LELKISÉG

Jálics Ferenc

A SZENT IGNÁC-I LELKIGYAKORLATOK

KONTEMPLATÍV SZAKASZA1

1. Bevezetés

A kontemplatív imamódok keresését ma az idõk jeleként értelmezhetjük. Sok ember vágyik

rá, és fordul keleti vallások felé, ha ezt a vágyát egyházi kereteken belül nem tudja kielégíteni.
Szent Ignác idejében ez nem így volt. Nem csodálatos, hogy Lelkigyakorlatos-könyvében
rövid, ám teljesen világos megfogalmazásban a kontemplatív imához vezetõ utat is leírja?2
Nyolc évvel ezelõtt megjelent könyvemben megírtam, hogy én hogyan tartok
lelkigyakorlatokat.3 Ebben a könyvemben mindent kerülök, ami az olvasónak, aki nem ismeri
Szent Ignác Lelkigyakorlatos-könyvét, idegenül hangzana. A jelen cikk pedig azért született,
hogy megmutassam, milyen viszonyban állnak lelkigyakorlataim Szent Ignác
Lelkigyakorlatos-könyvével. Ezért ebben a cikkben a Lelkigyakorlatos-könyvre és annak szó
szerinti értelmezésére szorítkozom. Elõször megvilágítom a Szent Ignác-i Lelkigyakorlatos-
könyv alapeszméjét, és ennek alapján megmutatom a mai lelkigyakorlatok helyét. Majd
végigveszem a Lelkigyakorlatos-könyv legfontosabb részeit, amelyek a lelkigyakorlatok
kontemplatív szakaszára vonatkoznak. A cikk összefoglalással és végszóval fejezõdik be.

2. A Szent Ignác-i lelkigyakorlatok alapszerkezete

2.1. A lelki élet három szintje

Szent Ignác Lelkigyakorlatos-könyvében három lelki szinten dolgozik, melyek különböznek

egymástól, de egymásra is építenek. Szent Ignác az egyes szinteken olyan embereket szólít
meg, akik a lelki fejlõdés más és más fokán vannak. Mindegyikük más és más lelkiállapotban
van, és épp ezért másként kell õket megközelíteni. Imamódjuk különbözõ. Sõt még imájuk
tartalma is más és más. Ennek megfelelõen egészen különféle szabályok alapján kell vezetni
õket. Minden szinten másképp viszonyulnak a Szentíráshoz. Továbbá minden szinten
másképpen zajlik le egy-egy döntési folyamat. Végül a lelkigyakorlatok befejezésével Szent
Ignác különbözõ élethelyzetekbe bocsátja el a lelkigyakorlatozókat a hétköznapokba. Ez a
három lelki szint a lelki élet klasszikus felosztásának felel meg: „via purgativa” (Lgy 10,3),
„via illuminativa” (Lgy 10,2) és „via unitiva”. Ezek a fogalmak már Szent Ignác idejében a
lelki élet három alapvetõ szakaszát jelölték. Magyarul a következõképpen hangzanak: a
tisztulás útja, a megvilágosodás útja és az egyesülés útja. Nézzük meg az egyes szinteket.

2.2. A tisztulás útja

Az elsõ szint a „via purgativa” (Lgy 10,3). Ezt a kifejezést már Szent Ignác idejében azokra
az emberekre használták, akik többé-kevésbé bûnös életet élnek. Szent Ignác ezeket az
embereket az Elsõ héthez sorolja.4 A következõképpen írja le õket: „lelki dolgokban
járatlanok”, „heves kísértések zaklatják õket” (Lgy 9,1), és „halálos bûnt halálos bûnre
halmoznak” (Lgy 314,1). Akik ebben az állapotban vannak, azokat általában nem érdekli a
lelkigyakorlat. Ha valaki ráveszi õket, hogy lelkigyakorlatot végezzenek – mint egyes
fejedelmeket vagy egyházi személyeket Szent Ignác idejében –, akkor általában észérvekkel
lehet csak õket meggyõzni. A tisztulás útjának imamódja a megfontolás (consideratio). Bár
tartalmilag kinyilatkoztatott igazságok szerepelnek, mint pl. a bûn és a pokol, mégis a
lelkigyakorlatozók a Szentírás szövegeit nem kapják kézhez. Ezt Szent Ignác nagyon
világosan leszögezi. Az Elsõ héten nincs szentírási elmélkedés.

A via purgativában nincs még ehhez érzékük az embereknek. Szent Ignác ebben az elsõ
lelki szakaszban a szellemek megkülönböztetésére állít szabályokat (Lgy 314). Ez azoknak az
embereknek felel meg, akik „halálos bûnt halálos bûnre halmoznak”. Ezeket a szabályokat
csak azoknál az embereknél alkalmazzák, akik tényleg az Elsõ hétben vannak. A via
purgativában nem vezetik be a lelkigyakorlatozót a választás folyamatába (Lgy 18,11).
Amirõl dönteni kell, az nyilvánvaló: el kell szakadni a halálos bûnöktõl. Az elsõ hét
lelkigyakorlatai fõleg a népmissziókra jellemzõk: olyan embereknek szólnak, akik nem veszik
kezükbe a Szentírást, akiknek nincs idejük elmélyült lelki életre, viszont mégis
keresztényeknek nevezik magukat. Szent Ignác számol azzal, hogy sokan a lelkigyakorlatokat
az Elsõ héttel be is fejezik (Lgy 18). Ezeket az embereket az ima elsõ módjával bocsátja a
hétköznapokba: nincs Szentírás-olvasás, a téma a tízparancsolat és a halálos bûnök (Lgy 238–
248).5

2.3. A megvilágosodás útja

Ehhez a szinthez azokat az embereket soroljuk, akik érdeklõdést mutatnak és képesek a jóról a
jobbra emelkedni (Lgy 315,1). Vagy ahogy régebben fogalmazták meg: képesek az erények
útján járni. Õk fogékonyak a „finomabb és emelkedettebb anyagra” (Lgy 9,4). Nekik Jézus
Krisztust királyként mutatják be, és Krisztus követésére vezetik õket. A Szentírás alapján
Jézus Krisztus életérõl elmélkednek, elmélyítve ezzel imájukat. A második lelki szint
gyakorlatai a Krisztus király-elmélkedéstõl Krisztus mennybemeneteléig tartanak (Lgy 91–
229; 261–362). Itt is megvannak a megfelelõ szabályok a szellemek megkülönböztetésére
(Lgy 228–236). Mivel itt Krisztus követésérõl van szó, a döntési folyamat fontos szerepet
játszik. A döntési folyamat megfontolásokkal és a szellemek megkülönböztetésével történik;
ezekben a lelkigyakorlatozó figyelme a vigasztalásokra és vigasztalanságokra irányul.
Azoknak az embereknek, akik a lelkigyakorlatot ezen a szinten befejezik, Szent Ignác az
imádság második módját ajánlja (Lgy 249–257).6

2.4. Az egyesülés útja

A harmadik lelki szint a kontemplatív szint, a via unitiva. Ebben az Istennel való egyesülést
és az Istennel való közvetlen kapcsolatot keresi a lelkigyakorlatozó.7 Azt, hogy a Teremtõ és
teremtménye között ne maradjon semmi, ami ezt a közvetlenséget megzavarná. A Teremtõ és
teremtménye közé „semmiféle dolog megérzése vagy megismerése”, sem a teremtmény „saját
tevékenysége” ne férkõzzön be (Lgy 330,1–2). Itt kell megemlíteni azt az elvet, mely szerint
nem a sok tudás a fontos (Lgy 2,4). Hol is lenne kevesebb ismerethalmaz, mint az isteni
személyek puszta szemlélésében?

A harmadik, vagyis a kontemplatív szint elérése a kegyelem mûve. Az ember nem tudja
saját erejébõl elérni. Isten a kegyelmet „ok nélkül” adja annak, akinek akarja (Lgy 175,2–3;
330,2). Így ezt nemcsak ezen a harmadik szinten kaphatjuk tõle, hanem az elsõ vagy a
második szinten is. Felkészülni azonban felkészülhetünk erre a kegyelemre. Ez a különbség a
második és a harmadik lelki szint között. A harmadik, azaz a kontemplatív szint megtanít
minket arra, hogy miben is áll a közvetlen felkészülés erre a kegyelemre. Egyrészt abban áll,
hogy kiüresedjünk, hogy elhagyjuk szellemi tevékenységeinket, azaz arra, hogy a
gondolkodás, az akarat és az emlékezés aktivitásait lecsendesítsük (Lgy 234,4–5), másrészt
abban, hogy az isteni személyek puszta szemlélésénél maradjunk (Lgy 258,4–6).

A szeretet elérésének az elmélkedése egy fundamentum8. Ahogyan Krisztus Király elmélkedése

Jézus élete szemlélésének fundamentuma, úgy a szeretet elérésérõl szóló elmélkedés a
harmadik lelki szint fundamentuma. Erre még visszatérünk.

Ez a fundamentum szellemi képességeink (memoria, intellectus, voluntas) kiüresítéséhez

mutat utat, míg csak az egyszerû, radikális szeretet marad, míg már nem a lelkigyakorlatozó
él, hanem Krisztus él benne (Gal 2,20).9

Az egyesülés útjának az imamódja világosan le van írva az Imádság harmadik módjánál (Lgy
258–260). Az isteni személyek puszta szemlélésénél maradunk, minden levegõvételnél egy
szót ismétlünk anélkül, hogy gondolatainkkal, kételyeinkkel, összehasonlítgatásokkal,
vigasztalanságokkal vagy vigasztalásokkal lennénk elfoglalva.10

A három szint bármelyikén imádkozhatunk szóbeli imákat, vagy elmélkedhetünk a Szentírás

alapján. Így a szóbeli ima az imaidõknek külsõ keretet adhat. (Lgy 258,2–3) Az egyesülés
útján azonban az ember sajátja a puszta nézés és a szeretet, mint ahogy a megvilágosodás
útjának jellemzõje a szentírási elmélkedés, a tisztulás útjáé pedig az, hogy magunkba szállva
megfontoljuk életünket. A „választást”, azaz Krisztus követésének élethivatássá választását
azzal készítjük elõ, hogy készségesnek mutatkozunk a választásra szánt elsõ modellre.11 A
gyakorlat azt mutatja, hogy ezt a készséget tanítani lehet, és gyakran megtörténik, hogy itt
döntések születnek, melyek ugyan nem felelnek meg teljesen az Elsõ választásnak, mégis
közel állnak hozzá.

Következésképp megállapíthatjuk tehát, hogy Szent Ignác lelkigyakorlatait három egymásra

épülõ lelki szinten tartja, melyek a lelki élet klasszikus felosztásának felelnek meg: via
purgativa, via illuminativa és via unitiva. A fent említett különbségekbõl kitûnik, hogy ritkán
lehet egy lelkigyakorlaton belül mind a három szinten végighaladni. Mivel az egyes szintek
egy-egy hosszan tartó lelkiállapotnak felelnek meg, az emberek gyakran éveken át az újonnan
elért szinten maradnak, míg a következõ szintre nem lépnek. Ha valaki évi lelkigyakorlatot
végez, akkor azt azon a szinten végzi, amelyiken éppen tart.

2.5. Az egyénileg vezetett lelkigyakorlatok12

Ha a lelkigyakorlatos-könyv alapstruktúráját tartjuk szem elõtt, világossá válik számunkra,

hogy az egyénileg vezetett lelkigyakorlatok a második szintre, azaz a via illuminativára
korlátozódnak. Nem terjednek ki sem az elsõ, sem a harmadik szintre. Tehát nem ölelik fel a
lelkigyakorlatos-könyv egész terjedelmét. Ez az ismeret sokat segíthet abban, hogy világosan
lássuk az egyénileg vezetett és a kontemplatív lelkigyakorlatok közötti különbséget.
Vizsgáljuk meg ezt közelebbrõl.

2.5.1. Az egyénileg vezetett lelkigyakorlatokon nem adják a lelkigyakorlat Elsõ hetét

Elõször is azok az emberek, akiket Szent Ignác az Elsõ héthez osztana be, részt se vehetnének
az egyénileg vezetett lelkigyakorlatokon. Mert „még járatlanok a lelki dolgokban” (Lgy 9,2),
„nyilvánvalóan erõs kísértések zaklatják” õket (Lgy 9,2), és „halálos bûnt halálos bûnre
halmoznak” (Lgy 314,1). Ezeket az embereket elõzetes beszélgetések segítségével
visszatartjuk az egyénileg vezetett lelkigyakorlatoktól, és ha „természetes adottságuk” (Lgy
18,8) alapján képesek arra, és a lelkigyakorlat-vezetõnek van ideje rá (Lgy 18,12), akkor
hétvégeken, lelki napokon és más rendezvényeken felkészítheti õket a tulajdonképpeni
egyénileg vezetett lelkigyakorlatra.

