Evangélikus Élet 1997 . julius 13 .

P rófétai ige
„...H O G Y S Z Ó T É R TSÜ N K EGYM ÁSSAL”
A megújulás útján az egység felé
Mindnyájan tudjuk, mennyit
romboltak a lelkekben az elmúlt
évtizedek. M ár csak ezért sem
folytathatta 1990 után, a vissza­
nyert szabadságban egyházunk
ott, ahol 1948-tól korlátok közé
kényszerítették.
Az újrakezdés szép példáit
láthatjuk a szerzetesközösségek
erőfeszítéseiben. Őket érte talán
a legnagyobb csapás. Hármas fo­
gadalmukkal (engedelmesség,
szegénység, szüzesség) és közös­
ségi életükkel nemcsak a hitbeli
elkötelezettség példái kívánnak
lenni, hanem fontos társadalmi
igényeknek is megfelelnek.
Gondoljunk csak a középkori
szociális problémára választ kí­
náló, úgynevezett koldulóren­
dek (ferencesek stb.) stílusára:
távol eső apátságok helyett a vá­
rosokba települő közösségeikre.
Az 1950 és 1989 közötti tiltás
csak négy szerzetesrend műkö­
dését tette lehetővé, azt is korlá­
tozottan. Ma hazánkban 23 férfi
és 54 női szerzetesrend kezdte
újra tanító, betegápoló, szociális
gondozó vagy szemlélődő életét.
Legismertebbek közülük a Szent
Benedek szabályait követő ben­
cések, a talán legnagyobb szelle­
mi mozgékonyságot mutató je­
zsuiták (Jézus Társasága) és a
mindig időszerűséget példázó fe ­
rencesek népes közössége.
A magyar katolikus egyház­
nak és szerzetesrendjeinek mint­
egy 25 szociális otthona és kü­
lönböző szociális és egészség-
ügyi szolgálata működik (köztük
2 kórház). Országszerte 39 kato­
likus óvoda, 73 általános iskola,
38 gimnázium, 13 szakközépis-
kola/szakmunkásképző, 1 egye­
tem és 4 főiskola áll a művelődés
és nevelés szolgálatában a szer­
Jobaháza
Bizonyára nem én vagyok az
egyetlen, akinek a szíve erősebben
dobog Jobaháza nevének hallatá­
ra. Mert szép, kedves, m eghatáro­
zó emlékek újulnak meg, hogy
együtt ünnepeljünk és örüljünk
ennek a kedves, jelentéktelen Sop­
ron megyei kicsiny falu népével,
mikor öröméről olvasunk. Hiszen
vagyunk még néhányan, egyre ke­
vesebben, akik részére egyáltalán
nem jelentéktelen emlék s nem ke­
vés élmény fűződik Jobaházához.
Hiszen éppen hatvan évvel ez­
előtt, 1937. március 31-től április
8-ig éltünk ott, a soproni teológu­
sok faluszemináriumának tagjai,
meg néhányan érdeklődő teológus
társak, hogy „falukutatást” végez­
zünk. Velünk volt Voipio Marci,
finn vendéghallgatónk is.
Négy kutatócsoportra osztva
„dolgoztunk” Dam ay Ferenc ve­
zetésével, dr. Ujszászy Kálmán
sárospataki professzor könyve
szerint, hogy feltárjuk e forgalom­
tól távol eső kicsi falunak az éle­
tét, munkáját, szokásait. Nem tu­
dom, ki mit gyűjtött, hogyan vé­
gezte el a rábízott feladatot. Soha
nem került szóba, hogy a négy ku­
tatócsoport vezetői összegezzék a
csoportunk tagjai által gyűjtött
adatokat, tapasztalatokat. Szemi­
náriumunk vezetője, Damay Fe­
renc, IV. éves sem szedte össze
A k ato lik u s egyház (2.)
zetesrendek és egyházközségek
fenntartásában. 14 egyetemi és
főiskolai, 16 középiskolai kollé­
gium működik. Reményt keltő
adatok, amelyek az igények és
lehetőségek arányában fognak
növekedni.
Egyházközségeink életében
mind tevékenyebbek a világi hí*
vek. Ennek oka nem csupán a
paphiány, hanem a II. Vatikáni
zsinat régi-új egyházképe, mely
szerint a pápa, a püspökök, a pa­
pok és a hívek együtt alkotják az
egyházat. Mindenkinek a maga
hivatása szerint kell részt vennie
az egyház missziós és imádságos
küldetésében. (Ezek egyike pél­
dául a hitoktatás, amely templo­
mi és iskolai keretben jól kiegé­
szíti egymást. A részvétel növe­
kedett, de nem változott a fel­
adat: csak a gyerekek és fiatalok
érdeklődését felkeltő nevelői
magatartás és módszer emeli
szívós munkával a létszámot.)
