la A: 1552 la, Là (Heltai: Dial. D6b, D6a); 1594 e./ lá (BIst. C11b) [csak EWUng.

] J: ’ni, lám; schau,

sieh da!’.
Szórövidítés. ⊗ A látodból lát egyes szám 2. személy), illetve a láddból (a lát egyes szám 2. személyű
felszólító módja)ne, ni. Az eredeti szóvégi á rövidüléséhez vö.: fa. Ma leginkább nyelvjárási szóként él.
TESz.

láb A: 1231/ Labod sz. hn. (HOkm. 8: 27) [csak EWUng.]; 1267 Aranlabovbach sz. (OklSz.) J: 1.
1231/ ? ’[tő, talp]; Fuß, Sok-kel’ # (↑) [csak EWUng.], 1301 ’ua.’ (CIFU. 5/7: 140) [csak EWUng.]; 2.
1267/ ’ember, állat állásra, járásra szolgáló végtagja | lábfej; Bein, Fuß’ # (Fejér: CD. 4/3: 430); 3. 1295/
’föld, telek alsó, hátsó vége | földdarabnak valamely része; Ende bzw irgendein Teil eines Grundstückes’
(OklSz.); 4. 1405 k. ’[?]; Schuh’ (SchlSzj. 450.); 5. 1416 u./² ’egy fajta hosszmérték; Fuß 〈Längenmaß〉’
(MünchK. 167); 6. 1532 ’fa törzse | gabona, növény szára; Stamm des Baumes; Halm’ (Nádasdy 222); 7.
1575 ’az ember maga | személy; der Mensch selbst; Person’ (helt. Krón. 39); 8. 1600 k. ’versláb; Versfuß’
(BrassSzt. 23) Sz: ~ú [nur in Synt] 1267 Aranlabovbach (OklSz.) | ~atlan 1267/ Labatlan hn. (Fejér: CD.
4/3: 430) | ~as 1376 szn. (OklSz.) | ~al 1585 Labbalom (Cal. 1099).
Örökség az uráli korból, rokon nyelvi megfelelői azonban vitatottak. ⊗ 1. Vog. (P.) luw;; osztj. (V.) lŏγ;
zürj (Sz.) li̮ ; ; votj. (Sz.) li̮ ; cser. (KH., U., B.) lu;; md. (E.) lovaža; finn luu; – szam. jur. lī; szam. szelk.
li̮ ; szam. kam. le, lè; stb.: csont, a vogulban, a zürjénben, a votjákban, a finnben és a kamaszban ’láb’ is
[uráli *luβe ’csont’].. A feltehetőleg nyomatékosító b elem – a magyarázat feltételeként – egy ; uráli *-
mp-re vezethető vissza, amely a magyaron kívül az osztjákban és a finnben is középfokjellé vált. – 2.
Szam. jur. l'embe ’lapát, evezőlapát, lábfej, arasz’ ; szam. szelk. laamb ’talp; csizma elülső része’ [uráli
*lȣmpɜ ’felület, szélesség 〈kézé, lábé〉’].. Ennek a magyarázatnak a gyengéje az a tény, hogy a magyar szó
megfelelőit csak távoli rokon nyelvekből is csak ritkán lehet adatolni. – Eredetileg valószínűleg igenévszó
volt; az igei változathoz vö.: *lább. A legtöbb jelentés metaforikusan jött létre az eredeti 2. jelentésből. A
8. jelentéshez vö.: lat. pes ’láb, lábfej; versláb’. – A R. lábtyú ~ lábtyű ’harisnya, kamásli; lábbeli’ (1786)
nyelvújítási alkotás a lábból a kesztyű mintájára.
NyK. 50: 456; TESz. lábtyú a. is; MNy. 66: 332; NytÉrt. 84: 28; UEW. 254, 255

labanc A: 1672 labancz (Thaly: Adal. 1: 31); 1680–1 lobonczának (Thaly: Adal.); 1705 laboncz
(Thaly: Adal. 2: 87) J: fn 1. 1672 ’〈Thököly, illetőleg Rákóczi korában〉 a Habsburgok híve, katonája;
Anhänger, Soldat der Kaiserlichen 〈zur Zeit von Thököly bzw Rákóczi〉’ # (↑); 2. 1787 ’gyalogos katona;
Fußsoldat’ (NyÚSz. Lovancz) | mn 1679 ’a Habsburgok híveivel, katonáival kapcsolatos, rájuk vonatkoza;
kaiserlich gesinnt, Habsburg Untertan’ (Diószegi K. István: NySz.).
Szóhasadás eredménye. ⊗ A loboncból jött létre. A gúnyos megnevezés alapja a Habsburg-katonák
hosszú parókája lehetett. – Rokon értelmű megnevezés: hajas szomszéd ’német emberEZ NEM KELL’
(1666). – A 2. főnévi jelentés a láb hatására alakult ki.
TESz.

lábatlankodik A: 1834/ lábatlankodása sz. (NSz. – Vörösm. 7: 103); 1840 lábatlankodik ▼ (Nyr. 79:
447) J: ’[?]; einem unter die Füße kommen, im Wege stehen’.
Származékszó. ⊗ Alábatlanból láb) jött létre a -kodikvisszaható igeképzővel. A lábatlan alapszó elvont
jelentése ’ügyetlen’; ehhez vö. még: cselekedeteinek ily lábatlan okát adta ’ügyetlenül érvelt’ (1765). A
jelentésváltozásra különböző szószerkezetek is hathattak; vö.:láb alatt akadékoskodik ’alkalmatlankodik’
(1748) stb.
Nyr. 79: 447; TESz.

lább † A: 1261/ Labuan sz. (MNy. 27: 264); 1548 labbanak (Ilosvai Péter: NySz.); 1575 fenn lábnac
vala (Helt: Krón. 74v.); 1578 ? lobyon (Melius Péter: NySz.) J: 1. 1548 ’úszik; schwimmen’ (↑); 2. [fel~,
felül~, fenn~] 1575 ’felülkerekedik | dölyfösködik; die Oberhand gewinnen; hochmütig sein’ (↑); 3. 1577
k. ’könnyben úszik, könnyessé válik; fließen; fließend sich ausbreiten’ (OrvK. 59); 4. [könnybe,
könnyben, könnyel ~] 1577 k. ’folyik | folyva szétterjed; voll Tränen stehen, werden’ (OrvK. 59); 5. 1585
’hullámzik | ingadozik; Wellen schlagen; schwanken’ (Cal. 425); 6. 1604 ’lebeg 〈a levegőben〉; schweben
〈in der Luft〉’ (PécsiPedFőiskÉvk. 1957: 202); 7. 1619 ’vízben gázol; waten’ (PécsiPedFőiskÉvk. 1957:
202); 8. 1660 ’érzelmileg felindul; sich aufregen’ (Medgyesi Pál: Nysz.) || lábad A: 1527 ffel labbadot
(ÉrdyK. 290); 1552 fel ... labogyanak [d-j] (Heltai Gáspár: NySz.); 1788 láppadtak (NSz. – Gelei J.:
Halló 1: 17); 1790 lábadni sz. (NSz. – Görög–Kerekes: Hadi tört. 2: 463) J: 1. 1527 ’víz, folyadék
felszínén úszik, lebeg; auf dem Wasser schwimmen, schweben’ (↑); 2. [könnybe, va könnyben, könnyel ~]
1549 ’könnyessé válik, könnyben úszik; voll Tränen werden, stehen’ (RMKT. 2: 252); 3. [fel~] 1552
’felülkerekedik; die Oberhand gewinnen’ (↑); 4. [fel~] 1639 ’fenn van, fenn jár, talpon van; auf sein’
(LevT. 2: 271); 5. [fel~] 1685 ’felgyógyul; gesund werden’ (MonÍrók. 27: 28) | | lábban † A: 1549/
labbana (HÉn. d4b) [csak EWUng.] J: [könnyel ] ’[?]; voll Tränen werden’ | | lábadozik A: 1585 foͤ l
lábbadozok (Cal. 244); 1681 felyuͤ l lábadoz (Martonfalvi György: NySz.); 1772 lábodozta (MNy. 16: 51);
1852 lábadozik ▼ (NSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1585 ’(betegség után) felépülőben van; auf dem Wege der
Erholung sein’ # (↑); 2. 1681 ’víz, folyadék felszínén úszik, lebeg; auf dem Wasser schwimmen,
schweben’ (↑); 3. [iktelenül, tárggyal] 1772 ’gázol 〈vízen, mocsáron〉; waten’ (↑); 4. [könnyben, könnyel ~]
1790 ’könnyben úszik, könnyessé válik; voll Tränen stehen, werden’ (NSz. – Földi: Erk. Könyv. 3) ||
lábbog × A: 1619 labbago sz. (Forró Pál: NySz.); 1645 Koͤ nyvben-lábbog (Geleji Katona István: NySz.)
J: 1. 1619 ’víz, folyadék felszínén úszik, lebeg, hányódik; auf dem Wasser schwimmen, schweben, sich
herumwerfen’ (↑); 2. [könnyben, könnyel] 1645 ’könnyben úszik, könnyessé válik; voll Tränen stehen,
werden’ (↑); 3. 1708 ’útjáról letér; vom Wege abweichen’ (PP. Ǎvis); 4. 1770–80 ’érzelmileg felindul; sich
aufregen’ (NSz. – Németh: Ezópus 245); 5. 1784 ’vízben gázol; waten’ (SzD. 35); 6. 1791/ ’lebeg |
könnyedén mozog; schweben; sich leicht bewegen’ (NSz. – Verseghy: Kisebb költ. 64); 7. 1843
’támolyog; taumeln’ (NSz. – Bodor L.: Duzs. 41); 8. 1863 ’〈szál a szövőszéken〉 meglazul, nem áll eléggé
feszesen; locker sein, werden’ (Kriza: Vadr. 511) || lábbó × A: 1792 Lábbó (SzD.); 1887 lábó (herman:
HalK. 808) J: 1. 1792 ’tutaj | a tutaj egy része; Floß; Teil eines Floßes’ (↑); 2. 1893 ’embet megbíró,
járható ingó láp; feste Moorstelle’ (MTsz.).
SzegFüz. 3: 97; Nyr. 67: 6; PFÉvk. 1957.: 201; TESz. lábad, lábadozik, lábbó, lábbog a. is

labda A: 1405 k. lapta (SchlSzj. 2080.); 1573 lapdat (Pontianus császár históriája: NySz.); 1588 labda
(OklSz.); 1762 loptázás sz. (Mátyus I.: Diaet. 1: 358) J: 1. 1405 k. ’gömb alakú játékszer vagy
sporteszköz; Spielball’ # (↑); 2. 1493 ’golyó; Kugel’ (OklSz.); 3. 1697 ’[?]; Ballspiel’ (NySz.) [csak
EWUng.]; 4. 1782 ’játéklabdához hasonló tárgy, alkatrész; spielballähnl Gegenstand, Bestandteil’ (NSz. –
Rácz S.: Bord. el. 146) Sz: ~´zik 1529 e. sz. (VirgK. 5) | ~cs 1833 Labdacs (NyÚSz.).
Valószínűleg szláv jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. lopta: ’labda; gömb, golyó’.; szln. N. lǫ̑pta ’labda’; szlk.
lopta ’ua.’; or. лапта ’métaszerű labdajáték; labdaütő’; stb. [eredetéhez vö.: lapát A ’labda és labdajáték
jelentés metonimikusan keletkezett az eredeti labdaütő’ jelentésből. – A magyarba a szó az 1. vagy talán a
3. jelentésben került át. A szó belseji d keletkezése tisztázatlan. – A laszti ’labda’ (1961 (ÉrtSz.) játszi
szóalkotás eredménye lehet (esetleg a ;ném. elastisch ’rugalmas’ hatására). – A labda olaszból való
származtatása fonetikai okokból nem meggyőző. – A magyarból: (esetleg visszakölcsönzésként): ; szb.-
hv. (Kaj) labda;; szln. (V.) labda: ’labda.’
Nyr. 62: 78; KSzlJsz. 298; TESz.; NytÉrt. 88: 86

labirintus A: 1578 e. Labirintus [U] (MNy. 75: 508) [csak EWUng.]; 1604 Labyrintoʃban (MA.
Minotaurus) [csak EWUng.]; 1723 lábirintus (GLEl.) [csak EWUng.]; 1796 Labirint (I. OK. 30: 258)
[csak EWUng.] J: 1. 1578 e. ’[útvesztő]; Irrgarten, Labyrinth’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1754
’összevisszaság; Durcheinander’ (NSz. – Orosz F.: Sz. Pál 214); 3. 1882 ’belső fül; Ohrlabyrinth’
(MagyLex. Labyrinth).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. labyrinthos, labyrinthus ’bonyolult folyosórendszerű építmény, útvesztő’,
(tud.) labyrinthus (auri) ’belső fül’ gör. λαβύρινϑος ’útvesztő; bonyolultság’ [ Λαβύρινϑος ’Minósz király
útvesztőkkel zsúfolt palotája Knósszoszban’].. Megfelelői: ; ném. Labyrinth; fr. labyrinthe; stb.: útvesztő;
belső fül. – A szóvégi s-hez vö.: ámbitus stb. A szó végi us nélküli változatok német hatást tükröznek. –
Magyarítási kísérlet: baralintos ’ua.’ (1585).
TESz.

lábító × A: 1470 labiton (SermDom. 2: 277); 1604 Lábto (MA.); 1758 Labitto (HOklSzj. 53); 1809
Lábbító (NSz. – Simai Kr.: VSzót. 1: 104); nyj. lábitu (Nyatl. nyomdokó) J: 1. 1470 ’létra, hágcsó; Leiter’
(↑); 2. 1758 ’pedál | a munkapadnak az a része, ahová a láb feszül, támaszkodik; Pedal; Tritt(brett)’ (↑); 3.
1784 ’láb alá való zsámoly; Fußschemel’ (SzD. 50).
Szófajváltással keletkezett egy relatív fiktív tő származékából. ⊗ Főnevesült folyamatos melléknévi
igenév. A relatív tő a lábból keletkezett -ít műveltető igeképzővel; vö.: szégyenítszégyen, világítvilág. A
lábtó alak az eredeti kétszótagos változatból a második nyílt szótagban lezajlott hangzókieséssel és
hasonulással keletkezett.
TESz.

laboda A: 1347/ Labadaswossyan sz. (Gy. 2: 414); 1391 Labdasuuasyan sz. hn. (OklSz.); 1395 k.
laboda (BesztSzj. 395.); 16. sz. Lapoda (MNy. 39: 393); nyj. loboda (ÚMTsz.) J: 1. 1347/ ’különféle
nagy levelű növénynek, különösen a libatofélék családjába tartozó egyik növénynemzetségnek (Atriplex),
a fehér libatopnak (Chenopodium album), a spenótnak vagy a bojtorjánnak neveként; 〈zur Benennung
versch großblättriger Pflanzen wie Melde, weißer Gänsefuß, Spinat, Klette〉’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1855–
60 ’a vízikerék lapátja; Wasserradschaufel’ (MNy. 38: 309).
Szláv jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. loboda;; szlk. loboda;; or. лебеда; N. лобода; stb.: libatop slaw *olb-:
’fehér’.. A megnevezés alapja talán a levelek fehéres mintázata lehet. – A 2. jelentés metaforikusan
keletkezett.
KSzlJsz. 299; TESz.

laboratórium A: 1707 laboratóriumokat (MNy. 88: 507) [csak EWUng.]; 1817 laboratóriumában
(NSz. – Czövek: Hír. zsiv. 2: 394) J: 1. 1707 ’[?]; Werkstatt’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1792 ’vegyészeti,
biológiai stb. kísérletezésre, vizsgálatokra berendezett helyiség; Laboratorium’ (Magyary-Kossa: OrvEml.
2: 71) || laboráns A: 1848 laborans (NSz. – Életk. 2: 158); 1861 laboránsnak (NSz. – Rosti P.: Uti eml.
154) J: ’gyógyszertárban alkalmazott technikai segéderő |đ laboratóriumi segéderő; Apothekergehilfe;
Laborant’ || labor A: 1957 labor (Bakos: IdSz.) J: ’laboratórium; Laboratorium’.
Latin, illetve német jövevényszavak. ⊗ laboratórium:lat. (k. lat.) laboratorium ’munkahely, műhely’,
(tud., h.) ’(vegyi) laboratórium’. laboráns:;lat. (tud., h.) laborans ’gyógyszertári vagy laboratóriumi
segéderő’ [< lat. laborare dolgozik, fáradozik, tevékenykedik; szenved ’’ [latin labor ’munka’]].
Megfelelői: ném. Laboratorium, Laborant; ; f r. laboratoire, laborantin stb.: (vegyi) laboratórium ,
’laboráns’. – A laborhoz vö.: ném. Labor ’(vegyi) laboratórium’a [ném. Laboratorium ’ua.’ szóból
keletkezett szórövidüléssel].. – A R. lábor ’munka; írásbeli munka ’ (1718 (SoprSz. 36: 325) a ; lat. labor
(↑) átvétele.
TESz.

lábos A: 1585 Labos (Cal. 1087.); 1708 lábas (HOklSzj. 85) J: ’ átmérőjénél alacsonyabb, henger
alakú, kétfülü főzőedény; flaches Kochgefäß 〈urspr mit drei Füßen〉’ – De vö. 1548 Labas serpeno̗ th
’[lábbal ellátott főzőedény]; Topf mit Füßen’ (OklSz.).
Különféle szószerkezetek jelzőjének önállósulása. ⊗ A lábas serpenyő-ből (↑) és a lábas fazék-ból (↑).
A szószerkezetek lábas jelzője láb ’lábon álló, lábbal ellátott’ jelentésben áll.Az alaptagokhoz vö.:
serpenyő, illetve fazék. A lábas lábos szószerkezet ’EZ NEM KELL’ (1750) arra utal, hogy a lábos
megnevezés már a 18. sz. közepén lábatlan edényekre is vonatkozhatott.
TESz.

lacsuha × A: 1787 latsuha (NSz. – Gelei J.: Robinzon 397); nyj. lëcsuha (MTsz.), vlȧcsuhȧ (Nyatl.
136.) J: mn 1. 1787 ’tespedt, lusta, dologtalan; faulenzerisch, trag, arbeitsscheu’ (↑); 2. 1791 ’piszkos,
lompos, rendetlen öltözetű; unsauber, unordentlich gekleidet’ (NSz. – Poóts A.: Vers. 85) | fn 1. 1873
’lebbencs; Art Fleckerl 〈Suppeneinlage〉’ (Nyr. 2: 136); 2. 1960 ’ekeló; Pflugschleife’ (Mnyj. 6: 138); 3.
1966 ’haszontalan, könnyűvérű nőszemély; Art Schlitten’ (MNy. 62: 97).
Szlovák jövevényszó. ⊗ Szlk. vlačuhy tbsz. ’szánféle eszköz, melyen régebben fát, ekét szállítottak’,
N . vlačuha ’lomha, nehézkes ember’ (K.) lačuha ’egy fajta szán’ [< szlk. vláčit' ’vonszol, húz’].. Lásd
m é g : ; szb.-hv. vlačuga ’kerékkötő saru, féksaru; szajha, lotyó;’; c s e h vlačiha, vlačihy tbsz. ’eke
szállítására szolgáló eszköz, ekeló’; stb. – A főnévi 2. jelentés keletkezésmódja nem teljesen világos.
MNy. 30: 184, 62: 473; KSzlJsz. 300; TESz.

láda A: 1086 ? Lada szn. (DHA. 240) [csak EWUng.]; 1494 Ladatharthowas (OklSz.) J: 1. 1494 ?
’jármű tároló része vagy maga a kocsiszekrész; Kiste, Behälter eines Fahrzeuges od der Wagenkasten
selbst’ (↑), 1635 ’ua.’ (OklSz. kocsi-láda); 2. 1510 ’doboz, kazetta | árul stb. szállító eszköz; Kiste’ #
(MargL. 95); 3. 1521 ’fölfelé nyíló fedelű bútordarab; Truhe’ # (RMNy. 2/2: 11) Sz: ládika 1786
ládikában (MNy. 65: 341) [csak EWUng.] | ládikó 1855/ ladikót (NSz.) [csak EWUng.].
Német (felnémet) jövevényszó. ⊗ Ném. (kfn.) lade: ’szekrény, tartó; koporsó’, – ném. Lade ’ua.fiók
stb.’ [< ném. laden ’megrak, megterhel’].. Megfelelői: szln. V. lada ’láda’; cseh N. láda ’láda’; stb. – A
szóvégi a-hoz vö.: cérna, ciha stb.
TESz.

ládafia ∆ A: 1553 ladaffya (OklSz.) J: ’kis rekesz a ládában; kleines Fach in einer Truhe od Lade’.
Összetett szó. ⊗ – A láda előtagból és az egyes szám 3. személyű a birtokos személyjeles fifiú
utótagból keletkezett alárendelő birtokos jelzős főnév. Az utótag alakjához és jelentéséhez vö.: R.
asztalfia ’asztalfiók’ (1564); R. ablakfia ’ablakszem’(1673). – Egyéb megnevezés: ládafiók ’kis rekesz
egy ládában, fiók ’(1795), mely a láda és a fíók összetétele.
TESz.

ladik A: 1 4 7 5 Ladak (Varga: SzegedTört. 1: 256); 1560 k. Ladic (GyöngySzt. 28); 1672
rátzladikásoknac sz. (Nógrádi Mátyás: NySz.) J: ’lapos fenekű csónak; flacher Kahn’.
Bolgár jövevényszó. ⊗ Blg. N. ла́дийка ’kisebb lapos fenekű csónak’ [vö.: blg. ладия ’csónak’].. Lásd
még: óe. szl. aldi, ladi ’; hajó’szlk. lod ’hajó’;or. лодка ’csónak’; stb. – Az elsődleges ladika változat
szóvégi a-jának elhagyásához vö.: kolbász, lapát stb. Aladak változat feltehetőleg hasonulás eredménye.
MNy. 6: 67; KSzlJsz. 300; TESz.

lafanc × A: 1790 lafantzos sz. (NSz. – Görög–Kerekes: Hadi tört. 2: 569); 1833 Lafontz (Kassai 2:
456); nyj. laffanc (ÚMTsz.) J: fn 1. 1790 ’libegő-lobogó, fodros ruha, leffentyű | rongy, cafat; flatterndes,
gefälteltes Kleidungsstück, Lappen; Fetzen, Lumpen’ (↑); 2. 1808 ’labanc; Anhänger, Soldat der
Habsburger’ (SI. Labantz); 3. 1833 ’nagy termetű mihaszna; hochgeschossener Nichtsnutz’ (↑); 4. 1838
’lerongyolódott, lezüllött személy; zerlumpte Person’ (Tzs.) | mn 1. 1825 ’libegő-lobogó, fodros;
flatternd, gekräuselt, gefältelt 〈Kleidungsstück〉’ (NSz. – Erdélyi J.: Gunyortzák 131); 2. 1832 ’rongyos,
foszladozott; zerfetzt’ (Kreszn.); 3. 1834 ’cudar, hitvány | jöttment; schuftig; hergelaufen’ (Kassai 3: 263);
4. 1873 ’piszkos, rongyos öltözetű, lompos; schlampig’ (Nyr. 2: 373) || laffog × A: 1832 lafog (Kreszn.);
1883 laffogni sz. (Nyr. 12: 508) [csak EWUng.] J: 1. 1832 ’lomposan, rongyos ruhában jár; schlampig
umhergehen’ (↑); 2. 1832 ’libeg-lobog, suhog; flattern, rauschen’ (↑); 3. 1883 ’[lassan, lomhán megy];
langsam gehen, trotteln’ (↑) [csak EWUng.]; 4. 1906 ’[?]; herabhängen’ (NyF. 34: 97).
Onomatopoetikus eredetű tőből származó szócsalád. ⊗ A tő összefügg a lobog szócsalád tövével,
valamint a palatoveláris párhuzamosság alapján a leffeg szócsaládéval. A lafanc végződése játszi
névszóképző, a laffogé gyakorító képző; a névszóképzőhöz vö.: lobonc, mellyel a lafanc a jelentések
szempontjából is szorosan összefügg. A jelentéshez lásd még: árestál stb.; a lafanc főnévi 2. jelentéséhez
vö.: labanc.
MNy. 2: 358; TESz.

láger A: 1759 logerba (Hazánk!!!: NySz.); 1763 lagert (Nyr. 46: 151); 1790 Lógerból (NSz. – Szirmay
A.: II. József 22); 1794 lágerezünk sz. (NSz. – M. Merkurius 663); nyj. lógër (MTsz.) J: 1. 1759 ’tábor;
Feldlager’ (↑); 2. 1880 ’takarmány, gabona lerakodó vagy tároló helye; Lagerplatz für Futter, Getreide,
Holz usw’ (Nyr. 9: 479); 3. 1931 ’csapágy; Gleit-, Wälzlager’ (ÚMTsz.); 4. 1944 ’hadifogoly-,
koncentrációs tábor; Kriegsgefangenen-, Konzentrationslager’ (Radnóti Miklós: Hetedik ecloga).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Lager, (baj.-osztr.) lǫgər, (szász Sz.) lōgr: ’(átmeneti) szálláshely; raktár;
csapágy’ [< ném. liegen ’fekszik’].. Megfelelői: ; szb.-hv. lager ’raktár; katonai tábor; csapágy’, logor
’hadifogoly-, koncentrációs tábor’; cseh N. lágr ’hadifogoly-, koncentrációs tábor’; stb. – A magyar
alakváltozatok többszörös átvétel eredményei.
TESz.

lagúna A: 1793 Lagúna (NSz. – Sándor I.: Külf. út. 51); 1842 Lagunák (NSz. – PH. 755) J: ’a
tengernek homokszigetek, turzások által elzárt sekély vizű része; Lagune’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Lagune;; ang. lagoon;; fr. lagune;; o l . laguna; stb.: lagúna. A velencei
olaszból terjedt el latin lacuna: ’mélyedés; tócsa, tavacska’. < latin lacus ’tó; mélyedés’. – A magyarba az
olaszból, esetleg még a németből kerülhetett. Ez utóbbi esetben szóvégi hanghelyettesítés történt.
TESz.

lagzi A: 1753 lagzit (Nyr. 44: 126) J: 1. 1753 ’(mulatozással egybekötött) lakoma; Schmaus 〈mit
Zechgelage〉’ (↑); 2. 1787 ’esküvői lakoma, mulatozás; Hochzeitsschmaus’ # (NSz. – Bartzafalvi Szabó:
Szigvárt 1: 296).
 Játszi szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ A lakozik ’falatozik, jóllakik igéből ’lakik¹ jött létre -i
névszóképzővelcsacsi. A jelentésváltozáshoz vö.: lakodalom.
TESz.

lágy A: 1370–80 k. lagfazou szn. (EtSz. 2: 165); 1380 k. Laig (KönSzj. 91.) J: mn 1. 1370–80 k.
’puha; weich’ # (↑); 2. 1416 u./² ’kellemes tapintású, finom; flaumweich, fein’ (MünchK. 123); 3. 1456 k.
’szelíd, gyengéd; träge; schlapp’ (SermDom. 1: 326); 4. 1456 k. ’szelíd, gyengéd; mild, zärtlich’
(SermDom. 1: 326); 5. 1490 ’nagy víztartalmú | folyós; wäßrig’ (SzalkGl. 60.); 6. 1533 ’nőies, elpuhult;
sanft’ # (Komjáthi Benedek: NySz.); 7. 1560 k. ’alacsony olvadáspontú; von niedrigem Schmelzpunkt
〈Metall〉’ (GyöngySzt. 658); 8. 1611 ’kellemes, enyhe; lau’ (Komjáthi Benedek: NySz.); 9. 1787 ’kevés
ásványi sót tartalmazó 〈víz〉; weich 〈Wasser〉’ (NSz. – Mátyus I.: Ó és új Diaet. 1: 234); 10. 1790/ ’jésített
〈hang〉 | zöngés 〈hang〉; palatalisiert 〈Laut〉; stimmhaft 〈Laut〉’ (NSz. – Földi J.: M. nyelvkönyv 33); 11.
1802 ’moll 〈hangnem〉; Moll- 〈Tonart〉’ (NSz. – Gáti I.: Klav. : 87, ); 12. 1850/ ’elmosódott | elmosódott
körvonalú; zerfließend; von verschwommenen Konturen’ (NSz. – Purgstaller: Szépészet 29) | fn [főként
feje ~a] 1405 k. ’a koponya része; Hirnblatt’ (SchlSzj. 280.) Sz: ~ít 1416 u./¹ lageitakvalam̄ g (BécsiK.
41) | ~ul 1470 meg lagul (SermDom. 2: 365).
Örökség a finnugor korból. ⊗ Vog. T. lańćə·ŋ ’meleg’; osztj. DN. luńt'ə ’meleg, langyos; már nem friss
〈pl. víz〉’; lp. N. loaǯ'ǯâ ’laza, bő ’ [fgr. *lońća ’puha’].. A szó belseji *ńć > magyar gy-hez vö.: húgy1,2,
szügy stb.– A ’puha >lágy ’ jelentésváltozás esetleg már az ugor alapnyelvben végbement. A jelentések
összefüggéséhez vö.: kemény; vö. még: lat. mollis ’puha; csendes; enyhe; kellemes’; ; fr. doux ’édes;
enyhe; zöngés 〈hang〉’; stb.
NyK. 39: 226; TESz.; MSzFE.

lágyék A: 1791 lágyékát (NSz. – Gvadányi: Orsz. gy. leírása 263) J: 1. 1791 ’test lágy része |
fejelágya; weicher Teil des Körpers; Hirnblatt’ (↑); 2. 1808 ’ágyék | a combok és a has választó vonala ;
Lende; Weiche’ # (NSz. – Sándor I.: Sokféle 11: 95).
Származékszó. ⊗ A ’puha; nagy kutacs 〈koponyán〉’ jelentésű lágyból -ék névszóképzővel jött létre. A
’puha > lágyék’ jelentésváltozáshoz vö.: ném. weich ’puha, lágy ’: Weiche ’lágyék, hasi oldalrész’. A
nyelvújítás idején a népnyelvből kerülhetett a köznyelvbe.
SzófSz.; TESz.

lagymatag A: 1405 k. lagmadag (SchlSzj. 91.); 1456 k. lagmalagh [ɔ: lagmatagh] (SermDom. 1: 325);
1655 Lágymatagbor (Apáczai Csere János: NySz.); 1800 Lagymatog (NSz. – Nyulas F.: Orvos vizek 1.
bev.: 35) J: 1. 1405 k. ’langyos; lau’ (↑); 2. 1804 ? ’lanyha, közömbös; gleichgültig, schlapp’ (NSz. –
Fábchich J.: Pindarus. 206), 1811 ’ua.’ (NSz. – Gyöngy L.: Énekek 174).
Származékszó egy relatív fiktív tőből. ⊗ Az eredeti lagymadag változat relatív töve valószínűleg a
denominális -m képzővel (vö.: orom) és a -d denominális igeképzővel jött létre; vö.: hamvadhamu. Az
abszolút tő a lágy lehet. A szóvégen a -g deverbális névszóképző található. A lagymatag alak az -atag
névszóképzőt tartalmazó szavak hatására keletkezhetettbalgatag, hervataghervad stb. A magyarázat
nehézsége, hogy a lágy ’langyos’ jelentése viszonylag későbbről adatolható; de vö. a rokon nyelvek
megfelelőinek jelentéseit. A köznyelvben a szó az elvont 2. jelentésben él.
MNy. 55: 239; TESz.

laikus A: 1562/ laikossokat (MNy. 74: 510) [csak EWUng.]; 1602/ laicus (GLEl.) [csak EWUng.];
1786 Laikusokra (NSz. – M. Hírmondó 669); 1793 Lajkusokra (NSz. – Gvadányi: Rontó Pál 88) J: fn 1.
1562/ ’[világi személy]; Nichtgeistlicher’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1790 ’avatatlan, járatlan, tanulatlan
személy; Ungelernter, Nichtfachmann’ (NSz. – Kazinczy: Orpheus 2: 184) | mn 1. 1847/ ’avatatlan,
járatlan; laienhaft’ (NSz. – Endrődi S.: Petőfi napjai 272); 2. 1865 ’világi, nem egyházi; weltlich, profan’
(Babos).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. laicus: ’a néphez tartozó, általános’, (e. lat.) ’tanulatlan, világi 〈személy〉’,
(e., h. lat.) ’tanulatlan, világi személy’ [< gör. λαϊκός ’a néphez tartozó, általános, (bibl.) világi személy’
[ [< gör. λαός ’nép’]].. Megfelelői: ném. laiisch, Laie; ; fr. laı̈ c, laı̈ que; stb:laikus 〈mn〉, ’világi 〈fn〉’ . A
’nem egyházi > tanulatlan’ jelentésváltozás azon a művelődéstörténeti tényen alapul, hogy a műveltséget
hosszú ideig főként a papsággal kapcsolták össze. – A szóvégi s-hez vö.: ámbitus stb.
TESz.
 lajbi × A: 1736 laibl (Nyr. 43: 411); 1744 laibli (MNy. 60: 368); 1749 láibliban (MNy. 60: 368); 1772
leiblikat (Ethn. 49: 295); 1785 lajbiját (NSz. – Hírmondó 435); 1788 Lájbelek (NSz. – harm. Rendt. 245);
1788 lajbri (NéprÉrt. 21: 117); 1789 leibeiért (Orczy Lőrinc és Barcsay: NySz.); 1798 láblid (NSz. –
Nánásy B.: Test. 534) J: ’mellény; Weste’.
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) leibel, (B.) leibl (h. baj.-osztr.) lå̄ əbl̥ : ’mellény;
egy fajta női fűző’ [< ném. Leib ’test, törzs, N. mellény’].. Megfelelői: szb.-hv. N. làjbl; cseh N. lajblík;
stb.: mellény. Egyes változatok li végződéséhez vö.: cetli, hecsedli stb.
TESz.

lajhár A: 1604 Layhár (MA.) J: mn 1. 1604 ’lomha, tunya, rest; unsinnig, verrückt’ (↑); 2. 1604
’esztelen, bolond; träge, faul’ (↑); 3. 1888 ’otromba, esetlen, formátlan; ungeschlacht, schwerfällig’ (Nyr.
17: 284) | fn 1. 1780 ’lomha, lusta ember; Faulpelz’ (NSz. – ABC Könyvetske 38); 2. 1798 ’a foghíjasok
rendjébe tartozó, Dél-Amerikában élő, lomha kúszó állat; Faultier’ (NSz. – Nagy S.: Isten jós. 114).
Vitatott eredetű. ⊗ 1. Belső keletkezésű, de keletkezési módja bizonytalan. Lehetséges, hogy a
lanyhalajha, változata alapján keletkezett. Eredetileg melléknév lehetett. Az -ár szóvég az -ár-ra végződő
melléknevek analógiájára keletkezhetettkopár, szikár stb. A főnévi 1. jelentéshez vö.: hülye. A főnévi 2.
jelentést az állat lomhasága magyarázza. – 2. Német (feln.) jövevényszó: (kfn.) leichære ’középkori
énekmondó; csaló, szélhámos’, (kor. úfn.) laicher ’szemfényvesztő, csaló, hamisító’ [< ném. (kfn.) leich
’dal, dallam’].. A szó a bűvészek, mutatványosok szavaként terjedhetett el. A melléknévi 1. jelentés
lehetett az eredeti; a melléknévi 2. és 3. jelentés metonímia, a főnévi 2. jelentés metafora; az állatnak a
lomhaságára utaló megnevezéséhez vö. még: lat. (tud.) bradypus ’lajhár, tkp. lassú, nehézkes járású’; ;
ném. Faultier ’lajhár, tkp. lusta állat’ stb. A köznyelvben a szó a főnévi jelentésekben él. Ennek a
származtatásnak az a nehézsége, hogy a német megfelelők csak főnevek, míg a magyar szó korai adatai
melléknevek.
TESz.; NMÉr.

lajhunt † A: 1395 layhunth (OklSz.) J: ’hosszú pórázon tartott nyomkereső vadászkutya, vezetékeb;
Leithund, Spürhund’.
Német (felnémet) jövevényszó. ⊗ Ném. (kfn.) leit-hunt R. laithunt: ’pórázon tartott, nyomkereső
vadászkutya (tkp. vezetőkutya’) [vö. ném. leiten ’vezet’ + Hund ’kutya’].. – A szó a bajor-osztrákból
kerülhetett át.
UngJb. 2: 95; TESz.

lajtrom A: 1516 Registroma (OklSz.); 1532 legiʃtromba (Tih-k. 49); 1546 regeʃtumoth (MNy. 81: 256)
[csak EWUng.]; 1550 registrum (OklSz.); 1553/ regyistromba (RMKT. 3: 315); 1554 lagiʃtromot (RMNy.
2/2: 110); 1564 laystromok (OklSz.); 1636 lajstromába (Pázmány Péter: NySz.); 1772 lajistromokat
(NSz. – Marikowzki: Néphez 647) J: 1. 1516 ’jegyzék | lista; Register; Liste, Verzeichnis’ (↑); 2. 1536
’számviteli könyv | nyilvántartó könyv; Evidenzbuch; Rechnungsbuch’ (NytudÉrt. 15: 49).
TESz.

lajt A: 1379 ? Laytis [es. nem m.] [lat végződéssel] (Nyr. 42: 362); 1449 Lahthos sz. (OklSz.); 1533
layth (OklSz.) J: ’hosszúkás hordó, amelyben vizet, élő halat stb. szállítanak; längliches Faß, in dem
Wasser, lebendige Fische, Wein und dgl transportiert werden’ Sz: ~os 1379 ? (↑); 1449 szn. (↑).
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kfn.) leite: ’folyadékot szállító hordó’., (baj.-osztr.) lait ’élő
hal szállítására való hordó’ [< ném. leiten ’vezet, átereszt’].. Megfelelői: szb.-hv. lajt ’hordó’; ; szln. lajta
’száraz anyagok szállítására való hordó.’
TESz.

lak¹ A: 1086 Ketel loca (DHA. 251) [csak EWUng.]; 1193 Vilak hn. (ÓMOlv. 53) J: 1. 1086 ’[az a
hely, ahol valakinek az otthona, állandó szállása van | település]; Wohnsitz, Wohnort; Siedlung’ (↑) [csak
EWUng.]; 2. 1813 ’különálló kis lakóház; alleinstehendes kleines Wohnhaus’ (NSz. – Kazinczy: Báróczy
3) || lakik² A: 1198 locuʃ sz. szn. (ÓMOlv. 63); A13. Jh/ lacadalma sz. (KTSz.); 1372 u./ lakykuala ▼
(JókK. 9) J: 1. 1198 ? ’[állandó jelleggel valahol tartózkodik, tanyázik, otthonnal rendelkezik]; wohnen’ #
(↑), A13. Jh/ ’ua.’ (↑); 2. 1559 ’[?]; jmdm beiwohnen’ (SzChr. 94b) [csak EWUng.]; 3. 1747 ’látogat;
besuchen’ (NSz. – Palothaj Zs.: Vitézek tuͤ koͤ re A3); 4. 1863 ’szolgál valahol; irgendwo dienen’ (Kriza:
Vadr. 402) Sz: ~os 1198 szn. (↑) [csak EWUng.]; 1493 k. lakos mn (FestK. 54); 1519 lakoʃokath ’[?];
Einwohner’ (JordK. 190) | ~odalom A13. Jh/ ’[?]; Wohnstätte; Aufenthalt; Zustand’ (↑) | ~ás 1372 u./
lakaʃt (JókK. 25) | ~atta 1416 u./¹ lakattam Verbaladv (BécsiK. 39) | ~ó 1433 Lako szn. (OklSz. lakik) |
~osság 1807 lakosság (MNy. 1: 88) | ~ályos 1847 lakályos (NSz. – Kemény Zs.: Gyaulai Pál 5: 17).
Valószínűleg örökség a finnugor korból. ⊗ Finn lakka: ’födém, eresz, védőtető’;észt lakk: ’fedél,
befedés; tető’ [fgr. *lakka ’fedél, tető, menedék’].. A származtatást némileg gyengíti az a tény, hogy csak
távoli rokon nyelvekből vannak adatok. A szó belseji *kk > m. k változáshoz vö.: csuk, fakad stb. A rokon
nyelvi megfelelők alapján kikövetkeztethető névszó feltehetőleg már az ősmagyarban igenévszóvá vált.
Az igei realizáció az ikes igék csoportjába tartozik. A lakik 3. és 4. jelentése metonimikusan keletkezett az
1. jelentésből. A névszói realizáció eredetileg helynevekben fordul elő; a lac hèlėcbèn adat (1416 u./1:
BécsiK 67) kivétel, melyet a helynevek alapján hoztak létre; lásd még: lak-. A lak 2. jelentése a lak-
előtagú összetételekre megy vissza. Alakosság származékhoz vö.: R. lakság ’lakosság’ (1806).
MNy. 4: 276; TESz.; MSzFE.

lak² † A: 1490 k. locho [-o ital] (ÁbelSzj. 215b) J: ’bűn; Sünde’ || lakol A: 1526 megh lakoltataʃara
sz. (SzékK. 55); 1577 lokolok (KolGl.: NyF. 45: 41) J: [főként meg~] ’[bűnhődik]; büßen, Strafe erleiden’
# || lakik³ † A: 1558 lakék [?U] (PécsiPedFőiskÉvk. 1958–9.: 132) J: ’lakol; büßen, Strafe erleiden’.
A szócsalád alapjai, a →lak², →lakik³ ismeretlen eredetűek. ⊗ Egy eredeti igenévszó névszói, illetve
igei realizációi. A lak-re nincsenek további adatok. – A lakol a lak-ből vagy esetleg a lakik-ból keletkezett
igeképzővel. – Ugyanebből a tőből egy másik igeképzővel jött létre: lakoz(ik) ’bűnhődik’(1723).
PFÉvk. 1958—9.: 131; TESz. lakol a. is

lak- 1. ~föld † A: 1796–8 lak-földünkben (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Wohnsitz’ | ~bér A: 1808
Lakbér (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Wohnungsmiete’ # | ~hely A: 1838 Lakhely (Tzs.) J: ’[?];
Wohnort’ # | Ilyenek még: ~osztály ’[?]; Appartement’ (1808; ~cím ’[?]; Adresse’ (1843; ~berendezés ’[?];
Wohnungseinrichtung’ (1936.
Tükörfordítások előtagja, keletkezésmódja azonban bizonytalan. ⊗ A tükörfordítások német minta
alapján keletkezett összetett szavak; vö.: Wohnsitz, Wohnort stb. Az előtagot részben helynevek alapján
élesztették fel, részben a lakó, lakás stb. származékokból vonták el (mindkét megoldáshoz vö.: lak¹). A
lakhely, lakföld stb. összetétel előzményéhez vö.: 1372 u./lakohelyet ’EZ NEM KELL’ (JókK. 39);
1519lako fo̗ ldeebe ’EZ NEM KELL’ (JordK. 51); stb. A kaszárnya magyarítására ezen összetételek
alapján jött létre: laktanya ’EZ NEM KELL’(1834).
TESz. laktanya a. is

lák † A: 1592 lák (Calepinus: NySz.); 1604 Lak (MA.) J: 1. 1592 ’tó, mocsár; Teich, Sumpf’ (↑); 2.
1792 ’pocsolya; Pfütze’ (SzD.).
TESz.

lakáj A: 1560 lakaj (MNy. 69: 366) [csak EWUng.]; 1577 lokayom (MNy. 9: 331) J: 1. 1560 ’[libériás
urasági inas]; Lakai’ (↑); 2. 1905 ’szolgalelkű személy, talpnyaló; Liebediener, Speichellecker’ (NSz. –
Gárdonyi: Öreg tek. 69).
Német (felnémet) jövevényszó. ⊗ Ném. Lakai, (R.) lackey, lagkey: ’urasági inas; talpnyaló’ [< fr.
laquais ’ua.’].. Megfelelői: engl lackey; ital lacchè; stb.: lakáj.
TESz.

lakat A: 1405 k. lakath (SchlSzj. 1073.); 1570 locatosoc sz. (Heltai Gáspár: NySz.); 1590 lakotokat
(Károlyi Gáspár: NySz.) J: 1. 1405 e. ’levehető függő zár; Hängeschloß’ # (↑); 2. 1840 ’a borsajtó
gerendája, amelyben a csavar van; Balken der Weinpresse, in dem sich die Schraube befindet’ (MTsz.); 3.
1938 ’az eketaliga láncán levő szabályozó; Regulator an der Selbsthaltekette eines Pflugkarrens’
(ÚMTsz.) Sz: ~os 1469 Lakatus szn. (OklSz.); 1548–78 lakatos ’[?]; Schlosser’ (RMKT. 4: 247); 1868
’[?]; mit Hängeschloß ausgestattet’ (Ball.) [csak EWUng.] | ~ol [főként be~] 1585 Be lakatolom (Cal.
972).
Olasz (É.) jövevényszó. ⊗ Ol. (fri.) lochètt, lọké ̣t, (giul.) lochèto, (v.-ven.) lochét, luchét, (bre.) lochèt
’lakat’ fr. (ófr.) loquet ’ua.’ [< fr. (ófr.) loc ’kilincses ajtózár’].. Megfelelői: szln. N. lokēt, lókot; ; szb.-hv.
lokot R. lùket; stb.: lakat. – A 2. és 3. jelentés valószínűleg metonimikusan jött létre. – A lakatos
foglalkozásnév ’EZ NEM KELL’ vagy közvetlenül a lakat-ból származik, vagy szb.-hv. mintájú képzett
tükörszó a lokotar ’lakatos’ (1362 Nicolaus lokotar: NytÉrt. 92: 120) alapján. – A SchlSzj. 1074.
tételeként szereplő laqueum-ot (1405 k.) valószínűleg tévesen egyeztették a lakattal. – Az ófranciából
való származtatása alig valószínű. – A magyarból: ; rom. lacăt ’lakat.’
KSzlJsz. 876; TESz.; NytÉrt. 92: 119; Mollay-Festschr. 47

lakik¹ A: 1481 Iollako sz. szn. (OklSz. Jóllakik); 1495 e. ? lacoʒni sz. (GuaryK. 112); 1510 lakanak
(MargL. 150); 1618 lakic ▼ (NySz.) [csak EWUng.] J: 1. [ma főként jól~ik] 1481 ’lakmározik | étellel,
itallal eltelik; schmausen; satt werden’ # (↑); 2. [fel~ik] 1541 ? ’felemészt | elpazarol; verbrauchen;
verschwenden’ (Sylvester János: NySz.), 1584 ’ua.’ (Bornemisza Péter: NySz.); 3. 1788 ’lakomával
megünnepel; mit Schmaus feiern’ (NSz. – Gelei J.: Halló 1: 13) Sz: ~ozik 1495 e. ? sz. (↑); 1519
lakozywnk ’eszik, lakmározik; essen, schmausen’ (JordK. 582).
NNyv. 1: 209; TESz.

lakíroz ∆ A: 1731 lakkozást sz. (MNy. 79: 127) [csak EWUng.]; 1771 lakírozás sz. (NSz.) [csak
EWUng.]; 1785 lagérozott, lákérozott sz. (MNy. 70: 479) [csak EWUng.] J: ’[?]; lackieren’ | | lakk A:
1783 lakk (MNy. 30: 32); 1788 Lak (NSz. – Harm. Rendt. 305); 1793 lákkal (NSz. – Molnár J.: Könyvház
5: 321); nyj. lag (ÚMTsz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Lack’ # Sz: ~oz 1824 lakkozó sz. ’[?]; lackieren’
(NSz.) [csak EWUng.]; 1956 ’[?]; beschönigen’ (uo.) [csak EWUng.].
TESz. lakk a. is

lakli A: 1885 laklt (NSz. – Erdélyi Gy.: Kovász nélk. 43); 1900 lakli (ZG.) [csak EWUng.]; nyj. lákli
(Nyr. 28: 430) J: ’hirtelen nőtt, hórihorgas, esetlenül viselkedő kamasz; hochgeschossener, sich
unbeholfen gebärdender Flegel’.
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) láckel, lagl ’faragatlan fiatal ember; nagy kutya’,
lackl ’mamlasz’, (B.) lak'l ’nagy darab, erős, durva ember’ [ismeretlen eredetű].. – A li végződéshez vö.:
cetli, hecsedli stb. A szó főleg a bizalmas nyelvhasználatban él.
MNy. 46: 378; TESz.

lakmározik A: 1598 Lakmározni sz. (BDAd. 349); 1750 lakmározom ▼ (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[?];
genüßlich essen, schmausen’ # | | lakoma A: 1815 lakomát (NSz. – Kazinczy: Munkái 7: 349); 1835
Lakmákon (NSz. – Aurora XIV. Kilián-kiad.: 214) J: ’[?]; Festmahl, Schmaus’ #.
A szócsalád alapja, a lakmározik: belső keletkezésű, valószínűleg származékszó. ⊗ Az alapszó a lakik¹
’falatozik’ lehet. Végződése az -ároz gyakorító képző. A szó belseji m mozzanatos képző lehet. – A
lakoma a lakmározikból elvonással keletkezett a nyelvújítás korában.
NyÚSz. Lakoma a. is; TESz.

lakmusz A: 1788 Lakmus (NSz. – Harm. Rendt. 75); 1818 Lackmusz (NSz. – Mokri: Manuf. 359);
1855 lakmuszt (NSz. – M. Nép K. 2: 304) J: ’kék vagy vörös festékanyag, melyet savak, lúgok
kimutatására használnak; Lackmus’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Lackmus: ’lakmusz ’ [< holl. lakmoes ’ua.’].. Megfelelői: ang. lacmus;;
ol. lacmo; stb.:
TESz.

lakodalom A: 1506 lakodalm (WinklK. 39); 1525/ lakadalomban (TörtTár. 1908.: 82); 1533
lakodalom (Murm. 2104.) J: 1. 1506 ’(mulatozással egybeközött) lakoma; Schmaus 〈mit Zechgelage〉’
(↑); 2. 1579 ’[esküvői lakoma | esküvő]; Hochzeitsschmaus; Hochzeit’ (Sáms. A3a) [csak EWUng.] Sz:
lakodalmas 1584 lakodalmaskodvan sz. (Bornemisza Péter: NySz.).
Származékszó. ⊗ A lakik¹ ’falatozik’ szóból jött létre a -dalom névszóképzővel; vö.:
birodalombírbizodalombízik stb. A 2. jelentéshez vö.: mennyegző. – Nem tartozik ide: lakodalom ’bírság,
büntetés’(1508 (NádK. 672), ez a lakol (lak²) származéka.
TESz.

lakonikus A: 1821 Lakonikus (NSz. – Haszn. Mul. 2: 82) J: ’tömör, velős, találó 〈válasz, kifejezés〉;
lakonisch 〈Antwort, Ausdrucksweise〉’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. Laconicus: ’lakóniai; tömör, rövid’., (h.) laconicus ’tömör, rövid’ [< gör.
Λακωνικός (λόγος, διάλογος) ’lakóniai; tömör, rövid 〈beszéd stb.〉’ < ; gör. Λάκων ’lakóniai’].. Megfelelői:
ném. lakonisch;; fr. laconique; stb.: lakonikus. A megnevezés arra utal, hogy a lakóniaiak szűkszavú
emberek hírében álltak. – A szóvégi s-hez vö.: ámbitus stb.
TESz.

laktor ∆ A: 1498 laakthor (OklSz.); 1903 Lakter (BánySz. 170) [csak EWUng.]; 1904 laktor
(OklSzPótl.) J: ’öl 〈bányászati mértékegységként〉; Art altes Längenmaß’.
Német (felnémet) jövevényszó. ⊗ Ném. (kfn.) lâchter, (h. kor. úfn.) lochter, (k.-ném.) lachter, (szász
Sz.) lọχtr: ’a bányászatban használatos hosszmérték, kb. 2 m’ [indoeurópai eredetű; vö.: gör. λάζοµαι;
ang. (óang.) læccan; stb.: (meg)ragad, (meg)fog].. – A szó a felső-magyarországi bányavárosok német
nyelvéből származhat.
TESz.

lám A: 1416 u./² lam (MünchK. 43) J: ’íme, no nézd csak; siehe, sieh da’.
MNy. 25: 164; TESz.; NéprNytud. 31—2: 211

láma¹ A: 1787 Lámáknak (NSz. – Gelei J.: Robinzon 92); 1799 Llama (NSz. – Fábián I.: Term. hist.
544); 1848 lamák (Pais-Eml. 389) J: ’a tevével rokon, de kisebb, nem púpos, hosszú gyapjas szőrű dél-
amerikai állat; Lama 〈Tier〉’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Lama; ang. lama; fr. lama;; sp. llama; stb.: láma 〈állat〉 . A spanyolból terjedt
el [< kecsua l̮ ama, llama ’ua.jószág általában’].. – A magyarba elsősorban a németből került át.
Pais-Eml. 390; TESz.

láma² A: 1793 láma (I. OK. 30: 253) [csak EWUng.] J: ’buddhista szerzetes; Lama 〈buddhistischer
Mönch〉’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Lama;; ang. lama;; fr. lama; stb.: buddhista szerzetes Tibetben. Forrása:
tibeti bla-ma ’buddhista szerzetes’ (a szó eleji b nem hangzik). Az angolból terjedt el. – A magyarba
elsősorban a németből került át. – Ide tartozik: dalai láma ’főláma: a tibeti buddhizmus feje’ (1792);
nemzetközi megfelelőihez vö.: ném. Dalai-Lama; ang. Dalai Lama;; fr. Dalaı̈ -Lama; stb.: , tkp. ’tenger
láma’; lásd még: ; mong. dalai ’Isten’, eredetileg ’tenger.’
TESz.

lamentál A: 1614 lamentalkódhattnam sz. (MNy. 88: 508) [csak EWUng.]; 1715 lamentáltam (MNy.
79: 127) [csak EWUng.]; 1841 lamentálni sz. (NSz. – Kovács Pál: Munk. 1: 115); nyj. lamëntál (OrmSz.)
J: 1. 1614 ’[siránkozik, sopánkodik]; lamentieren’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1890 ’lármáz; lärmen’ (MTsz.) ||
lamentáció A: 1630 lamentatiok (MNy. 84: 128) [csak EWUng.]; 1708 lamentátiója (MNy. 67: 65); 1846
lamentacziókat (NSz. – PD. 2: 937); 1888 lamentácziót (NSz. – Jókai 73: 202); 1894 lámentáczió-éneklés
(NSz. – Bartalus I.: Műv. 91) J: 1. 1630 ’[sopánkodás]; Wehklage’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1894 ’az
ószövetségi Jeremiás próféta verses siralmai; Klagelieder des Propheten Jeremias’ (↑).
Latin jövevényszó. ⊗ Latin lamentare, lamentari ’jajgat, siránkozik, sopánkodik’indoeurópai eredetű;
vö.: [óind rā́ yati ’ugat’; örm. lam ’sír’; stb.]. | lat. lamentatio ’jajgatás, siránkozás, sopánkodás’, (e. lat.)
’jajgatás, panaszkodás’; lásd még: ; lat. (e.) dies lamentationis ’nagyszerda, nagycsütörtök, nagypéntek,
amikor a templomokban Jeremiás siralmait éneklik’. Megfelelői: ; ném. lamentieren, Lamentation; ; fr. se
lamenter, lamentation; stb.: lamentál, ’lamentáció.’
TESz.

lamos × A: 1324 ? Lamus szn. (OklSz.); 1585 Lamos (Cal. 259); 1838 lomos (Tsz. Lom) J: 1. 1585
’bozontos, szőrös; buschig, behaart’ (↑); 2. 1838 ’bolyhos; gerauht’ (Tsz. Lom) || lam ∆ A: 1894 lam (Nyr.
23: 142) [csak EWUng.] J: 1. 1894 ’[?]; Laub’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1934 ’[bojt]; Quaste’ (ÚMTsz.)
[csak EWUng.]; 3. 1940–7 ’[címervirágzat]; Rispe’ (uo.); 4. 1952 ’szőrcsomó; Haarbüschel’ (OrmSz.).
A szócsalád alapja, a lamos ismeretlen eredetű. ⊗ A lam elvonással keletkezett az -s képzős
származéknak érzett lamos-ból. A jelentések között metaforikus kapcsolat van.
TESz.

lámpaláz A: 1845 Lámpaláz (NSz. – Nagy Ig.: Bors. 4: 57) J: ’[?]; Lampenfieber’ #.
Német mintára alkotott tükörfordítás, összetett szó. ⊗ Vö.: ném. Lampenfieber ’lámpaláz’. Ez azon a
vélekedésen alapul, hogy a színpad erős megvilágítása izgatottá, mintegy lázassá teszi a szereplőket. – A
magyarban: lámpalámpás + láz²lázzal. – Nyelvújítási alkotás.
TESz.

lámpás ∆ A: 1372 u./ lampaʃok (JókK. 4); 1533 Lampos (Murm. 1791.) [csak EWUng.]; 1565
lampások (Melius Péter: NySz.); 1585 Lámpás (Cal. 584) J: 1. 1372 u./ ’lámpa; Lampe, Laterne’ (↑); 2.
1786 ’〈a ló homlokán〉 hosszú fehér folt; Blesse’ (MNy. 65: 342); 3. 1882 ’toronyszerű építmény a kupola
megvilágítására; Laterne 〈Kuppelteil〉’ (MagyLex. 11: 182) || lámpa A: 1585 k. fÿgghó lámpa (Gl.) [csak
EWUng.]; nyj. lámba, lampa (ÚMTsz.) J: 1. 1585 k. ’[világítóeszköz]; Lampe’ # (↑) [csak EWUng.]; 2.
1787 ? ’〈a ló homlokán〉 hosszú fehér folt; Blesse’ (MNy. 65: 342), 1849 ’ua.’ (HOklSzj. 179); 3. 1937
’elektroncső; Röhre 〈Radio〉’ (Sauvageot: MFrSz. lámpás).
A szócsalád alapja, a lámpás latin jövevényszó. ⊗ Latin lampas ’fáklya, világítótest, lámpa, (h.)
mécses, lámpa’ gör. λαµπάς ’fáklya, világítótest, lámpa’ [< gör. λάµπω ’világít’].. A magyar szóvégi s-hez
v ö . : fakultás stb. A lámpa valószínűleg elvonással keletkezett az -s képzős származéknak érzett
lámpásból. Ezt a folyamatot idegen nyelvi minták is támogathatták; vö.: ném. Lampe;; fr. lampe; ol.
lampa; stb.: lámpa.
TESz.

lampion A: 1871 lampion (NSz. – Kvassay E.: Emb. kezd. 165); 1881 lampiónok (NSz. – Széchy K.:
Szép Ilonka 74) J: ’színes papírból készült lámpa; Lampion’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Lampion;; ang. lampion;; fr. lampion;: stb.: lampion. A franciából terjedt el
ol. lampione, (N.) lampion: ’kocsilámpa, utcai lámpa’ [< ol. lampa ’lámpa.’].. – A magyarba elsősorban a
németből került át.
TESz.

lán † A: 1347/ laan (OklSz.); 1617 lan (OklSz.) J: ’egy tábla föld, bizonyos nagyságú szántóföld;
Acker gewisser Größe’.
TESz.

lanc † A: 1541 lancot (MonÍrók. 3: 201) J: ’német zsoldos; deutscher Söldner’.

Német (felnémet) jövevényszó. ⊗ Ném. (kor. úfn.) lanz R. lanzt: ’gyalogos német császári zsoldos’ [<
ném. Landsknecht ’ua.’].. – Nem tartozik ide: R. lanz ’magas, sudár, karcsú’ (1784 (SzD. 50); ez a láncfa
’hosszú rúd előtagjának elkülönülésével keletkezett.’
TESz.

lánc A: 1405 k. lanch (SchlSzj. 2093.); 1425 laanch (OklSz.); 1553 lanchorwl (LevT. 1: 124) J: 1.
1405 k. ’egymásba kapcsolt fémkarikákból vagy fémszemekből álló eszköz; Kette 〈Art -band〉’ # (↑); 2.
1779/ ’10 öl mint hosszmérték | kb 1 hold mint területmérték; 10 Klafter als Längenmaß; etwa 1 Joch als
Feldmaß’ (NSz. – Verseghy: Kisebb költ. 18); 3. 1879 ’szövet hosszirányú fonala; Kette〈Weberei〉’ (NSz.
– Árúlajstrom 34).
Jövevényszó, valószínűleg egy nyugati vagy keleti szláv nyelvből. ⊗ Cseh R. lancúch; szlk. (K.)
lancuch;or. R. ланцуга, (N.) лáнцуг; ; ukr. лáнцюг; stb.: lánc [tisztázatlan eredetű].. A magyarba átkerült
alak: *lancuch; a csak egy adatból ismert láncó változat feltehetőleg ebből alakult. A lánc alak a
valószínűleg kicsinyítő képzőnek értelmezett szóvégi ó elhagyásával keletkezhetett. A 2. jelentés azzal
függ össze, hogy régen földmérésre, parcellázásra láncot használtak. A 3. jelentés a ; ném. Kette ’lánc;
láncfonal’; stb. mintájára keletkezett tükörjelentés. – A magyarból: (részben esetleg
visszakölcsönzésként): ; szb.-hv. lanac ’lánc; egy fajta régi hossz- és területmérték’, (Kaj. R.) lanc
’lánc’szlk. (K.) lanc ’ua.’; ukr. N. ланц ’ua.’;rom. lanț ’ua.’; stb. – A régi Lanczij (1219/ (VárReg. 10.) és
Lanch (1263 (OklSz.) hn. idetartozása tisztázatlan; esetleg különböző szn.-re mennek vissza.
MSzlJsz. 1/1: 130; KSzlJsz. 302; NytÉrt. 50: 29; MNy. 65: 212; TESz.; MNy. 88: 212

lancetta ∆ A: 1694 lanczétácskával [U] sz. (MonÍrók. 15: 401); 1753 Lánczéták (MNy. 60: 369); 1763
Lanceta (MNy. 60: 369); 1794 lántzéték (NSz. – Rácz S.: Borbélyi tan. 1: 344); 1832 láncséta (Kreszn.);
1879 lanczettája (NSz. – Déryné Naplója 1: 271); 1888 lanczet (NSz. – Bródy S.: Faust 1: 271) J:
’különféle alakú kétélű kés mint sebészeszköz; Lanzette’.
 Olasz (é.) jövevényszó, valószínűleg német közvetítéssel is. ⊗ Ol. (rom.) lanzetta, (gen.) lançetta, (fri.,
vel.) lanzeta: ’lancetta, oltókés’; – lásd még:; ném. Lanzette, (R.) lantzet ’lancetta’. Az olaszba az ol.
lancia ’lándzsa’ alapján kerültlándzsa. Megfelelői: ; ang. lancet; fr. lancette; stb.: lancetta.
TESz.

láncfa × A: 1558 lánczfán [U] (Száz. 40: 200); 1605 Lancz fa (OklSz.); 1876 lanczafa (Nyr. 5: 472) J:
1. 1558 ’egy fajta hajítófegyver | lándzsa; Art Wurfspieß; Lanze’ (↑); 2. 1792 ’hosszú rúd; lange Stange
für versch Zwecke’ (SzD. Lantz).
Összetett szó. ⊗ Előtagja a lánc ’lándzsa,’ utótagja a fa ’lándzsa’; tautologikus. A lánc német (feln.)
jövevényszó: ném. Lanze, (kfn.) lanze, (kor. úfn.) lantz:: ’lándzsa, dárda, nyárs’ [< fr. (ófr.) lance
’lándzsa’; lat. lancea ’ua.’)].. Megfelelői: ; ang. lance;; ol. lancia; stb.: . A láncafa változat szó belseji a
hangjához vö.: cérna, ciha stb. A 2. jelentés metaforikus.
TESz.

lanckenét † A: 1541 lanckenest [z-t] (MonÍrók. 3: 201); 1544 lanczknehtnek (OklSz.); 1553/
Lanczkenet (TCr. E4b) [csak EWUng.]; 1560 k. laancz keneez (GyöngySzt. 3045); 1565
lanchkeneytóknak (MNy. 62: 231); 1585 k. Lancz kenéth (Gl.) [csak EWUng.] J: ’gyalogos német
zsoldos 〈főként a 16. sz.-ban〉; Landsknecht’.
Német (felnémet) jövevényszó. ⊗ Ném. Landsknecht: ’gyalogos német császári zsoldos’., (baj.-osztr.
R.) ’tartományi fejedelem, herceg szolgálatában álló gyalogos’, (R.) lanzknecht ’lándzsás katona’ [< ném.
Land ’(császári) ország’ + Knecht ’ua.’, R. ’harcos, fegyverhordozó’, a ; ném. Lanze ’lándzsa ’hatására]..
Megfelelői: fr. lansquenet;szb.-hv. R. lȍncknecht; stb.: német zsoldos. – A magyar szó változatai részben
ëχt > ë͜ it > ét hangváltozással, részben a ; ném. echt > > ; m. ët ~ ét hanghelyettesítéssel keletkeztek. A
lanckenéz változat népetimológiás fejlemény.
TESz.

landol A: 1932 landol (PHNyr. 162) J: ’leszáll, földet ér 〈repülőgép, pilóta, ejtőernyős stb.〉 | partot ér,
kiköt 〈hajó, hajós stb.〉; landen 〈Flugzeug, Schiff usw〉’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. landen: ’partot ér (hajó); leszáll, földet ér (repülő)’; stb. [< ném. Land
’föld, szárazföld stb.’].. Megfelelői: ang. land;; le. lądować; stb.: landol (repülő).
TESz.

lándzsa A: 1384 lancha (OklSz.); 1459 Lanczas sz. szn. (OklSz.); 1585 Lantsás sz. (Cal. 580); 1585 k.
Lancz (Gl.) [csak EWUng.]; 1590 lántza (Károlyi Gáspár: NySz.); 1792 lándsákkal (NSz. – M. Hírmondó
1: 4) J: 1. 1384 ’egy fajta szúró, hajító fegyver; Speer, Lanze’ # (↑); 2. 1801 ’késszerű sebészeszköz;
Lanzette’ (Háiszler Gy.: Orv. munk.) Sz: ~´s 1459 szn. (↑).
Olasz (é.) jövevényszó. ⊗ Ol. (fri.) lance, (giul.) lansa (v.-ven.) lànza, (rom.) lanza, – , ; ol. lancia:
’lándzsa’ [lat. lancea ’ua.’].. Megfelelői: ; ném. Lanze;; ang. lance;; fr. lance; stb.: , ném. R. ’lancetta.’. –
Az olaszból átvett szó belseji cs zöngésüléssel a magyarban ; lett dzs. – A 2. jelentés a lancetta hatására
keletkezett, vagy pedig jelentéskölcsönzés a németből (↑).
MNy. 7: 426; TESz.

láng A: 1316 ? langas sz. (OklSz.); 1321 Langos sz. szn. (MNy. 63: 368) [csak EWUng.]; 1372 u./
tewʒeʃlangot (JókK. 43); 1585 Láng (Cal. 422) [csak EWUng.] J: 1. 1316 ? ’[égési folyamatot kísérő,
tűznyelvek formájában mutatkozó jelenség]; Flamme’ # (↑), 1372 u./ ’ua.’ (↑); 2. 1321 ? ’[heves indulat];
heftige Leidenschaft’ (↑) [csak EWUng.], 1416 u./³ ’ua.’ (AporK. 27); 3. 1506 ’valaminek a színe-java;
das Feinste, die Blüte 〈zB Auszugsmehl〉’ (WinklK. 39); 4. 1838 ’alkohol; Alkohol’ (Tzs.) Sz: ~os 1316 ?
(↑); 1321 szn. (↑) [csak EWUng.]; 1519 langaʃʃ ’[?]; geflammt, mit Flammen brennend’ (JordK. 239) |
~oz 1495 e. langaʒ ’lánggal ég; flammend brennen’ (GuaryK. 94).
Vitatott eredetű. ⊗ 1. Belső keletkezésű, onomatopoetikus eredetű. Hangalakja eredetileg a
lángnyelvek lobogását, az általuk keltett levegőmozgást, illetőleg azok hangját jeleníthette meg. Egy
eredetileg igenévszó névszói értékű tagjával függhet össze; az igei értékű tagból keletkezhetett a lobog. A
névszói értékű taghoz és a szó belseji inetimologikus nazális mássalhangzóhoz vö.: lomb. Az összefüggést
támogathatja az eredeti lang változat rövid magánhangzója is. – 2. Örökség, finnugor kori tő magyar
képzéssel; a tőhöz vö.: zürj. (KP.) lum ’parázs’;votj. (Sz., M.) lumi̮ t ’meleg, langyos; enyhe 〈szellő〉’;cser.
(B.) lomǝ̑ž ’hamu’ [fgr. *lomɜ vagy *lamɜ: ’meleg; láng’]. A végződés esetleg -g névszóképző lehet; vö.:
kéregkér². Az eredetileg két szótagos változatból a láng bizonyos toldalékolt alakok második nyílt szótagi
magánhangzójának kiesésével keletkezett. – A 2. jelentéshez vö.: fr. flamme; or. плaмя; stb.: láng 〈elvont
értelemben is〉. A 3. és 4. jelentés azon a szemléleten alapulhat, hogy a láng gázszerű anyaga a szilárd
testektől sokkal könnyebb, finomabb.
Vir. 1957.: 145; TESz.; MSzFE.

láng- 1. ~ész A: 1808 lángesze (Berzsenyi: Fohászkodász) J: ’[?]; Genie’ # | ~elme A: 1808/ láng
elmét (Kazinczy: Lev. 5: 494) J: ’[?]; Genie’ | ~lelkű ∆ A: 1816 lánglelkǘ (NSz. – Helmeczi M.: Ért. 13)
J: ’valamely eszméért küzdő, nagyon tehetséges 〈személy〉; schöpferisch begabt und für eine Idee
leidenschaftlich kämpfend’.
Összetett szavak előtagja, azonos a →lánggal. ⊗ Az összetett szavak tudatos szóalkotással keletkeztek
a nyelvújítás korában. Keletkezésükben nyilván szerepet játszott a lat. lumen ’fény; fényt és
magasztosságot sugárzó személy’ is; ehhez vö.: ném. Lumen;; szb.-hv. lumen;; c s e h lumen; stb.:
rendkívüli tehetség. – Vö. a magyarban is: lumen ’ua.’ (1803/). Az összetételek előtagja tartalmazhatja a
láng ’valaminek a színe-java’ jelentését is, miként a N. lángliszt ’a liszt legjava’, lángpelyva ’apró, finom
pelyva’ (ÚMTsz.) szavakban is. A lánglelkűben a láng ’heves szenvedély’ jelentése rejlik, miként a R.
lángszerelem ’lángoló szerelem ’ szóban is (1865 (CzF.); lásd még: N. lánggyík ’igen fürge gyík’
(ÚMTsz.). Néhány R. összetételben a tagok fordított sorrendben állnak: észláng ’zsenialitás’ (1807);
elmeláng ’ua.’ (1807); stb. – Utótagok (címszavak kivételével): lelkű (< lélek).
TESz.

langaléta A: 1829 Langaléta (TudGyűjt. 11: 91) J: 1. 1829 ’félmeztelen; halbnackt’ (↑); 2. 1834
’[nehézkes járású, lomha 〈személy〉]; träge, schwerfällig 〈Person〉’ (Kassai 3: 261); 3. 1838 ’magas,
sovány (fiatal)ember; hochgeschossen 〈junger Mann〉’ (Tzs.).
Jövevényszó, valószínűleg a németből, megfelelői azonban bizonytalanok. ⊗ Vö.: ném. lange Latte:
’magas termetű (sovány) személy’ [< ném. lang ’hosszú’ + Latte ’deszka’].; – illetve vö.: ném. (T.)
ląnggɛlɛt ’hosszúkás’ [< ném. lang ’hosszú’].. – A származtatást gyengíti az a tény, hogy a *langaláté,
*langeláta változatatokra, amelyekből a langaléta alakot le lehetne vezetni, a magyarban nincsenek
adatok. Ezen kívül viszonylag súlyos nehézségek vannak a német és a magyar jelentések összefüggésében
is. Ha a szó mégis német eredetű, valószínűleg a 3. jelentés az eredeti.
MNy. 65: 448; TESz.

lángos A: 1709 langost (MNy. 75: 380) [csak EWUng.]; 1792 Lángos (SzD. Láng); 1857 lángas (NSz.
– Losonczy L.: Költ.) J: ’kenyértésztából készült, kemencáben vagy zsírban megsütött lepényféle; Art
Backwerk aus Brotteig’ #.
Származékszó szófajváltásának eredménye. ⊗ A lángos ’lángoló’láng melléknév főnevesülése. A
jelentésváltozást az magyarázza, hogy ezt a tésztafélét eredetileg olyan kemencében sütötték, amelyben
még lángolt a kenyérsütéshez gyújtott tűz. Hasonló szemlélethez vö.: tschech podplamenice; slowak
podplamenik: ’kenyértésztából készült sütemény.’
TESz.; NytÉrt. 92: 121

langy A: 1764 langyab (NSz. – Horvát J.: Emmb. ok. 362); 1795 k. lángyan (NSz. – Takáts R.: Told.
G. v.) J: mn 1. 1764 ’langyos; lau’ (↑); 2. 1806 ’közömbös, lagymatag; schlaff, gleichgültig’ (NSz. –
Verseghy: Aglája 100); 3. 1939 ’lassú folyású 〈folyó stb.〉; langsam fließend 〈Fluß usw〉’ (ÚMTsz.) | fn
1807 ’langyosság; Lauheit’ (NSz. – Kisfaludy S.: Bold. szer. 177) || langyos A: 1777 langyos (NyF. 50:
31); 1795 k. Lángyos (Takáts R.: Told. G. v.) J: 1. 1777 ’mérsékelt, kellemes hőmérsékletű; lau’ # (↑); 2.
1813 ’lagymatag, közömbös; gleichgültig, schlaff’ (IrtörtKözl. 3: 442).
A szócsalád alapja, a langy: szóhasadás eredménye. ⊗ A lágy ’puha; erélytelen; langyos stb.’elkülönült
alakváltozata. A szó belseji n szervetlen járulékhang. A langyos a langyból keletkezett -s névszóképzővel.
MSzav. 113; MNy. 61: 403; TESz. langyos a. is

lanka A: 1217/ Lomkam hn. [lat végződéssel] (I. OK. 10: 150); 1257 Lonka hn. (uo.); 1265/ lanka hn.
(uo.); 1370 lonka (I. OK. 10: 151) J: 1. 1217/ ? ’[víz melletti rét vagy szántó | lapály]; Wiese od Acker an
einem Gewässer; Niederung’ (↑), 1370 ’ua.’ (↑); 2. 1792 ’szelíd lejtő; sanfter Abhang, Halde’ (SzD.
Lankás); 3. 1795 ’gyümölcsös; Obstgarten (am Wasser)’ (NSz. – M. Kurir 2: 203); 4. 1879 ’folyóvíznek
lassú folyású helye; Flußstelle mit schwacher Strömung’ (Nyr. 8: 473) Sz: ~´s 1389 lonkas hn. (OklSz.).
Szláv jövevényszó, esetleg a szerb-horvátból. ⊗ Szb.-hv. luka: ’tengeröböl; kikötő’, N. ’folyó menti
rét;’; – ;szlk. lúka: ’rét’;or. лука: ’hajlat, kanyar; folyókanyarulat menti rét, berek’; stb. [szláv eredetű;
lásd még: lett lañka ’hosszan elnyúló síkság’litv. lankà ’völgy, mélyen fekvő rét’].. – A szóföldrajz
alapján az átadó nyelv a szerb-horvát lehetett. – A szó belseji n-hez vö.: abroncs, dorong stb. A leginkább
használatos 2. jelentés metonimikusan keletkezett az 1. jelentésből: a folyó kanyarulatában fekvő rét
ugyanis enyhe lejtésű domboldalban folytatódhat. A 4. jelentés talán a lankad analógiás hatásával
magyarázható.
MNny. 2: 59; KSzlJsz. 303; I. OK. 10: 150; TESz.

lankad A: 1456 k. lankadok (SermDom. 2: 564); 1529 e. lonkatsagal [d-t] sz. (VirgK. 10); 1566
meg ... lankodni sz. (HFab. 100) [csak EWUng.]; 1575 lánkodókat sz. (HChr. 106a) [csak EWUng.]; 1584
langadozni sz. (Bornemisza Péter: NySz.) J: 1. 1456 ’fárad, bágyad; ermatten 〈intrans〉’ # (↑); 2. 1575
’[gyengül, csökken]; nachlassen’ # (HChr. 130a) [csak EWUng.]; 3. 1779 ’hervad; welken’ (NSz. –
Próbákbúl szedett oktatás 35) Sz: ~atlan 1839 lankadatlan (NSz. – Tóth L.: Atyátlan 35) | | lank † A:
1522 meg lanka (KesztjK. 192) J: ’[?]; ermatten 〈intrans〉’ || lankaszt A: 1522 meg lankaztaad (KeszthK.
97) J: 1. 1522 ’bágyaszt, elerőtlenít; ermatten, entkräften’ # (↑); 2. [ma főként le~, el~] 1577 k. ’lekókaszt
| hervaszt; hinunterbeugen; welk machen’ (OrvK. 633) || lankatag ∆ A: 1837 lankatag (NSz. – Aurora 16:
228) J: 1. 1837 ’lankadt, bágyadt; kraftlos’ (↑); 2. 1865 ’könnyen, hamar lankadó; schnell ermattend’
(CzF.).
A szócsalád alapja, a lank: fiktív tőből keletkezett származékszó. ⊗ A szótő ismeretlen eredetű.
Végződése a -k mozzanatos képző. A lankad és lankaszt alankból keletkezett -d gyakorító, illetve -szt
műveltető képzővelbágyad, hervad stb. A lankatag az -atag melléknévképzővel az igék alapján jött létre
tudatos szóalkotással. Ez utóbbi és a lankadatlan származék egyaránt nyelvújítási alkotás. Finnugor
magyarázata, onomatopoetikus eredete és német származtatása alig valószínű.
TESz.; NyK. 72: 152; NMÉr.; UEW. 684

lánna × A: 1458 lannas sz. (OklSz.); 1560 k. laanna (GyöngySzt. 3261.); 1685 lámna (Amos
Comenius: NySz.); 1690 lamma (Szentmártoni Bodó János: NySz.); nyj. lána (MTsz.) J: 1. 1458 ’lap,
lemez | fémlap; (Metall)platte’ (↑); 2. 1873 ’penge 〈kaszáé, fűrészé〉; Klinge 〈Sense, Säge〉’ (Nyr. 2: 136)
Sz: ~´s 1458 (↑).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. lamina, lamna ’vékony lap, (fém)lemez; levél’, (k., h.) lamna ’fémlemez’
[tisztázatlan eredetű].. Megfelelői: ; ném. Lahn;; fr. lame; ol. lama; stb.: vékony (fém)lemez. A szó
belseji nn, mm hasonulással keletkezett. A 2. jelentés metonímia.
TESz.

lanolin A: 1895 Lanolin (PallasLex. 11: 243) J: ’tisztított gyapjúzsír; Lanolin’.

Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Lanolin;; ang. lanoline; f r. lanoline; stb.: lanolin. A németből terjedt
eltudatos szóalkotás a [lat. lana ’gyapjú’ + oleum ’olaj’ alapján a kémiai szaknyelvben gyakori -in(e)
képzővel].. A szó alaktanához vö.: aszpirin, kinin stb. – A magyarba elsősorban a németből került át.
TESz.

lant A: 1405 k. lauth (SchlSzj. 2012.); 1427 Lalthus sz. szn. (OklSz.); 1436 Lantus sz. szn. (OklSz.);
1533 laud (Murm. 2493.); 1565 lontot (Heltai Gáspár: NySz.); 1603 lánt (Mihálykó János: NySz.) J: 1.
1405 k. ’mandolinhoz hasonló pengetőhangszer; Laute’ (↑); 2. 1778/ ’a költészet jelképeként; 〈als
Sinnbild der Poesie〉’ (NSz. – Kreskay: Költ. lev. 44); 3. 1803 ’dal; Lied’ (NSz. – Édes Gerg.: Íram. 117);
4. 1893 ’kolomp; Herdenglocke’ (MTsz.) Sz: ~os 1427 szn. (↑).
Német (felnémet) jövevényszó. ⊗ Ném. (kései kfn.) lute, (korai úfn.) laut:: : ’lant’, – ;ném. Laute: ’ua.’
[< fr. (ófr.) lëut ’lant’].. Forrása: arab al-ᶜūd ’fa (mint anyag); áloé; citera, lant’. Megfelelői: ; ol. liuto;;
oszm. lavta; stb.: lant. – A szó valószínűleg a bajor-osztrák közvetítésével került a magyarba. Az eredeti
laut változatból a kettőshangzó feloldásával jött létre a lalt, ebből pedig valószínűleg elhasonulással a
lant. A 2. jelentés metonimikus. A 3. jelentés azzal függhet össze, hogy a lanton való játékot gyakran
énekkel kísérték. A 4. jelentés valószínűleg tréfás metafora az 1. jelentés alapján.
MNy. 11: 200; TESz.
 lantorna × A: 1508 lantornakal (DöbrK. 464); 1627 lanterna (HoklSzj. 87) J: 1. 1508 ’lámpa; Lampe’
(↑); 2. 1533 ’belhártya | magzatburok; Innenhaut; Fruchthülle’ (Murm. 796.); 3. 1588 ’lámpa- vagy
ablaküveget helyettesítő hártya; durchscheinende Haut, Blase als Fensterscheibe od Leuchtengehäuse’
(OklSz.).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. lanterna ’lámpa.’ [< gör. λαµπτήρ, λαµπτῆρα ’gyertyatartó; fáklya,
világítótest, lámpa’].. Megfelelői: ; n é m . Laterne, ( k f n . ) lanterne;; f r . lanterne; stb.: lámpa;
’lámpaoszlop’; stb. – A lantorna alak hangrendi kiegyenlítődéssel keletkezett. A 2. és 3. jelentés
kialakulása azzal függ össze, hogy egykor a lámpaüveget állatok belső szerveiből nyert megszárított
hártyával helyettesítették.
TESz.

lanyha A: 1585 kohnya [ɔ: lohnya] (Cal. 351); 1585 ? luhnya (Cal. 459); 1645 lajho (CorpGr. 323);
1720 lajhásztattak sz. (NSz. – Koháry I.: Munkács 3: 14); 1673 lonyha (Amos Comenius: NySz.); 1784
lanyás sz. (NSz. – Tolnay S.: Marhadög 91); 1784 lanyha (SzD. 10); 1826 lanyhos sz. (NSz. – Fáy A.:
Hasznos jegyz. 25); 1863 Lanyhó (Kriza: Vadr. 507); nyj. lohány (MTsz.) J: mn 1. 1585 ’puha, elpuhult,
gyenge; weichlich, schwach’ (↑); 2. 1585 ? ’[?]; naschhaft’ (Cal. 459) [csak EWUng.]; 3. 1645 ’[?]; faul,
träge’ (↑); 4. 1720 ’[?]; still, rieselnd 〈Regen〉’ (↑); 5. 1784 ’langyos; lau’ (NSz. – Tolnay S.: Marhadög
167); 6. 1786 ’léha; liederlich’ (NSz. – Kónyi J.: Paraszt 303) | fn 1784 ’csendes, szemerkélő eső; stiller,
rieselnder Regen’ (SzD. 49).
Ismeretlen eredetű. ⊗ Összefügghet a –lomha melléknévvel. A szó belseji ny ~ m viszonyához vö.:
iszonyúiszonyodik : iszamóiszamik stb. Az eredeti változat a lohnya lehetett, melyből a lanyha alak
hangátvetéssel jöhetett létredunyha, konyha stb.; lásd még: lomha. Az 1. jelentés lehetett az eredeti. Az 5.
jelentés kialakulásában a langyos analógiás hatásával is számolhatunk.
TESz. lajha a. is

lap A: 1138/ ? Lapudí sz. szn. (MNy. 32: 56) [csak EWUng.]; 1651/ lapját (Zrínyi 1: 133) J: 1. 1651
’kard, kés pengéjének széles része; flache Klinge 〈Säbel〉, Fläche 〈Messer〉’ (↑); 2. 1755 ’valaminek lapos
fele, oldala | sima felület, felszín; flache Seite’ # (NSz. – Kaprinai I.: Úrnap 63); 3. 1777 ’síkidom; Fläche
〈Geom〉’ (Keresztesi: Mat. 149); 4. 1783 ’könyv levelének egyik oldala; Seite 〈Buch〉’ # (NSz. – Molnár
J.: Könyvház 1: 301); 5. 1786 ’papírlap, kártya; Blatt, Karte’ # (Tolnai: Nyúj. 62); 6. 1807/ ’lapály;
Niederung’ (Márton); 7. 1808/ ’újság, folyóirat; Zeitung’ # (NSz. – Kazinczy: Tüb. Pályamű 155); 8.
1825/ ’lemez; Platte’ (NSz. – Vörösm. 2: 222) Sz: ~oz 1835 lapoz (Tzs. Paginiren).
Vitatott eredetű. ⊗ 1. Örökség az uráli korból; egy ’sima felület; sima, lapos’ jelentésű eredeti
igenévszó névszói értékű tagja lehet (vö.: lapos). – Belső keletkezésű, elvonás eredménye a laposból. –
Az eredeti jelentése ’sima felület, felszín’ lehetett. Az 1–5., 7. és 8. jelentés ebből metaforikusan jött létre.
A 6. jelentés a lapály-lyal lapos függhet össze.
NyK. 45: 14; TESz.

láp A: 1113 ? Lapas sz. hn. (DHA. 395) [csak EWUng.]; 1224/ Laposfeu sz. hn. (MonStrig. 1: 247);
1261/ lapa □ (OklSz. lápa); 1604 Lápa □ (MA.); 1745 lább fákat (MNy. 58: 105); 1784 lap (SzD. 50) J:
1. 1113 ? ’[sekély, vízi növényzettel belepett állóvíz, mocsár]; Moor’ (↑) [csak EWUng.], 1224/ ’ua.’ (↑);
2. 1729 ’tutaj; Floß’ (MNy. 58: 105); 3. 1848/ ’mocsaras víz színén úszó növényzet | ingovány; Bewach-
sung des Sumpfwassers; Sumpfwiese’ (NSz. – Jókai 8: 239) Sz: ~os 1113 ? hn. (↑) [csak EWUng.]; 1224/
hn. (↑).
Valószínűleg örökség a finnugor korból. ⊗ Vog. (T.) lōpē̮: ’széltől kidöntött fatörzs; víztől elsodort
fatörzs’.; zürj. (Sz.) le̮ p ’uszadékfa 〈vizekben〉’; cser. (KH.) lə̂pə̂, ə̂lə̂p ’uszadékfa, tovasodort gallyak’; ?
lp. N. lappad ’hosszú fatörzs’ [fgr. *lȣppɜ ’kidőlt fa, uszadékfa, vízen sodródó törmelék’].. A szó belseji
*pp > ; m. p változáshoz vö.: csupor, epe stb. A lápa változat a vápa hatására jöhetett létre. A jelentések
metaforikus úton fejlődtek ki a feltételezett eredeti ’vízen sodródó törmelék’jelentésből. – A láb és lább
szavakkal való összefüggés aligha valószínű.
KSz. 7: 253; FUF. 15: 71; MSFOu. 65: 410; TESz.; MSzFE.

lapát A: 1395 k. lapad (BesztSzj. 484.); 1405 k. lapat (SchlSzj. 1018.); 1565 lapátockal (Heltai
Gáspár: NySz.) J: 1. 1395 k. ’vas- vagy falapból és nyélből álló kézi rakodószerszém; Schaufel’ # (↑); 2.
1708 ’evező; Riemenblatt, Ruderschaufel’ (PP. Bǐrēmis); 3. 1767 ’egy fajta malom-, hajó- vagy
turbinaalkatrész | lapátra emlékeztető más tárgy; Schaufel 〈vom Wasserrad usw〉’ (PPB. Malom-kerék
lapátjai).
Szláv jövevényszó. ⊗ Óe. szl. lopata: ’lapát, ásó’;szb.-hv. lopata: ’lapát; evezőlapát; malomkerék stb.
lapátja’;szlk. lopata: ’lapát; ehhez hasonló más tárgy’;or. лопата: ’lapát’; stb. [szláv eredetű; lásd még:
óporosz lopto ’ásó’litv. lopetà ’ua., lapát’; stb.].. – A lapát alak a birtokos személyjelként értelmezett
szóvégi a elhagyásával keletkezhetettbeszéd, kolbász stb.
KSzlJsz. 304; TESz.

lapocka A: 1405 k. lap[i]chka (SchlSzj. 381.); 1493 lapoczka (OklSz.); 1533 Valkoͤ z lavoczka (Murm.
742.); 1551 lapitzkaiara (Heltai Gáspár: NySz.); 1792 lapatzkáját (NSz. – Decsy: Korona 528); 1795
lopotzka (NSz. – Gáti I.: Term. hist. 210); nyj. lepöcke (NéprÉrt. 30: 238) J: 1. 1405 k. ’az ember és az
emlősállatok hátában levő, háromszög alakú lapos csont; Schulterblatt’ # (↑); 2. 1493 ’lapát vagy más,
hozzá hasonló eszköz; Schaufel; schaufelähnl Gerät’ (↑); 3. 1816 ’[?]; 〈Benennung versch Pflugteile〉’
(Eke 214) [csak EWUng.].
Szláv jövevényszó. ⊗ Szln. N. lopȃtka; szlk. lopatka;; or. лопатка; stb.: kis lapát; ’lapocka’; stb. [<
szláv *lopata ’lapát’; vö. →lopát]. – A szó belseji ; szláv tk > magyar ck-hoz vö.: kalickakalitka. A
lepöcke változat hangrendi átcsapással keletkezett.
KSzlJsz. 305; TESz.

lapos A: 1228 ? Lopustelek hn. (MNy. 67: 426) [csak EWUng.]; 1297 Lapus (OklSz.); 1318 Lapisbyk
hn. (Györffy 1: 139); 1395 k. lopus (BesztSzj. 430.); 1453 Laposerdew hn. (OklSz.) J: mn 1. 1228 ? ’sík
〈terület〉 | vékony, sima; flach 〈Land〉; platt’ # (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2. 1447 ’alacsony; niedrig’ (MNy. 26:
148); 3. 1834 ’sekélyes | felszínes, érdektelen; oberflächlich, nichtig’ (NSz. – P. Thewrewk J.: Vel. szapp.
171) | fn 1. 1283 ? ’[sík terület | lapály]; Flachland; Niederung’ (MNy. 10: 235) [csak EWUng.], 1515
’ua.’ (OklSz.); 2. 1792 ’[lepényféle sütemény]; Art Kuchen’ (MNy. 69: 281) [csak EWUng.] || laponya ×
A: 1267 ? Lapona hn. (Gy. 2: 522) [csak EWUng.]; 1269/ Lapanya hn. (uo.); 1325 Lapuna hn. (uo.) [csak
EWUng.]; 1408 Laponya hn. (OklSz.); 1784 laponya (SzD. 50) J: 1. 1267 ? ’[lapály | mocsaras terület];
Niederung; sumpfiges Gebiet’ (↑), 1784 ’ua.’ (↑); 2. 1810 ’völgy; Tal’ (NSz. – Baróti Szabó: Virg. Énéis
1: 68) || lapác † A: 1310/ Lapaz hn. (OklSz.); 1519 lapaʒon (JordK. 314) J: fn 1310/ ? ’[?]; Flachland;
Niederung’ (↑), 1519 ’ua.’ (↑) | mn 1552 ’sík 〈vidék〉; flach 〈Land〉’ (Heltai Gáspár: NySz.) || laponyag ×
A: 1521 hathar-laponyaghalma hn. (OklSz.); 1673 laponyagok (Amos Comenius: NySz.); 1680
lapanyagra (Békés vármegye Hajdana!!!: NySz.) J: 1. 1521 ’kisebb földkiemelkedés | alacsony domb;
kleinere Bodenerhöhung; niedriger Hügel’ (↑); 2. 1673 ’völgy; Tal’ (↑) || lapály A: 1604 ? hezag lapaja
(MA. Súbtal); 1617 lapály (Lépes Bálint: NySz.); 1673 lopály (Amos Comenius: NySz.); 1770 lapányos
sz. (MNy. 65: 342) [csak EWUng.]; 1788 lapalos sz. (NSz. – Decsy: Osmanografia 1: 87); nyj. rapály
(MTsz.) J: fn 1. 1604 ? ’mélyedés; Vertiefung’ (↑), 1838 ’ua.’ (Tsz.); 2. 1673 ’síkság | alacsonyan fekvő
földterület; Ebene; Niederung, Flachland’ # (↑) | mn 1617 ’sík 〈föld〉; flach 〈Land〉’ (↑).
Örökség, uráli kori tő magyar képzéssel. ⊗ A tőhöz vö.: ? vog. (P., Szo.) kātlop ’tenyér,’ (kāt ’kéz’);
osztj. (O.) lăpsəχ ’sima, lapos, alacsony’;zürj. (I.) lap ’sima felület, felszín, lap’;votj. (K.) lap ’alacsony’; ;
cser. (KH., U.) lap ’alacsony 〈ház, asztal stb.〉’;md. (E.) lapuža, (M.) lapš ’sima; sima felület, felszín’;
finn lappea, lappia ’sima, lapos; lapos oldal’; lp. N. lap’pâd ’mellett, oldalt; mellette el 〈elhibázva〉’; –
szam. jur. lapśā ’széles és sima lemez, lap’ [uráli *lappɜ ’sima, lapos; sima felület, felszín’].. Megfelelői: ;
juk. läbiä ’föld. Eredetileg sima felület; sima, lapos’jelentésű igenévszó lehetett. A szó belseji *pp > ; m.
p változáshoz vö.: láp, lep stb. Végződések: -s (lapos) , -c ~ -sz (lapác) , -ly (lapály) névszóképző. A
laponya és a laponyag-ny + -a, illetve -g névszóképzővel keletkezhetett.
NyK. 45: 13; MSFOu. 98: 139; TESz. lapác, lapály, laponya a. is; MSzFE. lap a. is

lapp A: 1675 Lapp-orʃzág (MNy. 82: 454) [csak EWUng.]; 1783 Lap (Molnár J.: Könyvház 2: 16) J:
fn 1675 ’[lapp ember]; Lappe’ (↑) [csak EWUng.] | mn 1675 ’[a lappokkal kapcsolatos, rájuk vonatkozó];
lappisch’ (↑) [csak EWUng.] || lappon † A: 1693 lapponoknak (MNy. 82: 454) [csak EWUng.] J: ’[?];
Lappe’.
A szócsalád időrendben korábbi tagja, a lapp: elvonás eredménye. ⊗ – A magyar Lappia ’Lappföld’
(1653 (MEnc. 118) hn.-ből [< lat. (k.) Lappia hn. ’ua.’].. A latin hn. a svéd lapp ’lappföldi ember’ szóra
mehet vissza, amely feltehetőleg a lappokat lebecsülő megnevezésként a ; svéd lapp ’rongy, rongydarab,
folt’ szóból keletkezett. Megfelelői: ; finn lappalainen;; norv. lapp;; or. лопарь; stb.: lappföldi ember. A
lapp alak kialakulását a ; ném. Lappe ’ua.’ töve is elősegíthettebaskír, brit stb. – A lappon latin (k.)
jövevényszó: lapponi többes szám, lappones többes szám ’ua.’
TESz.; UAJb. 61: 129

lappan × A: 1416 u./¹ èl lampant (BécsiK. 263); 1510 el lappana (PéldK. 9); 17.–18. sz. megloppant
(Nyr. 12: 265); 1808 Lopponni sz. (NSz. – Sándir I.: Sokféle 11: 147) J: ’rejtőzik; sich versteckt halten’ ||
lappang A: 1510 lappagnÿ sz. (PéldK. 45); 1527 lappangozny sz. (ÉrdyK. 236); 1628 lampangás sz.
(Prágai András: NySz.); 1757 lappong (NSz. – Vetsei: Geográfia 293); 1784 lapangók sz. (NSz. – M.
Hírmondó 57); 1792 loppangottak (NSz. – M. Kurir 705) J: ’[?]; vorhanden sein, aber nicht in
Erscheinung treten’ # || lapít A: 1560 k. megh lapyttóm (GyöngySzt. 625); 1577 k. el lapÿtoth sz. (OrvK.
251) J: 1. 1560 k. ’lapossá tesz; plattdrükken’ # (↑); 2. 1794 ’meghúzza magát | hallgat; sich ducken;
schweigen’ # (NSz. – Kármán: Uránia 3: 197); 3. 1838 ’mángorol; mit der Mangel plätten’ (Tsz.); 4. 1898
’füllent; lügen’ (Dobos) || lappad A: 1585 le lappadok (Cal. 315); 1792 lapadék sz. (SzD. Lap) J: 1. 1585
’lohad, lelapul; abschwellen, sich setzen’ (↑); 2. 1843 ’rejtőzik, meglapul; sich ducken’ (NSz. – Bodor L.:
Duzs. 77) || lapul A: 1702 lelapul (Miskolczi Gáspár: NySz.) J: 1. 1702 ’valamihez hozzásimul | valahol
rejtőzik, megbújik; 'sich an etw drücken; sich ducken’ # (↑); 2. 1793 ? ’lapossá válik; flach werden’ #
(NSz. – Látzai: Tan. könyv. 8); 3. 1808 ’ua.’ (SI.) || lapogat × A: 1770/ lapogatnak (NSz. – Bokréta 175)
J: 1. 1770/ ’ütöget; wiederholt schlagen, klopfen’ (↑); 2. 1797 ’laposra nyomkod; plattdrücken’ (NSz. –
Veres M.: Gazda.aszszony 209).
Származékszó. ⊗ Az alapszó a lapos szócsaládjának tövével azonos. Ez a tő, amely eredetileg
igenévszói jellegű volt, már az ősmagyarban is létezhetett; vö. még: lap. Végződések: különféle
igeképzők. Néhány változat szó belseji mp-je pp > mp elhasonulással keletkezett. – A lappan egykori
létezéséhez vö.: [1200 k.].Loponsu sz., hn. – Ide tartozik: lappantyú ’kecskefejő 〈egy fajta éjszakai
madár〉’ (1799). Ez főnevesült folyamatos melléknévi igenév, mely az -ú képzővel jött létre a ’(meg)lapul’
jelentésű lappantból (1519); ez utóbbi alappan származéka. A megnevezést az magyarázhatja, hogy e
madárfajta késő este, mintegy lappangva, nesztelen repüléssel indul táplálékot szerezni.
NytÉrt. 30: 77; TESz. lappang, lapít, lapogat, lappad, lappantyú a. is; FiktI. 82, 94, 130

lapu A: 1256/ Lopuhuslaz sz. hn. (Gy. 1: 675) [csak EWUng.]; 1325/ Lapuhus sz. hn. (OklSz.); 1332
Lapuhtw hn. (Csánki 1: 102) [csak EWUng.]; 1395 k. lapow (BesztSzj. 390.); 1405 k. lapho (SchlSzj.
902.); 1420 ? Kyslapispatak sz. hn. (Csánki 1: 302); 1500 k. Lapoh (MNy. 21: 141); 1533 Lappo leuel
(Murm. 1471.); 1577 lapi (KolGl.: NyF. 45: 40); 1577 k. lapunak (OrvK. 39); 1736 laputot (MNy. 75:
380) [csak EWUng.]; 1767 lapú (PPB. Bēchium) J: 1. 1256/ ’[különféle nagy levelű gyomnövényeknek,
főként a bojtorjánnak (Aretium) és az útifűnek (Plantago) neveként]; 〈zur Benennung versch
großblättriger Pflanzen, haupts Klette und Wegerichgewächse〉’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1785 ’(nagy) levél,
falevél; (großes) Blatt, Baumblatt’ (NSz. – Juhász M.: Házi Orv. 3).
Szláv jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. N. lòpūh ’nagy bojtorján, útilapu’szlk. lopúch ’ua.’; or. лопух:
’bojtorján’; stb. [szláv eredetű; lásd még: litv. lãpas ’levél’].. – A 2. jelentés metaforikus.
KSzlJsz. 306; TESz.

lárifári A: 1786 larefare bolondságokat (NSz. – Kónyi J.: Paraszt 370); 1790 lári, fári (NSz. – M.
Kurir 1057); 1817 láré-fáré (NSz. – P. Horváth Ádám: Magyar 397) J: fn [jelzői használatban is] 1786
’haszontalan dolog | haszontalan beszéd; unnütziges Ding; leeres Geschwätz’ (↑) | isz 1790 ’[?]; nichts
da!’ (↑).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Larifari: ’üres fecsegés, értelmetlenség’., larifari! ’ugyan!, mesebeszéd
〈indulatszó〉’ [az olasz szolmizálás la, re, fa, re hangjainak nevéből].. Megfelelői: szb.-hv. larifári; cseh
láryfáry; stb.: lárifári 〈fn és indulatszó〉.
TESz.

lárma A: 1631 lármát [?U] (MNy. 52: 72); 1643 larmát (NEl.) [csak EWUng.] J: 1. 1631 ’riadó;
Alarm’ (↑); 2. 1643 ? ’[zaj, zsivaj]; Geräusch, Lärm’ (↑) [csak EWUng.], 1700 ’ua.’ (Gyöngyösi: ÖK. 4:
54); 3. 1750 ? ’háborgás, zendülés | patália, perpatvar; Aufruhr; Zänkerei’ (NSz. – La Placette J.: Ethika
213), 1794 ’ua.’ (MNy. 8: 273).
Német (felnémet) jövevényszó. ⊗ Ném. Lärm: ’zaj; riadó’., N. ’híresztelés, szóbeszéd’, R. lerma
’riadó’, (baj.-osztr.) lārm, lḁrmə ’zaj’ [< ol. all’arme ’riadó, tkp. fegyverbe!’].. Megfelelői: ang. alarm;;
fr. alarme; stb.: riadó; ’ijedség, rémület’. – A magyar szó főleg a bajor-osztrákból származhat. – A szóvégi
a-hoz vö.: cérna, ciha stb. A 3. jelentés valószínűleg a magyarban keletkezett. – A lárma előtaggal
alkotott összetett szavak: lármafa ’magas rúd, melynek (szurkos) szalmával borított felső részét veszély
jelzéseként meggyújthatták’ (1787), lármaágyú ’fegyverbe hívó ágyú’ (1788), lármafáklya ’fegyverbe
szólító fényjel’ (1793) stb.
Nyr. 63: 10; MNy. 44: 46, 49: 398; TESz. lármafa a. is

lárva A: 1624 larvakat (Molnár Albert: NySz.); 1749 Lárvájában (NSz. – Bod P.: Sz. Judás 152); nyj.
lárfa (ÚMTsz.) J: 1. 1624 ’álarc; Maske’ (↑); 2. 1787 ’álca!!!; Larve 〈Zool〉’ (NSz. – Mátyus I.: Ó és új
Diaet. 3. Előb.: 44).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. larva: ’kísértet álarc;’, (tud.) ’bizonyos állatok, pl. rovarok átmeneti alakja,
álca’vö.: [lat. Lares többes szám ’házi istenek’].. Megfelelői: ném. Larve;; f r. larve; o l . larva; stb.:
kísértet; lárva 〈állattani szóként〉, a németben ’álarc is.’
TESz.

laska × A: 1519 laxaath (JordK. 130); 1536 ? Laskam szn. [lat végződéssel] (MNy. 11: 423); 1590
Laska (SzikszF. 199); 1776 Lacska fával (MNy. 65: 342); 1839 lecske (MTsz.); nyj. loksȧ (ÚMTsz.) J:
’[?]; Mehlspeise, heute meistens Art Nudeln od Fleckerln’.
Szlovák vagy ukrán jövevényszó. ⊗ Szlk. lokša: ’krumplis tésztából sütött lepény’, N. ’mákos vagy
túrós metélt’; ;ukr. локша: ’metélt tészta’ [török eredetű; vö.: tat. lakša ’egy fajta tészta; metélt tészta’;
ujg. lakča ’ua.kifőtt tésztadarabok’; stb.].. Forrása: valószínűleg újperzsa laḫša ’kásaféle’. Megfelelői más
szláv nyelvekben is megtalálhatók. – A laska alak hangátvetéssel keletkezett. A lecske változat hangrendi
átcsapás eredménye.
KSzlJsz. 306; TESz.

lassú A: 1192/ Losiuduna hn. (Györffy 1: 236); 1309 lassẏwreu (MNy. 9: 228); 1338/ Lasiw hn. (Gy. 1:
720) [csak EWUng.]; 1338 Lasseu ag hn. (Gy. 2: 580) [csak EWUng.]; 1372 u./ laʃʃu, loʃʃan (JókK. 83–4,
14); 1416 u./¹ laʃʃot (BécsiK. 280); nyj. lassikább sz. (MTsz.) J: mn 1. 1192/ ’kis sebességű; langsam’ #
(↑); 2. 1372 u./ ’halk; leise, still’ (JókK. 83); 3. 1372 u./ ’szelíd, mérsékelt | nyugodt; sanft, gemäßigt;
ruhig’ (JókK. 14); 4. 1470 ’kényelmesen, ráérősen, nehézkesen cselekvő; gemächlich, saumselig’ #
(SermDom. 2: 372) | fn 1703 ’[?]; Art Tanz’ (ABpL. 13: 177) [csak EWUng.] Sz: ~ság 1416 u./¹
laʃʃoʃaǵgal (BécsiK. 75) | lassít 1512 k. laʃʃithatnaia sz. ’[?]; besänftigen’ (WeszprK. 34); 1834 ’[?];
verlangsamen’ (NSz.) [csak EWUng.] | lassul 1592 meg lassula ’[?]; kraftlos werden’ (Gosárvári Mátyás:
NySz..); 1604 ’[?]; langsam werden’ (MA.) [csak EWUng.].
Bizonytalan eredetű, esetleg származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő ismeretlen eredetű. A végződése
-ú folyamatos melléknévi igenévképzőnek tűnik. A melléknévi jelentések az eredeti melléknévi 1.
jelentésből keletkezhettek. – A szótő ugorból való magyarázata nem valószínű.
TESz.; MSzFE.

lasszó A: 1857 lasso-val (Nyr. 94: 236); 1882 Lasszo (MagyLex. 11: 211); 1895 Lasszó (PallLex.)
[csak EWUng.] J: ’pányva; Lasso’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Lasso;; ang. lasso;; fr. lasso;; sp. lazo, (d.-am.) lac̦ o; stb.: kötél, hurok,
lasszó. A dél-amerikai spanyolban keletkezett [lat. (vulg.). *laciu ’kötél, hurok’ < lat. laqueus ’ua.’].. Az
angolból terjedt el. A magyarba német és angol közvetítéssel került.
Nyr. 94: 235; TESz.

lat ∆ A: 1441 lath (OklSz.); 1509 loth (OklSz.); 1577 latt (Aritm. Q2b) [csak EWUng.]; 1647 lót
(MonÍrók. 8: 223) J: ’régi súlymérték: a font harmincketted része; Lot 〈als Gewichtsmaß〉’ Sz: ~olgat
1853 latolgatják ’[?]; erwägen, bedenken’ (NSz.).
Német (felnémet) jövevényszó. ⊗ Ném. Lot: ’mérőón; régi súlymérték’; stb.., (kfn.) lôt ’ólom; ebből
öntött súly’, (baj.-osztr. R.) lât, lôt ’ólom; bizonyos súlyú fémdarab’, (h. kor. úfn.) lot, lat ’régi
súlymérték’ [germán eredetű; vö.: ang. lead;; holl. lood; stb.: ólom].. Megfelelői: szb.-hv. lot;; cseh lot;
stb.: lat ’〈súlymérték〉’. – A szó belseji a és o a kfn. hosszú ô helyettesítésével keletkezett.
MNy. 36: 320; TESz.; NMÉr.

lát ige A: E12. Jh/ Latiatuc (HB.); 1216/ Lotomas sz. szn. (VárReg. 238.) J: 1. E12. Jh/ ’szemmel
érzékel; sehen, schauen’ # (↑); 2. [meg~] 1372 u./ ’meglátogat, felkeres; besuchen’ (JókK. 13); 3. [főként
vmi után ~] 1372 u./ ’valamiről gondoskodik, valamivel törődik; nach etw sehen, sich nach etw umsehen’
(JókK. 38); 4. 1416 u./² ’tapasztal | megért, tudomásul vesz; erfahren | verstehen, zur Kenntnis nehmen’
(MünchK. 17); 5. 1416 u./² ’vigyáz, ügyel valamire; achtgeben, achten’ (MünchK. 30); 6. 1504 ’megnéz,
megvizsgál; untersuchen, prüfen’ (Száz. 6: 478); 7. 1512 k. ’valaminek, valamilyennek ítél, tart; für etw
halten’ (WeszprK. 78); 8. 1515 ’hozzákezd valamihez; sich an etw machen, zugreifen’ (LevT. 2: 2); 9.
1523 ’valahogyan tekint, fogad | valahogyan bánik valakivel; empfangen, aufnehmen | mit jmdm
umgehen’ (MNy. 43: 158); 10. 1527 ’megér, megél, átél; erleben’ (ÉrdyK. 561); 11. 1574 ’részesít
valamiben; jmdm etw zuteil werden lassen’ (Kákonyi Péter: NySz.) Sz: ~ó 1211 Latou szn. (OklSz.);
1470 lato igenév (SermDom. 2: 375); 1565 ’próféta; Prophet’ (Melius Péter: NySz.) | ~omás 1211
Latamas szn. (OklSz.); 1595 Latomas ’vízió; Vision’ (Ver. 114) | ~at A13. Jh/ la[tatia] ’ua.’ (GyulS.);
zwH13. Jh/ ’látotuben; Sehen’ (KTsz.) | ~t [mit] 1416 u./² lattocat ’ua.’ (MünchK. 167) | ~ás 1372 u./
lataʃaual (JókK. 5) | ~szik 1416 u./² laccic (MünchK. 37) | ~szat 1723 látszatos sz. (Tóth János: NySz.) |
~vány 1754 látvánságnak sz. (NSz. – Bárány Gy.: Uj Test. 1244) | ~nok 1815 e. látnok (NyÚSz.) |
~tamoz 1818 láttamozni sz. (Márton Vidimo) R: ~omást [főként szem~] 1508 latomaʃt ’láthatóan,
nyíltan; sichtbar, offen’ (DöbrK. 106).
Valószínűleg örökség az uráli korból. ⊗ Szam. jur. letampā- ’véd, oltalmaz, őriz’; szam. jen. litobiz
(E/1.) ’figyel’ [uráli *lȣttɜ- ’lát’].. A magyarázat gyengéje, hogy megfelelők csak igen távoli rokon
nyelvekből mutathatók ki. A szó belseji magánhangzó változásához vö.: hat² , hát¹; a jelentések
összefüggéséhez vö.: véd, vigyáz. A m. szó belseji á másodlagos fejlemény is lehet. Az 1. jelentésből
magyarázható némely jelentés esetében (vö.: 3., 8., 10. stb.) latin minta hatásával is számolhatunk. – Ide
tartozik: szakny. lát (leginkább a -ra raggal) ’(csekk, utalvány) bemutatása 〈kifizetés végett〉’ (1839);
tudatos szóalkotás.
FUFA. 12: 51; NyK. 66: 39; TESz.; MSzFE.

lát- 1. ~határ A: 1786 láthatára (NyÚSz.) J: ’[?]; Horizont’ | ~cső A: 1807 látcső (NyÚSz.) J: ’[?];
Fernrohr’ | ~kör A: 1821 látkörön (NyÚSz.); 1821 látkörön (NyÚSz.) J: ’láthatár; Horizont’ | Ilyenek
még: ~pont ’[?]; Blickpunkt’ (1807; ~ideg ’[?]; Sehnerv’ (1828; ~szerész ’[?]; Augenoptiker’ (1834; ~táv
’[?]; Sehweite’ (1834 || 2. ~lelet A: 1838 látlelet (Tzs.) [csak EWUng.] J: ’orvosi bizonyítvány boncolás,
testi sértés eredményéről; ärztlicher Befund’ | ~kép A: 1851 látképe (NSz. – Remény 2: 133) J: ’[?];
Ansicht 〈Bild〉’ | ~rajz ∆ A: 1958 látrajz (EMFrSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Panoramaskizze’.
Tükörfordítások előtagja, a →lát alapján létrehozva. ⊗ A tükörfordítások német minta alapján
keletkezett összetett szavak; vö.: ném. Sehfeld, Sehkreis, R. sehrohr stb. – Az előtag az 1. csoportban
folyamatos melléknévi igenévi értékű, a látlelet esetében jelentése ’szemle; vizsgálat ’. Hasonló típusú
összetett szavakhoz vö.: lő-, véd- stb. Az 1. csoport összetett szavainak megfelelő igeneves
szószerkezetekhez vö.: látó cső ’távcső’ (1793 (NSz.); látó punktum ’szempont, nézőpont’ (1789); stb. –
Egyes szavak mint pl. látlelet (↑), látrajz (↑) közvetlen német minta nélkül a korábbi összetett szavak
analógiájára keletkeztek. – A látrajz kivételével valamennyi nyelvújítási szó.
TESz.

laticel A: 1958 laticelpárnás (NSz.) J: ’[?]; Schaumgummi’.

Tudatos szóalkotással keletkezett szóösszevonás. ⊗ A latex ’a kaucsukfa nedve; kaucsuk és víz
emulziója’ (1960 (Römpp) (vö.: latin latex ’folyadék’ < gör. λάταξ ’ua.’) + cella szóból. Sejtszerű
szerkezete következtében a laticel igen könnyű, rugalmas és jó hőszigetelő anyag.
Römpp.: Vegyészeti lexikon

latifundium ∆ A: 1862 latifundiumai (NSz. – Fáy A.: Elszegényedések 44) J: ’nagy kiterjedésű
földbirtok, nagybirtok; großes Landgut’.
Latin jövevényszó. ⊗ Latin latifundium ’nagy kiterjedésű földbirtok’a lat. latus ’széles, kiterjedt’ +
fundus ’föld, földbirtok’ [fundus; vö. →fundál].. Megfelelői: ném. Latifundium;; fr. latifundium; stb.:
nagybirtok, latifundium.
TESz.

latin A: 1604 Latinus (MA: Théron); 1792 Latin (MNy. 10: 322); 1803 Latín-szavaim (NSz. – Édes
Gergely: Kes. 126); 1848 látin (NSz. – Életk. 2: 824) J: fn 1. 1604 ’az ókori Latiumban élt, indoeurópai
nyelvű nép tagja; Latiner’ (↑); 2. 1891 ’a latin nyelv; Latein’ # (Füredi: IdSz.) | mn 1792 ’az ókori
latinokkal kapcsolatos; latinisch | lateinisch’ # (↑) | | latinista A: 1799 Latinista (NSz. – Virág B.: Poét.
munk. 156); 1904 latinista (RIdSz.) [csak EWUng.] J: ’a latin nyelvvel foglalkozó, latinul tanuló
személy; Latinist’ | | latinizmus A: 1806/ latinismus (NSz. – Kazinczy: Lev. 4: 60); 1816 latinismusz
(NSz. – Helmeczi M.. Ért. 23); 1818 Latinizmussal (NSz. – Verseghy F.: Magy. Gramm. el. 4) J: ’latinos
nyelvi sajátosság; Latinismus’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. Latini többes szám : ’latiumi ember’., Latinus ’ua.Latiumhoz tartozó, latin’
[< lat. Latium hn. 〈Közép-Itália történelmi vidéke〉].| lat. (k.) latinista ’latinul beszélő személy’ | ; lat. (h.)
latinismus ’latinos nyelvi sajátosság’. Megfelelői: ; ném. Latiner, Lateiner, Latein, Latinist, Latinismus; ;
f r. Latin, latiniste, latinisme; stb.: latiumi ember, ’latinos műveltségű ember, a latin nyelv, latinista,
latinizmus’. – A latin alakhoz vö.: arab, dán stb. A 19. sz.-tól a latinfokozatosan kiszorította a diákot. –
Ide tartozik: R. lateiner ’latinos műveltségű értelmiségi’ (1844 (NSz.), ez a németből (↑) származik.
MNy. 10: 322; TESz.

látogat A: 1372 u./ latogaʃatok [látogat □] (JókK. 58); 1787 látogatásával sz. (NSz. – Faludi: T. É. 7)
J: 1. 1372 u./ ’fölkeres; besuchen’ # (↑); 2. 1500 k. ’valamiben részesít; jmdm etw zuteil werden lassen’
(AporK. 39); 3. 1520 k. ’rendszeresen jár valahová; frequentieren’ # (BodK. 26); 4. [meg~] 1526
’megbüntet 〈Isten〉; heimsuchen’ (SzékK. 95); 5. 1546 ’nézeget | megvizsgál, kifürkész; herumschauen |
prüfen’ (RMNy. 2/2: 62) Sz: ~ás 1372 u./ latogataʃarol (JókK.).
Származékszó. ⊗ A lát ’szemmel érzékel; felkeres’ szóból a -gat gyakorító képzővel. Keletkezésében a
latinnak is szerepe lehetett; vö.: lat. videre ’lát, megnéz; meglátogat’, visere ’szemügyre vesz;
meglátogat’, visitare ’szemügyre vesz; meglátogat’. A 2. jelentés keletkezése azzal magyarázható, hogy a
látogató gyakran visz magával ajándékot is; vö.: R. ajándékkal meglátogat ’EZ NEM KELL’ (1566). A 4.
jelentés a 2. alapján keletkezett; lásd még: lat. visitatio ’csapás, büntetés stb.’
Nyr. 80: 119; TESz.

lator A [4]: 1276 Lotur szn. (OklSz.); 1299/ Laturwar hn. (Gy. 2: 172); 1345 Lator szn. (OklSz.); 1372
u./ latrok (JókK. 30); 1566 látor (HFab. 112) [csak EWUng.] J: fn 1. 1276 ? ’[rabló | gonosztevő];
Räuber | Verbrecher’ (↑), 1372 u./ ’ua.’ (↑); 2. 1673 ’parázna személy; Hurer, Hure’ (Amos Comenius:
NySz.) | mn 1. 1559 ? ’gonosz, elvetemült; ruchlos, verworfen’ (SzChr. 141a), 1566 ’ua.’ (↑) [csak
EWUng.]; 2. 1568 ’parázna; unzüchtig, buhlerisch’ (Melius Péter: NySz.).
Német (felnémet) jövevényszó. ⊗ Ném. (kfn.) lot(t)er: ’laza erkölcsű ember, mihaszna, bohóc’., (Kr.)
lotter ’gonosztevő; szerető’, – ném. Lotter ’laza erkölcsű fickó, mihaszna, N. csavargó.’ [eredetéhez vö.: ;
vö. →ledér].. Megfelelői: ; szb.-hv. lotar ’tolvaj, gazember; laza erkölcsű ember’; stb.; szln. N. lǫ́ter
’erkölcstelen ember; fickó’; stb.; stb. – A lator alak hangrendi kiegyenlítődéssel keletkezett. Az 1. jelentés
kialakulásában a ; lat. latro ’zsoldos, rabló, gonosztevő’ hatásával is számolhatunk. – A latinból való
származtatása téves, a szlávból pedig nem valószínű.
MNy. 36: 233; TESz.; NMÉr.; AntT. 27: 155

latrina ∆ A: 1811 e. Latrina [es. nem m.] (Gáldi: Szótir. 253); 1882 Latrina (MagyLex. 11: 219) J:
’árnyékszék; Abtritt’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Latrine;; ang. latrine;; fr. latrines többes szám; ; ol. latrina; stb.: árnyékszék.
Lásd még: ; lat. latrina: ’ua.fürdő’., mely a lat. lavatrina lavare: ’mos, fürdik’. egyik változata. – A
magyarba a német vagy olasz katonai nyelv közvetítette.
TESz.

latyak A: 1792 latsakos sz. (NSz. – Német Mih.: Selyem júhokról 6); 1792 latyakká (NSz. – Szűts I.:
Herfort és Kl. 1: 165) J: ’[?]; Matsch’.
Származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A tő a locsol, lotyog szócsaládjával függ össze. Végződése -k
névszóképző. – Valószínűleg nem ide tartozik: 1423 k.latka ’hanyatlás, bukás’ (MNy 77: 508); ismeretlen
eredetű.
NyK. 47: 150; TESz.

láva A: 1786 Lávák (NSz. – Benkő F.: Mineralogia 154) J: 1. 1786 ’tufa, lávakő; Tuffstein’ (↑); 2.
1794 ’vulkáni kitörés alkalmával a felszínre ömlött kőzetolvadék; Lava’ (NSz. – Gyarmathi S.: Robinzon
152).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Lava;; ang. lava;; fr. lave;; ol. lava; stb.: láva, az olaszban ’tufa’is. Az
olaszból terjedt el [< ol. (nap.) lava ’áradmány; (iszap)lerakódás’ (; lat. labes ’csuszamlás’].. – A
magyarba az olaszból, esetleg még a németből kerülhetett.
TESz.

lavina A: 1812 Lavinák (NSz. – Kultsár I.: Hazai Tud. 1: 395); 1836 lavína-folyam (NSz. – Bárány B.:
Árpádi Ház 145) J: ’hógörgeteg; Lawine’.
Német és olasz jövevényszó. ⊗ Ném. Lawine;; ol. lavina:: ’hógörgeteg, lavina’ [< lat. (kés.) labina
’csuszamlás’].. Lásd még: rrom. (E., L.) lavina ’hó-, jéglavina’. Megfelelői: ; szb.-hv. lavina;; le. lawina;
stb.: lavina.
TESz.

lavíroz A: 1706 lavérozás sz. (MNy. 51: 220); 1709 lavierozással sz. (MNy. 51: 220); 1789 lavírozott
(NSz. – Pétzeli J.: Mind.Gyűjt. 1: 306); 1797 lavirozni sz. (NSz. – M. Merkurius 374) J: 1. 1706
’taktikázik, manőverezik | kerülő utakon igyekszik valamit elérni, ravasz fogásokhoz folyamodik;
manövrieren | sich hindurchwinden’ (↑); 2. 1789 ? ’szél ellenében cikkcakkban haladva vitorlázik; im
Zickzack gegen den Wind segeln’ (↑), 1797 ’ua.’ (↑).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. lavieren, (R.) laveeren:: ’szél ellen vitorlázik; kellemetlenségeket
ügyeskedve igyekszik elkerülni’ [< holl. laveren ’ua.; 〈részeg〉 tántorog’].. Megfelelői: svéd lovera;; or.
лавировать; stb.: lavíroz. – Ide tartozik: lavírol ’manőverez’ (1704 (StSl 27: 331); a végződéshez vö.:
masíroz ~ masírol.
TESz.

lavór A: 1809/ lavoirban (NSz. – Kazinczy: Lev. 7: 69); 1816 lavur (Gyarmathi: Voc. V); 1832 lavortál
(MNy. 65: 342); 1853 lavoár, lavór (MNy. 65: 342); nyj. lëvor (ÚMTsz.) J: ’[?]; Waschbecken’ #.
Német (au.) jövevényszó. ⊗ Ném. (au.) Lavor, Lavoir, (B.) lawur: ’mosdótál’ [< fr. lavoir ’mosásra
szolgáló hely; ércmosó gép, R. mosdótál’ < ; fr. laver ’mos’].. Megfelelői: ; szb.-hv. lavor; cseh lavor;
stb.: ’ua.’. – Az első adat francia írásmódja ellenére a szó csak az ausztriai németből származhat, mivel a
’mosdótál’ jelentés a franciában már a 18. sz.-ban elavult.
FrJsz. 34; TESz.

laxál ∆ A: 1736 laxáló, láxáló sz. (Neuhold: Oktatás 3, el.); 1808 Lakszálni sz. (NSz. – Sándor I.:
Sokféle 12: 183) J: ’a beleket meghajtja; abführen, den Stuhlgang erleichtern’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. laxare: ’tágít, megold; enyhít’ [< lat. laxus ’tág, laza’].. Megfelelői: ném.
laxieren;; szb.-hv. laksirati: ’meghajt’. – Ide tartozik: R. laxa ’enyhítő, borogató szer’ (16. sz. első fele).
TESz. lakszál a. is

láz¹ A: [1093–5] lazii sz. hn. (PRT. 1: 591); 1259 Nadoslaz (OklSz.); 1289/ Laaz hn. (Gy. 1: 336) [csak
EWUng.] J: 1. [1093–5] ? ’[tisztítás | szénatermő hely, rét]; Lichtung, Blöße | Wiese’ (↑), 1259 ’ua.’ (↑);
2. 1494 ’irtvány; Rodung’ (MNy. 26: 148).
Nyr. 40: 263; KSzlJsz. 307; NéprÉrt. 38: 43; TESz.

laza A: 1607 ? meglozáltat sz. (MNy. 64: 95) [csak EWUng.]; 1658–63 ? el lazulván sz. (Réd:
Tem. !!!: NySz.); 1780 Lázája (MNy. 40: 78); 1786 Laza (NSz. – baróti Szabó: Verskoszorú 3: 149) J:
mn 1. 1607 ? ’[ritka | szétszéledő]; schütter, spärlich | sich zerstreuend’ (↑), 1828 ’ua.’ (Bugát P.: bonctud.
2. Szót.: 28); 2. 1828 ’gyenge testalkatú | rozzant; von schwachem Körperbau | verfallen’ (NSz. –
Széchenyi: Lov. 116); 3. 1833 ? ’nem szigorú | könnyelmű; nicht streng | leichtsinnig’ (NSz. – kovács P.:
Nev. nő 30), 1838 ’ua.’ (NSz. – Athenaeum 2: 14); 4. 1834 ’nem feszes, nem tömött; locker’ # (Kunoss:
Szóf.); 5. 1837 ’elpuhult | lusta; verweichlicht | faul’ (NSz. – Beke K.: Vegyes Tájsz. 10); 6. 1856/
’hevenyészett, pontatlan; ungenau’ (NSz. – Arany Kk. h. 395); 7. 1859 ’nem szoros 〈összefüggés,
kapcsolat〉; locker 〈Verbindung〉’ # (NSz. – Eötvös J.: Elb. 38) | fn 1. 1716 k. ? ’valaminek ritka,
értéktelen, silány része; lockerer, wertloser, geringfügiger Teil’ (Thaly: Adal. 2: 141), 1820 ’ua.’ (NSz. –
Nagyváthy: házi gazdassz. 176); 2. 1780 ’szőlőnek, gyümölcsösnek üresen hagyott vagy ritka, értéktelen,
silány része; leerer, schütterer Teil eines Obstgartens’ (↑); 3. 1786 ’üres kalász | pelyva; taube Ähre |
Spreu’ (↑); 4. 1792 ’ritka levelű káposzta; Kohl mit lockeren Blättern’ (SzD.); 5. 1792 ’ritkás erdő;
schütterer Wald’ (SzD.) Sz: lazul 1658–63 ? sz. (↑); 1833 sz. (NyÚSz.) | lazít 1833 Lazítni sz. (NyÚSz.).
Bizonytalan eredetű, esetleg örökség; ugor kori tő magyar képzéssel. ⊗ A tőhöz vö.: vog. (T.) laćət
osztj. (Trj.) ḷȧt’ək: : ’tág, bő’ [ugor *lȣćɜ ’tág, laza’; [onomatopoetikus eredetű].. A szó belseji *ć > ; m. z
változáshoz vö.: hozzá, szűz. A végződés az -a kicsinyítő képző lehet. – A magyarázat a szó kései
felbukkanása miatt is bizonytalan. Eredetileg melléknév lehetett; a főnévi jelentések a szó főnévi
használatában alakulhattak ki.
TESz.; UEW. 864

lazac A: 1544 lazaczot (OklSz.); 1685 lázátz (NytudÉrt. 31: 129); 1720 laszacz (NSz. – Koháry I.:
Munkács 3: 3); 1780 Lasatz (NSz. – Molnár J.: Zool. 71); 1780 Loszos (NytudÉrt. 41: 130) J: ’az északi
tengerekben élő hal, amelyváskor a folyókba vándorol; Lachs (Salmonidae)’.
Jöveevényszó egy nyugati szláv nyelvből, valószínűleg a szlovákból. ⊗ Szlk. losos, (N.) losoš; – ; cseh
losos;; le. łosoś: : ’lazac’valószínűleg indoeurópai eredetű; vö.: [ném. (ófn.) lahs ’ua.’; tokhár laks ’hal’;
stb.].. Lásd még: or. лосось ’lazac’. – A lazac zöngésüléssel és affrikálódással keletkezett.
KSzlJsz. 308; NytÉrt. 41: 129; TESz.

lazúr † A: 1584 Lazur (MNy. 66: 236); 1644–71/ lazulkőnek (Kecskeméti W. Péter: NySz.); 1647
Lázul koͤ (Major Márton: Nysz.); 1690 lazúr (Szentmártoni Bodó János: Nysz.) J: fn 1. 1584 ’azúrkék
színű ásvány; Lasurstein’ (↑); 2. 1708 ’áttetsző festék; Lasurfarbe’ (PP. Lōmentum); 3. 1808 ’égszínkék
szín; Lasurblau’ (SI.) | mn 1621 ’[azúrkék, égszínkék]; lasurblau’ (Ethn. 95: 244) [csak EWUng.].
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (k.) lazur: ’lazúrkő; égszínkék szín; égszínkék’., (h.) ’égszínkék’. Lásd még:
lat. (k.) lapis lazuli ~ (lazuri) ’lazúrkő’. Forrásához vö.: azúr. Megfelelői: ném. Lasur ’lazúrkő;
égszínkék’; ;cseh lazur ’ua.égszínkék’; stb. – A németből való közvetlen származtatása nem valószínű.
TESz.

lázzat † A: 1527 lazzathnak (ÉrdyK. 29) J: ’szít, okoz; stiften, erregen’ || lázad A: 1531 fel lazadanak
(ÉrsK. 448); 1647 fellázzadt sz. (Geleji Katona István: NySz.) J: 1. 1531 ’felkerekedik, elindul; sich
aufmachen, aufbrechen’ (↑); 2. 1647 ’zendül, ellenszegül; meutern, sich empören’ # (↑); 3. 1748
’törekszik; streben’ (Faludi Ferenc: NySz.) | | láz² A: 1693 Láz (Otr: OrigHung. 2: 172) J: fn 1. 1693
’lázadás, zendülés; Aufruhr, Aufstand’ (↑); 2. 1750 ’felbújtó, főkolompos, vezér; Aufwiegler,
Rädelsführer’ (Wagner: Phras. Author); 3. 1832 ’rendellenesen emelkedett testhőmérséklet; Fieber’ #
(NyÚSz.); 4. 1837 ’nagyfokú izgalom, lelkesedés; Erregung’ # (NSz. – Aurora 16: 349) | mn 1815
’zendülő, háborgó; meuterisch, aufsässig’ (Nyr. 3: 501) || lázít A: 1764 fel-lázítani sz. (MNy. 8: 276) J:
’felgyujt, bujtogat; entzünden, empören’ # || lázong A: 1813–5 lázong (MNy. 5: 124); 1834 Lázangani sz.
(Kunoss: Szóf.) J: ’[?]; meutern, empört sein’ #.
Ismeretlen eredetű szócsalád, tisztázatlan viszonyú tagokkal. ⊗ Az igék talán származékok, tövük
’zendül, ellenszegül’ jelentésben igei értékű tagja lehet egy feltehetőleg eredeti igenévszónak; ennek
névszói értékű tagja lehet a láz. Nem zárható ki azonban, hogy a láz nem névszói értékű tagja ennek az
igenévszónak, hanem elvonás eredménye a korábbi igékből (lázzat, lázad). Ebben az esetben a lázít,
lázong későbbi származék lehet a láz-ből. – A láz főnévi 3. és 4., valamint melléknévi jelentése a
nyelvújítás idején keletkezett.
SzófSz.; TESz. lázad, láz² a. is

lázsia † A: 1681 lázsiást [U] sz. (MNy. 83: 248) [csak EWUng.]; 1782 Lázsiján (MNy. 65: 342) J:
’[?]; der zu bezahlende Geldwert’ | | lázsi † A: 1708 lásival (Rák F: Lev. 9: 565); 1779 Lasis Talér sz.
(MNy. 9: 369); 1788 Lázsisok sz. (MNy. 65: 342) J: ’értékkülönbözet, ázsió; Aufgeld’.
Olasz (é.) jövevényszavak. ⊗ Ol. (R.) l’asio, l’agio, li agi többes szám ’fizetendő összeg, érték;
értékkülönbözet, ázsió; kényelem; az élet értékei, örömei’, (giul.) l'agio ’pénzbeli érték, értékkülönbözet’
[< fr. (ófr.) aise ’öröm, élvezet; kényelem’; lásd még: ; prov. (óprov.) aize ’ua.’].. Megfelelőihez vö.:
ázsió. – A magyarba a névelős többes számú olasz alak került át. A lázsia szóvégi a-jához vö.: pálya,
datolya stb.; a lázsi szóvégi i-jéhez vö.: kapri, spagetti stb. Pénzügyi szakszóként honosodtak meg, és
többnyire az -s melléknévképzős alakban éltek; vö.: lázsiás; lázsis tallér ’a tallérnál értékesebb pénzérme’
(↑).
TESz. lázsi a. is

lazsíroz ∆ A: 1860/ lazsírozni sz. (MNy. 62: 468) J: ’[〈játékban, munkában〉 kényelmeskedik,
amerikázik]; faulenzen, bummeln 〈beim Spiel, bei der Arbeit〉’ || lazsál A: 1911 lazsál (MNy. 62: 468) J:
’〈játékban, munkában〉 kényelmeskedik, amerikázik; faulenzen, bummeln 〈beim Spiel, bei der Arbeit〉’.
 A szócsalád alapja, a lazsíroz: német jövevényszó. ⊗ Ném. R. lachieren ’elenged, elereszt’, (B.)
laschir'n ’nem üt 〈kártyajátékban〉’ [< fr. lâcher ’meglazít; elereszt; elhagy, lehagy, kienged 〈sportban〉’]..
Megfelelői: szb.-hv. N. laširati ’átenged’; cseh N. lažírovati ’nem játszik ki 〈kártyát〉; részrehajló módon
viselkedik’; stb. – A lazsál képzőcserével keletkezett a lazsírozbólblamíroz, flangíroz stb. – Ide tartozik:
lazsukál ’lustálkodik’ (1885 (Nyr. 14: 475), mely játszi szóalkotással keletkezett nyelvjárási szó. – A
szlovákból való származtatása nem valószínű.
MNy. 62: 468; TESz. lazsál a. is; MNy. 70: 346

lazsnak × A: 1321 ? Losnuk hn. (Csánki 3: 77); 1395 k. laʒnak (BesztSzj. 575); 1405 k. laʃnak
(SchlSzj. 1138.) [csak EWUng.]; 1529 lasnyak (OklSz.); 1584 Losnokot (MNy. 88: 508) [csak EWUng.];
1 7 8 4 asnakolni sz. (SzD. 51); 1796 meglaslakolnak sz. (Gvadányi József: NySz.); nyj. azsnákol,
nazsnagol sz. (MTsz.), razsnak (MTsz.), lazsgyakol sz. (ÚMTsz.) J: 1. 1395 k. ’pokróc | zsák, ponyva;
Decke | Tuch zum Einbündeln’ (↑); 2. 1544 ’durva, bolyhos szövet; grobes, zottiges Tuch’ (OklSz.); 3.
1595 ’ágybetét, matrac; Betteinlage, Matratze’ (Ver. 25); 4. 1766 ’ütleg, verés; Schläge, Prügel’ (NSz. –
Illei: Vigaszt. 103) Sz: ~ol [főként ~ol] 1784 ’[?]; verprügeln’ (↑).
Szláv jövevényszó. ⊗ Mac. ложник; szlk. N. ložník; or. N. лóжник; stb.: (durva) takaró [< szláv *log-
’fekszik’].. – Az a kezdetű változatok az ellazsnakol származékszó téves tagolásával kelethezhettek. A
főnévi 4. jelentést az magyarázza, hogy régen a közösség ellen vétkezőt úgy büntették, hogy pokrócot
borítottak a fejére s megverték; vö.: megzsákolzsák.
KSzlJsz. 308; TESz.

le A: 1372 u./ le ... haÿta (JókK. 16); 1493 k. lee moʃʃad (FestK. 19); 1519 teetettenek ... lewe (JordK.
291); 1559 loͤ vagata (SzChr. 28a) [csak EWUng.]; nyj. Lënek (MTsz.) J: ik 1372 u./ ’[?]; ab, her-, hinab,
her-, hinunter’ # (↑) | hsz 1. 1604 ’lefelé, alacsonyabban levő terület irányába; ab, her-, hinab, her-,
hinunter’ # (MA); 2. 1748 ’〈rangsorban〉 alacsonyabb helyzetbe; auf eine niedrigere Stufe 〈in der
Rangordnung〉’ # (Faludi Ferenc: NySz.); 3. 1786 ’lent; unten’ (NSz. – M. Hírmondó 698); 4. [~vele]
1802/ ’pusztuljon!, ki vele!; nieder mit ihm, herunter damit’ (NSz. – Csokonai: A varázsfuvola 448) Sz:
lejjebb 1791 lejjebb (NSz.) [csak EWUng.].
Megszilárdult ragos alakulat. ⊗ A tő bizonytalan eredetű, esetleg örökség a finnugor korból; vö.: cser.
(KH.) ləwäl ’alsó 〈rész〉, alul levő’, ləwälnə ’alatt’, ləwälän ’alá’, ləwəc ’alól’ [fgr. *lȣ̈ ’alsó 〈rész〉, alul
levő’].. Megfelelői: juk. lede ’lejjebb’. A magyarázatnak több jelentős nehézsége is van. Egyrészt
lehetséges, hogy a ; cser. lə- egy eredeti *əl- tőből keletkezett hangátvetéssel (így viszont etimológiai
szempontból az al címszóval függne össze). Másrészt a cseremisz megfelelő arra mutat, hogy a szó az
alapnyelvben egy szótagú volt. Így csak névmás lehetett, de l kezdetű magyar névmás nincs. A
magyarban létezhetett egy eredeti lé < leé változat, amelyben a szóvégi -é latívuszrag. A szó alaktanához
és a le alaknak az eredeti változatból való kialakulásához vö.: ki². A levé változat másodlagos lehet:
hiátustöltő v-vel és az újból kitett -é latívuszraggal keletkezhetett. Eredetileg határozószó volt, de már
korán igekötővé fejlődött. A lejjebb középfokú alak a beljebbbe¹, kijjebb analógiájára keletkezett. – Az a
magyarázat, hogy eredetileg két szótagú lett volna, amelyből a le alak a latívuszrag eltűnésével
keletkezett, nem valószínű.
NyH.; TESz.; MSzFE.; ÁrpSzöv. 269

lé A [7/1]: 1395 k. leues sz. (BesztSzj. 1272.); 1395 k. lew (BesztSzj. 1302.); 1533 Lee (Murm. 2106.);
1560 k. Lőűű (GyöngySzt.); 1585 Léu (Cal. 571); 1870/ léllel (NSz. – Jókai 42: 227); nyj. léj (MTsz.) J:
1. 1395 k. ’mártásszerű, híg étel | leves; Tunke, Soße | Suppe’ (↑); 2. 1517 ’nem folyékony anyag nedve;
Saft’ # (DomK. 160); 3. 1550 e. ? ’valamely anyag főzete, oldala; Absud, Lösung’ # (MNy. 57: 357),
1701 ’ua.’ (MNy. 5: 424); 4. 1750 ’(piszkos, szennyes) víz, folyadék; (unreines) Wasser, unreine
Flüssigkeit’ (Wagner: Phras. Liquor) Sz: leves 1395 k. ’[?]; saftig’ (↑).
Örökség a finnugor korból. ⊗ Vog. (T.) lǟm: ’leves, kása’.; ? zürj. (I.) l’em ’leves’;votj. (Sz.) li̮ m ’édes
lé, sörbet’;cser. (KH., U.) lem ’leves’;md. (E.) l'em, (M.) l'äm ’leves; zsír, faggyú’; finn liemi ’leves’; ;lp.
(N.) liebmâ ’zöldségleves; halleves’ [fgr. *leme vagy *lēme: ’lé, leves’]. Megfelelői: ; juk. läp ’vér’. – A
magyar szó v-tövűsége az eredeti szó belseji *m alapján érthető; a hangtanhoz vö.: fű¹, jó¹ stb.
FUF. 26: 164; TESz.; MSzFE.

leander A: 1857 leander csoportozatokat (NSz. – Lauka G.: Vidék 2: 157); 1867 leánder (NSz. –
Tóvölgyi: Beszélyek 49); nyj. lëjándervërágos (OrmSz.) J: ’babérrózsa; Oleander (Nerium oleander)’.
Német (B.) jövevényszó. ⊗ Ném. (B.) leander: ’leander’? < [ol. (piem.) leander ’ua.’ < ; lat. (tud.)
oleander ’ua.’].. Megfelelői: ném. Oleander;; fr. oléandre;; ol. leandro, oleandro; stb.: . – A R. oleander
’ua.’ (1664) latin jövevényszó.
TESz.

leány A: 1055 adlean ʃyher (TA.); 1193 leajn hn. (ÓMOlv. 56); 1372 u./ lyanok (JókK. 73); 1416 u./¹
lanim, laṅodnac, lėanim, 'laṅokat (BécsiK. 2, 5, 2, 80); 1456 k. leÿana (SermDom. 2: 160); 1559
layanyat (LevT. 1: 339); 1574 leányok (NySz.) [csak EWUng.]; 1720 k. léâny (NSz. – Koháry I.:
Üdőmulatás 45); 1791/ jányok (NSz. – Szantjóbi Szabó: Költ. 149); 1816 Liány (Kassai: Bef. 290); nyj.
lëanyacska, lyejányocska sz. (ÚMTsz.), leván, liėnyek, löány (ÚMTsz.), lëhân (MTsz.), lilánka sz.
(MTsz.) J: 1. 1055 ’hajadon nő; Mädchen’ # (↑); 2. 1380 k. ’valakinek nőnemű gyermeke; Tochter’ #
(KönSzj. 8.); 3. 1395 k. ’szolgálóleány; (Dienst)magd’ (BesztSzj. 28.); 4. 1843/ ’örömleány;
Freudenmädchen’ (IrtörtKözl. 6: 424) Sz: ~zó 1519 Leanzoth (JordK. 96).
Valószínűleg összetett szó. ⊗ Az előtag alapnyelvi örökség az ugor korból; vö.: vog. (KL.) läi: ’zsenge,
erőtlen, ifjú’; osztj. (Kaz.) lojamtı̌ ʌ-gyenge, rossz, erőtlen lesz [ugor *lȣjɜ ’kicsi, fiatalvagy gyenge,
erőtlen’].. – Az utótag az anya tövével lehet azonos. Az összetétel feltehetőleg az ősmagyar korban
keletkezett. A 3. és 4. jelentés önállósulással jött létre olyan összetételekből, mint szolgálóleány ’EZ NEM
KELL’, örömleány ’EZ NEM KELL’. A leányzó származékhoz vö.: leányoz, leányzik ’fiatal leánnyá
cseperedik’ (1806 (NSz.). – Összetett szóként elhomályosult.
NyK. 35: 442; MNy. 29: 257; I. OK. 7: 148; TESz.; MSzFE.

lebbencs A: 1834 ? Kőre leppents (Kassai 3: 284); 1840 lebbencs (MTsz.) [csak EWUng.] J: 1. 1834 ?
’lepényféle | palacsinta; Art Fladen | (gefüllter) Eierkuchen’ (↑), 1881 ’ua.’ (Nyr. 10: 89); 2. 1840
’[nagyobb darabokra tört, szaggatott levestészta]; Art Fleckerl 〈Suppeneinlagen〉’ (↑) [csak EWUng.]; 3.
1882 ’lebbencsleves; Art Fleckerlsuppe’ (Nyr. 11: 92).
Származékszó. ⊗ A lebbenlebben szóból -csnévszóképzővel; vö.: puffancspuff² , pukkancspukkan stb.
Az 1. jelentéshez vö. a lebbentlebeg ’könnyedén ledob, odavet’ jelentését; a 2. jelentést a tésztának a
levesben való lebegése magyarázza. A 3. jelentéshez vö. a lebbencsleves összetételt (1882 (NSz.). –
Valószínűleg ugyanebből az alapszóból, de a címszótól függetlenül keletkezett: lebbencs ’csapongó;
könnyelmű’ (1825), ’sánta’ (1838) stb.
Nyr. 58: 51; TESz.

lebeg A: 1458 lewegew sz. (OklSz. Levegő); 1506 lebegh (WinklK. 208); 1577 k. lebe̜ ͦ geʃt sz. (OrvK.
144); 1662 lepegő [?U] sz. (PécsiPedFőiskÉvk. 1957.: 193.); 1787 lebbegetet sz. (MNy. 65: 342); 1838
Löbögni sz. (Tsz.) J: 1. 1458 ’ide-oda mozog, leng, rezeg; flattern’ (↑); 2. 1506 ’〈szív〉 dobog | 〈ér〉 ver;
pochen 〈Herz〉, schlagen 〈Ader〉’ (↑); 3. 1551 ’vízben, levegőben könnyedén, lassan lengve mozog;
schweben’ # (Heltai Gáspár: NySz.); 4. 1590 e. ’megcsillan, villog; flimmern’ (Balassi: ÖM. 1: 92); 5.
1624 ’ingadozik, bizonytalan állapotban van; wanken’ (Molnár Albert: NySz.); 6. 1748 k. ’〈beszéd〉
akadozik | hebegve beszél; stocken 〈Rede〉 | stammeln’ (IrtörtKözl. 46: 322) Sz: ~ő 1458 ’[?]; Gehänge
〈als Schmuckstück〉’ (↑) || lebbent A: 1796 lebbentse (NSz. – Merkurius 1336), de →lebbentyű (lepentyű);
1861 leleppenteni sz. (Mnyszet. 6: 338); nyj. lebbint (MTsz.) J: 1. 1796 ’〈lebegés közben〉 érint; im
Schweben berühren’ (↑); 2. 1838 ’meglebegtet; flattern machen’ (Tzs.) | | lebben A: 1813 Lebbent-el
(NSz. – Kazinczy: Poétai berke 229) J: 1. 1813 ’könnyedén megmozdul, meglebeg | könnyedén mozogva
elvonul, elhalad; flattern, dahinschweben | sich leicht fortbewegen’ # (↑); 2. 1837 ’lángolva lobog; lodern’
(NSz. – Aurora 16: 379).
Onomatopoetikus eredetű szócsalád. ⊗ A lobog szócsalád tagjainak palatális párhuzamos formái. A tő a
lebel, lebeny szócsaládok tövével azonos. A végződések különféle igeképzők. Hasonló onomatopoetikus
szavak a permi nyelvekben is vannak: zürj. (V.) leb-;; votj. (SZ., K.) lob-: ’repül; lebeg’; ezek etimológiai
összefüggése a magyar szócsaláddal lehetséges, de nem bizonyítható. Az is lehetséges, hogy a szócsalád
tagjai tulajdonképpen származékok: tövük egy eredeti igenévszó igei értékű tagja; a névszói értékű tag
esetleg a leblebel lehet. Az igei értékű taghoz vö.: Lebő (1728) hn., amely az -ő folyamatos melléknévi
igenévképzővel jött létre, és egy úszóláp megnevezésérére szolgált; ehhez vö.: lábbólább. A lebeg 4.
jelentése feltehetőleg a hullámzó vízfelület csillogása alapján keletkezett. A 6. jelentés az 5.-nek, a 7.
viszont a 3.-nak a fejleménye lehet. A lebbent főleg a 2. jelentésben él.
 SzFÉvk. 1956.: 53; PFÉvk. 1957.: 195; TESz.

lebel ∆ A [4]: 1618 leblétől [U] (ErdTörtAd. 2: 64); 1787 leble □ (NyÚSz.); 1815 Lebel (NSz. –
Kazinczy: Munkái 7: 352) J: 1. 1618 ’pára, kigőzölgés; Dunst’ (↑); 2. 1787 ’szellő; Brise, Lüftchen’ (↑);
3. 1860 ’lobogó zászló | könnyen lebegő, fátyolszerű valami; Flagge, Fahne | etw Flatterndes’ (NSz. –
Bulcsu K.: Költ. 41) | | leb × A: 1792 Leb (SzD.), de →lebeny J: 1. 1792 ’lebegés | lobogás; Flattern |
Lodern’ (↑); 2. 1836–7 ’meteor; Meteor’ (NyÚSz.); 3. 1845/ ’érzelmi lángolás; Glut von Gefühl’ (NSz. –
Döbrentei G.: Huszárdal 66); 4. 1894 ’könnyű gáznemű anyag | levegő; leichte gasartige Materie | Luft’
(NSz. – Bársony I.: Erdőn 17).
A szócsalád időrendben korábbi tagja, a lebel: belső fejlemény, valószínűleg származékszó. ⊗ Az
alapszó egy eredeti igenévszó igei értékű tagja lehet (vö.: lebeg), a névszói értékű tag talán a leb.
Végződése -l névszóképzőlepel. A leble változat elhomályosult E/3. személyű birtokos személyjelet
tartalmaz. – A leb elvonás lehet a lebegből vagy a lebel ’erősen áramlik 〈különösen levegő〉; legyezget,
legyezve hűsít’ (1635 (NySz.) igéből; a lebelige gyakorító képzővel keletkezett ugyanabból a tőből, mint
a lebeg. Azonban azt sem zárhatjuk ki, hogy a leb az eredeti igenévszó (↑) névszói értékű tagja. A
jelentéshez lásd még: levegő, lobog, lövöldék.
SzFÉvk. 1956.: 53; TESz.

lebeny A: 1577 lepenie̜ ie (Kolgl.: NyF. 45: 40); 1787 lebernyénél [~e □] (NSz. – Bartzafalvi Szabó:
Szigvárt 2: 253); 1804 lebenyés (NSz. – Fábchich J.: Pindarus 143); 1805 lepeny (NSz. – Verseghy F.:
Ung. Sprach. 61); 1832 lebenyő □ (Kreszn.); 1838 Lebeny (Tzs.); 1838 lebinye □ (Tsz. Lepenye); 1865
lebėny (CzF.); 1898 lebbenyekkel (NSz. – Pekár Gy.: Délen 1: 199); nyj. leböny (ÚMTsz.), lepén (Nyatl.
lebernyeg), leveny (PécsiPedFőiskÉvk. 1957: 199) J: 1. 1577 ’a szarvasmarha álla alatt lelógó húsos bőr;
Wamme’ (↑); 2. 1787 ’köpenyféle | ruhadarab lebegő szárnya; Art Mantel | Schößchen, Frackschoß’ (↑); 3.
1838 ? ’hús hártyás része; häutiger Teil des Fleisches’ (Tsz.), 1855–60 ’ua.’ (MNy. 38: 307); 4. 1885
’karéjosan elálló rész 〈testen, testi szerven〉; Lappen 〈Anat〉’ (Nyr. 14: 124) || lebernyeg A: 1590 Lepenyeg
(SzikszF. 73); 1647 lepeneg (Geleji Katona István: NySz.); 1803 lebernyeg (Márton Lappen); 1805
lepënyeg (NSz. – Verseghy F.: Tiszta Magy. 124); nyj. lebörnyeg (ÚMTsz.), libërnyeg (Nyatl.) J: 1. 1590
’a szarvasmarha álla alatt lelógó húsos bőr; Wamme’ (↑); 2. 1647 ’köpenyféle | ruhadarab lebegő szárnya;
Art Mantel | Schößchen, Frackschoß’ (↑); 3. 1805 ’karéjosan elálló rész 〈testen, testi szerven〉; Lappen
〈Anat〉’ (NSz. – Márton J.: Képes Könyv. 1: 3).
A szócsalád alapja, a lebeny: belső keletkezésű, valószínűleg származékszó. ⊗ Az alapszó egy eredeti
igenévszó névszói értékű tagja lehet (vö.: leb: lebel); az igei értékű tagból keletkeztek feltehetőleg a lebeg
szócsalád tagjai. Végződése n ~ ny; névszóképzőgyertyán, kemény stb. A lebenye és hasonló változatok
valószínűleg E/3. személyű birtokos személyjelet tartalmaznakepe, vese stb. A lebernye alak szó belseji r-
je inetimologikus. – A lebernyeg, mely ugyanezt az inetimologikus r-et tartalmazza, a lebeny-g
névszóképzős származéka. A lebenynek igéből képzett szóként való magyarázata nem valószínű. Az a
másik magyarázat, mely szerint az eredeti lebenye változat -e igenévképzőt tartalmazó főnevesült
folyamatos melléknévi igenév lenne, a lebbenlebeg kései előfordulása miatt szintén nem meggyőző.
TESz.

lebuj A: 1808 Lebuj hn. (Nyr. 104.: 362) [csak EWUng.]; 1810 k. Gugyori-Lebúj szn. (NSz. – Farkas
A.: Lói tan. 59); 1838 Lebuj (Tzs.) J: 1. 1810 ? ’rossz hírű, kisebb, eldugott kocsma; Spelunke’ (↑), 1838
’ua.’ (↑); 2. 1843 ’nyomorúságos lakás; elende Wohnung’ (NSz. – Életk. 1/5: 64).
Összetett szó egy mondat főnevesüléséből. ⊗ A lebújjból ’EZ NEM KELL’le + bújik E/2. személy,
felszólító mód). Ez a felszólító módú szórend szokatlan az ige + igekötő sorrend helyett, de vö. még:
Betekints〈egy kocsma neve〉, tulajdonképpen ’kukkants be!’ (1841). A lebuj eredetileg talán egy pincében
található kocsmára vonatkozott, melybe csak lehajolva, lebújva lehetett belépni.
TESz.

léc A: 1399 ? Leech szn. (OklSz.); 1416 u./² lèćėk (MünchK. 118); 1423 Leetz (NMÉr.) [csak
EWUng.]; 1828 lértz (TudGyűjt. 10: 70); nyj. lec (ÚMTsz.), ͜ liëcc (Nyatl.) J: 1. 1399 ? ’keskenyre
fűrészelt deszka; Latte’ # (↑), 1416 u./² ’ua.’ (↑); 2. 1865 ’egy fajta területmérték; Art Feldmaß’ (CzF.).
Jövevényszó, valószínűleg a németből (f.-ném.). ⊗ Ném. (kfn.) letze: ’egy város, egy kastély
legkülsőbb védvonala; ellenség elleni védőpalánk’., (kor. úfn.) letz ’ua.’, (baj.-osztr.) letz, letzen többes
szám ’palánkokból készült védmű’, (h. kor. úfn.) lecz ’ua.’ [< ol. liccia, lizza ’küzdőtérnek, lovagi torna
helyszínének korlátja’].. – A léc ’keskenyre fűrészelt deszka’ jelentése úgy keletkezhetett, hogy a szót
egyes számban a védmű egyes darabjaira vonatkoztatva használták. A 2. jelentés metonimikus. – Más
német szóból, illetve a szlávból való eredeztetése nem valószínű.
TESz.; DtLw.; NytÉrt. 88: 102; NMÉr.

lecke A: 1474 leccet (BirkK. 7); 1493 k. lekcʒee (FestK. 15); 1500 k. leckek (AporK. 155) J: 1. 1474
’istentiszteleten felolvasott evangéliumi, bibliai szövegrész; Epistel 〈Teil der Messe〉’ (↑); 2. 1512 k. ? ’er;
sittliche Lehre’ (WeszprK. 133); 3. 1527 ’iskolai feladat; Lernaufgabe’ # (Heyd. 58); 4. 1650 ’tapasztalat,
tanulság; Lektion, Lehre’ (NSz. – Medgyesi P.: Dialogus 93); 5. 1716 k. ’tanítási óra | tanítás, előadás;
Lehrstunde | Unterricht’ (IrtörtKözl. 9: 465) Sz: ~´ztet [főként meg~] 1792 ? meg-letzkéztetett sz. ’[?];
schulmeistern’ (NSz.) [csak EWUng.]; 1834/ ’ua.’ (uo.) [csak EWUng.]; 1792 ? [főként meg~] sz. ’[?];
abkanzeln’ (↑) [csak EWUng.]; 1848/ ’ua.’ (NSz.); 1814/ ’[?]; unterrichten lassen’ (uo.).
Latin jövevényszó, esetleg német (feln.) közvetítéssel is. ⊗ Lat. lectio: ’olvasás, olvasmány’., (e. lat.)
’szentlecke’; – lásd még: ném. (kfn.) lëcze, lecce ’ua.’, N. letzge ’ua.’, (baj.-osztr.) lètzgen ’könyvbeli
feladat iskolás gyerekek számára.’A lat. szó a legere ’olvas; összeszed; kiválaszt’ hatására jött létre.
Megfelelői: ; ném. Lektion; fr. lec̦ on; stb.: lecke, feladat, tanóra; ’megleckéztetés’; stb.
SzófSz.; TESz.

lecsó A: 1940 Lecsó (ÚjIdőkLex. 17: 4136) J: ’[?]; Gericht aus Paprikaschoten und Tomaten’.
Származékszó, keletkezésmódja azonban bizonytalan. ⊗ Vagy a lecs ’szétfőtt zöldség; keverék,
kotyvalék’ jelentésű szóból (1903 (Nyr. 32: 538) kicsinyítő képzővel, vagy a lecseg ’loccsanva folyik’ige-
ó képzős folyamatos melléknévi igenevének főnevesülése (1832); ez az ige a locsoglocsol palatális
párhuzamos alakja. – A magyarból: ném. Letscho ’lecsó.’
MNy. 45: 322; TESz.

lecsperdi × A: 1799/ Lotsperdi (I. OK. 30: 258) [csak EWUng.]; 1838 Lecspurdi (Tsz.); 1840 Lecsferdi
(NSz. – Gáspár J.: Füzérke 29); 1861 lecsperdi (MNyszet. 6: 337); 1865 lėcsperdi (CzF.) J: 1. 1799
’[fecsegő, locsogó]; schwatzhaft, plauderhaft’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1840 ’rágalmazó; verleumderisch’
(↑).
Játszi szóalkotással keletkezett összetett szó. ⊗ Az előtag azonos a locsol tövével; a tő palatális
változatához vö. még: lecsó. – Az utótag származékszónak tűnik, és összefügghet a bumfordi, szeleburdi
utótagjaival. A lecsperdi, illetve a lecspurdi változat népetimológiával, a pereg, purdé hatására keletkezett
. – Ide tartozik: lotyperda ’szajha’ (1809 (NSz.).
TESz.

ledér A: 1400 Leder szn. (NytÉrt. 68: 110) [csak EWUng.]; 1434 ? Lewder szn. (OklSz.); 1536
ledernel (Pesti: Fab. 74b); 1552 ledér (Heltai: Dial. Blb); 1616 loͤ doͤ r (Balásfi Tamás: NySz.) J: ’csaló,
kétszínű | léha, pajzán; betrügerisch, heuchlerisch | liederlich’.
Német (felnémet) jövevényszó. ⊗ Ném. (kfn., kor. úfn.) liederlich: ’kecses mozgású; könnyű, csekély;
könnyelmű, kicsapongó’, – ;ném. liederlich: ’rendetlen, hanyag; könnyelmű, kicsapongó’ [germán
eredetű; vö.: ang. (óang.) līeðre ’rossz, gonosz’; aln. (kaln.) lǖder ’laza erkölcsű fickó’; stb.].. Lásd még:
ném. (Szil.) liederjahn ’ua.’. A magyarba átkerült alak a német melléknév alapszava, a *lieder lehetett. A
kfn. iə > ; m. e változáshoz vö.: fertály.
TESz.; NMÉr.

lednek × A: 1471 (OklSz.) [csak EWUng.]; 1525 k. Lednek (MNy. 11: 81); 1533 Lennoͤ k (Murm.
1535.); 1577 letnek (KolGl.: NyF. 45: 40); 1585 loͤ dnoͤ k (Cal. 373); 1664 lendeket (Lippay: Posoni kert 2:
234); 1865 lendėk (CzF.); nyj. lëndëk (Nyatl.) J: 1. 1471 ’bükköny; Wicke’ (↑); 2. 1807 ’kétszikű, a
pillangósvirágúak családjába tartozó növénynemzetség; Platterbse (Lathyrus)’ (Magy. Fűvészk. 410).
Szlovák jövevényszó. ⊗ Szlk. l’adník, (N.) ledník: : ’bükköny’? < [szlk. lado ’ugar, parlag’].. Lásd
még: cseh R. ledník, lenník ’egy fajta pillangós növény’; ukr. (Kárp.) ля́дник ’bükköny’. – 2. jelentésében
tudatos szakszóalkotás eredményeként botanikai szakszó lett.
KSzlJsz. 309; TESz.

lefetyel A: 1838 Lefetelni sz. (Tsz.); 1865 lefetėl (NSz. – Vas Gereben 6: 67); 1865/ lejetyült (NSz. –
Vas Gereben 6: 67); 1882 lefetyölődet sz. (NSz. – Kálmány L.: Szeged mépe 2: 230); 1890 lefetyelni sz.
(NSz. – Mikszáth: Pipacsok 184); nyj. lefëtél, lepetyöl (MTsz.) J: 1. 1838 ’úgy eszik, hogy nyelvével a
folyadékot kapkodja; gierig fressen, schlappen’ (↑); 2. 1879 ’fecseg; schwatzen’ (Nyr. 8: 42).
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ A lafatol ’mohón iszik, habzsol’ (1792), ’fecseg’ (1877) tájszó palatális
párhuzamos alakja. Végződése gyakorító képző.
MNyj. 3: 125; TESz. lafatol a. is

leffeg × A: 1792 leffegö́ sz. (NSz. – Szűts I.: Herfort és Kl. 1: 12); 1818 lefegöje sz. (NSz. – Zakál Gy.:
Őrség 39); 1832 Lifeg (Kreszn.); 1865 leffëg (CzF.); 1885 leffengő sz. (NSz. – Kabos E.: Elzüll. 99); nyj.
lefög (MTsz.) J: 1. 1792 ’ide-oda mozog, fityeg 〈főleg kutya nyelve, füle vagy valami lelógó cafrang〉;
herabhängend sich hin und her bewegen’ (↑); 2. 1838 ’nehezen, bárgyú módon beszél | dadog; stottern’
(Tsz.); 3. 1874 ’lassan, lomhán megy; langsam gehen, trotteln’ (Nyr. 3: 564) | | leffen × A: 1807
leffentyö́ je sz. (NSz. – Kisfaludy S.: Bold. szer. 91); 1867 Liffen (NSz. – Imets F.: Magy. tört. 87); 1878
leffenyik □ (Nyr. 7: 330); 1899 lefentyüs sz. (NSz. – Krúdy Gy.: Ifjuság 47) J: 1. 1807 ’[csüng, lóg];
baumeln, herabhängen’ (↑); 2. 1838 ’hull, lefelé esik; herunterfallen’ (Tzs.) Sz: ~t 1807 sz. ’[okozza, hogy
valami csüngve, lógva mozogjon]; baumeln machen’ (↑) | ~tyű 1807 ’lelógó, fityegő valami; etw
Herabhängendes: Anhängsel, Lappen usw’ (↑).
Onomatopoetikus eredetű szócsalád. ⊗ A tő a lebeg, leppeg, valamint a palatoveláris párhuzamosság
alapján a lafanc szócsaládjával függ össze. Végződése gyakorító és mozzanatos képző.
TESz. leffentyű a. is

leg- A: 1372 u./ legottan (JókK. 4.) [csak EWUng.]; 1524 legẏ elezer (MNy. 19: 127); 1575/ lég ʃʒeb
(Assz. G3a) [csak EWUng.]; 1594 e. leth Inkab (BÖM. 2: 125); nyj. ledjobb (ÚMTsz.), lejső sz. (MTsz.),
lët (MTsz.) J: 1. 1372 u./ ’[?]; 〈zur Verstärkung von versch Adv〉’ (↑); 2. 1495 e. ’〈felsőfokjel〉; 〈Präf des
Superlativs bei Adv〉’ # (GuaryK. 78); 3. 1508 ’[?]; 〈<Präf des Superlativs bei Adj〉’ # (NádK. 487) [csak
EWUng.] | | leges- ∆ A: 1686 legiselső (MonÍrók. 27: 48); 1832 Leges (Kreszn.) J: ’〈a túlzó fok jele〉;
aller- 〈als Präf des betonten Superlativs〉’ | | legesleg- A: 1792 leges-leg-alább (NSz. – M. Hírmondó 2:
898); 1867 Legislegteteje (NSz. – Arany J.: Shaks. Ján. kir. 80); nyj. legöslegêső, lekes lekjobb (ÚMTsz.),
letës-let, letis-let ... először (MTsz.) J: ’〈a túlzó fok jele〉; aller- 〈als Präf des betonten Superlativs〉’ #.
A szócsalád alapja, a leg-: vitatott eredetű. ⊗ 1. Örökség a finnugor korból: cser. (J.) ləŋ ’egészen,
igazán, nagyon’, (B.) lǝ̑ŋ ’sok’ [fgr. *lȣ̈ŋɜ ’egészen, igazán, nagyon’].. A magyar g egy *ŋk vagy *γ fokon
keresztül egy eredetileg szó belseji *ŋ-re megy visszajég, nyugszik stb. Más nyelvekben is használatos
’egészen, igazán, nagyon’ jelentésű határozószó a felsőfok jelölésére; vö.: cser. piš jažo ’a legszebb’ (piš
’egészen, igazán, nagyon’); ; md. (E.) pek paro ’a legjobb’ (pek ’egészen, igazán, nagyon’). E magyarázat
szerint a leg- kezdetben határozószókhoz járuló nyomatékosító szócska lehetett; vö.: legottan (↑) és csak
később vált a felsőfok jelévé. – 2. Belső keletkezésű, megszilárdult ragos alakulat; a le-ből jött létre a -g
latívuszraggal, amely egy másik folyamat révén jött létre a finnugor *k latívuszragból. E magyarázat
szerint először ’le, lefelé’ jelentésű határozószó lehetett, melyből előbb nyomatékosító szócska, végül
pedig a felsőfok jele lett. A felsőfok jeleként először különféle határozószókhoz, majd pedig
melléknevekhez is járult. – A leges- a leg-ből keletkezett -s melléknévképzővel. A legesleg-összetett szó:
leges- + leg-.
NyK. 36: 308; Pais-Eml. 127; MNy. 63: 132; TESz. legott a. is; MSzFE.; TNyt. 2/1: 352

lég A: 1813 lég (NSz. – Kazinczy: Báróczy 21); 1816/ leget (IrtörtKözl. 19: 70) J: 1. 1813 ’levegő;
Luft’ (↑); 2. 1835 ’gáz; Gas’ (Kunoss: Gyal. Gas) Sz: ~ies 1835 légiesebb (NSz. – Vajda P.: Pesti lev. 1:
el. IX) – De vö. 1636 levegő-ég ’[?]; Luft’ (NySz.).
Tudatos szóalkotással keletkezett szóösszevonás. ⊗ A levegő ég szószerkezetből (↑). Ennek első tagja a
’mozgó’ jelentésű levegő, mely a leveglebeg igének -ő képzős melléknévi igeneve; a második tag az ég².
Az alaktanhoz vö.: csőr. – Nyelvújítási alkotás.
NyÚSz.; TESz.

lég~ 1. ~cső A: 1828 Légcsö́ vek (NSz. – Bugát P.: Bonctud. 2. Szót.: 28) J: ’; Luftröhre’ # | ~kör A:
1830/ légkör (NSz. – Bajza: Munkái 5: 66) J: 1. 1830/ ’valamely közösségben uralkodó hangulat;
Atmosphäre 〈in übertragenem Sinn〉’ # (↑); 2. 1833 ’a földet körülvevő légtömeg; Luftkreis’ # (Fogarasi:
Műsz. Athmosphaera) | ~hajó A: 1831 lég hajóval (NSz. – P. Thewrewk J.: Alap. 4: 35) J: ’[?];
Luftschiff’ | ~fűtés A: 1833 légfűtés (NyÚSz.) J: ’[?]; Luftheizung’ # | ~vár A: 1835 légvár (Tzs.
Luftschloß) J: ’minden reális alap nélkül való ábránd; Luftschloß’ | ~gömb A: 1836 léggömb (MNy. 14:
3 6 ) J: 1. 1836 ’könnyű gázzal töltött ballon, mely bizonyos magasságig fel tud emelkedni; Ballon
〈Luftfahrzeug〉’ (↑); 2. 1880 ’fonálra erősített, levegővel vagy könnyű gázzal töltött színes gömb
gyermekjátékként; Luftballon 〈Spielzeug〉’ # (NSz. – Turul F.: Álomképek 94) | Ilyenek még: ~utak ’azok
az üregek és csőalakú szervek, amelyeken át a levegő a tüdőbe jut; Atemwege, Luftwege’ (1837; ~réteg
’[?]; Luftschicht’ (1838; ~huzat ’[?]; Luftzug’ (1851; ~áramlat ’[?]; Luftströmung’ (1872; ~védelem ’[?];
Luftabwehr’ (1928 || 2. ~üres A: 1833 légüres (MNy. 14: 37) J: ’[?]; luftleer’ # | ~nemű A: 1835
légnemü (Tzs. Luftförmig) J: ’[?]; luftartig’ | ~mentes A: 1842 légmentesen (NSz. – R. P. Div. 173) J:
’[?]; luftdicht’ #.
Tükörfordítások előtagja, azonos a →léggel. ⊗ A tükörfordítások német minta alapján keletkezett
összetett szavak; vö.: Luftröhre, Luftkreis, Luftschiff, Luftschloß stb.; luftfrei, luftleer, luftartig stb.
Mindkét csoportban találhatunk jelöletlen határozós összetett szavakat pl. légfűtés, légmentes stb. A
légvár főként a légvárakat épít ’hiú ábrándokat kerget’ (1835) szószerkezetben fordul elő, mely a ném.
Luftschlösser bauen ’ua.’ kifejezésből keletkezett. Ez utóbbi a latin in aere aedificare ’levegőbe épít’
szerkezetre, Szent Ágostontól használt szólásra megy vissza. – Utótagok (címszavak kivételével): fűtés (<
fűt); üresüreg; mentesment¹. – Nyelvújítási alkotások.
TESz. légvár a. is

legális A: 1835 Legalis [es. nem m.] (Kunoss: Gyal.); 1846/ legális (NSz. – Kossuth Eml. 2: 38) J:
’törvényes, törvény szerinti; legal’ | | legalitás A: 1835 Legalitas [es. nem m.] (Kunoss: Gyal.); 1848/
legalitás (NSz. – Kossuth: Ö. M. 13: 46) J: ’törvényesség; Legalität’ || legalizál A: 1865 legalisálni sz.
(Babos legalis); 1869 legalizáltatott sz. (Szemere B.: Napló) J: ’törvényesít; legalisieren’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. legalis: ’törvényes, törvény szerinti’ [< lat. lex ’törvény’]. |lat. (k., h.)
legalitas ’törvényesség, törvényszerűség’ | lat (h.) legalisare ’törvényesít’. Megfelelői: ném. legal,
Legalität, legalisieren; ; fr. légal, légalité, légaliser; stb.: legális, ’legalitás, törvényesít’. – A szóvégi s-
hez vö.: brutális stb.
TESz.

legátus ∆ A: 1517 legat (DomK. 21); 1575 legátuʃit (HChr. 169b) [csak EWUng.]; 1810 k. Legátushoz
(NSz. – Farkas A.: Lói tan. 50) J: 1. 1517 ’(pápai) követ; (päpstlicher) Gesandter’ (↑); 2. 1792/
’református teológus mint alkalmi prédikátor; kalvinisti-scher Theologiestudent als Gelegenheitsprediger’
(NSz. – Csokonai: Műv. 2: 307) || legáció ∆ A: 1630 legatiokban (MNy. 84: 128) [csak EWUng.]; 1799/
legacióba (NSz. – Csokonai: Lev. 2: 658); 1800 Legátzióba (NSz. – Farkas A.: Pann. öröm. 2: 50) J: 1.
1630 ’[?]; Gesandtschaft’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1799/ ’〈reformátusoknál〉 legátusként való kiküldetés;
Entsendung der Theologiestudenten als Gelegenheitsprediger 〈bei den Kalvinisten〉’ (↑).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. legatus: ’követ, küldönc’ [< lat. legare ’követségbe küld, követként kiküld’
[< lat. lex ’törvény’]]. | lat. legatio ’követség, követségbe küldés, megbízatás’. Megfelelői: ; ném. Legat,
Legation; ; f r. légat, légation; stb.: legátus, ’legáció’. – A szóvégi s-hez vö.: ámbitus stb. A legát
változathoz vö.: ádvent, dékán stb.
TESz.

legel A: 1386 Vadlegelew sz. hn. (OklSz.); 1456 k. legheltetÿ sz. (SermDom. 2: 476); nyj. legél,
legyelő (MTsz.), regelőpénzt (ÚMTsz.) J: 1. 1386 ’〈állat〉 lábon álló füvet eszik; weiden, grasen’ # (↑); 2.
1582 e. ’táplál, etet; nähren, füttern’ (RMKT. 4: 65); 3. 1777 ’kedvét leli, gyönyörködik valamiben; sich
ergötzen, sich weiden’ (NSz. – Bessenyei: A' filósófus 26) Sz: ~ő 1386 hn. (↑) | ~és 1470 legeleʃre
(SermDom. 2: 241).
Belső keletkezésű, valószínűleg egy fiktív tőből való származékszó. ⊗ A szótő ismeretlen eredetű. A
végződés az -l igeképzőnek tűnik. A regelő alakváltozatban megfigyelhető l > r hangváltozáshoz vö.:
világ.
TESz.; FiktI. 83

légely × A: 1454 ? Negelwelgh hn. (MNy. 10: 235); 1464 negel (Nyr. 43: 21); 1519 neghely (JordK.
584); 1527 negoͤ lben (ÉrdyK. 472); 1539 Nyegel (Arch 175.) [csak EWUng.]; 1576 légelek [?U] (MNy.
64: 232) [csak EWUng.]; 1594 legeölli □ (OklSz.); 1604 Legely (MA.); 1643 ieghell (MNy. 10: 369);
1647 Légely (NySz.) [csak EWUng.]; 1799 Légej (NSz. – Gyarmathi S.: Affinitas 326); nyj. légëj
(MTsz.), légör (ÚMTsz.) J: ’hordó | csobolyó; Faß | Tragfäßchen’.
Német (felnémet) jövevényszó. ⊗ Ném. (kfn.) lâgel, lêgel ’kis hordó’, (h. kor. úfn.) legel, (szász E.)
lēgəl ’(tölgyfa)hordó; hordozható kis faedény’, – ; ném. Lägel ’ovális fenekű, hordozható faedény, hordó;
aratók ivóedénye’; stb. [< lat. lagona, laguna ’szűk nyakú, öblös palack’ < ; gör. λάγυνος ’ua.’]..
Megfelelői: szb.-hv. N. làgav ’hordó’; le. R. lagiew ’kis hordó’; stb. – A légely szóföldrajzi elterjedése
arra utal, hogy a szó az erdélyi szász közvetítésével került a magyarba. A szó eleji n és a szóvégi r
elhasonulással, a szó eleji j esetleg az l palatalizálódásával keletkezett.
TESz.

legenda A: 1372/ legendaÿa (JókK. 49); 1531 leegyendayaban (ÉrsK. 346); 1895 lëgënda (TMNy.
182) J: 1. 1372 u./ ’szentekről szóló elbeszélés, hitrege; Heiligenerzählung, Legende’ (↑); 2. 1823 ’kitalált
történet; sagenhafte, unglaubhafte Geschichte’ (NSz. – Pucz Ant.: Nyári rózsák 351); 3. 1865 ’körirat
〈érméken〉 | jelmagyarázat; Umschrift 〈auf Münzen〉 | Zeichenerklärung’ (Babos) || legendárium A: 1865
Legendárium [es. nem m.] (CzF. legendáskönyv); 1895 Legendarium (PallasLex. 11: 337); 1937
legendárium (SMFrSz.) [csak EWUng.] J: ’legendáskönyv; Legendar’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (e.) legenda többes szám : ’legenda, szentekről szóló elbeszélés’, (h.)
’felirat’ [< lat. legere ’gyűjt; olvas; felolvas; kiválogat’]. | lat. (e.) legendarium ’legendagyűjtemény’.
Megfelelői: ; ném. Legende, Legendar; ; fr. légende, légendaire; stb.: legenda, ’legendárium’. – A korábbi
változatok szó belseji gy-s ejtéséhez vö.: angyal stb.; a g-vel ejtett alakhoz vö.: evangélium stb.
TESz.

legény A: 1138/ ? Eulegen szn. (MNy. 32: 203); 1152 ? Legunei sz. szn. (PRT. 1: 601); 1211 ? Leguine
sz. szn. (OklSz.); 1211 ? Jouleken szn. (OklSz.); 1216 Legyn szn. (VárReg. 241.) [csak EWUng.]; 1221
Leguenus sz. szn. (OklSz.); 1245 Louoslegen (OklSz.); 1416 u./¹ uo̗ lègeṅ (BécsiK. 206) J: 1. 1138/ ?
’fiatalember | nőtlen ifjú; Bursche | Junggeselle’ # (↑), 1245 ’ua.’ (↑); 2. 1469 ’szolga; Diener’ (MNy. 57:
240); 3. 1525/ ’iparossegéd; Handwerksgeselle’ (TörtTár. 1908.: 81); 4. 1527 ’közkatona; gemeiner
Soldat’ (↑); 5. 1763 ’talpraesett, bátor férfi; braver, tüchtiger Kerl’ (NSz. – Adámi: Spr. 176) Sz: ~ség
1729 legénységemet ’[?]; Wesen als Bursche’ (NSz.) [csak EWUng.]; 1782 ’[?]; Mannschaft’ (uo.) [csak
EWUng.].
Bizonytalan eredetű, esetleg alán jövevényszó magyar képzéssel. ⊗ Vö.: osz. læg ’ember, férfi’ [egy
kaukázusi nyelvből; vö.: avar lag; lák laγ: ’fogoly, rab’].. – A magyar szó végződése az -ny denominális
névszóképzővel lehet azonoskemény, sovány stb.
TESz.; MSFOu. 151: 277; TörK. 175

légió A: 1416 u./² legio (MünchK. 65); 1754 légiók (NSz. – Tarnoczy J.: Holtig- v. Barátság 163);
1813/ légyio (NSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1416 u./² ’sereg | sokaság; Heer | große Anzahl, Menge’ (↑); 2.
1831 ’az ókori római hadseregben a legnagyobb csapategység; größte Einheit des römischen Heeres’
(NSz. – Széchenyi: Vil. 59); 3. 1838 ’önkéntesekből alakult nagyobb harcoló egység; Freiwilligertruppe’
(NSz. – Erdélyi Hiradó 140); 4. 1900/ ’[?]; Fremdenlegion’ (NSz.) || legionárius A: 1806/ Légionáriust
(NSz. – Kazinczy: Lev. 4: 119); 1882 Legionárius (MagyLex. Légió); 1954 légionáriusok (NSz.) [csak
EWUng.] J: 1. 1806/ ’légióbeli katona; Legionär’ (↑); 2. 1865 ’a francia becsületrend lovagja; Ritter der
französischen Ehrenlegion’ (Babos legio); 3. 1954 ’[?]; Fremdenlegionär’ (↑) [csak EWUng.].
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. legio: ’a legnagyobb katonai csapategység; (had)sereg’;lat. legere: ’gyűjt;
kiválaszt; olvas’. | lat. legionarius ’a légióhoz tartozó’, legionarii többes szám ’légióbeli katona’.
Megfelelői: ; ném. Legion, Legionär; ; fr. légion, légionnaire; stb.: légió, ’legionárius, a franciában még a
francia becsületrend lovagja; az idegenlégió katonája’is. – A korábbi változatok szó belseji gy-s ejtéséhez
vö.: angyal stb.; a g-vel ejtett alakhoz vö.: evangélium stb.
TESz.

légó ∆ A: 1941 légo (Msn. 10: 81); 1958 légó (Stil. 51) [csak EWUng.] J: 1. 1941 ’légoltalom;
Luftschutz’ (↑); 2. 1961 ’légiriadó; Fliegeralarm’ (ÉrtSz.); 3. 1961 ’légoltalmi tanfolyam; Luftschutzkurs’
(ÉrtSz.) – De vö. 1936 légoltalom ’[?]; Luftschutz, Zivilschutz 〈für den Fall von Luftangriffen〉’ (NSz.)
[csak EWUng.].
Szórövidítés. ⊗ A légoltalom (↑) összetételből lég + oltalom).
Msn. 10: 80; TESz.
 légy A: 1138/ ? Lega sz. szn. (MNy. 32: 131) [csak EWUng.]; 1138/ ? Legudí sz. szn. (MNy. 32: 132)
[csak EWUng.]; 1211 ? Leg szn. (PRT. 10: 514); 1395 k. leg (BesztSzj. 1136.); nyj. legy (MTsz.) J: 1.
1138/ ? ’[kétszárnyú apró rovar]; Fliege’ # (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2. 1570 ’[?]; Spitzel’ (NyK. 79: 288)
[csak EWUng.]; 3. 1835 ’célgömb; Fliege 〈Korn am Gewehr〉’ (Tzs. Korn) Sz: legyes 1237 ? Legus sz.
(Sztp. 1: 190) [csak EWUng.]; 1568 Legies ’[?]; verwirrt’ (NySz.) [csak EWUng.]; 1820 ’[?]; voller
Fliegen’ (NSz.).
Örökség a finnugor korból. ⊗ Zürj. (Sz.) le̮ ʒ́ ; votj. (Sz.) luǯ́ : : ’bögöly’ [fgr. *lȣńćɜ ’légy’].. Az első
szótag eredeti veláris magánhangzója a rákövetkező palatális *ńć hatására még az ősmagyarban
palatalizálódhatotthegy, hős stb. A szó belseji ńć > m. gy változáshoz vö.: agyar, nagy stb. A 3. jelentés
német hatásra keletkezett; vö: ; ném. Fliege ’légy; célgömb’; stb.
SzófSz.; TESz.; MSzFE.

legyeskedik A: 1794 legyeskedett (NSz.); 1825 legyesked (uo.); 1857/ legyeskedjék ▼ (uo.) J: 1. 1794
’[?]; herumschlagen, herumfuchteln’ (↑); 2. 1802 ? ’[?]; um jmdn herum sein | jmdm schmeicheln’ (NSz.),
1857/ ’ua.’ (↑).
Származékszó. ⊗ A légy ’egy fajta rovar’ szóból -skedik igeképzővel; vö.: kedveskedikkedv,
nyelveskediknyelv stb. A megnevezés a légy erőszakos, kellemetlen viselkedésére utal. A 1. jelentéshez
vö. még: legyez.

legyez A: 1395 k. legeʒeu sz. (BesztSzj. 1237.) J: 1. 1395 k. ’levegőt mozgatva hűsít; fächern’ # (↑); 2.
1533 ’legyet hesseget; wedeln’ (Murm. 1825.); 3. 1725 ’〈szél〉 gyengén fúj; sanft wehen 〈Wind〉’ (NSz. –
Gradus ad Parn. 397); 4. 1772 ’hadonászik, csapkod; herumschlagen, fuchteln’ (NSz. – Marikovszki:
Néphez 239); 5. 1793/ ’kedvez, hízeleg valakinek; um jmdn schwänzeln, jmdm schmeicheln’ (NSz. –
Kisfaludy S.: Minden munkái 7: 178) Sz: ~ő 1395 k. ’[?]; Fächer’ (↑) || legyint A: 1531 legyenthee (ÉrsK.
519); 1536 legÿnchen [legyint □] (); 1804 Legyező-leggyentés sz. (I. OK. 30: 258) [csak EWUng.] J: 1.
1531 ’üt, sújt; schlagen’ (↑); 2. 1792 ’gyengén,egérint; leicht berühren, streifen’ # (SzD.); 3. 1825
’lekicsinylő kézmozdulatot tesz; abwinken, eine Handbewegung machen’ # (NSz. – Kisfaludy S.:
Játékszín 1: 7); 4. 1847 ’dob, hajít; werfen’ (NSz. – Erdélyi: Népd. és mondák 2: 227).
A szócsalád időrendben korábbi tagja, a legyez: belső fejlemény, valószínűleg származékszó. ⊗ Az
alapszó a légy lehet. A végződés a ’valamitől megszabadít’ jelentésű -z igeképző; vö.: bolházbolha,
tetveztetű stb. A szó keletkezésében a latin muscarium ’legyező’ [< lat. musca ’légy’]. hatásával is
számolhatunk. Az eredeti jelentése ’legyet hesseget > legyez’ lehetett; a további jelentések ebből jöttek
létre metaforikusan. – A legyint a legyez alapján keletkezett -int mozzanatos képzővel.
Szóképz. 17; TESz. legyint a. is

légyott ∆ A: 1831 e. légyottra (NyÚSz.) J: ’találka; Stelldichein’.

Összetett szó egy mondat főnevesüléséből, tudatos szóalkotás. ⊗ A légy ott-ból ’EZ NEM KELL’ (a
lesz E/2. személyű felszólító módú alakja + ott). A szót valószínűleg Kazinczy Ferenc (1759–1831)
alkotta a randevú magyarítására. Hasonló szerkezetű összetétel: fogdmeg. – Nyelvújítási alkotás.
TESz.

leh fn A: 1326/ ? Leeh hn. (Gy. 1: 102) [csak EWUng.]; eH18. Jh hévvel-lével r. (Nyr. 95: 368) [csak
EWUng.]; 1792/ Leh, Léh (NSz. – Kazinczy: Lev. 2: 279) J: ’lehelet; Atem, Hauch’ || leh ige † A: 1416
u./¹ megleho̗ t sz. (BécsiK. 86); 1527 leehne (ÉrdyK. 545); 1533 le (Murm. 940.); 1560 k. lóny sz.
(GyöngySzt. 893.) J: ’lehel; hauchen, atmen’ || lehel ige A: 1416 u./² ki lèhèlle, ki lehèllè (MünchK. 105,
166); 1493 leehelwen sz. (FestK. 294); 1533 lyhellysemuel sz. (Komjáthi Benedek: NySz.); 1804 lehölt
(NSz. – Fábchich J.: Pindarus 65) J: 1. 1416 u./² ’kis erővel levegőt fúj ki; hauchen, atmen’ # (↑); 2. 1913
’[liheg]; keuchen’ (ÚMTsz.) [csak EWUng.] Sz: ~és 1456 k. lehelleʃre (SermDom. 2: 264) | ~et 1456 k.
lehelleti (SermDom. 2: 674) || lehel fn ∆ A [4]: 1775 lehelétöl (NSz. – Zechenter: Fedra 74); 1866 léhle
(NSz. – Bérczy K.–Puskin: Anyegin 146) J: ’lehelet; Atem, Hauch’.
A szócsalád feltehető alapja, alehige: onomatopoétikus eredetű. ⊗ Ez a képző nélküli ige (vö.: csesz,
köp stb.) szorosan összefügg a liheg tövével, valamint a palatoveláris párhuzamosság alapján a lohad¹,
lohol szócsaládok tövével. – A lehelige gyakorító képzővel jött létre a leh-ből; a későbbi főnevesülés a
lepel és ehhez hasonló főnevek végződésének hatására következhetett be. A leh főnév elvonás lehet a
lehel igéből; azonban azt sem zárhatjuk ki, hogy ez a főnév egy eredeti igenévszó névszói értékű tagja
lehet (vö.: lehige). Ám a bizonytalan idetarozású helynév és a többi adat közötti nagy időrendi távolság ez
utóbbi feltételezés ellen szól. – A középkori Lehel szn.-hez vö.: lélek.
TESz. lehet a. is; FiktI. 152

léha A: 1690 ? léha (Szentmártoni Szabó János: NySz.); 1721 léha (MNy. 79: 127) [csak EWUng.];
1792 Leha (SzD.); 1816 liha (Kassai: Bef. 291); nyj. lika (Nyatl. 1: 45) J: mn 1. 1690 ? ’könnyű, silány |
üres; leicht, gering | leer, taub 〈Ähre〉’ (↑), 1721 ’ua.’ (↑); 2. 1791 ’komolytalan, felelőtlenül könnyelmű;
liederlich’ # (NSz. – Noszkó: Virág szótár 330) | fn 1. 1756 ’pelyva | a magvak borítóhártyája; Spreu |
Deckhäutchen der Samen’ (NSz. – Biró M.: Micae 1. címl.); 2. 1767 ’hitvány dolog; Kornbrand’ (PPB.
Addenda); 3. 1767 ’hitvány dolog; schundige Sache, Schundzeug’ (PPB. Addenda); 4. 1784 ’üres kalász;
taube Ähre’ (SzD. 35).
Vitatott eredetű. ⊗ 1. Belső keletkezésű, származékszó. A leh igéből -a folyamatos melléknévi
igenévképzővelcsusza, hulla stb. Az eredeti melléknévi 1. jelentés a lehelet könnyedségével függ össze.
Jövevényszó egy nyugati szláv nyelvből, valószínűleg a szlovákból; vö.: szlk. lichý -á -é: ’hamis,
megtévesztő; üres, megalapozatlan; helytelen’; – ;cseh lichý -á -é: ’páratlan (szám); értéktelen,
jelentéktelen; megalapozatlan’, R., N. ’álnok, nem őszinte’; ;le. lichy -a -e: ’nyomorúságos, rossz,
gyenge’valószínűleg indoeurópai eredetű; vö.: [gör. λείψανον ’maradék’].. Megfelelői más szláv
nyelvekben is megtalálhatók. – A magyarba valószínűleg a szlovák szó nőnemű alakja került át. A két
magyarázat esetleg nem áll egymással ellentétben, mivel a két különböző eredetű, hasonló hangalakú és
jelentésű szó keveredhetett egymással. A melléknévi 2. jelentés: metafora. A főnévi jelentések
metonimikusan keletkezhettek.
MNy. 52: 203; NytÉrt. 38: 163; TESz.

léhen † A: 1214 lechnu [ɔ: lechun] (NMÉr.) [csak EWUng.]; 1226 lehen (OklSz.); 1261 lehynik
(NMÉr.) [csak EWUng.]; 1262/ leuhyn (OklSz.); 1281 lyhynios [lat végződéssel] (NMÉr.) [csak
EWUng.]; 1394 leheen (OklSz.) J: 1. 1214 ’[hűbérbirtok]; Lehnsgut’ (↑); 2. 1589 ’[katonák alkalmi,
pénzbeli vagy természetbeni ellátmánya a késlekedő zsoldfizetés előtt, ennek terhére]; gelegentliche
Versorgung von Soldaten vor der sich verzögernden Löhnungsauszahlung’ (StSl. 27: 330) [csak
EWUng.].
Német (felnémet) jövevényszó. ⊗ Ném. (kfn.) lêhnen: ’kölcsönzött javak; hűbérbirtok’., (baj.-osztr. R.)
’használatra adott föld; bizonyos nagyságú paraszti birtok’, (h. R.) lehen ’telek; katonák ellátmánya a
késlekedő zsoldfizetés előtt’, – ném. Lehen ’hűbérbirtok’, (f.-ném.) ’(haszon)bérlet, haszonbérleti díj’ [<
ném. leihen ’kölcsönöz’].. Megfelelői: ; cseh léno;; l e . lenno; stb.: hűbérbirtok. – A szó a német
hűbérrendszer terminológiájából került át a magyarba.
Száz. 1908.: 254, 325; TESz.

léhó × A: 1576 liu (MNy. 64: 94); 1590 Leiiu (SzikszF. 52); 1594 Lijo (MNy. 61: 112); 1611 Léjó, Léjú
(MA.) [csak EWUng.]; 1683 lihukat (MNy. 64: 94); 1730 k. Laioh (MNy. 80: 253) [csak EWUng.]; 1747
Livu (MNy. 22: 68); 1758 Léhó (Szműv. 32); 1784 leó (SzD. 51); nyj. lív (ÚMTsz.) J: ’hordóra való nagy
fatölcsér; großer Holztrichter zum Faß’.
Szerb-horvát vagy szlovák jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. N. lijev, liv; szlk. N. liev: ’tölcsér’ [< szb.-hv. liti,
illetve ; szlk. liat': ’önt’].. – A szláv szóvégi v vokalizálódásához vö.: poroszló, posztó stb.; a lív változat
későbbi külön átvétel a szlovákból (↑). Az alakváltozatok kialakulásában a különféle hiátustöltők
játszottak fontos szerepet.
KSzlJsz. 310; TESz.

lehota † A: 1318 Lehotas [lat végződéssel] (CD. 8/2: 177) [csak EWUng.]; 1328 Mykelehotaia hn.
(OklSz.) J: ’[?]; Dorf das eine gewisse Zeit lang von Abgaben freigestellt war’.
Szlovák jövevényszó. ⊗ Szlk. lehota: ’határidő, időpont’, R. ’kedvezmény, könnyítés; bizonyos ideig
adómentes jószág’ [< szláv *lьgъ ’könnyű’].. Lásd még: óe. szl. lьgota ’kedvezmény, könnyítés’szln.
legota ’ua., kényelem’;or. льгота ’felmentés, mentesség’; stb.
OklSz.; Száz. 1907.: 321; TESz. Felsőlehota a. is

léhűtő A: 1723 Lé-hüttő (Csuzi, Síp-szó p. 245, 395: Kreszn.!!!); 1793/ léhűtő (NSz. – Csokonai:
Tempefői 638) J: ’[?]; Nichtstuer’.
Összetett szó. ⊗ A lé ’főzet, oldat; leves’ + hűtő ’hűtést végző 〈személy〉’ (< hűl) jelöletlen tárgyas
alárendelő összetétele. A megnevezés olyan értelmetlen, fölösleges cselekvésre utal, mint az egyébként
magától is kihűlő lé vagy leves hűtése; hasonló kifejezés talán eredetileg a sörfőzés szókincséhez
tartozhatott.
NytÉrt. 40: 115; TESz.; Nyr. 96: 231

lej A: 1882 Lee (MagyLex. 11: 245); 1904 leu (RIdSz.) [csak EWUng.]; 1921 leit (NSz.) [csak
EWUng.]; 1922 laj, lej (MNy. 18: 143) [csak EWUng.] J: ’román pénzegység; Währungseinheit in
Rumänien’.
Román jövevényszó. ⊗ Rom. leu, lei többes számban ’lej’ [< rom. leu ’oroszlán’ (; lat. leo ’ua.’)].. A
megnevezés azon alapul, hogy a régebbi érmékre oroszlán képét verték.
Nyr. 51: 62; TESz.

lejt A: 1332 Kuesleuhteu sz. hn. (Csánki 5: 403); 1372 u./ leÿtewt sz. (JókK. 45); 1518 k. loͤ ytel (PeerK.
267); 1863 Lőtő sz. (Kriza: Vadr. 508); nyj. lüjtő sz. (MTsz.) J: 1. 1332 ’ferde irányban, lefelé tart;
abfallen, geneigt sein’ # (↑); 2. 1405 k. ? ’[táncol]; tanzen’ (SchlSzj. 2014.) [csak EWUng.], 1519 ’ua.’
(JordK. 309); 3. 1838 ’könnyed, táncoló léptekkel halad; tänzeln’ (NSz. – Részv. gyöngy. 115) Sz: ~ő
1332 hn. (↑); 1416 u./² leito̩ iere ’[?]; Abhang’ (MünchK. 155); 1577 ’[?]; Art Tanz’ (MNy. 80: 253) [csak
EWUng.] | ~és 1456 k. leÿtes (SermDom. 2: 5).
Belső keletkezésű, valószínűleg származékszó. ⊗ Az alapszó a le ’lefelé; alacsonyabb helyre’ lehet.
Végződése -χt műveltető igeképző, az -ít műveltető igeképző előzménye. A magyarázatnak fonetikai
nehézségei vannak. A lejtő ’ferdén lefelé haladó rész; egy fajta tánc’-ő képzővel alakult főnevesült
folyamatos melléknévi igenévdéllő, dűlő stb. – Az a magyarázat, hogy a lejt szóhasadás eredménye lenne
a leejt ’esni enged, elereszt’ (1416 u./1 le èyte BécsiK. 16; le + ejt) igéből, aligha valószínű.
Nyr. 82: 232; TESz.; Nyr. 102: 109

lék A: 1269/ ? Leek szn. (ÁÚO. 8: 234) [csak EWUng.]; 1287 ? Lek hn. (Gy. 3: 436) [csak EWUng.];
1557 leket (LevT. 1: 215); 1604 Lék (MA.) [csak EWUng.]; 1787 vékeket (NSz. – Mátyus I.: Ó és új
Diaet. 3: 289) J: ’[?]; Wune | Leck’ Sz: ~el 1642 lekelik (TörtTár. 1860: 122).
Bizonytalan eredetű, esetleg örökség az uráli korból: ⊗ Vö.: finn leikkaa- ’vág; arat’; – szam. jur.
l’ekā- ’hasad, szétreped 〈jég, fa stb.〉’; szam. jen. lekäś ’ua.(határozói igenévként)’ [feltehetőleg uráli
*lekka ’rés, hasadék, repedés; vág, hasít’].. Az eredeti nomenverbális jellegre a magyar szó utalhat. Az l-
lel kezdődő számos korai adat mellett a szókezdő v-t tartalmazó viszonylag kései adatok másodlagosak
lehetnek; a hangtanhoz vö.: lép¹. A magyarázatot elsősorban az nehezíti, hogy a magyar szó megfelelőit
csak távoli rokon nyelvekből lehet kimutatni. – A magyar adatok hangszerkezete alapján az ótörökből
való származtatás lehetősége kevésbé valószínű. Néhány korai, szókezdő v-t tartalmazó tulajdonnév
(1247 k.Weyk hn., 1433Wek szn.) idetartozása igen kérdéses.
SzófSz.; AOH. 12: 42; TESz.; MSzFE.; TörK. 41

lektika × A: 1560 k. Lectica (GyöngySzt. 2773.); 1585 lektika (Cal. 588); 1596 Lettikat (MNy. 56:
261); 1703 Leptika (MNy. 80: 253) [csak EWUng.]; 1865 laptika (CzF.); nyj. leftike, l¨ptike (MTsz.) J: 1.
1560 k. ’hordszék, gyaloghintó; Tragsessel’ (↑); 2. 1560 k. ’kétkerekű kocsi | kordé; Zweiradwagen |
Karren’ (GyöngySzt. 2882.).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. lectica: ’hordszék, gyaloghintó’, (h.) ’kettes fogat’ [< lat. lectus ’ágy,
fekhely’].. Megfelelői: szlk. lektika;; le. lektyka; stb.: gyaloghintó. – A szó belseji kt ~ ft ~ pt-hez vö.:
hektika; az ft ~ pt-hez vö.: kaftán. Néhány változat hangrendi kiegyenlítődéssel keletkezett.
TESz.

lektor A: 1511 lectornak (Nyelveml. 196); 1910 lektor (KIdSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1511 ’olvasó
kanonok; Träger einer niederen Weihe’ (↑); 2. 1813/ ’olvasó kanonok; Lehrer’ (↑); 3. 1882 ’élő nyelvek
gyakorlati tanításával megbízott főiskolai előadó; Lehrer für moderne Sprachen an einer Hochschule’
(MagyLex. 11: 242); 4. 1926 ’állandó irodalmi szakértő 〈kiadónál, színháznál, rádiónál〉; Mitarbeiter
(eines Verlags, Theaters, Rundfunks usw) zur Begutachtung der Manuskripte’ (Horovitz: IdSz.⁴).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. lector: ’olvasó, felolvasó’., (k.) lector ’írnok, tanító’, (e.) lector (canonicus)
’olvasó (kanonok)’ [< lat. legere ’gyűjt; kiválaszt; olvas’].. Megfelelői: ném. Lektor;; ol. lettore; stb.:
’felolvasó; lektor (könyvkiadásban, egyetemeken)’. A kései jelentések keletkezésében a német megfelelők
is szerepet játszhattak. – Ide tartozik: lektorátus ’lektori intézmény (egyetemen); lektori részleg
(kiadóban)’ (1951), mely nemzetközi minták alapján keletkezett; vö.: ; ném. Lektorat; ol. lettorato; stb.: .
Lásd még: ; lat. (k., e.) lectoratus ’a lektor tiszte, hivatala’
TESz.

lekvár A: 1783 lekvárt (NSz. – Molnár J.: Könyvház 3: 560); 1794 lékvár (NSz. – Rácz S.: Borbélyi
tan. 1: 171); nyj. lëgvárt □ (ÚMTsz.) J: 1. 1783 ? ’pépes orvosság; Arznei in Breiform’ (↑), 1794 ’ua.’ (↑);
2. 1792 ’gyümölcsíz; Fruchtmus, Marmelade’ # (SzD. Íz).
Szlovák jövevényszó. ⊗ Szlk. lekvár: ’gyümölcsíz, lekvár’., R. lektvar ’pépes orvosság’ [< lat. (tud.)
electuarium ’ua.’; vö. →liktárium].. Lásd még: cseh lektvar R., N. lekvar, lekvár ’ua.orvosság’, N. lekvár
’gyümölcsíz, lekvár.’
Nyr. 62: 79; KSzlJsz. 310; TESz.

lel A: A13. Jh/ lelhetneýnc sz. (KT.); 1372 u./ lewlek (JókK. 10); 1416 u./¹ lėlè (BécsiK. 51); 1515 k.
lÿle (AporK. 164); 1529 e. lwlz (VirgK. 46); 1585 lél (Cal. 412) J: 1. A13. Jh/ ’[talál]; finden’ # (↑); 2. [~i
a hideg] 1416 u./² ’hideglelése van; das Fieber schüttelt einen’ (MünchK. 27); 3. 1518 k. ’valami ér
valakit; treffen, jmdm geschehen’ (SándK. 26); 4. 1542 ’keres, kér; suchen, um etw bitten’ (LevT. 1: 20)
Sz: ~és 1372 u./ meglewleʃerewl (JókK. 36) | ~et [meg~] 1416 u.² m̅ glelète sz. ’[?]; Finden’ (MünchK. 5);
[hideg~] 1416 u./² ’[?]; Fieberfrost’ (MünchK. 36vb) [csak EWUng.]; 1865 ’[?]; Befund 〈Med〉’ (CzF.)
[csak EWUng.]; 1871 ’[?]; Fund 〈Archäologie〉’ (NSz.) [csak EWUng.] | meg~etezik 1416 u./¹
meglelètezic ’megbetegszik; erkranken’ (BécsiK. 317) | ~etezet 1416 u./¹ lelètezètet ’betegség; Krankheit’
(BécsiK. 188) | ~emés 1416 u./¹ lelèmeʃec ’találmány; Erfindung’ (BécsiK. 189) | ~etezetes 1416 u./²
lelèteʒèteʃekèt ’beteg; krank’ (MünchK. 43) | ~ette 1416 u./² hideg leletté Verbaladv (MünchK. 14rb)
[csak EWUng.] | ~edzik 1527 leeledzett (ÉrdyK. 118) | ~emény 1560 leleményemet (OklSz.) | ~enc 1835
lelencz (Tzs. Findelkind).
Bizonytalan eredetű, esetleg örökség a finnugor korból. ⊗ Vö.: finn löytä-: ’talál’;észt leida-: ’talál’
[fgr. *leβδä- ’talál’].. A távoli rokonság mellett a magyarázat másik gyenge pontja az, hogy a finn és az
észt szó származékként a lő etimológiai családjába is tartozhat; ehhez a lehetőséghez vö.: ang. hit
’(meg)üt, (el)talál’ : ; svéd hitta ’talál’. A 4. jelentés metonímia az eredeti 1. jelentés alapján. A lelenc
származék tudatos szóalkotással keletkezett a nyelvújítás idejénfegyenc, kedvenc stb.
TESz.; UEW. 247

lélegzik A [1]: 1395 k. ? lelekuʒ (BesztSzj. 101.); 1506 lelegzetethees sz. (WinklK. 94); 1604
Lélekzoͤ gege sz. (MA.); 1683 Lélekzik ▼ (Adal. 1: 124); 1832 lélekezzék (TudGyűjt. 1832. 6: 84) J: 1.
1395 k. ? ’levegőt beszív és kilehel; atmen’ # (↑), 1506 ’ua.’ (↑); 2. 1757 ’valamiben leledzik, van; sich
befinden’ (NSz. – Vetsei: Geografia 66) Sz: ~et 1506 (↑).
Származékszó. ⊗ A lélek ’lélegzet’ -ből z igeképzővel. A szó belseji g zöngésedéssel keletkezett. A
lélek és lélegzik viszonyához vö. még a lélek tövének finnugor adatait; vö. még: lat. Spiritus ’szellő
lélegzet; szellem, lélek’: spiro ’lengedez (szél); lélegzik’. – A légzés ’EZ NEM KELL’ szóban is (1865
(CzF.) szóösszerántás a lélegzés (↑) származékból.
TESz.

lélek A [4]: E12. Jh/ lelic ert, lılkı ert (HB.); 1251 Zenth Lelewk hn. (CIFU. 5/7: 140) [csak EWUng.];
1335 Zenthlelek, Zenthleluk hn. (OklSz.); 1416 u./¹ lėlėc (BécsiK. 100); 1416 u./² lèlkèt (MünchK. 17);
1493 k. lewlkedeth (FestK. 142); 1533 lwͤ lketh (Komjáthi Benedek: NySz.); nyj. lílëk (ÚMTsz.) J: 1. E12.
Jh/ ’az emberi személyiségnek, az emberi élettevékenységnek fizikailag nem érzékelhető hordozója;
Seele’ # (↑); 2. 1251 ’[szellem, test nélküli lény]; Geist’ # (↑) [csak EWUng.]; 3. 1372 u./ ’az értelmi,
akarati és érzelmi jelenségek összessége, érzésvilág | szív; Gemüt, Psyche | Herz’ (↑); 4. 1372 u./
’lelkiismeret; Gewissen’ (JókK. 48); 5. 1416 u./¹ ’élet | öntudat; Leben | Selbstbewußtsein’ (BécsiK. 82);
6. 1456 k. ’lélegzet; Atem | Dunst’ (SermDom. 1: 311); 7. 1495 k. ’ember; Mensch’ (PiryH. 3); 8. 1519 k.
’erő, tehetség; Kraft, Fähigkeit’ (DebrK. 224); 9. [haupts in poss Synt] 1527 ’valaminek éltető eleme,
lényege; Geist, Wesen’ # (ÉrdyK. 523); 10. 1531 ’lelkierő, bátorság; Mut’ (TelK. 97); 11. [személyraggal]
1588–9 ’[kedvesem]; meine Liebe, mein Lieber 〈als Anrede〉’ (MNy. 75: 508) [csak EWUng.] Sz: lelki
1372 u./ lelkÿ (JókK. 88) | lelkes 1372 u./ lelkeʃeket ’[?]; Lebewesen’ (JókK. 146); 1804/ ’[?]; begeistert’
(NSz.) [csak EWUng.] | ~let 1416 u./¹ leleklètem ’lélegzet; Atem’ (BécsiK. 160) | lelkesít 1519 k.
loͤ lkoͤ ʃittetik meg sz. ’[?]; beseelen’ (DebrK. 171); 1791 ’[?]; ermutigen’ (NSz.) [csak EWUng.] | lelketlen
1527 lelkoͤ tlen ’[?]; bewegungslos, gefühllos’ (ÉrdyK. 17); 1813 ’[?]; erbarmungslos’ (NSz.) [csak
EWUng.] | ~telen 1604 Lelektelen (MA. Exanimális) | lelkendez 1767 Lelkendezek (PPB. Addenda) |
lelkesül 1789 lelkesǘl (NSz. – Szilágy Sám.: Henriás 152) | lelkész 1791 Lelkészek (NyF. 14: 37) | lekizik
1972 ’[?]; Innerliches, Vertrauliches besprechen’ (ÉKsz.) [csak EWUng.].
Alapnyelvi örökség, finnugor kori tővel és magyar képzéssel. ⊗ A tőhöz vö.: vog. (T.) lėl ’lélek’;osztj.
(V., O.) lil ’ua.lélegzet’;zürj. (Sz.) lol ’ua.szellem; élet élőlény’;votj. (Sz., K.) lul ’lélegzet szellem, lélek;
kedély, szív; élet’; finn löyly hőség 〈a fürdőben〉; gőz, pára; ? lp. N. liew’lâ ’gőz, pára 〈a szaunában〉’ [fgr.
*leβlɜ ’lélegzet, fuvallat, szellő; lélek’].. Megfelelői: ; juk. lūl, jūl ’füst’. A tő a magyarban a Lél, Lehel
tulajdonnevekben maradhatott fenn; vö.: 1075/lelu hn.; [1200 k.].Lelu szn.; stb. A végződése: -k
kicsinyítő képzőének, torok stb. A konkrét 6. jelentésen kívül feltehetőleg az 1–3. és 5. jelentés is finnugor
örökség. A többi az 1. és 2. jelentésből alakult ki.
NyH.; TESz.; MSzFE.; HBEl. 155

lélekszakadva A: 1705 Lélekszakadva (RákF.: Lev. 4: 590) J: ’[?]; in höchster Aufregung, außer
Atem’.
Összetett szó. ⊗ A lélek + szakadva ’EZ NEM KELL’ (< szakadige-va határozói igenévképzős alakja)
kapcsolatából létrejött alanyi alárendelés. Előzménye a lélek kiszakad a testből ’meghal, tkp. EZ NEM
KELL’ (1520 k.) szószerkezet lehetett. A lélekszakadva eredeti jelentése ’nagyon, szörnyen, halálosan’
lehetett. Az alaktanához vö.: verítékszakadva ’lélekszakadva tkp. EZ NEM KELL’ (1748). – Korábbi
megnevezés: lélekszakasztva ’EZ NEM KELL (?)’ (1618).
Nyr. 85: 338; TESz. :

lélekvesztő A: 1822 lélekvesztőt (NSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1822 ’kicsi, könnyen felboruló csónak;
schmaler, leicht umschlagender Kahn’ (↑); 2. 1855 ’könnyen felboruló más jármű; leicht umkippendes
Fahrzeug’ (NSz. – Jósika: Tud. leánya 3: 20) – De vö. 1787 Lélek vesztö́ ladikon ’[?]; leicht
umschlagender Kahn’ (NSz. – M. Musa 480); 1792 lélek vesztő tsónakon (NSz.) [csak EWUng.].
Különféle szószerkezetek jelzőjének önállósulása. ⊗ A lélekvesztő ladik (↑), lélekvesztő csónak (↑) stb.
szerkezetekből. A lélekvesztő a lélek + vesztő (< veszt ’elpusztít, megöl’) tárgyas alárendelő összetétele. A
jelentéséhez vö.: ném. Seelentöter, Seelentränker; ; or. душегубка; stb.: billenékeny csónak, lélekvesztő.
TESz.

lelkiismeret A: 1512 k. lelki esmereto̗ nk (WeszprK. 55); 1527 lelky yʃmeret (ÉrdyK. 29); 1604
Lelkieʃmeret (MA.) J: ’[?]; Gewissen’ #.
Összetett szó. ⊗ A R. lelke ismerete ~ lelki ismereti szószerkezetből, melynek eredeti jelentése ’saját
lelkének ismerete’; vö.: lelkünk ismerete ’saját lelkünk ismerete; lelkiismeretünk’ (1580). A szerkezet
tagjai: az -e ~ -i E/3. birtokos személyjeles lélek és ismeretismer. Az elsődleges jelöletlen birtokos
alárendelés jelzős alárendeléssé értékelődött át, mivel a nyelvérzék a lelki előtag -i végződését az-i
melléknévképzővel azonosította, ennek következtében pedig a szerkezet alaptagjáról is elhagyta a
birtokos személyjelet. – Ugyanezekből a tagokból birtokos személyjel nélküli összetétel: lélekismeret
’lelkiismeret’ (1636).
MNy. 51: 341; TESz.

léllah † A: 1395 k. lelah (BesztSzj. 585.); 1405 k. lellach (SchlSzj. 1145.); 1519 leellahot (JordK. 741)
J: ’lepedő | lepel, függöny; Bettuch | Tuch 〈als Hülle, Schleier〉, Vorhang’.
Német (f.-ném.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kfn.) lîlach, (baj.-osztr. R.) leylach (h. kor. úfn.) leilachen
többes számban, – ; ném. Leilach: ’(vászon)lepedő’vö.: [ném. Leinen ’lenvászon’ + Laken ’lepedő’]..
Megfelelői: ; szln. lilahen ’ua.’
TESz.; NMÉr.

leltár A: 1835 leltár (Tzs. Inventarium); nyj. lejtár (SzegSz.) J: 1. 1835 ’vagyontárgyak, áruk
mennyiségét, értékét feltüntető jegyzék; Inventar’ # (↑); 2. 1960 ’leltározás; Inventur’ # (Nyr. 84: 258).
Tudatos szóalkotással keletkezett összetett szó. ⊗ A lel ’megtalálás’ + tár² ’gyűjtemény’ összetétele. Az
előtagot a lel ’talál’ alapján konstruálták és itt főnévi értékben áll. A szó keletkezését a lat. inventarium:
’leltár’ [< lat. invenire ’rátalál’]. is befolyásolhatta. – Korábbi megnevezés: lelettár ’leltár, tkp. leletek
gyűjteménye’ (1833). – Nyelvújítási alkotás.
NyÚSz.; TESz.
 lemez A: 1395 k. lemes vas (BesztSzj. 454.); 1604 Lemezvas (MA. Czoroßlya); 1865 lemėz (CzF.)
[csak EWUng.] J: 1. 1395 k. ’ekevas; Pflugschar’ (↑); 2. 1807 ’lap; Platte’ # (Magy. Fűvészk. 14); 3.
1894 ’hanglemez; Schallplatte’ # (PallasLex. Grammofón).
Szláv jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. lemeš; szlk. lemeš; or. лемеш; stb.: ekevas [< szláv *lom- ~ *lem- ’tör’;
lásd még: ; lett lemesis;; litv. lemežis: ’ekevas’].. – A szóvégi s > z változás oka nem egészen világos. A 2.
jelentés tudatos nyelvújítói alkalmazás eredménye.
Nyr. 31: 171; KSzlJsz. : 311; TESz.

lemming A: 1799 Léming (NSz. – Fábián I.: Term. hist. 427); 1803 Lemming (NSz. – Szent-Györgyi:
Természeti dolgok 24); 1807 Leming (NSz. – Márton J.: Képes könyv 4: 46) J: ’az egérfélék családjába
tartozó, az északi féltekén élő, barnássárga színű, nagy csoportban vándorló rágcsáló; Lemming (Mydes
lemnus)’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Lemming;; ang. lemming;; fr. lemming;; dán lemming; stb.: lemming. A
dánból terjedt el [óész. germ. læ̂ minger ’ua.’].. – A magyarba elsősorban a németből került át. Állattani
szakszó.
TESz.

lemonya † A: 1525 k. ly̋ mony̋ a (MNy. 11: 39); 1530 lemoniath (MNy. 31: 195); 1603 lehmonia (Radv:
Csal. 3: 57); 1636 lémonya-... levével (Pázm. 6: 5) [csak EWUng.]; 1762 Limónia (NSz. – Mátyus I.:
Diaet. 1: 158) J: ’citrom; Zitrone’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (k.) limones többes szám (citrea) limonia, lemonium (h.) lemonia, limonia,
limonium: ’citrom’. Forrása: ; újperzsa līmū, līmūn ’ua.’, az ; arab laimūn, lemūn (N.) līmōn: ’ua.’.
Megfelelői: ; fr. limon;; ol. limone; stb.:
TESz.

len A: 1181 ? Lence sz. szn. (PRT. 8: 277); 1343 Leenattow hn. (OklSz.); 1395 k. len (BesztSzj. 475.);
1416 u./¹ lèn muztal (BécsiK. 130); nyj. lönye (ÚMTsz.) J: ’[?]; Flachs’ #.
Szláv jövevényszó. ⊗ Szln. lan, (V.) len;; szlk. l’an; or. лён; stb.: lenesetleg indoeurópai eredetű; vö.:
[lat. linum ’len; lenvászon’gót lein ’lenvászon’; stb.]..
KSzlJsz. 311; TESz.

lencse A: 1325 Lenche szn. (OklSz.); 1395 k. lenche (BesztSzj. 476.); 1552 leenche (OklSz.); 1805
lëncse (NSz. – Verseghy F.: Tiszta Magy. 121); nyj. löncse (MTsz.) J: 1. 1325 ? ’pillangós virágú, kerek,
lapos magú hüvelyes konyhanövény; Linse 〈Pflanze〉’ # (↑), 1383 ’ua.’ (OklSz.); 2. 1787 ’a szemgolyó
fénytörő része; Linse 〈Anat〉’ (NSz. – Mátyus I.: Ó és új Diaet. 1: 143); 3. 1789 ’folt, különösen
pigmentfolt; Linsenfleck’ (NSz. – Barcsay: Két N. Elm. 87); 4. 1799 ’átlátszó anyagból készült optikai
eszköz; Linse 〈Optik〉’ # (Márton Linse) Sz: ~´s 1383 szn. (↑).
Jövevényszó egy délszláv nyelvből. ⊗ Blg. леща: ’lencse 〈növény; a szemgolyó része; optikai
eszköz〉’;szb.-hv. leća: ’lencse 〈növény; optikai eszköz〉’;szln. leča: ’lencse 〈növény; a szemgolyó része;
optikai eszköz〉’? < [lat. lens ’lencse 〈növény〉’].. Lásd még: or. (R.) ляча ’ua.’. – A szó belseji n-hez vö.:
abroncs, dorong stb. A 2. és 4. jelentés feltehetőleg német minta alapján keletkezett. A metaforikus 3.
jelentéshez vö.: babos ’pettyes, pettyezett’bab. – Részben a magyarból: ; szlk. (N.) lenča ’lencse
〈növény〉.’
KSzlJsz. 312; TESz.

leng A: 1508 lengedoͤ zne sz. [ végződéssel] (NádK. 462); 1805 lënëg, lëng (NSz. – Verseghy: Ung.
Sprach. 118); 1860 ling (NSz. – Kemenes F.: Költ. 303) J: 1. 1508 ’〈szél〉 enyhén fúj; wehen, hauchen
〈Wind〉’ (↑); 2. 1560 k. ’mozog, inog; schwingen, sich hin und her bewegen’ # (GyöngySzt. 2434.); 3.
[főként teng-~] 1752/ ’tengődik; ein kümmerliches Dasein fristen’ (NSz. – Csíksomlyói miszt. 121); 4.
1805 ’lobog; flattern’ (↑) Sz: ~edez 1508 (↑) | ~e 17. sz. lenge (Thaly: VÉ. 2: 196) | ~et 1787 lengeli
(NSz. – Mátyus I.: Ó és új Diaet. 3: 217) || lendít A: 1784/ lendítsetek (NSz. – Ákáb I.: Éneás. 28) J: 1.
1784/ ’mozdít, indít; schwingen machen’ # (↑); 2. 1794 ’előrevisz; fördern, vorwärtsbringen’ # (NSz. –
Mátyási J.: Valami 103) || lendül A: 1803/ kelendűl (Csokonai: ÖM. 1/1: 182) J: 1. 1803/ ’mozgásba jön,
indul; sich schwingen’ # (↑); 2. 1856/ ’fejlődésnek indul; einen Aufschwung nehmen’ (NSz. – Arany Kk.
2: 55) Sz: ~et 1850 lendületnek (NSz.) [csak EWUng.].
 Onomatopoetikus eredetű szócsalád. ⊗ Eredetileg a lassú lebegő mozgás kifejezésére szolgált. A tő
egyfelől a lebeg, másfelől a reng szócsaládjával függ össze. A végződések különféle igeképzők. A leng 3.
jelentéséhez vö.: teng. – Ugyanebből a tőből gyakorító-műveltető képzővel: N. lentet ’ingadozva,
hajladozva megy; lassan kocog; lenget, lobogtat 〈a szél〉; stb.’ (1827). – A TESz.-ben található ’zúg, zeng’
jelentés valószínűleg hibásan feljegyzett adaton alapul, ezért feltehetőleg nem ide, hanem a renghez
tartozik.
ALH. 17: 4; TESz. lentet a. is; NytÉrt. 105: 27

lengyel A: 1086 Lengen szn. (DHA. 253) [csak EWUng.]; 1256 Lengel hn. (OklSz.); 1395 k. lengel
(BesztSzj. 77.); 1840 lengyën (MTsz.) J: fn 1. 1086 ’[lengyel ember]; Pole’ # (↑) [csak EWUng.]; 2. 1793
’egy fajta tánc, illetőleg ennek zenéje; Art Tanz bzw dessen Musik’ (NSz. – Bethlen I.: Posta Tzub 20) |
mn 1533 ’[a lengyelekkel kapcsolatos, rájuk vonatkozó]; polnisch’ # (Murm. 435.) [csak EWUng.].
Orosz jövevényszó. ⊗ Or. *lędžanъ, a *lędžaninъ ’lengyel, tkp. irtvány- vagy szűzföld lakója’ többes
számú birtokos esete [< szláv *lędo ’irtvány, szűzföld’].. Az orosz szó csupán bizánci görög és arab
forrásokból mutatható ki; vö.: ; gör. (biz.) Λενζανήνοι többes szám; ; arab laudzaaneh: ’lengyel’. Lásd
m ég : ; szb.-hv. (R.) Leđanin ’ua.’. – Az átvétel a honfoglalás előtt történt. A lengyen > lengyel
változáshoz vö.: ; lat. Antoniusszn. > ; m. Antal szn. A 2. jelentés önállósulással jött létre a lengyel tánc
’EZ NEM KELL’ szószerkezetből (1720). – A magyarból: ; szb.-hv. (R.) Lenđel ’lengyel.’
MNy. 5: 295, 43: 241; KSzlJsz. 312; TESz.

lent A: 1791/ lent (NSz. – Szentjóbi Szabó: Költ. 167) J: 1. 1791/ ’alacsonyabban fekvő helyen,
területen; unten’ # (↑); 2. 1816 ’〈rangsorban〉 alsóbbnak tekintett helyen, állapotban; auf niedrigerer Stufe
〈im Rang〉’ (NSz. – B. Pap F.: Vil. emb. 88) R: ~ebb 1816 lentebb ’[?]; weiter unten’ (NSz.) [csak
EWUng.] || lenn A: 1808 Len (SI.); 1821 Lenn (NSz.) [csak EWUng.] J: ’alacsonyabban fekvő helyen,
területen; unten’ #.
Megszilárdult ragos alakulatok. ⊗ Alapszava a lenn eredeti len változata lehet. Ez a le szóból jött létre
a z -n helyraggal. A lenn szóvégi nn-je nyúlás eredménye. – A lent alak a len változatból jött létre-t
helyraggal; vö.: kintkinn, fentfenn.
TESz. lenn a. is

lénung ∆ A: 1754 Lenungjokat (MNy. 60: 369); 1793 lénung (NSz. – Gvadányi: Rontó Pál 176); nyj.
lédungomat, lélung, lerung, lőnung (ÚMTsz.) J: ’zsold; Sold’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Löhnung: ’zsoldosztás, bérfizetés; zsold, bér’., (T.) liɛnung ’bérezés,
díjazás’, (szász Sz.) lẹ̄nuŋ ’munkabér kifizetése’ [< ném. Lohn ’bér, fizetség’].. – Az osztrák katonai
nyelvből került a magyarba.
TESz.

lény A: 1790 lőny (Nyr. 10: 309); 1792 löny (SzD. Való); 1812 lény (NyÚSz.) J: 1. 1790 ’a létező |
valóság; Wesen | Wirklichkeit’ (↑); 2. 1814 ’valóságosan létező egyed, teremtmény | ember; Geschöpf |
Mensch’ # (NSz. – Kazinczy: Munkái 1: 162); 3. 1815 ’valakinek egyénisége, legbensőbb valója; das
Selbst’ (NSz. – Kazinczy: Munkái 8: 264).
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ A leszigele- tőváltozatából -ny névszóképzőveltény.
A szót a lat. ens ’létező’megfelelőjeként alkották meg. – A lény alakot az eredeti lőny változatból
alakították át. Nyelvújítási szó.
NyÚSz.; TESz.

lényeg A: 1832 lényegileg r. (NSz. – Helmeczy: Jelenkor 1/2: 767) J: 1. 1832 ’a jellemző
tulajdonságok összessége; das Wesentliche, Substanz’ # (↑); 2. 1843 ’valakinek a lénye, személyisége;
Wesen’ (NSz. – Széchenyi: Hirlapi cikkei 2: 96).
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ A lény ’valakinek a legbensőbb valója’ főnévből jött
létre a -g névszóképzőveljelleg, kötegköt. – Nyelvújítási szó.
NyÚSz.; TESz.

leopárd A: 1533 Leopard (Murm. 539.); 1544 leopárd [?U] (RMKT. 2: 103); 1791 leopardusnak
(Verseghy F.: Világ tört. 2: Előszó 6) J: ’Afrikában és ; Leopard’.
Latin jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Lat. leopardus: ’leopárd’; – vö. még: ;ném. Leopard:
’ua.’. A latin szó a ;gör. λεόπαρδος: ’ua.’, tkp. ’oroszlánpárduc’ átvétele [< gör. λέων ’oroszlán’ + πάρδος
’párduc’].. Megfelelői: ang. leopard; fr. léopard; stb.: leopárd.
TESz.

lep fn † A: 1395 k. agler [ɔ: aglep] (BesztSzj. 590.); 1792 Ágy-lep (SzD. Lepel) J: ’takaró | lepedő;
Decke | Bettuch’ || lep ige A: 1456 k. lepik (SermDom. 2: 519); 1574 k. lépéc (Görcsönyi A.: NySz.) J: 1.
1456 k. ’takar, fed; bedecken’ # (SermDom. 2: 468); 2. [főként el~] 1456 k. ’nagy tömegben megszáll;
befallen’ # (↑); 3. [főként meg~] 1552 ’meglepetésszerűen ér, rajtakap valakit | rajtaüt; ertappen |
überfallen’ # (Heltai: Dial. Llb); 4. [meg~] 1813 ’csodálkkozást, meglepetést kelt, okoz; überraschen’ #
(NSz. – Ajtay Sám.: Erk. Tört. 99) Sz: ~edik 1456 k. lepedikh ’[?]; sich zudecken’ (SermDom.) | ~ed
1527 bel lepoͤ dee ’[?]; decken’ (ÉrdyK. 472) [csak EWUng.] | ~edék 1805 ? lepedék ’[?]; Belag 〈auf der
Zunge〉’ (NSz.) [csak EWUng.]; 1899 ’ua.’ (uo.).
Örökség a finnugor korból. ⊗ Vog. (T.) līp-: ’befed’.; ? zürj. (R.) leb ’széle, pereme valaminek; tető,
fedél’;votj. (Sz.) l'ip- ’befed’, l'ipet ’(ház)tető; fészer, kunyhó’; ;cser. (KH.) leweδä- ’befed’, lewäš ’tető,
fedél, takaró’; lp. (L.) liehppa: ’egyszerű sátor; deszkából készült szélfogó’ [fgr. *läppɜ ’tető, fedél;
befed’].. A szó belseji *pp > > m. p változáshoz vö.: epe, lép¹ stb. A szó eredeti igenévszói jellege a
magyarban sokáig megmaradt; az elavult főnév helyett a lepedő terjedt el. A lepedék származék
alaktanához vö.: lependék. – A lebeggel való összefüggése nem valószínű.
NyH.; TESz.; UEW. 241

lép¹ A: 1372 u./ veppek [~ik □] (JókK. 43); 1395 k. lepew sz. (BesztSzj. 944.); 1416 u./¹ vėpėc [~ik □]
(BécsiK. 38); 1719 lép (NSz.) [csak EWUng.] J: ’a járás egy mozdulatát végzi; schreiten, einen Schritt
tun’ # Sz: ~és 1416 u./¹ vepeʃe ’[?]; Schreiten, Gehen’ (BécsiK. 188); 1456 k. ’[?]; Schritt’ (SermDom. 2:
373) [csak EWUng.]; 1784/ ’[?]; Maßnahme’ (NSz.) [csak EWUng.]; 1937 ’[?]; Zug 〈im Schachspiel〉’
(uo.) [csak EWUng.] | ~ték 1834 (MathMűsz. Scala).
Valószínűleg örökség az ugor korból. ⊗ Vog. (T.) lǟp-: ’helye van, elfér’;osztj. (O.) lep-: ’helyet talál,
bemegy 〈szobába>, jól áll <ruha〉’ [ugor *läppɜ- ’bemegy, belép’].. A magyarázat szerint a lép alak az
elsődleges, melyből a vép változat hasonulással keletkezhetettlék. – A szó belsejéhez vö.: lep, lép² stb. A
magyarban végbement jelentésváltozáshoz vö. a fér jelentéseit. – A lépték nyelvújítási származékszó.
NyK. 62: 323; TESz. lépték a. is; MSzFE. lép² a. is

lép² A: 1319 ? Lepes sz. szn. (OklSz.) [csak EWUng.]; 1405 k. lep (SchlSzj. 429.) J: ’a hasüregben
levő, a vérrendszerrel kapcsolatos szerv; Milz’ #.
Örökség a finnugor, esetleg az uráli korból. ⊗ Vö.: ?osztj. (Kaz.) ʌepətne; zürj. (Sz.) lop;; votj. (Sz.,
K.) lup;; cser. (KH.) lepə; ? ; lp. (N.) dađ’ve; szam. jur. rapśā: ’lép’ [feltehetőlegfgr. (? uráli) *läppɜ
’ua.’].. A szó belseji *pp > > ; m. p változáshoz vö.: lép¹, szép stb.
NyH.; TESz.; MSzFE. lép¹ a. is

lép³ A: 1319 ? Lepes sz. szn. (OklSz.); 1430 k. lep (SchlGl. 2253.); 1538 leep (PestiN. M4) [csak
EWUng.]; 1560 k. le̜ p (GyöngySzt. 2479.) J: 1. 1319 ? ’főleg a fagyöngy bogyóiból főzött, kisebb
madarak fogására használatos ragadós anyag | ezzel bekent vessző; Vogelleim | Leimrute’ (↑), 1430 k.
’ua.’ (↑); 2. [~re csal, megy] 1584 ’az, amivel valakit rászednek, kelepcébe csalnak; Leim, Köder, Falle
〈abstr〉’ (Bornemisza Péter: NySz.).
KSzlJsz. 313; TESz.

lép⁴ A: 1319 ? Lepes sz. szn. (OklSz.) [csak EWUng.]; 1490 k. lepes meeʒ sz. (NagyvGl. 109.); 1528
léépes sz. (SzékK. 122) J: ’a méhek viaszépítménye, amelybe a mézet gyűjtik; Wabe’.
NytÉrt. 71: 44; TESz.

lepcses × A: 1766 leptses (NSz. – Mátyus I.: Diaet. 2: 126); 1793 leptsés (NSz. – Verseghy: Poézis 46);
1863 Lepcsės (Kriza: Vadr. 507); nyj. lepcsös (MTsz.) J: mn 1. 1766 ’trágás, mosdatlan szájú; unflätig
〈redend〉’ (↑); 2. 1775 ’lompos | piszkos; schlampig | schmutzig’ (NSz. – Bárótzi: Erköltsi mesék 4); 3.
1787 ’ronda; scheußlich’ (NSz. – Mátyus I.: Ó és új Diaet. 3: 407); 4. 1791 ’lucskos, sáros; quatschnaß’
(NSz. – M. Kurir 1387); 5. 1794 ’ügyetlen, lomha járású; im Gehen ungeschickt’ (NSz. – Gyarmathi S.:
Nyelvmester 2: 226); 6. 1803 ’fecsegő, locsogó; schwatzhaft’ (NSz. – Baróti Szabó: Magy.Vir. 323) |
1795 1. 1795 ’bohóc; Possenreißer’ (NSz. – Zsebalmanak 102); 2. 1878 ’fecsegő, csacska száj; der Mund
eines Schwatzmauls’ (Nyr. 7: 236) | | lepcsel × A: 1783 lebzsölték (NSz. – Rosthy: Zsidók 81); 1793
lepselni sz. (NSz. – Mátyus I.. Ó és új Diaet. 6: 204); 1843 lepcsel (MTsz.) J: 1. 1783 ’lefetyel, habzsol;
gierig trinken’ (↑); 2. 1793 ’fecseg, locsog | pletykálkodik; schwatzen | Klatsch machen’ (↑); 3. 1843
’pamacsol, locsol; anstreichen, besprengen’ (↑); 4. 1883 ’úszik | lubickol; schwimmen | planschen’ (Nyr.
12: 429) | | lepcseg × A: 1790 leptsegett (NSz. – Kóré: Embergyűlölés 48); nyj. lepcsëg (MTsz.) J: 1.
1790 ’tocsog; platschen’ (↑); 2. 1792 ’cuppog; schmatzen’ (NSz. – Nagyenyedi próba 151) || lepcsen × A:
1791 kőre leptsentet sz. (NSz. – Andrád S.: Magy. irásmód 3) J: 1. 1791 ’[bizonyos zajjal esik]; mit
einem gewissen Geräusch fallen’ (↑); 2. 1816 ’reccsen; knacksen’ (Gyarmathi: Voc. 99 [ɔ: 107]) ||
lepcsent × A: 1843 lepcsent (MTsz.) J: 1. 1843 ’pofon csap; ohrfeigen’ (↑); 2. 1865 ’reccsent; knarren
machen’ (CzF.).
Származékszó egy relatív fiktív tőből. ⊗ A relatív tő a -cs (< -s) gyakorító képzővel keletkezett. Az
abszolút tő a palatoveláris párhuzamosság alapján öszefügg a lopocskodik szócsalád tövével. Végződések:
különböző igeképzők, illetve az -s melléknévképző; ez utóbbi deverbális funkciójához vö.: piros, tilostilt
stb. A melléknévi 5. jelentéshez vö.: lipickel ’sántít, biceg’ (1792 (SzD.). – A lepcse ’békalencse;
pocsolya’ (1807) feltehetőleg, a lepecs ’vaskos tréfa; híg sár; pofon’ (1822) pedig biztosan elvonással
keletkezett a szócsalád tagjaiból.
TESz.

lépcső A [6]: 1604 Lépczoͤ (MA.); 1778 léptzéje (NySz.) [csak EWUng.]; 1834/ lépcsején (NSz.) [csak
EWUng.]; 1841 lépső (NSz. – Szemere B.: Büntetés 112); nyj. lípcső (Nyatl.) J: 1. 1604 ’grádics |
lépcsőfok; Treppe | Stufe’ # (↑); 2. 1900 ’víz duzzasztására gátakkal, zsilipekkel alkotott terasz; Staustufe’
(Acsády: MűszSz. Stufenwehr); 3. 1958 ’rakéta leválasztható része; Raketenstufe’ (NSz. – EH. márc. 8.:
5).
Belső keletkezésű, de keletkezésmódja bizonytalan. ⊗ A lép¹ige-cső névszóképzős számazéka lehet,
mely a furcsa, hágcsó stb. analógiájára keletkezhetett. De az is lehetséges, hogy egy relatív fiktív tövű
származékszóból jött létre szófajváltással. Ebben az esetben -ő képzős főnevesült melléknévi igenév
lehet. A relatív tő -s gyakorító képzővel keletkezhetett a lép¹-bőlkeres, olvas stb. A relatív tőhöz vö.:
lépcsel (1585 (SzT. általlépcsel) ; lépecskel (1570): lép(ked). – A R. lépcső ’lepedő’ (1708) a lep
szócsaládjába tartozik.
TESz.

lepedő A [6]: 1395 k. lepedeu (BesztSzj. 643.); 1506 lepo̗ do̗ ben (WinklK. 243); 1508 lepoͤ dec (NádK.
318); 1553/ Loͤ poͤ doͤ kboͤ l (TCr. E3a) [csak EWUng.]; 1789/ lepedejét (NSz. – Kazinczy: Lev. 1: 358);
1 8 6 3 lepėdőbe (Kriza: Vadr. 361); nyj. lepede, lepedé, lepidő, lepüddző (ÚMTsz.) J: 1. 1395 k.
’fekvőhely leterítésére használt vászon ágynemű | terítő; Laken, Leintuch’ # (↑); 2. 1560 k. ’[?]; Decke’
(GyöngySzt. 2847.) [csak EWUng.]; 3. 1560 k. ’[fátyol]; Schleier’ (GyöngySzt. 3521.); 4. 1961
’terjedelmes papírlap, különösen kitöltendő űrlap; großes Formblatt’ (ÉrtSz.).
Származékszó szófajváltásának eredménye. ⊗ A leped ’(be)fed, takar’lepige) -ő képzős folyamatos
melléknévi igenevének főnevesülése. Eredeti jelentése ’takaró’ lehetett. A 1. és 2. jelentés ebből
keletkezett jelentésszűküléssel. A 4. jelentés metafora az 1. jelentés alapján.
TESz.

lepel A: 1269 ? Lepled sz. hn. (ÁÚO. 8: 228–9); 1372 u./ leplebe (JókK. 64); 1416 u./¹ lèpėlbèn
(BécsiK. 44); 1504 Gyngyesleppel (OklSz.); 1533 Leppewl (OklSz.); 1599 lepely (Csáktornyai Mátyás:
NySz.); 1713 lepélnél (Kis-Viczay 78) J: 1. 1372 u./ ’ruhadarabként a testet burkoló kelme; Hülle,
Schleier’ (↑); 2. 1416 u./¹ ’takaró | ágytakaró; (Bett)dekke’ (↑); 3. 1789 ’megtévesztő külső forma, álca;
Deckmantel’ (NSz. – Szilágyi Sám: Henriás 51); 4. 1792 ’lepedő; Leintuch’ (SzD.); 5. 1865 ’virágban a
csésze és a bokréta helyét pótló színes külső takaró; Blütenhülle’ (CzF.) Sz: leplez 1793 sz. ’[?];
bemänteln’ (NSz. – Kazinczy: HerderPar. 59).
Származékszó, keletkezésmódja azonban bizonytalan. ⊗ A lep ’takaró; befed ’ igenévszóból
-ldenominális vagy deverbális névszóképzővel. – A leplez származék a nyelvújítás korában keletkezett.
TESz.

lependék × A: 1590 Lependek, leppendek (SzikszF. 71, 72); 1604 Leppendéc (MA. Papílio); nyj.
lëpëndik (Nyr. 58: 14) J: 1. 1590 ’lepke; Schmetterling’ (↑); 2. 1794 ’bármely röpülő rovar; fliegendes
Insekt jeglicher Art’ (NSz. – Dugonics: Gyapjas vitézek 1: 236); 3. 1865 ’egyes fák termésén a mag körüli
hártyás szárny; Flügel, Flügelfrucht 〈Bot〉’ (CzF.).
Származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő a lepke szócsaládjának tövével azonos. A végződések -dék
névszóképző; vö.: lepedéklep; vö. még: vakondok. A szó belseji n vagy mozzanatos képző, vagy
szervetlen járulékhang lehet. – Más névszóképzővel keletkezett ide tartozó szavak: lepencs (1834); le-
pencsék (1834); lepke.
TESz.

lepentyű × A: 1590 e. lepentöcske [U] sz. (Balassi: ÖM. 1: 170); 1631 leppentyuͤ -...-után (Káldi: Préd.
1: 285); 1661 libbentő (KárOkl. 4: 420); 1664 Lepentyuͤ k (Lippay: Posoni Kert 2: 236); 1688 lebbentyüvel
(Radv: Csal. 2: 376) J: 1. 1590 e. ’lepke; Schmetterling’ (↑); 2. 1661 ’lebegő, fityegő dísz;
herabhängendes Zierwerk’ (↑); 3. 1673 ’a szarvasmarha álla alatt lelógó húsos bőr; Wamme’ (Amoa
Comenius: NySz.); 4. 1766 ’ruhadarab lobogó szárnya; Lappen 〈an Kleidungsstücken〉’ (Bod Péter???:
NySz.); 5. 1838 ’ellenző, védernyő 〈gyertyáé, kéménynyílásé stb.〉; Schirm 〈am Kerzenhalter, Schornstein
usw〉’ (Tsz.).
TESz.

lepény A: 1395 k. lepy̋ n (BesztSzj. 1267.); 1405 k. lepen (SchlSzj. 1858.); 1453 lepenies sz. szn.
(TörtTár. 1882: 529, ); 1519 lepeent (JordK. 294); 1590 lepéńt (Károlyi Gáspár: NySz.); nyj. lepent □
(ÚMTsz.), lepin, lepíny (ÚMTsz.) J: 1. 1395 k. ’egy fajta lapos sütemény; Art flacher Kuchen, Fladen’ #
(↑); 2. 1655 ’nagyjából kerek alakú szerv, amely a magzat méhen belüli fejlődését biztosítja, méhlepény;
Mutterkuchen’ (Apáczai Csere János: NySz.); 3. 1894 ’cipó; Brotlaibchen’ (Nyr. 23: 359).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A 2. jelentés a lat. placenta ’lepény’, (tud.) ’méhlepény’ alapján jött létre. A 3.
jelentés: metafora az 1. jelentés alapján. – A ;szb.-hv. lepinja ’lapos kalács, lepény’ vagy a szlk. (N.)
lepenec, lepeň, lepíň ’ua.’ szóból való származtatása alig valószínű: időrendi és szóföldrajzi okokból arra
következtethetünk, hogy inkább ezek a szavak származnak feltehetőleg a magyarból. A lapossal való
származásbeli kapcsolata sem meggyőző.
KSzlJsz. 684; TESz. lepény² a. is; UElSk. 339

lepényhal A: 1500 lepenhal (OklSz.); 1520 k. lepinhal (MNy. 31: 126); 1580 lepényhalat [?U]
(Telegdi Miklós: NySz.) J: 1. 1500 ? ’[pénzes pér]; Äsche’ (↑), 1590 ’ua.’ (SzikszF. 83); 2. 1590 ’kölönte,
küllő; Groppe, Gründling’ (SzikszF. 81) – De vö. 1319/ Lepenthow hn. ’pénzes pér; Äsche’ (OklSz.).
Összetett szó. ⊗ A lepény (↑) + hal² szavakból; tautologikus. A lepény jövevényszó egy déli vagy
nyugati szláv nyelvből; vö.: szb.-hv. lipan, lipen; szln. lipan; cseh lipan;; szlk. lipeň: ’pénzes pér’
[tisztázatlan eredetű].. – A 2. jelentés metaforikus.
KSzlJsz. 314; TESz. lepény¹ a. is

lépfene A: 1861 lépfenés sz. (NSz. – Otsváry: Hongy. védk. 31) J: ’főleg patás háziállatokon
jelentkező fertőző betegség; Milzbrand’.
Összetett szó. ⊗ A lép² + fene ’fekélyes betegség’ jelöletlen birtokos jelzős alárendelő összetétele. Az
utótag arra utal, hogy ez a betegség a lép heveny duzzanatával jár. A jelentéséhez vö.: farkasfenefarkas-,
rákfene stb.
TESz.

lepke A: 1467 ? Lepke szn. (OklSz.); 1673 lepkéc (Amos Comenius: NySz.) J: 1. 1673 ’bogár; Käfer’
(↑); 2. 1702 ’pillangó; Schmetterling’ # (Miskolczi Gáspár: NySz.); 3. [auch als Attr] 1787 ’könnyellmű |
csapongó ember; leichtsinnige, flatterhafte Person | Prostituierte’ (NSz. – Orczy: K. H. Révai Aj. 7).
Onomatopoetikus eredetű, keletkezésmódja azonban bizonytalan. ⊗ Feltehetőleg szóösszerántással és
főnevesüléssel jött létre a lebeke ’lobogó; lebegő’ (1516–8 (MNy. 13: 272) szóból. Ez -e képzős
folyamatos melléknévi igenév (vö.: cinege, fejsze stb.) a lebegből, melynek hangalakját a -ke kicsinyítő
képző befolyásolhatta. A lebeke > lepke változás egyik lépését mutatja a csak jóval későbbi időből adatolt
lebke ’lebegő; könnyű; légies’ (1825). Azonban az is lehetséges, hogy a lepke közvetlenül a lebeg
szócsalád tövéből jött létre a -ke kicsinyítő képzővel. A kétféle magyarázathoz vö.: cinke, fecske stb. A
jelentéshez vö. még: lependék, lepentyű, lövöldék. – Hasonló hangalakú, ’lepke’ jelentésű szavak más
uráli nyelvekben is vannak: vog. (T.) läpä·k; cser. (KH.) ləpə; finn liippo, liipukka; szam. jur. lib’erāpco;
stb.; a lepke szóval való közvetlen öszefüggésük azonban nem valószínű. – A N. lepe ’lepke’ (1784)
ugyanabból a tőből keletkezett vagy a folyamatos melléknévi igenévképző vagy a kicsinyítő képző -e-vel;
ha eredetileg igenév volt, főnevesülés történt.
MNy. 13: 272; Nyr. 58: 50; TESz.; FiktI. 103

leppeg × A: 1604 Leppegoͤ sz. (MA. Tarántula); 1863 leppėgő sz. (Kriza: Vadr. 507) J: 1. 1604 ’lassan,
lomhán megy, ballag; langsam gehen, trotteln’ (↑); 2. 1708 ’nehezen, bárgyú módon beszél | dadog; wie
ein Tölpel sprechen | stottern’ (PP. Balbūtio) | | lepped × A: 1851 leppedő sz. (NSz. – Csengery A.:
Szónokok és statusf 149) J: ’lassan, vontatottan beszél; langsam, gedehnt sprechen’.
Onomatopoetikus eredetű szócsalád. ⊗ A tő a lebeg, leffeg szócsaládjáéval függ össze. A végződés
gyakorító képző.
TESz.

lepra A: 1857/ lepra (NSz. – Széchenyi: Szat. 268) J: fn 1857/ ’bélpoklosság; Lepra’ (↑) | mn 1930
’hitvány; aasig, sauschlecht’ (Zolnay–Gedényi).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (tud.) lepra: ’lepra’ [< gör. λέπρα ’kiütés, mely a bőrt érdessé, pikkelyessé
teszi; lepra’; l. még gör. λέπω ’lehánt, lehámoz’].. Megfelelői: ném. Lepra;; fr. lèpre; stb.: lepra. – A
melléknévi jelentés az argóból terjedt el.
TESz.

lépten-nyomon A: 1823 lépten nyomon (NSz. – Pucz Ant.: Nyári rózsák 176); 1848/ lépten-nyomon
(NSz.) J: ’[?]; auf Schritt und Tritt’ #.
Összetett szó, ikerszó. ⊗ A lépten ’lépéssel’ (< lép¹-t névszóképzős és -nszuperesszívuszragos alakja) +
nyomon ’EZ NEM KELL’ (a nyom főnév -n szuperesszívuszos alakja). Az összetételi tagok olyan tér-
vagy időbeli jelentéskapcsolatban állnak egymással, mint a hébe-hóba, nyakra-főre stb.
TESz.

ler × A: 1878 lérbe (NSz. – Vértesi A.: Nyom. isk. 48); 1890 ler (Nyr. 19: 384) [csak EWUng.]; nyj.
͜ rëe͜ n (FelsSz.) [csak EWUng.], lehér, lern, rehel, rel, rém, ren, rér, rőhen (ÚMTsz. rer) , rédli, rejni
(MTsz.!!!) J: ’tűzhely sütője; Bratrohr am Herd’.
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) râʽn, rèʽn, rèʽl, rèrl (B.) röhr’n, (h. baj.-osztr.)
ręªn, – ném. Röhre:: ’kályha vagy tűzhely sütőtere’ [< ném. Rohr ’cső’].. Megfelelői: ; szb.-hv. (N.)
rérna, rérn ’kályha vagy tűzhely sütőtere’. – A változatok többszörös átvételre utalnak. A r > l
hangváltozás a magyarban zajlott le.
TESz.

les fn A: 1086 ? Lessu hn. (DHA. 238) [csak EWUng.]; 1113 ? Cullese hn. (Fejérpataky: Kálmán kir.
okl. 57); 1138/ Lesudí sz. szn. (MNy. 32: 132) [csak EWUng.]; 1269 yspanlesuy (OklSz.) [csak EWUng.];
1299 Bichach lesi (uo.) [csak EWUng.]; 1604 Léʃtvetec (MA.) J: 1. 1086 ? ’[rejtett figyelőhely | figyelő
helyzet]; Anstand 〈in der Jägerspr〉 | Lauer, Versteck’ # (↑) [csak EWUng.], 1269 ’ua.’ (↑) [csak EWUng.];
2. 1490 k. ’kelepce, csel; Hinterlist, Hinterhalt’ (NagyvGl. 102.); 3. 1903 ’lesállás 〈sportban〉; Abseits 〈im
Fußball〉’ (Nemzeti Sport 1903. 32.: 8) || les ige A: 1219/ Leʃeu sz. szn. (VárReg. 72.); 1372 u./ leʃezÿvala
sz. (JókK. 41); 1416 u./¹ lèʃèlkednèc sz. (BécsiK. 190); 1693 lés (Rimai János: NySz.) J: 1. 1219/
’[elrejtőzve néz, figyel]; lauern’ # (↑); 2. 1530 ’[feszülten vár]; aufpassen, gespannt warten’ # (Arch. 86.);
3. 1803 ’valakit feszült figyelemmel hallgat; lauschen’ # (NSz. – Édes Gerg.: Íram. 201) Sz: ~ez 1372 u./
leʃeʒÿuala ’[?]; beobachten’ (JókK. 41) | ~el 1416 u./¹ lèʃèlkedètekèt sz. ’[?]; lauern’ (BécsiK. 235) |
~elkedik 1416 u./¹ (uo.) | ~elkedet 1416 u./¹ ’kelepce, tőr; Falle’ (uo.) | eskedik 1470 leʃeʃcedik
’leselkedik; (auf)lauern’ (SermDom. 2: 242).
Örökség az ugor korból. ⊗ Vog. (T.) läć-, (AK.) lɔ̈̄ś- ’les, leselkedik’; ? osztj. (É.) lāśi ’les(hely)’, lāśi-
’les, leselkedik’ [ugor *läćɜ ’les(hely); les, leselkedik’].. – A szó belseji ; u g o r *ć > ; m . s
hangváltozáshoz vö.: hős, vés stb. A magyar szó megőrizte ősi igenévszói jellegét.
NyH.; TESz.; MSzFE.

lesbeteg × A: 1750 les-beteg (Wagner: Phras. 745) J: 1. 1750 ’nyúl; Hase’ (↑); 2. 1827 ’farkas; Wolf’
(TudGyűjt. 1: 22); 3. 1893 ’macska; Katze’ (MTsz.).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A jelentések egymáshoz való viszonya tisztázatlan. – Székely nyelvjárási szó.
TESz.
 lesipuskás A: 1863 lesipuskásnak (NSz. – Bérczy K.: Vadászrajz. 80) J: 1. 1863 ’orvvadász |
orvlövész; Wilderer, Wilddieb | Heckenschütze’ (↑); 2. 1881 ’kockázatot nem vállaló, de a kedvező
alkalmat kihasználó személy; einer, der günstige Gelegenheiten rasch zu nützen weiß’ (NSz. – Tomor F.:
Kor. tükre 90).
Összetett szó. ⊗ A les (ige) játszi szerepű -i folyamatos melléknévi igenévképzős alakja + puskás
’puskát viselő’puska; jelzős alárendelés. Az alaktanhoz vö.: rátarti. Az előtag rosszalló jelleggel arra utal,
hogy az orvvadász nemcsak a vadat, hanem a vadőrt is lesi. – Hasonló összetétel ugyanezzel az előtaggal:
lesipákász ’orvhorgász’ (1827).
TESz.

lestyán A: 1708 Léʃtyán-fǘ (PP.); 1760 u. lestyán (Nyr. 85: 213); nyj. lescsián, leostyán, lostyán
(ÚMTsz.), léstyihán (MTsz.), lóstya (NyIrK. 6: 283) J: ’egy fajta sárgás virágú gyógynövény!!!;
Liebstöckel; Levisticum officinale’.
Román jövevényszó. ⊗ Rom. leuștean, (N.) lăușteán, leoșteán, leuștén, leoșcán, lioșteán, liușteán.
’lestyán’ [? < m. (R.) lesten, a ; vö. →levestikom változata].. A szó a népi gyógyászat szavaként
voltaképpen visszakölcsönzés lehet. – A magyar alakváltozatok többszörös átvételre mutatnak. A lestyán
alak magánhangzó-kieséssel keletkezett.
VasiSz. 3: 246; UElR. 499; TESz.

lesz A [2/2]: 950 k. Λεβεδία sz. hn. (ÓMOlv.); 950 k. Λτούτικα sz. szn. (ÓMOlv.); 1138/ Leue sz. szn.
(MNy. 32: 204); E12. Jh/ legenec, levn (HB.); A13. Jh/ leʃcen □ (KTsz.); A13. Jh/ levt wala (KT.); A13.
Jh/ leýeʃʃen sz. (KT.); 1372 u./ leyendnek (JókK. 110); 1416 u./¹ lènd, lėzo̗ nc (BécsK. 5: 19); 1456 k.
leend (SermDom. 2: 759); 1456 k. lut sz. (SermDom. 2: 534); 1508 lizek (DöbrK. 34); 1578 lészen □
(NySz.); 1693 lívő sz. (MonÍrók. 15: 145); nyj. lessz (MTsz.) J: 1. 950 k. ? ’[?]; sein, existieren’ (↑),
1138/ ’ua.’ (↑) [csak EWUng.]; 2. E12. Jh/ ’valamivé válik; zu etw werden’ # (↑); 3. A13. Jh/ ’történik,
bekövetkezik; geschehen, werden’ # (KTsz.); 4. M13. Jh/ ’[?]; 〈Ersatzverb für versch Formen des Verbs
→ van¹〉’ (↑); 5. 1416 u./² ’születik | keletkezik; geboren werden | entstehen’ (MünchK. 16) Sz: lehet A13.
Jh/ (↑) | lehetetlen 1372 u./ lehettettlen (JókK. 21) | lehetetlenség 1372 u./ lehettetlenʃegnek (JókK. 77) |
lehetséges 1416 u./² lèhètʃèges (MünchK. 59).
Alapnyelvi örökség, finnugor kori tővel és magyar képzéssel. ⊗ A tőhöz vö.: zürj. (Sz.) lo- ’lesz,
keletkezik, történik, van’;votj. (Sz.) lu- ’lesz, van; lehet’;cser. (KH.) liä- ’ua.; ellik 〈tehén, juh, ló〉’; ? ;md.
(E.) l'evks, (M.) l'äfks ’〈állat〉 kölyke’; finn lie-: lienen, lienet stb. ’szabad, lehetséges, (talán) lesz’; lp.
(N.) lǣ-, læ-, lække- ’lesz, van, él, létezik’ [fgr. *le- ’lesz, van, él’].. Megfelelői: ; juk. le- ’ua.’. A
végződés az -sz gyakorító képző, mely előbb jelenidő-jellé vált, majd a tő része lett. A magyar tőben
jelentkező v elem (vö.: levő folyamatos melléknévi igenév) nagyobb valószínűséggel még az
ősmagyarban keletkezett hiátustöltő hang lehet, mert egyébként egy kétszótagú ige*v (vagy *j) elemét
csupán a lappra lehetne visszavezetni. A h helyett j hiátustöltőt tartalmazó változathoz vö.: bohó, fehér
stb.
NyH.; NyK. 52: 291; TESz.; MSzFE.; CIFU. 5/6: 60

lésza × A: 1477 ? Leza hn. (Csánki 1: 738); 1586 lesza (OklSz.); 1611 Léʃʒa (MA.); 1707 líszákkal
(MNy. 88: 508) [csak EWUng.]; 1841 lisza (MTsz.) J: 1. 1586 ’különféle célokra készült vesszőfonadék;
Flechtwerk zu versch Zwecken’ (↑); 2. 1611 ’rúd, karó; Stange, Pfahl’ (↑).
Szláv jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. lesa: ’sövénykerítés; vesszőfonadék’;szlk. lesa: ’gally-, vessző-,
fakerítés’;ukr. лiса: ’karám; kis sövénykerítés’; stb.; stb. [tisztázatlan eredetű].. – A 2. jelentés
metonimikus. – A lészka ~ liszka ’gyümölcsaszalónak vesszőből font táblája; vesszőfonadékból,
deszkából készített hordozható juhrekeszték’ (1792), mely az északkeleti nyelvjárások szava, végső soron
ugyanarra az etimonra megy vissza; a szlk. leska ’gallyból, vesszőből készített kis kerítés’ és az ; ukr.
лiска ’kis sövénykerítés, N. a gyümmölcsaszaló farácsa; vejszeféle halfogó eszköz’; stb.
KSzlJsz. 314; TESz. lészka a. is

lét A: 1292–7 Lethus sz. szn. (ÓMOlv. 109) [csak EWUng.]; 1416 u./¹ élo̗ letemèt (BécsiK. 254); 1416
u./² lėtėt (MünchK. 77ra); 1508 loͤ ttoͤ ket (NádK. 75); 1610 liteliben sz. (OklSz.) J: 1. 1292–7 ? ’[szülött];
Sprößling’ (↑), 1416 u./¹ ’ua.’ (↑); 2. 1416 u./² ’létezés, mivolt | állapot; Dasein | Zustand’ # (↑); 3. 1416
u./² ’születés | keletkezés; Geburt | Ursprung’ (MünchK. 81); 4. [birtokos személyraggal] 1495 e.
’valamivé válás; Werden zu etw’ (GuaryK. 44); 5. [birtokos személyraggal] 1526 ’valahol tartózkodás;
Aufenthalt’ (SzékK. 80); 6. 1826 ’a tudattól függetlenül létező valóság; Existenz, Realität’ (NSz. –
Verseghy: Lex. term. 384) Sz: ~el 1416 u./ letèle ’[?]; Sein’ (BécsiK. 201) | ~esít 1792 létesíteni sz. (Nyr.
3: 409) | ~esül 1792 létesülni sz. (Nyr. 3: 409) | ~ezik 1804 létezik (Nyr. 42: 79).
Származékszó. ⊗ A leszlë- tőváltozatából -t névszóképzővel; vö.: éteszik, téttesz stb. A jelentések az
alapszó jelentéséből fejlődtek ki; a 6. jelentés a nyelvújítás korában keletkezett filozófiai szakszóként.
TESz.

lét- 1. ~ige A: 1818 létíge (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; das Seinsverb’ | ~ok A: 1820 Lét-okság sz.
(NSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Existentialgrund’ | ~elmélet A: 1960 lételmélet (NSz.) [csak EWUng.] J:
’[?]; Existenzphilosophie’ || 2. ~alap A: 1831/ létalaposan sz. (NSz. – Kritikai Lapok 1: 49) J: 1. 1831/
’[?]; Grundlage’ (↑); 2. 1863 ’alapvető tényező | létminimum; grundlegender Faktor | Existenzminimum’
(NSz. – Kerkapoly: Észtan 2: 14) | ~feltétel A: 1848 létfeltétel (NSz. – Kossuth: ÖM. 13: 868) J: ’[?];
Lebensbedingung’ | ~kérdés A: 1848/ létkérdése (NSz. – Kossuth-Eml. 1: 170) J: ’[?]; Lebensfrage’ |
~jogosultság A: 1 8 7 7 létjogosultsága (NSz. – II. Kákay A.: Fény és árnykép 99) J: ’[?];
Daseinsberechtigung’ | ~érdek A: 1898 létérdeke (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Lebensinteresse’ |
Ilyenek még: ~minimum ’[?]; Existenzminimum’ (1899: AkÉrt. 10: 571); ~szükséglet ’[?];
Lebensbedürfnis’ (1899: NSz. – Bp. Szemle 98: 172) || 3. szám A: 1848/ létszámban (NSz. – Kossuth:
ÖM. 13: 868) J: ’[?]; Personalbestand’ #.
Tükörfordítások előtagja, azonos a →léttel. ⊗ A tükörfordítások német minta alapján keletkezett
összetett szavak; az 1. csoporthoz vö.: Seinsverb, Existenzphilosophie stb.; a 2. csoporthoz vö.:
Lebensbedingung, Lebensfrage stb. A létszámban-ban, mely a fenti szavak analógiájára keletkezett, az
előtag a jelenlevő személyekre vonatkozik. – Mindegyik nyelvújítási szóalkotás.
TESz.

letácsol × A: 1700 k. letátsollyák [l-j] (Rozsnyai: HorTurc.: Bakos 143) J: ’lehurrog, elnémít; zum
Schweigen bringen’.
Összetett szó. ⊗ A le igekötő + tácsol ’lehurrog, elnémít’ szavakból (1700 k.). Az előtag nyomatékosító
szerepben áll. Az utótag román jövevényszó: a tăcea ’hallgat’, taci ’hallgass!’ [lat. tacere ’hallgat’].. A
jelentéstanához és alaktanához vö.: kussol. – Az utótaghoz más igekötők is járulnak; vö.: megtácsol (1700
k.); eltácsoltat (1764): elnémít.
Infl. tácsol a. is; TESz.

letargia A: 1804/ lethargiának (I. OK. 30: 256) [csak EWUng.]; 1888 letargia (NSz. – Szüry D.: Ég
34) J: 1. 1804/ ’[a külvilág iránti közöny]; Teilnahmslosigkeit’ (↑); 2. 1810/ ? ’[álomkór]; Schlafsucht’
(NSz.) [csak EWUng.], 1895 ’ua.’ (PallLex.) [csak EWUng.] Sz: ~´s 1849 lethargiás ’[?]; lethargisch’
(NSz.) [csak EWUng.] || letargikus A: 1835 Lethargicus [es. nem m.] (Kunoss: Gyal.); 1847 lethargicus
(NSz.) [csak EWUng.]; 1894/ letargikus (NSz. – herczeg F.: Mesék 67) J: 1. 1835 ? ’álomkóros;
schlafsüchtig’ (↑), 1847 ’ua.’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1891 ’közönyös; teilnahmslos’ (Füredi: IdSz.).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. lethargia: ’aluszékonyság, álomkór’, (tud.) ’a külvilág iránti közöny’ [< gör.
ληϑαργία ’aluszékonyság, tkp. valószínűleg feledékenység következtében fellépő tunyaság, tétlenség vagy
esetleg kóros feledékenység’]. | lat. lethargicus ’álomkóros’ [< gör. ληϑαργικός ’ua.’].. Megfelelői: ném.
Lethargie, lethargisch; ; fr. léthargie, léthargique; stb.: letargia, ’letargikus.’
TESz.

létra A: 1416 u./¹ laitorakat (BécsiK. 267); 1493 laytrarwdath (OklSz.); 1498 laytorya-ffogh (OklSz.);
1508 raitol'aia (DöbrK. 423); 1533 Reitolia (Murm. 1752.); 1595 latoria (Ver. 94); 1653 létra (OklSz.);
1823 lajtort (Nyr. 10: 217); 1828 réttya (TudGyűjt. 10: 70); nyj. lajtërgya, latira, rétoha, réturha (MTsz.),
létyra, rëtyjȧ, rékja, rétrȧ (ÚMTsz.), rítoja (Nyatl.) J: 1. 1416 u./¹ ’fokokkal ellátott eszköz, amelyen
felmászva magasabb helyre lehet jutni; die Leiter’ # (↑); 2. 1493 ? ’szekéroldal; Wagenleiter’ (↑), 1594
’ua.’ (MNy. 61: 242); 3. [ma főként hang~] 1743 ’zenei skála; Tonleiter’ (AkNyÉrt. 5/11: 51); 4. 1825
’magas ember; hochgeschossener Mensch’ (NSz. – Lex. Bud. 87).
Német (feln.) jövevényszó, valószínűleg szláv közvetítéssel is. ⊗ Ném. Leiter ’létra; létraszerű
szekéroldal’, (kfn.) leiter, leitere ’ua.’, (B.) latter ’létra’, (h. kor. úfn.) laitter ’ua.’, (h. baj.-osztr.) oªttª
’ua.’, (E.) letər ’ua.’; – vö. még: szb.-hv. lotra ’létra; létraszerű szekéroldal’, (Kaj. R.) lojtra, lojtre többes
szám ’létra’; ;szln. lojtra ’ua.’;szlk. (N.) lojtra ’ua.létraszerű szekéroldal’. A németben indoeurópai
eredetű; vö.: ;gör. κλίνω ’hajlik, nekitámaszkodik’;ang. (óang.) hlǣnan ’támaszkodik’; stb. – A változatok
többszörös átvétel eredményei lehetnek, de levezethetők a feltehetőleg legrégibb lajtra változatból. A
háromszótagos változatok valószínűleg a mássalhangzó-torlódás feloldásával keletkeztek. A lajtra > létra
változáshoz vö.: ganaj ~ gané, paraj ~ paré stb. A lajtorja végződése a magyarban keletkezhetett, ennek
módja azonban tisztázatlan. Az rj > rgy, illetverj > rny hangváltozáshoz vö.: borjú, varjú stb. Számos
változat keletkezésében hangátvetés is közrejátszott. A 3. jelentés a ; lat. scala ’létra, hangskála’ vagy a
;ném. Tonleiter ’ua.’ mintájára keletkezhetett. A 4. jelentés metafora az 1. jelentés alapján.
NyK. 46: 301; StSl. 2: 95; TESz.

lett A: 1801 Lettek (MNy. 61: 92) J: fn 1801 ’lett ember; Lette’ (↑) | mn 1882 ’a lettekkel kapcsolatos,
rájuk vonatkozó; lettisch’ # (MagyLex. 11: 323).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Lette;; ang. Lett;; fr. Letton, Lette; stb.: lett. Lásd még: ; lat. (k., h.) Letti
többes szám, Lettus ’ua.’. Forrása: ; lett Ɫate hn. 〈a litván határhoz közeli patak Lettországban〉. A
németből terjedt el. – A magyarba elsősorban a németből került át; a magyar szó alakjához vö.: baskír. –
A R. lettus ’lett’ (1800) a hazai latinból (↑) származik.
MNy. 61: 92; TESz.

leuzat † A: 1372 u./ leuʒatot (JókK. 68) [csak EWUng.] J: ’[?]; Skandal’ || leuság † A: 1470 lewʃager
(SermDom. 2: 394) [csak EWUng.] J: ’[?]; Skandal’.
Valószínűleg származékszavak egy fiktív tőből. ⊗ A szótő ismeretlen eredetű. A végződések a -zat,
illetve -ság névszóképzők lehetnek; vö.: szózatszó, csillagzatcsillag, illetve sokaságsok, szomjúságszomjú
stb. Mivel a tő ismeretlen eredetű, a szó kiejtése bizonytalan. – Esetleg ide tartoznak: leubezes
’pimaszság; pimasz ember’ (1500 k. (Gl.); libező ’szószátyár; kerítő’ (1560 k. (GyöngySzt. 765). – A
szavakra csak néhány adat található; a 16. sz. végére már kihaltak.
NyK. 28: 28

levegő A: 1615 levegőben [?U] (MNy. 6: 357); 1787 lebegő (uo.); 1805 levëgö́ nkben (NSz. – Verseghy
F.: Ung. Sprach. 425); 1863 levögő (Kriza: Vadr. 446) [csak EWUng.] J: 1. 1651 ’a földet körülvevő, az
élőlények által belélegzett anyag; Luft’ # (↑); 2. 1788 ’szabad tér | olyan hely, ahol a levegő nincs elzárva,
szabadon mozoghat, cserélődhet; das Freie | freie Luft’ # (NSz. – Gelei J.: Halló 1: 291); 3. 1789
’légnemű, gáznemű anyag; luftartige, gasförmige Substanz’ (NSz. – Rácz S.: Physiologia 241); 4. 1831
’nem számító személy, dolog, semmi, senki; Niemand, Nichts’ (NSz. – Széchenyi: Vil. 143); 5. 1834
’valamely emberi közösségben uralkodó hangulat; allgemeine Stimmung, Atmosphäre’ (NSz. – Jakab I.:
Fal. lak. 121) Sz: ~zik 1879 levegőzzön (NSz. – Gárdonyi G.: Menyasszony 122) – De vö. 1636 levegő-
ég ’[?]; Luft’ (NySz.) [csak EWUng.].
Egy szószerkezet jelzőjének önállósulása. ⊗ A levegő ég szerkezetből (↑). Ennek első tagja a ’mozgó’
jelentésű levegő, mely -ő képzős melléknévi igeneve a leveg nek (ez a lebeg változata); a szerkezet
második tagja az ég² ’levegő’. A szó eredetileg a levegő mozgására utalhatott. – A nyelvújítás korában
terjedt el.
MNy. 6: 356, 10: 34; TESz.

levél A: 1067 k./ Leveluky sz. hn. (ÁÚO. 1: 26); 1372 u. leuelet (JókK. 141); 1416 u./¹ lèuèli (BécsiK.
65); 1527 byzon leweel (ÉrdyK. 298); 1553/ loͤ uelet (TCr. Xla); 1790 levelbe (Kazinczy: Orpheus 1: 387)
J: 1. 1372 u./ ’távollevő(k)höz intézett írásbeli közlés; Brief’ # (↑); 2. 1395 k. ’növényeknek lapos,
lemezszerű része; Blatt einer Pflanze’ # (BesztSzj. 805.); 3. [gyakran jelzővel] 1416 u./² ’okiratjellegű
írásos dokumentum; Adels-, Freibrief usw, Urkunde’ (MünchK. 49); 4. 1520 k. ’könyv lapja | papírlap;
Blatt, Seite 〈im Buch〉 | Zettel’ (BodK. 31); 5. [gyakran minősítő jelzőként] 1718 ’vékony fémlemez | lap
alakú tárgy; dünne Metallplatte | plattenförmiger Gegenstand’ (Mikes: TLev. 22); 6. 1783 ’újság; Zeitung’
(NSz. – M. Hírmondó 640); 7. 1888 ’vékonyra kinyújtott tésztalap; Blätterteig’ (Nyr. 17: 236) Sz:
levele(d)zik 1416 u./² meglèuèleʒēdic ’levelet hajt; Blätter treiben’ (MünchK. 59) | leveles 1421 Leweles
szn. (MNy. 77: 443) [csak EWUng.]; 1519 leweles ’[?]; blättrig 〈Pfanze〉’ (JordK. 226); 1559 ’[?]; eines
Verbrechens verdächtigt, brieflich verfolgt’ (SzChr. 174a) [csak EWUng.] | levelű [nur in Synt] 1470 k.
wͤ tleveleʃẃ (CasGl. 68.) | levelez 1565 leweleztek ’fölösleges levelétől, hajtásától megfoszt; entblättern,
Triebe entfernen’ (MNy. 62: 232); 1778 sz. ’[?]; Briefwechsel führen’ (KözlSz. 29/2: 83) [csak EWUng.].
Vitatott eredetű. ⊗ 1. Belső keletkezésű, származékszó egy fiktív tőből. A szótő a lebeg szócsaládjával
függ össze. A végződés -l névszóképzőfedél, kötélköt stb. Az elnevezés alapja, hogy a növényi levél
kisebb légmozgásra is könnyen meglibben. – 2. Örökség, ugor, esetleg finnugor kori tő magyar képzéssel.
A tőhöz vö.: vog. (T.) laptā ’levél’;osztj. (V.) li̮ wət ’ua.’; ? finn leve (lepeen birtokos eset) ’szálka,
pikkely, kis levél, lapocska, pehely’ [ugor (? fgr.) *lȣ̈pɜ, esetleg *lepɜ ’levél’].. A szó belseji *p > ; m. v
hangváltozáshoz vö.: ravasz, sovány. Végződése: -l névszóképzőfial. – Az eredeti jelentés mindkét
esetben a 2. jelentés lehetett. A 4. jelentéshez vö.: lat. folium ’(fa)levél; papírlap, teleírt lap’. Az 1. és 3.
jelentés a 4. alapján keletkezett; az 5. és 7. jelentés metafora az 1. jelentés alapján. A 6. jelentéshez vö.: ;
ném. Blatt ’növény levele; papír; újság, hírlap’; stb.
NyH.; TESz.; MSzFE.

levendula A: 1533 Leuendula (Murm. 1450.); 1552 Lauendula bokor (OklSz.); 1604 Levendolai sz.
(MA. Nárdinus); 1792 lavandula szaggal (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Lavendel (Lavandula)’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (k.) lavandula, lavendula, (h.) levendula, (tud.) lavandula: ’levendula’.
Valószínűleg a ; lat. lavare ’mos’ igére megy vissza. Az elnevezés azzal magyarázható, hogy ezt a
növényt használták a mosdó- és fürdővíz illatosatására. Megfelelői: ; ném. Lavendel;; ol. lavandula; stb.:
levendula.
MVir. 215; TESz.

levente A: 1568 leventas [lat végződéssel] (MonÍrók. 6: 223); 1573 lewantak (ÉlOsm. 262) [csak
EWUng.]; 1590 Leventök [?U] (MNy. 12: 179) [csak EWUng.]; 1706 levente (ÉlOsm. 262) [csak
EWUng.] J: 1. 1568 ’(török) katona; (freiwilliger türkischer) Soldat’ (↑); 2. 1573 ? ’hős, vitéz, daliás
harcos; Held, Recke’ (↑) [csak EWUng.], 1590 ’ua.’ (↑) [csak EWUng.]; 3. 1925 ’〈a két világháború
között〉 előzetes katonai kiképzést és irredenta-fasiszta szellemű nevelést nyújtó ifjúsági szervezetnek a
tagja; Mitglied einer Jugendorganisation zur vormilitärischen Ausbildung zwischen den beiden
Weltkriegen’ (NSz. – Bp. Hírlap okt. 14: 7).
Vándorszó. ⊗ Oszm. levent, levend ’önkéntes <főleg a török haditengerészetnél>, dalia; csavargó,
naplopó’; szb.-hv. R., N. lèvēnta (R.) ’török tengerész vagy katona, N. dalia; henyélő katona’újgör.
λεβέντης ’önkéntes a török haditengerészetnél; csavargó, naplopó’;rom. levent ’török tengerész; önkéntes
lovaskatona; dalia’; ol. (R.) levènte ’török tengerész; kalóz’; stb. Az oszmán-török terjesztette el [<
újperzsa lävänd ’szabad, független; (önkéntes) katona; kalandor; stb.’].. – A magyarba főként a szerb-
horvátból, a levent változat valószínűleg közvetlenül az oszmán-törökből került át. A 3. jelentés az adott
korszak patetikus, archaizáló szóhasználatát tükrözi.
MNy. 12: 305; KSzlJsz. 315; TESz.; ÉlOsm. 262

leves A: 1577 k. leweʃʃel (OrvK. 49) J: ’jórészt folyadékból álló főtt étel; Suppe’.
Származékszó szófajváltásának eredménye. ⊗ A leves ’bő levű, híg’lé főnevesülése. A szó keletkezését
különféle szószerkezetek is elősegíthették; vö.: 1395 k.leues kenӳer ’lébe aprított kenyér’; 1577 k.lewes
ete̊ k ’híg, folyékony étel’; stb. – Az a magyarázat, hogy a szó az ilyen szerkezetek jelzőjének
önállósulásával jött létre, téves.
TESz. leves¹ a. is

levestikom ∆ A: 1405 k. leuʃticū (SchlSzj. 860); 1435 k. leʃten, leuʃtek (SoprSzj. 195.); 1540 k.
leweʃtikon fw (MNy. 11: 133); 1570 lewestökömöt [?U] (MNy. 5: 464); 1577 k. Leweʃticomnak (OrvK.
60); 1592 Leuiʃticom (Cisio!!!: NySz.); 16. sz Leueʃtoc[om] (MNy. 39: 394); 1610 k. Libÿsticum (MNy.
11: 133) J: ’egy fajta sárgás virágú gyógynövény, lestyán; levescsík’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. ligusticum, (k.) levisticum, livisticum, lubisticum: ’lestyán’ [< lat. Ligusticus
’liguriai ’].. – A szó belseji s-hez vö.: árestál stb. Néhány korai változat szóösszerántással keletkezhetett.
A N. levescsík népetimológiás alakulat.
TESz.

lexikon A: 1626 lexikomok (Pázm. 5: 371) [csak EWUng.]; 1627/ Lexiconokkal (MNy. 66: 236); 1747
leksikon (GLEl.) [csak EWUng.]; 1783 Lekszikonnyát [n-j] (NSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1626 ’[szótár];
Wörterbuch’ (↑); 2. 1786 ’[betűrendes ismerettár, enciklopédia]; Enzyklopädie’ # (NSz.); 3. 1793/ ’[?];
Wortgut’ (uo.) [csak EWUng.] | | lexikális A: 1812/ Lexicális (NSz.) [csak EWUng.]; 1882 lexikális
(MagyLex. Lexikon) J: 1. 1812/ ’[?]; das Wortgut betreffend’ (↑); 2. 1847 ’szótárszerű; wörterbuchartig |
zum Wörterbuch gehörig’ (NSz. – Szépirod. Szemle 1: 412); 3. 1934 ’; im Lexikon enthalten
〈Wissensgut〉 | vielseitig, aber nicht tiefgründig 〈Wissen〉’ (NSz.) [csak EWUng.].
 A szócsalád időrendben legkorábbi tagja, a lexikon: latin (h.) jövevényszó. ⊗ Lat. (h.) lexicon: ’szótár’
[< gör. λεξικὸν (βιβλίον) ’ua.’ [< gör. λεξικὸς -ή -όν ’a szóra vonatkozó’]].. Megfelelői: ném. Lexikon
’enciklopédia; szótár’; ; fr. lexique ’szótár; szókészlet’; stb. A magyar szó 2. jelentése német hatásra
keletkezhetett. – A lexikális nemzetközi szó; vö.: ; ném. lexikalisch, lexikal; ; ang. lexical;; ol. lessicale;
stb.: szótári, szókészleti, lexikális, az angolban ’átfogó 〈ismeretek〉’ is. A legkorábbról az angolból
mutatható ki; a ; gör. λεξικὸν szóra (↑) megy vissza. A magyarba főként a németből került át.
TESz.

lézeng A: 1562 lezengoͤ sz. (Heltai Gáspár: NySz.); 1588 lezzegnec (Monoszlai András: NySz.); 1645
lézeng (Monumente Historica!!!: NySz.); 1669 lédzegoͤ sz. (Illyefalvi István: NySz.); 1679 lészegesz
(Diószegi K.István: NySz.) J: 1. 1562 ’kóborol, kószál, bolyong; herumschweifen, sich herumtreiben’
(↑); 2. 1585 ’kiröpül; ausfliegen’ (Cal. 378); 3. 1834 ’szédeleg, támolyog | lábadozik; schwindeln, wanken
| sich erholen’ (Kassai 3: 289).
Belső keletkezésű, valószínűleg onomatopoetikus eredetű. ⊗ A szótő a rezzeszt szócsalád tövével
függhet össze. A végződés -g gyakorító képző; a szó belseji n inetimologikus járulékhang. A 2. jelentés
csak szótárakból adatolható. – A R. lázing ~ lázong ’ritkásan áll 〈fa〉’ (1784) a lézengből keletkezett a láz¹
hatására. – A lézeng összekapcsolása a lázzatszócsaládjával nem meggyőző.
TESz.

lézer A: 1950 u. laser [es. nem m.] (NytÉrt. 93: 121); 1964 e. lázer | lézer (ÉT. 1964.: 2343) J: ’[?];
Laser’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Laser; ang. laser;; fr. laser; stb.: lézer. Az angolból terjedt elbetűszó az [ang.
light amplification by slimulated emission of radiation ’fényerősítés gerjesztett sugárkibocsátással’].. – A
magyarba angol és német közvetítéssel került. A lézer alak az angol kiejtést tükrözi.
Nyr. 92: 2, 417

lezser A: 1853 lezsér (NSz. – Beöthy L.: Puncs 1: 110); 1865 lezser (Babos) J: 1. 1853 ’pongyola,
hanyag | könnyed, fesztelen; nachlässig | ungezwungen’ (↑); 2. [hsz funkcióban] 1865 ’könnyedén,
könnyelműen; leichtfertig, leichtsinnig’ ().
Német jövevényszó. ⊗ Ném. leger: ’könnyű; fesztelen; könnyelmű’., (B.) leschér ’kötetlen, szabados
viselkedésű’ [< fr. léger ’könnyű, jelentéktelen, fesztelen, könnyelmű stb.’].. Megfelelői: szb.-hv. ležeran;
cseh ležérní; stb.: fesztelen; ’könnyelmű’. – A németből való származtatás mellett szól az a körülmény is,
hogy a lezser ragozatlan formában – miként a németben is, de ellentétben a franciával – hosszú ideig
elsősorban határozóként szerepelt.
TESz.

lián A: 1794 Liána (NSz. – Nagy S.: Isten jós.. 179); 1879 lianék (NSz. – Endrődi S.: Másodvir. 31);
1882 Liánok (MagyLex. 11: 342) J: ’(trópusi) kúszónövény; Liane’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Liane;; ang. liana, liane; ; fr. liane; stb.: lián. A franciából terjedt el [< fr.
(Antillák) liane, liene〈különféle kúszónövények megnevezéseként〉 vö. még: ; fr. (N.) liener ’kévét köt’]..
– A magyarba főként a franciából, a liána változat esetleg a németből kerülhetett át szóvégi
hanghelyettesítéssel. Főleg az irodalom nyelve közvetítette a magyarba.
TESz.

liba A: 1193 ? Liba hn. (ÓMOlv. 53) [csak EWUng.]; 1565 libát [?U] (LevT. 2: 66); 1833 Riba (Kassai
2: 279); nyj. libó (MTsz.), luba (ÚMTsz.) J: 1. 1193 ? ’[fiatal lúd | lúd]; Gänschen, Gänseküken | Gans’ #
(↑), 1565 ’ua.’ (↑); 2. 1808 ’ostoba, buta nő; einfältiges Mädchen | dummes Weib’ (NSz. – holosovszki
Imre: Lel. 134); 3. 1887 ’moha a háztetőn; Moos auf dem Dach’ (Nyr. 16: 95) Sz: libuska 1808 (↑).
Származékszó. ⊗ A lib libák hívogatására, illetőleg terelésére szolgáló szóból (1832) keletkezett
kicsinyítő képzővel. A 2. jelentéshez vö.: ném. Gans;; ang. goose: ’liba; buta nő’. A 3. jelentés: metafora,
valószínűleg a moha és a kislibák zöldes színe alapján.
Aqu. 21: 202; MSzárny. 48; TESz.

libabőr A: 1801 liba bö́ rré (NSz. – Rácz: Orv. praxis 2: 355) [csak EWUng.]; 1884–5 libabőrös sz.
(NSz. – Bolondság 106) J: ’a fázó vagy borzongó ember érdes felületű bőre; Gänsehaut’ Sz: ~ös 1884–5
(↑).
 Német mintára alkotott tükörfordítás, összetett szó. ⊗ Vö.: ném. Gänsehaut ’libabőr’. A megnevezés
alapja, hogy a fázó, borzongó ember bőrén a szőrtüszők kiemelkednek, és emlékeztetnek a tépett liba
bőrének érdességére. Megfelelői: ol. pelle d’oca; szlk. husia koža; or. гусиная кожа; stb.: libabőr. Ezek
részben egymástól függetlenül keletkeztek. – A magyarban: liba + bőr. – Egyéb megnevezés: lúdbőr ’ua.’
(1787).
TESz.

libasorban A: 1900 libasorban (NSz. – Andor J.: Tün. vil. 65) J: ’egyesével egymás mögött
elhelyezkedve 〈megy〉; im Gänsemarsch 〈gehen〉’ #.
Összetétellel keletkezett megszilárdult ragos alakulat. ⊗ A liba + sor¹ ’EZ NEM KELL’-ban
inesszívuszragos alakjából. Keletkezésének az a megfigyelés az alapja, hogy a libák egyesével egymás
mögött szoktak haladni. Hasonló szemlélethez vö.: cseh husi pochod ’libasor’;szlk. husím pochodom
’libasorban’; stb.
TESz.

libeg A: 1754 libeg (NSz. – Selyem-eresztés 35); 1865 libėg (CzF.) J: 1. 1754 ’lebeg | úszik; schweben
| schwimmen’ (↑); 2. 1787 ’ide-oda hajladozik; schwanken’ # (NSz. – Bartzafalvi Szabó: Szigvárt 2: 13);
3. 1799 ? ’ingadozik, tétovázik; unschlüssig sein, wanken’ (NSz. – Kováts M.: Az ember' élete' 1: 45),
1830 ’ua.’ (NSz. – Döbrentei G.: Shaks. Macb. 74); 4. 1808 ’könnyed mozgással halad; sich leicht
fortbewegen’ (NSz. – Farkas Fer.: Éj. diad. 141); 5. 1864 ’lötyög; schlottern’ (NSz. – Szász K.: Shaks.
Macb. 92) Sz: ~ő 1754 libegö́ ket PartzPräs (NSz.) [csak EWUng.]; 1896 ’[?]; leichtes Kleid für Frauen |
Hemdbluse’ (ÚMTsz.) [csak EWUng.]; 1936 ’[?]; Moor’ (uo.) [csak EWUng.]; 1972 ’[?]; Schwebebahn’
(ÉKsz.) [csak EWUng.] || libben A: 1795 e./ Meg libben (Kreszn.); 1837 meglibbenik □ (NSz. – Beke K.:
Vegyes Tájsz. 7) J: 1. 1795 e./ ’kissé meglebben; leicht flattern’ # (↑); 2. [főként ~ik] 1837 ’lelapul,
meghúzza magát; sich ducken, sich zusammenziehen’ (↑); 3. 1838 ’〈könnyelmű nőszemély〉 félrelép,
hibázik; einen Fehltritt tun 〈leichtsinniges Weib〉’ (Tsz.); 4. [főként ~ik] 1872/ ’könnyed mozgással halad;
sich leicht fortbewegen’ (NSz. – Jókai 53: 326) | | libbent A: 1816 Libbentek (GyVoc. 99 [ɔ: 107]), de
→libbentő (lepentyű) J: 1. 1816 ’[?]; hinken’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1853 ’[?]; leicht flattern machen’ #
(NSz.) [csak EWUng.].
Onomatopoetikus eredetű szócsalád. ⊗ A szócsalád tagjai szorosan összefüggnek a lebegszócsaláddal,
de a cselekvések könnyedebb voltát és játékosabb hangulatát fejezik ki; a két szócsalád között így
részleges szóhasadás történt. A tő összefügg még a lippen szócsalád tövével, valamint a palatoveláris
párhuzamosság alapján a lobog szócsaládéval is: az utóbbihoz vö. a következő ikerszavakat: libeg-lobog
’élénken ide-oda hajladozik’ (1847 (NSz.); libben-lobban ’kecsesen lebben’ (1880 (uo.). A végződések
különféle igeképzők. A libbent 1. jelentéséhez vö.: biccent. – Ide tartozik: libikóka ’mérleghinta’ (1838).
Talán ikerszó, melynek tagjai az -i, illetőleg -a (játszi) folyamatos melléknévi igenévképzővel
keletkezhettek a libeg, illetve a kókad tövéből.
TESz. libikóka a. is

liberális A: 1645 liberális (MNy. 66: 237); 1807/ liberális (NSz. – Kazinczy: Lev. 4: 500) J: mn 1.
1645 ’engedékeny; gutwillig | nachgiebig’ (↑); 2. 1657–8 ? ’bőkezű; freigebig’ (MNy. 66: 237), 1865 ’ua.’
(Babos liber); 3. 1807/ ’szabadelvű; freisinnig’ (↑) | fn 1882 ’szabadelvű személy; Liberaler’ (MagyLex.
11: 345) || liberalizmus A: 1835 Liberalismus [es. nem m.] (Kunoss: Gyal.); 1841 liberalismusunk (NSz.)
[csak EWUng.]; 1874/ liberalizmus (NSz. – Munkásmozg. tört. 1: 282) J: 1. 1835 ? ’szabadelvűség;
Freisinn, Liberalismus’ (↑), 1841 ’ua.’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1837–41 ? ’[(túlzott) engedékenység];
(übertriebene) Nachgiebigkeit’ (NSz.), 1932 ’ua.’ (PHNyr. 103).
A szócsalád időrendben korábbi tagja, a liberális: latin jövevényszó. ⊗ Lat. liberális: ’a szabadságot
illető; bőkezű’ [< lat. liber ’szabad’].. Megfelelői: ném. liberal, Liberaler; ; fr. libéral; stb.: szabadelvű,
liberális 〈mn〉, ’szabadelvű, liberális 〈fn〉’. A ’szabadelvű ’ jelentés a franciában keletkezett. A magyar
szóvégi s-hez vö.: brutális stb. A főnévi jelentésére a német szó lehetett hatással. – A liberalizmus:
nemzetközi szó; vö.: ; n é m . Liberalismus;; a n g . liberalism;; f r . libéralisme; stb.: liberalizmus, a
franciában ’engedékenység’ is. Az angolból terjedt el. A magyarba főként a németből került át.
TESz.

libéria ∆ A: 1622 libera kötöss, Liberal keőntös (MNy. 80: 253) [csak EWUng.]; 1666 liberájban,
libériában (NEl.) [csak EWUng.]; 1780 Libérija (PP.) J: 1. 1622 ’[?]; Mantel von deutschen Fußsoldaten’
(↑); 2. 1693 ’inasok, lakájok, szolgák stb. formaruhája; Livree’ (Nyr. 46: 151).
Német (felnémet) jövevényszó. ⊗ Ném. (kfn.) liberîe, (korai úfn.) liberei, (R.) liberee: ’libéria’ [< fr.
livrée ’ua.cselédség, szolganép; állatok bundája, madarak tollazata’].. Megfelelői: ; ang. livery;; or.
ливрея; stb.: libéria. – A R. livré ’ua.’ (1835) a ; ném. Livree ’libéria’ átvétele, vagy pedig a franciából (↑)
származik. ; Lat. (h.) liberia ’ua.’ valószínűleg a ; m. libéria alapján keletkezett.
TESz.

libuc × A: 1219/ ? Libic hn. (VárReg. 85.); 1577 libecz (KolGl.: NyF. 45: 40); 1604 Lebotz (MA.
Lárus); 1708 Libatz (PP.); 1767 Líbotz-madár (PPB. Vānellus); 1784 libitz (SzD.); 1787 Libutz (NSz. –
Mátyus I.: Ó és új Diaet. 3: 227); nyj. lébuc (SzamSz.) J: ’bíbic; Kiebitz’.
EtSz. bíbic a. is; TESz.

líceum A: 1788 litzeum (GLEl.) [csak EWUng.]; 1814/ lycéumban (NSz. – Kazinczy: Lev. 11: 470);
1913 líceum (HHSz.) [csak EWUng.] J: ’egy fajta magasabb oktatási intézmény; Art höhere Lehranstalt’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. Lyceum: ’Arisztotelész Athén melletti tanítási helye, iskolája’, (h.) ’egy fajta
felsőbb oktatási intézmény’ [< gör. λύκειον (γυµνάσιον) ’egy Athén melletti tanítási hely Apollón
templomának közelében’ [< gör. Λύκειος ’Farkasölő 〈Apollónak mint a nyájak védőistenének díszítő
jelzője〉’]].. Megfelelői: ném. Lyzeum ’egy fajta középiskola’; ; f r . lycée ’ua.az arisztotelészi
(peripatetikus) iskola és tana’; stb.
TESz.

lichthof ∆ A: 1900 Lichthof (Tolnai: Magy. szót.); 1915 Lichthoff (NSz. – Bp. Hirlap 1915. nov. 16.:
3); 1947 likhóf (Msn. 16: 88) [csak EWUng.] J: ’világítóudvar, -akna; Lichtschacht’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Lichthof: ’világítóudvar’ [< ném. Licht ’fény, világosság’ + Hof ’udvar’]..
– A likhóf változat valószínűleg népetimológiával keletkezett.
TESz.

licitál A: 1788 litzitáltatni sz. (NSz. – M. Merk. 32) J: 1. 1788 ’árverés; versteigern’ (↑); 2. 1888
’licitálás 〈kártyajátékban〉; reizen 〈im Kartenspiel〉’ (NSz. – Parlaghy: Kártyajátékok 113) | | licitáció A:
1788 licitatio (NSz. – M. Merk. 19); 1795 licitációra (NSz. – M. Kurir 1: 80) J: 1. 1788 ’árverés;
Versteigerung’ (↑); 2. 1888 ’licitálás 〈kártyajátékban〉; Reizen 〈m Kartenspie〉’ (NSz. – Parlaghy:
Kártyajátékok 113) || licit A: 1887 licsita (Nyr. 16: 431) [csak EWUng.]; 1898 liczita (LatSz. 44) [csak
EWUng.]; 1958 licit (EmFrSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1887 ’[?]; Versteigerung’ (↑); 2. 1958 ’[?]; Reizen
〈im Kartenspiel〉’ (↑).
A szócsalád licitál, licitáció tagjai: latin jövevényszók. ⊗ Lat. licitari: ’árverez, árat ígér’ [< lat. liceri
’ua.’]. | lat. licitatio ’árverezés’. Megfelelői: ; ném. lizitieren, Lizitation; ; fr. liciter, licitation: ’árverez,
árat ígér, árverezés’, a németben ’〈kártyajátékban〉 licitál ’ is. A magyar szavak 2. jelentése német hatásra
keletkezett. – A licit elvonással jött létre az igéből. A szóvégi a-s változatok latinosítással keletkeztek.
TESz.

lidérc A: 1405 k. lide[r]ch (SchlSzj. 2039.); 1527 lidrocz, lydroͤ czoͤ t (ÉrdyK. 638, 504); 1575 ledercz
(Bornemisza Péter: NySz.); 1585 liduércznek (Cal. 366); 1673 luͤ dércz (Amos Comenius: NySz.); 1762
Lǘdértz gyötrésnak [ɔ: gyötrésnek] (Mátyus I.: Diaet. 1: 452); 1787 Ludértz (NSz. – M. Kurir 5); 1794
lidérc (NytÉrt. 82: 87) [csak EWUng.]; 1818 Lidírtz (NSz. – Peretsenyi Nagy L.: Tibullus 35); 1832
Luczvér (TudGyűjt. 3: 77); nyj. lucfér (ÚMTsz.), lúdvérc (NyF. 27: 26) J: 1. 1405 k./ ’gonosz szellem;
böser Geist, Dämon’ (↑), 1527 ’ua.’ (↑); 2. 1568 ’hullócsillag | bolygótűz; Sternschnuppe | Irrlicht’
(Melius Péter: NySz.); 3. 1585 ’boszorkánynyomás; Alpdrücken’ (↑); 4. 1793 ’denevér; Fledermaus’
(NSz. – Kniezsa: SzIJsz. 685); 5. 1808 ’〈megvető értelemben〉 ember; Mensch 〈pejor〉’ (NSz. – Verseghy:
Külneki Gilméta 142); 6. 1812 ’gyenge, lábatlankodó gyerek; schwächliches, lästiges Kind’ (NSz. –
Holosovszky I.: Kálnoki 95); 7. 1943 ’fejletlen, satnya csirke; im Wachstum zurückgebliebenes
Hühnchen’ (ÚMTsz.).
Ismeretlen eredetű. ⊗ Összefüggése a cseh (R.) lidotwarzecz ’hárpia; leányarcú sárkánykígyó’ szóval
bizonytalan. A tisztázatlan etimológia miatt a különböző változatok és jelentések egymáshoz való
viszonya nem állapítható meg. A lúdvérc változat azonban népetimológiával keletkezhetett.
TESz.
 liferáns ∆ A: 1790 Liferántoshoz sz. (NSz. – Pétzeli: Mind. Gyüjt. 3: 234); 1793 Lieferántokra (NSz. –
M. Hírmondó 1: 575); 1793 Liveráns (NSz. – Gvadányi: Rontó Pál 82); 1796 liferánsokat (NSz. – M.
Kurir 1: 227) J: ’〈az árut a megrendelőhöz szállító〉 kereskedő | kereskedelmi utazó, ügynök; Lieferant |
Handlungsreisender’ | | liferál ∆ A: 1835 Lieferál (Kunoss: Gyal.); 1863 liferáltam (NSz. – Kakas M.
napt. 41) J: ’〈az árut a megrendelőhöz〉 visz, szállít; liefern’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Lieferant: ’szállító’ [< ném. liefern ’szállít, szolgáltat, elad 〈árut〉’]. | ném.
liefern (↑) [< fr. livrer ’berendez, felszerel; szállít’ (; lat. (k.) liberare ’menni enged; visszaküld; szállít’)]..
Megfelelői: ; holl. leverancier, leveren; ; szb.-hv. liferant, liferovati: ’szállító, szállít’. A szóvégi áns
latinosítás eredményebrilliáns, gáláns stb. – A R. liferoz ’beszerez’ (1816 (NSz.), melyre csak néhány
adat van, szintén a németből (↑) származik .
TESz. liferál a. is

lift A: 1876 lift (Nyr. 92: 109) J: ’[?]; Aufzug, Fahrstuhl’ #.

