Vous êtes sur la page 1sur 30

A KATOLIKUS EGYHÁZ DOGMÁI ÉS HITIGAZSÁGAI

I. AZ EGY ISTENRŐL.

a) Isten megismeréséről.
1. Az igaz Isten a műveiből a természetes ész világosságánál
megismerhető.
2. A természetes ész segítségével az ember nem képes intuitív
módon megismerni Istent, azaz nem képes Isten látására
emelkedni.
3. Van hívő istenismeret. Ez az istenismeret nem intuitív.

b) Isten létéről.
1. Isten a magától való lét (biztos).
2. Isten végtelenül tökéletes.
3. Isten fölfoghatatlan.
4. Isten kimondhatatlan.
5. Isten egy.
6. Isten teljesen egyszerű szellem.
7. Isten teljesen változhatatlan.
8. Isten örökkévaló.
9. Isten mérhetetlen és mindenütt jelen van.

c) Az isteni értelemről.
1. Isten abszolút élet.
2. Isten végtelen értelem.
3. Isten teljesen ismeri önmagát (biztos).
4. Isten tökéletesen ismeri mindazt, ami rajta kívül van.
5. Isten ismeri az összes lehetőséget (biztos).
6. Isten ismeri a föltételesen bekövetkező szabad tetteket
(biztos).
7. Isten tudása azonos a létével (biztos).
8. Isten az abszolút igazság (biztos).
9. Isten az abszolút bölcsesség (biztos).
10. Isten az abszolút szépség (biztos).

d) Az isteni akaratról.
1. Isten akarat.
2. Az isteni akarat abszolút.
3. Isten szeretetének első és formális tárgya önmaga.
4. Isten szereti mindazt, ami rajta kívül van.
5. Az erkölcsi rosszat, a bűnt Isten nem akarja, sem
önmagáért, sem más kedvéért, csak megengedi.
6. Isten kifelé való tevékenységében szabad.
7. Isten mindenható.
8. Isten a mindenségnek föltétlen ura (biztos).
9. Isten abszolút szent.
10. Isten abszolút jóságos.
11. Isten abszolút igazságos.
12. Isten abszolút igazmondó és hűséges.

II. A SZENTHÁROMSÁGRÓL.

1. Egy Istenben három személy van: Atya, Fiú, Szentlélek.


2. Istenben két immanens, örök és szubsztanciális eredés van:
a Fiú születése az Atyától, s a Szentlélek származása az
Atyától és a Fiútól.
3. A Fiú születése az isteni értelem, a Szentlélek származása
az isteni akarat tevékenysége (biztos).
4. Istenben négy reális vonatkozás van.
5. A szentháromsági személyek a legteljesebben átjárják
egymást és egymásban vannak.
6. Istennek kifelé ható tevékenysége mind a három személy
közös birtoka, vagyis nem személyi, hanem lényegi isteni
tevékenység.
7. Vannak szentháromsági küldések.
8. A Szentháromság tana a szó szoros értelmében vett hittitok
(majdnem dogma).

III. A TEREMTÉSRŐL.

a) A teremtésről általában.
1. Isten teremtette a világot.
2. A világ teremtése kizárólagosan Isten tevékenysége.
3. Isten a világot örök teremtői eszméi szerint alkotta meg
(biztos).
4. A teremtés ténye Isten szabad tette.
5. Isten örök teremtő tevékenységgel úgy teremtette a világot,
hogy a világ időben kezdődött.
6. Isten az egyszer megteremtett világnak a létét mindenható
tevékenységével állandóan fönntartja (kat. igazság).
7. Minden teremtmény minden tevékenységében rászorul Isten
teremtői együttműködésére (ált. nézet).
8. A világ elsődleges célja Isten; másodlagos célja az értelmes
teremtmények boldogsága (biztos).
9. Isten a világot egészében és részeiben hatékonyan irányítja
célja felé.

