Eötvös Loránd Tudományegyetem

Bölcsészettudományi Kar

Diplomamunka
A pannoniai katonaság vallási élete a
principátus korában.

Mithras és Jupiter Dolichenus-kultuszának

feliratos emlékei.

Témavezető: Készítette:
Németh György Vágási Tünde
egyetemi tanár történelem szak
ókortörténet

2014.
Budapest
Tartalom

Bevezetés ................................................................................................................................................................ 3 

1  A kultuszok jelenléte Pannoniában............................................................................................................ 8 

2  A szentélyek................................................................................................................................................ 16 
2.1  Carnuntum .............................................................................................................................................. 17 
2.2  Aquincum ............................................................................................................................................... 20 
2.3  Poetovio .................................................................................................................................................. 23 
2.4  Brigetio ................................................................................................................................................... 26 
2.5  Savaria .................................................................................................................................................... 28 
2.6  Intercisa .................................................................................................................................................. 29 
2.7  Ulcisia Castra.......................................................................................................................................... 30 
2.8  Fertőrákos ............................................................................................................................................... 30 
2.9  Illmitz...................................................................................................................................................... 31 
2.10  Sárkeszi.............................................................................................................................................. 31 
2.11  Campona ............................................................................................................................................ 32 
2.12  Vetus Salina ....................................................................................................................................... 33 
2.13  A szentélyek méretei.......................................................................................................................... 34 

3  Feliratok ..................................................................................................................................................... 35 

3.1  Mithras – Pannonia Superior .................................................................................................................. 35 
3.2  Mithras – Pannonia Inferior.................................................................................................................... 75 
3.3  Iuppiter Optimus Maximus Dolichenus – Pannonia Superior .............................................................. 109 
3.4  Pannonia Inferior – Iupiter Optimus Maximus Dolichenus .................................................................. 141 

Mellékletek......................................................................................................................................................... 151 
1.  A feliratokon említett személyek .......................................................................................................... 151 
2.  Katonai egységek, amelyekben a feliratokon szereplő személyek szolgáltak ...................................... 154 
3.  Katonai beosztások a vizsgált feliratokon............................................................................................. 155 
4.  Települések ahonnan katonai felirat került elő ..................................................................................... 157 
5.  Ábrák .................................................................................................................................................... 158 
6.  Rövidítésjegyzék................................................................................................................................... 182 
7.  Képek forrása........................................................................................................................................ 186 
8.  Felhasznált szakirodalom...................................................................................................................... 189 

2
 Bevezetés

A dolgozatomban vizsgált két római kultusz pannoniai elterjedését tekintve, szinte

azonos képet kapunk. A vizsgált, katonaság által állított feliratok körvonalazzák a területi
határokat a kultuszok életében. „A pannoniai limes mentén, négy legio állomásozott. Ezek
létszáma egyenként 6000-6000 fő volt. Ez együttesen, tehát mintegy 24 000 főnyi állomány.
Mellettük legalább ugyanekkora összlétszámú, kisebb csapategységek: segédcsapatok
(auxiliák) állottak, amelyek a legiók közötti határszakaszokat biztosították. Összességében
tehát mintegy 50 000 főnyi hivatásos katonaság gondoskodott a pannoniai limes védelméről.
Ez a szám a korabeli katonai erőviszonyokat figyelembe véve, rendkívül nagy volt: Pannonia
volt a birodalom egyik legjobban megerősített provinciája.” 1 A Duna, mint fő közlekedési út
egyrészt a kereskedelmet lendítette fel, másrészt viszont mint limes, állandó megszálló
hadsereget jelentett. Ebbe a hadseregbe sorozták be a helyi bennszülötteket. A legionáriusok
20 év szolgálat után szerelhettek le, szolgálatukért cserébe a Kr. u. 1. században földet,
később inkább már csak pénzt kapva végkielégítésként. Ezen kívül az általában nem római
polgárokból sorozott auxiliáris cohorsok és alák katonái, 25 évi szolgálat után római
polgárként tértek haza. Pannonia összes lakosságának körülbelül 5%-ra tehetjük a katonaság
részarányát, de ez az 5% a Duna-mentén, a limes zónában összpontosult, ahol a lakosságnak
olykor a fele is katona volt.
Így hát nem meglepő az, hogy a keleti istenek közül azok vernek gyökeret a
provinciáink életében, akiknek lényege a harc, éppen a katonaság révén. 2 A két pannoniai
provincia kivételes helyet foglalt el a nyugati tartományok között, mind a Mithras-kultusz,
mind a Dolichenus-tisztelet tekintetében, ez a kivételes helyzet éppen ennek a nagy létszámú
katonaságnak volt köszönhető. Róma város után innen ismerjük a kultuszok legtöbb feliratos
emlékét. A vizsgált feliratok időintervalluma a principátus kora, azon belül is elsősorban a Kr.
u. 2-3. század, ugyanis ekkorra datálható a legtöbb Mithras-, és Dolichenus-felirat. Egy
esetben azonban kivételt tettem, a Kr. u. 308-ban, a carnuntumi császártalálkozó alkalmával
állított feliratot (1. felirat) is a vizsgálat alá vettem. Ennek a feliratnak a fontossága nem csak
Pannonia provincia, hanem az egész Római Birodalom és a Mithras-kultusz szempontjából
döntő jelentőséggel bír. A jelenlévő Caesarok és Augustusok ugyanis „fautor imperii”-ként

1
Tóth István: A rómaiak Magyarországon, Gondolat, Budapest, 1975. 157. o.
2
Nagy Tibor: Vallási élet Aquincumban. In.: Budapest az ókorban, (Szerk. Szendy K.) Budapest, 1942. 386-473.
430. o.

3
nevezik meg Mithrast és a carnuntumi III. szentély helyreállíttatását is feljegyzik. Emellett az
a tény is indokolja jelen dolgozatba való bevételét, hogy a feliratot egy korábbi oltárra vésték
fel, amelyet valószínűleg a Kr. u. 2. században állítottak fel, a szentély virágkorában. A
császártalálkozó alkalmával csupán átvésték a feliratos mezőt, erre valószínűleg azért
kerülhetett sor, mert a császártalálkozó résztvevői olyan nézeteltérésekkel néztek szembe,
amelyek megoldására a legvégső pillanatban sikerült csak jutniuk, így a felirat elkészítésére
igen rövid idő állt rendelkezésre és ezt egy másik oltár felhasználásával tudták elvégezni. 3
Pannonia különleges helyzetét jól mutatja az alábbi ábra, amely az ismert feliratos
emlékek számát reprezentálja.

Dedikációk

600 574
550
500
450
400 361
350
300
250 Mithras
200 146 Dolichenus
150
56
100 51
23
50
0
Összes Pannonia Pannonia
összes katonai
felirat

Az ábra alátámasztja a fenti állításokat, a Római Birodalomban állított összes

Mithrasnak szentelt feliratos anyag 25,4%-át teszik ki a pannoniai feliratok, vagyis az összes
felirat 1/4 -e innen került elő. Ez az arány Dolichenus-tiszteleténél kissé alacsonyabb számot
tesz ki, de még így is elég jelentős: 15,5%, így is kicsivel több, mint az összes felirat 1/6-a.
Feltűnően magas számot kapunk, ha a Pannoniában állított feliratok és azok közül a katonai
személyek által állított feliratok számát vizsgáljuk. Mithras esetében ez 34,9%, Dolichenusnál
ez 41% lesz! A katonaság ilyen mértékű részvétele a kultuszokban a Római Birodalom többi
részén is hasonlóan reprezentált, Iupiter Dolichenus-kultuszában 40% körüli arányban vannak
azok a dedikálók, akik valamilyen katonai tisztséget töltöttek be. 4 Így érthető a szentélyek

3
Tóth István-Szabó Ádám: Bevezetés a római feliratok világába, Pécs, 1999. 78. o.
4
Michael P. Speidel: The Religion of Iuppiter Dolichenus in the Roman Army, Leiden, 1978. 38. o.

4
területi eloszlása is, amely ezt az adatsort támasztja alá. A szentélyek nagy többsége ugyanis a
határ mentén olyan településekről került elő, ahol valamilyen katonai egység állomásozott.
Amíg azonban Iupiter Dolichenus-szentélyei elsősorban a provincia és a Barbaricum
közti határok mentén, a legios táborok, alák táborai és helyőrségek területén alakultak ki,
addig Mithras-kultusza ettől egy kissé eltérő képet mutat. Itt nem csak a határ menti
területeken, hanem a provincia belső területein is előfordul, igaz sokkal kisebb számban és
elszórtan. Ennek magyarázata abban rejlik, hogy a Mithras-kultusz tisztelete szélesebb körben
vált elterjedtté. Dolichenus tisztelete ugyanis teljes mértékben a keleti származású, elsősorban
szír eredetű kereskedőkre – akik között egyúttal térítő papok is megtalálhatóak – és a helyi
származású katonaságra korlátozódott. Felvetődik az a kérdés, hogy milyen szerepet
játszottak a sacerdotes Iovis Dolicheni a táborvallásban, illetve a katonai vallásosságban
milyen jelentőséget kell tulajdonítani orientális-szír származásuknak? A hadsereg vallási
igénye tekinthető életre hívó tényezőnek, amiben nyilván közrejátszott a Keleten sorozott
katonák jelenléte. Az átalakuló, differenciálódó religiozitást kívánták kielégíteni a szír
rítusokat, ősi vallási szokásokat, a commagenei Ba'al eredeti alakját közelebbről ismerő
keletiek, akiknek jelentős része valószínűleg magából Commageneből származott. 5 A keleti
jövevények társadalmi helyzete nagyobbrészt peregrinus státusz volt, ill. a constitutio
Antoniniana alapján kaptak polgárjogot. Dolichenus alakja már a nyugati elterjedés
kezdeteitől szorosan kapcsolódott a táborvalláshoz, illetve a hivatalos religiozitáshoz. A. v.
Domaszewski 6 alapvető vizsgálatai és összeállításai utaltak arra, hogy a római hivatalos
vallásosság és táborvallás felbomlása, illetve átalakulása idején – a kései Antoninus-korban és
a Kr. u. 3. században (a Severus-dinasztia alatt) – egyes peregrinus kultuszok, elsősorban a
Dolichenus-tisztelet papjai szorosabb kapcsolatba kerültek a katonai religiozitással. 7 Ez a
nagyszámú keleti személyiség, kihasználva az e területeken állomásozó hadsereg kedvező
anyagi helyzetéből fakadó konjunktúrát, főként a limes menti táborok körzetében települt le.8

5
Pannonia: Mócsy András: Pannonia, RE Suppl. 9 (1962) 709, 714; Barkóczi L., 1951. 271. o.
6
Alfred von Domaszewski, Die Rangordnung des römischen Heeres 2. Einführung und Berichtigungen und
Nachtrage von B. Dobson. Köln-Graz, 1967; Alfred von Domaszewski: Die Religion des römischen Heeres,
Trier, 1895. kül. 45, 57.
7
A. v. Domaszewski, 1895. 59. o. 251. jegyzet: Lambaesis-ben például a Dolichenus-kultusz a tábor
létrehozatalával egy időben jeleni meg.
8
Mócsy A.: PW RE Suppl. 9. (1962) 710. o. és Barkóczi László: The Population of Pannonia from Marcus
Aurelius to Diocletian. Acta Arch. Hung. 16 (1964) 257-356. 292. o.

5
Mithrast és a szír eredetű Dolichenust, a kultuszok erős triumphalis jellege tette éppen a
katonák, a tábori kultusz számára különösen vonzóvá. 9 A hadsereg a legyőzhetetlen Napként
(Sol Invictus) interpretált Mithrasban törekvései kifejezőjét látták, a polgári elemek pedig a
Birodalom és biztonságuk védelmezőjeként tekintettek rá. Aligha tekinthető kétségesnek,
hogy elterjedésének földrajzi kereteit a Birodalom haderejének elhelyezkedése, illetve a
főképp a hadsereg igényeit kielégítő keleti kereskedelem legfontosabb útvonalai határozták
meg. A közösségi összetartozás az, ami miatt Jupiter Dolichenus tisztelete esetében ilyen
nagyszámú katonai beavatottal találkozunk. Az állandó létbizonytalanság miatt volt
szükségük egy védőistenségre, aki gondoskodott róluk és megóvta őket. Dolichenus követői
között továbbá elsősorban olyan személyek voltak, akik munkájuknál fogva állandó
mozgásban voltak, nem véletlen, hogy a katonák, rabszolgák, és a kereskedők azok, akik ezért
a legtöbb esetben a kultuszhordozók. 10
„A markomann-háborúk okozta létbizonytalanság, majd később a dunai tartományok
Severus-kori fellendülése, gazdasági virágzása kedvezett a keleti misztériumvallások tanai
iránti igények megnövekedésének.” 11 A markomann-háborúktól és a Commodus-kortól a Kr.
u. 3. század közepéig terjedő közel egy évszázadban az államvallás alakulásának egyik
legjellemzőbb vonása a sacra peregrina, elsősorban az orientális-szír istenségek és Mithras
tiszteletének hivatalos elfogadása volt. 12 Bár a táborvallás, illetve a hadsereg vallásossága a
Severus-korban (Kr. u. 193-235) is megtartotta hagyományos szervezetét és jellegét, 13 a
hadsereg politikai jelentőségének megnövekedése – különösen a Kr. u. 2. század 2. felétől, a
markomann-szarmata háborúktól – a katonák körében népszerű sacra peregrina tiszteletének
erősödését is eredményezte. Iupiter Optimus Maximus Dolichenus a korábbi vélekedésekkel
ellentétben már nem tekinthető „az alacsony beosztású katonák istenének", hanem egyre
inkább a gazdagság és dominancia megtestesítője, aki a hadsereg minden rétegét, minden
rendű és rangú katonáját vonzotta (ld. 3. táblázat). A Mithras vallás követői között igen magas
rangú katonai és polgári vezetőket, vagy gazdasági vezető pozíciót betöltő libertusokat
találunk. A magasabb rétegek vagy rangok közé tartozó dedikálók azonban mégis jobban
reprezentáltak, mint az alacsonyabb rangúak, ennek anyagi okai voltak. A legértékesebb

9
Nagy T., 1942. 430. o.
10
M. P. Speidel, 1978. 77. o.
11
Tettamanti Sarolta: Mithras-kultusz emléke Szentendrén. StudCom 9 (1980) 179–186. 179. o.
12
L. F. Altheim, 455. o.
13
A. v. Domaszewski, 110. o.

6
berendezések, amik napjainkban a különböző lelőhelyekről származnak, ezért éppen ezt a
gazdag réteget reprezentálják. 14

14
Joachim Pahl: Der Kult des Jupiter Dolichenus, Ausbreitung, Selbstverständnis, Niedergang; Auf der Basis
statistischer Erhebungen und mit einem ergänzenden Corpus, Münster, 2010. 29. o.

7
1 A kultuszok jelenléte Pannoniában

A Mithras-kultusz, a keleti vallások közül a legnagyobb hatást gyakorolta Pannonia

lakosságára. Összességében elmondható, hogy mindkét kultusz vizsgálatakor kitűnik, hogy a
provinciák közül Pannoniából ismert legtöbb feliratuk, ahogyan a szentélyek száma is itt a
legnagyobb. Ilyen szempontból Pannonia kiemelkedő helyet foglal el a provinciák között,
olyannyira, hogy egyes történészek 15 véleménye szerint a Duna-vidéke volt a kultusz
kialakulási helye, emellett a pannoniai Poetovio volt a Mithras-kultusz elterjesztésének
központi helye 16 és létrehozói az itt működő publicum portorium Illyrici libertusai voltak. A
poetovioi rabszolgaközösségnek Reinhold Merkelbach 17 is nagy jelentőséget tulajdonított, de
ő inkább a kultusz Róma városi eredete mellett érvelt. Feltételezte, hogy a Mithras-kultuszt
egy császári szolgálatban álló férfi hozta létre. Az azonban elkerülhetetlen tény, hogy ha nem
is a kialakításában, de a kultusz további elterjesztésében a dunai tartományok gazdasági
szervezeteiben foglalkoztatott rabszolgáknak és szabadosoknak egészen különleges szerep
jutott. Merkelbach külön fejezetet szentelt könyvében a poetovioi származású Marcus
Valerius Maximianus vallásterjesztő tevékenységének.
Pannoniában a Mithras-kultusz széleskörű elterjedésével csak a Kr. u. 2. század végén,
a nagy markomann-quad-szarmata-háborúk (Kr. u. 166/67-180) befejeződése után
számolhatunk. A szír eredetű Dolichenus-kultusz legkorábbi datálható emlékei Hadrianus
uralkodásának (Kr. u. 117-138) idejére tehetők. Az első ilyen datálható feliratok egyike
Pannonia Superior központjából, Carnuntumból került elő. 18 Ezzel szinte azonos időre
datálható egy felirat, amely a numídiai Lambaesisben került elő, mindkét helyen szoros
összefüggésben az ott állomásozó légiók vallásosságával. 19 Ennek megfelelően a kultusz

15
Pl. Stig Wikander, Tóth István.
16
Per Beskow és Tóth István véleménye szerint.
17
Reinhold Merkelbach: Mithras. Ein persisch-römischen Mysterienkult, Hain, 1984. 75-77. o.
18
Pierre Merlat: Jupiter Dolichenus. Essai d'interprétation et de synthèse, Paris, 1960. 121. o.: Kr. u. 128/138:
Pro sal(ute) Imp(eratoris) C/aes(aris) Tra(iani) Hadr(iani) Aug(usti) / p(ontificis) m(aximi) porta(m) et muru(m)
per / pedes lon(gum) C altu(m) p(edes) VII / iuvent(us) colens Iove(m) Doli/chen(um) i<m=N>pe(n)sa sua
fec(it)
19
P. Merlat, 9 -, 135-, 155.

8
Carnuntumban és Lambaesisben egyaránt már kezdettől erős hivatalos színezetet kapott. 20
Mindkét felirat tanúsága szerint ekkor már kialakult kultuszközösség volt jelen, tehát a
kultusz megjelenése valamivel korábbra tehető. A Dolichenus-kultusz jelentősége csak a
markomann-háborúk után, a Kr. u. 2. század két utolsó évtizedében szökik magasra,
elsősorban Marcus Aurelius és Commodus idejében. A Kr. u. 3. század első harmadában
pedig a tartomány vallási életének egyik jellemző vonását már éppen ez a kultusz adja. Jupiter
Dolichenus tisztelete Kr. u. 235-ben Pannonia tartományaiban szinte nyom nélkül megszűnik,
más nyugati provinciákhoz hasonlóan. A Rajna- és Duna-menti tartományok területéről
jelenleg ismert valamennyi Dolichenus-szentély erőszakos pusztítás áldozatává vált. A
szentélyek pusztulásának időpontjára vonatkozó adatokat vizsgálva azt állapíthatjuk meg,
hogy az minden esetben a Kr. u. 3. század első felében, nem sokkal Alexander Severus halála
után következett be. A pusztulás dátumául tehát Kr. u. 235-öt, vagy közvetlenül utána
következő egy-két évet kell megjelölnünk. „A Dolichenus-kultusz hirtelennek tűnő
hanyatlása… talán összefüggésben áll a katonai anarchia korszakának politikai
konfliktusaival.” 21 Egyetlen esetben sem tudunk az elpusztult szentélyek helyreállításáról
vagy ismételt felépítéséről. A Rajna- és Duna-menti tartományoktól eltekintve a kultusz
továbbélése egészen Kr. u. 256-ig bizonyított a Római Birodalomban, elsősorban a keleti
provinciákban és Róma városában.
A két provincia (Pannonia Superior és Pannonia Inferior) esetében nagy eltéréseket
tapasztalhatunk a feliratok számát tekintve.

20
Camuntum: P. Merlat, Répertoire, no. 121.; E. Swoboda: Carnuntum. Seine Geschichte und seine Denkmäler.
(Köln–Graz, 1964) 194. o.; Lambaesis: P. Merlat, No. 286. a helyes datálás: Kr. u. 125/126; vö. B. E.
Thomasson, Die Statthalter der römischen Provinz Nordafrikas von Augustus bis Diocletianus II. Lund, 1960.
168. o.
21
Mócsy András: Pannonia and Upper Moesia. London, 1974. 258. o.; Mócsy András: Pannonia a késő
császárkorban, Budapest, 1974. 86. o.

9
 Pannonia

100 94

80

60 49
41
Pannonia Superior
40 27 Pannonia Inferior
24 21 21
20 6

0
Mithras Mithras Dolichenus Dolichenus
összes katonai összes katonai

A diagram jól mutatja a Pannonia Superior és Pannonia Inferior közötti aránytalanságokat. Az

összes Pannonia területén felállított Mithrasnak szentelt felirat 66,4%-a Pannonia Superiorban
került felállításra, míg csupán csak 33,5%-a Pannonia Inferiorban. Ezt az aránytalanságot
elsősorban Poetovio jelentőségében kell keresnünk, ahonnan az összes pannonia superiori
feliratok több mint fele származik. Pannonia Superiorhoz továbbá még olyan nagy központok
tartoztak, mint Carnuntum és Brigetio. 22 Továbbá még az a tény is erősíti ezt az
aránytalanságot, hogy az imént említett központokban telepedtek le elsősorban a keleti,
peregrinus kereskedők, így itt erősítették meg jobban a keleti kultuszok jelenlétét. A
Dolichenus-tisztelet vizsgálatakor az előzővel közel megegyező adatokat kapunk. Pannonia
Superiorban került felállításra a feliratok 69,6%, míg Pannonia Inferiorban csupán 30,3%-a.
Ezzel az aránnyal lehet összefüggésben, hogy Pannonia Superior területéről eddig négy
Dolichenum, Pannonia Inferiorból pedig egy Dolichenum került elő. A további feltételezett
Dolichenumok előkerülése Aquincumból és Praetorium Latobicorumból lényegében semmit
nem változtatna ezen az arányon. A Dolichenus-szentélyek kis számban való előkerülése, nem
csupán az erőszakos pusztítással, hanem azzal is magyarázható, hogy a Dolichenumok nem
mutatnak olyan szabályos külalaki formát, mint a Mithraeum épületei, így a Dolichenus-
tiszteletre utaló leletek nélkül szinte lehetetlen őket beazonosítani. Az összes katonák által

22
Brigetio területi hovatartozása a vizsgált, katonai feliratoknál nem, azonban a civil lakosság által állított
feliratoknál jelentőséggel bír, ennek tudatában az adatok változók. Brigetiot és territoriumát Kr. u. 214-ban
Pannonia Inferiorhoz csatolták át, ehhez ld. Fitz Jenő: Grenzberichtigung im Jahre 214 zwischen Pannonia
Superior und Inferior, Alba Regia 16 (1978) 71-86.

10
állított feliratok számát megvizsgálva, Mithras esetében közel azonos arányt kapunk mindkét
provinciából (Pannonia Superior: 52,9%; Pannonia Inferior: 47,1%). Ezzel ellentétben nagy
aránytalanság figyelhető meg a két provincia katonasága által állított Dolichenusnak szentelt
feliratok esetében. Kiemelkedően magas arányban állítottak feliratot a Pannonia Superior
területén állomásozó katonák Dolichenus tiszteletére: 73,9%-a az összes provinciális
feliratnak innen került elő. Ezzel szemben csupán 26,1%-a a feliratok számának az, amelyet
Pannonia Inferior területén találtak, és amelyeket katonai személyek állítottak.
A Mithras-, és Dolichenus-szentélyek területi elhelyezkedései a településeken belül
egységesen azt a képet rajzolják ki előttünk, egy kivételtől eltekintve – az aquincumi tribunus
laticlaviusok házában található Mithraeum (V. Mithraeum) – minden esetben a katonai
táborokon kívül helyezkednek el. Azonban igen gyakran maga a canabae közvetlen
közelében találhatók. Ilyen téren a tribunus laticlaviusok Mithraeuma egyedi helyet foglal el a
provincián belül, nemcsak azért, mert a tábor területén hozták létre, hanem azért is, mert
Pannoniában eddigi ismereteink szerint ez az egyetlen olyan szentély, ahol bizonyítottan
csakis katonák által állított feliratok kerültek elő a szentélyből, pont az elhelyezkedése miatt.
Az, hogy egy szentélyt csakis civilek használtak, a feliratos anyag alapján több esetben
előfordul a provinciában, ahogyan az is, hogy egy-egy szentélyt vegyesen civil és katonai
lakosság is egyszerre használt. A Mithras-szentélyek használatát illetően tehát, nem voltak
korlátozások arra nézve, hogy a személy milyen származású, rangú volt, a használathoz a
kritérium csupán abban rejlett, hogy az illetőnek férfinak kellett lennie és a misztériumokba
beavatottnak.
Eddigi ismereteink alapján Pannoniában összesen három olyan település van, ahol
biztosan állt mindkét isten szentélye: Carnuntum, Brigetio és Savaria. Ezek közül kettőben,
Carnuntum és Brigetio területén legios tábor volt található. Savaria pedig a Kr. u. 2. századtól
Pannonia Superior tartomány vallási központja volt, így érthető, miért volt itt jelen mindkét
kultusz. Érdekes módon az eddigi feltárások során még nem került elő Aquincumból
Dolichenum, ám annak jelenlétére több lelet és feliratos emlék is utal. Ellentétben ezzel
számos Mithraeum volt nemcsak az aquincumi katonai és a polgárváros területén, hanem
annak egész territóriumában is.
A pannoniai Poetovio területéről ismert az egyik legkorábbi Mithraeum (I.
Mithraeum), a Kr. u. 1-2. század fordulójáról. A carnuntumi tábor megfelelő bázisul
szolgálhatott a kultusz továbbterjedéséhez, az ismert feliratos emlékek alapján tudjuk, hogy itt
a Mithras-tisztelet már a Kr. u. 1. század végén megjelent és ettől kezdve folyamatosan
népszerű volt a katonák körében. Dolichenus-tisztelete is itt mutatható ki legkorábban a

11
Római Birodalomban. Ahogyan már említettem, ezzel egy időben csak Lambaesis területén
mutatható ki Dolichenus-közösség a feliratos emlékek tanúsága szerint. A datálható feliratok
kronológiai eloszlása azt mutatja, hogy a kultusz az első emlékeinek nyugati megjelenése
egyaránt Hadrianus korára tehető, 23 azután viszonylag lassú ütemben terjedt tovább.
A Kr. u. 2. századi Duna-vidéki mithraikus emlékanyag legfeltűnőbb sajátossága egy
olyan, jól körülhatárolható, időben és térben egyaránt pontosan elkülöníthető sajátos
dogmatikai rendszer, amely a Duna-vidéki Mithras-kultusznak egészen egyedi arculatot ad, és
amelyek együttes jelenléte Poetovio és közvetlen körzete vonatkozásában mutatható ki.
Kiindulási pontjául a poetovioi I. Mithraeumot kell megneveznünk. E dedikációk a
következők: A Mithras születésére utaló Nature dei, Petrae genetrici, a bizonytalan jelentésű
Fonti perenni/Fonti dei, és az isten áthaladásának szentelt Transitu/ Transitu dei. Ezeknek a
perszonifikációknak a kultusza bizonyíthatóan Poetovióból sugárzott szét Pannonia, Dalmatia,
Észak-Kelet-Italia és a két moesiai tartomány területére. Pannoniában kerültek elő a
legnagyobb számban a felsorolt dedikációs formákkal felállított feliratok és szobrok. Feltűnő
továbbá az a jelenség, hogy a négy dedikációs forma egyszerre egy helyen, csupán a poetovioi
I. Mithraeumban fordul elő. Így tehát valószínűsíthetjük, hogy a létrehozóinak a publicum
portorium Illyrici libertusait kell tekintenünk, ők a dedikációs formák atyjai. Továbbá a
pannoniai és Duna-vidéki Mithraeumok esetében, a Birodalom többi részétől eltérően,
szigorúan kötött rendszer állapítható meg a dedikáció-típusok szentélyen belüli elrendezését
illetően. A fent említett területeken kívül eddigi ismereteink alapján nem találkozunk máshol
ilyen dedikációkkal, vagy igen elszórtan egy-egy feliratos emlékkel.

23
P. Merlat: Essai, 1960. 17. o.; Uő. Répertoire des Inscriptions et Monuments figurés du culte de Jupiter
Dolichenus, Rennes-Paris, 1951. No. 121, 286, 364. Az ennél korábbra keltezhető emlékek jogosan minősíthetők
kétes hitelűnek.

12
 Natura dei Petra genetrix
Fons perennis/ Transitus dei
Fons dei
Pannonia Pannonia Pannonia Pannonia
Superior/Poetovio Superior/Poetovio Superior/ Superior/Poetovio
I. Mithraeum I. Mithraeum Poetovio I. I. Mithraeum
(CIL III, 14354, (CIL III, 14354, Mithraeum (CIL III, 14354,
29) 30) (CIL III, 27)
15184, 24)
Pannonia Pannonia Pannonia Pannonia
Superior/ Superior/ Inferior/ Superior/Poetovio
Praetorium Carnuntum (CIL Aquincum III. I. Mithraeum
Latobicorum III, 4424) Mithraeum. (CIL III, 14354,
(AIJ, 234) (CIL III, 28)
10462)
Moesia Superior/ Pannonia Pannonia Pannonia
Biljanovce (IMS- Superior/ Superior/ Inferior/ Sárkeszi
24
06, 215) Schwadorf bei Savaria (CIMRM II,
Wien (CIL III, (LapSav, 56) 1811)
4543 (p. 1792,
2328, 39)
Pannonia Pannonia Pannonia
Inferior/ Superior/ Superior/ Savaria
Aquincum Neviodunum (LapSav, 55)
(CIMRM-02, (CIMRM II,
1743) 1465)
Dalmatia/ Salona Pannonia Pannonia
(CIL III, 8679) Inferior/ Superior/
Aquincum Carnuntum (CIL
(TitAq-01, III, 4444)
246)
Venetia et Pannonia Pannonia
Histria/ Inferior/ Superior/
Concordia (CIL Sárkeszi Tomordpuszta
V, 8657) (CIMRM II, (CIL III, 10963)
1810)
Raetia / Transpadana/ Aquitania/
Wachstein Mediolanum Eliumberrum
(Wagner 00086) (CIL V, 05766) (CIL 13, 498)
Dalmatia / Dalmatia/
Raetinium (CIL Municipium
III, 10042 (p Malvensatium
2328, 172) (CIL III, 14219,
08)

24
Inscriptions de la Mésie Supérieure, Belgrad, 1976-

13
 A dedikációk a poetovioi I. szentélybeli elhelyezkedése a következő:
- a szentély közepén bal oldalt: Transitus dei
- a szentély végében bal oldalt: Petra genetrix
- a szentély végében középen: Tauroktonia
- a szentély közepén jobb oldalt: Fons perennis

A 4 dedikációs forma jelentősége

Pannoniában

10
8
8 7 7 7
5 Római Birodalom
6
4 összes
4 3
2 Pannonia összes
2
0
Fonti Transitui Petrae Naturae dei
dei/perenni dei genetrici

A szentélyek ilyen módon való berendezésére Poetovio mellett Carnuntum, Aquincum,

valamint Sárkeszi in situ feltárt Mithraeumaiban egyaránt találunk bizonyító példákat.
Pannoniában, illetve a Duna-vidékén belül ezek a dedikációs formák csupán a Kr. u. 3. század
második feléig volt érvényben. Az időpont után, jóllehet az ábrázolások nem tűnnek el, a
vizsgált dedikáció-típusok már nem mutathatók ki többé.
A Mithras-kultusz a Kr. u. 3. században egyre inkább összefonódott a monoteisztikus
Sol-kultuszával, ily módon beépült a Birodalom államvallásába is. Fontos szerepet játszott a
Mithras-vallásban a Napisten, amely ugyan különálló személy, ám a Kr. u. 3. századi
szinkretizmus próbálja összekovácsolni őket és így Sol kerül az élre: Soli Invicto Mithrae
dedikációk sorozata bizonyítja ezt. A kultusz korábbi centrumainak – Poetovio, Aquincum,
Carnuntum – körzetében a Kr. u. 2. század végén és a Kr. u. 3. század első évtizedeiben
kisebb Mithras-szentélyek egész sora épült, amelyek már nem a településeken, hanem a
kisebb vicusok területén voltak. Ezeknek a vidéki templomoknak az építése egyaránt
összefüggésbe hozható a municipális arisztokrácia és a bennszülött származású legiós-
katonaság vallási életével. A veteránok az esetek többségében szolgálati helyükön, a tábor
melletti polgári településen, vicusban, vagy a bennszülött vicusokban telepedtek le a katonai
szolgálat után és rendeztek be szentélyeket Mithras-tiszteletére. Mindenképpen a Kr. u. 2-3.
századot tekinthetjük a vizsgált misztériumvallások virágkorának. Ekkor épült a szentélyek

14
nagy többsége és ekkorra datálhatóak a feliratos emlékek is. Dolichenus esetében a feliratos
emlék állítása a Kr. u. 3. század elején megszűnik, ahogyan már említettem. A
hívőközösséghez csatlakozott katonák annak erőszakos elpusztítása után más keleti
vallásokban találták meg személyes vallási igényeik kielégítésének lehetőségét.
Mithras tiszteletének vége nem datálható ilyen pontosan. A Kr. u. 4. század elején még
olyan jelentőségű restaurálásra kerül sor, mint a carnuntumi III. Mithraeum esetében, ahol
maguk a Római Birodalom uralkodói gondoskodnak arról. Ekkor már egyértelmű hanyatlás
mutatkozik a misztérium életében és a század vége felé a kereszténység lassan, de biztosan
kiszorítja azt.

15
2 A szentélyek

Pannoniából több Mithraeum 25 ismert, így Poetovioból öt, Aquincumból szintén öt (de
a leletek száma alapján további három feltételezhető), Carnuntumból három. 26 E három
település lesz később központi jelentőséggel a kultusz terjesztésében a környező területeken.
Az eddig feltárt szentélyeken kívül továbbiak előkerülésére is lehet számítani, az oltár-, relief-
, vagy szoborleletek száma alapján. Így Carnuntumban 6, Aquincumban a meglévő 5 mellett
további 3-4, Brigetióban további 2 Mithraeum 27 megléte feltételezett és valószínűleg a jövő
feltárásai bizonyítják majd ezt az állítást. Az aquincumi katonai tábor körül kialakult
canabaeban valószínűleg több szentély létével számolhatunk, a canabae területétől DK-i
irányban az innen származó feliratok alapján. Továbbá a Hajógyári-sziget déli részén
előkerült felirat alapján valószínűsíthető, hogy egy ez ideáig meg nem talált, a szigeten állt
szentélyből származik. 28 A provincia határszakasz menti vidéken a Mithras-vallás centrumai
a táborok és a hozzájuk tartozó különböző rangú települések voltak.
A Dolichenus-szentélyek esetében nem tudunk olyan nagyarányú szentélyszámról,
mint Mithras esetében. A nagyobb központokban: Carnuntum, Brigetio, Savaria léteztek
szentélyei, de eddig még egy-egy településről nem került elő egynél több szentély. Azok
száma és elhelyezkedése nem mutat olyan széles elterjedtséget, mint Mithras esetében és ezt a
kultusz hívőközösségére vonatkozó névanyag is alátámasztja. „A szíriai Doliche városnak ez
a helyi istene nemcsak a keleti segédcsapatok, hanem a legiók katonái között is nagy
tiszteletnek örvendett és oly népszerűségre tett szert a Kr. u. 2. század második és a Kr. u. 3.
század első felében, hogy a dii militares vezére mellé került, magával Iuppiter Optimus
Maximusszal azonosították.” 29 Több pannoniai város esetében – így Savariában,
Carnuntumban, Brigetioban, Aquincumban 30 – a commagenei jövevények zárt csoportjait

25
Titkos szertartásainak helyszíne a szentély volt: spelaeum, anthrum, crypta, templum, sacellum, amelyet
modern szakirodalom nevezett el Mithraeumnak.
26
A három Mithraeum problematikájára alább kitérek.
27
CIL III. 4296, 4302, 11005 sk. és Láng Nándor: A brigetioi Dolichenum. 95. 1. alapján.
28
Németh Margit: Egy Mithras-Sol relief Aquincumból. BudRég. 30 (1993) 215-225. 216. o. 11. jegyzet.
29
Láng Nándor: A Magyar Nemzeti Múzeum Jupiter Dolichenus-keze, Különnyomat a Károlyi Árpád
Emlékkönyvből. Budapest, 1933. 326. o.
30
Savaria vonatkozásában: Balla Lajos, Acta Arch. Hung. 15 (1963) 234. o., Anm. 80.; Balla Lajos: Die
römische Steindenkmäler von Savaria. (kiadta: Mócsy András-Szentléleky Tihamér) Budapest, 1971. 29. o.;

16
tételezhetjük fel, és elsősorban hozzájuk kapcsolhatjuk Dolichenus-kultuszának szélesebb
körű elterjesztését. A katonaság esetében hangsúlyozni kell, hogy elsősorban a keleten járt
csapatok révén jutott el Dolichenus-tisztelete nyugatra, ők voltak a kultusz igazi hordozói. A
Dolichenus-tisztelet terjesztésében a betelepülő szírek munkájának szerepe kétségtelen, ezek
az orientális személyek is a keleten járt csapatokkal érkeztek a provinciába.
„Pannonia Inferior limese mentén hat Dolichenus-közösség mutatható ki, illetve
valószínűsíthető, mégis a gorsiumi Dolichenus oltár alapján – a kőemléket a totius provinciae
sacerdotes állították, talán Kr. u. 202-ben – lényegesen több Dolichenus-gyülekezet
tételezhető fel a Kr. u. 3. század elején.” 31
Az alábbiakban a szentélyek taglalása során csupán azokra a Mithraeumokra és
Dolichenumokra térek ki, amelyekben a dolgozatomban vizsgált katonaság által állított
oltárok, feliratok előkerültek, azokat a szentélyeket, amelyekben még nem került elő
bizonyítottan katonai személy által állított oltár, nem említem. 32

2.1 Carnuntum

A legio erőd és a hozzá tartozó, kiterjedt canabae-ja a mai Bad Deutsch-Altenburgtól

nyugatra feküdt. A Kr. u. 1. század folyamán itt állomásozott a legio XV Apollinaris, majd
Kr. u. 62-71 között a legio X gemina, a VII gemina, a XIIII gemina és feltehetően a XXII
primigenia is. A Kr. u. 2. századtól kezdve a legio XV Apollinaris állomáshelye volt és
egészen a késő római korig itt is tartózkodott. A mai Petronell településtől keletre egy 500 fős
lovassági táborhelyet magába foglaló római erőd (205x178 méteres) maradványait fedezték
fel. Az erőd az ala I Tungrorum Frontoniana, azután ala I Pannoniorum Tampiana, a
későbbiekben pedig az ala I Thracum victrix állomáshelye volt.
A legérdekesebb és legnagyobb Mithraeumot Pannoniában Carnuntumban találták
meg, amely a III. Mithraeum. 33 A szentély a mai Petronell nyugati részén volt található, a J.
Dell és C. Tragau vezette ásatások során bukkantak rá 1894-ben. Ez a szentély 23 m hosszú és

Tóth István, Arch. Ért. 98 (1971) 80. o.; Carnuntum: E. Swoboda, 1964. 86. o.; Brigetio: Barkóczi László, Acta
Arch. Hung. 16 (1964) 271. o.; Aquincum: uo. 275. o.
31
Balla Lajos: A Brigetio-i Dolichenus-közösség, In.: Sarkady János, Nemes Zoltán: Közösség és
közösségformáló erők az antiqvitásban, Debrecen, 1991. 145-154. o.
32
Ezek leírását ld. Vermaseren, M. J.: Corpus Inscriptionum et Monumentorum Religionis Mithriacae. Den
Haag I-II, 1956-1959; Monika Hörig- Elmar Schwertheim: Corpus Cultus Iovis Dolicheni. Leiden, Brill, 1987.
33
A Mithraeumok számozása az időbeli sorrendet követi.

17
10 m széles volt. (2–3. kép). A 8,5x8,5 m-es pronaosból jutunk át egy következő terembe,
amelynek méretei: 3,5x8,5 m. Ebből a helyiségből jutunk a szentélybe egy lépcsőn keresztül.
Carnuntumban egy mindeddig egyedi jelenségre lehetünk figyelmesek a Mithras- és Jupiter
Dolichenus-szentélyek elhelyezkedését vizsgálva, ez pedig nem más, mint a II. Mithraeum34
és a Dolichenum egy épületben való jelenléte. A II. Mithraeum 12,5x7,5 m alapterületű volt,
amelyhez egy pronaos/vestibulum is tartozott, amely 2 m szélességben kapcsolódott a
Mithras-szentélyhez. Az épületcsoport e részét Mithraeumként azonosító véleményekkel
szemben áll az a feltevés, hogy ez a helyiség nem Mithras-szentélyként funkcionált, hanem a
Dolichenumhoz tartozó triclinium/cenatorium funkciót látta el. Ezt a véleményt támasztja alá
a Balaklavanál (Krím-félsziget) 1990-ben talált Dolichenum 35 épülete, ahol ugyanezt a
Mithraeumhoz hasonló elrendezést láthatjuk. Ez a feltevés sokkal inkább érthető, ha a két
szentély ugyanis ténylegesen egybeépült lett volna számos probléma és kérdésre nem
találnánk magyarázatot. Ilyen kérdéskör lenne a szentélyekbe való belépés, tudjuk, hogy az
egy-egy misztériumba való beavatottság nem zárta ki más istenség tiszteletét, de amíg Mithras
esetében csupán férfiak vehettek részt a misztériumokban, addig Dolichenus esetében számos
nők által állított feliratról tudunk, vagyis nem voltak kizárva a hívőközösségből. Így felmerül
a kérdés, hogyan oldották meg az elzártságot, elkülönítést. Továbbá felmerül annak a
gondolata, hogy a Dolichenum pusztulása, hogyan zajlott le ez esetben? Mint már korábban
említettem, minden Dolichenus-szentély pusztítás áldozata lett, ez esetben hogyan volt
lehetséges: feldúlták-e a Mithraeumot is vagy esetleg az akkor már nem volt használatban?
Valószínűleg a szentély funkcióját illetően mindkét véleménynek lehet alapja. A szigorú
elrendezés, amely a Mithraeumokra jellemző, talán annak a bizonyítéka, hogy az épület
egykor Mithraeumként funkcionált, a poetovioi I. Mithraeumhoz hasonlóan, a
szentélyközösség azonban kinőtte méreteit és egy nagyobb építésébe kezdett, ez a III.
Mithraeum lesz. A szentély felhagyása után hozzáépítéssel kibővítették és ekkor már, mint a
Dolichenus-közösség szent területe volt használatos. Így a fent említett ellentmondásos
kérdésekre is választ kapnánk, vagyis, hogy az ekkor már Dolichenumként funkcionáló
szentélyt pusztították el.

34
Az épületet F. Cumont: Textes et monuments figurés relatifs aux mytéres de Mithra II. Brüssel, 1896. 501-
azonosította Mithraeumként, majd W. Kubitschek – S. Frankfurter: Führer durch Carnuntum. Wien, 1904. 98-
alapján a kronológiai helyzete miatt kapta a II. Mithraeum elnevezést.
35
T. Sarnowsky: Balaklava: Römische Militärstation und Heiligtum des Iupiter Dolichenus, Warshau, Institut
Archeologii UW, 2000.

