Académique Documents
Professionnel Documents
Culture Documents
Keresztvetés, köszöntés
Bevezető gondolatok: Mire is várakozunk advent idején? Jézus születésére, arra, hogy a
teremtett világban maga a teremtő Isten is testet öltsön. Arra várakozunk, ami már réges-régen
megtörtént.
Az adventi várakozás lényege szerint: várakozás arra Aki van; ahogy a szeretet
misztériuma sem egyéb, mint vágyakozás az után, aki van, aki a miénk. Persze, erről a
várakozásról és erről a vágyódásról csak dadogva tudunk beszélni. Annál is inkább, mivel
Isten valóban megtestesült közöttünk, vállalva a lét minden súlyát és megosztottságát. És
mégis, túl idő és tér vastörvényén, melynek - megszületvén Betlehemben - maga a teremtő
Isten is készséggel és véghetetlen önátadással vetette alá magát. Advent idején mi arra
várakozunk és az után vágyódhatunk: ami megtörtént és akit kétezer esztendeje jól-rosszul a
kezünk között tartunk. Vágyódunk utána és várakozunk rá, azzal, hogy Isten beleszületett az
időbe, módunkban áll kiemelkedni az időből.
Az adventi várakozás hasonlít a megemlékezéshez, de valóban mindennél távolabb áll
tőle. Valódi várakozás. Pontosan úgy, ahogy a szeretet mindennél valóságosabban vágyakozik
az után, akit magához ölel és örök újszülöttként a karjai között tart.
(Pilinszky János: A várakozás szentsége)
Elcsendesedésre:
Istenem, nyisd meg a szemem, hogy mindenben, amivel találkozom,
elrejtve Téged fedezzelek föl.
Istenem, nyisd meg a fülem, hogy a különböző hangok közül
kihalljam a te halk szavadat.
Istenem, tedd nyitottá egész arcomat, hogy feléd fordulva éljek,
és mindenkivel nyitottan találkozzak.
Hogy tágassá legyek mások számára, és Te lakhassál bennem.
(Anton Rotzetter nyomán)
Ének: Ahol szeret és jóság…
Elmélkedés
A mai esténk témája a szeretet. Az a szeretet, ami körülölel bennünket mint a levegő,
és ami nélkül nem tudunk élni. Mindanyiunkban megbújik, ott van a szeretet utáni vágy.
Ezért a szeretettel nem bánhatok úgy, mint valami féltve őrzött ritka kinccsel: a
szeretet mindenekelőtt a szívem tevékenysége. Az emberi szív önmagában semmit sem tud
létre hozni, hanem maga is abból nyer tápot és oxigént, hogy összegyűjti a vért, megtölti azt
élettel, s aztán szétáramoltatja az egész testben. S ne feledjük, a szívizom nagy erőkifejtésre
képes és nem fárad el soha.
Ilyen a cselekvőn szerető ember élete is: amit az egyik oldalon felvesz - azt a másik oldalon
továbbadja. Folyamatosan. Nem pihenve…
Tudom-e arra kérni a Teremtőt, hogy adjon nekem, hogy én is adni tudjak?
Lassan leszokunk a szeretetről, az önzetlenségről, az áldozathozatalról, egymástól
elmenekülünk - azért, mert olyan üres lett az életünk. Pedig ma is cselekedve szerető szívek
után sóvárog a világ.
Azokra vár, akik meghallják a nyomorúság igájában vergődő lelkek jajszavát. Akik többet
látnak a felszíni hullámzásnál… Ma hihetetlenül sok könny csorog végig az arcok árkaiban,
millió és millió vérző seb kiált kötözés után, sokasodnak a füstölgő romok, földjeinken tövis
és bogáncs terem, családokon belül rombol a harag és a viszály, ítéletidők tombolnak világ
szerte…
Albert Schweitzer írta: „Fel kell oldani a lebéklyózottat, felszínre kell hozni a
földalatti források vizét: az emberiség várja az ilyen feladatok megoldására képes embereket.
Segítsünk önzetlenül egymáson! Osszuk szét szerte a nagyvilágban a szeretetet, hogy
emberibbé váljanak az emberek.”
Ezért fontos, hogy tanuljuk a szeretetet. Szükségünk van arra, hogy megtanuljuk azt a
szeretetet, amely már nem keveredik birtoklási vággyal, azt a szeretetet, amely árad, és
elbűvöli az embereket, amely az élet új ízét hagyja maga után.
Te remélsz-e abban a szeretetben, ami nem hűl ki, hanem túlárad? A szeretetben, ami
éltet, megújít, ami a kapcsolatokból születik, és ami képes legyőzni a halált?