b) Az angyalokról.
1. Vannak angyalok.
2. Az angyalok teremtmények.
3. Az angyalok az időben, ill. az idővel jöttek létre.
4. Az angyalok tiszta szellemek.
5. Az angyalok mind Isten boldog színelátására voltak hivatva,
ezért megfelelő kegyelemben részesültek (biztos).
6. Természetfölötti állapotuk véglegesülése előtt az
angyaloknak próbát kellett kiállniuk (biztos).
7. Azok az angyalok, akik a próbát kiállták, nyomban Isten
boldogító színelátására jutottak (biztos).
8. A végítéletekig a jó angyalok Isten akaratából részt vesznek
a világ kormányzásában (biztos).
9. A jó angyalok gondját viselik az embernek.
10. Minden hívőnek van őrangyala (majdnem dogma).
11. Minden embernek van őrangyala (biztos).
12. A jó angyalokat vallásos tisztelet illeti meg (majdnem
dogma).
13. Az angyalok egy része a próbát nem állta ki és végleg
elfordult Istentől.
14. A bukott angyalok bűne a kevélység volt (biztos).
15. A bukott angyalok nyomban a bűn után
visszavonhatatlanul a kárhozatra jutottak (biztos).
16. Az ős- és eredeti bűn következtében a sátánnak és
angyalainak bizonyos hatalma van az emberek fölött.

c) Az emberről.
1. Isten teremtette az első emberpárt test és lélek szerint.
2. Az első emberpár test szerint is közvetlenül Isten teremtő
tevékenységének köszöni létét (biztos).
3. Ádámtól és Évától származik az egész emberi nem
(majdnem dogma).
4. Az emberi lélek testet megelőző létéről szóló tanítás tévedés
(majdnem dogma).
5. Minden egyes ember lelkét Isten teremti a szülőtől nemzett
testbe (majdnem dogma).
6. Isten az embert a maga képére alkotta (biztos).
7. Az emberi lélek szellem.
8. Az embernek van szabad akarata.
9. Az emberi lélek halhatatlan.
10. Az ember szerves testnek és egyedi szellemi léleknek
szubsztanciális egysége.
11. Az ősszülők a megszentelő kegyelem állapotában voltak.
12. Az ősszülők a bűnbeesés előtt mentesek voltak a rendetlen
kívánságtól (concupiscentia) (majdnem dogma).
13. Az ősszülők a bűnbeesés előtt mentesek voltak a halál
kényszerétől.
14. Az ősszülők a bűnbeesés előtt mentesek voltak a
szenvedéstől (biztos).
15. Az első ember eredeti szentsége és épsége Isten
természetfölötti adománya volt (biztos).
16. A tisztán természetes állapot lehetséges, de soha nem
létezett (biztos).
17. Az eredeti szentség és épség adományait Ádám nemcsak
önmaga, hanem összes utódai számára is kapta (biztos).
18. Isten az ősszülőket az eredeti szentségben való
véglegesítés előtt próbára tette: a próbát nem állták meg, és
Isten parancsának megszegésével súlyosan vétkeztek.
19. Ádám bűne következményeivel együtt átszállott az összes
emberre, azaz az ősbűn egyben átszármazó bűn. -
Következményei: az ősszülők elvesztették az eredeti
szentséget és magukra vonták Isten haragját; a halál és a
szenvedés törvénye alá kerültek; az ember a sátán rabságába
került; test és lélek szerint rosszabbá vált.
20. Az eredeti bűn tartalmát tekintve a megszentelő kegyelem
hiánya (biztos).
21. Az eredeti bűn nem utánzás, hanem átszármaztatás útján
terjed tovább.
22. Az eredeti bűn következményei: a) a természetfölötti javak
elvesztése. b) a testi-lelki leromlás. c) a testi-lelki leromlás
nem a természet megromlása. d) az eredeti bűnért kárhozat jár.