Másodsorban az Elsõ hét szabálya, mely a szellemek megkülönböztetésére vonatkozik,

nem alkalmazható az egyénileg vezetett lelkigyakorlatok résztvevõire. Rájuk a második hét
szabályai vonatkoznak. (Ld. Lgy 314ff. [Az elsõ hét szabályai] és Lgy 329ff. [A második hét
szabályai].) Azokkal a résztvevõkkel, akik régóta minden évben lelkigyakorlatot végeznek,
nem lehet két napig úgy bánni, mint a „nagy bûnösökkel”.

Harmadszor pedig az egyénileg vezetett lelkigyakorlatok vezetõi számára a

lelkigyakorlatok egyetlen imamódja a szentírási elmélkedés, melyet az Elsõ hét
meggondolásaira is alkalmaznak. Az Elsõ hét Szent Ignác által leírt résztvevõje viszont nem
veszi kezébe a Szentírást, mert még nem fogékony rá, és csak racionális érvelésre reagál. Az
egyénileg vezetett lelkigyakorlatok vezetõi viszont kizárólagosan szentírási elmélkedést
adnak feladatul. Ez alapvetõ jele annak, hogy csak a második szinten mozognak. Szent Ignác
szerint az Elsõ héten még nincs szentírási elmélkedés. A via illuminativában (a második
szinten) lévõ személyeknek sokat segítenek az Elsõ hét témái, hogy a Krisztus király-
elmélkedést (Lgy 91–98) elõkészítsék. Emiatt azonban nem tartoznak a lelkigyakorlatozók a
via purgativába. Gyakran elfelejtjük, hogy a tisztulás a lelkigyakorlatok állandó tényezõje és
az imaélet belsõ váza, és nem az Elsõ hét kizárólagos része. A lelki tisztulás az elsõ lelki
szinten a súlyos bûnöktõl való megtisztulásban áll. A via illuminativában a kisebb sötétségek
szakadnak föl bennünk, és a harmadik, azaz kontemplatív szinten a lélek misztikus tisztulása
van soron.

2.5.2 Az egyénileg vezetett lelkigyakorlatok kizárják a harmadik vagy kontemplatív szintet

Elõször is, sokan nem ismerik azt a tényt, hogy a negyedik megjegyzésben Szent Ignác az
Imádkozás harmadik módját egyenjogú gyakorlatrésszé nyilvánítja. (Lgy 4,3; ld. uo.: „. . . és
három imádkozási módot mutatunk be.”) Ez éppen úgy a Szent Ignác-i lelkigyakorlatokhoz
tartozik, mint Jézus életének szemlélése. (Ld. 101ff. [Szemlélõdés a megtestesülésrõl stb.];
lásd még a „Mysteria Iesu Christi”-t [elmélkedési pontok] Lgy 261–312.) Másodszor, bár az
egyénileg vezetett lelkigyakorlatokban is adják a Szeretet elérésére való elmélkedést13, mégis
ennek igazi értelmérõl, azaz hogy ezáltal lemondunk a gondolkodásról, az akarásunkról és a
visszaemlékezésekrõl, nem vesznek tudomást. Ez az elmélkedés így csak jámbor gyakorlat
marad. Valódi értelmét, tehát hogy ez fundamentum a következõ szinthez, nem ismerik fel.
Harmadsorban az egyéni lelkigyakorlatokon az imádkozás harmadik módját mint az isteni
személyek puszta szemlélését nem tanítják, és nem is alkalmazzák. Negyedszer pedig alig
beszélnek az elsõ választási idõrõl. Ha futólag meg is említik, nem mutatják meg az utat, hogy
hogyan lehet felkészülni rá, mert az igazi értelme – a szeretet elnyerésére való elmélkedés és
az imádság harmadik módja – ismeretlen számukra.

2.6. A döntõ kérdés

Ezekre az érvekre alapozva az a véleményem, hogy a szokásos, egyénileg vezetett
lelkigyakorlatok a via illuminativára korlátozódnak. Nem fogják át a lelkigyakorlatok egész
terjedelmét. Az egyénileg vezetett lelkigyakorlatok sem az elsõ, sem a harmadik szinten nem
mozognak. Ez ellen nem lehet kifogás. Szent Ignác elvei szerint ez helyes alkalmazása a
könyvének, és rendben is van. Sõt dicséretes dolog. El kell ismerni, hogy az egyénileg
vezetett lelkigyakorlatok a lelkigyakorlatos mozgalmat csodálatosan felvirágoztatták.

Fölmerül azonban a kérdés, hogy néhány személyesen vezetett lelkigyakorlatot tartó mester a
második lelki szintre szorítkozó lelkigyakorlatait nem téveszti-e össze a Szent Ignác-i
lelkigyakorlatok teljességével. Mert ebben az esetben félõ lenne, hogy õk saját
szemszögükbõl nézve csak az egyénileg vezetett lelkigyakorlatokat tartanák Szent Ignác-inak.
Számukra az Elsõ hét és a lelkigyakorlatok kontemplatív szakasza nem követné Szent Ignác
könyvét.

Miután áttekintettük a lelkigyakorlatok alapstruktúráját, nézzük meg egyenként, mit mond

Szent Ignác a kontemplatív lelkigyakorlatokról.

3. A három fundamentum

A lelkigyakorlatos-könyv elején a megjegyzések után (Lgy 1–22) és a legelsõ gyakorlat elõtt

Szent Ignác alaptételt fogalmaz meg, melynek a Vezérelv és alapigazság (Principium et
Fundamentum Lgy 23) címet adja. Elõször is megadja a lelkigyakorlatok célját: Az ember
„Istent dicsérje, tisztelje, és szolgáljon neki, és ezáltal lelkét üdvözítse” (uo.).14

Másodszor megmutatja azt a nehéz utat vagy nehéz feladatot, amely ehhez a célhoz vezet:
„Szükséges ezért, hogy közömbösekké tegyük magunkat minden teremtménnyel szemben . . .
úgyannyira, hogy magunk részérõl ne akarjuk inkább az egészséget, mint a betegséget, a
gazdagságot, mint a szegénységet, a tiszteletet, mint a gyalázatot, a hosszú életet, mint a
rövidet.” (uo.)

Harmadsorban mintegy a feladatokra válaszolva leírja a célhoz vezetõ gyakorlatokat, azaz

a lelkigyakorlatokat. Ez a felépítés megfelel egy „iskola” szerkezetének. Az elején felvételi
vizsga van. Szent Ignác megadja a célt, ahová vezetni akar bennünket. Aztán elmagyarázza,
hogy mit kell megtanulnunk, ez az indifferencia vagy közömbösség. Ez a felvételi vizsga az
iskolába. Aki nem akarja elérni ezt a célt, annak nem is kell azt az iskolát elvégezni. Aki már
elérte a lelkigyakorlat célját, annak sem kell ebbe az iskolába járnia. A lelkigyakorlatok
tanítása olyan embereknek való, akik el akarják érni a célt, de még nem sikerült nekik. Ha a
beleegyezés megtörtént, a tanuló megkezdheti a gyakorlatokat. Ez így természetes folyamat,
ha valakit valahova vezetni akarunk. Ez Szent Ignác módszere, aki gyakran elhatározta, hogy
az embereket jobb életre vezeti.15

Ha azonban pontosabban megfigyeljük, észrevesszük, hogy Szent Ignác Lelkigyakorlatos-

könyvében a lelkigyakorlatos iskola egy új szintre való lépésénél ezt az eljárást még egyszer
megismétli. Mégpedig akkor, amikor a lelkigyakorlatok újabb szintjére akar vezetni, a via
purgativából, azaz a tisztulás útjáról a via illuminativába. Amennyiben a lelkigyakorlatozó
már elég érett arra, hogy a második hetet megkezdje, Szent Ignác hatalmas vízióban adja át
Krisztus Király hívását, amelynek követése az újabb cél. Második lépésként pedig ennek az
elmélkedésnek a felajánló imájában megadja a feladatot, és megmutatja az utat, mely ehhez a
célhoz vezet (Lgy 98). A lelkigyakorlatozó új elmélkedési módszert kap – a megfontolás
(consideratio) helyett az elmélkedést (contemplatio) –, és új elmélkedési tartalmat is, Jézus
életének misztériumait, valamint a jóra való elhatározás helyett a választás módszerét.
Láthatjuk, hogy az új célt hatalmas vízióba öltözteti (Lgy 92–97), az utat pedig imában
mutatja meg (Lgy 98), és mindezek után a gyakorlat stílusa is megváltozik (Lgy 101kk).

Szent Ignác megismétli ezt az eljárást, amikor a másodikról a harmadik szintre érkezünk.
Nagy vízióban: a szeretet elnyerésére való elmélkedésben megadja az új célt: Istent mûveiben
szemlélni (Lgy 234–237). Azután ismét az imaszövegben mutatja meg az utat ehhez a célhoz.
Feladatunk, hogy összes szellemi képességünket lecsendesítsük, és a szemlélésnél maradjunk
(Lgy 234). Ehhez új imamódot és tartalmat ad (Lgy 258).

Így az alábbi következtetéseket vonhatjuk le: Ahogyan a fundamentum a lelkigyakorlatok

egészéhez viszonyul, úgy viszonyul a Krisztus Király-elmélkedés a második szinthez: a via
illuminativához, azaz Jézus életérõl való elmélkedésekhez. Éppen így viszonyul a szeretet
elnyerésére irányuló elmélkedés a következõ szinthez, a via unitivához, azaz a kontemplatív
szinthez.

4. Két egészen különbözõ feladat

A második szinten, vagyis a Krisztus Király-elmélkedéstõl a Krisztus mennybemenetelérõl

való elmélkedésig az a feladat, hogy valamit Krisztusért tegyünk. Szent Ignác ezt világosan
meghatározza a Krisztus Király-elmélkedés imájában. A harmadik, vagyis a kontemplatív
szint alapvetõ tételében új feladatot ad, olyat, amelyik lényegében különbözik az eddigiektõl.
Hasonlítsuk össze õket.

A Krisztus Király-elmélkedésben ezt olvashatjuk: „A Te kegyelmeddel és segítségeddel

teszem meg felajánlásomat végtelen Jóságod színe elõtt, dicsõséges Édesanyád, valamint a
mennyei udvar összes szentjeinek jelenlétében, hogy akarom és kívánom, és megfontolt
elhatározásom, ha ezzel jobban szolgállak és dicsérlek, hogy Téged kövesselek minden
sérelemnek, minden gyalázatnak és a teljes – valóságos vagy lelki – szegénységnek
elviselésében, ha szent Felséged engem ilyen életre és állapotra kiválasztani és elfogadni
akar.” (Lgy 98. Kiemelés a szerzõtõl.) Tehát a cselekedetek és tettek átadásáról van itt szó. A
lelkigyakorlatozónak a kegyelem segítségével Krisztust kell követnie, feltéve, hogy Isten õt
„ki akarja választani vagy el akarja fogadni”. Aktív tevékenységrõl van szó: „felajánlom . . .
akarom és kívánom. . . elhatározásom. . . elszenvedem.”

A szeretet elnyerésérõl való elmélkedésben ezzel szemben új feladatot kap a

lelkigyakorlatozó. Ott nem kell már semmit akarnia és cselekednie. Képességeit Istennek kell
visszaadnia: Nem kell megígérnie, hogy Istenért küzd, sem hogy véghezvisz vagy teljesít
valamit, hanem belsõ képességeit kell lecsendesítenie, hogy tetteinek aktivitását Isten vegye
át: „Vedd, Uram, és fogadd el teljes szabadságom, emlékezetem, értelmem és egész
akaratom, mindenem, amim van, és amivel rendelkezem. Te adtad nekem mindezt, Neked,
Uram, adom vissza. Minden a Tiéd, rendelkezzél vele teljesen akaratod szerint. Add nekem
szereteted és kegyelmed, mert ez elég nekem.” (Lgy 234.)

A különbséget nem lehet nem észrevenni. Ez az ima konkrétan azt fogalmazza meg, hogy –
minden szellemi képességünket nyugvó állapotba hozva – csak a radikális szeretet és Isten
puszta szemlélése maradjon meg. Ez egészen új távlatot ad, és a lelkigyakorlatok új szintjére
vezet bennünket. Az ima módját is megváltoztatja. Eddig Jézus életét elmélkedtük át. Ezt
most abba kell hagynunk, mert az eddigi elmélkedésekben még szellemi erõink mûködtek. Új
imamód kerül ennek helyére, amelyben az értelemnek, az akaratnak és az emlékezéseknek
már nincs helyük. Igen, ez a megvilágosodás útjáról a kontemplatív szintre történõ átmenet.
Ettõl a ponttól kezdve a Jézus életérõl való elmélkedés egyszerû nézéssé alakul át.

