Vous êtes sur la page 1sur 25

Szeretni

Ifjúsági imaóra advent 1. vasárnapjára


Bevezető ének: Itt vagyok most jó Uram…

Keresztvetés, köszöntés
Bevezető gondolatok: Mire is várakozunk advent idején? Jézus születésére, arra, hogy a
teremtett világban maga a teremtő Isten is testet öltsön. Arra várakozunk, ami már réges-régen
megtörtént.
Az adventi várakozás lényege szerint: várakozás arra Aki van; ahogy a szeretet
misztériuma sem egyéb, mint vágyakozás az után, aki van, aki a miénk. Persze, erről a
várakozásról és erről a vágyódásról csak dadogva tudunk beszélni. Annál is inkább, mivel
Isten valóban megtestesült közöttünk, vállalva a lét minden súlyát és megosztottságát. És
mégis, túl idő és tér vastörvényén, melynek - megszületvén Betlehemben - maga a teremtő
Isten is készséggel és véghetetlen önátadással vetette alá magát. Advent idején mi arra
várakozunk és az után vágyódhatunk: ami megtörtént és akit kétezer esztendeje jól-rosszul a
kezünk között tartunk. Vágyódunk utána és várakozunk rá, azzal, hogy Isten beleszületett az
időbe, módunkban áll kiemelkedni az időből.
Az adventi várakozás hasonlít a megemlékezéshez, de valóban mindennél távolabb áll
tőle. Valódi várakozás. Pontosan úgy, ahogy a szeretet mindennél valóságosabban vágyakozik
az után, akit magához ölel és örök újszülöttként a karjai között tart.
(Pilinszky János: A várakozás szentsége)
Elcsendesedésre:
Istenem, nyisd meg a szemem, hogy mindenben, amivel találkozom,
elrejtve Téged fedezzelek föl.
Istenem, nyisd meg a fülem, hogy a különböző hangok közül
kihalljam a te halk szavadat.
Istenem, tedd nyitottá egész arcomat, hogy feléd fordulva éljek,
és mindenkivel nyitottan találkozzak.
Hogy tágassá legyek mások számára, és Te lakhassál bennem.
(Anton Rotzetter nyomán)
Ének: Ahol szeret és jóság…

A jó Isten hozzánk sohasem szólt szebben,


soha meghatóbban, mint a szeretetben.
Szívünk dobogása az Isten beszéde,
megérti a földnek minden nemzetsége.
Minden falat, amit megfelezel mással:
fölér Isten előtt egy-egy imádsággal.
S míg födeled védőn hajlik az árvára:
ha szalmafödél is az az Isten háza.
Mert az Isten hozzánk sohasem szól szebben,
mint a könyörülő édes szeretetben. (Túrmezei Erzsébet - Isten szava)

Gyertyagyújtás momentuma - közben ének: A fényem, Jézus, te vagy …


Olvassuk fel lassan a következő szentírási részt: 1Tessz 3,12 - 4,2
Testvéreim! Gyarapítson és gazdagítson titeket az Úr a szeretetben egymás és mindenki iránt,
mint ahogy mi is szeretünk titeket. Tegye állhatatossá szíveteket, hogy feddhetetlen
szentségben állhassatok Istenünk és Atyánk elé, amikor a mi Urunk, Jézus majd eljön, összes
szentjének kíséretében.
Továbbá kérünk és intünk titeket, testvérek, Urunkban, Jézusban: Megtanultátok tőlünk,
hogyan kell Istennek tetsző életet élnetek: éljetek is hát így, s haladjatok egyre előbbre.
Hiszen tudjátok, milyen utasításokat adtunk nektek Urunk Jézus által.

Elmélkedés

A mai esténk témája a szeretet. Az a szeretet, ami körülölel bennünket mint a levegő,
és ami nélkül nem tudunk élni. Mindanyiunkban megbújik, ott van a szeretet utáni vágy.
Ezért a szeretettel nem bánhatok úgy, mint valami féltve őrzött ritka kinccsel: a
szeretet mindenekelőtt a szívem tevékenysége. Az emberi szív önmagában semmit sem tud
létre hozni, hanem maga is abból nyer tápot és oxigént, hogy összegyűjti a vért, megtölti azt
élettel, s aztán szétáramoltatja az egész testben. S ne feledjük, a szívizom nagy erőkifejtésre
képes és nem fárad el soha.
Ilyen a cselekvőn szerető ember élete is: amit az egyik oldalon felvesz - azt a másik oldalon
továbbadja. Folyamatosan. Nem pihenve…
Tudom-e arra kérni a Teremtőt, hogy adjon nekem, hogy én is adni tudjak?
Lassan leszokunk a szeretetről, az önzetlenségről, az áldozathozatalról, egymástól
elmenekülünk - azért, mert olyan üres lett az életünk. Pedig ma is cselekedve szerető szívek
után sóvárog a világ.
Azokra vár, akik meghallják a nyomorúság igájában vergődő lelkek jajszavát. Akik többet
látnak a felszíni hullámzásnál… Ma hihetetlenül sok könny csorog végig az arcok árkaiban,
millió és millió vérző seb kiált kötözés után, sokasodnak a füstölgő romok, földjeinken tövis
és bogáncs terem, családokon belül rombol a harag és a viszály, ítéletidők tombolnak világ
szerte…
Albert Schweitzer írta: „Fel kell oldani a lebéklyózottat, felszínre kell hozni a
földalatti források vizét: az emberiség várja az ilyen feladatok megoldására képes embereket.
Segítsünk önzetlenül egymáson! Osszuk szét szerte a nagyvilágban a szeretetet, hogy
emberibbé váljanak az emberek.”
Ezért fontos, hogy tanuljuk a szeretetet. Szükségünk van arra, hogy megtanuljuk azt a
szeretetet, amely már nem keveredik birtoklási vággyal, azt a szeretetet, amely árad, és
elbűvöli az embereket, amely az élet új ízét hagyja maga után.
Te remélsz-e abban a szeretetben, ami nem hűl ki, hanem túlárad? A szeretetben, ami
éltet, megújít, ami a kapcsolatokból születik, és ami képes legyőzni a halált?
Kívánom neked, hogy higgy a szeretetben. Hidd el, hogy képes vagy szeretni, és téged
is szeretnek. Engedd, hogy elbűvöljön a szeretet, és bevezessen a mélyebb szeretet titkába,
ami betölti igazi vágyakozásodat.” (Anselm Grün: Az életművészet könyve, 157/ Várnai Zseni: Szeretni)

Kérdések:
(Egy-egy kérdéssor után 1-2 perc csendet tartunk, hogy a résztvevők tudják felidézni
tapasztalataikat, reflektáljanak helyzetükre, elcsendesedjenek.)
 Az utóbbi napokban mikor, hol tapasztaltam szeretetet, jó szándékot, segítő készséget?
Miért vagyok hálás?
 Környezetemben ki szorul rá figyelmemre, gondoskodásomra, bátorító szavaimra?
 Jézus ma mire hív? Hogyan szeretne cselekedni általam? Miben kéri a segítségemet?

Ének: Szeretet áradjon köztünk…


Elmélyítés – történet, szöveg, ima
(A következő témához kapcsolódó szövegek, imák segíthetnek a téma megértésében. Természetesen ki lehet
hagyni belőlük, be lehet tenni más imákat. A szövegek között jó, ha van egy kis csend, esetleg meditativ zene,
vagy Taizé – ének.)