IV. A MEGVÁLTÁSRÓL.

a) Krisztus személyéről.
1. A Szűz Máriától született Názáreti Jézus valóságos Isten,
mert Ő a megtestesült örök Ige.
2. Az örök Ige valóságos, teljes, velünk azonos lényegű,
egyedi emberi természetet vett föl.
3. Jézus Krisztus emberi természete valósággal szenvedésre
képes.
4. Jézus Krisztus egy isteni személy két természettel.
5. Az Ige az emberi természetet fogantatása pillanatában vette
föl és többé le nem teszi.
6. Jézus Krisztusban a két természet az egyesülés után össze
nem keveredve és el nem változva maradt fenn.
7. Jézus Krisztusban két akarat és két tevékenység van.
8. A Fiúisten emberré válása a szó szoros értelmében vett titok
(biztos).
9. Egyedül a második isteni személy vált emberré.
10. Krisztus embersége szerint is Istennek természetes Fia;
úgyhogy benne egyetlen, mégpedig természetes fiúság van.
11. Jézus Krisztust mint embert is imádás illeti meg.
12. Jézus Krisztusban van helye a tulajdonságok igazi
kicserélésének.
13. Jézus Krisztus szent embersége szerint is bölcsességgel
teljes, tévedés és tudatlanság nélküli (biztos).
14. Jézus Krisztusnak van tapasztalati, azaz érzékelésből
kiinduló és elvonatkoztatás útján szerzett ismerete (biztos).
15. Jézus Krisztus mint ember a boldogító istenlátás tudásával
is rendelkezik (biztos).
16. Jézus Krisztusnak van készen kapott ismerete (beléöntött
tudása) (ált. nézet).
17. Krisztus embersége szerint is mentes volt minden bűntől.
18. Az ember Krisztus mentes volt a rendetlen kívánságtól.
19. Az ember Krisztus vétkezhetetlen (majdnem dogma).
20. Krisztus emberi akarata szabad akarat (biztos).
21. Krisztus emberi akarata soha nincs és nem is lehet
ellentétben Isten akaratával.
22. Az Üdvözítő közvetlenül meg van szentelve a teremtetlen
magánvaló szentséggel (ált. nézet).
23. Krisztus embersége a megszentelő kegyelem teljes
tartalmával is rendelkezik (biztos).
24. Az Üdvözítőnek isten-emberi hatalma van (biztos).

b) A megváltás művéről.
1. Jézus Krisztus egyetlen, éspedig természet szerinti közvetítő
Isten és ember között.
2. Jézus Krisztus a teremtésnek és nevezetesen az
emberiségnek feje (biztos).
3. Jézus Krisztus érdemszerző tetteivel, elsősorban
kereszthalálával megváltott bennünket azáltal, hogy bűn-
adósságunkért helyettünk eleget tett Istennek.
4. Jézus Krisztus megváltói tevékenységével nekünk
kiérdemelte a bűn előtti állapot helyreállítását, önmagának
pedig fölmagasztalását (biztos).
5. Jézus Krisztus minden ember számára megváltást szerzett.
6. Jézus Krisztus megváltói tevékenységével teljes elégtételt
adott Istennek, mely egyenértékű az elkövetett sértéssel, sőt
azt bőségesen meg is haladta (biztos).
7. A megváltás a szó szoros értelmében vett titok (biztos).
8. A megváltás Istennek teljesen ingyenes kegyelmi ténye.
9. Jézus Krisztus az emberi nem föltétlen tekintélyű tanítója.
10. Jézus Krisztus az Újszövetség egyetlen főpapja.
11. Jézus Krisztus a keresztfán az Újszövetség igazi és
egyetlen áldozataként föláldozta magát.
12. Jézus Krisztus az emberiség és a világ királya.
13. Jézus Krisztus halála után lelkével leszállt az alvilágba.
14. Jézus Krisztus kereszthalála után harmadnapon halottaiból
föltámadott, azaz örök időkre újra egyesítette megdicsőült
testét a lelkével.
15. A föltámadt Üdvözítő testével és lelkével fölment a
mennybe.

c) A Boldogságos Szűz Máriáról.


1. Szűz Mária valósággal és tulajdonképpeni értelemben
Istenanya.
2. Mária szűz a szülés előtt, a szülésben és a szülés után.
3. Szűz Mária szeplőtelenül fogantatott, azaz létének első
pillanatától kezdve mentes az eredeti bűntől.
4. Szűz Mária Istentől kapott különös kiváltságánál fogva élete
egész folyamán mentes volt minden súlyos és bocsánatos
személyes bűntől (kat. igazság).
5. Szűz Mária egész élete folyamán mentes volt a rendetlen
kívánságtól (biztos).
6. Szűz Mária meghalt (biztos).
7. Szűz Mária halálával lelke Isten boldog színelátására jutott,
teste pedig nem indult oszlásnak, hanem nyomban a
megdicsőült test állapotára emelkedett (biztos).
8. Szűz Mária halála után nemcsak lélek, hanem test szerint is
fölvétetett a mennybe.
9. Szűz Mária kiváltságos módon üdvösségünk közvetítője
(biztos).
10. Szűz Máriát kiváló vallásos tisztelet illeti meg (biztos).