5. Az imádság új fajtája (Lgy 238–260)

5.1. Az ima három módja

Az ima elsõ módja (Lgy 238–248) azoknak az embereknek való, akik az Elsõ hétnél tartanak,
azaz a tisztulás útján járnak. Szent Ignác úgy gondolja, hogy még megvannak régi
„szokásaik” (Lgy 242), hogy bûnöket követnek el (Lgy 244); ezért azt tanácsolja nekik, hogy
gondolkodjanak a parancsolatokról (Lgy 240–243). Ilyen feladatot nem adna a
lelkigyakorlatozóknak, akik már a Második hétbe léptek.

Az ima második módja (Lgy 249–257) annak a feladatnak felel meg, melyet a második szinten
lévõ lelkigyakorlatozók kaptak, vagyis hogy Jézus életében elmélkedjenek (Lgy 10,2):
„Térdelve vagy ülve, ahogy azt megfelelõbbnek találja, s ahogyan több áhítatot érez, szemét
lehunyva vagy körültekingetés nélkül egy helyre irányítva mondja: Mi Atyánk. Addig
maradjon ennek a szónak a megfontolásánál, amíg különbözõ jelentéseket, hasonlatokat,
örömet és vigaszt talál benne.” (Lgy 252) Ez egyértelmûen megfelel a második szint
elmélkedéseinek. Ez a hét az értelmezések, összehasonlítások és mérlegelések hete. Ezen a
héten az érzésekkel, a vigasztalásokkal és vigasztalanságokkal foglalkozunk.

Az ima harmadik módját (Lgy 258–260) azoknak az embereknek szánja Szent Ignác, akik
elérték már a kontemplatív szintet: „Minden egyes be- és kilégzésnél lélekben imádkozunk,
mialatt a miatyánk vagy más ima egy szavát mondjuk. Az egyik lélegzetvétel és a másik
között tehát csak egyetlen szót mondjunk ki. A két lélegzetvétel között gondoljunk fõleg
ennek a szónak jelentésére, vagy arra a személyre, akihez imádkozunk, vagy saját magunk
semmiségére, vagy arra a különbségre, ami azon személy akkora méltósága és a mi saját
kicsinységünk között van.” (Lgy 258) Az elõzõ imamódhoz képest az a lényeges különbség,
hogy itt nincs jelen semmiféle gondolkodás, mérlegelés, a dolgok értelmének keresése,
semmiféle megkülönböztetés az „öröm” és „vigasztalás” megfigyelése által, ahogy azt a
második imamódban találtuk. (Ld. Lgy 252 és 258.) Csak a puszta nézés marad, amely az
igazi kontemplációnak, tehát a via unitivának, vagyis az egyesülés útjának felel meg. Ezt már
láttuk a Szemlélõdés a szeretet elnyerésére fejezetben (4).

5.2. A nézés a személyre

Különösen szeretném kiemelni a magára a személyre való nézést.16 Nem az isteni személy
cselekedeteirõl, nem Jézus életének misztériumairól, nem képekrõl és ikonokról, és még csak
nem is a személy tulajdonságairól van szó. A lelkigyakorlatozónak magára a személyre kell
tekintenie. A nézés átveszi az emlékezet emlékeit, az értelem megfontolásait, az akarat elérni
vágyását és a megkülönböztetéseket a vigasz és vigasztalanság megfigyelése által.

Ehhez a nézéshez még egy megjegyzést fûznénk hozzá. Egy személyre nem tudunk
objektívan ránézni, nem tudjuk õt tárgyként szemlélni, mert nem tárgy. Egy személyt csak
akkor tudunk szemlélni vagy felismerni, ha valamilyen kapcsolatban vagyunk vele. Ezt akarja
Szent Ignác is kifejezni, amikor a személy szemlélésénél hozzáfûzi: „. . . vagy saját magunk
semmiségére, vagy arra a különbségre, ami azon személy akkora méltósága és a mi saját
kicsinységünk között van.” (Lgy 258)
Szent Ignác ezzel a szöveggel nem összehasonlítani akar, hanem rá akar vezetni arra a
nézésre, mely az egyént és Istent magába foglaló kapcsolatra irányul. Hogy megértsük, mirõl
is van szó, nézzünk meg néhány misztikus kijelentését: „Én nem vagyok semmi, Te minden
vagy.” Vagy ahogyan Szent Ferenc egy éjszakát átimádkozott: „Ki vagy te, és ki vagyok én?”
Vagy ahogy egy hívõ az arsi plébánosnak válaszolt: „Õ rám néz, és én õrá nézek.” Szent Pál
ugyanezt fejezi ki: „Már nem én élek, hanem Krisztus él bennem” (Gal 2,20), és még
világosabban fejezi ki magát a negyedik evangélista: „Legyenek mindnyájan egy. Amint te,
Atyám, bennem vagy s én benned, úgy legyenek õk is bennünk.” (Jn 17,21)

Szent Ignác nem szembeállítást javasol. Ez az értelem gondolatait ismét megélénkítené, amit
a lelkigyakorlatozó már régen maga mögött hagyott. A fenség és kicsinység ellentéte ellenére
csak arról az egyetlen nézésrõl van szó, mely a lelkigyakorlatozót és Istent egyaránt magába
foglaló kapcsolatra irányul. A találkozás tudatosításáról van szó, melyet alázat és irgalom
övez. A lelkigyakorlatozó az önmagában jelenlévõ Jézus Krisztusra tekintsen. És mégis a
„fenség” és „kicsinység” egymással való szembeállításának nagy jelentõsége van. Ez vezet a
legutolsó és legmélyebb tisztuláshoz: a lélek sötét éjszakájába. Ha Isten jelenlétének tükrében
önmagunk „semmiségét” megtapasztaljuk, a lélek utolsó sötétségeitõl tisztulunk meg.

5.3. A három követelmény

Szent Ignác gyakorlati gondolkodású, pedagógusi vénával megáldott ember volt: mindhárom
imamód gyakorlóinak követelményeket állított fel, hogy elérjék céljukat. Az elsõ imamód
embere az Elsõ hetet járja, azaz a tisztulás útján tart. Szent Ignác elvonja a világ zajától, hogy
egyre inkább megnyugodjon: „Mielõtt imába fognék, csituljon el kicsit a lelkem, leülök vagy
körbejárok, ahogy jobbnak tûnik.” (Lgy 239)

A második imamód annak az embernek felel meg, aki a második szintre ért (Jézus életének
szemléléséhez), de a harmadik szintet még nem ismeri. Tõle már többet követelhet. Szent
Ignác megvonja tõle a külsõ érzékek aktivitásait, meghagyja azonban belsõ képességeinek
aktivitásait: „Térdelve vagy ülve, ahogy azt megfelelõbbnek találja, s ahogyan több áhítatot
érez, szemét lehunyva vagy körültekintgetés nélkül egy helyre irányítva mondja: Mi Atyánk.
Maradjon ennek a szónak a megfontolásánál. . .” (Lgy 252) Majd késõbb ez áll: „Az említett
módon töltsünk egy órát az egész miatyánknál. . . . Ha az illetõ bõséges elmélkedési anyagot,
örömet és vigaszt talál, ne törõdjék az ima folytatásával, még ha el is múlna az óra azzal, amit
talált.” (Lgy 253–254) Tehát elõször testének kell egészen lenyugodnia, a szemek
tevékenységét kikapcsolni, és lehetõleg kevés szót ejteni ki. Az elsõ szinten lévõ emberektõl
Szent Ignác ezt még nem kérte. Ez nagyobb összeszedettségre segít majd a „mérlegelésekben”
és más belsõ folyamatokban.

A harmadik imamód a harmadik, azaz a kontemplatív szintnek felel meg. A gyakorlatozótól

itt megvonja a belsõ képességek aktivitását is – az aktív visszaemlékezéseket, a gondolkodást,
az aktív akarást, és a vigasz vagy vigasztalanság érzéseivel való foglalkozást –, ahogy ezt az
imént láttuk. Õt a kizárólagos nézésbe vezeti be.

5.4. Külön segítségek

Mivel azonban az emlékezés, a gondolkodás, az akarat, a vigasz és vigasztalansággal való

foglalkozás elhagyása roppant nehéz, Szent Ignác még más tanáccsal is siet a
lelkigyakorlatozónak a segítségére, hogy le tudjon mondani belsõ képességeinek
aktivitásairól. Ez pedig a lélegzésre való figyelés: „Az imádkozás harmadik módja abban áll,
hogy minden egyes be- és kilégzésnél elménkben imádkozunk, mialatt az ima egy szavát
kimondjuk. Az egyik lélegzetvétel és a másik között tehát csak egyetlen szót mondjunk ki.”
(Lgy 258)

Sok kultúrából és különféle hagyományokból ismeretes, hogy a lélegzésre való figyelés

nagy segítséget nyújt ahhoz, hogy gondolatainkat elhagyjuk, és mélyebb összeszedettségre
jussunk, melyben a figyelem a zavartalan nézésre irányulhat. Szent Ignácnak nem kellett
megismételnie, hogy ez a kimondott szó név is lehet. Ezt már az elõzõ imamódnál tisztázta.
Ugyanígy veszi át a második imamódból azt a tanácsot, hogy egy szó ismétlése egy egész órát
kitölthet. Mivel a lelkigyakorlatozók belsõ csöndje a kontemplatív idõben még mélyebb, mint
a második szinten, még hosszabb ideig maradnak ugyanannál a névnél, mint az elõzõ, azaz a
második szinten tartók: hónapokig vagy akár még tovább.

Az ima egyszerûvé és bensõségessé válásának ebbõl a szemszögébõl már érthetõ, hogy az

ismétlõdõ gyakorlatok (Lgy 62, 118 stb.) és az öt érzék alkalmazása (Lgy 121) Krisztus
életének szemlélésekor a harmadik, azaz a kontemplatív szakasznak elõkészítõi voltak. Az
emlékezés, a gondolkodás és az akarás elhagyása nehéz feladat. Ezért volt szükség az
elõkészítõ folyamatokra.

5.5. A Jézus-ima

Soroljuk fel a harmadik imamód elemeit. A külsõ érzékek lecsendesítésével kezdjük. Ez

ugyan a második imamódban szerepel, de érvényes a harmadik imamódra is:

– Az imádkozó térdeljen vagy üljön (Lgy 252).

– Szemét hunyja le, vagy irányítsa egy helyre (Lgy 252).

– Egy szót ismételjen (ugyanott).

– Egy órát maradjon/maradhat ennél (Lgy 253).

Hozzáfûzzük a harmadik imamód saját utasításait:

– A szót minden egyes lélegzetvételnél mondja ki (Lgy 258).

– A szó kimondásakor arra a személyre figyeljen, akihez beszél (Lgy 258).

– Ahelyett, hogy gondolkodna vagy összehasonlítana, örömet vagy vigasztalást keresne,

maradjon egyszerûen a nézésnél (Lgy 252, 258).

Ha mindezek mellett figyelembe vesszük, hogy Szent Ignác nagy áhítattal fordult Jézus felé,
könnyen elképzelhetõ, hogy az a „szó”, amelyet a lelkigyakorlatozók mondanak, igen gyakran
Jézus neve. Én így értelmezem Szent Ignác harmadik imamódját, és ezt az utat mutatom meg
a Jézus-imával a „Szemlélõdõ lelkigyakorlat”-ról írt könyvemben.

6. A három imamód egyenrangúsága

a lelkigyakorlat többi szakaszaival
Szent Ignác a három imamódot az összes többi gyakorlatokkal egyenrangúnak értékeli, és
velük egy sorba helyezi. Most érkezünk a Lelkigyakorlatos-könyv legelhanyagoltabb és
legkevésbé megértett kijelentéséhez. Ennek azonban nagy jelentõsége van a lelkigyakorlatok
kontemplatív szakaszára vonatkozóan. A szöveg így hangzik:

„Az egész lelkigyakorlatra négy hetet szánunk, mert ez felel meg a négy résznek, amelyre a
gyakorlatok fel vannak osztva: – az elsõ rész megfontolás a bûnökrõl; – a második Krisztus
Urunk élete virágvasárnappal bezárólag; – a harmadik Krisztus szenvedése; – a negyedik a
feltámadás és a mennybemenetel, és a három imádkozási mód.” (Lgy 4,1–3. Kiemelés a
szerzõtõl.)

