8.46. Medve (Ursus arctos)......................................................................... 237
8.47. Menyét (Mustela nivalis)..................................................................... 238
8.48. Méh (Apidae).......................................................................................238
8.49. Moly (Tineola biselliella)..................................................................... 239
8.50. Nadály (=pióca)(Hirudo medicinalis.................................................... 239
8.51. Nyúl (Oryctolagus cuniculus)..............................................................240
8.52. Oroszlán (Panthera leo )..................................................................... 240
8.53. Öszvér.................................................................................................242
8.54. Őz (Capreolus capreolus)....................................................................243
8.55. Párduc (Panthera párduc)....................................................................244
8.56. Páva (Pavo cristatus)........................................................................... 244
8.57. Pelikán (Pelecanus onocrotalus)..........................................................244

286
 8.58. Róka (Vulpes vulpes)......................................................................... 246
8.59. Sakál (Canis aureus).......................................................................... 246
8.60. Sas (Aquila)........................................................................................ 247
8.61. Sáska (szöcske, szöcskó') (Acrydiinae)................................................. 248
8.62. Sárkány..............................................................................................250
8.63. Skorpió (Scorpionidae).......................................................................251
8.64. Strucc (Struthio camelus)................................................................... 252
8.65. Sündisznó (Erinaceus roumanicus)..................................................... 252
8.66. Szamár (Equus asinus).......................................................................252
8.67. Szarka (Pica pica).............................................................................. 257
8.68. Szarvas (Cervidae)...............................................................................257
8.69. Szarvasmarha (Bős primigenius forma tau ru s).................................. 258
8.69.1. A szarvasmarha tenyésztése........................................................... 259
8.69.2. A tenyésztett állatok tulajdonságairól...............................................260
8.69.3. A szarvasmarha hasznosítása..........................................................261
8.69.4. A szarvasmarha feláldozása............................................................. 262
8.69.5. A szarvasmarha, mint szimbólum.................................... .‫י‬............ 265
8.69.6. Egyéb vonatkozásai.........................................................................266
8.70. Teve (Camelus bactrianus, Camelus dromedarius).............................. 266
8.71. Tyúk (Gallus gallus forma domesticus)................................................267
8.72. Vadbika.............................................................................................. 268
8.73. Vaddisznó (Sus crofa).........................................................................268
8.74. Vadkecske.......................................................................................... 268
8.75. Vadszamár (=kulán) (Equus hemionus Pali.)...................................... 269
8.76. Vakondok (=földi kutya) (Spalax leucodon)........................................270
8.77. Veréb (Passerr domesticus)................................................................. 270
8.78. A Bibliában eló'forduló állatnevek alapján
levonható következtetések................................................................... 271
9. Antropofágia (=emberevés, kannibalizmus).......................................... 273
10. Az ókori sportolásról............................................................................... 275
Utószó............................................................................................................ 277
Irodalom........................................................................................................ 279
Rövidítések.............................................................................................................. 281

287