V. A KEGYELEMRŐL.

a) A segítő kegyelemről.
1. Van fölvilágosító és akarat-indító kegyelem.
2. Van serkentő (megelőző) és támogató (kísérő, követő)
kegyelem (biztos).
3. A segítő kegyelem gyógyít és fölemel.
4. A segítő kegyelem egy, az isteni kegytől és a lelki
tevékenységektől egyaránt különböző természetfölötti indítás,
mely a minőség kategóriájába sorolható (kat. igazság)
5. Minden egyes üdvös cselekedethez föltétlenül és fizikailag
szükséges fölvilágosító és akarat-indító, belső segítő
kegyelem.
6. A fölemelő segítő kegyelem föltétlenül és fizikailag
szükséges a hitnek és megtérésnek megkezdéséhez.
7. A segítő kegyelem nélkül a bukott ember nem képes
huzamos ideig megtartani az egész természetes erkölcsi
törvényt (ált. nézet).
8. A megigazultaknak is minden egyes üdvös cselekedethez
szükséges a segítő kegyelem (majdnem dogma).
9. Isten különös kegyelmi segítsége nélkül a megigazult ember
nem képes kitartani a kapott megigazultságban.
10. A megigazult ember Istentől kapott külön kiváltság nélkül
nem képes egész életén át elkerülni minden bocsánatos bűnt.
11. Nem szükséges a szeretet kegyelme (a megszentelő
kegyelem állapota) bármilyen jócselekedethez, vagyis a bűnös
embernek nem minden cselekedete okvetlenül bűn.
12. Nem szükséges a hit kegyelme bármilyen jócselekedethez,
vagyis a hitetelen embernek nem minden cselekedete
okvetlenül bűn (biztos).
13. Nem szükséges a segítő kegyelem bármilyen
jócselekedethez.
14. Van hatékony kegyelem, melyet okvetlenül követ az
akarat hozzájárulása.
15. Az akarat a hatékony kegyelem hatása alatt is szabad
marad.
16. Van olyan segítő kegyelem, amely igazán elégséges, de
csak elégséges.
17. Semmiféle természetes jócselekedettel nem lehet
kiérdemelni az első kegyelmet.
18. Az ember nem képes természetes imádsággal
kikönyörögni a kegyelmet.
19. Az ember a maga természetes erőivel nem képes
előkészülni a kegyelemre (ált. nézet).
20. Az első kegyelem befogadására az ember csak negatív
előkészületre képes (biztos).
21. Isten komoly előzetes akarattal akarja mindenki
üdvösségét.
22. Isten az igazaknak az elégséges kegyelmet ad a parancsok
megtartására, vagyis a súlyos bűnök kerülésére.
23. A bűnösök mind, még a megrögzöttek is kapnak elegendő
kegyelmet a megtérésre (ált. nézet).
24. Isten felnőtt hitetleneknek is ad elegendő kegyelmet az
üdvözülésre (biztos).
25. Van előre rendelés.
26. Az előre rendelés végzése meghatározott és változhatatlan
(biztos).
27. Külön isteni kinyilatkoztatás nélkül senki sem lehet biztos
kiválasztottsága felől (biztos).
28. Az első kegyelemre szóló előre rendelés föltétel nélküli.
29. A kegyelemre és egyben az örök életre szóló, vagyis a
teljes előre rendelés szintén föltétel nélküli (biztos).
30. Nincs föltétel nélküli pozitív elvetés, azaz Isten csak a
bűnökre való tekintettel kárhoztat el.

b) A megszentelő kegyelemről.
1. A megigazulás valósággal eltörli és megszünteti bűneinket.
2. A megigazulás nem pusztán bűnbocsánat, hanem a belső
ember megújítása és megszentelése.
3. A megszentelő kegyelem ontológiai tekintetben
természetfölötti készség (biztos).
4. A megszentelő kegyelem által a lélek Isten barátja lesz
(biztos).
5. A megszentelő kegyelem a lelket Isten fogadott fiává és a
mennyország örökösévé teszi (biztos).
6. A megszentelő kegyelem a megigazult embert a
Szentháromság, nevezetesen a Szentlélek templomává teszi
(biztos).
7. A megigazulásban az ember a megszentelő kegyelemmel
együtt megkapja a természetfölötti erényeket is (biztos).
8. A megszentelő kegyelem elvesztése magával vonja a
szeretet elvesztését, de nem vonja maga után okvetlenül a hit
elvesztését is.
9. A megszentelő kegyelemmel együtt a lélek megkapja a
Szentlélek ajándékait is (biztos).
10. Felnőtteknek a megigazulás kegyelmének megszerzésére
erkölcsi jótettekkel elő kell készülniük.
11. A megigazulás első és legszükségesebb előkészítő
mozzanata a hit.
12. A megigazulást előkészítő hit nem a hívő bizalom, hanem
a dogmatikai hit.
13. Felnőttek nem igazulnak meg egyedül a hit által, hanem
más előkészítő cselekedetekre is kötelesek.
14. A megigazulás kegyelmét bármely halálos bűn kioltja.
15. Külön kinyilatkozatás nélkül senki sem lehet bizonyos a
hit bizonyosságával kegyelmi állapota felől.
16. Az első kegyelem nem minden megigazult emberben
egyforma és a jócselekedetek által növelhető.
17. A megigazult ember a kegyelemmel véghezvitt jótetteivel
valóságos érdemeket szerez Isten előtt.
18. Az érdemszerzés föltételei: a) Isten ígérete, b) az ember
zarándok állapota, c) a kegyelem állapota, d) az erkölcsi jóság,
e) a cselekedet természetfelettisége (biztos).
19. Az igazság szerinti érdem tárgya a megszentelő kegyelem
növekedése, az örök dicsőség és annak növekedése.
20. A halálos bűnnel érvénytelenné vált érdemek a
megigazulás visszaszerzésével fölélednek (majdnem ált.
nézet).