Angol jövevényszó. ⊗ Ang. lift: ’felemelés, emelkedés; felvonó’; stb. [< ang. lift ’felemel’]..
Megfelelői: ném. Lift; fr. lift; stb.: lift. A szó elterjesztésében esetleg a német is szerepet játszhatott (első
adata 1889-ből való).
Nyr. 91: 108; TESz.

liga A: 1570 k. ligan (MNy. 88: 508) [csak EWUng.] J: 1. 1570 k. ’[ötvözet]; Legierung’ (↑); 2. 1621/
’[szövetség]; Bund, Bündnis’ (MNy. 79: 127); 3. 1913 ’osztály, szervezeti keret 〈sportban〉; Liga, Spiel-
od Sonderklasse 〈Sport〉’ (Sporthírlap: Bánhidi 17: 3).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (k., h.) liga: ’ötvözet 〈pénzé〉; szövetség’ [< ol. lega ’ua.’ , illetve ; sp. liga
’ua.’; ezek az újlatin szavak a ; lat. ligare ’(össze)köt, kötöz’ szóra mennek vissza].. Megfelelői: ném.
Liga;; f r . ligue; stb.: szövetség; ’csoport, osztály 〈sportban〉’. A 3. jelentés német minta alapján
keletkezett.
TESz.

liget A: 1121/ Zeglegeth hn. (MNy. 23: 362); 1206 ligoth [ɔ: ligeth] (OklSz.); 1565 lügget erdoͤ ket
(Helt: Bibl. 2: 339); 1577 lűget (KolGl.: NyF. 45: 40); 1754 lege' erdoͤ k (NSz. – Csete I.: Panegyrici 320);
1911 lizsében (ZG.) J: 1. 1121/ ’kisebb, ritkás erdő, berek; Auwald, Hain’ (↑); 2. 1208 ’mező, rét; Wiese’
(OklSz.); 3. 1595 ’fával, bokorral beültetett, pihenőhelyül szolgáló kert, park; Park’ # (Ver. 57); 4. 1825
’[?]; Lichtung | Hain, Garten 〈Obstkultur usw〉’ (Nyr. 91: 58) [csak EWUng.] Sz: ~es 1337 Lygetus hn.
(MNy. 10: 235).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A magyar szókincs igen régi eleme lehet, de finnugor eredeztetése alig valószínű.
A lizsé változat tréfás franciás kiejtésen nyugszik.
TESz.

lignit A: 1865 lignit (Babos lign.) J: ’csekély fűtőértékű barnaszén; Lignit’.

Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Lignit;; ang. lignite; fr. lignite; stb.: lignit. A franciából terjedt ela [lat.
lignum ’(száraz) fa’ alapján, a kémiai szaknyelvben használatos -it(e) képzővel].. – A magyarba főként a
német nyelvből került át.
TESz.

liheg A: 1669 leheg (Czeglédi István: NySz.); 1682 Le̜ heg (Kabai Bodor Gellért: NySz.); 1796 lihegve
sz. (NSz. – Csokonai: Diétai Múzsa 104); 1807 lihog (NSz. – Folnesics: Alvina 32); 1833 lihengve sz.
(NSz. – P. Thewrewk J.: Ber. Tük. 18); 1865 lihėg (CzF.); nyj. lëhëg (ÚMTsz.), líhog (Nyatl.) J: ’[?];
keuchen’ #.
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ A tő szorosan összefügg a leh igével; az sem zárható ki, hogy a liheg
ennek az igének a származéka. A végződés: gyakorító képző.
TESz.; FiktI. 152

likőr A: 1790 likö́ röket (NSz. – Gvadányi: Tör. háb. 84); 1815 Likört (NSz. – Kultsár I.: Hazai Tud. 2:
96 d.) J: ’édes pálinkaféle!!!; Likör’ #.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Likör;; ang. liqueur;; fr. liqueur (spiritueuse); stb.: likőr, a franciában és az
olaszban ’folyadék’ is. A franciából terjedt el [< lat. liquor ’folyadék’].. – A magyarba elsősorban a
németből került át. – A R. likvor ’ital’ (1788) a latinra (↑) megy vissza.
MNy. 30: 32; TESz.

liktárium ∆ A: 1507 lyktharymoth (OklSz.); 1510 lÿctarẏomba (PéldK. 15); 1550–75 Electuarium
(AsszR.) [csak EWUng.]; 1552 megÿlÿktarium (MNy. 64: 95) [csak EWUng.]; 1585 Bis alma liktárom
(Cal. 282) [csak EWUng.]; 1616 littarium (Balásfi Tamás: NySz.); 1626 elictarium (NytÉrt. 88: 14) [csak
EWUng.]; 1758 lekvariumnak (MNy. 61: 488); 1780 Liktárjomot (NSz. – Biz. okt. 19) J: 1. 1507
’gyümölcsíz; Fruchtmus, Marmelade’ (↑); 2. 1558 ’pépes orvosság; Arznei in Breiform’ (Magyary–Kossa:
OrvEml. 1: 236).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. electarium, (tud.) electuarium (medicamentum):: ’a szájban elolvadó pépes
orvosság’? < [gör. *ἐκλειγµατάριον ’ua.’; l. még gör. ἐκλεικτόν, ἔκλειγµα ’ua.’ < ; gör. ἐκλείχω ’kinyal,
felnyal’].. Megfelelői: ném. Latwerge;; fr. électuaire; stb.: pépes orvosság, a németben ’szilvalekvár’. – A
szó eleji hangzóvesztéshez vö.: püspök. A lekvarium változat a lekvár hatására keletkezett.
TESz.; GLEl. elektuarium a. is

likvidál A: 1697/ liquidaltunk (MNy. 69: 366) [csak EWUng.]; 1708–10 liquidált (MNy. 66: 237);
1889 likvidálva sz. (NSz. – Szabó E.: Sírva-vig. 30) J: 1. 1697/ ’[?]; ausgleichen, wettmachen’ (↑); 2.
1856 ’felszámol, megszüntet; auflösen 〈Geschäft〉’ (NSz. – Szépirod. Alb. 19); 3. 1961 ’[?]; töten,
hinrichten’ (ÉrtSz.).
Latin jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Lat. liquidare: ’(csepp)folyósít’., (k.) ’rendbe hoz,
eligazít, (h.) rendelkezésre bocsát 〈pénzt〉, (ki)számít’; – vö. még: ném. liquidieren ’felszámol 〈üzletet〉;
kiiktat, megöl; kiszámít’. A latinba a liquidus ’folyékony’ hatására került. Megfelelői: fr. liquider;; or.
ликвидировать; stb.: felszámol, kiiktat.
TESz.

lila A: 1795/ Lila (NSz. – Benkő F.: Időtöltés 6: 51); nyj. liláj (ÚMTsz.) J: fn 1795/ ’orgona; Flieder’
(↑) | mn 1807 ’orgonavirágszínű; lila’ # (Magy. Fűvészk. 178).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. lila: ’lila színű’., Lila, Lilak ’orgona 〈növény〉’ [< fr. lilas, (R.) lilac:
’orgona 〈növény〉; lila színű’].. Forrása: óind nīlī ’indigó’, nīla ’sötét, kék’, az ; arab lailak, līlak ’orgona
〈növény〉’. Megfelelői: ; ang. lilac ’ua.lila színű’; ; cseh lila ’lila színű’; stb.
TESz.

lile A: 1786 Lilli (Nyr. 44: 126); 1800 Lile (Márton) J: 1. 1786 ’kisebb gázlómadár, szalonkaféle;
Regenpfeifer 〈Vogel〉’ (↑); 2. 1906 ’kis kacsa; Entenküken’ (NyF. 34: 105) || lilik A: 1795 k. Lillik (NSz. –
Takáts R.: Told. H. r.); 1834 Lilik (Kassai 3: 292) J: ’Magyarországon csak átvonuló, nem költő
vadlibaféle; Zwerggans | Bläßgans’.
Onomatopoetikus eredetű szócsalád. ⊗ Madarak hangját utánzó hangsorok. A lile 2. jelentéséhez vö.:
li-li-li〈kacsák és hasonló állatok hívogatására szolgáló szó〉 (1846); vö. még: liba. – Mindkét szó főleg az
állattani szaknyelvben él.
NéNy. 1: 292; TESz. lilik a. is

liliom A: 1252 Lili[u]m szn. (Nyr. 45: 364); 1297/ Lilium szn. (OklSz.); 1313 ? Lilim szn. (Nyr. 45:
364); 1372 u./ lilium vÿrag (JókK. 78); 1416 u./¹ liliom (BécsiK. 200); 1601 lilom szál (MNy. 61: 475);
1838/ Liljomfehér (NSz. – Erdélyi J.: Költ. 274); nyj. lyilyëvomból (ÚMTsz.) J: ’[?]; Lilie’ #.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. lilium: ’liliom’. bizonytalan eredetű, talán egy sémi nyelvből származik; vö.
még: gör. λείριον ’ua.’]. Megfelelői: ném. Lilie;; fr. lis, lys; stb.:
TESz.

liliomtipró A: 1926 Liliomtipró (Új Írás 1969. 5. sz.: 27) J: ’kiskorú leánnyal nemileg közösülő felnőtt
személy; Mädchenschänder’ || lilomtiprás A: 1937 liliomtiprás (Sauvageot: MFrSz.) J: ’kiskorú leánnyal
való nemi közösülés; Geschlechtsverkehr mit einer Minderjährigen’.
Összetett szó. ⊗ A liliom + tipró ’EZ NEM KELL’ , illetve tiprás ’EZ NEM KELL’ (< tipor);) tárgyas
jelöletlen, illetve birtokos jelzős jelöletlen alárendelő összetétele. A liliom a szüzességet és az
ártatlanságot jelképezi; vö.: tisztaság lilioma ’EZ NEM KELL’ (1531/).
 TESz.

liliputi A: 1841 liliputai (NSz. – Cherrier M.: Irói rág. 8); 1842 liliputi (NSz. – P. Horváth L.: Kaleid.
1: 104); 1885 lilliputi (NSz. – Ábrányi E. – Byron: Don Juan 1: 308) J: mn 1841 ’apró, parányi; sehr
klein, winzig’ (↑) | fn 1859 ’törpe; Mensch von zwerghaftem Wuchs’ (NSz. – Jósika M.: Nov. 2: 61) – De
vö. 1815/ liliput ’[?]; sehr klein’ (KLev. 13: 148) [csak EWUng.].
Származékszó. ⊗ A R. Liliput ’hüvelykujjnyi törpék meseországa’ (1835) szóból az -i névszóképzővel.
Az alapszó vagy a ném. Liliput vagy az ; ang. Lilliput ’ua.’. Ez utóbbit J. Swift (1667–1745) angol író
alkotta meg Gulliver's Travels (= Gulliver utazásai) című, 1726-ban megjelent művében. – A liliputai
változat az a végű országnevek hatására keletkezhetett.
TESz.

limbus¹ † A: 1495 e. ly̋ mboʃnac (GuaryK. 31); 1668 lymbusbol (Váradi Mátyás: NySz.); 1826 limbust
(NSz. – Verseghy: Lex. term. 273) J: ’a pokol tornáca; Vorhölle, Limbus’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. limbus: ’szegély, perem’, (e. lat.) ’a pokol tornáca’ [ismeretlen eredetű]..
Megfelelői: ném. Limbus;; fr. limbe; stb.: a pokol tornáca ’szegélyzetféle’. – A szóvégi s-hez vö.: ámbitus
stb.
TESz.

limbus² × A: 1615 limbossa (Pázmány Péter: NySz.); 1865 limbusország (NSz. – Nyulassy A.: Kátyol.
29) J: ’mocsár, ingovány; Sumpf, Morast’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (k., h.) limpus: ’mocsár, ingovány’. bizonytalan eredetű, esetleg a lat. limus
’ua.’ hatására jött létre]. – A szó belseji b valószínűleg a limbus¹ hatására került a szóba.
TESz.

limlom A: 1795/ lim lom (NSz. – Csokonai: Gerson 667); 1865 limlom (CzF.) [csak EWUng.] J: mn
1795/ ’hitvány, értéktelen; gering, wertlos’ (↑) | fn 1843 ’hasznavehetetlen holmi, kacat; Kram, Plunder’ #
(NSz. – Életk. 2/5: 455).
Játszi szóalkotás útján keletkezett ikerszó. ⊗ A lom¹-ből; keletkezésmódjához vö.: gizgazgaz stb. A
melléknévi jelentés jelzői használatban alakult ki.
TESz.

limonádé A: 1720 Lemonadában (NSz. – Koháry I.: Munkács 1: 16); 1745 Limonada (NSz. – Torkos:
Taxa pharm. 18); 1768 limonádéja (Nyr. 46: 151); 1772 limonade [es. nem m.] (Marikowzki: Néphez
516); 1787 Limonade' (NSz.) [csak EWUng.]; 1792 Lemanádén (NSz. – M. Hírmondó 1: 272); 1794
lémonádát (NSz. – Domby S.: Orv. tan. 96); 1810 limonádot (NSz. – Kultsár I.: Hazai Tud. 2: 46) J: 1.
1720 ’citromos üdítő ital; Limonade’ # (↑); 2. 1880 ’édeskés, csekély értékű mű; süßlichseichtes,
kitschiges Werk, Schnulze’ (NSz. – Mátrai B.: Él. szinf. 157).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Limonade;; ang. lemonade;; fr. limonade; ol. limonata; stb.: citromos üdítő
ital. Különböző újlatin nyelvek terjesztették elvö.: [fr. limon;; ol. limone; stb.: citrom].. – A magyarba
különböző nyelvekből került át; az a-ra végződő változat a francián, illetve a németen át
hanghelyettesítéssel, mely az olasz hatását is mutatja; az é-re végződő változat a németen, a d-re végződő
pedig a francián át.
TESz.

lincsel A: 1860 lyncheli (NSz. – Ágay–Zil.: Gerst. lóköt. 2: 135); 1910 lincsel (KIdSz.) [csak EWUng.]
J: ’〈nekivadult tömeg, csoport〉 erőszakos önbíráskodást gyakorol, 〈többnyire〉 gyilkol; lynchen’.
Angol jövevényszó. ⊗ Ang., (am.) lynch ’lincsel’ [valószínűleg az ang. (am.) Lynch; családnévből;
William Lynch (1742–1820) virginiai kapitány állítólag 1780-ban elsőként alkalmazta az önhatalmú
bíráskodást].. Megfelelői: ném. lynchen;; f r. lyncher; stb.: lincsel. – Ide tartoznak: R. lincstörvény
’önhatalmú bíráskodás’ (1841), amely részfordítás az ; ang. Lynch law ’ua.’ alapján; lincs ’népítélet,
lincselés’ (1904), amely elvonással keletkezett a lincselből.
TESz.

línea ∆ A: 1549 linn'a (Orth. Bla.) [csak EWUng.]; 1559 lineaia (SzChr. 85b); 1560 k. Linya
(GyöngySzt. 1356.); 1740 Leniának, Léniának (MNy. 58: 105); 1770 linéán (NSz.) [csak EWUng.]; 1787
Línea (uo.) [csak EWUng.]; 1805 línëa (uo.) J: 1. 1549 ’[?]; Komma’ (↑); 2. 1559 ’[?]; Reihe |
genealogische Linie’ (↑); 3. 1560 k. ’függőmérték; Hängemaß’ (↑); 4. 1562 ’egyenes vonal; Regel,
Vorschrift’ (NySz.); 5. 1577 k. ’egyenes vonal; Linie | Gerade’ (OrvK. 431); 6. 1703 ’[?]; Grenzlinie |
militärische Front’ (MNy. 61: 475); 7. 1799 ’vonalzó; Lineal’ (Márton Lineal); 8. 1806/ ’[?]; Niveau’
(NSz.) [csak EWUng.]; 9. 1872 ’egyenes, kimért út 〈mezőn, erdőben〉; gerader, abgesteckter Weg 〈auf
dem Feld, im Wald〉’ (NépkGy. 2: 49) || lineáris A: 1865 linearis [es. nem m.] (Babos) [csak EWUng.];
1887 lineáris (KerMat. 128) [csak EWUng.]; 1901 lineár (uo.) J: 1. 1865 ? ’[?]; liniert | geradlinig’ (↑),
1895 ’ua.’ (PallLex.) [csak EWUng.]; 2. 1887 ’[?]; linear 〈Gleichung, Funktio〉’ (KerMat. 105) [csak
EWUng.]; 3. 1965 ’[?]; aufeinander folgend | zeitlich 〈verlaufend〉’ (BIdSz.) [csak EWUng.].
A szócsalád időrendben legkorábbi tagja, a linea: latin jövevényszó. ⊗ Lat. linea, linia ’zsineg,
mérőzsinór; vonal; határvonal; ösvény, út, (k.) egy fajta hosszmérték, (h.) sor’ [< lat. lineus ’lenből
való’].. Megfelelői: ; ném. Linie;; ol. linea; stb.: vonal. A magyar szót egyebek mellett a front és a vonal
stb. kiszorította a nyelvhasználatból. – A lineáris: latin jövevényszó, német közvetítéssel is; vö.: ; lat.
linearis ’vonalszerű’; – vö. még: ; ném. linear ’egyenes vonalú, vonalszerű’; stb.. Megfelelői: ; fr.
linéaire;; ol. lineare; stb.: lineáris. A magyar szóvégi s-hez vö.: brutális stb.
TESz. lénia a. is

link A: 1862 Linkember (NSz. – Toronyai: Rablók 32) J: 1. 1862 ’az alvilághoz tartozó, az alvilág
dolgaiban járatos 〈személy〉; zur Unterwelt gehörend, gerieben 〈Person〉’ (↑); 2. 1888 ’[nem valódi,
hamis]; falsch’ (NSz.) [csak EWUng.]; 3. 1924 ’megbízhatatlan, szélhámoskodó; unzuverlässig,
schwindelhaft’ (Szirmay 35) Sz: ~el 1917 linkelni sz. ’[?]; lügen’ (KJassz. 31) [csak EWUng.].
TESz.

linkabas † A: 1585 linkabas (Cal. 366); 1708 Linkábás (PP.) J: ’lidérc, lidércnyomás; Alpdruck’.
Valószínűleg jövevényszó, de az átadó nyelv ismeretlen. ⊗ Esetleg összefügg a lat. (tud.) incubus
’lidércnyomás’ szóval, de az ehhez való viszonya nem világos.
MNy. 7: 289; TESz.

linkó ∆ A: 1405 Linquohath hn. (Sopron 1: 567); 1832 linkó (Kreszn.); 1838 lenka föld (Tsz.) J: 1.
1405 ? ’süppedékes, mocsaras hely; morastiger, sumpfiger Ort’ (↑), 1832 ’ua.’ (↑); 2. 1838 ’kiszáradt
ingovány; ausgetrockneter Morast’ (↑).
Bizonytalan eredetű, esetleg szláv jövevényszó. ⊗ Jelentése alapján összefügghet a lanka szóval, de a
szó belseji i ezt a származtatást kétségessé teszi; vö. még: or. N. ля́га ’pocsolya; mocsár stb.’. A szó végi
a ~ ó-hoz vö.: kunyhó, szittyó stb. – Ma már csak földrajzi névként él.
KSzlJsz. 879; TESz.

linóleum A: 1882 Linoleum (MagyLex. 11: 380); 1913 linóleum (HHSz. 132) [csak EWUng.] J:
’lenolajból, gyantából és parafa lisztjéből készült tömör, rugalmas anyag; Linoleum’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Linoleum;; ang. linoleum; fr. linoléum; stb.: linóleum. Az angolból terjedt
eltudatos szóalkotással keletkezett szóösszevonás a [lat. linum ’len’ és a ; lat. oleum ’olaj’ alapján].. A
lenolaj a linóleum lényeges alkotóeleme. – A magyarba elsősorban a németből került át.
TESz.

linzer A: 1945 e. linzer (KRec.) [csak EWUng.]; nyj. lindzertészta (SzegSz.) J: ’tojással, bőséges
zsiradékkal készített édes, omlós tészta; Kränzchen als Art Gebäck’ – De vö. 1885 linzer- ... -torta ’[?];
Art Gebäck’ (Czifray–Vasváry:).
Egy összetételi előtag önállósulása. ⊗ A linzertorta összetett szóból (↑), amely részfordítás a ném. (au.)
Linzer Torte ’egy fajta sütemény’ szerkezetből. A szószerkezet jelzője a Linz helynévre megy vissza. – A
sütemény egyéb megnevezései: linci torta, linci tészta (1834 (NSz.) stb.
TESz.

lippen × A: 1578 le lippen (Örd. 146) [csak EWUng.]; 1834 Le leppen (Kassai 3: 283) J: 1. 1578
’[〈félelmében〉 meghúzza magát, lelapul]; sich ducken 〈vor Furcht〉’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1649
’valahová lebben, (le)száll; irgendwohin schweben’ (↑); 3. [meg~] 1709/ ’meghökken, megijed;
erschrecken 〈intrans〉’ (NSz. – Thaly K.: Ocskay 593); 4. 1889 ’〈tánc közben〉 kissé leguggol | táncol; ein
wenig niederkauer 〈im Tanz〉 | tanzen’ (Nyr. 18: 192) || lipped × A: 1640 meglippedés sz. (Medgyesi Pál:
NySz.) J: 1. [meg~] 1640 ’enged valaminek; nachgeben’ (↑); 2. 1866 ’ellankad; sich verflachen’ (Nyr. 17:
575); 3. 1866 ’ellankad; ermattet werden’ (Nyr. 17: 575).
PFÉvk. 1957.: 200; TESz. lipped, lipinkázik a. is

líra¹ A: 1527 lyra (ÉrdyK. 50); 1708 Liráhozvaló (PP. Ly̆ rĭcus); 1850/ lírai (NSz. – Gyulai P.: Krit.
dolg. 9) J: 1. 1527 ’[?]; Kirchenlied 〈Text〉’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1604 ’egy fajta pengetős hangszer; Art
Zupfinstrument’ (MA. Lyricus); 3. 1814/ ’érzelmi költészet; Lyrik’ (NSz. – Kis János: Versei 1: VI) Sz: ~
´s 1604 Lyrás ’[?]; Laute spielend’ (MA. Alcman) [csak EWUng.] | ~i 1812/ lyrai (NSz.) [csak EWUng.]
|| lírikus A: 1604 Lyricus (MA. Simónides); 1882 lírikus (NSz. – Beöthy Zs.: Színműírók 217) J: mn 1.
1604 ’lanton játszó; Laute spielend’ (↑); 2. 1806/ ’lírai; lyrisch’ (NSz. – Kazinczy: Lev. 4: 288) | fn 1803/
’[?]; Dichter, Lyriker’ (I. OK. 30: 261).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. lyra: ’egy fajta pengetőshangszer; lírai költészet; dal 〈mint költemény〉’ [<
g ö r. λύρα ’líra 〈hangszer〉’]. | lat. lyricus ’a lírajátékhoz tartozó; lírai 〈kölltészet〉; lantos költő,
ódaköltő’vö.: [gör. λυρικός ’ua.’].. Megfelelői: ném. Lyra;; fr. lyre; stb.: egy fajta pengetőshangszer; – ;
ném. Lyrik, lyrisch, Lyriker; ; fr. lyrique; stb.: lírai költészet, ’lírai, lírai költő, ódaköltő’. – A lírikus
szóvégi s-éhez vö.: ámbitus stb.
TESz.

líra² A: 1793 líráért (NSz. – Sándor I.: Külf. út. 40); 1896 féllíra (NSz. – Kozma A.: Hist. 143) J:
’olasz pénznem!!!; italienische Währungseinheit’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Lira;; ang. lira;; fr. lire;; ol. lira, lire többes szám; stb.: líra. Az olaszból
terjedt el [lat. libra ’mérleg; súlyegység; vízmérték’].. Hasonló jelentésfejlődéshez vö.: font, márka¹. – A
magyarba leginkább az olaszból kerülhetett, esetleg német közvetítéssel is.
TESz.

lista A: 1661 Listank (MNy. 88: 509) [csak EWUng.]; 1704 lisztájok (MNy. 61: 476); nyj. listya
(ÚMTsz.) J: ’jegyzék, lajstrom; Verzeichnis, Liste’.
Vándorszó. ⊗ Ném. Liste;; fr. liste;; ol. lista;; lat. (h.) lista;; szb.-hv. lista;; le. lista; stb.: jegyzék. Az
olaszból terjedt el ol. lista ’papírcsík feljegyzésekhez’ [< lat. (k.) lista ’szél, perem, szegély’].; ez utóbbi
germán eredetű; vö.: ; ang. (óang.) līst ’szegély, perem’ném. (ófn.) līsta ’csík, szegély’; stb.. – A
magyarba német, esetleg olasz közvetítéssel került. A szó belseji s vagy a magyarországi latin s-ezést,
vagy a délnémet kiejtést tükrözi.
TESz.

liszt A: 1279 podlyst (ÁÚO. 9: 251); 1881 lüsztöt (NSz. – Kálmány L.: Szeged népe 1: 79) J: ’[?];
Mehl’ # Sz: ~es 1458 Lyzthes szn. (OklSz.).
Bizonytalan eredetű, esetleg szófajváltással keletkezett egy finnugor eredetű tő származékából. ⊗ Egy
-t képzős befejezett melléknévi igenév főnevesülése lehet. A szótőhöz vö.: finn lese- ’rostál, finomra őröl,
szitál 〈lisztet〉’ , lesi- ’csépel’; ;észt lese ’héj 〈árpáé〉’ , listi- ’leveleitől megfoszt; a gabonamagvakból a
lisztet tartalmazó részt eszi 〈pl. egér〉’ [fgr. *leśe- vagy *liśe- ’leveleitől megfoszt, hüvelyéből kibont’]..
Ez a magyarázat csak akkor fogadható el, ha a finn és észt s eredeti szó belseji *ś-ből keletkezett. A
jelentéshez vö: ; finn jauha- ’őröl’: jauho ’liszt’;litv. mánkau ’nyom, sajtol’: ; or. мука ’liszt’; stb.
SzófSz.; TESz.; MSzFE.

litánia A: 1513 Letanÿa (CzechK. 126); 1559 Letaniat (SzChr. 128b) [csak EWUng.]; 1575 Litaniat
(HChr. 43b) [csak EWUng.]; 1760 litániakat (MNy. 63: 224); 1790 Létániája (NSz. – Barits A.: Kir. Kor.
38); 1808 Letenye (SI.) J: 1. 1513 ’párbeszédes formájú, hosszú könyörgőima; Litanei 〈Kirche〉’ (↑); 2.
1806/ ’hosszú, unalmas felsorolás; lange, eintönige Aufzählung’ (NSz. – Kazinczy: Lev. 4: 239); 3. 1845
’vecsernye; Vesper’ (NSz. – Nemz. Szinműtár 2: 19).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. litania: ’nyilvános (köz)könyörgés az istenhez’., (e.) litania, letania
’könyörgés, könyörgőima’ gör. λιτανεία ’könyörgés’ [< gör. λιτανεύω ’könyörög’].. Megfelelői: ném.
Litanei;; fr. litanie; stb.: litánia. – A letenye változat hangrendi átcsapással keletkezett.
MSzlJsz. 1/2: 341; TESz.
 liter A: 1879 liter (Mikszáth: ÖM. 54: 270); nyj. lejtör, litér (ÚMTsz.) J: ’[?]; Liter’ #.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Liter: ’egy fajta űrmérték’ [< fr. litre ’ua.’].. Forrása: gör. λίτρα ’12
unciányi súly’. Megfelelői: ; ang. litre;; cseh litr; stb.: liter. – Ide tartozik: R. litre ’ua.’ (1865), mely a
franciából származik (↑).
TESz.

literatúra ∆ A: 1729/ Literaturában (MNy. 79: 127); 1788/ Litteraturahoz (NSz. – Kazinczy: Lev. 1:
213); 1791/ Litteratúrát (NSz. – Verseghy: Kisebb költ. 79); 1794 Litterátúra (NSz. – Kármán: Uránia 3:
296); 1797 Literatúrát (NSz. – Gvadányi: Világ. hist. 3: 245) J: 1. 1729/ ’(szép)irodalom; (schöngeistige)
Literatur’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1808 ’tanultság, tudományosság; Gelehrtheit, Gelehrsamkeit’ (Nyr. 42:
5 2 ) | | literátor ∆ A: 1789/ Literatorok, Litterator (NSz. – Kazionczy Lev.: 1: 360, 420); 1812/
Literátorának (NSz. – Kazinczy Lev. 10: 298) J: 1. 1789/ ’tudós | művelt ember; Gelehrter | gebildeter
Mensch’ (↑); 2. 1801/ ’irodalmár; Literat’ (NSz. – Csokonai: Lev. 2: 674) | | literátus ∆ A: 1806/
Litteratust (NSz. – Kazinczy: Lev. 4: 39); 1820/ litterátusaink (NSz. – Szemere P.: Munkái 2: 209); 1882
Literátus (MagyLex. 11: 402) J: fn 1. 1806/ ’művelt ember | irodalombarát; gebildeter Mensch |
Literaturfreund’ (↑); 2. 1900 ’irodalmár; Literat’ (NSz. – Vay S.: Társasélet 2: 243) | mn 1. 1808 ’írástudó;
schreibkundig’ (Nyr. 42: 52); 2. 1872 ’(irodalmilag) művelt; (literarisch) gebildet’ (Nyr. 1: 292).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. litteratura: ’betűírás, ábécé; nyelvtanítás; filológia; grammatika’. | lat.
litterator ’nyelvmester’ | ;lat. litteratus ’betűvel megjelölt; írástudó, tudományosan képzett’, (h.) ’tanult
ember; írnok, titkár’. A latin szavak a ;lat. littera ’betű, írás’ hatására jöttek létre. Megfelelői: ném.
Literatur, Literator, Literat; ; fr. littérature, littérateur, lettré; stb.: irodalom, ’irodalmár, író’. – A régi
magyar személynevek részeként előforduló literati (1506 (MNy. 65: 66) eredetileg a ; lat. litteratus
birtokos esete, mely az apa foglalkozására utalt; a latin birtokos ragba nyilván a magyar
-imelléknévképzőt érezhették bele
TESz.; MNy. 65: 66

litván A: 1692 Lytvánusok (MNy. 69: 366) [csak EWUng.]; 1791 Litaunusokat (NSz. – Huszti A.:
Dácia 173); 1835 litván (Tzs. Lithauisch) J: fn 1692 ’[litván ember]; Litauer’ # (↑) [csak EWUng.] | mn
1835 ’a litvánokkal kapcsolatos, rájuk vonatkozó; litauisch’ # (↑).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (ú.) Lituani többes szám, Lituanus ’litván’ [< lat. (k.) Litua hn. ’Litvánia’; ez
a ; litv. Lietuvà ’ua.’hn.-re, tkp. ’folyóvidék’ szóra megy vissza].. Megfelelői: ; ang. Lithuanian;; fr.
Lituanien; stb.: litván. – A korábbi változatok szóvégi s hangjához vö.: ámbitus stb. A litván alak esetleg
elvonás a Litvánia ’EZ NEM KELL’ (1575 (HChr. 66a) hn.-ből, vagy pedig a nemzetközi megfelelők
tőalakjának hatására keletkezett. – Ide tartozik: litua ’litván’ (1559 (SzChr. 116b), ez a középlatinból (↑)
származik.
MNy. 61: 92; TESz.

ló A [7/1]: 1055 adluazu holma sz. (TA.); 1138/ ? Lougudí sz. szn. (MNy. 32: 133); 1193 Loaz hýg sz.
hn. (ÓMOlv. 59); 1193 lovacol hn. (ÓMOlv. 57); 1236 Lowaz sz. hn. (OklSz.); 1395 k. low (BesztSzj.
936.); 1416 u./¹ o̗ lauat (BécsiK. 62); 1519 k. loh (DebrK. 120); 1592 lúh (Cis. K4a) [csak EWUng.] J: 1.
1055 ’a patások osztályába tartozó háziállat; Pferd’ # (↑); 2. [Szent Mihály lova] 1528 ’koporsót tartó
faváz; Totenbahre’ (SzékK. 272); 3. 1651 ’[?]; Springer 〈Schachspiel〉’ # (MNy. 82: 437); 4. 1700 ’deres,
botbüntetéskor használt pad; Prügelbank’ (OklSz.); 5. 1793 ’ostoba személy; blöde Person’ (Magyar
Játék-szin); 6. 1863 ’négy lábon álló, bőrrel bevolt sporteszköz; Pferd 〈Turngerät〉’ (Zimányi József:
Testgyakorlattan: Bánhidi 116) Sz: lovász 1055 (↑) | lovas 1138/ Luas szn. (MNy. 32: 133) | lovag 1306/
Lwag szn. (OklSz.) | lovagol 1476 k. lowaglowal sz. (SzabV.) | loval 1666 lovallana ’[?]; reiten’ (NySz.)
[csak EWUng.] | lovarda 1843 lovarda (NyÚSz.).
Örökség az ugor korból. ⊗ Vog. (T.) low, (P., Szo.) luw;; osztj. (V.) loγ, (O.) law: ’ló’ [ugor *luβɜ vagy
*luγɜ: ’ua.’].. Ez a szó az ugorban valószínűleg jövevényszó, az átadó nyelv azonban ismeretlen.
Forrásként kaukázusi nyelvek jöhetnek számításba; vö.: hinalug lak ’csikó; borjú’; avar thah ’csődör,
mén’. Lásd még: ; türk ulaγ ’fogattal teljesített kötelező szolgáltatás’. További megfelelőkhöz vö.: ; lett
lops ’jószág’albán lopë ’tehén’; stb. – A magyar szó tőváltozatai a szó belseji β-t tartalmazó eredeti
alakból magyarázhatók. – A 2–4. és a 6. jelentés: metafora az eredeti 1. jelentés alapján; az 5. jelentéshez
vö.: barom, marha stb. A lovag származékhoz vö.: gyalog.
NyH.; TESz.; NéprNytud. 22—3: 34; TörK. 139; UEW. 863
 ló- 1. ~here A: 1326 luhere (MNy. 26: 148) J: ’[?]; Klee’ # | ~fasz A: 1653 lo fasza (SzT. fasz) [csak
EWUng.]; 1785 ló-fasz (NSz.) J: 1. 1653 ’[?]; Penis des Pferdes’ (↑) [csak EWUng.]; 2. [főként ~t] 1961
’[?]; 〈vulg Ausdruck der Abweisung bzw Verneinung〉’ (ÉrtSz.) | ~pikula A: 1930 lópikula (Zolnay –
Gedényi) J: ’gúnyos, tréfás elutasítás, tagadás kifejezésére; 〈zum Ausdruck spöttischer Abweisung bzw
Verneinung〉’ || 2. ~menta A: 1500 k. Lo mentha (MNy. 21: 141) J: 1. 1500 k. ’az ajakosok családjába
tartozó, bíborszínű virágú növény, pereszlény; Bergminze’ (↑); 2. 1604 ’a keresztesvirágúak családjába
tartozó közönséges gyomnövény, zsombor; Rauke’ (MA.); 3. 1783 ’vadon tenyésző mentafaj; wilde
Minze’ (NSz. – Molnár J.: Könyvház 1: 386) | ~sóska A: 1577 k. Lo ʃoʃkanak (OrvK. 64) J: ’paréjlórom;
Feldampfer’ | ~bab A: 1791 Ló-babot (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Pferdebohne’ | Ilyenek még:
~gesztenye ’vadgesztenye; Roßkastanie’ (1783; ~kömény ’[?]; Roßkümmel’ (1838 || 3. ~darázs A: 1525
k. Lodaras (MNy. 11: 82) J: 1. 1525 k. ’barnán csíkozott sárga potrohú, társasan élő darázs; Hornisse’ (↑);
2. 1590 ’bögöly; Dassel’ (SzikszF. 70) | ~bogár A: 1577 lo bogar (KolGl.: NyF. 45: 22) J: 1. 1577
’bögöly; Dassel’ (↑); 2. 1800 ’lótetű; Maulwurfsgrille’ (Márton) | ~tetű A: 1577 lo tetw (KolGl.: NyF. 45:
46) J: 1. 1577 ’mezei tücsök; Feldgrille’ (↑); 2. 1702 ’a tücskök családjába tartozó, kb. 6-7 cm nagyságú
kártékony rovar; Maulwurfsgrille’ (Miskolczi Gáspár: NySz.); 3. 1784 ’pajor; Engerling’ (SzD. 79) |
Ilyenek még: ~légy ’bögöly; Dassel’ (1604 || 4. halálában A: 1561 lóhalálában [U] (MNy. 64: 94) J:
’vágtatva | nagyon gyorsan; in rasendem Galopp | in wilder Hast’ | ~halálban A: 1785 Ló halálban
(Kónyi János: NySz.) J: ’[?]; in rasendem Galopp | in wilder Hast’ || 5. ~csiszár A: 1768 Ló-tsiszárok
(NSz. – Cig. roml. 5) J: 1. 1768 ’lókupec; Pferdetäuscher’ (↑); 2. 1874 ’lókínzó személy; Pferdequäler’
(Nyr. 3: 565); 3. 1877 ’közönséges, másokon keresztül gázoló, durva ember; hundsgemeiner Kerl’
(Arany: ÖM. 1: 322) | ~kötő A: 1833/ lókötők (NSz. – Vörösm. 6: 30) J: 1. 1833/ ’lótolvaj; Pferdedieb’
(↑); 2. 1844 ’csirkefogó; Gauner, Schelm’ (NSz. – Életk. 1: 389).
Összetett szavak előtagja, azonos a →lóval. ⊗ Az 1. csoportban a jelentések főként metaforikusan
keletkeztek; a lópikula egyben szépítő megnevezés a lófasz helyett. A 2. és 3. csoportban az előtag
metaforikusan arra utal, hogy az így jelölt növények és állatok általában nagyobbak a szokottnál. A 2.
csoport szavainak keletkezésében német minták is szerepet játszhattak; vö.: Pferdebohne, Roßkastanie,
Roßkümmel. A lóhalálában és a lóhalálban tulajdonképpen megszilárdult ragos alakulat; vö.: halál ’EZ
NEM KELL’hal¹. Az 5. csoportban a lócsiszár jelentései egy elsődleges ’lóápoló, lócsutakoló’ jelentésből
jöttek létrecsiszár. – Utótag (címszavak kivételével): kötő ’valamit elkötő, ellopó személy’köt.
TESz. ló-, lócsiszár, lóhalálában, lóhere, lőkötő, lópikula a. is

lóbál A: 1783 lóbálóji sz. (NSz. – Molnár J.: Könyvház 4: 132); 1796 lóbbálja (NSz. – Takáts J.:
Költem. 90); 1808 Lóbálni sz. (SI.); nyj. lombál (ÚMTsz.) J: 1. 1783 ’taszít, lök, vet; stoßen, werfen’ (↑);
2. 1792 ’himbál; schaukeln, schwenken’ # (SzD.) | | lóbáz A: 1823 lóbázni sz. (Márton Umschwingen);
1891 lóbbáztam (NSz. – Baksay: Szederindák 220) J: ’lóbál; schaukeln, schwenken’.
Származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő a lóg szócsaládjának tövével azonos. A végződés: gyakorító
képzőcirókál, himbál, kiabál, kiált stb. A nyelvjárási változat szó belseji m-je szervetlen
járulékhanglobog. – Ugyanebből a tőből: lóbita ’hinta’ (1819), ’lógó, fityegő dísz, cafrang’ (1863).
Valószínűleg a lóbita-́ ból keletkezett: lóbitáz ’himbálódik’ (1844); lóbitál ’himbál, lóbál’ (1846);
mindezek tájszóként élnek.
Nyr. 32: 469; NyK. 51: 165; TESz.

lobog A: 1458 lobogo sz. (OklSz.); 1781 lobbogó sz. (NSz. – Forrai: Iustinus 404); nyj. lombog
(MTsz.) J: 1. 1458 ’〈könnyű, lenge tárgy〉 lebeg, leng, ide-oda mozog; flattern’ # (↑); 2. 1643/ ’〈láng〉
fölcsap, 〈tűz〉 lánggal ég; lodern, flackern’ # (Amos Comenius: NySz.); 3. 1742 ’〈heves érzés, akarat,
törekvés〉 él, lángol valakiben; flammen 〈Gefühl, Wille, Eifer〉’ (NSz. – Kovács J.: Krónika 2: 20); 4. 1786
’villog, ragyog; blinken’ (NSz. – Pétzeli: Henriás 67); 5. 1838 ’forr | 〈forrásvíz〉 lötyög, locsog; sieden |
hervorquellen’ (NSz. – Kónyi J.: Díszes erk. 176) Sz: ~ó 1458 ’zászló; Fahne 〈urspr als Lanzenschmuck〉’
(↑) | ~ós 1474 Lobogos szn. (OklSz.) || lobban A: 1550 fellobbana (RMKT.); 1668 lobbontya sz. (Matkó
István: NySz.); 1742 lobbanik □ (NSz. – Tóth I.: Cziráki J. 88); 1789 labbannak (NSz. – Len- és
kenderművelés 6) J: 1. 1550 ’heves érzelemre gerjed; heftig aufwallen’ (↑); 2. 1577 ’hirtelen láng csap
belőle; sich entzünden’ # (KolGl.: NyF. 45: 41); 3. 1577 ’villan; blinken’ (KolGl.: NyF. 45: 41); 4. 1577 k.
’〈láz〉 felszökik; in die Höhe springen 〈Fieber〉’ (OrvK. 496); 5. 1611 ’[leesik]; niederfallen’ (MA.); 6.
1807 ? ’gyorsan elszalad, eltűnik; schnell verschwinden, weglaufen’ (NSz. – Folnesics: Alvina 230), 1879
’ua.’ (Nyr. 8: 225) Sz: ~t 1611 Lobbantani sz. ’dob, vet, leejt; werfen | fallen lassen’ (MA.); 1636
’meggyújt; anzünden’ (Pázmány Péter: NySz.) | ~ékony 1833 lobbanékony (NSz. – Helmeczy: Jelenkor
2/1: 179) | | lobb ∆ A: 18. sz. lobbot (Thaly: VÉ. 2: 376), de →sebbel-lobbal; 1805/ lobra (NSz. –
Vitkovics M.: Művei 1: 59) J: 1. [~ot vet] 18. sz. ’láng; Flamme’ (↑); 2. 1803 ’érzelmi felindulás;
Aufwallung’ (NSz. – Dugonics: Jólánka 1: 728); 3. 1876 ’gyorsaság; Schnelligkeit’ (NSz. – Ábrányi E.:
Költ. 158).
A szócsalád feltehető kiinduló elemei, az igék: onomatopoetikus eredetűek. ⊗ Hangalakjuk eredetileg a
levegőmozgást, illetőleg az ezáltal keletkezett hangbenyomást jelenítette meg. A tő egy eredeti igenévszó
igei realizációja lehet, melynek névszói realizációi a lomb, lomp. A végződés: gyakorító és mozzanatos
képző. – A lobb valószínűleg elvonás az igékből; ugyanakkor nem zárható ki teljesen, hogy ez a szó egy
igenévszó névszói realizációja. – A lob ’gyulladás’ (1829/) a nyelvújítás idején keletkezett egyrészt
elvonással az igékből, másrészt szóhasadással a lobb-ból.
PFÉvk. 1957.: 195; TESz. lob a. is; FiktI. 57, 94

lobonc A: 1848/ loboncos sz. (NSz. – Jókai 22: 220), de →labanc; 1861/ labanczos sz. (NSz. –
Baksay: Irod. dolg. 2: 195); 1873 lobonczok (NSz. – Györffy I.: Tréf. vers. 31) J: 1. 1848/ ’lobogó,
bozontos hajzat, szőrzet; zottiges Haar’ (NSz. – Jókai 65: 261); 2. 1873 ’lobogó, lefegő ruhadarab;
flatterndes, herabhängendes Kleidungsstück’ (↑) Sz: ~os 1848/ ’lombos, pelyhes, bojtos 〈növényi rész,
növény〉; buschig, flaumig | zottig’ (↑).
Származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő a lobog szócsaládjának tövével azonos. A végződés: játszi
névszóképzőlafanc, mellyel a lobonc a jelentések szempontjából is szorosan összefügg. A szóhasadással
keletkezett labanc arra utal, hogy a lobonc sokkal régebbi, mint azt az adatai mutatják. – Nem meggyőző
az a magyarázat, hogy a lobonc elvonással keletkezett volna a loboncosból.
TESz. loboncos a. is

lóca A: 1604 Lótza (MA.); 1736 lócról (Nyr. 25: 414) J: 1. 1604 ’pad; Sitzbank’ (↑); 2. 1791 ’polc; ein
horizontal angebrachtes Brett als Regal’ (NSz. – Laczkovics: Beszéd. 72); 3. 1816 ’ágy, egy fajta priccs;
Bett, Art Pritsche’ (Gyarmathi: Voc. 46).
Szláv, valószínűleg szlovák jövevényszó. ⊗ Szlk. lavica ’pad; gyaloghíd’; – ; cseh lavice N. lajc, lajce
’pad’; ukr. N. ла́виця ’ua.’; stb. [< szláv *lava ’ua.’].. – A lóca alak létrejöttében a szláv szó második nyílt
szótagi magánhangzójának kiesését követő különféle hangváltozások játszottak szerepetpióka. A lóc
változathoz vö.: kolbász, lapát stb.
KSzlJsz. 317; TESz.

locsol A: 1542 Locholo sz. szn. (MNy. 26: 148); 1558 locsolni [U] sz. (Nádasdy 26) J: 1. 1558
’lötyögtet; schütteln 〈Flüssigkeit〉’ (↑); 2. 1604 ’fecseg, locsog; schwatzen’ (MA. Fútio); 3. 1604 ’önt |
öntöz; aus-, ergießen | begießen’ # (MA. Kiloczolom); 4. 1792 ’pacskol, lubickol; planschen’ (SzD.) || locs
A: 1551 locsépocsé [U] sz. (MNy. 64: 94) [csak EWUng.]; 1585 lotspots (Cal. 357) [csak EWUng.]; 1631
locsos [?U] sz. (OklSz.), de →loncsos; 1750 lots (Wagner: Phras. Coenum); 1754 lóts-póts (NSz.) [csak
EWUng.]; 1819 lotts (NSz. – Horváth Á.: Péld. 50) J: fn 1. 1551 ’[sár, locspocs]; Schlick, Quatsch’ (↑)
[csak EWUng.]; 2. 1766 ’minden lében kanál; Hans in allen Gassen’ (↑) | isz 1805 ’a loccsanás hangjának
utánzására; schwapp’ (NSz. – Kis János: Tárház 1: 67) || locsogat ∆ A: 1560 k. lochogatok (GyöngySzt.
4140.) J: 1. 1560 u. ’hanzsol, lefetyel; gierig fressen’ (↑); 2. 1604 ’mozgat, lötyögtet; schütteln
〈Flüssigkeit〉’ (MA.); 3. 1780 ’fröcsköl, bemocskol; bespritzen, beschmutzen’ (NSz. – Dugonics: Iliss.
történetei 30); 4. 1788 ’fecseg, locsog; schwatzen’ (NSz. – Dugonics: Etelka 1: 308) | | locsog A: 1604
Loczagoc (MA.); 1604 loczoghjon (MA. Spiʃʃaméntum) J: 1. 1604 ’loccsanva ömlik, folyik; plätschernd
strömen’ (↑); 2. 1771 ’fecseg; schwatzen’ # (Faludi N. U. p.: Kreszn. 114) | | loccsan A: 1608 Széllyel
loczannyanac [n-j] (Molnár Albert: NySz.); 1616 loccziant sz. (Balásfi Tamás: NySz.) J: ’[?]; platschen,
spritzen’ # | | loccsant A: 1617 lotsantotta (Melotai Nyilas István: NySz.); 1668 ellocscsantád [?U]
(Matkó István: NySz.) J: 1. 1617 ’hirtelen önt, úgyhogy loccsan; vergießen, verspritzen, daß es platscht’ #
(↑); 2. 1808 ’fecseg, kibeszél; ausschwatzen’ (SI.) | | locskál × A: 1748 lotskálnak (NSz. – Faludi: NE.
85); 1795 k. lutskálni sz. (NSz. – Takáts R.: Told. H. r.) J: ’hempereg | pocskol, lubickol; sich
herumwälzen | planschen’ || locska × A: 1774 lotskák (NSz. – Dugonics: Trója vesz. 73) J: mn 1. 1774
’fecsegő; schwatzhaft’ (↑); 2. 1848 ’locsogó, csobogó 〈patak stb.〉; plätschernd 〈Bach usw〉’ (NSz. –
Kolmár J.: Nők k. 79) | fn 1808 ’a verébszerűek rendjébe tartozó énekesmadár, csonttollú madár;
Seidenschwanz’ (SI. Bubos rigó) || locskol × A: 1784 lotskola, lutskolom (SzD. 67, 53); 1861 licskolni sz.
(MNyszet. 6: 215) J: 1. 1784 ’piszkol, bemocskol; beschimpfen’ (↑); 2. 1810 ’öblöget, mos; spülen’
(NSz. – Simai Kr.: VSzót. 2: 31); 3. 1834 ’locsol; begießen, bespritzen’ (Kassai 3: 301); 4. 1835 ’pacskol;
planschen’ (Tzs. Platschen).
Onomatopoetikus eredetű szócsalád tisztázatlan viszonyú tagokkal. ⊗ Hangalakja a szertefröcskölődő
víz, sár stb. hangját jeleníti meg. Lehetséges, hogy a szócsalád tagjai egy eredeti igenévszóból
származnak; ebben az esetben a locs a névszói realizáció, az igék pedig az igei realizációból keletkeztek
különféle képzőkkel. Azonban az sem zárható ki, hogy a locs elvonás az igékből. A szótő a lotyog,
lucskos stb. szócsaládjával függ össze. A locska keletkezéséhez vö.: fecske, lepke stb.; de lehet elvonás is
a locskálból. A locska főnévi jelentéséhez vö.: lat. (tud.) Bombycilla garrulus ’csonttollú madár’, melyben
a garrulus jelentése ’fecsegő’ . – Ugyanebből a tőből: locsadék ’rossz, híg étel, kotyvalék’ (1787),
’zűrzavar’ (1821); loccsint ’hirtelen önt, úgyhogy loccsan’ (1874). – Ide tartozik még: licslocs ’híg sár,
locspocs’ (1777), ’locsogó, fecsegő’ (1787 (MNy. 65: 343), ’híg’ (1879); ez a nyelvjárásokban élő ikerszó
játszi szóalkotással keletkezett a locsból.
MNy. 9: 388; Nyr. 59: 217; TESz. licslocs, locsog a. is

locspocs A: 1551 locsé-pocsé [U] sz. (MNy. 64: 94); 1585 lotspots (Cal. 357); 1788 Lucs-pocsba (NSz.
– Dugonics: Etelka 1: 176); 1816 Lics-pocs (Garmathi: Voc. 99) J: fn 1. 1551 ’híg sár; Matsch, Quatsch’
(↑); 2. 1895/ ’kotyvalék, lötty | rossz, hitvány étel; Gemisch | Fraß’ (NSz. – Mikszáth: Szt. Péter 219) | mn
1. 1754 ’üres, haszontalan; leer, unnütz’ (↑); 2. 1789/ ’nedves, sáros | piszkos; schlickerig | schmutzig’
(NSz. – Dugonics: Tárházi 40).
Összetett szó, ikerszó. ⊗ A locslocsol + pocspocsaték szavakból. Az első adat szó végi hangja
valószínűleg játszi névszóképző.
MNy. 50: 275; TESz.

lóden A: 1788 Loden (NSz. – Harm. Rendt. 285); 1896 lóden-ruhát (NSz. – Herczeg F.: Szabolcs 85)
J: ’durva gyapjúból szőtt, posztóhoz hasonló, bolyhos felületű szövet; Loden’.
TESz.

lóding ∆ A: 1578 Lodink (OklSz.); 1597 lodingok (OklSz.); 1631 Lodengostul (MNy. 80: 253) [csak
EWUng.]; 1639 lódingot [?U] (MonTME. 1: 85); 1846 lóringodra (NSz. – Erdélyi: Népd. és mondák 1:
388); nyj. róling (ÚMTsz.) J: 1. 1578 ’lőfegyverbe való töltet, töltény; Pulverladung, Patrone’ (↑); 2.
1592 ’lőporzacskó, lőporszaru | tölténytáska; Pulverbeutel, Pulverhorn | Patronentasche’ (OklSz., Pótl. is);
3. 1802 ’vállszíj, vállöv; Schulterriemen, Wehrgehänge’ (NSz. – Peretsenyi Nagy: Szakadár 75).
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) loding, lǫding ’lőportöltet, töltény’, – ném.
Ladung:: ’rakomány; lőportöltet 〈ágyúban〉’ [< ném. laden ’megrak; lőszerrel ellát’; stb.].. Megfelelői:
szb.-hv. (Kaj., R.) loding: ’töltény, lövedék’.; ; l e . ladunek ’rakomány; töltény’; stb. – A 3. jelentés
metonimikusan keletkezhetett a magyarban.
TESz.

lófő ∆ A: 1487 lofew (OklSz.) J: ’egy fajta kiváltságos Székely; privilegierter Szekler’.
Összetett szó. ⊗ A ló + főfej² szavakból, jelzős alárendeléssel. A szó arra utalhat, hogy a gyalog harcoló
közszékelyekkel szemben a székelységnek ez a része lovon harcolt. – Az előtagnak a vog. lū ’tíz’
jelentésű szóval való egybevetése téves.
TESz.; MNy. 74: 76

lófrál A: 1873 Lófrál (Nyr. 2: 92); 1878 lófrál (Nyr. 7: 187) J: ’csavarog, kószál ; sich herumtreiben |
herumlaufen’.
Bizonytalan eredetű, esetleg német jövevényszó. ⊗ Vö.: ném. (R.) laufern: ’futáshoz késztetést érez’ [<
ném. laufen ’fut’].. Lásd még: ném. Lauferei ’szaladgálás’, N. laufer ’futó személy; bírósági küldönc
versenyfutó stb.’. – A származtatás nehézsége egyebek között az, hogy a német szó személytelen ige Az
ál végződés a flangálflangíroz és hasonló szavak hatására is keletkezhetett. – Tisztázatlan idetartozású: R.
ófrikál (1792), ófrál (1834); csavarog, kószál. – A latinból való származtatása nem valószínű.
TESz.

lóg A: 1409 ? Logo sz. szn. (OklSz.); 1578 logatuan sz. (Örd. 141); 1585 Loggatatlan sz. (Cal. 516);
1598 lógatod sz. (: NySz.); nyj. long (ÚMTsz.) J: 1. 1578 ’[függ]; herabhängen | baumeln’ # (↑) [csak
EWUng.]; 2. 1585 ’inog, tántorog; wackeln’ (↑); 3. 1841 ’tétlenül időzik | ténfereg, csavarog; bummeln |
umhergehen’ # (NSz. – Remény. 163); 4. 1898 ’adós, tartozik valakinek; schuldig sein’ (Dobos); 5. 1914
’szökik; fliehen, entweichen’ (Nyr. 43: 233); 6. 1930 ’hiányzik, mulaszt; schwänzen’ (Nyr. 59: 220) Sz:
~at 1578 sz. (↑) [csak TESz.] | ~ós 1744 logos kocsi ’[?]; hin und her baumelnd’ (MNy. 60: 370); 1792
’[?]; arbeitsscheu’ (SzD.) [csak EWUng.] || lódít A: 1641 lódítád [?U] (Keresztúri Pál: NySz.); 1779 u.
lodittya [t-j] (NSz. – Miháltz I.: Major 1: 50) J: 1. 1641 ’odébb dob, vet, taszít; werfen, stoßen’ # (↑); 2.
1790 ’megver; durchprügeln’ (Gvadányi József: NySz.), 1803 ’füllent; flunkern’ # (Baróti Szabó Dávid:
NySz.) | | lódul A: 1641 lodul (Kersztúri Pál: NySz.); 1711 e. ellódúltam (MonÍrók. 27: 45) J: 1. 1641
’indul, kezdődik; losgehen, anlaufen’ (↑); 2. 1711 ’nyugvó állapotából kimozdul, lendül | sietve mozdul,
indul; (von einem heftigen Anstoß) plötzlich in Bewegung od in Schwung kommen 〈schwerer
Gegenstand〉 | schnell weggehen’ # (↑); 3. 1720 ’útra kel; sich auf den Weg machen’ (László Pál: NySz.);
4. 1778 ’odább áll, elkotródik; sich schnell wegmachen’ # (NSz. – Bessenyei: Galant lev. 49).
Alapnyelvi örökség, finnugor kori tővel és magyar képzéssel. ⊗ A tőhöz vö.: ? vog. (AK.) k˳än-loŋχəj-
’idő előtt szül’ (k˳än ’kifelé’); ;zürj. (Sz.) le̮ d- ’betol; kihajít; kimer’; votj. R. ledi̮ - ’(ki)mer’;cser. (KH.)
loŋγa-(levegőbe) szór ; md. (E.) kotst l’ije-, (M.) kotf l’ije- ’láncfonalat felhúz’ (kotst, kotf ’szövet,
vászon’); ; finn luo- ’teremt; meghatároz; ledob, kidob; elvetél 〈szülésnél〉’lp. (L.) lågŋi- ’leemel 〈fazekat
a tűzről〉’ [fgr. *loŋe- ’dob, eltaszít’].. A szó belseji magánhangzó változásához vö.: néz, nyúz stb. A
végződések: -g gyakorító képző, -dít kezdő jelentésű, illetve -dul mozzanatos képző; vö.: forogfordít,
inog : indít stb. A lóg másodlagos keletkezésű szó belseji n-jéhez vö.: barlang, bőg stb. A lóg 4–6.
jelentése az argóban keletkezett a 3. jelentés alapján. – Ide tartozik: lódint ’lódít’ (1812); ez a tájszó az
-int mozzanatos képzővel keletkezett a lódít hatására is (viszonyukhoz vö.: hajint : hajít).
NyK. 51: 166; StSl. 16: 211; TESz.; MSzFE.; Nyr. 103: 84

logika A: 1517 logicaban (DomK. 217) [csak EWUng.]; 1708 Logikai sz. (PP. Lŏgĭcus); 1763
Logyikával (NSz. – Léstyán M.: Szt. Ignátz 39); 1787 Lógyikáig (NSz. – Barczafalvi Szabó: Szigvárt I.
Szj.); 1816 Logyike (Gyarmathi: Voc.) J: 1. 1517 ’[a helyes gondolkodás formáinak és törvényeinek
tana]; Logik’ (↑); 2. 1834 ’következetesség; Folgerichtigkeit’ (NSz. – Kritikai Lapok 5: 120) Sz: ~´tlan
1831/ logikátlan (NSz.) [csak EWUng.] | | logikus A: 1628 Logicusoc (RMKT NF 8: 494) [csak
EWUng.]; 1783 Logikusok (NSz. – Győrfi: Klimius 175); 1871 logyikus (NSz. – Hang F.: Varrótű 11) J:
fn 1628 ’[a logikával foglalkozó személy]; Logiker’ (↑) | mn 1. 1648 ’[?]; in der Logik vorkommend’
(CorpGr. 700) [csak EWUng.]; 2. 1882 ’a logika szabályainak megfelelő | következetes; logisch |
folgerichtig’ (Magy Lex. 11: 432).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. logice, logica ’gondolkodástan’ [< gör. λογική (τέχνη) ’szónoklattan;
gondolkodástan’, λογικά többes szám ’ua.’].. | lat. logicus ’a logikát illető; logikus, ésszerű’ [< gör.
λογικός ’a beszédet, az értelmet illető; ésszerű’ [< gör. λόγος ’beszéd, szó’]].. Megfelelői: ; ném. Logik,
Logiker, logisch; ; fr. logique; stb.: a logikát illető, ’logikus 〈fn〉’, ’logikus 〈mn〉’. – A korábbi változatok
szó belseji gy-s ejtéséhez vö.: angyal stb.; a logikus szóvégi s-éhez vö.: ámbitus stb.
TESz.

lohad A: 1456 k. meghlohadh (SermDom. 2: 636) J: ’zsugorodik, kisebb lesz | apad, csökken;
zusammenfallen, schrumpfen | abnehmen, nachlassen’ # | | lohaszt A: 1648 meg-lohasztani sz. (Mikolai
Hegedűs János: NySz.) J: ’[?]; vertreiben, abflauen machen’.
Onomatopoetikus eredetű szócsalád. ⊗ A szótő a lohol szócsalád tövével azonos. A végződés: kezdő-
gyakorító, illetve műveltető igeképző. A legrégebbi adatok a lobos, tüzes daganatok, sebek apadási,
lappadási folyamatára utalnak; ez a ma is gyakori jelentés valószínűleg a tűz kialvás előtti utolsó
lobbanásainak és a gyulladt daganatok lappadási folyamatának hasonlósága révén kapcsolódik a lohol
szócsaládjához.
MNy. 43: 189; TESz. lohad¹ a. is

lohol A: 1554 loholtata sz. (Tinódi: Cronica L3b); nyj. lihol (MTsz.) J: 1. 1554 ’náspágol, püföl;
prügeln’ (↑); 2. 1790 ’lihegve siet; keuchend eilen’ # (NSz. – Pétzeli: Mind. Gyűjt. 3: 269); 3. 1807 ’liheg;
keuchen’ (NSz. – Farkas Fer.: Vil. ritk. 2: 174); 4. 1838 ’takarodik, kotródik; sich packen’ (Tzs.) || lohog ×
A: 1720 lohogva sz. (NSz. – Koháry I.: Munkács 3: 11); 1833 lohongva sz. (NSz. – P. Thewrewk J.: Ber.
Tük. 17) J: 1. 1720 ’liheg; keuchen’ (↑); 2. 1810 ’buzog, pezseg, forr; brausen, wallen’ (NSz. – Simai Kr.:
VSzót. 2: 23); 3. 1810 ’csapdos, verdes, lobog; flattern’ (NSz. – Simai Kr.: VSzót. 2: 23); 4. 1810 ’a
vízben hánykódik; auf dem Wasser treiben’ (NSz. – Simai Kr.: VSzót. 2: 23); 5. 1838 ’takarodik,
kotródik; sich trollen, sich packen’ (Tzs.).
Onomatopoetikus eredetű szócsalád. ⊗ Eredendően valószínűleg a lihegés és különféle légmozgások
hangját jelenítette meg. A szótő a lohad szócsalád tövével azonos. A végződések: gyakorító képzők. – A
lohol 3. jelentése lehetett az eredeti. A szócsalád mozgást kifejező jelentései metonimikusan keletkeztek a
hangutánzást kifejező jelentésekből. – Ugyanebből a tőből: R. lohint ’lihegve siet’ (1848), N. lohajt ’ua.’
(1866) és lohad ’ua.útra kel, megy, halad’ (1873). – Valószínűleg ide tartozik: R. lóhajt ? püföl, páhol
(1843).
MNy. 40: 304; TESz.; FiktI. 152

lojális A: 1835 Loyal [es. nem m.] (Kunoss: Gyal.); 1845 loyalisnak (NSz.) [csak EWUng.]; 1848/
lojális (NSz. – Vasvári P.: Vál. írásai 287) J: ’törvény szerinti, legális | elöljáróihoz hű; legal | treu den
Vorgesetzten gegenüber’ | | lojalitás A: 1842 loyalitásával (NSz. – PH. 791); 1848/ lojalitással (NSz. –
Vasvári P.: Vál. írásai 291); 1870 loyálitása (NSz. – Tóth K.: Honvédmen. 248) J: ’lojális magatartás;
Loyalität’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. loyal: ’lojális’ [< fr. loyal ’ua.’ (; lat. legalis ’törvényes’]. | ném. Loyalität
’lojalitás’. Megfelelői: ; ang. loyal, loyalty; ; cseh lojálni, lojalita; stb.: lojális, ’lojalitás’. – A magyar
szavak végződése latinosítással jött létre.
TESz.

lok × A: 1505 Lokud sz. hn. (MNy. 44: 52); 1816 Lok (Gyarmathi: Voc. 99) J: 1. 1505 ? ’[lapály];
Niederung’ (↑), 1816 ’ua.’ (↑); 2. 1505 ? ’[két hegy közötti völgy, szoros]; Tal zwischen zwei Bergen,
Engpaß’ (↑), 1838 ’ua.’ (Tsz.), 1916 ’rét; Wiese’ (Nyr. 45: 235).
Jövevényszó, valószínűleg az ukránból. ⊗ Ukr. N. лук ’füves lapály’ [eredetéhez vö.: ; vö. →lanka]..
Lásd még: cseh palouk ’kis rét’. – Székely nyelvjárási szó. – A lyuk szóból szóhasadással való
magyarázata nem valószínű.
MNy. 44: 52; TESz.; Nyr. 103: 366

lóka × A: 1623 lokak (MNy. 80: 254) [csak EWUng.]; 1784 lóka (SzD. 51) J: ’pad, lóca; Sitzbank’.
Szlovák (K.) és ukrán jövevényszó. ⊗ Szlk. (K.) lavka, – ; szlk. lávka: ’pad; gyaloghíd’.; ukr. лавка
’pad; pult; polc’ [eredetéhez vö.: ; vö. →lóca]. Megfelelői más szláv nyelvekben is megtalálhatók.
KSzlJsz. 318; TESz.

lokál A: 1835 local [es. nem m.] (Kunoss: Gyal.); 1842 localéjában (NSz.) [csak EWUng.]; 1913
„lokál-jában (uo.) [csak EWUng.] J: 1. 1835 ? ’hely | helyiség; Ort | Raum, Räumlichkeit’ (↑), 1842 ’ua.’
(↑) [csak EWUng.]; 2. 1913 ’táncos (éjszakai) mulatóhely; Nachtlokal’ (↑).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Lokal;; ang. locale;; fr. local; stb.: ’hely, helyiség, a németben vendéglő’ is.
A franciából terjedt el [< fr. local ’helyi’ (; lat. localis ’ua.’)].. – A magyarba elsősorban a németből került
át. A szó ma a 2. jelentésben él; vö.: ; ném. Nachtlokal ’éjszakai mulató(hely), lokál’. – Ugyanerre az
etimonra mennek vissza: R. lokál ’elhelyez, odaad’ (1552 (MNy. 80: 254), a ; lat. locare ’elhelyez,
helyére tesz stb.; bérbe ad’ alapján; lokális ’helyi’ (1796 (NSz.), a ; lat. localis ’ua.’; lokalizál ’helyhez
köt’ (1865), ’valaminek a továbbterjedését megakadályozza’ (1874), a ; ném. lokalisieren ’ua.alapján.’
TESz. lokalizál a. is

lokni A: 1784 Laklikat (NSz. – M. Hírmondó 674); 1845 Locknik'-at (NSz. – Életk. 1: 80); 1864
loknikat (NSz. – Kazár E.: Csend Or. 288) J: ’göndör hajfürt, hajtincs; geringelte Haarsträhne’.
TESz.

lokomotív ∆ A: 1844 locomotiv (NSz. – Jósika M.: Békesi kal. 1: 9); 1910 lokomotív (KIdSz.) [csak
EWUng.] J: ’mozdony; Lokomotive’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Lokomotive;; ang. locomotive;; fr. locomotive; stb.: mozdony. Az angolból
terjedt el ang. locomotive engine ’helyzetváltoztató erőgép’ [lat. (ú.) locomotivus ’mozgó, helyét
változtatni képes’].. – A magyarba elsősorban a németből került át.
TESz.

loll ∆ A: 1585 lollya [ll-j] (Cal. 795); nyj. lolja □ (MTsz.), lollás sz. (MTsz.), lolu □ (MTsz.), lolva □
(MTsz.) J: 1. 1585 ’sódar; Schinken’ (↑); 2. 1885 ’torkospecsenye; Art Schweinsbraten’ (Nyr. 14: 279).
Valószínűleg örökség az ugor korból. ⊗ Vog. (T.) lɛ̮jəl, (Szo.) lāγəl ’láb’; osztj. (V.) ḷaγəḷ ’tenyér’,
(UD.) laχəl ’állat lába; mancs; tenyér’ [ugor *lȣlkɜ ’kéz, láb, mancs’].. Az egyeztetés nehézsége az obi-
ugor szavaknak a magyarétól némileg eltérő jelentése; szomszédos testrészek ősi etimológiai
összefüggéséhez vö. mégis: ágyék. A szó belseji *lk > > ; m . ll hangváltozáshoz vö.: áll¹ , toll stb. –
Néhány alakváltozat szó végi magánhangzója elhalványult E/3 birtokos személyjelepe, orjaorr stb. A
’sonka jelentés metonímia az eredeti láb’ jelentésből. – A szó egybevetése a gyaloggal téves.
Nyr. 42: 281; UngJb. 15: 590; TESz.; MSzFE.; UEW. 3: 8

lom¹ A: (†1135) [1262 e. ?] Lom hn. (Gy. 3: 183) [csak EWUng.]; 1572 lomnal (MNy. 63: 91) J: 1.
(†1135) [1262 e. ?] ’[száraz gally, rőzse]; dürre Zweige, Reisig’ (↑), 1572 ’ua.’ (↑); 2. 1786 ’mindenféle
haszontalan holmi, kacat; Plunder, Kram’ # (NSz. – M. Hírmondó 759).
Szláv jövevényszó, esetleg a szlovákból. ⊗ Szlk. lom: ’törés; kőfejtő, kőbánya, N. kacat, limlom’; – ;
szb.-hv. lom: ’törés; ágtörmelék, összetört fák’;or. лом: ’törés; bontórúd, feszítővas’; stb. [indoeurópai
eredetű; vö.:ír laime ’balta, fejsze’ném. (ófn.) lam ’béna, nyomorék’; stb.]..
KSzlJsz. 685; NytÉrt. 50: 33; TESz. lom² a. is

lom² ∆ A: (†1135) [1262 e. ?] Lom hn. (Gy. 3: 183); 1767 lom (PPB.); 1803 Lam (NSz. – Baróti Szabó:
Toldalék 8) J: 1. 1767 ’zúzmara, dér; Rauhreif’ (↑); 2. 1803 ’latyak, csatak; Matsch’ (↑); 3. 1813 ’harmat;
Tau 〈Niederschlag〉’ (NSz. – Mond. 75).
Valószínűleg örökség a finnugor korból. ⊗ Zürj. (Sz.) li̮ m; votj. (Sz.) li̮ mi̮ ; cser. (KH.) lǝ̑ m; md. (E.)
lov, loŋ, (M.) lov; finn lumi; ? ; lp. (N.) lobma:: ’hó’ [fgr. *lume ’ua.’].. A magyarban az eredeti
jelentésből egyrészt az 1. jelentés (majd ebből a 3.), másrészt – az ’olvadó hó’ jelentésen keresztül – a 2.
jött létre. – Tisztázatlan idetartozású: lemus ’jeges szél’ (1566).
FUF. 3: 104; TESz. lom¹ a. is; MSzFE.

lomb A: 1213/ ? Lomb hn. (VárReg. 388.); 1509 lombosfarkunak sz. (MNy. 10: 235) J: 1. 1213/ ? ’fa,
bokor levélzete | leveles ág; Laub | laubiger Zweig’ # (↑), 1577 ’ua.’ (KolGl.: NyF. 45: 41); 2. 1509
’bozontos szőrzet; Zottelhaar’ (↑) Sz: ~os 1509 ’bozontos szőrzetű; zottelhaarig’ (↑); 1708 ’csomós,
bolyhos, durva szövésű 〈kelme〉; belaubt’ (PP. Amphĭmallum) | ~ozat 1816/ lombozat (NSz. – Szemere P.:
Munkái 1: 67).
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ Szorosan összefügg a lomppal; a két szó között szóhasadás ment végbe. A
lomb és lomb névszói értékű tagjai egy eredeti igenévszónak, melynek igei értékű tagjából a lobog
keletkezett. A szó belseji m inetimologikus. Az eredeti jelentés ’lobogó, lengő, lebegő valami’ lehetett.
Összekuszált növények, növényi elemek és hajzat, szőrzet közös eredetű elnevezéséhez vö.: bozót :
bozontos, fan. A lomb a nyelvtörténet folyamán elavult, a nyelvújításkor elevenítették fel. – Lehetséges,
hogy az első adat nem ide, hanem a Lambertus szn.-hez tartozik.
TESz.; MNy. 70: 205

lombár × A: 1786 lombár (MNy. 65: 343) J: mn 1. 1786 ’nagy, szétálló 〈marhaszarv〉 | ilyen szarvú
〈marha〉; weit auseinanderstehend 〈Viehhorn〉 | mit solchen Hörnern 〈Vieh〉’ (↑); 2. 1882 ’nagyon nagy; zu
groß’ (Nyr. 11: 28) | fn 1840 ’nagy, testes ökör, ló; Ochse, Pferd von großem Wuchs’ (MNy. 12: 44).
Bizonytalan eredetű, esetleg származékszó. ⊗ Végső soron talán egy eredeti igenévszóból származik,
melynek névszói értékű tagja a lomb, lomp. (vö. ezek származékainak néhány jelentését) és amelynek igei
értékű tagjából a lobog keletkezett. A ritkán előforduló -ár névszóképző itt inkább deverbális funkcióban
állhatbúvár. A származtatásnak főleg jelentéstani nehézségei vannak. – A keleti nyelvjárások szava.
TESz.

lombard A: 1405 k. lambard (SchlSzj. 524.); 1435 k. lu[m]bard (SoprSzj. 115.); 1538 lombardorʒag
(PestiN. R1); 1604 Lombardus (MA. Langobárdi); 1787/ Lombárd (NSz. – Kazinczy: Lev. 1: 143) J: fn
1. 1405 k. ’lombardiai ember; Einwohner der Lombardei, Lombarde’ (↑); 2. 1787/ ’longobárd ember;
Langobarde’ (↑); 3. 1854 ’zálogház; (Pfand)leihhaus, Versatzamt’ (HeckenastIdSz.²); 4. 1870/
’zálogkölcsön; Beleihung von Wertpapieren, Pfandleihe’ (NSz. – Jókai 42: 169) | mn 1538 ’lombardiai;
lombardisch’ (↑).
Vándorszó. ⊗ Ném. Lombarde: ’lombardiai ember’., N. ’pénzváltó, zálogkölcsönző’, ném. Lombard
’zálogkölcsön’, R. ’zálogház’; ;fr. lombard ’lombardiai ember; longobárd ; pénzváltó, zálogkölcsönző;
zálogház’; ol. lombardo R. lumbardo ’lombardiai ember; longobárd, R. zálogkölcsönző’. Lásd még: ;lat.
(k., h.) Lombardi többes szám ’lombardiai ember, különösen kereskedő, üzletember’ [< lat. Langobardi
többes szám, Longobardi többes szám ’longobárd’]. – A magyarba a latinból és olaszból került át; az
újabb jelentések elsősorban a németből származnak. – Lásd még: Longobárdia hn. (1559 (SzChr. 153a);
longobárd ’egykori keleti germán néptörzs tagja’ (1896 (NSz.).
TESz.; ABpL. 10: 109

lombfűrész A: 1895 lombfürészt (NSz. – Ágai A.: Vízen 2: 250) J: ’[?]; Laubsäge’.
TESz.

lombik A: 1530–86 alombik (Nyr. 26: 170); 1577 k. alembiconban (OrvK. 35); 1588 lombekban
(Frankovics Gergely: NySz.); 1661 lombikokban (Sámbár Mátyás: NySz.); 1679 Lumbich (MNy. 80: 254)
[csak EWUng.] J: 1. 1530–86 ’lepárló edény; Destillierkolben’ (↑); 2. 1690 ’kisebb, gömbölyű, hasas,
szűk nyakú, tűzálló üvegedény, amelyet vegytani kísérletezésre használnak; Retorte’ ().
Vándorszó. ⊗ Ang. alembic;; s p . alambique;; fr. alambic;; o l . alambicco, lambicco; stb.: ’lepárló
edény, lombik’. Lásd még: lat. (k.) alembicum ’ua.’. Forrása: ; gör. ἄµβιξ ’ua.’ az ;arab al-anbīq ’ua.’
közvetítésével. – A magyarba főként a latinból került át. A lombik alak a feltehetőleg névelőnek felfogott
szókezdő a elhagyásával keletkezettlóránt, patika stb.
EtSz. alombik a. is; TESz.

lomha A: 1585 ? luhnya (Cal. 459) [csak EWUng.]; 1611 Luhma (MA.); 1645 lomha (CorpGr. 323);
1809 Lamha (NSz. – Simai Kr.: VSzót. 1: 5) J: 1. 1585 ? ’tékozló, pazarló; naschhaft, gefräßig’ (↑) [csak
EWUng.]; 2. 1611 ’lusta, tunya; träge, faul’ # (↑); 3. 1611 ’esztelen, bolond; unsinnig, verrückt’ (↑).
Ismeretlen eredetű. ⊗ Esetleg összefügghet a lanyha-́ val. Az eredeti változat a luhma ~ lunyha lehet; a
lomha alak ebből keletkezhetett hangátvetéssel. AZ alaktani felépítéshez és a jelentésekhez vö. még:
lanyha.
KSzlJsz. 880; NytÉrt. 38: 163; TESz.

lomp ∆ A: 1211 ? Lampu szn. (PRT. 10: 512) [csak EWUng.]; 1272 ? Lomp szn. (OklSz.); 1621 Lomp
(MA.) J: 1. 1211 ? ’[zacskó | zacskósan, buggyosan lógó ruharész | rongy]; Beutel | beuteiförmiger,
bauschiger Teil eines Kleidungsstückes | Lumpen’ (↑), 1621 ’ua.’ (↑); 2. 1643/ ’bő szabású nadrág;
bauschige Hosen’ (Amos Comenius: NySz.); 3. 1693/ ’bozontos szőrzet; zottige Behaarung’ (Kemény
János: NySz.); 4. 1784 ’nemezposztó; Filz’ (SzD. 52) | | lompos A: 1211 ? Lompus szn. (OklSz.); 1613
lomposba (NySz.) [csak EWUng.]; 1838 lamposnak (Tsz. Lampos) J: fn 1. 1613 ’(bő szabású) nadrág;
(bauschige) Hosen’ (↑); 2. 1693 ? ’gubancos szőrű kutya, farkas; zottiger Hund, Wolf’ (Otrokocsi Flóris
Ferenc: NySz.), 1838 ’ua.’ (↑); 3. 1697 ’[?]; Anhänger, Soldat der Habsburger zur Z der
Unabhängigkeitskriege gegen die Habsburger am E17. und A18. Jh’ (MNy. 52: 322); 4. 1750 ’rendetlen,
haszontalan személy; schlampige, nichtsnutzige Person’ (Wagner: Phras. 538) | mn 1. 1628 ’buggyos,
rendetlenül lelógó 〈ruhadarab〉; bauschig, schlampig 〈Kleidungsstück〉’ (???); 2. 1702 ’bozontos; zottig’
(Miskolczi Gáspár: NySz.); 3. 1852 ’sűrű lombú, lombos; belaubt, laubig’ (NSz. – Kuthy L.: Munk. 8:
90); 4. 1892 ’hevenyészett, pongyola; hudelig’ (NSz. – Ábrányi E. – Byron: Don Juan 2: 299).
A szócsalád alapja, a lomp: onomatopoetikus eredetű. ⊗ Szorosan összefügg a lombbal: a két szó
között szóhasadás ment végbe. A lomp és lomb névszói értékű tagja lehet egy eredeti igenévszónak,
melynek igei értékű tagjából a lobog keletkezett. A szó belseji m inetimologikus. – A lompos
melléknévképzős származéka a lompnak, és melléknévi 3. jelentésében köznyelvi szó. – Tisztázatlan
idetartozású: 1558Leompeos ? ’csomós, durva szövésű 〈kelme〉.’
SzófSz. lolmpos a. is; TESz. lompos a. is

lonc A: 1578 Loncz (Melius Péter: NySz.) J: 1. 1578 ’télizöld, meténg; Immergrün’ (↑); 2. 1807
’illatos, a bodzafélék családjába tartozó kúszó cserje; Geißblatt’ (Magy. Fűvészk. 168).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A 2. jelentés tudatos szóalkotással keletkezett az azonos jelentésű lat. (tud.)
Lonicera ’EZ NEM KELL’ hatására. – Növénytani műszó.
TESz.

loncsos × A: 1585 loutsos [ɔ: lontsos] (Cal. 993); 1839 lontyos (MTsz.) J: mn 1. 1585 ’rongyos |
piszkos; zerlumpt | schmutzig’ (↑); 2. 1754 ’ocsmány, mosdatlan szájú; unflätig, ungewaschen’ (NSz. –
Bertalanffi: Ker. Boͤ ltseség 218); 3. 1784 ’sáros, lucskos; matschig, quatschnaß’ (SzD. 51); 4. 1813
’fecsegő, locsogó; schwatzhaft, plau-derhaft’ (NSz. – Katona J.: Műv. 2: 5) | fn 1. 1620 ’szidószóként; 〈als
Schimpfw〉’ (Melotai Nyilas István: NySz.); 2. 1781 ? ’cafat, ringyó; Hure’ (MNy. 1: 277), 1817 ’ua.’
(NSz. – Czövek: Hír. zsiv. 2: 273); 3. 1838 ’haszontalan kölyök; unnützer Fratz’ (Tsz.) || loncs × A: 1601/
loncsomat (MNy. 69: 366) [csak EWUng.]; 1763 Loncs (NSz. – Adámi: Wb. 52) J: 1. 1763 ’szenny,
mocsok, piszok; Unflat | Matsch’ (↑); 2. 1763 ’latyak, lucsok; Mischmasch’ (ÚMTsz.).
A szócsalád feltehető alapja, a loncs: onomatopoetikus eredetű. ⊗ Szorosan összefügg a locslocsol
szóval; az inetimologikus n betoldódásával részleges szóhasadás ment köztük végbe. Az első adat
idetartozása szinte teljesen bizonyos, bár jelentését a szövegkörnyezet alapján nem lehet pontosan
megállapítani. – A loncsos valószínűleg a loncs melléknévképzős származéka.
SzegFüz. 1: 303; TESz.

londis † A: 1510 Lundis (NMÉr.) [csak EWUng.]; 1516 Londis (OklSz.) [csak EWUng.] J: ’[?];
englisches (Londoner) Tuch’.
Német (felnémet) jövevényszó. ⊗ Ném. (kor. úfn.) lundisch, lündisch, (h. kor. úfn.) lundisch: ’londoni
kelme’ [< ném. R. lundisch Tuch ’ua.’].. A szó az ; aln. (kaln.) Lunden ’London’ hn.-re megy vissza.
Megfelelői: cseh R. lindyš, lindiš; or. R. лундыш; stb.: londoni kelme.
TESz. fajlondis a. is; NMÉr.

lop A: 1086 ? Lopu sz. hn. (DHA. 253) [csak EWUng.]; 1340 Lopow sz. szn. (OklSz.); 1519 k.
lopaʃaerth sz. (DebrK. 608); 1816 Lap (Kassai: Bef. 291) J: 1. 1086 ? ’[eltulajdonít]; stehlen’ # (↑), 1340
’ua.’ (↑); 2. 1585 ’titokban valahova juttat, csempész; hineinschmuggeln’ (Cal. 1022); 3. 1604 ’plagizál;
plagiieren’ (MA. Célʃus); 4. 1934 ’〈munka közben〉 szundít; duseln 〈bei der Arbeit〉’ (SzegFüz. 1: 286) Sz:
~ás 1156 ? lopas hn. (MonStrig. 1: 108); 1519 k. (↑) | loppal 1546 ’lopva, titokban; heimlich, verstohlen’
(Simonyi: Hat.) | ~va 1585 Lopua ’[?]; heimlich, verstohlen’ (Cal. 442) | ~ódzik 1703 általlopódza (Pais-
Eml. 591) | ~akodik 1788 lopakodik (NSz. – Decsy: Osmanografia 1: 254).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A magyar szókészlet nagyon régi eleme lehet, ősi tőigének látszik. A loppal
származék a ma csak a nyelvjárásokban használatos -val határozói igenévképzővel jött létre.
TESz.

lopó A: 1789 lopón (NSz. – Kolumbán J.: Vida hist. B8) J: ’borszívó; Stechheber’ – De vö. 1716 Lopó
tökkel ’ua.’ (Szműv. 32).
Egy összetételi előtag önállósulása. ⊗ A lopótök ’egy fajta tök; ebből készült borszívó’ (↑) szóból (lopó
’lopást elkövető’ (< lop) + tök).
MNy. 54: 49; TESz.

lopocskodik † A: 1577 lopochkodÿk (OrvK. 318) J: ’lubickol, pancsol; durch Wellen geschlagen
werden’ | | lubickol A: 1663 lupocskolás [?U] sz. (MonÍrók. 8: 372); 1792 lubutzkol (NSz. – Gáti I.:
Második Jósef 211); 1799 lubitzkolni sz. (Márton Zappeln); 1826 lobiczkolánk (NSz. – Hébe 31); 1854
lobicskul (NSz. – Szelestey L.: Falu 150) J: 1. 1663 ’vízben mozog, fickándozik; panschen, im Wasser
zappeln’ # (↑); 2. 1847 ’gyalog átkel, gázol; waten’ (NSz. – Kemény Zs.: Gyulai 4: 90) || lubickál ∆ A:
1780 k. Lobitskáló sz. (NSz. – Kónyi J.: Hajós 47); 1863/ lubiczkálna (NSz. – Szigligeti: Lelenc 18) J:
’lubickol; panschen, im Wasser zappeln’.
Onomatopoetikus eredetű szócsalád. ⊗ A szótő a palatoveláris párhuzamosság alapján összefügg a
lepcses szócsalád tövével; a tő palatális változatához vö. még: N. lebickél, libickel ’lubickol’. A
végződések: játszi (részben visszaható funkciójú) gyakorító képzők.
SzófSz. lubickol a. is; TESz. lubickol a. is

lóránt † A: 1597 lorant (SzikszF.: ÚNySz.); 1708 Lóránt (PP.); 1792 Loránt (SzD.) J: ’uzsonna;
Vesperbrot’.
Szlovák jövevényszó. ⊗ Szlk. olovrant N. olevrant: ’uzsonna’ [< ném. N. halberabend ’ua.’].. – Az
eredeti változat *alóránt lehetett, mely a névelőnek felfogott szókezdő a elhagyásával fejlődött
továbblombik, patika stb.
NyK. 36: 267; KSzlJsz. 318; TESz.

lord A: 1793 Lord (NSz. – Sándor I.: Külf. ut. 305) J: ’angol főnemes, illetőleg néhány magas állami
hivatallal járó cím viselője; Lord’.
Angol jövevényszó. ⊗ Ang. lord: ’angol nemesi cím; úr’ [< ang. (óang.) hlāf ’kenyér’ + weard ’őrző’]..
Megfelelői: ném. Lord;; fr. lord; stb.: lord.
TESz.

lóré × A: 1879 lóréra (NSz. – III. Kákay A.: Szeged puszt. 34); 1882 Lowry (MagyLex. 11: 480); 1891
lori (Füredi: IdSz. lowry) J: 1. 1879 ’keskeny vágányon közlekedő, rendszerint lóvontatású vasúti kocsi,
csille; Feldbahnwagen’ (↑); 2. 1882 ’alacsony, nyitott vasúti teherkocsi; niedriger, offener
Eisenbahngüterwagen’ (↑).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Lore: ’alacsony, nyitott vasúti teherkocsi’ [< ang. lorry ’nagy, lapos
teherkocsi’].. Megfelelői: fr. lori, lorry; ; cseh lora; stb.: nyitott teherkocsi. – Az 1882-ből adatolható
változat tévesen angoloskodó írásmódú alak.
TESz.

lornyon ∆ A: 1846/ lorgnont (NSz. – Endrődi S.: Petőfi napjai 230); 1891 lornyon (Füredi: IdSz.) J:
’nyeles szemüveg; Stielbrille’.
Francia jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Fr. lorgnon: ’nyeles szemüveg, orrcsíptetős szemüveg’.,
R. ’monokli’; – vö. még: ném. Lorgnon ’nyeles szemüveg’. A franciában a lorgner ’sandít valamire,
méreget valamit’. Megfelelői: szb.-hv. lornjon;; cseh lorňon; stb.: nyeles szemüveg.
TESz.

lórom × A: 1395 k. lorum (BesztSzj. 389.); 1525 k. lorom (MNy. 11: 39) J: ’lósóska; Ampfer’.
Ismeretlen eredetű. ⊗ Ma növénytani szakszóként is használatos.
TESz.

lórum A: 1916 lórumot (NSz. – Kolozsvári Hirl. nov. 29.: 7) J: ’egy fajta kártyajáték; Art Kartenspiel’.
Ismeretlen eredetű. ⊗ Bizonyosan régibb, mint a rendelkezésünkre álló első adat.
TESz.

lót-fut A: 1684 lót-fut [?U] (Thaly: Adal. 1: 193) J: ’[?]; hin und her laufen, sich die Füße ablaufen’ #.
Összetett szó, ikerszó. ⊗ A R. lót ’fut, szalad’ (1561 (MNy. 88: 509) + fut ’fut, szalad’ összetétele;
keletkezésmódjához vö.: csetlik-botlik, fúr-faragfúr stb. A lót származékszó egy fiktív tőből, mely esetleg
öszefügg a lóbál, lóg szócsaládjával. – Ide tartozik: lóti-futi ’ide-oda szaladgáló; szeleburdi’ (1871 (NSz.).
TESz.

lottéria ∆ A: 1770 Lotteriában (NSz. – Kalmár Gy.: Prodromus 258); 1791 Lottériák (NSz. – Sándor I.:
Sokféle 1: 103); 1804!!! Lutriaba (MNy. 65: 343); 1815 lottria (NSz. – Kultsár I.: Hazai Tud. 2: 186) J:
1. 1770 ’lottó; Zahlenlotterie’ (↑); 2. 1832 ’tombola; Tombola’ (IrrtörtKözl. 6: 375); 3. 1884–5
’bizonytalan, kockázatos dolog, vállalkozás, lutri; Glückssache’ (NSz. – Bolondság 137) || lutri A: 1787
loteri-tzédulát (NSz. – M. Kurir 431); 1799 Lotri (NSz. – Álmoskönyv 33); 1820–30 lutri (MNy. 17:
225); 1898 rutlin (NSz. – Gárdonyi G.: Falu 1: 154) J: 1. 1787 ’lottó; Zahlenlotterie’ (↑); 2. 1848
’bizonytalan, kockázatos dolog, vállalkozás; Glückssache’ (NSz. – MT. 799) | | lottó A: 1787 Lottó
Jateknak (MNy. 65: 343); nyj. lotó (ÚMTsz.) J: 1. 1787 ’egy fajta szerencsejáték; Zahlenlotterie’ # (↑); 2.
1838/ ’tombola; Tombola’ (NSz. – Csató Pál: Munk. 213).
Nemzetközi szó. ⊗ A lottéria és lutri szavakhoz vö.: ném. Lotterie, (baj.-osztr.) lutərī́, lutrie; ; ang.
lottery;; holl. loterij;; fr. loterie; ol. lotteria; stb.: sorsjáték. – A lottóhoz vö.: ném. Lotto;; fr. foto;; ol.
lotto; stb.: lottó, tombola. – Mindezek az ; ófrank lōt ’részesedés, örökrész’ szóra mennek vissza. – A
magyarba a lottéria, lottó az olaszból és németből, a lutri főleg a bajor-osztrákból került át.
TESz. lottéria, lottó a. is

lótusz A: 1642 u. Lotus fa (Növénynevek: Szabó T. A.); 1774 lotos (GLEl.) [csak EWUng.]; 1831–2/
lótuszlevélen (NSz. – Vörösm. 6: 255) J: 1. [~fa] 1642 u. ’[?]; afrikanische Baumart’ (↑); 2. 1823/ ’egy
fajta tündérrózsa; Lotosblume (Nymphaea lotus)’ (NSz. – Vörösm. 6: 170).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. lotos, lotus ’egyiptomi lótuszvirág, (h.) egy fajta afrikai fa’ [< gör. λωτός
’fafajta, melynek gyümölcsét az Odüsszeusz történetében szereplő lótuszevők (lótofágok) fogyasztják;
egyiptomi lótuszvirág’].. Megfelelői: ; ném. Lotos; fr. lotos, lotus; stb.: lótusz. – A korábbi változatok
szóvégi s-sel való kiejtéséhez vö.: ámbitus stb.; az sz-es alakhoz vö.: cirkusz stb.
TESz.

lotyó A: 1584 lottyo kwrwath (Úsz. 73) [csak EWUng.]; 1590 lotio (Eckhardt: Tel. 157) J: 1. 1584
’szajha, ringyó; Hure’ (↑); 2. 1795 ’egy fajta szilva; Art Pflaume’ (NSz. – Gáti I.: Term. hist. 54); 3. 1820/
’csevegő, fecsegő személy; Schwatzmaul’ (NSz. – Vitkovics M.: Művei 3: 78); 4. 1840 ’egy fajta
vízimadár; Art Wasservogel’ (MTsz.).
Szófajváltással keletkezett egy fiktív tő származékából. ⊗ Főnevesült folyamatos melléknévi igenév-ó
képzővel. A szótő a lotyog szócsalád tövével azonos. Az 1. jelentéshez vö.: cafka, ringyó stb. A 4. jelentés
a madár hangja alapján keletkezett. – A magyarból: szb.-hv. N. lóća ’szajha.’
MNy. 10: 202; TESz.; Nyr. 97: 97

lotyog A: 1705 lotyog fütyög (Zrínyi (Forgách Simon előszavában) 2: 157 [ɔ: 158]) J: 1. 1705 ’fityeg |
ide-oda mozog; schaukelnd hinab-, herabhängen | sich hin und her bewegen’ (↑); 2. 1707 ’fecseg, locsog;
schwatzen’ (RákF: Lev. 5: 421); 3. 1792 ’〈folyadék〉 loccsanó hang kíséretében mozog; platschen,
schwappen’ (SzD.); 4. 1838 ’cuppog; quatschendes Geräusch von sich geben’ (Tzs.) | | lottyan A: 1792
lottyant- ... meg (SzD. Lottyantani) J: 1. 1792 ’loccsanó hangot ad; schwappen’ (↑); 2. 1799/ ’mozdul;
rücken, sich rühren’ (NSz. – Csokonai: Karnyóné 690); 3. 1838 ’bizonyos zajjal esik, hull; mit einem
gewissen Geräusch fallen’ (Tzs.) Sz: ~t 1792 sz. (SzD.) || lottyad × A: 1825 lottyatt [d-t] sz. (Erdélyi J.:
Gunyortzák) J: ’petyhüdtté, ernyedtté válik; latschig werden’ | | lotty A: 1832 loty (Kreszn.), de
→lotyperda (lecsperdi); 1864 lotty (NSz. – Ágai – Montépin: Őrült szer. 43) J: isz 1832 ’lottyanás
utánzására; schwapp’ (↑) | fn 1834 ’lélötty; Mansch, Pansch’ (Kassai 3: 301).
MNy. 9: 388; NyK. 47: 150; TESz. littylotty a. is

loval A: 1788 fel-akarja lovalni sz. (NSz. – Trenk históriája 3: 49); 1800 fel nem lovallana (NSz. –
Peretsenyi Nagy L.: Léta 20) J: 1. 1788 ’ingerel, bujtogat; anhetzen, anspornen’ (↑); 2. [főként bele~]
1791 ’valakit valami meggondolatlanságra rávesz; jmdn in etw hineinhetzen’ # (MNy. 46: 188).
Belső keletkezésű, valószínűleg jelentéselkülönülés. ⊗ A loval ’lovagol’ szóból keletkezhetett
absztrakcióval. – A konkrét jelentéshez vö. még: lovaltat ’lóval ellát’ (1808); felloval ’lóra ültet’ (1834). A
jelentésváltozást az igekötők is befolyásolhatták. Hasonló jelentésfejlődéshez vö. még: lovat ad alá
’magatartásával követelőzésre biztat valakit’; belelovagol ’belehajszol’ (1876).
TESz.

lóvé A: 1900 Lóvé (Jenő – Vető 85); 1911 Lövé (TolvSz.) [csak EWUng.]; 1914 lové (Nyr. 43: 233)
[csak EWUng.]; 1924 lóvé (SzTolv.) J: 1. 1900 ’pénz; Geld’ (↑); 2. 1957 ’borravaló; Trinkgeld’ (SzegSz.).
Cigány jövevényszó. ⊗ Cig. love, (lov.) lōve többes számban: pénzvalószínűleg indoeurópai eredetű;
vö.: [óind lōhá- ’vöröses színű fém’; izl. (óizl.) rauđi ’vörösvasérc’; stb.].. Lásd még: ; cig. lovo egyes
számban ’érme’. Megfelelői: ; ném. (argó) lowo, lowe; ; fr. (argó) lauvé; szb.-hv. (argó) lóva: ’pénz’. –
Az argó közvetítésével bekerült a bizalmas használatú köznyelvbe.
MNy. 27: 289; TESz.

lózsi ∆ A: 1752 lózsi (MNy. 30: 26); 1792 Lózséba (NSz. – M. Hírmondó 1: 57) J: 1. 1752 ’színházi
páholy; Loge im Theater’ (MNy. 30: 34); 2. 1752 ’szabadkőműves-páholy; Freimaurerloge’ (MNy. 30:
34).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Loge: ’színházi páholy; szabadkőműves-páholy’ [< fr. loge ’fülke;
színházi páholy; szabadkőműves-páholy’; stb.].. Megfelelői: ang. lodge ’fülke, őrkunyhó;
szabadkőműves-páholy’; ; or. ложа ’színházi páholy, szabadkőműves-páholy’; stb.
TESz.

lő A [2/1]: 1211/ Luev sz. hn. (FESz. Lövő) [csak EWUng.]; 1220/ Luueu sz. hn. (VárReg. 52.); 1240 k.
? Leve sz. hn. (OKlSz. Pótl.); 1274 Leveld sz. hn. (Csánki 3: 213) [csak EWUng.]; 1416 u./¹ lo̗ uo̗ kèt sz.
(BécsiK. 12); 1416 u./³ lo̗ ÿenek (AporK. 10); 1476 k. lwttek (SzabV.); 1790 lö́ v (NSz. – Szőnyi B.:
Tromb. 75); nyj. lé, lü (Nyatl.), líl, lőn, lüll □ (Nyatl.) J: 1. 1211/ ’fegyverből lövedéket röpít, vagy
lövedékeket folyamatosan irányít valakire, valamire; (be)schießen’ # (↑) [csak EWUng.]; 2. 1560 k. ’hajít,
dob, vet; werfen, schleudern’ (GyöngySzt. 1237.); 3. 1577 k. ’kibocsát, fecskendez, lövell, sugároz;
auslassen, (aus)schießen, werfen’ (OrvK. 320); 4. [~ttek vkinek, vminek] 1879 ’veszélyben van | nem lesz
belőle semmi; erledigt od kaputt sein | es ist Essig damit’ (NSz. – Teleki S.: Eml. 1: 205); 5. 1900 ’erős
lendülettel a célra irányítja a labdát; schießen 〈im (Fuß)-ballspiel〉’ (Sportvilág.: Bánhidi 1900.: 118) Sz:
lővér 1228/ Luer hn. ’[?]; Schütze’ (Csánki 5: 719) | lövöldöz 1495 e. lo̗ uo̗ do̗ ʒnec vala | altal lo̗ uo̗ ldo̗ ʒic
(GuaryK. 93, 94) | lövés 1518 k. loͤ weʃtoͤ l (PeerK. 255) | lövell 1604 ki loͤ vellem (MA. Rádio) | ~döz 1784
lö́ dözni sz. (SzD. 49) | lövész 1799 Lövész (NSz. – Gyarmathi S.: Affinitas 317) | lövedék 1805 lövedék
(NyÚSz.) | löveg 1844 (NSz. – Aradi Vészl. 356) | lövölde 1845 löveldénk (NSz.) [csak EWUng.].
Örökség a finnugor korból. ⊗ Vog. (T.) lä-, läw- ’dob, hajít; lő’; zürj. (SZ.) lij-: ’ua.’;cser. (KH., U.)
lüe-: ’lő’;finn lyö-: ’üt, ver’ [fgr. *leβe ’dob, hajít; lő’].. A ’lő jelentés a vadászati és harci technika
fejlődésével a finnugor korban keletkezhetett az eredeti dob, hajít’ jelentésből. A lőn változathoz vö.: fő¹.
NyH.; TESz.; MSzFE.; Deáks. 247

lőgérezik × A: 1664 loͤ gérez (MNy. 8: 373); 1841 lőgérëz(-ik) ▼ (MTsz.); nyj. lőggéröz (OrmSz.) J: 1.
1664 ’csavarog, ődöng |támolyogva jár-kel; strolchen, herumschlendern | wankend hin und her gehen’ (↑);
2. 1891 ’ide-oda leng, himbálódzik; sich hin und her schwingen’ (NSz. – Viharos: Főváros 78); 3. 1879
’nem dolgozik, tétlenkedik; untätig sein’ (Nyr. 26: 382) || lődörög A [1]: 1784 lö́ dörgeni sz. (SzD. 49);
1784 lö́ dörög (SzD. 88); 1792 Lödörögni sz. (SzD.); nyj. lődërëg (ÚMTsz.) J: 1. 1784 ’csatangol, kószál;
herumschweifen, sich herumtreiben’ (↑); 2. 1794 ’ide-oda hánykódik, vetődik; hin und her getrieben
werden’ (NSz. – Gyarmathi S.: Nyelvmester 2: 276); 3. 1874 ’lóg, lötyög 〈valakin a ruha〉; schlaff
herabhängen 〈Kleid〉’ (Nyr. 3: 276).
Bizonytalan eredetűek, esetleg származékszavak egy relatív fiktív tőből. ⊗ A relatív tő az -r gyakorító
képzővel keletkezhetett. A szó belseji g, illetve d ugyancsak gyakorító képző. Az abszolút tő a lóg
szócsaládjáéval függhet össze. Az abszolút tőben megfigyelhető o > ö hangrendi átcsapáshoz vö.:
csömbölyék, csomoszol stb. – A szavak végződése: -z, -g gyakorító képző.
TESz. lődörög a. is

lök A: 1138/ Lukeu sz. szn. (MNy. 32: 56); 1211 Leke sz. szn. (PRT. 10: 510) [csak EWUng.]; 1585
lokoͤ sz. (Cal. 497); nyj. lëgdës [k-d] sz. (Nyatl. lökdös) J: 1. 1138/ ’[dob, hajít]; werfen’ (↑); 2. 1723
ͤ
’ritmust kiver 〈táncban, énekben〉; den Takt schlagen 〈beim Tanz, Singen usw〉’ (MNy. 3: 426); 3. 1792
’taszít; stoßen’ # (SzD.); 4. 1832 ’döf, szúr; stechen’ (Kreszn.); 5. 1832 ’összetör; zerstoßen’ (Kreszn.) Sz:
~dös 1796 lökdöstem sz. (MNy. 71: 121) [csak EWUng.] | ~öd 1808 Löködni sz. (SI.) | ~et 1865 löket
’[?]; Stoß’ (CzF.).
Örökség a finnugor korból. ⊗ Vog. (P.) lǟk-: ’felrak 〈tűzifát〉’.; osztj. (DN.) lŏkemə- ’tol, lök’; finn
lykkää- ’ua.’ [fgr. *likkä- vagy *lükkä-: ’tol, lök’].. A szó belseji *kk > > ; m . k hangváltozáshoz vö.:
akaszt, fakad stb. A magyar szó közszóként hosszú ideig csak a nyelvjárásokban élt. Az 1–4. jelentés ősi
örökség lehet.
FUF. 32: 237; TESz.; MSzFE.

löncs A: 1831 lunch (NytÉrt. 93: 38) [csak EWUng.]; 1902 löncs (NSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1831
’[rövidebb déli étkezés]; Lunch’ (↑); 2. 1854 ’[?]; (Gabel)frühstück’ (Forst).
Angol jövevényszó. ⊗ Ang. lunch: ’kisebb étkezés déltájban’? < [ang. lump ’(nagy) darab’]..
Megfelelői: ném. Lunch;; fr. lunch; stb.: löncs. – A szó belseji ö valószínűleg az angol u téves olvasatából
keletkezett.
TESz.

lőre A: 1514 lewre (OklSz.) J: 1. 1514 ’vízzel feltöltött törkölyből vagy seprőből erjesztett ital, csiger |
silány, rosszul kezelt bor; Tresterwein | schlechter Wein’ (↑); 2. 1578 ’vízből, ecetből stb. álló ital;
Getränk aus Wasser, Essig, Pflanzenkernen, Obst usw’ (Melius Péter: NySz.); 3. 1843 ’ízetlen, híg leves,
lötty | hitvány, rossz ital; unschmackhafte, dünne Suppe’ (NSz. – Gondol – Dickens: Twist 1: 25).
Német (felnémet) jövevényszó. ⊗ Ném. (kfn.) leure, liure [iu = ǖ] ’csiger, lőre’, R. lier, lüren ’ua.rossz
minőségű bor’, (szász Sz.) lūra, lūrə ’csiger, lőre’, – ; ném. Lauer ’ua.’ lat. lora, lorea ’vizezett bor’ [lat.
lavare ’mos, öblít’].. Megfelelői: cseh R. lour; ; le. lura; stb.: csiger, lőre.
MNy. 12: 315; Szók² 99; TESz.

lösz A: 1871 Löszbubák (Földtani Intézet Évkönyve 1: 432); 1871 Lősz (Földtani Intézet Évkönyve 1:
11) J: ’finom szemcsékből álló, laza, sárgás színű üledékes kőzet; Löß’.
 Német jövevényszó. ⊗ Ném. Löß: ’lösz’? < [ném. (al.) lösch ’laza’].. Földtani szakszóként K. C. v.
Leonhard (1779– 1862) német mineralogus használta elsőként. Megfelelői: ang. loess;; fr. loess; stb.:
lösz.
TESz.

lötyög A: 1698 lötyögnöm sz. (MKsz. 1987.: 42) [csak EWUng.]; 1784 lö́ työg-fityeg (SzD. 82); 1793
lö́ gyögjek-fityegjek (NSz. – Andrád S.: Virágos-kert 78); 1867 letyeg (NSz. – Szelestey L.: Rab álmai 39);
nyj. lüttyög (MTsz.) J: 1. 1698 ’[lődörög, ténfereg]; herumlungern, schlendern’ (↑); 2. 1784 ’fityeg | ide-
oda mozog; schwankend hinab-, herabhängen | sich hin und her bewegen’ # (↑); 3. 1800 ’〈folyadék〉
locsogó hang kíséretében mozog; sich schwankend und klatschend bewegen, schwappen’ # (Márton); 4.
1921 ’fecseg; schwatzen’ (ÚMTsz.) || lötyköl A: 1802/ lötykölve sz. (NSz.) [csak EWUng.]; 1897 Lötyiköl
(uo.) [csak EWUng.] J: 1. 1802/ ’[?]; hin und her bewegen, schütteln 〈haupts Flüssigkeit〉’ (↑); 2. 1897
’[?]; geschüttelt werden 〈Flüssigkeit〉’ (NSz.) [csak EWUng.]; 3. 1920 ’[?]; waschen, spülen’ (ÚMTsz.
meglötyköl) [csak EWUng.] || lötty A: 1832 löty (Kreszn.); 1846 lélöttyért (NSz. – Kuthy L.: Hazai rejt. 1:
33) J: ’[?]; Gemisch, Pansch’ || löttyen A: 1838 Löttyen (Tzs.) J: 1. [főként ki~] 1838 ’lottyan | hirtelen
kkiömlik; schwappen | überschwappen’ (↑); 2. 1900 ’mozdul; sich regen, rücken’ (NSz. – Móricz P.:
Hajdúk 31) Sz: ~t 1865 (CzF.) || löttyed A: 1861 löttyedni sz. (MNyszet. 6: 339) J: 1. 1861 ’meghígul;
sich verdünnen’ (↑); 2. 1893 ’lottyadt lesz, szétfolyik; quatschig werden’ (MTsz.).
A szócsalád alapjai, az igék: onomatopoetikus eredetűek. ⊗ A lotyog szócsalád tagjainak palatális
párhuzamos alakjai. A lőtyög változat az első szótagi hangsúlyos magánhangzó nyúlásával keletkezett;
vö. hozzá a tájszóként élő főnevesült folyamatos melléknévi igenévlőtye ’malter, habarcs; kotyvalék; híg
sár’ (1794) jelentésű szót. – A lötty elvonással keletkezett az igékből. – A tő zöngés változatából
keletkezett a N. lögymör ’kotyvalék’ (1834).
MNy. 9: 388; NyK. 47: 150; TESz. lögymör a. is

lövöldék × A: 1405 k. leueldek (SchlSzj. 1758.); 1560 k. leoueoldek (GyöngySzt. 4636); 1585 Zoͤ r
loͤ uoͤ dek, (Cal. 477) J: 1. 1405 k. ’lepke; Schmetterling’ (↑); 2. 1708 ’üstökös; Komet’ (PP. Ăcontia).
Származékszó egy relatív fiktív tőből. ⊗ A relatív tő az -l gyakorító, esetleg névszóképzővel
keletkezett. Az abszolút tő onomatopoetikus eredetű, és a lebeg szócsaládjának tövével függ össze.
Végződése: kicsinyítő szerepű -dék névszóképző. A 2. jelentés a lő hatását mutathatja.
TESz.

lucaszéke A: 1808 Lútza-székjén (NSz. – Farkas Fer.: Éj. diad. 122); 1812 Luca széke (NSz. – Katona
J.: Műv. 1: C. 1) J: ’többféle fából, Luca napjától (dec. 13) karácsonyig készített zsámolyforma szék,
amelyen ülve vagy állva készítője – a babona szerint – karácsony éjszakáján a templomban meglátja,
hogy ki a boszorkány; ein gewisser Schemel in einem Aberglauben’.
Összetett szó. ⊗ A Luca szn.-ből [< lat. Lucia szn.].+ a szék ’EZ NEM KELLL’ E/3. személyű birtokos
személyjeles alakjából; birtokos jelzős alárendelés. A személynév arra utal, hogy a lucaszékének
elkészítését Luca napján (december 13-án) kellett elkezdeni. Ma főleg az úgy készül, mint a lucaszéke
szóláshasonlatban él: ’nagyon lassan készül 〈valamilyen munka〉’EZ NEM KELL ’EZ NEM KELL’
(1820).
TESz.

lucerna A: 1795 Lucernával (MNy. 58: 363); 1865 luczer (NSz. – Nyulassy A.: Kátyol. 79); nyj.
lócérna (ÚMTsz.), lucërna, lutërna (MTsz.) J: ’[?]; Luzerne’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Luzerne: ’lucerna’ [< fr. luzerne ’ua.’ [< prov. luzerno ’szentjánosbogár;
lucerna’]]., a lat. lucerna ’mécs, lámpa’ alapján. A növény megnevezését az magyarázza, hogy a lucerna
magvai fényesen ragyognak. Megfelelői: ; ang. lucerne;; szb.-hv. lucerna; stb.: lucerna. – A szóvégi a
hanghelyettesítéssel keletkezett. A szó belseji t esetleg dezaffrikálódás eredménye. A lucër változat
valószínűleg szórövidítéssel keletkezett. A lócérna változatat népetimológiával alakult. – Egyéb
megnevezések: lucerniai here, lucernái lóhere ’lucerna’ (1774); ezek tükörfordítással keletkezhettek a
ném. R. luzernerklee ’ua.’ szóból oly módon, hogy a magyar szószerkezet előtagját tévesen a svájci
Luzern kanton nevéhez kapcsolták.
MNy. 58: 363; TESz.

lucfenyő A: 1255/ Luchfenew (OklSz.); 1430 k. luczfenew (SchlGl. 2143.); 1550 k. lwgy fewne
(KolGl.: NyF. 45: 11); 16. sz. második fele lutz fenio [? ɔ: lucz fenio] (NéNy. 7: 175); 1611 Lutzfenyoͤ fa
(MA.); 1792 luz-fenyö́ (SzD.); 1835 lúcz- ... fenyű (Tzs. Weißfichte); nyj. bucsfenyő (ÚMTsz.), Lucsifenyő
(Herman: Pászt. 669) J: ’[?]; Art Fichte’ – De vö. 1595 ’[?]; Luuch’ (Ver. 105); 1604 Lutzfa ’ua.’ (MA.).
Összetett szó. ⊗ A lucs ~ lúcs (↑) + fenyő szavakból; tautologikus. Az előtag valószínűleg a szb.-hv.
luč: ’világító szilánk, fáklya; erdeifenyő’ átvételeindoeurópai eredetű; vö.: [gör. λευκός ’világos, fehér’;
lat. lux ’fény’; stb.].. Lásd még: szlk. lúč ’sugár, N. világító szilánk stb. ’or. луч ’sugár’; stb. – Az
’erdeifenyő’ jelentést az magyarázza, hogy ennek fájából szoktak világító szolánkot, fáklyát készíteni. – A
lucfenyő alak téves olvasat eredménye; a 16–17. sz.-ban ugyanis a cz hangértéke egyaránt lehetett c és cs.
A bucsfenyö változat keletkezésmódja nem világos. – Tautologikus összetételként ide tartozik még a lucfa
(↑), melynek utótagja a fa. – A N. lucs ’fenyőszilánk 〈mint világító eszköz〉’ (1604) palóc tájszóként külön
átvétel a szlovákból (↑).
Nytud. 1: 35; KSzlJsz. 318; Nyr. 90: 198; TESz.

lucskos A [4]: 1717 lucskos (MNy. 58: 106); 1781 locskos (NSz. – M. Hírmondó 22); 1787 lútskoson
(NSz. – M. Kurir 472); 1803 lucsakos (NSz. – Édes Gergely: Kes. 93); 1861 licskos (MNyszet. 6: 215);
nyj. luckos, lutykos (MTsz.), luskos, rucskos (ÚMTsz.) J: mn 1. 1717 ’átnedvesedett, sáros, mocskos;
ganz durchnäßt’ (↑); 2. 1781 ’esős, nedves időjárás; matschig, abscheulich naß 〈Wetter〉’ (↑); 3. 1792
’fecsegő, locsogó; schwatzhaft’ (NSz. – Magyar játékszín 1: 109); 4. 1863 ’egy fajta káposztafőzelék;
saftig 〈Kohl als Gericht〉’ (Kriza: Vadr. 507) | fn 1900 ’lotyó; Hure, Dirne’ (ÚMTsz.) | | lucsok A: 1791
lutsokba (Pais-Eml. 591); 1808 Lotsok (SI.); 1821 lutskot (NSz. – Mátyási J.: Bar. 170); 1832 locsk
(Kreszn.); nyj. licsok, lucok (MTsz.), rucsok (ÚMTsz.) J: ’[?]; Matsch’.
Onomatopoetikus eredetű tőből származó szócsalád, melynek tagjai tisztázatlan viszonyban állnak
egymással. ⊗ A szótörténet alapján a lucskos látszik a szócsalád kiinduló elemének. Ebben az esetben a
lucskos melléknévképzővel közvetlenül a tőből keletkezett, mely a locsol szócsalád, továbbá a lustos stb.
tövével függ össze; e magyarázat szerint a lucsok elvonás eredménye lehet a lucskosból. Az is lehetséges
azonban, hogy a lucsok a tőből keletkezett a -k névszóképzővel, a lucskos pedig ennek melléknévi
származéka. A lucskos főnévi jelentéséhez vö.: loncsos, lotyó stb.
MNy. 10: 202; NyK. 47: 150; TESz.

lúd A: 1211 Ludos sz. hn. (OklSz.); 1395 k. lud (BesztSzj. 1183.) J: 1. 1211 ’liba | vadliba; Gans |
Wildgans’ # (↑); 2. 1736 ’egy fajta játék; Art Spiel’ (MonÍrók. 11: 430); 3. 1787 ? ’buta személy; dumme
Person’ (NSz. – M. Kurir 316), 1841 ’ua.’ (NSz. – Szenvey: Ármány 446) Sz: ludas 1211 hn. ’[?]; Gänse
besitzend’ (↑).
Örökség a finnugor korból. ⊗ Vog. (T.) lōnt: ’liba;’;osztj. (V.) lɔnt: ’ua.’;cser. (KH.) lə̂δə̂: ’kacsa’; ?
;finn lintu: ’madár’;lp. (N.) lǫd’de: ’ua.’ [fgr. *lunta ’vadliba vagy madár’].. A fgr. *nt > > ; m . d
hangváltozáshoz vö.: fed, ideg stb. A 2. jelentéshez vö.: csirke, a 3. jelentéshez vö.: liba.
SzófSz.; TESz.; MSzFE.

ludas A: 1396 ? Ludas szn. (MNy. 63: 368); 1517 Lwdas (OklSz.); 1598 lúdas (Baronyai Decsi János:
NySz.) J: 1. 1517 ’esküszegő | hamisan esküvő; eidbrüchig’ (↑); 2. 1784 ’fecsegő; plapper-haft’ (SzD.
53); 3. 1791 ’hibás, csínytevésben részes; schuldig’ # (NSz. – Poóts A.: Vers. 119).
Valószínűleg jelentéselkülönülés. ⊗ A ludaslúd-ból. A szó keletkezése valamilyen középkori
népszokásban gyökerezhet. Az eredeti jelentés ’esküszegő’ lehetett. Valószínűleg összefügg a lat.
aucarius: ’ua.’ szóval [< lat. auca ’liba’].; a szavak etimológia összefüggése azonban nem világos.
MNy. 8: 106, 16: 119; TESz.

lúdtalp A: 1848/ lúdtalpú sz. (NSz. – Kossuth: ÖM. 13: 685) J: ’bokasüllyedés; Plattfluß’ #.
Összetett szó. ⊗ A lúd + talp ’EZ NEM KELL’ jelöletlen birtokos jelzős alárendelő összetétele. A szó a
boltozat nélküli, lapos emberi talp és a ludak lapos lába közötti külső hasonlóság alapján keletkezett. A
jelentéshez vö.: farkastorok ’EZ NEM KELL’farkas, libabőr, tyúkszem² stb.
TESz.

luft ∆ A: 1879 luftos sz. (NSz. – Abrincs 7) J: 1. 1879 ’szél, szellő, légáramlás; (leichter) Wind,
Luftzug’ (↑); 2. 1881 ’levegő; Luft’ (NSz. – Bánfi J.: Fejes B. 15); 3. 1908/ ’az, ami nem számít,
semmiség; Nichtigkeit’ (Zolnay–Gedényi); 4. 1928 ’[a labda mellé való rúgás 〈a labdarúgásban〉];
Fehlschlag 〈im Fußballspiel〉’ (Sportny. 268).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Luft: ’levegő’ [germán eredetű; vö.: gót luftus ’levegő’óész. germ. lopt
’ua.ég(bolt) padlásszoba’; stb.].. Megfelelői: szb.-hv. luft;cseh N. luft; stb.: levegő. – A szó valószínűleg a
bajor-osztrák közvetítésével került a magyarba. A 4. jelentés valószínűleg a hazai német városi nyelvben
keletkezett; ehhez vö.: drukkol.
TESz.

luftballon A: 1793 luftballont (NSz. – M. Hírmondó 2: 19); 1925 lufbalmot (Nyr. 54: 96) [csak
EWUng.]; 1961 luftbalon (ÉrtSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1793 ’léggömb kísérlet tárgyaként vagy
személyszállító eszközként; L u f t b a l l o n 〈als Objekt eines Experimentes od als Mittel für
Personenbeförderung〉’ (↑); 2. 1894 ’játékszerül használt kis léggömb; Luftballon 〈als Spielzeug〉’ (NSz. –
Rebesszer 20).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Luftballon: ’léggömb’ [< ném. Luft ’levegő’ + Ballon ’léggömb’]..
Megfelelői: holl. luchtballon;; szb.-hv. luftbalon: ’léggömb’. – Az 1925-ből származó változat a
[4.].tőtípus hatását mutatja.
IrNyDolg. 85; TESz.

lúg A: 15. Jh lwgus sz. (MNy. 88: 509) [csak EWUng.]; 1595 Luugh (Ver. 56) J: ’[?]; Lauge’ # Sz: ~os
15. Jh (↑) [csak EWUng.] | ~oz 1559 lugzoba sz. (ComLep. 58).
Jövevényszó egy déli vagy nyugati szláv nyelvből. ⊗ Szb.-hv. lug: ’fahamu; lúg’;szln. lug: ’lúg’;szlk.
lúh: ’ua.’;le. lug: ’ua.’; stb. [? < ném. (ófn.) louga ’ua.’].. Megfelelői megvannak a keleti szláv
nyelvekben is, ám ezekbe csak később került át nyugati szláv közvetítéssel.
KSzlJsz. 319; TESz.

lugas A: 1284 Lugos hn. (ÁÚO. 4: 265); [1291–4] Lugas hn. (MNy. 22: 300); 1493 lugas (OklSz.);
1575 lyugaʃok (HChr. 169a) [csak EWUng.] J: 1. 1284 ’kúszónövénnyel, szőlővel befuttatott kerti
építmény; Gartenlaube’ # (↑); 2. 1604 ’futószőlő; rankender Weinstock’ (MA.).
Olasz (é.) jövevényszó, magyar képzővel; ⊗ Vö.: ol. (É.) lug, log, lugo, logo ’vidéki ház, kertes villa;
kilátótorony; szőlőtől, gyümölcsfáktól övezett kerti faház; kerti mulató’, – ; ol. luogo ’hely’ [lat. locus
’ua.’].. – Végződés: -s névszóképző; ennek az a magyarázata, hogy az ilyen helyet kerti mulatóval vagy
lugassal ellátott helynek tekintették; vö.: lugas kert ’kert kunyhóval’ (1567 ((OklSz.). A szó a magyar
szőlészet-borászat olasz eredetű régi terminológiájába tartozik. – Németből való származtatása nem
valószínű.
TESz.; NMÉr.; UElSk. 341; ABpL. 15: 31

lukna ∆ A: 1506 lwkna () J: ’régi, kb. 156 l-t kitevő gabonamérték; altes, etwa 156 1 betragendes
Getreidemaß’ | | lukma × A: 1790 Lukma (NSz. – M. Kurir 1248: ) J: ’pap, tanító természetbeni
járandósága; Naturalabgabe an den Pfarrer od Schulmeister’.
Szlovák, illetőleg sreb-horvát jövevényszavak. ⊗ A lukna:-hoz vö.: szlk. R., N. lukno ’mérő, véka’ [<
szlk. lúčit' ’(össze)köt’].; – a lukma-hoz vö.: szb.-hv. lukno ’a pap természetbeni járandósága, R. egy fajta
űrmérték’ [< szb.-hv. lučiti ’elkülönít, elválaszt’].. Lásd még: szln. N. lǫ́knọ ’a pap természetbeni
járandósága’; cseh R. lukno ’egy fajta űrmérték’; or. лукошко: ’kézikosár háncsból vagy vesszőből’., R.
лукно ’egy fajta űrmérték’; stb. – A lukna szlovák eredetét a szóföldrajz támogatja. A lukma szó belseji m-
je feltehetőleg a dézsma analógiás hatására keletkezett.
Nyr. 44: 184; KSzlJsz. 320; TESz.

lump A: 1835 Lump (Kunoss: Gyal.) J: ’korhely; Zecher’ || lumpol A: 1835 Lumpol (Kunoss: Gyal.);
nyj. lompolni sz. (ÚMTsz.) J: ’mulatozik, korhelykedik | éjszakai társas szórakozásban vesz részt; zechen
| an nächtlichen, gesellschaftlichen Vergnügungen teilnehmen’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Lump: ’csibész, becstelen ember’, (baj.-osztr.) ’korhely’;ném. Lumpen:
’rongy; ruházat’. | ném. lumpen ’kicsapongó életet él’. Megfelelői: ; cseh lump, lumpačit; ; le. lump,
lumpować; stb.: mihaszna, gazfickó, ’lumpol’. – Bajor-osztrák közvetítéssel kerültek a magyarba.
TESz.

lunátikus × A: 1720 lunaticus (MNy. 60: 370); 1816 Lunátikos (Gyarmathi: Voc.); 1876/ lunátikus
(NSz. – Jókai 34: 205) J: ’holdkóros, alvajáró | hóbortos, bolond; mondsüchtig, lunatisch | rappelig,
verrückt’.
TESz.

lunka × A: 1637 lunkaÿaban (NyK. 74: 342) [csak EWUng.]; nyj. loηko (CsángSz.) J: 1. 1637 ’[víz
melletti rét vagy szántó]; Wiese od Acker an einem Gewässer’ (↑); 2. 1871 ’erdő; Wald | Gebüsch’ (NyK.
10: 341); 3. 1963 ’völgy; Tal’ (NyIrK. 7: 287).
Román jövevényszó. ⊗ Rom. luncă, (végartikulussal) lunca ’valamely folyóvíz mentén vagy hegy
lábánál húzódó síkság; árterület; berek’ [szláv eredetűlanka. A szóvégi a-hoz vö.: – Tisztázatlan
idetartozású: 1389Lonkas sz., hn. (NyK. 74: 343).
KSzlJsz. 303; TESz. lanka a. is

lurkó A: 1759/ ? lurko (NSz. – Csiksomlyói miszt. 182); 1770/ lurkóért (NSz. – Bokréta 43) J: 1.
1770/ ’gazfickó | semmirekellő; Schurke | Nichtsnutz’ (↑); 2. 1857/ ’jó kedélyű, játékos fiú; Range, Bube’
(NSz. – Jókai 16: 57).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. lurco: ’nagyétkű, tobzódó ember; korhely’, (h.) ’semmirekellő’ [< lat.
lurcare ’fal, zabál’].. Megfelelői: ol. lurco ’falánk, nagy étvágyú’. – A köznyelvben csak a 2. jelentése
használatos.
SzófSz.; TESz.

lusta A: 1219/ ? Lusutha szn. (Györffy 1: 814) [csak EWUng.]; (†1092) [1399 ?] Lusta hn. (PRT. 10:
497); 1405 k. luʃta (SchlSzj. 1361.) J: 1. 1405 k. ’egy bizonyos járásmódú 〈ló〉; von einer gewissen
Gangart 〈Pferd〉’ (↑); 2. 1528 ’rest | tétlen; faul, träge | untätig’ # (SzékK. 215); 3. 1787 ’dísztelen | nem
szép; unverziert | unschön’ (Orczy Lőrinc: NySz.).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A csupán egyetlen adatból ismert 1. jelentés a lovak egy fajta lomha járásmódjára
utalhat. A 3. jelentésre a lustos hathatott.
TESz.

lustos × A: 1611 Luʃtos (MA.); nyj. lusztus (ÚMTsz.) J: 1. 1611 ’lucskos, sáros, mocskos; ganz
durchnäßt’ (↑); 2. 1641 ’léha; liederlich’ (Keresztúri Pál: NySz.); 3. 1711 ’ocsmány, ronda; unflätig’
(IrtörtKözl. 14: 347); 4. 1750 ’gyalázkodó 〈nyelvű, szájú〉; verleumderisch’ (Wagner: Phras.
Contumelioʃus).
Származékszó egy relatív fiktív tőből. ⊗ A relatív tő feltehetőleg a -t befejezett melléknévi
igenévképzővel keletkezett. Az abszolút tő a locsol, lucskos stb. szócsaládjáéval függ össze. Végződése:
-s melléknévképző.
SzófSz. lucsok a. is | TESz.

lutheránus A: 1562/ Luteranossokis (MNy. 74: 510) [csak EWUng.]; 1611 lutheranusokot (MNy. 75:
507) [csak EWUng.]; 1743 Luteránusok (NSz. – Taxonyi J.: Tükör. 2: 276); 1756 Lutrános (NSz. – Bíró
M.: Micae 1: 246); 1884 lutrányos (Nyr. 13: 309); nyj. rutlános (ÚMTsz.) J: fn 1562/ ’evangélikus
vallású személy; Lutheraner(in)’ (↑) [csak EWUng.] | mn 1. 1754 ’evangélikus; evangelisch-lutherisch’
(NSz. – Bíró M.: Micae 1: 246); 2. 1841 ? ’kétszínű, kétkulacsos; doppelzüngig’ (NSz. – Nagy K.: Dag.
185), 1847/ ’ua.’ (NSz. – Jókai: Petőfi 6: 181).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (ú., h.) Lutheranus: ’Luther híve, követője; evangélikus’ [< ném. Luther
szn.; Luther Márton (1483–1546) reformátor családnevéből].. Megfelelői: ném. Lutheraner;; ol. luterano;
stb.: Luther híve, követője; ’evangélikus’. – A szóvégi s-hez vö.: ámbitus stb. A melléknévi 2. jelentést az
magyarázhatja, hogy az evangélikus vallás elsősorban a liturgia terén mintegy közbülső helyet foglal el a
katolikus és a református között. A jelentéshez lásd még: evangélikusevangélium.
TESz.

luxus A: 1593 Luxust (MNy. 88: 509); 1888 luksus (Nyr. 17: 239) J: ’fényűzés; Luxus’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. luxus: ’pazarlás; buja termékenység; mértéktelenség’ [tisztázatlan eredetű]..
Megfelelői: ném. Luxus;; fr. luxe; stb.: luxus. A luksus változat szó belseji ks hangjához vö.: iksiksz. A
szóvégi s-hez vö.: ámbitus stb.
TESz.

lüke A: 1531 lywky (TelK. 274); 1541 liky (KazK. 192); 1585 Lyuki (Cal. 687); 1673 lyuͤ ki (Amos
Comenius: NySz.); 1833 Gyüki (Kassai 2: 325); 1865 lüki (CzF.); 1924 lüke (SzTolv.) [csak EWUng.];
nyj. jüki (MTsz.) J: mn 1. 1531 ’törpe, alacsony termetű; zwerghaft’ (↑); 2. 1886 ’ügyefogyott, együgyű;
unbeholfen, einfältig’ (Nyr. 15: 190); 3. 1907 ’hülye; blöd’ (ÚMTsz.) | fn 1838 ’törpe; Zwerg’ (Tzs.).
Belső keletkezésű, valószínűleg származékszó. ⊗ Az alapszó a lyuk ’üreg; EZ NEM KELL’ lehet. A
végződés: -i melléknévképző. A megnevezés esetleg azon az egykori hiedelmen alapul, hogy a törpék
földbe vájt üregekben élnek. A veláris hangrendű változat volt az eredeti. A palatális változatok hangrendi
átcsapással keletkeztek. A feltűnően kései lüke alak a gügye, hülye analógiás hatására jött létre. Ez
indíthatta el ’törpe > hülye’ pejoratív jelentésváltozást. Ez utóbbit az a téves nézet magyarázza, hogy a
testileg fejletlen emberek szellemileg is fogyatékosak.
Nyr. 83: 112; TESz.

lükő × A: 1643 luͤ koͤ vel (Com: Jan. 75); 1832 Lükü (Kreszn.) J: ’zúzó, törő eszköz, kölyű; große
Stampfe | Art Stampfmühle’.
NNyv. 3: 123; TESz.

lükög × A: 1655 luͤ kkoͤ goͤ sz. (Apáczai Csere János: NySz.); 1762 lükögnek (NSz. – Mátyus I.: Diaet. 1:
395); 1792 lökög (SzD. Lükögni) J: ’lüktet | mozog; schlagen, pulsieren | sich bewegen’ || lüktet A: 1690/
lügtet (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 299); 1755 luͤ ktetvén sz. (NSz. – Pinamonti J. P.: Magánospuszt. ker.
397); 1791 löktet (NSz. – Poóts A.: Vers. 100); 1801 lǘttetö́ sz. (NSz. – Háiszler Gy.: Orv. munk. 1: 73) J:
1. 1690/ ’ritmikusan ver; schlagen, pochen, pulsieren’ # (↑); 2. 1755 ’lötyög, mozog; schlottern’ (↑); 3.
1791 ’okozza, hogy lüktessen, verjen 〈vér, szív〉; pulsieren machen’ (NSz. – Poóts A.: Vers. 157); 4. 1816
’megy | sántít; gehen | hinken’ (NSz. – Peretsenyi Nay L.: Gallias 110); 5. 1846 ’lök, taszít; schleudern,
stoßen’ (NSz. – Életk. 1: 192).
Származékszó. ⊗ A lükből (a lök változata) -g gyakorító, illetve -tet gyakorító-műveltető képzővel; vö.:
– A N. lükken ’üt, egyet ver 〈szív〉; hirtelen megjelenik’ ugyanabból az alapszóból az -n mozzanatos
képzővel alkotott származék. – A lükög, lükken erdélyi nyelvjárási szavak.
Szóképz. 45; TESz. lüktet a. is

lükött × A: 1395 k. liketh (BesztSzj. 473.); 1405 k. lwkuth (SchlSzj. 1000.); 1898 lüköttet (Ethn. 9: 69)
J: ’köles; Hirse’.
Bizonytalan eredetű, esetleg egy származékszó szófajváltásával keletkezett. ⊗ Főnevesült befejezett
melléknévi igenév lehet a lük ’〈kását〉 tör’ szóból (a lök változata). A magyarázat nehézsége, hogy a
feltételezett alapszó ’〈kását〉 tör’ jelentése sokkal későbbi, mint a lükött.
MNyv. 3: 127; TESz.

lürbör × A: 1783 Lübörfa, Lürbör-fa (Molnár J.: Könyvház 1: 364, 2: 416); 1864 Lülbör (NyK. 3: 12);
1966 lürbérfa (MNövSz.) [csak EWUng.]; nyj. lürberlapi (Nyr. 79: 350), lürbőr (MTsz.) J: 1. 1783
’babér; Lorbeer’ (↑); 2. 1783 ’a babérfa gyümölcse; Frucht des Lorbeerbaumes’ (↑); 3. 1893 ’kecskeganéj;
Ziegenmist’ (MTsz.).
Német (szász E.) jövevényszó. ⊗ Ném. (E.) lîrberbôm: ’fekete bodza’., luirbər, lurbər, lüirbər ’babér’,
– ném. Lorbeer ’egy fajta fűszer- és gyógynövény’ szóösszevonás az ófn. lōrboum: ’babérfa’. + beri
’bogyó’. Megfelelői: szb.-hv. N. lòrber; szln. N. lǫ̑rber: ’babér’. – A 3. jelentés: metafora a 2. jelentés
alapján. Erdélyi nyelvjárási szó.
TESz.

lüszter A: 1793 luszter (NSz. – Sándor I.: Külf. ut. 445); 1809/ lüsterekkel (NSz. – Kazinczy: Lev. 7:
79); 1868 lustre kabátban (NSz. – Kunsági-Pot: Honv 2: 173); 1876!!! liszter (Nyr. 5: 207); 1876
lüszterkabát (NSz. – Hevesi L.: Karc. 139) J: 1. 1793 ’többkarú (fali) gyertyatartó | csillár; Armleuchter |
Kronleuchter’ (↑); 2. 1868 ’ritka szövésű, fényes gyapjú- vagy gyapotszövet; glänzendes
(Baum)wollgewebe’ (↑).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Lüster: ’csillár; lüszterszövet; zománc, fényezés’., R. lustre, lüstre ’ua.’,
(au.) Luster ’csillár’, Lüster ’lüszterszövet’ [< fr. lustre ’fény, ragyogás; zománc, fényezés; csillár’]..
Megfelelői: ang. lustre ’ragyogás; hírnév; fényező anyag; csillár’, cotton lustre ’lüszterszövet’; ; cseh
lustr ’csillár’; stb. – Ma csak a 2. jelentésében használatos.
TESz.
 lyuk A: 1055 adruuoz licu (Karácsonyi: Szt. István 80); (†1015) [1220 k./] Rowozluk hn. (DHA. 73);
1231/ Lycosholm sz. hn. (OklSz.); 1269 livkeurim (OklSz.); 1299/ ? keklok hn. (MonStrig. 2: 460); 1416
u./² l'ikai [a palatáció jele bizonytalan] (MünchK. 27); 1518 k. koͤ lyokhoz (PeerK. 74); 1749 juk (NyIrK.
31: 182) [csak EWUng.] J: 1. 1055 ’[üreg]; Höhle, Loch. Hohlraum’ # (↑); 2. 1395 k. ’nyílás; Loch,
Lücke’ (BesztSzj. 542); 3. 1805 ’börtöncella | börtön; Zelle, Kerker’ (NSz. – Mánx. Út. 24); 4. 1834 ’[?];
Loch 〈elendes, enges Quartier〉’ (NSz. – Vajda P.: Legszebb 14); 5. 1931 ’lyukrúgás, levegőrúgás 〈a
labdarúgásban〉; Fehlschuß, Fehlwurf 〈in versch Sportarten〉’ (Nemzeti Sport: Bánhidi IX. 28.: 5) Sz: ~as
1231/ hn. (↑) | lyuggat 1456 k. (SermDom. 1: 255) | ~aszt 1506 megh likaztaak (Winkl. 220) | ~acsos
1585 Lyukasos (Cal. 278 [ɔ: 678]).
Bizonytalan eredetű, esetleg örökség a finnugor korból. ⊗ Vö.: cser. (KH.) lǝ̑k: ’sarok, ház sarka; hajlat
〈úté, folyóé〉’; finn loukko ’sarok, szöglet; búvóhely, üreg’; ;karj. loukko: ’nyílás, lyuk, üreg’ [fgr. *loβkkɜ
’lyuk, hasadék, üreg’].. A szó belseji hangkapcsolat változásához vö.: gyakor, ük. A szó eleji l> ly
palatalizálódással a magyarban jöhetett létrenyoszolya. A lyukacsos származék a lyukasos származékból
keletkezett s > cs affrikálódással.
FUF. 20: 62; FUV.; TESz.; UEW. 252

ma A: 1138/ Mauog szn. (MNy. 32: 131); 1372 u./ ma (JókK. 62); 1512 k. mah (WeszprK. 106); 1525
Mo (VitkK. 104); 1604 Mái sz. (MA.); nyj. mó (MTsz.) J: hsz 1. 1138/ ? ’[most]; jetzt’ (↑), 1372 u./ ’ua.’
(↑); 2. 1138/ ? ’[ezen a napon]; heute’ # (↑), 1416 u./¹ ’ua.’ (BécsiK. 5); 3. 1372 u./ ’hát, bizony, már; also,
doch’ (JókK. 150); 4. 1769 ’mostanság, manapság; heutzutage’ # (NSz. – Telek J.: Korona 260) | fn 1.
1416 u./¹ ? ’a mai nap; der heutige Tag’ (BécsiK. 84), 1788/ ’ua.’ (NSz. – Kazinczy: Lev. 199); 2. 1798/ ’a
jelen; das Heute, Gegenwart’ (NSz. – Csokonai: Lev. 2: 655) Sz: ~i 1416 u./¹ èmay (BécsiK. 41).
Belső keletkezésű, valószínűleg megszilárdult ragos alakulat. ⊗ Az eredeti változat feltehetőleg a más
szó tövéből keletkezett -i latívuszraggal. A hangfejlődés mai̯ > má > ma lehetett. A ma eredetileg
helyhatározószó volt; időhatározószóvá a holott, itt stb. szavakhoz hasonlóan fejlődött. A határozói 3.
jelentéshez vö.: úgy.
Nyr. 41: 478; MNy. 52: 35; TESz.

maca ∆ A: 1647 maczája (Geleji Katona István: NySz.) J: ’szerető; jmds Liebchen 〈Frau〉 | Kebse’.
Köznévvé vált tulajdonnév. ⊗ A Maca szn.-ből, mely a Margit, illetve a Mária szn. becéző alakja.
További hasonló jelentésű köznévhez vö.: N. böske (az Erszébet szn. becéző alakja), kata (a Katalin szn.
becézó alakja): ’szerető, kedves.’
SzófSz.; TESz.; NévtÉ. 11: 16

macedón A: 1619 macedonok (MNy. 74: 510) [csak EWUng.]; 1646/ Macedók (MNy. 64: 468); 1660–
1 / Maczédónok (Zrínyi 2: 192); 1897 makedonok (PallasLex. Makedonia); 1936 makedónok (ÚILex.
Balkán félsziget) [csak EWUng.]; 1937 macedón (PHLex. Jugoszlávia) [csak EWUng.] J: fn 1619
’[macedóniai ember]; Mazedonier’ (↑) [csak EWUng.] | mn 1767 ’Macedóniával és lakóival kapcsolatos;
mazedonisch’ (MNy. 64: 468) – De vö. 1416 u./¹ Macedoniay (BécsiK. 83) [csak EWUng.]; 1535
Macedonianoʃokatis ’[?]; Mazedonier’ (MNy. 66: 237).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. Macedones többes szám, Macedo, Macedon ’macedón 〈fn〉’ gör. Μακεδών
’ua.’ [< gör. µακεδνός ’zömök, vaskos, magasra nőtt’].. Megfelelői: ; ném. Mazedonier;; fr. Macédonien;
stb. macedón 〈fn〉. – A szó belseji k-t tartalmazó változatok görögösített alakok. Macedónia változatos
népessége következvéten a népnév különböző etnikumú csoportokhoz tartozókra vonatkozhat. A mai
nyelvhasználatban a szó belseji k-t tartalmazó változat – mint történettudományi szakszó – az antik
államok lakosait jelöli.
TESz.

macerál A: 1709 maceráltassék sz. (Pusztai); nyj. macërál (MTsz.) J: 1. 1709 ’gyötör | zaklat; quälen,
schikanieren’ # (↑) [csak EWUng.]; 2. 1738–43 ’(be)áztat | áztatva lágyít; einwässern | mazerieren’
(Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 146).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. macerare: ’beáztat, pácol, marat, meglágyít, megpuhít; bántalmaz, gyötör’
[tisztázatlan eredetű].. Megfelelői: ném. mazerieren ’befűt, felfűt, puhít’; ; fr. macérer ’ua.gyötör, kínoz’;
stb.
TESz.
 macesz A: 1875 maceszt (NSz. – Székely S.: Tréf. népd. 65); 1877 máczeszt (NSz. – Ágai A.: Porzó
tárca 2: 407) J: ’pászka; Matze’.
Jiddis jövevényszó. ⊗ Jidd. mazze mazo mazzes többes szám : ’macesz, pászka’ [< héber maṣṣāh̯ ’ua.’,
tkp. ’felolvasztott, elszopogatott’].. Megfelelői: ném. Matze Matzen;; ang. matzo matzoth;; cseh maces;
stb.: macesz, pászka. – A magyar a jiddis többes számú alakot vette átbricsesz, pajesz stb.
TESz.

macher ∆ A: 1878 macher (Zolnay – Gedényi); 1913 maher (NSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1878 ’a
tolvajokat irányító, a tolvajlást megtervező személy | a tolvaj segítőtársa, falazó; Leiter von Dieben,
Plänemacher im Diebeshandwerk | Diebesgeselle’ (↑); 2. [rendszerint nagy~] 1888 ’fortélyos, csalafinta,
kópé | szélhámos, gazfickó; Erzschelm | Gauner’ (NSz. – Mikszáth: Club 20); 3. [fő~] 1926 ’fontos eber,
irányító személy; bedeutende, maßgebende Person’ (Zolnay – Gedényi).
Német jövevényszó, esetleg jiddis közvetítéssel is. ⊗ Ném. Macher: ’valami rossz okozója; irányadó
személy’., (az argóban) ’tolvaj; hamisjátékos’, (baj.-osztr.) mąchɛr ’vki, aki a mestert játsza’; – lásd még:
jidd. macher ’vki, aki vmit készít; vezető, irányító; csaló, szélhámos’. A németben a machen ’tesz, csinál,
okoz, előidéz stb’ szóból jött létre. Megfelelői: szb.-hv. maher;; l e . macher; stb.: csaló, szélhámos,
csirkefogó, tolvaj.
TESz.

mackó¹ × A: 17. sz. második fele maczkókám (Thaly: VÉ. 1: 214) J: 1. 17. sz. második fele ’kisebb
fajta parlagi ló | csikó; Bauernpferd von kleinerem Wuchs | Füllen’ (↑); 2. 1805 ’egy fajta majom; Art
Affe’ (NSz. – Márton J.: Képes Könyv 1: 48); 3. 1830/ ’szamár; Esel’ (NSz. – Vörösm. 3: 353).
MNy. 7: 456; Mondsz. 254; TESz.

mackó² A: 1 8 3 8 Maczkó (Tzs.) J: 1. 1838 ’medve; Bär’ # (↑); 2. 1924 ’pénztárszekrény;

Kassenschrank’ (Szirmay 35); 3. 1935/ ’kezeslábas | tréningruha, melegítő; Overall | Trainingsanzug’
(Németh László: Negyven év ... Bp. 1969: 435).
Nyr. 34: 461; KSzlJsz. 321; TESz.

maccs A: 1835 maccs (Tzs.); 1836/ Macs (NSz. – Czuczor: KM. 1: 158) J: 1. 1835 ’súlyos, a
teljesíthetőség felét sem elérő vereség 〈kártyajátékban〉; Matsch 〈im Kartenspiel〉’ (↑); 2. [~ban marad,
~ba kerül] 1930 ’baj, reménytelen helyzet; hoffnungslose Situation’ (Zolnay – Gedényi).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Matsch: ’egy játék teljes elvesztése 〈kártyajáték〉’., matsch ’legyőzött;
erőtlen, kimerült’? < [ol. marcio ’rohadt, romlott’].. – A szó valószínűleg a bécsi német közvetítésével
került a magyarba.
TESz.

mácsik × A: 1550 Maczikot (KultNád. 2: 115) J: ’egy fajta főtt tészta, metélt; Klößchen, Nudeln
〈haupts mit Mohn usw bestreut〉’.
Valószínűleg összetett szó. ⊗ A mák + csík¹ tagokból; (jelzői) alárendelés. Összetételként
elhomályosult, amit a szó belseji k megszűnése okozhatott. Ez az elő tagben lévő k a tréfás felcseréléssel
keletkezett csíkmák szóban még megtalálható.
EtSz. 1. csík a. is; TESz.

macska A: 1249–60 Machkazorm hn. (ÁÚO. 7: 307); 1307 Machakas sz. (Györffy 2: 78); 1307
Mochkas sz. hn. (Csánki 5: 375); 1395 k. machka (BesztSzj. 1092.); 1519 vaʃʃ maʃkath (JordK. 808) J: 1.
1249–60 ’a macskafélék családjába tartozó egérfogó háziállat; Katze’ # (↑); 2. 1807 ’horgony, vasmacska;
Anker’ (NSz. – Farkas Fer.: Vil. ritk. 2: 4); 3. 1822/ ’apró parasztló; kleines Bauernpferd’ (IrtörtKözl. 19:
94); 4. 1840 ’egy fztvevőjeajta gyermekjáték, illetőleg annak egyik rés; Art Kinderspiel bzw einer dessen
Teilnehmer’ (NSz. – Gáspár J.: Füzérke 8); 5. 1867 ’a tűzhelyen az a vastárgy, amelyre a fát rakjuk,
tűzikutya; Feuerbock’ (CzF.); 6. 1885 ’másnaposság; Katzenjammer, Kater’ (NSz. – Jókai 72: 28); 7.
1888 ’villa alakú vasdarab, amely megóvja a hegynek menő szekeret a visszacsúszástól; 〈zur
BeBenennung versch Bestandteile des Wagens und des Pfluges〉’ (Nyr. 17: 383); 8. 1891 ’leány, fiatal nő;
Mädchen junge Frau’ (NSz. – Bródy S.: Szinészvér 31); 9. 1902 ’a kötélen magától keletkezett hurok;
Verknotung, Knäuel’ (ÚMTsz.) Sz: ~´s 1283/ Machkas hn. (Csánki 5: 375) | ~´sodik [ma főként el-] 1792
Matskáʃodni sz. ’[?]; Muskelkater haben’ (SzD.).
Szláv jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. mačka: ’macska; egy kocsi vagy eke alkatrésze; horgony’.; szlk. mačka
’macska; a kábelkomp futómacskája’; stb., N. ’horgony’; ukr. N. мáчка ’macska’; stb. [valószínűleg
onomatopoetikus]. – A 2., 5. jelentés feltehetőleg a vasmacska összetétel utótagjának önállósulásával jött
létre, kétségtelenül a 2. jelentés egy szláv nyelvből is származhat. A 6. jelentés a ném. Katzenjammer
’macskajaj, másnaposság’ hatását tükrözi. A 7. jelentés megfelelői a szerb-horvátban megtalálhatók. A 3.,
4., 8., 9. jelentés: metafora.
KSzlJsz. 321; Slavica. 8: 95; TESz.

macska-¹ 1. ~fa × A: 1286 machkafa hn. (OklSz.) J: 1. 1286 ? ’léc a tyúkólban, padláson, amelyen a
tyúkok alszanak; Hühnerstange’ (↑), 1816 ’ua.’ (Gyarmathi: Voc.); 2. 1892 e. ’szarufa; Dachsparren’ (Nyr.
34: 108) | ~méz × A: 1470 k. Maczkames (CasGl. 60.) J: 1. 1470 k. ’citromfű; Zitronenmelisse’ (↑); 2.
1533 ’nádcukor; Rohrzucker’ (Murm. 1495.); 3. 1585 ’mézga, gumi; Harz’ (Cal. 466) | nádrafű † A:
E16. Jh Matska-nádra fű (Gl.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Andorn’ | ~gyökér A: 1578 maczka gyoͤ ke̜ r
(MHerb. 129) [csak EWUng.] J: ’[?]; Baldrian’ | Ilyenek még: ~paréj ’; Art Unkrauf’ (1690: NSz. – Pápai
Páriz F.: Pax corporia 207); ~só ’gipsz; Gips’ (1870: NSz. – Orbán B.: Szákelyföld 4: 198) || 2. ~szem A:
1391 Machkazemew sz. szn. (MNy. 63: 368); 1585 Matska szoͤ m szin (Cal. 149) J: 1. 1391 ’zöldes-sárga,
világos szem; grünliches, gelbes, helles Auge’ (↑); 2. 1784 ’zöldesszürke, ékkőként használt kvarc;
Katzenauge 〈Mineral〉’ (NSz. – Benkő F.: Kövek 168); 3. 1956 ’közlekedési jelzésként használt csiszont,
piros üvegkorong; Rückstrahler’ (NSz. – Csillag 21: 464) Sz: ~tövis 1525 Machka thÿwÿs ’varjútövis;
Rebhühnerkraut’ (MNy. 11: 81) | ~gém † 1585 Matska gem ’kócsagfajta; Art Reiher’ (Cal. 107) | Ilyenek
még: ~majom ’[?]; Meerkatze’ (1590: SzikszF. 62); ~köröm ’körömvirág; Ringelblume’ (1759: NSz. –
Szattmáry Király Gy.: Méhes kert 116) ’idézőjel; Anführungszeichen’ (1868/: NSz. – Jókai 49: 193).
TESz. macska- a. is

macska-² 1. ~arany A: 1784 Matskaarany (NSz. – Benkő F.: Kövek 89) J: ’csillámkó; Katzengold
〈Mineral〉’ | ~ezüst A: 1786 Matska-Ezüst (NSz. – Benkő F.: Mineralogia 33) J: ’csillám; Katzensilber
〈Mineral〉’ | ~asztal A: 1858/ macskaasztalt (NSz. – Vas Gereben 5: 43) J: ’[?]; Katzentisch’ || 2. ~zene
A: 1839 Macskazenében (NSz. – Hugo – Nagy I.: Ruy. 7) J: ’[?]; Katzenmusik’ | ~ugrás A: 1867
macskaugrás (CzF.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Katzensprung 〈konkr und auch abstr〉’ | ~cápa A: 1893
macska-C(ápa) (PallasLex. Cápa) J: ’[?]; Katzenhai’ | ~kő A: 1933 macskakövek (MNy. 64: 214) J:
’útkövezésre használt, gömbölyű terméskő; Katzenkopfpflaster’ | Ilyenek még: ~jaj ’másnaposság;
Katzenjammer’ (1884: NSz. – Mihaszna A napt. 67); ~bagoly ’egy fajta bagoly; Katzeneule’ (1901:
ÚMTsz.).
TESz. macska- a. is

mácsonya × A: 1784 mátsonya (SzD. 56); 1798 Mátsona (NSz. – Veszelszki: Fa- és fǘszeres könyv
415); 1808 Matsonya (SI.) J: 1. 1784 ’különféle tüskés levelű gyomnövény megnevezéseként; 〈zur
Benennung versch Unkrautpflanzen mit stacheligen Blättern〉’ (↑); 2. 1807 ’a buzérfélék családjába
tartozó, fészkes virágzatú növény; Kardendistel (Dipsacus)’ (Magy. Fűvészk.).
Szlovén jövevényszó. ⊗ Szln. mačina: ’festőzsoltina’szlovén eredetű; vö.: [szln. mačka ’macska, N.
barka stb.’].. A megnevezés alapja a növény kaparó, karcoló jellege. – A mácsonya alak hangrendi
kiegyenlítődéssel és elhasonulással és palatalizálódással keletkezett. – A 2. jelentésben növénytani
műszóként is él. – A magyarból: szlk. R. máčoňa ’szamárbogáncs.’
KSzlJsz. 687; NytÉrt. 71: 48; TESz.

macsuka × A: 1738 maczukásbottal sz. (NyIrK. 9: 158); 1739 Macsuka (NyIrK. 9: 156); 1880
matyukás sz. (NSz. – Jakab E.: Szabadságh. tört. 120); nyj. macsuga, mocsika, mucsuka (REl. 264) J: 1.
1738 ’bunkósbot, fütykös; dicker Oberteil eines Knotenstocks’ (↑); 2. 1739 ’furkósbot bunkója;
Knotenstock, Knüttel’ (NyIrK. 9: 157).
Román jövevényszó. ⊗ Rom. măciucă, (végartikulussal) măciuca, N. măcioácă, mociúcă: ’husáng,
dorong, bunkó; görcs, bütyök, csomó; fej (pl. a máké is)’ [tisztázatlan eredetű].. Lásd még: ; rom. (arum.)
măciúcă măţucă ’ua.’. Megfelelői: blg. мачуга: ’furkósbot, husáng, dorong, bunkó; fagolyó; kalapács’.; ;
szb.-hv. mačuga močuga ’rúd, oszlop, karó’; stb. A havasalföldi pásztorkodó kultúra műszava. – A
szóvégi a-hoz vö.: áfonya.
NyIrK. 9: 155; TESz.

madám ∆ A: 1718 madam (MNy. 60: 117); 1725 madám (MNy. 30: 32); 1752–3 madame [es. nem m.]
(MNy. 30: 26); 1755 madámé □ (D. Éltes: FrSz. 71); 1792 Mádám (NSz. – Szalkay: Virg. Éneás 123);
1796 Madáme (NSz. – M. Kurir 1: 115) J: 1. 1718 ’úrnő, hölgy; Dame’ (↑); 2. 1808 ’(francia) nevelőnő;
(französische) Erzieherin’ (NSz. – Verseghy: Külneki Gilméta 115); 3. 1885 ’bordélyház tulajdonosnője;
Besitzerin eines Bordells’ (NSz. – Kabos E.: Elzüll. 26); 4. 1897 ’szülésznő, szülészeti ápolónő;
Hebamme | Oberschwester (einer Entbindungsanstalt)’ (NSz. – Tóth B.: Dervis 117).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Madam;; ang. madam;; fr. madame; stb.: madám, háziasszony, szintén a
németben ’bábaasszony’. A franciából terjedt el [< fr. ma ’enyém’ + dame ’hölgy, dáma’ szavakból].. – A
magyarba a franciából és a németből került. A madámé változat téves olvasaton is alapulhat.
ÉFrSz. 71; TESz.

madár A: 1113 ? Modor hn. (DHA. 395) [csak EWUng.]; 1211 Modoros sz. szn. (OklSz.); [1291–4]
Madaraz sz. hn. (Györffy 1: 641); 1372 u./ madaraknak (JókK. 29); 1481 e. marder [? ɔ: mader] (???);
1519 madaarnak (JordK. 906); 1604 Madar (MA.); nyj. madër (MTsz.) J: 1. 1113 ? ’tollakkal fedett,
kétlábú, kétszárnyú, melegvérű gerinces állat; Vogel’ # (↑) [csak EWUng.], 1211 ’ua.’ (↑); 2. 1802/
’kifogásolható erkölcsű ember; loser Vogel’ (NSz. – Csokonai: A varázsfuvola 439); 3. 1889 ’veréb;
Spatz’ (Nyr. 18: 505) Sz: madaras 1211 szn. (↑) | madarász [1291–4] hn. (↑) | madarász(ik) 1423 k.
madaraʒok (MNy. 77: 508).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A 3. jelentés: metafora az 1. jelentés alapján. A 2. jelentéshez vö.: ném. loser
Vogel ’könnyelmű ember’. – Belső fejlődésként való magyarázata alig valószínű.
TESz.; MNy. 70: 50

madár- 1. ~köles × A: 1395 k. madar keles (BesztSzj. 381) J: 1. 1395 k. ’beléndek; Bilsenkraut’ (↑); 2.
1395 k. ’fagyal; Liguster’ (BesztSzj. 358.); 3. 1578 ’gyöngyköles; Steinsame’ (Melius Péter: NySz.) |
~sóska × A: 1500 k. Madar Soʃka (CasGl. 6.) J: ’lágy szárú, savanykás ízű gyomnövény; Sauerklee
(Oxalis)’ | ~cseresznye A: 1825 madár tseresznye (NSz. – Lex. Bud. 124) J: ’apró, fekete színű termést
hozó, vadon termő cseresznye; Waldkirsche’ | Ilyenek még: ~eper ’[?]; kleine harte Erdbeere’ (1867:
CzF.); ~liliom ’[?]; Art Lilie’ (1867: uo.) || 2. ~süveg † A: 1405 k. madā ʃiueg (SchlSzj. 900.) J: ’fagyal;
Liguster’ | ~nyelv A: 1578 madar nyelw (Melius Péter: NySz.) J: 1. 1578 ’gyöngyköles; Steinsame’ (↑);
2. 1825 ’érthetetlen, titkos nyelv; unverständliches Gerede, Geheimsprache’ (NSz. – Czinke F.: Irokéz
11); 3. 1851 ’gyermekek tréfás beszéde; entstellte Rede als Kinderspiel’ (MNy. 13: 247) | ~tej A: 1664
madár téj (Lippay: Posoni kert 1: 73) J: 1. 1664 ’sárma; Vogelmilch, Milchstern’ (Lippay: Posoni kert 1:
73); 2. 1759/ ’rendkívül finomnak képzelt, valójában sehol sem létező ennivaló; als außerordentlich
schmackhaft gedachte, in Wirklichkeit nicht existierende Speise’ (↑); 3. 1834 ’tejből és tojásból készült
édes étel; aus Milch und Eiern zubereitete Süßspeise’ (Kassai 3: 307) | Ilyenek még: ~húr ’[?]; Liguster’
(1590: SzikszF. 20); ~köröm(fű) ’[?]; Mäusewicke’ (1783: ) || 3. ~ijesztő A: 1787 madár ijjesztö́ (NSz. –
M. Musa 113) J: ’[?]; Vogelscheuche’ | ~távlat A: 1845 madártávlat (Fogarasi Vogelperspektive) J: ’[?];
Vogelperspektive’ || 4. ~látta A: 1791 madár-látta (NSz. – Görög – Kerekes: Hadi tört. 4: 476) J: ’; vom
Feld rückgekehrt 〈Person〉, zurückgebracht 〈Ding〉’.
Összetételi előtag, azonos a →madárral. ⊗ Az 1. csoportban az előtag ’egy szabadon élő madár
környezetében megtalálható, egy ilyen madár eleségéül szolgáló jelentésben áll. A 2. csoportban egy
madár testrészéhez, szervéhez, hangjához hasonló’ jelentése van. A madárnyelv és a madártej 2., 3.
jelentését idegen nyelvi minták is befolyásolták; vö.: ném. R. vögelsprache ’érthetetlen nyelv,
beszéd;’gör. οϱνίϑων γάλα ’finom, minőségi étel’;lat. lacta gallinaceum ’ua.’; lásd még: rom. lapte de
pasăre; szlk. vtáčie mlieko; stb.: egy fajta édesség. A 3. és 4. csoportnál az alőtag konkrét kapcsolatban áll
egy madárral; a 3. csoport összetételei egyúttal német mintára alkotott tükörfordítások; vö.:
Vogelscheuche, Vogelperspektive; a madárlátta (4. csoport) megszilárdult ragos alakulat, amelynek tkp.
’madárlátta személy, dolog’ jelentése van. – Utótagok a magyarban (címszók kivételével): ijesztő ’EZ
NEM KELL’ijeszt, távlattáv, látta ’EZ NEM KELL’ (< lát).
TESz.

madonna A: 1552 madonnyákat [U] (MNy. 64: 95); 1559 Madoniakot (SzChr. 221a) [csak EWUng.];
1844 madonnák (NSz. – Tóth L.: Uti tárcza 2: 81) J: 1. 1552 ’olasz asszony; (italienische) Frau’ (↑); 2.
1844 ’Szűz Mária képen, szoborban ábrázolva; Mariendarstellung’ (NSz. – Tóth L.: Uti tárcza 2: 81).
Olasz jövevényszó. ⊗ Ol. madonna: ’madonna, madonnakép’ [< ol. (R., N.) ma ’enyém’ + donna
’hölgy, dáma’szavakból].. Megfelelői: ném. Madonna;; fr. madonne; stb.: madonna, madonnakép. – A 2.
jelentéshez vö.: Madonna szn. 〈a szent szűz〉 (1807).
TESz.

madrigál A: 1748 Madrigal-énekek (NSz. – Faludi: NA. 82); 1866 madrigált (NSz. – Bérczy K. –
Puskin: Anyegin 68) J: ’verses bók, illetőleg ennek többszólamú, énekhangra írt megzenésítése;
Madrigal’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Madrigal;; ang. madrigal; fr. madrigal; ol. madrigalo R. matrical; stb.:
madrigál. Az olaszból terjedt el [< ol. (vel., R.) madregal maregal ’egyszerű; együgyű, tapasztalatlan,
gyakorlatlan; ártatlan, vétlen’ < ; lat. (kés.) matricalis ’az anyaghoz tartozó; elemi, alapvető, egyszerű’]..
– A magyarba elsősorban a németből került át.
TESz.

madzag A: 1405 k. máʒág (SchlSzj. 2120.); 1416 u./² maʒʒagtokon (MünchK. 31); 1538 macʒÿag
(PestiN. M4); 1604 Madzag (MA.); 1669 madtzagot (Pósaházi János: NySz.); 1761 maczagon (NSz. –
Bíró M.: Préd. 840); 1861 mazdag (MNyszet. 6: 374) J: 1. 1405 k. ’spárga, zsineg; Bindfaden’ # (↑); 2.
1585 k. ’[?]; Richtschnur’ (Gl.).
Bizonytalan eredetű, esetleg német (feln.) jövevényszó. ⊗ Vö.: ném. (kor. úfn. baj.-osztr.) masseg
massig: ’kerület mérete’ [< ném. (kfn.) māz ’méret, mérték; megfelelő méret, (baj.-osztr.) egy fajta űr-,
terület- vagy hosszmérték’].. Lásd még: ném. (kfn.) mæzeg ’mérsékelt, kicsi’. A magyarba átkerült alak:
*masszag ’zsineg, madzag, spárga’. A szó belseji sszből affrikálódás útján cc válhatott, ami hangzóközi
helyzetben zöngés dzlett. A származtatás fontos feltevése, hogy a korai adatok szó belseji sz hangja meg
kellett maradjon, bizonytalan. Hasonló jelentéstani típusú átvételhez a németből azonban vö.: sing, zsineg.
TESz.; NMÉr.

maffia A: 1895 Mafia (PallasLex. 11: 789); 1898 maffia (NSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1895 ’bűn- és
terrorcselekményekeket elkövető titkos szervezet Szicíliában; Geheimbund sizilianischer Briganten’ (↑);
2. 1910 ’bűnös szövetkezés; verbrecherische Geheimbündelei’ (Kelemen: IdSz.).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Maf(f)ia;; ang. maf(f)ia;; ol. maf(f)ia; stb.: maffia. A szicíliai olaszból terjedt
el ol. (szic.) mafia ’vakmerőség, önteltség’ [< arab maḥyaṣ ’dicsekvés, hencegés, felvágás’].. – A
magyarba elsősorban az olasz irodalmi nyelvből került.
TESz.

mafla A: 1873 Mafla (Nyr. 2: 185) J: ’bamba; tölpelhaft’.

Jövevényszó, valószínűleg a németből. ⊗ Ném. N. moffel ’vastag, lelógó ajkú’ [< ném. (kfn.) muffen
’húzza a száját’].. Lásd még: ném. (T.) muffn ’fog nélkül rág, mammog, majszol’, mȗflɛ ’érthetetlenül
beszél’. – A la végződéshez vö.: frajla, sámlasámli stb. – Származtatása a ; ném. Maulaffe ’bámészkodó,
szájtátó’ szóból téves.
TESz.

mag A [7/2]: 1086 Magudi, Moglout sz. szn. (DHA. 253); 1138/ Mogu szn. (MNy. 32: 131); 1138/ ?
Mogwa sz. szn. (MNy. 32: 131); A13. Jh/ mogʒotbelevl sz. (KTSz.); 1372 u./ magtoknac (JókK. 140);
1416 u./¹ maǵuabol (BécsiK. 10); 1562 magw (Heltai Gáspár: NySz.) J: 1. 1086 ? ’ivadék, utód | fajta,
nemzetség; Nachkomme | Geschlecht’ (↑) [csak EWUng.], 1372 u./ ’ua.’ (↑); 2. 1086 ? ’[virágos
növények ivaros úton létrejövő szaporító szerve]; Kern, Samen’ # (↑) [csak EWUng.], 1395 k. ’ua.’
(BesztSzj. 462); 3. 1086 ? ’[sperma]; Sperma’ (↑) [csak EWUng.], 1416 u./¹ ’ua.’ (↑); 4. 1520
’szaporításra nevelt állat; Stammtier’ (OklSz.); 5. [többnyire 3. sz. birt. szragos alakban] 1566 ’valaminek
a kezdete; Anfang’ (Heltai Gáspár: NySz.); 6. [egyes sz. 3. sz. birt. szraggos alakban] 1804 ’valaminek a
lényege; das Wesentliche, Kern’ (NSz. – Fabchich J.: Pindarus. 356) Sz: ~ló 1086 sz. szn. (↑) [csak
EWUng.]; 1577 Maglo ’szaporításra nevelt; zur Vermehrung gezüchtet’ (OklSz.) | ~os 1214/ ? Mogus szn.
(VárReg. 319.); 1585 Magos mn (Cal. 462) | ~zat A13. Jh/ mogzotbele[vl] (KTSz.) | ~zik 1416 u./¹
magzoy sz. (BécsiK. 132) | ~talan 1519 maghtalan ’[?]; unfruchtbar, kinderlos’ (JordK. 60) | ~vas 1604
Magvas ’[?]; kernig’ (MA.); 1851 ’[?]; gehaltvoll’ (NSz.) [csak EWUng.] | ~oz, ~vaz 1774 maógvaz sz.
(NSz. – Szőnyi Benj.: Fisika. 63).
 MNy. 20: 61; TESz.; MSzFE.

maga A: E12. Jh/ muga nec (HB.); M13. Jh/ mogomnok (ÓMS.); 1372 u./ maganak (JókK. 1) J: nm 1.
E12. Jh/ ’saját személye; er, sie, es selbst’ # (↑); 2. 1372 u./ ’[?]; eigen 〈als poss Attr〉’ # (JókK. 46); 3. [als
Andere] 1668 ’〈megszólításként〉 ön; Sie’ # (LevT. 2: 321) | hsz 1. 1372 u./ ’egyedül; allein’ (JókK. 27); 2.
1372 u./ ’ugyan, hát; denn 〈in verstärkendem Sinn〉’ (JókK. 51) | ksz 1. 1510 ’[de, azonban]; aber’ (PéldK.
83–4); 2. 1519 k. ’[holott]; zwar’ (DebrK. 423) Sz: ~´z 1821 magáz (NSz. – Gáti I.: Dialectus 48) R: ~
´ban 1580 magába ’egyedül; allein | ohne Hilfe anderer | (laut) vor sich hin 〈reden〉’ (Telegdi Miklós:
NySz.).
Megszilárdult ragos alakulat. ⊗ A magból egyes szám 3. személyű -a birtokos személyraggal. Emellett
az alak mellett létrejött egy külön paradigmasor egyéb birtokos személyjelekkel (-m, -d stb.). A szóban a
magyarban ugyan nem bizonyítható, de a rokon nyelvekben megtalálható megfelelők alapján kimutatható
’test, törzs jelentése az alapszónak megőrződött. Egy törzs > maga’ jelentésváltozás hasonlóan más
nyelvekben is megtalálható; vö.: jak. bäjä ’törzs’ > min bäjäm ’magam’;fr. (ófr.) cors ’test, törzs’ > mes
cors ’magam’; stb. – Eredetileg vonatkozó névmás lehetett, amely egy nyomatékosító határozószó lett. A
kötőszói funkció a demaga (1372 u./De maga ’de, azonban’) kötőszóban alakul ki. – A ma, más stb.
szavakkal való összefüggése nem valószínű.
NytÉrt. 38: 40; TESz.; ÁrpSzöv. 105; HBEl. 128; TNyt. 2/1: 781

magán A: 1578 magan (Örd. 104) [csak EWUng.] J: hsz 1578 ’egyedül, magában |külön; allein |
besonders, abgesondert’ (↑) [csak EWUng.] | mn 1. [haupts als erstes Glied von Kompos] 1649 ’[saját,
magántulajdonban levő]; privat’ # (MNy. 88: 509); 2. 1673 ’egyedüli, különálló; einzig, alleinig’ (Amos
Comenius: NySz.) Sz: ~os 1633–4 magánossága sz. ’[?]; alleinig, alleinstehend’ (Alvinczi Péter: NySz.) |
magányos 1649 magános ’ua.’ (Pázmány Péter: NySz.); 1834 ’[?]; Privatmann’ (Geleji Katona István:
NySz.) | ~oz 1784 ’[?]; sich absondern, einsam leben’ (???); 1833 sz. ’[?]; privatisieren’ (Fogarasi: Műsz.)
| ~zó 1803 magánozó mn ’önző; selbstsüchtig’ (Márton Selbtstsuͤ chtig); 1833 magányzó ’vagyonából,
alkalmi jövedelmekből élő személy; Privatier’ (Fogarasi: Műsz.) || magány A: 1804 magányunkot (Nyr.
41: 310) J: fn 1804 ’magányosság, visszavonlutság; Einsamkeit’ # (↑) | mn 1808/ ’[?]; privat’ (NSz. –
Kazinczy: Tüb. Pályamű 173).
A szócsalád alapja a magán: megszilárdult ragos alakulat. ⊗ A maga szóból -n módhatározói-
esszívuszi raggal. Eredetileg melléknév volt; a melléknévi funkció a magán való ’magányos, egyedülálló’
szószerkezetben alakult ki (1588 (NySz.). – A magány a nyelvújításkor a magányosból jött létre, ami
elvonás a magán szóból; vö.: átalányáltal, talány stb.
TESz.

magánhangzó A: 1777 magán hangzóknak (NSz. – Baróti Szabó: Új mért.: A Magyar Prosodia 2.
levél: 2); 1790/ magánhangzót (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Vokal’.
Német mintára alkotott tükörfordítás, összetett szó. ⊗ Vö.: ném. Selbstlaut ’magánhangzó’. Megfelelői:
szb.-hv. samoglasnik;; cseh samohláska;; le. samogloska; stb.: . – A magyarban: magán ’magányos,
egyedülálló’ + hangzóhang. Az utótagnak önállóan is ugyanolyan jelentése lehet: hangzó ’ua.’ (1783). –
Nyelvújítási szó. – Korábbi, régi megnevezés: szótevő, tkp. ’szóképző 〈hang〉’ (1539); szóló betű, tkp.
’zengő betű’ (1553); stb. Lásd még a ma is élő szakszót: vokális ’ua.’ (1789/ (KLev. 1: 362); a ; lat.
vocalis ’ua.szóból jött létre.’
Szótir. 363; TESz.

magas A: 1086 Mogos hn. (DHA. 252) [csak EWUng.]; 1138/ ? Mogus szn. (MNy. 32: 130); [1237–
40] Scekesmagos hn. (PRT. 1: 781); 1372 u./ magas (JókK. 38); 1560 k. magass (GyöngySzt. 1912.);
1784 magoʃs (SzD. 50) J: fn 1086 ’valaminek teteje, csúcsa | magasság; Gipfel | Höhe’ (↑) [csak
EWUng.] | mn 1. 1215/ ’felfelé nyúló, fent levő; hoch’ # (VárReg. 184); 2. 1416 u./² ’nagyra becsült |
emelkedett; hochgeschätzt | erhaben’ (MünchK. 149); 3. 1728 ’nagy rezgésszámú 〈hang〉; von hoher
Schwingungszahl, hoch 〈Ton〉’ # (NSz. – Mulier fortis 18); 4. 1794 ’elöl képzett 〈magánhangzó〉; palatal
〈Vokal〉’ (NSz. – Böjthi A.: Magy. nyelv 7); 5. 1807 ’nagy 〈haszon, fizetés stb.〉; groß 〈Gewinn, Verdienst
usw〉’ # (Márton) Sz: ~ú [nur in Synt] 1372 u./ ’[?]; von bestimmter Höhe’ (↑) | ~ság 1372 u./ magaʃagat
(JókK. 4) | ~ságos 1372 u./ magaʃʃagos (JókK. 131) | ~ságú [nur in Synt] 1416 u./¹ magaʃʃėǵo̗ (BécsiK.
13) | ~ul 1493 k. Fel magaʃolth (FestK. 107) | ~odik 1785 magossodik (NSz. – Báti: Himlő 61) | ~lat
1833 Magaslat (NyÚSz.).
Bizonytalan eredetű, esetleg származékszó. ⊗ Az alapszó a mag lehet. A végződése -s névszóképzőnek
tűnik. A megnevezés az alapszó feltételezett, de nem igazolható ’test, törzs’ jelentéséhez szolgálhat alapul.
Az esetleges jelentésváltozáshoz vö.: testes ’testes, elhízott, nagy termetű’test, termetes ’ua.’termet; vö.
még: zürj. (P.) mi̮ ge̮ r ’életforma, növés’ > mi̮ ge̮ ra ’növő, növésű’. – A magas eredetileg melléknév lehetett
’magas’ jeelntésben; a további melléknévi jelentések ebből jöttek létre metaforikusan. A főnévi jelentés a
főnevesülésen nyugodhat.
MNy. 33: 164; NéprNytud. 7: 81; TESz.

magasztal A: 1372 u./ magaʒtalnak (JókK. 125); 1512 k. felmagoztalÿa [l-j] (WeszprK. 141) J: 1.
1372 u./ ’emel, épít; errichten, bauen’ (↑); 2. 1372 u./ ’felemel; emporheben’ (JókK. 30); 3. 1495 e.
’dicsér, dicsőít; lobpreisen’ # (GuaryK. 126) || magaszt ige † A: 1372 u./ magaʒtaʃabā sz. (JókK. 77) J:
’felemel | magasztal; erheben, rühmen’ Sz: ~ás 1372 u./ ’[?]; Lobpreisen’ (↑) || magasztat † A: 1372 u./
fel magaʒtat (JókK. 35) [csak EWUng.]; 1512 e. magoztatnÿ sz. (WeszprK. 141) J: 1. 1372 u./ ’[?];
lobpreisen’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1372 u./ ’[?]; emporheben’ (JókK. 43) [csak EWUng.] Sz: fel~ás 1372
u./ ’[?]; Lobpreisen’ (↑) | fel~os 1416 u./¹ felmagaztatos ’[?]; erhaben’ (BécsiK. 131) | fel~at 1416 u./²
felmagaʒᶥᵃ tatta ’[?]; Lobpreisen’ (MünchK. Kalender)) [csak EWUng.] || magasztos A: 1787 Magasztos
(NSz. – Bartzafalvi Szabó: Szigvárt 1: Uu5) J: ’; feierlich, erhaben’ | | magaszt névszó ∆ A: 1844
Magaszt (NSz. – Somogyi A.: Szók 43) J: mn 1844 ’magasztaló; lobrednerisch’ (↑) | fn 1844
’magasztalás; Verherrlichung’ (↑).
A szócsalád feltehető alapja a magasztige: származékszó, az alapszó bizonytalan. ⊗ Az alapszó a mag
lehet; a jelentésfejlődéséhez vö.: magas. Végződése: -szt névszóból képzett igeképző műveltető igeképzői
funkcióban. – Az igék a magasztból -l gyakorító képzővel, illetve egy további -at műveltető igeképzővel
keletkezhettek. A magasztnévszó nyelvújítási elvonás a magasztal szóból. A magasztos valószínűleg a
magaszt névszóból keletkezett -s melléknévképzővel; ez a körülmény arra mutat, hogy a magasztnévszó
időrendileg korábbi kell legyen, mint az első adat. – Az alábbi jelentésfejlődéséhez ’magas > felemel,
magasba emel’ lásd még: lat. altus ’magas’ > exaltare ’magasztal, dicsőít’; ;ang. elevated ’megemelt,
megnövelt; domború, kiemelkedő’;ném. erheben ’felemel; magasztal, dicsőít’; stb.
TESz.

magazin A: 1693 magazinumban (NEl.) [csak EWUng.]; 1705 magazínhoz (Pusztai) [csak EWUng.];
1706 magazint (MNy. 61: 476) [csak EWUng.]; 1706–9 magazinom (MNy. 55: 124); 1793 magatzinokra
(NSz. – M. Hírmondó 1: 450); 1846 bagazinja (NSz. – Kuthy L.: Hazai rejt. 1: 44) J: 1. 1693 ’[?];
Vorratsraum’ (↑); 2. 1808 ’[folyóirat]; Zeitschrift’ (NytÉrt. 93: 21) [csak EWUng.]; 3. 1882 ’tölténytár;
Kaufladen, Warenhaus’ (MagyLex. 11: 566); 4. 1882 ’tölténytár; Patronenkammer’ (MagyLex. 11: 566).
Vándorszó. ⊗ Ném. Magazin: ’raktárház; bolt; (illusztrált) folyóirat; tölténytár’.; ang. magazine
’raktárház; tölténytár; (illusztrált) folyóirat’;ol. magazzino ’raktárház; bolt; (illusztrált) folyóirat’, (giul.)
magazin ’bolt’; ;fr. magasin ’raktárház; bolt; tölténytár’; stb., magazine ’(illusztrált) folyóirat’; ;or.
магазин ’bolt, raktárház; tölténytár’, R. ’almanach, évkönyv’; stb. Lásd még: lat. (k.) magazenum
’raktárház’. Forrása: , maḫāzin többes szám ’árulerakat, csűr, pajta, fegyverkamra. Az olaszból terjedt el.
Az (illusztrált) folyóirat’ jelentés az angolban keletkezett. – A magyarba elsősorban a németből került át.
A magazinum, magazinom változatok latin hatást mutatnak.
TESz.

mágia A: 1787 Magia (Mátyus I.: Ó és új Diaet. 3: Előb. 44); 1794 mágiára (NSz. – Molnár I.: Tzelsus
131); 1838 mágyiás sz. (NSz. – Emlény 40) J: ’titkos tudomány; Geheimkunst | Zauberei’ || mágikus A:
1835 Magicus [es. nem m.] (Kunoss: Gyal.); 1842 mágyikus (NSz. – Döme: Gerg.: Sárk. 33); 1848
magicus (NSz.) [csak EWUng.]; 1877 mágikus (NSz. – Wohl J. és S.: Besz. 136) J: ’mágiás, varázslatos;
magisch’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. magia: ’a mágus titkos tudománya’ [< gör. µαγεία ’ua.’]. | lat. magicus
’mágikus, varázserejű’ [< gör. µαγικός ’ua.’].. Megfelelői: ném. Magie magisch;; fr. magie magique; stb.:
mágia, varázslat, ’mágikus, bűvös’. – Egyes változatok szó belseji gy-jéhez vö.: logika, tragédia stb. A
mágikus szóvégi s-éhez vö.: ámbitus stb. – Az 1692-es Magic ’mágikus, bűvös’ (MNy. 74: 518) esetleg az
angol írásmódon alapuló korábbi külön átvétel lehet; vö.: ; ang. magic ’mágia, varázslat; mágikus,
bűvös.’
TESz.
 magisztrátus ∆ A: 1570 Magistratus (RMKTár 36: 61) [csak EWUng.]; 1740 Magyistratusinkat (NSz.)
[csak EWUng.]; 1782 Magistrátusokat (NSz. – M. Hírmondó 174); 1898 magisztrátus (NSz. – Jakab Ö.:
Komédiák 164) J: 1. 1570 ’tisztviselő, hivatalnok; Amtsträger, Beamter’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1575 ?
’[hatóság]; Behörde, Obrigkeit’ (HChr. 100a) [csak EWUng.], 1763 ’ua.’ (NSz. – Németi M.: M. tárh.
kultsa 177) | | magiszter ∆ A: 1806 Magisterei (NSz. – Elm. nyáj. 45); 1895 magiszter (PallasLex.
Magisterium) J: 1. 1806 ’mester | olyan személy, aki valamely területen kiválót alkot; Meister | großer
Könner’ (↑); 2. 1865 ’tanító; Lehrmeister’ (Babos); 3. 1895 ’az, aki valamely egyetemen egy bizonyos
tudományos fokozatot nyert; Magister 〈akademischer Grad〉’ (PallasLex. Magister).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. magistratus: ’vezető hivatal; hatóság, hivatal; állami hivatalnok’ [< lat.
magister (↓)]. | lat. magister ’vezető, elnök, tanár, mester, (k., h.) diplomás magiszter’vö.: [lat. magnus
’nagy’].. Megfelelői: ném. Magistrat ’vezető köztisztviselő; közhivatal az ókori Rómában; városi
közigazgatási terület, illetve hivatal; városi önkormányzat’fr. magistrat ’magas rangú köztisztviselő,
igazságügyi tisztviselő, bíró’; stb.; – ; n é m . Magister ’alacsony akadémiati fokozat’;fr. magister
’néptanító, falusi tanító’; stb. – A szóbelseji gy-s, illetve s-es ejtésmódhoz vö.: angyal, instrukció stb.; a g-
s, illetve sz-es alakhoz vö.: evangélium, amnesztia stb.; a magisztrátus szóvégi s-éhez vö.: ámbitus stb. A
magyar magiszter kései megjelenése azzal magyarázható, hogy hivatalos megnevezésként a mester volt
használatos. – Az adat 1552/Magiʃter ’elöljáró’ (TCr. Hla.) a magyar szövegekben latin szóként fordul
elő.
TESz.

máglya A: 1487 ? Maglas sz. szn. (OklSz.); 1515 magulatores [lat végződéssel] (MNy. 2: 108); 1528
Magla schoo (MNy. 2: 109); 1551 maglya soo (MNy. 2: 108); 1665 máglásnak (MNy. 64: 95); 1838
Mágja (Tsz.) J: 1. 1487 ? ’rakás, csomó, kupac; Haufen, Stoß, Stapel’ (↑), 1515 ’ua.’ (↑); 2. 1816
’egymásra rakott, majd meggyújtott fahasábok halmaza; Scheiterhaufen’ (NyÚSz.).
Szláv jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. mogila: ’sírhalom’, R. ’kőrakás, kőhalom, N. domb, rakás, földrakás,
földhányás, halom’; ;szlk. mohyla: ’sírhalom, sír, sírkő’;or. могила: ’sírgödör; sírhalom’; stb. [ismeretlen
eredetű].. – A máglya alak a második nyílt szótagban bekövetkezett hangzókieséssel és pótlónyúlással
keletkezett. – Az ismertebb 2. jelentés a nyelvújítás kori jelentésszűkülés eredménye. – Nem tartoznak
ide: mágla ’egy fajta űrmérték’ (1604) és magla ’hordóabroncs, dongavas’ (1638); ezek ismeretlen
eredetűek.
KSzlJsz. 322; TESz.

mágnás A: 1705 Mágnások (MNy. 88: 509) [csak EWUng.]; 1721 Mágnások (uo.) [csak EWUng.] J:
’nagybirtokos, főnemes; Magnat’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (k., e.) magnas: ’valamely nép, ország nagyjainak egyike’ [vö.: lat. magnus
’nagy’; a keletkezésmódjához vö.: ; vö. →prímás¹].. Megfelelői: ném. Magnat;; fr. magnat; stb.: mágnás.
– A szóvégi s-hez vö.: fakultás stb.
TESz.

mágnes A: 1577 k. Magnes keͦ weth (OrvK. 234); 1636 mágnes (NySz.) [csak EWUng.]; 1805 mágnës
(NSz. – Verseghy F.: Tiszta Magy. 140); nyj. mágnis (MTsz.) J: ’[?]; Magnet’ # Sz: ~es 1784 Mágneses
(NSz. – Benkő F.: Kövek 122) | ~ez 1791 mágnesezett sz. (NSz. – Laczkovics: Beszéd. 90).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (lapis) Magnes: ’mágnes(kő)’ [< gör. Μάγνης (λίϑος) ’ua.’, tkp. ’(kő)
Magnéziából’, µάγνης ’mágnes’ < Μαγνησία hn. (Thesszália keleti partvidékének neve, a mágnesvasérc
lelőhelye)].. Megfelelői: ném. Magnet;; ol. magnete; stb.: mágnes. – A szóvégi s-hez vö.: április, móres
stb. A szó a régi szóhasználatban mágneskö (↑) összetételben is élt; ez részfordítás a latin szószerkezet (↑)
alapján.
TESz.

megnetofon A: 1957 magnetofont (NSz.) J: ’[?]; Tonbandgerät’ || magnó A: 1958 magnó (NSz.) [csak
EWUng.] J: ’[?]; Tonbandgerät’ #.
ÉKsz.

magol A: 1843 magoljuk (NSz. – Atheneum 2: 245) J: ’gondolkodás nélkül, szóról szóra megtanul;
büffeln’.
 Származékszó. ⊗ A magból -l igeképzővel. Azon a nézeten alapulhat, hogy valaki tanagyagot nem
összefüggésében tanulja, hanem szóról szóra bebiflázva úgy tesz, mint a magokat egyenként felcsipedő
madár.
TESz.

mágus A: 1416 u./¹ Magoʃoc (BécsiK. 142); 1589/ Maguʃoknak (BIst. C8a); 1605/ Mágust (Pázm. 1:
412) [csak EWUng.]; 1824 máguszi sz. (NSz. – Nátly J.: Uj Szell. 49) J: 1. 1416 u./¹ ’〈az ókori
perzsáknál〉 jósló, gyógyító, varázsló, álomfejtő pap; Magier 〈im alten Persien〉’ (↑); 2. 1605/ ’varázsló;
Zauberer 〈auch abstr〉’ (↑) [csak EWUng.].
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. magus: ’perzsa pap, irányító; varázsló’ [< gör. µάγος ’ua.’ < ; óperzsa
Maguš〈egy nép neve, amelynek papi feladatai voltak〉].. Megfelelői: ném. Magier;; ang. magus; stb.:
mágus, varázsló. – A magyar szóvégi s-hez vö.: ámbitus stb.
TESz.; GLEl.

magvaváló A: 1667 magva váló (Lippay: Posoni kert 3: 15); 1753 magvaváló (NSz.) [csak EWUng.];
1802 magba váló (NSz. – Bogsch J.: Házi kertész 83) J: ’; steinlösend 〈Frucht〉’.
Összetett szó. ⊗ Az egyes szám 3. személyű birtokos személyjelet tartalmazó magvamag + váló
’elváló, szétváló’ (< válik) alakból; (alanyi) alárendelés. Olyan szószerkezetben keletkezett, mint a a
szilva magva váló ’a szilva magja elváló’. A magbaváló változat népetimológiával keletkezett.
MNy. 28: 236; TESz.

magyal A: 1193 Mogoloʃ sz. hn. (ÓMOlv. 57); 1233/ Mogiol (OklSz.); 1240 mogvl (NySz.); 1249
magyal (NySz.); 1284/ Mogial (OklSz.); 1291 magel (OklSz.) J: 1. 1193 ’molyhos tölgy; Flaumeiche’
(↑); 2. 1807 ’fényes, fogas levelű, fehér virágú, örökzöld kerti díszcserje; Stechpalme (Flex aquifolium)’
(Magy. Fűvészk. 134).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A 2. jelentés a tudatos jelentésátvitel eredménye a nyelvújítás korában. –
Összefüggése a muzsdaly szóval tisztázatlan.
SzófSz.; TESz.

magyar A: 870 k. m. ǧ. γ. rīya [arab végződéssel] (Pais-Eml. 274); 1121/ ? Mogioroi sz. hn. (MNy. 23:
362); [1200] k. Hetumoger (A. Prologus); 1231 ? Magyare sz. hn. (Csánki 3: 80) [csak EWUng.]; 1237
Mager hn. (ÁÚO. 7: 48) [csak EWUng.] J: fn 1. 870 k. ? ’magyar ember; Ungar’ # (↑), 1121/ ’ua.’ (↑); 2.
1814/ ’magyar nóta; ungarisches Lied’ (NSz. – Kazinczy: Lev. 15: 445); 3. 1832 ’egy fajta magyar tánc;
Art ungarischer Tanz’ (IrtörtKözl. 6: 368) | mn 1. 1456 k. ’a magyarokkal kapcsolatos, rájuk vonatkozó;
ungarisch’ # (SermDom. 2: 15); 2. 1787 ’református ; kalvinistisch’ (NSz. – M. Kurir 281) Sz: ~ság 1508
magarʃaga (DöbrK. 6) | ~kodik 1662/ magyarkodásnak sz. (Szalárdi János: NySz.) | ~os 1663 magyaros
(MonÍrók. 8: 372) | ~talan 1754 magyartalan (NSz. – Bárány Gy.: Uj test. 897) | ~ít 1777 magyarítását
sz. (NyÚSz.) | ~osodik [főként meg~, el~] 1784 meg- Magyarosottak (MNy. 64: 468) | ~osít 1792 e./
magyarosítás sz. ’[?]; ungarisieren’ (NSz. – Ráday G.: Ö. M. 104) R: ~án 1585 Magyarán ’[?]; klar und
deutlich’ (Cal. 203).
Valószínűleg összetett szó. ⊗ A tagok olyan szavak, illetve elemek voltak, amelyek vagy kihaltak, vagy
kezdettől fogva csak összetételekben léteztek. Az előtag alapnyelvi örökség az ugor korból; vö.: vog. (T.)
mäńćī ’vogul; meg nem keresztelt gyermek’, (KL.) måńś ’a vogulok és osztjákok összefoglaló népneve’;
osztj. (V.) mańť: ’egy osztják frátria neve’ [ugor *mańćɜ ’ember, férfi; nemzedék, nemzetség, család,
frátria’].. Az önállóan nem adatolt er utótag örökség a finnugor korbólember, férj, némber. A tagok ilyen
összekapcsolása más rokon nyelvben nem mutatható ki. A magyar alak veláris irányú hangrendi
kiegyenlítődéssel keletkezett. Összetételként elhomályosult. – Ide tartoznak: [1200 k.].Mogerii;
1274/Magyari ? sz., hn.; 1476 k.magyarÿ: ’magyar’; az i végződés keletkezése tisztázatlan. Ugyanerre az
etimonra mennek vissza: 950 k. (τοῦ) Μεγέϱη〈egy magyar törzs neve a honfoglalás korában〉; lásd még:
1193Meger hn. (ÓMOlv. 53); ezek palatális irányú hangrendi kiegyenlítődéssel keletkeztek.
HonfKial. 247; Pais-Eml. 268; TESz.; MSzFE.

magyaráz A: 1372 u./ magyaraʒattya sz. (JókK. 95); 1517 magyeraza (DomK. 103r) J: 1. 1372 u./
’[?]; erklären, erörtern’ # (↑); 2. 1405 k. ’[?]; übersetzen’ (SchlSzj. 2130.) Sz: ~at 1372 u./ magÿaraʒattya
(JókK. 95) | ~ás 1456 k. magaraʒaʃaban (SermDom. 1: 399) [csak EWUng.] | ~kodik 1851/
magyarázkodék (NSz. – Vas Gereben 12: 146).
Származékszó. ⊗ A magyarból -z igeképzővelgyaláz, vigyáz stb. Az eredeti jelentése ’magyarul beszél’
lehetett; a jelentéséhez vö.: ném. verdeutschen ’németre fordít.’
TESz. magyar a. is

mahagóni A: 1788 Mahogani (NSz. – Harm. Rendt. 193); 1790 Mahogány fának (NSz. – Pétzeli:
Mind. Gyűjt. 3: 390); 1793 mahoni (NSz. – M. Hírmondó 1: 419); 1794 Mohogány (NSz. – Nagy S.:
Isten jós. 82); 1799 Mahagónifának (NSz. – Fábián J.: Term. hist. 82) J: ’egy fajta trópusi fa, illetőleg
ennek értékes faanyaga; Mahagoni’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Mahagoni R . mahogony(holz);; a n g . mahogany, R . mahogeney;fr.
mahogani; stb.: mahagóni. Forrása: esetleg egy indián nyelv Közép- vagy Dél-Amerikában. Lásd még: ;
lat. (tud.) Swietenia mahagoni ’ua.’. Európában az angolból terjedt el. – A magyarba angol és német
közvetítéssel került.
TESz.

maharadzsa A: 1883 Maha-Radsa (MagyLex. 12: 4); 1915 mahárádzsa (RévLex.) [csak EWUng.] J:
’legnagyobb rangú indiai fejedelem; Maharadscha’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Maharadscha;; ang. maharaja maharajah; fr. maharajah maharadjah; stb.:
maharadzsa. Az angol nyelvi hatás által vált elterjedtté. hindi mahārājā: ’nagyherceg’. < hindi mahā
’nagy’ + rājā ’király’. – A magyarba a németből és az angolból került. – Ide tartozik: R. rádzsa ’indiai
fejedelem’ (1816).
TESz.

mahomet × A: 1872 mahumed (Nyr. 1: 136); 1882 mahomet-ember (NSz.) [csak EWUng.]; nyj.
mohamëd (ÚMTsz.) J: ’ormótlanul nagy testű; robust’.
Köznévvé vált tulajdonnév. ⊗ A magyar Mohamed szn.-ből; vö.: 1559Machumet szn. (SzChr. 127a);
1856/Mohamed szn. oszm. Mohammed szn. [< arab Muḥammad szn., tkp. ’a dicsőített’; az iszlám
alapítójának nevéből].. A jelentés a hasonló hangzású behemót hatására keletkezhetett. Az arab szn.
köznevesüléséhez vö.: ang. mammet maumet ’bálvány’, N. 〈lekicsinylés kifejezésére〉; or. N.
магомéт〈mint szitokszó, káromkodás〉.
ALH. 7: 183; TESz.

máj A: 1405 k. maÿ (SchlSzj. 427.); 1435 k. maÿa □ (SoprSzj. 23.); 1742 májjájában (Kovács J.:
Krónika 2: 147); nyj. májj (SzamSz.) J: 1. 1405 k. ’a felszívódott tápanyagokat átalakító és az epét
kiválasztó szerv; Leber’ # (↑); 2. 1700/ ’az emberi máj mint bizonyos érzelmek, indulatok vélt székhelye;
die Leber des Menschen als vermeintlicher Wohnsitz versch Gefühle und Regungen’ (Gyöngyösi István:
NySz.).
Örökség az uráli korból. ⊗ Vog. (T.) majət; osztj. (V.) muγəl; zürj. (KP.) mus musk;; votj. (Sz., G.)
mus;; cser. (KH., U., B.) mokš; md. (E.) makso, (M.) maksa;; finn maksa;; lp. (Wfs.) mŭökχsiᵋ; – szam.
jur. mūd; szam. szelk. mī̮ te; szam. kam. mi̮ t; stb.: máj [uráli *maksa ’ua.’].. Megfelelői: ; török baγı̈ r;
mandzsu faχun; stb.: . A szó belseji *ks > ; m . j változáshoz vö.: íj, ívik¹. A szóvégi a-ra végződő
változatok egyes szám 3. személyű -a birtokos személyjeles alakokból keletkeztekzúza. A 2. jelentés a
máj kiválasztó funkciójával függ össze; lásd még: epe.– A magyarból: rom. N. mai ’máj.’
NyH.; TESz.; MSzFE.

majális A: 1654 majális (MNy. 84: 250) [csak EWUng.]; 1880 májálisozók sz. (NSz. – Turul F.:
Álomképek 143); nyj. majáris (ÚMTsz.) J: mn 1654 ’májusi- | tavaszi; Mai-, Frühlings-’ (↑) | fn 1845
’májusban, általában a a szabadban rendezett, tánccal egybekötött mulatság; Maifest’ (NSz. – Életk. 1:
710).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (ú., h.) majalis: ’május-’ [< lat. maius ’május’; vö. →május].. Megfelelői:
cseh majáles többes szám; ; szlk. majáles többes szám: majális. – A szóvégi s-hez vö.: brutális stb. A
főnévi jelentés bizonyosan a majális ünnep ’ua.’ szószerkezetből származik.
TESz.

majc × A: 1435 mayach (MNy. 61: 488); 1447 Mayocz (OklSz.); 1449 Maycz (OklSz.); 1470 Mayecz
(OklSz.); 1612 maisz (Radv: Csal. 2: 179) J: 1. 1435 ’öv | kantárszár; Gürtel | Zügel’ (↑); 2. 1579 ’drága
anyagból készített szalagszerű díszítés; bandartige Verzierung’ (Radv: Csal. 2: 40); 3. 1877/ ’korc; Bund
als eingefaßter oberer Rand an Hose und Rock’ (NSz. – Jókai 32: 91).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A kétszótagos változatok az eredeti alakra mutatnak. A tisztázatlan etimológia
miatt a jelentések kapcsolata egymáshoz nem állapítható meg, de metaforának tűnnek. – Nyugat-
dunántúli nyelvjárási szó.
TESz.

majdan ∆ A: 1372 u./ ÿgyen mayan, maÿdan (JókK. 143, 16); 1508 maytan, mayten (DöbrK. 426,
406); 1635 maydon (Madarász Márton: NySz.) J: 1. 1372 u./ ’azonnal, rögtön; gleich, sofort’ (↑); 2. 1517
’nemsokára | később; später(hin)’ (DomK. 170); 3. 1664 ’[majdnem]; beinahe’ (NySz.) Sz: ~i 1748
Majdani (NySz.) || majd A: 1495 e. may̋ d (GuaryK. 27); 1519 k. Ingiammait (DebrK. 29); 1753/ Majdég
(NSz. – Zoltán J.: Telemakus 44); 1804/ maj (NSz. – Bessenyei: Tariménes 404) J: 1. 1495 e. ’majdnem;
beinahe’ (↑); 2. 1518 k. ’[később]; später(hin)’ # (SándK. 15r); 3. 1519 k. ’[azonnal, rögtön]; gleich,
sofort’ (DebrK. 29) [csak EWUng.]; 4. 1603 ’egyszer ... másszor; mal ... mal’ (Mihálykó János: NySz.); 5.
1794 ’bizony, éppen; gerade’ (NSz. – Kármán: Uránis 3: 179).
A szócsalád alapja a majd: belső keletkezésű, de keletkezésmódja vitatott. ⊗ Legvalószínűbbnek az
látszik, hogy megszilárdult ragos alakulat. Az alapszó a mai (a ma eredeti változata) szóval azonos. A szó
végződése: feltehetőleg -t helyrag, ami zöngésülthajdan. A majdég, majtég változat szóvégi -g-je
nyomatékosító elem. – A majdan a majdból keletkezett -n helyraggal (időhatározói szerepben). – Mindkét
szó jelentése egy eredeti ’itt’ jelentésből alakulhatott ki.
MNy. 52: 39; TESz. majd a. is

majdnem A: 1816 Majdnem (NSz. – Verseghy F.: Anal. 1: 459) J: ’[?]; beinahe, fast’ #.
Összetett szó. ⊗ A majd ’kis híján’ + a nem² tagadószóból; szervetlen összetétel. A hanghatár
eltolódásával keletkezett a mondatokban és ebből alakulhatott ki, hogy a majd szó ’kis híján’ jelentése
elhalványult, és emiatt a történés bizonytalanságát a nem² szóval még ki kellett hangsúlyozni; lásd még:
csaknemcsak-.
TESz.

májfolt A: 1791 műj fótot (NSz. – Benkő S.: Mértéklet 31); 1843 májfoltokat (NSz.) [csak EWUng.] J:
’[?]; Leberfleck’.
Német mintára alkotott tükörfordítás, összetett szó. ⊗ Vö.: ném. Leberfleck: ’barna pigmentfoltok a
bőrön’a [lat. (ú.) macula hepatica ’ua.’alapján].. Megfelelői: szln. jetrna lísa ’ua.’. A megnevezés a barna,
máj színéhez hasonló pigmentfoltokra utal. – A magyarban a máj + folt szavakból jött létre.
TESz.

majolika A: 1788 Majolika (NSz. – Harm. Rendt. 305) J: ’ónmázzal bevont, égetett cserépedény;
Majolika’.
Olasz (é.) jövevényszó, esetleg a németből is jöhetett. ⊗ Ol. (mant.) maiolica, (bol.) majolica: ’egy
fajta fazekasagyag; abból készített edény’.; – lásd még: ném. Majolika ’ua.’. Az olaszban a R. Maiorica
hn., Maiorca hn. (Baleár-szigetek legnagyobbika) szóra megy vissza [< lat. (kés.) Maiorica hn. <>].. Vö.:
sp. Mallorca hn. <>. Megfelelői: ; ném. Majolika;; fr. majolique; stb.: majolika.
TESz.

majom A [4]: 1334 ? Moyun hn. (AnjouOkm. 3: 80); 1395 k. moimok (BesztSzj. 1088.); 1405 k. maym
(SchlSzj. 1670.); 1500 k. maÿwm (MNy. 50: 201); 1513 mayom (NagyszK. 248) J: 1. 1334 ? ’[?]; Affe’ #
(↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2. [auch als Attr] 1787 ’[?]; äffische Person’ (NSz.) [csak EWUng.] Sz: ~kodik
1568 Mayomkodnak (Melius Péter: NySz.) | majmol 1761 majmolódnak sz. (NSz. – Déési L.: Kegy. besz.
112).
Vándorszó. ⊗ Ol. mammone, R. maimone;; rom. maimuţă; szb.-hv. majmun; oszm. maymun;; arab
maimūn; stb.: majom. Az arab nyelvi hatás által vált elterjedtté [< újperzsa maimūn ’kisebb majom’].. –
Az átadó nyelv bizonytalan, esetleg az izmaeliták (muzulmán-bolgár népcsoport a középkori
Magyarországon) által honosodott meg. A magyar hangalak keletkezése tisztázatlan.
MNy. 24: 118; TESz.

majom- 1. ~szeretet A: 1723 majom szeretettel (Csúzi Zsigmond: NySz.) J: ’[?]; Affenliebe’ |
~kenyérfa A: 1852 majomkenyérfa (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Affenbrotbaum’ – De vö. 1783 majom
kenyerű fa ’ua.’ (NSz.) [csak EWUng.] | ~parádé A: 1900 majomprádé (ÚMTsz.); 1924 majomparádé
(SzTolv. 36) [csak EWUng.] J: 1. 1900 ’valamit vagy valakit kedvesen utánzó gyermek; Nachahmer
〈Kind〉’ (↑); 2. 1900 ’öltözködése vagy viselkedése miatt nevetséges ember; lächerlicher Stutzer’ (Zolnay
– Gedényi); 3. 1964 ’nagy hűhó, cirkusz; Affenkomödie’ (NSz. – Kortárs 1260) | Ilyenek még: ~komédia
’[?]; Affenkomödie’ (1848: NSz. – MT. 558); ~színház ’[?]; Affentheater’ (1848: NSz.).
Tükörfordítás előtagja, azonos a →majom szóval. ⊗ A tükörfordítások német minta alapján keletkezett
összetett szavak; vö.: ném. Affenliebe Affenbrotbaum Affenkomödie stb. A majomszeretethez lásd még: ;
cseh opičí láska; szlk. opičia láska; stb.: majomszeretet. A majomparádé eredetileg egy vásári bemutatót
jelölt (3. jelentés); az 1., 2. jelentés: metafora. – Az utótag a magyarban (címszók kivételével):
szeretetszerelem. – A tükörfordítás analógia hatására keletkezett: majomsziget ’fiatal férfiak csoportja,
akik a táncterem közepén állnak’ (1885 k.).
TESz. majomparádé, majomszeretet, majomsziget a. is

majonéz A: 1847 mayonaiset (NSz. – PD. 1: 6); 1854/ mayonnaiset (NSz. – Jókai 6: 338); 1904
majonéz (RIdSz.) [csak EWUng.] J: ’tojássárgájából és étolajból készített hideg mártás; Mayonnaise’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Mayonnaise;; ang. mayonnaise;; fr. mayonnaise; stb.: majonéz. A franciából
terjedt el? < [sp. Mahon hn., 〈a Baleár-szigeteken Menorcán〉].. A mártást állítólag először Mahon
városában készítették annak francia bevétele után (1756). – A magyarba a németből és franciából került.
TESz.

major¹ × A [4]: 1330 Kunchspan Maiura hn. (MNy. 10: 236); 1332 moyur (OklSz.); 1359 Moyorhele
hn. (OklSz.); 1364 Mayor (OklSz.); 1418 Mayer hn. (OklSz.); 1533 maer (Murm. 2380.) [csak EWUng.]
J: 1. 1330 ’nagyobb gazdaságnak a határban levő része a gazdasági épületekkel és lakóházakkal;
Meierhof’ (↑); 2. 1363/ ’majorosgazda; Meier’ (OklSz.); 3. 1533 ’[?]; Schultheiß’ (↑) [csak EWUng.]; 4.
1604 ’[főjuhász]; Oberschäfer’ (MNy. 80: 254).
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kfn., baj.-osztr.) meier maier: ’gazda, a földesúr által
megbízott jószágigazgató’., mair ’majorság, gazdaság’, – ném. Meier: ’jószágigazgató, egy telek bérlője’
[< lat. maior ’(a szolgaság) egy ház elöljárója’ [< lat. maior domus ’ua.’]].. Lásd még: ném. (D.) Mayer
Mair családnév és hn. Megfelelői: ; szb.-hv. majer ’majorság, gazdaság’; ; s z l n . majar majer
’majorosgazda, intéző’. – A szó valószínűleg a ciszterciták közvezítésével – akik 1195-től Alsó-
Ausztriából Nyugat-Magyarországra jöttek – került a magyarba. – A magyarból: ; szb.-hv. majur
’majorság, gazdaság’.
TESz.; NMÉr.

major² A: 1749 májor (D. Éltes: FrSz. 72); 1792 Major (NSz.) [csak EWUng.] J: ’őrnagy; Major’.
Francia jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Fr. major: ’őrnagy; katonaorvos’; – lásd még: ;ném.
Major: ’tiszti rang; tiszt ilyen ranggal’. A franciában a ;sp. mayor: ’őrnagy; vezető, irányító; elöljáró’
szóból [lat. maior ’nagyobb’, a ; lat. magnus ’nagy’középfoka].. Megfelelői: ang. major;; cseh major;
stb.: őrnagy. – Ide tartozik: R. generálmajor ’vezérőrnagy’ (1656 (NEl.), amely a ; ném. Generalmajor
’magas tiszti rang; tiszt ilyen ranggal’ szóból jött létre.
TESz.

márc × A: 1138/ marcium [lat végződéssel] (MNy. 32: 133); [1237–40] Marcadou hn. (PRT. 1: 786);
1405 k. march (SchlSzj. 1500.); 1795 málcznal (NSz. – Festetits Urod. Instr. 308) J: 1. 1138/ ’méhsör;
Met’ (↑); 2. 1884 ’mézből készült jeges üdítő ital; Honigwasser 〈Erfrischungsgetränk〉’ (Nyr. 13: 332).
Valószínűleg jövevényszó, esetleg a franciából (ófr.). ⊗ Vö.: fr. (kfr.) march marc – ; f r. marc::
’törköly; gyümölcshús, gyomülcsvelő’ [< fr. (ófr.) marcher ’lépked, megy, masíroz stb.’; feltehetőleg a
szőlő taposására vonatkozik].. Az ófr. alak *mars lehetett, amelynek szóvége a magyarban affrikálódással
clett vö: árboc, párduc stb. Az időrendileg első magyar jelentés a ’mézüledék’ lehetett.
MNy. 26: 389; TESz.

marcipán A: 1544 marczapant (OklSz.); 1584 martzepan (Bornemisza Péter: NySz.); 1600 k.
marczapántos sz. (Radvánszky Béla: NySz.); 1704 marczipánt (Pusztai) [csak EWUng.]; 1753
Marczafánokat (NSz. – Lippai: Posoni kert 587); 1768 marcza-fánkot (NSz. – Miháltz I.: Seneca 46) J:
’mandulából és cukorból készített édesség; Marzipan’ #.
 Olasz (é.) jövevényszó, esetleg német közvetítéssel is. ⊗ Ol. marzapane, (fri.) merzepàn, R. marzipane
’mandulából készült édes massza’; – lásd még: ném. Marzipan ’ua.’. Az olaszban az ;arab marṭabān
’porcelánváza, serleg, kupa’ [? köznév a hindi Martaban hn.-ből 〈híres porcelángyárral rendelkező város a
Bengáli-öbölnél〉. Lásd még: ;újperzsa martabān ’porcelánváza’. Az olasz szó azon a körülményen
alapszik, hogy ez a fajta édesség ilyen korsókban, tálakban stb. őrződött meg. Megfelelői: ; fr.
massepain;; o r. марципан; stb.: marcipán. – A marcafánk és a marcapánt változat népetimológiával
keletkeztek.
MNy. 1: 164; TESz.; Arabismi. 590

március A: 1416 u./² Marcius (MünchK. 3); 1783 Mártziusi sz. (NSz. – !!!Molnár J.: Könyvház 1:
Benkő J.: Füsz. nev.!!!!) J: ’[?]; März’ #.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. Martius (mensis): ’március’ [< lat. Mars〈a háború istene az ókori
rómában〉].. Megfelelői: ném. März;; fr. mars; stb.: március. – A szóvégi s-hez vö.: ámbitus. – Más,
részben régi, részben nyelvjárási megnevezések: böjtmáshó, tkp. ’a nagyböjt második hónapja’ (1489 k.
(MKsz. 1895. 110); fűhegy, tkp. ’a fűszál hegye’ (1539 (CorpGr. 17); harmadhó, tkp. ’harmadik hónap’,
tavaeszelő, tkp. ’tavaszelő’, változó, tkp. ’változó(hó)’ (1810 k. (MNy. 61: 106).
MSzlJsz. 1/2: 292; TESz.

marcona A: 1456 k. morcʒona (SermDom. 2: 368); 1470 morchanaʃagaert sz. (SermDom. 2: 368);
1529 e. marczonak (VirgK. 129) J: mn 1. 1456 k. ’bohókás, tréfás 〈beszéd〉; scherzhaft 〈Rede〉’ (↑); 2.
1470 ’gyáva, kishitű; kleinmütig’ (↑); 3. 1613 ’értéktelen, jelentéktelen; wertlos’ (Pázmány Péter: NySz.);
4. 1750 ’vad, kegyetlen, kemény; grimmig’ (Wahner: Phras. 526); 5. 1829 ’maró, égető 〈szer〉; ätzend’
(NSz. – Pál D.: Vad. 2: 204) | fn 1. 1549 ’semmiség, hitványság; Kleinigkeit, Geringfügigkeit’ (LevT. 1:
63); 2. 1604 ’vad, dühösködő kis állat; wildes, wütendes kleines Tier’ (MA.); 3. 1831 ’marószer;
Ätzmittel’ (NyÚSz.).
Ismeretlen eredetű. ⊗ Néhány jelentés esetleg a mar¹ , marcangol, mord hatására keletkezhetett. A
marcangolmarcong szóhoz való etimológiai kapcsolat nem meggyőző. A szó ma csak a melléknévi 4.
jelentésben ismert. – Esetleg ide tartozik: R. marconaság ? kis jegy, folt (1533 (Murm. 1533).
SzófSz.; TESz.

marcong ∆ A: 1561 meg marczongani sz. (Melius Péter: NySz.); 1602 martzang (Eszterházi Tamás:
NySz.); 1626–7 morczongattatni sz. (Zvonarics Mihály: NySz.); nyj. marcog (OrmSz.) J: ’marcangol;
zerfleischen’ || marcangol A [1]: 1602 Martzanglották (Eszterházi Tamás: NySz..); 1757 marczangolása
sz. (NSz. – Turzelini – Léstyán: X. Sz. Ferencz 10); 1763 martzonglásban sz. (NSz. – Léstyán: Szt. Ignátz
6); 1787 martzingolásomat sz. (NSz. – Kép: Della-Valle 119); 1817 mortzongolják (NSz. – Bolyai F.: Öt.
szom. 1: 61) J: 1. 1602 ’foggal, körömmel, kézzel tépáz, szaggat; zerfleischen’ # (↑); 2. 1878 ’fogdos;
wiederholt greifen’ (Nyr. 7: 477).
A szócsalád kiinduló eleme a marcong: származékszó. ⊗ A mar¹ ’harap, mar, csíp; szakít, széttép’. A
szó végződése: -ng gyakorító képző. A szó belseji c (< sz) ugyancsak gyakorító képző; az affrikálódáshoz
vö.: harcol, henceg. – A marcangol gyakorító képzős származékszó a marcongból.
TESz. marcangol a. is

márga A: 1774 Márga (NSz. – Szilágyi Sám.: Gazdaság 13); 1784 Marga (NSz. – Benkő F.: Kövek
70) J: ’szénsavas mészből és agyagból álló, sárgás vagy szürke kőzet; Mergel’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. marga: ’fehér, krétaszerű föld, márgás talaj’bizonytalan eredetű, talán egy
[kelta nyelvből származik].. Megfelelői: ol. marga;; sp. marga; stb.: márga, agyagos mészkő.
SzófSz.; TESz.

margaréta A: 1541 margaretha (KazK. 59) [csak EWUng.]; 1649 margaritához (NSz. – G. Kat.: V.
titk. 3: 1425); 1731 margarétásoktól sz. (OklSz.); 1885 margarit (NSz. – Gyarmathy Zs.: Pap 99); 1899
margarett (NSz. – Kemechey J.: Mara 1: 66); nyj. margarëtta (ÚMTsz.) J: 1. 1541 ’[drágakő]; Edelstein’
(↑) [csak EWUng.]; 2. 1649 ’gyöngy; Perle’ (↑); 3. 1885 ’margitvirág; Margerite’ # (↑).
Latin jövevényszó, később a németből is. ⊗ Lat. margarita: ’gyöngy’ [< gör. µαϱγαϱίτης ’ua.’].; – ném.
Margerite ’réti margitvirág, papvirág, margaréta’. Megfelelői: ; fr. marguerite, R. margerite, margarite;;
ol. margherita, R. margarita, margareta; stb.: gyöngy, drágakő; ’margaréta’. A növénynév a franciában
keletkezett. – A m. R. szn. 1152Margareta (MNyTK. 80: 31); 1358Margarita (uo.) a latin (e.) Margareta
TESz.

margarin A: 1865 margarinsav (Babos) J: ’főként keményített növényi olajból előállított, vajszerű
készítmény; Margarine’ #.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Margarine;; ang. margarine; fr. margarine; stb.: margarin. A franciából
terjedt eltudatos szóalkotás a [fr. acide margarique ’margarinsav, tkp. gyöngysav’ szószerkezet második
tagja alapján, a kémiai szakkifejezéseknél szokásos -in(e) képzővel].. Lásd még: ; g ö r. µάϱγαϱον
’gyöngy’. – A magyarba elsősorban a németből került át. – Tisztázatlan idetartozású: margenád ’növényi
olaj’ (1795–1799 (MNy. 88: 510).
TESz.

margó A: 1570 margoiara (Nyr. 94: 231) [csak EWUng.] J: ’üres hely a papírlap szélén, lapszél;
freibleibender Rand des Papierbogens’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. margo: ’szél, perem; elhatárolás, korlátozás’indoeurópai eredetű; vö.: [óész.
germ. mǫrk ’erdő a határon’; gót marka ’határszél, mezsgye; határ’; stb.].. Megfelelői: ném. Marge ’szél,
perem, szegély 〈papírlapé〉; értékkülönbözet’fr. marge ’ua.szabad tér, játéktér, mozgástér’; stb.
SzófSz.; TESz.

marha A: 1358 Marhas sz. szn. (MNy. 63: 368); 1372 u./ marchauval (JókK. 70); 1456 k. morhactol
(SermDom. 1: 308); 1566 márha (HFab. 38) J: fn 1. 1358 ? ’vagyon | kincs; Vermögen | Schatz’ (↑); 2.
1372 u./ ’ua.’ (↑); 3. 1508 ’ingóság; bewegliches Gut’ (MNy. 9: 86); 4. 1533 ’áru; Ware’ (Murm. 401.); 5.
1540 ? ’[jószág, háziállat]; Vieh’ (Arch. 222.) [csak EWUng.], 1585 ’ua.’ (Cal. 55); 6. 1587
’szarvasmarha; Rindvieh’ # (MNy. 59: 485); 7. 1779 u. ’nagyon buta ember; stockdummer Mensch’ #
(NSz. – Miháltz I.: Major 1: 87) | mn 1. 1721 ’rendkívül nagy; außerordentlich groß’ (MNy. 58: 106); 2.
1786 ’hülye; blöd’ # (NSz. – Kónyi J.: Democritus 1: 138); 3. 1791 ’erős; stark’ (NSz. – Noszkó: Virág
szó-tár 248); 4. [hsz funkcióban] 1908/ ’nagyon; sehr’ # (Zolnay – Gedényi) Sz: ~ság 1780 k./ marhaság
’[?]; Blödsinn’ (NSz.) [csak EWUng.].
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (ófn.) marchat: ’kereskedelem, üzlet; vásár, piac; áru’., (kfn.)
marcht ’vásár, piac; szakmai kiállítás, kereskedelem, üzlet; áru; vásárhely, mezőváros’, (baj.-osztr.)
mǫɒkx ’vásár, piac, szakmai kiállítás’, (h. kor. úfn.) markcht ’vásár, piac’, – ném. Markt: ’makk’ [< lat.
( v u l g . ) *marcatus ’árukereskedelem; nagy vásár, búcsú’].. – A szóvégi t a német szóban
akkuzatívusziragként értelmezett és elvonatkoztatott. A főnévi 4., 5. jelentések keletkezésének oka az
lehetett, hogy a szarvasmarha egykor a legfontosabb kereskedelmi áru volt. A főnévi 6. jelentés és a
melléknévi 2. jelentés: metafora a főnévi 5. jelentés alapján. – A magyarból: szb.-hv. marva N. mârha
’(szarvas)marha’szln. (V.) márha ’ua.’;rom. marfă ’áru.’
Nyr. 45: 340; UngJb. 2: 91; ALH. 1: 373; KSzlJsz. 884; TESz.

máriás¹ × A: 1639/ Máriást (MNy. 80: 254) [csak EWUng.]; 1699 mariást (uo.) [csak EWUng.]; 1735
marjást (MNy. 58: 106) J: fn 1639/ ’[tizenhét, kkésőbb húsz krajcár értékű, Szűz Máriát ábrázoló régi
ezüstpénz]; altes silbernes Geldstück mit Marienbild’ (↑) [csak TESz.] | mn 1793 ’Szűz Mária képével
díszített; mit einem Marienbild geschmückt’ (NSz. – Látzai: Tan. könyv 57).
Származékszó. ⊗ A Mária szn.-ből -s névszóképzővel. A megnevezés arra utal, hogy az érme egyik
oldala Szűz Mária képével díszített. Hasonló szemlélethez vö.: forint, korona stb.
NéNy. 2: 52; TESz.

máriás² ∆ A: 1787 máriást (NSz. – Gvadányi: Pösty. För. 41); 1805 Márjást (NSz. – Farkas Kár.:
Mulat. 192); 1857 mariás (NSz. – Lauka G.: Vidék 2: 210) J: ’egy fajta kártyajáték | az egy kézben levő,
egyszínű király és felső együtt; Art Kartenspiel | König und Ober gleicher Farbe in einer Hand’.
Német (au.) jövevényszó. ⊗ Ném. (B.) mariasch: ’két személyes kártyajáték; házasság’, – ném.
Mariage ’házasság; egy kézben ugyanolyan színű király és dáma’ [< fr. mariage ’házasság; találkozó,
összejövetel; király és dáma egy kézben 〈kártyajátékban〉; stb.’].. Megfelelői: szb.-hv. marijaš; cseh
mariáš; stb.: egy fajta kártyajáték.
TESz.

máriaüveg A: 1820 Máriaüveget (NSz. – Nagyváthy: Házi gazdassz. 215) J: ’gipszkristályból vagy
csillámból hasított lemez; Marienglas’ – De vö. 1786 Mária üvegének-is ’ua.’ (NSz. – Benkő F.:
Mineralogia 34).
TESz.

marjul × A: 1560 k. maryulas sz. (GyöngySzt. 4557.) [csak EWUng.]; 1784 marúlni sz. (SzD. 25);
1800 morjulása sz. (NSz. – Nyulas F.: Borvizek 3: 29) J: 1. 1560 k. ’kificamodik; verrenkt werden’ (↑);
2. 1893 e. ’kisebesedik | fölhorzsolódik; wund werden | sich aufreiben’ (MTsz.) || marjít × A: 1838 Marjít
(Tzs.); nyj. ki-maritt (MTsz.) J: ’kificamít; verrenken’.
Származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő ismeretlen eredetű. A szó végződése: -ul visszaható igeképző,
illetve -ít műveltető igeképző. A szó belseji j szervetleneper, virrad stb. A marjul 2. jelentése: metonímia.
TESz.; FiktI. 132

márka¹ A: 1533 markanak (Murm. 2602.); 1743 Márk-ban (NSz. – Maróthi: Arithm. 371); 1760
Márkát (NSz. – Orosz F.: Röv. krónika 6); 1796 mark (NSz. – Gvadányi: Világ. hist. 2: 149) J: 1. 1533
’régi súly- és pénzegység; alte Gewichts- und Münzeinheit’ (↑); 2. 1881 ’német, finn stb. pénznem!!!;
Währungseinheit in Deutschland, Finnland’ # (NSz. – Beliczay J.: Egyetl. leány 47).
Vándorszó. ⊗ Ném. Mark ’régi súlymérték; 1873-tól német pénzegység’; fr. marc ’régi súlymérték,
egy fél font arany vagy ezüst’, mark ’német márka’; szb.-hv. marka: ’ua.’;or. марка: ’ua.’; stb. Lásd még:
;lat. (k., h.) marca: ’súlymérték és pénzegység’ [germán eredetű; vö.: óész. germ. merki ’ismertetőjel,
ismertetőjegy’; ném. (ófn.) marc ’jel, bizonyíték’; stb.].. Egy pénznem megnevezéseként keletkezett a
németben a ; ném. Marke ’jel, jelzés, jelölés; árumegnevezés’; stb.szóbólmárka². – A magyarba a
középlatinból, magyarországi latinból került. A márk változat külön átvétel a németből.
TESz.; LN. 37: 74

márka² A: 1854 Marke [es. nem m.] (HeckenastIdSz.²); 1858 markkal (NSz. – Délibáb Naptár. Címl.);
1865 márkot (NSz. – Színi K.: Dalos. 23); 1904 márka (RIdSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1854 ? ’emlékeztető
jel; Merkzeichen’ (↑), 1917 ’ua.’ (HIdSz.) [csak EWUng.]; 2. 1858 ’levélbélyeg; Briefmarke’ (↑); 3. 1906
’fajta, főleg áruk értékcsoportja; Fabrikat’ # (NSz. – Ambrus: Berzsenyi 229); 4. 1917 ’[védjegy, árujegy];
Warenzeichen’ (HIdSz.) [csak EWUng.] Sz: ~´s 1947 márkás ’[?]; erstklassig’ (NSz.).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Marke R. mark: ’jel, jelzés, jelölés; sajátos jegy, jelzés; áruvédjegy,
márkajelzés; osztály, minőség; (levél)bélyeg’ [< fr. marque ’egy árura rakott jelzés; ismertetőjel,
ismertetőjegy’].. Megfelelői: ; szb.-hv. marka;c s e h N . marka; stb.: (levél)bélyeg; ’áruvédjegy,
márkajelzés; osztály, minőség’. – A márka alak hanghelyettesítéssel keletkezett, esetleg a márka¹
hatásáracérna, ciha stb.
TESz.

markáns A: 1888 markans (NSz. – Bródy S.: Faust 112); 1898 markánsan (NSz. – Beöthy L.:
Asszonyok 212) J: ’határozott, jellegzetes; markant’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. markant: ’feltűnő, szembeötlő; erősen jellegzetes’ [< fr. marquant ’ua.’]..
Megfelelői: szb.-hv. markantan;; cseh markantní; stb.: . – Az ns végződés latinosítással jött létrebriliáns,
frappáns stb.
TESz.

márki A: 1658 Marques [es. nem m.] (NEl. 136) [csak EWUng.]; 1664 markiss (uo.) [csak EWUng.];
1907 márki (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Marquis’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Marquis;; ang. marquis; fr. marquis; stb.: márki. A franciából terjedt el [< fr.
(ófr.) marchis ’őrgróf’ [< ; ol. marchese ’ua.’].. – A magyarba főként a franciából került.

markíroz ∆ A: 1802 márkirozásnak sz. (NSz. – Gáti I.: Klav. 48); 1837 markírozó sz. (NSz. –
Athenaeum 2: 608); 1890 majgérozzák (NSz. – Hatvágások 109) J: 1. 1802 ’kiemel, hangsúlyoz;
hervorheben, betonen’ (↑); 2. 1837 ’jelez, érzékeltet; andeuten’ (↑); 3. 1844 ’jelöl, jellemez | megjelöl,
jellel ellát; charakterisieren | mit einem Zeichen versehen’ (NSz. – PD. 1: 159).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. markieren: ’jellel ellát, kihangsúlyoz; sejtet, jelez, utal’; stb. [< fr.
marquer ’megjelöl, jelzéssel ellát’].. Megfelelői: szb.-hv. markirati ’megjelöl, jelöléssel ellát’; cseh N.
markýrovat ’színlel, tettet’; stb. – Ide tartozik: demarkációs ’sérült, elhalt kötőszövetből elvezethető
〈folyam, folyó, áramlás〉’ (1912), ’elhatárolódás’ (1922); a nemzetközi megfelelőkhöz vö.: ; ném.
Demarkation;; fr. démarcation; stb.: határ, határrögzítés.
TESz. demarkációs a. is

markotány ∆ A: 1664 markatan (NEl.) [csak EWUng.]; 1689 markotány-szekere (MonÍrók. 23: 36) J:
’a katonáknak a táborban ételt, italt stb. árusító kereskedő; Marketender’ | | markotányos ∆ A: 1705
markotányossa, markotányos-szekere (Pusztai) [csak EWUng.]; 1790 margatányosok (Gvadányi: Tör.
háb. 121) J: ’[?]; Marketender’.
A szócsalád kiinduló eleme a markotány: német jövevényszó ⊗ Ném. R. marckadant, marcodant, –
ném. Marketender: ’földművelés’ [< ol. R. marcatante ’kereskedő’].. Megfelelői: ; holl. marketenter;;
c s e h markytán; stb.: markotányos, kantinos. – A német kifejezés szóvégi t-jét a magyarban mint
akkuzatívuszragot fogták fel és vonatkoztatták el. – A markotányos a markotány származékszava, az -s
névszóképzővel a magyar foglalkozásnevek rendszerábe illeszkedikcsaplár ~ csapláros, esztergár ~
esztergályos. – Ide tartozik: R. marketanter ’ua.’ (1645–6 (NEl.), ez a ném. R. marckatenter ’ua.’ szóból
ered. – Esetleg ugyanerre az etimonra megy vissza: markado ? közvetítő, ügynök (1537 (NEl.).
MNy. 54: 537; TESz.

marmelád ∆ A: 1820 Marmeládok (NSz. – Haszn Mul. 2: 66); 1834 mármeládot (NSz. – Pesti szak.
56); 1847 marmeladot (NSz. – PD. 1: 6); nyj. marmaládé (SzegSz.) J: ’(üzemileg készített) gyümölcsíz;
Marmelade’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Marmelade R. marmelad: ’besűrített cukrozott gyümölcskása’ [< fr.
marmelade ’ua.’].. Megfelelői: ; ang. marmalade;; or. мармелад; stb.:
TESz.

márna A: 1590 Maarna (SzikszF. 90 [ɔ: 80]); 1793–7 Marina (Herman: HalK. 2: 811) J: ’a pontyfélék
családjába tartozó megnyúlt, hengeres testű hal; Flußbarbe (Barbus barbus)’.
Jövevényszó egy délszláv nyelvből vagy a szlovákból. ⊗ Szb.-hv. mrena;; szln. mrena;; szlk. mrena::
’márna’ [tisztázatlan eredetű].. Megfelelői más szláv nyelvekben is megtalálhatók. – A márna alak az
eredeti marina változatból keletkezett második nyílt szótagbeli hangzókieséssel és pótlónyúlással.
KSzlJsz. 329; TESz.

maródi × A: 1704 maródikot (Pusztai) [csak EWUng.]; 1785 marode (NSz. – Kónyi J.: Democritus 2:
7 5 ) J: fn 1. 1704 ’[beteg, menetképtelen katona]; kranker, marschunfähiger Soldat’ (↑); 2. 1767
’csapatától elmaradt, fosztogató katona, martalóc; Marodeur’ (PPB. Glossariolvm. 607) | mn 1705
’menetképtelen 〈katona〉 | beteg, gyengélkedő; marschunfähig 〈Soldat〉 revierkrank’ (Pusztai).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. marode: ’menetképtelen’., (au., R.) ’(járó)beteg’, (baj.-osztr.) marodi
’beteges, legyengült’, – ném. Marodeur ’csapatától elmaradt fosztogató katona’ [< fr. maraud
’gazember’ , illetve maraudeur ’fosztogató katona’]. Megfelelői: szb.-hv. N. màrōd, maròdēr; cseh N.
marod, marodér; stb.: beteg, legyengült, ’beteg katona; martalóc, fosztogató, katonaszökevény’. – A
szóvégi i bajor-osztrák közvetítésre utalgázsi, módi stb.
TESz.

marok A [4]: [1237–40] ? Moruc szn. (PRT. 1: 776); 1376 Beumorkow sz. szn. (OklSz.); 1395 k.
marok (BesztSzj. 110.); 1633–4 Marékni sz. szn. (Alvinczi Péter: NySz.); 1789 marakkal (NSz. – Len- és
kenderművelésről 6); 1797 mark (NSz. – Molnár J.: Könyvház 9: 68) J: 1. [1237–40] ? ’[behajlított
tenyér]; die hohle Hand | eine Handvoll’ # (↑), 1376 ’ua.’ (↑); 2. 1513 ’learatott gabona, len stb. ölbe
szedett mennyisége; halbe Garbe, Hocke’ (NagyszK. 75); 3. 1585 ’görög pénz és súlymérték egysége,
drachma; Drachme’ (Cal. 342); 4. 1604 ’az ökölbe szorított marok szélessége mint hosszmérték; Faust als
Längenmaß’ (MA. Decadórus) Sz: markú [nur in Synt] 1376 szn. (↑) | markos 1424 ? Markos szn.
(OklSz.); 1604 markos mn (Pázmány Péter: NySz.) | markol 1529 maroklatÿaiglan sz. (Radv: Csal. 2: 4)
| markolat 1529 (uo.) | ~nyi 1585 maroknyi (Cal. 342).
Örökség, ugor kori tő magyar képzéssel. ⊗ A tőhöz vö.: osztj. (Trj.) murəs ’egy fajta mérték’, (Ko.)
murəs ’a tenyér alsó része és a felemelt hüvelykujj hegye közti terület’ [ugor *mᴕrɜ ’üres kéz, tenyér’].. A
szó végződése: -k névszóképzőfarok. A testrésznevekhez mint mértékjelölőkhoz vö.: arasz, hüvelyk stb. A
3. jelentés: metonímia. – A mar¹ szóból való magyarázata terminológiai okokból alig valószínű.
NytÉrt. 40: 227; TESz.; MSzFE.; NytÉrt. 84: 61
 maróni ∆ A: 1788 Maronenek [maronen □] (NSz. – Harm. Rendt. 73); 1854 Marone [es. nem m.]
(HeckenastIdSz.²); 1865 marrone [es. nem m.] (Babos); 1879 Maroni (NSz. – Árúlajstrom 601!!!); 1904
maróni (RIdSz.) [csak EWUng.] J: ’nagy szemű gesztenye; Edelkastanie’.
Olasz (é.) jövevényszó, esetleg a németből is jöhetett. ⊗ Ol. marrone, (rom.) maron (vel.) marṓniͅ
többes szám, (fri.) marṓni többes szám, R. marone, maroni többes szám: szelídgesztenye, szintén a
velenceiben ’sült gesztenye, szintén a R. olaszban szelídgesztenyefa’; – lásd még: ; ném. Marone
’szelídgesztenye’, (au.) Maroni többes szám ’ua.’. Az olaszba a lat. (k.) marro marronem tárgyeset ’ua.’.
Megfelelői: ; ang. maroon;; fr. marron; stb.: szelídgesztenye, maróni. – A maronen változat a németre, a
szóvégi i-s változat az olasz többesszámú alakra megy vissza.
MNyTK. 73: 15; TESz.

mars A: 1676–8 mars (MNy. 88: 510) [csak EWUng.]; 1770 Mársot (NSz. – Géjza J.: Hal. ünnepe A2)
J: fn 1. 1676–8 ’[menetelés, menet]; Marsch als Fortbewegung einer Truppe’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1746
’induló; Marsch 〈Musik〉’ (NSz. – Kovács János: Hadi exerc. 4) | isz 1755 ’indulj!, lódulj!; marsch!, pack
dich!’ # (NSz. – Amade 188).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Marsch: ’a katonák járásmódja; egy katonai egység haladása; egy fajta
zenedarab’., marsch ’előre!, el!, (B.) indulj!, lódulj!’ [< fr. marche ’járás, lépés; egy katonai egység
haladása’].. Megfelelői: ang. march;cseh N. marš; stb.: menet(elés), induló. – A magyarba katonai
műszóként került az osztrák közvetítésével.
TESz.

marsall A: 1561 Marschall (NEl.) [csak EWUng.]; 1579 landmarschalk (uo.) [csak EWUng.]; 1586
marsal (uo.) [csak EWUng.]; 1670 marechall (uo.) [csak EWUng.] J: 1. 1561 ’[a lovasság vagy az egész
hadsereg legfőbb parancsnoka | tábornagy]; oberster Befehlshaber der Reiterei od der ganzen Armee |
(General)feld-marschall’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1793 ’vezető, vezér; Führer, Anführer’ (NSz. – Gvadányi:
Rontó Pál 543); 3. 1879 ’vezető udvari tisztségviselő; Hofmarschall’ (NSz. – Lukács Ö.: Vegy. Költ. 153).
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kor. úfn.) mareschall marschalk marschall: ’lovászmester,
isstállómester; legfőbb parancsnok 〈lovasságé〉; udvarnagy’., – ném. Marschall〈legmagasabb katonai cím〉
[< ném. (ófn.) marah ’ló’ + scalc ’szolga, szolgáló’, később a visszavett ; f r. maréchal ’tábornagy,
udvarnagy’ hatására]. Megfelelői: ; ang. marshal ’tábornagy, udvarnagy’; ; szb.-hv. maršal ’tábornagy,
udvarnagy’; stb. – A magyar alakváltozatok többszörös átvételre mutatnak. – A R. marsalek ’elnök;
lengyel udvarnagy’ (1657 (StSl. 27: 331) a ; le. marszalek ’ua.tábornagy, udvarnagy szóból keletkezett.’
ÉFrSz. 74; FrJsz. 34; TESz.

marsruta ∆ A: 1704 marsruttát (MNy. 61: 476); 1705 marssultájokrul (NEl.) [csak EWUng.]; 1705
marsrutáját, marsutája (MNy. 61: 476); 1835 Marsóta (Kunoss: Gyal.) J: 1. 1704 ’katonai menet
megszabott rendje, útiránya; Marschroute’ (↑); 2. 1858/ ’úti terv; geplanter Reiseweg’ (NSz. – Arany J.:
Lev. 1: 454).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Marschroute: ’előírt gyaloglás’ [< ném. Marsch ’egy katonai egység
haladása’ + Route ’útvonal, útirány, a menetelé útvonala’].. Megfelelői: szb.-hv. marš-ruta; or. маршрут;
stb.: menetirány, útirány. – A magyarba katonai műszóként került az osztrákból. A szó végi a-hoz vö.:
cérna, ciha stb.
TESz.

mart × A: 1215/ Mogos Mortu hn. (VárReg. 184.); 1230/ Kundurmart hn. (ÁÚO. 6: 486); 1395 k.
morth (BesztSzj. 242) J: 1. 1215/ ’kis hegy, domb, emelkedés; Hügel, Erhöhung’ (↑); 2. 1395 k. ’vízpart;
Ufer’ (↑).
Származékszó szófajváltásának eredménye. ⊗ Főnevesült befejezett melléknévi igenév lehet -t
képzővel a mar¹ ’harap, elszakít; megsebez, megsért’ szóbólkert, sültsüt. Eredetileg a vízáramlás által
kivájt folyópart oldalára utalhatott. Hasonló szemlélethez vö.: N. marás ’víz által kivájt mélyedés a
folyómederben’ (ÚMTsz.). – A parttal való azonosnak tekintése téves.
MNy. 52: 446; TESz.; NytÉrt. 88: 49; MNy. 87: 462

márt A: 1416 u./¹ maɂʟad [márt □] (BécsiK. 5) J: 1. 1416 u./¹ ’folyékony, híg anyagba beletartva azzal
átitat, megnedvesít, azt felitatja; (ein)tauchen, tunken’ # (↑); 2. 1547 ’〈gyertyát〉 mártogatással készít;
(Kerzen) ziehen’ (MNy. 25: 310); 3. [(bele) ~ja vmibe magát] 1598 ’illetéktelenül beleavatkozik
valamibe; sich unbefugt in etw einmischen’ (Baronyai Decsi János: NySz.); 4. 1780 k. ’〈kést, szúró
fegyvert〉 beledöf valakibe, valamibe; stoßen 〈Messer, Stichwaffe〉’ (NSz. – Zechenter A.: Mahomet 73);
5. 1851 ’(gyakran) mos; (oft) waschen’ (Erdélyi: Közm. 409) Sz: ~ás 1585 Martas ’[?]; Tauchen, Tunken’
(Cal. 1070.); 1604 ’[?]; Soße’ (MA.) [csak EWUng.].
Örökség, ugor kori tő magyar képzéssel. ⊗ A tőhöz vö.: vog. (T.) mōrs- ’alámerít, alámerül’, (KL.)
mur- ’süllyed, elmerül 〈tárgyatlan〉’; osztj. (V.) măra- ’nedves lesz’, (É.) mărət- ’merít, márt, bemerít’
[ugor *marɜ- ’alámerít, alámerül’; zur palatális párhuzamossághoz vö.: ; vö. →mer¹].. A szó végződése:
-t mozzanatos vagy műveltető képzőarat, fosztfoszlik stb.
NyK. 54: 259; TESz.; MSzFE.; NytÉrt. 92: 123

martalék A: 1527 martaleekot (ÉrdyK. 414) J: 1. 1527 ’[?]; Stück Fleisch’ (↑); 2. 1565 ’[konc,
zsákmány]; Beute’ (NySz.) [csak EWUng.].
Származékszó. ⊗ A mar¹ ’harap, elszakít’ szóból. A végződés -lék névszóképző; vö.: főzelékfő¹,
ázalékázik stb. A szó belseji t jellege és funkciója bizonytalan, úgy egy melléknévi igenévképző, mint
egyes szám 3. személyű múltidő jel is lehet. A hangalakot a martalóc szó is befolyásolhatta.
MNy. 52: 440; TESz.

martalóc ∆ A: 1494 Marthalowch (OklSz.); 1538 Martholoczy [lat végződéssel] (OklSz.); 1544–6
martuluzi [lat végződéssel] (MonÍrók. 1: 161); 1553 u. martolószokkal [U] (MonÍrók. 3: 90); 1554
martalozok (LevT. 1: 133); 1818 Martallótz (NSz. – Peretsenyi Nagy L.: Tibullus 71) J: 1. 1494
’keresztényekből szervezett török gyalogsági csapatnem katonája; Soldat einer türkischen Truppengattung
aus zwangseingezogenen Christen’ (↑); 2. 1578 ’útonálló | emberrabló; Straßenräuber | Menschenräuber’
(Bornemisza Péter: NySz.).
Oszmán-török jövevényszó, valószínűleg szerb-horvát közvetítéssel is. ⊗ Oszm. R. martolos
’keresztény katona a török seregben, keresztény dunai hajós török szolgálatban’; – lásd még: szb.-hv. R.
martòlos, martòloz ’egy fajta török gyalogos katona, emberrabló’; stb.. Az oszmánban valószínűleg az
újgör. ἁµαϱτωλός ’tévelygő bűnös, ahol a tévelygés, bolyongás’ szó a nem keresztény seregben való
szolgálatra utalhatott. Megfelelői: ol. R. martalosso ’zsoldos’; rom. R. martalóg ’keresztény katona török
szolgálatban’; szln. R. martolòs ’emberrabló’; stb. – A szóvégi c-hez vö.: árboc, párduc stb.
MNy. 7: 37; KSzlJsz. 690; TESz.; ÉlOsm. 268; GPann. 2: 18

mártír A: 1335 Adoryan martir hn. (NévtVizsg. 34); 1372 u./ martÿroknak (JókK. 37); 1489 k. martel
(MKsz. 1895.: 108); 1518 k. martel' (SándK. 15); 1641 martéliok (Iratosi F. János: NySz.); 1723 mártyr
(GLEl.) [csak EWUng.]; 1795 k. Mártír (NSz. – Takáts R.: Told. O. v.) J: 1. 1335 ’vértanú; Märtyrer’ (↑);
2. 1841 ? ’[?]; sich opfernde Person | seinen Opferwillen bekundender Mensch’ (NSz.) [csak EWUng.],
1847 ’ua.’ (uo.) || mártírom A: 1495 e. martiromoknac, matírūʃag sz. (GuaryK. 74); 1708 Mártírom (PP.)
J: ’vértanú; Märtyrer’ Sz: ~ság 1495 e. ’vértanúság; Martyrium’ (↑) || mártírium ∆ A: 1856 ? martyriumi
sz. (NSz.) [csak EWUng.]; 1899 martiriomját, martiriumban (uo.) [csak EWUng.]; 1901/ mártiriumában
(uo.) [csak EWUng.]; 1930/ mártíriumot (uo.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Martyrium’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (e., h.) martyr: ’vértanú, mártír’ [< gör. µάϱτυϱ ’(vér)tanú’, a ; gör. µάϱτυς
’tanú; tanúságtétel, tanúskodás’szó változata]. | lat. martyrum, a martyr többes birtokos esete | lat. (e., h.)
martyrium ’vértanúság, mártirium’ [< gör. µαϱτύϱιον ’tanúskodás, vértanúság, mártirium’].. A mártírom ~
mártírum a ; lat. martyr többes birtokos esetének igen gyakori használatára vezethető vissza; vö.: ; lat.
(e.) sepulchra Martyrum ’a mártír sírásója’, memoria Martyrum ’a mártírok emléke’ stb. Megfelelői: ;
ném. Märtyrer Martyrium;; fr. martyr martyre; stb.: vértanú, mártír, ’vértanúság, mártirium’. – A mártír
néhány változata elhasonulással keletkezett.
MSzlJsz. 1/2: 344; TESz.; GLEl.

márvány A: 1417 Marmankw sz. (Csánki 2: 717); 1441 Marwankw hn. (OklSz.); 1484 Marwanyos sz.
szn. (OklSz.); 1528 maruan koͤ boͤ l (SzékK. 244) J: 1. 1417 ’egy fajta kristályos mészkő; Marmor’ # (↑);
2. 1787 ’játékgolyó; Spielkugel’ (NSz. – M. Musa 531).
Vándorszó. ⊗ Ném. Marmor: ’egy fajta mészkő’; (baj.-osztr.) marwel marmel: ’ua.’, R. :
’játékgolyó’;fr. marbre: ’márvány’;ol. marmo: ’ua.’;szb.-hv. mramor: ’ua.’;or. мрамор: ’ua.’. Lásd
még: ;lat. (h.) marmor: ’ua.’ [< gör. µάϱµαϱος ’kő, sziklatömb; márvány’].. – Az átadó nyelv bizonytalan,
esetleg a német lehetett. A szóvég problémás; de vö.: mordály.
TESz.; NMÉr.
 marxista A: 1897 Marxisták (PallasLex. 12: 383) J: fn 1897 ’a marxizmus híve, követője; Marxist’ (↑)
| mn 1903 ’a marxizmusra vonatkozó, vele kapcsolatos; marxistisch’ (Munkásmozg. tört. 3: 173) ||
marxizmus A: 1899 Marxizmus (Népszava máj. 26.: 4) J: ’[?]; Marxismus’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Marxist;; ang. Marxist;; fr. marxiste; stb.: marxista | ; ném. Marxismus;; ang.
Marxism;; fr. marxisme; stb.: marxizmus. Ezek Karl Marx (1818–1883) családnevére mennek vissza. A
’marxista’ szó elsőként a franciából mutatható ki. – A magyarba elsősorban a németből került át; a
marxista szóvége latinosítás eredményekommunista. Hasonló szavakhoz vö.: leninizmus ’EZ NEM
KELL’ (1925); leninista ’leninista 〈ember>; lenini(sta) <mn〉’ (1925).
TESZ. leninizmus a. is

más A: 1372 u./ aʒmaʃ (JókK. 122.); 1535 maaʃt (Vit. C1b) [csak EWUng.] J: nm 1. 1372 u./
’következő, második; folgender’ (↑); 2. 1372 u./ ’nem ugyanolyan; anderer’ # (JókK. 11) | fn 1. [birt.
szraggal] 1493 ’másolat; Abschrift’ (Nyelveml. 156); 2. 1527 ’hasonmás 〈személyé〉; Ebenbild’ (ÉrdyK.
529); 3. 1573 ’válasz; Antwort’ (RMNy. 3/2: 97); 4. 1577 k. ’[méhlepény]; Mutterkuchen’ (OrvK. 376) |
mn 1873 ’múlt, elmúlt; vergangen’ (Nyr. 2: 324) Sz: ~ik 1372 u./ maʃyk (JókK. 11) | meg~ít 1595
Meghmasetãni sz. (Ver. 64) R: ~ként 1416 u./³ Maʃkent (AporK. 17).
Örökség, finnugor kori tő magyar képzéssel. ⊗ A tőhöz vö.: vog. (T.) māt: ’második, másik’; ? ;osztj.
(Trj.) måki̮ : ’előbb, korábban, valamikor, ezelőtt’;zürj. (Sz., P.) me̮ d: ’másik, második’;votj. (SZ.) mi̮ d:
’másik’;cser. (KH.) molǝ̑: ’ua.’;finn muu: ’ua.’; lp. (N.) nub'be ’egy a kettő közül; más(ik), második;
legközelebbi’ [fgr. *mu ’más(ik)’, ? ez, az, egyik, másik].. Feltehetőleg egy mutató névmásból. A
jelentésfejlődéshez vö.: az¹, egyéb; lásd még: finn tuo ’az’: toinen ’másik’; ; osztj. (É.) mōγəl ’az; többi’;
stb. A végződése: valószínűleg -s melléknévképző. A főnévi jelentések az eredeti névmási 1., 2.
jelentésből keletkeztek. A 4. jelentés arra utal, hogy a méhlepény a gyermek születése után másodikként
hagyja el az anyaméhet.
NyH.; MNy. 51: 185; TESz. mása a. is; MSzFE.

más- 1. ~világ A: 1416 u./² mas uíagnac (MünchK. 158) J: ’[?]; Jenseits’ # | ~állapot A: 1693/ más-
Állapotban (MNy. 74: 510) [csak EWUng.] J: ’[?]; Schwangerschaft’ || 2. ~fél A: 1435 Masfel szn.
(MNy. 67: 234); 1507 maʃfel (NyIrK. 6: 187) J: ’[?]; anderthalb’ # | ~nap A: 1519 maʃ nap (JordK. 371)
[csak EWUng.] J: hsz 1519 ’[?]; am nächsten Tag’ # (↑) | fn 1790 ’[?]; der nächste Tag’ # (NSz.) [csak
EWUng.].
Összetett szavak előtagja, azonos a →mással. ⊗ A más névmás az első csoporban ’másik’ jelentésben
áll jelzői szerepben. Keletkezésében az eredeti szépítő ném. in anderen Umständen sein ’terhes, állapotos’
szószerkezet is szerepet játszhatott. Vö. még: szln. v drugem stanu; szlk. v druhom stave; stb.: , tkp. ’más
állapotban. A 2. csoportban az előtag rá következően’jelentésben áll. A másfél állítmányi szószerkezetből
lett összetétellé ’a követő fél’jelentésben; egy ősi számolási mód maradványa; lásd még: harmadfél ’két
és fél’ (1519 (JordK. 63); ötödfél ’négy és fél’ (1527 (ÉrdyK. 634); stb. Hasonló szavak más nyelvekben
is vannak: ; lat. sesqui;; ném. anderthalb; stb.: másfél.
TESz. másfél, másvilág a. is

masamód ∆ A: 1808 masamód (MNy. 30: 31); 1835 Marschand' mod [es. nem m.] (Kunoss: gyal. 60);
1846–79 maschanmád (NSz.) [csak EWUng.]; 1867 masamod (NSz. – Rákosi J.: Régi dal 145); 1878
massamód (III. Kákay A.: Uj fény- és árnyk.) J: ’női kalapok, sapkák készítésével foglalkozó nő |
varrónő; Putzmacherin | Näherin’.
Német (B.) jövevényszó. ⊗ Ném. (B.) marschandmod maschandmod: ’kalaposnő, masamód,
kalapkészítő’ [< fr. marchande de modes ’női kalapok és divatáruk kereskedőnője’].. Megfelelői: szb.-hv.
mašamoda ’kalaposnő, divatárusnő’; cseh N. maršamodka ’cicomázkodó nő’; stb.
Nyr. 30: 469; TESz.

masina × A: 1771 masina (MNy. 88: 510) [csak EWUng.]; nyj. maszina (ÚMTsz.), mesina (MTsz.) J:
1. 1771 ’[gép, gészerű szerkezet]; Maschine, maschinenartiger Apparat’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1822
’főzőgép | takaréktűzhely; Kochmaschine | Sparherd’ (NSz. – Haszn. Mul. 2: 302); 3. 1857 ’gyufa;
Zündholz’ (NSz. – Lauka G.: Vidék 1: 186); 4. 1890 ’[?]; Dreschmaschine’ (Nyr. 19: 141) [csak EWUng.]
| | masiniszta ∆ A: 1793 Maschinista (NSz. – Játszó társ. alk. 34); 1811 Masinista (NSz. – Kultsár I.:
Hazai Tud. 2: 339); 1867 masínista (NSz. – Tolnai L.: Életképek 90); 1884 Masiniszta (NSz. – Várady A.:
Mérges bötű 4) J: 1. 1793 ’gépkezelő; Maschinist’ (↑); 2. 1912 ’mozdonyvezető; Lokomotivführer’
(ÚMTsz.) | | masinéria ∆ A: 1830 masinéria (NSz. – Döbrentei G.: Shaks. Macb. 247) J: ’gépezet;
Maschinerie’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Maschine: ’mechanikus készülék, amely energiát közvetít mozdony’; stb.
[< fr. machine ’ua.’]. | ném. Maschinist ’szakmunkás, aki egy erőgépet kezel’ [< fr. machiniste ’ua.’]. |
ném. Maschinerie ’együtt dolgozó gépek csoportja; hajtómű’ [< fr. machinerie ’ua.’].. Megfelelői: ang.
machine ’gép, gépezet; tűzoltó készülék’, machinist ’gépkezelő’, machinerie ’gépezet’; ; szb.-hv. mašina
’gép, gépezet; mozdony, N. gyufa, gyújtó’, mašinista ’gépkezelő; mozdonyvezető’, mašinerija ’gépezet’;
stb. – A szóvégi a latinosítás eredménye, a masina esetében hanghelyettesítéssel is keletkezhetettcérna,
ciha stb. A 2. jelentés metonímia az 1. jelentés alapján, a 3. jelentés valószínűleg a különféle újabb
gyúlékony anyagok ravaszságával függ össze; vö. a szb.-hv. (↑). A masina 2. jelentéséhez vö.: szlk. N.
mašina ’sparhelt’. – A R. machina (1766 (NSz.), makhina (1796 (I. OK. 30: 264); eszköz, gép a ; lat.
machina ’ua.’ [< gör. µαχανά µηχανή ’eszköz’]. szóból. – A magyarból: ; rom. (E.) mășína moșína:
’gyufa, gyújtó; séplőgép; mozdony.’
Szily-Eml. 84; TESz.

masíroz × A: 1685 masirozunk (NEl.) [csak EWUng.]; 1705 marschérozzanak (Pusztai) [csak
EWUng.]; 1706 maschírozás sz. (MNy. 51: 220); 1707 marschírozzanak (MNy. 51: 220); 1779
mársérozott (NSz. – Kónyi: Zrínyi 86); 1791 masírozik □ (NSz.) [csak EWUng.]; 1882 Masérodzó sz.
(NépkGy. 3: 202); nyj. macsírozik □ (ÚMTsz.) J: ’menetel; marschieren’ | | masírol × A: 1706
máséroltassa sz. (NEl.) [csak EWUng.]; 1710 masírolván sz. (RákF.: Lev. 3: 335); 1747 Marsérolni sz.
(NSz. – Palothaj Zs.: Vitézek tuͤ koͤ re B2) J: ’; marschieren’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. marschieren, (baj.-osztr.) má ’ʃchiə’n: : ’egyeneltesen halad egy zárt
sorban’ [< fr. marcher ’ua.’].. Megfelelői: ang. march;; or. маршировать; stb.: . – A szó az osztrák
katonai nyelv közvetítésével került a magyarba. A végződéshez vö.: lavíroz ~ lavírol, trancsíroz ~
trancsírol.
MNy. 50: 220; TESz.

maskara A: 1558 maskarák [?U] (MNy. 88: 510) [csak EWUng.]; 1585 mazkara (Cal. 662); 1790
maszkorás sz. (NSz. – Andrád S.: Anekdoták 1: 124); 1796 maszkurát (NSz. – M. Merkurius 1108); 1873
Macskura (Nyr. 2: 185) J: 1. 1558 ? ’[álarcos, álruhába öltözött személy]; verkleidete Person’ (↑) [csak
EWUng.], 1585 ’ua.’ (↑); 2. 1558 ? ’[álarc, tréfából felvett öltözet]; Maske | Verkleidung’ (↑) [csak
EWUng.], 1645 ’ua.’ (Geleji Katona István: NySz.); 3. 1794 ’álarcosbál; Maskenball’ (NSz. – Gyarmathi
S.: Nyelvmester 2: 63).
Olasz (é.) jövevényszó. ⊗ Ol. (rom.) mascara: ’álarc, maszk; arcfesték, smink’., (tr.) ’álarc, maszk’,
(vel.) ’ua.; rosszul beállított, feltett arckifejezés, (giul.) álarc, maszk 〈a színpadra is〉’, R. máscara,
mascra, meschere ’ua.jelmezbe öltözés egy bizonyos szerephez; jelmezbe öltözött, kimaszkírozott
személy’, – ol. maschera ’ua.’ [< ol. N. masca ’boszorkány’ (lat. (kés.) masca ’szörnyeteg, boszorkány’)].
Megfelelői: blg. маскара ’szemtelen, vicces mókamester’; ; szb.-hv. maskara ’álruhás, mókamester’; stb.
– A magyarba az olasz komédiásokkal került. Az s-t és sz-t tartalmazó változatok különböző olasz
nyelvjárási alakokra mennek vissza. – Az u-s változat keletkezése tisztázatlan.
FilKözl. 14: 491; TESz.

