A közlésfolyamat tényezői és funkciói

Közlésfolyamat (kommunikáció)
Bármely jelrendszernek – mindenekelőtt a nyelvnek – az emberi érintkezésben való szándékos és
kölcsönös felhasználása.
Információ: Egyoldalú tájékoztatás ill. tájékozódás.

A kommunikáció lehet
­ nyelvi (verbális),
­ nem verbális (gesztusnyelv, mimika stb. – metakommunikáció)
A nyelvi kommunikáció lehet
­ szóbeli
­ írott

A közlésfolyamat tényezői:
Adó (beszélő): elgondolja, megformálja és kimondja/ leírja gondolatait.
Vevő (hallgató): észleli, felfogja és értelmezi a hallottakat.
Közvetítő csatorna: A kapcsolattartás valamilyen közege, pl. a hanghullámokat közvetítő levegő,
telefonhálózat, nyomtatott könyv. Egyszerre több is működhet.

Beszédhelyzet: A beszélők között kialakult pillanatnyi viszonyok.

Közlemény: jelek soorzata, amely eljut adótól a vevőig, pl. hangok/betűk, szavak, mondatok
Kód: pl. közös nyelv ismerete.
Üzenet: A vevő felfogta és megértette az adó közlési szándékát, ez maga a mondanivaló.

A közlésfolyamat funkciói:
Elsődleges:
Tényközlő, tájékoztató funkció: a valóságra vonatkozó ismeretek tárolása, vélemény közlése,
gondolatok formába öntése. Pl. Jó idő lesz holnap.
Érzelemkifejző funkció: belső tartalom, általában érzelem kifejezése.pl. Jaj! Ó! Azt a kutyafáját!
Felhívó funkció: Kérést, kívánságot, felszólítást fogalmaz meg, elsősorban tehát a hallgatóra
irányul, az ő befolyásolását szolgálja. Pl. Kérlek, hozz egy pohár vizet!
Másodlagos:
Kapcsolatteremtő, kapcsolattartó, kapcsolatzáró funkció: pl.: Szia! Hogy vagy? Érted?
Figyelsz? A viszontlátásra.
Nyelvellenőrző funkció: Magára a nyelvi megformálásra teszünk fel kérdéseket, pl. egy nem jól
hallott, nem értett szó miatt. Pl. Halló! Mondd még egyszer! Tényleg?
Esztétikai funkció: Főleg a szépirodalom célja. Fontos szerephez jut az üzenet nyelve.