18
 Az auxiliáris tábortól nem messze (kb. 75 m) épült szentély, tehát Dolichenum, a
szentély leletei alapján bizonyított, az épületcsoportot 1891-ben tártak fel. A négyszögletes,
8,8x7,9–8,2 m alapterületű szentély vastag, masszív falú építmény, teljesen zárt elrendezést
mutat, a hozzá tartozó nem szabályos formájú előtér, kb. 3 m széles sávban húzódott a
szentélyhez. A szentélykörzethez egy kb. 10 m széles udvar és több kisebb épület is tartozott,
amelyeknek funkciója bizonytalan. A temenos területét fallal vették körül, a feltárt
maradványok alapján két építési periódus különíthető el a szentély életében, a Kr. u. 2. század
első felében kezdték meg a szentély építését. Padlózata a feltárt maradványok alapján
mozaikkal volt kirakva, a falakon festés nyomai figyelhetők meg. A templomot feldúlták: a
kőemlékek mind a szentély helyiségben, de össze-vissza dobálva, darabokra törve kerültek
elő, a szentély tele volt törmelékekkel: kerámia darabok, egy bronzkéz és egyéb töredékek
kerültek elő. A déli falon volt található a szentély bejárata, mellette egy 1,23x0,55 m-es
falkiszögellés, amelynek funkciója még nem világos. A falkiszögelléssel szemben a szentély
közepén, egy szabadon álló kőpillér maradványaira bukkantak. A feliratos emlékek a Kr. u. 2.
század végén és a Kr. u. 3. század elején keletkeztek 36 és talán ebből a szentélyből hurcolták
el a legkésőbbre keltezhető pannoniai Dolichenus-oltárt (55. felirat), amely Kr. u. 235-ben
került felállításra. 37
A vizsgált feliratok szentélyekben való eloszlása:

Carnuntum Mithraeum I. (Mithraeum Mithraeum III.

II.=Dolichenum)
2 1.
3. 10.
4.
5.
7.

36
P. Merlat: Répertoire, 1951: No. 110.
37
Az emlék lelőhelye, a forum, minden bizonnyal másodlagos lelőhely, eredetileg a Dolichenum épületében
állhatott. Amennyiben az emlék Domaszewski által adott kiegészítése (CIL III. 11135) helyes, akkor Kr. u. 235-
re kell kelteznünk, mivel a császár neve mellett még nem szerepelnek a 236-os hadi győzelmekre utaló jelzők.

19
2.2 Aquincum

Aquincum első legióstáborát (ennek nagysága 460 x 520 m) a legio II adiutrix építette
Kr. u. 89-ben. Ez egy kővel erősített palánkerőd volt, mely kettős árokkal rendelkezett. A
legio végleges erődje csak a parthus hadjáratból (Kr. u. 117-118) való visszatérése után épült.
A legiotábornak a Dunára, vagyis az ellenség felé néző oldalán volt a főkapuja és ezen
keresztül a via praetoria mentén vezetett az út a táborközpontba, a principia épületéhez. A
tábor két főútjának kereszteződésében állott a Thermae Maiores (a legiotábor fürdője), 120 x
140 m-es épület. A mai Hajógyári-szigeten volt található a helytartói palota, mely a canabae
északkeleti csücskében, a barbaricummal közvetlenül szemben állt.
Aquincumban mai ismereteink szerint több Mithras-szentély működött egy időben a
város különböző területein, ezek közül a legelsőt még a Kr. u. 160-as évek elején építették,
nem sokkal később, mint a carnuntumi szentélyt. Ez az első szentély az iparos negyed
területén épült fel, azonban a markomann-szarmata háborúk alatt elpusztult. „A polgárváros
forumától északkeletre, a Krempl-malom és a vasúti töltés között a 19. század végén
mozaikpadló részlete és feliratos oltárkő került elő, amely alapján a kutatás ezen a területen
Mithraeumot sejtett.” 38 A Gázgyár területén 1912-ben előkerült szentély sajnos építkezés
során látott napvilágot és csak megfigyelni, illetve a leleteket összegyűjteni lehetett, alaprajz
vagy dokumentáció nem maradt az utókorra. 39
A Severus-dinasztia alatt a polgárváros területén három szentélyt is építettek fel és
ekkorra tehető a katonavárosi Mithraeum 40 létrehozása is. „A Mithras-emlékek nagy száma a
canabae területén legalább három mithraeum meglétére enged következtetni, a legiotábortól
északra, délre és keletre, de ennél nagyobb szám is elképzelhető.” 41 A canabae területén
előkerült további Mithras feliratok: CIL III 3478; 3476; 14343,2 (Pacsirtamező u.); 3479
(Hajógyári-sziget déli része).

38
Láng Orsolya: Aquincum polgárvárosának keleti városfala: egy 120 éve várt felfedezés; In.: Ókor XII. évf. 3.
szám, 2013. 80-84. 80. o.
39
Ehhez ld. Topál 2001, 269, 10–12. o; Tit. Aq. 2009. 227–230.
40
Nagy Tibor: Budapest története I. 1942. 434. o.
41
Németh Margit: Egy Mithras-Sol relief Aquincumból, BudRég. 30 (1993) 215-225. 216. o.

20
 Aquincum Mithraeum Mithraeum Mithraeum Mithraeum Mithraeum
I. II. III. IV. V.
(M. A. (tribunus
Victorinus) laticlaviusok
háza)
36. 29.
37. 30.
38? 31.
32.
33.
34.

Az Aquincum területén található szentélyek között az V. Mithraeum egyedüli helyet

foglal el a provincia szempontjából, jelentősége abban rejlik, hogy a katonai táboron belül
helyezkedik el. Erre mindezidáig nem ismerünk párhuzamot, az, hogy egy keleti
misztériumvallás szentélyét a katonai táboron belül építhették meg hívői, bizonyítja a kultusz
fontosságát, amelyet a császár is elismert. Szentély létrehozására a táboron belül Septimius
Severus trónra kerülése előtt lehetetlen volt. Valószínűleg Septimius Severus ajándékozta azt
a kiváltságot a katonaságnak, hogy egy katonai táboron belül állítsák fel egy „keleti”
misztériumvallás szentélyét. Septimius Severus uralkodása alatt széles körben terjedtek a
„keleti” misztériumvallások. Az ún. V. Mithraeum a tribunus laticlaviusok épületében volt
található, maga az épület 59,5x 39,5 m nagyságú volt. „Az épület ÉK-i oldalán a Kr. u. 3.
század elején öt korábbi helyiség átalakításával egy Mithraeumot hoztak létre. Kialakításában
és elrendezésében a Mithraeumoknál szokásos tagozódás volt megfigyelhető.” 42 A szentély
feltételezett alapítási időpontja Kr. u. 202. A szentély mérete 4,4x14 m volt, a bejárat a déli
oldalon helyezkedett el, ahol belépve egy 4,4x2,8 m előtérbe (pronaos) jutottak be a hívők. A
szentélybe lépcsők vezettek le, ahol két oldalt a megszokott elrendezéshez hűen pódiumok
álltak. A szentély északi falán volt elhelyezve a fő kultuszkép, falba süllyesztett mélyedésben.
A tauroktonos-relief sajnos elveszett, valószínűleg akkor, amikor az újkorban egy pince
ásásával megbolygatták a szentély belsejét. Ezt körülvéve Mithras életéből vett jelenetsorok

42
Kocsis László: A tribunus laticlaviusok háza az aquincumi 2-3. századi legiotáborban, In.: BudRég. 28
(1991) 117-121. 117. o.

21
voltak láthatók freskó formájában. 43 Ez az ábrázolása a provinciában egyedülálló helyet foglal
el, bár a polgárvárosi III. Mithraeum (Marcus Antonius Victorinus-féle) szentély feltárásáról
szóló tudósításban megemlítik falfestmény nyomainak maradványait. 44 A freskó egész
kompozíciója kissé aszimmetrikus, ennek oka a nyugati oldalon álló petrogenitus oltár. Ehhez
hasonló elrendezést a Mithraeumok között római és elsősorban nyugati szentélyeknél
találhatunk. A freskókon ábrázolt Mithras-legenda elmesélése, a történet képeinek sorrendje
általános a Birodalmon belül. Egyes jelenetek azonban általánosan szerepelnek, míg más
jelenetek csak egy-egy Mithraeumban vannak jelen. Ezeknek a mellékjeleneteknek a száma
nem volt meghatározva, így attól függően, hogy az adott szentélyben melyik részét szerették
volna hangsúlyozni a történetnek, változtatták azok megjelenítését. A kultuszkép alatt az
alapítótábla (29. felirat) volt elhelyezve. A nyugati pódiumnál in situ találták meg az
eredetileg „petrogenitus” oltárt (34. oltár), amelynek azonban felső része, ahol valószínűleg a
sziklából születő Mithras szobra állhatott letört és elveszett. Az északi, szentélyfal jobb oldali
részén egy stukkópárkányos, fehérre mázolt tábla volt látható bevonalkázott állapotban. Ezek
a vízszintes vonalak valamilyen kultikus felirat írására voltak felfestve. „A szentélyt több mint
fél évszázadig 45 használhatták, majd a nagyobb oltárokat az alapító tábla elé állítván a
szentélynek az északi részét agyagtéglákkal elfalazták, amit a római korban soha nem
bontottak ki újra.” 46 Ez az elfalazás valószínűleg a Kr. u. 3. század második felében dúló
eseményekkel hozható összefüggésbe, valamint a hadsereg átszervezésével. A Kr. u. 206-os
germán- szarmata háborúk idejében a tribunus laticlaviusok házát átalakítják. A szentély
pusztulására az itt megtalált éremleletek alapján Probus uralkodása (Kr. u. 276-282) előtt –
talán a Kr. u. 260-as évek barbár betörései miatt, vagy az alatt kerülhetett sor. Innen,
Valószínűleg Aquincumból kiindulva terjedt el Mithras-tisztelete a környező településeken: 47
Budaörs, Nagytétény (Campona), Békásmegyer (vicus Vindonianus), Szentendre (Ulcisia
Castra) és Zsámbék. Kr. u. 2l3-ban (vagy Kr. u. 222-ben) az aquincumi legio II. Adiutrix két
katonája (ld. 40-41. feliratok) Mithras-szentélyt épített Budaörsön, a Szőlőhegyen,
valószínűleg a saját birtokukon.Ehhez a közösséghez tartozhatott Marcus Antonius
Victorinus, aki Aquincum duumvirje volt és itt, Aquincumban épített egy Mithras-szentélyt

43
Ilyen elrendezéshez hasonlót a Dura-Europos-i mithraeumban láthatunk, ld. 27. ábra.
44
Kuzsinszky Bálint: A legújabb aquincumi ásatások 1887-1888. BudRég I. (1889), 39-170. 82. o.
45
Kb. Kr. u. 202-260.
46
Kocsis L., BudRég. 28 (1991) 118. o.
47
Nagy T.,1942. 433. o.

22
(III. Mithraeum), emellett Budaörs területén is voltak birtokai. Budaörsön Terra Maternek 48
és Herculesnek 49 állított oltárt. Ulcisia Castrában a szír katonák és családtagjaik, valamint a
velük jött kereskedők megfelelő alapot képeztek a vallás elterjedéséhez.
Aquincum esetében a történeti és vallástörténeti körülmények egyaránt amellett
szólnak, hogy a városban – valószínűleg a katonavároshoz tartozó canabae területén 50 –
léteznie kellett egy Dolichenus-szentélynek, ám mindezidáig még nem találták meg. A
megtalálás nehézségét az is okozza, hogy a Dolichenus-szentélyek nem mutatnak tipikus
kinézeti, belső elrendezési sajátosságokat, mint a Mithraeumok. A feltárást nehezíti még az a
tény, hogy minden Dolichenumot elpusztítottak Pannonia területén. Ez arra enged
következtetni, hogy (amennyiben Aquincumban is jelen volt egy szentély) hasonló pusztítás,
kifosztás áldozata lett, az Aquincumból ismert Dolichenus-leletek szétszórtsága ezt a tényt
támassza alá.
Aquincumtól délre lévő limes szakaszon, Pannonia területéről, összesen két
Dolichenus-közösség jelenléte mutatható ki. Vetus Salina és Lussonium esetében
elmondhatjuk, hogy mindkét helyen az auxiliaris táborhoz kapcsolódtak a Dolichenus-
emlékek, szentélyt azonban egyik esetben sem lehetett pontosan azonosítani. Az itt felhozott
emlékek mindegyike a Kr. u. 2. század végére és a Kr. u. 3. század első felére datálható.

2.3 Poetovio

„Poetovioból ma a Római Birodalom Rómán kívül legsokszínűbb, leggazdagabb

Mithras-kultuszra vonatkozó emlékanyagát ismerjük.” 51 A Mithras-kultusz egyik
legjelentősebb centruma volt. 52 Poetovio szerepe, amely nem csak Pannonia gazdaságában
töltött be fontos szerepet, hanem a publicum portoricum Illyrici is itt volt található, így a
Római Birodalom egyik vámközpontjaként számos területtel állt kapcsolatban. 53

48
RIU VI, 1335.
49
ubi-erat-lupa. org: 6001.
50
Az általános megfontolások mellett erre utal az itt megtalált oltár, amelynek lelőhelye a katonai közfürdő
közelében volt.
51
Tóth István: Mithras a misztériumok istene? In. Ókor II. évf. 1. szám. (2003) 26–30.
52
Tóth István: Mithras Pannonicus, Budapest-Pécs, 2003. 7. és 75. o.
53
Ehhez ld. Dobó Árpád: Publicum portorium Illyrici. Pázmány Péter Tudományegyeten Érem-És Régisegtani
Intézete, Budapest, 1940.; Per Beskow: The Portorium and the Mysteries of Mithras, In.: Journal of Mithraic
Studies III (1980) 1-19. o.

23
Poetovio Mihtraeum I. Mihtraeum II. Mihtraeum III.
17. 12.
18. 13.
14.
15.
16.

Az első Mithras-szentély a legiostábortól nem messze került elő. Augustus halálakor

Poetovio vidéke már a Római Birodalomhoz tartozott, ekkor még Illyricum tartomány
részeként. A három legio közül, amelyek akkor a tartomány őrségét képezték, 54 a legio VIII
Augusta tartózkodott Poetovióban, majd a legio VIII Augustát Nero Moesiába rendelte és Kr.
u. 69-ben Poetovioban már a legio XIII Gemina állomásozott, nem sokkal később ezt a legiot
is elvezényelték, előbb Vindobonába, majd miután létrehozták Dacia provinciát (Kr. u. 106
körül) a XIII Gemina oda került. Ezután Poetovio megszűnt legios tábor lenni. Poetovio
területén 1901-ben, a I. Mithraeumtól 20 méterre fedezték fel a II. Mithraeumot. A szentély
13,4x7,3 m nagyságú volt, elrendezése a Mithras-szentélyek megszokott képét mutatja. Egy
kisebb pronaos után jutunk be a belső szentélybe, ahol a kétoldali pódiumok mentén jutunk el
a fő kultuszképhez. A nyugati fal előtt egy kisebb párkányzaton állt a tauroktonos jelenetet
ábrázoló fő kultuszkép. A szentély építése egybeesik az I. Mithraeum felhagyásának idejével,
amelynek oka a hívő közösség megnövekedése, valamint a markomann-háborúk pusztítása
lehetett. Ekkor a feliratok egy részét átszállították korábbi helyéről (I. Mithraeum) ebbe az új
szentélybe. „A poetovioi I. és II. Mithraeumot a publicum portorii Illyrici rabszolgái és
libertusai rendezték be.” 55 Ám amíg korábban az I. Mithraeumot csupán ezek a
vámhivatalnokok használták, addig a II. Mithraeum hívőközösségéhez már katonai személyek
is kapcsolódtak. A szentély jobb oldali pódiumának közepénél, közvetlen azelőtt egy
vízgyűjtő medence volt elhelyezve, amelyet márvánnyal borítottak (M: 0,65; Sz: 0,85-0,92
m). A vízgyűjtőhöz egy csatorna hozta ide a vizet.

54
Tacitus: Annales. 1, 30.
55
Tóth István: A Mithras-kultusz egy apostola Daciából? In.: Tóth István: Mithras Pannonicus, Budapest-Pécs,
2003. 17. o.

24
 A III. Mithraeumot 1913-ban fedezték fel, a polgárváros területén, közvetlen a Dráva
partján, az előző kettőtől kissé távolabb. A szentély É-D tájolású 56 volt, a szentély közvetlen
szomszédságában egy Magna Maternek szentelt templomot tártak fel, amely egy
szentélykörzet jelenlétét feltételezi. Ehhez hasonló szentélykörzetek jelen voltak Savaria és
Carnuntum területén is. A szentély építésének történetében két periódust különböztethetünk
meg egymástól. Az első periódusban a szentély 11,2x6,85 m volt, felosztása a Mithraeumok
megszokott képét mutatja. A templomot későbbiekben kibővítették, nagyobb pódiumokkal
látták el, amelyeket a korábbi pronaos irányába bővítettek és egy nagyobb pronaos
hozzátoldásával oldottak meg. Gallienus uralkodása idejére tehető a 2. periódus és az
átalakítások során a Daciából evakuált legiok törzskara által lett berendezve. Poetovioban a
Daciából evakuált katonák Gallienus uralkodása alatt (Kr. u. 253–268) úgy döntöttek, hogy
egy új, különlegesen nagy és gazdag berendezésű szentélyt hoznak létre. 57 Itt lehet
megjegyezni egy másik pontját a katonai kontextus jelentőségének: a kiváltságos katonák
egész csoportjai, ebben az esetben a legio V Macedonica és legio XIII Gemina tagjai vettek
részt a dedicatioban, ám az operatív tisztikarhoz tartozó csoportok hiányoznak: optiones,
centuriones, tribuni. Ez esetben nem egy-egy személy, hanem egy kisebb katonai egység,
akik talán collegiumba tömörültek, állított oltárt Mithras-tiszteletére és a csoportjuk üdvéért
(ld. 12, 13, 14 feliratok). Ennek a két legionak a törzskara ekkor, a későbbi császár gyilkos
Flavius Aper parancsnoksága alatt, egy ideig itt, Poetovioban állomásozott. A tisztikar által
állított feliratos emlékek igen jó kivitelezésűek, elsőrendű kőfaragó munkái, a betűk szépen,
tisztán vésettek, a sorok arányosan helyezkednek el a feliratos mezőben. Talán éppen Flavius
Aper felelős az összes, vagy legalábbis a katonák nagy részének beavatásáért. A parancsnok
maga is elkötelezett híve volt Mithrasnak, és a szentély legnagyobb oltárát ajánlotta fel a
császár jólétéért. Ez a díszített dombormű igen fontos a Mithras-szertartások értelmezése
szempontjából. Ez a Gallienus-kori megújítás egészen kivételes esemény volt, ekkor a város
többi Mithras-szentélyéből is ide vitték át az oltárok egy részét, ami a többi szentély
elhanyagoltságára utal. „Flavius Aper és tisztjei nem azért mentek Poetovioba, hogy ott
különleges parancsnokságot hozzanak létre, centuriok és tribunusok nélkül, hanem azért, hogy
a kultusz történetének különlegesen fontos központjában, Illyricum nagy istenének, Deus Sol
invictus Mithrasnak a segítségét kieszközöljék Dacia megmentéséhez. – Az illyricumi Sol

56
A Mithraeumok tájolásának kérdéséhez ld. Szabó Ádám: A Mithraeumok tájolásának kérdéséhez. Ant. Tan. 56
(2012) 125-134. o.
57
Tóth István: Pannoniai vallástörténet. MTA doktori disstózertáció, Pécs, 2004. 155. o.

25
invictusszal (a sirmiumi Aurelianus istenével) azonosult poetovioi Mithras segítségét kérték,
és – az események tanúsága szerint – azt meg is kapták.” 58

2.4 Brigetio

Brigetio területi hovatartozása Pannonia történetében változó, Kr. u. 214-ben

határmódosítás következtében a település Pannonia Superiorból Pannonia Inferior területéhez
került át, így innentől kezdve a két provinciában egyenlő számú, vagyis két-két legio
állomásozott. A dunai-limes ellenséges támadástól állandóan veszélyeztetett részén
helyezkedett el, illetve a Severus-korban a helyi kereslet és a közvetítő kereskedelem hatására
virágzó kereskedelmi-, és kézműves-központtá is vált, amelyben a betelepült szír lakosság
aktívan részt vett. Mithras-szentélyének alapítása a keleti eredetű polgári 59 és katonai
elemekkel kapcsolatos. A Pannonia északi limesén, a Vág-torkolatával átellenben fekvő
Brigetio már a Kr. u. 1. század közepe körül katonai állomáshely volt. Az első, fa-föld
konstrukciójú római katonai tábor volt, ahol egy segédcsapat állomásozott. Ezt váltotta fel a
Brigetioba helyezett legio I Adiutrix, 60 mintegy 540 x 430 m nagyságú tábora, amelyet,
legkésőbb a Kr. u. 2. század elején építettek és kettős árokkal körülvett. A tábor déli
kapujától, a porta Decumana-tól induló Tata irányába tartó út jobb oldalán volt található a
Mithraeum, amely 1943-ban került elő a Magyar Olajművek Rt. építkezése során. Nem
messze tőle egy Dolichenus-szentély volt található. 61 A Mithras-szentély a szokásos barlangot
utánozta, 8,5x3,7 m területű volt, bejárata kelet felé volt tájolva, amelyen keresztül belépve
egy kis vestibulum-ba jutottak a hívők. Az épület maradványai között összedobálva szobor-
töredékeket és azok talpazatát találták meg. A szentélyből előkerült bronzlemezből készült
„trébelt” díszű kultuszkép mindeddig egyedülálló Pannoniában. 62 A szentélyben talált kát

58
Tóth István: Mithras kultusza és a Karácsony Poetovióban - Cult of Mithras and the Christmas in Poetovio, In:
Specimina nova dissertationum ex Instituto Historico Universitatis Quinqueecclesiensis I. (2004) 237-244. 239.
o.
59
A markomann-quad-szarmata háborúk okozta emberveszteséget túlnyomórészt a Keletről – elsősorban Kis-
Ázsia, Syria – bevándorolt lakosság pótolta.
60
Visy Zsolt: A római limes Magyarországon. Der pannonische Limes in Ungarn. Budapest, 1989. 52-56. Uö: A
Ripa Pannnonica Magyarországon. Budapest, 2000. 29-37. o.
61
Láng Ferdinánd: Laureae Aquincenses 2. (Diss. Pann. II. 11) Budapest, 1941. 165. o.; P. Merlat: Essai, 1960.
133. o.
62
Radnóti Aladár: Bronz Mithras-tábla Brigetioból, Arch. Ért. 7-9. (1946.) 137-146. 137. o.

26
szobortalpazat (20-21. szobortalpazat) továbbá a rajtuk álló szobor töredékei, az egyik szobor
frígiai sapkás feje került elő a szentélyből. A bázisokon álló szobrok, Cautest és Cautopatest
ábrázolták és szokás szerint a szentély belső részében, a pódiumoknál kétoldalt voltak
elhelyezve. A szentély a canabaeval és a táborral volt szoros kapcsolatban. A CIL III. 4296,
4302, 11005 sk. és Láng Nándor: A brigetioi Dolichenum. 95. 1. alapján legalább még két
szentély tételezhető fel.
Dolichenus brigetioi szentélyét nem messze a tábor DNY-i sarkától találták meg, alig
200 méterre, a feltárásra 1899-ben került sor Milch Ármin vezetésével. A szentély közelében,
a tábortól délre volt található Mithras-szentélye. A templomok közelsége egy keleti vallások
számára fenntartott szentélykörzet jelenlétére utalhat, ahogyan az Savaria esetében már
bizonyítást nyert. A Dolichenum 8x4 m-es két osztatú épület (26. ábra), a bejárat előtt egy
sorban oszlopok tartották a homlokzatot. A szentélytől 10 méterre további két épület került
elő ám az, hogy a szentélyhez tartoztak-e nem bizonyított. A szentélyt az itt megtalált
éremleletek alapján a Kr. u. 2. és a 3. században használták Jupiter Dolichenus követői. A
szentélyből ismert feliratállítók többsége katona volt. Tipikusan keleti öltözékben mutatja be
Dolichenust Gallonius Crispus centurio felirattal dedikált kis szobra, ahol Dolichenus a
szokott és ismert ábrázolásban jelenik meg a bika hátán állva (60. felirat). A különbség
megszokott ábrázolási módhoz képest az, hogy keleti ruha (hosszú ujjú tunica, ami
kétszeresen van megkötve, egy hosszú kabát, nadrág, fríg sapka) van rajta. Ez az
ábrázolásmód egyedi azt tekintve, hogy egy katona állította Dolichenus-tiszteletére a szobrot.
A civil lakosság által állított szobrokon, reliefeken Dolichenus a megszokott katonai
ruházatban jelenik meg. Dolichenus keleti ruházatban való ábrázolására szintén Pannoniából,
Carnuntumból tudunk hasonló példát 63 (ld. 3. ábra). Egy másik domborművön szintén
hasonló ábrázolásban jelenik meg Dolichenus, 64 de itt már egy római katona öltözékét látjuk
rajta. A felirat állítója Domitius Titus, a seleuciai Zeugmából, aki, mint decurio jelenik meg a
feliraton. A szentélyből került elő továbbá egy kis bronz talpazaton Iuppiter Optimus
Maximus Dolichenusnak ajánlott felirat, amelyet Publius Aelius Verus (62. felirat) ajánlott
fel 65 és a talpazat másik oldalán a készítő neve is szerepel: Romulianus artifex. 66 A szentély
pusztulásáról elmondható, hogy azt más Dolichenumokhoz hasonlóan elpusztították, a brigetii
szentély tűz martaléka lett. A szentélyben talált érmek közül a legkésőbbi Iulia Mammaea

63
CCID 230; P. Merlat, Répertoire, 1951. 106; ubi-erat-lupa.org: 6840.
64
Láng N., 1933, 169. 1.
65
Paulovics István: Aquila legionis, Egyet. Philol. Közl. 57 (1933) 183. o.
66
Paulovics I., Egyet. Philol. Közl. 56 (1932) 183. o.

27
verete, így a szentély pusztulása Kr. u. 235-re datálható. A feltárás során előkerült leletek
erősen töredezettek, a tűz nyomai mindenhol megtalálhatók.

2.5 Savaria

A savariai Dolichenum, az eddig ismert többi pannoniai szentéllyel (Carnuntum,

Brigetio) ellentétben nem egyetlen helyiségből (esetleg előcsarnokkal együtt kettőből) állt,
hanem több, különböző célt szolgáló épületrészből. A szentély a Savaria eredeti városmagját
alkotó, szabályos négyszögű városrészen kívül helyezkedik el, a déli városnegyedben, ahol a
keleti misztériumok voltak találhatóak. Mivel a misztériumvallások nem tartoztak a hivatalos
kultuszhoz, nem lehettek szentélyeik a városfalakon belül. A keleti vallások körzete,
amelyben a szentély fekszik, csak a 2. városépítési periódusban, a Kr. u. 2. század közepe
után épült ki, a városból kivezető főútvonal, valószínűleg a Borostyánkő-út két oldalán. Itt
helyezkedtek el a keleti istenek homlokzatukkal a főútra néző szentélyei. A főút keleti oldalán
feküdt a Dolichenum. Ismeretes, hogy a Mithras-, és Dolichenus-szentélyek általában egymás
közelében helyezkedtek el. 67 A Dolichenus-szentélyekben nem ritkák a Mithrasnak szentelt
feliratok és reliefek. 68 A savariai Dolichenum topográfiai helyzete azt mutatja, hogy a
szentély egy gazdagon dekorált, vagyonos donátorokra támaszkodó, a legkülönbözőbb
orientális isteneknek szentelt, nagy kiterjedésű szentélykörzetben helyezkedett el.
Pannoniából ismerünk hasonló szentélykörzeteket: Poetovióból 69 Carnuntumból 70 és
Brigetióból. 71 A savariai szentély is a Kr. u. 2. század végére, a Kr. u. 3. század elejére tehető,
mint Pannonia és a Duna-vidék valamennyi többi Dolichenuma is. A ma ismert pannoniai
Dolichenumok közül mind méretében, mind belső elrendezésének bonyolultságát tekintve a
savariait tarthatjuk a legnagyszabásúbbnak. 72 A szentélyt temenos vette körbe, az épület-
komplexum részei között bazaltkővel borított udvarok, oszlopsorok maradványai kerültek elő.
A több helyiségből álló szentély esetében a termek pontos funkciója még tisztázatlan.

67
P. Merlat: Essai, 1960. 166. o.; Schwertheim, 311. o.
68
P. Merlat: Répertoire 1951. 187, 188, 189, 245, 267;
69
M. Abramic: Führer durch Poetovio. Wien, 1925. 24. o.
70
E. Swoboda, 1964. 86. o.
71
Radnóti A., Arch. Ért. (1946-48) 137. o.
72
Összefoglalóan ld. Merlat, Essai, 1960. 133. Hasonló nagyméretű szentélyre enged következtetni az adonyi
Dolichenum adatai, ehhez ld. Bánki Zsuzsanna: Das Heiligtum der Iupiter Dolichenus in Vetus Salina. Alba
Regia 19 (1981) 95–113.

28
Alapterülete pontosan nem ismert, K-Ny irányban kb. 25 méter kiterjedésű volt, É-D-i falai
nem ismertek. A feltárt helyiségek közül, Szentléleky Tihamér a terrazzo padlóval borított,
hypocaustummal ellátott épületrészt tricliniumként azonosította. 73 Az itt előkerült
beneficiariusok által állított felirat (69. felirat) alapján a savariai kultuszközösség
kapcsolatban állhatott a limes-menti katonasággal, a Vindobonában állomásozó legióval. A
legio X Gemina katonáitól több Dolichenusnak szentelt feliratot is ismerünk: Carnuntum (53.-
54. felirat), Aquae Balissae (58. felirat), Róma: P. Merlat: Rép. No. 231. A Dolichenum 74
emlékei kivétel nélkül csonkán, töredezetten kerültek elő és erőszakos pusztításról
tanúskodnak, illetve a Dolichenumokra jellemző nagy mennyiségű bronz lelet hiánya arra
utal, hogy a szentélyt a pusztítás során kirabolták. A feliratok pontos keltezést nem adnak arra
vonatkozóan, hogy mikor épült meg a szentély, fennállása a Severusok korára tehető, 75
pusztulása pedig a Kr. u. 235 körüli években következhetett be.

2.6 Intercisa

Intercisában jött létre Pannonia Inferior legjelentősebb auxiliaris erődítménye. 76 A

Duna fölé magasodó löszfalon építették meg, ahonnan jól belátható volt a Duna másik oldala.
A markomann-szarmata háború után Kr. u. 176-ban került ide a cohors I milliaria Aurelia
Antonina Hemesenorum. Szír katonáinak megjelenésével 77 terjednek a keleti kultuszok a
csapatoknál és a letelepedett veteránok alkotta szír coloniában. A Kr. u. 200-as évekre tehető
a település virágkora, az auxiliáris tábor körül a keleti betelepülők hozták létre a nagy
kiterjedésű canabaet. Intercisa területén valószínűleg három Mithraeum is működhetett,
egyiküket a tábortól délre a limes út nyugati oldalánál tételezik fel az ott fellelt számos emlék
alapján. A település Mithras-szentélyét a régészeti kutatásoknak mindmáig nem sikerült
megtalálni, jóllehet az emlékek lelőhelyeinek áttekintése, egyértelműen mutatta, hogy az az
Öreghegyen volt, azon a területen, ahol a 20. század elején Nyuli József szőlője feküdt. Erről

73
Szentléleky Tihamér: Savaria 4 (1966-70) 455, 474. o.
74
Szentléleky Tihamér: Újabb keleti kultuszemlékek Savariában, Filológiai Közlöny 14 (1968) 379. o.
75
Tóth István: A savariai Juppiter Dolichenus-szentély feliratos emlékeiről. - Über die inschriftlichen Denkmäler
des Dolichenus-Heiligtums von Savaria. Arch. Ért. 98, (1971) 80-84. 80. o.
76
Visy Zs. 2000. 57. o.
77
A szír íjászcsapat Pannoniába helyezésének időpontjáról különbözőek az álláspontok, Soproni Sándor szerint
ez Kr. u. 176. évre tehető.

29
a parcelláról, illetve a vele esetleg szomszédos Nyuli Márton féle szőlőből származik ugyanis
a ma ismert Mithras-emlékek több mint fele Intercisa területéről.

2.7 Ulcisia Castra

Ulcisia Castrban a többi limes menti településhez hasonló körülmények között

mehettek végbe a változások, amelyek a keleti misztériumok megjelenését eredményezték a
településen. Ulcisia Castra vegyes lakossága a szír katonák és családtagjaik, valamint a velük
jött kereskedők megfelelő alapot képeztek a Mithras-vallás elterjedéséhez. A keleti eredetű
népesség tömegesebb megjelenése egy katonai egységhez, a cohors I milliaria Aurelia
Antonina Surorumhoz kapcsolható, amely az intercisai csapathoz hasonlóan Kr. u. 176-ban
kerül ide. A két auxiliáris csapattest idejövetelének oka valószínűleg az lehetett, hogy a Kr. u.
2. század végén, a Duna túlpartján lakó lovas szarmaták ellen hasonló harcmodorú lovas és
íjász csapatra volt szükség, így kerültek ide ezek a szír csapattestek. Aquincumtól észak felé
haladva itt volt található a Duna-menti első auxiliaris tábor, amely az elsők között kőből épült,
és trapéz alaprajzú volt. A Bükkös patak menti dombháton, a mai Paprikabíró u. és
Dunakanyar körút közti területen volt található. A cohors I milliaria Aurelia Antonina
Surorum 1000 fős lovas íjász csapattest volt. Philippus Arabs (Kr. u. 244-249) uralkodásának
idejétől kezdve a helyőrségét az aquincumi legio II Adiutrix egy vexillatiója veszi át,
amelynek tagjai Kis-Ázsia keleti feléből és Szíriából származó katonák voltak. A szentendrei
késő római temető 75. számú Kr. u. 4. századi kőláda sírjának Ny, ÉNy-i végén másodlagos
felhasználásban került elő 1975-ben egy Mithras-jelenetes domborműtöredék. 78 A dombormű
egy eddig még ismeretlen szentélyhez tartozhatott.

2.8 Fertőrákos

Fertőrákos környékének római kori hovatartozása ma még nincs kellő mértékben

tisztázva, bizonytalan a terület territoriális hovatartozásának kérdése. A szentélyben talált, egy
carnuntumi decurio által állított felirat alapján nem zárható ki az a lehetőség, hogy a szentély
környéke a Kr. u. 3. század elején biztosan nem a közeli Scarbantia, hanem a szentélytől
távolabb fekvő Carnuntum territóriumához tartozott. Ezen a területen haladt keresztül a

78
Tettamanti S., StudCom 9 (1980) 179–186.

30
Nyugat-Pannoniát észak-déli irányban átszelő Borostyánkő-út Scarbantia és Carnuntum
közötti elágazása. A fertőrákosi Mithras-szentély építését a Kr. u. 2-3. század fordulója körüli
évekre keltezhetjük. A barlangszentélyt 1866-ban fedezte fel Stornó Ferenc, a szentély eddig
egyedülálló Pannoniában, ugyanis nem mesterségesen kialakított, földbe mélyesztett épületről
van szó, hanem a domb oldalába félig bevésve alakították ki a szentélyt (11. ábra). A Fertő-tó
partján álló szentély boltozata az idők során beszakadt, a szentély belsejében a kultuszkép és
az oltárok megrongálódtak.

2.9 Illmitz

Illmitzben Mithraeum jelenlétére utal egy ma már elveszett kultuszrelief és a 27. oltár,
amelyet legio XIIII Gemina egy bennszülött származású katonája ajánlott fel Mithras
tiszteletére. Egy Illmitztől délre lévő legelő területén ásatás során egy 40 m hosszú falat
találtak, amelynek vége félkörívben záródott. A fal mellett került elő a Publius Aelius
Valerianus által dedikált felirat (27. oltár), illetve attól nem messze egy Serapis fej is
előkerült. Ezek a leletek arra engednek következtetni, hogy a keleti származású istenségek
kultuszát a katonák, veteránként saját szülőföldjükre is magukkal vitték és továbbra is
tisztelték őket.

2.10 Sárkeszi

A sárkeszi Mithraeum 79 nagyságát tekintve előkelő helyet foglal el a Duna-menti

szentélyek sorában. Sárkeszi határában a Ságvölgyi dűlő mellett került napvilágra három
oltár, majd az ezt követő feltárások során további leletekkel együtt az egykori szentély néhány
fala is felszínre került. „A lelőhelyet körülfogó épületből ugyan igen kevés maradt fenn, a
meglévő faltöredékek azonban elegek ahhoz, hogy a jellegzetes formájú Mithras-szentélyt,
Mithraeumot felismerjük benne.” 80 Kereken 23x10 méternyi alapterülete meghaladja
valamennyi pannoniai Mithras-szentély területét, a carnuntumi III. Mithraeum kivételével, így
a szentély jelentőségéhez kétség sem fér. A szentély déli fala teljes hosszában megmaradt,

79
Fitz Jenő: A sárkeszi Mithraeum. Székesfehérvár, 1957.; Nagy Tibor: A sárkeszi Mithraeum és az aquincumi
Mithra-emlékek, 1950.
80
Fitz Jenő, 1957. 3. o.

31
emellett a keleti falnál, ahol a szentély fő kultuszképe volt található csupán egy szakaszon
látható az épület eredeti félköríves falazata. Az ilyen apszisban végződő szentélytípus igen
ritkán fordul elő. A szentélyt kelet-nyugati irányban tájolták, 81 a keleti oldalon lévő bejáraton
keresztül egy pronaosba jutunk, innen léphetünk be a háromosztatú szentélybe. A két
egyenként három méter széles podium között egy négy méter széles cella volt, a podiumok
nem csatlakoztak a szentély hátsó záró falához, hanem az oldalfalakhoz csatlakozva néhány
méterrel korábban végződtek. A nyugati falon lévő kultuszkép a Kr. u. 2. század utolsó
harmadára keltezhető és valószínűleg egy aquincumi műhelyből 82 származik. Ehhez hasonló
kultuszképek: CIMRM II. 1658; 1599; 1665; 1683. Ilyen nagyobb szentély népesebb vallásos
közösséget tételez fel, talán a közeli Gorsium hívői is ebbe a szentélybe jártak. Sárkeszi
területéről más, jelentősebb római kori emlék eddig még nem ismert. Szentélyünk a Sárkeszi
közelében kimutatható romanizált bennszülött telep határában, a Kr. u. 2. század utolsó
évtizedeiben épült. A szentélyt később, a Kr. u. 3. század első felében kijavították, illetve
megnagyobbították. Ezzel az új alapítással hozhatók kapcsolatba egy nagy oltár töredékei és
Septimius Valentinus optio fogadalmi oltárai (51-53. feliratok). A szentély további sorsáról
csupán feltételezéseink lehetnek, az a tény, hogy a nagy kultuszkép, az oltárok és a többi lelet
a szentély előterében elásva kerültek elő, a szentély Kr. u. 4. századi felhagyására és az
emlékek gondos elrejtésére enged következtetni.

2.11 Campona

Campona erődje (alapterülete 178x200 méter volt) az albertfalvai tábortól 8 km-re,

délre feküdt. Első építési periódusa valószínűleg Domitianus császár uralkodása (Kr. u. 81-
96) végére tehető, és az Aquincumból ide áthelyezett ala I Tungorum Frontoniniana építette.
Antoninus Pius uralkodása alatt (Kr. u. 138-161) az ala I Thracum Veterana Sagittariorum
katonái kőtáborrá építették át a korábbit és ettől kezdve itt állomásozott.
Camponában a tábortól 2 km-re tártak fel Mithraeumot, 1934-ben fedezték fel
Nagytétény területén. A szentélyből egy oltár, falfestménytöredékek és falmaradványok
kerültek elő. Aquincumtól délre a második segédcsapati erőd, az albertfalvai és a
százhalombattai (Matrica) erődök között, állt Campona castelluma. Az eredetileg fából
készült erődöt az Aquincumból idevezényelt háromszáz fős lovas egység, a germán ala I.

81
Ehhez ld. Szabó Á., AntTan. 56 (2012) 125-134.
82
Nagy T., 1950. 88 és 10. kép.

32
Tungrorum Frontoniana építette. A Kr. u. 2. század végén, a 3. század elején a helyőrségként
itt tartózkodó trák lovas íjászokból álló ezred, az ala I. Thracum Veterana sagittariorum
civium Romanorum átépítette, ezúttal már kőből. A Mithraeum kultusztevékenysége a
táborhoz és a vicushoz egyaránt kapcsolódhatott. Aquincum környékének mithraeumai a Kr.
u. 2-3. század fordulója között jöhettek létre.

2.12 Vetus Salina

Vetus Salinában az auxiliáris tábor délnyugati sarkától 90 méterre, a vicus területén

került elő egy Dolichenum (12. ábra). A szentély freskókkal díszített vályogtégla falakból
épült, mérete 17x6 méter volt. A bélyeges téglák alapján a Kr. u. 2. század utolsó negyedében
emelték, majd Caracalla vagy Heligabalus alatt átépítették. A szentély alapítása valószínűleg
összefügg Septimius Severus Kr. u. 202-es látogatásával. A Gorsiumba látogató császár és
köre valószínűleg nem Intercisából, hanem innen Vetus Salinából jutott el szárazföldi úton
Gorsiumba. A szentély pusztulása Kr. u. 235 körülire tehető, amikor is a szentély tűz
martaléka lett, a már említett többi pannoniai Dolichenumhoz hasonlóan. A szentély mellett
található épület (22. ábra, II. számú) két szobája: 3,3x3,5 m és 2,8x3,5 m alapterületű, pontos
funkciója eddig tisztázatlan: a Dolichenumhoz tartozhatott, vagy más keleti kultusz
szentélyeként funkcionált. Ezt az épületet a szentély renoválásakor emelték. Mint már
említettem korábban, a Dolichenus-kultusz elsősorban az orientális személyek által volt
reprezentálva Pannoniában. A vetus salonai szentély esetében felmerül a kérdés, hogy a
táborhoz közel hol lehettek ilyen keleti származású személyek. A közeli Intercisa területén,
ahol bizonyítottan nagyszámú orientális személy élt nem található a Dolichenus-tiszteletre
utaló jel. 83
„Oltár, dombormű, vagy szobor-lelet alapján Mithras tiszteletre tudunk következtetni
Alcsúton, 84 Besnyőn, 85 Dunapentelén, 86 és Rácalmáson.” 87

83
Fitz J., 1972. 194. o.
84
F. Cumont: Mithras emlékek Magyarországon. AÉ 13 (1893) 289-299. 291. o.
85
Alföldi András: Epigraphica III. ArchÉrt III 1 (1940) 195-235. 201. o.
86
Barkóczi László - Erdélyi Gizella - Ferenczy Endre - Fülep Ferenc - Nemeskéri János - R. Alföldi Mária - Sági
Károly: Intercisa (Dunapentele - Sztálinváros) története a római korban I. Archaeologia Hungarica XXXIII
(1954).272-, 360-368.
87
Fitz J. 1957. 3. o.; Római telepnyomok Rácalmáson. SzSz 3 (1933) 33.