maskarádé ∆ A: 1789/ Maskarade (NSz. – Kazinczy: Lev. 1: 383); 1793 Maskarádák (NSz. – Sándor
I.: Külf. ut. 87); 1799/ maskerád (NSz. – Csokonai: Karnyóné 683); 1857/ maskarádra (NSz. –
Széchenyi: Szat. 264); 1865 maszkerade (Babos); 1882 maskurádéban (NSz. – Lauka G.: Gondt. 185);
1895 maskarádéját (NSz. – Ágai A.: Vízen 1: 230) J: 1. 1789/ ’álarcos, jelmezes farsangi felvonulás,
álarcos bál; Maskenzug, Maskenfest’ (↑); 2. 1799/ ’álarc, tréfás öltözet, jelmez; Verkleidung, Maske’ (↑).
Német jövevényszó. ⊗ Maskerade, R. mascarada, (B.) maschkaradi: ’jelmezes felvonulás; álruha,
álarc’ sp. mascarada ’jelmezes felvonulás’ [< ol. mascherata R. mascarata ’ua.’].. Megfelelői: ang.
masquerade ’álarcos ünnepély álruha, álarc’fr. mascarade ’álarcosbál, maszkabál’; stb. – A szóvégi é-hez
vö.: csokoládé, parádé stb. – A szóvégi a-t tartalmazó változat hanghelyettesítéssel is keletkezhetettcérna,
ciha stb.
TESz.

máslás ∆ A: 1558 máslás [U] (MNy. 88: 510) [csak EWUng.] J: 1. 1558 ’[vizes bor]; Nachwein,
Tresterwein | mit Wasser gemischter Wein’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1785 ’tokaji aszú seprőjén erjesztett, jó
minőségű bor; Tokajer Nachwein’ (NSz. – M. Hírmondó 446).
Származékszó. ⊗ A másol ’utánoz, követ’ szóból -ás névszóképzővel, a második nyílt szótagban
bekövetkezett hangzókieséssel keletkezett. A keletkezéséhez a más é s a másod szó jelentése is
hozzájárult. Hasonló szemlélethez vö.: lat. vinum secundarium ’lőre, máslás’;fr. vin de seconde cuvée ’bor
a második préselésből’. A jelentésfejlődéshez lásd még: másolás bora ’lőre, máslásszószerkezetet, ami
tkp. bor a második préselésből’ (1808).
MNy. 2: 196; TESz.

masni A: 1651 masli (Radv: Csal. 2: 311); 1652 Maszli (NEl.) [csak EWUng.]; 1661 maschn (uo.)
[csak EWUng.]; 1666 máslitska sz. (MNy. 80: 255) [csak EWUng.]; 1886 másnit (NSz. – Irányi D.: Fal.
tört. 112); 1932 masni (PHNyr. másli) [csak EWUng.] J: 1. 1651 ’nemesfémből készült, szalagcsokor
formájú ékszer; Schmuckstück aus Edelmetall in Form einer Bandschleife’ (↑); 2. 1787 ’szalagcsokor;
Bandschleife’ (NSz. – M. Kurir 431); 3. 1885 ’szem 〈kötésen, horgoláson〉; Masche 〈bei gestrickter od
gehäkelter Arbeit〉’ (NSz. – Thewrewk I.: Lányok 184).
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) máschn: ’hurok, kötés, csomó’., (h. baj.-osztr.)
māšn̥ ’ua.’, (B.) masch'n ’hurok’, – ném. Masche ’hurok, kötés 〈kötélen hálón stb.〉’, R. ’fejdíszítő
szalag’indoeurópai eredetű; vö.: [óész. germ. mǫskvi ’szem, hurok, masni’; lett mazgs ’csomó’; stb.]..
Megfelelői: ; szb.-hv. mašna ’masni; egy fajta nyakkendő’cseh mašle ’ua.(keskeny) szalag’; stb. A ni
végződéshez vö.: dózni, fecni stb. A li-s változatok vagy egy bajor-osztrák l kicsinyítő képzős alakra
mennek vissza, vagy a cetli, hecsedli stb. analógiájára keletkeztek.
TESz.

másod A: 1372 u./ maʃod (JókK. 14); 1395 k. maʃud (BesztSzj. 950.); 1775 másadik sz. (NSz. – Szeli
K.: Oktatás 58) J: számn. 1. 1372 u./ ’második, következő | másik; zweiter | folgender | anderer’ (↑); 2.
1785 ’magzatburok; Nachgeburt’ (SzD. 66); 3. 1831 ’hasonmás; Doppelgänger, Ebenbild’ (NSz. – Horvát
E.: Árpád 53); 4. [-a, -ja birt. személyraggal] 1886 ’ocsú; Aftergetreide’ (Nyr. 15: 172); 5. 1928/
’másodhang 〈zenében〉; Sekunde 〈Musik〉’ (NSz. – Kesztler: Összhangz. 51) Sz: ~ik 1416 u./³ Maʃodik
(AporK. 124) | ~lat 1840 Másodlat (NyÚSz.) | ~lagos 1843 Másodlagos (NyÚSz.).
Származékszó. ⊗ A más ’következő, második’ szóból -d sorszámnévképzővel. A főnévi 2. jelentés
kialakulását a mása szó befolyásolhatta; lásd még: lat. secunda secundina ’méhlepény’ < secundus
’második’. Az 5. jelentés: A másodhang ’szekund 〈zene〉’ összetétel első tagjának önállósodásával
keletkezett (1900).
TESz.

másodfű × A: 1395 k. maʃud fiw (BesztSzj. 950.); 1805 másodfö́ (NSz.) J: ’második évében levő
〈állat, főleg ló〉; in seinem zweiten Lebensjahr stehend 〈Tier, haupts Pferd〉’.
Összetett szó. ⊗ A másod ’második’ + fű¹ tagokból; (jelzői) alárendeléssel. Az összetétel arra utal, hogy
a jószágot először a második évben hajták ki a legelőreharmadfű. Hasonló szemlélethez vö.: negyedfü ’a
negyedik életévében lévő 〈ló〉’ (1507 (Arch. 16.).
EtSz. fű a. is; TESz.

másodperc A: 1817 másod pertz (NSz. – Szájas Péter 130); 1822 másod-perczig (NSz.) [csak
EWUng.] J: 1. 1817 ’a perc hatvanad része; Sekunde 〈Zeitspanne〉’ # (↑); 2. 1834 ’a szögperc hatvanad
része, szögmásodperc; Sekunde 〈Winkelmaßeinheit〉’ (Keresztesi: Mat. 135).
Tudatos szóalkotással keletkezett összetett szó. ⊗ A másod ’második’ + perc ’perc’szavakból; (jelzői)
alárendeléssel. A lat. pars minuta secunda ’szekund 〈időszakasz〉’szószerkezetet, ami tkp. ’a második
kisebbített rész 〈a hatvanas számrendszerben〉’ szószerkezet alapján alkották meg. Más, hasonlóan ez
alapján a lat. szószerkezet alapján keletkezett szavak: R. sékunda (1783 (NSz.); szekundum (1877 (uo.):
szekund; lásd még: ném. Sekunde;; fr. seconde; stb.: . – Nyelvújítási szóalkotás.
TESz.

másol A [1]: 1416 u./³ maʒl'á meg, meg maʃlottam (AporK. 102, 27); 1476 k. meg ... maʃollÿa [l-j]
(SzabV.) J: 1. [főleg meg ik-vel] 1416 u./³ ’másít, változtat; abändern’ (↑); 2. 1789 ’írott szövegről az
eredetivel egyező példányt készít; abschreiben, nachschreiben’ # (MNy. 7: 20); 3. 1790 ’utánoz;
nachahmen’ (NSz. – Trenk Fr. – Latzkovits J.: Matzedóniai vitéz 42); 4. 1808 ’műalkotásról hasonló
példányt készít; kopieren, nachbilden’ (SI.) Sz: ~at 1780 k. ’névszóragozás; Deklination 〈Grammatik〉’
(Nyr. 30: 424); 1807 ’utánzat; Kopie, Nachahmung’ (NyÚSz.).
Származékszó. ⊗ A más ’más(ik); a más(ik)’ névmásból -l igeképzővel. A 2–4. jelentések a nyelvújítás
alkotásai.
NyÚSz.; ISzabV. 126; TESz.

mássalhangzó A: 1780 k. mással-hangzó (Nyr. 30: 423) [csak EWUng.] J: ’[?]; Konsonant’ # – De vö.
1763 mással hangzó Boͤ tuͤ k ’ua.’ (NSz. – Thomas J.: Nyelvmest. 2).
Tükörfordítás latin minta alapján, összetett szó. ⊗ Vö.: lat. consonans ’mássalhangzó, konszonáns’ [<
l a t . con (igekötő) + sonare ’cseng, kong, felhangzik, megzendül’, a gör. σύµφωνα többes szám
’ua.’alapján.]. Megfelelői: ném. Mitlaut;; szb.-hv. suglasnik;; o r. согласный; stb.: . – A magyarban:
mással [< ; vö. →más ( ’a más(ik)’névmás) -val eszközhatározó raggal]+ hangzóhang. – Nyelvújítási
alkotás. – Korábbi, régi megnevezés: mássalzengő (1539) zeng ’cseng, zeng, hallatszik, szól’); süket betű
’EZ NEM KELL’ (1553); együttzengő betű, tkp. ’együtthangzó betű’ (1648); stb.: . Lásd még a ma is élő
szakszót: konszonáns ’mássalhangzó, konszonáns’ (1549 (Orth. A3b); a latinból származik (↑).
TESz.

másutt A: 1495 e. Maʃut (GuaryK. 102); 1525 Masot (VitkK. 64); 1535 Maʃutth (Vit. B2a) [csak
EWUng.]; 1549 máʃutt (Orth. B2a) [csak EWUng.]; 1592 máʃút (Cisio: NySz.); 1600 k. masűt (BrassSzt.
24); 1852 másütt (NSz. – Lévai J.: Költ. 161) J: 1. 1495 e. ’máshol; anderswo’ (↑); 2. 1535 ’[?]; wieder’
(↑) [csak EWUng.] | | másuvá × A: 1508 maʃua (NádK. 82); 1531 maʃowa (ÉrsK. 168); 1557 maswe
(LevT. 1: 262); 1569 maʃuuais (ComBal. A2b) [csak EWUng.]; 1577–80 másuá (Telegdi Miklós: NySz.);
1585 Másuuá (Cal. 116); 1595 Maʃeüvve (Ver. 6); 1679 másüvé (Thaly: Adal. 1: 316); 1757 másúvá (NSz.
– Igaz ut. 157); 1802 másǘvé (NSz. – Adelíne 2: 139); nyj. másuba (ÚMTsz.) J: ’máshová; anderswohin’
|| másunnan × A: 1525/ másunnand (TörtTár. 1908.: 81); 1585 Másunnan, Masunnon (Cal. 53, 28); 1772
másonnan (NSz. – Sartori: Filosofia 98); 1891 másünnen (NSz. – Hanvay Z.: Sportszil. 108) J:
’máshonnan; anderswoher’ | | másunnat × A: 1527 maʃwnnak (ÉrdyK. 116); 1560 k. masvnnat
(GyöngySzt. 973); 1563 masonnat (Károlyi Gáspár: NySz.); 1577 k. maʃunath (OrvK. 22); 1588
masonnet (Monoszlai András: NySz.); 1608 masűnet (OklSz.); 1619 Masunnet (Enyedi György: NySz.);
1682 másúnnat (Haller János: NySz.) J: ’[?]; anderswoher’.
Megszilárdult ragos alakulatok. ⊗ A más szóból különféle határozóraggal. A másutt, illetve a másuvá
alakok -t (> -tt) helyraggal, illetve -á latívuszraggall keletkeztek. A szó belseji v egy hiátustöltő. A
másunnan és a másunnat raghalmozással alakultak ki: -n + -t helyraggal. Itt mindkét helyragnak
ablatívuszi szerepe vanhonnét, honnan, innét, innen stb. A másunnand szóvégi d-je nyomatékosító
szerepű. A szó belseji ü-s változatok az együtt, együnnen, együvé, illetve az egyebünnen, egyebütt,
egyebüvéegyéb analógiájára keletkezhettek. – A R. masonnaton ’máshonnan, egyebünnen’ (1560) a
masonnan változatból jött létre -n lokatívuszraggal. Egyéb megnevezések összetétel formájában:
máshová ’máshova’ (1525/); máshun ’másutt, máshol, egyebütt’ (1651); máshonnét ’máshonnan,
egyebünnen’ (1789): más + hova, illetve hunhol, illetve honnét. – A másuvá és a másunnat egyes későbbi
változatai esetleg a máshová, máshonnét összetételek szóvegyülésével keletkeztek.
MNy. 15: 15; TESz.

maszat A: 1759 Maszath szn. (MBosz. 2: 519) [csak EWUng.]; 1792 maʃzat (MNy. 46: 189); 1838
Maczat (Tsz.); 1861 masztos sz. (MNyszet. 6: 340) J: 1. [auch als Attr] 1759 ? ’[éretlen ifjú, jelentéktelen
személy]; Rotzjunge | unbedeutende Person’ (↑) [csak EWUng.], 1792 ’ua.’ (↑); 2. 1820 ’(nedves,
nedvesen elkenődött, elkenődve megszáradt) piszok, mocsok; '(feuchter) Schmutz’ # (NSz. – Tavarnay F.:
Selyem Tenyésztés 10); 3. 1838 ’szemét; Mist’ (Tsz.); 4. 1897 ’moszat; Alge’ (NSz. – Kazár E.: Össze-
vissza 2: 57) || maszatol A: 1791 maszatolt sz. (NSz. – M. Kurir 641); 1838 Mosztolódni sz. (Tsz.) J: 1.
1791 ’(be)ken; bestreichen’ (↑); 2. [ma főként össze~] 1791 ’bepiszkít; beschmutzen’ # (↑); 3. 1807
’pepecsel, piszmog; pusseln, herumtrödeln’ (Márton).
A szócsalád kiinduló eleme valószínűleg a maszatol: belső keletkezésű, valószínűleg onomatopoetikus.
⊗ A szótő a majszol szócsaládjának tövével állhat összefüggésben. A N. paszatol ~ piszatol ’bepiszkol;
pancsol, vizez’ (1838), a paszat ’(nedves, vizes) kosz’ (1838) feltehetőleg elvonással keletkezett, a
maszatol tövéhez való kapcsolat mellett valamint a piszok és a piszkál, piszmog szócsalád tövével való
kapcsolat mellett szól. A maszatol végződése -tol gyakorító képzőzakatol. – A maszat elvonással
keletkezett a maszatol szóból. Az 1861-ből származó változat a [4.].tőtípus hatását mutatja. Az 1.
jelentéshez vö.: taknyostakony. A 4. jelentéshez vö.: moszat. – A szócsalád tagjai a nyelvújítás korában
kerültek át a nyelvjárásból az irodalmi nyelvbe.
MNy. 56: 309; TESz. maszatol, paszatol a. is

maszek A: 1955 Maszekkal (NSz. – Tabi: Humor. 144) J: fn 1. 1955 ’magánszektor; privater
Wirtschaftssektor’ (↑); 2. 1961 ’[magánszektorba tartozó kisiparos]; in der Privatwirtschaft tätiger
Gewerbetreibender’ (ÉrtSz.) | mn 1968 ’nagyon jó, kitűnő; sehr gut’ (Népszabadság márc. 15.: 9) Sz: ~ol
1960 ’[?]; eine gewisse Erwerbstätigkeit ausüben’ (NSz. – Él. jan. 15.: 9).
Szóösszevonás szórövidüléssel. ⊗ A magánszektor ’magászektor 〈gazdaságban〉’magán ’magán-,
személyes’ + szektor ’tárgykör, témakör, szakterület’) tagokból keletkezett. A metonimikus melléknévi 1.
jelentés a diáknyelvben jött létre.
Nyr. 84: 337; TESz.

mászik A: 1214/ ? Mazam sz. szn. [lat végződéssel] (VárReg. 316.); 1247 Mazo sz. szn. (AÚO. 11:
358) [csak EWUng.]; 1416 u./¹ maza (BécsiK. 57); 1604 Máʃʒok (MA.) [csak EWUng.]; 1817 mászik ▼
(NSz. – Verseghy F.: Anal. 3: 29) J: ’kúszik, kapaszkodva felfelé vagy lefelé megy | csúszva, lassan
halad; klettern | kriechen’ # Sz: ~kál 1551 maszkalnac (Heltai Gáspár: NySz.).
Ismeretlen eredetű. ⊗ Meglehetősen későn illeszkedett be az ik-es igék csoportjába.
TESz.

maszk A: 1764 k. Maszkára (MNy. 88: 510) [csak EWUng.]; 1792 mask (NSz. – M. Hírmondó 1:
150); 1793 Máskba (NSz. – Magyar Játék-szin 1: 150); E18. Jh/ maszkban (NSz.) [csak EWUng.] J: 1.
1764 k. ’[álarc, illetőleg a színésznek a kikészítéssel és parókával megváltoztatott külseje]; Maske’ (↑)
[csak EWUng.]; 2. 1808 ’álarcos alak, személy; maskierte Person’ (NSz. – Farkas Fer.: Éj. diad. 171); 3.
[halotti ~] 1893 ’a halott arcáról készített gipszmásolat; Totenmaske’ (PallasLex. 1: 293) || maszkíroz A:
1795/ Maszkírozni sz. (NSz. – Csokonai: Vers-maradv. 10) J: ’maszkkal ellát, valaminek álcáz;
maskieren’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Maske: ’álarc; az arclenyomat gipszöntvénye; beöltözött személy’; stb. [<
fr. masque ’ua.arjcáték, mimika’]. | ném. maskieren ’feltesz egy álarcot; álarcot, álruhát ölt; elpalástol,
leplez’ [< fr. masquer ’ua.’].. A maszk megfelelői: szb.-hv. maska ’álarc, maszk; beöltözött személy;
látszat’; ; cseh maska ’álarc, maszk; farsangi jelmez; kétszínűség, képmutatás’; stb. – A maszka változat
szóvégi a hangjához vö.: cérna, ciha stb.
TESz.

maszlag A: 1544–6 mazlak (MonÍrók. 1: 364); 1546/ maßlag (TCr. ila) [csak EWUng.]; 1788
Maszlachnak (NSz. – Decsy: Osmanografia 2: 258); 1800 maszlogot (NSz. – Peretsenyi Nagy L.: Léta
39); 1892 Maszlang (Ethn. 3: 58) J: 1. 1544–6 ’méreg | mérgezett étel; Gift | vergiftete Speise’ (↑); 2.
1641 ? ’[nagyhangú hazug ámítás]; Lug und Trug, fauler Zauber’ (MNy. 88: 510) [csak EWUng.], 1761
’ua.’ (NSz. – Bertalanffi: Siralmas panasz 129); 3. 1664 ’a burgonya rokonságába tartozó mérges növény
nagy fehér virággal és tövises tokterméssel; Stechapfel’ (Lippay: Posoni kert 1: 97); 4. 1788 ’mámort és
dühöt okozó ital; berauschendes und wütend machendes Getränk’ (↑).
Vándorszó. ⊗ Oszm. N. maslık ’beléndek, kígyószisz; maszlag; indiai kender’blg. маслак
’beléndek’szb.-hv. R. maslak ’beléndek; harag, düh; bosszúálló’; cseh N. mašlak ’bódító lé’; le. R. maslok
’kábító növényi kivonat’;ném. (bajor, R.) maßlach ’maszlag’; stb. Forrása: ;arab maṣlūḳ ’ua.’. Bizonyára
a Balkánról terjedt el. – A magyarba főként a németből, esetleg szerb-horvát közvetítéssel került. Az
eredeti jelentés az 1. vagy a 3. jelentés lehetett. A szónak ma leginkább a 2. jelentése ismert. – A
magyarból (szóvégi g-vel): rom. N. măslag; ; szb.-hv. (R., N.) maslag;; szlk. (K.) maslag: stb.: maszlag.
KSzlJsz. 886; TESz.

massza A: 1578/ massává (MNy. 79: 245) [csak EWUng.]; 1788 Mássának (NSz. – M. Merk. 144);
1789 mászsza (NSz. – Gellei M.: Regulák 152); 1790 maszszában (NSz. – Gvadányi: Tör. háb. 206) J: 1.
1578/ ’[sűrűn folyó anyag, pép]; dickflüssiger Stoff, Brei’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1788 ’tömeg, sokaság;
Unzahl, große Menge’ (↑).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. massa: ’tömeg, mennyiség’, (h.) ’tészta, kása, pép; tömeg, mennyiség
vmiből’ [< gör. µᾶζα µάζα ’árpakenyér; csomó, gombóc, tkp. dagasztott, gyúrt dolog’].. Megfelelői: ném.
Masse;; fr. masse; stb.: tömeg; ’sűrű anyag’. – A korábbi változatok szó eleji s-es kiejtéséhez vö.: passió
stb.; az sz-es alakohoz vo.: abesszin stb. – 1416 u./¹maʃʃanak ’tömeg’ egy latin szó a magyar szövegben. –
Ugyanerre az etimonra megy vissza: R. massa ’olvasztókemence; (vas)kohó’ (1770 (MNy. 66: 177), a ;
szlk. maša ’ua.szóból keletkezett.’
TESz.; MNy. 66: 173

masszázs A: 1883 masszázs (MagyLex. 12: 141) J: ’a test nyomkodása, gyúrása; Massage’ || masszíroz
A: 1888 masszírozta (NSz. – Bródy S.: Faust 22); 1914 masszírozni sz. (KNémSz.) [csak EWUng.]; nyj.
macíroz, maszíroz (SzegSz.) J: ’gyúr, masszást végez; massieren’ || masszőr A: 1896 masszőr (PallLex.
Masseur) J: ’gyúró, masszírozó személy; Masseur’.
Francia, illetve német jövevényszó. ⊗ A masszázs, masszőr szóhoz: fr. massage ’masszázs’, masseur
’masszőr’ [< fr. masser ’maszíroz’].. – A masszírozhoz: ném. massieren ’masszázzsal kezel’ [< fr. masser
’ua.’].. Megfelelői: ang. massage masseur;; cseh masáž masírovati masér; stb.: masszázs, ’maszíroz,
masszőr.’
TESz.

masszív A: 1750 Maziv (MNy. 80: 255) [csak EWUng.]; 1818 massiv-paszomántoknak (NSz. –
Möller–Mokri: Manuf. 33); 1877 masziv (NSz. – Wohl J. és S.: Besz. 128); 1885 masszív (NSz. – Ábrányi
E. – Byron: Don Juan 1: 264) J: ’tömör, szilárd; kraftvoll | fest, dicht’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. massiv;; ang. massive;; fr. massif; stb.: masszív, stabil. A franciából terjedt el
masse: ’tömeg’.. – A magyarba elsősorban a németből került át.
TESz.

mat † A: 1211 Matou, Motou sz. szn. (PRT. 10: 515, 511) [csak EWUng.]; 1650 k. matosz (MNy. 42:
78) J: ’[?]; herumtappen, herumsuchen | kramen, pusseln’ || matat A: 1784 matatni sz. (SzD. 57); 1867
motat (CzF.) J: ’tapogatva keresgél, motoz; herumtappen, herumsuchen | kramen, pusseln’.
A szócsalád kiinduló eleme a mat: onomatopoetikus eredetű. ⊗ Eredetileg a turkáláás, kutatás, vmi
után való tapogatás hangjának utánzása. – A matat gyakorító-műveltető képzős származékszó a matból. –
Ugyancsak a matból gyakorító képzővel: matász ’keresgél, kutat, tapogat, botorkál’ (1861); nyelvjárási
szóként él.
SzegFüz. 3: 150; TESz. matat a. is

matador A: 1787 Matadorját (NSz. – Orczy: Költ. holmi 118); 1809/ Matadorok (NSz. – Kazinczy:
Lev. 7: 157) J: 1. 1787 ’adu, fő ütőkártya; höchster Kartentrumpf’ (↑); 2. 1809/ ’mesteri játékos |
sportbajnok; hervorragende Persönlichkeit | Sieger, Meister 〈in einem Spiel〉’ (NSz. – Jósika M.: Zólyomi
97); 3. 1809 ’〈bikaviadalban〉 az a torreádor, aki a bikát megöli; Matador 〈im spanischen Stierkampf〉’
(MNy. 66: 283).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Matador;; ang. matador;; fr. matador;; sp. matador; stb.: ’matador, bikaölő;
ütőkártya, adu, a németben és spanyolban szintén nagymester vmiben, a franciában szintén hős, bajnok’.
A spanyolból terjedt el [< sp. mater ’megöl; vet 〈kártyajátékban〉’].. – A magyarba a németből és
franciából került.
TESz.

matász × A: 1599 Matast (KolHarm.: Szabó T. A.); 1647 matászaval (NyIrK. 4: 80); 1690 matász
(NySz.) J: ’nyersselyem | selyemfonal; Rohseide | Seidenfaden’.
Vándorszó. ⊗ Sp. madeja: ’gombolyag; hajfürt, hajtincs’.; fr. matasse ’(spanyol) selyemfonal’;ol.
matassa ’fönalköteg’; rom. mătase, (R., N.) mătásă, (végartikulussal) mătása ’selyemszál, selyem’;
;albán mëndáfsh ’ua.’;újgör. µετάξι ’nyersselyem’; stb. Forrása: ;gör. µέταξα ’ua.’. Lásd még: ;lat. mataxa
metaxa ’cérna, fonal, kötél; (nyers)selyem’. – A matas, matász változat a kereskedelem által főként az
olaszból és a franciából került a magyarba; a matásza változat románból ered (a szóvégi a-hoz vö.:
áfonya.
TESz. matász¹ a. is

matematikus A: 1559 Mathematicus (SzChr. 173b) [csak EWUng.]; 1662–4 mathematikus (MNy. 73:
167) [csak EWUng.]; 1783 Mátémátikusok (NSz. – Győrfi: Klimius 12); 1808 Mátémátikos (NSz. –
Sándor I.: Sokféle 12: 184) J: fn 1559 ’a matematikával foglalkozó szakember; Mathematiker’ (↑) | mn
1806/ ’matematikai; mathematisch’ (NSz. – Kazinczy: Lev. 4: 118) || matematika A: 1604 Mathematikat
(MA. Mathemáticus); 1674 matématika (GLEl.) [csak EWUng.]; 1708 Mátématikát (PP. Măthēmătĭcus)
J: ’a tér- és számmenyiségek tudománya, mennyiségtan; Mathematik’ | | matézis A: 1653/ mathesis
(GLEl.) [csak EWUng.]; 1790 mathezisi sz. (NSz.) [csak EWUng.]; 1790/ mathésisnál (uo.) [csak
EWUng.]; 1800 Mathézis (Márt.) [csak EWUng.]; 1817 Matézis (MNy. 62: 488) [csak EWUng.] J: ’[?];
Mathematik’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. mathematicus: ’matematikus; matematikai’ [< gör. µαϑηµατικός ’ua.’, tkp.
’az elsajátításhoz tartozó’ [< gör. µανϑάνω ’megtanul, elsajátít’]]. | lat. mathematica ’matematika’ [< gör.
µαϑηµατική (τέχνη) ’ua.’ | ; lat. mathesis ’matematika; asztrológia, csillagjóslás’ [ [< gör. µάϑησις ’tanulás;
tudás, tudomás; matematika’]].. Megfelelői: ném. Mathematiker mathematisch Mathematik;; ol.
matematico matematica; stb.: matematikus, ’matematikai, matematika’; – lásd még: ang. R. mathesis
’matematika’. – A szóvégi s-hez vö.: ámbitus, április stb. – Ide tartozik: matek ’matek 〈a diáknyelvben〉’
(1918 (ZG.), játszi szórövidülés a matematika kifejezésből.
TESz.

matéria A: 1547 materiath (MNy. 88: 510) [csak EWUng.]; 1656/ matériát (Magyary-Kossa: OrvEml.
2: 290) J: 1. 1547 ’[anyag]; Stoff 〈Gewebe〉’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1570 k. ’[anyag]; Materie’ (MNy. 88:
510) [csak EWUng.]; 3. 1800 ’[?]; Lehrstoff’ (Nyr. 111: 456); 4. 1807 ’[genny]; Eiter’ (NySz.) [csak
EWUng.] | | materialista A: 1717 Materialisták (MNy. 88: 510) [csak EWUng.]; 1799 matérialisták-is
(NSz. – Fábián J.: Term. hist. 544); 1870 materiálisták (NSz. – Báttaszéki L.: Szer. gőz. 45); 1870
materialisták (NSz. – Báttaszéki L.: Szer. gőz. 45) J: fn 1. 1717 ’[?]; Weber’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1783
’a materializmus híve, követője; Materialist’ (NSz. – Molnár J.: Könyvház 3: 432) | mn 1869 ? ’[?];
materialistisch’ (NSz.) [csak EWUng.], 1890/ ’ua.’ (uo.) || materializmus A: 1794/ Materialismusra (NSz.
– Kazinczy: Lev. 2: 336); 1844 materializmus (NSz. – PH. 75) J: ’az a filozófiai irányzat, amely a
tudattal és gondolkodással szemben az anyag és a lét elsőbbségét hirdeti; Materialismus’ || materiális A:
1795/ materialis (MNy. 84: 250) [csak EWUng.]; 1848 materiális (NSz. – Kossuth Hirlapja 383) J:
’anyagi, anyagi természetű; stofflich, materiell’.
Latin jövevényszó. ⊗ > lat. materia: ’anyag, matéria’ [< lat. mater ’anya’]. | lat. (e., h.) materialista
’fűszerkereskedő, fűszeres, szatócs, (ú.) a materializmus képviselője’ | ; lat. (e., ú.) materialismus
’materializmus’ | ; l a t . materialis ’anyagi’. Megfelelői: ; n é m . Materie Materialist Materialismus
materiell;; f r. matière matérialiste matérialisme matériel; stb.: anyag, matéria, ’materialista, anyagi
gondolkodású, materializmus, anyagi’. – A matéria 4. jelentése feltehetőleg a tudományos latinban
keletkezett; ehhez vö. még: ; ném. (baj.-osztr.) materi;; ang. matter;; fr. matière purulente: ’genny’. A
materializmus és a materialista megfelelői más nyelvekben modern filozófiai szakszóként terjedtek el az
angolból; vö.: ; a n g . materialism ’materializmus’, materialist ’materialista, anyagi gondolkodású’;
mindkét kifejezést Robert Boyle (1627–1691) vezette be (1674). A magyarba való meghonosodását a
német is elősegítette.
TESz.; NytÉrt. 93: 20

matiné ∆ A: 1847 matinéét (NSz. – PD. 1: 6); 1882 matinékra (NSz. – Kazár E.: Ősök 229) J:
’délelőtti műsoros rendezvény, hangverseny, előadás; Matinee’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Matinee;; ang. metinée; f r. matinée; stb.: matiné, délelőtti előadás. A
franciából terjedt el [< fr. matin ’reggel’].. – A magyarba a németből vagy a franciából került.
TESz.

mátka A: 1229/ Mathka szn. (VárReg. 359.) [csak EWUng.]; 1508 mathkaiaval (NádK. 578) J: 1.
1508 ’jegyes, különösen a menyasszony; Verlobte(r) 〈haupts die Braut〉’ (↑); 2. 1519 ’szerető; Geliebte(r)’
(JordK. 69a); 3. 1760 ’(leánykori) barátnő; Freundin (in den Mädchenjahren)’ (NSz. – Adámi: Spr. 241);
4. 1838 ’legény, aki pünkösdkor tojást kap egy leánytól; Bursche, der zu Pfingsten von einem Mädchen
ein Ei bekommt’ (Tsz.).
Bizonytalan eredetű, esetleg szláv jövevényszó. ⊗ Vö.: szb.-hv. R. matka ’anya’szlk. matka ’ua.’, R.
’idős nő, néni; anyaméh; anyaméh, méhkirálynő’; or. матка: ’anyaállat, nőstény; anyaméh,
méhkirálynő’, N. ’anya; nő, asszony’; stb.; stb. [< szláv *mati ’anya’].. Megfelelői: ; albán matkë
’anyaméh, méhkirálynő’; ; rom. matcă ’ua.folyómeder; forrás’. – A származtatás gyengéje, hogy a
korábbi és máig leggyakrabban használt 1. jelentés a szláv nyelvekben nem adatolt. – A; m. (M.) mátka
’anyaméh, méhkirálynő’ külön átvétel a románból (↑).
 KSzlJsz. 691; TESz.

matrac A: 1395 k. matraʒ (BesztSzj. 587.); 1516 Matracz (OklSz.); 1604 Modracz (MNy. 8: 228);
1754 k. Mátráczok (Vectigal transylvanicum: NySz.) J: ’[?]; Matratze’ #.
Vándorszó. ⊗ Ném. (kfn.) matraӡ, (h., R.) madarotzen többes szám; fr. matelas;; ol. (bol.) mataraz,
(bre.) mataràs; szb.-hv. madrac;; or. матрас матрац; stb.: ágybetét, matrac. Forrása: ; arab maṭraḥ
’hely, ahova vmit ledobnak vagy letesznek; matrac’. Az olaszból terjedt el. – A magyarba német és olasz
közvetítéssel került.
TESz.

matrica A: 1865 matrice, (mátrisz) (Babos); 1879 Matriczok (NSz. – Árúlajstrom 604); 1888
matriczája (NSz. – Szabó E.: Girigáré 60) J: 1. 1865 ’anyadúc; Matrize 〈Typographie〉’ (↑); 2. 1900
’lehúzókép; Abziehbild’ (Tolnai: Magy. szót.).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Matrize;; ang. matrices többes szám; ; fr. matrice; stb.: matrica. A franciából
terjedt el lat. matrix ’anya; anyaméh; anyakönyv, matrikula’ [< lat. mater ’anya’].. – A magyarba a
franciából és a németből került. A szóvégi a hanghelyettesítéssel keletkezett. A szó általában a 2.
jelentésében ismert. – Ide tartozik: R. matrix ’öntőminta, öntőforma’ (1698/ (MNy. 66: 238), ami a ; lat.
(h.) matrix ’ua.szóból ered.’
TESz.

majoránna A: 1516 u. mayorona (Gl.); 1577 k. Maÿoran (OrvK. 35); 1578 Maiorána (Gombocz E.:
BotTört. 47); 1578 majoranna (Melius Péter: NySz.); 1642 u. Maiorant □ (Növénynevek: Szabó T. A.);
1708 Majoránna (PP.); nyj. majérána (MTsz.), majuránna (ÚMTsz.) J: ’[?]; Majoran’.
Latin jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Lat. (k.) majoranna: ’egy fajta gyógyfű, gyógynövény’.,
(h.) maiorana: ’majoránna’; – lásd még: ném. Majoran ’ua.’. A latinban tisztázatlan eredetű. Megfelelői: ;
ang. marjoram;; fr. marjolaine; stb.: . – A szóvégi t szervetlen járulékhangtulipán.
TESz.

majorság × A: 1527 maiorʃagok (ÉrdyK. 424) J: 1. 1527 ’major, tanya | 〈a feudális rendszerben〉 a
földesúr saját kezelésében levő birtokrész; Meierhof | Allodialgut’ (↑); 2. 1548 ’ház körüli gazdálkodás |
mezőgazdaság; Wirtschaft in einem Meierhof | Landwirtschaft’ (OklSz.); 3. 1690 ’baromfi, aprójószág;
Geflügel, Kleinvieh’ (Radv: Csal. 2: 404).
Származékszó. ⊗ A major¹ ’majorság, gazdaság’ szóból -ság névszóképzővel. A 3. jelentés feltehetőleg
metonimikusan jött létre a 2. jelentésből. A jelentésváltozás oka az letetett, hogy a baromfi a háztáji
gazdaságban nagyon fontos. A jelentésváltozást a szárnyas majorság ’szárnyas, baromfi’ (1690)
szószerkezet is elősegíthette.
TESz.

majszol A: 1649 majzolást sz. (NSz. – G. Kat.: V. titk. 3: 1021); 1724 majszolhatok sz. (Nyr. 71: 62) J:
1. 1649 ’szájában az ételt szétmállasztva lassan eszeget; knabbern, mampfen’ # (↑); 2. 1894 ’mázol;
schmieren, sudeln’ (NSz. – Sebők Zs.: Elbesz. 150); 3. 1895 ’rágódik valamin; an etw nagen, über etw
grübeln’ (NSz. – Pekár Gy.: Lavina 11) || majszog × A: 1816 Majszogok (Gyarmathi: Voc. 99 [ɔ: 107]) J:
1. 1816 ? ’piszmog; herumtrödeln, pusseln’ (↑), 1834 ’ua.’ (Székely íge, Gya. Voc. 107); 2. 1893 ’rágcsál,
eszeget; knabbern’ (MTsz.).
Valószínűleg onomatopoetikus eredetű. ⊗ A szótő a maszat szócsaládjának tövével állhat
összefüggésben; lásd még: N. maszog ’piszmog, babrál’. A szó végződése: gyakorító képző. –
Ugyanebből a tőből egy játszi (folyamatos) melléknévi igenévképzővel: majszi ’assú, vontatott, unalmas,
piszmogó, lusta’ (1863).
MNy. 50: 257; TESz.

majszter × A: 1611 Maizte'r (MNy. 88: 509) [csak EWUng.]; 1730 u. majszter [U] (uo.) [csak
EWUng.]; 1826/ májszter (NSz. – Fazekas: ÖM. 2: 201); 1839 májister (MNy. 49: 245); 1845 meiszter
(NSz. – Nagy Ig.: Magy. titk. 8: 71); nyj. majisztër (MTsz.) J: ’kisiparos mester; Handwerksmeister’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Meister: ’iparosmester’ [< lat. magister ’vezető, irányító, elöljáró, tanár’;
vö. →magiszter].. Megfelelői: szln. mojster;; le. majster; stb.: iparosmester. – A szó a magyarországi
német kézművesek nyelvének közvetítésével került a magyarba. – Ide tartoznak: R. majszterstuk ’egy
segéd munkája a mestervizsgához’ (1597/ (MNy. 88: 509), ez a baj.-osztr közvetítésével a ; ném.
Meisterstück ’ua.’szóból ered; R. rittmajszter ’lovaskapitány’ (1645–6 (NEl.), ami a ; ném. Rittmeister
’lovasság vezére’ szó átvétele.
TESz.

május A: 1416 u./² Maius (MünchK. 5); 1519 Mayos hauanak (CornK. 193); 1651/ Májusnak (ZMM.
1: 17) [csak EWUng.] J: ’[?]; Mai’ #.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. Maius (mensis): ’május’ [Maius isten neve után; vö.: lat. deus Maius ’a nagy
isten 〈Jupiter〉’; lat. maius ’nagy, fenséges’ etimológiai kapcsolatban áll a ; lat. magnus ’nagy’szóval]..
Megfelelői: ném. Mai;; fr. mai; stb.: május. – A szóvégi s-hez vö.: ámbitus stb. – A R. máj ’ua.’ (1620
(MNy. 73: 65) a németből keletkezett (↑). – Más, részben régi, részben nyelvjárási megnevezések:
pünkösd hava, tkp. ’május’ (1506); elő gyümölcsű hó, tkp. ’a korai gyümölcs érési hava’ (1539); ötödhó,
tkp. ’ötödik hónap’, tavaszutó, tkp. ’EZ NEM KELL’ (1810 k.).
TESz.

mák A: 1274 ? Mak hn. (ÁÚO. 12: 124) [csak EWUng.]; 1292/ ? Maak hn. (Györffy 3: 114) [csak
EWUng.]; 1395 k. mak (BesztSzj. 480.); 1520 k. maak (MNy. 11: 134); 17. sz. Mākk (StUnBB. 1958. 1:
171) J: 1. 1274 ? ’magasra növő szára tetején jellegzetes gömbölyded toktermést hozó termesztett
növény; Mohn’ # (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2. 1800 ’pipacs; Klatschmohn’ (Márton Pipats) Sz: ~os 1395 k.
makos (BesztSzj. 1266.) | ~ony 1829 ’[?]; Mohnsaft, Opium 〈heute haupts abstr〉’ (ÚMTsz.).
Szláv jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. mak; szlk. mak; or. мак; stb.: mákvalószínűleg indoeurópai eredetű;
vö.: [gör. µήκων; ném. (ófn.) maho; stb.: ].. – A 2. jelentés: metafora; vö.: ; ném. Mohn ’pipacs’,
Klatschmohn ’egy fajta mezei virág’ang. poppy ’mák’, red (vagy corn) poppy ’pipacs’; stb. A mákony
nyelvújítási származékszó.
KSzlJsz. 323; TESz. mákony a. is

makacs A: 1750 makats (Wagner: Phras. Abʃtruʃus); nyj. makucs (ÚMTsz.) J: 1. 1750 ’zárkózott;
verschlossen, reserviert’ (↑); 2. 1767 ’önfejű, nyakas; eigensinnig | hartnäckig’ # (PPB.).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A szó belseji u-t tartalmazó változat egy későbbi fejleményből származónak
tűnik.
TESz.

makadám A: 1840 macadami sz. (NSz. – Szemere B.: Utaz. 2: 25); 1867 macadám (NSz. – Ásbóth
Ján.: Páris 2: 108); 1881 makádám (NSz. – Tomor F.: Kor. tükre 67); 1898 makadám (NSz. – Papp D.:
Marcellusz 169) J: ’hengerelt zúzott kőből készült útburkolat; Makadám’.
Angol jövevényszó. ⊗ Ang. macadam: ’útburkolat kőzúzalékból’az [ang. (sk.) McAdam családnévből;
J. L. McAdam (1756–1836) útépítő volt Angliában].. Megfelelői: ném. Makadam; fr. macadam; stb.:
makadám. – Ide tartozik: R. makadamizál ’makadámoz’ (1828), az ; ang. macadamize ’ua.’szóból
keletkezett, a ; ném. makadamisieren ’makadámmal bevon hatására.’
Nyr. 93: 479; TESz.

makaróni A: 1709 maccarónibúl (TörtTár. 1883: 196); 1788 Makaroni (NSz. – Harm. Rendt. 215) J:
1. 1709 ’csőtészta; Makkaroni’ # (↑); 2. [jelzőként] 1863 ’zagyva, kevert nyelvű, stílusú; makkaronisch
〈Dichtung〉’ (MNy. 26: 245).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Makkaroni;; ang. macaroni;; fr. macaroni;; ol. maccheroni többes szám,
(vel.) macaróni többes szám, stb.: makaróni, csőtészta. Az olaszból terjedt el [tisztázatlan eredetű].. – A
magyarba főként az olaszból és a németből került. A 2. jelentéshez vö.: ; ném. makkaronisch;; fr.
macaronique;; ol. maccherònico; stb.: keveréknyelvű, makaronikus. – Ugyanerre az etimonra mennek
vissza: R. makaró (1698); makaróna (1796): egy fajta sütemény; ehhez vö.: ; ném. Makrone;; fr.
macaron: ’mandulás sütemény.’
Nyr. 73: 81; TESz.

makett A: 1951 maket (SzikraIdsz.); 1953 makett (MASz.) [csak EWUng.] J: 1. 1951 ’[?]; Baumuster
in verkleinertem Maßstab (für Bauwerke, Fahrzeuge usw)’ (↑); 2. 1951 ’[?]; Druckvorlage |
Einbandmuster’ (↑).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Maket: ’(nyomási) minta, (kötés)minta’; (svájci) Makette Maquette: ’terv,
tervezet, modell, minta; nyomdatechnikai séma, minta’;fr. maquette: ’minta, modell, makett; egy kép,
szobor terve’; stb.; ol. macchietta ’kis vázlat, terv, karcolat 〈festészet stb.〉’. Az olaszból terjedt el [< ol.
macchia ’jegy, folt’ (; lat. macula ’ua.’)].. – A magyarba a franciából (1. jelentés), és a németből (2.
jelentés) került.
TESz.

makk A: 1138/ ? Mocu sz. (MNy. 32: 205) [csak EWUng.]; 1274 ? Mak hn. (ÁÚO. 12: 124) [csak
EWUng.]; 1395 k. magch fa, moch (BesztSzj. 880, 879); 1405 k. mak (SchlSzj. 1565.); 1481 e. mag
(MNy. 85: 7) [csak EWUng.]; 1560 k. Maak (GyöngySzt. 2781.); 1590 Makk (SzikszaiF. 60) [csak
EWUng.] J: 1. 1395 k. ’tölgy és bükk termése; Frucht der Eiche’ # (↑); 2. 1533 ’hímvessző vége; Eichel
des männlichen Gliedes’ (Murm. 791.); 3. 1533 ’[?]; Walnuß’ (Murm. 1357.) [csak EWUng.]; 4. [auch als
Attr] 1666 ’a magyar kártya egyik színe; Eichel als Spielkartenfarbe’ (Czegl: Tromf.: NySz.); 5. 1668
’[〈makkhoz hasonló tárgyak és eszközök elnevezéseként〉]; 〈als Benennung eicheiförmiger Gegenstände〉’
(MNy. 80: 254) [csak EWUng.]; 6. 1773 ’[?]; Stieleiche’ (NyIrK. 28: 61); 7. 1807 ’fel nem nyíló növényi
termés; Schließfrucht’ (Magy. Fűvészk. 22); 8. 1838 ’hurok; Schlinge’ (Tsz.) Sz: ~os 1233 ? Mockus szn.
(OklSz.); 1378 Maccus hn. (OklSz.).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A szóvégi hosszú k másodlagos hangzónyúlás eredménye lehet. A 2–5. és a 7., 8.
jelentés: metonímia az 1. jelentés alapján. A 6. jelentés: metonímia az 1. jelentés alapján. A 2., 5. jelentés
esetleg a ném. Eichel ’makk’ hatására keletlezhetett.
SzófSz.; TESz.

makog A: 1673 mokok (Amos Comenius: NySz.); 1702 makogásáról sz. (Miskolczi Gáspár: NySz.);
1 7 5 5 makogott (MNy. 65: 343); 1820 Mákog (NSz. – Dugonics: Példabesz. 1: 198) J: 1. 1673
’izgalmában, félelmében mak-mak-féle hangot ad 〈kisebb állat〉; quäken od ähnl Töne von sich geben
〈Tiere, haupts Hase, Eichhörnchen, Affe〉’ # (↑); 2. 1755 ? ’〈ember〉 értelmetlen hangokat hallat;
stammeln, stottern’ (NSz. – Mátyus I.: Ó és új Diaet. 6: 377), 1793 ’ua.’ (NSz. – Mátyus I.: Ó és új Diaet.
6: 377).
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ A szótő a mókus tövével, a mukkan, vakog szócsaládjának tövével és a
palatoveláris párhuzamosság alapján a mekeg tövével is összefüggésben áll. A szó végződése: gyakorító
képző. – Valószínűleg ugyanebből a tőből (folyamatos) melléknévi igenévképzővel: 1211Mocou szn.
(ÁÚO. 1: 119).
FilKözl. 14: 494; TESz.; FiktI. 98

makrancos A: 1770/ makranczos (NSz. – Bokréta 46); 1770–80 makrántsoskodnak sz. (NSz. –
Németh A.: Ezópus 170); 1831 makrontszos (NSz. – Kováts József: Éneis 3: 47) J: 1. 1770/ ’makacs,
nyakas, önfejű; widerspenstig, eigensinnig’ (↑); 2. 1834 ’vakmerő; tollkühn’ (Kassai 3: 320) || makranc ×
A: 1770–80 makrantskodása sz. (NSz. – Németh A.: Ezópus 49); 1793 Makrantz (NSz. – Magyar Játék-
szin 4: 111) J: ’makacsság, akaratosság; Widerspenstigkeit, Eigensinn’ | | makroncás A: 1837
Makronczás (NSz. – Beke K.: Vegyes Tájsz. 8) J: ’makacs, nyakas, önfejű; widerspenstig, eigensinnig’.
Ismeretlen eredetű szócsalád, tisztázatlan viszonyú tagokkal. ⊗ A makrancos és a makroncás esetleg
származékszavak lehetnek a makranc szóból; a szóvég -s melléknévképzőnek tűnik. Az is lehetséges
azonban, hogy a makranc elvonás eredménye a makrancosból, és a makroncás a makrancos szó
analógiájára jött létre. – A marcangolmarcong szóval való összefüggése nem valószínű. – 1339Mokronch
hn. időrendi okokból aligha tartozhat ide.
TESz.

makrapipa ∆ A: 1793 Makra pipáért (Nyr. 72: 106); 1818 makra-pipák (NSz.) [csak EWUng.] J:
’rövid cseréppipa; kurze Tabakspfeife aus Ton’.
Összetett szó. ⊗ A makra ’piros agyag’ + pipa tagoktól; (jelzői) alárendeléssel. Az önálló szóként nem
adatolt első tag olasz jövevényszó: magra ’piros agyag’, (aquilai) makra ’ua.’, (abr., nap.) macra
’okkersárga’ [< arab magra ’piros agyag; abból készített szín’].. – A makra ’rövid agyagpipa’ (1815)
önállósodás a makrapipa szóból – Az előtag magyarázata egy Makra helynévből vagy személynévből
téves.
TESz.; MNy.

makula ∆ A: 1518 macula (SándK. 1); 1527 makwlanaal kyl (ÉrdyK. 530); 1800 mákula (NSz. –
Farkas A.: Pann. öröm. 1: 10) J: fn 1. 1518 k. ’erkölcsi szereplő | szégyenfolt; moralischer Makel’ (↑); 2.
1577 k. ’testi folt; körperlicher Fleck’ (OrvK. 65); 3. 1585 ’szennyfolt, piszokfolt; Schmutzfleck’ (Cal.
626) | mn 1835 ’apró, csöppnyi; kleinwinzig’ (Kunoss: Gyal.) Sz: ~´tlan 1621 Makulatlan (MA.).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. macula: ’lyuk, rés, nyílás; jegy, folt’, (e.) ’megfertőzés (az eredendő bűn
által)’ [ismeretlen eredetű].. Megfelelői: ném. Makel;; fr. macule; stb.: jegy, folt. – A szó mára főként csak
a makulátlan származékszóban él.
TESz.

makulatúra A: 1796 makulatúrákra (NSz. – Molnár J.: Könyvház 8: 137); 1807/ Maculatúra (NSz. –
Kazinczy: Lev. 5: 155); 1904 makulatúra (RIdSz.) [csak EWUng.] J: ’hibásan nyomott ív | selejtes papír;
Makulatur’.
Latin jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Lat. (kés.) maculatura: ’makulatúra, selejtpapír’., (h.)
’tervezet, vázlat’; – lásd még: ném. Makulatur ’hibás nyomdai ív; hulladékpapír, papírhulladék’. A
latinban a maculare ’bepiszkít, beszennyez’szóból. Megfelelői: ; ang. maculature;; fr. maculature; stb.:
makulatúra, selejtpapír. – A közvetítés esetében a végződés latinosítás eredménye mint a
korrektúrakorrigál szónál.
TESz.

mál × A: 1156 malos sz. hn. (MonStrig. 1: 107); 1234 Maly hn. (Fejér: CD. 3/2: 411); 1395 k. heg mal
(BesztSzj. 208.); 1563 málya [?U] (LevT. 2: 32); 1737 Szöllőmár hn. (MNny. 4: 32); 1771 Máj-bőr
(MNy. 60: 370); nyj. máláknak [~a □] (ÚMTsz.) J: 1. 1156 ’hegyoldal; Bergabhang’ (↑); 2. 1275 ’állat
hasi része |madár begye; Wamme eines Tiers | Kropf eines Vogels’ (OKlSz. ravasz-mál); 3. 1613 ? ’part;
Ufer’ (NyK. 15: 347), 1969 ’ua.’ (NytudÉrt. 66: 107).
Nyr. 56: 137; ÓMSzöv. 19; MNy. 56: 311; TESz.; MSzFE.

malac A: 1333/ ? Malachpataka hn. (OklSz.); 1351 Malach szn. (MNy. 10: 1032.); 1395 k. malach
(BesztSzj. 1032.) J: fn 1. 1333/ ? ’[a disznó kicsinye, fiatal disznó]; Ferkel’ # (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2.
1818 ’[piszkos, rendetlen személy]; Schmierfink’ (NSz. – Gaal Gy.: Tud. palótz 2: 35–6); 3. 1875
’tintafolt, paca; Tintenklecks’ (NSz. – Beöthy Zs.: Kálozdy 2: 40); 4. 1898 ’szekunda; Note
»ungenügend«’ (Dobos) | mn 1. 1803 ’piszkos; unsauber’ (NSz. – Gaal Gy.: Tud. palótz 2: 35–6); 2. 1912
’trágár; unflätig’ (NSz. – Móricz Zs.: Harm. rózsa 22) Sz: ~os 1449–50 szn. (MNy. 8: 228) | ~ozik 1604
malatzozot (MA. Porcétra) | ~kodik 1835 malaczkodik (Tzs. Ferkeln) | ~ság 1867 malaczság (CzF.).
Jövevényszó, valószínűleg a szlovénból. ⊗ Szln. mladec: ’fiatalember, legény’., N. mladci többes szám
’fiatal, ifjú 〈pl. a disznőé〉’vö.: [szln. mlad ’fiatal’].. Lásd még: szln. N. mládček ’süldő, vadmalac; fiatal
disznó’; szb.-hv. mladac ’fiatalember; fiatal méh’; stb. – A magyarba feltehetőleg a szlovén többesszámú
alak került; a szóvégi i tővégi magánhangzóként tűnt el; a malac alak a mássalhangzótorlódás
feloldásával keletkezett. A származtatás kis nehézsége, hogy a szlovén régi adatok ’malac, süldő’
jelentéssel nem adatoltak. A főnévi 2–4. jelentés: metafora. A jelentéshez vö.: a disznó szót és a ; ném.
Schwein ’ua.’ szó ’piszkos ember; tintafolt jelentését.’
KSzlJsz. 687; TESz.

malágy × A: 1333/ ? Malachpataka hn. (OklSz. malac); 1364 Maladerdew hn. (OklSz. erdő); 1504
fyzmalath hn. (OklSz. fűz); 1832 Malát (Nyr. 91: 69); 1834 Malogya-fűz (Kassai 3: 322); 1957
maiágyfűz (SzegSz.) [csak EWUng.]; nyj. málázsa, mlázsa (NytudÉrt. 66: 105) J: 1. 1333/ ? ’[mocsaras
bozót | bozótos, cserjés terület]; sumpfiges Gesträuch | Gebüsch’ (↑), 1364 ’ua.’ (↑); 2. 1834 ’egy fajta fűz
| fűzfavessző; Art Weidenbaum | Weidenrute’ (↑); 3. 1882 ’füzes; Weidenwald’ (Nyr. 11: 527).
MNy. 44: 368; Nyr. 91: 64; TESz.

maláj A: 1808 Malájt (NSz. – Kultsár: Hazai Tud. 2: 11) J: fn 1808 ’maláj ember; Malaie’ (↑) | mn
1883 ’a malájokkal kapcsolatos, rájuk vonatkozó; malaiisch’ (MagyLex. Malájok).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Malaie;; ang. Malay;; holl. Maleier;; fr. malais; stb.: maláj. Forrása: ; maláj
malāyu: ’ua.’.. Az angolból terjedt el. – A magyarba főként az angol nyelvből került.
TESz.

maláka ∆ A: 1244/ Scegenmalaka hn. (Györffy 1: 401); 1244/ Sebesnilaka [ɔ: Sebesmlaka] hn. (uo.);
1298 malakam [lat végződéssel] (OklSz.) J: ’vizenyős, mocsaras hely; sumpfiger Ort, Morast’.
 Szerb-horvát és szlovén jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. mlaka;; szln. mlaka:: ’pocsolya; láp’ [szláv eredetű;
lásd még: lett màlka màlks ’ital, ivás’; litv. mal͂ kas ’egy hajtás ivásnál’].. Lásd még: szlk. mláka
’pocsolya’; or. R. молокита ’láp, mocsár’; stb. – Csak néhány helynévben él a Dél-Dunántúlon.
KSzlJsz. 323; AEthn. 12: 26; TESz.

malária A: 1876 maláriába (NSz. – Hevesi L.: Karc. 30) J: ’váltóláz, mocsárláz; Malaria’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Malaria;; ang. malaria; fr. malaria; ol. malaria; stb.: malária, szintén az
olaszban : ’rossz levegő’. Az olaszból terjedt el [< ol. mala ’rossz, kellemetlen’ + aria ’levegő’].. – A
magyarba a nemzetközi orvosi szaknyelv közvetítésével került.
TESz.

malaszt A: 1138/ Miloʃt szn. (MNy. 32: 134) [csak EWUng.]; [1165] k. ? malizt szn. (MonStrig. 1:
118); E12. Jh/ mɩloʃtben (HB.); 1372 u./ malaʃtual (JókK. 2) J: 1. E12. Jh/ ’a kárhozattól megmentő isteni
kegyelem; Gnade 〈Religion〉’ (↑); 2. 1416/¹ ’kegy, jóindulat; Gunst, Wohlwollen’ (BécsiK. 4) Sz: ~os
1495 e. malaʒtos (GuaryK. 54).
Jövevényszó egy délszláv nyelvből vagy a szlovákból. ⊗ Szb.-hv. milost: ’kegyesség, jóindulat,
könyörület, engedelem; szeretet’; stb.;szln. milost: ’kegyelem, jóindulat’;szlk. milosť: ’ua., kegyelem,
jóakarat’ [< szláv *milъ ’kedves, szeretett’].. Lásd még: óe. szl. milostь ’könyörület’; ; or. милость
’kellemes látszat; jó, kegyesség, kegyesem stb.’; stb. – A magyarba a szó főként egyházi szakszóként
jutott el, a 2. világi jelentés valószínűleg szintén a szlávből került be. – Ma az 1. jelentés a katolikusoknál
él, bár ott is gyakran a protesánsból származó kegyelem szóval helyettesítik.
MSzlJsz. 1/1: 19; KSzlJsz. 324; TESz.

maláta A: 1395 k. malathar [ɔ: malatha] (BesztSzj. 839.); 1541 malátáual [?U] (Sylvester János:
NySz.); 1661 mlatnak (MNy. 80: 254) [csak EWUng.]; 1688 Malotás sz. (HOklSzj. 96); 1696
malátájával (Illyés András: NySz.); 1754 malátot (NSz. – Bárány Gy.: Uj test. 329); 1782 málthából
(NSz. – Rácz S.: Borb. el. 109) J: 1. 1395 k. ’moslék; Schlempe’ (↑); 2. 1490 ’[mesterségesen csíráztatott
gabona-, főleg árpamag, amelyet elsősorban sör gyártására használnak]; Malz’ (MNy. 70: 474); 3. 1568
’törköly; Trester’ (MNy. 61: 488).
Jövevényszó egy délszláv nyelvből vagy a szlovákból. ⊗ Szb.-hv. N. mlâta ’maláta’; szln. N. mláta,
mlátọ ’malátaseprő, törköly’szlk. mláto ’törköly mint takarmány; törköly’; stb., R. mlato
’(szőlő)törköly’valószínűleg indoeurópai eredetű; vö.: [ném. (ófn.) malz ’maláta’; óporosz piwa-maltan
’maláta’; stb.].. – A malát változat keletkezéséhez vö.: kolbász, lapát stb. Az eredeti jelentése ’cefre,
mosléknak való seprő’ lehetett, a legtöbb jelentés a magyarban ebből keletkezett. A legtöbbször használt
2. jelentés valószínűleg a szlávból ered.
KSzlJsz. 324; BSylv. 256; TESz.

málé A: 1600 k. Malë (BrassSzt. 22); 1604 Malé (MA.); 1708 málé (PP.); 1781 maláj (NSz. – M.
Hírmondó 780); 1796 malaj (NyIrK. 11: 17); nyj. máli (ÚMTsz.) J: fn 1. 1600 k. ’köles; Hirse’ (↑); 2.
1604 ’köleslepény; Hirsebrei | Fladen aus Hirsemehl’ (↑); 3. 1686 ’kukorica; Mais’ (Balassa: Kukorica
92); 4. 1692 ’puliszka; Maisbrei’ (Balassa: Kukorica 93); 5. 1708 ? ’kukoricalisztből készült sült, édes
pogácsa, prósza; Maiskuchen’ (↑), 1714 ’ua.’ (OklSz. Málésütő); 6. 1770 ’[?]; Maisschrot, Maismehl’
(NSz.); 7. 1838 ’együgyű ember; Einfaltspinsel’ (Tsz.) | mn 1. 1805 ’mamlasz, mulya; blöd’ (NSz. –
Hollósi Egy.: Bar. besz. 167); 2. 1816 ’rest, tunya; trag, faul’ (Gyarmathi: Voc. Lajho).
Román jövevényszó, esetleg ukrán közvetítéssel is. ⊗ Rom. mălai: ’köles; kukorica; kölesliszt,
kukoricaliszt; kukoricalisztből vagy köleslisztből készült lepényféle’.; – lásd még: ukr. N. малáй, мелáй
’köles; kukorica; kukoricakenyér, kukoricalisztből készült lepény’. A románban ismeretlen eredetű. – A
hangalakhoz vö.: karaj¹, gané stb. A főnévi 4. jelentés: metonímia. A melléknévi 1. jelentés a málészájú
összetételéből való önállósodás útján alakult ki ’száját tátó , buta’ (1785).
Kuk. 92; TESz.; NyK. 73: 102

málha A: 1405 k. máhá (SchlSzj. 2123.); 1430 k. malha (SchlGl. 2213.); 1590 Maalha (SzikszF. 136)
J: 1. 1405 k. ’úti poggyászhoz való (bőr)zsák; (lederner) Reisesack’ (↑); 2. 1590 ’nyalábba kötött úti
poggyász; Gepäck eines Reisenden’ (SzikszF. 213); 3. 1870 ’katonai poggyász; Heeresgepäck’ (NSz. –
Lévay J.: Shaks. V. Henrik 101).
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kfn.) malhe, (baj.-osztr.) malche:: ’bőrtáska; útizsák’ [germán
eredetű; vö.: izl. (óizl.) malr; holl. (kholl.) māle; stb.: zsák].. Megfelelői: fr. malle ’útibőrönd;
(úti)poggyász’; ; szln. malha mavha ’koldustarisznya; hátizsák’; stb. – A szóvégi a-hoz vö.: cérna, ciha
stb. A szó belseji á a hangsúly és az l nyújtó hatására keletkezett.
TESz.

maliciózus A: 1793/ malitiosus (NSz. – Csokonai: Cultura 338); 1849/ malitiősus (NSz. – Szigligeti:
Liliomfi 143); 1859 malicziózus (NSz. – Almási T.: Könyv. 2: 12); 1927/ malíciózus (NSz.) [csak
EWUng.] J: ’rosszindulatú, gonoszkodó; boshaft’ || malícia A: 1805/ malitiáknak (NSz. – Kazinczy: Lev.
3: 294); 1807 Malícia (NSz. – Folnesics: Alvina 146) J: ’rosszindulat, gonoszkodás; Boshaftigkeit’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. malitiosus: ’rosszindulatú, gonosz, alattomos’;lat. malitia: ’rosszakarat,
rosszindulat(úság)’ [< lat. malus ’rossz, gonosz’].. Megfelelői: ném. maliziös Malice;; f r. malicieux
malice; stb.: rosszmájú, maliciózus, ’rosszindulatúság’. – A melléknévi szóvégi s-éhez vö.: ámbitus stb. A
szó belseji z német hatást mutat. A malitiősus változat bizonyosan a francia, illetve a német megfelelők
támogatásával keletkezett.
TESz.

málinkó × A: 1800 Malinkó (Márton Aranybegy); 1867 málinkó (CzF.) [csak EWUng.]; nyj. malingó
(ÚMTsz.) J: ’sárgarigó; Goldamsel (Oriolidae)’.
TESz.

mállik A: 1779 márlott (Kónyi János: NySz.); 1784 mállik ▼ (SzD. 56); 1792 málik (MNy. 69: 282)
[csak EWUng.]; 1878 máll (NSz. – Szász K.: Shaks. vegy költ. 168) J: 1. 1779 ’az időjárás hatására
széthull, morzsolódik, pusztul; verwittern, bröckeln’ # (↑); 2. 1784 ’virágzik; blühen’ (↑); 3. 1792 ’[érik,
érni kezd]; reif werden’ (↑) [csak EWUng.].
Ismeretlen eredetű. ⊗ Az eredeti változat bizonyosan a szó belseji rl-t tartalmazó; a szó belseji rl > ll
változáshoz vö.: abál, sikál stb. A 2., 3. jelentés: metafora az 1. jelentés alapján, egy bizonyos virágzat,
illetve gyümölcs, ami egy idő után mintegy széthullik, szétporlik.
SzófSz.; TESz.

málna A: 1366 Malnas sz. hn. (SzOkl. 1: 70) [csak EWUng.]; 1667 Málna (Lippay: Posoni kert 3:
227); 1789 mánát (NSz. – Rácz S.: Physiologia 218); 1795 Manna ... eczetett (NSz. – Festetits Urod.
Instr. 57); 1854 mánya (NSz. – Spetykó G.: Gyöngy. 72); nyj. malina, marina (MTsz.) J: 1. 1366 ’[?];
Himbeerstrauch (Rubus idaeus)’ # (↑); 2. 1667 ’[?]; Himbeere’ # (↑); 3. 1838 ’szeder; Brombeere’ (Tsz.);
4. 1957 ’málnaszörp; Himbeersaft’ # (SzegSz.).
Szláv jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. malina: ’málnacserje; málna; kövi szeder’;szlk. malina: ’málnacserje;
málna’, N. ’eperfa, szederfa’; ;or. малина: ’málnacserje; málna’; stb. [< szláv *mal- ’sötét, fekete’].. – A
málna alak a második nyílt szótagban bekövetkezett hangzókieséssel és pótlónyúlással keletkezett. A
három szótagos változatok későbbi külön átvételek a szlovákból. A 3. jelentés: metafora a 2. jelentés
alapján. A 4. jelentés a málnaszörp ’málnaszörp, málnalé’ (1888) összetétel előtagjának önállósulásával
keletkezett; az összetételhez vö.: málnaszirup ’ua.’ (1745).
KSzlJsz. 325; TESz.

malom A [4]: 1075/ ? melinhalmu hn. (MonStrig. 1: 58); [1116–31] Mulund sz. szn. (PRT. 1: 595);
1239 Moluneuren (Csánki 3: 337); 1247 molna (OklSz.); [1268]/ Molonhel hn. (MonStrig. 1: 555); 1271/
Malomsok hn. (NSz. – Fejér: CD. 7/2: 56); 1340 Molinszegh hn. (NSz. – Fejér: CD. 8/4: 480); 1469 ?
monos sz. szn. (MNy. 57: 238); 1666 ménot [mén □] (MNy. 64: 89); 18. Jh Mona □ (Nyr. 2: 227); 1890
móna □ (Ethn. 1: 175) J: 1. 1075/ ? ’szilárd anyagok őrlésére való berendezés, üzem; Mühle als Anlage’ #
(↑), [1116–31] ’ua.’ (↑); 2. 1823 ’egy fajta társasjáték; Art Brettspiel | Figur in diesem Spiel’ (Márton
Zwickmühle); 3. 1863 ’[?]; 〈in der Sportspr zur Benennung versch kreisförmiger Bewegungen mit den
Armen bzw Beinen〉’ (Sportny. 268) Sz: malmos 1358 szn. (MNy. 63: 368) | malomozik 1877
’hüvelykujjait egymás körül forgatja; die Daumen übereinander im Kreise bewegen’ (NSz. – Kvassay E.:
Vil. alb. 311).
Szláv jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. mlin: ’malom mint létesítmény; malom mint eszköz’., R. malin, melin
’malom mint létesítmény’; szlk. mlyn: ’ua.egy fajta táblajáték’;ukr. млин: ’malom mint létesítmény’; stb.
[< ném. (ófn.) mulîn ’ua.’ [< lat. (kés.) molina molinae többes szám ’ua.’]].. – A mén és a móna változat
szóösszerántással keletkeztek; az utóbbi tartalmaz egy elhomályosult egyes szám 3. személyű birtokos
személyragot, vö.: mohamoh¹. A 2. jelentés nemzetközi mintára keletkezett; vö.: ném. Mühle ’szilárd
anyagok őrlésére való létesítmény, üzem; egy fajta táblajáték’; ; o l . mulinello ’kis malom; egy fajta
táblajáték’; stb. A 3. jelentés: metafora az 1. jelentés alapján.
Nény. 8: 203; KSzlJsz. 325; NyK. 67: 130; TESz.

malter A: 1787 malterosláda sz. (MNy. 46: 189); 1787/ málterekkel (NSz. – Földi J.: Költ. 135); 1860–
5 / mojterbe (NSz. – Arany J.: H. próza 557); 1881 máltért (NSz. – Bánfi J.: Púpos P. 121); nyj. mȧltȧ
(Nyatl.), martëly (ÚMTsz.) J: ’[?]; Mörtel’ #.
Német (f.-ném.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) malter máltə, (f.-ném., R.) mortel morter – ; ném.
Mörtel: : ’habarcs, malter’ [< lat. mortarium ’mozsár; malter szétmorzsolására val edény; habarcskeverő
edény; malter, habarcs’].. Megfelelői (részben a magyarból): szb.-hv. N. màlter; cseh moltýřrom. N.
máltăr; stb.: malter, habarcs. – A szó belseji j-t tartalmazó változat részben palatalizálódással keletkezett,
részben a német népnyelvi kiejtésnek felel meg. – Nem tartozik ide: a N. malter ’egy fajta gabonamérték’
(1795 (NSz.), ez a ném. R. malter ’ua.’ szóból ered; ez a ; ném. mahlen ’felaprít, darabol, szétdörzsöl,
szétmorzsol’ szóra megy vissza.
Pais-Eml. 672; TESz.

mályva A: 1395 k. malua (BesztSzj. 384.); 1604 Malyva (MA.); 1708 Mályva (PP.); 1807 máva (NSz.
– Kisfaludy S.: Bold. szer. 92); nyj. mába (ÚMTsz.) J: 1. 1395 k. ’a mályvafélék családjába tartozó dísz-,
gyógy-, és gyomnövény; Malve (Malva)’ (↑); 2. 1895 ’muskátli; Pelargonie’ (Nyr. 24: 335).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. malva: ’mályva’ [a földközi-tengeri térség egy nyelvéből].. Megfelelői: ném.
Malve;; fr. mauve; stb.: mályva. – A magyarban az l palatalizálódásával keletkezett alak dominálkályha,
pelyva stb. A 2. jelentés: metafora.
TESz.

mama A: 16. Jh mammam [lat végződéssel] (Tudomány-Tár: NySz.); 1712 mamáját (Nyr. 87: 358) J:
1. 16. Jh ’anya, anyuka; Mutter’ # (↑); 2. 1815 ’nagymama | öreg asszony; Großmutter | alte Frau’
(IrtörtKözl. 6: 481).
Vitatott eredetű. ⊗ 1. Belső keletkezésű, onomatopoetikus eredetű. A kisgyermek első artikulált
hangjainak utánzásához. Hasonló indulatszó más nyelvekben is van (↓). – 2. Vándorszó: vö.: ném.
Mama;; fr. maman;; ol. mamma R. mama; szb.-hv. mama;; le. mama; stb.: mama. Lásd még: ; lat.
mamma: ’emlő, (anya)mell; dajka, dada; mama; nagyanya’ [< gör. µάµµα µάµµη ’anya; nagyanya; emlő,
(anya)mell’].. – A magyarba esetleg egy szláv nyelvből került. – Ide tartoznak: mami ’anyuka’ (1806), a
mama becéző alakja -i kicsinyítő képzővel; mámi ’idős hölgy, öregasszony; mama’ (1787) valószínűleg a
ném. (R., N.) mami ’ua.’ szóra megy vissza.
Nyr. 87: 358; TESz. mámi a. is

máma A: 1778 má ma (NSz. – Sándor I.: G. svédi grófné 224); 1790 máma (NSz.); nyj. mamá,
mámma (ÚMTsz.) J: ’[?]; heute’.
Összetett szó, keletkezésmódja azonban bizonytalan. ⊗ 1. A mára elavult má (eredetileg a ma
változata) + ma tagokból; tautologikus. – 2. A már ’EZ NEM KELL’ + ma szavakból; (jelzői) alárendelés.
– Az összetétel előtagja mindkét esetben nyomatékosító funkciót tölt be.
MNy. 24: 49; TESz.

mamaliga × A: 1781 Mamaliga (NSz. – M. Hírmondó 780); nyj. mamajiga (ÚMTsz.) J: ’puliszka;
Maisbrei, Polenta’.
Román jövevényszó. ⊗ Rom. mămăligă, (végartikulussal) mămălíga, N. mamaľígă ’polenta, puliszka;
erőtlen, nyápic ember, puhány’ismeretlen eredetű; de vö.: [rom. (arum.) mámă ’kása, pép, massza’]..
Megfelelői megtalálhatóak a közép- és kelet-európai nyelvekben is: ; szb.-hv. mamaljuga;; szlk.
mamaliga;; ukr. мамалыга; stb.: puliszka, kása. A szó végi a-hoz vö.: áfonya.
TESz.

mameluk ∆ A: 1613/ mamelucusokat (MNy. 66: 237); 1783 Mamaluk nemzet (NSz. – Molnár J.:
Könyvház 3: 186); 1802 Mámellukok (NSz. – Benkő F.: Magy. Georg. 4: 121); 1804 Mamelukok (NSz. –
Peretsenyi Nagy L.: Oríthia 66) J: 1. 1613/ ’a 13. sz.-tól a 16. sz. elejéig Egyiptomban uralkodó csoport
tagja | egyiptomi testőr; einer der Mameluken, die die Herrschaft in Ägypten übten | Leibwächter in
Ägypten’ (↑); 2. 1783 ’mesztic; Mestize’ (↑); 3. 1865 ’hitehagyott, renegát; Abtrünniger, Renegat’
(Babos); 4. 1874 ’a kormány elvtelen, vakon engedelmeskedő híve; blind ergebener Anhänger der
Regierung’ (NSz. – Lauka G.: Új. nov. 48).
Vándorszó. ⊗ Ném. Mameluk: ’rabszolga; keleti uralkodó testőre; hűtlenség, renegát; egy kormány
elvtelen követője’.; fr. mameluk ’az egyiptomi szultán lovasa; Napóleon lovastisztje; 〈egy eszme, személy
stb.〉 fanatikus követője’;ol. mammaluco ’török vagy egyiptomi lovaskatona; testőr; eunuch; fejbólintó
János’; R. ’muzulmán nő’; sp. mameluco ’az egyiptomi szultán lovasa; lüke, fajankó, tökfilkó’; ;szb.-hv.
mameluk ’az egyiptomi szultán lovasa; kormánypártot követő’. Lásd még: ;lat. (k.) Mameluchi
Mammaluci többes szám ’(keresztény) gyermek mint az egyiptomi szultán rabszolgája’, (h.)
Mam(m)aluchus ’ua.renegát; a kormány követője’. Forrása: ; a r a b mamlūk ’rabszolga, tkp. vki
tulajdonában lévő személy’. Latin nyelvi hatás által vált elterjedtté. – A magyarba főként a latinból és a
németből került át.
TESz.

mamlasz A: 1803 Mamlasz (NSz. – Baróti Szabó: Tóldalék 8–9); 1809 Mamlász (NSz. – Simai Kr.:
VSzót. 1: 225); 1828 mámlász (NSz. – Széchenyi: Lov. 221); 1858 mámlyászra (NSz. – Jósika M.:
Uderszki 4: 56) J: mn 1. 1803 ’ügyefogyott, mulya, bamba; tölpelhaft’ (↑); 2. 1812/ ’bohókás, bohó;
närrisch’ (NSz. – Szemere P.: Munkái 2: 219) | fn 1823 ’mulya, bamba ember; Tölpel’ # (NSz. – Schedel
F.: Haramják 28).
Szlovák jövevényszó. ⊗ Szlk. mamľas, N . mamlas: ’ostoba, semmirekellő’ [valószínűleg
onomatopoetikus].. Lásd még: ; cseh mamlas ’lüke, fajankó, tökfilkó’. – A főnévi jelentés az eredeti. – A
magyarból: ; szb.-hv. mamlaz ’ua.’
KSzlJsz. 328; TESz.

mammon ∆ A: 1416 u./² mamonnac (MünchK. 24); 1531 ma[m]mon (TelK. 249.) [csak EWUng.];
1740 mamonnájáért (NSz. – Taxonyi J.: Tükör 1: 531) J: 1. 1416 u./² ’a pénz, a gazdagság istene,
bálványa, illetőleg maga a megszemélyesített gazdagság; Mammon’ (↑); 2. 1785/ ’[?]; Geld | Schatz’
(NSz.) [csak EWUng.].
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (e.) mam(m)ona, (k.) mam(m)on:: ’gazdagság, mammon’ [< gör. µαµωνᾶς
’gazdagság, bőség; vagyon’ < arámi mämōn, mämōnä ’ua.’].. Megfelelői: ném. Mammon;; fr. Mammon;
stb.: gazdagság, mammon. A bibliafordításból vált elterjedtté.
TESz.

mámoros A: 17. Jh mámoros (Thaly: VÉ. 2: 126); 1781 mamhúrosok (NSz. – Forrai: Iustinus 289);
1793 mámarossága sz. (NSz. – M. Merkurius 655); 1793 mámurosságból sz. (NSz. – Szűts I.: Herfort és
Kl. 2: 316); 1794 mámorusság sz. (NSz. – Ciane 231); 1878 Mámoros (NSz. – Borúth E.: Nyárlev. 104)
J: 1. 17. Jh ’ittas | másnapos; betrunken | verkatert’ (↑); 2. 1794 ’jóleső bódulatban, kellemes
önfeledtségben levő; wonnetrunken’ (NSz. – Ciane 231) | | mámor A: 1794 Mamoruja [~u □] (NSz. –
Ciane 231); 1796 mámor (I. OK. 30: 255) [csak EWUng.]; nyj. mámhúr (SzegSz.) J: 1. 1794 ’jóleső
bódulat, kellemes önfeledtség; Taumel, Rausch’ (↑); 2. 1796 ’[ittasság | másnaposság]; (Be)trunkenheit |
Kater’ (↑) [csak EWUng.].
A szócsalád kiinduló eleme a mámoros: oszmán-török jövevényszó, magyar képzéssel. ⊗ Vö.: oszm.
mahmūr, R. māmur, māmır: ’ittas, mámoros, búdult, részeg’ újperzsa maḫmūr ’erősen ittas’ [< arab
maḫmūr ’részeg’].. A szó végződése: melléknévképző. – A mámor elvonás a mámorosból; a R. mamoru
változat egy mámorusság (↑) származékszóra vezethető vissza.
KSzlJsz. 688; TESz.; ÉlOsm. 264

mamusz × A: 1838 mamuszka [? z-k] sz. (MNy. 71: 121) [csak EWUng.]; 1859 mamuszait (NSz. –
Beöthy L.: Válog. művei 3: 121); nyj. mȧmuz (Nyr. 88: 453) J: 1. 1838 ’[papucs]; Pantoffel’ (↑) [csak
EWUng.]; 2. 1877/ ’téi harisnya; Winterstrumpf’ (NSz. – Jókai 32: 81); 3. 1889 ’téli csizma;
Winterstiefel’ (Nyr. 18: 48).
Bizonytalan eredetű, esetleg jelentéselkülönüléssel. ⊗ Talán a mamuz ’sarkantyú’ szóból (1651); ez az
oszm. mahmuz R. mahmus, mamus ’ua.’ újperzsa mihmāz mahmīz ’ua.’ [< arab mihmāz ’ua.’].. – A
jelentéselkülönüléshez az a körülmény vezethetett, hogy ennek a fajta papucsnak egy sarkantyúhoz
hasonló sarokrésze volt.
TESz.
 mamut A: 1678 ? mamhut abrazatunak (MNy. 80: 254) [csak EWUng.]; 1807 Mammúth (NSz. –
Kultsár: Hazai Tud. 2: 395); 1817 Mammutoknak (NSz. – Domby M.: Csokonai 2); 1845 Mamuth (NSz. –
Jósika M.: Békesi kal. 2: 47) J: 1. 1678 ? ’az elefánttal rokon, hatalmas agyarú kihalt állat; Mammut’ (↑)
[csak EWUng.], 1807 ’ua.’ (↑); 2. 1845 ’régimódi, özönvíz előtti ember, dolog; altmodischer Mensch,
vorsintflutliches Ding’ (NSz. – Jósika M.: Szív. rejt. 2: 97); 3. [főleg jelzői használatban] 1873 ’óriás;
Riese’ (NSz. – Petrovics: Geol. 258).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Mammut;; ang. mammoth; fr. mammouth;; or. мамонт; stb.: mamut. Az
oroszból terjedt el? < [jak. vagy tung. mamut ’a föld alatt élő’].. – A magyarba elsősorban a németből
került át. A 2., 3. jelentés: metafora.
TESz. mammut a. is

mancs¹ A: 1781 e./ Mants (Gáldi: Szótir. 68) J: ’fából készült golyó mint játékszer; hölzerner
Spielball’.
Jövevényszó egy nyugati vagy keleti szláv nyelvből. ⊗ Cseh míč; plb. mąc; or. мяч; ukr. мʼяч; stb.:
labda [< szláv *męk- ’összenyom, összegyúr , illetve puha, finom, gyengéd’].. – A szó belseji n arra utal,
hogy az átvétel sokkal régebbi, mint azt az adataok. – A palóc nyelvjárásban él.
KSzlJsz. 328; TESz.

mancs² A: 1837 Mancsod (NSz. – Figyelmező 2: 253) J: 1. 1837 ’bizonyos négylábúak mellső lábának
karmos ujjú része; Pfote, Tatze’ # (↑); 2. 1885 ’nagy, ügyetlen kéz; große, plumpe Hand’ (NSz. – Kabos
E.: Elzüll. 36).
Ismeretlen eredetű. ⊗ Kapcsolata a moncsol ’összenyom, szétnyom, szorít; morzsol, dörzsöl, megpuhít’
(1816) szóval nem meggyőző; onomatopoetikus ige lehet, és csak nyelvjárási szóként él északkeleten.
TESz. moncsol a. is

mandarin¹ A: 1757 Mandarinusok (MNy. 69: 366) [csak EWUng.]; 1801 Mandarin (NSz. – Benkő F.:
Georg. 2: 228) J: 1. 1757 ’[magas rangú kínai állami tisztviselő]; Mandarin’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1846
’hivatalnok, bürokrata | reakciós; Bürokrat’ (NSz. – PD. 2: 790).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Mandarin: ’magas kínai államhivatalnok’., R. mandorin ’ua.magas európai
hivatalnok’ang. mandarin ’mandarin; konzervatív politikus, bürokrata’; fr. mandarin: ’mandarin;
befolyásos ember’;port. mandarin: ’mandarin’; stb. [< A portugál nyelvi hatás által vált elterjedttémaláj
mantarī ’a fejedelem tanácsadója, miniszter’].. – A magyarba elsősorban a németből került át; a
mandarinus változat latinosítás eredménye.
TESz.

mandarin² A: 1845 mandarin narancsok (NSz. – PD. 2: 1109) J: ’egy fajta narancs; Mandarine’ #.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Mandarine;; ang. mandarine; fr. mandarine; sp. mandarina; stb.: mandarin.
Az eredetéhez vö.: mandarin¹. A spanyolból és a franciából terjedt el. A névátvitel a kínai államhivatalnok
narancsárga színű viseletének színbeli azonosságán alapulhat. – A magyarba elsősorban a németből került
át.
TESz.

mandátum A: 1510 mandatum (MargL. 6v); 1637 Mandatomba(n) (MNy. 69: 111) [csak EWUng.];
1870 mandátum (NSz. – Borssz. J. – napt 3) J: 1. 1510 ’[?]; Gebot, Befehl, Auftrag’ (↑); 2. 1559 ’[?];
(schriftlicher) Erlaß’ (MNy. 88: 510); 3. 1865 ’megbízólevél; Mandat eines Abgeordneten’ (Babos
mandatarius).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. mandatum: ’parancs, utasítás, megbízás’ [< lat. mandere ’kézbesít, kiad,
átad, átruház; megbíz, rábíz vkire vmit’].. Megfelelői: ném. Mandat;; fr. mandat; stb.: küldetés, megbízás
’〈jog, politika〉; rábízott terület’. – A szó ma csak a 3. jelentésben használatos, amely valószínűleg német
hatásra keletkezett. A 4. jelentéshez vö. a francia és német megfelelőket.
TESz.

mándli × A: 1620 Monthlit (MNy. 88: 510) [csak EWUng.]; 1630 mantli (Radv: Csal. 2: 255); 1643
muntli (NEl. mántli) [csak EWUng.]; 1708 mántli (PP.); 1760 Mantl zsákban (MNy. 60: 370); 1772
Mandlit (MNy. 60: 370); 1773 Mándlija (MNy. 60: 370); 1775 Mántedli (MNy. 9: 369) J: 1. 1620 ’[egy
fajta rövid felsőkabát | köpönyeg]; Art kurzer Überrock | Mantel’ (↑); 2. 1708 ? ’ujj nélküli könnyű (női)
köpönyeg, körgallér; ärmelloser leichter Mantel 〈für Frauen〉’ (↑), 1759–67 ’ua.’ (Hazánk: NySz.); 3. 1736
’fürdőköpeny, fürdőlepedő; Bademantel, Badetuch’ (Nyr. 43: 412); 4. 1772 ’posztózeke, ujjas | dolmány;
Wams | Dolman’ (↑).
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. Mantel R. mandel, (h. baj.-osztr.) manuttl̥ : ’ujjatlan köpönyeg,
köpeny; felső öltözék eső és hideg ellen’; stb. [< lat. mantellum ’burkolat, köpönyeg, takaró, fedél’]..
Megfelelői: szb.-hv. N. màntl; szlk. R. manteľ; stb.: kabát, köpeny. – A li végződéshez vö.: cetli, hecsedli
stb. A szó belseji d esetleg a zöngés hangkörnyezet hatására keletkezhetett a magyarban is. A mántedli
változat egy baj.-osztr. alakból származhat -erl ~ -edl kicsinyítő képzővel. A 3., 4. jelentés a magyarban
keletkezhetett.
TESz.

mandolin A: 1837 mandolinját (NSz. – Emlény 108) J: ’körte alakú pengetős hangszer; Mandoline’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Mandoline; ang. mandolin; fr. mandoline; ol. mandolino, (vel.) mandolín;
stb.: mandolin. Az olaszból terjedt el [< ol. mandola R. mandora ’pengetős hangszer, egy oktávval
mélyebb a mandolinnál’].. – A magyarba főként az olaszból került.
TESz.

mandula A: 1328 Mondula hn. (Csánki 2: 51); 1389 Mondola hn. (Csánki 2: 51); 1395 k. mondola fa
(BesztSzj. 855); 1490 k. mandola (NagyvGl. 22.); 16. sz. mondula (StUnBB. 1958. 1: 164); 1794
mandulákon (NSz. – Domby S.: Orv. Tan. 54); nyj. mandulla (Nyatl. 99.) J: 1. 1328 ’kora tavasszal
virágzó, az őszibarackkal rokon gyümölcsfa; Mandelbaum’ # (↑); 2. 1328 ’kora tavasszal virágzó, az
őszibarackkal rokon gyümölcsfa termése; Mandel 〈Frucht〉’ # (↑); 3. 1690 ’mandula alakú, kötőszövetből
álló szerv; Tonsille’ # (Pápai Páriz Ferenc: NySz.).
Olasz (é.) jövevényszó. ⊗ Ol. (vel.) màndola: ’mandula 〈gyümölcs〉’., (tr.) màndula ’ua.’, (R., N.)
mandolo ’mandulafa’, – ol. mandorla ’mandula 〈gyümölcs〉’ , mandorlo ’mandulafa’ [ lat. (kés.)
amandola amandula: ’ua.’ [< gör. άµυγδάλη ’ua.’)].. Megfelelői: ném. Mandel;; szlk. mandľa; stb.:
mandula ’〈gyümölcs, szerv〉’. – A 3. jelentés átvétel a ; lat. (tud.) amygdalae ’mandulák szóból.’
TESz.; GPann. 1: 10

mandzsetta ∆ A: 1704 mancset (Tóth: MDivatsz. 29); 1742 Manschettakkal (MNy. 60: 370); 1774
Mangyzsétás sz. (MNy. 60: 370); 1785 mántsétája (MNy. 65: 343); 1788 manzsétája (MNy. 65: 343);
1799 mandsét (D. Éltes: FrSz. 72); 1877 mancsett (NSz. – II. Kákay A.: Fény és árnyképek 37); 1927
mandzsetta (Fekete: Zárh. 23) J: ’kézelő; Manschette’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Manschette R . manchette: ’(kemény) hajtóka’ [< fr. manchette
’ua.ujjacska’; végül a ; lat. manus ’kéz’ szóra megy vissza].. Megfelelői: ; szln. manšeta; cseh manžeta;
stb.: mandzsetta, kézelő. – A szó belseji cs-s szó átvétel lehet. A cs > dzs zöngésedéshez vö.: lándzsa; lásd
még: findzsa. A szóvégi a-hoz vö.: cérna, ciha stb.
TESz.

mandzsu A: 1798 mandsuk (IrNyDolg. 98); 1808 Mantsu-Tatároknak (NSz. – Kultsár: Hazai Tud. 1:
154) J: fn 1798 ’mandzsu ember; Mandschu’ (↑) | mn 1808 ’a mandzsukkal kapcsolatos, rájuk vonatkozó;
mandschurisch’ (↑).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Mandschu;; ang. Manchu;; fr. Mandchou; stb.: mandzsu. Forrása: ; mandzsu
manchu〈törzsnév〉, tkp. ’világos, tiszta’. – A magyarba elsősorban a németből került át. A magyar dzs-s
ejtés a német írásformát követi.
TESz.

mangalica A: 1791 mangaritzákat (Ethn. 50: 13); 1792 mangalitza (Ethn. 50: 13–4); 1797 mongolicza
(Gaál: MÁllM. 317); 1809–11 Mongulitza (uo.); nyj. mangalic (ÚMTsz.) J: ’egy fajta zsírsertés; Art
Fettschwein’.
Szerb-horvát jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. mangulica mangulac: ’egy fajta zsírsertés’ [ismeretlen eredetű]..
– A mangalic változat keletkezéséhez vö.: kolbász, lapát stb.
KSzlJsz. 328; TESz.
 mangold A: 1621 Mangolt (MA.); 1708 Mángoltt (PP.); 1763 Mángold (NSz. – Adámi: Wb. 53); 1966
mangold (MNövSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1621 ’laboda | spenót; Melde | Spinat’ (↑); 2. 1774 ’fehérrépa,
salátarépa; Mangold (Beta vulgaris convarietas vulgaris)’ (NSz. – Szilágyi Sám.: Gazdaság 181).
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. Mangold, (R., N.) mangolt: ’egy fajta takarmányrépa’, R. ’egy
fajta zöldség’ [tisztázatlan eredetű].. Megfelelői: cseh mangold;; szlk. mangold: ’mangold, leveles répa’.
– A szó a bajor-osztrák közvetítésével kerülhetett a magyarba. – Növénytani műszó.
TESz.

mángorol × A [1]: 1661 mongorlatlan sz. (Nyr. 72: 254); 1666 mangorlora sz. (Czeglédi István:
NySz.); 1678 mángorlott sz. (NEl.) [csak EWUng.]; 1679 mángorolatlan sz. (Nyr. 42: 363); 1683
Mangollott sz. (NEl.) [csak EWUng.]; 1685 mangeroltatásnak sz. (uo.) [csak EWUng.]; 1688
mangolatlan sz. (Radv: Csal. 2: 379); 1711 Mangurlo sz. (MNy. 38: 209); 1774 mungarolni sz. (NSz. –
Lenvetés 67) J: 1. 1661 ’vásznat egy fajta eszközzel kisimít; glätten, mangeln 〈Leinwand, Wäsche〉’ (↑);
2. 1688 ’kallóz, ványol; walken’ (MNy. 3: 35); 3. 1836 ’hengerel 〈földet〉; (Ackerfeld) mit Walze
bearbeiten’ (MNy. 38: 209); 4. [] 1874 ’megver; durchprügeln’ (Nyr. 3: 282).
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. mangeln, (f.-ném.) mangen (T.) mąngɛrn, (baj.-osztr.) många:
’nyomással (és gőzzel) kisimít, kivasal’ [< ném. Mangel ’simítóhenger’].. Megfelelői: ; szln. mangati;;
cseh mandlovati; stb.: mángorol. – A szó főként bajor-osztrák közvetítéssel került a magyarba. A mángol
változat esetleg elvonással keletkezett olyan alakokból, mint a mángorlok ~ mángollok egyes szám 1.
személyben, amely rl > ll hasonulással jött létre. A 2–4. jelentés: metafora az 1. jelentés alapján, a
magyarban keletkezett.
TESz.

mánia A: 1791 mániába (NSz. – Pétzeli: Ekkl. hist. 5: 376) J: 1. 1791 ’dühöngés | egy fajta
elmebetegség; Raserei | Art Geisteskrankheit’ (↑); 2. 1811/ ’rögeszme | hóbort; fixe Idee | Rappel’ (NSz. –
Kazinczy: Lev. 8: 525) Sz: ~´s 1933/ mániás (NSz. – Kosztolányi: Kortársak 121) || mániákus A: 1800/
Maniacusoknak (I. OK. 30: 256) [csak EWUng.]; 1860 mániakusz (NSz. – Szigeti Album 271); 1888
maniákusa (NSz.) [csak EWUng.]; 1910 mániákus (uo.) [csak EWUng.] J: 1. 1800/ ’[mániában szenvedő
| dühöngő]; an Manie leidend | tobsüchtig’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1848 ’hóbortos; rappelig, grillenhaft’
(NSz. – Életk. 1: 27).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. mania: ’őrjöngés, dühöngés’, (tud.) ’egy fajta elmebetegség; megrögzült
eszme, idea’ [< gör. µανία ’őrjöngés; őrültség, őrület’]. | lat. (k., h.) maniacus ’rögeszmében szenvedő;
dühöngő, őrjöngő, eszeveszett’. Megfelelői: ; ang. mania maniac;; fr. manie maniaque; stb.: rögeszme,
mánia, ’mániás, tébolyodott, megszállott’. – A mániákus szóvégi s-éhez vö.: ámbitus stb.
TESz.

manikűr A: 1904 manicure [es. nem m.] (Radó: IdSz.¹); 1910 mȧnikűr (KIdSz.) [csak EWUng.]; 1911
manikür (NSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1904 ? ’kézápolással foglalkozó személy; Handpflegerin’ (↑), 1910
’ua.’ (↑); 2. 1917 ’kézápolás; Handpflege’ (Horovitz: IdSz.²).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Maniküre: ’kézápolás; manikűrös(nő)’.; ang. manicure ’ua.’;fr. manicure
’manikűrös’; stb. A franciából terjedt eltudatos szóalkotás a [lat. manus ’kéz’ + cura ’ápolás,
gondozás’alapján, valószínűleg a ; fr. pedicure ’pedikűr, lábápolás’ mintájára].. – A magyarba a franciából
és a németből került.
TESz.

manipuláció A: 1788 manipulatiót (Honism. 11/6: 28); 1792 manipulátziót (NSz. – M. Hírmondó 2:
207) J: 1. 1788 ? ’[mesterkedés]; Machenschaften’ (↑) [csak EWUng.], 1792 ’ua.’ (↑); 2. 1788 ?
’[(ügy)kezelés]; Geschäftsverwaltung’ (↑) [csak EWUng.], 1816 ’ua.’ (NSz. – Palóczy L.: Helys. bírái 3)
| | manipulál A: 1833 manipuláltatnék sz. (NSz. – Széchenyi: Stad. 218) J: 1. 1833 ’igazgat, kezel;
verwalten’ (↑); 2. 1841 ’mesterkedik; Ränke schmieden’ (NSz. – Kovács Pál: Munk. 1: 87).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (k.) manipulatio: ’alkalmazás, használat, kezelés’ | ;lat. (k.) manipulare:
’kézenfogva vezet’, (h.) ’kezel’ [< lat. manipulus ’egy marék’].. Megfelelői: ném. Manipulation
manipulieren;; fr. manipulation manipuler; stb.: kezelés, használat; ’ármánykodás, mesterkedés, kezel,
manipulál, befolyásol; ármánykodik, mesterkedik’. – Néhány jelentés német hatást mutat.
TESz.
 mankó A: 1216/ ? Moncau szn. (VárReg. 237.) [csak EWUng.]; 1455 Manko szn. (OklSz.); 1527
mankoot (ÉrdyK. 633); 1739 bankó (Nyr. 95: 229); nyj. monko (ÚMTsz.) J: 1. 1216/ ? ’botszerű,
támaszul használt eszköz; Krücke’ # (↑) [csak EWUng.], 1527 ’ua.’ (↑); 2. 1839 ’kasza fogantyúja; Griff
der Sense’ (MTsz.); 3. 1848 ’támasz, segítség; Stütze, Hilfe 〈abstr〉’ (NSz. – Kossuth Hirlapja 310).
Olasz (é.) jövevényszó. ⊗ Ol. (fir.) mā́ niko: ’fogantyú, markolat, a csörlő hajtókarja’., (mant.) manicòt
’karmantyú’, (per.) mānico ’a kasza nyele’, – ol. R. manico ’különféle dolgok, szerszámok általában fából
készült nyele’ lat. (k.) manicus ’nyél, fogás, markolat’ [< lat. manus ’kéz’].. – A szó belseji i kieséséhez
vö.: málna, pálca stb. A magyarba metonimikus jelentésváltozással került ’(fa)mankó (fogantyúval)’. –
Nem tartozik ide: mankó ’pénztári hiány’ (1858/), ez nemzetközi szó; vö.: ném. Manko;; ol. manco;; le.
manko; stb.:
TESz. mankó1,2 a. is; NytÉrt. 88: 89

manna A: 1372 u./ mennaual (JókK. 112); 1500 k. manna (TemGl. 71) [csak EWUng.]; 1527
meennawal (ÉrdyK. 632) [csak EWUng.]; 1529–41 minna (RMNy. 2/2: 47); 1560 ménáiát [?U] (Heltai
Gáspár: NySz.) J: 1. 1372 u./ ’〈a Biblia szerint〉 csodálatos módon az égből hullott eledel; Himmelsbrot’
(↑); 2. 1500 k. ’[harmatkása]; Mannagras’ (↑) [csak EWUng.]; 3. 1560 ’némely növény ehető édes
váladéka | egy fajta hashajtó; zuckerhaltige, eßbare Ausscheidung gewisser Pflanzen | Art Purgativ’
(Magyay-Kossa: OrvEml. 2: 254).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (e.) manna: ’manna, mennyei eledel’., (h.) ’harmatkása’ [< gör. µάννα µάν
’manna, mennyei eledel’ < arámi mannā ’ua.’ < ; héber mān ’ua.’].. Megfelelői: ném. Manna ’ua.’; ; fr.
manne ’ua.mannacukor’; stb. A bibliafordításból vált elterjedtté.
TESz.

manó A: 1679 ? manóságnak sz. (KecskTört. 2: 500); 1777 mono (NSz. – Bessenyei Gy.: Társasága
88); 1780 k./ manó (NSz. – Bessenyei: Lais 97) J: 1. 1679 ? ’törpeszerű képzeletbeli lény; Kobold,
Wicht’ (↑), 1777 ’ua.’ (↑); 2. [buzgó ~, ájtatos ~] 1799 ’[egy fajta sáska]; Gottesanbeterin
〈Fangheuschrecke〉’ (Ősv. 263).
Valószínűleg szóhasadás eredménye. ⊗ A monoh szóból. A manó 1. jelentése feltehetőleg az ’rejtett
erdei remetelakban élő magányos ember’ jelentésen alapulhat. A jelentéshez vö.: ném. Mönch ’valamely
szerzetesrendhez tartozó’, R. ’kísértet’; ;lat. monachus marinus ’tengeri manó’; stb. A 2. jelentés:
metafora a szöcske jellegzetes lábainak tartása alapján. – A magyarázat nehézsége, hogy a monoh már a
középkorban kihalt. – Az értelmezés, hogy a manó szó a mondból egy -ó (folyamatos) melléknévi
igenévképzővel keletkezett, téves.
MNy. 35: 259, 43: 53; TESz.; Ősv. 256

manőver A: 1790 Manö́ vert (NSz. – Gvadányi: Tör. háb. 77); 1882 manéberen (NSz. – Bol. Ist. napt.
95) J: 1. 1790 ’tervszerű csapatmozdulat | hadgyakorlat; plangerechte Truppenbewegung | Feldübung’
(↑); 2. 1793 ’fortély, mesterkedés; Kniff, Kunstgriff’ (NSz. – Gvadányi: Rontó Pál 537); 3. 1883
’járműnek (hajónak, autónak stb.) kedvező helyzetet, helyes irányt kereső mozdulatai; Wendung eines
Fahrzeugs’ (MagyLex. 12: 65).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Manöver: ’gyakorlat; a hajó fordulása; mesterfogás’ [< fr. manæuvre
’teljesítés; gyakorlat’; stb.; ez a ; lat. manus ’kéz’ és opera ’tevékenység, cselekvés’ szóra megy vissza]..
Megfelelői: ang. manoeuvre;; cseh manévr; stb.: csapatmozdulat. – Manapság leginkább a 3. jelentés
ismert.
ÉFrSz. 73; TESz.

manusz A: 1900 Manusz (KJassz.) [csak EWUng.] J: 1. 1900 ’valamely bűncselekmény áldozata;
Opfer eines Verbrechens’ (↑); 2. 1900 ’[illető, ipse 〈férfiról〉 | bácsi]; (bejahrter) Mann’ (Jebő – Vető).
Cigány jövevényszó. ⊗ Cig. manuš: ’cigány; férfi, ember’indoeurópai eredetű; vö.: [óind. manuṣya
’férfi, ember’ném. Mann ’makk’; stb.].. – A manusz szó téves latinosítás lehet. Az 1. jelentés
jelentésszűküléssel keletkezett a 2. jelentésből.
TESz.

manzárd A: 1793 Manzsárdnak-is (NSz. – Látzai: Tan. könyv 124); 1850 mansardlakába (NSz. –
Röpivek 292); 1865 mánszárd (Babos); 1936 Manzárd (HIdSz.) [csak EWUng.] J: ’megtört tető |
padlástér szobákkal; ausgebauter Dachstuhl | Zimmer darin’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Mansarde;; ang. mansard;; fr. mansarde; stb.: manzárdszoba, tetőtéri szoba.
A franciában keletkezett [< fr. comble à la mansarde ’Mansard-féle tetőszerkezet’, az építész F. Mansart
(1598–1666) után].. – A magyarba a németből vagy a franciából került.
TESz.

mappa A: 1603 mappa keʃʒkenö (MNy. 88: 510); 1637 mapát (MNy. 84: 250) [csak EWUng.] J: 1.
1603 ’[?]; Tischtuch’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1637 ’[térkép]; Landkarte’ (↑) [csak EWUng.]; 3. 1712
’[irattartó]; Akten-, Schreibmappe’ (MNy. 79: 127).
Latin jövevényszó, valószínűleg német közvetítéssel is. ⊗ Lat. mappa: ’egy darab szövet, anyag;
abrosz’., (k.) mappa (mundi) ’világatlasz, tkp. a világ terítője’, (h.) mappa (geographica) ’térkép’; – lásd
még: ném. Mappe ’atlasz, (nagy) térkép; aktatáska, dosszié’, R. mappa ’térkép’. A latinban a ;héber
(talm.) mᵉnafā ’legyező, pálmalevél; ívelt anyag’. Megfelelői: fr. R. mappe ’térkép; abrosz’; ol. mappa
’térkép’; stb.
TESz.

mar¹ A: 1138/ Morau sz. szn. (MNy. 32: 132) [csak EWUng.]; 1372 u./ megmaruala (JókK. 146) J: 1.
1372 u./ ’széttép | fölfal; zerreißen | auffressen’ (↑); 2. 1416 u./ ’〈rendszerint foggal, körömmel〉 fölsért,
megsebez, szaggat; beißen, reißen, verletzen’ # (BécsiK. 199); 3. 1416 u./² ’morzsol | dörzsöl; zerkrümeln
| reiben’ (MünchK. 119); 4. 1585 ’civakodással, szidalmazással, rágalmakkal stb. ártani igyekszik
valakinek; mit Schimpf und Verleumdungen bekämpfen, mit jmdm in ewigem Zank liegen’ (Cal. 611); 5.
1817 ’〈vegyi anyag〉 csípő, roncsoló hatást fejt ki; ätzen’ # (NSz. – Szájas Péter 88); 6. 1953 ’〈fa- és
fémiparban〉 forgácsoló szerkezettel megmunkál; fräsen’ (Országh: MAngSz.) Sz: ~ó 1138/ szn. (↑) [csak
EWUng.]; 1853 ’ragadozó madár; Raubvogel’ (MNy. 13: 177); 1953 ’marógép, a marógép forgácsoló
alkatrésze; Fräse’ (Országh: MAngSz.) | ~ás 1416 u./¹ megmaraʃod (BécsiK. 199) | ~dos 1495 e.
mardoʃaʃa sz. (GuaryK. 2) | ~akodik 1621 Marakodni sz. (MA.) | ~ós 1867 marós mn (CzF.); 1959
’marógépen dolgozó munkás; Fräser’ (NSz. – Népszava márc. 29.: 9).
Valószínűleg örökség az uráli korból. ⊗ Vog. (AK.) mor-: ’tör, eltör, összetör 〈tárgyatlan〉’.; osztj. (V.)
mɔri̮ - ’elreped, elhasad, kettétörik, széttörik’;finn muru ’darabka, törmelék’, murta- ’(össze)tör’; ? lp. (N.)
mǫrre ’morzsa; falat, harapás 〈pl. kenyér〉’, moarrâ- ’darabokra tör’; – szam. jur. mardā- ’kettétör, széttör
〈tárgyas〉’; szam. szelk. morru ’darab, falat’, morna- ’széttör, összetör’; szam. kam. bǝ̑rujdābə-
’(össze)tör, szétfeszít’; stb. [uráli *murɜ (valószínűleg mura) ’darab, morzsa; széttördel, szétmorzsol,
széttör, összetör’; feltehetőleg hangutánzó-hangfestő]. Megfelelői: ; óind mor̥ ṇāti ’összezúz, szétnyom,
széttör’; ; lat. molere ’őröl; szétdörzsöl, szétmorzsol, darabol’. A magyarban az igenévszó igei értékű
tagja él tovább, ahol az uráli alapjelentés ’foggal, körömmel szétszaggat jelentésárnyalata a beleharap
vmibe, megrág vmit’ jelentésből keletkezett. Az eredeti jelentés is megőrződötttöremora. Az első
személynévi adat mind a négy korábbi jelentésre vonatkozhat.
FUF. 2: 166; MNy. 52: 297; Vir. 1967.: 209; TESz.; MSzFE. mar² a. is; MSFOu. 151: 287

mar² A: 1570–80 k. marját (MNy. 64: 95); 1838 Marj (Tzs.); 1838 Morj (Tsz.) J: ’a két első lapocka
közé 〈lónál, szarvasmarhánál〉; Widerrist’.
Bizonytalan eredetű, esetleg örökség az uráli korból. ⊗ Vö.: ? zürj. (Sz.) more̮ s ’mellkas’; ? votj. (G.)
mures ’kebel, mell’; ? lp. R. mairre ’begy 〈madáré〉’; – szam. jur. marć ’hónalj, váll’; karag. marahada
’váll’; stb. [uráli *mᴕrɜ ’domború, kimagasló vmi 〈testrész〉’].. A magyarázatként feltételezett uráli
alapjelentésből az egymáshoz érő testrészek mint a mell, begy, hát, váll a rokon nyelvekben ugyanúgy
jöhettek létre; a jelentéséhez vö.: ágyék. – A marj ~ morj változathoz vö.: fürj, nyár¹ stb. Általában -ja
birtokos személyraggal fordul elő.
MNy. 4: 75; TESz.; MSzFE. mar¹ a. is

már A: 1372 u./ ÿmmar (JókK. 29) [csak EWUng.]; 1495 e. imma (GuaryK. 65); 1618 má (Molnár
Albert: NySz.); 1834 Mág (Kassai 3: 324); 1863 mán (MTsz.); nyj. márt (ÚMTsz.) J: 1. 1372 u./ ’[hát,
ugyan]; also, denn’ (↑); 2. 1476 k. ’többé 〈nem, nincs〉; mehr 〈nicht〉’ # (SzabV.); 3. 1585 ’máris; schon,
bereits’ # (Cal. 497); 4. [már ... már] 1635 ’most ... most; mal ... mal’ (Madarász Márton: NySz.).
Belső keletkezésű, keletkezésmódja azonban bizonytalan. ⊗ A szótő a más tövével lehet azonos. A
szóvégi -r jellege és funkciója tisztázatlan. A szóvégi g, t nyomatékosító elemek lehetnek. – Ide tartozik:
már-már összetétel ’kis híján’ (1635 (NySz.), a szó megkettőzésével. – Ide tartozik még a csupán
összetételben előforduló máron ’már’ (1372 u./ÿmaran (JókK. 17); 1591immáron). Ez az immárim-
szóból keletkezett, valószínűleg -n módhatározóraggal.
MNy. 58: 483; TESz.

marad ige A: 1138/ Maradec sz. (MNy. 32: 131); 1211 Morodec sz. szn. (OklSz.); A13. Jh/
maradhaʃʃun sz. (KT.) [csak EWUng.] J: 1. 1138/ ? ’hátramarad valaki (holta) után; hinterbleiben’ # (↑),
1372 u./ ’ua.’ (JókK. 156); 2. A13. Jh/ ’állapotában, tulajdonságában nem változik; verbleiben’ # (↑); 3.
M13. Jh/ ’létezése nem szűnik meg, megőrződik; sich erhalten’ # (↑); 4. 1372 u./ ’időzik, tartózkodik;
verweilen’ # (JókK. 13); 5. 1416 u./² ’valamilyen állapotba, helyzetbe kerül; in einem Zustand bleiben’ #
(MünchK. 108); 6. 1626 e. ’[valakire rámarad]; jmdm (als Erbe) zufallen’ # (MNy. 43: 158); 7. 1519 k.
’büntetést szenved, lakol; büßen’ (DebrK. 331); 8. 1591 ’〈matematikában〉 kivonás eredénye lesz,
visszamarad; bleiben 〈Math〉’ (Keresztesi: Mat. 168) Sz: ~ék 1138/ szn. (↑); 1372 u./ maradec ’utód;
Nachkomme’ (JókK. 156); 1416 u./² ’(étel)maradvány; Überbleibsel’ (MünchK. 41) | ~ás 1493 k. meg
maradaʃth (FestK. 159) | ~vány 1562 maraduanyrol (MNy. 11: 130) | ~i 1843 Marady szn. (MNy. 51:
228) | | marad fn † A: 1470 maradÿara (SermDom. 2: 760) J: ’utód; Nachkomme’ | | maraszt A: 1519
maraʒtangẏa (JordK. 87) J: 1. 1519 ’halaszt; verschieben’ (↑); 2. 1527 ’marasztal | visszatart, tartóztat;
zurückhalten | zu bleiben nötigen’ (ÉrdyK. 653); 3. 1550 ’büntet, elítél; verurteilen 〈im Zivilprozeß〉’
(RMNy. 2/2: 73); 4. 1552 ’nyugtat; beruhigen’ (Heltai: Dial. H7a) Sz: ~al 1604 Maraßtalom (MA.).
Bizonytalan eredetű, esetleg ősi örökség; talán uráli kori tőből magyar képzéssel. ⊗ A tőhöz vö.: szam.
jur. maŕe- ’visszatart, megtart’, ? maru ’kapzsi, mohó, fukar, fösvény, zsugori’; szam. tvg. mâraɁá-
’megerősít’; ? szam. kam. måri ’fukar, fösvény, zsugor, irigy, mohó, kapzsi’ [uráli *mᴕrɜ- ’visszatart’].. A
magyarázat gyengéje az, hogy megfelelője csak a nagyon távoli rokon nyelvekben található meg. A
magyarázat az által is bizonytalan, hogy a kikövetkeztetett alapjelentés – mint a magyarázat feltételezése
– a magyarban nem kimutatható. Az igék végződése: -d gyakorító képző, illetve -szt műveltető igeképző;
vö.: akad: akaszt. A maradnévszó-d deverbális névszóképzővel keletkezhetett. A marad 7. jelentése,
illetve a maraszt 3. jelentése valószínűleg különböző szószerkezetek, mint a büntetésben marad ’vezekel,
lakol, tkp. büntetésben marad’, büntetésben maraszt ’elítél, tkp. büntetésben hagy’hatására keletkezett. A
maradi származékszó esetleg egy kitalált szn.-ből vált köznévvé, és az ún. beszélő nevek közé tartözik.
NyK. 71: 101; TESz.; MSzFE.

maráz ∆ A: 1211 ? Moraz szn. (OklSz.); 1212/ ? Maraz hn. (SzSzHn. 53.) [csak EWUng.]; 1519
maraʒ (JordK. 45); 1805 maráz (NSz. – Verseghy F.: Tiszta Magy. 143) J: ’dér; gefrorener Tau, Reif’.
Jövevényszó egy délszláv nyelvből vagy a szlovákból. ⊗ Szb.-hv. mraz: ’fagy; dér; hidegség,
hűvösség’;szln. mraz: ’hidegség, hűvösség; fagy’, N. ’dér’; ;szlk. mráz: ’ua.fagy’indoeurópai eredetű;
vö.: [ném. (ófn.) murg-fari ’lehulló, lepotyogó; törékeny, morzsalékony’albán marϑ ’fagy’].. Megfelelői
más szláv nyelvekben is megtalálhatók. – A korábbi tulajdonnevek ugyanarra az etimonra mennek vissza,
azonban szláv névadáson is alapulhatnak, így ezek az adatok a marázzal szótörténetileg nem feltétlenül
függnek össze.
Nyr. 32: 529; KSzlJsz. 329; TESz.

marázsa × A: 1728 Marossaval (MNy. 58: 106); 1788 Marázsákat (NSz. – Dugonics: Etelka 1: 161);
nyj. brázsa, merezse, mrázsa (ÚMTsz.) J: 1. 1728 ’egy fajta halászháló; Art Fischernetz’ (↑); 2. 1903 ’egy
fajta varsa; Art Fischreuse’ (NéprÉrt. 4: 224).
Szláv jövevényszó, esetleg román közvetítéssel is. ⊗ Szb.-hv. mreža; szlk. mreža; ukr. марежа; stb.:
háló; – lásd még: ; rom. mreajă, (végartikulussal) mreaja, mreaje, N. meréjă, îmbreájă, umbreájă
’halászháló; varsa’. A szlávban indoeurópai eredetű; vö.: gör. βϱόχος ’hurok, szem’;ír braig ’lánc’; stb. –
A nyelvterület nyugati és délnyugati részein valószínűleg a szerb-horvát volt az átadó nyelv, keleten és
délkeleten ezzel szemben a román. A marázsa alak hangrendi kiegyenlítődéssel és a szó eleji
mássalhangzótorlódás feloldásával keletkezett. A marossa változat a Maros folyó nevének kölcsönzéséből
( [1200 k.].: An. 44) keletkezhetett. A merezse és feltehetőleg a brázsa változat is a románból jöttek létre.
Nyr. 31: 102; KSzlJsz. 884; TESz.

matrikula ∆ A: 1655 matrikula (ÚI. 1981/8: 100) [csak EWUng.]; 1790 Mátrikulát (NSz. – Pétzeli:
Élzir 226) J: ’anyakönyv; Matrikel’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. matricula: ’anyakönyv, matrikula’ [< lat. matrix ’anya, anyaállat, anyaméh,
méhkirálynő; anyakönyv, törzskönyv’].. Megfelelői: ném. Matrikel;; f r. matricule; stb.: anyakönyv,
törzskönyv.
TESz.

matróna ∆ A: 1621/ matronák (MNy. 79: 245) [csak EWUng.]; 1787 mátronának (Mátyus I.: Ó és új
Diaet. 3: 418); 1793 Mátróna (NSz. – Kazinczy: Diogènesz 17); 1805/ matróna (NSz. – Verseghy:
Kisebb költ. 144) J: ’tisztes, idősebb nő; Matrone’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. matrona: ’tiszteletreméltó nő; tiszteletreméltó római nő’ [< lat. mater
’anya’].. Megfelelői: ném. Matrone ’idős, tiszteletreméltó nő’; ; ang. matron ’ua.felügyelőnő, főnővér’;
stb.
TESz.

matróz A: 1763 Matroʃz (IrNyDolg. 80); 1789 Matróz (NSz. – Kazinczy: Bácsmegyey 260); 1793
Mátrózok (NSz. – M. Hírmondó 1: 676); 1794 Mátrótz (NSz. – Berta Gy.: XIV. Lajos 151) J:
’hajóslegény; Matrose’ #.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Matrose: ’tengerész’ [< holl. matroos ’ua.’].. Megfelelői: svéd. matros;
or. матрос; stb.:
IrNyDolg. 79; TESz.

matt¹ A: 1833 Mattra (NSz. – Szentpéteri J.: Ezüst.) J: 1. 1833 ’tompa 〈szín〉 | fénytelen, homályos
〈felület〉; wenig leuchtend 〈Farbe〉 | glanzlos 〈Oberfläche〉’ (↑); 2. 1865 ’bágyadt, erőtlen; kraftlos, matt’
(Babos).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. matt: ’tompa, életlen, nem fénylő, fénytelen, matt; kimerült’; stb.? < [lat.
mattus ’nedves; kedvetlen; részeg’].. Megfelelői: ang. mat;; fr. mat; stb.: tompa, fény nélküli.
TESz. matt² a. is

matt² A: 1843 matt (NSz. – Nagy Ig.: Fiesko 321); 1860 mat-ot (Rozsnyai 51: Földi!!!) J: ’〈a
sakkjátékban:〉 a játszma végét jelentő állás, melyben a megtámadott királynak már nincs több lépése;
Matt 〈im Schachspiel〉’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Matt;; ang. mate;; f r. mat; s p . mate; stb.: matt. A spanyolból terjedt
elelkülönülés a [sp. szószerkezetből jaque y mate ’a király halott’ < arab (eš-) šāh māt ’ua.’].. – A
magyarba elsősorban a németből került át. De az is lehetséges, hogy a ; m . matt2 önállósodással
keletkezett a sakk-mattból.
TESz. matt¹ a. is

matula † A: 1568 matula (Melius Péter: NySz.) J: ’éjjeliedény; Nachttopf’.

Latin jövevényszó. ⊗ Lat. matula: ’mosogató; éjjeli edény, bili’ [tisztázatlan eredetű].. Megfelelői: ang.
matula;ol. R. matula: ’éjjeli edény, bili’.
TESz.

matuzsálem A: 1787 Mathusálemi sz. (NSz.); 1839 mathuzálemi sz. (uo.); 1844/ Matuzsáleméletem
(PetSz.); 1891 Matuzálem (NSz.) J: ’[?]; sehr alter Mann’ Sz: ~i 1787 (↑).
Köznévvé vált tulajdonnév. ⊗ – A Matuzsálem szn.-ből (1590Mathuʃelah: KárBibl. 1: 5r) lat. (e.)
Mathusala szn., Mathusalam tárgyeset szn. [< héber Metuséláh szn. 〈egy pátriárka neve a Bibliában, aki
969 évig élt〉].. Megfelelői: ném. Methusalem ’nagyon idős férfi, aggastyán’fr. vieux comme Mathusalem
’idős mint a Matuzsálem’; stb. – A hangzóközi zs-hez vö.: bazsalikom.

mátyás † A: 1786 Mátyás (NSz. – Faludi: Költ. M. 1: 24) J: ’[?]; Häher’.

Onomatopoetikus eredetű. ⊗ A madár hangját utánzó hangsor. A hangalak a m. Mátyás ’EZ NEM
KELL’ szn. hatására jöhetett létre. A szó később többnyire a tautologikus összetételben mátyásmadár
’szajkó’ (1860/) fordult elő.
MSzav. 118; TESz. mátyásmadár a. is; KMad. 326

matyó A: 1809 Matyó (NSz. – Simai Kr.: VSzót. 1: 107); 1848 matyók □ (NSz. – Pecsovics 7); nyj.
motyó (MTsz.) J: mn 1. 1809 ’gyá,oltalan, alkalmatlan; unbeholfen, untauglich’ (↑); 2. 1853/ ’[?]; zu
einer ung ethnographischen Gruppe gehörig’ (NSz.) | fn 1. 1810 k. ? ’Mezőkövesden és környékén élő
néprajzi csoport tagja; Angehöriger einer ung ethnographischen Gruppe’ (NSz. – Farkas A.: Lói tan. 102),
1834 ’ua.’ (Kassai 3: 333); 2. 1887 ’idegen, más vidéki ember; Person aus einer anderen Gegend,
Fremdling’ (Nyr. 16: 383).
Bizonytalan eredetű, esetleg egy fiktív tő egy származékának szófajváltásával keletkezett. ⊗
Főnevesült befejezett melléknévi igenév lehet -ó képzővel a motyog szócsalád tövéből. A megnevezés
alapja az lehetett, hogy az ügyetlen, ostoba, járatlan ember motyog, érthetetlenül beszélbarbár, néma stb.
A szó mára leginkább a melléknévi 2. és a főnévi 1. jelentésében ismert. – Összefüggése a m. Matyó szn.-
vel (a Mátyás szn. becéző alakja) alig valószínű.
NéNy. 1: 137; TESz.

mauzóleum A: 1604 Mauʃoléumnac (MA. Mauʃoléum); 1793 Mauʃoleuma (NSz.) [csak EWUng.];
1 7 9 6 mauzóleum (I. OK. 30: 258) [csak EWUng.] J: ’nagyobb szabású épület mint síremlék;
Mausoleum’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. Mausoleum〈Mauszólosz király síremlékének neve Halikarnasszoszban〉;
díszes síremlék belső helyiséggel gör. Μαυσωλεῖον ’Mauszóloosz kirány síremléke; a világ hét
csodájának egyike’ [< gör. Μαύσωλος szn.].. Megfelelői: ; ném. Mausoleum;; fr. mausolée; stb.: síremlék,
mauzóleum. – A z-s alakhoz vö.: bazilika.
TESz.

maximum A: 1830 maximumának (NSz. – Szalay L.: Észr. Múz. 29) J: fn 1830 ’valamiből a legtöbb;
Maximum’ (↑) | hsz 1900 ’legfeljebb; höchstens’ (Tolnai: Magy. szót. Maximalis) || maximális A: 1883
Maximalis (MagyLex. 12: 165); 1887/ maximális (NSz. – Munkásmozg. tört. 1: 544) J: ’a lehető vagy
elérhető legnagyobb, legtöbb; maximal’ || maximál A: 1915 maximálják (NSz. – Bp. Hirlap aug. 12.: 14)
J: ’valaminek a legfelső határát, mértékét meghatározza; maximieren’ | | maximalista A: 1919
maximálisták (Nyr. 48: 96); 1926 Maximalisták (HIdSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1919 ’bolsevik;
Bolschewik’ (↑); 2. 1936/ ’olyan személy, aki túlságosan nagy igényekkel lép fel; Maximalist’ (NSz. –
Babits: Irás 364).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Maximum;; ang. maximum;; fr. maximum; stb.: maximum; – lásd még: ; lat.
maximum: ’legnagyobb, a legnagyobb vmi 〈időben és térben〉; legtöbb’; stb. [< lat. magnus ’nagy’]. |
ném. maximal;; ang. maximal;; fr. maximal; stb.: maximális, legnagyobb fokú | ; ném. maximieren;; ang.
maximize;; f r. maximer; stb.: maximál | ; ném. Maximalist;; ang. maximalist;; f r. maximaliste; stb.:
maximalista. – A magyarba a latinből (maximum), illetve németből és franciából, részben latinosított
végződéssel került. A maximum határozói jelentése a magyarban a maximum lehet … ’legfeljebb ... lehet’
szószerkezet alapján keletkezhetett. A maximalista 1. jelentéséhez vö.: bolsevik.
TESz.

máz A: 1490 mazos sz. (OklSz.); 1575 mázockal (HChr. 168b) [csak EWUng.]; 1577 mazz (KolGl.:
NyF. 45: 41) J: 1. 1490 ’zománcszerű bevonat; glasurartiger Überzug’ # (↑); 2. 1816 ’kenőcs; Schmiere’
(Gyarmathi: Voc.); 3. 1961 ’bőr; Haut’ (ÉrtSz.) Sz: ~os 1490 ’[?]; glasiert’ (↑) | ~ol 1522 Mazlo sz. szn.
’[?]; bestreichen’ (MNyTK. 86: 58) | ~olmány 1866/ mázolmány (NSz. – Vas Gereben 6: 72).
Szláv jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. maz: ’kenőanyag, kenőcs; tapasz, ragasz, gitt; máz, bevonat,
védőborítás 〈ételé〉’;szlk. maz: ’ragasztó; csiriz, enyv, keményítő’, N. ’kenőanyag, kenőcs; faggyú;
zománc, fényezés; malter, habarcs’; ;or. мазь: ’kenőanyag’; stb. [< szláv *maz- ’megken, olajoz,
beken’].. – Az 1., 2. jelentés a szlávből jött létre, az 1. jelentés esetleg a szlovákból. A 3. jelentés:
metafora az 1. jelentés alapján.
KSzlJsz. 330; TESz.

mazalin † A: 1363 Mazalen szn. (OklSz.); 1400 Mazalin szn. (OklSz.); 1405 k. maʒalín pohar
(SchlSzj. 1519.) J: 1. 1363 ? ’puszpáng, bukszus 〈anyagnévként is〉; Buchsbaum(holz)’ (↑), 1405 k. ’ua.’
(↑); 2. 1533 ’juharfa; Ahorn’ (Murm. 1332.).
Jövevényszó, de az átadó nyelv bizonytalan. ⊗ Bizonyára a következő szavakkal függ össze: lat. (k.)
mazarinus mazalinus ’értékes pohár 〈többnyire fából〉’, (h.) mazalinum, mazelinum ’ua.’; ;fr. (ófr.)
mazelin mazerin ’erezett fa; pohár 〈többnyire erezett fából〉’; ném. R. maseren, maszren ’juharfából
készült’. Forrása: egy germán nyelv; vö.: ném. (ófn.) masar ’görcsök a juharon és más fán; erezett fából
készül pohár ’; ;holl. (kholl.) maeser ’juharfa’; stb. – A magyarba főként a latinból vagy a franciából
került át. A jelentés létrejöttének alapja esetleg az lehetett, hogy az erezett puszpángfából vagy juharból is
készítettek tárgyakat.
TESz.; NMÉr.

mázli A: 1882 Masel (Zolnay–Gedényi); 1888 maslid (NSz. – Berkes K.: Tolvaj 159); 1888 mázlim
(Zolnay –Gedényi) J: ’[?]; Glück’ Sz: ~sta 1956 mázlista ’[?]; Glückspilz’ (NSz.) [csak EWUng.].
Jiddis jövevényszó, esetleg német közvetítéssel is. ⊗ Jidd. masel masol mazel: ’szerencse; csillag,
szerencsecsillag; fátum, végzet, sors’., (h.) mazl̥ ’szerencse’; – lásd még: ném. (argó) mas(s)el ’ua.’. A
jiddisben a héber (ú.) mazzāl ’ua.csillag’ szóból ered. – A li végződéshez vö.: cetli, hecsedli stb.
TESz.

mázola × A: 1395 k. maʒala (BesztSzj. 384.); 1500 k. Mazola (MNy. 11: 131); 1807 Mázola (Magy.
Fűvészk. 394) J: ’fehér mályva, ziliz; Eibisch’.
TESz.

mazolán × A: 1618 mazolan szoknya (Nyr. 5: 160); 1620 mezolán (Radv: Csal. 2: 225); 1749
mazolány (KirBesz.: NySz.) J: ’ritka, hitvány gyapjúszövet; dünner, minder minderwertiger Wollstoff’.
Olasz (é.) jövevényszó. ⊗ Ol. (giul.) meӡalana, (ver.) mesolàn, (É.) màdzaláñ̗ , R. mezalano, – ol.
mezzalana:: ’50%-os gyapjú’ [< ol. mezzo ’fél’ + latia lano ’birkagyapjú’].. Lásd még: ; rrom. (L.)
madalana ’50%-os gyapjúszövet’. Megfelelői: ném. R. mesulan;fr. R. mézolane;szb.-hv. R. mazalana;
stb.:
TESz.; MNy. 76: 212

mazur¹ × A: 1550 mazor (LevT. 2: 21); 1555 mazullá [?U] (MonÍrók. 3: 189); 1620 Mazur (NySz.)
[csak EWUng.]; 1660 Mazullyá [ly-v] (Medgyesi Pál: NySz.); 1669 mazúrrá (Pósaházi János: NySz.) J:
1. 1550 ’bujdosó, hontalan személy; Heimatloser | Flüchtling’ (↑); 2. 1555 ’állásából elbocsátott
magasrangú tisztviselő; aus seiner Stellung entfernter Beamter von hohem Range’ (↑); 3. 1660 ’szegény,
koldus; Habenichts, Bettler’ (↑); 4. 1838 ’nehéz és piszkos; schwere und schmutzige Arbeit verrichtender
Mensch’ (Tsz.).
MNy. 26: 134; TESz. mazur a. is; ÉlOsm. 270

mazúr² † A: 1574 k. maszur (Görcsönyi A.: NySz.); 1577 mazulok (MNy. 10: 137); 1620 Mazur ország
(Szepsi Csombor Márton: NySz.); 1673 Mazúr (NySz.) [csak EWUng.] J: fn 1. 1574 k. ’[?]; Masure
〈Volksgruppe〉’ (↑); 2. 1838 ’[?]; Masurka’ (NSz.) [csak EWUng.] | mn 1620 ’[?]; masurisch’ (↑).
TESz. mazurka a. is

mazurka A: 1799/ mazurkát (I. OK. 30: 252) [csak EWUng.] J: ’háromnegyedes ütemű, lengyel
eredetű tánc, illetőleg ennek kíséretére írt zenemű; Masurka’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Masurka;; ang. mazurka;; fr. mazurka; stb.: mazurka. A lengyelből terjedt el:
mazurek, mazurka birtokos eset ’ua.’ [az eredetéhez vö.: ; vö. →mazúr²].. A különböző nyelvek átvették a
birtokos esetű alakot. – A magyarba leginkább a németből került, esetleg lengyel közvetítéssel is.
KSzlJsz. 331; TESz.

mázsa A: 1255 masa (OklSz.); 1395 k. maʒÿa (BesztSzj. 764.); 1535 k. Massany sz. (Lánd. 55) [csak
EWUng.] J: 1. 1255 ’nagy társzekér; eine Fuhre Last | großer Lastwagen’ (↑); 2. 1255 ’a használatos
súlyegység; Zentner, heute in Ungarn 100 kg, Doppelzentner’ # (↑); 3. 1667 ’mintegy 72 kupányi
folyadékmérték; Flüssigkeitsmaß, etwa 72 Kannen’ (Lippay: Posoni kert 3: 197); 4. 1781 ’nagyobb terhek
mérésére való mérleg; Waage für größere Lasten’ (M. Hírmondó 787); 5. 1888 ’év (mint a
büntetéskiszabás időegysége); ein Jahr Gefängnisstrafe’ (NSz. – Berkes K.: Tolvaj 124) Sz: ~´s 1412/
Masas szn. (OklSz.) | ~´l 1588 maʒalasbol sz. (MNy. 62: 232).
Olasz (é.) jövevényszó. ⊗ Ol. (ver.) maʃa: ’régi űrmérték’., (com.) màsa, ma’sa, maza ’fatörzs, fatuskó,
nehezék’, R. massa ’árumennyiség, halom, rakás; mértékegység 〈fa stb.〉’ [< lat. massa ’tészta; dolgok
összessége, vmi tömege, sokasága’ < ; gör. µᾶζα ’árpalisztből készült étel’].. Megfelelői (esetleg a magyar
közvetítésével): szb.-hv. maža ’rakomány, teher; tehergépkocsi, teherautó; fél mázsa’ukr. мажа ’fogat,
teherautó, társzekér’;rom. majă ’rakomány, szállítmány’; stb. – Eredetileg a nehéz kocsirakományok
súlymértéke volt. Az 5. jelentéshez vö.: kilókilogramm. – A latinból, illetve az ukránból való
származtatása alig valószínű.
NytÉrt. 40: 206; TESz.; UElSk. 356; GPann. 4: 7

mazsola A: 1533 Malosa (Murm. 2163.); 1544–6 malosia [lat végződéssel] (MonÍrók. 1: 89); 1578
molosza (Melius Péter: NySz.); 1742/ mozsolyát (NSz. – Tóth I.: Cziráky J. 197); 1762 Mala'sának (NSz.
– Mátyus I.: Diaet. 1: 62); 1788 masola (NSz. – Decsy: Osmanografia 1: 100); 1809 Mazsola (NSz. –
Simai Kr.: VSzót. Told. 2); 1854 maruzsa (Szműv. 19) [csak EWUng.] J: 1. 1533 ’egy fajta édes bor;
Malvasier’ (↑); 2. 1544 ’aszalt szőlőbogyó; Rosine’ # (OklSz.); 3. 1854 ’[?]; Sultanine, Korinthe 〈als
Traubensorten〉’ (↑) [csak EWUng.]; 4. 1936 ’jelentéktelen sportoló | ügyetlen autós; unbedeutender
Sportler | ungeschickter Autofahrer’ (Zolnay–Gedényi).
Olasz (é.) jövevényszó. ⊗ Ol. (gen.) marvaxı̈ a [x=ž], (giul.) malvaʃia, (bre.) malvazìa, (vel.) malvasìa,
R . malvagia, malvascìa: ’egy fajta édes bor; mazsolának való szőlőfajta’, – ; ol. malvasia ’ua.’ [< ol.
Malvasia hn. (Napoli di Malvasia hn.) < ; gör. Μονεµβασία〈Spárta melletti helység, a megnevezett bor
hazája〉].. Megfelelői: ; ném. Malvasier;; fr. malvoisie; stb.: egy fajta édes bor. – Az eredeti változat
malazsa ~ malozsa lehetett. A mazsola alak hangátvetéssel keletkezett. A szó belseji i tisztázatlan, miért
nem esett ki, esetleg vö.: ; ol. fiorento > m.forint. A 4. jelentés: tréfás metonímia.
MNy. 2: 151; NytÉrt. 50: 106; TESz.; NyK. 85: 307

méc ∆ A: 1368 Meech (OklSz.); 1440 mecz (OklSz.); 1650 k. mercz (Nyr. 42: 363); 1665 micz (MNy.
80: 255) [csak EWUng.] J: 1. 1368 ’egy fajta területmérték; Art Flächenmaß’ (↑); 2. 1440 ’egy fajta
űrmérték, véka, fél mérő; Art altes Getreidemaß’ (↑).
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) metz mitz: ’a molnároknak gabonában fizetett
bér’., metz ’egy fajta területmérték’, mètz·n ’egy fajta edény; a gabona, só stb. kis mértékegysége’, – ném.
Metze ’régi gabonamérték’ [< ném. messen ’mér’].. Megfelelői: szlk. R. meca ’egy fajta gabonamérték’. –
A merc változat szó belseji r-je inetimologikusléc, piac.
KSzlJsz. 331; TESz.

mecénás A: 1604 Mœcenasnac (MA. Mecœnas); 1792 Mecenásunkat (NSz. – M. Hírmondó 1: 398);
1793 Mecénássága sz. (NSz. – M. Hírmondó 2: 249); 1805 Mécénás (NSz. – Kováts S.: Lev. 79) J:
’művészetek pártfogója, támogatója; Mäzen’.
Köznévvé vált latin tulajdonnév. ⊗ A lat. Maecenas szn.-ből C. Cilnius Maecenas (70 k. – 8 Kr. e.) az
irodalom nagyvonalú pártfogója volt. Megfelelői: ; ném. Mäzen; ang. Maecenas;; fr. mécène; stb.: a
művészet pártfogója. – A szóvégi s-hez vö.: fakultás stb.
TESz.

mechanikus A: 1778 Mechanicus (NSz. – Sófalvi: Természet széps. 51); 1800 mechanikos (Nyr. 111:
464) [csak EWUng.]; 1807/ Mechanikust (NSz. – Kazinczy:Lev. 5: 170) J: fn 1. 1778 ’gépszerkesztő;
Maschinenbauer’ (↑); 2. 1792 ’gépész | műszerész; Maschinist | Mechaniker’ (NSz. – M. Hírmondó 2:
116) | mn 1. 1807/ ’gépies; zwangsläufig, mechanisch’ (NSz. – Kazinczy: Lev. 5: 173); 2. 1879
’mechanikai; die Mechanik betreffend’ (NSz. – Árúlajstrom!!! 829) | | mechanika A: 1789
Mechanikájában (NSz. – M. Musa 54); 1791 mechanikának (NSz. – Pétzeli: Ekkl. hist. 5: 35); 1811
meckhanika (GLEl.) [csak EWUng.] J: 1. 1789 ’a mozgás, illetőleg a nyugalmi állapot törvényeinek
vizsgálata; Mechanik 〈Lehre von der Bewegung der Körper und vom Gleichgewicht〉’ (↑); 2. 1789
’erőműtan, géptan; Maschinenkunde’ (NSz. – Kazinczy: Hiv. besz. 11); 3. 1817 ’mechanikus szerkezet;
Getriebe’ (NSz. – P. Horváth Ádám: Rudolfias el. VII.) || mechanizmus A: 1789 Mechanismustól (NSz. –
Kazinczy: Hiv. besz. 5); 1789/ mechanizmust (NSz. – Kazinczy: Hiv. besz. 5) J: 1. 1789 ’gépiesség;
Maschinenmäßigkeit’ (↑); 2. 1789 ’működés | működési mód; Funktionieren | Funktionsart’ (↑); 3. 1818/
’mechanikus szerkezet; Getriebe’ (NSz. – Vitkovics M.: Művei 2: 188).
A szócsalád időrendben legkorábbi tagjai a mechanikus, mechanika: latin jövényszavak. ⊗ Lat.
mechanicus: ’műszaki, mechanikai; műszerész, szerelő, gépgyártó’ [< gör. µηχανικός ’leleményes,
ötletes, találékony; műszaki, mechanikai; gépgyártó’ [< gör. µηχανή ’gép, eszköz’]].. | lat. mechanica
’szerkezet, gépezet’ [< gör. µηχανική (τέχνη) ’szerkezet, gépezet’, µηχανικά ’ua.’].. Megfelelői: ; ném.
mechanisch Mechaniker Mechanik;; fr. mécanique; stb.: mechanikai, gépi, ’műszerész, szerelő, szerkezet,
gépezet’. A mechanikus szóvégi s-éhez a magyarban vö.: ámbitus stb. – A mechanizmus: nemzetközi szó;
vö.: ; ném. Mechanismus;; ang. mechanism;; fr. mécanisme; stb.: szerkezet, gépezet; – lásd még: ; lat. (ú.,
tud.) mechanismus ’géoezet, gyár, üzem’. A magyarba főként a németből került át latin végződéssel.
TESz.

mécs A: 1211 ? Mech szn. (OklSz.); 1532 mechy (TihK. 182); nyj. mëncs, mincs (MTsz.) J: 1. 1532
’gyertyabél, kanóc; Docht’ (↑); 2. 1551 ’egyszerű világító eszköz; Öllicht’ (OklSz.) Sz: ~es 1604 Meczes
mn (MA. Myxos); 1627 mécseskéjével sz. ’[?]; Öllicht’ (Pázmány Péter: NySz.).
Vándorszó. ⊗ Fr. mèche: ’gyutacs, gyújtózsinór, lámpabél, kanóc’; (ófr.) meche: ’kanóc, gyutacs,
gyújtózsinór’;ol. (bol.) mecia: ’ua.’, (fri.) mìc̦ he ’ua., lámpabél, kanóc’, (rom.) meccia ’kanóc, gyutacs,
gyertyabél’;prov. mecha: ’gyutacs, gyújtózsinór, lámpabél, kanóc’, (óprov.) meca: ’ua.’;sp. mecha:
’olajmécses, lámpabél, kanóc’;port. mecha: ’gyutacs, gyújtózsinór, lámpabél, kanóc’; stb. [ A franciából
terjedt ellat. myxa ’gyertya-, lámpabél’ [< gör. µύξα ’piszok a lámpabélen’]].. – A magyarba valószínűleg
a franciából vagy olaszból került, részben mint katonai szakszó ’kanóc, gyutacs, gyújtózsinórjelentésben,
részben az olajmécses megnevezéseként egy eredeti gyertya-, lámpabél’. A szóvégi magánhangzó
elhagyázáshoz vö.: beszéd, kolbász stb. A mécses származékszó -s melléknévképzővel önállósodás
lehetett az olyan szószerkezetből, mint a mécses lámpa ’kanócos lámpa’, mécses cserép ’agyagedény
kanóccal’ stb.
MNy. 26: 30; TESz.

meccs A: 1879 matsch (Molnár Lajos: Atlétika 31: Csapó!!!); 1897 mecscs (PallasLex. 12: 398); 1904
mecs (RIdSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1879 ’(sebességi) verseny; Wettbewerb 〈im Sport〉’ (↑); 2. 1894
’mérkőzés; Wettkampf, Treffen’ # (SV. 3: 40: Csapó).
Angol jövevényszó. ⊗ Ang. match: ’társ, egyenrangú ellenfél; házasság; sportmérkőzés, sportverseny’;
stb.? < [ném. (ószász) gimako ’alkalmas, megfelelő’].. Megfelelői: ném. Match;; f r . match; stb.:
sportmérkőzés, sportverseny, találkozó, összejövetel.
Nyr. 93: 481; TESz.

mecset A: 1578 mecytöth (BudB. 153) [csak EWUng.]; 1613 mecsetet [U] (TörtTár. 1881: 9); 1621
Meczet (MA.); 1680 mecsed (ÉlOsm. 277) [csak EWUng.] J: ’mohamedán templom; Moschee’.
TESz.; ÉlOsm. 277

medál ∆ A: 1584 medeall (Száz. 1877.: 560) [csak EWUng.]; 1597 medaille (LevAd.: Kovács I.); 1625
medály (NEl.) [csak EWUng.]; 1690 k. medally (Nyr. 42: 363); 1699 médály (Felvinczi György: NySz.);
1735 medaj (MNy. 38: 210); nyj. mëtál (ÚMTsz.) J: ’kerek vagy ovális alakú, nyakban, mellen viselt
nagyobb ékszer; Medaillon’ | | medália ∆ A: 1603 medája (NEl.) [csak EWUng.]; 1612 medaja (Radv:
Csal. 2: 158); 1790/ medaliával (NSz. – Gvadányi: Fal. nót. 117); 1795 medalliát (NSz. – M. Kurir 1:
751); 1878 medálja (NSz. – Bakahumor 169); 1886 metáliás (NSz. – Pel nót. napt. 9); nyj. mëdálija
(ÚMTsz.) J: 1. 1603 ’[kerek vagy ovális alakú, nyakban, mellen viselt nagyobb ékszer]; Medaillon’ (↑)
[csak EWUng.]; 2. 1795 ’kitüntetésként, elismerésként vagy valaminek az emlékére adományozott érem;
Medaille’ (↑) | | medailon ∆ A: 1651 metallon (NEl.) [csak EWUng.]; 1785 medaillont (MNy. 71: 122)
[csak EWUng.]; 1810 Medálliomos sz. (NSz. – Kultsár I.: Hazai Tud. 2: 172); 1842 medaliont (NSz. –
Egressy B.: Lor. 713); 1894 medalyon (NSz. – Mikszáth: Almanach 10) J: 1. 1651 ’[kitüntetésként,
elismerésként vagy valaminek az emlékére adományozott érem]; Medaillon’ (↑); 2. 1810 ’kitüntetésként,
elismerésként vagy valaminek az emlékére adományozott érem; Medaille’ (↑).
Vándorszó. ⊗ A medál, medália szavakhoz: ném. Medaille, R. medeie, medei; ; f r. médaille; ol.
medaglia R. medalia, medalla; cseh medaile;; le. medal; stb.: medál, érme. Lásd még: ; lat. (k.) medali
medalla medallia: ’csekély értékű érme’ [< lat. medialis -e ’középső’].. – A medalion szóhoz: ; ném.
Medaillon;; fr. médaillon; ol. medaglione;; cseh medailón;; le. medalion; stb.: ’nyakék; kerek vagy ovális
dombormű’. Az olaszból terjedt el. – A magyarba különböző nyelvekből, részben a latinból, részben pedig
német, olasz, francia közvetítéssel került.
TESz. medália a. is; NEl.

meddig A: 1535 ah meddeg (Ozorai: De Christo Gv); 1541 vala meccźiglen̄ r. (Sylvester: ÚT. 1: 51v);
1562 meddiglen r. (Heltai Gáspár: NySz.); 1575 Mediglen r. (Heltai Gáspár: NySz.); 1582 medzig
(Bornemisza Péter: NySz.); 1805 mëddig (NSz. – Verseghy F.: Tiszta Magy. 160); nyj. möddég (ÚMTsz.)
J: 1. [a~] 1535 ’amennyi ideig; solange 〈als Rel〉’ # (↑); 2. 1562 ’mennyi ideig?; wie lange?’ # (↑); 3.
1585 ’milyén távolságra?; wie weit ?’ # (Cal. 886); 4. [a~] 1595 ’amilyen távolságra; soweit 〈als Rel〉’ #
(Ver. 87); 5. 1645 ’egy ideig; eine Zeit lang’ (Geleji Katona István: NySz.).
Megszilárdult ragos alakulat. ⊗ A më (a mi² tőváltozata) alakból -ig terminatívuszraggal. A szó belseji
d (> dd) valószínűleg névmásképző, amely az addigaz¹ , eddigez¹ analógiájára illeszkedik a szóba. A
medzig változat affrikálódással jött létre. Eredetileg kérdő névmás volt; vonatkozó névmássá egy
vonatkozó mellékmondatban vált.
TESz.

meddő A: 1208/ ? Medeum szn. [lat végződéssel] (VárReg. 331.); 1211 Medeh szn. (OklSz. magló);
1266/ Meddeu hn. (OklSz.); 1372 u./ meddew (JókK. 116); 1416 u./¹ mèddo̗ (BécsiK. 53); 1470 meddw
(SermDom. 2: 652); nyj. mëddi (Nyatl.), möddi (ÚMTsz.) J: mn 1. 1211 ? ’terméketlen, magtalan;
unfruchtbar, gelt’ # (↑), 1372 u./ ’ua.’ (↑); 2. 1585 ’haszontalan; fruchtlos, improduktiv’ # (Cal. 534); 3.
1833 ’hasznosítható bányaterméket nem tartalmazó 〈kőzet〉; taub, unhaltig 〈Gestein〉’ (NSz. – Helmeczy:
Jelenkor 2/1: 114) | fn 1. 1416 u./¹ ’eunuch; Eunuch’ (↑); 2. 1661 ’meddő juhokból álló nyáj; Herde von
gelten Schafen’ (MonTME. 1: 287); 3. 1891 ’meddő kőzet; taubes Gestein’ (Péch² Hányó) Sz: ~ség 1416
u./¹ mèddo̗ ʃege (BécsiK. 214).
Bizonytalan eredetű, esetleg származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő ismeretlen eredetű és ’száraz’
jelentése lehetett. A szóvégi -ő (folyamatos) melléknévi igenévképzőnek tűnik.
MNy. 25: 345; TESz.

medence A: 1395 k. medenceu (BesztSzj. 833.); 1405 k. medenche (SchlSzj. 1518.); 1416 u./²
mèdenćebè (MünchK. 198); 1512 k. medo̗ nczeben (WeszprK. 45); 1548 Rez merenche (OklSz.); 1553
Rez melencze (Oklsz.); 1805 mëdëncze (NSz. – Verseghy F.: Ung. Sprach. 256) J: 1. 1395 k. ’tálszerű
edény mosdásra, mosogatásra stb.; lache Schüssel zum Waschen, Spülen usw’ (↑); 2. 1782 ’a
csontrendszernek az a része, amelyet a két medencecsont, a keresztcsont és a farkcsont alkot; Becken
〈Anat〉’ (NSz. – Rácz S.: Borb. el. 2); 3. 1843 ’folyadék tárolására való nagyobb mélyedés, építmény;
Bassin’ # (NSz. – Nagy Ig.: Roche. 1: 59); 4. 1883 ’szakajtókosár; 〈als Benennung versch Geschirre zum
Aufbewahren von Lebensmitteln〉’ (Nyr. 12: 95); 5. 1886 ’minden oldalról lejtővel határolt földfelszíni
mélyedés; Vertiefung in der Erdoberfläche’ (NSz. – Lóczy: Khina 268).
Szláv jövevényszó. ⊗ Óe. szl. mĕdьnica: ’érme’;szb.-hv. medenica: ’kolomp (vörösrézből)’; (Kaj., R.)
medenìca: ’mosdótál’;szlk. medenica: ’(mosdó)tál (vörösrézből)’; or. (e. szl.) мѣдяница ’teknő, tál; kis
értékű réz pénzérme’; stb. [< szláv *mĕdь ’(vörös)réz’].. – A medence alak hangrendi kiegyenlítődéssel és
a harmadik nyílt szótag magánhangzójának kiesésével keletkezett. A medencő változathoz vö.:
csészőcsésze, serpenyő stb. A melence változat a szelence¹ hatására jöhetett létre. A 2., illetve a 3., 5.
jelentés: valószínűleg jelentéskölcsönzés a lat. (tud.) pelvis ’medence mint csont, tkp. tálszerű edény’ , ill.
a ném Becken ’medencecsont; medence; a földfelszín mélyedése’; stb.szavakból. A 4. jelentés: metafóra
az 1. jelentés alapján. – Tisztázatlan idetartozású: 1113Medenz hn.
MSzlJsz. 1/1: 137; KSzlJsz. 332; TESz.

meder A [4]: 1788 meder (Dug. 1. R. p. 112: Kreszn.); 1792 medre (SzD.); nyj. medër (MTsz.) J: 1.
1788 ’öblösség, tágasság; Hohlheit, Geräumigkeit’ (↑); 2. 1792 ’természetes vagy mesterséges mélyedés a
talajban, amelyben víz folyik; Flußbett’ # (↑); 3. 1848/ ’meghatározott irány vagy jelleg; Verlauf’ (NSz. –
Kossuth: ÖM. 13: 372).
Ismeretlen eredetű. ⊗ Az er végződés deverbális vagy denominális névszóképzőnek tűnik, de ez nem
bizonyíthatónyomorék, sömör stb. – A meddővel való összefüggése nem valószínű.
TESz.

medikus A: 1588 medicuʃt (Haszn. 114b) [csak EWUng.]; 1655 medikus (ÚÍ. 1981/8: 100) [csak
EWUng.]; 1806 Medikusnak (NSz. – Elm. nyáj. 240) J: fn 1. 1588 ’[orvos]; Artzt’ (↑) [csak EWUng.]; 2.
1655 ? ’[orvostanhallgató]; Medizinstudent’ (↑) [csak EWUng.] | mn 1592 ’[?]; medizinisch geschult’
(MNy. 79: 245) [csak EWUng.] || medicina ∆ A: 1655 medicina (ÚÍ. 1981/1: 100) [csak EWUng.]; 1786
Medicínában (NSz. – M. Hírmondó 711); nyj. mëdëcina (ÚMTsz.) J: 1. 1655 ? ’[orvostudomány];
Heilkunde’ (↑) [csak EWUng.], 1786 ’ua.’ (↑); 2. 1698/ ’[?]; medizinische Akademie od Fakultät |
Medizinstudium’ (MNy. 79: 245) [csak EWUng.]; 3. 1715 ’[gyógyszer]; Arznei’ (MNy. 88: 511) [csak
EWUng.] | | medika A: 1789 Medicából (RMKtár. 33: 47); 1817 médicafakultás (NSz. – Czövek: Hír.
zsiv. 2: 414); 1895 medikát (NSz. – Gaal M.: Tört. 40) J: 1. [auch als Attr] 1789 ’orvostudomány;
Heilkunde’ (↑); 2. 1904 ’orvostanhallgatónő; Medizinstudentin’ (Radó: IdSz.¹ medica).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. medicus: ’orvostudományi; a gyógyításhoz értő; gyógyító; orvos, gyógyító’
[< lat. mederi ’gyógyít, kezel, ellát; segít, orvosol vmit, aggódik vmi miatt’; stb.]. | lat. (ars vagy res)
medicina ’orvostudomány’, medicina ’gyógyszer, orvosság’ | ; lat. medica ’orvosnő, (k.) bábaasszony’,
( h . ) (ars) medica ’orvostudomány, orvosi hivatás’. Megfelelői: ; a n g . medic medicine; o l . medico
medicina; stb.: orvos, orvostanhallgató, medikus ’〈diák is〉’, ’orvostudomány; gyógyszer’. – A medikus
szóvégi s-éhez vö.: ámbitus stb.
TESz. medicina a. is

meditál A: 1572 meditálnak (MNy. 88: 511) [csak EWUng.]; 1697/ meditálni sz. (NSz. – Kliegl I. 124)
J: ’elmélkedik; meditieren’ | | meditáció A: 1865 meditatio [es. nem m.] (Babos meditálni); 1882
meditácziók (NSz. – Győry V.: Svéd költ. 36) J: ’elmélkedés; Meditation’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. meditari: ’elgondolkodik, elmélkedik, tűnődik’indoeurópai eredetű; vö.:
[ g ö r. µέδοµαι ’gondoskodik, törődik’, µήδοµαι ’kigondol, határozatot hoz’; ; í r ( ó í r ) midiur
’elgondolkodik, vélekedik’; stb.]. | lat. meditatio ’elmélkedés, elmélyedés, meditáció’. Megfelelői: ; ném.
meditieren Meditation;; f r . méditer méditation; stb.: elmélkedik, tűnődik, ’elmélkedés, elmélyedés,
meditáció.’
TESz.

médium A: 1610 médium [U] (MNy. 88: 511) [csak EWUng.]; 1620/ médiumot (MNy. 69: 366) [csak
EWUng.] J: 1. 1610 ’[eszköz | közvetítő elem]; Mittel | vermittelndes Element’ (↑); 2. 1789/ ’középút |
közép; Mittelweg | Mitte’ (NSz. – Kazinczy: Lev. 1: 275); 3. 1872/ ’közvetítő személy a spiritizmusban;
Medium im Okkultismus’ (NSz. – Jókai 52: 102); 4. 1973 ’[?]; Kommunikationsmittel’ (BIdSz.) [csak
EWUng.].
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. medium: ’közép, középpont; közvetítő’, (h.) ’középső út, középút’ [< lat.
medius ’középső’].. Megfelelői: ném. Medium;; fr. médium;; ang. mediums stb.: stb.: közvetítő elem;
’közvetítő, médium 〈spiritizmus〉’. – A 3. jelentés az angolban keletkezett és a magyarba a németből
került. – A média ’közeg; média’ (1908/ (NSz.) a ; lat. medium (↑) többes számú alakjából ered.
TESz.; NytÉrt. 93: 45

medúza A: 1708 Médusa (PP. Pegăʃus) [csak EWUng.]; 1723 meduʃa fej (GLEl.) [csak EWUng.];
1800 Medúzafö́ (Márton) J: 1. 1708 ’[?]; weibliches Ungeheuer 〈Myth〉’ (↑); 2. 1786 ’kocsonyás testű,
gombához hasonló alkatú, kezdetleges szervezetű tengeri állat; Qualle’ (NSz. – Benkő F.: Mineralogia
171).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. Medusa: ’a mitológiai Gorgók egyike; ijesztő nőalak kígyóhajjal’., (tud.)
medusae többes szám ’medúza’ [< gör. Μέδουσα ’Medúza 〈egy a Gorgók közül〉’].. Megfelelői: ném.
Meduse;; fr. méduse; stb.: Medúza; medúza. – Az állattani jelentés a gomba alakú medúzák kígyószerű
tapogatóival való hasonlóságán alapul.
TESz.

medve A: 1138/ Medue szn. (MNy. 32: 130); 1395 k. medue (BesztSzj. 1059.); 1416 u./¹ mèdue
(BécsiK. 199); nyj. nedvë (MTsz.) J: 1. 1138/ ’a ragadozók rendjébe tartozó, zömök testű, gömbölyded
fejű emlős; Bär’ # (↑); 2. 1780/ ’[?]; Ofensau’ (MNy. 88: 511) [csak EWUng.]; 3. 1834 ’nyomtatás,
cséplés közben megázott gabonacsomó; Getreidehaufen, der beim Drusch auf der Tenne vom Regen naß
geworden ist’ (Kassai 3: 340) [csak EWUng.]; 4. 1836 ’komor, morózus ember | idomtalan ember;
mürrischer Mensch’ (NSz. – Jósika M.: Zólyomi 53).
Nyr. 34: 461; KSzlJsz. 332; MNy. 51: 98; AEthn. 16: 38; TESz.

meg¹ A: E12. Jh/ mɩge ʒocoʒtɩa vola (HB.); A13. Jh/ mege lel[he]ʃʃe (KTSz.); 1372 u./ yrtattanak meg,
megÿ nÿttaʃʃek (JókK. 1, 31); 1416 u./¹ mėgaggac (BécsiK. 24); 1490 k. vilagoseha mek (MKsz. 1881:
107); 1500 k. migh mongya (AporK. 15); 1536 mewgh irt (Arch. 140.) [csak EWUng.]; 1560 k. męgh
berlem (GyöngySzt. 1747.); 1585 Mee tisztitatom (Cal. 617 [ɔ: 619]); nyj. eg (MTsz.) J: ik E12. Jh/ ’[?]’
# (↑) | hsz 1416 u./¹ ’[?]; wieder, zurück’ (↑) [csak EWUng.].
Megszilárdult ragos alakulat. ⊗ Az eredeti migé változat a mig ~ mëg szavakból ered (a mög korábbi
változata -é latívuszraggal); vö.: mögémögött. A meg alak egy az igét megelőző szórendben, a latívuszrag
rövidülésével, illetve megszűnésével keletkezett. A meg eredetileg határozószó volt ’vissza jelentésben és
a helyváltoztatást és mozgást jelentő igékkel használták. Az ismét, újból’ jelentés ebből a jelentésből
alakult ki. A jelentésfejlődéshez vö.: hol, itt stb. Az eredeti jelentés elhalványulása után a szó igekötővé
vált.
MNy. 42: 49; Igeköt. 19; TESz. meg² a. is; HBEl. 124; ÁrpSzöv. 162, 265

meg² A: 1474 meg (BirkK. 2a) [csak EWUng.]; nyj. ëg (MTsz.), me, mék (ÚMTsz.) J: 1. 1474 ’pedig;
doch’ # (↑); 2. 1474 ? ’azonkívül | és; außerdem | und’ # (BirkK. 2), 1610 ’ua.’ (CorpGr. 252).
Szófajváltás. ⊗ A meg¹ ’vissza’ szóból. Ez a kötőszói szerep az összetett mondatokban alakult ki; ehhez
hasonló fejlődéshez vö.: hogy², hol stb.
TESz.

még A: 1372 u./ Meg (JókK. 2); 1519 meegen r. (JórdK. 928); 1524 megy (MNy. 25: 70); 1541 męglen̄
r. (Sylvester: ÚT. 2: 108); 1572 migis (Bécsi kalendáriom: NySz.); nyj. mé (MTsz.), mëg (ÚMTsz.) J:
’[?]; noch, noch mehr’ # R: ~len 1372 u./ ’[?]; noch’ (JókK. 61).
Szóhasadás eredménye. ⊗ A meg¹ ’ismét, újból’ szóból a szó belseji hangzónyúlással. A keletkezéséhez
esetleg a meg² ’ezenkívül, és’ jelentései is hozzájárulhattak. A méglen megszilárdult ragos alakulat len
végződéséhez vö.: pedig.
MNy. 11: 175; TESz.

még- 1. ~is A: 1372 u./ megÿs (JókK. 28) J: 1. 1372 u./ ’még, még mindig; noch (immer)’ (↑); 2. 1372
u./ ’újból, ismét; wieder’ (JókK. 7); 3. 1416/² ’annak ellenére, ugyan, de; doch, dennoch’ # (MünchK.
33va) | ~sem A: 1372 u. megʃem (JókK. 17) J: 1. 1372 u./ ’annak ellenére nem; doch nicht’ # (↑); 2. 1531
’bizonyos idő elteltével sem, még nem; noch nicht’ # (ÉrsK. 75) | ~pedig A: 1650 még penig (NSz. –
Medgyesi P.: Dialogus 31) J: ’[?]; und zwar’ # | Ilyenek még: ~se ’annak ellenére nem | még nem;
trotzdem nicht | noch nicht’ (1800: Márton Még sem); ~hozzá ’[?]; ja, noch dazu’ (1947: NSz.).
Összetételi előtag, azonos a →még szóval. ⊗ Az összetételek mondatokban keletkeztek a hanghatár
eltolódásával. A jelentésfejlődéshez vö.: ném. noch ’enezkívül, azonkívül’: dennoch ’mégis, ennek
ellenére’; lásd még: ;ang. still ’még’: mégis, azonban.
TESz.

megannyi A: 1519 megh annee (JordK. 168); 1595 Meghannyi (Ver. 105.) J: 1. 1519 ’éppen annyi,
ugyanannyi; ebensoviel’ (↑); 2. 1756 ’számos, csupa; viel, lauter’ (NSz. – Bíró M.: Micae 1: 64).
Összetett szó. ⊗ A meg¹ ’ismét, újból’ + annyi tagokból; (határozói) alárendeléssel. Az eredeti jelentés
’még egyszer annyi’ lehetett. A 2. jelentésnek nyomatékosító funkciója van.
TESz.

meggárgyul A: 1854 Meggárgyultál (NSz. – Szathmáry K.: Sirály 1: 132) J: ’megbolondul; den
Verstand verlieren’.
Összetett szó. ⊗ A meg¹ (igekötő) + a R. gárgyul szavakból. ’zavarossá válik, megőrül’ (1833). Az
utótag bizonytalan eredetű, esetleg a bárgyú származékszava. A hangtani összefüggés azonban
tisztázatlan.
TESz.

meghitt A: 1589 megh hit (BCom. 330) [csak EWUng.]; 1594 e./ meg-hitt (BIst. C10a) [csak
EWUng.]; 1598 meg huͤ t (Baronyai Decsi János: NySz.) J: ’[?]; (ver)traut, innig, intim’ #.
Származékszó. ⊗ A meghisz szóból a R. ’vkinek hitelt ad, teljes bizalommal van vki iránt’ (1558)
jelentésben -tt (befejezett) melléknévi igenévképzővel. A meghisz összetétel a meg¹ (igekötő) + hisz ’hisz;
bízik’szavakból. Hasonló szemlélethez vö.: ném. vertraut;; s z l k . dôverný; l e . poufaly: ’ismerős,
bensőséges, őszinte’; lásd még: ol. confidente ’ismerős, jártas; bizalmas barát.’
Igeköt. 50; TESz.

megint A: 1506 esmeghenth (WinklK. 306); 1519 meghynt (LányiK. 60); 1555 meggenth (RMNy. 2/2:
111); 1763 Megin (NSz. – Adámi: Wb. 54); 1784 Esmégint (SzD. 99); 1805 megéntennék r. (NSz. –
Hollósi Egy.: Bar. besz. 120); 1863 Mėgintlen r. (Kriza: Vadr. 508); 1881 mögéntlen r. (NSz. – Virág B.:
Poémák 27); nyj. mögënt (Cserzy M.: Pusztán 16) J: hsz 1506 ’ismét; wieder’ # (SzD.) | ksz 1. 1531
’pedig, viszont; doch’ (ÉrsK. 519); 2. 1757 ’és; und’ (Bertalanffi P.: Világ 551) R: ~en 1570 Eʃmegenten
’[?]; wieder’ (RMNy. 2/2: 111) | ~len 1771 megintlen ’ua.’ (SzD. Meg) || megest × A: 1784 megeʃt (SzD.
99); 1808 Meges, Mégis (NSz.) [csak EWUng.]; nyj. mëgës, mögöst (MTsz.) J: ’ismét; wieder’.
Megszilárdult ragos alakulatok. ⊗ A meg¹ ’ismét, újból’ szóból -ént ~ -int, illetve -st módhatározói
raggalimént, örömest (→öröm) stb. A megint először fordult elő, illetve a régen ismételt esmegint (↑)
alakban, valószínűleg az ismét hatására.
TESz.

meglehetős A: 1650 meg-lehetoͤ snek (NSz. – Medgyesi P.: Dialogus 186) J: 1. 1650 ’lehetséges;
möglich’ (↑); 2. 1708 ’elfogadható, tűrhető; ziemlich’ (PP.).
Származékszó. ⊗ A meglehet ’adódhat, alakulhat, (úgy) lehet’ (1527) szóból -ős melléknévképzővel;
vö.: flősfél¹ , ismerősismer stb. A meglehet összetétel a meg igekötő + lehetlesz tagokból áll. A ma
használatos 2. jelentés jelentésszűküléssel keletkezett.
TESz.

meglett A: 1774 meglett (NSz. – Szilágyi Sám.: Gazdaság. a2b) J: ’[?]; (schon) erwachsen,
herangewachsen’.
Jelentéselkülönülés. ⊗ Jelentésszűküléssel keletkezett a R. meglett ’elkészül, bekövetkezik stb.’ szóból
(1531 (ÉrsK.451). Ez melléknévi igenévt (> -tt) képzővel a meglesz ’elkészül; történik, megvalósul,
bekövetkezik’szóból; vö.: 1372 u./meg lewn ’megtörtént, bekövetkezett’ (JókK. 89); a meglesz összetett
szó a meg¹ igekötő + lesz tagokból.
TESz.

megvált A: 1456 k. megh valtani sz. (SermDom. 1: 393); 1608 megváltsad (NySz.) [csak EWUng.] J:
1. 1456 ’valamely kötelezettség, teher stb. alól mentesít; von einer Verpflichtung, Belastung usw befreien’
(↑); 2. 1493 ’〈a keresztény vallás tanítása szerint〉 a bűntől és következményeitől kereszthalálával
megszabadít; von der Sünde und ihren Folgen befreien, erlösen’ # (FestK. 11); 3. 1498/ ’visszavásárol,
visszavált | pénzbeli ellenértéket ad, kártalanítást fizet; zurückkaufen, wiedererwerben | Entgelt leisten’
(MNy. 32: 53); 4. 1884–5 ’〈jegyet〉 megvesz; (Eintritts-, Fahrkarte) lösen’ # (NSz. – Bolondság 35) Sz: ~ó
1493 k. meg walthom ’[?]; Erlöser’ (FestK. 11).
Összetett szó. ⊗ A meg¹ igekötő + vált ’viszonzásképpen ad vmit; megment, megszabadít; megvált
stb.’szavakból. A 2. jelentés a lat. (e.) redimere ’megold, megvált’, redemptor ’Megváltó’, redemptio
’megváltás’ jelentésből keletkezhetett. Hasonló szemlélethez lásd még: ném. erlösen Erlöser Erlösung;
szb.-hv. otkupiti otkupitelj otkupljenje;; szlk. vykúpit' Vykupitel' vykúpenie: stb.: ’megold, megvált,
Megváltó, megváltás.’
Igeköt. 33; TESz.

megy¹ A: 1055 feheruuaru rea meneh sz. (TA.); 1372 u./ mednekuala (JókK. 10); 1372 u./ mehetuala sz.
(JókK. 20); 1416 u./¹ mėgėc (BécsiK. 2); 1416 u./¹ mėgen □ (BécsiK. 20); 1490 bemyne (SzalkGl. 38.);
1513 el meenne (CzechK. 110); 1574 meiénd (Kulcsár György: NySz.); 1574 Altal mönth volna [U]
(RMNy. 2/2: 241); 1590 mégy által □ (Károlyi Gáspár: NySz.); 1693 megy (Otrokocsi Flóris Ferenc:
NySz.); 1782 menyen □ (NSz.) [csak EWUng.]; 1838 Mek (Tsz.); 1844 mensz (NSz. – Somogyi A.: Szók.
44) J: 1. 1055 ’〈út, folyóvíz stb.〉irányul, halad, vezet; verlaufen, führen 〈Weg, Fluß usw〉’ # (↑); 2. A13.
Jh/ ’[?]; gehen, fahren, in Gang kommen usw 〈Lebewesen, Fahrzeug〉’ (↑); 3. 1416 u./¹ ’〈élettelen dolog〉
kerül, jut; gelangen 〈Gegenstand〉’ # (BécsiK. 221); 4. 1517 ’〈időleges dolog〉 elmúlik, eltűnik | 〈idő,
időbeli folyamat〉 múlik, telik; verschwinden 〈etw Zeitweiliges〉 | vergehen 〈Zeit, Dauer〉’ # (DomK. 157);
5. 1590 ’〈cselekvés, tevékenység〉 jól halad | 〈szerkezet〉 működik; (gut) vonstatten gehen | im Gang,
Betrieb sein’ # (Károlyi Gáspár: NySz.); 6. 1590 ’(be)fér | ráillik; Platz, Raum haben, hineinkönnen |
hinpassen’ # (Károlyi Gáspár: NySz.); 7. 1616 ’[?]; abgehen 〈Ware〉 | aufgehen 〈Menge〉’ (RMNy. 2/2:
12); 8. 1961 ’illik, való valamihez; zu etw passen’ # (ÉrtSz.) Sz: menés 1372 u./ el meneʃen (JókK. 23) |
ment~ [mit PossSf] 1372 u./ mentetteket ’menés; Gang’ (JókK. 82); 1533 u. ’víz partja, út széle,
valaminek a környéke; Gelände entlang, vor etw, Wegrand, Ufer(gelände)’ (MonÍrók. 3: 99) | menet 1395
k. ki meneth ’menés; Gehen, Gang’ (BesztSzj. 326); 1566 ’menés közben, menetkor; beim Gehen, auf
dem Hinweg’ (Heltai Gáspár: NySz.); 1833 ’menetelő csapat; Zug 〈Gruppe〉’ (NSz. – Helmeczy: Jelenkor
2/2: 448) | menette 1416 u./¹ èlmėnèttèm Verbaladv ’elmenetelemkor’ (BécsiK. 39) | mentet 1416 u./¹
èlmentètlèc ’meneszt, küld; schicken’ (BécsiK. 224) | mendegél 1495 e. Mendegel szn. (Csánki 2: 836) |
menetel 1559 oda menetele ’[?]; Gang’ (SzChr. 65a) [csak EWUng.] | meneszt 1787 meneszt (Nyr. 1: 95)
| menetel 1867 u. menetelni sz. ’[?]; marschieren’ (NyÚSz.) R: mehetnék 1826 mehetnékje van ’[?];
Bedürfnis zu gehen, Fortwollen’ (NSz. – Balla K.: Hős re. 66).
Örökség az uráli korból. ⊗ Vog. (T.) miń-: ’megy’.; osztj. (V.) měn- ’(el)megy’;zürj. (Sz.) mun- ’megy,
jár, halad’;votj. (Sz.) mi̮ n- ’megy’;cser. (KH.) mie- ’ua., jön’;finn mene- ’megy’;lp. (N.) mânnâ- ’ua.’; –
szam. jur. ḿiń- ’megy’; szam. szelk. menda- ’elhalad, elmegy’; szam. kam. mən- ’megy’; stb. [uráli
*mene- ’megy’].. Megfelelői: juk. män- ’ u g r i k ’ ; ; e s z k i m ó mənə-t ’áthalad, keresztülmegy
〈osztályzásnál〉’. – Az ny-es változat kiindulópontként szolgál a j, gy stb. hangot tartalmazó változatok
keletkezéséhez. a mén, mék változatok a mëjën, mëjëk stb. szavakra vezethetők vissza. A megy alak
másodlagos a korábbi megyennel szembenlesz, visz stb. A mëhet szó më- töve a tëhettesz, vëhetvesz
analógiájára keletlezett. Minden elvont jelentés az eredeti 2. jelentésre vezethető vissza. – A szóvégi n
egyes változatokban egyes szám 3. személyű személyrag. – Ide tartozik: jön-megy ’jön-megy, ide-oda
megy’ (1590 (NySz.); ikerszó, összetett szó a –jön és megy tagokból. A jöttment ’(valamilyen) jöttment’
összetétel (1779 (NSz.), ’kószáló, csavargó’ (1805 (uo.)-t (befejezett) melléknévi igenévképzővel
keletkezett a jön-megy ikerszó tagjaiból.
FUF. 21: 43; TESz. megy a. is; MSzFE.

megy² × A: 1367 ? Meges sz. szn. (OklSz. mëggyes); 16. Jh megében (MNy. 54: 532); 1867 megy
(Ball.); nyj. mëgyibe (Nyr. 3: 473), meggy (MNy. 54: 531), mödzsö (FelsSz.) [csak EWUng.] J: ’[?];
Geschlechtsorgan der Stute, der Kuh usw’.
Ismeretlen eredetű. ⊗ A mög szóból való magyarázata nem valószínű, de a két szó később
összekeveredhetett.
MNy. 54: 531

megye A: 1055 megaia (TA.); 1217/ Megehid hn. (ÁÚO. 6: 384); 1574 k. moͤ gyes sz. (Görcsönyi A.:
NySz.); 1805 mëgye (NSz. – Verseghy F.: Tiszta Magy. 121); nyj. mödzse (ÚMTsz.) J: 1. 1055 ’határ |
mezsgye; Flurgrenze, Rain’ (↑); 2. 1405 k. ’egyházigazgatási egység; Diözese’ (SchlSzj. 498.); 3. 1449
’[államigazgatási egység]; Komitat 〈Verwaltungsbezirk〉’ # (OklSz.) Sz: ~´s 1367 ? Meges szn. (OklSz.);
1405 k. meges (SchlSzj. 498.).
Jövevényszó a szerb-horvátból vagy szlovénből. ⊗ Szb.-hv. međa: ’mezsgye, dűlőhatár;
sövénykerítés’; stb.., (R., N.) meja ’mezsgye, dűlőhatár’, R. (gradska) međa ’vármegye’; szln. meja
’dűlőhatár, mezsgye’, N. méja ’sövénykerítés; cserjés, csalit’indoeurópai eredetű; vö.: [óind mádhyas;;
lat. medius; stb.: középső].. Lásd még: óe. szl. mežda ’út’;szlk. medza ’mezsgye, dűlőhatár; a pálya
oldalvonala’;or. межа ’birtokhatár, mezsgye’; stb. – A 2., 3. jelentéshez vö.: рфеэк valamint a ; ném.
Mark ’határ; a helység földterülete’; stb.
TihAl. 30; KSzlJsz. 333; TESz.

meggy A: 1220/ Medies sz. hn. (VárReg. 121); 1254 Megyes sz. hn. (FESz. Fertőmeggyes) [csak
EWUng.]; 1264/ Meggyes sz. szn. (Sztp. 2/1: 20) [csak EWUng.]; 1395 k. meg (BesztSzj. 861–2.); 1805
mëggy (NSz. – Verseghy F.: Tiszta Magy. 121); 1834 mögy (NSz. – Garay J.: Csatár 49) J: 1. 1220/
’meggyfa; Sauerkirschbaum’ (↑); 2. 1395 k. ’a cseresznylhez hasonló, sötétpiros, savanykás gyümölcs;
Sauerkirsche’ # (BesztSzj. 861.) Sz: ~es 1220/ hn. (↑).
Örökség a finnugor korból. ⊗ Osztj. (Trj.) virməʌ’: ’piros ribizli’.moľ ’vér; bogyós gyümölcs leve’);
zürj. (Sz.) moľ ’gyöngy’, (Lu.) ńur-moľ ’tőzegáfonya, medveszőlő’ (ńur ’mocsár, láp’); ;votj. (Sz.) muľi̮
’bogyó; fáshéjú gyümölcs’; ? ;cser. (KH.) muδǝ̑ ’áfonya’ [fgr. *moľɜ vagy *moδʹɜ: ’valamilyen bokor
bogyója’]. A finnugor *o a szó belseji palatális mássalhangzó hatására lehetett palatális a magyarban és az
osztjákban. Az ősmagyar szó belseji *ľ (*δʹ) affrikálódással gy-vé vált (vö.: hagyap).
FUF. 18: 164; TESz.; MSzFE.

méh¹ A [8]: 1138/ ? Mehe sz. szn. (MNy. 32: 205); 1138/ ? Mihudí szn. (MNy. 32: 132); 1220/ Mehus
sz. hn. (VárReg. 54.); 1255 Myhluk hn. (Györffy 1: 118); 1395 k. meh, meÿ (BesztSzj. 1144., 1146); 1533
mee (Murm. 1207); 1629 méhe □ (OklSz. Pózl.); nyj. méjhem (ÚMTsz.), mév (MTsz.) J: ’hártyás szárnyú
mézgyűjtő rovar; Biene’ # Sz: ~es 1181/ ? Mies hn. (Sztp. KritJ. 1: 43); 1220/ Mehus hn. ’[?];
Bienenstand’ (VárReg. 54); 1560 k. Meehęs ’méhész; Imker’ (GyöngySzt. 1644.) | ~ész [1237–40] Mehez
hn. ’[?]; Imker’ (PRT. 1: 782) | ~észik 1613 méhészni [?U] sz. ’[?]; Bienen züchten’ (MNy. 88: 511) [csak
EWUng.].
Örökség a finnugor korból. ⊗ Zürj. (P.) moš; votj. (Sz.) muš; cser. (KH., U., B.) mükš; md. (E.) mekš;
(M.) meš; ; finn mehiläinen: ’méh’ [fgr. *mekše ’ua.’; feltehetőleg indoeurópai eredetű; vö.: ; óind
mákṣikā; av. maḫšī; stb.: légy; ’méh’].. A finnugor szavaknak az indoeurópai nyelvek indoiráni ágában
vannak csak megfelelői, az átvétel iránya bizonytalan (lásd még: méz. A méhészet a finnugor időkben a
vadméhek gyűjtőjének életmódjára szorítkozik. A magyar változatok a szóvégi v, j hangokra toldalékolt
alakokból való elvonással jöttek létre, amelyekben a ezek a hangok hiátustöltők voltak. A kétszótagos
változatok tulajdonképpen kicsinyítő képzős alakok, amelyekben a kicsinyítő képző elhomályosult, és a
szó tövéhez csatlakozott.
ÁKE. 458; TESz.; MSzFE.; MSFOu. 151: 281; IUSprK. 45

méh² A [8]: A13. Jh/ mihudnec (KTSz.); 1405 k. meh (SchlSzj. 419.); 1416 u./¹ mėhembèn (BécsiK. 2);
1435 k. mech (SoprSzj. 14.); 1519 meehet (JordK. 35.); 1766 méjhemben (NSz. – Csíksomlyói miszt.
237); 1801 mé anya (Pántzél D.: Mez. gazd. 1. k. 2. cs.: 21); nyj. méjibül (ÚMTsz.) J: 1. A13. Jh/ ’nőnek,
nőstény állatnak az a szerve, amelyben a magzat kifejlődik; Gebärmutter’ # (↑); 2. 1784/ ’valaminek a
belső része; Inneres 〈abstr〉’ (NSz. – Kreskay: Költ. lev. 102).
Valószínűleg szláv eredetű jövevényszó. ⊗ Blg. мях мех: ’tömlő, cső, fújtató; has, altest’;szln. meh:
’állatok bundája; fújtató’., N. ’tömlő, cső; (húgy)hólyag’, (V.) mȇj ’fújtató’; szlk. mech ’zsák’, mechy
többes szám ’fújtató’; or. мех: ’prém, szőrme’, R. ’tömlő, cső, fújtató’; stb. [indoeurópai eredetű; vö.:óind
mēṣás ’kos, verőkos; bunda, irha’; ; norv. meis ’kosár, vesszőfonadék mint szállítóeszköz’; stb.]..– A
származtatás nehézsége, hogy az ’anyaméh’ jelentés szláv nyelvekből nem bizonyítható, illetve a ’zsák;
tömlő, cső’ jelentés a magyarban nem adatolt. Bár a délszláv nyelvekben van olyan jelentés (↑), amely az
’anyaméh’ jelentéssel némileg összefügg, feltételezhető, hogy ez a jelentés korábban a szlávban is
létezhetett. A magyar szó eredetileg χ-val hangozhatott, ma egyes szám alanyesetben a kiejtés h nélkül
általános. A szó belseji j a N. változatban hiátustöltő. A 2. jelentés: metafora.
KSzlJsz. 334; TESz.

mekeg A: 1546 k./ mekegéʃsét sz. (HÉn. m2a); 1577 k. meͦ keͦ gh (OrvK. 644); 1867 mekėg (CzF.) J: 1.
1547 k./ ’[rövid, szaggatott magas hangokat hallat 〈főleg kecske〉]; mekkern 〈haupts Ziege〉’ # (↑) [csak
EWUng.]; 2. 1784 ’hebeg, dadog; stammeln, stottern’ (SzD. 57).
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ A makog palatális párhuzamos alakja. A végződése: -g gyakorító képző.
Hasonló onomatopoetikus szavak: lat. miccire ’mekeg’;ném. meckern ’ua.’;cseh mekati ’ua.béget, bőg’;
stb. – Valószínűleg ugyanebből a tőből -e (folyamatos) melléknévi igenévképzővel: 1234–70Meke szn.
(ÁÚO. 2: 10).
TESz.

méla A: 1787 mélából (NSz. – Bartzafalvi Szabó: Szigvárt 2: 481) J: fn 1. 1787 ’ábrándozás;
Träumerei’ (↑); 2. 1824 ’tréfa, tréfálkozás; Spaß’ (NSz. – Fáy A.: Újabb meséi 62) | mn 1. 1793/
’ábrándozó; träumerisch’ (NSz. – Csokonai: Tempefői 596); 2. 1795 ’mélabús; schwermütig’ (M.
Merkurius 340); 3. 1799/ ’tréfás, mókás; spaßig, drollig’ (Csokonai: ÖM. 3: 302) Sz: ~´z [ma főként el-]
1787 mélázva sz. (NyÚSz.).
Ismeretlen eredetű. ⊗ Minthogy a szó a főnévi 2. jelentésben és a melléknévi 3. jelentésben a
nyelvjárásokban is él, feltételezhető, hogy a nyelvújítás korában a népnyelvből került az irodalmi
nyelvbe.
TESz.

melák A: 1780 melákok (NSz. – Dugonics: Ulisses 210); 1878 mélák (NSz. – Bakahumor 52); 1882
mėlák (NSz. – Kálmány L.: Szeged népe 2: 105) J: 1. 1780 ’nagy termetű mészároskutya; großer
Fleischerhund’ (↑); 2. 1838 ’mafla, bamba személy; Einfaltspinsel, Tölpel’ (Tsz.); 3. [auch als Attr] 1881
’nagy termetű, esetlen mozgású személy; Trampel’ (Nyr. 10: 190).
Valószínűleg köznévvé vált német tulajdonnév. ⊗ A ném. (R. Raj., R. D.) Melac, (R. báns.)
Melak:〈kutyanévként〉 [valószínűleg a fr. tábornok Francois Mélac (1641–1709) családnevére megy
vissza]. Francois Mélac egyrészt kegyetlenségéről volt hírhedt, másfelől többnyire vérebekkel kísértette
magát. – A 2., 3. jelentés: metafora az 1. jelentés alapján.
FrJsz. 33; TESz.
 melankólia A: 1577 k. Melancholia (OrvK. 216) [csak EWUng.]; 1708 Mélankóliás sz. (PP.
Hellĕbŏrōʃus); 1862/ melankólia (NSz. – Gyulai P.: Krit. dolg. 137) J: 1. 1577 k. ’[?]; Schwarzgalle |
Schwarzgalligkeit’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1578/ ’[búskomorság]; Schwermut’ (MNy. 79: 246) [csak
EWUng.] || melankolikus A: 1577 k. Melancholicus (OrvK. 417) [csak EWUng.]; 1777/ mélankolikusok
(NSz. – Bessenyei: Anyai okt. 20); 1791 melanchólikussá (NSz. – Pétzeli: Ekkl. hist. 3: 341); 1803/
mélánkólikusok (NSz. – Nagy S.: Más. szatira 21); 1808 Mélánkólikos (NSz. – Sándor I.: Sokféle 12:
184); 1855–6/ melankolikus (NSz. – Vas Gereben 9: 455) J: 1. 1577 k. ’[?]; schwarze Galle enthaltend
〈Körpersaft〉 | schwarzgallig 〈Kranker〉’ (↑); 2. 1577 k. ’búskomor; schwermütig’ (OrvK. 25).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. melancholia: ’mélabú; búskomorság, melankólia’ [< gör. µελαγχολία ’ua.’; l.
még gör. µέλας ’fekete’ és a ; gör. χολή vagy χόλος: ’epe’].| lat. melancholicus ’a fekete epével
kapcsolatos; mélabús’ [< gör. µελαγχολικός ’ua.’].. Megfelelői: ném. Melancholie melancholisch;; fr.
mélancolie mélancolique; stb.: melankólia, mélabú, ’melankolikus, mélabús’. A kedélyállapotra
vonatkoztatás egy ősi véleményen alapul, ami szerint a mélabú onnan jöhet, hogy az egyensúly az ún.
testnedvek – vér, fekete epe, sárga epe és nyál – a fekete epe javára eltolódik. – A melankolikus szóvégi s
hangjához vö.: ámbitus stb.
TESz. melankolikus a. is

melasz A: 1854 melasse [es. nem m.] (Forst.) [csak EWUng.]; 1865 melász (Babos); 1894 répamelasz
(PallasLex. Hamuzsír) [csak EWUng.] J: ’a cukorgyártás édeskés, csípős ízű mellékterméke; Melasse’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Melasse;; ang. molasses többes szám; ; f r. mélasse;; s p . melaza;; kat.
melassa; stb.: melasz. A spanyolból és a franciából terjedt el [lat. (k.) *mellacea többes szám
’cukorszörp’; lásd még: ; lat. (kés.) mellaceum ’főzés útján besűrűsödött gyümölcslé’].. – A magyarba
elsősorban a németből került át.
TESz.

meleg A: (†1002 e.) [1018 k./ ?] µελεδίσ sz. szn. (ÓMOlv. 15); [1237–40] Melegd sz. szn. (PRT. 1:
774); 1372 u./ melegʃegben sz. (JókK. 42); 1416 u./¹ mèlèǵ (BécsiK. 245) J: mn 1. 1372 u./ ’viszonylag
magas hőmérsékletű; warm’ # (JókK. 162); 2. 1372 u./ ’érzelmileg felhevült, buzgó; eifrig’ (JókK. 42); 3.
1538 ’langyos; lau’ (PestiN.V(1)!!!); 4. 1590 ’melegen tálalt, főtt 〈étel〉; warm aufgetischt, gekocht’ #
(SzikszF. 142); 5. 1786 ’őszinte rokonszenvről tanúskodó, bsarátságos | meghitt; freundlich, traulich’ #
(NSz. – M. Hírmondó 172); 6. 1794 ’őszinte rokonszenvről tanúskodó, barátságos | meghitt; warmhaltend
〈Kleid, Bettzeug〉’ # (NSz. – M. Hírmondó 172); 7. 1820 ’izgalmas | veszélyes; aufregend, gefährlich’
(NSz. – Kisfaludy K.: Párt-ütők 46); 8. 1868 ’vöröses, sárgás árnyalatú 〈szín〉; warm 〈Farbe〉’ (NSz. –
Greguss Gy.: Értekezési 127); 9. 1908 ’homoszexuális 〈főképpen nő〉!!!; homosexuell 〈bes Frau〉’ (Zolnay
– Gedényi) | fn 1. 1533 ’viszonylag magas hőmérséklet; Wärme’ # (↑); 2. 1766 ’érzésnek, kapcsolatnak
baráti, meghitt volta; Vertraulichkeit’ (NSz. – Galgóczy: Batthiáni 36) Sz: ~ség 1372 u./ (↑) | ~ül 1372 u./
melegewluen sz. (JókK. 162) | ~ed-, ~szik 1519 ffel meleghedygh (JordK. 45); 1527 Megh melegoͤ zyk
(ÉrdyK. 515) | melenget 1762 melengetésére sz. (NSz. – Mátyus I.: Diaet. 1: 382) R: azon ~ében 1720 ?
’azonnal, valami után halasztás nélkül; sofort’ (NSz. – Koháry I.: Munkács 1: 16); 1733 ’ua.’ (NSz. –
Teleki Á.: Czid. 21) – De vö. 1577 k. melegget (OrvK. 154).
Örökség, ugor kori tő magyar képzéssel. ⊗ A tőhöz vö.: vog. (T.) mǟlti osztj. (V.) meḷək: : ’meleg’
[ugor *mälɜ ’meleg; felmelegszik’].. A szó végződése: denominális vagy deverbális -g névszóképzőbeteg,
hideg stb. A melléknévi 7. és 9. jelentéshez vö.: ; n é m . warm ’nem hideg; izgalmas, veszélyes;
homoszexuális’. A melenget változat elhasonulással keletkezett a melegget (↑) szóból; hasonló
elhasonuláshoz vö.: csüng.
NyH.; TESz.; MSzFE.

mell A: 1342 Melies sz. szn. (MNy. 63: 368), de →mellék; 1368 Melles sz. szn. (OklSz.); 1372 u./
melyenek (JókK. 33); 1395 k. vaʃmel (BesztSzj.); 1416 u./¹ o̗ mè'l'lėnᶜ. (BécsiK. 81); 1717 e./ mejjemre
(Gróf Bethlen Miklós: NySz.); 1787 mejben (NSz. – M. Kurir 4); 1792 möllyeiknek (NSz. – Verseghy F.:
Patikai Lukáts 144) J: 1. 1342 ’az emberi törzs felső elülső része; Brust’ # (↑); 2. 1395 k. ’[mellvért];
Brustharnisch’ (BesztSzj. 95.) [csak EWUng.]; 3. 1416 u./¹ ’érzésvilág, szív; Herz’ (↑); 4. 1519 k. ’emlő;
weibliche Brust’ # (DebrK. 12); 5. 1782 ’valaminek az elülső része; Vorderteil’ (NSz. – M. Hírmondó
244) Sz: ~es 1342 szn. (↑) | meg~eszt 1517 meg mellyezte ’[?]; reißen, zerfleischen’ (DomK. 54).
Örökség a finnugor korból. ⊗ Vog. (T.) mäwə·l: ’mellkas’.; osztj. (V.) möγəl ’ua.’;votj. (K.) me̮ l
’mellkas 〈embereké és állatoké〉’;cser. (KH., U., B.) mel ’mellkas’;md. (E.) meľkť ’tüdő’, (M.) mäʟkä
’mellkas’; ? finn mälvi ’a madár melle’; lp. N. miel’gâ ’mellkas 〈különösen az állatoké〉’ [fgr. *mälke
vagy *mälγe: ’mellkas’].. Megfelelői: ; juk. melut ’mell(kas)’. A szó belsejének keletkezéséhez és esetleg
a párhuzamos alakhoz vö.: mál. A szóvégi ly-es változatok másodlagos palatalizálódás eredményei.
FUF. 15: 34; TESz.; MSzFE.

mellék A: 1329 Scigetmelliky sz. hn. (Gy. 2: 441) [csak EWUng.]; 1356 Dernomelleke hn. (OklSz.);
1393 Bodogazonmeleke hn. (OklSz.); 1405 k. melekfonal (SchlSzj. 2104.); 1405 Breznyczemellyeke hn.
(OklSz.); 1527 melleekeet (ÉrdyK. 401); 1773 mejéke (NytudÉrt. 1: 67); nyj. mëjjék (ÚMTsz.) J: fn 1.
1329 ’környék | valaminek a közelében levő hely; Gegend’ # (↑); 2. 1686 ’ajtó oldalsó kerete; Türpfosten’
(HOklSzj. 6); 3. 1792 ’templom mellékhajója; Seitenschiff 〈Kirche〉’ (NSz. – M. hírmondó 2: 282); 4.
1816 ’[?]; Kettfaden’ (NSz.); 5. 1817 ’melléklet; Beilage’ (NSz. – Gombos I.: Esk. el. IV.); 6. 1843 ’a
kender legszálasabb része; faserigster Teil des Hanfs’ (NSz. – Matusik N.: Veszprémi Csapómest.); 7.
1957 ’[?]; Nebenstelle 〈Telefon〉’ (HMNSz.) [csak EWUng.] | mn 1. 1405 k. ’[?]; in der Länge laufend’
(↑); 2. 1564 ’oldalsó; seitlich, seitwärts befindlich’ (Radv: Csal. 3: 103); 3. [főként összetételek
előtagjaként] 1778 ’mellékes; nebensächlich, zusätzlich’ (NSz. – Kováts F. Utak 17) Sz: ~el 1765 el
mellékoͤ lték ’kerül; beiseite lassen, meiden’ (MNy. 7: 419); 1808 ’csatol; beilegen, zufügen’ (SI.) | ~es
1779 mellékes (NSz. – Szlávy P.: Böltsesség 80) | ~let 1831 Melléklet (NyÚSz.).
Származékszó. ⊗ A mell szóból -ék névszóképzővel. Eredetileg egy helyre utalhatott. Az alábbi
jelentésváltozáshoz mell ’mellkas’ > mellék ’környék, vidék’ vö.: mellett, mellső stb. A jelentések az
eredeti főnévi 1. jelentésből fejlődtek ki jelentésbővüléssel. A főnévi 7. jelentéshez vö.: mellékállomás
’mellékállomás 〈telefon〉’ (1921 (NSz.).
TESz.

melléknév A: 1777 u. melléknévnek (Nyr. 30: 425) J: 1. 1777 u. ’tulajdonságot kifejező szófaj;
Adjektiv’ (↑); 2. 1792 ’a lényeget nem fedő nyelvi megjelölés; unrechter Name’ (NSz. – Döme K.: Vesz.
20); 3. 1800 ’a családi nevet kiegészítő névelem, ragadványnév | állandó jelző; Beiname | Epitheton’
(NyÚSz.).
Tudatos szóalkotással keletkezett összetett szó. ⊗ A mellék ’mellékes, nem fontos; járulékos,
kiegészítő’ + név ’névszó’tagokból; (jelzői) alárendeléssel. A megnevezés arra utal, hogy ez a szófaj
mondatban többnyire egy főnévhez (vagy igéhez) kapcsolódik. A szó a lat. nomen adjectivum
’melléknév’, tkp. ’hozzáadott szó’ , ill. a ném Beiwort ’melléknév’ szóból magyarosítással jött létre. A szó
elterjedéséhez a főnévfő-² kifejezés is hozzájárulhatott. – Nyelvújítási szó. – Korábbi megnevezések:
mással álló név (1527); hozzá tétethető (1604); . Más kísérleti alakok a latin, illetve a német szavak
magyarosítására: melléknévszó (1777): toldaléknév (1781 ((MNyTK. 49: 14); stb.:
MNyTK. 49: 14; TESz.

mellény A: 1815 k. Mellény (NyÚSz. az adat idézése nélkül!!!); 1835 melény (NSz. – Vajda P.: Nyelvt.
4); nyj. mellën, mellin (Nyatl.) J: ’[?]; Weste’ #.
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ A mell szóból -ény névszóképzővel, a mellkast
takaró ruhadarab megnevezésére. Hasonló szemlélethez vö.: N. melles, mellyes ’mellény’. – Nyelvújítási
származékszó.
NyÚSz.; TESz.

mellesleg A: 1561 melleʃleg (Adatok: Zsoldos); 1790 mellö́ sleg (NSz. – M. Kurir 605); 1809/ melesleg
(NSz. – Kazinczy: Lev. 6: 472) J: 1. 1561 ’oldalt; seitwärts’ (↑); 2. 1746 ’párhuzamosan; gleichlaufend,
parallel laufend’ (Felsőcsernátoni Bod Péter: NySz.); 3. 1781 ’mellékesen, nem fő dolog gyanánt;
beiläufig’ # (NSz. – M. Hírmondó 88); 4. 1784 ’felületesen, futólag; oberflächlich’ (SzD. 55).
Megszilárdult ragos alakulat. ⊗ A mell szóból -s melléknévképzővel + -leg módhatározóraggal; vö.:
közöslegközös, végeslegvég stb. Eredetileg helyhatározói értelemben használták. Az alábbi
jelentésfejlődéshez ’mellkas > oldalt megtalálható dolog’ lásd még: mellék, mellett.
KTMondt. 209; TESz.

mellett A: 1372 u./ mellet, mellett (JókK. 26, 84); 1470 melett (SermDom. 2: 512) [csak EWUng.];
1517 melÿet (MNy. 43: 157); 1533 melliet (Murm. 919.) J: nu 1. 1372 u./ ’közelében; neben, bei, nächst
jmdm | daneben’ # (↑); 2. 1517 ? ’kíséretében, valamivel együtt; mit’ (↑), E16. Jh ’ua.’ (Radv: Csal. 3:
49); 3. 1524 ’valamin kívül, fölül; außer’ (MNy. 13: 122); 4. 1527 ’érdekében, javára; für, im Interesse
von’ (ÉrdyK. 548); 5. 1725 ’ellenére; trotz’ (Mikes: TLev. 88); 6. 1838 ’ellenében; gegen’ (Tzs.) | hsz 1.
[rendszerint birtokos személyragokkal] 1416 u./² ’közelében; daneben, dabei’ # (MünchK. 132); 2. 1476
k. ’ezenfelül; überdies’ (SzabV.); 3. 1524 ’javára, érdekében; für mich, dich usw, in meinem, deinem usw
Interesse’ (MNy. 25: 69) || mellé A: 1372 u./ melle (JókK. 80); 1519 melleed (JordK. 47) [csak EWUng.];
1770 melleje (MNy. 48: 230); nyj. mejjé, melé (ÚMTsz.) J: nu 1. 1372 u./ ’közelébe; neben 〈mitAkk〉’ #
(↑); 2. 1495 e. ’valamin felül, kívül; außer, nebst’ (GuaryK. 120); 3. 1495 e. ’gyanánt; als, für’ (GuaryK.
120); 4. 1512 k. ’javára, érdekében; für, im Interesse’ (WeszprK. 77); 5. 1528 ’valamivel kapcsolatban |
valamire vonatkozólag; im Anschluß an etw | in bezug auf etw’ (SzékK. 104) | hsz 1. [rendszerint birtokos
személyragokkal] 1474 ’; neben jmdn | daneben’ (BirkK. 7); 2. 1476 k. ’közelébe; daneben’ # (SzabV.); 3.
1527 ’vele 〈összehasonlít〉; mit ihm (verglichen)’ (ÉrdyK. 9); 4. 1577–80 ’javára, érdekében; für mich,
dich usw, in meinem, deinem usw Interesse’ (Telegdi Miklós: NySz.); 5. 1810/ ’ezenfelül; überdies, dabei’
(NSz. – Kazinczy: Lev. 7: 425) || mellől A: 1410 k. te melleled (MvS.); 1416 u./² tengermèllo̗ l (MünchK.
72); 1529 e. mellwle (VirgK. 6); 1561 mellyoͤ l (Melius Péter: NySz.); 1639 meloͤ l (Verbőczi István: NySz.)
J: hsz 1. [birtokos személyraggal] 1410 k. ’közeléből, környezetéből el; von meiner, deiner usw Seite’
(↑); 2. 1527 ’mellette; neben jmdm’ (ÉrdyK. 140) | nu 1. 1416 u./² ’valami közeléből el; von . . . her’ #
(↑); 2. 1527 ’oldalától 〈elpártolva〉; von der Seite 〈abfallend〉’ (ÉrdyK. 548).
Megszilárdult ragos alakulatok. ⊗ A mell szóból -t (> -tt) helyraggal, -é latívuszraggal, illetve -l
ablatívuszraggal. A mellé alak tartalmazza az egyes szám 3. személyű -é birtokos személyjelet is, amely a
latívuszragban rejtve marad. Emellett az alak mellett létrejött egy külön paradigmasor egyéb birtokos
személyjelekkel (-m, -d stb.). A mellől változataihoz vö.: felől. A szó belseji ly palatalizációval
keletkezett. A szócsalád tagjai birtokos szerkezetben névutóvá, illetve határozószóvá váltak. Ezek
eredetileg helymeghatározó szereppel bírtak. Határozószók, illetve névutók testrészek neveiből való
hasonló kialakulásához vö.: belül, hátul ’hátul’hát¹ stb.; lásd még: finn rinnalla ’mellett’ < rinta
’mellkas’; stb. Az elvont jelentések a konkrétakból keletkeztekmögött.
TESz.

mellkas A: 1828 Melkas (NSz.) J: ’[?]; Brustkorb’ #.

Német mintára alkotott tükörfordítás, összetett szó. ⊗ Vö.: ném. Brustkorb ’mellkas’. – A magyarban:
mell + kas. – Nyelvújítási szó.
TESz. kas a. is

mellőz A: 1706 meg ...mellőzöm (RákF: Lev. 5: 262); 1753 me lö́ zvén sz. (NSz. – Kunits: Sedecziás
55); 1816 melléz (NSz. – Verseghy F.: Anal. 1: 321) J: 1. 1706 ’kerül, megkerül; umgehen’ (↑); 2. 1753
’valamilyen cselekvést nem hajt végre | valamit nem tart fontosnak; unterlassen | übergehen’ (↑); 3. 1759
’háttérbe szorít; zurücksetzen’ # (NSz. – Fáber: Hadi emb. 57); 4. 1775 ’kísér; begleiten’ (NSz. – Kónyi
J.: Ábel 10).
Származékszó. ⊗ A mellémellett határozószóból -z igeképzővel. Az eredeti változat melléz lehetett, a
mellőz változat valószínűleg az előzelőtt, illetve a mellőlmellett hatására keletkezett.
TESz.

mellső A: 1808 Melsö́ (NSz. – Sándor I.: Sokféle 11: 176); 1838 Mellső (Tzs.) J: 1. 1808 ’szomszédos;
benachbart’ (↑); 2. 1828 ’elülső, a mell oldalán levő; vordere’ # (Bugát P.:Bonctud. II. Szót.: 30).
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ A mell ’elülső rész, előrész’-ső névszóképzővel, a
szélsőszél² , végsővég stb. analógiájára. Az alapszó ’mellkas > elülső rész, előrész’ jelentésváltozásához
lásd még: mellék, mellesleg stb. – Nyelvújítási alkotás.
NyÚSz.; TESz.

meló A: 1877 melóche bájesz-ból (NSz. – Ágai A.: Porzó tárca 1: 12); 1911 Meloch (TolvSz.) [csak
EWUng.]; 1911 Melózni sz. (ZG.) [csak EWUng.] J: 1. 1877 ’munka, nehéz testi munka; Arbeit’ (↑); 2.
1911 ’mesterség, ipar | állás; Handwerk | Beruf’ (TolvSz. 45) Sz: ~zik 1911 sz. (↑) | ~s 1924 melós ’[?];
Arbeiter’ (Szirmay 38).
Jiddis jövevényszó, esetleg német közvetítéssel is. ⊗ Jidd. melocho melôche: ’munka; kézműves
szakma, mesterség; mesterfogás’.; – lásd még: ném. (az argóban) maloche meloche ’;nehéz fizikai
munka; hivatás’. A jiddisben a héber (ú.) mᵉlākāh̯ ’munka’. – A meló alak keletkezése nem teljesen
tisztázott.
TESz.

melódia A: 1608 melodiákat (Molnár Albert: NySz.); 1792 melódia (NSz. – Szakonyi J.: Osk. vez. 7);
1807 mélódiás sz. (NSz. – Folnesics: Alvina 104) J: ’dallam; Melodie’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. melodia: ’dal, dallam’ [< gör. µελῳδία ’ének, dallam; dallam, dal’ [< gör.
µελῳδός ’melodikus, dallamos, zenei; dalt éneklő’]]. [< gör. µέλος ’dal’]+ ᾠδος ’éneklő’. Megfelelői:
ném. Melodie;; fr. mélodie; stb.: dallam.
TESz.

méltán A: 1416 u./¹ mėltan (MA.: NySz.); 1476 k. miltan (SzabV. 140); 1848/ méltány (NSz. – Mérei:
Munkásmozg. 114) J: ’[?]; wohlverdient | mit Recht’.
Megszilárdult ragos alakulat. ⊗ A méltá- tőből (a méltó tőváltozata ’megszolgált, kiérdemelt;
igazságos, jogos’) -n módhatározóraggal. A méltó szó belseji a-s tőváltozatához lásd még: mélták többes
szám (1416 u./²méltac: MünchK. 80va). A méltány szóvégi ny-es változatához vö.: magánymagán, talány
stb.
TESz.

méltány ∆ A: 1808/ méltány (NSz. – Kazinczy: Lev. 6: 45) J: mn 1808/ ’megérdemelt, jogos; verdient,
gerecht’ (↑) | fn 1831 ? ’méltánylás | méltányosság; Würdigung | Billigkei’ (NSz. – Kritikai Lapok 2: 51),
1833 ’ua.’ (Fogarasi: Műsz. Aequus) | | méltányol A [1]: 1820 méltánylani sz. (NSz. – Kisfaludy K.:
Barátság 46); 1831 méltányol (NyÚSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1820 ’értékel, megbecsül, elismer;
anerkennen, würdigen’ (↑); 2. 1820 ’a körülményeket figyelembe véve kedvezően ítél meg 〈kérést〉 |
figyelembe vesz; entgegenkommend beurteilen | in Betracht ziehen’ (NSz. – Kisfaludy K.: Szécsi Mária
33); 3. 1833 ’méltónak tart, méltat 〈megemlékezésre, figyelemre stb.〉; für würdig halten’ (NSz. – P.
Thewrewk J.: Ber. Tük. 38) || méltányos A: 1828/ méltányosnak (NSz. – Bajza: Munkái 4: 70) J: 1. 1828/
’méltó, megérdemelt, jogos; verdient, gerecht’ (↑); 2. 1832 ’〈a körülményekhez képest〉 kedvező; günstig,
vorteilhaft’ (NSz. – Helmeczy: Jelenkor 1/2: 502); 3. 1841 ’megértő, a körülményeket figyelembe véve
kedvezően ítélő 〈személy〉; verständnisvoll’ (NSz. – Teleki L.: Kegyenc 148) | | méltánytalan A: 1830
méltánytalanul (NSz. – Szalax L.: Észr. Muz. 24) J: mn 1. 1830 ’valakit, valamit érdeméhez méltón nem
értékelő, eléggé meg nem becsülő; nicht angemessen würdigend’ (↑); 2. 1831 ’igazságtalan; ungerecht’
(NyÚSz.); 3. 1842 ’kellően nem értékelt, eléggé meg nem becsült; nicht genügend bewertet’ (NSz. –
Kőváry L.: Szék. 42).
Valószínűleg a szócsalád kiinduló eleme a méltány: tudatos szóalkotás, keletkezésmódja azonban
bizonytalan. ⊗ Szófajváltás lehet a méltánból, az n palatalizálódásával. – A méltányol, méltányos,
méltánytalan valószínűleg a méltány ’értékelés, felbecsülés; méltányosság’ származékszavai -l
igeképzővel, -s, illetve -talan melléknévképzővel. Ennek a magyarázatnak a nehézsége, hogy a
származékszavak időrendileg kissé korábbiak mint a méltány főnévi jelentése. A magyarázat, hogy a
méltány szó a R. méltméltó származékszava, nem valószínű. –Nyelvújítási alkotás.
Nyúj. 148; TESz. méltányol a. is

méltó A [6]: 1211 ? Miltou szn. (OklSz.); 1372 u./ melto (JókK. 17); 1416 u./² mėltac (MünchK. 160);
1451 k. Miltholtasanak sz. (OklSz.); 1773 mélytosztasson sz. (MNy. 59: 104) J: 1. 1372 u./ ’valamit
érdemlő, valamire érdemes; würdig’ # (↑); 2. [mit dem Verb des Seins und haupts mit einem Inf] 1372 u./
’[?]; gnädig sein 〈etw zu tun〉’ (JókK. 156–7) [csak EWUng.]; 3. 1416 u./¹ ’valakihez, valamighez illő;
passend’ # (BécsiK. 48); 4. 1416 u./² ’megérdemelt | igazságos; verdient | gerecht’ # (MünchK. 165); 5.
1525/ ’méltánylást érdemlő; würdigenswert’ (TörtTár. 1908: 79) Sz: ~l 1372 u./ meltolÿa ’méltónak tart,
kegyeskedik 〈valamit megtenni〉; eine Gnade erweisen 〈etw zu tun〉’ (JókK. 5); 1372 u./ ’[?]; für
angemessen befinden’ (JókK. 4) [csak EWUng.] | ~ltatik 1372 u./ meltoltattnak ’méltónak tart,
kegyeskedik 〈valamit megtenni〉; eine Gnade erweisen 〈etw zu tun〉’ (JókK. 68) | ~ság 1372 u./
meltoʃagos ́ sz. ’[?]; Gnade’ (JókK. 71); 1416 u./¹ meltoʃaǵ ’[?]; Würde’ (BécsiK. 68); [als Anrede mit
PossSf, haupts méltóságod, méltósága] 1704 ’[?]; Euer Gnaden’ (Kertész: Száll. 129) | ~ságos 1372 u./
meltoʃagos ’kegyelmező; gnadenvoll’ (JókK. 71); 1536 ’[?]; vornehm’ (PFab. 11b) [csak EWUng.]; 1607
’jogos, méltányos; angemessen’ (MNy. 29: 182) | ~ltat 1451 k. ’[?]; für angemessen befinden’ (OklSz.) |
~ztatik 1519 meltoztattanak ’méltónak találtatik valamire; würdig sein’ (Jord. 724); 1527 ’[?]; eine
Gnade erweisen 〈etw zu tun〉’ (ÉrdyK. 578) [csak EWUng.] | nagy~ságú 1763 Nagy Méltóságú (MNy.
59: 104) | | mélt † A: 1372 u./ Tudni melt (JókK. 1) J: ’[?]; sich schicken’ | | méltatlan A: 1416 u./¹
meltatlan (BécsiK. 163) J: mn 1. 1416 u./¹ ’valamit nem érdemlő, valamire nem érdemes; unwürdig’ #
(↑); 2. 1416 u./² ’valamit igazságtalannak tartó; etw für ungerecht haltend’ (MünchK. 91); 3. [auch in adv
Funktion] 1456 k. ’igazságtalan, nem megokolható; ungerecht’ # (SermDom. 2: 574); 4. 1673 ?
’valakihez, valamihez nem illő, nem való; unpassend’ # (Amos Comenius: NySz.); 5. 1696 ’ua.’ (Illyés
András: NySz.) Sz: ~kodik 1416 u./¹ (BécsiK. 164) | ~kodat 1416 u./¹ meltatlākodat (BécsiK. 14) | ~ság
1456 k. meltatlanʃagrul (SermDom. 2: 318) | | méltat A: 1624 méltatik sz. (LevT. 2: 235) J: 1. 1624
’juttat; gelangen lassen’ (↑); 2. 1784 ? ’méltónak, érdemesnek tart valamire; für würdig halten’ (SzD. 54),
1792 ’ua.’ (SzD.); 3. 1810 ’megbecsül, értékel; wertschätzen | würdigen’ (NyÚSz.).
A szócsalád alapja, az mélt: valószínűleg alapnyelvi örökség; ugor kori tő, magyar képzéssel. ⊗ A
tőhöz vö.: osztj. (V.) mel- ’belemegy 〈láb>, illeszkedik <csizma〉’, (Vj.) mel- ’illik, illeszkedik 〈cipő, ruha〉’
[ugor *mᴕ̈lɜ- ’belemegy, helye van, elfér’].. A szó végződése: valószínűleg -t mozzanatos képző. A
magyarban egy ’megfelel, passzol, alkalmas > illik, illendő, megfelelő’ adott, meglévő jelentésváltozás
ment végbe; a jelentéséhez vö.: fér lásd még: ; finn sopi- ’belemegy; illendő, megfelelő’. A magyarázat
egyik gyenge pontja a magyar szóból hiányzó magánhangzóharmónia. – A méltó, méltatlan és a méltat-ó
(folyamatos) melléknévi igenévképzővel, -atlan névszóképzővel, illetve -tat műveltetői igeképzővel
keletkezett. A méltat 2. és 3. jelentése a nyelvújítás korában keletkezett.
NytÉrt. 38: 14; MSzFE.; TESz.

mely A: 1372 u./ mellet, melÿet (JókK. 5, 6); 1416 u./¹ mèllèt (BécsiK. 288) [csak EWUng.]; 1416 u./¹
mėllèc (BécsiK. 17); 1420 k. Melic r. (ÓMOlv. 283); 1527 mellytoͤ k (ÉrdyK. 61) [csak EWUng.]; 1553
mewllÿ (RMNy. 2/2: 98); 1790 mell (NytudÉrt. 1: 50); 1863 meik, Miik r. (Kriza: Vadr. 509); nyj. méllik r.
(ÚMTsz.) J: hsz 1372 u./ ’ami | amely; wie’ (JókK. 104) | nm 1. 1372 u./ ’[ami]; was 〈als Rel〉’ # (↑); 2.
1372 u./ ’amlyik 〈jelzőként〉; welcher 〈als Attr〉’ (JókK. 6); 3. 1416 u./¹ ? ’melyik; welche 〈Person, Sache,
Richtung, welcher Ort usw〉’ # (BécsiK. 17); 4. 1416 u./² ’aki; wer 〈als Rel〉’ (MünchK. 16); 5. 1416 u./²
’ki?; wer?’ (MünchK. 25); 6. 1456 k. ’milyen?; was für ein?’ (SermDom. 1: 350); 7. 1519 ’valamely;
irgendein’ (JordK. : 396, ) Sz: ~ik 1420 k. Melic (ÓMOlv. 283).
Megszilárdult ragos alakulat. ⊗ A më- tőből (a mi² tőváltozata) -l (> -ly) ablatívuszraggalily, oly stb.
Eredetileg egy határozószó volt, amely a melléknév fokát határozta meg. ’Melyik; valamely 〈személy
stb.〉; milyen?’ jelentésű névmássá melléknévi használatban alakult ki, különböző jelzői szószerkezetben.
Vonatkozó névmási használatban vonatkozó értelmű összetett mondatokban jött létre.
MNy. 35: 152; TESz.; NyK. 78: 287

mély A: 1075/ meler hn. (MonStrig. 1: 58); [1237–40] Myler hn. (PRT. 1: 782); 1329 Melyespataka sz.
hn. (Gy. 2: 63) [csak EWUng.]; 1372 u./ mely (JókK. 160); 1416 u./¹ mėl (BécsiK. 177); 1541 milł
(Sylvester: ÚT. 2: 48); 1559 mell (SzChr. 139a); 1793 méjj (NSz. – Mátyus I.: Ó és új Diaet. 6: 126) J:
mn 1. 1075/ ’olyan amelynek a felső részhez képest az alja nagyon lent van | alulra nyúló, alul levő; tief |
unten befindlich’ # (↑); 2. 1372 u./ ’fokozott mértékű; hochgradig’ (JókK. 1); 3. 1372 u./ ’mély értelmű;
tiefsinnig’ (JókK. 2); 4. 1585 ’olyan, aminek nagy kiterjedésű belseje van; geräumig’ (Cal. 647); 5. 1696
’erősen átélt 〈érzés〉 | erősen érző 〈szív, lélek〉; tiefgefühlt | gefühlvoll’ (Illyés András: NySz.); 6. 1785 ’telt
〈szín〉; tief, kräftig 〈Farbe〉’ (NSz. – Baromveszély 9); 7. 1806 ’alacsony rezgésszámú, vastag 〈hang〉; tief
〈Stimme〉’ # (NSz. – Kardos Ad.: Versegi motsk. 45); 8. 1818 ’a szájüregben hátul képzett
〈magánhangzó〉; velar’ (NSz. – Verseghy F.: Felelet 375) | fn 1416 u./² ’mélység | valaminek nagyon alul
vagy nagyon belül levő része; Tiefe | Unterstes, Tiefstes’ # (MünchK. 117) Sz: ~ség 1372 k./ melʃegeÿrt
(JókK. 18) | ~séges 1372 u./ melʃeges (JókK. 1) | ~ed 1742/ mélyedéssel sz. (NSz. – Tóth I.: Cziráky J.
127) | ~ít 1779 megmélyítése sz. (NyÚSz.) | ~ül 1842 ,mélyült (NSz. – Nagy F.: Mentor 1: 121) | ~eszt
1843 mélyeszté (NSz. – Életk. 1/5: 40).
Örökség az ugor korból. ⊗ Vog. (T.) mäl; osztj. (V.) mĕl: : ’mély’ [ugor *melɜ ’ua.’].. Az eredeti
melléknévi jelentésből származó, szín- és hangérzékre vonatkozó 6–8. jelentés az képzeti nehézségen
alapulhat; vö. más nyelvekben is: ném. tiefblau tiefe Stimme tiefer Vokal;; fr. voix profonde: ’mély hang’;
stb.
NyH.; TESz.; MSzFE.

memória A: 1591/ memóriája (MNy. 69: 366) [csak EWUng.]; 1902/ memóriám (NSz.) [csak
EWUng.] J: 1. 1591/ ’emlékezőtehetség; Erinnerungsfähigkeit’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1972 ’[?];
Speicher eines Computers’ (ÉKsz.) || memoriter A: 1803/ memoriter (NSz. – Kazinczy: Lev. 3: 4) J: hsz
1803/ ’fejből, emlékezetből; auswendig’ (↑) | fn 1. 1940 ’könyv nélküli tanulás; Memorieren’ (ÚjidőkLex.
18: 4488); 2. 1957 ’könyv nélkül megtanulandó szöveg; Memorierstoff’ (Bakos: IdSz.).
TESz. memoriter a. is

men- 1. ~hely ∆ A: 1831/ menhelyet (NSz. – Vörösm. 6: 255) J: 1. 1831/ ’menedékhely;

Zufluchtsstätte’ (↑); 2. 1843 ’szállás, hajlék; Asyl 〈ür Obdachlose〉’ (NSz. – P. Aurora 77) | ~ház ∆ A:
1834 Menház (NyÚSz.) J: ’otthon, hajlék (hajléktalanok számára); Obdachlosenheim’ | ~levél ∆ A: 1867
menlevelünkre (NSz. – Szilágyi S.: Vértanuk. 63) J: ’menedékház; Schutzbrief’.
Összetételi előtag, elvonással. ⊗ A menedék szóból. Az összetétel elődeihez vö.: menedékhely ’EZ
NEM KELL’ (1604); menedéklevél ’menlevél’ (1533 (Murm. 2544). A menház az utóbbi analógiájára
keletkezett. Az alaktanhoz vö.: dúvad, rögeszme stb. Hasonló szemlélethez a németben vö.:
Zufluchtsstätte ’menedékhely, búvóhely’, R. fluchthaus ’menhely, menedék’; Schutzbrief ’egy kísérő
rendkívüli okirati igazolása’. –Nyelvújítási alkotás.
TESz.

mén¹ A: 1138 ? Menes sz. szn. (MNy. 32: 205); [1200] k. Menumorout szn. (An. 11); [1237–40] Menfy
hn. (PRT. 1: 780); 1261 Menusitou sz. hn. (Csánki 1: 67) [csak EWUng.]; 1395 k. men (BesztSzj. 939.);
1560 k. Męny loo (GyöngySzt. 425.) J: ’csődör; Hengst’ Sz: ~es 1138/ ? szn. (↑); 1261 hn. ’[?]; Gestüt’
(↑) [csak EWUng.].
Ismeretlen eredetű. ⊗ A magyar szókincs egyik nagyon régi eleme lehet. A ménes származékszó egy
fajta -s gyűjtőnévképzővel keletkezett, így a szó a lovak egy ménhez csatlakozó csoportját jelöli; vö.:
ménes csorda (1566 (NySz. 1.mén).
TESz.

mén² × A: 1577 ostor menj ffa (KolGl.: NyF. 45: 28); 1584 Ostormen fa (Gombocz E.: BotTört. 133);
1834 Mény (Kassai 3: 349); 1838 ménjét (Tsz. Kankalék) J: 1. 1577 ’növénynév elemeként; 〈als Element
eines Pflanzennamens〉’ (↑); 2. 1834 ’kútgém; Brunnenschwengel’ (↑).
Valószínűleg örökség a finnugor, esetleg az uráli korból. ⊗ Osztj. (V.) min: ’görbület, hajlat,
kanyarulat’., mäṇi- ’hajlik, lehajol’; md. (E.) meńe-, (M.) mäńe- ’hajlik, görbül 〈tárgyatlan〉’; – ? szam.
jen. munua-, muna- ’hajlik, görbül 〈szántalp〉’; ? szam. szelk. mîn-, mên-, men- ’hajlik, görbül’; ? szam.
kam. mшn- ’meggörbül, elgörbül, hajlik’; stb. [fgr. (? uráli) *minɜ ’hajlat, kanyar; hajlik, görbül, elgörbül,
meghajlik’]. – Az 1. jelentés csak az ostorménfa ’ostorménfa, molnárcseresznye, kányafa’ (1577 (↑):
ostor + mén + fa) összetételben fordul elő. Az összetétel mén eleme még megőrizte a szó ’hajlik; hajlat,
görbület’ alapjelentését; a megnevezés a növény ágának hajlékonyságára utal. A 2. jelentés az ostorménfa
kútgémhez való hasonlóságán alapul; lásd még: kankalék1,2.
JSFOu. 30/5: 83; TESz.; MSzFE.

mézesmázos A: 1792 mézes mázos (NSz. – M. Hírmondó 1: 58); 1794 mézes mázas (MNy. 8: 273);
1844 mézesmázos (NSz.) [csak EWUng.] J: ’túlzottan kedves, hízelgő 〈személy, beszéd〉; liebedienerisch
〈Person, Rede〉’.
Összetett szó, ikerszó. ⊗ A mézes ’hízelgő’méz + mázos ~ mázas ’mázzal bevont vagy képmutató,
alakoskodó, kétszínű’máz tagokból; a keletkezésmódjához vö.:ágas-bogaság-bog, híres-neveshír- stb. A
mézes hasonló jelentésfejlődéséhez vö.: ang. honeyed;; f r . mielleux;; o l . melato; stb.: hajbókoló,
szolgalelkű ’〈személy, beszéd〉.’
TESz.

mézga A: 1560 k. meghszeyę (GyöngySzt. 914.); 1569 mizgéjért [U] (MNy. 89: 127) [csak EWUng.];
1577 mezge (KolGl.: NyF. 45: 42); 1649 mézgás sz. (Geleji Katona István: NySz.); 1673 mesgai (Amos
Comenius: NySz.); 1863 Mėzge (Kriza: Vadr. 509); nyj. míszka (Nyatl. macskaméz) J: ’nyúlékony, sárgás
gumiszerű növényi váladék; Baumharz’ #.
Szláv jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. mezga: ’mézga; szövetnedv, nyirok; növényi nedv’;szlk. miazga:
’fanedv; szövetnedv, nyirok’;or. мезга: ’a fatörzs fiatal része; pépszerű zúzalék’; stb. [indoeurópai
eredetű; vö.:óind mḗhati ’vizel’; ném. (kfn.) meisch ’cefre’; stb.].. – Néhány változat hangrendi
kiegyenlítődéssel keletkezett. Az elsőszótagi magánhangzó nyúlásában a méz szó is szerepet játszhatott. –
Esetleg részben a magyarból: rom. mîzgă ’latyak, sár, pép; mézga; bőr, hártya 〈folyadékon〉.’
KSzlJsz. 339; TESz.

mezgerél × A [1]: 1608 mezgerlés sz. (Molnár Albert: NySz.); 1652 mezgelek (Nyr. 90: 195); 1708
Mezgérlek (PP.); 1770 mézgerlésnek r. (NSz. – Kalmár Gy.: Prodromus 391); 1792 Mezgélni sz. (SzD.
Mezge); 1796 mezgellést sz. (NSz. – Sándor Józs.: Zolokoffer 96); 1805 mezgérël (NSz. – Verseghy F.:
Ung. Sprach. 118); 1834 Mezgerel (Kassai 3: 362); 1838 Meczgerélni sz. (Tsz.); 1867 mezgerél (CzF.);
nyj. mëzgërël (ÚMTsz.) J: 1. 1608 ’az elhagyott fürtöket összeszedi, böngész; (im Weingarten) Nachlese
halten’ (↑); 2. 1792 ’nyeseget, különösen fákat; wiederholt stutzen (haupts Bäume) | abrinden’ (↑); 3. 1795
’[?]; beschädigen, zugrunde richten | aufzehren, ausbeuten’ (MNy. 78: 256); 4. 1838 ’motoz | babrál;
herumsuchen | pusseln’ (Tsz.).
Származékszó egy relatív fiktív tőből. ⊗ A relatív tő -g gyakorító képzővel keletkezett. Az abszolút tő
valószínűleg a bizgat szócsaláddal függhet össze. A szóvég: -rél gyakorító képzőcicerél. A mezgél
változat keletkezéséhez vö.: abál. A későbbi adatoltság ellenére a 4. jelentés lehetett az eredeti. Az 1–3.
jelentés: valószínűleg metonímia. – Az értelmezés, miszerint a mezgél eredeti változatként a néz egy nem
adatolt származékából keletkezett szóhasadással, téves.
TESz.; MNy. 81: 478

mezítlábbal ∆ A: 1519 k. mezith labbal (DebrK. 616); 1550 k. mezet-lábbal (LevT. 2: 22) J: ’[?];
barfüßig 〈als Adv〉’ || mezítláb A: 1529 e. mezit lab (VirgK. 50); 1784 meztéláb (SzD. 53); 1867 meztélláb
(CzF.); nyj. mesztélább (Nyatl.) J: ’méztelen lábbal; barfüßig 〈als Adv〉’ #.
A szócsalád kiinduló eleme a mezítlábbal: összetéttellel keletlezett megszilárdult ragos alakulat. ⊗ Egy
szószerkezetből, mely az önállóan nem adatolt mezít ’meztelen, fedetlen’ és láb ’láb’ szavakból áll -val
eszközhatározó-raggal, melyeknek eredeti jelentése ’csupasz, meztelen lábbal’ lehetett; az alaktanához
vö.: éhkoppal. A mezít szó elvonással keletkezett a mezítelenmeztelen) szóból. A mezítláb kifejezés
elvonással kelethezhetett a mezitlábbal szóból; a határozói jelentéshez vö.: négykézláb.
MSzav. 123; TESz. mezítláb a. is

mező A [6]: 1055 adbagat mezee (TA.); 1152 Mezeusumlu hn. (Sztp. KritJ. 1: 28); 1240 Mezeed sz. hn.
(PRT. 8: 288) [csak EWUng.]; 1405 k. meʒe, meʒw (SchlSzj. 983., 691.); 1416 u./¹ mèzo̗ (BécsiK. 250);
1529 e. mezzw (VirgK. 32); 1559 meʃʒoͤ n (SzChr. 217b) [csak EWUng.]; nyj. mezdüő (ÚMTsz.) J: 1.
1055 ? ’szabad tér, sík terület | szántóföld; Feld | Acker’ # (↑), 1152 ’ua.’ (↑); 2. 1055 ? ’[legelő, rét, fű];
Weide, Wiese, Gras | grüne Saat’ (↑), 1440 ’ua.’ (OklSz. Pótl.); 3. 1395 k. ’falusi birtok | paraszti
majorság; Landgut | Bauerngut’ (BesztSzj. 199.); 4. 1749 ’címermező; Wappenfeld’ (NSz. – Csatári J.:
Magy. hist. 278); 5. 1754 ’működési, cselekvési alkalom, hely; Feld, Gebiet 〈einer Tätigkeit〉’ (NSz. –
Bíró M.: Angyali szövets. 183.) Sz: ~s 1416 u./¹ amèzo̗ ʃo̗ (BécsiK. 21) | mezei 1519 mezey (JordK. 59) |
~ség 1515 u. Mezwsegh hn. (TelLev. 2: 346) [csak EWUng.].
Szófajváltással keletkezett egy ugor eredetű tő származékából. ⊗ Főnevesült folyamatos melléknévi
igenév-ő képzővel. A tőhöz vö.: vog. (T.) mäš-, (AK., P.) mǟš- ’ruház’, (Szo.) mas- ’felvesz, felruház’
[ugor *mećɜ- vagy *meśɜ-: ’felvesz egy ruhát’].. A szó belsejének kialakulásához vö.: ázik, laza stb. Az
eredeti jelentése ’(fűvel) fedett, (fűvel) benőtt 〈föld〉’ lehetett. A főnévi jelentés egyrészt egy területet
jelöl, amely növénytakarót szokott ölteni, másrészt magát a növényzetet jelenti azon a földön.
NyK. 44: 345; MNy. 44: 42; TihAl. 46; TESz.; MSzFE. meztelen a. is

mező-¹ 1. ~város A: 1533 Mezioͤ varos (Murm. 361.) J: ’városi kiváltságokkal rendelkező, falusias
jellegű település, amelyben a lakosság zöme mezőgazdasággal foglalkozik; Marktflecken’ | ~puszta ∆ A:
1564 mező pusztára [U] (OklSz.) J: ’megművelhető pusztaság; bebaubare Heide’ | ~műves † A: 1572
Mezoͤ mies (Bécsi Kalendáriom!!!: NySz.) J: ’földműves; Ackersmann’ | ~föld ∆ A: 1584 mezoͤ foͤ ldre
(Bornemisza Péter: NySz.) J: ’füves puszta | mezőség; Grasland | Ackerland’.
Összetett szavak előtagja, azonos a →mező szóval. ⊗ Melléknévi szerepben áll, és mezőgazdasági
tevékenységet jelöl, a mezőváros ma történelmi szakszóként él. – Az utótag a magyarban (címszók
kivételével): műves ’munkás, dolgozó’mű.
TESz. mező- a. is
 mező-² 1. ~gazda A: 1833 ? Mezőgazda (NyÚSz.); 1840 mezőgazda' (NSz. – Figyelmező 683) J:
’mezőgazdász; Landwirt’ | ~gazdaság A: 1833 mezőgazdasági sz. (NSz. – Dercsényi J.: Előterjesztés 1)
J: ’[?]; Landwirtschaft’ # | gazdászat A: 1847 mezőgazdászat (NSz. – PD. 2: 1312.) J: ’mezőgazdaság-
tudomány; Landwirtschaftslehre’ | gazdász A: 1901 mezőgazdász (NSz. – Kelemen B.: Magy – ném.
zsebszótár 213) J: ’képzett mezőgazdasági szakember; Landwirt’.
Tükörfordítás előtagja, azonos a →mező szóval. ⊗ A tükörfordítások német minta alapján keletkezett
összetett szavak; vö.: ném. Landwirt Landwirtschaft Landwirtschaftslehre stb. – A második tag a
magyarban (címszók kivételével): gazdaság, gazdászat, gazdászgazda. – Nyelvújítási szó.
TESz. mező- a. is

mezőny A: 1860 Mezőny (NSz. – Bérczy K.: Vadászműszót. 86) J: 1. 1860 ’valamely sporttevékenység
színhelye; Platz einer Sparttätigkeit, Spielfeld’ (↑); 2. 1860 ’valamely verseny résztvevői; Gruppe von
Teilnehmern eines Wettkampfes, Feld’ (↑).
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ A mező szóból -ny névszóképzővel, valószínűleg a
redőnyredős analógiájára. Az ang. field ’játéktér, pálya, versenypálya, csapat stb.’ szóból magyarosítással
jött létre. Mára már csak az 2. jelentése ismert.
NyÚSz.; TESz.

meztelen A: 1270/ Mezechtelenhig hn. (OklSz.); 1330/ Mezehthelen Zemenye hn. (OklSz.); 1372 u./
meʒeÿtelen (JókK. 8); 1525 mezihtelenihtetel meg sz. (VitkK. 7v [82]); 1526 megh mezytelenytettek wala
sz. (SzékK. 55); 1531 mezyttelen (ThewrK. 283); 1532 mezitellennek (TihK. 55); 1541 meźtellen (KazK.
110); 1565 mezethelen (OklSz.); 1615 mesztelen (Zvonarics Imre és Nagy Benedek: NySz.); 1763
mezétlen (NSz. – Adámi: Wb. 55); 1835 mezítlen (Tzs. Nackt) J: mn 1. 1270/ ’kopasz, kopár; kahl’ (↑); 2.
1372 u./ ’fedetlen testű, ruhátlan; nackt, bloß, bar’ # (JókK. 56) | hsz 1372 u./ ’fedetlen testtel, ruhátlanul;
nackt, entblößt’ (↑) Sz: ~ít 1372 u./ meʒeÿteleneÿte (JókK. 57) | ~ül 1372 u./ meʒeytelenewltett sz. ’[?];
sich entblößen’ (JókK. 57).
Származékszó. ⊗ Valószínűleg a *mezeγ szóból (a mező eredeti változata) -telen képzővel. A korábbi
változatok a mezehtelen ~ mezételen ~ mezítelen voltak. A meztelen alak szóösszerántással, illetve
második nyílt szótagi hangzókieséssel keletkezett. Azonban az sem zárható ki, hogy a szó közvetlen a
mező tövéből jött létre. Az eredeti funkció határozói volt. – A N. mezejte, mezejtel ’csupasz, fedetlen,
meztelen 〈határozószóként〉’ és a R., N. meztéllábmezítlábbal összetett szó megőrizte az előtagban a
képző eredeti -n-mentes alakját.
MSzav. 122; NyK. 44: 345; MNy. 44: 42; TESz.

mezsgye A: 1206 Misde sz. (OklSz.); 1263/ Mesda sz. (ÁÚO. 8: 52); 1294/ Mesdgye (Fejér: CD. 7/2:
247); 1320 meesde (OklSz.); 1863 mézsde, Muzsda (Kriza: Vadr. 509) J: ’[?]; Rain’.
Bolgár jövevényszó. ⊗ Blg. межда: ’mezsgye’ [az eredetéhez vö.: ; vö. →megye].. – A mezsgye ~
muzsda hangrendi kiegyenlítődéshez vö.: cseléd ~ család.
KSzlJsz. 337; TESz.

mi¹ A: E12. Jh/ mɩv (HB.); A13. Jh/ mynket (KTSz.); 1372 k./ menkett, mÿ (JókK. 30, 5); 1416 u./¹ mv̇
èllènō̩c (BécsiK. 14); 1506 mo̗ (WinklK. 138); 1583–9 mink (RMNy. 2/2: 335); nyj. mik, mű (MTsz.) J: 1.
E12. Jh/ ’én és te, ti, én és ő, ők együtt; wir’ # (↑); 2. E12. Jh/ ’〈birtokos jelzőként〉 az, aki, ami a mienk;
unser’ # (HB.); 3. 1524 ’én 〈fejedelmi többesként〉; wir 〈als Majestätsplural〉’ (MNy. 19: 127) Sz: min-
1416 u./¹ minmagonc ’saját 〈magunk〉; wir 〈selbst〉’ (BécsiK. 14) | minnen- 1416 u./¹ Mv̇ no̗ n ’saját
〈magunk〉; wir 〈selbst〉’ (BécsiK. 14).
Örökség az uráli korból. ⊗ Vog. (T.) mäŋ; osztj. (V.) mĕŋ; zürj. (Sz.) mi;; votj. (Sz.) mi; cser. (KH.)
mä;; md. (E., M.) miń; finn me; lp. (N.) mī; – szam. jur. mańeɁ; szam. szelk. me;szam. kam. miɁ; stb.: mi,
magunk [uráli *mᴕ̈ (-ŋɜ) ’ua.’].. Megfelelői: ; juk. mit; csukcs muri; stb.: . – A R. miv (kiejtése: mi ~ miü)
az ; ugor *ŋ névmásképző (< ; uráli *nɜ) vokalizálódásával keletkezett egy ősm. *γ ~ β fokon keresztül.
Ez a régi diftongusos alak a nyelvjárási rétegben sokáig megőrizhette hosszúságát; a rövid magánhangzó
a mi², ki névmások hatására keletkezhetett. A mik szóvégi k-ja többesjel. A mink változat egy tárgyesetű
toldalékolt minketből kikökikövetkeztetett alak. A szóvégi nk tulajdonképpen többes szám 1. személyű
birtokos személyjel. A min- származékszó egy magyar -n névmásképzővel keletkezett, ebből eztuán a
minnen- alak a hangzóközi n megkettőződéssel jött létre.
 NyH.; Melich-Eml. 490; TESz.; MSzFE. mi² a. is; ÁrpSzöv. 74

mi² A: E12. Jh/ meret r. (HB.); E12. Jh/ mic (HB.); 1416 u./³ mv́ vtan (AporK. 99); 1577 k. meͦ nnel r.
(OrvK. 10) J: 1. E12. Jh/ ’miféle dolog, tárgy?; was?’ # ((l. fent a 2. adatot)); 2. M13. Jh/ ’ami, amely;
was 〈als Rel〉’ (ÓMS.); 3. 1416 u./² ’valami, bármi; irgend etw, was immer’ (MünchK. 89); 4. 1416 u./²
’[miféle?, milyen?]; was für (ein), welcher?’ (MünchK. 34va) [csak EWUng.]; 5. 1592 ’és más efféle; und
Ähnliches’ (Cisio!!!: NySz.); 6. [in adv Funktion] 1717 ’mennyire; wie sehr’ (Mikes: TLev. 1) R: ~ért
E12. Jh/ (↑) | ~ként 1372 u. mykenth (JókK. 1) | ~koron 1372 u./ mÿcoron (JókK. 4) | ~kort 1372 u./
mÿkort (JókK. 15) | ~re 1372 u./ mÿre ’miért; warum? | wofür?’ (JókK. 60); 1550 ’amikorra; bis zur Zeit
wenn’ (NSz. – Klemm: TörtMondt. 509) | ~kor 1416 u./² micor (MünchK. 16) | ~nél 1474 mēnel (BirkK.
2) | ~~vel 1512 miwel ’〈magyarázó vagy okhatározó kötőszóként〉; 〈als Konj in begründender Funktion〉’
(KárOkl. 3: 86) | ~nek 1551 mynek ’[?]; wofür? | warum?’ (SzalkGl. 91.).
Örökség az uráli korból. ⊗ Vog. (P.) män: ’amely, ami’.; osztj. (V.) mö̆ γi ’mi’;zürj. (Sz., P.) mi̮ j
’ua.’;votj. (Sz.) ma ’ua.’;cser. (KH.) ma ’ua., melyik’; md. (E.) meźe, (M.) meźä ’mi, valami’;finn mikä
’melyik, milyen’; lp. (N.) mī (mâ-) ’mi?, melyik?, milyen?; bármi’; – szam. jen. mîɁ ’mi’; szam. szelk. mi̮
’dolog, áru’; szam. kam. moɁ, mo ’amiért, miért’; stb. [uráli *mɜ ’mi; dolog’].. Tudomásul véve a rokon
nyelvek szabálytalan tőmagánhangzóit feltételezhető, hogy az alapnyelvben egy palatális és egy veláris
változat is volt. A nyílt tőváltozatok hangsúlyos helyzetben a magyarban és a rokon nyelvekben is
keletkezhettek. Eredetileg egy kérdő névmás volt, ami hangsúlytalan helyzetben határozatlan névmás lett.
A vonatkozó névmási funkció alárendelő összetett mondatokban alakult ki.
NyH.; SzófSz.; TESz.; MSzFE. mi¹ a. is

mi- 1. ~csoda A: 1372 u./ Mycʒuda (JókK. 43); nyj. micsa (MTsz.) J: mn 1. 1372 u./ ’mi?; was?’ # (↑);
2. 1493 k. ’milyen?, miféle?; was für ein?’ # (FestK. 7); 3. 1518 k. ’mekkora; wie groß?’ (SándK. 31) | fn
1577 k. ’valami, izé; Dingsda’ # (OrvK. 615) | ~képpen A: 1372 u./ Mÿkeppen (JókK. 63) [csak
EWUng.] J: 1. 1372 u./ ’[?]; wie’ (JókK. 77) [csak EWUng.]; 2. 1372 u./ ’[?]; so | auf solche Weise’ (↑)
[csak EWUng.] | ~nemű A: 1372 u./ mÿnemewkewt (JókK. 49); 1537 mÿnewth (RMNy. 2/2: 31); 1763
minü (NSz. – Adámi: Wb. 55) J: 1. 1372 u./ ’amilyen; wie 〈als Rel〉’ (↑); 2. 1416 u./¹ ’milyen fajta?,
miféle?; welcher Art?, wie beschaffen?’ (↑); 3. 1779 ’mennyire; wie 〈als Adv〉’ (???) | óta A: 1372 u./
mÿolta (JókK. 98) J: 1. 1372 u./ ’[?]; seitdem’ # (↑) [csak EWUng.]; 2. 1767 ’[?]; wie lange her?’ (PPB.)
[csak EWUng.] || 2. ~volta A: 1535 miuoltotokbol (OzVit. 13a) [csak EWUng.] J: ’[?]; Beschaffenheit,
Wesen’ | Ilyenek még: ~tévő ’[?]; etw verrichtend 〈Person〉’ (1694: NySz.); ~féle ’[?]; was für ein?’ (1769:
NSz.); ~végre ’[?]; wofür?’ (1771: uo.); ~fajta ’[?]; was für ein?’ (1857: uo.) || 3. ~előtt A: 1372 u./
myelewt (JókK. 36) J: ’[?]; bevor’ # | ~után A: 1372 u./ myutan (JókK. 133) [csak EWUng.] J: ’[?];
nachdem’ # | ~helyt A: 1518 fmyhelth (PeerK. 60) J: ’[?]; sobald’ # – De vö. 1492 mihelen ’ua.’ (MNy.
37: 203); 1739 mehelyest ’ua.’ (NSz. – Madai: Oktatás 91) | ~nap A: 1527 mynap (Heg. 49) J: ’[?];
neulich, vor kurzem’ | Ilyenek még: ~előbb ’[?]; möglichst bald’ (1683: Thaly: Adal. 1: 151); ~hamar
’hamarosan; in kurzer Zeit’ (1832: IrtörtKözl. 6: 373); ~szerint ’[?]; wonach’ (1838: NSz.); ~alatt ’[?];
während’ (1844/: uo.) || 4. ~egymás A: 1848/ mi egymást (NSz. – Petőfi 6: 122) J: ’[?]; und Ähnliches’.
Összetett szavak előtagja, azonos a →mi² szóval. ⊗ Az 1. csoportnál az első, névmási tagnak kérdő és
vonatkozó szerepe is van. A 2. csoportban az előtag kizárólag kérdő névmási szerepben áll. A 3.
csoportban a névmási tag csupán egy vonatkozó funkciót tölt be. Az összetételek ennek a csoportnak az
időbeli vonatkozásában egy korábbi elöljárós szerkezetre mennek vissza. A miegymás esetében a névmási
tag általános-bizonytalan szerepben áll, miközben az utótag ’különféle dolgok; különböző, mindenféle’
jelentésű; vö.: egymás ’ua.’ (1604 (MA.).
Nyr. 39: 438; TESz. micsoda, mihelyt, minemű a. is

miá ∆ A: E12. Jh/ uimadʃagucmia (HB.); 1550 k./ miám (Csoma codex!!!: NySz.); 1586 mia (MNy.
63: 93); 1725 a mijá (MNy. 68: 8) [csak EWUng.] J: nu 1. E12. Jh/ ? ’következtében; infolge, wegen’ (↑),
A13. Jh/ ’ua.’ (KTSz.) [csak EWUng.]; 2. E12. Jh/ ? ’[által, révén]; durch’ (↑), A13. Jh/ ’ua.’ (KTSz.)
[csak EWUng.]; 3. [tárgyragos főnév után] 1372 u./ ’〈valamely területen〉 szerte; irgendwo, überall’
(JókK. 93) | hsz [személyragosan] 1493 k. ’miattam, miattad stb.; durch mich, dich usw | meinetwegen,
deinetwegen usw’ (FestK. 117) || miatt A: 1372 u./ kÿ mÿatt, emberekmÿat (JókK. 85, 3) [csak EWUng.];
1543 my myaltwnk (LevT. 1: 22); 1590 miáttatoc (Károlyi Gáspár: NySz.); 1838 mihátt (Tsz.) J: nu 1.
1372 u./ ’által, révén; durch’ (JókK. 3); 2. 1372 u./ ’〈valamely időn, időszakon〉 át, keresztül; während’
(JókK. 42); 3. 1372 u./ ’következtében; infolge, wegen’ # (↑); 4. 1517 ’〈valamely területen〉 szerte;
irgendwo überall’ (DomK. 288); 5. [ható ige mellett] 1771 ’felőle ugyan; von jmdm aus’ # (Faludi Ferenc:
NySz.); 6. 1784 ’végett; für 〈Final〉’ # (SzD. 92) | hsz [személyragosan] 1372 u./ ’általam, általad stb.;
durch mich, dich usw | meinetwegen, deinetwegen usw’ (JókK. 4) || miattán † A: 1519 my̋ attan (JordK.
361) J: ’által, révén; durch’ || mián × A: 1653 mián (ErdTörtAd. 1: 23); 1875 mihánna (Nyr. 4: 283); nyj.
meján (MTsz.) J: nu 1653 ’miatt; wegen’ (↑) | nu [személyragosan] 1784 ’miattam, miattad stb.;
meinetwegen, deinetwegen usw’ (↑).
Megszilárdult ragos alakulatok. ⊗ A mi² szóból különböző határozóraggal. A miá és a miatt a mi²-ből
keletkeztek -á latívuszraggal, illetve -á latívusz + -t (> -tt) helyraggal. Eredetileg mindkét szónak
helymeghatározó szerepe volt. A konkrét > elvont irányú jelentésfejlődéshez vö.: által, keresztül. A mián
és a miattán a miá, illetve miatt alakokból keletkeztek az elvont jelentés kialakulása után. A mián:
végződése -n helyrag; a miattán végződése: egyes szám 3. személyű -a birtokos személyjel és helyrag. –
A R. miánt ’miatt, végett’ (1773), N. mihánt ’ua.’ a miánból keletkezett helyraggal. – A magyarázat,
miszerint a szócsalád kiinduló eleme a miá lenne, alig valószínű.
TESz. miatt a. is; ÁrpSzöv. 285

miatyánk A: 1538 mÿ attÿankrol (PestiN. D1); 1754 Mi-Atyánkat (NSz.) J: ’[?]; Vaterunser’ #.
Tükörfordítás latin minta alapján, összetett szó. ⊗ Vö.: lat. (e., h.) Pater noster: ’miatyánk’ [Máté 6:9
imájának kezdőszava alapján].. Megfelelői: ném. Vaterunser;; f r. patenôtre; o l . paternostro; stb.: , a
franciában és az olaszban szintén ’rózsafüzér’. – A magyarban: mi¹ + atyánk ’miatyánk’atya, többes szám
1. személyű -nk birtokos személyraggal).

miazma ∆ A: 1763 miasmanak (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 304); 1851 miazmáihoz (NSz. – Bernát
G.: Freskó 3: 68) J: ’fertőző kóranyag; Miasma’.
Latin (tud.) jövevényszó. ⊗ Lat. (tud.) miasma: ’fertőző káros anyag’ [< gör. µίασµα ’szennyezés,
fertőzés’].. Megfelelői: ném. Miasma;; fr. miasme; stb.: mérges, pestises lehelet. – A z-s változat német
hatást mutat.
TESz.

micisapka A: 1927/ micisapkájához (NSz. – Móra F.: Búzamezők 1: 21) J: ’puha szövetből készült,
ellenzős, lapos sapka; Schirmmütze’.
Összetett szó. ⊗ A mici ’sapka’ (1833) + sapka tagokból; tautologikus. A mici német jövevényszó:
Mütze ’egy fajta fejfedő’ [< lat. (k.) almutium almutia ’a pap sapkája’].. A mici szó bajor-osztrák
közvetítéssel került át a magyarba; a szóvéghez vö.: gázsi, módi stb.
TESz.

míder ∆ A: 1779 u. mieder (NSz. – Miháltz I.: Major 1: 30); 1865 midert (NSz. – Krin. napt. 78); 1872
Míder (NépkGy. 2: 229); 1882 mídėr (NSz. – Kálmány L.: Szeged népe 2: 67); nyj. médër (Nyr. 30: 397)
J: ’fűző; Mieder’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Mieder: ’fűző’ [< ném. (kfn.) muoder ’has, törzs, bőr’].. Megfelelői: szb.-
hv. mider;; szln. modrec: ’fűző.’
TESz.

midőn ∆ A: 1410 k. miden (MvS.); 1416 u./¹ mido̗ n, mv̇ do̗ n (BécsiK. 1, 21) J: ’[?]; als, wenn’.
Szóösszevonás. ⊗ A mi időn szószerkezetből (↑), mi idén (↑) mi² és az idő ~ idé-n időhatározóraggal). –
Ide tartozik: a R. mely időn ’mint amikor, amely időben’ szószerkezet (1416 u./²meľ ido̗ n) mely és idő-n
idóhatározóraggal).
TESz.

mienk A: 1416 u./² mienc (MünchK. 53); 1575 Muͤ énc (Helt: Krón. 91); 1608 mijénc (Molnár Albert:
NySz.); 1865 Emmink (NSz. – Pap Gy.: Palóc népk. 132); nyj. mëënk, méjénk, ménk, mihink (ÚMTsz.) J:
’[?]; (es ist) unser | der/die/das unsere’ #.
Megszilárdult ragos alakulat. ⊗ A mi¹ szóból -é birtokjellel + -nk többes szám 1. személyű birtokos
személyraggal. A mienk alak rövidüléssel és az eredeti szó belseji é nyílttá válásával keletkezett. A szó
belseji h, j a népnyelvi változatokban hiátustöltő. – A N. mienké ’miénk’ a mienk szóból jött létre -é
birtokjellel.
 NyK. 51: 74; TESz.

míg A: 1372 u./ meglen, Mÿglen r. (JókK. 79, 71); 1416 u./¹ míǵnėm (BécsiK. 6); 1808 Miig (SI.) J:
hsz 1. 1372 u./ ’mialatt, ameddig; solange, während 〈als Rel.〉’ # (JókK. 79); 2. 1372 u./ ’addig az
időpontig; bis 〈als Rel〉’ # (JókK. 71); 3. 1416 u./² ’meddig?, mennyi ideig?; wie lange ?’ (MünchK. 46);
4. 1474 ’minél; je 〈als REl〉’ (BirkK. 4); 5. 1613 ’amely helyig; soweit 〈als Rel〉’ # (Klemm: TörtMondt.
512) | ksz 1832 ’noha; während’ (RefNy. : 404, ) R: ~len 1372 u./ ’[?]; solange 〈als Rel〉’ (↑) | ~en 1539
mygen ’ua.’ (KulcsK. 20).
Megszilárdult ragos alakulat. ⊗ A mi² szóból -ég ~ -ig terminatívuszraggal. A 3. jelentés lehetett az
eredeti; egyes jelentések viszonylagos szerepe vonatkozó mellékmondatokban alakult ki. A kötőszó
kialakulásához vö.: holott. A míglen, mígen megszilárdult ragos alakulatok len, en végződése
tulajdonképpen módhatározóragok nyomatékosító szerepben.
TESz.

migrén A: 1705 migrena (MNy. 89: 127); 1842 migrain (NSz.) [csak EWUng.]; 1883 Migréne
(MagyLex. 12: 291); 1891 migren (FIdSz. migraine) [csak EWUng.]; 1897 Migrén-kúp (PallasLex. 12:
634) J: ’erős fejfájás!!!; Migräne’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Migräne;; ang. migraine;; f r. migraine; stb.: migrén. Lásd még: ; lat.
hemicrania, (k.) hemi-crania, ’ua.’ [< gör. ήµικϱανία ’ua.’, tkp. ’fél koponya’].. – A magyarba a
franciából és a németből került.
TESz.

mihaszna A: 1783 mi haszna (hiábavaló, haszontalan dolog); 1789/ mihasznát (NSz.) J: 1. 1783
’hiábavaló, haszontalan dolog; nutzloses, unnütziges Ding’ (↑); 2. 1789/ ’semmirekellő, haszontalan
ember; Nichtsnutz, Taugenichts’ (NSz. – Dugonics: Tárházi 48).
Egy mondat főnevesülésével keletkezett szóösszetétel. ⊗ A mi haszna ’mi az előnye?’mi² ’milyen?;
melyik?’ és haszon egyes szám 3. személyű -a birtokos személyjellel); vö. pl.: mi haszna addig
megkeresztelni ’mi haszna annyi időre megkeresztelni?’ (1719). A kérdőmondat, mint ahogy az összetétel
is belőle, tulajdonképpen tagadást fejez ki, ’felesleges, hiábavaló’értelemben. Az alaktanhoz vö.: légyott,
mitugrász stb.
TESz.

mihók × A: 1759 u. galuska-mihókforma (Hazánk: NySz.) J: 1. 1759 u. ’együgyű ember;

Einfaltspinsel’ (↑); 2. 1813 ’kancsó; Art figuraler Krug’ (SzegSz.).
Tulajdonnévből, játszi szóalkotással keletkezett köznév. ⊗ A magyar Mihók (1587) szn.-ből; a Mihály
szn. becéző alakja (1210Michal: OklSz.). Hasonló köznévhez vö.: N. bandi ’együgyű, jámbor, habókos’
(< az Endre szn. becéző alakja); N. miska ’miska kancsó’ (< a Mihály szn. becéző alakja); stb.
TESz.

mikrokozmosz A: 1636 microcosmos (GLEl.) [csak EWUng.]; 1750 microcosmus (NSz. – Faludi: UE.
198); 1897 Mikrokozmosz (PallasLex. 12: 655) J: 1. 1636 ’; Mikrokosmos’ (↑); 2. 1961 ’az atomok
világa; Welt der Atome’ (ÚjMagyLex. makrokozmosz) | | mikrométer A: 1835 Mikrometer [es. nem m.]
(Kunoss: Gyal.); 1887 micrometer (NSz.) [csak EWUng.]; 1906 mikrométer (SMűsz.) [csak EWUng.] J:
’hosszméretek pontos mérésére való mérőműszer; Mikrometer’ | | mikroszkóp A: 1847 mic ̣roscopi sz.
(NSz. – Szépirod. Szemle 1: 278); 1881 Mikroskóppal (NSz. – Madách A.: Hangok 40); 1897 Mikroszkóp
(PallasLex. 12: 656) J: ’optikai eszközzel a szemmel nem látható apró tárgyak vizsgálatára, górcső;
Mikroskop’ || mikrofon A: 1883 Mikrophon (MagyLex. 12: 300); 1897 Mikrofon (PallasLex. 12: 652) J:
’olyan készülék, amely a hangrezgéseket elektromos rezgésekké alakítja; Mikrophon’ #.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Mikrokosmos;; ang. microcosm;; fr. microcosme; stb.: mikrokozmosz; – lásd
m é g : ; l a t . microcosmus: ’kis világ, a világ kicsiben’. | ném. Mikrometer;; a n g . micrometer;; fr.
micromètre; stb.: mikrométer, mikron | ; ném. Mikroskop;; ang. microscope;; f r. microscope; stb.:
mikroszkóp | ; ném. Mikrophon;; ang. microphone; f r. microphone; stb.: mikrofon. A szó tudatos
szóalkotással keletkezett, első része a ; gör. µικρός ’kicsi’ szóra megy vissza; a második taghoz vö.: ;gör.
κοσµος ’világegyetem, világmindenség, világűr’, µέτϱον ’méret, mérték’, σκοπέω ’néz, szemlél, figyel’ ,
illetve φωνή ’hang, hangzás’. – Szintén nemzetközi szó: mikroorganizmus ’mikroorganizmus’ (1897);
mikrofilm ’mikrofilm’ (1953); stb. – A magyarba elsősorban a németből került át. – A R. mikroszkópium
’mikroszkóp’ (1693 (MNy. 89: 127) a lat. (h.) microscopium ’ua.szóból jött létre.’
TESz. mikro-, mikrofon, mikroszkóp a. is; EKözl. 7: 185

mikulás A: 1856 mikulások (Nyr. 86: 92) J: 1. 1856 ’télapó, aki december 6-án, Miklós-napon a
gyermekeket megajándékozza; Heiliger Nikolaus als Gabenbringer’ # (↑); 2. 1901 ’az az alkalom, amikor
a télapó megjelenik; Nikolaustag 〈6. Dezember〉’ # (BH. dec. 25.: 23).
Szlovák jövevényszó. ⊗ Szlk. Mikuláš: ’Szent Miklós adományhozó’., mikuláš ’mikulási ajándék’ [<
szlk. Mikuláš szn.].. Lásd még: cseh Mikuláš ’Szent Miklós adományhozó’, mikuláš ’mikulási ajándék’. –
A mikulási szokásokat, amelynek motívuma Szent Miklós, Myra püspökének (4. sz.) legendájára megy
vissza, a 19. sz. első felében alapították Magyarországon. A 2. jelentés: metonímia.
Kallós. 285; Nyr. 86: 92; TESz.

mile × A: 1606 millyére (MGSz. 4: 303); 1690 Mellyer (MNy. 3: 36); 1712 millérben (MNy. 3: 36);
1792 Mile (SzD.) J: 1. 1606 ’szénégető máglya, boksa; Kohlenmeiler’ (↑); 2. 1606 ’fának vagy a belőle
égetett szénnek bizonyos mennyisége; Holzstoß von gewisser Größe od der aus ihm gewonnene Haufen
Kohle als Maß’ (MGSz. 4: 303); 3. 1903 ’kender szárítására való máglya; Stoß aus Holzscheiten als
Hanfdarre’ (Nyr. 32: 523).
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kfn.) meiler mîler, R. mieler: ’bizonyos mennyiségű összerakott
nyersvasrúd vagy fa; szénégető boksa’, – ; ném. Meiler ’szénégető boksa’ lat. miliarium ’ezer darab’ [<
lat. mille ’ezer’].. Megfelelői: ; svéd mila;; cseh milíř; stb.: szénégető boksa. – A szó a középnémet
közvetítésével kerülhetett a magyarba. A szóvégi e hanghelyettesítés eredménye, a szóvégi é esetleg
bizonyos ragos alakulatok elvonásával keletkezett. A 3. jelentés: metafora az 1. jelentés alapján.
TESz.

militarizál A: 1796 militarizáltattak sz. (NSz. – Teleki D.: Utazások 308) J: ’katonai rendszert,
módszereket vezet be; militarisieren’ || militarizmus A: 1800 militarismus (NSz. – jakab E.: Szabadságh.
tört. 160); 1899/ militarizmus (NSz.) [csak EWUng.]; 1900 militarizmus (MagySz. Militaris) [csak
EWUng.] J: ’a katonai szellem eluralkodása | katonauralom; Vorherrschen militärischer Gesinnung |
Militärherrschaft’ || militarista A: 1917/ militarista (NSz. – Babits: Ezüstkor 82); 1926 Militárista (HIdsz.
Militarizmus) [csak EWUng.] J: mn 1917/ ’a militarizmust illető, azzal kapcsolatos; militaristisch’ (↑) | fn
1926 ’a militarizmus híve, követője; Militarist’ (horovitz: IdSz.⁴ Militarizmus).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. militarisieren;; ang. militarize;; f r. militariser; stb.: militarizál | ; ném.
Militarismus;; ang. militarism;; fr. militarisme; stb.: militarizmus | ; ném. Militarist;; ang. militarist;; fr.
militariste; stb.: katona, militarista. A ; lat. militaris: ’katonai’ [< lat. miles ’katona’]. szóra megy vissza.
A francia nyelvi hatás által vált elterjedtté. – A magyarba a németből és franciából került, részben
latinosított szóvéggel.
TESz.

milliárd A: 1795 milliárd (NSz. – M. Kurir 1: 471); 1828 miliard (NSz. – Uránia 339); 1885 milljárd
(NSz. – Szász K. – Dante: A pokol 375) J: ’ezerszer egymillió; Milliarde’.
Francia jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Fr. milliard: ’1000 millió’.; – lásd még: ném. Milliarde
’ua.’. A franciában a million ’millió’ szóból keletkezett képzőcserével [az eredetéhez vö.: ; vö.
→milliom].. Megfelelői: ol. miliardo;; szlk. miliarda; stb.: milliárd.
Nyr. 82: 420; TESz.

milliméter A: 1811 milliméternél (NSz. – Kultsár I.: Hazai Tud. 1: 25); 1883 milliméter (MagyLex.
Milli-) J: ’a méter ezredrésze; Millimeter’ # | | milligramm A: 1865 milligramme [es. nem m.] (Babos
milliare); 1883 Milli- ... gramm (MagyLex. Milli-) J: ’a gramm ezredrésze; Milligramm’.
SzófSz.; TESz. milli- a. is

milling × A: 1756 milling (Bíró Márton: Micae p. 192. Kreszn.!!!); nyj. miling (NépkGy. 9: 390) J: 1.
1756 ’villám; Blitz’ (↑); 2. 1796 e. ’fullánk | nyárs, dárda; Stachel | Spieß, Speer’ (IrNyDolg. 127); 3.
1803 ’kard, pallos | hóhér pallosa, bárdja; (Henkers)schwert’ (Márton Schlachtschwerd); 4. 1904 ’éles kés
| vékony, keskeny, igen éles acélpenge; scharfes Messer’ ().
Ismeretlen eredetű. ⊗ A jelentések metaforának látszanak, mindazonáltal nehéz megállapítani, melyik
lehetett az eredeti. – Nem tartozik ide: N. milling ’egy fajta halászháló.’
 KSzlJsz. 889; TESz.

millió A: 1708 millió (PP. Centēnus); 1847/ Miljók (NSz. – Petőfi 3: 184) J: ’ezerszer ezer; Million’ #.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (k., h.) millio ’1000szer 1000’ ? [< fr. million ’ua.’; vö. →milliom].. A latin
végzőtés a ; lat. unio ’egység, szövetség’: ; fr. union ’ua.szópár analógiáján alapul.’
SzófSz.; Nyr. 82: 415; TESz.

milliom ∆ A: 1640 millium (MNy. 80: 255) [csak EWUng.]; 1749 milium (Mikes: TLev. 198); 1749
million (Királyi beszélgetések: NySz.); 1755 milliomi sz. (NSz. – Pinamonti J. P.: Magános 203); 1934/
milliómokra (NSz. – Deák F.: Besz. 1: 71); 1842/ Miljom (NSz. – Petőfi: ÖM: 1: 16) J: ’ezerser ezer,
millió | nagyon sok; Million | sehr viel’ | | milliomos A: 1808 Milliomos (SI.); 1869 miliomossága sz.
(NSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Millionär’ #.
A szócsalád kiinduló eleme a milliom: német jövevényszó ⊗ Ném. Million ’1000szer 1000’ [< fr.
million ’ua.’, a ; lat. mil(l)ia mil(l)ium ’ua.’].. Megfelelői: ; ang. million; or. миллион; stb.: . – Az om ~
um végződés vélhetően latinosított; de vö. a latinnal (↑). – A milliomos-s névszóképzővel alkotott
származákszó a milliom szóból, esetleg a ; ném. Millionär ’nagyon gazdag ember hatására.’
SzófSz.; Nyr. 82: 415; TESz.

milyen A: 1748 millyen (NSz. – Faludi: NA. Megsz. 191); 1754 mellyen (Nyr. 38: 232); 1770 millen
(Kalmár: Prodr. 30); 1770 milyen (MNy. 6: 34); 1796 miennel (NSz. – Szaller Gy.: Magy. föld. Előbeszéd
3); 1854 Möllen (NSz. – Magy. Erd. Kép. 3: 40); 1899 mijen (NSz. – Cserzy M.: Pusztán 16); nyj. méjen,
mëlleny, minyen, minnyen (MTsz.) J: 1. 1748 ’minő, miféle; was für ein?, welch ein?’ # (↑); 2. 1754
’amilyen; was für ein 〈als Rel〉’ (↑); 3. [in adv Funktion] 1790 ’mennyire; wie sehr’ # (NSz. – Földi: Erk.
Könyv. 36) || mily ∆ A: 1789 a' millyet (MNy. 5: 314); 1832/ Milyekre (NSz. – Vörösm. 3: 443); nyj. mil
(ÚMTsz.) J: 1. [haupts a~] 1789 ’amilyen; was für ein 〈als Rel〉’ (↑); 2. 1800/ ’milyen?; was für ein?,
welch ein’ (NSz. – Kováts József: Vers 28); 3. [in adv Funktion] 1819–25/ ’mennyire; wie sehr’ (NSz. –
Vörösm.: Zalán I. kidolg.: 40. l. 27. sor!!!).
Belső keletkezésű szócsalád. ⊗ A mely szóból az ilyen : ily, olyan : oly analógiájára. A szó hangalakjára
a mi² is hatással lehetett. A milyen szó, amelynek eredeti változata esetleg melyen lehetett, a mely
kifejezésből kelethezhetett -n névmásképzővel; vö.: ilyenily, azonaz¹ stb. A mily szóhasadás eredménye
lehet a melyből. A szó főként a nyelvújítás korában terjedt el.
Nyr. 38: 232; TESz.

millye ∆ A: 1530 Millye (OklSz.); 1816 Mie so (Gyarmathi: Voc. 99) J: 1. 1530 ’törmelék, por 〈sóé, a
sóbányászatban〉, porsó; die feinen Gefälle im Salzbergbau’ (↑); 2. 1549 ’őrölt vagy tört étkezési só;
gemahlenes, zerkleinertes Speisesalz’ (RMKT. 5: 131); 3. 1611 ’sótartó szelence | szelence, tégely, tok;
(Salz)büchse | Tiegel, Dose’ (MA.); 4. [mágnes~] 1787 ’iránytű, tájoló; Kompaß’ (Faludi Ferenc: NySz.).
TESz.; NMÉr.

mímel A: 1811 mímelni-re sz. (Szemere Pál: Munkái 3: 56) J: ’színlel, tettet | színészkedik;
vortäuschen | schauspielern’.
Tudatos szóalkotás. ⊗ Ennek alapja vagy a fr. mime: ’némajáték, pantomim 〈előadó〉; utánzó’ vagy a
;ném. Mime: ’ua.’mindkettő a [lat. mimus ’színész’].. A szó végződése: -l igeképző. Ehhez hasonló: ném.
mimen;; fr. mimer;; ol. mimare: ’játszik, előad’. A német vagy francia igéből való származtatás időrendi
akadályba ütközik. – Nyelvújítási származékszó.
TESz.

mimika A: 1808 Mimikának (NSz. – Kultsár: Hazai Tud. 2: 318) J: ’kifejező mozgásművészet |
arcjáték; Mienen- und Gebärdenkunst | Mienenspiel’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Mimik;; ang. mimic;; fr. mimique; stb.: arjcáték, mimika. Lásd még: ; lat. (ú.)
(ars) mimica: ’játszik, előad 〈művészet〉’ [< lat. mimicus ’színészi’ [< gör. µιµικός ’a színészt illető’]]. [<
gör. µῖµоς ’színész, komédiás; bohózat, tréfa, bohóság’]. – A magyarban a végződés a latin végződéshez
igazodik, vagy latinosított. – Ide tartozik: mimikri ’mimikri’ (1897), ugyancsak nemzetközi szó; vö.: ném.
Mimikry;; ang. mimicry; or. мимикрия; stb.: mimikri.
TESz. mimikri a. is
 mimóza A: 1787 Mimosak (NSz. – Mátyus I.: Ó és új Diaet. 3: Előb. 4); 1808 Mimóza (NSz. – Márton
J.: Képes könyv 7: 50) J: 1. 1787 ’fás szárú növény, melynek levelei érintésre összecsukódnak,
szemérmes érzőke; Mimose (Mimosa pudica)’ (↑); 2. 1895 ’túlságosan érzékeny ember;
überempfindlicher Mensch’ (NSz. – Abonyi Á.: Más. férj 1: 86); 3. 1927 ’[különböző növények
neveként]; 〈als Benennung versch Pflanzen〉’ (NapkeletLex. 2: 144).
Latin (tud.) jövevényszó. ⊗ Lat. (tud.) mimosa: ’mimóza, nebáncsvirág’ [< lat. mimus ’színész’]..
Megfelelői: ném. Mimose;; f r. mimosa; stb.: mimóza, nebáncsvirág. A megnevezés a növény azon
képességen alapul, hogy a levelei érintésekor becsukódnak és lekonyulnak. – A z-s alakhoz vö.: bazilika
stb. A 2., 3. jelentés: metafora.
TESz.

mina ∆ A: 1683 minákkal (TörtTár. 1881: 205); 1750 mína (Wagner: Phras Cuniculus) J: 1. 1683
’robbanóanyaggal töltött föld alatti járat, akna; Pulvergang’ (↑); 2. 1867 ’föld alatti járat a bányában,
akna; unterirdischer Gang im Bergwerk’ (CzF.).
Olasz (é.) jövevényszó. ⊗ Ol. (mil.) mína, (tr.) mina, (vel.) mīna, – ol. R. mina: ’földalatti járat, alagút,
robbanó akna’ [< fr. mine ’ua.’].. Lásd még: ; lat. (k.) mina ’ua.’. Forrása: valószínűleg egy kelta nyelv;
vö.: kumri (wal.) mwyn ’érc’. Megfelelői: ; ném. Mine ’robbanótest; földalatti járat; ércelőfordulás’cseh
mina ’bánya, akna’; stb. – A magyarba főként az olasz katonai-technikai nyelvből került át. – Németből
való származtatása nem valószínű. – Nem tartozik ide: mina ’egy fajta űrmérték’ (1647), amely a ; gör.
ήµίνα ’ua.’ szóra megy vissza.
TESz.; NEl.

minaret A: 1798 Minaréti sz. (NSz. – Csokonai: Haza templ. 4); 1818 Minaretjén (NSz. – Batthyáni
V.: Út. 105); 1848 minarettek (NSz. – Életk. 2: 807) J: ’mohamedán templom mellett levő karcsú torony;
Minarett’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Minarett;; ang. minaret;; fr. minaret; stb.: minaret. Forrása: ; arab mināra:
’világítótorony; minaret’., az oszm. minare ’minaret’. A francia nyelvi hatás által vált elterjedtté. – A
magyarba elsősorban a németből került át.
TESz.

mind A: E12. Jh/ mend (HB.); 1372 u./ mÿnd (JókK. 152); 1416 u./² mèndèno̗ nnèn r. (MünchK. 156);
1462 k. menzenth (MNy. 14: 137) [csak EWUng.]; 1481 e. min (MNy. 85: 6) [csak EWUng.]; 1512 k.
mo̗ ndo̗ no̗ knek r. (WeszprK. 69); 1533 Munden r. (Murm. 837.); 1559 mid (SzChr. 1b) [csak EWUng.] J:
nm 1. E12. Jh/ ’összes valamennyi; alle(s)’ # (↑); 2. E12. Jh/ ’egész; ganz’ # (HB.); 3. 1481 e. ’mindegyik;
(ein) jeder’ # (↑) [csak EWUng.] | hsz 1. E12. Jh/ ’mindnyájan, valamennyien együtt, egytől-egyig; alle
zusammen’ # (HB.); 2. 1372 u./ ’egyaránt, egyformán; gleicherweise, ebenso’ (↑); 3. 1416 u./¹ ’egészen |
teljesen; ganz, völlig’ (BécsiK. 274); 4. 1552 ’mindeg, egyre; immer’ (Heltai: Dial. B5a) | ksz [mind ...
mind] 1470 ’is .. is; sowohl . . . als auch’ (SermDom. 2: 718) Sz: ~enes 1352 Mendenesfoka hn. (OklSz.);
1395 k. mendenes ’; alles enthaltend’ (BesztSzj. 507.); 1624 ’minden ügyet intéző személy; Faktotum’
(Molnár Albert: NySz.) | ~enség 1611 Mindenʃég ’a dolgok összessége; Gesamtheit der Dinge’ (MA.);
1892 ’világmindenség; Weltall’ (NSz. – Ráday G.: Ö. M. 49) R: ~en A13. Jh/ ’összes, valamennyi; alle’
(KTSz.); 1372 u./ ’mindenki; jede Person’ (JókK. 99); 1372 u./ ’több dolog, a dolgok összessége; jedes
Ding’ (JókK. 1) | ~enestül 1372 u./ mendeneʃtewl (JókK. 2) | ~enik 1372 u./ mendenykyt (JókK. 82) |
~enkor 1372 u./ mendenkor (JókK. 2) | ~enütt 1372 u./ mendenewt (JókK. 3) | ~enünnen 1416 u./²
mèndèno̗ nnèn (MünchK. 156) | ~enüvé 1566 mindenuͤ ue (HFab. 70) [csak EWUng.].
Belső keletkezésű, valószínűleg származékszó. ⊗ Az alapszó a mi² lehetett. A szó belseji n: vagy
névmásképző (vö.: azon (→az1), ezenez¹) vagy módhatározórag (vö.: mené, mennyi stb.). A -d végződés
feltehetőleg denominális névszóképző; vö.: harmadhárom, másod stb. Eredetileg általános névmás
lehetett; határozói szerepben vált határozószóvá. A kötőszói funkció a határozói 2. jelentésből
keletkezhetett. – A minden megszilárdult ragos alakulata bizonyosan -n módhatározóraggal keletkezett;
azonban nem teljesen kizárt, hogy ez az -n elem tulajdonképpen egy névmásképző.
MNy. 39: 316, 51: 40, 53: 138; TESz.

mind- 1. ~ez A: 1372 u./ mend eʒékrewl (JókK. 29) J: ’ezek valamennyien; dies alles, all dies’ | ~az A:
1416 u./³ mend aʒok (AporK. 10) J: ’; all das, alle die(jenigen)’ # | ~annyi A: 1636 mind annyiszor (Nyr.
45: 24) J: ’ahány csak van, mind; alle’ | ~egyik A: 1757 mind egyik (NSz. – Igaz ut. 48) J: ’minden
egyes; ein jeder’ # || 2. ~addig A: 1372 u./ mendaddeg (JókK. 79) J: ’egészen addig; so lange’ # | ~máig
A: 1416 u./¹ mēd maiǵlan r. (BécsiK. 4) J: ’; bis heute, bis jetzt’ # R: ~máiglan 1416 u./¹ mēnd mai lan
(BécsiK. 4) | ~örökké 1474 mı͂ d erekke ’örökre; ewig 〈als Adv〉’ (BirkK. 6) | Ilyenek még: ~halálig ’[?];
bis zum Tode’ (1495 e.: GuaryK. 38); ~étig ’[?]; immer’ (1512: KárOkl. 3: 86); ~végig ’egészen végig;
bis zum Ende’ (1527: ÉrdyK. 385); ~eddig ’egészen eddig; bisher, bis jetzt’ (1560 k.: GyöngySzt. 269.);
~egyre ’[?]; insgesamt’ (1702: NySz.); ~egyre ’[?]; in einem fort’ (1751: Haller János: NySz.) || 3. ~kettő
A: 1456 k. mindkétteth (SermDom. 1: 298) J: ’mind a kettő, egyik is, másik is; beide’ # | ~két A: 1516
mÿnd keth (MNy. 3: 435) J: ’mind a kettő; beide’ # | ~három A: 1924/ Mindhármuknak (NSz.) [csak
EWUng.] J: ’[?]; alle drei’ # | ~nyájan A: 1495 k. mind ńaian (PiryH. 1) J: ’[?]; alle (Personen)
zusammen’ | ~össze A: 1515 k. Mynd eʒwe (AporK. 179) J: 1. 1515 k. ’[?]; insgesamt, zusammen’ (↑)
[csak EWUng.]; 2. 1830 ’csak; nicht mehr als’ # (NSz. – Kazinczy – Lessing: Galotti. 72) || 4. ~járást ×
A: 1524 mindyaraʃt (MNy. 25: 70) J: ’hamarosan, rögtön; sofort, bald’ | ~járt A: 1531 k. mindgyart
(MKsz. 1984: 231) [csak EWUng.] J: ’hamarosan, rögtön; sofort, bald’ # | ~járton × A: 1535 Mindjárton
(Ozorai Imre: NySz.) J: ’hamarosan, rögtön; sofort, bald’ || 5. ~untalan A: 1535 myndwntalan (Lánd. 39)
J: ’[folytonosan]; immerfort’ # | ~jobban A: 1566 Mind iobban (Heltai Gáspár: NySz.) J: ’egyre jobban;
immer mehr’ | ~inkább A: 1630 Mind inkáb (Molnár Albert: NySz.) J: ’egyre jobban; immer mehr’ # || 6.
~egy A: 1603 Mindegi (Pázmány Péter: NySz.) J: 1. 1603 ’közömbös 〈állítmányként〉, egyre megy | nem
számít, nem baj; gleichviel, egal 〈als Präd〉 | das tut nichts’ # (↑); 2. 1717 e./ ’azonos, ugyanaz
〈állítmányként〉; identisch, gleich 〈als Präd〉’ (Gróf Bethlen Miklós: NySz.).
Összetett szavak előtagja, azonos a →mind szóval. ⊗ A mind a csoportok többségénél határozószóként
működik a következő jelentésekben: 1., 3., 4.: együtt; 2.: egészen, teljesen; 6.: mindig. Az 5. csoport
összetételeinek keletkezése nem világos, ott az összetételi tagok nem a cselekmény folytonosságára
utalnak. A 7. csoportban a mindnek alanyi funkciója van ’minden’jelentésben. A mindnyájan szóból (4.
csoport) lett később a mindnyája ’mindenki, minden együtt’ (1540) főnév elvonva. – A második tag
(címszók kivételével): egyikegy, örökkéörök, máig (< ma), nyájan (< nyáj), járt (< jár).
MNy. 53: 138; TESz. mindegy, mindjárt, mindnyájan a. is

mindenható A: 1372 u./ mendenhato (JókK. 60) [csak EWUng.] J: mn 1372 u./ ’[korlátlan hatalmú];
allmächtig’ (↑) [csak EWUng.] | fn 1416 u./¹ ’Isten; Allmächtiger’ (BécsiK. 3).
Összetett szó. ⊗ A minden ’minden’mind + ható ’hatalmas, erős 〈megtenni vmit〉, ható, hatást
kifejtő’hat¹-ó (folyamatos) melléknévi igenévképzővel); (tárgyi, jelöletlen) alárendelés. Hasonló
szerkezetű összételekhez vö.: mindentudó ’mindentudó’ (1618 (NySz.) stb. A keletkezéshez esetleg a lat.
omnipotens ’mindenható’ is hozzájárulhatott; lásd még: ném. allmächtig;; a n g . almighty;; le.
wszechmogący; stb.:
MNy. 57: 161; TESz.

mindig A: 1772/ minddég (NSz. – Bessenyei: Ágis 56); 1776/ mindég (NSz. – Kazinczy: Podotz 45);
1803 mindig (Baróti Szabó Dávid: NySz.); nyj. mindé (MTsz.) J: 1. 1772/ ’állandóan; immer, stets’ # (↑);
2. 1776/ ’minden alkalommal; jeweils’ # (↑); 3. 1793 ’egyre fokozódva; immer (mehr)’ # (NSz. – M.
Hírmondó 2: 2).
Megszilárdult ragos alakulat. ⊗ A mind ’mindig’-ig terminatívuszraggalmeddig. A mindig
keletkezésének következtében a mind szó ’mindig’ jelentése kiszorult.
TESz.

mindszent A: 1500 k. mind zenth (Gl.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Allerheiligen’ – De vö. 1416 u./² Mend
ʃcent napia ’ua.’ (MNy. 22: 359) || mindenszentek A: 1867 mindenszentek (CzF.) [csak EWUng.] J: ’[?];
Allerheiligen’ – De vö. 1789 Minden-Szentek' napjától ’ua.’ (NSz.).
TESz. mind- a. is

mini A: 1967 Mini (Nyr. 93: 214) [csak EWUng.] J: fn 1967 ’[?]; Minirock’ (↑) [csak EWUng.] | mn
1967 ’[?]; sehr klein, winzig’ (Nyr. 93: 216) [csak EWUng.].
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Mini mini;; ang. mini;; fr. mini; stb.: mini, ’nagyon rövid, mini, az angolban
szintén kisautó’. Az angolból terjedt el [< ang. miniature ’nagyon kicsi, mini-’].. Lásd még: ; ang.
minicar ’kisautó’, miniskirt ’miniszoknya’ stb. – A magyarba főként a németből és az angol nyelvből
került. – A főnévi jelentés esetleg a miniszoknya ’EZ NEM KELL’ (1967) előtagjának önállósulásával
keletkezhetett.
Nyr. 93: 214, 219

miniatur ∆ A: 1791 miniatur (NSz. – Zay S.: Mineralógia 199) J: fn 1. 1791 ’[?]; Kleinmalerei’ (↑); 2.
1846 ’[?]; gemalter Buchstabe | Gemälde von kleinstem Format’ (NSz.) | mn 1796 ’[?]; klein, winzig’
(NSz. – Gvadányi: Világ. hist. 1: 373) || miniatúra A: 1796 Miniaturának (NSz.) [csak EWUng.]; 1937
Miniatúra (PHLex.) [csak EWUng.] J: 1. 1796 ’[?]; Kleinmalerei’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1904 ’[?];
gemalter Buchstabe | Gemälde von kleinstem Format’ (RIdSz.) | | miniatűr A: 1814–29 miniatür (D.
Éltes.: FrSz. 76); 1914 miniatűr-festészet (KNémMSz. Miniatur) [csak EWUng.] J: fn 1. 1814–29 ? ’[?];
Kleinmalerei’ (↑), 1824 ’ua.’ (NSz.) [csak EWUng.]; 2. 1854 ? ’[?]; Gemälde von kleinstem Format’
(NSz.) [csak EWUng.], 1915 ’ua.’ (RévLex. Miniature) [csak EWUng.] | mn 1854 ? ’[?]; klein, winzig’
(NSz.) [csak EWUng.], 1876 ’ua.’ (uo.).
TESz. miniatűr a. is

minimum A: 1843 minimumos sz. (NSz. – Kemény Zs.: Kort. 1: 39) J: fn 1843 ’valamiből a
legkevesebb; Minimum’ (↑) | mn 1867 ’legalább; mindestens’ (NSz. – Báttaszéki L.: Főv. genre 45) ||
minimális A: 1880/ minimális (NSz. – Munkásmozg. tört. 1: 406); 1891 minimal-összeg (Füredi: IdSz.)
J: ’legkisebb, legkevesebb; minimal’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Minimum;; ang. minimum;; fr. minimum; stb.: minimum; – lásd még: ; lat.
minimum: ’legkisebb mérték vmiből; legalább ’ [< lat. minimus -a -um ’legkisebb’]. | ném. minimal;; ang.
minimal;; f r. minimal; stb.: legkisebb, minimális; a legkorábbi adatok az angolból származnak. – A
magyarba: a minimum mint határozószó főként a latinból került, főnévként esetleg német közvetítéssel is;
a minimális a németből került, részben latinosított végződéssel.
TESz.

ministrál A: 1699 ministrált (Nyr. 46: 152); 1892 minisztrál (Kovács: LatEl. 62); nyj. mënyistrál
(ÚMTsz.) J: 1. 1699 ’szolgál; dienen’ (↑); 2. 1796 ’〈suertartások végzésekor, különösen misézéskor〉 a
papnak segédkezik; ministrieren’ (NSz. – M. Kurir 2: 302) | | ministráns A: 1845 ministráns gyermek
(NSz. – Homonnay I.: Besz. 40); 1858/ ministránsok (NSz. – Jókai 12: 212); 1865 minisztránság [s-s] sz.
(NSz. – Dongó napt. 28) J: mn 1845 ’ministráló 〈személy〉; ministrierend 〈Person〉’ (↑) | fn 1858/
’ministráló személy; Ministrant’ (↑).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. ministrare: ’szolgál, ténykedik’., (e.) ministrare (ad missam) ’ministrál 〈a
misén〉’ [< lat. minister ’segéd, szolga’; vö. →miniszter].| lat. (e.) ministrans (missae) ’ministráló’.
Megfelelői: ; ném. ministrieren Ministrant;; cseh ministrovati ministrant; stb.: ministrál, ’ministráns’. – A
szó belseji, illetve szóvégi s-hez vö.: instrukció, evidens stb.; a szó belseji sz-t tartalmazó változathoz vö.:
amnesztia stb.
TESz.

miniszter A: 1372 u./ miniʃtereket (JókK. 116) [csak EWUng.]; 1529 e. ministwre (VirgK. 36); 1780 k.
Minisztert (NSz. – Bessenyei: Lais 39); nyj. ministërëk (ÚMTsz.) J: 1. 1372 u./ ’[?]; geistlicher
Ordensvorstand’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1587 ’tisztviselő; Beamter’ (MNy. 62: 234); 3. 1692 ’valamely
minisztérium vezetője, a kormány tagja; Minister 〈Regierungsmitglied〉’ # (Nyr. 46: 152); 4. 1751
’[ministráns]; Ministrant’ (Gregor) [csak EWUng.] | | minisztérium A: 1606 ministeriumnak (MNy. 89:
127) [csak EWUng.]; 1788 Ministerium (NSz. – M. Merk. 77); 1790 Minisztériumja (NSz. – Gvadányi:
Tör. háb. 46) J: 1. 1606 ’[?]; Körperschaft der protestantischen Priester’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1697/ ?
’[az állami élet valamely ágát irányító központi hatóság]; Ministerium’ # (MNy. 79: 246), 1808/ ’ua.’
(NSz. – Kazinczy: Lev. 5: 428) || miniszteriális A: 1730 miniszterialis (MNy. 79: 246) [csak EWUng.];
1796 ministerialis (NSz. – M. Kurir 1: 91); 1861 miniszteriális (NSz. – Orsz. gyűl. beszédek 25) J: 1.
1730 ’[hivatali | szolgálati]; amtlich | dienstlich’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1861 ’minisztériumi; ministerial’
(↑).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. minister: ’szolga, segédmunkás’, (h.) ’vezető, irányító, különböző intézetek
igazgatója; evangélikus lelkipásztor, prédikátor’ [< lat. minor ’kisebb, kevesebb’]. | lat. ministerium
’hoivatal, szolgálat’ | ; lat. (k., h.) ministerialis ’minisztériumi, miniszteri; szolgálati, hivatalos’.
Megfelelői: ; ném. Minister Ministerium ministerial;; fr. ministre ministère ministériel; stb.: miniszter (a
franciában szintén ’szolgálat, hivatal; követ), minisztérium (a franciában szintén szolgálat, hivatal),
minisztériumi’. Az államhatalommal összefüggő jelentések a franciában keletkezetek. – A korábbi
változatok szó belseji s-sel való kiejtéséhez vö.: árestál stb.; az sz-es alakhoz vö.: amnesztia stb. A
miniszteriális szóvégi s-éhez vö.: brutális stb.
TESz.

mínium A: 1585 Miniom (Cal. 663); 1599 Miniumot (KolHarm.: Szabó T. A.); 1799/ míniom (I. OK.
30: 258) [csak EWUng.]; 1906 mínium (SMűsz.) [csak EWUng.] J: ’vörös színű ólomoxid; Minium’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. minium: ’cinóber’ [tisztázatlan eredetű].. Megfelelői: ném. Minium;; fr.
minium; stb.: mínium.
TESz.

minorita A: 1620 Minoritak (MNy. 69: 366) [csak EWUng.] J: fn 1620 ’[a ferences rend kevésbé
szigorú ágának tagja]; Minorit’ (↑) [csak EWUng.] | mn 1695 ’a ferences rend egyik, kevésbé szigorú
ágához tartozó, azzal kapcsolatos; zu den Minoriten gehörend’ (Tarnóczi István: NySz.).
Latin (e.) jövevényszó. ⊗ Lat. (e.) minorita: ’minorita(szerzetes) 〈a ferencesek kevésbé szigorú rendje〉’
[< lat. minor ’kisebb, csekélyebb’].; lásd még: lat. (e.) Ordo Fratrum Minorum ’a szerzetesek kisebb,
alacsonyabb rendje 〈utalás az alázatosságra〉’. Megfelelői: ; n é m . Minorit;; o l . minorita; stb.:
minorita(szerzetes). – A ferencrendi szerzetesek (vö.: ferences) szigorúbb rendje és a kisebb minorita rend
csak 1517-ben vált el egymástól egyházjogilag. Az első minorita kolostort 1617-ben alapították
Magyarországon.
TESz.

mint A: A13. Jh/ ment (KTsz.); A13. Jh/ mynt (KT.); 1527 mynd (ÉrdyK. 348); nyj. mün (ÚMTsz.) J:
hsz 1. A13. Jh/ ’ahogy, amint; wie 〈als Rel〉’ # (↑); 2. 1372 u./ ’mennyire?; wie sehr?’ (JókK. 151); 3. 1372
u./ ’amennyire; wie sehr 〈als Rel〉’ (JókK. 12); 4. [mint ... annál] 1372 u./ ’minél ... annál; je ... desto’
(JókK. 63); 5. 1416 u./² ’mennyivel; (um) wieviel’ (MünchK. 25); 6. 1456 k. ’mikor, mihelyt; als, sobald’
(SermDom. 1: 225); 7. 1519 ’hogyan?; wie?’ # (JordK. XXb); 8. 1553 ’körülbelül; etwa’ (LevT. 1: 110);
9. 1591 ’mennyiért?; um wieviel?’ (Heltai Gáspár: NySz.) | ksz 1. 1372 u./ ’hasonlító mondatok
kötőszavaként; als, wie 〈in KomparSätzen〉’ # (JókK. 47); 2. 1456 k. ’például 〈felsorolásban〉; wie, so 〈in
der Aufzählung〉’ (SermDom. 1: 324); 3. 1474 ’minőségében, gyanánt; als, in seiner Eigenschaft’ #
(BirkK. 4); 4. 1648 ’mintha; als ob’ (Mikolai Hegedűs János: NySz.).
Megszilárdult ragos alakulat. ⊗ A mi² szóból -n módhatározóraggal + -t helyhatározóraggal. Eredetileg
egy kérdő névmás lehetett; a határozói jelentés összetett mondatokban egymásra utaló jelentésekből
keletkezhetett; a jelentésfejlődéséhez vö.: meddig, merre stb. A hasonlító és állapothatározó
mellékmondatokban (1–3. kötőszói jelentés), illetve feltételes mondatokban kötőszóvá válhatott.
LKTSz.; TESz.

minta A: 1772 Minta (Kreszn.); nyj. mënta (ÚMTsz.) J: 1. 1772 ’olyan tárgy, dolog, amely szerint
ugyanolyan tárgyakat készítenek; Muster, Vorlage’ # (↑); 2. 1826 ’megöntendő öntvény méret szerint
elkészített modellje; Gießform’ (NSz. – Verseghy: Lex. term. 295); 3. [auch als Attr] 1833 ’példakép;
Vorbild’ (NSz. – Helmeczy: Jelenkor 2/2: 828); 4. 1880 ’valamely anyag egy kis része, amelyből az illető
anyag összetétele meghatározható; Prüfungsstück, Muster, (Stich)probe’ (NSz. – Turul F.: Álomképek
129); 5. 1920/ ’[?]; sich wiederholende Verzierung’ # (NSz.) [csak EWUng.] Sz: ~´s 1786 Mintás
’mintául szolgáló; als Muster dienend’ (NyÚSz.); 1916 ’mintázattal ellátott; gemustert’ (NSz. – Babits:
Gólyakalifa 220) | ~´z 1829 Mintázni sz. (NyÚSz.).
Tudatos szóalkotás. ⊗ A lp. (N.) mintâ ’érme’. A megnevezés azon nyugszik, hogy a magyar filológus
Sajnovics János (1733–1785) a lapp szónak tévesen a ’minta, vázlat’ jelentést tulajdonította, és a magyar
szó szerkezetét a mint a ’(hasonló) mint a’ kifejezéssel azonosította. – Nyelvújítási szóalkotás.
TESz.

mintegy A: 1557 mynth egy (LevT. 1: 256); 1754 mint-egy (NSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1557
’körülbelül; etwa, ungefähr | derart wie’ (↑); 2. 1641 ’úgyszólván, hogy úgy mondjam; sozusagen’
(Simonyi: Köt. 3: 173).
Összetett szó. ⊗ A mint ’EZ NEM KELL 〈kötőszó〉’ + egy ’EZ NEM KELL 〈határozatlan névelő〉
tagokból’; szervetlen. Összehasonlító mellékmondatokban keletkezett a hanghatár eltolódásával. –
Hasonló módon keletkezett összetett szavak: úgymint ’körülbelül, mintegy’ (1519), úgymintegy
’úgymond’ (1604), olymint ’ua.’ (1519) stb.
TESz.

mínusz A: 1577 Minus (Aritm. P3b) [csak EWUng.]; 1886/ minuszszal (NSz. – Jókai 96: 152); 1913
mínusz (HHSz.) [csak EWUng.] J: hsz 1577 ’[kevesbítve 〈a kivonásban〉]; weniger, minus 〈in der
Subtraktion〉’ (↑) [csak EWUng.] | mn 1812/ ’a nullánál kisebb értékű, negatív 〈szám〉; negativ 〈Zahl〉’
(NSz. – Kazinczy: Lev. 10: 296) | fn 1812/ ? ’hiány; Fehlbetrag’ (NSz. – Kazinczy: Lev. 10: 297), 1849
’ua.’ (NSz. – MT. 114).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. minus: ’kevesebb’, a ;lat. minor semleges neme : ’kisebb, csekélyebb’vö.:
[lat. minuere ’csökkent, mérsékel, kisebbít’].. Megfelelői: ném. minus;; fr. moins; stb.: kevesebb, mínusz.
– A korábbi változatok szóvégi s-es kiejtéséhez vö.: ámbitus stb.; az sz-es alakhoz vö.: cirkusz stb. A
főnévi jelentés valószínűleg a ; ném. Minus ’hiányzó, deficit, veszteség hatására keletkezett.’
TESz.

minuta ∆ A: 1559 minutaual (SzChr. 40a) [csak EWUng.]; 1778 minútákkal (NSz. – Sófalvi:
Természet széps. 38); 1783 minutkor (NSz. – Molnár J.: Könyvház 3: 59); 1815 minűtig (NSz. –
Kazinczy: Munkái 4: 275) J: 1. 1559 ’[perc]; Minute’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1592 ’[?]; Sechzigstel eines
Grades’ (Cis Alb.) [csak EWUng.]; 3. 1640 ’valamely ügyirat vázlata | fogalmazvány; Entwurf eines
Aktenstückes | Kladde’ (MonOkm. 24: 72) | | minutum ∆ A: 1743 Minutum (NSz. – Maróthi: Arithm.
178); 1772 minutom (NSz. – Marikowzki: Néphez 55); 1792 minútumig (NSz. – Verseghy: A szerelem
gyermeke 81) J: 1. 1743 ’perc; Minute’ (↑); 2. 1772 ’másodperc | pillanat; Sekunde | Augenblick’ (↑).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. minuta többes szám : ’kicsinység, törékenység, parányiság, vmi kicsi;
részecske, szemcse, parány; rövid időszakasz; perc 〈fokbeosztás〉’, (k., h.) ’egy okirat eredeti példánya,
(h.) perc 〈időegység〉’ | ;lat. (h.) minutum: ’perc’ [< lat. minutus ’nagyon kicsi, parányi, apró’ [< lat.
minuere ’kisebbít, csökkent, mérsékel’]].. Megfelelői: ném. Minute ’időegység; fokbeosztás’; ; fr. minute
’perc; tervezet, vázlat, piszkozat’; stb.. A minutaminut, minűt változatai főként francia hatást mutatnak.
TESz.

minyon A: 1854 Mignon [es. nem m.] (HeckenastIdSz.²); 1883 minyón (MagyLex. 12: 290); 1940
minyon (ÚlLex. mignon) J: 1. 1854 ? ’kegyenc, kedvenc; Günstling, Liebling’ (↑), 1883 ’ua.’ (↑); 2. 1897
’hétpontos betűméret, kolonel; Kolonel’ (PallasLex. 12: 634); 3. 1932 ’apró, édes mázzal bevont
cukrászsütemény; Törtchen’ # (Új Idők 38: 638); 4. 1940 ’kicsi 〈foglalat, égő〉; klein 〈Fassung,
Glühlampe〉’ (ÚjIdőkLex. 18: 4528).
Francia jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Fr. mignon: ’kedves, szeretett, kicsi; szerető, kedvelt,
protekciós’., mignonne ’kolonel 〈nyomd., hét pontos betű〉’; – lásd még: ném. Mignon ’kolonel 〈nyomd.,
hét pontos betű〉’, R. ’kedvenc, kedveltje vkinek, protekciós’. A franciában tisztázatlan eredetű.
Megfelelői: ; ang. mignon ’kedves, szeretett, kicsi’;ol. mignonne ’finom, kecses, filigrán, kicsi; kedvenc,
kedveltje vkinek; kolonel 〈nyomd., hét pontos betű〉’; stb. – A 3. jelentés magyar fejlodésnek
másodlagosnak. A 4. jelentés a ; ném. Mignonfassung ’az égő kis foglalata’ hatására keletlezhetett.
Contr. 73; TESz.

miogat A: 1590 Macka miogatas sz. (SzikszF. 111) J: ’nyávog 〈a macska〉; miauen’ || miog ∆ A: 1685
miog (Amos Comenius: NySz.) J: ’nyávog 〈a macska〉; miauen’ || miákol A: 1835 miákol (Tzs. Mauen)
J: ’nyávog 〈a macska〉; miauen’.
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ A szótő a nyávog tövével függ össze. A szó végződése: gyakorító képző.
Hasonló onomatopoetikus eredetű szavak: ném. miauen mauen;; f r. miauler;; szln. mijavkati; stb.:
nyávog.
TESz.

mióra × A: 1548 miora (ErdOrszEml. 1: 241); 1551 mÿllÿora (MNy. 58: 492); 1582 milvára [U]
(MNy. 64: 95); 1638 melliora (Makkai: RákGy. 568); 1640 mijóra (StUnBB. 1962. 2: 24–25 között a
mióra térképlapon); 1648 millora (Makkai I.: RákGy. 521); 1702 milorának (Miskolczi Gáspár: NySz.);
1756 mnyiora (StUnBB. 1962. 2: 24–25 között a mióra térképlapon); 1863 Mióra (Kriza: Vadr. 509); nyj.
mivár, mujvara, nyióra (ÚMTsz.) J: 1. 1548 ’nőstény bárány Ä egy- vagy kétéves nőstény juh; (ein- od
zweijähriges) weibliches Schaf’ (↑); 2. 1552–3 ’bárány; Lamm’ (MNy. 7: 173); 3. 1585 ’kecskegida |
fiatal nőstény kecske; Zicklein | junge Geiß’ (StUnBB. 1962. 2: 24).
StUnBB. 2: 24; TESz.; Benkő-Eml 31

mirelit A: 1955 mirelitet (Nyr. 79: 227) J: ’mélyhűtött élelmiszer; tiefgekühltes Lebensmittel’.
Köznévvé vált tulajdonnév. ⊗ A m. Mirelit <a Mirelit Élelmiszeripari és Forgalmi R. T. cégnév első
szava, illetve később Mirelite Mélyhűtő Vállalat> (1948); összetett szó a Mir <betűszó a Mezőgazdasági
Ipari R. T. cégnévből> + elit ’EZ NEM KELL 〈jelzői használatban〉 tagokból.’
Nyr. 79: 227; TESz.

mirha A: 1416 u./¹ mi22aual (BécsiK. 31); 1548 Mirrhat (SzZsolt. 44b); 1551 Mirha (Adatok:
Zsoldos) J: 1. 1416 u./¹ ’füstölő, gyógy- és illatosító szerként használatos, balzsamos illatú gumigyanta;
Myrrhe’ (↑); 2. [auch ~fű, ~virág] 1742 ’[?]; 〈als Name versch Pflanzen mit würzigem Duft〉’ (NSz. kerti
mirhafű) Sz: ~´l 1416 u./¹ miɂɂalt sz. ’[?]; mit Myrrhe würzen’ (MünchK. 52vb) [csak EWUng.].
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. myrrha murrha: ’mirha’ [< gör. µύρρα µύῤῥα ’ua.’].. Forrása: egy sémi
nyelv; vö.: akkád murru; arámi mōrā; ; héber mōr: ’egy akáchoz hasonló fa gyantája; mirha’. Megfelelői:
; ném. Myrrhe;; fr. myrrhe; stb.: mirha. A bibliafordításokból vált elterjedtté.
TESz.

mirigy A: 1513 Merigoͤ t (NagyK. 299); 1517 meregy (DomK. 136r) [csak EWUng.]; 1520 mirigh
(GyöngyGl. 341.); 1552 mérigy (Heltai Gáspár: NySz.); 1588 mirigyre (Haszn. 88b) [csak EWUng.];
1708 Mirígy (PP.); 1763 mirégy (NSz. – Adámi: Wb. 55); 1774 mírígy (NSz. – Kónyi J.: Ethika 281);
1843 mörvény (MTsz.); nyj. mervélyës sz. (ÚMTsz.), mërvigy (ÚMTsz.) J: 1. 1513 ’döghalál; Pest’ (↑); 2.
1517 ’[fekély | daganat]; Geschwür | Geschwulst’ (↑) [csak EWUng.]; 3. 1538 ’váladékot termelő szerv;
Drüse’ # (PestiN. S1); 4. 1595 ’pattanás; Pustel’ (Ver. 85); 5. [auch als Attr] 1757 ’méreg | fertőzés,
ragály; Gift | Anstek-kung, Seuche’ (NSz. – Turzelini – Léstyán. X. Sz. Ferencz. 3); 6. [auch als Attr]
1761 ’gonosz indulat; Argwille’ (NSz. – Bertalanffi: Siralmas panasz 68); 7. 1792 ’lovak mirigykórja;
Drüsenkrankheit der Pferde’ (Magyaey – Kossa: OrvEml. 2: 304).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A szó belseji v-s változatok az adatok időrendje ellenére elsődlegesek
lehetnekörvény. A gy ~ ny ~ ly váltakozáshoz vö.: megy¹. – A 2., 3. jelentés látszik eredetinek, a továbbiak
metaforák, illetve metonímiák. A 3. jelentés a nyelvújítás korában vált orvosi szakszóvá.
KSzlJsz. 889; TESz.

mirtusz A: 1533 Myrtus fa (Murm. 1328.); 1585 Mirtus fak (Cal. 686); 1604 Myrtos fas (MA.
Myrrhátus); 1799/ mirtuszból (NSz. – Csokonai: Műv. 2: 268); 1863 mürtuság (NSz. – P. Thewrewk J..
Költ. 122) J: ’menyasszonyi koszorúk, csokrok díszítésére asznált örökzöld cserje; Myrte’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. myrtus: ’mirtusz, mirtuszfa’ [< gör. µύρτος ’ua.’].. Megfelelői: ném. Myrte;;
fr. myrte; stb.: mirtusz. – A korábbi változatok szóvégi s-sel való kiejtéséhez vö.: ámbitus stb.; az sz-es
alakhoz vö.: cirkusz stb.
TESz.

mise A: 1372/ miʃet, mÿʃʃet (JókK. 6); 1575 Messeznec vala sz. (Helt: Krón. 16v); nyj. müsze (ÚMTsz.)
J: 1. 1372 u./ ’〈katolikusoknál és görögkeletieknél〉 a legfőbb istentiszteleti cselekmény; Messe 〈Religion〉’
# (↑); 2. 1877 ’a katolikus istentisztelet latin szövegére készült énekes zenemű; Messe 〈Musik〉’ (NSz. –
Wohl J. és S.: Besz. 158) Sz: ~´zik 1568 missezetek (Melius Péter: NySz.).
Vándorszó. ⊗ Ném. (kfn.) messe misse;; ol. (giul.) missa, (bre.) mésa;; óe. szl. mьša; szb.-hv. misa R.
meša, N. mȁša; ; cseh mše, R. mšě; stb.: mise ’〈istentisztelet〉’. Lásd még: ; lat. (e.) missa ’ua.’ [< lat. (e.)
ite missa est ’megy, elbocsátás’].. – A magyarba különböző nyelvekből került, amelyekben szó belseji i és
rövid š volt. A 2. jelentés: metonímia. – Ide tartozik: R. misál ’misekönyv’ (1372 u./mÿʃalt: JókK. 6); a ;
lat. (e.) missale ’ua.’ szóra megy vissza. – A latinból való közvetlen származtatása téves.
TESz.; NMÉr.

miskár × A: 1767 Miskárnak (MNy. 81: 100) [csak EWUng.]; nyj. meskár (ÚMTsz.) J: ’sertések,
különösen kocák ivartalanítását végző személy; Schweineverschneider’ | | miskárol ∆ A [1]: 1767
miskárolta (MNy. 81: 100) [csak EWUng.]; nyj. miskálló, miskárló sz. (ÚMTsz.) J: ’〈disznót, elsősorban
kocát〉 ivartalanít; verschneide 〈Schwein, haupts Sau〉’ || miskáros × A: 1767 Miskárost (MNy. 81: 100)
[csak EWUng.] J: ’[?]; Schweineverschneider’.
Szlovák jövevényszó, részben magyar képzővel. ⊗ Szlk. N. miškár, (K.) miškar ’disznók herélésével
foglalkozó, miskároló’ [vö.: szlk. N. mníška ’miskárolt koca, tkp. apáca’].szlk. N. miškáriť ’disznók
herélésével foglalkozik’. Lásd még: cseh (R., N.) miškář; ukr. (Kárp.) меuшкáр’; stb.: disznók
herélésével foglalkozó, miskároló. – Az sem zárható ki, hogy a miskárol nem a szlovákból átvett alak,
hanem a miskár igeképzős származékszava; vö.: kaszabolkaszab. A miskáros szó -s névszóképzővel illik a
magyar foglalkozásnevek rendszerébekocsmáros, mészáros stb.
KSzlJsz. 340; MNy. 62: 65, 64: 78; TESz. miskárol a. is; MNy. 81: 99

miskulancia A: 1664 e./ miskulantiát (TörtTár. 1881.: 5); 1759/ miskuláncia (MNy. 66: 238); 1763
Miskulantzia saláta (NSz. – Szakátsmesterség A6: 126); nyj. miskurancia (ÚMTsz.) J: 1. 1664 e./ ’vegyes
saláta, olasz saláta; gemischter Salat’ (↑); 2. 1759/ ’jelentéktelen valami, vacak | holmi; Unwichtiges |
Dingsda’ (↑); 3. 1849 ’megtévesztés, machináció; Schwindelei’ (NSz. – MT. 261).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (ú., h.) misculantia: ’keverék, elegy; mesterkedés, fondorlat’valószínűleg a
[lat. (k.) misculare ’kever, megkever’szóból; vö.: ; l a t . miscere ’ua.’].. Megfelelői: ném. (au.)
Mischkulanz ’zagyvalék, összevisszaság, mismás’; ; ol. mescolanza ’ua.’; szlk. R. miškulancie többes
szám ’ua.összevisszaság, zűrzavar’; stb. – A szó belseji s-hez vö.: árestál stb.
MNy. 46: 137, 47: 73; TESz.

misling ∆ A: 1 8 5 6 misling (Balassa: Kukorica 252) [csak EWUng.] J: ’zölden levágott

takarmánykukorica; Grünmais als Viehfutter’.
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) mischling: ’vegyes gabona’, – ném. Mischling
’félvér, R. keverék, elegy; állateledel bükköny és zab keverékéből’ [< ném. mischen ’egymással
összekever, elegyít’ < ; lat. miscere ’ua.’].. Megfelelői: szb.-hv. mišling ’keverék, elegy 〈főként fűből〉’. –
A szó az Alföldön terjedt el valószínűleg a bánáti német közvetítésével.
Kuk. 252; TESz.

mismás A: 1776 Mis másnak (Nyr. 101: 219) [csak EWUng.]; 1780 k./ mis-más (NSz. – Bessenyei:
Lais 35); nyj. miszmasz (SzegSz.) J: fn 1. 1776 ? ’[mindenféle dolog, zagyvalék]; Mischmasch’ (↑) [csak
EWUng.], 1780 k./ ’ua.’ (↑); 2. 1872 ’savanyúvízzel elegyített bor; mit Sauerwasser gemischter Wein |
Tresterwein’ (Nyr. 1: 136); 3. 1902 ’holmi, limlom; Plunder’ (ÚMTsz.) | mn 1793/ ’semmirekellő,
haszontalan 〈ember〉; nichtsnutzig 〈Mensch〉’ (NSz. – Csokonai: Tempefői 638) Sz: ~ol [haupts el-] 1875
elmismásolta ’ellop, elcsen; stehlen’ (Nyr. 3: 221); 1900 ’elferdítve mond, kertel; um die Sache
herumreden’ (ÚMTsz.).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Mischmasch: ’összevisszaság, zűrzavar’ [< ném. mischen ’egymással
összekever, elegyít’].. Megfelelői: szb.-hv. miš-maš; c s e h mišmaš; stb.: zagyvalék, összevisszaság,
mismás. – A jelentések metaforikusan az eredeti főnévi 1. jelentés alapján keletkeztek.
TESz.

miszer ∆ A: 1458 ? Myzer szn. (CsnSz. 739) [csak EWUng.]; 1651 miʃziri kard (Zrínyi Miklós: NySz.);
1748 Mijsser (Nyr. 29: 227); 1766 mizer (Bod: Pol. ???: NySz.) J: fn 1. 1458 ? ’[egyiptomi]; Ägypter’
(↑), 1673 ’ua.’ (TelLev. 6: 511); 2. 1748 ’horvát; Kroate’ (↑); 3. 1832 ’kapadohány; schlechter Tabak’
(MTsz.) | mn 1651 ’egyiptomi; aus Ägypten stammend, ägyptisch’ (↑).
Oszmán-török eredetű jövevényszó, esetleg szerb-horvát közvetítéssel is. ⊗ Oszm. Mısır ’Egyiptom’,
Mısırlı ’egyiptomi’, Mısrî ’ua.’; – lásd még: szb.-hv. Misir ’Egyiptom; Kairó’, R. mìsir ’kukorica’. Az
oszánban az arab, illetve újperzsa hn. alapján; vö.: ; arab Miṣr ’Egyiptom’; ;újperzsa Miṣr ’ua.Kairó’; lásd
még: ;arab miṣr ’nagy város’;újperzsa miṣr ’(fő)város; környék, vidék’. A szó és származékai
mindenekelőtt a Balkánon terjedtek el; vö.: ;újgör. µισίρκα ’pulykakakas’;albán Misir ’Egyiptom’, mísër
’kukorica’; ;rom. misir ’egyiptomi ló’; stb.; lásd még: ;le. misiurka ’egy fajta sisak’. – A 2. jelentés
esetleg téves értelmezés eredménye. A 3. jelentés ennek a fajta dohánynak az eredetére utal. A miszer a
mizser népnévvel keveredett össze.
MNy. 13: 275; TESz. mizer a. is; ÉlOsm. 278

miszlikbe A: 1882 miszlikbe (NépkGy. 3: 356) J: ’apró darab; in tausend Stücke’.