Az egyházközségeken belül ki­
sebb lelkiségi és apostoli csopor­
tok sokszínű egységéhez sok lel­
kipásztori tapintatra is szükség
van.
Liturgiánk, istentiszteletünk
lényegében ugyan nem, de a II.
Vatikáni zsinat irányelvei szerint
- nyelvében, közösségi formái­
ban nagyot változott. Legfonto­
sabb része a szentmise, amelyben
kitüntetett helyen áll a szó (ige),
és hitünk szerint a kenyér-bor
színében Krisztussal egyesülünk.
Ezért a szentmise két fő része a
tanító rész, valamint a Krisztus
nagycsütörtöki megváltói önát­
adását és annak nagypénteki be­
teljesülését, a húsvéti megdicső­
ülést valóságosan megjelenítő
rész. Nem megismétlő, mert
Krisztus áldozata egy és egyszer
„falukutatásunk” eredményeit, s
nem jelent meg híradás sehol ar­
ról, hogy a soproni evangélikus
teológusok is végeztek, éppen
Jobaházán, akkoriban divatos „fa­
lut megismerő’’ munkát. Énreám
a falu erkölcsi helyzetének vizsgá­
lata volt bízva. Tétova és gyakor­
latlan tapogatózásaimra minde­
nütt igen merev és sértődött eluta­
sításra találtam, ezért felhagytam
az ilyen irányú ismeretszerzéssel.
Úgy tudom, néhány kollégám igen
ügyesen szedett össze falubeli
pletykákból néhány csokorra va­
lót, de igazán használható ered­
ményt nem adtak ők sem. Az igaz,
megtudtuk, hogy a falu úgy amint
van, kisgazdapárti. Mégis a kor­
mánypárti jelölt győzött. Többség­
ben éltek ugyanis faluban azok a
gazdák, akik valamilyen függőségi
viszony miatt, pl. gyermekeik ta­
níttatása, állásbeli elhelyezkedés
stb. miatt jobbnak látták, ha a kor­
mánypárti jelöltre voksolnak. Hi­
szen a választás nyílt volt: minden
szavazóról mindenki tudta, kire
szavazott. Az illetékes hatóságok
is. Ezért nem kockáztathattak a
függőségben lévők.
Napirendünk szerint napközben
segítettünk annak a gazdának, aki­
nél szálláson voltunk. Igen barát­
ságosan és nagy . szeretetettel fo­
gadtak minket! Örömmel és nagy
s mindenkorra szóló, de a ke­
nyér és bor színeiben megjelení­
tő ez a liturgikus cselekmény,
hogy minden kor minden hívő
embere belekapcsolódhassék
Annak akarata szerint, aki ezt
mondta: „ezt cselekedjétek az én
emlékezetemre!”
Még a régi, olykor műemlék
templomainkban is a hívek felé
fordult és közeledett az oltár, a
modem templomokban pedig a
hívek ülőhelyei egyenesen kör-
beölelik azt. Gyakoribbakká vál­
tak az egyszerű fehér liturgikus
öltözékek. Mind liturgikus nap­
tárunkban, mind templomaink­
ban is gondunk van rá, hogy Jé­
zus Krisztus megváltói művéhez
kapcsolódó ünnepeink más tisz­
telet - például a szentek ünne­
pei - ne homályosítsák. (A szen­
tek helyes tisztelete persze ép­
pen a megváltói kegyelem művét
építi bennük és példájukból akar
meríteni a Krisztus-követéshez.)
A katolikus egyház úgyneve­
zett zsinati megújulása a ‘60-as
évektől kezdve a külső szemlé­
lők körében számos „szenzációs
újítás”-nak tűnt és félreértést
keltett. Pedig nem először és bi­
zonyára nem utoljára fordult elő
az egyház történelmében, hogy
újabb (nemritkán az őseihez
visszanyúló) formákat, a kor
„akusztikai viszonyainak” meg­
felelőbb hangsúlyokat keresett
az egyház az örök érvényű igaz­
ság hirdetéséhez. A II. Vatikáni
zsinatnak a megújulásban az is
fontos szempontja volt, hogy
„életünk hívebben és egyértel­
műbben tanúskodjék arról a ta­
nításról és szeretettől, amelyet
Krisztus hagyott ránk apostolai
által.”