33
2.13 A szentélyek méretei

Helyiség Mithraeum Méret (méter)

Carnuntum III. 35x8,5
Sárkeszi 23x10
Aquincum IV. 20,3x5,5
Aquincum III. 15,03x7,06
Poetovio III. 14,2x6,85 (a
melléktermek híján)
Aquincum V. (tribunus 14x4,4
laticlavius)
Poetovio II. 13,04x7,03 (az
előtérrel együtt)
Carnuntum II. 12,05x7,05
Poetovio I. 5,6x5,57
Aquincum I. 7,1x4,09
Fertőrákos 5,2x3,55
Brigetio 8,5x3,7
Hévíz- Egregy (magánszentély) 4,2x1,5

Helyiség, ahol Dolichenum állt Méretei (méter)

Carnuntum 8,8x7,9-8,2
Brigetio 8x4
Vetus Salina 17x6
Savaria alapterülete egyelőre nem ismert

34
3 Feliratok

3.1 Mithras – Pannonia Superior

1. Oltár

Pannonia Superior, Carnuntum, Petronell, III. Mithraeum.

Lelőhely: Petronell, Ausztria, 1795, III. Mithraeum.

Őrzési hely: Museum Carnuntinum- Inv. III, 123.

Kiadás: CIL III, 4413; CIMRM II, 1698; AE 1896, 22; AE 2005, Nr. 44; AE 2009, Nr. 100;
ILS 659; AEA 1999/00, 44; AEA 2001/02, 19; AEA 2004, 3; AEA 2005, 22; AEA 2006, 8 ;
AEA 2006, 16; AEA 2006, 20; AEA 2007, 5; AEA 2008, 19; AEA 2008, 45; AEA 2008, 55;
AEA 2010, 2; AEA 2010, 6; AEA 2010, 16; AEA 2011/12, 13; AEA 2011/12, 22; Cumont
367 és 227; ZaCarnuntum 293; A. Betz, Aus Österreichs röm. Vergangenheit (1956), 33;
CSIR I/3 176; Wiener Jahrb. Vol. 66 (1834) 137; Arneth col. Mil., 15.

Állapot: Mészkő oltár, M: 1,52; Sz: 0,85; V: 0,65; Bm: 0,04-0,06 m. Az oltár kettétört
állapotban, a párkányzat sarkai sérültek. A felirat palimpsestus, vagyis egy korábbi levésett
felirat helyére került a császárok fogadalma. A feliratos mező egyszerűen keretezett, jobb
felső és bal alsó sarkánál törött. A betűk vörössel festettek. Az oltár bal oldalán Cautes
látható, rövid tunicaban és köpenyben, fején fríg sapkát visel. Jobb kezében felemelt
fáklyával, bal kezében 3 kalásszal, Az oltár jobb oldalán Cautopates látható ugyanolyan
ruházatban, mint Cautes, aki jobb kezében a leengedett fáklyát tartja.

D(eo) S(oli) I(nvicto) M(ithrae)

fautori imperii sui

35
Iovii et Herculii
religiosissimi
Augusti et Caesares
sacrarium
restituerunt.

A Napistennek, a Legyőzhetetlen
Mithrasnak, a birodalom támaszának,
a Ioviusok és Herculiusok, a
legvallásosabb Augustusok és
Caesarok a szentélyt helyreállították.

Felirata szerint Kr. u. 308-ból

származik, amikor Galerius társcsászár
kezdeményezésére Carnuntumban
gyűltek össze a Római Birodalom
uralkodói, hogy a Diocletianus és
Maximianus lemondása után előállt
trónutódlási problémát megtárgyalják.
Eredetileg a III. Mithraeumban
állhatott. A feliraton említett Ioviusok: Galerius és Licinius, a két Augustus, akik Iupiter
támogatását élvezték, a Herculiusok pedig: Constantinus és Maximinus Daia, a két Caesar
(társcsászárok), akik Hercules támogatását élvezték. 88 E. Polaschek szerint az oltáron
korábban már ált egy felirat, amit levéstek. Fr. Eichler: „a két dadophor (Cautes, Cautopates)
már a korábbi felirat idején, az oltáron volt.” 89 A korábbi oltár a Kr. u. 2. századra datálható.

Dat.: Kr. u. 308. November.

88
Nagy Levente – László Levente – Szabó Ádám: Mithras II. (Szerk. László Levente) Budapest, Kairosz, 2005.
153. o., 204.
89
CIL III 4413.

36
 2. Oltár.

Pannonia Superior, Carnuntum, Petronell.

Lelőhely: „In mithraeo Altenburhensi rep. 1853” CIL; I. Mithraeum.

Őrzési hely: Kunsthistorisches Museum Wien.

Kiadás: CIL III, 4416; CIMRM II, 1671; CSIR-OE-01-03, Nr. 177; CSIR-OE-Carn-S-01,
354; MaCarnuntum Nr. 47; AEA 2006, 8; AEA 2008, 19; AEA 2010, 6; AEA 2011/12, 22;
MMM II 371; Kubitschek- Dilderathas, 23; JOAI 29 (1935) Nr. 142; Vorbeck, 45; Cum. 329;
Kub. 23; ÖJH 29, 1935 Beibl. Sp. 302/142; Noll 341; CSIR I, 3 177; Betz 142; Mócsy 39;
CSIR I/3, 177;

Állapot: Homokkő, töredezett oltár, M: 1,13; Sz: 0,72; V: 0,55; Bm: 0,05 m. Egyszerű
kialakítású oltár, amelynek felső párkányzata letört, szinte teljesen hiányzik. A feliratmező az
oltár törzsén profilált keretben, a harmadik sorban a Verecundus név végén az S betű a
keretezésen található. A betűk szépen
vésettek, a sorok előre berajzoltak, ennek
nyomai láthatóak, a betűk vörössel
festettek. Oldalain Cautest és Cautopatest
ábrázolták.

D(eo) I(nvicto) M(ithrae) C(aute?)

T(itus) Flavius
Verecu^n^dus
Cl(audia) Savaria
(centurio) leg(ionis) XIIII
G(eminae) M(artiae) V(ictricis)
v(otum) s(olvit) l(ibens) l(aetus) m(erito)

A Napistennek, a Legyőzhetetlen
Mithrasnak, Cautesnek, Titus Flavius
Verecundus, Claudia Savariából, a legio
XIIII Gemina Martia Vitrix centurioja,
örömmel és szívesen váltotta be ígéretét az isten érdeme szerint.

37
1. sor: C(aute) – CIMRM, MaCarnuntum; további feloldási lehetőségek: C(autopati);
C(arnunti);
4. sor: Cl(audia)-MaCarnuntum;
C(o)l(onia)- CIMRM.
5. sor: centurio: százados, a római legio egy centuriájának vezetője, a centuriák száma a
köztársaság korában, továbbá a császárság legelején 60 volt. Ők alkották a tisztikar alsó és
egyben igen népes rétegét. Feladatuk sokrétű: ők vezették harcba a századot, ők látták el a
futárszolgálatot, biztosították a tábor belső rendjét.

Titus Flavius Verecundus, családja a Flaviusok alatt nyert polgárjogot, egy Titus Flavius
Verecundus ismert Vindobonából: CIL III. 4576. A Verecundus név Marcus előtt csak a
noricumi határ mentén mutatható ki.90

Dat.: Kr. u. 2. század.

3. Oltár.

Pannonia Superior, Carnuntum, Petronell.

Lelőhely: 1855. Bad Deutsch Altenburg, Ausztria, Dunapart (I. Mithraeum?)

Őrzési hely: Kunsthistorisches Museum Wien. Inv. Nr. III 35.

Kiadás: CIL III, 4418; Legio-XV-Apo 204; 91 MaCarnuntum, 143; CIMRM II., 1718; CSIR-
OE-Carn-S-01, 352; AEA 2001/02, 19; AEA 2010, 2; AEA 2010, 6; AEA 2010, 8; AEA
2011/12, 43;

Állapot: Márvány oltár, M: 1,00; Sz: 065; V: 0,58; Bm: 0,03-0,045 m. Töredezett, erősen
sérült oltár, jobb felső sarka letört, ahogyan bal alsó sarka is. A felirat végét levésték az
oltárról. A felirat blokk felett háromszor profilozott párkányzat, a párkányzat felett az
abacuson középen egy rozetta alsó része látható.

90
Mócsy András: Die Bevölkerung von Pannonien bis zu den Markomannen Krieg. Akadémia Kiadó, 1959.
195. o.
91
Mosser, Martin: Die Steindenkmäler der legio XV Apollinaris. (Wiener Archäologische Studien, 5) Wien,
Phoibos, 2003. 267-268. o. Nr. 204, Taf. 27.

38
Invicto Mithr(a)e
C(aius) Sacidius Ba
rbarus
(centurio) leg(ionis)
XV Apol(linaris)
ex voto [[…..

A Legyőzhetetlen Mithrasnak, Caius

Sacidius Barbarus, a legio XV
Apollinaris centurioja fogadalomból
(állította).

2. sor: A Barbarus név észak-itáliai vagy

dél-galliai eredetű. 92
6. sor: a levésett részen talán egy
Domitianus korabeli consul neve
állhatott. 93

Seidl-Sacken olvasata:

IN….
S. CASSIVS ET ... I
EX VOTO

A XV. Appollinaris legio Trajanus uralkodásának végétől (Kr. u. 98-117) állomásozott

Carnuntumban. Ez a felirat az egyik legkorábbra datált Mithrasnak szentelt felirat mind
Pannoniából, mind a Római Birodalom területéről.

Dat.: Kr. u. 71-114.

92
Mócsy A., 1959. 235. o.: 154/70.
93
A. v. Domaszewski, 58. o.

39
 4. Oltár.

Pannonia Superior, Carnuntum, Bad Deutsch- Altenburg.

Lelőhely: 1876. Bad Deutsch Altenburg, Ausztria, a canabaetól délkeletre, I. Mithraeum.

Őrzési hely: Bad Deutsch Altenburg-Museum Carnuntinum, Inv: 62.

Kiadás: CIL III, 11148; MaCarnuntum, Nr. 85; CIMRM II, 1711; AEA 2000, Nr. 19; AEA
2010, Nr. 6; CSIR-OE-Carn-S-01, 356; MMM
II., Nr. 377; Vorbeck, Nr. 82; JOAI XXIX,
1935 (Beibl.) Nr. 188; AEM-1, Nr. 139;
Cumont, 147;

Állapot: Kis mészkő oltár, M: 0,41; Sz: 0,19-

0,15; V: 0,13; Bm: 0,02 m. A párkányzat
sérült állapotban, ahogyan az abacus is.

S(oli) I(nvicto) M(ithrae)

L(ucius) Aelius
Leo
miles leg(ionis)
XIIII G(eminae)
v(otum) s(olvit) l(ibens)

A Legyőzhetetlen Napistennek, Mithrasnak,

Lucius Aelius Leo, a legio XIIII Gemina
katonája fogadalmát szívesen teljesítette.

3. sor: Leo ebben az esetben cognomen, nem

a személy mithraikus fokozatát jelöli.
6. sor: az S és L után folia látható

40
Egy feltételezetten Lucius Aelius Leo-hoz köthető felirat: CIL III 11146=CIMRM II 1710, 94
került elő Carnuntumban, szintén az III. Mithraeumban. Az Aelius gentilicum arra utal, hogy
maga a személy vagy családja Hadrianus alatt nyert polgárjogot. A Leo cognomen dalmatiai
eredetre utal.

Dat.: Kr. u. 2. század.

5. Fogadalmi felirat.

Pannonia Superior, Carnuntum, Bad Deutsch- Altenburg.

Lelőhely: 1876. Bad Deutsch-Altenburg, Ausztria, házépítés közben. I. Mithraeum.

Őrzési hely: Bad Deutsch Altenburg, Museum Carnuntinum-Inv: I 363 (KHM).

Kiadás: CIL III, 11152 (p 2328,32); CIMRM II, 1717; CSIR-OE-01-02, 14; MaCarnuntum.
Nr. 59; ILS 4240; AEA 2001/ 02, Nr. 19; AEA 2008, Nr. 19; AEA 2010, Nr. 6; MMM II., Nr.
375; Betz, in: JOAI 29, 1935 (Beibl.) Nr. 162; Vorbeck, 56; AEM-1, 139; Cum. 32; Kub. 26;
De 4240; Hierath, Diss. Wien 1936, Nr. 13; CSIR-I, 2 9.14,14; Noll 339;

Állapot: Sziklából születő Mithrast ábrázoló relief, amelynek bázisán egy fogadalmi felirat
látható. M: 0,36; Sz: 0,40; V: 0,17;
Bm: 0,045 m. A szobor felső része
letört, csupán az isten alsó teste
látható, amely köré egy kígyó
tekeredik.

D(eo) I(nvicto) M(ithrae)

Vindil(ius?) Cupitus
sig(nifer) l(egionis) XIIII G(eminae)
A(ntoninianae) et
Vind(ilius?) Iulianus
v(oto) p(osuerunt) patre Paterno

94
Soli divino/ L(ucius?) A(elius?) L(eo) / ex visu/ posuit.- (Feloldás a CIMRM alapján).

41
A Legyőzhetetlen Napistennek, Mithrasnak, Vindilius Cupitus, a legio XIIII Gemina
Antoniniana signifere és Vindilius Iulianus fogadalmukat beváltották Paternus atyasága alatt.

2. és 4. sor: A név kiegészítése az alábbi is lehet: Vindil(ius): Hispania Citerior/El Burgo de

Ebro 95 és Róma 96; Vindil(us): Moesia Inferior/ Lopusna 97 és Numidia/Lambaesis 98;
Vindil(icius): Thracia/Serdica 99; Vindil(lius): Germania superior/ Borbetomagus 100
3. sor: signifer: A legio különféle jelvényeit hordozó altisztek, a jelvényhordozás szerepén túl
bizalmas szerepkört is betöltött, ő volt az adott egység pénztárnoka, így felelős az egység
pénzügyeiért. Adott esetben bankári funkciókat is ellátott. A császárkorban, tágabb
értelemben, egy rend megjelölésére is használták, ebben az értelemben a "signiferi" rend
tagja, amely magába foglalta az összes jelvényhordozót: aquilifer, imaginifer, vexillarius, stb.
4. sor: VIND. IVLIAN. VS. (sic)- CIL III 11152
5. sor: patre Paterno – a helyi Mithras-közösség legmagasabb beavatási fokán álló személy,
atya (ez esetben: Paternus).

A Cupitus név Pannoniában igen elterjedt volt, ld. ehhez Savaria: CIL III 4209, Carnuntum:
AE 2006, 1068 és CIL III 14358,18, Ssil: CIL III 4231, Brigetio: CIL III 14355,23. A
leggyakrabban Noricumban és Dél-Galliában használták ezt a cognoment.

Dat.: Kr. u. 3. század 2. fele.

6. Oltár.

Pannonia Superior, Carnuntum, Donnerskirchen.

Lelőhely: Linz; Ausztria, 1953. Römerstrasse (Tummelplatz 3.), a Mithraumban;

Donnerskirchen. 101

95
AE 2001, 1237; AE 2003, 970; AE 2005, 697;
96
CIL VI, 3885; CIL VI, 32521;
97
CIL III, 12369;
98
CIL VIII, 2783;
99
AE 1997, 1334; AE 2008, 22;
100
CIL XIII, 6215;
101
„Noricum, Lentia, Tummelplatz 3, 4 ("Hl. Bezirk von Lentia"), Mithräum T I”- Heidelbergische Datenbank.

42
Őrzési hely: Linz, Oberösterreichische Landesmuseen – Schlossmuseum.

Kiadás: ILLPRON, 949; AE 1956,

82; H. Vetters, Fasti Archaeologici 8,
(1953) 408-409, Nr. 5543; Karnitsch,
PAR 3, (1953) 27; Vetters, Fasti
Archaeologici 8, (1953) 408-409, Nr.
5543;

Állapot: Mészkő oltár, M: 0,48; Sz:

0,23; V:0,295; Bm: 0,038-0,022 m. Az
oltár erősen sérült, töredezett, a felső
része teljesen hiányzik ahol
valószínűleg a dedicatio első sorai
állhattak.

[Deo Soli]
Inv[icto] M[ithr]ae sacrum T
ib(erius) [I]u[l]ius U
rsulus vˆeˆt(eranus)
votum r
et(t)ulit pˆr[o]
se et s
[u]is l(aetus) l(ibens) m(erito) s(olvit)

A Legyőzhetetlen Napistennek, Mithrasnak, Tiberius Ursulus veterán szent fogadalmát

visszaállította maga és övéi számára örömmel és szívesen váltotta be ígéretét az isten érdeme
szerint.

8-9. sor: pro se et suis: A”magáért és övéiért” formula a felirat állításának magán jellegét
hangsúlyozza, és esetleg „magáért és családjáért” értelemben is fordítható. 102

102
Harsányi Eszter - Martin Kemkes - Kiss Péter - Mladoniczki Réka - Nyerges Anita - Jörg Scheuerbrandt: A
római sas szolgálatában. Szombathely, 2013. 33. o.

43
Császári praenomenje és gentilicuma az egész birodalomban gyakori, Pannoniában főleg az
őslakosok leszármazottai használják a név együttest, 103 az Ursulus cognomen leggyakrabban a
nyugati tartományokban, elsősorban Észak-Itáliában, Noricumban és Dalmatiban elterjedt. 104

Dat.: Kr.u 151–300.

7. Oltár.

Pannonia Superior, Carnuntum, Bad Deutsch Altenburg.

Lelőhely: Bad Deutsch Altenburg, Ausztria, 1852. az I. Mithraeumban.

Őrzési hely: Wien, National Museum, Inv: III 74.

Kiadás: CIL III 4419; CSIR-OE-Carn-S-01, 363; Cum S 147; Öjh 29, 1935; Beibl Sp.
297/77; Mócsy A., Bevölkerung S., 25; CIMRM II,
1677; MaCarnuntum, 10; Noll, 343; MMM II., 373;
JOAI 29, (1935) 77;

Állapot: Kis homokkő oltár. M: 0,56; Sz: 0,25; V:

0,235; Bm: 0,04 m. Erősen sérült, töredezett oltár,
amelynek felső része hiányzik. A feliratmező is erősen
töredezett, nehezen olvasható a felirat, több betű kitört,
piros festék nyomai megtalálhatók a feliraton.

Deo In
victo
Valerius Vict
orinus op
tio leg(ionis) X G(eminae)
v(otum) s(olvit)

103
Mócsy A., 1959. 148. o.; Barkóczi L., Acta Arch. Hung. 16 (1964) 298-299. o.
104
Mócsy A.. 1959. 195. o.

44
A Legyőzhetetlen Istennek, Valerius Victorinus a legio X Gemina optiója fogadalmát
beváltotta.

4. sor: optio: Minden centuria-hoz tartozott egy, így 1 legio-ban összesen 59 volt. A centurio
jelölte ki őket helyettesként. Ők látták el a tábor gazdasági és irodai ügyeinek intézését, illetve
a táborokon belül működő műhelyekről is ők gondoskodtak. Bevetéskor az egység mögött
haladt, felügyelve a rendet és a parancsok betartását. Közülük válogatták ki a leendő
centuriókat.

Valerius Victorinus további két carnuntumi feliraton is szerepel: CIL III, 4452 105 és CIL III,
14358,07. 106 Továbbá egy fia által dedikált feliraton is megemlítik, amelyet Andautoniában
találtak meg: ILJug II., 1133, 107 ez alapján megállapítható, hogy a család ekkor már biztosan
római polgárjoggal rendelkezett. Csak későn, a Kr. u. 1.-2. században feltörekvő provinciális
név, ám ekkor már igen sűrűn, 108 a Kr. u. 2. század végétől gyakori a pannoniai
tartományokban. A nyugati provinciákhoz hasonlóan Pannoniában is számos Victorinus
ismert.

Dat.: Kr. u. 213.

105
Imp(eratori) Caes(ari) / M(arco) Aur(elio) Antonino / Pio Felici August(o) / Part(hico) max(imo)
Britt(annico) max(imo) / pontif(ici) max(imo) trib(unicia) pot(estate) / XVI imp(eratori) II co(n)s(uli) III
desig(nato) / IIII p(atri) p(atriae) proco(n)s(uli) / corniculari(i) / commentariens(es) / speculatores / legionum
III / Antoninianar(um) / P(annoniae) s(uperioris) devotissimi / numini eius // cornic(ularii) / Anton(ius) Probus /
Claren(ius) Marcellinus / Moget(ius?) Paulinus / comm(entarienses) / Iul(ius) Augurinus / Sept(imius) Restutus /
Ulp(ius) Sabinus / specul(atores) / Fl(avius) Marcus / Sever(ius?) Severus / Aurel(ius) Candidianus / Sept(imius)
Licinius // Val(erius) Victorinus / Fl(avius) Martialis / Ael(ius) Epianus / Iul(ius) Severus / Sept(imius) Lucius /
Licin(ius) Festianus / Cl(audius) Claudianus / Iul(ius) Severus / […]s / [3]nus / Aquil(ius) Romulus / Cass(ius)
Cassianus / Turran(ius) Titus // Aurel(ius) Florus / Cetron(ius) Cupitianus / Annam(ius) Licinianus / Ael(ius)
Gratus / Cocl(ius) Ursulus / Livius Valerianus / Iul(ius) Dignus / Ulp(ius) Violanus / Terent(ius) Terentianus /
Numen(ius) Ingenus / Iul(ius) Romanus / Ann(ius) Antoninus / Aurel(ius) Virianus
106
Val(erius) Vi/ctor/[i]nus
107
Sex(tus) Valerius / Sex(ti) f(ilius) Quir(ina) Sec/undus Med(iolano) / vet(eranus) leg(ionis) XIII Gem(inae) /
[Va]l(erius) Victori(nus) f(ilius) ei/us h(eres) f(aciendum) c(uravit)
108
Mócsy A., 1959. 196. o.; Barkóczi L., Acta Arch. Hung. 16 (1964) 328. o.; OPEL IV. 168.-169. o.; Soproni
S., StudCom. 17 (1985) 373-378.

45
 8. Oltár.

Pannonia Superior, Carnuntum, Bad - Deutsch Altenburg.

Lelőhely: -
Őrzési hely: elveszett.

Kiadás: CIMRM II, 1720; AE

1944, 126; RIU II, 453; AE 1907,
176; JZK NF 4, (1906) 106; ÖJh
29, (1935) Beibl. Sp. 307/ 224;
Barkóczi L., Act. Arch. 16, (1964)
74; Stauner, Konrad 109
Nr. 246; Hild, 94; MaCarnuntum,
112;

Állapot: A felirat elveszett, csak

leírásból maradt ránk. A felirat
leírása és olvasata F. Wachter Lost
alapján.

S(oli) I(nvicto) D(eo)

Q(uintus) <i=L>ivi[n]ius
Senecio
vet(eranus) l(egionis) XIIII
G(eminae) v(otum) l(ibens) s(olvit)

A Legyőzhetetlen Napistennek, Quintus Livinius Senecio, a legio XIIII Gemina veteránja,

fogadalmát szívesen teljesítette.

2. sor: Q. Lavinius - Randnotiz

109
Das offizielle Schriftwesen des römischen Heeres von Augustus bis Gallienus (27 v. Chr. – 268 n. Chr.).
Eine Untersuchung zu Struktur, Funktion und Bedeutung der offiziellen militärischen
Verwaltungsdokumentation und zu deren Schreibern. Bonn, Habelt, 2004. 344. o.

46
A Senecio cognomen elterjedése Senecához vezethető vissza, 110 igen elterjedt volt
Pannoniában, a Birodalom többi részéhez hasonlóan és főként a libertusok körében igen
gyakori.

Dat.: Kr. u. 2–3. század.

9. Oltár.

Pannonia Superior, Carnuntum, Petronell.

Lelőhely: Petronell, Ausztria, 1846, a civilváros területén került elő. II. Mithraeum.

Őrzési hely: Kunsthistorisches Museum Wien, Inv: III, 17.

Kiadás: CIL III, 4444; CIL III, 11092; MaCarnuntum, 307; CIMRM II, 1722; Noll, Inschr.
(1986) 351; Sacken- Kenner, 51a; Walzing, Corp. III., 347; Betz in: JOAI XXIX, 1935
(Beibl.) 503, Vorbeck: Militärinschriften, 291.

Állapot: Kisméretű mészkő oltár. M: 0,56; Sz:

0,33-0,26; V: 0,29-0,235; Bm: 0,03-0,04 m.
Lekerekített párkányzattal, tetején két
akroterion között lesimított résszel. A feliratos
mező az oltár törzsén, a felirat vége az alsó
párkányzaton folytatódik. Az oltár törzsén
vonalkázás nyomai még láthatóak.

Traˆnˆosito(!)
G(aius!) Cas(sius) Apro
nianus
c(ustos) a(rmorum) in ho(norem) col(legii)
[v(otum)] s(olvit) l(ibens) l(aetus) m(erito)

110
Mócsy A. 1959. 190. o.

47
Az áthaladásnak, Caius Cassius Apronianus custos armorum az egyesület tiszteletére,
örömmel és szívesen váltotta be ígéretét az isten érdeme szerint.

1. sor: Tranosito = Transito (lsd. Brigetio CIMRM II 1737).

Tra[n]osito- CIMRM II. 1722.
Traosito- MaCarnuntum, 307.
4. sor: custos armorum: ő volt felelős a kézi fegyverek javításért és újjáépítésért, ezt a rangot
gyakran olyan legionariusok töltötték be, akik mielőtt beléptek a seregbe kovácsok voltak,
vagy olyan önkéntesek, akik a legio tartózkodási helyén éltek, és mint munkások vették fel
őket a hadsereg. Egy átlagos mileshez képest másfélszeres zsoldot kapott (sesquiplicarius).
5. sor: // SLLMI (hic)- CIL III 4444.

Valószínűleg az egyik Mithraeumból. Az áthaladásnak szentelt oltárok, ld. még Carnuntum:

Schön: Kulte 56; Brigetio: RIU III 653; Sárkeszi: RIU VI. 1488; Tomordpuszta: CIL III
10963; Poetovio: CIL III. 14354,27 és CIL 03, 14354,28; Savaria: LapSav 00055; ill. az
elhelyezéséből ítélve az aquincumi II. Mithraeum egyik oltárán is ez állhatott: AE 1962, 26.

Dat.: Kr. u. 2. század.

10. Oltár töredék.

Pannonia Superior, Carnuntum, III. Mithraeum.

Lelőhely: 1894. Petronell- Carnuntum, Ausztria, III. Mithraeum.

Őrzési hely: Bad Deutsch Altenburg - Museum Carnuntinum-Inv. 180.

Kiadás: CIMRM II., 1695; CIL III., 14084; MMM II. 367e; AEMO (1895) 201; JOAI XXIX,
(1935) 368; MaCarnuntum 258; CSIR-OE-Carn-S I., 366; AEA 2008, 19; Mócsy:
Bevölkerung, Nr. 21; H. Jobst, Carnuntum (1992) 56 Nr. 36; Ausstellungskatalog "1700 Jahre
Kaiserkonferenz in Carnuntum" 2009, Nr. 85;

Állapot: Kis homokkő oltár, M: 0,29; Sz: 0,22; V: 0,11; Bm: 0,03 m. Igen sérült, töredezett
állapotban került elő, feliratos mezője lekopott, a párkányzat sarkai letörtek.

48
Eg]natius(?)
[…]us (centurio) le[g(ionis)] …
l(aetus) [l(ibens) s(olvit)].

Egnatius…us, a legio… centurioja, örömmel

és szívesen váltotta be (ígéretét) az isten
érdeme szerint.

1. sor: Eg- Mu]natius …- MaCarnuntum

Az Egnatius gentilicum több nyugati

tartományban ismert, de nem túl gyakori. 111

Dat.: Kr. u. 2. század.

11. Kultuszkép.

Pannonia Superior, Carnuntum.

Lelőhely: A 19. század 90-es éveiben találták Carnuntum környékén.
Őrzési hely: Muzeum Archeologiczne w Krakowie. 112

Kiadás: CSIR-OE-Carn-S-01, 195; AEA 2011/12, 74; Rudolf Noll: Anzeiger Wien 114
(1977) 289–294, Abb. 3; R. L. Beck, ANRW II 17, 4, Berlin (1984) 2041; Gabrielle Kremer
107 Nr. 195 Taf. 56.

Állapot: Fehér márvány dombormű, amely Mithras tauroctonos jelenetét ábrázolja. M: 0,50
Sz: 0,515 H: 0,02-0,04 m. A dombormű szépen vésett, a kísérő személyek: Cautes és
Cautopates feje letört.

D(eo) I(nvicto) M(ithrae)

Val(erius) Syrianus b(ene)f(iciarius) vot(um) lib(ens) sol(vit)

111
Mócsy A., 1959. 154. o.; OPEL II. 114. o.;
112
J. H. Nowalski de Lilia szállította ode és azóta is ott található.

49
A legyőzhetetlen istennek, Mithrasnak, Valerius Syrianus beneficiarius fogadalmát szívesen
beváltotta.

1. sor: A felirat első sora a reliefen található.

2. sor: beneficiarius: A római hadseregben szolgáló, a napi kiképzési feladatok alól
mentesített katona. A császárkorban magas rangú tisztek ”irodájába” (officium) beosztott
altisztek voltak. A tartomány belső területeinek felügyeletéről gondoskodtak a helytartó vagy
a legio parancsnok alá voltak beosztva. Feladatuk a belső ellenőrzés, utak biztosítása és
egyfajta „rendőri” funkció is volt.

Dat.: Kr. u. 3. század első fele.

50
 12. Szoborbázis.

Pannonia Superior, Poetovio, Ptuj,

III. Mithraeum.

Lelőhely: 1913. Zgornj Breg, Ptuj,

Szlovénia, III. Mithraeum.
Őrzési hely: Breg, Ptuj mellett, a
Mithraeum védőépületében.

Kiadás: AIJ, 314; CIMRM II., 1590;

IDRE II, 269; AE 1936, 56; AE 1960,
351; Abramic, Poetovio 1925,
242; ROPR 129. o.;

Állapot: Fehér márvány fogadalmi

szoborbázis, M: 0,885, Sz: 0,42, V:
0,21, Bm: 0,03-0,04 m. Trapéz alakú
bázis, a talapzat és a párkány
jellegzetes kidolgozású, sértetlen
állapotú. A bázison található szobor
Mithrast ábrázolja, ahogy épp leszúrja a
bikát. Ez az ábrázolásmód a Birodalom
minden részén egységes képet mutat.
Mithras rátérdel a legyőzött bikára,
fejét elfordítva a bika nyakába döfi tőrét. Mellékalakok kísérik a jelenetet: egy kígyó és egy
kutya a bika kicsorduló vérét igyekszik elérni. Az alábbi szobor töredékes, Mithras egész
felsőteste hiányzik, ahogyan a bika feje és az ágaskodó kutya nagy része. A kutyából csupán
mellső lába maradt meg. A térdelő bika lábai között kúszik fel a kígyó a sebhez, a szobron a
kígyó testéből is hiányzik egy kisebb darab.

D(eo) S(oli) I(nvicto) M(ithrae)

pro {sa} salute
canalic(u)lari(i)

51
eˆt actariorum
eˆt codicarior(um)
eˆt librariorum
legg(ionum) V M(acedonicae) eˆt XIII G(eminae)
Gallienarum

A Legyőzhetetlen Napistennek, Mithrasnak, a legio V Macedonica és a XIII Gemina

Gallienae canaliclarusainak, az actariusoknak, a codicariusoknak és a librariusoknak üdvéért.

2. sor: sasalute: dittográfia.

3. sor: canaliclarus: csatornakészítő, ld. még Róma: AE 1975,52, Inscrift XIII 2; CIL VI 231,
CIL VI 1110; Karagac (Moesia Inferior): CIL III, 12402; Corduba (Baetica): AE 2003,931;
Arelate (Gallia Narbonensis) AE 1910,77; általában a frumentariusokkal szerepelnek közös
feliraton.
4. sor: actarius: tábori írnok, az actariusok feladatához ld. Caner, Eph. Epigr. IV 429; Seeck,
PWRE I. 302f. és Domaszewski: Die Rangordnung des römischen Heeres.
5. sor: codicarius: gabonaszállítók, codicarii vagy caudicarii eddig csak tengerész jelentéssel
bírt, gyakran említették őket együtt a naviculariusokkal, ld. CIL VI 1624, 1639, CIL XI 2642,
stb. Kellermann oldotta fel, mint codicillarius tribuni. A fenti felirat szerint is erre a csoportra
kell gondolnunk.
6. sor: librarius: könyvvivő, számvevő az állam szolgálatában vagy a hadseregnél. A
procurator hivatalában (officium) a titkári feladatot látta el. Az irodai és kezelési
személyzethez tartoznak továbbá: scriba, librarius, tabellarius, dispensator. A librariushoz
ld. Caner, Eph. Epigr. IV 425; Bilabel, PWRE XIII 137.

A canaliclariusok katonai mivolta nem bizonyított, a katonai jelleghez ld. Jordan-Hülsen,

Topograhie d. Stadt Rom I. 3, 234. Alföldi szerint a fenti felirat esetében elírásról van szó és a
corniculariusokra kell gondolnunk ez esetben, ehhez ld. Alföldi, Filológiai Közlöny 1929/30,
44 Anm. 77. Domaszewski 113 szerint az immunes tribunihoz tartoztak a codicariusok
(ahogyan a secutores, exceptores és a librarius). Az immunesek gyakorlott specialisták voltak,
például sebészek, mérnökök, földmérők, építészek, kézművesek, iparosok. Munkájuk
természeténél fogva fel voltak mentve a nehéz tábori munkák alól. A közkatonánál valamivel

113
A. v. Domaszewski, 1967.

52
több volt a fizetésük. Domaszewski szerint az immunesek között nem volt különbség a
rangsorban.

Dat.: Kr. u. 260-268 között.

13. Oltár.

Pannonia Superior, Poetovio, Ptuj, III. Mithraeum.

Lelőhely: 1913. Zgornj Breg, Ptuj,

Szlovénia, III. Mithraeum.

Őrzési hely: Breg, Ptuj mellett, a

Mithraeum védőépületében.

Kiadás: AIJ, 315; CIMRM II., 1592;

IDRE II., 270; AE 1936, 55; AE 1960,
351; Abramic, Poetovio 1925, 243;

Állapot: Fehér márvány fogadalmi

oltár, M: 1,02, Sz: 0,54, H: 0,35, Bm:
0,045 m. Tetején nagy akroterionnal
díszített áldozati mélyedés, amelynek
két oldalán két fekvő oroszlán
található, mellső mancsaik között
kosfejet tartva. Az oltár jobb oldalán
Sol látható, sugárkoszorúval a fején,
bal vállán köpeny, bal kezében a
Napot, jobb kezében ostort tartva.
Mögötte négy lófejjel szimbolizálva a
quadriga. Az oltár bal oldalán pedig
egy Genius látható, fején
„falkoronával”, jobb kezében egy áldozati csészéből önt az égő oltárra, bal kezében pedig
bőségszarut tart.

D(eo) S(oli) I(nvicto) M(ithrae)

53
pro salute
tesserarior(um)
eˆt custod(um) ar
mor(um) legg(ionum) V M(acedonicae)
et XIII Gemin(a)e
Gallienˆarum

A Legyőzhetetlen Napistennek, Mithrasnak a legio V Macedonica és a XIII Gemina Gallienae

tesserariusainak és a custos armorumainak üdvéért.

3. sor: A TES és a SERARIOR, illetve a 4. sor CVS és TOD között tévesen odavésett
interpunktio található. Tesserarius: jelszó hordozó, a római hadseregben külön arra a célra
alkalmazott altiszt (principalis), hogy a tessera-nak nevezett fatáblácskára fölírt jelszót
átvegye és éjszakára minden manipulus és turma legénységével közölje. Általában
felszabadított rabszolgákból lettek a csapattestek parancsnokai közötti hírvivői feladatokkal
megbízott tesserariusok, akik származásuknál és beosztásuknál fogva a legion belül a
legalacsonyabb rangba tartoztak.
4. sor: custos armorum: katonatiszt a római legioban, a fegyverzet főfelügyelője, a
fegyverraktár parancsnoka, ld. fentebb a 9. feliratnál.

Dat.: Kr. u. 260–268. között.

14. Relief.

Pannonia Superior, Poetovio, Ptuj, III. Mithraeum.

Lelőhely: 1913. Zgornj Breg, Ptuj, Szlovénia, III. Mithraeum.

Őrzési hely: Breg, Ptuj mellett, a Mithraeum védőépületében.

Kiadás: AIJ 316; CIMRM II, 1594; IDRE II, 267; AE 1936, 54; AE 1960, 351; Abramic,
Poetovio 1925, 244; ROPR 131. o; Fitz, Verwaltung Pannoniens (1994) 690, Nr. 2; Religions
and Cults in Pannonia (1998) 184; Fontes Pannoniae Antiquae 5, (2008) 33.

Állapot: Fehér márvány fogadalmi felirat. M: 0,74; Sz: 0,51, H: 0,26, Bm: 0,025 m. Szikla
alakú faragott oltár, amely Mithras sziklából való születését ábrázolja, a ferde talpazaton
felirattal. Mithras jobb kezében tőrt, bal kezében a tüzet tart. A jelenetben segítő alakok is

54
megjelennek: Cautes és Cautopates, fríg sapkában és perzsa köpenyben. Bal felső sarokban
Victoria alakja lebeg bal kezét kinyújva, amelyből a koszorú hiányzik. Középen pedig
Saturnus fekvő pozícióból szemléli a sziklából születés jelenetét, alatta egy tőr látható.
Abramic szerint ez a szakállas isten nem más, mint Iuppiter-Oromazdes? a hegyek istene. 114
Victoria jelenléte, mintegy szimbolizálja azt, hogy az isten születése egy új világkorszak
kezdete, a halál feletti győzelem. 115

D(eo) S(oli) I(nvicto) M(ithrae)

pro sal(ute) officialiuˆm Apri praˆe
positi legg(ionum) V Mac(edonicae) eˆt
XIII Gem(inae)
Galli(enarum)

Deus Sol Invictus Mithrasnak Aper, aki a

legio V Macedonica és XIII gemina
praepositusa - hivatalszolgáinak üdvéért
(állították). 116

2. sor: officium: hivatal, az itt szolgáló

officialis: hivatalszolga, alárendelt
hivatalnok.

Az oltár más feliratokkal (AIJ 314; 315;

317) együtt a III. Mithraeumban került elő, s innen tudjuk, hogy az oltáron említett Aper
Lucius Flavius Aperrel azonos, aki ezt követően jelentős katonai karriert futott be, egészen a
praefectus praetorio tisztségig eljutott.117 „A poetovioi Mithras-emlékek között feltűnően

114
Michael Abramic: Poetovio, Führer durch die Denkmäler der römischen Stadt. Wien, 1925. 181. o. Nr. 244.
115
Cf. Campbell, Mithrais iconography. 281 „… a parallel alredy noted ont he reverse of Dieburg relief where
the sky god is being crowned by the divinity of Spring. The wreath was, of course, a symbol not only of victory
but also of the life itself, for in it resided both ahn-xarr et ratu-sahr powers of the divine Twins.”
116
Fontes Pannoniae Antiquae, Kr. u 235-284, 126. o.
117
ld. ehhez PIR2 F 207 és A 909; Dobó Á., 1968, 101-102 Nr. 75, PLRE I. L. Flavius Aper 3 és Aper 2 (p. 81)
Fitz 1976, 72-73; Fitz 1993, 1051-1052 Nr. 690.

55
nagy a száma azoknak, amelyek az isten születésére vonatkoznak. Szobrok és Petrae genetrici
dedikációk mellett, birodalmi unicumként innen ismerjük a Naturae dei ajánlott oltárt is.” 118

Dat.: Kr. u. 260-268. között.

15. Oltár.

Pannonia Superior, Poetovio, Ptuj, III. Mithraeum.

Lelőhely: 1913. Zgornj Breg, Ptuj, Szlovénia, III. Mithraeum.

Őrzési hely: Breg, Ptuj mellett, a III. Mithraeum védőépületében.

Kiadás: AIJ, 313; CIMRM II, 1585; IDRE II, 266; AE 1936, 53; AE 1960, 351; ROPR 130.
o; Fontes Pannoniae Antiquae 5, 2008, 32; Abramic, Poetovio 1925, 241; Fitz, Verwaltung
Pannoniens, (1994) 690, Nr. 1;

Állapot: Fehér márvány fogadalmi oltár, M: 1,12, Sz: 0,63, H: 0,54, Bm:0,025 m. . A felirat a
frízen helyezkedik el, melynek díszítő eleme körben négy bikafej. Az oltár elülső oldalán
Mithras és Sol kézfogásának jelenetét ábrázolták, Mithras az égő áldozat felett nyújtja kezét
Solnak. Mithras szokásos perzsa ruházatában fríg sapkával a fején van ábrázolva, bal kezében
egy tőrt tart, Sol sugárkoszorúval a fején, vállán köpennyel kezében kardot tartva látható. Az
égő áldozat felett jelen van a holló, amely a mithraikus tanítások beavatási fokai közül a
legalacsonyabb. Az oltár jobb oldalán lévő ábra az isteni Mithrast ábrázolja, aki nyilával vizet
fakaszt a sziklából. Az egyik mellékalak kezével fogja fel a vizet, míg a másik Mithras lábát
csókolja meg. A baloldalon egy íj, tegez és egy tőr található, amelyek mind Mithrashoz
kapcsoltan jelennek meg, annak története során.

118
Tóth István: Mithras kultusza és a Karácsony Poetovióban - Cult of Mithras and the Christmas in Poetovio.
In: Specimina nova dissertationum ex Instituto Historico Universitatis Quinqueecclesiensis I. (2004) 237-244.
240. o.

56
D(eo) S(oli) I(nvicto) M(ithrae)
pro sal(ute) d(omini) n(ostri) Gallieni P(ii) F(elicis)
Invicti Aug(usti) Fl(avius) Aper v(ir) e(gregius) l(ibens) m(erito)

Deus Sol Invictus Mithrasnak, urunk, Gallienus Pius Felix Invictus Augustus üdvéért Flavius
Aper vir egregius (a fogadalmát) szívesen teljesítette.

3. sor: vir egregius:

Lucius Flavius Aper, Gallienus egyeduralkodása alatt (Kr. u. 260-268) a két daciai legio (az V
Macedonica és a XIII gemina) különítményeinek volt a parancsnoka praepositusként. E
rangban ugyanis a vexillatiok parancsnokai álltak a Kr. u. 2-3. században, ld. Kelemen M. H.
– Lőrincz Barnabás: Ein ritterlicher Offizier in den Donaukriegen Domitians. Acta Antiqua
35, (1994) 138-139, további irodalommal. 119

Az oltár oldalán lévő nyíl alapvetően Mithrashoz tartozik, vadász aspektusának kifejezője.
Az íj, nyíl és a tegez már születésétől fogva megjelenik Mithrasnál.

Dat.: Kr. u 260-268 között.

119
Fontes Pannoniae Antiquae 5, 2008. 126. o. Nr. 32.

57
 16. Fogadalmi relief töredék.

Pannonia Superior, Poetovio, Ptuj, III. Mithraeum.

Lelőhely: 1913. Zgornj Breg, Ptuj, Szlovénia, III. Mithraeum.

Őrzési hely: Ptuj - Pokrajinski Muzej.

Kiadás: AIJ 317; CIMRM II., 1596; IDRE II, 268; AE 1936, 57; AE 1960, 351; Abramic,
Poetovio 1925, 245; ROPR 132. o.;

Állapot: Fogadalmi
felirat, egy márvány
dombormű töredéken. Öt
összepasszoló darabja egy
fogadalmi reliefnek. M:
0,43 Sz: 0,28 H: 0,09,
Bm: 0,035 m. Jobb
oldalán Cautopates
alsóteste látható a
leeresztett fáklyával. Vele
szemben valószínűleg
Cautes állhatott.