Kívánom neked, hogy higgy a szeretetben. Hidd el, hogy képes vagy szeretni, és téged
is szeretnek. Engedd, hogy elbűvöljön a szeretet, és bevezessen a mélyebb szeretet titkába,
ami betölti igazi vágyakozásodat.” (Anselm Grün: Az életművészet könyve, 157/ Várnai Zseni: Szeretni)
Kérdések:
(Egy-egy kérdéssor után 1-2 perc csendet tartunk, hogy a résztvevők tudják felidézni
tapasztalataikat, reflektáljanak helyzetükre, elcsendesedjenek.)
Az utóbbi napokban mikor, hol tapasztaltam szeretetet, jó szándékot, segítő készséget?
Miért vagyok hálás?
Környezetemben ki szorul rá figyelmemre, gondoskodásomra, bátorító szavaimra?
Jézus ma mire hív? Hogyan szeretne cselekedni általam? Miben kéri a segítségemet?
Párbeszéd a szeretetről
Tulajdonképpen hogy terem a szeretet? – kérdeztem egyszer anyát.
Magról vetik – nevetett rám.
És honnan szerzik hozzá a magot?
Nem kell azt vetni, szerezni. Belőlünk magunkból pereg. S megfogan a tenyér simogatásában,
a szem pillantásában, minden ölelésben.
Öntözni nem is kell?
Dehogynem. Jó szóval.
Nem könnyel?
Ments ég. A könny sós, és a só kimarja a kis szeretetpalánta hajtásait.
Hát palántázni kell a szeretetet?
Palántázni bizony. Elültetni még a szikes talajba is. Mert ha nem terem szeretet kihűl a föld.
Úgy érted, hasztalan a nap heve, ha belülről nem fűt semmi se?
Igen, így értem, mert emberközpontú világban élek, és emberként gondolkodom.
Elsősorban mi hát a szeretet?
Biztonság. Ha szeretnek és szeretsz, mindig van szövetségesed.
És mi a szeretet másodsorban?
Erő. Ha feltöltődsz vele, könnyebbnek érzed a batyut, mit az élet a válladra rakott.
Szeretni mégsem mindig boldogság. Néha gyötrelem.
Az élet már ilyen. A szőnyegszövők, ha elvétik a mintát, meg sem kísérelik kijavítani a hibát,
mert tudják, hogy csak Isten tökéletes.
Mégis érdemes szeretni?
Csak azt érdemes. (Kun E. – Családmesék)
Uram taníts meg igazán szeretni, teljesen az odaajándékozástól való félelem nélkül,
fenntartások nélkül, semmit sem várva cserében.
Taníts meg mindenkit szeretni. Taníts meg úgy szeretnem őket, ahogyan Te szeretsz engem,
bűneim, gyengeségeim, hűtlenségeim ellenére.
Uram, a világnak szüksége van szeretetre, és én ajándékozni akarom. Azt akarom, hogy azok,
akik velem együtt élnek, és akikkel találkozom, észrevegyék, hogy Te jelen vagy közöttünk,
bennem, abban a szeretetben, amellyel szeretem őket.
Uram, tudom, hogy nem könnyű. Igazán szeretni, önmagamról való lemondást követel,
személyes érdekeim elfelejtését jelenti, hogy mások szükségleteire gondoljak.
Igazán szeretni, odaajándékozást, szolgálatot jelent; örülni az örvendezőkkel és szenvedni a
szenvedőkkel.
Igazán szeretni azt jelenti, hogy elfelejtem a sérelmeket, őszintén és egész szívemből
megbocsátok, hogy irgalmas vagyok, amint Atyánk is irgalmas.
Uram, taníts meg szeretni. Segíts szeretni. Vezess a szeretet útján, amely Hozzád vezet.
Válaszos ima:
Jézusunk, Te örök szeretettel szeretsz minket, ezért bizalommal fordulunk Hozzád és
kérjük:
Áldás
Ének: Sötét fenn az ég …
Feladat: Adventi szeretet morzsák: Vidd magaddal ezt az emlékeztető lapocskát! A hét
folyamán töltekezz lelkileg (Hallgasd meg! https://www.mixcloud.com/napiutravalo)
és osztogasd a szeretetmorzsákat környezetedben
Adventi szeretet morzsák
Egy idős embert/ beteget meglátogatok. Adventi szeretet morzsák
Délután házi munkát végzek. Egy idős embert/ beteget meglátogatok.
Rész veszek egy hajnali Szentmisén. Délután házi munkát végzek.
