AZ UTOLSÓ MAGYAR

Mivé silányultál te édes nemzetem? Mivé lettél te szent, te drága? Másoknak talpnyalója? Szolgáknak
szolgája? Hősök hőséből hogyan lettél birka? Az Élet és Igazság védelmezőjéből hogyan váltál saját magad
árulója? Tolvajok, hazugok és gyilkosok cinkosa miért lettél? Többre értékeled a papírt a léleknél, s mint az
ősök emléke és tudása? Az írott törvény értékesebb a múlt emlékénél? A szabadság zászlóját miért kellett
arany kalitkára felcserélned? A rendíthetetlenből hogyan válhattál ágról szakadt falevél? Már nem ismered a
Magyarok Istenét sem?

Isten Ostorából civilizációs rendszerek bűnbakja hogyan lettél?

Nagyapám bantu volt! „Lovas-íjászkodni” nem tudott. Mint egy „kassai”. Csak egy szél csapta, ki a latint
nem vágta. Hókusz-pókusz, fikusz kókusz. Nagyanyám meg eszkimó! „Rovásírni” nem tudó. Nem volt
nekik prémes-bundás mellény vagy sapka. Nem voltak képesek lakni „yurtába'”. Sem „makk-falvábán”.
Netán „(du)mák-falván”? Jött-mentek mind. Idegen bevándorlók, nem őshonos „mádzsár” ősnyelvet tudók.
Arról nem volt „diplomájuk”. Csak szakadt ingük s bő-gatyájuk. Fittyet hányó bunkó barbárok. Nem pedig
„kaftánban” tündöklő új-régi káder-mádzsárok. Magyarok Országos Gyalázásán összecsődülök.
Munkanélküli szerencsétlen időlopó yoga-mantrázni-meditálni nem tudók. Haszontalan büdös pálinkát
szortyolgatók, táltos dobolni nem tudók. Képtelen népmeséket mondogató. Tudománytalan hiedelmeket
tartogató. Mi ezzel a mondandó?

Aki beszél nem tud, aki tud nem beszél. Kinek szeme, nem lát; kinek füle, nem hall. Ha nem tudod őket
legyőzni, állj élükre. Ami (s aki) ma „magyar” nem M A G Y A R. S ami (s aki) M A G Y A R volt, nem
Magyar már. Csak egy rohadt váz, teli hemzsegő tetűvel, csótánnyal. Éljen a halál! A gép teremt és él. Az
élőlény elavult alkatrész. Bűn az Élet! Halálbüntetés. Az igaz szó büntetendő, a tömeggyilkosság szent.
Ketrecből ketrecbe. Kommunizmusból kapitalizmusba, kapitalizmusból globalizmusba. Civilizációból
civilizációba. Élősködő zsarnokságból élősködők zsarnokságába. Finn-ugrizmusból Kín-ugrizmusba.
Lumpen proli gombnyomogató majomból a jövőbeli mesterséges intelligenciájú biorobotba. Rabszolga
mindig kerül ám, mert könnyebb a rabszolgaság mint a szabadság. Volt-e diplomája a Megváltónak?

A józan ész, a jó érzés, a jó akarat már csak mende-monda maradt. Ahol sok a hülye és egyre csak mindenki
hülyébb, ott egyre csak jobban szorul ki a valóság. Érték lesz a selejt, dicsőséges a gaz. A papír az isten,
apostol a hazug, szentség a tolvajlás. Rémálom a valóság, tény a képzelet. Terrorizmus az önvédelem,
életvitel a rombolás. A jó üldözése fenség, az értéktelenség a mérce. Az értelem a megvetendő. Az öklendezés
az okosság, a fonákság az őszinteség, a birka szellemiség a nemzetazonosság. Az állat az ember, az ember elő
báb. Az ember saját élete sajátja nem lehet. Olyan mint egy előre megírt játszma, amit a közönségből
tétlenül kell nézni. S majd ha vége, haza megy a beton koporsóba mindenki. Nem jönnek az angyalok, sem
a Mikulás segíteni. Ebbe került a valóságot és az emberiséget megtagadni. Halálba kerül az igazságot
kimondani. Ezért kell az Igazságot eltemetni? Még emlékszik-e valaki milyen volt szabadon érezni? Milyen
volt érteni? Milyen volt élni? Igaznak lenni? Embernek? Magyarnak? M A G Y A R N A K ? ? ?

Mert nem a betegség a hibás, hanem az aki nem tesz semmit az egészségért.