[D(eo) S(oli) I(nvicto) M(ithrae)] [pro salute … ]

leg(ionum) V] M(acedonicae) eˆt XII[I G(eminae)]
[G]allienarum
[Fl]avius Aper v(ir) e(gregius)
[pra]epositus

(A legyőzhetetlen Napistennek, Mithrasnak, …üdvéért) … a legio V Macedonica és a XIII

Gemina Galliae elöljárója Flavius Aper, kíváló férfi (állította).

3. sor: Az E mindkét oldalán téves interpunctio található.

58
Lucius Flavius Aperhez ld. még Aquincum: CIL III 15156. Poetovioban az ún. III. Mithraeum
Gallienus-kori megújulása egészen kivételes esemény, a két daciai legio parancsnoki karának
poetovioi tartózkodásának következménye volt, és tudjuk, hogy ekkor a város többi Mithras-
templomából is ide vitték át az oltárok egy részét, ami a többi szentély elhanyagoltságára utal.

Dat.: Kr. u. 260-268 között.

17. Relief.

Pannonia Superior, Poetovio,

Ptuj, II. Mithraeum.

Lelőhely: 1901. Spodnja

Hajdina, Ptuj, Szlovénia, II.
Mithraeum.
Őrzési hely: Ptuj - Pokrajinski
Muzej.

Kiadás: CIL III., 15184,06;

AIJ, 301; Legio-II-Ital-X, 1;
CIMRM II, 1513; ROPR 112.
o.;

Állapot: Fehér márvány fogadalmi relief, M: 0,38; Sz: 0,445; V: 0,05; Bm: 0,02 m. A bal
alsó sarka a reliefnek hiányzik, illetve jobb oldalon felül, ahol Luna képe látható, kisebb
sérülés található. A szokásos ábrázolásban látható a bikaölő Mithras. Jobb és bal oldalán a
Dadophorok, Cautes és Cautopates, a pirkadat és az alkonyat megtestesítői láthatók.
A bal oldali isten lefelé, a jobb oldali felfelé irányított fáklyát tart a kezében. 120 A jelenet
részesei még a kutya és a kígyó, mint Mithras segítői. A jobb és bal felső sarokban Sol és
Luna mellképei láthatóak. A jelenetben még ábrázolva van a holló, aki Mithras köpenye
sarkán áll.

120
Cautes és Cautopates ábrázolásához ld. J. R. Hinnells: The Iconography of Cautes and Cautopates: the Data,
Journal of Mithraic Studies 1, 1976.

59
D(eo) I(nvicto) M(ithrae) Lici(nius?) Maxi
minus mil(es) l(egionis) II Itˆa(licae)
v(otum) s(olvit) l(ibens) m(erito)

Deus Sol Invictus Mithrasnak, Licinius Maximinus, a legio II Italica katonája, fogadalmát
szívesen teljesítette (az isten) érdeme szerint.

A legio II Italica a Kr. u. 160-as években állomásozott Poetovio közelében Locicaban, a mai
Celje közelében. 121 Az felirat állítója talán egy beneficiarius consularis volt. 122 Licinius
Maximinus talán, mint beneficiarius a portorium mellé lett rendelve. 123

Dat.: Kr. u. 200-300.

18. Fogadalmi felirat.

Pannonia Superior, Poetovio, Ptuj, II. Mithraeum.

Lelőhely: 1901. Spodnja Hajdina, Ptuj, Szlovénia, II. Mithraeum.

Őrzési hely: Ptuj - Pokrajinski Muzej (Regionalmuseum).

Kiadás: CIL III, 15184, 13; AIJ, 306; CIMRM II, 1543;

Állapot: M: 0,36; Sz: 0,24; V: 0,05; Bm: 0,02 m. Márvány relief töredék, csupán a relief bal
alsó sarka maradt ránk, ahol Cautes alsóteste, a bika hátsó lábai és a hasa alatt kúszó kígyó
látható.

121
C. M. Daniels: The role of the Roman army in the spread and partice of Mithraism. Mithraic Studies, II.
(kiadta: J. R. Hinnels) 1975. 249-74.
122
Per Beskow: The Portorium and the Mysteries of Mithras, In.: Journal of Mithraic Studies III (1980) 1-19. 6.
o.
123
Per Beskow: The Portorium and the Mysteries of Mithras, In.: Journal of Mithraic Studies III (1980) 1-19. 7.
o.

60
D(eo) S(oli) I(nvicto) M(ithrae) v(otum) s(olvit) Ulpius ve[teranus]
posuit pro se et su(is) pro[que sa(lute)]
s(u)orum

A Legyőzhetetlen Napistennek, Mithrasnak, fogadalmát teljesítette, Ulpius veterán állította a

maga és övéi számára és övéinek üdvéért.

1. sor: esetleg Ve…. – cognomen.

Az 17 és 18-as reliefet
valószínűleg ugyanaz az
ember fargta ki, mind az
ábrázolás, mind a betűk
vésése és a felhasznált kő
anyaga erre mutat; erre az
azonosságra enged még
következtetni a megtalálási
helyük is.

Dat.: Kr. u. 200-300.

19. Oltár.

Pannonia Superior, Brigetio, Komárom.

Lelőhely: Szőny, Komárom-Esztergom megye, Dolichenum, egy későrómai sírban,

másodlagos felhasználásból, a RIU II 504-es számú felirattal együtt. Ezek a feliratok a
Dolichenum elhagyását követően, valószínűleg a Kr. u. 4. században kerültek ide.
Őrzési hely: Komárom - Klapka György Múzeum.

Kiadás: RIU II, 453; CIMRM II, 1729; AE 1944, 126; Barkóczi: Brigetio, 216 és Pl. XLII,3;
Láng N.: Laur, Aqu. II, 167;

61
Állapot: Mészkő oltár, M: 0,56; Sz: 0,33; V: 0,09; Bm: 0,053 m. Az oltár kettétörött és a jobb
oldala mára elveszett. Az adatok a meglévő darab méretei. Az oltár bal fele hiányzik, a jobb
fele kettétört. Alul és felül is letört állapotú. A feliratos mező jól megmunkált, a betűk szépen
vésettek.

S(oli) I(nvicto) M(ithrae)

G(aius!) Val(erius) Ma
rinia^nus
c(ornicularius?) l(egati) l(egionis) I
Adi(utricis)
v(otum) s(olvit) l(ibens) m(erito)

A Legyőzhetetlen Napnak, Mithrasnak,

Gaius Valerius Marinianus, a legio I
Adiutrix cornicularius legatusa,
fogadalmát szívesen teljesítette (az isten)
érdeme szerint.

4. sor: cornicularius legati: A

cornicularius altiszt a római seregben, aki
nevét a sisakjához erősített szarvakról
kapta. A főtisztek mellé osztva, irodai
teendőket végzett s végrehajtotta a büntetéseket. Rangban legfölül állott valamennyi altiszt
között a helytartóé (consularis), a legatusé kevesebb volt, és ennél még kevesebb a tribunusé.
Rendszerint azonban egynél többel rendelkezett minden főtiszt, az officium
corniculariorumhoz ld. CIL III. 10437.

Dat.: Kr. u. 2-3. század.

20. Szobortalpazat.

Pannonia Superior, Brigetio, Komárom.

62
Lelőhely: Szőny, Komárom- Esztergom megye, 1942-ben egy építkezés során találták meg,
400 méterre délre a legiós tábortól, a 21-as felirattal és egy Mithrasnak szentelt bronzrelieffel
együtt.
Őrzési hely: elveszett

Kiadás: RIU II, 452; CIMRM II, 1724; AE 1953, 2b; Radnóti 138; Barkóczi 220b.

Állapot: Mészkő oltár. Elveszett, a felirat leírása Radnóti 124 alapján. A betűk vörössel
festettek.

Cauti
M(arcus) Ulpius
Castrensis
vet(eranus) leg(ionis) I Ad(iutricis)
f(rater) e(merito) p(osuit)

Cautesnek, Marcus Ulpius Castrensis a legio I Adiutrix veteránja készítette és állította.

5. sor: Kiegészítés Radnóti A., ArchÉrt, 7-9. (1946) 137-146. alapján.

A Castrensis cognomen ritkán fordul elő a névanyagban, 125 maga a név is a táborra utal. A
Marcus Ulpius név a Kr. u. 3. században feltűnően nagy számban van jelen Brigetioban. „A
markomann háborúk után Brigetio megfogyatkozott népességét olyan területről pótolták, ahol
Trajanus adta a polgárjogot, vagy pedig, ami még valószínűbb, a legio I adiutrix új sorozó
kerülete volt olyan területen, ahol a Marcus Ulpius nevek általánosak voltak.” 126 Egy másik
brigetioi feliraton (CIL III, 10960) 127 is szerepel Marcus Ulpius Castrensis, aki ott a legio I
Adiutrix veteránja.

124
Radnóti A., Bronz Mithras-tábla Brigetióból, Arch. Ért. 7-9.(1946).138. o.
125
Numidia, Thamugadi: AE 1914, 38; Róma: AE 1980, 147; CIL VI, 30805; CIL VI, 2862; CIL VI, 13989;
Alba Pompeia: AE 1984, 416; Germania Superior, Mogontiacum: AE 1989, 565; Lusitania, Caesarobriga: CIL
II, 917; Baetica, Nescania: CIL II, 23004;
126
Radnóti A., Arch. Ért, 7-9. (1946) 137-146. 138. o.
127
[I(ovi) O(ptimo) M(aximo)] et conservato[ri] / [p]ro salute / dd(ominorum) nn(ostrorum) / [A]ugg(ustorum) /
[M(arcus) Ul]p(ius) Fabia / [Cast]rensis(?) / [Rom]a vet(eranus) / [leg(ionis)] I Adiut(ricis) / [ex vo]to fecit

63
Dat.: Kr. u. 3. század eleje.

21. Szobortalpazat.

Pannonia Superior, Brigetio, Komárom.

Lelőhely: Szőny, Komárom-Esztergom megye, 1942-ben egy építkezés során találták meg,
400 méterre délre a legiós tábortól, a 20-as felirattal és egy Mithrasnak szentelt bronzrelieffel
együtt.
Őrzési hely: elveszett

Kiadás: RIU II, 451; CIMRM II, 1725; AE 1953; 2a; Radnóti, 138; Barkóczi, 220c.

Állapot: Elveszett szoborbázis. A betűk vörössel festettek. 128

Cautopati
M(arcus) Ulpius
Castrensis
vet(eranus) leg(ionis) I Ad(iutricis)
f(rater) e(merito) p(osuit)invicto
deo

Cautopatesnak, Marcus Ulpius Castrensis, a legio I Adiutrix veteránja készítette és állította a

legyőzhetetlen istennek.

5. sor: Kiegészítés Radnóti Aladár alapján.

Dat.: Kr. u. 3. század eleje.

128
Radnóti A., Arch. Ért, 7-9. (1946) 137-146. 138. o.

64
 22. Oltár.

Pannonia Superior, Brigetio, Komárom.

Lelőhely: 1865. Szőny; Komárom-Esztergom megye.

Őrzési hely: Magyar Nemzeti Múzeum. Inv: 90.1865.3.

Kiadás: CIL III, 4301; RIU II, 445; CBI, 319; CIMRM II., 1738; F. Cumont, Mithra II, 390;
Barkóczi, Brigetio 212, Taf. 43,6; Rómer-Desjardins, Monuments épigraphiques du Musée
National Hongrois 1873, 46; Borhy, Studia Epigraphica Pannonica 3, (2011) 39;

Állapot: M: 0,60; Sz: 0,25; V: 0,17;

Bm: 0,038-0,034 m. Alsó és felső
párkánya letört, erősen sérült felirat.
Felirati mezője nehezen olvasható.

Soli
Invict
o Aˆur(elius) Iu[li]
anus b(ene)f(iciarius)
pr(aefecti) p(osuit) v(otum)

A legyőzhetetlen istennek, Aurelius

Iulianus, beneficiarius praefecti,
állította fogadalmát.

3-4. sorok: Az LI ligaturában, nem

egyértelmű, hogy a 3. sor végére vagy
a 4. sor elejére vésett. Iu[li] /anus
(CIL, Cumont, Barkóczi, CIMRM).
4. sor: pr(aesidis) p(erfectissimi)-CBI
319.
4-5. sorok: beneficiarius praefecti: Magas rangú tisztek ”irodájába” (officium) beosztott
altisztek voltak. Megjelölésük attól függően, hogy milyen rangú, illetve beosztása főtiszt

65
mellett szolgáltak: beneficiarius consularis, beneficiarius procuratoris, beneficiarius praefectis
lehetett.
5.sor: v(iris)- CBI 319.
pr(aefecti) p(osuit) v(otum) – RIU.
pr(ocuratoris?) [ex] v(oto) – CIMRM.

A Iulianus cognomen a Kr. u. 2. században végén jelenik meg először és igen népszerű
Pannonia provinciában, lsd. A. Mócsy, Bevölkerung 177. o. és L. Barkóczi, Population 325.
A beneficiarius valószínűleg bennszülött volt és Iulianust maga a helytartó nevezte ki. Egy
másik Aurelius Iulianus álltal Brigetioban állított felirat: RIU III., 703. 129

Dat.: Kr. u. 3. század.

23. Tabula ansata.

Pannonia Superior, Brigetio, Komárom.

Lelőhely: Ószőny, Komárom.

Őrzési hely: Nemzeti Múzeum, Budapest-, Inv: 1.1874.611.

Kiadás: CIL III., 11008; CIMRM II, 1739; Barkóczi: Brigetio, 215 ás Pl. XIV,5; Paulovics
1941, 139. fig. 21/1.

Állapot: Bronz füles

tábla, Sz: 0,66 m.

Deo Invicto
Ulpius Sabinus
miles legio
nis primae
(A)diutricis

129
Li(bero) p(atri) / Aur(elius) / Iuli[a]/[nus?

66
A legyőzhetetlen istennek, Ulpius Sabinus, a legio I Adiutrix katonája.

Ulpius Sabinushoz talán még egy aquincumi felirat kapcsolható: TitAq I.,305, 130 ahol már,
mint commentarius consularis szerepel. A Sabinus cognomen Pannoniába Észak-Itáliából
érkezett, ugyanúgy ahogyan Noricumba és Dalmatiába is. 131

Dat.: Kr.u. 2. század.

24. Oltár.

Pannonia Superior, Scarbantia, Fertőrákos.

Lelőhely: 1866. Fertőrákos, a határhoz

közeli Mithras-szentélyben, nem eredeti
helyén, hanem a pronaosban került elő.
Őrzési hely: Fertőrákos, a határhoz közeli
Mithras-szentélyben.

Kiadás: CIL III., 4238; CIL III., 10942;

RIU I., 230; CIMRM II., 1638; MMM II.,
362; Frankfurter, i.h. 82; Récsey: Sopron
ókori neve… 49.2; Cumont II,359;
Barkóczi, Arch. Ért. (1941) 27; Barkóczi:
Acta Arch. Hung. 16, (1964) 62/1;

Állapot: Mészkő oltár, M: 0,94; Sz: 0,44;

V: 0,32; Bm: 0,06-0,055 m, amelynek felső
párkánya teljesen letört. A feliratos mező is
sérült, a felső részén a dedikációból a S(oli)

130
Silvano Aug(usto) / M(arcus) Ulp(ius) / Sabinus / comm(entariensis) / co(n)s(ularis) leg(ionis) / I
Adi(utricis) P(iae) F(idelis) / v(otum) s(olvit) l(ibens) m(erito)
131
Mócsy A. 1959. 188. o.

67
betűje kitört. Az oltár kialakítása egyszerűen profilált.

[S(oli)] i(nvicto) M(ithrae)

Sepˆt(imius) Iusˆt(ini)
anuˆs arm(orum)
cuˆst(os) l(egionis) XIIII G(eminae)
Anton(iniannae) v(otum) s(olvit).

A legyőzhetetlen Napnak, Mithrasnak, Septimius Iustinianus, a legio XIIII Gemina

Antoniniana custos armoruma, fogadalmát teljesítette.

2. sor: Sept(imus) Iusti/anus- Tóth: A fertőrákosi mithraeum 28. o.

4. sor: custos armorum, ld. I./9.
5. sor: Az Antoniniana csapatjelző használata biztosan Caracalla (Kr. u. 211-217), esetleg
Elegabalus (Kr. u. 218-222) korára datálja a feliratot.

Septimius Iustianus a Carnuntumban állomásozó legio XIIII Gemina custos armoruma, a

frissen szerzett polgárjog alapján ítélve, bennszülött eredetű volt, s a Fertő-tó környékén élő
őslakosság szegényebb rétegéből származott. A legio XIIII Gemina ismert nevű katonái
között a 3. sz. elején nagyobb számban találunk helyben sorozott bennszülötteket, a Septimius
nomen viselői pedig többségükben a legiós-katonák között fordulnak elő. E katonák tömeges
polgárjogosítása és sorozása esetleg Septimius Severus hadjáratainak kezdetére tehető. 132

Dat.: Kr. u. 211-222.

25. Oltár.

Pannonia Superior, Scarbantia, Fertőrákos.

Lelőhely: 1866. Fertőrákos, a határhoz közeli Mithras-szentélyben, nem eredeti helyén,

hanem a pronaosban került elő.

132
Tóth István: A fertőrákosi Mithraeum, I-II. (Das Mithräum von Fertőrákos, I-II.) Soproni Szemle 25, 1971.
214-226., 322-334., 19. o.

68
Őrzési hely: Fertőrákos, a határhoz közeli Mithras-szentélyben.

Kiadás: CIL III., 4239; CIL III., 10943; RIU I., 231; CIMRM II., 1646; AE 1948,
79; Frankfurter, i.h. 82; Récsey: Sopron ókori neve… 61.5; Cumont II,362; Barkóczi, Arch.
Ért. (1941) 28; Barkóczi: Acta Arch. Hung. 16 (1964) 62/2;

Állapot: Mészkő oltár, M: 0,67; Sz: 0,30; V: 0,27; Bm: 0,05-0,04m. Erősen sérült a jobb felső
sarka letört. A feliratos mező nehezen olvasható.

S(oli) I(nvicto) M(ithrae)

Sepˆt(imius) Iuˆsti
anus arm(orum)
cust(os) l(egionis) XIIII G(eminae)
Anton(inianae) v(otum) s(olvit)

2-3. sorok:…Sep. Iust/anus……/…….- CIL III

4239
Sept(imus) Iusti/anus – Tóth I.: A
fertőrákosi mithraeum 29.o

A legyőzhetetlen Napnak, Mithrasnak,

Septimius Iustinianus, a legio XIIII Gemina
Antoniniana custos armoruma, fogadalmát
teljesítette.

Dat.: Kr. u. 211-222.

26. Oltár.

Pannonia Superior, Vindobona, Bécs.

Lelőhely: 1896. Bécs, Siveringer utca 132-nél találták 2,3 m mélyen két terracotta mécsessel
együtt. „dum Zejbek militum praefectus (Oberslieutenant) domum reaedificat” – CIL.
Őrzési hely: Wien - Wien Museum Karlsplatz - inv. MV 526.

69
Kiadás: CIL III, 14359,28; CIMRM II, 1649; AEA 2007, 41; AEA 2010, 6; A. Neumann In:
Amtsblatt der Stadt Wien 57, 1952, 95; Kenner, Gesch. der Stadt Wien, I. Wien, (1897) 105
és fig. 417; Krause, Fundort Wien 9, 2006, 192;

Állapot: Mészkő oltár, M: 0,75; Sz:

0,46; V: 0,24; Bm: 0,055-0,06 m. A
párkányzat bal felső sarka letört. Az
abacus két oldalát voluta-párna
formájúra faragták. A voluta-szemeket
rozetta díszíti. A voluta-párnák között
négyzet alakú díszítés, amelynek
elején szintén rozetta-díszítés. A oltár
tetején szépen kivésett áldozati
mélyedés. A felirat első sorában a
D(eo) D betűje fordított állapotban van
felvésve, ahogyan a Secundus névben
lévő D is. A feliraton szereplő összes L
betű kurzív formában lett felvésve.

I(nvicto) d(eo) M(ithrae)

pr(o) s(alute) Aug(usti)

Ulp(ius) Secun
dus m(iles) l(egionis) X G(eminae)
v(otum) s(olvit) l(ibens) l(aetus)

A legyőzhetetlen istennek, Mithrasnak, az Augustus üdvéért, Ulpius Secundus, a legio X

Gemina katonája, fogadalmát szívesen, örömmel teljesítette.

3. sor: A Secundus cognomen az egész Birodalomban igen gyakori név, Pannoniában Marcus
után ritka a használata. 133

133
Mócsy A., 1959. 190. o.

70
Egy Ulpius Secundus álltal állított oltár Carnuntumból: ZaCarnuntum 158. 134 Az a tény, hogy
a hegyoldalban, ahol az oltár állt, egy barlang található és a felette lévő gyalogutat még ma is
ördöglépcsőnek nevezik, bizonyítja annak a lehetőségét, hogy itt egy Mithraeum állhatott
(Neumann). 135

Dat.: Kr. u. 2-3. század.

27. Oltár.

Pannonia Superior, Illmitz.

Lelőhely: 1959. Illmitz, Neusiedl am See, Burgenland, Ausztria, „auf der Hutweide”.
Őrzési hely: Eisenstadt. Burgenländisches Landesmuseum, Inv: 24637. (28. ábra)

Kiadás: CSIR-OE-01-04, 463; Hild 57; CIMRM II., 2375; Ohrenberger, PAR 10, 1960, 1;

Állapot: Mészkő oltár, M: 0,60; Sz: 0,34; V: 0,25; Bm: 0,055-0,06 m. Egyszerű kialakítású
oltár, a párkányzat felett az akrotérionok között egy homokóra felülnézeti pozícióban,
bepontozással. A felirat első sora a felső párkányzatra van felvésve.

D(eo) I(nvicto) M(ithrae)

P(ublius) Aˆel(ius) Vale

rianus mil(es)
leg(ionis) XIIII G(eminae) s
trator c
o(n)s(ularis) v(otum) s(olvit) l(ibens) l(aetus) m(erito)

A legyőzhetetlen istennek, Mithrasnak, Publius Aelius Valerianus, a legio XIIII Gemina

katonája, strator consularis, fogadalmát szívesen, örömmel teljesítette.

134
Nemesi / Aug(ustae) sa(crum) / Ulp(ius) Se/cundus / et Ulp(ia) / Secundi/na filia / v(otum) s(olverunt)
l(ibentes) m(erito)
135
A. Neumann: Jahrbuch des Vereines für Geschichte der Stadt 17-18, (1961-62) Nr. 30;

71
4-5. sorok: Publius Aelius Valerianus valószínűleg bennszülött származású katona volt. 136
5-6. sorok: strator consularis: lovászmester
a császár, a praefectus praetorio, a legatus
Augusti vagy a procurator mellett. Ez
esetben a helytartó szolgálatában álló strator
valószínűleg nem csupán, mint helytartói
lovászmesterre kell gondolnunk, hanem egy
nagyobb egység (akár az egész legio)
ellátmányozásáról gondoskodó magas rangú
tiszt.

Illmitzben minden valószínűség szerint állt

egy Mithraeum, az I. világháború előtt még
látszottak ennek nyomai, a mithraeum létére
utal továbbá egy kultuszrelief és a fenti
oltár. Publius Aelius Valerianus
személyében valószínűleg a helyi szentély
alapítójával találkozunk. A fenti állítást (ti.
Publius Aelius Valerianus egy nagyobb egység szállítmányozását felügyelte) támasztja alá az,
hogy csak egy ilyen rangosabb tiszt fizetéséből tudhatott valaki egy szentély felállításáról/
fenntartásáról gondoskodni. Valerianus maga vagy a családja valószínűleg Hadrianus alatt
(Kr. u.117-138) nyert polgárjogot az Aelius gentilicum alapján. Cognomenje Észak-Itáliában
és Dalmatiában fordul elő leggyakrabban. Marcus Aureius uralkodása után Észak- Itáliában,
Dél-Galliában, Észak-Africában, itáliaiak leszármazottai, őslakosok utódai és keletiek is
viselték. 137

Dat.: Kr. u. 3. század eleje.

28. Fogadalmi felirat.

136
Tóth I., Soproni Szemle 25 (1971) 20. o.
137
Mócsy A., 1959, 195. o.; Barkóczi L., Acta Arch. Hung. 16 (1964) 326-327. o.;

72
Pannonia Superior, Atrans, Trojane.

Lelőhely: Crnomelj, Szlovénia, „Troianae am Hause des Bauerkral u. 14 von Zidech” CIL
Őrzési hely: Ljubljana - Narodni Muzej Slovenije (Nationalmuseum). Inv: L 28.

Kiadás: CIL III 11676; CIMRM II, 1485; RINMS 107; CBI 266; ROPR 92. o.; Müllner:
Laibacher Tagblatt 30 Sept. 1874; Illpron 1947; Winkler, Die Reichsbeamten von Noricum
1969, 129 Nr. 24; Sasel Kos 1997 Nr. 107; Petrovitsch, Legio II Italica, Forsch. in Lauriacum
13, 2006, 204;

Állapot: Mészkő töredék, M: 0,225; Sz: 1,11; V: 0,26; Bm: 0,03-0,035 m.

[…..]ius Qui[nti]l[i]anus b(ene)f(iciarius) co(n)s(ularis)

leg(ionis) II Ital(icae) templum vetustate conlab
sum et in ruina conversum sumto suo res(tituit)

…ius Quintilianus, a legio II Italica beneficiarius consularisa, az összeomlott és romba dőlt

régi templomot saját költségén helyreállította.

73
1. sor: esetleg Publius Nigrius Quintilianus: RIU IV,973. 138 A Quintilianus cognomen
leggyakrabban Dél-Galliában, Noricumban és Dalmatiaban fordul elő, de egyébként nem
sűrűn. 139
3. sor: sumto= sumptu.

Quintilianus cognomenje a nyugati tartományokból ismert, nem túl gyakori. 140

Dat.: Kr. u. 190-210.

138
Neme/si Aug(ustae) / P(ublius) Nigr(ius) / Quin/tilia/nus b(ene)f(iciarius) co(nsularis)
139
Mócsy A., 1959. 187. o.
140
Mócsy A., 1959. 187. o.; Barkóczi L., Acta Arch. Hung. 16 (1964) 322. o.; OPEL IV, 19. o.;

74
3.2 Mithras – Pannonia Inferior

29. Fogadalmi felirat.

Pannonia Inferior, Aquincum, Budapest.

Lelőhely: Budapest, Flórián tér, a via principalis keleti oldalán a scamnum tribonorumban
azonosított tribunus laticlaviusok épületében található Mithraeumban (V. Mithraeum). „Az
épület ÉK-i oldalán a 3. sz. elején öt korábbi helység átalakításával egy Mithraeumot hoztak
létre. A templom 4,4 x 2,8 m belméretű, É-D-i tájolású volt.” 141
Őrzési hely: Aquincumi Múzeum, Inv: AM 81.7.13.

Kiadás: TitAq I., 249; AE 1990, 814; AE 1993, 1308; AE 1990, 814; Kocsis L., AArchHung
41, 1989,1; Fitz J., AArchHung
41, 1989, 93, 1. Kocsis L.,
BudRég 28, 1991, 118-119.
165,1; R. Gordon, 142 407-408;
fig. 18.

Állapot: Puha mészkő

fogadalmi tábla, M: 0,50; Sz:
0,64; H: 0,295; Bm: 0,045-
0,048 m. Valószínűleg a
szentély északi falánál volt
elhelyezve, mivel a kő oldalán a
szentély északi falát díszítő falfestmény vakolatának maradványai megtalálhatóak. Felső része
megsérült, hiányos. A kő megsérült és elpusztult felső részében a dedicatio lehetett. A

141
Kocsis L., BudRég. 28 (1991) 117. o. Septimius Severus trónra kerülésével terjednek el birodalomszerte a
keleti kultuszok és vallások. A katonaság különféle kíváltságokat kap és talán ennek keretén belül hozhattak létre
egy Mithraeumot a táboron belül.
142
In: C. Wolff (Hrsg.): L'armée romaine et la religion sous le Haut-Empire romain, Actes du quatrième
Congrès, Lyon, 2006 (Paris, 2009).

75
feliratos mező profilált keretben eredetileg valószínű vonalkázott sorokban kialakított, az
elején tágas betű- és szóközöket használt a vésnök. A felirat szépen megkomponált.

[D(eo)] S(oli) [I(nvicto) M(ithrae)]

Cass[ius Marcelli]nus
trib(unus) lati(clavius) leg(ionis) II
Ad(iutricis) P(iae) F(idelis) Acmazo(n)
locum deo co(n)
s(tituerunt) v(otum) s(olverunt) l(ibentes) m(erito)

A Legyőzhetetlen Napistennek, Mithrasnak, Cassius Marcellinus a legio II Adiutrix Pia

Fidelis tribunus laticlaviusa és Acmazon az isten szentélyét létrehozták, fogadalmukat
szívesen teljesítették.

2. sor: Cassius Marcellinus: A sor kiegésztésében a sor elején még jól olvasható „Cass..”és a
sorvégi „us” szótöredékből következtethető ki. Ritterling 143 szerint 202-ben egy Lucius
Cassius Marcellinus volt Pannonia Inferior helytartója, aki Lucius Cassius Pius Marcellinus
tribunus laticlavius apja. Mindketten valószínűleg egy időben, 202-ben tartózkodhattak
szolgálati helyükön, Aquincumban. A Marcellinus cognomen Pannoniában, Marcus Aurelius
uralkodása előtt Savariában gyakori, elterjedését követően a név nagyobb valószínűséggel
származik Észak-Itáliából. 144
3. sor: tribunus laticlavius: Senatori rangú tiszt a legatus után ő volt a második a rangsorban,
a császár vagy a senatus jelölte ki.
4. sor: Acmazo: rabszolga, aki gazdájával együtt hozta létre a szentélyt. Az Acmazo név
meglehetősen ritka, ehhez ld. CIL V 5749, CIL VI 383, CIL VIII 23886; AE 1983, 163;
Mócsy 1983,3; H. Solin: Epigraphische Forschungen in Rom und Umgebung 1975, 665.

Valószínűleg ez a felirat volt a szentély alapítási felirata, ahogyan az az oltáron is említi, ám a

szentélyből korábbra datálható feliratok is kerültek elő, amelyek valószínűleg korábban a
tribunus laticlaviusok házának udvarán állhattak.

143
Ritterling 1927, 77; PIR 2 C516.
144
Mócsy A., 1959. 180. o.

76
Dat.: Kr. u. 202. 145

30. Oltár.

Pannonia Inferior, Aquincum, Budapest.

Lelőhely: Budapest, Flórián tér, a via principalis keleti oldalán a scamnum tribonorumban
azonosított tribunus laticlaviusok épületében található Mithraeumban, ún. V. Mithraeum. Az
oltár az elfalazást 146 megelőzően valószínűleg eredetileg a keleti pódium mellett állhatott.
Őrzési hely: Aquincumi Múzeum, Inv: AM 81.7.15.

Kiadás: Tit Aq. I., 250; AE 1990, 817; AE 1993, 1308;

Kocsis L., AArchHung 41, 1989, 87-88, 4, Abb. 7; Fitz
J., AArchHung 41, 1989, 94-95, 3;

Állapot: Kemény mészkő oltár. M: 1,09, Sz: 0,335, H:

0, 305, Bm: 0,025-0,065 m. Sérült abacusán kétoldalt és
középen palmettás indadísszel, tetején szögletes
mélyedéssel. Az oldalán fehér festés nyomai láthatóak.

Soli
Invicto
sac(rum)
C(aius) Iul(ius) C(ai) f(ilius) Arne(nsi tribu)
Lepidus Ter
tullus tr(ibunus) lat(iclavius)
leg(ionis) II Ad(iutricis) P(iae) F(idelis)
vot(um) exsol(vit)

145
A Kr. u. 202-es szentélyalapítás mellett szól, hogy Septimius Severus trónra kerülése (Kr. u. 193) előtt
lehetetlen volt, hogy egy katonai táboron belül állítsanak fel egy „keleti” misztériumvallás szentélyét.
Valószínűleg Septimius Severus ajándékozta ezt a kíváltságot a katonaságnak. Továbbá ebben az időben látogat
el a császár Pannoniába. A császárlátogatás alkalmából Mithrasnak állított oltárok: CIL III. 4539, 4540, 15184.
146
A Mithraeum elfalazása összefügghet a Kr. u. 3. század 2. felében lezajló háborús eseményekkel és a
hadsereg átszervezésével.

77
A Legyőzhetetlen Napnak, Caius Iulius Lepidus Tertullus, Caius fia az Arnensis tribusból, a
legio II Adiutrix Pia Fidelis tribunus laticlaviusa fogadalmát megtartotta.

3-4. sorok: Caius Iulius Lepidus Tertullus-hoz, ld. Barbieri 1952, 298; Degrassi 1952, 55 és
195.; PIR IV. 554. 273. Valószínűleg Kr. u. 193 és 195 között legatus Augusti pro praetore a
leg. III Aug.-ban. Két felirata is ismert Numidiából: CILVIII, 8309 és CIL VIII, 17890a. Ez
alapján megközelítőleg behatárolható, hogy Kr. u. 178-182 között lehetett tribunus laticlavius
a legio II Adiutrixban.

Dat.: Kr. u. 178-182.

31. Oltár.

Pannonia Inferior, Aquincum, Budapest.

Lelőhely: Budapest, Flórián tér, a via principalis keleti oldalán a scamnum tribonorumban
azonosított tribunus laticlaviusok épületében található Mithraeumban, ún. V. Mithraeum. A
templom omladékában a nyugati pódium mellett került elő.
Őrzési hely: Aquincumi Múzeum- Inv: AM 86.10.9.

Kiadás: TitAq. I., 251; AE 1990, 820; Kocsis L., AArchHung 41, (1989) 91, 7 és Abb. 10;
Fitz J., AArchHung 41, (1989) 96-98, 6;

Állapot: Kemény mészkő oltár, M: 0,44; Sz: 0,225; V: 0,18; Bm: 0,02-0,025 m. Az oltár
elnagyolt kivitelű, abacusán két oldalt akrotérion, teteje lekerekített, szögletes mélyedéssel. A
felirati mező a párkányánzatra, valamint a lábazatra is vésve van.

Invicto

Mithrae
pro sal(ute) L(uci)

78
Aur(eli) Galli
tˆrib(uni) <l=I>aticl(avii)

Aurelius Aliphus posuiˆt

A Legyőzhetetlen Mithrasnak, Lucius Aurelius

Gallus tribunus laticlavius üdvéért Aurelius
Aliphus állította.

3-4. sor: Lucius Aurelius Gallus: Egy Lucius

Aurelius Gallus 147 ismert, aki 198-ban consul
ordinarius, ha ugyanerről a személyről van szó,
akkor kb. 183-188 között lehetett a leg. II Ad.
tribunus laticlaviusa. Egy Gallus által állított
felirat ezen kívül is ismert Brigetio
territóriumából: RIU III., 709. 148
6. sor: Aurelius Aliphus: itáliai eredetű név,
valószínűleg Gallusnak, vagy családjának
felszabadított rabszolgája lehetett, ehhez ld.
Mócsy 1983.14; Barkóczi 1964, 59/24, 304-305;
AE 1980, 196, 53. Az Aliphus névhez még ld.
Fehér, Nyelvtörténet 2007, IV.4.4.3.

Dat.: Kr. u. 183-188.

32. Oltár.

Pannonia Inferior, Aquincum, Budapest.

147
PIR I. 1517. 313; Fitz J.: Legati legionum Pannoniae Superioris. AAnt 9 (1961) 159-207.
148
Nymphis/ sacrum/ L. Aurelius/ Gallus/ leg(atus) Aug(usti)

79
Lelőhely: Budapest, Flórián tér, a via principalis keleti oldalán a scamnum tribonorumban
azonosított tribunus laticlaviusok épületében található Mithraeumban. Az oltár az elfalazást
megelőzően a keleti pódiumon állhatott.
Őrzési hely: Aquincumi Múzeum, Inv: AM 81.7.16.

Kiadás: TitAq. I., 252; AE 1990, 818; Kocsis L., Inscriften Acta Arch. Hung. 41, (1989)
88/89,5;

Állapot: Kemény mészkő oltár, M: 1,07; Sz: 0,487; V: 0,402; Bm: 0,032-0,04 m. Abacusán
két oldalt akrotérion, középen háromszög alakú díszben rozetta. Teteje simára simított. Az
oltár törzsén a véső nyomai látszanak.

Soli Invicto
Mit<hr=RH>ae
C(aius) Minucius
Ticidianus

Annius Faus
tus trib(unus) lat(iclavius)
leg(ionis) II Adi(utricis) P(iae) F(idelis)
v(otum) s(olvit)

A Legyőzhetetlen Napnak, Mithrasnak Caius

Minucius Ticidianus Annius Faustus a legio II
Adiutrix Pia Fidelis tribunus laticlaviusa,
fogadalmát teljesítette.

2. sor: Mitrhae - ld. Fehér, Nyelvtörténet 2007,

IV. 4.4.3.4.

Dat.: Kr. u. 3. század eleje.

80
 33. Oltár.

Pannonia Inferior, Aquincum, Budapest.

Lelőhely: Budapest, Flórián tér, a via principalis keleti oldalán a scamnum tribonorumban
azonosított tribunus laticlaviusok épületében található Mithraeumban. Az oltár az elfalazást
megelőzően a keleti pódiumon állhatott.
Őrzési hely: Aquincumi Múzeum, Inv: AM 81.7.14.

Kiadás: TitAq. I., 253; AE 1990, 819; Fitz J., AArchHung 41, (1989) 96, 5; Kocsis L.,
AArchHung 41, (1989) 89-90, 6 és Abb. 9;

Állapot: Kemény mészkőből készült oltár, M: 1,11; Sz: 0,415; V: 0,365; Bm: 0,035-0,05 m.
Feltűnően szépen kidolgozott, sérült abacusán
kétoldalt akroterion díszítés között rozetta. Felső
párkányán stilizált babérlevél díszítés, tetején
félgömb alakú mélyedés. Törzsén profilált
keretben, szépen komponált és faragott felirat.
Az első sorban háromágú csillag
interpunctioként.

S(oli) I(nvicto) M(ithrae)

Sex(tus) Decimˆi
us Verus
Barbarus
tˆrib(unus) lˆeg(ionis) II
Aˆd<i=L>(iutricis) c(larissimus) i(uvenis) pro sa
lute sua eˆt suo
rum ex voto

A legyőzhetetlen Napnak, Mithrasnak, Sextus

Decimus Verus Barbarus, legio II Adiutrix tribunusa, jeles ifjú, maga és övéinek üdvéért,
fogadalomból (állította).

81
6. sor: clarissimus iuvenis: A késői köztársaságkortól általános senatori, tiszteletbeli cím volt
a vir clarissimus, amely a Kr. u. 2. századtól a hozzátartozóiknak is kijárt, így clarissima
femina, clarissimus iuvenis, clarissimus puer, clarissima puella.
7. sor: pro se et suis: Valószínű, hogy e kifejezés alatt a katonák egy speciális csoportja
értendők, és a formula a római hadseregen belüli jellegzetes csapatszellem
megnyilvánulásaként értelmezhető.
9. sor: VO TO- a mészkő sérülése miatt térköz.

Ehhez hasonló babérlevél díszítéssel találkozunk a III. Mithraeumban (M. A. Victorinus)

oltárainak párkányzatán, valószínű tehát, hogy egy műhelyből és egy időből származnak az
oltárok. 149

Dat.: Kr. u. 101-300.

34. Oltár.

Pannonia Inferior, Aquincum, Budapest.

Lelőhely: Budapest, Flórián tér, a via principalis keleti oldalán a scamnum tribonorumban
azonosított tribunus laticlaviusok épületében található Mithraeumban. Eredeti helyén, a
nyugati pódiumnál volt elhelyezve.
Őrzési hely: Aquincumi Múzeum, Inv: AM 81.7.17.

Kiadás: TitAq. I., 254; AE 1990, 815; Kocsis L., ActaArchHung 41, (1989) 84 Nr. 2; Fitz J.,
Verwaltung Pannoniens 2, (1993) 683 Nr. 388;

Állapot: Mészkő oltár, M: 0,92; Sz: 0,455; V: 0,375; Bm: 0,05-0,03 m. Kialakítása és
elhelyezése beleillik a Mithraeum északi falán levő falfestménybe, valószínűleg
belekomponálták a szentély falának látványába. Abacusán elöl kétfülű, gömbhasú cantharos
van, amiből kétoldalra szőlőfürtös inda hajlik ki, egy-egy szőlőfürttel. A talpazaton, a négy
sarkon egy-egy kétsoros akanthus levelű fejezettel négyszögletes oszlopok állnak, amelyet
elöl szőlőfürtös, leveles inda motívum díszít. A hengeres törzsre kígyó tekeredik fel,

149
Kuzsinszky B., BudRég. 1 (1889) 78. o.

82
valószínűleg az oltár maga egy Petrogenitus oltár lenne, amelynek azonban a felső része
hiányzik. Ma már nem dönthető el, hogy a kígyó feje hogyan volt kialakítva és hogy
ténylegesen az oltáron volt-e a sziklából születő Mithras szobra. Az oltáron még láthatók az
eredeti festés nyomai, a kígyó vörössel mázolt, ahogyan a cantharos és a szőlőszemek is. Az
abacuson, a cantharos két oldalán és a felső
párkányzaton szerepel a felirat.

D(eo) S(oli) I(nvicto) M(ithrae)

L(ucius) C(assius?) Pius Marcellinu[s]

A Legyőzhetetlen Napistennek, Mithrasnak, Lucius

Cassius Pius Marcellinus (állította).

2. sor: l(ocum) c(onstituit) - AE 1990, 815.

Lucius Cassius Pius Marcellinus: Fitz J.: L.
Cassius Pius Marcellinus. AAnt. 8 (1960) 406-415;
Fitz J.: Tribuni Laticlavii in Pannonien. = Tituli 4
(1982) 329.

Dat.: Kr. u. 202.

35. Oltár.

Pannonia Inferior, Aquincum, Budapest.

Lelőhely: „Kataucsich georg. 1,420 ex schedis Iakossich u. 28.” – CIL (Talán a laticlaviusok
Mithraeumában állhatott).
Őrzési hely: elveszett

Kiadás: CIL III., 3481; ILS 4260; CIMRM II., 1790; TitAq. I., 256; MMM II., 334; Turcan,
Robert 150,32; Gabler D., BudRég 28 (1991) 135 és 136, 8; Kocsis L., AArchHung 41, 1989,
91, Nr. 8;

150
T. Robert: Les religions de l’Asie dans la vallée du Rhône. (Études préliminaires aux religions orientales dans
l’Empire romain; 30) Leiden, Brill, 1972.

83
Állapot: elveszett oltár.

Invicto
M<i=Y>thrae
Nabarze
Tib(erius) Ponti
us Ponti
anus trib(unus)
lat(iclavius) leg(ionis) II Ad(iutricis)
P(iae) F(idelis) d(onum) d(edit) v(otum) s(olvit) l(ibens) m(erito)

A Legyőzhetetlen, nabarze Mithrasnak, Tiberius Pontius Pontianus, a legio II Adiutrix Pia

Fidelis tribunus laticlaviusa adta ajándékul, fogadalmát szívesen teljesítette (az isten) érdeme
szerint.