VI. AZ EGYHÁZRÓL.

a) Az Egyházról az Üdvözítő tervében.


1. Jézus Krisztus akarta, hogy követői önálló természetfölötti,
vallási társaságot alkossanak.
2. Az Egyház rendeltetése, hogy a megváltás gyümölcseinek
alkalmazása által fölépítse Krisztus titokzatos testét (biztos).
3. A Jézus Krisztustól megváltott és a Szentlélektől
megszentelt hívők Jézus Krisztus révén egymás között eleven
egységet alkotnak (communio sanctorum).
4. Az Egyház tökéletes társaság, ezért létében és
tevékenységében minden más társasággal, az állammal
szemben is független és önálló (autonóm) (biztos).
5. Jézus Krisztus Egyházára bízta a legfőbb tanítói tisztét
(magisterium).
6. Jézus Krisztus az Egyháznak papi hatalmat adott
(sacerdotium).
7. Jézus Krisztus Egyházának kormányzó hatalmat adott
(imperium).
8. Az Egyházban maga Jézus Krisztus állandó és
eltörölhetetlen különbséget rendelt a hívők és elöljárók között
(ált. és szolgálati papság).
9. A kormányzó Egyházban Krisztus a kormányzó hatalomnak
három fokát állapította meg, melyeknek hordozói a püspökök,
az áldozópapok és a diákonusok.
10. Jézus Krisztus Szent Pétert közvetlenül és egyenest az
Egyház jogi fejévé tette.
11. Jézus Krisztus úgy rendelkezett, hogy Szent Péternek
mindig legyen utóda a világ végezetéig.
12. Jézus Krisztus Egyháza látható társaság (biztos).
13. Jézus Krisztus Egyháza egy és az üdvösséghez szükséges.
14. Jézus Krisztus azt akarta, hogy az Ő Egyháza egységes
legyen.
15. Az Egyház egyetemes.
16. Az Egyház szent.
17. Az Egyház fogyatkozhatatlan.
18. Az Egyház apostoli.
b) Az Egyház történeti megvalósulásáról.
1. A római pápa Szent Péternek az egyházi főségben törvényes
utódja.
2. A katolikus Egyház a kinyilatkoztatott igazság
megőrzésében és tanításában tévedhetetlen.
3. Az egyházi tévedhetetlenség elsődleges tárgya minden
igazság, amely formálisan ki van nyilatkoztatva.
4. Az egyházi tévedhetetlenség másodlagos tárgya mindaz,
ami nélkül lehetetlen volna kinyilatkoztatást sértetlenül
megőrizni és tévedhetetlenül előterjeszteni (biztos).
5. A püspökök apostoli testülete a tévedhetetlen tanítást
gyakorolja rendkívüli, ünnepélyes módon, midőn a
világegyház püspökei az apostoli testület fejének, a római
pápának fősége alatt egyetemes zsinaton az Isten országát
mélyen érintő egyetemes és nagy jelentőségű ügyekben
döntenek.
6. A püspökök apostoli testülete tévedéstől mentes akkor is,
amikor rendes módon tanít, vagyis mikor a világegyház
püspökei - ki-ki a maga egyházmegyéjében - a római
püspökkel és egymással egyetértésben tanítanak hitbeli avagy
erkölcsi igazságokat.
7. Tévedhetetlen a római pápa egymagában is, mikor Szent
Péter székéből (ex cathedra) szól.
8. A megdicsőült szentek vallási tiszteletre méltók.
9. A szentek Istennél közbenjárnak értünk, s ezért
megengedett és üdvös dolog őket segítségül hívni.
10. Megengedett és üdvös dolog tisztelni a szentek ereklyéit.
11. Megengedett és üdvös dolog tisztelni a szent képeket.