Megosztom a kedvenc uzsonnámat. Rész veszek egy hajnali Szentmisén.
Tíz percig csendben maradok. Megosztom a kedvenc uzsonnámat.
A családom tagjaira időt szánok. Tíz percig csendben maradok.
A barátomat/barátnőmet sétára hívom. A családom tagjaira időt szánok.
A barátomat/barátnőmet sétára hívom.
Bevezető gondolatok:
Elindulás, remény, bizalom, próbálkozás, felállás, újrakezdés… Mindegyikünk számára
ismerősek ezek a szavak élethelyzetekből, megélt tapasztalatokból.
Kempis Tamás írja: Kezd mindig újra! De miért van az állandó újrakezdés gondolata jelen az
Egyházban? Mert a nyitott szemmel járók már számtalanszor megtapasztalhatták, hogy az
örökös újrakezdés, a gyökerekhez való folytonos visszatérés életünknek alapvető tartozéka.
Úgy is mondhatnánk, hogy az életünk nem egyéb, mint örökös újrakezdések sorozata. De mit
kell újrakezdeni? Hol kezdjünk újat életünkben? Isten maga adja meg erre a választ. Mivel is
kezdte Ő földi életét, amikor közénk jött és emberré lett? Azzal, hogy gyermekké lett. A
megtestesülés Jézus számára azt jelentette, hogy gyermekké lett.
Az adventi napokban kezd el újra a benned lakó gyermeket gondozni, ápolni, miközben
fölfelé nézel, Isten jelenlétében élsz, és teljes egészében átadod magad annak, amivel vagy
akivel éppen összehozott Isten. (v.ö. Ft. Tempfli Imre: Van egy szavam számodra.)
Elcsendesedésre:
Istenem, itt vagyok előtted, úgy, ahogy vagyok.
Vágyaimmal, reményemmel, örömömmel,
bosszúságaimmal, fáradtságommal…
Segíts meglátnom azt, amit most szeretnél nekem megmutatni,
meghallani azt, amit most szeretnél nekem mondani,
érezni azt, hogy velem jössz, és nálam maradsz.
Így vagyok most előtted. (Willi Lambert SJ)
Elmélkedés
Az adventi időszaknak egyik szép képe, az Istenben bízó, örvendő, remélő keresztény
ember. Nemcsak az adventi időre kell, hogy jellemző legyen, hogy bízzak, reméljek, hanem
életemben kell elsősorban ezt kifejezzem, hogy életem Isten tenyerén van, hogy Ő az én
védőbástyám – életem Őre és Szabadítója. Annyi megfásult, elcsüggedt, hitében megingó
emberrel lehet találkozni. Úton- útfélen ilyen emberbe botlasz, ha nyitott szívvel és szemmel
járod életed útját. Miért van annyi gond, fájdalom, nehéz, megtört emberi sors? Miért nem
tudsz örülni az életnek, a mai napnak, melyet ajándékba kaptál? Miért nem tudsz
rámosolyogni őszinte szívvel a csüggedőre, a hontalanra?
Kedves barátom! A mai reményvesztett világnak szüksége van rád, aki magadban
hordozod a remény sugarát. Istennek, szüksége van a remény gyermekeire. Ne csüggedj el,
hisz neked van pajzsod és támaszod, bízzál Benne, mert Ő a te Szabadítód és Megmentőd. Sík
Sándor papköltő, piarista tanár így ír a „Hajnal Szerelmese” – című versében: „Az én
emberem, aki fölkel, az induló, az ébredő, akinek győzelem az álma, akiben dalol a jövő.
Szeretem azt, aki akar, aki remény, aki ígéret. Az enyém a vér és a tűz: a fakadó fiatal élet. Az
ébredő napot imádom, megyek a virradat elé. Az én lelkem a tüzek lelke, az én dalom a
hajnalé”.
Ugye érzed, hogy ezekben a sorokban a reménykedés, a lelkesedés, a bizalom sorai
vannak? Miért lennél épp te, ma reményvesztett? Nem, neked nem szabad elcsüggedned,
mindég légy fiatalos és lelkes. Remélj! Isten gyermeke vagy, nem széltől lebegtetett nádszál.
Ő teremtett, képe és hasonlósága vagy, vagyis a reménységet és a teljességet hordozod
magadban. A teremtés koronája vagy, mert veled Istennek terve van. Neki terve van minden
emberrel és ezt a lelke mélyén sok ember érzi. Istennek terve van veled, ugyanakkor életed
reménye ő, úgy is mondhatnám, egész életed arra irányul, amerre reménységed szól.