3. sor: A MY és THRAE között interpunctio, ahogyan a NA és BARZE között is.

Nabarze: perzsa eredetű szó, jelentése valószínűleg „legyőzhetetlen”, Mithras egyik
jelzője, az Invicto szinonímája, ehhez ld. Campbell 1968, 228. és Pint. Cf. Titulus urbanus
Orell. 1932: invicto d(eo) Navarze.
4-5. sorok: Tiberius Pontius Pontianus: Egy Tiberius Pontius Pontianus, 151 consul suffectus
ismert 218-ból, amennyiben ugyanarról a személyről van szó 202-206 között lehett a leg. II
Ad. tribunus laticlaviusa. Továbbá a családi sírkövük is ismert Sarmizegetusa-ból: CIL III.,
6271. 152
8. sor: Pintér olvasata: P. F. O. D. V. S. L. X. M.

Dat.: Kr. u. 202-206.

151
Ritterling 1927, 84. o.; Dobó Á. 1968. 90. o., 124; Degrassi 1952, 134. o., 218; PIR P 816.
152
D(is) M(anibus) / P(ublio) Pont(io) Secundino / v(ixit) an(nos) X m(enses) III d(ies) XXIII / P(ublio) Pont(io)
Blando v(i)x(it) a(nnos) VI d(ies) VII / P(ublius) Pont(ius) Pontian(us) fili(i)s / et Valeriae / Blandinae coniugi /
vix(it) ann(os) LXV

84
 36. Oltár.

Pannonia Inferior, Aquincum, Budapest.

Lelőhely: 1855-ben találták meg, Óbudán, Szentendrei út 150 alatt. 153 A II. Mithraeum
területén.
Őrzési hely: Magyar Nemzeti Múzeum, Inv: 17/ 1855.2

Kiadás: CIL III., 3480; CIMRM II., 1774; TitAq I., 260; Seidl 1856, 293; RD 42 sz; Mócsy
A. 1962, 592:49; Mócsy A.- Fitz J. 1990, 57; Fitz J. 1993,545 (327/1 sz.);

Állapot: Mészkő oltár, M: 1,22; Sz: 0,64; V: 0,50 m. Az oltár törzsét profilált lábazat és
párkány zárja le. Az abacus két oldalát volutapárna formájú díszítés, a voluta-szemeket
rozetta díszíti. A voluta-párnák között valószínűleg szintén egy rozetta állhatott, ám a díszítés
letört, ahogyan a jobb oldali voluta-szem is. A betűket vörös színnel emelték ki. A felirat első
sorát a párkány léctagjára írták, a párkányzat mindkét sarka letörött.

Deo Invicto
Mit(h)rae C(aius)
Iul(ius) Casti
nus leg(atus) Aˆugg(ustorum)
pr(o) pr(aetore)

A Legyőzhetetlen Istennek, Mithrasnak, Caius

Iulius Castinus, császári legatusa (állította).

1. sor: INVICT között O térköz.

2. sor: Mitrae –Mithrae helyett.
2-4. sorok: Caius Iulius Castinushoz ld. PIR I 566.
4. sor: legatus Auggustorum pro praetore: A két
Augustus valószínűleg Caracalla és Geta lehet.

153
Vasárnapi Újság 63 (1855. febr. 25.)

85
Caius Iulius Septimius Castinus Kr. u. 209 és 211 között volt Pannonia Inferior helytartója, 154
Kr. u. 210-ben consul designatus volt (CIL III 10471, CIL III 10472, CIL III 10473) Kr. u.
211-212-ben pedig consul suffectus. Egy Biatorbágyon talált feliraton említik még: RIU VI,
1337.

Dat.: Kr. u. 208-210 között.

37. Oltár.

Pannonia Inferior, Aquincum, Budapest.

Lelőhely: 1908. Budapest, Szentendrei út, Miklós

tér. A II. Mithraeum területén.
Őrzési hely: Aquincumi Múzeum- Inv: AM
64.10.137.

Kiadás: CIMRM II., 1781; TitAq I., 261; AE

1910, 127;

Állapot: Mészkő oltár, M: 0,585; Sz: 0,25; V:

0,20; Bm: 0,034- 0,024 m. Az oltár törzse szépen
simított, festék nyomai látszódnak rajta. A magas
coronán véső nyomok láthatók. A felirat első sora
a párkányzaton, az isten neve két háromágú csillag
között; a felirat többi sora az oltár törzsén szépen
vésett, jól elosztott szerkesztésű.

Invicto
Mitˆ(h)raˆe P(ublius)
Aˆel(ius) Atta
actaˆr(ius) le

154
Alföldy G., 1977, 237-38, 251-52; Fitz J., 1993-95, 489-505. o.,529-541; Lőrincz B.: Zu den Fasti der
römischen Provinz Pannonien, Acta Arch. Hung. 49 (1997) 469-471.

86
g(ionis) II Aˆd(iutricis) P(iae) F(idelis)
Aˆnˆt(oninianae) v(otum) s(olvit) l(ibens) m(erito)

A Legyőzhetetlen Mithrasnak, Publius Aelius Atta, a legio II Adiutrix Pia Fidelis Antoniniana
actariusa, fogadalmát szívesen teljesítette (az isten) érdeme szerint.

3. sor: Atta(lus?)- CIMRM II. 1781, a cognomenhez ld. Meid, Personnamen 2005, 253/254,
Fehér, Nyelvtörténet 2007, 212. Mócsy szerint az Atta cognomen viselői Marcus Aurelius
előtt mind kelták voltak. 155
4. sor: actarius, ld. 12.-es feliratnál.

Dat.: Kr. u. 211-212.

38. Oltár.

Pannonia Inferior, Aquincum, Budapest.

Lelőhely: 1970.-ben találták meg, Budapest,

Keled u.
Őrzési hely: Aquincumi Múzeum, inv: AM
70.10.17.

Kiadás: TitAq-01, 79 és 367; AE 2009, 1115;

RIU 7, 212. Tóth I. Addenda, Specimina Nova 4
(1988) 61; Das Röm. Budapest 1986, Kat. Nr.
768;
Állapot: M: 1,05; Sz: 0,575; V: 0,30 Bm: 0,04-
0,05 m. Palimpsestus felirat. Az oltár abacusán
indás-szőlős díszítés.

Aurelius
Filander

155
Mócsy A., 1959. 165. o.

87
veteranus
legionis II Adi(utricis) P(iae) F(idelis)
Invicto deo
votum s(olvit) l(ibens) m(erito)

Aurelius Filander, a legio II Adiutrix Pia Fidelis veteránja, a legyőzhetetlen istennek,

fogadalmát szívesen és (az isten) érdeme szerint beváltotta.

Az eredeti levésett felirat:

[---]L[-]L[-]LTO
[---]P
[---]V[-]
[------]
[------]
I[---]
[------]
[---]C[---]
[---]E[---]

2. sor: PH az F helyett, ehhez ld. Fehér Bence: Nyelvtörténet, 2007, IV.4.4.3.3.

Dat.: Kr. u. 3. század.

39. Oltár.
Pannonia Inferior, Aquincum, Budapest.

Lelőhely: 1960. Budapest, a civilvárosi amphitheátrum mellett. Szentendrei út, „Aranyhegyi

árok”. A III. Mithraeum közelében.
Őrzési hely: Aquincumi Múzeum, inv: 64.10.162

Kiadás: TitAq-01, 354; AE 1965, 123; RIU 7, 220; Sellye, Bud. Rég. 21, (1964) 298;
Szilágyi, Bud. Rég. 23, (1973) 162;

88
Állapot: M: 0,956 Sz: 0, 438 V: 0,265 m. Mészkő oltár, amelynek jobb alsó sarka letörött.
Egyszerűen profilált, abacusa díszítetlen. A feliratos mező vonalkázásai jól kivehetőek.

D(eo) S(oli?) O(mnipotenti?)

Iul(ius) Mar
cellinus
mil(es) leg(ionis) II Ad(iutricis)
ex v(oto) pos(uit)

A mindenható Napistennek, Iulius Marcellinus a legio II

Adiutrix katonája fogadalmát beváltotta.

1. sor: D(eo) S(ilvano) O(rientali)- Szilágyi.

Dat.: Kr. u. 2. század.

40. Oltár.
Pannonia Inferior, Campona, Nagytétény.

Lelőhely: Nagytétény, Budapest XXI. kerület.

Őrzési hely: Nemzeti Múzeum, Budapest.

Kiadás: RHP 189; TitAq II., 1001; MMM II., 216 és fig. 190; Paulovics I., In: Dissertationes
in honorem Dr. E. Mahler, Budapest, 1937, 11; Paulovics I.: II limes Romano in Ungheria,
Róma, 1938, 12.

Állapot: Trapéz alakú mészkő oltár. M: 0,68; Sz: 0,53-0,85; Bm: 0,047-0,035 m. Az oltár
jobb oldalán a törzsből egy darab kitört, erősen sérült, kettétört oltár. A corona közepén, két
akrotérion között; rotunda díszítés. A párkányzat durván megmunkált, lekopott.

Inv(icto) S(oli) M(ithrae)

Val(erius) Valens [vet(eranus)]
ex dec(urione) al[ae]
I T<hr=RH>a(cum) vet(eranae)

89
v(otum) s(olvit) l(ibens) m(erito)

A Legyőzhetetlen Napnak, Mithrasnak, Valerius

Valens, veterán az ala I Thracum veteranae
parancsnokságából, fogadalmát szívesen
teljesítette (az isten) érdeme szerint.

3. sor: decurio: A lovas segédcsapatnak, az ala

kisebb egységének, a turma-nak a parancsnoka.

A Valens cognomenhez ld. Mócsy: Bevölkerung

194. o. Az alae I Thracum veterana már a Kr. u.
106-os provincia felosztáskor Pannoniában
tartózkodott, állomáshelye valószínűleg Ala
Nova volt, majd Kr. u. 118-119-ben Intercisába
lettek vezényelve. Kr. u. 138-ban lettek
Camponába vezényelve, ettől kezdve a Kr. u. 3.
századig itt állomásoztak.

Dat.: Kr. u. 200-250.

41. Oltár.

Pannonia Inferior, Aquincum, Budaörs.

Lelőhely: Budaörs, 1817. Júniusában találták egy Mithras-relieffel és a RIU 1334-es felirattal
együtt.
Őrzési hely: Magyar Nemzeti Múzeum, Inv: RD 44.

Kiadás: CIL III., 3383; RIU VI., 1332; ILS 4231; CIMRM II., 1792; ZPE 140, 275; AE
2002, 1175; Haliczky 1818, 225, 11 sz.; Orelli- Henzen 1921 sz.; RD 44 sz.; Hekler 1923-26,
87; Mócsy A. 1962, 714:64; Barkóczi L. 1964, 313, 129:2 sz.; Soproni S. 1994; Rómer -
Desjardins 44;

90
Állapot: Mészkő oltár, M: 0,87; Sz: 0,46; V: 0,48 m. Profilált lábazatú és párkányú oltár. A
párkány léctagozata fafaragásra emlékeztető ékvésettel díszített. Az abacus sérült, elülső
részén középen hatágú rozetta dísz nyomai.

D(eo) Inv(icto) M(ithrae)

M(arcus) Aur(elius) Fr
onˆtinian
us M(arcus) Aur(elius)
Fronˆto mil(ites)
leg(ionis) II Ad(iutricis) pro s(alute)
suˆa eˆt suorum
tˆemp(lum) constitu(erunt)

A Legyőzhetetlen Istennek, Mithrasnak,

Marcus Aurelius Frontinianus és Marcus
Aurelius Fronto, a legio II Adiutrix katonái,
maga és övéinek üdvéért, a szentélyt
felépítették.

Egy ekkora költségvállalás, amely egy

szentély létrehozásával járt egyáltalán nem
ritka az alacsonyabb rangú katonák részéről, amely nem csekély áldozatot jelentett részükről.
A testvérek személyében tehát a budaörsi Mithraeum alapítóit tisztelhetjük. A Fronto
cognomen Dalmatiában gyakori, illyr gyökerű közegben viselt név. 156

5. sor: Cognomenje Dalmatiában gyakori, illyr közegben viselt név, ehhez ld. Mócsy A.,
1959, 175. o. és Barkóczi L., 1964, 313. o.
7. sor: pro se et suis: ld. 32. felirat.

Dat.: Kr. u. 213.

156
Mócsy A., 1959. 175. o.; Barkóczi L., Acta Arch. Hung. 16 (1964) 313. o.

91
 42. Oltár.

Pannonia Inferior, Aquincum, Budaörs.

Lelőhely: Budaörs, 1817. Júniusában találták egy Mithras-relieffel és az előző felirattal

együtt.
Őrzési hely: Magyar Nemzeti Múzeum, Inv: RD 45.

Kiadás: CIL III., 3384; RIU VI, 1334; ILS 4232; CIMRM II., 1793; ZPE 140, 275; AE 2002,
1175; Haliczky 1818, 225-226, 12 sz.; Orelli - Henzen 1922 sz.; RD 45 sz.; Mócsy A. 1962,
714: 64; Barkóczi L. 1964, 313, 129: 1sz.;

Állapot: Mészkő oltár, M: 0,64; Sz: 0,44; V: 0,29 m. Profilált lábazatú oltár, amelynek felső
része, a párkányzat és az abacus
hiányzik.

Sol(i) soc(io)
M(arcus) Aˆur(elius) Fron
tinianus
eˆt M(arcus) Aur(elius) Fr[o]
nto mil(ites) leg(ionis)
II Aˆd(iutricis) fratres
tˆempl(um) const(ituerunt)
Anˆtonino / IIII co(n)s(ule)

A szövetséges Napnak, Marcus Aurelius

Frontinianus és Marcus Aurelius Fronto
a legio II Adiutrix katonái, testvérek, a
szentélyt felépítették, Antoninus IV.
consulsága alatt.

1. sor: Soli socióhoz ld. Manfred Clauss, The Roman Cult of Mithras: the god and his
mysteries, revised edition, translated by Richard Gordon. Edinburgh, Edinburgh University
Press, Routledge, 2000. 146-147.o. Sol Socius kultusza egybemosódik a Mithras-kultusszal, a

92
kettő közötti különbség abban rejlik, hogy Sol a látható Nap, míg Mithras a mindent betöltő,
mindenhová eljutó fény. A fratres értelme kettős, a dedikálók, ahogyan neveikből is kitűnik
édestestvérek voltak, egyúttal azonban a fratres kifejezés azt is jelölhette, hogy egyazon
vallásos társulat tagjai, úgy, mint ezt Mommsen és Cumont is gondolta.

Dat.: Kr.u. 213.

43. Oltár.

Pannonia Inferior, Aquincum, Csabdi.

Lelőhely: Csabdi, Fejér megye.

Őrzési hely: Székesfehérvár - Szent István Király Múzeum, Inv.: 90.10.1.

Kiadás: RIU VI., 1355; EpPann., 26; AE 2004, 1133; Alföldy G., Specimina Nova 18,
(2004) 26;

Állapot: Mészkő oltár, M: 1,03; Sz: 0,36; V: 0,16, Bm: 0,04 m. Három oldalról profilált
törzsű, keskeny oltár, nagy párkányzattal. Az akrotérion díszítés fordított helyzetben látható.
A feliratos mező sérült, a felirat első sora a párkányzat lécén van vésve. Az oltár talpazatán
véső nyomai láthatók.

Deo

Soli
Invicto
Mit(h)r(a)e
Sep(timius) Mes
sorinus
(centurio) ord(i)n(arius)
leg(ionis) II Adi(utricis)
v(otum) s(olvit) l(ibens) m(erito)

93
A legyőzhetetlen Napistennek, Mithrasnak, Septimius Messorinus, a legio II Adiutrix centurio
ordinariusa, fogadalmát szívesen teljesítette (az isten) érdeme szerint.

7. sor: centurio ordinarius: A Kr. u. 2. századtól egyre gyakrabban használják a centurio

helyett.

Egy centurio ordinarius, aki a legio II Adiutrixban szolgált, ismert a CIL V 6422. feliratról. A
Messorinus névhez ld. még talán: Királyszentistván: AE 2001, 1636; Castellum
Arsacalitanum (Numidia): CIL VIII, 6055; Virunum (Noricum): ILLPRON 610.

Dat.: Kr. u. 200-300.

44. Oltár.

Pannonia Inferior, Aquincum, Besnyő.

Lelőhely: Besnyő, Fejér Megye.

Őrzési hely: Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest.

Kiadás: CIMRM II., 1805; RIU VI, 1476; EpPann,37; AE 1944, 88; AE 1947 27; AE 2004,
1133; Alföldi A., In. Arch. Ért. (S III) I. 1940, 221 és Pl. XXVIII, 4; Alföldi A.: Epigraphica
3 (1941) 182; R. Egger: Pannonica, In: Omagiu lui Constantin Daicoviciu cu prilejul
implinivii a 60 ani. Bucuresti 1960, 169.

Állapot: Mészkő oltár, M: 0,93; Sz: 0,43; V: 0,35; Bm: 0,023- 0,025 m. Profilált lábazatú és
párkányzatú oltár. A párkányzat erősen sérült, töredezett a felirat első sor, amely a
párkányzatra volt vésve. Abacusán palmettás indadíszítések között acanthus levelek.

[So]li Inv[ict]o
Mit(h)r(a)e
L(ucius) Sep(timius) Victo
r a(rmorum) c(ustos) leg(ionis) II Aˆdˆi(utricis)
P(iae) F(idelis) ex vis<u=O>

94
posuit
Pr(a)esentˆe eˆt
Extˆricato
co(n)s(ulibus)

A Legyőzhetetlen Napnak, Mithrasnak, Lucius

Septimius Victor, a legio II Adiutrix Pia Fidelis custos
armoruma látomása alapján állította, Praesente és
Extricato consulsága alatt.

3. sor: Lucius Septimius Victor: PIR B 166; PIR M

518. A Victor cognomen leggyakrabban a határmenti,
„katonai” provinciákban elterjedt.
4. sor: a(gens) c(uram)- CIMRM II 1805.
curam agentes - CIL III 10429.
5. sor: ex viso: 103 feliratról ismert kifejezés. Az oltár
állítójának álmában megjelent az isten, ezért állított
neki emléket.

Dat.: Kr. u. 217.

45. Fogadalmi felirat.

Pannonia Superior, Aquincum, Budapest, Mithras?

Lelőhely: Óbuda, Krisztinaváros, Gyár u. 157 „in aedibus Balok reperta et servata.” CIL
Őrzési hely: 1906-ban Budán a Mozdony u. 17. szám alatt befalazták.

95
Kiadás: CIL III., 3474; CIMRM II., 1776; TitAq I., 226; CBI 378; Kuzsinszky B.: Bud. Rég.
6 (1899) 132;

Állapot: Mészkő fogadalmi felirat, M: 0,66;

Sz: 0,33 m. A feliratos mező profilált
keretben, elnagyolt kivitelű.

Minitrae
Aur(elius) Florian
us vet(eranus) ex b(ene)f(iciario)
co(n)s(ularis)
pro salute{m}
mea{m} et om
nium meorum
numini eius
d<e=I>dicavi Sabino
II et Venusto co(n)s(ulibus)

Minitranak, Aurelius Florianus, veterán, korábban beneficiarius consularis, saját maga és

minden hozzátartozója üdvéért, (az isten) akarata szerint szentelte, Sabinus II és Venustus
consuli évében.

1. sor: MINITRAE - Minervae? (Kuzsinszky).

- Mithrae (CIMRM).
3. sor: co(n)s(ulis) –CIMRM.
8. sor: DIDICAVI, a dedicavi helyett, a vulgáris latinban gyakori használat.

Egy másik, Aurelius Florianus álltal Aquincumban állított felirat: TitAq I., 98. Esetleg még
M. Aurelius Cocceius Florianus, primuspilus legionis X geminae, Vindobona-ból: CIL III
14359.26

Dat.: Kr. u. 240.

96
 46. Oltár.

Pannonia Inferior, Teutoburgium, Dalj.

Lelőhely: Dalj, Osijek, Horvátország, „Ulica casa ad Gaspar Capa pertinens aedificaretur.”-
ILJ III. 3015.
Őrzési hely: Zágráb, Arheološki Muzej.

Kiadás: ILJ III, 3015; RHP 88; CIMRM II, 1635; AE 1912, 129; Kraft 1951, 222; Barkóczi
L. 1964, 351 Kat. 156/3; Pinterovic 1968, 14; J. Brunsmid, VHAD NS 11 (1910/11) 121 n.
742 cum im. Photo; M. Bulat, Osjecki zbornik 7 (1960) 5; D. Pinterovic, ib. 9 (1967) 34; L.
Zotovic, Mitraizam na thi Jugoslavije (1973) 22 és 20;

Állapot: Mészkő oltár, bal szélén sérült. M: 0,585; Sz: 0,24; V: 0,20 m.

I(nvicto) d(eo) M(ithrae)

[Ve]t(urius) Du
[bi]tatus
[vet(eranus)] a(lae) I c(ivium) R(omanorum)
[e]x dupl(icario)
v(otum) s(olvit) l(ibens) m(erito)

A Legyőzhetetlen istennek, Mithrasnak, Veturius Dubitatus, veterán, korábban az ala I civium

Romanorum duplicariusa, fogadalmát szívesen teljesítette (az isten) érdeme szerint.

2. sor: Ve[t(unius)] -Fitz 1962, 68.

5. sor: duplicarius: A katona nagyobb zsoldot kapott a rendesnél, duplarius (duplicarius) volt,
vagy akár katonai ajándékként az élelmiszer megkettőzése is járt azoknak, akik ebben
részesültek.

Az ala I civium Romanorum a dák háborúk után már igen korán Pannoniában állomásozott.
Valószínűleg már a Kr. u. 113/114 –es évben Pannonia Superior területén a Duna menti
erődben Rittium-ban (Surduk) telepítették le. Kr. u. 118/119 és 138 között a pontos helyét a
tartományban nem lehet megállapítani, akkor valószínűleg Burgenae-ben jártak. Ezután

97
lehetett a szállásuk Kr. u. 176-ig folyamatosan Intercisában. Kr. u. 149-ben vett részt a csapat
egy különítménye Antoninus Pius császár oldalán Mauritániában lévő háborúban. Intercisából
valószínűleg Őcsény-Szigetpusztára telepítették át őket és ott is maradtak körülbelül 200-ig.
A következő helyszín Teutoburgium. Kr. u. 252-ben vettek részt a csapatok Gallus
Trebonianus császár perzsa hadjáratában. Az ala és Teutoburgium kapcsolatához ld. W.
Wagner, Die Dislokation der römischen Auxiliarformationen (1938) 26. A Dubitatus
cognomen gyakori Noricumban. Feltételezhető, hogy egy kelta név latinosított formája, amely
Pannoniában lesz a legelterjedtebb. 157 Ezt támasztja alá Tóth István véleménye is: „A
Dubitatus jellegzetes kelta cognomen.” 158

Dat.: Kr. u. 200 körül.

47. Oltár.

Pannonia Inferior, Ulcisia Castra, Pócsmegyer.

Lelőhely: 1916, Pócsmegyer, Leányfalu.

Őrzési hely: Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Inv: 62.193.1.

Kiadás: CIMRM II, 1803; RIU III, 863; RHP 445; Nagy T., In: Arch. Ért. 77, (1939) 132;
Nagy T., ArchÉrt 89, (1962) 282;

Állapot: Mészkő oltár töredék. M: 0,255; Sz: 0,24; V: 0,07 m.

----]-
[I(nvicto)] S(oli) Mi[thrae]
[I]ul(ius) et Pattu
o custor(es)
armorum
coh(ortis) (milliariae) n(ovae) Sev
er(ianae) v(otum) s(olverunt) l(ibentes) m(erito)

157
Mócsy A., 1959. 172. o.
158
Tóth István- Szabó Ádám: Bevezetés a római feliratok világába. Pécs, 1999. 19. o.

98
A legyőzhetetlen Napnak, Mithrasnak, Iulius és Pattuo, a cohors milliaria nova Severiana
custos armorumai, fogadalmukat szívesen teljesítették (az isten) érdeme szerint.

1. sor: Nagy Tibor 159 a feloldást

kétségbe vonva, feliratunkat nem
sorolja a Mithrasnak szentelt
feliratok sorába.
2. sor: [I(nvicto)] S(oli) M(ithrae)
– Nagy 1939, 132.
--]us mi[l(es) – CIMRM II
1803.
Da]sme[nus] - Nagy T.,
ArchÉrt 89 (1962) 282.
3. sor: ……./vi et pai (?) tu.
4. sor: custor (!); custor(es) –
Nagy 1939.

Dat.: Kr. u. 200-250.

48. Fogadalmi felirat.

Pannonia Inferior, Intercisa, Dunaújváros, Dunapentele.

Lelőhely: Öreghegy, Dunapentele, „Calvarienberg ad puteum”- CIMRM.

Őrzési hely: Budapest -
Magyar Nemzeti Múzeum, Inv:
71. 1902.1.

Kiadás: CIL III, 10308; RIU

V., 1101; CIMRM II, 1832;
Fröhlich I., In: Arch. Ért. (1890)

159
Nagy T., 1962. 282. o.

99
23; AEMO XIV, 1891, 8; Domaszewski, In: AEMO XIII, 1890, 140; Patsch, In: RM VIII,
1893, 194; Hampel, In: Arch. Ért. (1906) 230 és 240; Dobó Á. Arch. Ért. (1940) 59; Intercisa
I. (1954) 334;

Állapot: M: 0,17; Sz: 0,37; H: 0,30; Bm: 0,048 m.

[D]eo Soli Au[g(usto) …]

[…]limus stat(ionarius) […]
[p]ub(lici) v(otum) s(olvit) l(ibens) m(erito)

A fennséges Napistennek… limus, stationarius, a nyilvánosságnak fogadalmát szívesen

teljesítette (az isten) érdeme szerint.

2. sor: stationarius: A beneficiariushoz hasonló funkcióval ellátott katonák, a segédcsapatok

szolgálatában. Nevét a kisebb helyőrségeken való állomásról kapta.

Dat.:

49. Oltár.

Pannonia Inferior, Intercisa, Dunaújváros.

Lelőhely: Dunaújváros, a 646. számú sírból.

Őrzési hely: Dunaújváros - Intercisa Múzeum, Inv: 68.85.1.

Kiadás: RIU V., 1099; AE 1971, 331; RHP 335; Vágó E. B., Alba Regia 11 (1970) 464; Fitz
J. (1972) 20;

Állapot: Oltártöredék, M: 0,38; Sz: 0,28; V: 0,175; Bm: 0,035-0,04 m. Az abacusa

díszítetlen, az oltár alsó része hiányzik. A felirat első sora a párkányzaton található.

Deo Soli Au
r(elius) Bars
amsus o

100
pt(io) coh(ortis)ˆ ex
voto paˆte
rno cuˆm
[suis pos(uit)

A Napistennek, Aurelius Barsamsus

optio cohortisa, az atyának tett
fogadalmából, sajátjaival állította.

2. sor: Aurelius Barsamsus korábban

strator consularis volt, ehhez ld. RIU
1079 160. A Barsamsus név, ahogyan a
Barsemsis, Barsimia stb. sémita
eredetű. 161
7. sor: [v(otum) s(olvit) l(ibens)
m(erito)] - Vágó; AE.

Dat.: Kr. u. 200-250.

50. Oltár.

Pannonia Inferior, Intercisa, Dunaújváros.

Lelőhely: Dunaújváros, Nyulis József szőlőjéből.

Őrzési hely: Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum- Inv. 14/1907.2.

Kiadás: RIU V, 1100; RHP 338; CIMRM II., 1820; AE 1908, 52; Intercisa I. (1954) 361; E.
Mahler, ArchÉrt. 27 (1907) 3; Erdélyi-Fülöp 361; Barkóczi L., 1964, 350 Kat. 144/48; Fitz J.,
1972, 131 Nr. 24;

160
I(ovi) O(ptimo) M(aximo) Iunoni Reg(inae) / Libero Telluri / Aur(elius) Barsamsus / strat(or) co(n)s(ularis)
sacr(um)
161
Fitz Jenő: Les Syriens à Intercisa. Brussels, 1972. 130. o. /20.

101
Állapot: Mészkő oltár, M: 1,47; Sz: 0,41; V: 0,20; Bm: 0,05 m.

D(eo) S(oli)
Iul(ius) Don
atus
s(trator) c(onsularis) v(otum) s(olvit)
l(ibens) l(aetus) m(erito)

A Napistennek, Iulius Donatus, strator

consularis, fogadalmát szívesen, örömmel
teljesítette (az isten) érdeme szerint.

2. sor: Doli/atus- Mahler, AE.

4. sor: s(ummus) c(urator)- Fitz J., 1972, 131
Nr. 24; RIU 1100.

Egy Donatus által állított Mithrasnak szentelt

felirat Cusumról ismert: CIL III, 3260, 162 ahol
a felirat felajánlója sacerdosként említi magát.
Cognomenét általában észak-itáliai
szabadosok és észak-africai származásúak
viselték. 163

Dat.: Kr. u. 200-250.

162
Soli Invic(to) / M<i=Y>thrae / Donatus / sac(erdos) pos(uit) / [3]o L sacrat/[o]rum / [v(otum) s(olvit)]
l(ibens) m(erito)
163
Mócsy A., 1959. 172. o.; Barkóczi L., Acta Arch. Hung. 16 (1964) 311. o.

102
 51. Oltár.

Pannonia Inferior, Gorsium, Sárkeszi, Mithraeum.

Lelőhely: Ságivölgy, Sárkeszi, 1932. Decemberében szántás alkalmával három oltárkő és a

mithraikus bikaölést ábrázoló relieftábla kelrült napvilágra. 1933-ban Dormuth Árpád vezette
ásatások alkalmával kerültek elő a mithraeum falmaradványai, további kisebb leletekkel
együtt.
Őrzési hely: Székesfehérvár - Szent István Király Múzeum, Inv: 8636.

Kiadás: RIU VI., 1488; CIMRM II., 1811; AE 2004, 1133; Religions and Cults in Pannonia
(1998) 189; Alföldy G., Specimina Nova 18 (2004) 40;

Állapot: Négy részre tört fogadalmi mészkőoltár. M: 0,48; Sz: 0,145; H: 0,157 m. Párkány és
a két akroterion sérült. A lábazati rész és a párkány az 50-es oltárral azonos módon profilált.
Mindkét akrotérion, továbbá a lábazati rész és a
felirattükör fogasvésővel vannak ledolgozva. Az
utóbbi felületet lesimított keret szegélyezi.

Tra(n)sit[u d(ei)]

Sep(timius) Va
lenti
nus
opt(io)

Az isten áthaladásának, Septimius Valentinus optio

(állította).

1. sor: Legalább két betű hiányzik. A Transitus dei

kiegészítését alátámasztja a poetovioi I.
Mithraeumból ismeretes azonos hangzású felirat:
CIL III., 14354,27; illetve Poetovio: CIL III, 14364,
28. A mássalhangzó előtti nasalis N kiesésének is több példáját ismerjük tartományunkból:
Tomordpuszta: CIL III., 10963; illetve Carnuntum: 9. felirat.

103
Septimius Valentinus oltárai a Kr. u. 3. század első harmadánál korábbi időre nem tehetők.
Erre az időre utalnak a betűtípusok, továbbá a Septimius nomen gentile és a praenomen
elhagyása. Egy azonos nevű emberrel találkozunk az Aquincum környékén (Martonvásár)
előkerült, CIL III 3606. számú feliraton. A feliraton szereplő férfi azonban polgárember, így
nem lehet azonos a sárkeszii oltárokon szereplő Septimius Valentinussal. V. ö. még CIL III
4355. Brigetio környékén, Szakszendről. A sárkeszi oltárokon szereplő Septimius Valentinus
rangját tekintve a principalesek csoportjába tartozott. Egy Salonában (Dalmatia) talált
feliraton egy Septimius Valentinus principalisként van megnevezve (IlJug III., 2330) így nem
kizárt, hogy ugyannarról a személyről van szó. A Valentinus cognomen csak a Kr. u. 2.
században terjedt el, és csak Marcus Aurelius után lesz gyakori.

Dat.: Kr. u. 3. század első harmada.

52. Oltár.

Pannonia Inferior, Gorsium, Sárkeszi, Mithraeum.

Lelőhely: Ságivölgy, Sárkeszi, 1932. Decemberében szántás alkalmával három oltárkő és a

mithraikus bikaölést ábrázoló relieftábla kelrült napvilágra. 1933-ban Dormuth Árpád vezette
ásatások alkalmával kerültek elő a Mithraeum falmaradványai, további kisebb leletekkel
együtt.
Őrzési hely: Székesfehérvár, Szent István Király Múzeum, Inv: 8638.

Kiadás: CIMRM II., 1810; RIU VI., 1486; AE 2004, 1133; M. Clauss, Cultores Mithrae
(1992) 187; Religions and Cults in Pannonia (1998) 190; Alföldy G., Specimina Nova 18
(2004) 40;

Állapot: Fogadalmi mészkőoltár. M: 0,45, Sz: 0,17, H: 0,12 m. Sérült a párkány és az

akroterion. A lábazat és a párkány a 48. és 50.-es felirattal azonos módon profilált. Ugyancsak
azonos a fogasvéső alkalmazásának mértéke. Oltárunkhoz tartozik még egy azonos
kőanyagból való párkánytöredék (M: 0,062; H: 0,245 m) amelyen a CAVTO nevet olvassuk.
E darab jobboldali szegélye ép és így kizárt, hogy esetleg Cauto[p(ati)] ajánlották volna az

104
oltárt. A töredék törésfelülete pontosan az oltár sérült felületéhez illeszkedik és így
kétségtelenül egybe tartozik.

[Caut]o

Sep(timius) Vaˆle
nˆtinus
opt(io)

Cautesnak, Septimius Valentinus optio (állította).

1. sor: A szokásos Cauti, Caute dativus helyett

oltárunkon szerepel elsőízben a Cauto alak.

Dat.: Kr. u. 3. század első harmada.

53. Oltár.

Pannonia Inferior, Gorsium, Sárkeszi, Mithraeum.

Lelőhely: Ságivölgy, Sárkeszi, 1932. Decemberében szántás alkalmával három oltárkő és a

mithraikus bikaölést ábrázoló relieftábla kelrült napvilágra. 1933-ban Dormuth Árpád vezette
ásatások alkalmával kerültek elő a Mithraeum falmaradványai, további kisebb leletekkel
együtt.

Őrzési hely: Székesfehérvár, Szent István Király Múzeum, Inv: 8637.

Kiadás: RIU VI., 1487; CIMRM II., 1810; EpPann. III., 40; AE 2004, 1133; Religions and
Cults in Pannonia (1998) 188; Alföldy G., Specimina Nova 18 (2004) 40;

Állapot: Három részre törött fogadalmi mészkőoltár. M: 0,48; Sz: 0,15; V: 0,15 m. Sérült a
jobboldali akrotérion, a párkány és a lábazati rész. Párkány és lábazat egyszerűen profilált; a
lábazati részen mindkét horony, továbbá a párnatagok, és a feliratos mező fogasvésővel
vannak ledolgozva. Az akrotérion, a párkány, valamint a felirattükör keskeny szegélye

105
lesimított. 164

Font[i p(erenni)/ (dei)?]

Sep(timius) Va
lenˆti
nus
opt(io)

Az isten örök forrásának, Septimius Valentinus

altiszt (állította).

1. sor: Hiányzik legalább két betű, amelyet

egyaránt kitölthet a Font[i d(ei) vagy Font[i
p(erenni). A Fonti dei formula két aquincumi
feliraton is megjelenik: Lupa 6506; TitAq I., 246.

Az örök forrásnak állított oltárokhoz, ld. még:

Neviodunum: AE 1936, 160; Aquincum: CIL III.,
10462; Poetovio: CIL III. 15184, 24; Savaria: LapSav 00056; Mediolanum: CIL V. 05766.

Dat.: Kr. u. 3. század első harmada.

54. Felirattöredék.

Pannonia Inferior, Gorsium, Sárkeszi, Mithraeum.

Lelőhely: Ságivölgy, Sárkeszi, 1932. Decemberében szántás alkalmával három oltárkő és a

mithraikus bikaölést ábrázoló relieftábla kelrült napvilágra. 1933-ban Dormuth Árpád vezette
ásatások alkalmával kerültek elő a Mithraeum falmaradványai, további kisebb leletekkel
együtt.

Őrzési hely: Székesfehérvár, Szent István Király Múzeum.

164
Nagy T., 1950. 52. o.

106
Kiadás: RIU VI. 1489; EpPann III. 40; CIMRM II., 1814; AE 2004, 1133;

Állapot: A töredék betűtípusa Septimius Valentinus oltárainak betűitípusával azonos és ez a

körülmény mind a négy oltár egyidejűsége mellett érvvel.

[D(eo) I(nvicto) S(oli)] M(ithrae)

[……]
[……]
templu]m
[vetust(ate) co]n
[lapsum r]es
[tituit

A legyőzhetetlen Napistennek, Mithrasnak, a régiségtől összeomlott templomot

helyreállította.

Egy másik lehetséges olvasat Nagy T. szerint: 165

D(eo) i(nvicto) S(oli) M(ithrae)

[……]
[……]
sacrariu]m
[extruendu]m
fecit pecu]n
ia sua in r]es
ua

Mivel a szentély oltárképe a Kr. u. 2. század végére tehető, a töredékekben ránk maradt nagy
oltár szövege így nem szólhatott a Mithraeum építéséről, amikor az, az oltárkép tanúsága
szerint már korábban fennállt. Oltárunkon így csak a szentélynek, vagy oltártérnek
helyreállításáról, kibővítéséről, esetleg gazdagabb kiképzéséről történhetett említés. A

165
Nagy T., 1950. 55. o.

107
helyreállítás nagy anyagi teherrel járt, hasonló vállalkozások azonban nem ritkák akár
alacsony rangban álló tisztektől sem.

Dat.: Kr. u. 3. század első harmada.

108
3.3 Iuppiter Optimus Maximus Dolichenus – Pannonia Superior

55. Relief.

Pannonia Superior, Carnuntum, Petronell, Dolichenum.

Lelőhely: 1891. Petronell, Carnuntum, Ausztria, Dolichenum, az E-nél. 166

Őrzési hely: Bad Deutsch-Altenburg, Museum Carnuntium, Inv: 31.

Kiadás: CIL III., 11129; CSIR-OE-01-03, 150; ILS 4309; CCID 222; MaCarnuntum 45;
AEA 2004, 10; AEA 2004, 20; AEA 2006, 16; AEA 2007, 24; AEA 2008, 19; AEA 2010, 2;
AEA 2010, 6; AEA 2010, 7; AEA 2010, 8; AEM 16, 183 és 214; CSIR-OE-Carn-S-01, 183;
Kub., 7; ÖJh 29, 1935 Beibl. Sp. 302/139; Schober, Römerzeit, 95; Hierath, Diss. Wien 1936,
20; CSIR 01-03 S 9 Nr. 150; Vorbeck I Nr. 43; MCS. 32 f. Abb. T. III; Kan I., 41; Cook, Zeus
I., 614 Fig. 484; Demircioglu, 50; Kan II., 89; Merlat, 114, Tf. IX; E. Vorbeck, Museum
Carnuntium, Kat. Wien (1979) 32, Tf. III; Speidel: Iupiter Dolichenus, Abb. 12.

Állapot: Fehér mészkő relief, M: 1,55 Sz: alul 0,66 m, H: közepén 0,20 m. Bika hátán álló
isten, kezeiben jelvényeit: villám és kétélű bárd tartva (jobb keze, amelyben a valószínűleg a
kétélű bárdot tartja elveszett), fríg sapkában, katonai egyenruhában, bal oldalán karddal. A
bika hasát egy öv veszi körül. A felirat az alak mögött azt körbeölelve helyezkedik el. A
háttér eredetileg kék színű volt, a betűk pirosak, ennek nyomai még láthatók a reliefen. 1891-
ben találták meg Iupiter Dolichenus szentélyében. Az isten hasonló ábrázolás módban jelenik
meg egy bronz táblán, ehhez ld. Domaszewski Westd. Zeitschr. 1895 tab. III fig. 1a cf. P. 60.

I(ovi) O(ptimo) M(aximo)

Dolic(h)eno
Atilius
Primus
(centurio) leg(ionis)
XIIII G(eminae)

166
25. ábra

109
ex evo
cato leg(ionis)
X G(eminae) P(iae) F(idelis)
ex
viso
pro salute
[sua] et suorum
v(otum) s(olvit) l(ibens) l(aetus)
m(erito)
[do] Sergia mo
Marsis

Iupiter Optimus Maximus

Dolichenusnak, Atilius Primus
Marruviumból a Sergia
tribusból, a legio XIIII Gemina
centuriója, korábban a X Gemina
Pia Fidelis evocatusa, látomása
alapján (állította) a saját és
övéinek üdvéért, fogadalmát
szívesen és örömmel teljesítette
(az isten) érdeme szerint.

7-8. sorok: evocatus: szolgálati

idejét kitöltött katona, aki az
elbocsátás (missio) után önként vagy a consul vagy más parancsnok meghívására visszatért a
legioba.
12. sor: pro se et suis: ld. 32. feliratnál.
15-16. sorok: domo Sergia Marsis: a közép-itáliai Marruvium-ból származik Attilius Primus,
amely a Sergia választókörzetbe tartozott.

A legio XIV Geminát Kr. u. 70-ben Germania Superiorba helyezték el, ahol Moguntiacumban
volt a tábora, majd Trajanus dák háborúi (Kr. u. 101-106) után került Pannoniába, Kr. u. 114
óta állomásozott Carnuntumban, ahol 3 évszázadon át tartózkodott, ehhez ld. RE XII 2, 1727

110
(Ritterling). A markomann háborúban Marcus Aurelius főhadiszállása itt Carnuntumban volt.
A legio X Gemina Pia Fidelist Hispania Tarraconensisből a pannoniai Carnuntumba küldték,
a pontos év nem ismert. Valószínűsíthető a Kr. u. 63. (vagy egy kicsit korábban), mivel a XV
Apollinaris ekkor hagyta el Carnuntumot, hogy csatlakozzon Corbulo parthusok elleni
hadjáratához. 167 Ezután ismét egy rövid időre Hispaniába vezényelték őket, majd Kr. u. 103-
ban először Aquincumba, majd Vindobonába helyezték át, valószínűleg Kr. u. 114-ben. Ezt
követően egészen a Kr. u. 5. századig itt is maradt. A Publius Helvius Pertinax
meggyilkolását (Kr. u. 193) követő polgárháborúban mindkét legio Lucius Septimius
Severust, a későbbi császárt, Pannonia Inferior kormányzóját támogatta.
A Primus cognomen széles körben elterjedt, de leggyakrabban Észak-Italiában, Dalmatiában
fordul elő. Ennek megfelelően, a név elsősorban az italikus népesség körében fordul elő, a
bennszülött lakosság csak a tartomány északnyugati részén vette át. 168

Dat.: Kr. u. 175-185.

56. Szoborbázis.

Pannonia Superior, Carnuntum, Petronell, Dolichenum.

Lelőhely: 1891. Petronell-Carnuntum, Ausztria, a canabae területe, Dolichenum, a G 169-nél.

Őrzési hely: Bad Deutsch-Altenburg, Museum Carnuntium, Inv: 4.