VII. A SZENTSÉGEKRŐL.

a) A szentségekről általában.
1. A szentségi jel dologból és szavakból áll (biztos).
2. A szentségi jel elemei, a dolog és a szavak olyan
vonatkozásban vannak egymással, mint az arisztotelészi
értelemben vett anyag és forma (biztos). 3. Hét újszövetségi
szentség van.
4. Az újszövetségi szentségek a dologi teljesítmény alapján
mindig megadják a kegyelmet, ha a fölvevő nem vet akadékot.
5. Az összes újszövetségi szentségek a maguk erejéből közlik
a megszentelő kegyelmet és kíséretét.
6. A megszentelő kegyelmen kívül minden szentség külön
szentségi kegyelmet közöl (biztos).
7. Három szentség, a keresztség, bérmálás és egyházi rend
eltörölhetetlen jegyet nyom a lélekbe, aminek következtében
nem ismételhetők meg.
8. Az Újszövetség valamennyi szentségét Krisztus rendelte.
9. Jézus Krisztus az újszövetségi szentségeket közvetlenül
rendelte (biztos).
10. Az Egyháznak van hatalma szentelményeket rendelni
(biztos).
11. A szentségek érvényes kiszolgáltatásához megfelelő papi
hatalom szükséges.
12. A szentség érvényes kiszolgáltatásához a kiszolgáltatóban
meg kell lennie legalább annak a szándéknak, hogy azt
cselekszi, amit az Egyház tesz, amikor szentséget szolgáltat.
13. A szentségek érvényes kiszolgáltatása és hatása független
a kiszolgáltató hitétől és erkölcsi avagy természetfölötti
életszentségétől.

b) A keresztségről.
1. A keresztség szentségét Jézus Krisztus rendelte.
2. A keresztség anyaga természetes víz folyó állapotban.
3. A keresztvíz alkalmazása (a keresztség közelebbi anyaga)
lehet megmerítés, leöntés vagy meghintés (biztos).
4. A keresztség formája a Szentháromság hívása és a
keresztelő cselekvény megnevezése.
5. A keresztség eltörli a keresztség előtti összes bűnöket és
büntetés-adósságokat, adja a megszentelő kegyelmet, és
eltörölhetetlen jegyet nyom a lélekbe.
6. A keresztség mindenkinek szükséges az üdvösségre.
7. A szentségi keresztséget pótolhatja a vágykeresztség
(biztos).
8. A vízkeresztséget pótolhatja a vérkeresztség, vagyis a
vértanúság (biztos).
9. A keresztség rendes kiszolgáltatója a püspök és a tőle
megbízott pap, rendkívüli kiszolgáltatója a diákonus,
szükségbeli kiszolgáltató minden ember.
10. Minden meg nem keresztelt ember fölveheti a
keresztséget.
11. A kisdedeket is lehet, sőt kell keresztelni.

c) A bérmálásról.
1. A bérmálás Krisztus-rendelte újszövetségi szentség.
2. A bérmálás szentsége a megszentelő kegyelmet növeli és
teljessé teszi azáltal, hogy sajátos módon közli a Szentlelket
(biztos).
3. A bérmálás rendes kiszolgáltatója a püspök.
4. A bérmálás szentségének rendkívüli kiszolgáltatója az
áldozópap (biztos).
5. A bérmálás szentségének fölvevője minden megkeresztelt
ember (biztos).