Sok emberrel beszélgettem eddigi életemben, mert társas lények vagyunk. Sokan haragba
keveredtek Istennel, ha Ő nem teljesítette valamilyen kérésüket. Szakítottak Istennel,
vallással, egyházzal, mert úgy érezték, hogy Istennek kötelessége, hogy „reménységüket” –
azaz kívánságukat teljesítse. Neked tudnod kell, hogy nincs értelme Istennel perlekedni, mert
Ő nem ügyvéd, hanem Szerető Isten, az Élet Barátja, aki a te üdvösségedet akarja. Azt akarja,
hogy ne valamit várj, hanem Várj Valakire: Istent, Jézus Krisztust várjad, hogy mindennap
megszülessék a szívedben. Az első keresztények az ősegyházban, a nagy üldözések közepette,
sem a börtönben, sem a vadállattok előtt nem veszítették el reményüket, mert nem valamiben,
hanem Valakiben reménykedtek. Benne voltak Valakiben, és az bennük. Az Istenben voltak!
Engedd be életedbe Őt, engedd… ne zárkózz el Tőle, vágyakozz utána. Olyan gyönyörűen
fejezi ki a 42. Zsoltár, ezt a reményt, az Istenbe vetett bizalmat: „Amint a szarvas kívánkozik a
forrás vízéhez, úgy kívánkozik a lelkem tehozzád, Istenem! Szomjazza lelkem az erős, élő
Istent: mikor jutok oda, hogy Isten színe előtt megjelenjek?” (Zsolt 42, 1-3).
Miért ne hagyakozhatnál te is a Téged Szerető Istenedre, mint ahogy a gyermek a maga
ártatlanságával, szívtisztaságával az ő szüleire hagyatkozik? Ne csüggedj, mert benned élet
van, Ő erőt add a következő lépéshez, következő hónapokhoz, következő esztendőkhöz, már
itt ezen a földön, ebben az életben.
Kérdések:
(Egy-egy kérdéssor után 1-2 perc csendet tartunk, hogy a résztvevők tudják felidézni
tapasztalataikat, reflektáljanak helyzetükre, elcsendesedjenek.)
Ének: Új reménységnek…
Elmélyítés – történet, szöveg, ima
A következő témához kapcsolódó szövegek, imák segíthetnek a téma megértésében. Természetesen ki lehet hagyni
belőlük, be lehet tenni más imákat. A szövegek között jó, ha van egy kis csend, esetleg meditativ zene, vagy Taizé
– ének.
Reményének
Reményünk fantáziát kell kapjon, hogy ezt a romlott világot újratervezze: kiszínezze,
kigondolja, értelmezze, kitágítsa egy olyan világot alakítva, melyről ma még csak álmodunk:
új eget és új földet alkosson.
Reményünk kezeket kell kapjon, amelyek gyógyítanak, amelyek letörlik a könnyeket,
amelyek nem törődnek bele a világban lévő nehézségekbe, hanem tesznek a világ jobbá
válásáért.
Reményünk szavakat kell kapjon, amelyeket az emberek megértenek, megfelelő szavakat, jó
időben elmondott szavakat. Szavakat, amelyek hordozzák a gyászt, amelyek vigasztalnak, és
örömet ajándékoznak.
Isten megtette az első lépést: Fia, Jézus Krisztus által az ember reménye a szó legszorosabb
értelmében kezet és lábat kapott.
Isten megtette az első lépést. Nekünk kell folytatnunk.
(Forrás: Jugendgottesdienstmappe)
Az ég három kulcsa
Abban a korban az emberek még nem ismerték a helyet, ahol az ég kapuja állt, élt egy nagy
király, aki mindent, amit csak lehetett, meghódított, de akart még valamit, a legfontosabbat: a
három kulcsot, ami az ég kapuját nyitja. Hatalmas vagyonának legnagyobb részét arra
költötte, hogy szolgákat fogadott, akik a föld minden zegzugát felkutatták, hogy megtalálják a
kulcsokat, de egyik sem talált semmit. A király is lóra szállt, és útjai során egy napon
megérkezett a kapu elé. Látta, hogy a kulcsok nélkül nem lehet átmenni, és hirtelen dühében
így szólt az őrségben álló angyalokhoz:
- Nem lesz nyugtom, amíg meg nem találom a kaput nyitó kulcsokat.