Szent Ignác – mint már említettük – a harmadik imamódot ugyanolyan értékrenddel sorolja
be a végrehajtandó gyakorlatok közé, mint a többi részeket. Az imádkozás három módja tehát
egyenrangú rész. Az imádkozás harmadik módja a lelkigyakorlatos-könyv összes gyakorlata
közül az utolsó helyen áll. Következésképp, ha a lelkigyakorlatok folyamatot képeznek, akkor
az imádkozás harmadik módja a lelkigyakorlatok „virágkora”, vagyis a végsõ állapota, végsõ
fejlõdési szakasza, mellyel Szent Ignác a lelkigyakorlatozókat az életbe engedi vissza.

7. Választás a kontemplatív idõszakban

Szent Ignác lelkiségében a választás döntõ fontosságú. Míg a szerzetesrendek általában a

világtól való elfordulást hangsúlyozták, Szent Ignác a munka jelentõségére hívta fel a
figyelmet. Azt akarta, hogy az emberek megszenteljék cselekedeteiket, és megtalálják Istent a
hétköznapi életben. A cselekedetek legfontosabb összetevõi a döntések. Ha azok Isten
akaratával megegyeznek, azaz meg vannak szentelve, akkor jó irányban halad az életünk.
Szent Ignác a döntési folyamatokat három modellben írja le.

Az elsõ modellben maga Isten irányítja a döntést. Az ember nem járul hozzá. Szent Ignác
ezt a választást „ok nélküli” választásnak nevezi. Erre a modellre példa Szent Pál és Szent
Máté életválasztása (Lgy 175,2–3). A második modellben a különféle „szellemek” (angyalok)
mûködnek. Az emberek lelkébe vigaszt és vigasztalanságot hoznak. Itt azonban az ember
hozzájárul a döntéshez. Megkülönbözteti a lélek érzelmeit és indulatait (motiones animae), és
ezáltal rájön, hogy hová vezeti õt a jó lélek. Az ember cselekvése a vigasz és vigasztalanság
megkülönböztetésében áll.17 A harmadik modellben sem közvetlenül Isten, sem angyali erõk
nem mûködnek.18 Egyedül az ember a tisztánlátásnak az okozója. Ez nyugodt idõszak. Az
ember teljes mértékben „természetes képességeire” van hagyva (Lgy 177,3).19 Szent Ignácnál
ezek a képességek az emlékezet, az értelem és az akarat.

Hogyan viszonyulnak ezek a modellek a lelki szintekhez?

Az elsõ, vagyis a tisztulási szinten Szent Ignác értelmezése szerint tulajdonképpen nincsenek
választási folyamatok. Az embernek itt el kell szakadnia a halálos bûnök elkövetésétõl. Ehhez
motivációra van szüksége, amelyet megkap, ha magába száll, és elgondolkodik.

A második szinten, a megvilágosodás szintjén, tehát a lelkigyakorlat második hetében van egy
valóságos döntési folyamat. Ez a folyamat hosszan elõ lesz készítve, és a második és a
harmadik modell szerint lesz végrehajtva (Lgy 135–174). Ha a lelkigyakorlatozóban érzelmek
dolgoznak, a második modell szerint járunk el, ha nyugodt idõszakot él, a harmadik modellt
követjük. A két modell kölcsönösen kiegészíti egymást.
 A harmadik, vagyis a kontemplatív szinten nagyon érdekes dolgot fedezünk fel. Sem
„természetes képességeink” (3. modell), sem pedig „a vigasszal és vigasztalansággal való
foglalkozás” (2. modell) nem aktívak bennünk. Egyrészt az ember a döntést segítõ „okok
nélkül” van, tehát nincsenek „okok”, melyek a döntést befolyásolnák. Másrészt passzív és
közvetlen, azaz „ok nélkül”-i állapotban van. Ideális állapot az elsõ modell kegyelmére,
melyben csak Isten kegyelme az ember aktivitása nélkül teremti meg a döntést. Ha a
lelkigyakorlatozó nem kapja is meg mindig az elsõ modell kegyelmét, ennek az Istenre való
nézésnek az állapota mégis nagyon gyümölcsözõ. A mélybe vezet, ahol a Szentháromság
gyakorta világossággal ajándékoz meg bennünket. Gyakran döntéshez vezet, anélkül, hogy azt
állíthatnánk, hogy ez teljesen „ok nélkül”, csupán Isten kegyelmébõl született. Mégis ezek a
döntések gyakran közel állnak az elsõ modell döntéseihez.

8. Összefoglalás kilenc pontban

1. A Lelkigyakorlatos-könyv alapstruktúrája abban áll, hogy Szent Ignác három egymást

követõ lelki szinten dolgozik, és ezt az egész lelkigyakorlat alatt szeme elõtt tartja: a tisztulás
útján, vagyis a via purgativán, a megvilágosodás útján, vagyis a via illuminativán és az
egyesülés útján, azaz a via unitiván.

2. A missziók a lelkigyakorlatok elsõ szintjének, a tisztulás útjának kitûnõ példái. Jó okunk

van leszögezni, hogy a – rendkívül fontos és nagyon aktuális – egyénileg vezetett
lelkigyakorlatok a második szintre korlátozódnak. A kontemplatív lelkigyakorlatokon a
harmadik, azaz a kontemplatív szinten dolgozunk. (Magyarul csendmeditációs
lelkigyakorlatnak is mondják. [A szerzõ.])

3. Az elmélkedés a szeretet elnyerésére a kontemplatív szint fundamentuma.

4. Ez minden tevékenység leépítésére vezet, míg az imában már nem akarunk semmit, nem
gondolunk semmit, nem foglalkozunk az emlékeinkkel, és nem próbálunk vigasztalás és
vigasztalanság állapotáról szellemeket megkülönböztetni. Csak a szeretet marad és az
egyszerû nézés.

5. Ehhez Szent Ignác új gyakorlatokat ír elõ. Ezt az új utat a külsõ és belsõ érzékeink
lecsendesítésével készíti elõ. Magában az imában a légzéssel azonos ritmusban egy szót
ismétlünk, mint pl. „Atya”. A figyelem arra a személyre irányul, akinek a nevét mondjuk.

6. Szent Ignác számára ez az út a lelkigyakorlatok egyenrangú része, mint bármi más

gyakorlat, például mint a Jézus életérõl való elmélkedés.

7. Így a harmadik szint Jézus-imája a Lelkigyakorlatos-könyv utasításainak szó szerinti

kivitelezése.

8. Az így leírt kontemplatív szint feltûnõen megegyezik az elsõ választási idõvel, és elõkészít
rá, amennyiben az „okok”-at leépíti (Lgy 330,1/2).

9. A „Szemlélõdõ lelkigyakorlatok” címû könyvemben egy elméleti és gyakorlati kézikönyvet

szándékoztam az olvasó kezébe adni, hogy a Szent Ignác-i Lelkigyakorlatos-könyv
kontemplatív szakaszát magunk elvégezhessük, és másoknak is adhassuk.

Befejezés
Egy barátom, aki a politika és a gazdaság területén dolgozik, azt mondta nekem, amikor a
szemlélõdõ lelkigyakorlatok sikerét látta: „Te egy piaci rést fedeztél fel.” „Piaci rést . . .?!” –
fontolgattam magamban a szót, hogy megtaláljam ennek a kereskedelmi kifejezésnek az
értelmét. Aztán igazat adtam neki. Késõbb azonban elszégyelltem magam, és azt mondtam:
Nem, barátom, ezt nem én fedeztem fel. Ne haragudj, de ezt Szent Ignác fedezte fel, sõt lehet,
hogy nem is õ. Könnyen elképzelhetõ, hogy a Montserraton vagy Salamancában egy
szerzetestõl tanulta. Hiszen ez az Egyház régi kincse.

Jegyzetek:

1
Jelen cikk a Geist und Leben folyóirat 71. évfolyamában – 1998, 12–25; 118–131. –
megjelent, azonos címû cikkem átdolgozása. [Ebben az átdolgozott formában közölte a Geist
und Leben folyóirat 75. alapítási jubileumának ünnepére kiadott könyv is: Andreas Schönfeld
(Hrsg), Spiritualität im Wandel, Würzburg, Echter, 2002, 344–359. A magyar fordítást Szalay
Péterné Hidas Ildikó készítette.]

2
Ld. Loyolai Szent Ignác, Lelkigyakorlatok. A könyvre utal a Lgy rövidítés. Németül: P.
Knauer: Gründungstexte der Gesellschaft Jesu, Würzburg 1998, II. 92–269. A
lelkigyakorlatos-könyv szövegét 1548-ban III. Pál pápa jóváhagyta. [Magyarul a könyv
megjelent a Szent István Társulatnál 1986-ban, és a Kordánál két kiadásban, másodszor 2002-
ben. A Lelkigyakorlatos-könyvet 1928-ban 370 pontra osztották, és ma már az egész világon
ezt a felosztást használják. Peter Knauer egyes hosszabb pontokat alpontokra osztott, és e cikk
szerzõjének hivatkozásaiban is megtalálhatók. Pl. a 7. jegyzet elején a 15. pont 5. és 6.
alpontjáról van szó.]

3
Franz Jalics, Kontemplative Exerzitien, eine Einführung in die kontemplative Lebenshaltung
und in das Jesusgebet, Würzburg, siebte Auflage 2002. Magyar fordításban: Jálics Ferenc,
Szemlélõdõ lelkigyakorlat. Bevezetés a szemlélõdõ életmódba és a Jézus-imába. Manréza–
Korda, második kiadás, Kecskemét 2001.

4
A Lelkigyakorlatok összesen 4 hétbõl, ill. 4 lelkigyakorlatos szakaszból állnak, és napi
meditációs gyakorlatokat tartalmaznak. Ezek tartalma leegyszerûsítve a következõ: A
keresztény élet értelme és célja, lelkiismeret-vizsgálat, elfordulás a bûnöktõl (1. hét; Lgy
23/24–90), Jézus élete, követése a választott „életállapotban” (2. hét; Lgy 91–169), a
szenvedéstörténet szemlélése (3. hét; Lgy 190–209) és Krisztus feltámadása (Lgy 219–229).

5
Ld. Lgy 238: „Az imádkozás elsõ módja a tízparancsolatra, a hét fõbûnre, a három lelki
képességre és a test öt érzékére vonatkozik. Ez az imádkozási mód inkább csak vázlatot,
módot és gyakorlatokat akar adni arra, hogy felkészüljön bennük és elõrehaladjon a lélek,
továbbá hogy imádsága kedves legyen Isten elõtt. Nem célja azonban, hogy magának az
imádkozásnak adja meg valamilyen meghatározott formáját vagy módját.”

6
Lgy 252: „A második imádkozási mód abban áll, hogy az imádkozó térdelve vagy ülve,
ahogy azt megfelelõbbnek találja, s ahogyan több áhítatot érez, szemét lehunyva vagy
körültekingetés nélkül egy helyre irányítva mondja: Mi Atyánk. Addig maradjon ennek a
szónak a megfontolásánál, amíg különbözõ jelentéseket, hasonlatokat, örömet és vigaszt talál
benne. Ugyanígy járjon el a miatyánk vagy bármely más imádság minden egyes szavánál, ha
ezen a módon akarja azt imádkozni.”
7
Ld. Lgy 15,5–6: „A gyakorlatok vezetõje tehát ne forduljon, ne hajoljon sem egyik, sem
másik oldal felé, hanem középen maradjon, mint a mérleg nyelve, hogy a Teremtõ a
teremtménnyel és a teremtmény az õ Teremtõjével és Urával közvetlen kapcsolatban
tevékenykedjék.”

8
A „Principium et Fundamentum”, magyarul „irányelv és alap”, a lelkigyakorlatok elején
álló rövid szöveg, amely mintegy felvételi vizsgának számít, és a lelkigyakorlat célját és a
megteendõ utat írja le. Mi a használatos terminológiának megfelelõen fundamentumnak
fordítjuk. További magyarázat a 3. pontban.

9
Ld. „Felajánló ima” (Suscipe) Lgy 234,4–5: „Vedd, Uram, és fogadd el teljes szabadságom,
emlékezetem, értelmem és egész akaratom, mindenem, amim van, és amivel rendelkezem. Te
adtad nekem mindezt, Neked, Uram, visszaadom. Minden a Tiéd, rendelkezzél vele egészen
akaratod szerint. Add nekem szereteted és kegyelmed, mert ez elég nekem.”

10
Ld. Lgy 258: „A harmadik imádkozási mód abban áll, hogy minden egyes be-és kilégzésnél
elménkben imádkozunk, mialatt a miatyánk vagy más ima egy szavát kimondjuk. Az egyik
lélegzetvétel és a másik között tehát csak egyetlen szót mondjunk ki. A két lélegzetvétel
között gondoljunk fõleg ennek a szónak a jelentésére, vagy arra a személyre, akihez
imádkozunk, vagy saját magunk semmisségére, vagy arra a különbségre, ami azon személy
akkora méltósága és a mi saját kicsinységünk között van.”