Kiadás: CIL III., 11134; CCID 223; MaCarnuntum 10; AEA 2001/02, 1; AEA 2001/02, 19;
AEA 2004, 10; AEA 2006, 16; AEA 2006, 22; AEA 2007, 2; AEA 2008, 19; AEA 2010, 6;
AEA 2010, 7; CSIR-OE-Carn-S-01, 324; Kub., 9; Hierath, Diss. Wien 1936, 6; Vorbeck I., 9;
J. Dell, AEMOU 16 (1893) 182 és Fig. 21; Bormann, AEMOU 16 (1893) 209; Kan I., 45; A.
Betz, ÖJh 29 (1935) Bribl. 296, 68; Demircioglu 90, 54; Kan II.,93; Merlat, 115; E. Vorbeck,
Museum Carnuntium, Kat. Wien (1979) 31.

167
Grüll Tibor: A principátus geopolitikai propagandája, In: Ókor VII. évf. 3. sz. (2008) 56-65.
168
Mócsy A., 1959. 185. o.
169
25. ábra

111
Állapot: Oltár formájú mészkő szoborbázis, M: 0,94; Sz: 0,70; V: 0,40 m. A feliratos mező
az oltár törzsén, szépen vésett, a betűk vörössel festettek. A felirat utolsó sora a párkányzatra
vésve. Az első és utolsó sorban háromágú csillag interpunctióként. A feliratos mezőben az
előre bevésett vonalvezetés nyomai látszanak.

I(ovi) O(ptimo) M(aximo)

Dolicheno
pro sal(ute) Imp(eratoris)
Caˆes(aris) M(arci) Aˆur(eli)
Commo(di)
Aug(usti) C(aius) Spurius
Silvanus (centurio) leg(ionis) X
G(eminae)
et Val(eria) Digna

v(otum) s(olverunt) l(ibentes)

m(erito)

Iupiter Optimus Maximus

Dolichenusnak, a fennséges császár
Marcus Aurelius Commodus üdvéért,
Caius Spurius Silvanus, a legio X
Gemina centuriója és Valeria Digna fogadalmukat szívesen beváltották (az isten) érdeme
szerint.

4. sor: A Silvanus cognomen Marcus Aurelius után igen gyakori a keleti származásúak
körében. 170
7. sor: A Digna név a moralizáló nevek sorába tartozik, mivel gyakran találkozunk vele a
Dolichenus-kultuszban, ld. CCID 301 és Merlat, Essai 28. A cognomen talán Aquileiából
terjedt el Pannoniában. 171

170
Mócsy A., 1959. 190. o.
171
Mócsy A., 1959. 172. o.; Barkóczi L., 1964. 310. o.

112
Dat.: Kr. u. 180-183.

57. Fogadalmi felirat.

Pannonia Superior, Carnuntum, Bad- Deutsch Altenburg.

Lelőhely: 1885. Bad Deutsch Altenburg, Ausztria, a forum közelében.

Őrzési hely: Bad Deutsch-Altenburg,
Museum Carnuntium, Inv: 63.

Kiadás: CIL III., 11135; ILS 4311;

CCID 232; MaCarnuntum 86; AEA
1983/92, 137; AEA 2008, 19; AE 1982,
786; AE 1983, 767; CSIR-OE-Carn-S-
01, 703; H. Jobst, Carnuntum Kat.
(1992) 6; Roma sul Danubio, Udine
(2002) 2; Ch. Kandler in: Marc Aurel u.
Carnuntum, Kat. (2004) 43;
Ausstellungskatalog "1700 Jahre
Kaiserkonferenz in Carnuntum" (2009)
2; CSIR Carnuntum Suppl. 1., 324.

Állapot: Fogadalmi tábla, erősen

sérült, hiányos felirat. M: 1,20; Sz:
0,30; V: 0,80 m. A császár neve és
titulaturája törölve lett a feliratról. Az
olvasat Domaszewski alapján, aki a kő
sérülése előtt oldotta fel a szöveget.

[I(ovi) O(ptimo) M(aximo)]

Dolich(eno)
pro sal(ute)

113
[Imp(eratoris) Caes(aris)] C(ai)
[Iul(i) Veri M]ax
[imini P(ii)] F(elicis)
[Invic(ti) Au]g(usti)
[…]
[Ulpi]us
[A]mandianus
mil(es) leg(ionis)
XIIII G(eminae)
librari[u]s
numeri s(uprascripti)
cus(tos) arm(orum)
signif[er]
optio
o[cta]v[i]
pr(incipis) pr(ioris)
candidatus
numini
cum U[l]pio
Amando
[ve]t(erano) leg(ionis s(upra) s(criptae)
p[osuit?]

Iupiter Optimus Maximus Dolichenusnak, a legyőzhetetlen, fennséges császár Caius Iulius

Verus Maximinus Pius Felix üdvéért, Ulpius Amandianus, a legio XIV Gemina katonája, a
fent említett numerus librariusa, custos armorum, signifer, optio octavi, principis prioris, a
közösség patrónusának candidatusa, Ulpius Amandus, fent említett legio veteránjával együtt,
állította.

13. sor: librarius: A procurator hivatalában a titkári feladatot ellátó személy.

14. sor: numeri s(ingularium) – Domaszewski.
15. sor: custos armorum, ld. 9. feliratnál.

114
16. sor: signifer: A legio különféle jelvényeit hordozó altiszt, aki a katonák fizetéséért és
megtakarításaiért voltak felelősek, legfontosabb feladata volt, hogy hordozza a centuria
signumját. A signiferek a legmagasabb rangú principalesek közé tartozik a centuriában. 172
17-18. sorok: optio octavus: Minden centuriához tartozott egy optio, az optio octavus a 8.
centuria élén állt.
19. sor: principis prioris: A centuriók megnevezései egy cohorson belüli: primus pilus, pilus
posterior, princeps prior, princeps posterior, hastatus prior, hastatus posterior. Tehát a cohors
3. centuria-jának vezetője.
20-21. sorok: candidatus numini: Mommsen véleménye szerint a candidatus a collegium (a
Dolichenus-közösség) patronusa volt. A Dolichenus-közösségben bizonyára fontos szerepet
töltöttek be ezek a személyek, erre utal pl. a CCID 373 felirata is Rómából. Így itt
valószínűleg nem a centurio várományosára kell gondolnunk. Ezt a véleményt támasztja alá
az a tény, hogy Amandianus már, mint veteranus állítja a feliratot, így a katonai rang
várományosságának megemlítése értelmét veszti. Domaszewski a numen alatt a centuriót
érti, Merlat ezzel szemben a vallási funkcióját hangsúlyozza, ehhez ld. Merlat, Essai 192.

Ulpius Amandianus életútjának fontos állomásait jelenítette meg a feliraton, igen nagy
katonai felemelkedést mutat pályafutása, egészen a princeps prior rangig eljutott a legio XIV
Geminán belül. Az ilyen katonai ranglétrához ld. CIL VIII 217, 173 amely ugyanilyen karriert
mutat be. Az Amandus cognomen elsősorban Észak-Itáliában gyakori, ott is a felszabadított
népesség körében.

Dat.: Kr. u. 235-238 között.

58. Oltár.

Pannonia Superior, Carnuntum, Müllendorf.

Lelőhely: 1902, Müllendorf.

Őrzési hely: Eisenstadt, Burgenländisches Landesmuseum. Inv. SW 5266.

172
Domaszewski 1967, 54. o. 58 00;
173
… militavit L annis, IV in leg. III. A[ug.] librar., tesser., optio, signifer…

115
Kiadás: CCID 263; AE 1966, 00291; Kan II., 72; Merlat, 80, fig. 16; Alföldy G.,
Epigraphisches azs Nordwestpannonien in LF 88 (1965)264.o. 9; I. Weber-Hiden, CIL 03-02
(in Vorbereitung); W. Kubitschek, Römerfunde von Eisenstadt, Sonderinschriften des Österr.
Arch. Inst. 11 (1926) 80, fig. 56/7;

Állapot: Mészkő hatszögű oltár, elején feliratos mező. M: 0,98; Sz: 0,16; V: 0,35 m. Erősen
töredezett felirat.

Pro s(alute)
Aug(usti)
[E]xp(ectatius?) Cas
tor Mi
onius
[c(ustos)] arm(orum)
n[umi]
ni [et]
[v]ir[tu(tibus?)]
I(ovi) O(ptimo) M(aximo) D(olicheno)

[v(otum)] s(olvit) l(aetus) l(ibens) m(erito)

A császár üdvéért, Expectatius Castor Mionius custos

armorum, (az isten) parancsából és erényeiből, Iupiter
Optimus Maximus Dolichenusnak, fogadalmát
szívesen és (az isten) érdeme szerint beváltotta.

3. sor: kiegészítése Merlat, Kubitschek alapján.

11. sor: A V. S. L. L. M. formula a talpazaton.

Egyéb kiegészítési lehetőségek:

Pro s(alute) / Aug(usti) / Aur(elius) Cas/[s]ius

M[a]/[r]ianus / ara(m) / n[umi]/ni [et] / [v]ir[tu(tibus?)] / I(ovi) O(ptimo) M(aximo)
D(olicheno) // [v(otum)] s(olvit) l(aetus) l(ibens) m(erito)-Alföldy G.

116
Pro s[alute] / Aug(usti) / [s]acr(um) Cas(sius)/ F[i]rmi/anus / ara(m) / n[umi]/ni [ --- ] / [--
]ir[---] / I(ovi) O(ptimo) M(aximo) D(olicheno) / v(otum) s(olvit) l(ibens) l(aetus) m(erito)-AE

„A Castor nevet a Kr. u. 2-3. századi dolicheniánus papság tagjai is viselték, többen Aurelius
gentilicummal. Nem zárható ki, hogy a Kr. u. 235-ös pusztítást követően a dolicheniánus
papság egyes tagjai, illetve leszármazottaik különböző városokban folytatták
pályafutásukat.” 174

Dat.: Kr. u. 183-235 között.

59. Oltár.

Pannonia Superior, Aquae Balissae, Daruvár.

Lelőhely: Daruvár; Bjelovarsko-Bilogorska;

Horvátország; „Un curte pharmacistae loci, extat
ante castrum comitis Iankovich KUK”. CIL; hosszú
ideig a kastély udarán állt.

Őrzési hely: Zágráb - Arheoloski Muzej.

Kiadás: CIL III, 3998 (p 1745); CIL III., 344*; AIJ

583; CCID 276;

Állapot: Sárga mészkő oltár. M: 1,06; Sz: 0,54; V:

0,36 m. Az oltár abacusán középen és kétoldalt
csillag alakú vésett díszíítés. A feliratos mező sérült,
nehezen olvasható állapotban.

I(ovi) O(ptimo) M(aximo) Dol(icheno)

pro saˆlute Impp(eratorum) L(ucii) Sepˆt(imii)
Severi et M(arci) Aˆur(elii) Anˆtonˆini

174
Szabó Ádám: Pannoniciani sacerdotes, A szervezett vallási élet principátuskori vezetői, Pécs, 2006. 29-31. o.

117
[A]ugg(ustorum) […] Q(uintus) Car
meus Iulianus (centurio) leg(ionis) VII
Gem(inae) cum Iul(ia) Att(i)cilla eˆt
Carmaeis Secundo et Atti
cilliano fili(i)s v(otum) s(olvit) l(ibens) m(erito)

Iupiter Optimus Maximus Dolichenusnak, a fennséges császárok Lucius Spetimius Severus és

Marcus Aurelius Antoninus üdvéért, Quintus Carmeus Iulianus a legio VII Gemina centurioja
Iulia Atticillával és Carmeus Secundussal és Atticillianus fiaikkal együtt, fogadalmát szívesen
teljesítette (az isten) érdeme szerint.

6. sor: Att[i]cill(i)a-CCID.
5. sor: A legióhoz ld. Palao Vicente, J. J: Legio VII Gemina (Pia) Felix: Estudio de una
legión romana, Selemanca, 2008.

A datáláshoz lehetséges pontosabb időpont, Kr. u. 202, amikor Septimius Severus Pannoniába
látogatott, erre a felirat 2-3. sora utal, mivel a császári család üdvéért állították.175

Dat.: Kr. u. 198-208.

60. Oltár.

Pannonia Superior, Aquae Balissae, Daruvár.

Lelőhely: Daruvar; Bjelovarsko-Bilogorska; Horvátország; „In curte pharmacistae eius

oppidi, extat ante castrum comitis Iankovich KUK”.-CIL.

Őrzési hely: Zágráb - Arheoloski Muzej.

Kiadás: CIL III., 3999 (p 1745); AIJ 584; CCID 277; Hettner 19; ILS 47; Kan II, 69; Merlat
76; Selem 4;

175
A császárok üdvéért állított feltűnően sok Dolichenusnak dedikált felirathoz ld. P. Merlat, Essai 1960. 17;
Tóth István: Iuppiter Dolichenus-tanulmányok. (Iuppiter Dolichenus-Studien.) Az ELTE Ókori Történeti
Tanszékeinek Kiadv. 15. Budapest, ELTE Házi soksz., 1976.

118
Állapot: Sárga homokkő oltár, erősen sérült. M: 1,21; Sz: 0,58; V: 0,44 m. A feliratos mező
igen sérült, az oltár abacusának jobb sarka letörött. Az oltár tetején bemélyedés.

I(ovi) O(ptimo) M(aximo)

Dol<i=O>c(h)eno
Secundius
Restutus
(centurio)
leg(ionis) X Gem(inae)
pro se et
[su]is posuit

Iupiter Optimus Maximus Dolichenusnak.

Secundius Restutus, a legio X Gemina centuriója,
saját és övéinek (üdvéért) állította.

2. sor: Doloceno: elképzelhetetlen, hogy a hívők

nem tudták leírni istenük római módra interpretált
nevét. 176 A Doloceno névalak mögött a saját
vulgáris szóhasználatukat feltételezhetjük.
7-8. sorok: pro se et suis: ld. 32. feliratnál.

Dat.: Kr. u. 183-235 között.

61.

Pannonia Superior, Aquae Balissae, Daruvár.

Lelőhely: Daruvar; Bjelovarsko-Bilogorska; Horvátország.

Őrzési hely: elveszett

Kiadás: CCID 278; Selem 5;

176
Tóth I., 1976. 40-68.

119
Állapot: Elveszett felirat, egy 19. századi horvát történész leírásából maradt ránk.

I(ovi) O(ptimo) M(aximo) Dol(icheno) pro salut(e) L(uci) Ael(ii)

Ver(i) Pan(noni?) co(n)s(ularis) I leg(ionis)

Iupiter Optimus Maximus Dolichenusnak a pannoniai (?) Lucius Aelius Verus üdvéért, az I
legio consularisa.

2. sor: talán egy beneficiarius consularisra kell gondolnunk.

Dat.: Kr. u. 183-235 között.

62. Bronzszobor talpazata.

Pannonia Superior, Brigetio, Komárom, Dolichenum.

Lelőhely: Brigetio, Dolichenum.

Őrzési hely: Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum.

Kiadás: CCID 253; AE 1937, 137; AE 1944, 129; AE 1981, 715; Paulovics, EPhK (1932)
183; Paulovics, Arch. Ért. 47 (1934) 46 és 197; Paulovics, Pannonia I. (1935) 21; Finály,
Pannonia II. (1936) 264; ILS 49; F. Láng, Diss. Pann. 11, Tf. XXXVI 1-2.; Kan II. 81 és 83;
Merlat 97; Barkóczi L., Brigetio (1951) 210, Tf. 54,3 és 4.; Tóth E., Folia Archeologica 32
(1981) 160;

Állapot: Kis bronz bázis. M: 0,071; Sz: 0,133; V: 0,173 m. Első és hátsó hosszabb oldala
teljesen hiányzik, a fedőlemez letört, a bázis 5 db vékony lemezből áll. Hasonló bázisok
kerültek elő Mauer an der Url-ban, ehhez ld. CCID 291. és 292. A felső lemez egy rövid
bottal van megvastagítva, spirális bevágású véggel, amelynek jelentése nem világos. Esetleg a
bázis a Mauer an der Urlban találtak egy csoportjához hasonló (Merlat és Kádár). Láng ezzel
szemben azt javasolta, hogy egy bronztáblára volt rögzítve, amelyen egy képi ábrázolás is
látható volt. Paulovics végül úgy vélte, hogy azon a bázison állhatott, amelyen Victoria és a
bika is megtalálható volt, és amelyet a brigetioi Dolichenumban találtak, ehhez ld. CCID 244

120
és 250. A kiegészítés Paulovicshoz nyúlik vissza, aki egy zágrábi feliratra (CIL III 4007)
hagyatkozott.

I(ovi) O(ptimo) M(aximo) D(olicheno) P(ublius) Ael(ius) Ver

[us (centurio) leg(ionis)] I Ad(iutricis) P(iae) F(idelis)

Hátoldalán:

Romulianus arti(fex)
fecit

Iupiter Optimus Maximus Dolichenusnak Publius Aelius Verus, a legio I Adiutrix Pia Fidelis
centuriója (ajánlotta fel). Romulianus mester készítette.

Hátoldalán:
1. sor: artifex: művész, mester valamely művészetben vagy kézművességben. 177

Publius Aelius Verus talán nyugat-pannoniai volt (romanizált bennszülött családból).178

„Brigetio Dolichenus-központ szerepével kapcsolatban jelentősége lehet Paulovics I.
felismerésének Romulianus artifex bronzöntő műhelyét illetően. Úgy tűnik a műhely keleti
kultuszközösségek, elsősorban talán a Dolichenus-tisztelet kultusztárgyakkal való ellátásra
rendezkedett be. Könnyen lehetséges, bár ez további vizsgálatokat igényel, hogy Romulianus
más pannoniai kultusz-közösségek igényeinek is igyekezett megfelelni.” 179

Dat.: Kr. u. 2. század 2. fele.

177
Paulovics István: Római művésznév Brigetióból. Egyetemes Philologiai Közlöny, 1932. 183. o. és uő.: Római
kisplasztikai műhely Pannoniában. Pannonia I. 1935. 21. o.
178
Balla L., 1991 147.o; Barkóczi: Act. Arch. Hung. 16 (1964) 301. o.
179
Balla L.,1991, 147.o; Barkóczi: Act. Arch. Hung. 16 (1964) 301. o.

121
 63. Szobortalpazat.

Pannonia Superior, Brigetio, Komárom.

Lelőhely: 1899. Komárom a Dolichenus-szentélyben. A Dolichenum két cellája közötti átjáró

pillérei között találták. (26. ábra- C)
Őrzési hely: Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum.

Kiadás: RIU II., 436; IPSSTA 1; CCID 242; AE 1944, 127; Láng F.: Klebelsberg Festschr.
100 Fig. 4; Reinach, RA 29 (1929) 6; Reinach,
Rép. VI, 8 Fig. 6; Láng: Diss. Pann. II. 11, 170
Tf. XXIX 1-2; Kan II., 76; Merlat 86, Tf. VI 3;
Barkóczi L.: Brigetio (1951) 208 Tf. 44,1.;
Kádár 47 Tf. IV 7; Kádár, Die kleinasiat.-
syrischen Kulte zur Römerzeit in Ungarn,
Leiden (1962) 47;

Állapot: Dolichenus szobra, külön

megmunkált alappal, mészkőből, teljes
magassága 0,50 m, a szobor bázisé: 0,125; Sz:
0,275; V: 0,12; Bm: 0,02- 0,015 m. A szobor
erősen sérült, a bázis sok darabra törött
állapotban. Előre felrajzolt vonalakkal a felirat
véséséhez.

I(ovi) O(ptimo) M(aximo) D(olicheno)

C(aius) Gallonius Crispianus
(centurio) leg(ionis) I
Adi(utricis)
v(otum) s(olvit) l(ibens)
m(erito)

Iupiter Optimus Maximus

122
Dolichenusnak, Caius Gallonius Crispianus, a legio I Adiutrix centuriója, fogadalmát szívesen
teljesítette (az isten) érdeme szerint.

2. sor: Crispinus – Láng.

Crispus- Barkóczi.

Caius Gallonius Crispianus centurio valószínűleg savariai lehetett. 180 A Crispianus

cognomenhez ld. Mócsy 1959, 171. o.

Dat.: Kr. u. 200-235.

64. Szoborbázis.

Pannonia Superior, Brigetio, Komárom, Dolichenum.

Lelőhely: Komárom, a Dolichenum épületében.

Őrzési hely: Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum.

Kiadás: RIU II., 438; CCID 241; AE 1944, 128; Láng. F.: Klebelsberg Festschr. 100; Láng.
F.: Diss. Pann. II, 171 Tf. XXXII,1; Kan II., 75; Merlat, 85, Tf. VI 2; Kádár 48; Barkóczi 259;

Állapot: Egy szoborbázis letört, jobb oldali fele, mészkőből, M: 0,074; Sz: 0,121; V: 0,068;
Bm: 0,010 m, egy balra forduló állat, alatta egy kis kőblokk látható, amely pillérként
alátámasztotta az állatot, valószínűleg Iuno Dolichenát hordozta, ehhez ld. Láng Nándor:
Laurae Aquincenses II, 171.

[I(ovi) O(ptimo) M(aximo) D(olicheno?) -- ]arus mil(es) leg(ionis)

[I Adi(utricis) P(iae) F(idelis) ex p]r(aecepto) vot(um) posuit

180
Balla L. 1991, 147. o; Paulovics István: Római kisplasztikai műhely Pannoniában (Pannonia 1., 1935. 21-
27.) 21. o.; Mócsy A., PW-RE Suppl. 9 (1962) 764. o; Paulovics István: Brigetioi kisbronzok
magángyűjteményekből, Arch. Ért. 3 (1942) 216-248; Bánki Zs.: Arch. Ért. 103 (1976) 292. o.

123
Iupiter Optimus Maximus Dolichenusnak, …arus a legio I Adiutrix Pia Fidelis katonája,
fogadalmát (az isten) elrendelése alapján állította.

Dat.: Kr. u. 183-235 között.

65. Töredék.

Pannonia Superior, Brigetio, Komárom, Dolichenum.

Lelőhely: Komárom, Dolichenum, „als Bedeckung eines im 1. Raum des Dolcihenums später
hineingebauten Steinplattengrabes diente.” CCID.
Őrzési hely:

Kiadás: CCID 238; RIU II, 504; AE 1971, 319; Láng f., Diss. Pann. II 11, 167; Merlat 82;
Gabler D., Arch. Ért. 93 (1966) 62; Tóth I., In: ACD 7 (1971) 91;

Állapot: Erősen töredezett felirat. A felirat olvasata Tóth István alapján.

[----]
[de]c(urio) mun[ic(ipii)]
[B]rig(etionis) a mil[i]
[t]i(is) qui eq(uestrem)
[m(ilitiam)]
[pe]t(iit?) templu[m]
[a] fundame[n]
[t]is exstru[xit]
[----]

… Brigetio városának
elöljárója, a hadjáratokból, aki
a lovas katonát kérte?, a
templomot alapjaitól
visszaállította…

124
5. sor: valószínűleg a brigetioi Dolichenumra kell gondolnunk, ahogyan Merlat is javasolja,
de ennek ténye nem bizonyított.

Dat.: Kr. u. 183-235 között.

66. Oltár.

Pannonia Superior, Brigetio, Komárom.

Lelőhely: A brigetioi Dolichenum épületében.

Őrzési hely: Komárno – Római Kőtár, Inv: II 2793.

Kiadás: RIU II, 435; IPSSTA 13;

CCID 239; AE 1923, 58; AE 1944,
126; Kádár L., Die kleinasiat.-
syrischen Kulte zur Römerzeit in
Ungarn, Leiden 1962, 46; Harl –
Lörincz B., Führer Komarno 2002,
12; Milch Á., (1900) 31a, Tab I;
Milch 1906, 68; Barkóczi B.,
Brigetio, 209, Tf. 44,3; Merlat 83;
Kan II, 73;

Állapot: Fehér mészkő oltár, M:

1,60; Sz: 0,80; H: 0, 18 m. Több
darabra tört oltár, amely gipszeléssel
lett kipótolva. A szöveget tartalmazó
bázisként szolgáló feliratos mezőn
található a bika, amelynek hátán
Iuppiter Dolichenus áll. Az állat feje
letörött, hasát öv veszi körül. A hátán
álló Iupiter Dolichenus fríg sapkát és
katonai öltözetet visel. Bal kezében

125
jogart tart, amelyen egy sas látható, jobb kezében pedig a kettős bárd nyele látható. A bárd
többi része hiányzik, letörött.

I(ovi) O(ptimo) M(aximo) D(olicheno)

Domitius Titus dec(urio)
Seleu(cia) Zeugm<)>e pro salutˆe
sua eˆt suorum om(nium) v(otum) s(olvit) l(ibens) l(aetus) m(erito)

A legjobb, legnagyobb Iupiter Dolichenusnak, a Seleucia Zeugmából származó Domitius

Titus decurio a saját és az összes övéi jólétéért fogadalmát szívesen és örömmel teljesítette,
(az isten) érdeme szerint.

Domitius Titus, ahogyan azt a feliraton is megemlíti, Észak-Syriából, Doliche közeléből

származott. Az ilyen típusú származási helymeghatározáshoz ld. még Pannoniából:
Aquincum: CIL III 3490; Brigetio: CIL III 11076, CIL III 4331; Savaria: CCID 266.

Dat: Kr. u. 193-235.

67. Fogadalmi felirat.

Pannonia Superior, Gerulata, Rusovce.

Lelőhely: Rusovce, Bratislava, Szlovákia; „Repertus est lapis in colle Bergl muro Romano
saec. IV exeuntis inaldificatus.” TPSSR.
Őrzési hely: Rusovce, Bratislava, Mestské Múzeum v Bratislave-Múzeum Antická Gerulata -
Inv: 165/20.

Kiadás: RHP 79; TPSSR 13; TPSSR 34; CCID 235; AE 1966, 292; AE 1972, 446; AE 1972,
447; R. Hosek, 308 Pl. 31/2 181; Fitz J., Alba Regia 13 (1974) 295; R. Vlach, Podarilo sa
objavif, Vestrik CSAV 75 (1966) 214-217. o.; R. Hosek, Two new inscriptions Rusovce, Acta

181
R. Hosek: Acta of the Fifth International Congress of Greek and Latin Epigraphy, Cambridge, 1967, Oxford,
1971.

126
Cambridge (1967) 308 Pl. 31; M. P. Speidel, SaalbJb 43 (1987) 61; Žák 2003, 44; Rímske
Kamenné Pamiatky. Gerulata, Katalog (2005) 38 és 60;

Állapot: Homokkő oltár töredék, M: 0,50; Sz: 0,72; V: 0,51; Bm: 0,045-0,03 m. . A
megmaradt töredék kb. 1/3-a az eredeti méretnek. Mindkét oldalán vésett oltár, az elő és
hátlapon található felirat ugyanazon időből származik.

Előlap:

[I(ovi) O(ptimo) M(aximo)]

Doli[c(heno) pro]
sal(ute) Aug(usti) [et]
alae I Ca[n(nanefatium)]
dec(uriones) dupl(icarii)
se[sq(uiplicarii)
alae eiusd(em)
v(otum) s(olverunt) l(ibentes)
m(erito)]

Hátoldal:

………..]untus
Iustus Constans Senilis
Victoˆriˆnus Contarius
Bersolus Licinianus
Vetˆeranus Titˆianus
Aulusanus Domitius
Brincasis Constans
[…]cia[…

Előlap:
Iupiter Optimus Maximus Dolichenusnak, a császár és az ala I Cannanefatium üdvéért, ennek
az alának decuriói, duplicariusai és sesquiplicariusai, fogadalmukat szívesen teljesítették (az
isten) érdeme szerint.

127
Hátoldal:
…untus
Iustus Constans Senilis
Victorinus Contarius
Bersolus Licinianus
Veteranus Titianus
Aulusanus Domitius
Brincasis Constans
…cia…

Előlap:
2. sor: Doli[cheno et] Sal(uti) Aug(ustae) [(sacrum)]- Hosek.
3. sor: a Dolichenus tiszteletére és a császárok üdvéért állított számos felirathoz, ld. Merlat,
407.
4. sor: Can(nefatum)- R. Hosek, Klio 52, 1970.
Can(nanefatium)- AE 1973.
5. sor: dec(urio) dupli[c(arius) ----- Hosek 1971, AE.

Hátoldal:
1. sor: [-------]nus –CCID
2. sor: Iustus Constans Semis –CCID
3–5. sorok: a Contarius és Veteranus nevek nem mutatnak külön területre, a Birodalom
határai mentén többször előfordulnak, ezek a nevek általában az apa katonai rangjára vagy a
besorozáskor felvett nevüket mutatja, mintegy elérni kívánt fokozat. Ilyen moralizáló nevek
még: Miles, Caligatus, Optio, Centurio, Gregalis, Sesquiplicarius, Duplicarius, Singularis,
Praetorianus, Comitatus, stb. 182
4. sor: Bersolus praenomenje illyricumi származásra mutat.
6-7. sorok: Aulusanus és Brincasis thrákok voltak. 183
7. sor: Brincas Constans – CCID.

182
I. Kajanto: The latin Cognomina, Helsinki, 1965. 319. o.; Mócsy András: Nomenclator, Budapest, 1983; L.
R. Dean: A Study of the Cognomina of Soldiers in the Roman Legions, Diss. Princton, 1916.
183
R. Hosek op. cit. 76.

128
8. sor: [--]ia[----]

Egy 500 fős ala 16 turmából állt, amelynek élén álltak a decuriók, így egy alában 16
decuriónak kellett lennie. Ez feliratunk esetében is érvényes, a gerulatai oltárok átlag
magasságából következtethető feliratunk eredeti magassága. Lehetséges tehát, hogy itt is
mind a 16 decurio neve szerepelt. Az eredeti felirat első sora talán a dec(urines) 8. sora pedig
a sesq(uiplicarii) szóval kezdődhetett és ezt követték a nevek. Névlisták a Dolichenus-
kultuszban többször is előfordulnak, ehhez ld. CCID 373. 382. Rómából. Egy másik, decurio
és duplicarius által Dolichenusnak dedikált oltárhoz ld. IV/5. felirat.

Dat.: Kr. u. 200-250.

68. Fogadalmi felirat.

Pannonia Superior, Gerulata, Rusovce.

Lelőhely: Rusovce, Bratislava, Szlovákia; „in muro sub colle Bergl detecto” TPSSR
Őrzési hely: Museum Bratislava, Lapidarium.

Kiadás: TPSSR 11; RHP 82; Lőrincz B., ActaArchHung 40 (1988) 346;

Állapot: töredékes.

R. Hosek olvasata:

[I(ovi) O(ptimo) M(aximo)]

[Doliche]n{n}[o]
[ala] I C(annane)[f(atium)]
[…]
[v(otum) s(olvit) l(ibens)
m(erito)]

Lőrincz B. olvasata:

129
-----]inus [---
--- al(ae) I C[an(nanefatium)----

2. sor: Tévesen NN vésett, ehhez ld. S. Stati: Limba LAtina, 68. o. 77§xx.
3. sor: Az I interpunctiók között.

Iupiter Optimus Maximus Dolichenusnak, az ala I Cannanefatium…. Fogadalmát szívesen

beváltotta.

Az alae I Cannanefatium civium Romanorum kb. Kr. u. 92 körül került át Germania

Superiorból Pannoniába, ettől kezdve Gerulata volt az állomáshelye. Kr. u. 136-138-ban részt
vett a germán háborúban, ekkor kapta meg a civium Romanorum jelzőt. Utolsó felirata III.
Gordianus alattra datálható.

Dat.: Kr. u. 2-3. század.

69. Fogadalmi felirat töredék.

Pannonia Superior, Emona, 184 Ljubljana.

Lelőhely: Ljubljana, Szlovénia; 1911-ben találták Ljubljanában, W. Schid vezette

ásatásokkor, az úgynevezett aranyműves házánál, három másik oltárral együtt (RINMS 26,
27, 28), amelyek hasonlóan sérült felületűek. A 8-as számú szobában találták meg a falnak
dőlve.
Őrzési hely: Ljubljana - Narodni Muzej Slovenije-Inv: L 71.

Kiadás: AIJ 157; RINMS 17; CCID 273; ILJug I., 316b; O. Cuntz, Jahrb. f. Altertumskunde
7 (1913) 9 Fig. 10.; Merlat 122; Selem 12; Sasel Kos, Pre-Roman Divinities of the Eastern
Alps and Adriatic (1999) 122;

184
Nem tudjuk biztosan, hogy meddig volt a provincia része, a Kr. u. 2. század 2. felében már biztosan nem, de
lehet, hogy még korábban átkerült Italiához, ehhez ld. Kovács P.: Pannonia története 54-166 között a források
fényében, In: Kovács - Fehér 2004, 164-193.; M. Sasel Kos: Emona was in Italy, not in Pannonia, in: Situla 41,
2004, 3. o.

130
Állapot: Mészkő oltár, M: 0,63, Sz: 0,36, H: 0,38 m. Erősen sérült, töredezett állapotban. Bal
felső sarka letört, ahogyan a jobb alsó sarka is. A feliratos mező keretezésének nyomai az
oltár aljánál láthatóak.

[I(ovi)] O(ptimo) M(aximo) D(olicheno?)

[…] Valerˆius
Aelianus
sign(ifer) leg(ionis) XIII G(eminae)
ex voto

Iupiter Optimus Maximus Dolichenusnak,

…Valerius Aelianus, a legio XIII Gemina
signifere fogadalomból (állította).

1. sor: Az istenség személye vitatott, így a

feloldás a következő is lehet D(epulsori).
Mindkét feloldás lehetséges, azonban Iupiter
Dolichenus tiszteletére nem találtak még
bizonyítékot Emonában.
- Cuntz: D(olicheno).
- Hoffiller-Saria: D(epulsori).

Valerius Aelianushoz talán még egy kalocsai felirat: CIL III, 3584. 185

Dat.: Kr. u. 2. század 2. fele.

70. Fogadalmi felirat.

Pannonia Superior, Praetorium Latobicorum, Trebenje.

185
D(is) M(anibus) / C(ai) Valer[i] / Callimor[phi] / natione Gr(a)eca / C(aius) Valerius Ael<i=T>anus
fr/atribus et / sibi / memoriae / causa / tumulum fecit / o(pto) s(it) t(ibi) t(erra) l(evis)

131
Lelőhely: 1825. Trebnje, Szlovénia.
Őrzési hely: Museum Ljubljana, Inv: L 106.

Kiadás: CIL III., 3909; CIL III., 10784; RINMS 159; ILSlov I., 133; CCID 275; CBI
351; Istria 6 (1851) 34; Seidl. I., 26; Hitzinger, Mitth. d. Hist. Vereius zu Krain 1856, 3.;
Hettner 21; Kan I. 34; Demircioglu 45; Kan II. 67; Merlat 74; Zotovic 48, Anm. 3; Selem 2;
A. Müllner, Emona 143; Lovenjak, Inscriptiones Latinae Sloveniae 1. (1998) 133;

Állapot: Szürke mészkő oltár, M:

0,80; Sz: 0,365; Bm: 0,035-0,03 m.
Befalazták, ezért sérült állapotú, a 6-7.
sort törölték a feliratról.

I(ovi) O(ptimo) M(aximo) D(olicheno)

M(arcus) Auˆr(elius) Valen
tinus b(ene)f(iciarius) cˆo(n)s(ularis)
leg(ionis) XIIII G(eminae)
v(otum) s(olvit) l(ibens) m(erito)
im[p(eratore) An]t[onino]
et Pr[aesente II]
co(n)s(ulibus)
Kal(endis) Novˆem
brib(us)

A legnagyobb és legjobb Iupiter

Dolichenusnak, Marcus Aurelius
Valentinus a legio XIIII Gemina
beneficiarius consularisa fogadalmát
szívesen beváltotta, az (isten) érdeme
szerint, Antoninus császár és
Praesentis II consuli évében, November Kalendáján.

6-8. sorok: im[p(eratore) An]t[onino] / et P[risco] / cos.- CIL; Hirschfeld.

132
 [[Imp(eratoribus) II Phi-]] [[lippis Aug(ustis)]]- CBI.
Im[---] / LI[---]SC[---] – Müller.

Amennyiben a fenti feloldás helyes, akkor az oltár biztosan 138-ra datláható, amikor is egy
bizonyos Praesens másodszor volt consul. A datálásnál azonban kisebb kétséget ébreszt az a
tény, hogy az Aurelius gentilicum csak Marcus Aurelius után terjedt el régiónkban. Marcus
Aurelius Valentinushoz ld. még: CIL III, 3905. Egy Aurelius Valentinus, miles legionis XIIII
geminae, E. Vorbeck, MC 89; CIL III 4459, Carnuntumból. Praetorium Latobicorumban egy
fontos7 beneficiarius állomás volt, ahol a legio X és a legio XIV beneficiariusai tartózkodtak.

Dat.: Kr. u. 138. Nov. 1.

71. Oltár.

Pannonia Superior, Savaria, Szombathely.

Lelőhely: Szombathely, 1928-ban 70 cm mélyen találták meg a Rákóczi út. 14. szám alatt,
ahol valószínűleg a Dolcihenum állt.
Őrzési hely: Szombathely, Savaria Múzeum, Inv: 67.10.56.

Kiadás: RIU I., 11; CCID 270; CBI 330; LapSav 42; AE 1947, 30; Horváth T., AÉrt. 42
(1928) 210 és 345; Kan II., 71; Láng F., Arch. Ért. 4 (1943) 69. Tf. XIV 1; Gy. Veidinder
177; Merlat 79; Kádár 63; P.T. Buocz, Savaria topográfiája Szombathely (1968) 71;
Szentléleky T.: Filológiai Közlemény 14 (1968) 378; Steindenkmäler von Savaria, 20. és 18.
kép; Horváth T. A., Arch. Ért. 42 (1928) 210-211.; Láng N., Arch. Ért. 4 (1943) 69-07 Taf.
14,1; T. P. Buócz, Vasi Szemle 18 (1964) 273-274.; Mócsy A.- Szentléleky T., Savaria 20,
18;

133
Állapot: Fehér márvány oltár, M: 0,80; Sz: 0,38-0,45; V: 0,175- 0,21; Bm: 0, 033-0,021 m.
Három oldalról profilált, törzse felfelé keskenyedik. Abacusán két félköralakú
sarokakrotérion, homlokzati profilja kötélfonattal, lábazati párkánya gyöngysorral díszítve.
Felirata az előlapon, arányos
elosztásban helyezkedik el, betűformái
szépek, egyenletesen vésettek. A
felirat 11. sora ki lett vésve a feliratról,
itt valószínűleg Septimius Geta neve
állhatott, amelyet a damnatio
memoriae után töröltek.

I(ovi) O(ptimo) M(aximo) D(olicheno)

sacrum
M(arcus) Ulp(ius) Fin[i]
tianus e[t]
G(aius!) Valeriu[s]
Marcianu[s]
bb(ene)ff(iciarii) co(n)s(ularis)
leg(ionis) X G(eminae)
v(otum) s(olverunt) l(ibentes) m(erito)
Imp(eratore) Antonino III
et [[Sept(imio) Geta Caes(are)]]
II co(n)s(ulibus)

Iupiter Optimus Maximus Dolichenusnak áldozatot (mutatott be) Marcus Ulpius Finitianus és
Gaius Valerius Marcianus, a legio X Gemina beneficiarius consulariusai, fogadalmukat
szívesen teljesítették (az isten) érdeme szerint, a császárok Antoninus III. és Septimius Geta
II. consulsága idején.

3-4. sor: Fin/tianus – Láng.

Pin/tianus -Barkóczi, Population 333; Horváth.
7. sor: co(n)s(ulares) – CCID.
11. sor: Imp. Cos. – Horváth.

134
Marcus Ulpius Finitianus valószínűleg bennszülött származású volt, családja Trajanus alatt
szerzett polgárjogot, ehhez ld. L. R. Dean, Cognomina of Soldiers, 185, Barkóczi László,
Population, 312; Mócsy András, Bevölkerung, 174. Egy Publius Valerius Marcianus, miles
duplarius legionis X geminae Antoninianae, CIL III 4030, Poetovióból. Gaius Valerius
Marcianus bizonytalan eredetű, a cognomen alapján észak-itáliai vagy keleti is lehet: Alföldy
Géza, Ant. Tan. 8 (1961) 300. Egy Valerius Marcianus egy leszerelési listáról CBI 630, egy
Titus Valerius Marcianus, beneficiarius consularis CBI 631 ismert. A fenti felirat, a
Dolichenum egyetlen pontosan keltezett emléke, bizonyossá teszi, hogy a savariai szentély is
a Kr. u. 2. század végére, a 3. század elejére tehető. A szíriai polgárokból alakult
kultuszközösséghez utólag csatlakoztak a legio X Gemina Savariában állomásozó
beneficiariusai. 186 Az, hogy az oltárt a Vindobonában állomásozó legio két beneficiariusa
dedikálta, arra mutat, hogy a savariai kultuszközösségnek ebben az időben kapcsolata volt a
limes melletti hadtestek vallásosságával.187 Említésre méltó, hogy a legio X Gemina
katonáitól, illetve beneficiariusaitól több Jupiter Dolichenusnak szentelt feliratos emléket is
ismerünk. 188

Dat.: Kr. u. 208.

72. Oltár.

Pannonia Superior, Savaria, Szombathely.

Lelőhely: Szombathely, közelebbi lelőhelye ismeretlen.

Őrzési hely: Szombathely, Savaria Múzeum, inv. 67.10.27.

Kiadás: RIU I, 4; CBI 332; LapSav 33; AE 1965, 290; Steindenkmäler von Savaria Nr. 12;

Állapot: Mészkő oltár, M: 0,545; Sz: 0,315; V: 0,185 m. Az oltár alsó párkányzata és a törzs
a feliratos oldallal maradt ránk. A felső párkányzata letört, és a feliratos mező is sérült.

186
Harsányi E. - M. Kemkes, 2013. 87. o.
187
A Pannoniában állomásozó 4 legio mindegyikének katonáitól maradt ránk Dolichenus-emlék, ld. P. Merlat,
Répertoire, 1951. 85, 86, 97, 301 (leg. I. ad.) 71 (leg. II ad.) 76, 79, 114, 115, 231 (leg. X gem.) 74, 108, 114
(leg. XIIII gem.)
188
P. Merlat, Répertoire, 1951: 76 (Daruvár), 114-115 (Carnuntum), 231 (Róma)

135
I(ovi) O(ptimo) M(aximo)
D(olicheno?) Clod[i]
us Satur
ninus
b(ene)f(iciarius) co(n)s(ularis)
v(otum) s(olvit) l(ibens) m(erito)

Iupiter Optimus Maximus Dolichenusnak, Clodius Saturninus, beneficiarius consialris,

fogadalmát szívesen teljesítette (az isten) érdeme szerint.

2. sor: A sor elején álló D kiegészítésére az

eddigi irodalom egybehangzóan D(ecimus)
feloldást javasolt.

Az emléket csupán feltételesen sorolhatjuk a

Dolichenus-kultusz hagyatékához. Az itt adott
kiegészítés megfontolására az ad okot, hogy
az 1. sor végén I. O. M. után nem volt
elegendő hely az esetleg D(olicheno)
formában olvasható betű kiírására. A
praenomen feltűntetése a Kr. u. 2-3. században
egyre jobban háttérbe szorult a feliratokon.
Egy Caius Clodius Saturninus, aki a legio II
Adiutrix primus pilusa ismert egy aquincumi
feliraton: CIL III, 3464. Beneficiariusokat a
savariai szentély hívői között is találunk,
ehhez ld. előző felirat.

Dat.: Kr. u. 3. század eleje.