Egy angyal, a szemében mosolygós fénnyel ránézett, és így válaszolt:
- A földön ezernyi kulcs van, melyekkel ki lehet nyitni az ég kapuját. Az emberek lába előtt
virít, de ők csak taposnak rajtuk. Te is megtalálhatnád, ha igazán keresnéd. Neked három
kulcsot jelöltek ki. Ha megtalálod őket, ki fogod nyitni az ég kapuját.
A király azon nyomban nekilátott a keresésnek. Éveken keresztül kutatta, de soha semmilyen
kulcs nem hevert a lába előtt.
Egyik nap, amint sétált, majdnem nekiment egy félig kiszáradt fának. A hosszú évek,
melyeket az ég kulcsinak keresésével töltött, alázatosabbá és figyelmesebbé tették a királyt a
kicsi, gyönge dolgok iránt. Megfogta hát a kis fát, hazavitte, puha földbe ültette, és gondosan
locsolta. Egy járókelő így szólt a király gondoskodó tevékenysége láttán:
- Hagyd azt a vakarcs fát! Ha meg is mented, túl öreg vagy ahhoz, hogy majd élvezhesd az
árnyékát, és ehess a gyümölcséből. Mit törődsz vele?
- Egy napon majd valaki leül ide, áldani fogja a fa árnyékát és gyümölcseit. Én már most
örülök ennek – mondta a király.
Abban a pillanatban, ahogy ezt kimondta, meglátta az első kulcsot, amely zölden fémlett, mint
a smaragd.
Néhány évvel később, egy téli délutánon a király meglátott egy rongyokba bugyolált
mezítlábas kislányt, aki összekuporodva vacogott egy kapuban. A király megállt, levette a
palástját, betakarta a kislányt, majd karjába vette és felvitte a palotába. Meleg ételt készített,
majd ruhát keresett a kislánynak. Ekkor vette észre lába előtt a második, rubinvörös kulcsot.
Ismét eltelt három év. A királyból öreg, megfáradt zarándok lett. Olyan nehezen járt, hogy
botra kellett támaszkodnia, de nem hagyott fel a hiányzó harmadik kulcs keresésével. Egy
éjjel a messzi kelet egyik városába érkezett. Éppen helyet keresett, ahol lepihenhetne, amikor
valami élénk forgatagra lett figyelmes. Egy izgatott emberekből álló furcsa menetet látott, ami
kifelé igyekezett a városból.
- Mit csinálnak ezek éjfélkor a város falain kívül? – kérdezte magában, miközben követte
őket. Egy romos istállóhoz ért, ahol egy gyermekét ringató fiatal anyát látott. Amikor a
kisgyermek kinyitotta a szemét, a királynak úgy tűnt, hogy mindent eláraszt a kisgyermek
tekintetéből sugárzó fény. Életében először letérdelt Valaki előtt. Ezalatt a szíve megtelt
örömmel, mert éppen előtte, a semmiből ott termett a harmadik, színarany kulcs.
Megtalálta a három kulcsot, és most már kinyithatta az ég kapuját.
A király a mennyek kulcsát nem hatalommal és erőszakkal szerezte meg, hanem a hit, a
remény és a szeretet megélésével, amelyek szimbóluma az arany, a zöld és a piros kulcs.
Keresni azt jelenti: odafigyelni arra, ami kicsi és jelentéktelen, gyenge és elrejtett.
Forrás: Bruno Ferrero: Szép és új történetek.
Soha ne engedd, hogy előbb lenyugodjék a nap, mintsem, hogy észrevetted volna: valaki
kereste a tekintetedet, valakinek sokat jelentesz!
Soha ne engedd, hogy előbb lenyugodjék a nap, mintsem, hogy valakire rá nem mosolyogtál
volna!
Soha ne engedd, hogy előbb lenyugodjék a nap, mintsem, hogy ne örvendeztél volna létednek,
ne kerested volna meg azt, amiért aznap érdemes volt élned!
Soha ne engedd, hogy előbb lenyugodjék a nap, mintsem, hogy Isten szépséges világából
valakire, vagy valamire rá ne csodálkoztál volna!
Soha ne engedd, hogy előbb lenyugodjék a nap, mintsem, hogy valakire vagy valamire ne
lettél volna kíváncsi, ne tanultál volna tőle!
Soha ne engedd, hogy előbb lenyugodjék a nap, mintsem, hogy valamibe ne hittél volna,
valamit ne reméltél volna, valamit vagy valakit ne szerettél volna!
Soha ne engedd, hogy előbb lenyugodjék a nap – magadért, és értünk, akik körülötted
vagyunk és szeretünk.
(Ft. Tempfli Imre)
Ének: Ott van életem…
Válaszos ima:
Feladat: A most következő pár perc csendben írjuk le személyes kéréseinket és helyezzük el
az oltárra kihelyezett edénykébe!