Rosdy Pál
pedagógiai türelemmel vették „se­
gítségünket”! Néhányan az iskolá­
ban segédkeztek. Este vallásos es­
tet tartottunk, műsorral. Minden
este más professzorunk tartott ige­
magyarázatot. Nagy segítőkészség­
gel és örömmel. Mindig jelen volt
az egész falu.
Koczor Ferenc tanító úr nélkül
azonban semmi sem sikerült vol­
na! Neki köszönhetjük a táborozás
sikeres és zavartalan lebonyolítá­
sát. Igazi példaképe ő mai napig
számomra az önfeláldozó, helyét
és feladatát nagy hivatástudattal,
meg felelősséggel ellátó névtelen
„nemzet napszámosának”. Örök
hála és köszönet Neki segítségé­
ért!
Nem készült könyv, írásos be­
számoló, nem került a nyilvános­
ság elé Jobaháza élete. Mégis igen
sikeresnek tartom jobaházi tábo­
rozásunkat. Ha nem is maradt „tu­
dományos” nyoma ottjártunknak,
a résztvevők igen sokat tanultak,
tanultunk. Láttuk a magyar falu
népének életét, mindennapjainak
munkáját, terheit, gondjait, meg a
falu „szellemiségét”. A felbomlott
ősi falusi kultúrának nyomát nem,
de gondolkodását, felelősségérzet­
ét, minden nehézségét, megpró­
báltatását hősiesen vállaló elszánt­
ságát megismertük. Elkötelezettjei
lettünk egy életre a magyar falu­
nak és népének, s ez segített lelki­
pásztori munkánkban is.
Gömöry József
Hívő emberek a Szentírást nem­
csak naponkénti lelki táplálékként
szokták használni, hanem útmuta­
tó eligazító igeként is, mind a taní­
tás, mind a mindennapi élet dolgá­
ban. - A reformáció korában ha­
zánkban az állandó hadakozás közt
élő és adózó szegény népnek nem
volt könnyű Bibliához jutni akkor
sem, mikor már volt teljes magyar
nyomtatott Szentírás. Lelki táplálé­
kuk a hangzó prédikáció és az éne­
kek mellett a káté volt. Hiszen a
Kiskáté, amit még a második világ­
háború után is szó szerint tudnia
kellett a konfirmálkodó gyermekif­
júnak, a Biblia legfontosabb és leg­
világosabb szövegeit tartalmazza. -
Későbbi káték összefüggésükből
kiemelt igazoló mondásokra (dicta
probantia) hivatkoztak.
Azonban a Szentírás Isten szava
emberi szóban, ezért figyelni kell
arra: ki, mikor, kinek, miért mond­
ta azt az igét? - Kiragadott íráshe­
lyekkel kísértette Jézust is a Sátán.
- A szentírók más-más gondolko­
dásmóddal vallják ugyanazt.
Ugyanaz a szó jelenthet máskor
mást, és ugyanazt a dolgot többfé­
le szó jelentheti.
A tanbeli eligazítás alapja a meg­
igazító ige, amely a bűnöm miatti
kétségbeejtés után Isten bocsána­
tának elfogadására és Megváltóm
hálás szolgálatára indít.
A Központi Pályaudvaron va­
gyunk. Hideg, téli nap van. A síne­
ken egy hosszú szerelvény áll. Vas­
úti őr vigyázza: csak az szállhat fel, hoz édesanyjuk. Az anya bemutat­ börtönben életben m aradt... Piros
akinek megvan a retúrjegye, az
életlapja és a behívó levele. Egyik
sem hiányozhat a három közül.
Bottal is nehezen járó, fehér ha­
jú nénike tipeg az őrhöz és mutat­
ja írásait. „A behívólevél hiányzik”
- állapítja meg az őr. „Azt még
nem kaptam” - mondja a nénike.
„Akkor menjen szépen haza és
várja meg a behívólevelet; a vonat
mindennap indul!” - így az őr. „De
kérem ” - pityeredik el a néni - „az
én életem már céltalanná vált!
Apámat, anyámat, egyetlen öcsé­
met, három (!) jó férjemet elte­
mettem, fiaimat felneveltem, az
unokáimat is megláttam. Teljesen
egyedül maradtam! Miért éljek to­
vább?! Csak terhére vagyok a csa­
ládnak! A minap is egyik fiatal is­
merősöm agyalágyult vénasszony­
nak nevezett!” „Ne törődjön ve­
lük” - próbálja megvigasztalni az
őr - „olvassa el a Bibliából Péter
első levele 9. versét, s abból meg­
tudja, hogy életünk (hitünk) célja
lelkünk üdvössége! Tehát van célja
életének! Egyedül sem maradt!