Párbeszéd a szeretetről
Tulajdonképpen hogy terem a szeretet? – kérdeztem egyszer anyát.
Magról vetik – nevetett rám.
És honnan szerzik hozzá a magot?
Nem kell azt vetni, szerezni. Belőlünk magunkból pereg. S megfogan a tenyér simogatásában,
a szem pillantásában, minden ölelésben.
Öntözni nem is kell?
Dehogynem. Jó szóval.
Nem könnyel?
Ments ég. A könny sós, és a só kimarja a kis szeretetpalánta hajtásait.
Hát palántázni kell a szeretetet?
Palántázni bizony. Elültetni még a szikes talajba is. Mert ha nem terem szeretet kihűl a föld.
Úgy érted, hasztalan a nap heve, ha belülről nem fűt semmi se?
Igen, így értem, mert emberközpontú világban élek, és emberként gondolkodom.
Elsősorban mi hát a szeretet?
Biztonság. Ha szeretnek és szeretsz, mindig van szövetségesed.
És mi a szeretet másodsorban?
Erő. Ha feltöltődsz vele, könnyebbnek érzed a batyut, mit az élet a válladra rakott.
Szeretni mégsem mindig boldogság. Néha gyötrelem.
Az élet már ilyen. A szőnyegszövők, ha elvétik a mintát, meg sem kísérelik kijavítani a hibát,
mert tudják, hogy csak Isten tökéletes.
Mégis érdemes szeretni?
Csak azt érdemes. (Kun E. – Családmesék)

Uram taníts meg igazán szeretni, teljesen az odaajándékozástól való félelem nélkül,
fenntartások nélkül, semmit sem várva cserében.
Taníts meg mindenkit szeretni. Taníts meg úgy szeretnem őket, ahogyan Te szeretsz engem,
bűneim, gyengeségeim, hűtlenségeim ellenére.
Uram, a világnak szüksége van szeretetre, és én ajándékozni akarom. Azt akarom, hogy azok,
akik velem együtt élnek, és akikkel találkozom, észrevegyék, hogy Te jelen vagy közöttünk,
bennem, abban a szeretetben, amellyel szeretem őket.
Uram, tudom, hogy nem könnyű. Igazán szeretni, önmagamról való lemondást követel,
személyes érdekeim elfelejtését jelenti, hogy mások szükségleteire gondoljak.
Igazán szeretni, odaajándékozást, szolgálatot jelent; örülni az örvendezőkkel és szenvedni a
szenvedőkkel.
Igazán szeretni azt jelenti, hogy elfelejtem a sérelmeket, őszintén és egész szívemből
megbocsátok, hogy irgalmas vagyok, amint Atyánk is irgalmas.
Uram, taníts meg szeretni. Segíts szeretni. Vezess a szeretet útján, amely Hozzád vezet.

Ének: Mindenütt a földön…

Egy édesanya érdekes története


Fiam harmadikos lehetet és még át- át néztem a házi feladatait. Az egyik alkalommal egy
olyan témájú fogalmazást kellet írjanak, hogyha találkoznának a jóságos tündérrel, nekik
milyen kívánságuk lenne hozzá. Fiam szeretett volna nagyon gazdag lenni, hogy vehessen
nekem szép ruhákat, meg mindennap egy hatalmas csokor virágot. Az apjának egy szép autót,
egy nagy házat, természetesen hatalmas udvarral, ahol egy hatalmas játszótér is lenne, és
mindig behívná a szegény gyerekeket, akiknek nincs hol, és nincs kivel játszaniuk, hogy
játszódjanak. És ha nagyon gazdag lenne, akkor még segítene azon a sok szegényen, aki a
világon van. Természetesen, mint minden tisztaszívű gyerek főleg másokra gondolt és csak
keveset magára. Arra gondoltam, hogyha tényleg egyszer gazdag lenne, talán éppen ezek
lennének az utolsó dolgok, amit megtenne. De a fogalmazás mástól vált érdekessé. Egyszer,
amikor már majdnem feledésbe ment a fogalmazás, egy késő délután folyamán megkértem,
hogy menjen le kenyérért, mert vacsorára nem lett volna elég az a kenyér, ami a háznál volt.
Szóltam fiamnak, de a válasz az volt, „de anya nem látod, hogy most éppen a Spiderman-t
nézzem?” Lementem hát én. Este, amikor már ágyban volt, bementem hozzá és
megkérdeztem tőle, hogy emlékszik-e még arra a fogalmazásra, amit néhány hete írt.
Elmagyaráztam neki, hogy a szeretetnek nem nagy dolgokban kell megnyilvánuljon,
hanem egészen aprókban, mert aki nem veszi észre, vagy nem tudja a kicsit megtenni, a
nagy szeretetvállalásra sem lesz készen.

Szükségünk van rád, ó, Krisztusunk,


hogy megtanuljuk az igaz szeretetet,
és hogy szereteted örömében és erejében járjuk fáradalmas utunkat,
egészen a veled való végső találkozásig,
aki mindörökre szeretett, várt és áldott vagy. (Giovanni Battista Montini)

Ének: Jöjj hozzám…

Válaszos ima:
Jézusunk, Te örök szeretettel szeretsz minket, ezért bizalommal fordulunk Hozzád és
kérjük:

 A sokféle hang, vélemény, kényelmes megoldási lehetőség csábít, befolyásol. Segíts


Uram, hogy a Te hangodra tudjak figyelni és megtegyem azt, amit tőlem vársz.

Kérünk téged hallgass meg minket…


 A felgyorsult életvitel, az állandó pörgés gyakran kimerít, szétszórttá tesz. Jézus segíts,
hogy meg tudjak állni, eltudjak csendesedni, mert szükségem van a nyugalomra és
arra a békére, szeretetre, amit csak Te adhatsz.
 Az emberi kapcsolataim sokszínűségét, szépségét, és néha kusza megnyilvánulásait
hozom eléd Uram Jézus. Tőled szeretném ma este megtanulni: az önzetlenséget, a
nagylelkűséget, a másokra figyelés apró szeretet gesztusait.
 Az álmaimat, a vágyaimat, a terveimet helyezem eléd Uram. Segíts, hogy
döntéseimmel mindig a jó ügyet mozdíthassam elő az élet különféle területén.
A most következő rövid csendben terjesszük személyes kéréseinket Isten elé!
(2-3 perc csend)
Kimondott és kimondatlan kéréseinket tárjuk Isten elé abban az imában, amelyet ő maga
tanított nekünk: Miatyánk...

Áldás
Ének: Sötét fenn az ég …
Feladat: Adventi szeretet morzsák: Vidd magaddal ezt az emlékeztető lapocskát! A hét
folyamán töltekezz lelkileg (Hallgasd meg! https://www.mixcloud.com/napiutravalo)
és osztogasd a szeretetmorzsákat környezetedben 
Adventi szeretet morzsák
Egy idős embert/ beteget meglátogatok. Adventi szeretet morzsák
Délután házi munkát végzek. Egy idős embert/ beteget meglátogatok.
Rész veszek egy hajnali Szentmisén. Délután házi munkát végzek.
Megosztom a kedvenc uzsonnámat. Rész veszek egy hajnali Szentmisén.
Tíz percig csendben maradok. Megosztom a kedvenc uzsonnámat.
A családom tagjaira időt szánok. Tíz percig csendben maradok.
A barátomat/barátnőmet sétára hívom. A családom tagjaira időt szánok.
A barátomat/barátnőmet sétára hívom.

Adventi szeretet morzsák


Egy idős embert/ beteget meglátogatok. Adventi szeretet morzsák
Délután házi munkát végzek. Egy idős embert/ beteget meglátogatok.
Rész veszek egy hajnali Szentmisén. Délután házi munkát végzek.
Megosztom a kedvenc uzsonnámat. Rész veszek egy hajnali Szentmisén.
Tíz percig csendben maradok. Megosztom a kedvenc uzsonnámat.
A családom tagjaira időt szánok. Tíz percig csendben maradok.
A barátomat/barátnőmet sétára hívom. A családom tagjaira időt szánok.
A barátomat/barátnőmet sétára hívom.

Adventi szeretet morzsák


Adventi szeretet morzsák
Egy idős embert/ beteget meglátogatok.
Egy idős embert/ beteget meglátogatok.
Délután házi munkát végzek.
Délután házi munkát végzek.
Rész veszek egy hajnali Szentmisén.
Rész veszek egy hajnali Szentmisén.
Megosztom a kedvenc uzsonnámat.
Megosztom a kedvenc uzsonnámat.
Tíz percig csendben maradok.
Tíz percig csendben maradok.
A családom tagjaira időt szánok.
A családom tagjaira időt szánok.
A barátomat/barátnőmet sétára hívom.
A barátomat/barátnőmet sétára hívom.
Remélni
Ifjúsági imaóra advent 2. vasárnapjára
Bevezető ének: Jöjj el, jöjj el Emmánuel…
Keresztvetés, köszöntés

Bevezető gondolatok:
Elindulás, remény, bizalom, próbálkozás, felállás, újrakezdés… Mindegyikünk számára
ismerősek ezek a szavak élethelyzetekből, megélt tapasztalatokból.
Kempis Tamás írja: Kezd mindig újra! De miért van az állandó újrakezdés gondolata jelen az
Egyházban? Mert a nyitott szemmel járók már számtalanszor megtapasztalhatták, hogy az
örökös újrakezdés, a gyökerekhez való folytonos visszatérés életünknek alapvető tartozéka.
Úgy is mondhatnánk, hogy az életünk nem egyéb, mint örökös újrakezdések sorozata. De mit
kell újrakezdeni? Hol kezdjünk újat életünkben? Isten maga adja meg erre a választ. Mivel is
kezdte Ő földi életét, amikor közénk jött és emberré lett? Azzal, hogy gyermekké lett. A
megtestesülés Jézus számára azt jelentette, hogy gyermekké lett.
Az adventi napokban kezd el újra a benned lakó gyermeket gondozni, ápolni, miközben
fölfelé nézel, Isten jelenlétében élsz, és teljes egészében átadod magad annak, amivel vagy
akivel éppen összehozott Isten. (v.ö. Ft. Tempfli Imre: Van egy szavam számodra.)