 Megszilárdult ragos alakulat. ⊗ A N. miszlik ’kis darab’ (ÚMTsz.) -be illatívuszraggal. Az alapszó
ismeretlen eredetű, esetleg a misling szóval fögghet össze. Ennek az értelmezésnek azonban jelentéstani
nehézségei vannak.
TESz.

misszionárius A: 1757 Missionariuskodnak sz. (Nsz.); 1801 Missionáriusokat (uo.); 1805 e./
missionárokkal (uo.); 1857/ misszionáriusa (uo.); 1876 misszionáriust (uo.) J: ’[?]; Gesandter |
Missionar’ | | misszió A: 1791 Missiókat (NSz.); 1848/ missziót (uo.) J: ’[?]; Mission | Verbreitung des
christlichen Glaubens’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (e., k., h.) missionarius: ’küldött, mgbízott; hittérítő, misszionarius’ ] lat.
missio ’küldés, feladás, elbocsátás, (e., h.) hittérítő, misszionarius’ [< lat. mittere ’küld’].. Megfelelői:
ném. Missionar Mission;; fr. missionaire mission; stb.: hittérítő, misszionárius, ’küldetés, megbízatás’. –
A korábbi változatok szó belseji s-éhez vö.: passió stb.; a szóbelseji sz-s ejtésmódhoz vö.: abesszin stb. A
misszionáriusmisszionár változata német hatást tükröz.

misztikus A: 1792 mysticus [es. nem m.] (GLEl.); 1830 mysticus (NSz. – Szalax L.: Észr. Muz. 18);
1835 Mystikus (Gyal. 65) [csak EWUng.]; 1880 mysztikus (NSz.); 1881 misztikus (NSz. – Csepreghy F.:
Müv. 1: 193) J: mn 1792 ? ’; mystisch’ (↑), 1830 ’ua.’ (↑) | fn 1792 ? ’a misztika követője; Mystiker’ (↑)
[csak EWUng.], 1897 ’ua.’ (PallasLex. Miszticizmus) || misztika A: 1805 Mystikája (NSz. – Farkas Kár.:
Mulat. 211); 1897 Misztika (PallasLex. 12: 704) J: 1. 1805 ’titokzatosság, rejtelem; Geheimnis’ (↑); 2.
1885 ’a vallásosságnak az a fajtája, amelynek célja az Istennel még a földi életben való titokzatos lelki
egyesülés; Mystik’ (Szász K. – Dante: A Pokol).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. mysticus: ’misztikus, titkos’, (e.) ’misztikus’ [< gör. µυστικός ’titokzatos,
rejtélyes; a titokba beavatotttal kapcsolatos’ [< gör. µύστις µύστης ’a titkos tanokba beavatott’]]., tkp. ’a
szemeit becsukó’ | lat. (k.) (theologia) mystica ’misztikus teológia 〈a skolasztikus ellentéte〉’ [vagy a latin
melléknév nőnemű alakjából vagy a gör. µυστική (παράδοσις)) szóból ’misztikus hagyomány, misztika’,
µυστικά többes szám ’titokzatos dolgok, titkos tanok’].. Megfelelői: ; ném. mystisch Mystik;; fr. mystique;
stb.: misztikus, titkos, ’misztika’. – A szó belseji sz-hez vö.: amnesztia stb.; a misztikus szóvégi s-éhez
v ö . : ámbitus stb. – Ide tartoznak: misztérium ’rejtély, misztérium’ (1752 (NSz.); miszticizmus
’miszticizmus, misztika’ (1814/ (uo.); misztifikál ’félrevezet, ámít’ (1830 (uo.); misztikum ’valami
titokzatos, rejtelmes’ (1849 e./ (uo.).
TESz. misztika a. is

mitesszer A: 1888 miteszszerek (NSz. – Bródy S.: Emberek 18) J: ’〈emberen〉 a faggyúmirigy nyílását
eltömő faggyúkúp; Mitesser’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Mitesser: ’a faggyúmirigy nyílását eltömő faggyúkúp’tükörfordítás a [lat.
(k., tud.) comedo ’ua.’, tkp. ’élősködő kukacok’].. Régen a faggyúkúpokat kis kukacoknak vélték,
amelyek elveszik a táplálékot az embertől. Megfelelői: holl. meeëter; szb.-hv. miteser: ’mitesszer.’
TESz.

mitológia A: 1789/ Mythologiádnak (NSz. – Kazinczy: Lev. 1: 339); 1848/ mitológiájában (NSz. –
Vasvári P.: Vál. írásai 263) J: 1. 1789/ ’a mítoszokkal foglalkozó könyv, tudomány; Wissenschaft von den
Mythen’ (↑); 2. 1791 ’valamely nép mítoszainak összessége; Gesamtheit der Mythen eines Volkes’ (NSz.
– Verseghy F.: Világ tört. 2: 27).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (kés.) mythologiae többes szém : ’mese, monda, példázat’., (h.) mythologia
’mesemagyarázat’ [< gör. µυϑολογία ’mese, monda; mesemondás; tanítás a mítoszokról’].. Megfelelői:
ném. Mythologie;; fr. mythologie; stb.: mitológia.
TESz.

mítosz A: 1805 mythusokra (I. OK. 30: 256) [csak EWUng.]; 1835 mythuszok (NSz. – Vajda P.:
Szépítés 12); 1845 mythoszában (NSz. – PD. 2: 38); 1848/ mítoszi sz. (NSz. – Vasvári P.: Vál. írásai 95)
J: ’hitrege; Mythos’ | | mitikus A: 1888 mitikus (NSz. – Bródy S.: Faust 149) J: ’mítoszi | mesés,
meseszerű; mythisch | fabelhaft’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Mythos;; ang. myth;; fr. mythe; stb.: mítosz; – lásd még: ; lat. mythos:
’állatmese, tanmese, monda, mítosz’ [< gör. µῦϑος ’beszéd, monda; történet, elbeszélés’]. | ném.
mythisch;; ang. mythic;; fr. mythique; stb.: mitológiai. A francia nyelvi hatás által vált elterjedtté. – A
magyarba leginkább a latinból (mítosz), illetve a németből került latinosított végződéssel (mítikus).
TESz.

mitugrász A: 1860 mitugrász (NSz. – Bud. Kalend. 26) J: ’jelentéktelen, a figyelmet mindenáron
magára vonni akaró személy; Möchtegern’.
Egy mondat főnevesülésével keletkezett szóösszetétel. ⊗ A mit ugrálsz ’mit ugrálsz ide-
oda?’szószerkezetből; a mi² ’mi’ tárgyesetéből + az ugrálugrik egyes szám 2. személyű alakjából; a
keletkezésmódjához vö.: haddelhadd, légyott stb. A megnevezés azon nyugszik, hogy egy túlságosan
elfoglalt, tevékeny ember könnyen nevetségessé válhat.
Nyr. 79: 190; TESz.

mixer A: 1928 mixer (NytÉrt. 93: 98) J: 1. 1928 ’[?]; Barmixer’ (↑); 2. 1942 ’[?]; Tonmeister 〈Film,
Funk und Fernsehen〉’ (NytÉrt. 93: 98); 3. 1972 ’[?]; Art elektrisches Gerät’ (ÉKsz.).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Mixer;; ang. mixer;; f r. mixeur; stb.: bármixer; ’hangmérnök; egy fajta
elektromos eszköz’. Az angolból terjedt el [< ang. mix ’kever, megkever’].. – A magyarba főként az angol
és a német nyelvből került.
NytÉrt. 93: 98

mizéria A: 1835 Miseria [es. nem m.] (Kunoss: Gyal.); 1880 miseriak (NSz.) [csak EWUng.]; 1882
mizériákkal (NSz. – Csiky G.: Cifra nyom. 85) J: ’baj, nyomorúság; Elend, Not’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. miseria: ’ínség, nyomor’ [< lat. miser ’nyomorult, siralmas, szerencsétlen’]..
Megfelelői: ném. Misere;; fr. misère; stb.: ínség, nyomor, szükség. – A z-s alakhoz vö.: bazilika stb.
TESz.

mizser † A: 1216 ? Miser hn. (AOH. 25: 296); 1283 Mysser hn. (ÁÚO. 12: 408); 1408 ? Mysel szn.
(MNy. 4: 50); 1503 Myser szn. (uo.) J: ’[?]; Mitglied einer Volksgruppe in Osteuropa, Mischäre’.
Jövevényszó egy honfoglalás előtti török nyelvből. ⊗ Tat. (kaz.) mišär: ’tatár keveréknép; ennek a
népnek a tagja’ [tisztázatlan eredetű].. A szó azonos az or. мишари: ’mizsérek’.többes számú népnévvel;
lásd még: or. мещера мещеряки többes szám ’ua.’. A megnevezett népcsoport etnikai szempontből
finnugor eredetű volt; a népnév kapcsolata a magyar szó megyer változatával azonban tisztázatlan. – A
szó csak tulajdonnévként fordul elő. A későbbi magyar nyelvhasználatban a mizser összekeveredett a
miszer népnévvel.
AOH. 25: 293

menázsi ∆ A: 1865 menázson (NSz. – Egyes. napt. 66); 1868 menázsiban (NSz. – Kunsági – Pot:
Honv. 1: 78); 1874 minázsi (Nyr. 3: 185); 1878 ménázs (Bakahumor 226); nyj. mënázsi (SzegSz.) J:
’katonai étkezés, élelemosztás, ellátás; militärische Verpflegung | Proviant’.
Német (au.) jövevényszó. ⊗ Ném. (au.) Menage, (B.) menasch:: ’katonai ellátás; élelem, élelmiszer’, –
ném. Menage ’háztartás; (takarákos) gazdálkodás’; stb. [< fr. ménage ’háztartás; cselédség, szolgaság;
gazdálkodás’].. Megfelelői: ang. menage ’háztartás’; ; szb.-hv. menaža ’ua.katonai ellátás’; stb. – A
szóvégi i-hez vö.: gázsi, módi stb. – Ide tartozik: R. menazsíroz ’(takarékosan) gazdálkodik; a
közétkeztetésiben részt vesz’ (1850– 89), ez a ; ném. menagieren ’ua.szóból ered.’
TESz.

mendemonda A: 1628 monda mondat (Prágai András: NySz.); 1720 mendemonda (Nyr. 71: 17); 1790
mondi-mondákat (NSz. – Kazinczy: Orpheus 2: 184); 1796 mindemondára (NSz. – Karádi: Uránia 67);
nyj. ende-monda (MTsz.) J: ’[?]; Gerücht’ #.
Összetett szó, ikerszó. ⊗ Az eredeti változat esetleg monda-monda volt; ez a monda ’mondta’mond
múlt idő egyes szám 3. személyű alakja) szóból megkettőzéssel és főnevesüléssel keletkezhetett.
Eredetileg egy hír vagy történet többszörös elismétlésére utalhat. A mendemonda alak az első szótagi
magánhangzó elhasonulásával keletkezett.
MNy. 35: 135, 36: 304; TESz.

mendikál × A: 1609 mendikálni sz. (MNy. 88: 511) [csak EWUng.]; nyj. mëndikáll (ÚMTsz.) J:
’koldul, kéreget; betteln’ || mendikáns × A: 1609 mendikásoknak [?U] (MNy. 88: 511) [csak EWUng.];
1618 mendicansoc (Molnár Albert: NySz.); 1766 mendikánsokból (Felsőcsernátoni Bod Péter: NySz.);
1878 mėntikás (NSz. – Kálmány L.: Koszorúk 2: 175); 1886/ mengyikás (NSz. – Jókai 74: 203) J: 1.
1609 ’[a legátust kísérő kisebb kollégiumi diák]; Bettelschüler eines Internats als Begleiter des
Gelegenheitspredigers 〈bei Reformierten〉’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1618 ’kolduló barát; Bettelmönch’ (↑);
3. 1688 ’szolga | szolgadiák; Diener | dienstleistender Schüler’ (Thaly: VÉ. 2: 71).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. mendicare: ’koldul, kéreget, könyörög’ [< lat. mendicus ’koldus, kéregető’].
| lat. mendicans ’kolduló, kéregető; koldus, kéregető’, (e.) fratres mendicantes ’kolduló szerzetes’.
Megfelelői: ; fr. mendier; ol. mendicare; stb.: koldul, kéreget, könyörög; – ; ném. Mendikant ’kolduló
szerzetes’; ; o l . mendicante ’kolduló, kéregető; koldus, kéregető’; stb. – A korábbi és nyelvjárási
változatok hangzóközi gy-s kiejtéséhez vö.: angyal stb.; a mendikáns szóvégi s hangjához vö.: evidens
stb.
TESz. mendikáns a. is

mené † A: 1519 k. Meńe, mine (DebrK. 338, 349); 1531 menee, mennee, mennye (ÉrsK. 453, 449, 517)
J: ’mihelyt; sobald’.
Megszilárdult ragos alakulat. ⊗ A më- (a mi² tőváltozata) alakból -né határozóraggal (-n lokatívuszrag
+ -é helyrag). Ugyanolyan szerkezetű, mint a mennyi; a né végződés még eretedi funkciójában fordul elő.
Eredetileg egy helyhatározószó volt; a jelentésfejlődéséhez vö.: itt, ott stb.
NyK. 40: 319; NytÉrt. 23: 136; TESz.

menedék A: 1493 menedéket (Nyelveml. 156); 1514 menedÿketh (MNy. 2: 162) J: 1. 1493 ’nyugta,
kötelezvény | kezesség, biztosíték; Quittung | Kaution’ (↑); 2. 1517 ’mentő körülmény | mentség;
Entlastungsumstand | Entschuldigung’ (DomK. 303); 3. 1585 ’mentesítés; Befreiung’ (Cal. 382); 4. 1604
’oltalmat, védelmet nyújtó hely, körülmény, személy | a menekülés végpontja; Obdach | Zuflucht’ #
(MA.).
Származékszó. ⊗ A menik szóból -dék névszóképzővel; vö.: folyadékfolyik, hulladékhull stb. Egyéb
megnevezések az 1. jelentéshez: menedéklevél ’EZ NEM KELL’ összetett szó. (1524; utótag: levél);
menítés ’ua.’menik. – Nem tartozik ide: R. menedék ’lejtő, hegyoldal’ (1583); ez a megy ’vezet, irányít
〈út〉 származékszava.’
TESz.

menekedik A [2/3]: 1372 u./ menekethetykuala ▼ [d-h] sz. (JókK. 146); 1416/² menèkedètet sz.
(MünchK. 203); 1541 e./ meg menekoͤ dhetnec sz. (TCr. hla) [csak EWUng.]; 1767 meg ... menekszik
(MNy. 60: 370); 1805 mënekëdik (NSz. – Verseghy F.: Tiszta Magy. 146); 1829 menyekedjetek (NSz. –
Aurora 8: 93); 1832 menekvése sz. (NSz. – Helmeczy: Jelenkkor 1/1: 118); 1863 mönekvém (Kriza: Vadr.
32) J: 1. 1372 u./ ’bajból, veszéjből stb. szabadulást keresve távozik, szökik | oltalmat, vigaszt keres
valahol, valakinél; fliehen, sich retten | sich in od zu etw flüchten’ (↑); 2. 1495 e. ’igyekszik szabadulni,
távol maradni valamitől, valakitől; sich loszumachen, fernzuhalten suchen’ (GuaryK. 91) Sz: ~et 1416
u./² ’szabadulás; Befreiung’ (↑) | ~és, menekvés 1493 k. megh menekedeeʃem (FestK. 371); 1832 (↑) ||
menekül A: 1841 menekűlheténk sz. (NSz. – Kovács Pál: Munk. 2: 307) J: 1. 1841 ’bajból, veszélyből
stb. szabadulást keresve távozik, szökik | oltalmat, vigaszt keres; fliehen, sich retten | sich in od zu etw
flüchten’ # (↑); 2. 1846 ’igyekszik szabadulni valamitől, valakitől, elkerülni valamit, valakit; sich
loszumachen, fernzuhalten suchen’ # (NSz. – Degré A.: Lángész. 2) Sz: ~t 1846/ menekült igenév (NSz. –
Petőfi: ÖM. 4: 52); 1861 menekültek ’[?]; Flüchtling’ (NSz. – Haray: V. Tör. 14) | | menekít A: 1872
Menekit (Nyr. 1: 382); 1886 menekítettek (NSz.) [csak EWUng.] J: ’védelmet, biztonságot nyújtó helyre
juttat; retten’.
A szócsalád kiinduló eleme a menekedik: származékszó. ⊗ A menik szóból -kedik gyakorító-visszaható
képzővel; vö.: emelkedikemel, verekedikver stb. A menekül, illetve a menekít tudatos szóalkotással
keletkeztek a menekedik alapján. Ebből lett a nyelvújítás korában a menek(ik) ’menekül, szökik, menekít’
(1802 (I. OK. 30: 253) kikövetkeztetve.
TESz. menekül a. is

menik † A: 1508 meneitiʃedet sz. (DöbrK. 362); 1527 mehetyk meg [ɔ: menhetyk] ▼ sz. (ÉrdyK. 86) J:
’menekül; sich retten’ Sz: ~ít 1508 sz. ’[?]; retten, freistellen’ (↑) | ~ítés 1508 ’adóslevél; Schuldbrief’ (↑).
Örökség a finnugor korból. ⊗ Zürj. (Sz.) mi̮ n-: ’kiszabadítja magát, menekül’.; md. (E.) meńe-, (M.)
mäńe- ’kitér, kikerül, megszökik, kiszabadul’; ? ; lp. (N.) mænno- ’(a rénszarvas) mindig megpróbálja a
hurkot kikerülni; (a rénszarvas) félénk, az érintést sem tűri’ [fgr. *mänɜ- ’megszabadul, menekül’].. A
magyar szavak leginkább -ik toldalákkal voltak használatosak. Mára csak különböző származékszavakban
menedék, ment1,2 stb.) él.
MSFOu. 58: 125; TESz. menekül a. is; MSzFE. ment a. is

menstruáció A: 1865 menstruatio [es. nem m.] (Babos); 1910 menstruáció (KIdSz.) [csak EWUng.] J:
’havivérzés; Menstruation’ | | menstruál A: 1891 menstruálni sz. (Füredi: IdSz.) J: ’havivérzése van;
menstruieren’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (tud.) menstruatio: ’havivérzés, menstruáció’ | lat. menstruare ’menstruál’ [<
lat. menstruus ’havonta, havi’ [< lat. mensis ’hónap; havivérzés, menstruáció’]].. Megfelelői: ném.
Menstruation menstruieren;; ol. mestruazione mestruare; stb.: havivérzés, menstruáció, ’menstruál’. – A
szó belseji s-hez vö.: instrukció stb. – Ide tartozik: R. menstrua ’havivérzés, menstruáció’ (1546 (MNy.
88: 511), ez a ; lat. menstrua ’ua.’ szóból jött létre. Más, részben elavult megnevezések: ’havivérzés,
menstruáció’: havi kórság ’EZ NEM KELL’ (1565 (NySz.); hószám, tkp. ’hónapszám’ (1588 (uo.); havi
betegség, ’EZ NEM KELL’, havi folyás, ’EZ NEM KELL’ (1590 (uo.); aszszonyihó,, tkp. ’női hónap’
(1604 (MA.); stb.
TESz.

ment¹ A: E12. Jh/ mente (HB.); 1416 u./¹ ki mèntet (BécsiK. 133); 1654 mensegire sz. (MNy. 69: 111)
J: 1. E12. Jh/ ’bajból, veszélyből kiszabadít | óv; retten, befreien | hüten, wahren’ # (↑); 2. [~i magát]
1372 u./ ’[?]; entfliehen’ (JókK. 12); 3. 1372 u./ ? ’[(vád ellen) véd | mentségére szolgál valakinek];
verteidigen, entschuldigen’ # (JókK. 119) [csak EWUng.], 1416 u./² ’ua.’ (MünchK. 145); 4. [föl~] 1807
’kötelezettség alól felold, mentesít; freisprechen, entlasten’ (NSz. – Pesti tiszt. írás 32) Sz: ~ő 1319 ?
Menteu hn. (Csánki 5: 675); 1544 mentű igenév (RMKT. 2: 287); [~ők többes szám] 1835 ’[?]; Befreier
〈auch Sache〉’ (NSz.); [~ők többes szám] 1892 ’életmentő segítséget nyújtó, gyors betegszállítást
lebonyolító intézmény neveként; Rettungsdienst’ (NSz. – Herczeg F.: Mutamur 129) | ~ség 1372 u./
mentʃege ’[?]; Entschuldigung’ (JókK. 119) | ~hetetlen 1519 k. maga menthetetlenoͤ k (DebrK. 108) |
~egetőzik 1806/ mentegetőzések sz. (NSz. – Kazinczy: Lev. 4: 340).
Származékszó. ⊗ A menikből -t műveltetői igeképzővel. Főként különböző igekötőkkel ki², meg¹ stb.)
használatos. A magyar mentőszolgálatot 1887-ben alapították, a mentő mára leginkább a mentőkocsi
’mentőautó’(1897 (NSz.), mentőautó ’ua.’ (1926 (uo.) összetételekben fordul elő. – A magyarból: rom.
mîntui ’megment, megóv, őriz’; szb.-hv. (kaj.) mentovati ’megment, megszabadít.’
TESz.

ment² ∆ A: 1508 mentvͤ l (DöbrK. 350); 1527 mente (ÉrdyK. 162) J: 1. 1508 ’megmentett |
megmenekült; gerettet, davongekommen’ (↑); 2. 1527 ’valamitől szabad, mentes; frei von etw’ (↑) Sz: ~es
E17. Jh mentessé (OklSz. Pótl.) | ~esít 1830 mentesíteni sz. (NyÚSz.) | ~esül 1844 Mentesűlni sz. (NSz. –
Mozaik 29).
Származékszó. ⊗ A ment szóból -t (befejezett) melléknévi igenévképzővel. Ma leginkább a
származékszavai élnek.
TESz.

menta A: 1395 k. manta (BesztSzj. 367.); 1405 k. menta (SchlSzj. 871.); 1470 k. Kw ͤ Minta (CasGl.
19.) [csak EWUng.]; 1519 meentaath (JordK. 428); nyj. mënta (SzegSz.) J: ’az ajakosok családjába
tartozó, rendszerint lila virágú, jellegzetes illatú növény; Minze (Mentha)’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. ment(h)a mintha: ’menta’ [< gör. µίνϑα µίνϑη ’ua.’].. Megfelelői: ném.
Minze;; fr. menthe; stb.: menta.
KSzlJsz. 887; TESz.

mente ∆ A: 1543 menteth (OklSz.); 1770 k. méntét (NSz. – Igazság bujdosása 7); 1805 mënte (NSz. –
Verseghy F.: Ung. Sprach. 316) J: ’prémezett (rövid) felsőkabát | posztóval bevont báránybőrből készült
rövid kabát; pelzverbrämter (kurzer) Mantel | mit Tuch überzogene Jacke aus Lammfell’.
Vándorszó. ⊗ Ném. Mantel, (kfn.) mentelin;; fr. manteau, (ófr.) mentill me͂ tẹ mènté; ol. mantello;; szln.
ménten; or. ментеня; stb.: : ’(ujjatlan, rövid) köpönyeg, köpeny’. Lásd még: ;lat. mantellum: ’burkolat,
köpönyeg, takaró, fedél’ [< lat. mantus ’rövid kabát’].. – Az átadó nyelv bizonytalan, esetleg a fr. (ófr.)
nyelv lehet. A szóvég keletkezésmódja tisztázatlan. – A magyarból: szb.-hv. R. menta ’rövid kabát’; rom.
N. mintíe ’felsőkabát.’
TESz.; NMÉr.

menten A: 1531 k. Menten (MKsz. 1984.: 232) [csak EWUng.]; 1577 k. meͦ ntheͦ n (OrvK. 281) J: ’[?];
sofort’ | | mentést † A: 1591 Mentést [?U] (Heltai Gáspár: NySz.); 1595 mentest (MNy. 63: 93) J:
’azonnal, rögtön; sofort’.
Megszilárdult ragos alakulatok. ⊗ A mën- (a megy tőváltozata) alakból -t (befejezett) melléknévi
igenévképzővel és -n, illetve -st módhatározóraggalbizton, folytonfolyik stb.), illetve képest, megestmegint
s t b . A mentést a l a k a fogvástfogva, nézvéstnézve stb. analógiájára keletkezett. – Hasonló
jelentésváltozáshoz vö.: mindjártmind-. – A R. menten ’vezető, eljutó, távozó’ (a 16. sz. második fele:
MNy. 60: 106) még tartalmazza a mën- tőváltozat eredeti jelentéstét.
KTMondt. 189; TESz.

mentol A: 1897 Mentol (menthol) (PallasLex. 12: 518) J: ’színtelen, borsos menta szagú, kristályos
anyag; Menthol’.
TESz.

mentor ∆ A: 1790/ mentora (NSz. – Gvadányi: Fal. nót. 108) J: ’nevelő | tanácsadó; Berater |
Erzieher’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Mentor;; ang. mentor;; f r. mentor; stb.: mentor. A franciából terjedt el
[köznév a ; gör. Μέντωϱ szn.-ből 〈Odüsszeusz fiának, Télemakhosznak barátja és tanácsadója 〉. – A
magyarba elsősorban a németből került át.
TESz.

mentől × A: 1416 u./¹ mento̗ l (BécsiK. 6); 1495 e. mintùl (GuaryK. 132); 1524 mentÿl (MNy. 25: 70);
1530 mÿnthel (Arch. 86.) J: ’minél; je 〈beim Kompar〉’.
NytÉrt. 23: 118, 120; TESz.; MNy. 63: 131

mentsvár A: 1798/ Mentsvára (I. OK. 30: 253) [csak EWUng.] J: ’biztos menedéket adó hely;
Zuflucht’.
Összetett szó, valószínűleg tudatos szóalkotással keletkezett. ⊗ A ments ’segítség’ + vár² tagokból;
(jelzői) alárendeléssel. Az előtag csak összetételben adatolt, a ments ’ments meg! segíts!’ kifejezésből
keletkezett főnevesüléssel (a ment E/2. személyű felszólító alakja). A mentsvár keletkezéséhez egyrészt a
R . mentséghely ’menedékhely’ (1604), másrészt a ném. Fliehburg ’megerősített menedék’ is
hozzájárulhatott. – Nyelvújítási származékszó.
TESz.

menü A: 1875/ menü (Pusztai) [csak EWUng.] J: 1. 1875/ ’[étlap]; Speisekarte’ (↑); 2. 1877 ’étrend;
Speisenfolge’ (NSz. – Márkus I.: Tör. kép. 68); 3. 1888 ’egységáron kiszolgáltatott, meghatározott
fogásokból álló ebéd, vacsora; feste Speisenfolge mit festem Gesamtpreis’ # (NSz. – Szüry D.: Ég 74).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Menü;; ang. menu;; f r. menu; stb.: menü. étlap. A franciából terjedt
eljelentéselkülönülés a [fr. menu ’kicsi, csekély; vékony, keskeny’szóból].. – A magyarba elsősorban a
németből került át.
Msn. 6: 113; TESz.

menüett A: 1736 minevétnek (MonÍrók. 11: 333); 1752–3 menuett (MNy. 30: 26); 1760 minuet-tánc [az
adat közlése nélkül] (Hazánk!!!: NySz.); 1789 Menvetto (IrNyDolg. 151); 1793 menüett (D. Éltes: FrSz.
75); 1796 minét (I. OK. 30: 258) J: ’apró lépésekkel járt, háromnegyedes ritmusú tánc, illetőleg ennek
ritmusára írt zenedarab; Menuett’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Menuett;; ang. minuet;; fr. menuet; ol. minuetto; stb.: menüett. A franciából
terjedt el menu: ’kicsi, parányi, apró’.. A francia szó jelentése tkp. ’kis lépésekkel járt tánc’. – A magyarba
elsősorban a németből és az olaszból került át.
TESz.

menza A: 1716 Mensát (MNy. 79: 246) [csak EWUng.]; 1897 Menza (Nyr. 26: 565) J: ’kedvezményes
diákétkeztető; Speisehaus für Studenten und Schüler’.
 Latin jövevényszó. ⊗ Lat. mensa: ’asztal, étel fogás’ [< lat. mentior ’mér, megmér’].. Eredetileg az étel
szétosztására utalt. Lásd még: lat. (h.) mensa academica ’diákétkező’. Megfelelői: ; ném. Mensa;; ol.
mensa; stb.: . – A z-s változat német hatást mutat.
TESz.

meny A: 1354 ? Menyhaz hn. (Csánki 1: 669), de →menyét; 1372 u./ men (JókK. 73); 1380 k. meyn,
m'íng (KönSzj. 15, 10); 1416 u./¹ mėnėvèl, Mėn (BécsiK. 1, 255); 1533 Moͤ nied (Murm. 2238.); 1575/
Minnyetske sz. (Assz. Flb) [csak EWUng.] J: 1. 1372 u./ ’fiatal nő, leány, szűz; Jungfrau’ (↑); 2. 1380 k.
’menyasszony; Braut’ (KönSzj. 10); 3. 1380 k. ’〈a férj szüleinek szempontjából〉 a fiú felesége;
Schwiegertochter’ # (KönSzj. 15.); 4. 1550 k./ ’fiatalasszony; junge Frau’ (Csoma codex!!!: NySz.) Sz:
~ez 1416 u./¹ meṅèzlèc ’eljegyez; verloben’ (BécsiK. 184) | ~ecske 1533 menyeczke ’[?]; junge Frau’
(Murm. 585.).
Örökség az uráli korból. ⊗ Vog. (T.) miń: ’meny’.; osztj. (V., DN., O.) meń ’ua.’;zürj. (Sz., P.) moń
’ua.’;votj. (Sz.) ič́ i-meń ’fiatal nő, fiatalasszony, sógornő, menyasszony’;finn miniä ’meny’; lp. (N.)
mânnje ’ua.a fiútestvér felesége stb.’; – szam. jur. ḿeje ’meny’; szam. kam. meji ’ua.’; stb. [uráli *mińä
’meny; fiatal nő’].. Ez eredetileg nem egy meghatározott rokonsági kapcsolatra utal, hanem általában egy
fiatal, különösen egy házas nőre (vö. a menyecske származékszó jelentésével is). Mint néhány magyar
rokonsági viszony megjelölése, a meny szó is általában ragozott alakokban (birtokos személyjellel)
használatos.
NyH.; TESz.; MSzFE.; NyIrK. 16: 109

menyasszony A: 1405 k. men aʒon (SchlSzj. 251.); 1604 Mennyaʃʒʃʒonyi sz. (MA. Paʃtophórium) J:
’[?]; Braut’ #.
Összetett szó. ⊗ A meny ’menyasszony; meny’ + asszony szavakból; valószínűleg tautologikusebfa. A
második tag nyomatékosító funkciójú lehet.
MSzav. 119; TESz.

menyegző A [6]: 1380 k. Me[n]yiekeʒoͤ (KönSzj. 2.); 1395 k. menyekeʒev (KönSzj. 2.); 1405 k.
menekewʒe (SchlSzj. 247.); 1416 u./¹ mėṅèkėzèiėɂt (BécsiK. 53); 1518 k. menÿegzo̗ o̗ th (SándK. 11r)
[csak EWUng.]; 1519 meenÿekzeý sz. (JordK. 423); 1528 menyegzw (SzékK. 359); 1533 Muͤ nuͤ g zoͤ k
(Murm. 2223.); 1562 mennekoͤ zéssec sz. (Heltai Gáspár: NySz.); 1575/ mennyegzoͤ (Assz. Fla) [csak
EWUng.]; 1805 mënnyegzö́ (NSz. – Verseghy F.: Tiszta Magy. 134); nyj. mönnyegző (SzegSz.) J: ’esküvő
| esküvői lakoma; Hochzeit | Hochzeitsmahl’ Sz: ~s 1470 menekeʒes ’esküvői; hochzeitlich’ () ||
menyekezik † A: 1416 u./² meṅèkeʒètnᶜ sz. (MünchK. 74); 1536 ? menÿekewʒʒewnk (Pesti: Fab. 48v);
1792 Menyekezni sz. (SzD.); 1810 Menyekezem ▼ (NSz.) [csak EWUng.] J: ’nősül, házasodik; heiraten
〈von Männern〉’ Sz: ~et 1416 u./² ’esküvő; Hochzeit’ (↑).
A szócsalád kiinduló eleme a menyekezik: származékszó. ⊗ A meny ’szűz; menyasszony’ szóból főként
deverbális -kezik igeképzővel. Ehhez a funkcióhoz mint denominális igeképzőhöz vö.: ellenkezikellen,
fegyverkezikfegyver stb. – A menyegző főnevesült folyamatos melléknévi igenév-ő képzővel a menyekezik
alakból. A folyamatos melléknévi igenévhez vö.: 1416 u./²meṅèkeӡo̗ (MünchK. 27vb). A menyegző alak
az eredeti menyekező változatból keletkezett harmadik nyílt szótagbeli hangzókieséssel és k > g
zöngésedéssel. – A menyekezik (↑1536) adat esetleg a megy¹ származékszava lehet.
TESz.

menyét A: 1230 k./ ? Menethescozma sz. hn. (OklSz.); 1395 k. menied (BesztSzj. 1090.); 1405 k.
meneth (SchlSzj. 1672.); 1470 k. Menÿet (CasGl. 63); 1533 Moͤ niet (Murm. 501); 1585 menyét (Cal. 499);
1794 mennyet (NSz. – Nagy S.: Isten jós. 74); 1805 mënyét (NSz. – Verseghy F.: Tiszta magy. 142); nyj.
mëgyed (NyF. 9: 20), mönyéntasszony (Nyatl.) J: ’[?]; Wiesel (Mustela nivalis)’ #.
Származékszó. ⊗ A meny ’szűz’ szóból -t kicsinyítő képzővelevet. A szó belseji é hangzónyúlás
eredménye. A szó belseji ny > gy affrikálódáshoz vö.: mogyoró. A meny: menyét jelentésváltozáshoz vö.:
hölgy.
Nyr. 36: 280; TESz.

menyhal A: 1395 k. mench hal (BesztSzj. 301.); 1405 k. men hal (SchlSzj. 800); 1493 menyhal
(OklSz.); 1783 menny-hal (NSz. – Molnár J.: Könyvház 2: 240); 1788 ményhalak (NSz. – Decsy:
Osmanografia 1: 105); 1805 mënyhal (NSz. – Verseghy F.: Ung. Sprach. 314); nyj. méhhalat (ÚMTsz.) J:
’a tőkehallal egy családba tartozó ragadozó hal; Quappe 〈Fisch〉 (Lota lota)’.
Összetett szó. ⊗ A meny (↑) + hal² tagokból; tautologikus. Az előtag valamelyik szláv nyelvből
származik; vö.: szb.-hv. N. manj;szlk. mieň; or. N. мень, мен; stb.: menyhal, ebihal ’〈hal〉’ [tisztázatlan
eredetű].. – Az összetétel létrejöttében közrejátszhatott a meny szóval való homonímia elkerülésének
szándéka. – Hasonló tautologikus összetételek ugyanezzel az utótaggal: gobhal, lepényhal. Egyes
változatok a méh1,2, menny hatására keletkezhettek.
KSzlJsz. 335; TESz.; MNy. 75: 209

menny A: E12. Jh/ munhɩ sz. (HB.); A13. Jh/ menýun (KTSz.); 1372 u./ mennÿeÿ sz. (JordK. 26); 1416
u./² mėṅ (MünchK. 22va) [csak EWUng.]; 1575 mény (HChr. 93b) [csak EWUng.]; 1838 Möndörgő-fű
(Tsz.) [csak EWUng.] J: 1. E12. Jh/ ’az a hely, ahol a kereszténység tanítása szerint Isten, az angyalok és
az üdvözültek élnek; Himmelreich’ # (↑); 2. 1370 ’díszes tetőkárpit 〈ágyon〉; Himmel, Decke 〈eines
Bettes〉’ (OklSz. ágy-menny); 3. 1416 u./¹ ’égbolt, levegőég; Himmelsgewölbe’ (BécsiK. 301); 4. 1470 ’?;
Blitz’ (SermDom. 2: 443) [csak EWUng.] Sz: ~i, ~ei E12. Jh/ (↑); 1372 u./ (↑) | ~ez 1625 menyezni sz.
’[?]; wölben’ (MNy. 11: 232) [csak EWUng.].
Örökség a finnugor korból. ⊗ Md. (E.) meńeľ mäńeľ mäńiľ, (M.) meńeľ: ’égbolt’ [fgr. *mińɜ ’ua.’].. A
menny alak a meny (| (↑ a 12. sz. végén) változatból jött létre másodlagos kettőződéssel. A 3. jelentés
lehetett az eredeti; a 2. jelentéshez vö.: mennyezet. A mennyei származékszó feltehetőleg egy másodlagos,
ritka keletkezésforma, amely a menny teljtes tőváltozatából keletkezettszűz.
NyH.; TESz.; MSzFE.; ÁrpSzöv. 106, 156; HBEl. 179

menny- 1. ~ország A: 1372 u. menÿorʒagban (JókK. 55) [csak EWUng.] J: ’[?]; Himmel(reich)’ # –
De vö. E12. Jh/ munhi uruʒagbele ’[?]; Himmelreich’ (HB.) | ~ütés † A: 1490 menvͤ tysvel (SzalGl. 51.) J:
’[?]; Blitz(schlag)’ | ~kő ∆ A: 1525 k. Meenkÿw (MNy. 11: 83) J: 1. 1525 k. ’villám, villámcsapás;
Blitz(schlag)’ (↑); 2. 1635 ? ’[őskori kőszerszám, kőbalta]; steinernes Werkzeug, Steinbeil aus der Urzeit’
(MNy. 80: 255), 1897 ’ua.’ (PallasLex. 12: 512); 3. [in festen Verbindungen] 1718 ’állandósult
szókapcsolatokban szitkozódásként; Donnerwetter! 〈als mildes Fluchw〉’ (MNy. 60: 370); 4. [mi a ~?]
1756 ’[micsoda]; was zum Teufel?’ (MNy. 71: 122) [csak EWUng.]; 5. [in adv Funktion] 1790
’〈nyomósító szóként〉; sehr’ (NSz. – Kazinczy: Hamlet. 117); 6. [als Attr] 1790/ ’〈jelzőként〉 erős,
rendkívüli, különös; ungeheuer, sonderbar’ (NSz. – Kazinczy: Lev. 2: 15); 7. 1897 ’a lábasfejűek kihalt
rendjének kövülete; Belemnit’ (PallasLex. 12: 512).
Összetett szavak előtagja, azonos a →menny szóval. ⊗ Az összetételek szervetlen birtokos szerkezetek.
A HB.-ben előforduló mennyei ország (↑) azonban egy jelzős szószerkezet. – Hasonló szemlélethez vö.:
ném. Himmelreich ’paradicsom’;ang. kingdom of heaven ’ua.’; stb.; ;ném. Blitzschlag ’mennydörgés,
villámcsapás’;ang. lightening stroke ’ua.’; ném. Donnerstein;; a n g . thunder-stone; stb.: őskövület,
fosszília; ’istennyila, mennykő’. – Az utótag a magyarban (címszók kivételével): ütés ’csapás, ütés’üt
’csap, ver, üt 〈villám〉’). – Ide tartozik: mennyütő ’a villám által eltalált’ (vö.: 1273menytegudurre hn.:
OklSz. menny); ez egy állítmányi szerkezet.
TESz. mennykő a. is

mennydörög A: 1513 méńdoͤ rgoͤ nel sz. (NagyszK. 68) J: 1. 1513 ’a villámlást követően erős, morajló
hang hallatszik; es donnert’ # (↑); 2. 1519 k. ’erős hangon szól, kiált; brüllen’ (↑); 3. 1560 k. ’dörrenő
hangot ad, dübörög; knallen, dröhnen’ (GyöngySzt. 266.); 4. 1783 ’〈löveg〉 elsütéskor erős hangot ad;
donnern 〈Kanonen〉’ (NSz. – Molnár J.: Könyvház 4: 375).
Összetett szó. ⊗ A menny ’égbolt’ + dörög tagokból; (alanyi) alárendeléssel. Hasonló szemlélethez vö.:
cser. jumo küδǝ̑rtà ’dörög’. – Ugyanezzel az első taggal alkotott rokon értelmű összetételek: 1405
k.mengerges ’mennydörgés, villám, mennykő’ (SchlSzj. 75.); mennydördülés ’ua.’ (1604); stb. Az
utótagokhoz vö.: görög¹, illetve dördüldörög.
TESz.

mennyezet A: 1416 u./ mėnèzèt (BécsiK. 42); 1636 mennyezet (Pázmány Péter: NySz.); 1769
menyegzetén (NSz. – Molnár J.: Egyh. tört. 1: 299) J: 1. 1416 u./¹ ’ágy tetőkárpitja és oldalfüggönye;
Bettvorhang’ (↑); 2. 1450 k. ’hordozható, díszes tetőkárpit, baldachin; Baldachin’ (OklSz., Pótl. is); 3.
1493 ? ’valamely helyiség födémje belülről nézve, plafon |s boltozat, boltív; (Zimmer)decke’ # (OklSz.),
1517 ’ua.’ (DomK. 227); 4. 1787 ’égbolt; Himmelsgewölbe’ (NSz. – Révai: Elegy. versei 17).
 Származékszó. ⊗ Az alapszó a menny lehetett. A szó végződése: -zet névszóképző. Ez a képző
mindenekelőtt egy deverbális névszóképző; a denominális funkcióhoz vö.: nyelvezet ’magyarázat’nyelv,
szózatszó stb. Nem zárható ki azonban, hogy a mennyezmenny az alapszó; ebben az esetben a végződés
-et névszóképző lehet. Ennek a magyarázatnak a nehézsége, hogy a mennyezet időrendben korábbi
adatolású, mint a mennyez ige – Az 1. jelentés keletkezéséhez vö.: lat. caelum ’égbolt, boltozat,
bolthajtás’;ném. Himmel ’égbolt; baldachin, díszmennyezet, mennyezet, plafon’; lásd még: menny
’mennyezet, födém, takaró.’
SzófSz. menny a. is; NytÉrt. 71: 56; TESz.

mennyi A: E12. Jh/ Menýɩ (HB.); 1372 u./ meneben, valamennÿet (JókK. 41, 4); 1416 u./¹ mėnėiec,
mėnèiet (BécsiK. 17, 37); 1456 k. Mani (SermDom. 1: 321) [csak EWUng.]; 1512 k. valamine (WeszprK.
70); 1553/ Menyuͤ (TCr. C1b); 1584 mennyin (NySz.) [csak EWUng.]; 1584 menî (Bornemisza Péter:
NySz.) J: 1. E12. Jh/ ’milyen sok; wieviel?’ # (↑); 2. 1372 u./ ’amilyen mennyiségű | amilyen mértékű ;
wieviel, soviel 〈als Rel〉 | in welchem Maße 〈als Rel〉’ (JókK. 41); 3. 1416 u./³ ’amennyire; soweit, soviel
〈als Rel〉’ (AporK. 65); 4. 1636 ’akármennyi; wieviel immer’ (Pázmány Péter: NySz.) Sz: ~ség 1527
Menyeʃygheth (Heg. 5).
Származékszó. ⊗ A më- tőből (a mi² tőváltozata) -nyi melléknévképzővelannyi, ennyi. A nyi végződés a
né ~ ni határozóragból keletkezett (vö.: mené) és a mérték meghatározására szolgál. A 3. jelentés lehetett
az eredeti. A kérdő névmás > vonatkozó névmás fejlődéshez vö.: mely, meddig stb.
NyK. 40: 298; TESz.

menyül × A: 1488 ky menielth (MNy. 16: 79); 1540 ky mënywlt [?U] (LevT. 1: 9); 1577 k. kÿ
meͦ nÿwlnek (OrvK. 587); 1588 ki menyoͤ l (Frankovics Gergely: NySz.) J: [ma csak ki~] ’(ki)ficamodik;
verrenkt werden’ Sz: ~és 1488 Menieles (MNy. 16: 79) || menyít ∆ A: 1604 Kimenyitoͤ m (MA.) J: [ki~]
’(ki)ficamít; verrenken’.
Örökség, ugor kori tő magyar képzéssel. ⊗ A tőhöz vö.: vog. (T.) mänə·mt- ’(le)szakad’, (P.) mänəmt-
’szétszakít, összetép’; osztj. (DN.) mĕṇč-, (O.) mȧ̆nsi- ’(szét)szakít’ [ugor *menɜ- ’szakít, széttép’].. A szó
végződése: -ül visszaható igeképző, illetve -ít műveltető igeképző. A ’szakít, széttép > kificamodik’
jelentésváltozás vö.: rándul : ránt¹. A menyít szó a készül : készítkész¹ típusú igepárok analógiájára
keletkezhetett.
JSFOu. 30/24: 18; TESz.; MSzFE.; FiktI. 44

meó A: 1956 MEO-pecsétjét (NSz. – Irod. Ujs. szept. 15: 5); 1956 meós sz. (NSz.) [csak EWUng.] J:
’minőségi ellenőrző osztály; Gütekontrollabteilung’.
Tudatos szóalkotással keletkezett betűszó. ⊗ A minőségi ellenőrző osztály ’minőségellenőrző részleg’
szószerkezetből (1961 (ÉrtSz.).
TESz.

mer¹ A: 1340 Wyzmereu sz. hn. (OklSz.); 1416 u./¹ mèreh sz. (BécsiK. 263); 1598 mériék (BDAd.
101) [csak EWUng.] J: ’folyékony vagy szóródó anyagból valamennyit kivesz; schöpfen’ # Sz: ~ül 1372
u./ ? merewluen (JókK. 156) | ~ülés 1372 u./ merewleʃtew[l] (JókK. 151) | ~ít 1416 u./¹ (↑) | ki~íthetetlen
1506 ky mereythhetetlen (WinklK. 264).
Örökség az ugor korból. ⊗ Vog. (KL.) marėχt-: ’ismételten merít’.; osztj. (J.) mȧ̆rət- ’alámerít’, (DN.)
mĕrət- ’merít, márt, bemerít’ [ugor *märɜ- ’alámerít’; a veláris párhuzamossághoz vö.: ; vö. →márt].. – A
merül származékszó ’lemerít > egy folyadékban elmerül’ jelentésváltozása metonimikusan keletkezett. A
merít ’EZ NEM KELL’ származékszó az ugyanolyan jelentésű alapszót valamelyest kiszorította.
NyK. 54: 259; TESz.; MSzFE.

mer² A: 1372 u./ merÿen (JókK. 16); 1416 u./¹ mèɂnè (BécsiK. 65); 1519 meer (JordK. 171) J: ’van
benne bátorság, elszántság, hogy valamit megtegyen; wagen’ Sz: ~ész 1416 u./¹ mèrez (BécsiK. 266) |
~észik 1416 u./¹ mèrezte ’[?]; wagen’ (BécsiK. 264) | ~észkedik 1416 u./¹ mèrezkedet (BécsiK. 211) |
~észség 1476 k. mereʃʃegbe (SzabV.) | ~észel 1519 mereezlek (JordK. 426).
Örökség az ugor korból. ⊗ Vog. (T., P., K.) mår-, (AL.) mār-: ’hisz, bízik’ [ugor *märɜ- ’hisz,
merészel’].. A jelentéshez vö.: ; finn uskoa ’hisz’: uskaltaa ’mer, kockáztat’; ; ném. trauen: sich trauen
getrauen. A merész melléknév szokatlan képet mutat; de vö.: kopasz, száraz. – Ugyanakkor nem zárható
ki, hogy esetleg a merészkedikből létrejött elvonásról van szó. – A tréfás mersz ’bátorság, merészség’
főnév (1842) az egyes szám 2. személyű igéből jött létre főnevesüléssel; vö.: félszfél¹.
FUF. 12: 74; TESz.; UEW. 869

mér A: 1372 u./ mertekletnenek sz. (JókK. 80); 1416 u./¹ meǵmerièm (BécsiK. 296); 1416 u./¹
mėɂtėclètlèn sz. (BécsiK. 104); 1541 miroͤ sz. (Sylvester: ÚT. 1: 21) J: 1. 1372 u./ ’〈rendszerint valamely
egységhez viszonyítva〉 valaminek, valakinek a nagyságát, mennyiségét, súlyát meghatározni igyekszik;
messen’ # (↑); 2. 1531 ’összehasonlít; vergleichen’ (ÉrsK. 272); 3. 1551 ? ’〈csapásban, büntetésben〉
reszesít; (einen Hieb) versetzen | (eine Strafe) verhängen, bemessen’ # (Heltai Gáspár: NySz.), 1669 ’ua.’
(Czeglédi István: NySz.); 4. 1568 ’osztályrészül juttat; zuteil werden lassen’ (Melius Péter: NySz.); 5.
1577 ’[bizonyos mennyiséget mérve elad, árul]; verkaufen’ # (Aritm. G4a); 6. 1700/ ’végigjár;
abschreiten’ (Gyöngyösi István: NySz.); 7. 1804/ ’tekintettel végigkísér | megszemlél; mit dem Auge
verfolgen, mit den Augen messen’ (NSz. – Bessenyei: Bihari remete 54); 8. 1857 ’mérkőzik; sich mit
jmdm messen’ (NSz. – Abonyi L.: Regék 1: 156) Sz: ~ték 1372 u./ sz. (↑) | ~tékel 1372 u./ sz. ’mér;
messen’ (↑); 1416 u./¹ sz. ’mérsékel; mäßigen’ (BécsiK. 214) | ~ő 1416 u./¹ mero̩ knèc ’[?]; Messer
〈Person〉’ (BécsiK. 296) | ~tékletlen 1416 k./¹ mėɂtėclètlèn (BécsiK. 104) | ~téklethetlen 1456 k.
merteklethetlen ’mérhetetlen; unmeßbar’ (SermDom. 2: 495) | ~tékhetetlen 1456 k. mertekhetetlen
’mérhetetlen; unmäßig’ (SermDom.) | ~téklet 1456 k. merteklethetlen sz. (SermDom. 2: 522) | ~tékletes
1456 k. mertekleteʃʃegeth sz. (SermDom. 2: 600) | ~tékletesség 1456 k. (uo.) | ~tékű [nur in Synt] 1490 k.
ket mertekw (NagyvGl. 300) | ~hetetlen 1493 k. Merhethethlen (FestK. 22) | ~téktelen 1528 mértéktelen
(SzékK. 207) | ~et 1659 méret ’[?]; ausgemessenes Gebiet’ (MNy. 69: 111); 1835 méret ’[?]; Ausmaß’
(Kunoss: Gyal. Dimensio) | ~icskél 1771 mérécskelni sz. (NSz. – Csődy P.: Cultus alt. 6) | ~nök 1834
Mérnők (Kunoss: Szóf.).
Vitatott eredetű. ⊗ 1. Szláv eredetű jövevényszó; vö.: óe. szl. měriti: ’mér, megmér, utánaszámol’;szln.
meriti: ’mér, megmér’;cseh měřiti: ’ua.’;or. мерить: ’ua.’; stb. [indoeurópai eredetű; vö.:óind mā́ ti; gót
mitan; stb.: mér, megmér].. A származtatás nehézségét képezi az a körülmény, hogy a szlávból
kölcsönzött igék a magyarban tartalmazzák az -l igeképzőt (vö.: parancsol, vádol stb.), ez azonban itt
hiányzik. – 2. Örökség a finnugor korból; vö.: zürj. (Sz.) murtal- ’mér, kimér’; votj. (Sz.) mertal- ’mér,
mérlegel’ [fgr. *merɜ- ’mér, megmér’].. A magyarázat csak akkor érvényes, ha a t a permi nyelvekben az
igeképző részét képezi és nem a tőhöz tartozik.
SzófSz.; MNy. 44: 89; KSzlJsz. 692; TESz.; MSzFE.

meráz † A: 1456 k. meraʒ̇ (SermDom. 2: 461) J: 1. 1456 k. ’olcsó, értéktelen; wertlos’ (↑); 2. 1456 k.
’gyáva, kishitű; kleinmütig’ (SermDom. 2: 586).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A R. mera ’jelentéktelen, lényegtelen’ (1621) szó idetartozása kérdéses.
TESz.

mérce A: 1395 k. morthe [ɔ: merche] (BesztSzj. 488.) [csak EWUng.]; 1634 Mércse (MNy. 80: 255)
[csak EWUng.]; 1683 mericzível (MNy. 8: 369); 1788 méttzéig (NSz. – M. Merk. 58); nyj. mírce
(ÚMTsz.) J: 1. 1395 k. ’[egy fajta űrmérték, illetőleg ilyen nagyságú edény]; Art Hohlmaß bzw Gefäß
von dieser Größe’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1720 ? ’[mérőeszköz, mérőműszer]; Meßinstrument, Meßgerät’
(MNy. 88: 511) [csak EWUng.], 1867 ’ua.’ (NSz. – Lévay J.: Shaks. Iv. Henrik 2: 144); 3. 1843
’fokbeosztás, skála; Gradeinteilung, Skala’ (Kunoss: Ujd. Szóf. 70); 4. 1961 ’mérték 〈átvitt értelemben〉;
Maß 〈abstr〉’ (ÉrtSz.).
Jövevényszó egy dél- vagy nyugati szláv nyelvből. ⊗ Szb.-hv. merica: ’kis méret, mérték; véka;
köböl’;szln. merica: ’mérce, véka; malomvám’;cseh meřǐce: ’régi űrmérték: 61 l; régi területmérték’;szlk.
merica: ’régi űrmérték: kb. 90 l; régi területmérték’; stb. [< szláv *mera ’méret, mérték’].. – A mérce alak
a második nyílt szótagban bekövetkezett hangzókieséssel (a szó belseji i-s változat későbbi külön átvétel
a szlovákból) és pótlónyúlással keletkezett. A mércse változatot feltehetőleg egy kicsinyítő képzős szó,
mint a gyermekcsegyermek befolyásolta. A mécce változat a méc hatására jöhetett létre. A jelentés
keletkezéséhez nagy mértékben hozzájárult a mér szó is. – Esetleg részben a magyarból: rom. N. miérță,
ńerță ’méret, mérték, véka.’
KSzlJsz. 336; TESz.

mered A: 1508 fel ... meredtek (DöbrK. 210), de →meredek; nyj. mergyed (OrmSz.) J: 1. 1508 ’〈szem〉
kidülledve egy pontra szegeződik | 〈személy〉 szemét meresztve bámul; glotzen | die Augen aufreißen’ (↑);
2. 1577 k. ’feszessé, keménnyé, merevvé válik | mereven áll; erstarren | starr sein, ragen’ (OrvK. 300) Sz:
~t 1577 k. el meredeͦ t (OrvK. 40) | ~ez 1611 Meredezni sz. (MA.) || mereszt A: 1578 rea méreztem (Örd.
127) [csak EWUng.]; 1585 mereztem (Cal. 1036); nyj. mergyeszt (OrmSz.) J: 1. 1578 ’〈szemét〉
csodálkozva, figyelve ráirányítja, rászegezi valamirre, valakire; die Augen aufreißen | etw starr anblicken’
# (↑); 2. 1585 ’feszesen, mereven kinyújt, felnyújt; starr ausstrecken, aufwärts strecken’ (↑); 3. 1808 ?
’megmerevít | dermeszt; versteifen | erstarren machen’ (SI. Mereʃztés), 1825 ’ua.’ (NSz. – Kisfaludy S.:
Gyula 180) | | mereszkedik × A: 1750 k. mereszkedik ▼ (IrtörtKözl. 12: 217); nyj. mergyeszkedik
(OrmSz.) J: 1. 1750 k. ’valamire, valakire nehezkedik; sich aufstemmen’ (↑); 2. 1792 ’nyújtózkodik,
ágaskodik | meredezik; sich bäumen | emporragen’ (SzD.); 3. 1792 ’〈szem〉 mereven egy pontra
szegeződik | 〈személy〉 bámészkodik; glotzen | gaffen’ (NSz. – Gáti I.: Második Jósef 53) || mereget A:
1756 meregette (NSz. – Biró M.: Micae 1: 140); nyj. mergyeget (OrmSz.), merjöget (MTsz.) J: ’szemét,
meresztgeti | 〈tagjait〉 mozdítja, nyújtogatja; die Augen wiederholt aufreißen | sich (die Glieder) strecken’
| | merenget ∆ A: 1815 merengette (NSz. – Kazinczy: Munkái 7: 263) J: ’szemét meresztgeti | 〈tagjait〉
mozdítja, nyújtogatja; die Augen wiederholt aufreißen | sich (die Glieder) strecken’.
Valószínűleg alapnyelvi örökség, ugor kori tővel és magyar képzéssel. ⊗ A tőhöz vö.:vog. (É.) mar-,
(KL., K.) mär- ’beszűkül, szűk lesz, megakad’, (É.) marėm ’szűk, szoros; szükség, szorultság,
szorongattatás’; osztj. (O.) mȧ̆rem ’szenvedés’, (Kaz.) mărʌə- ’szükségbe jut’ [ugor *merɜ- vagy *märɜ-:
’nyom, szorít, szűkít’].. Néhány változatban az r-hez egy inetimologikus j (> gy, ny) járul. A magyar
’(meg)dermed, (meg)merevedik’ jelentés (vö.: a mered 2. jelentése) az alapjelentésből származhat. A
jelentéshez vö.: feszesfeszül; lásd még: ; ném. straff ’feszes, szoros, kemény merev, rideg, kemény’. A szó
végződése: különböző gyakorító képző, műveltető igeképző, illetve -kedik gyakorító-visszaható képző. A
későbbi (mereszkedik, mereget, merenget) igék részben a mer¹ származékszó homonim alakjaiként (vö.:
mereng) nem válhattak köznyelvivé, bár egyesek a nyelvjárásokban még ma is élnek.
NyK. 71: 101; TESz.; MSzFE.; FiktI. 168

meredek A: 1436 Meredekhegh hn. (OklSz.) [csak EWUng.]; 1538 meredek (PestiN. Q4) [csak
EWUng.]; 1585 Meredoͤ k (Cal. 14); 1808 meredékségei sz. (NSz.) [csak EWUng.]; nyj. meredék (Nyr. 6:
374) J: mn 1. 1436 ’[?]; abschüssig, steil’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1972 ’[?]; riskant, bedenklich’ (ÉKsz.)
[csak EWUng.] | fn 1. 1538 ’[?]; Bruch’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1541 ’[?]; Abhang’ (SÚTest. 1: 86) [csak
EWUng.] | hsz 1595 ’[?]; Hals über Kopf’ (Ver. 80) [csak EWUng.] – De vö. 1416 u./² fo̗ mèrèdec ’ua.’
(MünchK. 116).
Származékszó. ⊗ Valószínűleg a mered szóból -k névszóképzővel. A határozószói jelentéshez vö.:
hagyatt-homlok. – A főmeredek (↑) összetétel tükörfordítás szerb-horvát mintára; vö.: szb.-hv. strmoglav
’fejjel meredeken lefelé’, tkp. ’meredek fej’ [< szb.-hv. strmo ’lejtő, hegyoldal; meredek, lejtős’ + glava
’fej’].. A magyarban a fő ’fej’fej² + meredek ’lejtő, hegyoldal szóból származik.’
TESz. mered a. is; Nyr. 97: 261

méreg A [4]: 1275 Merguswelg sz. hn. (OKlSz.); 1372 u./ merget (JókK. 93); 1395 k. mereg (BesztSzj.
1112.); 1439 ? Myrygyo hn. (Csánki 5: 382); 1490 myrghewel (SzalkGl. 9.); 1495 e. mero̗ g (GuaryK. 7);
1559 meereg (SzChr. 221b) [csak EWUng.]; nyj. mírëg (ÚMTsz.) J: 1. 1275 ’élő szervezetre káros, halált
okozó anyag; Gift’ # (↑); 2. 1517 ’harag; Zorn’ # (DomK. 102) Sz: mérges 1275 hn. ’[?]; giftig’ (↑); 1560
k. ’dühös; zornig’ (GyöngySzt. 1457.) | mérgesség 1372 u. mergeʃʃeget (JókK. 27) | megmérgehel 1430
k. megmergohelt sz. ’mérgesít; vergiften’ (SchlGl. 2155.) | mérgesít 1495 e. meg mergo̩ ʃeyti ’mérgez;
vergiften’ (GuaryK. 23); 1708 ’dühösít; erzürnen’ (PP.) | mérgelődik 1724 mérgelődés sz. (Nyr. 42: 161) |
mérgez 1779 megmérgezi (NyF. 50: 42).
Vitatott eredetű. ⊗ 1. Alán eredetű jövevényszó; vö.: osz. marg ’méreg’. Lásd még: ;av. mahrka ’halál,
megsemmisülés’;újperzsa marg ’halál’; stb. Megfelelői az óind nyelvben is megtalálhatók (lásd még a 2.
alatt). A származtatás egy gyengéje a magyar szó palatális hangrendű, miközben az alán megfelelők
velárisak; de vö.: kincs, vért stb. – 2. Örökség a finnugor korból; vö.: finn myrkky ’méreg’; észt mürk:
’ua.mérgező növény; acél’ [fgr. *mirkkɜ ’méreg’].. A magyarázat gyengéje, hogy finn szó a ; finn myrkkä
’szag, bűz’ származékszava is lehet. Ebben az esetben m. szóvégi g vagy a finnugor *rkk zárhang
folytatása lehet, vagy a magyar szó töve örökség a finnugor korból, a végződés pedig egy névszóképző az
ősm. korból. – Az elvont 2. jelentéshez vö.: újperzsa zahr;; ol. veleno;; or. яд; stb.: méreg; ’harag, düh’. –
A finnugor alapszóból való származtatása nem valószínű.
FUV.; TESz.; TörK. 171; UEW. 278
 mereglye × A: 1550 k. mereglye (MNy. 86: 251) [csak EWUng.]; 1610 mereglényi sz. (OklSz.); 1636
mereghleois (MNy. 4: 181); 1647 mereklye (Major. Szót.: NySz.); 1805 merëglye (NSz. – Verseghy F.:
Tiszta magy. 121); 1816 Merekje (Gyarmathi: Voc. 99); nyj. mereke, merögle (MTsz.) J: 1. 1550 k.
’különféle célokra használt karó; Pfahl zu versch Zwecken’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1585 ’aratóktól
használt villa | szénagyűjtő villa; Gabel der Schnitter | Heugabel’ (Cal. 655); 3. 1636 ’merítő edény;
Schöpfgefäß’ (OklSz.); 4. 1784 ’petrence; kleiner Heuhaufen’ (SzD. 56).
Ismeretlen eredetű. ⊗ Jövevényszónak tűnik, de idegen nyelvű megfelelői nem mutathatók ki. A 3.
jelentésre esetleg a mer¹ lehetett hatással; vö.: N. merënke ’merítő sajtár’merőke ’füles fapohár.’
KSzlJsz. 887; TESz.

mereng A: 1623 merengerő sz. (MNy. 80: 255) [csak EWUng.]; 1636 mereng vala (MNy. 4: 14); 1694
meringillo sz. (MNy. 80: 255) [csak EWUng.] J: 1. 1623 ’[merülget, már-már elmerül]; wiederholt
sinken, beinahe versinken’ (↑); 2. 1807 ’elábrándozik, elmélázik, gondolataiba merül; in Gedanken
versunken sein’ (MNy. 5: 32).
Származékszó. ⊗ A mer¹-ből keletkeztek -ng gyakorító képzővel. A merengerő (↑) származékszó szó
belseji r hangjához vö.: harisnya, kerekedik stb. A ma ismert elvont 2. jelentés a nyelvújítás korában
keletkezett.
MNy. 5: 31, 9: 455; TESz.

merény ∆ A: 1827 merényök (MNy. 54: 330) J: 1. 1827 ’bátorság | bátor cselekedet; Mut | Wagestück’
(↑); 2. 1831/ ’próbálkozás, kísérlet | vállalkozás; Versuch | Unternehmung’ (NSz. – Wesselényi:
Balitéletekről 268); 3. 1841 ’(gyilkos szándékú) támadás valaki ellen; Attentat’ (NSz. – Teleki L.:
Kegyenc 96) | | merényel A [1]: 1831/ merényleni sz. (NSz. – Wesselényi: Belitéletekről 59); 1839
merényelte (NSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1831 ’[?]; versuchen’ (↑); 2. 1834 ’[?]; wagen, sich trauen’ (NSz.)
[csak EWUng.] || merénylet A: 1833 ? Merény...-let (NyÚSz. | az adat nincs közölve, nem világos, hogy a
-t képzős főnév is 1833-i-e!!!); 1834 merénylet (Kunoss: Szóf. 48) J: 1. 1834 ’merész cselekedet;
Wagestück’ (↑); 2. 1834 ’vállalkozás; Unternehmung’ (Kunoss: Szóf. Vállalkozat); 3. 1834 ’támadás
valaki ellen; Attentat’ # (NSz. – Helmeczy: Jelenkor 3: 276) || merénylő A: 1835 Merénylő (Tzs.) J: 1.
1835 ’valamit megkísérlő, valamire vállalkozó személy; Unternehmer’ (↑); 2. 1881 ’(gyilkos szándékkal)
valakire rátámadó személy; Attentäter’ (NSz. – Boross M.: Élm. 61).
A szócsalád kiinduló eleme a merény: tudatos szóalkotásból eredő származékszó. ⊗ A mer² szóból -ény
névszóképzővel. – A merényel a merényből keletkezett -l igeképzővel. A merénylet a merényel
származékszava -et névszóképzővel. A merénylő főnevesült folyamatos melléknévi igenév-ő képzővel a
merényel szóból. – Nyelvújítási szó.
MNy. 54: 330; TESz. merénylet a. is

merev A [4]: 1778 ? merövek (NSz. – Milesz: Orvoskönyv Bevez); 1794 ? merevénn (MNy. 9: 82);
1808 ? merev (MNy. 15: 148 kikövetkeztetett alak!!!); 1833 merev (MNy. 15: 148); 1836 mervébb (NSz.
– P. Horváth L.: Elbujd. 1: 203) J: 1. 1778 ? ’rugalmasságát, hajlékonyságát, mozgásképességét vesztett
〈test, testrész〉; starr, steif 〈Körper, Körperteil〉 | steif, ohne Leichtigkeit 〈Bewegung, Haltung〉’ # (↑),
1835–9/ ’ua.’ (NSz. – Kriza: Költ. 53); 2. 1833 ’szilárd, rideg 〈anyag, tárgy〉; hart, spröde 〈Stoff,
Gegenstand〉’ # (↑); 3. 1844 ’felfogásában túl szigorú | hajthatatlan; steif, streng | unbeugsam’ # (NSz. –
Kemény Zs.: Kort. 2: 59); 4. 1861/ ’magatartásában feszes, rideg, közvetlenség nélküli; brüsk, barsch’ #
(NSz. – Madách I.: Ember trag. 83) Sz: ~ség 1835 merevség (Kunoss: Gyal. Rigiditas).
Elvonással keletkezett tudatos szóalkotás. ⊗ Valószínűleg a merevedik szócsalád tagjaiból vagy esetleg
egyes toldalékolt, a merev-merő tőváltozatből keletkezett alakokból jött létre elvonással. – Más,
valószínűleg korábbi elvonás: mereve (↑). – Nyelvújítási alkotás.
MNy. 15: 148; TESz. merevedik a. is

merevedik A: 1527 meg merewoͤ deek ▼ (ÉrdyK. 260); 1560 meg mereuedet (MNy. 13: 255); 1805
Merevëdik (NSz. – Verseghy F.: Tiszta Magy. 86) J: 1. 1527 ’dermed | hajlékonyságát, rugalmasságát
elveszti, merevvé válik; vor Kälte erstarren | starr werden’ # (↑); 2. 1788–9 ’fölmered | fölmeredve áll;
emporstarren | ragen’ (NSz. – M. Museum 1: 29); 3. [vmivé ~ik] 1827/ ’új alakba rögződve valamivé
válik; zu etw erstarren’ (NSz. – Vörösm. 2: 317) || merevül A: 1533 Meg mereuoͤ l (Murm. 933.); 1835
megmerevűl (Tzs. Erstarren) [csak EWUng.] J: ’merevedik; erstarren’ | | merevény † A: 1651/
Merevényen (Zrínyi 2: 19); 1784 merevenyiteni sz. (NSz. – Faludi: NA. 40); 1780 e./ Merevenen (Faludi
Ferenc: NySz.) J: ’merev; starr’ || merevít A: 1664 merevít [?U] (MNy. 6: 164, az adat nincs közölve!!!);
1700 megmerevítette (Gyöngyösi István: NySz.) J: ’merevvé tesz | dermeszt; versteifen | erstarren
machen 〈Kälte〉’.
A szócsalád igéi származékszavak. ⊗ A merev- szóból (a merő tőváltozata) -edik, -ül visszaható
igeképzővel, illetve -ít műveltető képzővel. – A merevény tulajdonképpen egy megszilárdult ragos
alakulat, ugyanabból a tőváltozatból keletkezett -n (> -ny) módhatározóraggal; a végződést tévesen -vén
határozói igenévképzőnek fogták fel. Jelzős szószerkezetben vált melléknévvé; a merev elterjedése
következtében a merevény kiszorult.
MNy. 15: 148; TESz.

mérföld A: 1372 u./ mely feldett (JókK. 29); 1416 u./¹ mel fo̗ ldo̗ n (BécsiK. 239); 1519 k. meerfoͤ ld
(DebrK. 26); 1541 mill'-foͤ ldint (Sylvester János: NySz.); 1569 mérföldet [U] (Thaly: VÉ. 1: 63); 1613
mérfoͤ ld (Pázmány Péter: NySz.); 1749 méjföldeket (NSz. – Csatári J.: Magy. hist. 10); 1753 méroͤ foͤ ldek
(NSz. – Hadi regul. F2b); 1799 Milföld (NSz. – Gyarmathi S.: Affinitas 359) J: ’nagyobb távolság
mérésére való, változó értékű hosszmérték; Meile’.
Összetett szó. ⊗ A mél ~ mér ’mérföld’ + föld szavakból; tautologikus. Az önálló szóként nem adatolt
előtag német (feln.) jövevényszó: (kfn.) mîl, mîle, (T.) mailɛ: ’mérföld’; – ném. Meile ’egy fajta
hosszmérték’ [< lat. milia ’római mérföld’ [ milia passuum ’ezer lépés’]]. Megfelelői: ang. mile; or. миля;
stb.: mérföld. – A második tag a ma R. menőföld ’útszakasz, amely egy bizonyos idő alatt bejárható’
hatására (1372 u./menew fewldet:: JókK. 40), járóföld ’ua.’ (1518 u.) összetett szavakba jutott. A mérföld
alak és a mérőföld, mértföld változatok népetimológiás úton keletkeztekmér.
MSzav. 121; TESz.

merinó A: 1828 Merinosok (NSz. – Széchenyi: Lov. 130); 1832 merinóval (MNy. 65: 344) J: 1. 1828
’Spanyolországból származó, finom gyapjút adó juhfajta; Merinoschaf’ (↑); 2. 1860 ’e juhfajta gyapjából
készült szövet; Merinowollstoff’ (NSz.).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Merino;; ang. merino; fr. mérinos többes szám; ; sp. merino; stb.: merinójuh;
’merinói gyapjú, merinógyapjú’. A szavak egy berber törzs, illetve egy marokkói (Benī) Merīn dinasztia
nevére mennek vissza. A spanyolból és a franciából terjedt el. – A magyarba a németből és franciából
került.
TESz.

merkőce × A: 18. Jh Merkőcze (Nyr. 2: 227); 1827/ merkicze (NSz. – Vörösmarty Emlékkönyve 100)
J: ’sárgarépa, murok; Möhre’.
Szerb-horvát és szlovén jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. N. mrkvica; szln. mrkvica: : ’murok, sárgarépa’ [vö.:
[< szb.-hv. mrkva, illetve ; szln. mrkva: ’ua.’].. Lásd még: szlk. N. mrkvica;ukr. N. мóрквíця; stb.: . – A
származtatás mellett szól, hogy a szó a Dél-Dunántúlon él. A merkőce alak hangrendi kiegyenlítődéssel, a
mássalhangzótorlódás feloldásával, magánhangzó-kieséssel és vokalizálódással keletkezett. – A R.
merkác ’ua.’ (1583) ugyanarra az etimonra megy; a szb.-hv. mrkvac ’ua.szóból jött létre.’
KSzlJsz. 337; TESz.

mérkőzik A: 1789 mérkeztek (NSz. – Szilágyi Sám.: Henriás 208); 1790 mérkezik ▼ (NSz.) [csak
EWUng.]; 1790 mérkö́ dznek (NSz. – Görög – Kerekes: Hadi tört. 2: 119); 1792 mérkö́ zhetik sz.
(Ruzsiczky: KazTájsz. 299); 1834 Mérkézik (Kassai 3: 352); 1867 mérkėzik (CzF.) J: ’[?]; sich mit jmdm
messen, an einem Wettkampf teilnehmen’ #.
Származékszó. ⊗ A mér ’mér, megmér; összehasonlít, egybevet’ szóból -kőzik ~ -kezik visszaható
igeképzővel; vö.: érkezikér², férkőzikfér. Az eredetileg nyelvjárási szó a nyelvújítás korában kerülhetett az
irodalmi nyelvbe.
TESz.

mérleg A: 1823 Mérleg (NSz. – Schedel F.: Haramja 213); nyj. mílleg (ÚMTsz.) J: 1. 1823
’súlymérésre szolgáló készülék; Waage’ # (↑); 2. 1832 ’zárszámadás; Bilanz’ (NSz. – Helmeczy: Jelenkor
1/1: 20); 3. 1869 ’olyan tornagyakorlat, amelyben a törzs és az egyik láb vízszintes helyzetben van;
Standwaage’ (Matolay: Tornazs. 118) Sz: ~el 1835 mérlegel ’mérleggel mér; wiegen’ (Tzs. Wägen); 1867
’fontolgat, latolgat; erwägen’ (CzF.).
 Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ A mér ’mér, megmér; lemér’ szóból tévesen igéből
képzett névszóképzőként felfogott -leg végződésselegyveleg, göngyöleggöngyölít stb. – Korábbi kísérleti
alakok: mércső (1792), mérettyű (1808); mérleg. – Nyelvújítási származékszó.
NyÚSz.; TESz.

merő A [7/1]: 1341 mereukw hn. (OklSz. Pótl.); 1508 meroͤ koͤ vet (DöbrK. 443); 1535 k. Meren r.
(Lánd. 24) [csak EWUng.]; 1776 merevén r. (NSz. – Molnár J.: Levelei 95) J: 1. 1341 ’merev, szilárd |
meredő; starr, fest | empor-, herausragend’ (↑); 2. [auch in adv Funktion] 1527 ’teljesen; schier, gänzlich’
(ÉrdyK. 244) R: ~n 1535 k. ’[teljesen]; gänzlich’ (↑) [csak EWUng.]; 1873 ’szüntelen; unablässig’ (Nyr.
2: 523) | ~ben 1695/ Meroͤ ben ’teljesen; gänzlich, völlig’ (Haller János: NySz.); 1792 ’mereven; steif
〈Adv〉’ (NSz. – Szűts I.: Herfort és Kl. 1: 23); 1852/ ’egyenes irányban; geradeaus’ (NSz. – Jókai 21: 108)
| mereven 1776 ’[?]; gänzlich’ (NSz. – Molnár J.: Levelei 95); 1873 ’szüntelen; unablässig’ (Nyr. 2: 523) |
~leg 1839 merőleg ’pusztán, teljesen; gänzlich’ (NSz. – Szontagh: Magy. philos. 60); 1858 ’merőlegesen;
senkrecht’ (Keresztesi: Mat. 148).
Származékszó egy feltehetően uráli eredetű tőből. ⊗ A szótő a mered szócsaládjának tövével azonos. A
szó végződése: -ő (folyamatos) melléknévi igenévképző. A szó belseji v egyes ragozott változatokban az
-ő melléknévi igenévképző ß kiindulási alakjából jöhetett létre továbbfejlődéssel, (amely később a tőhöz
illeszkedett) vagy egy hiátustöltőeleven. Toldalékolt változatokban más hiátustöltő is van; vö.: merejül
’teljes, egész’ (1688). A megszilárdult ragos alakulatok (-n, -ben, -leg raggal) főként a 2. jelentés alapján
keletkeztek.
TESz.

merőleges A: 1834 merőlegesen (NyÚSz.) J: ’[?]; lotrecht’ #.

Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ A merőleg ’merőleges’merő s z ó b ó l -s
névszóképzővel. A merőleges szó keletkezése következtében az alapszó ’függőleges’ jelentése kiszorult. –
Nyelvújítási származékszó.
TESz.

merre A: 1595 Melyre (Ver. 85); 1604 Merre (MA.); 1604 Merré (MA. Qua); 1772/ mere (NSz. –
Bessenyei: Ágis 65); 1788 Mérre (MNy. 5: 286); 1810 k. meere, Mejre (MNy. 61: 105); 1831 Mörre
(NSz. – Horvát E.: Árpád 388); nyj. mőrë (MTsz.) J: 1. 1595 ’melyik irányba? | hová; in welche
Richtung? | wohin?’ # (↑); 2. [auch vala~] 1596 ’[?]; wohin immer’ (Baronyai Decsi János: NySz.); 3.
[haupts a~] 1683 ’[?]; wohin 〈als Rel〉’ (Thaly: Adal. 1: 154); 4. 1844 ’hol?; wo? | in welcher Richtung?’ #
(NSz. – Obernyik: Főúr 145) || merről A: 1787 merrǘl (NSz. – Horváth Á.: Hunniás 24); 1803/ Merűl
(NSz. – Bessenyei: Emb. próbája 121); 1826/ Merröl (NSz. – Kölcsey: Munkái 182); 1859 mörrül (NSz.
– Szokoly V.: Reg. rajz. 4); 1883 merről (NSz.) [csak EWUng.]; nyj. mérű, mőrül (ÚMTsz.) J: 1. 1787
’melyik irányból? | honnan?; aus welcher Richtung? | woher?’ (↑); 2. 1826/ ’ahonnan; woher, von wo 〈als
Rel〉’ (↑).
Megszilárdult ragos alakulatok. ⊗ A mely ’melyik irány?, melyik hely?’-re szublatívuszraggal, illetve
-ről delatívuszraggal. – A merre az eredeti melyre változatból keletkezett ly > l depalatalizálódással és lr >
rr hasonulással, esetleg az arraaz¹ , erreez¹ hatására. A 3. jelentés korábbi megnevezése névutós
szerkezettel: valamely felé ’ahová, amelyik irányba 〈vonatkozó névmásként〉’ (1551). – A merről
feltehetőleg a merre analógiájára, az arra : arról, erre : erről mintájára jött létre.
TESz.; NyK. 78: 287

mérsékel A [1]: 1585 meg merseklem, mersoͤ kloͤ sz. (Cal. 784, 787); 1788 mértsékelve sz. (NSz. –
Molnár F.: Leel Kürthe 5); 1790 merzsékeltetni sz. (NSz. – Montazet: Pászt. okt. 2: 182); 1816 mérsékël
(NSz. – Verseghy F.: Anal. 1: 297); 1833 mėrsékleni sz. (Fogarasi: Műsz. Moderare); 1874 mírsekél (Nyr.
3: 281) J: 1. 1585 ’mér, megmér; messen | wiegen’ (↑); 2. 1622 ’érzelmét, indulatát csökkenti, fékezi
magát; (sich) mäßigen’ # (LevT. 2: 193); 3. 1754 ’enyhít, csökkent; mindern | lindern’ # (NSz. – Selyem-
eresztés 81) Sz: ~t 1771 mérsékelt (NSz. – Szőnyi: Szentek heged. 342) | mérséklet 1771 leg-
mérsékletesebb sz. ’[?]; Mäßigung’ (NSz. – Szathmári Pap: Wass Miklós G2a); 1800 ’hőmérséklet;
Temperatur’ (NyÚSz.).
Származékszó. ⊗ A mér ’mér, megmér’szóból, valószínűleg -ékel gyakorító képzővelficserékel. A szó
belseji s egy gyakorító képző; a szó belseji cs, zs ebből alakulhatott ki affrikálódással és zöngésedéssel.
 SzófSz.; TESz.

mert A: A13. Jh/ mert (ÓMS.); 1372 u./ mer, Mÿert (JókK. 66, 56); 1547 mört [U] (RMNy. 3/2: 6);
1548 myrt (LevT. 1: 52); 1854 met (NSz. – Magy. Erd. Kép. 4: 107); 1863 mê, mett (Kriza: Vadr. 509);
nyj. mér, mëtt (MTsz.) J: 1. A13. Jh/ ’mivel | ugyanis; weil | denn’ # (↑); 2. 1372 u./ ’hogy; daß’ (JókK.
29); 3. 1598 ’különben; sonst’ (Simonyi: Köt. 3: 238); 4. 1882/ ’hanem; sondern’ (NSz. – Jókai 68: 212).
Szóhasadás eredménye. ⊗ A meret szóból, ami a miért R. változata ’miért?’mi², szóösszerántással jött
létre hangsúlytalan mondattani pozícióban. A tartalmilag egymásra utaló összetett mondatokban
kérdőszóból kötőszóvá vált. Kötőszóként főleg okhatározói mellékmondatokban használatos (1. jelentés).
A 2. jelentés jelentéskölcsönzés a lat. quia ’mert, mivel; hogy’. A 3. jelentés a mert különben
’máskülönben’ szószerkezetben (1532) keletkezett. – A 13. sz. közepén merth ’miért? vagy mert’ lehetett -
ahol a jelentés bizonytalan – egy adat a miértre is.
MNy. 57: 439; TESz.; ÁrpSzöv. 349

mértan A: 1827 mértan (Keresztesi: Mat. 130) J: ’[?]; Geometrie’ #.

Német mintára alkotott tükörfordítás, összetett szó. ⊗ Vö.: ném. R. meßkunst ’geometria, mértan’. – A
magyarban: mér + tan ’tanulás, tanítás, művészet’tanít; az előtag a mér alapján megszerkesztett, és
folyamatos melléknévi igenévi jelentéstani értékben áll. – További, mára elavult megnevezések:
mértudomány (1779); mértudalom (1835); geometria, mértan, tkp. ’a mérés tudománya’. – Nyelvújítási
alkotás.
Nyúj. 207; TESz.

mérv ∆ A: 1844 mérve (NyÚSz.) J: ’mérték, arány; Maßstab’.

Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ A mér ’mér, megmér’ szóból -v névszóképzővel,
amely egy főnév tévesen képzőként felfogott v-s tövéből elv, nyelv stb.) kikövetkeztetett alakélv. –
Nyelvújítási származékszó.
TESz.

mese A: 1333 Mese szn. (MNy. 63: 368); 1372 u./ meʃeuel (JókK. 122) J: 1. 1372 u./ ’pédázat |
jelképes, találós mese; Parabel | Rätsel’ (↑); 2. 1585 ’csodás elemekkel teleszőtt költött elbeszélés;
Märchen, Fabel’ # (Cal. 402); 3. 1725–64/ ? ’kitalálás | kifogás, ürügy; Erfindung | Ausrede’ # (NSz. –
Amade 250), 1779/ ’ua.’ (NSz. – Bessenyei: Magyar néző 40); 4. 1833 ’cselekmény 〈irodalmi műben〉;
Handlung 〈in einem literarischen Werk〉’ (NSz. – Kritikai Lspok 3: 8); 5. 1851 ’üres szó | fölösleges
beszéd; überflüssiges Gerede’ (Erdélyi: Közm. 289) Sz: ~´l 1585 mesélloͤ k (Cal. 403).
Örökség, ugor kori tő magyar képzéssel. ⊗ A tőhöz vö.: osztj. (V.) mańť ’monda’, (DN.) mońť
’ua.hősmonda, elbeszélés’, (V.) mant-, (DN.) mońť- ’mesél, mesét mond’ [ugor *mańćɜ vagy *maćɜ:
’mese; elbeszél, elmesél’].. Esetleg a magyar előtagjával függ össze; nemzedék, nemzetség, család
jelentésű szavak összetételi előtagjaként fordulnak elő ’mese’ jelentésben más nyelvekben is; vö.: ; votj.
(Sz.) vi̮ ǯi̮ -ki̮ l ’állatmese, tanmese, elbeszélés, monda’ (vi̮ ǯi̮ ’gyökér; nemzetség, törzs’, ki̮ l ’nyelv, beszéd;
szó, beszéd’). A magyarázat feltételezi, hogy az első szótagi ; uráli *a a szó belseji palatális *ć hatására
palatalizálódótt, amire a magyarban nincs analógia. Az alapszó eredetileg egy igenévszó lehetett,
amelynek végződése eszerint egy kicsinyítő képző, vagy egy -e (folyamatos) melléknévi igenévképző.
Abban az aesetben, ha eredetileg egy folyamatos melléknévi igenév volt, főnevesülésen ment keresztül.
Az 1. jelentés helyett később a 2. dominált, az utóbbi irodalmi műfajt megjelölő szerepe először a 19. sz.-
ban szilárdult meg. – A mese, mese, meskete formában előforduló meskete, egy jelentés nélküli szó a
mesék kezdeti formájában, valószínűleg a mese származékszava a képző játszi továbbképzésévelbóbita,
csepőte stb.
FUF. 22: 143; MNy. 46: 74; TESz. meskete a. is; MSzFE.; NyK. 81: 353

messiás A: 1416 k./² Meʃʃias (MünchK. 175); 1700 Messiás (NSz.) [csak EWUng.]; 1805/
Messziáshoz (NSz. – Kazinczy: Lev. 3: 392); 1861 Mesiás (NSz. – Merényi L.: Er. népm. 1: 176) J: ’〈az
ószövetségi prófétáktól megjövendölt〉 megváltó; Messias’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (e., h.) Messias: ’Isten küldötte, megváltó, felkent király’ [< gör. (bibl.)
Μεσσίας ’a megígért megváltó’ < arámi mᵉšīḥā ’ua.’ [< héber māšiᵃḥ ’felkent’]].. Megfelelői: ném.
Messias;; fr. Messie; stb.: a Megváltó. A Bibliafordításokból terjedt el. – A szó belseji ss-hez, illetve a
szóvégi s-hez vö.: passió, fakultás stb. A R. messziás változat német hatásra keletkezhetett.
 TESz.

mester A: 1181/ Mesteri sz. szn. (Sztp. KritJ. 1: 44); 1233 Mestur hn. (OklSz.); 1256 Mestyr hn.
(OklSz.); 1372 u. meʃtert (JókK. 77); 1416 u./¹ mèʃtėɂėt (BécsiK. 12); 1495 e. meʃto̗ r (GuaryK. 4) J: 1.
1181/ ? ’[elöljáró]; Vorsteher, Vorgesetzter’ (↑), 1416 e./¹ ’ua.’ (↑); 2. [jelzőként is] 1372 u./ ’valamely
területen vezető, tanító személyiség, mintakép; Führer, Vorbild, Lehrmeister 〈Religion〉’ # (↑); 3.
[jelzőként is] 1456 k. ’önálló iparűzésre jogosult személy; erfahrene, ausgelernte Person | geschickte,
schlaue Person’ (SermDom. 2: 428); 4. 1456 k. ’önálló iparűzésre jogosult személy; Handwerksmeister’ #
(SermDom. 2: 428); 5. 1490 ’az, aki valamely területen nevezeteset alkot, művész; großer Könner,
Künstler’ # (MNy. 62: 81); 6. 1527 ’tanító, iskolamester; Lehrer, Schulmeister’ (Heyd. 20); 7. 1589
’[hóhér]; Henker’ (Úsz. 222) [csak EWUng.]; 8. 1612 ’[?]; in Rechtssachen vorgehender Beamter’ (MNy.
69: 111) [csak EWUng.] Sz: ~ség 1416 u./¹ meʃterʃegevknek sz. ’[?]; Kunst’ (DomK. 291); 1785 ’[?];
Handwerk’ (NSz.) [csak EWUng.]; 1787 ’[?]; Machenschaft’ (uo.) [csak EWUng.] | ~séges 1416 u./¹
mèʃteɂʃeǵes ’[?]; künstlerisch’ (BécsiK. 23); 1781 ’[?]; unecht, künstlich’ (???) | ~kedik 1532
meʃtoͤ rkoͤ deʃt sz. (TihK. 295) | ~kélt 1806 mesterkélt erö́ ltetés (NSz. – Kultsár: Hazai Tud. 97).
Olasz (é.) jövevényszó. ⊗ Ol. (mant.) méster, (bol.) mêster: ’mester’. Az olaszban két különböző
etimonú szó keveredett; vö.: ; ol. (É., R.) mastro maistro maestro, (vel.) mestro (v.-ven.) mèstro ’tanár,
mester; iparosmester; vezető, irányító; mesteri, remek, ügyes, rátermett’ [< lat. magisler ’tanár, vezető,
elöljáró’]., illetve az ol. (É., R.) mestiero mestiere mestero mestier ’kézműves szakma, mesterség; szakma,
hivatás, foglalkozás; szakmai tudás; professzionista, (tanult) iparos’ [lat. ministerium ’szolgálat,
munka(idő)’].. – Valószínűleg a Bolognában tanuló magyar diákok révén jutott el Magyarországra. A 3.
jelentéshez vö. az olasz szó (↑) melléknévi jelentését; a 7. jelentéshez vö.: ; ném. der rote Meister
’hóhér’. – A magyarból: ; r o m . meșter ’mesterember, kézműves; mester vmiben; kimagasló,
kiemelkedő’szlk. mešter ’mester’;szb.-hv. mešter ’mester, elöljáró; hóhér.’
MNy. 10: 398; KSzlJsz. 888; TESz.; UElSk. 362; MNy. 83: 415

mész A: [1200] k. Mezesynam sz. hn. [lat végződéssel] (An. 19.); 1222 Mez werum hn. (OklSz.); 1372
u./ meʒetes (JókK. 67); 1560 k. Meesz (GyöngySzt. 3494.) [csak EWUng.]; 1786 mesz (NSz. – Kónyi J.:
Paraszt 247) J: ’mészkőből égetett fehér színű kötőanyag; Kalk’ # Sz: meszes [1200] k. (↑) | meszel 1416
u./¹ meszeld sz. (Heltai Gáspár: NySz.) | meszelő 1416 u./¹ Mèzèlo̗ n.ᶜ (BécsiK. 226) | meszesedik 1867
meszesėdik (CzF.).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A szó belseji magánhangzó eredetileg nyílt volt. A régi földrajzi nevekben a szó a
mészkőre vonatkozott. – A nyelvjárásokban a tárgyesetben megszilárdult meszet ’mészkő’ (1839)
alanyeseti értékű.
SzófSz.; TESz.

mészáros A: 1395 Mezaros szn. (MNy. 63: 368); 1415 Mezarus szn. (OklSz.); 1416 u./¹ èmėzaɂoʃt
(BécsiK. 89); 1438 Menzaros szn. (OklSz.); 1522 Mÿzarws szn. (MNyTK. 86: 37) J: ’[?]; Fleischer,
Metzger’ # | | mészár ∆ A: 1443 Myzaar hn. (Csánki 2: 629); 1453 Mezaar hn. (OklSz.); 1512 k.
mezarzekre (WeszprK. 48v) [csak EWUng.]; 1575 méʃʒár ʃʒęket (HChr. 114a) [csak EWUng.]; 1650
meszarok (OklSz.) J: ’háziállat levágásával és húsának forgalomba hozatalával foglalkozó iparos;
Fleischer, Metzger’ || mészárol A [1]: 1536 mezarlyon [l-j] (Pesti Gábor: NySz.); 1568 meszarolliac [l-j]
(NySz.) [csak EWUng.] J: [heute le~] ’[?]; abschlachten, niedermetzeln’.
Szláv eredetű jövevényszó, részben magyar képzéssel. ⊗ Szb.-hv. mesar: ’hentes, mészáros;
húsevő’;szlk. mäsiar: ’hentes, mészáros’;ukr. (Kárp.) м’ясáрь: ’ua.’; stb. [< szláv *męso ’hús’]. | szb.-hv.
mesariti ’henteskedik, mészároskodik; szétszed, kizsigerel, szétbont’; ; szlk. mäsiariť ’henteskedik,
mészároskodik’. – A mészáros szó a magyar foglalkozásnevek rendszerébe egy -s névszóképzővel
illeszkedik; vö.: esztergályosesztergár, kocsmáros stb. Az eredeti változat egy szó belseji n-t tartalmaz, a
nazális nélküli alak későbbi átvételmunka. A mészárol vagy a mészár alak -l igeképzős származéka, vagy
szláv nyelvekből ered. – A magyarból (esetleg visszakölcsönzésként): ; szb.-hv. mesaroš ’hentes,
mészáros.’
KSzlJsz. 337; TESz. mészár a. is

mészárszék ∆ A: 1512 k. mezarzekre (WeszprK. 96) J: 1. 1512 k. ’vesztőhely | vágóhíd; Richtplatz |

Schlachthof’ (↑); 2. 1560 k. ’húsbolt; Metzgerei’ (GyöngySzt. 3959.).
Összetett szó. ⊗ A mészármészáros + szék¹ ’pad, pult; állvány’; (jelzői vagy birtokosi, jelöletlen)
alárendelés. Az utótag az állványzatra utal , amelyen az állatot levágják, illetve szétbontják; hasonló
szemlélethez vö.: ném. Schlachtbank: ’állvány a mészárlásra’.. Előtagként a mészáros is előfordul; vö.:
mészáros szék ’ua.’ (1597 (OklSz.).
NéprÉrt. 19: 63; TESz.

messze A: 1372 u./ meʒʒe (JókK. 109.); 1416 u./¹ mèzzè, mèzze (BécsiK. 70, 172); 1560 k. męsze
(GyöngySzt. 1157.); 1585 mezzi (Cal. 647); 1636 meszszének (NySz.) [csak EWUng.]; nyj. mësszi
(FelsSz.) [csak EWUng.], mejsze (ÚMTsz.) J: hsz 1. 1372 u./ ’időben nagy távolságra; weit 〈von einem
Zeitpunkt〉’ # (↑); 2. 1416 u./¹ ’messzire, távolba, távolra; weithin’ # (BécsiK. 209); 3. 1416 u./¹ ’távol
〈térbelileg〉; weit, fern 〈räumlich〉’ # (BécsiK. 23); 4. 1474 ’sokáig; lange’ (BirkK. 3); 5. 1760
’kimagaslóan; bei weitem’ (Molnár János: NySz.) | mn 1. 1372 u./ ’távoli 〈térbelileg〉; entfernt 〈räumlich〉’
(JókK. 39); 2. 1565 ’messze terjedő; ausgedehnt’ (Heltai Gáspár: NySz.); 3. 1608 ’nagy időbeli távolságra
lévő; fern, entfernt 〈von einem Zeitpunkt〉’ (Molnár Albert: NySz.) | fn 1416 u./¹ ? ’messzeség; Ferne’
(BécsiK. 251), 1791/ ’ua.’ (NSz. – Verseghy: Kisebb költ. 64) R: messziről 1584 (Bornemisza Péter:
NySz.) | messzire 1604 (Pázmány Péter: NySz.) || messzől ∆ A: 1416 u./¹ mèzzo̗ l (BécsiK. 38); 1456 k.
meʒel, meʒʒwl (SermDom. 2: 314, 451); 1799 Meszsziil (NSz. – Gyarmathi S.: Affinitas 41) J: 1. 1416
u./¹ ’messziről; von weitem’ (NagyszK. 88); 2. 1513 ’távol; weit, fern’ (NagyszK. 88) || messzünnen ∆ A:
1493 k. meʒʒewnnen (FestK. 395); 1519 meʒʒen'nen (JordK. 479); 1552 meʃʒuͤ nen (Heltai: Dial. C7a);
1788 messzinnen (NSz. – Kazinczy: Geszner 130) J: ’messziről | messzeségből; von weitem | aus der
Ferne’ | | messzünnet × A: 1519 meʒʒw̋ nnek (JordK. 260) [csak EWUng.]; 1536 Mezzewnnet (Pesti
Gábor: NySz.); 1708 Meʃzʃünnet (PP.); 1786 meszszünnett (NSz.) [csak EWUng.]; 1789 meszszönnét (uo.)
[csak EWUng.] J: ’messziről | messzeségből; von weitem | aus der Ferne’.
Megszilárdult ragos alakulatok. ⊗ A tő örökség a finnugor korból; vö.: finn metsä: ’erdő’;lp. (L.)
miehttjēn: ’messze, legmesszebb a sátor tűzhelyétől’ [fgr. *mećä ’valaminek az oldala, széle’].. A messze
szó egy -e latívuszragot, a messzől egy -l ablatívuszragot tartalmaz. A messzünnen és a messzünnet szavak
-n (> -nn) + -n, illetve -t lokatívuszraggal keletkeztek. Az elsődleges határozórag funkicóváltásához vö.:
alá, ellen, előtt stb. A szóban hangzóközi kettőződés és nyíltabbá válás ment végbe. – A messze eredetileg
határozószó volt, melléknévi jelentése jelzői szerepben keletkezettközel, távol stb.
TESz.; MSzFE.

messzely ∆ A: 1495 k. mezel (OklSz.); 1524–6 mezzel (OklSz.); 1525 Meczel (OklSz.); 1577 k. Meʒeͦ lÿ
(OrvK. 18); 1590 meszszely (SzikszF. 101); 1743 Mészöl (Nyr. 103: 90); 1763 Meszelymeszö (NSz. –
Adámi: Sprachk. Wb. 54); 1785 meszszej (NSz. – Baromveszély 29); 1805 messzëly (NSz. – Verseghy F.:
Ung. Sprach. 190); nyj. meszély (MTsz.) J: 1. 1495 k. ’helyenként változó nagyságú űrmérték; Art
Hohlmaß, Seidel’ (↑); 2. 1558 ’ilyen űrtartalmú mérőedény; Meßgefäß von diesem Inhalt’ (MNy. 26:
149); 3. 1743 ’[?]; Art Flächenmaß’ (↑).
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr., h. baj.-osztr. R.) messel ’egy fajta űrmérték 〈bor,
gabona stb. mérésére〉’ [< ném. (kései kfn.) maz ’mennyiség, nagyság stb. rögzítésére szolgáló
mértékegység; típus és mód’].. Lásd még: ; ném. Maß ’ua.’. – A baj.-osztr. szó alakja arra utal, hogy az
átvétel nem a 14. század második felében következhetett be. A 3. jelentés: metonímia az 1. jelentés
alapján. A szóvéghez vö.: fertály, pendely stb. – A magyarból: ; szb.-hv. meselj, N. mecalj: ’messzely, icce
〈űrmérték〉.’
TESz.

mesztic A: 1802 Mestitz (NSz. – Benkő F.: Magy. Geogr. 4: 121); 1828 Meszticztül (NSz. – Széchenyi:
Lov. 65) J: 1. 1802 ’fehér és indián szülőktől (ősöktől) származó személy; Mestize’ (↑); 2. 1828 ’spanyol
merinó kos és hazai fajtájú anyajuh utóda; Abkömmling eines Widders von spanischer Zucht und eines
Mutterschafes einheimischer Rasse’ (↑).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Mestize: ’fehér és indián ember keveréke’., R. mestiz ’ua.a német juh és a
spanyol tenyésztésű kos sarja’ [< sp. mestizo ’mesztic’; végső soron a ; lat. miscere ’kever, elegyít’ szóra
megy vissza].. Megfelelői: ang. mestizo ’mesztic’; ; fr. métis ’ua.kevert fajtájú’; stb.
TESz.

met † A: 1211 Meteu sz. szn. (PRT. 10: 512) [csak EWUng.]; 1405 k. zele metw sz. (SchlSzj. 1482);
1416 u./¹ mètec ki, èlmėtēni sz. (BécsiK. 311, 86); 1416 u./² mèggúc meǵ [d-j] (MünchK. 211); 1519 el
metteny sz. (CornK. 265) J: 1. 1211 ? ’vés | kifarag; gravieren | ausschnitzen’ (↑), 1519 ’ua.’ (JordK. 254);
2. 1405 k. ’〈növényi ágat, hajtást〉 visszavág, lenyes; ab-, zurückschneiden 〈einen Ast, Trieb〉’ (↑); 3.
1416/¹ ’vág; schneiden’ (BécsiK. 40) Sz: ~ő 1211 szn. (↑) [csak EWUng.]; 1405 k. ’[?]; Beschneider 〈von
Bäumen usw〉’ (↑) || metsz A: 1211 ? Mecheu [metsz □] sz. szn. (PRT. 10: 514) [csak EWUng.]; 1416 u./¹
èlmèćći [mètsz □] (BécsiK. 25); 1521 metueek altal (ApMélt. 21); 1550 k. mecczeni [metsz □] sz. (Kol:
NyF. 45: 15) J: 1. [haupts mit VPräf] 1416 u./¹ ’(egy mozdulattal) bevág, elvág, levág | egy vágással
véget vet valaminek, megöl valakit; (zer)schneiden | abhauen, vernichten’ # (↑); 2. 1456 k. ’〈növényi ágat,
hajtást〉 visszavág, lenyes; ab-, zurückschneiden 〈einen Ast, Trieb〉’ # (SermDom. 1: 326); 3. [haupts mit
VPräf] 1544 ’; gravieren | ausschnitzen’ # (OlkSz.); 4. 1608 ’apróra vagdal; zerschneiden’ (OklSz.
káposztametsző-gyalu); 5. 1784 ? ’éles fájdalmat okoz; schneidend weh tun’ (NSz. – M. Hírmondó 74),
1796 ’ua.’ (NSz. – Takáts J.: Költem. M. 93); 6. 1821 ’〈vonal, út, irány〉 keresztez valamit, találkozik
valamivel; sich kreuzen’ # (NSz. – Bachich: Tudományok 5) Sz: ~ő 1211 ? szn. (↑) [csak EWUng.]; 1562
’levágni való 〈állat〉; zu schlachtend, Schlacht-’ (Helt: UT.: NySz.); 1585 ’olyan 〈eszköz〉, amivel
metszenek; zum (Beschneiden gebraucht, Schneid-’ (Cal. 406); 1585 ’kőfaragó; Steinmetz’ (Cal. 147);
1827 ? ’erősen sértő 〈gúny〉; schneidend 〈Spott〉’ (NSz. – Kölcsy: Jelenkor 1/1: 332); 1832 ’ua.’ (NSz. –
hel,meczy: Jelenkor 1/1: 332) | ~és 1552 metszés (Heltai Gáspár: NySz.) | ~et 1784 metʃzet ’vágással
keletkezett szelet, felület; Schnitte, Abschnitt | Schnittfläche’ (SzD. 71); 1822 ’faragvány, rajzlevonat;
Schnitzerei | Schnitt 〈graphische Kunst〉’ (NSz. – Aurora l: Rézmetszetek' magy. I.) | | metél A: 1395 k.
metelt sz. (BesztSzj. 596.); 1416 u./¹ mègmètèlė (BécsiK. 42); 1416 u./² mètelnᶜ (MünchK. 52); 1560 k.
metelytetoth sz. (GöngySzt. 4254.) J: 1. 1395 k. ’sávolyosan mintáz 〈szövetet〉; gestreift broschieren’ (↑);
2. 1405 k. ’vág, vagdal | széthasogat, szétszaggat; schneiden, schnitzeln | zerspalten, zerreißen’ (SchlSzj.
1256.); 3. 1519 ’vés | kifarag; gravieren | ausschnitzen’ (JordK. 77); 4. 1587 ’kicakkoz; auszakken’
(Melius Péter: NySz.) Sz: ~t 1395 k. PartzPerf (↑); 1664 e. ’[?]; Bandnudeln’ (MNy. 89: 127) | ~ő 1405 k.
’olyan 〈személy〉, aki metél; Schnitzler, Schneidender’ (SchlSzj. 1256.); 1533 ’olyan 〈eszköz〉, amivel
vagy amin metélnek; Werkzeug zum zerschneiden od schnitzeln’ (Murm. 1817.); 1533 ? ’metélni való
〈növény〉; zu zerschneidend, Schnitt- 〈Gewächs〉’ (Murm. 1410.); 1590 ’ua.’ (SzikszF. 25); 1544 ’[?];
schneidend | zum Schneiden gebraucht’ (OklSz. bélesmetélő karika) [csak EWUng.] | ~és 1416 u./¹
mètèleʃeckèl (BécsiK. 225).
A szócsalád alapja a met: ismeretlen eredetű. ⊗ A metsz szó -sz gyakorító képzővel keletkezettalszik,
tesz stb. A metél-él gyakorító képzővel jött létre; vö.: menyélmenyül. A mesd, messe stb. toldalékolt alakok
ma a metsz szóban élnek a met ragozott alakjának megfelelő maradványaiként. Az 1521-ből adatolt metsz
változat a [2/2].tőtípus hatását mutatja.
TESz. metél a. is

mét × A: 1585 met (Cal. 937); 1784 métháló (SzD. 15) J: ’egy fajta halászháló; Art Fischernetz’.
Bizonytalan eredetű, esetleg örökség az ugor korból. ⊗ Vö.:vog. (T.) mäkt-, (KL.) mäχt- ’kidob, kivet
〈hálót〉’; osztj. (V.) möγət-, (Kaz.) mewət- ’vízbe rak 〈varsát〉’ [ugor *mäktɜ- ’egy fajta háló; kidob, kivet
〈hálót〉’].. A magyarázatnak jelentéstani és tárgytörténeti nehézségei vannak. A szó belseji *kt > ; m . t
változáshoz vö.: fut, két stb. – Tisztázatlan idetartozású: N. mét ’mocsár, láp, pocsolya, tócsa, piszkos víz’
(Ethn. 2: 219).
NéNy. 2: 25; TESz.; MSzFE.; MNy. 81: 153

méta ∆ A: 1653 Metakat (MNy. 80: 255) [csak EWUng.]; 1663 métáig (MonÍrók. 8: 363) J: 1. 1653
’határjel | célpont; Grenzzeichen | Zielpunkt’ (↑); 2. 1795 k. ’határvonal; Grenzlinie im Schlagball’ (NSz.
– Takáts R.: Told. R. v.); 3. 1867 ’egy fajta, diákoktól játszott régi labdajáték, kifutó; Schlagballspiel’
(NSz. – Mészáros L.: Élet. 45) Sz: ~´z 1877 métázás sz. (NSz. – Ágai A.: Porzó tárca 2: 157).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. meta: ’kúpos vagy piramisos kialakítás, alakzat; egy fajta obeliszk; célpont;
határjel’ [tisztázatlan eredetű].. Megfelelői: fr. méta ’iránymutató oszlop a római cirkusz
versenypályáján’ol. meta ’cél, végpont’;cseh meta ’ua.egy fajta labdajáték’; stb. – A jelentések között
metonimikus összefüggés áll fenn.
TESz.

metán A: 1883 Methan [es. nem m.] (MagyLex. 12: 264); 1896 Metán (methan) (PallasLex.) J: ’a szén
és a hidrogén egyik vegyülete; Methan’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Methan;; ang. methane;; fr. méthane; stb.: metán. Az angolból terjedt el
[tudatos szóalkotás a meth-ből, a kémiai szaknyelvben gyakori -an(e) képzővel].. A tő forrása: ; gör. µέϑυ
’bor, tkp. erjedt ital’. Az alaktanhoz vö.: bután ’butángáz’ (1893 (PallLex.); propán ’propángáz’ (1897
(PallLex.); stb. – A magyarba elsősorban a németből került át.
TESz.

métely A: 1470 metheles sz. (OklSz.); 1577 metely (KolGl.: NyF. 45: 42); 1604 Métely (MA.); 1626–7
meg mételesét sz. (Zvonarics Imre és Nagy Benedek: NySz.); 1676 mitely (OrvK.: NySz.); 1773 Metélt
(NSz. – Faludi: SzE. 116); 1786 méteje (NSz. – Szatsvay: Zakkar. 26); 1791/ mételly (NSz. – Szentjóbi
Szabó: Költ. 156); 1795 Métölben, mételly (Festetits Urod. Instr. 38, 292) J: 1. 1470 ’juhok,
szarvasmarhák betegsége, amelyet az állatok májában élősködő szívóféreg okoz; Leberegelseuche’ (↑); 2.
1577 ’fertőzés, ragály; Ansteckung, Seuche 〈auch abstr〉’ (↑); 3. 1611 ’rüh; Krätze, Räude’ (MA.); 4. 1676
’féreg, moly, nyű, különösen az a szívóféreg, amelyik a juh és a szarvasmarha májában élősködik; Wurm,
Motte, Made 〈haupts Leberegel〉’ (OrvK.: NySz.); 5. 1803 ’különféle mérges növények neveként
neveként; 〈zur Benennung versch Giftpflanzen〉’ (MNy. 54: 346) Sz: ~es 1470 ’[?]; verderbt’ (↑) | ~ez
[heute meg-] 1795 k. mételyezni!!! sz. (NSz. – Takáts R.: Told. C. r.).
Jövevényszó egy délszláv nyelvből. ⊗ Blg. метил: ’mételykór’;szb.-hv. metilj: ’ua.’;szln. metilj: ’ua.a
galandféreg lárvája’ [valószínűleg az ’ide-oda dobálja magát; gyorsan mozog’ jelentés közvetítésével a
szláv *met- ’dob, vet’ szóból].. Megfelelői a nyugati szláv nyelvekben is megvannak, főként ’lepke,
pille’jelentésben; de vö.: cseh N. motyl' ’kergekór’. – Az 1., 4. jelentés a a szlávból származik. A 2., 3.
jelentés jelentésbővüléssel, illetve metaforikusan jött létre az 1. jelentésből. Az 5. jelentés azzal
magyarázható, hogy a májmétely a vízinövények közvetítésével a legelő állatok bélrendszerébe juthat. –
Ugyanerre az etimonra mennek vissza: a motoz ’betegre eszi magát; megkergül’ige (1803), motoz ’a
juhok kergeféreg szerű kórokozója; kergekór szerű betegség; kukac; rögeszme, hóbort stb.’ főnév (1834)
és a matuz, mutuz ’balga, bolondos, együgyű, jámbor’ melléknév (1941). Valószínűleg a szlovákból
származik; vö.: szlk. N. zmotožiť sa ’megkergül 〈juh〉’, motožka ’megkergült juh; kergekór’, motoh ’őrült,
bolond’. Ennek a nyelvjárási szónak a hangalakja a motoz hatására keletkezhetett.
KSzlJsz. 338; MNy. 54: 343; TESz. motoz² a. is

meténg × A: 1516 u. netheng (Nyr. 34: 202); 1577 k. Metÿngeͦ th (OrvK. 514); 1584 meténg [?U]
(Beythe András: NySz.); 1588 Meteng (Frankovics Gergely: NySz.) J: 1. 1516 u. ’télizöld; Immergrün’
(↑); 2. 1590 ’árvacsalán; Taubnessel’ (SzikszF. 30).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A 2. jelentésre csak lexikográfiai adatok vannak.
TESz.

meteor A: 1822 Meteor köveket (NSz. – Haszn. Mul. 2: 254); 1842 métor (NSz. – P. Horváth L. –
Byron: Manfréd 21); 1876 meteórként (NSz. – Toldy F.: M. költ. kézikönyve 4: 330) J: ’hullócsillag;
Meteor’ || meteorit A: 1873 meteoritek (NSz. – Petrovits: Geol. 318) J: ’meteortöredék; Meteorit’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Meteor; ang. meteor; fr. météore: stb.: meteor; – lásd még: ; lat. (ú.) meteora
többes szám : ’légköri jelenség’ [< gör. µετέωϱα többes szám ’ua.’]. | ném. Meteorit;; ang. meteorite; fr.
météorite; stb.: meteorit; – valószínűleg az angolból terjedt el [< ang. meteor ’meteor’ a szaknyelvben
gyakori -it(e) képzővel; vö. →bauxit, ; vö. →lignit stb.].. – A magyarba elsősorban a németből került át. –
A R. meteorum ’meteor’ (1645) a ; lat. (h.) meteorum ’ua.szóból keletkezett.’
TESz.; GLEl. meteorum a. is

meteorológia A: 1806 Meteorológia (NSz. – Kultsár Hazai Tud. 339); 1894 meteorológiai sz. (NSz. –
Herman O.: Úti rajzok 124) J: ’légkörtan; Meteorologie’ | | meteorológus A: 1809/ Meteorológusoknak
(NSz. – Kazinczy: Lev. 6: 245); 1865 meteorolog [es. nem m.] (Babos meteor); 1907 meteorolog (NSz.)
[csak EWUng.]; 1910 meteorológus (KLatJsz.) [csak EWUng.] J: ’meteorológiával foglalkozó
szakember; Meteorologe’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (ú., h.) meteorologia: ’időjárás-előrejelzés’ [< gör. µετεωϱολογία ’a légköri
jelenségek és az égitestek tudománya’, a ; gör. µετέωϱον ’csillagászati, légköri jelenség’ + λογία ’tanítás,
szakképzés’szavak alapján]. | lat. (ú., h.) meteorologus ’meteorológus’ [< gör. µετεωϱολόγος ’a légköri
jelenségek kutatója’].. Megfelelői: ném. Meteorologie Meteorologe;; fr. météorologie météorologue; stb.:
meteorológia, ’meteorológus’. – A meteorológus szóvégi s-éhez vö.: ámbitus stb.; a meteorológ változat
német vagy francia hatást mutat.
TESz.
 méter A: 1837 métre (NSz. – Atheneum 2: 739); 1865 meter (Babos metre); 1879 méter rendszer (NSz.
– Árúlajstrom 1173); nyj. mëtër (ÚMTsz.) J: 1. 1837 ’100 cm; Meter 〈als Längenmaßeinheit〉’ # (↑); 2.
1949 ’[métermázsa]; Doppelzentner’ (ÚMTsz.) [csak EWUng.]; 3. 1961 ’köbméter 〈kitermelt földből,
fából stb.〉; Kubikmeter’ (ÉrtSz.).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Meter;; ang. metre;; fr. metre; stb.: méter, az angolban és a franciában
szintén ’versmérték, ütem’. A franciából terjedt el lat. metrum ’mérték, versmérték’ [< gör. µέτϱον ’méret,
mérték; hosszúság, nagyság; versmérték’].. – A magyarba elsősorban a németből került át. Az 1. jelentés
az eredeti, amely (különösen a nemzetközi méterrendszer révén 1875-ben) általánosan elterjedt. A 2.
jelentéshez vö.: métermázsa ’EZ NEM KELL’ (1896 (PallLex.). – Ugyanerre az etimonra megy vissza:
1771métr. ’egy fajta űrmérték’ [a ; lat. metreta ’ua.alapján.’
TESz.

metró A: 1927/ Metro (NSz. – József J.: József A. élete 280); 1936 metrón (NSz.) [csak EWUng.] J:
’földalatti vasút; U-Bahn’ #.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Metro;; ang. metro;; fr. métro;; or. метро; stb.: metró. A franciából terjedt el
[ [< fr. (chemin de fer) métropolitain ’metró, földalatti’]., tkp. ’fővárosi (vonat), városi vasút’ < lat.
metropolitanus ’a nagyvároshoz tartozó’. – A magyarba elsősorban a franciából került át, az általános
elterjedéshez azonban 1945 után az orosz is hozzájárult.
TESz.

metropolis A: 1587 metropolissa (Nyr. 92: 345); 1620 Metropollya [l-j] (Nyr. 92: 345); 1887
metropoliszt (NSz. – Kabos E.: Vásár 54) J: ’nagyváros | főváros; Großstadt | Hauptstadt’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. metropolis: ’a gyarmatosok anyavárosa; főváros 〈egy gyarmaté〉’ [< gör.
µητϱόπολις ’ua.’, a ; gör. µήτηϱ ’anya’ + πόλις ’város’].. Megfelelői: ném. Metropolis Metropole;; fr.
métropole; stb.: nagyváros; ’anyaváros, szülőváros’. – A szóvégi s-hez vö.: április stb.; az sz-es
változathoz vö.: cirkusz stb. A metropol változat német vagy francia hatást mutat.
Nyr. 92: 345; TESz.

metropolita A: 1792 metropolita (GLEl.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Metropolit’.

Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (k., e., h.) metropolita: ’érsek; a főváros püspöke’ [< gör. µητϱοπολίτης ’a
főváros lakosa, püspök ugyanott’].. Megfelelői: ném. Metropolit;; fr. métropolite; stb.: érsek, metropolita.
– Korábbi külön átvétel a németből: metropolit ’érsek, metropolita’ (1614 (MNy. 89: 127).
TESz.

mez A: 1770 mezze (Nyr. 29: 166) J: 1. 1770 ’takaró, lepel | ruha, öltözet; Hülle | Kleidung’ (↑); 2.
1871 ’jelmez; Kostüm, Tracht’ (NSz. – Arany L. – Shaks.: Sok hűhó 111); 3. 1881 ’megtévesztő külszín,
látszat; vorgetäuschte, irreführende äußere Erscheinungsform, Maskierung’ (NSz. – Homonnai B.: Elb.
213); 4. 1931 ’[sportöltözet]; Sportkleidung’ # (Nyr. 102: 4).
Valószínűleg tudatos szóalkotással keletkezett elvonás. ⊗ A meztelen ’meztelen, csupasz, puszta
〈melléknév〉’szóból. A nyelvújítás korában terjedt el.
TESz.

méz A: 1138/ Mÿze sz. szn. (MNy. 32: 57) [csak EWUng.]; M13. Jh/ mezuul (ÓMS.) J: ’[?]; Honig’ #
Sz: ~es 1280 Mezesmal hn. ’[?]; mit Honig’ (OklSz.); 1791 ’[?]; schmeichlerisch’ (NSz.) | ~el 1528
méézloͤ sz. ’nagyon édes; übersüßen 〈haupts mit Honig〉 | sehr süß sein’ (SzékK. 117); 1792 ’mézet gyűjt,
hord, készít; Honig sammeln, tragen, bereiten’ (SzD. Méz-ser).
Örökség a finnugor korból. ⊗ Zürj. (S., P., KP.) ma: ’méz’;votj. (Sz.) mu: ’mézsör’; ? ;cser. (KH., U.)
mü: ’méz’;md. (E., M.) med': ’ua.’; finn mesi ’ua., mézsör’ [fgr. *mete ’méz, mézből erjesztett ital’;
esetleg indoeurópai eredetű; vö.: ; óind mádhu ’édes ital, mézsör; méz’or. мёд ’méz, mézsör’; stb.]..
Földrajzi és tárgyra vonatkozó okokból valószínűnek tűnik, hogy a méhészet – a méhekről és a mézről
való ismeretek – a finnugoroktól ered (lásd még: méh¹). – A szó belseji *t > m. z változáshoz vö.: kéz, víz
stb.
JSFOu. 56/1: 20; TESz.; MSzFE.; MSFOu. 151: 283
 móc A: 1614 Mocz szn. (MSzA. 5: 37) [csak EWUng.]; 1773 Mótz (MNy. 71: 122) [csak EWUng.] J:
fn 1614 ’[az Erdélyi-szigethegységben lakó román népcsoporthoz tartozó személy]; Angehöriger einer
Gruppe der Rumänen’ (↑) | mn 1773 ’[ezzel a népcsoporttal kapcsolatos, erre vonatkozó]; die in den
Bergen bei Abrud (Westsiebenbürgen) lebenden Rumänen betreffend, zu ihnen gehörend’ (↑).
Román jövevényszó. ⊗ Rom. moț: ’az Abrudbányánál (Nyugat-Erdély) lévő hegységben élő románok
csoportjához tartozó’jelentéselkülönüléssel a [rom. moț ’hajtincs, copf’ szóból].. A megnevezés ezeknek
az embereknek a hajviseletére utal (homloknál meghagyott hajfürt, fonott konty).
TESz.

moccan A: 1519 mocʒcʒanný sz. (JordK. 310); 1551 motzan (Heltai Gáspár: NySz.); 1566 mottzon
vala (Heltai Gáspár: NySz.); 1577 morczany sz. (KolGl.: NyF. 45: 43); 1777 matszanni sz. (NSz. – Baróti
Szabó: Új. mért. 112); 1808 Mutszanni sz. (NSz. – Sándor I.: Sokféle 12: 90); 1831 motszanik □ (NSz. –
Horvát E.: Árpád 444); 1834 Mozzan (Kassai 3: 382) [csak EWUng.] J: 1. 1519 ? ’morog, fellázad;
murren, aufbegehren’ (↑), 1551 ’ua.’ (↑); 2. 1519 ? ’[mozdul]; sich rühren’ (↑), 1568 ’ua.’ (Melius Péter:
NySz.) || mocorog A [1]: 1838 Moczorog (Tsz.); 1867 moczorgás sz. (CzF.) [csak EWUng.] J: 1. 1838
’dadog; stottern, stammeln’ (↑); 2. 1857 ’nyöszörög | félig elfojtott hangot ad; wimmern’ (Mnyszet. 2:
414); 3. 1867 ’[izegmozog]; herumwetzen’ # (↑).
Származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A tő a mozog szócsaládjának tövével függ össze. A szó végződése: -n
mozzanatos képző, -rog gyakorító képző. A moccan szó belseji cc-je kettőzéssel, zöngétlenedéssel,
hasonulással, illetve affrikálódással keletkezett az eredeti szó belseji z-ből. A szó belseji rc a szó belseji
cc > rc elhasonulás eredménye. A moccan 1. jelentése a morog hatására keletkezett.
TESz.

mocsár A: 1231/ Mochar hn. (OklSz.); 1320 machara (Györffy 1: 622); 1418 Mochaarwtha hn.
(OklSz.); 1834 Motsér (Kassai 3: 381); 1838 Pocsér (Tsz.) J: 1. 1231/ ’süppedékes, vízinövényekkel
benőtt terület; Sumpf, Morast’ # (↑); 2. 1683 ’erkölcsi romlottság, züllöttség, fertő; Sündenpfuhl’ (Tofeus
Mihály: NySz.) Sz: mocsaras 1330/ Mocharuspatak hn. (OklSz.).
Jövevényszó egy délszláv nyelvből vagy a szlovákból. ⊗ Blg. мочур, N. мочáр ’ingovány, mocsár’;
szb.-hv. močar hímnem ’ua.’, nőnem ’nedves idő; tócsa, pocsolya’, močvar ’nedvesség, nyirkosság; láp,
ingovány, mocsár’; szlk. močiar, (K.) močar ’láp, ingovány, mocsár’ [< szláv *mok- ’nedves, vizes ’]..
Megfelelői más szláv nyelvekben is megtalálhatók. A pocsér változat a pocsaték, pocsolya hatására
keletkezett. A 2. jelentéshez vö.: fertő.
KSzlJsz. 340

mócsing A: 1803 mótsing (Márton Druͤ se); 1808 Motsing (SI.); 1893–1906 bócsing (MTsz.) J: 1. 1803
’mirigy; Drüse’ (↑); 2. 1808 ’megrághatatlan, inas állati hús; Flechse’ # (↑); 3. 1893–1906 ’[?];
Wadenfleisch des Rindes’ (↑) [csak EWUng.].
Valószínűleg német (au.) jövevényszó. ⊗ Ném. (au.) Wadschinken, (baj.-osztr.) wadschinke
wädschunkn:: ’a marha lábszáránál lévő hús’ [< ném. Wade ’lábikra, vádli’ + Schinken ’sonka’].. – A m.
szó eleji m és a b hanghelyettesítéssel keletkezhetett a bajor-osztrák alapján. A származtatás nehézsége a
jelentések időrendjében található.
TESz.

mocsok A [4]: 1233 ? Mockus sz. szn. (OklSz.); 1235 Mochcus sz. szn. (OklSz.); 1550 k. mocziok
(KolGl.: NyF. 45: 15); 1585 mutsok (Cal. 1010); nyj. mecsek (ÚMTsz.) J: 1. 1233 ? ’szenny, piszok;
Schmutz, Unflat’ # (↑), 1235 ’ua.’ (↑); 2. [főleg jelzői használatban] 1790 ’hitvány, becstelen személy;
elende, gemeine Person, Luder’ (NSz. – Rácz S.: Beszéd. 38) Sz: mocskos 1233 ? szn. (↑); 1235 szn. (↑) |
mocskol 1585 mutskolom (Cal. 626).
Valószínűleg belső keletkezésű, esetleg származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő bizonytalan, esetleg
hangutánzó-hangfestő eredetű és a murcos ~ morcsos szócsaládjával lehetett összefüggésben. A
végződése -k névszóképzőnek tűnik. A 2. jelentéshez vö.: piszok, szemét stb. – Esetleg ide tartozik:
1211Muchou sz., szn. (PRT. 10: 503).
KSzlJsz. 890; TESz.; MSzFE.

mocsolya × A: 1138/ Machala, Maʃala hn. (MNy. 32: 205); 1156 Mosula hn. (MonStrig. 1: 107); 1229
Muchula hn. (OklSz.); 1260 Mochola hn. (Csánki 3: 507); 1617 Mocholiast sz. hn. (OklSz.); 1673
mocsolyákban (Amos Comenius: NySz.); nyj. mocsila, mocsójja (MTsz.) J: ’pocsolya | len- vagy
kenderáztató; Pfütze | Röste’.
Jövevényszó egy délszláv nyelvből vagy a szlovákból. ⊗ Szb.-hv. močilo: ’len-, kenderáztató’.; szln.
N . močilọ ’ua.áztat; pocsolya, tócsa stb.’; szlk. močidlo ’len-, kenderáztató; ingoványos, lápos hely’,
(Köz.) močilo ’ua.’, (K.) močialo ’len-, kenderáztató’ [< szláv *moč- ’áztat 〈kendert, lent〉’].. Megfelelői
más szláv nyelvekben is megtalálhatók. – A Dunántúlon és a palócságban él.
KSzlJsz. 341; TESz.

mód A: 1323 ? Modus sz. szn. (Gy. 3: 319) [csak EWUng.]; 1372 u./ palaʃt modoʃraualo, oduar modra
r. (JókK. 92, 83); 1408 Mood szn. (MNy. 71: 114); 1519 k. modiʃʃagert sz. (DebrK. 151); 1527 mongyaat
[d-j] (ÉrdyK. 487) J: fn 1. 1323 ? ’[(anyagi vagy szellemi) állapot, teljesítőképesség]; Vermögen (etw zu
tun)’ (↑) [csak EWUng.], 1474 ’ua.’ (BirkK. 4); 2. 1519 ’[valamely cselekvésnek, folyamatnak a rendje,
formája]; Art und Weise’ # (JordK. 352) [csak EWUng.]; 3. 1519 ’szokás; Sitte, Gebrauch | Anstand’
(JordK. 134); 4. 1520 ’mérték; Maß’ (BodK. 24); 5. 1521 ’lehetőség; Möglichkeit’ (RMNy. 2/2: 11); 6.
1585 ’stílus; Stil’ (Cal. 1013); 7. 1759 ’divat; Mode’ (NSz. – Fáber: Hadi emb. 54); 8. 1763 ’igemód;
Modus 〈Grammatik〉’ (NSz. – Thomas J.: Nyelvm. 23) | mn [haupts als zweites Glied von Kompos] 1886
’[?]; in der Weise’ (NSz.) Sz: ~os 1323 ? szn. (↑) [csak EWUng.]; 1604 Modos (MA.) | ~osít 1783
kimódosítása sz. (NyÚSz.) | ~osul 1804/ módosulása sz. (NSz. – Bessenyei: Bihari remete 99) | ~ozat
1837 módozatjának (NSz. – Figyelmező 1: 151) R: ~ra 1372 u./ (↑) | ~on 1525 modon (VitkK. [28]) |
~dal 1590 móddal (NySz.) [csak EWUng.].
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. modus: ’méret, mérték, mennyiség; szabály, előírás, típus és mód; alak,
alakzat, az igék módja’indoeurópai eredetű; vö.: [óind mā́ ti mímati; a v. mā-: ’mér, megmér’; stb.]..
Megfelelői: ném. Modus;; fr. mode;; ol. modo; stb.: típus és mód; ’szabály, mérték; ritmus, ütem’; stb.. –
A modos, modis változatok nyíltabbá válással és elhasonulás útján keletkeztek. A latin us (os ~ is)
végződés kieséséhez vö.: advent, dékán stb. Az eredeti változat – a középlatin kiejtés alapján – egy hosszú
ó-t tartalmazhatott, a R. n-es változat a d-t tartalmazó előtt keletkezett téves hangtani visszafejlődéssel.
MNy. 10: 255, 36: 227; TESz.

modell A: 1789 Model (NSz. – Kazinczy: Bácsmegyey 260); 1793 modell (NSz. – Sándor I.: Külf. ut.
521); 1795 modelláknak (NSz. – M. Kurir 1: 365); 1884 modél (NSz. – Kiss J.: Mese 34) J: 1. 1789
’forma | öntőforma; Form | Gußform’ (↑); 2. 1789 ’minta, mintakép; Vorbild, Muster’ (NSz. – Kazinczy:
Bácsmegyey A6); 3. 1793 ’személy, akit szoborban, képen megmintáznak, illetőleg ábrázolnak; Person
als Vorbild für Bildhauer, Maler usw’ # (NSz. – Kazinczy: Diogénesz el X); 4. 1795 ’valaminek
kicsinyített formában való ábrázolása; Darstellung von etw in verkleinertem Maßstab’ # (NSz. – M.
Merkurius 329); 5. 1900 ’eredeti tervezéssel készült ruhadarab; Modellkleid’ (NSz. – BN. ápr. 7.: 10).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Modell;; ang. model;; fr. modèle; ol. modello; stb.: minta, modell, szintén az
olaszban modella ’nő a festő modelljeként, szobrász stb.’. Az olaszból terjedt el; az olaszban végsősoron a
lat. modus ’méret, mérték; cél; típus és mód’ szóra megy vissza; lásd még a ;lat. modulus ’méret, mérték,
alak’szót. – A magyarba német és olasz közvetítéssel került.
TESz.

moderál A: 1592/ moderáljad (MNy. 79: 246) [csak EWUng.] J: ’mérsékel; mäßigen’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. moderare moderari: ’mérsékel, csökkent; korlátoz, csökkent’. [< lat. modus
’méret, mérték; elhatárolás, korlátozás’; stb.mód. Megfelelői: ném. moderieren;; f r . modérer; stb.:
mérsékel, csillapít, moderál.
TESz.

modern A: 1799/ modernjéhez (Csokonai: ÖM. 1/2: 616); nyj. modërebb (ÚMTsz.) J: ’új, korszerű,
mostani; modern’ # || modernizál A: 1839 modernizáltattak sz. (NytÉrt. 93: 32) [csak EWUng.] J: ’[?];
modernisieren’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. modern: ’a közízlésnek megfelelő, újkori’ [< fr. moderne ’ua.’ (kés.
modernus ’ua.’)]. | ném. modernisieren ’a közízlést igénybe veszi’ [< fr. moderniser ’ua.’].. Megfelelői:
ang. modern modernize;; cseh moderní modernistovati; stb.: korszerű, ’korszerűsít.’
TESz.

módi ∆ A: 1695 modit (Pusztai) [csak EWUng.]; 1713–7 módira (Thaly: Adal. 2: 387); 1759 modának
(NSz. – Fáber: Hadi emb. 54) J: fn 1695 ’divat, szokás; Mode, Brauch’ (↑) | mn 1748 ’modern, divatos;
modern, modisch’ (Faludi Ferenc.: NySz.).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Mode, (B.) modi:: ’szokás, egy korszak ízlése’ [< fr. mode ’ua.típus és
mód’ [< lat. modus ’méret, mérték; tömeg, mennyiség; szabály, mód’; stb.; vö. →mód]].. Megfelelői: szln.
moda;; cseh móda; stb.: divat, szokás. – A szóvégi a-hoz vö.: cérna, ciha stb.; a szóvégi i-hez vö.: bubi,
gázsi stb. – Ide tartozik: R. alamódi ’divatos’ (1668 (MNy. 79: 506), ez a ; ném. à la mode ’a divat szerint
kifejezésből jött létre.’
TESz.

modor A: 1815 u./ modor (NSz. – Kazinczy: Tüb. Pálvamű 161); 1839 módoros sz. (NSz. –
Árvizkönyv 1: 97) J: ’[?]; Manier’ # Sz: ~os 1830 modorosnak (NSz. – Szalay L.: Észr. Muz. 25).
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ A módból -or névszóképzővel, amely a fodor, odor¹
stb. alapján lett kikövetkeztetve; lásd még: kalandorkalandozik, vidorvidul stb. A mód és a modor
jelentésösszefüggéshez vö.: ném. Manier ’típus és mód; érintkezési forma, illemszabályok, szokás’; fr.
manière ’típus és mód’, manières többes szám ’érintkezési forma, illemszabályok, szokás’. – Nyelvújítási
szóalkotás.
NyÚSz.; TESz.

módszer A: 1803 módʃzer (Márton Methode) J: ’[?]; Methode’ #.

Tudatos szóalkotással keletkezett összetett szó. ⊗ A mód ’módszer’ + szer¹-ből ’faj, típus, mód’;
(jelöletlen, birtokosi) alárendelés. Hasonló utótagú összetétel: ékszer; lőszerlő-; stb. – Nyelvújítási
szóalkotás.
Nyr. 91: 31; TESz.

mogorva A: 1615 Moghorualkodik (Zvonarics Imre és Nagy Benedek: NySz.) J: 1. 1615 ’goromba,
barátságtalan | komor, rosszkedvű; unfreundlich | mürrisch’ # (↑); 2. 1803 ’otromba; ungeschlacht’ (NSz.
– Baróti Szabó: Tóldalék 9); 3. 1836 ’zord, kietlen; unwirtlich, wüst’ (NSz. – Bajza: Pill. 213).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A R. mogor ’homályos, borús, komo, mogorva’ (1854) elvonás a mogorva
szóból.
TESz.

mogyoró A: 1055 monarau bukurea, munorau kereku (TA.); 1156 mogorod sz. hn. (MonStrig. 1: 108);
1212/ Monorosheg sz. hn. (OklSz.); 1234/ munurous potok sz. hn. (Györffy 1: 150) [csak EWUng.]; 1255
monyerobwkur (OklSz.); 1320 monyerusberek sz. (OklSz.); 1367 Maniaroubukur (OklSz.); 1395 k.
moniora hagma (BesztSzj. 412.) J: 1. 1055 ’egy fajta csonthéjas gyümölcsöt termő bokor, fa;
Haselstrauch’ (↑); 2. 1055 ’egy fajta csonthéjas gyümölcs; Haselnuß’ # (↑); 3. 1405 k. ? ’[mogyorónyi
bogyó, bogyószerű valami]; beerenförmiger Pflan-zenteil, Gegenstand usw’ (SchlSzj. 933.), 1604 ’ua.’
(MA. Mágma); 4. [földi~ jelzővel is] 1794 ’krumpli; Kartoffel’ (NSz. – Gyarmathi: Robinzon 113); 5.
1911 ’[földimogyoró]; Erdnuß’ # (RévLex. Arachis) Sz: ~s 1212/ hn. (↑).
Származékszó. ⊗ Az alapszó a mony ’tojás’. A szó végződése: -ó kicsinyítő képző. A szó belseji r egy
névszóképző, esetleg szintén kicsinyítő funkcióval. Az ny > gy affrikálódáshoz vö.: megy¹. A megnevezés
a tojás és a mogyoró alaki hasonlóságán alauplhat.
TihAl. 29; MNy. 58: 29; TESz.

moh¹ A: 1270 Muhuspotok sz. hn. (OklSz.); 1329/ Mohus sz. hn. (OklSz.); 1520 k. fa muh (Gl.) [csak
EWUng.]; 1589 moual (MNy. 52: 499); 1855–60 moj (MNy. 38: 309); 1891 mohoj ágy (NSz. – Kálmány
L.: Szeged népe 3: 164) J: 1. 1270 ’apró, zöld levelű és szárú, spórákkal szaporodó virágtalan növény;
Moos’ (↑); 2. 1531 ’pihe; Flaum’ (ÉrsK. 294) Sz: ~os 1270 hn. (↑) || moha A: 1784 moha, muha (SzD.
54) J: 1. 1784 ’apró, zöld levelű és szárú, spórákkal szaporodó virágtalan növény; Moos’ # (↑); 2. 1965
’nő; Frau’ (Nyr. 89: 148).
A szócsalád alapja a →moh¹: szláv jövevényszó. ⊗ Blg. мъх: ’moha; pehely, pihe’;szb.-hv. mah:
’penész’., N. ’moha; pehely, pihe’szlk. mach N. moch ’moha’; or. мох: ’ua.’; stb. [indoeurópai eredetű;
vö.:lat. muscus ’ua.’; ; ném. (ófn.) mos ’; mocsár, láp, ingovány’ stb.].. – A moh szóvégének kiejtésénél
eltérés figyelhető meg, a mo változat a [8].tőtípus hatására utal. – A moha egyes szám 3. személyű
birtokos személyjellel keletkezett, amely a tőhöz illeszkedettepe, zúzazúz² stb. A 2. jelentés az argóban él.
– Tisztázatlan idetartozású: 1243Moha hn.; 1255Muha hn.
 NyK. 33: 133; NéNy. 1: 203; KSzlJsz. 341; TESz. moha a. is

moh² † A: 1380 k. Mochus sz. (KönSzj. 62.); 1405 k. moh (SchlSzj. 2242.) [csak EWUng.] J: ’mohó;
gierig’ Sz: ~os 1380 k. (↑) | ~lik 1423 k. mohlok ’[?]; nach jmdm od etw verlangen’ (MNy. 77: 508) | ~ság
1456 k. mohʃag (SermDom. 2: 326) || mohó A: 1594 e./ ? mohon (BCamp. 36); 1713 ,ohón (Kis-Viczay
40) J: ’[?]; gierig’ #.
A szócsalád alapja a →moh²: ismeretlen eredetű. ⊗ A mohó vagy elvonás a moh² (mohon > mohón;
határozószavából; vö. pl.: 1456 k.mohon ’sóvárgó’) vagy a moh² származékszava -ó kicsinyítő
képzővelcsomó.
SzófSz.; TESz. mohó a. is

mohamedán A: 1757 Mahometánusoknak (NSz. – Bertalanffi P.: Világ 863); 1760 Muhamedána □
(MNy. 63: 225); 1760 Muhammédánuʃok (uo.); 1776/ Mahumedanusoknak (NSz. – Kazinczy: Podotz 39);
1816 Mahumedanok (Hübner: Lex. Mongolia); 1845/ mohamedán (NSz. – Petőfi: ÖM. 1: 319) J: fn 1.
1757 ’az iszlám híve, muzulmán; Muslime’ # (↑); 2. 1883 ’nagy termetű ember; robuster Mensch’ (Nyr.
12: 96) | mn 1. 1760 ’az iszlámmal és híveivel kapcsolatos; muslimisch’ # (↑); 2. 1906 ’nagy termetű,
szálas 〈ember〉; großgewachsen, robust 〈Mensch〉’ (NyF. 34: 52).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Mohammedaner;; ang. Mohammedan;; fr. mahométan; stb.: muzulmán nő.
Lásd még: ; lat. (k., h.) Mahometanus: ’ua.’.. Az arab Muḥammad ’Mohamed, az iszlám alapítója’
személynévre megy vissza. – A magyarba különböző nyelvekből került. Az us végződésű változat a
latinból jött létre; a szóvégi a-hoz vö.: lat. (k.) (religio) Mahometana ’az iszlám, tkp. a mohamedán
vallás’. Az n-es alak a németből keletkezett. A főnévi 2. jelentéshez vö.: mahomet. Korábbi megnevezése:
R. mahometa ’muzulmán nő’ (1573 (MNy. 79: 246).
TESz.

moher A: A16. Jh ? Muhara zoknÿa (Radv: Csal. 2: 8); 1549 Mokhaer ʒoknÿat (RMNy. 2/2: 65); 1552
mohara □ (RMNy. 2/2: 88); 1559 mohaier (TörtTár. 1889.: 778); 1561 moher (OklSz.); 1577 mwhaer
(MNy. 89: 127); 1586 mohar (TörtTár. 1871.: 209); 1623 mokkert □ (MNy. 61: 488); 1627 Mohárnak
(TörtTár. 1871: 209); 1671 Mohér (MonTME. 1: 401) J: ’kelmefajta | gyapjúszövet; Art Zeug, Tuch |
Wollgewebe’.
Vándorszó. ⊗ Ném. Mohär, (kor. úfn.) macheier;; fr. mohair;; o l . mohair;or. R. мухояр; ; oszm.
muhayyer; stb.: bozontos gyapjúszövet. Az oszmán-törökből terjedt el [< arab muḫayyar ’kecskeszőrból
készült szövet’].. Az átadó nyelv bizonytalan. – Ide tartozik: R. moaré ’egy fajta erezett felületű selyem’
(1854), a ; ném. Moiré ’ua.szóból jött létre.’
TESz.; ÉlOsm. 284; NMÉr.

mohikán A: 1836 Mohegan-ok (NSz. – P. Horváth L.: Elbujd. 2: 16); 1845 mohikán (NSz. – Gondol:
Mohikán I.: Címl.) J: 1. 1836 ’az észak-amerikai algonkin indiánok egyik, a Hudson felső folyásánál élt
törtzsének tagja; Mohikaner’ (↑); 2. [utolsó ~] 1848 ’valakiknek, valaminek az utolsó képviselője; der
letzte Mohikaner 〈in übertragenem Sinne〉’ (NSz. – MT. 101).
Angol jövevényszó. ⊗ Ang. Mohegan Mohican: ’mohikán’ [< mo-hee-con-neugh ’ua.’].. Megfelelői:
ném. Mohikaner;; fr. mohican; stb.: . – A 2. jelentéshez vö.: ; ném. der letzte Mohikaner ’az utolsó.’
TESz.

móka A: 1840 Mókáz sz. (NSz. – Gáspár J.: Füzérke. 32) J: ’tréfa, bohóság; Spaß, Scherz’ # Sz: ~
´z(ik) 1840 (↑) | ~´s 1861 nagy-mókás (FilKözl. 14: 492).
Olasz (é.) jövevényszó. ⊗ Ol. (fri.) mòche többes szám : ’gúny, csúfolódás, tréfa, móka’., (trent.)
moche többes szám ’grimasz, arcfintor; kényeskedés, mesterkéltség’, (vic.) moche többes szám
’beszélgetés, társalgás; nevetséges személy; játék; hízelgés, hízelkedés’, (bol.) moca ’csaló, szélhámos,
szemfényvesztő, mutatványos’ [< ol. R. moccare ’tréfát űz valakivel, ugrat valakit; kinevet’; vö. ol. (vel.)
mocarse ’tréfál, tréfálkozik, viccel’; valószínűleg onomatopoetikus eredetű].. Megfelelői: port. (br.) moca
’gúny, csúfolódás; hazugság’sp. mueca ’grimasz, arcfintor’;fr. moque ’gúny, csúfolódás; tréfa, móka,
csínytevés’; stb. – A magyarba az északolasz vándorszínházak közvetítésével került.
FilKözl. 14: 492; TESz.

mokány A: 1678 Mokányok (Nyr. 42: 16); 1792 mokán (NSz. – M. Kurir 264); 1807 Mókánok (NSz. –
Peretsenyi Nagy L.: Vél. 8) J: fn 1. 1678 ’román hegyi lakó; Rumäne aus der Walachei’ (↑); 2. 1767
’durva, faragatlan ember; grober, hartnäckiger Mensch’ (PPB.); 3. 1794 ’[?]; rumänischer Bergbewohner’
(REl. 239) [csak EWUng.]; 4. 1854 ’hegyi ló; Gebirgsochse, -pferd’ (NSz. – Szathmáry K.: Sirály 3: 103)
| mn 1. 1792 ’makacs, nyakas; eigensinnig, hartnäckig’ (↑); 2. 1808 ’[?]; ungehobelt’ (SI.) [csak
EWUng.]; 3. 1884 ’havasi, hegyi 〈ökör, ló〉; Gebirgs- 〈Ochse, Pferd〉’ (NSz. – Gyarmathy Zs.: Fel. 37); 4.
1936 ’[?]; stramm, forsch’ (REl. 239) [csak EWUng.].
Román jövevényszó. ⊗ Rom. mocan: ’hegylakó, hegyi pásztor; faragatlan, durva fickó; alpesi állat;
faragatlan’ [< rom. moacă ’fajankó, faragatlan tuskó’].. – A melléknévi jelentések jelzői funkcióban
főként a magyarban keletkeztek. – A Mokan szn. (1525) a román névadáson alapulhat.
TESz.

mokasszín A: 1818 Mokkasinok (Nyr. 92: 106); 1897 Mokasszin (PallasLex. 12: 732); 1904 mokaszin
(RIdSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1818 ’az észak-amerikai indiánok puha, sarkatlan lábbelije; Fußbekleidung
der nordamerikanischen Indianer’ (↑); 2. 1957 ’egy fajta (női) papucscipő; weicher, ungefütterter
Lederschuh mit angeschweißter Sohle’ (Bakos: Idsz.).
Nyr. 92: 106; TESz.

mokka A: 1796 Mokka Kávét (NSz. – Teleki D.: Utazások 284) J: 1. 1796 ’egy fajta szemes kávé ; Art
Bohnenkaffee’ (↑); 2. 1863 ’erős feketekávé; starker schwarzer Kaffee’ (NSz.) [csak EWUng.].
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Mokka: ’egy fajta szemeskávé; nagyon erős kávé’ [< ang. mocha coffee
’egy fajta szemeskávé’].. Végső soron az arab Muḫa hn.-re 〈kávékiviteli kikötő a Vörös-tengernél〉 szóra
megy vissza. Megfelelői: ; fr. moka;; ol. moca; stb.: mokka. – A 2. jelentés a mokkakávé ’erős kávé’
szóból jött létre önállósodással (1856 (NSz.).
TESz.

mókus A: 1348 Mokus szn. (MNy. 63: 368); 1398 Moukus (OklSz.); 1668 mókus [U] (Matkó István:
NySz.); 1754 k. Mókus bőr (Vectigal Transylvanicum!!!: NySz.); 1818 Mukuts (NSz. – Zakál Gy.: Őrség
26); nyj. makkus, mánkus, mokus (ÚMTsz.) J: 1. 1348 ? ’barnásvörös bundájú, bozontos farkú, erdőben
élő kisebb rágcsáló állat; Eichhörnchen’ # (↑), 1668 ’ua.’ (↑); 2. 1702 ’hízelkedő gyermek
megszólításaként; 〈als Anrede an ein schmeichlerisches Kind〉’ (NNyv. 1: 100); 3. 1913 ’furcsa ember |
pasas; Sonderling | Kerl’ (Nyr. 42: 143).
Származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő a makog szócsaládjának tövével és a mukkan tövével függ
össze. A szó végződése: kicsinyítő képző; vö.: cicuscica, kutyuskutya stb. Az éppen analógiaként említett
szó arra utal, hogy a mókus esetleg a csupán egyszer adatolt móka ? mókus (1589–91) szóból lett
képezve; ez a szó főnevesült folyamatos melléknévi igenévnek tűnik -a képzővel. A mókus szó belseji ó
hangja a hangsúlyos szótag hangzónyúlásának eredménye. A mánkus változat szó belseji n-je
inetimologikus. A 2. jelentés: becézgető metafora. A 3. jelentéshez vö.: pók, ürge stb.
NNyv. 1: 99; FilKözl. 14: 493; TESz.

molekula A: 1858 mollecule [es. nem m.] (MNy. 74: 510) [csak EWUng.]; 1883 Molekula (MagyLex.
12: 346) J: ’valamely anyagnak a legkisebb, atomokból összekapcsolódó része, amely még őrzi az illető
anyag vegyi tulajdonságait; Molekül’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Molekül;; ang. molecule;; f r. molécule; o l . molecola; stb.: molekula. A
franciából terjedt eltudatos szóalkotás a [lat. moles ’tömeg, súly’].. – A magyarba a franciából és a
németből került; a végződéshez vö.: ; lat. (ú.) molecula ’molekula.’
TESz.

molesztál A: 1594 molestal (MNy. 66: 239); 1709 molestálni sz. (Pusztai) [csak EWUng.]; 1877
molesztálják (NSz. – Tóth B.: Emlékek 85) J: ’zaklat valakit, terhére van; molestieren’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. molestare: ’terhel, zaklat, háborgat’ [< lat. molestus ’nehéz, súlyos,
megterhelő; nehéz, fáradságos’ [< lat. moles ’teher, tömeg’]].. Megfelelői: ném. molestieren;; fr.
molester; stb.: molesztál, zaklat, alkalmatlankodik. – A korábbi változatok szó belseji s-es ejtéséhez vö.:
árestál stb.; az sz-es alakhoz vö.: amnesztia stb.
TESz.

molett A: 1884 molett (NSz. – Bródy S.: Nyomor 129) J: ’kövérkés, teltkarcsú 〈nő〉; vollschlank,
rundlich 〈Frau〉’.
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) molet mollet: ’húsos, kövér’., (B.) mollert ’húsos,
kerekded 〈nő〉’. Végső soron esetleg a lat. mollis ’puha, gyengéd’ szóra megy vissza; lásd még: ném.
mollig ’puha, kerekded, kövér’, (kor. úfn.) mollicht ’puha, laza’. Megfelelői: cseh N. molet;szlk. N.
molet, moletný: ’teltkarcsú.’
TESz.

molnár A: 1275 Molnar szn. (Csánki 2: 777); 1324/ Monar hn. (Fejér: CD. 8/2: 527); 1530 Molnarnak
(MNy. 80: 255) [csak EWUng.]; nyj. ménárval (ÚMTsz.) J: 1. 1275 ? ’malmos; Müller’ # (↑), 1530 ’ua.’
(↑); 2. 1569 ’malomépítő mester; Mühlenbauer’ (Száz. 41: 52) Sz: ~ka 1883 Molnárka ’molnárpoloska;
Wasserläufer 〈Zool〉’ (MagyLex. 12: 355); 1961 ’brióstésztából készített sütemény; Art Brioche’ (ÉrtSz.).
Szláv jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. mlinar: ’molnár’., N. ’lisztbogár; a kallómalom tulajdonosa’, R.
malinar ’molnár’; szlk. mlynár, (K.) minar ’ua.’; ukr. N. млинáр ’ua.’; stb. [< szláv *mъlynъ ’malom’
(vö.: ; vö. →malom) vagy a ; ném. (ófn.) mulināri ’molnár’ < lat. (kés., k.) molinarius ’ua.’.]. – A 2., 3.
jelentés: metonímia, illetve metafora.
NéNy. 8: 203; KSzlJsz. 342; NyK. 67: 130; TESz.

móló A: 1796 Mólónak (NSz. – teleki d.: Utazások 285) J: ’kikötésre is alkalmas hullámtörő gát;
Hafendamm’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Molo Mole;; ang. mole;; fr. môle; ol. molo; stb.: móló, kikötőgát. A genovai
olaszból terjedt el gör. (biz.) µῶλος ’kikötőgát, révgát’ [< lat. moles molem tárgyeset ’ua.’, tkp. ’tömeg,
kőrakás, kőhalom, nagy építkezés stb.’].. – A magyarba német és olasz közvetítéssel került.
TESz.

molva × A: 1240 k. Molua hn. (OklSz.); 1355 molyua (OklSz.) J: 1. 1240 ? ’mocsár, posvány; Morast,
Sumpf’ (↑), 1355 ’ua.’ (↑); 2. 1816 ’homokos és fás sziget; bewaldete Sandinsel’ (NSz. – Helmeczi M.:
Ért. 43).
TESz.

moly A: 1395 k. moÿl (BesztSzj. 1132.); 1405 k. mol (SchlSzj. 1717.); 1416 u./² mol' (MünchK. 24);
1525 k. Mool (Gl.) [csak EWUng.]; 1774 Molly-fü (NévtD. 44: 118) [csak EWUng.]; 1787 Mójnak (NSz.
– Mátyus I.: Ó és új Diaet. 4: 388) J: ’[?]; (Kleider)motte’ #.
Szláv jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. molj;; szlk. mol'a mol';; or. моль; stb.: moly [< szláv *mel- ’őröl,
darál’].. Megfelelői: ; albán molë; rom. molie: ’moly.’
MSzlJsz. 1/1: 141; AkNyÉrt. 20/3: 81; KSzlJsz. 342; TESz.

molyhos A: 1807 molyhos (Magy. Fűvészk. 299) J: ’szőrös | bolyhokkal borított; behaart | flaumig’ ||
moholy A [4]: 1807 Molyhok (Magy. Fűvészk. 28); 1858 moholy (NSz. – Toldy: Műszótár) J: ’sűrű, puha
tapintású szálak rétege valaminek a felületén; Flaum’.
Szóhasadás eredményei. ⊗ A bolyhből, illetve ennek bolyhos származékából. A keletkezéshez a moh¹
’pehely, pihe’ szó is hozzájárulhatott. A szócsalád esetleg tudatos szóalkotással keletkezett a nyelvújítás
korában.
TESz.

momentum A: 1621/ momentumban (MNy. 79: 246) [csak EWUng.] J: 1. 1621/ ’[pillanat];
Augenblick’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1763 ’fontosság | nyomaték; Wichtigkeit | Nachdruck’ (NSz. –
Fejérvári HB. 113); 3. 1806/ ’(fontos) körülmény | mozzanat; (wichtiger) Umstand | Gesichtspunkt’ (NSz.
– Kazinczy: Lev. 4: 317).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. momentum: ’mozgás, elmozdulás; mozgatóerő; pillanat; fontos
körülmény’vö.: [lat. movere ’mozgat, mozdít’].. Megfelelői: ném. Moment ’pillanat; (fontos) körülmény’;
; fr. moment ’pillanat, fontosság, jelentőség’; stb.
TESz.

momortika † A: 1542 u. Momortika (NéNy. 7: 178); 1577 k. Momordicanak (OrvK. 292) J:

’balzsamuborka | íneresztőfű; Balsamapfel | Balsamkraut’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (tud.) Momordica balsamina, (h.) momorüca:: ’balzsamuborka’ [tisztázatlan
eredetű].. Megfelelői: fr. momordique;; ol. momordica; stb.: balzsamuborka; boldogasszony mentája. – A
népi gyógyászatban annak idején egy meglehetősen elterjedt gyógynövény neve volt.
TESz.

monarchia A: 1544/ Monarkhianac (HÉnKla.) [csak EWUng.]; 1559 monarchia (SzChr. 8a) [csak
EWUng.]; 1723 Monárchiát (Nyr. 38: 452); 1724 Monarkiát (Nyr. 38: 452) J: ’olyan államforma,
amelyben a hatalom élethossziglan s rendszerint örökletesen egy uralkodó személy birtokában van;
Monarchie’ || monarcha ∆ A: 1578 Monarchánac (MNy. 74: 510) [csak EWUng.]; 1651/ Monárchádat
(Zrínyi 1: 9); 1723 monárkák (Csúzi Zsigmond: NySz.) J: ’egyeduralkodó; Monarch’ || monarchikus A:
1790 Monarchicus (MNy. 69: 496) [csak EWUng.]; 1857/ monarchikus (NSz.) [csak EWUng.] J: ’a
monarchián alapuló, azzal kapcsolatos; monarchisch’ || monarchista A: 1792 Monarchistáknak (NSz. –
M. Hírmondó 1: 442) J: ’a monarchikus államforma híve, követője; Monarchist’.
A szócsalád monarchia, monarcha, monarchikus tagjai latin jövevényszavak. ⊗ Lat. monarchia:
’egyeduralom’ [< gör. µοναρχία ’ua.’]. | lat. monarcha ’egyeduralkodó’ [< gör. µόναρχος ’ua.’; l. még gör.
µόνος ’egyedüli, kizárólagos’ + ἄρχειν ’uralkodik, elsőnek lenni’]. | lat. (e., h.) monarchicus ’a
monarchiához vagy a monarchához tartozó’ [< gör. µοναρχκός ’ua.’].. Megfelelői: ném. Monarchie
Monarch monarchisch;; f r . monarchie monarque monarchique: stb.: monarchia, ’egyeduralkodó,
monarcha, monarchikus, egyeduralmi’. A monarchikus szóvégi s-éhez a magyarban vö.: ámbitus stb. – A
monarchista: nemzetközi szó; vö.: ; n é m . Monarchist;; a n g . monarchist;; f r . monarchiste; stb.:
monarchista. Az angolból terjedt el. A magyarba a németből, esetleg még a franciából kerülhetett; a
végződés latinosítás eredménye.
TESz.

mond A: E12. Jh/ munda (HB.); 1202–3 k./ Mondou sz. szn. (Sztp. 1: 63) [csak EWUng.]; 1585 ki
mandogalom sz. (Cal. 348) J: ’[?]; sagen, (aus)sprechen, nennen, behaupten’ # Sz: ~ó 1202–3 k./ szn. (↑)
[csak EWUng.]; 1416 u./² mondom ’mondanivaló; Thema, Stoff 〈einer Erzählung, eines Vortrags〉’
(MünchK. 204) | ~ék 1372 u./ mondeka ’mondás, kifejezés, kifejezésmód; Spruch, Ausdruck |
Ausdrucksweise’ (JókK. 100) | ~hatatlan 1372 u./ mondhatatlan (JókK. 156) | ~at 1416 u./¹ mondatara
’mondás; Sagen’ (BécsiK. 178); 1792 ’〈nyelvtani műszóként〉; Spruch’ (NyÚSz.); 1838 ’[?]; Spruch’
(Tzs.) [csak EWUng.] | ~ogat 1495 e. mōdogatnaia (GuaryK. 91) | ~hatni 1577 k. mõndhatnÿ (OrvK. 72)
| ~óka 1650 mondókáját (NSz. – Medgyesi P.. Dialogis 145).
Valószínűleg örökség, uráli kori tővel, magyar képzéssel. ⊗ A tőhöz vö.: cser. (KH., U.) mana- ’mond,
közöl’; md. (E.) muńa-, (M.) məńa- ’varázsol, bűvöl, megbabonáz’; ? ; finn manaa- ’feltételez, sejt,
gyanít, (ki)talál’; – szam. jur. mān- ’mond, közöl’; szam. kam. ma- ’ua., beszél’; stb. [uráli *monɜ- ’mond,
közöl’].. Megfelelői: ; juk. mon- ’ua.’lat. monere ’megint, figyelmeztet’; stb. A magyarázat ellenére van
hangtani kifogás; főként az első szótagi vokalizmussal kapcsaoltban. A jelentéshez vö.: ; md. (M.) azan
’mondok’: (E.) azan ’átkozok’; lásd még: ; m. átkot mond ’megátkoz, elátkoz, megvet’. – A végződés: -d
gyakorító-kezdő kézpő. Mivel az alapszó valószínűleg korán elavult volt, a képzés már az ősmagyarban
elhalványulhatottáld, esd stb.
Beitr. 298; NyK. 66: 39; TESz.; MSzFE.; FiktI. 34: 168

monda A: 1759 monda (NSz. – Gusztini: Üdv. mannája 751) J: 1. 1759 ’szóbeszéd, mendemonda;
Gerede, Gerücht’ (↑); 2. 1794 ’valamely történelmi eseményhez, személyhez vagy helyhez fűződő,
szájhagyomány útján terjedő, csodás elemekkel vegyített elbeszélés; Sage’ # (Nyr. 29: 165).
Egy ikerszó utótagjának önállósulásával keletkezett tudatos szóalkotással. ⊗ A mendemonda ~
mondamonda szavakból. A keletkezéshez a ném. Sage ’elbeszélés’ (< ;ném. sagen ’mond’) is
hozzájárulhatott. – Nyelvújítási szóalkotás.
Nyr. 29: 165; TESz.

mondúr ∆ A: 1704 mondur (NéprÉrt. 37: 295) [csak EWUng.]; 1759–67 mondurja (Hazánk!!!:
NySz.); 1765 mundúr (MNy. 71: 122) [csak EWUng.]; 1776 Mondúr kamara (uo.) [csak EWUng.]; 1789
Monturbéli (uo.) [csak EWUng.] J: 1. 1704 ’[egyenruha | katonaköpeny]; Uniform | Soldatenmantel’ (↑);
2. 1877 ’héj 〈krumplié, gyümölcsé〉; Schale 〈der Kartoffel, des Obstes〉’ (NSz. – Balázs S.: Vig. elb. 194);
3. 1896 ’rövid posztókabát, ujjas; Jacke | (Winter)mantel’ (Nyr. 25: 191).
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) mondur muntur: ’egyenruha; (katonai)
felszerelés; héj 〈krumplié stb.〉’, – ; ném. Montur: ’egyenruha; libéria, cselédség; burkolat, foglalat’; stb.
[< fr. monture ’felszerelés, ellátás; foglalat’; stb.].. Megfelelői: cseh mundúr;; l e . mundur; stb.:
egyenruha. – A 3. jelentés: metafora.
DOLw.; FrJsz. 33; TESz.

mondvacsinált A: 1760 mondva tsinált (NSz. – Molnár J.: Jel. Épül. 60); 1853 mondvacsinált (NSz.)
[csak EWUng.] J: 1. 1760 ’kiváló, jeles; ausgezeichnet, vorzüglich’ (↑); 2. 1794 ’megrendelésre készült;
bestellt 〈Arbeit〉’ (NSz. – Gyarmathi S.: Nyelvmester 2: 87); 3. 1821 ’mesterkélt, kitalált; erkünstelt, an
den Haaren herbeigezogen’ # (NSz. – Batsányi J.: Tudósokhoz 14).
Összetett szó. ⊗ A mondvamond-va határozói igenévképzővel) + csináltcsinál-t (befejezett) melléknévi
igenévképzővel); (határozói) alárendeléssel. Az összetétel eredeti jelentése a 2.; vö.: mondva csináltat
’megrendelésre készít, tkp. szóbeli megbízásra készít’ (1598 (MNy. 89: 128). Az 1., 3. jelentés:
metonímia.
TESz.

mongol A: 1750 Mongálok (NSz. – Lázár J.: Geogr. 139); 1760 Mongalok (MNy. 63: 103); 1780
Mogol ... országból (NSz. – M. Hírmondó 127); 1790 Mogoly (NSz. – Gvadányi: Fal. nót. 97); 1791
Mungál (NSz. – Huszti A.: Dácia 74); 1793 Mongúl (NSz. – Molnár J.: Könyvház 5: 80); 1794/ mongol
(I. OK. 30: 263) J: fn 1750 ’mongol ember; Mongole’ # (↑) | mn 1780 ’[a mongolokkal kapcsolatos, rájuk
vonatkozó]; mongolisch’ # (↑).
Vándorszó. ⊗ Ném. Mongole;; fr. Mongol R. mogol, mongal, mongule; ; ol. mongolo R. mongol(l)o;
cseh Mongol;; o r. монгол; stb.: ’mongol’. Forrása: ;mong. mongol ’ua.’. – A magyarba különböző
nyelvekből került. – Ugyanerre az etimonra megy vissza: mogul ’egy eredetileg közép-ázsiai iszlám
dinasztiához tartozó uralkodó Indiában 1526–1858’ (1801/); ez a ; ném. Mogul ’ua.szóból jött létre.’
TESz.

monitor A: 1869 monitorok (NytÉrt. 93: 75) [csak EWUng.] J: 1. 1869 ’alacsony, széles testű,
lövegtornyos páncélozott hadihajó; kleines Kriegsschiff’ (↑); 2. 1958 ’[〈televíziós technikában〉 az adás
megfigyelésére szolgáló készülék]; Prüfeinrichtung 〈bei Fernseh- und Funksendungen〉’ (BIdSz.).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Monitor;; ang. monitor;; fr. monitor; stb.: ’kis hadihajó, a németben és az
angolban szintén vizsgálóberendezés’. Az amerikai angolból terjedt el [köznév az északi államok
páncélos hajójának Monitor nevéből az amerikai polgárháborúban; ez a név a lat. monitor ’felügyelő,
figyelmeztető’ szóra megy vissza].. – A magyarba főként a német nyelvből került. – A R. monitor
’felügyelő, figyelmeztető’ (1865) a latinból (↑) keletkezett.
TESz.

monnal † A: 1416 u./¹ mōnal (BécsiK. 18); 1416 u./³ monual (AporK. 7) J: 1. 1416 u./¹ ’mint, miként;
wie, gleichwie’ (↑); 2. 1416 u./¹ ’minthogy, mivel; weil, da’ (BécsiK. 80); 3. 1416 u./² ’mintegy |
körülbelül; gleichsam | ungefähr’ (MünchK. 86); 4. 1416 u./² ’majdnem, szinte; beinahe, fast’ (MünchK.
117).
Belső keletkezésű, keletkezésmódja azonban bizonytalan. ⊗ Megszilárdult ragos alakulatnak tűnik. A
szótő a más tövével lehet összefüggésben. A végződés -l módhatározórag vagy -val eszközhatározórag
lehet. A szó belseji n feltehetőleg -n névmásképző; vö.: azonaz¹ , ezenez¹. A szót az első magyar
bibliafordítóktól a különböző latin segédigék magyarosításáig tudatosan használták.
MNy. 44: 61, 53: 398; NytÉrt. 23: 132; TESz.

monnó A [6]: 1372 u./ monnaÿk, monnofelnek (JókK. 75, 12); 1470 monofelel (SermDom. 2: 583);
1508 mannaikot (DöbrK. 290) J: 1. 1372 u./ ’mindkét; beide’ (↑); 2. 1470 ’minden; alles’ (↑).
Valószínűleg belső keletkezésű, keletkezési módja azonban bizonytalan. ⊗ A szótő a más, most stb.
szavak tövével lehet összefüggésben. Az ó végződés jellege tisztázatlan; de vö.: kettő. A szó belseji n
névmásképzőnek tűnikmonnal.
Nyr. 56: 89; MNy. 44: 60; TESz.

monogram A: 1847/ monogrammoknak (NSz. – Endrődi S.: Petőfi napjai 273); 1885/ monogramját
(NSz. – Jókai 71: 8) J: ’névjel | a vezeték- és a keresztnév kezdőbetűiből álló jel; Monogramm’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Monogramm;; ang. monogram;; fr. monogramme; stb.: monogram. Lásd
még: ; lat. (k.) monogramma: ’ua.’ [a gör. µόνος ’kizárólagos, egyedülálló’γράµµα ’betű’].. Főként a
franciából terjedt el. – A magyarba elsősorban a németből került át.
TESz.

monoh † A: 1211 ? Monac szn. (PRT. 10: 513) [csak EWUng.]; 1266/ Munuhpest hn. (OklSz. pest);
1296/ Monok hn. (Gy. 1: 88) [csak EWUng.]; 1411 Monahhaza hn. (MNy. 8: 398); 1427 Monorethe hn.
(MNy. 8: 398); 1429 Monohodwar hn. (Csánki 3: 683) J: ’barát, szerzetes | remete; Mönch | Einsiedler’.
Latin és német (feln.) jövevényszó. ⊗ Lat. (vulg.) monicus, (e.) monachus:: ’szerzetes’ [< gör. (kés.)
µοναχός ’egyedülálló; szerzetes, remete’]. és a ném. (ófn.) munih, (kfn.) munich munch ’szerzetes’, – ;
ném. Mönch ’egy katolikkus rendhez tartozó, remete’ [< lat. (vulg.) monicus (↑)].. Megfelelői: ; ang.
monk;; ol. monaco;; cseh mnich; stb.: szerzetes. – A szó köznévként nem adatolt. – A szláv nyelvekből
való származtatása nem valószínű.
MNy. 34: 133; TESz.; NMÉr.

monokli ∆ A: 1855 Monoclek (NSz. – Aszaley J.: Omn. 1: 217); 1867 monokli (NSz. – Báttaszéki L.:
Főv. genre 31) J: ’fél szemre való szemüveg; Einglas’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Monokel;; ang. monocle;; fr. monocle; stb.: monokli. A franciából terjedt el
[< lat. monoculus ’egylencsés, félszemű’].. – A magyarba a németből, esetleg még a franciából
kerülhetett. A -li végződéshez vö.: cetli, hecsedli stb.
MNy. 56: 201; TESz.

monológ A: 1803/ Monologok (NSz. – Kazinczy: Lev. 3: 19); 1813 monológja (NSz. – Ajtay Sám.:
Erk. Tört. 26) J: ’drámai részlet magánjelenetként; Monolog’ || monologizál A: 1825 monologizálni sz.
(NSz. – Fáy: Mes. aph. 98); 1898 monológizált (NSz. – Bródy S.: Kecske 6) J: ’egymagában beszél;
monologisieren’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Monolog;; ang. monologue; f r. monologue; stb.: monológ, a franciában
szintén ’monodráma’; – a franciában keletkezetttudatos szóalkotás a [gör. µονολόγος ’saját magával
beszélő’ és µονολογία ’magánbeszéd’alapján].| ; ném. monologisieren;; ang. monologize; fr. monologuer;
stb.: monologizál, magában beszél. A francia nyelvi hatás által vált elterjedtté. – A magyarba elsősorban a
németből került át.
TESz.

monopólium A: 1790/ monopóliuma (MNy. 69: 367) [csak EWUng.]; 1792 monopoliumokat (NSz. – A
m. történeteknek r. rajzolattva 184) J: 1. 1790/ ’[valamire való kizárólagos (pl. egyedárusági) jog];
alleiniges Vorrecht, Recht auf Alleinvertrieb’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1792 ’kiváltság | egyeduralkodó
jelleg; Privileg, Sonderrecht | Alleinherrschaft’ (↑); 3. 1893 ’tőkés nagyvállalatok szövetsége; Vereinigung
von Großunternehmen zur Beherrschung des Marktes und der Produktion’ (PallasLex. Egyedárúság) ||
monopolizál A: 1795 monopolizálni sz. (NSz. – M. Merkurius 721); 1898 monopólizálták (NSz. – Deli:
Gyepűn innen 189) J: ’kizárólagos jogává tesz, monopóliumot szerez; monopolisieren’ || monopolista A:
1796 monopolistáknak (NSz. – M. Kurir 1: 367) J: ’monopóliummal rendelkező személy; Monopolist’.
A szócsalád időrendben korábbi tagja a monopólium: latin jövevényszó. ⊗ Lat. monopolium:
’kizárólagos értékesítés’ [< gör. µονοπώλιον ’ua.’].. Megfelelői: ném. Monopol;; ang. monopoly; fr.
monopole; stb.: monopólium, kizárólagos jog. – A monopolizál, monopolista: nemzetközi szó; vö.: ; ném.
monopolisieren;; a n g . monopolíze;; f r. monopoliser; stb.: ’monopolizál’ | ; n é m . Monopolist; ang.
monopolist; fr. monopoliste; stb.: monopolista. A franciában keletkezett [< fr. monopole (↑)].. Az angolból
terjedt el. A magyarba főként a németből került. A monopolizál végződéséhez vö.: fanatizálfanatikus,
monologizálmonológ stb. – A monopolista végződése latinosítás eredménye.
TESz.

monostor A: 1219 Kewrywmunustura hn. (NévtD. 1: 22); 1256 Paradanmonustura hn. (OklSz.);
[1258–70]/ Palmonustora hn. (Gy. 1: 898) [csak EWUng.]; 1270/ Bothmonustra hn. (Györffy 1: 709);
1283/ Colosmonostra hn. (Györffy 3: 353) [csak EWUng.]; 1329 Zeermonostora hn. (SzFÉvk. 1970.:
110); 1346 Colosmonstura hn. (OklSz.); 1372 u./ monoʃtoraba (JókK. 75); 1403 Bakmonastra hn. (Nyr.
111: 30); 1555 monostromában [?U] (RMKT. 3: 369); 1559 monoʃtoromaba (SzCh. 162b) J: ’középkori
alapítású szerzetesrendek központi kolostora; Zentralkloster von Mönchsorden mittelalterlicher Stiftung’.
Latin jövevényszó, német (feln.) közvetítéssel is. ⊗ Lat. (e., h.) monasterium, (k.) monasteria (vulg.)
monisterium: ’kolostor’; – lásd még: ; n é m . Münster ’székesegyház, püspöki templom’, (óbajor)
munusturi, munsturi ’a kolostor (apátsági) temploma’, (ófn.) munistiri, monasteri ’kolostor’, (kfn.)
munster ’ua.’. A latinba a gör. µοναστήριον ’ua.’, tkp. ’a magány helye, remetelak’. Megfelelői: ; ang.
monastery;; f r. monastère; stb.: kolostor. – A magyarban a német alak volt az uralkodó, amely egy
szóvégi redukált magánhangzós változatból jött létre. A szó belseji s-hez vö.: árestál stb.
TESz.; NMÉr.; Benkő-Eml. 250

monoton A: 1806 ? Monotomos sz. (NSz. – Pántzél P.: M. nyelv. áll. 7); 1835 monotón (MNy. 66:
239); 1842 monoton (NSz. – R. P. Div. 165) J: ’egyhangú; monoton’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. monoton;; ang. monotone;; fr. monotone; stb.: monoton. Lásd még: ; lat.
(kés., h.) monotonus: ’ua.’ [< gör. µονότονος ’ua.’, tkp. ’egyedüli feszültségű’].. Latin nyelvi hatás által
vált elterjedtté. – A magyarba elsősorban a németből került át. A monotomos a latinra (↑) mehet vissza. –
Ide tartozik: monotónia ’egyhangúság’ (1783 (ItK. 88: 343), ez vagy közvetlenül a lat. (k.) monotonia
’ua.’ vagy a ; ném. Monotonie ’ua.’ szóból jött létre latinosított végződéssel.
TESz.

monstrum A: 1552 monstrum (Heltai Gáspár: NySz.); 1568 monstromok (Melius Péter: NySz.) J: 1.
1552 ’szörny | alaktalan, idomtalan lény; Ungeheuer | Mißgeburt’ (↑); 2. 1854/ ’hatalmas, idomtalan tárgy;
Riesending, Ungetüm’ (NSz. – Jókai 6: 252).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. monstrum: ’természetellenes jelenség, szörnyeteg’vö.: [lat. monere ’megint,
figyelmeztet’].. Megfelelői: ném. Monstrum;; fr. monstre; stb.: monstrum, szörny. – A szó belseji s-hez
vö.: árestál stb.
TESz.

monszun A: 1801 Monson (NytÉrt. 93: 25) [csak EWUng.]; 1817 Monszunoknak, Moszszunoknak
(uo.) [csak EWUng.]; 1869 monszúnokat (NSz. – Greguss Gy.: Értekezései 353) J: ’a tenger és a
szárazföld között évszakonként változó irányban fújó szél; Monsun’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Monsun;; ang. monsoon;; fr. mousson;; port. monçã; stb.: monszun, a R.
portugál szintén ’a hajózáshoz kedvező évszak’. A portugál nyelvi hatás által vált elterjedtté [< arab
mausim ’kedvező időjárás, előnyös évszak’].. – A magyarba német és angol közvetítéssel került.
TESz.; NytÉrt. 93: 25

monumentum A: 1620 monumentumot (MNy. 69: 367) [csak EWUng.]; 1791 monumentom (NSz. –
Aranka Gy.:Nyelvmiv. 23); 1807/ monumentet (NSz. – Kazinczy: Lev. 4: 539) J: ’emlékmű; Monument’
|| monumentális A: 1860 monumentalis (NSz. – Ormós Zs.: Ut. eml. 2: 47); 1876 monumentális (NSz. –
Hevesi L.: Karc. 10) J: 1. 1860 ’nagyszabású; großartig’ (↑); 2. 1865 ’emlékeztető jelként szolgáló |
emlékszerű; als Denkzeichen dienend | denkmalartig’ (Babos).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. monumentum: ’emlékeztető jel, műemlék’vö.: [lat. monere ’emlékezik,
emlékeztet’]. | lat. monumentalis ’emlékszerű, emlékül szolgáló, (h.) nagyszerű, pompás, remek’.
Megfelelői: ; ném. Monument monumental;; fr. monument monumental; stb.: emlékmű, szobor, műemlék,
’monumentális, hatalmas, óriási’. A monumentum szó monument változata és a monumentális 1. jelentése
német hatást mutat. A monumentális szóvégi s-éhez vö.: április stb.
TESz.

mony × A: 1138/ Monoudí, Munas sz. szn. (MNy. 32: 131-2), de →mogyoró; 1211 Monios sz. szn.
(OklSz.); 1405 k. mon (SchlSzj. 444.) J: 1. 1138/ ? ’here; Hoden’ (↑), 1405 k. ’ua.’ (↑); 2. 1380 ’tojás; Ei’
(MNy. 10: 79); 3. [főként harang~] 1577 ’[a harang nyelve]; Schwengel der Glocke’ (KolGl.); 4. 1728
’ondó; Sperma’ (OklSz.); 5. 1742 ’hímvessző; Penis’ (MNy. 37: 129) Sz: ~os 1138/ szn. (↑) | ~ók 1686
monyók ’hím, nagy monyú 〈állat〉; männlich, mit großen Hoden 〈Tier〉’ (OklSz.).
Örökség az uráli korból. ⊗ Vog. (T., AK.) man: ’here’.; osztj. (V.) moṇ ’hímvessző’;cser. (B.) muno
’tojás; here’;md. (E., M.) mona ’here’;finn muna ’ua.tojás’; lp. (N.) mânne mǫnne ’(madár)tojás’; – szam.
jen. mona ’tojás’; szam. szelk. må̄ ne ’hímvessző’; szam. kam. munə̄j, munuj ’tojás’; stb. [uráli *muna
’tojás; here’].. – A 3. jelentés: metafora, a 4., 5. jelentés: metonímia.
NyH.; CompGr. 134; TESz.; MSzFE.

mopszli A: 1761 Mopʃzl (MNy. 34: 177); 1808 Mupʃzli (MNy. 34: 178); 1808/ Mopszlival (NSz. –
Kazincy: Lev. 6: 116) J: ’egy fajta szobakutya; Mops’ || mopsz ∆ A: 1786 Mopszát (NSz. – Sándor I.:
Rabner 15) J: ’mopszli; Mops’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. (B.) mopsei, (baj.-osztr.) mopsl: : ’kicsi kutyafajta’. | ném. Mops ’ua.’
[germán eredetű; vö.: ang. mop;holl. R. moppen; stb.: eltorzul az arca].. Megfelelői: ; holl. mop mops;; fr.
mops;; szb.-hv. mops; stb.: . – A szavak a bécsi német közvetítésével kerülthettek a magyarba.
MNy. 34: 177; TESz.

mór¹ A: 1570 Maurusoknac (Nyr. 94: 483) [csak EWUng.]; 1773 maur (NSz. – Teleki Á.: Czid. 32);
1779/ mórusok (NSz. – Bessenyei: Magyar néző 39); 1783 Mór (NSz. – Molnár J.: Könyvház 1: 124) J:
fn 1570 ’[?]; Maure 〈als Eroberer Spaniens im 8. Jh〉’ (↑) | mn 1573 ’[?]; maurisch’ (Nyr. 94: 483) [csak
EWUng.].
Latin jövevényszó, később nemzetközi szó is. ⊗ Lat. Mauri többes szám, Maurus, (k.) Morus: ’mór
(ember)’ [< gör. Μαῦροι többes szám, Μαῦρος ’ua.’].; – ; ném. Mohr ’néger’, Maure ’a Spanyolországot
meghódító dél-afrikaiakhoz tartozó; mauritániai lakos’fr. Maure ’mór (ember)’;ol. moro ’ua.’; stb. – A
magyarba nemzetközi szóként főleg német közvetítéssel kerülhetett; lásd még: alán stb. – Egyéb
megnevezése: R. maurita ’szerecsen, mór’ (1570 (RMKtár. 36: 199), elvonás a Mauritánia ’Mauritánia’
helynévből (1570 (RMKtár. 36: 197).
TESz.; GLEl. maurus a. is

mór² × A: 1628 mor (MNy. 89: 128) [csak EWUng.]; 1733 mórbul (uo.) [csak EWUng.]; 1890 múr
(Ethn. 1: 175) J: 1. 1628 ’[szalmás sárból rakott fal, fecskerakás]; Lehmwand’ (↑) [csak EWUng.]; 2.
1733 ’[vályogtégla]; Lehmziegel’ (↑) [csak EWUng.]; 3. 1775 ’agyagos sár mint építőanyag ; Lehm mit
Wasserzugabe als Baustoff’ (NSz. – Molnár J.: Pásztor-ember 191) – De vö. 1772 Mór Téglábul ’[?];
Lehmziegel’ (MNy. 73: 342).
Egy összetételi előtag önállósodásával jött létre. ⊗ A mórtégla (↑) szóból, ami a ném. Mauerziegel
’(égetett) vályog építőkő, agyag stb.’ részfordítása. Az utótaghoz vö.: tégla. A 3. jelentés lehetett az
eredeti, a többi metonímia.
TESz.; MNy. 73: 341

mórál × A: 1552 mórál (Heltai: Dial. G8a) J: 1. 1552 ’(magát fitogtatva) sétál, járkál | tétlenül kószál,
lófrál; (sich zur Schau tragend) herumgehen | untätig herumschweifen’ (↑); 2. 1938 ’időz; verweilen’
(ÚMTsz.) | | mórikál × A: 1787 mórikálgatá sz. (NSz. – Bartzafalvi Szabó: Szigvárt 1: 141) J: 1.
[rendszerint~ja magát] 1787 ’kényeskedve kelleti vagy illegeti magát; affektierend herumschwänzeln’
(↑); 2. [el~] 1909 ’elidőz; verweilen’ (Nyr. 38: 377) || mórikáz × A: 1872 mórikázott (NSz. – Abonyi L.: A
fonó krón. 2: 25) J: 1. 1872 ’illegeti magát; sich in den Hüften wiegen’ (↑); 2. [el~] 1956 ’elidőz;
verweilen’ (MNyj. 3: 206).
Nyr. 39: 371; NytÉrt. 30: 47; TESz.

morális A: 1620 moralis (MNy. 74: 510) [csak EWUng.]; 1793 morálissa (NSz. – Gvadányi: Rontó
Pál 57) J: mn 1620 ’[erkölcsi, erkölcsös]; sittlich, moralisch’ (↑) | fn 1769 ’erkölcsösség, erkölcsiség;
Sittlichkeit, Moralität’ (NSz. – Telek J.: Korona 505) || moralizál A: 1772 moralizálhassanak sz. (NSz. –
Szathmári Paxi Ábr.: Vai Judith H3a); 1792 moralizáljon (NSz. – Szűts I.: Herfort és Kl. 1: 91) J:
’erkölcsi elveket fejteget; moralisieren’ | | morál A: 1789 morált (Gáldi: Szótir. 30) J: ’erkölcs,
erkölcsiség; Moral’ || moralista A: 1789/ moralista (Kazinczy: Lev. 1: 345); 1792 Moralisták (NSz. – M.
Hírmondó 1: 21); 1793 Morálisztáitok (Kazinczy: Diogènesz) J: ’szigorú erkölcsiséget hirdető személy;
Moralist’.
A szócsalád időrendben legkorábbi tagjai a morális, moralizál: latin jövevényszavak. ⊗ Lat. moralis:
’szokások, erkölccsel kapcsolatos, erkölcsi’ [< lat. mos ’illem, szokás’]. | lat. (k.) moralizare, (e.)
moralisare: ’illemet oktat’. Megfelelői: ; n é m . moralisch moralisieren;; f r . moral moraliser; stb.:
erkölcsi, ’moralizál’. A morális szóvégi s-éhez a magyarban vö.: brutális stb. – A morál, moralista:
nemzetközi szó; vö.: ; ném. Moral;; ang. morals többes szám; ; fr. morale; stb.: erkölcs, morál | ; ném.
Moralist; a n g . moralist; f r . moraliste; stb.: erkölcstanító; – lásd még: ; lat. (e., h.) moralista
’erkölcsteológus, erkölcstanító’. A francia, illetve angol nyelvi hatás által vált elterjedtté. A magyarba a
latinból (moralista), illetve németből (morál) került.
TESz.; NytÉrt. 93: 44

morc A: 1773 Morcz (MNy. 60: 371); 1810 Martzoskodom sz. (NSz. – Simai Kr.: VSzót. 2: 96); 1875
morcsos sz. (Nyr. 4: 377) J: mn 1773 ’komor, mogorva; düster, bärbeißig’ (↑) | fn 1897 ’méreg, dac; Zorn,
Trotz’ (Nyr. 26: 525) Sz: ~os 1810 sz. ’[?]; düster, bärbeißig’ (↑).
Elvonással keletkezett. ⊗ A morcan ’morog’ szóból (a moccan változata) a mord hatására. A morcos
származékszó a bizalmas nyelvhasználatban gyakrabban fordul elő mint a morc.
TESz.

mord A: 1495 e. mord (GuaryK. 28); 1575 mart (Helt: Krón. 60v.) J: 1. 1495 e. ’komor, mogorva;
düster, bärbeißig | unbarmherzig’ (↑); 2. 1725 ’csípős, keserű; scharf, bitter’ (NSz. – Gradus ad Parn. 18);
3. 1935 ’borús 〈idő〉; trüb 〈Wetter〉’ (SzamSz.).
Elvonással keletkezett. ⊗ A mordulmorog szóból.
TESz.

mordály ∆ A: 1165 Murdar szn. (ÓMOlv. 44) [csak EWUng.]; 1211 Mordal szn. (OklSz.); 1519 k.
mordaliul (DebrK. 134); 1558 mordálypuska [?U] (MNy. 64: 95); 1571 Morda puska (MNy. 64: 95);
1653 mordélt (Liszti László: NySz.); 1763 Mordány (NSz. – Adámi: Wb. 56) J: 1. [auch als Attr] 1165 ?
’gyilkos | kegyetlen, álnok ember; Mörder | grausamer, hinterlistiger Mensch’ (↑), 1519 k. ’ua.’ (↑); 2.
1528 ’gyilkos fegyver | tőr; mörderische Waffe | Dolch’ (MNy. 61: 488); 3. 1763 ’pisztoly; Pistole’ (↑).
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kfn., baj.-osztr.) mordære mordär mordar: ’gyilkos,
bűnöző’, – ném. Mörder ’gyilkos’ [< ném. Mord ’szándékos emberölés’].. Megfelelői: szln. R.
mordrar;cseh N. mordýř; stb.: gyilkos. – A szóvégi ly-hez vö.: borbély, erkély stb. A 2. jelentés
önállósodással keletkezett a mordálypuska ’gyilkos fegyver’ (↓) szóból. A 3. jelentés: metonímia a 2.
jelentés alapján. – Ide tartozik: a R. mordályégető ’gyújtogató; romboló személy’ (1709–12), tükörfordítás
a ném. Mordbrenner ’gyújtogató és gyilkos’. A magyar összetétel második tagjához vö.: ég¹.
NyIrK. 12: 201; MNy. 64: 283; TESz. mordályégető a. is

mordvin A: 1783 Morduin (NSz. – Molnár J.: Könyvház 2: 87); 1816 Mordwinok (Hübner: Lex. 3:
538) J: mn 1783 ’a mordvinokkal kapcsolatos, rájuk vonatkozó; mordwinisch’ (↑) | fn 1816 ’mordvin
ember; Mordwine’ (↑).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Mordwine;; ang. Mordvin;; fr. Mordve;; or. мордвин мордва többes szám;
stb.: mordvin. Lásd még: ; lat. (k.) Mordui Morduini: ’ua.’.. A forrás tisztázatlan. Az orosz nyelvi hatás
által vált elterjedtté; lásd még: zürj. mort;; votj. murt: ’ember’. A mordvinok saját népneve az (E.) eŕźa
’erza’, (M.) mokša ’moksa’, a két fő népcsoport, illetve a fő nyelvjárások alapján. – A magyarba
elsősorban a németből került át. – A R. mordva ’mordvin’ (1805 (MüvArch. 85) az or. мордва (↑), R.
mordván ’ua.’ (1864) a ; lat. (k.) Morduani többes szám ’ua.’ szóra mennek vissza.
FgrIsm. 31; TESz.; ZPhSprK. 32: 326; Benkő-Eml. 315

more ∆ A: 1443 ? Móré [U] szn. (Csánki 1: 538); 1552/ ? more szn. (TCr. Llb) [csak EWUng.]; 1645
more (NySz.) [csak EWUng.]; 1836 moré (NSz. – Gaal J.: Szirmay 1: 30); 1848 mórénak (NSz. – Unio
319) J: fn 1. 1443 ? ’[cigány férfi]; Zigeuner’ (↑), 1787 ’ua.’ (NSz. – Gvadányi: Pösty. För. 6); 2. 1443 ?
’〈juhászbojtárnak, szolgának felfogadott〉 román fiú, legény; rumänischer Junge 〈als (Schaf)knecht
gedungen〉’ (↑), 1881 ’ua.’ (Nyr. 10: 23) | isz 1803 ’hé!, koma! 〈főként cigány férfiak megszólítására〉; he,
heda 〈als Anrede haupts an Zigeuner〉’ (NSz. – Molnár J.: Könyvház 20(???): 165).
Cigány és román jövevényszó. ⊗ Cig. more măre: ’hé!, ejha!’.; rom. măre ’hé, te!, hallod?, ejha!’.
Forrása: ;újgör. µωρέ ’hallgass csak!’. Megfelelői: blg. N. мóре ’hé te!, hallod-e?’; szb.-hv. more ’ua.’;
;szlk. more ’cigány 〈megszólításként〉’; stb. – A főnévi 1. jelentés a cigányból. a főnévi 2. jelentés a
románból származik; az indulatszavak jelentései részben a cigányból, részben a románból jönnek.
TESz.

móres ∆ A: 1591/ moresi (MNy. 69: 367); 17. Jh mórest (Thaly: VÉ. 2: 233) J: ’illendőség, becsület;
Anstand’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. mores: ’Illem, erkölcs’, többes szám a ;lat. mos: ’illem, szokás’ [ismeretlen
eredetű].. Megfelelői: ném. Mores többes szám; ; ang. mores többes szám; stb.: illem, illendőség;
’becsület, tisztesség’. – A szóvégi s-hez vö.: április stb. Mára főként különböző szószerkezetekben
használatos, mint a móresre tanít ’vkit móresre tanítani’, ismeri, tudja a mórest ’ismeri a mórest’ stb.
TESz.
 morfium A: 1854 Morphium [es. nem m.] (Forst.) [csak EWUng.]; 1876 morfium-porral (NSz. –
Hevesi L.: Karc. 170); 1898 morfiom-oltással (NSz. – Csapodi: Elfáradás 87) J: ’az ópium egyik
hatóanyaga; Morphin’ || morfinizmus A: 1888 morfinizmus (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Morphinismus’
|| morfinista A: 1904 morfinista (Radó: IdSz.¹) J: ’szenvedélyes morfiumélvező; Morphinist’.
A szócsalád időrendben legkorábbi tagja a morfium: tud. latin jövevényszó. ⊗ Lat. (tud.) morphium:
’morfium’ [vö.: lat. Morpheus szn. (a mitológiai álomisten egyik fiának neve) < ; gör. Μορφεύς szn. ]..
Megfelelői: ném. Morphium;; cseh morfium; stb.: morfin, morfium. – A morfinizmus nemzetközi szó; vö.:
; ném. Morphinismus;; ang. morphinism;; f r. morphinisme; stb.: morfinizmus. A magyarba főként a
németből került. – A morfinista német jövevényszó: Morphinist ’morfiumfüggő’. Megfelelői: ; cseh
morfinista;; or. морфинист; stb.: morfinista. A szóvég latinosítás eredménye.
TESz.

morfondíroz A: 1832 morfondirozások sz. (IrtörtKözl. 6: 485); 1839 morfondéroz (MTsz.); 1867
morfondíroz (CzF.) [csak EWUng.]; 1901 morfondérozik □ (Nyr. 30: 390) [csak EWUng.] J: 1. 1832
’töpreng, tűnődik; grübeln, vor sich hinbrüten’ (↑); 2. 1900 ’duzzog, dörmög | búslakodik; schmollen |
sich grämen’ (Tolnai: Magy. szót.).
Jövevényszó, valószínűleg a németből. ⊗ Ném. R. morfondieren ’megfázik; megdermed, megszilárdul,
befagy’ [< fr. morfondre ’ua.hasztalanul vár, álldogál, ácsorog’].. Megfelelői: szlk. morfondírovať
morfondovať ’tépelődik, töpreng’. – A magyar szó hangalakja kétségkívül a németből való átvételre utal,
viszont a magyar, illetve a német jelentés közti különbséget nehéz magyarázni.
TESz.

móring × A: 1 5 8 7 morÿnghoberth (Úsz. 91) [csak EWUng.]; 1749 móring (Királyi

beszélgetéseknek!!!: NySz.) J: 1. 1587 ’[örökség]; Erbschaft’ (↑); 2. 1646 ’jegyajándék, jegyruha; vor der
Hochzeit gesicherte Morgengabe’ (MNy. 3: 465); 3. 1764 ’hozomány, kelengye; Mitgift, Aussteuer’ (NSz.
– Horvát J.: Emb. ok. 341).
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) morigng, (h. baj.-osztr.) màring: : ’reggel;
holnap’., – ném. morgen ’a nap/a ma utáni napon’, Morgen ’a nap kezdete’ [germán eredetű; vö.: ang.
morning ’reggel’; ; holl. morgen ’ua.holnap’; stb.].. Lásd még: ném. Morgengabe ’a férj ajándéka a
feleségnek az esküvő utáni reggelen’. Megfelelői (talán a magyarból): szb.-hv. N. moring;; szln. (V.)
mȏringa: ’nászajándék’. – A magyar szó hangalakja kétségkívül a bajor-orsztrák átvételre utal, bár az
ennek megfelelő jelentés a németben csak a Morgengabe összetételben adatolt. Az 1. jelentés az adás
jelentéstani mozzanata alapján az eredeti 2. jelentésből keletkezhetett a magyarban.
TESz.

morit † A: 1348 Moryt (OklSz.) J: ’[?]; Art Tuch’.

Olasz (é.) jövevényszó. ⊗ Ol. (vel.) moréto: ’sötétszínű, sötétbarna’., (v.-ven.) morét, moréto ’ua.’, R.
lana moretta ’egy fajta sötétbarna kelme’ [< ol. moro ’barna’].. Vö.: lat. (k.) moreta moretum ’egy fajta
sötétbarna kelme.’
Pellegrini-Festschr. 674

morkoláb¹ † A: 1494 Morkolab (OklSz.); 1539 markolápságnak [b-s] [U] sz. (RMKT. 2: 27) J:
’őrgróf; Markgraf’.
Vándorszó. ⊗ Ném. Ném. marcgrâve, margrâve; fr. margrave;; ol. margravio;; szb.-hv. markgrof;;
cseh markgrabě; stb.: ’őrgróf’. Lásd még: ; lat. (k.) marcrabius margravius ’ua.’. A németből terjedt el [<
ném. (kfn.) marc ’határvidék, határmente’ + grâve ’gróf’].. – A magyarba főként a német latinságból
került át. A morkoláb hangalakja a porkoláb analógiájára keletkezhetett. – A németből való közvetlen
származtatása téves.
TESz.; NMÉr.

morkoláb² × A: 1759 morkoláb (NSz. – Gusztini: Üdv. mannája 2); nyj. markaláb (MTsz.) J:
’képzeletbeli lény, mumus; Schreckgespenst’.
Bizonytalan eredetű, esetleg német (feln.) jövevényszó. ⊗ Vö.: ném. (R., N.) markolf markollef, (baj.-
osztr.) markgrof: ’szajkó’ [< ném. Markolf Morolf szn. 〈egy ismert középkori mókamester neve〉]..
Megfelelői: cseh R. markolt ’durva humorú földműves’le. marcholt ’ua.’, R. marchult ’kísértet; vámpír;
egy fajta madár’. – A magyar szó hanglakja a morkoláb¹ hatására keletkezhetett. Az alábbi
jelentésfejlődéshez ’madár > kísértet’ vö. a lengyel adatokat (↑). – Ugyanarra a német szn.-re mennek
vissza: Markalf szn. (1577); R. markalf ’mókamester’ (1792).
TESz.

mormol A: 1772 mormol (NSz. – Bessenyei: Huny. László 78); 1812 murmoltak (NSz. – Holosovszki
I.: Kálnoki 138); 1836 mormolva sz. (NSz. – Fazekas M.: Vers. 47) J: 1. 1772 ’morajló hangot ad;
brausen’ (↑); 2. 1772/ ’zúgolódik, morgolódik; murren 〈Person〉’ (NSz. – Bessenyei: Ágis 65); 3. 1776
’halkan, egyhangúan dünnyög; brummeln 〈Person〉’ # (NSz. – Bessenyei Gy.: Lukánus 44); 4. 1787
’〈állat〉 dörmög, brummog; brummen’ (NSz. – M. Musa 271) || mormog A: 1788 mormogáʃʃal sz. (Pais-
Eml. 591); 1810 murmog (NSz. – Barkóczy I.: Olympus 18) J: 1. 1788 ? ’halkan, dörmögve beszél,
dünnyög; brummeln 〈Person〉’ # (↑), 1790 ’ua.’ (NSz. – Földi: Erk. Könyv. 84); 2. 1788 ? ’zúgolódik,
morgolódik; murren’ (↑), 1810 ’ua.’ (↑); 3. 1794 ’morajló hangot ad; brausen’ (NSz. – Kármán: Uránia 1:
208); 4. 1817 ’〈állat〉 morog, dörmög; brummen’ (NSz. – Szájas Péter 138).
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ A szótő a morog szócsaládjának tövével azonos. A szó végződése:
gyakorító képző. A szó belseji m vagy mozzanatos képző vagy a hangutánzás egy eleme. Hasonló
onomatopoetikus eredetű szavak: lat. murmurare ’morog’;ném. murmeln ’morog’; stb.
KazTájsz. 302; TESz.

mormota A: 1793 Marmotta (NSz. – Mátyus I.: Ó és új Diaet. 6: 300); 1794 mármot (NSz. – Nagy S.:
Isten jós. 294); 1799 marmótát (NSz. – Fábián J.: Term. hist. 418); 1881 mormota (NSz. – Torkos L.:
Kigyóbőr 111) J: 1. 1793 ’egy fajta havasi rágcsáló; Murmeltier’ (↑); 2. 1891 ’álomszuszék, hétalvó;
Langschläfer’ (NSz. – Bródy S.: Szinészvér 122).
Latin (tud.) jövevényszó. ⊗ Lat. (tud.) Arctomys marmota Marmota marmota: ’mormota’vö.: [lat. (k.)
mormotana ’mormota’, a ; lat. mus montanus vagy mus montis (murem montis tárgyeset) ’ua.’, tkp. ’hegyi
egér’; lásd még: ol. R. murmontana ’mormota’].. Megfelelői: ang. marmot;; fr. marmotte; stb.: . – A
mormota alak az olyan onomatopoetikus igék, mint a mormol, morog stb. hatására keletkezhetett. A 2.
jelentés a mormoták hosszú téli álmával magyarázható. – A R. murmiltir (1731), murmutér (1793) ’ua.’ a ;
ném. Murmeltier ’ua.szóból keletkeztek.’
Nyr. 30: 471; TESz.

morog A [1]: 1290 Murgo sz. hn. (Györffy 1: 724); 1372 u./ morognak (JókK. 95, csonkolt
szövegrészletben!!!); 1784 murrogni sz. (SzD. 53) J: 1. 1372 u./ ’zúgolódik | zsörtölődve, magában
dünnyög; murren | murmeln 〈Person〉’ # (JókK. 153); 2. 1519 ’〈állat〉 barátságtalan, mély, berregésszerű
hangot hallat; brummen 〈Tier〉’ # (JordK. 30); 3. 1636 ’korog 〈gyomor, has〉; knurren’ (Pázmány Péter:
NySz.); 4. 1772/ ’morajló, mélyen zúgó hamgot ad; brausen’ (NSz. – Bessenyei: Emb. próbája 77) Sz:
morgás 1372 k./ morgas (JókK. 153) | morgatta 1416 u./² morgattoc személyragos igenév (MünchK.
184) | morgódik 1493 k. morgodonk (FestK. 409) | morgolódik 1519 morgolodnak vala (JordK. 536) ||
mordul A: 1550 mordúlás [?U] sz. (RMKT. 6: 24) J: 1. [ma főként rá~] 1550 ’durván, haragosan
(rá)förmed valakire; jmdm barsch anherrschen’ # (↑); 2. 1604 ’morogni kezd | egyszeri, morgó hangot ad;
beginnen zu brummen | einmal brummen’ # (MA.) | | moraj A: 1805 morajja (RMKtár. 39: 197) J: 1.
1805 ’természeti erők előidézte mélyen zúgó, tompa hang; Brausen’ # (↑); 2. 1811 ? ’tömeg zaja; Murren
eines Menschenhaufens’ # (Kazinczy: Lev. 8: 328), 1854 ’ua.’ (NSz. – Degré: Kal. 2: 226) Sz: ~lik 1854
morajlott (Degré: Kal. 2: 226).
A szócsalád alapjai, az igék: onomatopoetikus eredetűek. ⊗ A szótő a mormol szócsaládjának tövével
azonos. A szó végződése: -g gyakorító képző, -dul kezdő-visszaható igeképző. – A moraj az -aj
névszóképzős szócsalád igéi alapján keletkezett; vö.: robajrobog, ropajropp stb. – Valószínűleg a
magyarból: szb.-hv. N. morogati ’morog.’
TESz.

morotva A: 1113 Mortua hn. (OklSz.); 1181/ Morothwa hn. (Sztp. KritJ. 1: 43); 1256 mortua (OklSz.);
1337 Muruthwa hn. (OklSz.); 1621 Marotva (MA. a "Difficiles" című függelékben) J: 1. 1113 ?
’(halas)tó (elzáró berendezéssel); Teich (mit Sperre)’ (↑), 1604 ’ua.’ (↑); 2. 1499 ’valamely folyó holt ága,
medre; toter Arm eines Flusses’ (OklSz.); 3. 1588–9 ’[tengeröböl | lagúna]; Meeresbucht | Lagune’ (MNy.
75: 509) [csak EWUng.].
 Jövevényszó egy szláv szószerkezet alapján. ⊗ Vö.: szb.-hv. N. mr̀ tva vòda ’álló, poshadt víz’; szlk. N.
mrtvá voda ’egy folyó lápos holtága’; or. N. мёртваяа водá ’állóvíz’; stb. [a szószerkezet jelzője
indoeurópai eredetű; vö.: óind mr̥ tás ’halott’; lat. mortuus ’holt’; stb..]. Lásd még: blg. мъртица ’álló,
poshadt víz’; szb.-hv. N. mr̀ tvaja ’egy folyó holtága’; stb. – Az 1. és 3. jelentés: metafora a 2. jelentés
alapján. – A 2. jelentés földrajzi szakszóként él, egyébként elavult és csak helynevekben őrződött meg.
KSzJsz. 343; TESz.; NytÉrt. 92: 75; MNy. 80: 74

morva A: 1575 Morua orʃʒágra (HChr. 25b) [csak EWUng.]; 1897 murvák (NSz. – Benedek E.:
Honfogl. mondái 50) J: fn 1575 ’[morva ember]; Mährer’ (↑) [csak EWUng.] | mn 1575 ’[a morvákkal
kapcsolatos, rájuk vonatkozó]; mährisch’ (↑) [csak EWUng.] – De vö. 1491 morway ’[?]; mährisch’
(OklSz.).
Köznévvé vált tulajdonnév. ⊗ A magyar Morva ’Morava’ hn.-ből (1533Morua: Murm. 429); lásd még
az adatokat 1491-ből (↑). Ez a Morva: [1200 k.].Moroa hn., Moroua hn. (An. 57., 35.) folyó neve alapján
keletkezett [< cseh Morava hn.; ; szlk. Morava hn.: Mor(a)va]..
TESz.

morvány × A: 1395 k. moruan (BesztSzj. 1253.); 1429 Moruanyos sz. szn. (OklSz.); 1708 Morvány
kaláts (PP. Ŏbĕlias); 1816 Murvány-kaláts (Gyarmathi: Voc.) J: ’egy fajta sütemény | lakodalmi fonott
kalács; Art Backwerk | Hochzeitsstriezel’.
Szlovák jövevényszó. ⊗ Szlk. N. mrváň ’egy fajta fonott kalács; fonat alakú sajt’ [tisztázatlan eredetű]..
Lásd még: cseh N. marvan ’egy fajta hajdinalisztből készült élesztős sütemény’. – A palóc vidék tájszava.
– Esetleg ide tartozik: 1348Marwan hn. (Nyr. 110: 493); vö.: cseh Marvan szn.
KSzlJsz. 343; TESz.

morzsa A: 1327 ? Morsaa szn. (Gy. 1: 137) [csak EWUng.]; 1598 morsa (Baronyai Decsi János:
NySz.); 1763 morzsát (NSz.) [csak EWUng.]; 1763 Morza (NSz. – Adámi: Wb. 53); nyj. murzsa (MTsz.)
J: 1. 1327 ? ’[jelentéktelenül kicsiny, kevés valami]; etw unbedeutend Kleines’ (↑) [csak EWUng.], 1598
’ua.’ (↑); 2. 1598 ’valaminek, főként kenyérnek, sült tésztának apró törmeléke; Krümchen’ # (↑); 3. 1685
’valaminek könnyen morzsálódó része; bröckeliger, krümeliger Teil einer Sache’ (Amos Comenius:
NySz.); 4. 1863/ ’panírozóliszt; Paniermehl’ (NSz. – Baksay: Irod. dolg. 1: 256) Sz: ~´l 1600 k. morsálj
belé (Radv: Szak. 168) || morzsol A: 1372 u./ morʒalekat sz. (JókK. 130); 1405 k. mõʃalec sz. (SchlSzj.
1870.); 1519 ? el morʃoltanak [talán egy visszaható morzsollik ige alakja] [? l-lik] sz. (JordK. 306); 1604
Marʃolõ sz. (MA. Trito); 1777 morzsollyuk [l-j] (NSz.) [csak EWUng.]; 1838 Murzsolni sz. (Tsz.) J: 1.
1372 k./ ’[apró darabokra dörzsöl]; bröseln, zerbröckeln’ # (↑); 2. 1550 e. ’valamely eszközzel apróra tör,
zúz; zerstoßen’ (MNy. 57: 357); 3. 1578 ’[majszol]; knabbern’ (Örd. 182); 4. 1796 ’〈száraz
kukoricaszemeket a csőről〉 dörzsoléssel leválaszt; abkörnen’ (Balassa: Kukorica 312); 5. 1851 ’időt
unalommal eltölt; sich langweilend die Zeit zubringen’ (NSz. – Falu könyve 193); 6. 1852/ ’mormol;
murmeln’ (NSz. – Jókai 21: 125) Sz: morzsalék 1372 u./ morʒalekat ’valaminek kisebb-nagyobb
törmeléke; Stück, Bröcklein | Krümchen, Krümel’ (JókK. 130) | ~ódik 1519 el morzolottanak (JordK.
305).
Valószínűleg a morzsol szócsalád kiinduló eleme, belső keletkezésű, keletkezésmódja azonban vitatott.
⊗ 1. Származékszó. A mar¹ ’szétmorzsol; őröl, tör’ szóból gyakorító képzővel. – 2. Onomatopoetikus
eredetű. A tő végső soron a mormol, morog szócsaládjának tövével lehetett azonos. A szó végződése:
gyakorító képző. – A mar feltehetőleg az alapnyelv onomatopoetikus rétegéhez tartozik, a két jelentés
között nincs éles ellentét. A 4. jelentés: metonímia az 1. jelentés alapján; ez a jelentés sokáig az irodalmi
nyelvben is használatos volt. Az elvont 5. jelentés tulajdonképpen az azt megelőző négy jelentésből
magyarázható. A 6. jelentés a mormol hatását tükrözi. – A morzsa a morzsol szó morzsalék származékából
elvonással jöhetett létre; nem zárható azonban ki, hogy ez a szó a morzsol alapján (vagy esetleg vele
párhuzamosan) létrejött főnevesült folyamatos melléknévi igenév-a képzővel (vö.: csusza, hulla). Az 1.,
illetve a 4. jelentés: metafora, illetve metonímia a 2. jelentés alapján.
MNy. 59: 159; TESz. morzsalék, morzsol a. is

mos A: 1214/ ? Moʃou sz. hn. (VárReg. 312.); A13. Jh/ muʃia (KT.); [1237–40] ? Mosov sz. szn. (ÁÚO.
2: 6) [csak EWUng.]; 1260 Mosdovd sz. hn. (Gy. 3: 424) [csak EWUng.] J: 1. A13. Jh/ ’mosdat; jmdn
waschen’ (↑); 2. 1269 ’vízben, tisztító hatású folyadékban tisztít | más műszaki eljárással tisztít; waschen,
läutern’ # (OklSz.); 3. 1358–9 ’〈víz, folyadék〉 állandóan nedvesítve mállaszt; bespülen, unterspülen’ #
(MNy. 16: 38); 4. [többnyire el~] 1495 e. ’eltüntet | másba beleolvaszt; verwischen | verschmelzen’ #
(GuaryK. 97); 5. 1804/ ’szid | megver; schimpfen | prügeln’ (NSz. – Kazinczy: Lev. 3: 174) Sz: ~dik 1260
sz. hn. (↑) [csak EWUng.] | ~dó 1260 sz. hn. (↑) [csak EWUng.]; 1490 mosdo ’[?]; Waschbecken’
(OklSz.) | ~ás 1358–9 Kuzepmusas hn. (MNy. 16: 38) | ~datlan 1376 Mosdatlan szn. (MNy. 3: 465) |
~ogat 1519 moʃogata megh ’többször, aprólékosan lemos, megmos, mosdat; waschen, gründlich
abwaschen 〈Iter〉’ (JordK. 765); 1776 ? ’edényt elmos; Geschirr waschen’ (NSz. – Molnár J.: Levelei 50);
1793 ’ua.’ (NSz. – Szalkay: Pikkó 8) | ~atlan 1604 Moʃatlan (MA.) | ~akodik 1792 Moʃakodni sz. (SzD.)
| ~oda 1872 Mosoda (Nyr. 1: 438) | ~akszik 1948 mosakszik (OAngMKsz. wash) [csak EWUng.].
Örökség az uráli korból. ⊗ Zürj. (Lu.) mi̮ śki̮ -; votj. (Sz.) mi̮ śk- miśk-; cser. (KH.) mǝ̑ška-; md. (E.)
muśke-, (M.) muśko-; ; észt mõske-; – szam. jur. māsā-; szam. szelk. mysa-; szam. kam. baza-, buzə-; stb.:
mos, megmos [uráli *muśke- vagy *mośke-: ’ua.’].. Megfelelői: ; lat. mergere ’süllyed, elmerül; lemerül,
alámerül, belemárt’litv. mazgóti ’mos, öblít’; stb. A szó belseji śk > ; m. s változáshoz vö.: késa, vas. Az
5. jelentéshez vö.: szapul.
NyH.; TESz.; MSzFE.; MSFOu. 151: 286; IUSprK. 40

moslék A: 1510 moslekat (MargL. 25); 1645 ? mosólék (Geleji Katona István: NySz.); 1748 maslékra
(NSz. – Faludi: NE. 188); 1748 mosólékos sz. (Faludi Ferenc: NySz.); 1784 moʃolyékos sz. (SzD.) J: 1.
1510 ’piszkos mosdóvíz | szennyes lé; schmutziges Badewasser | Abwasser’ (↑); 2. [jelzőként is] 1538
’alávaló, hitvány személy; niederträchtige Person | garstige Sache’ (LevT. (korára l. MNy. 15. 123) 1: 6);
3. 1560 k. ’állatok, főként disznók etetésére való mosogatólé, ételmaradék stb. felhasználásával készült
híg étel; Spülicht’ # (GyöngySzt. 3594.); 4. 1562 ’valaminek az alja, hitvány része, söpredéke, salakja;
Abschaum, Auswurf’ (Heltai Gáspár: NySz.).
Származékszó. ⊗ A mos ’mos, megmos’ szóból -lék névszóképzővel. Az eredeti változat három
szótagos volt. A moslék alak a második nyílt szótagban bekövetkezett hangzókieséssel keletkezett.
Melléknévvé jelzői funkcióban váltgaz, piszok stb.
NytÉrt. 46: 154; TESz.

mosolyog A [1]: 1416 Mosolgo sz. szn. (OklSz.); 1508 meg moʃol'gia (DöbrK. 16); 1508 mosol'ogvala
(NádK. 327); 1787 mósojogva sz. (NSz. – M. Kurir 495) J: ’[?]; lächeln’ # | | mosolyul † A: 1456 k.
muʃulula (SermDom. 2: 446); 1510 mosoluluan (MargL. 25); 1531 mosolywlwan sz. (ÉrsK. 389) J:
’(el)mosolyodik; zu lächeln anfangen’ | | mosolyodik A: 1519 moʃolodeek ▼ (CornK. 320); 1519 k.
moʃolioduan sz. (DebrK. 179); 1787 mosojodással sz. (NSz. – M. Kurir 80) J: [többnyire el- ik-vel] ’[?];
zu lächeln anfangen’ # | | mosoly A: 1763 Mosoly [?U] (NyÚSz., az adat nincs közölve!!!) J: ’[?];
Lächeln’ #.
A szócsalád kiinduló elemei az igék: bizonytalan eredetűek, esetleg ősi örökség; ugor kori tő, magyar
képzéssel. ⊗ A tőhöz vö.: vog. (T.) mås-, (P.) mus- [ugor *mućɜ- ~ *muśɜ-: ’ua.’]. A magyarázat csak az
egyik szó belseji *ć ~ *ś alternánsánál érvényes az ugor korból; ebben az esetben a magyar szó egy *ć
(vö.: hős, les stb.), a vogul egy *ś hangból származik. Szintén lehetséges lenne, hogy az összehasonlított
szavak egymástól függetlenek, esetleg onomatopoetikus eredetű nyelvi képződmények. A szó belseji ly
egy -l (< -ly) gyakorító képzőnek tűnik. A szó végződése: különféle igeképzők. – A mosoly elvonás az
igékből.
SzófSz.; TESz.; MSzFE.

mosómedve A: 1823 mosó medve (Márton Waschbär); 1879 Mosómedvebőrök (NSz.) [csak EWUng.]
J: ’medvére emlékeztető, kutya nagyságú észak-amerikai ragadozó emlős; Waschbär’.
Német mintára alkotott tükörfordítás, összetett szó. ⊗ Vö.: ném. Waschbär ’egyfajta medveszerű,
kistestű vadállat’; összetétel a waschen ’mos’ és a Bär ’medve’szavak alapján. Megfelelői: ;ang.
washbear ’mosómedve’;fr. raton laveur ’ua.’, tkp. ’mosópatkány’; stb. – A magyarban: mosó ’mosó,
megmosó’ (< mos) + medve.
TESz.

most A: 1416 u./² moʃt (MünchK. 33vb) [csak EWUng.]; 1493 k. maʃt (FestK. 400); 1865 Mos' (NSz. –
Pap Gy.: Palóc népk. 69); 1873 Mostég (NSz. – Dóczi L. – Goethe: Faust 56); nyj. moszt (ÚMTsz.) J: 1.
1416 u./² ’[ebben az időben]; jetzt, derzeit’ # (↑) [csak EWUng.]; 2. 1490 ’éppen; gerade’ (SzalkGl. 181.);
3. [most ... most] 1664 ’egyszer ... másszor; mal .. . mal’ (Lippay: Posoni kert 1: 50) || mostan A: 1416
u./² moʃtā (MünchK. 214); 1493 k. maʃtan (FestK. 79); 1551 mostant (LevT. 2: 23); 1748 Mostonság sz.
(NSz. – Faludi: NA. 50); 1846 Mostangat (NSz. – Életk. 1: 309); 1899 mosténg (NSz. – Deák L. –
Goethe: Faust 56); nyj. mastand, mastannék, mostën, mosting (ÚMTsz.), mostanég (MTsz.) J: ’ebben az
időben; jetzt, derzeit’ Sz: ~i 1493 k. maʃtany (FestK. 48) | ~ság 1519 k. maʃtanʃaggal ’[?]; heutzutage’
(DebrK. 623) R: ~ában 1510 maʃtanaban ’[?]; heutzutage’ (PéldK. 68).
Megszilárdult ragos alakulatok. ⊗ A szócsalád kiinduló eleme a most a R. ma ’most’ szóból keletkezett
-st módhatározóraggal nyomatékosító szerepbenbízvást, örömestöröm stb. – A mostan a mostból fejlődött
k i -n helyraggal (időhatározórag funkciójában)majdan. – A különböző változatok -d, -g, -k végződései
nyomatékosító elemekitt, ott stb.
Nyr. 39: 364; MNy. 52: 39; TESz.

mostoha A: 1395 k. moʒthaha (BesztSzj. 39.); 1470 Moʃtohanÿaul [a-a] (SermDom. 2: 156); 1508
Mwʃthoha annokot (MNy. 9: 86); 1533 Mostha atya (Murm. 2209.); 1586 mastoha anniat (Úsz. 217);
1794 mustuha (NSz. – Gyarmathi S.: Nyelvmester 1: 366) J: fn 1395 k. ’nem vér szerinti anya;
Stiefmutter’ (↑) | mn 1640 ’szeretetlen, rideg | kedvezőtlen; lieblos, unfreundlich | unwirtlich, ungünstig’
(Tasi Gáspár. p. 79. Kreszn.).
Bolgár jövevényszó. ⊗ Blg. мащеха: ’mostohaanya; az ami ellenséges, gonosz’vö.: [blg. мати
’anya’].. Lásd még: szlk. macocha ’mostohaanya; méhkirálynő, amely megtermékenyítetlen petéket rak’;
; o r . мачеха ’mostohaanya; az ami ellenséges, kellemetlen’; stb. – A változatok hangrendi
kiegyenlítődéssel keletkeztek. A melléknévi jelentés a mostohaanyák közmondásbeli ridegsége alapján
keletkezett.
Nyr. 32: 264; NyK. 39: 31; KSzlJsz. 344; TESz.

mostoha- 1. ~anya A: 1470 moʃtohanÿaul (SermDom. 2: 156) J: ’nem vér szerinti anya; Stiefmutter’ #
| ~fiú A: 1533 Mostha fiu (Murm. 2211.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Stiefsohn’ # | ~leány A: 1533 Mostha
lian (Murm. 2212.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Stieftochter’ # | Ilyenek még: ~atya ’[?]; Stiefvater’ (1533:
Murm. 2209.); ~apa ’ua.’ (1538: PestiN. G2); ~gyermek ’[?]; Stiefkind 〈auch abst〉’ (1643: NySz.) || 2.
~lapu × A: 1590 mostoha lapu (SzikszF. 30) J: ’martilapu; Huflattich’.
Összetett szavak előtagja, azonos a →mostoha szóval. ⊗ Az 1. csoportba azok a szavak tartoznak,
amelyek nem vérrokonságot jelölnek. A martilapu mostohalapu megnevezésének oka nem teljesen
tisztázott.
TESz.

moszat A: 1818 moszat (Márton Byssus) J: 1. 1818 ’vízben vagy nyirkos helyen élő, alacsonyrendű,
apró növény, alga; Alge (Algae)’ (↑); 2. 1838 ’maszat; feuchter Schmutz’ (Tsz. Moszatos).
Szóhasadás eredménye. ⊗ A maszat szóból. A megnevezés azon alapul, hogy az algával teli víz
piszkosnak tűnik, illetve a tömegesen úszó kis algák szennyrétegnek látszanak. – A nyelvújítás korában
vált növénytani szakszóvá.
TESz.

mószerol A: 1901 mószerol (ZG.); 1906 bemózeroltam (uo.); 1911 bemoserolni sz. (uo.) J: [rendszerint
be~] ’[?]; anzeigen, anschwärzen’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. (az argóban) massern mosern: ’elárul, kiad, megmond’ [< ném. (az
argóban) masser moser ’áruló, besúgó’ [< ; jidd. môser mosser ’ua.szószátyár, fecsegő ember’].. – A szó
leginkább a bizalmas nyelvhasználatban fordul elő.
ÉKsz.

moszkitó A: 1801 Muskito legyet (NSz. – Benkő F.: Magy. Geogr. 2: 245); 1836 muszkitók (NSz. –
Vajda P.: Robinson 115); 1884–5 moszkitó (NSz. – Bolondság 62) J: ’forró égövi, szúnyog alakú apró
légy; Moskito’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Moskito R. muskieten többes szám; ; ang. mosquito; f r. moustique R.
mousquite; sp. mosquito; stb.: szúnyog, moszkitó, a németet kivéve mindenhol : ’szúnyog’is. A
spanyolból terjedt el [< sp. mosca ’légy’ (; lat. musca ’ua.’)].. – A magyarba elsősorban a németből került
át.
TESz.

moszt × A: 1416 u./¹ lèn muztal (BécsiK. 130); 1781 mosztját (NSz. – M. Hírmondó 394) J: 1. 1416
u./¹ ’zúzalék, törmelék | csepű; Abfälle’ (↑); 2. 1416 u./¹ ’törköly; Treber’ (BécsiK. 184); 3. 1781 ’korpa;
Kleie’ (↑); 4. 1784 ’csutka, magház | torzsa; Kernhaus | Strunk’ (SzD. 54); 5. 1893 ’fűrészpor; Sägemehl’
(MTsz. fürész) Sz: ~ol 1787 sz. ’[szétmállik, rothad | elhull, szemétté válik]; zerfallen | abfallen’ (NSz. –
Mátyus I.: Ó és új Diaet. 3: 115); 1816 ’szétzúz, apróra tör | szétmorzsol, elmorzsál; zerstoßen |
zerbröckeln’ (Gyarmathi: Voc. 99 [ɔ: 107]).
Vándorszó. ⊗ Ném. (kfn.) most: ’must’.; (h. kor. úfn.) ’a szőlő gyümölcshúsa’; fr. (ófr.) most must
’must’;ol. (v.-ven.) móst ’ua.’, (bre.) most ’ua.’; szb.-hv. N. mȍst ’ua.’; cseh R. mest ’ua.’; stb. Lásd még:
lat. mustum ’ua.’ [önállósodás a vinum mustum ’ua.’, tkp. ’fiatal bor’szóból].. Lásd még: ; lat. (k.)
mustolium ’gyümölcskeverék’. – A magyarba német és olasz közvetítéssel került. A 2. jelentés lehetett az
eredeti. – Valószínűleg ide tartozik: mosztika ’csutka, magház; gyümölcszúzalék’ (1629), esetleg a moszt
származékszava. – A moszt magyarázata elvonásként a mosztol (↑) szóból és összefüggése a maszat,
moszat szavakkal alig valószínű.
TESz. mosztika, mosztol a. is; NMÉr. muszt a. is

motel A: 1958 MOTEL (NSz. – MN. okt. 5.: 5) J: ’országút menti, fürdőhelyi autósszálló; Motel’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Motel;; ang. motel;; fr. motel; stb.: hotel az országutak mentén. Az amerikai
angolból terjedt elszóösszevonás az [ang. motorists' hotel ’hotel az autósok számára’szóból].. – A
magyarba angol és német közvetítéssel került.
ÚMLex. 5: 54; MNy. 57: 472; TESz.

motívum A: 1583 motivum (MNy. 89: 128) [csak EWUng.]; 1826–7/ Motivnak (NSz. – Toldy F.: Krit.
berke 43); 1827 motívumokat (NSz. – Toldy F.: Aesth. lev. 85) J: 1. 1583 ’[indítóok]; Beweggrund’ (↑)
[csak EWUng.]; 2. 1826–7/ ’valamely mű alapgondolata, jellemző alkotórésze; Motiv eines Kunstwerkes’
(↑); 3. 1842 ’jellegzetes, visszatérő zenei egység; musikalisches Motiv’ (NSz. – P. Horváth L.: Kaleid. 1:
91) || motivál A: 1809/ motiváló sz. (NSz. – Kazinczy: Lev. 7: 21) J: 1. 1809/ ’megokol; begründen’ (↑);
2. 1847 ’valamilyen motívumot alkalmaz; irgendein Motiv anwenden’ (NSz. – PD. 1: 344).
A szócsalád időrendben korábbi tagja a motívum: latin jövevényszó. ⊗ Lat. (k., h.) motivum: ’indíték’
[< lat. motivus ’mozgó, mozgatható, járó’ [< lat. movere ’mozog, kavar’]].. Megfelelői: ném. Motiv;; fr.
motif; stb.: indíték; ’motívum 〈művészet, zene〉’. A művészetre vonatkozó jelentések a franciában
keletkeztek. – A motiv változat és a 2., 3. jelentés német hatást mutat. A R. motiva ’motívum’ (1627/
(MNy. 79: 246) a latin többes számú alaknak felel meg. – A motivál: nemzetközi szó; vö.: ; ném.
motivieren;; a n g . motivate;; f r . motiver; stb.: ösztönöz, motivál. A francia nyelvi hatás által vált
elterjedtté. A magyarba főként a német nyelvből került; a végződéshez vö.: fungálfunkció, guberál stb.
TESz.

motolla A: 1405 k. motola (SchlSzj. 2110.); 1557 matola (OklSz.); 1585 Mótola (Cal. 48); 1604
Motóla (MA. Alabrum); 1669 motollára (Pósaházi János: NySz.); nyj. matulla (ÚMTsz.) J: 1. 1405 k.
’rúd alakú fonalgombolyító eszköz | kerékszerű fonalgombolyító eszköz; Weife, in Form eines Stabs |
Garnhaspel’ (↑); 2. [jelzőként is] 1893 ’virgonc; lebhafte, muntere Person’ (MTsz.).
Szláv eredetű jövevényszó, esetleg a délszlávból. ⊗ Blg.; szb.-hv. motovilo;; szln. motovilo; – ; szlk.
motovidlo;; or. мотовилo; stb.: fonalmotolla, fonalcsévélő; : ’motringológép, csévélőgép, motolla’ [<
szláv *motovi- ’gombolyít, csévél, motollál’ [< szláv *mot- ’forgat, teker, csavar’]].+ “vi- ’teker, csavar
fon’. – A 2. jelentés: metafora.
KSzlJsz. 344; TESz.

motor A: 1857/ motor (NSz. – Széchenyi: Szat. 416); nyj. motrok (Nyr. 66: 120) J: 1. 1857/ ’hajtóerő;
Triebkraft’ (↑); 2. 1865 ’erőgép; Kraftmaschine’ # (Babos motio); 3. 1924 ’motorkerékpár; Motorrad’ #
(NSz. – Bp. Hirlap jún. 8.: 26).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Motor;; ang. motor;; fr. moteur; stb.: motor, szintén a németben : ’hajtóerő;
motorkerékpár’. Ezek a ; lat. motor: ’mozgató’ [< lat. movere ’mozgat, mozdít’]. szóra mennek vissza. –
A magyarba elsősorban a németből került át. A N. motrok változat a [4.].tőtípus hatására utal.
TESz.

motoszkál A: 1847 motozkál (Arany: ÖM: 3: 15); 1880 Motoszkál (NSz. – Arany J.: Arist. 1: 211) J: 1.
1847 ’kotorász, babrál; herumstöbern, herumtappen’ (↑); 2. [rendszerint ~ a fejében] 1880 ’valami
gondolat motoz valakiben vagy valakinek a fejében; es geht einem etw im Kopf herum’ # (NSz. –
Déryné: Naplója 2: 400).
Származékszó. ⊗ A motoz ’átkutat, átvizsgál’ szóból gyakorító képzővel. – Ugyanebből az alapszóból
más gyakorító képzővel: motozkáz ’ját vmi a fejében’ (1824). A N. motoszka ’hóbort, rigolya, szeszély’
(1878/) a motoszkál szóból keletkezett elvonással.
TESz.

motoz A: 1585 Motozok (Cal. 253); 1787 matoztatni sz. (NSz. – M. Kurir 642); 1787 motóztuk (M.
Kurir 469) J: 1. [ma főként meg~] 1585 ’átvizsgál, keresgél; durchsuchen, durchstöbern’ # (↑); 2. 1604
’simogat | hízeleg, becézget; streicheln | schmeicheln’ (MA.); 3. 1756 ’piszmog, babrál; pusseln’ (NSz. –
Biro M.: Micae 1: 256); 4. [főként ~ a fejében] 1842 ’valami motoszkál benne, az agyában; es geht einem
etw im Kopf herum’ (NSz. – Dobrosy – Scribe: nemes és polgár 9).
Származékszó. ⊗ A mat ~ mot-ból keletkezett gyakorító képzővel. – Ugyanebből az alapszóból más
gyakorító képzővel: N. motol, motorász: ’keres.’
Szók.²; TESz. motoz¹ a. is

mottó A: 1791/ Mottót (NSz. – Kazinczy: Lev. 2: 229) J: ’jelmondat, jelige; Motto’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Motto; ang. motto; o l . motto; stb.: jelmondat, jelige, mottó, szintén az
olaszban : ’tréfás szólás, móka’. Az olaszból terjedt el [< lat. (kés.) muttum ’mukkanás, mukk’ [< lat.
(kés.) muttire ’megmukkan, sugdolózik, susog’]].. – A magyarba elsősorban a németből került át.
TESz.

motyó A: 1787 motyómat (NSz. – Bartzafalvi Szabó: Szigvárt 1: 535); 1865 ? matyó (NSz. – Pap Gy.:
Palóc népk. 135); nyj. matyó (ÚMTsz.) J: ’(batyuba kötött) holmi, cókmók | batyu; Siebensachen |
Bündel, Bagage’.
Valószínűleg belső kelekezésű, feltehetőleg egy fiktív tövű származékszó szófajváltása. ⊗ Főnevesült
melléknévi igenév lehet -ó képzővel. A szótő a batyu tövével lehet összefüggésben.
TESz.

motyog A: 1786 Motyog (NSz. – Baróti Szabó: Vers-koszorú 3: 149); 1872 Mutyog (Nyr. 1: 280); 1878
muttyog (Nyr. 7: 187); nyj. matyog (MTsz.) J: 1. 1786 ’teszvesz, piszmog; kramen, pusseln’ (↑); 2. 1808
’halkan, érthetetlenül beszél; leise, unverständlich sprechen, mummeln’ # (NSz. – Farkas Fer.: Éj. diad
143); 3. 1875 ’totyog; trippeln, trotteln’ (Nyr. 4: 379) || motyorog A [1]: 1887 motyorog (Nyr. 16: 383);
nyj. mutyorgó sz. (ÚMTsz.) J: 1. 1887 ’motyog; mummeln’ (↑); 2. 1914 ’tesz-vesz, babrál; kramen,
pusseln’ (Nyr. 43: 45).
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ A szótő a matyó tövével lehet összefüggésben. A szó végződése:
gyakorító képző. A motyorog 1. jelentése és a matatmat 2. jelentése a motyog hatását tükrözik, amellyel
egy etimológiai összefüggés sem teljesen kizárt.
TESz.

mozaik A: 1791 mozaikás sz. (NSz. – Verseghy F.: Világ tört. 2: 359); 1792 Mosaik (NSz. – M.
Hírmondó 1: 486); 1795 Mozaikkal (NSz. – Sándor I.: Sokféle 3: 69); 1806 muzáika (↑) J: ’apró színes
kövekből, üvegdarabokból stb. összeállított kép; Mosaik’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Mosaik;; ang. mosaic;; fr. mosaı̈ que; ol. mosaico musaico; stb.: mozaik. Az
olaszból terjedt el [< lat. (k.) musaicus ’összetett’].. – A magyarba elsősorban a németből került át. A
szóvégi a-s változatok valószínűleg latinosítás eredményei.
TESz.

mozdony A: 1840–9/ mozdonynyal (NSz. – Kriza: Költ. 179) J: 1. 1840–9/ ’a vonat hajtóműve;
Lokomotive’ # (↑); 2. 1847 ’indíték, motívum | mozgató erő; Motiv | Triebkraft’ (NSz. – Szépirod. Szemle
1: 104); 3. 1861 ’mozgó gépezet; Getriebe, Triebwerk’ (NSz. – Zöld örd. napt. 41); 4. 1868 ’mozgató
alkatrész | mozgató szerkezet; bewegendes Element, bewegende Konstruktion’ (NSz. – Kunsági-Pot.:
Honv. 2: 14).
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ A mozdul, mozdítmozog kikövetkeztetett tövéből
-ny névszóképzővel; a hasonló szemlélethez vö.: lokomotív. Egyéb, régi megnevezések: gőzszekér,
műköny vontató ’mozdony’ (1846 (MNy. 46: 350). – Ide tartoznak (ugyanebből a tőből létrehozva): R.
mozton (1798); mozvány (1807); mozgony (1835): mozgás, elmozdulás; ’hajtóerő, gépezet, hajtómű’. –
Nyelvújítási származékszó.
TESz.

mozi A: 1907 moziról (MNy. 11: 323); 1909/ muziba (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Kino’ #.
Játszi szóalkotás. ⊗ Szórövidítés a mozgóképszínház ’mozi’ összetétel előtagjából (1914 (NSz.) (a
mozog + kép¹ + színház folyamatos melléknévi igeneve) -i kicsinyítő képzővel. A képzési módhoz vö.:
cigicigaretta, diridirektor stb. Az első két taghoz vö.: mozgókép ’EZ NEM KELL’ (1882/ (NSz.). Ehhez
hasonló szóalkotáshoz vö.: ném. Kinematograph ’filmkamera’ > Kino; ;ang. moving picture ’mozgókép’
> movie ’mozi.’
MNy. 11: 323; TESz.

mozog A [1]: 1416 ? Muzgo sz. szn. (MNy. 58: 415); 1416 u./¹ mozǵaʃat sz. (BécsiK. 42); 1493 k.
moʒognak (FestK. 35) J: ’[?]; fortlaufend sich bewegen | sich rühren, sich regen’ # Sz: mozgolódik 1577
moʒgolodaʃoktul sz. (OrvK. 84) | mozgékony 1828 Mozgékony (NyÚSz.) | mozgalom 1835 ’mozgás,
tevékenység; Bewegung, Tätigkeit’ (Kunoss: Gyal. Motus); 1839 ’szervezett társadalmi tevékenység,
társadalmi szervezet; (gesellschaftliche) Bewegung, Organisation’ (NSz. – Árvizkönyv 3: 9) | mozgósít
1855 mozgósítása sz. (NSz. – M. Nép K. 2: 70) | | mozdul A: 1416 u./¹ mozdola (BécsiK. 60); 1517
mozdulatlal [ɔ: mozdulatlan] sz. (DomK. 165r) [csak EWUng.] J: ’[?]; plötzlich sich bewegen, sich
rühren’ # Sz: ~at 1416 u./² moʒdolaṫṫat (MünchK. 176) | ~hatatlan 1470 moʒdolhattatlanʃag sz.
(SermDom. 2: 699) | ~hatatlanság 1470 (uo.) | ~atlan 1517 (↑) || mozgat A: 1416 u./¹ mozgattatnac sz.
(BécsiK. 132) J: ’[?]; bewegen’ # || mozdít A: 1416 u./² moʒdeitani sz. (MünchK. 56); 1568 mozdetczak
(Melius Péter: NySz.); 1577 meg mozditani sz. (KolGl.: Nyf. 45: 43) J: ’[?]; bewegen, rühren’ #.
Bizonytalan eredetű, esetleg örökség; uráli kori tő magyar képzéssel. ⊗ A tőhöz vö.: szam. jur.
manćarā- ’inog, ingadozik, leng, mozog; dolgozik’; szam. jen. moďoдa-, mozora- ’megmozdul,
megmoccan’; szam. szelk. mootja-, moottja- ’sántít, sántikál, biceg’ [uráli *mᴕńćɜ- vagy *mᴕćɜ-: ’mozog,
megmozdul, elmozdul’; onomatopoetikus eredetű].. A magyarázat csak egy uráli szó belseji *ńć ~ *ć
hangcsere feltételeként érvényes, így a magyar szó az alak *ć-vel való továbbfejlesztése lehet (vö.: ázik,
rezeg. A magyarázat nehézsége a távoli megfelelések, valamint a szó onomatopoetikus természete. A szó
végződése: különféle igeképzők. – Esetleg ide tartozik az eredeti igetőnek a főnevesült folyamatos
melléknévi igeneveként: [1237-40].Mozov szn.
JSFOu. 30/5: 67; MNy. 58: 415; TESz.; MSzFE.

mozzanat A: 1830/ mozzanatai (NSz. – Bajza: Munkái 4: 85) J: 1. 1830/ ’apró változás, történés;
kleine Veränderung, kleines Geschehen’ (↑); 2. 1833 ’pillanat | egy kis időszak; Augenblick | kleine
Zeitspanne’ (NyÚSz.); 3. 1833 ? ’valaminek (apró) részlete, összetevője, tényezője; wichtiger Umstand’ #
(NyÚSz.), 1876 ’ua.’ (NSz. – Toldy F.: M. Költ. kézikönyve 5: 320).
Valószínűleg szóképzés latin mintára, származékszó. ⊗ Vö.: lat. momentum ’pillanat; indíték; (fontos)
körülmény’; ez a ;lat. movere ’mozgat, mozdít’ szóra megy vissza. A magyarban tudatos szóalkotással
keletkezett a mozzanmoccan szóból -at névszóképzővel. – Nyelvújítási szóalkotás.
SzófSz.; TESz.

mozsár A: 1405 k. moʃar (SchlSzj. 1126.); 1528 Mazarpathanthyw (MNy. 31: 195); 1585 k. Mosáár
(Gl.) [csak EWUng.]; 1645 morsár (Weber János: NySz.); 1676 mázár (Cseh Márton: NySz.); 1781/
mosarak (NSz. – Verseghy: Kisebb költ. 21); 1801 mazsarban (Pántzél D.: Mez. gazd. 1. k. 2. cs.: 40);
nyj. mudzsár (ÚMTsz.) J: 1. 1405 k. ’fából, fémből stb. készült edény, amelyíben valamit apróra törnek;
Gefäß zum Zerkleinern harter Stoffe’ (↑); 2. 1515 u. ’[köles]; Hirse’ (Gl.) [csak EWUng.]; 3. 1605 ’rövid
csövű, meredek röppályával tüzelő löveg; Steilfeuergeschütz’ (Radv: Csal. 2: 118).
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kfn.) morsār morsær, – ; ném. Mörser:: ’edény összezúzásra,
morzsolásra; löveg, ágyú’ [< lat. mortarium ’mozsár 〈edényként〉’, tkp. ’edény összetörésre’].. Megfelelői
(esetleg a magyaron keresztül): szb.-hv. N. mòžār ’löveg, ágyú’, (Kaj., R.) možđar ’mozsár
〈edényként〉’szln. (R., N.) mǫžar ’ua.löveg, ágyú’;szlk. mažiar ’ua.’; stb. A német hangtani fejlődés
alapján az átvétel a 14. sz.-ban mehetett végbe. A 2. jelentés: metonímia; a köles megnevezése és
összetörése közti összefüggéshez vö.: N. lükött ’köles’ (< N. lük ’(kölest) összetör’). A 3. jelentéshez vö.:
1489mosar patanghw ’meredek röppályával tüzelő ágyú, tkp. mozsárágyú.’
TESz.; UElSk. 370
 mög × A: 1208/ Wodmege hn. (OklSz. vad), de →meg¹ [csak EWUng.]; 1224 ? mugmulochu [ɔ:
Mugmulotho] hn. (HOkm. 4: 11); 1263/ Egurmeugh hn. (ÁÚO. 8: 54) [csak EWUng.]; 1272 Higmugi hn.
(Györffy 1: 775); 1276/ gyamege hn. (Györffy 1: 277) J: 1. 1263/ ’[valami mögött levő terület];
Hinterraum, Hintergrund’ (↑); 2. 16. Jh ? ’kanca, tehén, koca stb. nemi szerve; Geschlechtsorgan der
Stute, der Kuh usw’ (MNy. 54: 532), 1839 ’ua.’ (MNy. 54: 531) [csak EWUng.].
NyH.; TESz.; MSzFE.

mögött A: 1372 u./ megett (JókK. 131); 1519 mó̗ ghó̗ t (JordK. 813); 1808 mögött (NSz.) [csak
EWUng.]; 1816 Mëgëtt (NSz. – Verseghy F.: Anal. 1: 173) J: nu 1. 1372 u./ ’túlsó, hátsó részének
közelében; hinter 〈mit Dat〉’ # (↑); 2. [hát (a) ~] 1598 ’távollétében, tudtán kívül; in der Abwesenheit
(eines anderen), hinter seinem Rücken’ (Baronyai Decsi János: NySz.) | hsz 1. [személyragokkal] 1565
’mögötte levő helyen; hinter mir, dir usw’ (Heltai Gáspár: NySz.); 2. 1604 ’hátul; hinten’ (MA.) || mögé
A: 1372 u./ mege (JókK. 21); 1416 u./¹ mèǵė (BécsiK. 78); 1416 u./² èn mègem (MünchK. 44rb) [csak
EWUng.]; 1513 hatadmo̗ gee (CzechK. 69); 1792 megi (SzD. Meg); 1816 Mëgé (NSz. – Verseghy F.:
Anal. 1: 173) J: nu 1. 1372 u./ ’túlsó, hátsó oldalára; hinter 〈mit Akk〉’ # (↑); 2. 1568 ’mögött; hinter 〈mit
Dat〉’ (Melius Péter: NySz.); 3. [hát (a) ~] 1598 ’távollétében, tudtán kívül; in der Abwesenheit (eines
anderen), hinter seinem Rücken’ (Baronyai Decsi János: NySz.) | hsz 1. 1416 u./¹ ’hátra; nach hinten’ (↑);
2. [személyragokkal] 1416 u./² ’mögötte levő helyre; hinter mich, dich usw’ # (MünchK. 87) || mögül A:
1416 u./¹ meǵo̗ l (BécsiK. 110); 1470 megel (SermDom. 2: 755); 1508 haatmeguͤ l (NádK. 246); 1519
mó̗ gó̗ l (JordK. 301); 1588 moͤ guͤ l (Frankovics Gergely: NySz.) J: hsz 1. 1416 u./¹ ’hátulról | hátul; von
hinten | hinten’ (↑); 2. [személyragokkal] 1804 ’mögötte levő helyről; hinter mir, dir usw hervor’ # (NSz.
– Verseghy F.. Rikóti 89) | nu 1. 1416 u./² ’háta mögött levő helyről; hinter ... 〈mit Dat〉 hervor’ #
(MünchK. 29); 2. 1416 u./² ’mögött; hinter 〈mit Dat〉’ (MünchK. 124); 3. 1590 ’mögé; hinter 〈mit Akk〉’
(Károlyi Gáspár: NySz.); 4. [hát] 1673 ’távollétében, tudtán kívül; in der Abwesenheit (eines anderen),
hinter seinem Rücken’ (Amos Comenius: NySz.).
Megszilárdult ragos alakulatok. ⊗ A mög ’háttér’ szóból -t helyraggal, -é latívuszraggal, -l
ablatívuszraggal. A mögé alaktani keletkezéséhez lásd még: meg¹. A mögé alak tartalmazza az egyes szám
3. személyű -é birtokos személyjelet is, amely a latívuszragban rejtve marad. Emellett az alak mellett
létrejött egy külön paradigmasor egyéb birtokos személyjelekkel (-m, -d stb.). A szócsalád tagjai birtokos
szerkezetben az eredeti jelentés, illetve a birtokos viszony elhalványulásával névutóvá, illetve
határozószóvá váltak. A szó eredetileg helymeghatározásra szolgált, elvont jelentése ebből a funkcióból
alakult ki.
BTMondt. 59; TESz.; MNy. 66: 37, 39

mucsai A: 1924 mucsai (Szirmay 38) J: mn 1924 ’faragatlan, elmaradott, parlagi; hinterwäldlerisch,
zurückgeblieben’ (↑) | fn 1924 ’faragatlan, elmaradott, parlagi személy; Hinterwäldler’ (↑).
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ A megnevezés olyan helyneveken alapulhat mint pl.
Mocsa ( [1237-40].Macha: PRT. 1: 777) vagy Mucsi (1403Mulsche: Csánki 3: 442). A szó végződése: -i
melléknévképző. Más falvak neveiből képzett származékszavak hasonló jelentéséhez vö.: alpári. – A szó
sokkal korábbi lehet, mint a rendelkezésünkre álló első adat.
TESz.

muff ∆ A: 1851 muffomba (NSz. – Kuthy L.: Munk. 7: 59); 1896 mufjokba (NSz. – Benedek E.:
Katalin 171); nyj. muft □ (ÚMTSz.) J: ’szőrméből készült, többnyire henger alakú kézmelegítő,
karmantyú; Muff als Handwärmer’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Muff, (B.) muff:: ’szőrméből készült kézmelegítő ’ [< holl. mof ’’]..
Megfelelői: ang. muff; szb.-hv. muf; stb.: . – A szó a bécsi német közvetítésével kerülhetett a magyarba. –
Ide tartozik: R. mufely ’olvasztótégely’ (1644-71/), a ; ném. Muffel ’samottból készült üreges tárgy, egy
kerámia kemence alkatrésze szóból jött létre.’
TESz.

mufti ∆ A: 1620/ mufti (MNy. 79: 246) [csak EWUng.] J: ’[?]; Mufti’.
Oszmán-török jövevényszó. ⊗ Oszm. müfti, N. müftü: ’mufti’ [< arab muftī ’ua.’].. Lásd még: ; lat. (h.)
muftius ’ua.’. Megfelelői: ; ném. Mufti;; fr. moufti; stb.: főbíró az iszlám közösségekben. – A főmufti ’EZ
NEM KELL’ (1613 (TörtTár. 1881. 8), ’elöljáró, főnök, vezető 〈tréfás〉’ (1877) összetétel, amelynek
előtagja a fő².
TESz. főmufti a. is; ÉlOsm. 293

mufurc A: 1900 mufurc (Zolnay – Gedényi) J: fn 1. 1900 ’újonc; Rekrut’ (↑); 2. 1921 ’kisdiák,
zöldfülű kamasz; Schuljunge, Grünschnabel’ (Zolnay – Gedényi); 3. 1921 ’jelentéktelen vagy ügyetlen
ember; unbedeutender od ungeschickter Mensch’ (uo.) | mn 1. 1907 ’mogorva, zsörtölődő; mürrisch’
(NyF. 40: 63); 2. 1947 ’bolondos; närrisch’ (ÚMTsz.).
Valószínűleg származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő a bufa szócsalád tövével függhet össze. A szó
végződése: játszi névszóképző. Emellett a magyarázatot mellett szól a bufti ~ mufti ’buta, együgyű, dőre;
faragatlan’ (1816), ’kerek képű, pufók’ (1831), ’önfejű, akaratos’ (1893) tájszó is, amely ugyanabból a
tőből keletkezett játszi szóalkotással a mufti hatására. – Tisztázatlan idetartozású: R. mufti ’kötéltáncos’
(1585).
TESz. mufti¹ a. is

muhar A: [1230]/ ? Mohor szn. (Györffy 1: 227) [csak EWUng.]; 1283 ? Mohar szn. (OklSz.); 1326
Kyusmuhar hn. (Györffy 2: 81) [csak EWUng.]; 1395 k. mochar (BesztSzj. 376); 1435 k. mochor
(SoprSz. 213.); nyj. Muha (ÚMTsz.) J: 1. [1230]/ ? ’〈korábban különféle fészkes, pázsitfűféle stb.
növénynek, ma egy rendszerint másodvetésként vetett, szárazságot jól tűrő takarmánynövénynek
neveként〉; 〈zur Benennung versch Korbblütler, Süßgräser usw, heute zur Benennung des Fennichs〉’ (↑),
1395 k. ’ua.’ (↑); 2. 1902/ ’moha; Moos (Setaria)’ (ÚMTsz.).
Szláv jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. muhar N. mohar, muar, mukar, muvar; ; szlk. mohár; or. N. мохáр; stb.:
muhar, mohar [ismeretlen eredetű].. – A muha változat és a 2. jelentés a mohamoh¹ hatására keletkezett.
KSzlJsz. 695; TESz.

muki ∆ A: 1927 muki (Zolnay – Gedényi) J: ’pasas; Kerl 〈scherzhaft〉’.