Az Elsõ idõ a választásra ld. Lgy 175: „Az elsõ idõ az, amikor Isten, a mi Urunk úgy
11

megmozdítja és vonzza az akaratot, hogy az odaadó lélek anélkül, hogy kételkedni tudna,
hûen követi azt, amit Isten mutat neki. Így tett Szent Pál és Szent Máté Krisztus Urunk
követésében.”

12
A német „Einzelexerzitien” kifejezést a magyarban használatos „személyesen vezetett
lelkigyakorlat” -tal fordítjuk. A második világháború elõtti idõben lelkigyakorlatokon
konferenciasorozatot értettek, melyek a Szent Ignác-i lelkigyakorlatok témáját adták elõ
gyakorlatilag személyes vezetés nélkül. A második világháború után kezdtek visszatérni a
Szent Ignác által megadott módszerhez, melyben a lelkigyakorlat-adó minden egyes
lelkigyakorlatozót személyesen vezet. Ez Németországban a hatvanas években terjedt el, és
„Einzelexerzitien” néven lett ismert. Az elõadásos lelkigyakorlatokat ezzel szemben
„Vortragsexerzitien”-nek nevezték el. A kontemplatív lelkigyakorlatot adók épp annyira
személyesen vezetik a résztvevõket, mint az egyénileg vezetett lelkigyakorlatokban. Ebben
nincs köztük különbség. Az „Einzelexerzitien”-ekben tehát az egyénileg vezetett
lelkigyakorlatokban gyakorolt imaforma a szentírási elmélkedés Jézus életérõl.

13
Ld. Lgy 230–237; itt különösen a 2. pont: „Szemléljem, hogyan lakik Isten a
teremtményekben: az elemekben adva a létezést, a növényekben a csírázást és növekedést, az
állatokban az érzékelést, az emberekben az értést. Így lakik bennem is, és ad nekem létet,
életet, érzékelést és értést. Templomává tesz engem, mert az isteni Felség hasonlatosságára és
képmására vagyok teremtve.”

14
A lelkigyakorlat célját már az Elsõ megjegyzésben megadja (Lgy 1). Ez azonban csak a
lelkigyakorlatos mesternek szól. A lelkigyakorlatozó viszont a Vezérelv és alapigazságban
hall róla.
15
Szent Ignác ugyanezt a módszert alkalmazza, amikor egy jelöltet akar felvenni Jézus
Társaságába. A jelölt megkapja az „Examen Generale”-t (az általános vizsgálatot), amelyben
a Társaság céljai vannak, majd közlik vele, mivel jár a belépése. Ezek után beléphet. Lásd
Loyolai Szent Ignác: Satzungen der Gesellschaft Jesu. Frankfurt 1980, 19–60. o. [Magyarul:
Jézus Társaságának Rendalkotmánya és Kiegészítõ Szabályok, Budapest, 1997, 39–69. o.]

16
Észlelni, ránézni, hallani, figyelni, egyszerûen jelen lenni ebben a tekintetben
szinonimáknak tekinthetõk.

17
Ld. Lgy 176: „A választás második ideje: Amikor elegendõ világosságban és ismeretben
van részünk az átélt vigaszok és vigasztalanságok és a különbözõ szellemek megítélésének
tapasztalata alapján.”
18
Isten minden cselekedetünkben elénk jön, és elkísér egészen azok következményéig. Itt
viszont Isten különleges beavatkozásáról van szó.

19
Ld.: Lgy 177: „A választás harmadik ideje nyugodt idõszak. Az ember fontolóra veszi, mire
született, ti. Isten, a mi Urunk dicsõítésére és lelke üdvözítésére. Ennek vágyából választunk
eszközként valamely életformát vagy állapotot az Egyház által megszabott kereteken belül,
hogy segítsen bennünket Urunk szolgálatában és lelkünk üdvözítésében. Nyugodt idõt
mondtam: amikor a lelket nem befolyásolják különféle szellemek, és természetes képességeit
szabadon és nyugodtan használja.”

Janusz Rosikoñ: Európa Madonnái. Zarándokutak Mária szentélyeihez.

A 350 színes fotóval illusztrált, 260x335 mm méretû, 282 oldalas album 70 jelentõs európai kegyhelyhez
kalauzol el bennünket. A fotókat Janusz Rosikoñ világhírû lengyel fotómûvész készítette; az album képeibõl
kiállítás készült szerte a világon. A magyarázó szövegeket az egyházi élet neves (lengyel) szakértõi bevonásával
készítették, magyarra fordította Pór Bálint OSB. A pazar albumot a Geopen könyvkiadó húsvétra jelentette meg.
A magyar kiadáshoz elõszót írt Erdõ Péter esztergom-budapesti érsek, Magyarország prímása. Ebben olvassuk:
„Szûz Mária képeinek tisztelete mélyen visszanyúlik abba a korba, amikor még a Kelet és a Nyugat egyházai
teljes közösségben voltak egymással. Európa számos népe különleges pártfogójaként, édesanyjaként tiszteli a
Boldogságos Szûz Máriát. Ez a kötet gazdagon bemutatja, hogy milyen szeretet, tisztelet övezte és övezi ma is
Szûz Máriát Európa népei körében. Ha olykor ezek a népek egymással ellentétbe kerültek, vagy akár hosszú
küzdelembe, háborúkba bonyolódtak is, a Szûzanyát saját, szeretõ édesanyjuknak nézték. [. . .] Szûz Mária,
Krisztus Anyja, Magyarok Nagyasszonya, Európa népeinek pártfogója, könyörögj sokat szenvedett hazánkért és
egész kontinensünkért!”

A Magyarországról szóló rész (222–225) szövegét Zdis³aw Szuba írta; a márianosztrai és máriapócsi kegyképek
történetét mutatja be. A romániai részben (242–245) pedig Csíksomlyót mutatja be Rafa³ Górski. Ezek a
szentélyek is, miként szerte Európában a Mária-kegyhelyek, az imádság helyei, akár eldugott kis szentélyek,
akár a nemzetközi zarándokseregtõl látogatott kegyhelyek (Lourdes, Fatima, Santiago de Compostela,
Czêstochowa. . .) A zarándokok elviszik Máriához közös gondjaikat, szenvedéseiket, imádkoznak gyógyulásért
(pl. Lourdes-ban), hálát adnak, kérik a lelki békét. Ma, amikor a világ – még a volt keresztény Európa is –
annyira megosztott, Mária, a hívõk közös édesanyja, segíti gyermekeit, hogy testvérként éljenek. Most, amikor
Európa egységéért fáradozunk, beszédes jelzés az, hogy az Európai Unió kék lobogóján a tizenkét sárga csillag
eredete Mária tizenkét-csillagos koronájára megy vissza. Európa keresztény gyökereinek felélesztésében, a
Krisztushoz való visszatérésben Mária segíti hozzá fohászkodó gyermekeit.

Nagy elismerés illeti a Geopen Könyvkiadót e páratlanul pazar Mária-album magyar nyelvû megjelentetéséért.
Szabó Ferenc
 Horváth Árpád

JEZSUITÁK ÉS A POSZTMODERN
a 34. általános rendgyûlés alapján

Legutóbb 1995-ben ültek össze a delegált jezsuiták, hogy a II. vatikáni zsinat óta immáron
negyedszer megvitassák rendjüknek, a katolikus egyház legnagyobb szerzetesrendjének
sürgetõ problémáit. Pedig a Jézus Társaságáról aligha mondható el, hogy 450 éves története
során általános rendi ügyekben túl sokat ülésezett volna. A sajátos rendi struktúrára
hivatkozva – mivel a rendtagok rendi elöljáróik iránt teljes bensõ nyitottságban élnek, és
ennek a bensõséges egységnek a következtében feltételezhetõ, hogy folyamatosan
érvényesülni tudnak a renden belüli különbözõ kezdeményezések – éppen Szent Ignác
jegyezte meg a Rendalkotmány 677. pontjában: „nem tûnik megfelelõnek, hogy
meghatározott idõközökben vagy gyakran tartsunk általános rendgyûlést.” Szem elõtt tartva,
hogy a 34 közül csak 7 alkalommal került sor olyan általános rendgyûlésre, amelynek
elsõdleges célja nem a legfõbb elöljáró megválasztása volt, úgy látszik, a jezsuiták alaposan
megszívlelték rendalapítójuknak ezt a tanácsát.

Majd negyven évvel a II. vatikáni zsinat után mégis összeültek a jezsuiták egy „rendkívüli”
rendgyûlésre. Ennek a 34. általános rendgyûlésnek a határozatai magyarul Küldetésünk
címmel jelentek meg. Mindjárt a Bevezetõben leszögezik a két elérendõ célt: elõször is Jézus
Társasága jogrendszerének további korszerûsítése, továbbá – ahogy azt a meghozott
dokumentumok címe is sejteti – iránymutatások a jezsuiták küldetését illetõen (1). A
Küldetésünk nyomatékosítja, hogy a jezsuiták a 31., 32. és 33. általános rendgyûlés szellemét
és hangsúlyozásait kívánják követni (3), azokét tehát, amelyeket már az aggiornamento
szellemében tartottak.

II. János Pál pápa az összegyûltekhez intézett szavaiban bátorította a jezsuitákat, hogy „a 3.
évezred küszöbén” továbbra is kitartsanak „az új evangelizálást” szolgáló sajátos
feladatukban (12). Jézus Társasága a maga feladatát a zsinat utáni megújulás nyomán a
következõképpen fogalmazta meg: a hit szolgálata és az igazságosság elõmozdítása (32.
általános rendgyûlés, 4. határozat, 2). De mit jelent ez a nagy volumenû célkitûzés az
ezredforduló éveiben? Hiszen nyilvánvaló, hogy a hatvanas évekhez képest soha nem látott
gyorsasággal nagyon sok minden alaposan megváltozott. Ahhoz sem férhet azonban kétség,
hogy a legutóbbi zsinatunk teljes megvalósításáért még mindig nagyon sok a tennivaló (vö.
Negyven évvel a zsinat után, Távlatok 57 és 58). A 34. általános rendgyûlés alapvetõ kérdése
tehát az: hogyan valósulhat meg a jezsuitáknak a vatikánum nyomán megfogalmazódott
küldetése ebben a megváltozott és továbbra is száguldóan változó világban?

Bizonytalan útkeresés?

A következõkben kiemelek néhány olyan pontot a legutóbbi általános rendgyûlés határozatai

közül, amelyek alapján körvonalazódhat a jezsuiták jelenkori önértelmezése. Közben meg kell
jegyezni, hogy korunknak éppen az lett a talán legjellemzõbb vonása, hogy biztos
támpontokat vitathatatlanul megállapítani nem is lehet. Vonatkoznia kell ennek a mai
kereszténységre is? Maga a jezsuita általános rendfõnök, P. Peter-Hans Kolvenbach mondta a
rendgyûlést bevezetõ beszédében, hogy bizony a „régi és új valósággal szembesülve” az
evangelizálás területén „szóhasználatunk elvesztette biztonságát”, hogy „dadogva keresi
önazonosságát egy teológia”, amely korunk emberét is eredményesen megszólíthatná
(Küldetésünk, 228. oldal). Amikor az általános rendgyûlés a posztmodern kultúráról beszél
(103kk.), világossá válik, hogy ezeknek a sokat kárhoztatott idõknek a kihívásai alól a jezsuita
sem lehet kivétel: „hiszen az evangélium és a modern, illetve posztmodern kultúra közötti
mezsgye keresztülvonul mindegyikünk szívén” (104). Ezeket a sorokat olvasva talán joggal
támadhat az olvasónak olyan érzése, mintha – a kor szelleméhez hûen – a jezsuiták is
kerülnék a problémák dogmatikus megközelítését mind módszerben, mind pedig a nyelvezet
stílusát illetõleg.

Például az általános rendgyûlés határozataiban is olvasható az a posztmodern fogalmával

gyakran kapcsolatba hozott kifejezés, amely szerint jelen korunkban egy „kereszténység
utáni” kultúráról volna szó (106). Azért meglepõ ez a szóhasználat, mert II. János Pál még a
rendgyûlést köszöntõ beszédében is a 3. keresztény évezredrõl tesz említést (Küldetésünk 206.
oldal). Nem kell azonban a két kifejezésmódot úgy szemlélnünk, mintha azok szemben
állnának egymással, hiszen a 34. általános rendgyûlésnek is éppen az a célja, hogy
kiindulópontokat adjon annak a küldetésnek a megvalósítására, amelyet a jezsuiták a
mindenkori római pápától kapnak. II Jánost Pál mondta Isten Országáról: „Az Országért
dolgozni annyit jelent, mint az emberiség történelmében jelen levõ és azt átformáló isteni
törekvést felismerni és ápolni.” (Redemptoris missio, 15.) Mielõtt ezt a Küldetésünk idézné,
megállapítják: „Úgy kell élnünk, hogy mindig Isten Országának teljességére irányítsuk
szemünket.” (35) A rendgyûlés egyébként abban cseppet sem habozik, hogy hûségét a
pápához egyértelmûen kifejezze (ld. 11. fejezet: Megfelelõ magatartásunk az egyház
szolgálatában).