d) Az Oltáriszentségről.
1. Jézus Krisztus megígérte (Jn 6), hogy tulajdon valóságos
testét és vérét adja a hívőknek ételül és italul (biztos).
2. Az Üdvözítő az utolsó vacsorán a kenyér és bor színe alatt
valósággal testét és vérét adta tanítványainak eledelül (kat.
igazság).
3. Az Üdvözítő azt akarta, hogy valahányszor az Ő
rendelkezése értelmében az Eucharisztiát ünneplik,
mindannyiszor a kenyér és bor külseje alatt megjelenjen az Ő
teste és vére.
4. Krisztus az Oltáriszentségben átlényegülés útján jelenül
meg.
5. Az Oltáriszentségben az átváltozás után a kenyér és bor
színei valósággal megmaradnak (biztos).
6. A kenyér és bor színei az Oltáriszentségben hordozó és
egységesítő metafizikai alany nélkül maradnak (biztos).
7. Az Oltáriszentségnek bármely színe alatt jelen van az egész
Krisztus.
8. Az egész Krisztus jelen van mindegyik színnek bármely
része alatt.
9. Krisztus az Eucharisztiában jelen van a vétel előtt is, és
jelen marad az úrvacsora, ill. szentmise szertartása után is.
10. Krisztust az Oltáriszentségben imádás illeti meg.
11. Az Eucharisztia anyaga búzakenyér és szőlőbor.
12. Az Eucharisztia formáját teszik az Üdvözítő szavai,
melyekkel az utolsó vacsorán tanítványainak adta testét és
vérét (majdnem dogma).
13. Az Oltáriszentség készítője kizárólag a fölszentelt
áldozópap.
14. Az Oltáriszentség méltó fölvevője a megigazult
keresztény.
15. Az Oltáriszentség vétele isteni és egyházi parancs erejénél
fogva szükséges, de nem szükséges mint az üdvösségnek
nélkülözhetetlen eszköze, hanem csak erkölcsileg, mint a
természetfölötti élet fönntartásának leghatékonyabb rendes
eszköze.
16. A szentmise bemutatásán kívül nem kötelező két szín alatt
venni az Oltáriszentséget.
17. Az Eucharisztia készítése a szentmisében valóságos
áldozat, melyet Krisztus rendelt az Újszövetség számára.
18. A szentmise áldozati cselekménye lényegileg a
konszekrációban és kiegészítőleg a papi áldozásban van
(majdnem ált. nézet).
19. A szentmise nemcsak imádó és hálaadó, hanem egyúttal
engesztelő áldozat.
e) A bűnbánat szentségéről.
1. A gyónás Krisztus alapította újszövetségi szentség.
2. Az Egyház szentségi bűnbocsátása bírói ténykedés.
3. A töredelem szentségének formája a papi föloldozás szavai
(biztos).
4. A bánat, a gyónás és az elégtétel szándéka a bűnbánat
szentségének alkotó részei.
5. A bánat, a gyónás és az elégtétel a gyónás szentségi anyaga
(biztos).
6. Bűnbánat nélkül nincs bűnbocsánat (biztos).
7. A tökéletes bánat megigazulást szerez gyónáson kívül is, de
nem annak vágya nélkül (majdnem dogma).
8. A gyónáshoz nem szükséges a tökéletes bánat, hanem elég a
tökéletlen bánat (biztos).
9. A keresztség után elkövetett és a bűnbánat szentségében
még meg nem bocsátott összes halálos bűnök részletes
meggyónása isteni rendelés értelmében szükséges a szentségi
feloldozás elnyeréséhez.
10. Isten a bűnnel és az örök büntetés adósságával nem mindig
törli el az ideiglenes büntetések adósságát.
11. Az ember önként vállalt vezeklő cselekedetekkel tud
Istennek elégtételt szolgáltatni.
12. A gyóntatónak van hatalma és joga bölcs mérlegelés
alapján a bűnös képessége és a bűnök természete szerint
megfelelő elégtételt kiróni.
13. Az elégtétel kirovása a gyóntatónak egyúttal kötelessége is
(majdnem dogma).
14. A bűnbánat szentsége eltörli az összes halálos bűnöket az
örök büntetés adósságával együtt.
15. Az Egyháznak az Úr Krisztustól van hatalma bármilyen
súlyos bűnök megbocsátására.
16. A keresztség után elkövetett halálos bűnök bocsánatának
elnyeréséhez elkerülhetetlenül szükséges a bűnbánat szentsége
valóságban vagy legalább vágyban.
17. A bűnbánat szentségének kiszolgáltatója az arra jogosított
pap.
18. Az Egyháznak van joga búcsút engedélyezni.
19. Amikor az Egyház a búcsúban elenged ideigtartó
büntetéseket, az Egyház kincséből megfizet az örök isteni
Igazságnak (majdnem dogma).