Köznévvé vált tulajdonnév. ⊗ – A Muki személynévből (1819) [< ném. (B.) Muki szn. < a ; ném.
Nepomuk becéző alakja>].. Ehhez hasonló személynevekből kialakult tréfás köznevekhez vö.: maca, pali
stb. – A muksi ’férfi, fickó’ (1930) és a muksó ’ua.’ (1957) a szó játszi továbbképzései. – Ugyanerre az
etimonra megy vissza: muki ’helyi érdekű vasút; kis mozdony’ (1901); ez ugyancsak játszi szóalkotással
jött létre.
MNy. 10: 106; Nyr. 87: 474; TESz.

mukkan A: 1780 mukkantam (NSz. – Dugonics: Ulisses 102); 1784 makkanni (SzD. 57) J: ’[?]; (sich)
mucken, (sich) mucksen’ # || mukk A: 1803 mukkot (NSz. – Dugonics: Jólánka 1: 756); 1808 Muk (SI.) J:
[többnyire az egy ~ot se(m) szó szókapcsolatban] ’[?]; Mucks’ #.
Valószínűleg a szócsalád kiinduló eleme a mukkan: onomatopoetikus eredetű. ⊗ A szótő a makog,
mókus tövével függ össze. A szó végződése: mozzanatos képző. A szó belseji u-s alak térhódításához a
ném. mucken ’egy félig elfojtott hangot kiad; morog’ szó is hozzájárulhatott. – A mukk valószínűleg a
mukkanból keletkezett elvonással.
FilKözl. 14: 494; TESz.

mulat A: 1212/ ? Monmulathow sz. hn. (Györffy 1: 328); 1372 u./ el mulatuala (JókK. 21); 1552
mulottákel (Heltai: Dial. A2b); nyj. mullat (MTsz.) J: 1. 1212/ ? ’időt eltölt | valahol időz, tartózkodik; die
Zeit verbringen | (ver)weilen’ (↑), 1416 u./¹ ’ua.’ (BécsiK. 61); 2. 1372 u./ ’hagy megtörténni | elvisel,
eltűr; geschehen lassen | erdulden’ (↑); 3. 1416 u./² ’figyelmen kívül hagy, elmulaszt, elhalaszt;
versäumen’ (MünchK. 148); 4. 1456 k. ’szórakozással tölti idejét; sich belustigen, sich unterhalten’ #
(SermDom. 1: 473); 5. [el~] 1527 ? ’valaminek az elmúlását okozza; vergehen lassen’ (ÉrdyK. 394), 1536
’ua.’ (PFab. 69a) [csak EWUng.]; 6. 1748 ’mulattat, szórakoztat; unterhalten, belustigen’ (Faludi Ferenc:
NySz.); 7. [vkin, vmin ~, R. ~ja magát] 1858/ ’nevet, derül valakin, valamin; sich belustigen, lachen über
jmdn od etw’ # (NSz. – Jókai 31: 128) Sz: ~ó 1212/ ? hn. (↑); 1493 k. mwlathoheleketh PartzPräs (FestK.
384); 1776 ’[?]; Gaststätte’ (NSz. – KónyiJ.: Gellert meséi 30) | ~ás 1456 k. mulataʃra (SermDom. 1:
473) | ~ság 1493 k. (F) | ~ozik 1583 mulatozo sz. (Félegyházi Tamás: NySz.) | ~tat 1585 sz. ’késleltet;
verzögern’ (Cal. 676); 1720 ’szórakoztat, mulatságot szerez; unterhalten, belustigen’ (NSz. – Koháry I.:
Munkács. 1: 25) | ~ságos 1636 mulatságos (Pázmány Péter: NySz.).
Származékszó. ⊗ A múlik ’elmúlik, eltelik 〈idő〉; elmegy, elmúlik stb.’-at műveltető igeképzővel. A 4.
jelentéshez különböző szószerkezetek, mint pl. az időt jól, kellemesen, szórakozással múlat ’EZ NEM
KELL’ is hozzájárulhattak.
NyF. 35: 35; TESz.

mulatt A: 1795 Mulatták (NSz. – M. Kurir 1: 665); 1796 Mulattok (NSz. – M. Merkurius 214); 1799
Mulat (Molnár J.: Könyvház 12: 132); 1808 Mulátók (NSz. – Kultsár: Hazai Tud. 2: 266) J: ’fehér és
néger szülők utóda; Mulatte’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Mulatte R. mulata, mulato, mulatt; ; ang. mulatto;; port. mulato; sp. mulato;
stb.: mulatt. A portugál vagy spanyol nyelvi hatás által vált elterjedtté [< port. mulo ’szamáröszvér’ ,
illetve a ; sp. mulo ’ua.’ (; lat. mulus ’ua.’)].. – A magyarba elsősorban a németből került át.
TESz.

múlik A: E12. Jh/ mulchotɩa sz. (HB.); 1372 u./ el mulÿkuala ▼ (JókK. 3); nyj. mullik (ÚMTsz.) J: 1.
E12. Jh/ ’elhalad valahol, elmegy valami mellett | elkerül valamit; vorbei-, vorübergehen | vermeiden’ (↑);
2. 1372 u./ ’〈idő, időbeli folyamat〉 halad; vergehen 〈Zeit〉’ # (JókK. 28); 3. 1372 u./ ’eltűnik | megszűnik
(létezni); vergehen, aufhören (zu sein)’ # (JókK. 62); 4. [felülmúl] 1416 u./¹ ’legyőz, megelőz; übertreffen’
# (BécsiK. 144); 5. 1474 ’elmulaszt, nem tesz meg; versäumen’ (BirkK. 4); 6. [haupts in Prät] 1519
’valamely életkoron, időszakon túlhalad, túljut; nach einem Lebensalter od einer Periode sein’ # (JordK.
516); 7. 1529 e. ’halasztódik; Verzug erleiden’ (VirgK. 60); 8. [vkin, vmin ~ik, R. el~ik] 1598 ’miatta nem
történik meg, halasztódik; es liegt an jmdm, es kommt auf etw an’ # (Baronyai Decsi János: NySz.) Sz:
~ás 1416 u./¹ èsmulaʃaiglan (BécsiK. 7) | ~atta 1416 u./¹ elmulatta Verbaladv (BécsiK. 8) | ~t- [mit
PossSf] 1416 u./² èlèuè multat ’[?]; Vorbeigehen’ (MünchK. 153) | ~t 1495 e. el mult igenév (GuaryK.
10); 1829 ’[?]; Vergangenheit’ (NSz. – Uránia 2: 79) | mulandó 1527 el mulandok sz. (JókK. 133) |
mulaszt 1643 elmulasztani sz. (LevT. 2: 240) | ~ékony 1805 múlékony (NSz. – Verseghy F.: Ung. Sprach.
344).
Örökség a finnugor korból. ⊗ Vog. (T.) mal-: ’egybefolyik, múlik, befejeződik, ellmúlik’;md. (E., M.)
mol'e-: ’megy, jár; odamegy, odajut’;lp. (N.) mǫllâ-: ’vmi előtt, mellett elhalad’ [fgr. *mulɜ- ’elmegy,
elhalad, elmúlik’].. A múlt származékszó ’EZ NEM KELL’ olyan szószerkezetekből keletkezett
önállósodással, mint a múlt idő ’EZ NEM KELL’, múlt esztendő ’EZ NEM KELL’ stb.
MNy. 8: 324; TESz.; MSzFE.; HBEl. 141

múlván ∆ A: 1525/ mulván (TörtTár. 1908.: 83) J: ’[?]; nach’ || múlva A: 1552 mulua (Heltai: Dial.
E2a) J: ’; nach’ #.
Származékszó szófajváltásának eredménye. ⊗ A múlik ’elmúlik, eltelik’-ván, illetve -va képzős
határozói igenevéből keletkezett névutó. A határozói igenévhez vö.: 1372 u./ el muluan ’elmúlt’ (JókK.
28), 1416 u./² ’vmi előtt, mellett elhaladó’ (MünchK. 36va); 1519 u. el mulua ’elmúlt’ (DebrK. 19).
TESz. múlik a. is

mulya A: 1171 ? Mulad sz. hn. (ÓMOlv. 47) [csak EWUng.]; 1340 ? Mullyath sz. hn. (Csánki 1: 304);
1484 ? Mwlyad sz. hn. (Kassai 3: 384); 1834 Mulya-ember (Kassai 3: 384); 1851 muja (NSz. – Kuthy L.:
Munk. 6: 163); 1867 mula (CzF.) J: fn 1171 ? ’[öszvér]; Maultier, Maulesel’ (↑), 1867 ’ua.’ (↑) | mn 1834
’mamlasz, mafla, bárgyú; tölpelhaft’ (↑).
Vándorszó. ⊗ Lat. mula: ’szamáröszvér kancája’.; ném. (kfn.) mûle ’szamáröszvér’;ol. mula
’szamáröszvér kancája; hóbortos, bogaras személy’, mulo ’szamáröszvér, korcs, fattyú; önfejű,
akaratos’; ;szb.-hv. mula ’szamáröszvér’;szlk. mula ’ua.’;cseh mul ’ua.’; stb. Lásd még: ;lat. mulus
’ua.〈szitokszóként is〉’; gör. (k.) µοῦλος ’szamáröszvér’. Forrása: bizonytalan, esetleg egy ázsiai nyelvből.
– A magyarba kettős átvétellel kerülhetett; átadó nyelvként több is számba jöhet. A korai honosításra a
helynevekből lehet következtetni. – Ide tartoznak: N. mulykó ’buta, bárgyú, bamba, esetlen’ (1825),
mulyók ’ua.’ (1898), ezek a mulya származékszavai.
KSzlJsz. 695; NytÉrt. 38: 111; TESz.

múmia A: 1577 Mummia, Mumÿath (OrvK. 257, 35); 1805/ Múmiák (NSz. – Kazinczy: Lev. 3: 338);
1834 múmjaváza (NSz. – P. Thewrewk J.: Vel. szapp. 78) J: 1. 1577 k. ’gyantás anyag, folyadék mint
gyógyszer; harziger Stoff, harzige Flüssigkeit als Heilmittel’ (↑); 2. 1748 ’konzerváló eljárásokkal –
szárítással vagy balzsamozással – épségben tartott tetem; Mumie’ (Faludi Ferenc: NySz.).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (k., h.) mum(m)ia: ’gyantás, illatos folyadék; bebalzsamozott holttest’..
Forrása: arab mūmiyā mūmiyya ’aszfaltos, gyantás massza; bebalzsamozott holttest’, ami az újperzsa
mūm ’viasz’ szóra megy vissza. Megfelelői: ; ném. Mumie;; fr. momie; stb.: múmia.
TESz.

mumpsz A: 1883 Mumps, (mömpsz) (MagyLex. 12: 422); 1930 mumsz (CsIdSz.) [csak EWUng.];
1940 mumpsz (Ball.) [csak EWUng.] J: ’fertőző fültőmirigy-gyulladás; Mumps’.
Angol jövevényszó, esetleg német közvetítéssel is. ⊗ Ang. mumps: ’a fültőmirigyek gyulladása’., R.
’barátságtalanság, ridegség, bosszúság, kellemetlenség’; – lásd még: ném. Mumps ’a fültőmirigyek
gyulladása’. Az angolban a mump ’bosszús, kedvetlen, rosszkedvű, R. mammog, majszol szóból jött
létre.’
TESz.

mumus A: 1796 mumussal (Nyr. 88: 475); 1800/ mummusok (NSz. – Sopronyi M. Társ. 132); 1843
mumás (NSz. – Bodor L.: Duzs. 109) J: ’[?]; Popanz’.
Származékszó. ⊗ A mumu ’madárijesztő, mumus’ (1786). Onomatopoetikus eredetű, morgás szerű
hang utánzása a kisgyermekek megijesztésére. A szó végződése: kicsinyítő képző. A szó belseji gemináta
m a ném. (au.) Mummel(mann) ’madárijesztő, mumus’ szó hatását mutatja. Hasonlóan más nyelvekben is:
;ol. (lomb.) momo ’ördög’;rom. momãie ’mumusként emlegetett személy’;újgör. µαµοῦνα ’ua.’; stb. Lásd
még: ;gör. Μώµος ’fantázialény, a gúny és megrovás megszemélysítője’. – Egyéb megnevezések: bubus
(1792). – A Momus szn. (1770/) a lat. (k.) Momus szn. 〈szellem, fantázialény mint név〉 szóra megy
vissza.
Nyr. 88: 475; TESz. bubus a. is

mundér ∆ A: 1703 mundért (MNy. 89: 128) [csak EWUng.]; 1705 mundirral (NEl.) [csak EWUng.];
1707 mundírbul (uo.); 1761 mondéromat (NSz. – Biro M.: Pred. 457); 1854 Montért (NSz. – Magy. Erd.
Kép. 3: 28) J: 1. 1703 ’egyenruha | katonaköpeny, katonazubbony; Uniform | Soldatenmantel’ (↑); 2.
1798 ’valaminek a külseje, külszíne, hámja, burka, köntöse | héj 〈krumplié, gyümölcsé〉; Äußeres, Hülle
von etw | Schale 〈der Kartoffel, des Obstes〉’ (Magyary-Kossa: Orveml. 2: 270); 3. 1882 ’öltözet, ruha;
Bekleidung | Überzieher’ (NSz. – Abonyi L.: Özvegy. 64) || mundéroz ∆ A: 1707 mundéroztat sz. (MNy.
51: 220); 1708 mundírozó-commissarius sz. (NEl.) [csak EWUng.]; 1796 montirozni sz. (NSz. – M. Kurir
2: 122) J: ’egyenruhával ellát; mit Uniform versehen’.
A szócsalád kiinduló eleme a mundéroz: német jövevényszó. ⊗ Ném. montieren: ’felszerel, elhelyez,
felállít, összeszerel’., R. mondiren, muntiren ’felszerel; egyenruhával ellát’ [< fr. monier ’felhoz, felállít,
felszerel, berendez stb.’].. – A szó valószínűleg a bajor-osztrák katonai nyelv közvetítésével került a
magyarba. – A mundér elvonás a mundérozból, valószínűleg a mondúr hatására. – Ide tartoznak: R.
mundérung ’felszerelés’ (1692 (NEl.), a ném. Montierung ’ua.montázs, összeszerelés’szóból; R.
mundérom ’felszerelés’ (1692 (uo.), esetleg a mundér latinosítása; a R. mundérol ’felszerel’ (1704
(Pusztai), képzőcserével keletkezett a mundérozból. – Tisztázatlan idetartozású: mundér ’a széna egy fajta
mértéke’ (1847 (MNy. 71: 123).
MNy. 51: 220; TESz.

muníció ∆ A: 1558 monicioja (NEl.) [csak EWUng.]; 1608 munitio (MNy. 63: 490); 1817 munítzióval
(NSz. – Szájas Péter 46); nyj. munencijóu̯ t (ÚMTsz.) J: 1. 1558 ’[?]; Schießpulver’ (↑) [csak EWUng.]; 2.
1629 ? ’hadianyag; Kriegsmaterial | Proviant’ (NEl.) [csak EWUng.], 1644 ’ua.’ (MNy. 49: 506).
Latin jövevényszó, esetleg német közvetítéssel is. ⊗ Lat. munitio: ’rögzítés, megerősítés, erőd;
berendezés, felszerelés vmivel’., (k.) ’élelem, élelmiszer, (h.) lőszerszükséglet’; – lásd még: ném.
Munition ’ua.’. A latinban a munire ’megerősít, rögzít, megszilárdít; ellát, felszerel vmivel’. Megfelelői:
;fr. munition;; ol. munizione; stb.: ’lőszerszükséglet’.
TESz.

munka A: 1138/ Munca szn. (MNy. 32: 132); E12. Jh/ muncaʃ sz. (-HB.); 1211 Moncat sz. szn.
(OklSz.); 1217 Mucad sz. szn. (OklSz.); 1818 múka (NSz. – Kassai J.: Felelet Bar. Szeműgyre 41) J: 1.
1138/ ? ’kín, gyötrelem; Qual, Marter, Folter’ (↑), [1200] k. ’ua.’ (An. 12.); 2. 1372 u./ ’tudatos, célszerű
emberi tevékenység; Arbeit’ # (JókK. 107); 3. 1519 ’mű; Werk’ # (JordK. 800); 4. 1529 e. ’bér; Lohn’
(VirgK. 12) Sz: ~´s 1138/ Muncas szn. (MNy. 32: 205); [1200] k. hn. ’[gyötrelmes]; qualvoll’ (An. 12.);
1416 u./² ’az, aki dolgozik; Arbeitender, Arbeiter’ (MünchK. 31) | ~´l A13. Jh/ [m]uncallec (KTSz.) | ~
´lkodik 1416 u./¹ munkalkodnac (BécsiK. 272) | ~´lkodatta 1416 u./² mūkalkodattoc (MünchK. 42ra) | ~
´lat 1529 e. munkalatokual (VirgK. 129) | ~´sság 1673 munkasságockal ’foglalatoskodás; Tätigkeit,
Wirksamkeit’ (Amos Comenius: NySz.); 1883/ ’a munkások összessége; Arbeiterschaft’ (NSz. –
Munkásmozg. tört. 1: 466).
Szláv jövevényszó. ⊗ Óe. szl. mǫka: ’kín, szenvedés’;szb.-hv. muka: ’ua.rossz, baj, csapás, gond;
fáradság, vesződség, fáradozás’; stb., R. ’bánat, aggodalom, gond, sérelem; dühöngés, tombolás; baj,
vesződség, nehézség’; ;szlk. muka: ’kín, szenvedés’;or. мука: ’ua.’; stb. [valószínűleg indoeurópai
eredetű; vö.:ném. (ófn.) mengan ’vegyít, összekever’; litv. ьэтляеш ’nyom, sajtol, présel; kínoz, gyötör’;
stb.].. – A munka alak szó belseji n-je arra enged következtetni, hogy az átvétel már a 10. század vége
előtt lezajlott; (vö.: abroncs, dorong stb.); a szó belseji nazális nélküli változat valamivel későbbi átvétel
(vö.: mészáros). Az 1. és 2. jelentés viszonyához vö.: gör. πόνος ’(nehéz) munka; kínlódás, szenvedés’;
stb.lat. labor ’fájdalom, bánat, fáradság, szükség, szorultság; munka’; stb. A 3., 4. jelentés: metonímia a 2.
jelentés alapján. A [1200 k.].munkás származékszó megszabott jelentése (népetimológiai elemeket
tartalmazó) a Munkács hn. eredetének magyarázata lehet Anonymus Gestájában.
KSzlJsz. 346; MNy. 58: 416; NytÉrt. 38: 90; TESz.

murcos × A: 1560 k. mwrchos (GyöngySzt. 1067.); 1810 k. mortzos (NSz. – Farkas A.: Lói tan. 100);
1838 Mortyos (Tsz.); 1872 morcsos (NSz. – Abonyi L.: A fonó krón. 1: 5) J: mn 1560 k. ’sáros, piszkos;
kotig, schmutzig’ (↑) | fn 1. 1912 ’[?]; Schmutzfink 〈Kind〉’ (ÚMTsz.) [csak EWUng.]; 2. 1961 ’murci;
Rauscher’ (ÉrtSz.) | | murc × A: 1832 ? Murcz (Kreszn.); 1875 murczot (Nyr. 4: 174) J: fn 1. 1832 ?
’piszkos 〈ember〉; Schmutz’ (Kreszn.), 1915 ’ua.’ (ÚMTsz.) [csak EWUng.]; 2. 1875 ’must; Rauscher |
Most’ (Nyr. 4: 174) | | murci A: 1863 murczifélékből (NSz. – Roboz. Daguer. 57) J: ’erjedésben lévő
újbor; Rauscher | Most’.
A szócsalád kiinduló eleme murcos: valószínűleg belső keletkezésű, esetleg származékszó egy fiktív
tőből. ⊗ A szótő bizonytalan, esetleg onomatopoetikus eredetű az erjesztés neszének és az erjedő bor
állapotának kifejezésére. A szótő a mocsok tövével lehet összefüggésben; vö. a morcos változattal is. A
végződés -s melléknévképző lehet. – A murc az időrend alapján a murcosból keletkezett elvonásnak tűnik.
A murci a murc szóból jött létre -i kicsinyítő képzővel.
Nyr. 80: 374; TESz. murci a. is

muri ∆ A: 1862 Murizni sz. (NSz. – Toronyai: Rablók 30) J: 1. 1862 ’veszekedés, lárma | botrányos
jelenet, patális; treit, Lärm | Krawall’ (↑); 2. 1877 ’mulatság, mulatozás; (ausgelassene)
Abendunterhaltung, Zecherei’ (Pais-Eml. 591); 3. 1893/ ’hűhó, nagy felhajtás; Aufmachung’ (NSz. –
Jókai 39: 302); 4. 1911 ’tolvajbanda; Diebsbande’ (TolvSz.); 5. 1930 ’baj, riadalom; Unheil, Schrecken’
(Nyr. 59: 220).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. (az argóban) muri: ’rablás, lopás’., maure, moire ’félelem, szorongás,
rettegés; köztudomásúvá vált lopás’, more, mori ’lárma, zaj, csoportosulás, dulakodás’ jidd. maure moire
’félelem’ [< héber mōrā ’ua.’].. Lásd még: ném. (az argóban) more machen ’lármázik, zajong 〈a
meglopott személy〉’. – A 2., 4. jelentések: metonímia az 1. jelentés alapján. Hasonló jelentésváltozáshoz
vö.: balhé, buli.
MNy. 47: 295, 48: 222; TESz.

murok A [4]: 1516 u. mwrk (Nyr. 34: 201); 1525 k. Morz [ɔ: Mork] (MNy. 11: 80); 1577 k. Murok
(OrvK. 616); 1610 k. Murkon □ (MNy. 11: 134); 1669 morkony □ (MNy. 69: 425) [csak EWUng.]; 1747
Múrok (MNy. 22: 68) J: 1. 1516 u. ’pasztikák, paszternák; Pastinak’ (↑); 2. 1577 k. ’sárgarépa; Möhre’
(↑).
Szláv jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. mrkva: ’murok, sárgarépa’., R. pitoma mrkva ’pasztinák’; szlk. mrkva
N . mrkev ’murok, sárgarépa’; or. морковь: ’ua.’; stb. [tisztázatlan eredetű].. A magyarba átkerült alak:
*mъrky. Az átvétel a magyar szóvégi rövid magánhangzó eltűnése előtt megtörténhetettjászol, retek stb. A
murkon, morkony változat végződése nem világos. – Részben a magyarból: rom. N. moróc ’ua.’
MNy. 6: 60; KSzlJsz. 348; TESz.

murva A: 1332/ ? Morouas sz. hn. (Györffy 2: 527); 1553/ Morvát (RMKT. 6: 173); 1641 széna
murvát (Tyukodi Márton: NySz.); 1792 Murugy, muruggya (SzD.); 1832 Murha (NSz. – Szabó E.:
Székely Tájsz. 9); 1838 Murnya (Tzs.); nyj. murja (MTsz.) J: 1. 1332/ ? ’széna-, szalma-, nádtörmelék;
Heu-, Stroh- od Rohrabfall’ (↑) [csak EWUng.], 1553/ ’ua.’ (↑); 2. 1786 ’zúzaláékos kő vagy kavics,
sóder; Schotter’ (NSz. – M. Hírmondó 174); 3. 1903 ’a keresztrakás után összekapart gabona, kaparék;
nach dem Aufmandeln zusammengeharktes Getreide’ (NyF. 9: 47).
Szláv jövevényszó. ⊗ Szln. mrva ’széna; darab’, N. mrve többes szám ’szénamurva; fűrészpor, faliszt’;
szlk. mrva ’széna- vagy szalmatörmelék stb., N. szálka; morzsa; kőzúzalék, sóder’; ukr. N. мéрва
’széttaposott, hasznavehetetlen szalma’; stb. [szláv eredetű; vö.: szláv *mьviti ’szétdörzsöt,
(szét)morzsol’.]. – A murugya változat keletkezésmódja nem világos. Az 1. jelentés és a leginkább
használatos 2. jelentés szláv keletkezésű. A 3. jelentés: metafora az 1., 2. jelentés alapján. – Ide tartozik:
muruggya ’rőzse; kacat, holmi, limlom’ (1879), illetve ’hamis, csúnya, csúf; bamba, esetlen, otromba’
(1898); amely jelentéselkülönüléssel, illetve szófajváltással keletkezett a muruggya változatból.
KSzlJsz. 348; TESz.

muska A: 1487 ? Mwskapathaka hn. (OklSz.); 1560 k. muska (GyöngySzt. 3023.); 1675 muszka
(IrtörtKözl. 14: 210) J: 1. 1560 k. ’apró légy, muslica; kleine Fliege | Taufliege’ (↑); 2. 1564
’gabonaféreg, zsizsik; Kornwurm’ (Slavica 2: 98).
Szlovák jövevényszó. ⊗ Szlk. muška: ’kis légy; egy fajta repülő rovar’., R. vínová muška ’muslica’,
obilna (zbožná) muška ’gabonaféreg’vö.: [szlk. mucha ’légy’].. Lásd még: le. muszka;; or. мушка; stb.:
kis légy. – A jelentésen kívül a szóföldrajzi okok is a származtatás mellett szólnak. – A muszka változat
esetleg a muszka hatására keletkezett.
KSzlJsz. 349; Slavica. 2: 98; TESz.

muskatér ∆ A: 1605 mŭskater puska (MNy. 80: 256) [csak EWUng.]; 1605 muskatéros sz. (NEl.) [csak
EWUng.]; 1605 Muskotyr puskak (OklSz.); 1633 Muskatélios sz. (NEl.) [csak EWUng.]; 1647
muskaterosok sz. (uo.); 1666 muskatárokat (uo.); 1670 muskatélos sz. (uo.); 1785 muskáterosok sz. (Z.
Sz. J.: NySz.) J: 1. 1605 ’kanócos puskával felszerelt gyalogos katona; Musketier’ (↑); 2. 1605 ?
’[kanócos puska, muskéta]; Muskete’ (NEl.), 1638 ’ua.’ (OklSz.) Sz: ~os 1605 ’[?]; Musketier’ (↑) [csak
EWUng.] || muskéta ∆ A: 1606 Mwsketa (MNy. 80: 256) [csak EWUng.]; 1620/ muskáta (MNy. 79: 246)
[csak EWUng.]; 1636 muskátok, muskétákat (NEl.) [csak EWUng.]; 1645 Musket (MNy. 80: 256) [csak
EWUng.]; 1832 muszkétákból (NSz. – Helmeczy: Jelenkor 1/2: 814) J: ’kanócos puska; Muskete’ Sz: ~´s
1644 muskétás (NEl.) [csak EWUng.].
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. Musketier, (korai úfn.) muschketirer:: ’egy muskétával felszerelt
gyalogos katona’ [< fr. mousquetaire ’ua.’]. | ném. Muskete ’elavult kanócos fegyver ’részben az [ol.
moschetto ’ua.’, részben a ; fr. mousquet ’ua.’szóból].. Megfelelői: ang. musketeer musket; or. мушкетёр
мушкет; stb.: muskétás, ’muskéta’. – A muskatér 2. jelentése önállósodással jött létre a muskatérpuska
’sörétes puska kanóccal’ (↑). A muskatéros származékhoz vö.: csaplár, esztergár stb. A muskéta szóvégi a
hangjához vö.: cérna, ciha stb.
TESz. muskéta a. is

muskátli A: 1858/ muskátlit (NSz. – Jókai 93: 123); nyj. muskándli (ÚMTsz.), muszkátli (NyIrK. 11:
77) J: ’[?]; Pelargonie (Pelargonium (zonale))’ #.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. N. muskatl, (baj.-osztr.) muškatl̥ : ’futómuskátli’ [< ném. Muskat
’szerecsendió’].. A növény megnevezését pézsmaillata magyarázza. – Ide tartoznak: R. muskari, muskáti
’futómuskátli’ (1664 (PKert.: 55), muskáta ’nehézszagú gólyaorr’ (1783), ezek a ném. Muskat (↑) hatására
keletkeztek. Magyarítási kísérlet: pézsmavirág, tkp. ’pézsmacserje’ (1664 (PKert.: 54).
MVir. 369; TESz.

muskotály A: 1540 Muskatal zeulew wezzewt (Arch. 216.) [csak EWUng.]; 1545 Muskotal alma
(OklSz.); 1560 k. Muskotaly szeóleó (GyöngySzt. 1651.); 1608 Muskotall alma (OklSz.); 1788 moskatal
(NSz. – Decsy: Osmanografia 1: 99); 1818 muskota (NSz. – Zakál Gy.: Őrség 19); 1838 Muskolatbor
(Tzs.); 1859 Muskotárt (NSz. – Dózsa D.: Vers. 239); 1863 mocskotár, mocskotár, muskatáj (Kriza: Vadr.
509) J: mn 1540 ’[különleges illatú, zamatú 〈gyümölcs, szőlő, bor, dohány〉]; nach Moschus riechend
〈Obst, Trauben, Wein, Tabak〉’ (↑) [csak EWUng.] | fn 1. 1585 ’szerecsendió; Muskatnuß’ (Cal. 675); 2.
1590 ’különleges illatú, zamatú szőlő; Muskatellertraube’ (LevAd.: Kovács I.).
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kfn.) mûscâtel: ’egy fajta édes olasz bor’., R. muscatell ’ua.’, (h.
baj.-osztr.) muškətöllə ’egy fajta fehér szőlő’, – ném. Muskateller ’ua.egy fajta édes bor’ [< ol. moscatello
’ua.’].. Megfelelői: ; ang. muscatel ’ua.’; ; fr. muscadelle ’egy fajta körte, pézsmára hasonlító illattal’; stb.
– A R. muskatelló ’muskotálybor’ (1626) az olaszból (↑) jött létre. – Az 1395 k.muʃkath ’egy fajta bor’
talán egy muskátbor ’ua.’ típusú összetételből keletkezett önállósodással, amely a ; ném. Muskatwein ’ua.’
részfordítása lehet.
MNy. 2: 151; TESz.

muslica A: 1395 k. mullice [? ɔ: muʃlice] (BesztSzj.); 1405 k. muʃlica (SchlSzj. 1725.); 1416 u./³
muʒlika (AporK. 71); 1702 muszlitzáknak (Miskolczi Gáspár: NySz.); 1787 moslitzáktól (NSz. – Mátyus
I.: Ó és új Diaet. 3. Előb.: 53); 1805 muzlicza (NSz. – Verseghy F.: Tiszta magy. 116); 1817 muszlinczák
(TudGyűjt. 1: 41) J: 1. 1395 k. ’egy fajta apró, kártevő rovar; Art kleines, schädliches Insekt’ (↑); 2. 1647
’apró légy, szúnyog; kleine Fliege, Stechmücke’ (Geleji Katona István: NySz.); 3. 1708 ’borlégy,
ecetlégy; Taufliege’ # (PP. Muʃzlitza).
Jövevényszó egy délszláv nyelvből. ⊗ Blg. мушица: ’kis légy’.; szb.-hv. mušica ’ua.’, mušica octena
’muslica’; ;szln. mušica ’kis légy’, vinske mušice többes szám ’muslica’ [< szláv *mucha ’légy’]..
Megfelelői: albán mushicë ’kis szúnyog, légy’; ; rom. mușița ’muslica; levéltetű’; stb.. A szó belseji l
keletkezésmódja tisztázatlan. Az 1. jelentés: metafora az eredeti 2., 3. jelentés alapján.
KSzlJsz. 349; TESz.

must A: 1395 e. muʃt (BesztSzj. 818.) J: 1. 1395 k. ’kisajtolt szőlőlé; Most’ # (↑); 2. 1405 k.
’nektárféle édes ital; nektarartiges süßes Getränk’ (SchlSzj. 1497.).
Vándorszó. ⊗ Ném. (kfn.) most, (baj.-osztr.) mošt; fr. (ófr.) most must;; ol. (lomb.) mū́ št, (rom.) múšt; ;
szb.-hv. mošt; szln. mošt; stb.: must. Lásd még: ; lat. mustum ’ua.’ [az eredetéhez vö.: ; vö. →moszt]. – A
magyarba német és olasz, esetleg ófrancia közvetítéssel került. A 2. jelentés: metafora.
MNy. 27: 122, 36: 234; TESz.

mustár A: 1416 u./² muʃtar mag (MünchK. 46); nyj. mustohár (SzegSz.) J: 1. 1416 u./² ’a
keresztesvirágúak családjába tartozó növény, amelynek magját ételízesítőként használják; Senfpflanze’
(↑); 2. 1797 ’e növény magjából és besűrített mustból stb. készített ételízesítő; Tafelsenf’ # (NSz. – Veres
M.: Gazda-asszony 169).
Vándorszó. ⊗ Ném. (kfn.) mostert musthart: ’mustár 〈mint ételízesítő〉’., N. mostert ’ua.’; fr. moutarde
’mustár 〈növény, fűszer〉’, (ófr.) mostarde ’mustár 〈mint ételízesítő〉’; ;ol. (bol.) mustarda ’mustár
〈növény, fűszer〉’, (rom.) mustèrda ’ua.’, (vel.) mostarda ’ua.’; szb.-hv. mustarda ’feketemustár’; le.
musztarda: ’mustár’; stb. [< A franciából terjedt elfr. (ófr.) most must ’must’].. – Átadó nyelvként főleg a
francia és az olasz jöhet szóba; a szóvégi d, illetve da korai megszűnése egy magyar fejlődésre enged
következtetni, ahol ezt a végződést kicsinyítő képzőnek tartottákmedve, jegenye stb. A 2. jelentés azonban
sokkal korábbi lehet, mint első adatolása.
MNy. 10: 401; FrJsz. 17; TESz.

mustra A: 1553–9 muʃtra (RMNy. 2/2: 27); 1650 mustorál (Medgyesi Pál: NySz.); 1696 mostrálná sz.
(Illyés András: NySz.); 1794 Mústráúl (NSz. – Kármán: Uránia 1: 113); nyj. mostura (ÚMTsz.) J: fn 1.
1553–9 ’mintadar, mutatvány; Muster, Warenprobe, Probestück’ (↑); 2. 1584 ’szemle; Besichtigung’
(MNy. 61: 476); 3. 1867 ’selejt; Ausgemustertes, Ausschuß’ (CzF.); 4. 1867 ’szigorú bánás, fenyíték;
Rüge, Zurechtweisung’ (CzF.); 5. 1901 ’hadgyakorlat; Musterung 〈Milit〉’ (NyK. 31: 413); 6. 1936 ’juhok
selejtezése; Ausmerzung von Schafen | ausgemerztes Vieh’ (SzamSz.) | mn 1. 1828 ’kiselejtezésre való,
kiselejtezett; zur Ausmusterung bestimmt | ausgemerzt’ (NSz. – Széchenyi: Lov. 212); 2. 1872 ’mintaként
szolgáló | kiváló, kitűnő; musterhaft | hervorragend’ (NSz. – Tolnai L.: Az én ism. 17) Sz: ~´l 1565 meg
mûʃtralnak (MNy. 56: 262).
Olasz (é.) jövevényszó. ⊗ Ol. (rom.) mustra: ’bemutatás 〈áru〉’., (bol.) mostra ’kiállítás, közszemlére
tétel’, (fri.) mǫ́štre ’ellenőrzés, szemle, megszemlélés’, R. mustra ’bemutatás 〈áru〉; katonai szemle,
dísszemle, parádé, felvonulás a lovagi tornánál’, – ol. mostra: ’kiállítás, kirakat; minta’ [< ol. mostrare
’mutat, bemutat, prezentál’ (; lat. monstrare ’ua.’)].. Megfelelői: ném. Muster ’modell, sablon, minta’,
(kor. úfn.) mustre ’minta, próba’, muster ’megszemlél, szemlét tart’; ; ang. muster ’felvonulás, díszmenet;
mintadarab’; stb.. – A magyar változatok az észak-olasz változatok szó belseji š-sel való átvételét
igazolják, a mostura, mustora változatok bizonyosan a mássalhangzótorlódás feloldásával keletkeztek. –
Ide tartozik: monstra ’megtekintés, megszemlélés’ (1550 (TCr. a3b), ami a ; lat. (h.) monstra ’ua.szóból
jött létre.’
MNyTK. 73: 12; Nyr. 71: 19; TESz.
 muszáj A: 1805 muʃzaj (MNy. 57: 348); 1810 k. Muʃzáj (uo.); 1817 muszajn (NSz. – Fazekas M.:
Lúdas 12) J: mn 1. [haupts als Präd] 1805 ’feltétlenül szükséges | kénytelen; nötig | gezwungen’ (↑); 2.
1859 ’kényszerűségből eredő, kényszerű; notgedrungen’ (NSz. – Szokoly V.: Reg. rajz. 18) | fn 1835
’kényszerűség; Muß’ (NSz. – Vajda P.: Pesti lev. 1: 24).
Jövevényszó egy német szószerkezet alapján. ⊗ Ném. (es) muß sein: ’kénytelen, mást nem lehet, mint’
[< ném. müssen ’muszáj’].. – Az idegen nyelvű szókapcsolatok egyetlen egy szóban való átvételéhez vö.:
kótyavetye. Alkalomadtán igeként is használatos; vö.: muszäjt ’kell 〈egyes szám 3. személy〉’ (1888); Az
alkalmazás oka az a körülmény, hogy a szó névszói állítmányi szerepben néha igei toldalákokat
kapszabad.
MNy. 43: 142, 57: 347; TESz.

muszka A: 1538 ? Muzka szn. (MNy. 10: 277); 1559 Moʃʒkuakot (SzChr. 225a) [csak EWUng.]; 1578
Moszka (MNy. 74: 511) [csak EWUng.]; 1581 mwskwak (OklSz.); 1604 Muʃʒkác (MA.) [csak TESz.] J:
fn 1. 1538 ? ’orosz ember; Russe’ (↑), 1559 ’ua.’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1910 ’orosz hal, ruszli;
marinierter Hering’ (Nyr. 39: 82) | mn 1559 ’[az oroszokkal kapcsolatos, rájuk vonatkozó]; russisch’
(SzChr. 150b) || moszkovita A: 1787 Moskovita (MNy. 71: 123); 1848 moszkvitát (NSz.) J: 1. 1787 ’[?];
Russe’ (↑); 2. 1957 ’[?]; orthodoxer Stalinist aus der Sowjetunion’ (NSz.).
A szócsalád időrendben legkorábbi tagja a muszka: egy összetételi előtag köznevesülésével jött létre. ⊗
A Muszkaország ’Oroszország’ (1559Muʃӡka orʃӡagba: SzChr. 150b). Az első tag tkp. az or. Москва:
’Moszkva’ [< or. Москва ’Moszkva folyója’]. város nevével azonos. – Hasonló szemlélethez, mint a
Muszkaország vö.: R. Bécsország ’Ausztria’ (1538bechorsӡag: PestiN. R1). A szó belseji v eltűnéséhez
vö.: pitvar, zsálya stb. – A 2. jelentés önállósodás útján alakult ki a muszkaszardínia (1895); muszkahal
(1901): ruszli ’〈hal〉’. – A moszkovita: nemzetközi szó; vö.: ném. Moskowiter;; ang. muscovite;; fr.
moscovite; stb.: orosz ember; ’moszkvai lakos; ortodox kommunista.’
MNy. 5: 342; KSzlJsz. 350; TESz.

muszlin A: 1749 muselin (D. Éltess: FrSz. 77); 1750 k. Moselinbul, Moselyénbúl (MNy. 80: 256); 1773
Musselinnel (Tóth. MDivatsz. 39); 1774 Musulinbul (SzegSz.); 1775 muszelin (MNy. 65: 345); 1776
Musolin Keszkenő (uo.); 1787 muszlin (MNy. 65: 345) [csak EWUng.]; 1870 musszelin (NSz. – Szemere
B.: Utaz. Kel. 1: 57) J: ’vékony falú, ritkás szövésű kelmefajta; Musselin’.
Vándorszó. ⊗ Ném. Musselin; ol. mussolina R. mussolino, mosolino, (giul.) mussolin;; fr. mousseline;;
szb.-hv. muslin;; l e . muślin; stb.: muszlin. Az olaszban keletkezettaz [arab Mauṣil ’Moszul’].. Az
elnevezés onnan ered, hogy ezt a szövetet Moszul városában állították elő. Főként a franciából terjedt el.
– A magyarba leginkább a németből és a franciából, esetleg olasz közvetítéssel is került.
TESz.

muszol × A: 1617 Meg muszollya [l-j] (Lépes Bálint: NySz.); 1617 muszultátnak sz. (uo.); 1774
muszkoló sz. (NSz. – Meliboeus: Ung. Sprachmeist. 230) J: ’szőlőt – esetleg más gyümölcsöt összezúz,
csömöszöl; Most herstellen’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) mostein, (h. baj.-osztr.) məaustl̥ n: : ’mustot készít’ [< ném.
Most ’kiforratlan gyümölcslé’].. – A magyar szó egy elfogadható hazai baj.-osztr. muss’ln̥ átvétele lehet.
TESz.

muszuj × A: 1691 muszulylyok (MonÍrók. 34: 9); 1693 muszulnak (MonÍrók. 23: 622); 1736
muszolyból (MonÍ. 11: 465) [csak EWUng.]; 1840 Muszuj (NSz. – Gáspár J.: Füzérke 32) J: 1. 1691 ’egy
fajta kelme; Art Gewebe’ (↑); 2. 1840 ’ráncba szedett, széles szegélyű szoknya; faltiger Frauenrock mit
breitem Saum’ (↑).
Oszmán-török eredetű, román közvetítéssel is. ⊗ Oszm. R. mosulī ’moszuli vászon’, mosulīn
’muszlin’; – lásd még: rom. R. musúl ’egy fajta szövet’. Az oszmánban önállósodás az oszm. R. musıl
bezi, mosıl bezi, N. musulbez ’moszuli anyag’ szavakból (lásd még: muszlin). – A 2. jelentés: metonímia.
– A részben románból való átvétel mellett szólnak a szóföldrajzi és kereskedelemtörténeti utalások
Erdélyből.
TESz.; ÉlOsm. 291

mut † A: 1218 ? Muta sz. szn. (ÁÚO. 6: 393) [csak EWUng.]; A13. Jh/ mutut (KTsz.); [1237–40]
megemuto sz. (PRT. 1: 784) J: ’mutat; zeigen | bezeichnen | beweisen’ | | mutat A: 1372 u./ mutata,
muttatnÿa sz. (JókK. 4, 6) J: 1. 1372 u./ ’színlelk, tettet; vortäuschen’ # (↑); 2. 1372 u./ ’jelöl, jelez |
jelent; bezeichnen | sehen, beobachten lassen’ (JókK. 6); 3. 1372 u./ ’(be)bizonyít | tanúsít; beweisen,
bezeugen’ # (JókK. 23); 4. 1372 u./ ’példát ad, követendő módon tesz valamit; Beispiel geben’ # (JókK.
15); 5. 1372 u./ ? ’mozdulatával a figyelmet ráirányítja valamire; zeigen’ # (JókK. 152), 1405 k. ’ua.’
(SchlSzj. 400); 6. 1843 ’valamilyennek látszik, valahogyan fest | tetszetősen hat; aussehen, von
gefälligem Aussehen sein’ (NSz. – Életk. 2/2: 135) Sz: ~ás 1372 u./ mutataʃyual (JókK. 152) | ~ó 1405 k.
igenév (SchlSzj. 400); 1585 ’[?]; Zeiger, Deuter’ (Cal. 672); 1807 ’[?]; Register’ (NSz.) [csak EWUng.] |
~kozik 1653 mutatkozás sz. (NyÚSz.) | ~vány 1792 mutatványaival (MNy. 9: 90) | ~ós 1875 mutatós
’tetszetős; wohlgefällig, ansprechend’ (NSz. – belényesi G.: Bret. Kal. 21) | | mutogat A: 1470
mutogathvan sz. (SermDom. 2: 374) J: ’[?]; wiederholt od öffentlich zeigen’ #.
FUF. 18: 181; NyK. 71: 102; TESz. mutat a. is; MSzFE. mutat a. is; ÁrpSzöv. 184, 185

mutál A: 1416 u./² kepmutaloc sz. (MünchK. 12ra) [csak EWUng.]; 1588 meg ... mutáltassam sz.
(MNy. 89: 255) [csak EWUng.] J: 1. 1416 u./² ’[változtat]; verändern’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1891
’〈serdülő fiú hangja〉 mélyebb színezetűvé változik; im Stimmbruch sein, Stimmwechsel haben’ # (Füredi:
IdSz.).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. mutare: ’megváltozik, elmozdít’indoeurópai eredetű; vö.: [óind mḗthati
mitháti ’kicserél’gót maidjan ’cserél, hamisít’; stb.].. Megfelelői: ném. mutieren;; fr. muer; stb.: változik a
hangja, mutál.
TESz.

muter A: 1840 Mutter-tekerő-kulcs (HOklSzj. 103); 1867 mújder (NSz. – Tolnai L.: Életképek 89);
1 8 7 2 Muterfogó (Nyr. 1: 333); nyj. Mujdër (Nyr. 45: 141) J: 1. 1840 ’anyacsavar, csavartok;
Schraubenmutter’ (↑); 2. 1854 ’anya, mama; Mutter’ (NSz. – Degré: Nov. 2: 211); 3. 1897 ’nagyanya |
öregasszony; Großmutter | alte Frau’ (Nyr. 26: 525); 4. 1916 ’anyós; Schwiegermutter’ (Nyr. 45: 141); 5.
1957 ’a bordélyház tulajdonosnője | kerítőnő; Bordellwirtin | Kupplerin’ (SzegSz.).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Mutter: ’a nő a gyerekeihez képset; anyacsavar’., R. ’a házigazda
felesége; idős nő’, (baj.-osztr.) muədə ’anya’, (h. baj.-osztr.) muidə ’ua.’indoeurópai eredetű; vö.: [óind
mātár-; lat. mater;; ang. mother; stb.: ].. – A változatok többszöri átvételre utalnak. Az 1. jelentés a
magyarországi német kézművesek nyelvéből származik. A szónak ma már leginkább csak a 2. jelentése él
a bizalmas nyelvhasználatban.
TESz.

mutyi ∆ A: 1838–45 mutyiz sz. (MnyTK. 107: 29); nyj. mugyi (ÚMTsz.) J: ’〈kártyában, közös
vállalkozásban〉 felezés | e vállalkozásban részt vevő egyik személy; Halbierung 〈im Kartenspiel, in einer
gemeinschaftlichen Unternehmung〉 | einer der Teilnehmer an dieser Unternehmung’ Sz: ~zik 1838–45 (↑)
R: ~ban 1862 mutyiban ’[?]; halbpart’ (NSz.) [csak EWUng.]; 1886 ’[?]; heimlich’ (uo.) [csak EWUng.].
Bizonytalan eredetű, esetleg francia jövevényszó, valószínűleg német közvetítéssel is. ⊗ Vö.: fr. moitié
’vminek a fele, fél’; – lásd még: ném. R. moitié ’ua.’. A franciában a lat. medietas medietatem: ’közép’.
tárgyesetű szó alapján keletkezett. – Ennek a származtatásnak hangtani nehézségeti vannak; a magyar
hangalak esetleg a tutyimutyi hatására keletkezhetett.
TESz.

múzeum A: 1634/ museumot (MNy. 79: 246); 1788–9 Múzséumról (NSz. – M. Museum 1: 274); 1813/
Muzéum (NSz. – Kazinczy: Lev. 10: 415); 1814 Muzeum (NSz. – Döbrentei G.: Planeum 26); 1854/
múzeuma (NSz. – Ercsey S.: Arany él. 94); nyj. muziomnak (ÚMTsz.) J: 1. 1634/ ’[dolgozó-,
tanulószoba]; Studierzimmer’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1788–9 ’megőrzésre méltó tárgyak gyűjtésével és
kiállításával foglalkozó intézmény; Museum’ # (↑) || muzeális A: 1934 múzeális (NSz. – Móra: Daru utca
1: 225); 1957 muzeális (BIdSz.) J: ’múzeumi; museal’.
A szócsalád időrendben legkorábbi tagja a múzeum: latin jövevényszó, valószínűleg német
közvetítéssel is. ⊗ Lat. museum musium: ’a múzsák tartózkodási helye; könyvtár, akadémia’., (h.)
’tanulószoba’; – lásd még: ném. Museum ’múzeum’, R. ’dolgozószoba’. A latinba a ;gör. µυσεῖον ’a
múzsák temploma, tartózkodási helye; magasabb képző(intézet)’. Megfelelői: ang. museum;; fr. musée;
stb.: múzeum; ebben a jelentésben elsőként az angolból mutatható ki. A korábbi változatok hangzóközi zs-
jének kiejtéséhez vö.: bazsalikom stb.; a z-s alakhoz vö.: bazilika stb. – A muzeális valószínűleg a német
museal ’a múzeumhoz tartozó’ szóból ered, latinosított végződéssel. Megfelelői: ; o l . museale;; le.
muzealny; stb.:
TESz.

muzulmán A: 1 5 3 0 – 4 0 buzloman (MonÍ. 3: 179) [csak EWUng.]; 1573 muszulmánok,

muszulmányokbul [?U] (ErdP. 66, 65) [csak EWUng.]; 1594 bußorman (Tel. 60) [csak EWUng.]; 1619/
muzulmán (MNy. 74: 511) [csak EWUng.]; 1638 musliman (ÉlOsm. 296) [csak EWUng.]; 1748
Musurman (Gyöngyösi István: NySz.); 1791 Musulmannusok (NSz. – Voltaire:Igaz. jut. 104); 1792
Muselmánnoknak (NSz. – Mátyus I.: Ó és új Diaet. 5: 512); 1843 muzlemin (NSz. – Bodor L.: Duzs. 39);
1845 müzülmanosan sz. (NSz. – Életk. 1: 258) J: fn 1530–40 ’[az iszlám híve]; Muslim’ (↑) [csak
EWUng.] | mn 1660–1/ ’az iszlámmal és híveivel kapcsolatos; muslimisch’ (Zrínyi 2: 175) || moszlim ∆
A: 1628 moszlim [?U] (MonTME. 4: 78) [csak EWUng.]; 1681 mozlim (ÉlOsm. 295) [csak EWUng.];
1837 mozlem (NSz.) [csak EWUng.]; 1881 mozelim (uo.) [csak EWUng.] J: fn 1628 ’[az iszlám híve];
Muslim’ (↑) | mn 1848 ’[az iszlámmal és híveivel kapcsolatos]; muslimisch’ (NSz.).
Vándorszó. ⊗ Ném. Muselman(n); fr. musulman;; szb.-hv. musliman;or. R. мусульмáн, музульмáн;
oszm. müsülman, R. musulman, müsülman, musliman; stb.: muzulmán; – lásd még: lat. (k.) musulmanus;
– az oszmánban az ; újperzsa muslimān: ’ua.’ többes számú szóból [< arab muslim ’ua.’]. | ; ném. Moslem
Muslim;; ang. Moslem;rom. R. moslim;; cseh muslim;; oszm. müslim; stb.: muzulmán. Forrása: ; arab
muslim (↑). A magyarba különböző nyelvekből került (muzulmán); az oszmmán és a német (moszlim)
közvetítéssel.
TESz.; ÉlOsm. 295

múzsa A: 1585 musa (Cal. 682); 1651/ Músa (Zrínyi 1: 9); 1771 Mú'sáink (NSz. – Pálya-Futó B2);
1816 Múzák (NSz. – Berzsenyi D.: Versei 191); nyj. mozsám, Mézsám (ÚMTsz.) J: 1. 1585 ’dal, ének |
vers; Lied | Gedicht’ (↑); 2. 1604 ’a művészetek és tudományok kilenc ógörög istennője közül valamelyik;
Muse | zu künstlerischem Schaffen inspirierendes weibliches Wesen’ (MA. Erato); 3. 1787 ’művészi
ihlet; Inspiration’ (Faludi Ferenc: NySz.).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. Musa: ’egy a kilenc múzsa küzöl a mitológiában; vers, dal, költészet’ [< gör.
Μοῦσα ’a művészet és a tudomány istennője’, µοῦσα ’vers, dal, költészet’].. Megfelelői: ném. Muse; fr.
Muse muse; stb.: múzsa. – A hangzóközi zs-hez vö.: bazsalikom stb.; a z-s alakhoz vö.: bazilika stb.
TESz.; GLEl.

muzsdaly × A: 1317/ musdal (Györffy 1: 325); 1818 Músdalynek (NSz. – Peretsenyi Nagy L.: Tibullus
79) J: ’kocsánytalan tölgy; Steineiche, Traubeneiche’.
Ismeretlen eredetű. ⊗ Összefüggése a magyal szóval tisztázatlan.
MNy. 40: 228; TESz.; MNy. 71: 167

muzsik ∆ A: 1854/ muzsikokat (NSz. – Jókai 6: 230) J: ’paraszt a cári Oroszországban; russischer
Bauer’.
Orosz jövevényszó. ⊗ Or. мужик: ’földműves 〈főként a cári Oroszországban〉’, R. ’házi szolga, N.
fajankó, neveletlen tuskó; férj; férfi’ [< or. муж ’férj; férfi’].. Megfelelői: ném. Muschik;; fr. moujik; stb.:
orosz földműves. – A szó az irodalmi nyelv közvetítésével került a magyarba.
Nyr. 72: 167; TESz.

muzsika A: 1549/ Muʃikat (TCr. e4a) [csak EWUng.]; 1787 másikával (NSz. – M. Kurir 547); 1793/
muzsikának (NSz.) [csak EWUng.]; 1823 muzikája (NSz. – Andrád E.: Hóra-Világ 27); 1863 mozsikát
(Kriza: Vadr. 362) J: 1. 1549/ ’[zene]; Musik’ # (↑) [csak EWUng.]; 2. 1575 ’[?]; Musik 〈als
Lehrgegenstand〉’ (HChr. 177b); 3. 1766 ’hangszer; Musikinstrument’ (NSz. – Bél M.: Prim. Lat. 45) Sz:
~´l 1577 k. sz. (OrvK. 23) | ~´s 1585 musikás ’[?]; Musiker’ (Cal. 190) [csak EWUng.] || muzsikus A:
1594 musikusok (OklSz.); 1604 Muʃikos (MA. Clínias); 1787 Muzsikusoknál (NSz.); 1787 Músikusnak
(NSz. – M. Musa 384) J: ’[?]; Musiker’ #.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. musica: ’zene’., (h.) musica, musice ’ua., ének, éneklés, zenél, muzsikál’ [<
gör. µουσική (τέχνη) ’múzsai művészet, különösen a zene’]. | lat. musicus ’zenei, zene-; zenész’ [< gör.
µουσικός ’a múzsák, a múzsai művészeteket illető’].. Megfelelői: ném. Musik;; fr. musique; stb.: zene. –
A hangzóközi zs-hez vö.: bazsalikom stb. A muzsika 3. jelentése olyan összetételéből önállósodott mint pl.
muzsikaszerszám (1585 (Cal. 214); muzsika-eszköz (1764): hangszer.
TESz.
 mű A [7/1]: 1181/ ? Mies sz. hn. (Sztp. KritJ. 1: 43); A13. Jh/ minleʃʃed [ɔ: miuleʃʃed] sz. (KTSz.) [csak
EWUng.]; 1302/ Mezmeuelew sz. szn. (OklSz. méz-művelő); 1405 k. mies sz. (SchlSzj. 1310.); 1416 u./¹
mv̇ (BécsiK. 293); 1474 mivnek (BirkK. 7); 1506 mo̗ uelko̗ detith sz. (WinklK. 164); 1546 myhelte sz.
(LevT. 1: 63) J: 1. A13. Jh/ ’[cselekedet, tevékenység | munka, munkálkodás]; Handlung | Arbeit,
Wirksamkeit’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1416 u./¹ ’készítmény, alkotás | holmi, dolog; Erzeugnis, Werk |
Zeug, Sache’ # (BécsiK. 198); 3. 1416 u./¹ ’növényi termés; Frucht’ (BécsiK. 275); 4. 1544 ’mesterség,
ipari szakma; Handwerk’ (LevT. 1: 26); 5. 1780 ’gyár, üzem; Fabrik’ (NSz. – M. Hírmondó 318); 6. 1961
’mesterségesen készített, nem természetes, nem valódi; Kunst-, künstlich, falsch’ # (ÉrtSz.) Sz: ~vel A13.
Jh/ sz. (↑) [csak EWUng.] | ~velkedik 1372 u./ mÿuelkedyk ’cselekszik; handeln’ (JókK. 44) | ~velkedés
1372 u./ mÿuelkedeʃeben (JókK. 22) | ~velkedet 1372 u./ mÿuelkedetÿt (JókK. 16) | ~ves 1395 k.
my̋ ueʃnek ’iparos, kézműves; Handwerker’ (BesztSzj. 1248.); 1585 ’fáradságos; mühevoll’ (Cal. 733 [s:
731]) | ~velt 1405 k. miuelth ’megmunkált, munkával nyert; durch Arbeit erworben’ (SchlSzj. 1014.);
1806 ’műveltséggel rendelkező; gebildet’ (NSz. – Kultsár: Hazai Tud. 285) | ~veltelen 1405 k. ’meg nem
munkált, munka nélkül nyert; ohne Arbeit erworben’ (SchlSzj. 1015.) | ~velés 1456 k. feldmiueles
(Sermdom. 1: 349) | ~veletlen 1519 mywelethlen ’meg nem munkált, munka nélkül nyert; ohne Arbeit
erworben’ (JordK. 304); 1785 ’műveltséggel nem rendelkező; ungebildet’ (NSz. – M. Hírmondó 592) |
~velet 1776–1821 Mǘvelet (NSz. – Benyák: Mascr. 107) | ~velődik 1793 mívelö́ dnék (NSz. – Látzai: Tan.
könyv 49) | ~veltség 1806 miveltségének (NSz. – Mátyási J.: Vél. 22) | ~velődés 1806/ mívelődést (NSz. –
Kazinczy: Lev. 4: 160) | ~ködik 1830 Működni sz. (NyÚSz.) | ~vi 1847 művi ’[?]; kunstvoll, Kunst-’
(NSz.); 1937 ’[?]; künstlich | operativ 〈Med〉’ (SMFrSz.) [csak EWUng.].
Bizonytalan eredetű, esetleg örökség az uráli korból. ⊗ Vö.: szam. jur. ḿī-, ḿe- ’csinál, tesz,
megvalósít, teljesít 〈pl. asztalosmunkát〉, épít’; szam. jen. mê- ’csinál, tesz, cselekszik’; szam. tvg. mêɂa-
’’; szam. szelk. mē-, mī- ’ua.’ [uráli *meke ’dolog, holmi; tett, cselekedet, cselekvés, munka; tesz, csinál,
cselekszik, dolgozik’].. Megfelelői: óind māyā ’mester(fogás), rendkívüli képesség, csodatévő erő’; ; av.
mā̆iiā- ’varázserő, bűvös erő’. A magyarázat gyengéje, hogy a magyar szónak csupán a szamojéd
nyelvekben van elfogadható rokon nyelvi megfelelője. A szó belseji *k < magy. Ø hangváltozáshoz vö.:
év, jó² stb. Az ősmagyarban a szónak miγ alakja lehetett, amiből a későbbi v-s, illetve ü-s tövű szavakhoz
való tartozása magyarázható. A R. művelet származékszó (ige) -et műveltető igeképzővel a művel
származékszóból keletkezett. Az 5. jelentés valószínűleg a ; ném. Werk ’üzem, vállalat; termék’hatását
mutatja. A 6. jelentés főként összetételi előtagként él (vö.: mű-1,2). – Az alánból való származtatása nem
valószínű.
JSFOu. 30/5: 67; FUV.; TESz.; MSzFE.; MSFOu. 151: 288; ÁrpSzöv. 185, 186

mű-¹ 1. ~hely A: 1533 Mihel (Murm. 1779.) [csak EWUng.]; 1748 méhelben (NySz.) [csak EWUng.]
J: 1. 1533 ’ipari munka végzésére való helyiség; Werkstatt’ # (↑); 2. 1904 ’[?]; Redaktion, literarische
Werkstatt’ (PKSz.) [csak EWUng.] | ~szer A: 1538 Mÿʒer (PestiN. M3) J: 1. 1538 ’szerszám | finomabb
munkaeszköz; Werkzeug | Instrument’ # (↑); 2. 1780 ’anyag; Stoff’ (NSz. – M. Hírmondó 797); 3. 1790
’szerv; Organ, Sinneswerkzeug’ (Nyr. 10: 309); 4. 1793 ’bonyolultabb szerkezet, készülék; Apparat’ (NSz.
– M. Hírmondó 1: 839) | ~szerszám ∆ A: 1565 muͤ szerszám [?U] (Melius Péter: NySz.) J: ’[?];
Werkzeug’.
Nyr. 82: 21; TESz.

mű-² 1. ~szó A: 1806 műszavak (NyK. 35: 197) J: ’szakkifejezés, szakszó; Fachwort’ | ~nyelv ∆ A:
1814 műnyelve (NSz. – Berzsenyi: Művei 3: 72) J: ’[?]; Fachsprache’ | Ilyenek még: ~iskola ’[?];
Fachschule’ (1858: NSz.); ~munkás ’[?]; Facharbeiter’ (1890: uo.) || 2. ~értő A: 1818 Mǘértö́ (NSz. –
Verseghy F.: Felelet 376) J: ’a művészethez értő (személy); Kunstverständiger’ | ~barát A: 1831
műbarát (NSz. – Kritikai Lapok 2: 70, G) J: ’művészetkedvelő személy; Kunstfreund’ | ~remek A: 1832
mű-remekjei (NSz. – Fáy A.: Bélteky 1: 335) J: ’kiváló művészeti alkotás; Kunstwerk’ | ~emlék A: 1839
műemlékek (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Kunstdenkmal’ # | Ilyenek még: ~alkotás ’[?]; Kunstwerk’
(1823: NSz.); ~kereskedő ’[?]; Kunstwerk’ (1832: NSz. – Ligeti Vid.: Mul. sokf. 14); ~kedvelő ’[?];
Kunstliebhaber’ (1832: NSz. – Helmeczy: Jelenkor 1/1: 9) || 3. ~egyetem A: 1838 műegyetem (Tzs.)
[csak EWUng.] J: ’[?]; technische Universität’ || 4. ~út A: 1839 műutat (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[?];
Landstraße mit befestigter Fahrbahn | Chaussee’ # | ~fog A: 1857 műfogakat (NSz.) [csak EWUng.] J:
’[?]; Kunstzahn’ # | ~selyem A: 1921 müselyemgyár (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Kunstseide’ | Ilyenek
még: ~nyelv ’[?]; kunstvolle Sprache | Kunstsprach’ (1835: Tzs.); ~hold ’mesterséges hold; künstlicher
Satellit’ (1958: MN. aug. 19.: 5).
Nyr. 82: 21; TESz. mű- a. is

műt A: 1833 műtő sz. (NyÚSz.) J: ’operál; operieren’ Sz: ~ő 1833 ? ’sebész; Chirurg’ (↑); 1847 ’ua.’
(NSz.) [csak EWUng.]; 1851 ’műtéthez használt; Operations-, zur Operation nötig’ (NSz. – Székely J.:
Liliputi 58); 1868 ’műtétet végző; operierend’ (NSz. – Honvédalbum 31); 1937 ’műtétek céljárra
berendezett helyiség; Operationssaal’ (Sauvageot: MFrSz.) | ~ős 1937 műtős (Sauvageot: MFrSz.).
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ A mű ’tett, cselekvés, cselekedet’ szóból -t
igeképzővel a fűt, fojt stb. analógiájára. Az operáloperáció magyarosítására alkották meg, amelyet
tévesen idegen szóként értelmeztek. – Nyelvújítási szóalkotás.
MNy. 57: 484; TESz.

mütyürke A: 1953 mütyürke (Országh: MAngSz.); nyj. mityürke (ÚMTsz.) J: ’apró dísztárgy,
díszítmény; (irgendein) kleines Zierwerk | kleines Ding’.
Származékszó egy fiktív tőből játszi szóalkotással. ⊗ A szótő bizonytalan, esetleg onomatopoetikus
eredetű. A szó végződése: -ke kicsinyítő képző. A szó belseji r ugyancsak névszóképzőnek tűnik. A szó
alaktani felépítéséhez a picurkapiciny is hozzájárulhatott. – A mütyür ’(valamilyen) kis dísztárgy; kis
dolog’ (1962) valószínűleg a mütyürke szóból keletkezett elvonással.
TESz.

művész A: 1787 faművész (NyÚSz.); 1794/ Mívésznek (NSz. – Kazinczy: Lev. 2: 345) J: 1. 1787
’mesterember; Handwerker’ (↑); 2. 1794/ ’műalkotást létrehozó vagy azt előadó személy; Künstler’ # (↑);
3. [jelzőként] 1876 ’nem mindennapi ügyességet tanúsító (személy); außerordentlich geschickt’ (Person)
Sz: ~et 1808 ’mesterség; Kunst 〈als Handwerk, Geschicklichkeit, Gewerbe〉’ (NyÚSz.); 1823 ’művészi
díszítés; kunstvolle Verzierung’ (NSz. – Schedel F.: Haramják 53); 1827 ’esztétikai hatású; Kunst 〈als
künstlerisches Schaffen bzw Gesamtheit seiner Werke〉’ (NSz. – Toldy F.: Aesth. lev. 11).
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ A művmű tőváltozatból -ész névszóképzővel. Az 1.
jelentéshez vö. műves ’mesterember, kézműves’mű. A 2. jelentés eredetileg főként a képzőművészekre
vonatkozott. Nyelvújítási származékszó.
NyÚSz.; TESz.

nablom † A: 1548 nablomba (Székely István: NySz.); 1672 náblumokkal (Nógrádi Mátyás: NySz.) J:
’egy fajta pengetőhangszer; Art Zupfinstrument’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. nablum, (h.) nablium nabla:: ’egy fajta húros hangszer’ [< gör. νάβλα ’ua.’
[< héber nēbel ’egy fajta hárfa’]].. Megfelelői: ang. R. nable;ol. R. nabla; stb.: egy fajta pengetős
hangszer.
TESz.; GLEl.

nábob ∆ A: 1794 Nábobok (NSz. – Nagy S.: Psych. 40); 1833/ Nabobtól (NSz. – Kölcsey: Napl. 32) J:
1. 1794 ’indiai kormányzó, helytartó; indischer Gouverneur’ (↑); 2. 1833/ ? ’dúsgazdag ember;
steinreicher Mann’ (↑), 1847 ’ua.’ (NSz. – Jósika M.: Jós. Istv. 4: 194).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Nabob;; ang. nabob;; fr. nabab; stb.: nábob, dúsgazdag ember. Forrása: ;
arab nuwwāb többes szám : ’helytartó’., a hindi nawwāb ’ua.’közvetítésével. Az angolból terjedt el. – A
magyarba főként a német nyelvből került.
TESz.

náci A: 1936 náciknak (Horovitz: IdSz.⁵ 268) J: ’a német fasiszta párt tagja, nemzetiszocialista; Nazi’
| | nácizmus A: 1948 nácizmus (NSz.) [csak EWUng.] J: ’a német fasizmus, nemzetiszocializmus;
Nazismus’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Nazi;; ang. Nazi;; fr. nazi; stb.: náci; az 1930-as években egyes európai
nyelvekben a nemzetiszocialisták gúnyneveként terjedt ela [ném. Nationalsozialist ’nemzeti szocialista’
szóból keletkezett szórövidüléssel]. | ; ném. Nazismus;; ang. Nazism;; fr. nazisme; stb.: nácizmus. –
Mindkét szó több nyelv közvetítésével is átkerülhetett a magyarba.
TESz.
 náció A: 1552 naczio (MNy. 79: 246) [csak EWUng.]; 1560—70 natióra [?U] (MNy. 89: 255) [csak
EWUng.]; 1736/ náció (MNy. 79: 246) [csak EWUng.] J: 1. 1552 ’nemzetiség | népi közösség;
Nationalität | Volksgemeinschaft’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1793 ? ’[???]; Sippschaft 〈pejor〉’ (NSz. –
Magyar Játék-szin 4: 351), 1812 ’ua.’ (NSz. – Katona J.: Műv. 1c. 38); 3. ’nemzet; Nation’ (NSz. – P.
Thewrewk J.: Sajtószab. 64).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. natio: ’születés, származás; néptörzs, nemzet’ [< lat. nasci ’születik’]..
Megfelelői: ném. Nation;; fr. nation; stb.: nemzet. – A 2. jelentés: pejoratív metafora.
TESz.

nacionalista A: 1802 nationálistának (Nyr. 112: 507) [csak EWUng.]; 1873/ nationalisták (NSz. –
Munkásmozg. tört. 1: 263); 1897 Navionalisták (PallasLex. 12: 898) J: fn 1. 1802 ’[???]; Patriot’ (↑)
[csak EWUng.]; 2. 1897 ’a nacionalizmus híve; Nationalist’ (↑) | mn 1. 1873/ ’nemzeti; national’ (↑); 2.
1931/ ’a (reakciós) nacionalizmusnak megfelelő; nationalistisch’ (NSz. – Babits: Ezüstkor 226) ||
nacionalizmus A: 1809/ Nationalismusnak (NSz. – Kazinczy: Lev. 6: 193); 1910 nacionalizmus (KIdSz.)
[csak EWUng.] J: ’[???]; übersteigertes Nationalgefühl’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Nationalist;; ang. nationalist;; fr. nationaliste; stb.: nacionalista | ; ném.
Nationalismus;; ang. nationallism; fr. nationalisme; stb.: nacionalizmus. Ezek a ; lat. natio: ’születés,
származás; nemzet’. (vö.: náció) szóra mennek vissza. – A magyarba elsősorban a németből került át; lásd
még: lat. (h.) nationalismus ’nemzeti sajátosság’. A nacionalista végződése latinosítással jött létre. – Ide
tartoznak: nacionális ’nemzeti; nacionalista’ (1790 (NSz.), vö.: lat. (ú.) nationalis ’nemzeti’; nacionálé
’személyi adatok összessége’ (1882) a ; ném. (au.) Nationale ’ua.szóból származik.’
TESz. nacionalizmus, nacionálé a. is

nád A: 1121/ Nadast sz. hn. (MNy. 23: 364); 1395 k. nad () J: 1. 1121/ ’karcsú, hengeres szárú
vízinövény; Schilfrohr’ # (↑); 2. 1560 k. ’〈mocsári〉 sás; Riedgras, (in Sümpfen gedeihender) Liesch
(Phragmites communis)’ (GyöngySzt. 3910.) Sz: ~as 1121/ sz. hn. (↑).
Bizonytalan eredetű, esetleg egy iráni nyelvből származó jövevényszó. ⊗ Vö.: ősiráni *nada: ’cső,
nád’; av. naδa ’ua.’;újperzsa nāy naj nad (gen.) : ’ua.pikoló, kisfuvola, furulya;’; stb.? indoeurópai
eredetű; vö.: [óind naḍāḥ ’nád, nádas; nád’litv. néndrė ’ua.’; stb.].. – A magyarba talán a szarmatából
kerülhetett át. Az átvétel meglehetősen későn következhetett be (csak a 11. , illetve 12. században).
TESz.; MSFOu. 151: 289; TörK. 148

nadály × A: 1214/ ? Nadal hn. (VárReg. 308.); 1225 Nadalthov hn. (OklSz.); 1244 Nodalos sz. hn.
(OklSz.); 1317/ Nadaliusto sz. hn. (OklSz.); 1395 k. nadal (BesztSzj. 1120.); 1578 nadály [?U] (Melius
Péter: NySz.); 1727 nadárfüvel (MNy. 89: 255) [csak EWUng.]; 1727/ nadáj (NSz. – Ethnographia 3:
63); 1751 Nádály (NSz. – Jekoniás 62); 1793 nadálly-szivás (NSz. – Mátyus I.: Ó és új Diaet. 6: 392);
nyj. nȧdȧ (ÚMTsz.) J: ’pióca; Blutegel’.
Ismeretlen eredetű. ⊗ A nada változathoz vö.: N. kanakanál, N. szandaszandál stb. – A nadár
változathoz vö.: N. szandárszandál Leginkább nyelvjárási szóként él a Tiszától keletre.
TESz.

nádméz ∆ A: 1493 k. naadmeeȝ (FestK. 169) J: ’cukor; Zucker’.

Összetett szó. ⊗ A nád ’EZ NEM KELL’ + méz tagok alárendelő (jelzői vagy birtokosi, jelöletlen)
kapcsolatából. Az előtag az ázsiai származású cukornádra vonatkozik, melyből már az ókorban is igen
drágának számító cukrot vagy nádcukrot nyertek. Az utótag arra utal, hogy a mézet gyakorlatilag egyedüli
édesítőszerként ismerték.
Nyr. 75: 276; TESz.

nádol × A [1]: 1558 Lemes nadlastul sz. (OklSz.); 1579 meg Nadaltha (MNy. 62: 233); 1588 kapa
nadolaftul [ɔ: nadolaʃtul] sz. (MNy. 62: 108) J: ’〈vasat, acélt, abból készült eszközt〉 edz, új anyag
hozzáötvözésével javít; stählen, härten’.
Jövevényszó a szerb-horvátból vagy szlovénből. ⊗ Szb.-hv. naditi: ’acéloz, edz’.; szln. naditi
’ua.egymásra rak, halomba rak, rétegel;’ [< szláv *na (igekötő) + *de- ~ *di- ’fektet, helyez, odatesz’].
Lásd még: or. N. нáдить ’szántóvasat erősít’; ukr. N. nádyty ’(meg)acéloz, acéllal bevon’. – Az ukránból
való származtatás mellett szóföldrajzi okok szólnak.
TESz.
 nádor A: 1784 Nádor (SzD. 59); 1813 Nádora (NSz. – Hazai Tud. 2: 300) J: ’a király után az első
közjogi méltóság viselője; Palatin’ – De vö. 1405 k. nadruʃpan (SchlSzj. 476.); 1435 k. nodo[r]ʃpan
(SoprSzj. 71.); 1517 nadrospan (Arch. 35.) [csak EWUng.]; 1524 nagÿreʃpanthwl (MNy. 13: 123); 1575
Nador Iʃpant (HChr. 64a) [csak EWUng.].
Egy összetételi előtag önállósodásával jött létre. ⊗ A nádorispán (↑), mely feltehetőleg a szláv nadъ-
dvorjь-županъ ’palatinus, nádor’, tkp. ’a királyi udvar vezetője’ szószerkezetre megy visszaispán.– A
magyarból: szb.-hv. (R.) nadorišpan naderšpan, (Kaj.) nadršpan; ; cseh (R.) náderšpán nádršpán:
’palatinus, nádor.’
MNy. 37: 16; TESz.

nádra × A: 1469 ? Madra szn. (OklSz. nádra); 1519 ? Nathras sz. szn. (OklSz. nátrás); 1522 ? Modra
szn. (MNyTK. 86. sz.: 33); 1547 mattráról [U] (Magyary-Kossa: OrvEml. 1: 353); 1562 Natra finekis
(MNy. 6: 38); 1564 k. nádra füvet [U] (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 261) J: 1. 1547 ’[???]; würgender
Krampf’ (↑); 2. 1577 k. ’anyaméh; Gebärmutter’ (OrvK. 328); 3. 1588 ’havivérzés, havibaj;
Menstruation’ (Frankovics Gergely: NySz.); 4. eH18. Jh ’a szüléskor a méhből távozó méhlepény és
magzatburok; Nachgeburt’ (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 318); 5. [kerek ~, macska~] 1775 ’repkény |
pénzlevelű lizinka; Gundelrebe | Pfennigkraut’ (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 261, 265).
Szláv jövevényszó. ⊗ Óe. szl. nědratöbbes szám : ’Kebel;’;szb.-hv. nedra többes szám : ’ua.; öl
〈elvont〉’.; szlk. ňadrá többes szám ’kebel’;or. недра többes szám ’a föld öle; belső, vmi belseje’; stb. [a
szláv *vъn (elöljárószó) + ědra többes szám tárgyeset ’belső, vmi belseje’]. – A szó eleji n > m
változáshoz vö.: nesze > meszene¹. A 3., 4. jelentés: metonímia az eredeti 2. jelentés alapján. Az 1.
jelentés a belső görcsre vonatkozik. Az 5. jelentés valószínűleg a nádrafű (↑) összetétel alapján
keletkezett. – A magyarból (esetleg visszakölcsönzésként): szlk. N. mádra ’görcs, fájdalmas
izomösszehúzódás; mézelő virág, mézvirág’. – Nem tartozik ide: a metterfű ’kamilla’ összetétel (17. sz.);
ez a német Mutterkraut ’őszi margitvirág mintájára alkotott részfordítás.’
Száz. 1916.: 164; Szily-Eml. 29; KSzlJsz. 351; TESz. mátra a. is

nadrág A: 1380 k. nadrag (KönSzj. 104.) [csak EWUng.]; 1507 Nagragomat (NyIrK. 6: 187); 1559
naǵragot (Szék: Krón. 9); 1763 Nyádrágot (NSz. – Adámi: Spr. 200) J: 1. 1395 k. ’a törzs alsó részét és a
lábakat fedő ruhadarab; Hose’ # (↑) [csak EWUng.]; 2. 1846 ’〈női vagy gyermek fehérneműként〉
alsónadrág, bugyi; Unterhose 〈für Frauen und Kinder〉, Höschen’ (NSz. – Garay J.: Tollr. 2: 142) Sz: ~ol
[heute haupts el-] 1788 meg-nadrágolom ’[???]; verprügeln’ (MNy. 68: 324) [csak EWUng.].
Jövevényszó egy szláv nyelvből, valószínűleg a bolgárból. ⊗ Blg. (R.) nadragy többes szám; – ; or. (e.
szl.) надрагы többes szám, (N.) надрáги többes szám: nadrág [< szláv *na (igekötő) + *dorgъ ’tartás,
megtartás’]. – A szó belseji gy-s változat feltehetőleg a nagy hatására keletkezett; ehhez vö.:
nagydragulanadragulya. – A magyarból: ; ukr. (Kárp.) надрáги többes szám ’nadrág’; esetleg a ; le. (R.)
nadragi többes szám; ; rom. nădragi többes szám:
MNy. 6: 17; KSzlJsz. 352; TESz.

nadragulya A: 1490 k. natragula (NagyvGl. 21.); 1500 k. Natragulya (MNy. 21: 141); 1578
Nagydragula (Melius Péter: NySz.); 1590 Nadragulya (SzikszF. 21); 1604 Natragolya (MA. Aloíte);
1673 matragulya (Amos Comenius: NySz.); 1759 Nádraguba (MNy. 6: 38); 1801 natrabulával (NSz. –
Háiszler Gy.: Orv. munk. 1: 264); 1832 netrebulyás sz. (Kreszn. 2: 68); 1867 nadrapuja (CzF.); nyj.
nadraguna (ÚMTsz.) J: ’[a burgonya családjába tartozó, erősen mérgező hatású növény | különféle kábító
hatású növények neveként]; 〈als Name versch betäubender Pflanzen, haupts der Tollkirsche〉’.
Vándorszó. ⊗ Ol. mandragola, (R.) mandragora; s p . mandragora, ( R . ) mandrágula; ; ném.
Mandragora;; szb.-hv. mandragora, (R.) mundragula; cseh mandragora; stb.: nadragulya. Lásd még: ;
lat. mandragoras mandragora: ’ua.’ [< gör. µανδραγόρας ’ua.’].. – A magyarba több nyelv közvetítésével
kerülhetett be; a szó eleji n magyar hangfejlődésnek tűniknevet. – A magyarból: ; szb.-hv. (R., N.)
natragulja;; cseh (R.) nadraĝula; rom. (N.) nădrăgúlă; stb.:
KSzlJsz. 696; TESz.

nafta ∆ A: 1757 Naphta (NSz. – Bertalanffi P.: Világ. 158); 1795 Náfta (NSz. – Gáti I.: Term. hist. 13);
1847 Nafta (NSz. – Sorsj. 13) J: 1. 1757 ’könnyű (finom) kőolaj | nyers ásványolaj; feines Erdöl |
Roherdöl’ (↑); 2. 1897 ’[???]; Masut’ (PallasLex. 12: 909) || naftalin A: 1883 Naphtalin (MagyLex. 12:
501); 1896 naftalinbűz (NSz. – Kozma A.: Hist. 10) J: ’főleg molyirtószerként ismert, kristályos
szénhidrogén; Naphtalin’.
A szócsalád időrendben legkorábbi tagja, a nafta: latin jövevényszó. ⊗ Lat. naphtha: ’finom perzsa
kőolaj’ [< gör. νάφϑα ’ua.’ [< újperzsa naft ’földi gyanta, kőolaj’]].. Megfelelői: ném. Naphtha; fr.
naphte; stb.: kőolaj. – A naftalin nemzetközi szó; vö.: ; ném. Naphthalin;; ang. naphthaline;; fr.
naphtaline; stb.: naftalin. Tudatos szóalkotás a ; lat. naphtha alapján, amelyhez a kémiai szaknyelvben
gyakori -(l)in(e) képző társul. A legkorábbról az angolból és a franciából mutatható ki. Az elnevezés
alapja az, hogy a nafta – a nyersolaj, illetve párlatai – is szénhidrogénekből áll, és a naftalin egy kristályos
szénhidrogén. A magyarba főként a németből került át.
TESz. naftalin a. is

nagy A: 1055 nogu (TA.); 1067 k./ Nogkereku hn. (ÁÚO. 1: 25); 1312/ Nagthow hn. (OklSz.); nyj.
nad, nâj (MTsz.) J: mn 1. 1055 ’terjedelmes; groß, von großem Ausmaß’ # (↑); 2. 1372 u./ ’fokozott
mértékű; hochgradig’ # (JókK. 11); 3. 1372 u./ ’jelentős dolog, cselekedet | jelentős szerepű, kiváló
〈személy〉; von großem Belang 〈Ding, Tat〉 | eine wichtige Rolle spielend, hervorragend 〈Person〉’ # (JókK.
14); 4. 1372 u./ ’hatalommal rendelkező | magas rangú; gewaltig | hochgestellt’ # (JókK. 128); 5. [in adv
Funktion] 1372 u./ ? ’nagyobb; sehr’ # (JókK. 146), 1476 ’ua.’ (SzabV.); 6. 1416 u./¹ ? ’idősebb; älter’
(BécsiK. 9), 1524 ’ua.’ (MNy. 13: 124) | fn 1. 1213/ ’vezető ember | jelentős, kiváló személy;
Hauptperson | führende Persönlichkeit’ (VárReg. 254.); 2. [haupts ~ra] 1484 ’gazdagság, hatalom |
kiválóság; Reichtum, Gewalt | Vorzüglichkeit’ (OklSz. nagyra-vágyó); 3. 1519 k. ? ’felnőtt személy |
idősebb gyermek; Erwachsener | älteres Kind’ # (DebrK. 13), 1529 ’ua.’ (VirgK. 56); 4. [haupts ~ban]
1782 ’fokozott mérték | nagy mennyiség; erhöhtes Maß | große Menge’ # (NSz. – M. Hírmondó 114) Sz:
~os 1247 Nogus szn. (Monstrig. 1: 370) | ~ság 1372 u./ nagyʃaga ’[???]; Größe’ (JókK. 8); [als Anrede
mit PossSf, haupt nagyságod, nagysága] 1575 Nagysagot ’[???]; Euer Gnaden’ (NySz.) [csak EWUng.] |
~ságos 1372 u./ nagÿʃagos ’igen nagy; sehr groß’ (JókK. 47); 1490/ ’〈megtisztelő címként〉; alss ehrender
Titel’ (Száz. 7: 649) | ~obbít 1372 u./ nagÿoboÿttom ’magasztal; hochspreisen’ (JókK. 48); 1470 ’növel,
fokoz; erhöhen, steigern’ (SermDom. 2: 678) | ~obbul 1372 u./ nagyoboltatÿk sz. (JókK. 115) | ~ul 1456
k. nagulth sz. ’megnövekedik; ansteigen, wachsen’ (SermDom. 1: 439) | ~ít 1470 nagÿthÿa ’magasztal;
hochpreisen’ (SermDom. 2: 618); 1517 ’nagyobbít; vergrößen’ (DomK. 131) | ~ol 1555 megh nagÿolva
sz. ’nagyít, növel; vergrößern, vermehren’ (RMNy. 3/2: 11); 1784 ’sebtiben, hevenyészve csinál,
összecsap; hudeln, zusammenhauen’ (SzD. 46) | ~zás 1652 Maganagyzás ’nagyra tartás; Großschätzen,
Großbefinden’ (Enyedi F. János: NySz.); 1770 ’nagyzolás; Großtun’ (NSz. – Déáki P.: Oratio F1) | ~zol
1744 nagyzolod ’nagynak tar, nagyít, túloz; für groß halten, vergrößern, übertreiben’ (MNy. 12: 268);
1877 ’nagyra tartja magát, henceg; großtun’ (Balázs S.: Vig elb. 125) R: naggyal 1416 u./¹ naggal ’sokkal
inkább; vielmehr, eher’ (BécsiK. 10) | ~obbára 1557 ’többnyire, nagyrészt; größtens’ (LevT. 1: 270) | ~ja
vminek 1569 ’valaminek a nagyobb része; Groß, Menge’ (Comoedia Balassi Menyhért árultatásáról:
NySz.) | ~jában 1668 nadgyában ’gyorsan; rasch’ (Matkó István: NySz.); 1835 ’röviden, felületesen; im
großen und ganzen’ (NSz. – Vajda P.: Szépítés 7) | ~jából 1750 nagygyából (NSz. – La Placette J.: Ethika
Előlj. besz. 3).
Bizonytalan eredetű, esetleg örökség a finnugor korból. ⊗ Vö.: zürj. (SZ.) naӡ́ ’fukar, fösvény, zsugori,
irigy’, (Vm.) naӡ́-drug ’nemsokára, hamarosan’, (SZ.) nać ’teljesen, teljesen és egészen ’ [fgr. *nᴕńćɜ
’erős, kemény’].. Megfelelői: juk. ńańče ’nagy’. A magyarázat gyenge pontja a zürjén szóvégződés
szabálytalansága. A szó belseji *ńč > ; m . gy változáshoz vö.: ágyék, légy stb. A jelentések
összefüggéséhez vö.: ; zürj. (V.) ćori̮ d ’erős, kemény’: (Le.) ćori̮ d ’fukar, fösvény, zsugori, irigy’; ; ang.
big ’nagy’: (óang.) big ’erős, kemény’; stb. – Ide tartozik: nagysád ’nagysád 〈megszólítás〉’ (1730), ez
szóösszerántás a nagyságod alakból (↑). – Más, a finngorból való származtatás jelentéstani okok miatt
nem meggyőző; a nézet, amely szerint a szó -gy névmásképzővel képezett származékszó, téves.
MNy. 48: 204; TESz.; MSzFE.; MNy. 70: 52; Bereczki-Eml. 277

nagy-¹ 1. ~asszonynapja ∆ A: 1506 Nagh Azzon napya (WinklK. 7r) [csak EWUng.] J: ’[???]; Tag der
heiligen Jungfrau Maria’ | ~boldogasszonynap A: 1508 Naǵ Bodog azzoń nap (DöbrK. 404) [csak
EWUng.] J: ’[???]; Tag der heiligen Jungfrau Maria’ | ~mise A: 1518 k. nag miʃen (PeerK. 367) J:
’ünnepélyes énekes mise; Hochamt’ | ~asszony A: 1730 nagy Aszonyomnak (KSzáll. 81) [csak EWUng.]
J: ’[???]; bedeutende, hervorragende Frauengestalt’ | Ilyenek még: ~úr ’[???]; Großherr’ (1590 SzikszF.
157; ~követ ’[???]; Botschafter’ (1691 MonÍrók 840 || 2. ~anya A: 1541 Naǵ annyok [ny-j] (KazK. 46) J:
’[???]; Großmutter’ # | ~apa A: 1585 nagy apa (Cal. 755) J: ’[???]; Großvater’ # | ~apó A: 1790 nagy
Apó (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[???]; Großvater; alter Mann’ | ~anyó A: 1791 Nagy-Anyónak (NSz.)
[csak EWUng.] J: ’[???]; Großmutter; alte Frau’ | Ilyenek még: ~szülő(k) ’[???]; Großelter(n)’ (1713 A
keresztyéni igaz hitnek...: NySz.; ~bátya ’; Onkel’ (1795 Nyr. 44: 112 || 3. ~lelkű A: 1645 nagy lelkű
(NyÚSz.) [csak EWUng.] J: ’; Großmütig’ | ~szívű A: 1673 Nagy szivuͤ (NySz.) [csak EWUng.] J:
’[???]; großmütig, generös’ | ~szájú A: 1759 nagyszájú (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[???]; großmäulig’ |
Ilyenek még: ~fejű ’nagy hatalmú, vezető szerepű 〈személy〉; gewaltig, führend 〈Person〉’ (1843 NSz. —
Gondol—Dickens: Twist. 2: 180; ~képű ’; überheblich, wichtigtuerisch’ (1860 NSz. — Greguss Á.:
Lángész. 31.
Összetett szavak előtagja, azonos a →nagy szóval. ⊗ Az 1. csoportban az előtag elvont jelentésben
jelenik meg ’fokozott jelentőséggel bíró; fontos szerepet játszó 〈dolog, személy〉’. A 2. csoportban az
előtag ’idős, idősebb’jelentésben áll; hasonlóan más nyelvekben is: ném. Großmutter; fr. grand-mère;
stb.: nagyanya ; ném. Großvater;; f r. grand-père; stb.: nagyapa stb. A 3. csoport összetételei elvont
jelentést kapnak; hasonlóan más nyelvekben is: ; ném. großmütig großherzig; f r. magnanime; stb.:
nagylelkű.
TESz. nagy- a. is

nagy-² 1. ~péntek A: 1412 Noghpenthek szn. (OklSZ.); 1456 k. nag pentheken (SermDom. 2: 229) J:
’a húsvétot megelőző hét péntekje; Karfreitag’ | ~szombat A: 1510 nagy zombatÿg (MargL. 41) J: ’a
húsvétot megelőző hét szombatja; Karsamstag’ | ~hét A: 1519 nagy hetbe (LányiK. 127) J: ’a húsvétot
megelőző hét; Karwoche’ | Ilyenek még: ~csütörtök ’; Gründonnerstag’ (1512 WeszprK. 74 k.; ~böjt
’[???]; Fastenzeit’ (1552 TCr I1b/.
Tükörfordítás előtagja, azonos a →nagy szóval. ⊗ A tükörfordítások szláv minta alapján keletkezett
összetett szavak; vö.: óe. szl. pętъkъ velikyjь sǫbota velikaja velikaja nedělja; szb.-hv. Veliki petak Velika
sobota Velika nedelja; le. Wielki Piątek Wielka Sobota Wielki Tydzień; stb.: nagypéntek, ’nagyszombat’,
’nagyhét’. A szláv kifejezések megfelelői a ;gör. ή µεγάλη ἑβδοµάς ’nagyhét’ kifejezésre vezethetők
vissza. – Nem tartozik ide: 1313Nogzumboth hn.
TESz. nagy- a. is; NytÉrt. 92: 128

nahát A: 1659 Nohát (Czeglédi István: NySz.); 1899 Nahát (NSz. – Cserzy M.: Pusztán 84) J: ksz
1659 ’tehát; also’ (↑) | isz 1786 ’[???]; na so was 〈haupts bei Überraschung〉’ ().
Összetett szó. ⊗ A no ~ na + hát² összetételi tagokból; szervetlen. A kötőszói jelentés kialakulása a hát²
kötőszói szerepére vezethető vissza, bár a tehát ~ R. tahát is hatással lehetett rá. Indulatszói szerepe a no
azonos szerepével magyarázható.
TESz.; MondSz. 128

naiv A: 1790/ Naivnak (NSz. – Kazinczy: Lev. 2: 97); 1806/ naív (NSz. – Kazinczy: Lev. 4: 276); 1840
náivot (NSz. – Remény 19); 1846 naif (NSz. – Széchenyi: Eszmetör. 61) J: 1. 1790/ ’gyermeteg |
együgyű; kindlich | einfaltig’ (↑); 2. 1806/ ’mesterkéletlen, természetes; natürlich’ (↑) || naivitás A: 1836
naivitással (NSz. – P. Horváth L.: Elbujd. 1: 41) J: ’naivság; Naivität’ | | naiva A: 1877 naiva (NSz. –
Ágai A.: Porzó tárca 1: 200) J: ’naiv fiatal lány szerepét alakító színésznő; Naive’.
A szócsalád időrendben legkorábbi tagja, a naiv: francia jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Fr. naı̈ f
naı̈ ve nőnem : ’naiv ember, naiva; naiv’; – lásd még: ;ném. naiv: ’ártalmatlan, együgyű, jámbor’. A
franciából terjedt el [lat. nativus ’születik; veleszületett, eredeti’].. Megfelelői: ang. naive;; or. наивный;
stb.: naiv. – A naivitás nemzetközi szó; vö.: ; ném. Naivität;; ang. naivety;; fr. naı̈ veté; stb.: naivitás. A
franciából terjedt el. A magyarba elsősorban a németből került át, latinosított végződéssel. – A naiva
német jövevényszó: Naive ’fiatal szeretőt alakító színésznő szerepe’ [< ném. naiv (↑)].. A szó végződése
hanghelyettesítés eredménye.
TESz.

nála A: 1372 u./ ew nalok (JókK. 19); 1416 u./² ǫ nalanalkuͤ l (MünchK. 169); 1495 k. te nallad (PiryH.
2) J: 1. 1372 u./ ’közelemben, közeledben stb.; bei ihm; dabei’ # (↑); 2. [~ nélkül] 1416 u./² ’nélkülem,
nélküled stb.; ohne ihn’ (↑); 3. 1527 ’[előttem, előtted stb.; számomra, számodra stb.]; für ihn’ (ÉrdyK.
626); 4. [~ más, egyéb] 1550 ’kívülem, kívüled stb.; außer ihm’ (RMNy. 2/2: 79); 5. 1568 ’[???]; als er’
(NySz.) [csak EWUng.].
Megszilárdult ragos alakulat. ⊗ Az önálló szóként nem adatolt ősm. kori nál ’-nál/-nél, mellett’
határozószó E/3. személyű -a birtokos személyjeles alakjábóltőle, vele stb. Emellett a nála alak mellett a
többi birtokos személyjellel (-m, -d stb.) létrejött egy külön paradigmasor. – Maga a nál határozószó
szintén egy megszilárdult ragos alakulat; a szótő finnugor kori örökség lehet; vö.: vog. (AK.) ńupəľ: ’felé,
rá, hoz’;finn naa naat: ’ez, emez (az innenső)’;lp. (N.) nā nāvt: ’így, ilyen módon’ [feltehetőleg a fgr. *na
’az itt, ez ott’alakból].. – A nál végződése -l ablatívuszrag; az ablatívuszrag funkcióváltásához vö.:
alólalá, kívül stb. – Ebből a határozószóból az ősmagyarban egy névutó is keletkezett, de ez a funkció
nem adatolható. Ez a névutó valószínűleg még az ősmagyarban határozóraggá fejlődött: 13. sz./ ?
veʃelenel ’veszély esetén’ (KTSz); 1372 u./aӡtalnal ’az asztalnál;’ (JókK. 66). – A nálamnál, náladnál stb.
alakokban ’mint én, mint te stb. 〈összehasonlításban〉’ (1490 k.Naladnal ’mint te’) a -nál határozóragnak
nyomatékosító funkciója van.
MSFOu. 127: 71; TESz.; UEW. 297

nám † A: 1488 Nam (MNy. 16: 79) [csak EWUng.] J: hsz 1488 ’íme, no nézd csak; siehe, siehe da!’
(↑) [csak EWUng.] | ksz 1519 ’[???]; denn; nämlich’ (JordK. 522).
Vitatott eredetű. ⊗ 1. Latin jövevényszó: nam ’ugyanis, mert; íme, no nézd csak’indoeurópai eredetű;
vö.: [óind anā́ ’mert, mivel, bizonnyal’gör. νή ’igazán, valóban, bizony, minden bizonnyal’; stb.].. Ebben
az esetben eredetileg mellérendelő mondatok kötőszava lehetett. A határozószói jelentés, továbbá a szó
belseji a > á hangzónyúlás a lám hatására alakult ki. – 2. A lám belső keletkezésű, elkülönült változata
szó eleji l > n hangváltozással alakult kilégely, levendula stb. Ebben az esetben eredetileg határozószó
volt.
TESz. lám a. is; NéprNytud. 31—2: 211; TNyt. 2/1: 801, 825

naná A: 1917 no-ná (Nyr. 46: 141); 1924 Naná (NSz.) [csak EWUng.]; 1927 Nüná (uo.) [csak
EWUng.] J: ’〈nyomatékosító mondatszóként〉 de még mennyire!, mi az, hogy!; na und ob, aber wie 〈als
betonendes satzwertiges W〉; es ist doch nicht verrückt, daß...’.
Valószínűleg jiddis szóelemekből keletkezett összetett szó. ⊗ Vö.: jidd. nu ’most, tehát, szóval, bátran,
kérem’ és naa ’nem’ [< ném. nun ’tehát, így, szóval’ és nein ’nem’].. Lehetséges, hogy az összetett szó
már a jiddisben létrejött, de ez nem bizonyított.
TESz. noná a. is

nándor † A: 1086 Nandurdi sz. hn. (DHA 253) [csak EWUng.]; († 1086) [12. Jh] Nandir szn. (DHA
254) [csak EWUng.]; 1278 Nandor hn. (Csánki 1: 104) [csak EWUng.]; 1443 Landor hn. (Suciu 1: 420)
J: ’[???]; Donaubulgare’.
Jövevényszó, valószínűleg honfoglalás előtti, az átadó nyelv azonban bizonytalan. ⊗ Bizonyosan
azonos a korai arab-perzsa források által említett n.n.d.r illetve w.n.n.d.r, népnévvel, mely valószínűleg a
bolgár-törökökre (ősbolgárokra) vonatkozott, és az onogur népnévre megy vissza. Az ótörökben csuvas
típusú Unūndur > Vǝ̑nundur változás mehetett végbe. Valószínűleg a szó nem közvetlenül a törökből
került a magyarba, hanem más, esetleg szláv nyelvek közvetítésével. A magyarban csak helynévi
származékok őrizték meg, mert a bolgár már korán kiszorította. – A szó ländor változata elhasonulással
keletkezett.
MNy. 5: 311, 26: 4, 89, 41: 37, 80: 416; TörK. 268

nap¹ A: E12. Jh/ nopun (HB.); 1372 u./ napual r. (JókK. 7); 1560 k. napp (GyöngySzt. 1477.) [csak
EWUng.]; 1820 Nápló [ɔ: ? Napló] (NSz. – Pertsenyi Nagy L.: Ovid. 59); nyj. mináp (MTsz.) J: fn 1.
E12. Jh/ ’24 órás időszak; Tag’ # (↑); 2. 1372 u./ ’a 24 órás időszak napfényes, világos része; heller Tag’ #
(JókK. 7); 3. 1372 u./ ’[valamely bolygórendszer fényt sugárzó központi égiteste | a mi
bolygórendszerünk központi égiteste]; Sonne’ # (JókK. 49); 4. 1560 k. ’napsütés | napsütéses hely;
Sonnenschein | besonnte Stelle’ # (GyöngySzt. 1756.) | hsz [haupts als zweites Glied von Kompos] 1519
’〈valamely〉 napon; an (einem, jedem usw) Tag’ # (JordK. 371) Sz: ~i 1372 u. napÿ (JókK. 26) | ~ság
1416 u./¹ napʃagtol ’[???]; Tag’ (BécsiK. 173) | ~os 1449 Napos szn. (MNy. 6: 181); 1770/ ? napos
’napsütéses; sonnig’ (NSz. – Bokréta 169); 1831 ’ua.’ (IrtörtKözl. 4: 478); 1787 napos ’a nap
időegységgel összefüggő; -tägig’ (NSz. – Mátyus I.: Ó és új Diaet. 2: 264); 1875 ’[???]; Tagendienst
habende Person’ (NSz.) [csak EWUng.] | ~oz 1557 megh naposztak ’valaminek a napját meghatározza,
elhalasztja, írásban feltünteti; den Tag von etw bestimmen, verschieben anmerken’ (MNy. 5: 224) | ~ol
[heute el-] 1585 naplok ’halaszt, halogat; vertagen, stunden’ (Cal. 226) | ~palodik 1784 nappalodni sz.
(SzD. 60) | ~ló 1807 ’[???]; Tagebuch’ (NyÚSz.) | ~ozik 1847 napzani sz. ’[sütkérezik]; sich sonnen’
(NSz. – Jósika M.: Kétem. ház. 64) R: ~pal 1372 u./ nappual ’[???]; am Tage’ (JókK. 41); 1519 ’[???];
der helle Tag’ (JordK. 5) | ~jában 1416 u./¹ napiabā ’egy napon belül; ???’ (BécsiK. 146) | ~onként 1416
u./³ naponkend (AporK. 25) | ~onta 1838 Naponta ’nappal; am Tage’ (Tzs.); 1844 ’minden nap;
alltäglich; jeden Tag’ (NSz. – ÉletK. mellékl. 6).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A főnévi jelentések az eredeti főnévi 3. jelentésből metaforikusan keletkeztek. A
határozószói jelentés természetes szófejlődéssel alakulhatott ki egy időmeghatározást jelentő szóból, de
esetleg toldalékvesztéssel is létrejöhetett. A napló származékszó önállósodással keletkezett a napló könyv
’napló, tulajdonképpen napló könyv’ (1792) szószerkezetből; az idegen nyelvű példákhoz vö: ném. Tag:
Tagebuch;; fr. jour ’nap, nappal’: Journal ’napló; újság, napilap’. A nappal megszilárdult névszóragos
alakhoz vö.: éjjel, reggelreg raghalmozásos forma; vö.: havonta ’EZ NEM KELL’ (< hő²), ’hetente’ (<
hét²) stb. – Alapnyelvi örökségként való magyarázata téves.
TESz.; FUM. 2: 153; ÁrpSzöv. 287; UEW. 298

nap² × A: 1395 k. nap (BesztSzj. 19.) J: ’anyós; Schwiegermutter’ | | napa × A: 1416 u./¹ napanac
(BécsiK. 5); 1575/ Nápa (Assz. E3b) J: ’anyós; Schwiegermutter’.
A szócsalád kiinduló eleme a →nap²: valószínűleg alapnyelvi örökség az uráli korból. ⊗ Vog. (Szo.)
ɔ̄nip: ’anyós’.; osztj. (Trj.) öntəp ’ua.’;finn anoppi ’ua.’;lp. (N.) vuone ’ua.’; – ? szam. jur. ŋinab ’a
feleség apja, a feleség bátyja’; ? szam. kam. əmbi, əmbə ’após, mostohaapa’; stb. [fgr. (? uráli) *anɜ(-ppɜ)
’anyós’. A *-ppɜ (> ; m. p) névszóképző már az uráli korban a szótőhöz kapcsolódhatott. Az ősmagyarban
egy szó eleji a is tapadt hozzá; abból keletkezhetett téves tagolással a nap alak, azáltal, hogy a szó eleji a-
t mutató névmásként fogták fel. A toldalék nélküli nap alakváltozat már korán elavult, a birtokos
személyjellel ellátott mapam, napad stb. (1508Napamwal: OklSz. ip; 1416 u./]napadnac: BécsiK. 4)
alakok azonban nyelvjárási szinten ma is élnek. – A napa a nap-ből keletkezett, vagy kicsinyítő képzővel
vagy egyes szám 3. személyű birtokos személyjellelapa, ipaip stb.
NyH.; SKES.; TESz. napa a. is | MSzFE. napa a. is

nap- 1. ~kelet A: 1405 k. nap kelth (SchlSzj. 125.) [csak EWUng.]; 1416 u./¹ napkèlèt (Bécsik. 151)
[csak EWUng.] J: 1. 1405 k. ’[???]; Osten’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1595 ’[???]; Sonnenaufgang’ (Ver. 71.)
[csak EWUng.] – De vö. 1788 Nap-költe ’ua.’ (NSz.) [csak EWUng.] | ~nyugat A: 1405 k. nap nugath
(SchlSzj. 127.) [csak EWUng.] J: 1. 1405 k. ’[???]; Westen’ (↑); 2. 1550 k. ’[???]; Sonnenuntergang’
(KolGl.) [csak EWUng.] – De vö. 1689 Nap nyugotta ’ua.’ (NySz.) [csak EWUng.] | ~fény A: 1462
Napfen hn. (OklSz.) [csak EWUng.]; 1585 Nap feny (Cal. 893) [csak EWUng.] J: ’[???]; Sonnenlicht’ # –
De vö. 1456 k. napfene ’ua.’ (SermDom. 2: 134) [csak EWUng.] | ~estig A: 1519 nap eʃtÿg (JordK. 416)
[csak EWUng.] J: ’[???]; bis zum Abend’ – De vö. 1372 u./ napotteʃteg ’ua.’ (JókK. 65) [csak EWUng.] |
Ilyenek még: ~világ ’[???]; Sonnenlicht’ (1643: NySz. csak EWUng.; ~óra ’[???]; Sonnenuhr’ (1750: uo.
csak EWUng.; ~szúrás ’[???]; Sonnenstich’ (1794: NyÚSz. csak EWUng.; ~fogyatkozás ’[???];
Sonnenfinsternis’ (1807: Márton csak EWUng. || 2. ~szám A: 1551 nap ʃȝamat (Helt: Bibl. 1: LL13) J: 1.
1551 ’egynapi munkáért fizetett bér; Tagelohn’ (↑); 2. 1685 ’napibéres munka; Arbeit des Tagelöhners’
(HOklSzj. 104) – De vö. 1544 napi szamot ’[egynapi munkáért fizetett bér]; Tagelohn’ (OklSz.) | ~tár A:
1787 naptár (Nyr. 1: 95) J: ’[???]; Kalender’ # | ~hosszat A: 1841 naphosszat (NSz.) [csak EWUng.] J:
’[???]; den ganzen Tag’.
Összetett szavak előtagja, azonos a →nap¹ szóval. ⊗ Az 1. csoportban az előtag ’nap’jelentésben áll.
Az összetett szavak birtokos alakulatként keletkeztek. A napestig eredeti jelentése ’naplementéigvolt. A 2.
csoportban az előtag nap, nappal jelentésű’; az összetett szavak részben nyelvújítási szóalkotások. A
naptár a könyvtár ’EZ NEM KELL’ analógiájára keletkezett (1778/ (NSz.), szótárszó- stb. A napszám
valószínűleg a napi szám ’napszám, napibér’ (↑) szószerkezetre vezethető vissza, melyben a szám
jelentése ’elszámolás’ volt. A naphosszat a lat. -t latívuszraggal keletkezett anap hossza ’EZ NEM KELL’
szószerkezetből (1590 (SzikszF. 224).
TESz. napszám, naptár a. is

naplopó A: 1804 nap lopó kóborlogók (NSz. – Gaál Gy.: Tud. palótz 6: 42); 1805 naplopó (NSz.)
[csak EWUng.] J: [auch als Attr] ’[???]; Tagedieb’ #.
Német mintára alkotott tükörfordítás, összetett szó. ⊗ Vö.: ném. Tagedieb ’naplopó, világlustája’.
Keletkezésmódjához vö.: ↑csirkefogó stb. – A magyarban: ↑nap¹ ’nap, nappal ’ + lopó ’lopást elkövető’ (<
↑lop) szavakból áll. — Az összetett szóval párhuzamosan, német mintára szószerkezetek is keletkeztek;
vö.: lopja az időt (1713/); lopja a napot (1844/): lopja az időt.
TESz.
 napraforgó A: 1787 Napra-forgónak (NSz. – M. Musa 812) J: ’[???]; Sonnenblume (Helianthus
annuus)’ # – De vö. 1783 Napra forgó virág ’ua.’ (NSz. – Molnár J.: Könyvház 1: 419).
Egy szószerkezet jelzőjének önállósulása. ⊗ A napraforgó virág (↑) szóból. A napraforgó
tulajdonképpen összetett szó a napra ’a napra, a nap felé’nap¹ ’EZ NEM KELL’ szó -ra szublatívuszragos
alakjából és a forgó ’forgat, teker’szóból; a forogfordít folyamatos melléknévi igeneve; (határozói)
alárendelés. Az elnevezés alapja, hogy a virág mindig a nap járását követi. – Korábbi megnevezések: nap
után járó virág (1664 (PKert. 2: 64); napraforduló (1714 (MNy. 89: 255); napraforgó. Hasonló
szemlélethez vö.: napranéző fű (1533); nap után forgó fű (1585); stb.: heliotróp, keleti jáspis, vérjáspis
’〈növénynévként〉’; lásd még: fr. tournesol;; ol. girasole;; lat. heliotropium; stb.:
TESz.

narancs A: 1481 naranch (OklSz.); 1505 k. marancz (OklSz.); 1578 narantz (Melius Péter: NySz.);
n y j . arancs, darancs, narandzsut (ÚMTsz.) J: 1. 1481 ’[???]; Orange’ # (↑); 2. 1787 ’[???];
Orangenbaum’ (NySz. kert) [csak EWUng.].
Olasz jövevényszó (é.). ⊗ Ol. (isztr. R.) narancia narancio, (giul.) naransa naranso (rom.) naranž,
(bol.) narę́ ns̑ a, (v.-ven.) naranŝ, (vel.) naranza, narancia, – ; ol. arancia arancio: ’narancs; narancsfa’ sp.
naranja ’ua.’ [< arab nāranǰ ’ua.’].. Forrása: valószínűleg óind. nāraṅgáḥ ’narancsfa’. Megfelelői: ; port.
laranja;; fr. orange; stb.: ; ’narancs’. – Ide tartoznak: R. pamarancs ’narancs’ (1775 (MNy. 65: 468), N.
pomarancs ’ua.’ (ÚMTsz.); ezek az ol. R. pomarancio, pomarancia ’ua.szóból erednek.’
MNy. 42: 60; FilKözl. 12: 209; TESz.

nárcisz A: 1577 k. Narciʃʃuʃnak (OrvK. 398); 1604 narciʃʃos (MA.) [csak EWUng.]; 1673 narcisos
(Amos Comenius: NySz.); 17. Jh narcisszusliliom (Növénynevek: Szabó T. A.); 1708 nártziʃʃus (PP.)
[csak EWUng.]; 1792 e./ narcist (NSz. – Ráday G.: Ö. M. 111); 1824 narczissz (NSz. – Guzmics I.:
Theokritosz 29); 1883 nárczisz (MagyLex. 12: 508, Narcissus a.) J: ’[???]; Narzisse’.
Latin jövevényszó, később a németből is. ⊗ Lat. narcissus: ’nárcisz’ [< gör. νάρκισσος ’ua.’].; – lásd
még: ném. Narzisse ’ua.’, R. narciss ’ua.’ Megfelelői: ; ang. narcissus;; fr. narcisse; stb.: ua. – A szó
belseji, illetve szóvégi s-hez vö.: passió, ámbitus stb.
SzófSz.; TESz.

násfa † A: 1235/ nasvas [-s: lat] (OklSz.); 1430 k. nasua (SchlGl. 2210.); 1444 Nasfa (OklSz.); 1515
Naasfa (OklSz.); 1535 Nazfa (OklSz.) J: ’ékszer: melldísz, homlokdísz, nyaklánc, fülbevaló stb.;
Schmuckstück: Brustschmuck, Stirnschmuck, Halsband, Ohrgehänge usw’.
Jövevényszó, valószínűleg a szerb-horvátból. ⊗ Szb.-hv. R. nasfum [-um: lat.], (Ča.) našva: 〈különféle
ékszerek megnevezése〉 [eredeti jelentése ’rávarrott dísz, varrás’ < szb.-hv. na (igekötő) + šiti
’(meg)varr’]. Lásd még: or. R. нашивъка ’rávarrás’, наушьва ’díszcsat, -kapocs’. — A násfa alak
keletkezéséhez valószínűleg a fa analógiás hatása is hozzájárult. Az egyes jelentésárnyalatok elkülönítését
a régi adatok többsége nem teszi lehetővé.
I. OK. 10: 153; TESz.

náspál ∆ A: 1800 Náspálni sz. (Márton) J: ’(pálcával, vesszővel) elpáhol, alaposan megver; prügeln,
durchwichsen’ | | náspángol A: 1815 elnáspángolt volna (NSz. – Katona J.: Rózsa 141); 1851/
megnáspángolt sz. (NSz. – Vas Gereben 6: 319); 1856 megnáspangolni sz. (NSz. – Jókai: M. nép adom.
218) J: [haupts el~, va meg~] ’(pálcával, vesszővel) elpáhol, alaposan megver; prügeln, durchwichsen’.
Ismeretlen eredetű szócsalád. ⊗ A R. náspáhol ’megver, ütlegel’ (1803), nádpáhol ’ua.’ (1867) a páhol
hatására keletkezett.
TESz. náspángol a. is

naspolya A: 1395 k. naʃpolӳa fa (BesztSzj. 867.); 1405 k. neʃpula (SchlSzj. 1554.); 1550 k. nospola
(KolGl.: NyF. 45. sz.: 15); 1577 nozpolia (KolGl.: NyF. 45. sz.: 43); 1578 Nyospollya (NévtD. 44: 6)
[csak EWUng.]; 1694 Náspoly (Felvinczi György: NySz.); 1734 Lasponya (MNy. 80: 256) [csak
EWUng.]; 1787 Naszpolya (NSz. – Mátyus I.: Ó és új Diaet. 2: 365); 1788 Nespelek (NSz. – Harm. rendt.
223); 1798 Miszpulya (MNy. 6: 37); nyj. musmola, nyerspola (Nyatl. 1: 98) J: 1. 1395 k. ’kis körte alakú,
barnás héjú gyümölcs; Mispel’ (↑); 2. 1667 ’[ezt a gyümölcsöt termő fa, bokor, cserje]; Mispelbaum
(Mespilus germanica)’ (PKert. 3: 190).
 Vándorszó. ⊗ Ném. (kfn.) mispel nespel: ’naspolya’.; ol. (bol.) naspla ’ua.’, naspel ’ua.náspolyafa’,
(mil.) nèspola ’ua.’, (fri.) nę́ špola ’ua.’; ;szb.-hv. nespula nešpola ’ua.’;szln. nešplja ’ua.’; szlk. mišpuľa,
(R.) nespula ’ua.’; stb. Lásd még: lat. (k.) nespilum: ’naspolya’ [< gör. µέσπιλον ’ua.’].. – A magyarba az
olaszból és a németből került. Néhány változat hangrendi kiegyenlítődéssel keletkezett. A lasponya illetve
nyerspola változatok hangátvetés, illetve népetimológia eredményeként keletkeztek.
TESz.

nász A: 1395 k. naz nag (BesztSzj. 71.) [csak EWUng.]; nyj. nác (ÚMTsz.) J: 1. 1395 k. ’menyegző;
Hochzeit’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1539 ’[násznép]; Hochzeitsleute’ (RMKT. 2: 31); 3. [haupts mit PossSf]
1792 ’a házastársak egyikénet apja vagy 〈ritkábban〉 anyja 〈a másik házastárs szülei számára〉; Vater od
(seltener) Mutter des einen Ehepartners 〈für die Eltern des anderen〉’ (SzD.); 4. 1853 ’[???]; Beischlaf’
(NSz.) [csak EWUng.].
Ismeretlen eredetű. ⊗ A 3. jelentés a nászasszony ’a házastársak egyikének anyja’ jelentésű összetétel
előtagjának önállosulásából jött létre (1794 (NSz.), nászapa ’a házastársak egyikének apja’ (1867 (CzF.)
stb. A 2., 4. jelentés: metonímia az eredeti 1. jelentés alapján. – Az olaszból való származtatása téves, a
németből való származtatása nem valószínű.
TESz.; ÉFOu. 15: 397

naszád A: 1479 Nazadi [-i: ital] (MNy. 81: 492) [csak EWUng.]; 1522 k. Nazados sz. (OklSz.); 1540
Nazaad (Arch. 214.) [csak EWUng.]; 1552/ Naʃȝ agy (TCr. I2b) [csak EWUng.]; 1604 Nàʃȝád (MA.) J:
’kicsiny, könnyű folyami hadihajó; kleines, leichtes Flußkanonenboot’ Sz: ~os 1522 k. ’[???];
Angehöriger der Flußflottille’ (↑).
Jövevényszó egy szláv nyelvből, valószínűleg az oroszból. ⊗ Or. R. насáд ’lapos fenekű, magasított
oldalú hajófajta’, носадъ ’kis hajófajta, csónak’, N. носада ’ua.a hajó legénységének és
vontatómunkásainak együttese’; – le. R. nasad ’könnyű, gyors csónak’ eredeti jelentése ’ráhelyez’ [<
szláv *na (igekötő) + *sadъ ’süllyedés, megfeneklés’].. Lásd még: cseh R. násadiště ’kis csónak’. – Az
átvétel feltehetőleg a 12-13. századi magyar-orosz érintkezések során történhetett. A naszádos
származékhoz vö.: 1494Nazadistis [latin végződéssel] ’a folyami flottához tartozó’ (MNy. 81: 493). –
Valószínűleg a magyarból: szb.-hv. (Kaj. R.) nasad ’nagy csónak’.
KSzlJsz. 353; Nyr. 82: 486; TESz.

násznagy A: 1395 k. naȝ nag (BesztSzj. 71.); 1560 k. Naasnagj (GyöngySz. 1883.) J: 1. 1395 k.
’[???]; Truchseß 〈bei einer Hochzeit〉’ (↑); 2. 1604 ’[???]; Brautführer; Trauzeuge’ (MA.).
Összetett szó. ⊗ A nász ’házasságkötés’ + nagy ’vezető, jelentős szerepű ember’tagokból; alárendelő
(birtokos jelzős, jelöletlen). A megnevezés a tanú szerepének fontosságára utal. – Hasonló összetételekhez
ugyanezzel az utótaggal vö.: fónagy, hadnagy stb.
TESz.

nátha A: 1533 Nata betegsege, Natha (Murm. 827., 910.); 1555 Nadha (MNy. 9: 330) J: 1. 1533 ’az
orr nyálkahártyájának váladék képződésével járó gyulladása; Schnupfen’ # (↑); 2. 1577 k. ? ’náthás beteg
váladéka, takony; Rotz’ (OrvK. 104), 1585 ’ua.’ (Cal. 923) Sz: ~´s 1533 Nathas (Murm. 960.).
Jövevényszó egy szláv nyelvből, valószínűleg a szlovákból. ⊗ Szlk. nádchaN. nátcha ’nátha’; – szln.
naduha ’asztma, légszomj’, N. nadûha ’ua.fulladásos köhögés’;ukr. (Kárp.) натха ’nátha’, N. нáдха,
нáтха ’kellemetlen szagú böfögés’; stb. [< szláv *na (elöljárószó) + *dъcha ’lehelet, fuvallat, szellő’]. –
A 2. jelentés metonímia.
KSzlJsz. 354; TESz.

naturalista A: 1660—1/ Naturalisták (Zrínyi 163); 1773 Naturálistákat (NSz. – Bessenyei: Tamás 13)
J: fn 1. 1660—1/ ’a filozófiai naturalizmus híve, követője; Naturforscher; Anhänger, Vertreter des
philosophischen Naturalismus’ (↑); 2. 1865 ’autodidakta művész; autodidaktischer Künstler’ (Babos
natura); 3. 1883 ’a naturalizmusnak mint művészi stílusirányzatnak képviselője; Vertreter des
Naturalismus in der Kunst’ (NSz. – Szász K.—Theuriet: Becsv. 139) | mn 1805/ ’a naturalizmust illető,
azzal kapcsolatos; den Naturalismus betreffend, darauf beruhend’ (NSz. – Kazinczy: Lev. 3: 394) ||
naturalizmus A: 1765 naturalismust (MNy. 66: 239); 1882 naturalizmusban (NSz. – Beöthy Zs.:
Szinműírók 84) J: 1. 1765 ’filozófiai irányzat, mely mindent a természeti törvényekkel magyaráz |
mechanikus materializmus; alles mit Naturgesetzen erklärende Philosophie | mechanischer Materialismus’
(↑); 2. 1870 ’a nyers valóságot másoló művész stílusirányzat; Naturalismus als Kunstrichtung’ (NSz. –
Nevy I.: Írásm. elm. 228).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Naturalist: ’a naturalizmus képviselője; autodidakta művész;
természettudós’;ang. naturalist: ’ua.’;fr. naturaliste: ’ua.; a naturalizmust illető, azon alapuló
〈irodalomban, filozófiában, művészetben〉’; stb. | ;ném. Naturalismus: ’messzemenően természethű
ábrázolásra törekvő művészeti irányzat’;ang. naturalism: ’ua.a természethez való ragaszkodás’;fr.
naturalisme: ’ua.’; stb. [ A franciából terjedt elvégeredményben mindkettő alat. naturalis ’természetes;
természet-’ [< lat. natura ’természet’]].szóra megy vissza. – A magyarba elsősorban a németből került át;
a naturalista 2. jelentéséhez és a szóvéghez vö.: lat. (h.) naturalista ’mindent a természetből magyarázó
gondolkodó; autodidakta.’
TESz.

natúrszelet A: 1909 natúrszelet (Varázsrontó 487) J: ’panírozatlan, hirtelen sült hússzelet; Schnitzel
ohne Panierung’.
Német (au.) mintára alkotott részfordítás, összetett szó. ⊗ Vö.: ném. (au.) Naturschnitzel ’vékony,
panírozatlan, sülthússzelet’ [< ném. Natur ’eredeti helyzet, állapot’ + Schnitzel ’vékony sülthússzelet’].
TESz.

náva † A: 1577 naúa (KolGl.: NyF. 45. sz.: 43); 1585 Náua (Cal. 132); 1633—4 návé (Alv Post:
NySz.) J: ’hajófajta; Art Schiff’.
Olasz (é.) jövevényszó. ⊗ Ol. (giul. R.) nava: ’hajófajta’., (vel., v.-ven.) nave ’ua.’, (bol.) nav
’háromárbocos’, – ol. nave: ’hajó; templomhajó’ [< lat. navis navem tárgyeset ’hajó’].. Megfelelői: ném.
(kfn.) naeve nêve, (baj.-osztr., svájci) naue;; fr. (ófr.) nave; stb.:
TESz.

ne¹ × A: 1527 me (Heyd. 31); 1536 ? Ne meg (Pesti: Fab. 67v); 1598 ne (Baronyai Decsi János:
NySz.); 1799/ Neh (NSz. – Csokonai: Karnyóné 702); nyj. Më, nye (ÚMTsz.) J: 1. 1527 ’itt van, fogd!,
fogadd el!; da hast du es!’ # (↑); 2. 1867 ’háziállatokhoz szólva hívószóként | etetéskor az étel odatételét
kísérő szóként; 〈als Treibw an Haustiere | beim Füttern als Lockruf〉’ (CzF.) | | nesze A: 1566 Neszsze
(Heltai Gáspár: NySz.); 1598 nesze (Baronyai Decsi János: NySz.); 1708 Meʃȝe (PP. En) J: 1. 1566 ’itt
van, fogadd el!, fogd meg!; da hast du es!’ # (↑); 2. 1750—71 ’(no) nézd csak!; sieh mal an!’ (Faludi
Ferenc: NySz.); 3. [~ neked, ~ nektek] 1777 ’〈gúnyos vagy kárörvendő felkiáltásként〉 úgy kell neked!; da
hast du es!, recht geschehen! 〈als höhnischer od schadenfroher Ausruf〉’ (NSz. – Bessenyei: A' filósófus
109).
A szócsalád alapja a ne1: belső keletkezésű, de keletkezésmódja vitatott. ⊗ 1. Szórövidülés a nézd ~
nëzd ’íme, no nézd csak’ szóból (a néz egyes szám 2. személyű felszólító módú alakja). Értelmezésében
segíthet a ni, valamint a nesze 2. jelentése. E magyarázat ellen szól viszont az, hogy a korai adatok
valószínűleg nyílt e-t tartalmaztak. – 2. Indulatszó, a felszólítás kifejezéséreno esetleg ni . — A nesze a ne-
ből keletkezett a -sze nyomatékosító elemmel; utóbbi az egyes szám 2. személyű -sz személyragból és az
e¹ez¹ mutató névmásból vagy az -e ’vajon’ kérdőszóból áll. Használatához lásd még: 1416
u./²mutaʃʃatocӡ́è ’mutasd csak’, ӡaľľonӡ́èle ’szálljon csak le’ (MünchK. 28ra, 35ra) stb. – A szó eleji m-
hez vö.: nevet, nedv stb. A szó elsődleges funkciója a figyelemfelkeltés lehetett; erre utal a ne ismétlődése
is; vö.: N. me-me, nye-nye, nesze ne stb. Később, amikor a szónak igei jelleget tulajdonítottak,
személyragot is kapott; vö.: netek (1763); metek (1861); mesztek (1863); nesze nektek. – Valószínűleg
hangrendi átcsapással keletkezett: N. natok, nasztok ’ua.’
TESz.; MNy. 69: 146, 72: 312; Benkő-Eml. 81

ne- 1. ~talántán A: 1372 u./ netalamtal (JókK. 63) [csak EWUng.] J: 1. 1372 u./ ’; vielleicht’ (↑) [csak
EWUng.]; 2. 1416 u./² ’[???]; damit nicht’ (MünchK. 10ra) [csak EWUng.] | ~talán A: 1512 k. netalam
(WeszprK. 72r) [csak EWUng.] J: 1. 1512 k. ’[???]; vielleicht’ (↑) [csak EWUng.]; 2. a18 Jh ’[???]; damit
nicht’ (NySz.) [csak EWUng.] | ~hogy A: 1660—1 ne hogy (NySz.) [csak EWUng.] J: ’[???]; daß nicht,
um nicht’ #.
Összetett szavak előtagja, azonos a →ne²→nem² szóval. ⊗ A netalán, netalántán módosítószó előtagja
a tagadás nyomatékosítását fejezi ki, míg a nehogy-ban tiltást.
TNyt. 2/1: 795, 832
 né- 1. ~ha A: M13. Jh/ niha (ÓMS.); 1372 u./ Neha (JókK. 88); 1713 nyihai sz. () J: 1. M13. Jh/
’egykor, valaha; einst, vorzeiten’ (↑); 2. 1372 u./ ’egy alkalommal; bei einer Gelegenheit’ (↑); 3. 1495 e. ?
’némelykor, időnként | viszonylag ritkán; manchmal | (relativ) selten’ # (GuaryK. 24), 1506 ’ua.’
(WinklK. 81) Sz: ~hai 1493 k. nyhay ’egykori, hajdani; ehemalig’ (FestK. 71); 1504 ’elhunyt; verstorben’
(Száz. 6: 478) | ~hol A: 1416 u./¹ nehol (BécsiK. 201); 1506 nyhol (WinklK. 204); 1575 nyihól (HChr 3b)
[csak EWUng.] J: 1. 1416 u./¹ ’valahol; irgendwo’ (↑); 2. 1506 ’némely helyen, nem sok helyen; an
manchen Orten od Stellen’ # (↑) || 2. ~hány A: 1372 u./ egÿnehan (JókK. 13); 1534 nyhan (MNy. 6: 230);
1552 egynyihányʃȝor (Heltai: Dial. B2a); 1585 Egy néhány (Cal. 52) J: 1. [oft egy~hány] 1372 u./ ’több
közül némelyik; einige’ # (↑); 2. 1594 ’egy bizonyos idő; eine gewisse Zeit’ (MonTME. 3: 26) | ~ki † A:
1372 u./ nekÿ (JókK. 2); 1528 niki (SzékK. 328) J: ’több közül némelyik személy | valaki; manche
Personen | jemand’ | ~mi A: 1372 u./ nemÿ (JókK. 37); 1524 nÿmÿ (MNy. 13: 123) J: 1. [oft ~minemű]
1372 u./ ’egy bizonyos, egy 〈mint határozatlan névelő〉; (irgend)ein’ (↑); 2. 1372 u./ ’különféle;
mancherlei’ (Jókk. 1); 3. 1510 ’valamennyi, nem sok; ein wenig, etwas’ (NyK. 28: 75) | ~mely A: 1372
u./ nemelynappon (JókK. 14); 1541 egǵ nimelĺ (Sylvester: ÚT. 1: 112) J: 1. 1372 u./ ’; gewiß 〈Sache,
Person〉’ (JókK. 26) [csak EWUng.]; 2. 1372 u./ ’; manch’ (JókK. 104) [csak EWUng.]; 3. 1372 u./ ’[???];
irgendein’ (↑) [csak EWUng.] | ~melyik A: 1372 u./ nemelyk (JókK. 85) [csak EWUng.] J: 1. 1372 u./
’[???]; gewiß 〈Sache, Person〉’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1860/ ’[???]; einige’ (NSz.) [csak EWUng.].
Összetett szavak előtagja, ismeretlen eredetű, esetleg örökség az uráli korból. ⊗ A ne²nem² szóval lehet
azonos. A feltételezett azonosság az említett szavak erdeti, nyomatékosító funkciójával magyarázható.
TESz.

nebáncsvirág A: 1818 Nebánts virág (NSz. – Haszn. Mul. 2: 343); 1865 nebántsvirág (NSz.) [csak
EWUng.] J: 1. 1818 ’fájvirág; Rührmichnichtan’ (↑); 2. 1852/ ’kényeskedő, sértődékeny személy;
Zimperliese’ (NSz. – Jókai 1: 54) – De vö. 1804 Nebántsait ’fájvirág; Rührmichnichtan’ (NSz. –
Peretsenyi Nagy L.: Oríthia 11).
TESz.

nebuló ∆ A: 1847 nebulo (NSz. – Vas Gereben: Életkép. 29); 1859 nebulóknak (NSz. – Vas G.: Mult.
eml. 2: 171) J: ’serdülő fiú, pajkos kisdiák; Kerlchen, Schuljunge’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. nebulo: ’semmirekellő, mihaszna’vö.: [lat. nebula ’pára, köd, gőz’]..
TESz.

necc ∆ A: 1786 Neczbül (MNy. 71: 123) [csak EWUng.]; 1786 nettzelt sz. (uo.) [csak EWUng.]; 1792
Nértz (SzD.); 1913 necc (HHSz.) [csak EWUng.]; nyj. necet (ÚMTsz.) J: 1. 1786 ’[rece mint egyfajta
kézimunka, filé]; Filetarbeit’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1792 ’háló; Netz’ (↑).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Netz: ’fonalból, huzalból hurkolt háló’ [germán eredetű; vö.: ang. net;;
svéd nät; stb.: ].. Megfelelője a szb.-hv. nec ’ua.’ – A nérc változat elhasonulással keletkezhetettdurcás,
sarcol stb.
TESz.

nedv A: (†1015) [1220] k./ ? Medwys sz. hn. (DHA. 79) [csak EWUng.]; (†1157) 1230 ? Medus sz. hn.
(PRT. 1: 604) [csak EWUng.]; 1490 nedwessegh sz. (SzalkGl. 142.); 1763 Ned, nedü (NSz. – adámi: Wb.
57); 1834 Medves sz. (Kassai 3: 340); 1839 nedűs sz. (NSz. – Vajda P.: Dalhon 2: 29) J: 1. (†1015)
[1220] k./ ? ’folyékony anyag,folyadék; Saft, Flüssigkeit’ (↑) [csak EWUng.], 1490 ’ua.’ (↑); 2. 1809/
’nemes ital; edles Getränk’ (NSz. – Kazinczy: Lev. 6: 413) Sz: ~es (†1015) [1220] ? hn. (↑) [csak
EWUng.]; 1490 sz. (↑) | ~esít 1490 meghnedweseythy (SzalkGl. 151.) | ~esség 1490 (↑) | ~e(d)z(ik) 1796
k./ nedvezi (NSz. – Kisfaludy S.: Minden Munkái 7: 141).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A szóvégi ű illetve v hangokhoz vö.: elv, keserű stb. A szó eleji m hanghoz vö.:
nevet. — A 2. jelentésben ma már csak a nedű változat használatos.
SzófSz.; MNy. 50: 60; TESz.

nefelejcs A: 1790 Ne-felejts (NSz. – Kazinczy: Orpheus 1: 125) J: ’[???]; Vergißmeinnicht’ #.

Német mintára alkotott tükörfordítás, összetett szó. ⊗ Vö.: ném. Vergißmeinnicht ’egy fajta kék virágú
növény’. A szerelmesek szimbólumként használták. Megfelelői: ang. forget-me-not;; fr. ne m'oubliez-pas;
stb.: ua. Jelentéstanához és alaktanához vö.: nebáncsvirág. — A magyarban a ne²nem² + felejts, a
felejtfeledegyes szám 2. személyű felszólító módú alakjából: engem ne felejts ’egy fajta margitvirág’
(1783). – Ugyanezekből az elemekből alkotott, de a szótól független összetétel: nefelejcs ’emlékezés’
(1701).
TESz.

negatív A: 1817 negativa [es. nem m.] (NSz.) [csak EWUng.]; 1832 negativus (uo.) [csak EWUng.];
1832/ negativ (KerMat. 137) [csak EWUng.]; 1862/ negatív (NSz.) [csak EWUng.] J: mn 1. 1817 ?
’ellenkező értelmű, valaminek az ellenkezőjére vontakozó, a pozitív ellentéte; verneinend;
entgegengesetzt, negativ 〈nicht positiv〉’ (↑) [csak EWUng.], 1842 ’ua.’ (NSz. – R. P. Div. 825); 2. 1832
’[???]; mangelhaft’ (↑) [csak EWUng.]; 3. 1832/ ’a nullánál kisebb, mínusz; unter Null, minus’
(Keresztesi: Mat. 137); 4. 1833/ ’hátrányos, rossz; ungüstig’ (NSz. – Szemere P.: Munkái 3: 249); 5.
1834/ ’[???]; ungüstig, keinen Erfolg verheißend, anscheinend zweklos’ (NSz.) [csak EWUng.]; 6. 1894/
’; negativ 〈in der Elektrizität〉’ (uo.) [csak EWUng.] | fn 1. 1897 ’negatív fény(kép); Negativ(bild)’
(PallasLex. Negatio); 2. 1900 ’öntőminta; Gießform’ (Tolnai: Magy. szót. Negál) || negatívum A: 1860/
negativumból (NSz. – Arany J.: Lev. 2: 181); 1937 negatívum (Dengl. 326) [csak EWUng.] J: 1. 1860/
’hiba, fogyatékosság; Fehler, Mangelhaftigkeit’ (↑); 2. 1948 ’eredménytelenség; Ergebnislosigkeit’
(Sándor: IdSz.).
A szócsalád időrendben legkorábbi tagja a negatív: nemzetközi szó. ⊗ Ném. negativ Negativ;; ang.
negative;; fr. négatif négative; stb.: negatív; – lásd még: ; lat. negativus -a -um: ’tagadó’ [< lat. negare
’tagad’].. A villamossági szaknyelvben az angolból terjedt el. A magyarba elsősorban a németből került. A
régebbi változatok a latin melléknévi alakokat tükrözik. – A negatívum a magyarban valószínűleg a latin
melléknév semleges nemű alakjának főnevesülésével keletkezett vagy a ném. Negativum ’negatív
pillanat; hiányosság, fogyatékosság’ hatására; vö.: pozitívumpozitív. – Ide tartoznak: R. negatíva ’tagadás’
(1588); negatíve ’tagadó, nemleges’ (1792); ezek gyökere a ; lat. (h.) negativa ’negáció, tagadás’, ; lat.
negative ’negatív értelemben vett.’
TESz.; NytÉrt. 93: 37

negédes A: 1399 Negedes szn. (OklSz.); 1412—5 Negudes szn. (MNy. 10: 277); 1495 e. negedo̗ s
(GuaryK. 27); 1533 negydeskedel sz. (Komjáthi Benedek: NySz.); 1575 negédes (HChr. 95b) [csak
EWUng.]; 1598 négédes (Baronyai Decsi János: NySz.); 1606 nedénges (Thaly: VÉ. 1: 100); 1650
nyegédessen (NSz. – Medgyesi P.: Dialogus 4); 1875 Negédés (NSz. – M. Hírmondó 579); 1805 negédës
(NSz. – Verseghy F.: Tiszta Magy. 139); nyj. nyekédës (ÚMTsz.) J: 1. 1399 ? ’büszke, fennhéjázó; stolz,
hochmütig’ (↑), 1495 e. ’ua.’ (↑); 2. 1771 ’kényeskedő, magakellető | szeszélyes; sich zierend,
gefallsüchtig | launenhaft’ (NSz. – Faludi: NU. 50) || negéd ∆ A: 1531 negedoͤ gben, nyegedet (ÉrsK. 482);
1604 Negédʃeg sz. (MA.) J: 1. 1531 ’büszkeség, fennhéjázás; Stolz, Hochmut’ (↑); 2. 1806 ’kényeskedés,
magakelletés; Affektation, Ziererei’ (NSz. – Verseghy: Aglája 77); 3. 1835 ’szeszély; Laune’ (NyÚSz.) ||
negélyes ∆ A: 1575 negelyesec (Bornemisza Péter: NySz.); 1584 negeleskedic sz. (Bornemisza Péter:
NySz.); 1723 negélyes (MNy. 3: 278) J: 1. 1575 ’fölényes, büszke; stolz’ (↑); 2. 1845 ’magakellető,
szenvelgő; geziert’ (NyÚSz.) | | negély ∆ A: 1843 negélynek (NSz. – Életk. 2/5: 425) J: ’finomkodás;
Affektation’.
Ismeretlen eredetű szócsalád. ⊗ A bizonytalan származtatás végett a tagok egymáshoz való alaktani
viszonya sem állapítható meg (lásd a szó belseji d, illetve ly hangzós, valamint a szó végi s hangzó nélküli
alakokat).
NytÉrt. 50: 35; TESz.

néger A: 1780 Negereknek (NSz. – M. Hírmondó 77); 1783 Nigerek (NSz. – Molnár J.: Könyvház 1:
131); 1793 Négereknek (NSz. – Gvadányi: Rontó Pál 436); nyj. négërbogár (ÚMTsz.) J: 1. [auch als Attr]
1780 ’az Afrikában őshonos, barnásfekete bőrű fajtához tartozó személy; Neger, Schwarzer’ # (↑); 2.
1935 ’más neve alatt dolgozó szellemi kuli; geistiger Kuli’ (Zolnay—Gedényi).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Neger: ’fekete; neves író fizetett szellemi kulimunkása’ [< fr. nègre ’ua’]..
Megfelelői: ang. negro;; ol. negro; stb.: fekete.
SzófSz.; TESz.

negligál A: 1548 negligaltha el (MNy. 89: 255) [csak EWUng.]; 1770 negligáltatott sz. (NSz.) [csak
EWUng.] J: ’[???]; vernachlassigen’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. negligere neglegere neclegere: ’elhanyagol, figyelmen kívül hagy’., tkp.
’nem választ;’vö.: [lat. nec ’sem ’ + legere ’összegyűjt; kiválaszt’; stb.].. Megfelelői: ném. R.
negligieren;fr. négliger; stb.: elhanyagol. – Ide tartozik: neglizsé ’pongyola, háziruha’ (1789), ez a ; fr.
(costume) négligé ’ua’ szóból ered, a ; ném. Negligé ’ua közvetítésével is.’
MNy. 33: 227; TESz. neglizsé a. is

négus ∆ A: 1816 Negusnak (Hübner: Lex. Habessinia); 1897 Negusz (PallasLex. 12: 1033); 1902
négusa (NSz.) [csak EWUng.] J: ’Abesszínia uralkodója, illetőleg ennek címe; Kaiser von Äthiopien’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Negus;; ang. Negus;; fr. négus; stb.: Abesszínia császára. Forrása: amhara
negus, n'gus ’király, császár’. Valószínűleg a francia nyelvi hatás által vált elterjedtté. – A magyarba
főként a német nyelvből került át.
TESz.

négy A: 1113 ? Niget sz. hn. (Fejérpataky: Kálmán kir. okl. 57); [1131] ? Negus sz. szn. (ÓMOlv. 27);
1198 ? Negu szn. (ÁÚO. 6: 193); 1277/ Neges sz. szn. (Györffy 1: 792); 1340/ Nyghutkwzy hn. (OklSz.);
1372 u./ negyėtt (JókK. 104); 1416 u./¹ nėg (BécsiK. 11); 1416 u./¹ nègèd sz. (BécsiK. 8); 1527 neegy
(ÉrdyK. 361); nyj. nídzs (ÚMTsz.) J: ’[???]; vier’ # Sz: negyed 1113 ? hn. (↑); 1372 u./ Negÿednappÿ
’[???]; vierter’ (JókK. 29); 1416 u./² ’egynegyed rész; Viertel’ (MünchK. 97); 1470 ’[???]; viertel-’
(SermDom. 2: 283) [csak EWUng.]; 1863 ’[városrész]; Stadtviertel’ (NSz. – Kazinczy G.—Molière: Tart.
El. XXVI) | ~es [1131] ? szn. (↑); 1227/ hn. (↑) | negyedik 1416 u./¹ negèdiken (BécsiK. 215) | negyedel
1416 u./² sz. ’négy részre vág; vierteln’ (MünchK.) | negyedlő 1416 u./² ̗ negèdlo ’kisebb fejedelem;
Viertelfürst’ (MünchK. 40) | negyedes 1452 Negyedes szn. (OklSz.); 1550 k. negiedes ’negyedik;
negyedrésznyi; kisebb fejedelem; vierter; Viertelfürst’ (KolGl.: NyF. 45. sz.: 15) | ~el 1770 k./ négyeltetett
sz. szn. ’négy részre vág; vierteln’ (NSz. – Balla G.: Nagykőr. krón. 55); 1817 négyelni való sz. ’megver;
prügeln’ (RMKtár. 17: 203) | ~zet 1777 négyzet ’második hatvány; Quadrat’ (Keresztesi: Mat. 158).
Örökség a finnugor korból. ⊗ Vog. (T.) ńiľī; osztj. (V.) ńĕlə; zürj. (Sz., P.) ńoľ; votj. (SZ.) ńil̮ ’; cser.
(KH.) nəl; md. (E.) ńiľe, (M.) ńiľä; ; finn neljä lp. (N.) næl'ljě: : ’négy’ [fgr. *neljä ’ua’].. A magyar gy-
hez vö.: hagyap, meggy. A negyed származékszó ’városrész’ jelentésben önállósulással keletkezett
valószínűleg a városnegyed ’ua.’ szóból (1840 (NSz.), melynek mintája a ; ném. Stadtviertel lehetett; lásd
még: ; ném. Viertel ’valaminek az egynegyede; városnegyed’. A R. negyedlő, negyedes ’kisebb fejedelem’
származékszó a ; lat. tetrarcha ’tetrarcha, negyedes fejedelem, tulajdonképpen a birodalom egynegyed
részén uralkodó fejedelem’ alapján jött létre; a négyzet származékszó a nyelvújítás eredménye, a ; lat.
quadratus;; ném. Quadrat: ’ua.minták alapján.’
NyH.; TESz.; MSzFE.

négykézláb A: 1528 neg kézlabés (SzékK. 211) [csak EWUng.]; 1838 Négykézláb (Tzs) [csak
EWUng.] J: ’[???]; auf allen vieren’ #.
Összetett szó. ⊗ A négy + kézlábkéz és láb szavakból keletkezett; (jelzői) alárendelés; az összetétel kéz,
láb mellérendelő elemei a ’végtag ’ fogalmat jelölik, tkp. azt a körülményt, amikor valaki négykézlábra
ereszkedik, azaz mind a négy végtagjával érinti a földet. Hasonló szemlélethez vö.: md. R. ńiľä k'ätsä-
piľksä; ang. on all fours; stb.: mind a négyen. Az alaktanához vö.: épkézláb, mezítlábmezítlábbal.
NyK. 59: 187; TESz.

negyven A: 1251/ Neguen hn. (OklSz.); 1307 Neguenzil hn. (OklSz.); 1372 u./ Negÿuen (JókK. 26);
1416 u./¹ nèguèn (BécsiK. 18); 1416 u./² Nèguen kilènć, Neguèn (MünchK. 10, 3); 1571 Nÿgÿwen (MNy.
63: 93) J: ’[???]; vierzig’ # Sz: ~ed 1495 e. neǵueno̗ d ’negyvenedik; vierzigster’ (GuaryK. 32) | ~edik
1538 Nÿeguenedük (PestiN. I2) | ~es 1585 neguenoͤ s (Cal. 892 [ᴐ: 882]).
Összetett szó. ⊗ A nëgy (a négy eredeti változata) + az önálló szóként nem adatolt ven-ből. Az utótag
eredetéhez vö.: hatvan. Ugyanahhoz az utótaghoz vö.: hetven , kilencven, ötven. Az előtagban már igen
korán végbement ë > ehangváltozás az utótagban szereplő szó belseji e analógiájára is végbemehetett.
TESz.; NyK. 78: 286

nehéz A: 1344 Nezechis [-is: lat] sz. (OklSz.); 1367 Nehez szn. (OklSz.); 1372 u./ neheȝ (JókK. 5);
1416 u./¹ nèhèz (Bécsik. 120); 1493 u. neheeȝʃeegh sz. (FestK. 168) [csak EWUng.]; nyj. nehesz, nejéz
(ÚMTsz.), nyehésség sz. (MTsz.) J: mn 1. 1344 ’súlyos; schwer’ # (↑); 2. 1372 u./ ’küzdelmes,
fáradságos; mühselig; schwierig’ # (Jókk. 5) [csak EWUng.]; 3. 1372 u./ ’nyomasztó | kellemetlen;
drückend | unangenehm’ # (JókK. 156) [csak EWUng.]; 4. 1405 k. ’beteg | állapotos; krank | schwanger’
(SchlSzj. 267.) [csak EWUng.]; 5. 1655 ’összeférhetetlen; unverträglich’ # (MonOkm. 23: 266) | fn 1.
1566 ’ülep; Gesäß’ (Heltai Gáspár: NySz.); 2. 1577—80 ’nehézség | teher; Schwere | Last’ (Telegdi
Miklós: NySz.) Sz: nehezék 1344 ’[???]; Gewicht’ (↑); 1507 ’[???]; Art Münzeinheit’ (Arch. 16.) [csak
EWUng.] | ~ség 1372 u./ necheȝʃeguel ’[???]; Schwierigkeit’ (JókK. 39) [csak EWUng.]; 1587 nehézség
’betegség; Krankheit’ (LevT. 2: 83) | nehezedik 1372 u./ meg neheȝeduen sz. (JókK. 73) | ~kes 1405 k.
neȝkes ’terhes; schwanger’ (SchlSzj. 267.); 1843 nehézkes ’esetlen; schwerfallig, unbeholfen’ (NyÚSz.) |
nehezít 1416 u./¹ nèhèzeit (BécsiK. 2) | nehezel 1416 u./² nèhèȝèltec ’neheztel; jmdm grollen’ (MünchK.
63) | nehezül 1474 neheȝvlienek (BirkK. 2) | neheztel 1532 nèhèʃzteld (KrizaK. 1).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A szóvégi z talán képző lehet, ez azonban nem bizonyítható. A nehezék és
nehézkes származékszó korai előfordulásaiban az első szótag hosszú magánhangzója hangzónyúlással
keletkezett a magánhangzóközi h kiesésével.
TESz.

nejlon A: 1940 Nylon (ÚjIdőkLex. Műselyem); 1962 najlon (NyIrK. 6: 265) [csak EWUng.]; 1963
Nájlon (NytÉrt. 38: 181) [csak EWUng.]; 1965 nejlon (Nyr. 89: 484) [csak EWUng.] J: ’[???]; Nylon’ #.
Angol jövevényszó. ⊗ Ang. nylon: ’nejlon’ [tudatos szóalkotás az am. angolban keletkezett
márkanévből; az on végződéshez vö.: ang. cotton ’pamut, gyapot’, nayon ’műselyem’ stb.].. Megfelelői:
ném. Nylon; fr. nylon; stb.: szintetikus textilfajta.
NytÉrt. 38: 180; Nyr. 89: 484; TESz. nylon a. is

neki A: E12. Jh/ nekı (HB.); A13. Jh/ nekunc (KT.) [csak EWUng.]; 1416 u./¹ mv̇ nèko̗ nc (BécsiK.
102); 1456 k. nekwkh (SermDom. 2: 208) [csak EWUng.]; 1470 Wnek (SermDom. 2: 227); 1486 k.
nekÿee (MNy. 21: 115); 1525/ nékiek (TörtTár. 1908.: 79); 1541 nikik (SÚTest. 2: 90a) [csak EWUng.];
1550 k. nekew (LevT. 2: 22); nyj. nëki (MTsz.) J: 1. E12. Jh/ ’valakinek a számára, részére 〈vonzatként, a
-nak, -nek ragos személynévmás helyett〉; ihm’ # (↑); 2. A13. Jh/ ’az ő ... 〈birtokos jelző〉; sein 〈als poss
Attr〉’ (↑) [csak EWUng.]; 3. 1490 k. ’[???]; gegen, an’ # (NagyvGl. 286.) [csak EWUng.]; 4. 1814
’valakinek a helyében; an seiner Stelle’ (NSz. – Kazinczy: Munkái 1: 299).
Megszilárdult ragos alakulat. ⊗ Az önálló szóként nem adatolt ősm. kori nek ’valami, valaki felé
irányulva’ egyes szám 3. személyű -i birtokos személyjellel ellátott alakja (mely az -ebirtokos személyjel
alakváltozata)vele. Emellett a neki alak mellett létrejött egy külön paradigmasor egyéb birtokos
személyjelekkel (-m, -d stb.). – A nek határozószó szintén megszilárdult ragos alakulat; alapszava
valószínűleg örökség az uráli korból, vö.: vog. (T.) -nǟ -nā latívuszrag, -nǟl, -nāl ablatívusz-elatívusz rag,
-nǟt, -nāt komitatívuszrag; ; osztj. (O.) -nȧ latívusz-illatívusz rag, (V.) -nät, -nat komitatívuszrag; zürj.
(V.) naja naje̮ ’ők’;cser. (KH.) minə ’ez, ő’; ; md. (E.) ńe ńeť, (M.) ńä, ńat ’ez’; finn nämä ’ua.’, näin
’így, úgy’, ne ’az, amaz’, niin ’így, úgy’; ? ; lp. (N.) nā nāvt ’így, ilyen módon’; – szam. jur. ńān
’hozzám’; szam. jen. ne, nie ’felé, irányába’; ? szam. szelk. na ’az, amaz’ [uráli *nä ’ez’].. – A nek
végződése: -k latívuszrag (< ; f g r. *kk) ; a -k latívuszrag zöngés változatához vö.: míg. Ebből a
határozószóból az ősmagyarban szintén egy névutó keletkezett, de ez a funkció nem adatolható. Ez a
névutó valószínűleg még az ősmagyarban határozóraggá fejlődött: [1200 k.].„dux Arpad dedit terras
multas … Edunec et Edumernec ’Árpád vezér sok földet ajándékozott Édnek és Edumérnek ’. — A neki-
ből és a létigéből alkotott szószerkezet jelentése ’neki van’; vö.: 13. sz. e. nekunc ley̆ eʃʃen (K.). A né-,
nem² szavakkal való összefüggése nem valószínű.
MNy. 65: 417; TESz.; ÁrpSzöv. 147, 226; UEW. 300

nekidurál A: 1706 neki duralja magát (MNy. 89: 256) [csak EWUng.]; 1777 magok ... néki durálják
(NSz. – Baróti Szabó: Új mért. 205); 1856 nekidurálja magát (NSz.) [csak EWUng.] J: 1. [nur mit
ReflPron im Akk] 1706 ’hirtelen elhatározással nekilát valaminek; sich daranmachen, seinem Herzen
einem Stoß geben’ # (↑) [csak EWUng.]; 2. 1882 ’megköti magát, kitart; sich versteifen, beharren’
(NépkGy. 3: 356).
Összetett szó. ⊗ A neki ’valaki, valami felé irányulva’ + az önálló szóként nem adatolt durál ’hozzáfog,
nekifekszik’ szavakból. A durare latin jövevényszó, jelentése ’keményít, edz; kitart; tart; megkeményíti,
megmakacsolja magát’ [< lat. durus ’kemény, durva, merev’].. Hasonló szemlélethez vö.: nekiszánja
magát ’rászánja magát, nekiveselkedik’ (1708 (PP.); megdurálja magát ’megmakacsolja magát’ (1779). –
A R. durál ’(el)tart, tovább tart’ (1659) külön átvétel a latin igéből.
EtSz. 2. durál a. is; TESz. nekidurálja magát a. is

nekiveselkedik A: 1838 nekiveselkedett (NSz.) [csak EWUng.] J: ’elszántan nekilát, nekifekszik

valaminek; sich ins Zeug legen, sich einen Ruck geben’.
Összetett szó. ⊗ A neki ’felé, irányába’ + veselkedik ’nekifeszül, nekirugaszkodik vminek’ (1972), N.
’elszántan nekifeszül valaminek.’A veselkedik valószínűleg a vese-lkedik igeképzős származékszava; vö.:
erőlködikerő. Hasonló szemlélethez vö.: nekiveti a hátát ’nekiveselkedik, tkp. nekiveti a hátát’. – A
veselkedik és a veszsekedik összefüggése nem valószínű.
TESz.; MNy. 72: 317, 88: 338

nektár A: 1771 Nectár édesség (NSz. – Faludi: UE. 3: 158); 1792 nektárral (NSz. – Sándor I.: Orras
Ovid. 19) J: 1. 1771 ? ’virágméz | méz; Honigsaft der Blüten | Honig’ (↑), 1799 ’ua.’ (NSz. – Fábián J.:
Term. hist. 329); 2. 1771 ? ’az istenek itala 〈a görög mitológiában〉 | nagyon jó, édes bor; Göttertrank 〈in
der griechischen Myth〉 | edler, kostbarer Wein’ (↑), 1789 ’ua.’ (NSz. – Mátyus I.: Ó és új Diaet. 4: 121).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. nectar: ’az istenek itala; nemes bor; virágméz’ [< gör. νέκταρ ’az istenek
itala’].. Megfelelői: ném. Nektar; fr. nectar; stb.: nektár.
TESz.

nélkül A: 1372 u./ ew nalanalkewl, ȝugaʃnalkyl, kÿ nelkewl (JókK. 44, 5); 1416 u./¹ nilnalku̇ l,
mėnèʃnèlku̇ l (BécsiK.); 1456 k. ȝer nekul (SermDom. 1: 160); 1506 paztor nekywl (WinklK. 114); 1528
byne nekel (SzékK. 326); 1559 napnalkuͤ lt (SzChr. 1b) [csak EWUng.]; 1585 ketsegnélkwl (Cal. 528);
1644 ok nelkuly (MNy. 69: 112) [csak EWUng.]; 1867 nakil, nakü (CzF.); nyj. nëkül, nekün (MTsz.) J: nu
1. 1372 u./ ’mellőzésével, hiányával; ohne’ # (↑); 2. 1416 u./² ’valamin kívülre; aus etw hinaus’ (MünchK.
204); 3. 1519 ’kívül, felül, mellett; außer, nebst’ (JordK. 399) | hsz [mit PossSf] 1763 ’valakinek,
valaminek a mellőzésével, hiánya mellett; ohne mich, dich usw’ # (Adámi Mihály: NySz.) Sz: ~öz 1824
nélküleztem (NSz. – Hébe 132) | ~özhetetlen 1832 nélkűlezhetetlen (NSz. – Harsányi P.: Mul. 4: 66) ||
nélkülön † A: 1416 u./¹ fianalku̇ lo̗ n, kètʃègnèlku̇ lo̗ n (BécsiK. 193, 58); 1506 nalad nekywlen (); 1495 e.
eko̗ͦ ʃʃege nekuͦ lo̗ n (FestK. 168); 1506 nalad nekywlen (WinklK. 114); 1512 nala nakylen (KárOkl. 3: 86);
1543 u. bűn nękűllwͤ n (Dévai Mátyás: NySz.) J: 1. 1416 u./¹ ’mellőzésével, hiányában; ohne’ # (↑); 2.
1416 u./² ’kívül, felül, mellett; außer, nebst’ (MünchK. 80vb) [csak EWUng.].
A szócsalád időrendben legkorábbi tagja, a nélkül: összetett szó. ⊗ A -nél/nálnála határozóragból + a
kívülkül változatából. Az összetett szó hanghatár eltolódással keletkezhetett a kül névutóból és a hozzá
kapcsolódó -nél/-nál határozóragos főnévből. Eredetileg feltehetően helyi elkülönültségre utalt. Egyes R.
és N. változatokban a szóvégi -t lokatívuszrag, mely pusztán nyomatékosító szereppel bír. – A szóvégi n-
es változathoz vö.: légely; vö. még: lengyel stb. – A nélkülön vagy a nélkül-ből keletkezett
-nmódhatározóraggal vagy a -nél/-nál határozóragból és a külön-ből alkotott összetétel. A két értelmezés
nem zárja ki egymást.
TESz.; MNy. 72: 213

nem¹ A: E12. Jh/ nemenec (HB.); 1416 u./¹ nèmec, nėmėbo̗ l (BécsiK. 125, 285); 1835 nöm (Kunoss:
Gyal. Genus) J: 1. E12. Jh/ ’nemzetség | az azonos fajúak összessége; Geschlecht, Sippe | Gesamtheit der
gleichartigen Gattungen’ (↑); 2. 1372 u./ ? ’faj(ta) | válfaj; Genus | Abart’ # (JókK. 101), 1520 ’ua.’
(GyöngyGl. 381.); 3. 1539 ’nyelvtani nem; Genus 〈Grammatik〉’ (NyK. 87: 361) [csak EWUng.]; 4. 1761
’[nemi jelleg]; Sexus’ # (NSz. – Orczy: Nimfák C3) Sz: ~telen 1372 u./ menden nemew (JókK. 101) |
~telenség 1416 u./¹ nèmtèlènʃegekèt (Bécsik. 112) | ~i 1793 Nemi (NSz. – Földi J.: Magy fűvésztud. 7).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A zárt ë-s változatok elsődlegesek. Alán származtatása, és azzal egyidejűleg a
név-vel való rokonítása nem valószínű. – A magyarból: rom. neam ’nem, ivar; rokon, rokonság;
nemzedék’. – A magyarba visszakölcsönzésként került: nyám ’rokon, rokonság’ (1881); Erdélyben és
Moldvában élő nyelvjárási szó.
MNy. 35: 228; TESz. nyám a. is; MNy. 71: 288; Deáks. 224

nem² A: 1138/ Nemhuu, Numel szn. (MNy. 32: 131, 56); E12. Jh/ Num (HB.); 1211 Nomuolou szn.
(PRT. 10: 511); M13. Jh/ nym (ÓMS.); 1474 nen (BirkK. 2); nyj. Nëm (MTsz.) J: ’[???]; nein, nicht 〈als
Verneinungspartikel〉’ # Sz: ~leges 1830 (NSz. – Széchenyi: Hit. 208) || ne² A: M13. Jh/ ne (ÓMS.); 1493
k . nee (FestK. 4); 1533 ny (Komjáthi Benedek: NySz.); nyj. nö (ÚMTsz.) J: ’[???]; nicht 〈als
Verbotspartikel〉’ #.
Valószínűleg örökség a finnugor korból. ⊗ Vog. (Szo.) nēmat: ’semmiféle, semminemű’. (mat
’valami’); osztj. (Kaz.) nem χŏjat ’senki’ (χŏjat ’valaki’); ;zürj. (Pecs.) ńi-ne̮ m ’semmi’ (ńi ’semmi’); ;votj.
(G.) no-kiń-no ’semi, senki’ (kiń ’ki’) [fgr. *ni vagy *ne illetve *nimɜ vagy *nemɜ: 〈tagadó partikula〉].. A
magyarázat gyenge pontja, hogy az alapnyelvben a tagadást egy tagadó ige fejezte ki, ebből nem
vezethető le, hogy ezek a szavak a finnugor kori örökség részei lennének. – A korai magyar nyelvű adatok
a szó belseji magánhangzó eredeti zártságára utalnak. A ne² szónak a *nä ’ez’ mutató névmásból való
levezetése(vö.: né-, neki) és az a származtatás, miszerint a nem összetételként keletkezett az uráli *nä +
*mɜ ’mi’ szavakból(vö.: mi²) a magánhangzók különbözősége, valamint jelentéstani okok miatt sem
valószínű.
SzófSz.; TESz.; MSzFE. në a. is; NyK. 78: 287; ÁrpSzöv. 106

néma A: 1220/ ? Nema hn. (VárReg. 19.); 1372 u./ nemāknak (JókK. 28); 1416 u./² Megnėmoľ́ sz.
(MünchK. 72); 1541 nıma (Sylvester: ÚT. 14) J: fn 1220/ ? ’[???]; Stumme(r)’ # (↑), 1372 u./ ’ua.’ (↑) |
mn 1. 1380 k. ’beszélőképességgel nem rendelkező; stumm’ # (KönSzj. 53.) [csak EWUng.]; 2. 1416 u./²
’szótlan | szólni nem akaró; schprachlos | nicht sprechen wollend’ (MünchK. 54); 3. 1416 u./² ’hang
nélküli, csendes, lecsillapodott 〈táj, napszak, természeti jelenség〉; still, beruhigt 〈Landschaft, Tageszeit,
Naturerscheinung〉’ (MünchK. 78); 4. 1763 ’nem hangzó 〈betű, írásjel〉; nicht lautend 〈Buchstabe,
Schriftzeichen〉’ (NSz. – Thomas J.: Nyelvm. 5) Sz: némul [haupts el-, meg-] 1416 u./² Megnėmoľ
(MünchK. 72) | némít [heute haupts el-] 1519 neemwyczatok megh (JordK. 848).
Szláv jövevényszó. ⊗ Óe. szl. němъ -a -o; szb.-hv. nem -a -o;; szlk. nemý -á -é; or. нем(ой) -а -о; stb.:
néma [valószínűleg onomatopoetikus].. – A magyarba a szláv melléknév nőnemű (esetleg semleges
nemű) alakja került.
TESz.

némber A: 1416 u./¹ anè̄ bèɂièknc̥ (BécsiK. 51); 1416 u./¹ nèmbeɂi □ (BécsiK. 51); 1829 némbere
(MNy. 14: 88); 1840 nömbert (NSz. – Remény 91) J: 1. 1416 u./¹ ’nő, asszony; Weib, Frau’ (↑); 2. 1840/
’[???]; Frauenperson’ (NSz. – Vörösm. 4: 441).
Összetett szó. ⊗ A nénő² + ember tagok alárendelő jelzős kapcsolatából. A szóvégi i-s változatok
valószínűleg j-vel olvasandókférj. Hasonló jelzői alakulatokhoz vö.: 1372 u./aӡonember ’asszony, nő’;
hasonló szemlélethez vö.: ném. Frauensmensch;; finn nais [-].ihminen: ’nőszemély, megéra, fúria,
hárpia, tkp. asszonyember’. – Összetett szóként elhomályosult.
MSzav. 125; TESz.

nemere A: 1781 Nemerének-is (MNy. 66: 239) J: ’hideg, viharos keleti bukószél a Kárpátok délkeleti
medencéjében; Wind vom (Berg) Nemere 〈Name eines kalten Fallwindes in Siebenbürgen〉’ – De vö.
1781 Nemere ʃzelének ’ua.’ (↑).
Birtokos jelzős szószerkezet önállósulásával keletkezett köznév. ⊗ A Nemere szele (↑) szerkezetből. Ez
a szószerkezet az Erdélyben található Nemere hegy nevéből (1694 (SzOkl. 4: 333) és a szél² szó -e
birtokos személyjeles alakjából jött létre. A Nemere helynév a rom. Nemira helynévből származik.
MNy. 6: 418; TESz.

nemes A: [1230]/ ? Numus szn. (Gy. 1: 237) [csak EWUng.]; († 1135) [1249] k. Nemusd sz. szn. (PRT.
8: 273); 1372 u./ nemeʃʃek (JókK. 3); 1416 u./¹ o̗ nėmėʃʃėgėnᶜ sz. (BécsiK.); 1416 u./² nèmes (MünchK.
39); 1495 e. no̗ mo̗ s (GuaryK. 53) J: fn 1372 u./ ’a feudális társadalom kiváltságos osztályába tartozó
személy; Adeliger’ # (↑) | mn 1. 1372 u./ ’a nemességhez tartozó, vele kapcsolatos | előkelő; adelig, adels-
| vornehm’ # (JókK. 37); 2. 1416 u./² ’értékes 〈kő, érc, bor stb.〉 | kiváló; kostbar, edel 〈Stein, Metall, Wein
usw.〉 | vorzüglich’ (↑); 3. 1490 k. ’tiszteletre méltó; ehrwürdig’ (MKsz. 1881.: 107); 4. 1519 k.
’[erkölcsileg magasrendű, emelkedett]; edelmütig’ # (DebrK. 3) Sz: ~ség 1416 u./ ’[előkelőség];
Vornehmheit’ (↑); 1508 Nemeʃʃeg ’a nemesek; Adel 〈Stand〉’ (MNy. 9: 86).
Származékszó. ⊗ A ’nemzetség’ jelentésű nem¹ szó -s melléknévképzős alakja. Keletkezése a magyar
társadalmi viszonyok fejlődésével, illetve a törzsi és nemzetségi rendszer kialakulásával hozható
összefüggésbe. – Az eredeti, melléknévi jelentése ’nemhez, nemzetséghez tartozó’ lehetett. A melléknévi,
illetve a főnévi jelentések jelentésszűküléssel alakultak ki. Hasonló jelentésfejlődéshez vö.: lat. generosus
’nemes, előkelő, elsőrangú’ : genus ’nemzedék, nemzetség, család’; ;gör. εὐγενής ’nemes, előkelő,
elsőrangú’: γένος ’nemzedék, nemzetség, család’; lásd még: dzsentri. – A magyarázat, miszerint ez idegen
mintára alkotott szóképzés lenne, nem valószínű.
TESz.; MNy. 71: 289; NytÉrt. 92: 132
 német A: 1086 Nemti sz. hn. (DHA 252) [csak EWUng.]; 1211 ? Nimed szn. (OklSz.); 1219/ Nemeth
hn. (VárReg. 10.); 1237 Nempty sz. hn. (ÁÚO. 7: 37) [csak EWUng.]; 1246/ Nympti sz. hn. (Gy. 3: 221)
[csak EWUng.]; 1282 k. Weznemut hn. (OklSz.); 1372 u./ nemet orȝabeli [ɔ: orȝagbeli] (JókK. 123);
1553/ Noͤ met orʃȝagnac (TCr. A1b) [csak EWUng.]; 1583 Nemo̗ t (NytÉrt. 40: 217) [csak EWUng.]; 1805
némët (NSz. – Verseghy F.: Tiszta Magy. 142) J: fn 1. 1086 ’az angol után a legelterjedtebb germán
nyelvet beszélő nép tagja; Deutscher’ # (↑) [csak EWUng.]; 2. 1841 ’német dal | német tánc; deutsches
Lied | deutscher Tanz’ (NSz. – Kovács Pál: Munk. 1: 101) | mn 1372 u./ ’a németekkel kapcsolatos, rájuk
vonatkozó; deutsch’ # (↑) [csak EWUng.] Sz: ~es 1647 németes (Tolnai: Nyúj. 33, a kormeghatározáshoz
l. RMK. 1: 339, 792. sz. a) | ~esít 1801 németesítti (NSz. – Molnár J.: Könyvház 14: 369).
Szláv jövevényszó. ⊗ Szln. Nemec: ’német ember’;szlk. Nemec: ’ua.’.; or. немец ’ua.’, R. ’idegen,
külföldi’; stb. [eredeti jelentése valószínűleg ’idegen, külföldi, tkp. egyetlen érthető nyelvet sem beszélő
ember’ [< szláv *němъ ’néma’]]néma. A jelentéstanához vö.: barbár. – Az átvétel idején a magyar
hangrendszerben még nem volt meg a c, ezért hanghelyettesítéssel a t vette át a helyét. A Nempti szerű
helynevek szó belseji p-jéhez vö.: komplókomló.
KSzlJsz. 355; TESz.

nemez A: 1395 k. nemes, nemeȝt □ (BesztSzj. 576—7.); 1510 nemeez (MargL. 96) J: 1. 1395 k.
’gyapjúból, szőrből tömörítéssel készített kelme | ennek egy darabja mint használati tárgy; Filz(stück)’
(↑); 2. 1592 ’nyereg alá való posztó, párna; Filzunterlage unter dem Sattel’ (Cis. P1a).
Egy iráni nyelvből származó jövevényszó. ⊗ Kperzsa namad: ’durva kendő, posztó; szövet’;újperzsa
nämäδ: ’posztó, nemez, durva anyag, szövet szőnyeg’;osz. nymæt: ’posztó, nemez, filc’; stb. Lásd
még: ;óiráni namatam: ’ua.’ [indoiráni eredetű].. Megfelelői: hindi namada;arab nmṭ; vog. (K.) nēmėt;
osztj. näməl; stb.: ua. A szó belseji z kialakulásához vö.: bűz, íz stb.
TESz.; MSFOu. 151: 290; TörK. 149

nemezis A: 1812/ nemesisnek (NSz.) [csak EWUng.]; 1862/ nemezis (uo.) [csak EWUng.] J: ’büntető
igazságosság; die strafende Gerechtigkeit’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. Nemesis: ’a megtorlás istennője’., (h.) nemesis: ’büntető igazságosság;
felháborodás, megtorló harag, düh’ [< gör. νέµεσις ’igazságtalanság miatt érzett felháborodás; az efféle
felháborodás megszemélyesítője 〈mitológiai〉’].. Megfelelői: ném. Nemesis; f r. Némésis; stb.: büntető
igazságosság. – A szóvégi i-hez vö.: április stb. – A magyarban a mitológiai tulajdonnév is
meghonosodott; vö.: 1604Nemeʃis szn.
TESz.

nemtő A: 1585 Nemtoͤ (Cal. 455) J: ’szellem | védőszellem; Geist | Schutzgeist’.

Téves olvasat. ⊗ A ’nemző, utódot létrehozó’ jelentésű nemző-ből (< nemz). Calepinus szótárában (az
1585. évi lyoni kiadásban) sajtóhibaként került bele a lat. genius ’védőszellem, nemző’, (kés.) ’szellem,
tehetség’ magyar megfelelőjébe a z helyett egy t. A hibás alakot később más szótárak is átvették; vö.:
1604Nemtoͤ (MA. Génius).
TESz.

nemulass A: 1853 ne mulass (NSz.) [csak EWUng.]; 1860 nemulass (uo.) [csak EWUng.] J: ’[???];
Schelte, böses Ende’.
Egy mondat főnevesülésével keletkezett szóösszetétel. ⊗ A ne mulass ’EZ NEM KELL’
szószerkezetből; a ne²nem² + a mulat ’szórakozik; mulat’ egyes szám 2. személyű felszólító módú
alakjából; az alaktanához vö.: haddelhadd, légyott stb. – Leginkább tréfás értelemben használatos.
ÉrtSz.; MNy. 69: 322

-nemű 1. minden~ ∆ A: 1372 u./ menden nemew (JókK. 101) [csak EWUng.] J: ’[???]; allerlei’ |
némi~ ∆ A: 1372 u./ Nemÿnemew (JókK. 27) [csak EWUng.] J: ’[???]; ein gewisser’ | semmi~ A: 1470
ʃemi nemw (SermDom. 2: 309) [csak EWUng.] J: ’[???]; kein, keinerlei’ | Ilyenek még: valami~ ’[???];
irgendeiner’ (1508: NádK. 99); azon~ ’[???]; homogen’ (1808: SI.) || 2. mi~ ∆ A: 1372 u./ mÿnemewkewt
(JókK. 49) [csak EWUng.] J: 1. 1372 u./ ’[???]; was für ein 〈als Rel〉’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1416 u./¹
’[???]; welcher Art?, wie beschaffen?’ (BécsiK. 32) [csak EWUng.] || 3. két~ A: 1522 Keth nemwͤ
(KeszthK. 53) [csak EWUng.] J: ’[???]; zweiartig’ | sok~ ∆ A: 1604 Soknemuͤ (MA.) [csak EWUng.] J:
’[???]; vielartig’ | egy~ A: 1645 egy nemuͤ ek (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[???]; gleichartig’ || 4. paraszt~ †
A: 1533 parazth nemewknek (NySz.) [csak EWUng.] J: ’[???]; gemein, einfach’ | kecske~ † A: 1560 k.
kechke nemw̆ (GyöngySzt. 3777.) [csak EWUng.] J: ’[???]; ziegenartig’ | ruha~ A: 1802 ruhanemübö́ l
(NSz.) [csak EWUng.] J: ’[???]; Kleider’ # | Ilyenek még: hím~ ’[???]; männlich 〈Grammatik〉’ (1835:
NSz.); lég~ ’[???]; luftartig, gasförmig’ (1858: NSz.); nő~ ’[???]; weiblich 〈Grammatik, Geschlecht〉’
(1865: Babos feminini generis) || 5. fehér~ A: 1724 fejérnéműk (SzT.) [csak EWUng.] J: ’[???];
Weißwaren’ # – De vö. 1694 Fejérnemü ’[???]; leinen’ (MNy. 79: 125) [csak EWUng.] || 6. ágy~ A: 1748
ágynémŭjét (SzT.) [csak EWUng.] J: ’[???]; Bettwäsche’ # | asztal~ A: 1788 asztal-némük (NSz.) [csak
EWUng.] J: ’[???]; Tischtuch und Servietten’.
Összetételi utótag, származékszó. ⊗ A ’nem, génusz; fajta’ jelentésű nem¹-ből keletkezett -ű
melléknévképzővel. Az 1–5. csoport összetételeiben az előtagban megnevezett személyek, illetve dolgok
jellegét, minőségét, állapotát jelöli, míg a 6. csoportban a vmihez való tartozást. A 4–6. csoport tagjai
egyben gyűjtőnevek is. A fehérnemű szó arra utal, hogy bizonyos ruhadarabok fehér vagy fehérített
lenvászonból készültek; lásd még: fehér-.
TESz.

nemz A: zwH13. Jh/ Nemȝetuí sz. (GyS.); 1416 u./¹ nèmz (BécsiK. 194); 1805 nëmz (NSz. – Verseghy
F.: Tiszta Magy. 158); 1837/ nömző sz. (NSz. – Vajda P.: Pesti lev. 2: 176) J: 1. zwH13. Jh/ ’〈férfi, hím〉
nemi aktus révén létrehoz 〈magzatot, utódot〉; zeugen 〈Nachkommen〉’ (↑); 2. 1416 u./¹ ’eredményez,
maga után von; ergeben’ (↑) Sz: ~et zwH13. Jh/ ? ’[???]; PartzPerf’ (↑); zwH13. Jh/ ? ’nem, nemzetség;
Geschlecht, Sippe, Verwandtschaft’ (↑); 1395 k. nemʃeth ’ua.’ (BesztSzj. 7.); 1416 u./¹ nèmzèt ’nép, náció;
Volk; Nation’ (BécsiK. 55) | ~etség 1395 k. nemʃeth ʃíg (BesztSzj. 8.) | ~és 1416 u./¹ nèmzes (BécsiK.
191) | ~etes 1600 nemzetes ’[???]; wohlgeboren 〈als Anrede〉’ (LevT. 2: 142) | ~eti 1777 nemzeti (Népr. és
Nytud. 11: 55) | ~etiség 1792 Nemzetiség (SzD. Nemzet); 1854/ ’[???]; nationale Minderheit’ (NSz.) [csak
EWUng.] | ~edék 1834 Nemzedék (NyÚSz.).
Származékszó. ⊗ A nem¹-ből -z igeképzővel; vö.: kínozkín, magzikmag stb. Az eredeti jelentése ’nemet,
nemzetséget létrehoz’ lehetett. Hasonló jelentésfejlődéshez vö.: lat. genere ’(utódot) nemz’: gens ’nem,
ivar; sarj, ivadék’: genus ’nemzetség, törzs; fajta; nép’. 13. sz. második fele: a Nemӡetui (↑) származékszó
-i (~ -ë) végződése egyes szám 3. személyű birtokos személyjel. A kontextusból valószínűsíthető, hogy a
származékszó inkább ’nemzett jelentésű befejezett melléknévi igenévként értelmezendő, mintsem
nemzetség’ jelentésű főnévként. – A nemzeti, nemzetiség, nemzedék származékszavak a nyelvújítás
korában keletkeztek.
TESz.; MNy. 71: 288; ÁrpSzöv. 130, 149; NévtÉ. 15: 76

nemeztközi A: 1854 nemzetközi (NSz. – Hunfalvy: Plátón munkái 112) J: ’[???]; international’ #.
TESz.

néni A: 1395 k. nenÿ (BesztSzj. 21.); 1405 k. anad vene [ɔ: nene] [-e: PossSf] (SchlSzj. 207.); 1508
neńet (NádK. 459); 1518 k. neenem (SándK. 22); 1519 k. nienmeinek [ɔ: nienneinek] (DebrK. 186); 1566
nyenimmel, nyenyéddel (Heltai Gáspár: NySz.); 1820 nénit (NSz. – Dugonics: Példabesz. 2: 99); 1838
Ninka sz. (Tsz.); 1863 nénő (Kriza: Vadr. 38); nyj. nëna (ÚMTsz.) J: 1. 1395 k. ’nagynéni | idősebb
nőrokon; Tante | ältere Verwandte’ (↑); 2. 1405 k. ’idősebb nőtestvér; ältere Schwester’ (↑); 3. 1799
’öregasszony; alte Frau | 〈als Anrede an eine (ältere) Frau〉’ # (NSz. – gyarmathi S.: Affinitas 169).
Belső keletkezésű, keletkezésmódja azonban bizonytalan. ⊗ Valószínűleg játszi szóalkotással
létrehozott összetett szó, mely szóismétléssel keletkezhetett a né szóból, ami a nő² ’nőnemű
személy’alakváltozata. Nem zárható ki azonban, hogy a né szó -e ~ -i kicsinyítő képzős vagy egyes szám
3. személyű birtokos személyjeles alakjából jött létre. Ebben az esetben a szó belseji n szervetlen, esetleg
névszóképző. A szó alaktanilag beilleszkedett a magyar rokonsági nevek rendszerébe. Az n-re végződő
változatok a tévesen birtokos személyjelként értelmezett szóvégi e ~ i elhagyása révén keletkeztek. A
néne é s a néni alakváltozatok jelentésében részleges szóhasadás ment végbe. – Valószínűleg
gyermeknyelvi szó.
TESz.

neon A: 1900 neont (PallasLex. Kripton) J: 1. 1900 ’a nemesgázok közé tartozó kémiai elem; Art
Edelgas’ (↑); 2. 1958 ’az a fény, amelyet a neonnal töltött fénycső áraszt; Neonlicht’ (NSz. –
Népszabadság dec. 3.: 2).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Neon;; ang. neon;; f r. néon; stb.: neon. Az angolból terjedt el [tudatos
szóalkotás a gör. semleges nemű vέov ’új’ alapján].. – A magyarba elsősorban a németből került át. A 2.
jelentés önállósodás útján jött létre a ’neoncsövek kibocsátotta fény’ jelentésű neonfényből (1937).
TESz.

nép A: 1177/ Ascen nepe hn. (Gy. 2: 131) [csak EWUng.]; zw13. Jh/ nepnech (GyS.); 1303/ popneypi
(OklSz.); 1389 Alonnype (ArchÉrt. 101: 253) [csak EWUng.]; 1416 u./¹ o̗ nėpėt (BécsiK. 17) J: 1. 1177/
’valamely helyhez, intézményhez, ritkán személyhez tartozó emberek közössége; zu einer Stätte,
Institution, Person gehörige Gemeinschaft’ (↑) [csak EWUng.]; 2. zw13. Jh/ ’közös lakóhely, nyelv,
eredet, kultúra által meghatározott közösség; Volk’ # (↑); 3. [~ek Pl] 1372 u./ ’emberek; Leute’ (Jókk. 57);
4. 1416 u./² ’tömeg, sokaság; Menge’ # (MünchK. 30); 5. 1517 ’〈osztálytársadalomban〉 alsóbb népréteg,
különösen a parasztság; gemeines Volk, haupts Bauernvolk’ # (TörtTár. 1890.: 558); 6. 1536 ’állatok
csoportja; Tiergruppe’ (Pesti: Fab. 16v.) Sz: ~es 1575 népes ’[???]; (dicht) bevölkert, vielköpfig’ (Helt:
Krón. 126) | ~ség 1626—7 népség ’[???]; Volk’ (Zvonarics Mihály: NySz.) | ~esség 1780 népesség ’[???];
Einwohnerschaft, Population’ (MNy. 7: 253) | ~telen 1786 néptelenítik sz. (NyÚSz.) | ~ies 1835 népies
’[???]; volkstümlich’ (Kunoss: Gyal. 79).
Bizonytalan eredetű, esetleg összetett szó. ⊗ – A szó első tagja a né (a nő² változata) lehet; a második
tag talán a fiú szó ősmagyar kori előzménye lehetett. Az összetett szó az ősmagyar korban keletkezhetett,
a tagok között mellérendelő viszony lehetett. Eredeti, összefoglaló jelentése a férfiakból és nőkből álló
közösségre utalhatott.
TESz.; MSzFE.

nerc A: 1334/ Neech hn. (Gy. 3: 365) [csak EWUng.]; 1395 k. nerte [? ɔ: nerce] sz. (Gl.) [csak
EWUng.]; 1531 nerch (OklSz.); 1765 nyerczet (Nyr. 44: 127); 1767 Nértz (PPB.) J: 1. 1334/
’vidramenyét; Nerz (Mustela lutreola)’ (↑); 2. 1813 ’[???]; Nerzfell’ (NSz.) [csak EWUng.].
Német jövevényszó. (feln.). ⊗ Ném. Nerz, (korai úfn.) nerz norz:: ’menyétféle prémes állat’ [< ukr.
нориця ’ua.’].. Megfelelői: holl. nerts;; szorb (f.) nórc; stb.: ua. – Bár a német szó későbbről adatolt, mint
a magyar, a németből való származtatás biztosnak tűnik.
TESz.; NMÉr.

neszel A: 1548 neszelic (Székely István: NySz.) J: 1. 1548 ’figyel, fülel; beobachten’ (↑); 2. [haupts
meg~] 1860/ ’észrevesz, meghall; merken, wahrnehmen, hören’ (NSz. – Jókai 15: 339); 3. [haupts meg~]
1887 ’sejt; ahnen’ (Nyr. 16: 474) || nesz A: 1608 neszet (MNy. 79: 246) [csak EWUng.] J: 1. 1608 ’hír,
híresztelés; Gerücht’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1783 ’(rendszerint kisebb) zaj, lárma; (leises) Geräusch’ #
(NSz. – Győrfi: Klimius 314); 3. 1803 ’ürügy, kifogás; Vorwand’ (Baróti Szabó Dávid: NySz.); 4. 1816
’[ösztön]; Instinkt’ (NSz. – Peretsenyi Nagy L.: Gallias 123) Sz: ~telen 1834 Nesztelen (NSz. – Parthenon
16) | | neszez A: 1710 neszez (Nyr. 72: 79) J: 1. 1710 ’zajt üt, zajong; Geräusch machen’ (↑); 2. 1772
’figyel, fülel; horchen’ (Vajda Sámuel: NySz.); 3. 1888 ’észrevesz; merken, wahrnehmen’ (Nyr. 17: 287).
Valószínűleg onomatopoetikus eredetű szócsalád tisztázatlan viszonyú tagokkal. ⊗ A kiinduló elem a
nesz lehetett; ebben az esetben az igék származékszavak. Lehetséges azonban az is, hogy egy igető
gyakorító képzős származékai és a nesz elvonással keletkezett. A nesz eredeti jelentése a 2. jelentés. A
főnév 1. és 3. jelentése metonimikus. A 4. jelentés tudatos műszóalkotással keletkezett a nyelvújítás
korában. – Ugyanebből a tőből: R. neszhüdik ’megtámad, nekiesik’ (1647).
TESz.

nettó A: 1799/ netto (NSz. – Csokonai: Karnyóné 683); 1783 nettó (NSz. – Győrffy I.: Tréf. vers. 105)
J: fn 1799/ ’tiszta bevétel; Reineinnahme’ (↑) | mn [auch in adv Funktion] 1854 ’tiszta 〈bevétel, súly stb.〉;
rein 〈Einnahme, Gewicht usw〉’ (HeckenastIdSz.² 137).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. netto: ’világos, tiszta; levonások után, csomagolás nélkül’ [< ol. netto
’ua.’; ez a ; lat. nitidus ’fénylő, ragyogó, csillogó’ szóra megy vissza].. Megfelelői: or. нетто; szb.-hv.
neto; stb.: nettó.
TESz.

név A: 1211 ? Nuetlen sz. szn. (OklSz.); 1214/ Neuetlen sz. szn. (VárReg. 309.); A13. Jh/ [ne]we
(KT.); 1372 u./ new sz. (JókK. 36); 1416 u.¹ nèubè (BécsiK. 283); 1565 néuel [?U] (Melius Péter: NySz.);
nyj. nev (ÚMTsz.) J: 1. 1214/ ’egyed megjelölésére használatos szó, tulajdonnév; Name’ # (↑); 2. A13.
Jh/ ’elnevezés, köznév; Benennung, Gattungsname’ # (KT. [ne]ueʃteʃʃel); 3. 1416 u./¹ ’tisztesség, dicsőség
| hírnév, valaminek a 〈jó vagy rossz〉 híre; Ehre, Ruhm | (guter od schlechter) Ruf’ (↑); 4. 1539 ’[???];
Nomen’ (CorpGr. 12); 5. 1565 ’szó; Wort’ (↑) Sz: nevetlen 1211 ? szn. (↑); 1214/ szn. (↑) | nevez A13. Jh/
[ne]ueʃteʃʃel sz. ’[???]; nennen’ (KT.); 1866 ’ua.’ (Sportny. 272) [csak EWUng.] | nevezhetetlen 1372 u./
neueȝhettetlen (JókK. 19) | nevű [nur in Synt] 1372 u./ (↑) | nevezet 1416 u./¹ o̗ nèuèzètè (BécsiK. 9) |
nevezetes 1416 u./¹ nèuèzètès (BécsiK. 104) | neves 1527 newes (ÉrdyK. 516) | nevező 1539 Neuezoͤ fn
’alanyeset; Nomitativ’ (CorpGr. 26); 1653 ’a törtszám alsója; Nenner’ (NyÚSz.) | ~telen 1792 névtelen
(SzD. Nevezni) | ~leges 1867 névlegės (CzF.) R: ~leg 1863 névleg (NSz. – Kazinczy G.—Molière: Tart.
El. VIII).
Örökség az uráli korból. ⊗ Vog. (T., AK.) näm; osztj. (V., DN., O.) nem;; zürj. (Sz., P., KP.) ńim; votj.
(Sz.) ńim; cser. (KH.) lǝm; md. (E., M.) ľem; finn nimi;; lp. (N.) nâmmâ; – szam. jur. ńumɂ, ńim; szam.
szelk. nim; szam. kam. nim, nəm; stb.: név [uráli *nime ’ua.’].. Megfelelői: ; juk. niu nim; csukcs ninn;;
lat. nomen; stb.: ua. A szó belseji *m kialakulásához vö.: fű¹, lé stb. – A 4. jelentés a ; lat. nomen ’név;
névszó’ mintájára keletkezett. A további jelentések az eredeti 1. jelentésből, jelentésbővülés útján
keletkeztek.
NyH.; TESz.; MSzFE.; MSFOu. 151: 291; IUSprK. 40

név- 1. ~szó A: 1783 névszó (Nyr. 30: 424) [csak EWUng.] J: ’[???]; Nomen’ | ~más A: 1794 név-
mások (NSz. – Gyarmathi S.: Nyelvmester 2: 17) J: ’[???]; Pronomen’ – De vö. 1781 Névmássa ’ua.’
(NSz. – Benyák: Manuscr. 83, vö. Gáldi: Szótir. 107) | ~elő A: 1843 névelőt (NSz.) [csak EWUng.] J:
’[???]; Artikel’ | Ilyenek még: ~rag ’[???]; Nominalsuffix’ (1835: NSz.); ~utó ’[???]; Postposition’ (1843:
Névut. 9) || 2. ~nap A: 1785 név napokon (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[???]; Namenstag’ – De vö. 1783
neve napjára ’ua.’ (NSz.) [csak EWUng.] | ~jegyzék A: 1807 névjegyzék (NyÚSz. -jegyzék) [csak
EWUng.] J: ’[???]; Namesregister’ | ~sor A: 1832 név sorból (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[???];
Namenliste’ | Ilyenek még: ~rokon ’[???]; Namensvetter’ (1808: SI.); ~jegy ’[???]; Besuchskarte;
Namenskarte’ (1837/: NSz.) || 3. ~érték A: 1834 Névérték (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[???]; Nominalwert’
| ~házasság A: 1958 névházasság (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[???]; Scheinehe’.
Tükörfordítás előtagja, azonos a →név szóval. ⊗ A tükörfordítások német, illetve latin minta alapján
keletkezett összetett szavak; vö.: lat. pronomen;; ném. Nennwort; stb.; ; ném. Namenstag Namensvetter;
stb.; ; ném. Nominalwert. Az első csoportban az előtag a ’névszó’ nyelvészeti jelentésre utal; a 2.
csoportban az irodalmi nyelvhasználatnak megfelelő ’név’ jelentésben szerepel. A névérték, illetve a
magyarban analógiával keletkezett névházasság egy nem valódi, pusztán névleg létező kapcsolatra
utalnak. – Utótagok a magyarban (a címszó nélkül): jegyzékjegy; értékér¹; házasságház. — A nyelvújítás
eredményei.
TESz. névmás a. is

nevel A: 1156 Neuelen [ɔ: Neueleu] sz. hn. (FESz. Méznevelő); 1372 u./ meg neuelÿuala (JókK. 71);
1840 Növelés (NSz. – Szigligeti: Micbán 8); 1416 u./¹ nèuèltèlèc (BécsiK. 89) J: 1. 1156 ? ’[??? | érlel];
bereiten | zur Reife bringen’ (↑) [csak EWUng.], 1513 ’ua.’ (OklSz. sör-nevelő); 2. 1372 u./ ’gazdagít |
gyarapít; bereichern | vermehren’ (↑); 3. 1416 u./¹ ’[???]; nahren, pflegen, betreuen’ (BécsiK. 89) [csak
EWUng.]; 4. 1517 ’növeszt | növel; wachsen lassen | vergrößern, vermehren’ (DomK. 30); 5. 1604
’〈állatot〉 tenyészt; 〈Tier〉 züchten’ # (MA. Proculátor); 6. 1636 ’[fejlődését elősegítve gondoz, irányít];
erziehen | ausbilden’ # (NySz.) [csak EWUng.]; 7. 1769 ’〈növényt〉 gondoz, termeszt; 〈Pflanzen〉 anbauen,
aufziehen’ (NSz. – Telek J.: Korona 114) Sz: ~ő 1156 hn. (↑) [csak EWUng.]; 1510 neuelevye ’[???];
Amme, Nährerin, Pflegerin’ (MargL. 212) | ~kedik 1551 fel neuelkedéc (Heltai Gáspár: NySz.) | ~etlen
1856 newelethlen ’[???]; unversorgt, minderjährig’ (Úsz. 218); 1808/ ’rosszul nevelt; ungezogen’ (NSz. –
Kazinczy: Lev. 6: 32).
Származékszó. ⊗ A nev- tőből (a nő¹ ’növekedik, fejlődik’-l műveltetői igeképzős tőváltozata; vö.:
emelemik, termelterem stb. A jelentések az eredeti 1. jelentésből feljődtek ki jelentésbővüléssel.
TESz.; MNy. 78: 181

nevet ige A: 1372 u./ meg mewuetÿkuala (JókK. 57—8); 1416 u./¹ mèuèt (BécsiK. 270); 1518 k.
mÿwetnek (SándK. 26); 1531 newetthe sz. (ÉrsK. 348) [csak EWUng.]; 1541 moͤ etıʃtek sz. (Sylvester: ÚT.
2: 116); 1545 mejetett ... volna (Nádasdy 74); 1591 mété [?U] (NSz. – BFaz: Castr. C2); nyj. nyövet
(ÚMTsz.) J: ’[???]; lachen’ # Sz: ~és 1372 u./ mewuetes (JókK. 154) | ~ség 1372 u./ mewuetʃegre (JókK.
125) | ~kezik 1416 u./¹ mèuètkezo̗ ckèl ’[???]; kichern’ (BécsiK. 190) | nevette 1531 Verbaladv (↑) [csak
EWUng.] R: ~t- + PossSf + -ben 1604 nevettuͤ nkbe (MA. Gelasíni) | ~hetnék [haupts mit PossSf] 1865/
nevethetnékje (NSz. – Jókai 28: 171) || nevet fn † A: 1495 e. mo̗ uete (GuaryK. 8); 1525 meuettre (VitkK.
34) J: ’nevetés; Lachen, Gelächter’.
Örökség, ugor kori tő magyar képzéssel. ⊗ A tőhöz vö.: vog. (T.) mävə·ńť-, (AK., P.) mäγəńt- ’nevet’,
( T. ) müvǟ·l-, (AK.) mäγəl- ’nevetni kezd’ [ugor *mᴕ̈kɜ- v a g y *mᴕ̈γɜ-: ’nevet’].. A szó belseji
hangkapcsolat változásához vö.: ró . A szócsalád alapja talán az ige lehetett, ám annak a főnévhez való
alaktani és időrendi viszonyulása nem pontosan meghatározható. Az igevégződés: -t mozzanatos képző. A
főnév valószínűleg -t névszóképzővel jött létre, de a deverbális névszóképzéssel létrejött főnevesülés
lehetőségét sem zárhatjuk ki. – A nevet alak elhasonulással keletkezett.
NyH.; TESz.; MSzFE.

néz A: 1372 u./ neȝe (JókK. 66); 1416 u./¹ nėzi (BécsiK. 23); 1470 nÿȝw sz. (SermDom. 2: 567); 1493
k. neeȝ (FestK. 108); 1569 neʃȝec (ComBal. C3a) [csak EWUng.]; 1863 Nözi (Kriza: Vadr. 22) J: 1. 1372
u./ ’látószervével figyel, szemlél | látását valamerre, valamire irányítja; (her-, hin)schauen’ # (↑); 2. 1372
u./ ’[szemlélődik | elmerülve élvez valamit]; Umschau halten | sich an einem Anblick weiden’ (JókK. 25);
3. 1416 u./¹ ’(meg)vizsgál, (meg)figyel | megfontol; untersuchen, beobachten | erwägen’ # (BécsiK. 270);
4. 1416 u./¹ ’valakire bizakodva tekint | valakihez segítségért fordul; vertrauensvoll anblicken; jmdn um
Hilfe bitten’ (BécsiK. 256); 5. 1416 u./¹ ’[tétlenül nézve eltűr | tétlenül eltölt 〈időt〉]; untätig zusehen,
untätig verstreichen lassen’ (BécsiK. 269); 6. 1416 u./¹ ? ’tekintettel van rá | törődik vele; auf jmdn od etw
Rücksicht nehmen | sich um jmdn od etw kümmern’ (BécsiK. 86), 1515 ’ua.’ (LevT. 2: 1); 7. 1519
’valakit megillet, valakié lesz, valakire vár; jmdm zufallen, zukommen’ (JordK. 77a); 8. 1532 ’valakit,
valamit illet, valakire, valamire vonatkozik; betreffen, anbelangen’ (TihK. 75); 9. [ki~ vkit] 1556
’(barátságtalan nézésével) elriaszt, kiutasít; (mit dem Blick) hinausekeln’ (Nádasdy 16); 10. [ki~] 1596
’látszik, megnyilvánul; sichtbar sein, sich offenbaren’ (Baronyai Decsi János: NySz.); 11. 1704 u.
’szemlélődéssel, utánajárással keres, választ; suchen, wählen’ # (TörtTár. 1881.: 160); 12. [el~] 1752
’megbocsát, meg nem történtnek tekint; jmdm etw nachsehen’ # (NSz. – Stehelin: Házi kints. 627); 13.
1757 ’valamerre irányul, valamivel szembefordulva helyezkedik el; sich richten’ (NSz. – Turzelini—
Léstyán: X. Sz. Ferencz 242); 14. 1771 ’(a látható jelek alapján) valahogyan gondol, valaminek,
valamilyennek tart, sejt; ansehen, für etw halten’ # (NSz. – Szőnyi: Szentek Heged. 143); 15. [ki~] 1787
’valahogyan fest, valamilyennek látszik; irgendwie aussehen’ # (NSz. – Mátyus I.: Ó és új Diaet. 1: 238);
16. [ki~ vmi] 1859 ’sejthető, ígérkezik; versprechen, erwarten lassen’ (NSz. – Abonyi L.: Egy pall. 1: 95)
Sz: ~és 1372 u./ neȝeʃere (JókK. 155) | ~ő 1372 u./ neȝewk PartzPräs (JókK. 80); 1405 k. hugbaneȝe
’[csillagviszgáló]; Beschauer, Zuschauer’ (SchlSzj. 65.); 1416 u./¹ ’látomást látó, jós; Hellseher’ (BécsiK.
141); 1647 ’az alkalom, amikor valamit szemügyre vesznek; Besichtigung 〈Anlaß〉’ (Major Márton:
NySz. lëánynéző); 1717 e./ ’a hely, ahonnan nézni lehet; Ort zum Ausschauhalten’ (Bethlen Miklós:
NySz. kinéző) | ~elődik 1792 nézelö́ djem (NSz. – Szűts I.: Herfort és Kl. 1: 330) | ~et 1793 nézeteket
’látvány; Sicht’ (NSz. – Látzai: Tan. könyv 172); 1821/ ’elgondolás, felfogás, vélemény; Anschauung,
Meinung’ (NSz. – Vörösm. 3: 28).
Alapnyelvi örökség, finnugor kori tővel és magyar képzéssel. ⊗ A tőhöz vö.: vog. (T.) ńäwl- ’láthatóvá
válik, látható’;osztj. (DN.) niw- ’látható’; votj. R. naal- ’utánanéz, néz, szemlél’;md. (E.) ńeje-, (M.)
ńäje- ’lát, megpillant’;finn näke- ’lát, észrevesz’lp. (N.) niegâdi- ’álmodik’ [fgr. *näke- ’lát, néz’].. A szó
belseji finnugor mássalhangzó vokalizálódásához vö.: nyúz, szőr stb. Végződése: -z gyakorító képzőhoz,
vonz stb. A rövid magánhangzós változatok másodlagosak.
FUF. 3: 110, 21: 36; TESz.; MSzFE.; FiktI. 162

nézve A: 1561 fuͤ zeteʃre nezue (MNy. 49: 463) J: 1. 1561 ’valamit illetően, valamire vonatkozólag;
hinsichtlich’ # (↑); 2. 1561 ’valakinek a részére; für jmdn’ (NytudÉrt. 40. sz.: 58); 3. 1627 ’valamilyen
okból, valami miatt; aus irgendeinem Grund’ (Simonyi: Hat. 2: 248); 4. 1695/ ’valami végett, valamely
célra; zu irgendeinem Zweck’ (Simonyi: Hat. 2: 249) || nézvén ∆ A: 1561 modgyara nezuen (MNy. 49:
463) J: ’nézve; hinsichtlich’ || nézett × A: 1582—1629 Kikre nézet (Eszterházi Miklós: NySz.); 1834 nézt
(Kassai 3: 442); nyj. nëzet (MTsz.) J: ’nézve; hinsichtlich’ || nézvést × A: 1798 Természetére ... nézvest
(NSz. – Enessei Gy.: Tzigán 3. el.); 1833 nézvést (NSz. – Értesítő 35); nyj. nëzvest (MTsz.) J: ’nézve;
hinsichtlich’.
A szócsalád időrendben legkorábbi tagjai szófajváltás következményei. ⊗ A szó a néz ’illet, érint,
vonatkozik vmire’ határozói igenevéből (-ve, -vén képzővel), illetve befejezett melléknévi igenevéből (-t
képzővel) keletkezett névutó. A határozói igenévhez vö.: 1372 u./neӡuen ’nézve’ (JókK. 91);
1604Koͤ rnyuͤ lnèzve ’körülnézvén’ (MA.). A nézett származékszó a nézve és a nézvén alakok mellett
analógiás keletkezésű lehet, a nézvést a nézve szó -st módhatározóragos alakjából származik; vö.:
fogvástfogva. A határozói igenév névutóvá válása olyan szófűzésekben mehetett végbe, amelyekben a
határozói igenév-ra/-re, -t ragokkal kapcsolódott a főnévhez.
MNy. 49: 461; NytÉrt. 40: 57; TESz.

ni A: 1548 ne (RMKT. 4: 127); 1583—4 ni (MNy. 72: 314) [csak EWUng.]; 1604 né (MA. En); 1863
Nė (Kriza: Vadr. 510) J: ’[???]; schau mal!, da shcau her! 〈als Interj〉’.
Belső keletkezésű, de keletkezésmódja vitatott. ⊗ 1. Szórövidülés a ’nézd, lásd’ jelentésű nézd ~ nízd
szóból (a néz egyes szám 2. személyű felszólító módú alakjából)ne¹. – 2. A csodálkozás kifejezésére
szolgáló onomatopoetikus szó. Ebben az esetben a ’nézd csak’ másodlagos jelentésként alakulhatott ki. A
szó gyakran kettőzött alakban fordul elő, ilyenkor leginkább nyomatékosító szerepet tölt be; vö.: nene
(1749); nini (1763); N. nënë; stb.
TESz.; MNy. 72: 314

nikkel A: 1815 nickel (KémEl. 17) [csak EWUng.]; 1873 nikkel- ... kobaltérczeket (NSz. – Petrovits:
Geol. 161) J: ’ezüstfehét színű, kemény, a levegőn nem oxidálódó fém; Nickel 〈Metall〉’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Nickel;; ang. nickel;; fr. nikkel;; svéd nickel; stb.: nikkel ’〈fém〉’. A svédből
terjedt eltudatos szóalkotás a svéd kopparnickel ’arzénikumot és nikkelt tartalmazó érc’ [< ném.
Kupfernickel ’vörös nikkelérc’].. A német összetétel utótagjához vö. a ’gonosz kis manó, kobold’
jelentésű Nickel szót, ezzel a névvel illették a bányászok az ércet, amikor nem lehetett belőle rezet nyerni.
Hasonló jelentéstani fejlődéshez vö.: kobalt. – A magyarba leginkább a német nyelvből került. – Egyéb,
régi megnevezése: fattyúréz, tkp. ’korcs réz’ (1784 (KémEl. 17). – A R. nikolum (1795/), nikol (1795 k.),
nikoly (1799 (KémEl. 17) ’ua.’ a ; lat. (ú.) niccolum ’nikkel(érc) ’ szóra mennek vissza.
TESz.

nikotin A: 1855 nicotin (NSz. – Aszalay J.: Omn. 1: 223); 1896 Nikotin (PallasLex. 13: 181); 1906
nikotín (SMűsz.) [csak EWUng.] J: ’a dohány levelében előforduló, erősen mérgező alkaloid; Nikotin’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Nikotin;; ang. nicotine;; fr. nicotine; stb.: nikotin. A franciából terjedt el
[tudatos szóalkotás a fr. R. nicotiane ’dohány’ alapján, amihez a kémiai szaknyelvben gyakori -ine képző
járul].. A szó végső soron Jean Nicot nevére megy vissza (1530 k.–1600), aki az első dohánycserjét
Európába hozta. – A magyarba főként a német nyelvből került át.
TESz.

nimbusz A: 1807 nimbust (NSz. – Kultsár: Hazai Tud. 1: 170); 1847/ nimbuszpalást, nímbusz (NSz. –
Endrődi S.: Petőfi napjai 317, 316) J: 1. 1807 ’[???]; Nimbus’ (↑); 2. 1894 ’[sötét esőfelhő];
Gewitterwolke’ (PallasLex. Felhőalakok).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. nimbus: ’zápor(eső), felhőszakadás; fekete esőfelhő; az isteneket körülvevő
ködtakaró’, (e.) ’glória, fénykoszorú’indoeurópai eredetű; vö.: [óind nábhas- ’köd, gőz, ég(bolt)’óész.
germ. nifl ’sötétség, köd’; ném. (ófn.) nebul ’köd’; stb.].. Megfelelői: ném. Nimbus ’glória; tekintély’fr.
nimbe ’fénykoszorú’, nimbus ’esőfelhő’; stb. – A korábbi változatok szóvégi s-sel való kiejtéséhez vö.:
ámbitus stb.; az sz-es alakhoz vö.: cirkusz stb.
TESz.

nimfa A: 1604 Nympha (MA. Clytia); 1708 Nimfának (PP. Călypʃo) [csak EWUng.]; 1815/ Nymphek
(NSz.) [csak EWUng.]; 1821 Nümfa-sereg (NSz. – Vályi—Nagy F.: Homeros 1: 174) J: 1. 1604
’valamely természeti erőt megszemélyesítő, kisebb jelentőségű istennő; weibliche Naturgottheit,
Nymphe’ (↑); 2. 1748 ’könnyű erkölcsű nő; liederliches Weib’ (NSz.) [csak EWUng.]; 3. 1818 ’átmeneti
állapot a lárva és a báb között; Zwischenstadium von Larve zur Puppe’ (Márton 2: 294).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. nympha: ’természeti erőt megszemélyesítő istennő; leány, menyasszony;
rovarok átmeneti alakja’ [< gör. Νύµφη Νύµφα ’vízi tündér’, νύµφη, νύµφα ’meny, menyasszony’]..
Megfelelői: ném. Nymphe ’természeti erőt megszemélyesítő istennő; rovarok átmeneti állapota lárva és
báb között’; ; f r. nymphe ’természeti erőt megszemélyesítő istennő;’; stb. – A szóvégi e-re végződő
változatok német, illetve francia hatásra utalnak.
TESz.
 nincs A: 1372 u./ nencȝen, nÿncȝen (JókK. 46, 29); 1416 u./¹ ninʟ (BécsiK. 8); 1416 u./² inʟ, inʟèn
(MünchK. 55, 44); 1470 nicen (SermDom. 2: 304); 1490 k. nem cen (NyK. 31: 226); 1541 nincek (KazK.
85); nyj. csincs (ÚMTsz.) J: ’[???]; jmd/etw ist nicht, etw gibt es nicht’ Sz: ~telen 1874 nincstelenség sz.
(Nyr. 7: 520).
Összetett szó. ⊗ Elemei: nem + s ~ ësés, is); szervetlen. Az összetétel olyan mondatokban ment végbe,
amelyekben a nem² állítmányi értékű volt. Az utótag nyomatékosító szerepe elhomályosult, s az összetett
szó tagadó igévé vált. Többes számú alakja eredetileg a nincsek (↑) volt. A nincsen elvonással keletkezett
a másodlagos többes számúnincsenek alakból, mely a nincs egyes szám 3. személyű alakjából
analogikusan jött létre a -nek-re végződő többes szám 3. személyű igék hatására. A N. csincs változat
hasonulás eredménye.
MNy. 16: 72; BTMondt. 69; TESz.; NyK. 81: 239

nívó A: 1808/ niveauja (NSz. – Kazinczy: Lev. 5: 507); 1881 nivóra (NSz. – Boross M.: Élm. 169);
1900/ nívó (NSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1808/ ’vízszint; Wasserspiegel bzw. dessen Stand’ (↑); 2. 1844
’színvonal; Rang, Niveau’ (MNy. 66: 239).
Francia jövevényszó, esetleg német közvetítéssel is. ⊗ Fr. niveau: ’fok, szint; rang(hely); vízmérték’.;
– lásd még: ném. Niveau ’vízszint; vízállás; műveltségi fok’. A franciában a ;lat. (k.) libella ’kis mérleg;
vízállás; vízszintes felület’. Megfelelői: svéd nivå; szb.-hv. nivo; stb.: szint.
TESz.

no A: 1430 k. nomar (SchlGl. 2235.); 1476 k. Nwaȝert (SzabV.); 1527 Noh (ÉrdyK. 339); 1793 Na
(NSz. – Erd. Ját. I. Boér 126) J: ’[???]; 〈Interj〉’.
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ Önkéntelen hangkitörésből keletkezett. Eredeti funkciói a felszólítás,
bátorítás, belenyugvás, unszolás, ráhagyás, megkönnyebbülés, kérdés, kérés bevezetése. Később
(kontextustól függően) az eredeti funkciókhoz társult a csodálkozás, harag, dicséret, fenyegetés stb. A na
alakváltozat – mely ma már legalább annyira elterjedt, mint a no – csak későn és lassan került előtérbe. –
A nagyobb nyomatékosítás kedvéért gyakran kettőzött alakban fordul elő; vö.: noh, noh (1659); nono
(1805); nana (1863): 〈szerepük főként figyelmeztető vagy rendreutasító〉. – Talán részben a magyarból:
szb.-hv. no;; szlk. no; stb.: 〈indulatszó〉.
ISzabV. 131; TESz.

nógat A: 1476 k. hoȝȝa nugatta (SzabV.); 1535 k. Nogatta wona (Lánd. 49); 1574 nógat (Helt: Canc. 6:
Diij); 1692 nyogattya [t-j] (Molnár Ferenc: NySz.); 1804/ Nóggatván sz. (NSz. – Kováts József: Vers. 68)
J: 1. 1476 k. ’[cselekvésre ösztönöz, biztat]; antreiben, zureden’ # (↑); 2. 1585 ’ingat, csóvál 〈fejet〉;
schütteln 〈Kopf〉’ (NSz. – Kemény Zs.: Zord idő 1: 87) | | nódít ∆ A: 1550 k./ noditta (Csoma codex:
NySz.); 1575 neki nódittya [t-j] (HChr. 85b) [csak EWUng.] J: 1. 1550 k./ ’gyorsabb haladásra biztat;
antreiben, anpeitschen’ (↑); 2. 1553/ ’ráuszít, nekiindít 〈sereget〉; auf jmdn hetzen, loslassen 〈Heer〉’ (TCr.
Z3b) [csak EWUng.]; 3. 1575 ’[cselekvésre buzdít, serkent]; antreiben, zureden’ (Bornemisza Péter:
NySz.) || nódul ∆ A: 1787 nódúlni sz. (NSz. – Faludi F.: Költ. M. 2: 102) J: ’mozgásba jön, lendül; in
Bewegung kommen, sich schwingen’.
Származékszó. ⊗ A no szóból gyakorító, mozzanatos-műveltető és mozzanatos-visszaható igeképzővel.
Az első szótag szó belseji o > ó hangzónyúlása a hangsúly hatására ment végbe. A jelentés kialakulásához
vö.: noszogat.
TESz.

noha A: 1518 k. noha (SándK. 15) J: ’[egy fajta direkt termő szőlő | ebből készült bor]; obwohl, zwar’
#.
Összetett szó. ⊗ A no + ha¹ ’EZ NEM KELL’összetételi tagokból; szervetlen. Összetett mondatokban
keletkezett a mondathatár eltolódásával. Összeforrása akkor mehetett végbe, amikor a ha¹ megengedő
mellékmondatot vezetett be. Az előtagnak nyomatékosító funkciója van. Hasonló fejlődésre vö.: lat. etsi:
’bár, habár’ [< lat. et ’és’ + si ’ha’]..
TESz. noha¹ a. is; TNyt. 2/1: 790

nokedli A: 1874 Nyugli (Nyr. 3: 183); 1887 nokelli (Nyr. 16: 255); 1937 nokkerli (Dengl.) [csak
EWUng.]; 1957 nokedli (SzegSz.) [csak EWUng.]; nyj. nokkëlli (ÚMTsz.) J: ’galuska; gekochte Mehl-
od Griesklößchen’.
Német jövevényszó (baj.-osztr.). ⊗ Ném. (baj.-osztr.) nockəl nockerl: : ’kis gombóc, galuska’ [< ném.
(f.-ném.) nock ’tömör, rögös szikla, sziklatömb’].. Megfelelői: szb.-hv. nokla ’krumplis tészta; nudli’. – A
változatok többszöri átvételre utalnak. – A nyugli alakváltozat a nudli-ra visszamenő nugli változat
hatására keletkezhetett. A li végződéshez vö.: hecsedli, nudli stb.; a szó eleji n > ny palatalizációhoz vö.:
nyápic, nyoszolya stb.
TESz.

nomád A: 1801 nomádos sz. (NSz. – Benkő F.: Magy. Geogr. 3: 94); 1817 Nomades □ (NSz. – P.
Horváth Ádám: Magyar 22) J: mn 1801 ? ’vándorló életmódot folytató; nach Nomadenart lebend;
nomadenhaft’ (↑), 1835 ’ua.’ (Tzs. Nomadisch) | fn 1835 ’valamely pásztor-, vándornéphez tartozó
személy; Nomade’ (↑).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Nomade;; ang. nomad;; fr. nomade; stb.: nomád. Lásd még: ; lat. nomades
többes szám : ’nomádok’ [< gör. νοµάς νοµάδες többes szám ’nyájjal vándorló’].. – A magyarba
elsősorban a németből került át. A nomades változat feltehetőleg a latin többes szám hatására keletkezett
(↑).
TESz.

norma A: 1708 normát (MNy. 89: 256) [csak EWUng.] J: 1. 1708 ’szabály | előírás; Regel, Vorschrift |
Mittelmaß (normativer) Durschnitt’ # (↑); 2. 1789/ ’elemi iskola | mintaiskola; Elementarschule,
Volkschule | Musterschule’ (NSz. – Kazinczy: Lev. 1: 420); 3. 1883 ’megrövidített könyvcím a nyomdai
ív első oldalának alsó részén; Norm 〈Bogensignatur in Büchern〉’ (MagyLex. 13: 9); 4. 1947 ’[???];
Arbeitsnorm, Leistungsnorm usw’ (NSz.) [csak EWUng.] | | normális A: 1786 Normális (NSz. – M.
Hírmondó 694) J: 1. 1786 ’elemi 〈iskola〉; Elementar-, Normal- 〈Schule〉’ (↑); 2. 1813/ ’szabályszerű |
szokásos; regelmäßig, üblich’ # (NSz. – Kazinczy: Lev. 11: 35); 3. 1877 ’merőleges; senkrecht’
(Keresztesi: Mat. 138); 4. 1900 ’épeszű; geistig gesund’ # (Tolnai: Magy. szót. Norma) || normál A: 1848
normal (NSz.) [csak EWUng.]; 1867 normálba (NSz. – Szelestey L.: Rab álmai 67) J: mn 1. 1848 ’elemi
〈iskola〉; Elementar-, Normal- 〈Schule〉’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1854 ’szabályszerű, szabályos; regelmäßig’
(HeckenastIdSz.²) | fn 1867 ’elemi 〈iskola〉; Normalschule, Volkschule’ (MagyLex. 13: 9) || normatív A:
1896 normativ (PallasLex. Norma); 1948 normatív (SIdSz.) [csak EWUng.] J: ’irányadó | kötelező;
maßgebend | verbindlich’ | | normalizál A: 1 9 5 3 normalizál (Országh: MAngSz.) J: 1. 1953
’szabványosít; normalisieren’ (↑); 2. 1957 ’szabályoz; regeln’ (Bakos: IdSz.).
A szócsalád időrendben legkorábbi tagjai a norma, normális: latin jövevényszavak. ⊗ Lat. norma:
’szögmérték, zsinórmérték; irányvonal, szabály’ [tisztázatlan eredetű]. | lat normalis ’szögmérték szerinti,
méretben megfelelő’, (h.) schola normalis ’elemi iskola’, virgula normalis ’merőleges voanl’. Megfelelői:
ném. Norm ’szabály, norma; ívjelzőszám, szignatúra 〈nyomdai〉’összetételi tagokból; ; fr. norme ’szabály,
norma’összetételi tagokból; stb.; – a normális megfelelőihez vö.: normál (↓). A szóvégi s-hez a
magyarban vö.: brutális stb. – A normál, normatív, normalizál: nemzetközi szavak; vö.: ; ném. normal;;
ang. normal;; fr. normal; stb.: normális, szabályos | ; ném. normativ;; ang. normative;; fr. normatif; stb.:
normatív, iráyadó | ; ném. normalisieren;; ang. normalize;; fr. normaliser; stb.: normalizál. A magyarba
elsősorban a németből került. – Ide tartoznak: normatívum ’szabály, norma’ (1788/ (NSz.); normatíva
’ua.’ (1868 (uo.); mindkettő a ; lat. (h.) normativum ’ua.’, normativa ’ua.’összetételi tagokból jött létre;
lásd még: ; lat. (h.) normativus -a -um ’irányadó, útmutató, mérvadó.’
TESz.

normann A: 1559 Normanoʃokra (SzChr. 116b) [csak EWUng.]; 1602/ northmanokat, northmanusok
(MNy. 79: 511) [csak EWUng.]; 1757 Normannusoktól (MNy. 74: 511) [csak EWUng.]; 1828
Normannok (NSz. – Széchenyi: Lov. 50) J: fn 1559 ’a svédek, dánok, norvégok elődje, viking;
Normanne’ (↑) [csak EWUng.] | mn ’a normannokkal kapcsolatos, rájuk vonatkozó; normannisch’ (NSz.
– Bessenyei: Magyarság 10).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (k., h.) Normanni többes szám, Normannus ’normann 〈fn〉’. Forrása: ; óész.
germ. norδmaδr ’ua.’, tkp. ’északi ember’. Megfelelői: ; ném. Normanne; fr. Normand; stb.: normann
〈fn〉. – A normann alakhoz vö.: dán.
TESz.
 norvég A: 1757 Norwegusok (MNy. 74: 511) [csak EWUng.]; 1795 Norvégus (NSz. – Gáti I.: Term.
hist. 197); 1802 Norvég (NSz. – Molnár J.: Könyvház 18: 74) J: fn 1757 ’norvég ember; Norweger’ # (↑)
[csak EWUng.] | mn 1802 ’Norvégiával vagy a norvégekkel kapcsolatos, rájuk vonatkozó; norwegisch’ #
(↑).
Vitatott eredetű. ⊗ 1. Belső keletkezésű, elvonással a Norvégia helynévből (1604Norvegia ʃӡiget: MA.
Scandia) [< lat. (k.) Norvegia hn. (Norvégia) < ; óész. germ. Norwegr hn. <>, tkp. ’északi út, irány’].. – 2.
Német jövevényszó: Norweger ’nem’ [a német Norwegen hn. alapján].. – A norvég alakhoz vö.: baskír,
cseremisz stb. – Az us végű változatok latinosítás eredményei.
TESz.

nos A: 1793 nós (NSz. – Hatvany I.: Theátr. 121) J: ’[〈isz〉]; nun, also, los 〈Interj〉’.
Összetett szó. ⊗ A no + s és kapcsolatából; szervetlen. Mondathatár-eltolódással keletkezett olyan
mondatszerkezetekben, amelyekben a no indulatszó egy s kötőszóval kezdődő kérdőmondatot előzött
meg. Eredetileg kérdőmondatok bevezetésére szolgált; valószínűleg abból alakult ki biztatást,
beleegyezést, következtetést stb. kifejező indulatszói szerepe.
TESz.

nosza × A: 1515 k. Noȝȝa (AporK. 173); 1531 Noza (ÉrsK. 481); 1558 Nasza (MNy. 69: 146) [csak
EWUng.]; 1595 Noʃȝè (Ver. 120); 1838 Noszi (Tsz.); nyj. nosz, noszë (MTsz.) J: ’[〈isz〉]; nun, na also,
wohlan 〈ermunternd, zuredend〉’.
Összetett szó. ⊗ A no + az önálló szóként nem adatolt -sza nyomatékosító elemből; vö.: hajszahajsz.
Ez az elem többnyire igealakokhoz járul; vö.: hallgassza ’hallgass csak, figyelmesen!’ (1508) (a hallgat +
-sza E/2. felszólító módja); N. adjuksza (az ad + -sza felszólító módú, T/1. alakja); stb. A nyomatékosító
elem -sze változatához vö.: neszene¹.
Szily-Eml. 23; TESz.; MondSz. 649

noszogat A: 1615 noszogat (Zvonarics Imre és Nagy Benedek: NySz.); 1796 noszagotások sz. (NSz. –
Gvadányi: Világ. hist. 2: 347) J: 1. 1615 ’buzdít, nógat, unszol; ermuntern, antreiben’ # (↑); 2. 1817
’zaklat, háborgat; stören, belästigen’ (NSz. – Dugonics: Hadi vez. 219) || noszít ∆ A: 1708 noʃȝítani sz.
(PP. Hortor); 1855—60 nyuszít (MNy. 38: 310) J: 1. 1708 ’ingerel, uszít; anreizen, hetzen’ (↑); 2. 1784
’nógat, biztat; antreiben, drängen’ (SzD. 60) | | noszol × A: 1742/ noszolták (NSz. – Tóth I.: Cziráky J.
106); 1872 Nyoszol (Nyr. 1: 280) J: ’sürget, biztat; antreiben, drängen’ || noszogtat × A: 1885 noszogtat
(Nyr. 14: 524); nyj. nyoszoktat (ÚMTsz.) J: ’nógat, serkent; antreiben, aneifern’.
Származékszó. ⊗ A nosza szóból, különböző gyakorító, illetve műveltető képzőkkel; az alaktanhoz és
jelentéstanhoz vö.: hajsz, nógat stb.; lásd még: unszol, uszít stb. – Az alapszó ’hajt, buzdít, serkent’
jelentésű noszkol, noszigál, noszongat stb. N. alakjai eltérő képzésmóddal jöttek létre.
TESz.

nóta A: 1519 notan (LányiK. 47); 1590 nótáia (KárBibl. 2: 139b) [csak EWUng.] J: 1. 1519 ’dallam |
hangjegy; Melodie | Tonzeichen’ (↑); 2. 1560 k. ’[???]; Betonung, Tonfall’ (GyöngySzt. 163.) [csak
EWUng.]; 3. 1565 ’[???]; Schandmal, Verstoß; Bezichtigung eines Verbrechens’ (MNy. 89: 381) [csak
EWUng.]; 4. 1568 ’dal; Lied’ # (Melius Péter: NySz.); 5. 1577 ’[???]; Ziffer’ (Aritm. A1b) [csak
EWUng.]; 6. 1584 ’játék 〈hangszeren〉; Spiel 〈auf einem Musikinstrument〉’ (Bornemisza Péter: NySz.); 7.
1585 ’[???]; Schriftzeichen’ (Cal. 221); 8. 1704 ’jegyzék, lista; Liste, Verzeichnis’ (RákF: Lev. 1: 322) Sz:
~´zik 1653 nótázzon [z-j] (NSz.) [csak EWUng.].
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. nota: ’ismertetőjegy, ismertetőjel; megjegyzés, jegyzet; szégyenfolt’., (k.)
’hangjegy’, (h.) nota infidelitatis ’felségsértés; felségsértési per’ [< lat. noscere ’ismer’; lásd még: ; lat.
notare ’megbélyegez’].. Megfelelői: ném. Note;; f r . note; stb.: jegyzet, megjegyzés; ’érdemjegy;
hangjegy’. – A rövid o a magyarban, hangsúlyos helyzetbe kerülve megnyúlt. A 2., 4., 6. jelentés
metonimikusan keletkezett az 1. jelentés alapján. A 3. jelentés a bűnözők megbélyegzésének hajdani
szokásgyakorlatára utal. – Az 5., 7. jelentések jelentésszűküléssel keletkeztek.
TESz.

nótafa A: 1891 nótafa (NSz. – Viharos: Főváros 50) J: ’sok nótát, dalt ismerő, kitaláló személy;
Liederkenner, Liederdichter’.
 Összetett szó. ⊗ A nóta + fa ’fa’; (birtokosjelzős, jelöletlen vagy jelzős) alárendelés. Metaforikusan
keletkezett, és arra utalhat, hogy a sok nótát ismerő ember a bőséges gyümölcsöt hozó fához hasonlatos. –
Ugyanezekből az összetételi tagokból, de eltérő szemlélet alapján keletkezett a nótafa ’hegedű’ (1791).
Ebben az összetételben a második tag, a fa ’hegedű’ jelentése metonímikus (1548). – Néprajzi műszó.
Ethn. 41: 114; TESz.

nótárius ∆ A: 1372 u./ notariuʃanac (JókK. 158); [1535] Notariosnak (Arch. 138.) [csak EWUng.];
1585 Notárius (Cal. 462); 1632 notárustúl (MonTME. 1: 30); 1708 Nótárius (PP.) J: ’[írnok, jegyző |
tisztségviselő]; Gemeindeschreiber; Würdenträger’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. notarius: ’írnok, íródeák, titkár’ [< lat. nota ’ismertetőjegy, ismertetőjel;
írásjegy, betű; jegyzet’; stb.; vö. →nóta].. Megfelelői: ném. Notar; f r. notaire; stb.: közjegyző. – A
szóvégi s-hez vö.: ámbitus stb. A végződés váltakozásához vö.: patikárospatika stb. – A magyarból: rom.
N. notárăș; ; szb.-hv. notarijuš ’ua.’
TESz.

notesz A: 1873 notes-eiket (NSz. – Kompolthy T.: Teng. 152); 1896 noteszekben (NSz. – Kozma A.:
Hist. 147) J: ’[???]; Notizheft’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ang. notes többes szám : ’jel, jelzés, jelölés; feljegyzés’.; fr. notes többes szám
’ua.’; ol. N. nòtes ’jegyzetfüzet, notesz’; szb.-hv. notes ’ua.’; ;cseh notes ’ua.’; stb. A szó földrajzi
elterjedtsége (főként az egykori Osztrák–Magyar Monarchia területén) arra utal, hogy német (au.)
közvetítéssel került át, noha Ausztriából hasonló alakú szó nem adatolt; de vö.: Notiz ’feljegyzés’. Ez a
feltételezett német szó félreolvasással keletkezhetett a jegyzetfüzetekre rányomtatott francia notes
’feljegyzés’ többes számú note alakjából.
TESz.; UElSk. 378

nótin × A: 1648 Nothin (REl 240) [csak EWUng.]; 1648 motinokat (Makkai: I. RákGy. 636); 1690
Notén, Nótin (NyIrK. 10: 100); nyj. natyina (NyIrK. 6: 283) J: [auch als Attr] ’fiatal juh 〈legtöbbnyire
nőstény〉; junges Schaf 〈meistens Wiebchen〉’.
Román jövevényszó. ⊗ Rom. noáten noátenă hímnem, noátin, noátină nőnem, N. nǫ́ťin, nǫ́ťină nőnem
’fiatal juh, bárány, R. egyéves juh’ [lat. annotinus ’tavalyi’].. – A szó eleji m-es változat elhasonulással
keletkezett.
NyIrK. 4: 132; TESz.

notórius A: 1585 notórius [U] (MNy. 75: 509) [csak EWUng.]; 1791 notoriussággal sz. (NSz. – Balia:
Erd. törv. 262); 1891 notorikus (FIdSz.) [csak EWUng.]; 1912 notórikus (MNy. 8: 137) [csak EWUng.] J:
1. 1585 ’[???]; eines schweren Verbrechens schuldig; des Hochverrats bezichtigt’ (↑) [csak EWUng.]; 2.
1791 ’ismert | hírhedt; bekannt | berüchtigt’ (↑); 3. 1870 ’javíthatatlan; unverbesserlich’ (NSz. –
Bartáfülek 1: 82).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. notorius: ’közhírré tevő’., (h.) ’ismert; hirhedt’vö.: [lat. nota ’ismertetőjegy,
ismertetőjel’; vö. →nóta].. Megfelelői: ném. notorisch ’(köz)ismert; hirhedt’; ; fr. notoire ’ismert’; stb. –
A szóvégi s-hez vö.: ámbitus stb. A notórikus változat végződése valószínűleg téves latinosításon
alapszik; vö.: illuzórikusilluzió stb.
TESz.

nova A: 1935 nohából (); 1941 Noah, Noe, Nova (ÚILex. Noah) [csak EWUng.]; 1963 Noé (KertLex.)
[csak EWUng.]; nyj. noa () J: 1. 1935 ’; Art Wein’ (); 2. 1941 ’; Art Direktträger 〈Weinrebe〉’ (↑) [csak
EWUng.] – De vö. 1893 ? Noe-szőllője ’; art Direktträger 〈Weinrebe〉’ ().
Egy szószerkezet jelzőjének önállósulása. ⊗ A Noa-szőlő(je) ~ Noé-szőlő(je) (↑) szószerkezetből,
tulajdonképpen ’Noé szőlője’. Francia mintára alkotott tükörfordítás; vö.: fr. (vigne de) noah ’egy fajta
bornak való szőlő’, tkp. ’Noé szőlője’ [a bibliai Noah ~ Noé személynévre megy vissza].. – Az eredeti
változat noah lehetett. A noha, nova változatok hiátustöltéssel keletkeztek.
TESz. noah a. is

novella A: 1632/ novellákban (MNy. 84: 251) [csak EWUng.] J: 1. 1632/ ’újdonság | újság, hírlap;
Neuigkeit 〈auch als etw zum Lesen〉 | Zeitung’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1752 ’[kiegészítő törvény];
Nachtragsgesetz’ (NSz. – Pictet—Dániel: Ker. Ethica 240); 3. 1824 ’elbeszélés mint irodalmi műfaj;
(kürzere) Erzählung’ # (NSz. – Nátly I.: Új Szell. 40) || novellista A: 1787 Novellistáról (NSz. – Mátyus
I.: Ó és új Diaet. 2: 80) J: 1. 1787 ’újságíró; Zeitungsschreiber’ (↑); 2. 1842 ’elbeszélésíró, novellaíró;
Novellist’ (NSz. – P. Horváth L.: Kaleid. 2: 61) || novellisztikus A: 1881 novellisztikus (NSz. – Csepreghy
F.: Műv. 1: 293) J: ’novellaszerű; novellistisch’.
A szócsalád időrendben legkorábbi tagja, a novella: latin jövevényszó. ⊗ Lat. novella (lex constitutio):
’törvénykiegészítés vagy -módosítás’., (k.) novella ’újság, újdonság, hír’ lat. novellus ’friss, új, fiatal’ [<
lat. novus ’új’].. Megfelelői: ném. Novelle ’elbeszélés; kiegészítő törvény’ol. novella ’elbeszélés; újság,
hírlap’; stb. Epikai műfaj megnevezésére elsőként az olaszban használták. – A novellista, novellisztikus
nemzetközi szavak; vö.: ; ném. Novellist ’elbeszélésíró, novellaíró’;ang. novelist ’regényíró; követ,
hírnök’;ol. novellista ’novellista’; stb. | ; n é m . novellistisch ’novellaszerű’;ang. novelistic
’regényszerű’;cseh novelistický ’novellisztikus’; stb. Legkorábbi adatolása az angolból való. A magyarba
leginkább a németből került, latinosított végződéssel.
TESz.

november A: 1416 u./² Nouember (MünchK. 11) J: ’[???]; November’ #.

Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (mensis) November: ’november’ [< lat. novem ’kilenc’].. Eredetileg a
márciussal kezdődő év 9. hónapját jelölte, ehhez vö.: szeptember, október, december. Megfelelői: ném.
November; fr. novembre; stb.: november. – Más, részben régi, részben nyelvjárási megnevezések: Szent
András hava, tkp. (1506 (WinklK. 9v); borlátogató hó ’EZ NEM KELL’ (1539 (CorpGr. 17); őszutó, tkp.
’késő ősz’, szélhó, tkp. ’szeles hónap’, végelődhó, tkp. ’utolsó előtti hónap’ (1810 k. (MNy. 61: 107).
TESz.

nő¹ A [2/1]: 1372 u./ newnekuala (JókK. 145); 1416 u./¹ felnèue (BécsiK. 244); 1456 k. felneth sz.
(SermDom. 1: 340); 1527 newltek ffel [nől □] (ÉrdyK. 27); 1559 ki ... noͤ ini sz. (SzChr. 26a) [csak
EWUng.]; 1575 fel nyoͤ ne (HChr. 94b) [csak EWUng.]; 1575 fel nyéne (Helt: Krón. 94v); 1646 növni sz.
(MedLat: NySz.); 1664 noͤ ll □ (Lipp: PKert. 1: 88); 1741 ki nyülsz [nyül □] (Ethn. 96: 38) [csak
EWUng.]; nyj. nyőn, nyűn (Nyatl.) J: 1. 1372 u./ ’nagyobbá vagy magasabbá válik, kifejlődik |
jelentősebbé válik; wachsen, sich entwickeln | wichtiger werden’ # (↑); 2. [vmihez ~, vmivel össze~, vmire
rá~] 1604 ’úgy fejlődik, hogy valamivel egységgé válik; anwachsen, ver-, zusammenwachsen’ # (MA.
Concréʃco) Sz: növekedik, növekszik 1416 u./¹ nèuèkedic (BécsiK. 195); 1836 növekszett (NSz. –
Bárány B.: Árpádi Ház 115) | növendék 1562 neuendec mn ’fiatal, növőben levő; jung, sich in
Entwicklung befindend’ (Heltai Gáspár: NySz.); 1590 ’[???]; Pflegling, Anhänger’ (MNy. 75: 509) [csak
EWUng.]; 1667 ’facsemete; Pflänzling’ (Lippai János: NySz.) | növedék 1762 nevedéken sz. (NSz. –
Landelinus 26) | növeszt 1790 növeszt (NSz. – Földi: Erk. Könyv. 135) | növel 1808 Növelni sz. (SI.
nevel).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A szó valószínűleg a magyar szókészlet ősi rétegéhez tartozik. A tőváltozatok
részben egy eredeti szóvégi ß meglétével, részben pedig különböző fonetikai, illetve analógiás
változásokkal magyarázhatók; lásd még: fő¹, lő stb. A növendék származékszó kialakulására vö.: ajándék,
lependék stb. – Ide tartozik: nőttön-nő ’folyvást nő’ (1794 (MNy. 74: 29); a nő¹-ből -t befejezett
melléknévi igenévképzővel és a nő¹ szóból -n módhatározóraggal alkotott ikerszó, összetett szó.
TESz.; FiktI. 125, 126

nő² A [6]: 1288 Marcelneygyaya hn. (MonStrig. 2: 244); 1327/ Holthneukereke hn. (Györffy 1: 636);
1372 u./ kyralne (JókK. 122); 1395 k. neӳe (BesztSzj. 1059—60.); 1416 u./¹ nèwinèc (BécsiK. 261); 1531
ńoͤ (TelK. 210); 1584 kiralni (Beythe István: : NySz.) J: 1. [haupts mit PossSf] 1288 ’feleség; Gemahlin’
(↑); 2. 1327/ ? ’nőnemű felnőtt személy; erwachsene Frau’ # (↑), 1456 k. ’ua.’ (SermDom. 1: 337); 3.
1395 k. ’állat nőstény egyede; Weibchen 〈Tier〉’ (BesztSzj. 1060.); 4. 1807 ’[???]; Blütenstempel’
(MFűvK. 6) [csak EWUng.] Sz: ~s 1466 News szn. (OklSz.) | ~szik 1518 k. no̗ zto̗ k ’nősül; nővel közösül;
mit einer Frau geschlechtlich verkehren’ (PeerK. 339) | ~tlen 1539 nőtelen (RMKT. 2: 28) | ~sül 1823
nősülési (NSz. – Schedel F.: Haramják. 130) | ~ies 1848 nőies (NSz. – Unio 312) | ~ietlen 1853/ nőietlen
(NSz. – Jókai 3: 228); aber 1847 nőitlen (NSz. – Jósika M.: Reg. Képl. 2: 114) | ~zik 1956 nőzik (NSz. –
Irod. Ujs. szept. 15.: 9).
Örökség az uráli korból. ⊗ Vog. (T.) nī: ’asszony, nő; asszonyka, fiatalasszony’.; osztj. (V.) ni ’asszony,
nő’;md. (E.) ńi ’ua., nő, feleség’;lp. (N.) njiŋŋalâs njiŋŋĕlâs ’nőstény 〈állat〉’; – szam. jur. ńe ’asszony,
nő’; szam. szelk. neä ’asszony, nő’; szam. kam. nē, ne ’ua., nő’; stb.: [uráli *niŋä ’asszony, nő; nőstény’]..
A szó belseji hangkapcsolat változásához vö.: tő, vő stb. A magyar ő az ugor *e-re vagy *ä-re megy
vissza. A tőváltozat magyarázatára vö.: fej². – A feleségnevekben használatos né változat már igen korán
névszóképzővé válhatott. A 4. jelentés nyelvújítás eredménye.
NyH.; MNy. 47: 1; TESz.; MSzFE.

nőstény A: 1416 u./¹ no̗ ʃten (BécsiK. 199); 1456 k. neʃten (SermDom. 2: 2); 1508 no̗ ʃteń (DöbrK. 227);
1541 noͤ ʃtiń (Sylvester: ÚT. 1: 15); 1560 k. nősteen (GyöngySzt. 2997.); 1575 nyéʃtén ʃȝaruas (HChr. 9b)
[csak EWUng.]; 1745 Nyösten (NSz. – Torkos: Taxa pharm. 9); 1863 Nyüvestén (Kriza: Vadr. 511) J: 1.
[auch als Attr] 1416 u./¹ ’[nőnemű 〈rendszerint állat〉]; Weibchen eines Tieres’ # (↑); 2. [auch als Attr]
1604 ’[???]; Blütenstempel’ (MA. Acylon); 3. [~ kapocs] 1867 ’a kapocsnak az a része, amelybe a
kankapocs beleilleszkedik; Heftelmütterchen’ (CzF.).
Származékszó. ⊗ A nő²-ből -s + -t + -n kicsinyítő képzővel. Az -s + -t képzőhalmozáshoz vö.: nyest, a
-t + -n képzőkhöz vö.: isten. Az ’asszony, nő > nőstény’ jelentésváltozáshoz vö.: lat. femina ’asszony, nő’
> femella ’nőstény’. A R. változat szó belseji v-je hiátustöltő lehet.
MNy. 10: 62; NyK. 47: 454; TESz.

nőszirom A: 1790 k. Nőszirom (Nyr. 85: 212) J: ’nagy virágú növény, amelynek csésze- és
sziromlevelei közül három feláll, három pedig kifelé hajlik; Schwertlilie (Iris)’.
Tudatos szóalkotással keletkezett összetett szó. ⊗ A nő² ’termő’ + szirom tagokból; alárendelő (jelzői)
összetétel. Az előtag ’termő’ jelentése a korabeli botanikai szaknyelvben volt használatos. Az utótag a
növény háromágú szirom formájában kiszélesedő bibéjére utal. – Egyéb megnevezése: írisz ’írisz,
kardliliom’. – Nyelvújítási szó.
TESz.

növény A: 1807 növényi (NSz. – Vályi Kl.: M. Tempe 161); 1867 növeny (CzF.) J: 1. 1807 ’utód,
sarjadék; Nachfolger, Nachwuchs’ (↑); 2. 1828 ’a talaj, víz, levegő szervetlen anyagaival táplálkozó
élőlény; Pflanze’ # (NSz. – Bugár P.: Bonctud. 2. Szót.: 32) Sz: ~zet 1833 Növényzet (NyÚSz., az adat
nincs közölve) – De vö. 1787 növevény ’növény; Pflanze’ (NyÚSz.).
Szóösszerántással keletkezett tudatos szóalkotás. ⊗ A növevény (↑) szóból. Főnevesülés a R. növevény
’növőben levő, fiatal’ melléknévből(1735), mely a nő¹ szó növ- tőváltozatának -vény névszóképzővel
alkotott származékszava; jelentésváltozáshoz vö.: halvány – Korábbi kísérleti alakok:. nyövötény
’képződmény, alakzat’ (1775); nőtevény ’növény’ (1776–1821); növőtény ’ua.’ (1783); stb. – Nyelvújítási
származékszó.
TESz.

nővér A: 1602 neuerie (MNy. 65: 479) J: 1. 1602 ’(idősebb) nőtestvér; (ältere) Schwester’ # (↑); 2.
1881 ’apáca; Nonne’ (NSz. – Ábrányi E.: Új. költ. 296); 3. 1942 ’(kórházi) ápolónő; Krankenschwester’ #
(Kelemen).
Összetett szó. ⊗ A nő² ’felnőtt, nőnemű személy’ + vér ’vérrokon’; alárendelő (jelzői) összetétel. A 2.,
3. jelentés kialakulását más nyelvek hasonló jelentésű szavai segíthették elő; jelentésváltozáshoz vö.:
ném. Schwester ’nőtestvér; apáca; ápolónő’;fr. soeur ’nőtestvér; apáca’; stb.; lásd még: lat. (k., h.) soror
’ua.’. Hasonló összetételekre ugyanezzel az utótaggal vö.: fivér, testvér stb.
TESz.

nudli A: 1894 nudlit (NSz. – Abonyi Á.: Nov. 1: 126); 1895 núdli (Nyr. 24: 349); nyj. núdlyi, nugli
(Nyatl. angyalbögyörő), nyudli (ÚMTsz.) J: ’(burgonyával készült) henger alakú főtt tészta; Nudel’.
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) nudl, (B.) nuďl, – ; ném. Nudel:: ’tojásos
tésztaféleség’ [tisztázatlan eredetű].. Megfelelői: ang. noodle; cseh nudle; stb.: . – A szó eleji ny
palatalizációval keletkezett. A li végződéshez vö.: cetli, hecsedli stb.
TESz.

nugát A: 1883 Nougat (MagyLex. 13: 20); 1948 nugat (SIdSz.) [csak EWUng.]; 1951 nuga (SzIdSz.)
[csak EWUng.]; 1953 nugát (MASz.) [csak EWUng.] J: 1. 1883 ’dióval vagy mandulával készített
(cukrászati) édesség; Nuß- od Mandelkonfekt’ (↑); 2. 1941 ’főként töltelékként használt csokoládéféle;
bes als Füllung gebrauchte Schokolade’ (ÚjIdőkLex. 19: 4801).
Francia jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Fr. nougat: ’cukros sütemény dióval vagy mandulával’;
– lásd még: ;ném. Nougat Nugat: ’ua.’. A franciába a ;prov. nougat: ’diós sütemmény ’ szóból került [lat.
(vulg.) *nucatum ’ua.’ [< lat. nux ’dió’]].. Megfelelői: ang. nougat;; or. нуга; stb.: nugát.
TESz.

nukleáris A: 1957 nukleáris (Bakos: IdSz.) J: 1. 1957 ’a sejtmagot illető; den Zellkern betreffend’ (↑);
2. 1957 ’az atommagot illető; den Atomkern betreffend’ (↑); 3. 1957 ’az atomenergián alapuló, azzal
működő; auf Kernreaktion beruhend’ (↑).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. nuklear;; a n g . nuclear;; f r . nucléaire; stb.: az atommagot illető; ’az
atomenergián alapuló, szintén a franciában a sejtmagra vonatkozó’. A franciában keletkezetttudatos
szóalkotás a [lat. nucleus ’mag’alapján].. A franciában előbb a sejtmagra vonatkozott. – A magyarba
elsősorban a németből került, latinosított végződéssel.
NymLev. 367; TESz.

nulla A: 1693 nulla (Keresztesi: Mat. zerus) J: 1. 1693 ’számjegy a semmi fogalmának a kifejezésére,
zérus; Zero’ # (↑); 2. 1764 ’jelentéktelen senki; ein Niemand’ (NSz. – Horváth J.: Emb. ok. 114); 3. 1790
’[???]; Nichtigkeit’ (NSz. – Szirmay A.: II. József 55); 4. 1818 ’zéruspont, kezdőpont; Anfangspunkt
(einer Skala)’ (NSz. – Mokri: Manuf. 195) || null A: 1787 nullat [null □] (NSz. – Orczy: Költ. Holmi 221)
J: ’számjegy a semmi fogalmának a kifejezésére, zérus; Zero’ #.
A szócsalád időrendben legkorábbi tagja, a nulla: latin vagy olasz jövevényszó. ⊗ Lat. nulla többes
szám, semleges nem : ’semmi’ [< lat. nullus -a -um ’semmi’]. vagy ol. nulla ’semmi; zéró, nulla’ [< lat.
(↑)].. Megfelelői: ; szb.-hv. nula;; cseh nula; stb.: zéró, nulla; ’egy senki’. A null német jövevényszó:
Null ’nullpont; semmisség; egy senki’, null ’semmi’ [< ol. (↑)].. Megfelelői: ; holl. nul;; or. нуль; stb.:
zéró, nulla; ’semmi;’. A nulla fogalmának régi magyar nyelvi kifejezésére vö.: cifra. – A nulla németből
való származtatása téves.
TESz.

numerus ∆ A: 1577 Numeruʃʃal (Aritm. A3a) [csak EWUng.]; 1788 numerostól (NSz. – M. Merk. 8);
n y j . numërus (ÚMTsz.) J: 1. 1577 ’számjegy; Zahl(zeichen)’ (↑); 2. 1789/ ’a mondatszerkesztés
arányossága; Ebenmaß der Satzbildung; Versmaß’ (NSz. – Kazinczy: Lev. 1: 293); 3. 1894/ ’számottevő
valaki; ein wichtiger Jemand’ (NSz. – Herczeg F.: Mesék 93) | | numerál ∆ A: 1577 numerald meg
(Aritm. A3a) [csak EWUng.]; 1810/ numerálva sz. (NSz. – Kazinczy: Lev. 7: 369); 1891 numërál (Nyr.
20: 171) J: 1. 1577 ’számol, valamit (ki)számít; (be-, aus)rechnen’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1810/
’(meg)számoz; numenieren’ (↑); 3. 1886 ’számításba, tekintetbe jön, valaminek számít; in Betracht
kommen’ (NSz. – Mikszáth: T. ház 25).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. numerus: ’szám; az egész egy darabja, része; taktus, szabályosság a
beszédben’indoeurópai eredetű; jelentésváltozáshoz vö.: [ír (kír) nōs ’szokás’; lett nuõma ’kamat’; stb.]. |
lat. numerare ’(meg)számlál, számol’. Megfelelői: ; ném. Nummer; fr. nombre; stb.: szám; ’számjegy,
jelzőszám’; – ; ném. numerieren ’(meg)számoz’fr. nombrer ’(meg)számol; számoz, számít’ stb. – A
numerus szóvégi s-éhez vö.: ámbitus stb.
TESz.

nutria A: 1879 Nutriabőrök (NSz. – Árúlajstrom 649) J: 1. 1879 ’hódpatkány; Nutria’ (↑); 2. 1958
’[hódpatkány szőrméje]; Nutriafell’ (NSz.) [csak EWUng.].
TESz.

nüánsz ∆ A: 1802/ nüanszot (NSz. – Kazinczy: Lev. 2: 533); 1806 nüánszaiban (NSz. – Kultsár: Hazai
Tud. 263); 1813 Nüansza □ (NSz. – Mond. 81); 1862 nüancai (NSz. – Rózsaági: Fertály mágn. 2: 22) J:
’árnyalat; Nuance’.
Francia jövevényszó, esetleg német közvetítéssel is. ⊗ Fr. nuance: ’finom árnyalat apró különbség’.; –
lásd még: ném. Nuance ’ua.csekély apróság’. A franciába a nuer ’beborul; (be)árnyékol’. Megfelelői: ang.
nuance;; o r . нюанс; stb.: árnyalat. – A nüansza változat német eredetű; a szóvégi a-s változat
hanghelyettesítéssel keletkezett.
ÉFrSz. 78; TESz.

nünüke A: 1799 Nünüke (NSz. – Fábián J.: Term. hist. 486) J: ’a hólyaghúzó bogarak családjába
tartozó, nagy testű, kékesfekete színű növényevő bogár; Maiwurm’.
 Belső keletkezésű. ⊗ Az Isten ünükéje ’közönséges nünüke, tkp. isten tehénkéje, isten borjúcskája’
szókapcsolatból keletkezett (Isten + ünü, az ünő szó -ke kicsinyítő képzővel és -je E/3. birtokos
személyjellel ellátott R. változatából) szóhatár-eltolódással és az utótag önállósodásával. – Egyéb
megnevezések: R. Isten ünője (1767), N. isten tehénkéje ’nünüke’. – Hasonló keletkezésmód, de eltérő
szemlélet alapján jött létre: Isten nünüje ’gyámoltalan ember’ (1872 (NSz.); lásd még: N. nünü, nyünyü
’ügyetlen, esetlen.’
TESz.

nyafog A: 1621 Nyoͤ foͤ gni sz. (MA.); 1750 nyifogok (Wagner: Phras. Gannio); 1784 nyafogtat sz. (SzD.
58); 1787 nyüfögve sz. (MNy. 65: 346); 1790 nyefegése sz. (NSz. – Trenk Emlékeztető-jele 15); 1879
nyeffeg (Nyr. 8: 525); nyj. nyefëg, nyófog (ÚMTsz.) J: 1. 1621 ’〈disznó〉 röfög; grunzen 〈Schwein〉’ (↑); 2.
1750 ’〈róka, kutya stb.〉 nyüszít, vonít; 〈Fuchs, Hund usw.〉 winseln, heulen’ (↑); 3. 1763 ’〈főként
gyermek〉 nyöszörög, nyűgösködik | siránkozik; quengeln, greinen 〈haupts Kind〉 | lamentieren’ # (NSz. –
adámi: Wb. 58); 4. 1787 ’orrhangon vagy a szavakat kényeskedően elnyújtva beszél; näseln; die W
gesucht dehnend sprechen’ (↑) || nyafka A: 1845 nyafka (NSz. – Vahot I.: Találkozás Nemz. Színműtár 2:
38) J: ’siránkozó, kényeskedő, nyűgösködő 〈gyerek, nő〉; quengelig, pimpelig, zimperlich’.
Onomatopoetikus eredetű tőből származó szócsalád. ⊗ A szótő a nyávog tövével függ össze. Az
igevégződés: gyakorító képző. – A nyafka játszi szóalkotással keletkezhetett, a szőtóhöz illesztett -ka
kicsinyítő képzővel. – Tájszó ugyanebből a tőből: nyafli ’nyafka; bamba; hitvány, gyatra’ (1839).
TESz.

nyaggat A: 1733 e. nyagatja (Nyr. 18: 471); 1771 nyaggatását sz. (NSz. – Székely A.: Gyerm. nev.
169) J: 1. 1733 e. ? ’kínoz, sanyargat; plagen, martern’ (↑), 1779 ’ua.’ (NSz. – Kónyi: HRom. 124); 2.
1733 e. ? ’zaklat, háborgat | sürget, késztet; belästigen | drängen’ # (↑), 1788 ’ua.’ (NSz. – Trenk históriája
2: 209); 3. 1789/ ’〈mondanivalót〉 unalomig ismétel | 〈zeneművet〉 művészietlenül játszik;
〈Mitzuteilendes〉 bis zur Langeweile wiederholen | 〈ein Musikstück〉 kunstlos spielen’ (NSz. – Kazinczy:
Lev. 1: 306).
Onomatopoetikus eredetű szócsalád. ⊗ A szótő a palatoveláris párhuzamosság alapján összefügg a
nyekeg szócsalád tövével, azonban a nyaggat szó veláris irányú hangrendi átcsapásként való
származtatása a nyeggetnyekeg-ből nem meggyőző. A szó végződése: a -gat gyakorító-műveltető képző.
Az 1., 2. jelentés: metonímia a vélhetően eredeti, 1. jelentés, a ’csikorog, nyikorog; csikorgat, nyikorgat’
alapján. A 3. jelentéshez vö.: nyúz. – A nyak szóból való magyarázata alaktani okok miatt téves.
TESz.; MNyj. 19: 34

nyáj A: 1138/ ? Naiadí sz. szn. (MNy. 32: 131) [csak EWUng.]; 1519 nӳaýbol (JordK. 85), de →
nyájas; 1774 Nyájj (NSz. – Szilágyi Sám.: Gazdaság 132); 1791/ nyállyánál (NSz. – Szentjóbi Szabó:
Költ. 167) J: 1. 1138/ ? ’patás háziállatok, különösen juhok együtt tartott csoportja; Herde, bes
Schafherde’ # (↑), 1519 ’ua.’ (↑); 2. 1519 ’nagyobb, rendszerint vezetésre vagy támogatásra szoruló
embercsoport | vallási gyülekezet; größere, meist willehose Menschengruppe | Gemeinde, Kirchenvolk’
(JordK. 571).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A 2. jelentés metaforikus.
TESz.

nyájas A: 1372 u./ nyaʃʃkodnÿ sz. (JókK. 133); 1372 u./ nyayas (JókK. 140); 1748 nyájos (Faludi
Ferenc: NySz.); 1749 nyályasabb (NSz. – Csatári J.: Magy hist. 106); 1750 Nyájjas (NSz. – Heptalogus
35) J: 1. 1372 u./ ’társas, a közösséget kedvelő 〈élőlény〉 | népes, sűrű 〈csoport〉; mit jmdm Gemeinschaft
haltend 〈Lebewesen〉 | zahlreich 〈Gruppe〉’ (JókK. 133); 2. 1372 u./ ’kedves, barátságos | hízelgő,
mézesmázos; liebenswürdig, freundlich | schmeichlerisch, süßlich’ # (JókK. 140); 3. 1585 ’szép, kellemes
〈dolog〉; s c h ö n , a n g e n e h m 〈Gegenstand〉’ (Cal. 416); 4. 1585 ’emberséges, emberbaráti;
menschenfreundlich’ (Cal. 491) Sz: ~kodik 1372 u./ sz. ’társul, a közösséget kedveli; gesellig sien’ (↑);
1 4 7 0 nÿaiaʃkoduan sz. ’barátságosan, kedvesen bánik valakivel; freundlich mit jmdm umgehen’
(SermDom. 2: 592) | ~ság 1372 u./ nayaʃʃagokrol ’közösség, társulás; Liebenswürdigkeit, Freundlichkeit’
(JókK. 81) | ~kodat 1416 u./¹ ṅaiaʃkodaṫṫoc ’társulás, tárulási készség; Gemeinschaft; Soziabilität’
(BécsiK. 120) | ~ságos 1470 naÿaʃʃagus ’[???]; freundlich’ (SermDom. 2: 758).
Származékszó. ⊗ A nyáj ’csorda, nyáj; embercsoport, közösség’ szó -s melléknévképzős alakja. A R.
nyás változat a szó belseji j kiesésével magyarázható. Eredeti jelentése ’közösen, társulásban élő’ lehetett.
A 2. jelentés metafora az 1. jelentés alapján. A 3., 4. jelentés jelentésbővüléssel keletkezett a 2.
jelentésből.
TESz.

nyak A: 1304 Feneernak hn. (OklSz.); 1319/ Nyakaser sz. hn. (OklSz.); 1372 u./ nÿakokot (JókK. 140)
J: 1. 1304 ’a dombnak nyakszerű hajlata, elkeskenyedő része; schmaler Teil eines Hügels’ (↑); 2. 1312
’embernek, állatnak a fejet és a törzset összekötő része; Hals; Nacken’ # (OklSz. nyakas); 3. 1560 k.
’valamely tárgynak nyakszerűen elkeskenyedő része; Hals eines Gegenstandes’ # (GyöngySzt. 2906.); 4.
1560 k. ’ruhadarabnak a nyakrésze, gallérja; Hals eines Kleidungsstückes, Kragen’ # (GyöngySzt. 3788.)
Sz: ~as 1312 ? ’[???]; einen langen od starken Hals habend’ (↑); 1660 ’ua.’ (NySz.) [csak EWUng.] | ~ú
[nur in Synt] 1341 Bykanyakw szn. (OklSz. bika-nyakú) | ~az 1349 Nakazow sz. szn. ’[lefejez]; köpfen’
(OklSz.) | ~atlan 1447 Nyakathlan szn. (OklSz.) | ~al 1754 nyakolá ’lefejez; nyakon üt; köpfen’ (NSz. –
Bertalanffi: Ker. Boͤ ltseség 293); 1845 ’sokat, mohón iszik, eszik; fressen, saufen, schlingen’ (NSz. –
Arany J.: EA. I. É. 341).
Bizonytalan eredetű, esetleg örökség az uráli korból. ⊗ Vö.: szam. szelk. nukka, nug, nog ’nyak(szirt),
tarkó’ [uráli *ńᴕkkɜ ’ua.’változata].. A magyarázat gyenge pontja, hogy a magyarhoz hasonló szó
mindössze egyetlen szamojéd nyelben mutatható ki. A szó belseji *kk > m. k változáshoz vö.: akaszt, csuk
stb. A jelentések metaforikusan, illetve metonimikusan keletkeztek az eredeti 2. jelentés alapján. –
Honfoglalás előtti ótörök származtatása elsősorban jelentéstani okokból nem valószínű.
SzófSz.; TESz.; TE. 4: 104; TörK. 156; UEW. 328

nyák ∆ A: 1800 nyák (NSz. – Nyulas F.: Borvizek 3: 167) J: 1. 1800 ’testi váladék; Schleim’ (↑); 2.
1837 ’nyúlós növényi nedv | pép; zähflüssiger Saft von Pflanzen | Brei’ (NSz. – Háiszler Gy.: Orv. munk.
3: 393).
Tudatos szóalkotással alkotott szórövidülés. ⊗ Valószínűleg a nyálkanyál, szó nyáka változatából
keletkezett, az egyes szám 3. személyű birtokos személyjelként felfogott szóvégi a elhagyásával. –
Nyelvújítási származékszó.
TESz.

nyakas A: 1312 ? Nakas szn. (OklSz.); 1333 ? Nyakas szn. (OklSz.); 1550 k. nyakas (KolGl.: NyF. 45.
sz.: 15) J: 1. 1312 ? ’makacs; hartrnackig’ # (↑), 1550 k. ’ua.’ (↑); 2. 1588 ’erős; stark’ (Monoszlai
András: NySz.).
Jelentéselkülönülés. ⊗ A nyakas ’hosszú, erős nyakú’ szóból nyak. Keletkezésének alapja az a
szemlélet lehetett, hogy a feltűnően erős, vastag nyak a nagy testierőnek s egyben a makacsságnak, a
hajthatatlan akaraterőnek is velejárója. Hasonló szemlélethez vö.: 1416 u./¹kèmėn ṅako ’nyakas’ BécsiK.
102): kemény + nyakúnyak; lat. cervicatus ’nyakas’ < ;lat. cervix ’nyak, nyak(szirt), tarkó’;ang. stiff-
necked ’csökönyös, nyakas’ < ;ang. stiff ’erős, kemény’ + neck ’nyak(szirt), tarkó’; stb.
TESz.

nyakatekert A: 1858 nyakatekert (NSz. – Tompa M.: Versei 5: 124) J: ’[???]; verdreht, kompliziert’ #.
Összetett szó. ⊗ A nyak ’nyak’ egyes szám 3. személyű -a birtokos személyjeles alakjából + a tekert
’tekert, csavart’ szóból (a teker befejezett melléknévi igenevéből); alárendelő (alanyi). Az alaktanhoz vö.:
agyafúrt, eszeveszett stb. Az összetett szó szemléleti alapjához vö.: tekerint a dolog nyakán ’csűri-
csavarja, tekeri a dolgot’ (1834).
TESz.

nyakleves A: 1786 nyak-levest (NSz. – Kónyi J.: Democritus 1: 46) J: ’[???]; Backpfeife, Ohrfeige’ #.
Összetett szó. ⊗ A nyak ’nyak, nyakszirt, tarkó’ + leves; alárendelő (jelzői) összetétel. Az utótag
etimonja és jelentése bizonytalan, esetleg a ’lebegő mozgás’ jelentésű lebeg (~ leveg) szócsaládjának egy
származéka; lásd még: leves ’lobogó ruhadarab; kabát, blúz’ (1872). A b > v hangváltozáshoz vö.: levegő.
A szó kétségtelenül régebbi, mint első adata, erről árulkodik a népetimológiai keletkezésű nyaklé ’pofon’
(1750) korai megléte is; lásd még: lé. – Ugyanezzel az utótaggal: R. pofleves ’ua.’ (1791).
MNy. 52: 173; TESz. leves² a. is

nyakló A: 1560 Nyaklo (MNy. 72: 127) [csak EWUng.] J: fn 1. 1560 ’kötél, szíj vagy lánc, amely a ló
nyakához és a kocsirúdhoz van erősítve; Halsriemen’ (↑); 2. 1835 ’nyakravaló, nyakkendő; Krawatte’
(NSz. – Jósika M.: Váz. 10); 3. 1838 ’〈kötél, szíj végén〉 hurok, amellyel valami nyélre, rúdra stb.-re van
erősítve; Widerhaltring’ (Tsz.) | mn 1585 ’nyakba vetett, nyakba akasztható; um den Hals gebunden’ (Cal.
560).
Belső keletkezésű, keletkezésmódja azonban bizonytalan. ⊗ A nyak szó -l igeképzős alakjából
származó, -ó képzős főnevesült folyamatos melléknévi igenevének tűnik, mely azonban ’nyak körül
tekeredő’ igei jelentésben nem adatolt. Testrésznévből származó lószerszámnévre vö.: állazó
’állazólánc’áll² , hasló ’a ló hasát átfogó heveder’ (1838); lásd még: hasaló szíj ’ua.’ (1792). A szó ma
főleg a nyakló nélkül ’mértéktelenül, gátlástalanul’ szószerkezetben él(1870).
TESz.

nyakra-főre A: 1550/ Niakra foͤ re (Csoma codex: NySz.); 1748 nyakra-foͤ re (NSz.) [csak EWUng.] J:
1. 1550 k. ’fejjel lefelé; kopfüber’ (↑); 2. 1577—80 ’fejveszett sietséggel, hirtelen; Hals über Kopf, mit
überstürzer Eile’ (Telegdi Miklós: NySz.); 3. 1799 ’újra meg újra | a kelleténél többször; wiederholt | bis
zum Überdruß’ # (NSz. – Molnár J.: Könyvház 12: 24).
Összetett szó, ikerszó. ⊗ A nyakranyak s z ó é s -ra szublatívuszrag) + főre (fő, a fej²-re
szublatívuszragos változata) összetételi tagokból. Alaktanához vö: egyremásra. Jelentéstanához vö.:
hanyatt-homlok. Hasonló szemlélethez vö.: ném. Hals über Kopf;; l e . na leb na szyję; stb.: nagy
sietségben.
TESz.

nyal A: 1416 u./¹ ṅalnac (BécsiK. 257) J: 1. 1416 u./¹ ’nyelvét valamin végighúzza, nyelvével valamit
végigsimít, valamit nyelvével felszed; lecken, schlecken’ # (↑); 2. 1598 ’körülhízeleg; umschmeicheln,
umbuhlen’ (Baronyai Decsi János: NySz. mëg-nyal); 3. 1723 ’ízleleget, kóstolgat 〈bort, egyéb italt〉 |
〈szeszes italt〉 vedel; sich schmecken lassen 〈Wein, Getränk〉 | saufen’ (Csúzi Zsigmond: NySz.); 4. 1748
’csókolgat, nyal-fal; küssend liebkosen, abschmatzen’ (Faludi Ferenc: NySz.) Sz: ~akodik 1495 e.
ṅalacodnac (GuaryK. 16) | ~ogat 1518 k. ńalogatyak wala (PeerK. 106) | ~ánk 1527 nyalánk (ÉrdyK.
327) | ~óka 1621 Nyalóka ’[???]; naschhafter, wichtigtuender Nichtstuer’ (MA.) [csak EWUng.]; 1784
’[???]; schmeichlerisch’ (SzD. 59); 1962 ’[???]; Stielbonbon’ (NSz.) [csak EWUng.] | ~dos 1837
nyaldosott (NSz. – Jósika M.: Könnyelm. 2: 122).
Örökség az uráli korból. ⊗ Vog. (T.) ńalā·nt-; osztj. (V.) ńăla-; zürj. (Sz.) ńul-; votj. (Sz.) ńul-; cser.
(KH.) nǝ̑le-; md. (E., M.) nola-; finn nuole-; lp. (N.) njoallo-; – szam. szelk. ńu-; szam. kam. nш-; stb.:
nyal, nyalogat [uráli *ńole- vagy *ńōle-: ’ua.’változata].. Egy eredetileg igenévszó igei realizációja lehet,
melynek névszói realizációja a nyál. Ezt a feltételezést a szavak szemantikai kapcsolata, valamint a
nyálkanyál denominális képzése is alátámasztja, azonban az összefüggés hangtanilag tisztázatlan.
NyH.; NyK. 69: 178; TESz.; MSzFE.

nyál A: 1337 Nialas sz. szn. (OklSz.); 1405 k. nayl [ɔ: nyal] (SchlSzj. 353—4.); 1566 benyálazni sz.
(Heltai Gáspár: NySz.) J: 1. 1337 ? ’a szájban képződő mirigyváladék; Speichel’ # (↑), 1405 k. ’ua.’ (↑);
2. 1337 ? ’takony; Rotz’ (↑), 1595 ’ua.’ (Ver. 78); 3. 1577 k. ’nyálka | nyúlós, nyálkás nedv; Schleim |
zähflüssiger Saft’ (OrvK. 13) Sz: ~as 1337 szn. (↑) | ~az 1566 sz. ’[???]; mit Spichel belecken’ (↑); 1882
’[???]; blättern 〈mit benetzten Fingern〉’ (NSz.) [csak EWUng.] | ~ka 1766 nyálkás sz. (NSz. –
Weszprémi: Bába mest. 26) | ~kás 1766 (↑) | ~(ad)zik 1784 nyálozik (NSz. – Tolnay S.: Marhadög 56).
Örökség a finnugor, esetleg az uráli korból. ⊗ Md. (E.) nolgo, (M.) nolga: ’takony, nyálka’.; finn nolki
’, takony, nyál’; lp. (N.) snuol’gâ ’nyálka, takony’; – ? szam. jur. ńul ’nyálka; piszok’ [fgr. (? uráli) *ńolke
’nyál, nyálka, takony’változata].. A szó belseji *lk > ; m . l változáshoz vö.: gyalog, halad stb. A nyal
szóval való etimológiai összefüggés fennállása sem zárható ki; hasonlóképpen egy uráli erdetű igenévszó
névszói értékű tagja is lehet. – A nyálka származékszó nyálkásból való elvonása nem valószínű.
NyH.; I. OK. 2: 352; SKES.; TESz.; NyK. 76: 379; MSzFE.

nyaláb A: 1315 Nalab hn. (HOkl. 193) [csak EWUng.]; 1416 u./¹ ṅalabʟaiat sz. (Bécsik. 230) J: 1.
1315 ’〈egybemarkolható vagy karral árfogható mennyiségű〉 gallyból, szalmából, egyéb szálas anyagból
csomó, köteg; Bündel, das Bund’ # (↑); 2. 1418 ? ’csomag, málha | teher; Paket, Gepäck | Last, Bürde’
(OklSz. nyalábos), 1527 ’ua.’ (ÉrdyK. 597); 3. 1771 ’kötet; Band 〈Buch〉’ (NSz. – Molnár j.: Egyh. tört. 3:
17); 4. 1803 ’az emberi test kerülete a törzsnél | [főként a ~ba, ~jába kap, vesz stb. szókapcsolatokban] az
ember öle; Körperumfang beim Rumpf | [haupts ~ba, ~jába kap, vesz] Schoß’ (NSz. – Dugonics: Jólánka
1: 664) Sz: ~csa 1416 u./¹ ’[???]; Bündelchen’ (↑) | ~os 1418 Nyalabos szn. (OklSz.) | ~ol [heute mit
VPräf] 1590 nialablassert sz. (ÚSzOkl. 1: 163) [csak EWUng.].
Bizonytalan eredetű, esetleg ősi örökség; ugor kori tő, magyar képzéssel. ⊗ A tőhöz vö.: osztj. (V.)
ńula, (DN.) ńuta, (Kaz.) ńǫʌa: ’együtt’ [ugor *ńalɜ ’köteg, csomó, nyaláb’változata].. A végződés
névszóképzőnek tűnik. A magyarázat bizonytalansága abból fakad, hogy a magyarban a -b ~ -p
denominális névszóképzővel alkotott szavak keletkezési ideje tisztázatlan (vö.: közép, küszöb);
névszóképzőhöz vö.: hasáb, további nehézséget jelent, hogy míg a nyaláb denominális, a hasáb
deverbális származékszó. A 4. jelentés kialakulásában talán a nyalábol származékszó játszott szerepet.
NytÉrt. 30: 9; NyK. 65: 158; TESz.; UEW. 875

nyalka A: 1565 nialka (Melius Péter: NySz.); nyj. nyalga (ÚMTsz.) J: 1. 1565 ? ’naplopó, tányérnyaló
| minden lében kanál, hízelkedő; müßiggängerisch | wichtigtuerisch’ (↑), 1763 ’ua.’ (Amos Comenius:
NySz.); 2. 1615 ’csinos, daliás; fesch, hübsch, forsch’ # (Zvonarics Imre és Nagy Benedek: NySz.); 3.
1660 ’kevély, önhitt; hochmütig, arrogant’ (NySz.) [csak EWUng.]; 4. 1673 ’nyalánk, torkos; naschhaft,
schwelgerisch’ (Amos Comenius: NySz.); 5. 1834 ’kacér; gefallsüchtig, kokett’ (Kunoss: Szóf.).
Származékszó. ⊗ Az alapszó egy ’nyál, nyálka’ jelentésű, eredetileg igenévszó névszói értékű tagja
lehet, melynek igei értékű tagja valószínűleg a nyal. A korai névszói realizációjához vö.: nyál. Végződése:
-ka kicsinyítő képző. A jelentések a feltételezett alapszó jelentéséből kiindulva magyarázhatók. A 2.
jelentés szemléleti alapja esetleg az lehet, hogy az anyaállatok kicsinyeiket nyállal mosdatják. A
jelentéshez lásd még: nyalókanyal.
I. OK. 2: 352; TESz.

nyámmog A: 1645 ki ... nyammogni sz. (Geleji Katona István: NySz.); 1668 nyémeg nyámog (NySz.)
[csak EWUng.]; 1702 nyámmogva sz. (Miskolczi Gáspár: NySz.) J: 1. 1645 ’nehézkesen, vontatottan
beszél; mit schwerer Zunge, gedehnt sprechen, mummeln’ (↑); 2. 1702 ’kelletlenül, vonakodva tesz
valamit; etw unwillig, widerstrebend tun’ (↑); 3. 1767 ’étvágy nélkül, majszolva eszik; muffeln, nibbeln’
(PPB.).
Onomatopoetikus eredetű szócsalád. ⊗ A szótő a nyimnyám ikerszó utótagjával azonos. A szó
végződése: gyakorító képző. Az 1., 2. jelentés a valószínűleg eredeti (ma leginkább használatos) 3.
jelentés alapján jöhetett létre.
TESz.

nyanya × A: 1806 Nyanyának (NSz. – Kultsár: Hazai Tud. 177) J: 1. 1806 ’anya; Mama, Mutti’ (↑); 2.
1888/ ? ’nagyanya; Omama, Großmutter’ (NSz. – Baksay: Irod. dolg. 3: 290), 1901 ’ua.’ (Nyr. 30: 398);
3. 1888/ ? ’öregasszony; altes Weib, Vettel’ (uo.), 1904 ’ua.’ (ÚMTsz.).
Játszi szóalkotás. ⊗ Valószínűleg az anya szó második szótagjának megkettőzésével jött létre. Ehhez
hasonló keletkezésre vö.: N. tyatya ’apa, nagyapa, idős ember stb.’ (< atya). – Nem zárható ki azonban,
hogy a nagyanya ’EZ NEM KELL’nagy-¹ szóból keletkezett n > ny összevonással és palatalizációval. –
Gyermeknyelvi szó.
Nyr. 43: 315; NytÉrt. 38: 158; TESz.

nyápic A: 1663 nápesz (Czeglédi István: NySz.); 1774 nápész (NSz. – Szilágyi Sám.: Gazdaság 136);
1776 nápitz (NSz. – Molnár J.: Levelei 281); 1848—9/ nyápicz (NSz. – Jókai M.: Forr. 238); 1854
nyapicz (NSz. – M. Nép K. 1: 45) J: 1. 1663 ’gyámoltalan, mamlasz; unbeholfen, blöd’ (↑); 2. 1776
’vézna, cingár; schmachtig, mickerig’ (↑).
Bizonytalan eredetű, esetleg származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő bizonytalan, esetleg
onomatopoetikus eredetű. A szóvég a -sz ~ -ic játszi deverbális névszóképzőnek tűnik. Ugyanakkor az is
lehetséges, hogy onomatopoetikus jellegét másodlagosan kapta.
TESz.

nyár¹ A: 1113 Narath sz. hn. (Fejérpataky: Kálmán kir. okl. 61); 1237 nar (OklSz.); 1238/ Narrag sz.
hn. (Gy. 1: 793) [csak EWUng.]; 1263 Nyaradwyze sz. hn. (LtKözl. 55: 114) [csak EWUng.] J: 1. 1113 ?
’mocsár, mocsaras hely; Sumpf(land)’ (↑), 1183/ ’ua.’ (ÁÚO. 11: 47); 2. 1113 ? ’nedves, homokos talajt
kedvelő, igénytelen fák nemzetsége, faja, egyede; Pappel (Populus)’ # (↑), 1237 ’ua.’ (↑) Sz: ~as 1113 hn.
(↑).
 Örökség az uráli korból. ⊗ Vog. (T.) ńēr: ’mocsár, láp, ingovány’.; zürj. (Sz., P.) ńur ’ua.mocsár’;votj.
(Sz.) ńur ’nedves, vizes 〈fa, gabona〉; mocsár, ingovány’; ? finn noro ’mocsaras völgy; patakocska’; –
szam. jur. ńurka ’nyárfa’; szam. szelk. njăr ’tundra’ [uráli *ńorɜ ’mocsár’].. Megfelelője: ; juk. ńor ’ua.,
láp, ingovány, mocsár ’. A szóvégi j-s változathoz vö.: fürj, marjmar². A 2. jelentés másodlagos; mocsár,
nedves talaj és nedvességet kedvelő növények megnevezésének közös etimológiai eredetéhez vö.: nyír²;
vö. még: ; lat. palus ’mocsár’: ; ném. Felber ’fűzfa’; ; litv. ezeras ’tó ’: ; gör. ἀχερωίς ’nyárfa’; ugyanaz a
jelentésváltozás ment végbe valószínűleg a magyartól függetlenül a jurák szamojédben is. E magyarázat
mellett szól, hogy a magyar szó és származékszavai gyakran jelölnek vizeket, illetve fordulnak elő
víznevekben.
FUFA. 28: 252; TESz.; MSzFE.

nyár² A: 1398 ? kysnyarlew [ɔ: kysnyarlow] sz. hn. (OklSz. nyárló); 1416 u./¹ ṅarba (BécsiK. 316);
1416 u./³ nárt (AporK. 29) J: ’[???]; Sommer’ # Sz: nyaral 1398 sz. hn. ’[???]; den Sommer verbringen
(?)’ (↑); 1577 nÿarlo haz sz. ’ua.’ (KolGl.: NyF. 45. sz.: 33); 1791 sz. ’[???]; auf Sommerferien sein’
(NSz.) [csak EWUng.] | nyaraló 1398 hn. ’[nyári legelő (?)]; Sommerweide (?)’ (↑); 1697 ’ua.’ (OklSz.);
1645 ’nyári ház, villa; Landhaus, Villa’ (MonTME. 1: 123) | ~i 1416 u./¹ ṅari (BécsiK. 122) | ~ias 1835
nyárias (Tzs. Sommerhaft).
Vitatott eredetű. ⊗ 1. Belső keletkezésű jelentéselkülönülés a nyár¹ ’mocsárszóból. A jelentésváltozás
az ősmagyar korban mehetett végbe, a következőképpen: mocsár, láp, ingovány > nyár’. A jelentéshez
vö.: osztj. (V.) lŏŋ ’nyár’ : lŏŋi̮ m ’hóval be nem fedett hely’finn suvi ’nyár; hóolvadás télen’; stb. A
magyarázat bizonytalansága abból adódik, hogy a nyár¹ szónak nem létezik ’nyár; tavasz’ jelentésű
megfelelője a rokon nyelvekben. – 2. Jövevényszó egy honfoglalás előtti, csuvas típusú török nyelvből;
jelentésváltozáshoz vö.: csuv. śur ’tavasz’; kök-;török yaz ’ua.’; Kāšγ yāz ’ua.nyár’; ujg. yaz: ’tavasz’;
stb. [tisztázatlan eredetű].. A magyarba átkerült alak: *ńar ’tavasz; nyár’. A magyarázat bizonytalansága
kronológiai okokból származik. A szó eleji ny-hez vö.: nyereg. A nyaraló származékszó jelentésének
kialakulásához vö.: nyárló ház ’nyaraló’ (1577).
MNy. 59: 390, 60: 414; I. OK. 2: 351; TESz.; MSzFE.; TörK. 155

nyárad † A: 1113 ? Narath [d-t] sz. hn. (KkOkl.) [csak EWUng.]; 1695 elnyáradt (Nyr. 72: 261); 1834
el-nyárjadtt (Kassai: 3: 408); 1885 nyálad (Nyr. 14: 524) J: 1. 1113 ? ’〈bor, romlott étel〉 nyálkássá,
nyúlóssá válik; schleimig, zäh werden’ (↑) [csak EWUng.], 1695 ’ua.’ (↑); 2. 1834 ’elesik, elterül | elájul;
stürzen, hinalfen | ohnmächtig werden’ (↑); 3. 1880 ’szétfoszlik, alaktalanná válik; sich auflösen,
unförmig werden’ (Nyr. 9: 231) || nyárlik ∆ A [1]: 1398 ? kysnyarlew [ɔ: kysnyarlow] sz. hn. (OklSz.)
[csak EWUng.]; 1438 ? Nyarlo sz. hn. (Csánki 1: 584) [csak EWUng.]; 1578 nyárlott sz. (Melius Péter:
NySz.); 1595 nyarlot sz. (NySz.) [csak EWUng.]; 1784 nyárolni sz. (SzD. 59); 1810 nyárlik ▼ (hol a
locus????) J: ’[〈bor, romlott étel〉 nyálkássá, nyúlóssá válik]; schleimig, zäh werden’.
TESz. nyárlott a. is

nyargal A: 1541 jargalják [?U] (RMKT. 2: 154); 1550 k./ nyargala (Csoma codex: NySz.); 1569
felgyargalának [?U] (Thaly: VÉ. 1: 62); 1585 iárgalo sz. (Cal. 358); 1660 k. nyorgoldozván sz. (Kemény
János: NySz.); 1795 járgál (DebrGr. 258) J: 1. 1541 ’fel-alá járkál; auf und ab gehen’ (↑); 2. 1547 ’szalad,
fut | vágtat; laufen, rennen | galoppieren’ # (RMKT. 2: 212); 3. 1549 ’lovagol; reiten’ (RMKT. 2: 226); 4.
1776 ’[nyergel]; satteln’ (NSz. – Ésopus meséi 2: 24); 5. [~ vmin] 1845 ’mondogat, egyre azt hajtogatja;
auf einem Thema herumreiten’ (NSz. – Életk. 1: 206).
Belső keletkezésű, valószínűleg származékszó. ⊗ A járból keletkeztek gyakorító képzővel. A szó
belseji g ugyancsak gyakorító képző. A j > ny, illetve j > gy hangváltozáshoz vö.: borjú, jeles stb. Az
alapszó szokatlan szó belseji á > a fejlődést mutat. A 2. jelentés az eredeti 5. jelentés alapján keletkezett.
A 3. és 5. jelentés valószínűleg a lovagolló hatására alakult ki. A 4. jelentés esetleg a származékszóból, a
nyergel ’felnyergel, megnyergel’nyereg analógiájára keletkezhetett. – Az ótörökből való származtatása
nem valószínű.
MNy. 53: 189, 65: 459; TESz.; FiktI. 135

nyárs A: 1395 k. nÿas (BesztSzj. 1287.); 1405 k. nas (SchlSzj. 1888.) [csak EWUng.]; 1456 k. naʃʃÿan
(SermDom. 2: 127); 1558 koh nars (OklSz.); nyj. járs (ÚMTsz.) J: 1. 1395 k. ’hegyes végű fa- vagy
vaspálca, amelyre a sütni való húst felszúrják | különféle munkákhoz segédeszközül használt hasonló
alakú szerszám; Bratspieß | bratspießförmiges Gerät’ # (↑); 2. 1559 ’fából készült, hegyes végű kivégző
eszköz, karó; Spieß 〈Marterpfahl〉’ (LevT. 1: 320) Sz: ~al [haupts fel~] 1553/ nyaʃʃola (Tinódi: Cronica
Z4).
Ismeretlen eredetű. ⊗ Az eredeti változat szótörténeti adatok tanúsága szerint a nyás lehetett. A szó
belseji r a magánhangzóközi helyzetben megkettőződött s az ss > rs elhasonulásával keletkezhetett. A 2.
jelentés metaforikus.
TESz.

nyárspolgár A: 1837—43/ nyárspolgárokból (NSz. – Bajza: Munkái 6: 119) J: ’szűk látókörű,

kicsinyes előítéleteihez és életkörülményeihez ragaszkodó személy; Spießbürger’.
Német mintára alkotott tükörfordítás, összetett szó. ⊗ Vö.: ném. Spießbürger ’szűk látókörű ember’, ez
eredetileg a város fegyverbe öltözött polgárainak gúnyneve volt, a harcban jártas lovagok ellenében. – A
magyarban: nyárs + polgár.
TESz.

nyavalya A: 1211 ? Neuualeh szn. (OklSz.); 1254/ Noualyad sz. hn. (ÁÚO. 7: 361); 1272 Nouolad sz.
hn. (Györffy 1: 125); 1304 Nawalad sz. hn. (Györffy 1: 125) [csak EWUng.]; 1329/ Neualyad sz. hn.
(Györffy 1: 351); 1372 u./ nauolyaokert (JókK. 129); 1416 u./¹ ṅaualatol (BécsiK. 113); 1416 u./³ ńauaľá
(AporK. 43); 1514 ńavaias sz. (LobK. 55); 1566 nyauallyás sz. (Heltai Gáspár: NySz.); 1584 nyalyas sz.
(Bornemisza Péter: NySz.); 1876 nyeveleg sz. (Nyr. 5: 90); nyj. nyëvola (ÚMTsz.), nyólya (MTsz.) J: 1.
1372 u./ ’ínség, szűkölködés | szükséglet; Not, Elend | Bedarf’ (↑); 2. 1416 u./³ ’betegség | nyavalyatörés;
Krankheit | Epilepsie’ (↑); 3. 1456 k. ’baj, nehézség; Übel, Beschwerlichkeit’ (SermDom. 2: 453); 4. 1779
’〈szitokszóként〉; 〈als Schimpfw〉’ (NSz. – Bessenyei: Holmi 47) Sz: ~´s 1347 Neualyas szn. (OklSz.);
1372 u./ naualas ’[???]; mißlich, elendig’ (JókK. 62); 1456 k. ’[beteg]; kränklich’ (SermDom. 2: 545)
[csak EWUng.]; 1517 ’[???]; niederträchtig, verächtlich’ (DomK. 104v) [csak EWUng.] | nyavalyog 1416
u./² naualgania sz. ’[???]; in elendiger Lage sein’ (MünchK. 147); 1456 k. ’[???]; kränken; Geburtswehen
haben’ (SermDom. 1: 143) [csak EWUng.]; 1854/ ’[???]; lamentieren’ (NSz.) [csak EWUng.] |
nyavalygat 1456 k. naualghathatÿa sz. ’[???]; bedrücken, plagen’ (SermDom. 2: 494) | ~´sság 1493 k.
nawalyaʃʃagomnak ’[???]; jmds unglückliches Schicksal’ (FestK. 144) | nyavalyul 1493 k.
nawalyolthaknak sz. ’[???]; in eine unglücke Schicksal’ (FestK. 144) | nyavalyult 1493 k. ’nyomorult;
Unglückliche(r)’ (FestK. 144).
Szláv jövevényszó. ⊗ Óe. szl. nevoľa: ’szükség’; igény, szükséglet; ; szb.-hv. nevolja: ’szükség; rossz,
kellemetlen’.; szlk. nevoľa ’a szabadság hiánya; nyomor; rossz, kellemetlen’, R., N. ’habozás rosszkedv
kedvtelenség’; or. R., N. невóля R. ’alárendeltség’, N. szükség; igény, szükséglet; stb. [eredeti jelentése
’nem akarás nem akart dolog’ < szláv *ne (tagadószó) + *volja ’akarat, szándék’]. – A nyavalya alak
hangrendi kiegyenlítődéssel keletkezett. Az 1., 3. jelentés valószínűleg az átadó nyelvből származik. A 2.
jelentés a 3.-ból keletkezett, és eredetileg az irodalmi nyelvben is használatos volt. A 4. jelentéshez vö.:
fene, rosseb stb.
KSzlJsz. 356; TESz.

nyávog A: 1742 májiogot, majogott (MNy. 75: 381) [csak EWUng.]; 1784 nyávogni sz. (SzD. 54);
1792 Mávogni sz. (SzD.); 1794 nyáfogást sz. (NSz. – Cserei L.: Háláló Beszéd 8); nyj. mauԍ, nyāmog
(Nyatl.) J: 1. 1742 ’〈macska〉 nyivákol; miauen’ # (↑) [csak EWUng.]; 2. 1816 ’nyafog, nyöszörög;
greinen, wimmern’ (Gyarmathi: Voc. 99 [ᴐ: ]107).
Onomatopoetikus eredetű szócsalád. ⊗ A nyíhez hasonló nyivákoló hangok utánzására. A tő összefügg
a miogat, illetve a nyafog szócsalád tövével. A szavak végződése: gyakorító képző. A 2. jelentés
metaforikus.
TESz.

nyegle A: 1816 nyegle (NSz. – Helmeczi M.: Ért. 42) J: 1. 1816 ’fennhéjázó, hányaveti, hetyke; frech,
arrogant’ (↑); 2. 1842 ? ’csaló, csalárd; betrügerisch, schwindlerisch’ (NSz. – Bodor L.: Pog. hitr. 87),
1843 ’ua.’ (NSz. – Athenaeum 1: 584).
Valószínűleg belső keletkezésű, esetleg tudatos szóalkotás. ⊗ Alaktani szerkezete és keletkezésmódja
bizonytalan. – Lehet, hogy nyelvújítási szó.
TESz.

nyék ∆ A: 950 k. νέκη Stammesname (ÓmOlv. 8); 1113 Nec hn. (Fejérpataky: Kálmán kir. okl. 58);
1138/ Neku hn. (MNy. 32: 57); 1806 nyék (Révai: ElGr. 3: 233) J: 1. 950 k. ? ’kerítés, sövény; Zaun,
Hecke’ (↑ vö. MNy. 49: 286, 288); 2. 1231 ? ’erdei kert, erdőben elkerített hely 〈pl. gyümölcsös〉;
umhegte Stelle in einem Wald 〈zB Obstgarden〉, Hag’ (PRT. 1: 706, vö. MNy. 49: 285); 3. 1536 ?
’vadaskert; Wildgarten, Wildgehege’ (MNy. 4: 83, vö. MNy. 49: 282, 285), 1843 ’ua.’ (MNy. 1: 26).
Örökség, ugor kori tő magyar képzéssel. ⊗ A tőhöz vö.: vog. (AK., Szo.) nēγ- ’(össze)köt, kötöz’; osztj.
(Kr.) newəj- ’összefon, köt (fonalsodrás a szövésnél)’ [ugor *näkɜ- vagy *nekɜ-: ’(össze)köt, kötöz’]. A
szavak végződése: -k névszóképzőhajlék, kerék stb. A feltehetőleg eredti 1. jelentés és az ugor alaptő
kapcsolatára vö.: sövény : szövevény ’sövénykerítés, karám’sző¹ . A Nyék törzsnév azzal lehet
kapcsolatban, hogy az illető törzs a magyar törzsszövetségben az elővéd szerepét töltötte be, vagy esetleg
azzal, hogy sövénykerítés emelésével védekezett a határsértések ellen.
HonfKial. 244; MNy. 49: 280; NytÉrt. 40: 311; TESz.; MSzFE.; Deáks. 252

nyekeg × A: 1493 k. nyekegeeʃekkel sz. (FestK. 323); 1761 nyoͤ koͤ goͤ sz. (NSz. – Biró M.: Préd. 1061);
nyj. nyekëg (ÚMTsz.) J: 1. 1493 k. ’nyög, nyöszörög; stöhnen, wimmern’ (↑); 2. 1789 ’akadozva beszél;
stottern’ (NSz. – Kazinczy: Hiv. besz. 15); 3. 1793 ’〈kecske〉 mekeg; meckern 〈Ziege〉’ (NSz. – Hatvany
I.: Theátr. 106); 4. 1837 ’〈hangszer〉 nyekergő hangon szól; knarrend tönen 〈Musikinstrument〉’ (NSz. –
Emlény 4) Sz: ~és 1493 k. (↑) || nyegget × A: 1775 nyeggeti (NSz. – Siami Kr.: Mesters. ravaszs. 17);
1808 Nyöggetni sz. (SI.) J: 1. 1775 ’nyaggat, zaklat; plagen, belästigen’ (↑); 2. 1804 ’〈hangszeren〉
hamisan, művészietlenül játszik; auf einem Instrument falsch, kuntslos spielen’ (NSz. – Verseghi F.:
Rikóti 63) | | nyekereg A [1]: 1786 nyökörgő sz. (NSz. – Kónyi J.: Democritus 1: 25); 1832 nyekereg
(Kreszn.) J: 1. 1786 ’〈hangszer〉 elnyújtott, kellemetlen, vinnyogó hangon szól; gedehnt, unangenehm,
quietschend tönen 〈Musikinstrument〉’ (↑); 2. 1790 ’nyöszörög, sírdogál; wimmern, greinen, weinen’
(NSz. – Kazinczy: Orpheus 1: 263); 3. 1835 ’〈bútor, szekér stb.〉 nyikorgó hangot ad; knarren 〈Möbel,
Rad usw〉’ (NSz. – Aurora 14: Kilián-kiad. 45); 4. 1881 ’[???]; mit stockender, heiserer Stimme reden’
(NSZ.) [csak EWUng.] || nyekken A: 1808 Nyekkenni sz. (SI.); 1822/ nyökkenve sz. (NSz. – Vörösm. 8:
174) J: 1. 1808 ’〈ember, állat ütésre vagy eleséskor〉 felnyög; sich anschlagend (und aufstöhnend) zu
Boden od an etw Hartes stürzen’ (↑); 2. 1860 ’〈hangszer, ritkán más tárgy〉 egyszeri, nyikorgó hangot ad;
einmaligen, knarrenden Ton geben 〈Musikinstrument, selten anderer Gegenstand〉’ (NSz. – Halmágyi S.:
Parl. rózs. 2: 15) || nyekk A: 1863/ Nyek (Kriza: Vadr. 215); 1822/ nyekk (NSz. – Jókai 68: 118) J: ’〈isz〉;
〈Interj zum Ausdruck des Anschlags od des Sturzes mit einem Aufstöhnen〉’.
A szócsalád kiinduló elemei az igék: onomatopoetikus eredetűek. ⊗ A szótő a palatoveláris
párhuzamosság alapján összefügg a nyaggattal, a nyikorog és a nyí szócsaládjával, másrészt pedig
valószínűleg a nyög szócsaládjával is összefüggésben áll. A szavak végződései: különféle igeképzők. Az
is lehetséges, hogy a szócsalád igei tagjai tulajdonképpen a nyí származékai; ebben az esetben a szó
belseji k mozzanatos képző. A nyekeg 3. jelentéséhez vö.: mekeg. – A nyekk elvonással keletkezett az
igékből. — Ehhez hasonló hanghatású a nyenyere ’tekerőlant’ (1835), ’verkli, tekerőorgona’ (1914). Egy
főnevesült folyamatos melléknévi igenév-e képzős alakjának tűnik, melynek alapszava csupán egy késői
adattal dokumentálható: nyenyer ’csikorogva, nyikorogva szól 〈hangszer, énekhang〉’ (1942).
TESz. nyekereg, nyenyere a. is

nyel A: 1372 u./ el nyeluen sz. (JókK. 160); 1416 u./¹ èlṅèlnec (BécsiK. 236); 1617 be nyéllyen [l-j]
(Lépes Bálint: NySz.) J: 1. [haupts el~, be~] 1372 u./ ’magába fogad, elborít 〈víz, föld stb.〉 |
megsemmisít, fölemészt; verschlingen 〈Wasser, Erde usw〉 | verschlingen, aufzehren’ # (↑); 2. 1405 k.
’valamit a szájából a gyomrába juttat, vagy az ehhez szükséges izommozgást végzi; schlucken’ #
(SchlSzj. 369.); 3. [haupts be~, le~] 1568 ’megtanul, szellemileg megemészt; erlernen, geistig verdauen’
(Melius Péter: NySz.); 4. [haupts el~, le~] 1583 ’〈igazságot, mondanivalót〉 elhallgat | bántalmazást,
sértést (önuralommal) eltűr; verschweigen | hinnehmen 〈Beleidigung〉’ # (Félegyházi Tamás: NySz.); 5.
1596 ’mohón eszik, habzsol | 〈látványt, élményt stb.〉 mohón befogad; gierig essen | 〈mit den Augen〉
verschlingen, gespannt verfolgen’ (Illyés András: NySz.); 6. 1754 ’〈port, füstöt stb.〉 belélegez; 〈Staub,
Rauch usw〉 einatmen, schlucken’ # (NSz. – Orosz F.: Sz. Pál 21); 7. [haupts be~, el~] 1862 ’[〈likacskos,
üreges anyag〉 gyorsan magába szív 〈nedvességet, folyadékot〉]; schnell aufsagen, einsaugen 〈zB
Fließpapier〉 [csak EWUng.]’ (CzF. benyel) Sz: ~dekel 1405 k. neldekles sz. ’[ízlel, kóstol]; schmecken,
kosten’ (SchlSzj. 332.) | ~deklő 1405 k. neldekle PartPräs (SchlSzj. 371.); 1577 k. ’gégefő, nyelőcső;
Gurgel, Speiseröhre’ (OrvK. 161).
Örökség az uráli korból. ⊗ Vog. (T.) ńält-; osztj. (V., O.) ńel-; zürj. (Sz.) ńi̮ l-; votj. (Sz.) ńi̮ l-; cser.
(KH.) nelä-; md. (E., M.) ńiľe; finn niele-;; lp. (N.) njiellâ-; – szam. jur. ńālā; szam. jen. noddo-; szam.
tvg. ńaltamiɂe- : ’lenyel, elnyel elnyel, felfal, lenyel’ [uráli *ńele- vagy *ńēle-: ’ua.’].. A jelentések
metaforikusan keletkeztek, illetve (az 5., de talán a 4. jelentés is) metonimikusan az eredeti 1. és 2.
jelentés alapján.
NyH.; TESz.; MSzFE.

nyél A: 1380 k. Nyel (KönSzj. 128.); 1554 kanál nyél [?U] (Radv. Csal. 2: 11); 1784 nyel (SzD. 25) J:
1. 1380 k. ’valamely eszköznek, szerszámnak stb. a fogantyúja, markolata; Handhabe, Griff, Schaft’ # (↑);
2. 1784 ’szőlőfürt; Weintraube’ (SzD. 60); 3. 1807 ’növény szára | levélszár; Stengel | Blattstiel’ (Magy.
Fűvészk. 36); 4. 1789 ’〈fiatal〉 kukoricacső; 〈junger〉 Maiskolben’ (Nyr. 8: 522) Sz: nyeles 1585 nyeles
(Cal. 161) | nyeletlen 1605 Nyeletlen (OklSz.).
Örökség az uráli korból. ⊗ Vog. (T., AK.) näl: ’szár, kocsány’.; osztj. (V.) nö̆ l ’’; nyél, szár; ;md. (E.,
M . ) ńeď ’szár, nyél’; finn nysi lysi (nyden, lyden birtokos eset) ’nyél; kaszanyél’; ;lp. (N.) nâđđâ
’fogantyú’; – szam. jur. nirɂ ’késnyél’; szam. szelk. nir ’ua., baltanyél’; szam. kam. ńirže ’nyél’; stb.
[uráli *niδe vagy *nüδe: ’fogantyú, nyél, szár’]. Az n > ny palatalizáció már az ősmagyarban
bekövetkezhetett. A szó belseji magánhangzó bizonyára már az ugor korban nyílttá vált (vö.: ; ugor *näle
’ua.’), és a magyarban is nyílt maradt. Az é-s változat viszonylag késői, pótlónyúlásos alakulat. A szó
belseji *δ > ; m. l változáshoz vö.: alszik, elő¹ stb. A 2. jelentés: metonímia (vö. még: kéknyelű), a 3., 4.
jelentés: metafora az eredeti 1. jelentés alapján.
JSFOu. 30/5: 85; TESz.; MSzFE.

nyelv A [7/2]: 1367 Nelues sz. szn. (NytudÉrt. 68. sz.: 118); 1372 u./ nelew, nÿeluen (JókK. 93, 18);
1395 k. nÿelw (BesztSzj. 717.); 1416 u./¹ ṅèlo̗ (BécsiK. 283); 1533 nylue (Murm. 1421.); 1838 Nyőve
(Tsz.); nyj. nyév (MTsz.) J: 1. 1367 ? ’ízlelő és a hangok képzésében is szerepet játszó szerv; Zunge’ #
(↑), 1372 u./ ’ua.’ (JókK. 93); 2. 1367 ? ’beszéd | nyelvhasználat; Rede | Schprachgebrauch’ # (↑), 1372
u./ ’ua.’ (JókK. 29); 3. 1372 u./ ’a beszédhangokból összetevődő jelrendszer, a gondolatok közlésének
eszköze; Sprache’ # (JókK. 18); 4. 1395 k. ’nyelv alakú tárgy, dolog; zungeförmiges Ding’ # (↑); 5. 1416
u./¹ ’beszélő személy; sprechende Person’ (Bécsik. 135); 6. 1544 ’hadititkokat eláruló hadifogoly; milit
Geheimnisse preisgebender Gefangener’ (RMKT. 3: 292); 7. [haupts in Kompos] 1863 ’nem nyelvi
kifejező eszköz; außersprachliches Ausdrucksmittel’ (NSz. – Szigligeti: Fenn az ernyő 97) Sz: ~es 1367
szn. (↑) | ~etlen 1398 Nyeluethlen szn. (OkSz.) | ~ű [nur in Synt] 1416 u./¹ ṅèluo̗ uèt (BécsiK. 106) |
~esség 1456 k. nelueʃʃegtel (SermDom. 2: 288) | ~eskedik 1548/ Nyelueskoͤ dnec (TCr. k2b) [csak
EWUng.] | ~ezet 1585 nyeluezet ’magyarázat; Erklärung’ (Cal. 320); 1810/ ’nyelv, nyelvhasználat;
Sprache, Sprachgebrauch’ (NSz. – Kazinczy: Lev. 7: 450) | ~el 1710 nyelvellésnek sz. (MNy. 61: 477) |
~ész 1795 (NyÚSz.) | ~észet 1832 nyelvészetet (MNy. 1: 279).
Örökség a finnugor korból. ⊗ Vog. (T., P.) ńiľəm: ’nyelv’;osztj. (V.) ńäləm: ’ua., beszéd’;cser. (KH.)
jəlmə: ’ua.’;lp. (N.) njal’bme: ’száj’ [fgr. *ńälmä ’nyelv’].. A magyar szó eredetibb magánhangzós végű
alakja az ősmagyar ß ( [< fgr. *m) vokalizálódásával keletkezett; a másodlagos, v mássalhangzós
végződés elvonással keletkezett a toldalékolt alakokból. A 4. jelentés: metafora az eredeti 1. jelentés
alapján. A 6. jelentés: jelentéskölcsönzés az ; o s z m . dil ’nyelv; beszéd; hadititkokat eláruló
hadifogoly’].szó alapján. A többi jelentés részben metonimikusan, részben absztrakcióval jött létre; lásd
még: lat. lingua;; fr. langue; stb: nyelv; ’beszéd; nyelvhasználat.’
NyH.; TESz.; MSzFE.

nyelvjárás A: 1786 nyelvjárása (NSz. – Baróti Szabó: Vers-koszorú 2: 59) J: 1. 1786 ’beszédbeli
kifejezésmód; Ausdrucksweise’ (↑); 2. 1826 ’tájnyelv, dialektus; Mundart’ (NSz. – Verseghy: Lex. term.
139) – De vö. 1748 nyelve-járásit ’beszédbeli kifejezésmód; Ausdrucksweise’ (Faludi Ferenc: NySz.).
Összetett szó. ⊗ A nyelv ’EZ NEM KELL’ + járás ’megy, tkp. járásmód’jár tagokból; alárendelő
(birtokos jelzős, jelöletlen). Keletkezésében olyan szószerkezetek játszhattak szerepet, mint a jár a nyelve
’beszél, tkp. pereg a nyelve’ (1748 (NySz. jár). A hasonló megnevezésre vö.: szójárás ’kifejezésmód’
(1538 (PestiN. Z4). – Nyelvújítási származékszó.
TESz.

nyer A: 1211 ? Nereh sz. szn. (OklSz.); 1372 u./ nertek (JókK. 85); 1416 u./¹ ṅèr (BécsiK. 164); 1527
nyeer (ÉrdyK. 556) J: 1. [haupts meg~, el~] 1211 ? ’valamihez hozzájut, valamit elér, megszerez | kap,
megkap; erlangen, gewinnen, erwerben | bekommen’ # (↑), 1372 u./ ’ua.’ (↑); 2. [meg~] 1372 u./ ’valakit a
maga oldalára állít, hívévé tesz; jmdn für sich gewinnen’ # (JókK. 137); 3. 1510 k. ’győzelmet arat,
〈küzdelmet, vetélkedést stb.〉 a maga javára dönt el | 〈szerencsejátékban, fogadásban〉 győz, találatot ér el;
durch Sieg erringen | 〈im Spiel〉 gewinnen, einen Treffer machen’ # (AporK. 143); 4. 1895 ’〈valamely
eljárással terméket〉 előállít, kap; (heraus)gewinnen, erzeugen’ (PallasLex. Kátrány) Sz: ~eség 1372 u./
nereʃege ert (JókK. 117) | ~és 1456 k. nereʃre (SermDom. 2: 432) | ~eséges 1495 e. ńereʃego̗ s (GuaryK.
122) | ~tes 1559 niertes (Székely István: NySz.); de 1536 nyerettes (Pesti: Fab. 45) | ~észkedik 1790 k.
nyerészkedni sz. (MNy. 8: 277) | ~emény 1801 nyeremény-kérdést (NSz. – Pántzél D.: Mez. gazd. 1/1:
81).
Valószínűleg örökség az ugor korból. ⊗ Vog. (P.) ńir-; osztj. (V., DN.) ńer-; : ’szakít’ [ugor *ńärɜ- ’húz,
tép’].. A vélhetően magyar jelentésváltozáshoz vö.: húz ’kap, nyer (jövedelmet)’; lásd még: fr. tirer;; or.
извлекать; stb.: (ki)húz; ’nyer, kap;’. A 4. jelentés: valószínűleg jelentéskölcsönzés a német gewinnen
többek közt ’(ki)nyer, termel’ jelentése alapján. A nyertes származék alaktanához vö.: éltesél¹, tettestesz
stb. A nyerészkedik, nyeremény nyelvújítási származékszavak.
SzófSz.; TESz.; MSzFE.

nyereg A [4]: 1227 Nerges sz. hn. (OklSz.); 1359/ Nyerges sz. szn. (OklSz.); 1380 k. Nerg (KönSzj.
122.); 1416 u./¹ nèɂǵè (BécsiK. 62); 1510 Nyereggyartho szn. (OklSz.); 1533 nyeroͤ g, Nyerug (Murm.
1805., 2450.); 1805 nyerëg (NSz. – Verseghy F.: Tiszta Magy. 125) J: 1. 1227 ’hegy két csúcsa közötti
kisebb mélyedés; Gebirgssattel’ (↑); 2. 1269/ ’ló, szamár stb. hátára erősíthető ülő (tehertartó)
alkalmatosság; Reitsattel, Tragsattel’ # (OklSz. nyergës-tartó); 3. 1789 ’a szemüvegnek az orron nyugvó
része; Brillensteg’ (NSz. – Illei: Tornyos Péter 63); 4. 1807/ ’orrnyereg; Nasensattel’ (NSz. – Kazinczy:
Lev. 4: 555); 5. 1822 ’〈különféle, a nyereghez valamilyen szempontból hasonló tárgyak elnevezéseként〉;
〈als Benennung versch sattelähnl Gegenstände〉’ (Wagner: Phras. Carina); 6. 1953 ’kerékpár, traktor stb.
ülése; Sattel des Fahrrads, des Traktors usw’ (Országh: MAngSz.) Sz: nyerges 1227 hn. ’[nyeregszerű
hajlattal rendelkező]; aufgesattelt’ (↑); 1359/ szn. ’nyereggyártó iparos; Sattler’ (↑) | nyergel 1490 k. meg
nergele (NagyvGl. 12.).
Örökség az ugor korból. ⊗ Vog. (T.) näwrǟ, (AK., P.) naγər; osztj. (VK.) nöγər: : ’ülés, nyereg’ [ugor
*närkɜ- ’ua.’; az ugorban esetleg török eredetű].. Eredetileg a ló hátára erősített egy fajta málhát, illetve
annak fából készült erősítését jelölhette. Az n > ny palatalizáció már az ősmagyarban végbemehetett. A
magyar g vagy az ugor tőbeli *k folytatója, vagy névszóképző (a szó szerkezetéhez vö.: féreg). A
jelentések főként metaforikusan alakultak ki az eredeti 2. jelentésből; a 4–6. jelentés kialakulásában a
hasonló jelentésű német Sattel játszott szerepet.
NyH.; TESz.; MSzFE.; CIFU. 5/7: 80; TörK. 141

nyerít A: 1510 k. Nÿereẏtwen sz. (AporK. 145); 1536 nÿeriteʃʃel sz. (PFab. 22b) [csak EWUng.]; 1568
nieret (Melius Péter: NySz.); 1894 nyerűtöz sz. (Nyr. 23: 217); nyj. nyérít (MNy. 50: 220) J: 1. 1510 k.
’kiált, üvölt; schreien, heulen’ (↑); 2. 1536 ’〈ló〉 harsány, szaggatott hangot ad; wiehern 〈Pferd〉’ # (↑); 3.
1585 ’〈madár〉 vijjog, rikolt; kreischen, schreien 〈Vogel〉’ (Cal. 178); 4. 1753 ’hangosan röhög, vihog;
wiehernd lachen’ (NSz. – Kunits: Sedecziás 63).
Onomatopoetikus eredetű szócsalád. ⊗ A szótő a nyervog szócsalád tövével lehet azonos és a nyirbál,
valamint a nyí szócsalád tövével áll összefüggésben. A szavak végződései: műveltető igeképző gyakorító
funkcióval. Az sem zárható ki, hogy a nyerít tulajdonképpen a nyí származéka; ebben az esetben a szó
belseji r gyakorító képző. A 4. jelentés: metafora a 2. jelentés alapján.
TESz.

nyers A: 1395 ? Nersheg hn. (OklSz.); 1416 u./² ṅèrs (MünchK. 165); 1531 nyes (ÉrsK. 48); 1604
Nyérs (MA. Víʃceror); 1794 nyössen (NSz. – Gyarmathi S.: Nyelvmester 1: 367); 1821 nyess (NSz. – Gáti
I.: Dialectus 22) J: 1. 1416 u./² ’természetes nedvességet tartalmazó 〈növény〉 | nedves, nyálkás;
natürliche Feuchtigkeit enthaltend 〈Pflanze〉 | feucht, schleimig’ (↑ l. még 1577 k.: OrvK. 29); 2. 1456 k.
’emésztetlen, a gyomrot megterhelő 〈étel〉; unverdaut, den Magen überladend 〈Speise〉’ (SermDom. 1:
349); 3. 1519 ’fővetlen, sületlen 〈étel〉; ungekoht, ungebraten 〈Speise〉 [csak EWUng.]’ (JordK. 31); 4.
1538 ’feldolgozatlan, megmunkálatlan 〈anyag〉 | tehetséges, de pallérozatlan 〈személy〉; unverarbeitet,
anbearbeitet 〈Stoff〉 | begabt, aber ungeschliffen 〈Person〉’ # (PestiN. K3); 5. 1578 ’éretlen 〈gyümölcs〉;
unreif 〈Obst〉’ (Melius Péter: NySz.); 6. 1604 ’élénk | erőteljes; lebhaft | kräftig’ (MA. Vígor); 7. 1763
’durva, modortalan 〈személy, megnyilatkozás〉; grob, barsch 〈Person, Äußerung〉’ # (NSz. – Telek J.: Vil
lámp. 94).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A változatok egymáshoz való viszonya tisztázatlan, de vö. hárs, persely. A 3–6.
jelentés metafora az 1. jelentés alapján; hasonló jelentésváltozáshoz vö.: ang. raw ’főtlen, sületlen;
megmunkálatlan; éretlen; nedves, vizes 〈időjárás〉’. A 6. jelentés kialakulásában szerepet játszhatott a
középkori orvostudomány, mely az emberi életfunkciók alakulásában nagy jelentőséget tulajdonított a
testnedveknek. A 7. jelentés: metafora a 4. jelentés alapján. A 2. jelentés a latin crudus ’főtlen, sületlen;
megemésztetlen (étel)’ hatására keletkezhetett.
TESz.

nyervog × A: 1853—4 nyirvogsz (NSz. – Fal. Est. 256); 1877 Nyarvog, nyárvog (NSz. – Kálmány L.:
koszorúk 1: 230); 1881 nyervogott (NSz. – Kálmány L.: Szeged népe 1: 142); nyj. nyërvog, nyirmog
(MTsz.) J: 1. 1853—4 ? ’〈macska〉 nyávog; miauen’ (↑), 1877 ’ua.’ (↑); 2. 1853—4 ? ’nyafog, siránkozik;
greinen, jammern’ (↑), 1906 ’ua.’ (NSz. – Bacsó: Adavid. nyj. 26) || nyervákol × A: 1858/ nyervákolni sz.
(NSz. – Jókai 93: 165); 1876 nyirvákolással sz. (NSz. – Mátrai B.: Koncsag L. 27); nyj. nyarvákol
(MTsz.), nyërvákó (Nyr. 72: 110) J: 1. 1858/ ’[〈személy, főleg kisgyermek〉 nyivákolásszerű hangot
hallat]; weinerlich klagen 〈Kind〉’ (↑); 2. 1877/ ’〈macska〉 nyávog; miauen’ (NSz. – Jókai 33: 134).
Onomatopoetikus eredetű szócsalád. ⊗ A szócsalád tagjai (hangátvetés kapcsán) kapcsolatban vannak a
vernyog szócsalád tagjaival. Másrészről a szótő a nyerít tövével lehet azonos, és a nyí szócsaláddal
függhet össze. A szavak végződése: gyakorító képző. Az sem zárható ki, hogy a nyervog és nyervákol
tulajdonképpen a nyí származékai; ebben az esetben a szó belseji r gyakorító képző. A hangalak is és a
jelentés is a nyávog hatását mutatja.
TESz.

nyes A: 1395 Nyese sz. szn. (OklSz.); 1533 Nyeʃoͤ kes sz. (Murm. 1959.) J: 1. 1395 ? ’fa, növény
fölösleges ágát, hajtását levagdossa; stutzen, zurückschneiden 〈Äste, Bäume〉’ # (↑), 1533 ’ua.’ (↑); 2.
1833 ’〈kapával〉 gaztól megtisztít, sarabol | megkapál 〈szőlőt〉; reuten | 〈Wein〉 behacken’ (Kassai 1: 451, l.
még MTsz.); 3. [haupts meg~] 1952 ’[???]; verkürzen 〈den Ball〉’ (Sportny. 272) Sz: ~ő 1395 szn. (↑) |
~~get 1648 Nyesegetés sz. (VSzentely Pat Előb: NySz.).
Valószínűleg örökség a finnugor korból. ⊗ Osztj. (V.) ńeť-: ’kitép (szénát, füvet, tollat), kopaszt
(madarat); vág, metsz (füvet késsel)’.; zürj. (Ud.) ńeč- ’elszakít (ki)tép’ [fgr. *ńećɜ- vagy *ńečɜ-: ’tép,
szakít’]. A szó belseji mássalhangzó kialakulásához vö.: hős, illetve kés. A ’tép(ked), húz(gál) > vág,
metsz’ jelentésfejlődés az osztjákban is végbement. A 3. jelentés a német (den Ball) verkürzen ’lerövidíti a
labda útját’ mintájára keletkezhetett.
FUF. 2: 235; TESz.; MSzFE.

nyest A: 1212 ? Nesta sz. szn. (OklSz.); 1231 Nest (OklSz.); 1530 nyesth (OklSz.); 1669 neʃt (MNy.
69: 420) [csak EWUng.]; 1691 neszttel (MonÍrók. 8: 224); 1791 nyesdet (NSz. – Gvadányi: Orsz. gy.
leírása 159) J: 1. 1212 ? ’a menyétfélék családjába tartozó, szürkésbarna színű, a nyusztnál valamivel
kisebb ragadozó állat; Marder (Martes foina)’ (↑), 1231 ’ua.’ (↑); 2. 1517 ’nyestprém, illetőleg ebből
készült holmi; Marderpelz’ (MNy. 26: 150).
Bizonytalan eredetű, esetleg származékszó. ⊗ Az alapszó a ne (a nő² változata) lehet. A szavak
végződése: -s névszóképző + -t kicsinyítő képző. Hasonló szemlélethez vö.: hölgy, menyét. A szó belseji
képzőhalmozáshoz vö.: nőstény. Az n > ny palatalizációhoz vö.: enyém, néni stb. – A szó keletkezésénél a
nyuszt is közrejátszhatott. – A magyarázat gyenge pontja, hogy a ne alapszó nő² változata általában csak
birtokos személyjeles formában vagy a R. v-s tőváltozatban fordul elő.
TESz.

nyí × A [2/1]: 1518 k. nÿuaassok sz. (SándK. 38); 1585 Nyiuok (Cal. 1099); 1685 nyí (NySz.) [csak
EWUng.]; nyj. nyíll □ (MNy. 29: 62), nyivu □ (Nyr. 34: 192) J: ’〈állat, ritkábban ember〉 panaszos,
vonításszerű hangot hallat; winseln’.
TESz.; FiktI. 56

nyihog A: 1755 Nyihogó sz. (IrTörtKözl. 14: 85); nyj. nyahog (Nyr. 72: 110), nyehëg (Nyatl. nyerít),
nyehög (SzegSz.) J: 1. 1755 ’〈állat〉 nyüszít, szűköl; wimmern, winseln 〈Tier〉’ (↑); 2. 1814 ’〈ló〉 vihogva
nyerít; wiehern’ # (NSz. – Hoblik M.: Versei 24); 3. 1835 ’vihog; kichern’ (Tzs. Kichern).
 Származékszó. ⊗ A nyí szóból gyakorító képzővel; a szó belseji h hiátustöltő hang. A 2. jelentéshez
vö.: nyihaha〈indulatszó a nyerítés utánzására〉 (1590). A 3. jelentés: metafora az 2. jelentés alapján;
jelentésváltozáshoz vö.: nyerít.
TESz.; FiktI. 56

nyikhaj ∆ A: 1908/ nighaj, nyighaj, nyikhaj (Zolnay—Gedényi) J: ’[semmirekellő]; ein Niemand,

Nichtsnutz’.
Cigány jövevényszó. ⊗ Cig. nikai ńikai ńikᶜai̯ : ’sehol’ [< cig. ni ’nem’ + kai ’hol, honnan, hová’].. Az
ezzel a szóval illetett ember származása ismeretlen, családja, illetve korábbi tartózkodási helye nem
felderíthető; a jelentéséhez vö.: sehonnai, semmiházi stb. A szó belseji kᶜ-ból a magyarban khlett.
MNy. 27: 291; TESz.

nyikorog A [1]: 1585 Nyikorgok (Cal. 466); 1697 nyikorog (NySz.) [csak EWUng.] J: 1. 1585
’〈disznó〉 röfög | 〈más állat〉 röfögő hangot ad; grunzen 〈Schwein〉 | einen grunzenden Laut geben 〈anderes
Tier〉’ (↑); 2. 1616 ’nyekergő hangon beszél vagy énekel; mit knarrender Stimme sprechen od singen’
(Balásfi Tamás: NySz.); 3. 1785 ’〈tárgy, alkatrész stb.〉 valamihez súrlódva szaggatott, éles hangot ad |
csikorog; knarren | quietschen’ # (NSz. – Kónyi J.: Democritus 2: 130); 4. 1830 ’〈hangszer〉 kellmetlen,
fülsértő hangon szól; unangenehm, dissonant tönen 〈Musikinstrument〉’ (NSz. – Uránia 3: 43) || nyikog ×
A: 1590 Nikogas sz. (SzikszF. 111); 1763 nyikoc (Amos Comenius: NySz.) J: 1. 1590 ’〈állat〉 nyöszörög,
nyüszít; wimmern 〈Tier〉’ (↑); 2. 1859 ’〈hangszer〉 kellemetlen, fülsértő hangon szól; unangenehm,
dissonant tönen 〈Musikinstrument〉’ (NSz. – Jósika M.: Nov. 4: 55); 3. 1867 ’nyekereg, nyikorog; knarren’
(NSz. – Bodon Á.—Verg.: Gazd. 67) || nyikkant × A: 1688 nyikkantott (MNy. 90: 381) [csak EWUng.];
1855 nyikkantana (NSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1688 ’[???]; einen Knack geben’ (↑) [csak EWUng.]; 2.
1803 ’egyszeri hangot ad, megmukkan; (sich) mucken’ (BVir. 85) | | nyikkan A: 1748 nyikkant (Faludi
Ferenc: NySz.) J: 1. 1748 ’felnyög, nyöszörög; aufstöhnen, wimmern’ (↑); 2. [heute haupts meg~] 1748
’egyszeri hangot ad, megmukkan; (sich) mucken’ (↑); 3. 1877 ’[???]; einen Knack geben, plötzlich
knarren’ (NSz. – Ágai A.: Porzó tárca 2: 303) || nyikordul A: 1912/ nyikordult (NSz.) [csak EWUng.] J:
’[???]; kurz knarren’.
Onomatopoetikus eredetű szócsalád. ⊗ A szótő összefüggésben áll a nyekeg és a nyí szócsaláddal. A
szavak végződései: különféle igeképzők. Az is lehetséges, hogy a szócsalád tagjai tulajdonképpen a nyí
származékai; ebben az esetben a szó belseji k mozzanatos képző. A tárgyakra, dolgokra vonatkozó
jelentések metaforikusak.
TESz.; FiktI. 56

nyíl A: 1221/ Nylos sz. hn. (VárReg. 224.); 1395 k. nÿl (BesztSzj. 134.); 1405 k. nÿal (SchlSzj. 616.);
1552 nÿelath (MNy. 5: 224); 1560 k. Nyll (GyöngySzt. 3849.) J: 1. 1221/ ’íjjal kilőhető fegyver; Pfeil’ #
(↑); 2. 1416 u./¹ ’sorshúzás | sors; Losziehung | Schicksal’ (BécsiK. 55, 239); 3. 1416 u./³ ’villám(csapás);
Blitz(schlag)’ (AporK. 33); 4. 1418 ’sorshúzás útján osztályrészül jutott földdarab; durch Los zugeteiltes
Grundstück’ (OklSz.); 5. 1886 ’〈különféle nyíl-, ékalakú tárgyak, ábrák elnevezéseként〉; 〈als Benennung
versch pfeil-, od keilförmiger Gegenstände und Zeichen〉’ (Nyr. 15: 431) Sz: nyilas 1221/ hn. (↑); 1503
Nylas ’sorshúzás útján osztályrészül jutott (földdarab); Teil, Anteil des zugeteilten Feldes’ (OklSz.); 1533
’[íjász 〈csillagkép neveként〉]; Schütze 〈in der Astronomie〉’ (Murm. 45.); 1548 ’íjász; Bogenschütze’
(RMKT. 4: 94); 1945 ’[???]; Anhänger der ung Nazipartei 〈auch als Attr〉’ (NSz.) [csak EWUng.] | nyilaz
1416 u./² ńilaȝionc ’sorsot vet; losen’ (MünchK. 211); 1527 ’nyilat lő; mit Pfeil und Bogen schießen’
(ÉrdyK. 437).
Örökség az uráli korból. ⊗ Vog. (T., P.) ńēl: ’nyíl’.; osztj. (V., O.) ńal ’ua.’;zürj. (Sz.) ńi̮ l ’ua.’;votj.
(Sz.) ńil ńe̮ l ńel ’lapos nyíl’;cser. (C.) nölö-pikš ’csonthegyű nyíl’ (pikš ’nyíl’); ;md. (E., M.) nal ’ua.’;finn
nuoli ’ua.’;lp. (N.) njuollâ ’ua.’; – szam. jur. tūńńi ’sörétes puska, lőfegyver’ (tū ’tűz’); szam. kam. nié
’nyíl’; stb. [uráli *ńe̮ le vagy *ńōle: ’nyíl’]. Megfelelői: mandzsu niru;; tung. ńur: ’ua.’. A korai változat
szó eleji magánhangzójának hangértéke bizonyosan ny. Az 1405 k. adat valószínűleg elírás, esetleg az
eredeti szó belseji i̮ folytatása lehet; jelentésváltozáshoz vö.: szalad¹ : szilaj, szilánk : szalu stb. A 3., 5.
jelentés: metafora az eredeti 1. jelentés alapján. A 2. jelentés, valamint az abból kiinduló 4. jelentés
szemléleti alapja a nyíllal való sorsolás, illetve az ilyen sorsolás alapján történő földelosztás.
MNy. 2: 241; FUF. 15: 35; TESz.; MSzFE.; NyK. 88: 141
 nyilallik A: 1533 Nylallas sz. (Murm. 942.); 1573 nyilalas sz. (KKrakkó: NySz.); 1577 k. nÿlallÿk ▼
(OrvK. 12); 1788 Nyilamlás sz. (MNy. 5: 286); nyj. nyílalik (Nyatl.), nyilámlyik (ÚMTsz.) J: 1. 1533
’szúró fájdalom hirtelen (ismétlődve) jelentkezik; es sticht 〈Schmerzempfindung〉’ (↑); 2. [auch ohne -ik]
1791 ’nyílsebesen halad | kilőtt nyíl gyanánt halad; sich pfeilschnell fortbewegen | die Wirkung eines
abgeschnellten Pfeiles haben’ (NSz. – Noszkó: Virág szó-tár 203); 3. 1836/ ’valakinek a tudatában
felvillan, a szívébe hasít; jmdm durch den Kopf fahren, ins Herz schneiden usw 〈Gedanke, Gefühl〉’ (NSz.
– Vörösm. 1: 149).
TESz.

nyilva † A: 1372 u./ nÿlua (JókK. 52) [csak EWUng.] J: 1. 1372 u./ ’[tisztán, világosan |
szemlátomást]; klar, offenbar | zusehends’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1645 ’valószínűleg | bizonyára;
wahrscheinlich | gewiß’ (NySz.) [csak EWUng.] R: nyilvábban 1495 e. niluabban ’[???]; genauer,
wohlverstanden’ (GuaryK. 18) [csak EWUng.] || nyilván A: 1372 u./ nÿalvan (JókK. 67) [csak EWUng.];
1372 u./ nÿluan (JókK. 67); 1527 Nylwaann (Heyd. 17); 1559 niľuan (SzChr. Vorw. a3a) [csak EWUng.];
1752 nyélván (OklSz.); 1807 Nyílván (Márton); 1832 nyilványul sz. (NSz. – Helmeczy: Jelenkor 1: 94) J:
1. 1372 u./ ’tisztán, világosan | szemlátomást; klar, offenbar | zusehends’ (↑); 2. 1416 u./² ’nyíltan |
nyilvánosan; offen | öffentlich’ (MünchK. 87); 3. 1566 ’valószínűleg | bizonyára; wahrscheinlich | gewiß’
# (HFab. 56) [csak EWUng.] Sz: ~os 1704 nyilvánosságra sz. (RákF: Lev. 1: 70) | ~ít 1776—1821
Nyilvánítani sz. (NSz. – Benyák: Manuscr. 92) | ~ul 1832 (↑).
Származékszó szófajváltásának eredménye. ⊗ A nyíliknyit szó (nyílva, illetve nyílván) határozói
igenevéből konkrét > elvont jelentésváltozással alkotott határozószó. A határozói igenévhez vö.: nyílva
’nyitott ’ (1510 (PéldK. 32); nyílván ’ua.’ (1519 k. (DebrK. 556). A ’valószínűleg; bizonyára’ jelentések
nyomatékosító szerepben fejlődtek.
TESz. nyilván a. is

nyimnyám A: 1792 nyim nyám (NSz. – Csrei: Háláló Beszéd 62); 1817 nyám-nyám (NSz. – P. Horváth
Ádám: Magyar 397) J: ’gyámoltalan, nyamvadt; schlapp, unbeholfen’.
Játszi szóalkotás útján keletkezett ikerszavak. ⊗ A nyám szóból; keletkezésmódjához vö.: dínomdánom,
ipiapacs stb. A nyám valószínűleg elvonás a nyámmog szóból. Az ikerszó eredeti jelentése a vontatott,
nehézkes evéssel vagy lassú beszéddel kapcsolatos lassú, megfontolt szájmozgásra vonatkozott. Ennek
bizonyítékául vö.: nyimmel-nyámmal ’fáradságosan, nehézkesen 〈eszik〉’ ( 1 7 1 3 ) . E z a z
eszközhatározóragos megszilárdult ragos alakulat az ímmel-ámmal hatását is tükrözi; ehhez vö.: R. ímeg-
nyámog ’akadozó, elcsukló hangon beszél’ (1668 (NySz.). A nyimnyám jelentése a feltételezett eredeti
jelentésből származik, mely részben metonímia, részben a nyamvadtnyomvad hatására keletkezett. – A
nyimnyám szó utótagja a nyámnyila ’lagymatag, gyámoltalan’ ikerszó (1868/) előtagjában is fellelhető.
TESz.

nyír¹ A: 1211 ? Nereh sz. szn. (OklSz.); 1416 u./¹ ṅiro̗ io̗ sz. (BécsikK. 226); 1585 Nyẇro sz. (Gl.
borbély); 1604 Lenyeroͤ m (MA. Detóndeo); 1773 nyirása sz. (NSz. – Kósa B.: Szedechiás 80) J: 1.
1211 ? ’〈hajat, szőrzetet, sűrű növényi hajtást, bolyhot〉 (ollóval) levág; scheren, stutzen’ # (↑), 1416 u./¹
’ua.’ (↑); 2. 1560 k. ’〈vékony, lemezszerű anyagot: kelmét, papírt stb.〉 vág, metsz; schneiden, scherend
bearbeiten, schnitzen 〈zB Tuch, Papier〉’ # (GyöngySzt. 173.); 3. 1856 ’valakit pénzétől megfoszt,
valakivel fizettet; jmdn um Geld anzapfen’ (NSz. – Beőthy L.: Ördög napl. IV); 4. [haupts ki~] 1930
’〈állásából valakit〉 kíméletlenül eltávolít | kíméletlenül pusztít 〈személyeket〉, megöl; (jmdn) absägen |
umbringen’ # (Zolnay—Gedényi) Sz: ~ő, ~ó 1211 ? szn. (↑); 1416 u./¹ ’birkanyírással foglalkozó
személy; Scherer, Scherender’ (↑); 1759 ’ua.’ () | ~és, ~ás 1416 u./ ṅireʃe (BécsiK. 226); 1773/ (↑) | ~et
1416 u./¹ ṅiret ’tonzúra, borotvált fejtető; Tonsur’ (BécsiK. 248) | ~et, ~at 1541 niresd el ’[???]; stutzen,
kurzschneiden lassen’ (KazK. 91); 1868 nyirat ’ua.’ (NSz. – Veértesi A.: Tíz besz. 1: 70) | ~etlen, ~atlan
1550 ńiretlen (OklSz.); 1822 Nyíratlan (Wagner: Phras. Intonsus) | nyirbál 1784 nyirbálni sz. (SzD. 60) |
nyiratkozik 1895 nyiratkozzanak (NSz. – Ágai A.: Vízen 1: 321, vö. azonban 1887/1917: nyírekező sz.
'hajat vágat': Baksay: Irod. dolg. 3: 17: NSz.).
Bizonytalan eredetű, esetleg örökség a finnugor vagy az uráli korból. ⊗ Vö.: zürj. (Sz.) ńiral- ńirt-
’dörzsöl, vakar, kapar’; votj. (Sz.) ńirjal- ’kapar, vakar, összesöpör’; – ? szam. jur. ńira- ’(meg)rág;
kakaparó(vas)sal megmunkál, gyalul’ [fgr. (? uráli) *ńirɜ- ’kapar, vakar’].. A magyarázat csak akkor
helytálló, ha a magyarban létrejött a ’(valaminek a felületét szerszámmal) reszeli, kaparja > egy
felületréteget eltávolít > nyír, nyes’ jelentésváltozás. Az eredetileg palatális szó veláris toldalékolása
másodlagos, feltehetőleg a bír, hív¹, sír¹ stb. analógiájára jött létre. A 3. jelentés: metafora az eredeti 1.
jelentés alapján. A 4. jelentés az argóban fejlődött ki; hasonló szemlélethez vö.: ; ném. (argó) abknipsen
’megöl’: ; ném. knipsen ’levág, lenyes.’
MNy. 18: 91; TESz.; UEW. 320

nyír² A: 1055 ? gnir [valószínúbb, hogy a nyír3 adata] (TA.); [1200] k. Nyr hn. (An. 22.); 1252 Nyrfa
(OklSz.); 1578 nyírben [?U] (Melius Péter: NySz.); 1799 nyirjes sz. (NSz. – Vályi A.: Magy. Orsz. 3: 31);
1833 Nyírja [nyírj □] (Kassai 1: 82); nyj. nyil-fa (MTsz.) J: 1. 1055 ? ’nyírfaerdő; Birkenwald’ (↑), [1200]
k. ’ua.’ (↑); 2. 1055 ? ’nyirkos, homokos talajt kedvelő, vékony törzsű, fehér kérgű fa; Birke’ # (↑), 1252
’ua.’ (↑); 3. 1055 ? ’[???]; Sumpf, feuchtes Grasland’ (↑), 1578 ’ua.’ (↑); 4. 1833 ’vessző, fiatal hajtás;
Sproß, Rute’ (↑); 5. [a nád ~~ja] 1858 ’a nád töve; unterer Teil des Schilfrohrstengels’ (MNyszet. 3: 242)
Sz: ~es 1243/ Nyresligeth hn. (OklSz. 1. nyírës); 1693 Nyires fn ’nyírfaerdő; Birkenwald’ (Otrokocsi
Flóris: NySz.); 1834 ’[mocsaras]; sumpfig, morastig’ (Kassai 3: 448).
Örökség a finnugor, esetleg az uráli korból. ⊗ Vog. (T.) ńär: ’cső, vessző, pálca’.; osztj. (DN.) ńĕrəm
’vessző, vékony fűzfa’;zürj. (Sz., P.) ńe̮ r ’vessző’;votj. (Sz.) ńe̮ r ’ua.’; ? cser. R. nörga ’hajtás, sarj’; – ?
szam. jur. ńerū ’fűz(fa)’; ? szam. szelk. njărg ’ua.’; ? szam. kam. narga ’füzes’; stb. [fgr. (? uráli) *ńᴕrɜ
vagy *ńᴕrkɜ: ’vessző, sarj, hajtás’]. Az első szótag magánhangzója lehetett palatális és veláris is. Ha a
magánhangzó eredetileg veláris volt, az ugor és egyes szamojéd nyelvekben palatalizáció következhetett
be, a szó eleji *ń hatására. – A szóvégi rj-s változathoz vö.: fürj, nyár¹ stb. Az ősmagyarban a szó nedves
talajt kedvelő, vékony ágazatú fafajtát jelölhetett; a ’mocsár’ jelentéssel való összefüggésre vö.: nyár¹.
JSFOu. 30/5: 43; NyK. 52: 256; TihAl. 38; TESz. nyír2,3 a. is; MSzFE.

nyír³ ∆ A: 1540 meg nyrazak sz. (LevT. 1: 9); 1592 nyiryát (Cisio: NySz.); 1600 k. Nÿlazasroll sz.
(MNyTK. 94. sz.: 8) J: ’a ló patájának alján kidomborodó, V alakú, a körömnél puhább, érzékeny
szaruképződmény; Strahl am Pferdehuf’ Sz: ~az 1540 ’〈patkoláskor〉 megsérti a pata elevenjét; das Pferd
mit dem Hufnagel verletzen’ (↑).
Nyr. 35: 398; UngJb. 17: 193; TESz. nyír² a. is; MSzFE. nyír, nyíl a. is; NytÉrt. 92: 134

nyirbál × A: 1570 nyirbál [?U] (Heltai Gáspár: NySz.); nyj. nyérvál (ÚMTsz.) J: ’rimánkodik,
kunyerál; anflehen, betteln’ | | nyíret × A: 1794 nyiret (NSz. – Gyarmathi S.: Nyelvmester 2: 273), de
→nyirettyű; 1831 nyíret (NSz. – Kováts József: Éneis 3: 168); nyj. nyüret, nyűret (MTsz.) J: ’nyüszít,
szűköl; wimmern, winseln’.
Onomatopoetikus eredetű szócsalád. ⊗ A szótő a nyerít, valamint a nyí tövével függ össze. A szavak
végződései: gyakorító képző, illetve műveltető képző gyakorító funkcióval; az elsőhöz vö.: himbál,
kiabálkiált stb. Az is lehetséges, hogy a szócsalád tagjai tulajdonképpen a nyí származékai; ebben az
esetben a szó belseji r gyakorító képző. – Ugyanebből a tőből másik gyakorító igeképzővel: R. nyirábol
’könyörög, esedezik, koldul, kéreget’ (1645); R. nyirmál ’siralmasan nyávog’ (1782 (MNy. 89: 381).
MNy. 18: 92; TESz. nyirbál¹ a. is; FiktI. 56

nyirettyű × A: 1585 nyrettywͦ (Cal. 813); 1787 nyírettyű (Gáldi: Szótir. 24); 1789 nyirettyö́ m (NSz. – M.
Merkurius 288); 1795 k. nyiretyű (NSz. – Takáts R.: Told. F. v.); 1882 nyirettűz sz. (NSz. – Szemere M.:
Munkái 1: 350); 1885 nyirentyűt (NSz. – Benedek E.: Szék. Tünd. 187) J: 1. 1585 ? ’hegedűvonó;
Geigenbogen’ (↑), 1767 ’ua.’ (PPB.); 2. 1784 ’egy fajta pengetős hangszer, tambura; Tamburizza’ (SzD.
83), 1893 ’nádból vagy kukoricaszárból készült gyermekhegedű; Geige aus Schilfrohr od Maishalmen für
Kinder’ (MTsz.).
Származékszó szófajváltásának eredménye. ⊗ A nyíretnyirbál szóból főnevesült folyamatos melléknévi
igenév, -ű ~ -ő képzővel; vö.: csengettyűcseng, pörgettyűpereg stb. Eredetileg feltehetően a vonós, illetve
a pengetős hangszerek pengetőjének pejoratív megnevezése volt. A 3. jelentés: metonímia az 1. jelentés
alapján.
TESz.

nyirkos A: 1452 Nyrkus hn. (OklSz.); 1645 nyirkos (Geleji Katona István: NySz.); 1780 Nyíraskodik
sz. (NyF. 50. sz.: 44) J: 1. 1452 ’mocsaras 〈hely〉; sumpfig’ (↑); 2. 1645 ’nedves; feuch, naßkalt’ # (↑) ||
nyirok A [4]: 1784 nyirok (SzD. 61); 1803 nyirk (Márton Naß, das) J: 1. 1784 ’nedvesség, nedv;
Feuchtigkeit, Nässe, Saft’ (↑); 2. 1791 ’márga, márgatalaj | kiszáradt mocsarak, árvizekből hátrahagyott
állóvizek iszapjából képződött talaj; Mergel(boden) | Boden aus dem Schlamm ausgetrockneter Sümpfe’
(NSz. – Nagyváti: Mezei gazda 1: 28, l. még MNy. 22: 217); 3. 1828 ’a test savós üregeit, szöveti sejtek
közötti hézagokat kitöltő folyadék; Lymphe’ (NSz. – Bugát P.: Bonctud. 2. szót.: 33).
A szócsalád alapja, a nyirkos: belső keletkezésű, valószínűleg származékszó. ⊗ A szótő azonos lehet az
ősmagyar kori nyír² alakkal. A szavak végződései: -kos névszóképző, mely egyes k-ra végződő -s
melléknévképzős szavak analógiájára keletkezett; jelentésváltozáshoz vö.: torkostorok, nehézkesnehéz
stb. – A nyirok a nyirkos szóból elvonással keletkezett a nyelvújítás korában.
TihAl. 38; TESz.; NyK. 81: 185, 231

nyiszál A: 1784 nyiʃzálni sz. (SzD. 60) J: ’életlen eszközzel vagdal; fuchteln, säbeln | schnitzeln’ ||
nyiszol × A: 1801/ nyiszolod (NSz. – Bessenyei: Természet Világa 392); 1863 nyüszöl (Kriza: Vadr. 510)
J: ’életlen eszközzel vagdal; fuchteln, säbeln | schnitzeln’ | | nyiszog × A: 1804/ nyiszognak (NSz. –
Bessenyei: Tariménes 105) J: ’〈súrlódó tárgy〉 zajt okoz, csikorgó hangot ad; rascheln, zischen 〈durch
Reibung〉 | knarren’ || nyisszant A: 1882 elnyisszentette (NépkGy. 3: 386); 1885 nyisszantással sz. (NSz. –
Mikszáth: Tek. vármegye 123) J: [heute haupts el~, le~] ’[???]; (mit einem Schnitt) abschneiden’ ||
nyisszan × A: 1883 Nyisszan (NSz. – Mikszáth: Eszter. tov. kal. 33) J: ’〈súrlódó tárgy〉 egyszeri, éles
csikorduló hangot ad | csikordul; einen einmaligen raschelnden, zischenden Laut geben 〈Reibgeräusch〉 |
knarren’.
Onomatopoetikus eredetű szócsalád. ⊗ A szótő a nyüszít tövével, továbbá a nyí stb. szócsaládjával
függhet össze. A szavak végződései: különféle igeképzők. Az is lehetséges, hogy a szócsalád tagjai
tulajdonképpen a nyí származékai; ebben az esetben a szó belseji sz gyakorító képző. – Ugyanebből a
tőből gyakorító képzővel: nyiszorog ’zizeg, zörög; csikorog, nyikorog, recseg’ (1788); nyiszitel ’vagdal’
(1793).
TESz.; FiktI. 56

nyiszlett A: 1838 Nyiszlett (Tsz.); 1867 nyeszlett (NSz. – Rákosi J.: Shaks. Winds. 184); 1867 nyiszlėtt
(CzF.); nyj. nyiszlat (MTsz.), nyüszlet (ÚMTsz.) J: ’[???]; schmächtig, mickerig 〈Person〉’.
Származékszó. ⊗ Az alapszó a nyiszolnyiszál palatális változata letett. A szavak végződése: -tt
befejezett melléknévi igenévképző. A megnevezés arra utalhat, hogy a vékony, cingár testalkatú ember
úgy néz ki, mint akiből lenyisszantottak egy darabot.
TESz.

nyit A: 1358—9 nituan sz. (MNy. 15: 43); 1372 u./ megnÿttuan sz. (JókK. 16); 1416 u./¹ megṅittuc
(BécsiK. 228); 1791 nyitik □ (NSz. – Ravazdy: Méhtolmács 46); 1792 nyítani sz. (SzD.) J: 1. 1358—9
’valaminek a zártságát megszünteti: kitár, feltár; öffnen’ # (↑); 2. 1770/ ’kezd, indít; beginnen, anfangen’
# (NSz. – Bokréta 89); 3. 1781/ ’〈virág〉 virítani kezd, virágzik; (er)blühen 〈Blume〉’ (NSz. – Földi J. költ.
127); 4. 1782 ’〈alkalmat, lehetőséget〉 ad, biztosít; (Gelegenheit) bieten’ (NSz. – M. Hírmondó 535) Sz:
~vány 1358—9 ’[???]; Aufmachen 〈im Wienbau〉’ (↑) | ~ás 1372 u./ megnÿtaʃban (JókK. 6) | ~ány 1843
nyitány (NyÚSz.) || nyílik A: 1416 u./¹ ṅilaʃra sz. (JókK. 52); 1694 nyílni sz. (MonÍrók. 15: 326); 1708
Nyílik ▼ (PP. Dĕhiʃcol); 1788 nyillik (NSz. – Kazinczy: Geszner 4); 1803 nyíl (NSz. – Baróti Szabó:
Magy. Vir. 48); nyj. nyél-ik (MTsz.) J: 1. 1416 u./¹ ’valaminek a zártsága megszűnik: kitárul, feltárul; sich
öffnen’ # (↑); 2. 1527 ’〈virág〉 bimbójából kibomlik; (er)blühen 〈Blume〉’ # (ÉrdyK. 379); 3. 1766
’〈alkalom, lehetőség〉 kínálkozik; sich bieten 〈Gelegenheit〉’ # (NSz. – Telek J.: Korona 719); 4. 1799
’valamire néz 〈ajtó, ablak〉; auf etw gehen 〈Tür, Fenster〉’ # (NSz. – Kováts József: Éneis 1: 103) Sz: ~ás
1416 u./¹ ṅilaʃra (BécsiK. 263) | nyilatkozik 1463 u. Nylatkozaʃarol sz. ’[???]; sich offenbaren’ (MNy.
23: 36); 1536 ’[???]; sich öffnen’ (PNTest. 115a) [csak EWUng.]; 1837 ’véleményt, hírt közöl; mitteilen’
(NSz. – Jósika M.: Könnyelm. 2: 90) | nyilatkozás 1463 u. (↑) || nyitja A: 1792 nyitjához (NSz. – Magyar
Hírmondó 1: 22) J: 1. 1792 ’kulcs | valaminek a kinyitása; Schlüssel | das Öffnen von etw’ (↑); 2. 1803
’megfejtési mód, megoldás; Lösung, Erklärung zu etw’ (Márton Hinaus finden).
A szócsalád igéi egy fiktív tő származékszavai. ⊗ A szótő ismeretlen eredetű. A szavak végződése: -t
műveltető képző, -l visszaható képző. A nyit : nyílik viszonyhoz vö.: hűt : hűl, süt : sül stb. – A nyitja
megszilárdult ragos alakulat; ez egy önállóan nem adatalható főnév E/3. személyű -ja birtokos
személyjeles alakjábl keletkezett, mely szófajváltás eredményeként jött létre a nyit igéből.
TESz.
 nyivákol A: 1763 nyilvákolva sz. (Amos Comenius: NySz.); 1695/ nyivákolást sz. (Haller János:
NySz.) J: 1. 1763 ’〈főként kisgyermek〉 sír; weinen, quäken 〈haupts Kind〉’ (↑); 2. 1794 ’〈macska〉
nyávog; miauen’ (NSz. – Gyarmathi S.: Nyelvmester 2: 276) | | nyivog × A: 1767 Nyivogok (PPB.
Obvāgio); 1887 nyívogva sz. (NSz. – Tolnai L.: Jégkisasszony 109) J: 1. 1767 ’〈kisgyermek〉 sír; weinen
〈Kind〉’ (↑); 2. 1790 ’〈állat〉 nyafog, nyávog, nyüszít; wimmern, winseln 〈Tier〉’ (NSz. – Kóré:
Embergyűlölés 18); 3. 1816 ’dadog; stottern’ (Gyarmathi: Voc. 101).
Származékszó. ⊗ A nyiv- szóból (a nyí gyakorító képzős tőváltozata) gyakorító képzővel. – Korábbi,
csak szórványosan adatolt származékszók ugyanabból a tőből másik gyakorító képzővel: nyivacskol
(1604); nyivákodik (1626): sír ’〈gyerek〉’. – Ide tartozik (és részben a nyávog-hoz): nyaukol ’nyöszörög,
vinnyog 〈kölyökkutya〉; nyávog’ (1585).
TESz.; FiktI. 56

nyolc A: 1405 k. nyolch ȝaȝ (SchlSzj. 169.); 1456 k. nÿocȝ (SermDom. 2: 73); nyj. nóc (ÚMTsz.) J:
’[???]; acht’ # Sz: ~ad 1416 u./¹ nyolcad ’nyolcadik; achte(r)’ (BécsiK. 151); 1560 k. ’egynyolcad rész;
Achtel’ (GyögySzt. 2921.) | ~adik 1416 u./³ Nolʟadik (AporK. 124).
Örökség, ugor kori tő magyar képzéssel. ⊗ A tőhöz vö.: vog. (T.) ńalāləw, (AK.) ńaləw; ; osztj. (V.)
ńi̮ lǝ̑γ, (O.) ńijəl: ’nyolc’ [ugor *ńalɜ ’ua.’].. A halászó-vadászó népek ezt a szót használták bizonyos
számú mókusbőr vagy szárított hal stb. megjelölésére. Lehetséges, hogy az ugor nyelvek is
hasonlóképpen fejezték ki a ’hét után következő szám’ fogalmát. – A c végződés a következő szám, a
kilenc analógiájára keletkezhetett. – A szótő ugorból való magyarázata nem valószínű.
Nyr. 48: 10, 56, 64: 81; NyK. 65: 157; TESz.; UEW. 875; Zahlw.

nyolcvan A: 1416 u./³ nolcȝuan (AporK. 49); 1538 nÿolcȝwãodyk sz. (PestiN. I: 3); 1541 noćuan
(KazK. 95); nyj. nyócfan (OrmSz.) J: ’[???]; achtzig’ # Sz: ~adik 1538 (↑).
Összetett szó. ⊗ A nyolc és az önálló szóként nem adatolt van összetételi tagokból. Az utótag eredetére
vö.: hatvan.
TESz.

nyom fn A: 1138/ ? Numudí sz. szn. (MNy. 32: 205); 1270 ? Nyomus sz. szn. (OklSz.); 1395 k. nemon
ÿaro [ɔ: nomon] (BesztSzj. 790.); 1405 k. nioman (SchlSzj. 1470.); 1456 k. numu sz. (SermDom. 1: 265)
J: 1. 1395 ’járás után visszamaradó látható jel a talajon; Fußspur, Fährte’ # (↑); 2. 1456 k. ’maradandóság,
tartósság; Dauerhaftigkeit’ (SermDom. 2: 478); 3. 1510 ’valamely jelenség, állapot jele, hatása; Spur’ #
(MargL. 129); 4. 1551 ’nemzetség; Geschlecht, Sippe’ (Heltai Gáspár: NySz.); 5. 1604 ? ’egy lépésnyi
távolság; Schritt’ (MA. Pléthrum), 1667 ’ua.’ (Sámbár Mátyás: NySz.); 6. 1613 ’mód; Art, Weise’
(Pázmány Péter: NySz.); 7. [haupts ~okban] 1890 ’kis myennyiség; kleine Menge’ (Ethn. 1: 220) Sz: ~ú
[nur in Synt] 1456 k. (↑) | ~oz 1585 nyomozom (Cal. 1118) | ~talan 1792 Nyomtalan mn (NSz. –
Verseghy: Prométheus 21) | ~ozó 1867 Nyomozó ’[???]; Detektiv’ (CzF.) R: ~ban 1527 nyomba ’[???];
sogleich’ (ÉrdyK. 552) || nyom ige A: 1284/ ? Numar sz. hn. (Győrffy 1: 795); 1372 u./ nyomuala (JókK.
142); 1372 u./ nÿwmoʃal sz. (JókK. 11) J: 1. 1372 u./ ’rászorít | nyomot hagyó eszközzel megjelöl;
aufpressen, aufdrücken | aufstempeln’ # (JókK. 142); 2. 1372 u./ ’súlyával ránehezedik; drücken’ # (JókK.
161); 3. 1372 u./ ’taszítva, szorítva valahova juttat; ein-, niederdrücken’ # (JókK. 49); 4. 1395 k.
’(ki)sajtol | összeszorít; (zusammen)pressen’ # (BesztSzj. 1023.); 5. [el~, le~] 1416 u./³ ’hátrányos
helyzetbe juttat; unterdrücken’ # (AporK. 47); 6. 1519 k. ’súlya van; wiegen’ # (DebrK. 410); 7. 1536
’〈írásművet〉 nyomtat; drucken’ # (PFab. 89b) [csak EWUng.]; 8. 1774 ’hirtelen mozdulattal tesz, dug;
stecken’ # (NSz. – Dug: Trója vesz. 2) Sz: ~os 1372 u./ ’lép; treten’ (↑) | ~ot 1372 u./ nÿwmotuan sz. ’ua.’
(JókK. 11) | ~tat 1372 u./ nÿomtatnÿ sz. ’lép; treten’ (JókK. 147); 1416 u./¹ ’csépel; dreschen’ (BécsiK.
215); 1533 ’írásművet nyomással sokszorosít; drucken’ (Murm. 2356.) | ~dok 1405 k. megnomdok fn
’[egérfogó]; Mausefalle’ (SchlSzj. 2132.); [mit PossSf] 1519 k. ’[???]; Spur 〈auch abstr〉’ (DebrK. 616) |
~dok 1405 u. nomdoco sz. ’[???]; drücken, pressen’ (SchlSzj. 1681.) | ~ás 1413 nyumas hn. (OklSz.) |
~od 1416 u./¹ meg-ṅomogga ’nyom; drücken’ (BécsiK. 150) | ~odat 1416 u./¹ megṅomodatbā ’[???];
Niedertreten’ (BécsiK. 256) | ~at 1470 nÿomatonne sz. ’lábnyom; Fußspur’ (SermDom. 2: 496); 1833
’másolat; Abdruck’ (NSz. – Helmeczy: Jelenkor 2/2: 704) | ~ogat 1536 meg nijomogata (Pesti: Fab. 8) |
~aszt 1565 el... niomasztani sz. ’elnyom, tönkretesz; unterdrücken, niederschlagen’ (Melius Péter:
NySz.); 1763 ’ránehezedik; auf etw lasten’ (NyÚSz.) | ~ós 1575 nyomos ’[???]; wichtig’ (HChr. 28a)
[csak EWUng.] | ~ul 1592 le nyomult (Cis. O1a) [csak EWUng.] | ~ódik 1693 nyomodik (Gyöngyösi:
ÖK. 2: 133) | ~aték 1763 óranyomaték ’súly; Gewicht’ (NyÚSz.); 1770 ’jelentőség; Nachdruck,
Bedeutung’ (Kalmár: Prodr. 372) | ~kod 1784 nyomkodni sz. (SzD. 58) | ~tatvány 1786 Nyomtatvány
(NSz. – Baróti Szabó: Verskoszorú 3: 149) | ~da 1830 nyomdának ’típus; Typus’ (NyÚSz.); 1848
’könyvnyomtató üzem; Druckerei’ (NyÚSz.) | ~dász 1846 nyomdász (NyÚSz.).
Alapnyelvi örökség, a megfelelői azonban vitatottak. ⊗ 1. Az ugor korból; jelentésváltozáshoz vö.:
vog. (É.) ńol-: ’nyom, megnyom, szorít’;osztj. (V.) ńŏl-: ’gyúr, dagaszt’ [ugor *ńolɜ(-mɜ) ’nyom nyom,
megnyom, szorít’].. A magyarázat azon az előfeltevésen nyugszik, hogy az m nem tőelem, hanem egy
ugor kori névszóképző vagy mozzanatos képző. Az ugor *lm > ; m. m hangváltozáshoz vö.: csomó, szem
stb. – 2. Örökség a finnugor korból; jelentésváltozáshoz vö.: zürj. (I.) ńami̮ lt- ’összenyom, kifacsar’; cser.
R. ńumorgé- ’összepréselődik’ [fgr. *ńᴕmɜ ’nyom; összenyom’].. Ezt az egyeztetést bizonytalanná teszi,
hogy ezek a szavak onomatopoetikusak, és az első szótagi magánhangzó-megfelelés szabálytalan. – A szó
ősi igenévszói jelentése a magyarban őrződött meg. Az eredeti jelentés ’súlyával a földet nyomja,
ránehezedik valamire , illetve a nehezedés, nyomás eredménye, helye’voltak. A nyomban megszilárdult
ragos alakulat helyhatárpzószóból időhatározószóvá fejlődött; hasonló változáshoz vö.: mihelytmi-. A
nyomda, nyomdász nyelvújítási származékszavak. – Ide tartozik: benyomás ’hatás’ (1786), ez latin, illetve
német mintára alkotott tükörfordítás; jelentésváltozáshoz vö.: lat. impressio;; ném. Eindruck: ’mély
benyomás.’
NyH.; TESz. benyomás a. is; MSzFE.

nyomorék A: 1138/ Numarek szn. (MNy. 3: 203); 1395 k. nomarek (BesztSzj. 1203.); 1405 k.
nyumarik (SchlSzj. 1793.); 1525 k. Nÿomorék (MNy. 11: 82) J: mn 1. 1138/ ? ’szánalmas, szerencsétlen,
nyomorúságos; elend, kümmerlich’ (↑), 1618 ’ua.’ (Molnár Albert: NySz.); 2. 1138/ ? ’testi hibás;
krüppelhaft’ # (↑), 1630 ’ua.’ (Molnár Albert: NySz.) | fn 1. 1395 k. ’egy fajta énekesmadár, poszáta;
Grasmücke’ (↑); 2. 1660 ’testi hibás személy; Krüppel’ # (Medgyesi Pál: NySz.) || nyomorít A: 1372 u./
meg nÿomoroÿtanÿ sz. (JókK. 124); 1528 nyomorittaʃanac sz. (SzékK. 256) J: 1. [haupts meg~] 1372 u./
’tönkretesz; zugrunde richten’ # (↑); 2. [haupts meg~] 1777 ’nyomorékká tesz; zum Krüppel machen’
(NSz. – Baróti Szabó: Uj mért. vett versek 14) || nyomorul † A: 1372 u./ nẏomoroltattakot sz. (JókK. 31);
1508 ńomorvltatom sz. (DöbrK. 76) J: ’[???]; zugrunde gehen | gequält werden’ || nyomorult A: 1372 u./
nyomorolot (JókK. 162) [csak EWUng.]; 1495 e. meg ṅomorult (GuaryK. 78) [csak EWUng.]; 1541
numurultaknak (KazK. 51) J: mn 1. 1372 u./ ’[???]; verkrüppelt, zum Krüppel gemacht’ (↑) [csak
EWUng.]; 2. 1495 e. ’[szegény, nyomorgó]; armselig, unglücklich’ (↑) [csak EWUng.]; 3. 1527
’szerencsétlen, szánalmas; erbärmlich’ (ÉrdyK. 400); 4. 1721 ’nyomorék; krüppelhaft’ (OklSz. Pótl.
nyomorúlt); 5. 1756 ’hitvány; niederträchtig’ # (NSz. – Bíró M.: Micae 1: 262) | fn 1. 1517 ’[???];
elende(r) 〈arm〉’ # (DomK. 125) [csak EWUng.]; 2. 1865 ’[???]; Elende(r)’ (NSz. – Tolnai L.: Költ. 175) ||
nyomorgat A: 1416 u./ meg ṅomorgattoc (BécsiK. 222); 1553 meg nyamargatni sz. (LevT. 2: 9) J: 1.
1416 u./ ’gyötör, sanyargat; quälen, plagen’ # (↑); 2. 1604 ’nyomkod, szorongat; drücken, pressen’ (MA.
Prémo) Sz: ~ás 1495 e. ńomorgataʃaual (GuaryK. 75) | | nyomorú † A: 1456 k. numuruʃasatol sz.
(SermDom. 1: 333); 1495 e. ṅomoruʃagnac sz. (GuaryK. 50); 1510 Nyomoroʃagnak sz. (AporK. 145) J:
mn 1. 1456 k. ’nyomorúságos, keserves; kümmerlich, erbärmlich’ (↑); 2. 1529 e. ’silány, gyatra; dürftig,
gering’ (VirgK. 136); 3. 1826/ ’nyomorék, korcs; krüppelhaft’ (NSz. – Vörösm. 2: 267) | fn 1531
’nyomorúság; Kümmerlichkeit, Elend’ (ÉrsK. 202) Sz: ~ság 1456 k. (↑) | | nyomorog A [1]: 1470
nomorgatnak sz. (SermDom. 2: 411) [csak EWUng.]; 1531 ńomorognac vala (TelK. 188) J:
’nyomorúságos helyzetben van, gyötrődik; ein kümmerliches Dasein fristen’ # || nyomorodik A [3]: 1510
meg nyomorottakat [d-t] (MargL. 62); 1540 meg nyomorozom ▼ (LevT. 1: 7) J: 1. [haupts meg~ik, el~ik]
1510 ’szerencsétlenné válik, tönkremegy; zugrunde gehen’ (↑); 2. [meg~ik, el~ik] 1536 ’nyomorékká lesz;
verkrüppeln’ # (RNySz. 340) || nyomor A: 1577 niomor (KolGl.: NyF. 45. sz.: 44) J: ’[???]; Elend, Not’
#.
A szócsalád igéi, valamint a nyomorú és a nyomorék származékszavak egy relatív fiktív tőből. ⊗ A
relatív tő a nyom ’EZ NEM KELL’-r gyakorító képzős alakjából jött létre. A szóvég: különféle igeképzők,
-ú folyamatos melléknévi igenévképző, illetve -ék névszóképző. – A nyomorult a nyomor szóból
keletkezett -t befejezett melléknévi igenévképzővel. – A nyomor elvonással keletkezett a nyomorú szóból.
A szó konkrét jelentései a nyom alapszóval hozhatók összefüggésbe; az elvont jelentések metaforikusan
keletkeztek. A nyomorék ’poszáta’ jelentése a madár vékony, törékeny testalkatára utalhat.
MNy. 7: 247; TESz.; KMad. 256
 nyomvad ∆ A: 1372 u./ meg nywmuadotuala (JókK. 161); 1531 meg nyomuaddanak (ÉrsK. 496) [csak
EWUng.] J: [haupts meg~, el~] ’[???]; erdrückt werden’ || nyamvadt A: 1372 u./ megnÿomuadot (JókK.
41) [csak EWUng.]; 1809 Nyomvadt (NSz. – Simai Kr.: VSzót. 1: 191); 1860 nyávadt (NSz.) [csak
EWUng.]; 1909 nyámvadt (NyF. 57: 43) [csak EWUng.]; 1911 nyávvadt (NSz.) [csak EWUng.]; 1953
nyamvadt (MASz.) [csak EWUng.]; nyj. nyammadt (ÚMTsz.) J: 1. 1372 u./ ’[???]; sich völlig
hingegeben’ (↑); 2. 1809 ’gyenge, erőtlen 〈személy〉 | vézna fejletlen testalkatú; schwach, kraftlos
〈Person〉 | schmächtig, von unentwickelter Körperbeschaffenheit’ (↑); 3. 1909 ’fonnyadt, elernyedt; welk,
schlaff’ (↑) [csak EWUng.]; 4. 1953 ’silány | gyatra; gering | dürftig’ (↑) [csak EWUng.] || nyomvaszt † A:
1531 nyomwazthaʃʃon sz. (ThewrK. 66) [csak EWUng.] J: ’[???]; unterdrücken, vernichten’.
A szócsalád igéi származékszavak. ⊗ A nyom ’EZ NEM KELL’szóból jött létre. Az igék szó belseji v-je
ősi visszaható képzőnek tűnik, mely az ősmagyar korban még meglehetett; jelentésváltozáshoz vö.: 12.
sz. vége tiluvt ’tiltott, tilos’ (HB.), a tilt befejezett melléknévi igeneve; vö. még: hull, sért stb. Az igék
végződése: -d gyakorító képző, illetve -szt műveltető képző. – A nyamvadt ~ nyomvadt a nyomvad szóból
keletkezett -t (befejezett) melléknévi igenévképzővel. A nyamvadt eredeti jelentése ’összenyomódott’
lehetett, az 1–3. jelentés ebből alakult ki jelentésbővüléssel.
Szóképz. 47; TESz. nyomvadt a. is; MNy. 67: 84

nyoszolya × A: 1215/ ? Nazalas sz. hn. (VárReg. 283.) [csak EWUng.]; 1230 k. nascala (MNy. 77:
376) [csak EWUng.]; 1452 Nozolya (OklSz.); 1458 nossola (OklSz.); 1531 k. Nyoʃzolyara (MKsz. 1984.:
229) [csak EWUng.]; 1575 nyoʃȝollyákat (HChr. 168a) [csak EWUng.]; 1763 Noszoja (NSz. – Adámi:
Wb. 57); 1838 Nyoszolyó (Tsz.); nyj. nyuszolya (ÚMTsz.) J: 1. 1215/ ? ’hordágy | halottszállító eszköz;
Tragbahre | Totenbahre’ (↑) [csak EWUng.], 1230 k. ’ua.’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1452 ’fekvőhely, heverő,
ágy; Bett, Liege’ (↑); 3. 1822 ’csúsztató saroglya; Gleitschragen’ (HOklSzj. 106).
KSzlJsz. 357; TESz.

nyoszolyó × A: 1395 k. noȝolyo (BesztSzj. 73.) [csak EWUng.]; 1405 k. nuȝolo (SchlSzj. 256.); 1673
nyoszolyoi (NySz.) [csak EWUng.]; 1704 e./ nyoszolyók (GyöngyD: NySz.); 1863 nagy-nyuszolyó (Kriza:
Vadr. 459); nyj. nüszürők, nyaszalu, nyiszoró, nyoszoláim, nyuszujáknak (ÚMTsz.) J: ’a menyasszony
körül segédkező (asszony, lány); Brautführerin, Brautjungfer’ – De vö. 1548 Nozolyo azonnak ’[a
menyasszony körül segédkező asszony]; Brautführerin’ (OklSz. nyoszolyó-asszony); 1568 nászoló leánt
[?U] ’[a menyasszony körül segédkező lány]; Brautjungfer’ (LevT. 2: 34).
Valószínűleg az összetételi előtag önállósulásával jött létre. ⊗ A nyoszolyóasszony (↑) és a
nyoszolyóleány (↑) szavakból keletkezett. Az összetétel utótagja: asszony, illetve leány. Az összetételi
előtag valószínűleg szóhasadással keletkezett a nyoszolya szóból; a szóvégi hangváltozás azzal
magyarázható, hogy a népetimológia a szót a folyamatos melléknévi igenévnek érzékelte ( ’a
menyasszonyi ágy elkészítésében segédkező 〈személy〉 jelentésben’). A magyarázat gyenge pontjai, hogy
az összetételek későbbről adatolhatók, mint a nyoszolyó, valamint hogy a nyoszolyó ’menyasszonyi ágy’
jelentése nem adatolható. A változatok többsége a folyamatos melléknévi igenév jegyeit hordozza. – Az
összetett szavakból a nyoszolyó eltérő hangalakú változatai is kimutathatók; jelentésváltozáshoz vö.:
nyoszlóleány ( 1 8 3 3 – 4 7 ) ; nyüszőlány (1838–45): nyoszolyólány; stb. A nyoszolyóasszony é s
nyoszolyóleány összetételek alapján hasonló összetételek születtek: nyoszolyófánk ’lakodalomra sütött
fánk’ (1846 (NSz.); nyüszüpogácsa ’apró lakodalmi sütemény’ (1863 (Vadr. 511); stb.
KSzlJsz. 357; MNy. 61: 466; TESz.

nyög A: 1372 u./ neguen, newgeʃekuel sz. (JókK. 4, 116); 1416 u./¹ ṅèǵet (BécsiK. 104); 1863 Nyėg
(Kriza: Vadr. 510); nyj. nyég, nyüg (ÚMTsz.) J: 1. 1372/ ’fohászkodik; zu jmdm beten’ (↑); 2. 1416 u./¹
’fájdalmasan, szaggatottan, nehéz kilégzéssel sóhajt | nyöszörög; schmerzlich, angestrengt seufzen,
stöhnen | wimmern’ # (↑); 3. 1416 u./¹ ’szenved, tengődik | 〈bajt, nehézséget, megpróbáltatást〉 elszenved,
elvisel; leiden, sich fristen | erleiden ertragen 〈Plage, Schwierigkeit, Prüfung〉’ (BécsiK. 63); 4. 1519
’〈galamb〉 turbékol; turteln’ (CornK. 135); 5. 1766 ’akadozva, dadogva beszél | akadozva kimond; stottern
| stotternd aussprechen’ (NSz. – Illei: Vigaszt. 19) Sz: ~és 1372 u./ (↑) | ~edelem 1456 k. neghedelmes sz.
’[???]; Stöhnen’ (SermDom. 1: 4) | ~edelmes 1456 k. ’[???]; seufzend, stöhnend’ (↑) | ~décsel 1771
nyögdétsel (NSz. – Pictét B.: Könyörgések 7).
Onomatopoetikus eredetű szócsalád. ⊗ A nyekeg szócsalád tövével lállhat kapcsolatban. Az 1. jelentés:
metonímia az eredeti 2. jelentés alapján; jelentésváltozáshoz vö.: fohászkodikfohász. Az 3. és 2. jelentés
viszonyához vö.: ném. seufzen ’sóhajt’. A 4. jelentés részben talán a ;lat. gemere ’sóhajt, sóhajtozik;
turbékol’szóból jött létre. Az 5. jelentés: metafora a 2. jelentés alapján.
TESz.

nyőgér † A: 1285 Neugarios [~ios: lat] (MNy. 49: 304) [csak EWUng.]; 1285 Neugares [-es: lat]
(MNy. 49: 304) [csak EWUng.]; 1390 Newger hn. (Csánki 2: 780) [csak EWUng.]; 1432 Neger hn.
(Csánki 3: 244); 1867 Nyögér hn. (CzF.) [csak EWUng.] J: ’[???]; kumanischer Gefolgsmann des
Königs’.
Valószínűleg kun jövevényszó. ⊗ CC. noga [r]. [ejtsd: nögär]. ’(baj)társ, pajtás; szolga, törzsfő
fegyveres kíséretének tagja’; – ujg. nökür ’ua.’; balk. nögär, nögör ’ua.’; stb. [< mong. (kmong.) nökör
nöker ’fegyveres segítő; (baj)társ, fegyvertárs’]. Nyugat-ázsiai és kelet-európai vándorszó. – A nyőgérek
IV. (Kun) László király (ur. 1272–90) katonai kíséretében szolgáló fegyveresek voltak, akit édesanyja kun
származása miatt a kun-nak is neveztek.
MNy. 49: 304, 72: 18; TörK. 110, 411

nyöszög × A: 1708 Nyöʃzögni sz. (PP.); 1785 nyöszöngését sz. (NSz. – M. Hírmondó 348); 1841
nyüszögve sz. (NSz. – PH. 209); 1886 nyeszegtetett sz. (NSz. – Rákosi V.: Verőfény 69) J: 1. 1708
’〈disznó〉 röfög, sír; grunzen, quieken 〈Schwein〉’ (↑); 2. 1785 ’nyöszörög; wimmern’ (↑); 3. 1935
’〈súrlódó tárgy〉 zajt okoz, éles hangot ad | nyikorog; rascheln, zischen 〈sich reibender Gegenstand〉 |
knarren’ (SzamSz. nyeszeg) || nyöszörög A [1]: 1756 nyöszörgött (MNy. 65: 346); 1792 nyöʃzörögni sz.
(SzD.) [csak EWUng.]; 1795 nyeszergéseket sz. (NSz. – Gáti I.: Term. hist. 199); 1876 nyüszörgött (NSz.
– Csiky G.: Besz. 111); nyj. nyüszölög (ÚMTsz.) J: 1. 1756 ’panaszos, halk sírás-, illetőleg nyögésszerű
hangokat hallat; wimmern’ # (↑); 2. 1808 ’〈tárgy〉 nyikorog; knarren’ (NSz. – Farkas Fer.: Éj. diad. 192).
Onomatopoetikus eredetű szócsalád. ⊗ A szótő a nyüszít, valamint a nyí stb. szócsaládjának tövével áll
összefüggésben. A szavak végződése: gyakorító képző. Az is lehetséges, hogy a szócsalád tagjai
tulajdonképpen a nyí származékai; ebben az esetben a szó belseji sz gyakorító képző.
TESz. nyöszörög a. is

nyugalom A [4]: E12. Jh/ nugulmabelı (HB.); 1293 nugolm oztol hn. (OklSz.); 1329/ Nyugulmfa (Gy.
1: 279) [csak EWUng.]; 1372 u./ nugolomual (JókK. 156); 1508 ńugomnekil (NádK. 542); 1508 ńvgalma
(DöbrK. 195); 1510 k. nywgalomnak (AporK. 140) J: 1. E12. Jh/ ’pihenés, nyugodt állapot; Ruhe, Rast’ #
(↑); 2. 1792 ’nyugállomány, nyugdíjas állapot; Ruhestand’ (NSz. – M. Hírmondó 1: 82) Sz:
nyugalmatlan 1372 u./ nÿwgolmatlan (JókK. 11) | nyugalmas 1416 u./¹ ṅugolmas (BécsiK. 135) ||
nyugodalom ∆ A [4]: 1372 u./ nÿugadalmara, nywgodalmra (JókK. 119, 156); 1525 ńo̗ godalomnac [? ɔ:
ńogodalomnac] (VitkK. 40); 1560 k. Nywgodalom (GyöngySzt. 204.) J: 1. 1372 u./ ’pihenés, nyugodt
állapot; Ruhe, Rast’ (↑); 2. 1788 ? ’nyugállomány, nyugdíjas állapot; Ruhestand’ (NSz. – M. Merk. 38),
1791 ’ua.’ (NSz. – M. Kurir 319) Sz: nyugodalmas 1519 nyvgodalmaʃok (CornK. 68).
Származékszó egy finnugor eredetű tőből. ⊗ A tőhöz vö.: nyugszik. Végződése: alom, illetve -dalom. A
nyugodalom a bizodalombízik, lakodalom hatására is keletkezhetett. – A nyugi〈nyugtató szó〉 (1957
(NSz.), szórövidülés a nyugalomból, -i kicsinyítő képzővel.
TESz.

nyugat A: 1789 nyugotra (NyF. 50. sz.: 63); 1792 nyúgati sz. (SzD. Nap); 1801 nyugott (NSz. –
Adelíne 1: 47); 1811 Nyugat (NSz.) [csak EWUng.]; nyj. nyugutnak (ÚMTsz.) J: 1. 1789 ’az az égtáj,
amerre a nap lenyugszik; Westen’ # (↑); 2. 1795 ’[a tőlünk nyugatra eső tájak, országok]; Abendland | die
Länder und Kultur westlich von Ungarn, der Westen’ # (NSz. – Gáti I.: Term. hist. 38); 3. 1881
’naplemente; Sonnenuntergang’ (NSz. – Széchy K.: Szép Ilonka 113) Sz: ~os 1947 nyugatos ’[???]; West-
Emigrant; Heimkehrer aus dem Westen’ (NSz.) [csak EWUng.].
Egy összetétel utótagjának önállósulásával keletkezett. ⊗ A napnyugatnap- szóból jött létre. Hasonló
szemlélethez vö.: kelet¹; vö. még: csuv. χəvelanǝ̑ś ’nyugat’ (;csuv. χəvel ’nap 〈égitest〉’, anǝ̑ś ’lenyugvás’);
;tat. kö̆ nbatǝ̑š ’nyugat’ (;tat. kö̆ n ’nap 〈égitest〉’ , batǝ̑š ’lenyugvás’). A 2. jelentés metonimikusan
keletkezett az eredeti 1. jelentés alapján. A 3. jelentés a napnyugat összetétel eredeti jelentéséből
alakulhatott ki. – A nyugatos ’a Nyugat folyóirat irányzatát követő’ (1914) származékszó a Nyugat
folyóiratnévből származik. – A R. nyugat ’nyugalom, biztonság, védettség’ (1823 (NSz.) változat
nyelvújítás kori tudatos szóalkotás a nyugszik tövéből -at névszóképzővel, a nyugalom helyett.
 TESz.; MSFOu. 185: 64

nyugszik A [2/3]: 1372 u./ nyugatlā sz. (JókK. 30); 1372 u./ nyugoȝnakuala, nÿgonnak (JókK. 143, 3),
de →nyugalom; 1416 u./¹ megnugouec ▼ (BécsiK. 64); 1416 u./² ṅugoggatoc [d-j] (MünchK. 65); 1456
k. el nuguȝik (SermDom. 2: 277); 1531 meg ... nyogozic (TelK. 344); 1541 nuguek (KazK. 151) J: 1.
1372 u./ ’pihen | fekszik, alszik; ruhen | liegen, schlafen’ # (JókK. 143); 2. 1416 u./¹ ’csendes, békés
állapotban van; Ruhe halten, ruhig bleiben’ # (BécsiK. 295); 3. 1416 u./¹ ’(le)csillapodik, alábbhagy; sich
beruhigen’ (↑); 4. 1416 u./² ’〈égitest〉 a látóhatár alá kerül; untergehen 〈Himmelskörper〉’ (MünchK. 36vb)
[csak EWUng.]; 5. [el~ik] 1519 ’meghal; sterben’ (JordK. 732); 6. 1624 ’〈halott〉 eltemetve fekszik; ruhen
〈Leiche〉’ # (Molnár Albert: NySz.); 7. [meg~ik] 1636 ’beletörődik, beleegyezik valamibe, meg van
elégedve valamivel; sich fügen, sich zufrieden geben’ # (Pázmány Péter: NySz.); 8. 1804/ ’valamin
alapszik, valamitől függ; beruhen, sich gründen’ (NSz. – Bessenyei: Tariménes 220) Sz: nyugatlan 1372
u./ ’[???]; unruhig’ (↑) | nyugodt 1372 u./ nÿugottak (JókK. 30) | nyugat 1416 u./¹ megṅugotom ige
’nyugtat, nyugoszt; beruhigen’ (BécsiK. 181) | nyughatik 1416 u./¹ ṅughatatlāʃaǵot sz. (BécsiK. 41) |
nyughatatlan 1416 u./¹ sz. (uo.) | nyughatatlanság 1416 u./¹ (uo.) | nyugt- [mit PossSf] 1416 u./
ṅugtaiglan (BécsiK. 109); [mit AkkSf -(o)t] 1781 nyugtot (NSz. – Patay S.: Indusok 134) | nyugtalan
1456 k. ? nuktalanohit sz. (SermDom. 2: 304); 1763 nyugtalankodol sz. (NSz. – Adámi: Spr. 294) |
nyugtalanít 1456 k. ? (SermDom. 2: 304); 1784 Nyugtalanít (SzD. 61) | nyugoszt 1518 k. megh
nywgoztoya sz. (PeerK. 332) | nyugosztal 1636 nyúgosztalnál (Pázmány Péter: NySz.) | nyugtat 1664/
nyugtathassák sz. (GyöngyD: NySz.) R: nyugton 1808/ nyugton ’[???]; ruhig’ (NSz. – Kazinczy: Lev. 5:
367).
Alapnyelvi örökség, finnugor kori tővel és magyar képzéssel. ⊗ A tőhöz vö.: ? vog. (AL.) ńont-
’nyugszik’;osztj. (É.) ńoγol- ńōγol- ’ua.alszik’; md. (E.) nuvśe-, (M.) nuva- ’szendereg, szundikál’ [fgr.
*ńuŋɜ- ’pihen, nyugszik’].. A ; fgr. *ŋ a magyarban az *ŋk vagy *γ fokon keresztül g-vé alakult;
jelentésváltozáshoz vö.: agg, jég stb. A szó belseji sz gyakorító képző. A változatok sokszínűsége abból
fakad, hogy a tőváltozat különböző fonetikai változatokkal együtt fordul elő. A kikövetkeztetett nyug-
szótő a nyelvújítás korában újraéledt, és ’nyugvó, pihenő’ jelentésben összetételek előtagjaként vált
használatossá (előszőr 1801 e.); jelentésváltozáshoz vö.: nyugágy ’nyugalmat biztosító ágy’, nyugdíj ’EZ
NEM KELL’ stb. Ritkán előfordul nyug ’nyugalom, biztonság, védettség’ (1823) jelentésben is.
SzófSz.; NyK. 72: 153; TESz.; MSzFE.

nyugtatvány ∆ A: 1815 Nyugtatványt (NSz. – Kultsár I.: Hazai Tud. 2: 96c) J: ’nyugta; Quittung’ ||
nyugta A: 1845 Nyugta (NyÚSz.) J: ’[???]; Quittung’ #.
TESz.

nyújt A: M13. Jh/ kyniuhhad [nyuht □] (ÓMS.); 1372 u./ nywÿtuan sz. (JókK. 155); 1395 k. nÿhthow
sz. (BesztSzj. 780.); 1405 k. nuto sz. (SchlSzj. 1433.); 1416 u./¹ ki noita (BécsiK. 59) J: 1. M13. Jh/ ’húz,
von; ziehen’ (↑); 2. 1372 u./ ’〈testrészt, kézben tartott tárgyat〉 kiegyenesítve tart, valamely irányba
közelít; vorstrecken’ # (↑); 3. 1395 k. ? ’hosszabbít | 〈szétteríthető vagy rugalmas anyagú tárgyat〉
kiterjeszt, nagyobb terjedelművé formál; verlängern | ausbreiten, dehnen, strecken’ # (↑), 1416 u./¹ ’ua.’
(BécsiK. 7); 4. 1416 u./² ’〈kezében tartott tárgyat〉 valakinek átad, felajánl, átenged; überreichen’ #
(MünchK. 25); 5. 1544 ’időben elhúz; in die Länge ziehen’ # (OklSz.); 6. 1627 ’〈bizonyítékot, lehetőséget
stb.〉 ad, szolgáltat, jelent; (dar)bieten, gewähren’ # (Pázmány Péter: NySz.); 7. 1872 ’üt, ver; prügeln’
(NSz. – Tóvölgyi: Rónák 157) Sz: ~ó 1395 k. fn ’〈szekér alkatrészének neveként〉; 〈Bauteil eines
Fuhrwerks〉’ (↑); 1863 ’〈tornaszer neveként〉; Reck’ (Zimányi József: Testgyakorlattan 3: Bánhidi) | ~ózik
1506 nyoytozwan sz. (WinklK. 160) | ~ózkodik 1803 nyújtózkodik (NSz. – Baróti Szabó: Magy. Vir. 120)
| | nyúl² A: 1372 u./ nÿla (JókK. 21); 1555 nyolok (LevT. 1: 152); 1588 meg nyul (Haszn. 101a) [csak
EWUng.] J: 1. 1372 u./ ’valahová, valami felé a kezét nyújtja; nach etw greifen, langen’ # (↑); 2. 1493 k.
’időben hosszúra terjed, eltart; sich in die Länge ziehen’ # (FestK. 54); 3. 1519 ’térben valameddig ér,
húzódik, terjed; sich ausdehnen, sich erstrecken’ # (JordK. 191); 4. 1524 ’ártó szándékkal közeledik
valakihez, árt valakinek; jmdm etw anhaben’ (MNy. 25: 69); 5. 1527 ’megfog, megérint; anrühren’ #
(ÉrdyK. 44); 6. 1536 ’kinyújtózva leveti magát, elterül; sich hinstrecken, hinwerfen’ # (Pesti: Fab. 59v);
7. 1536 ’〈munkához, tevékenységhez〉 hozzáfog, belekezd; anfangen, beginnen’ (PFab. 61a) [csak
EWUng.] Sz: ~ás 1493 k. nywlaʃath (FestK. 70) | ~ós 1592 nyúlós (Cis. H1a) [csak EWUng.] | ~ánk
1752 nyulánk (MNy. 71: 124) [csak EWUng.] | ~vány 1786 érnyulovány (NyÚSz.) | ~ik 1790 nyúljék
’[???]; sich ausdehnen’ (NSz.) [csak EWUng.]; 1800 ’[???]; zähe, schleimig sein’ (Márt.) [csak EWUng.];
1867 ’[???]; sich in die Länge ziehen’ (CzF.) [csak EWUng.].
Alapnyelvi örökség, finnugor kori tővel és magyar képzéssel. ⊗ A tőhöz vö.: zürj. (Sz.) ńojd- ’szétesik,
széthullik; elkopik 〈ruházat〉’ , ńojkal- ’kibővít, kibővül, kinyúlik 〈ruházat, a viseléstől〉’; ;votj. (Sz., M.)
nujt- ’kibővül, kinyúlik’, (M.) nujal- ’kinyúlik, megnyúlik’ [fgr. *nᴕjɜ- vagy *ńᴕjɜ-: ’megnyúlik,
kinyúlik’; a szótőt vö. esetleg a ; vö. →nyúz tövével].. A szó belseji *j és a finnugor szó eleji *n esetén a
magyarban és a zürjénben palatalizálódás mehetett végbe. – A magyarban a *j tőelem beolvadt az előtte
levő magánhangzóba. A nyújt műveltető képzővel keletkezett; a j a *kt műveltető képző k elemének
folytatása (vö.: (↑) 13. sz. k.). A nyúl² végződése: -l gyakorító képző; jelentésváltozáshoz vö.: horol, töröl
stb. A nyújt mindegyik jelentése visszavezethető a ’húz, szélesít, kinyújt’ alapjelentésre; a nyúl² jelentései
részben a kézmozdulattal kapcsolatos alkalmazáson (az 1. jelentés, abból pedig pl. az 5. jelentés), részben
az ’elnyúlik, kiterjed’ (vö.: 2., 3. jelentés) alapjelentésen nyugszanak. – A nyúlik származékszó
valószínűleg a nyelvújítás korában keletkezett. A ’nyúlós, nyálkás’ jelentéshez azonban vö.: nyúló
’tágítható, nyúlós’ (1577 k.), a nyúl² folyamatos melléknévi igeneve.
NyH.; NyK. 67: 334; TESz.; MSzFE.

nyúl¹ A: 1086 Nulu hn. (DHA. 253) [csak EWUng.]; 1138/ Nulos sz. szn. ( MonStrig. 1: 91); 1288/
Nyulas sz. hn. (Gy. 2: 613) [csak EWUng.]; 1395 k. nul (BesztSzj. 1064.); 1540 k. Nÿolrosa (MNy. 11:
134); A17. Jh Nÿull (MNy. 11: 135, ) J: 1. 1086 ’hosszú fülű, rövid farkú, mezőn, erdőkben stb. élő
rágcsáló állat | az előbbihez hasonló, kisebb, földbe vájt üregekben élő rágcsáló állat, illetőleg ennek
háziasított változata; Hase | Kaninchen’ # (↑) [csak EWUng.]; 2. [haupts mit PossSf Sg/3] 1587 ’[a disznó
hasa két oldalán elnyúló, amellső lábak között egybefutó hosszú, vékony hús]; Art Fleischstück vom
Schwein’ (OklSz. 3. nyúl) Sz: ~as 1138/ szn. (↑).
NyH.; DunSz. 11: 46; TESz.; MSzFE.

nyúlgát A: 1862 nyúlgáttal (MNy. 55: 80) J: ’az eredeti védőgátat kiegészítő, hevenyészett, második
töltés; provisorische Deicherhöhung’.
Összetett szó. ⊗ Az utótag a gát. Előtagja bizonytalan; azonos lehet a nyúl² ’hosszú fülű, rövid farkú
rágcsáló állat’, esetleg a nyúl ’kinyúlik, kiterjed’ szavakkal nyújt. A keletkezés ugyancsak bizonytalan; a
szó a gátfajta hosszan elnyúló voltára vagy rohamos növekedésére utalhat. Eredetileg nyelvjárási szó volt,
később a műszaki nyelvben vált használatossá.
MNy. 55: 80; TESz.

nyúlszáj A: 1808 Nyúl ʃzájú sz. (SI.); 1838 Nyúlszáj (Tzs.) J: ’függőlegesen szétnyílt ajak mint
születési rendellenesség; Hasenscharte’.
Összetett szó. ⊗ A nyúl¹ + száj összetételi tagokból; (birtokos jelzős, jelöletlen) alárendelés. Az
összetétel keletkezésének alapja, hogy a szétnyílt ajkak a nyúl szájára emlékeztetnek. Hasonló
szemlélethez vö.: lat. labium leporinum;; ném. Hasenscharte;; fr. becde-lièvre; stb.: nyúlajak. A magyar
szónak az idegen nyelvi megfelelőkhöz való viszonya nem egyértelmű. – Korábbi megnevezés:
1409Nyulayakw sz., szn. ’ua.’
TESz.

nyurga A: 1774 nyurga (NSz. – Szilágyi Sám.: Gazdaság 115); 1863—79 nyulga (NSz. – Szigligeti:
Lelenc 6) J: 1. 1774 ? ’magas, sovány; hochgeschossen, hager’ # (↑), 1801 ’ua.’ (MNy. 46: 189); 2.
1774 ? ’élhetetlen, gyenge; unbeholfen, schmächtig’ (↑), 1816 ’ua.’ (Gyatmathi: Voc. Nyuzga).
Bizonytalan eredetű, esetleg származékszó. ⊗ Az alapszó a nyúl ’nyúlik’nyújt lehet. Végződése
analógiás keletkezésű lehet; a jelentésváltozáshoz vö.: balgabalgatag; vö. még: rozogarozzant. Az r ~ l
váltakozáshoz vö.: botlik : botorkál, illik² : iringál. A 2. jelentés: metonímia.
TESz.

nyuszi A: 1866 nyuszi (NSz. – Kuthen: Uj. költ. 164) J: ’[???]; Häslein’ #.
Játszi szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ A N. nyusz állathívogató szóból -i kicsinyítő képzővel;
vö.: becibece, boci stb. A nyusz játszi szóalkotással keletkezett a nyúl¹ szóból. – Korábbi, R. megnevezése
másik kicsinyítő képzővel: nyúszka ’nyulacska’ (1795 k.).
MNy. 5: 284; TESz.
 nyuszt A: 1229/ Nuz szn. (VárReg. 346.); 1308 Nuuz szn. (MNy. 11: 424); 1395 k. nuȝ ber (BesztSzj.
1071.); 1515 nwzth (OklSz.); 1516 Nussal, Nwsth suba (Nyelveml. 205); 1554 nyusztos [?U] sz.
(MNyRét. 454) J: 1. 1229/ ? ’a menyétfélék családjába tartozó, hátán sötétbarna, hasán sárgás szőrű,
macska nagyságú ragadozó állat | coboly; Edelmarder | Zobel (Martes martes)’ (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2.
1515 ’nyusztprém | cobolyprém; Marderfell | Zobelfell’ (↑).
Örökség a finnugor, esetleg az uráli korból. ⊗ Vog. (T., P.) ńoks: ’coboly’.; osztj. (V.) ńǒγəs ’ua.’;zürj.
(V.) ńiź ’menyétféle ragadozó’, (Pecs.) ńiź ’coboly’; votj. R. niź, naź ’ua.’; észt nugis ’nyuszt’; – ? szam.
jur. noχo, noha ’sarki róka’ [fgr. (? uráli) *ńukśe, esetleg *ńukɜ-śɜ: ’coboly menyétféle ragadozó’]..
Megfelelői: ; juk. noχšo; tung. ńekē nekē: ’coboly’. A magyarban az eredeti változat a nyusz lehetett; a
szó belseji *kś > ; m . sz hangváltozáshoz vö.: ősz¹. A szóvégi t-s változat másodlagos keletkezésű;
valószínűleg a nyest analógiájára keletkezett. Az is lehetséges, hgy egy eredeti t kicsinyítő képzős változat
(vö.: evet, menyét stb.) származéka, mely azonban a nyuszt alalk felbukkanásakor már nem volt eleven. A
szó eleji n-es, illetve szó belseji s-es változatok ugyancsak a nyest (R., N. nest) hatásával magyarázhatók.
NyH.; TESz.; MSzFE.

nyuvad × A: 1757 meg-nyuvadott vala (NSz. – Turzelini-Léstyán: X. Sz. Ferencz 361); 1777
megnyúvadni sz. (NSz. – Szeli K.: Bábamesterség 173); 1794 nyivadok (NSz. – Gyarmathi S.:
Nyelvmester 1: 367); nyj. nyovad (MTsz.) J: ’fullad; ersticken 〈intrans〉, ertrinken’ || nyuvaszt × A: 1770
meg-nyuvaszt (NSz. – Géjza J.: Hal. ünnepe B3); 1815 meg-nyivasztani sz. (Nyr. 3: 268); nyj. nyovaszt
(NyK. 31: 414) J: ’fullaszt, fojt; ersticken 〈als Transitiv〉, ertränken’.
Belső keletkezésű szócsalád, valószínűleg szóhasadás eredménye. ⊗ Feltehetőleg a nyomvad, illetve a
nyomvaszt szavakból jött létre. A szó belseji nazális kieséséhez vö.: ördög stb. – A jelentésfejlődés
’agyonnyomódik, agyonnyom > megöl, meggyilkol, megöl, meggyilkol 〈tárgyas〉’ lehetett.
TESz.; FiktI. 115

nyúz A: 1211 ? Niuizou [ɔ: Nuhzou] sz. (PRT. 10: 54); 1237 Nuza sz. szn. (ÓMOlv. 91) [csak
EWUng.]; 1399 Nyuzuth sz. szn. (OklSz.); 1506 nẏwzwan sz. (WinklK. 334); 1538 megnyózzák vala [U]
(RMKT. 2: 16) J: 1. 1211 ? ’valaminek a bőrét lefejti, lehúzza; häuten, abbalgen’ # (↑), 1504 ’ua.’
(OklSz.); 2. 1399 ? ’kínoz, gyötör; schinden, grausam quälen 〈abstr〉’ # (↑), 1506 ’ua.’ (↑); 3. 1527
’valamitől megfoszt | nyomorgat, kötelezettséggel túlterhel; plüdern | bedrücken’ (ÉrdyK. 26); 4. 1775
’〈mondanivalót, zeneművet〉 unalomig ismétel, művészietlenül játszik; bis zur Langeweile wiederholen
〈ein Thema, ein Musikstück〉’ (NSz. – Molnár J.: Olt. szentség 58); 5. 1847 ’időben kelleténél jobban
elnyújt | időt lassan unalmasan eltölt; in die Länge ziehen | die Zeit eintönig verbringen’ (NSz. – Vas
Gereben: Életkép. 85); 6. 1882 ’gondatlanul visel, nyű; abnützen’ (NSz. – Bartalus I.: Féltud. 175).
Valószínűleg alapnyelvi örökség, finnugor kori tővel, magyar képzéssel. ⊗ A tő megfelelései vitatottak.
– 1. Vog. (T.) ńōj-, (AL.) ńüjjǟl- ’nyúz’; votj. (K.,G.) ńij- ’nyúz, lenyúz’ [fgr. *ńujɜ- ’(meg)nyúz, lenyúz ’;
a tőhöz vö. esetleg: ; vö. →nyújt]. — 2. lapp (N.) njuovvâ- ’megöl, leöl 〈állatot élelemkészítés céljából>;
megnyúz <késsel〉’ [fgr. *ńoße- ’megnyúz’].. – A végződés: -z gyakorító képző; a jelentésváltozáshoz vö.:
néz, vonz stb. Mindkét magyarázat esetén a szó belseji ú hosszúsága a finnugor szó belseji mássalhangzó
ősmagyar fejlődésének köszönhető. A 4. jelentés olyan kifejezésekben jött létre, mint az ugyanazon bakot
nyúzza ’EZ NEM KELL’ (1585) az eredeti 1. jelentés alapján.
NyH.; TESz.; UEW. 326

nyű¹ A [2/1]: 1138/ ? Nue sz. szn. (MNy. 32: 132); 1416 u./² meǵńo̗ ue (MünchK. 131); 1456 k. kÿ
neuitekh (SermDom. 1: 298); 1456 k. kÿnunÿ sz. (SermDom. 2: 542); 1528 kw nywvitek (SzékK. 362);
1536 nyívék [U] (Pesti Gábor: NySz.); 1781 e./ nöni sz. (NSz. – Pázmándy S.: 178); 1781 nyölt [nyöl □]
sz. (MNy. 57: 489); 1808 Nyövni sz. (SI.); 1838 Nyőlni [nyől □] sz. (Tsz.); nyj. nyőn (MTsz. 2. nyű), nyűji
(ÚMTsz.), nyűll □ (MTsz. nyűll) J: 1. 1138/ ? ’tép, szaggat | kitép, kihúz 〈növényt, szőrt stb.〉; reißen,
zausen | rupfen, raufen’ (↑), 1416 u./² ’ua.’ (↑); 2. [haupts el~] 1550 ’〈ruhafélét〉 koptat, viseltessé tesz;
abtragen abnützen 〈Kleidungsstücke〉’ (LevT. 1: 75) Sz: ~vik [haupts el-, meg-] 1519 k. ’elhasználódik,
kopik 〈különösen ruhaféle〉 | lesoványodik 〈állat〉; sich abnützen, verschleißen 〈bes Kleidungsstück〉 |
abmagern, sich abzehren 〈Vieh〉’ (DebrK. 80).
UngJb. 17: 193; FUFA. 32: 46; NyK. 72: 153; TESz.; MSzFE.; FiktI. 125

nyű² A [7/1]: 1067 k./ Nẏwẏg sz. hn. (ÁÚO. 1: 26); 1138/ ? Nue sz. szn. (MNy. 32: 132); 1208/ Neueg
sz. hn. (VárReg. 332); 1395 k. niu, nӳ fereg (BesztSzj. 1148., 1134.); 1405 k. nw (SchlSzj. 1732.); 1633
nyövekkel (MNy. 89: 381) [csak EWUng.]; 1763 Nyév (NSz. – Adámi: Wb. 58) J: ’féreg lárvája, kukac,
féreg; Made, Wurm’ Sz: nyüves 1220/ ? szn. (↑); 1604 Nyuͤ ves (MA.).
Alapnyelvi örökség az ugor, esetleg az uráli korból. ⊗ Vog. (AK.) ńiχo ’kukac’; osztj. (V., O.) niŋk ’ua.,
féreg’; ? ;lp. (N.) njiwnjâ ’kicsi, fehér vagy szürkés rovar’; – ? szam. szelk. njénje, njeiju ’csalétek, csali’;
? szam. kam. nejme ’ua.’ [ugor (? uráli) *ńiŋɜ vagy *nißŋɜ: ’kukac, féreg’].. A magyar szó feltehető
előzményének *ŋ-je (~ obi ; ugor *ŋk) egy ugor kori nyelvjárási különbséŋggel, illetve esetleg a szó
onomatopoetikus jellegével magyarázható; a szó belseji hangkapcsolat változásához vö.: hó², nő² stb.
NyH.; TESz.; MSzFE.

nyűg A: 1510 k. Nywketh (OklSz.); 1524 Nyget (OklSz.); 1545 ńügnek (OklSz.); 1577 niw̋ gh (KolGl.)
[csak EWUng.]; 1595 Nyeüug (Ver. 21.) [csak EWUng.] J: 1. 1510 k. ’lószőrből vagy kötélből font
béklyó | kötelék; Fessel aus Roßhaar od Strick | Band 〈aus Gewebe, Leder usw〉’ (↑); 2. 1761 ’nyomasztó
teher, baj, kényszerűség; Last, Zwang’ # (NSz. – Bertalanffi: Siralmas panasz 17) Sz: ~öz 1565
niuͤ gzéseiért sz. ’[???]; unterjochen’ (Melius Péter: NySz.); 1611 Nyuͤ goͤ zni sz. ’[???]; fesseln’ (MA.); [le-]
1861 lenyügözni sz. ’[???]; überwältigen’ (NSz.) [csak EWUng.] | ~ös 1611 Nyuͤ goͤ s ’megbéklyózott;
gefesselt’ (MA.); 1807 ’nyafka, zsémbes; pimpelig’ (Márton).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A korábbi változatok i-ző változatok lehettek. A 2. jelentés: átvitt értelmű. – Az
ótörökből való egyéb származtatása téves.
SzófSz.; TESz.; MNy. 78: 204

nyüst A: 1405 k. nÿʃth (SchlSzj. 2109.); 1561 nizt (OklSz.); 1585 Nywst (Cal. 606); 1604 Nuͤ ʃt
fanalakon (MA. Rádius) J: 1. 1405 k. ’szövőszéknek, szövőgépnek a hosszanti fonalakat megemelő
alkatrésze; Schaft, Flügel des Webstuhles’ (↑), 1490 k. ’ua.’ (NagyvGl. 185.); 2. 1560 k. ’szövőszéken,
szövetben a hosszanti szálak összessége; Gesamheit der Kettfäden’ (GyöngySzt. 3085.); 3. 1804
’vastagabb fonal, zsineg, zsinór; Spagat, Schnur’ (NSz. – Verseghy F.: Rikóti 4); 4. [haupts mit AkkSf]
1868 ’〈enyhébb szitokszóként〉; 〈als milderes Schimpfw〉’ (NSz. – Borssz. J. Alb. 49).
Bolgár jövevényszó. ⊗ Blg. нищи többes szám : ’nyüst’., R. нища ’fonál’ [< blg. R. нить ’ua.’].. Lásd
még: blg. нищелка ’nyüst’, нищка ’fonál’ stb. A szövőszék alkatrészének megnevezésére szolgáló szó
jelentésének alapja, hogy eredetileg ez az alkatrész vastag fonálból készült. – A 2., 3. jelentés:
valószínűleg metonímia. A 4. jelentés úgy keletkezhetett, hogy a fonalak összegubancolódó fonalak
szidása szitokszóvá válhatott. – Tájszóként is élő textilipari műsző.
MNy. 7: 1; TESz.; MNy. 81: 354

nyüstöl A: 1790 k. nyüʃtölte (MNy. 53: 519); 1885 nyüsztöl (Nyr. 14: 528); nyj. nyüsöl, nyüstel
(ÚMTsz.) J: 1. 1790 k. ’〈ruhát〉 nyű, koptat; abnützen, strapazieren 〈Kleid〉’ (↑); 2. 1816 ’nyugtalanul ide-
oda járkál, sürgölődik | igyekszik, iparkodik; unruhig hin und her gehen, geschäftig tun | sich befleißigen’
(Gyarmathi: Voc. 99 [ᴐ: 107]); 3. 1895 ’elver, elpáhol; verprügeln’ (Nyr. 24: 192).
Belső keletkezésű, de keletkezésmódja vitatott. ⊗ 1. Származékszó. A nyüst-ból igeképzővel. A
származtatás azzal magyarázható, hogy a nyüst a szövőszéknek egy ide-oda járó, gyorsan mozgó
alkatrésze. – 2. Származékszó egy fiktív tőből. A szótő valószínűleg onomatopoetikus eredetű és a
nyüzsög tövével függ össze. A szavak végződése: -töl gyakorító képzőszöszmötöl. – A két értelmezést
közelebb hozza egymáshoz az, hogy az első esetben a nyüzsög, a második esetben a nyüst jelentéstani
hatásával kell számolnunk. Az 2. és 1. jelentés viszonyához vö.: ném. strapazieren ’elkoptat, elhasznál
〈ruhát〉 kimerít, agyonhajszol’. A 3. jelentés feltehetőleg az 1. jelentés alapján keletkezett; ehhez vö.:
;ném. abreiben ’ledörzsöl’, 〈az argóban〉 ’összever, elpáhol’. – Ugyanebből a tőből: (vö.: 2. értelmezés)
vagy egy mesterségesen alkotott tőből (vö.: 1. értelmezés): nyüslet (1816); nyüstököl (1863): nyugtalanul
fel-alá járkál. – A nyű¹ szóval való etimológiai összefüggése nem valószínű, az 1. jelentés kialakulásához
azonban ez az ige is hozzájárulhatott.
TESz. nyüslet a. is

nyüszít A: 1838 Nyiszít (Tsz.); 1843 nyüszítve sz. (NSz. – Gondol—Dickens: Twist. 3: 149) J: ’[???];
winseln 〈Hund〉’ #.
Onomatopoetikus eredetű szócsalád. ⊗ A szótő összefüggésben áll a nyöszög é s a nyí stb.
szócsaládjával is. A szavak végződése: műveltető igeképző gyakorító funkcióval. Az sem zárható ki, hogy
a nyüszít tulajdonképpen a nyí származéka; ebben az esetben a szó belseji sz gyakorító képző.
TESz.; FiktI. 56

nyüzsög A [1]: 1634 nyüzsögnek [U] (Nyr. 46: 173); 1787 nyüsgésekkel sz. (NSz.) [csak EWUng.];
1791 nyüzseg (NSz. – M. Kurir 807); 1794 nyüzsögnek (NSz.) [csak EWUng.]; 1803 nyözsög (NSz. –
Baróti Szabó: Magy. Vir. 165); 1821 nyüzgölö́ dések sz. (NSz. – Haszn. múl. Ktár 3: 21); 1842 nyüzsöng
(NSz. – Athenaeum 1: 999); nyj. nyezseg (ÚMTsz.), nyizsëg (MTsz.) J: 1. 1634 ’hemzseg; wimmeln’ #
(↑); 2. 1797 ’szorgoskodik, sürög-forog | érdekből sürgölődik; sich beeifern, geschäftig sein | aus Interesse
geschäftig tun’ # (NSz. – Nagy S.: Dafnis 64); 3. 1818 ’fészkelődik, hánykolódik; sich hin und her
werfen, sich herumwerfen’ (NSz. – Haszn. múl. Ktár. 1: 161).
Onomatopoetikus eredetű szócsalád. ⊗ Eredetileg az emberi vagy állati sokaság nyüzsgését kísérő
hanghatások megjelenítésére. A szavak végződése: -g gyakorító képző. A 2., 3. jelentés: metafora. A
nyüzsög és a nyöszög szócsalád fonetikai és jelentéstani kölcsönhatására vö.: nyüszög ’nyüzsög, hemzseg’
(1660 (MNy. 89: 381), illetve nyüzsög ’nyöszörög, vinnyog csendesen sírdogál; rimánkodik’ (1794).
TESz.

ő A: E12. Jh/ ív, uvt, wt (HB.); A13. Jh/ ev (KT.); 1517 ÿ (MNy. 43: 157); 1530 ee (Arch. 88.) [csak
EWUng.]; 1547 huͤ j neky () J: 1. E12. Jh/ ’az az ismert, említett személy; er, sie, es’ # (↑); 2. E12. Jh/
’〈birotkos jelzőként〉 az, aki, ami az övé, hozzá tartozik; sein, ihr’ # (↑); 3. 1513 ’az az ismert, említett
tárgy; der, die,das 〈als Demonstrativum〉’ (NagyszK. 223); 4. 1554 ’ön, maga; Sie 〈als Anredeform〉’ (Nyr.
55: 103).
Örökség a finnugor korból. ⊗ Vog. (T.) tüw;; osztj. (V.) lö̌ γ; ? ; zürj. (SZ., P.) si̮ ; ? ; votj. (Sz.) so;; md.
(E., M.) son;; finn hän; lp. (N.) sǭn sǫn: ő [fgr. *sȣ̈-ŋɜ ’ua.’].. Megfelelői: ; óind sá sā́ ; gót sa sō; stb. ez.
A finnugor szó eleji *s > magyar Ø hangváltozáshoz vö.: eszik, ősz² stb. A magyarban megőrződött a
korábbi, eredeti iß hangalak. Az ebben fellelhető ß elem az ; ugor *ŋ névmásképzőre vezethető vissza,
mely magánhangzóközi helyzetben v-vé vált (vö.: övé), illetőleg egy *γ fokon keresztül vokalizálódott.
NyH.; TESz.; MSzFE.; HBEl. 79; ÁrpSzöv. 118, 120

ő- 1. ~nagysága ∆ A: 1416 u./² ǫ nagʃagabā (MünchK. 13va) [csak EWUng.] J: ’[???]; Euer Gnaden
〈als Anrede〉’ | ~felsége A: 1476 k. w felʃegenek (SzabV.) [csak EWUng.] J: ’[???]; Seine od Ihre
Majestät’ | ~kegyelme ∆ A: 1511 ew kegyelme (Nyelveml. 196) J: ’[???]; Euer Gnaden 〈als Anrede〉’ |
~kelme ∆ A: 1770 ö keme (NSz. – Kolumban S.: Vida hist. 47); 1788 ȫ-kelmét (NSz. – Dugonics: Etelka
1: 83) J: 1. 1770 ’ő, a szóban forgó férfi; er; der Betreffende’ (↑); 2. 1792 ’megnevezett férfinak régebben
tiszteletet, ma tréfás lekicsinylést kifejező megjelöléseként; 〈urspr ehrerbietige, dann scherzhafte od
spöttische Apposition, auf einen Mann bezogen〉’ (NSz. – M. Hírmondó 2: 667) | Ilyenek még:
~méltósága ’[???]; Seine od Ihre Hochgeboren’ (1792: NSz. csak EWUng.; ~nagyméltósága ’[???]; Seine
od Ihre Exzellenz’ (1851: ebd csak EWUng..
Összetett szavak előtagja azonos az →ő szóval. ⊗ Az összetételek birtokos jelzős szószerkezetekből
keletkeztek, melyek második tagja erdetileg tulajdonságot vagy állapotot jelölt. Az összetételek birtokos
vonatkozása elhalványult, így a szavak átalakultak megszólításokká. Az őkelme utótagja összerántással
keletkezett az őkegyelme (↑) alapján. – Az utótagok (címszók kivételével): nagyságanagy, felségefelség,
kegyelmekegyelem; a kelme önálló szóként nem adatolt.
TESz. őkelme a. is

öblít A: 1560 k. Megh w̆ blyteóm (GyöngySzt. 64.); 1595 Ebletenni sz. (Ver. 120); 1604 Oͤ blitoͤ m
(MA.); 1767 Öblíntett sz. (PPB. Perlūtus); nyj. ëblint (ÚMTsz.) J: ’[???]; spülen, schwemmen’ # ||
öblöget A: 1645 oͤ bloͤ ngessek [öblönget □] (Web Amul: NySz.); 1723 öblöget (Kreszn.) J: 1. 1645
’ismételten öblít; wiederholt spülen’ # (↑); 2. 1807 ’〈pulyka〉 gurgulázó hangot hallat; kollern 〈Truthahn〉’
(NSz. – Márton J.: Képes Könyv 5: 38); 3. 1838 ’szaporán beszél, fecseg | civódik; plappern | sich
zanken’ (Tsz.); 4. 1845 ’〈hangszer, ember〉 öblös hangon szól; dröhnen, brummen 〈Musikinstrument,
Mann〉’ (Arany: ÖM. 2: 12).
Belső keletkezésű, valószínűleg onomatopoetikus eredetű. ⊗ Eredete feltehetőleg az áramló víz és a
levegő erős sodrásakor hallatszó hangok utánzása. A végződés: gyakorító-műveltető képző. A 2–4.
jelentés: metafora.
MNy. 29: 180; TESz.
 öböl A [4]: 1508 oͤ bloͤ d[nk]nek (DöbrK. 139); 1578 ablyoͤ s [ɔ: oͤ blyoͤ s] sz. (Melius Péter: NySz.); 1604
ͤ
Oboͤ l (MA.) [csak EWUng.]; nyj. üblye (ÚMTsz.) J: 1. 1508 ’mell, kebel; Brust, Busen’ (↑); 2. 1578
’domború falú edény vagy más tárgy belő, üreges része; innerer, hohler Teil eines bauchigen Gefäßes od
eines anderen Gegenstandes’ (↑); 3. 1673 ’tengernek, tónak a szárazföldbe benyúló része; Bucht’ # (Amos
Comenius: NySz.); 4. 1860 ’űrméret 〈tűzfegyveré〉; Kaliber’ (Bérczy: Vmsz. 52) | | öb A: 1846 Öb
(Királyföldy 305) J: 1. 1846 ’[valamely tárgy ürege | öblösödés, homorulat]; Hohlraum in einem
Gegenstand | Aushöhlung’ (↑); 2. [haupts mit AdjBSf -ű] 1880 ’űrméret 〈tűzfegyveré〉; Kaliber’ (NSz. –
Cserszilvásy A.: Vadászat 14).
A szócsalád alapja az öböl: ismeretlen eredetű. ⊗ A jelentések kialakulásának időrendje tisztázatlan,
mindenesetre valószínűnek tűnik, hogy mindenik ugyanarra az ’ívelés, domborulat, görbület, bemélyedés’
alapjelentésre megy vissza. – Az öb elvonással keletkezett a nyelvújítás korában; a 2. jelentés
kialakulásánál a 4. jelentés hatásával is számolhatunk.
MNy. 29: 180; NyK. 49: 239; TESz.

öcs A: 1067 k./ ? Ichẏ szn. (ÁÚO. 1: 27); 1138/ ? Eʃu szn. (MNy. 32: 131); 1185/ ? Ech hn. (ÁÚO. 1:
78) [csak EWUng.]; 1201/ Ech szn. (Gy. 1: 58) [csak EWUng.]; 1211 Heuche sz. szn. (PRT. 10: 505)
[csak EWUng.]; 1211 Wche sz. szn. (PRT. 10: 504); 1372 u./ ewcȝe (JókK. 76); 1506 ǫccheeth (WinklK.
323); 1863 ėcsém (Kriza: Vadr. 511) J: 1. 1138/ ? ’húg; jüngere Schwester’ (↑), 1372 u./ ’ua.’ (↑); 2. 1138/
? ’fiatalabb fiútestvér; jüngerer Bruder’ # (↑), 1395 k. ’ua.’ (BesztSzj. 33); 3. 1507 ’fiatalabb férfirokon |
rokon; jüngerer männlicher Verwandter | Verwandter’ (NyIrK. 6: 187); 4. 1810–20 ’fiatalabb férfi
megszólításaként; 〈als Anrede an einen Jüngeren〉’ (NSz. – Nagy S.: Szatira 13) Sz: ~i 1842 öcsikém sz.
(NSz. – Nemzeti Almanach 143); 1897 öcscsi (NSz. – Petelei: Felhők 184) | ~kös 1886 öcskös (NSz. –
Mikszáth: Urak 134).
Örökség a finnugor korból. ⊗ Vog. (T.) īćī·: ’a fiútestvér, a leánytestvér lánya’;osztj. (Trj.) it’əki〈kisfiú
megszólítása〉; ; votj. (Sz.) uӡ́i̮ : ’férfi fiatalabb lánytestvére’ [fgr. *ećɜ ’fiatalabb fiútestvér; fiatalabb
lánytestvér’].. Megfelelői: ujg. äči iči ’idősebb fiútestvér, báty’; nanáj eče, ečeke ’az apa fiatalabb
fiútestvére’; stb. – A jelentés egy eredeti tágabb, összefoglaló jelentésből (vö.: 1., 2., illetve 3. jelentés), a
rokonságnevek differenciálódásával szűkült le férfiágra, a húg párhuzamossága révén. Az öcsi
származékhoz vö.: bácsi stb. Az öcskös származékszó játszi szóalkotással keletkezett -k + -s kicsinyítő
képzővel. Hasonló játszi szóalkotáshoz vö.: gyerkőcgyermek.
ÁKE.; MNy. 12: 7; TESz.; MSzFE.

ödölő × A: 1343 Edelew (OklSz.); 1351 Ewdelew (OklSz.); 1358–9 ewdeuleu (MNy. 15: 144); 1367
̍
Wdulewhold (OklSz.); 1803 üdö́̍ llö́̍ (OklSz.) J: ’[???]; Flurstreifen, quer am Rande mehrerer paralleler
Ackerfelder [csak EWUng.]’.
Bizonytalan eredetű, esetleg egy fiktív tő származékának szófajváltásával. ⊗ Egy -l képzős igéből
származó, főnevesült folyamatos melléknévi igenév-ö képzős alakjának tűnik, ez azonban nem
bizonyítható. – Erdélyi nyelvjárási szó. – Az üdüllel való összefüggése nem valószínű.
TESz.

ődöng A: 1803 Ő̍döngenek (NSz. – Baróti Szabó: Tóldalék 17); 1806 ödöngve sz. (NSz. – Wandza:
Ámor 114); nyj. ödönög (MTsz.), ögyöng-bögyöng (NyF. 16: 51) J: 1. 1803 ’imbolyog, ide-oda dűl;
schwanken, wanken’ (↑); 2. 1815 k. ’imbolyogva, bicegve jár, kacsázik | tántorog, botorkál; schwankend
gehen, herumstolpern’ (Kassai Bef. 199); 3. 1874 ’[őgyeleg, ténfereg]; (herum)schlendern’ (Nyr. 3: 524).
Származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő ismeretlen eredetű, és összefüggésben állhat az őgyeleg
tövével. A végződés: -ng gyakorító képzőcseng, pirong stb. A szókezdő magánhangzó eredetileg
feltehetőleg rövid volt; lásd még: őgyeleg. A szó ma leginkább a 3. jelentésben használatos.
TESz.

őgyeleg A [1]: 1626—7 egyelgéseket sz. (Zvonarics Mihály: NySz.); 1666 őgyölög (Pósaházi János:
NySz.); 1785 ögyelegve sz. (NSz. – Bacsányi J.: Magy. Vit. 104); 1790 őgyeleg (Gvadányi József:
NySz.); 1792 Ő̍gyelgeni sz. (SzD.); 1848 ölgyelgett (NSz. – Életk. 2: 270); 1867 őgyelėg (CzF.); nyj.
ődelgő sz. (Nyr. 40: 418) J: 1. 1626—7 ’elkalandozik | bizonytalankodik, tévelyeg; herumschweifen
〈Gedanke〉 | sich auf Irrwegen befinden’ (↑); 2. 1666 ’kavarog, csavarog 〈füst stb.〉; wirbeln, sich
schnörkeln 〈Rauch usw〉’ (↑); 3. 1838 ’ténfereg, lézeng; herumlungern, (herum)schlendern’ ().
Származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő ismeretlen eredetű és az ődöng tövével állhat
összefüggésben. A végződés: -leg gyakorító képző; vö.: feszelegfeszül, szédelegszédül stb. A szókezdő
magánhangzó eredetileg rövid lehetett; lásd még: ődöng. A jelentések egy bizonytalan, ingó mozgásra
utalnak.
TESz.

ökle A: 1530 Oͤ klye (OklSz.); 1544 öklet (OklSz.) J: ’[egy fajta hal; szakny. szivárványos ökle]; Art
Fisch, Bittering (Rhodeus sericeus amarus)’.
Jövevényszó, valószínűleg a németből (feln.). ⊗ Ném. R. vcle, N. iklei, ockelei, üklei, – ném. Ukelei:
’kis fehér halfajta’nyugati [szláv eredetű; vö.: szorb (a.) huklej;; le. uklej; stb.: ].. Az átvétel a Nyugat-
Dunántúlon mehetett végbe. Állattani szakszó.
NytÉrt. 71: 59; TESz.

öklel A: M13. Jh/ wklelue sz. (ÓMS.); 1395 k. ekleleu sz. (BesztSzj. 126.); 1416 u./¹ altal ǫklèltètuėn
sz. (BécsiK. 20); 1508 oͤ kloͤ ldoͤ ztek sz. (DöbrK. 471) J: 1. M13. Jh/ ? ’öklöz, üt-ver | lökdös, taszigál;
schlagen, (herum)stoßen’ (↑), 1512 ’ua.’ (WeszprK. 65); 2. 1282 ? ’bajt vív; sich im Kampfe messen,
einen Zweikampf ausfechten’ (OklSz.), 1395 k. ’ua.’ (↑); 3. 1416 u./¹ ’〈fegyverrel, állat a szarvával〉 szúr,
döf; stechen, stoßen 〈mit einer Stoßwaffe bzw mit den Hörnern〉’ # (↑); 4. 1578 ’nyilallik 〈valakinek az
oldala〉; es sticht jmdm 〈in der Seite〉’ (Melius Péter: NySz. Öklelés); 5. 1696 ’ösztönöz, serkent; aneifern,
anspornen’ (Illyés András: NySz.) Sz: ~ő 1282 Vkleleu szn. ’[???]; Faustkämpfer’ (OklSz.) | ~és 1405 k.
wkleles ’bajvívás, lovagi torna; Zweikampf’ (SchlSzj. 598.) | | öklend¹ † A: 1591 oͤ klendoͤ sz. (Pécsi
SzűzK: NySz.); 1838 öklöndözni sz. (Tsz.) [csak EWUng.] J: 1. 1591 ’szúr, döf | szidalmaz, gúnyol;
stechen, stoßen | schelten, spotten’ (↑); 2. 1788 ’sért, bánt 〈fület, szemet〉; (jmdm die Augen, die Ohren)
verletzen; beleidigen’ (NSz. – Kazinczy: Geszner. 270).
A szócsalád kiinduló eleme valószínűleg az öklel: belső keletkezésű, feltehetőleg származékszó. ⊗ Az
alapszó az ököl lehet. A végződés: valószínűleg -l igeképző; vö.: kezelkéz. A keletkezés alapja az a
körülmény lehetett, hogy az erős ütéseket, csapásokat ökölbe szorított kézzel mérték az ellenfélre. – Az
öklend feltehetőleg az ökölből keletkezett, a képzés módja azonban bizonytalan. Esetleg az olyan -nd
végű igék analógiájára keletkezhetett, mint a fecskend, öklendeziköklődik stb. – Feltehetőleg ugyanebből
az alapszóból: ökled ’szúr, bök, döf, lök’ (1784); öklődik ’fennakad (vmin), beleszúródik (vmibe)’ (1784),
’nyilallik az oldala’ (1794 u.); stb.
TESz.

öklik × A: 1636 oͤ klik (Medgyesi Pál: NySz.) J: 1. 1636 ’bugyog, ömlik, áramlik; quellen, strömen’ (↑);
2. 1880 ’(ki)fejlik 〈gabonaszem〉 | zsendül; sich entwickeln 〈Getreidekorn〉 | zu sprießen beginnen’ (Nyr. 9:
177); 3. [fel~ik] 1892 ’kipattogzik 〈arc, száj〉; aufspringen 〈Gesichtshaut, Lippen〉’ (Nyr. 21: 506).
NyK. 35: 108; MNy. 24: 345; TESz.

öklödik × A: 1616 uͤ kroͤ dnének (Balásfi Tamás: NySz.); 1669 ikleloͤ dnek (MNy. 69: 421) [csak
EWUng.]; 1675 ikölődnek [?U] (EKözl. 14: 168) [csak EWUng.]; 1750 ökrődés sz. (MNy. 37: 129); 1780
ökrödik ▼ (NSz. – dugonics: Ulisses 58); 1867 öklődik (CzF.) J: 1. 1616 ’[ökrendezik, hány]; aufstoßen,
sich erbrechen’ (↑); 2. 1784 ’böfög | kérődzik; rülpsen | wiederkäuen’ (SzD. 97) | | öklendezik A: 1643
uͤ kroͤ ndoͤ zik ▼ (Com: Jan. 55); 1649 ikrendezésvel sz. (NSz. – G. Kat.: V. titk. 3: 1566); 1760 ökröndözés
sz. (NSz. – Weszprémi I.: Röv. Okt. 80); 1772 ökrendez (NSz. – Besenyei: Huny. László 89); 1838
Öklöndözni sz. (Tsz.); 1853/ öklendezett (NSz. – Jókai 3: 156); 1867 ökrendėz (CzF.); nyj. eklendözni sz.
(ÚMTsz.) J: 1. 1643 ’hányinger miatt, illetőleg hányás közben böfögésszerű hangokat hallat; rülpsen und
(bzw od) sich erbrechen’ # (↑); 2. 1867 ’mérgesen kiáltozik 〈pulyka, gúnár stb., ember〉; zornig schreien
〈Truthahn, Gänserich usw, Mensch〉’ (CzF.) | | öklend² A: 1806 ökröndést sz. (NSz. – Márton J.: Képes
Könyv 3: 24); 1825 Ökrendve sz. (NSz. – Kisfaludy S.: Játékszín 1: 134); 1867 öklend (CzF.) J: 1. 1806
’[ökrendezik, hány]; rülpsen; sich erbrechen’ (↑); 2. 1867 ’haragosan, rekedten kiált 〈pulyka, ember stb.〉;
zornig, heiser schreien 〈Truthahn, Mensch usw〉’ (CzF.).
MNy. 55: 129; TESz. ökrendezik a. is

ököl A [4]: 1138/ vkledi sz. szn. (MNy. 32: 203); 1250 ? Ekel szn. (FESz. Ekel) [csak EWUng.]; 1405
k. vkul (SchlSzj. 390.); 1510 evkevllel (MargL. 165); 1531 ekleztetel wala sz. (ThewrK. 5); 1531 ėkoͤ llel
(ThewrK. 191); 1774 Ököly (NSz. – Meliboeus: Ungr. Schprachmeist. 107) J: ’[???]; Faust’ #.
Valószínűleg belső keletkezésű, feltehetőleg származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő ismeretlen
eredetű. A végződés: esetleg -l névszóképző. – Tisztázatlan idetartozású: N. ököj, üklely, ükre ’a fának az
a része, ahol a törzse elágazik; a kocsirúd kettéágazása a tengely alatt’; N. üklő ’kétágú nyeregkápa’.
TESz.

ökör A [4]: 1181/ Ekewr hn. (Sztp. KritJ. 1: 44); 1259 Vkurd sz. hn. (OklSz.); 1343 Ikurd sz. szn.
(Csánki 1: 32); 1344 Vkrus sz. hn. (??) [csak EWUng.]; 1372 u./ ewkrewkewt (JókK. 98); 1395 k. eker
fark, oker (BesztSzj. 400., 996.); 1456 Oewkewrytho hn. (OklSz.) [csak EWUng.]; nyj. ëkër (ÚMTsz.) J:
1. 1181/ ? ’herélt szarvasmarha; Ochse’ # (↑), 1372 u./ ’ua.’ (↑); 2. 1181/ ? ’bika; Stier’ (↑), 1577 ’ua.’
(KolGl.: NyF. 45: 45); 3. [auch als Attr] 1649 ’rendkívül buta személy; Dummkopf’ (NSz.) [csak
EWUng.] Sz: ökrös 1344 Vkrus hn. (OklSz.).
Jövevényszó egy honfoglalás előtti, csuvas típusú török nyelvből. ⊗ Kök-török öküz;; oszm. öküz;;
csuv. vǝ̑ԍǝ̑r mǝ̑ԍǝ̑r; stb.: ökör; ’bika’ [? < tokhár *okäs vagy *okso: ’ua.’]. Megfelelői a mongol
nyelvekben is megtalálhatók. A magyarba átkerült alak: *ökür. A korábbi *ükür alak az ősmagyarból
hiányzó ö helyettesítésével keletkezhetettkökény. A 3. jelentéshez vö.: barom, marha.
MNy. 3: 310, 31: 36; TESz.; NytÉrt. 110: 67; TörK. 235

ökörnyál A: 1667 oͤ koͤ r nyálat (Lippay: Posoni kert 3: 263); 1780 ökörnyál-is (NSz) J: ’[???];
Marienfäden’.
Összetett szó. ⊗ Az ökör ’EZ NEM KELL’ + nyál ’EZ NEM KELL’összetételi tagokból keletkezett;
(jelöletlen, birtokos jelzős) alárendelés. Keletkezésének alapja a vándorpóknak ősszel a levegőben
szállongó fonala, amely az ökör nyálához hasonlít. Hasonló szemlélethez vö.: ném. N. oxengâwa
’ökörnyál, tkp. az ökör nyála’ (a gâwa a ném. Geifer ’nyál 〈különösen állaté〉’ N. változata).
TESz.

ökörszem¹ A: 1525 k. ewkewrzem (MNy. 11: 82) J: 1. 1525 k. ’〈egy fajta madár:〉 királyka;
Goldhähnchen’ (↑); 2. 1525 k. ’Európa legkisebb énekes madara; Zaunkönig (Troglodytes troglodytes)’
(↑); 3. 1801 ’vihart keltő felhők; Wölkchen, das sich vergrößernd einen Sturm verursacht’ (NSz. – Benkő
F.: Magy. Geogr. 3: 78); 4. 1814 ’egy fajta nagyszemű gyümölcs; Art großbeerige Frucht’ (NSz. –
Peretsenyi Nagy L.: Orod 64); 5. 1834 ’tükörtojás; Spiegelei’ (NSz. – Pesti szak. 294); 6. 1867 ’nagy,
meredt szem; großes, starres Auge’ (CzF.); 7. 1867 ’kerek vagy tojásdad ablak; Ochsenauge 〈rundes
Fenster〉’ (CzF.).
Német mintára alkotott tükörfordítás, összetett szó. ⊗ Vö.: ném. Ochsenauge ’vihart keltő felhő;
tükörtojás; kerek (tető)ablak’; stb., Ochsenäuglein ’ökörszem, királyka’. Megfelelői: ;ang. bull's-eye
’kerek hajóablak; viharfelhő’;ol. occhio di bue ’kerek tetőablak’; stb. – A 4. jelentéshez vö.: ökörszemű
szilva ’nagyszemű szilva’ (1667 (PKert. 3: 175). – A magyarban: ökör + szem.
TESz. ökörszem a. is

ökörszem² ∆ A: 1577 k. Eokeͦ rȝeͦ mnek (OrvK. 401) [csak EWUng.] J: ’százszorszép; Gänseblume’.
Tükörfordítás latin minta alapján, összetett szó. ⊗ Vö.: lat. buphthalmos ’margaréta’, (tud.)
buphthalmum ’ua.’ < ;gör. βούφϑαλµον semleges nem ’ua.’; vö.: ;gör. βοῦς ’ökör’ + όφϑαλµός ’szem’]. –
A magyarban: ökör + szem.
TESz. ökörszem a. is

öl¹ A: M13. Jh/ ulud (ÓMS.); 1372 u./ meg ewl (JókK. 147); 1410 k. meg elend (MvS.) J: 1. M13. Jh/
’életétől megfoszt; töten, umbringen’ # (↑); 2. 1372 u./ ’elpusztít, tönkretesz; vernichten, zugrunde
richten’ (JókK. 151); 3. 1527 ’zaklat | gyötör; belästigen | plagen’ (Heyd. 15); 4. 1771 ’〈aránytalanul sok
időt, pénzt stb.〉 fordít valamire; auf etw wenden 〈un verhältnismäßige Zeit, viel Geld〉’ (Faludi Ferenc:
NySz.) Sz: ~és 1323/ ? Emburules hn. (OklSz.); 1493 k. megh ewleeʃeeth (FestK. 159) | ~dököl 1416 u./¹
o̗ ldo̗ clèni (BécsiK. 69) | ~döklés 1416 u./¹ o̗ ldo̗ klėʃt (BécsiK. 69) | ~döklet 1416 u./¹ mėǵo̗ ldo̗ klèt
’öldöklés; Gemetzel’ (BécsiK. 69) | ~dök(ik) 1416 u./² o̗ ldo̗ kènd (MünchK. 21) | ~dökés 1416 u./²
o̗ ldo̗ keʃt ’öldöklés; Gemetzel’ (MünchK. 49) | ~dös 1495 e. meg o̗ ldo̗ ʃtec (GuaryK. 38).
NyH.; TESz.; MSzFE.
 öl² A: A13. Jh/ vleben (KT.); 1226 eulfa (ÁÚO. 6: 438) [csak EWUng.]; 1577 őll (KolGl.: NyF. 45. sz.:
45); 1587 eölÿ (MNy. 89: 382) [csak EWUng.]; nyj. el (ÚMTsz.) J: 1. A13. Jh/ ’az ember combja, hasa
illetőleg melle és behajlított karjai által alkotott homorulat | kitárt karok; Schoß | ausgebreitete Arme’ #
(↑); 2. 1226 ’nyaláb | hasábba rakott fa mértéke, kb. 4 köbméter; Armvoll | Haufen von Holz, etwa 4 m³’
(↑); 3. 1430 k. ’hosszmérték, kb. 1,9 m; Klafter 〈als Längemaß, etwa 1,9 m〉’ (SchlGl. 2230.); 4. [~re
megy, ~re kap] 1574 ’[???]; Ringen, Kampf’ (RMKT. 4: 245); 5. 1577 ’átölelés, átkarolás; Umarmung,
Umfassung’ (↑); 6. zw ’[???]; Qudratklafter’ (MNy. 60: 105) [csak EWUng.]; 7. 1721 ’ágyéktáj;
Lendengegend’ (OklSz. Pótl.); 8. 1784 ’valaminek a belseje, mélye; Inneres’ (NSz. – Bálintitt: Kodrus.
73) Sz: ~nyi 1535 k. Ewlnÿ (Lánd. 38) | ~es 1638 eöles ’ölnyi hosszúságú; klafterlang’ (OklSz.); 1787
’hatalmas; riesig’ (NSz. – Pétzeli: Yung. 2: 92).
n⊗
JSFOu. 30/5: 54; NéprNytud. 3—4: 115; TESz.; MSzFE.; CIFU. 3: 741

ölel A: 1372 u./ meg ewlelyuala (JókK. 64); 1416 u./¹ O̗ lo̗ lètnèc sz. (BécsiK. 266); 1456 k. megh wlelÿ
(SermDom. 2: 494); 1515 k. meg elelni sz. (AporK. 176) J: 1. 1372 u./ ’átkarol; umarmen’ # (↑); 2. 1416
u./¹ ’küzd; kämpfen, ringen’ (↑); 3. 1493 k. ’átfog, körülvesz; umfassen, aufnehmen’ (FestK. 50) Sz: ~és
1372 u./ ewleleʃuel (JókK. 71) | ~et 1416 u./¹ o̗ lèlètbèn ’[küzdelem, harc]; Ringen, Kampf’ (BécsK. 266) |
~kedik 1479 ewlelkedem (NyírkGl.) [csak EWUng.] | ~get 1495 e. o̗ lelgeteʃert sz. (GuaryK. 95) | ~getés
1495 e. (uo.) | ~kezik 1717 öszve ölelkeztek (MNy. 58: 225).
Származékszó. ⊗ Az öl²-ből -l igeképzővel; vö.: karolkar² , markolmarok stb. Hasonló szemlélethez
vö.: ném. Arm ’kar’ : umarmen ’valakit átkarol’; ;fr. bras ’kar’ : embrasser ’megölel, megcsókol’. A 2., 3.
jelentés: metafora az 1. jelentés alapján; a 4. jelentés eufemizmus.
NéprNytud. 3—4: 121; TESz.

ölt A: 1560 k. w̆ thóm (GyöngySzt. 3780.), de →öltözik; 1588 kar eolteo sz. (OklSz.); 1792 őtegetések
sz. (NSz. – Bartzafalvi Szabó: Tudományok 33); 1805 ö́ jt (NSz. – Verseghy F.: Tiszta Magy. 153) J: 1.
1560 k. ’összehúz, összevon; zusammenziehen, falten’ (↑); 2. 1588 ’〈ruhadarabot〉 felvesz; anziehen
〈Kleidungsstück〉’ # (↑); 3. 1604 ’〈vékony vagy hegyes tárgyat〉 valamibe beledug, beleszúr, belefűz; in
etw hineinstechen, hineinstoßen, einziehen 〈zB Nadel〉’ (MA.); 4. 1647 ’〈személy, dolog valamilyen
jellegzetes vonást, tulajdonságot, szerepet etb.〉 felvesz; annehmen 〈einen charakteristischen Zug, eine
Eigenschaft, Rolle usw.〉’ (Száz. 103: 696); 5. 1759 ’tűbe fűzött fonallal öltést csinál; Stiche machen’ #
(NSz. – Maki I.: Gyám. imáds. A2b); 6. [nyelvet ~] 1799 ’kidugja a nyelvét; die Zunge herausstecken’ #
(NSz. – Kováts József: Éneis 1: 104); 7. [be~] 1838 ’〈kenyeret, tésztát stb.〉 a kemencébe vet; einschießen
〈in den Backofen〉’ (Tsz.) Sz: ~öny 1794/ öltönöcskét sz. (I. OK. 30: 262) [csak EWUng.].
Vitatott eredetű. ⊗ 1. Belső keletkezésű, az illik¹ szó -t műveltető képzős származékszava; alaktanához
v ö . : bánt, költ1,2 stb. A szókezdő magánhangzó labiális volta a rá következő lt hangkapcsolattal
magyarázható. E magyarázat alapján az ölt eredeti jelentése a 2. és a 3. jelentés lehet, az illik¹ ’hozzáakad,
hozzátapad’ alapjelentésből jött létre; A 4. jelentés a 2. jelentésből, az 5. jelentés a 3. jelentésből indul ki.
– 2. Honfoglalás előtti ótörök jövevényszó, esetleg magyar képzéssel; vö.: Kāšγ ilit- ’hord, vezet’; KB.
elt- ’visz, vezet’oszm. ilt- ilet- ’(el)visz’;tat. ilt- ’ua.’; stb. [< török *il-; vö. →illik¹]. Megfelelői a mongol
nyelvekben is megtalálhatóak. Tisztázásra vár, hogy a -t műveltető képző már a törökben is megvolt, vagy
csak később, a magyarban tapadt a tőhöz. E magyarázat szerint a magyarban a szó alapjelentése az
’összegyűjt, összehúz’ (vö.: 3. jelentés) lehetett. – A jelentések egy részére egyik értelmezés sem ad
kielégítő magyarázatot. – Az öltöny nyelvújítási származékszó a 2. jelentés alapján.
KCsA. 1: 74, 2: 460; MNy. 31: 285; TESz.; StUA. Suppl. 1: 144

öltözik A: 1372 u./ elteȝet sz. (JókK. 14); 1372 u./ felewltewȝuen sz. (JókK. 59); 1490 k. ewlteznem sz.
(MNy. 25: 90); 1517 be evltevzek ▼ (??); 1529 e. fel wltwztek volna (VirgK. 36r) [csak EWUng.]; 1531
eteztettyuk sz. (ÉrsK. 283); 1560 k. őttőzteto sz. (GyöngySzt. 2032.) J: 1. 1372 u./ ’ruhát, tuhadarabot
magára vesz; sich kleiden’ # (JókK. 59); 2. [módhatározói bővítménnyel] 1456 k. ’valamely célnak vagy
ízlésnek megfelelő ruházatot hord; eine bestimmte Art Kleidung tragen’ # (SermDom. 2: 567); 3. [be~ik]
1524 ’belép valamely szerzetes- vagy apácarendbe; in einen geistlichen Orden eintreten’ (MNy. 13: 124);
4. 1575 ’öltözet, felöltözet; ankleiden’ (Heltai Gáspár: NySz.); 5. 1608 ’valamilyen jellgezetes vonást,
tulajdonságot vesz fel; einen charakteristischen Zug, eine Eigenschaft annehmen’ (); 6. [vminek ~ik] 1867
’valamely állapotra, foglalkozásra stb. jellemző öltözetet jelmezként vagy álruhaként magára vesz; sich
verkleiden’ (CzF.) Sz: ~ő 1410 k. elteȝev haȝ PartzPrßäs (MvS.); 1495 e. ’öltözet, burkolat; Kleidung,
Hülle’ (GuaryK. 116); 1864 ’az a hely, ahol öltöznek; Ankleideraum’ (NSz. – Kvassay E.: Röv. éj. 26) |
~et 1416 u./¹ o̗ lto̗ zètėkɂè (BécsiK. 52) | ~ködik 1723 feloͤ ltoͤ zkoͤ dve sz. (Nyr. 38: 394) | ~ék 1843 Öltözék
(NyÚSz.).
Származékszó. ⊗ Az ölt ’felhúz, felvesz 〈ruhadarabot〉’ szóból -z gyakorító képzővel. A 3. jelentéshez
vö.: beöltözik a szerzet ruhájába ’belép vmely szerzetes- vagy apácarendbe’ (1517). A 4. jelentés
keletkezése a -z képző műveltető képzői funkcióváltásával magyarázható; vö.: főz ’főz 〈tárgyas〉’fő¹.
TESz.

ölyv A [7/2]: 1055 uluueʃ sz. (TA.); 1395 k. elu (BesztSzj. 1157.); 1405 k. wlw (SchlSzj. 1743.); 1427
Ewlueth sz. szn. (OklSz.); 1430 k. elÿw (SchlGl. 2152.); 1449 Ewlywes sz. szn. (OklSz.); 1507 Elyew
(OklSz.); 1551 oͤ llyuͤ (Heltai Gáspár: NySz.); 1808 öjf (NSz. – Sándor I.: Sokféle 11: 205); 1815 k. Ölő
(Kassai Bef. 204); nyj. ëlyv, üjjü, üllű (MTsz.) J: 1. 1055 ? ’a sasok családjába tartozó, a hollónál
nagyobb ragadozó madár; Bussard (Buteo buteo)’ # (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2. 1055 ? ’héja; Habicht’ (↑),
1533 ’ua.’ (Murm. 1035.) Sz: ~es 1055 hn. (↑).
Valószínűleg jövevényszó egy honfoglalás előtti, csuvas típusú török nyelvből. ⊗ Vö.:mong. eliye,
(kmong.) hele ’e, heli’e; bur. eleä ilē; stb.: a sasok családjába tartozó ragadozó madár. Megfelelői a
tunguzban is megvannak. A török nyelvekben csak a ; jak. äliä ’ua.’, kései mongól jövevényszó
mutatható ki. A szó egykori meglétét a törökben a magyar alakból kimutatható mongol-török hangtani
megfelelések bizonyítják. Feltehetőleg egy ócsuvas típusú *äliγ alakban kerülhetett a magyarba. A
labializációhoz és a szóvégi vokalizálódáshoz vö.: öreg, őrül, illetve kölyű, ürü. A szóvégi magánhangzós
eredeti változatok később beilleszkedtek a v tövű névszók (mint pl. a daru, tetű) sorába. – Iráni
származtatása nem valószínű. – A magyarból: ; rom. uliu ’ölyv.’
MNy. 3: 310, 31: 39; NyK. 49: 238; TihAl. 30; TESz.; TörK. 297

ön¹ A: 1806 Ö́ n, önnök (Révai: ElGr. 1: 302); 1828 ön (MNy. 1: 78) J: 1. 1806 ’ő; er (sie, es)’ (↑); 2.
[als Anrede] 1828 ’maga 〈udvarias megszólításként〉; Sie’ (MNy. 1: 78) Sz: ~öz 1840 önözni sz. (NSz.)
[csak EWUng.].
Különféle összetételek előtagjának önállósodása, tudatos szóalkotással. ⊗ Olyan összetételekből, mint
az önbelőle, önmagaön-¹ stb. Keletkezésénél a tévesen összetételként felfogott önként is közrejátszhatott.
Az 1. jelentés tulajdonképpen az ön²önnön újabb keletkezésű névmási jelentése. A 2. jelentés Széchenyi
István gróf ajánlására terjedt el a ném. sie : Sie; és ; fr. vous ’ön; önök’ megfelelőjeként. – Nyelvújítási
szó.
TESz. ön² a. is

ön-¹ 1. ~maga A: 1372 u./ ewn maga (JókK. 19) [csak EWUng.] J: ’[???]; er, sie, es selbst’ # || 2.
~belőle † A: 1372 u./ ewn belewle kÿwl (JókK. 10) [csak EWUng.] J: ’[???]; aus, von selbst’ | ~kéjén †
A: 1416 u./¹ o̗ nkeieken (BécsiK. 32) J: ’[???]; freiwillig’ | ~benne † A: 1456 k. wnbenne (SermDom. 1:
448) [csak EWUng.] J: ’[???]; in ihm/ihr’ | ~kényén † A: 1520 Enkenniken (Gl.) [csak EWUng.] J:
’[???]; freiwillig’ | Ilyenek még: ~közte ’[???]; unter ihnen’ (1580 k.: Gl. [csak EWUng.]); ~képpen ’[???];
von selbst’ (1750: NySz. [csak EWUng.]).
Összetett szavak előtagja, azonos az →ön²→önnön szóval. ⊗ – Az utótag önnön előtaggal is előfordul;
vö.: (1529 e.wnwn magok ’ő maga, saját maga’ (VirgK. 12v); 1531ewnnen kehen ’önkéntes’ (ÉrsK. 485).
– Utótagok a magyarban (címszók kivételével): belőlebelül, kéjén (< kéj), kényénkény.
TESz. ön, ön- a. is

ön-² 1. ~ismeret A: 1790 ön esméret (Nyr. 10: 309) J: ’[???]; Selbsterkenntnis’ # | ~érzet A: 1812
önérzettel (NSz. – Berzsenyi: Művei 3: 53) J: ’[???]; Selbstgefühl’ # | ~tudat A: 1831 öntudatja (MNy.
15: 148) J: ’[???]; Selbstbewußtsein’ # | Ilyenek még: ~bizalom ’[???]; Selbstvertrauen’ (1831/: NSz. –
Vörösm. 6: 245); ~fegyelem ’[???]; Selbstdisziplin’ (1889: NSz. – Iványi Ö.: Püspök 1: 189) || 2.
~gyilkosság A: 1809 őngyilkosságtól (NSz. – Haszn. múl. Ktár. 3: 34) J: ’[???]; Selbstmord’ # |
~védelem A: 1825 önvédelem (Nyr. 39: 204) J: ’[???]; Selbstverteidigung’ # | ~fenntartás A: 1826
önfenntartásnak (NSz. – Verseghy: Lex. term. 145) J: ’[???]; Selbsterhaltung’ | Ilyenek még: ~feláldozás
’[???]; Selbstaufopferung’ (1827: NSz. – Toldy F.: Aesth. lev. 56); ~fertőzés ’nemi önkielégítés;
Selbstbefleckung’ (1843: Kunoss: Ujd. Szóf. Magömlesztés) || 3. ~gyújtó A: 1914 öngyujtó (NSz. – Pesti
Hírlap dec. 6: 37) J: mn 1914 ’magától gyújtó; selbstzündend’ (↑) | fn 1928 ’gyújtókészülék; Feuerzeug’ #
(TechnLex. 2: 190) | ~működő A: 1922 Önműködő (RévLex.) [csak EWUng.] J: ’; selbsttätig,
automatisch’ #.
Tükörfordítások előtagja, azonos az →ön²→önnön szóval. ⊗ A tükörfordítások német minta alapján
keletkezett összetett szavak; vö.: ném. Selbsterkenntnis Selbstmord selbsttätig stb. Az 1. és 2. csoportban
az összetételi tagok között birtokos viszony áll fenn, a 3. csoportban határozói. – Utótagok a magyarban
(címszók kivételével): ismeretismer, érzetérez, tudattud, gyilkossággyilkos, védelemvéd, fenntartás
’magatartás’ (1760 (NSz.), gyújtógyújt, működőmű stb. – A legtöbb összetétel nyelvújítási szóalkotás.
TESz. ön, ön- a. is

őn × A: 1138/ ? Heunes sz. szn. (MNy. 32: 133); 1211 ? Eunus sz. szn. (PRT. 513); 1808 Ö́ n hal (SI.)
J: ’a pontyfélék családjába tartozó hal; Rapfen (Aspius rapax)’.
FUF. 2: 258; MNy. 4: 77; NyK. 49: 61; TESz.; MSzFE.

önként A: 1598 Oͤ nkente (Gyarm Fel: NySz.); 1655 Önként (Apáczai Csere János: NySz.); 1753 oͤ n-
kényt (NSz. – Kunits: Sedecziás 34); 1759 oͤ n-kint (NSz. – Szattmáry Király Gy.: Méhes kert 23); 1777
önkönt (NSz. – Molnár J.: Préd. 147); 1799 enként (NSz. – Takáts J.: Oktatások 41); nyj. ű kíénte (Nyr.
61: 87) J: ’[???]; freiwillig, aus eigenem Antrieb’ # Sz: ~es 1787 Önkéntes mn ’[???]; freiwillig’
(NyÚSz.); 1832 önkénytesink ’[???]; Freiwilliger’ (NSz. – Helmeczy: Jelenkor 1/2: 549).
Megszilárdult ragos alakulat. ⊗ Az ön²önnön szó -ként módhatározóragos alakja. Az önként eredetileg
összetétel lehetett; az összetétel előzményéhez vö.: 1416 u./¹o̗ keien, o̗ nkeieken (BécsiK. 36, 32); 1416
u./²o̗ no̗ keẏen (MünchK. 39vb); (1520) Enkenniken (Gl.): önként, saját indíttatásból (lásd még: ön-¹). –
Egyéb, régi megnevezések: maga kéjén (1603); maga kényén (1635);
Nyr. 29: 36; TESz.

önkény A: 1645 oͤ n-kények (NyÚSz.) J: ’[???]; Willkür’ # Sz: ~es 1790 Ön-kényes (NyF. 14. sz.: 42) |
eskedik 1806 Önkényeskedik (NyÚSz.) | ~telen 1823 önkénytelen (NSz.) [csak EWUng.].
Belső keletkezésű, de keletkezésmódja vitatott. ⊗ 1. Összetett szó: az ön¹önnön + kény ’akarat,
szándék; hajlam’; összetételi tagokból; (jelzői) alárendelés. – 2. Elvonás a R. önkényén ’önként, saját
indíttatásból’ön-¹ szóból. – A származékszavak a nyelvújítás korából valók.
NyÚSz. 251; TESz.

önnön ∆ A: zwH13. Jh/ Vnun (GyS.); 1372 u./ ewnen, ewnewn (JókK. 3, 93); 1416 u./³ o̗ nno̗ n (AporK.
2); 1515 k. Eʽnnen (AporK. 171) J: 1. zwH13. Jh/ ’saját, tulajdon; (sein, ihr) eigen’ (↑); 2. 1372 u./ ’ő
maga, saját maga; er (sie, es) selbst’ (JókK. 71) | | ön² A: 1372 u./ ewn belewle (JókK. 10); 1456 k.
wnbenne (SermDom. 1: 448); 1519 eenneý, enneeben (JordK. 623) J: nm 1. 1372 u./ ’ő maga, saját maga;
er (sie, es) selbst’ (↑); 2. 1372 u./ ’saját, tulajdon; (sein, ihr) eigen’ (JókK. 3) | fn 1833 ’személyiség |
egyéniség; Ich; Persönlichkeit’ (Helmeczy:Jelenkor 2/2: 493) Sz: ~zés 1829/ önzés (NSz. – Bajza:
Munkái 3: 101) | ~zetlen 1829/ önzetlenséggel sz. (NSz. – Bajza: Munkái 105) | ~ös 1835 önös (Kunoss:
Gyal. Egoista) | ~ző 1835 önző (Fogarasi: Műsz.² Egoismus).
A szócsalád kiinduló eleme az ön2: származékszó egy finnugor eredetű tőből. ⊗ Az ő--ből, a ő névmás
β nélküli tőváltozatából -n névmásképzővel. Az önnön, melynek eredeti változata az önön volt, az ön²
névmásképző kettőződésével jött létre. A szó belseji nn gemináció eredménye. – Mindkét szó eredeti
jelentése ’ő maga’. – Az ön származékszavai nyelvújítási alkotások.
NyK. 35: 434; TESz. ön¹ a. is

önött † A: E12. Jh/ ? unuttei sz. (HB.) J: ’[kiválasztott]; auserwählt’.

Belső keletkezésű, valószínűleg egy származékszó szófajváltása. ⊗ A csak egyszer adatolt szó
főnevesült -tt képzős befejezett melléknévi igenév lehet. Az alapszó az önik ’felemelkedik;
megerősödik’ige lehet, mely a régi nyelvből nem adatolható, és nyelvjárási adatai is bizonytalanok. Az
ige honfoglalás előtti ótörök jövevényszó; vö.: ujg. ön- ’megerősödik; előrehalad’;kaz. ön- ’növekszik;
kiemelkedő’; stb. Megfelelői a mongol nyelvekben is megtalálhatók. Lásd még: ;ujg. öntür- ’kiemel;
véghezvisz’. A török szó jelentését és a magyar adatot egy közös ’magasabb színvonalra emel’ jelentés
kapcsolhatja össze.
MNy. 5: 360, 30: 108; TESz. önik a. is; MNy. 75: 472; ÁrpSzöv. 312
 önt A: 1138/ vten sz. hn. (MNy. 32: 205); 1210 Etteuen sz. hn. (Csánki 3: 554); 1254 Ittewen sz. hn.
(ÁÚO. 11: 404); 1321/ Wetewyn sz. hn. (OklSz.); 1372 u./ ewtewtte (JókK. 93); 1416 u./¹ o̗ tteʃenèc sz.
(BécsiK. 319) [csak EWUng.]; 1519 ó̗ nteenek (JordK. 68) [csak EWUng.]; 1519 k. eethtek (DebrK. 495);
1795 k. őntött sz. (NSz. – Takáts R.: Told. H. v.:) J: 1. 1138/ ’〈folyadékot, szemcsés anyagot stb.〉 kidönt,
ont, tölt; (ver)gießen, ausschütten’ # (↑); 2. 1416 u./¹ ’〈megolvasztott fémet, anyagot〉 formába tölt; in
Formen füllen 〈Metall〉’ # (BécsiK. 198); 3. 1749 ’ömlik; strömen’ (NSz. – Csatári J.: Magy. hist. 25); 4.
[fel~] 1760 ’iszik, lerészegedik; sich betrinken’ (NSz. – Molnár J.: Jel. Épül. 549); 5. 1763 ’forráz, puhít |
〈ételt〉 készít; brühen, erweichen | bereiten 〈Speise〉’ (NSz. – Szakátsmesterség 166); 6. 1837/ ’locsol,
öntöz; bespritzen’ (NSz. – Eötvös J.: Költ. 19); 7. [el~, fel~, le~] 1876 ’eldönt, feldönt, ledönt; umstoßen,
umstürzen’ (Nyr. 5: 472); 8. [ki~] 1938 ’kihajt 〈növény〉; hervorsprießen 〈Pflanze〉’ (ÚMTsz.) Sz:
öttevény 1138/ hn. ’öntéses terület; Schüttungsgebiet’ (↑); 1210 hn. ’töltés, töltésút; (Fahr)damm’ (↑);
1259 hn. ’[???]; mit Kies belegte Straße 〈aus der Römerzeit〉’ (MNy. 73: 195); 1416 u./¹ o̗ ttèuēt ’öntött
kép, szobor; gegossene Statue’ (BécsiK. 198) | ~és 1416 u./¹ o̗ tteʃenèc (BécsiK. 319) | ~öz 1416 u./³ Meg
o̗ to̗ ȝuen sz. (AporK. 67) | ~vény 1831 öntvényeket (MNy. 15: 148) | ~et 1838 öntetet (NSz. – Figyelmező
140) | ~öde 1846 Öntöde (NyÚSz.) | | ömlik A [1]: 1787 ömlének (MNy. 6: 357); 1790 ömöl (NSz. –
Kazinczy: Orpheus 2: 259); 1793 ömlik ▼ (NSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1787 ’árad, özönlik, dől; strömen’
# (↑); 2. 1793 ’omlik; verfallen’ (NyK. 35: 106); 3. 1808 ’leroskad; hinsinken’ (NSz. – Kazinczy:
Marmontel. 91); 4. 1897 ’füllent | szószátyárkodik; flunkern | schwätzen’ (MTsz.); 5. [fel~ik] 1935
’felpattogzik, pörsenéses lesz; aufspringen’ (SzamSz.); 6. [meg~ik] 1936 ’forrázás által megpuhul; durch
Sieden weich werden’ (SzamSz.).
A szócsalád időrendben legkorábbi tagja, az önt: ismeretlen eredetű. ⊗ Az elsődleges változat az öt
lehetett. A szó belseji n szervetlen járulékhang, valószínűleg a bont, rontromlik stb. analógiájára
keletkezett. Az öttevény, öntvény származékszóhoz vö.: ásvány, eresztvény stb. – Az ömlik sokkal később
keletkezett az ont : omlik mintájára. – Az önt eredeti jelentése ’önt, kiönt’ lehetett, a többi jelentés
metaforikus vagy metonimikus, keletkezésükben az ont : omlik igék is közrejászhattak.
NyK. 35: 105; MNy. 31: 148, 39: 298; TESz.

őr¹ ∆ A: 1211 ? Euruh sz. szn. (PRT. 10: 513) [csak EWUng.]; 1237 ? Vre sz. szn. (ÓMOlv. 90) [csak
EWUng.]; 1321 ? Ermenus sz. hn. (Csánki 5: 391) [csak EWUng.]; 1470 ermen kw sz. (SermDom. 2:
373) [csak EWUng.]; 1670 őrni [?U] sz. (OklSz.); nyj. ör (ÚMTsz.) J: 1. 1211 ? ’〈terményt〉 őröl; mahlen
〈Getreide〉’ (↑) [csak EWUng.], 1470 ’ua.’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1847 ’apróra rág; zerkauen’ (Nyr. 3:
280) Sz: örmény 1211 ? Eurmenes sz. hn. (PRT. 10: 504) [csak EWUng.]; 1470 ’malom; Mühle’ (↑)
[csak EWUng.]; 1645 ’[???]; Mahlprodukt’ (NySz.) [csak EWUng.] | | őröl A [1]: 1416 u./² o̗ rlo̗ c sz.
(MünchK. 60); 1507 Eroly □ (MNy. 65: 26) [csak EWUng.]; 1562 oͤ rel (Heltai Gáspár: NySz.); 1712
Őrrős sz. (OklSz.); 1719 öllő sz. (HOklSzj. 125); 1781 ö́ röl (NSz.) [csak EWUng.]; nyj. ölnek (ÚMTsz.)
J: 1. 1416 u./² ’〈gabonát〉 lisztté változtat | 〈más kemény anyagot〉 apróra zúz vagy szétporlaszt; mahlen
〈Getreide〉 | zerkleinern, zerreiben 〈Sonstiges〉’ # (↑); 2. 1604 ’〈bánat, gond stb.〉 kínoz, emészt valakit;
auftreiben’ (Pázmány Péter: NySz.); 3. 1669 ’(apróra) rág; zerkauen’ (Czeglédi István: NySz.); 4. 1837
’fecseg, locsog; schwatzen, faseln’ (NSz. – Emlény 32) Sz: őrlés 1574 megheorleʃetul (MNy. 62: 233) |
őrlet 1599 orlethnÿ sz. ige ’[〈ige〉]; machen lassen’ (MNy. 63: 95) | őrlemény 1645 oͤ rlemény (RNySz.
435) | őrlet 1853 örlettel fn ’〈fn〉; Mahlgut’ (NSz. – Kemény Zs.: Ködk. 241).
A szócsalád alapja az őriz: bizonytalan eredetű, esetleg egy fiktív tőből való származékszó. ⊗ A tőhöz
vö.: őr¹. A szó keletkezésének jelentéstani alapja a szótő ’forog, fordul jelentése lehet. A forog, fordul >
körbejár > őriz’ jelentésváltozáshoz vö.: cirkál, kerül stb. A végződése: -z gyakorító képző. A magyarázat
gyenge pontja a -z képző előtti eredeti i magánhangzó; ez talán egy eredeti tővéghangzó lehetett. – Az őr
főnév elvonással jött létre az igéből. Az ör szó őrj változata analógiás keletkezésű a férj, fürj stb. alapján.
– Azonban az a feltételezés sem zárható ki, hogy a szócsalád alapja az őr² főnév, és az őrizige annak
származékszavaként keletkezett. – Az őr²névszó a régi nyelvben leginkább összetételekben vagy
szószerkezetekben fordult elő; pl. őrön áll (1538), őrt áll (1585): EZ NEM KELL; stb. – Valószínűleg
nem tartozik ide: N. őr〈halászati szakszó〉. A N. őr ’a legjobb; főrész’ idetartozása bizonytalan.
MNy. 3: 310; UAJb. 35: 56; TESz. őröl a. is; TörK. 108, 289

őr² A: 1121/ Eur hn. (DHA. 412) [csak EWUng.]; (†1092) 1399 Ewrek (); 1802 ö́ rj () J: 1. 1121/ ?
’[〈az Árpád-kori határvédelemben〉 a határ megfigyelője, a gyepűkapuk védője]; Späher an den Grenze,
Grenzwächter 〈im 11.—14. Jh, zur Z der Árpáden〉’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1470 ’[őrszolgálat];
Wachdienst’ (SermDom. 2: 652); 3. 1583 ’őrködő, valamire vagy valakire vigyázó személy | valamire
felügyelő, valamit gondozó személy; Wächter | Aufseher, Hüter’ # (RMNy. 2/2: 344) Sz: ~ség 1409
Ewrzegh hn. (ZsigmOkl. 2/2: 218) [csak EWUng.]; 1800/ őrségre ’felügyelet, őrködés; Aufsicht,
Überwachtung’ (NSz. – Vitkovics M.: Művei 2: 37); 1809 ’őrszolgálat, őrhely; Wachdienst’ (NSz. –
Kultsár: Hazai Tud. 1: 182) | ~ködik 1833 őrkedő sz. (NSz. – Helmeczy: Jelenkor 2/1: 122) || őriz A [1]:
1211 Euruzeu, Erzeu sz. szn. (PRT. 10: 514, 512) [csak EWUng.]; 1211 Erizeu sz. szn. (PRT. 10: 504);
1372 u./ ewrÿȝni sz. (JókK. 4); 1405 k. wriȝo sz. (SchlSzj. 1463.); 1493 k. erȝe sz. (SermDom. 2: 402);
1517 evrezneek (DomK. 104); 1551 éroͤ zoͤ (Heltai Gáspár: NySz.) J: 1. 1211 ’óv, vigyáz rá, felügyel;
(be)hüten’ # (↑); 2. 1372 u. ’néz, ide-oda néz; (hin und her) schauen’ (JókK. 43); 3. 1416 u./² ’megtart,
betart; einhalten, genau befolgen’ (MünchK. 49) Sz: ~ző, őrző 1211 szn. (↑); 1405 k. fn ’[???]; Aufseher,
Wart, Hüter’ (↑); 1596 ’[???]; Schutzwache’ (MNy. 72: 481) | ~et 1416 u./¹ o̗ ɂizèt ’[őrködés, őrzés];
Wachdienst, Überwachtung’ (BécsiK. 24); 1416 u./² ’[fogságban tartás]; Gefangnis’ (MünchK. 80ra) |
~kedik 1416 u./¹ O̗ ɂizkėggèl (BécsiK. 62) | őrzés 1493 k. ewryzeeʃedben (FestK. 161).
MNy. 44: 136; TESz.; MNy. 76: 471

őr- 1. ~nagy A: 1275 Eurnogh szn. (OklSz. 1. őr); 1327 Eor nagysagh sz. (Nyr. 1: 86) J: 1. 1275 ’az
őrség vezetője, kapitány; Oberhaupt der Wachdienstes’ (↑); 2. 1809/ ’a századosnál magasabb, az
alezredesnél alacsonyabb rendfokozatot viselő tiszt; Major’ # (NSz. – Kazinczy: Lev. 7: 163) Sz:
~nagyság 1327 (↑) | ~hegy † A: 1304/ Ewrhegh hn. (OklSz.) [csak EWUng.]; 1806 Ö́ rhegynek (NSz.)
[csak EWUng.] J: ’[???]; Wartberg’ | ~völgy † A: 1453 Hewr welgh (OklSz.) J: ’[???]; Tal als Teil einer
Verteidigungslinie’ | ~álló † A: 1490 k. er allo (NagyvGl. 166.) J: ’[???]; Wache 〈Person〉’ | Ilyenek még:
~fa ’[???]; Vordermast’ (1628: NySz. [csak EWUng.]) || 2. ~ház A: 1784 ö́ r háznál (NSz.) [csak
EWUng.] J: ’[???]; Wohnung des Bahn-, Deichwärters usw’ # | ~angyal A: 1798 Ö́ r-angyalodnak (NSz.)
[csak EWUng.] J: ’[???]; Schutzengel’ # | ~mester A: 1803 őrmester (Nyr. 3: 411) J: ’[???];
Wachtmeister’ # | Ilyenek még: ~szem ’őr, őrség; Wachposten’ (1806: NSz. – Verseghy: Aglája 108); ~tűz
’[???]; Wachfeuer’ (1838: Tzs. [csak EWUng.]).
Összételi előtag, azonos az →őr² szóval. ⊗ Az 1. csoport összetételei belső keletkezésűek, és
ugyanakkor a középkori magyar határvédelem műszavai. Az őrnagy 2. jelentése azonban német mintára
keletkezett; vö.: ném. R. oberstwachtmeister ’őrnagy’. A 2. csoport tagjai nyelvújítási szóalkotások,
német mintára alkotott tükörfordítások; vö.: ném. Wachhaus Wachtmeister stb. – Utótag (a címszók
kivételével): álló ’mozdulatlan’ (< áll¹). – Az őrmester korábbi megnevezése: strázsamester ’EZ NEM
KELL’ (1695/ (NySz.).
TESz. őrmester, őrnagy, őrszem a. is

ördög A: E12. Jh/ urdung (HB.); *1075/1217 ? orduksara hn. (MonStrig. 1: 54); A13. Jh/ vrduguc
(KTSz.) [csak EWUng.]; 1295/ vordungusfev sz. hn. (HazaiOkm. 8: 357); 1344 Vrdukzantasa hn.
(OklSz.); 1358—9 Wrdengh szn. (MNy. 16: 153); 1372 u./ eredewnges, Ewrdeg, ewrdewgewkewt sz.
(JókK. 60, 54, 28); 1863 Ėrdėg (Kriza: Vadr. 497) J: 1. E12. Jh/ ’gonosz szellem, sátán; Teufel, der Böse,
Versucher’ # (↑); 2. 1557 ’[???]; 〈als Fluch〉’ (MNy. 67: 489); 3. 16. Jh. ’〈különféle növénynevek
előtagjaként〉; 〈als Teil versch Pflanzennamen〉’ (MNy. 39: 391); 4. [szegény ~] 1792 ’szánalomraméltó
ember; bedauernswerter Mensch’ (NSz. – Verseghy: A szerelem gyermeke 7) Sz: ördöngös 1295/ hn. (↑);
1372 u./ ’[az ördögtől megszállott]; vom Teufel besessen’ (↑); 1519 ó̗ rdenghes ’az ördöggel cimboráló,
varázslatokat űző; mit dem Teufel im Bunde stehend, einen Zauber anwendend’ (JordK. 19); 1554—5
’varázsló, boszorkány; Zauberer, Hexe’ (HÉn. X4a) [csak EWUng.] | ~i 1490 oͤ rdoͤ ghy (SzalkGl. 83.).
Ismeretlen eredetű. ⊗ Lehetséges, hogy a háromszótagos változatok az eredetibbek; a kétszótagos
alakok a második nyílt szótagban bekövetkezett magánhangzókieséssel keletkezhettek. A szó belseji n
másodlagos járulékhangbarlang, bogáncs stb. A szóban különböző képzőelemek lehetnek (d, k ~ g), de a
tő etimológiájának bizonytalansága miatt ezek nem kimutathatók. Az ördöngös származékszó jelentése
annak a népi hiedelemnek az alapján fejlődött ki, hogy egyes emberek szövetséget kötnek az ördöggel, és
így természetfeletti képességekhez jutnak.
Ősv. 288; TESz.

ördögszekér A: 1775 ördögszekér (MNy. 6: 183) J: 1. 1775 ’[???]; 〈zur Benennung versch trockener,
stacheliger, vom Wind getriebener Unkräuter〉’ (↑); 2. 1838 ’[???]; 〈zur Benennung versch
Transportmittel, Fahrzeuge〉’ (Tsz.).
 Összetett szó. ⊗ Az ördög + szekér összetételi tagokból; jelöletlen birtokos jelzős alárendelés. Az
előtag a szokatlan, gyors mozgás képzetét az ördöggel kapcsolja össze. Az utótag metaforikusan utal a
mozgó dologra. – További növénynevek ugyanezzel az előtaggal: ördögrokolya ’hunyor’ (1578);
ördögborda ’páfrány’ (1708); stb.
TESz.

öreg A: 1226 ? Vrug szn. (Gy. 1: 601) [csak EWUng.]; 1416 u./¹ o̗ règ (BécsiK. 224); 1456 k. meg-
eregelni sz. (SermDom. 1: 270); 1456 k. vregel (SermDom. 2: 18); 1575 oͤ roͤ gbic (HChr. 95a) [csak
EWUng.]; 1589 iregh (BCom. 325) [csak EWUng.]; nyj. ërëg (ÚMTsz.) J: mn 1. 1416 u./¹ ’nagy,
terjedelmes | értékes, hasznos; groß, umfangreich | wertvoll, nützlich’ (↑); 2. 1416 u./² ’jelentős vagy
vezető szerepet betöltő 〈személy〉; bedeutend, eine führende Rolle spielend 〈Person〉’ (MünchK. 51); 3.
1517 ’idős, koros; alt, bejahrt’ # (DomK. 223); 4. 1590 ’sűrű 〈étel〉; dick 〈Speise〉’ (SzikszF. 205); 5. 1787
’vége felé tartó 〈napszak〉; spät 〈Tageszeit〉’ (NSz. – Bartzafalvi Szabó: Szigvárt 2: 329); 6. 1789 ’régi; alt,
nicht neu’ # (NSz. – Kazinczy: Lev. 1: 386) | fn 1. 1552 ’idős ember; Alte(r) 〈Person〉’ # (Heltai: Dial.
M6b); 2. [oft mit PossSf Sg/1] 1793 ’〈nagyjából egykorú személy bizalmas megszólításaként〉; Alter 〈als
vertreuliche Anrede〉’ (NSz. – Magyar Játék-szin 3: 213); 3. [mit PossSf] 1794 ’(idős) szülő; (alter) Vater
od (alte) Mutter’ (NSz. – Mátyási J.: Kis ítélet 19); 4. [oft mit PossSf] 1842/ ’[idős házastárs]; (mein)
Alter, (meine) Alte 〈Eheleute〉’ (NSz. – Petőfi 2: 9); 5. [kis~] 1890 ’koravén gyermek; altkluges Kind’
(NSz. – Mikszáth: Rügyek 196) Sz: ~ít 1416 u./¹ o̗ rèǵeitèni (BécsiK. 86) | ~ed(ik), ~szik 1416 u./²
o̗ règedic (MünchK. 112); 1881 (NyK. 16: 244) [csak EWUng.] | ~ül 1456 k. ’[???]; größer werden’ (↑) |
~bül 1490 k. o̗ regbo̗ letekre sz. ’[???]; an Weisheit zunehmen, seelische Bereicherung erfahren’ (AporK.
131) | ~bít 1526 megh oͤ regbytéé (SzékK. 64).
Vitatott eredetű. ⊗ 1. Honfoglalás előtti ótörök jövevényszó; vö.: Kāšγ erig ’erős, tartós’, erig är
’furfangos ember’ [< török *er- ’elér’]. vagy ujg. ärik ’erős, hatalmas’; Kāšγ irik, irük ’durva, vastag’;
KB. erig ’nyers, durva’; stb. [török eredetű]. A magyarba átkerült alak: *erig vagy *irig. – 2. Örökség,
uráli kori tő magyar képzéssel. A tőhöz vö.: vog. (T.) är: ’sok’.; osztj. (V.) är ’ua.’; – szam. jur. jīrī
’nagyapa’; szam. szelk. ira, ärá ’agg(astyán)’iri̮ l‫’ ׳‬sok, hosszú’, iral, eräl ’régi’; stb. [uráli *erɜ ’nagy,
sok’].. A jelentések összefüggéséhez vö.: osztj. (V.) eṇə ’vastag’ ; (DN.) enə ’nagy; idősebb, legidősebb’; ;
lp. (N.) ǣdnâg ’sok’ : ǣno ’az anya fiútestvére’; stb. A végződése: -g melléknévképzőhideg, meleg stb. –
A jelentések az eredeti melléknévi 1. jelentésből metaforikusan keletkeztek. A melléknévi 3. jelentés a
’nagy (nagyra nőtt)’ alapjelentésből jött létre; ehhez vö.: ; lat. altus ’magas’: adultus ’felnőtt’. A főnévi
jelentések másodlagosak. – A finnugor *serä ’régi’ szóból való származtatása alig valószínű.
MNy. 3: 310; KCsA. 1. Kieg.: 526; NyK. 50: 456; TESz.; UEW. 75, 440

örmény¹ † A: 1211 ? Eurmenes sz. szn. (OklSz.); 1321 ? Ermenus sz. hn. (Gy. 3: 366) [csak EWUng.];
1336 ? Eurminus sz. hn. (uo.) [csak EWUng.]; 1455 Jvan Ermyne hn. (OklSz.) [csak EWUng.]; 1577
oͤ rmenÿ (KolGl.) [csak EWUng.]; nyj. őrmin (ÚMTsz.) J: 1. 1211 ? ’vízforgás | mélyvíz; Wasserwirbel |
Tiefwasser’ (↑), 1455 ’ua.’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1921 ’forgószél; Wirbelwind’ (ÚMTsz.).
Származékszó. ⊗ Az alapszó a ’forog’ jelentésű őr¹ lehet; lásd még: örvény. Végződése: -mény
névszóképző; vö.: teremtményterem¹, veteményvet stb. A szó eleji ő rövidüléséhez lásd még: örvény.
TESz. örvény a. is; TörK. 295

örmény² A: 1289 Ermen hn. (Gy. 2: 273) [csak EWUng.]; 1395 k. ermÿn (BesztSzj. 75.); 1560 k.
őrmeenj orzaagh (GyöngySzt. 2039.); 1790 Ǘrmények (NSz. – Gvadányi: Fal. nót. 72) J: fn 1289
’örmény személy; Armenier’ # (↑) [csak EWUng.] | mn 1342 ? ’egy indoeurópai nyelvet beszélő, főként a
Kaukázusban lakó néphez tartozó, arra vonatkozó; armenisch’ (MNy. 10: 280), 1395 k. ’ua.’ # (uo.).
Valószínűleg egy honfoglalás előtti török jövevényszó. ⊗ Oszm. ErmeniN . ärmänī, örmänī; tat.
ärmänī; kun ermeni;; kum. ermeli: ’örmény ember; örmény’. Ezek az ;óperzsa Arminiya ’Örményország’
szóval vannak összefüggésben; vö.: ; gör. Ἀρµενία; latin Armenia: ’ua.’. Valószínűleg indoeurópai
eredetű; vö.: ; ném. (ófn.) harmo;; lett sermulis; stb.: hermelin. Megfelelői: ; g ö r. Ἀρµένιος; lat.
Armenius;; újperzsa arminī; ang. Armenian; ném. Armenier; stb: örmény ember. – A szó eleji labializáció
az örmény¹ hatásának is betudható.
TESz. örmény¹ a. is

örök A: 1086 ? Erecu szn. (DHA. 239) [csak EWUng.]; [1131—41]/ ? Vruc szn. (MKSz. 1892—3.:
15); zwH13. Jh/ vrukʃege sz. (GyS.); 1372 u./ erewk (JókK. 24); 1372 u./ ewrekkel r. (JókK. 8); 1372 u./
ewrewkewnk (JókK. 82) J: mn 1. zwH13. Jh/ ’időben végtelen, folytonosan létező; zeitlos, ewig’ # (↑); 2.
1405 k. ’folytonosan tartó, szüntelen, örökös; fortwährend, unaufhörlich’ (SchlSzj. 22.); 3. 1521 ’egy
életre szóló, sírig tartó; fürs Leben geltend, bis zum Grab während’ # (MNy. 16: 17); 4. 1793 ’a
jelenségek változásától független, minőségileg állandó; umwandelbar, in serier Beschaffenheit
unveränderlich’ (NSz. – Szeitz L.: Magy. Erd. 52) | fn 1. 1372 u./ ’örökkévalóság; Ewigkeit’ (JókK. 8); 2.
1372 u./ ’örökség; Erbschaft’ (JókK. 82); 3. 1792 ’örökös; der Erbe’ (SzD.) Sz: ~ség zwH13. Jh/
’örökkévalóság; Ewigkeit’ (↑); 1372 u./ ’örökölt javak; Erbschaft, das Erbe’ (JókK. 98) | ~öl 1416 u./¹
o̗ ro̗ kli (BécsiK. 193) | ~let 1416 u./¹ o̗ ro̗ klètnèc ’[örökölt javak, örökös]; Erbschaft, der Erbe’ (BécsiK.
246) | ~ös 1495 e. o̗ ro̗ ko̗ s fn ’[???]; der Erbe’ (GuaryK. 130); 1570—2 ’[???]; für Lebzeiten’ (StSl. 32: 41)
[csak EWUng.] | ~ít 1508 oͤ roͤ keitik (DöbrK. 87) | ~ödik 1516—8 erekedhessél sz. ’gyökeret ver; Wurzel
fassen’ (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 312); 1519 ’örököl; erben’ (JordK. 207); 1590 ’növekszik,
gyarapodik; wachsen, zunehmen’ (Károlyi Gáspár: NySz.) | ~ösödik 1519 erekeʃedny sz. (JordK. 215) |
~letes 1835 örökletes (Gyal. Haereditarius) | ~lődik 1866 örőklődjenek (NSz. – Greguss Á.: Shaks.
Szeget. 183) R: ~ké 1372 u./ ewrewkke (JókK. 8) | ~köl 1372 u./ ’[örökké]; ewig 〈als Adv〉’ (JókK. 8) |
~iglen 1416 u./³ o̗ ro̗ kiglen ’[örökké]; ewig 〈als Adv〉’ (AporK. 44) | ~kön 1538 erekkẽ (PestiN. f2) | ~től
1539 erektwl (KulcsK. 102) | ~re 1779/ örökre (NSz. – Bessenyei: Magyar néző 28).
Valószínűleg jövevényszó egy honfoglalás előtti török nyelvből. ⊗ Jak. örǖ ürǖ ’hosszan, állandóan,
egészen’ [< török *ür ’hosszú múlt’].. Lásd még: ; ujg. ürlüg ürlüglüg ’állandó’, ürliigsüz ’mulandó’; alt.
ürdä ’egykor; rég’; stb. A magyarba egy elszigetelt ótörök szóalak, az *ürük ’állandó, hosszan tartó’ [<
*ürgük].kerülhetett át. A szó másodlagos főnevesüléséhez vö.: jövő, múltmúlik stb. A főnévi 2. jelentés,
mely sok származékszóban folytatódott, metonimikusan keletkezett az örökölt javak időtálló jellege
alapján; vö.: örökség, örökös stb. – A magyarból: szlk. R. irek ’örökség’rom. uric ’örökség.’
KCsA. 1: 75; NyK. 51: 296; TESz.

öröm A: 1138/ vrumedí sz. szn. (MNy. 32: 205); M13. Jh/ urumētuul (ÓMS.); 1372 u./ erewmeʃben [t-
b] r. (JókK. 82); 1372 u./ ewremuel, ewrewmel (JókK. 7, 22) J: ’[???]; Freude’ # Sz: ~es 1171 Vrumes
szn. (ÓMOlv. 47) || örül A: 1372 u./ erewlyetek [l-j] (JókK. 74); 1372 u./ ewreluala (JókK. 101); 1372 u./
ewrewle (JókK. 5); 1456 k. meg wrul (SermDom. 2: 256); 1495 e. o̗ ru̇ l (GuaryK. 61); 1525 k. erylem
(GyöngyK. 53) J: ’[???]; sich freuen’ # Sz: ~és 1372 u./ ewrewleʃere (JókK. 161) || örvend A: 1372 u./
ewruendeȝÿkuala (JókK. 81); 1416 u./¹ o̗ ɂuèndėznèkuala (BécsiK. 10); 1456 k. eruendenek, vruende
(SermDom. 2: 208, 547); 1527 oͤ rwoͤ ndeznek vala (ÉrdyK. 345) J: ’örül; sich freuen’ Sz: ~ezik 1372 u./
(↑) | ~ezés 1372 u./ ewruendeȝeʃt (JókK. 132) | ~ezet 1416 u./¹ o̗ ruèndezètet ’[öröm]; Freude’ (BécsiK.
108) | ~és 1493 k. erwendeʃy (FestK. 40) | ~etes 1493 k. erwendeteʃʃegben sz. (FestK. 27) | ~etesség 1493
k. (uo.) | ~eztet [heute meg-] 1578 oͤ ruoͤ ndoͤ ztet (Melius Péter: NySz.).
Vitatott eredetű. ⊗ 1. Örökség, finnugor kori tő magyar képzéssel. A tőhöz vö.: lp. (N.) ârvuk: ’vidám,
eleven, vicces, boldog’ [fgr. *irβɜ ’vidám, boldog; örül’].. A magyarázat az egyetlen távoli megfelelés
miatt bizonytalan. – 2. Származékszó egy török eredetű tőből. A tőhöz vö.: őr¹, őrül stb. A gyors mozgás,
forgás, pörgés és az öröm megjelenési formái között levő kapcsolathoz vö.: óind pravá-: ’lobogó’.: or.
прыть ’gyors futás’: ; óész. germ. frār ’gyors’: ; ném. froh sich freuen. – Végződése: -m deverbális
névszóképző (vö.: álom), illetve -l gyakorító képző és -nd mozzanatos képző. Az örvend szó belseji v-je
egy török származtatás esetén -v visszaható igeképző is lehet. – Az ótörök *ögür alakból való
származtatása nem valószínű.
MNy. 38: 289; CompGr. 403; TESz.; MSzFE.; StUA. Suppl. 1: 151

őrs A: 1843 Örs (NyÚSz.); 1855—6 őrsöt (Arany: ÖM. 4: 185) J: 1. 1843 ’katonai őrhely, illetőleg az
innen megfigyelt terület; Posten 〈als Ort, Stelle einer milit Wache〉 bzw der zu bewachende od zu
behauptende Ort’ (↑); 2. 1855—6 ’őr | őrség; Wachtposten | Wache’ (↑); 3. 1857 ’fegyveres alakulatok
meghatározott, rendszerint biztosítási feladattal ellátott raj vagy szakasz nagyságú alegysége | rendőrség,
határőrség legkisebb alegysége; Trupp 〈als milit Einheit〉 | Polizeiwache, Revier; Grenzposten’ # (NSz. –
Abonyi L.: Regék 2: 120); 4. 1937 ’[némely ifjúsági szervezetnek, ma az úttörőmozgalomnak legkisebb
szervezeti egysége]; kleinste Einheit mancher Jugendorganisationen’ (ÚjIdőkLex. Cserkészet).
Tudatos szóalkotásból származó, tulajdonnévi eredetű köznév. ⊗ Az Örs helynévből vagy
személynévből (1055urʃa sz., hn.; [1127–31].Vrsu hn.; [1200 k.].ursuur szn.). Hasonló köznevhekez vö.:
előd; lásd még: gyarmat stb. A szóba az őr² főnevet érezték bele; innen az ő hosszúsága, és a jelentések
magyarázata is ezen a felfogáson alapul. – Nyelvújítási szó.
 MNy. 23: 52; TESz.

őrül A: 1598 oͤ rjuͤ lés sz. (Gyarmathi Miklós: NySz.); 1760 örültséget sz. (NSz. – Weszprémi I.: Röv.
Okt. 37); 1770 őrülés sz. (MNy. 2: 181) J: [haupts meg~] ’[???]; wahnsinnig werden’ # Sz: ~t 1645
megoͤ rjuͤ ltségnek sz. mn (Geleji Katona István: NySz.); 1757 ’[???]; Wahsinnige(r)’ (NSz.) [csak
EWUng.] | ~et 1808 Örǘlet (SI.) | | őrjöng A: 1792 öröng (NSz. – M. Hírmondó 1: 555); 1792 őröng
(Ruzsiczky: KazTájsz. 317); 1795 őrjöng (DebrGr. 280); 1816 ö́ rröng (Ruzsiczky: KazTájsz. 317) J: 1.
1792 ’őrült módjára viselkedik; rasen, toben’ # (↑); 2. 1795 ’kószál, bolyong; herumirren,
herumschweifen’ (↑); 3. 1815 k. ’búsul | töpreng; sich grämen | grübeln’ (↑) || őrjít A: 1798 ö́ rítö́ sz. (NSz.
– Mátyási J.: Vers. 224); 1858 őrjít meg (NyF. 11: 63); 1883 örjitő sz. (NSz.) [csak EWUng.] J: [haupts
meg~] ’[???]; (beinahe) wahnsinnig machen, rasend machen’ #.
A szócsalád kiinduló eleme az őrül: valószínűleg honfoglalás előtti ótörök jövevényszó, magyar
képzéssel. ⊗ Vö.: ujg. äbril-: ’forog, fordul’., ävril- ’megfordul, visszafordul körtáncot jár; elutasít’; KB.
ävril-, ävrül- ’forog, fordul’; csag. ävril- ’megfordul’; stb. [a tőhöz vö.: ; vö. →őr¹]. A magyarba átkerült
alak valószínűleg *äβril- volt. Nem zárható ki, hogy a magyar ige szóvégi l-je török tőhoz tapadt magyar
képző; vö.: borulborít, őrölőr¹ stb. Az őrül jelentésének alapja az elmebajjal gyakorta együtt járó
tébolyult, keringő mozgásra való hajlamkerge; lásd még: kaz. eylen- ’forog’: eylenčik auru ’a birkáknál
fellépő kergekór’; ; fr. la tête lui tourne ’forog vele a világ, szédül > őrült’; stb. A szó összefügg a
feltartóztathatatlan, keringő mozgás képzetével, esetleg az ’eksztázisba esik > őrült’ jelentésváltozással,
illetve a sámánok révületével vö.: agyafúrt. – Az őrjöng és az őrjít az őrül alapján keletkezett. Végződése:
-ng gyakorító képző, illetve -ít műveltető igeképző. A szó belseji j valószínűleg inetimologikusár¹, illetve
terjed. A 2. és 3. jelentése metonimiksan keletkezett: ezek a jelentések az elmebajban szenvedők
búskomor bolyongására emlékeztetnek. Az őrjöng és az őrjít nyelvújítási szóalkotások.
MNy. 44: 137, 60: 480; NytÉrt. 30: 46; TESz.; StUA. Suppl. 1: 153; TörK. 107

örv¹ A: 1211 ? Vruus sz. szn. (PRT. 10: 515) [csak EWUng.]; 1495 k. ewrewth (OklSz.); 1536 ewrues
sz. (Pesti: Fab. 31v.); 1554 erweth (OklSz.); 1581 eorw (OklSz.); 1598 oͤ ruͤ (Baronyai Decsi János:
NySz.); 1776 ö́ lvet (NSz. – E'sopus' Meséi 2: 33); 1779 örben (Kónyi János: NySz.); 1840 Őribül (MTsz.)
J: 1. 1495 k. ’kutya nyakára való (kívül szöges, harapástól védő) pánt; Hundehalsband’ # (↑); 2. 1536
’eltérő színű tollazat, szőrzet alkotta csík némely madár vagy emlős nyakán; Halssterifen, Ringstreifen am
Hals mancher Vögel od Säugetiere’ (↑); 3. 1749 ’fémből, más kemény anyagból való gallér 〈vérten,
ruhán〉, nyakpánt; Stoßkragen bzw Halsberge am Harnisch’ (Királyi beszélgetéseknek...: NySz.) Sz: ~ös
1211 ? szn. (↑) [csak EWUng.]; 1536 (↑).
TESz. örv² a. is

örv² A: 1456 k. wrw (SermDom. 2: 267); 1565 oͤ ruęuel (Melius Péter: NySz.); 1650 oͤ rivel (Medgyesi
Pál: NySz.); 1820 örű (NSz. – Beregszászi: Ért. 97) J: 1. 1456 k. ’alkalom; Gelegenheit’ (↑); 2. [~ével,
~én, ~e alatt] 1565 ’ürügy, színlelt ok, hamis külszín; Vorwand, Deckmantel’ (↑).
Bizonytalan eredetű, esetleg jelentéselkülönüléssel. ⊗ Talán az örv¹-ből. A feltételezett eredeti
jelentésből jöhettek létre a ’jelvény; tisztséget, funkciót jelző (dísszerű) jelvény; fémgallér’ jelentések.
Valószínű, hogy az ilyen dísszerű jelvények viseletében, ennek fedezetével elkövetett cselekvések
jelölésére keletkeztek az olyan toldalékolt alakok, mint az örvével, örvén ’örve alatt’; ehhez vö.:
örvünkkel ’a mi nevünkben, tkp. a jelvényünkkel’ (1644). Hasonló szemlélethez vö.: lat. praetextus ’dísz;
ürügy.’
TESz. örv¹ a. is

örvény A: 1206 ? Euremnarha hn. (Gy. 1: 236) [csak EWUng.]; 1211 Euren hn. (OklSz. örém) [csak
EWUng.]; 1222 Eurem hn. (uo.) [csak EWUng.]; 1269 livk eurim hn. (uo.) [csak EWUng.]; 1282 ?
Vluend sz. hn. (Gy. 1: 649) [csak EWUng.]; 1287 Hewrimus sz. hn. (Gy. 2: 178) [csak EWUng.]; 1329
hurim hn. (OklSz. örém) [csak EWUng.]; 1391 Ewrwynys sz. hn. (Csánki 1: 561); 1395 k. herem
(BesztSzj. 233.) [csak EWUng.]; 1395 k. vruen fíu (BesztSzj. 366); 1430 k. eruen (SchlGl. 2240.); 1508
Orveń (DöbrK. 96); 16. Jh Orvon (StUnBB. 1958. 1: 164) J: 1. 1206 ? ’vízforgás, forgó | mélyvíz; Wirbel
| Tiefwasser’ # (↑) [csak EWUng.], 1211 ’ua.’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1430 k. ’egy fajta növény,
örménygyökér; Alant, Helenenkraut’ (↑); 3. 1508 ’szédítő mélység; schwindelerregender Abgrund’ (↑); 4.
1550 k. ’forgószél; Wirbelwind’ (KolGl.: NyF. 45. sz.: 10); 5. 1710 ’menthetetlen bukással, pusztulással
fenyegető helyzet, állapot; mit unrettbarem Untergang, mit Zerstörung drohender Zustand’ (IrtörtKözl.
14: 337) Sz: ~lik 1780/ örvénylik (NSz. – Bessenyei: Lais 21).
Vitatott eredetű. ⊗ 1. Jövevényszó egy honfoglalás előtti, csuvas típusú török nyelvből. Vö.: Käsy
ägrim;csag. ėgrim; oszm. eğrim; stb.: örvény [< török *ävir- ’forog’; lásd még: ; vö. →őr¹].. Eszerint a
származtatás szerint az eredeti változat az örém volt; az örvény alak a -vény deverbális névszóképzős
származékszó hatására keletkezhetett. A szóvégi m > n hangváltozáshoz vö.: hiszen, talántalántán stb. –
2. Belső keletkezésű, származékszó. Az alapszó a ’forog’ jelentésű őr¹ lehet; lásd még: örmény¹. A
végződés: -vény névszóképzőeresztvény, sövény stb. A szókezdő ő rövidüléséhez vö.: örmény¹. Az örém
változat a szó belseji v kiesésével keletkezhetettpitvar, zsálya stb. A szóvégi n > m hangváltozáshoz vö.:
szirony1,2. – Lehetséges, hogy a szó kétféle fejlődési folyamata egybeesik. – A 3–5. jelentés metafora az
eredeti 1. jelentés alapján; a 2. jelentés az örvényfű ’örménygyökér’ összetétel (↑).
TESz.; TörK. 295

ős A: 1138/ ? Eʃe sz. szn. (MNy. 32: 132) [csak EWUng.]; 1138/ Euʃe sz. szn. (MNy. 32: 203) [csak
EWUng.]; 1138/ Iʃedi sz. szn. (MNy. 32: 205); 1138/ vʃu szn. (MNy. 32: ?); E12. Jh/ iʃemucut (HB.); 1211
Vus szn. (OklSz. Pótl.); 1395 k. eȝ (BesztSzj. 11.) J: 1. 1138/ ? ’(távoli) előd; (Ur)ahne’ # (↑), E12. Jh/
’ua.’ (↑); 2. 1896 ’valamely tárgynak, szerkezetnek kezdetleges alakja, előzménye; Urform, Vorgänger
eines Systems, einer Konstruktion usw’ (NSz. – Beöthy Zs.: M. irod. kis-tükre 40) Sz: ~i 1522 Esÿ szn.
(MNyTK. 86. sz.: 32) | ~iség 1798 ösiségét ’valaminek ősi volta; Altertümlichkeit’ (NSz. – Nánásy B.:
test. 161); 1833 ’a nemesi földbirtok családi birtoklásának törvénye; Avitizität 〈Verfügungsbeschränkung
für Adelsgüter〉’ (NSz. – Széchenyi: Stad. 30).
Örökség az uráli korból. ⊗ Vog. (AK., P.) ǟś: ’az anya apja’.; cser. (KH.) əzä ’az apa öccse; idősebb
fiútestvér, báty’; ? ;md. (M.) oćä ’idősebb fiútestvér, báty’, oću ’nagy’; ;finn isä ’apa’, iso ’nagy;
apácska’; ;lp. (N.) æč æčče ’apa’; – szam. jur. nīśe ’ua.’; szam. szelk. ɛ̂s, as ’ua.’; stb. [uráli *ićä ’apa’ (?
nagy)].. A magyar szó magánhangzója eredetileg rövid lehetett, nyúlása hangsúlyos helyzetben
következett be. A szó belseji *ć > m. s változáshoz vö.: hős, les stb.
MSFOu. 98: 137; TESz.; MSzFE.

ős- 1. ~fi † A: 1527 ewʃʃfy (ÉrdyK. 435) J: 1. 1527 ’atyafi, rokon; Verwandter’ (↑); 2. 1527 ’szerzetes;
Mönch’ (ÉrdyK. 632); 3. 1560/ ’örökös; Erbe 〈Person〉’ (OklSz.); 4. 1708 ’valahol otthonos, valahová
bejáratos személy; Hausgenosse’ (PP.) || 2. ~föld ∆ A: 1604 Eos feoldem (HOklSzj. 111) J: ’[???];
Stammland’ | ~örökség ∆ A: 1724 oͤ s-oͤ roͤ kségét (Nyr. 38: 224) J: ’ősi, örökölt vagyon; altherige
Erbschaft’ | ~telek ∆ A: 1842 őstelek (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[???]; Stammland’ || 3. ~atya ∆ A: 1783
ös atyáknak (NSz. – Elmélkedések 71) J: ’ősapa; Stammvater; Urgroßvater’ | ~apa A: 1787 ös-apjok
(NSz. – Mátyus I.: Ó és új Diaet. 3: 255) J: ’[???]; Stammvater; Urgroßvater’ | ~anya A: 1789 ö́ s
Anyának (NSz. – Polg Törv. K. 129) J: ’[???]; Stammutter; Urgroßmutter’ || 4. ~haza A: 1787 ös hazájok
(NSz. – Mátyus I.: Ó és új Diaet. 3: 324) J: ’[???]; Urheimat’ # | ~kor A: 1814 ö́ s-kor (NSz. – Horváth
E.: Zirtz eml. 49) J: 1. 1814 ’ókor; Altertum’ (↑); 2. 1833 ’a történelem legrégebbi korszaka; Urzeit’ #
(NyÚSz.) | ~bemutató A: 1933 Ősbemutató (Msn. 2: 91) J: ’[???]; Uraufführung’ # | Ilyenek még: ~lény
’ősvilági lény; Urwesen’ (1835: Tzs. Urwesen); ~ember ’[???]; Urmensch’ (1842: NSz. – Kliegl. 1: 277) ||
5. ~nemes A: 1788 ös-nemességi sz. (NSz. – Trenk históriája 1: 4) J: [auch als Attr] ’régi kiváltságú
nemes személy; Uradeliger’ | ~lakos A: 1793 ös lakos (NSz. – Mátyus I.: Ó és új Diaet. 6: 72) J: ’[???];
Ureinwohner’ # || 6. ~erdő A: 1833 őserdőkben (NSz. – Helmeczy: Jelenkor 2/2: 440) J: ’[???]; Urwald’
# | ~termelés A: 1880 őstermelésből (NSz. – Beksics G.: Barna A. 2: 220) J: ’[nyersanyagok termelése];
Urproduktion’ # | ~tehetség A: 1847 őstehetségünk (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[???]; Urtalent’ # | Ilyenek
még: ~erő ’[???]; Urkraft’ (1836/: NSz. – Jósika M.: Abafi 1: 142); ~talaj ’[???]; Urboden’ (1900 || 7.
~jogász ∆ A: 1893 ős jogász (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[???]; Person, die seit langem Jura studiert’ |
~diák A: 1962 ősdiák (NSz.) J: ’[???]; Person, die seit langem studiert’.
TESz.

östör × A: 1240 k. ? Ister szn. (OklSz.); 1395 k. eʃter (BesztSzj. 396.); 1405 k. iʃter (SchlSzj. 910.);
1578 oͤ stoͤ r (Melius Péter: NySz.) J: 1. 1240 k. ? ’disznóparéj, labodaféle; Melde’ (↑), 1405 k. ’ua.’ (↑); 2.
1395 k. ’cigányparéj, libatopféle; Gänsefuß’ (↑).
Bolgár vagy szerb-horvát jövevényszó, esetleg román közvetítéssel. ⊗ Blg. щир: ’libatop’.; szb.-hv.
štir ’ua., szélfű’: – lásd még: ;rom. știr ’libatop’. A bolgárban és szerb-horvában valószínűleg szláv
eredetű. Lásd még: ;szln. ščir ’ua.’. – A szó eleji mássalhangzótorlódás feloldásához vö.: iskola, istálló
stb.
MNy. 11: 291; KSzlJsz. 365; TESz.

ösvény A: 1222 uswen hn. (OklSz.); 1251 vsuin hn. (OklSz.); 1301/ Ewswen hn. (Gy. 1: 505) [csak
EWUng.]; 1319 vsuen (OklSz.); 1416 u./¹ o̗ ʃuèṅekbèn (BécsiK. 206); 1459 Kwthfeweswen hn. (OklSz.);
1503 eŏsuem (MNy. 60: 16); 1527 ezweenye (ÉrdyK. 576); nyj. ösvent □ (MTsz.), üsveny (ÚMTsz.) J: 1.
1222 ? ’út | keskeny gyalogút, csapás; Weg | Pfad’ # (↑), 1319 ’ua.’ (↑); 2. 1416 u./¹ ’keresztút,
útkereszteződés | útelágazás; Querweg, Wegkreuzung | Wegverzweigung’ (BécsiK. 23).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A második szótagban a rövid magánhangzó lehet az elsődleges. A szó belseji é-s
változatok talán az olyan -vény képzős szavak analógiájára keletkezhettek, mint eresztvény, öttevényönt
stb. A szó belseji sz-es változatok esetleg az ősi s ~ sz hangváltozásra utalnak (vö.: jószág, sün stb.),
azonban analógiásan is keletkezhettek. A 2. jelentés: metafora.
SzófSz.; TESz.

ősz¹ A: 1138/ ? Euʃcidí sz. szn. (MNy. 32: 56); 1395 k. eȝ (BesztSzj. 60.); 1416 u./¹ o̗ zʃėget sz. (BécsiK.
91); 1551 ész (Heltai Gáspár: NySz.); 1560 k. megh w̋ szẃló[k] sz. (GyöngySzt. 3701.) J: mn 1138/ ?
’fehér, szürkésfehér 〈főként haj, szőr〉 | fehér vagy szürkés hajú; grau 〈Haar〉 | grauhaarig’ # (↑), 1395 k.
’ua.’ (↑) | fn 1. 1517 ’fehér, szürkésfehér hajszín, haj; graue Haarfarbe; graues Haar’ (DomK. 128); 2.
1790/ ’őszhajú, idős ember; Graukopf’ (NSz. – Verseghy: Kisebb költ. 61) Sz: ~ség 1416 u./¹ ʃmeg oͤ zwlt
sz. (DebrK. 135) | ~es 1693 Öʃzes (Otr: OrigHung. 1: XXIV).
Ismeretlen eredetű. ⊗ Az időrendiség alapján a melléknévi jelentések lehetnek az elsődlegesek.
SzófSz.; TESz. ősz² a. is

ősz² A: 1211 ? Euzi szn. (PRT. 10: 504) [csak EWUng.]; 1416 u./¹ o̗ zzèl r. (BécsiK. 255); 1456 eȝȝel r.
(SermDom. 2: 520); 1541 uͤ ʃȝuel r. (Sylvester: ÚT. 2: 135) J: ’a nyár és a tél közötti évszak; Herbst’ # R:
ősszel 1416 u./¹ (↑).
NyH.; TESz. ősz¹ a. is; MSzFE.

őszinte A: 1561 oͤ nszinte (Melius Péter: NySz.); 1577 k. eͦ ȝÿnten r. (OrvK. 12); 1708 Ö́ ʃȝinte (PP.
Sincērè) J: hsz 1. 1561 ’igazán, helyesen, a maga valósága szerint; der Wahrheit getreu’ (↑); 2. 1708
’őszintén; aufrichtig’ (MNy. 3: 396) | mn 1. 1585 ’tiszta, nem kevert; unvermischt’ (Cal. 981) [csak
EWUng.]; 2. 1792 ’nyílt, egyenes, szókimondó; aufrichtig’ # (SzD.) Sz: ~ség 1645 oͤ -ʃzinteʃéges sz.
(CorpGr. 318) R: ~´n 1577 k. ’[???]; unvermischt, einfach, aufruchtig 〈Adv〉’ (↑).
Összetétellel keletkezett megszilárdult ragos alakulat. ⊗ Egy szószerkezetből keletkezett, amely az
ön²önnön szó -t módhatározóragos alakjából és az -e latívuszraggal ellátott szín² ’arc szóból áll. Eredeti
határozószói jelentése az ő saját színében, képében’ lehetett. A melléknévi jelentés jelzői használatban
alakult kiközel, messze.
Nyr. 29: 36; TESz.

össze A: A13. Jh/ fyal uʃve (KTSz.); 1372 u./ ewȝue (JókK. 9); 1416 u./¹ o̗ zuo̗ (BécsiK. 44); 1474 ɞȝȝɞ
(BirkK. 3); 1490 k. eȝue (NagyvGl. 221); 1520 ezzezedetteth (GyöngyGl. 227.); 1528 wʃʃw (SzékK. 362);
1536 ewȝȝeʃegel r. (Pesti: Fab. 50v.); 1683 öszö (OklSz. összerak); 1760 oͤ szvé-békéltet (NSz. – Adámi:
Spr. 292); 1777 öszeve (NSz. – Bessenyei: A' filósófus 65); 1863 ėsszemarok (Kriza: Vadr. 511); nyj.
ësszë (ÚMTsz.), ösznye-visznya, összi, öszvel (MTsz.) J: nu A13. Jh/ ’[együtt]; samt, nebst’ (↑) | hsz 1.
1372 u./ ’[együtt]; miteinander’ (JókK. 9) [csak EWUng.]; 2. 1490 k. ’[egybe]; zusammen’ # (NagyvGl.
96.); 3. 1810—20 ’[összevissza]; durcheinander’ (NSz. – Nagy S.: Szatira 25) Sz: ~g 1770 k./ összege
(NSz. – Balla G.: Nagykőr. krón. 79) | ~s 1793 összvességgel r. (NSz. – Segesvári Physio-Theologia 567)
| ~sség 1793 r. (uo.) | ~sít 1810 öszvesíteni sz. (NyÚSz.) | ~gez 1857 Összegezni sz. (Ballagi) | ~séggel
1536 ’[összesen]; gesamt’ (↑) | ~sséggel 1793 ’ua.’ (↑) | ~sen 1812 Öszvesen (NSz. – Kultsár: Hazai Tud.
1: 386b).
Megszilárdult ragos alakulat. ⊗ A szótő örökség az uráli korból; vö.: ? zürj. (Sz.) vać: ’teljesen’.; ?
votj. (G.) voć ’mind, összes; mindig, állandóan’;md. (E.) veśe veśi väśij ’egész, minden, összes’; – szam.
tvg. bánsa ’összes’; szam. kam. bшšša ’ép, egész’ [uráli *βeńćɜ ~ *βećɜ ’egész, összes’].. A végződés: -e
(< -é) latívuszrag. A szó eleji ö -höz vö.: öl¹, öt stb. A szó eredetileg háromszótagos volt. A szó belseji v
szervetlen járulékhang, amely magánhangzóközi helyzetben kapcsolódott a tőhöz. – Az öszve alak a
második nyílt szótagban bekövetkezett hangzókieséssel keletkezett; az össze alak hasonulással jött létre.
Az össze eredetileg határozószó volt; az ómagyar korban névutóként is élt; utóbbiként csak határozóragos
főnevek mellett fordult elő (↑ 13. sz. eleje/). – Az össze szóból keletkezett -n, illetve -t helyraggal: 1317
u./ewӡuen ’együtt’; összüt ’ua.’ (1873).
NyK. 67: 125; TESz.; MSzFE.; ÁrpSzöv. 228

összevissza A: 1601 eozue vysz (MNy. 79: 246) [csak EWUng.]; 1779/ összevisszaságot sz. (NSz. –
Bessenyei: Magyar néző 34) J: hsz 1. 1601 ’[rendszertelenül]; durcheinander’ # (↑) [csak EWUng.]; 2.
1834/ ’[???]; sehr 〈im Wert eines VPräf〉’ (?); 3. 1879 ’[mindent összevéve, összesen]; ingesamt’ (NSz. –
Don Pedrő: Rug. csill. 102) | fn 1846 ’[rendetlenség, zűrzavar]; Durcheinander’ (NSz. – Garay J.: Tollr. 2:
206) | mn 1875 ’zavaros; verworren’ # (NSz. – Szász K.: Gőthe 2: 2).
Összetett szó. ⊗ Az össze ’együtt; összevisszaság, zűrzavar;’ + vissza ’fonákul; fonákság’;
mellérendelő összetétel. A jelentés kialakulásában mindkét tag közrejátszhatott.
TESz.

ösztöke × A: 1275/ ? Estuge szn. (OklSz.); 1279 ? Estyuge szn. (OklSz.); 1519 eȝtó̗ ke, ó̗ ȝtó̗ ke (JordK.
736, 706); 1577 ezteke (KolGl.) [csak EWUng.]; 1707 uͤ ʃtoͤ ke (MNy. 8: 128); 1767 Isztikével (MűvHagy.
15—6: 192) [csak EWUng.]; 1818 ösztökü (NSz. – Zakál Gy.: Őrség 71); nyj. ëszkëte (MTsz.), isztika
(ÚMTsz.), üsztökë (Nyatl. 2: 132) J: 1. 1519 ’vasvégű bot a jószág ösztönzésére; Ochsenstecken,
Treibstachel’ (↑); 2. 1519 ’heves ösztönzés; heftiger Antrieb’ (uo.); 3. 1566 ’vasvégű bot az eke
tisztítására; Pflugabstreicher’ (OklSz.); 4. 1784 ’gyom, főleg konkoly irtására használt eszköz; Gerät zum
Jäten von Unkraut, haupts Kornrade’ (SzD. 23) || ösztökél A: 1520 eztekele [ɔ: eztekeles] sz. (GyöngyGl.
298.); 1525 o̗ zto̗ keltessec sz. (?); 1529 e. wztwkelesebwl sz. (VirgK. 137); 1799 Iszkitélő sz. (NSz. –
Gyarmathi S.: Affinitas 312); 1808 ösztékelte (NSz. – Holosovszki Imre: Lel. 152); 1863 eszkėtėl (Kriza:
Vadr. 503) J: 1. 1520 ’[???]; plagen, quälen 〈Gewissen〉’ (↑); 2. 1525 ’[???]; antreiben, anreizen’ (↑); 3.
1577 ’[???]; öfters stechen’ (KolGl.) [csak EWUng.] || ösztök × A: 1622 östököli sz. (ItK. 86: 654) [csak
EWUng.]; 1634 eʃȝtek (MNy. 80: 373) [csak EWUng.]; 1798 ösztöknek (NSz. – Dugonics: Szerecsenek 2:
148); nyj. üsztök (MTsz.) J: 1. 1622 ’[vasvégű bot a jószág ösztönzésére]; Treibstachel’ (↑) [csak
EWUng.]; 2. 1622 ’heves ösztönzés; heftiger Antrieb’ (uo.) [csak EWUng.]; 3. 1634 ’; Pflugabstreicher’
(↑) [csak EWUng.]; 4. 1798 ’vénasszony; alte Vettel’ (↑) Sz: ~öl 1622 ’[???]; antreiben, anreizen’ (↑)
[csak EWUng.].
A szócsalád alapja az ösztök: jövevényszó egy nyugati vagy keleti szláv nyelvből. ⊗ Szlk. styk;; le.
styk R. istyk, istek, jestek;or. N. стыкь; ; ukr. iстик: ’eketisztító eszköz’ [< szláv *iz (igekötő) + *tykъ
’dugaszolás; bökés’].. – Az 1. jelentés és az elvont 2. jelentés az eredeti 3. jelentés alapján keletkezett az
ösztön hatására. A 4. jelentéshez vö.: csoroszlya. – Az ösztöke az ösztök szóból keletkezett, valószínűleg
egy később elhalványult egyes szám 3. személyű birtokos személyjellel. A 4. jelentés: metafora. Az
ösztökél az ösztöke szóból igeképzővel alkotott származékszó, amely a 2. jelentésben az irodalmi nyelvbe
is bekerült.
KSzlJsz. 366; TESz.

ösztön A: 1405 k. eȝten (SchlSzj. 1029.); 1416 u./³ o̗ ȝtene (AporK. 125); 1513 eztoͤ n (NagyszK. 181);
1517 evztevneet (DomK. 52); 1585 oͤ ztoͤ ny (Cal. 1006); nyj. ësztën (MTsz.) J: 1. 1405 k. ’vasvégű bot a
jószág ösztönzésére; Ochsenstecken, Treibstachel’ (↑); 2. 1416 u./³ ’[heves ösztönzés; ???]; heftiger
Antrieb; Zwangsläufigkeit’ (↑); 3. 1513 ’meghatározott magatartásra késztető inger vagy hajlam; Instinkt’
# (↑); 4. 1784 ’gyom, főleg konkoly irtására használt eszköz; Gerät zum Jäten von Unkraut 〈haupts
Kornrade〉’ (SzD. 23) Sz: ~öz 1513 Meg eztoͤ noͤ zyed (NagyszK. 183) | ~ös 1604 Oͤ ʃȝtoͤ noͤ s ’a jószágot
ösztökélő bottal kapcsolatos; mit einem Treibstachel zusammenhängend’ (MA.); 1772 ’ösztönszerű;
instiktiv’ (NSz. – Mészáros Ign.: Kartigám 180).
Szláv jövevényszó. ⊗ Óe. szl. osьnъ ’hegyes karó; hajtóbot, ösztöke’szb.-hv. ostan N. òstanj ’hajtóbot,
ösztöke; ösztökélés’;szlk. osteň ’tövis, tüske, fullánk, szilánk; hajtóbot, ösztöke’; or. N. остён ’tövis,
fullánk; állat fullánkja; valaminek a hegye’; stb. [< szláv *ostь ’hegy, csúcs’].. – A 2. és 3. jelentés
keletkezéséhez vö.: ; lat. stimulus ’hegyes karó, ösztöke; ösztökélés; ösztön’; ; ném. Stachel ’tövis,
fullánk; hajtóbot, ösztöke; heves ösztönzés’; stb. A 4. jelentés az ösztöke hatására keletkezhetett.
NyK. 41: 396; KSzlJsz. 367; TESz.

ösztöndíj A: 1833 ösztöndíjul (NSz. – Helmeczy: Jelenkor 2/1: 211) J: 1. 1833 ’[jutalomdíj, pályadíj];
Belohnung, Preis’ (↑); 2. 1835 ’tanulmányok folytatásához, kutatómunka végzéséhez adott rendszeres
támogatás; Stipendium’ # (Tzs. Stipendium) Sz: ~as 1835 ösztöndíjas ’[???]; Stipendiat’ (Tzs. Stipendiat).
Összetett szó. ⊗ Az ösztön + díj összetételi tagokból; (jelzői) alárendelés. Összetételekben az előtag a
R. ’ösztönzés, biztatás’ jelentésű jelzői szerepű főnév.
TESz.

ösztörű × A: 1177/ Scro [ɔ: Stro] hn. (Gy. 1: 318) [csak EWUng.]; 1233 yztru (OklSz. Pótl.); 1264
vstrov (OklSz. Pótl.); 1272—90 vztro (Györffy 1: 121); 1358 Oztorow (OklSz. Pótl.); 1468
Pathakezthorothw hn. (OklSzPótl.) [csak EWUng.]; 1476 Eztrew hn. (uo.) [csak EWUng.]; 1508 oͤ ztoͤ roͤ re
(NádK. 649); 1519 k. oͤ ztoͤ rwͤ roͤ l (DebrK. 12); 1527 oʃtorwra (ÉrdyK. 338); 1577 ezteri (KolGl.: NyF. 45.
sz.: 55); 1792 Öʃztör (SzD.); 1818 ösztölü (NSz. – Zakál Gy.: Őrség 71); 1838 Eszteru (Tsz.); 1859
üsztürűjébe (NSz. – Abonyi L.: Egy. pall. 1: 33); nyj. ësztërhó (ÚMTsz.), iszra (MTsz.), oszró, ösztöllü
(ÚMTsz.) J: 1. 1177/ ? ’karókból épített gát | halfogó rekeszték; aus Pfählen gebauter Damm | Fischwehr’
(↑) [csak EWUng.], 1233 ’ua.’ (↑); 2. 1177/ ? ’különféle célokra használt ágasfa; mehrarmige Stange zu
versch Zwecken’ (↑) [csak EWUng.], 1272—90 ’ua.’ (↑); 3. 1495 e. ’horog, amelyre a mészáros a húst
felakasztja; Haken zum Aufhängen von Fleisch’ (GuaryK. 16); 4. 1508 ’karó | kínzó vagy kivégző eszköz;
Pfahl | Marterpfahl’ (↑); 5. 1792 ’lépvessző; Leimrute’ (↑); 6. 1818 ’tartó vagy támasztó gerenda;
stützender Balken’ (↑).
MNy. 6: 445, 9: 275; KSzlJsz. 367; TESz.

ösztövér A: 1177/ Esteuerd sz. hn. (Györffy 1: 182); 1233 Eztuer hn. (OklSz.); 1263 Yzteuer hn. (Gy. 2:
305) [csak EWUng.]; 1347 Wztuerfalu hn. (OklSz.); 1372 u./ ewȝtewereÿtÿuala sz. (JókK. 71); 1394
Zteuerfalu hn. (Gy. 2: 305) [csak EWUng.]; 1416 u./¹ o̗ zto̗ uèrbèknèc (BécsiK. 118); 1538 ewʃteuer
(PestiN. O4); 1551 oͤ sztéuér (Heltai Gáspár: NySz.) J: 1. 1177/ ? ’sovány; mager’ (↑), 1372 u./ ’ua.’ (↑); 2.
1177/ ? ’száraz, aszott; trocken, dürr’ (↑), 1513 ’ua.’ (CzechK. 37); 3. 1533 ’ijedős, könnyen megriadó
〈ló〉; scheu 〈Pferd〉’ (Murm. 452.); 4. 1560 k. ’meggyötört, elcsigázott | gyenge, bágyadt; abgemergelt |
ermattet’ (GyöngySzt. 4283.); 5. 1585 ’vékony | keskeny; dünn | schmal’ (Cal. 460) Sz: ~ít 1372 u./ (↑) |
~ség 1395 k. eȝteuerʃeg (BesztSzj. 1308.) | ~edik 1495 e. meg o̗ ȝ̗to̗ uero̗ dıc (GuaryK. 5).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A háromszótagos változatok lehetnek az elsődlegesek, a kétszótagos alakok a
második nyílt szótagban bekövetkezett magánhangzókieséssel keletkeztek. Az alapjelentés ’sovány,
gyenge 〈ember, állat〉’ lehetett. Ma leginkább az 1. és az 5. jelentésében használatos.
TESz.

öszvér A: 1395 k. eȝuere [ɔ: eȝueres] sz. (BesztSzj. 724.); 1395 k. vȝuer (BesztSzj. 969.); 1416 u./¹
o̗ zuereknᶜ (Bécsik. 317); 1490 k. ÿȝuer (NagyvGl. 164.); 1525 k. ewswer (MNy. 11: 81 Mulus a.); 1585
oͤ szuér (Cal. 482); 1786 öszverek (NSz. – Tolnay S.: Lovak 62); 1792 ösztövéreiken (A peleskei
nótárius...: NySz.) J: ’[???]; Maultier, Maulesel’ # Sz: ~es 1395 k. (↑).
Ismeretlen eredetű. ⊗ Az ösztövér (székely tájszó) változat az ösztövér (külülönösen az 1. és 2.
jelentés) hatására keletkezhetett.
OssLw. 32; ALH. 9: 156; Szók. 52; TESz.

öt A: 1067 k./ ? Hethe sz. szn. (DHA. 177) [csak EWUng.]; 1213/ Vtholm hn. (VárReg. 152.); 1372 u./
ewt eȝeren (JókK. 107); 1456 k./ eth ȝaȝor (SermDom. 1: 183); nyj. ët (ÚMTsz.) J: ’[???]; fünf’ # Sz: ~öd
1211 ? Wtod szn. (OklSz.); 1416 u./¹ o̗ to̗ d mn ’ötödik; fünfter’ (BécsiK. 17); 1566 fn ’ötödrész; der fünfte
Teil’ (Heltai Gáspár: NySz.); 1894 ’öt hangköznyi távolság a zenében, kvint; Quinte’ (NSz. – Bartalus I.:
Műv. 318) | ~ödik 1416 u./³ O̗ to̗ dik (AporK. 124) | ~ös 1708 Ötös mn ’[???]; Fünfer-’ (PP.); 1842 ’öt
hangszerre írt zenemű, kvintett; Quintett’ (NSz. – Nagy Ig.: Lánc. 302); 1888 fn ’iskolai érdemjegy;
Schulnote Fünf’ (NSz. – Justh Zs.: Művész 44) R: ~ször 1416 u./² o̗ tȝèr èȝer (MünchK. 41).
Örökség a finnugor korból. ⊗ Vog. (T.) ät;; osztj. (V., DN., O.) wet;; zürj. (Sz., P.) vit; votj. (Sz., G.)
vit';; cser. (KH.) wəc; md. (E.) vet'e, (M.) vet'ä;; finn viisi (viite-); lp. vit'tâ: : ’öt’ [fgr. *βitte ’ua.’].. Az öt,
valamint a hat² finnugor előzménye keveredhetett egymással, illetőleg analógiásan befolyásolhatták
egymást, ez lehet a magyarázata a mindkét számnév írásos adataiban kimutatható t, illetve tt
megfelelésnek. A mássalhangzó-fejlődéshez vö.: öl¹, illetve hat². A szó eleji ö-höz vö: öl¹ , öv stb. Az
’ötödik hang’ jelentésű ötöd származékszó önállósodás útján keletkezett az ötödhang ’ua.’ ’EZ NEM
KELL’ (1823) összetételből; hasonló jelentéshez vö.: másod. – Uráli kori örökségként való magyarázata
jelentéstani és kultúrtörténeti okok miatt nem valószínű.
NyH.; TESz.; MSzFE.; MNy. 84: 173
 ötlik A [1]: 1372 u./ ewtlwet sz. (JókK. 68); 1456 k. etleth sz. (SermDom. 2: 580); 1508 el oͤ tlek ▼
(DöbrK. 220); 1645 oͤ toͤ ljék (Geleji Katona István: NySz.) J: 1. 1372 u./ ’bugyog, ömlik | lövell; quellen,
strömen | schießen 〈Wasser, Blut usw〉’ (↑); 2. [be~ik] 1493 k. ’benyomul, behatol; eindringen’ (FestK.
61); 3. 1771 ’fölvetődik, fölvillan, megjelenik; es fällt einem ein’ (NSz. – Szőnyi: Szentek heged. 305)
Sz: ~és 1372 u./ ewtleʃeuel ’[forrás, kútfő]; Quellen’ (Jókk. 92); 1772 ’[kiütés, pattanás]; Ausschlag’
(Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 301) | ~et 1792 Ötlet ’objektum, tárgy; Objekt’ (SzD.); 1812 ’hirtelen
támadt gondolat; plötzlicher Gedanke, Idee’ (NSz. – Holosovszky I.: Kálnoki 156) | ~etes 1835 ötletes
’esetleges; zufällig’ (Kunoss: Gyal. Incidentalis); 1872 ’elmés; sinnreich’ (NyÚSz.).
Származékszó. ⊗ Az öt (az önt ’önt, kiönt; árad’eredeti változata) -l gyakorító képzős származéka; vö.:
bomlikbont, oszlikoszt stb. A 3. jelentés, mely ma a legismertebb, metafora a 2. jelentés alapján. Az ötlet,
ötletes származékok nyelvújítási alkotások.
NyK. 35: 108; TESz.; FiktI. 115

ötöl-hatol A: 1787 ötölés hatolás (NSz. – Bartzafalvi Szabó: Szigvárt 2: 496); 1807 Ötölnihatolni sz.
(Márt.) [csak EWUng.]; 1838 Ütölni-hatolni sz. (Tsz.) J: ’[???]; Umschweife machen, hin und her reden’
– De vö. 1767 Ne ötölly, ne hatoly [l-j] ’ua.’ (NSz. – Illei: Ptolomaeus 56).
Játszi szóalkotás útján keletkezett ikerszó. ⊗ Az előtag valószínűleg onomatopoetikus eredetű, az
akadozva beszélő ember hangjait utánozza. – Az előtag végződése gyakorító képző; ennek az összetételi
tagnak a hangalakja népetimológiával keletkezett az öt hatására. Az utótag a népetimológiás hatás további
következményeként jött létre a hat²-ből igeképzővel.
TESz.

ötven A: 1138/ vtwendí sz. szn. (MNy. 32: 132); 1405 k. vthuen (SchlSzj. 166.); 1416 u./¹ o̗ tuèn
(BécsiK. 61); 1484 Ethwenablak hn. (OklSz.); 1533 ötteuen (Murm. 2649.); 1646/ őtvőn (OklSz.); nyj.
ëtven (Nyatl.), ödven, ötfen (ÚMTsz.) J: ’[???]; fünfzig’ # Sz: ~es 1495 e. o̗ zueno̗ s (GuaryK. 106) | ~ed
1519 ewtwened ’ötvenednyi 〈rész〉; Fünfzigst’ (JordK. 554); 1791 fn ’adófajta; Art Steuer’ (NSz. – Balia:
Erd. törv. 84) | ~edik 1538 ewtwenedÿk (PestiN. I3) [csak EWUng.].
Összetett szó. ⊗ Az öt + az önálló szóként nem adatolt ven (feltehetőleg ’tíz’) összetételi
tagokbólhetven, kilencven, negyven stb. – A ven a hatvan utótagjának palatális változata.
TESz.

ötvös A: 1333—5 Vtwes (Szolg. 117) [csak EWUng.]; 1353 Wtwys hn. (uo.) [csak EWUng.]; 1393
Wthuus hn. (Csánki 3: 245); 1395 k. ethues (BesztSzj. 732.); 1416 u./¹ o̗ tuo̗ ʃo̗ c (BécsiK. 114) J: ’[???];
Goldschmied’ # | | ötvény ∆ A: 1836 ötvény (NyÚSz.) J: ’ötvözet; Legierung’ | | ötvöz A: 1846 Ötvöz
(Ballagi) J: ’fémeket vegyít, olvaszt össze; legieren’ # Sz: ~et 1846 ötvözet (Ballagi Legirung).
A szócsalád kiinduló eleme az ötvös: származékszó. ⊗ Az öt (az önt ’formába önt 〈fémet〉’eredeti
változata) -s névszóképzővel; vö.: lakoslak¹, teljes stb. A szó belseji v megléte és funkciója bizonytalan;
vagy megőrződött benne egy teljesebb alak tővégi magánhangzója, vagy esetleg egy névszóképzőhitves.
A z ötvény és az ötvöz a nyelvújítás korában keletkezett az ötvös kikövetkeztetett tövéből -ny
névszóképzővel, illetve -z igeképzővel.
NyÚSz.; MSzav. 137; MNy. 31: 149; TESz.

öv A [7/1]: 1211 ? Vued sz. szn. (PRT. 10: 511) [csak EWUng.]; 1372 u./ ewuet (JókK. 144); 1380 k.
Rychtew, vͦ (KönSzj. 100, 102); 1470 weth (SermDom. 2: 714); 1493 k. ewe (FestK. 308); 1560 k. parta
eo (GyöngySzt. 2813.); 1604 Oͤ v (MA.); 1626—7 párta oͤ h (Zvonarics Mihály: NySz.); 1793 ö́ vhez (NSz.
– Sándor I.: Külf. út. 360) J: 1. 1372 u./ ’valamely ruhadarabot a deréknál összehúzó vagy felerősítő szíj,
pánt | más testrészt körülfogó pánt; Leibgurt, Gürtel | Gürtel für andere Körperteile’ # (↑); 2. 1582 ’a test
derékrésze; Taille; Gürtelgegend’ (Decsi Gáspár: NySz.); 3. 1775 ’(valamely területet körülvevő) sáv,
réteg | 〈domborzaton〉 azonos magassági szintű réteg, amelyre azonos gazdasági vagy földrajzi jelenség
jellemző; Gürtel, Zone, Streifen | Höhenzone 〈Geogr〉’ (NSz. – Bárótzi: Erk. levelek 72); 4. 1793 ’〈a
földgolyón〉 azonos szélességi körökkel határolt terület, égöv; Erdgürtel, Zone’ (↑); 5. 1877—83 ’ásatási
réteg; Grabungsschicht’ (NSz. – Földtani Intézet Évkönyve 6: 301) Sz: ~ez 1416 u./¹ o̗ uèdezietec meg
’[???]; (um)gürten’ (BécsiK. 204); 1779 ’[???]; umgeben’ (NySz.) [csak EWUng.] | ~ezet 1493 k. ewezety
’övezés, öv; Gürgung’ (FestK. 308); 1604 ’valamit körülvevő sáv; Zone 〈um etw herum〉’ (MA. Horízon).
 Örökség a finnugor, esetleg az uráli korból. ⊗ ? Zürj. (Sz.) ve̮ ń ’öv, szíj’; ? ; cser. ə-, (KH.) əštə ’öv,
szíj’; finn vyö ’ua.’; ; lp. (N.) âvve ’ua.’; – ? szam. jur. wījā ’szíj, kötél, gyeplő’; szam. szelk. üne, ün ’öv,
szíj’; ? szam. kam. mшne ’lasszó’; stb. [fgr. (? uráli) *βiŋä vagy *βüŋä: ’öv, szíj’]. – A magyarban az
eredeti változat az ő volt; az öv alak elvonással keletkezett a v-s tőváltozat toldalékolt alakjaiból; a
hangtanhoz vö.: avul, hív¹ stb. A 2. jelentés: metonímia; a 3., 4. jelentés: metafora az 1. jelentés alapján. A
4. jelentéshez lásd még: ég övezete ’égöv’ (1604 (MA. Horizon). Az övez származékszó a korai adatokban
gyakran övedz, övedez alakban fordul elő.
NyH.; TESz.; MSzFE.

övé A: 1372 u./ ewue (JókK. 130); 1493 k. ewe (FestK. 3); 1519 hw̋ eenek (JordK. 719); 1529 e. wueÿet
(VirgK. 94); 1742 őveje (NSz. – Kovács J.: Krónika 2: 15); 1872 Öjeé (Nyr. 1: 467); nyj. ivé (Nyatl.), üjé
(OrmSz.) J: ’[???]; (etw ist) der (die, das) seine (ihre), etw gehört ihm (ihr)’ #.
Megszilárdult ragos alakulat. ⊗ Az iβ ~ öβ ~ üβ (az ő eredeti tőváltozatából) -é birtokos személyjellel.
Az öé, üé változatok a szó belseji v kiesésével keletkeztek; a szó belseji j hiátustöltő.
TESz.

őz A: 1138/ ? Euzdí sz. szn. (MNy. 32: 130); 1211 ? Euzi szn. (PRT. 10: 504) [csak EWUng.]; 1330
wzwyze hn. (OklSz.); 1358 Ewzpatak hn. (OklSz.) [csak EWUng.]; 1395 k. eȝ (BesztSzj. 1057.); 1456 k.
eȝȝ (SermDom. 2: 258); 1525 k. eoz (MNy. 11: 81); 1714—76 űzet (IrtörtKözl. 14: 102); nyj. ősz
(ÚMTsz.) J: 1. 1358 ’a páros ujjú patások rendjébe tartozó, erdőkben, mezőkön élő kérődző állat; Reh’ #
(↑) [csak EWUng.]; 2. 1395 k. ’kecske(bak) | zerge; Steinbock | Gemse’ (↑); 3. 1395 k. ’dámvad;
Damwild’ (BesztSzj. 1083.); 4. 1456 ’gímszarvas; Edelhirsch’ (↑) Sz: ~ike 1805 ö́ zikéket (NSz. – Hollósi
Egy.: Bar. besz. 68).
TESz.

özön A: 1138/ ? vzund sz. szn. (MNy. 32: 133); 1416 u./¹ viz o̗ zo̗ nbèn (BécsiK. 259); 1510 k. ewȝwnwk
(AporK. 143); 1519 wӳȝ eȝennek (JordK. 433); 1871 Özöny (NSz. – Földtani Intézet Évkönyve 1: 435) J:
1. 1416 u./¹ ’áradat, áradás; Flut, Schwall’ (↑); 2. 1508 ’örökkévalóság; Ewigkeit’ (DöbrK. 27) Sz: ~lik
1815 özönle ’ont, áraszt; schütten, ergießen’ (NSz. – Kazinczy: Munkái 6: 50); 1824 ’árad; fluten’ (NSz. –
Náray A. Máré 1: 157).
Bizonytalan eredetű, esetleg kun vagy besenyő jövevényszó. ⊗ Vö.: kipcs. özän ’folyó’; tat. üzän:
’völgy, lapály, folyómeder’;karj. öźań: ’folyó, ár(adat)’; stb. [< török *öz ’(folyó)meder’].. Lásd még:
Kāšγ özek suv ’szabálytalanul áramló víz’. A kunból vagy besenyőből való átvételre utal az a körülmény,
hogy a török nyelvek közül csak a kipcsak típusú nyelvekből adatolható. A magyar és a kipcsak nyelvben
meglévő változatok közötti jelentéselhajlás esetleg azzal magyarázható, hogy a kis folyók a
völgyszorosokban tavasszal megáradnak. A 2. jelentés: elvont.
MNy. 3: 311, 27: 226; TESz.; TörK. 92, 540

özvegy A: 1302 Wzwegh szn. (OklSz.); 1372 u./ eȝuegÿnek (JókK. 7); 1416 u./¹ o̗ zuèg (BécsiK. 26);
1548 oͤ ßuegéket (SzZsolt. 153b) [csak EWUng.]; 1790 Özvögy (NSz. – Bardotz J.: Erdély törv. 7); nyj.
ëgyvez (ÚMTsz.), œdvegy, œdzvegy, ögyvėdz (MTsz.), özvidzs (ÚMTsz.) J: fn 1032 ? ’olyan személy,
akinek a házastársa meghalt; Witwe(r)’ # (↑), 1372 u./ ’ua.’ (↑) | mn 1. 1032 ? ’olyan 〈személy〉, akinek a
házastársa meghalt; verwitwet’ # (↑), 1490 ’ua.’ (SzalkGl. 184.); 2. 1560 k. ’nőtlen, hajadon;
unverheiratet’ (GyöngySzt. 760.); 3. 1577 ’elhagyott, árva | magányos; verlassen, verwaist | einsam’
(KolGl.: NyF. 45. sz.: 45) Sz: ~ség 1416 u./¹ o̗ zuègʃegnᶜ (BécsiK. 31) | ~ül [haupts meg-] 1763 meg
oͤ zvegyuͤ lt (NSz. – Thomas J.: Tit. 33).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A szó belseji sz-es változatok a kiejtést tükrözhetik, ezzel a mássalhangzóval
korábbi adatok is előfordulnak. A melléknévi 2. és 3. jelentés: metafora. – Valamely iráni nyelvből való
származtatása nem valószínű, a szláv nyelvekből való származtatása téves.
EtOs. 1: 539; TESz.; Hajdú-Eml. 33; MTud. 35: 248

ó¹ A: 1055 ohut (TA.); 1211 Fuentuhout hn. (PRT. 10: 510); 1239 Oluar hn. (Györffy 1: 466); 1519
awat (JordK. 397); 1645 óv (Geleji Katona István: NySz.) J: 1. 1055 ’(nagyon) régi; (sehr) alt’ (↑); 2.
1416 u./² ’nem ebből az évből való 〈termés, termék, főként bor〉; nicht heurig, von älterem Jahrgang
〈Feldfrucht, Obst, haupts Wein〉’ (MünchK. 119); 3. 1416 u./² ’ócska, elnyűtt; abgenützt’ (MünchK. 29); 4.
1585 ? ’idejét múlt, elavult; veraltet, überlebt’ (Cal. 716 [ɔ: 717]), 1750–71 ’ua.’ (Faludi Ferenc: NySz.).
 MNy. 13: 65; Vir. 1934.: 152; TESz.; UEW. 337, 448

ó² A: 13. sz. k./ O, Vh (ÓMS.); 1372 u./ oh (JókK. 110); 1708 Óh (PP.) J: ’[?]; 〈Interj〉’ #.
TESz. óh a. is

oázis A: 1835 oas, Oasis [es. nem m.] (Kunoss: Gyal.); 1839 oasisként (NSz.) [csak EWUng.]; 1842
oazok (NSz. – Nemzeti Almanach 188); 1843 oáz (NSz. – Életk. 2/4: 273); 1866 oázisszerű (NSz. –
Bulyovszky L.: Norv. 1: 39) J: ’sivatagi vidéken termékeny, viruló terület; Oase’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Oase;; ang. oasis;; fr. oasis; stb.: oázis. Lásd még: ; lat. oasis: ’oázis’., Oasis
hn. 〈termékeny terület neve a Líbiai-sivatagban〉 [< gör. Ὄασις hn. ()]. Forrása: óegyiptomi whʼ .t ’katlan,
mélyedés’. – A magyarba különböző nyelvekből került, az irodalom közvetítésével; az oäz
alakváltozathoz vö.: baskír.
TESz.

óbárdus † A: 1395 obardus (OklSz.); 1401 obardos (ZsigmOkl. 2: 151) [csak EWUng.] J: ’egy fajta
pénz; Art Münze’.
Összetett szó. ⊗ Az ó¹ ’régi’ + R. bárdus ~ bárdos ’pénzfajta’ (1389Bardos: MNy. 82: 510) összetételi
tagokból; (jelzői alárendelés). A második tag keletkezési módja tisztázatlan. Esetleg a bárd¹ főnév -s
melléknévképzős fejleménye lehet. Az elnevezésnek az lehetett az alapja, hogy a pénzérem egyik oldalára
a kezében bárdot tartó Szent László magyar király (1077–1095) képe volt rávésve. A magyarázat gyenge
pontja, hogy a bárdos ’bárdot viselő, bárddal felvértezett’ eredeti jelentése nem bizonyítható. De azzal is
számolni lehet, hogy a szó a lat. Bardus személynév köznevesülésével keletkezett. Onufrius Bardus de
Peliske a pénzverés jogát is bérlő királyi kincstárnok volt a 14. században.
MNy. 12: 83; EtSz. †bardus a. is; TESz.

óbégat A: 1708/ óvégatással sz. (Bethl.: Élet. 1: 170); 1796 Aubégatva sz. (NSz. – Gvadányi: Nót. test.
200); 1799 óbégatni sz. (Márton Bejammern); 1800 Óbégatni sz. (Márton); 1801 Avvégatni sz. (NSz. –
Sándor I.: Sokféle 7: 221); 1861 óbéjgatott (NSz. – Rosti P.: Uti eml. 176) J: ’[?]; jammern’ #.
Német jövevényszó magyar képzéssel. ⊗ Vö.: ném. auweh o weh〈indulatszó a fájdalom kifejezésére〉
[< ném. weh ’ó, de rossz!, ó, de borzasztó!’].. – A végződés: -gat gyakorító képző; vö.: jajgatjaj, nógat
stb. A szó belseji b-hez vö.: bakter, bükköny stb.
TESz.

óbester ∆ A: 1632 oberstel (NEl.) [csak EWUng.]; 1636 obristert (uo.) [csak EWUng.]; 1637
Obriztérrel (uo.) [csak EWUng.]; 1639 Obester (uo.) [csak EWUng.]; 1640 oberster (uo.) [csak
EWUng.]; 1704 óberstereknek (Pusztai) [csak EWUng.]; 1705 óbesterek (uo.) [csak EWUng.]; 1707
oberst (NEl.) [csak EWUng.]; 1709 obrusterem (Pusztai) [csak EWUng.]; 1805 óbëstër (NSz. – Verseghy
F.: Ung. Sprach. 328) J: ’ezredes; Oberst’.
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. Oberst R., N. oberster, obrist, obrister: ’katonai rang; ezt a rangot
viselő katonatiszt’a [ném. ober ’felsőbb, magasabb’ melléknév felsőfokú alakjának főnevesülése]..
Megfelelői: ; holl. overste;; szb.-hv. oberšter: ’ezredes’. A szó belseji s-es változatok a délnémetből
valók. A szó belseji r kieséséhez vö.: masíroz. Ide tartozik: R. obriszter lejtenant ’főhadnagy’ (1605
(NEl.), a ; ném. Oberstleutnant átvétele: ’katonai rang; ezt a rangot viselő katonatiszt.’
TESz.

objektum A: 1752 Objectumhoz (NSz. – Pictet – Dániel: Ker. Ethica 54); 1872 objektumnál (NSz. –
Toldy I.: Anatole 290) J: 1. 1752 ’tárgy | dolog; Gegenstand | Sache’ (↑); 2. 1900 ’létesítmény; Bauobjekt’
(Tolnai: Magy. szót. Objectiv) | | objektív A: 1830 objektiv (NSz. – Szalay L.: Észr. Muz. 33); 1835
objectivus [es. nem m.] (Kunoss: Gyal.); 1900/ objektív (NSz. – Ady: ÖPM. 1: 297) J: mn 1. 1830 ’tárgyi
| tényleges, valóságos; gegenständlich | tatsächlich’ (↑); 2. 1876/ ’tárgyilagos; unvoreingenommen’ (NSz.
– P. Thewrewk E.: Elnöki beszédei 25) | fn 1904 ’tárgylencse; Objektiv 〈Optik〉’ (Radó: IdSz.¹).
Latin jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Lat. (k., h.) objectum: ’tárgy’., tkp. ’ami a szem elé,
szembe van állítva’; – lásd még: ném. Objekt R. objectum ’tárgy 〈elvont értelemben is〉’ | lat. (k., h.)
objectivus ’tárgyilagos, objektív’; – lásd még: ; ném. Objektiv ’tárgylencse’. A latin szavak a ;lat. obicere
’szembeállít’ szóra mennek vissza. Megfelelői: ; ang. object objectiv;; fr. objet objectif; stb.: tárgy, dolog,
cél; ’stb., tárgyilagos (szontén a franciában tárgylencse’). – A 2., melleknévi jelentésben az objektív
filozófiai műszóként az angolból terjedt el; a főnévi jelentéshez lásd még: objektív lencse (1879).
TESz.

obsit ∆ A: 1647 opsit (NEl.) [csak EWUng.]; 1655 k. obsitot (Gyöngyösi: ÖK. 1: 44); 1786 absitos sz.
(NSz. – Kónyi J.: Democritus 1: 34); 1821 obschidost sz. (MNy. 65: 333) J: ’〈kiszolgált katonának adott〉
elbocsátó levél; Entlassungsschein, Abschied 〈haupts für Soldaten〉’ Sz: ~os 1762 Obsitos Levelit ’katonai
elbocsátó 〈levél〉; Entlassungs- 〈als Adj〉’ (MNy. 60: 372); 1763 ’szolgálatból elbocsátott 〈katona〉; aus
dem milit Dienst entlassen 〈Soldat〉’ (MNy. 60: 372); 1769 ’kiszolgált katona; ausgedienter, entlassener
Soldat’ (MNy. 60: 372).
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) abschid apschid opschîd: ’elválás; katonai
szolgálatból való elbocsátás; elbocsátólevél’, – ném. Abschied ’ua.’ [< ném. abscheiden ’eltávolít;
elbocsát’].. – Az osztrák katonai nyelvből került a magyarba. A főnévi származékszó az obsitos ember
’kiszolgált katona’ szószerkezet jelzőjének önállósulása(1763).
TESz.

obulus A: 1529–41 obolus (RMNy. 2/2: 51) [csak EWUng.]; 1529–41 ? obuluʃt (uo.) [csak EWUng.];
1578/ obulusni sz. (MNy. 79: 248) [csak EWUng.]; 1747 obol (GLEl.) [csak EWUng.]; 1896 Obolosz
(PallLex.) [csak EWUng.]; 1926 obulusz (HIdSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; geringwertige Münze’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. obolus: ’görög aprópénz: egy drahma hatoda; súlymértékként: egy nagyobb
rész hatoda’ [< gör. (att.) ὀβολός szóból, a ; gör. ὀβελός ’pénzérme; súlymérték, tkp. pénzként és
súlymértékként használt fémrudacska’alakváltozata].. Megfelelői: ném. Obolus; fr. obole; stb.: obulus. –
A szóvégi s-hez vö.: ámbitus stb. Az obol változat francia hatásra utalhat.
Nyr. 95: 247; GLEl.

óceán A: 1591 Oceonum (MNy. 75: 509) [csak EWUng.]; 1604 Ocean tengeren, Oceanuʃon (MA.
Æthíone, Gleʃʃária); 1793 Otzéán tenger (NSz. – Mátyus I.: Ó és új Diaet. 6: 171); 1795 k. Otzán (NSz. –
Takáts R.: Told. I. v.); 1797 u./ Ótzeánja (NSz. – Csokonai: Lilla 155) J: ’[?]; Ozean’ #.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. Oceanus mare Oceanum: ’világtenger’ [< gör. ὠκεανός ’a világkorongot
körülvevő folyam, világtenger’, eredetileg Ὠκεανός szn. 〈a nagy őstenger istenének a neve a görög
mitológiában〉].. Megfelelői: ném. Ozean; fr. océan; stb.: óceán. – Az us végződés kieséséhez vö.: advent,
dékán stb. – A magyarba a személynév is átkerült; vö.: Oceanos szn. (1559 (SzChr. 8a).
TESz.

ócsárol A: 1416 u./² megolʟarlatot sz. (MünchK. 148); 1456 k. ocharuan sz. (SermDom. 1: 20); 1566
ólczárllya [l-j] (HFab. 117); 1566 ólcsárol [U] (Heltai Gáspár: NySz.); 1588 Ochyarollyak [l-j]
(Frankovics Gergely: NySz.); 1611 Oczállom (MA.); 1717 e. ócsorlom (Gróf Bethlen Miklós önéletirása:
NySz.) J: 1. 1416 u./² ’vádol | rágalmaz; anklagen | verleumden’ (↑); 2. 1416 u./³ ’lekicsinyel, becsmérel;
herabsetzen, mäkeln’ # (AporK. 23); 3. 1750 ’olcsónak tart; für billig halten’ (NSz. – Heptalogus 36).
Valószínűleg származékszó. ⊗ Az alapszó az olcsó lehet. A szó végződése: -árol igeképző. Az ócsál
változat ál végződése hasonulással keletkezett; vö.: becsmél ~ becsmérelbecs, sikál ~ sikárol stb. A szó
belseji i kieséséhez vö.: csónak, fónagy stb.
MSzav. 131; TESz.

ócska A: 1581 el och~kultak sz. (MNy. 80: 372) [csak EWUng.]; 1604 Avaczka (MA. Vétulus); 1604
O'czka (MA.); 1785 olcska (MNy. 55: 549) J: 1. 1581 ’régi, elhasznált, elnyűtt; alt, abgenützt’ # (↑); 2.
1803 ’elcsépelt, érdektelenné vált 〈mondanivaló, fogás stb.〉; abgedroschen’ (Baróti Szabó Dávid: NySz.);
3. 1810/ ’silány, vacak, csekély értékű; schlecht, wertlos’ # (NSz. – Kazinczy: Lev. 8: 185) Sz: ~´s 1755
ócskás ’régi, elhasznált, elnyűtt; alt, abgenützt’ (MNy. 60: 372); 1857 ’csak javítással foglalkozó iparos;
nur Reparaturen machender Handwerker’ (NSz. – Vámosi: Csizm. 126); 1884 ’ószeres; Altwarenhändler’
(NSz. – Bródy S.: Nyomor 34).
Származékszó. ⊗ Az ó¹ ’régi; elhasznált, lehasznált, ócska’ melléknévből -cska kicsinyítő képzővel,
melynek itt nyomatékosító funkciója van; vö.: jócskánjó¹. A 2., 3. jelentés: metafora az 1. jelentés alapján.
TESz.
 ocsmány A: 1560 k. Ochmany (GyöngySzt. 306.); 1577 oćzmanlani sz. (KolGl.) [csak EWUng.] J:
’rút, undorító | mocskos, tisztátalan; scheußlich, abscheulich, unflätig’ #.
Ismeretlen eredetű. ⊗ Lehetséges, hogy hangalakja az adományad, hagyományhagy szavak
hangalakjához igazodott.
TESz.

ocsú A: 1211 Ociu szn. (OklSz.); 1416 u./¹ oʟoit (BécsiK. 228); 1522 Wchw szn. (MNyTK. 105: 29);
1669 ótsúját [?U] (Szokolyai István: NySz.); nyj. ocsuj (Nyatl. 1: 192) J: 1. 1211 ? ’a kicsépelt
gabonának rostáláskor különváló szemetes, törmelékes része; Afterkorn’ (↑), 1416 u./¹ ’ua.’ (↑); 2. 1211 ?
’pelyva | törek; Spreu | Rüttstroh’ (↑), 1585 ’ua.’ (Cal. 20); 3. [auch als Attr] 1803 ’emberi közösség
legértéktelenebb része, alja; Abschaum, Hefe einer Gemeinschaft’ (NSz. – Baróti Szabó: Magy. Vir. 105).
Jövevényszó egy honfoglalás előtti, csuvas típusú török nyelvből. ⊗ CC. učuχ ’pelyva, polyva’türkm.
uǰuq ’anyarozs’; tat. očoq: ’pelyva, polyva’; stb. [< török *uč ’repül’].. A magyarba átkerült alak: *učuq
’anyarozs; pelyva, polyva’; a szóvéghez vö.: apró, tanú stb. A 3. jelentés a magyarban metaforikusan
keletkezett.
MNy. 3: 308, 55: 456; TESz.; TörK. 58, 530

ocsúdik A: 1508 včodotvolna (NádK. 593); 1519 k. ffel očuduan sz. (DebrK. 161); 1527 ffel
wchwdeek ▼ (ÉrdyK. 51); 1630 Felocsódván [?U] sz. (Sallai István: NySz.); 1804 fel-otsúdott (NSz. –
Peretsenyi Nagy L.: Oríthia 149); 1810 Felótsódtatok sz. (NSz. – Simai Kr.: VSzót. 2: 42) J: 1. [haupts
fel~ik] 1508 ’ébred | magához tér, eszméletre tér; erwachen | zur Besinnung kommen’ (↑); 2. 1813
’gyógyul; genesen’ (NSz. – Kazinczy: Báróczy 8) || ocsul × A: 1700 fel-otsoltam (Gyöngyösi: ÖK. 4: 46,
az alak helyes közlésére l. 415!!!); 1793 felotsúlt (NSz. – Magyar Játék-szin 4: 146); 1843 felócsul (NSz.
– Garay J.: Vers. 272) J: 1. [haupts fel~] 1700 ’ébred | magához tér; erwachen | zur Besinnung kommen’
(↑); 2. [ki~] 1935 ’meggyógyul, valamiből kigyógyul; genesen, sich erholen’ (SzamSz.).
Származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő ismeretlen eredetű. A végződés: gyakorító képző, gyakorító-
visszaható képző. Az ocsúdik a nyelvjárásokból került be – a szépirodalom közvetítésével – az irodalmi
nyelvváltozatba. – Az ótörökből való származtatása nem valószínű.
SzófSz.; TESz.; StUA. Suppl. 1: 141

oda A: 1372 u./ oda (JókK. 47); 1525 k. odda (GyöngyK. 51); 1547 ada (LevT. 1: 47); 1630 odá
(Szenczi Molnár Albert: NySz.) J: 1. 1372 u./ ’a beszélőtől távolodó irányba (tér-, idő-, állapotbeli stb.
értelemben); dorthin’ # (↑); 2. 1524 ’ott; dort’ (MNy. 25: 68); 3. [~ van] 1552 ’〈vége〉 van; 〈es ist〉 hin’
(Heltai: Dial. E3a); 4. 1623 ’[?]; gemeinsam 〈in Adv〉’ (MNy. 69: 232) [csak EWUng.] Sz: ~´z [heute
haupts el-] 1789 odázza (NSz. – Kováts F.: Pulpitus 102) R: odébb, ~´bb 1720 odébra (NSz. – Koháry I.:
Munkács 3: 25); 1793 odább (NSz. – Magyar Játék-szin 3: 289) | ~´ig 1823 Addáig (NSz. – Schedel F.:
Haramják 42).
Megszilárdult ragos alakulat. ⊗ Az ozból (az az¹ változatából) jött létre -á > -a latívuszraggalhaza². A
hangzóközi d-hez vö.: addigaz¹, eddigez¹, ide. A latívusz > lokatívusz jelentésváltozáshoz vö.: feléfelől,
ide stb. Az odáz származékszó a nyelvújítás korában keletkezett.
NyK. 53: 20; TESz.