Ének: Mint szarvas…

Elcsendesedésre:
Istenem, itt vagyok előtted, úgy, ahogy vagyok.
Vágyaimmal, reményemmel, örömömmel,
bosszúságaimmal, fáradtságommal…
Segíts meglátnom azt, amit most szeretnél nekem megmutatni,
meghallani azt, amit most szeretnél nekem mondani,
érezni azt, hogy velem jössz, és nálam maradsz.
Így vagyok most előtted. (Willi Lambert SJ)

Gyertyagyújtás momentuma - közben ének: Te vagy a fény…

Olvassuk fel lassan a következő szentírási részt: Fil 1,4-6.8-11

Mindig, minden imádságomban örömmel emlékezem meg mindnyájatokról, mert az első


naptól mindmáig közösséget vállaltatok az evangéliummal. Ezért bízom benne, hogy aki
megkezdte bennetek a jót, Krisztus Jézus napjára be is fejezi. Isten a tanúm, mennyire
vágyakozom mindnyájatok után Krisztus Jézus szeretetében. Könyörgök is azért, hogy
szeretetetek egyre jobban gyarapodjon a helyes ismeretben és a teljes megértésben, hogy el
tudjátok dönteni, mi a helyes. Akkor tiszták és feddhetetlenek lesztek Krisztus napjára, s
bővelkedni fogtok az igaz élet gyümölcsében, amelyet Jézus Krisztus szerzett, Isten
dicsőségére és tiszteletére.

Elmélkedés

Az adventi időszaknak egyik szép képe, az Istenben bízó, örvendő, remélő keresztény
ember. Nemcsak az adventi időre kell, hogy jellemző legyen, hogy bízzak, reméljek, hanem
életemben kell elsősorban ezt kifejezzem, hogy életem Isten tenyerén van, hogy Ő az én
védőbástyám – életem Őre és Szabadítója. Annyi megfásult, elcsüggedt, hitében megingó
emberrel lehet találkozni. Úton- útfélen ilyen emberbe botlasz, ha nyitott szívvel és szemmel
járod életed útját. Miért van annyi gond, fájdalom, nehéz, megtört emberi sors? Miért nem
tudsz örülni az életnek, a mai napnak, melyet ajándékba kaptál? Miért nem tudsz
rámosolyogni őszinte szívvel a csüggedőre, a hontalanra?
Kedves barátom! A mai reményvesztett világnak szüksége van rád, aki magadban
hordozod a remény sugarát. Istennek, szüksége van a remény gyermekeire. Ne csüggedj el,
hisz neked van pajzsod és támaszod, bízzál Benne, mert Ő a te Szabadítód és Megmentőd. Sík
Sándor papköltő, piarista tanár így ír a „Hajnal Szerelmese” – című versében: „Az én
emberem, aki fölkel, az induló, az ébredő, akinek győzelem az álma, akiben dalol a jövő.
Szeretem azt, aki akar, aki remény, aki ígéret. Az enyém a vér és a tűz: a fakadó fiatal élet. Az
ébredő napot imádom, megyek a virradat elé. Az én lelkem a tüzek lelke, az én dalom a
hajnalé”.
Ugye érzed, hogy ezekben a sorokban a reménykedés, a lelkesedés, a bizalom sorai
vannak? Miért lennél épp te, ma reményvesztett? Nem, neked nem szabad elcsüggedned,
mindég légy fiatalos és lelkes. Remélj! Isten gyermeke vagy, nem széltől lebegtetett nádszál.
Ő teremtett, képe és hasonlósága vagy, vagyis a reménységet és a teljességet hordozod
magadban. A teremtés koronája vagy, mert veled Istennek terve van. Neki terve van minden
emberrel és ezt a lelke mélyén sok ember érzi. Istennek terve van veled, ugyanakkor életed
reménye ő, úgy is mondhatnám, egész életed arra irányul, amerre reménységed szól.
Sok emberrel beszélgettem eddigi életemben, mert társas lények vagyunk. Sokan haragba
keveredtek Istennel, ha Ő nem teljesítette valamilyen kérésüket. Szakítottak Istennel,
vallással, egyházzal, mert úgy érezték, hogy Istennek kötelessége, hogy „reménységüket” –
azaz kívánságukat teljesítse. Neked tudnod kell, hogy nincs értelme Istennel perlekedni, mert
Ő nem ügyvéd, hanem Szerető Isten, az Élet Barátja, aki a te üdvösségedet akarja. Azt akarja,
hogy ne valamit várj, hanem Várj Valakire: Istent, Jézus Krisztust várjad, hogy mindennap
megszülessék a szívedben. Az első keresztények az ősegyházban, a nagy üldözések közepette,
sem a börtönben, sem a vadállattok előtt nem veszítették el reményüket, mert nem valamiben,
hanem Valakiben reménykedtek. Benne voltak Valakiben, és az bennük. Az Istenben voltak!
Engedd be életedbe Őt, engedd… ne zárkózz el Tőle, vágyakozz utána. Olyan gyönyörűen
fejezi ki a 42. Zsoltár, ezt a reményt, az Istenbe vetett bizalmat: „Amint a szarvas kívánkozik a
forrás vízéhez, úgy kívánkozik a lelkem tehozzád, Istenem! Szomjazza lelkem az erős, élő
Istent: mikor jutok oda, hogy Isten színe előtt megjelenjek?” (Zsolt 42, 1-3).
Miért ne hagyakozhatnál te is a Téged Szerető Istenedre, mint ahogy a gyermek a maga
ártatlanságával, szívtisztaságával az ő szüleire hagyatkozik? Ne csüggedj, mert benned élet
van, Ő erőt add a következő lépéshez, következő hónapokhoz, következő esztendőkhöz, már
itt ezen a földön, ebben az életben.

Kérdések:
(Egy-egy kérdéssor után 1-2 perc csendet tartunk, hogy a résztvevők tudják felidézni
tapasztalataikat, reflektáljanak helyzetükre, elcsendesedjenek.)

 Megtapasztaltam-e valamilyen élethelyzetben, hogy Isten a tenyerén hordoz?


 Voltam-e reménytelennek tűnő helyzetben? Akkor ki/mi nyújtott segítséget?
 Tudok-e Istenre hagyatkozni, vagy mindig mindent én akarok irányítani?
 Mit várok, remélek, kérek az Istentől?

Ének: Új reménységnek…
Elmélyítés – történet, szöveg, ima
A következő témához kapcsolódó szövegek, imák segíthetnek a téma megértésében. Természetesen ki lehet hagyni
belőlük, be lehet tenni más imákat. A szövegek között jó, ha van egy kis csend, esetleg meditativ zene, vagy Taizé
– ének.

Reményének
Reményünk fantáziát kell kapjon, hogy ezt a romlott világot újratervezze: kiszínezze,
kigondolja, értelmezze, kitágítsa egy olyan világot alakítva, melyről ma még csak álmodunk:
új eget és új földet alkosson.
Reményünk kezeket kell kapjon, amelyek gyógyítanak, amelyek letörlik a könnyeket,
amelyek nem törődnek bele a világban lévő nehézségekbe, hanem tesznek a világ jobbá
válásáért.
Reményünk szavakat kell kapjon, amelyeket az emberek megértenek, megfelelő szavakat, jó
időben elmondott szavakat. Szavakat, amelyek hordozzák a gyászt, amelyek vigasztalnak, és
örömet ajándékoznak.
Isten megtette az első lépést: Fia, Jézus Krisztus által az ember reménye a szó legszorosabb
értelmében kezet és lábat kapott.
Isten megtette az első lépést. Nekünk kell folytatnunk.
(Forrás: Jugendgottesdienstmappe)