73. Oltár.

Pannonia superior, Poetovio, Ptuj.

136
Lelőhely: 1946. Ptuj, Szlovénia.
Őrzési hely: Ptuj - Pokrajinski Muzej, Inv: RL 138.

Kiadás: ILJ 339; RHP 194; R. Bratanic AVes 2 (1951) 14; Barkóczi L. (1964) 331 Kat.
38/11; Jevremov, Kat. (1988) 97;

Állapot: Mészkő oltár, M: 0,71; Sz: 0,37; V: 0,22 m.

I(ovi) O(ptimo) M(aximo) D(olicheni)

M(arcus) Secundini[us]
Vitalis dec(urio)
al(ae) I Thrac(um)
pro se et Clau
dia Priscilla
coniuge et
Secundinia
Vitalina fil(ia)
v(otum) s(olvit) l(ibens) m(erito)

Iupiter Optimus Maximus

Dolichenusnak, Marcus Secundinius
Vitalis az ala I Thracum decurioja,
magáért és feleségéért, Claudia
Priscilláért és lányáért, Secundinia
Vitalináért fogadalmát szívesen
teljesítette (az isten) érdeme szerint.

1. sor: esetleg D(epulsori), Poetovioban

mindkét isten tisztelete kimutatható, így a felirat feloldása kétséges.

Marcus Secundinius Vitalis nyugaton állomásozott, ehhez ld. Barkóczi L., 1964, 303 és
Mócsy A., 1983. 258. Itt valószínűleg az ala I Thracum victirx katonájáról van szó. Az ala Kr.
u. 118-119 között lett átvezényelve Noricumból Pannoniába, pontosabban Carnuntumba.

137
Dat.: Kr. u. 200 körül.

74. Oltár töredék.

Pannonia Superior, Poetovio, Ptuj.

Lelőhely: 1942. I. Mithraeum.

Őrzési hely: Ptuj, Pokrajinski Museum, Inv.: RL 139.

Kiadás: CCID 284; Alföldy G., Situla 8 (1965) 105.o, 4; AE 1966, 297; ILJug 352;
Jevremov, Kat. 1988 Nr. 15.

Állapot: Oltár töredék, amelynek felső része letört, teljesen hiányzik. M: 0,56; Sz: 0,70; H:
0,20 m. A megmaradt alsó rész is
igen töredékes állapotban került elő.

[I(ovi) o(ptimo) m(aximo)]

[Do]lic[eno]
[-] Oct{avius) Ingen[u]
us ob hon(o)
re[m] pr(a)efectu
r(a)e d(onum) d(edit)

A legnagyobb és legjobb Iupiter

Dolichenusnak, Octavius Ingenuus, a
praefectusi tisztségért hálául adta
ajándékul.

Octavius Ingenuus cognomenjét

tartományunkban őslakos eredetű
személyek is viselték, azonban
etnikai hovatartozás megállapítására

138
nem alkalmas. 189

Dat.: Kr. u. 3. század.

75. Oltár.

Pannonia Superior, Burgenae.

Lelőhely: Novi Banovci, Uj-Banovce, Burgenae. „Découverte á proximité de Stara Pazova,

dans la zone du limes danubien.” 190
Őrzési hely: Zágráb, Archeoloski Muzej.

Kiadás: CIL III. 15138; RHP 157; ROPR 234. o.; J. Brunsmid, VHAD IX (1907) 224; Fitz J.
(1962) 70; Dusanic 1968, 111; M. Dusanic, ZA 29 (1979) 254;

Állapot: Az oltár rövidebb oldalán egy sas és villám látható.

……….
Cogitatus de[c(urio)]
al(ae) Pa(nnoniorum) v(otum) p(osuit) l(ibente) a(nimo).

…Cogitatus az ala Pannoniorum decurioja, fogadalmát szívesen, lelkesen állította.

2-4. sorok: talán Gratus és Appu[lei]a- CIL.

4. sor: P() –Dusanic 1968.
L(ibente)- Brunsmid.

A korábbi feloldások alapján az ala Pannoniorum alatt az ala Flavia Pannoniorumot

gondolták, de M. Dusanic feloldása után a csapatot az ala II Pannoniorummal lehet
azonosítani. Továbbá még az alapján is Dolichenushoz köthető ez a felirat, hogy az ala I

189
Mócsy A., 1959. 176-177; Barkóczi L., Acta Arch. Hung. 16 (1964) 314;
190
P. Selem: Les Religions Orientales dans la Pannonie Romaine: Partie en Yougoslavie, 1980. 234. o.

139
Pannoniorumban, amelyben a fenti személy decurioként szolgált, igen népszerű volt
Dolichenus-tisztelete, megtalálási helye a Dolichenus-közösség teerületén található.

Dat.: Kr. u. 183-235 között.

140
3.4 Pannonia Inferior – Iupiter Optimus Maximus Dolichenus

76. Votív háromszög.

Pannonia Inferior, Lussonium, Paks.

Lelőhely: Dunakömlőd. „Inter antiquissimi castri rudera, deinde apud Sam. Kóssa-Magyari,
qui dedit museo Hungarico CIM. A. 1815 die 18. Sept. In. Com. Tolnensi prope possessionem
Kömlöd e praecipiti monte Bottyán-Santza dicto ex ruderibus antiquae arcis ad Danuvii
ripam extracta”. CIL.
Őrzési hely: Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum.

Kiadás: CIL III., 3316; CIL III., 3317; CCID 201; RHP 231; AE 1910, 153; Eph. Ep. II. 591;
Seidl I. 3 Tf. III 1; Overbeck, Griech. Kunstmyth. S.v. Zeus 271; Rómer-Desjardins 10, Tf. V;
Hettner 14; Jeremias, ALGRM IV. Sp. 56, Fig. 18; Domaszewski, Relig. 121, Tf. IV.;
Reinach, Dict. Ant. II. 331, Fig. 2489; Müller-Wieseler-Wernicke II. 56; Loeschke 1; Kan I..
28a; Csallány, Arch. Ért. 30 (1910) 182; Cook, Zeus I. 616, Fig. 487; Leipoldt 121; Gy.
Veidinger 166; Paulovics, Arch. Ért. 48 (1934) 43 Fig. 54; Demircioglu 6 Dok. D 18;
Paulovics, Régészeti Gyűjtemény Vezetője, M. Tört. Múz. Bp. (1939) 12; Kan II. 60a Tf. VI
8a; Merlat 65 Tf. IV 2; Radnóti-Barkóczi Arch. Ért. 78 (1951) 94; Nagy, Arch. Ért. 81 (1954)
113; Nagy, Acta Arch. Acad. Scient. Hung. 7 (1956) 145; Kádár 31 Tf. III 4; Speidel, Iupiter
Dolichenus, 33-34; Visy Zs., ActaArchHung 41 (1989) 394;

Állapot: Bronz votív háromszög, arany és ezüst nyomatokkal. M: 0,36; Sz: 0,27, V: az
oldalakon 1,39 m. A tábla közepén látjuk magát Jupiter Dolichenust a megszokott ábrázolási
módban: egyik kezében kettősbárd, másik kezében villámokkal áll a bika hátán. Egy egyszerű
testpáncélt visel, fején talán fríg sapkát, ám ez a Dolichenust és Sol-Luna büsztjét elválasztó
vízszintes vonal miatt kivehetetlen. A tábla tetején Sol és Luna mellképe, alul a sarkokban,
Hercules bunkóval, a másikban Minerva teljes fegyverzetben látható. A bika izmos
kidolgozású mellkasán egy övvel egy kis talapzaton áll, amelyen a feliratunk szerepel. A bika

141
fejével egyvonalban egy profilált oltár, amelyen égő áldozat látható. További kísérő személy
még a Dolichenustól balra állványon látható Victoria személye.

Iovi D<o=V>l(i)cheno P(ublius)

Ael(ius)
Lucilius
(centurio) coh(ortis) I Al(pinorum)
eq(uitatae)

Iupiter Optimus Maximus

Dolichenusnak, Publius Aelius
Lucilius, a cohors I Alpinorum
equitatae centuriója (ajánlotta).

2. sor: Al(pinorum) ped(itatae) –

Csallány; Radnóti/Barkóczi 1951,
212; Nagy T. Acta Arch. Acad.
Scient. Hung. 7 (1956) 65; Fitz
1962, 62.

A Lucilius cognomen
leggyakrabban Észak-Itáliában és Dél-Galliában fordul elő, de igen csak ritkán. 191 A feliraton
szereplő cohors I Alpinorum equitata állomáshelye a Kr. u. 2. századtól volt Lussonium. A 2.
sor esetleges feloldásában említett cohors I Alpinorum peditata a Kr. u. 3. század tizes éveitől
ismeretlen ideig táborozott Lussoniumban. 192 A háromszögletű signumot rúd végére erősítve,
mint jelvényt vallási ünnepeken alkalmazták. A votív háromszög minden egyes eleme
Dolichenus katonai mivoltára erősít rá: Dolichenus öltözéke, Hercules és Minerva harcias
külleme és jelleme. Ehhez hasonló háromszögek kerültek elő: Potaissa-töredékes állapotban
(P. Merlat, Rép. Nr. 23); Romulianum (P. Merlat Nr. 50); Trigisamum (P. Merlat Nr. 147-
148); Mauer an der Url (P.Merlat Nr. 152-153); Lentia- töredék (P. Merlat Nr. 166); Aalen-
töredék (P. Merlat Nr. 168); Hedderheim (P. Merlat Nr. 321-322); ismeretlen lelőhely (P.

191
Mócsy A., 1959. 179. o.
192
Nagy T., ArchÉrt. 81 (1954) 113-114.

142
Merlat Nr. 346); illetve a brigetioi bronztöredékek (Tóth István: Kultusz-háromszög töredéke
a brigetioi Dolichenumból, In.: Tóth I., 1976. 145-160.).

Dat.: Kr. u. 200-250.

77. Oltár.

Pannonia Inferior, Lussonium, Paks.

Lelőhely: ismeretlen, ajándékként kapta a MNM, Novák Sándortól 1880-ban.

Őrzési hely: Budapest, Nemzeti Múzeum, Inv: 176/1880.

Kiadás: CIL III., 10297; RIU IV., 1020; RHP 229; CCID 204; J. Diner, AEMOU 7 (1883)
40; Kan I. 29; Demircioglu 38; Kan II.
61; Merlat 68; Kádár 31; Speidel 41;
Wosinsky 704; J. Hampel, ArchÉrt. 14
(1880) 345.

Állapot: Mészkő oltár, M: 0,83; Sz:

0,53; V: 0,35; Bm: 0,055 m. Az oltár
párkányzata erősen sérült, az oltár alsó
fele teljesen hiányzik.

I(ovi) O(ptimo) M(aximo) Dol(icheno)

L(ucius) Iul(ius) Quirˆiˆna
Passenianus
praef(ectus)
pro sua salute
et M(arci) Iul(i) Catul[li]
patris [v(otum)] s(olvit) [l(ibens)
m(erito)]

143
Iupiter Optimus Maximus Dolichenusnak, Lucius Iulius Passenianus a Quirina tribusból,
praefectus, a saját és Marcus Iulius Catullus atyának üdvéért, fogadalmát szívesen beváltotta
(az isten) érdeme szerint.

2. sor: a tribus megadás a feliratot Caracalla Kr. u. 212-es rendelete elé datálja.
4. sor: Kádár azt feltételezi, hogy Passenianus a cohors I Alpinorum prefectusa volt.

A lovaghoz ld. PME I. 92; Fitz 1993, 848 Nr. 519.

Dat.: Kr.u. 2. század vége.

78. Fogadalmi felirat.

Pannonia Inferior, Campona, Bölcske.

Lelőhely: Bölcske, a Duna mederből, valószínűleg Camponából került ide.

Őrzési hely: Bölcske, Soproni Sándor Lapidarium. Inv: 2002. 5. 22.

Kiadás: Bölcske 21; AE 2003, 1428; EC 25;

Állapot: Fehér mészkő oltár, M: 1,10, Sz: 0,425, H: 0,45, Bm: 0,021-0,028 m. Az oltár
hátulján egy korábbi felirat is volt, ami ma már olvashatatlan állapotban van. (Az alábbiakban
csupán a Dolichenusnak szentelt feliratrésszel foglalkozom.) Sérült oltár, a bal alsó sarka
letört. Szokatlan felosztású oltár, az oltár tetején középen található lyukból ítélve, egy
szoborot tarthatott. Az oltár elején két mezőben található a felirat. A felső feliratos mező
téglalap alakú, bal felső sarka az oltárnak letört. Az alsó felirati mezőt két oldalról oszlopok
szegélyezik, amelyek teteje akanthus levelekkel díszített. Az oltár alján rozetta-díszítések
között szőlőlevelek. A jobboldali oszlop közepén egy X van vésve, amely a consul nevének
De(X)tro, tévesen kihagyott és később odavésett betűje.

Előlap:
[I(ovi) O(ptimo)] M(aximo) Dolichˆe
[n]o M(arcus) Aˆur(elius) Li
por vˆet(eranus) a

144
[la]e Thrac
[u]m Sevˆeriaˆnae

ex statore
et Aur(elius) Vˆale
ns filius
eiuˆs v(otum) s(olverunt) l(ibentes)
m(erito)
Fusco II eˆt Dex
tro co(n)s(ulibus)

Hátoldal:
[---------------------]
[-------------]O[----]
[------------]//////P///
[---]O[---------]//////

MOIM

[-----------------------]
[----------------]///[---]
///[---------]///[-----]///
[--------------------]////
[-----------]H//A[----]
////////////N///////A//////
[-----------------------]
[-------------]O[------]

Iupiter Optimus Maximus Dolichenusnak, Marcus Aurelius Lipor, az ala Thracum Severiana
veteránja, aki stator volt, és az ő fia, Aurelius Valens, fogadalmukat szívesen beváltották
Fuscus II. és Dexter consuli évében.

2. sor: Marcus Aurelius Lipor: a Lipor egy thrák név, ehhez ld. Barkóczi 1964,347; OPEL III,
28. Aurelius Liporhoz ld. CIL III, 3393.

145
4-5. sorok: az alae I Thracum Severiana-hoz ld. Lőrincz 2001, 24.
6. sor: A statorok 193 tisztekhez beosztott altisztek voltak, akiknek rendfenntartási funkcióik
voltak.
7. sor: Marcus Aurelius Valens: Egy Marcus Aurelius Valens ismert Aquincumból, aki a
legio II Adiutrix katonája volt, ehhez ld. CIL III 3484.

Apa és fia egy másik feliratról 194 is ismert Camponából, ami bizonyítottan Kr. u. 222 és 235
közé datálható. A fiú valószínűleg egy brigetioi szarkofágon 195 is szerepel, ahol mint centurio
és primus pilus rangban szerepel, a szarkofág datálása Kr. u. 200-250 közé tehető.

Dat.: Kr. u. 225.

79.

Pannonia Inferior, Sirmium, Sremska Mitrovica.

Lelőhely: -
Őrzési hely: elveszett.

Kiadás: CCID 210; Hettner 1; Demircioglu 41; Kan II. 44; Merlat 350; M. Mirkovic,
Sirmium I. 17; Fitz J., Alba Regia 13 (1974) 298; Selem 6; FPA In aetate Severorum IV. 5.

Állapot: -

I(ovi) O(ptimo) M(aximo) Do[l(icheno)]

pr(o) sa]lu<t=D>[e]
[Imp(eratoris) Caes(aris) L(uci) Se]p
[t]im[i]o Sev[e]r<i=O>

193
Haensch, R: A commentariis und commentariensis. Geschichte und Aufgabe eines Amtes im Spiegel seiner
Titulaturen, In.: Y. Le Bohec (Hg.): La hiérarchie (Rangordnung) de l’armée romaine sous le Haute-Empire,
Actes du congrés de Lyon (15-19 sept. 1994), Paris, 1995. 267-284. o.; W. Eck: DNP 11 (2011) statores, 929. o.
194
CIL III 3393: Silvana[bu]s Augg(ustis) / Aur(elius) Lipor vet(eranus) / alae [et] Aur(elius) Vale(n)s/ mil(es)
le[g](ionis) II Adi(utricis) p(iae) [f](idelis) / Severianae fil(ius) eius / et Aur(elia) Se[ve]ra filia.
195
CIL III 4315.

146
Pert<i=E>nac<i=E> A
ug(usto) et exerc[i]
tu(i) vex(illationis) CLET[…]
[……]
[…….]
[…]et[…]
Sirme(nses) [publice(?)]

Iuppiter Optimus Maximus Dolichenusnak, Imperator Caesar Lucius Septimius Severus

Pertinax Augustus és a… vexillatios sereg üdvéért… [állíttatta]… és [a városi tanács és?] a
sirmiumiak [közösen].

6-7. sorok: Korábbi téves feloldás: exerc[i]tu et cl(asse?) et…

A Dolichenusnak állított, sajnos elveszett oltár különlegessége, hogy az uralkodó és a

vexillatiós sereg üdvéért állították. Amennyiben valóban a város testületileg állította a
feliratot, a hiányzó részen a magistratusok és az ordo lett megemlítve. A felirat állításának
legvalószínűbb ideje Kr. u. 193, amikor Septimius Severus Rómából Pescennius Niger ellen
Kelet felé vonult, esetleg Kr. u. 196, amikor a csapatok visszatértek onnan. 196 A későbbi
időpont esetében azonban már meg lenne említve Caracalla vagy Albinus neve. A feliratról
hiányzó neveken túl utalhat a kitűntető jelzők használatának hiánya is a korábbi időpontra,
további értelmezés a bizonytalan olvasat és a felirat töredékessége miatt nem lehetséges.

Dat.: Kr. u. 193.

80.

Pannonia Inferior, Acumincum, Novi Slankamen.

Lelőhely: Slankamen; Srem; Vojvodina; Szerbia.

Őrzési hely: Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Inv: 5. 1852. 38.

196
FPA In aetate Severorum IV. 5.

147
Kiadás: CIL III., 3252; CIL III., 10241; ILS 2633; CCID 206; ROPR 231. o.; RHP 158; Seidl
I. 30; Seidl II. 259 Tf. II 2; Rómer-Desjardins 29 Tf. IV; Hettner 14; Kan I. 25; Reinach, Rép.
II. 731 Fig. 4; Demircioglu 36; Kan II. 57; Merlat 61 Fig. 11; Selem 10; Dusanic 1968, 102;
M. Dusanic, ZA 29, 1979, 254; Fitz J. 1962, 70;

Állapot: Szoborbázis felirattal M: 0,05; Sz: 0,255 m, és fehér márvány bika szobor, M: 0,37;
Sz: 0,22 m. A bika balra néz, alatta pillér az alátámasztáshoz. A gerincén látható nyomok
alapján az isten a hátán állt, a szokásos ábrázolási formában, ám Iupiter Dolichenus a
szoborcsoportról letört, elveszett. A szobor megmunkálása és a felirat hibás vésése alapján
feltételezhető, hogy helyi, alacsonyabb képzettségű személy munkája.

I(ovi) O(ptimo) M(aximo) D(olicheno)

Aur(elius) Iustianus dec(urio) et Ulp(ius)
Silvinianus dup(licarius) al(a)e P<a=X>n(n)o(niorum)
[pr]o se [et suis?]

Iupiter Optimus Maximus Dolichenusnak, Aurelius Iustianus decurio és Ulpius Silvianus, az

ala Pannoniorum duplicariusa a saját (és övéinek üdvéért állította).

3. sor: XN- Seidl kiegészítése a következő: dupl. leg. XIII. Ám ilyen formában csak a Kr. u.
V. században jelenik meg Pannóniában.
P<a>n(n)o(niorum?) –Fitz.
al<a>e P() (milliariae?) n[o](vae?) -Dusanic 1968.
4. sor: pro se et suis: ld. 32. feliratnál.

Az ala Pannoniorum alatt az ala II Pannoniorumot kell értenünk, amely a Kr. u. 80-as évek
végén került ide Syriából egy rövid időre (Kr. u. 92-ig). Majd csak a nagy markomann-
szarmata háborúk idején vezénylik ismét Pannonia Inferiorba. 197

Dat.: Kr. u.195-205.

197
M. Dusanic, ZA 29, 1979. 259. o.

148
 81. Oltár.

Pannonia Inferior, Aquincum, Budapest.

Lelőhely: Budapest, Polgár u.6-8. „Rep. Nuper in villa torcularia id est Einnehmerant, quae
fuit villa Zichyana”. CIL.
Őrzési hely: Budapest, Aquincumi Múzeum- Inv: 64.10.24.

Kiadás: CIL III., 3462; CIL III., 13366; ILS 4297; CCID 183; TitAq I., 164; D. Sestini,
Viaggio per la Valachia, Transilvania et Ungheria, 1815, 7; Orelli-Henzen I. 1234; Seidl. I.
22; Hettner 16; Kan I. 31; J. Toutain, Les cultes paines dans l’Empire romain II. 3; Gy.
Veidinger 169; Kuzsinszky, Aquincum, Ausgrabungen und Funde (1934) 29; Demircioglu 40;
Kan II. 64; Merlat 71; Kádár 15, Tf. II 2;
Hajjar 272;

Állapot: Mészkő oltár, M: 0,788; Sz: 0,375;

V: 0,347; Bm: 0,047-0,026 m. Az oltár
kettétörött állapotban. Ívelt párkányzatú, az
akrotérion mindkét oldalán ívelt keretben
három-három palmettás diszítés. Az
akroterionok között borostyánlevél díszítés.

I(ovi) O(ptimo) M(aximo)

D<o=V>l(i)c(h)eno
Heliopoliˆtan(o)
sacru(m) feci{i}t
Aureli(us) Secu(ndus?)
vete(ranus) leg(ionis) II Ad(iutricis) P(iae)
pro se et suis posu(it)
v(otum) s(olvit) l(ibens) m(erito)

Iupiter Optimus Maximus Dolichenusnak és

Heliopolitanusnak áldozatot mutatott be,

149
Aurelius Secundus, a legio II Adiutrix Pia veteránja, saját és övéinek állította, fogadalmát
szívesen teljesítette (az isten) érdeme szerint.

2-3. sorok: A két istenség egy oltáron való tiszteléséhez ld. Carnuntum: CIL III, 11131; 198
Paretorium Latobicorum: CIL III, 3908; 199 Aquileia: CCID 447. Merlat: Essai 122. Ez a
formula Dolichenus és Helipolitanus szinkretizmusát mutatja.
Z.4: sacru, a sacrum helyett, ehhez ld. Fehér B.: Nyelvtörténet 2007, cap. III.2.2.3.5.
5. sor: további lehetséges feloldások: Secu(s?) Secu(rus) Secu(ndus) Secu(ndianus)
Secu(ndinianus) , ehhez ld. Lőrincz, OPEL IV, 2002, 51-61.

Dat.: Kr. u. 180-192.

198
I(ovi) O(ptimo) M(aximo) / Dol(icheno) et Hel(iopolitano) / pro sal(ute) Aug(usti) / C(aius) Iul(ius)
Dioni/cus et M(arcus) Fol/nius Primus / cur(atores) et Q(uintus) Ga/vius Zosimus / scrib(a) d(onum) d(ederunt)
ex vot(o) / [I]m[p(eratore)] Comm[o]do Aurelio co(n([s(ule)] / sac(erdotibus) Basso et Crispo
199
I(ovi) O(ptimo) M(aximo) D(olicheno) / et I(ovi) O(ptimo) M(aximo) H(eliopolitano) / Aurelius Do/mittius
<c=Q>u/m Fl(avio) Casto/re et Aur(elio) Maxim/<o=U> fratribus e/x ius(s)<u=O> num/inis v(otum) s(olvit)
l(ibens) m(erito)

150
Mellékletek
1. A feliratokon említett személyek

Felirat Név
száma
1. Ioviusok (Diocletianus, Maximianus), Herculiusok (Constantinus,
Maximinus Daia)
2. Titus Flavius Verecundus
3. Caius Sacidius Barbarus
4. Lucius Aelius Leo
5. Vindilius Cupitus
Vindilius Iulianus
6. Tiberius Iulius Ursulus
7. Valerius Victorinus
8. Quintus Livinius Senecio
9. Gaius Cassius Apronianus
10. Egnatius …us
11. Valerius Syrianus
12.
13.
14. (officialium Apri)
15. Falvius Aper
16. Flavius Aper
17. Licinius Maximinus
18. Ulpius
19. Gaius Valerius Marinianus
20. Marcus Ulpius Castrensis
21. Marcus Ulpius Castrensis
22. Aurelius Iulianus
23. Ulpius Sabinus
24. Septimius Iustinianus
25. Septimius Iustinianus
26. Ulpius Secundus
27. Publius Aelius Valerianus
28. …ius Quintilianus
29. Cassius Marcellinus
Acmazo
30. Caius Iulius Lepidus Tertullus
31. Lucius Aurelius Gallus
Aurelius Aliphus
32. Caius Minucius Ticidianus Annius Faustus
33. Sextus Decimius Verus Barbarus
34. Lucius Cassius Pius Marcellinus
35. Tiberius Pontius Pontianus
36. Caius Iulius Castinus
37. Publius Aelius Atta

151
38. Aurelius Filander
39. Iulius Marcellinus
40. Valerius Valens
41. Marcus Aurelius Frontinianus
Marcus Aurelius Fronto
42. Marcus Aurelius Frontinianus
Marcus Aurelius Fronto
43. Septimius Messorinus
44. Lucius Septimius Victor
45. Aurelius Florianus
46. Veturius Dubitatus
47. Iulius
Pattuo
48. …limus
49. Aurelius Barsamsus
50. Iulius Donatus
51. Septimius Valentinus
52. Septimius Valentinus
53. Septimius Valentinus
54. Septimius Valentinus?
55. Atilius Primus
56. Caius Spurius Silvanus
Valeria Digna
57. Ulpius Amandianus
Ulpius Amandus
58. Expectatius Castor Minoinus
59. Quintus Carmeius Iulianus
Iulia Atticilla
Carmeus Secundus
Atticillianus
60. Secundius Restutus
61.
62. Publius Aelius Verus
Romulianus (artifex)
63. Caius Gallonius Crispianus
64. …arus
65.
66. Domitius Titus
67. ………..untus
Iustus Constans Senilis
Victorinus Contarius
Bersolus Licinianus
Veteranus Titianus
Aulusanus Domitius
Brincasis Constans
…cia…
68.
69. Valerius Aelianus
70. Marcus Aurelius Valentinus

152
71. Marcus Ulpius Finitianus
Gaius Valerius Marcianus
72. Clodius Saturninus
73. Marcus Secundinius Vitalis
Caludia Priscilla
Secundinia Vitalina
74. Octavius Ingenuus
75. …. Cogitatus
76. Publius Aelius Lucilius
77. Lucius Iulius Quirina Passenianus
Marcus Iulius Catullus
78. Marcus Aurelius Lipor
Aurelius Valens
79.
80. Aurelius Iustianus
Ulpius Silvinianus
81. Aurelius Secundus

153
 2. Katonai egységek, amelyekben a feliratokon szereplő személyek
szolgáltak

Egység megnevezése Mithras Dolichenus

Ala I Cannanefatium 66.,67.,
Ala I civium Romanum 46.,
Ala I Thracum veterana 40.,
Ala I Thracum victrix 73.,78.,
Ala II Pannoniorum - 75.,80.,
Cohors I Alpinorum equitata - 76.,
Cohors milliaria nova 47., -
Severiana
Legio I Adiutrix Pia Fidelis 19.,20.,21.,23., 60.,61.,62.,63.,
Legio II Adiutrix 29.,30.,32.,33.,35.,37.,38.,39., 81.,
41.,42.,43.,44.,
Legio II Italica 17.,28., -
Legio V Macedonica 12.,13.,14.,(15. 200)16., -
Legio VII Gemina - 58.,
Legio X Gemina 7.,26., 56.,59.,70.,
Legio XIII Gemina 12.,13.,14.,(15.),16., 68.,
Legio XIIII Gemina (Martia 2.,4.,5.,8.,24.,25.,27., 55.,57.,70.,
Vitrix; Antoniana; Pia Fidelis)
Legio XV Appollinaris 3., -

200
Ugyan a feliraton nem említik meg a legio megnevezését, de a dedikáló személye korábbi feliratokon
feltűntette a két daciai legiohoz való tartozását.

154
 3. Katonai beosztások a vizsgált feliratokon

Mithras Iupiter Dolichenus

Actarius 12.,37., -
Beneficiarius 11., 45., -
Beneficiarius consularis 28.,45., 60?,70.,71.,72.,
Beneficiarius praefecti 22., -
Canaliclarius 12., -
Centurio 2.,3.,10., 55.,56.,58.,59.,61.,62.,76.,
Centurio ordinarius 43.,
Codicarius 12., -
Cornicularius legati 19., -
Custos armorum 9.,13.,24.,25.,44.,47., 57.,
Decurio 40., 65.,66.,73.,74.,80.,
Duplicarius 46., 66.,80.,
Evocatus - 55.,
legatus Auggustorum 36., -
pro praetore
Librarius 12., 57.,
Miles 4.,17.,23.,26.,27.,39.,41.,42., 57.,63.,64.,
Numerus suprascriptor - 57.,
Officialis 14., -
Optio 7.,49.,51.,52.,53., 57.,
Praefectus - 74., 77.,
Principis prioris - 57.,
Sesquiplicarius 66.,
Signifer 5., 57.,68.,
Stationarius 48.,
Stator 78.,
Strator consularis 50.,
Tesserarius 13., -
Tribunus laticlavius 29.,30.,31.,32.,35., -

155
Tribunus legionis 33.,
Veteranus 6.,8.,18.,20.,21.,38.,40., 45., 57.,78.,81.,
46.,

156
 4. Települések ahonnan katonai felirat került elő

Település Mithras Dolichenus

Acumincum - 80.,
Aquae Balissae - 59., 60., 61.,
Aquincum 29., 30., 31., 32., 33., 34., 81
35., 36., 37. ,38., 39., 45.,
Atrans 28.,
Besnyő (Aquincum 44.,
territóriuma)
Brigetio 19., 20., 21., 22., 23., 62., 63., 64., 65., 66.,
Budaörs (Aquincum 41.,42.,
territóriuma)
Burgenae - 75.,
Campona 40., 78., (Bölcske)
Carnuntum 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 55., 56., 57., 58.,
10., 11.,
Csabdi (Aquincum 43.,
territóriuma)
Emona - 69.,
Gerulata - 67., 68.,
Illmitz 27., -
Intercisa 48., 49., 50., -
Lussonium - 76., 77.,
Poetovio 12., 13., 14., 15., 16., 17., 73., 74.,
18.,
Praetorium Latobicorum - 70.,
Sárkeszi (Gorsium) 51., 52., 53., 54., -
Savaria - 71., 72.,
Scarbantia (Fertőrákos) 24., 25., -
Sirmium - 79.,
Teutoburgium 46., -
Ulcisia Castra 47., -
Vindobona 26., -

157
5. Ábrák

1. ábra A pannoniai Mihtras-, és Dolichenus-szentélyek területi elhelyezkedése.

158
2. ábra a pannoniai Mithras-feliratok lelőhelyei
(forrás: CIMRM)

159
 3. ábra az eddig feltárt és vélt Dolichenumok elhelyezkedése
(forrás: Manfred Kandler: Carnuntum. Das Heiligtum des Iuppiter Optimus Maximus Dolichenus in
Carnuntum.)

160
4. ábra carnuntumi Mithraeumok

161
5. ábra Jupiter Optimus Maximus Dolichenus keleti viseletben, a carnuntumi és brigetioi szobor.
(forrás: ubi-erat-lupa: 6840 és 9751)

162
 6. ábra a carnuntumi III. Mithraeum
(forrás: http://commons.wikimedia.org/wiki/File: Mithraeum_of_Carnuntum.png)

163
7. ábra a carnuntumi Iupiter Dolichenus szentélykörzet
(Forrás: J. Dell 1893)

164
8. ábra a carnuntumi III. Mithraeum alaprajza
(Forrás: Reichel-Bormann, 1895)

165
9. ábra Aquincum Mithraeumai

166
10. ábra Az aquincumi katonavárosi Mithraeum a tribunus laticlaviusok házában
(Kocsis L., BudRég. 28 (1991)

167
11. ábra az aquincumi legióstábor Mithraeumának északi fala
(Kocsis L., BudRég. 28 (1991).

168
12. ábra az aquincumi V. Mithraeum elhelyezkedése
(Kocsis L., BudRég. 28 (1991).

169
 13. ábra poetovioi Mithraeumok

Poetovio-
Mithras-dedikációk

Civilek által állított

feliratok (32)
Katonák által állított
felirat (7)

14. ábra Poetovio - Mithras dedikációk aránya

170
15. ábra A poetovioi II. Mithraeum alaprajza
(Forrás: CIMRM II 1509)

171
16. ábra a poetovioi III. Mitraeum alaprajza
(forrás: CIMRM 1578)

172
 17. ábra a III. Mithraeum az újjáépített védőépületben
(forrás: http://www.mithraeum.eu/monumenta/mithraeum_iii_ptuj&pid=138)

173
 18. ábra Brigetio
(forrás: http://de.wikipedia.org/wiki/Legionslager_Brigetio)

19. ábra A Szombathelyen felfedezett, két Mithras-oltár előkerülésének helye.

(forrás: Kiss P., 2011, 185.)

174
20. ábra A sárkeszi Mithraeum alaprajza
(Nagy T., 1950)

175
21. ábra a fertőrákosi Mithras-szentély rekonstruált épülete
(Forrás: http://www.mithras.hu/)

176
22. ábra A vetus salonai Dolichenum alaprajza
(Forrás: Kovács 1999, T. XX.)

177
23. ábra a carnuntumi Dolichenum és a Mithraeumként azonosított kultuszhelyiség
(forrás: Kubitschek 1900, Abb. 13)

24. ábra a carnuntumi Dolichenus szentélykörzet

(forrás: M. Kandler)

178
25. ábra a carnuntumi Dolichenum alaprajza és a feltárt szentélyben in situ elhelyezkedő kultusztárgyak és
feliratok helye
(forrás: Dell, 1893, 42 Abb. 14)

179
 26. ábra a brigetioi Dolichenum alaprajza
(forrás: CCID 236.)

27. ábra Dura-Europos Mithraeum fő kultuszképe,

(Forrás: http://www.mithraeum.eu/monumenta/mithraeum_dura_europos&pid=120)

180
 28. ábra P. Aelius Valerianus oltára Illmitzben.
(Forrás: Johann M. Kroiss: Beiträge zur Geschichte von Illmitz, In.: Wirsthaus- G’schichtln, Jahrgang16, 2012.
http://www.arkadenhof-illmitz.bnet.at/Zentral/Wirtshausgeschichtln/WG%20Sommer%202012.pdf)

181
 6. Rövidítésjegyzék

AE L'Année Épigraphique, Paris 1888-

Annona Epigraphica Austriaca, 1979-
1979: RÖ 8, 1980, 107-116
1980/81: RÖ 9/10, 1981/82, 271-288
1982: RÖ 11/12, 1983/84, 377-390
1983/92: RÖ 19/20, 1991/92, 177-251
1993/98: Akten des 7. Österreichischen Althistorikertages, Wien, 2001,
49-127.
1999/00: Tyche 16, 2001, 221-266
AEA 2001/02: Tyche 17, 2002, 205-240
2003: Tyche 18, 2003, 233-254
2004: Tyche 19, 2004, 237-250
2005: Tyche 20, 2005, 217-258
2006: RÖ 30, 2007, 153-170
2007: Tyche 23, 2008, 181-225
2008: Tyche 24, 2009, 163-214
2009: Tyche 25, 2010, 185-204
2010: Tyche 26, 2011, 259-287.
V. Hoffiller - B. Saria: Antike Inschriften aus Jugoslawien. 1: Noricum
AIJ
und Pannonia superior, Zagreb, 1938. (ND Amsterdam 1970)
Beszédes J.- Mráv Zs. - Tóth E.: Die Steindenkmäler von Bölcske.
Bölcske Inschriften und Skulpturen. Katalog, in: A. Szabó - E. Tóth, Bölcske,
Römische Inschriften und Funde, Budapest, 2003, 103-218.
Borhy L.: Római kori faragott kőemlékek Brigetióból, A
Brigetio hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Református Gimnáziumban, in:
StudEpPann, 49-88.
E. Schallmayer - K. Eibl - J. Ott - G. Preuss - E. Wittkopf: Der römische
CBI Weihebezirk von Osterburken I: Corpus der griechischen und lateinischen
Beneficiarier-Inschriften des Römischen Reiches, Stuttgart, 1990.
CCID M. Hörig - E. Schwertheim: Corpus Cultus Iovis Dolicheni (CCID),

182
 Leiden, 1987.
CIL Corpus Inscriptionum Latinarum
M. J. Vermaseren: Corpus Inscriptionum et Monumentorum Religionis
CIMRM
Mithriacae, 2 Bd., Den Haag, 1956-1960.
CSIR Corpus Signorum Imperii Romani
(01): 01: A. Neumann: Die Skulpturen des Stadtgebiets von Vindobona,
Wien 1967.
02: M.-L. Krüger: Die Rundskulpturen des Stadtgebietes von Carnuntum,
Wien 1967.
03: M.-L. Krüger: Die Reliefs des Stadtgebietes von Carnuntum. 1. Teil:
Die figürlichen Reliefs, Wien 1970.
04: M.-L. Krüger: Die Reliefs des Stadtgebietes von Carnuntum. 2. Teil:
Die dekorativen Reliefs (militärische Ausrüstungsgegenstände, tierische
oder vegetabile Ornamente), Wien 1972.
05: M.-L. Krüger: Die Reliefs der Stadtgebiete von Scarbantia und
Savaria, Wien 1974. - 06: H. Ubl, Die Skulpturen des Stadtgebietes von
Aelium Cetium, Wien 1979.
(02): 01: G. Piccottini: Die Rundskulpturen des Stadtgebietes von
Virunum, Wien 1968.
CSIR-OE
02: G. Piccottini: Die Rundmedaillons und Nischenporträts des
Stadtgebietes von Virunum, Wien 1972.
03: G. Piccottini: Die Dienerinnen-und Dienerreliefs des Stadtgebietes
von Virunum, Wien 1977.
04: G. Piccottini: Die kultischen und mythologischen Reliefs des
Stadtgebietes von Virunum, Wien 1984.
05: G. Piccottini: Grabstelen, Reiter- und Soldatendarstellungen sowie
dekorative Reliefs des Stadtgebietes von Virunum und Nachträge zu
CSIR, österreich, II, 1 - 4, Wien 1994. –
06: F. Glaser: Die Skulpturen des Stadtgebietes von Teurnia, Wien 1977. -
(03): 01: N. Heger: Die Skulpturen des Stadtgebietes von Iuvavum, Wien
1975.
02: L. Eckhart: Die Skulpturen des Stadtgebietes von Lauriacum, Wien
1976.