Bár a 34. általános rendgyûlés szövegeiben többször is szó esik a posztmodernrõl, definícióra
– hogy pontosan mit is értsen az ember a posztmodern fogalmán – mégsem kerül sor. Ebben
hûek a jezsuiták a saját korukhoz, hiszen a posztmodernre jellemzõ pluralista értelmezési
modellek minden egyértelmû megközelítést eleve kizárnak. Hogy ez a fogalom vitatott, a
dolog természetéhez tartozik, és nagyon valószínû, hogy ez már így is marad. Ami azonban
biztosnak látszik, hogy napjaink problémái meglehetõsen eltérnek az elõttünk járó generáció
legfõbb nehézségeitõl. Persze még az sem lehet egyértelmû, hogy a hatvanas évek diadala,
beleértve a II. vatikáni zsinatot is, beteljesedése-e, vagy egyenesen a végét jelenti a modern
kornak. Egyértelmû határt húzni a különféle korszakok közé különben is nehézkes
vállalkozás, a mi esetünkben ráadásul még túl korai is volna. Amit tehetünk, hogy
szembenézünk a változások új dialektikájával, amelyek a Társaságot sem kerülhetik el (302).

Kultúra, dialógus, evangelizálás

A 34. általános rendgyûlés egyik kulcsszava a kultúra. Már maga az a tény, hogy Jézus
Társasága idõközben kulturális szempontból is rendkívül sokszínû szerzetesrend lett,
szükségessé tette a kulturális különbözõségek nyújtotta elõnyök és hátrányok megvitatását
(vö. 16kk., 75kk.). Ezenkívül a Küldetésünk a II. vatikáni zsinatra utalva megemlíti, hogy már
VI. Pál pápa írta, hogy „az evangélium és a kultúra közötti szakadás kétségkívül korunk
tragédiája” (Evangelii nuntiandi, 20). „Nemrégen II. János Pál pápa az inkulturációt jelölte
meg mint az Egyház teljes evangelizáló küldetésének egyik alapvetõ vonását, és hangoztatta
az evangélium és az általa érintett kultúrák közötti kölcsönhatást. A keresztény üzenet nyitott
minden kultúra felé, nem kötõdik egy kultúrához sem, és az inkulturáció folyamata által válik
minden egyes emberi személy számára hozzáférhetõvé. Az inkulturáció által az evangélium
valami újat visz bele a kultúrába, és a kultúra valami újjal gazdagítja az evangéliumot.” (76)

Ha inkulturációról beszélünk, akkor az érvényes a mai szekularizált kultúrára is, amellyel

kapcsolatban másutt a pápa az új evangelizáció fogalmáról beszél. Az egyház most már
szembe mer nézni azzal, hogy ebben a sajnálatos folyamatban, melynek következtében egy az
egyházzal szembenálló kultúra fejlõdött ki, és „hogy számos kortársunk nem tekinti az
Egyházat az emberi problémák hitelt érdemlõ magyarázójának” (80), maga az egyház is
felelõs. Ez egyébként érdekes következtetést enged meg, melyet itt érdemes megállapítani,
mégpedig azt, hogy az egyház ezáltal mintegy elismeri a szekularizált kultúra értékességét is.
Éppen ez az alapja a dialógusnak, mert minden valamirevaló dialógus elismeri a másik értékét
is, vonatkozzon ez a személyek közötti párbeszédre, a vallásközire, vagy akár a kereszténység
és a szekularizált kultúra dialógusára.

A jezsuiták legutóbbi általános rendgyûlése hangoztatja, „hogy az igazságosság, a dialógus és

a kultúra evangelizálása elválaszthatatlan. Ez nem csupán apostolkodási stratégia, melyre
pragmatikus módon jöttünk volna rá, hanem Ignác élményébõl forrásozó miszticizmuson
alapszik. (…) Mind személyes hitéletünkben, mind szolgálatainkban sohasem kérdés
számunkra, hogy válasszuk vagy az Istent, vagy a világot: mindig a világban lévõ Istent
választjuk, és azon fáradozunk, hogy tökéletesítsük a világot, hogy az végül is teljesen
Istenben létezõ világgá váljon.” (85–86)

Küldetésünk és a kritikus posztmodern kultúra

A hiteltelen keresztény tanúságtétel sok kortársunkat arra a belátásra vezette, hogy a

kereszténységet egyféle furcsa különcségnek tekintse, amely még csak figyelemre sem
érdemes. Ez markáns különbségnek bizonyul a modern kori harcos ateizmushoz képest. Habár
gyakran hallani olyan, a keresztényeket mintegy lesajnáló megjegyzéseket, amelyek szerint
sem a keresztény hit, sem semmiféle más vallásos hit nem tesz jót az emberiségnek, mégis
kérdéses, hogy manapság érdemes-e még harcos ateizmusról beszélni. A 34. általános
rendgyûlés fõleg agnosztikusokat és a vallás iránt közömböseket emleget.

A jezsuiták felhívják a figyelmet arra, hogy merjük tudomásul venni, hogy mi is ennek a
kornak a fiai vagyunk, tehát nyilvánvaló, hogy bennünket sem hagyhat hidegen korunk
hitetlenségre való indítása. „Csak akkor leszünk képesek másoknak Isten valóságáról
beszélni, ha foglalkozunk ezzel a bennünk lévõ dimenzióval.” (104) A kortárs kritikus
kérdések figyelembevételével, ha õszintén foglalkozni merünk ezekkel a kérésekkel, akkor
kialakul bennünk egy olyan nyelvezet, amely a mi életünk kereteit képezi, és így kortársaink
számára is érthetõ lesz. „Csak ha saját Isten-felfogásunkat értelmesen tudjuk megfogalmazni,
mondhatunk korunk agnosztikusainak olyasvalamit, ami értelmesnek tûnik.” (uo.)

Érdemes emlékezni arra, hogy a keresztény misztikus hagyomány elõtt csöppet sem
ismeretlen Isten „szótlan”, emberi fogalmakat meghaladó, sõt képek nélküli megközelítése:
„Si comprehendis, non est Deus (Ha megérted: nem Isten)” – mondta Ágoston (117. beszéd,
Patrologia Latina 38, 663). A 34. általános rendgyûlés pedig megjegyzi: „Számos kortársunk
számára talán az Isten természetét körülvevõ csend felfedezésének az élménye a kezdet, de ez
egyben a keresztény élmény és hit mélyén is ott található. A posztmodern világban a
keresztény Isten-hitnek széttöredezését látjuk, melyben az emberi lelkiség elválik a
kifejezetten vallásos megfogalmazásoktól. Az emberek lelki élete nem halt ki, csak az a
különbség, hogy ez a lelki élet az Egyház keretén kívül folyik. A »kereszténység utáni«
kultúra furcsa és kifejezetlen módon az iránt az Isten iránti tiszteletet tanúsítja, akit ember
nem tud elképzelni anélkül, hogy le ne rombolná az Isten misztériumát.” (105) A jezsuita
rendgyûlés szerint ez kapcsolatba hozható azzal, amit a keresztények az „Atya” szóval
fejeznek ki. Ezenkívül fel kívánják a figyelmet hívni arra, hogy a kereszténység utáni kultúra
arra is törekszik, hogy magában az emberi, testi élmények struktúrájában találjon értelmet. Ezt
kapcsolatba lehet hozni azzal a keresztény hittel, amely szerint a világ „értelme” (a „Logosz”)
Jézus embersége által jutott tudomásunkra. Továbbá van a mi kultúránknak egy olyan
mozzanata is, amely szerint – fõleg az egyre csak növekvõ környezetvédelmi gondok
következtében – az emberek mind jobban fogékonynak bizonyulnak a természet iránti
tiszteletre. A jezsuita rendgyûlés tagjai ebben is kiváló esélyt látnak a dialógusra, hogy szóvá
tegyék egy átfogó immanens, de egyben transzcendens jelenlét helyét is. Ez tehát kapcsolatba
hozható azzal, amit a keresztények „Léleknek” neveznek (vö. uo.).

Példaképünk Szent Ignác

P. Peter-Hans Kolvenbach, a jezsuita rend legfõbb elöljárója, a 34. általános rendgyûlésre

összegyûlt rendtestvérei elõtt kiemelte, hogy a jezsuitáknak meglehetõsen új módon kell
kiszélesíteniük a mások megsegítésére irányuló küldetésüket, és hogy ennek mindenképpen ki
kell fejeznie a leigázó hódítás megtagadását (vö. 1995. január 6-án mondott beszéd). El kell
utasítaniuk a hangoskodást és a nyilvánosság hajhászását, a prozelitizmust és a megtérõk
számának számolását. Ezzel szemben törekedniük kell a találkozásra, a vallások közötti
dialógusra, minden jóakaratú emberrel való széles közremûködésre, az igazságosság
elõmozdítására, a béke, az emberi jogok és a környezet védelmére, az élet dialógusa és a
közös igazságkeresés, a nehéz környezetekbe való beilleszkedés, az egyszerû kérdéseken való
elmélyülés és a Krisztus iránti tanúbizonyság által, aki az emberiség iránti saját küldetésének
és a keresztény életerõ ünneplésének mindezen elemeit sugallja nekünk. „Egy egészen új,
nagy kilátás nyílik elõttünk, hogy éljük ezt az ideált, (…) hogy másokért élõ emberek
legyünk.” (P. Arrupe, Küldetésünk, 228. o.)

A jezsuita rendfõnök, hogy a fentieket még jobban nyomatékosítsa, idézte az elõzõ generális,
P. Arrupe szavait: „A lelkigyakorlatok az ember szóval kezdõdnek. Ez az ember a
kiindulópontja annak a lelki élménynek, melyet Ignác megélt és tanított, és ugyancsak az
ember – amikor eljut teljességére a felemelkedés és elmélyülés által – az élet egésze és célja,
ha az életet szemlélõdésként fogjuk fel.” (Küldetésünk, 229. o.). Továbbá felhívta a jezsuiták
figyelmét arra is, hogy a rendalapító Ignác nem óhajt parancsokat adni, hanem megelégszik
azzal, hogy kihívásokat tár elénk, és azokat megokolja: arról beszél, hogy mit jó tenni
(Rendalkotmány 280), mit lényeges megtenni (284), mi lenne hasznos (282). Ignác semmit
sem ró a jezsuitára kívülrõl, még kevésbé a bûn terhe alatt (602); minden a vágyon, vagy
legalábbis a vágy vágyán alapszik (102), hogy az ember szabadon és nagylelkûen haladjon
elõre azon az úton, amelyet õ maga is megtapasztalt, és most elénk tár. A jezsuita általános
rendfõnök megjegyzi: „Ha valaki nem óhajt elõrehaladni ezen az úton, egész szabadon
eltávozhat. Hiszen a Társaságban folytatott élet csak egy a sok lehetséges életmód között.”
(Küldetésünk, 232. o.) És ha már a „küldetésünkrõl” beszélünk, akkor nyilvánvaló, hogy a
jezsuiták szemében egész keresztény jelenlétünknek a fent idézett hozzáállás a lényege.

Ezekben a rendkívül gyorsan változó idõkben és a jelenlegi kihívások közepette a rendgyûlés

különösen is ajánlja, hogy a jezsuiták a „zarándok Ignác útkeresését” (5) tartsák szem elõtt,
aki „egy olyan Krisztust mutat be nekünk, aki állandóan úton van, vándorol zsinagógáról
zsinagógára, faluról falura, hogy hirdesse Isten országát, és odamegy, ahol az emberek laknak
és dolgoznak” (7). A posztmodern kultúrához való jezsuita viszonyulás egyik szempontjaként
az általános rendgyûlés a következõket sugallja: „Figyelmesen hallgatnunk kell az emberekre,
amikor azt állítják, hogy az evangélium semmit sem mond nekik, és próbáljuk megérteni azt a
kulturális élményt, mely ezen állítás hátterét képezi. Megfelel-e az, amit mi mondunk és
teszünk, a körülöttünk élõ emberek õszinte igényeinek az Istenhez és embertársaikhoz fûzõdõ
viszonyukban? Ha a válasz egy nyomatékos »nem«, akkor talán nem kapcsolódtunk bele
teljesen azoknak az embereknek az életébe, akiket szolgálunk.” (117) „Mi elkötelezzük
magunkat, hogy különbözõ kontextusokban kísérõül szegõdjünk azokhoz az emberekhez, akik
kultúrájukkal együtt nehéz változásokon mennek keresztül.” (109) A hit szolgálata és az
igazság elõmozdítása ez?