Az ég három kulcsa

Abban a korban az emberek még nem ismerték a helyet, ahol az ég kapuja állt, élt egy nagy
király, aki mindent, amit csak lehetett, meghódított, de akart még valamit, a legfontosabbat: a
három kulcsot, ami az ég kapuját nyitja. Hatalmas vagyonának legnagyobb részét arra
költötte, hogy szolgákat fogadott, akik a föld minden zegzugát felkutatták, hogy megtalálják a
kulcsokat, de egyik sem talált semmit. A király is lóra szállt, és útjai során egy napon
megérkezett a kapu elé. Látta, hogy a kulcsok nélkül nem lehet átmenni, és hirtelen dühében
így szólt az őrségben álló angyalokhoz:
- Nem lesz nyugtom, amíg meg nem találom a kaput nyitó kulcsokat.
Egy angyal, a szemében mosolygós fénnyel ránézett, és így válaszolt:
- A földön ezernyi kulcs van, melyekkel ki lehet nyitni az ég kapuját. Az emberek lába előtt
virít, de ők csak taposnak rajtuk. Te is megtalálhatnád, ha igazán keresnéd. Neked három
kulcsot jelöltek ki. Ha megtalálod őket, ki fogod nyitni az ég kapuját.
A király azon nyomban nekilátott a keresésnek. Éveken keresztül kutatta, de soha semmilyen
kulcs nem hevert a lába előtt.
Egyik nap, amint sétált, majdnem nekiment egy félig kiszáradt fának. A hosszú évek,
melyeket az ég kulcsinak keresésével töltött, alázatosabbá és figyelmesebbé tették a királyt a
kicsi, gyönge dolgok iránt. Megfogta hát a kis fát, hazavitte, puha földbe ültette, és gondosan
locsolta. Egy járókelő így szólt a király gondoskodó tevékenysége láttán:
- Hagyd azt a vakarcs fát! Ha meg is mented, túl öreg vagy ahhoz, hogy majd élvezhesd az
árnyékát, és ehess a gyümölcséből. Mit törődsz vele?
- Egy napon majd valaki leül ide, áldani fogja a fa árnyékát és gyümölcseit. Én már most
örülök ennek – mondta a király.
Abban a pillanatban, ahogy ezt kimondta, meglátta az első kulcsot, amely zölden fémlett, mint
a smaragd.
Néhány évvel később, egy téli délutánon a király meglátott egy rongyokba bugyolált
mezítlábas kislányt, aki összekuporodva vacogott egy kapuban. A király megállt, levette a
palástját, betakarta a kislányt, majd karjába vette és felvitte a palotába. Meleg ételt készített,
majd ruhát keresett a kislánynak. Ekkor vette észre lába előtt a második, rubinvörös kulcsot.
Ismét eltelt három év. A királyból öreg, megfáradt zarándok lett. Olyan nehezen járt, hogy
botra kellett támaszkodnia, de nem hagyott fel a hiányzó harmadik kulcs keresésével. Egy
éjjel a messzi kelet egyik városába érkezett. Éppen helyet keresett, ahol lepihenhetne, amikor
valami élénk forgatagra lett figyelmes. Egy izgatott emberekből álló furcsa menetet látott, ami
kifelé igyekezett a városból.
- Mit csinálnak ezek éjfélkor a város falain kívül? – kérdezte magában, miközben követte
őket. Egy romos istállóhoz ért, ahol egy gyermekét ringató fiatal anyát látott. Amikor a
kisgyermek kinyitotta a szemét, a királynak úgy tűnt, hogy mindent eláraszt a kisgyermek
tekintetéből sugárzó fény. Életében először letérdelt Valaki előtt. Ezalatt a szíve megtelt
örömmel, mert éppen előtte, a semmiből ott termett a harmadik, színarany kulcs.
Megtalálta a három kulcsot, és most már kinyithatta az ég kapuját.

A király a mennyek kulcsát nem hatalommal és erőszakkal szerezte meg, hanem a hit, a
remény és a szeretet megélésével, amelyek szimbóluma az arany, a zöld és a piros kulcs.
Keresni azt jelenti: odafigyelni arra, ami kicsi és jelentéktelen, gyenge és elrejtett.
Forrás: Bruno Ferrero: Szép és új történetek.

Ki nekem Jézus a romos istállóban született, jászolban fekvő Kisded? Ki Ő az én


számomra? Kalkuttai Szent Teréz Anya hitvallása, tanúságtétele így hangzik:
Jézus – Isten
Isten Fia - A Szentháromság második Személye
Mária Fia - A Testté lett Ige
Jézus – az a Szó, amelyet kimondok
A Világosság, amelyet meggyújtok
Az Élet, amelyet élek
A Szeretet, amelyet meggyújtok
A Szeretet, amelyet szeretek
Az öröm, amelyet megosztok
A béke, amelyet adok
Az Erő, amelyet használok
Az éhező, akit táplálok
A mezítelen, akit felruházok
Az otthontalan, akit befogadok
A beteg, akit ápolok
A gyermek, akit tanítok
A magányos, akit vigasztalok
Az elutasított, akit elfogadok
A lelki sérült, akivel barátságot kötök
Jézus – a segítségre szoruló – akinek segítek
A koldus – akit szívesen látok
A leprás – akit megmosdatok
A részeges – akit vezetek
Az Élet Kenyere – akit magamhoz veszek
Az Áldozat – amelyet felajánlok
A Kereszt – amelyet hordozok
A fájdalom – amelyet elviselek
Az ima – amelyet imádkozom
A magány – amelyet megosztok
A betegség – amelyet elfogadok
Jézus – az én Istenem
Uram
Jegyesem
Mindenem
Minden a mindenben
Egyetlen kincsem
Az én egyetlenem
Jézus, akiben szerelmes vagyok – akihez tartozom, és akitől semmi sem fog elválasztani – Ő
az enyém – én az övé vagyok.
Dicsőség az Atya Istennek, aki megteremtett engem – mert szeretett engem.
Dicsőség Jézus Krisztusnak, aki meghalt értem – mert szeretett engem.
Dicsőség a Szentléleknek, aki bennem él – mert szeret engem. Ámen.

Ének: Élet van Tebenned…

A remény követe akarok lenni, fénnyel a szememben, szenvedélyes tenni akarással a


kezeimben és Isten éltető erejével a szavaimban.
Az istengyermekség szabadságát akarom megmutatni az embereknek, mely segít Isten
országának építésében, már most, itt a földön.
A béke követeként akarok járni, hogy lábaimat ne szentségtelenítse meg az arany. Nem fogok
az igazságtalanság útján járni. Nem fogok beletörődni a szegények elnyomásába. Nem fogom
a hazugság által eladni szívemet. Soha nem fogom elnémítani az igazságot.
Boldog az ember, aki így alakítja életét, mert lehet, hogy megszégyenítik és üldözik, de
Istenben marad, aki kezdettől fogva hívta.
(Forrás: Jugendgottesdienstmappe)
Élettapasztalat-szilánkok:

Soha ne engedd, hogy előbb lenyugodjék a nap, mintsem, hogy észrevetted volna: valaki
kereste a tekintetedet, valakinek sokat jelentesz!
Soha ne engedd, hogy előbb lenyugodjék a nap, mintsem, hogy valakire rá nem mosolyogtál
volna!
Soha ne engedd, hogy előbb lenyugodjék a nap, mintsem, hogy ne örvendeztél volna létednek,
ne kerested volna meg azt, amiért aznap érdemes volt élned!
Soha ne engedd, hogy előbb lenyugodjék a nap, mintsem, hogy Isten szépséges világából
valakire, vagy valamire rá ne csodálkoztál volna!
Soha ne engedd, hogy előbb lenyugodjék a nap, mintsem, hogy valakire vagy valamire ne
lettél volna kíváncsi, ne tanultál volna tőle!
Soha ne engedd, hogy előbb lenyugodjék a nap, mintsem, hogy valamibe ne hittél volna,
valamit ne reméltél volna, valamit vagy valakit ne szerettél volna!
Soha ne engedd, hogy előbb lenyugodjék a nap – magadért, és értünk, akik körülötted
vagyunk és szeretünk.
(Ft. Tempfli Imre)
Ének: Ott van életem…

Válaszos ima:

Szerető Jézusunk, bizalommal hozzuk eléd minden kérésünket, mert segítségre,


megerősítésre van szükségünk:

Az előimádkozott részre feleljük: Maradj velünk Jézus…

Amikor meggyengül a hitünk


Amikor kialszik a reményünk
Amikor elnémul a szeretetünk
Amikor a kétely mardos
Amikor a kétségbeesés nyúl felénk
Amikor kiúttalanná válik minden
Amikor reménytelenné lesznek a dolgok
Amikor értelmetlenné válik az élet
Amikor tanácstalanná váltunk
Amikor szemünk nem lát tovább
Amikor lábunk nem képes tovább menni
Amikor szívünk megfáradt
Amikor levertek vagyunk
Amikor szeretnénk feladni mindent
Amikor szeretnénk elmenekülni

Feladat: A most következő pár perc csendben írjuk le személyes kéréseinket és helyezzük el
az oltárra kihelyezett edénykébe!
A kérések megírása alatt tartsunk rövid csendet, majd a cetlik kivitelekor énekeljünk:

Maradj velem, hogy lássalak…


Rejts most el…

(Eszközök: Szükség lesz cetlikre és írószerekre, amiket már érkezéskor kioszthatnak a


házigazda plébánia fiataljai, vagy a padokra előre kihelyezhetnek. Az imaóra kezdetén az
oltáron legyen kitéve egy edény, vagy egy kosárka, amibe a kérések lapjai elhelyezhetők.)