f) A betegek kenetéről.
1. A betegek kenete Krisztus alapította újszövetségi szentség.
2. A betegek kenete távolabbi anyaga a püspöktől megszentelt
faolaj.
3. A betegek kenete közelebbi anyaga a beteg megkenése
(biztos).
4. A betegek kenete szentségének formája a pap imádsága.
5. A betegek kenete kiszolgáltatója a pap.
6. A betegek kenete fölvevője a megkeresztelt nagybeteg
(biztos).
7. A betegek kenete a negybetegnek erkölcsileg szükséges,
ezért kötelező (valószínűbb nézet).

g) Az egyházi rendről.
1. Az egyházi rend Krisztus rendelte valóságos újszövetségi
szentség.
2. A négy kisebb rend és a szubdiakonátus nem szentség,
hanem csak szentelmény (biztos).
3. A diákonátus, az áldozópapság és a püspökség szentség.
4. Az egyházi rend szentségének anyaga a püspök kézrátétele
(biztos).
5. Az egyházi rend szentségének kizárólagos kiszolgáltatója a
püspök.
6. Az egyházi rend szentségét csak megkeresztelt férfi veheti
föl érvényesen (biztos).

h) A házasságról.
1. A házasság Krisztus rendelte újszövetségi szentség.
2. Az Újszövetségben maga a házassági szerződés teszi a
házasság szentségi lényegét (biztos).
3. A házasság szentségének kiszolgáltatói maguk a
házasulandók (biztos).
4. Az Egyháznak joga van nemcsak megáldani a házasságot
(szentelmény), hanem kizárólagos hatalma van házassági
akadályokat fölállítani, alóluk fölmenteni és házassági
ügyekben ítélni.
5. A házasság szentségét érvényesen fölvehetik, akiknek
komoly szándéka van, természettől fogva alkalmasak a
házaséletre, meg vannak keresztelve és nem gátolja őket bontó
akadály (biztos).
6. Az egyes ember nincs egyenesen házasságra kötelezve
(biztos).
7. A szűzi állapot kiválóbb a házas állapotnál.
8. A latin Egyház helyesen és az Üdvözítő szándéka szerint jár
el, amikor a nagyobb rendekben lévőket cölibátusra kötelezi.
9. A keresztény házasság lényegében egy, úgyhogy egy
férfinak egyszerre csak egy felesége, és egy nőnek egyszerre
csak egy férje lehet.
10. Az érvényes házasság belsőleg fölbonthatatlan.
11. Az egyik fél házasságtörése sem jogosítja föl a másik felet
a házasság fölbontására (majdnem dogma).
VIII. A VÉGSŐ DOLGOKRÓL.

a) A végső eseményekről.
1. A halál egyetemes, azaz minden ember számára
bekövetkezik a test olyan elváltozása, mely a földi élet végét
jelenti.
2. A jelen üdvrendben a halál a bűn büntetése.
3. A halállal véget ér a próbaidő és az érdemszerzés lehetősége
(majdnem dogma).
4. A halál után minden egyes lélek nyomban ítélet elé kerül,
mely neki végleg megállapítja örök sorsát.
5. Az ítéletet nyomban követi a végrehajtása; azaz nyomban
az örök életre vagy a kárhozatra mennek, kik megértek rá,
akiknek még tisztulniuk kell, a tisztítóhelyre jutnak.
6. Az Üdvözítő második eljövetelekor a holtak valamennyien
föltámadnak a saját testükben.
7. A föltámadott test azonos a földi testtel, amennyiben igaz
emberi test, és kinek-kinek tulajdon egyéni teste.
8. Az idők végén Jézus Krisztus dicsőségben eljön méltó véget
adni a világtörténelemnek.
9. A halottak föltámadása után a világtörténet befejezéséül
Jézus Krisztus eljön megítélni az egész emberiséget.
10. A jelen világnak a történelmi folyamat befejeztével vége
lesz (biztos).
11. A jelen világ elmúlása nem megsemmisülés, hanem
megújulás, nem világhalál, hanem föltámadás (biztos).

b) A végső állapotokról.
1. Akiket a külön ítélet halálos bűnben megátalkodva talál,
azok a bukott angyalokkal együtt örökké szenvedik a kárhozat
kínjait.
2. Van tisztítóhely.
3. Van mennyország.
4. Az örök boldogság elsősorban abban áll, hogy az
üdvözültek színről színre látják az Istent.
5. Isten boldogító látása végett az üdvözült léleknek külön
természetfölötti fölkészültségre van szüksége.
6. Isten színelátásának nyomán a legteljesebb boldogság jár
(biztos).