Béky Gellért

GITANJALI: ISTEN DALOS PACSIRTÁJA

A szenvedés és a mosoly csodája

1. Gitanjali: A háttér

„Anyu, miért adtátok nekem a »Gitanjali« nevet? Hisz ez egy Nobel-díjas író egyik híres
könyvének a címe!?” Majd elgondolkodva hozzátette: „Ha már így hívnak, kötelességem
méltó lenni ehhez a névhez. . .” Akkor 11 éves volt.

Anyja is sokat gondolkozott különös nevû leányán. Születése elõtt alig félórával egy szegény
asszonynak született gyermeke mellette. De az asszonynak nem volt babaruhája, amelybe
újszülöttét öltöztesse. Erre Gitanjali anyja felajánlotta neki saját kék babaruháját. Rokonai, sõt
még az orvos is figyelmeztette: gondolja meg, hátha fiúgyermeke születik. De õ kitartott
mellette: adják csak oda a babakelengyét ennek a szegény asszonynak. Az hálásan
megköszönte, arcon csókolta, amit õ viszonzott (hiába tiltakoztak ellene rokonai). „Bárcsak
teljesednének kívánságaid” – mondta áldásként a boldog édesanya. Félóra múlva megszülte
gyermekét, akinek a Gitanjali nevet adta. . .

Bár kívánsága volt elég, mégis legfõbb kívánsága (sõt egyetlen kívánsága) az volt: bárcsak
meggyógyulna kedves lánya rákos betegségébõl! S lám: Gitanjali megígértette ott a
betegágyon hõn szeretett anyjával, hogy azért imádkozzék, miszerint Isten minél elõbb vegye
õt Magához!

Pedig édesanyja nem volt holmi érzelgõs asszony. Amilyen tárgyilagos egyszerûséggel
beszámolt mindenrõl a híres Divarkar jezsuita atyának, minden, csak nem egy érzelgõs vagy
hisztérikus édesanyának a visszaemlékezése. Mert volt ám mit felelevenítenie legkedvesebb
leányával kapcsolatban! Õ is csak annak halála után döbbent rá, milyen gyermeknek volt az
édesanyja. De akkor már nem kesergett: „Örökké hálás és boldog leszek – vallotta be –, hogy
ilyen kivételes gyermeknek éppen én lehettem az édesanyja.”
Akkor még õ sem akarta elhinni (nem tudta, vagy egyszerûen nem akarta tudni), hogy lánya
gyógyíthatatlan beteg. Lánya, mindenki más is tudta már. „Anyu nem fogja föl, hogy a
legkisebb esélyem sincs a fölgyógyulásra.” Nagyot nézett ezért, mikor azon kapta Gitanjalit,
hogy már májusban megcímezi a karácsonyi üdvözlõlapokat, s kérte õt, küldené szét a
címzetteknek. Õ karácsonykor már valószínûleg nem lesz velük. . . S csakugyan, augusztus
11-én meg is halt.

Gitanjali „normális” lány volt. A Delhi melletti Meerutban született 1961. június 12-én. Élete
nagy részét azonban Bombayben töltötte. Ott járt iskolába is a nõvérek „Fort Convent” („Erõd
Zárda”) intézetében. Bombayben került kórházba, és ott is halt meg 1977. augusztus 11-én.
Szeretett futni, kerékpározni. Úszott, teniszezett, s mérföldeken át futkározott kedves
kutyáival. Igazi társas lény volt: az iskola, játékok, barátok voltak az igazi otthona. Ott érezte
jól magát, s népszerû volt az iskolában.

A hirtelen kezdõdõ betegség elsõ fázisában mindennap be kellett mennie a kórházba

kezelésre. Ennek hatására kihullott derékig érõ, dús haja, amelyet anyja annyira ápolt és
szeretett. Anyja is, az orvos is vigasztalták: „Ki fog újra nõni, s minden úgy lesz, mint eddig
volt.” De nem nõtt ki soha többé. . . Egyszer, amikor már a kórházban feküdt, az orvos
megengedte, hogy kikocsikázzon a városba. Nagynénje vitte ki autóval. Szeretett iskoláját is
felkereste. A növendékek köréje sereglettek: „Gitanjali, Gitanjali!” Majd némán bámultak rá.
Sovány volt és kopasz. „Ez volna Gitanjali?” Ám senki se tett célzást hajára. Õ csak állt ott
„tisztelettel és természetesen”.

Édesanyja arra is jól emlékszik, milyen szomorú módon ért véget legutolsó névnapi ünneplése
otthon. A szoba szépen fel volt díszítve, a vendégek egymásnak adták a kilincset. Új ruhát
kapott erre az alkalomra. Egy óriási torta várt felszeletelésre. Gitanjali egyszer csak kiborult a
tolószékbõl (akkor már nem tudott járni), a telefont is magával rántva. Elvesztette eszméletét.
10 perc múlva ott volt az orvos, aki bekísérte a kórházba. Negyednapra, mikor magához tért,
elsõ kérdése a torta: egy szeletet ugyanis félretett belõle a hûtõbe szeretett édesapja számára.

Igen, apukája. Vagy három verse is neki szól. „Remeg a gondolattól, hogy nem látja újra. . .
Ne késs oly soká, kedves édesapám.” Sajnos, apjával már nem találkozhatott. Szülei
fölbontott házasságban éltek. . .

Azon is csodálkozott anyja, mennyit írt lánya a betegágyon. Egyszer neki is megmutatta, amit
írt. Anyja csodálkozva kérdezte a szép versek olvasásakor: honnan másolta? Mire õ majdnem
méltatlankodva: „Miért kellett volna másolnom?” Ettõl kezdve senkinek nem mutatott meg
semmit írásaiból. Ügyesen elrejtette a teleírt cédulákat, papírokat mindenfelé. Halála után
sikerült összegyûjteni ezeket a rendszertelenül írt papírokat. Divarkar atya elkérte az
édesanyától ezeket a feljegyzéseket (nagy részük vers formájában volt), és sajtó alá rendezte,
kiadta õket. Ebbõl lett a híres „Gitanjali Album”. Csupa töredékes írás, vers, feljegyzés: egy
nagybeteg fiatal lány (15–16 év között) haldokló szívének lángocskái. Mint egyik versében
olvassuk: „Kis lámpa ég bennem.”

A következõkben ezekbõl a feljegyzésekbõl idézve kíséreljük meg ábrázolni egy erõs, bátor,
de sokat szenvedett fiatal lélek agóniáját.

2. A szenvedés és mosoly csodája

Maga csodálkozik nemegyszer a legjobban, hogy még gyõzi erõvel, bátorsággal, türelemmel.
Hogy, bár fél a haláltól, mégis bátran szembe mer nézni vele. Hogy még tud hinni, bízni
Istenben; tud remélni, örülni, mosolyogni. Jóllehet fél a sötéttõl, irtózik a korai haláltól, de
talán még inkább fél a saját félelmétõl. Ismételten könyörög Istenhez: ne engedje elmerülni az
„önsajnálat” mélységébe, nehogy elsüllyedjen a szomorúság örvényeibe. Nem szeretné, ha
elsodorná az önsajnálat áradata. Néha nem sikerül elrejtenie fájdalmait. Mint valami pókháló
fonja körül a sokféle kín, bánat, aggodalom magában szenvedõ lelkét. . .

„A halál a falakra van írva.” „Messze” van tõle a remény, a boldogság és az öröm. Néha úgy
érzi, „a halál kapujában” fekszik. Szeretné „a tetõkrõl kikiáltani” tenger fájdalmát,
szenvedését. Mégis, leginkább „azokért aggódik, akik szeretik õt és aggódnak érte”. „A
fájdalmakat még el tudnám viselni mosolyogva” – írja. „Amit nem tudok elviselni, az a
fájdalom, amely azok szemében van, akiket szeretek.”

Mert szenved, iszonyatosan szenved. Lesoványodott, haja nincs, egész teste sajog,
teletûzdelve tûkkel, csövekkel. Naponta a sok orvosság, tabletták, vérátömlesztés,
hólyagmosás. Alig tud aludni. „Lehetetlen álmokat” álmodik, ha alszik valamelyest: „egy
haldokló szív álmai, álmai egy bimbózó virágnak”, „ritkán, ha meglepi az álom”. . . – Szeme
is egyre homályosabb. „Segíts nekem, óh, kérlek, segíts aludnom (Istenem) csak egy kis
idõre. . . Óh, Istenem, adj békés éjszakát”, hogy meg tudja köszönni a tegnapi békés estét. . .
Szeretne sírni, mert különben „megõrülhetne”. Érthetõ, ha arról „álmodik”: szeretne álmodva,
álomban meghalni. „Istenem felé nyújtom kezem az éj csöndjében.”

Összezsugorodott, „eltorzított teste, megfosztva szépségétõl, ifjúságától”; ez a „szerencsétlen

látvány”; „a lány, aki nemrég még tele volt élettel és vidámsággal”, s lám, most a „fájó
üresség suttog lelkemben nyugodtan: béke veled, Gitanjali!” Néha úgy érzi, „minden könnyét
elhullatta már, kisírta szemébõl az összes könnyeket”, vagy próbálja „visszatartani az el nem
hullott könnyek árját, ami arra vár, hogy elárassza a felgyülemlett csalódottságot”.
„Kimerítettem a kitartásom tartalékát.” Ezért „mielõtt a hitem cserbenhagyna és megõrülnék,
szólíts magadhoz Istenem! A »lassú halál«, helyesebben, nem tudom »hány halált kell (még)
meghalnom?« »Csak a hitem van még: minden más elveszett«. S a fájó lemondás:
»boldogság, már nem kereslek«.”

Majd egyszer csak kitör belõle a vallomás: „Alig tudtam lélegzeni, mégis sikerült egy imát
elmondanom. Kisírtam minden könnyem . . . nincs többé elhullajtani való könnyem, nincs
vágyam harcolni; elbúcsúztam ettõl a világtól: elfogadtam Isten akaratát.”

Sokszor felsír benne a kétely: „miért? Istenem, miért? Mit tettem, hogy ezt kell
elszenvednem?” Mert igen nagy benne az életvágy: „az élni akarás vágya fényesen ég” benne.
Eszébe jut az iskola, barátai. Irigyen nézi a szilárd sziklákat: keményen dacolnak a rájuk
zúduló hullámokkal. A madarakat, ahogy csivitelve szabadon röpködnek a lombok közt. A
mocskos, rongyos, piszkos testû, de egészséges szegény gyerekeket, amint vidáman
hancúroznak a tereken. . .

„Csak még egyszer sétálhatnék a harmat csókolta füvön, és futva segíthetnék a vak embernek
az úton. Bárcsak szabadon, tûk és csövek nélküli kezekkel ölelhetném édesanyámat!
Mérföldeken futtatni kedves kutyáimat, akik hûségesebbek az embereknél. Hogy néznek rám
szomorúan, nem értik, mi van velem; s hogy szaladnak újra egy biztató mosolyra a sirályok
után a sziklákon, és loholnak boldogan haza, hogy jelentsék hazatértemet. . . Oh, hogy
csüngök varázslatos emlékeimen, és megköszönöm az Úrnak, mert ezek az emlékek
visszavisznek az idõbe, amely nincs többé. . . Oh, az én »aranyos kutyám«, akiért jobban
aggódom, mint magamért. . . S szerelmeim, a lovak. . .”

Édesanyja meséli: egyszer egy lovat rajzolt, amint az épp nekifeszül valami nagy tehernek.
Megdicsértem, milyen ügyes ló. Erre kicsit méltatlankodva: „Anyu, ez nem ló, ez én vagyok!”
Mert ez volt ez a lány: erõs, bátor, szégyellte a panaszkodást, ki nem állhatta az
önsajnálkozást. Mert, bár fájt neki, bántotta a korai halál tudata; velõkig sajgott minden
porcikája a fájdalomtól, mégis belenyugodott Isten akaratába. – Nem kényszerûségbõl, hanem
türelemmel, szeretettel. Hiszen, ha Õ gondolta, Õ rendelte így, hogy „alkalmas” vagyok arra,
hogy magához rendeljen engem, biztos, hogy az „Õ akarata a legjobb”. ,,Az emberek
cserbenhagyhatnak, Õ soha. Miért vonnánk kétségbe az Õ választását?” Õ tudja, mi a helyes,
„és ne törõdj mással”. Teljesen elfogadtam, elfogadom az Õ akaratát. „Neki adtam minden
hitem és bizalmam. És amikor a velem való kedvességére gondolok, a fejemet szégyenkezve
lehajtom, mert azt kérdeztem Tõle: miért, Isten, miért?”

