A borlovag fogadalma

Tisztelettel köszönöm, hogy a Szent Ivó

Borlovagrend tagjává, Borlovaggá, és egyben ivóvá
fogadnak, és tudomásul veszem, hogy szentté avatásom
csak később esedékes.
Fogadom, hogy a szántói bornak lelkes, és
hatékony fogyasztója, jó hírének terjesztője,
termelőinek igaz barátja maradok, míg a halál ki nem üti
kezemből a poharat.
Tisztelem névadónkat, Szent Ivót a bretagnei
szerzetest, aki kétségtelen érdemeket szerzett az
elesettek védelmezője és jogainak képviselete terén,
minket mégis elsősorban neve indított arra, hogy e
hagyományőrző testület zászlójára tűzzük.

Tisztelem a zempléni flóra két rangos vendégét a

furmintot, és hű társát, a hárslevelűt, valamint édes
nedveinek hozzáértő formálóit:
A savanyú talajképző vulkáni kőzetet,
Az éltető nap sugarait befogadó dél-nyugati zempléni
lankákat,
A szőlőteraszok fölött a süvítő szélben acélossá
edződő, kivételes zamatú hordókat adó évszázados
tölgyeket,
Az újbor bölcsőit a gyötrelmes munkával a szikár
agyagba vájt hűvös leheletű pincéket, és dajkáját a
simogató nemes penész fekete bevonatát, csak úgy, mint
kényes rokonát a bothrítist, mely az aszú varázslatának
titokzatos mágusa.

Fejet hajtok Árpád vezér, Rákóczi fejedelem és nagy

királyaink, bölcsessége, valamint szőlőművelő elődeink
szívós élni akarása előtt, mely ide hozott és itt tartott
bennünket.

Hiszem, hogy nincs jövő a hagyományok ismerete és

ápolása nélkül, hogy nincs borkultúra kulturált ember,
és kulturált környezet nélkül, és hiszem, hogy a nemes
célok nem tűrnek nemtelen eszközöket.
Óvom tehát a Zemplén egyedül álló kivételes értékeit,
védem minden élőlényét és élettelen képződményét,
büszke vagyok történelmi emlékeire, és minden neves,
vagy névtelen szülöttére, akik a természet szeretetét, a
szőlő és bor kultúrájának művelését ránk, utódjaikra
hagyták.
Úgy segéljen engem a magyar borok istene!

LENGYEL OTTÓ