óda A: 1602 odat (MNy. 74: 511) [csak EWUng.]; 1623 Odeában (uo.); 1786/ Ódákra (NSz. –
Kazinczy: Lev. 1: 118); 1809/ óde (NSz. – Kazinczy 6: 337) J: ’magasztos tárgyú, emelkedett hangú lírai
költemény; Ode’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat., (h.) ode, (k., h.) oda: ’dal, vers’ [< gör. ᾠδή ’ua.’].. Megfelelői: ném. Ode;
fr. ode; stb.: óda.
TESz.

ódon A: 1835 ódon (Tzs.) J: 1. 1835 ’régi, régies | letűnt kor hangulatát idéző; altmodisch |
stimmungsvoll altertümlich’ (↑); 2. 1879 ’elavult, korszerűtlen; veraltet’ (NSz. – Arany J.: Próza 82).
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ Az ó¹ ’régi’ melléknév -don névszóképzős
változata, melynek egységes képzőként való téves levezetése a tulajdon alapján történt; vö.: újdonságúj.
Eredetileg nyomatékosító szerepe volt, és az ócska melléknévvel szemben fokozatosan amelioratív értékű
lett. – Nyelvújítási származékszó.
TESz.
 odor¹ × A: 1708 Odor (PP. Cava); 1794 Odrot (NSz. – Böjthi A.: Magy. nyelv. 66) J: 1. 1708 ’üreg,
odú, lyuk; Höhle, Loch’ (↑); 2. 1838 ’mélyedés a mederben; Aushöhlung im Flußbett’ (Tsz.); 3. 1887
’fémtárgyak készítésekor alkalmazott formálóeszköz; Schmiedeform’ (PallasLex. Üllő).
Származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő az odú tövével azonos. A végződés: -r kicsinyítő
képzősömör, tompor stb. A szó sokkal régebbi keletkezésű lehet, mint első adata, mivel csak a
nyelvjárásokban lehetett használatban. A 3. jelentés szaknyelvi.
MNy. 20: 60; TESz.

odor² × A: 1722 odrocskáju sz. (HOklSzj. 107); 1792 odorja (SzD.); 1863 Udor (Kriza: Vadr. 521) J:
1. 1722 ’a csűr két oldalán levő rekesz, ahova a gabonát rakják; Verschlag für Getreide auf beiden Seiten
der Scheuer’ (↑); 2. 1835 ’szénapadlás; Heuboden’ (Kassai 4: 8); 3. 1842 ’az ágy oldaldeszkája;
Seitenbrett des Bettes’ (MTsz. ágy-odra).
Jövevényszó egy szláv nyelvből, valószínűleg a szlovénból. ⊗ Szln. oder: ’széna-, szalmatartó állvány,
emelvény; szénapadlás; ágy’; stb.; – ; óe. szl. odorъ: ’fekvőhely; ravatal’.; szlk. N. vȏdor ’csűrpadlás’; or.
R. одр, N. одёр ’ágy; kocsiváz; állványzat’; stb.; stb. [eredeti jelentése feltehetőleg ’friss ültetésű fát óvó
állványzat, majd állvány’ < szláv *o (elöljárószó) + *drъ ’fa, faanyag’]. – A szlovénból való származtatás
mellett főként a jelentések szólnak. Ennek a származtatásnak az odor szó mai székely nyelvjárási volta
településtörténeti okokból nem mond ellent.
Ethn. 48: 297; KSzlJsz. 358; TESz.

odú A: (†1037) [1330] Oduoskw sz. hn. (PRT. 8: 225); 1519 odwaban, wdwýaban (JordK. 72, 309);
1531 kew odwba (TelK. 284); 1544 Odóban [?U] (RMKT. 2: 185); 1588 aduas sz. (Frankovics Gergely:
NySz.) J: 1. (†1037) [1330] ’üreg kőzetben, földben; Loch | Höhle’ # (↑); 2. 1550 e. ’üreg fában; Loch im
Baum’ # (MNy. 57: 357); 3. 1588 ’lyuk a fogban; Loch im Zahn’ (Frankovics Gergely: NySz.); 4. 1786
’valamely tárgy ürege, mélyedése; Aushöhlung eines Gegenstandes’ (NSz. – M. Hírmondó 346); 5.
1799 ? ’szűk, nyomorúságos lakás, szoba; enge, elende Wohnung, Loch’ # (NSz. – Gyarmathi S.:
Affinitas 200), 1853/ ’ua.’ (NSz. – Jókai 3: 234) Sz: odvas (†1037) [1330] hn. (↑).
Alapnyelvi örökség, finnugor kori tővel és magyar képzéssel. ⊗ A megfelelések vitatottak. 1. Osztj.
(V., DN.) oŋət: ’üreg, mélyedés 〈a fában〉’; ? ;votj. (J.) udur: ’a méhkas nyílása’; ? ;md. (E.) undo, (M.)
unda: ’üreg, mélyedés 〈a fában〉’; ? finn onsi ontelo ’üres, üreges; üreg, mélyedés’; lp. (N.) vuow’dâ
’vadkacsa fészke’ [fgr. *oŋte ’üreg, mélyedés’].. – 2. Vog. (FL.) ōntər ’anyaméh’, (É.) ōntər ’belső rész
〈emberé〉’osztj. (V.) ont ’belső rész; has, gyomor’, (Kaz.) wǫntər ’mellüreg, hasüreg’; lp. (N.) vuow’dâ
’testüreg 〈állaté〉’; kérdésesen ide vonhatók azok a votják, mordvin és finn szavak is, amelyek az 1.
magyarázatban kérdőjelesen szerepeltek [fgr. *omte ’mellüreg, hasüreg’].. A szó belseji hangkapcsolat
változásához vö.: oldal, illetve ad. A szó végződése: valószínűleg az -ó ~ -ú kicsinyítő képző.
MSFOu. 67: 409; TESz.; MSzFE.

ódzkodik A: 1855 oldozkodik ▼ (NSz. – Vas G.: N. napt. 72); 1884 ódzkódom (NSz. – Mikszáth: Apró
gentry 46); 1916 ódozkodni sz. (NSz.) [csak EWUng.]; 1957 ódzkodott (uo.) [csak EWUng.] J: 1. 1855
’(ki)oldozódik | szabadul; sich auflösen | loskommen’ (↑); 2. 1884 ’húzódozik, vonakodik; sich sträuben’
(↑); 3. [ki~ik] 1887 ’kibontakozik | keletkezik; sich entfalten | entstehen’ (NSz. – Sebők Zs.: Alakok 38).
Származékszó. ⊗ Az ódz ’oldoz’ige-kodik visszaható képzős alakja. Az alapszó az oldozold szóból
keletkezett. – Ide tartozik még a másik visszaható képzővel keletkezett ódzkolódik ’kioldozódik’ (1890),
’húzódozik, vonakodik’ (1941).
TESz.

óhajt A: 1416 u./¹ ohaita (BécsiK. 92); 1517 ohÿtvan sz. (DomK. 69); 1527 oyoytozaʃaat sz. (ÉrdyK.
43); 1529 e. olhaÿtas sz. (VirgK. 71); 1550 ohėtasokkal sz. (Batizi And.: NySz.); 1553/ ohuͤ t (TCr. A4b)
[csak EWUng.]; 1608 ôhayt (Szenczi Molnár Albert: NySz.); 1617 oháytvan sz. (Lépes Bálint: NySz.) J:
1. 1416 u./¹ ’sóhajt, sóhajtozik; seufzen’ (↑); 2. 1527 ’kíván; wünschen, begehren’ # (↑) Sz: ~ás 1416 u./¹
ohaitaʃʃal (BécsiK. 22) | ~ozik 1416 u./¹ ohaitozėc (BécsiK. 7) || óhaj A: 1844 Óhaj (NSz. – Somogyi A.:
Szók. 44) J: ’[?]; Wunsch, Verlangen’ #.
A szócsalád alapja az óhajt: onomatopoetikus eredetű, keletkezésmódja azonban bizonytalan. ⊗ Az ó²
indulatszóhoz kétféleképpen kapcsolódhat. Vagy azzal párhuzamosan keletkezett (erre utalhat az ige
szókezdő magánhangzójának eredeti rövidsége), vagy az óhajt az ó²származékszava. A végződés: az -ajt
~ -ít műveltető képző gyakorító funkcióval. Az olhajt változat téves hangtani visszafejlődés. A 2. jelentés:
metonímia. – Az óhaj elvonással keletkezett az óhajt;ból a nyelvújítás korában; vö.: sóhajsóhajt.
TESz.; FiktI. 50

ohó A: 1610 uho (CorpGr. 252) [csak EWUng.]; 1788 Oho (NSz. – Dugonics: Etelka 2: 182); 1788–9
Ohó (NSz. – M. Museum 1: 233) J: ’[?]; 〈Interj〉’.
Onomatopoetikus eredetű szócsalád. ⊗ Önkéntelen hangkitörés a meglepetés vagy öröm kifejezésére; a
magyarban akaratnyilvánító szerepe is van. Hasonló onomatopoetikus eredetű szavak: ném. oho;; ang.
oho; stb.: 〈indulatszó〉. – Szótagismétléssel a nyomatékosítás fokozására: ohohó <> (1857/). – Az
óha〈indulatszó〉 (1767) valószínűleg nem tartozik ide, inkább összetett szónak tűnik az ó² + ha² összetételi
tagokból.
TESz.

ojjé A: 1791 Óh jéh (NSz. – Poóts A.: Vers. 49); 1793 Ó! Jé (NSz. – Bethlen I.: Posta Tzug 93); 1793
ojjéj (NSz. – Magyar Játék-szin 4: 388); 1806 ojé (I. OK. 30: 258) [csak EWUng.]; 1810/ O jeh (NSz. –
Kazinczy: Lev. 7: 278); 1837 Ójjé (NSz. – Kovács Pál: Thalia 3: 182); 1839 Ojjé (NSz. – Emlény 76);
1900 Ajjé (NSz. – Herczeg F.: Honthy háza 135) J: ’[?]; 〈Interj〉’.
TESz.; Mondsz. 161

ok A: 1138/ ? Okudi sz. szn. (MNy. 32: 205); 1372 u./ ocual (JókK. 4), de →okos; 1535 akaęrt (Vit.
Q3a) [csak EWUng.] J: 1. 1372 u./ ’gondosság, elővigyázatosság | okosság; Sorgfalt, Vorsicht | Klugheit’
(↑); 2. 1372 u./ ’magyarázat, indok | ürügy; Erklärung, Grund | Vorwand’ (JókK. 119); 3. 1416 u./¹
’alkalom; Gelegenheit’ (BécsiK. 58); 4. 1416 u./² ’okirat, okmány; Urkunde, Dokument’ (MünchK. 148);
5. [haupts ~ból, va ~ért] 1510 ’cél; Zweck’ # (MargL. 45); 6. 1511 ’feltétel; Bedingung’ (OklSz.); 7. 1520
’valamely változás, történés előidézője; Ursache’ # (GyöngySzt. 413.); 8. 1533 ’valakinek a java, haszna;
Wohl, Nutzen’ (Komjáthi Benedek: NySz.); 9. 1577 ’érv, bizonyíték; Argument, Beweis’ (KolGl.: NyF.
45: 44) Sz: ~oz 1686 okoztathassunk sz. ’[?]; jmdm die Schuld geben’ (MonOkm. 14: 120) [csak
EWUng.]; 1696 okozót sz. ’[?]; verursachen’ (Illyés András: NySz.) | ~ol 1750 okold ’okoz; verursachen’
(NSz. – Heptalogus); 1782 ’indokol; begründen, motivieren’ (NSz. – M. Hírmondó 423); 1830 ’hibáztat;
jmdm die Schuld geben’ (NSz. – Szalay L.: Észr. Muz. 53) | ~ozat 1781 Okozat (NyÚSz.) | ~mány 1806
’[?]; Urkunde, Dokument’ (NSz. – Peretsenyi Nagy L.: Ért. 15) | ~ság 1826 okságnak (NSz. – Verseghy:
Lex. term. 178) R: ~án 1832 okán ’[?]; wegen’ (NSz.) [csak EWUng.] || okik × A: 1416 u./¹ oktattā sz.
(BécsiK. 191); 1793 okik ▼ (Nyr. 11: 577) J: ’okul, valamiből tanul; sich auf etw verstehen’ Sz: ~tat
1416 u./¹ (↑) | ~ul 1748 okúlnának (Faludi Ferenc: NySz.) | ~ít 1839 sz. ’oksági összefüggést fejez ki;
Kausalzusammenhang ausdrücken’ (NSz. – szász K.: Magy. nyelvtud. 2: 293); 1849 ’oktat, okosít; lehren,
instruieren’ (NSz. – Greguss Á.: Szépészet 112).
A szócsalád alapja valószínűleg az okik: honfoglalás előtti ótörök jövevényszó. ⊗ Kāšγ uq-; (KH.)
uq-;ujg. mod. uq-; stb.: megért, felfog, belát. Lásd még: Kāšγ uqīt-, uqul-, uqtur- ’tudtára ad’, uquš-
’megért’, uquš, uqušlı̈ γ ’okosság’; stb. A tőváltozatok igei és névszói megfelelői a mongol nyelvekben is
megtalálhatóak. Mivel az ige a magyarban csak nyelvjárási szinten élt, adatolása későbbi. Az ok főnév a
magyarban keletkezhetett, feltehetőleg az es : esik, szar : szarik mintájára. – Az okikigeokit származéka,
valamint az ok egyes származékai nyelvújítási szavak.
MNy. 3: 308; NyK. 49: 230; TESz. okmány a. is; StUA. Suppl. 1: 143; TörK. 264

oka † A: 1559 okát [?U] (NyK. 73: 109) [csak EWUng.]; 1573 okkáját [?U] (ÉlOsm. 308) [csak
EWUng.]; 1792 óka (NSz. – M. Hírmondó 1: 21) J: 1. 1559 ’régi súlymérték; altes Gewichtsmaß’ (↑); 2.
1800 ’régi folyadékmérték; altes Flüssigkeitsmaß’ (Márton).
Oszmán-török eredetű jövevényszó, valószínűleg délszláv és román közvetítéssel is. ⊗ Oszm. okkaR.
oka ’régi súlymérték’; – lásd még: blg. ока ’ua.’;szb.-hv. oka ’ua.’ , illetve rom. N. ocá, óca ’ua.’, a
románban ’pohár, serleg 〈űrmértékként is〉’. Az oszmánba az ; arab ūqīva ’régi súlymérték’ gör. οὐγκία
’ua.’ [< lat. uncia ’uncia’]. közvetítésével került. Megfelelői: szlk. R. oka ’két és fél font’; ukr. R. óко
’három font; bormérce’; stb. – Az erdélyi nyelvjárásokba valószínűleg a románból került.
KSzlJsz. 698; TESz.; ÉlOsm. 308

okádik A: 1416 u./¹ ki okada (BécsiK. 243); 1552 okád (Heltai Gáspár: NySz.); 1568 okadik ▼
(Meliusz Péter: NySz.); nyj. ukáddik (Nyatl. ) J: ’[?]; sich erbrechen | speien, sprühen 〈Feuer, Flamme,
Gift und Galle usw〉’ Sz: ~at 1416 u./¹ okadaṫtẏa ’[?]; Erbrochenes’ (BécsiK. 272) | ~ás 1493 k. okadaʃra
(FestK. 401) | ~ék 1808 Okadék (SI.).
Onomatopoetikus eredetű szócsalád. ⊗ A palatoveláris párhuzamosság alapján a szótő és az öklődik
szócsalád töve összefüggésben áll. A végződés: gyakorító képző. Hasonló onomatopoetikus szavak más
finnugor és török nyelvekben is vannak: md. (M.) uksondoms ’tüzet okád’; finn oksentaa ’ua.’; ;csag. oqa
’böfög, kérődzik’;tel. oqı̈ ’böfög; tüzet okád’; stb. Az okádik alak és az okád változat között részleges
szóhasadás ment végbe; előbbi ma leginkább tárgyatlan, utóbbi tárgyas használatban fordul elő. – Tájszó
ugyanebből a tőből: ikránkodik, okránkodik ’visszariad, megrémül’ (1834 (Kassai 3: 21); okránd
’undorodik; megrendült; visszaretten’ (1838 (Tsz.).
MNy. 50: 257, 55: 129; TESz.

okker A: 1682 okker (MNy. 89: 381) [csak EWUng.]; 1847 oker (NSz. – Szépirod. Szemle 2: 74) J: 1.
[auch als Attr] 1682 ’földfelszín | sárgásbarna mázolófesték; Erdfarbe | gelbbraune Malerfarbe’ (↑); 2.
1855 ’ásványi málladék, sárgás festőföld; Mineralgemenge, das gelb färbt’ (NSz. – Böckh: Földtani
Intézet. 33).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Ocker: ’egy fajta ásványi málladék; sárgásbarna mázolófesték’ [< lat.
ochra ’okker’].. Megfelelői: ang. ochre;; fr. ocre; stb.: okker. – A R. okra (1818) ’okker’ a latinból
származik (↑).
TESz.

oklevél A: 1504 k. ok levelek (MNy. 9: 444); 1639 okleveleketh (NySz.) J: 1. 1504 k. ’középkori
hivatalos irat (adománylevél, örökséglevél stb.); Urkunde’ # (↑); 2. 1835 ’iskola, főleg főiskola, egyetem
elvégzését bizonyító, illetőleg kitüntető fokozatként adományozott (díszes) okirat; Diplom’ # (Tzs.
Diplom).
Összetett szó. ⊗ Az ok ’érv, indok, bizonyíték’ + levél ’hivatalos irat’összetételi tagokból; (jelzői)
alárendelés. A 2. jelentés: metafora. – Az okirat ’hivatalos irat’ összetétel (1814) tudatos szóalkotással
keletkezett az ok + irat ’ügyirat, okmány’ír¹ szavakból a fr. oklevél ’okirat’mintájára. – Egyéb
megnevezése az ’okirat’mellett: okmányok.
TESz. okirat a. is

okos A: 1138/ Okus szn. (MNy. 32: 204); 1222/ Vcus szn. (VárReg. 206.); 1372 u./ vkoʃʃagbalol sz.
(JókK. 125) [csak EWUng.]; 1372 u./ okoʃon (JókK. 144); 1456 k. occoʃʃaggal sz. (SermDom. 2: 183)
[csak EWUng.] J: 1. 1138/ ? ’eszes, értelmes; klug’ # (↑), 1372 u./ ’ua.’ (JókK. 125); 2. 1372 u./ ’óvatos,
elővigyázatos; vorsichtig | gelegen’ (JókK. 144) Sz: ~ság 1372 u./ (JókK. 125) | ~kodik 1493 k.
okoʃkodaʃt sz. (FestK. 164) | ~kodás 1493 k. (uo.) | meg~ít 1624 Meg akar okosítani sz. (Szenczi Molnár
Albert: NySz.) | | oktalan A: 1372 u./ oktalan (JókK. 148) [csak EWUng.] J: mn 1. 1372 u./ ’[?];
nvernünftig’ # (↑); 2. 1619 ’[?]; ungeschlacht’ (NySz.) | hsz 1416 u./² ’[?]; unbegründet, grundlos’
(MünchK. 21vb) [csak EWUng.] | fn 1560 k. ’[?]; unvernünftiges Tier’ (GyöngySzt. 3001.) [csak
EWUng.] Sz: ~ság 1456 k. oktalanʃaghokat ’[?]; Dummheit’ (SermDom. 1: 351) [csak EWUng.].
Származékszó. ⊗ Az ok feltételezett eredeti ’értelem’jelentéséből, -s, illetve -talan melléknévképzővel;
vö.: ügyes : ügyetlenügy¹. Az oktalan főnévi jelentése önállósodással keletkeztek olyan szószerkezetekből,
mint az oktalan állat ’EZ NEM KELL’ (1528 (SzékK. 235).
Melich-Eml. 161; TESz.

oktál × A: 1524 okthaal (OklSz.); 1597 octalj (OklSz.); 1609 Ohtáltol (MNy. 80: 373) [csak EWUng.];
1634 Aktaliokra (uo.) [csak EWUng.] J: 1. 1524 ’egy fajta régi űrmérték; Art altes Hohlmaß, Achtel’ (↑);
2. 1609 ’egy fajta területmérték; Art Feldmaß’ (↑).
Pais-Eml. 672; TESz.

október A: 1416 u./² October (MünchK. 10); 1703 október (MNy. 73: 65) [csak EWUng.] J: ’[?];
Oktober’ #.
TESz.

oktondi A: 1666 oktondéságod sz. (Pósaházi János: NySz.); 1713 oktondi (Kis-Viczay 68) J: ’naiv
módon ostoba, együgyű; einfältig’.
 Valószínűleg játszi szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ Az ok ’óvatosság, elővigyázatosság;
okosság’ alapszóból keletkezett -ndi kicsinyítő képzővelebhendi; lásd még: kortyondikortyant, pökhendi.
A szó alaktani és jelentéstani felépítésére az oktalanokos is hatást gyakorolhatott.
TESz.

okulár ∆ A: 1544 okulart (OklSz.); 1552 oculárt (Heltai: Dial. F2b); 1636/ ocolárral (MNy. 56: 96);
1708 Ókulár (PP.); nyj. okollár (ÚMTsz.) J: 1. 1544 ’szemüveg; Augenglas’ (↑); 2. [auch als Attr] 1818 ?
’[?]; Okular’ (NSz.) [csak EWUng.], 1833 ’ua.’ (uo.) [csak EWUng.] | | okuláré ∆ A: 1550/ okulárét
(MNy. 56: 95); 1878 okumláréján (NSz.) [csak EWUng.]; 1878 okuláre (NSz. – Bakahumor 208); 1884
okullárén (MNy. 56: 97); 1884–5 ókuláré (NSz.) [csak EWUng.] J: ’szemüveg; Augenglas’ || ókula ∆ A:
1742/ occulát (MNy. 56: 96); 1821 Okulás-Kígyó sz. (NSz.) [csak EWUng.]; 1851 ókulát (MNy. 56: 96);
1947 okullát (NSz.) [csak EWUng.] J: ’szemüveg; Augenglas’.
MNy. 56: 91; TESz. okuláré a. is

ókumlál A: 1559 oculalaϭ sz. (MNy. 80: 373) [csak EWUng.]; 1786 occulállya [l-j] (MNy. 55: 550)
[csak EWUng.]; 1786 Ókumlálóinak sz. (NSz. – M. Hírmondó 751); 1788 okumlálódik sz. (NSz. – M.
Musa 142); nyj. ókomlál (MTsz.) J: 1. 1559 ’(meg)szemlél, nézeget | kifürkész; besehen, betrachten |
ausspähen’ (↑); 2. [ki~] 1804 ’kitalál | kiagyal; erraten | austüfteln’ (NSz. – Csokonai: Dor. el. XIII).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. oculare: ’látóvá tesz; megvilágosít, megmagyaráz’, (h.) ’szemmérték szerint
ítél’ [< lat. oculus ’szem’].. Az m a kémlelkém, szemlélszem stb. hatására került a dominánssá vált alakba.
TESz.

okvetetlen ∆ A: 1498/ hoc vetettlen (MNy. 32: 53); 1613 okvetetlen (NySz.) [csak EWUng.] J: hsz 1.
1498/ ’ellenvetés; ohne Einwand’ (↑); 2. 1636 ’feltétlenül, biztosan; unbedingt, gewiß’ (NySz.) [csak
EWUng.] | mn 1838 ’szófogadó, engedelmes; folgsam, gehorsam’ (Tsz.) Sz: ~kedik 1884
okvetetlenkedett ’; Umstände machen’ (NSz. – Teleki S.: Term. ut. 197) | | okvetlen A: 1668 okvetlen
(LevT. 2: 255) J: ’feltétlenül, biztosan; unbedingt, gewiß’ #.
A szócsalád alapja az okvetetlen: összetétel. ⊗ Az ok ’ua., ürügy’ + vetetlen ’vetés nélkül 〈elvont〉’ (a
vetige-etlen melléknévképzővel alkotott származékszava) szavakból jött létre; (tárgyi, jelöletlen)
alárendelés. Olyan szószerkezetek alapján keletkezett, mint a R. okot vet ’ellenvetést tesz;’ (1567); N.
okul vet ’mentségére felhoz’ , illetve a R. okvetés ’kifogás, ellenvetés’ (1531) stb. A 2. határozószói
jelentés és a jelzői jelentés az 1. határozószói jelentés alapján keletkezett. Az okvetetlenkedik az irodalmi
nyelvben is él. – Az okvetlen a z okvetetlenből keletkezett szóösszerántással; vö.: elegendőelég,
közvetlenközvetetlen stb.
MNy. 39: 74; TESz. okvetlen a. is

ól A: 1192/ ? Oulus (Györffy 1: 210) [csak EWUng.]; 1208/ yuhol hn. (OklSz.); 1211 Bureuohul hn.
(OklSz.); 1297 Luoul (OklSz.); 1395 k. vl (BesztSzj. 524.); 1577 dizno oll (KolGl.: NyF. 45: 44); 1763 ó
(NSz. – Adámi: Wb. 59) J: 1. 1192/ ? ’háziállatok tartására szolgáló kisebb gazdasági épület | karám;
Stall für Rinder, Pferde, Schafe usw’ (↑), 1208/ ’ua.’ (↑); 2. 1192/ ? ’[?]; Stall für Hühner, Gänse, Hunde
usw’ (↑), 1507 ’ua.’ (OklSz. tyúk-ól) [csak EWUng.].
Honfoglalás előtti ótörök jövevényszó. ⊗ Ujg. aγı̈ l: ’karám’;oszm. ağıl: ’ua., istálló, juhok
elkülönítésére szolgáló kerítés’.; tat. avı̈ l ’falu’; stb. Megfelelői a mongol nyelvekben is megtalálhatók. A
magyarba átkerült alak: *aγul; a hangtanához vö.: gyónik, szór stb. A honfoglalás korában az akollal
keveredhetett, miközben az ól és az akol építményként is hatással lehetett egymásra. A magyar jelentések
között nem mindig egyszerű a különbségtétel.
MNy. 3: 308; TESz.; MűvHagy. 12: 158; TörK. 67

oláh ∆ A: [1200] k. Blacus [lat végződéssel] (An. 24.) [csak EWUng.]; 1252 ? Olacorum [lat
végződéssel] (Györffy 2: 450) [csak EWUng.]; 1283 Olahteluk hn. (OklSz.) [csak EWUng.]; [1285]
Olachi [lat végződéssel] (Györffy 2: 450) [csak EWUng.]; 1337 olahos [lat végződéssel] (Száz. 1985.:
974) [csak EWUng.]; 1456 k. olah (SermDom. 2: 23) [csak EWUng.]; 1554 Volah szn. (OklSz.) [csak
EWUng.]; 1602 Olá szn. (uo.) [csak EWUng.]; 1877 oláj (NSz.) [csak EWUng.] J: fn 1. [1200] k. ’[?];
Rumäne’ (↑); 2. 1596 ’[?]; kroatischer Hirt in Westungarn’ (Úsz. 115) [csak EWUng.] | mn 1283 ’[?];
rumänisch’ (↑) [csak EWUng.].
Bolgár vagy szerb-horvát jövevényszó. ⊗ Blg. влах: ’román’;szb.-hv. Vlah: ’ua.’, (Kaj.) ’olasz; latin,
latium(bel)i, N. görögkeleti szerb’ [a szlávban germán eredetű; vö.: ném. (ófn.) walah walh ’idegen,
külföldi; kelta; római’aln. (kaln.) wale ’vlach’; stb.].. A német szó egy kelta törzs nevére megy vissza,
melynek latin megnevezése a Volcae volt. Megfelelői más szláv nyelvekben is megtalálhatók. – A szó
eleji b, v é s o a *ß-ból keletkezett, így az oláh szó vokalizálódás eredménye. Az 1848/49-es
szabadságharc óta kiszorult a használatból, és a magyarországi románok kérésére a hivatali
nyelvhasználatban a román¹ lépett a helyére. A foglalkozásnév keletkezéséhez vö.: cigány, görög² stb.
MNy. 5: 433; KSzlJsz. 359; GPann. 2: 105

olaj A: 1309/ Oleykutha hn. (Fejér: CD. 8/1: 341); 1395 k. olay fa (BesztSzj. 875.); 1533 ollay (Murm.
2130.); 1541 oloyt (OklSz.); 1550 e. oolaÿ (MNy. 57: 356); 1658 alajt (MNy. 80: 373) [csak EWUng.] J:
’[?]; Öl’ # Sz: ~os 1419 Olayos szn. (OklSz.) | ~oz 1577 k. olaÿoʒd megh (OrvK. 260).
Szláv jövevényszó. ⊗ Óe. szl. olějь; szln. olje N. ǫ́lej; ; szlk. olej;or. N. олéй; stb.: olaj [< lat. oleum
’ua.’, feltehetőleg a ; ném. (ófn.) olei ’ua.’közvetítésével].. Forrása: egy ismeretlen földközi tengeri nyelv.
– Az olaj alak hangrendi kiegyenlítődéssel keletkezett.
KSzlJsz. 359; TESz.

olajkár ∆ A: 1772 Olajkárok (MNy. 65: 346) J: ’[?]; herumziehender Öl- und Heilsalbenhändler |
Quacksalber’ || olajkáros ∆ A: 1788 Olajkárosoknak (NSz. – Gelei J.: Halló 2: 361); 1792 olejkárosokhoz
(NSz. – Nót. pok. men. 62); 1797 olajkárusoktól (NSz. – Igaz Simon: Okosdi 49) J: 1. 1788 ’olajat és
gyógykenőcsöt áruló vándorkereskedő | kuruzsló; herumziehender Öl- und Heilsalbenhändler |
Quacksalber’ (↑); 2. 1881 ’házaló kereskedő; Hausierer’ (NSz. – Jókai 83: 83).
Szlovák jövevényszó, részben magyar képzővel. ⊗ Szlk. R. olejkár ’olajat és gyógykenőcsöt áruló
vándorkereskedő’ [< szlk. olej ’olaj’].. – Az olajkáros foglalkozásnévként -s névszóképzővel került a
magyarbakocsmáros, mészáros stb. A 2. jelentés jelentésbővülés eredménye.
KSzlJsz. 360; TESz. olajkáros a. is

ólálkodik A: 1456 k. olalkodom ▼ (SermDom. 1: 186); 1541 orálkodnak (Sylvester János: NySz.);
1546 ólálkodol [?U] (RMKT. 2: 200); 1585 olakodua sz. (Cal. 542) J: 1. 1456 k. ’(alattomosan)
leskelődik; lauern’ (↑); 2. 1536 ? ’settenkedik, sompolyog; herumschleichen, herumschweifen’ (PFab.
70a) [csak EWUng.], 1626–7 ’ua.’ (Zvonarics Mihály: NySz.) || ólál † A: 1470 wraluan sz. (SermDom.
2: 652); 1541 ólálnak [?U] (RMKT. 2: 154); 1608 olálnac (Szenczi Molnár Albert: NySz.) J: 1. 1470
’kémlel, alattomosan leskelődik; spähen, lauern’ (↑); 2. 1541 ’settenkedik, sompolyog | kószál;
herumschweifen | sich herumtreiben’ (↑).
A szócsalád alapja az ólál származékszó. ⊗ Valószínűleg az or (az orv eredeti változata) l denominális
igeképzős alakjából. A szó belseji á feltehetőleg a csodálcsoda, munkálmunka analógiájára keletkezett. Az
r > l hangváltozáshoz vö.: öklődik stb. – Az ólálkodik az ólálból keletkezett -kodik gyakorító-visszaható
képzővel; vö.: munkálkodikmunka. – A z ólálb ó l -kozik gyakorító-visszaható képzővel: ólálkozik
’vágyódik’ (1575 (HChr. 123a).
MNy. 40: 66; TESz.

olasz A: 1138/ vlas szn. (MNy. 32: 56); 1138/ vlos szn. (MNy. 32: 131); 1181 Uloz hn. (III. Béla kir.
eml. 345); 1243 Olazy sz. hn. (CD. 4/1: 278) [csak EWUng.]; 1257 Oloz hn. (OklSz.); 1258/ Olaszfalua
hn. (Györffy 1: 363); 1330 Ollasysponteleke hn. (Györffy 1: 125); 1372 u./ olaʒ (JókK. 108) J: fn 1.
1138/ ? ’nyugati újlatin nyelvet beszélő ember; eine neolateinische Spr sprechende Person’ (↑), 1181 ’ua.’
(↑); 2. 1372 u./ ’itáliai ember; Italiener’ # (↑) | mn 1. 1221/ ’nyugati újlatin; neolateinisch’ (VárReg. 217.);
2. 1448 ’itáliai; italienisch’ # (OklSz.).
Jövevényszó a szerb-horvátból vagy szlovénből. ⊗ Szb.-hv. Vlah Vlasi többes szám : ’román’., (Kaj.)
’olasz; latin, latium(bel)i, N. görögkeleti szerb’; szln. Vlah Vlasi többes szám ’román; olasz; latin,
latium(bel)i’, N. làh ’olasz’ [az eredetéhez vö.: ; vö. →oláh]..
AkNyÉrt. 20/3: 85; MNy. 5: 433; KSzlJsz. 360; TESz.; ABpL. 10: 101

olcsó A: 1528 olčonak (SzékK. 144); 1557 ocoban (LevT. 1: 262); 1740 óltsú (NSz. – Taxonyi J.:
Tükör 1: 198); 1754 otsu (NSz. – Bertalanffi: Ker. boͤ ltsesség el. 5); 1863 Ôsó (Kriza: Vadr. 31); nyj.
ùlcsóbbat (ÚMTsz.) J: 1. 1528 ’könnyen elérhető, megszerezhető | értéktelen; leicht erreichbar,
erwerblich | wertlos’ (↑); 2. 1536 ’viszonylag alacsony áron megvásárolható; billig’ # (PFab. 3b) [csak
EWUng.].
 Valószínűleg jövevényszó egy honfoglalás előtti török nyelvből, a megfelelések azonban vitatottak. ⊗
1. Kāšγ ušaq; ujg. ušaqujg. mod. uššaq; stb.: kicsi, csekély [? < török *uša-, *uvša- ’szétzúzódott,
kettétört’].. A magyarba átkerült alak: *ušaq; a hangtanához vö.: bölcső, illetve apró. Ez a származtatás
jelentéstani nehézségekbe ütközik. 2. ; Csag. učuz ’olcsó’ujg. učuz ’értéktelen, pocsék’; oszm. ucuz
’olcsó, csekély értékű’; stb. [ [< török *uč- ’repül’].ocsú. A származtatás gyenge pontja, hogy a török
származék – a hasonlóság ellenére – nem lehet a magyar szó előzménye. – A ; török *alčaq ’rossz ’
szóból való származtatása alig valószínű.
Nyr. 61: 112; TESz.; TörK. 200

old A: 12. sz. v./ ovdonia (HB.); 1372 u./ meg oda (JókK. 98); 1416 u./¹ mėgaggauala [d-j] (BécsiK.
9); 1416 u./² megoldatec sz. (MünchK. 85); nyj. vódd meg (MTsz.) J: 1. 12. sz. v./ ’bűnt megbocsátottnak
nyilvánít, embert bűnéből feloldoz; freisprechen, jmds Sünde erlassen’ (↑); 2. 1372 u./ ’csomót, köteléket
kibogoz, kibont | kötelékét eloldva szabaddá tesz; lösen; losmachen’ # (↑); 3. [heute meg~] 1416 u./¹
’〈jelképet, rejtvényt, problémát〉 megfejt; lösen 〈Symbol, Rätsel, Problem〉’ # (BécsiK. 142); 4. 1474
’kötelezettség alól mentesít | varázslat, átok stb. hatályát megszüntetve megszabadít; von einer
Verpflichtung entbinden | entzaubern’ (BirkK. 6); 5. 1808 ’〈folyadék〉 valamely anyagot szétoszlat,
folyékonnyá tesz | 〈személy〉 valamely anyagot folyadékba téve szétoszlat; chemisch auflösen | chemisch
auflösen lassen’ # (NSz. – Varga M.: Term. Jud. 1: 348) Sz: ~oz 1372 u./ odoʒaʃ vetelutan sz. (JókK. 156) |
~ozás 1372 u./ (uo.) | ~ozat 1416 u./¹ odozatot ’megfejtés; Auflösung 〈eines Rätsels〉’ (BécsiK. 121); 1495
e. ’feloldozás; Absolution’ (GuaryK. 92) | ~atta 1416 u./² megodottoc Verbaladv (MünchK. 78rb) [csak
EWUng.] | ~atlan 1470 megÿodatlan (SermDom. 2: 169) | ~ódik 1806/ oldódni sz. (NSz. – Kazinczy:
Lev. 4: 159) | ~at 1836 oldat ’feloldozás; Absolution’ (Fogarasi); 1840 ’vaalmely anyagot feloldva
tartalmazó folyadék; Lösung 〈von Flüssigkeit〉’ (NyÚSz.).
Alapnyelvi örökség, finnugor kori tővel és magyar képzéssel. ⊗ A tőhöz vö.: vog. (T.) ē̮ŋk- ’levet
〈ruhát>, lehúz <hócipőt〉’;osztj. (V.) aŋə- ’kibont 〈csomót>, kioldoz <rakományt〉’; md. (E.) ankśema,
(M.) ańćema ’jég(lék)’; finn avaa- ’kinyit, kiterjeszt, kibővít’ [fgr. *aŋa- ’kibont, kinyit, szétbont’].. A
végződés: -d gyakorító képzőáld, mond stb. A szó belseji l- e s old alakváltozat téves regresszióval
keletkezett az ómagyar oßd ~ oud alakokból. Az 1., 3., 4. jelentés: metafora az eredeti 2. jelentés alapján.
A 4. jelentés az ősi hitvilág maradványa lehet (vö.: köt). – Az 5. jelentés a német lösen ’szétbont, kiold;
kémiailag felold’ szóból keletkezett, kialakulásában azonban az olvaszt, olvad szavakkal való hangtani
hasonlóság is szerepet játszhatott.
NyK. 67: 124; TESz.; MSzFE.; MNy. 70: 346; SSA. avata a. is

oldal A: 1347 oldolerdew hn. (OklSz.); 1372 u./ oldaly (JókK. 8); 1376 Chakodalya hn. (OklSz.); 1590
Thakaro odall (OklSz.) J: 1. [auch als Attr] 1347 ’térszíni alakulatnak az alsó és felső rész közötti felülete
| hegy lejtője; Seite eines Terraingebildes | Abhang’ # (↑); 2. 1372 u./ ’emberi, állati törzsnek a
szimmetriatengelytől jobbra vagy balra eső része; Körperseite’ # (↑); 3. 1395 k. ’tárgynak, építménynek
határoló lapja, szélén levő része | mértani test határoló lapja, mértani síkidom határoló vonala; Seite,
Fläche von etw, Wand eines Baues | Grenzfläche’ # (BesztSzj. 265.); 4. 1416 u./¹ ’valakinek a közele,
valaki mellett levő hely; Nähe’ (BécsiK. 5); 5. 1508 ? ’térségnek szélső része | valahonnan jobbra vagy
balra eső irány; seitlicher Teil eines Raumes | Seitenrichtung’ # (DöbrK. 103), 1519 ’ua.’ (CornK. 426); 6.
1590 ’valakinek, valaminek valamilyen irányba eső része, fele; eine Hälfte’ # (SzikszF. 160); 7. 1787
’lemez alakú tárgynak az egyik irányból nézett fele | könyvoldal; eine Seite eines blattförmigen
Gegenstandes | Buchseite’ # (Nyr. 77: 219); 8. 1807/ ’valamilyen tulajdonsága, valamilyen szempontból
tekintett része; bestimmte Eigenschaft’ (NSz. – Kazinczy: Lev. 5: 215) Sz: ~as 1398 Oldalas szn.
(OklSz.); 1575 ’oldalt levő; seitlich’ (Helt.: Krón. 67); 1601 ’[?]; Rippenfleisch’ (Szakácsmesterségnek
könyvecskéje: NySz.) | ~l 1618 oldallotta meg ’[?]; von der Seite beikommen’ (NySz.) [csak EWUng.] |
~az 17. sz. oldalaznak (uo.) | ~só 1828 oldalsó (NSz. – Bugát P.: Bonctud. 2. Szót.: 33) R: ~t 1520 k.
oldalt fele (BodK. 19) | ~vást 1772 oldalvást (MNy. 60: 372).
Valószínűleg örökség az ugor korból. ⊗ Vog. (T.) ańťə·l: ’borda’.; osztj. (V.) ăŋti̮ ’ua.’, (Vj.) ăŋti̮
’ua.oldal, testfél’ [ugor *oŋtɜ(-lɜ) ’egyik testoldal; borda’].. A jelentések összefüggéséhez vö.: cser. örδəž
’oldal’ ~ ; md. (E.) iŕďes ’borda’. Az -l névszóképző már az ugor korban a tőhöz kapcsolódhatott. A
magyarázat csak akkor helytálló, ha a magyarban az ódal volt az eredeti változat (a hangtanhoz vö.: odú),
és a szóvégi l-es változat téves regresszióval keletkezett. Az adatok alapján azonban ez nem bizonyítható.
Az oldalvást (↑) az oldali származékszó határozói igenevének -st határozóragos alakja.
 TESz.; MSzFE.

oldalog A: 1792 Óldalgós sz. (SzD.); 1793 ódalgott (NSz. – M. Hírmondó 2: 254); 1835/ oldalogtam
(NSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1792 ? ’oldalirányban halad | féloldalasan, oldalra billenve megy; seitwärts
gehen | auf die eine Seite kippend gehen’ (↑), 1808 ’ua.’ (SI.); 2. 1793 ’kerülget, ólálkodva jár valami
körül | valaki mellé oson; sich herumdrücken | neben jmdn schleichen’ (↑); 3. [haupts el~] 1821
’sompolyogva félremegy, eloson; sich fortstehlen’ (NSz. – Mátyási J.: Bar. 171).
Származékszó. ⊗ Az oldalloldal szóból -g gyakorító képzővelcsavarog, kavarogkavar stb. A
jelentésváltozáshoz az oldal is hozzájárulhatott. A szó ma a 3. jelentésben használatos.
TESz.

olimpiász A: 1559 Olimpiaʃnac (Székely I.: Zsoldos); 1896 Olimpiász (PallasLex. 13: 413) J: 1. 1559
’négy éves időköz az ókori olümpiai játékok között; Zeitraum von vier Jahren zwischen den
altgriechischen Olympischen Spielen’ (↑); 2. 1895 ’újkori olimpiai játékok; neuzeitliche Olympische
Spiele’ (Sportny.) [csak EWUng.] || olimpikon A: 1924/ olimpikon (MNy. 25: 147) J: ’az olimpiai játékok
résztvevője; Teilnehmer an den Olympischen Spielen | Sieger bei den Olympischen Spielen’ || olimpia A:
1926 olympiá-ról (Bánhidi); 1929 olimpiai sz. (MNy. 25: 146) J: ’újkori olimpiai játékok; neuzeitliche
Olympische Spiele’ #.
A szócsalád időrendben legkorábbi tagja, az olimpiász: latin jövevényszó. ⊗ Lat. Olympias: ’az ókori
olimpiai játékok közötti négy éves időszak’ [< gör. Ὀλυµπιάς Ὀλυµπίαδος birtokos eset ’ua.olimpiai
játékok’; l. még gör. Ὄλυµπος hn.].. Megfelelői: ném. Olympiade;; ang. olympiad;; fr. olympiade; stb.:
olimpia. A korábbi változatok szó belseji s-sel való kiejtéséhez a magyarban vö.: fakultás stb.; az sz-es
alakhoz vö.: cirkusz stb. Az olimpikon tudatos szóalkotás a magyarban a ; gör. Ὄλυµπικός -ή -όν
’olimpiai’szóból; a görög semleges nemű alak választása téves volt. A végződéshez vö.: grafikongrafika,
lexikon s t b . A z olimpia a magyarban az olimpiai játékok ’az olümposzi játékok (az ókori
Görögországban)’ (1604) szószerkezet alapján keletkezett; ehhez vö.: ; lat. Olympia hn. (az olimpiai
játékok színhelye) [< gör. Ὀλυµπία (χώρα) ’ua.’, tkp. ’az Olümposz környéke’].. – Ide tartozik:
olimpiád(e) ’olimpia’ (1828 (Sportny.); utóbbi a ; lat. Olympias nemzetközi megfelelőinek hatását
mutatja. – Az 1259Olimpias szn. (MNyTK. 80: 46); Olimpiadis szn. (1510 (MargL. 1 v) végeredményben
ugyanarra az etimonra mennek vissza, szótörténetileg azonban nem kapcsolódnak a szócsaládhoz.
TESz.

olló¹ A: 1395 k. ollow (BesztSzj. 744.); 1604 Allo (MA. Fórfex); 1860 ollaját (NSz. – Vajda J.: Vészh.
38) J: 1. 1395 k. ’két, közös tengelyen forgatható pengéből álló nyíróeszköz; Schere’ # (↑); 2. 1560 k.
’rák, skorpió stb. ollóhoz hasonló szerve; Greifwerkzeug von Tieren’ (GyöngySzt. 4544.); 3. 1669
’szarufa; Dachsparren’ (MNy. 69: 426) [csak EWUng.]; 4. 1867 ’szorongatott helyzet; bedrängte Lage,
Zwickmühle’ (CzF.); 5. 1869 ’〈tornában〉 két lábbal az olló szárának mozgásához hasonlóan végzett
mozdulat; Schere 〈im Turnen〉’ (Matolay: Tornazsebkönyv: Bánhidi!!!(dupla locus)) Sz: ~z 1826 sz.
’ollóval vagdos; mit der Schere schneiden, beschnippeln’ (NSz. – Verseghy: Lex. term. 376); [oft ki-,
össze-] 1867 sz. ’plagizál; (zusammen)stoppeln, aus fremden Artikeln herausschreiben’ (NSz. – Bátorfi
L.: Darázsf. 107).
Vitatott eredetű. ⊗ 1. Honfoglalás előtti ótörök jövevényszó; vö.: üzb. N. orlaq ’birkanyíró’ [< török
*or(ı̈ )la- ’vág, metsz, arat’].. A gazdagon adatolható török igei tőhöz vö.: arat. A magyarba átkerült alak:
*orlaġ; a szóvéghez vö.: gyarló, tarló stb. – 2. Belső keletkezésű, jelentéselkülönéssel az olló²-ből. A
metaforikus jelentésváltozás jelentéstani alapja az lehetett, hogy a kecske hátsó lábai egy olló nyitott
száraihoz hasonlóan keresztbe állanak. Hasonló jelentésfejlődéshez vö.: bak.
NyK. 51: 294; TESz.

olló² × A: 1395 k. eʒ olo (BesztSzj. 1058.); 1405 k. wʒ ollo (SchlSzj. 1640.); 1430 k. kechyka allo
(SchlSzj. 2234.); 1456 k. wlu (SermDom. 2: 3) J: ’őz, kecske vagy juh kicsinye; Junges der Ricke, der
Ziege od des Schafes’.
Honfoglalás előtti ótörök jövevényszó. ⊗ (KH.) oγlaq; csag. oγlaγ; oszm. oğlak; stb.: gida [< török
*oγul ’fiú, valakinek a fia’].. A magyarba átkerült alak: *oγlaġ; a hangtanához vö.: búza, illetve gyarló.
MNy. 3: 309; TESz.; TörK. 70

ólom A: 1490 k. olno [? ɔ: oln ~ olon] (ÁbelSzj. 215b); 1548 olom (OklSz.); 1635 ólmot (OklSz.
fekete-ólom); 1637 olon (OklSz. fehér-ólom); 1796 Ólyom (NSz. – Szaller Gy.: Magy. 210) J: 1. 1490 k.
’kékesfehér színű nehézfém; Blei’ # (↑); 2. 1548 ? ’ón; Zinn’ (OklSz.), 1635 ’ua.’ (OklSz. fehér-ólom); 3.
1806/ ’[?]; Bleistift’ (NSz.) [csak EWUng.].
Valószínűleg alapnyelvi örökség, a megfelelői azonban vitatottak. ⊗ 1. A finnugor korból; etimonjához
vö.: ón. Ez utóbbi és az ólom között csak későn és csak az irodalmi nyelvben szóhasadás következett be.
2. Örökség az ugor korból: vö.: vog. (T.) wōlėm: ’ólom’ [ugor *ßᴕlmɜ ’ua.’].. A magyarázat gyenge pontja
a vogul szó ritka adatoltsága. Az ugor korban az ólom csak kereskedelmi áruként lehetett ismert,
akkoriban Kelet-Európában nem voltak ólomlelőhelyek.
NyH.; TESz.; MSzFE.

olt¹ A: 1278/ Olthuan sz. hn. (OklSz.); 1405 k. oltuuan sz. (SchlSzj. 1579.); 1416 u./¹ oltouaṅoknac sz.
(BécsiK. 64); 1532 be ota (TihK. 37); 1805 ? ojt (NSz. – Verseghy F.: Tiszta Magy. 41); 1865/ ójtványa
sz. (NSz. – Jókai 25: 4); 1867 olyt (CzF. olt (2)); nyj. ujt (Nyr. 31: 86) J: 1. 1278/ ’más fáról származó
hajtással nemesít 〈fákat〉; durch ein Reis veredeln (Bäume), pfropfen’ (↑); 2. 1508 ’〈tulajdonságot, érzést,
gondolatot〉 valakibe beplántál, valakiben meggyökereztet, kifejleszt; jmdm etw tief einprägen’ (NádK. 8);
3. [be~] 1552 ’behelyez, bejuttat; hineinlegen’ (Heltai: Dial. B5b); 4. 1786 ’hozzáilleszt; hinzufügen’
(NSz. – Baróti Szabó: Vers-koszorú 2: 82); 5. 1790 ’gyógyító vagy immunizáló anyagot a bőrfelületen
keresztül a szervezetbe juttat; impfen’ # (NSz. – Pétzeli J.: Mind. Gyűjt. 3: 113) Sz: ~vány 1278/ hn. (↑).
Vitatott eredetű. ⊗ 1. Örökség az ugor korból; vö.: vog. (T.) alt-: ’odakötöz, hozzáfűz’;osztj. (V., O.)
alt-: ’hozzáfűz, ráköt, meghosszabbít’ [ugor *alɜ-(ttɜ-) ’megtold, hozzáfűz, hozzáilleszt’].. A -t műveltető
képző már az ugor korban járulhatott az alapszóhoz, a tőhöz esetleg vö.: alkot. A magyarban az 1. jelentés
az eredeti ’faágat egy másik fába beleilleszt’ jelentésből alakulhatott ki. Hasonló jelentésváltozás az obi
ugor nyelvekben is végbement; vö.: vog. (Szo.) ɔ̄ltəm jiw; osztj. (Vj.) ulwaŋ juγ: ’fa, mely kétféle fából
áll’ (; vog. jiw; osztj. juγ: fa). – 2. Belső keletkezésű, származékszó az ó- szóból (az avik¹ tőváltozatából)
-t időhatározóraggalavat, árt². A szó belseji l téves regresszión alapul; ez a magyarázat tulajdonképpen
ellentmond az alakváltozatok időrendjének. A magyarban a 3. jelentés lehet az eredeti. – Az ojt
alakváltozat a homonímia elkerülése végett került a nyelvjárásokból a köznyelvbe.
NéNy. 9: 53; NyK. 69: 178; TESz.

olt² A: 1416 u./¹ m̄ goltani sz. (BécsiK. 78) [csak EWUng.]; 1527 meg othwan sz. (ÉrdyK. 203); 1552
óltatlan sz. (Heltai: Dial. B5b); 1636 meg ólyta (NSz. – Pázm. Préd. 536); 1790–5/ ójtya [t-j] (NSz. –
Verseghy: Kisebb költ. 112); nyj. elojt (MTsz.), útni sz. (ÚMTsz.) J: 1. 1416 u./¹ ’megsemmisít, elpusztít |
megöl; vernichten, umbringen’ (↑); 2. 1416 u./¹ ’〈tűznek, világítóeszköznek〉 égését megszünteti; löschen’
# (↑); 3. 1517 ’〈szomjúságot, éhséget, hiányérzetet, felindulást〉 csillapít, megszüntet; stillen 〈Durst,
Hunger〉’ (DomK. 87); 4. 1552 ’〈égetett meszet〉 vízzel péppé olt; ablöschen 〈Kalk〉’ (Heltai: Dial. B5b); 5.
1565 ’folyadékot kocsonyásan összeállóvá tesz, megalvaszt, tejterméket ily módon előállít; gerinnen
machen’ (Meliusz Péter: NySz.) Sz: ~hatatlan 1518 k. olthatatlan (SándK. 37) | ~ó 1577 k. Oltoual ’tejet
megaltató anyag; Lab’ (OrvK. 625).
Származékszó egy finnugor eredetű tőből. ⊗ A szótő azonos az alszik, illetve az álom eredeti
tőváltozatával. A végződés: -t műveltető képző. Az egyes változatok szó belseji j-jéhez vö.: sikolt stb. A
jelentések részben az alszik hatására, részben metaforikusan keletkeztek.
TESz.

oltalom A: 1372 u./ oltalma (JókK. 22); 1416 u./³ otalmonk (AporK. 39); 1525 k. ottalmazom sz.
(GyöngyK. 53); 1558 k. oltam (OklSz.); 1560 k. otalom (GyöngySzt. 274.); 1594 óltalmára (ItK. 87:
322) [csak EWUng.]; 1595 Oltalom (Ver. 26.) J: 1. 1372 u./ ’védelmező; Beschützer’ (↑); 2. 1441 k.
’védelem, menedék; Obhut, Schutz’ (OklSz.) Sz: oltalmaz 1372 u./ oltalmaʒ (JókK. 119).
Származékszó. ⊗ A -t műveltető képzővel ellátott ó szóból (az óv ’oltalmaz, védelmez,
pártfogol’alakváltozatából) jött létre -alom névszóképzővel; vö.: ártalomárt¹ , bántalombánt stb. A szó
belseji l-hez vö.: boldog, hold¹. Ma csak a 2. jelentésében használatos.
Pais-Eml. 304; TESz.

oltár A: 13. sz. e./ [o]ltara (KTSz.) [csak EWUng.]; 13. sz. m. f./ oltarū (GyS.); 1532 otaron (TihK.
84); 1535 k. ortharmeʃtewrek (Lánd. 33) [csak EWUng.]; 1573 altar (Bornemisza Péter: NySz.) J: ’[?];
Altar’.
 Vándorszó. ⊗ Ném. Altar, (ófn.) altari, altare, (kfn.) altære; ; ol. altare N. altar, oltar; óe. szl. olъtaŕь;
szb.-hv. oltar; stb.: oltár. Lásd még: ; lat. altare, (k., h.) altar: : ’ua.’a [lat. adolere ’éget’; eredetileg az
égő áldozatok bemutatásának a helyét jelentette].. – A magyarba különböző nyelvekből került. – A
magyarországi latinból való kizárólagos származtatása nem valószínű.
MSzlJsz. 1/2: 348; KSzlJsz. 698; TESz.

olvas A: 1372 u./ Oluaʃuk (JókK. 2); 1551 oluostathatot sz. (Heltai Gáspár: NySz.); 1805 óvassa (NSz.
– Hollósi Egy.: Bar. besz. 125) J: 1. 1372 u./ ’írott szöveget nézve megért, felfog, esetleg hangosan
(el)mond | olvasás útján megismer, megtud; lesen | durch Lesen erkennen, erfahren’ # (↑); 2. 1405 k.
’számlál, egyenként számba vesz; zählen, einzeln in Betracht ziehen’ (SchlSzj. 2043.); 3. [a fejére ~] 1495
e. ’szöveget, törvényt, vádat, varázslatot stb. valakire vonatkoztatva, valakire alkalmazva elmond,
felsorol; jmdm etw auf den Kopf zusagen’ (GuaryK. 92); 4. 1772/ ’látható jelekből következtet, sejt,
megért | gondolataiba, lelkébe lát; folgern, vermuten | in jmds Seele lesen können’ (NSz. – Bessenyei:
Ágis 65); 5. 1892–4 ’jeleket, ábrázolást megért, értelmezni tud; Zeichen, Darstellung auslegen können’
(NSz. – Földtani Intézet Évkönyve 10: 49) Sz: ~ás 1372 u./ oluaʃʃaʃa (JókK. 109) | ~ó 1405 k. penʒ
oluaʃo tabla PartzPräs (SchlSzj. 2043.); 1450 k. ’rózsafüzér; Rosenkranz 〈zum Beten〉’ (OklSz.); 1517
’olvasó személy; Leser(in)’ (DomK. 263) | ~at 1416 u./¹ oluaʃattal ’[?]; Lesestück’ (BécsiK. 232); 1892
’[?]; was man aus etw herauslesen kann od konnte’ (Nyr. 21: 4) [csak EWUng.] | ~ott 1611 Olvaʃott
’olyan, amit olvastak; (viel)gelesen 〈Buch〉’ (MA.); 1777 ’olyan ember, aki sokat olvasott; belesen
〈Person〉’ (NSz. – Bessenyei Gy. társasága 18) | ~mány 1787 olvasmányok (NyÚSz.).
NyH.; TESz.; MSFOu. 151: 278; UEW. 253

olvaszt A: 1372 u./ meg oluaʃta (JókK. 55); nyj. olaszt (MTsz.) J: 1. 1372 u./ ’érzelmileg ellágyít,
megértésre, részvétre hangol; Mitleid erregen, rühren’ (↑); 2. 1416 u./¹ ’〈szilárd anyagot〉 hevítéssel lágyít,
folyékonnyá tesz | olvasztás révén előállít; schmelzen 〈trans〉 | durch Schmelzen herstellen’ # (BécsiK.
268); 3. 1577 k. ’〈hőség, izzadás〉 bágyadttá tesz, elerőtlenít; ermüden 〈Hitze, Schweiß〉’ (OrvK. 55); 4.
1578 ’〈szilárd anyagot〉 folyadékban felold | feloldás révén megsemmisít; auflösen 〈in Flüssigkeit〉 | durch
lösen vernichten’ # (Melius Péter: NySz.); 5. 1802 ’önállóságát,egszüntetve valamibe (bele)vegyít;
hineinmischen’ (NSz. – Gáti I.: Klav. 44) Sz: ~ár 1873 olvasztár (Ballagi) | | olvad A: 1416 u./¹
mėgoluadnac (BécsiK. 46) J: 1. 1416 u./¹ ’〈szilárd anyag〉 (hő hatására) meglágyul, folyékonnyá válik |
olvadás révén keletkezik; schmelzen 〈intrans〉 | durch Schmelzen entstehen’ # (↑); 2. 1519 ’〈szilárd anyag〉
folyadékban oldódik | oldódás révén megsemmisül; sich lösen 〈in Flüssigkeit〉 | sich auflösen’ # (JordK.
365); 3. 1519 k. ’gyengéd érzelem hatása alatt van, hatása alá kerül, ellágyul; gerührt werden’ (DebrK.
52); 4. 1798 ’valamibe belevegyül | valamivé átalakul; durch Zumischung in etw aufgehen, vermischend
umbilden’ # (NSz. – Nánásy B.: Test. 272) Sz: ~oz 1527 olwadozny sz. (ÉrdyK. 332) | ~ék 1585
oluadeknak (Cal. 956) | ~ékony 1645 olvadékony (CorpGr. 313).
Alapnyelvi örökség, finnugor kori tővel és magyar képzéssel. ⊗ A tőhöz vö.: vog. (T.) tal-
’olvaszt’;osztj. (V.) lŏla- ’ua.’, lŏlə ’nem fagyos’; ;zürj. (Sz.) si̮ l ’ua., olvasztott’, si̮ l- ’olvaszt,
felolvaszt’; ;votj. si̮ lmi̮ - ’szétfőz, (meg)olvaszt’;cser. (KH.) šǝ̑le- ’felolvaszt, olvaszt’;md. (E., M.) sola-
’ua.’, sola ’nem fagyos’finn sula ’ua., puha, folyékony; csupa, puszta, csupasz’, sulaa- ’olvaszt;
(csepp)folyósít’ [fgr. *sula ’olvasztott, megolvadt, fölengedett; olvaszt, felolvaszt’].. A finnugor szó eleji
*s >-hez és a magyar Ø-hoz vö.: agg, ég² stb. A magyar szavak v eleme elhomályosult visszaható
igeképző lehet. A végződés: -szt műveltető igeképző, illetve -d kezdő-gyakorító képző. – Ide tartozik:
olvatag ’érzékeny, érzelmes; olvadékony’ (1842), mely a nyelvújítás korában keletkezett, a
csüggetegcsüggeszt, hervataghervad mintájára.
NyH.; NyK. 65: 177; TESz.; MSzFE. olvad a. is

oly A: 12. sz. v./ vvl (HB.); 1372 u./ oly, olyw (JókK. 59, 12); 1556 wly (LevT. 1: 205); 1575 ollykoron
r. (NySz.) [csak EWUng.]; nyj. ol (MTsz.) J: hsz 1. 12. sz. v./ ’annyira; so sehr’ (↑); 2. 1641 ’körülbelül,
mintegy; etwa’ (Veresmarti Mihály: NySz.) | mut. nm 1372 u./ ’ahhoz, az ismerthez hasonló; solcher’
(JókK. 59) Sz: ~as 1630 ollyast ’[?]; solcher, solcherart’ (Szenczi Molnár Albert: NySz.) R: ~kor 1535 k.
olÿkor ’[?]; zu solcher Zeit, bei solcher Gelegenheit’ (Lánd. 40) [csak EWUng.]; 1595 ’néha; zuweilen’
(Ver. 102) | ~ik 1778 ’[?]; irgendein’ (NSz. – Sándor I.: G. svédi grófné 27) || olyan A: 1372 u./ olyan
(JókK. 52); 1410 k. ollian (MvS.); 1531 ollyom (ÉrsK. 548) [csak EWUng.]; 1770 ollan (Kalmár: Prodr.
30); 1863 ojan, Unnyan sz. (Kriza: Vadr. 492, 521) J: mut. nm 1372 u./ ’ahhoz, az ismerthez hasonló;
solcher’ # (↑) | hsz 1531 ’[?]; so, so sehr’ (↑) | | olyatán ∆ A: 1372 u./ olyatan (JókK. 96); 1416 u./²
oľľatanoke (MünchK. 25ra) [csak EWUng.]; 1535 k. ollyathenokra (Lánd. 30) [csak EWUng.]; 1620–
1718 ollyatin (SoprSz. 36: 326) [csak EWUng.]; 1753 ollyatény (MNy. 49: 237) [csak EWUng.]; 1781
ollatén (MNy. 49: 105) [csak EWUng.] J: 1. 1372 u./ ’[?]; solcher, solcherart’ (JókK. 27) [csak EWUng.];
2. [in adv Funktion] 1372 u./ ’annyira; so sehr’ (JókK. 96) [csak EWUng.].
A szócsalád alapja az oly: megszilárdult ragos alakulat. ⊗ Az u ~ o mutató névmásból, amely
feltehetőleg az a¹az¹ eredeti változata, -l ablatívuszraggal, itt határozórag funkciójábanily, mely stb.
Eredetileg melléknévi jelző mellett álló fok-mértékhatározó lehetett. Jelzős szószerkezetben vált
melléknévi névmássá. – Az olyan az olyból keletkezett névmásképzővel; vö.: azonaz¹ , ilyenily stb. Az
olyatán végződése elhomályosult -t helyrag és -n névmásképző. Az olyatén változat á > é elhasonulás
eredménye.
MNy. 35: 150; NytÉrt. 39: 69; TESz.; HBEl. 117

ómega A: 1709 omegának (MNy. 89: 381) [csak EWUng.]; 1747 oméga (GLEl.) [csak EWUng.]; 1865
Ómega (Babos 328) [csak EWUng.] J: 1. 1709 ? ’a görög ábécének hosszú ó hangot jelölő, utolsó betáje;
Buchstabe ω, Ω’ (↑), 1848 ’ua.’ (NSz. – Életk. 1: 152); 2. 1756 ’valaminek a vége, befejezése; Ende |
Schluß’ (NSz. – Bíró M.: Micae 1: 42).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. omega〈a görög ábécé utolsó betűjének megnevezése〉, (e., h. lat.) ’vég;
befejezés’ [< gör. ὧ µέγα ’ómega’, tkp. nagy o, megkülönböztetésül a ; gör. ὄ µικρόν ’omikron, tkp. kis o
betűtől’].. Megfelelői: ; ném. Omega; fr. oméga; stb.: ómega. A ’vég; befejezés’ jelentés bibliai eredetű
(Apokalipszis 1: 8); lásd még: alfa.
TESz.

omlett A: 1848 omeletteket (NSz. – Életk. 2: 184); 1862 omlettet (NSz. – Szokoly V.: Tarka 2: 67) J:
’tojáslepény; Omelett’.
Francia jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Fr. omelette: ’omlett’.; – lásd még: ném. Omelett, (au.)
Omelette ’ua’. A franciában esetleg az ófrancia lemel(l)e ’penge, fémlemez’ szóra mehet vissza.
Megfelelői: ang. omelet(te);; ol. omelette; stb.: omlett.
TESz.

omlik A: 1309 Omlas sz. hn. (Györffy 2: 176) [csak EWUng.]; 1332–7 Vmlas sz. hn. (uo.) [csak
EWUng.]; 1372 u./ omolnak (JókK. 154); 1763 Omlik ▼ (NySz.) [csak EWUng.] J: 1. 1309 ’kisebb
darabokra esik szét, széthull, ledől; stürzen, zusammen-, verfallen’ # (↑); 2. 1372 u./ ’árad, ömlik, özönlik;
strömen, fluten’ (↑); 3. 1416 u./¹ ’leroskad, odaesik; hinsinken, hinfallen’ (BécsiK. 64); 4. [ki~ik] 1541
’kihajt, kifakad 〈növény, mag〉; hervorsprießen 〈Pflanze, Same〉’ (Sylvester János: NySz.); 5. 1578
’(fel)dagad | felhólyagzik; schwellen, blasig werden’ (Melius Péter: NySz.); 6. 1863 ’szül; gebären’
(Kriza: Vadr. 382) Sz: ~ás 1309 hn. (↑); 1372 u./ omlaʃnak ’[?]; Einsturz, Ruine’ (JókK. 161); 1840
’örvény; Wirbel’ (MTsz.) | ~adozik 1565 beomladozot sz. (MNy. 14: 153) | ~adék 1776–1821 Omladék
(NSz. – Benyák: Manuscr. 92) | ~aszt 1780 omlasztya (NSz. – Dugonics: Ulisses. 207) || ont A: 1495 e.
ont (GuaryK. 9); 1520 k. vnta (BodK. 30) J: 1. 1495 e. ’önt, áraszt; vergießen, überschütten’ # (↑); 2. [ki~]
1535 k. ’elfecsérel, elpazarol; vergeuden’ (Lánd. 11) [csak EWUng.]; 3. 1636 ’szétrombol, elpusztít;
zerstören’ (Pázmány Péter: NySz.).
Származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő ismeretlen eredetű. A végződés: -l gyakorító, illetve -t
műveltető igeképzőbont, romlik stb. – Ugyanebből a tőből: R. omos ’zuhan, leesik, összeesik’, mely csak
helynevekből adatolható; vö.: [1200 k.].Humosouer sz., hn., Umusouer sz., hn.; 1359Omsou kwth
származék, hn. – Ide tartozik még: ontozik ’ellik’ (1795), melynek jelentéséhez vö. az omlik 6. jelentését.
– Az ótörökből való származtatása nem valószínű.
TESz.; MNy. 69: 88, 481

omnibusz ∆ A: 1839 omnibusvezetők (NSz. – Eötvös J.: Carth. 2: 208); 1856 omnibusz (Nyr. 75: 359);
1904 Ónibuc (PKSz.) [csak EWUng.] J: ’lófogatú társaskocsi; mit Pferden bespannter Stellwagen’.
Francia jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Fr. omnibus: ’egy fajta társaskocsi’.; – lásd még: ném.
Omnibus ’autóbusz’, R. ’egy fajta társaskocsi’. A franciában a voiture omnibus ’(zárt) társaskocsi, tkp.
kocsi mindenki számára’, ahol az omnibus a ;lat. omnes ’mindenki’ részeshatározói este. Megfelelői: ol.
omnibus;; or. омнибус; stb.: omnibusz.
TESz.
 ón A: 1296 ? Olnod sz. hn. (Györffy 1: 796); 1405 k. on (SchlSzj. 1291.); 1416 u./¹ onnot (BécsiK.
300); nyj. óny (MTsz.) J: 1. 1405 k. ’ólom; Blei’ (↑); 2. 1519 ’ezüstfehér, puha fém, cin; Zinn’ # (MNy.
31: 126) Sz: ~os 1456 k. onas (SermDom. 1: 334).
Örökség a finnugor korból. ⊗ Vog. (T.) ålė-űn: ’ezüst; pénz’.; osztj. (Vj.) olna ’ólom’, (V.) ser olnə
’ón’ (ser ’erős, szilárd’); cser. (KH.) wulnǝ̑: ’ón, ólom’ [fgr. *ßolnɜ ’ón’].. Az ón és az ólom megnevezése
etimológiailag azonos lehetett; a szavak jelentéstani elkülönülése az irodalmi nyelvben csak az újabb
korokban ment végbe, vö.: ólom. Az ón alak az l vokalizálódásával jött létre; a hangtanhoz vö.: öl¹, öv stb.
A feltehetőleg másodlagos keletkezésű 1. jelentés bizonyosan metaforikus; a jelentéséhez vö.: arany. –
Tisztázatlan idetartozású: 1395 k.alu [? ɔ: aln] ’(vörös)réz.’
NyK. 53: 77; TESz.; MSzFE.

onánia A: 1792 onaniából (NSz. – M. Hírmondó 2: 952); 1896 Onánia (PallasLex. 13: 436) J:
’önkielégítés; Onanie’ | | onanizál A: 1926 Onanizál (Horovitz: IdSz.⁴) J: ’önkielégítást végez;
onanieren’.
A szócsalád kiinduló eleme valószínűleg az onánia: latin jövevényszó. ⊗ Lat. (tud.) onania:
’önkielégítés’, helyesebben megszakított nemi közösülés [< Onan szn.; vö.: Genesis 38: 9].. Megfelelői:
ném. Onanie;; ang. onany; stb.: onánia. Orvosi műszóként az angolból terjedt el. – Az onanizál a
magyarban a R. onaníroz ’EZ NEM KELL’ (1891) képzőcserével létrejött változata; utóbbi a ; ném.
onanieren ’ua.szóból származik.’
TESz.; NytÉrt. 93: 23

ondó A: 1288 ? Vndod sz. hn. (FESz. Ondód) [csak EWUng.]; 1332–7 ? Ondo (Györffy 2: 398) [csak
EWUng.]; 1585 Ondo folyás (Cal. 460) [csak EWUng.] J: 1. 1585 ’[?]; Ausscheidung 〈heute nur Sperma〉’
(↑); 2. 1590 ’köleskorpa, korpa; (Hirse)kleie | Grobmehl’ (SzikszF. 177); 3. 1673 ’[?]; Abfalle versch Art’
(Amos Comenius: NySz.).
Valószínűleg jövevényszó egy török nyelvből. ⊗ Tat. onta ontak ’liszt’, (Dobrudzsa) untaq
’búzakorpa’; kkalp. untaq ’por; morzsa’;bar. undaq ’finom őrlésű, finom magvú’; stb. [< ótörök *unta-
’(lisztesre) tör, morzsol’ [ *ūn ’liszt’]]. Lásd még: ; csuv. van- ’széttörik, összetörik; leesik, szétszóródik’.
A magyarba átkerült alak: *undaq;; a szóvéghez vö.: apró, orsó stb. Az átvétel ideje közelebbről nem
határozható meg. Az 1. jelentés keletkezésmódja tisztázatlan.
TESz.; MNy. 69: 88, 480

ondolál A: 1904 ondulál (Radó: IdSz.¹); 1937 ondolál (Dengl.) [csak EWUng.] J: 1. 1904 ’hullámzik;
wogen’ (↑); 2. 1909 ’hajat hullámosít; ondulieren’ (NSz. – Bp. Hírlap máj. 19.: 8).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. ondulieren;; fr. onduler;; ol. ondulare; stb.: hajat hullámosít. A franciából
terjedt el [< fr. ondulation ’hullám’].. – A magyarba elsősorban a franciából, valamint a németből került
át.
TESz.

onnét A: 1372 u./ onnattlan r. (JókK. 37); 1416 u./¹ on̄ at (BécsiK. 5) [csak EWUng.]; 1493 k. onnagh
(FestK. 371); 1495 e. onnet (GuaryK. 114); 1557 amwnath (LevT. 1: 256); 1644 Onned (MNy. 69: 232)
[csak EWUng.]; 1800 annot valo (SzT.) [csak EWUng.] J: 1. 1372 u./ ? ’ott; dort’ (↑); 2. 1372 u./ ? ’arról
a helyről; von dort’ (↑), 1416 u./¹ ’ua.’ (↑); 3. 1552 ’azért, annak következtében; daher’ (HDial. H5A)
[csak EWUng.] R: ~lan 1372 u./ ’[?]; dort od von dort’ (↑) | | onnan A: 1416 u./¹ onnan (BécsiK. 17)
[csak EWUng.]; 1456 k. onan (SermDom. 1: 273); 1773 Onnen (NSz. – Losontzi I.: Tükör 17); nyj.
onnën, onnén, onni (MTsz.), unnan (ÚMTsz.) J: 1. 1416 u./¹ ’arról a helyről; von dort’ # (↑); 2. 1416 u./²
’arrafelé; dort, in der Gegend’ (MünchK. 34vb) [csak EWUng.]; 3. 1552 ’attól az időtől fogva; von da an’
(HDial. A3a).
Megszilárdult ragos alakulatok. ⊗ Az o névmásból, mely feltehetőleg az a¹az¹ mutató névmás eredeti
változata volt, -n + -t (onnat ~ onnét), illetve -n + -n (onnan) helyraggal. Az alapszó azonban az az¹
mutató névmás ad tőváltozata is lehetett (vö.: addig; lásd még: oda); ebben az esetben szó belseji dn > nn
hasonulás ment végbe; hasonló fejlődéshez vö.: innét. A szóvégi g-hez vö.: itt, most stb. – Eredetileg
mindkét szó helyviszonyt jelölő határozószó volt; vö. esetleg: 1372 u./onnatlan (↑), valamint az onnan 2.
jelentése; a lokatívusz > ablatívusz jelentésváltozáshoz vö.: honnét, innét stb. – Ugyanebből a tőből
toldalékhalmozással, illetve másik határozóraggal: onnéton (1416 u./¹Onnaton;1456 u.wnneton) ; onnejt
(1555); onnal (1556); onnajd (1567); onnent (1642 (MNy. 69: 232); stb.: onnan.
MNy. 50: 319; TESz. onnan a. is

ontok × A: 1635 ontokott (HOklSzj. 108) J: ’bélfonal, keresztfonal a vászonban, szövetben; Einschlag
im Gewebe, Querfaden’.
Szláv jövevényszó. ⊗ Blg. вътък; szb.-hv. utak;; szlk. útok; o r . уток; stb.: vetülék(fonal) :
’〈szövetben〉’ [< szláv *on (igekötő) + *tъkъ ’szövés’].. – A szó belseji n-hez vö.: abroncs, dorong stb. –
Az erdélyi nyelvjárásokban ma is él.
KSzlJsz. 361; TESz.

ontora × A: 1631 Ontra metzŏ (MNy. 80: 373) [csak EWUng.]; 1799 Ontora (NSz. – Gyarmathi S.:
Affinitas 353); nyj. ontòr, untra (ÚMTsz.) J: 1. 1631 ’bevágás aa dongán, amelybe a feneket illesztik,
illetőleg a dongának a fenéken túl érő része, pereme; Einschnitt in der Daube, in dem der Faßboden
gehalten wird, bzw über den Faßboden hinausragender Teil der Dauben’ (↑); 2. 1799 ’lyuk, nyílás a
hordón; Spundloch’ (↑); 3. 1835 ’korc, gatyakorc, szoknyakorc; Bund, Bandsaum’ (Kassai 4: 27); 4. 1907
’vakcsap, dugó; Spund’ (Nyr. 36: 94).
Szláv jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. utore többes szám : ’bevágás a dongában’.; szlk. N. útor, útora
’ua.ormó’; or. утор ’bevágás a dongában’; stb. [< szláv *on (igekötő) + *torъ ’vágás’]. A magyarba
átkerült alak: *ǫtorъ vagy esetleg *ǫtora; az első esetben az ontora alak kialakulásához vö.: mohamoh¹. A
szó belseji n sokkal korábbi keletkezésre utal, mint a szó első adatai, talán a donga szóval egyidejűleg
kerülhetett a magyarba. A 2., 4. jelentés: metonímia, a 3. jelentés: metaforikus.
HonfMg. 134; KSzlJsz. 361; TESz.

opál A: 1562 ? oppalem [es. nem m.] (NEl.) [csak EWUng.]; 1622 opályos (MNy. 89: 381) [csak
EWUng.]; 1641 opály-gyürő (MNy. 61: 489); 1784 Opál (NSz. – Benkő F.: Kövek 168) J: ’több színben
játszó, áttetsző ásvány és féldrágakő; Opal als Mineral und Halbedelstein’.
Vándorszó. ⊗ Ném. Opal;; fr. opale;; ol. opale, (mil.) opàl; cseh opál;; or. опал; stb.: amorf kvarc; :
’egy fajta féldrágakő’. Lásd még: ;lat. opalus: ’ua.’ [< gör. ὀπάλλιος ’ua.’].. Forrása: óind úpalah̥ ’kő’.
Főként a franciából terjedt el. – A magyarba a latinból került (opályos), német közvetítéssel (opál).
TESz.

opera A: 1693 Operakat (MNy. 74: 511) [csak EWUng.]; 1800 Ópera (Márton); 1805 opërában (NSz.
– Verseghy F.: Ung. Sprach. 411) J: 1. 1693 ’operaház; Opernhaus’ (↑); 2. 1708–10 ’dalmű; Oper
〈Musikstück〉’ # (Nyr. 88: 57).
Olasz jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Ol. opera: ’mű; zenemű; operaház’.; – lásd még: ném.
Oper R. opera ’zenemű; operaház’. Az olaszban a lat. opera ’mű, munka’él tovább. Megfelelői: ; ang.
opera;; fr. opéra; stb.: opera. – Ide tartozik: opera ’mű’ (1641 (MNy. 84: 251), közvetlenül a latinból (↑).
TESz.

operáció A: 1577 Operatio (Aritm. D4b) [csak EWUng.]; 1689/ operátioban (MNy. 74: 511) [csak
EWUng.]; 1784 operátzio (NSz. – M. Hírmondó 359); 1790 operátziók (NSz. – Gvadányi: Tör. háb. 111)
J: 1. 1577 ’[?]; Rechenvorgang, Rechnungsbeispiel’ (↑); 2. 1689/ ’[?]; milit Operation’ (↑); 3. 1706/
’működés, tevékenység; Tätigkeit’ (MNy. 66: 338); 4. 1763 ? ’sebészi beavatkozás, műtét; chirurgischer
Eingriff’ # (NSz. – Fejérvári HB. 186), 1790 ’ua.’ (MNy. 66: 338) [csak EWUng.] | | operál A: 1577
operáld meg (Aritm. D4b) [csak EWUng.] J: 1. 1577 ’[?]; durchführen 〈math Operation〉’ (↑); 2. 1626
’[?]; tätig sein | eingreifen’ (MNy. 74: 511) [csak EWUng.]; 3. 1669 ’hat, működik; wirken’ (Magyary-
Kossa: OrvEml. 3: 402); 4. 1796 ’műtétet hajt végre; chirurgische Eingriffe vornehmen’ # (NSz. – M.
Kurir 2: 592) || operatív A: 1910 operativ (Kelemen: IdSz.); 1937 operatív (SMFrSz.) [csak EWUng.] J:
1. 1910 ’hadműveleti; strategisch’ (↑); 2. 1910 ’sebészi; chirurgisch’ (↑); 3. 1951 ’aktívan beavatkozó,
cselekvő; tätig eingreifend’ (SzikraIdSz.).
A szócsalád időrendben legkorábbi tagjai a operáció, operál: latin jövevényszavak. ⊗ Lat. operatio:
’munka, tevékenység, működés ’, (tud.) ’sebészi beavatkozás’ | ;lat. operare operari: ’működik, dolgozik,
megcsinál vmit’ [< lat. opera ’munka, tevékenység, működés’ [< lat. opus ’ua.’]].. Megfelelői: ném.
Operation operieren;; fr. opération opérer; stb.: operáció, ’operál’. – Az operatív nemzetközi szó; vö.: ;
ném. operativ;; ang. operative;; fr. opératif; stb.: tevékeny, hatékony; ’sebészi’; – lásd még: ; lat. (kés.)
operativus ’működő, tevékeny’. Elsősorban a franciából terjedt el. A magyarba főként a németből került
át.
TESz. operál, operatív a. is

operatőr A: 1854 Operateur [es. nem m.] (HeckenastIdSz.²); 1875/ operateurök (NSz.) [csak
EWUng.]; 1907 operatőré (uo.) [csak EWUng.] J: 1. 1854 ? ’sebész; Chirurg’ (↑), 1875/ ’ua.’ (↑); 2. 1930
’filmfelvételeket készítő személy; Kameramann’ (Csorba: IdSz.).
Francia jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Fr. operateur: ’végrehajtó; sebész; filmoperatőr’.; –
lásd még: ném. Operateur ’sebész’, R. ’filmoperatőr’. A franciába a lat. (kés.) operator ’munkás, dolgozó
valaminek az alkotója, létrehozója’. – Manapság csak a 2. jelentésében él.
TESz.

óperencia A: 1773 Operentziás sz. (RMKtár. 21: 131); 1786 Obrentzián (Ethn. 51: 253); 1792
Operentzián-is (MNy. 48: 208); 1866 Operenszián (NSz. – Balkányi L.: Ősmesék 12); 1872
óperepennczián (NSz. – Besze J.: Él. bety. 87); nyj. ópërëtënciȧs sz. (ÚMTsz.) J: ’távoli 〈rendszerint
elképzelt, mesebeli〉 tenger, 〈ritkábban〉 ország vagy hegy; fernliegendes 〈meistens nur in der Vorstellung
existierendes, märchenhaftes〉 Meer, 〈seltener〉 Land od Gebirge’.
Valószínűleg német tulajdonnévi eredetű köznév. ⊗ Vö.: ném. (au. R.) Ober-Enns (Österreich) ob der
Enns: ’Felső-Ausztria’. Az ia végződés olyan országnevek analógiájára keletkezett, mint Anglia ’EZ
NEM KELL’, Dánia ’EZ NEM KELL stb. A Felső-Ausztria > távoli, mesebeli ország’ jelentésváltozás
azzal lehet kapcsolatban, hogy az osztrák hadsereg magyar legénységű alakulatainak Felső-Ausztria
lehetett a legtávolabbi állomáshelye. A tengerre való vonatkoztatás eszerint már csupán népmesei elem. A
szó óperenc alakváltozatban is előfordul (1846 (NSz.).
TESz.

operett A: 1821 Operettének (NSz. – Haszn. Mul. 1: 424); 1839/ operetti sz. (NSz. – Szemere P.:
Munkái 2: 169); 1880 operettáért (NSz. – Mátrai B.: Él. szinf. 241) J: 1. 1821 ’vígopera; komische Oper’
(↑); 2. 1865 ? ’zené, énekes, táncos vígjáték; Operette’ # (Babos opera), 1870 ’ua.’ (NSz. – Névy I.:
Irásm. elm. 169).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Operette R. operetta;; ang. operetta;; fr. poérette; ol. operetta; stb.: operett.
Az olaszból terjedt el [ [< ol. opera ’zenedarab’].opera. – A magyarba leginkább a németből, esetleg még
olasz közvetítéssel is kerülhetett. Az operett alakváltozat valószínűleg az osztrák ejtésmódot tükrözi.
TESz.

ópium A: 1577 k. Opiomoth, Opiumoth, oppiumot (OrvK. 85, 77, 13); 1783 Ópiom (NSz. – Molnár J.:
Könyvház 2: 432); 1790 ópiumos sz. (NSz. – Gvadányi: Tör. háb. 214) J: ’a mák tejszerű nedve | az ebből
kivont kábítószer, gyógyszer; Milchsaft des Schlafmohns; daraus gewonnenes Rauschgift, Heilmittel’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. opium: ’máknedv, ópium’ [< gör. ὄπιον ’ua.’ [< gör. ὀπός ’növénynedv’]]..
Megfelelői: ném. Opium; fr. opium; stb.: ópium. – Egyéb megnevezése: mákonymák.
TESz.

opponál A: 1575 opponalnÿ sz. (MNy. 89: 381) [csak EWUng.]; 1620 opponáltak (MNy. 74: 511)
[csak EWUng.] J: 1. [haupts ~ja magát] 1575 ’szembeállít | ellenszegül, ellentáll; entgegensetzen | sich
widersetzen’ (↑); 2. [~ vki ellen] 1620 ’[?]; widersprechen’ (↑); 3. 1957 ’tudományos fokozat elérésére
benyújtott értekezést opponensként megbírál; eine zur Erlangung eines wissenschaftlichen Grades
eingereichte Dissertation als amtlich bestellter Opponent beurteilen’ (Bakos: IdSz.) || opponens A: 1620
opponens (MNy. 74: 511) [csak EWUng.] J: 1. 1620 ’ellenfél a vitában; Gegner in einer Debatte’ (↑); 2.
1957 ’tudományos értekezés hivatalos bírálója; amtlich bestellter Beurteiler einer Dissertation’ (Bakos:
IdSz.).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat., (e.) opponere ’szembeállít; ellenáll, ellenszegül’ [< lat. ob (igekötő) +
ponere ’tesz, állít, csinál’].| lat. (e.) opponens ’ellenfél, opponáló’. Megfelelői: ; ném. opponieren
Opponent;; or. оппонировать оппонент; stb.: opponál, ’opponens’. – Az opponálál végződéséhez vö.:
ágál stb. Az opponens szóvégi s-éhez vö.: evidens stb. Az opponál 3. jelentése és az opponens 2. jelentése
az oroszból való.
TESz.

opportunista A: 1894 opportunista (NSz. – Bartalus I.: Műv. 422); 1896 oportunista (NSz. – Mikszáth:
Beszterce 90) J: mn 1894 ’az opportunizmusra jellemző, vele kapcsolatos; opportunistisch’ (↑) | fn 1896
’megalkuvó, elvtelenül alkalmazkodó személy; Opportunist’ (↑) | | opportunizmus A: 1900
opportunismussal (NSz. – Riedl Fr.: Péterfy Jenő 26); 1910 opportunizmus (KIdSz.) [csak EWUng.] J:
’megalkuvás, elvtelenül alkalmazkodó magatartás; Opportunismus’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Opportunist;; fr. opportuniste;; or. оппортунист; stb.: opportunista | ; ném.
Opportunismus;; fr. opportunisme;; or. оппортунизм; stb.: opportunizmus. A franciából terjedt el mint
politikai műszó fr. opportun ’helyénvaló, alkalmas’ [< lat. opportunus ’alkalmas, megfelelő, kedvező’].. –
A magyarba leginkább a németből került át, opportunista latinosított végződéssel. Meghonosodásában az
orosz hatás is közreműködött.
TESz.

optika A: 1786 Optikát (NSz. – M. Hírmondó 829) J: 1. 1786 ’fénytan; Lehre vom Licht’ (↑); 2. 1953
’optikai eszköz lencserendszere; Linsensystem eines optischen Gerätes’ (Országh: MAngSz.) | | optikus
A: 1830 opticus (NSz. – Szentmiklósí A.: Bökv. 13); 1841 optikushoz (NSz. – Kovács Pál: Munk. 1: 256)
J: mn 1830 ’a fényt, a látást illető; optisch’ (↑) | fn 1841 ’látszerész; Optiker’ (↑).
Latin jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Lat. (k. tud., h.) (ars) optica: ’a látást illető tan’.; – lásd
még: ném. R. optica ’optika’ | lat. (k., tud.) opticus ’optikai, (ú.) optikus, látszerész’; – lásd még: ném. R.
opticus ’ua.’. A latin szavak a ; gör. ὀπτικός -ή -όν ’a látást illető, lát-’ szóra mennek vissza; lásd még: gör.
ὀπτική (τέχνη) ὀπτικά többes szám ’optika’. Megfelelői: ;ol. ottica ’optika’, ottico ’optikus; optikai’; ;or.
оптика ’optika’, оптик ’optikus, látszerész’; stb. – Az optikus szóvégi s-éhez vö.: ámbitus stb.
TESz.; GLEl.

optimista A: 1796 optimisták (NSz. – M. Kurir 1: 148) J: fn 1796 ’derűlátó ember; Optimist’ (↑) | mn
1841 ? ’[?]; optimistisch’ (NSz.) [csak EWUng.], 1857 ’ua.’ (uo.) [csak EWUng.] || optimizmus A: 1813/
Optimismus (NSz. – Kazinczy: Lev. 11: 157); 1836/ optimizmusának (NSz. – Deák F.: Lev. 30) J:
’derűlátás; Optimismus’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Optimist;; ang. optinist; fr. optimiste; stb.: optimista | ; ném. Optimismus;;
ang. optimism;; fr. optimisme; stb.: optimizmus. Valószínűleg a francia nyelvi hatás által vált elterjedttéa
[ l a t . optimus ’jobb; a legjobb’alapján].. – A magyarba leginkább a németből került, latinosított
végződéssel.
TESz.

or × A: 1405 k. hator (SchlSzj. 432.); nyj. hátur (Kiss G.: Orm. 117) J: ’állati gerinc; Rückgrat eines
Tieres’ | | orja × A: 1527 Oryar (OklSz. orj) [csak EWUng.]; 1544 dizno oryot (OklSz. disznóorj(a));
1548 wryawal (OklSz.) J: ’levágott disznó, ritkábban birka, marha gerince húsostul, illetőleg ebből
készült húsétel; Rückenstück 〈vom Schwein, Rind usw〉’.
A szócsalád alapja az or: jelentéselkülönülés ⊗ az orból, az orr ’csúcs, tető, magasság, illetve terület
előrenyúló, elkeskenyedő része’ szó eredeti változatából. A megnevezés alapja az állatok gerincoszlopa és
a hegygerinc közötti alaki hasonlóság lehet. – Az orja az or alakból keletkezett E/3. személyű -ja birtokos
személyjellel. Olyan birtokos szószerkezetben alakulhatott ki, mint a háta orja ’(hát)gerinc’ (1527
(ÉrdyK. 501). Az orj, urj változat szóvégi j-je valószínűleg az E/3. személyű -ja birtokos személyjel
eleme. Az sem zárható ki azonban, hogy inetimologikus, és az orj változat az orból keletkezett, a fürj,
marjmar² stb. analógiájára.
MNy. 23: 312; TESz. orja a. is

óra A: 1372 u./ horan (JókK. 18); 1456 k. orayt (SermDom. 1: 134); 1592 órákat [?U] (NySz.) [csak
EWUng.]; nyj. úra (ÚMTsz.) J: 1. 1372 u./ ’percnyi időszakasz | időpont: az éjféltől, déltől számított
ilyen időszakok valamelyikének vége; Stunde | Uhr 〈Zeitangabe〉’ # (↑); 2. 1470 ’időmérő készülék; Uhr
〈Gerät〉’ # (OklSz.); 3. 1839 ’tanóra; Unterrichtsstunde’ # (NSz. – Emlény 123); 4. 1896 ’mérőóra |
számlálószerkezet; Meßuhr | Zählapparat’ # (PallasLex. 13: 457) Sz: ~´nyi 1519 horany̋ (JordK. 720) | ~
´s 1522 Oraas szn. (MNyTK. 105: 38); 1533 Horas ’egy órányi; stundenlang’ (Murm. 182.); 1565 oras
’órásmester; Uhrmacher’ (MNy. 6: 232) | ~i 1585 orai (Cal. 488) [csak EWUng.].
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. hora: ’idő; időegység; időpont; időmérő’ [< gör. ὥρα ’évszak; napszak;
időszak; időpont’].. Megfelelői: ném. Uhr ’egy meghatározott óra; időmérő’; ; f r. heure ’időszak;
időmérő’; stb. – A szó eleji h nélküli alakváltozathoz vö.: ostya stb.
TESz.
 orangután A: 1783 Urang Utang (NSz. – Molnár J.: Könyvház 4: 179); 1794 Orang-utáng (NSz. –
Nagy S.: Psych. 41); 1794 Oráng-utáng (NSz. – Nagy S.: Isten jós. 390); 1798 Urangután (NSz. –
Mátyási J.: Vers. 62); 1799 Orángotáng (NSz. – Fábián J.: Term. hist. 614); 1801 Orangutánok (NSz. –
Benkő F.: Magy. Geogr. 3: 65); 1896 Orang-után (PallasLex. 13: 460) J: ’Borneón és Szumátrán élő
emberszabású majomfaj; Orang-Utan’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Orang-Utan R. orangoutang;; ang. orang-outang orang-utan;; holl. orang
oetang;; fr. orang-outang;; stb.: orangután. A holland nyelvi hatás által vált elterjedtté [< maláj ōrang
ūtan ’ua.’, tkp. ’erdei ember’].. – A magyarba elsősorban a németből került át.
TESz.

oratórium A: 1646 császár oratorium (MNy. 84: 251) [csak EWUng.]; 1760 Orátoriumokba (MNy.
63: 225); 1877 oratóriumszerü (NSz. – Tóth B.: Emlékek 44) J: 1. 1646 ’imaház; Bethaus’ (↑); 2. 1883
’operaszerű egyházi zenemű; opernartiges kirchliches Musikwerk’ (MagyLex. 13: 190).
Latin jövevényszó, később nemzetközi szó. ⊗ Lat. (k., e.) oratorium (templum): ’imaház’ [< lat.
oratorius ’az imádkozást, könyörgést illető’ [< lat. orare ’beszél; kér, megkér, könyörög, esedezik;
imádkozik’]].; – lásd még: ném. Oratorium;; o l . oratorio;; o r. оратория; stb.: imaház; ’operaszerű
egyházi zenemű’. Zenei műszóként az olaszból terjedt el.
TESz.

orbánc A: 1505 u. orbancz (NMÉr.) [csak EWUng.]; 1550 e. ? orban (MNy. 57: 357); 1742 Orbán
(Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 305); nyj. orbácz, orbálczzsír (ÚMTsz.) J: 1. 1505 k. ’a bőrnek és a bőr
alatti sejtszöveteknek súlyos fertőző megbetegedése | sertésorbánc; Wundrose | Rotlauf’ (↑); 2. 1604
’〈különféle bőrbetegségek megnevezéseként〉; 〈als Benennung versch Hautkrankheiten〉’ (MA.).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A hangalak és a jelentés alapján jövevényszónak tűnik, kapcsolata a szomszédos
nyelvek szavaival azonban tisztázatlan; vö.: blg. R., N. ýрбанец, ýрбалец ’orbánc foghúsgyulladás’szb.-
hv. vrbanac ’orbánc’ (Kaj.) verbánec ’ua.’; szln. N. urbânec ’ua.’; rom. N. orbanț ’ua.’; stb. A szlávból,
illetve a németből való származtatása nem valószínű, finnugor kori örökségként való magyarázata téves.
MNy. 4: 85; TESz.; NytÉrt. 88: 106; SzKözl. 1980.: 65; NMÉr.

orbonász ∆ A: 1429 Orbonaz szn. (ZichyOkm. 8: 404); 1496 Arbanaz szn. (OklSz.); 1535 k.
orbonazorzagy (Lánd. 44) [csak EWUng.]; 1575 Orbonáʃʒoc (HChr. 1a) [csak EWUng.]; 1708 Orbonás
(PP.) J: fn 1429 ’albán ember; Albaner’ (↑) | mn 1535 k. ’albán; albanisch’ (↑).
Szerb-horvát jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. Arbanas: ’albán ember’ [tisztázatlan eredetű].. Végső soron
ugyanrra az etimonra megy vissza, mint az albán és az arnót. – A szókezdő szláv a > magyar o
hangváltozás szokatlan; de vö.: oszpora. A szóvégi s-es változat talán téves olvasás eredményeként
keletkezett, de nem zárható ki a rom. R. arbănáș ’ua.’ hatása sem.
KSzlJsz. 363; MNy. 60: 473; TESz.

orca A: 1372 u./ arcʒaÿat (JókK. 16); 1405 k. orcha (SchlSzj. 318.) J: 1. 1372 u./ ’az emberi fej
előrésze; Gesicht’ (↑); 2. 1416 u./² ’külső; Äußeres’ (MünchK. 184); 3. 1550 k. ’pofa; Wange’ (KolGl.:
NyF. 45: 15); 4. 1577 ’áll; Kinn’ (KolGl.: NyF. 45: 45) Sz: ~´jú [nur in Synt] 1416 u./¹ orcaio (BécsiK.
153) | ~´tlan 1528 orczatalanná (SzékK. 211) | ~´lat 1645 orczálat ’[?]; Antlitz, Gesicht’ (NySz.) || arc A:
1513 arcel (NagyszK. 19) [csak EWUng.]; 1517 orchat (DomK. 72) J: ’az emberi fej előrésze; Gesicht’ #
Sz: ~ulat 1565 arczelatu sz. (Meliusz Péter: NySz.) | ~átlan 1577 arczadlan (KolGl.) [csak EWUng.].
A szócsalád kiinduló eleme orca: összetétel. ⊗ Az șorr + R. szászáj szavakból; mellérendelő. –
Összetételként elhomályosult. Ez a nagyon régi összetétel már az ősmagyar korban létezhetett. Hasonló
szemlélethez vö.: vog. (KL.) ńol-tus; zürj. (V.) ni̮ r-vom; votj. (MU.) i̮ m.ni̮ r: ’arc’, tkp. ’orr-száj, a
votjákban száj-orr’. A 3. és 4. jelentés az 1. jelentésből keletkezett jelentésszűküléssel. – Az arc az orca
szóból keletkezett az E/3. személyű, megrövidült, birtokos személyjelnek felfogott szóvégi a
elhagyásával.
EtSz.; MNy. 36: 113; TESz. arc a. is; MSzFE. arc a. is

orchidea A: 1877 orchydeák (NSz. – Xántus J.: Ceylon 66); 1882 orchideánál (MagyLex. Kosborfélék)
J: ’kosbor; Orchidee’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Orchidee;; fr. orchidée;; ol. orchidea; stb.: orchidea. Lásd még: ; lat. (tud.)
Orchideae többes szám : ’ua.’ [? [< lat. orchis ’here; növény herealakú gyökérgumóval’]].< gör.ὄρχις
’ua.’. Valószínűleg a tudományos latinból vált elterjedtté. – A magyarba leginkább a németből került
latinosított végződéssel.
TESz.

orda × A: 1548 orda (StUnBB. 1: 130) [csak EWUng.]; 1793 Urdát (NyIrK. 11: 18) J: ’a friss savó
főzésekor kiváló édes juhtúró; süßer Quark aus Schafmilch’.
Román jövevényszó. ⊗ Rom. urdă, (végartikulussal) urda ’juhtejből készült édes túró’valószínűleg illir
eredetű; vö.: [rom. (arum.) urda urδa ’egy fajta zsíros sajt’].. A havasalföldi oláh pásztorkodó kultúra
műszava. Megfelelői: újgör. N. οῦρδα ’egy fajta sajt’blg. урда, N. вýрда, фýрда ’lefölözött tejből készült
túró’;szlk. urda ’fecstej’; stb. – A szó eleji ; rom. u > ; m. o megfeleléshez vö.: csoma, kompona stb. A
szóvégi a-hoz vö.: áfonya.
KSzlJsz. 699; TESz.

ordas A: 1229/ Vrdos szn. (Györffy 2: 435) [csak EWUng.]; 1326 Vrdas szn. (Csánki 3: 340) [csak
EWUng.]; 1334 Ordos szn. (OklSz.); 1338 Ordas szn. (MNy. 10: 279); 1350 ordas (OklSz.); 1785 ordats
szemű (MNy. 65: 346) [csak EWUng.] J: mn 1. 1229/ ? ’feketés, kormos színű | feketésen csíkozott vagy
pettyegetett; schwärzlich | schwärzlich gestreift od besprenkelt’ (↑), 1350 ’ua.’ (↑); 2. 1229/ ?
’vörhenyeges sárga, vöröses szőke | sárgán barázdált piros színű 〈alma〉; rötlich, rotblond | von
gelbgestreifter roter Farbe 〈Apfel〉’ (↑), 1577 ’ua.’ (KolGl.: NyF. 45: 47); 3. 1779 ’nagyon nagy | otromba,
félelmetes; sehr groß | ungeschlacht, unheimlich’ (NSz. – Bessenyei: Holmi 152) | fn 1. 1792 ’farkas;
Wolf’ (SzD.); 2. 1886 ’farkasszőrű nagy eb; großer wolfgrauer Hund’ (Nyr. 15: 94).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A szótörténeti adatok arra engednek következtetni, hogy a színekre vonatkozó
jelentések lehetnek az elsődlegesek. A ’csíkos > farkas’ jelentésváltozáshoz vö.: csuv. kaškər ’farkas’ <
;török qari̮ š ’kevertnek, vegyesnek mutatkozik’. – Az ótörökből való egyéb származtatása téves.
SzófSz.; TESz.; Nyr. 98: 348

ordináré A: 1587 ordinari (MNy. 89: 382); 1626 ordinare (Nyr. 73: 82); 1734 ordinarium (MNy. 71:
301) [csak EWUng.]; 1786 ordinár (NSz. – M. Hírmondó 664); 1803/ ordinért (NSz. – Nagy S.: Más
szatira 12); 1860 ordináré (NSz. – Vajda J.: Vészh. 14); 1895 ordenáré (NSz. – Ágai A.: Tört. 186); nyj.
ordënáré (ÚMTsz.) J: 1. 1587 ’országszerte, elterjedt, szokásos; landläufig, gebräuchlich’ (↑); 2. 1734
’[?]; von gewöhnlicher Qualität 〈Wein〉’ (↑); 3. 1857 ? ’közönséges; gemein, unanständig’ (NSz. – Lauka
G.: Vidék 2: 150), 1871 ’ua.’ (NSz. – Csepreghy F.: Magy. fiuk 66).
TESz.

ordít A: 1416 u./¹ ordeitnacvala (BécsiK. 190); 1485 Ordytho sz. szn. (OklSz.) J: ’[?]; heulen, brüllen,
schreien’ # Sz: ~ás 1416 u./¹ oɂdeitas (BécsiK. 25) | ~at 1416 u./² ordeitat ’ordítás, bömbölés; Heulen,
Brüllen’ (MünchK. 17) | ~ozik 1772 orditoznak (NSz. – Szathmári Paxi Ábr.: VVai Judith Ha) || ordibál
A: 1890 ordibál (Nyr. 19: 76) J: ’[?]; herumschreien, Schreie ausstoßen’ #.
A szócsalád alapja az ordít: onomatopoetikus eredetű szó. ⊗ Artikulálatlan kiáltás utánzására. A
végződés: -d gyakorító-kezdő igeképző + -it műveltető igeképző gyakorító funkcióval. – Az ordibál az
ordít alapján keletkezett gyakorító képzővel, a kiabálkiált hatására; az alaktanához vö.: himbál, lóbál stb.
Kodály-Eml. 1957.: 142; MNy. 56: 374; NyIrK. 11: 95; TESz. ordibál a. is

ordonánc × A: 1621 Ordinancza (MNy. 79: 246) [csak EWUng.]; 1722 ordináncz (MNy. 79: 504)
[csak EWUng.]; 1791 ordonántzon (NSz. – Poóts A.: Vers. 134); 1840 ordonnáncz (NSz. – Athenaeum 2:
31); 1874 ordènáncz (Nyr. 3: 185); nyj. ordénánc (ÚMTsz.) J: 1. 1621 ’katonai küldönc; Ordonnanz’ (↑);
2. 1746 ’küldönci szolgálat; Ordonnanzdienst’ (MNy. 79: 504) [csak EWUng.]; 3. 1863 ’hajdú | küldönc;
Heiduck | Amtsbote’ (NSz. – Roboz: Daguer).
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. Ordonnanz: ’parancsok továbbítására vezényelt katona’., R.
ordonanz ’ua.elrendezés, parancs, rendelkezés’, R. ordinanz, ordenanz ’rend; parancs, utasítás,
rendelkezés’ [< fr. ordonnance ’rend, elrendezés; futár’; stb. , illetve a ; lat. (k.) ordinantia ’parancs,
rendelkezés; valakinek a parancsnoksága alatt levő csapat’].. Megfelelői: cseh ordonance;; le. ordynans;
stb.: rendelet, rendelkezés; ’parancs, utasítás stb’. – A szó az osztrák katonai nyelv közvetítésével került a
magyarba.
TESz.
 ordré ∆ A: 1706 ordelünk (Pusztai) [csak EWUng.]; 1706 orderem (RákF.: Lev. 1: 643); 1722
ordelyben (Thaly: Adal. 2: 347); 1848 ordre (NSz. – MT. 459); 1874 ordré-ellenes (NSz. – Mikszáth: Elb.
1: 16) J: ’rendelet, parancs, intézkedés; Order’.
TESz.

orgánum A: 1784 Organumok (NSz. – Benkő F.: Kövek 9); 1791 Orgánumokkal (NSz. – Pétzeli: Ekkl.
hist. 1: 47); 1800 organok (Márt. Mǘszer) [csak EWUng.] J: 1. 1784 ’(érzék)szerv; (Sinnes)organ’ (↑); 2.
1800 ? ’szerszám | műszer; Werkzeug | Instrument’ (↑), 1835 ’ua.’ (Kunoss: Gyal.); 3. 1839 ’emberi hang |
hangszín; menschliche Stimme | Tonfarbe’ (NSz. – Emlény 129); 4. 1840 ’hírlap vagy folyóirat 〈mint
szócső〉; Presseorgan’ (NSz. – Szemere B.: Utaz. 1: 150) | | organikus A: 1817 organicus (NSz.) [csak
EWUng.]; 1849 e./ organikus (uo.) [csak EWUng.] J: 1. 1817 ’[?]; organisch’ (↑); 2. 1842 ’[?];
bedeutend, wesentlich’ (NSz.) [csak EWUng.].
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. organum: ’(zene)szerszám, eszköz’, (tud.) ’beszédszerv; érzékszerv’ [< gör.
ὄργανον ’ua.’]. | lat. organicus ’organikus, szerves; szerszámként szolgáló’ [< gör. ὀργανικός ’ua.’]..
Megfelelői: ném. Organ organisch; f r. organe organique; stb.: érzékszerv; ’hangszín; sajtóorgánum,
szerves’. Az orgánum R. változata, az organ, német hatást mutat. A organikus szóvégi s-éhez vö.: ámbitus
stb.
TESz.

orgazda A: 1585 oro gazda (Cal. 898); 1604 Orgazda (MA.) J: ’[?]; Hehler’.
Összetett szó. ⊗ Az or (az orv ’tolvaj, gazember’R. változata) + ↑gazda ’intéző, munkaadó’összetételi
tagokból; (jelöletlen, birtokos jelzős) alárendelés. Ugyanezzel az előtaggal alkotott további jelzős
összetételek: ormarha ’lopott jószág’ (1550 u.); orméh ’élősködő, parazita méh, tkp. tolvajméh’ (? 17. sz.:
NySz.).
TESz.

orgia A: 1792 Orgia (NSz. – Mátyus I.: Ó és új Diaet. 5: 155) J: 1. 1792 ’〈az ókori görögöknél,
rómaiaknál〉 Bacchus isten titkos, éjszakai ünneplése; nächtliche Geheimfeier des Bacchusdienstes 〈bei
den antiken Griechen, Römern〉’ (↑); 2. 1840 ’kicsapongó mulatokzás, tivornya | tobzódás;
Ausschweifung | Schwelgerei’ (NSz. – Remény. 286).
Latin jövevényszó. ⊗ Latin Orgia többes számban ’Bacchus isten titkos éjszakai ünneplése, (h.)
kicsapongás, tobzódás’ [< gör. ὄργια többes szám ’titkos éjszakai Bacchus-ünnep’].. Megfelelői: ném.
Orgie; fr. orgie; stb.: orgia.
TESz.

orgona¹ A: 1372 u./ orgonalaʃt sz. (JókK. 74); 1416 u./¹ ozģanacban (BécsiK. 44) J: 1. 1372 u./ ’[?];
Orgel’ # (↑); 2. 1556 ’[?]; Orgelgeschütz’ (MNy. 80: 373) [csak EWUng.] Sz: ~´l 1372 u./ sz. (↑) | ~´lás
1372 u./ (↑) || orgonista A: 1620 Orgonista (MNy. 61: 477); 1751 orgonistának (NSz. – Orosz F.: Magy.
új csillaga 316); 1796 Orgonyistát (NSz. – Gvadányi: Nót. test. 14) J: ’orgonajátékos; Organist’.
Jelentéselkülönülés. ⊗ Az orgona¹-ből. A névadás alapja az lehet, hogy a bokor ágaiból sípot lehet
készíteni, vagy esetleg hogy kis, csőalakú virágai az orgonasípra emlékeztetnek. – Hasonló szemlélethez
vö. a lat. (tud.) Syringa ’orgona’ és a gör. σῦριγξ ’cső; síp; pásztorsíp’etimológiai kapcsolatát; lásd még:
ném. R. pfeifenbaum, pfeifenstrauch; ang. R. pipetree: ’orgona(fa), tkp. síp-fa, -bokor’. Keletkezéséhez az
orgovány is hozzájárulhatott.
TESz.

orgona² A: 1788 Orgona-fa (NSz. – Kazinczy: Geszner. 114) J: ’kerti díszcserje, amelynek lila vagy
fehér virága májusban nyílik; (gemeiner) Flieder (Syringa)’ #.
Nyr. 59: 215; TESz.

orgovány × A: 1798 Orgoványfa (MNy. 6: 39); 1857 orgovánág (NSz. – Sárosy Gy.: Album 78); nyj.
járdoványnak (MNy. 2: 279) J: ’orgonafa, orgonavirág; Flieder’.
Jövevényszó egy szláv nyelvből, valószínűleg a szerb-horvátból. ⊗ Szb.-hv. jorgovan N. jàrgovân,
jergòvân; – blg. N. аргавáн, арговáн; mac. N. аргован: ’orgona’ [< oszm. erguvan ’a júdásfa virága’ < ;
újperzsa erġewān erǧuwān ’orgona; lila’].. – A járdovány változat későbbi, külön átvétel a szerb-
horvátból. – Valószínűleg ide tartozik: járdovány ’egy fajta borszőlő’ (1834 (MNy. 2: 150).
Végeredményben feltehetőleg ugyanarra az etimonra mennek vissza. 1451Orgowan szn.: 1509Orgowan
hn. (MNy. 62: 166); szóföldtajzi és településtörténeti okokból kun eredtűnek tűnik, bár a kun nyelvi
személynévi megfelelője nem kimutatható. Tisztázatlan idetartozású: orgovány ’síkság’ (1750); csak
szótárakból adatolható. – A magyarból: ; szlk. orgován ’orgona.’
Nyr. 59: 215; KSzlJsz. 363; MNy. 62: 166; TESz.

orgyilkos A: 1823 orgyilkos (NSz. – Schedel F.: Haramják 162) J: ’[?]; Meuchelmörder’ #.
Tudatos szóalkotással keletkezett összetett szó. ⊗ Az or (az orv R. változatából); (jelzői) alárendelés. –
Nyelvújítási szóalkotás, az orgazda analógiájára. – Korábbi megnevezések: orozgyilkos (1785); orozó
gyilkos (1803): merénylő, orgyilkos.
TESz.

óriás A: 1275/ Horyashegy hn. (OklSz.) [csak EWUng.]; 1395 k. orías (BesztSzj. 1046.); 1604 Orjas
(MA.); 1774 Úrjások (NSz. – Dugonics: Trója vesz. el.); 1792 Óriás-háború (NSz. – Sándor I.: Orras
Ovid. 247) J: mn 1275/ ’[?]; riesig, gigantisch’ (↑) | fn 1. 1395 k. ’emberhez hasonló, de sokkal nagyobb
mesebeli lény; Gigant, Riese’ # (↑); 2. 1693 ’hatalmas termetű, nagy erejű ember; sehr großer, starker
Mensch’ (Otrokocsi Flóris Ferenc: NySz.) Sz: ~i 1585 Oriási (Cal. 455).
Vitatott eredetű. ⊗ 1. Orosz jövevényszó. варяг, (óor.) varjazi többes szám: az oroszországi északi
népek egy csoportjának a tagja [< óész. germ. *váringr〈népnév〉].. Megfelelői: gör. (biz.) βάραγγος; lat.
(k.) varangus: ’a bizánci császár testőre’; stb. – Azonos etimonra megy vissza a magyar Várong
helynévvel (1138/Warang: MNy. 32: 134). – A magyar az óorosz többes számú alakot vette át; a szláv
népnév többes számának átvételéhez és a szóvégi i eltűnéséhez vö.: olasz. A szóvégi i előtt végbement
egy óor. ź > ; m . s hanghelyettesítés. A szó eleji o, mely később a hangsúlyos helyzet következtében
megnyúlt, a ß + a hangkapcsolatból keletkezett labializációval. A népnév a varégok hatalmas termete
miatt lehetett az ’óriás’ jelentés alapja; hasonló szemlélethez vö.: ; ném. Hüne ’óriás’ [< ném. Hunne
’egykori ázsiai nép; barbár’].. A származtatást nehézíti az a tény, hogy a szó ’óriás jelentése az oroszban
nem bizonyítható; az a vélekedés, miszerint a varég > óriás’ jelentésváltozás a magyarban mehetett végbe,
kultúrtörténeti okokból nem meggyőző. – A szó eleji ú-s változatok magyarázata is nehézkes. – 2. Az
Uriás szn. köznevesült változata. Névadója egy ószövetségbeli hettita hős; feltehetőleg nagyon erős,
hatalmas testalkatú ember volt, mert Dávid nem tudta őt legyőzni, ezért megölette. Ezt a származtatást
támasztja alá a szó eleji ú-s változat is, de a magyarázat gyenge pontja, hogy az alakváltozat
felbukkanását megelőző ötszáz évből kizárólag szó eleji o-s változatok adatolhatók. – A magyarból: szb.-
hv. orijaš ’óriás’rom. uriaș ’ua.hatalmas’; stb.
TESz.; NytÉrt. 88: 67; MNy. 82: 441

orkán A: 1794 Orkánnak, Orkányja (NSz. – Mátyási J.: Valami 53); 1796 orcanus (NSz. – M. Kurir 1:
167); 1825 órkány (NSz. – Balla K.: Zsebtükör 14); 1840 orkanhanggal (NSz. – Szemere B.: Utaz. 2: 39)
J: 1. 1794 ’a legerősebb vihar; Orkan’ # (↑); 2. 1877 ’〈tetszést vagy nem tetszést kifejező〉 tartós lárma;
Getöse, anhaltender Lärm 〈des Beifalls od der Mißbilligung〉’ (NSz. – Tóth B.: Emlékek 20); 3. 1972 ’[?];
Art Windjacke aus Kunstfaserstoff’ (ÉKsz.) [csak EWUng.].
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Orkan: ’a leghevesebb vihar’ [< holl. orkaan ’ua.’].. Forrása: tainó
huracan ’ua.’, a sp. huracán ’forgószél’. Megfelelői: ; szb.-hv. orkan;; cseh orkán; stb.: orkán. – A 2.
jelentés: metafora az 1. jelentés alapján. A 3. jelentés a orkánkabát ’egy fajta széldzseki’ összetételből
való önállósodás útján alakult ki(1964 (NSz.). Az orcanus változat latinosítás eredménye. – Ugyanerre az
etimonra megy vissza: hurrikán ’forgószél’ (1893 (PallLex. Ciklon), ez a ; ném. Hurrikan ’ua.szóból
ered. ’
TESz.

ormány A: 1805 orrmányjával (NSz. – Márton J.: Képes Könyv 1: 1); 1834 órmány (Kunoss: Szóf.
53); 1844 Ormány (NSz. – Kiss M.: Ujdon szavak 75) J: 1. 1805 ’az elefántnak, ritkán más állatnak
hosszúra nyúlt orra; Rüssel | große Nase’ (↑); 2. 1807 ’valamely tárgynak előre ugró része, orra; Nase,
Spitze von etw’ (Nyr. 31: 390).
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ Az orr szóból keletkezett az eredetileg deverbális
névszóképzőként alkalmazott -mány képzővel; hasonló képzési módhoz vö.: okmányok, tokmánytok¹ stb.;
lásd még: eszmény, körülmény stb. A szó keletkezését az ormány ( a z orom származékszava) is
támogathatta. – Korábbi megnevezés: orny ’ormány’ (1799), az orból (az orr változatából) -ny
névszóképzővel. – Nyelvújítási alkotás.
TESz. ormány¹ a. is

ormótlan A: 1769 ormótlan (Telek J.: Korona 109); 1791 ormotlanságban sz. (NSz. – Laczkovics:
Beszéd. 176); 1800 ormotlanságjokat sz. (NSz. – Dugonics: Római tört. 99) J: 1. 1769 ’idomtalan, rossz
formájú, esetlen | igen nagy; ungestalt, plump | sehr groß’ (↑); 2. 1790 ’hant nélküli, jeltelen 〈sír〉; ohne
Hügel und Gedenkstein 〈Grab〉’ (NSz. – Dugonics: Arany pereczek 311); 3. 1791 ’faragatlan, műveletlen;
ungehobelt, ungebildet’ (↑).
Származékszó. ⊗ Vagy az oromból, vagy annak ormó származékából -tlan melléknévképzővel. Az
alakváltozat kialakulását mindkét szó támogathatta. Az eredeti jelentése ’csúcs vagy kiemelkedő rész
nélküli ’ lehetett, az 1. és a 2. jelentés ebből fejlődött ki. A 3. jelentés: metafora az 1. jelentés alapján.
TESz.

orom A: (†1086) [12. sz. ?] Vrmandi sz. szn. (DHA. 254); 1202–3/ ? Orman sz. szn. (Sztp. 1: 63) [csak
EWUng.]; 1231 Wrund sz. hn. (Gy. 2: 398) [csak EWUng.]; 1275 Vrmus sz. hn. (Gy. 1: 796); 1363
Ormos sz. szn. (OklSz.); 1384 Wrum hn. (OklSz.); 1386 Rewfaorumya hn. (OklSz.); 1405 k. vrom
(SchlSzj. 1151.); 1508 oromiara (DöbrK. 302) J: 1. 1231 ? ’hegycsúcs, hegytető; Gipfel’ # (↑), 1384 ’ua.’
(↑); 2. 1275 ’építmény, nagyobb tárgy tetejének, fa koronájának csúcsosan kiemelkedő része; Giebel,
Wipfel’ # (↑); 3. 1405 k. ’valamin hosszában végigfutó kiemelkedés | perem, szegély; etw länglich
Herausragendes | Rand’ (↑) Sz: ormány (†1086) [12. sz. ?] sz. szn. ’; hervorragender Körperteil’ (↑);
(†1015) [1220 k./ ?] sz. hn. ’[?]; höherer Ort, Erderhöhung’ (DHA. 75) | ormos 1275 hn. ’[?]; giebelig’
(↑) | ormó 1281/ ? sz. szn. ’orom; Gipfel | Giebel’ (OklSz. ormos, ormós); 1513 hn. ’ua.’ (OklSz.) | ormós
1281/ ? (OklSz. ormos, ormós); 1708 ’[?]; mit Gipfel versehen’ (PP.).
Származékszó. ⊗ Az or ~ ur (az orr eredeti változata és jelentése) -m névszóképzőveltetem stb. Az
ormány (↑) származékszó csak tulajdonnevekből mutatható ki. – Az Ormánság dél-dunántúli tájegység
neve (1728 (Gy. 1: 352) feltehetőleg ugyancsak ide tartozik: a R. ormány származékszóból -ság
névszóképzővel keletkezhetett.
MNy. 23: 310; TESz.

orosz A: 1086 Vruzdi sz. szn. (DHA. 253) [csak EWUng.]; 1211 Horozcueh hn. (PRT. 10: 516) [csak
EWUng.]; 1219/ ? Orʃcy sz. hn. (VárReg. 76.); (†1093) [1324 k.] Huroz szn. (ÁÚO. 6: 66) [csak
EWUng.]; 1405 k. oroʒ (SchlSzj. 536.) J: fn 1. 1086 ’orosz ember; Russe’ # (↑); 2. 1585 ’ajtónálló;
Zeremonienmeister | Türhüter’ (Cal. 25) | mn 1. 1708/ ’az oroszokkal kapcsolatos, rájuk vonatkozó;
russisch’ # (NSz. – Thaly K.: Ocskay 351); 2. 1793 ’görögkeleti vallású; griechisch-orthodox’ (NSz. –
Látzai: Tan. könyv. 190).
Jövevényszó egy török nyelvből. ⊗ Oszm. urus;, (Kaz.) orus;; csuv. vi̮ rǝ̑s; stb.: orosz 〈fn〉; ’orosz 〈mn〉’
[< or. (óor.) Rusь hn. ’a Kijevi Rusz, Kijevi Nagyfejedelemség’, az északi germánokra használt
megnevezés alapján; vö.: ; óész. germ. Róþsmenn ’evezős, hajós’].. Megfelelői: ; arab rūs; gör. Ρῶς; stb.:
viking, normann. Mivel a törökben a szó elején nem állhat r, a hasonló jövevényszavak elé magánhangzó-
előtét kerül; vö.: ; kun ı̈ rı̈ s ’hiúz’ [< or. рысь ’ua.’; ; tat. uraza ’böjt’].< ; újperzsa rūza ’ua.’; stb. A
magyarba átkerült alak: *urus. Már a 9. században bekerülhetett a magyarba. A főnévi 2. jelentés
történelmi háttere nem teljesen világos.
MNy. 5: 337; AEthn. 2: 108; TESz.; UAJb. NF. 6: 264

oroszlán A: 1247 Vruslanku hn. (Gy. 2: 398) [csak EWUng.]; [13. sz.] Orozlanus sz. hn. (OklSz.);
(†1247) [14. sz. e./] Wruzlanmunustura hn. (Gy. 1: 865) [csak EWUng.]; 1372 u./ oroʒlanÿon (JókK.
147); 1595 orozlianios sz. (Radv.: Csal. 2: 80); 1774 Oroszleányok (NSz. – Kónyi J.: Várta 43); nyj.
oroszján (ÚMTsz.) J: ’[?]; Löwe’ Sz: ~os [13. sz.] hn. (↑) | ~csa 1416 u./¹ orozlanʟaidat ’[?]; kleiner
Löwe’ (BécsiK. 261).
Honfoglalás előtti ótörök jövevényszó. ⊗ Kāšγ arslan;ujg. arslan;; tat. arı̈ slan; stb.: oroszlán? < [török
*arsı̈ l ’vöröses sárga’].. A magyarba átkerült alak: *arı̈ slan; a hangtanához vö.: boszorkány. Az oroszlány,
oroszleány változat népetimológiával keletkezettorosz és leány. – Ide tartozik: R. arszlán ’oroszlán hős;
divatbolond, piperkőc, jampec’ (1554 (ÉlOsm. 43); az oszm. arslan: ’oroszlán; dalia’. szóból származik,
és természettudósok vezették be az oroszlán szinonimájaként. – A magyarból: ; szb.-hv. (Kaj.) oròslān
’oroszlán.’
MNy. 3: 309; Melich-Eml. 293; TESz. arszlán a. is

oroszlánrész A: 1866 oroszlánrész (NSz. – P. Szathmáry K.: Bethlen G. 2: 9) J: ’[?]; Löwenanteil’.

Nemzetközi minta alapján alkotott tükörfordítás, összetett szó. ⊗ Vö.: ném. Löwenanteil;; ang. lion's
share;; fr. part du lion; stb.: oroszlánrész. A kifejezés arra az ezópusi tanmesére megy vissza, amelyben
egy közös vadászat után az oroszlán az egész zsákmányt magának követeli, az erősebb jogán. – A
magyarban: oroszlán + rész.
TESz.

oroz A: 1416 u./¹ èl vroziac (BécsiK. 110); 1467 k. oroz [z-j] (MNy. 20: 86); 1499 el vrzothvoth (MNy.
49: 207) J: ’lop; stehlen’ Sz: ~ván 1416 u./¹ vɂozuan ’[?]; heimlich 〈Adv〉’ (BécsiK. 24) | ~ás 1474
vroʒaʃnak (BirkK. 3) | ~va 1519 k. vrozua ’[?]; heimlich 〈Adv〉’ (DebrK. 20).
Származékszó. ⊗ Az ororv ’tolvaj, gazember’) szóból -z igeképzővel; vö.: őriz ~ őrözőr². Az orozván,
illetve az orozva (↑) származékszó elvont jelentésben használatos. A 19. században a szó még főnévi
jelentésben is élt; vö.: oroz ’tolvaj, gazember’ (1823 (MNy. 65: 347).
TESz.

orr A: 1055 ? urʃa sz. (TA.); 1211 Horrod sz. szn. (PRT. 10: 511); 1219/ Orocha sz. szn. (VárReg. 42.);
1269 Orrh (OklSz.); 1334 Wrrus sz. szn. (OklSz.); 1395 k. sereg or (BesztSzj. 164.); 1746 órfuvó (MNy.
65: 347) J: 1. 1055 ? ’orom, magaslat; Gipfel, Höhe’ (↑), 1269 ’ua.’ (↑); 2. 1211 ’embernek, állatnak a
száj fölött elhelyezkedő, a légutakhoz vezető szaglószerve | orrlyuk; Nase | Nasenloch’ # (↑); 3. 1319
’területnek elkeskenyedő, előrenyúló része | félsziget; Vorsprung an einer Fläche, Nase eines Felsens |
Halbinsel’ (OklSz.) [csak EWUng.]; 4. 1372 u./ ’csőr; Schnabel’ (JókK. 140); 5. 1395 k. ’menetelő
csoportnak az eleje; Spitze einer Truppe’ (BesztSzj. 164); 6. 1405 k. ’(hosszúkás) tárgynak csúcsosan
előreálló része | valamely tárgynak (hegyes) felső vége; vorspringende, obere Spitze von etw’ # (SchlSzj.
763.) Sz: ~atlan 1272–90 Orrothlonheda hn. (OklSz.) | ~os 1320 Orros szn. (MNy. 63: 368) | ~ozat 1490
k. oroʒat ’[?]; Bug’ (NagyvGl. 294.) | ~ol 1554 orolyac vala [l-j] ’[?]; ahnen’ (TCr. N1b) [csak EWUng.];
[heute meg-] 1756 ’[?]; beleidigt sein’ (NSz.) [csak EWUng.].
Örökség a finnugor, esetleg az uráli korból. ⊗ Vog. (T.) wār: ’tűlevelű erdő’.; osztj. (V.) wor
’hegyvonulat’, (O.) or ’erdő’; ;zürj. (Sz., P.) ve̮ r ’ua.’;votj. (Sz.) vi̮ r ’domb, halom’; finn vuori ’hegy’; – ?
szam. kam. bōr ’ua., földhát’ [fgr. (? uráli) *ße̮ re vagy *ßōre: ’hegy’].. A szó eleji vokalizálódáshoz vö.:
ón, öt stb. A ; m . rr magánhangzóközi geminálódás eredménye. Az eredeti 1. jelentést kiszorították a
többé-kevésbé elszigetelt származékok (vö.: orom). A térszínformanevek és tetstrésznevek összefüggésére
(1. és 2. jelentés) vö.: ; zürj. ni̮ r ’orr’: ni̮ re̮ k ’földcsúcs’: ne̮ ri̮ s ’kis erdei magaslat’; ; cser. ner ’orr; domb;
földcsúcs’; stb. A többi jelentés az 1. és 2. jelentés alapján keletkezhetett.
MNy. 23: 310; TESz.; MSzFE.

orsó A: 1405 k. orʃo (SchlSzj. 2102.); 1527 oorʃoot (ÉrdyK. 414); 1818 orsurul (NSz. – Zakál Gy.:
Őrség 47); 1821 ossó (NSz. – Gáti I.: Dialectus 22); 1862 orsajáról (NSz. – Kolmár J.: Dal. Könyv 51) J:
1. 1405 k. ’fonóeszköz, amelyre a fonalat felsodorják 〈a rokka részeként is〉 | cséve; Spindel | Spule’ # (↑);
2. 1506 ’(szőlő)prés csavarja; Kelterspindel’ (OklSz. orsó-fa); 3. 1577 ’fonóasszonynak kimért
gyapjúmennyiség, napi munka; ein Tagesgespinst 〈als Wollmenge〉’ (KolGl.: NyF. 45: 45); 4. 1818
’különféle gépek, szerkezetek forgó alkatrésze; sich drehender Maschinenteil’ (NSz. – Mokri: Manuf.
107–8).
Jövevényszó egy honfoglalás előtti, csuvas típusú török nyelvből. ⊗ Kök-török agirčuk; Kāšγ aquršaq;
CC. vurčı̈ k; ; tat. orčı̈ q; üzb. určuq; stb.: orsó [< török *agı̈ r- ’fon, sodor’].. A magyarba átkerült alak:
*aγurčuq vagy esetleg *určuq. – A hangtanához vö.: ács, illetve apró. A 2. jelentés: metafora; a 3., 4.
jelentés: metonímia az eredeti 1. jelentés alapján.
MNy. 3: 309; TESz.; MNy. 66: 412

ország A: 1138/ ? vrʃag szn. (MNy. 32: 134); 12. sz. v./ uruʒagbele (HB.); 1211 Vrzac szn. (OklSz.);
1359/ orzagwta (OklSz. ország-út) J: 1. 12. sz. v./ ’egységes uralom alatt álló nagy terület | e terület
népessége; Land, Reich | Bevölkerungeines Landes’ # (↑); 2. 1416 u./¹ ’uralkodás; Herrschaft,
Regierungsgewalt’ (BécsiK. 53); 3. 1524 ’országgyűlés | országgyűlési határozat; gesetzgebende
Körperschaft; Beschluß derselben’ (MNy. 25: 68) Sz: ~ol 1372 u./ orᶾʃagol ’uralkodik; regieren’ (JókK.
100); 1608 ’járja az országot, utazik, csavarog; herumreisen, fahren’ (Szenczi Molnár Albert: NySz.) |
~lat 1416 u./¹ oɂzaglattanac ’uralkodás; Herrschaft’ (BécsiK. 11) | ~latta 1416 u./¹ orzaglaṫṫoc [ɔ:
orzaglattoc] Verbaladv (BécsiK. 73) [csak EWUng.] | ~os 1527 orzagus (ÉrdyK. 396).
Származékszó. ⊗ Az uruból (az úr eredeti változatából) -szág ( ~ -ság) névszóképzőveljószág.
Etimológiailag és alaktanilag is azonos az uraságúr szóval; vö.: uruszág (↑) változat. Az ország alak a
második nyílt szótagban lezajlott hangzókieséssel keletkezhetett. A jelentések az eredeti 1. jelentésből
feljődtek ki. – Hasonló szemlélethez más nyelvekben vö.: szb.-hv. gospodstvo ’ország, birodalom’ < ;szb.-
hv. gospodin ’úr’; szln. R. gospodstvo ’uralmi terület’ [< szln. gospod ’úr’].stb. – A magyarból: szb.-hv.
R. orsag ’birodalom, ország.’
Nyr. 76: 465; KJog. 13; TESz.; NytÉrt. 92: 139; ÁrpSzöv. 69, 139

ország- 1. ~gyűlés A: 1560 orʒag gywleʃben (RMNy. 2/2: 168) J: ’[?]; Reichstag | Parlament’ # – De
vö. 1594 e./ orʃʒag giuͤ leʃiben ’ua.’ (BCamp. 26) [csak EWUng.] | ~bíró † A: 1764 Ország-Birák (NSz.)
[csak EWUng.] J: ’[?]; Reichsrichter’ – De vö. 1639 országbírója ’ua.’ (NySz.) [csak EWUng.] | ~ház A:
1807 Ország ... ház (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Reichstag, Parlament 〈Institution, Gebäude〉’ # – De
vö. 1770 Ország-házához ’ua.’ (NSz.) [csak EWUng.] | Ilyenek még: ~hadnagy ’[?]; Heerführer’ (1635:
NSz.); ~kapitány ’[?]; Feldherr’ (1639: NySz.) || 2. ~út A: 1594 orzagh vton (Úsz. 232) [csak EWUng.]
J: 1. 1594 ’nagyobb távolságra vezető fő közlekedési út; Landstraße’ # (↑); 2. 1791 ’tejút; Milchstraße’
(NSz.) [csak EWUng.] – De vö. 1359/ orzagwta ’nagyobb távolságra vezető fő közlekedési út;
Landstraße’ (OklSz.); 1577 ’tejút; Milchstraße’ (KolGl.) [csak EWUng.] | ~járás A: 1793 Országjárásra
(NSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Reise durch das Land’ | ~rész A: 1840/ országrészben (NSz.) [csak
EWUng.] J: ’[?]; Landesteil’ – De vö. 1784 Ország részetskét ’ua.’ (NSz.) [csak EWUng.] | Ilyenek még:
~kerülő ’[?]; Strolch’ (1867: CzF.).
Összetett szavak előtagja, azonos az ↑ország szóval. ⊗ Az 1. csoportban az előtag jelentése ’állam,
birodalom és annak lakossága, a 2. csoportban ország 〈földrajzi egységként is〉’. A jelöletlen birtokos
jelzői összetételek mellett a megfelelő összetételek néha szókapcsolatok formájában is előfordulnak (↑). A
későbbi összetételek német hatásra is keletkezhettek. – Az utótagok (címszók kivételével): gyűlés
’gyülekezés’ (↑gyűlik), járás ’kószálás, csavargás’ (< ↑jár).
TESz. országgyűlés, országút a. is; UElSk. 386

ort × A: 1544 ort (OklSz.) J: ’negyedrész, valamely mérték, súly vagy pénz negyedrésze; vierter Teil
von Maß, Gewicht, Münze’.
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kfn., kor. úfn.) ort: ’darab, szelet, rész; mérték, súly, pénz,
különösen aranypénz negyedrésze’jelentéselkülönülés a [ném. (kfn.) ort ’hely; csúcs; sarok; rész ’szóból;
a kerek pénzérméket négy darabra törték, és az így keletkezett sarkakról nevezték el].. Megfelelői: szb.-
hv. R. ort ’aranypénz negyedrésze’; cseh R. ort ’kis pénzérme’; stb. – Székely nyelvjárási szó.
TESz. ort¹ a. is

ortály × A: 1575 ortallyt (HChr. 114b) [csak EWUng.]; 1624 urtályozni sz. (Szenczi Molnár Albert:
NySz.); 1664 orta mondó (MonÍrók. 8: 371); 1750 ortalozások sz. (MNy. 9: 372); 1888 ortájoskodjatok
sz. (Gyarmathi: Voc.) J: 1. 1575 ’ítélet, döntés; Urteil, Entscheidung’ (↑); 2. 1604 ’perlekedés,
veszekedés; Streit, Zänkerei’ (MA. Ortályozoc).
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) urtail, (h. baj.-osztr.) uᵃtai, R. ortail: ’(bírói) döntés,
ítélet ’, – ném. Urteil: ’ua.vélemény’ [< ném. (ófn.) irteilen ’igazságot oszt’].. – A változatok többszörös
átvételre utalnak, de az u > o hangváltozás a magyarban is végbemehetett, esetleg a ; lat. (h.) ordalium
’isteni ítélet’hatására. Az orta változat a hangya : hangyál, körte : körtvély stb. analógiájára
keletkezhetett. A 2. jelentés: metonímia.
TESz.

ortodox A: 1606 orthodoxusok (MNy. 89: 382) [csak EWUng.]; 1841 orthodox (NSz. – Széchenyi:
Kel. népe 298); 1908 ortodox (NSz.) [csak EWUng.] J: fn 1606 ’[?]; zur griechisch-orthodoxen Kirche
gehörende Person’ (↑) | mn 1. 1645 ’igazhitű | óhitű; rechtgläubig | altgläubig’ (CorpGr. 293) [csak
EWUng.]; 2. 1807/ ? ’maradi; ewiggestrig’ (KLev. 5: 92) [csak EWUng.], 1841 ’ua.’ (↑); 3. 1851 ? ’[?];
griechisch-orthodox’ (NSz.) [csak EWUng.], 1877/ ’ua.’ (uo.) [csak EWUng.].
Latin jövevényszó, később a németből is. ⊗ Lat., (e.) orthodoxus, -a, -um ’igazhitű, óhitű’ [< gör.
ὀρϑόδοξος ’helyesen gondolkodó; igazhitű’].; – ném. orothodox ’igazhitű; hithű; görögkeleti’.
Megfelelői: ; ang. orthodox;; fr. orthodoxe; stb.: ortodox. – Az orthodoxus változat szóvégi s-éhez vö.:
ámbitus stb. – A R. orthodoxa ’görögkeleti’ (1606 (MNy. 89: 382) a lat religio orthodoxa ’görögkeleti
vallás’ szószerkezet jelzői tagjából származik; vö.: evangélikaevangélium.
TESz.

orv A: [1131] ? vroʃ sz. szn. (ÓMOlv. 27) [csak EWUng.]; [1237–40] ? Orod sz. szn. (PRT. 1: 773);
1258/ ? Vruwt hn. (Gy. 2: 615) [csak EWUng.]; 1372 u./ vrʃagnak sz. (JókK. 78); 1395 k. or (BesztSzj.
172.); 1405 k. vruu (SchlSzj. 656.); 1416 u./¹ vrroktol (BécsiK. 115); 1495 k. orv (GuaryK. 83) J: 1.
[1131] ? ’tolvaj; Dieb’ (↑), 1372 u./ ’ua.’ (↑); 2. 1846 ’alattomos, sunyi személy; Schleicher, Heuchler’
(NSz. – Kuthy L.: Hazai rejt. 2: 238) Sz: ~ság 1372 u./ (↑) R: ~ul 1825/ orúl (NSz. – Vörösmarty
Emlékkönyve 204).
Valószínűleg jövevényszó egy török nyelvből, talán a kunból. ⊗ CC. oγrı̈ , oγur ’tolvaj’, ovrun, ovrulan
’titkos, lopott’; – lásd még: ujg. oγrı̈ oγur ’tolvaj’, oγurla- ’(meg)lop’; tel. ūr ’tolvaj’;kar. uru
’ua.’;kurdaki ourı̈ ’ua.’; Kāšγ oγurla- ’lop’; stb. [török eredetű]. A magyarba átkerült alak: *uγrı̈ vagy
*ußrı̈ . – A kun származtatás mellett elsősorban szóföldrajzi okok szólnak. A magyar szóban az r mögötti
v keletkezésmódja nem teljesen világos, hangátvetés eredménye lehet.
MNy. 40: 63; TESz.; TörK. 70, 258

orvos A: [1131] vroʃ szn. (ÓMOlv. 27) [csak EWUng.]; 1211 ? Vruus szn. (PRT. 10: 515) [csak
EWUng.]; 1372 u./ vruuʃok (JókK. 101); 1416 u./¹ vruos (BécsiK. 269); 1418 Orwos szn. (MNy. 10: 279);
1575 Oruas Doctoroc (HChr. 177b) [csak EWUng.]; nyj. Óros (ÚMTsz.) J: ’[?]; Arzt’ # Sz: ~ság 1372 u./
vruuʃʃagarol (JókK. 5) | ~ol 1456 k. wruoʃt (SermDom. 2: 432).
Bizonytalan eredetű, esetleg ősi örökség; A szótő finnugor kori, magyar képzéssel. ⊗ A tőhöz vö.: finn
arpa ’jóslásra, varázslásra használt vessző, sorsvető (gömb vagy kocka); követség, (körbeküldött
hírnökök által történő) nyilvános kihirdetés ’, arpele- ’sorsol, jósol’; lp. (N.) vuor’be: ’sors, végzet;
jóslásra használt fadarabok vagy kövek’ [fgr. *arpa ’jóslásra, varázslásra használt eszköz’].. A finnugor
szavaknak esetleg török kapcsolataik lehetnek; vö.: Kāšγ aγrı̈ γ; oszm. ağrı; alt. ōru; stb.: betegség; lásd
még: ; ujg. arvı̈ ščı̈ ; tel. arbı̈ sčı̈ : ’varázslómester, varázsló’. Jelentéstanához esetleg vö.: ; or. врач ’orvos’: ;
blg. врач ’varázsló’; ; gót lēkeis ’orvos; (varázsigével) ráolvasó ’; stb. A szóvég -s névszóképzőnek tűnik,
pontos funkciója nem teljesen világos.
JSFOu. 17/4: 50; KSz. 9: 293; MNy. 30: 157; I. OK. 12: 287; TESz.; UEW. 16

ósdi A: 1837 Ósdy szn. (Pais-Eml. 356); 1838/ Ósdiakhoz (NSz. – Erdélyi J.: Költ. 34) J: 1. 1837
’maradi felfogású 〈személy〉 | maradi 〈felfogás〉; rückständig 〈Person〉 | konservativ 〈Gesinnung〉’ (↑); 2.
1844/ ’régi, ősi; alt, altväterlich’ (NSz. – Czuczor: KM. 1: 213); 3. 1881 ? ’divatjamúlt, elavult;
altmodisch’ # (Pais-Eml. 356), 1895 ’ua.’ (NSz. – Komjáthy J.: Hom. 313).
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ Az ó¹ ’régimódi, meghaladott’ szóból -sdi kicsinyítő
képzővel. Eredetileg a 19. sz. első felének publicisztikájában a konzervatívok pejoratív megnevezésére
használták; vö.: maradimarad. Politikai színezete később elhalványult. – Nyelvújítási származékszó.
Pais-Eml. 356; TESz.

osont × A: 1727 el osontván sz. (Mikes: TLev. 111); 1792 Uʃʃantani sz. (SzD.) J: 1. 1727 ’szökik,
menekül | észrevétlenül távozik; fliehen, sich unbemerkt entfernen’ (↑); 2. 1784 ’oson, lopódzik;
schleichen, schlüpfen’ (SzD. 99); 3. 1784 ’mendegél, baktat; schlendern’ (SzD. 15); 4. 1838 ’félreáll, kitér
valaminek az útjából; beiseite treten, sich abseits halten’ (Tsz.); 5. 1838 ’hívatlanul megy valahová,
odatolakodik; sich herandrängen’ (Tsz.) | | oson A: 1792 Oʃonni sz. (SzD.); 1835 Ossan (Kassai 4: 46);
nyj. usan (MTsz.) J: 1. 1792 ’észrevétlenül távozik, elszökik | fut, szökik; sich unbemerkt entfernen |
laufen, fliehen’ (↑); 2. 1804 ’óvatosan, sietve megy, surran | lopódzik; vorsichtig und schnell gehen,
schlüpfen | schleichen’ # (NSz. – Verseghy F.: Rikóti 67).
Származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő bizonytalan, esetleg onomatopoetikus eredetű, talán az
óvatos, észrevétlen, menekülésszerű helyváltoztatás érzékeltetésére szolgált. A végződés: -nt, illetve -n
mozzanatos képző. Hasonló hangalakú, ugyancsak onomatopoetikus jellegű szavak a rokon nyelvekben is
megtalálhatóak; vö.: vog. (FK.) ūsəl; zürj. (Sz.) vośkolvotj. R. ućki̮ l; ; cser. (KH.) aškǝ̑l; md. (E.) eśkeľks,
(M.) aśkolks; ; finn askel : ’lépés’ [fgr. *aśke(-lɜ) vagy *aćke(-lɜ): ’ua.’].. A magyar szócsalád igen
réginek tűnik, alapnyelvi örökségként azonban hangtani és jelentéstani okokból, valamint a szó kései
felbukkanása miatt aligha értelmezhető.
 MNy. 25: 241; TESz. oson a. is; FiktI. 86; UEW. 19

ostábla † A: 1528 očy tablanac (SzékK. 277); 1533 Occʒ tabla (Murm. 2523.); 1538 okʃtabla (PestiN.
R4); 1544 okcz tablat, Ostablaba (OklSz.) J: ’sakktáblán korongokkal vagy kövekkel játszott társasjáték |
ehhez a játékhoz használt tábla; Art Brettspiel | Damebrett’.
Összetett szó. ⊗ A R. ocsk ~ okcs ’kockajáték, kockajátékhoz használt dobókocka (bokacsontból)’ +
tábla összetételi tagokból; (jelzői) alárendelés. Az előtag: (1405 k.ochk ’ua.’) esetleg egy török nyelvből
származik; vö.: oszm. ašı̈ k ’bokacsontból való kockával játszott dobójáték’;karacs. ašı̈ k ’ua.’;ujg. ošuk
’boka 〈a láb része〉’;tel. ažı̈ k ’ua.’; stb. A keleti eredetű játék megnevezésére szolgáló szó átadó nyelve
pontosan nem azonosítható.
MNy. 25: 198; KSzlJsz. 898; TESz.

ostoba A: 1577 ostoba (KolGl.: NyF. 45: 45) J: 1. 1577 ’buta, bárgyú | tudatlan; dumm, blöd |
unwissend’ # (↑); 2. 1585 ’otromba, faragatlan | durva, nyers; plump, ungeschlacht | grob, derb’ (Cal.
547); 3. 1873 ’lusta; faul, träge’ (Nyr. 2: 563).
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kor. úfn.) stumb, (korai úfn. k.-ném.) stomp (kor. úfn. f.-ném.)
stump: ’(meg)csonkított, csonka; fogyatékos, gyengeelméjű, buta’, (szász Sz.) stǫmp ’tompa’, – ; ném.
stumpf ’életlen, rosszul csíszolt 〈kés〉, fásult <értelem>; stb.’ [< ném. Stumpf ’tuskó, (fa)tönk, vég ’; lásd
még: ; vö. →istáp].. – A magyarba a német szónak egy toldalékolt alakja kerülhetett át; vö.: (szász Sz.)
stǫmpa ’a tuskó.’Az ostoba alak a szó eleji mássalhangzótorlódás feloldásával keletkezett
denazalizációval; a szóvéghez vö.: cérna, ciha stb. Hasonló jelentéstanhoz vö.: buta, tompa stb. – Ide
tartozik: R. ostombok ’buta, ostoba’ (1577), ez a; ném. (kor. úfn. f.-ném.) stumbec ’néma; buta, ostoba’
szóra megy vissza.
TESz.; NytÉrt. 88: 107; NMÉr.

ostor A: [1200] k. Ystoros sz. hn. (An. 32.); 1330/ Ostoros sz. hn. (Gy. 1: 797) [csak EWUng.]; 1380 k.
vʃtur (KönSzj. 125.); 1536 wʃtorral (Pesti: Fab. 78); 1570 estorodot (MNy. 59: 364); 1601 wstaert [? ɔ:
wstarert] (MNy. 89: 382) [csak EWUng.]; nyj. ustar (ÚMTsz.) J: 1. [1200] k. ’[?]; Art Strauch mit
biegsamen Zweigen’ (↑); 2. 1380 k. ’szíjból vagy zsinórból való, nyeles állatserkentő, állatterelő eszköz;
Peitsche’ # (↑); 3. 1416 u./¹ ’csapás | büntetés; Heimsuchung, Plage | Strafe’ (BécsiK. 25); 4. 1809
’kútostor; Brunnenstange’ (NSz. – Simai Kr.: VSzót. 1: 204); 5. 1892 ’egy fajta gyermekjáték; Art
Kinderspiel’ (Nyr. 21: 95); 6. 1916 ’véglények fonalszerű sejtnyúlványa; fadenförmiger Zellfortsatz,
Flagellum’ (RévaiLex. 14: 858) Sz: ~os [1200] k. hn. (↑) | ~ol 1416 u./² megoʃtorlattatic sz. (MünchK.
153) | ~oz 1416 u./² meg oʃtoroʒnac (MünchK. 31) | ~ozás 1456 k. oʃtoroʒaʃa (SermDom. 2: 330).
Örökség az ugor, esetleg a finnugor korból. ⊗ Vog. (T.) aśtə·r, (AK.) ōśtər ’ostor, korbács’; ? cser.
(KH.) waštǝ̑r: ’sarj, vessző; zöld ág, nyírfaágból készült fürdőseprű’ [ugor (? fgr.) *oćtɜ-rɜ ’hajtás, vessző,
virgács; ostor, korbács’; esetleg indoeurópai eredetű; vö.: ; óind aṣṭrā- ’állatterelő eszköz, ösztöke’; av.
aštra ’ostor, korbács’; stb.].. A finnugor szóbeli r – egy alapnyelvi szó megléte esetén – alapnyelvi
névszóképző lehet, indoeurópai átvétel esetén pedig a tőhöz tartozhat. A magyar és a vogul szó egyaránt
az ugor kori lótartásra utal. Az 1. jelentés csak helynevekből adatolható (vö.: Ystoros (↑), Ostoros (↑)
stb.). A 2. jelentés metonímia az 1. jelentés alapján, és arra utalhat, hogy ennek a fafajtának az ágai
alkalmasak voltak az ostorkészítésre. A 3. jelentés: metonímia; a 4., 5. jelentés: metafora a 2. jelentés
alapján. A 4. jelentéshez lásd még: kútostor ’kút vödörtartó rúdja’ (1767). – A 6. jelentés
jelentéskölcsönzés a ; lat. (tud.) flagellum ’fonalszerű sejtnyúlvány’szóból; vö.: ; lat. flagellum ’ostor,
korbács.’
SzófSz.; TESz.; MSzFE.; MSFOu. 151: 299; TörK. 135

ostrom A: 1464 sturma [latinisierte Form] (MonOkm. 40: 31); 1476 k. ʃtrwmlottak sz. (SzabV.); 1519
k . oʃtromlaʃt sz. (DebrK. 208); 1551 ustromnak (SoprSz. 33: 161) [csak EWUng.]; 1555 isthoromnak
(LevT. 1: 161) J: 1. 1464 ’támadás, rajtaütés | roham, kézitusa; Angriff, Überfall | Sturm, Handgefecht’
(↑); 2. 1763 ’vár, város stb. elfoglalására irányuló, huzamosabb ideig tartó harci tevékenység, körülzárás;
Belagerung’ # (NSz. – Adámi: Wb. 60) Sz: ~ol 1476 k. ’rohamoz, kézitusát vív; bestürmen, Handgefecht
durchmachen’ (↑); 1519 k. ’(kitartóan) zaklat; (ausdauernd) plagen’ (↑); 1767 ’(nőt) megnyerni törekszik;
(einer Frau) nachstellen’ (PPB. Attento) | ~lás 1476 k. Strwmlaʃth (SzabV.).
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. Sturm, (k.-ném.) storm (h. kor. úfn.) stuerm: ’támadás, roham;
összevisszaság, zűrzavar; erős szél’; stb. [germán eredetű; vö.: ang. storm;; holl. storm; stb.: vihar]..
Megfelelői: szln. N. šturm; cseh R., N. šturm; stb.: ’támadás, roham’. Az u ~ o hangváltozáshoz vö.:
ortály. A strum alakváltozat hangátvetés eredménye lehet. A többi változat a mássalhangzótorlódás
különféle feloldásával keletkezett. A 2. jelentés: metonímia.
Nyr. 77: 302; MNy. 61: 28, 62: 46; TESz.

ostya A: 1416 u./¹ hoʃṫa, oʃtaiokat, oʃṫakat (BécsiK. 158, 112, 224); 1559 hoʒtiat (SzChr. 98a) [csak
EWUng.] J: 1. 1416 u./¹ ’áldozat; Opfer’ (↑); 2. 1519 ’vékonyra sütött, kovásztalan tésztaféle |
»szentostya« az áldozásnál; Oblate | die heilige Hostie’ # (CornK. 380).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. hostia: ’áldozat’., (e.) (sacra, consecrata) hostia ’(szent)áldozat,
(szent)ostya’ [tisztázatlan eredetű].. Megfelelői: ném. Hostie; f r. hostie; stb.: ostya. – A h nélküli
változathoz vö.: óra stb. A szó belseji s-hez vö.: árestál stb. A szó belseji ty-hez vö.: bástya, sekrestye stb.
TESz.

ószeres A: 1708 Ó ʃzeres (PP. 274); 1805 ószërës (NSz. – Verseghy F.: Tiszta Magy. 138) J: ’[?];
Trödler’.
Származékszó. ⊗ A R. ószer ’zsibvásár’ (1708) vagy esetleg ’zsibáru, régiség’ (1792 (SzD.)
összetételből s melléknévképzővel. Az ószer az ó¹ ’régi’ + szer¹ ’dolog, eszköz’ vagy szer² ’falurész;
utca’szóból keletkezett. Az ószer szó vagy a zsibáru használt voltára, csekély értékére vagy pedig a
zsibárusok piacára utalhatott. – Egyéb, régi megnevezések: ószerszámos (1643); ószerszámárus (1708);
zsibárus.
TESz.

oszét A: 1816 Osseták, Ossetek (Hübner: Lex. Ossetia Kaukasus); 1852 osszok, osszethek (IsmT.
Kaukazus); 1853 Osszétek (IsmT. 5: 587); 1904 oszétek (NyK. 34: 103) [csak EWUng.] J: fn 1816 ’a
Kaukázusban lakó, iráni nyelvű néphez tartozó személy; Ossete’ (↑) | mn 1883 ’e néppel kapcsolatos,
rájuk vonatkozó; ossetisch’ (MagyLex. 13: 259).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Ossete Osse;; ang. Ossete;; fr. Ossètes többes szám; ; or. осетин; stb.: oszét .
Részben az oroszból terjedt el [< grúz os osetᶜi ’az oszétek országa’].. – A magyarba elsősorban a
németből került át; az oszét alakhoz vö.: baskír. Az oszéta (↑1816) változat szóvégi a-ja latinosítás
eredménye lehet.
TESz.

oszkotár × A: 1598 Skutara (SzT.) [csak EWUng.]; 1627 Ezkotarnak (uo.) [csak EWUng.]; 1632
Izkotar (uo.) [csak EWUng.]; 1637 oszkotarsagh sz. (OklSz.); 1637 szkotarral (OklSz.); 1726 Eszkutárja
(SzT.) [csak EWUng.]; nyj. ëszkotár (REl. 243) [csak EWUng.] J: ’pásztor; Hirt’.
Román jövevényszó. ⊗ Rom. scutar: ’számadó juhász’ [szláv eredetű; vö.: óe. szl. skutarь ’pásztor’;
or. R. скотарь ’tehénpásztor’; ukr. скотар ’ua., állattenyésztő, állatgondozó’; stb.].. A havasalföldi oláh
pásztorkodó kultúra műszava; lásd még: albán skutér ’nyájtulajdonos’újgör. σκουτέρης ’pásztor, juhász’. –
Erdélyi tájszó.
TESz.

oszlop A: 1250 Ozlup szn. (OklSz.); 1395 k. oʒloth [? ɔ: oʒloph] (BesztSzj. 533.); 1405 k. oʒlop
(SchlSzj. 1081.); 1456 k. aʒlopath (SermDom. 2: 499); 1533 Koͤ oslob czinalo (Murm. 2407.) [csak
EWUng.]; 1551 koͤ eszlopa (MNy. 67: 492) [csak EWUng.] J: 1. 1250 ’függőlegesen álló, rendszerint
valamit tartó, vastagabb építészeti elem; Säule, Pfeiler’ # (↑); 2. 1519 k. ’valaminek erőssége, támasza;
Stütze, wichtiger Helfer’ (DebrK. 208); 3. 1585 ’sírkő, emlékoszlop; Grabstein, Stele, Denkmal’ (Cal.
196); 4. 1784 ’táblázat hasábja | nyomtatott lap egyik hasábja; Spalte einer Tabelle’ # (NSz. – Dugonics:
Tud. 1: 122–3); 5. 1789 ’tagozott csapat, alakzat; Kolonne’ # (NSz. – M. Merkurius 100); 6. 1799 ’[?];
Kolumne, Druckspalte’ (NSz.) [csak EWUng.]; 7. [haupts als zweites Glied von Kompos] 1799/
’egyenesen feltörő, oszlophoz hasonló jelenség; gerade Hochsteigendes, zB Rauchsäule, Wassersäule
usw’ # (I. OK. 30: 261) [csak EWUng.].
Szláv jövevényszó. ⊗ Óe. szl. stlъpъ: ’oszlop; torony’;szb.-hv. stub: ’oszlop, pillér 〈elvont értelemben
is〉’., stup ’; főkar, főág’; szlk. stĺp ’oszlop’, R. ’emlékkő; tartóelem, tartó, támaszték’; ;or. столб ’oszlop,
pillér 〈elvont értelemben is〉; légoszlop, tűzoszlop’; stb., столп ’oszlop; bálvány, R. emlékkő; tartóelem,
tartó, támaszték’; stb.indoeurópai eredetű; vö.: [óész. germ. stolpi ’oszlop’; ; litv. stulb̃ as ’ua., pillér’;
stb.].. – A szó eleji mássalhangzótorlódás feloldásához vö.: asztal, esztováta stb. A 4–7. jelentés
valószínűleg német mintára keletkezett; vö.: ném. Kolonne ’rendezett, tagozott menet, alakzat; nyomtatott
hasáb’; stb. [< fr. colonne ’oszlop’]. illetve ném. Rauchsäule ’füstoszlop’, Wassersäule ’vízoszlop’ stb.
KSzlJsz. 364; TESz.

oszmán A: 1567 ? Oszman szn. (BudBLev. 36); 1617 ozmán (MonTME. 3: 188); 1639 ozmány
(MonTME. 5: 49) J: mn 1567 ? ’az oszmán-törökökkel kapcsolatos, rájuk vonatkozó; osmanisch’ (↑),
1617 ’ua.’ (↑) | fn 1790 ’oszmán-török ember; Osmane’ (NSz. – Gvadányi: NFejérvár 30) || oszmánli A:
1613 ozmanili (TörtTár. 1881.: 7) [csak EWUng.]; 1620/ ozmánli (MNy. 79: 247) [csak EWUng.]; 1622
oszmánli (ÉlOsm. 312) [csak EWUng.] J: mn 1613 ’az oszmán-törökökkel kapcsolatos, rájuk vonatkozó;
osmanisch’ (↑) | fn 1622 ’oszmán-török ember; Osmane’ (↑).
Oszmán-török jövevényszó. ⊗ Oszm. R. osman, usman ’az oszmán-törökökkel kapcsolatos, rájuk
vonatkozó; oszmán-török ember’ [< újperzsa usman ’a török szultán elődje; fiatal sárkány; kígyó’ < ; arab
̒uṯmān ’ua.’].| oszm. Osmanli ’az oszmán-törökökkel kapcsolatos, rájuk vonatkozó; oszmán-török ember’
[< oszm. R. osman (↑)].. – Az oszmánli ’oszmán-török nyelv’ (1937 (NSz.) a nyelvészeti szaknyelv által
vált elterjedtté; vö.: ; ang. osmanli;; fr. osmanli;; sp. osmanli; stb.:
TESz.; ÉlOsm. 312

oszpora × A: 1468 osporas [lat végződéssel] (OklSz.); 1553/ ozporaual (TCr. E3a) [csak EWUng.];
1569 aspora (MNy. 89: 382) [csak EWUng.]; 1603 aspera (uo.) [csak EWUng.] J: 1. 1468 ’egy fajta
ezüstpénz; Art Silbermünze’ (↑); 2. 1832 ’papnak, tanítónak fizetett csekély adomány; geringe Abgabe für
den Priester, den Lehrer’ (NSz. – Szabó E.: Székely Tájsz. 9).
Jövevényszó egy délszláv nyelvből. ⊗ Blg. R. áспра ’egyharmad para; aprópénz, csekély értékű
pénzérme’szb.-hv. aspra ’török ezüstpénz; aprópénz’, jaspre többes szám ’aprópénz’szln. jaspra ’török
pénz’ [< gör. (biz.) ἄσπρα többes szám; ; újgör. ἄσπρα többes szám: pénz, a ; gör. ἄσπρος ’fehér’ szóból
az ; oszm. akça ’fehér(es); pénz(érme)’].. Megfelelői: ; albán aspër; rom. aspru: ’régi török pénzérme’. –
A szláv szó eleji a > ; m. o hangváltozás szokatlan; de vö.: orbonász. – 2. jelentésében erdélyi nyelvjárási
szóként él.
MNy. 28: 146; TESz.

oszt A: 1247 zuulguuztou sz. szn. (Gy. 2: 211) [csak EWUng.]; 1297 Fyunwztas sz. (OklSz. füvön-
osztás) [csak EWUng.]; 1372 u./ eloʒta (JókK. 7) J: 1. 1247 ’részekre, csoportokra tagol, csoportokba
besorol; einteilen’ # (↑); 2. 1297 ’szétválaszt, elkülönít; scheiden, trennen’ (↑); 3. 1372 u./ ’nagyobb
egységből részeket, adagokat külön-külön több embernek a birtokába juttat; zerteilen’ # (JókK. 7); 4.
[meg~] 1372 u./ ’valakivel közösen használ valamit, valakit a magáéból részesít; etw mit jmdm teilen’ #
(JókK. 12); 5. 1830 ’〈nézetet〉 valakivel közösen vall | 〈érzést〉 valakivel együtt átél, átérez; teilen
〈Ansicht〉 | miterleben, mitfühlen’ # (NSz. – Széchenyi: Hit. 170); 6. [meg~] 1874 ’nemileg közösül;
geschlechtlich verkehren’ (Nyr. 3: 183); 7. [ki~] 1978 ’[?]; es jmdm tüchtig geben 〈Rüge, Strafe〉’ (Nyr.
102: 151) [csak EWUng.] Sz: ~ás 1297 (↑) [csak EWUng.] | ~ogat 1495 e. oʒtogatnoc (GuaryK. 132) |
~ozik 1507 oʒtoʒzék ’osztásban részt vesz; (sich) mit jmdm teilen’ (NyIrK. 6: 186); 1768 ’civakodik; sich
streiten’ (MNy. 60: 372) | ~ódik 1688 oszódik (Constantinápoly várossának leirása: NySz.) | ~ozkodik
1747 meg osztozkodtak (MNy. 71: 124) [csak EWUng.] | ~alék 1785 osztalék (NyÚSz.) || oszlik A: 1372
u./ el oʒlottakuala (JókK. 93); 1416 u./¹ ozoluan sz. (BécsiK. 43); 1623 oszollyek ▼ [l-j] (MNy. 69: 232)
[csak EWUng.] J: 1. 1372 u./ ’szétszalad; auseinandergehen’ (↑); 2. 1416 u./¹ ’részekre bomlik,
tagozódik; sich zerteilen, sich gliedern’ # (BécsiK. 194); 3. 1572 ’szétszéledő részekre bomolva eltűnik |
fokozatosan megszűnik; sich zerteilend dahinschwinden | nach und nach vergehen’ # (Bécsi kalendáriom:
NySz.); 4. [el~ik] 1631 ’meghal; sterben’ (Pázmány Péter: NySz.); 5. 1813 ’〈hulla〉 bomlik, rothad;
verwesen’ (NSz. – Helmeczy – Eckartshausen 86) Sz: ~at 1372 u./ eloʒlata ige ’[?]; schicken, senden’
(JókK. 129) | ~ás 1416 u./¹ ozlaʃnac (BécsiK. 194) | ~at 1416 u./¹ ozlatba fn ’[?]; Verteilung’ (BécsiK.
16); 1416 u./² ’[?]; Zwietracht’ (MünchK. 93ra) [csak EWUng.] | ~adozik 1645 megoszladozhatatlan sz.
(Geleji Katona István: NySz.).
Bizonytalan eredetű, esetleg alapnyelvi örökség; A szótő talán finnugor kori, magyar képzéssel. ⊗ A
tőhöz vö. esetleg: cser. užaš ’rész ’, užašla- ’feloszt, feldarabol’; ;finn osa ’rész, részesedés’, osaa-
’eltalál, talál; ismer, tud, megért’; ;lp. (N.) oaǯ'ǯe ’hús’, ? oaǯ’ǯo- ’(meg)kap, örököl’ [fgr. *oća vagy
*ońća: ’rész, részesedés; feloszt, feldarabol’, a korai ősárjából; vö.: ; óind áṃśa- ’rész, részesedés’; ; av.
ąsa- ’fél’; stb.].. Végződése: -t műveltető igeképző, illetve -l gyakorító képző. Az oszlikige csak későn
került az oszol egyik változatából az ik-es igék csoportjába, visszaható jelentésű igeként.
 NyH.; CompGr. 404; TESz. oszlik a. is; MSzFE. oszlik, oszol a. is; MSFOu. 151: 298; IUSprK. 45

osztag A: 1844 osztagparancsnoka (NSz. – Életk. 2: 257) J: ’időlegesen összeállított kisebb katonai
vagy rendőri egység | munkacsoport; Trupp, Abteilung | Arbeitsgruppe’.
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ Az oszt szóból -g névszóképzővel; vö.: adagad,
löveglő, üteg stb. A löveg, üteg katonai kifejezésekként is hozzájárulhattak az osztag keletkezéséhez. A
szó megalkotását alapvetően az osztály ’nagyobb katonai alakulat’, illetve a hadosztály ’ua.’ (1826/
(NSz.) szavaktól való megkülönbözetésre való törekvés indokolta. – Nyelvújítási származékszó.
NyÚSz.; TESz.

osztály A: 1426 Apro ozthal hn. (OklSz.); 1511/ osztálos [U] sz. (TörtTár. 1903.: 418); 1557 osztályos
sz. (LevT. 1: 219); 1774 osztáj (NSz. – Bárótzi: Kassándra 7: 209) J: 1. 1426 ’rész | osztályrész; Teil |
Anteil’ (↑); 2. 1511/ ’osztozás, osztozkodás; Teilung’ (TörtTár. 1903.: 418); 3. 1746 ’(nagyobb) katonai
egység; (größere) milit Einheit, Abteilung’ (NSz. – Kováts János: Hadi exerc. 2); 4. 1772 ’rendszertani
egység, csoport; Einheit in einem System, Gruppe’ # (NSz. – Sartori: Filosofia 11); 5. 1784 ’hányados;
Quotient’ (Nyr. 3: 409); 6. 1788 ’lakrész, szoba, terem; Appartement; Saal’ (NSz. – Dugonics: Etelka 1:
126); 7. 1794–5 ’a társadalomnak olyan csoportja, amelyet a termelőeszközökhöz való viszony és a
javakból való részesedés határoz meg; Klasse, Stand’ # (NyF. 14: 42); 8. 1833 ’egy évi oktatási szakasz |
iskolai tanulóknak egy tananyagot elsajátító, egy tanteremben elhelyezkedő cspoprtja; Klasse, Jahrgang
〈einer Schule usw〉’ # (NSz. – Helmeczy: Jelenkor 2/2: 737); 9. 1833 ’hivatal, intézmény sajátos feladatú
részlege; Abteilung, Sektion’ # (NSz. – Helmeczy: Jelenkor 2/2: 793); 10. 1860 ’〈árukban,
szolgáltatásokban〉 ár és színvonal szerinti kategória; Klasse 〈nach Preis〉 und Güte 〈von Waren,
Leistungen〉’ # (NSz. – Ormós Zs.: Ut. eml. 1: 22) Sz: ~os 1511/ osztálos (TörtTár. 1903.: 418) | ~oz 1807
elosztályozni sz. ’[?]; klassifizieren’ (NyÚSz.); 1828 ? sz. ’[?]; Schulnote geben’ (MNy. 4: 252); 1876 sz.
’ua.’ (NSz.) [csak EWUng.] | ~zat 1828 ? osztályzat ’[?]; Schulnote’ (MNy. 4: 252); 1876 ’ua.’ (NSz.)
[csak EWUng.].
Származékszó. ⊗ Az oszt szóból -ály névszóképzővel; vö.: akadályakaszt, aszályaszik stb. A jelentések
az eredeti 1. jelentésre vezethetők vissza. A jelentésváltozáshoz lásd még: lat. classis;; ném. Klasse; stb.:
társadalmi ostály; : ’évfolyam, iskolai osztály; egység, rendszertani kategória’; stb.; lásd még: ; ném.
Abteilung: ’az egész egy része; csoport, osztály’; stb. [< ném. abteilen ’feloszt’]..
AkNyÉrt. 24/13: 40; Nyr. 81: 22; TESz.

osztják A: 1750 Ostiákok (NSz. – Lázár J.: Geogr. 138); 1808 Osztyákok (NSz. – Sándor I.: Sokféle 11:
136); 1864 osztják (NSz. – Hunfalvy: Vogul föld 4) J: fn 1750 ’Szibériában lakó, a magyarral rokon
nyelvet beszélő nép tagja; Ostjake’ (↑) | mn 1864 ’e néppel kapcsolatos, rájuk vonatkozó; ostjakisch’ ().
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Ostjake;; ang. Ostyak;; fr. ostiak;; or. остяк; stb.: osztják ember;, a R.
oroszban ’az Uráltól nyugatra lakó nép’. Az oroszból terjedt el? [tat. istäk ’baskír’].. – A magyarba a
német vagy orosz irodalmi nyelv közvetítette.
NyK. 48: 124; ALH. 2: 410; TESz.; I. OK. 27: 506

osztrák A: 1808 Osztrákok, Osztyákokat (MNy. 11: 411); 1813 Ószterákok (NSz. – Mond. 43) J: fn
1808 ’Ausztria német nyelvű lakosa; Österreicher’ # (↑) | mn 1808 ’Ausztriával, illetőleg az osztrákokkal
kapcsolatos; österreichisch’ # (MNy. 11: 411).
Tudatos szóalkotás. ⊗ Az Óstria (1780), Osztria (1786) . ’Ausztria’hn. alapján jött létre. A köznév
keletkezésében az a körülmény is szerepet játszhatott, hogy az Austria helynév jelzőként, illetve annak
többes száma népnévként volt használatos; vö.: austria ’osztrák, ausztriai’ (1784), illetve osztriák többes
szám (1808), austriak többes szám (1809) ’osztrák ember’. Ezt a többes számot a bosnyák, kozák stb.
analógiája alapján egyes számként értelmezték. – Az osrszág mai magyar neve Ausztria (1510 (FESz.).
MNy. 11: 410; TESz.

osztriga A: 1571 ostrigat (MNy. 5: 280); 1594 osztrigával (Nyr. 73: 82); 1643 Ausztriga (Nyr. 71:
168); 1720 austríga (NSz. – Koháry I.: Munkács 1: 15) J: ’ehető húsú tengeri kagylófajta; Auster’.
Olasz (é.) jövevényszó. ⊗ Ol. (tr., fri., giul.) òstriga, (mant.) òstrica, (vel., ver.) òsstrega, – ; ol. ostrica:
’osztriga’ lat. ostrea ostreum ’ua.’ [< gör. ὄστρεον ’ua.’].. Megfelelői: szb.-hv. N. òstriga, òštriga ’ua.’; ;
szln. ostriga ’ua.’. – A szó belseji au hangkapcsolatot tartalmazó változatok a ; ném. Auster ’ehető
kagyló’szóra utalhatnak. – A szó szerb-horvát közvetítésével is számoló feltételezések valószínűleg
tévesek.
Nyr. 71: 114; KSzlJsz. 700; TESz.

óta A: 1372 u./ mÿolta (JókK. 98); 1510 az vta (MargL. 216); 1551 óta [?U] (LevT. 2: 24); 1566 Ez
vͤ tta [? ɔ: vtta] (Heltai Gáspár: NySz.); 1683 Az óltátúl (Tofeus Mihály: NySz.); 1688 Az otátol
(Constantinápoly várossának leirása: NySz.); 1787 az üte (MNy. 65: 227) [csak EWUng.]; 1834 Mőte [i-
ő] (Kassai 3: 386); nyj. íta (MTsz.), mőta [ɔ: i-ő] (MTsz.) J: ’[?]; seit’ #.
Megszilárdult ragos alakulat. ⊗ Az o mutató névmásból, mely valószínűleg az aaz¹ alak eredeti
változata -l ablatívuszraggal + -t lokatívuszraggal + a (< -á) latívuszraggal. Az óta alak az eredeti olta
változatból keletkezett az -l kiesésévelágyú, csónak stb. Egyes változatok o > i elhasonulással
keletkeztek. Az őte változat valószínűleg a miőte ’mióta’ (↑1834) összetételben keletkezett hangrendi
kiegyenlítődéssel. Az eredeti jelentése ’oda’ lehetett; a jelentésfejlődéséhez vö.: messze, oda stb. A régi
nyelvben gyakran óta fogva ’óta’ (1510 (MargL. 216) szókapcsolat formájában volt használatos. – A R.
oltol ’óta’ (1416 u./² mioltol) ugyanabból az alapszóból keletkezett -l ablatívuszraggal + a -t helyrag és az
-l ablatívuszrag halmozásávaláltal.
MNy. 50: 318; TESz.

otkolon ∆ A: 1846 Eau de Cologne-t (NSz. – PD. 2: 727); 1860 odkolony, otkolonban (NSz. – Jókai:
Kakas M. toll. 2: 18); 1895 otkolón (NSz. – Reviczky Gy.: Költ. 1: 189); nyj. otkolom (ÚMTsz.), ötkolon
(SzegSz.) J: ’kölnivíz; Kölnischwasser’.
Francia jövevényszó, valószínűleg német közvetítéssel is. ⊗ Fr. eau de Cologne: ’kölni(víz)’., tkp.
’Kölnből származó víz’; – lásd még: ném. Eau de Cologne ’kölni(víz)’. A franciában a Cologne ’Köln’hn.
alapján jött létre. Megfelelői: ang. Eau-de-Cologne;; or. одеколон; stb.: kölni(víz). – A szót a köznyelvből
kiszorította a kölni.
TESz.

otromba A: 1400 Otrombas sz. szn. (MNy. 63: 368); 1416 u./² otrōba (MünchK. 29) J: 1. 1416 u./²
’durva, megmunkálatlan; rauh, grob’ (↑); 2. 1519 ’durva, faragatlan, nyers modorú; ungehobelt,
unhöflich’ # (CornK. 158); 3. 1550 k. ’kifacsart, kificamodott; verdreht, verzerrt’ (KolGl.: NyF. 45: 16);
4. 1604 ’aránytalanul nagy, esetlen; ungeschlacht’ (MA.); 5. 1750 ’esztelen, balga, tudatlan; ungereimt,
töricht’ (Wagner: Phras. Ineptus Ignarus).
Ismeretlen eredetű. ⊗ Az 1. jelentés látszik eredetinek. A 2., 4. jelentés: metafora. A 3. jelentés
keletkezésmódja tisztázatlan. Az 5. jelentés az ostoba hatására keletkezhetett. – Németből való
származtatása hangtani nehézségek miatt nem valószínű.
KSzlJsz. 701; TESz.; NMÉr.

ott A: 1372 u./ ott (JókK. 11); 1416 u./² ot (MünchK. 17); 1847 ottég (NSz. – Döbrentei G.: Huszárdal.
142); nyj. utt (ÚMTsz.) J: ’azon a helyen; dort’ # || ottan A: 1372 u./ ottan (JókK. 21); 1515 otan (LevT.
2: 2); 1526 otta (MNy. 37: 204); 1604 Ottanotton (MA. Mútito); 1659 otanak (MNy. 69: 232) [csak
EWUng.]; 1778 ottanék (NSz. – Sándor I.: G. svédi grófné 69); 1867 ottanag (CzF.); 1879/ otténg (NSz.
– Jókai 51: 37); nyj. ottand, ottanik (MTsz.), otten, otting (ÚMTsz.) J: 1. 1372 u./ ’azon a helyen; dort’
(↑); 2. 1372 u./ ’[?]; auf der Stelle, sofort’ (JókK. 4) [csak EWUng.]; 3. 1550 u./ ’bizony hát; ja, also’
(Thaly: VÉ. 1: 54); 4. 1585 ’legalább; wenigstens’ (MNy. 75: 509) [csak EWUng.]; 5. 1604 ’vagy; oder’
(MA.); 6. 1611 ’bár; zwar’ (MA.) Sz: ~i 1783 ottani (NSz. – M. Hírmondó 491).
Megszilárdult ragos alakulat. ⊗ A kiindulási alak az ott; az o mutató névmásból keletkezett, amely az
a¹az¹ eredeti változata, -t (> -tt) lokatívuszraggal. Az ottan az ottból keletkezett -n lokatívuszraggal; vö.:
ittenitt. Egyes változatok g illetve k nyomatékosító elemmel jöttek létreazután, itt stb. Az ottan
jelentésfejlődéséhez vö.: mihelytmi-, nyombannyom stb. A 3–6. jelentésben nyomatékosító funkciója van.
Ikerszóként: ottan-ottan ’gyakran; itt-ott’ (1531). – Más névszóképzővel keletkezett ide tartozó szavak:
ottal (1372 u./ot al (JókK. 66); ottant (1885): ott.
Nyr. 55: 32; TESz.

otthon A: 1416 u./² othon (MünchK. 132); 1750 otthonyos sz. (Faludi Ferenc: NySz.); 1780 k. othun
(MNy. 59: 105); 1835 Ott-hol (Kassai 4: 51); nyj. ōton (ÚMTsz.) J: hsz 1416 u./² ’lakásában, hazájában;
zu Hause’ # (↑) | fn 1789 ’családias, barátságos lakás, környezet; Heim’ # (NSz. – Kováts F.: Pulpitus 78)
Sz: ~os 1748 otthonos ’otthoni, otthonlevő; heimisch’ (Faludi Ferenc: NySz.); 1867 ’jártas; kundig,
erfahren’ (CzF.).
Összetett szó. ⊗ Az ott + honn ’otthon’ (mellérendelő) összetételbőlitthon. A főnevesülés a nyelvújítás
korában ment végbe. A szó belseji l-es változat a hol hatására keletkezett.
TESz.

ottogyol † A: 1372 u./ ottegyal, ottogÿal, ottogÿel (JókK. 36, 26, 20); 1416 u./¹ ottogol (BécsiK. 194);
1456 k. vttogolÿal r. (SermDom. 2: 162); 1476 k. othtolÿal (SzabV.) J: 1. 1372 u./ ’ott; dort’ (↑); 2. 1525
’akkor; damals, dann’ (VitkK. 41) R: ~lal 1456 k. ’ott; dort’ (↑) | | ottogyon † A: 1499–16. sz. e.
otthoghÿon (MNy. 49: 207) [csak EWUng.]; 1514 attogyn, hotogen (LobkK. 204, 199); 1519 ottogýan
(JordK. 200); 1541 ottollian (KazK. 132); 1575 ottigen (Heltai: Krón. 11) J: ’ott; dort’.
Összetett szó. ⊗ Az ott és az önálló szóként nem adatolt ogyol ’ott’, illetve ogyon ’ua.’ összetételi
tagokból keletkezett; tautologikus. Az összetétel utótagjai megszilárdult ragos alakulatok, alapszavuk az
oly, esetleg az egy lehet. A végződés: -l ablatívuszrag, illetve -n helyrag. Az ly > gy affrikálódáshoz vö.:
hogy¹, így stb. Az összetétel utótagjainak (ogyol, illetve ogyon) rámutató, nyomatékosító szerepük van.
MNy. 11: 62, 54: 350; SzabV. 132; TESz.

ottomán A: 1546/ Otman nemzet (TCr. i3b) [csak EWUng.]; 1618 ottomány (NyIrK. 27/2: 129) [csak
EWUng.]; 1651/ Ottomán (Zrínyi 2: 153); 1810/ ottomanusok (NSz. – Kazinczy: Lev. 7: 465); 1845
ottomanuok [ɔ: ottomannok] (NSz. – PD. 2: 885) J: mn 1546/ ’az oszmán-törökökkel kapcsolatos, rájuk
vonatkozó; osmanisch’ (↑) | fn 1788 ’oszmán-török ember; Osmane’ ().
Vándorszó. ⊗ Oszm. R. otman;szb.-hv. Otoman;; rom. otoman;; albán otoman;; újgör. Ὀϑοµανοί
többes szám; stb.: oszmán-török ember. Az ; arab ̔Uṯmān személynévre megy vissza, mely a török
birodalom megalapítója, Osman neveként vált ismertté. – A magyarba különböző balkáni nyelvekből
került. – Ugyanerre az etimonra megy vissza: ottomán ’egy fajta török kerevet’ (1816); ez a ; ném.
Ottoman ’ua szóból ered.’
TESz.

ótvar A: 1556 olt var (MNy. 5: 224); 1740 óltvar (NSz. – Perlici: Házi Orvosságok 24); 1779 u. ótvar
(NSz. – Miháltz I.: Major 2: 66) J: ’apró gennyes hólyagocskák, majd pörkök keletkezésével járó fertőző
bőrbetegség; (Kopf)grind’.
TESz.

óv A: 1228/ Gyznoouuel sz. hn. (ÁÚO. 1: 251) [csak EWUng.]; 1237/ Bywolou sz. hn. (Gy. 1: 214)
[csak EWUng.]; 1348 Wyzouow sz. szn. (MNy. 63: 370); 1372 u./ ogÿad, oʒyauala (JókK. 48, 12); 1493
k. meg oonẏ (FestK. 387); 1519 Oy̋ atok meg (JordK. 373) J: 1. 1237/ ’véd | vigyáz valakire, valamire,
valakit, valamit őriz; bewahren, beschützen | hüten’ # (↑); 2. 372 u./ ’óvakodik valamitől; sich hüten’
(JókK. 12); 3. 1789 ? ’óvatol; gegen etw Protest einlegen; mahnen’ (NSz. – Cházár: Törv. 233), 1806 ’ua.’
(NSz. – Szirmai A.: Glossarium 107) Sz: óvhatatlan 1636 (Pázmány Péter: NySz. [az adat idézése
nélkül!!!]) | ~adék 1831 Ovadék ’védelem, biztosíték; Schutz, Gewähr’ (NyÚSz.); 1867 ’letétbe helyezett
összeg; Kaution’ (CzF.) | ~at 1831 Óvat ’[?]; Schutz’ (NyÚSz.) [csak EWUng.]; 1832 ’letétbe helyezett
összeg; Kaution’ (uo.) [csak EWUng.] | óvatos 1840 Ovatos ’; Protest einlegend | eine Kaution
hinterlegend’ (NSz.) [csak EWUng.] | ~atol 1903/ megovatolták ’[?]; gegen etw Protest einlegen’ (NSz.)
[csak EWUng.].
NyK. 71: 106; TESz.; Vir. 1970.: 171; MSzFE.; NyK. 79: 202, 87: 448

ovális A: 1714 ováll (MNy. 80: 373) [csak EWUng.]; 1731 ovalis (MNy. 79: 246) [csak EWUng.];
1793 ovál (NSz. – Sándor I.: Külf. ut. 444); 1795/ ovális (NSz. – Csokonai: Műv. 2: 162) J: ’tojásdad
alakú; eiförmig, oval’ #.
Latin jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Lat. (kés., h.) ovalis: ’tojás alakú’.; – lásd még: ném. oval
’ua.’. A latinban az ovum ’tojás’. Megfelelői: ; ang. oval;; fr. ovale; stb.: ovális. – A szóvégi s-hez vö.:
április stb.
TESz.

óvatos A: 1807 Óvatos (NSz. – Pesti tiszt. irás 48); 1844 ovatosnak (NSz. – Aradi Vészl. 355) J: ’[?];
vorsichtig, behutsam’ # | | óvatlan A: 1822 óvatlan (NSz.) [csak EWUng.]; 1832 ovatlan (uo.) [csak
EWUng.] J: 1. 1822 ’[?]; unbeschützt | unbewacht 〈auch als Adv〉’ (↑); 2. 1832 ’[?]; unachtsam’ (NSz.)
[csak EWUng.].
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ Az óv ’oltalmaz, védelmez; őrizkedik’ szóból -atos,
illetve -atlan melléknévképzővel; vö.: járatos : járatlanjár. – Ugyanebből az alapszóból: óva (1510);
óvást (1660): óvatos, elővigyázatos ’〈határozószóként〉’ ; ótlan ’óvatlan 〈határozószóként is〉’ (1821/
(NSz.). – Nyelvújítási szavak.
TESz.

overall A: 1929 overall (RIdSz.) [csak EWUng.]; 1956 overál (NSz.) [csak EWUng.] J: ’kezeslábas,
egybeszabott munkaruha; Overall’.
Angol jövevényszó, valószínűleg német közvetítéssel is. ⊗ Ang. overall: ’felsőkabát, esőköpeny’.,
overalls többes szám ’kezeslábas védőruha’; – lásd még: ném. Overall ’ua.’. Az angolban az over ’felett,
fölé’ + all ’egész, teljes’szavakból áll. Megfelelői: szb.-hv. overal;; cseh overall: ’overall.’
TESz.

óvoda A: 1845 ovoda (MNy. 75: 82) [csak EWUng.]; 1847 óvoda (NSz. – Szépirod. Szemle 2: 78) J:
’[?]; Kindergarten’ # Sz: ~´s 1894 óvodás (NSz. – Adácsi: Aquar. 144).
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ Az óv ’megóv; őriz’ szóból -(o)da névszóképzővel,
amelyet egyes főnevek csárda, kaloda stb.) tévesen képzőként értelmezett végződéséből következtettek
ki; vö.: irodaír¹ , tanodatanít stb. Egyéb megnevezése: kisdedóvódedó, mely a legutóbbi évekig az
oktatásban használatos műszóként élt. – Nyelvújítási szó.
TESz. óv a. is; MNy. 75: 82

oxigén A: 1833 oxigenium [es. nem m.] (KémEl. 8) [csak EWUng.]; 1854 Oxygen [es. nem m.]
(HeckenastIdSz.²); 1855 oxygenből (NSz.) [csak EWUng.]; 1895 oxigénnel (NSz. – Beöthy Zs.: Szinh.
esték 84) J: ’az égést tápláló gáznemű, két vegyértékű kémiai elem; Sauerstoff’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Oxygenium R. oxygen;ang. oxygen;; fr. oxygène; stb.: oxigén. A franciából
terjedt el [tudatos szóalkotás a ; gör. ὀξύς ’éles; savanyú’; a végződéshez vö.: hidrogén, nitrogén. A
francia szó jelentése tulajdonképpen ’savképző’; lásd még: ;ném. Sauerstoff;; holl. zuurstof: ’oxigén’. – A
magyarba elsősorban a németből került át.
TESz.

ózón A: 1872/ ozonpapirra (NSz. – Jókai 50: 78); ózonnal (NSz. – Jókai 53: 20) J: ’háromatomos
oxigén; Ozon’.
TESz.

páka A: 1121/ ? Paca hn. (DHA. 412) [csak EWUng.]; 1661 pálikák (Nyr. 63: 30); 1729 pólikák
(MNy. 36: 324); 1781 e./ Páka (NSz. – Pázmándy S.: Sched. 176); 1793 Palka (NSz. – Földi J.: Magy.
fűvésztud. 55); 1798 pákjás sz. (NSz. – Dugonics: Szerecsenek 1: 172); 1816 Pálka (Kassai Bef. 296: );
1825 páklya (SzegSz.); 1838 Pák (Tzs.); nyj. pârkȧ (ÚMTsz.) J: 1. 1121/ ? ’káka, nád, gyékény virága,
buzogánya; Blütenstand der Rohrkolbengewächse’ (↑), 1661 ’ua.’; 2. 1793 ’hosszú, háromélű, néha
hengeres szárú, a sásfélék családjába tartozó egyszikű növény; schwarzbraunes Zyperngras’ (↑); 3. 1894
’forrasztásnál használt, vörösrézből készült, fanyelű szerszám; Lötkolben’ (PallasLex. Forrasztás).
Valószínűleg szláv eredetű jövevényszó, esetleg a szlovákból. ⊗ Szlk. pálka: ’pálca, bot; labdaütő;
keskeny levelű gyékény; torzsa; csutka, torzsa 〈növénytani〉’; – ; l e . palka: ’bunkós bot, verőpálca;
ernyővirágzat, gyékény’;ukr. палка: ’pálca, bot; bütyök, csomó; fenyőtoboz’; stb. [egy tisztázatlan
eredetű alapszóból].. – Ha az első adat ide tartozik, az a származtatásban több nehézséget jelent, mivel a
szó belseji -l egy ilyen korai adatból hiányzik. A háromszótagú változat keletkezésének alapja nincs
tisztázva. A pák változathoz vö.: kolbász, lapát stb. A páklya típusú változatok a fáklya népetimológiai
hatását tükrözhetik. A 3. jelentés, amelyben a szó mint a köznyelv eleme van használatban, valószínűleg a
ném. Kolben ’bunkós bot, ütő; virágzat, buga’; stb., Lötkolben ’forrasztópáka mintájára keletkezett.’
Nyr. 63: 30; KSzlJsz. 377; TESz.

pákász × A: 1326/ ? Pakaz hn. (Gy. 1: 509) [csak EWUng.]; 1607 pákász [?U] (MNy. 89: 382) [csak
EWUng.]; 1788 pakászás sz. (MNy. 71: 125); 1829 pokász (↑) J: fn 1326/ ? ’mocsaras, nádas területen
gyűjtögető életmódot folytató ember; von Jagd, Fischfang und Sammeln lebender Sumpflandbewohner’
(↑), 1607 ’ua.’ (↑) | mn 1. 1792 ’kutató, fürkésző; allem nachspürend, schnüffelnd’ (SzD. Pákoʃztos); 2.
1792 ’nyalánk, torkoskodó; naschhaft’ (SzD. Pákoʃztos).
Származékszó. ⊗ A páka ’gyékény virága’ szóból -sz névszóképzővel. A megnevezés arra utalhat, hogy
a mocsárvidék lakói a gyékény buzogányát gyűjtöttek és dolgozták fel. A szó belseji á hangzónyúlás
eredménye a lovászló, halászhal² stb. analógiájára. A melléknévi 2. jelentést a pákosztos szó is
befolyásolhatta. A szó főnévi jelentésben néprajzi szakszóként él.
NéprNytud. 2: 33; TESz.

pakéta ∆ A: 1656 pakétomban [pakétom □] (NEl.) [csak EWUng.]; 1700 pakéta (Nyr. 91: 76) [csak
EWUng.]; 1704 pakét (NEl.) [csak EWUng.]; 1707 pacjetom □ (uo.); 1708 pachetumot [pachetum □]
(Pusztai) [csak EWUng.]; 1723 pagéttát (Nyr. 91: 76) [csak EWUng.] J: 1. 1656 ’levélköteg, iratcsomó;
csomag; Schriftenbündel; Paket’ (↑); 2. 1799 ’poggyász, málha; Reisegepäck, Bagage’ (NSz. – Fábián J.:
Term. hist. 543).
Vándorszó. ⊗ Ném. Paket;; fr. paquet;; ol. (vel.) pachèto, (fri.) pachètt; ; szb.-hv. paket;; szln. paket;
stb.: csomag, poggyász. A franciából terjedt el [< fr. (kfr.) pacque ’bála, köteg’ < ; holl. (kholl.) pak
’köteg, csomag, nyaláb’].. – A magyarba német és olasz közvetítéssel került. A pakétom, pakétum
változatok latinosított alakok. A pakéta végződéséhez vö.: pálya, datolya stb.
Nyr. 91: 76; TESz.; NEl.

pakli × A: 1765 Pákl (MNy. 65: 468); 1826—7 pakli (MNy. 65: 468) J: 1. 1765 ’kis csomag | köteg,
csomó, rakás; Päckchen | Bündel, Haufen’ (↑); 2. 1899 ’összejátszás 〈haszon, csalás érdekében〉;
Abkartung, tückisches Zusammenspiel’ (NSz. – Dankó P.: Cigányszer. 37) | | paklizik ∆ A: 1875
kipáklizni sz. (Nyr. 4: 227); 1878 pakliztam (NSz. – Jogász humor 100); 1879 paklizik ▼ (NSz.) [csak
EWUng.] J: 1. 1875 ’becsap, rászed | 〈kártyajátékban〉 csal; betrügen, überlisten | falsch spielen 〈beim
Kartenspiel〉’ (↑); 2. 1879 ’összejátszik, paktál valakivel; Ränke spinnen, paktieren’ (↑).
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) packel, (h. baj.-osztr.) pakkl̥ : : ’kis kéve, nyaláb,
kis csomag’ [< ném. Pack ’nagy csomag’]. | ném. (baj.-osztr.) páckeln ’titokban csinál’, bakln ’a
kártyapaklit a maga javára keveri’, (au.) packeln ’megállapodik, szerződik’. A pakli megfelelői: ; szb.-hv.
paklo;cseh N. paklík; stb.: kis csomag. – A li végződéshez vö.: cetli, hecsedli stb. A pakli 2. jelentése a
paklizik 2. jelentése alapján keletkezhetett. A pakliz meghonosodása -z igeképzővel történt a megszokott
-l helyett bizonyosan, a szó belseji l miatt (vö.: bifláz, csakliz), de a korábban átvett pakli is
hozzájárulhatott.
TESz.

paklincs × A: 1611 Pákeléncz, Pakilincz (MA.); 1763 Pakléncs (NSz. – Adámi: Wb. 61); 1789
paklintsnak (NSz. – Fekésházy G.: Férgekről 66); 1889 baglinca □ (Nyr. 18: 46) J: 1. 1611 ’poloska;
Wanze’ (↑); 2. 1789 ’kullancs; Zecke’ (↑); 3. 1889 ’apró légy, muslica; Taufliege’ (↑).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A háromszótagos változatok lehetnek az elsődlegesek. A 2. jelentés a kullancs
hatására, a 3. jelentés a muslica hatására keletkezhetett.
TESz.

pakocsa × A: 1345 ? Pakachatelke hn. (Csánki 5: 724); 1365 ? Pagachteluk hn. (uo.); 1395 k. ?
pogocha (BesztSzj. 191.); 1402 ? Pakochateleke hn. (uo.); 1405 k. pacocha, pakcha (SchlSzj. 2070.,
678.); 1541 pakocsra [U] (Nádasdy 70); 1550 k. pagicsára [U] (MNy. 54: 198); nyj. pogocsa (MTsz.) J:
’csúfolódás | tréfa; Spott | Scherz’ Sz: ~´s 1405 k. pakchos, pacochás mn ’nevettető; scherzhaft, spaßig’
(SchlSzj. 679., 2071.); 1405 k. ’hivatásos mulattató, jokulátor; Spielmann’ (SchlSzj. 2019.) || pakocsál ×
A: 1372 u. p cocȝaluan [ɔ: pococȝaluan, pacocȝaluan] sz. (JókK. 157); 1500 k. pakokalo sz. (MNy. 50:
202); 1522 pakchalok sz. (HorvK. 247); 1531 pakoczaltal (ÉrsK. 508); nyj. pogocsál (MTsz.) J: 1. 1372
u./ ’kigúnyol, megcsúfol; verspotten’ (↑); 2. 1522 ’tréfál; scherzen’ (↑).
A szócsalád kiinduló eleme a pakocsál: bizonytalan eredetű, esetleg szlovák jövevényszó. ⊗ Vö.: szlk.
pokúšať: ’kísértésbe visz, csábít; mókázik, tréfát űz’ [< szláv *po (igekötő) + *kus- ’kerül vmibe;
megkísérel, kipróbál’].. Lásd még: cseh pokusiti pokoušeti pokušovati ’kísérletezik, próbára tesz; ingerel,
ugrat’. – A származtatás fő problémája a szlovák jelentés késői adatolása. – A pakocsa feltehetőleg
elvonással keletkezett a pakocsál szóból. A pakocs változat szóvégi a-jának lekopásához vö.: kolbász,
lapát stb. – Az ige és a főnév használata is korábban egészen gyakori volt, ma már csak moldáviai
tájszóként él.
MNy. 54: 197; TESz.
 pakol A: 1787 pakolásban sz. (MNy. 65: 468); 1798 pakkolva sz. (NSz. – M. Merkurius 400) J: 1.
[haupts el~, fel~, meg~] 1787 ? ’valamit valahová tesz, valahová rakodik | 〈szállító eszközt〉 megrak;
irgendwohinlegen | beladen, bepacken’ # (↑), 1794 ’ua.’ (NSz. – M. Hírmondó 1: 147); 2. 1787 ?
’csomagol | valamibe burkol valamit; etwas zum Paket machen | einpakken’ # (↑), 1805/ ’ua.’ (NSz. –
Kazinczy: Lev. 3: 471); 3. 1793/ ’távozik, kotródik; sich packen, sich fortscheren’ (↑); 4. [haupts be~]
1801/ ’nagyot eszik; sich satt essen’ (NSz. – Bessenyei: Természet világa 360); 5. [haupts ki~] 1853
’kiönti a szívét | ???; sein Herz ausschütten | gründlich seine Meinung sagen’ (NSz. – Fáy A.: Buza-
virágok 2: 246) | | pakk × A: 1804/ pakkját (NSz. – Kazinczy: Lev. 3: 234); 1806/ Pakját (NSz. –
Kazinczy: Lev. 4: 241) J: 1. 1804/ ’köteg, csomó; Bündel’ (↑); 2. 1811/ ’csomag; Paket’ (NSz. –
Kazinczy: Lev. 8: 429); 3. 1886 ’poggyász; Reisegepäck’ (NSz. – Rákosi V.: Bujtogatók 29).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. packen, (h. baj.-osztr.) pǫkka: : ’megfog, megragad; egybe rak; beburkol,
becsomagol’; stb.; lásd még: ;ném. sich packen: ’szedi a sátorfáját, elmegy’ | ;ném. Pack, (h. baj.-osztr.)
påkk: : ’bála, batyu, csomag’ [< holl. (kholl.) pac ’ua.’].. Megfelelői: ang. pack;; szb.-hv. pakovati; stb.:
csomagol, az angolban szintén ’csomag’. – A szó főként bajor-osztrák közvetítéssel került át a magyarba.
A pakol 4. jelentése a magyarban az 1. jelentés alapján keletkezett.
TESz.

pakompart ∆ A: 1803 Pakenpartomat (NSz. – Gaál Gy.: Tud. palótz 1: 21); 1803 Pakkenpartokkal
(MNy. 33: 233); 1814 baekkenbartu sz. (SzT. bakenbartú) [csak EWUng.]; 1825/ bakonpartok (NSz. –
Fazekas: ÖM. 2: 196); 1827 bakumbartot (SzT.) [csak EWUng.]; 1830 bákenpartja, Bakkenportu sz.
(MNy. 65: 227); 1846 pakompartos sz. (MNy. 65: 468); nyj. cakompart (MTsz. cakompark), pokumpart,
pakomparta □ (ÚMTsz.) J: ’oldalszakáll, pofaszakáll | barkó; Backenbart | Koteletten’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Backenbart, (baj.-osztr.) pǫcknpǫrt:: ’szakáll (csak) az arcon’ [< ném.
Backe ’arc’ + Bart ’szakáll’].. Megfelelői: szb.-hv. pokumport ’pofaszakáll’. – A változatok többszöri
átvételre utalnak. A cakompart változat a cakk ’cakkos pofaszakáll’cakni és cakompakk kifejezéssel való
szóvegyülésének eredménye.
TESz.

pákosztos A: 1661 pákosztás (CzF.); 1773 pákosztos (NSz. – Kósa B.: Szedechiás 178); 1774 pákostos
(NSz. – Dugonics: Trója vesz. 100); nyj. pakosztos (MTsz.) J: 1. 1661 ’nyalánk, torkoskodó; naschhaft’ #
(↑); 2. 1774 ’pajzán, csintalan; schalkhaft’ (↑); 3. 1862 ’rendetlenkedő, kártevő; ausgelassen; schädlich’
(NSz. – Jókai: Kakas M. Pol. 98) Sz: ~kodik 1791 pákosztoskodó (NSz. – Laczkovics: Beszéd 150) ||
pákosz × A: 1792 Pákoʃz (SzD. Pákoszotos); nyj. pakosz (MTsz.) J: 1. 1792 ’kutató, fürkésző; allem
nachspürend’ (↑); 2. 1792 ’nyalánk, torkoskodó; naschhaft’ (↑); 3. 1792 ’rendetlenkedő, kártevő;
ausgelassen; schädlich’ (↑).
Szláv eredetű jövevényszó, részben magyar képzéssel. ⊗ Óe. szl. pakostь: ’kár, baj, vész’;szb.-hv.
pakost: ’rosszakarat’;szlk. pakost': ’kellemetlenség, szerencsétlenség’;or. пакость: ’alattomosság,
álnokság; mocsok, piszok’; stb. [< szláv *paky ’bolond, hóbortos’].. – A pákosz a valószínűleg magyar
tárgyragként felfogott szóvégi t elhagyásával keletkezett, ezzel szemben a pákosztos egy -s képzővel a
magyar melléknevek rendszerébe illeszkedik. Az eredeti jelentése ’rosszakarat > gonosz, rosszakaratú’
lehetett; mindkét szó esetében a fennmaradó jelentések a legközelebb álló 3. jelentésre mennek vissza. A
pákosz 1. jelentésének keletkezésében a pákász hangalakjának analógiás hatása is szerepet játszhatott. – A
Päkozd hn. (vö.: [1200 k.].Pacoztu) valószínűleg ugyanarra az etimonra megy vissza, de szótörténetileg
nem függ össze a magyar melléknévvel, mert egy szláv névadáson alapul.
Nyr. 46: 273; KSzlJsz. 373; TESz.

paksaméta¹ ∆ A: 1582 Paʃʃamęʃát (MNy. 5: 128); 1624 Passametat (MNy. 5: 128); 1673 e. paskamétát
(RMKtár. 15: 146); 1690 paksamétát (Nyr. 44: 324); 1736 Baxameta (MonÍrók. 11: 331) J: 1. 1582 ’[egy
fajta tánc, illetőleg ennek zenéje]; altitalienischer rascher Schreittanz bzw dessen Musik’ (↑); 2. 1872
’tréfa, bolondság; Scherz, Narrheit’ (Nyr. 1: 331).
Jövevényszó, de az átadó nyelv bizonytalan. ⊗ Bizonyosan összefügg az ol. R. passamezzo ’régi olasz
tánc’, ném. Passamezzo ’ua.’, R. passamett ’ua.’ szavakkal, egy a magyar szónak pontosan megfelelő alak
azonban nem bizonyítható. A magyar szó belseji ss > ks hangváltozáshoz vö. esetleg: passzus. A 2.
jelentés metonimikusan kelethezhetett.
MNy. 5: 127; TESz.
 paksaméta² A: 1799 paksaméta (Márton Päckchen) J: ’(kis) csomag, batyu | köteg, csomó 〈különösen
iratcsomó〉; Stoß, Haufen | Bündel 〈besonders Aktenbündel, Schriftenbündel〉’.
Játszi szóalkotás. ⊗ A pakéta ’iratköteg’szóból, a paksaméta¹ tréfás analógiájára. – A magyarból: szlk.
pakšaméta ’ua.’
MNy. 4: 85; TESz.

paktum A: 1606 pactumok (MNy. 89: 382); 1884 paktumot (NSz.) [csak EWUng.] J: ’egyezmény,
egyezség; Pakt’ || paktál A: 1704 pactáltak (Pusztai) [csak EWUng.]; 1848/ paktálok (NSz. – Kossuth-
Eml. 1: 171) J: [haute haupts le~] ’〈titkolózva〉 szövetkezik; paktieren’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. pactum: ’egyezség, beleegyezés, szerződés’ [< lat. pacisci ’megegyezik,
megállapodik’]. | lat. (k., h.) pactare ’megállapodik, szerződést köt’. Megfelelői: ; ném. Pakt paktieren;;
f r. pacte pactiser; stb.: szerződés, megállpodás, ’megállapodik, szerződik’. – A magyarban mindkét
szónak pejoratív felhangja van.
TESz.

pakulár × A: 1568 pakulár [?U] (StCercLingu. 19: 555); 1588 pokulárokat [?U] (MNy. 61: 489); 1652
Pokolar (GyaluiUrb. 111); 1737 pakurár (REl 218) [csak EWUng.]; 1793 Pekoráréknál (NyIrK. 11: 18)
J: ’juhász; Schafhirt’.
Román jövevényszó. ⊗ Rom. păcurar: ’juhász’ [lat. pecorarius ’közlegelők bérlője’].. – A magyar
alakváltozatok többszörös átvételre utalnak; a szó belseji l-es alakok elhasonulás eredményei.
TESz.

pakura A: 1784 pakura (Nyr. 3: 564) J: 1. 1874 ’kocsikenőcs; Wagenschmiere’ (↑); 2. 1901
’petróleum; Petroleum’ (Nyr. 30: 206); 3. 1956 ’nyersolaj | fűtőolaj; Rohöl | Heizöl’ (MNy. 52: 99).
Román jövevényszó. ⊗ Rom. păcură, (végartikulussal) păcura ’kocsikenőcs; nyersolaj, fűtőolaj’ lat.
picula ’szurok’ [lat. pix ’ua.’].. Megfelelői: blg. N. пáкура ’kőszénszurok’. A szóvégi a-hoz vö.: áfonya.
MNy. 52: 202; TESz.

pala A: 1717 e. palakőnél (Bethlen Miklós: NySz.); 1774 palla Kövek (NSz. – Leventés 5); 1795
̓
Pálakö́ ́ veĺ́ (NSz. – Gáti I.: Term. hist. 4); 1842 palyakő (NSz. – Nemzeti Almanach 191) J: 1. 1717 e.
’egy fajta réteges kőzet; Schiefer’ (↑); 2. 1835 ’ebből készített, tetőfedésre használt vékony lap;
Dachschiefer’ # (Tzs. Dachstein).
Bizonytalan eredetű, esetleg szófajváltással keletkezett egy fiktív tő származékából. ⊗ Talán főnevesült
folyamatos melléknévi igenév-a képzővelcsusza, hulla stb. A tő azonos lehet a palolpall tövével. A
kapcsolat oka, hogy a pala könnyen darabokra törik.
MNy. 56: 253; TESz.

palack A: 1395 k. palaʃch (BsztSzj. 559); 1405 k. palaȝk (SchlSzj. 1118.); 1550 palachkostwl
(OklSz.); 1551 palack (RMNy. 2/2: 85); 1560 k. palach (GyöngySzt. 1400.); 1585 k. plasska □ (Gl.)
[csak EWUng.]; nyj. poloc (MTsz.) J: 1. 1395 k. ’hosszú nyakú, üvegből vagy más anyagból készült
tartály; Flasche’ # (↑); 2. 1784 ’csutora, kulacs; Feldflasche’ (SzD. 91) Sz: ~oz 1901 palaczkozott (NSz. –
BH. szept. 22: 17).
Szláv jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. ploska: ’lapos üveg’.; szlk. N. plosok ’lapos korsó, kulacs’; ukr. N.
плóска ’lapos üveg’; stb. [< ném. (ófn.) flaska ’palack, üveg’ vagy a gör. (biz.) φλασκί(ον) ’ua.’.]. A szláv
szó jelentése a szláv *ploskъ ’lapos’ hatására keletkezett. A magyarba átkerült alak: *plosky, amelynek
szóvége a magyarban tővéghangzóként lekopott. A sz > c affrikálódáshoz és a palac változathoz vö.:
barack, tarack².
MNy. 6: 60; KSzlJsz. 374; TESz.

palacka × A: 1308/ ? Palaczk hn. (Gy. 1: 675) [csak EWUng.]; 1577 palazk feregh (KolGl.: NyF. 45:
29); 1590 palacka fu (SzikszF. 29); 1604 Palaʃȝka (MA.); 1708 Palatzk féreg (PP.); 1753 palacsk-féreg
(NSz. – Lippai: Posoni kert 111); 1789 palatz-féreg (NSz. – Mátyus I.: Ó és új Diaet. 4: 431); 1803
Polotzkák (NSz. – Gaal Gy.: Tud. palótz 2: 15) J: ’poloska; Wanze’.
Szláv jövevényszó. ⊗ Óe. szl. ploskъ -a -o; szln. plosk -a -o; szlk. ploský -á -é; or. плос(о)к(ий) -а -о;
stb.: laposindoeurópai eredetű; vö.: [gör. πλάξ ’síkság’ném. (ófn.) flah ’lapos’; stb.].. – A magyar a
nőnemű (vagy esetleg a semleges nemű) alakot vette át. A származtatás egybevethető azzal, hogy a szófaj
a magyarban eltér a szláv szóétól, ami azonban a magyar szó meglehetősen gyakori jelzői szerepével
magyarázható. A palack típusú változatokhoz vö.: kolbász, lapát stb., vagy a szláv hímnemű alakra
mennek vissza. Mindkét esetben a palack analógiás hatásával lehet számolni.
MNy. 6: 63; KSzlJsz. 375; TESz.

palacsinta A: 1577 palaczinta (KolGl.: NyF. 45: 45); 1808 platsinta (HOklSzj. 112); nyj. pȧlȧcinkȧ
(MTsz.), palacsinka, placinta (ÚMTsz.) J: 1. 1577 ’lepény | lángos; Kuchen | Art Backwerk aus Brotteig’
(↑); 2. 1600 k. ’tej, tojás, liszt híg keverékéből zsírban sütött lapos, kerek tészta; gefüllter Eierkuchen’ #
().
Román jövevényszó. ⊗ Rom. plăcintă, (végartikulussal) plăcinta ’rétes, egy fajta tölöttt tésztaféle, N.
lepény, palacsinta’ [lat. placenta ’lapos kalács, lepény’].. – A szóvégi a-hoz vö.: áfonya. A ka végű
változat játszi szóalkotással vagy a -ka kicsinyítő képzős szó hatására keletkezett. – A magyarból: ; ném.
(au.) Palatschinke ’palacsinta’; ; szb.-hv. palačinka; cseh palačinka; szlk. palacinka ’ua.’
NyK. 73: 77; TESz.

palaj × A: 1264 ? Poley hn. (Sztp. KritJ. 1: 430); 1571 palainak (OL. Kende cs. lt.: Papp L.); nyj. pálé
(MTsz.) J: 1. 1571 ’vizenyős völgy; wäßriges, feuchtes Tal’ (↑), l. még 1874: Nyr. 3: 47; 2. 1833 ’(folyó
menti) iszapos hely; schlammiger Ort (am Flußufer)’ (↑); 3. 1878 ’mocsár; Sumpfland’ (Nyr. 7: 429).
AECO. 1: 187; KSzlJsz. 375; TESz.

palánk A: 1405 k. plank (SchlSzj. 1041.); 1470 palank (SermDom. 2: 583); 1574 palánkia (Tinódi
Sebestyén: NySz.); nyj. paláng (MTsz.), pallank (ÚMTsz.) J: 1. 1405 k. ’(sáncon) leásott gerendákból,
cölöpökből készült védőfal; Palisaden’ (↑); 2. 1697/ ’cölöpökből, karókból, földdel, sárral épített erőd;
Festung mit Palisaden’ (NSz. – Kliegl. 1: 78); 3. 1792 ’kerítésdeszka | deszka-, léckerítés; Brett |
Bretterzaun’ (SzD.); 4. 1881 ’hajó fedélzetét, bordázatát burkoló deszka; Schiffsplanke’ (Ballagi Planke).
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kfn.) planke. plank: ’széles deszka; gerenda’., planken többes
szám ’palánk; sánckerítéssel körbevett erőd’, – ném. Planke ’széles deszka; a hajó külső fa borítása’ lat.
(vulg.) *palanca ’rúd, oszlop, petrencerúd; henger’ [< lat. phalanga ’ua.’ [< gör. φάλαγξ ’ua.csatasor’]]..
Megfelelői: ; ang. plank ’deszka’; ; ol. palanca ’cölöp; vastag deszka; palánk; palánkkal megerősített
helység’; stb. – A magyarba többszörös átvétellel került. – A R. palánka ’körülkerített hely; erőd; város;
léckerítés’ (1672) egy későbbi átvétel valószínűleg az olaszból (↑) vagy esetleg a németből (↑). – A
magyarból: szb.-hv. N. palank;rom. R. palanca, N. palanc: ’léckerítés, deszka.’
KSzlJsz. 900; TESz.

palánta A: 1372 u./ palantaӱa (JókK. 74—5); 1488 planth (OklSz.); 1577 k. plantak (OrvK. 335);
1585 Palánta (Cal. 205); 1693 plánta (RNySz. 493) J: ’[???]; Sämling, Pflänzchen’ # Sz: ~´z 1947
palántázás sz. (NSz.) || plántál A: 1372 u./ palantalnӱ sz. (JókK. 125); 1416 u./ plantaltoc (BécsiK. 222);
1550 k. plántáltattunk [?U] sz. (RMKT. 5: 3) J: 1. [heute haupts palántál] 1372 u./ ’〈növénycsemetét〉
ültet, telepít; (an)pflanzen’ (↑); 2. 1550 k. ’〈lelki tartalmat〉 beolt, megerősít; (seelischen Gehalt)
einimpfen, stärken’ (↑); 3. 1803/ ’〈zászlót〉 kitűz; 〈Fahne〉 aufpflanzen’ (NSz. – Kazinczy: Lev. 3: 106) Sz:
~ás 1416 u./ plantalas (BécsiK. 162) | ~at 1416 u./ plantalat ’[???]; Pflanzen’ (MünchK. 42).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. planta: ’növény; hajtás, rügy, csíra’ [tisztázatlan eredetű]. | lat plantare
’növénycsemetét átültet’. Megfelelői: sp. planta plantar;; fr. plante planter; stb.: növény, növénycsemete,
’(át)ültet’. – A szó eleji mássalhangzótorlódás feloldásához vö.: barát, kalász stb. A plánt változathoz vö.:
beszéd, lapát stb. A plántál 1. és 2. jelentése szóhasadással különült el egymástól egyre jobban; a plántál
alak elvont jelentésben jött létre. A 3. jelentéshez vö.: ; ném. die Fahne aufpflanzen ’zászlót kitűz.’
TESz.

palást A: 1156 plast hn. (MonStrig. 1: 108); 1232 Palasth hn. (Gy. 3: 226) [csak EWUng.]; 1372 u./
palaʃt (JókK. 92); 1481 e. palleʃth (MNy. 85: 3) [csak EWUng.] J: 1. 1156 ? ’köpenyforma ruhadarab;
Mantel 〈Festgewand〉’ # (↑), 1372 u./ ’ua.’ (↑); 2. 1566 ’leplező, rejtő külsőség, álcázó külszín;
Deckmantel’ (HFab. 200); 3. 1637 ’borítás; Hülle, Umhüllung’ (OklSz.); 4. 1961 ’a henger, a kúp
oldalának felülete; Mantel 〈Math〉’ (ÉrtSz.) Sz: ~ol 1510 e. el palastolnia sz. (Gl.) [csak EWUng.].
Bolgár vagy szerb-horvát jövevényszó. ⊗ Blg. плащ; szb.-hv. plašt: : ’kabát, köpeny’ [tisztázatlan
eredetű].. Lásd még: óe. szl. plaštь; szln. plašč; cseh plášť; or. плащ; stb.: . A jelentésváltozáshoz vö.: ;
szb.-hv. pod plaštem čega ’vminek a palástja alatt’; ; ném. Mantel ’egy fajta ruhadarab; köpeny, palást;
burok, lepel; kabát, köpeny 〈pl. a cilinderé〉; stb.’; stb. A palástol származékszó jelentéshez vö.:
leplezlepel és a ; ném. bemänteln ’beburkol; eltussol, elsimít.’
MNy. 6: 398; KSzlJsz. 376; TESz.

palatinus ∆ A: 1611 palatinussa (KárOkl. 4: 74) J: 1. 1611 ’nádor; Palatin 〈höchster Würdenträger in
Ungarn vor 1848〉’ (↑); 2. 1618 ’[???]; Pfalzgraf’ (NySz.) [csak EWUng.].
TESz.

pálca A: 1452 ? Palcza szn. (OklSz.); 1493 k. palcȝamra (FestK. 394); 1581 pacza (OklSz.); 1585
parcza (Cal. 952) J: 1. 1452 ? ’vékony s rendszerint hajlékony bot; Stab, dünner, haupts biegsamer Stock’
# (↑), 1493 k. ’ua.’ (↑); 2. 1585 ’hatalmi jelvény, jogar; Stab als Amtszeichen, Zepter’ (↑); 3. 1672 ’egy
fajta régi hosszmérték; altes Längenmaß’ (MNy. 3: 425); 4. 1683 ’botbüntetés; Prügelstrafe’ (MNy. 53:
269) Sz: pálcika 1594 e. palczikaiat (BCamp. 11) [csak EWUng.] | ~´z 1604 Paltzazom (MA.).
Szláv jövevényszó. ⊗ Óe. szl. palica: ’bot, pálca; jogar’;szb.-hv. palica: ’bot, pálca, rúd, vessző’.,
(Kaj. R.) ’egy fajta hosszmérték’; szlk. palica ’bot, pálca, rúd, vessző’; or. R., N. пáлица, R. ’buzogány,
N. sulykolófa’; stb. [az eredetéhez vö.: ; vö. →páka]. – A pálca alak a második nyílt szótag
magánhangzójának kiesésével és pótlónyúlással keletkezett. A 2. jelentéshez vö.: gör. σκήπτρον ’bot,
pálca; jogar; a juhász, illetve a püspök botja stb.’; ; lat. sceptrum ’bot, pálca; jogar’. A 3. jelentés
valószínűleg a szerb-horvátból (Kaj) ered. A 4. jelentés: metonímia az 1. jelentés alapján. – A magyarból:
(esetleg visszakölcsönzésként): szlk. R. palcát ’buzogány, harci csákány’; ez a magyar szó tárgyesetű
alakjára megy vissza.
KSzlJsz. 376; TESz.

paletta A: 1851 palettet [palett □] (NSz. – Tóth L.: Úti nov. 151); 1880 palétáról (NSz. – Bol. ist. napt.
2); 1882 palettáját (Vértesi A.: Öngy. 96) J: ’a festék kikeverésére szolgáló ovális lemez; Palette’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Palette;; ang. palette;; f r. palette; stb.: festőpaletta; ’hordozókeret. A
festőpaletta’ jelentés a franciában keletkezett [< fr. pale ’kormánylapát; deszka’ (; lat. pala ’ásó, lapát’)]..
– A magyarba a franciából és a németből került. A szóvégi a hanghelyettesítéssel keletkezett.
TESz.

pálfordulás A: 1905 Pálfordulása (MNy. 2: 135) J: ’hirtelen véleményváltoztatás, váratlan (politikai

stb.) irányváltoztatás; plötzlicher Gesinnungswechsel, unerwartete Schwenkung’.
Összetett szó. ⊗ A Pál szn. + fordulásfordít tagokból (birtokos, jelöletlen) alárendeléssel jött létre. A
kifejezés azon a hagyományon alapul, mi szerint a Krisztus-ellenes Saul hirtelen megtért és Pálként
működött tovább. Az összetétel elődjéhez vö. az ünnepnap jelentését Szent Pál fordulása ’pálfordulás’
(1564); tükörfordítás a lat. (e.) conversio Sancti Pauli ’ua.szóból.’
TESz.

pálha × A: 1483 ? Palha szn. (OklSz.); 17. sz. ? Pálha (Nyr. 5: 205); 1767 Pálha (PPB.); 1785 Pajhás
sz. (MNy. 65: 468); 1795 k. páha (NSz. – Takáts R.: Told. Q. r.); 1838 pálla (Tsz. Páha) J: 1. 1483 ? ’az
ing hónaljába erősítésül betoldott kis darab vászon; Zwickel am Hemd unter der Achsel’ (↑), 1767 ’ua.’
(↑); 2. 1807 ’a levélnyél tövén növő kis levélke; Nebenblatt, Afterblatt’ (Magy. Fűvészk. 28).
Jövevényszó, valószínűleg a lengyelből vagy az ukránból (Kárp.). ⊗ Le. pacha;; ukr. (Kárp.) пахá: :
’hónalj’ [tisztázatlan eredetű].. Lásd még: cseh pach ’ágyék, lágyék’; ; ukr. пахва ’hónalj’; stb. – A
másodlagos keletkezésű szó belseji l-hez vö.: ács, boldog stb. A 2. jelentés tudatos szakszóalkotás
eredménye. – Tisztázatlan eredetű, mert a jelentés maga tisztázatlan: pálhás (1627).
UElR. 586; TESz.

pali A: 1888 palit (NSz. – Berkes K.: Tolvaj 142) J: 1. 1888 ’könnyen rászedhető ember, balek;
Gimpel, Pimpf’ (↑); 2. 1930 ’szerető, barát; Liebhaber’ (Zolnay—Gedényi); 3. 1930 ’alak, pasas; Kerl,
Typ’ (Zolnay—Gedényi) Sz: ~z [haupts be-] 1900 palizó sz. (Zolnay—Gedényi).
Köznévvé vált magyar tulajdonnév. ⊗ A magyar Pali szn.-ből keletkezett (a Pál szn. becéző alakja). Az
1. jelentést feltehetőleg a balek szó befolyásolta.
TESz.
 pálinka A: 1572 balinka [ɔ: ?palinka] (BenkőEml. 52) [csak EWUng.]; 17. sz. e. Palenkas sz. (MNy.
80: 374) [csak EWUng.]; 1630 pálinka (Nyr. 71: 94); 1674 Palyinka (OklSz.); 1678 Pálénka (MNy. 61:
489); 1691 pájinkából (Magyary-Kossa: OrvEml. 3: 434); 1801 pállinkán (MNy. 49: 239) J: ’[???];
Schnakps, Branntwein’ # Sz: ~´zik 1790 pályinkázás sz. (NSz. – Kömlei: Segítő könyv 165).
Szlovák jövevényszó. ⊗ Szlk. pálenka: ’égetett szesz, pálinka’vö.: [szlk. páliť ’éget’].. Lásd még: szln.
N. páljenka;cseh pálenka: ’égetett szesz, pálinka’. A jelentésekhez vö.: ; ném. Branntwein;; ang. brandy;
stb.: . – A szó meghonosodásához hozzájárulhatott az is, hogy eredetileg feltehetőleg más gyümölcsökből,
illetve magvakból égetett szeszes italt jelölt, mint az időrendileg korábbi égett bor ’ua.’, tkp. ’égetett bor’
(1544). Az, hogy egyes váltoazatok első szótagában hogyan keletkezett egy a, tisztázatlan. – A
magyarból: rom. N. palínca ’ua.’
MNy. 28: 166; KSzlJsz. 377; TESz.

palizáta ∆ A: 1683 Palizadakkal (MNy. 80: 374) [csak EWUng.]; 1690 palizadot (NEl.) [csak
EWUng.]; 1697/ palizatával (NSz. – Kliegl 1: 82); 17. sz. m. f. Palißátnak (MNy. 80: 374) [csak
EWUng.]; 1714 Paleszátak (uo.) [csak EWUng.]; 1767 Palizáta (PPB.); 1835 Palissád (Kunoss: Gyal.)
J: ’sánckaró | karókból álló, karókkal megerősített sánc, kerítés; Schanzpfahl; Schanzwerk,
Palisadenwand’.
Vándorszó. ⊗ Ném. Palisade;; f r. palissade;; o l . palizzata, (vel., v.-ven.) palizada R. palizzata,
palissada;; szb.-hv. palisad;; le. palisada; stb.: kerítés, cölöpsor. A franciából terjedt el [< prov. (óprov.)
palissada ’cölöpsor’].. Lásd még: ; lat. (k.) palicium ’ua.’. – A magyarba a franciából, olaszból, németből
került.
TESz.

pall × A: 1513 palolya [l-j] (NagyszK. 298); 1546 pallik [-ik: PersSf Pl/3] (RMKT. 2: 200); 1663
zabparlás sz. (Czeglédi István: NySz.) J: 1. 1513 ’legyez, szelet csap; fächeln, frische Luft zuführen’ (↑);
2. 1546 ’üt, ver; schlagen, prügeln’ (↑); 3. 1549 ’szór, szórással gabonát tisztít | rostál; worfeln |
schwingen 〈Getreide〉’ (RMKT. 2: 226); 4. 1574 k. ’szétszór; zerstreuen’ (Görcsönyi Ambrus: NySz.); 5.
1838 ’porol, kiporol; (aus)klopfen’ (Tsz.).
Valószínűleg onomatopoetikus eredetű. ⊗ Eredetileg feltehetőleg a csapkodás és az azzal előidézett
légmozgás hangjának utánzására jött létre. A palol elsődleges változat töve a páhog szócsalád tövével
függhet össze, a hangtani részletek azonban nem tisztázottak. A változat végződése: -l gyakorító képző. –
A pall alak létrejöttében a ragozott alakok, illetve a palolom, palolod, illetve palolás stb. típusú
szavakból, második nyílt szótagi hangzókiesés által keletkezett származékszavak játszottak szerepet. – Ide
tartozik: pelel ’szór, szórással gabonát tisztít’ (1838); ez hangrendi átcsapás eredménye a palol szóból.
TESz.

pallér¹ × A: 1493 Paller (OklSz.); 1538 pallérok [?U] (RMKT. 2: 14); 1639 Palér (MNy. 80: 374)
[csak EWUng.] J: 1. 1493 ’munkavezető, munkafelügyelő 〈különösen a kőműves- és ácsszakmában,
mezőgazdasági munkáknál stb.〉; Werkmeister, Arbeitsaufseher’ (↑); 2. [mezei~] 1639 ’[???]; Feldhüter’
(↑) [csak EWUng.]; 3. 1737 ’jobbágyok, zsellérek fő- vagy nagybírája; Hauptschultheiß von Leibeigenen,
Fronarbeitern’ (MNy. 38: 368).
TESz.

palléroz A: 1510/ Pallérozott sz. (MNy. 80: 374) [csak EWUng.]; 1661 megh Paleroȝua sz. (uo.) [csak
EWUng.]; 1706 palyirozott sz. (NEl pallérlás) [csak EWUng.]; 1794 pállérozatlan sz. (NSz. – Harsányi
S.: Érz. mesék 458: ) J: 1. 1510/ ’csiszol, fényesít; polieren’ (↑); 2. 1689 ’〈lelki tulajdonságot, képességet,
nyelvet stb.〉 finomít, kiművel; 〈Eigenschaften, Fähigkeiten, Sprache usw〉 verfeinern, ausbilden’ (↑); 3.
1800 ’kicifráz, fölcicomáz | csinosít, szépít; aufputzen; schönmachen’ (NSz. – Farkas A.: Pann. öröm. 2:
91) Sz: ~atlan 1727 pallérozatlan (Mikes: TLev. 195: ) || pallér² ∆ A: 1800 Pallér (Márton) J: 1. 1800
’pallérozottság, műveltség; Geschliffenheit, Bildung’ (↑); 2. [als Attr] 1808 ’csiszoló 〈eszköz〉; zum
Polieren gebräuchlich, Polier-’ (NSz. – Farkas A.: Mec. elm. 49); 3. 1870 ’fegyver, gyémánt stb.
csiszolásával foglalkozó személy; Polierer’ (CzF.).
A szócsalád kiinduló eleme a palléroz: német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) paliern
palliren: ’fényesít, tisztít, simít’, – ;ném. polieren: ’ua.’, R. ’csiszol, finomít, kifejleszt, kiképez’ [< lat.
polire ’simít, csiszol; befest; felcicomáz’]., bizonyosan a fr. (ófr.) polir ’ua.kiképez’hatására. Megfelelői: ;
ang. polish ’ua.’; ; szln. polirati ’simít’; stb. – A pallér elvonással keletkezett a palléroz szóból. A 2.
jelentéshez vö.: ; ném. Poliermittel ’politúrozó anyag’, Polierstein ’csiszolókő’ stb.
TESz.

pállik A [1]: 1560 k. párlás sz. (GyöngySzt. 3256.) [csak EWUng.]; 1630 megpárlik (NySz.) [csak
EWUng.]; 1785 párollyék [l-j] (Nyr. 9: 210) [csak EWUng.]; 1790 pálljon (NSz. – Kömlei: Segitő könyv
114); 1805 pállik (NSz. – Verseghy F.: Tiszta Magy. 151) J: 1. [heute haupts ki~ik] 1560 k. ’felpuhul,
kisebesedik 〈bőr, felhám〉; wund(gerieben) werden’ (↑); 2. 1621 ’[???]; sieden 〈intrtans〉’ (MA.); 3. 1630
’[???]; anfaulen, faul werden’ (↑).
TESz.

palló A: 1478 Labaspalo hn. (NyIrK. 28: 175) [csak EWUng.]; 1512 k. pallo (WeszprK. 68); nyj. pallu
(ÚMTsz.) J: 1. 1478 ’[???]; einfache Brücke, Steg’ (↑); 2. 1546 ’vastag deszka; dickes Brett, Bohle’
(OklSz.); 3. 1750 ’valamely helyiség burkolt alsó felülete; Fußboden’ (Wagner: Phras. Pavimentum); 4.
1767 ’a húrok rezgését a hangszer testére átvivő keményfa deszka; Steg bei Streichinstrumenten, bei
Klavier und Zither’ (PPB.) [csak EWUng.]; 5. 1784 ’padlás; Dachboden’ (SzD. 63) || padló A: 16.—17.
sz./ padló-deszkája (RMKtár. 15: 212); 1832 Padoló (Kreszn.) J: 1. 16.—17. sz./ ’vastag deszka; dickes
Brett, Bohle’ (↑); 2. 1792 ’valamely helyiség burkolt alsó felülete; Fußboden’ # (NSz.); 3. 1832 ’egyszerű
híd, gyaloghíd; einfache Brücke, Steg’ (↑); 4. 1835 ’a húrok rezgését a hangszer testére átvivő keményfa
deszka; Steg bei Streichinstrumenten’ (Kassai 4: 58) Sz: ~zat 1836 padlozaton (NSz.).
A szócsalád kiinduló eleme a padló: egy származékszó szófajváltása. ⊗ Főnevesült folyamatos
melléknévi igenév-ó képzővel a padolpad szóból. A jelentések metonimikusan, illetve metaforikusan
keletkeztek az eredeti 1. jelentés alapján. – A palló a padló szóból keletkezett szóhasadással egy szó
belseji dl > ll hasonulás alapján. A szóhasadás csak a 18. sz. végén zárult le.
NyIrK. 6: 141; TESz. padló a. is

pallos A: 1575 palluʃok (Helt: Krón. 14); 1579 pallos hiueli (Radv: Csal. 2: 29); 1590 pallaʃt (MNy.
59: 363); 1707 Palos (MNy. 8: 128); 1759/ pallósom (NSz. – Csíksomlyói miszt. 155) J: ’széles pengéjű
kard | a hóhérnak az elítélt lefejezésére szolgáló eszköze; schwerer Degen | Henkersbeil’.
Valószínűleg oszmán-török jövevényszó, magyar képzéssel. ⊗ Vö.: oszm. pala ’nehéz kard;
kormánylapát’; – lásd még: tar. palaχ ’széles fa ütlegelésre’valószínűleg [iráni eredetű; vö.: kurd. pola;
újperzsa pūlād: ’acél’.]. Megfelelői: ; b l g . п а л а ; szb.-hv. pala; stb.: rövid szablya, kard. – A
keletkezésmódja tisztázatlan; a szóvégi s egy névszóképzőnek tűnikdákos; lásd még: botos. A szó belseji
ll-es változatokat a pall szó befolyásolhatta. – A magyarból: ; ném. Pallasch;; szb.-hv. paloš; szlk. paloš;
stb.: széles pengéjű kard.
KSzlJsz. 703; TESz.; NytÉrt. 88: 19

pálma A: 1416 u./¹ palma (BécsiK. 204); 1544—60 pálma [?U] (RMKT. 5: 103) J: 1. 1416 u./¹ ’meleg
égövi, fává növő egyszikű növény; (Dattel)palme’ # (↑); 2. 1519 ’a győzelem jelképe; Palme 〈Sinnbild
des Sieges〉’ (CornK. 261); 3. 1870 ’[???]; 〈Nebenbenennung mancher Bäume, zB 'Pappel, Flieder'〉’
(CzF.).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. palma: ’nyitott tenyér; (datolya)pálma’valószínűleg indoeurópai eredetű;
vö.: [gör. παλάµη ’nyitott tenyér’iráni (óiráni) lām ’(nyitott) tenyér’; stb.].. A megnevezés azon alaupl,
hogy a pálmafajták legyezőszerű levelei egy nyitott tenyérhez hasonlítanak. Megfelelői: ném. Palme;; fr.
palme; stb.: pálma, a győzelem jelképe is. – A 3. jelentés azzal fögg össze, hogy északi tájakon a
pálmaágakat ünnepi alkalmakkor más, lombos ágakkal helyettesítették.
TESz.

palóc A: 1656 palóczoktúl [?U] (OkmHód. 1: 220); 1818 Pálótz (NSz. – Kondor Sám.: Czéhm. 55) J:
fn. 1656 ’a magyar nyelvtreület északi részén lakó néprajzi csoport tagja; Angehöriger einer ung
ethnischen Gruppe’ # (↑) | mn. 1793 ’a palócokhoz tartozó, rájuk jellemző; zu dieser Gruppe gehörend,
sie betreffend’ (NSz. – Molnár J.: Könyvház 5: 127) Sz: ~ság 1821 Palóczságnak (NSz. – P. Horváth Á.:
M. ny. dialect. 70).
Szláv jövevényszó. ⊗ Cseh (ócseh) plavci többes szám : ’kunok’.; or. половцы többes szám, (óor.)
polovьci többes szám ’kunok, egy török-tatár törzs Dél-Oroszországban, Moldáviában és a Havasalföldön
(1055–1235), amelyet a mongolok majd később a magyarok kiszorítottak’ [< szláv *polvъ ’fakó,
sápadt’].. A megnevezés oka nem egészen tisztázott. – A magyar szó és a szláv népnév összefüggése
vitathatatlan, tisztázatlan marad azonban, hogy ez a magyar etnikai csoport miért a kunokról kapta a
nevét. A viszonylagos késői adatoltság talán azzal magyarázható, hogy a palóc sokáig gúnynév volt. A
1220/Polouc R. szn. közvetlen kapcsolata a magyar népnévvel alig valószínű.
MSzlJsz. 1/1: 156; AkNyÉrt. 20/3: 91; KSzlJsz. 378; TESz.

pálos A: 1883 Pálosok (MagyLex. 13: 372) J: fn 1883 ’magyarországi eredetű katolikus szerzetesrend
tagja; Paulinermönch’ (↑) | mn. 1896 ’pálos rendi; Pauliner-’ (PallasLex. Pálosok).
Származékszó. ⊗ A Pál személynévből -s melléknévképzővel, amely itt foglalkozásnév-képzőként is
funkcionálbencés, ferences stb. A szó a R. paulinus ’pálos rendi’ elnevezés magyarosításával keletkezett
(1658 (MNy. 89: 382), amely a lat. (h.) paulinus ’ua.’ szóból ered. A tatárjárás (1241) után
Magyarországon alapított szerzetesrend a nevét védőszentje, Thébai Szent Pál után kapta. – Egyév
régebbi megnevezése: pálremete ’EZ NEM KELL’ (1845).
TESz.

palota A: 1279 Deerspalataya (ÁÚO. 12: 251); 1331 palutaya (OklSz.); 1364 Palota hn. (FESz.
Rákospalota) [csak EWUng.]; 1416 u./¹ polotaban (BécsiK. 48); 1544—6 palatta (Nyr. 11: 27); 1575
Pȧlottáckal (HChr. 77a) [csak EWUng.]; 1734 pallota (NSz. – Spangar—Petthő: Kronika 12) J: 1. 1243
’kastély, várkastély | nagy díszes épület; Schloß | Palast’ # (↑); 2. 1456 k. ’udvar, tornác; (Vor)hof’
(SermDom. 2: 329); 3. 1533 ’terem; Saal’ (Murm. 1675.); 4. 1595 ’nyári lak; Sommerhaus’ (Ver. 20) Sz:
~´s 1403 Palathas szn. (OklSz.); 1641 palotásoknak ’udvari ember; Hofmann’ (Laskai: NySz.); 1827/
’egy fajta tánc; Art höfischer Tanz’ (NSz. – Kisfaludy K.: Munkái 8).
Szláv jövevényszó, esetleg a bolgárból. ⊗ Blg. R., N. полáта ’terasz a felső emeleten; csarnok, terem;
lugas, tornác’, палáта ’pompás nyitott épület; hivatal’; – óe. szl. polata ’palota’; szb.-hv. palata ’ua.’; or.
R . полата ’ua., udvarház; sátor’, палáта ’kórtetem; törvényszéki kamara stb.’; stb. [< gör. (biz.)
παλάτιον ’palota’]. Ez a Palatium〈városrész és császári palota Róma azonos nevű dombján〉 helynévre
megy vissza. Megfelelői: ; ném. Palast:; ang. palace;; f r. palais; stb.: palota. – A bolgárból való
származtatás mellett szól az a körülmény, hogy a szó a bizánci kultúra részeként kerülhetett a magyarba.
A palotás származékszó ’udvari tánc’ jelentésének keletkezéséhez vö.: palotás tánc ’ua.’ (1748). – A
magyarból: ; szlk. palota ’palota.’
KSzlJsz. 379; MNy. 54: 424; TESz.

palozsna × A: 1799 Palas'na (NSz. – Gyarmathi S.: Affinitas 338); 1800 Palizsna, Palozsna (Márton);
1808 Polosna (NSz. – Sándor I.: Sokféle 12: 109); 1837 Palozsnya (NSz. – Beke K.: Vegyes Tájsz. 9);
1838 Polozna (Tsz.); 1881 Paluzsna (NSz. – Kálmány L.: Szeged népe 1: 92); nyj. palozsmának,
parisnya (ÚMTsz.) J: 1. 1799 ’tojás, üres tojáshéj vagy műtojás, amelyet a tyúk fészkébe tesznek, hogy
oda tojjék, csalitojás; Lockei’ (↑); 2. 1838 ’záptojás; faules Ei’ (↑).
Szláv jövevényszó, valószínűleg a szerb-horvátból. ⊗ Szb.-hv. položeno (jaje): ’félretesz, félrerak
(tojást)’ [< szb.-hv. položiti ’félrerak, odatesz stb.’].. – Mivel az ige minden szláv nyelvben adatolt,
feltételezhető, hogy a (befejezett) melléknévi igenévnek más szláv nyelvekben is hasonló jelentése van,
mint a szerb-horvát szónak, tehát átadó nyelvként nem csupán a szerb-horvát jöhet számba. Az átvétel
iránya szóföldrajzilag meghatározható, mivel a szó egy meglehetősen nagy területen – főként a magyar
nyelvterület közepén – él. A 2. jelentés keletkezése azzal magyarázható, hogy csalogató tojásként gyakran
záptojást használnak.
KSzlJsz. 380; NytÉrt. 40: 260; TESz.

palozsnak × A: 1577 poloznok (KolGl.: NyF. 45: 46); 1792 Polozsnak (SzD.); 1794 polosnokat (NSz. –
Baróti Szabó: Par. maj. 297); 1838 Porosnyak (Tsz.); 1861 Palasnyak, polozsnag (MNyszet. 6: 173, 222);
1870 palozsnak (CzF.); nyj. polosnyik (MTsz.), polozsník (Nyatl. palozsna) J: 1. 1577 ’tojás, üres tojáshéj
vagy műtojás, amelyet a tyúk fészkébe tesznek, hogy oda tojjék, csalitojás; Lockei’ (↑); 2. 1870 ’záptojás;
faules Ei’ (CzF.) | | palos × A: 1795 k. polosa □ (NSz. – Takáts R.: Told. K. v.); 1832 Pallos (Kreszn.
polozsnak); 1840 polozs (MTsz.); nyj. parizs, poloz, polyos (ÚMTsz.) J: 1. 1795 k. ’tojás, üres tojáshéj
vagy műtojás, amelyet a tyúk fészkébe tesznek, hogy oda tojjék, csalitojás; Lockei’ (↑); 2. 1838 ’záptojás;
faules Ei’ (↑).
A szócsalád kiinduló eleme valószínűleg a palozsnak: szláv eredetű jövevényszó, valószínűleg a
szlovénból. ⊗ Szln. N. položník ’fészekben hagyott tojás’ [< szln. položiti ’odatesz, hozzátesz stb.’].. –
Mivel az ige minden szláv nyelvben adatolt, feltételezhető, hogy a főnév a szlovénon kívül más
nyelvekben is létezett. A szlovénból való származtatás ellen szól ugyan, hogy a palozsnak szónál egy
székely tájszóról van szó, nem közvetlenül, bár szóba jön egyes változatoknál pl. a szlovákból való
átvétel lehetősége is tekintettel a szóföldrajzi meghatározásra. A palozsnak alak harmadik szótagának
magánhangzójához vö.: asztalnakasztalnok, bajnakbajnok stb. – A főként dunántúli palos tájszó a
palozsnak szóból keletkezhetett a magyar részeshatározói esetragként felfogott végződés elhagyásával. A
polosa változat szóvége feltehetőleg egy elhomályosult birtokos személyjel.
NyK. 41: 122; KSzlJsz. 380; NytÉrt. 40: 260; TESz.

pálya A: 1424 ? Palia szn. (CsnSz.) [csak EWUng.]; 1460 k. palja (JászGl. 11); 1533 paallyat
(Komjáthi Benedek: NySz.); 1711 palláját (IrtörtKözl. 14: 339); 1820 pálájára (NSz. – Pap G.—
Grillparzer: Sappho 48) J: 1. 1460 k. ? ’versenydíj, győzelmi díj; (Sieges)preis’ (↑), 1536 ’ua.’ (Pesti:
Fab. 45); 2. 1460 k. ? ’versenytér, sportpálya; Renn-, Kampfbahn, Sportplatz’ # (↑), 1585 ’ua.’ (Cal. 342)
[csak EWUng.]; 3. 1533 ’[?]; Wettkampf, -rennen’ (↑); 4. 1579 ? ’[?]; eine bestimmte Strecke 〈auch als
Längenmaß〉’ (MNy. 89: 382) [csak EWUng.], 1750 ’ua.’ (Wagner: Phars. Stadium); 5. 1785/ ’életút;
Lebenslauf, Laufbahn’ # (NSz. – Batsányi: ÖM. 1: 9); 6. 1793 ’a mozgó test útvonala; Bewegungsbahn’ #
(NSz. – Látzay: Tan. könyv 222); 7. 1806/ ’foglalkozás; Beruf’ # (NSz. – Kazinczy: Lev. 4: 148); 8. 1839
’közlekedési eszköz pályateste; Schienenbahn’ # (NSz. – Emlény 189); 9. 1847 ’pályázat;
Preisausschreiben’ (NSz. – Szépirod. Szemle 1: 112) Sz: ~´zik 1575 pállyázoc ’küzdőtéri versenyben
részt vesz; an einem Wettkampf teilnehmen’ (Szegedi Lőrinc: NySz.); 1805/ ’szellemi versengésben,
állásért való folyamodásban részt vesz; an einem (geistigen) Wettbewerb teilnehmen, sich bewerben’
(NSz. – Kazinczy: Lev. 3: 393) | ~´zat 1808 Pállyázat ’küzdőtéri verseny; Wettkampf’ (SI.); 1838
’kitűzött jutalommal meghirdetett szellemi versengés; állásért folyamodás; Wettbewerb’ (Tzs.).
Olasz (é.) jövevényszó. ⊗ Ol. (vel.) palio: ’a versenyfutás győztesének jutalmul adott szövetdarab’.,
pallio birtokos eset ’a győztes jutalma’, – R. pallio ’értékes kelme vagy szövet’ [< lat. pallium ’kabát,
takaró, terítő’].. – A magyarba a lovagi tornák szakszavaként került be. Az olasz szóvégi o >-hoz a
magyarban vö.: datolya, pakéta stb. – A magyar szó különböző jelentései nagyrészt metonimikusan
keletkeztek. Az 5. jelentéshez vö. még: pályafutás ’életút, pályafutás’ (1725–64/: NSz.).
TESz.

pályaudvar A: 1844 pályaudvar (NytudÉrt. 71: 63) J: ’[?]; Bahnhof’.

Német mintára alkotott tükörfordítás, összetett szó. ⊗ Vö.: ném. Bahnhof: ’vasúti megállóhely’ [< ném.
Bahn ’vasút’ + Hof ’körülzárt hely’].. – A magyarban: pálya + udvar. – Nyelvújítási szó.
NytÉrt. 71: 63; TESz.

pamacs A: 1747 pemecsétt (MNy. 75: 381) [csak EWUng.]; 1784 pamats (SzD. 67); nyj. pomacs
(MTsz.) J: 1. 1474 ’ecset; Pinsel’ # (↑); 2. 1800 ’összegöngyölt rongy-, papír-, szőr-, vattacsomó | púderes
pamacs; Bausch | Puderquaste’ (Márton); 3. 1860 ’különálló szőrcsomó ember, állat testén; abgesonderter
Haarbüschel bei Tieren od Menschen’ (NSz. – Bérczy K.: Vadászműszót. 10); 4. 1882 ’nyélre erősített,
különféle anyagból való köteg törölgetésre, tisztogatásra, valaminek a belocsolására; Bündel an einem
Holzgriff zum Wischen, Reinigen, Bespritzen’ (NSz. – Kozma F.: Kov. 17) | | pamacsol A: 1784
pamatsolni sz. (SzD. 67) J: 1. 1784 ’mázol, ken; anstreichen, pinseln’ (↑); 2. 1814 ’pepecsel, piszmog;
pusseln’ (NSz. – Peretsenyi Nagy L.: Orod 69).
A szócsalád kiinduló eleme a pamacsol: szláv eredetű jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. pomočiti; szlk.
pomočiť; o r . помочить; stb.: megnedvesít, mártogat, beáztat [< szláv *po (igekötő) + *moč-
’megnedvesít’tagokból].. – Bizonyosan nehézséget okoz, hogy a pamacsol 1. jelentése nem teljesen
azonos a szláv jelentéssel, ami azonban azzal áthidalható, hogy a szláv és a magyar jelentések
valószínűleg metonimikus kapcsolatban állnak egymással. A 2. jelentés keletkezéséhez feltehetőleg a
hangalakilag hasonló pepecsel is hozzájárult. – A pamacs a pamacsol szóból keletkezett elvonással. A
palatális változatok hangrendi átcsapással keletkeztek.
KSzlJsz. 381; TESz. pamacsol a. is

pamflet A: 1796 Pamphlet (NSz. – M. Kurir 1: 45); 1858 pamphlettek (NSz. – Jósika: Reg. it. 14);
1866/ pamflet (NSz. – Gyulai P.: Krit. dolg. 248) J: ’(többnyire politikai vonatkozású) gúnyos hangú,
támadó jellegű röpirat; Pamphlet’.
 Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Pamphlet;; ang. pamphlet;; fr. pamphlet; stb.: gúnyirat, vitairat, az angolban
szintén : ’rövid tanulmány; brosúra’. Az angolban keletkezettköznév a [lat. Pamphilus szn. alapján 〈12.
sz.-i szerelmes komédia címszereplője〉; lásd még: ang. R. Pamphilet szn. Panflet szn.; ; fr. (ófr.)
Pamphilet szn.].. Köznévként a franciából terjedt el; a ’vitairat’ jelentése ebben a nyelvben keletkezett. –
A magyarba elsősorban a németből került át.
TESz.

pamlag A: 1787 Pamlagra (NyÚSz.) J: ’dívány; Sofa’.