Miatyánk...
Áldás

Ének: Áldj meg minden embert…


Hinni
Ifjúsági imaóra advent 3. vasárnapjára

Bevezető ének: Ó jöjj, ó jöjj…

Keresztvetés, Köszöntés

Bevezető gondolatok:
Urunk, Jézus Krisztus, teremts bennünk csendet, hogy az adventi napokban Rád, a Te
szavadra, útmutatásodra, szeretetedre figyelhessünk.
Teremts bennünk csendet, hogy lelkünk mélyén meghalljuk bűnbánatra hívó szavadat!
Teremts bennünk csendet, hogy meghalljuk az adventi örömhírt: emberként fogsz
megszületni.
Teremts bennünk csendet! A hit ajándékát elfogadó csendet.
A Te titkaidat elfogadó csendet. A Te szeretetedet elfogadó csendet.
A Megváltó érkezését váró csendet. A lélek mélyén megszülető öröm csendjét.
Hiszek, Uram, erősítsd bennem, bennünk a hitet! Ámen.

Ének: Szívem csendben…

Elcsendesedésre:

Ennél a résznél kivetíthető a CD-n lévő adventi pps, a négy gyertya történetéről.
A feliratot, párbeszédet egy-egy fiatal mikrofonba felolvashatja. Majd rövid csend.

Gyertyagyújtás momentuma - közben ének: A fényem, Jézus, te vagy…

Olvassuk fel lassan a következő szentírási részt: Fil 4,4-7

Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek. Emberszerető jóságotokat
ismerje meg mindenki! Az Úr közel van. Ne aggódjatok semmiért, hanem minden
imádságotokban és könyörgésetekben terjesszétek kéréseteket hálaadással az Úr elé. Akkor
Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus
Jézusban.

Elmélkedés

Sokféle ajándékot kaptunk már életünkben. Voltak közöttük értékesek és kevésbé


értékesek. De az ajándéknak mindig örültünk, mert az ajándék azt fejezi ki, hogy az
ajándékozó gondolt ránk, szeret bennünket. Életünk legnagyobb és legértékesebb ajándéka,
keresztény hitünk. Természetfölötti ajándék, melyet azért kaptunk, hogy éljünk vele, és hogy
megosszuk másokkal.
Mit is jelent ez a hit? A hit mindenekelőtt személyes találkozás Istennel. Az ember
nem egy arcnélküli végső okban hisz, nem egy világmagyarázatban vagy ideológiában, hanem
a személyes Istenben. Paul Claudel foglalta így össze megtérését: „elindultam valaminek a
keresésére, és íme VALAKI lettél számomra, Istenem.”
A találkozás mindig Istentől indul el. Ő adja a kegyelmet, és Ő szólít meg az Egyház
igehirdetése által. Szent Pál szerint: „A szívbéli hit megigazulásra, a szájjal való megvallás
pedig üdvösségre szolgál” (Róm 10,10). XVI. Benedek pápa pedig így tanít: „A szív azt
jelenti, hogy a hitre jutás első aktusa Isten ajándéka és a kegyelem műve, amely hat és
átformálja a személyiség mélyét” (Porta fidei, 10).
A hit ajándék, amelyet be kell fogadnunk, és tovább kell adnunk. A kafarnaumi
százados nagyszerűen megélte ezt. Hitének köszönhetően gyógyult meg a szolgája. Tudta,
hogy Isten Mindenható, elhitte, hogy Jézus nemcsak képes, hanem akar is segíteni. „Csak egy
szót, szólj és meggyógyul az én szolgám.” – kérte Jézust. Ennek az élő hitnek hallatára Jézus
megdicséri: „ekkora hitet nem találtam Izraelben.” Ez a hit környezetét is átformálja. A
szolgája és egész háza népe megtapasztalja, hogy az Isten nem valamit, hanem Valakit akar
nekünk adni egyszülött Fiában, Jézus Krisztusban.
Ha sikerül kibontanunk életünk legértékesebb ajándékát, melyet Isten „becsomagolt”
számunkra, akkor a kafarnaumi századoshoz hasonlóan megtapasztaljuk, hogy Istennél nincs
lehetetlen. Megízleljük az élet igazi örömét, azt az örömöt, melyet csak Ő tud nekünk adni.
Hitünk révén megtapasztaljuk, hogy az élet teljességét nála találjuk meg.
Szent II. János Pál pápa írja fiatalokhoz írt levelében: “Amikor a boldogságról
álmodtok, Jézust keresitek. Ő kelti fel bennetek a vágyat, hogy valami nagyot vigyetek véghez
az életben, az akaratot, hogy kövessétek az ideáljaitokat és visszautasítsátok a
középszerűséget. Ő kelti fel bennetek a bátorságot, hogy alázatosan és kitartóan
munkálkodjatok azon, hogy egyre jobbak legyetek és megpróbáljátok a társadalmat is
humánusabbá és testvérivé tenni.”
Ez az élő hit segít bennünket abban, hogy szeretteinknek, barátainknak, környezetünknek is
adjunk valami értékeset, valami valóságosat önmagunkból, valamit abból, amit mi is
ajándékba kaptunk attól, aki örök szeretettel szeret bennünket.
Egyházunk egyik fiatal modern szentje Chiara Luce Badano élete nagyszerűen
mutatja, hogy mire képes a hitből élő ember. Számára a kereszténység nem csupán a
megszokásból és a hagyományok követéséből állt, hanem az evangélium megéléséből.
Meggyőződött arról, hogy a hit nem más, mint bizalmas szeretetkapcsolat Jézus Krisztussal.
Amikor 18 éves korában megállapították, hogy rákbetegségben szenved, és hosszas, fájdalmas
kórházi kezeléssorozaton kell átesnie, a közel kétéves folyamatot olyan szeretettel,
lelkierővel, hitből fakadó derűvel élte meg, hogy környezetére már akkor igen nagy hatást
gyakorolt. Halála előtt, 19 évesen azt üzente édesanyján keresztül a fiataloknak: „A fiatalok a
jövő. Én nem futhatok tovább, de át szeretném adni nektek a fáklyát, mint ahogy az olimpián
is szokás. Egy életünk van, és azt érdemes jól leélni.” Édesanyjától pedig így búcsúzott:
„Édesanyám, légy boldog, én is az vagyok!” 1990-ben távozott az égiek közösségébe
mindössze 19 évesen. 2010 szeptember 25-én avatta boldoggá XVI. Benedek pápa.
Tartsuk szem előtt az advent napjaiban, hogy egy elétünk van, és ezt érdemes jól
leélni. Ha Jézus Krisztussal éljük, akkor biztosan jól éljük, akkor valóban azt érezzük: jól volt
megszületni, érdemes élni, mert minden napunkat beragyogja Isten végtelen szerete.
Van-e ettől értékesebb ajándék?

Kérdések:
(Egy-egy kérdéssor után 1-2 perc csendet tartunk, hogy a résztvevők tudják felidézni
tapasztalataikat, reflektáljanak helyzetükre, elcsendesedjenek.)
 Életem során milyen ajándékokat kaptam Istentől?
 Megélem-e naponta az Istennel való személyes találkozást?
 Mi táplálja, erősíti a hitemet?
 Mi gátol, befolyásol abban, hogy hitemet megtudjam vallani a hétköznapokban?

Ének: Meghívtál, hogy vízre lépjek…


Elmélyítés – történet, szöveg, ima
A következő témához kapcsolódó szövegek, imák segíthetnek a téma megértésében. Természetesen ki lehet hagyni
belőlük, be lehet tenni más imákat. A szövegek között jó, ha van egy kis csend, esetleg meditativ zene, vagy Taizé
– ének.