Hiszen megírattatott: „Én veletek
vagyok minden napon a világ vége­
zetéig! A viszontlátásra búcsúzom”
- mondja az őr és visszaindítja a
nénikét...
* A néhány hete megjelent Kőháti Dóra: Végállomás a Föld? című cikkét gon­
doltam tovább. Azt írtam meg. A szereplők valamennyien az életből vett szemé­ D IK !...”
lyek.
Luther még nem ismerte föl, Megváltóról szóló legfontosabb
hogy az Ószövetségnek Ábrahám próféciákat sem értették teljesen
előtti időről szóló szövegei nem és helyesen, olykor maguk a prófé­
történelmi és természettudomá­ ták sem. Egyébként is a prófétai
nyos ismereteket közölnek, ha­ beszéd legtöbbször képes beszéd,
nem koruk ismereteinek szintjén amiről már volt szó.
és vallásos-mesés (mitikus) mó­ A Biblia emberei nem egyszer
don, képes beszéddel (metafora) prófétai szótól vagy jeltől vártak
a múltról mondanak ki Isten Lei­ eligazítást bizonyos helyzetekben.
kétől indított hívő bizonyságtételt. Hogy Isten mit akar, megtudhat­
- A bibliai őstörténet betű szerin­ juk parancsolataiból „vezetés” nél­
ti értelmezését sok komoly hívő kül is (lSám 10,7). - Nem minden
vagy tájékozatlanságból, vagy „Jé­ „Istentől való jel”, amit annak vél­
zus pólyája” tekintélyének féltésé­ nek. Döntő a Szentírás, de nem a
ből követi. - Ha Mózes a mai tu­ betűje, hanem a Lélek. - Vannak,
dománynak megfelelő formában akik a Koránba tűt bökő mohame­
szól, kortársai számára lett volna dánhoz hasonlóan akarják kierő­
érthetetlen. - Egyébként mai is­ szakolni Isten vezetését. Elretten­
mereteink magyarázatot adnak tő példa, hogy „elmenvén föl­
olyan eseményekre, amelyeket akasztó magát”. - Viszont Istentől
nemrégen mesének véltek. Hogy sokszor megáldottak az Útmutató
ezek az igen kis valószínűségű ese­ kisorsolt napi ószövetségi mondá­
mények megtörténtek, az maga­ sai, melyekhez újszövetségi párju­
sabb értelem és erő jeladása. - A kat hittel és ésszel választják a
Szentírás nem világi tankönyv, ha­ hermhuti testvérek.
nem célja, hogy komolyan vegyem A Bibliát mindenesetre olvas­
Jézust és rábízzam a múltamat és nunk kell, hogy ismerjük, de ha
a jövőmet. A Biblia ihletettsége nem érzi magát pillanatnyilag
abban áll, hogy hasznos megtérí­ megszólítottnak a hívő ember, ak­
tésre és az újonnan született em­ kor se mondja, hogy „ma nem
ber nevelésére, hogy alkalmas le­ szólt hozzám az Ú r”, hisz lehet,
gyen a jóra, polgári felelősséggel hogy én voltam süket vagy figyel­
is. metlen, de az is lehet, hogy Isten
A még beteljesületlen próféciák „csak” tanítani akart, netán ismé­
részleteit nem csoda, ha nem ért­ telteivé.
jük. Hiszen beteljesedésük előtt a Dr. Zsigmondy Árpád
A végállomás*
Közben a vonatta egyre többen Ismét férfi következik. Elmond­
szállnak fel: öregek, fiatalok, nők, ja, hogy a nagy hidegben megfa­
férfiak, sőt még csecsemőket is gyott, míg barátja 9 aki lopott - a
ja az iratokat, azután ablakon ke­ szívekkel van tele a lapja. A fehér
resztül feladja a gyermeket... Egy kocsiba kerül. Egy pénztárosnő az­
lélek átveszi. - Végül megtelik a zal dicsekszik, hogy az időseknek
szerelvény és zakatolva elindul. egy-egy tételt kétszer blokkolt. Ha
Hegyen, völgyön, alagutakon ke­ észrevették, „pardon, tévedtem”
resztül eljut a keresztútig. Ez a vo­ mondattal intézte el az ügyet.