„Ha véletlenül nem lennék jó”; bûneim, „ha vannak” – „hisz nem vétkeztem semelyik élõ
lélek ellen” –, „segíts, Istenem, hogy tiszta maradjak gondolataimban, szavaimban és
tetteimben” és könyörületes, és adni tudjak „bármi kicsi boldogságot” mosolyommal, kezem
érintésével. „És csendesen lehajolunk, hogy elfogadjuk akaratát. . . Hagyj felkelnem holnap
is, hogy megköszönjem a békés estét.” Bevallja, „nem tudom, visszatérsz-e, vagy örökre hátat
fordítasz nekem, és mégis várok Rád.” Egyszóval „ne akadályozzuk Istent saját édes
otthonában” folyton kegyelemért esedezve. Õ tudja, mi jó nekünk.

Ez az: Gitanjali Istenbe vetett hite, rendíthetetlen bizalma, a Rá való teljes hagyatkozás az az
erõ, amely képessé teszi õt a szenvedések elviselésére, a nehézségek feldolgozására. No meg
édesanyja, és az a tudat, hogy annyian szeretik. Ezekbõl az édes emlékekbõl, gyermekkori
álmaiból él: „ellopva a gyönyörû színeket a virágoktól, a szivárványtól, a napsugártól.” Az ég,
a hold, a csillagok, a tenger, még a vihartépte virágok is („dicsõséges virágok”) vigasztalják
napról napra. Tudja, közel a halál. De már elfogadta a halál gondolatát és valóságát. De
„méltóságban” szeretne meghalni. „Már túljutottam, fölébe kerekedtem minden fájdalomnak.
És, bár mohón nem, várom az ítélet napját. . . Kérem, hogy a halál védje meg méltóságom.”

Maga a gondolat, annak a tudata, hogy anyám és olyan sokan mások szeretnek; hogy
„Istennek kellek” (különben nem szólítana olyan korán Magához), „még ha közel is a halál,
kit érdekel?” Hisz oly sok feladatom van (lenne) még: „megetetni, segíteni a szegényeket”
(édesanyja mesélte Divarkar atyának, mennyire szerette kiskorában a szegényeket: gyakran
adott nekik a magáéból s másokéból is), „letörölni könnyeiket, hogy boldognak, vidámnak
lássam õket, és segítsek nekik bármiben”.

De ha jól meggondolja most itt, a halálos ágyon, „minden szomorúság néhány lépéssel
közelebb visz az ígéret földjéhez. . . Ahogy a földnek szüksége van a napsütésre, esõre: a mi
lelkünknek is szüksége van az örömre, bánatra és a fájdalomra.” És szinte hihetetlen, ami
most következik: „Valójában elvakít a saját örömöm boldogsága.” „Dalol a szívem, dicsõség
Istene, hogy adtál nekem még egy napot, hogy szeretteimmel lehessek.” „Mert minden
elégedetlenségemnek ellenére gyönyörû érzés, hogy szeretnek.” Csak ezért a szeretetért
elviselem a szenvedést, fájdalmakat, az ürességet, „hogy mosolyt hozzon a reggel helyette”.
„Mosolyuk megvilágítja sötét éjszakáimat.” „Tele vagyok köszönettel, mielõtt szembe néznék
az új nappal.” És: „Agyamban csak az elmúlt idõk lakoznak, és Teremtõm, aki
megajándékozott mindazzal, ami van hervadó testemben.”
Itt a titok nyitja: a szeretet és a mosoly! „A szeretet tüze az, amitõl ragyog a szívem.” Egy
gyönyörû hasonlattal fejezi ki magát: „Mint a Nap, hamarosan elsüllyedek, csillagokkal a
szememben, hátrahagyva a szeretet ragyogását, mely ragyog a szememben.” Mi már tudjuk:
nem egy elkényeztetett, gondtalan, egészséges kamasz öntelt, vagány vallomása ez. Nem.
Hanem egy halálba induló 16 éves lány hattyúdala. „Láttál már valaha szomorú lelket, aki
elviseli mosolyogva a fájdalmat és a szenvedést? Ha még nem, nézz bele az én szemembe:
látni fogsz olyat.”

De mi ennek az örökös mosolynak a titka? Nem költõi túlzással, holmi pompás, mesterkélt
szóvirágokkal állunk itt szemben. Mérhetetlen szenvedés, átvirrasztott éjszakák; feneketlen,
sötét aggódások, a „lélek sötét éjszakái”, fájdalmak, gyötrelmek halmaza. S mégis szeretne,
akar adni „akármilyen kis boldogságot is”, ha mást nem, a mosoly ajándékát. „Elrejtem
minden fájdalmamat és szenvedésemet egy mosolyba. . .” Ez a csoda: „egy törékeny lélek
elviseli az élet nehézségeit mosolyogva!”

Tekintetét a „halványuló csillagokra” emelve, elrejti könnyeit „Isten jelenlétébe”. Ha a

gyönyörû, tiszta virágok – oly kedvesek, fiatalok, s látva ragyogásukat, az után a vihar után,
„szinte megszakad szívem láttukra”, ezt látva „ki vagyok én?” Mintha egy „senki gödrében
ülnék”; „vajon érti valaki mély szomorúságomat?” Mégis „elrejtem óvatosan a bánatom egy
mosolyban”.

A betegség valamiféle „gyengeség”, de bátran mosolyogva nézek szembe a halállal. A

szenvedés megnyitotta a szememet: most másként látok sok mindent. Nem utálom azokat se,
akik megbántottak, akiknek „nincs szívük”, akik megvetnek. Könyörület tölti el szívem
irántuk. Különös: mikor a bánat kopogtat ajtómon, „kezdem megérteni az élet értelmét”. Kész
csoda, „hogy boldog vagyok” (a magam módján), mert úgy gondolom, fontos vagyok
Istennek. Szüksége van rám, ezért szólít Magához ilyen hamar. „Nem akarom itt hagyni ezt a
világot anélkül, hogy valamivel hozzá ne járulnék.”

„Emlékszel rám, Istenem? Mindennap jövök, csak hogy beszéljek Veled. Mikor Veled
vagyok imám órájában, valóban érzem közelségedet. Akkor az összes fájdalmam és kétségem
elillan.” „Föl a fejjel, édesanyám! Még ott van támaszul Wicky” (az öccse). Csak az fáj neki,
hogy édesanyja olyan fáradt, oly szomorú, és sokat szenved miatta. Pedig örülni kellene neki,
hogy lánya végre igazán megpihen. Ezt mondtam Istennek: „Csak most az egyszer kérlek,
kíméld meg édesanyámat! Nagyon fáradt és mindjárt elalszik. . .” Szereti édesanyjában
többek között, hogy annyira szereti a szegényeket és az állatokat, no meg hogy szeret fõzni.
És persze, hogy úgy szereti lányát, Gitanjalit. Nem is enged magához senkit, ha szükségét
akarja végezni, még a nõvéreket se, csak édesanyját. Ebben nem ismer pardont. „Áldás egy
olyan anya, mint te.” Bevallja, hogy anyjától kapta az erõt a fennmaradáshoz („mellébõl
szopta”). Imáiban gyakran fordul Istenhez anyjáért.

Szinte „kegyetlen” módon emlékezteti édesanyját: ha majd ujjai közt szitálja lánya hamvait,
gondoljon arra: „Por vagyok, de neked örökké a te Gitanjalid maradok.” Ilyet csak a
kimondhatatlan szeretet képes mondatni egy haldokló gyermekkel.

Mosoly és szeretet: nem üres szavak. „Minden szavam a lelkem mélyébõl jön.” Ezt el is
hihetjük neki. Kevés költõ volt ennyire õszinte, keresetlen, természetes. Nincs semmi cicoma,
egy fölösleges szó, mellékes szándék, hiú vágy az elismerésre. Ezért olyan hiteles, áttetszõ,
érthetõ. „Gyújtsuk meg a fény és szeretet lámpását minden lépésnél, hogy a szeretet
fölragyogjon szívünkben, hogy jobbá tegyük a földet, és érdemes legyen élni. . . Nem
semmitmondó dolog: szeretet az Isten, és Isten a szeretet.” „Az élet tragédiája az, amikor az
emberben meghal a szeretet, míg él.” Gitanjali meglátta ezt a szeretetet mindenben és
mindenütt: a természetben s fõleg mások szeretetszolgálataiban. „Minden morzsa, amellyel
etetnek, tele van isteni szeretettel.”

3. A tükörkép

„Gitanjali halott” – fogják majd mondani az emberek: nem értik az örömet, hogy végre szabad
vagyok minden bûntõl (ha voltak), szenvedéstõl! Nem értik, hogy „az élet küszöbén vagyok,
hogy újjászülessek”. „Anyám, légy te is végre nyugodt, hisz gyermeked végre békében
nyugszik.” „Béke veled, Gitanjali.” Mintha a saját temetésén mondaná saját búcsúbeszédét.

Életében szívébe zárt mindenkit: jó barátot és ellenséget. Tudott „az egész teremtés szívével
imádkozni” (Szent Mechtild). Szenvedése alatt még a kóbor kutyára is gondol, „akinek nincs
barátja, aki gondoskodna róla. Nincs senkije, csak saját tükörképe, amikor szomját csillapítja
a tiszta patakban.” Azon már nem is csodálkozunk, hogy még halálos ágyán is a szegényeken
jár az esze. Aki ennyire Isten jelenétében, közelségében él, azt csak Istenben lehet eltemetni.
(Mechtild)

Ne szomorkodjunk, jó helyen van Gitanjali, a legjobb helyen: Isten szívében.

Most te vagy a mi tükörképünk: belõled, példádból merítjük a türelem, Istenbe vetett bizalom,
a mosoly kristálytiszta cseppjeit. Életed csakugyan az volt, amit neved jelent: dal, ének
Istennek. Az isteni szeretet földön visszhangzó dala: Gitanjali.

Utószó

Gitanjali 1961. június 12-én született a Delhi közelében lévõ Meerutban. Élete nagy részét
Bombayben töltötte, ott is halt meg 1977. augusztus 11-én.

Szikh (mohamedán) hitben nevelkedett. Iskolába a nõvérek „Erõd Zárdá”-jába (Fort Convent,
Bombay) járt. Egy öccse volt. Szülei felbontott házasságban éltek.

Sokban hasonlít Lisieux-i Kis Szent Terézhez: ártatlanság, gyermekded egyszerûség,

õszinteség, a szeretet hangsúlyozása, ellenállhatatlan mosoly, a sok szenvedés bátor elviselése
stb. Csakhogy õ nem volt keresztény, és mindössze 16 éves volt, mikor meghalt.

Rá is áll a Bölcsesség könyvének szava: Isten korán elragadta, mert kedves volt elõtte.
Fiatalon már tökéletes volt. (4,10–13) Tanítója maga Isten volt (MTörv 32,12), Akit annyira
szeretett. A „mindenség szívével” imádkozik. Szent Mechtild szerint egy ilyen léleknek
egyedül Isten a méltó nyugvóhelye, a sírja. Istenben kell eltemetni. Életében az volt a vágya,
hogy alvás közben haljon meg. Csakugyan: a nagy álmatlan szenvedõ békésen halt meg,
álmában érte a halál.

Ránk maradt írásaiban (jobbára versek) nincs semmi cicoma, dísz. Csupa közvetlenség,
õszinteség, természetesség. Valóban „minden szava szívébõl fakadt”, ahogy írja. Angolul írt.
Nem klasszikus angol, de eredeti és kifejezõ. Sok helyen nehezen fordítható, nehezen érthetõ.
A kiadók meghagyták a szöveget a maguk eredetiségében. Ne felejtsük el: nagybetegen írta a
betegágyon, és nyilvánvalóan nem irodalmi díj lebegett szeme elõtt, mikor papírra vetette
gondolatait, érzelmeit, imádságait.
Jó barátom, Szenti Tibor elsõ olvasásra megkedvelte a „Gitanjali Album” címû angol kiadást.
Egy szakavatott angolszakos tanárnõvel lefordíttatta, és az angol szöveggel együtt kiadta
számítógépes technikával. A könyvpiacon nem szerepel. Viszont ott található a
hódmezõvásárhelyi kórház orvosi és ápolónõvéri könyvtárában. Bárcsak minden kórház
könyvtárában ott lenne!

Én is ezt a kiadást használtam, s lehetõleg hûségesen követtem Musza Ivett magyar

fordításának a szövegét.

Hódmezõvásárhely, 2002. augusztus 11., Gitanjali halálának 25. évfordulóján.

Béky Gellért S.J.

A magyar fordítás az eredeti indiai, angol nyelvû kiadás (The Gitanjali Album, India, Anand,
1992) alapján készült Hódmezõvásárhelyen, Szenti Tibor néprajzkutató ízléses gondozásában
2000-ben.