Az ENSZ

Az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) az 1919 és 1945 között működő Népszövetség

utódszervezetének jött létre a II. világháború után. A második világháború alatt nyilvánvalóvá vált,
hogy a különböző országok között a korábbinál összehangoltabb nemzetközi együttműködésre lesz
szükség egy újabb háború megelőzése érdekében. 1941 augusztusában az Atlanti Charta (Churchill és
Roosevelt nyilatkozata), majd 1942. január 1-jén az Egyesült Nemzetek Nyilatkozata is deklarálta
ennek szükségességét, de konkrét szervezeti elképzelések még nem merültek fel. Egy
szupranacionális (nemzetek fölötti) szervezet megalakításáról, és annak fő feladatairól a teheráni
konferencia (1943. november) esett szó államvezető szinten. 1944 augusztusában Washington
közelében össze az Egyesült Nemeztek Szervezetét (United Nations) előkészítő tanácskozás, ahol az
Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia, a Szovjetunió valamint Kína képviselői kidolgozták az
ENSZ alapokmányát. A háború utáni rendezés problémái között kiemelt helyen szerepelt egy
következő háború megakadályozásának szükségessége, a béke garanciáját jelentő, a Népszövetségnél
hatékonyabb nemzetközi szervezet felállítása.

A „három nagy” nemzetközi konferenciát hívott össze San Franciscóba az ENSZ alapokmányának
elfogadására. 1945. április 25-től június 26-ig ülésezett az ENSZ alapító konferencia San Franciscóban,
ahol 51 ország fogadta el az alapokmányt (azok az államok, amelyek hadüzenetet intéztek a második
világháború során Németország, Olaszország, illetve Japán ellen). Tagja a világ majdnem összes
állama, a taglétszám a gyarmati rendszer megszűnésével folyamatosan növekedett. Az ENSZ célja a
világbéke megőrzése, a gazdasági fejlődés elősegítése es a népek közti kulturális együttműködés
erősítése. Ma már tagja a világ összes állama (193 ország), a taglétszám gyarmati rendszer
megszűnésével növekedett meg jelentősen. Az alapokmányban lefektették a szervezet céljait: a
világbéke biztosítását, a gazdasági fejlődés elősegítését, a népek közti kulturális együttműködés
erősítését, a világ általános életszínvonalának növekedését, az emberi jogok védelmét, deklarálták
valamennyi állam egyenjogúságát. A tagok kötelezték magukat, hogy békés eszközökkel, politikai
vagy gazdasági szankciókkal, illetve tagok által felállított fegyveres erők bevetésével tevékenyen részt
vesznek a béke biztosításában. Az ENSZ Alapokmánya 1945. október 24-én lépett hatályba. Az ENSZ-
nek tagja lehet bárki, aki elfogadja a tagsággal járó feladatokat és az Alapokmányban leírtakat, az új
tagállamot a Közgyűlés veszi fel Biztonsági Tanács hozzájárulásával.

Az ENSZ felépítse biztosította a győztes nagyhatalmak dominanciáját. A vesztes államok kezdetbe

nem is voltak tagjai a szervezetnek. Az ENSZ működését alapvetően három intézmény biztosítja: a
Közgyűlés, a Biztonsági Tanács és a Titkárság. Elvben, legfőbb szervnek számító a Közgyűlés, de a
lényeges kérdések nem itt dőltek el, hanem a győztes hatalmak által uralt Biztonsági Tanácsban. A
Biztonsági Tanácsnak kezdetben 11 tagja volt. A Közgyűlés évente egyszer ülésezik, minden tagállam
a résztvevője, egy tagállam maximum öt diplomatát küldhet, de csak egy szavazattal rendelkezik.
Döntéseit általában abszolút többséggel hozza meg (2/3-os többség), de határozatai nem kötelező
jellegűek. A Közgyűlés választja a Biztonsági Tanács nem állandó tagjait, a Főtitkárt, valamint az
összes tanács és Nemzetközi Bíróság tagjait. Székhelye New York. Az ENSZ legbefolyásosabb szerve a
Biztonsági Tanács, amelynek öt állandó tagja van, vétójoggal rendelkeznek: az USA, Nagy-Britannia,
Franciaország, 1991-igg Szovjetunió (azóta Oroszország), 1971-ig Tajvanon működő kínai kormány,
azóta a Kínai Népköztársaság. (A maradék hat tag folyamatosan cserélődött, de nem rendelkeztek
vétójoggal, így a döntés a nagyhatalmak kezében volt.) A vétójog ugyan megakadályozta számos
kérdés megvitatását (1946 és 1964 között a Szovjetunió 103, Nagy-Britannia 4, Franciaország 3, Kína
1 alkalommal élt vétójogával), ugyanakkor lehetővé tette a szervezet működését.
A vesztes hatalmakat később felvették a világszervezetbe, de az állandó tagok közé se Németország,
se Olaszország, se Japán nem került be. A nem állandó tagok számát 1966-ban megemelték, s így a
testület tizenöt fősre emelkedett, de ez lényegi változást nem jelentett. 1963-ig hat, azóta tíz
választott tagja van, régiónkénti és 2-2 évre választják őket. a Biztonsági Tanács határozatai kötelező
jellegűek, a határozatokat az öt állandó tag igenlő szavazatát magába foglaló kilenc szavazattal kell
hozni. Ha egy állandó tag nem támogat egy határozatot, de elfogadását nem akarja vétójával
megakadályozni, akkor tartózkodhat.

A Titkárság élén a Főtitkár áll, akit a Biztonsági Tanács ajánlásával a Közgyűlés választ meg 5 évre. A
főtitkár a szervezet legfőbb igazgatási tisztségviselője, de a főtitkár funkció mindenekelőtt
diplomáciai, politikai jellegű feladat.

A Gazdasási és Szociális Tanács által koordinált, az ENSZ-től függetlenül működő a társszervezetek: Az

IMF (Nemzetközi Valutaalap) és a Világbank, aki kölcsönökkel segítheti az országokat. További
szervezetek: WHO (Egészségügyi Világszervezet), FAO (Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezet),
UNESCO (Egyesült Nemzetek Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezete) stb. A Nemzetközi
Bíróság székhelye Hágában van, és 15 különböző nemzetiségű bíró dolgozik a Bíróságon. A Bíróság
előtt csak államok lehetnek a peres felek, azaz csak államok közötti peres ügyekkel foglalkozik.

Az ENSZ működésének fontos előfeltétele volt a költségvetés, melyet a tagállamok befizetései

biztosítottak. Az ENSZ feladatai közé tartozik a nemzetközi gazdasági, szociális humanitárius feladatok
megoldása, koordinálása, és az ez irányú együttműködés előmozdítása. E téren teljesítménye
vitathatatlanul pozitív (FAO, WHO).