nat nem megy tovább - át kell A soros férfi elmondja, hogy egy
szállni. Itt is pályaudvar van. Itt idegen lakás ajtón kívül felejtett
azonban két sínpár van, két szerel­ kulcsáról másolatot készíttetett,
vénnyel. Bal felől egy fekete vonat majd visszaadta azt (még meg is
áll, hatalmas, tepnes kocsikkal. Ez ,köszönték!.)..és. amikor a család
a hosszabb. Jobbról pedig egy igen nyaralni ment, kirámolta az ott­
keskeny, fehér kocsikból álló sze­ hont... A gazdagabbak főleg csa­
mélyvonat vár indulásra... lással, sikkasztással képviseltették
A most érkezett vonatból min­ magukat. Valamennyien a fekete
den utast leszállítanak. Ezen a he­ vonaton utazhatnak tovább. Még
lyen csupán az életlapot ellenőr­ egy árva kislányt irányítanak a fe­
zik, amelyikre az ördög mindig fe­ hér kocsiba, akit harmadik mosto­
kete pecsétet nyomott diadala je­ hája próbált „megnevelni”.
léül. Ám Jézus - ha az illető igaz Majd elindul a két szerelvény.
szívvel megbánta bűnét - piros Balra a fekete a pokol, jobbra a fe­
szívvel átpecsételte a fekete kört. hér a mennyország felé... A fekete
Akik tiszta lappal érkeznek (főleg gyorsvonat nagy sebességgel rohan
csecsemők), azokat azonnal a kes­ a céljához. A tűzoszlop már
keny, fehér kocsikba rakják. messziről látszik. Hangos jajgatá­
Egy férfi közeledik az elosztó sok, káromkodások zaja hangzik
csoporthoz. M ár messziről kiáltja, egyre hangosabban.
hogy ő egész életében kényelme­ A fehér vonat is elindul. Szép
sen élt, halála után sem akar szűk tájakon visz az útja, lassan halad,
helyen szorongani. Az őrök ráte­ hogy gyönyörködhessenek a táj­
kintenek a lapjára: szó nélkül en­ ban a benne ülők. Közelebb érve a
gednek kérésének, a fekete vonat­ célhoz, halk zene és énekszó hal­
ra kerül. latszik:
„AZ Ú R CSODÁSÁN MŰKÖ­
N.N.

A m ásik „sztori” velünk a magyar csoporttal történt.

G ra zi szín es
Első tudósításomat küldöm Grazból a II. Európai katolikus egyházban végeznek hitoktatást, az ortodoxok
Ökumenikus Nagygyűlésről. Európa egyházai népének nem avatnak nőket lelkészi szolgálatra és sok hasonló
színes kavalkádját láthatjuk itt ezekben a napokban, a probléma „hever” a vásárváros útjain.
vásárváros pavilonjai között. A gyűlés most „rázódik Rengeteg a fórum és a vitaalkalom. A bőség zavará­
össze”, m indenki keresi csoportját, melybe jelentkezett, a ban vagyunk Nem lehet mindenhova eljutni, azonos
helyet, ahova kitűzték megjelenését. időben 10-20 helyen folynak ezek Egyik délelőtti ilyen
A kezdőnapon - a hivatalos kimutatás szerint 7064 alkalmon magyar előadóként Harm ati Béla püspökünk
résztvevőt regisztráltak - azóta a szám 8000fö lé emelke­ tartott bevezető előadást, témafelvezetést. A téma a sze­
dett. Legtöbben Romániából jöttek, 992-en, nagyobb­ génység és a munkanélküliség volt. Erre még később
részt ortodoxok, de sok evangélikus ismerőssel is talál­ visszatérünk beszámolásunk során.
koztunk 945 ném et és 808 osztrák résztvevő mellett a Szerdán este „magyar találkozó ” volt a ferencesek ko­
magyar bejegyzett látogatók száma: 171. Osztrákok na­ lostorában. Több, m int kétszázan voltunk! - alig fértünk
ponként jelentkeznek látogatóként és ezt teszik a határ be a terembe. Grazban élő magyarok is jöttek erre a ta­
mentén lakó magyarok is, akik könnyen jönnek akár lálkozóra, és szombaton m egfogjuk ismételni.