A kérések megírása alatt tartsunk rövid csendet, majd a cetlik kivitelekor énekeljünk:
Miatyánk...
Áldás
Keresztvetés, Köszöntés
Bevezető gondolatok:
Urunk, Jézus Krisztus, teremts bennünk csendet, hogy az adventi napokban Rád, a Te
szavadra, útmutatásodra, szeretetedre figyelhessünk.
Teremts bennünk csendet, hogy lelkünk mélyén meghalljuk bűnbánatra hívó szavadat!
Teremts bennünk csendet, hogy meghalljuk az adventi örömhírt: emberként fogsz
megszületni.
Teremts bennünk csendet! A hit ajándékát elfogadó csendet.
A Te titkaidat elfogadó csendet. A Te szeretetedet elfogadó csendet.
A Megváltó érkezését váró csendet. A lélek mélyén megszülető öröm csendjét.
Hiszek, Uram, erősítsd bennem, bennünk a hitet! Ámen.
Elcsendesedésre:
Ennél a résznél kivetíthető a CD-n lévő adventi pps, a négy gyertya történetéről.
A feliratot, párbeszédet egy-egy fiatal mikrofonba felolvashatja. Majd rövid csend.
Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek. Emberszerető jóságotokat
ismerje meg mindenki! Az Úr közel van. Ne aggódjatok semmiért, hanem minden
imádságotokban és könyörgésetekben terjesszétek kéréseteket hálaadással az Úr elé. Akkor
Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus
Jézusban.
Elmélkedés
Kérdések:
(Egy-egy kérdéssor után 1-2 perc csendet tartunk, hogy a résztvevők tudják felidézni
tapasztalataikat, reflektáljanak helyzetükre, elcsendesedjenek.)
Életem során milyen ajándékokat kaptam Istentől?
Megélem-e naponta az Istennel való személyes találkozást?
Mi táplálja, erősíti a hitemet?
Mi gátol, befolyásol abban, hogy hitemet megtudjam vallani a hétköznapokban?
A hit nem elmélet. Ha Isten fölfoghatatlan marad is számunkra, nem az a legfontosabb, hogy
megértsük Őt, hanem hogy megajándékozzuk bizalmunkkal. Aztán egy szép napon majd
rátalálunk a szavakra is, amelyek villanásszerűen láttatni engednek valamit a mélységes
titokból, Istenből. Akkor majd kirajzolódnak körvonalai: Jézus Krisztusban ismerteti meg
magát, rajta áttündököl az Isten.
A hitből táplálkozó szívbéli bizalom nem mágikus erő, melynek hatására mindenütt csodákat
kellene látnunk. Gyakran bensőd legmélyén rak fészket a bizalom, hogy aztán onnan
kiindulva átjárja egész valód: a legalsóbb rétegekből törve fel a tiszta tudatosság szintjéig. Te
csak add át magad a Léleknek, s ha megfeledkeztél volna erről, tedd újólag, minden pill
Várni
Ifjúsági imaóra advent 4. vasárnapjára
Bevezető ének: Jöjj el, jöjj el Emmanuel…
Keresztvetés, Köszöntés
Bevezető gondolatok
Nem kell Istent sem itt, sem ott keresned:
Nincs messzebb, mint szíved ajtaja előtt.
Ott áll kitartóan és várja, hogy jön-e valaki,
aki ajtót nyit neki, és beengedi.
Nem szükséges őt messziről idehívnod;
nálad is nehezebben várja, hogy kinyiss neki.
A nyitás és a belépés egyetlen időpont.
(Eckhart mester)
Ének: Várj, és ne félj…
Szent II. János Pál pápa 1993-ban a denveri ifjúsági világtalálkozón többek között ezt
mondta: „Ünnepléseink nem csupán időnként megismételt ceremóniák. Az emberi szív
mélységes igényéből fakadnak, amely ott tükröződik a zarándokló és misszionáló egyház
életében.” Azért van az évről évre való ünneplés, hogy a keresztény ember egyre mélyebben
értse meg az ünnepnek a mondanivalóját. Ez a megállapítás minden ünnepre érvényes, az
adventi időszakra is.
