Szondi

1. Családi tudattalan
 A sorsanalízis központi fogalma
 Az ősi törekvések mintáinak és figuráinak öröksége, melyek a genetika törvényei szerint
visszatérnek az utód sorsában
 Tehát választásaink hátterében az őseink vannak
2. Sorstan (választott és kényszer)
 Szondi szerint a sors nem teljesen szabad – vannak determinisztikus és szabadon
választhatóak elemei is
 a sorsanalízis egy mélylélektani irányzat, a terápiás módszer célja, hogy a kényszersorstól
(örökletes, mentális és szociális környezet által szabályozott) a választottig (állásfoglaló én;
a személy értékvilága szerinti) eljusson a kliens
o központi fogalom: a családi tudattalan
o cél: személyi tudattalanban lévő kényszerítő ősök törekvéseinek tudatosítása, amelyek
addig az egyén életminőségét megzavarták
o eszköz: önéletrajz, családja és egy tíz profilos Szondi-teszt
 A terápia szakaszai:
o asszociációs szakasz: ~klasszikus analízis, álmok a hangsúlyosak
o lyukperiódus: kliens nem tudja folytatni az asszociációs sort
o kalapácsütéses assz. technika: a terapeuta kulcsszavakat emel ki a sorból  ellenállás
megtörése  a kliens tudatosan és élményszerűen éli meg a megbetegítő tényezőket
(lehetséges epileptikus tünetek)
o megbeszélés, avagy énanalízis: megbetegítő tényezők szociálpozitív átfordítása
3. Pontifex-én
 Szondi szerint a lelki működés alapja az ellentétesség  ezt a Pontifex-én, egy magasabb
instancia fogja össze (azaz a központi organizátor/szervező erő), hogy az én működőképes
maradjon
 Feladatok a tudatos és tudattalan tartományokban egyaránt:
o minden lelki ellentétesség áthidalása
o hatalomosztás
o organizálás
 Feladata az integráció, a lélek egészlegességének megtartása; 4 funkciót integrál:
o az ősök különböző törekvéseinek kivetítése (projekció)
o az ősök különböző törekvéseinek tudatosítása (infláció)
o azok valóság mértékének megvizsgálása (introjekció)
o az eddig megélt kényszersorsok tagadása (negáció)
 További funkciók (azaz az út a humanista sorsig, mely a lehető legjobb sors)
o transzcendencia: hitfunkció aktivizálása és az én felemelése a szellemhez
o szellemi participáció: általa az én a választott magasabb ideával eggyé válhat, azok
értékeit magába építheti
 Jung
1. Persona és az Árnyék meghatározása (komplementer és kompenzáló viszony)
 Persona (maszk/álarc)
o az ego társas arculata, valóságos vagy virtuális közösségi térben felvett, szerepszerű
o ezt a személy szándékosan meg akarja vagy kénytelen megmutatni
o működési mód, szerepszemélyiség, szereppozíció
o különböző helyzetekben többféle personát fedezhetünk fel
 Árnyék
o az énnek a tudattal összeegyeztethetetlen, meg nem élt, fel nem fedezett lehetőségeit
tartalmazza
o sötét karaktervonások, fogyatékosságok autonóm egysége a tudattalanban
o az ént projekcióval zavarhatja
o az önismerethez elengedhetetlen az árnyék tudatosítása és elismerése
o antipátia: ha valakiben felfedezzük a saját árnyékunk tudatalatti projekcióját
o az árnyék nem szűnik meg, hanem újra és újra feltöltődik.
 Viszonyuk
o a persona általános ellentéte az árnyék; de előfordulhat, hogy az árnyék nem csak az
ellenkező, hanem az azonos potenciál elemeit tartalmazza (elfojtás)
2. Álom keletkezésének pszichés energetikai eredete, az álom dramaturgiája
 Jung szerint az álmoknak reguláló, szabályozó szerepe van, mely egyfajta öngyógyító
folyamat
 az álmok mindig haladnak (progrediálnak), de nem mindig pozitív irányban
 az álom értelmezése több álom alapján és tartalom szerint történik; szintjei:
o a tudat jelen helyzetének leírása
o a megelőző események leírása
o szubjektív kontextusban való elmélyedés; archaikus motívumok; mitológiai párhuzamok
o harmadik személytől nyert objektív tényekkel való összehasonlítás
 az értelmezés módszere az amplifikáció (sokasítás, térfogatnövelés); irányított
asszociáció, adott álomelem jelentőségének felderítése
 Az álmok struktúrája/dramaturgiája
1. Hely, idő, személyek – a kezdet, ami jelzi a cselekmény színhelyét és a szereplőket
2. expozíció vagy a probléma ismertetése – itt jelenik meg a központi tartalom, a
tudattalan adja a kérdés kereteit, amelyre válaszolni fog a dráma során
3. sorsfordulat – az álom lényege: a cselekmény a tetőpont, az átalakulás vagy a
katasztrófa felé tart
4. feloldódás – a megoldás, az álom kimenetele, jelentésteljes konklúziója és
kompenzatorikus üzenetének felfedése