Hitélet és vallások (pl.

kereszténység, zsidó) –
együttműködés és konfliktusok
Zsidóság szétszórása óta kis közösségekben élt a keresztény és a muzulmán világ városaiban.
Megtartották ősi hitüket, ami elkülönítette és népként megőrizte őket. Környezetüktől alapvetően
vallásuk és az ebből következő előírások miatt különböztek. A keresztények és a muzulmánok is
megtűrték a zsidóságot, de vallásukhoz, szokásaikhoz való ragaszkodások miatt korlátozták
tevékenységüket. A zsidók iránti ellenszenvet fokozta, hogy a keresztények úgy tekintettek rájuk,
mint Jézus és a korai kereszténység ellenségeire, akik részesei voltak a kereszthalálnak. Ezt a felfogást
antijudaizmusnak nevezzük. A korlátozások következtében a katolikus Európában a keresztények
számára a tiltott pénzváltás vált a zsidók jellegzetes foglalkozásává. A pénzváltás és a kereskedés
jövedelmező volt, ezért sok zsidó meggazdagodott.

A Keresztes hadjáratok a XI-XIII. században Jeruzsálem környékének, a Szentföldnek az iszlám uralom

alóli felszabadításáért indított hadjáratok. Ezzel akarták biztosítani a szentföldi ereklyékhez induló
zarándokok szabad mozgását. Római katolikus egyház befolyása alá akarta vonni az elakadt ortodox
keresztényeket. 1096-99-ben zajlott az első hadjárat, amely felszabadította Jeruzsálemet, és a
Szentföldön európai mintájú, feudális, keresztes államokat hozott létre. A Szentföld és a zarándokok
védelmére szerveződtek az egyházi lovagrendek: a templomosok, a johanniták és a Német Lovagrend
tágabb értelemben Keresztes hadjáratoknak nevezték a korszak más keresztény terjeszkedési
kísérleteit: amíg pogány Baltikum meghódítását a Német Lovagrend által; a muzulmánok kiszállítását
az Ibériai-félszigetről: ezt nevezték rekonkvisztának.

Az invesztitúra háború megnyerése és a keresztes hadjáratok után a XIII. században a hatalmas és

fényűző egyházzal szemben léptek fel az eretnekmozgalmak. Eretnekségnek a hivatalos egyházi
tanítástól eltérő tanokat nevezték. Az eretnekek tagadták az egyházi vagyon és a hierarchia
szükségességét, és elvették az egész feudális társadalmat. Az egyház az eretnekek kell szemben
kétféleképpen lépett fel: felállították az inkvizíciót, az eretnekek után kutató Szent törvényszéket. A
letartóztatott eretnekeket aztán a világi bíróságok ítélték halálra. Engedélyezték a Szent Ferenc által
alapított ferences, és a Szent Domonkos által alapított Domonkos rendet. A két úgynevezett kolduló
rend a városokban végzett lelkipásztori munkát, és adományokból tartották fenn magukat. A XIV.
században az egyház a francia királyok befolyása alá került, a pápai székhely Avignon lett: ezt a
korszakot nevezik avignoni fogságnak (1309-78). Az egyház tekintenek megrendülése újabb
eretnekmozgalmakat eredményezett. A legjelentősebb Husz János, prágai egyetemi tanár vezette
huszitizmus volt: Husz követelte a híveknek és a két szín alatti áldozást (a kenyér és a bor
fogyasztását a misén), ezzel elutasította a papság kiváltságait. Az egyházszakadást Zsigmond császár,
cseh és magyar király által irányított konstanzi zsinaton sikerült megszüntetni. A zsinat 1415-ben
Huszt elítélte és eretnekként megégettette. Ennek következtében néhány évvel később kitört a
huszita felkelés. A husziták sorra verték Zsigmond támadásait, sőt rabló hadjáratokat indítottak pl.
Magyarországra is. Végül Zsigmond a kelyhesekkel megegyezett, így sikerült a táboritákat legyőzni.

Középkori államok uralkodói mindig valamilyen vallási felhatalmazás alapján gyakorolták hatalmukat,
cserébe pedig védelmet biztosítottak a hivatalos egyháznak. A nyugati és keleti kereszténység, illetve
az iszlám különböző irányzatai így uralkodók pozícióba kerültek, míg a zsidó vallás üldözött vagy
megtört kisebbségnek számított. A keresztény területeken az egyházi indíttatású antijudaizmus
(zsidóellenesség) különböző korlátozó intézkedésekben öltött testet: a zsidók csak külön
városrészekben (gettóban) telepedtek le, vagy teljesen kitiltották őket a városból. Nem birtokolhat a
földet és nem lehettek céhek tagjai. Emiatt váltak különösen jellemzővé körükben a kereskedelmi,
szolgáltató vagy pénzügyi foglalkozások. Külön, súlyosabb adókat vetettek ki rájuk. Alkalmanként
zsidóüldözésekre is került sor.