naponként vissza a gyűlésre. Tudósításom végén két „sztori”ju t eszembe. A z egyik
Kikből áll a színes tömeg? Valamennyi európai egy- a megnyitó istentiszteleten történt. Szabadtéren, a Frei-
ház/felekezet képviselve van. Örömünkre sok a fiatal, heitsplatzon folyt az ökum enikus istentisztelet. Erről is
akik bent a vásár területén vagy a város terein, utcáin majd a következőkben írunk A z istentisztelet kezdetén
összeverődve énekelnek zenélnek versekkel vagy panto­ beborult felettünk az ég. Ijesztő, sötét felhők gyülekeztek
mimmai m utatkoznak be, bibliai részeket aktualizál­ Leesett néhány csepp eső - m indenki maradt a helyén.
nak forró társadalmi kérdéseket jelenítenek meg hogy Azután a tér egyik sarkában felragyogott kettős szivár­
felhívják a küldöttek figyelmét, nem lehet némán elmen­ vány! Öröm morajlott végig a téren. Graz felett ragyog
ni az Európa valamennyi országát szorongató kérdések a szivárvány. Isten a „Noé jelével” biztatja Európa ke-
mellett. Európa „kosara” dőlt ki itt Grazban és kiálta­ resztyénségét. A „Megbékélés és kiengesztelődés - Isten
nak megoldásokért. A fiatalok katonai szolgálat alóli ajándéka és az új élet forrása” téma olyan feladat szá­
mentesítése (nem minden országban megoldott úgy, munkra, mely nem reménytelen. A szivárvány Isten szö­
mint nálunk), a munkába kerülés nehézségei, lakáskér­ vetségének a továbbélés lehetőségének jele! És az egyhá­
déseik a nők m unkához jutása, szociális problém ák a zak elsegíthetik a népeket, a társadalmakat is arra, hogy
nők helyzete, szolgálata a különböző egyházakban, a békességet, kiengesztelődést találjanak
Úgy kezdődött, hogy szállást a szélrózsa minden irányá­ TÚRMEZEI ERZSÉBET:
ban kaptunk Volt, aki a városban, volt aki a környéken.
E sorok írója is 30 km -ről jár be naponta. Hafenscher M in d ig c s a k a d n i
professzor is 30 km-re, Schöklniklben kapott szállást.
„... szomjaztam és innom ad ta to k--.” (Mt 25,35)
(Úgy látszik a „fiatalokat” telepítették messzebbre!) A
várostól északra, 1400 méteres magasságban, hatalmas Az öreg kút csendesen adja
erdő szélen, egy síelésre alkalmas szép tisztás mellett, vizét... így telik minden napja.
gyönyörű panorámával, kitűnő hely volt. Csak éppen
nem júniusban, és nem egy konferencia vagy nagygyűlés Áldott élet ez! - fontolgatom:
alkalmával. Valamilyen buszjáratot kb. 5 km-es gyalog­ csak adni, adni minden napon!
lással lehetett volna elérni, ha be akart jutni a városba.
E z nem sikerült. Harmati püspököt szállásán a követke­ Ilyen kúttá kellene lennem!
ző üzenet várta: ,„Az algériai küldöttség egy tagja, Csak adni teljes életemben!
Hafenscher kéri, tegyenek valamit, hogy bejuthasson
Grazba a nagygyűlésre. ” Csak adni? Térhet is jelenthet
Hát igen. A z üzenet átvevője a „Hungarian ”szót értet­ Jó kút, nem érzed ezt a terhet?
te lAlgeriennek”. így alakultunk át algériai küldöttség­
gé, már a második napon. Természetesen sikerült elin­ Belenézek... tükre rámragyog:
tézni, hogy bekerüljön a városba. M ost már zökkenő- Hiszen a forrás nem én vagyok!
mentesen konferenciázunk
Gyűjtöm az élményeket. Talán még összejön egy tudó­ Árad belém! Csak továbbadom
sításra való, de ezt már otthon írom meg. Most ezzel a frissen, vidáman és szabadon.
„színessel”jelentkezem. A z írás kissé körülményes, mert
írógépem,' amit a sajtócentrum előzékenyen rendelkezé­ Hadd éfjek ilyen kút-életet!
semre bocsátott csak „németül” tud. Hiányoznak a ma­ Osszak áldást és szeretetet!
gyar ékezetes betűk Ezért most befejezem. E z a könnyű
tudósítás legyen bevezetése a többinek melyben a nagy­ Nem az enyém. Krisztustól kapom.
gyűlés vitáiról, megnyilatkozásairól, üzenetéről majd a to­ Egyszerűen továbbadhatom.
vábbiak során írni fogunk Adjon Isten megbékélést és ki­ A. Kleemann után németből
engesztelődést mindnyájunknak! Tóth-Szöllős Mihály