183
 03: L. Eckhart: Die Skulpturen des Stadtgebietes von Ovilava, Wien 1981.
04: N. Heger: Die Skulpturen der Stadtgebiete von Aguntum und von
Brigantium, Wien, 1987.
Das Zentralheiligtum des Iupiter Dolichenus auf dem Dülük Baba Tepesi
Dolichenus bei Doliche - Forschungen des Jahres 2007, in: 30. Kazi Sonuclari
Toplantisi, Ankara 2008, 70

EpPann Alföldy G.: Epigraphica Pannonica III, Specimina Nova 18, 2004, 1-48
F. Hild: Supplementum epigraphicum zu CIL III: das pannonische
Hild
Niederösterreich, Burgenland und Wien 1902-1968, Wien 1968
C.C. Petolescu: Inscriptiones Daciae Romanae. Inscriptiones extra fines
IDRE
Daciae repertae, Bukarest 1996-
Inscriptiones Latinae quae in Iugoslavia ... repertae et editae sunt,
ILJ
Ljubljana 1963-1986.
ILS H. Dessau: Inscriptiones Latinae Selectae, Berlin 1892-1916.
Inscriptionum Lapidarium Latinarum Provinciae Norici usque ad annum
ILLPRON
MCMLXXXIV repertarum indices, Berlin 1986
Inscriptiones Latinae Sloveniae (ILSl) 1: M. Lovenjak, Neviodunum,
ILSlo-01
Ljubljana, 1998.
I. Piso: Das Heiligtum des Jupiter Optimus Maximus auf dem
IOMCarnuntum
Pfaffenberg/Carnuntum. Die Inschriften, Wien, 2003.
LapSav Tóth Endre: Lapidarium Savariense, Savaria, 2011.
Legio-II-It. H. Petrovitsch: Legio II Italica, Linz, 2006.
Legio-XV-Apo M. Mosser: Die Steindenkmäler der legio XV Apollinaris, Wien, 2003.
MaCarnuntum E. Vorbeck: Militärinschriften aus Carnuntum, Wien, 1980.
R. Noll: Die griechischen und lateinischen Inschriften der Wiener
Noll
Antikensammlung, 2. Auflage, Wien, 1986.
Lőrincz B.: Die römischen Hilfstruppen in Pannonien während der
RHP
Prinzipatszeit. I: Die Inschriften, Wien, 2001.
M. Šašel Kos: The Roman Inscriptions in the National Museum of
RINMS
Slovenia, Ljubljana, 1997.
RIU Die römischen Inschriften Ungarns, Budapest, 1972-
ROPR P. Selem: Les religions orientales dans la Pannonie romaine. Partie en

184
 Yougoslavie, Leiden, 1980.
TitAq Kovács P. – Szabó Á.: Tituli Aquincenses I-III., Budapest, 2009-2011.
VHAD Vjesnik Hrvatskoga Arheološkoga Društva
ZaCarnuntum E. Vorbeck: Zivilinschriften aus Carnuntum, Wien, 1980.
ZPE Zeitschrift für Papyrologie und Epigraphik [1-183.kötet]

185
 7. Képek forrása
Felirat Ubi- CIL AIJ RIU II. CIMRM Tituli TPSSR CSIR- http://en.wi
száma erat- III. Aquincenses OE- kipedia.org/
lupa I. Carn-S- wiki/Jupite
01 r_Dolichen
us
1. 4951
2. 8904
3. 6150
4. 356
5. 9549
6. 11414
7. 363
8. 525
9. 9558
10. 366
11. 195
12. 9344
13. 9345
14. 9346
15. 313 1585
16. 9347
17. 9334
18. 9338
19. 453
(Taf:
CXIX
20.
21.
22. 9886
23. 11008
24. 9295
25. 9296
26. 6388
27. 5790
28. 9256
29. 10437

186
30. 10423
31. 10422
32. 10420
33. 10421
34. 5806
35.
36. 9623
37. 6525
38. 9748
39. 6571
40. 5173
41. 7042
42. 7043
43.
44. 7067
45. 226
46.
47. 9946
48. 10197
49. 8065
50. 5250
51. 8110
52. 8111
53. 8112
54.
55. 6675
56. 4901
57. 6845
58. 6164
59. 583
60. 584
61.
62.
63. 9751
64.
65. 504
(Taf.
CXLVI
II)

187
66. 4726
67. 8228
68. 13.
69. 9241
70. 9193
71. 7950
72. 8003
73. 8811
74. 8752
75.
76. http://en.wik
ipedia.org/w
iki/Jupiter_
Dolichenus
77. 8078
78. 10305
79.
80.
81. 10706

188
 8. Felhasznált szakirodalom

A. Brelich, 1938. Brelich, Angelo: Aquincum vallásossága. In: Laureae

Aquincenses. 1. DissPann 2.10. (1938), p. 20–142.
A. Chalupa, A. Chalupa: „Paradigm Lost, Paradigm Found? Larger
2012. Theoretical Assumptions behind Roger Beck’s The Religion of
the Mithras Cult in the Roman Empire”: Pantheon. Journal for
the Study of Religions I/7, 2012. 5–17.
A. H. Kan, 1901. Kan A. H.:De Iovis Dolicheni cultu, Groningen, 1901.
(Kan I.)
A. H. Kan, 1943. Kan A. H.: Jupiter Dolichenus. Sammlung der Inschriften und
(Kan II.) Bildwerke, Leiden, 1943.
A. J. A. J. Ohrenberger: Ein Weihaltar an Mithras aus Illmitz. In:
Ohrenberger, Burgenländische Heimatblätter, 22. Jhg., Heft 1., Eisenstadt,
1960. 1960.
A. L. Campbell, A. L. Campbell: Typology of Mithraic Tauroctones. Berytus 11.
Berytus 11. (1954-55) 1-61.
(1954-55)
A. Neumann, A. Neumann, Jahrbuch des Vereines für Geschichte der Stadt
1961-62. 17-18, 1961-62.
A. Neumann, A. Neumann: Die Skulpturen des Stadtgebiets von Vindobona,
1967. Wien, 1967.
A. Schütte- A. Schütte-Maischatz – E. Winter: Doliche - Eine
Maischatz – E. kommagenische Stadt und ihre Götter. Mithras und Iuppiter
Winter, 2004. Dolichenus. Bonn. 2004.
A. v. Alfred von Domaszewski: Die Religion des römischen Heeres,
Domaszewski, Trier, 1895.
1895.
A. v. Alfred von Domaszewski, Die Rangordnung des römischen
Domaszewski, Heeres 2. Einführung und Berichtigungen und Nachtrage von B.
1967. Dobson. Köln -Graz, 1967.
Alföldi A., Alföldi András: Epigraphica III. ArchÉrt III. 1 (1940) 195-235.
ArchÉrt. III/1
(1940).
Alföldi A., Alföldi A.:Der Kreislaufder Tiere um Mithras. Germania 30
Germania 30 (1952) 363-368.
(1952).
Alföldy G., Alföldy Géza: Die Truppenverteilung der Donaulegionen am
AArchHung 11 Ende des 1. Jahrhunderts, AArchHung 11 (1959) 113-141.
(1959)
Alföldy G., Alföldy Géza: Mithras aquincumi kultuszához. AntTan 5 (1958)
AntTan 5 (1958) 73-74.
Alföldy G., Alföldy Géza: A Jupiter Dolichenus kultusz kérdéséhez.
AntTan. 8 Ant.Tan. VIII., 300-301.
Alföldy G., Alföldy Géza: Aquincum vallási életének története. BudRég 20.
BudRég 20 (1963), p. 47–69.
(1963)
Alföldy G., SN Alföldy Géza: Epigraphica Pannonica III. Inschriften aus dem

189
18 (2004) Gebiet der Eravisker und vom Territorium von Aquincum, SN
18 (2004) 1-48.
Alföldy G., ZPE Alföldy Géza: Epigraphica Pannonica I. Inschriften aus der
140 (2002). näheren Umgebung von Aquincum, ZPE 140 (2002) 263-277.
Alföldy G.,SN Alföldy Géza: Epigraphica Pannonica II. Inschriften aus der
16 (2000). niederpannonischen Limeszone zwischen Matrica und Intercisa,
SN 16 (2000) [2002] 56-57.
B. E. Bengt E. Thomasson, Die Statthalter der römischen Provinz
Thomasson, Nordafrikas von Augustus bis Diocletianus II. Lund, 1960.
1960.
B. Saria, 1951. B. Saria: Poetovio, In.: RE XXI (1951) 1167-1184.
Balla L.- P. Balla Lajos- P. Buocz T.- Kádár Zoltán- Mócsy András-
Buocz T.- Kádár Szentléleky Tihamár: Die römischen Steindenkmäler von
Z.- Mócsy A.- Savaria, Bp. 1971.
Szentléleky
T.,1971.
Balla L., 1971. Balla Lajos: Die römische Steindenkmäler von Savaria. (kiadta:
Mócsy András- Szentléleky Tihamér) Budapest. 1971.
Balla L., ACD Balla Lajos: Syriens de Commagene en Pannonie Orientale (A
16 (1980) propos d’un einscription d’Intercisa) Acta Classica Universitis
Scientarum Debreceniensis 16. (1980) 69-71.
Balla L., 1991. Balla Lajos: A Brigetio-i Dolichenus-közösség, In.: Sarkady
János, Nemes Zoltán: Közösség és közösségformáló erők az
antiqvitásban, Debrecen, 1991.
Balla L., 2000. Balla Lajos: Les syriens et le culte de Iupiter Dolichenus dans la
région du Danube, In.: Szabó É., Studia Dacica, Collected
Papers, Debrecen, 2000. 103-113.
Balla L., ACD Balla Lajos: Les syriens et le culte de Juppiter Dolichenus dans
12. la région du Danube. ACD, 12. 61-68.
Bánki Zs., 1976. Bánki Zs.: Les Bronzes du Sanctuaire de Iupiter Dolichenus á
Adony, Annales de l’Université Jean Moulin 1976 (Actes du IVe
Colloque International sur les bronzes antiques) 13-18.
Bánki Zs., Alb. Bánki Zsuzsanna: Das Heiligtum der Iupiter Dolichenus in
Reg. 19 (1981). Vetus Salina. Alba Regia 19 (1981) 95–113.
Barkóczi L. Barkóczi László: Brigetio I.-II. DissPann II. 22. Budapest, 1944-
1944-1951. 1951.
Barkóczi L., Barkóczi László: The Population of Pannonia from Marcus
AArchHung. 16 Aurelius to Diocletian. Acta Archeologica Academiae
(1964) Scientiarum Hungaricae 16. (1964) 257-356.
Barkóczi L.- Barkóczi László - Erdélyi Gizella - Ferenczy Endre - Fülep
Erdélyi G.- Ferenc - Nemeskéri János - R. Alföldi Mária - Sági Károly:
Fülöp F., AH 33 Intercisa (Dunapentele - Sztálinváros) története a római korban I.
(1954). Archaeologia Hungarica XXXIII (1954).
Borhy L., Aq. Borhy László: Militaria aus der Zivilstadt von Brigetio (FO:
Nostr. II.3 Komárom/Szőny-Vásártér.) Indirekte und direkte militärische
(2005) Hinweise auf Begin, Dauer und Ende der Zivilsiedlung im
Lichte der neuesten Ausgrabungen (1992-2004) In.: Aquincum
Nostrum II. 3,(2005) 75-82.
C. O. Müller- F. Müller, C. O.-Wiesler, F.- Wernicke, K.: Antike Denkmäler zur
Wieseler- griechischen Götterlehre, Leipzig, 1899.

190
K.Wernicke,
1899.
CCID Monika Hörig-Elmar Schwertheim: Corpus Cultus Iovis
Dolicheni. Leiden, Brill, 1987.
Ch. Ertel, 1991. Ch. Ertel: Der Tempel A im Kultbezirk der orientalischen Götter
in den Canabae Legionis von Carnuntum. In: V. Maxfield / M. J.
Dobson (Hrsg.), Roman Frontier Studies 1989. Proceedings of
the XVth International Congress of Roman Frontier Studies
(1991) 216−217.
Ch. és M. Ch. és M. Kandler: Heiligtum des Jupiter Dolichenus in
Kandler, 2004. Carnuntum, In.: F. Humer: Marc Aurel und Carnuntum,
Ausstellungskatalog Archäologisches Museum Carnuntinum (St.
Pölten 2004) 127-135.
Cook,A. B. Cook, A. B.: Zeus. A Study in Ancient Religion, Cambridge,
1914. 1914.
D. Schön, 1988. D. Schön: Orientalische Kulte im römischen Österreich (1988).
D. Tudor, D. Tudor: Dolichenus in Dacia inferioara, in.: Studii si
Commuicari 4 Commuicari ( Apulum) 4 (1961) 145 ff.
(1961)
Demircioglu, H. Demircioglu: Der Gott auf dem Stier (= neue deutsche
1939. Forshungen, Abt. Alte Geschichte VI) Berlin, 1939.
Dobó Á., 1940. Dobó Árpád: Publicum portorium Illyrici. Pázmány Péter
Tudományegyetem Érem- és Régiségtani Intézete, Budapest,
1940.
E. Birley, 1978. E. Birley: The Religion of the Roman Army: 1895-1977, In.:
ANRW II. XVI. 2. (1978) 1506-1541.
E. Schwertheim, E. Schwertheim: Iupiter Dolichenus. Seine Denkmäler und seine
1981. Verehrung. In.: M. J. Vermaseren: Die orientalischen Religionen
im Römerreich, Études préliminaires aux religions orientales
dans l’empire romaine 93 (Leiden, 1981) 193-212.
E. Swoboda, E. Swoboda, Carnuntum. Seine Geschichte und seine
1964. Denkmäler. Köln–Graz, 1964.
E. Will, 1970. E. Will: Le fidéles de Mithra á Poetovio. Adriatica (Studies of
honour of G. Novak). Zagreb. 1970.
F. Cumont, F. Cumont: Text et Monuments figurés relatifs aux Mystères de
1894–1896. Mithra I–II. Bruxelles. 1894–1896.
F. Cumont, AÉ F. Cumont: Mithras emlékek Magyarországon. AÉ 13 (1893)
13 (1893). 289-299.
F. Hettner, 1901, F. Hettner: De Iovis Dolicheni cultu, Groningen, 1901.
F. Hild, 1968. F. Hild: Supplementum epigraphicum zu CIL III, das
pannonische Niederösterreich, Burgenland und Wien, 1902-
1968. Wien. 1968.
F. Láng, F. Láng: Das Dolichenum von Brigetio. DissPann II/11, 165-
DissPann. II/11. 181.
Feiler J., 1994. Feiler J.: Mithras-emlékek Magyarországon. Egyetemi
szakdolgozat, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest.
1994.
Fitz J., 1957. Fitz Jenő: A sárkeszi Mithraeum, Székesfehérvár, 1957.
Fitz J., 1978. Fitz Jenő: Grenzberichtigung im Jahre 214 zwischen Pannonia
Superior und Inferior, Alba Regia 16 (1978) 71-86.

191
Fitz J., 1982. Fitz Jenő: Tribuni Laticlavii in Pannonien. = Tituli 4 (1982).
Fitz J., AAnt 8 Fitz Jenő: L. Cassius Pius Marcellinus. AAnt 8 (1960) 406-415.
(1960).
Fitz J., AAnt 9 Fitz Jenő: Legati legionum Pannoniae Superioris. AAnt 9 (1961)
(1961). 159-207.
Fitz J., ArchÉrt. Fitz Jenő: Septimius Severus Pannoniai látogatása i. u. 202-ben.
85 (1958) Archeológiai Értesítő 85. (1958) 156-173.
G. I. Kazarow, G. I. Kazarow: Denkmäler des Dolichenus-Kultes, In.: ÖJh 27
1932. (1932) 168.
G. I. Kazarow, G. I. Kazarow: Ein verschollenes Denkmal des Dolichenus-
1938. Kultes, In.: Germaio 22 (1938) 12.
G. Kremer, 2012. G. Kremer: Götterdarstellungen, Kult- und Weihedarstellungen
aus Carnuntum. CSIR Österreich – Carnuntum Supplement.
Wien. 2012.
G. Loeschke, G. Loeschke: Bemerkungen zu den Weihgeschenken an Juppiter
BJb 107 (1901) Dolichenus in.: BJb 107 (1901).
G. Y. Hajjar, G. Y. Hajjar: La triade de Héliopolis-Baalbeck. Son culte et sa
1977. diffusion á travers les textes littéraires et les documents
iconographiques et epigraphiques, 2 Bde. (EPRO 59) Leiden,
1977.
Gabler D., Gabler Dénes: A dunai limes I.-II. századi történetének néhány
ArchÉrt. 104. kérdése. ArchÉrt. 104 (1977) 145-175.
(1977)
H. Jacobi, H. Jacobi: Das Heiligtum des Jupiter Dolichenus auf dem
Saalburg Zugmantel. Saalburg Jahrbuch VI, 1927, 168-183.
Jahrbuch VI,
(1927)
H. Jobst, 1992. H. Jobst: Iupiter Dolichenus, In.: W. Jobst: Carnuntum. Das
Erbe Roms an der Donau, Ausstellungskatalog Archäologisches
Museum Carnuntinum (st. Pölten, 1992) 21-27.
H. Jordan- Henri Jordan-Hülsen, Topograhie der Stadt Rom I. Berlin, 1885.
Hülsen, 1885.
Harsányi E.- M. Harsányi Eszter- Martin Kemkes- Kiss Péter- Mladoniczki
Kemkes, 2013. Réka-Nyerges Anita-Jörg Scheuerbrandt: A római sas
szolgálatában. Szombathely, 2013.
I. A. Richmond, I. A. Richmond: The Roman Army and the Roman Religion,
1963. Bulletin of the John Rylands Linrary 45, Manchester 1963, 185-
197.
I. Kajanto, 1965. I. Kajanto: The latin Cognomina, Helsinki, 1965.
I. Mader, 2004. I. Mader: Vindobona. Die zivile Siedlung, In.: Situla 42 (2004)
67-74.
J. Alvar, 2008. J. Alvar: Romanising Oriental Gods: Myth, Salvation and Ethics
in the Cult of Cybele, Isis and Mithras, Leiden- Boston, 2008.
J. Dell, 1891. J. Dell: Ausgrabungen in Carnuntum, Ausgrabungen im Jahre
1891. AEM 16, 156-204.
J. Dell, 1893. J. Dell: Ausgrabungen in Carnuntum. Arch.-epigr. Mitt. 16,
1893, 176−187.
J. G. Orelli- Orelli, J. G.: von Inscriptionum Latinarum selectarum
Henzen, 1856. amplissima collectio ad illustrandam Romanae antiqitatis
disciplinam accommodata, I/II 1826-28, III (ed. Henzen) 1856.

192
J. Leipoldt, 1926. Leipoldt, J.: Bilderaltars zur Religionsgeschichte, Lieferung 9-
11, ed. Haas, Leipzig, 1926.
J. Pahl, 2010. Joachim Pahl: Der Kult des Jupiter Dolichenus, Ausbreitung,
Selbstverständnis, Niedergang; Auf der Basis statistischer
Erhebungen und mit einem ergänzenden Corpus, Münster, 2010.
J. R. Hinnels, J. R. Hinnells: The Iconography of Cautes and Cautopates: the
1976. Data, Journal of Mithraic Studies 1, 1976.
J. Sasel, ZPE 50 J. Sasel: Dolichenus-Heiligtum in Praetorium Latobicorum
(1983) (Caracalla, Caesar, Imperator, Designatus) in: ZPE 50 (1983)
203-208.
K. Angyal B., K. Angyal B.: Epigraphica: Sacerdos Iovis Dolicheni ad
Könyv és legionem XIII geminam, Könyv és Könyvtár 8 (1971) 5-25.
Könyvtár 8
(1971).
K. Stauner, 2004. Konrad Stauner: Das offizielle Schriftwesen des römischen
Heeres von Augustus bis Gallienus (27 v. Chr. – 268 n. Chr.).
Eine Untersuchung zu Struktur, Funktion und Bedeutung der
offiziellen militärischen Verwaltungsdokumentation und zu
deren Schreibern. Bonn, Habelt, 2004.
Kádár Z., 1961. Kádár Zoltán- Horváth T. A.-Gréfin Gy.: Szombathely,
Budapest, 1961.
Kádár Z., 1962. Kádár Zoltán: Die kleinasiatisch-syrischen Kulte zur Römerzeit
in Ungarn (EPRO 2) Leiden, 1962.
Kiss P., 2011. Kiss Péter: „Mithras Altäre von Savaria”: I. Lazar (szerk.):
Religion in Public and Private Sphere. Acta of the 4th
International Colloquium The Autonomous Cities of Noricum
and Pannonia. Koper, 2011. 183–193.
Kocsis L., Kocsis László: A tribunus laticlaviusok háza az aquincumi 2-3.
BudRég. 28 századi legiotáborban, In.: BpRég. 28 (1991), 117-121.
(1991).
Kovács P., 2004. Kovács Péter: Pannonia története 54-166 között a források
fényében, In: Kovács- Fehér 2004. 164-193.
Kovács P., 2006. Kovács Péter: Az antik Pannonia forrásai Kr. u. 166-tól Kr. u.
192-ig. Budapest, 2006.
Kuzsinszky B. Kuzsinszky Bálint: Az aquincumi mithraeum. ArchÉrt 8. (1888),
ArchÉrt. 8 p. 385–392.
(1888)

Kuzsinszky B., Kuzsinszky Bálint: Aquincum. Ausgrabungen und Funde, 1934.

1934.
Kuzsinszky B., Kuzsinszky Bálint: A legújabb aquincumi ásatások. 1887–1888.
BudRég. 1 II. A mithraeum. BudRég 1. (1889), p. 59–86.
(1889)
L. A. Campbell, Leroy A. Campbell, Mithraic iconography and ideology, Leiden,
1969. 1969.
L. A. Campbell, L. A. Campbell: A Typology of Mithraic Tauroctones. Berytus,
Berytos 11 11, (1954) 3-60.
(1954)
L. R. Dean, L.R. Dean: A Study of the Cognomina of Soldiers int he Roman
1916. Legions, Diss. Princton, 1916.

193
L. Zotovic, 1966. Zotovic, L.: Les cultes orientaux sur la territoire de la Mésie
supérieure (=EPRO 7) Leiden, 1966.
Láng F., 1941. Láng Ferdinánd: Das Dolichenum von Brigetio, In.: Laureae
Aquincenses 2. (Dissertationes Pannonicae II. 11) Budapest,
1941.
Láng F., Láng F.: Die Marmorne Dolichenusgruppe von Savaria,
Arch.Ért. 1943 Arch.Ért. 1943, 66.
Láng N., 1933. Láng Nándor: A Magyar Nemzeti Múzeum Jupiter Dolichenus-
keze, Különnyomat a. Károlyi Árpád Emlékkönyvből. Budapest.
1933.
Láng O., Ókor Láng Orsolya: Aquincum polgárvárosának keleti városfala: egy
12/3 (2013). 120 éve várt felfedezés; In.: Ókor 12. évf. 3. szám, (2013) 80-84.
Lőrincz B.- Lőrincz Barnabás- Kovács Péter: Altäre aus dem Auxiliarlager
Kovács P., ZPE Solva. Zeitschrift für Papirologie 179 (2011) 247 ff.
179 (2011)
Lőrincz B., 2001. Lőrincz Barnabás: Die römischen Hilfstruppen in Pannonien
während der Prinzipatszeit I. Die Inschriften (Wiener
Archäoligische Studien 3) Wien, 2001.
Lőrincz B., 2004. Lőrincz Barnabás: Zur Statthalterliste der römischen Provinz
Pannonia Inferior, In.: Orbis Antiquus, 35-40.
Lőrincz B., 2005. Lőrincz Barnabás: Zu den besatzung der Auxiliarkastelle in
Ostpannonien, In.: Römische Städte und Festungen an der
Donau. Akten der regionalen Konferenz Beograd 16-19 Oktober
2003, Beograd 2005, 53-66.
M. Abramic, M. Abramic: Führer durch Poetovio. Wien, 1925.
1925a.
M. Abramic, Michael Abramic: Poetovio, Führer durch die Denkmäler der
1925b. römischen Stadt. Wien, 1925.
M. Blömer- E. M. Blömer- E. Winter: Doliche und das Heiligtum des Jupiter
Winter, 2005. Dolichenus auf dem Dülük-Baba Tepesi. 1 Vorbericht (2001-
2003) In.: Istambul Mitteilungen, Band 5. Tübingen, 2005. 191-
214.
M. C. Daniels, M. C. Daniels: The role of the Roman army in the spread and
1975. partice of Mithraism. Mithraic Studies, II. (kiadta: J. R. Hinnels)
1975. 249-274.
M. Clauss, 2000. Manfred Clauss: The Roman cult of Mithras: the cult and his
mysteries, Edinburgh University Press, 2000.
M. Clauss, 2012. M. Clauss: Mithras: Kult und Mysterium. Darmstadt. 2012.
M. Clauss,1993. Manfred Clauss: Cultores Mithrae, Wien, 1993.
M. Dusanic, Dušanić, Milena: Dva epigrafska priloga vojnoj istoriji Srema u
1979. rimsko doba (Two Epigraphical Notes). in: Živa antika 29, 1979.
M. Hörig, 1984. Hörig Monika: Jupiter Dolichenus, In.: W.Haase- H. Temporini:
Aufstieg und Niedergang der römischen Welt, Band 2, 17, 4,
Berlin, New York, 1984. 2159-2175.
M. Kandler- H. M. Kandler- H. Zabehlicky: Untersuchungen am Ostrand der
Zabehlicky, Canabae Legionis von Carnuntum. Studien zu den
1986. Militärgrenzen Roms III. Akten 13. Int. Limeskongress 1983
Aalen. Fundber. Baden-Württemberg 20, 1986.
M. Mirkovic, M. Mirkovic: Sirmium. In.: Situla 42 (2004) n145-156.
Situla 42 (2004).

194
M. Mosser, Mosser, Martin: Die Steindenkmäler der legio XV Apollinaris.
2003. (Wiener Archäologische Studien; 5), Wien, Phoibos, 2003.
M. P. Speidel, M. P. Speidel: The Religion of Juppiter Dolichenus in the
1978a. Roman Army. EPRO 63 (1978).
M. P. Speidel, M. P. Speidel: A dedication to Jupiter Dolichenus and the Sun
1978b. Go din Hommages Vermaseren III (=EPRO 68) Leiden, 1978.
1194 ff.
M. P. Speidel, M. P. Speidel: Jupiter Dolichenus. Das Himmelsgott auf dem
1980a. Stier, Stuttgart, 1980.
M. P. Speidel, M. P. Speidel: The Eternal Ganius of Jupiter Dolichenus, in.:
1980b. Arheoloski Vestnik 3 (1980) 182 f.
M. P. Speidel, Michael P. Speidel: Roman Army Studies, Vol. 2. (Mavors
1992. Roman Army Researches, vol. VIII.) Stuttgart, Franz Steiner,
1992.
M. Sasel Kos, M. Sasel Kos: The Roman Inscriptions int he National Museum
1997. of Slovenia, Ljubljana, 1997.
M. Sasel Kos, Marjeta Sasel Kos: Emona was in Italy, not in Pannonia, In.:
2004. Situla 41 (2004) 3-
M. Schwartz, M. Schwartz: Cautes und Cautopates, the mithraic torchbearers.
1975. Mithraic Studies II. (kiadta: J. R. Hinnels) 1975. 406-423.
M.-L. Krüger, M.-L. Krüger: Die Reliefs des Stadtgebietes von Carnuntum. I.
CSIR Öst. I.3. Teil: Die figürlichen Reliefs. CSIR Österreich I. 3 (1970).
(1970)
Madarassy O., Madarassy Orsolya: Canabae legionis II Adiutricis, in.:
1998. Pannoniai kutatások. Bölcske, 1998, Szekszárd 1999, 69-75.
Madarassy O., Madarassy Orsolya: Die bemalte Kultwand im Mithraum des
Kölner Jb. 24 Legionslagers von Aquincum. KölnerJb 24. (1991),207–211.
(1991)
Maróti É.- Mráv Maróti É.- Mráv Zsolt: Kiadatlan római kori kőemlékek Pest
Zs., 2003. megyéből, BudRég 2003. 247-260.
Milch Á., KME Milch Ármin: A bregetiumi Jupiter Dolichenus szentély. A
1900. Komárom-megyei és városi múzeum egyesület értesítője. 16.
(1900) 28-35.
Mithras es László Levente–Nagy Levente–Szabó Ádám: Mithras és
misztériumai I– misztériumai 1–2. Bp., 2003.
II. 2003.

Mócsy A., 1953. Mócsy András: Das Territorium Legionis und die Canabae in
Pannonia, AArchHung 1953, 179-200.
Mócsy A., 1958. Mócsy András: Zur Geschichte der peregrinen gemeinden in
Pannonien, Historia 6 (1958) 488-498.
Mócsy A., 1959. Mócsy András: Die Bevölkerung von Pannonien bis zu den
Markomannen-kriegen, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1959.
Mócsy A., 1962. Mócsy András: Pannonia. RE Suppl. 9, Stuttgart, 1962.
Mócsy A., Mócsy András: Pannonia and Upper Moesia. London, 1974.
1974a.
Mócsy A., Mócsy András: Pannonia a késő császárkorban, Budapest, 1974.
1974b.
Mócsy A., 1983. Mócsy András: Nomenclator, Budapest, 1983.
Nagy L., 1942. Nagy Lajos: Aquincum topográfiája. In: Budapest története I/2.

195
 (Szerk. Szendy K.) Bp., 1942., 353–385.
Nagy L., 2012. Nagy L.: „The Short History of Time in the Mysteries of
Mithras. The Order of Chaos, the City of Darkness and the
Iconography of the Beginnings”: Pantheon. Journal for the Study
of Religions I/7, 2012. 37–58.
Nagy T., 1942. Nagy Tibor: Vallási élet Aquincumban. In: Budapest története
I/2. (Szerk. Szendy K.) Bp., 1942., p.386–463.
Nagy T., 1950. Nagy Tibor: A sárkeszi Mithraeum és az aquincumi Mithra-
emlékek, 1950.
Nagy T., Nagy Tibor: Az albertfalvai római telep. AntHung 1–2. (1948),
AntHung. 1-2 p. 92–114.
(1948)

Nagy T., ArchÉrt Nagy Tibor: A paksi Mithras–dombormű. ArchÉrt 85. (1958),
85.(1958) 7–17.
Nagy T., Nagy Tibor: Kőfaragás és szobrászat Aquincumban. BudRég 22.
BudRég 22 (1971), 103–156.
(1971)

Nagy T., Nagy Tibor: A sárkeszi mithraeum es az aquincumi Mithra–

BudRég. 15 emlékek. BudRég 15. (1950), p. 47–103.
(1950)

OPEL Lőrincz Barnabás- Redő Ferenc: Onomasticon Provinciarum

Europae Latinarum. 1994- 2002.
P. Beskow, 1875. P. Beskow: The Routes of Early Mithraism. Acta Iranica
(Proceedings of Second International Congress of Mithraic
Studies, Tehran, 1975) eds J. Duchesne-Guillemin & D. Francis,
7-18.
P. Beskow, 1980. Per Beskow: The Portorium and the Mysteries of Mithras, In.:
Journal of Mithraic Studies III (1980) 1-19. o.
P. Merlat, 1951. P. Merlat: Observationes sur les Castores Dolichéniens, In.:
Syria 28 (1951) 229 ff.
P. Merlat, Essai, Pierre Merlat: Jupiter Dolichenus. Essai d'interprétation et de
1960. synthèse, Paris, 1960.
P. Merlat, Pierre Merlat: Répertoire des Inscriptions et Monuments figurés
Répertoire, 1951. du culte de Jupiter Dolichenus, Rennes-Paris, 1951.
P. Selem, 1980. P. Selem: Les Religions Orientales dans la Pannonie Romaine,
Brill Academia Publishing, Leiden, 1980.
P. Selem, 1997. P. Selem: Les Religions Orientales dans la Pannonie Romaine:
Partie en Yougoslavie, Brill Academic Pub, 1997.
Palao Vincente J. Palao Vicente, J. J.: Legio VII Gemina (Pia) Felix: Estudio de
J. 2008. una legión romana, Salamanca, 2008.
Paulovics I., Paulovics István: Római kisplasztikai műhely Pannoniában
1935. (Pannonia, 1., 1935, 21-27.)
Paulovics I., Paulovics I.: „Mithras-oltár és thrák elemek Camponában.” In.:
1938. Mahler Emlékkönyv. H.n. 1938. 224-229.
Paulovics I., Paulovics István: Aquila legionis, Egyet. Philol. Közl. 57(1933).
Egyet. Philol.
Közl. 57 (1933)

196
Paulovics I.: Paulovics István: Brigetioi kisbronzok magángyűjteményekből,
Arch. Ért. Arch. Ért. 3 (1942) 216-248.
3.(1942)
R. Beck, 2000. Roger Beck: Ritual, myth, doctrine and initiation in the
Mysteries of Mithras: new evidece from a cult vessel, JRS nr.
90, 2000. 145-180.
R. Beck, 2006. Roger Beck: The Roman Cult of Mithras, Toronto, 2006.
R. Fleischer, R. Fleischer: antike Bronzestatuetten aus Carnuntum, Graz-
1966. Köln, 1966. 57 p.
R. Haensch, R. Haensch: A commentariis und commentariensis. Geschichte
1995. und Aufgabe eines Amtes im Spiegel seiner Titulaturen, In.: Le
Bohec, Y. (Hg.): La hiérarchie (Rangordnung) de l’armée
romaine sous le Haute- Empire, Actes du congrés de Lyon (15-
19 sept. 1994), Paris, 1995. 267-284. o.;
R. Hosek, Klio R. Hosek: Alae I Cannanefatium statores duo. In.: Klio 52
52 (1970). (1970) 175-177.
R. Hosek,1967, R. Hosek: Two nem inscriptions from Rusovce, in: Acta of the
1971. fifth international Congress of Greek and Latin Epigraphy,
Cambridge 1967, Oxford 1971, 307-310.
R. L. Beck, R. L. Beck: The Religion of the Mithras Cult in the Roman
2006. Empire: Mysteries of the Uncon-quered Sun. Oxford, 2006.
R. L. Gordon, R. L. Gordon: Mithraism and Roman Society. Religion 2. (1972)
Religion 2 92-121.
(1972)
R. Merkelbach, Reinhold Merkelbach: Mithras. Ein persisch- römischen
1984. Mysterienkult, Hain, 1984.
R. Noll, 1939a. R. Noll: Neu Denkmäler aus dem Kulte des Jupiter Dolichenus,
In.: Neue Jahrbücher für Antike und Deutsche Bildung 2 (1939)
207ff.
R. Noll, 1939b. R. Noll: Ein neue Votivhand aus dem Dolichenus-Kult, In.: ÖJh
31 ( 1939) 70 ff.
R. Noll, 1962. R. Noll: Zur Dolichenus-Inschriften CIL X 1577 aus Misenum,
in.: Archeologica Belgica 61 (1962) 115 ff.
R. Noll, 1980. R. Noll: Das Inventar des Dolichenus-Heiligtums von Mauer an
der Url (Noricum) RLÖ 30, 1980.
Radnóti A., Radnóti Aladár: „Bronz Mithras-tábla Brigetióból.” ArchÉrt. 7-
ArchÉrt. 7-9. 9. (1946-48) 137-155.
(1946-48)
Religions and Religions and Cults in Pannonia, A Szent István Király Múzeum
Cults 1998. Közleményei A. 33, ed. J. Fitz, Székesfehérvár, 1998.
Rómer- Rómer- Desjardings: Inscriptiones monumentorum romanorum
Desjardings, eiusdem Musei Nationalis in Budapest, Budapest, 1873.
1873.
S. Reinach, S. Reinach: Répertoire de statutaire grecque et romaine, Paris,
1897-1930. 1897-1930.
Seidl I., SbBerlin Seidl: Über den Dolichenus Cult in: SbBerlin 12
12. (1854) (1854).
Seidl II. SbBerlin Seidl: Nachtägliches über den Dolichenuskult in: SbBerlin 13
13. (1854) (1854).
Soproni S., Soproni Sándor: Újabb római feliratok Pest megyéből, Studia

197
StudCom. 17 Comitatensia 17 (1985) 373-378.
(1985)
Szabó Á. - Tóth Szabó Ádám - Tóth Endre: Bölcske. Römische Inschriften und
E., 2003. Funde. Libelli Archaeologici Ser. Nov. II (2003).
Szabó Á., 2001. Szabó Ádám. “Das Verknüpfungselement der Sternbilder der
Tauroktonosszene: Zur Geschichte des Mithraskultes.” In.: Ptuj
v rimskem cesarstvu: Mitraizem in njegova doba [Ptuj in the
Roman Empire: Mithraism and Its Era], edited by Mojca Vomer
Gojkovič, Nataša Kolar, and Aleš Arih, 275–282. Ptuj,
Pokrajinski Muzej, 2001.
Szabó Á., 2006. Szabó Ádám: Pannoniciani sacerdotes. A szervezett vallási élet
principatuskori vezetői. Budapest 2006.
Szabó Á., Ant. Szabó Ádám: A Mithraeumok tájolásának kérdéséhez. Ant. Tan.
Tan. 56 (2012) 56 (2012), 125-134. o.
Szentléleky T. Szentléleky Tihamér: Újabb keleti kultuszemlékek Savariában,
Filol. Közl. 14 Filológiai Közlöny 14 (1968)-
(1968)
T. Sarnowsky, T. Sarnowsky: Balaklava: Römische Militärstation und
2000. Heiligtum des Iupiter Dolichenus, Warshau, Institut Archeologii
UW, 2000.
Téglás G., 1906. Téglás G.: „A Mithra-kultusz Nabarze alakjai hazánk
területéről.” Egy.Fil.Közl.30 (1906) 739-743.
Tettamanti S., Tettamanti Sarolta: Mithras-kultusz emléke Szentendrén.
StudCom 9 StudCom 9 (1980) 179–186.
(1980)
Topál J., Topál Judit: Mithras Denkmäler von Aquincum. Archaeologia
Arch.Poet. 2 Poetovionensis 2. (2001). 269–274.
(2001)
Tóth I.- Szabó Tóth István- Szabó Ádám: Bevezetés a római feliratok világába,
Á., 1999. Pécs, 1999.
Tóth I., 1976. Tóth István: Iuppiter Dolichenus-tanulmányok. /Iuppiter
Dolichenus-Studien./ Az ELTE Ókori Történeti Tanszékeinek
Kiadv. 15. Budapest, ELTE Házi soksz., 1976. 172 p.
Tóth I., 1979. Tóth István: A rómaiak Magyarországon. /Die Römer in
Ungarn./ Magyar História. Budapest, Gondolat, 1975. p. 242 [2.
Ausg.: Budapest, Gondolat, 1979.]
Tóth I., 1994. Tóth István: A római kori keleti vallások pannoniai történetének
kérdései . (I . A kisázsiai és iráni eredetű kultuszok.) /Fragen der
Geschichte römerzeitlichen orientalischen Kulte in Pannonien.
(I. Kleinasiatische und persische Kulte.)/ Kandidátusi értekezés.
Pécs 1994.263 p.
Tóth I., 2003. Tóth István: A pannoniai városok vallási élete. /Das religiöse
Leben der pannonischen Städte./ In: Magyar régészet az
ezredfordulón. (Szerk: Visy Zs. - Nagy M.) Budapest 2003, 223-
224.
Tóth I., 2003c. Tóth István: A Mithras-kultusz egy apostola Daciából? In.: Tóth
István: Mithras Pannonicus, Budapest – Pécs 2003.
Tóth I., 2004. Tóth István: Pannoniai vallástörténet. Tézisek. /Pannonische
Religionsgeschichte. Thesen./ Akadémiai doktori értekezés
tézisei. Pécs 2004. 11 p.

198
Tóth I., Tóth István: Studia Savariensia, Act. Arch. Hung. 26 (1974) 155
AArchHung 26 ff.
(1974)
Tóth I., Tóth István: Destruction of the sanctuaries of Iuppiter
AArchHung. 25 Dolichenus at the Rhine and in the Danube Region (235-238).
(1973) Acta Archaeologica Hung. 25, (1973) 109-116.
Tóth I., Tóth István: Four New EPRO Volumes about the Mithras-Cult.
AArchHung. 30 Acta Archaeologica Hung. 30, (1978) 245- 255.
(1978)
Tóth I., ACD 10- Tóth István: Eine mithraische Akklamationsinschrift aus
11. (1975) Aquincum. Acta Classica Univ. Sc. Debrecen. 10-11, 1974-1975
(1975), 151-154.
Tóth I., ACD 7. Tóth István: Eine Tempelbauinschrift eines ritterlichen Decurios
(1971) aus Brigetio. Acta Classica Univ. Sc. Debrecen. 7, (1971) 91-93.
Tóth I., ACD. 13 Tóth István: Die Denkmäler des Iuppiter Dolichenus-Kultes in
(1977) Savaria. Acta Classica Univ. Sc. Debrecen.13, (1977) 63-77.
Tóth I., ACD. 9 Tóth István: Ornamenta Iovis Dolicheni. Acta Classica Univ. Sc.
(1973) Debrecen. 9, (1973) 105-109.
Tóth I., AlbReg. Tóth István: Two Misinterpreted Juppiter Dolichenus Relics
15 (1976) from Pannonia Inferior. Alba Regia 15, 1974 (1976), 89-98.
Tóth I., AntTan. Tóth István: Megjegyzések Mithra pannoniai kultuszának
12 (1965) történetéhez. /Anmerkungen zum pannonischer Kult von
Mithra/. Antik Tanulmányok 12, (1965) 86-90.
Tóth I., Tóth István: Das lokale System der Mithraischen
Archeolo¹ki Personifikationen im Gebiet von Poetovio. Archeolo¹ki Vestnik
Vestnik 28, 28, (1977) 385-392.
(1977)
Tóth I., ArchÉrt. Tóth István: Sur les monuments inscrits du sanctuaire de Jupiter
98 (1971) Dolichenus á Savaria, Arch. Ért. 98 (1971) 176 ff.
Tóth I., ArchÉrt. Tóth István: A savariai Juppiter Dolichenus-szentély feliratos
98 (1971) emlékeiről. - Über die inschriftlichen Denkmäler des
Dolichenus-Heiligtums von Savaria. Archaeologiai Értesítõ 98,
(1971) 80-84.
Tóth I., Kisalföld Tóth István: Mithras születése. Pogány Karácsony a Fertõ
1986. december partján. /Die Geburt von Mithras. Paganische Weinachten am
24. Ufer der Plattensee./ Kisalföld 1986. december 24.
Tóth I., Tóth István: Problems of the Dolichenus Altar in Gorsium,
Oikumene 2. Oikumene 2 ( 1978) 200 ff.
(1978)
Tóth I., Ókor, Tóth István: Mithras, a misztériumok istene? /Mithras, Gott der
2003. Mysterien?/ Ókor 2/1, 2003, 26-30.
Tóth I., Ókor, Tóth István: Egy mithraikus fõpap sírja Pannoniából? /Eine
2006. mithraische Priestergrab aus Pannonien?/ Ókor 5/2, 2006, 3-6.
Tóth I., Tóth István: A fertőrákosi Mithraeum, I-II. /Das Mithräum von
SopSzeml. 25 Fertőrákos, I-II./ Soproni Szemle 25, (1971) 214-226., 322-334.
(1971)
Tóth I., Tóth István: Isten a bika hátán. /Gott auf dem Stier./ Specimina
SpecNov. - Nova - Suppl. 1. 1989, 51-57.
Suppl. 1. 1989a.
Tóth I., Tóth István: A paksi" Mithras-relief. /Das Mithrasrelief von

199
SpecNov. - Paks"./ Specimina Nova - Suppl. 1. 1989,58-61.
Suppl. 1. 1989b.
Tóth I., Tóth István: Lussoniumi katonacsaládok. /Soldatenfamilien von
SpecNov. - Lussonium./ Specimina Nova - Suppl. 1. 1989, 84-92.
Suppl. 1. 1989c.
Tóth I., Tóth István: Mithras Pannonicus. Esszék - Essays. Specimina
SpecNov. 17 Nova 17, 2003. 146 p.
(2003)
Tóth I., Tóth István: Mithras kultusz és a Karácsony Poetovioban - Cult
SpecNov. 18 of Mithras and the Christmas in Poetovio. Specimina Nova 18,
(2004) (2004) 237-244.
Tóth I., Tóth István: Das grose Kultbild des Mithräums und die
SpecNov. 1985. Probleme des Mithras-Kultes in Intercisa. Specimina Nova 1985,
37-56. [mit Zsolt Visy]
Tóth I., Tóth István: Der Kult der kleinasiatischen Götter in Pannonien.
SpecNov. 1988a. Specimina Nova 1987, 107-130.
Tóth I., Tóth István: Addenda Pannonica Mithriaca. (Additios to the
SpecNov. 1988b. Work of M. J. Vermaseren. Corpus Inscriptionum et
Monumentorum Religionis Mithriacae). Specimina Nova 1988,
17-73.
Tóth I., Tóth István: Bikaölés a csillagos égen. /Tauroktonie auf dem
Természet Sternhimmel./ Természet Világa 139/2, 2008, 75-77.
Világa 139/2,
2008.
Tóth I., Tiszatáj Tóth István: A hamisítványtól az eredetiig. Egy elveszett
28/6, (1974) Mithras-relief emléke egy szőnyi hamisítványon. /Von der
Fälschung bis zum Originale. Das Denkmal eines verschollenen
Mithras-Reliefs in einer Fälschung aus Szõny./ Tiszatáj 28/6,
(1974) 18-25.
V. Gassner, V. Gassner: Heiligtümer in Carnuntum − ein kritischer
2003. Überblick. In: Stadt und Landschaft in der Antike. Anodos
Suppl. 3 (2003) 135−151.
V. Gassner, Verena Gassner: Kulträume mit seitlichen Podien in Carnuntum.
2005. Überlegungen zum Tempel II im Iuppiterheiligtum auf dem
Pfaffenberg. in: G. Grabherr – B. Kainrath – A. Larcher – B.
Welte (Hrsg.), Vis Imaginum. Festschrift für Elisabeth Walde
zum 65. Geburtstag (Innsbruck 2005) 79-90.
V. Najdenova, V. Najdenova: The Cult of Jupiter Dolichenus in Lower Moesia
1977. and Thrace, In.: Bulgarian Historical Review 5 (1977) 69 ff.
Visy Zs., 1981. Visy Zsolt: Mithrász Dunaújvárosban. Élet és Tudomány 36
(1981), 538.
Visy Zs., 1989. Visy Zsolt: A római limes Magyarországon.= Der pannonische
Limes in Ungarn. Budapest 1989.
Visy Zs., 2000. Visy Zsolt: A Ripa Pannnonica Magyarországon. Budapest.
2000.
W. Jobst, 1983. W. Jobst: Provinzhauptstadt Carnuntum. Österreichs größte
archäologische Landschaft (1983).
W. Kubitschek- W. Kubitschek – S. Frankfurter: Führer durch Carnuntum, Wien,
S. Frankfurter, 1904.
1904.

200
W. Reichel – E. W. Reichel - E. Bormann: Funde von Carnuntum. Das dritte
Bormann, 1895. Mithraeum. Arch.-epigr. Mitt. 18, (1895) 169−195.
W. Reichel- E. W. Reichel- E. Bormann: Das dritte Mithraeum, AEM 18, 169-
Bormann, BVC 201= BVC 1892-1894, 19-51.
1892-1894.
Weidinger Gy., Weidinger Gy.: A keleti vallások emlékei Pannoniában
1930. (Denkmäler der orientalischen Religionen in Pannonien)
Budapest, 1930.
Wellner I., Wellner I.: A Mithras-kultusz újabb emlékei Aquincumból,
BudRég 21 BudRég 21 (1964) 253-260.
(1964).
Zsidi P., AqFüz. Zsidi Paula: Az aquincumi polgárváros ún. Symphorus
8 (2002) mithraeumának hitelesítő feltárása. AqFüz 8. (2002), 38–48.

201