Az advent szó eljövetelt jelent, valakinek vagy inkább valaminek az eljövetele. Az
adventnek három síkja van: az első kettő látható, a harmadik azonban nem. Az első sík az Úr
Jézus kétezer évvel ezelőtti megtestesülése, a földön látható emberi alakban való megjelenése:
„Az Ige testté lett és közöttünk lakozott.” (Jn 1,14) A második sík a végső megjelenéskor fog
beteljesülni, amikor Krisztus másodszor jön el dicsőségben. A harmadik sík pedig, ha úgy
nézzük, akkor a kettő között van. Ez az ember lelkében kell eljöjjön, a mi lelkükben. Az
advent minden évben, újra és újra megismétlődik, hogy a keresztény ember jobban és jobban
elmélyüljön (a három pontban) az Istennel való kapcsolatában, mélyebben tapasztalja meg az
Istennek a közelségét, az Emánuelt.
Emberi szinten is megtalálható a várakozás motívuma. Mi emberek mindig
várakozunk, készülünk valamire. És amikor bekövetkezik, pár perc, pár óra – aztán megint
várunk valamire. Várunk egy névnapot, születésnapot, vakációt, találkozást. Egész életünkben
várakozunk. De kire várakozunk? Most is várakozunk valamire, valakire… Várakozunk az
Emánuelre! Mit is jelent az Emánuel? Velünk az Isten! Velünk akar lenni nap, mint nap, a
hétköznapjainkban. Az évről évre megismételt adventi és karácsonyi időnek a lényege az,
hogy az Isten velünk akar lenni, az életünk részese akar lenni.
Paul Tillich evangélikus lelkész a Létezni bátorság című érdekes könyvében felsorolja
azokat a dolgokat, amelyek nyugtalanítják a mai embert. Ezek a következők: halálfélelem,
bűntudat, kételkedés mindenben, bizonytalanság, határozatlanság, döntési képtelenség.
Mindezek forrása az életcél, az igazi életcél felismerésének a hiánya. Mi a mi életcélunk?
Istennel lenni. Nekünk is akarnunk kell vele lenni, mert vele képesek leszünk ezeket a
nyugtalanító érzéseket legyőzni.
A keresztény élet nem más, mint egy nagy VÁRAKOZÁS. Várjuk Isten ígéretének a
beteljesedését, várjuk a Jézussal való találkozást. A vele való találkozás az ember
legizgalmasabb kalandja. Erre a kalandra akar meghívni minket Karácsony ünnepén is.
Kérdések:
(Egy-egy kérdéssor után 1-2 perc csendet tartunk, hogy a résztvevők tudják felidézni
tapasztalataikat, reflektáljanak helyzetükre, elcsendesedjenek.)
Türelmetlen, vagy türelmes vagyok akkor, amikor valakire/ valamire várakoznom kell?
Megengedem-e Jézusnak, hogy részese legyen életemnek? Nyitott vagyok-e az általa
felkínált találkozás kalandjára?
Mit teszek annak érdekében, hogy Istennel való kapcsolatomat mélyítsem?
Köszönöm Neked, Uram Jézus Krisztus, hogy e világba jöttél, hogy segítsd az embert és
megmutasd a helyes utat. Bocsásd meg, ha elfeledkeztem róla, hogy eljöveteled döntő pillanat
az emberiség életében. Űzz el minden kételkedést és önts adventi gondolatokat szívembe.
Engedd megtapasztalnom, hogy Te ma is újra hozzánk jössz. Tarts éber készenlétben, hogy
örömmel fogadjalak. Költözz be országunkba, házunkba, közösségünkbe és szívünkbe!
Gyógyíts meg minket Urunk, és meggyógyulunk,
Segíts nekünk, és új erőre kapunk.
Adj nekünk jóságot ott, ahol keserűséget látsz,
Bizalmat, ahol bizalmatlanság uralkodik,
Életet, ahol elakadtunk.
Adj nekünk alázatot, ahol a gőg irányít,
Megbocsátást, ahol égnek a sebek,
Irgalmasságot, ahol a bűn uralkodik.
Adj nekünk szeretetet, ahol eláradt a gyűlölet,
Reményt, ahol a kétségbeesés kiált,
Hitet, ahol a kétség mardos.
Gyógyíts meg minket Urunk, és meggyógyulunk,
Segíts nekünk, és új erőre kapunk. Ámen.
(Kyrilla Schweitzer)
A keresztények adventi arca
„Kérem várjon itt!” mondtam egy vak embernek és egyedül hagytam az állomás egy kevésbé
forgalmas helyén. Meg akartam kímélni a fáradalomtól és kellemetlenségtől az úton az
információig, a pénztárig és a postáig. Mikor teendőim elvégezte után közeledtem felé, már
messziről láttam, amint az emberek elrohannak mellette, egy gyermek megbámulja, egy
csomagszállító nagy ívben kikerüli és egy újságárus szégyenkezve távozik tőle a sikertelen
üzleti kísérlet után.