Van, akinek megközelíthető vagy, van, akinek rejtettebb…


Csodálattal telve hallom szavaidat: „Miért kellene félned? Én, Krisztus Jézus itt vagyok.
Előbb szerettelek téged. Benned van örömöm.”
Uram, te tudod, milyen törékeny a válaszom. Te közöttünk vagy.
Olykor tehetetlenül állok az evangélium feltétlensége előtt.
Gyakran szeretném mondani: „Hiszek Uram, segíts hitetlenségemen”.
Arra kérlek, Uram, add, hogy a hit bizalmával hagyatkozzam rád,
és így fogadhassam be szeretetedet. (Frére Roger nyomán)

Hit és hit között különbség van


Van olyan hit, amely szétválaszt és van olyan, amely összeköt.
Van olyan hit, amely követel és elítél, és van olyan, amely utat mutat és segít.
Van olyan hit, amely megöl, és van olyan, amely védelmez és bátorít.
Van olyan hit, amely szabaddá tesz a megértésre, és van olyan, amely türelmetlenségre indít.
Van olyan hit, amely az emberekre irányítja a figyelmet, és van olyan, amely eltávolít az
emberektől.
Van olyan hit, amely megmutatja, hogyan tudunk segíteni és van olyan hit, amely mindent a
sorsnak a számlájára ír.
Van olyan hit, amely felszárítja a könnyeket, és van olyan, amely kőszívűvé tesz.
Van olyan hit, amely halottakat támaszt fel, és van olyan, amely akadályozza az életet.
Van olyan hit, amely ösztönzi a fantáziát, és van olyan, amely földhöz ragadttá teszi.
Hit és hit között különbség van. Az én hitemnek milyen hatása van környezetemre?
(Forrás: Jugendgottesdienstmappe)
Ének: Nézz testvér fel…

Világ hét csodája


Egy csapat diák azt a feladatot kapta, hogy készítsenek egy listát arról, mit tekintenek most a
világ hét csodájának. Valószínűleg némi eltéréssel, de a következők kapták a legtöbb
szavazatot:
1. az egyiptomi nagy piramisok
2. a Taj Mahal
3. a Grand Canyon
4. a Panama-csatorna
5. az Empire State Building
6. a Szent Péter-székesegyház
7. a kínai nagy fal
Amikor a tanár összeszedte a szavazatokat, észrevette, hogy egy diák még nem végzett a
listájával. Így megkérdezte a lányt, hogy talán problémája van a lista elkészítésével. A lány azt
felelte, hogy „Igen, egy kicsit. Nem teljesen tudom eldönteni, mert olyan sok van."
A tanár azt mondta,
„Oké, oszd meg velünk, amid már van, talán tudunk segíteni befejezni".
A lány hezitált, de aztán felolvasta:
„Szerintem a világ hét csodája a következő:
1. érezni...
2. érinteni, tapintani...
3. ízlelni...
4. látni...
5. szeretni...
6. hallani...
7. és hinni."
A teremben olyan csend lett, hogy a légy zümmögését is hallani lehetett volna.
Az egyszerű és hétköznapi, általános dolgok elkerülik a figyelmünket, és amit
természetesnek tartunk, azok valóban csodálatosak!
A legértékesebb dolgokat az életben nem lehet kézzel felépíteni vagy megvásárolni.
Ne légy annyira elfoglalt, hogy ne vedd észre ezt!

Kenyérnek jöttél éhező világba,


világosságnak sötét éjszakába,
fényes hajnalnak, örök ragyogásnak,
vak zűrzavarban bizonyos tanácsnak.
Jöttél útnak, igazságnak, életnek,
s kicsiny gyermekként jászolba fektettek,
Jézus, Jézus!
Mért sínylődnénk hát éhezve, szegényen,
mért tévelyegnénk világtalan éjben
tanácstalanul és halálra váltan
és úttalanul a hazug világban,
amikor benned mindent megnyerhetünk,
kis jászlad elé odatérdelhetünk,
Jézus, Jézus! Túrmezei Erzsébet: KENYÉRNEK JÖTTÉL

A hit nem elmélet. Ha Isten fölfoghatatlan marad is számunkra, nem az a legfontosabb, hogy
megértsük Őt, hanem hogy megajándékozzuk bizalmunkkal. Aztán egy szép napon majd
rátalálunk a szavakra is, amelyek villanásszerűen láttatni engednek valamit a mélységes
titokból, Istenből. Akkor majd kirajzolódnak körvonalai: Jézus Krisztusban ismerteti meg
magát, rajta áttündököl az Isten.
A hitből táplálkozó szívbéli bizalom nem mágikus erő, melynek hatására mindenütt csodákat
kellene látnunk. Gyakran bensőd legmélyén rak fészket a bizalom, hogy aztán onnan
kiindulva átjárja egész valód: a legalsóbb rétegekből törve fel a tiszta tudatosság szintjéig. Te
csak add át magad a Léleknek, s ha megfeledkeztél volna erről, tedd újólag, minden pill
Várni
Ifjúsági imaóra advent 4. vasárnapjára
Bevezető ének: Jöjj el, jöjj el Emmanuel…
Keresztvetés, Köszöntés

Bevezető gondolatok
Nem kell Istent sem itt, sem ott keresned:
Nincs messzebb, mint szíved ajtaja előtt.
Ott áll kitartóan és várja, hogy jön-e valaki,
aki ajtót nyit neki, és beengedi.
Nem szükséges őt messziről idehívnod;
nálad is nehezebben várja, hogy kinyiss neki.
A nyitás és a belépés egyetlen időpont.
(Eckhart mester)
Ének: Várj, és ne félj…

Advent minden várakozása egy koszorúvá fonódik:


a terheket hordozók várakozása az erőre, amely segít továbbjutni,
a szomorúak várakozása a szóra, amely vigasztal és felemel,
a betegek várakozása a gyógyulásra, az egészségre,
a haldoklók várakozása a segítségre, a megváltásra,
az éhezők várakozása a kenyérre és a vízre,
a munkanélküliek várakozása az alkalmazásra, a méltóságra,
a foglyok várakozása az emberi jogokra, a szabadságra,
a menekültek várakozása az emberek közötti menedékhelyre,
a fiatalok várakozása a fegyverek nélküli jövőre,
a gyerekek várakozása a félelem nélküli életre.
Advent minden várakozása egy koszorúvá fonódik, amely átöleli a földet.

Gyertyagyújtás momentuma - közben ének: Te vagy a fény…

Olvassuk fel lassan a következő szentírási részt: Zsid 10,5-10

Testvéreim! Krisztus, amikor a világba lép, így nyilatkozik:


Áldozatot és ajándékot nem kívántál, hanem emberi testet alkottál nekem.
Nem kedves előtted az engesztelő és égőáldozat. Ezért így szóltam: Íme, elmegyek, hogy
teljesítsem akaratodat, amint a könyvtekercsben rólam írva van.
Először tehát ezt mondta: „Áldozatot, ajándékot, engesztelő és égőáldozatot nem akartál, nem
volt az kedves előtted”, jóllehet ezeket a törvény írta elő. Aztán így folytatta: „Íme, elmegyek,
hogy teljesítsem akaratodat.” Tehát az előzőket eltörli, hogy helyébe állítsa az utóbbit. Vagyis
Isten akarata szerint Jézus Krisztus testének feláldozása egyszer s mindenkorra megszentel
bennünket.
Elmélkedés

