A Beszélõ Boglár

Mivel Agaba fõsámán látása a 12. medvetoros évben meggyengült, utána kazahun veje, Batour vette át
a rovások vezetésének jogát. Közben Agaba rovásba vette mind a 24 hun törzs rege-és hitvilágát.
Megalkotta az Arvisura törvényeket. Megörökítette az elsüllyedt Ataiszból hozott gyógymódokat és azokat
a bölcsességeket, melyekre a sámán-ifjúságot oktatta. Fontosnak tartotta a kézmûvesség fejlesztését is.
Batour, öccseivel és a sámán-képzõsökkel még Agaba fõsámán életében végigjárta az összes törzsek
szálláshelyeit. Házassági manõverei miatt azonban a törzsi vezérek nagyon megharagudtak rá. A
legeltetési határokat ugyanis a házasságok révén rokonaivá lett törzsfõk javára vonta meg. Az Öregek
tanácsa a gyakran fellépõ járványok miatt a 28. medvetoros évben elrendelte a 2-2 fõvel induló
sámánképzést, úgy, hogy a 30. medvetoros évtõl kezdve egyikük már gyógyítással foglalkozzon és csak a
másik vegyen részt a további teljes képzésben. Így minden törzsbõl csak az egyik marad Ordoszban, a
másik már összekötõ kapocs lett a törzsi-székhely és Ordosz között. Mivel a délvidékrõl újabb kinaj
tömegek kezdték öldökölni az Agaba fõsámán mellett maradt népet, a Hangun folyó jobb oldalán maradt
békés természetû kézmûvesek közül egyre újabb meg újabb menekülõk érkeztek. Batour népes családjával
éppen Ordoszban vendégeskedett. Azt javasolta Agaba népének, hogy költözzenek õhozzá a kettõs Hun-
folyó vidékére, vagy felesége húgának võlegényéhez Ordoszba. (A kettõs Hun folyó egyike Pekingen folyik
keresztül. Tiensin városnál találkoznak és úgy ömlenek a tengerbe.) Úzon boldogan fogadta városába,
gazdag apósát, Agabát, aki három, kincsekkel megrakott hajóval érkezett. Kéz-mûves embereivel sok
szállást építtetett, s kincseivel telerakta õket. Mivel Agaba elsõ feleségét, a dúsgazdag özvegyet a kinajok
megölték, egy gyógyítással foglalkozó jómódú lányt - a késõbbi Rima-asszonyt - választotta feleségül. Vele
menekült Ordoszba. Úzon is boldogan fogadta menyasszonyát, nem vérrokon Ibolyát. Holdtöltekor
megtartották a menyegzõt. Úzon-sámán nevén Úzapani-álmában sem gondolhatott volna szebb
menyasszonyra, mint amilyen Agaba kisebbik leánya volt. Édesanyjától örökölte a Nagyvízen túli
Ataiszból hozott bogláros fejdíszt.

Ennek legszebb ékes köve minden almavirágzáskor beszélni kezdett. Ezt a beszédet csak võlegény vagy
menyasszony hallhatta meg. Az Uzapani és Ibolya által késõbb hátrahagyott fejdíszt valakinek mindig egy
szent rejtekhelyen õriznie kellett, hogy hatása is mindörökké erõsítse a hun törzsek szövetségét. A beszélõ
boglár Úzd kegyhelyre került. Minden 4. évben újabb szentélyt kellett építeni, hogy a szent kõ
megtarthassa beszélõ erejét. Agaba fõsámán is a beszélõ kõhöz fordult, hogy megtudja, ki legyen az utóda.
Joli-Tórem úgy döntött, hogy a kaza- és széki-hun törzs legyen a vezetõ ereje a hun törzsek szövetségének.
Így agaba után Batour lett a fõsámán. Uzapani második lett. Ekkor az Úzd székváros melletti új
településen a kis Ózd kapott kegyhely-építési jogot. A beszélõ bogláros fejdísz alatt itt esküdött egymásnak
örök hûséget Uzapani és Ibolya. Négy évig ebben a szentélyben kellett titokban õrízniök a beszélõ követ. A
12. medvetoros évtõl kezdve Batour sorra járta a 24 hun törzs szálláshelyeit. A szokásos kalandozásokat
csak óvatosan engedélyezte. Mindig elõírta a sámán-tized beadását a Joli-Tórem szentélyében székelõ
fõsámán részére. Öccsei közül többen hun vezérek leányait vették feleségül. Ebben az évben az avarok
székhelyére, a Hangun melletti Gyõrbe került a beszélõ kõ.