Ő, a vak, egészen nyugodtan állt. És nekem is meg kellett állnom egy pillanatra. Meg kellett
néznem az arcát.
A léptek körülötte, az ismeretlen hangok és a zavaros közlekedés hangjai semmilyen
jelentőséggel nem bírtak számára. Ő várt. Ez egy türelmes, bizakodó, összeszedett várás volt.
Semmilyen kételkedés nem volt az arcán. Arckifejezésében nem lehetett még nyomát sem
látni annak a gondolatnak, hogy én talán nem jövök vissza. Sugárzott belőle az öröm, hogy őt
biztosan kézen fogja majd valaki.
Csak nehezen tudtam szabadulni a csukott szemhéjú, meghatóan várakozó arc pillantásától.
Akkor hirtelen felvilágosult bennem: Tulajdonképpen így kellene kinézzen a keresztények
adventi arca. Nekünk is ilyen bizakodó várakozással kell tennünk a saját feladatainkat, és nem
szabad megengednünk, hogy a mindennapok rohanása elfelejtesse velünk a várakozás
szépségét.
Válaszos ima:
Uram, szeretnék az életemnek értelmet adni a várakozás, az imádság, az áldozat, a bizalom, a
szeretet, és a hűség ébrentartásával. De csak te, az élet Istene, töltheted be életemet egészen,
és teheted azt értelmessé. Jöjj tehát, és maradj velem, akkor elég gazdag vagyok már.
Hálát adok Uram a mai nap minden találkozásáért, ami éltetett, erősített, bátorított.
Add áldásodat mindazok életére, akik ma jóságodat közvetítették felém.
Kérünk téged…
Köszönöm Uram, hogy időt adsz nekem, és a lehetőségek sokszínű tárházát kínálod
fel számomra azért, hogy kapcsolatba léphessek Veled. Segíts, hogy mindig tudjam
értékelni ezeket, a kegyelmi pillanatokat.
Eléd hozom Uram a sikereimet, azokat a helyzeteket, amik örömmel töltenek el.
Kérlek, erősíts engem akkor is, amikor nem látom fáradozásom értelmét, eredményét,
hogy hűségesen kitarthassak szolgálatodban.
Uram Jézus a szomorúságaimat, a fájdalmaimat, a sebeimet helyezem Eléd. Te
gyógyítsd bennem azt, ami megsérült, amihez kevés az én erőm, elhatározásom.
A példádból szeretnék tanulni Jézus, és mindig időt adni nagylelkűen a segítséget
kérőknek.
Add Uram, hogy a Karácsony a Veled való találkozás ünnepe lehessen számomra, és
szeretteim számára is.
(2-3 perc csend) Kimondott és kimondatlan kéréseinket tárjuk Isten elé abban az imában,
amelyet ő maga tanított nekünk: Miatyánk... Áldás
Üzeneted érkezett!
„Isten minden egyes emberben láthatóvá válhat
számomra.” (Novalis)
anatban. Szíved csöndjében, de bensőd sivárságában is szól hozzád a Lélek. Néha lehet, hogy
csak egyetlen szót.
Engednéd, hogy úrrá legyen rajtad a kétség, amikor csalódtál várakozásaidban? A Föltámadott
itt van, veled van. Kísértéseidet elemészti, töviseidből is tüzet rak. Kőszíved kövét izzásba
hozza, hogy világoskodjék az éjszakában.
Forrás: Roger testvér imái
Ének: A béke napja közel…
Válaszos ima:
Add, hogy minden ember felismerje, hogy Te vagy az egy igaz Isten.
Kérünk téged hallgass meg…
Segíts, hogy hitünk, reményünk és szeretetünk folyamatosan növekedjen és mélyüljön.
Add, hogy a Veled való személyes kapcsolat ápolására minden nap időt szánjunk.
Erősítsd hitünket, hogy a világ csábításai ellenére is hűséges követőid maradhassunk.
Segíts bennünket, hogy az evangélium apostolaiként a környezetünkben élő embereket
Hozzád vezessük.
Tégy alkalmassá bennünket arra, hogy szavaink és tetteink által tanúságot tudjunk
tenni Rólad.
Tégy nyitottá minket, hogy az adventi napokban befogadhassuk mindazt a kegyelmet,
amit ajándékként készítettél számunkra.
A most következő pár perc csendben terjesszük személyes kéréseinket Isten elé!
(2-3 perc csend)
Áldás
Ének: Sötét fenn az ég …