Szent II. János Pál pápa 1993-ban a denveri ifjúsági világtalálkozón többek között ezt
mondta: „Ünnepléseink nem csupán időnként megismételt ceremóniák. Az emberi szív
mélységes igényéből fakadnak, amely ott tükröződik a zarándokló és misszionáló egyház
életében.” Azért van az évről évre való ünneplés, hogy a keresztény ember egyre mélyebben
értse meg az ünnepnek a mondanivalóját. Ez a megállapítás minden ünnepre érvényes, az
adventi időszakra is.
Az advent szó eljövetelt jelent, valakinek vagy inkább valaminek az eljövetele. Az
adventnek három síkja van: az első kettő látható, a harmadik azonban nem. Az első sík az Úr
Jézus kétezer évvel ezelőtti megtestesülése, a földön látható emberi alakban való megjelenése:
„Az Ige testté lett és közöttünk lakozott.” (Jn 1,14) A második sík a végső megjelenéskor fog
beteljesülni, amikor Krisztus másodszor jön el dicsőségben. A harmadik sík pedig, ha úgy
nézzük, akkor a kettő között van. Ez az ember lelkében kell eljöjjön, a mi lelkükben. Az
advent minden évben, újra és újra megismétlődik, hogy a keresztény ember jobban és jobban
elmélyüljön (a három pontban) az Istennel való kapcsolatában, mélyebben tapasztalja meg az
Istennek a közelségét, az Emánuelt.
Emberi szinten is megtalálható a várakozás motívuma. Mi emberek mindig
várakozunk, készülünk valamire. És amikor bekövetkezik, pár perc, pár óra – aztán megint
várunk valamire. Várunk egy névnapot, születésnapot, vakációt, találkozást. Egész életünkben
várakozunk. De kire várakozunk? Most is várakozunk valamire, valakire… Várakozunk az
Emánuelre! Mit is jelent az Emánuel? Velünk az Isten! Velünk akar lenni nap, mint nap, a
hétköznapjainkban. Az évről évre megismételt adventi és karácsonyi időnek a lényege az,
hogy az Isten velünk akar lenni, az életünk részese akar lenni.
Paul Tillich evangélikus lelkész a Létezni bátorság című érdekes könyvében felsorolja
azokat a dolgokat, amelyek nyugtalanítják a mai embert. Ezek a következők: halálfélelem,
bűntudat, kételkedés mindenben, bizonytalanság, határozatlanság, döntési képtelenség.
Mindezek forrása az életcél, az igazi életcél felismerésének a hiánya. Mi a mi életcélunk?
Istennel lenni. Nekünk is akarnunk kell vele lenni, mert vele képesek leszünk ezeket a
nyugtalanító érzéseket legyőzni.
A keresztény élet nem más, mint egy nagy VÁRAKOZÁS. Várjuk Isten ígéretének a
beteljesedését, várjuk a Jézussal való találkozást. A vele való találkozás az ember
legizgalmasabb kalandja. Erre a kalandra akar meghívni minket Karácsony ünnepén is.

Kérdések:
(Egy-egy kérdéssor után 1-2 perc csendet tartunk, hogy a résztvevők tudják felidézni
tapasztalataikat, reflektáljanak helyzetükre, elcsendesedjenek.)

 Türelmetlen, vagy türelmes vagyok akkor, amikor valakire/ valamire várakoznom kell?
 Megengedem-e Jézusnak, hogy részese legyen életemnek? Nyitott vagyok-e az általa
felkínált találkozás kalandjára?
 Mit teszek annak érdekében, hogy Istennel való kapcsolatomat mélyítsem?

Ének: Ha napjában csak egyszer…

Elmélyítés – történet, szöveg, ima


A következő témához kapcsolódó szövegek, imák segíthetnek a téma megértésében. Természetesen ki lehet hagyni
belőlük, be lehet tenni más imákat. A szövegek között jó, ha van egy kis csend, esetleg meditativ zene, vagy Taizé
– ének.

Köszönöm Neked, Uram Jézus Krisztus, hogy e világba jöttél, hogy segítsd az embert és
megmutasd a helyes utat. Bocsásd meg, ha elfeledkeztem róla, hogy eljöveteled döntő pillanat
az emberiség életében. Űzz el minden kételkedést és önts adventi gondolatokat szívembe.
Engedd megtapasztalnom, hogy Te ma is újra hozzánk jössz. Tarts éber készenlétben, hogy
örömmel fogadjalak. Költözz be országunkba, házunkba, közösségünkbe és szívünkbe!
Gyógyíts meg minket Urunk, és meggyógyulunk,
Segíts nekünk, és új erőre kapunk.
Adj nekünk jóságot ott, ahol keserűséget látsz,
Bizalmat, ahol bizalmatlanság uralkodik,
Életet, ahol elakadtunk.
Adj nekünk alázatot, ahol a gőg irányít,
Megbocsátást, ahol égnek a sebek,
Irgalmasságot, ahol a bűn uralkodik.
Adj nekünk szeretetet, ahol eláradt a gyűlölet,
Reményt, ahol a kétségbeesés kiált,
Hitet, ahol a kétség mardos.
Gyógyíts meg minket Urunk, és meggyógyulunk,
Segíts nekünk, és új erőre kapunk. Ámen.
(Kyrilla Schweitzer)
A keresztények adventi arca
„Kérem várjon itt!” mondtam egy vak embernek és egyedül hagytam az állomás egy kevésbé
forgalmas helyén. Meg akartam kímélni a fáradalomtól és kellemetlenségtől az úton az
információig, a pénztárig és a postáig. Mikor teendőim elvégezte után közeledtem felé, már
messziről láttam, amint az emberek elrohannak mellette, egy gyermek megbámulja, egy
csomagszállító nagy ívben kikerüli és egy újságárus szégyenkezve távozik tőle a sikertelen
üzleti kísérlet után.
Ő, a vak, egészen nyugodtan állt. És nekem is meg kellett állnom egy pillanatra. Meg kellett
néznem az arcát.
A léptek körülötte, az ismeretlen hangok és a zavaros közlekedés hangjai semmilyen
jelentőséggel nem bírtak számára. Ő várt. Ez egy türelmes, bizakodó, összeszedett várás volt.
Semmilyen kételkedés nem volt az arcán. Arckifejezésében nem lehetett még nyomát sem
látni annak a gondolatnak, hogy én talán nem jövök vissza. Sugárzott belőle az öröm, hogy őt
biztosan kézen fogja majd valaki.
Csak nehezen tudtam szabadulni a csukott szemhéjú, meghatóan várakozó arc pillantásától.
Akkor hirtelen felvilágosult bennem: Tulajdonképpen így kellene kinézzen a keresztények
adventi arca. Nekünk is ilyen bizakodó várakozással kell tennünk a saját feladatainkat, és nem
szabad megengednünk, hogy a mindennapok rohanása elfelejtesse velünk a várakozás
szépségét.

Ének: Mindig csendben…

Valaki jön - de te nem veszed észre!


Valaki közeledik hozzád - de te bezárkózol!
Valaki kopog nálad - de te átalszod látogatását!
Valaki belép hozzád - de te házon kívül vagy!
Valaki nálad lakik - de te kidobod őt!
Valaki feltárulkozik - de te a szavába vágsz!
Valaki vár rád - de te hátat fordítasz neki!
Valaki segítséget kér - de te megkeményíted szívedet!
Valaki ajándékot ad neked - de te elásod azt!
Valaki végtelenül ráér - de veled sosem lehet beszélni.
Valaki nyugalmat hoz - de te szétszórt vagy!
Valaki jön - de te csak magadat látod!
Amíg csak jön - mindig megváltozhatsz!
Várj, Uram: jövök már!
Várj, Uram: öltözködöm már!
Jóságban öltöztetem a szememet,
hogy mindenkire barátsággal nézzek.
Békébe öltöztetem a kezemet,
hogy vonakodás nélkül megbocsássak.
Mosolyba öltöztetem az ajkamat,
hogy egész nap örömöt árasszak.
Imába öltöztetem a testemet és a szívemet,
hogy feléd forduljak, szeretet Uram.
Kész vagyok már! Én vagyok! Megismersz?
A legszebb ruhámban öltöztem fel! (C. Singer )

Feladat: Üzeneted érkezett!


Gyakran érezzük a hétköznapok nehezebb időszakában, hogy szükségünk van a bátorításra,
egy jó szóra, egy találkozásra, egy mosolyra, egy ölelésre. Miért is fontosak ezek? Miért
szükségesek? Talán leginkább azért, mert személyesen nekem szólnak. Kifejezik a figyelmet,
a szeretetet, amire vágyakozom, amit várok. A mai estére egy személyre szóló üzeneted
érkezett. Olvasd el, és a most következő csendben időz egy kicsit ezekkel a gondolatokkal,
szavakkal.
3-4 percig csak az ének dallama csendüljön fel, majd közösen énekeljük: Rejts most el…

Válaszos ima:
Uram, szeretnék az életemnek értelmet adni a várakozás, az imádság, az áldozat, a bizalom, a
szeretet, és a hűség ébrentartásával. De csak te, az élet Istene, töltheted be életemet egészen,
és teheted azt értelmessé. Jöjj tehát, és maradj velem, akkor elég gazdag vagyok már.
 Hálát adok Uram a mai nap minden találkozásáért, ami éltetett, erősített, bátorított.
Add áldásodat mindazok életére, akik ma jóságodat közvetítették felém.