1
Burján, a tatárok vezére megtagadta Batourtól egyszem leányának a kezét, sõt azzal vádolta Batourt, hogy
az Arvisura törvényeket kijátssza a többi törzs ellen: télen mindig a szent rovásokat bújja, hogy az égiek
minden áldását magára irányítsa. Kifogásolta, hogy Ordoszban, ahol Agaba fõsámán gyógyít, sohasem
akad járványos megbetegedés, de a többi törzsi szálláson még a sámánok is elpusztultak. Ezért azt
javasolta: kettõzött létszámmal induljon meg az elõképzéses tanítás. Agaba attól tartva, hogy minden
eddigi erõfeszítése kárba vész, a 28. medvetoros évben elkezdte a 6 éves sámánképzést. Az úzok Uzapani és
Kecsõ vitézt jelölték sámán-tanulónak. Batour a többi törzsbõl is kiválasztotta a kiváló harcosokat. Kecsõ
vitéz kardkovács volt. A kabarok vezérének a leányát vette feleségül, s ezért Vasváron új kegyhelyet
épített. Ezzel újra az úzok kezébe került a beszélõ kõ, de Kecsõ sokat betegeskedett, ezért a rovások
másolására osztották be. Ibolyával együtt lemásolta az összes Agaba-féle ataiszi rovásokat. A fekete lepel
alatti oktatáson mindig részt vett Uzapani is. A 30. medvetoros év nyarán a hun kalmárok jelentették, hogy
a kinajok sárkányos serege támadásra készül. Agaba meghordoztatta a véres kardot, s 5 nap alatt
Ordoszba össze is gyûltek a hun seregek. Mivel a kazahunok vezérét, a hõs Tordát elragadta a
“feketehalál”, fõvezérnek a suoma Temerét választották. A fekete és a fehér hunok két sereggel vettek részt
a felvonuláson, ezért a harcosok létszáma két és fél tyumenre (25000-re) emelkedett. Az úzok mint
csákányos hídverõk sárkányos hajókon úsztatták lefelé a Hangun folyón hídverõ felszereléseiket. Nyáreleji
holdtöltekor értek a hunok által lakott síkság szélére. A tömlõs úsztató-zsákokkal ellátott hírvivõk
jelentették, hogy a kinajok félnapi járásra vannak. Ekkor a haditanácson Temere kiadta a parancsot, hogy
a hun sereg a szálas erdõben törzsenként helyezkedjen el és félnapi pihenõvel várja be a ki-najokat.
Elõõrsnek a tatárok seregét rendelték ki. Az õ feladatuk az volt, hogy csalogassák maguk után a ki-najokat
és úgy törjön rájuk a hun sereg. Temere elgondolása igen jónak bizonyult és döntõ csapást mértek a
kinajokra. Utána 5 napi járóföldrõl fogságba hurcolták a kinajokat.

A hadifoglyokat szétosztották a hun hadsereg veszteségeinek pótlására. Legnagyobb veszteségük a

tatároknak volt, ezért õk kapták a legtöbb béklyózott foglyot, hogy így pótlódjék a hõsi halált haltak
munkaereje. A hadisarcot szétosztották a gyõztes harcosok között. Batour így értelmezte az égiek
parancsát, de a tatárok ezzel nem voltak megelégedve és viszonyuk tovább romlott Batourral. Amikor a
34. medvetoros évben elérkezett a sámánok Nagy-Süánja, Úzapani lett az elsõ, s Jóli-Tórem kegyhelyén
fõsámánná választották. Agaba még a 32. medvetoros év közepén megtért õseihez. Testét az ordoszi
Bálvány-hegyen elégették. Mivel Batour sok bosszúságot okozott a 8, nem rokon fekete-hun vezérnek, Joli-
Tórem negyedik ünnepe után egy éjszaka a tatárok meggyilkolták. Rokonsága hadat akart indítani a
gyilkosok ellen. Temere fõvezér és Uzapani fõsámán ezért az Arvisura-törvények alapján elrendelte az
ilyenkor szokásos tetemre-hívást. A 3. nap éjjelén Uzapani elhozta Joli-Tórem kegyhelyérõl a Föld-anya
bogláros fejdíszét. Amikor a nem gyanúsítottak elvonultak Batour holtteste elõtt, a fejdísz hallgatott, de
amikor a tatárok következtek, a “beszélõ boglár” megszólalt: amikor Karakun tatár vezér meghajolt a
fejdísz elõtt, Batour szívébõl megindult a vér és a kés Karakun lába elé esett. Erre az égi jelre a tatár
küldöttség Karakun vezért darabokra vágta. Uzapani a törzsek közötti gyilkosságok esetén mindig
igénybe vette a “beszélõ boglár” segítségét és sikerült is a vérengzésnek véget vetni. Uzapani és Batour még

2
Agaba életében rovásba vette az összes Arvisura-törvényeket. Rendszerezték a gyógyítási módokat. A
törzsek regéit, mondáit-Agaba fõsámánnal együtt - az Arvisura - rovásokban örökítették meg. A “beszélõ
boglár” négyévenként azóta is folyton vándorol.