Kérünk téged…

 Köszönöm Uram, hogy időt adsz nekem, és a lehetőségek sokszínű tárházát kínálod
fel számomra azért, hogy kapcsolatba léphessek Veled. Segíts, hogy mindig tudjam
értékelni ezeket, a kegyelmi pillanatokat.
 Eléd hozom Uram a sikereimet, azokat a helyzeteket, amik örömmel töltenek el.
Kérlek, erősíts engem akkor is, amikor nem látom fáradozásom értelmét, eredményét,
hogy hűségesen kitarthassak szolgálatodban.
 Uram Jézus a szomorúságaimat, a fájdalmaimat, a sebeimet helyezem Eléd. Te
gyógyítsd bennem azt, ami megsérült, amihez kevés az én erőm, elhatározásom.
 A példádból szeretnék tanulni Jézus, és mindig időt adni nagylelkűen a segítséget
kérőknek.
 Add Uram, hogy a Karácsony a Veled való találkozás ünnepe lehessen számomra, és
szeretteim számára is.

(2-3 perc csend) Kimondott és kimondatlan kéréseinket tárjuk Isten elé abban az imában,
amelyet ő maga tanított nekünk: Miatyánk... Áldás

Ének: Szent karácsony eljött…

Üzeneted érkezett!
„Isten minden egyes emberben láthatóvá válhat
számomra.” (Novalis)

„Ha az ember imádkozik, akkor Isten lélegzik benne.”


(Friedrich Hebel)

„A szeretet az, amikor képesek vagyunk a másik ember


véleményét elfogadni anélkül, hogy javítási javaslattal
élnénk.” (Paul Watzlawick)

„A szeretet az élet fűszere: képes valamit megédesíteni,


de el is sózhat.” (Konfuzius)

„Egész életünk során a gyermek szemével kell néznünk


az életet.” (Henri Matisse)

„Az igazi célokat nem tudja az ember fogcsikorgatva és


ökölbe szorított kézzel elérni, hanem csak nyitott kézzel.
Éppoly kevéssé lehet a szelet megmarkolni, mint a
nyugalmat ököllel átkarolni.”
(Anselm Grün)

„Ami számodra értelem, cél, azt senki nem fogja


helyetted felfedezni.” (Anthony de Mello)

„Amit tekintetünkben őrzünk, az határozz meg, ahhoz


alakulunk. És arra tartunk, amerre tekintünk.”
(Heinrich Spaemann)

„Minden képzeletet felülmúl, amit Isten életünk törött


darabkáiból tud alkotni, ha teljesen rábízzuk azokat.”
(BlaisePascal)

„Aki másnak mindig örömöt igyekszik szerezni, eléri,


hogy mások is azt tegyék, ami neki örömére szolgál.”
(Bosco Szent János)
„Az öröm olyan, mint a sötétben meggyújtott fény. Az
öröm felvidítja a borús hangulatot. Olyan mint egy ék,
amelyet a szomorúság falába verték. Az ék kettéhasítja
a falat.” (Anselm Grün)

„Az öröm teszi az életet élni érdemessé.” (Clive Staples


Lewis)

„Az öröm belőlünk fakad, nem tárgyakból.” (Richard Wagner)

„Az öröm ott kezdődik, amikor abba hagyod saját


boldogságod keresését azért, hogy megkísérelj másokat
boldoggá tenni.” (Michel Quoist)

„Az öröm az a jel, hogy közel van valaki a


világossághoz.” (Edith Stein)

„A szeretet tiszta öröme a viszonzástól függetlenül


adott szeretetből fakad.”
(Gary Chapman)

„A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát;


akik a halál árnyékának országában laknak, azokra
világosság ragyog. (Iz.9,1)

„Mert gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk; az


uralom a vállán lesz, és így fogják hívni nevét:
Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örökkévalóság Atyja,
Béke Fejedelme.”
(Iz.9,5)

„Uram, te megvizsgáltál és ismersz engem, tudod, ha


leülök, és ha fölkelek. Messziről ismered gondolataimat,
szemmel tartod akár járok – kelek, akár pihenek. Előre
ismered minden utamat. (139. Zsolt)
„Hová mehetnék lelked elől, hová bújhatnék színed elől?
Ha fölmennék az ég magasába, te ott vagy, ha
alászállnék az alvilágba, jelen vagy. (139. Zsolt)

„Hiszen te formáltad bensőm, s anyám méhében te


szőtted a testem. Dicsőítelek téged, mert olyan
csodálatosan alkottál, és tudom jól, milyen csodálatos
minden műved!” (139. Zsolt)

„Beszédem legyen kedves előtte, én pedig az Úrban


leljem gyönyörűségem.” (104. Zsolt)

„Megsokasítod az ujjongást, megnöveled az örömet;


örvendenek színed előtt, ahogy örvendenek aratáskor…
(Iz. 9,2 )

„Minden szabad nekem! Csakhogy nem minden használ.


Minden szabad nekem! Csakhogy én ne legyek
semminek a rabszolgája! (1 Kor,12)

„A szeretet soha meg nem szűnik.” (1Kor. 13,8)

„Osszam el bár egész vagyonomat alamizsnaként, és


adjam át testemet, hogy dicsekedhessem: ha szeretet
nincs bennem, semmit sem használ nekem.” (1Kor. 13,3)

„Isten iránt ilyen bizalmunk Krisztus által van. Nem


mintha magunktól, mintegy saját erőnkből képesek
lennénk bármit is kigondolni, ellenkezőleg: a mi
képességünk Istentől van. (2.Kor. 4-5)

„Ez a kincsünk pedig cserépedényben van, hogy a


rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk és ne
önmagunknak.” (2.Kor. 4,7)
„Arról ismeri meg mindenki, hogy a tanítványaim
vagytok, ha szeretettel vagytok egymás iránt.” (Jn.13,35)

„Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem


veletek, ti is úgy tegyetek.” (Jn, 13,15)

„Azért jöttem a világba, hogy világosság legyek, hogy


mindaz, aki hisz bennem, sötétségbe ne maradjon.”
(Jn.12,46)

„Én vagyok a világ világossága. Aki követ engem, nem


jár sötétben, hanem övé lesz az élet világossága.” (Jn.8,12)

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát


adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen,
hanem örök élete legyen. (Jn, 3,16)

„Tegyétek egyenessé az Úr útját.” (Iz. 40,3)

„Benne élet volt, és az élet volt az emberek


világossága.” (Jn. 1,4)

„Irgalma nemzedékről nemzedékre azokra száll, akik őt


félik.” (Lk.1,50)

„Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó


Istenemben.” (Lk.1,46)

anatban. Szíved csöndjében, de bensőd sivárságában is szól hozzád a Lélek. Néha lehet, hogy
csak egyetlen szót.
Engednéd, hogy úrrá legyen rajtad a kétség, amikor csalódtál várakozásaidban? A Föltámadott
itt van, veled van. Kísértéseidet elemészti, töviseidből is tüzet rak. Kőszíved kövét izzásba
hozza, hogy világoskodjék az éjszakában.
Forrás: Roger testvér imái
Ének: A béke napja közel…

Válaszos ima:

Ennek a napnak a végén leteszem önmagamat mindenestől és egészen csendben jóságos


Istenem a te oltalmadba és kérem:

 Add, hogy minden ember felismerje, hogy Te vagy az egy igaz Isten.
Kérünk téged hallgass meg…
 Segíts, hogy hitünk, reményünk és szeretetünk folyamatosan növekedjen és mélyüljön.
 Add, hogy a Veled való személyes kapcsolat ápolására minden nap időt szánjunk.
 Erősítsd hitünket, hogy a világ csábításai ellenére is hűséges követőid maradhassunk.
 Segíts bennünket, hogy az evangélium apostolaiként a környezetünkben élő embereket
Hozzád vezessük.
 Tégy alkalmassá bennünket arra, hogy szavaink és tetteink által tanúságot tudjunk
tenni Rólad.
 Tégy nyitottá minket, hogy az adventi napokban befogadhassuk mindazt a kegyelmet,
amit ajándékként készítettél számunkra.

A most következő pár perc csendben terjesszük személyes kéréseinket Isten elé!
(2-3 perc csend)

Az imaóra végén hitünk megvallásaként mondjuk el közösen az Apostoli hitvallást, a


Hiszekegy imádságát, megköszönve a hit ajándékát, és Isten gondoskodó szeretetét. Ez az
imádság foglalja össze hitünk legfontosabb igazságait és vezet el az Úr titkainak szemlélésére.
Az imádságot összeszedetten, lassan, tanúságtevően mondjuk el!

HISZEK EGY ISTENBEN,


mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében.
És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban;
aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától;
szenvedett Poncius Pilátus alatt;
megfeszítették, meghalt és eltemették.
Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül;
fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján;
onnan jön el ítélni élőket és holtakat.
Hiszek Szentlélekben.
Hiszem a katolikus Anyaszentegyházat;
a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát;
a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Áldás
Ének: Sötét fenn az ég …

Vous aimerez peut-être aussi