Belső keletkezésű, valószínűleg tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ Az alapszó
tisztázatlan. A végződése: állítólagos -lag névszóképző, ami eredetileg tulajdonképpen egy
módhatározórag volt. Ehhez hasonló képzési módhoz vö.: átlag. Nyelvújítási szó.
TESz.

pampus × A: 1604 Pompos (MA); 1870 pampus (CzF.) J: ’egy fajta sült tészta; Art Backwerk’ ||
pampuska × A: 1725—64/ pomposkában (NSz. – Amade 542); 1788 pampuska (MNy. 5: 286); nyj.
pampucka (ÚMTsz.) J: ’egy fajta sült tészta | fánk; Art Backwerk | Pfannkuchen’.
A szócsalád kiinduló eleme a pampuska: szlovák jövevényszó. ⊗ Szlk. pampúška: ’egy fajta sütemény,
fánk’ [< szlk. pampúch ’ua.’; ennek az alapszónak az eredetéhez vö.: ; vö. →fánk].. Lásd még: le.
pampuszek, N. pampuszka; ; ukr. пампушка; stb.: . – A pampus elvonással keletkezett a pampuska
szóból; ez arra utal, hogy a kiinduló elemet már jóval az adatolás előtt átvették.
Nyr. 33: 566; KSzlJsz. 382; TESz.

pamut A: 1608—21 pamuk (ÉlOsm. 318) [csak EWUng.]; 1631 pamuttal (TörtTár. 1889: 527); 1654
pamotzsinort (MonTME. 1: 191); nyj. pȧmmutot (ÚMTsz.) J: 1. 1608—21 ’a gyapotcserje magját borító
finom szálak együttese | gyapotcserje; Samenhaare des Baumwollstrauches | Baumwollstrauch’ (↑); 2.
1631 ’gyapotfonal | más anyagból, főleg gyapjúból készült fonal; Baumwolle | (Baumwoll)garn’ (↑).
Oszmán-török jövevényszó. ⊗ Oszm. pamukR. panmuk, pambuk: ’pamut, gyapot’ [< újperzsa paṃbak
paṃbuk ’ua.’].. Megfelelői: blg. R. памбýк, памýк; ; szb.-hv. pamuk; stb.: . – A k > t hangváltozás a
magyarban szokatlan, vö. azonban: Szakmár ~ Szatmár hn. – A magyarból: ; szlk. pamuk ’ua.’
KSzlJsz. 705; ÉlOsm. 318; TESz.

pán- 1. ~szlávizmus A: 1840 pászlávizmus (FilKözl. 9: 212) J: ’minden szláv nép egyesítésére
irányuló törekvés; Panslawismus’ | ~szláv A: 1841/ panszlávok (NSz. – Gaal J.: Alf. képek 152) J: fn.
1841/ ’a pánszlávizmus híve; Panslawist’ (↑) | mn. 1843 ’a pánszlávizmussal kapcsolatos, arra vonatkozó;
Panslawistisch’ (NSz. – Vachot I.: Orsz. Almanach 47) | ~germanizmus A: 1842 pangermanismust (NSz.
– PH. 909) J: ’minden németnek egy államban való egyesítésére irányuló törekvés; Pangermanismus’ |
~germán A: 1846 pángermanok (NSz. – Irinyi J.: Uti jegyz. 1: 60) J: fn. 1846 ’a pángermanizmus híve;
Anhänger des Pangermanismus’ (↑) | mn. 1902 ’a pángermanizmussal kapcsolatos, arra vonatkozó; den
Pangermanismus betreffend’ (NSz. – Bp. Hirl. máj. 4.: 5) | Ilyenek még: ~európai ’egész Európát illető;
paneuropäisch’ (1937; ~amerikai ’mindkét amerikai kontinensre vonatkozó, a pánamerikanizmust illető;
panamerikanisch’ (1947.
Részfordítás előtagja, nemzetközi szó. ⊗ Az összetételek nemzetközi példáihoz vö.: ném.
Panslawismus panslawistisch Pangermanismus pangermanisch;; a n g . Panslavism Pan-Slavic Pan-
German Pan-Germanistic;; f r . panslavisme panslave pangermanisme pangermanique; stb.:
pánszlávizmus, ’pánszláv’, ’pángermanizmus, pángermán’. Az előtag a ;gör. πᾶν ’teljes, mind’ semleges
nemű szóra megy vissza.
TESz.

panama¹ ∆ A: 1877 panamát (NSz. – Ágai A.: Porzó tárca 1: 365) J: 1. 1877 ’egy fajta dél-amerikai
növény leveleinek rostjaiból készült nyári kalap; Panamahut’ (↑); 2. 1951 ’egy fajta könnyű, szellős
kelme; Gewebein Panamabindung’ (SzikraIdSz.) – De vö. 1861 panama-kalapomat ’[]; Panamahut’ (NSz.
– Rosti P.: Uti eml. 63).
Egy összetételi előtag önállósodásával jött létre. ⊗ A panamakalap (↑), amely részfordítás a ném.
Panamahut: ’finomszövésű, széleskarimájú szalmakalap’. szóból. A német összetétel előtagja a
Panama〈város és állam Közép-Amerikában〉 helynévre megy vissza. Hasonló összetételekhez vö.: ang.
Panama hat;; f r. chapeau panama; stb.: panamakalap. – A 2. jelentés jelentéskölcsönzés a ; ném.
Panama ’lyukacsos, ritka szövésű kelme szóból.’
MNy. 14: 206; TESz.

panama² ∆ A: 1895 panamás sz. (NSz. – Kolmár J.: Világnézlet 136) J: ’közpénzzel való vesztegetés,
illetőleg nagyarányú sikkasztás; Bestechung, Schwindel’ Sz: ~´zik 1901 Panamázó sz. (NSz. – BH. júl.
14.: 7).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Panama: ’pénzügyi botrány, megvesztegethetőség’ [< fr. R. panama
’vesztegetés, bukás’ vagy önállósodással a ném. Panama-Skandal ’parlamenti vesztegetési botrány
Franciaországban’].kifejezésből; mindekét szó a Panama helynévre megy visszapanama¹. Az elnevezés
történelmi oka a Panama-csatorna építéséni társaságának pénzügyi összeomlása volt (1889). Megfelelői:
cseh panama;; or. панама; stb.: megvesztegethetőség, pénzügyi botrány. – Ide tartozik: R. panamista
’korrupt személy, csaló’ (1907), ez a ; ném. Panamist ’ua.’ szóból keletkezett latinosított végződéssel.
MNy. 14: 206; TESz.

panasz A: 1214/ Ponoz hn. (VárReg. 173.); 1416 u./¹ panazos sz. (BécsiK. 268); 1522 panozokath
(KeszthK. 209) [csak EWUng.]; 1552 pananszokat (Tin. Zsigm.: NySz.) J: 1. 1416 u./¹ ’fájdalom,
szomorúság kifejezése; Äußerung von Schmerz od Trauer, Klage, (Weh)klagen’ # (↑); 2. 1456 k.
’fájdalom, szenvedés (mint valamely betegség tünete) | valaki, valami ellen vagy miatt érzett rosszallás,
elégedetlenség; Beschwerde (auch med) | Mißbilligung’ # (SermDom. 1: 281); 3. 1524 ’valamely
sérelemnek törvényes útra terelése; gerichtliche Klage’ # (MNy. 25: 68) Sz: ~os 1416 u./¹ (↑) | ~kodik
1517 panazkodnak (DomK. 247) | | panaszol A [1]: 1372 u./ panaʒlat, panaʒoluan sz. (JókK. 94, 10);
1566 ponanszolkodássát sz. (HFab. 172) [csak EWUng.] J: ’[?]; sich beklagen, sich beschweren’ #.
Jövevényszó egy szláv nyelvből, esetleg az óegyházi szlávból. ⊗ Óe. szl. ponosъ: ’gyalázat, szégyen;
szemrehányás’; – ; szln. ponos: ’büszkeség, gőg; feddés’;or. понос: ’hasmenés’, R. ’káromlás, gyalázás,
szidalmazás; elítélés; szégyen’; stb. | ;óe. szl. ponositi: ’hord; megszid’; – ;szln. ponositi: ’lebont, kopik;
helyretesz, vkinek szemrehányást tesz’;szlk. ponosit': ’lebont, elhasznál’;or. поносить: ’hord;
zsémbesekedik’; stb. [< szláv *po (igekötő) + *nos- ’visz, hord’].. – Valószínűleg főnévként és igeként is
át lett véve. Nem kizárt az sem, hogy csak egy jövevényszó a kettő közül; elsősorban a panaszol a panasz
igeképzős származékszava, utolsósorban a panasz a panaszolból keletkezett elvonással. – A magyarból:
rom. (R., N.) ponosluí ’megvádol, megrágalmaz’; valószínűleg a szlovák ponosa, R. ponos ’panasz,
panaszkodás szóból.’
KSzlJsz. 382; TESz.

páncél A: 1354 Pancel szn. (OklSz.); 1372 u./ pancʒelual (JókK. 147); 1384 Pancerium [lat
végződéssel] (OklSz.); 1395 k. pancÿl (BesztSzj. 103., l. még 104.); 1560 k. paanchel (GyöngySzt.
2960.) [csak EWUng.]; 1566 panczely wy (OklSz.); 1575 pántzélt (HChr. 109b) [csak EWUng.] J: 1.
1354 ’vasból (vagy fémfonadékból) készült hadi öltözet (vagy ennek része) | vért; Panzer | Harnisch,
Küraß’ (↑); 2. 1585 ’mellvéd 〈sáncon〉 | védelmet nyújtó, vastag vas-, acéllemez 〈harci eszközökön,
hadihajón〉; Brüstung; Panzerdecke als Schutz gegen Geschosse’ # (↑); 3. 1783 ’〈állat testén〉 mészből,
szaruból, csontból stb. álló védőburok; Schutzhülle von Tieren’ (NSz. – Molnár J.: Könyvház 4: 182); 4.
1838 ’egy fajta szűk, fehér női blúz; Art enge, weiße Bluse’ (Tsz.) Sz: ~os 1355 Panchelus szn. (OklSz.);
1544 ’[?]; Kürassier’ (RMKT. 2: 106); 1961 ’[?]; Panzerwagen’ (NSz.) [csak EWUng.]; 1961 ’[?];
Panzermann’ (uo.) [csak EWUng.] | ~oz 1626 szn. (Káldi Görgy: NySz.) | ~zat 1826 (NSz. – Aurora 5:
255).
Német (f.-ném.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kfn.) panzer panzier: ’vért, páncél; harci eszközök
védőpáncélja; állatok páncélzata’, (baj.-osztr.) ’vért, páncél; fonott dolog drótbó, fémgyűrűkből stb. 〈harci
felszerelésként〉; rövid fehér gyapjúkabát, (h. kor. úfn.) vért, páncél’, – ;ném. Panzer: ’ua.védőpáncél;
harckocsi, tank; páncélos katona’ [< fr. (ófr.) pancier(e) ’altestet védő páncél, mellvért’].. Megfelelői:
szb.-hv. pancer;; cseh pancéř; stb.: páncél. – A szóvégi l ~ ly váltakozáshoz vö.: borbély, erkély stb. A 4.
jelentés esetleg a N. benzer, pencel ’egy fajta kabátka’ hatására keletkezhetett; ez a ; ném. (au.) Spencer
Spenser ’ua.’ szóra megy vissza.
TESz.

pancser A: 1930 pancser (ZG) J: ’ügyetlen, balkezes ember | hozzá nem értő ember, kontár;
ungeschickter Mensch | Stümper’.
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) panscher pantscher: ’fogadós, aki a bort és a sört
vizezi; ügyetlen ember, kontár’ [< ném. panschen ’vizez 〈bort, tejet〉; a vízzel játszik’]..
TESz.

pancsol A: 1816 Pantsol (Kassai Bef. 296) J: 1. 1816 ’ételt, italt kotyvaszt | 〈bort, tejet stb.〉 felvizez,
összekever; panschen, brauen (Speise, Getränk) | verwässern, verfälschen 〈Wein, Milch usw〉’ (↑); 2. 1841
’kontárkodik; pfuschen’ (NSz. – Nagy K.: Dag. 236); 3. [el~, fel-~] 1874 ’elpazarol; verschwenden’ (Nyr.
3: 524); 4. 1936 ’vízben játszik a kezével | 〈tárgyakat〉 összevizez; im Wasser plätschern | (Gegenstände)
naßmachen’ # (SzamSz.) || pancs A: 1831 pants bor (NSz. – Széchenyi: Vil. 460) J: 1. 1831 ’keverék,
kotyvalék 〈főképpen ételről, italról〉; Pantsch, Gemisch 〈Speise, Getränk〉’ (↑); 2. 1936 ’nyalánkságok
készítésével való pepecselés; Herumhantieren an der Zubereitung von Naschwerken’ (SzamSz.).
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) pántschn: ’összekever 〈ételt, italt〉, vizez’., (au.)
panschen ’ua.a vízzel játszik’, (h. baj.-osztr.) pantšn ’ua.’, – ném. panschen: ’ua.’ [onomatopoetikus]. |
ném. (baj.-osztr.) pántsch ’keverék, kotyvalék’. A pancsol 2. és 3. jelentése a magyarban az 1. alapján
keletkezett. A pancs 2. jelentése a pancsol 1. jelentése alapján keletkezett.
TESz.

pandúr ∆ A: 1602 pandur (MNy. 4: 403); 1790 Pandúrok (NSz. – Pétzeli: Álzír 244); nyj. bandur,
pándor (MTsz.) J: 1. 1602 ’egy fajta török gyalogos katona; Art türkischer Infanterist’ (↑); 2. 1607
’martalóc | rabló; Freibeuter | Räuber’ (TörtTár. 1900.: 431); 3. 1738 ’a vármegyék zsandárja; bewaffneter
Verfolger der ungarischen Komi-tate; Häscher’ (MNy. 4: 404); 4. 1792 ’délszláv katona; kroatischer od
serbischer Soldat’ (NSz. – M. Hírmondó 2: 721); 5. 1794 ’városi vagy megyei hajdú; Stadt- od
Komitatsdiener in Ungarn’ (NSz. – Farkas A.: Útazása 62).
Vándorszó. ⊗ Ném. Pandur: ’fegyveres szolga Magyarországon; magyar gyalogos katona 〈a 17-18.
sz.-ban〉’;fr. pandour pandoure: ’durva, nyers ember; kalóz’.; ol. panduro R. ’osztrák katona, (giul.)
csősz, mezőőr; velencei katona’;rom. pandur ’csendőr, zsandár’; stb. Forrása: tisztázatlan. – Az átadó
nyelv és az út a különböző nyelvek szavai között tisztázatlan. Magyar eredetről aligha lehet beszélni, bár
a szó elterjedésében ez a nyelv is szerepet játszott; vö. pl.: szb.-hv. pandur R. bandur ’gyalogos katona;
őr; egy fajta csendőr; törvényszéki-, vármegyeszolga; egyenruhás szolga’; ;szln. pandur ’fegyveres
törvényszéki szolga’. – A délszláv nyelvekből való származtatása nem valószínű.
KSzlJsz. 383; TESz.; GPann. 2: 142; UElSk. 399

panel A: 1953 panel (MNémMűszSz.) J: 1. 1953 ’faburkolatú fal mélyített négyszögletes felülete;
vertieftes Feld der Täfelung’ (↑); 2. 1957 ’előregyártott épületelem; vorgefertige Bauplatte’ # (Bakos:
IdSz.); 3. 1957 ’kapcsolótábla-mező; Schalttafelfeld’ (uo.).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Paneel;; ang. panel;; o r. панел; stb.: faburkolat; : ’faburkolat mélyített
felülete; szerelőtábla’, az oroszban szintén ’előregyártott építőelem’. Ezek a ;fr. (ófr.) panel: ’rongydarab;
vmi darabja’; stb. [lat. panellus ’kis darab kelme’]. szóra mennek vissza. – A magyarba elsősorban
valószínűleg az oroszból került át.
TESz.

pang A: 1792 Pangani sz. (SzD.); 1816 pangik □ (NSz. – Helmeczi M.: Ért. 42) J: 1. 1792 ’〈étel〉
összeszikkad; zusammentrocknen, angehen 〈Speise〉’ (↑); 2. 1835/ ’tesped, megreked, nem fejlődik;
stagnieren, stocken’ (NSz. – Széchenyi: Hirlapi cikkei 1: 127).
Bizonytalan, esetleg onomatopoetikus eredetű. ⊗ Eredetileg feltehetőleg egy üreges tárgy ütögetése
során keletkező hang, zaj utánzására keletkezett. Később metonimikusan egy ’üres; hiányt szenved’
jelentés keletkezhetett, amelyből az 1., 2. jelentések származhatnak. A végződése: -g gyakorító képző. Az
alaktanhoz és a feltételezett jelentésváltozáshoz vö.: kongkongat. – Leginkább a 2. jelentésében
használatos (orvosi szakszóként).
TESz.

panganét ∆ A: 1746 Pagnétával [pagnéta □] (MNy. 79: 504) [csak EWUng.]; 1784 baganét (SzD. 49);
1784 Panganettel (MNy. 65: 468); 1787 panganétok (MNy. 65: 468); 1800 Bagonétjával (Nyr. 88: 466)
J: ’szurony; Bajonett’.
Német (f.-ném.) jövevényszó. ⊗ Ném. (f.-ném.) pankenett, (baj.-osztr.) banganed R. bagonette többes
szám: egy fajta döfő- és szúrófegyver [< ném. Bajonett ’ua.’].. Megfelelői: ; cseh bagnet;; le. bagnet;
stb.: . – A pagnéta változat szóvége vagy hanghelyettesítéssel keletkezett (vö.: cérna, ciha stb.), vagy
latinosítás eredménye.
TESz.

pánik A: 1863 panique (NSz. – Ormody B. Smule 16); 1892 pánik (NSz. – Babay K.: Balat. tört. 124)
J: ’tömeges, eszeveszett rémület; Panik’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Panik;; ang. panic;; fr. panique; stb.: pánik, rémület. A franciából terjedt el
fr. (terreur) panique ’páni 〈borzalom, félelem stb.〉’ [< lat. (ú.) panicus ’ua.’; végső soron a ; gör. Πάν
szóra, a pásztorok istenének nevére megy vissza].. – A magyarba elsősorban a németből került át. – Ide
tartoznak: R. pánika ’pánik, rémület’ (1830), a ; lat. (h.) panica ’ua.’ szóból származhat, habár a magyar
szó jóval későbbi korból adatolt; páni ’páni’ (1832), a ; lat. Pan szn.-ből 〈a pásztorok istenének neve〉 jött
létre -i melléknévképzőveldrákói; lásd még: ; ném. panisch;; fr. panique; stb.: aggodalommal teli.
Nyr. 40: 429; TESz. páni a. is

paníroz A: 1904 paniroz (Radó: IdSz.¹); 1932 paníroz (PHNyr.) J: ’〈húst, egyéb élelmiszert〉 sütés előtt
bevonattal ellát; panieren’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. panieren ’tojásban és őrölt zsemlében meghenterget 〈halat, húst stb.〉’ [<
f r . paner ’ua.’].. Megfelelői: ; szb.-hv. panirati;; szlk. panírovať; stb.: . – A szó a bécsi német
közvetítéssel került át a magyarba.
TESz.

pannon A: 1783 Pánnon (NSz. – Molnár J.: Könyvház 1: 213); 1790/ Pannonoknak (NSz. – Dugonics:
Följegyz. 18); 1883 Pannónok (MagyLex. 13: 386) J: fn. 1783 ’az ókori Pannónia lakója; Pannonier’ (↑) |
mn. 1803 ’pannóniai; pannonisch’ (NSz. – Molnár J.: Könyvház 19: 191).
Latin (h.) jövevényszó. ⊗ Lat. (h.) Pannon: ’Pannónia lakosa’ [< lat. Pannonia hn. 〈római tartomány〉,
(h.) ’Magyarország’; lásd még: ; lat. Pannonii többes szám ’pannóniaiak’].. A latin szó valószínűleg
indoeurópai eredetű; vö.: óporosz pannean ’láp’; ; izl. (óizl.) fen ’mocsár’; stb. A névadás eredetileg a
Balatontól délnyugatra lévő mocsaras vidékről eredhet. – Országnévkénti használatához a magyarban vö.:
Pannónia (1559); lásd még: pannóniai ’Pannóniából való; pannóniai’ (1604 (MA. Scordíʃci).
MNy. 28: 280; TESz.; Nyr. 97: 85; FESz. Pannónia a. is

panoráma A: 1822 panorama (NytÉrt. 93: 36) [csak EWUng.]; 1831 panoráma (MNy. 66: 88); 1840
panorámképe (NSz. – Szemere B.: Utaz. 2: 104) J: 1. 1822 ’körkép; Rundbild, Rundgemälde’ (↑); 2.
1843 ’körkilátás; Rundblik’ # (MNy. 66: 88); 3. 1844 ’vásári körképbódé; Bilderschaubude auf
Jahrmärkten’ (MNy. 66: 89).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Panorama R . panoram;a n g . panorama; f r . panorama; stb.: körkép;
’panoráma’, a ném. R. ’vásári körképbódé’. Az angolból terjedt el [tudatos szóalkotás a gör. πᾶν semleges
nemű ’minden’ + ὃραµα ’látás; látnivaló’tagokból].. – A magyarba elsősorban a németből került át.
TESz.

pánt A: 1470 Panthos sz. szn. (OklSz.); 1520 k. vaspanthokath (OklSz. vas-pánt); 1585 Pánt (Cal.
159); nyj. pant (ÚMTsz.) J: 1. 1470 ’valamit valamihez kapcsoló vagy valaminek a részeit összetartó,
fémből, bőrből, fából stb. készült szalagszerű lap, lemez; Band 〈als schmaler Streifen〉, Beschlag’ # (↑); 2.
1892 ’(seb)kötés; Verband’ (NSz. – Ábrányi E.—Byron: Don Juan 2: 63); 3. 1906 ’ruhadarabot taró vagy
szegélyező szalag; Band 〈an Kleidungsstük-ken〉’ # (NyF. 32: 56) Sz: ~os 1470 szn. ().
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) pand pant: ’kendőből készült szalag; vaspánt a
hordókra, a léckerítésekre stb.’, – ; ném. Band ’keskeny csíkok szövetből, bőrből, fémből stb.’ [< ném.
binden ’megköt, megerősít, összerak stb.’].. Megfelelői (részben magyar közvetítéssel): ; szb.-hv. pant
’vaspánt’szlk. pánt bánt ’ua.kakasülő’; stb. – A változatok és a jelentések többszörös átvételre utalnak.
TESz.

pantallér ∆ A: 1607 pantalir (OklSz.); 1639 pantallér [?U] (NEl) [csak EWUng.]; 1658 Pantaller
(uo.) [csak EWUng.]; 1670 Pantoler (MNy. 9: 131) J: 1. 1607 ’〈karabély, tölténytéska, kard, rendjel stb.
hordozására való〉 vállszíj vagy vállon átvetett heveder; Schulterriemen, Wehrgehänge'’ (↑); 2. 1892
’〈vállon átvetve viselt〉 köpenykoszorú 〈a katonaságnál〉; Mantelkranz 〈beim Militär〉’ (NSz. – Kacziány
G.: Manőver 66).
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. R. bandelier, pantalier ’kardszíj’ [< fr. bandoulière ’ua.’ < ; sp.
bandolera ’ua.’].. Megfelelői: ol. bandoliere;; cseh bandalír pantalír; stb.: . – A 2. jelentés az osztrák-
magyar hadsereg nyelvében keletkezett; ehhez vö.: ; ném. (au., R.) mantel en bandoulière ’koszorú
formára hajtogatott köpeny.’
TESz.

pantalló A: 1796 pantalon nadrágból (NSz. – M. Kurir 1: 519); 1815 pantallon (ErdMúz. 1944: 543);
1825 Bandallont (MNy. 65: 468); 1829 pantalóson sz. (uo.); 1830 Pántalon (uo.); 1835 Pantalló
(Kunoss: Gyal.) J: 1. 1796 ’cipőhöz viselt hosszú (férfi)nadrág; Pantalons’ (↑); 2. 1835 ’férfi, gavallér;
Mann, Kavalier, Seladon’ (NSz. – Jósika M. Váz. 155).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Pantalons többes szám : ’egy fajta hosszú nadrág’ [< fr. pantalon ’ua.’, az
; ol. Pantaleone ~ Pantalone szn. 〈figura a comedia dell’artéból〉].. Megfelelői: ang. pantaloons többes
szám; ; ol. pantalone; stb.: egy fajta hosszú nadrág. – A 2. jelentés esetleg az ol. szn. hatására (↑), vagy
metonimikusan keletkezett a magyarban.
MNy. 3: 161; TESz.

pántli ∆ A: 1607 pantli (OklSz.); 1643 pántlin (Radv: Csal. 2: 282) J: ’〈díszként használt〉 szalag;
Band 〈als Zierde, meistens an Kleidungsstücken〉’ || pántlika A: 1612 pántlikával (Radv: Csal. 2: 153);
1651 pantlikás sz. (Radv: Csal. 2: 314); 1771 pándlikát (NSz. – Farkas J.: Ungar. Gramm. 480); 1841
pálika (MTsz.); 1846 Pántyika (NSz. – Erdélyi: Népd. és mondák 1: 420); 1892 bándikát (Ethn. 3: 117);
n y j . pánlikás sz. (ÚMTsz.) J: 1. 1612 ’〈díszként használt〉 szalag; Band 〈als Zierde, meistens an
Kleidungsstücken〉’ # (↑); 2. 1891 ’[???]; 〈als Benennung streifenähnl Gegenstände〉’ (NSz. – Baksay:
Szeder-indák 246).
A szócsalád kiinduló eleme a pántli: német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) bántl, (h.
baj.-osztr.) pantl̥ : ’szalag, zsinór 〈díszként is〉’ [< ném. (baj.-osztr.) pant ’ua.’; vö. →pánt].. Megfelelői
(részben szláv képzéssel, részben magyar közvetítéssel): szb.-hv. N. pantlika; cseh N. pantlík; ; szlk.
pantlika; stb.: szalag, zsinór. A pántli végződéséhez vö.: cetli, cucli stb. – A pántlika a pántliból kicsinyítő
képzővel alkotott származékszó; változatai hangzókihagyással, palatalizálódással és hagátvetésel
keletkeztek. A 2. jelentés: metafora.
TESz. pántlika a. is

pántofely ∆ A: 1585 Pántofali (Cal. 126); 1604 Pantofely (MA.); 1647 pántofél (Major Márton:
NySz.); 1659 pantofliban (NEl.) [csak EWUng.]; 1794 k./ pantoffel (NSz. – Csokonai: Műv. 2: 311) J:
’saru, szandál | nem teljes felsőrészű, könnyű 〈főként női〉 cipő, papucscipő; Sandale | Art Slipper 〈haupts
von Frauen〉, Pantoffel’.
Vándorszó. ⊗ Ném. Pantoffel, (baj.-osztr.) pantofl;; fr. pantoufle;; ol. pantofola, (v.-ven.) pantófulę,
(rom.) pantòfla; ; szln. pantofel pantofl;or. R. пантуфли többes szám; stb.: papucs; ’egy fajta papucscipő;
szandál’. Az olasz nyelvi hatás által vált elterjedtté [? <gör. (biz.) *παντόφελος ’parafacipő, tkp. teljesen
parafából’].. A papucs eredetileg egy keleti lábbeli, a velencei kézművesek különleges áruja volt. – A
magyarba főként az olaszból és a németből került. – Ide tartozik: R. pántofelyfa ’parafa’ (1604), ami
részfordítás a ném. R. pantoffelholz ’ua.’ szóból; a német elnevezés jelentéstani oka az, hogy a szandál és
hasonló lábbeli talpa parafából készült.
MNy. 11: 384; TESz.

pántolódik × A: 1562 pántolódol ▼ (Heltai: ÚT. r2); 1566 pampolodnanak (HFab. 232) [csak
EWUng.]; 1626—7 pántolodás sz. (NySz.); 1761 pántalodnom sz. (NSz. – Bertalanffi: Siralmas panasz
127) J: 1. 1562 ’kötekedik, veszekszik | zsémbeskedik, zsörtölődik; Streit suchen, zanken | poltern’ (↑); 2.
1805 ’töpreng, rágódik | aggódik, nyugtalankodik; grübeln | sich beunruhigen’ (NSz. – Verseghy F.: Tiszta
Magy. 145) | | pántolkodik ∆ A: 1719 pántolkodik ▼ (NSz. – Comico-Tragoedia C6: ); 1766
pantolkodástól sz. (NSz. – Kollarics J.: Int. 135) J: ’kötekedik, veszekedik; Streit suchen, zanken’.
A szócsalád kiinduló eleme a pántolódik: német (baj.-osztr.) jövevényszó, magyar képzéssel. ⊗ Vö.:
ném. (baj.-osztr.) bántln ’civakodik, kötekedik; áskálódik, ármánykodik’, (Kr.) pánteln: ’civakodik,
kötekedik, odaköt’ [< ném. (baj.-osztr.) pant ’szalag, zsinór’; vö. →pént].. – A baj.-osztr. szó -ódik
visszaható igeképzővel került a magyarba, esetleg a vesződik ’cívódik’hatására, kötődikköt stb. A 2.
jelentés egy ’morog, zúgolódik’ jelentésből alakulhatott kiévődik. – A pántolkodik igeképzőcserével
keletkezett a pántolódikból a vesződik : veszekedik, civódik : civakodik stb. analógiájára.
MNy. 69: 294; TESz.

pantomim A: 1783 pantomimá-kká (MNy. 30: 33); 1788 pantomini [ɔ: ?pantomim] (NSz. – Decsy:
Osmanografia 2: 85) J: 1. 1783 ’(művészi) némajáték; Gebärdenschauspiel’ (↑); 2. 1854 ’a némajáték
előadója; Pantomimendarsteller’ (HeckenastIdSz.²).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Pantomime: ’a pantomim művészete; némajáték, pantomim művész’.; ang.
pantomime ’ua.’;fr. pantomime ’ua.’;ol. pantomima ’a pantomim művészete’, pantomimo ’pantomim
művész’. A franciából és olaszból terjedt el lat. pantomimus: ’a némajáték művészete és művésze’.; lásd
még: gör. παντόµιµος ’pantomim 〈mn〉’. – A magyarba a németből, a franciából és az olaszból került. A
szó mára csak 1. jelentésében használatos.
TESz.

panusa × A: 1813 panusa vágónak (NSz. – Limit 30); nyj. panus (MTsz.), panussa, panuzsa, pënus
(ÚMTsz.) J: 1. 1813 ’kukoricaszár; Maisstengel’ (↑); 2. 1863 ’kukoricacsuhé; Hüllblätter vom Mais’
(NyK. 2: 378).
Román jövevényszó. ⊗ Rom. pănușă, (végartikulussal) pănușa, N. pănúj, pănúja, panúș, penúș: ’a
kukoricacső gallérlevele’ [< lat. pana ’toll’].. – A szóvégi a-hoz vö.: áfonya. Az 1. jelentés: metonímia az
eredeti 2. jelentés alapján.
Kuk. 117; TESz.

panzió A: 1704 pensiót (MNy. 89: 383) [csak EWUng.]; 1792 penziók' (NSz. – M. Hírmondó 1: 42);
1816 Penzsio (Gyarmathi: Voc.); 1865 pánszion (Babos pension); 1937 panzió (SMFrSz.) J: 1. 1704
’[évjáradék, nyugdíj]; Jahresrente’ (↑); 2. 1796 ’nyugdíjas állapot, nyugállomány; Ruhestand’ (NSz. – M.
Merkurius 250); 3. 1845 ’[nyugdíj?]; Ruhegehalt’ (NSz.) [csak EWUng.]; 4. 1854 ’teljes ellátást is nyújtó,
családias jellegű vendéglátó ipari intézmény; Fremdenheim; Unterkunft und Verköstigung’
(HeckenastIdSz.²).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. (au.) Pension;; ang. pension;; fr. pension; stb.: évjáradék, nyugdíj; ’szállás és
étkeztetés’; stb., a németben szintén ’nyugalomba vonulás’. Lásd még: ; lat. pensio ’kifizetés bér, adó
stb.’ [< lat. pendere ’(meg)mér; kifizet stb.’].. A francia nyelvi hatás által vált elterjedtté. – A magyarba a
latinból került (a szó belseji s, zs),-s változatok) a németen keresztül (a szó belseji e. a).-s változatok). A
4. jelentéshez vö.: R. összetétel penzióintézet (1831), penzióház (1844): panzió.
Msn. 17: 31; TESz.

panyóka × A: 1792 panyókáúl (SzD. Váll); 1800 Ponyókáúl (NSz. – Peretsenyi Nagy L.: Léta 190);
1838—45 Panóka (MNyTK. 107: 30) J: fn. 1. 1792 ’[?]; umgehängtes, nur um die Schultern geworfenes
Kleidungsstück’ # (↑); 2. 1835 ’ponyva; Plane’ (Kassai 4: 145); 3. 1839 ’pongyola; Hauskleid’ (MTsz.) |
mn. 1. 1808/ ’[?]; umgehängt, nur um die Schultern geworfen (Kleidungsstück)’ (NSz. – Kazinczy: Lev.
5: 433); 2. 1846 ’hanyag, rendetlen; vernachlässigt, unordentlich’ (NSz. – Kuthy L.: Hazai rejt. 1: 364).
Valószínűleg származékszó. ⊗ Feltehetőleg a panyó szóból (a ponyva változata) kicsinyítő képzővel.
Ez a magyarázat úgy az alapszó késői adatoltsága, mint a szláv *ponjavьka ’kis ponyva’ származékszó
esetleges átvételének lehetősége, általnémileg elbizonytalanít; a feltételezett szláv szó ugyanarra az
etimonra vezethető vissza mint a ponyva. Ha a panyóka értelmezése a panyóból igaznak bizonyul, a
főnévi 2. jelentés az eredeti; a főnévi 1., 3. jelentés: eszerint metafora. A melléknévi 1. jelentés jelzői
használatban alakult ki. A melléknévi 2. jelentéshez vö.: pongyola. – A panyókára vet ’(kabátot, dzsekit
stb.) csak a vállra vet’ (1855 (NSz.). szószerkezetben a szó a bizalmas nyelvhasználatban is él, bár egyre
kevésbé használatos.
SzófSz.; TESz.

pányva A: 1806 Panauadi sz. szn. (DHA 253) [csak EWUng.]; 1214/ Panad sz. hn. (VárReg. 324.);
(†1037) [1330] Pannauad sz. hn. (DHA 118) [csak EWUng.]; 1428 Ponyuad sz. hn. (Csánki 3: 556) [csak
EWUng.]; 1532 ponwa (OklSz.); 1544 Pannywa (OklSz.); 1552 panwa (OklSz.); 1628 pányvára [?U]
(Prágai András: NySz.) J: 1. 1086 ’hosszú kötél, amellyel valamely állatot cövekhez kötnek; Halfterleine,
Seil zum Anbinden von Tieren’ (↑); 2. 1820 ’hurkos végű kötél, lasszó; Fangschlinge’ (NSz. – Dugonics:
Példabesz. 1: 19).
 Ismeretlen eredetű. ⊗ Eredetileg háromszótagos lehetett. Az első szótagi magánhangzó a hangzókiesés
következtében nyúlhatott meg a második szótagban. A szó belseji v kieséséhez egyes változatokban vö.:
pitvar. A szó belseji o-s változat a ponyva hatására utalhat. – Tisztázatlan idetartozású: [1200
k.].Ponoucea hn. (An 44.).
TESz.

pá ∆ A: 1791 Pá!, Pá! (Nyr. 76: 307); 1791 pát (IrtörtKözl. 3: 471); 1793 Pa! Pa! (MNy. 28: 116);
1833 Pá-Pá! (NSz. – Kovács Pál: Thalia 1: 7); 1833 pátok! r. (MNy. 28: 116) J: ’gyakran kézzel való
intéssel kísért köszönő, búcsúzó szó; (oft durch einen Wink mit der Hand begleitetes) Grußwort
〈besonders beim Abschied〉’.
Német (au.) jövevényszó. ⊗ Ném. (au.) ba, (B.) pa N. baba!〈a gyerekek köszönése, illetve kézzel való
integetése〉 [onomatopoetikus]. Lásd még: ; ném. (B.) „ba“ sag'n ’pá-t mond’. – A szó a 19. sz. közepéig
azonos volt a ; fr. adieu ’istenhozzád’kifejezéssel, később inkább a nők és gyerekek köszönő szavává vált.
Ismétlődő pápá (1763) alakban is előfordul.
MNy. 27: 187, 29: 178; TESz.

paca A: 1872/ poczás sz. (NSz. – Jókai 44: 235); 1890/ poczát (NSz. – Jókai 79: 101) [csak TESz.];
1942 paca (Kelemen⁵) J: ’írás közben ejtett tintafolt; Tintenklecks’ Sz: ~´s 1872/ (↑).
Szóhasadás. ⊗ A poca ’malac’ (1838) szóból jött létre, ami szóhasadás a koca kifejezésből. Az alábbi
’malac, disznó > paca, folt’ jelentésváltozáshoz vö.: disznó, malac. Hasonló szemlélethez vö.: ném. Sau
’anyadisznó, koca; paca, folt’; lásd még: pacni.
Nyr. 62: 130; TESz. poca a. is

pacák A: 1880 ? Paczák szn. (Nyr. 9: 96) [csak TESz.]; 1943 pacákot (Zolnay—Gedényi) J: ’〈az
argóban〉 ember, férfi; 〈in der Gaunersprache:〉 Mann, Kerl [csak TESz.]; Mann, Kerl 〈im Arg〉 [csak
EWUng.]’.
Bizonytalan eredetű, esetleg szóhasadás eredménye. ⊗ A pacek ’arc 〈az argóban〉’ (1924), ami a pacef
’ua.’ (1888) szóból talán a balek végződésének hatására keletkezett. A pacef jiddis jövevényszó; parzef
’fintor, grimasz’, parzuph ’arc’ [< arámi (talm.) parṣūf ’ua.’ < ; gör. πρόσωρον ’ua.álarc, maszk, szerep;
személy’].. Lásd még: ném. (az argóban) patzuf ’arc’. – A pacák alak a melák, pupák stb. analógiájára
keletkezhetett. – Tisztázatlan idetartozású: Paczák szn. (1880).
TESz.; NytÉrt. 71: 61

pacal A: 1355 ? Pachal hn. (AnjOkm. 6: 310) [csak EWUng.]; 1425 ? Kyspachal hn. (Csánki 1: 562)
[csak TESz.]; 1613 pacalt (Magyary-Kossa: OrvEml. 3: 320); 1838 Paczó (Tsz.); nyj. pacâ (MTsz.) [csak
TESz.], pocó (MTsz.), paca, pacaj (ÚMTsz.) [csak TESz.] J: 1. 1613 ’tisztított marha- vagy juhgyomor;
Kaldaune, Kuttelfleck [csak TESz.]; Kaldaunen [csak EWUng.]’ # (↑); 2. 1783 ’egy fajta metélt tészta;
Art Nudeln’ (NSz. – Molnár J.: Könyvház 4: 37); 3. 1795 ’formátlan, felismerhetetlen dolog; formloses,
unerkennbares Ding’ (NSz. – Gvadányi: Időtöltés 42); 4. 1973 ’disznósajt; Preßkopf’ (Nyatl. 434).
Ismeretlen eredetű. ⊗ Az 1. jelentés alapján a N. pucor ’gyomor; disznósajt’ (1832) a pacal szóból
szóhasadással keletkezett tájszó lehet.
TESz. pucor a. is

paci A: 1838 Paczi (Tsz.) J: fn. 1838 ’csikó, lovacska; Füllen, Pferdchen’ (↑) | isz 1874 ’ló, illetőleg
csikó hívására használt szó; das Lockruf für Pferd oder Füllen’ (Nyr. 3: 44) [csak TESz.].
Származékszó. ⊗ Az alapszó a lovak állatcsalogató szava lehet, esetleg a maccal 〈a lovak hívószava〉
(1834) áll összefüggésben. A végződése: -i tréfás kicsinyítő képző; hasonló szemlélethez vö.: maci
’lovacska’ (1834). – Gyermeknyelvi szó.
TESz.

páciens A: 1564 k. patiens (Magyary-Kossa: Orv.Eml. 2: 266); 1775 paciens (MNy. 38: 57); 1786
pátzienst (NSz. – Szatsvay: Zakkar. lev. 147) J: ’〈vizsgálatban, kezelésben részesülő〉beteg; Patient’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (tud., h.) patiens: ’beteg’ [< lat. pati ’(el)szenved’].. Megfelelői: ném.
Patient;; fr. patient; stb.: beteg, páciens. – A szóvégi s-hez vö.: evidens stb. A magyarban főnevesülés
ment végbe.
 TESz.

packa A: 1539 pachkara (Arch. 178) [csak EWUng.]; 1616 paczkok [pack □] (Ballagi: NySz.); 1801
patzkát (NSz. – Peretsenyi Nagy L.: Mezengy 28) J: 1. 1539 ’[?]; Neckerei’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1616
’ütés, csapás | a nyitott tenyérre mért ütés, tenyeres; Hieb; Schlag auf die Hand’ (↑); 3. 1784 ’bot, pálca;
Stock’ (SzD. 68) R: ~´ 1539 ’[?]; geringschätzig (behandeln); auf die leichte Achsel (nehmen)'’ (↑) [csak
EWUng.] | | packál ∆ A: 1539 pachkalni sz. (MNy. 6: 230); 1616 paczokálását sz. (Ballagi: NySz.) J:
’méltatlanul, félvállról, ugratva, játszadozva bánik valakivel; mit jemandem umspringen’ || packázik A:
1558 paczikázott [?U] (MNy. 64: 227); 1592 poczkazna (Cserényi: NySz.); 1788 patzkázik ▼ (NSz. –
Decsy: Osmanografia 2: 5); 1796 potzikázni sz. (NSz. – Iváncsics J.: Jerus. pompa 133) [csak TESz.];
1804 páczkázni sz. (NSz. – Verseghy F.: Kolomp. 1: 92) [csak TESz.] J: 1. 1558 ’méltatlanul, félvállról,
ugratva, játszadozva bánik valakivel; mit jemandem umspringen’ # (↑); 2. 1891 ’〈két szembenálló gyerek
járékból〉 egymás kezére csapkod; einander auf die Hände schlagen〈zwei gegenüberstehende Kinder aus
Spaß〉’ (MTsz.).
A szócsalád időrendben legkorábbi tagjai valószínűleg egy dél- vagy nyugati szláv nyelv
jövevényszavai. ⊗ Szb.-hv. (Kaj.) packa: ’ág, bot; szíj; ostor, korbács’; cseh pac packa ’kézre ütés’; ;szln.
pacati: ’csattanó hangot adva üt’;szlk. packat': ’odacsap’ [valószínűleg onomatopoetikus].. – Emellett a
származtatás mellett lehetséges az is , hogy az átvétel a főnévre vagy csak az igére vonatkozott;
elsősorban a packál származékszó -l igeképzővel, utolsósorban a packa elvonással jött létre a packálból.
A packa 1. jelentése metonímia a 2. jelentés alapján. – A packázik valószínűleg a packa igeképzős
származékszava. – Onomatopoetikus értelmezése nem valószínű.
TESz. packázik a. is

pacni A: 1910 paczni (MNy. 6: 100) J: ’folt〈szennyfolt, tintafolt stb.〉; Klecks, Fleck’.
TESz.

pácol A: 1690 páczolt sz. (Radv. Csal. 2: 399); 1736 paczult sz. (Nyr. 66: 24); nyj. pácul (ÚMTsz.),
pászol (ÚMTsz.), pájszúni sz. (ÚMTsz.) [csak TESz.] J: 1. 1690 ’〈bútort, fatárgyat〉páccal színez;
〈Möbelstücke〉beizen’ (↑); 2. 1763 ’〈fűszeres, savanyú lében áztatva húst〉porhanyósít, ízesít | ; pökeln,
beizen, lohen, ätzen’ # (NSz. – Székely Á.: Marhák 40); 3. 1802 ’〈vetőmagot〉csáváz;
〈Saagut〉desinfizieren’ (NSz. – Pánczél D.: Mez. gazd. 2/1: 33); 4. 1811 ’〈szagosító anyagot tartalmazó
lével dohányt〉bepermetez | 〈kevert takarmányt sós vízzel, moslékkal stb.〉meglocsol és állni hagy;
fülleszt; 〈Tabak〉beizen | 〈Mengfutter mit salzigem Wasser〉besprengen und es stehen lassen’ (NSz. –
Kultsár: Hazai Tud. 1: 7) Sz: ~atlan 1802 páczolatlan (NSz. – Pántzél D.: Mez. gazd. 2/1: 28) || pác A:
1787 pátzba (NSz. – M. Kurir 195); nyj. pász (ÚMTsz.) J: 1. [~ban van, marad stb., ~ba vesz, kerül stb.
kifejezésekben] 1787 ’baj, kínos helyzet; Klemme, Notlage’ # (↑); 2. 1794 ’pácoló lé; Beize’ # (NSz. –
Böjthi A.: Magy. nyelv 57).
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) pâz·n paissen, (h. baj.-osztr.) påəttsn̥ , – ném.
beizen:: ’páccal kezel’jelentéselkülönülés a [ném. (ófn.) beizzen ’harap; megpuhít’ [< ném. (ófn.) bīӡӡan
’harap’]].szóból | ; ném. (baj.-osztr.) pâz paiß, – ; ném. Beize: ’a fa, fém, hús stb. kezelésének módja’.
Megfelelői: ; szb.-hv. pacati pac;; cseh pácovati pác; stb.: pácol, ’pác’. – A pácol változatai és jelentései
többszörös átvételre utalnak a különböző bajor-osztrák mesterségek szaknyelvéből. – A pác
elterjedéséhez esetleg a pácolból való elvonás is hozzájárulhatott. Az 1. jelentéshez vö.: ; ném. (baj.-
osztr.) Ich bin rechd in da Baz ’jól benne vagyok a pácban’. – Nem tartozik ide: R. pac ’egy fajta
ezüstérme’ (1530 (MNy. 83: 250), ez a ; ném. Batzen ’egy fajta régi pénzérme’ szóra megy vissza (vö.:
pacni).
TESz.

pacuha A: 1775 Pucziha (MNy. 58: 108); 1782 Puczika, rucika (MNy. 52: 229) [csak TESz.]; 1803/
paczuha (NSz. – Nagy S.: Más. szatira 64); nyj. pacsuha (MTsz.) [csak TESz.] J: 1. [fn.] 1775
’ruhanemű; Kleidungsstück’ (↑); 2. 1816 ’holmi | limlom; Habseligkeiten | Kram, Plunder’ (Kassai Bef.
303); 3. [mn] 1803/ ’lusta, rest; faul, träge’ (↑); 4. 1870 ’lompops, rendetlen öltözetű; schlampig’ (CzF.);
5. 1897 ’puha; weich’ (MTsz) [csak TESz.].
TESz.
 pacsi A: 1791 pácsét (NSz. – Gvadányi: Orsz. gy. leírása 21); 1809/ pácsit (NSz. – Kazinczy : Lev. 7:
31); 1838 Pacsi (Tzs.); 1871 pacscs (NSz. – Beöthy Zs.: Elb. 169) J: 1. 1791 ’tenyérbe
csapás〈üdvözlésként〉; Schlag in die Hand〈als Begrüßung〉’ (↑); 2. 1885 ’kezecske, kacsó; Händchen’ (↑).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Patsch: ’csattanó hang; tenyérbe csapás’., (f.-ném.) ’ügyetlen, csetlő-
botló’, Patsche ’ua.’ [< ném. patschen ’csattanó hangot ad ki’].. – A szó valószínűleg az osztrák német
közvetítésével került a magyarba. A szó végi i-hez vö.: gázsi, módi stb.; a szóvég keletkezésében esetleg a
kicsinyítő képző is szerepet játszott. – Ide tartozik: picsipacsi ’végeredményben’ (1926), ’elverés’ (1930),
’a kisgyermekek egy fajta játéka, ahol összeütik a kezeiket’ (1950), valószínűleg ikerszó a pacsiból.
TESz.

pacsirta A: 1338 Pacirtasteluk hn. (OklSz.); 1525 k. pachÿrta (MNy. 11: 82); 1712 k. pacsértát
(OklSz.) J: ’[?]; Lerche’.
A szócsalád kiinduló eleme a pacsir: onomatopoetikus. ⊗ Ugyanazt a madárhangot utánotzza mint a
csücsörke ’pacsirta’csücsörít és a pityer. A pacsirta a pacsir szó névszóképzős alakjabóbita, gombóta stb.
MNy. 69: 453; TESz.

pacsmag¹ A: 1576 paczmagh (MNy. 2: 74) J: 1. 1576 ’papucs, saru; Pantoffel; Sandale’ (↑); 2. 1837
’ócska, rossz cipő; abgetragener, schlechter Schuh’ (NSz. – Beke K.: Vegyes Tájsz. 9).
KSzlJsz. 702; ÉlOsm. 321; TESz.

pacsmagol A: 1787 patsmagolásaival sz. (NSz. – M. Musa 168) J: 1. 1787 ’keneget, mázol;
schmieren’ (↑); 2. 1792 ’bírál, pocskondiáz; tadeln, heruntermachen’ (NSz. – M. Hírmondó 1: 248); 3.
1886 ’pancsol, kotyvaszt; panschen’ (NSz. – Irányi D.: Fal. tört. 109) | | pacsmag² A: 1792 Patsmag
(SzD.) J: 1. 1792 ’ecset, pamacs; Pinsel’ (↑); 2. 1816 ’zagyvalék, kotyvalék; Mischmasch, Pantsch’ (NSz.
– Peretsenyi Nagy L.: Gallias 51); 3. 1838 ’különféle anyagból való köteg valaminek a belocsolására,
bemázolására; Bündel zum Bespritzen od Schmieren’ (Tsz.).
A szócsalád kiinduló eleme a pacsmagol: származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő összefüggésben áll
a pocsaték, pocsékol szócsalád, illetve a paskol tövével. A végződése: gyakorító képző, amelyben az m
eredetileg mozzanatos képző. – A pacsmag² elvonás a pacsmagol szóból.
TESz.

pacsni A: 1887 pacsli (Nyr. 16: 432); 1898 pacsni (Nyr. 27: 411) J: 1. 1887 ’nemezcipő; Filzschuh;
Pantoffel’ (↑); 2. 1939 ’a vesepecsenye széle | a tőkehús rojtos széle; Rand des Lendenstücks’ (MNyTK.³);
3. 1958 ’egy fajta hosszúkás, lapos péksütemény; Art längliches, flaches Gebäck’ (NSz. – MN. júl. 26. 6).
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) pâdschl: ’nemezcipő’., patschen ’nagy has,
pocak’ (h. baj.-osztr.) påttšn̥ ’nemezcipő; nagy, formátlan dolog’ [az eredetéhez vö.: ; vö. →pacsí].. – A ni
~ li végződéshez vö.: cetli, dózni stb. A 2., 3. jelentés esetleg a magyarban keletkezhetett. Az 1. jelentés
tájszó.
TESz.

pacsuli ∆ A: 1842 patsulit (MNy. 58: 417); 1843 poesoli-szag [ɔ: pocsoli] (NSz. – Életk. 2: 315) J: 1.
1842 ’egy fajta erős szagú illatszer; Patsuli〈als Riechmittel〉’ (↑); 2. 1879 ’egy fajta kelet-indiai növény,
melyből az előbbi illatszert készítik; Patsuli 〈als Pflanze〉’ (NSz. – Árúlajstrom 722: ).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Patschuli R. patcholi: ’egy fajta növény; abból készített illatszer’ [< fr.
patchouli ’ua.’].. Végső soron a tamil pach, pachai ’zöld’ és ilai ’levél’ szavakra megy vissza, az ; ang.
patchouli ’pacsuli’ szó közvetítésével. Megfelelői: ; ol. paciuli;; szb.-hv. pačuli; stb.:
TESz.

pad A: 1244/ Podholm hn. (OklSz.); 1265/ Pad hn. (Gy. 2: 179) [csak EWUng.]; 1405 k. pad (SchlSzj.
1094.) J: 1. 1244/ ’lapos dombhát; flacher Rücken eines Hügels’ (↑); 2. 1405 k. ’padlás; Dachboden’ (↑);
3. 1405 k. ’lóca; Bank als Sitzmöbel’ # (SchlSzj. 1825.); 4. 1577 ’körülhatárolt veteményes terület; Beet’
(MNy. 59: 94); 5. 1787 ’valamilyen munka, művelet elvégzésére szolgáló emelvény; Arbeitsgerät in Form
eines Tisches’ (NSz. – Mátyus I.: Ó és új Diaet. 1: 38); 6. 1835 ’színpad; Bühne’ (NSz. – Vajda P.: Pesti
lev. 1: 8); 7. 1838 ’tűzhely; Herd’ (Tzs.); 8. 1863 ’ülőhelyül is szolgáló láda; Kiste, die auch als Sitzmöbel
benutzt wird’ (Kriza: Vadr. 512); 9. 1870 ’padló; Fußboden’ (CzF.); 10. 1890–2 ’kőzetréteg;
Gesteinsschicht’ (NSz. – Földtani Intézet Évkönyve 9: 37) Sz: ~ocska 1533 Padoczka (Murm. 1911.)
[csak TESz.] | ~ol 1552 (?), 1555 meg pallották ’[?]; dielen’ (MNy. 64: 89), l. még palló, padlás !!!! [csak
EWUng.] | ~ka 1716 patkan (MNy. 65: 347).
Jövevényszó egy délszláv nyelvből. ⊗ Blg. под: ’padló, padlózat’, N. ’padlás’; ;szb.-hv. pod:
’útburkolat; padló, padlózat; emelet, szint’, (Kaj.) ’deszkázott hely’; ;szln. pod: ’padló, padlózat; szérű’,
N. ’emelet, szint; malompad’indoeurópai eredetű; vö.: [óind pāt; lat. pes: ’láb’; stb.].. Megfelelői más
szláv nyelvekben is megtalálhatók. – A 2., 5. és 9. jelentések szláv jelentésre mennek vissza. A 3. és 6.
jelentés valószínűleg az 5. jelentés alapján keletkezett. Az 1. jelentés: metafora a 3. jelentés
alapjánnyereg. A 4. jelentés: talán szintén metafora. A 7. jelentéshez vö.: or. под ’kemencepadló’. A 8.
jelentés önállósodással keletkezett a padláda ’láda, mint ülőhely’ összetételből (1833). A 10. jelentés
átvétel a ; ném. Bank ’ülőhely több személynek; kőzetréteg; stb. szóból.’
KSzlJsz. 369; TESz.

pádimentum A: 1416 u./¹ pagimentomot (BécsiK. 175); 1519 pagymontomoth; (JordK. 61); 1533
Pagimontum (Murm. 1710.); 1559 padimontomatis (SzChr. 79a) [csak EWUng.]; 1585 pagyimonton (Cal.
101); 1594 padimentom (MonÍ. 30: 41) [csak EWUng.]; 1638 Padimontozny sz. (OklSz.); 1643
pádimentom (Com: Jan. 108); 1765 Pádimentuma (HOklSzj. 112); 1799 pávimentomán (NSz. – Kováts
József: Éneis 1: 50); nyj. pádamëntomon, pádémentom, pádementum, pádomentom (ÚMTsz.) J: ’padló |
kövezet; Fußboden | Pflasterung’ Sz: ~oz 1513 pagimentomoztac (NagyszK. 203) [csak EWUng.].
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. pavimentum: ’(döngölt) padló’ [< lat. pavire ’döngöl’].. Megfelelői: ném. R.
paviment;ol. pavimento; stb.: padló, padlózat. – A szó belseji gy-t tartalmazó változatok feltehetőleg egy
lat. (vulg.). *pajimentum szóra mehetnek vissza. A szó belseji d-s alak depalatalizálódás eredményedió,
disznó stb., azonban a padlópalló szó d hangjának hatásával is számolni lehet. Az um ~ om végződés
hiányához vö.: argumentum.
TESz.

padisah A: 1617 Padissah (TörtTár. 1881.: 620); 1628 padisáhja (MonTME. 4: 77); 1692 patisámhoz
(MonÍrók. 34: 141); 1836 padisah (NSz.) [csak EWUng.] J: ’a török és perzsa uralkodó címe;
Padischah’.
Vándorszó. ⊗ Ném. Padischah;; albán padishah;; szb.-hv. padišah padiša; blg. падишах; oszm.
padișah patișah padișa; stb.: török vagy perzsa uralkodó. Az oszmán-törökből terjedt el [< újperzsa pād-
šāh ’uralkodó’].. – A magyarba az oszmánból került, később német közvetítéssel is.
ÉlOsm. 317; TESz.

padlás A: 1517 padlasmelleth (OklSz.); 1519 pallaʃth (JordK. 458); 1784 padolás (SzD. 63) J: 1. 1517
’az épület tetőzete alatti térség; Dachboden’ # (↑); 2. 1554 ’mennyezet; Zimmerdecke’ (MNy. 26: 328); 3.
1595 ’emelvény; Podium, Tribüne’ (Ver. 104); 4. 1774 ’padló; Fußboden’ (NSz. – Bárótzi: Kassándra 7:
165).
Származékszó. ⊗ A padolpad szóból -ás névszóképzővel. Az eredeti jelentés ’padlózás, deszkázás’
lehetett; lásd még: pad ’padlás’. Az 1–4. jelentések valószínűleg az eredeti jelentésre mennek vissza. –
Ide tartozik: száj padlása birtokos szószerkezet ’szájpadlás, íny, tkp. a szájüreg boltozata’ (1780); később
összetételként is (jelöletlen birtokos alárendelés): szájpadlás ’szájpadlás, íny’ (1799).
SzófSz.; KSzlJsz. 369; TESz.

padlizsán A: 1948 padlizsán (Országh: AngMKézisz. egg); nyj. padizsán, padlicsány, padlocsel,
patlezsál (MNy. 50: 95, 96) J: ’törökparadicsom; Eierfrucht’.
Bolgár jövevényszó esetleg a románból. ⊗ Blg. патладжан, N. патладжан, патльджан; ; rom.
pătlăgea pătlăgele többes szám: tojásgyümölcs, padlizsán oszm. patlıcan ’ua.’ [< újperzsa bādinǧān
’ua.’].. Megfelelői: ; szb.-hv. patlidžan; albán patliǧan; stb.: . – A magyarban a zöldség és a szó is főként
a bolgár kertészek által terjedt el. A szóvégi l-es változatok a román többes számú alakokra mehetnek
vissza.
TESz.; AOr. 32: 165

padmaly × A: 1331/ ? Padmelpotoka hn. (MHH. 2: 96); 1613 part mallyát [l-j] (Nyr. 2: 356); 1767
Padmaly (PPB.); 1769 padnalok (NSz. – Telek J.: Korona 199); 1784 Padmányos sz. (Nyr. 44: 127); 1787
padmajos sz. (NSz. – Mátyus I.: Ó és új Diaet. 3: 369); 1792 Pandal (SzD.); 1799 Padmoj (NSz. –
Gyarmathi S.: Affinitas 323); 1835 Padlan (Kassai: 4: 53); nyj. pannal (MTsz.), podmoly (ÚMTsz.) J: 1.
1331/ ? ’alámosott part, a part ürege; ausgehöhltes Ufer, Auskolkung’ (↑), 1613 ’ua.’ (↑); 2. 1331/ ?
’függőleges folyópart, árokpart; Steilufer eines Flusses, steile Grabenseite’ (↑), 1839 ’ua.’ (MTsz.); 3.
1784 ’üreg, oldalüreg〈főként a sírban〉; Seitenhöhlung. Nische 〈haupts in Gräbern〉’ (↑); 4. 1852/
’mennyezet | padlás; Zimmerdecke | Dachboden’ (NSz. – Jókai 21: 84).
Jövevényszó egy dél- vagy nyugati szláv nyelvből. ⊗ Blg. подмол; szln. podmol;; cseh podmol':; szlk.
podmol':: ’vájat’ [< szláv *podъ (igekötő) ’alul levő, alsó’ + *molъ ’őröl’].. – Átadó nyelvként leginkább
a szlovén vagy a szlovák jöhet számba. Egyes változatok népetimológiás alakulatok (pl. a part hatására).
A 2., 3. jelentés: metonímia, illetve metafora az 1. jelentés alapján. A 4. jelentés tkp. a padlás helyetti
téves szóhasználat eredménye.
KSzlJsz. 370; TESz.

paduc × A: 1600 k. paducz (Radv: Szak. 142); 1795 k. Potosz (NSz. – Takáts R.: Told. Q. v.); nyj.
paluszt □ (ÚMTsz.), patic, podvizhal, potoz (MTsz.) J: ’a pontyfélék családjába tartozó, folyóvizi szálkás
hal; Näsling 〈Art Karpfenfisch〉’.
Szláv jövevényszó. ⊗ Szln. podustN. podvèst, podvist; le. podusta;; or. подуст; stb.: paduc ’〈pontyféle
hal〉’ [< szláv *podъ (elöljárószó) ’alul levő, alsó’ + *ustъ ’száj’]. Az elnevezés azzal magyarázható, hogy
ennek a halnak a pofája lejjebb van mint más halé. – A szláv szóvégi t-t a magyarban tárgyragnak vélve
elhagyták. A változatok keletkezésmódja nem mindig világos. – Állattani műszóként is él. – Valószínűleg
a magyarból: szb.-hv. N. patuca;; rom. poduț: ’paduc.’
Nyr. 39: 302; KSzlJsz. 371; TESz.

paff A: 1823 paff (NSz. – Schedel F.: Haramják 123); 1853 Paf (NSz. – Dobsa L.: Szinm. 1: 11); 1880
Páff (NSz. – Bol. Ist. napt. 73) J: 1. 1823 ’〈meglepetést, meghökkenést kifejező indulatszóként〉; 〈zum
Ausdruck der Überraschung, der Verdutztheit〉’ (↑); 2. [~vagyok, lesz stb., ~á lesz] 1873 ’meghökkent,
tanácsatalan, elképedt; verblüfft, verdutzt 〈als Präd〉’ (↑).
Német (au.) jövevényszó. ⊗ Ném. (au.) baff (sein), (B.) paff (sein):: ’elképedt, meglepett’, R.
〈indulatszó〉, – ném. baff (sein) ’elképedt, meglepett’ [onomatopoetikus].. – Manapság mindenekelőtt
állítmányként használatos.
TESz.

páfrány A: 1209/ ? Poprat hn. (MNy. 25: 44); 1256/ ? Paprad hn. (ÁÚO. 2: 268); 1322 Paprad hn.
(Gy. 1: 356); 1370 Paprawlg hn. (OklSz. páprád); 1500 k. paprag (CasGl. 37); 1583 papragy (Gombocz
E.: BotTört. 128); 1588 papratz (Frank: NySz.); 1621 Paprád (MA.); 1741 Pátráczott (MNy. 75: 380)
[csak EWUng.]; 1783 Páfrány (NSz. – Molnár J.: Könyvház 1: 430); 1790 k. Páfrán (Nyr. 85: 210); nyj.
pákránc, pátrát (ÚMTsz.) J: ’???; 〈zur Benennung versch Tüpfelfarngewächse〉’ #.
Szláv jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. paprat;; szlk. paprad';; le. paproć; or. папороть; stb.: 〈különböző
páfrányféle megnevezésére〉indoeurópai eredetű; vö.: [óind parṇám ’szárny, toll’; ném. (ófn.) farn
’páfrány’; stb.].. – A különböző változatok szóvége zöngésedéssel, palatalizációval és depalatalizációval
keletkezett. A páfrány alak feltehetőleg tudatos szóalkotással keletkezett a ; ném. Farn ’páfrány hatására.’
MNy. 25: 41; KSzlJsz. 385; TESz.

pagát A: 1791 Pagát (NSz. – Gvadányi: Orsz. gy. leirása 268); 1793/ Bagátot (NSz. – Csokonai:
Tempefői 614); 1817 Paquat (NSz. – Segitő könyvetske 8); 1853 pogát (NSz. – Vahot I.: Ködf. 1: 87) J:
’az egyes számú kártya a tarokkban | bohóc, bohócfigura a pagáton; Pagat 〈im Tarockspiel〉 | Bajazzofigur
auf der Pagatkarte’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. (au.) Pagat, (baj.-osztr.) bagát pogát:: ’a leggyengébb tarokk-kártya’ [<
ol. (mil.) bagàtt, (vern.) bagat, R. bagatto: ’ua.’].. Az olaszban bizonytalan eredetű, esetleg az ol.
bagatella ’csekélység, apróság’ szóval van összefüggésben. Megfelelői: ; cseh pagát;; le. pagat; stb.:
egyes számú kártya ’〈a tarokkban〉’. – Az olaszból való közvetlen származtatása nem valószínű.
TESz.

pagoda A: 1777 Pagodába (NSz. – Sófalvi: Regulák, el. XVII); 1791 Pagódgyaira [d-j] (NSz. –
Laczkovics: Beszéd 84) J: 1. 1777 ’toronyszerű, jellegzetes alakú buddhista templom; Pagode 〈Tempel〉’
# (↑); 2. 1835 ’〈indiai, kínai stb.〉 bálványszobor; 〈indisches, chinesisches usw〉 Götzenbild; kleine
Buddhafigur’ (Tzs. Pagode); 3. 1844 ’egyfajta kerti díszházikó, pavilon; Art Gartenhäuschen’ (NSz. –
Aradi Vészl. 214).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Pagode;; ang. pagoda R. pagod; ; fr. pagode;; port. pagode; stb.: pagoda
’〈templom, bálványszobor〉’. A portugál nyelvi hatás által vált elterjedtté dravida pagōdi: ’szentély,
templom’.. – A magyarba leginkább a németből, esetleg francia közvetítéssel (pagód) kerülhetett. A 3.
jelentés: metafora.
MNy. 32: 216; TESz.

pagony × A: 1268/ ? BogonPogon hn. (Gy. 2: 534) [csak EWUng.]; 1270 ? Pogan hn. (uo.) [csak
EWUng.]; 1338 ? Pogun hn. (OklSz.); 1428 ? Pagon hn. (OklSz.); 1780 Pagonba (MNy. 49: 239); 1803
Págony (MNy 43: 307); 1808 Pagony (SI.) J: 1. 1268/ ? ’erdő | erdőkerület, erdődűlő; Wald | Revier,
Wahlbezirk’ (↑), 1780 ’ua.’ (↑); 2. 1803 ’az erdőnek az a része, amely a vadászok és a hajtók között van;
von Jägern und Treibern umstelltes Gebiet’ (↑); 3. 1816 ’fiatal erdő; junger Forst, Hegewald’ (NSz. –
Helmeczi M.: Ért. 41).
Bizonytalan eredetű, esetleg szláv jövevényszó. ⊗ Vö.: szb.-hv. pogon ’elúzés, elhajtás; hajtóerő,
hajtómű; üzem, vállalat, (Kaj. R.) határ, mezsgye’; szlk. pohon: ’(hajtó)vadászat; üldözés, hajsza;
hajtóerő, egy gépezet mogzató ereje’; or. (R., N.) погóн ’hajsza’; stb. [< szláv *po (igekötő) + *gonъ
’üldözés’].. – Származtatásnak jelentéstani nehézsége van: a szláv megfelelés segítségével a 2. jelentés
vélhető eredetinek, viszont ez csak későn és egészen szórványosan fordul elő, miközben a szlávból egy
’erdő vadászterület’ jelentés nem kimutatható. A régi helynevek a szláv névadáson is alapulhatnak.
KSzlJsz. 371; TESz.

páhog × A: 1612 puhogast sz. (MNy. 80: 246) [csak EWUng.]; 1835 Pahog (Kassai 4: 54); 1838
Páhogni sz. (Tsz.) J: 1. 1612 ’[?]; schlagen, prügeln’ (↑); 2. 1820 ’pufog; paffen’ (), 1835 ’ua.’ (↑); 3.
1838 ’liheg, piheg; keuchen, schnauben’ (↑) || páhol A: 1758/ meg páholom (MNy. 46: 189); 1843 puhol
(MTsz.) J: 1. [heute haupts el~] 1758/ ’üt, ver; schlagen, prügeln’ # (↑); 2. 1843 ’ütögetéssel puhít; durch
Klopfen erweichen’ (↑).
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ A szótő a pohos, puha stb. tövével függ össze. A végződése: gyakorító
képző. – A régi helynevek, mint a Paah1259 csak akkor tartoznak ide, ha (köznévként nem adatolt)
tímársági szakszó, amely a bőr ütéssel való előkészítésére vonatkozik.
MNy. 24: 39; TESz. páhol a. is

páholy A: 1704 páhót (MNy. 89: 382) [csak EWUng.]; 1799 Páholom (Nyr. 32: 166); 1819 páholyban
(MNy. 3: 272); 1830 Páhoj (NSz. – Kassa, dec. 5. színl.) J: 1. ’csűr, pajta | raktár; Scheune, Lagerraum |
Getreidespeicher’ (↑); 2. 1830 ’nézőtéren válaszfallal elkerített hely; Loge’ # (↑); 3. 1872/ ’a
szabadkőművesek legkisebb szervezeti egysége; Freimaurerloge’ (NSz. – Jókai 53: 168).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A metaforikus 2. jelentés a nyelvújítás korában keletkezett. A 3. jelentés
jelentéskölcsönzés a ném. Loge ’tornác a nézőtéren; szabadkőműves-páholy szóból.’
Nyúj. 206; TESz.

pajesz ∆ A: 1884 pajeszes sz. (NSz. – Mezősy L.: Zsidókérd. 28); 1884 pájeszszébe (NSz. – Teleki S.:
Term. ut. 63); nyj. pájësz (SzegSz.) J: ’hajtincs a fül és az arc között; Peies’.
Jiddis jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Jidd. peiës többes szám, pajess többes szám, (h. jidd.)
pęi̯ əs többes szám ’haléntéktincs’; – lásd még: ; ném. Peies többes szám ’ua.’. A jiddisben a héber pē'āh
pē'ōϑ többes szám ’a haj, illetve a szakáll széle’szóból származik. Megfelelői: ; cseh pejz;; le. pejs pejsy
többes szám; stb.: pajesz.
TESz.

pajkos A: 1595 pajkosokkal (MNy. 64: 227) J: fn 1. 1595 ’parázna, feslett életű személy; Person von
lockerem Lebenswandel’ (↑); 2. 1604 ’helytelenül, elvetemülten viselkedő személy | gazember;
Bösewicht | Gauner’ (MA.) | mn 1. 1607 ? ’helytelen, erkölcsileg erősen kifogásolható magatartású;
Unfug treibend, unsittlich’ (MNy. 61: 489), 1615 ’ua.’ (Zvonarics Imre és Nagy Benedek: NySz.); 2. 1756
? ’sikamlós, pajzán; schlüpfrig, schalkhaft’ (NSz. – Biró M.: Micae 1: 328), 1813 ’ua.’ (NSz. – Kultsár:
Hazai Tud. 1: 257); 3. 1788 ’csintalan, játékosan féktelen; lose, ausgelassen’ # (MNy. 5: 286); 4. 1832
’büszke testtartással járó; mit stolzer Haltung gehend’ (NSz. – Szabó E.: Székely Tájsz. 10).
Ismeretlen eredetű. ⊗ Nem megállapítható, hogy a főnév vagy a melléknév az elsődleges. Az eredeti
jelentése esetleg ’féktelen, szilaj, irányíthatatlan vagy féktelen, zabolátlan személy’ lehetett. – A R. pajk
’követ, hírnök; követ, küldönc’ (1660–70) idetartozása jelentéstani okokból alig valószínű.
TESz.

pajor A: 1759 pajod forma (NSz. – Szattmáry Király Gy.: Méhes kert 171); 1795 k. Pajót (NSz. –
Takáts R.: Told. Q. r.); 1833 Bajod, Pajor (Kassai 1: 235); 1839 pajoc (MTsz.) J: 1. 1759 ’különféle
bogarak, különösen a cserebogár puha testű lárvája; Engerling’ (↑); 2. 1836 ’házatlan csiga;
Nacktschnecke’ (Kassai 5: 184).
Szlovák jövevényszó. ⊗ Szlk. pajed: ’lárva, kukac, cserebogárpajor; harag, düh’, N. ’fekély, kelés,
gennyesedés’ [< szláv *pa (pejoratív előtag) + *ĕdъ ’evés’].. Lásd még: cseh pajed pajed' ’köröm alatti
gyulladás’. – A változatok hangrendi kiegyenlítődéssel keletkeztek. A pajor alak és a pajoc változat talán
a bogár, rovar, illetve a kukac hatását mutatják. A 2. jelentés: metafora.
MNy. 8: 152; KSzlJsz. 372; TESz.

pajta A: 1363 Payatasfeye sz. hn. (OklSz.); 1422 paythautha hn. (OklSz.); 1550 paytanal (OklSz.);
nyj. pòjta (ÚMTsz.) J: 1. 1363 ? ’csűr; Scheune’ # (↑), 1550 ’ua.’ (↑); 2. 1560 k. ’ól, egyszerűbb istálló;
Stall’ (GyöngySzt. 3778.); 3. 1584 ’raktárépület, raktározó helyiség; Speicher’ (Bornemisza: NySz.); 4.
1790 ’szőlőbeli kis ház, présház; kleines Haus im Weingarten, Kelterhaus’ (NSz. – Kömlei: Segítő könyv.
Előb. 9).
Jövevényszó egy délszláv nyelvből. ⊗ Blg. поята паята: ’karám, juhkarám’. szb.-hv. pojata: ’kis
(kerti) ház; istálló; csűr, pajta’. szln. pojata: ’kunyhó, viskó, barakk; csűr, pajta; istálló’. [ismeretlen
eredetű]. – A magyarból: szlk. N. pajta ’csűr, pajta, bódé’; ukr. (Kárp.) пóйта пáйта ’ua.épület a
dohánylevelek szárítására’; stb.
KSzlJsz. 372; TESz.

pajtás A: 1552 paytarʃom (Heltai: Dial. A6b); 1570 paytasoc (MNy. 10: 187) J: 1. 1552 ’(főként
szórakozásban, játékban valakivel együtt tartó) barát, cimbora; (Spiel)kamerad’ # (↑); 2. 1957 ’〈gyakran
megszólításként〉 az úttörőszervezet tagja; Mitglied der Pionerorganisation 〈oft als Anrede〉’ (HMNSz.)
[csak EWUng.].
Oszmán-török jövevényszó. ⊗ Oszm. paydaș ’társ egy dologban, résztvevő’ [< oszm. pay ’rész,
részvétel’].. Megfelelői (a magyar közvetítésével): ; szb.-hv. pajdaš pajtaš ’bajtárs, cimbora’; cseh N.
pajtáš ’gazember, semmirekellő’; stb. – A pajtárs utótagja a társ népetimológiai hatását mutatja. – Ide
tartozik még: pajti ’barátocska’ (1797), szórövidülés a pajtásb ó l -i kicsinyítő képzővel; vö.:
csokicsokoládé, diridirektor stb.
MNy. 53: 480; ÉlOsm. 323; TESz.; MNy. 74: 185

pajzán A: 1643 pajzánok (MNy. 34: 48); 1790 pajzányan (Gvadányi: NySz.) J: fn 1643 ’gályarab;
Galeerensklave’ (↑) | mn 1. M17. Jh ’a kocsi mellett szabadon futó 〈ló〉 | idomítatlan, betöretlen 〈állat〉;
beim Wagen frei laufend 〈Pferd〉 | unabgerichtet, nicht zugeritten’ (MNy. 80: 373) [csak EWUng.]; 2.
1764 ’könnyelmű, léha 〈személy〉 | illetlen 〈beszéd, dolog〉; leichtsinnig, liederlich | frivol, pikant’ (NSz. –
Dudás I.: Lelki éd. D¹); 3. 1835 ’pajkos, csintalan; schalkhaft, mutwillig’ # (Tzs. Muthwillig) Sz: ~kodik
1764 (↑) | ~ság 1979 (NSz. – Gvadányi: Világ. hist. 3: 102) [csak TESz.].
Oszmán-török jövevényszó. ⊗ Oszm. R. payzen, pāzen ’gályarabszolga; semmirekellő, mihaszna’ [<
újperzsa pāy-zan ’rabszolga’].. – A melléknévi jelentések a ’semmirekellő, mihaszna’ oszmán szó
jelentéséből alakultak ki a magyarban.
MNy. 34: 47; KSzlJsz. 899; ÉlOsm. 323; TESz.

pajzs A: 1372 u./ paÿȝual fegyuerkedet (JókK. 147) J: 1. 1372 u./ ’a test fedezésére szolgáló,
táblaszerű védőfegyver; Schild 〈Schutzwaffe〉’ # (↑); 2. 1566 ’[?]; harte Schutzhülle mancher Tiere’ (HFab
215) [csak EWUng.]; 3. 1780 ’címermező; Wappenfeld’ (NSz. – M. Hírmondó 355).
Olasz (é.) jövevényszó. ⊗ Ol. R. pavese ’egy fajta hajópáncél; pajzs mint fegyver’, (vel.) pavèse ’egy
fajta régi fegyverzet, pajzs’ [< ol. Pavia hn.; híres pajzskészítő város a középkorban].. Megfelelői: fr.
pavois ’nagy pajzs; jelzőzászlók sora a hajón’ném. (kfn.) pavese pafese ’egy fajta nagy pajzs; pajzs alakú
sütemény’;cseh pavéza ’pajzs’; stb. Lásd még: ; lat. (k.) pavensis pavesis ’nagy pajzs’, pavesium ’egy
fajta pajzs’. A magyarba átkerült alak: *pavež.
TESz.; NévtÉ. 11: 7
 pap A: 1211 Popi sz. hn. (OklSz.); 1229/ Popufenerii hn. (Gy. 2: 420) [csak EWUng.]; 1239
Paphomoka hn. (OklSz.); 1372 u./ pap (JókK. 80) J: 1. 1211 ’az a személy, aki valamely vallási
közösségben vallási szertartásokat végezhet; Priester’ # (↑); 2. 1759 ’keményfa födél 〈a borsajtó
garatjában〉 | a nyomtató fa a présben; Deckel aus Hartholz 〈im Kelterkasten〉 | Pflöckel 〈als Bestandteil
der Kelter〉’ (NSz. – Szattmáry Király Gy.: Méhes kert 153); 3. 1770 ’a kereszt legfelső (néhol legalsó)
kévéje; die oberste (an manchen Orten die unterste) Garbe der Mandel’ (NSz. – Kalmár Gy.: Prodromus
251); 4. 1792 ’szalmacsomó a ház vagy az asztag, kazal tetején; ein Bündel Stroh auf dem Dach od auf
dem Schober, auf dem Feimen’ (SzD.); 5. [in poss Synt] 1802 ’az, aki a hivatottság érzésével szenteli
magát valaminek; Priester der Wahrheit, der Künste, der Wissenschaft usw’ (NSz. – Gáti I.: Klav. 10) Sz:
~os 1320 papus hn. (AnjOkm. 1: 566) | ~i 1416/¹ papi (BécsiK. 211) | ~ság 1416/¹ papʃaggal (BécsiK.
185) | ~ol 1713 papolly (Kis-Viczay 54).
Jövevényszó egy szláv, valószínűleg délszláv nyelvből. ⊗ Blg. поп; szb.-hv. pop; – ; óe. szl. popъ, ; or.
поп; ukr. пiп: ’pap’?< [ném. (ófn.) pfaffo ’világi lelkész’].. Lásd még: cseh (ócseh) pop ’pap’. Megfelelői
a szlovénban és a lengyelben is megvannak, bár csupán a keleti egyházra való hivatkozásban. – A
magyarba valószínűleg egy délszláv nyelvből került, amelynek beszélője a keleti egyházhoz tartozott. Az
egész nyelvterületen elterjedt, és adatoltságával összehasonlítva a bizonyosan sokkal korábbi 3. jelentés
feltehetőleg azzal függ össze, hogy ezt a kévét tizednek szánták. Ehhez és a 2. jelentéshez vö.: ; ném. (h.
baj.-osztr.) pfoff ’gabonakereszt; a szőlőprés alkotórésze’, ehhez vö.: ; n é m . Pfaffe ’lelkész, pap
〈lekicsinylő〉’, R. ’világi lelkész’, R. pfaff ’a hordő csapja’. A 4. jelentés az 3. jelentésre megy vissza. Az
5. jelentéshez vö. pl.: ; ném. Priester der Wahrheit ’az igazság papja.’
MSzlJsz. 1/2: 335; KSzlJsz. 384; TESz.

pap- 1. ~tarsoly × A: 1578 Pap tassoly (NySz.) J: ’[?]; Täschelkraut’ | ~macska × A: 1590 Pap
maczka (SzikszF. 70) J: ’élénk színű rajzokkal díszített, hosszú szemölcsökön álló szőrökkel sűrűn
borított, nagyobb fajta hernyó; Bärenraupe’ – De vö. 1577 k. Pap machkaÿarol ’ua.’ (OrvK. 638) | ~sajt
A: 1773 pap sait (Nyr. 19: 42) J: ’a mályvafélék családjába tartozó, lilás virágú közönséges gyomnövény;
Käsepappel’ – De vö. 1590 Pap saitya ’ua.’ (SzikszF. 21) | ~zsák ∆ A: 1787/ Pap 'Sák (NSz. – Verseghy:
Kisebb költ. 27) J: ’szólásokban, álllandósult szókapcsolatokban a telhetetlenség, kapzsiság jelképeként;
〈als Sinnbild der Unersättlichkeit〉’ – De vö. 1713 Pap' sákja ’ua.’ (Kis-Viczay 520) | ~tized ∆ A: 1835
Paptized (Tzs Pfarrzehent) J: ’[???]; Pfarrzehent’ | ~kéve × A: 1838 Papkéve (Tzs.) J: ’[???]; als Zehent
dem Pfarrer gegebene Garbe’.
Összetett szavak előtagja, azonos a →pap szóval. ⊗ A pap jelző a paptarsoly, illetve papsajt
összetételben növényekre utal, amelyek egy pénztárcához, illetve valószínűleg egy lelkész fejfedőjéhez
hasonlítanak. A papmacska tréfás népi elnevezése a hernyónak. A papzsák tükörfordításnak tűnik; a
feneketlen zsák a pap telhetetlenségét jelképezi; ehhez vö.: ném. R. der pfaffensack hat keinen boden.
paptized. A paptized és a papkéve az egyházi adó megnevezései; vö.: ném. Pfarrzehent ’papi tized’. – A
második tag (címszók kivételével): tizedtíz.
TESz. papmacska, papsajt, papzsák a. is

papa A: 1712 papáját (Nyr. 87: 358); 1792 Pápá (NSz. – Szalkay: Virg. Éneás 21) J: 1. 1712 ’apa;
Vater’ (↑); 2. 1838 ’nagyapa | öreg ember; Großvater | alter Mann 〈auch spöttisch〉’ (Tsz.) Sz: papus 1863
papusom (NSz. – Roboz: Daguer. 96) | papuska 1883 papuskám (NSz. – Rákosi J.: Ida 63).
Vitatott eredetű. ⊗ 1. Belső keletkezésű, onomatopoetikus eredetű. A kisgyermek első artikulált
hangjainak utánzásához. Hasonló onomatopoetikus szavakhoz hasonló funkcióban vö.: baba esetleg
mama stb. A jelentésváltozáshoz vö.: mama. – A gyermeknyelvből. – 2. Jövevényszó, valószínűleg a
németből: Papa ’apa’ [< fr. papa ’ua.’; onomatopoetikus eredetű].. Megfelelői: ang. papa;; ol. papà; or.
папа; stb.: apa, papa; ’apácska.’
TESz.

pápa A: 1372 u./ papa (JókK. 75); 1559 Pápara (ComLep. 39) [csak EWUng.] J: ’[???]; Papst’ # Sz: ~
´s 1469 papas szn. (MNy. 57: 240); 1535 ’[???]; katolisch’ (Vit. Q8a) [csak EWUng.] | ~ság 1517
papaʃagot (DomK. 1) | ~i 1520 papaÿ (GyöngyGl. 17).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. papa: ’apa’, (e., k.) ’püspök; pápa’ [< gör. πάππα, a ; gör. πάπ(π)ας
vokatívusza ’apa’].. Megfelelői: fr. pape;; ol. papa; stb.: pápa. A ’püspök > pápa’ jelentésfejlődés, a ; lat.
(e., k.) papa (urbis) Romae ’Róma (városának) püspöke’ szószerkezet alapján magyarázható. – A pápás
’katolikus’ származékszót a pápista kiszorította.
TESz.

papagáj A: 1763 Papagáj madár (NSz. – Thomas J.: Nyelvm. 183); 1787 Papagáj (NSz. – Mátyus I.:
Ó és új Diaet. 3: 226); 1795 Papagój (NSz. – Zsebkalendáriom 90); 1801 Papagály (Nyr. 50: 89); nyj.
papagál, papagár (Nyr. 50: 91), papogány (ÚMTsz.) J: ’[???]; Papagei’ #.
Vándorszó. ⊗ Ném. Papagei, R. papagoy;fr. R. papegai;; o l . pappagallo N. papagal; ; szb.-hv.
papagaj papiga; russ попугай; stb.: papagáj. Lásd még: gör. (biz.) παπαγάς ’ua.’. Forrása: bizonytalan,
esetleg egy afrikai nyelv, az ; arab babbaġā̕ babġā̕ ’ua.’ közvetítésével. Az euópai nyelvekbe a görög
(biz.) közvetítésével került. – A magyarba a németből került át (szóvégi j-s alak); a szóvégi l, ly-s
változatok vagy hiperkorrekt alakok, vagy az olasz hatására utalnak.
TESz.

pápaszem ∆ A: 1585 papa zṏm (Cal. 997); 1604 Pápaʒem (MA.) J: ’szemüveg; Brille’ Sz: ~es 1791
Pápaszemes (NSz. – M. Kurir 837).
Összetett szó. ⊗ A pápa + szem ’EZ NEM KELL’tagokból; (jelöletlen, birtokos) alárendelés. A
megnevezés azon nyugodhat, hogy X. Leó pápa (1513–1521) általában szemüveget viselt, mivel nagyon
rövidlátó volt. A magyar követek, akik a 16. sz-ban gyakran megfordultak a pápai udvarban, láthatták a
pápát szemüvegben.
TESz.; MNy. 75: 305, 77: 177

papi A: 1705 papa (MNy. 74: 415) [csak EWUng.]; 1825 pápa (NSz. – Lex. Bud. 481); 1870 papi
(CzF.) J: ’étel; Speise 〈in der Kinderspr〉’.
Származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő onomatopoetikus eredetű, a kisgyermekek csámcsogásának
utánzására jött létre. A palatoveláris párhuzamosság alapján a péppel függ össze. A végződése: játszi
kicsinyítő képző. Hasonló hangtastű szavak más nyelvekben is vannak: ném. Papi;; ang. pap; stb.: kása,
pép; lásd még: ; lat. pap(p)a ’ua.’. – Ide tartozik a palatális párhuzamosság származékszavaként: pepe
’étel 〈a gyermeknyelvben〉.’
TESz.

papír A: 1595 Pappir, Papyr (Ver. 19., 73.) [csak EWUng.]; 1811/ papírpénz (NSz. – Kazinczy: Lev.
8: 495); nyj. papér (ÚMTsz.) J: 1. 1595 ’növényi rostokból gyárilag készült vékony lemez, lap: íráshoz,
csomagoláshoz stb., papiros; Papier’ # (↑); 2. [heute haupts im Pl] 1843 ’irat, iromány | okmány, okirat;
Schriftstück | Ausweis’ (NSz. – Vajda P.: Éj. 3: 217); 3. 1844 ’értékpapír; Wertpapier’ (NSz. – Aradi
Vészl. 92).
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. Papier, (h. kor. úfn.) papıͤ r: ’írásra, nyomtatásra stb. használt
lapszerű képződmény; irat, okmány; értékpapír’ [< lat. papyrus ’papiruszcserje, papiruszháncs, papír’; vö.
→papiros].. Megfelelői: ; ang. paper;; fr. papier; stb.: papír. – A szó meghonosodását a papiros szóból
való elvonás is elősegíthette.
TESz.; NMÉr.

papírmasé A: 1790/ Papirmasé pixist (NSz. – Gvadányi: Fal. nót. 126); 1913/ papírmaséból (NSz.)
[csak EWUng.]; 1930 (papír)massé (MNy. 26: 57) [csak EWUng.] J: ’péppé zúzott papírhulladékból és
enyvből álló anyag, amelyet különféle tárgyak készítésére vagy ezzel való bevonására használnak;
Papiermaché’.
Francia jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Fr. papier mâché: ’formálható massza beáztatott
papírból és enyvből’.; – lásd még: ném. Papiermaché ’ua.’. A franciában a papier ’papír’ és mâché, a
mâcher befejezett melléknévi igeneve, szavakból jött létre. ’rág, rágcsál’. Megfelelői: ang. papier mâché;
le. papier-mâché; stb.: papírmasé.
TESz.

papiros A: 1508 papiroʃt (NádK. 589); 1518 k. pappyroʃth (PeerK. 16); 1527 papyroʃʃathys (Heyd 32)
[csak EWUng.]; 1532 papiroʃt (TihK. 24) [csak EWUng.]; 1585 k. papÿross (Gl.) [csak EWUng.]; 1708
Papíros (PP.); nyj. pappiraszba (ÚMTsz.) J: 1. 1508 ’papír; Papier’ # (↑); 2. 1771 ’irat, iromány |
okmány, okirat; Schriftstück | Ausweis’ (NSz. – Faludi: NU. 113); 3. 1787 ? ’értékpapír; Wertpapier’
(NSz. – Törv. Vétk. 40.), 1792 ’ua.’ (NSz. – M. Hírmondó 2: 453).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. papyrus: ’papiruszcserje; annak kérge; papír’ [< gör. πάπυρος ’ua.’].. A latin
szó eredetileg ugyannarra az egyiptomi vizinövényre vonatkozik, amelynek kérgéből többek között írásra
alaklmas anyagot állítanak elő. – A szóvégi s-hez vö.: ámbitus stb. A szó használata a papír szót
valamelyest kiszorította. – A papirusz ’papiruszcserje, abból előállított írásra alkalmas anyag;
papirusztekercs’ (1604 (MA. Papyrus) ugyancsak a latinból ered (↑). Ez utóbbi és a papiros között
szóhasadás következett be. Megfelelői: ném. Papyrus;; fr. papyrus; stb.: papirusz(tekercs).
TESz. papirusz a. is

pápista ∆ A: 1562 papiʃtackal (MNy. 66: 338); 1627 pápisták (NySz.) [csak EWUng.] J: fn. 1562
’[???]; Anhänger des Papsttums 〈meistens pejor〉’ (↑) | mn. 1570 k. ’[???]; das Papsttum betreffend
〈meistens pejor〉’ (MNy. 64: 468).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (e., k., h.) papista: ’(a pápához hű) katolikus, a pápát követő ember’ [< lat.
(e., k.) papa ’pápa’].. Megfelelői: ném. Papist;; fr. papiste; stb.: a pápaság követője. – A szó belseji s-hez
a magyarban vö.: árestál stb. – A szó tréfás-gúnyos szólásokban is előfordul; pápista színben van ’sápadt
〈mint pl. a böjtöléstől〉’ (1794); pápista varjú ’varjú 〈mert fekete, mint egy papi ruha〉’ (1820). – A
magyarból: ; szb.-hv. papišta ’katolikus, pápista 〈többnyire pejoratív értelemben〉.’
TESz.

paplan A: 1395 k. paplon (BesztSzj. 641.); 1405 k. paplan (SchlSzj. 1208.); 1407 poplan (MNy. 10:
280); 1418 pablan (OklSz.); 1707 Paplany (MNy. 8: 128); 1841 paklan (MTsz.) J: 1. 1395 k. ’(bélelt,
tűzdelt burkolatú) takaródzásra szolgáló ágynemű; Steppdecke’ # (↑); 2. 1395 k. ’párna | derékalj; Polster |
Unterbett’ ().
Bizánci görög jövevényszó. ⊗ Gör. (biz.) πάπλωµα: ’(ágy)takaró’, – újgör. πάπλωµα ’steppelt paplan’a
[gör. πέπλωµα ’csomagolás., ruha’ [< gör. πέπλος ’szőtt kelme, takaró’]].szó változata. – A szóvégi a
hangzóvesztéshez vö.: beszéd, lapát stb. A 2. jelentés: metonímia. – A magyarból: szb.-hv. poplun;; szlk.
paplón: ’az ágy alsó része; ágytakaró, paplan; steppelt paplan.’
KSzlJsz. 902; I. OK. 10: 158; NyK. 69: 196; TESz.

papondekli ∆ A: 1807/ pappendeckelbe (NSz. – Kazinczy: Lev. 5: 35); 1857 pappendekliből (NSz. –
Lauka G.: Vidék 1: 145); 1877 pakuntekliből (Nyr. 6: 427); 1880 papondekni (Nyr. 9: 163); 1895
papumdekli (Nyr. 24: 351); 1940 papondëkli (MNy. 36: 352) [csak EWUng.]; nyj. pakondékli, pakundëkli
(ÚMTsz.) J: ’kéregpapír; Pappdeckel’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Pappendeckel: ’egy darab karton’ [< ném. Pappe ’erős, sík anyag
nyerspapírból’ + Deckel ’lemez a nyitott tarály lefedésére; könyvkötés’].. Megfelelői: szb.-hv.
papendekl;; rom. papîndecă; stb.: ’kéregpapír’. – A li ~ ni végződéshez vö.: cetli, dózni stb.
TESz.

paponya × A: 1500 k. papmonÿa (CasGl. 5.); 1590 Paponya (SzikszF. 27); 1790 k. Páponya (Nyr. 85:
213) J: ’[???]; 〈als Benennung versch Pflanzen mit Beerenfrucht〉’.
Vitatott eredetű. ⊗ 1. – Egy eredeti változatnál papmonya: belső keletkezésű, összetétel a pap + mony
’here; tojás’ szavakból, egyes szám 3. személyű -a birtokos személyjellel. Ebben az esetban a paponya,
páponya változatok eufemizmusok. – 2. Egy eredeti paponya változatnál: jövevényszó, az átadó nyelv
azonban ismeretlen. Ez alapján a származtatás alapján a papmonya népetimológiás változat.
KSzlJsz. 903; TESz.

papramorgó ∆ A: 1793 Papramorgóktúl (NSz. – Szeitz L.: Magy. Erd. 159) J: 1. 1793 ’[???];
Pfaffenfeind’ (↑); 2. 1817 ’[???]; Branntwein’ (NSz. – Czövek: Hir. Zsiv. 1: 73).
Szófajváltással keletkezett összetett szó. ⊗ A papra szóból jött létre főnevesüléssel pap szó -ra
szublatívuszraggal) + morgó (a morog folyamatos melléknévi igeneve); (határozói) alárendelés. A szó
keletkezése azon alapulhat, hogy a feudális időkben az adóköteles jobbágyok földesurukra – és a papokra
is – a tized miatt nehezteltek. A 2. jelentés: metonímia, mivel az emberek rosszkedvüknek leginkább
alkoholos állapotban adtak hangot.
MNy. 26: 391; TESz.
 paprika A: 1748 paprika (OklSz.); 1788 Pipárka (MNy. 20: 140); 1838 Papirka (Tsz.) J: ’[???];
Paprika’ # Sz: ~´s 1796 paprikás mn (PaisEml. 591); 1825 ’[???]; Art Fleischgericht mit Paprika’ (NSz.)
[csak EWUng.] | ~´z 1819 paprikázott sz. ’[]; mit Paprika würzen’ (MNy. 46: 189); [fel-] 1841/ sz. ’[???];
aufstacheln’ (NSz.) [csak EWUng.].
Szerb-horvát jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. paprika N. paprka: ’paprika’ [< szb.-hv. papar ’bors’; ennek az
alapszónak az eredetéhez vö.: ; vö. →biber].. A paprika Amerikából származik; megnevezése néhány
nyelvben a ’bors’ szót tartalmazza; ; ném. spanischer Pfeffer;; ang. red pepper, tkp.: ’piros bors’or.
красный перец, ami tkp. ’piros bors’; stb.: paprika. Lásd még: →török-. – A növény a Balkánról került
Magyarországra. Mivel a paprika egy nagyon fontos és tipikus fűszere lett a magyar konyhának, érthető
módon sok európai nyelv (legalább részben) a magyarból vette át a szót; vö.: ; ném. Paprika;; fr.
paprika;; cseh paprika; stb.: paprika; visszakölcsönzésként is: ; szb.-hv. paprikaš ’egy fajta húsétel
paprikával.’
Nyr. 32: 420; KSzlJsz. 386; TESz.

paprikajancsi A: 1842 paprikajancsik (NSz. – R. P. Div. 1842: 142) J: 1. 1842 ’vásáron vagy
bábjátékban szereplő, nagyorrú, piros ruhás, ravasz ötleteivel nevettető személy vagy bábu; Hanswurst’ #
(↑); 2. 1846 ’komolytalan, bohócként viselkedő személy; Spaßmacher’ (NSz. – PD. 1846. 1: 23); 3. 1848
’szélhámos, megbízhatatlan kalandor; Hochstapler’ (NSz. – MT. 1848: 973); 4. 1873 ’feltűnően, rikítóan
öltözködő személy; sich auffallend kleidende Person’ (NSz. – Athenaeum 1: 680).
Összetett szó. ⊗ A paprika + Jancsi szn. (< a János szn. becéző alakja ’EZ NEM KELL’tagokból);
(jelzői) alárendelés. Az előtag utalhat a gyakran piros ruhát hordó vicces emberekre és bohócokra. Az
utótaghoz mint bohócokat megnevező részhez vö.: ném. Hanswurst ’tréfás ember, bolond, bohóc’;fr. Jean
Potage ’ua.’; stb.
TESz.

pápua A: 1854 Papuak (HeckenastIdSz.²); 1883 Pápuák (MagyLex. 13: 403) J: fn 1854 ’a ma főként
Új-Guineában élő, sötét bőrű nép tagja; Papua’ (↑) | mn 1896 ’a pápuákkal kapcsolatos, őket illető;
papuanisch’ (PallasLex. Pápuák).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Papua;; ang. Papuan;; fr. Papou(a); holl. Papoea; stb.: pápuai. A holland
nyelvi hatás által vált elterjedtté [< maláj papuah ’ua.’, a ; maláj pūah-pūah ’göndör 〈haj〉’].. – A
magyarba elsősorban a németből került át. – Ide tartozik: R. pápuer ’pápuai’ (1817), ez a ném. R. papuer
’ua.szóból jött létre.’
TESz.

papucs A: 1559 papwchyoth (LevT. 1: 319); 1570 papots (ABpL. 13: 172) [csak EWUng.]; 1713
Papútsban (CultW. 72) [csak EWUng.] J: 1. 1559 ’kényelmes, bő, legtöbbnyire kéreg nélküli lábbeli;
Pantoffel’ (↑); 2. 1783 ’papucs formájú növény vagy állat; pantoffelförmige Pflanze od ein solches Tier’
(NSz. – Molnár J.: Könyvház 1: 421); 3. 1829 ’nőuralom a házasságban, papucskormány | felesége
uralma alatt álló férj, papucshős; Schürzenregiment | Pantoffelheld’ # (NSz. – Kovács Pál: Minden. 82); 4.
1961 ’vasúti kocsik elmozdulásának megakadályozása végett a sínre helyezett eszköz, féksaru;
Hemmschuh’ (ÉrtSz.).
Oszmán-török jövevényszó. ⊗ Oszm. pabuc̦ , R. pāpūș, papuc̦ : ’puha cipő’ [< újperzsa pā-poš pā-puš
’egy fajta cipő, szandál, tkp. lábbeli’].. Megfelelői (részben a magyarból): ; szb.-hv. papuča; cseh papuč;
stb.: papucs. – A 2., 4. jelentés: metafora; a 3. idegen nyelvi mintára keletkezett; vö.: ; ném. Pantoffel
’házi cipő, papucs; tréfás megnevezése a feleség dominálásának’. – Ide tartozik: papucsi ’papucs’ (1654),
esetleg külön átvétel egy szláv nyelvből; vö.: blg. R. папучи többes szám ’ua.’
KSzlJsz. 705; ÉlOsm. 317; TESz.

pár A: 1419 ? Parus sz. szn. (OklSz.); 1565 pár (Heltai Gáspár: NySz.) J: fn 1. [auch als Attr] 1565
’valamilyen szempontból egységet alkotó két ember, állat, tárgy együttese; Paar’ # (↑); 2. 1591 ’másolat;
Abschrift’ (MNy. 9: 133); 3. [mit PossSf] 1702 ’egymáshoz tartozó két ember, állat, tárgy közül az egyik;
Partner, Gegenstück, der/die/das andere der beiden’ # (Miskolczi Gáspár: NySz.); 4. [mit PssSf] 1711 ?
’valakihez, valamihez hasonló, hozzá illő, vele versenyképes ember, állat, tárgy; Person, Tier, Sache von
gleichem Wert, seinesgleichen’ # (IrtörtKözl. 14: 347), 1771 ’ua.’ (NSz. – Faludi: NU. Megsz. 190) |
számn [auch egy ~] 1763 ’néhány; einige, ein paar’ # (NSz. – Adámi: Spr. 186) Sz: ~os 1419 ? szn. (↑);
1683 Páros ’[???]; paarig’ (Thaly: Adal. 1: 169); 1782 ’[???]; gerade 〈Zahl〉’ (NSz.) [csak EWUng.]; 1958
’[]; Doppel 〈Sport〉’ (uo.) [csak EWUng.] | ~atlan 1769 páratlan ’[???]; unvergleichbar’ (NSz. – Telek J.:
Korona 263); 1782 ’[]; ungerade 〈Zahl〉’ (NSz.) [csak EWUng.] | ~zik 1789 párzás sz. ’[???]; sich
begatten’ (NSz. – Fekésházy Gy.: Férgekről 4).
Jövevényszó, valószínűleg a németből (feln.). ⊗ Ném. paar: ’páros, egymáshoz tartozó’., (ein) paar
’néhány’, Paar ’két összetartozó személy, dolog, állat’, (ófn., kfn.) pâr ’ua.’ [< lat. par ’egyenlő, hasonló;
társak, pajtások, egyenlőek’].. Lásd még: ném. sich paaren ’közösül, párzik’. Megfelelői: ; ang. pair;; fr.
paire;; szb.-hv. par; stb.: pár. – A németből való származtatás mellett szól a szótörténet és a német és
magyar származékszavak jelentéseivel való párhuzam. A számnév bajor-osztrák minta alapján
kelekezhetett.
TESz.

pár- 1. ~baj A: 1806 párbajnak (NyK. 35: 223) J: ’[???]; Zweikampf’ Sz: ~ozik 1885 párbajozó sz.
(NSz. – Tolnai L.: Polgárm. 1: 206) | ~viadal A: 1832 párviadal (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[???];
Zweikampf’ | ~beszéd A: 1837 pár-beszédének (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[???]; Dialog’ # || 2.
~huzamos A: 1812 párhúzamos (Nyr. 3: 410) J: ’[???]; parallel’ # | ~huzam A: 1834 párhuzamba (NSz.
– Kritikai Lapok 4: 36) J: ’[???]; Parallele 〈abstr〉’.
Összetett szavak előtagja, azonos a →pár szóval. ⊗ Az 1. csoportban az előtag birtokos vagy jelzői
szerepben és ’egy pár (ember)’jelentésben áll. A párbaj, párviadal keletkezéséhez a ném. Zweikampf
’párbaj’ is hozzájárulhatott. A 2. csoportban a párhuzamos szó a kiinduló elelm; itt az előtag határozószói
szerepben és ’párban’jelentésben áll; lásd még: huzamos ’tartós, huzamos’húz. – A párhuzam elvonásnak
látszik. – Nyelvújítási szóalkotás. – A párbeszéd korábbi megnevezései: beszédölés (1585 (Cal. 318);
közbeszélgetés (1604 (MA.).
TESz. párbaj, párhuzamos a. is

para¹ ∆ A: 1683—6 ? para (LtKözl. 50: 206) [csak EWUng.]; 1687 parán (MNy. 89: 383) [csak
EWUng.] J: 1. 1683—6 ? ’török aprópénz; türkische Scheidemünze’ (↑), 1687 ’ua.’ (uo.); 2. 1810 k.
’csekély értékű dolog; minderwertiges Ding’ (MNy. 61: 105); 3. 1825 ’aprópénz; Kleingeld’ (NSz. – Lex.
Bud. 482).
Oszmán-török jövevényszó. ⊗ Oszm. para ’pénz, pénznem, egy fajta váltópénz’ [< újperzsa pāra
’töredék, szelet, rész, darabka’].. Megfelelői: blg. R. парá; ; szb.-hv. para;; rom. para; stb.: aprópénz;
’kis értékű pénz.’
ÉlOsm. 319; TESz.

para² × A: 1792 Para (SzD.); nyj. pala (MTsz.) J: 1. 1792 ’a halászháló szélére erősített, az
alámerülést megakadályozó könnyű fadarab; leichtes Holzstück am Rande des Fischernetzes, um es vor
dem Versinken zu bewahren’ (↑); 2. [auch als erstes Glied von Kompos] 1835 ’parafa; Kork’ (Tzs.
Korkstöpfel).
ÁKE. 514; TESz.; UEW. 357, 395

pára A: 1416 u./¹ paraiat (BécsiK. 208); 1577 k. para [-a: PossSf] (OrvK. 203) J: 1. 1416 u./¹ ’gőz,
kigőzölgés; Dunst, Lufttrübung, Ausdünstung’ # (↑); 2. 1558 ’kilehelt levegő, (látható) lélegzet | lélek, 〈a
népi képzeletben〉 állati lélek; Atem | Seele, Tierseele’ # (LevT. 1: 282); 3. [haupts szegény od gonosz~]
1772/ ’(állati vagy emberi) élőlény; Lebewesen; Geschöpf’ (NSz. – Bessenyei: Ágis 111) Sz: ~´s 1577 k.
párás (OrvK. 15) | párolog 1786 párolgó sz. (NSz. – M. Hírmondó 681).
Szláv jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. para: ’pára, gőz; lélegzet’, (Kaj.) ’gőz, pára; lélek, lény’; ;szlk. para:
’gőz, pára; lélegzet’;or. пар: ’gőz, pára’; stb. [szláv eredetű].. – A magyarba kerültek a szóvégi a-s
változatok és a magánhangzó nélküliek is. A 3., 4. jelentés: metonímia. A párolog származékszó
hangalakja az etimológiailag szorosan ideköthető párol hatását mutatja. – A pár ’élesztő; kovász’ (1839)
külön átvétel a szlk. par ’korpából készült kovász’szóból. Ugyanerre az etimonra megy vissza: parenyica
’egy fajta juhsajt’ (1906); ez a ; szlk. parenica ’ua.párolt, gőzölt étel szóból jött létre.’
KSzlJsz. 388; TESz.

parabola A: 1614/ parabolának (Pázm 7: 782) [csak EWUng.] J: 1. 1614/ ’példázat, hasonlat;
Gleichnis’ (↑); 2. 1777 ’egy fajta nyílt görbe vonal 〈a síkmértanban〉; Parabel 〈Geom〉’ (Keresztesi: Mat.
145) | | parabolikus A: 1883 iparabolikus [ɔ: parabolikus] (MagyLex. 13: 405) J: 1. 1883 ’jelképes,
példázatos; symbolisch’ (↑); 2. 1896 ’parabola alakú; parabolisch 〈Kurve〉’ (PallasLex. 13: 794).
A szócsalád időrendben korábbi tagja a parabola: latin jövevényszó. ⊗ Lat. (e., h.) parabola:
’példázat, hasonlat’, (k.) ’parabola 〈geometriai〉’ [< gör. παραβολή ’egymás mellé dobás; összevetés;
parabola 〈geometriai〉’, (bibl.) ’példázat’].. Megfelelői: ném. Parabel;; fr. parabole; stb.: parabola. – A
parabolikus nemzetközi szó; vö.: ném. parabolisch;; ang. parabolic;; fr. parabolique; stb.: parabolikus; –
lásd még: ; lat. (k., h.) parabolicus ’jelképes, hasonlatos’ [< gör. παραβολικός ’jelképes; parabolikus’].. –
A magyarba a magyarországi latinból került.
TESz.; GLEl.

paracskó † A: 1523 prachko (OklSz.); 1560 k. parachko (GyöngySzt. 3715) J: ’vizsla; Spürhund’.
Bizonytalan eredetű, esetleg német (feln.) jövevényszó, magyar képzéssel. ⊗ Vö.: ném. (kfn.) bracke,
(korai úfn.) prack brack – ; ném. Bracke:: ’kopó’ [tisztázatlan eredetű].. – A végződés: talán -csó
kicsinyítő képző. Az eredeti változat prakcsó lehetett. A paracskó alak a szó eleji mássalhangzótorlódás
feloldásával és hangátvetéssel keletkezett. – A származtatás nehézsége az, hogy a feltételezhető változat
-csó kicsinyítő képzővel a magyarból nem kimutatható.
TESz.

parádé A: 1669 Paradéban (Károlyi Sándor: NySz.); 1690 paradat (Nyr. 63: 12); 1705 parádával
(RákF: Lev. 4: 638); 1722 parádét (MNy. 60: 117); 1746 Párada (NSz. – Kováts János: Hadi exerc. 68);
1790 Paráde (NSz. – Pétzeli: Korona 46); 1800 Parádit (NSz. – Farkas A.: Pann. öröm. 2: 27); 1807/
parádokkal (NSz. – Kazinczy: Lev. 5: 173); 1823 prádé (NéNy. 3: 93); nyj. përádi (MTsz.) J: 1. 1669
’katonai díszszemle, díszfelvonulás; Truppenschau, Vorbeimarsch militärischer Verbände’ (↑); 2. 1705
’dísz, pompa; Gepränge; großer Aufwand’ # (↑); 3. 1764 ’látványos, fényűző ünnepség; sehenswürdige,
prunkvolle Feier’ (MNy. 60: 117); 4. 1764 ’díszruha, díszegyenruha; prunkvolle Aufmachung,
Paradeuniform’ (MNy. 60: 117); 5. 1811/ ’a ló járásmódjának rövidre fogása | a ló megállítása úgy, hogy
az a két hátsó lábára áll; Verkürzen der Gangart | Anhalten des Reitpferdes, wobei es sich auf die
Hinterbeine stellt’ (NSz. – Pálffy S.: Erbia. 18); 6. 1884 ’készülődés, vesződség, teketória; Vorbereitung,
Mühe, Umstände’ (NSz. – Mikszáth: Apró gentry 6); 7. 1887 ’feltűnés, cirkusz, komédia 〈átvitt
értelemben〉; Aufsehen, Zirkus 〈abstr〉’ (NSz. – Baksay: Gyalogösvény 1: 324) Sz: ~zik 1785
parádézásokkal sz. (NSz. – Gvadányi: Tör. háb. 45) | ~s 1786 parádás (NSz. – M. Hírmondó 781).
Olasz (é.) és német jövevényszó. ⊗ Ol. parata, (tr., giul., v-ven.) parada:: ’díszszemle; fényűzés,
bőség; előkészület’ [< sp. parada ’szünet; megszakítás; díszszemle’; stb.].; ném. Parade ’díszszemle;
katonai parádé; a ló megállítása, járásának rövidre fogása’ [< fr. parade ’ua.’ < ; s p . parada (↑)]..
Megfelelői: ; ang. parade;; szb.-hv. parada; stb.: . – A magyarba katonai műszóként került. A parádi
változat bajor-osztrák közvetítést mutat.
TESz.

paradicsom¹ A: E12. Jh/ paradıʃumut (HB.); 1357 Paradychun hn. (MNy. 3: 466); 1372 u./
paradÿcʒomba (JókK. 33); 1789/ paraditsonyokrúl (NSz. – Kazinczy: Lev. 1: 416) J: 1. E12. Jh/
’édenkert; Garten Eden’ (↑); 2. E12. Jh/ ’mennyország; Himmelreich’ (HB.); 3. 1718 ’[???]; Paradies
〈abstr〉, Eldorado’ (Mikes: TLev. 16) Sz: ~i 1767 (NSz. – Viski P.: Mennyei ép. 53).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (e.) paradisus: ’édenkert; mennyország’, (k.) ’a paradicsom kapuja;
paradicsomkert, (h.) pompás, paradicsomi kert’ [< gör. (bibl.) παράδεισος ’védett, körülkerített kis park;
édenkert; mennyország’ [< héber pardēs ’ua.’; lásd még: ; kperzsa pardēz ’körülfalazás, kerítés’]].av.
pairidaēza ’ua.’. Megfelelői: ; ném. Paradies;; fr. paradis; stb.: paradicsom. – A magyarba a latin szó
gyarkran használt tárgyesete kerültcirkalom stb. A szó belseji cs a magyarban keletkezettgrádics, Lukács
szn. EZ NEM KELL – A magyarból: szb.-hv. R. paradižum, paradižom ’édenkert; mennyország.’
TESz.

paradicsom² A: 1856 paradicsom-mártást (NSz. – Vas G.: Nevess. 2: 209); nyj. paradicson (Nyatl.
75), paradicsony (OrmSz.) J: 1. 1856 ’a burgonyafélék családjába tartozó konyhakerti növény, illetőleg
ennek termése; Tomate 〈Frucht〉’ # (↑); 2. 1922 e. ’[???]; Tomate 〈Gewächs〉’ # (NSz.) [csak EWUng.]; 3.
[török~] 1942 ’padlizsán; Eierfrucht’ (ÚjIdőkLex. Tojásgyümölcs) Sz: ~os 1877 paradicsomos (Nyr. 6:
234) – De vö. 1783 Paraditsom-alma ’[???]; Tomate 〈Frucht〉’ (NSz.) [csak EWUng.].
Egy összetételi előtag önállósodásával jött létre. ⊗ A paradicsomalma (↑) paradicsom¹ + alma)
szavakból áll. Ez tükörfordítás a ném. (au.) Paradeisapfel ’paradicsom’ [< ném. (kor. úfn.) paradeis
’édenkert’ + Apfel ’alma’]. Megfelelői: cseh rajské jablko N. paradajske jablko: ’paradicsom’. Lásd még: ;
ném. (au.) Paradeiser;; szlk. paradajka; stb.: . – A magyarban a paradicsom szó különböző dísznövények
és fűszernövények neveként, illetve névelemeként élt már korábban is; vö.: paradicsomalma ’törpe alma’
(1525 k.); paradicsom-fa ’egy fajta dísznövény’ (1656); paradicsommag ’dísznövény termése’ (1733);
stb. Ebben a korai adatban a paradicsom jelentéselkülönülés a paradicsom¹ szóból, feltehetőleg a szép
színe, formája, fényessége alapján. – Ide tartoznak: R. paradicsalma ’törpe alma’ (1784 (SzD.); A
paradicska ’paradicsom’ tájszó (1902), ez utalhat a ; szlk. paradajka (↑) hatására.
MNy. 54: 49; TESz.

parafa A: 1798 Parafának (NSz. – Nagy S.: Isten jós. 101); 1884 paraffa (NSz. – Bródy S.: Nyomor
198) J: 1. 1798 ’paratölgy; Korkeiche’ (↑); 2. 1817 ’a paratölgy törzsének lehántott könnyű, rugalmas
kérge; Kork’ # (NSz. – Szájas Péter 105).
Tudatos szóalkotással keletkezett összetett szó. ⊗ A para² ’könnyű fadarab a halászhálók szélén’ + fa
tagokból áll; (jelzői) alárendeléssel. Az előtag a paratölgy kérgének könnyedségét nevezi meg; a
jelentéséhez vö.: fr. liège ’parafa’, a lat. (vulg.) levius ’könnyű’. – Nyelvújítási szóalkotás.
TESz.

paragrafus A: 1616/ paragraphusában (Pázm. 5: 164) [csak EWUng.]; 1806/ paragrafusán (NSz.)
[csak EWUng.]; 1813/ paragraph' (NSz. – Kazinczy: Lev. 11: 140); 1863 palaglafos (Kriza: Vadr. 167) J:
1. 1616/ ’cikkely, szakasz | törvénycikk; Paragraph 〈bezeichneter Textabschnitt, (Gesetz)artikel〉’ (↑); 2.
1891 ’pargrafusjel; Paragraphzeichen’ (Füredi: IdSz.).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (k.) paragraphus: ’(törvény)cikkely; kézjegy, díszes írás’., (kés.) ’S-alakú
jel’ [ [< gör. παράγραφος (γραµµή) ’szövegtagolás lapszéli jele a tartalmilag új bekezdéseknél; új rész
jelzése a szövegben’]., tkp. ’hozzátett írásjegy’. Megfelelői: ném. Paragraph;; f r. paragraphe; stb.:
paragrafus. A görögöknél létezett erre egy vízszintes vonal ponttal a tetején. A későbbi § jel feltehetőleg a ;
lat. subscripsi ’aláírtam’szó két s betűjének jellegzetes összekapcsolása, amely a lepecsételést szolgálta. –
A szóvégi s-hez vö.: ámbitus stb. A szó belseji l-hez vö.: illik² , iringál stb. A paragraf változat német
hatást mutat.
TESz.

paráhol × A: 1588 parahollÿak [l-j] (MNy. 62: 236); 1592 paráhol (Cisio. Kolozsvár 1592: NySz.);
1770 k. megpárájolta (MNy. 64: 95); 1874 práholó sz. (Nyr. 3: 479) J: 1. 1588 ’permetez, locsol, hint;
bespritzen, besprengen’ (↑); 2. 1592 ’szemerkél 〈eső〉; es sprüht, es rieselt’ (↑); 3. 1841 ’pazarol, tékozol;
verschwenden’ (MTsz.).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A hangtani és alaktani szerkezet alapján jövevényszónak tűnik, azonban erre
vonatkozó idegen nyelvi megfelelők nem találhatók. Az elsődleges változat bizonyosan a práhol. A 3.
jelentés: metafora az 1., 2. jelentés alapján. A szó leginkább a keleti nyelvjárásokban ismert.
KSzlJsz. 904; TESz.

paraj A: 1395 k. paraÿ (BesztSzj. 411.); 1416 u./¹ paɂebol (BécsiK. 411); 1533 Poray (Murm. 1406);
1536 pareÿ (PFab 7a) [csak EWUng.]; 1565 porę (MNy. 14: 154); 17. Jh parí (StudUnBB. 1958 1: 167);
1834 porréból (NSz. – Pesti szak. 6) J: 1. 1395 k. ’párhagyma, póréhagyma; Porree’ (↑); 2. 1416 u./¹
’főzeléknek való növény, különösen spenót | ebből való étel; eßbare Pflanze, haupts Spinat; Gericht
daraus’ # (↑); 3. 1577 ’〈különféle gyomnövények megnevezésére〉; 〈zur Benennung versch
Unkrautpflanzen〉’ (KolGl.: NyF. 45: 27); 4. 1577 ’cékla; rote Bete’ (KolGl.: NyF. 45: 23); 5. 1861 ’füves
tér, játszótér; Rasenplatz, Spielplatz’ (MNyszet. 6: 344).
Francia (ófr.) jövevényszó. ⊗ Fr. (ófr.) porrey: ’póréhagyma’., poree ’póréhagymaleves; zöldség’, (ófr.,
kfr. N.) poraÿ ’póréhagyma’ [a lat. porrum ’hagyma, póréhagyma’ különböző származékszavai alapján]..
Lásd még: fr. N. porrée rouge ’cékla’, (vall.) porai ’póréhagyma’. Megfelelői: ném. Porree;; holl. prei;
stb.: . – A szó a 13. sz. folyamán a francia szerzetesek közvetítésével kerülhetett a magyarba. A szóvégi é
~ í váltakozáshoz vö.: karaj¹ , taraj. A 3. jelentés: metafora valószínűleg a 2. jelentés alapján; az 5.
jelentés: metonímia a 3. jelentés alapján.
MNy. 29: 264; TESz.

parancsol A: 1372 u./ parancʒola (JókK. 11); 1488 poroncholok (MNy. 16: 79) J: 1. 1372 u./
’parancsként mond, elrendel, rendelkezik | parancsnokként működik; befehlen, gebieten | Befehlsgewalt
ausüben’ # (↑); 2. 1792 ’kér, kíván 〈udvariassági formaként〉; befehlen, Wünsche äußern 〈als
Höflichkeitsformel〉’ # (NSz. – R.P.—Lessing: Katona-szerencse 27) Sz: ~at 1372 u./ parancȝolatbol
’[???]; Gebot’ (JókK. 13) | ~ó 1416 u./² Pa2anʟolo ’[???]; Gebieter 〈auch als Anrede für Christus〉,
Befehlshaber’ (MünchK. 59ra) [csak EWUng.] || parancs A: 1580 parancsa [U] (RMKT. 2: 402); 1870
poroncs (CzF.) J: ’[???]; Befehl, Gebot’ # Sz: ~nok 1829/ parancsnokai (NSz. – Bajza: Munkái 3: 115).
A szócsalád alapja a parancsol: szláv jövevényszó. ⊗ Óe. szl. porǫčiti: ’kézbesít, átad; rábíz;
eljegyez’;szb.-hv. poručiti: ’tudat, közöl, jelent; parancsol, utasít, elrendel; megtart, megőriz’; stb.;szlk.
poručiť: ’örökül hagy, hagyományoz’, R. ’vkinek az oltalmába ad; parancsol, utasít’; ;or. поручить:
’rábíz’; stb. [< szláv *po (igekötő) + *rǫčiti ’átad, kézbesít’].. – A szó belseji n-hez vö.: abroncs, dorong
stb. A 2. jelentés a ném. befehlen ’segít magán, boldogul’ hatását tükrözi. – A parancs elvonással
keletkezett a parancsolból. Ezt az elavult főnevet a nyelvújítás korában elevenítették fel.
MSzlJsz. 1/2: 362; KSzlJsz. 388; TESz.

parányi A: 1621 parányi (MA); 1700 paránnyi (NySz.); 1795 porányi (NSz. – Gvadányi: Időtöltés
176); 1863 pirányi (Kriza: Vadr. 64); nyj. përányi (MTsz.) J: mn. 1. 1621 ’igen kicsi | igen kevés,
csekély; winzig | sehr, wenig’ # (↑); 2. 1646 ’pillanatnyi, rövid idegig tartó; augenblicklich, kurz’ (RNySz.
454: ) | fn. 1. 1749 ’igen kis dolog | igen kis idő; sehr Weniges 〈Ding, Zeit usw〉’ (NSz. – KirBesz. 6); 2.
1860 ’〈főleg megszólításként〉 szeretett személy; Liebling, Liebste(r) 〈bes als Anrede〉’ (NSz. – Jókai:
Szinműv. 1: 9) | | parány A: 1718 parányok-is (RNySz. 79); 1870 porány (CzF.) J: fn. 1. 1718 ’[???];
winziges Stückhen’ (↑); 2. 1753 ’rövid idő | pillanat; kurze Zeit | Augenblick’ (NSz. – Kunits: Sedecziás
5); 3. 1781 ’nagyon kis mennyiség; winzige Menge | Unteilbares’ (NSz. – M. Hírmondó 356); 4. 1800
’[???]; Mikrobe’ (Márton); 5. 1848/ ’〈főleg megszólításként:〉 szeretett személy; Liebling, Liebste(r) 〈bes
als Anrede〉’ (NSz. – Petőfi: ÖM. 3: 211); 6. 1972 ’[???]; Art Gefüllte Waffel’ (ÉKsz.) [csak EWUng.] |
mn. 1763 ’igen kicsiny, parányi; winzig’ (NSz. – Adámi: Wb. 61).
A szócsalád alapja a parányi: belső keletkezésű, valószínűleg származékszó. ⊗ Az alapszó a para¹
’török váltópénz’ lehet. A végződése: -nyi melléknévképző; vö.: fikarcnyifikarc, szemernyi stb. Az
értelmezés amiatt bizonytalan, hogy a parányi a magyarban korábban adatolt mint az alapszava., bár ezt a
fajta érmét a török birodalomban már a 17. sz.-ban használták. – A parány a parányi szóból elvonással
keletkezett a nyelvújítás korában. – A szócsalád onomatopoetikus magyarázata téves.
MNy. 49: 479; NytÉrt. 71: 64; TESz.

paraplé ∆ A: 1787 paraplé (MNy. 30: 31); 1790/ Paraplű (NSz. – Gvadányi: Fal. nót. 159); 1793/
parupliját (NSz. – Csokonai: Cultura 368); 1796 paraplü (NSz. – M. Merkurius 569); 1827 paraple
(MNy. 65: 468); 1882 párokli (Nyr. 11: 545); nyj. paraplya, pereplő (ÚMTsz.) J: 1. 1787 ? ’esernyő;
Regenschirm’ (↑), 1790/ ’ua.’ (↑); 2. 1787 ? ’napernyő; Sonnenschirm’ (↑), 1793 ’ua.’ (↑); 3. 1811 ’lugas,
filagória; Gartenlaube’ (NSz. – György L.: Árokalyi énekei 9).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Paraplü N. paraple: ’esernyő’ [< fr. parapluie ’esernyő, ernyő’]..
Megfelelői: ; holl. paraplu;cseh N. paraple; stb.: esernyő. – A szóvégi i-s változatok bajor-osztrák
közvetítésre utalnak. A 3. jelentés: metafora.
TESz.

paraszt A: 1291 Parazth, Parozth szn. (OklSz.); 1372 u./ paraʃtolparaȝt (JókK. 80); 1522 Porostos sz.
szn. (MNyTK. 86: 33); 1527 palazty sz. (ÉrdyK. 471); nyj. pariszt (ÚMTsz.) J: mn. 1. 1291 ? ’egyszerű,
becsületes; einfach, rechtschaffen’ (↑), 1372 u./ ’ua.’ (↑); 2. 1456 k. ’közönséges, mindennapi;
gewöhnlich, alltäglich’ (SermDom. 1: 38); 3. 1538 ’világi, nem egyházi; nicht kirchlich od geistlich’
(PestiN. T2); 4. 1539 ’egyszerű művű, dísztelen 〈ruha, bútor, fegyver, edény stb.〉; schlicht, unverziert
〈Kleidungsstück, Möbel usw〉’ (RMNy. 2/2: 35); 5. 1539 ’köznépi, nem nemes; zum Bauernstand gehörig’
(RMKT. 2: 37); 6. 1577 ’nyers, durva; grob, ungebildet’ (KolGl.: NyF. 45: 45); 7. 1585 ’tudatlan,
tanulatlan; unwissend, ungelernt’ (Cal. 500); 8. 1591 ’szimpla, nem teljes 〈virág〉; einfach 〈Blüte〉’ (Pécsi:
NySz.); 9. 1805 ’szelíd; zahm’ (NSz. – Verseghy F.: Ung. Sprach. 344); 10. 1897 ’sovány 〈hús〉; mager
〈Fleisch〉’ (MTsz.) | fn. 1. 1291 ? ’földműves; Bauer, Landmann’ # (↑), 1372 u./ ’ua.’ (JókK. 97); 2. 1372
u./ ’durva, faragatlan ember; Grobian, Lümmel’ (JókK. 11); 3. 1456 k. ’világi személy; Laie’ (SermDom.
2: 443); 4. 1481 ’megműveletlenül hagyott föld; Brachland’ (OklSz.); 5. 1515 k. ’köznép, nem nemesi
személy; zum Bauernstand gehörige Person’ (AporK. 162); 6. 1818 ’gyalog, mint sakkfigura; Bauer
〈Schachfigur〉’ (NSz. – Hasz. múl. Ktár. 2: 178); 7. 1832 ’üresen, megmunkálatlanul hagyott része
valaminek; leer, unbearbeitet gelassener Teil von etw’ (Kreszn.) Sz: ~ság 1512 k. paraztʃag (WeszprK.
15) | ~i 1522 Parazthÿ szn. (MNyTK. 86: 47) | ~os 1522 szn. (↑).
Szláv jövevényszó. ⊗ Óe. szl. prostъ: ’együgyű; egyszerű; nyílt, őszinte’;szb.-hv. prost: ’egyszerű;
gonosz, durva, goromba; mentes vmitől’;szlk. prostý: ’egyszerű; közönséges, szokásos’, R. ’vmitől
független’; ;or. прост(ой): ’egyszerű; természetes, őszinte, egyenes; együgyű; közönséges, szokásos;
csekélyebb értékű, silány’, R. ’alacsony származású 〈főnévként is〉’, N. ’üres’; stb. [< szláv *pro (igekötő)
+ *stъ ’álló, mozdulatlan’].. – A szó a magyarban eredetileg egy személyre vonatkozó melléknév volt. A
főnévi 1. jelentés melléknévi jelentéssel való összefüggéséhez vö.: lat. rusticus ’falusi; esetlen, idétlen;
egyszerű, egyenes, paraszt’; ; ném. Bauer ’paraszt; sakkfigura’; stb., bäuerisch ’mint egy földműves,
paraszt; egyszerű, faragatlan’; stb. A főnévi 6. jelentés valószínűleg német minta alapján keletkezett. –
Ugyanerre az etimonra megy vissza: prosztó ’földműves, paraszt 〈pejoratív>, fajankó; faragatlan ember
<az argóban〉’ (1888); ez a ; ném. (argó) prosto ’földműves, paraszt’szóból jött létre. – A magyarból
(esetleg visszakölcsönzésként): szb.-hv. N. parastnik ’ua.’
MNy. 6: 64; ALH. 3: 63; KSzlJsz. 389; TESz.

parazita A: 1883 parasitja (NSz.) [csak EWUng.]; 1835 Parasita [es. nem m.] (Kunoss: Gyal.); 1847
parasitákként (NSz.) [csak EWUng.]; 1867 parazita (NSz. – Báttaszéki L.: Főv. genre 70); 1909
paraszita (Var. 225) [csak EWUng.] J: 1. [auch als Attr] 1833 ’[???]; Schmarotzer 〈Person〉; Nichtstruer’
(↑); 2. 1847/ ’(állati vagy növényi) élősködő, élősdi; Schmarotzer 〈Bot, Zool〉’ (NSz.).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Parasit;; ang. parasite;; fr. parasite; stb.: parazita : ’〈személy>; élősködő
<növény, állat〉’. Lásd még: ; lat. parasitus: ’evőtárs; élősködő’., (tud.) ’élősködő’, parasita ’vki esetén
élősködő nőszemély, (h., tud.) élősködő’ gör. παράσιτος ’aki az asztalnál másét eszi; hízelgő, talpnyaló’
[gör. παρά ’mellett, -nál/-nél’ és a ; gör. σιτέω ’eszik’].. – A magyarba a latinból vagy a németből került
latin végződéssel. – A R. parazitus ’élősködő’ (1793) külön átvétel a latinból (↑).
TESz.; GLEl. parasitus a. is

parázna A: 1372 u./ paraȝnanak (JókK. 125); 1643 prázna (Pathai: NySz.); 1860 perázna (MNyszet.
5: 98); nyj. përázna (MTsz.) J: fn. 1372 u./ ’feslett erkölcsű nőszemély; Hure’ (↑) | mn. 1. 1405 k.
’bujálkodó, házasságtörő; buhlerisch, ehebrecherisch’ (SchlSzj.); 2. 1495 e. ’durván illetlen, szemérmet
sértő; unzüchtig’ # (GuaryK. 94) Sz: ~´lkodik 1416 u.¹ paraznalkodot (BécsiK. 182) | ~´lkodat 1416 u.¹
paraznalkodatnac ’[???]; Hurerei’ (BécsiK. 178) | ~ság 1416 u./¹ paraznaʃagit (BécsiK. 182).
Jövevényszó, valószínűleg a csehből. ⊗ Vö.: cseh R. prázdná žena ’szajha’ [ismeretlen eredetű].. Lásd
még: óe. szl. prazdьnъ ’üres, hasztalan’szb.-hv. prazan prazna prazno ’ua.’; le. R. dom próżny ’bordély’;
stb. – Némileg megnehezítően hat a származtatásra, hogy a csehben csak az idézett szószerkezetekben
van a magyarral való egyezés. – A R. paláz ’erkölcstelen személy’ (1519) és a R. palázolkodik
’erkölcstelen életet él, fajtalankodik’ (1519) bizonyosan összefüggnek a parázna szóval, az alaktani
kapcsolat azonban tisztázatlan. – A szerb-horvátból való származtatás alig valószínű, mert a szb.-hv.
melléknévnek megfelelő jelentésű szó nincs a magyarban, holott a ; szb.-hv. praznik ’kacér, parázna
ember’ és praznuvati ’bujálkodik’ valószínűleg a magyarból jött létre.
MSzlJsz. 1/2: 360; KSzlJsz. 390; TESz.; UElSk. 421

parazoly ∆ A: 1787 Parasol (NSz. – Barczafalvi Szabó: Szigvárt 1: Szj.); 1787 parazol (MNy. 30: 31);
1790 Paraszol (NSz. – Gvadányi: Fal. nót. 91); 1863 parizolt (Kriza: Vadr. 177); 1875 parazoly (Nyr. 4:
377); nyj. parazló □ (MTsz.), perezol (ÚMTsz.) J: 1. 1787 ’napernyő; Sonnenschirm’ (↑); 2. 1865
’esernyő; Regenschirm’ (NSz. – Krin. napt. 76).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Parasol: ’napernyő’ [< fr. parasol ’ua.’].. Megfelelői: ang. parasol;; ol.
parasole; stb.: . – A szóvégi ly-hez vö.: cendely, fertály stb.
TESz.

parázs A: 1521 ? paraztol (ApMélt. 42); 1577 k. paraʃban (OrvK. 4); 1585 Parasaba [parazsa □] (Cal.
426); 1599 prását [prázsa □] [?U] (Csákt: NySz.); 1727 parsájában (MNy. 89: 383) [csak EWUng.];
1816 Paré'sa □ (Gyarmathi: Voc. 100, 108); 1861 porázsa □ (MNyszet. 6: 375); nyj. parás (Nyatl. 233),
párázábó, parazsra (ÚMTsz.) J: fn. 1. 1521 ? ’teljesen áttüzesedett, izzó szén, fa stb.; Glut’ # (↑), 1577 k.
’ua.’ (↑); 2. 1775 ’erszény nélküli pénz; Geld ohne Geldbeutel’ (MNy. 58: 108) | mn. 1. 1577 k. ’izzó
〈átvitt értelemben is〉; glühend 〈auch abstr〉; hitzig, heftig’ # (OrvK. 89); 2. 1600 k. ’porhanyó, szétomló;
locker, mürbe’ (Radv: Szak. 18); 3. 1790 ’bankjegyekben vagy érmékben levő 〈pénz〉; bar 〈Geld〉’ (NSz. –
Trenck: Mérő-serpenyő 16); 4. 1838 ’félig főtt; halbgar’ (Tsz.) Sz: ~lik 1817 parázslik (NSz. – P. Horváth
Ádám: Rudolfias 91) | | parázsol × A [1]: 1604 Paráʃolom (MA.); 1792 Parázsló sz. (SzD.) [csak
EWUng.]; nyj. prázsol (MTsz.) J: 1. 1604 ’pörköl; rösten’ (↑); 2. 1872 ’[???]; einbrennen 〈mit
Mehlschwitze〉’ (Nyr. 1: 331).
A szócsalád alapja a parázsol: szláv jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. paražiti; szlk. pražiť; or. пряжить; stb.:
megpörköl, megpirítonomatopoetikus; esetleg vö. még: [óind sphū́ rjati ’brummog, morog, zúg, dübörög;
kirobban, kitör’; lett sprāgt ’elreped, elhasad, kipukkan, szétdurran’; stb.].. – A parázsoi 2. jelentése a
valószínűleg a ; szlk. zapražiť ’beránt 〈rántással〉’hatására jött létre; emellett szól a szóföldrajz is. – A
parázs elvonás a parázsol szóból. Egyes változatok szóvégi a hangja valószínűleg egy elhomályosult
birtokos személyjel. A tréfás 2. főnévi jelentés az argóban keletkezett. A melléknévi 2. és 4. jelentés:
feltehetőleg metonímia.
KSzlJsz. 392; TESz.

parcella A: 1854 Parcelle [es. nem m.] (HeckenastIdSz.²); 1865 parcella (Babos); nyj. parcëlla
(SzegSz.) J: 1. 1854 ? ’részecske; Teilchen’ (↑), 1865 ’ua.’ (NSz.) [csak EWUng.]; 2. 1865 ’[???];
Parzelle’ # (↑) Sz: ~´z 1880—1/ parcellázni sz. (NSz. – Jókai 63: 266).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Parzelle;; ang. parcel; fr. parcelle (de terrain);; or. парцелла; stb.: földsáv,
parcella, telekrész, a franciában szintén : ’részecske’. A franciából terjedt el [< lat. (vulg.) *particella ’ua.’
[< lat. pars ’rész, darab’]].. Lásd még: lat. (k.) parcella ’részecske’. – A magyarba a franciából és
németből került, latinosított végződéssel.
TESz.

pardon A: 1704 pardont (MNy. 89: 383); 1875 párdon (NSz. – Don Pedrő napt. 4); 1878 pardomot
(NSz. – Bakahumor 161); 1890 pardony (NSz. – Hatvágások 100) J: 1. 1704 ’kegyelem; Gnade’ (↑); 2.
[mondat értékű szóként] 1844 ’bocsánatot kérek, bocsánat!; Verzeihung’ # ().
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Pardon;; ang. pardon;; fr. pardon; stb.: megkegyelmezés; ’megbocsátás’. A
franciából terjedt el [< fr. pardonner ’megkegyelmez, megbocsát’ (; lat. (kés.) perdonare ’(át)ad; elenged,
kibocsát; megbocsát’)].. – A magyarba elsősorban a németből került át. 2. jelentésben bocsánatkérő
formulaként használatos.
TESz.

párduc A: 1405 k. pardich (SchlSzj. 1628.); 1519 k. pardocz (DebrK. 379); 1527 pardoʃok (ÉrdyK.
311) [csak EWUng.]; 1536 parduʃrol (PFab. 57b) [csak EWUng.]; 1571 parduch Ber (MNy. 64: 227);
1575 pardusz (Károlyi: NySz.); 1585 Párdocz (Cal. 592); 1643 Párdutz (Com: Jan. 38) J: 1. 1405 k. ’a
macskafélék családjába tartozó, sárga alapon fekete foltos vagy tiszta fekete szőrű, vérengző ragadozó
állat, leopárd; Panther’ # (↑); 2. 1792 ’[???]; Pantherfell’ (NSz.) [csak EWUng.].
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. pardus: ’párduc’ [< gör. πάρδος ’ua.’].. Megfelelői: ném. Pard;; ol. pardo;
stb.: . – A szóvégi c-s alak affrikálódással keletkezettárboc, lazac stb.
TESz.; GLEl.

parfé A: 1901/ parfait-t (NSz. – Mikszáth: Szelistyei 303); 1927 parfé (NkLex. parfait) J:
’fagylaltszerű édesség; Art Speiseeis, Parfait’.
Francia jövevényszó, esetleg német közvetítéssel is. ⊗ Fr. parfait: ’egy fajta fagylalt’.hatására jött
létre; – lásd még: ném. Parfait ’ua.egy fajta fűszeres likőr’; stb.. A franciában jelentéselkülönüléssel
keletkezett a parfait ’befejezett, egész, teljes’szóból. Hasonló szemlélethez vö.: bonbon.
TESz.

parfümíroz ∆ A: 1790 parfümirozta (NSz. – Kazinczy: Orpheus 1: 181); 1790/ Parfumírozva sz. (NSz.
– Gvadányi: Fal. nót. 152); 1795 meg-párfumírozta (MNy. 35: 179) J: ’illatosít, parfümöt használ;
parfümieren’ || parfüm A: 1792 Parfumt (MNy. 35: 179); 1825 parfűmöt (MNy. 35: 179); 1835 Parfüm
(Kunoss: Gyal.); 1890 páfiut [ɔ: páfint] (NSz. – Hatvágások 26); 1935 parfőn (MNy. 31: 341) [csak
EWUng.]; 1938 parfőm (FrJsz. 36) [csak EWUng.] J: ’Parfüm; Parfüm’ #.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. parfümieren: ’parfümmel lepermetez, illatossá tesz’ [< fr. parfumer ’ua.’,
ez a ; lat. fumus ’füst, gőz, pára’ szóra megy vissza | ném. Parfum Parfüm ’összeállítás illatanyagokból’].
[< fr. parfum ’ua.’. Megfelelői: ; ang. perfume;; ol. profumare profumo; stb.: parfümöz, illatosít, ’parfüm,
illatszer.’
FrJsz. 36; TESz. parfüm a. is

párhagyma A: 1456 k. parhagymat (SermDom. 2: 71); 1500 k. paar hagyma (MNy. 21: 141); 1683
Por Hagima (Nyr. 40: 112); 1835 Pórhagyma (Kassai 4: 67) J: ’póréhagyma; Porree’ – De vö. 1405 k.
par ’ua.’ (SchlSzj. 929—931).
Összetett szó. ⊗ A pár + hagyma szavakból áll; tautologikus. A pár német (feln.) jövevényszó: (kor.
úfn.) por, R. pfar: ’póréhagyma’ [< lat. porrum porrus ’ua.’].. Megfelelői: szln. por;; le. por; stb.: . – A
szó belseji á hangzónyúlással keletkezett a magyarban.
SzófSz.; TESz.

pária A: 1801 pariah (NytÉrt. 93: 25) [csak EWUng.]; 1808 Pária (NSz. – Verseghy F.: Term. emb.
316); 1837 pariákat (NSz. – Emlény 223) J: 1. 1801 ’a kasztokon kívül álló indiai; kastenloser Inder’ (↑);
2. 1808 ’az emberi társadalomból kitaszított, jogfosztott ember; Entrechtete(r)’ (↑).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Paria;; ang. pariah;; fr. paria; stb.: pária. Forrása: tamil paṛaiyar többes
szám ’dobos’. Ez a szó az alacsonyabb indiai társadalmi rétegek szeméyeit jelöli meg, akik az ünnepeken
– mint örökölt szakma – a dobot ütötték. Később ez a megjelölés a dél-indiai földművesekre,
napszámosokra, majd a kaszton kívüliekre került át. Az angolból terjedt el. – A magyarba elsősorban a
németből került át.
TESz.

paripa A: 1528 parypa (OklSz.); 1595 Parippa (Ver. 120) J: 1. 1528 ’büszke tartású, könnyed járású,
lovaglásra alkalmas nemes ló; Reitpferd’ (↑); 2. 1732 ’ménló; Hengst’ (MNy. 50: 498); 3. 1786 ’herélt ló;
verschnittenes Pferd’ (MNy. 71: 125) [csak EWUng.].
Vándorszó. ⊗ Gör. πάριππος: ’kísérő lovas; vezetékló, lógós ló’., (biz.) παρίππιον, πάριππα többes
szám ’vezetékló, hitványabb teherhúzó ló; hátasló’, (biz., N.) παρίππιν ’ua.’; lat. (k.) parhippus
’vezetékló’, (h.) parypus ’ua.’; szb.-hv. parip ’közönséges ló <az arab lóval szemben>’; le. R. parepa,
parepka ’gebe, kis ló’; stb. A görögből terjedt el [vö.: gör. παρά ’mellett, -nál/-nél’ + ἵππος ’ló’].. – Az
átadó nyelv bizonytalan. A magyarba valószínűleg Dél-Európából került. Egyes szláv nyelvek a magyar
szót adhatták tovább. A szóvégi a esetleg a görög többes számú alakra vezethető vissza. – A faris szóval
való kapcsolata kizárt.
Melich-Eml. 275; KSzlJsz. 707; TESz.; MNy. 83: 199

paríroz¹ ∆ A: 1791 pariroz (NSz. – Poóts A.: Vers. 16); 1835 Paríroz (Kunoss: Gyal.) J: ’fogad,
fogadást tesz; wetten’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. R. parieren ’fogad’ [< fr. parier ’ua.’. a ; lat. (k.) pariare ’egyenlővé tesz,
kiegyenlít; kiegyenlít, kifizet’alapján]..
TESz.

paríroz² ∆ A: 1808 Parérozni sz. (NSz. – Sándor I.: Sokféle 12: 184); 1835 Paríroz (Kunoss: Gyal.) J:
’feltétlenül engedelmeskedik; folgen, unbedingt gehorchen’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. parieren: ’feltétel nélkül engedelmeskedik’ [< lat. parere ’ua.megjelenik,
feltűnik, jelentkezik’; stb.].. Megfelelői: szln. parirati;c s e h N . parírovati; stb.: (feltétlenül)
engedelmeskedik, szót fogad. – Nem tartozik ide: R. paríroz ’visszautasít, elhárít’ (1835), ez a ; ném.
parieren ’ua.’ [< fr. parer ’ua.’]. szóból jött létre.
TESz. paríroz³ a. is

parittya A: 1416 u./¹ pa2iťaʃoc sz. (BécsiK. 21); 1416 u./¹ pariťťanac (BécsiK. 308); nyj. parintya
(ÚMTsz.) J: 1. 1416 u./¹ ’egy fajta régi hajítófegyver; Schleuder 〈Wurfgerät〉’ (↑); 2. 1906 ’csúzli;
Ziehschleuder 〈Kinderspielzeug〉’ (NyF. 33: 22) Sz: ~´s 1416 u./¹ ’[???]; Person mit einer Schleuder’ (↑) |
~´z 1787 parittyázzon (Fal: TÉ.: NySz.).
Jövevényszó a szerb-horvátból vagy szlovénból. ⊗ Szb.-hv. praća; szln. prača: : ’csúzli’ [< szláv *per-
~ *por- ’csap, ver, üt’].. Lásd még: óe. szl. prašta; le. proca;; or. пращ праща; stb.: csúzli. – A ; szláv ć >
; m. ty hangváltozáshoz vö.: gatya, kútya stb. – A szó belseji i elhasonulással keletkezett.
 NyK. 39: 48; FUF. 12: 297; KSzlJsz. 392; TESz.

parízer A: 1881 parízer (NSz. – Tomor F.: Kor. tükre 126) J: ’egy fajta húsipari termék, párizsi; Art
Wurst’.
TESz.

park A: eH18 park (MNy. 30: 25) J: 1. eH18 ’nagy kiterjedésű díszkert; Gartenanlage, Park’ # (↑); 2.
1865 ’járművek, gépek, harci eszközök állománya, illetőleg telepe; 'Gesamtbestand bzw Sammellager
von Fahrzeugen. Maschinen, Kriegsvorrichtungen usw’ (Babos) Sz: ~ol 1936 parkolhatnak sz. (NSz. –
Bp. Hírlap jún. 14.: 11) || parkíroz A: 1892 parkiroztatta sz. (NSz. – Babay K.: Balat. tört. 101); 1900
parkíroz (MagySz. Park) [csak EWUng.] J: 1. 1892 ’[valamit parkosít]; einen Park anlegen’ (↑); 2. 1958
’〈gépkocsi, gépkocsival〉 parkol; parken’ (NSz. – MN. szept. 24: 5).
A szócsalád időrendben legkorábbi tagja a park: nemzetközi szó. ⊗ Ném. Park:; ang. park;; fr. parc;
stb.: park. A franciából terjedt el [lat. (k.) parricus parcus ’bezárt tér, kifutó’].. A magyarba főként a
németből került. – A parkíroz német jövevényszó lehet; vö.: ; ném. (svájci) parkieren ’karámba zár;
parkol. Mivel a németben azonban gépjárművet ideiglenesen lerak’ jelentésben ez a szó nem elterjedt, a
magyarban jelentésváltozással kell számolni.
TESz.

párkány¹ A: 1295 parcan (OklSz.); 1470 parkanÿal (SermDom. 2: 58); 1565 párkánic [ɔ: párkánig]
(Heltai Bibl: NySz.) J: 1. 1295 ’védfal, sánc; Schutzmauer, Schanze; Geländer’ (↑); 2. 1585 ’falnak vagy
más függőleges felületnek vízszintes irányban húzódó kiszögellése; Gesims’ # (Cal. 1016); 3. 1789
’valaminek a széle, szegélye; Rand, Kante’ (NSz. – Kazinczy: Bácsmegyey 221).
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kfn.) parkan, (h. kor. úfn.) parchkant: : ’körülkerített hely, kerítés,
fal’ [< lat. (k.) *parcanus ’kerítés, sövény’].. Megfelelői: cseh N. parkán;le. parkan; stb.: léckerítés;
’párkány, párkányzat’. – A magánhangzónyúlás a magyarban következett be. A 2., 3. jelentés: metafora. A
szó eredetileg a középkori erődítmények szaknyelvéhez tartozott.
KSzlJsz. 708; TESz.

párkány² ∆ A: 1732 Párkán szoknyát (MNy. 10: 84); 1734 Barchanért (MNy. 79: 507) [csak
EWUng.]; 1763 Párkány (MNy. 60: 372); 1772 parkány (NSz. – Marikowzki: Néphez 484) J: ’gyapjúból
és kecskeszőrből szőtt anyag; aus Wolle und Ziegenhaar gewebter Stoff’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Berkan, (korai úfn.) barkan:: ’fésült gyapjúfonalból készült tartós anyag’
[az eredetéhez vö.: ; vö. →barhent]..
TESz.

parketta A: 1810/ parquéták (NSz. – Kazinczy: Lev. 8: 98); 1894 parkettára (NSz. – Margitay D.: Hiv.
102) J: ’keményfa lécekből vagy keményfa lapokból összerakott padló; Fußbodentäfelung’ # Sz: ~´z
1947 parkettázását sz. (NSz.) [csak EWUng.] || parkett A: 1817 parkétot (NSz. – Czövek: Hír. Zsiv. 2:
337); 1840 parketen (NSz. – Árvizkönyv 4: 86); 1845 parquette-n (NSz. – Szilágy S.: Czaff. 12); 1857
parkettek (NSz. – Délibáb Naptár 256) J: 1. 1817 ’keményfa lécekből vagy keményfa lapokból
összerakott padló; Fußbodentäfelung’ (↑); 2. 1881 ’a táncosok részére elkülönített hely; abgesonderte
Tanzfläche’ (NSz. – Beliczay J.: Egyetl. leány 10).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Parkett: ’padlóburkolat; a nézőtér földszintjének elülső része’., (au.)
Parkette ’parkettadeszka’ [< fr. parquet ’parketta; elhatárolt terület’; stb.].. Megfelelői: ang. parquet;; or.
паркет; stb.: parketta. – A parketta szóvégi a hangja hanghelyettesítéssel keletkezettcérna, ciha stb.
TESz.

parlag A: 1223 ? porolouc (OklSz.); 1238 purlog (OklSz.); 1258 altalparlac (OklSz.); 1265
Geudenporloga hn. (OklSz.); 1268 Cuechesporog hn. (OklSz.); 1299 Parlag (OklSz.); 1317 Tuissespalag
hn. (Gy. 1: 148) [csak EWUng.]; 1405 k. pãrag (SchlSzj. 707.); 1613/ pallagban (OklSz.); 1684
parágokat (MNy. 80: 374); nyj. parlang (Nyatl. 24), pórag (MTsz.) J: 1. 1223 ? ’műveletlenül hagyott
szántóföld | egy évig pihentetett szántföld, ugar; brachliegendes Nutzland | Brachfeld'’ (↑), 1238 ’ua.’ (↑);
2. 1777 ’gyomnövény, gaz; Unkrautpflanze’ (NSz. – Molnár I.: Préd. 465); 3. 1810 ’üresen,
megmunkálatlanul hagyott része valaminek; leer, unbearbeitet gelassener Teil von etw’ (NSz. – Kultsár:
Hazai Tud. 1: 250) Sz: ~i 1577 k. parragÿ (OrvK. 475) | ~ias 1854/ parlagiasan (NSz. – Arany J.: Lev. 1:
365).
Jövevényszó egy délszláv nyelvből vagy a szlovákból. ⊗ Blg. прелог: ’nem bevetett föld, parlag’.;
szb.-hv. prijelog ’ua.ugar’;szln. prelog ’ua.’;szlk. prieloh ’ua.’, (Ny.) préloh ’nem bevetett föld, parlag’
eredeti jelentése ’átfektetés’ [< szláv *per (igekötő) + *logъ ’fektetés’].. Megfelelői a keleti szláv
nyelvekben is megvannak, amelyek származtatáshoz azonban semmilyen kultúrtörténeti alapot nem
nyújtanak. – A magyarban hangrendi kiegyenlítődés ment végbe. A 2., 3. jelentés: metonímia, illetve
metafora. – A magyarból (talán visszakölcsönzésként): blg. (R., N.) нáплог ’sivár szőlőskert’; ; szb.-hv.
parlog ’ugar; nem bevetett föld, parlag’; stb.
NyK. 39: 39; MNy. 46: 113; KSzlJsz. 393; TESz.

parlament A: 1 6 1 2 Parlamentnec (Nyr. 94: 350); 1620 Parlamentum (Nyr. 92: 345); 1723
Parlamentomban (Nyr. 38: 452); 1818 Parlement-házaknak (NSz. – Batthyáni V.: Út. 156) J: 1. 1612
’országgyűlés; Parlament’ # (↑); 2. 1620 ’〈Párizsban〉 a polgári és büntetőperek legfelső feljebbviteli
fóruma; oberster Gerichtshof 〈in Paris〉’ (↑); 3. 1890 ’országház; Parlamentsgebäude’ # (NSz. – Szőts P.:
Andrássy 59); 4. 1972 ’[???]; Beratung’ (ÉKsz.) [csak EWUng.] || parlamenter A: 1798 Parlamentéró □
(NSz. – M. Kurir 753); 1809 Parlamentér (NSz. – Kultsár: Hazai Tud. 2: 60); 1832 parlamentair (MNy.
66: 338); 1937 parlamenter (SMFrSz.) [csak EWUng.] J: ’harcoló felek közti tárgyalásokra kiküldött
katonai személy; Parlamentär’ || parlamentáris A: 1814/ parlamentaris (NSz. – Kazinczy: Lev. 11: 204);
1843 parliamentáris (NSz. – Vachot I.: Orsz. Almanach 39); 1848/ parlamentáris (NSz. – Endrődi S.:
Petőfi napjai 480) J: 1. 1814/ ’országgyűlési; den Landtag betreffend’ (↑); 2. 1846 ’a parlamentarizmusra
jellemző 〈kormány stb.〉; dem Parlamentarismus entsprechend 〈Kabinett usw〉’ (NSz. – Irinyi J.: Uti jegyz.
2: 25) || parlamentarizmus A: 1872/ parlamentarismus (NSz. – Jókai 52: 198); 1876 parlamentarizmus
(NSz. – Hevesi L.: Karc. 43); 1895 parlamentárizmusnak (NSz. – Apponyi A.: Aesth. 52) J: ’az a
kormányzati rendszer, amelyben a parlament a legfőbb állami szerv; Parlamentarismus’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Parlament: ’országgyűlés; parlamenti épület’.; ang. parliament ’legfelső
bíróság Franciaországban 1789 előtt; országgyűlés; tanácskozás’; ; f r . parlament ’legfelső bíróság
Franciaországban 1789 előtt; annak ülése; országgyűlés; parlamenti épület’; stb.; – az angolból terjedt el
[< fr. R. parlament ’megbeszélés, tárgyalás; legfelső bíróság’].| ; ném. Parlamentär;; ang. parliamentary;
fr. parlamentaire;; or. парламентер; stb.: parlamenter, az angolban szintén ’az angol parlament tagja’ | ;
ném. parlamentarisch;; ang. parliamentary; fr. parlementaire; stb.: országgyűlési, parlamenti | ; ném.
Parlamentarismus;; ang. parliamentarism; fr. parlementarisme; stb.: parlamentarizmus. – A magyarba
elsősorban a németből került át. A parlamentum ~ parlamentom változatok latinosítottak, a ; lat. (k., h.)
parlamentum ’megbeszélés, tárgyalás, gyűlés’. A parlament 3. jelentése valószínűleg önállósodás a
parlamentház ’országház’ összetételből (↑1818). A szó 1. jelentésben való használata kiszorította a
korábbi diéta¹ alakot.
Nyr. 94: 349; TESz.

parmezán A: 1544 parmazant (OklSz.); 1572 parmasan (OklSz.); 1593 parmazánt [?U] (Nel) [csak
EWUng.]; 1612 Parmazsány [U] (uo.) [csak EWUng.]; 1702 parmasantott (MNy. 80: 374); 1816
Parmazsán-sajt (Gyarmathi: Voc. 56); 1875 parmesan-sajthoz (NSz. – Virághalmi F.: Cserepár 19); 1886
parmezán sajt (NSz. – Rákosi V.: Verőfény 44) J: ’kissé csípős, kemény sajt; Parmesankäse’.
Olasz (é.) jövevényszó, valószínűleg német közvetítéssel is. ⊗ Ol. parmigiano, (tr.) parmesan, (giul.)
parmeʃan, (bol., parm.) parmsàn ’pármai ember, pármai; parmezán’; – lásd még: ; ném. Parmesan R.
Parmasaner, (au. R.) parmasan ’ua.’. Az olaszban a Parma helynévből jön 〈város, ahonnan ez a sajt
származik〉. Megfelelői: ; ang. Parmesan, R. Parmasan;; f r. parmesan; stb.: pármai ember, pármai;
’parmezán’. – A szó belseji z-t és zs-t tartalmazó változatokhoz vö.: dézsma, dús stb.
TESz.; NEl.

párna A: 1395 k. parna (BesztSzj. 582.); 1552 párnákon (Heltai: Dial. C2a) J: 1. 1395 k. ’tokba töltött
puha, rugalmas anyag (toll, szőr stb.) a reá kerülő huzattal együtt; Kissen, Polster’ # (↑); 2. 1395 k. ?
’[???]; Lotterbett; Ruhebett’ (BesztSzj. 571.) [csak EWUng.], 1595 ’ua.’ (Ver. 42); 3. 1807 ’derékalj;
Unterbett’ (Márton); 4. 1816 ’alátét | a tengelyre erősített lapos fa, amelyen a fergettyű mozog; Unterlage |
Achsschemel’ (Gyarmathi: Voc. 100); 5. 1961 ’dunyha; Federbett’ (ÉrtSz.) Sz: ~´s 1433 Parnas szn.
(OklSz.) | ~´z 1793 párnázó sz. (NSz. – Kultsár: Hazai Tud. 1: 209).
Szláv jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. perina;; szlk. perina;; or. перина; stb.: dunyha, pehelypaplan [< szláv
*pero ’toll’].. – A párna alak a második nyílt szótag magánhangzójának kiesésével és pótlónyúlással
keletkezett: Az eredeti jelentés feltehetőleg ’tollal töltött ágynemű’volt, az 1-3. és az 5. jelentések arra
vezethetők vissza. A 4. jelentés a 3. vagy esetleg az 1. jelentésből jött létre; vö.: ; ném. Polster ’párna;
vastag, puha alátét.’
Nytud. 1: 277; KSzlJsz. 393; TESz.

paródia A: 1802/ parodiájával (I. OK 30: 256) [csak EWUng.]; 1827/ paródiának (NSz. – Vörösmarty
Emlékkönyve 222) J: 1. 1802/ ’szatirikus irodalmi stílusirányzat; satirischliterarische Stilnachahmung’
(↑); 2. 1835 ’gunyoros utánzás; spöttische Nachahmung’ (Kunoss: Gyal.) || parodizál A: 1809/ parodizált
(NSz. – Kazinczy: Lev. 7: 106); 1869 paródizál (NSz. – Arany L.—Molière: Tud. 109) J: ’paródiával
utánoz | utánozva kigúnyol; parodieren’.
A szócsalád időrendben korábbi tagja a paródia: latin jövevényszó. ⊗ Lat. parodia: ’ellendal; tréfás
utánzás 〈szóban vagy dalban〉’ [< gör. παρωδία ’ua.’].. Megfelelői: ném. Parodie;; o l . parodia; stb.:
kifigurázás, paródia. – A parodizál szó a magyarban képzőcserével keletkezett a R. parodíroz ’parodizál;
paródiával kigúnyol’ (1792); az utóbbi a ; ném. parodieren ’ua.szóból ered.’
TESz. parodizál a. is

paróka A: 1661 barrokát (Sámb: NySz.); 1697 Barókat (NEl.) [csak EWUng.]; 1713 parokám (MNy.
79: 247) [csak EWUng.]; 1750 paróka (Wagner: Phras. Capillus); 1769 porokát (MNy. 71: 125); 1771
parukatsinálóval (NSz. – Faludi: NU. 15); 1776 Parokot (MNy. 71: 125); 1883 perókás sz. (NSz. – Tóth
S.: Erdélyiek 38) J: 1. 1661 ’vendéghaj, álhaj; Perücke’ # (↑); 2. 1799 ’maradi gondolkodású személy;
Dunkelmann, rückständige Person’ (NSz. – Molnár J.: Könyvház 12: 24).
Vándorszó. ⊗ Ném. Perücke: ’paróka’., R. barucke, parucke ’ua.’, (baj.-osztr.) baroke ’ua.’; ol.
parrucca ’ua.maradi ember’, (vel., giul.) paruca ’paróka’, (v.-ven.) peruca ’ua.’, R. parrucca ’; hajtincs,
bóbita’; ;fr. perruque ’paróka’; szb.-hv. R. pèruka ’ua.’; rom. perucă ’ua.’; stb. Eredete bizonytalan,
esetleg egy galloromán ’papagáj’ jelentésű szóra mehet vissza; vö.: ;fr. perroquet ’papagáj’. Az olaszból
és a németből terjedt el. – A magyarba német és olasz közvetítéssel került.
FilKözl. 14: 490; TESz.

parókia A: 1613 parochiahoz (MNy. 79: 246) [csak EWUng.]; 1749 Parókia (GLEl) [csak EWUng.];
1898 parokja (Rell: LatJsz. 48) J: 1. 1613 ’paplak, plébánia; Pfarrhaus’ (↑); 2. 1629/ ’egyházközség;
Pfarrgemeinde’ (MNy. 89: 383); 3. 1754 ’templom; Kirche’ (NSz. – Biró M.: Angyali szövets. 137).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (e., h.) paroecia parochia: ’egyházközösség; egyházkerület, püspökség;
plébánia, parókia, lelkészi hivatal’ [< gör. παροικία ’(átmeneti) tartózkodási hely, település (biz., kés.)
templom, egyházközösség’ [< gör. πάρ-οικος ’határos, szomszédos, közeli’]].. Megfelelői: ném.
Parochie;; ol. parrochia; stb.: parókia, paplak.
TESz.; GLEl.

párol A [1]: 1570 k. paroltathnẏ sz. (MNy. 56: 264), de →pállik; 1577 k. parlod (OrvK. 3) [csak
EWUng.] J: 1. 1570 k. ’dunsztkötéssel kezel; mit Dunstumschlag behandeln’ (↑); 2. 1577 k. ’gőzöl;
dämpfen’ # (↑); 3. [haupts le~] 1835 ’desztillál; destillieren’ (NSz. – Vajda P.: Szépítés 91) Sz: párlat
1837 párlatokkal ’borogatás; Umschlag 〈als Heilmittel〉’ (NSz. – Háiszler Gy.: Orv. munk. 3: 14); 1870
’lepárlással nyert anyag; Destillat’ (CzF.).
Szláv jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. pariti: ’melegít, leforráz’.; szlk. parit' ’párol, gőzöl’;or. парить ’ua.;
férget gőzöléssel kiirt; fürdik, izzad 〈gőzfürdőben〉’; stb. [< szláv *parЬ ~ *para ’gőz, pára’; vö. →pára].
KSzlJsz. 394; TESz.

parola ∆ A: 1644 parol hitre (Nyr. 73: 82); 1657—8 parolajára (Nyr. 89: 389); 1707 parollámra
(RákF: Lev. 5: 486); 1707 parolyát (Thaly: RT. 1: 64); 1742 parulánkra (NSz. – Kovács J.: Krónika 2:
68) J: 1. 1644 ’becsületszó; Ehrenwort’ (↑); 2. 1670 k. ’jelszó; Losung’ (Gér: KárCs: NySz.); 3. 1710
’engedély; Erlaubnis’ (MNy. 6: 271); 4. 1718 ’ígéretet nyomósító, erőteljes, lendületes kézfogás;
Handschlag’ (MNy. 71: 125) Sz: ~´zik 1787 parolázni sz. (NSz. – M. Musa 420).
Olasz (é.) jövevényszó, esetleg a német közvetítéssel is. ⊗ Ol. (rom.) parola: ’ígéret’., (vel.) paròla
’ua.határidő, szó’, R. ’ua.jelszó, jelige’; – lásd még: ném. Parole ’jelszó, jelige; jelszó’, R. ’(az adott) szó;
beszélgetés, társalgás’. Az olaszba a ;lat. (k.) parabola ’a szó, mint a megegyezés jelképe’; lásd még: ol.
dar parola ’szavát adja’. Megfelelői: ; ang. parole;; fr. parole; stb.: szó; ’becsületszó; jelszó, jelige’. – A
magyarba főként az olasz kereskedőkkel került, mint a szóval és kézfogásssal megerősített szerződés
megnevezése, 2. jelentésében részben a németből származhat. A 3. jelentés: metonímia az 1. jelentés
alapján; a 4. jelentés keletkezésének oka az, hogy egy egyezséget a szóbeli megállapodáson kívül
kézfogással is megerősítenek.
ÉFrSz.; TESz.

paroli ∆ A: 1795 Parolit (NSz. – Gvadányi: Időtöltés 124); 1886 parolé (NSz. – Timon S.: Éjek 8) J:
1. 1795 ’〈szerencsejátékban〉 megkétszerezett tét; Verdoppelung des ersten Einsatzes beim Pharaospiel’
(↑); 2. 1891 ’egyenruha hajtókájára varrt, főként fegyvernemet jelző szövetdarab; Kragenspiegel’ ().
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Paroli: ’az első tét megkettőzése a szerencsejátékban’, R. ’a kártyán lévő
hajtás, mint a tét kettőzésének jele, (au., N.) hajtóka’ [< fr. paroli ’a tét megkettőzése a
szerencsejátékban’].. Megfelelői: ang. paroli;; o l . paroli; stb.: . A metaforikus ’hajtóka’ jelentés
valószínűleg az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregének katonai nyelvében keletkezett a fentebb
említett német szó régi jelentése alapján.
TESz.

part A: 1227 Porthmadacha hn. (Csánki 3: 341); 1372 u./ partyan [t-j] (JókK. 160) J: 1. 1227 ’rév,
kikötő; Hafen’ (↑); 2. 1322 ’a szárazföldnek vízmeder vagy árok melletti szegélye; Ufer’ # (Gy. 1: 877)
[csak EWUng.]; 3. 1374/ ? ’domb; Hügel’ (OklSz.), 1788 ’ua.’ (Máriafi: Frazeol. 154); 4. 1842
’valaminek a széle | a sportpályának az oldalvonalon túli része; a pálya oldalvonala; Rand 〈im allg〉 | Rand
des Spielfelds, Seitenlinie 〈im Sport〉’ (NSz. – R. P. Div. 325).
Olasz (é.) jövevényszó. ⊗ Ol. (rom.) pôrt: ’kikötő, öböl’., (ferr.) port ’kikötő’, (bol.) ’ua.kikötő előtti
védett horgonyzóhely, kirakodóhely; menedék, mentsvár, (pol.) öböl; mosóhely a parton’, (mant.) port
’kikötő’, R. porto ’Kikötő; kordon a parton; gát; hosszú keskeny partszakasz’, – ol. porto ’kikötő előtti
védett horgonyzóhely, kikötő’ [lat. portus ’kikötő előtti védett horgonyzóhely, kikötő; folyótorkolat;
raktár, tárház’].. – Az 1., 2. jelentés az olaszból származik, bár a 2. jelentés metonimikusan is
kialakulhatott a magyarban. A 3. jelentés metonímia, amelynél a mart hatása sem kizárt. A 4. jelentés:
metafora a 2. jelentés alapján. – Tisztázatlan idetartozású: R. part〈mint szitokszó, káromkodás〉 (1757 k.).
Sauvageot-Festschr. 15; TESz.

párt A: 1435 ? Parthos sz. szn. (OklSz.); 1495 e. partolaʃocat sz. (GuaryK. 30) J: 1. 1435 ?
’pártoskodás | pártütés; Parteisucht | Aufruhr, Empörung’ (↑), 1495 e. ’ua.’ (↑); 2. 1536 ’hasonló
gondolkozásúak csoportja, tábora | azonos politikai meggyőződésű személyek szervezete; Gesamtheit von
Gleichgesinnten | Partei’ # (Pesti Fab: NySz.); 3. 1560 k. ’kapcsolatban álló személyek egyike, fél;
Partner’ (GyöngySzt. 1124); 4. 1559 ? ’védelem, oltalom; Obhut, Schutz’ (SzChr 73b) [csak EWUng.],
1585 ’ua.’ (Cal. 206) Sz: ~os 1435 ? szn. (↑); 1535 k. ? ’[???]; Rebell, Parteisüchtiger’ (Lánd 25) [csak
EWUng.]; 1551 pártosokat ’ua.’ (Helt. Bibl: NySz.); 1552/ ’[???]; Anhänger, Parteigänger’ (TCr H1b)
[csak EWUng.] | ~ol 1495 e. sz. ’[???]; Aufruhr anstiften’ (↑); 1559 sz. ’[???]; beschützen’ (SzChr 204b)
[csak EWUng.]; 1559 sz. ’[???]; anhänglich sein’ (SzChr 75a) [csak EWUng.]; [el-] 1585 El partolok
’[???]; abtrünnig werden’ (Cal. 1079); 1830 ’[támogat]; unterstützen, begönnern’ (NyÚSz.).
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kfn.) part parte: ’részesedés; csoport, párt; osztott mező a
címerben’., (baj.-osztr.) part ’azonos nézetűek csoportja’. – ném. Part ’részesedés; szerep egy
színdarabban’ [< fr. (ófr.) part ’részesedés’ (; lat. pars ’rész; földrész; környék, vidék’, partes többes szám
’párt, csoport stb.’)]. Megfelelői: ang. part ’rész, darab; környék, vidék; oldal, rész, párt’; stb.; ; szb.-hv.
partaja ’csoport’; stb. – A 2. jelentés lehetett az eredeti. A 1. jelentés a pártütés, pártütőpárt- összetételek
alapján keletkezett. A szó 4. negyedik jelentésében manapság csak a vkinek a pártját fogja ’őriz, megvéd’
típusú szószerkezetekben fordul elő; ehhez vö.: ; ném. für jmdn Partei ergreifen ’pártját fogja vkinek.’
TESz.

párt- 1. ~ütés A: 1506 k. Partwtesek (OklSz.) J: ’[???]; Aufruhr, Empörung’ | ~ütő A: 1506 k.
Partwteok (OklSz.) J: ’[???]; Aufrührer, Empörer’ || 2. ~fogó A: 1647 párt-fogoját (GKat: Válts. 2: a3b)
J: ’[???]; Protektor’ # | ~fogás A: 1754 pártfogásodat (NSz. – K. F.: Gonzaga Aloysius 16) J: ’[???];
Protektion’ # | Ilyenek még: pártyát-fogásával ’ua.’ (1719.
Összetett szavak előtagja, azonos a →párt szóval. ⊗ Az összetételi tagok között egy tárgyas, szervetlen
kapcsolat áll fenn. Az 1. csoportnál az előtag ’ellenpárt’ jelentésű, az utótag az üt szó ’készít, alapít, létesít
jelentésére megy vissza. A 2. csoportban az előtag jelentése őrzés, védelem’. Az összetett szó előfutárai a
pártot üt ’ellánpártot alapít’ (1559 (SzChr. 196a), pártját fogja vkinek ’EZ NEM KELL’ (1575) stb. típusú
szószerkezetek. Az utóbbi szószerkezet megfelelői: ném. sich zu einer anderen Partei schlagen ’egy
másik párthoz fordul’, für jmdn Partei ergreifen ’egy másik párthoz fordul’ stb. – Az utótag a magyarban
(címszók kivételével): ütés, ütőüt, fogó, fogásfog¹.
TESz. pártfogó, pártütés a. is

párta A: 1330 ? partaazun szn. (MNy. 11: 424); 1395 k. partha (BesztSzj. 622.); 1565 pártázatokra [?
U] sz. (Mel Sám: NySz.); nyj. bártának, parta, portája (ÚMTsz.) J: 1. 1395 k. ’szalag | női fejdísz;
schmaler Gewebestreifen | Kopfschmuck der Frauen, Art Kranz’ # (↑); 2. 1518 k. ’〈a szüzesség, illetőleg a
leányság jelképeként〉; 〈als Sinnbild der Jungfräulichkeit bzw des Mädchenstandes〉’ (PeerK. 339); 3. 1539
’szegély, korc; Saum, Stoffrand’ (RMNy. 2/2: 35); 4. 1800 ’valamely bolygó körül elhelyezkedő
meteoritokból álló anyaghalmaz, gyűrű; Ring um einen Planet, zB Saturnring’ (NSz. – Tari Pál Theoriája
10); 5. 1858 ’a virág szirmainak összessége; Korolla’ (NSz. – Fáy A.: Halmay 1: 130, ).
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kfn.) borte: ’szalag, pántlika; perem, szegély; szél, perem,
szegély; öv, szíj’., (h. kor. úfn.) parten ’szalag, amellyel vmit körülfognak’ egyes szám tárgyeset, (baj.-
osztr.) parte ’ua.’, – ném. Borte: ’szegély, szegélydísz, hajfonat’, (au.) ’szalag, amellyel vmit kürölfognak’
[germán eredetű; vö.: ang. (óang.) borda ’szegély, szegélydísz’; ; holl. (kholl.) bort ’szél, perem, szegély;
deszka’; stb.].. Megfelelői: szorb (a.) borta;; cseh porta; stb.: szél, perem, szegély, szegélydísz. – A szó
belseji á hangzónyúlással keletkezett a magyarban, a szóvégi a-hoz vö: cérna, ciha stb. A 2. jelentés ma
már csak a pártában marad ’hajadon marad 〈lány〉’típusú szószerkezetben él. A 4., 5. jelentések tudatos
jelentésbővüléssel keletkeztek. – A magyarból: szln. N. pârta; ; szlk. parta; stb.: egy fajta női fejdísz.
KSzlJsz. 904; TESz.

parti A: 1789 parthie (NSz. – Wályi A.: Újj tanítás 163); 1790 párti (MNy. 66: 338); 1792 parthia □
(NSz. – Verseghy: A szerelem gyermeke 49); 1801/ partit (NSz. – Bessenyei: Természet Világa 200);
1808 parthíát (NSz. – Verseghy: Külneki Gilméta 93); 1832 partét (NSz. – Harsányi P.: Mul. 5: 10) J: 1.
1789 ’házasság, házassági lehetőség | házasulandó személy, aki a partnerének házasság esetén anyagi
előnyöket nyújthat; Heirat(smöglichkeit) | heiratsfähige Person, die dem Partner im Fall der Heirat
finanzielle Vorteile bieten kann’ (↑); 2. 1793 ’játszma; Siel, Partie’ (NSz. – Gvadányi: Rontó Pál 260); 3.
1807/ ? ’darab, szakasz, rész; Stück, Teil’ (NSz. – Kazinczy: Lev. 5: 9), 1835 ’ua.’ (Kunoss: Gyal.).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Partie R. parthy: ’darab, szakasz; játék mint egyéni játék; házasodási
lehetőség; lány, aki házasság esetén anyagi előnyt nyújthat partnerének’ [< fr. partie ’rész; részesedés;
csoport; játék’; stb.].. Megfelelői: ; szb.-hv. partija;; cseh partie; stb.: rész, szakasz; ’játék; házasság’. – A
partia változat latinosítással keletkezett. – A parti ’fesztelen mulatság, barátságos együttlét’ (1854
(NytÉrt. 93: 59) az ; ang. party ’ua.párt; társaság’; stb. [< fr. partie (↑)].szóból jött létre. Megfelelői: ;
ném. Party;; ol. party; stb.: buli, parti.
TESz.; NytÉrt. 93: 59

partizán A: 1847 Partisán vállalatban (MNy. 66: 338); 1865 pártiszán (Babos); 1875 partizánok (NSz.
– Jókai M.: Eml. 1: 202) J: 1. 1847 ’az ellenséges csapatok hátában fegyveres harcot folytató személy;
Partisan’ # (↑); 2. 1854 ’valakinek, valaminek a párthíve, híve; Parteigänger, Anhänger’
(HeckenastIdSz.²).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Partisan;; ang. partisan;; fr. partisan;; ol. partigiano;; or. партизан; stb.:
gerillaharcos; : ’követő, híve vminek’. Az olaszban keletkezett [< ol. parte ’rész, darab’].. A francia
nyelvi hatás által vált elterjedtté. – A magyarba leginkább a németből, később orosz közvetítéssel is
kerülhetett.
Msn. 11: 51; TESz.

partner A: 1854 Partner (HeckenastIdSz.²) J: ’[???]; Partner’.

Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Partner;; ang. partner;; fr. partenaire R. partner; stb.: partner, társ. Az
angolból terjedt el [< ang. (kang.) parcener ’résztvevő, társ’, kölcsönzés az ; ang. part ’rész, darab’]..
Végső soron a ; lat. partitio partitionis ’beosztás’ birtokos esetű szóra megy vissza. – A magyarba
elsősorban a németből került át.
TESz.

partvis A: 1863/ partvissel (NSz. – Szigligeti: Lelenc 7); 1884 portvis (Mikszáth: ÖM. 35: 77) J:
’kefeseprű; Handbesen, Stielbürste’.
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) pǫrtwiš, (B.) bårtwisch: ’nyeles kefe’ ? [< ném.
Borste ’merev, sűrű szőr’].+ Wisch ’kéve, nyaláb’. Megfelelői: szb.-hv. N. bàrtviš, pòrtviš ’nyeles kefe.’
TESz.

pasa A: 1548 pasa (LevT. 1: 51) [csak EWUng.]; 1557 passa (LevT. 1: 221) J: ’török tartományi
kormányzó; Provinzstatthalter 〈in der alten Türkei 〉’.
Oszmán-török jövevényszó. ⊗ Oszm. pașa ’magas rangú tisztségviselő <az oszmán-török birodalom
idején>’ [az eredetéhez vö.: basa. Megfelelői: ; ném. Pascha;; szb.-hv. paša; stb.: <török tisztség-,
méltóságmegjelölésként>. – A magyar szó megfelel a török zöngétlen mássalhangzós változatnak; lásd
még: basa.
TESz. basa a. is; ÉlOsm. 320

pasasér ∆ A: 1835 Passagier(passazsér) (Kunoss: Gyal.); 1849/ pasasiroktól (NSz. – Szigligeti:

Liliomfi 139); 1856/ pasasérod (NSz. – Jókai 9: 349); 1865 pásszázsir (Babos); 1867 paszazsér-ját (NSz.
– Báttaszéki L.: Főv. genre 79) J: 1. 1835 ’utas, utazó; Fahrgast, Reisender’ (↑); 2. 1872 ’〈az argóban:〉
férfi, ember | fickó, alak; Person | Kerl 〈im Arg〉’ (NSz. – Tóvölgyi: Rónák 142); 3. 1881 ’vendég |
kocsmavendég; (Wirtshaus)gast’ (NSz. – Csepreghy F.: Műv. 4: 35, ); 4. 1925—35 ’személyszállító hajó;
Passagierschiff’ (ÚMTsz.) || pasas A: 1897 pasas (Nyr. 26: 441) J: 1. 1897 ’utas; Reisender’ (↑); 2. 1901
’férfi, ember; Kerl, Mann’ (Zolnai—Gedényi); 3. 1904 ’〈az argóban:〉 jómódú vendég | 〈könnyen
kifosztható〉 áldozat; (wohlsituierter) (Wirtshaus)gast | leicht auszuplünderndes Opfer 〈im Arg〉’ (Pais-
Eml. 512) || pasi A: 1911 pasinak (Zolnai—Gedényi) J: ’alak, fráter; Kerl’.
A szócsalád alapja a pasaér: francia és német jövevényszó. ⊗ Fr. passager: ’utazó, utas’ [< fr. passage
’utazás’]. és a ném. Passagier R. passaschiri többes szám: utazó, utas [< ol. R. passagièro ’ua.’]..
Megfelelői: ; ang. passenger;; or. пассажир; stb.: . – A 4. jelentés pasasérhajó ’utasszállító hajó’ típusú
összetételéből való önállósulás útján alakult ki.; lásd még: N. pasasérvonat ’személyvonat’. – A pasas
szórövidüléssel jött létre a pasasérből. A 2., 3. jelentés az argóban jött létre. A pasi ist tréfás szórövidülés
a pasasból.
MNy. 67: 314; TESz. pasas a. is

paskol A: 1474 pachkoluã sz. (BirkK. 4); 1542/ paskolhattyac (Tinódi: Cronica m1); 1767 poskolom
(PPB. Păvio); nyj. patykol (MNy. 57: 300) J: ’üt, vereget, csapkod; schlagen, klopfen, klatschen’.
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ A tő a pocsaték, pocsékol, illetve a pacsmagol szócsaládjának tövével
függ össze; az utóbbihoz vö. a pacsi mű ’lágy veregetéssel és simogatással alakított edény’ szószerkezetet
is (1605 (MNy. 89: 382). A végződése: gyakorító képző.
TESz.

páskum × A: 1703 paskomban (MNy. 89: 383) [csak EWUng.]; 1768—9 pascuumunkban (uo.) [csak
EWUng.]; 1817 pascumok (MNy. 49: 534); 1868 páskumot (NSz. – Borssz. J. Alb. 25); 1891 paskony
(Nyr. 20: 74); 1898 páskom (Rell: LatSz. 49) J: ’füves térség, legelő; Viehweide’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. pascuum: ’legelő’ [< lat. pascere ’legel 〈tárgyas〉’].. – A szóvégi om-os
változathoz vö.: templom; a szóvégi ny-es változathoz vö.: paradicsom¹.
TESz.

passió A: 1512 k. passio (WeszprK. 112); 1855—6/ passziót (NSz. – Vas Gereben 9: 418); 1892
pásszió (Kovács: LatEl. 62); nyj. paksijó, pásió (ÚMTsz.) J: 1. 1512 k. ’Krisztus kínszenvedése
történetének evangéliumi szövege; Leidensgeschichte Christi, Passionsgeschichte’ (↑); 2. 1592 ’[???];
Leiden’ (Cis N3a) [csak EWUng.]; 3. 1855—6/ ’[ennek dramatizált változata]; Passionspiel;
Passionsmusik’ ().
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (e., k.) passio (Christi Domini): ’Krisztus szenvedéseinek evangéliumi
ábrázolása’, tkp. ’Krisztus kínszenvedése’ [< lat. pati ’(el)szenved’].. Megfelelői: ang. Passion;; ol.
passio; stb.: Krisztus szenvedéstörténete. – A szó belseji s-es ejtés a hazai latinságra vezethető
visszamessiás, mise stb. Az sz-es változathoz vö.: asszisztál stb. A N. ss > ks elhasonuláshoz vö.: passzus.
TESz.
 pástétom A: 1601 Pastetom (Nel) [csak EWUng.]; 1600 k. pástétomot [?U] (Radv: Szak. 67); 1763
Pástetom (NSz. – Adámi: Wb. 62); 1774 pástitom (NSz. – Kónyi J.: Várta 76); 1807 Pástét (NSz. – Vályi
Kl.: M. Tempe. 135); 1816 Pastétom (Gyarmathi: Voc.); 1842 pástetát (NSz. – P. Horváth L.: 1: 116) J: 1.
1601 ’hússal, hallal vagy más töltelékkel töltött tésztaféle | hús- vagy májkrém; mit Fleisch, Fisch od
anderem gefülltes Blätterteiggebäck | aus feingehacktem Fleisch od Leber gekochte Speise’ (↑); 2. 1774
’kellemetlenség; Unannehmlichkeit’ (↑).
Német (au.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kor. úfn. baj.-osztr.) pastetten, (B.) paschtet 'n: ’pástétom;
kellemetlenség’, – ;ném. Pastete: ’egy fajta töltött leveles tészta’ [< holl. (kholl.) pasteide ’ua.’; végső
soron a ; lat. (k.) pasta ’tészta; kása, pép’ szóra megy vissza].. Megfelelői: ang. pasty;; or. паштет; stb.:
pástétom. – Az om végződés latinosítással keletkezhetett. A pástéta változathoz vö.: cérna, ciha stb. – A
R . pástély ’ua.’ (a 16. sz. vége: NEl.) egy -l kicsinyítő képzővel keletkezett bajor-osztrák alak
egyszerejtéséből származhat.
TESz.

pasziánsz ∆ A: 1841 patiencét (NSz. – Kuthy L.: Munk. 2: 116); 1844 paciencere (NSz. – Jósika M.:
Békesi kal. 1: 104); 1854/ Napoleon-passiencet (NSz. – Jókai 6: 338); 1889 paszianszunk (NSz. –
Temérdek: Költem. 118); 1896 pasziáñsz (PallasLex. Patience) J: 1. 1841 ’egy fajta, egyedül játszható
kártyajáték; Patience’ (↑); 2. 1934 ’egy fajta apró, édes teasütemény; art Teegebäck’ (ÚjIdőkRecept. 198).
Francia jövevényszó, esetleg német közvetítéssel is. ⊗ Fr. patience: ’türelem, pasziánsz; türelemjáték
kártyával; egy fajta teasütemény’.; – lásd még: ném. Patience ’türelemjáték kártyával’. A franciába a ;lat.
patientia ’türelem’. A francia szó megnevezésének alapja, hogy ehhez a játékhoz és az efféle sütemény
készítéséhez sok türelemre van szükség. Megfelelői: ;ang. patience ’türelem; kártyajáték’;or. пасьянс
’kártyajáték’; stb.
TESz.

paszita × A: 1615 paszitáskodni sz. (Zvon PázmP: NySz.); 1673 paczitába (MNy. 89: 383) [csak
EWUng.]; 1725—64/ poczitában (NSz. – Amade 298); 1792 Puʃzitába (SzD.); 1798 Paszit (MNy. 71:
20); nyj. pecéta (MTsz.), pocëta (ÚMTsz.) J: 1. 1615 ’lakoma, különösen keresztelői lakoma; Schmaus
〈haupts Taufschmaus〉’ (↑); 2. 1863 ’gyermekágyas asszony meglátogatása, midőn ételt is visznek neki;
Besuch bei einer Wöchnerin, wobei sie bewirtet wird’ (Kriza: Vadr. 513).
Jövevényszó, valószínűleg a szerb-horvátból vagy a szlovénból. ⊗ Szb.-hv. posjet posjeta:
’gondoskodás, jóindulat vkivel szemben’;szln. poset: ’látogatás’ [< szláv *po (igekötő) + *sětъ
’látogatás’].. Lásd még: óe. szl. posětiti ’meglátogat’; ; or. (e. szl.) posětъ ’látogatás’; stb. – Főként a
Dunántúlon és a székelyek tájszavaként él. A szóföldrajzi kép részleteiben inkább a szlovénra mutat mint
átadó nyelvre, mint ahogy az időrend is, mivel a szó a szerb-horvátban először a 19. sz. közepéről adatolt.
A magyar szó szóvégi a -ja inkább a szerb-horvát átvétel mellett szól, de egy elhomályosult magyar
birtokos személyjel is lehet; vö.: dohadoh. A jelentésváltozás kialakulása feltehetőleg ’látogatás >
meghívás, vendégség, lakoma > ünnepi lakoma, lakoma volt.’
Nyr. 38: 279; KSzlJsz. 395; TESz.

pászka A: 1574 pászka ünnepen [U] (MNy. 89: 383) [csak EWUng.]; 1757 Páska-báránynak (NSz. –
Bod P.: Sz. Heortokrátes 91); 1816 Pászka (Kassai Bef. 298); nyj. paska (ÚMTsz.) J: 1. [auch als Attr]
1574 ’[???]; Ostern’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1810 k. ’kalács, különösen húsvéti kalács; Kuchen, bes
Osterkuchen’ (NSz. – Farkas A.: Lói tan. 87); 3. 1863 ’macesz; Matze’ (NSz. – Ormody B.: Smule 7).
TESz.

paszkonca × A: 1504 Pazkoncza szn. (OklSz.); 1593 paszkonczának [?U] (Thúrzó Lev: NySz.); 1785
patkantza (NSz. – M. Hírmondó 381); 1794 poszkontza (NSz. – Gyarmathi S.: Nyelvmester 1: 367); 1805
paszkoncz (NSz. – Verseghy F.: Tiszta Magy. 119); 1832 Paszkona (HOklSzj. 111); 1838 Paczkona (Tsz.);
1870 paszkócza (CzF.) J: fn. 1. 1504 ? ’[???]; zur Fortpflanzung ungeeignetes Wesen’ (↑), 1838 ’ua.’ (↑);
2. 1593 ’nemzésre, szaporításra alkalmatlan személy, ilyen kakas; männliche Hanfpflanze’ (↑); 3. 1832
’[???]; kastrierter Hahn’ () | mn. 1. 1785 ’személy becsmérlő, gúnyos jelzőjeként; 〈als Attr der
Beschimpfung und Entehrung jmds〉’ (NSz. – M. Hírmondó 381); 2. 1801 ’szimpla, nem teljes 〈virág〉;
einfach 〈Blüte〉’ (PPB.—Eder); 3. 1832 ’romlott; verdorben’ (Kreszn.).
Jövevényszó egy nyugati vagy keleti szláv nyelvből. ⊗ Cseh R. poskonnice ’hímkender’szlk. poskonný
’virágzó 〈kender〉’, N. posko(n)nica ’hímkender’; or. посконь: ’ua.’, N. ’kenderszövet; háziszőttes’; ;ukr.
плоскiнь: ’hímkender’; stb. [tisztázatlan eredetű].. – A paszkonca alak úgymint a vele szorosan
összefüggő változatok, valószínűleg a szlovákból jött létre. A paszkona típusú változatok talán egy szláv
melléknévre mennek vissza. A főnévi 2. jelentés az eredeti. A többi jelentés keletkezése azzal
magyarázható, hogy a kender virágzata (tkp. a porzók) nem hoz magokat, ezáltal értéktelenebbnek
tekintik.
KSzlJsz. 396; TESz.

pászma × A: 1398/ pazma (MNy. 89: 383) [csak EWUng.]; 1669 pászma (MNy. 69: 424) [csak
EWUng.]; 1708 paszma (HOklSzj. 115); 1842 pázmánként (NSz. – Bodor L.: Pog. hitr. 25) J: 1. 1398/
’rész, szakasz, pászta; Teil, Streifen’ (↑); 2. 1669 ’bizonyos számú fonalból álló köteg; Docke 〈als
Granmaß〉’ (↑); 3. 1838 ’szőrcsomó, tincs; Haarbüschel’ (Tzs.).
Szláv jövevényszó. ⊗ Blg. пасмо: ’fonalköteg’;szlk. pásmo: ’ua.sáv, csík, szakasz, zóna; öv, szíj’;or.
пасмо пасма: ’csomag; (fonal)köteg’; stb. [indoeurópai eredetű; vö.:ném. (ófn.) faso ’rost(szál)’lett
puõsms ’két cölöp közti kerítés, két csomó közti fűszál’; stb.]..
KSzlJsz. 397; MNy. 61: 150; TESz.

paszomány ∆ A: 1589 passamant (OklSz.); 1606 paszamánnal, pászmány (Gér Kár/KárCs.: NySz.);
1618 paszamanynyal (Radv: Csal.); 1723 pazamányozzák sz. (Csúzi Tromb: NySz.); 1732 paszomántos
sz. (SzT. aranypaszomántos) [csak EWUng.]; 1763 paszomány (NSz. – Adámi: Spr. 258); 1786
paszszományas sz. (NSz. – tolnay S.: Falusi okt. 22); 1805 poszomántya [t-j] (NSz. – András E.: Múzsa
28) J: 1. 1589 ’ruha díszítésére használt zsinór | zsinórdíszítés; Borde, Tresse | Schnurverzierung’ (↑); 2.
1669 ’kötés, szalag; Binde, Band’ (↑) Sz: ~os 1732 mn. (↑); 1790 ’[???]; Posamentierer’ (NSz. – M. Kurir
699).
Vándorszó. ⊗ Ném. Posament;; fr. passement; ol. passamano, (mil.) pasamèn, (bre.) pasamà, (com.)
pasamàn; ; rom. pasmant; or. позумент; stb.: szegélydísz, szegély. A franciából terjedt el [< fr. passer
’(át)megy, húz, elmegy’].. – A magyarba főként az olaszból került. A szóvégi t vagy egy szervetlen
járulékhang, vagy a német hatás nyoma.
MNyTK. 73: 20; MNy. 67: 308; TESz.

passzátszél A: 1835 passatszél (Tzs.); 1852/ passzatszelek (NSz. – Jókai 21: 242); 1873 passát széllel
(NSz. – Kompolthy T.: Teng. 73); 1896 passzátszelek (PallLex.) J: ’az egyenlítő felé áramló, állandó
jellegű szél; Passatwind’.
Német mintára alkotott részfordítás, összetett szó. ⊗ Vö.: ném. Passatwind: ’állandó keleti szél a
trópusokon’ [< holl. passaatwind ’ua.’, a ; holl. passade wind ’hajózáshoz alkalmas szél’].. A
jelentésekhez vö.: monszun.
TESz. passzát a. is

passzió A: 1789 passióért (NSz. – Wályi A.: Újj tanítás 141); 1803/ passzióm (NSz. – Kazinczy: Lev.
3: 61); 1897 paksziózik sz. (NSz. – Tömörkény I.: Jegenyék 59) J: ’szenvedéllyel űzött kedvtelés;
Leidenschaft, Liebhaberei’ Sz: ~zik 1897 (↑).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Passion;; ang. passion; fr. passion; stb.: kedvtelés, a régi franciában szintén :
’izgalom, indulat’. A franciából terjedt el [< lat. passio ’szenvedés, gyötrelem, kín’; vö. →passió].. – A
magyarba a németből, franciából és olaszból került latin végződéssel.
TESz.

passzíroz A: 1787 paszirozik □ (NSz. – M. Kurir 312); 1835 Passzíroz (Kunoss: Gyal.); 1848
pasirozták (NSz. – MT. 268); 1890 paséroznak (NSz. – Hatvágások 18) J: 1. 1787 ’történik; geschehen,
sich ereignen’ (↑); 2. 1794 ’véghez visz; vollbringen, ausführen’ (NSz. – M. Merkurius 352); 3. 1835
’átmegy, átvonul | valamin átkel; hindurchfahren | etw überschreiten’ (↑); 4. 1851 ’[???]; etw umgehen,
nicht einhalten’ (NSz.) [csak EWUng.]; 5. 1891 ’〈puha élelmiszert szitán〉 áttör; (weiches Lebensmittel
durch ein Sieb) hindurchdrücken’ # (Füredi: IdSz.).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. passieren ’áthalad, keresztülmegy; előfordul, megesik; áttör stb.’ [< fr.
passer ’ua.’].. Megfelelői: ; szln. pasirati ’ua.’; ; cseh pasirovat ’áttör; megenged’; stb. – Ide tartozik: R.
passzírol ’történik, megesik’ (1722 (MNy. 79: 504).
MNy. 67: 312; TESz.
 passzív A: 1812/ passiva □ (NSz. – Kazinczy: Lev. 10: 210); 1842 passiv (NSz. – P. Horváth L.:
Kaleid. 4: 36); 1873 passziv (NSz. – Győrffy I.: Tréf. vers. 119); 1885/ passív (NSz. – Régész. és Embert.
Társ. Évkönyve 156); 1895 passzív (NSz. – Tóth B.: Szájrul 167) J: 1. 1812/ ’szenvedő 〈nyelvtani forma〉;
passiv 〈Grammatik〉’ (↑); 2. 1842 ’tétlen | közömbös; untätig | gleichgültig’ (↑); 3. 1865 ’veszteséges
〈mérleg〉; Verlust aufweisend 〈Bilanz〉’ (Babos passiv) || passzíva A: 1835 Passiva [es. nem m.] (Kunoss:
Gyal.); 1880—1/ passiváknak (NSz.) [csak EWUng.]; 1891 passzivája (NSz. – Bródy S.: Szinészvér
281); 1913 passzívák (HHSz.) J: ’tartozás(ok), adósság(ok); Passiva’ | | passzivitás A: 1848/ passivitás
(NSz. – Kossuth: Ö. M. 13: 833); 1896 Passzivitás (PallasLex. 13: 844) J: ’tétlenség, közömbösség;
Passivität’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. passiv;; ang. passive;; fr. passif -ive; stb.: passzív; – lásd még: ; lat. passivus:
’szenvedő’ [< lat. pati ’szenved, tűr’]. | ném. Passiva többes szám; ; f r. passif;; o l . passivo; stb.:
passzívák; – lásd még: ; lat. (ú.) debita passiva ’ua.’ | ; ném. Passivität; ang. passivity;; fr. passivité; stb.:
passzivitás. – A magyarba elsősorban a németből került át részben latinosított végződéssel.
TESz.

passzol¹ A: 1605 passelo sz. (NEl.) [csak EWUng.]; 1833 pászolyanak [l-j] (NSz. – Lakos J.: Székely
mest. 1); 1863 paszolnánk (NSz. – Lauka G.: Régi vil. 188); 1865 passzolni sz. (Babos) J: ’illik
valamihez; passen 〈intrans〉’ | | passzít A: 1881 összepászítva (Nyr. 10: 92); 1957 passzítva sz. (NSz.)
[csak EWUng.] J: ’valahová illeszt, igazít; passen 〈trans〉’.
MNy. 67: 309; TESz. passzol² a. is

passzol² A: 1683 Pásol (Nyr. 63: 83); 1803/ pászoltam (NSz. – Nagy I.: Más. szatira 44); 1865
passzolni sz. (Babos) J: 1. 1683 ’〈kártyában〉 jelzi, hogy nem vesz részt a licitálásban; passen 〈beim
Kartenspiel〉’ (↑); 2. 1803/ ’valamit átad, továbbad; übergeben, weitergeben’ (↑); 3. 1897 ’〈labdarúgásban〉
a labdát másik játékoshoz továbbítja; den Ball einem anderen zuspielen 〈im Fußball〉’ (NytÉrt. 93: 78)
[csak EWUng.] || passz A: 1848 pászt (NSz. – MT. 590); 1853 pasz (NSz. – Vahot I.: Ködf. 1: 86); 1856
passz (NSz. – Aszalay J.: Omn. 3: 268) J: 1. 1848 ’〈kártyajátékban〉 a licitálás mellőzése; Passen 〈beim
Kartenspiel〉 | 〈zum Ausdruck des Vorübergehenlassens im Kartenspiel〉’ (↑); 2. 1860 ’〈mondatszóként〉
vége, elég; Schluß, Punktum 〈als Präd〉’ (NSz. – Kukliné préd. 29); 3. 1897 ’labdaátadás 〈labdarúgásban〉;
Ballabgabe 〈im Fußball〉’ (NytÉrt. 93: 78) [csak EWUng.].
MNy. 67: 309; TESz. passzol¹ a. is

passzus ∆ A: 1573 paʃswʃt (MNy. 89: 383) [csak EWUng.]; 1707 pasussal (MNy. 67: 437); 1736
pakszussa (MNy. 50: 501); 1739 passzus-levele [?U] (Magyary-Kossa: OrvEml. 1: 159); 1788
pássusokon (NSz. – M. Merkurius 4); 1862 paszust (NSz. – Toronyai: Rablók 41); 1901/ pakszusza
(NSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1573 ’átjáró | hágó; Durchgangsweg | Bergpaß’ (↑); 2. 1620 ’[???]; Schritt
〈auch als Längeneinheit〉’ (MNy. 74: 511); 3. [auch als Attr] 1693 ’útlevél | személyazonosságot igazoló
irat; Reisepaß | Personalausweis (zur Reise)’ (Pusztai) [csak EWUng.]; 4. 1736 ? ’marhalevél; Viehpaß’
(↑), 1794 ’ua.’ (MNy. 49: 534); 5. 1801 ’hivatalos irat; amlitche Schrift’ (NSz. – Endrődy J.: Költ. munk.
175); 6. 1860/ ’[???]; Textstelle, Abschnitt’ (NSz. – Jókai 15: 299).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. passus: ’lépés, lábnyom’, (k.) ’szoros, hágó, mélyút; átkelésért fizetett
illeték, útdíj, (h.) hegyszoros; útlevél; írásmű egy része’ [< lat. pandere ’kinyit, kitár’].. Megfelelői: ném.
Paß ’hegyszoros; okmány, igazolvány, útlevél’, Passus ’szövegrész’; ; ol. passo ’hegyszoros; bekezdés,
passzus’; stb. – A korábbi változatok szó belseji s ~ ss-s ejtéséhez vö.: passió stb.; a szó belseji sz-es
alakhoz vö.: asszisztál stb. A szóvégi s-hez vö.: ámbitus stb.
TESz.

paszta A: 1818 pasztából (NSz. – Haszn. Mul. 2: 150); 1855—6 fogpásztával (NSz.) [csak EWUng.]
J: 1. 1818 ’tésztanemű anyag; teigartige Masse’ (↑); 2. 1855—6 ’tisztító- és kozmetikai szerek
alapanyagául szolgáló kenhető anyag; Salbe für Reinigungsmittel und Kosmetika’ (↑); 3. 1866 ’üvegből
készült drágakőutánzat; Nachahmung von Edelsteinen aus Glas’ (NSz. – Rómer: Mürég. Kalauz 1: 64); 4.
1896 ’érem gipszlenyomata; Gipsabdruck von Gemmen, Münzen’ (PallasLex. 13: 844).
TESz.
 pászta × A: 1648 pásztákban (MHEg TOszl: NySz.); 1787 posztátos sz. (NSz. – Bartzafalvi Szabó:
Szigvárt 2: 243); 1816 k. Posztágy (Kassai Bef. 298); nyj. poszták □ (ÚMTsz.) J: 1. 1648 ’rész, szakasz;
Teil, Abschnitt’ (↑); 2. 1716 ’sáv, sávszerű szakasz | különösen szántóföldnek, szőlőskertnek az a sávszerű
szaksza, amelyet a munkások egyszerre fognak fel; Strich, Streifen | ein Strich Acker, Weingarten, den die
Arbeiter auf einmal in Angriff nehmen’ (Kreszn.); 3. 1863 ’meghatározott irányú és meghatározott időben
fellépő széláramlat; in bestimmter Richtung und zu bestimmten Zeiten auftretende Windströmung,
Windstrich’ (NSz. – Pákh A.: Könyvtár 2: 26); 4. 1894 ’a fa kettős évgyűrűjében látható gyűrűk egyike;
eine der beiden Zuwachszonen in den Jahresringen’ (PallasLex. Évgyürü) || pásztáz A: 1832 pásztázni sz.
(NSz. – Szab E.: Székely Tájsz. 9); 1961 pásztázik □ (ÉrtSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1832 ’[???];
streifenweise abbauen, abjagen, abmähen usw’ (↑); 2. 1888 ’[???]; bestreichen mit Schüssen, mit einem
Strahl usw’ (nemtuggyuk!!!).
Nyr. 39: 251; KSzlJsz. 398; TESz.

pasztell A: 1788 Paʃtél-festékek (MNy. 20: 140); 1796 Pastelnek (NSz. – Gvadányi: Világ. hist. 1:
373); 1814 pasztellfestés (NSz. – Kazinczy: Munkái 1: 286) J: 1. 1788 ’színes rajzok készítésére használt
lágy kréta; Pastellstift’ (↑); 2. 1796 ’pasztellkrétával készült rajz | pasztellfestészet; Pastellbild |
Pastellmalerei’ (↑); 3. [als Attr] 1909 ’[???]; Pastell-’ (NSz. – Bp. Hirlap márc. 30. 18).
Olasz (é.) jövevényszó, valószínűleg német közvetítéssel is. ⊗ Ol. pastello: ’pasztellkép;
pasztellceruza’., R. ’vízfesték; élénk szín’, (rom.) pastèll ’élénk szín; folyékony színezőfesték’, (vern.)
pastel ’pasztellfesték, halvány szín’; – lásd még: ném. Pastell ’pasztellrajz’. Az olasz szó végső soron a
lat. pastillum ’zsemle’ szóra megy vissza. Megfelelői: ; ang. pastel;; f r. pastel; stb.: pasztellkréta;
’pasztellkép.’
TESz.

paszternák A: 1600 k. pásztornákot, Pasztornákkal (Radv: Szak. 21); 1604 Paʃtinacanac (MA.
Trygon); 1643/ paszternák (NEl. pasztornák) [csak EWUng.]; 1662 paszterna (Lipp Cal: NySz.); 1787
pásternák,peszternák (NSz. – Mátyus I.: Ó és új Diaet. 2: 257); 1807 peʃzternátz (Márton); 1816 k.
Pasztirnák (Kassai Bef. 320); 1835 pasztinák (Tzs. Pastinake); nyj. peszternát, pësztërnyák (ÚMTsz.) J:
1. 1600 k. ’az ernyősök csládjába tartozó vastag gyökerű növény; Pastinake’ (↑); 2. 1604 ’tüskés rája;
Stachelrochen’ (↑).
Latin (k.) jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Lat. (k.) pastinaca: ’paszternák; tüskés rája’., (kés. k.)
pasternata ’ua.’; – lásd még:ném. Pastinak Pastinake, (korai úfn.) pasternack ’ernyősvirgázátú
karógyökér’. A latinban a pastinum ’kétágú kapa’szóból keletkezett. Megfelelői: ; ol. pastinaca;; szlk.
pastrnák paštrnák; stb.: paszternák. – A paszterna változat a többesjelként felfogott szóvégi k
elhagyásával keletkezettcsárda, poltura. A 2. jelentéshez vö. még: ném. R. pastinakfisch ’tüskés rája.’
TESz.; NEl. pasztornák a. is; NMÉr. pasztornák a. is

pasztilla A: 1797 pastillát (NSz. – Veres M.: Gazda-aszszony 210); 1891 jégpasztillák (Füredi: IdSz.)
J: 1. 1797 ’tésztamassza, lisztpép; Mehlteig’ (↑); 2. 1848 ’labdacs, golyócska 〈a cukrászatban〉;
Kügelchen, Bonbon 〈Süßware〉’ (NSz. – Életk. 1: 87); 3. 1865 ’[???]; Pille, Tablette’ (NSz. – Egyes. napt.
66).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Pastille;; ang. pastil pastille; f r. pastille;; s p . pastilla; stb.: pirula. A
spanyolból terjedt el [< sp. pasta ’tészta(áru), lisztpép’].. – A magyarba elsősorban a németből került át. A
szóvégi a hanghelyettesítéssel keletkezett.
TESz.

pásztor A: 1086 Paztur szn. (DHA 253) [csak EWUng.]; 1283/ Dyznopaztorwelge hn. (Györffy 1:
788); 1396 k. ekur paȝtor (BesztSzj. 1039.) [csak EWUng.] J: 1. 1086 ’állatokat őrző, legeltető személy;
Hirt’ # (↑); 2. 1552 ’vezető, elöljáró; Vorgesetzter’ (Heltai: Dial. H6b); 3. 1590 ’[]; (Feld)hüter’ (SzikszF.
45); 4. 1626—7 ’lelkész; Seelenhirt’ (Zvon Post: NySz.) Sz: ~kodik 1584 pásztorkodic (Born: Préd.:
NySz.).
Szláv jövevényszó. ⊗ Óe. szl. pastyŕь: ’pásztor’;szln. pastir: ’ua.’., dušni pastir ’lelkipásztor’; szlk.
pastier ’pásztor’, duchovný pastier ’lelkipásztor’; or. пастырь: ’pásztor 〈leginkább a költői nyelvben〉;
lelkipásztor’; stb. [< lat. pastor ’pásztor’ vagy ; szláv *pas- ’óv, őriz, legel’].. – Ahhoz, hogy a kifejezés
korábbi szó belseji sz hangját gyakran s-sel írják (vö. pl.: 1330/ Geznopastor szn. (MNy. 10: 40); 1395 k.
low pastor (BesztSzj. 1036.; stb.)), a latin szó írásképe (↑) is hozzájárulhatott. A 4. jelentéshez vö.:
lelkipásztor ’lelkipásztor’ (1552).
KSzlJsz. 399; TESz.

pásztormány × A: 1607 Paȝtorman (MNy. 80: 374) [csak EWUng.]; 1626 pasztormánnak (MonTME.
1: 15); 1629 Pasztormányért (OklSz. Pótl.); 1632 pasztormát (MonTME. 1: 28); 1635 Pásztorma
(MonTME. 1: 37); 1638 posztormán (Kniezsa: SzlJsz. 709) J: 1. 1607 ’vágómarha; Schlachtvieh’ (↑); 2.
1626 ’füstölt marhahús; geräuchertes Rindfleisch’ (↑).
Oszmán-török eredetű, szerb-horvát közvetítéssel is. ⊗ Oszm. pastırma, R. bastırma, pasturma:
’nyomás alatt szárított sózott hús’; – lásd még: szb.-hv. pastrma ’füstölt hús’. Az oszmánban a bastır-
’nyom, megnyom’szóból keletkezett. Megfelelői: ; albán pastërma; blg. R. пастармá, пастърмá; stb.:
nyomás alatt szárított sózott hús. – A pásztormány alakot bizonyosan a pásztor szó befolyásolta; az ány ~
án végződés az analógiás hatáson alapulboszorkány, kormány stb. A 2. jelentés az eredeti; az 1. jelentés:
metonímia.
KSzlJsz. 709; ÉlOsm. 319; TESz.

pásztoróra A: 1 8 1 8 pásztoróra (TudGyűjt. 4: 85) J: ’szerelmesek bizalmas találkozása;

Schäferstündchen’.
Német mintára alkotott tükörfordítás, összetett szó. ⊗ Vö.: ném. Schäferstunde -stündchen:
’pásztoróra’a [fr. heure de berger ’ua.’alapján].. A francia kifejezés a rokokóban népszerű
pásztorkölteményre vonatkozik. A magyar összetétel keletkezésénél esetleg a francia kifejezés közvetlen
hatásával is lehet számolni. – A magyarban: pásztor + óra. – Nyelvújítási szó.
TESz.

pasztörizál A: 1883 pasteurizálni sz. (Magy.Lex. 13: 441); 1904 pasztörizál (RIdSz.) [csak EWUng.];
1 9 0 6 pasztőrizálása sz. (MezLex. Tej pasztőrizálása) J: ’〈bort, tejet〉 az ártalmas baktériumoktól
mentesít; pasteurisieren’ | | pasztőröz A: 1 8 9 3 pasteuröző sz. (PallasLex. Bormelegítés); 1911
megpasztőrözve sz. (RévLex. Bormelegítés) [csak EWUng.]; 1928 pasztörözés sz. (TechnLex. Pasteur)
[csak EWUng.] J: ’〈bort, tejet〉 az ártalmas baktériumoktól mentesít; pasteurisieren’.
A szócsalád alapja a pasztörizál: nemzetközi szó. ⊗ Ném. pasteurisieren;; ang. pasteurize;; fr.
pasteuriser; stb.: pasztörizál. A franciából terjedt el [tudatos szóalkotás a francia kémikus L. Pasteur
(1822– 1895) családnevéből].. A magyarba főként a németből került. A végződéshez vö.:
fanatizálfanatikus, monopolizálmonopólium stb. – A pasztőröz képzőcserével keletkezett a pasztörizál
szóból.
TESz.

paszuly × A: 1769 Paszujnak, Paszúlt (MNy. 65: 469); 1774 Paszúlynak (NSz. – Szilágyi Sám.:
Gazdaság 79); 1787 Paszúr (MNy. 65: 469); 1790 k. paszulykával sz. (Pais-Eml. 591); nyj. pacúr (MTsz.)
J: ’bab; Bohne’.
Szerb-horvát jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. pasulj: ’bab’ [< újgör. φασούλι ’ua.’].. – A vázsu ’bab’ (1814/)
délnyugati tájszó ugyanarra az etimonra megy vissza; ez a szln. N. bážol ’ua.’, esetleg a szb.-hv. (Kaj.)
bàžul bàžulj ’ua.szóból ered.’
KSzlJsz. 399; TESz. vázsu a. is

pát A: 1791 mész-spátok (NSz. – Zay S.: Mineralogia 91); 1837 Pat (Bugát: Phys. 2: 247); 1854
földpát (NSz. – Magy. Erd. Kép. 3: 119) J: ’〈több ásványfajtára kiterjedő elnevezésként〉 igen jól hasadó
ásvány; Spat’.
NyÚSz.; TESz.

pata¹ A: [1200] k. ? Pota szn. (An. 32) [csak EWUng.]; 1211 Pata szn. (Oklsz.); 1750 pata (Wagner:
Phras. Trochus) J: 1. 1200 k. ? ’szaruképződményben végződő állati láb; Huf’ # (↑), 1810 ’ua.’ (NyÚSz.);
2. 1750 ’[???]; Kreisel; Knobel 〈zum Würfeln〉’ (↑); 3. 1961 ’emberi láb 〈durva szóhasználatban〉;
menschlicher Fuß 〈pejor od scherzhaft〉’ (ÉrtSz.) Sz: ~´s 1835 patás (Tzs. Behuft).
MSzlJsz. 1/1: 118; KSzlJsz. 400; TESz.

pata² × A: 1795 k. pata (NSz. – Takáts R.: Told. Q. r.); nyj. pota-kukac (MTsz.) J: ’cserebogár
pondrója | kukac, pondró; Engerling | Made’.
KSzlJsz. 709; TESz.

patak A: 1061/ Potok hn. (DHA 173) [csak EWUng.]; 1138/ Patak hn. (MNy. 32: 135); [1200] k.
Ketelpotaca hn. (An. 15) [csak EWUng.]; 1135 [1262] e./ potok (Gy. 3: 183) [csak EWUng.] J: 1. 1061/
’a folyónál kisebb folyóvíz; Bach’ # (↑); 2. 1550 k. ’sár; Schlamm’ (KolGl.: NyF. 45: 16) Sz: ~zik 1787
patakzik (NSz. – M. Musa 51).
Szláv jövevényszó. ⊗ Óe. szl. potokъ; szb.-hv. potok; szlk. potok; or. поток; stb.: patak, csermely [<
szláv *po (igekötő) + *tokъ ’futás, áramlás’].. – A 2. jelentés: metonímia.
KSzlJsz. 401; TESz.

patália A: 1708 bataliájok (RákF: Lev. 14: 460); 18. sz. e. batagliábul (Nyr. 63: 10); 1766 battaliát
(MNy. 60: 110); 1787 patálián (NSz. – M. Kurir 455); 1793 Battáliám (NSz. – Gvadányi: rontó Pál 485)
J: 1. 1708 ’ütközet, csata; großes Gefecht, Schlacht’ (↑); 2. 1787 ’hangos veszekedés, lármás perpatvar;
Lärm, Krawall’ ().
Vándorszó. ⊗ Ném. R. bataille ’csata, harc, N. veszekedés’, (B.) patali ’ua.’fr. bataille ’csata, harc;
csatarend; ütközet, harc; verekedés, veszsekedés’;ol. battaglia ’harc, küzdelem’; cseh N. patálie
’veszekedés; kellemetlenség’; stb. Forrása: lat. (k.) battualia battalia ’harc, csata, ütközet’. Főként a
francia és az olasz nyelvi hatás által vált elterjedtté. – A magyarba az olaszból és a németből került. A szó
elejéhez vö.: pagát, piskóta stb. Ma csak a 2. jelentésében ismert.
Nyr. 63: 9; TESz.

patécs × A: 1705 petícsen □ (RákF: Lev. 4: 386); 1752 e. Petécsbe (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 306);
1775 Patétsos sz. (NSz. – Csapó: Füves kert 134); 1809 pátéccsal (Nyr. 100: 440); 1818 patints (NSz. –
Zakál Gy.: Őrség 34: ); 1838 Petecs (Tsz.); 1861 patics (NSz. – Merényi L.: Er. népm. 2: 160); nyj.
patténcs, pëcsét, pëtëcs (ÚMTsz.) J: ’a bőrön keletkezett kiütés, elváltozás | ilyen elváltozásokkal járó
járványos betegség; Ausschlag, krankhafte Hautveränderung | epidemische Infektionskrankheit mit
fleckigem Ausschlag’.
Vándorszó. ⊗ Ném. Petechien többes szám : ’pontszerű véraláfutás’., R. petesche, petetsche ’kis piros
bőrkiütés’, petetschen többes szám ’flekktífusz, kiütéses tífusz’; ol. petecchia petecchie többes szám
’kiütés’; szb.-hv. N. pètíci többes szám, pètići többes szám ’egy fajta kiütés mint gyermekbetegség’; szln.
N . petéče többes szám ’flekktífusz, kiütéses tífusz’; szlk. N. petéče többes szám ’egy fajta kiütés mint
gyermekbetegség’; stb. Az olasz nyelvi hatás által vált elterjedtté ? <lat. (vulg.) *(im)peticula ’ua.’ [< lat.
(kés.) (im)petix ’kiütéses bőrbetegség, hólyagos kiütés’].. – Az átadó nyelv tisztázatlan, habár a
legkorábbi magyar adat egy német többes számú alakra vezzethető vissza. A szó belseji a a
pattanáspattan, illetve a patél hatására keletkezett; a különböző változatok hangátvetésen, hasonuláson,
kettőződésen, illetve az inetimologikus n betoldásán alapulnak.
MNy. 6: 118; Nyr. 64: 132; KSzlJsz. 709; TESz.

patél × A: 1585 k. patéllo sz. (Gl.) [csak EWUng.] J: ’sulykol, ver; schlagen, prügeln’.
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ A szótő a pattan szócsaládjának tövével azonos. A végződése: gyakorító
képző.
MNy. 49: 397, 57: 168; TESz.

pátens ∆ A: 1614 patens leuelet (MNy. 79: 246) [csak EWUng.]; 1703/ pátens-levelünket (Pusztai)
[csak EWUng.] J: mn. 1614 ’[???]; zu etw (zB zu einem Amt) ermächtigend 〈Schriftstück〉’ (↑) | fn. 1.
1704 ’megbízólevél | kinevezési okmány; Beglaubigungsschreiben | Ernennungsurkunde’ (Pusztai) [csak
EWUng.]; 2. 1705 ’[dekrétum | ???]; Dekret | Erlaß’ (uo.) [csak EWUng.]; 3. 1865 ’szabadalom;
Erfindungspatent’ (Babos).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (k.) patens (litera): ’kinevező, megbízó 〈okirat〉’., tkp. ’nyílt (irat)’, (h.)
patens ’rendelet, parancs’ [< lat. patere ’kiterjed, nyitva van’].. – A szóvégi s-hez vö.: evidens stb. A
főnévi 3. jelentéshez vö.: patent.
TESz.

patent A: 1832 patent-taxák (NytÉrt. 93: 37) [csak EWUng.] J: fn. 1. 1832 ’[szabadalom];
Erfindungspatent’ (↑); 2. 1835 ’[nyílt levél | rendelet]; offener Brief | Verordnung’ (Kunoss: Gyal.); 3.
1935/ ’nyomókapocs; zweiteiliger Patentknopf’ (ÚMTsz.) | mn. 1. 1834 ’szabadalmazott 〈iparcikk〉;
patentiert 〈Industrieartikel〉’ (NSz. – P. Thewrewk J.: Vel. szapp. 206); 2. 1865 ’valódi, hamisítatlan |
nagyszerű; echt | großartig’ (Toldy I.: Nőkről 100).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Patent: ’okirat adományozott jogról, szerzett hivatási fokozatról’., R.
’rendelet, parancs,’, patent ’kitűnő, gyakorlatias, hasznavehető’ [< lat. (k.) patens (lit(t)era) ’uralkodói
nyílt levél’; vö. →pátens].. Megfelelői: ang. patent;; cseh patent patentni; stb.: szabadalom, ’kitűnő’. – A
melléknévi 1. jelentés a főnévi 1. jelentésen alapul. A ma ismert főnévi 3. jelentés önállósodás útján
jöhetett létre a patentgomb, patentkapocs ’EZ NEM KELL’ típusú összetételből. – Ide tartozik: R.
patentíroz ’szabadalmaz’ (1846), ez a ; ném. patentieren ’a szabadalom védelmét engedi az utánzás ellen
szóból jött létre.’
TESz.

páter A: 1585 páter [?U] (MNy. 89: 510) [csak EWUng.]; 1603 Pater (uo.) [csak EWUng.]; nyj. pátër
(ÚMTsz.) J: ’katolikus szerzetes pap; Pater’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (e.) pater: ’apa’indoeurópai eredetű; vö.: [gör. πατήρ; óész. germ. faδir; stb.:
].. Az egyházi jelentés keletkezéséhez vö.: lat. (e.) pater ordinis ’szerzetes atya’, pater spiritualis ’lelki
atya’, pater confessarius ’gyóntató’. Megfelelői: ; ném. Pater;; cseh páter; stb.: atya.
TESz.

páternoszter A: 1372 u./ p[ate]r noʃtert (JókK. 14); 1881 páternostert (NSz. – Abonyi L.: Fek. kutya
88); 1891 paternoszter (Nyr. 85: 229); 1896 Páternoszter (PallasLex. 13: 852) J: 1. 1372 u./ ’a miatyánk
(latin nyelven); Vaterunser 〈Gebet〉’ (↑); 2. 1854 ’végtelen szalagon futó, kanalas szállító berendezés;
Becherwerk, Eimerwerk’ (NSz. – Magy. Erd. Kép. 3: 38); 3. 1928 ’[???]; stetig fahrender, türloser
Aufzug’ (TechnLex. 2: 214).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (e., h.) Pater noster: ’miatyánk’ [Máté 6:9 imájának kezdete alapján]., (k.,
h.) pater-noster, paternoster ’a rószafüzéren a miatyánkot jelölő nagyobb golyócska; a rózsafüzér egésze’.
Megfelelői: ném. Paternoster;; a n g . paternoster; stb.: miatyánk; ’rózsafüzér; vedres szállítómű, a
németben szintén ajtó nélküli felvonó, ami állandóan megy. A jelentés a technikában értelem szerint a
rózsafüzér’jelentésén alapul, mivel egy folytonosan mozgó szállítómű, illetve emelőgép láncszemei a
rózsafüzéren körbefutó gyöngyökre emlékeztet; a magyarba bizonyosan a németből került. – A korábbi
változatok szó belseji s-es ejtéséhez vö.: árestál stb.; a szó belseji sz-es alakhoz vö.: amnesztia stb.
TESz.; NytÉrt. 93: 71

patetikus A: 1788 patheticusok (Gáldi: Szótir. 30); 1832 pathetikus (NSz.) [csak EWUng.]; 1877
legpathétikusabb (NSz. – Wohl J. és S.: Besz. 28); 1896 Patetikus (PallasLex. 13: 852) J: ’szárnyaló,
ünnepélyesen emelkedett 〈művészi, irodalmi stb. megnyilvánulás〉 | kenetteljes, dagályos; pathetisch |
übertrieben feierlich’ || pátosz A: 1794/ pathószt (NSz. – Kazinczy: Lev. 2: 361); 1804/ páthósszal (NSz.
– Kazinczy: Lev. 3: 229); 1814 páthosza (NSz. – Kultsár: Hazai Tud. 1: 202); 1833 pathossal (NSz.)
[csak EWUng.]; 1877/ pátosszal (NSz. – Mikszáth: A várm. rókája 163) J: ’nemes szenvedély,
emelkedett ünnepélyesség; Pathos’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. patheticus: ’szenvedélyes, indulatos’ [< gör. παϑητικός ’szenvedő;
szenvedélyes, indulatos’]. | lat. pathos ’szenvedély, indulat’ [< gör. πάϑος ’szenvedés, fájdalom;
szenvedély, indulat’ [< gör. πάσχω ’szenved, tűr’]].. Megfelelői: ném. pathetisch Pathos;; fr. pathétique
pathos; stb.: fennkölt, patetikus, ’pátosz, hév’. – A patetikus szóvégi s-éhez vö.: ámbitus stb. A pátosz szó
sz-s alakjához vö.: cirkusz stb.
TESz.

patics × A: zwH17. Jh Paticzczal (MNy. 80: 375); 1860 patécsvityillóban (NSz. – Szokoly V.: Tuttifr.
1: 126); nyj. pacsit (MTsz.) J: 1. zwH17. Jh ’font kerítés, sövény; geflochtener Zaun’ (↑); 2. 1790 ’karó;
Pfahl’ (NSz. – Kömlei: Segítő könyv 204); 3. 1792 ’vesszőből, ágakból font fal, amelyet kívül-belül
betapasztanak; Flechtwerk in der Wand eines Bauernhauses’ (SzD.); 4. 1913 ’vert fal; Piseemauerwerk’
(Nyr. 42: 400).
Jövevényszó egy szláv nyelvből, valószínűleg a szlovákból. ⊗ Szlk. patyč patýk ’szárfa, oszlop, karó,
bot’, patyčová stena ’parasztház vesszőből font fala’; – cseh N. patyk ’husáng, dorong, bunkós bot bot,
pálca’ukr. патик ’bot, pálca, szárfa, oszlop’; stb. [< szláv *pa (igekötő) + *tъkъ ’szövés’]. – Az 1., 4.
jelentések talán a 3. jelentésre mennek vissza. – Tájszó Nógrád vármegyében, attól keletre, továbbá a
Tiszántúlon és Erdélyben.
KSzlJsz. 401; MNy. 58: 85; TESz.

patika A: 1405 k. patica (SchlSzj. 1046.); 1416 u./¹ patikac (BécsiK. 204) [csak EWUng.]; 1600 k.
Apatheka (BrassSzt.) [csak EWUng.]; 1633 Apatika (MNy. 80: 375) [csak EWUng.]; 1689 patekákban
(Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 78); 1727 apotikából (MLev. 113) [csak EWUng.]; 1786 Apotheca (MNy.
71: 66) [csak EWUng.] J: 1. 1405 k. ’raktár(ház) | bolt; Lagerhaus | Laden’ (↑); 2. 1416 u./¹ ’[???];
Kornspeicher’ (↑); 3. 1544 ’gyógynövénybolt | gyógyszertár; Kräuterladen | Apotheke’ # (OklSz. pilula);
4. 1727 ? ’gyógymód | orvosság, gyógyszer; Heilmethode; Arznei’ (↑), 1795 ’ua.’ (NSz. – Magy. Merkur,
bibl. 135) Sz: ~´s 1560 k. patykaas mester mn. (Gyöngyszt. 2071.); 1585 ’[???]; Apotheker’ (Cal. 685) ||
patikáros A: 1465 Pathycaros szn. (OklSz.); 1508 patikaroʃ (DöbrK. 479) [csak EWUng.]; 1525
patykaruʃch (MNy. 16: 19); 1554 apothekarioσ (MNy. 80: 375) [csak EWUng.]; 1569 patykariosoknak
(Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 278); 1574 patikariusnak (Nyr. 90: 314); 1577 apatikáriusnak (Magyary-
Kossa: OrvEml. 2: 73); 1789 Apótékáriusnak (MNy. 11: 183); 1898 patíkáros (Rell: LatSz. 48) J:
’gyógyszertáros, gyógyszerész; Apotheker’ | | patikus A: 1562 patikus (MNy. 61: 489) J: fn. 1. 1562
’[árus, boltos]; Händler’ (↑); 2. 1883 ’gyógyszerész; Apotheker’ # (NSz. – Almási T.: Tót leány 62) | mn.
1879 ’gyógyszerészeti; apotheker-, pharmazeutisch’ (NSz. – Teleki S.: Eml. 1: 43).
A szócsalád időrendben legkorábbi tagjai a patika, patikáros: latin jövevényszavak. ⊗ Lat. apotheca:
’raktár, tárház’., (tud.) ’patika, gyógyszertár’, (k.) potheca, potecha ’műhely, bolt’, (h.) apotheca,
apotheke, patica ’éléskamra; patika, gyógyszertár’ gör. ἀποϑήκη ’raktár, tárház; tároló’ [ [< gör. ἀποτίϑηµι
’letesz, tárol, raktároz; elhelyez’]. | lat. apothecarius ’raktárszolga, (tud.) patikus, gyógyszerész’.
Megfelelői: ; ném. Apotheke Apotheker;; o r. аптека аптекарь; stb.: patika, gyógyszertár, ’patikus,
gyógyszerész’. A patika és a patikárius szó eleji a nélkül részben átvételként a középlatint, magyarországi
latint illető változattal, részben a határozott névelőként felfogott a elhagyásával magyarázható; ez
utóbbihoz vö.: lombik. A patika 4. jelentése önállósodás a R. patikaszerszám ’gyógyhatású anyag’ típusú
összetételből (1577 (KolGl.). A patikárus ~ patikáros végződése az árusáru, kocsmáros stb. hatására
keletkezett. – A patikus a magyarban a patika mellett alakult ki a fizika : fizikus, muzsika : muzsikus stb.
analógiájára. – A magyarból: szb.-hv. N. pateka, patika;rom. N. potíca: ’patika, gyógyszertár.’
TESz.

patina A: 1876 patinával (NSz. – Hevesi L.: Karc. 79) J: 1. 1876 ’sötétebb színárnyalat | nemes
rozsda; Farbton | Edelrost’ (↑); 2. 1887 ’[???]; antikes Gepräge’ (Riedl: Arany 114) Sz: ~´s 1943 patinás
(Msn. 12: 86).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Patina;; ang. patina;; fr. patine;; ol. patina; stb.: patina, szintén az olaszban
’cipőkrém, bőrzsír’. Az olasz nyelvi hatás által vált elterjedtté lat. patina ’serpenyő’ [< gör. πατάνη ’tál’]..
A ’tál > burkolat, patina’ jelentésfejlődés tisztázatlan, esetleg a művészeti szaknyelvben ment végbe. – A
magyarba elsősorban a németből került át. – Ide tartozik: patena ~ patina ’tál’ (1533 (Murm. 1623.,
1862.), külön átvétel a latinból (↑).
Msn. 12: 86; TESz.

pating × A: 1577 pating (KolGl.: NyF. 45: 46); 1808 Patying (SI.); 1813 Patting (NSz. – Limit. 8);
nyj. potinggal (ÚMTsz.) J: 1. 1577 ’zsineg; Schnur’ (↑); 2. 1577 ’gúzs, szíj, lánc, amellyel az ekét a
taligához kapcsolják, adott esetben egyéb dolgokat is összekötnek; Riemen, Kette zur Verbindung des
Pflugs mit dem Vordergestell, evtl auch mit etw anderem’ (KolGl.: NyF. 45: 46).
Szláv jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. potega: ’vas rúd az első kerekek és a felhérc között’;szlk. pot'ah:
’lábszíj, a cipész térdszíja; befogott állat, fogat’, N. ’fahasáb’; ;or. потяз: ’visszarántó mozdulat;
kutyafogat húzószíja; lábszíj, a cipész térdszíja’; stb. [< szláv *po (igekötő) + *tgъ ’húzás’].. – A szó
belseji n-hez vö.: abroncs, dorong stb. – Tisztázatlan idetartozású: fatyék ’eke’ (1832 (Eke 227).
KSzlJsz. 402; TESz.

patkány A: 1138/ ? Patkan, Pothcan szn. (MNy 32: 56, 203); 1292 Pathkanteluk hn. (Gy. 1: 466) [csak
EWUng.]; 1395 u. patkan (BesztSzj. 1097.); 1595 Patkany (Ver. 99); nyj. petkányokrú (ÚMTsz.),
pockány (MTsz.), potykán (ÚMTsz.) J: 1. 1292 ? ’emberi településeken élő, nagyobb tesű, kártékony
rágcsáló állat; Ratte’ # (↑), 1519 ’ua.’ (JordK. 95); 2. 1395 k. ’cickány; Spitzmaus’ (↑); 3. 1585
’[vakondok -- ugye vakond?...]; Maulwurf’ (Cal. 1045); 4. [szárazföldi ~] 1870 ’szárazföldi lakos, nem
tengerész; Landratte’ (NSz. – Lidércz.-napt. 88); 5. 1882 ’[???]; niederträchtiger Mensch, Feiling’
(??????).
Vándorszó. ⊗ Újgör. ποντικός ’egér, patkány’, ποντίκι ’egér’ol. N. pantegána, pantekā́ na, péntikàna
’patkány’; szb.-hv. N. pantàgana ’ua.’;szln. podgana ’ua.’, (V.) podgan ’ua.’. Ezek a ;gör. (biz.) µῦς
ποντικός ’patkány’, tkp. ’pontoszi egér’ szószerkezet második tagjára mennek vissza. Az olaszból terjedt
el. – A magyarba elsősorban a szlovénból került át. A pockány változat a pocok hatására jött létre. A 2., 3.,
5. jelentések metaforikusan keletkeztek az 1. jelentés alapján. A 4. jelentéshez vö.: ném. Landratte ’nem
tengerész’. – A magyarból: ; cseh potkan;ukr. N. паткань; stb.: patkány.
KSzlJsz. 402; TESz.

patkó A: 1342 ? Pothkow szn. (OklSz.); 1355 ? Pathko sz. szn. (OklSz.); 1388 Pathkos szn. (OklSz.);
1395 k. pathko (BesztSzj. 735.) J: 1. 1342 ? ’ló, öszvér patájára való vasalás; Hufeisen’ # (↑), 1388 ’ua.’
(↑); 2. 16. sz. ’lábbelli sarkára való vasalás; Stiefeleisen’ (MNy. 55: 425); 3. 1845/ ’patkó alakú minta
szövött anyagban, felületeken; hufförmiges Muster auf Oberflächen, Stoffen’ (NSz. – Czuczor: KM. 2:
173); 4. 1856 ’kétgarasos, négykrajcáros; Zweigroschenstück, Vierkreuzerstück’ (NSz. – Vas G.: Régi
kép. 1: 175); 5. 1858 ’mákkal dióval töltött kalács, bejgli; Art Gebäck’ (NSz. – Lisznyai K.: Új pal. dal 7);
6. 1870 ’elszíneződött, ív alakú duzzanat a szem alatt; verfärbte Schwellung unter dem Auge’ (CzF.); 7.
1870 ’ezüst tallér; silbener Taler’ (CzF.); 8. 1961 ’U alakú kanyarulat; U-förmige Kurve’ (ÉrtSz.) Sz: ~s
1388 szn. (↑) | patkol 1395 k. patkolnÿa sz. (Besztszj. 739.).
Szláv jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. potkov: ’felfegyverzés, patkolás; patkó’., potkova ’patkó’; szlk.
podkova ’ua.lábbelire való patkó; patkó alakú kalács’;or. подкова ’patkó; lábbelire való patkó;
patkóalak’; stb. [< szláv *podъ (igekötő) + *kovъ ~ *kova ’kovácsolás’]. A magyarba átkerült alak:
*podkov vagy *podkova; végső soron a szóvégi a elmaradásához vö.: kolbász, lapát stb. A 4., 7. jelentés
valószínűleg önállósodással keletkezett a patkópénz ’tallér’ (1682), ’csekély értékű pénzérme’ (1795)
összetételből. A patkol származékszó eredeti változata patkói volt.
NyK. 39: 28; KSzlJsz. 404; TESz.

pátria A: 1795/ patriája (NSz. – Csokonai: Műv. 2: 162); 1882 pátriában (NSz. – Szemere M.:
Munkái 2: 291) J: ’[szülőföld, szülőhaza]; Heimat, Vaterland’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. patria (terra): ’haza, szülőföld’ [< lat. patrius ’atyai’ [< lat. pater
’apa’]].páter. Megfelelői: fr. patrie;; ol. patria; stb.: haza, otthon.
TESz.

pátriárka A: 1372 u./ patriarcha (JókK. 23); 1527 patriarkak (ÉrdyK. 380) [csak EWUng.]; 1546/
Patriarkhac (HÉn. M2b) [csak EWUng.]; 1603/ Patriárcha (Pázm. 1: 23) [csak EWUng.]; 1670
Pátriárchákra (Nyr. 6: 262) [csak EWUng.]; 1754 Pátriárka (NSz. – Orosz F.: Sz. Pál 307) J: 1. 1372 u./
’szent életű idős férfi az Ószövetségben; Patriarch im Alten Testament’ (↑); 2. 1575 ’[a főpap címe a keleti
keresztény egyházakban]; Haupt einer autokephalen Ostkirche’ (HChr. 41b) [csak EWUng.] ||
patriarkális A: 1694 patriarchális (MNy. 79: 246) [csak EWUng.]; 1833 Patriarchalis (NSz. – Szalay L.:
Fridr. 49); 1855/ patriárkális (NSz. – Vas Gereben 1: 366); 1860 patriarkális (NSz. – Kővári L.: Vis.
Szok. 3); 1865 legpátriárkálisabb (NSz. – Egyes. napt. 50) J: ’[???]; altväterlich; ländlich, sittlich’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. patriarcha: ’ősatya’., (e.) ’főpap, érsek’ gör. πατριάρχης ’ősapa, egy
nemzetség feje, uralkodó’ [< gör. πατρία ’eredet, származás; nemzedék, nemzetség’].+ ἀρχός ’parancsoló,
elöljáró’| lat. patriarchalis ’patriarkális’. Megfelelői: ; ném. Patriarch patriarchalisch;; fr. patriarche
patriarcal; stb.: pátriárka, ’patriarkális’. – A patriarkális szóvégi s-éhez vö.: brutális stb.
TESz.

patrióta A: 1787 Pátriota (NSz. – M. Kurir 376); 1787/ Patriota (NSz. – Kazinczy: Lev. 1: 145); 1793
patrióták (NSz. – M. Kurir 1: 92); 1848 patriót (NSz. – Életk. 2: 279) J: ’; Patriot’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. patriota: ’honfitárs, földi’, (h.) ’hazafi, patrióta’ [< gör. πατριώτης
’honfitárs, földi, tkp. ugyanabból a nemzetségből, ugyanabból a családból származó’].. Megfelelői: ném.
Patriot;; fr. patriote; stb.: hazafi; ez a jelentés valószínűleg a franciából ered. – A patriót változat a német
kiejtést tükrözi.
TESz.

patron A: 1765 patron Táska (MNy. 60: 373); 1787 patrantáska (NSz. – M. Kurir 499); 1863
patróntáska (NSz. – Garab. napt. 49); 1878 patrony (NSz. – Bakahumor 231); 1882 pátronnal (NSz. –
Teleki S.: Egyről-másról 2: 186) J: 1. 1765 ’[töltés, töltény]; Schießpatrone’ (↑); 2. 1829 ’töltéstartó |
töltényhüvely; Patronentasche | Patronenhülse’ (NSz. – Pák D.: Vad. 1: 18); 3. 1882 ’minta, sablon;
Muster(form)’ (↑); 4. 1957 ’szifonpatron | egyéb, tarályszerű alkatrészek elnevezéseként; Patrone der
Siphonflasche | als Behälter od Tank dienender Bestandteil’ (Bakos: IdSz.).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Patrone R. patron: ’minta, sablon; robbanószerrel felszerelt tartó;
töltényhüvely’; stb. [< fr. patron ’pártfogó, oltalmazó minta, sablon’].. Megfelelői: ; ang. pattern ’minta’; ;
o r . патрон ’ua.töltény’; stb. – A szó az átvétel korában főként a patrontáska ’tölténytartó’ (↑)
összetételben fordult elő, ami részfordítás a ném. R. patrontasche ’ua.’ szóból. A szó ma leginkább a 4.
jelentésben használatos.
TESz.

patróna ∆ A: 1519 k. patronaul (DebrK. 30); 1740 Pátrónájoknak (NSz. – Taxonyi J.: Tükör. 1: 191);
1749 Pátrona (NSz. – Bod P.: Sz. Judás Előb. 1); 1777 Patróna-Aszszonyomnak (NSz. – Sófalvi:
Regulák, címl.) J: ’női pártfogó, oltalmazó | női védőszent; Patronin | Schutzheilige’ | | patrónus ∆ A:
1 5 5 4 Patronoʃomat (TCr Zueignung) [csak EWUng.]; 1568 patronusok (Nyr. 94: 232); 1587
patronoszom (MNy. 63: 95); 1754 Pátronusúl (NSz. – K. F.: Gonzaga Aloysius 16); 1765 Pátrónussa
(Honism. 13/1: 29) [csak EWUng.]; 1798 Patrónusok (NSz. – Gvadányi: Világ. hist. 5: 276); nyj.
patrénusodot (ÚMTsz.) J: 1. 1554 ’[???]; Schirmherr, Patron’ (↑); 2. 1568 ’földesúr | kegyúr; Gutsherr |
Patronatsherr’ (↑); 3. 1740 ’védőszent; Schutzheilige(r)’ (NSz. – Taxonyi J.: Tükör. 1: 292) || patronál A:
1668 patronál (MNy. 5: 106) J: ’[???]; beschirmen; begünstigen’.
A szócsalád időrendben legkorábbi tagjai a patróna, patrónus: latin jövevényszavak. ⊗ Lat. patrona:
’női pártfogó, oltalmazó’. | lat. patronus ’pártfogó, oltalmazó’ [< lat. pater ’apa’; vö. →páter].
Megfelelői: ném. Patrona ’női védőszent’, Patron ’védőszent; védnök’; ; o l . patrona ’női pártfogó’,
patrone ’pártfogó, patrónus’; stb. – A patronál a magyarban keletkezett: a végződéshez vö.: pauzál. Lásd
még: ; ném. patronisieren;; fr. patronner; stb.: patronál.
TESz.

patrul ∆ A: 1704 patrolunk (MNy. 89: 511) [csak EWUng.]; 1759 Patroll (NSz. – Fáber: Hadi emb.
M²); 1779 u. Pátrolok (NSz. – Geidler: Hadi oktatások 3); 1848/ Patroullok (Kossuth: Ö. M. 13: 937);
1858/ patrolyozásra (NSz. – Jókai 11: 65); 1860 patró (NSz. – Kukliné préd. 22); 1890 patrojommal
(NSz. – Hatvágások 17); 1918 patrulos sz. (NSz.) [csak EWUng.]; 1932 patrujjba (uo.) [csak EWUng.]
J: 1. 1704 ’[katonai őrjárat, járőr]; Patrouille’ (↑); 2. 1819/ ’őr, éjjeliőr; (Nacht)wächter’ (NSz. – Fazekas:
ÖM. 2: 159) || patrullíroz ∆ A: 1704 patrolírozás sz. (RákF: Lev. 4: 190); 1705 patrolérozóját sz. (RákF:
Lev. 4: 300); 1792 patrullirozzon (NSz. – M. Hirmondó 1: 729) J: ’járőrbe megy, őrjáraton van;
patrouillieren’.
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) patroll patrull – ; ném. Patrouille:: ’őr, őrszem;
járőr’ [< fr. patrouille ’ua.’]. | ném. (baj.-osztr.) patrollieren – ; ném. patrouillieren ’őrjáratra megy’.
Megfelelői: ; ang. patrol;; or. патруль патрулироватьç stb.: őrjárat, járőr, ’őrjáraton van.’
Pais-Eml. 335; TESz. patrullíroz a. is

pattan A: 1519 k. megh pattan (DebrK. 600); 1615 pattanynyék [~ik □] [n-j] (NySz.) [csak EWUng.];
1781 pattonások sz. (NSz. – Benkő S.: Hóly. himlőről 25); 1803 patanással sz. (NSz. – Dugonics:
Jólánka 1: 347) J: 1. [mit VPräf] 1519 k. ’pukkanó hanggal szétnyílik, el-, megreped; platzen, bersten,
zerspringen’ # (↑); 2. 1544 u. ’dörren | csattan, kattan; krachen | knallen, knacken 〈intrans〉’ (RMKT. 5:
85); 3. 1616 ’〈valahonnan, valahova〉 ugrik, szökken; sprinegen, schnellen’ # (Bal CsIsk: NySz.); 4.
[haupts fel~] 1618 ’felfortyan, indulatosan kitör; auffahren, aufbrausen’ # (MA Scult: NySz.); 5. [haupts
ki~] 1793/ ’〈gondolat, ötlet stb. valahonnan〉 támad, hirtelen keletkezik; plötzlich entstehen 〈Gedanke.
Einfall usw〉’ (NSz. – Csokonai: Tempefői 646); 6. [oft ki~] 1865 ’〈rügy, bimbó stb.〉 kifakad, kifeslik;
aufplatzen, aufspringen 〈Knospe〉’ (NSz. – Tolnai L.: Költ. 156) Sz: ~ás 1544 u. pattanását ’[csattanás,
robaj]; Knall’ (RMKT. 5: 85); 1577 k. ’[pörsenés, kelés]; Pustel’ (OrvK. 523) || patt A: 1550/ patt (TCr.
h4a) [csak EWUng.] J: ’[〈durranást, csattanást, pattogást kifejező indulatszóként〉]; 〈Schallw für Krachen,
Knallen〉’ | | pattant A: 1566 pattancz meg [pattant □] (HFab 64) [csak EWUng.] J: 1. [meg~] 1566
’megfricskáz, megpöcköl 〈orrot〉; einen Nasenstüber geben’ (↑); 2. 1585 ’okozza, hogy valami pattanjon;
knallen lassen’ # (Cal. 332); 3. 1597 ’〈fegyvert〉 elsüt, kilő | tüzel, lő; abfeuern 〈Waffe〉 | schießen’ (Illyef
Jephta: NySz. Vö. még 1604 MA. Explódo!!!) | | pattog A: 1575 pattogsz (Kár Hall: NySz.); 1577 k.
pattagoȝo sz. (OrvK. 461: ); 1601 patag (OklSz.) J: 1. 1575 ’perlekedik, kiabál; poltern, wettern’ (↑); 2.
[oft mit Vpräf] 1577 k. ’szétreped, megreped; (ab)schuppen; zersrpingen, bersten’ (↑); 3. 1604 ’csattog,
zörög; klappern’ (MA.); 4. 1708 ’〈tűz, tűzben égő anyag〉 ropog; knistern, prasseln’ # (PP.); 5. 1787 ’gyors
egymásutánban pattanó hangot ad; wiederholt knallen’ # (Orczy KöltH: NySz.); 6. 1793 ’jól tagolva
lüktet 〈tánc, ritmus〉; schlagen 〈Rhytmus, Tanz usw〉’ (NSz. – Csokonai: Tempefői 643); 7. 1860 ’ugrál,
fickándozik; herumspringen, zappeln’ (NSz. – Debreczeni Eml. 101) Sz: ~zik 1577 k. sz. (↑) || pattogat
A: 1613 pattogattyák [t-j] (Pázmány Kal: NySz.); nyj. puttogȧt (ÚMTsz.) J: 1. 1613 ’〈érveket, frázisokat
stb.〉 pufogtat; Argumente verpuffen, Phrasen dreschen’ (↑); 2. 1621 ’eszközli, hogy valami pattogjon,
csattogtat; knallen lassen’ (MA.), 1817 ’[〈kukoricát〉]; rösten 〈Mais〉’ (NSz.) [csak EWUng.] || pattint A:
1838 megpatintani sz. (Tsz. Megpatintani); 1839 pattintá (NSz. – Remény 350); nyj. pattyint (MTsz.) J:
1. 1838 ’〈eret〉 vág; öffnen 〈jmdm eine Ader〉, jmdn zur Ader lassen’ (↑); 2. 1839 ’okozza, hogy
(el)pattanjon | okozza, hogy szökkenjen; knallen lassen, bersten lassen | springen lassen, schnellen lassen’
# (↑); 3. 1842 ’csettint, pattanó hangot kelt; schnalzen’ # (NSz. – P. Horváth L.: Kaleid. 1: 68).
SzegFüz. 1: 221; TESz.

pattantyú A: 1405 k. pathante (SchlSzj. 681.); 1460 Pathantyws sz. szn. (OklSz.); 1476 k.
pattantywkwal (SzabV.); 1556 Panthantywba (MNy. 80: 375) [csak EWUng.]; 1574 pattantyós [?U] sz.
(Görcs: Máty.: NySz.); 1575 patanttyut (HChr 160b: ) [csak EWUng.]; 1784 pattantyús, pattyantús sz.
(SzD. 65) J: 1. 1405 k. ’löveg, különösen ágyú; Geschütz 〈haupts Kanone〉’ (↑); 2. 1875 ’halhólyag;
Fischblase’ (Nyr. 4: 236); 3. 1883 ’a mogyorófa rugalmas kérge; elastische Rinde der Hasel’ (Nyr. 12:
189); 4. 1894 ’a pukkanó dudafürt termése; Frucht des Blasenstrauchs’ (MTsz.) Sz: ~s 1460 szn. (↑).
TESz. pattan a. is

patvar ∆ A: 1393 k. pathwariam [-iam: lat] (OklSz.); 1416 u./¹ patuart (BécsiK. 188) J: 1. 1393 k.
’rágalom, rágalmazás; Verleumdung’ (↑); 2. 1435 ? ’perpatvar, veszekedés; Streit, Zank’ (OklSz.
patvaros), 1552 ’ua.’ (Heltai: Dial. I2b: ); 3. 1552 ’fene, ördög 〈mint tréfás szitokszó, mint tagadás
kifejezése〉; Teufel 〈in Ausdrücken wie: geh zum Teufel!, was zum Teufel, weiß der Teufel usw〉’ (Heltai:
Dial. A6a: ); 4. 1838 ’kellemetlenség, baj; Ärger, Schrerei’ (Tsz.) Sz: ~os 1435 pathwarusEr hn. ’[???];
Zank’ (OklSz.) | ~kodik 1456 k. pathwarkodokath sz. (SermDom. 1: 457) | ~ista 1524 pathwariste [latin
többes nominativusi alak] ’[???]; Rechtspraktikant’ (OklSz.).
I. OK. 7: 242; KSzlJsz. 404; WeltSlav. 2: 70; TESz.

patyókál × A: 1808 patyókálva sz. (NSz. – Holosovszki Imre: Lel. 38); 1878 bebatyókáll (Nyr. 7: 138)
J: ’burkol, betakar; einwickeln, einhüllen’ | | pátyol × A: 1870 patyol (CzF.); 1890—1906 pátyoni sz.
(ÚMTsz.) J: 1. 1870 ’burkol, betakar; einwickeln, einhüllen’ (↑); 2. 1890—1906 ’dédelget, figyelemmel,
gonddal bánik valakivel; liebkosen’ (↑).
Játszi szóalkotással, fiktív tőből keletkezett származékszó. ⊗ A szótő bizonytalan, esetleg
onomatopoetikus eredetű és a bugyolál tövével lehet összefüggésben. A végződése: -kál, -l gyakorító
képzőkcirókál, bugyolál.
TESz.

patyolat ∆ A: 1515 patyolatot (RMKT 2: 366); 1575 pattyulatot (Heltai Krón: NySz.); 1616 potyolat
inget (MNy. 89: 511) [csak EWUng.]; 1801 Bogyolat (NSz. – Sándor I.: Sokféle 7: 223); 1820 pátyolat
(NSz. – Dugonics: Példabesz. 1: 84); nyj. fatyoladba (ÚMTsz.) J: fn 1. [auch als Attr] 1515 ’finom fehér
gyolcs; feines schneeweißes leinwandartiges Gewebe’ (↑); 2. 1542/ ’egy fajta fejfedő, különösen turbán;
Art Kopfbedeckung, haupts Turban’ (RMKT. 3: 279); 3. 1811 ’fehérség, fehér szín; Weiß, weiße Farbe’
(NSz. – György L.: Énekek 198) | mn 1788 ’fehér, hófehér; (schnee)weiß’ (NSz. – Decsy: Osmanografia
1: 213).
Belső keletkezésű, valószínűleg származékszó egy relatív fiktív tőből. ⊗ A relatív tő -l gyakorító
képzővel keletkezett. Az abszolút tő a bonyolít,bugyolál illetve a batyu, patyókál, pongyola stb.
szócsaládjának tövével függhet össze. A szóvég: -at névszóképző. Az eredeti jelentés ’finom fehér
lenvászon a fej begöngyölésére’ lehetett, a főnévi 2. jelentés bizonyosan ebből alakult ki metonimikusan.
– Ide tartozik: fátyolat ’finom lenvászon’ (1620), szóvegyüléssel keletkezhetett a fátyol és a patyolat
szavakból. – Egy, a fátyollal való etimológiai kapcsolat alaktani és hangtani okok miatt nem valószínű.
KSzlJsz. 710; TESz.
 pauzál ∆ A: 1632 pausál (MNy. 89: 511) [csak EWUng.]; 1799 pauzálni sz. (Márton Pausiren) J:
’szünetet tart, szünetel; pausieren’ | | pauza ∆ A: 1787 pausa (NSz. – Orczy: Költ. Holmi. 18); 1792
Pauza (NSz. – Verseghy: a szerelem gyermeke 19); 1816 Pauzsa (Gyarmathi: Voc.) J: 1. 1787 ’szünet,
megszakítás; Pause, Unterbrechung’ (↑); 2. 1865 ’szünetjel; Pausenzeichen’ (Babos).
TESz.

páva A: 1395 k. pana [ɔ: paua] (BesztSzj. 1170.); 1541 pávát [?U] (Nádasdy 72: ); 1723 pávo (Tóth J
IstN: NySz.); nyj. páhatullu-virág (ÚMTsz.) J: 1. 1395 k. ’díszes tollú háziszárnyas; Pfau’ # (↑); 2.
1541 ? ’pulyka; Turthahn’ (↑), 1567 ’ua.’ (Oklsz.) Sz: ~´skodik 1762 páváskodik (NSz. – cLandelinus
34).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. pava: ’pávajérce’., pavo ’páva’ismeretlen eredetű; de vö.: [gör. ταώς ’ua.’,
valószínűleg egy keleti, közlelebbről nem meghatározható nyelvből].. Megfelelői: sp. pava;; or. пава;
stb.: pávajérce.
TESz.

pávián A: 1800 Pavián (Márton); 1807 Pávián (Márton) J: 1. 1800 ’a cerkófmajmok családjában
tartozó, nagy termetű, kutyaszabású majom; Pavian’ (↑); 2. 1846 ’visszataszító, ostoba ember; Scheusal,
Dummkopf’ (NSz. – PD. 1: 380).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Pavian: ’egy fajta majom; szörnyeteg, ostoba’ [< holl. baviaan ’ua.’]..
Megfelelői: szb.-hv. pavijan;; cseh pavián; stb.:
TESz.

pavilon A: 1793 Pavillon (NSz. – Sándor I.: Külf. ut. 528); 1824 Pavillionok (NSz. – Nátly J.: Új Szell.
22); 1839 pavilonával (NSz. – Kazinczy: Utaz. 103); 1859 pavillum (NSz. – Kálmán F.: Isk. Kal. 49) J: 1.
1793 ’épületszárny | épülettömb, intézmény különálló épülete; Gebäudeflügel | alleinstehendes Gebäude
eines Baublocks, einer Anstalt’ (↑); 2. 1815 ’kisebb krti épület, ház; Gartenhäuschen’ (NSz. – Kazinczy:
Munkái 5: 69); 3. 1896 ’árusító fülke, bódé | kiállítás, vásár stb.; Kiosk | freistehendes Gebäude einer
Messe, eines Ausstellungshauses’ ().
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Pavillon: ’nagy négyszögletű sátor; kicsi, nyitott épületek a kertben vagy
kiállítások; árusító bódé’ [< fr. pavillon ’sátor, épületszárny; kerti lak’; stb.].. Megfelelői: ang. pavilion
’kerti lak’; ; or. павильон ’ua.műterem’; stb.
TESz.

pazarol A [1]: 1598 elpázárlot (Decsi: Adag. 67); 1604 Pazarloc (MA.); 1643 pazarolva (Com: Jan.
186); 1664 pazdorlása sz. (TörtTár. 1861: 157); 1693 pazérlották (KárOkl. 4: 580); 17. sz. pazolljatok
(Thaly: VÉ. 1: 373); 1740 pazsárlókkal [?U] (NSz. – Taxonyi J.: Tükör 1: 418); 1750 k. el paszlatta, el
passzallotta (MNy. 53: 515); 1771 elpozorollyák [l-j] (Fal NU: NySz.) J: ’[]; verschwenden’ # || pazar A:
1794 pazér (NSz. – Kármán: Uránia 3: 212); 1805 pazar (NyÚSz.); 1806 pazárnak (NSz. – Verseghy F.:
Hál. ör. 6) J: mn 1. 1794 ’pazarló, bőségben élő; verschwenderisch’ (↑); 2. 1807 k. ? ’fényűzésre vallóan
díszes, gazdag, bőséges; luxuriös, prachtvoll, reichlich’ (NSz. – Gömbös A.: Kem. lyra 17), 1830 ’ua.’
(NSz. – Széchenyi: Hit. 207); 3. 1882 ’naplopó; faulenzerisch’ (Nyr. 11: 39); 4. 1896 ’remek, nagyszerű;
großartig’ # (NSz. – Malonyay D.: Utolsó 2: 136) | fn 1834 ’pazarlás; Verschwendung’ (NSz. – P.
Thewrewk J.: Honsz. 18).
A szócsalád kiinduló eleme a pazarol: valószínűleg szerb-horvát jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. pazariti:
’kereskedik, elad, cserél’ [< szb.-hv. pazar ’vásár, piac; kereskedelem, üzlet’].. A szb.-hv. főnév az oszm.
pazar ’vásár, piac’ közvetítésével az ; újperzsa bāzār ’ua.’ szóra megy visszabazár, vásár. – Az ige
feltehetőleg a török seregben szolgáló szerbekkel, illetve 1526 után Magyarországon menedéket lelt szerb
telepesekkel került a magyar nyelvbe. A jelentésváltozáshoz vö.: ; fr. (az argóban) bazarder ’elad; túlad
vmin’; or. N. базáрить ’üzletel vagy seftel’, разбазáрить ’elpazarol, elpocsékol’. – A pazar a pazarol
szóból elvonással keletkezett a nyelvújítás korában; főként melléknévi 2. és 4. jelentésben használatos. –
Valószínűleg ide tartoznak: 1138/Pazarí szn.; 1417Pazarnyr hn.; ezek bizonyosan a szb.-hv. főnév
korábbi külön átvételei, ezért nem függnek össze szótörténetileg a pazar szóval.
SzófSz.; MNy. 51: 225; TESz.

pázsit A: 1303 pasyth (Nyr. 43: 21); 1454 Pasthfew hn. (OklSz.); 1592 pasintott (HOklSzj. 115); nyj.
pázsínt (MTsz.) J: 1. 1303 ’rendszerint gondozott füves terület, gyep; Rasen’ # (↑); 2. 1531 k. ’fű; Gras’
(MKsz 1984: 230) [csak EWUng.].
Szláv jövevényszó. ⊗ Óe. szl. pažitь: ’fúzfa, rét, legelő’;szb. (e. szl.) pažitь: ’fű’;szlk. pažit: ’pázsit,
gyep’; or. (R., N.) пáжить ’legelő’; stb. [< szláv *pa (igekötő) + *žitь ’élelmiszer’].. – A pást változat
valószínűleg úgy keletkezett, hogy a szó belseji i a pázsit ragozott alakjaiban egy nyílt szótagban fodrult
elő, amiből kiesett. – A pást ’EZ NEM KELL’ (1940) jelentéselkülönüléssel jött létre a pást változatból a
gazdaságosságra törekedés termékeként a sportnyelvben; viszonylag hamar elterjedt.
KSzlJsz. 406; StSl. 2: 63; TESz.

peca × A: 1825 Pítze (NSz. – Nátly J.: Vél. 35); 1870 picze (CzF.); 1890 pöce (Nyr. 19: 480); 1895
pecálja sz. (Nyr. 24: 470) J: ’halászhorog; Angel’ || pecázik A: 1839 picéz (MTsz.); 1895 pecázza (Nyr.
24: 470); 1961 pecázik ▼ (ÉrtSz.) [csak EWUng.]; nyj. pöcézni sz. (ÚMTsz.) J: ’horgászik; angeln’ #.
A szócsalád kiinduló eleme valószínűleg a peca: származékszó szófajváltásának eredménye. ⊗
Főnevesült folyamatos melléknévi igenév-e ~ -a képzővel a pedz s z ó pec változatából, így
tulajdonképpen szóhasadással párhuzamosan keletkezett megfelelője a pécepécéz kifejezésnek. Az
alaktanához vö.: cinege, fene, illetve csusza, hulla stb. – A pecázik igeképzővel keletkezett a peca szóból.
Ez a származékszó a bizalmas nyelvhasználatban gyakran előfordul.
KSzlJsz. 907; StSl. 12: 50; TESz. pecázik a. is; FiktI. 99

pecek A [4]: 1405 k. pechek (SchlSzj. 1280.); 1427 ? pechkesfew sz. hn. (OklSz.); 1522 Pechkes sz.
szn. (); 1664 fŏl-pŏczkŏlik sz. (Lippay: Posoni kert. 2: 229); 1668 peczkét [pecke □] (Matkó István:
NySz.); 1792 Pötzk, pötzök (SzD.); 1805 pëczëk (NSz. – Verseghy F.: Ung. Sprach. 29); 1806 pötzék
(MNy. 65: 471); 1838 Peczeg (Tsz.); 1893 piczkázott sz. (NSz. – Petelei: Jetti 213) J: 1. 1405 k.
’valaminek a kitámasztására, rögzítésére, eldugaszolására szolgáló rövid, erős fadarab | szétfeszítő,
széttartó eszköz; Stift, Pflock | Knebel’ (↑); 2. 1585 ’hangszer húrjának pengetője; Spielblättchen’ (Cal.
214); 3. 1792 ’zömök ember, gyerek; Knirps’ (SzD.); 4. 1792 ’[pilincke, bige]; art Spiel mit spitzen
Holzstücken’ (SzD. Pige); 5. 1806 ’ruhanemű betoldása; Zwickel’ (↑); 6. 1897 ’csikló; Kitzler’ (MTsz.)
Sz: peckes 1427 ? hn. (↑); 1522 Pechkes szn. (MNyTK. 86: 58); 1668 peczkes ’fenn hordott 〈orr〉;
hochgetragen 〈Nase〉’ (Matkó István: NySz.); 1796 ’feszes tartású, járású; stolz, steif’ (NSz. – Gvadányi:
Nót. test. 204) | peckel [haupts fel-] 1664 ’pecekkel megtámaszt, kifeszít; knebeln, spreizen’ (↑).
Származékszó, keletkezésmódja azonban bizonytalan. ⊗ Az alapszó a pedz lehet. A pecek korai
adatoltsága miatt azonban (és esetleg a végződés miatt) lehetséges, hogy ez a főnév az eredeti igenévszó
névszói értékű tagjából jött létre, amelynek igei értékű tagja a pedz. A végződése: deverbális vagy
denominális -k névszóképző, vö.: meredek, illetve ének, fészek stb. A pecke változat szóvége egybeolvadt
egyes szám 3. szmélyű birtokos személyjel lehet. Az 1., 2. jelentések a pedz eredeti jelentésére mennek
vissza, a többi jelentés valószínűleg metaforikusan keletkezett.
SzófSz.; TESz.

pecér A: 1209 pezer hn. (MonStrig. 1: 190); 1416 Ebpezer (OklSz.); 1560 k. ébpeczer (GyöngySzt.
3003.) [csak EWUng.]; 1570 peszszeribŏl (Heltai Gáspár: NySz.); 1585 talpŏszerkedni sz. (Cal. 476);
1870 pėczér (CzF.); nyj. piszér, püszér (ÚMTsz.) J: 1. 1209 ? ’vadászkutsák gondozója; Wärter der
Jagdhunde’ (↑), 1416 ’ua.’ (↑); 2. [haupst als zweites Glied von Kompos] 1585 ’szolga | valamely
munkakörben foglalkoztatott személy; Knecht, Diener | in irgendeinem Arbeitskreis tätige Person’ (Cal.
809); 3. 1773 ’sintér, gyepmester; Abdecker, Schinder’ (Nyr. 101: 219) [csak EWUng.]; 4. 1838
’kutyakedvelő; Hundeliebhaber’ (Tsz.).
Szláv jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. psar R . pьsarь ’kutyagondozó’; szlk. psiar ’ua.〈főként a
vadészkutyáké〉’ ; ; or. псарь, R. пьсарь ’vadászkutyák gondozója’; stb. [< szláv *pьsь ’kutya’].. – A
magyar szó palatális magánhangzórendszere folytán az átvétel még a 10. sz. előtt lezárulhatott. A két
legfontosabb mozzanat a pecér alak keletkezésénél: hangrendi kiegyenlítődés és affrikálódás. A 2.
jelentés jelentésbővülés eredménye. A 4. jelentés: metonímia az 1. jelentés alapján. – A szó ma leginkább
összetételek utótagjaként él; az előtag többnyire kutya vagy szoknya.
KSzlJsz. 407; TESz.

pécéz A: 1788 ki pétzézett (NSz. – M. Musa 231); 1839/ kibeczézhetné sz. (NSz. – Deák F.: Besz. 1:
267) J: 1. [ki~; heute nur pejor] 1788 ’kiválaszt | 〈hibát〉 céltáblául vesz; auserlesen | aufs Korn nehmen
〈Fehler〉’ (↑); 2. 1803 ’kijelöl; abstecken’ (Márton Abstecken) | | péce × A: 1800 Pétzét-is (NSz. –
Peretsenyi Nagy L.: Léta 58); 1843 Pecze (Kunoss: Ujd. Szóf.); nyj. béce (ÚMTsz.), pécza (MNy. 14:
212) J: ’határpózna, jel; Grenzmarke od ähnl Zeichen〈〉’.
A szócsalád kiinduló eleme a péce: származékszó szófajváltásának eredménye. ⊗ Főnevesült
folyamatos melléknévi igenév-e képzővel a pedz szó pec változatából, így tulajdonképpen szóhasadással
párhuzamosan keletkezett megfelelője a peca kifejezésnek. Az alaktanához vö.: fene, cinege stb. A
jelentésekhez vö.: pecek. – A pécéz a péce szóból jött létre igeképzővel. Ez a származékszó sokkal
gyakrabban használt, mint az alapszava.
TESz.; FiktI. 99

pech A: 1852 pechnek (MNy. 66: 338) [csak EWUng.]; 1858 pehnek (NSz. – Lisznyai K.: Dalz. 122);
1883 pekhem (NSz. – Czu tumm! 65); 1904 péh, pekk (MNy. 1: 336) [csak EWUng.] J: ’[???];
Mißgeschick, Pech’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Pech: ’fekete, ragadós anyag; szerencsétlen véletlen’ [< lat. pix picis
birtokos eset ’szurok, kátrány’].. Megfelelői: szb.-hv. peh;; cseh pech; stb.: balsors. – A szóvégi k-hoz vö.:
cech.
TESz.

pecsenye A: 1395 k. pechenӳe hulathas (BesztSzj. 1306.); 1405 k. pechine hullatas (SchlSzj. 1911.)
[csak EWUng.]; 1533 Petzŏnes sz. (Murm. 1861.); 1570 k. pöcsenye [U] (Radv. Csal. 3: 49); 1805
pëcsënye (NSz. – Verseghy F.: Ung. Sprach. 319); nyj. pëcsënnye, picsinye (ÚMTsz.) J: 1. 1395 k. ’sült
hús, sült; Braten’ # (↑); 2. 1566 ’pecsenyének való hússzelet; versch Schlachtteile vom Rind, Wild und
Schwein als rohes Fleisch’ (Heltai Gáspár: NySz.); 3. 1690 ’zsír | szalonna; Fett | Speck ’ (Pápai Páriz
Ferenc: NySz.) Sz: ~´s 1397 Pechenyes szn. (OklSz.); 1405 k. pechenes (SchlSz. 1888.).
Szláv jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. pečenje; szlk. pečeňa; ukr. печеня; stb.: pecsenye, sült [< szláv *pečen,
a *pek- (befejezett) melléknévi igeneve ’süt’].. A magyarba átkerült alak: *pečenja vagy *pečenje; az
elsőnél a magyarban hangrendi kiegyenlítődés ment végbe. A 2., 3. jelentés: metonímia.
KSzlJsz. 408; TESz.

pecsét A: 1416 u./¹ megpe˪ètle sz. (BécsiK. 146); 1529 Pewchethẏ (Arch. 81) [csak EWUng.]; 1544
pechetwnkkel (MNy. 85: 510) [csak EWUng.]; 1552 pecÿtemwel (MNy. 68: 222); 1558 pichetÿ (MNy. 59:
360); 1805 pëcsét (NSz. – Verseghy: Tiszta Magy. 142); nyj. picsát (ÚMTsz.) J: 1. 1416 u./¹ ’bélyegző,
illetőleg annak lenyomata; Siegel’ # (↑); 2. 1791 ’folt; Schmutzfleck 〈auf einem Stoff〉’ (NSz. – Kiss
József: Érvágó 30); 3. 1793 ’különféle árukra, az ezüstbe stb. nyomott jel; eingeprägtes Zeichen auf
Waren’ (NSz. – M. Merkurius 258); 4. 1896 ’szeplő; Sommersprosse’ (Nyr. 25: 575) Sz: ~el [haupts mit
VPräf] 1416 u./¹ (↑); 1568 sz. ’[???]; besiegeln’ (NySz.) [csak EWUng.] | ~es 1453 pechethees szn.
(TörtTár. 1882.: 540).
Szláv jövevényszó. ⊗ Óe. szl. pečatь; szb.-hv. pečat; szlk. pečať; or. печать; stb.: pecsét [valószínűleg
( ’eszköн egy jel beégetéséhez’ jelentésben) < szláv *pek- ’süt, éget’].. – Mivel a szó a jogi
terminológiához tartozik, átadó nyelvként mindenekelőtt egy délszláv nyelv jön szóba. A 2–4. jelentés:
metafora; a 3. jelentéshez vö.: ; ném. Stempel ’pecsét; árura nyomott jel stb.’
KSzlJsz. 409; TESz.

pedagógus A: 1537 pedakogwʃʃa (MNy. 46: 386); 1562 pedagogus (MNy. 66: 339) [csak EWUng.];
1571—6 poedagoguʃwalis (MNy. 27: 260) [csak EWUng.]; 1840 paedagog (NSz.) [csak EWUng.]; 1885/
pedagógjaink (ÉdAny. I/1: 3); 1896 pedagógusnak (HeckenastIdSz.²) J: fn 1537 ’[???]; Erzieher, Lehrer’
# (↑) | mn 1562 ’[???]; zum Erziehen, Lehren fähig; erzieherisch’ (↑) || pedagógia A: 1835 Paedagogia
[es. nem m.] (Kunoss: Gyal.); 1862/ pedagógiait sz. (NSz. – Gyulai P.: Krit. dolg. 133) J: ’neveléstan,
-tudomány; Pädagogik’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. paedagogus: ’nevelő, pedagógus, tanító, tanár’ [< gör. παιδαγωγός
’gyerekvezető (rabszolga); iskolamester, nevelő’; l. még gör. παῖς παιδός birtokos eset ’gyerek’ + ἀγωγός
’vezető, vezér’].| lat. paedagogia ’neveléstan, pedagógia’ [< gör. παιδαγωγία ’nevelés’].. Megfelelői:
ném. Pädagoge R. pädagogie;; fr. pédagogue pédagogie; stb.: ’pedagógus, neveléstan, pedagógia’. – A
pedagógus szóvégi s-éhez vö.: ámbitus stb. Az us végződés nélküli változatok német, illetve francia hatást
mutatnak. – Ide tartoznak: pedagogika ’neveléstan, pedagógia’ (1809 (NSz.), a ; ném. Pädagogik ’nevelés
és képzés tudománya’ szóból latin végződéssel.
 TESz.

pedál A: 1835 Pedál (Kunoss: Gyal.); 1840 pedálék (NSz. – Jósika M.: Élet. 3: 99); nyj. pëdál
(SzegSz.) J: ’[???]; Pedal’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Pedal;; ang. pedál;; fr. pédale;; ol. pedale; stb.: pedál, szintén az olaszban
’nyüstlábító, nyüstemelő’. Az olaszból terjedt el [< ol. pedale deli' organo ’az orgona billentyűsora, amit
lábbal használnak’, ez a ; lat. pedalis ’lábhoz tartozó’ szóra megy vissza].. – A magyarba elsősorban a
németből került át; a pedale változat esetleg közvetlenül az olaszra vezethető vissza.
TESz.

pedáns A: 1790 Pedánt (NSz. – Trenk csúf. emb. 9); 1799/ Pedantság sz. (NSz. – Csokonai: Lev. 2:
662); 1845 pedansnak (NSz.) [csak EWUng.]; 1850—79 pedáns (uo.) J: fn 1. 1790 ’szőrszálhasogató
ember; Haarspalter’ (↑); 2. 1847 ’rendszerető ember; ordnungsliebende Person’ (NSz. – Szépirod. Szemle
2: 46) | mn 1. 1799/ ’szőrszálhasogató; haarspalterisch’ (↑); 2. 1840 ’aprólékoskodó | pontoskodó;
minuziös | penibel, allzugenau’ (NSz. – Szemere B.: Utaz. 2: 275) || pedantéria A: 1790/ Pedanteriának
(NSz. – Kazinczy: Lev. 2: 109); 1817 Pedantériától (NSz. – Domby M.: Csokonai 52) J: ’pedánsság;
Pedanterie’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Pedant;; ang. pedant;; fr. pédant;; ol. pedante; stb.: pedáns, aprólékoskodó
ember, a franciában és a R. olaszban szintén ’iskolamester’. Az olaszból terjedt elismeretlen eredetű,
végső soron esetleg a [lat. pes pedis birtokos esetű szóra megy vissza].| ; ném. Pedanterie;; ang.
pedantry;; f r . pédanterie;; o l . pedanteria; stb.: kicsinyeskedés, a régi franciában szintén ’tanítói
mesterség’. – A magyarba leginkább a németből került, mindkettő latinosított végződésselfrappáns,
gáláns stb.
TESz.

pedellus ∆ A: 1655 pedellus (ÚÍ 1981/8: 100) [csak EWUng.]; 1793 Pédellus (NSz. – Mátyus I.: Ó és
új Diaet. 6: 38); 1806 Bedellus (NSz. – Kultsár: Hazai Tud. 131: ); 1891 pedelus (NSz. – Viharos:
Főváros 79) J: ’iskolai altiszt, hivatalsegéd; Pedell’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (k.) bedellus, (k., h.) pedellus:: ’altiszt’ [germán eredetű; vö.: ang. (óang.)
bedul ’kérelmező’ném. (ófn.) bitil ’szóvivő, hirdető’].. Megfelelői: ném. Pedell;; ol. bidello; stb.: egy
(fő)iskola házmestere. – A szóvégi s-hez vö.: ámbitus.
TESz.

pedig A: 1498/ pedigh (MNy. 32: 53); 1499 penighath (MNy. 49: 207); 1535 peġeg (Vit. C4a) [csak
EWUng.]; 1535 pedeg, pegeeg (Ozor: Christ. 129, 178); 1540 pedÿk (RMNy. 2/2: 33) [csak EWUng.];
1547 penieg (LevT. 1: 47); 1549 pennyg (LevT. 1: 57); 1599 penett (MNy. 63: 95); 1608 pedid (Molnár
Albert: NySz.); 1786 pedigy (NSz. – II. József rendel. cselédrendtartásról 13. §); 1787/ pedég (NSz. –
Földi J.: Költ. 128); 1863 penyét (Kriza: Vadr. 512); 1872 pedzig (Nyr. 1: 378); 1881 peding, pejitt
(Simonyi: Költ. 1: 136—7); nyj. peddig, pety (MTsz.) J: Konj 1. 1498/ ’és, viszont; und, hinwieder’ # (↑);
2. 1499 ’mégpedig; und zwar’ (↑); 3. 1547 ’noha, bár; obgleich, zwar’ (↑); 4. 1553 ’de, azonban; (wo)
doch, aber’ (LevT. 1: 119) | Adv 1500 k. ’meg, viszont 〈nyomósításként〉; doch 〈zur Verstärkung〉’
(AporK. 48) R: ~len 1511/ 'peniglen (TörtTár. 1903.: 215).
Szóhasadás. ⊗ A kedig (~ kenig) szóból jött létre k > p elhasonulássalköldök, pöszméte stb. A szó
eredetileg egy nyomatékosító határozószó volt, kötőszói funkciója ebből alakült ki. A pediglen
megszilárdult ragos alakulat -len nyomatékosító szuffixummal kötőszói szerepben jött létre.
MNy. 61: 50; TESz.; TNyt. 2/1: 783

pedikűr A: 1904 pédicure [es. nem m.] (Radó: IdSz.¹); 1911 pedikür (NSz.) [csak EWUng.]; 1922
pedikűr (RévLex. Pédicure) [csak EWUng.] J: 1. 1904 ? ’lábápolással foglalkozó személy;
Fußpfleger(in)’ (↑), 1911 ’ua.’ (↑); 2. 1928 ’lábápolás; Fußpflege’ # (Tolnai: Magy. szót.² 226).
TESz.

pedz A: 1792 peczczette (NSz. – Gáti I.: Második Jósef 16); 1819 pedzi (NSz. – Édes G.: Hor. 1: 37);
1899 pödzeni sz. (NSz. – Cserzy M.: Pusztán 112); nyj. pöddz (Szegsz.) J: 1. 1792 ’eltalál; treffen’ (↑); 2.
1801 ’megérint | kezd hatással lenni valakire, valamire; berühren | auf jmdn, etw zu wirken anfangen’
(NSz. – Peretsenyi Nagy L.: Mezengy 38); 3. 1832 ’〈horog〉 fogja a halat; den Fisch fangen 〈Angel〉’
(NSz. – Fáy A.: Bélteky 1: 329); 4. 1835 ’meg-megérint 〈hal a horgot, csalétket〉; anbeißen 〈an die Angel,
an den Anbiß〉’ (Kassai 4: 112); 5. 1835 ’kezd megérteni, sejteni, a megoldásra rátalálni; kapieren’ # (uo.);
6. 1860 ’le-lecsap a zsákmányra 〈ragadozó madár a levegőben〉; einige Male auf die Beute herabstoßen
〈Raubvogel in der Luft〉’ (NSz. – Bérczy K.: Vadászműszót. 33); 7. 1883 ’〈bajusz, szakáll〉 serked;
hervorsprossen 〈Bart〉’ (NSz. – Bodon J.: Élet. 53); 8. 1886 ’penget 〈hangszer húrját〉; die Saiten schlagen’
(NSz. – Rákosi V.: Bujtogatók 44).
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ Eredetileg a gyendég érintés hangjának utánzására jött létre. Az
onomatopoetikus ige képzőjének és a belőle képzett szó hiánya arra utalnak, hogy a pedz eredeti változata
jóval korábbi mint felbukkanása. Nem kizárható, hogy egy igenévszó igei értékű tagjáról van szó; az
esetleges névszói értékű taghoz vö.: pecek. Az ige (esetleg a palatoveláris párhuzamosság alapján)
összefüggésben állhat a piszkál tövével. A pedz alak zöngésüléssel keletkezett. Az 5. jelentéshez vö.:
érdekel, ért stb.
MNy. 24: 91; TESz.; FiktI. 57, 99, 115

peg † A: 1296 peeg (OklSz.); 1322 peg (Gy. 1: 686) [csak EWUng.]; 1444 peyg (OklSz.) J: ’tarka 〈ló〉;
scheckig 〈Pferd〉’.
Szláv jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. pjega: ’folt a bőrön, szeplő’., pjegav ’foltos, szeplős’; szlk. peha
’szeplő’; or. пез(ий), R. pěgъ ’foltos, tarka 〈ló〉’; stb.indoeurópai eredetű; vö.: [óind piŋas ’rőt, barna’; ;
lat. pingere ’fest; hímez’; stb.].. – A 15. sz. közepétől nincs több adat a szóra.
KSzlJsz. 409; TESz.

pegazus A: 1604 Pegaʃushoz (MA. Pegaʃárius); 1781 Pégazusnak (NSz. – Rájnis: Kalaúz. A3); 1789/
Pegazusi sz. (NSz. – Kazinczy: Lev. 1: 350); 1845 Pegaz (NSz.) [csak EWUng.] J: ’mitológiai szárnyas
paripa mint a költői ihlet jelképe; Pegasus 〈Dichterroß〉’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. Pegasus: ’mitológiai szárnyas paripa a költői ihlet jelképeként’ [< gör.
Πήγασος ’ua.’].. Megfelelői: ném. Pegasus;; fr. Pégase; stb.: pegazus. – A korábbi változatok szó belseji
zs-s ejtéséhez vö.: bazsalikom stb.; a z-s alakhoz vö.: bazilika stb.; a szóvégi s-hez vö.: ámbitus. – A R.
pegaz változat a francia kiejtést tükrözi. – Az R. pegazhal ’szárnyas csikóhal’ összetétel első tagja (1800)
ugyanarra az etimonra megy vissza: vö.: ; ném. Pegasusfisch;; fr. pégase: ’ua.’
TESz.

pegyvet † A: 1395 k. pegueth (BesztSzj. 1076.); 1435 pegyveth (ZichyOkm. 8: 522) [csak EWUng.];
1442 pedwethat (OklSz.); 1519 pethweth (OklSz.); 1561 petyuetel (OklSz.); 1590 Pegymet (SzikszF. 67);
1632 pegvitt (Nyr. 43: 22); 1643 penyvet (Com: Jan. 40); 1657 pegiet mállal (Nyr. 5: 161); 17. sz. pigwet
(uo.); 1736 penved bélléssel (Nyr. 43: 22); 1743 petymeget (OklSz.); 1870 pegymeg bőrrel (CzF.
pegymetės); 1870 pėtymeg, petyveg (CzF.) J: 1. 1395 k. ’[???]; Hermelin; versch Arten Peltzier’ (↑); 2.
1435 ’[???]; Pelz dieser Tiere’ (↑).
Bizonytalan eredetű, esetleg összetett szó. ⊗ Az utótag talán az evet szóval azonos; az előtag ismeretlen
eredetű. Összetételként mindenesetre elhalványult. A d, g-s változatok bizonyosan másodlagos
keletkezésűek.
NyK. 47: 454; MNy. 66: 219; TESz.

pehely A [4]: 1346 ? Pehul szn. (MNy. 63: 369); 1349 ? Peuhul szn. (uo.); 1460 k. peleeh (JászGl. 22);
1550 k. peleh (KolGl.: NyF. 45: 16); 1577 k. pẽlÿhẽt (OrvK. 41); 1600 k. pelyhes sz. (Radv: Szak. 82);
1636 pelyh (Pázmány Péter: NySz.); 1647 pöly (Major Márton: NySz.); 1748 pelyhék [pelyhe □] (Faludi
Ferenc: NySz.); 1762 pilyhekkel (Mátyus I.: Diaet. 1: 82); 1769 pehely fȗrtȏk (NSz.) [csak EWUng.];
1789 pejh (NSz. – Kováts F.: Pulpitus 6); 1792 pili □ (SzD.); 1801 péjhek (NSz. – Időjárás megism. 10);
1803 pehej (Márton Flaumfeder); 1805 pëhëly (NSz. – Verseghy F.: Ung. Sprach. 313); 1820 pőhöj (NSz.
– Dugonits: Példabesz. 1: 229); 1851 pölre (NSz. – Egyed A.—Ovid.: Átvált. 2: 139); 1863 aranypülüs
sz. (Kriza: Vadr. 334) J: 1. 1346 ? ’finom, puha szőrzet | bolyhosság; Flaumhaare | Flaum’ # (↑), 1460 k.
’ua.’ (↑); 2. 1550 k. ’pernye; Flugasche’ (↑); 3. 1577 k. ? ’finom, apró, puha toll; Flaumfeder’ # (↑), 1600
k. ’ua.’ (↑); 4. [haupts hó~] 1655 ’hópihe; Schneeflocke’ # (Apáczai Csere János: NySz.); 5. 1897 ’pelyva
| növény héja; Spreu | Spelze’ (MTsz.) Sz: pelyhe(d)zik 1590 pȏlyhȏzni sz. (SzikszF. 87) | pelyhes 1600
k. (↑) | | pih² × A: 1513 pyh (OklSz.); 1835 pije (Kassai 4: 114); nyj. pí () J: 1. 1513 ’finom, apró
pehelytoll; Flaumfeder’ (↑); 2. 1551 ’bolyhosság, pehelyszerű képződmény; Flaum’ (Jesus Sirah könyve:
NySz.); 3. [haupts hó~] 1757 ’hópehely; Schneeflocke’ (NSz. – Bertalanffi P.: Világ 86) || pihe A: 1566
pihe (Heltai Gáspár: NySz.); 1585 piti [ɔ: pihi] (Cal. 1072); nyj. pehe (NyIrK. 7: 83), pëhe, pihë, píhë
(Nyatl. pehely), pöhe (ÚMTsz.), pőhe (Deme: NyatlFunk. 50), pűhe (Nyatl. pehely) J: 1. 1566 ? ’finom,
apró pehelytoll; Flaumfeder’ # (↑), 1585 ’ua.’ (↑); 2. [haupts hó~] 1881 ’hópehely; Schneeflocke’ # (NSz.
– Véka L.: Köd el. 1: 58); 3. [als Attr] 1892 ’vékony, gyenge 〈ember〉; dünn, schwach 〈Person〉’ (Nyr. 21:
475); 4. 1900 ’bolyohsság, pehelyszerű képződmény; Flaum; ’ # (NSz. – Kovács D.: Komédiák 183).
A szócsalád feltehető alapja a →pih²: onomatopoetikus eredetű. ⊗ Egy eredeti igenévszó névszói
realizációja lehet, melynek igei realizációja a pih¹. A főnév jelentése metonímiával magyarázható, mert az
egy lehelettel elfújható tárgyak megnevezéséről van szó. – A pehely valószínűleg a pihből keletkezett
kicsinyítő képzővel, bár a szó belseji i-s változat meglehetősen kései felbukkanása feltűnő. A peleh-hez
hasonló változatok hangátvetés eredményei. A szó belseji h kiesése egyes változatok keletkezéséhez
vezetett A pihe vagy a pih² kicsinyítő képzős származékszava, vagy egy megszilárdult egyes szám 3.
személyű birtokos személyjelet tartalmaz. – Ide tartozik a pelyh ’pehely’ szó pehely: polyh veláris
párhuzamos alakja (1590).
NytÉrt. 1: 20; NyIrK. 7: 81; TESz.

pej A: 1270 Feketeupey (Györffy 1: 67); 1787 Pelykója sz. (NSz. – Bartzafalvi Szabó: Szigvárt 2: 14)
J: mn 1270 ’vörösesbaran, többnyire fekete sörényű és farkú 〈ló, ritkán más állat〉; braun 〈Pferd, selten
anderes Tier〉’ (↑) | fn 1794 ’[???]; braunes Pferd’ (NSz.) [csak EWUng.] Sz: ~kó 1787 ’ló
tulajdonneveként; TN’ (↑); 1852 ’ló; Pferd’ (NSz. – Jósika M.: Magy. csal. 3: 189).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A szó különböző összetételekben él, amelynél az előtag mindig a pej egy
meghatározott színárnyalatát jelenti; vö.: veres pej (1488), illetve fehér pej (1550) stb.: vörösesbarna ,
illetve ’világosbarna 〈ló〉.’
TESz.

pejsli ∆ A: 1875 pájsli (NSz. – Don Pedrő napt. 60); 1924 peisli (SzTolv.) [csak EWUng.] J: 1. 1875
’különféle állati belsőségekből készült étel, szalontüdő; Gericht aus Lunge, Herz’ (↑); 2. 1897 ’tüdő;
Lunge’ (MTsz.).
Német (au.) jövevényszó. ⊗ Ném. (au.) Beuschel ’egy állat tüdeje; borjú vagy bárány tüdejéből,
szívéből, májából stb. készült étel’, N. baischl ’bélfodor, fodorháj’ ? [< ném. bauschen ’hajtogatva
összerakott’].. Megfelelői: ; szb.-hv. pajšl ’belsőségek, pacal.’
TESz.

pék A: 1519 Peek szn. (OklSz.); 1595 pekert (Úsz. 113) [csak EWUng.]; nyj. bék (ÚMTsz.) J: ’[???];
Bäcker’ # Sz: ~ség 1838 Pékség (Tsz.).
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) beck, (h. baj.-osztr.) pekch:: ’pék’. [< ném.
backen ’süt’]. Megfelelői: szb.-hv. N. pȅk, pêk; szln. N. pę́ k; stb.: pék. – A szó belseji é a hangsúlyos
szótag révén hangzónyúlással jött létre.
DLwSk. 171; TESz.

pelargónia × A: 1842 pelargoniákkal (NSz. – Athenaeum 1: 730); 1875 pelargónia (NSz. – Endrődi
S.: Fal. álm. 40); nyj. bellargónia (ÚMTsz.), pelárgónia (SzamSz.) J: ’muskátli; Pelargonie’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Pelargonie: ’egy fajta dísznövény, muskátli, gólyaorr’a [lat. (tud.)
Pelargonium (zonale) ’ua.’alapján, ez a ; gör. πελαργός ’gólya’ szóra megy vissza].. Megfelelői: ang.
pelargonium;; fr. pélargonium; stb.: muskátli. – Latinosított végződéssel.
TESz.

példa A: 1372 u./ beldaÿt, peldatt (JókK. 15, 93); 1526 peeldayok (SzékK. 97); 1541 pildaia (SÚTest.
2: 90a) [csak EWUng.]; 1761 pelda (NSz. – Nánásy Lovász J.: Imáds. titk. 141); nyj. pëlda (ÚMTsz.) J:
1. 1372 u./ ’(követendő,,ekülendő, tanulságul szolgáló) minta; Beispiel, Vorbild’ # (↑); 2. 1456 k.
’hasonlat; Gleichnis’ (SermDom. 1: 53); 3. 1519 ’mintapéldány, eredeti példány; Prototyp, Urbild’
(JordK. 63); 4. 1519 ’tanító célzatú elbeszélés, parabola; lehrhafte Erzählung, Parebel’ (JordK. 393); 5.
1531 ’kép, alak, szobor; Bild, Figur, Standbild’ (ÉrsK. 452); 6. 1560 k. ’másolat | példány; Abschrift |
Exemplar’ (GyögySzt. 1583.); 7. 1585 ’jelkép, szimbólum; Symbol’ (Cal. 77); 8. [auch als Attr] 1860
’csúnya, visszataszító, utálatos személy; scheußliche, ekelhafte Person’ (MNyszet. 5: 128); 9. 1887
’számtani feladat; mathematische Aufgabe’ (NSz. – Akad. Értesítő 219) Sz: ~´s 1382 ? peldas szn. (MNy.
63: 369); 1723 példás (Nyr. 38: 225) | ~´z 1416 u./¹ p[e]eldazia (BécsiK. 239) | ~´zat 1416 u./¹ peldazat
(BécsiK. 258) | ~´ny 1790 Példánnyait (NyF. 14: 43).
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kfn.) bild bilde, (kfn. bajor) pilde:: ’képzőművészeti alkotás;
emberkép, alak; alakítás, mód; példakép, példa, hasonlat’., – ném. Bild ’festmény, rajz, fénykép; állókép;
jelkép’; stb. [germán eredetű; vö.: ófríz bild ’kép’; holl. (kholl.) bilde ’képmás, alak, példa’]. – A szó
elejéhez vö.: pánt, pintér stb.; a szóvégi a-hoz vö.: ciha, kályha stb. A szó belseji é valószínűleg az í ~ é
hangcsere hatására keletkezettcérna, zsémbes stb. A 8. jelentés esetleg az 5. jelentéssel, a 9. jelentés pedig
az elsővel függ össze. – A magyarból: szb.-hv. (kaj.) pȇlda; rom. pildă: ’példa; hasonlat’; stb.
MNy. 49: 199, 403; TESz.

példa- 1. ~beszéd A: 1416 u./¹ pelda bèzed (BécsiK. 248) J: 1. 1416 u./¹ ’példázat, hasonlat; Parabel’
(↑); 2. 1456 k. ’közmondás | mondás, bölcs mondás; Sprichwort | Spruch’ (SermDom. 2: 293) | ~mondás
† A: 1784 köz-példa mondása (NSz. – Tolnay S.: Marhadög 74) J: ’közmondás; Sprichwort’ | ~mese ∆
A: 1838 Példamese (Tzs.) J: ’példázat, hasonlat; Parabel’ | Ilyenek még: ~szó ’közmondás; Sprichwort’
(1844/ || 2. ~kép A: 1776—1821 Példakép (NSz. – Benyák: Manuscr. 112) J: ’[???]; Vorbild’ # |
~mondat A: 1839 példamondatokban (NSz. – Figyelmező 695) J: ’példaképpen idézett, mintát adó
mondat; Beispielsatz’ | ~tár A: 1876 példatárát (NSz. – Toldy F.: M. költ. kézikönyve 5: 3) J: ’példák
gyűjteménye; Beispielsammlung’ | Ilyenek még: ~mutatás ’[???]; nachahmenswertes Beispiel’ (1776:
NSz.; ~tétel ’[???]; warnendes Beispiel’ (1849: uo./.
Összetett szavak előtagja, azonos a →példa szóval. ⊗ Az 1. csoportban az előtag ’közmondásos
jelentésben áll, és mindenekelőtt magára a nyelvre vonatkozik. A 2. csoportban az előtag példakép;
minta’jelentésben áll, és az összetételek keletkezésében német minták is szerepet játszottak; vö.:
Beispielsatz, Beispielsammlung stb.
TESz.

pele × A: 1211 ? Pehleh sz. (PRT. 10: 507) [csak EWUng.]; 1219/ ? Peles sz. hn. (VárReg. 4) [csak
EWUng.]; 1395 k. peleӳ (BesztSzj. 1081.); 1405 k. peleh (SchlSzj. 1664.); 1447 ? Pelee hn. (Csánki 1:
562); 1527 Ewethpelyehnel (Heyd. 10); 1531 pelyvnel (Heyden Sebald: NySz.); 1533 Pȏle (Murm. 541.);
1590 Pȏliȏ (SzikszF. 66); 16. sz. pöhölynek [?U] (Thaly: VÉ. 1: 346); 1763 pele (NSz. – adámi: Wb. 65);
1808 Pely (SI.); 1832 Pőle (TudGyűjt. 3: 79); 1863 Pülü (Kriza: Vadr. 513); nyj. pëli (ÚMTsz.),
pirimókus (MTsz.), pöjű (ÚMTsz.) J: 1. 1395 k. ’a mókushoz hasonló rágcsáló állat; Bilch’ (↑); 2. 1629
’cickány; Spitzmaus’ (Nomenclatura seu dictionarium Latino-Germanicum: NySz.), 1647 ’mókus;
Eichhörnchen’ (Major Márton: NySz.).
Jövevényszó egy dél- vagy nyugati szláv nyelvből. ⊗ Szb.-hv. puh: ’alvó 〈egy fajta pele〉’;szln. polh:
’ua.’;cseh pich: ’pele’, R. ’cickány’; ;szlk. pich: ’mogyorós pele’; stb. [valószínűleg indoeurópai eredetű;
vö.:gör. πολιός ’fehéres szürke’lett pele ’egér’; stb.].. Megfelelői a keleti szláv nyelvekben is megvannak.
– A hangalak a szó eleji mássalhangzótorlódás feloldásával keletkezett; hangátvetéssel és palatalizációval
alakult ki. A 3. jelentés: metafora. – Állattani szakszóvá vált. – Németből való származtatása alig
valószínű, mivel egy vadon élő állatot jelöl.
TESz.; NMÉr.

pelenka A: 1781 e./ Pelinka (NSz. – Pázmándy S.: Sched. 178); 1790 pelenkákat (NSz. – Pétzeli:
Mind. Gyűjt. 4: 255); nyj. pëlënke (MTSz.), pelleŋka (SzamSz.), pilyinka (ÚMTsz.) J: ’; Windel’ # Sz: ~
´z 1957 pëlënkáz (Szegsz.).
Ukrán (Kárp.), esetleg cseh jövevényszó. ⊗ Ukr. (Kárp.) пеленка; cseh plenka plénka plínka: :
’pelenka’vö.: [ukr. пелена, illetve ; cseh plena: ’ua.takaró’].. Lásd még: szlk. plienka ’pelenka’. –
Feltehetőleg egy népi átvételű ipari termék meghonosodott nevéről van szó, ezért meggyőző az ukránból
való származtatás.
KSzlJsz. 411; TESz.

pelerin A: 1835 pelerin, pelerínnel (Rajzolatok márc. 14.: 128, jan. 1.: 8); 1895 pellerinet [pellerine □]
(NSz. – Abonyi Á.: Más. férj 1: 27) J: ’a vállat fedő széles, ujjatlan körgallér; Pelerine’.
Francia jövevényszó, valószínűleg német közvetítéssel is. ⊗ Fr. pèlerine: ’galléros kabát, vállkendő’.; –
lásd még: ném. Pelerine ’bő, ujjatlan köpeny’. A franciába a pèlerin ’zarándok, utazó, küéföldi’ lat. (e.)
pelegrinus ’ua.’ [< lat. peregrinus ’ua.’].. – A szó belseji í a német közvetítésre mutat.
ÉFrSz. 83; TESz.
 pelikán A: 1395 k. pellikan (BesztSzj. 1179.); 1416 u./³ bellicanuʃʃal (AporK. 62); 1522 peellycanus,
pellicanus madar (KeszthK. 266, 425); 1612 pellikán (OklSz. publikán); 1708 Pelikán (PP.); 1757
Pelikány (NSz. – Telek J.: Tav. Rosa 36); 1783 Pelekán (NSz. – Molnár J.: Könyvház 4: 238); nyj.
pilikán-madár (MTsz.) J: 1. 1395 k. ’gödény; Pelikan’ (↑); 2. 1742 ’régimódi, kampós foghúzó;
gekrümmte Zahnzange’ (Magyary-Kossa: OrvEml. 3: 122).
Latin jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Lat. pelicanus pelecanus: ’egy fajta nagy úszómadár’.; –
lásd még: ném. Pelikan, (kfn.) pel(l)ikān ’ua.’, R. ’foghúzó’. A latinba a gör. πελεκῖνος, (bibl.) πελεκάν, N.
πελεκᾶνος ’pelikán; zöld harkály’ [< gör. πέλεκυς ’egy fajta fejsze’kifejezésből; a megnevezés a madarak
csőrének formája és a fejsze, balta hasonlóságán alapul].. Megfelelői: ; fr. pélican;; ol. pellicano; stb.:
pelikán; ’görbített foghúzó.’
TESz.

pellengér ∆ A: 1519 pelenger (MNy. 2: 369); 1538 pelengeer (PestiN. H1); 1553 u. perlengérig
(MonÍrók. 3: 49); 1561 pȏlȏngér (Melius Péter: NySz.); 1575 perengęrre (HChr. 64b) [csak EWUng.];
1575 prengęr (Heltai Gáspár: NySz.); 1589 pilinger (Úsz. 222); 1669 pȏllȏngér (MNy. 69: 419); 1787
pellengérnél (NSz. – M. Kurir 524); 1805 pëlëngér (NSz. – Verseghy F.: Ung. Sprach. 328) J: ’szégyenfa,
szégyenoszlop; Schandpfahl, Pranger’ Sz: ~ez 1568 ki pelengereztete (Melius Péter: NySz.).
Alnémet jövevényszó. ⊗ Aln. (kaln.) prẹnger: ’szégyenoszlop’ [< aln. (kaln.) prangen ’nyom, sajtol,
csíp’].. Lásd még:ném. Pranger, (kfn.) pranger branger: ’szégyenoszlop’. Megfelelői: szb.-hv. N.
prangar;; l e . pręgierz; stb.: pellengér. – A szó a magdeburgi városi jog közvetítésével kerülhetett a
magyarba. A hangalak mindenekelőtt r–r > l—r elhasonulással formálódott meg. A nyilvános
megszégyenítés nyelvi kifejezéséhez vö. a pellengérre állít szófordulatot ’EZ NEM KELL’ (1789).
TESz.; NMÉr.

pelyp ∆ A: 1533 Pelp (Murm. 870.); 1541 megh pȏlpȏltuala sz. (KazK. 94); 1550 k./ peljpen
(CsomakK: NySz.); 1585 pélp (Cal. 112); 1595 Pelyvv (Ver. 12); 1863 Pejp (Vadr. 512) [csak EWUng.]
J: mn 1533 ’[selyp, pösze]; lispelnd’ (↑) | fn 1533 ’[selyp, pösze]; Lispler’ (↑) | | pelypeget † A: 1585
pelypegetni sz. (Cal. 122) [csak EWUng.]; 1585 Pelypégetȏk (uo.) [csak EWUng.] J: ’[???]; lispeln’ ||
pelypeg A: 1604 Pelpegȏc, pelypegȏc (MA Titubo Balbútio) [csak EWUng.]; 1604 Pelpégȏc (MA.) J:
’[???]; lispeln’ || pelypes × A: 1784 Pelypeskedni sz. (SzD. 64) [csak EWUng.] J: ’[???]; lispelnd’.
Onomatopoetikus eredetű szócsalád tisztázatlan viszonyú tagokkal. ⊗ A selyphez hasonló hangutánzás
mindkét szócsaláddal való kapcsolatához vö.: pösze : csösze pöszöget. A pelypeget és a pelypeg az
onomatopoetikus tőből keletkeztek gyakorító-műveltető és gyakorító képzővel; származékszóként való
értelmezésük a pelypből nem meggyőző. A pelyp elvonással jött létre ezekből az igékből, vagy velük
párhuzamosan keletkezett. A pelypes a pelyp származékszava, vagy az igetőből jött létre
melléknévképzővel. – Ugyanebből a tőből: R. pelypez ’selypít’ (1702– 64).
TESz.

pelyva A: 1372 u./ pelÿua (JókK. 86); 1395 k. polua (BesztSzj. 443.); 1416 u./² poľuakat (MünchK.
113); 1532 peluatul (TihK. 70); 1763 pojva (NSz. – Adámi: Wb. 64); 1855 k./ péva (NSz. – Arany J.: H.
próza 317); nyj. pëlyva (MTsz.), pilva (ÚMTsz.) J: ’[???]; Spreu’.
Szláv jövevényszó. ⊗ Óe. szl. plěva; szb.-hv. pljeva;; szlk. pleva;or. R. пелева, N. полóва; stb.: pelyva
[indoeurópai eredetű; vö.: óind palā́ vās többes szám; ; lat. palea; stb.: ].. – Az átvétel ideje és iránya nem
határozható meg pontosan, bár számolni lehet annak lehetőségével, hogy még a honfoglalás előtt került a
magyarba a három szótagú szláv változat.
KSzlJsz. 433; TESz.

pemete × A: 1549 koh pemet (OklSz.); 1621 Penet (MA.); 1693 Pemete (Gyöngyösi: ÖK. 2: 74); 1788
Pemét-rongy (NSz. – Dugonics: Etelka 2: 111); 1838 Pemeteg □ (Tsz.); 1863 Penető (Kriza: Vadr. 512);
nyj. pematet (ÚMTsz.), pemetë (Nyatl. 243), penëte (ÚMTsz.), pömetöl □ (Nyatl. 243) J: 1. 1549
’kemenceseprű; Ofenkehrwisch’ (↑); 2. 1578 ’pemetefű; Andorn’ (Mel: Herb. 100: Gombocz E.: Bot.Tört.
47); 3. 1621 ’lósóska, lórom; Ampfer’ (MA.); 4. 1693 ’[???]; Bündel an einem Holzgriff zum Wischen,
Reinigen, Bespritzen, unordentlicher Büschel 〈haupts Haar〉’ (↑); 5. 1788 ’[borzas ember]; zerauste Person
〈oft pejor〉; altes Weib’ (NSz.) [csak EWUng.].
Bolgár jövevényszó. ⊗ Blg. N. пóмет ’kemenceseprű; törlőrongy, porrongy’ [< szláv *po (igekötő) +
*metъ ’seprés’].. Lásd még: szln. N. pomèt ’vminek a vége’, pometáča ’kemenceseprű’szlk. pometlo
’seprű’; stb. – Az eredeti pemet változat hangrendi kiegyenlítődéssel keletkezett. Ez folyamat veláris
irányban is végbement; vö.: pamat ’kéve, nyaláb’ (1804/). A pemet és a pamat között szóhasadás ment
végbecseléd : család. A pemete alak szóvége elhomályosult birtokos személyjelnek tűnik. A szóvégi ő-s
változathoz vö.: serpenyő. A pömetöl változat szóvége a pendely típusú változat hangalakjának hatására
keletkezett. A 2., 3. jelentés keletkezése valószínűleg azzal magyarázható, hogy ezt a növényt is
használták kemencetisztításra. A 4., 5. jelentés: metafora az 1. jelentés alapján.
KSzlJsz. 411; TESz. pamat a. is

pempő A: 1798 Pempő (MNy. 70: 20); nyj. pömpő (ÚMTsz.) J: 1. 1798 ’pépes étel; Brei, Pampe’ (↑);
2. 1838 ’rosszul sült kenyér; schlecht gebackenes Brot’ (Tsz.); 3. 1888 ’pépes anyag; breiige Masse’ (Nyr.
17: 555).
Játszi szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ A pép ’kása, pép; puliszka’-ő kicsinyítő képzővel; a
szervetlen szó belseji m hanghoz vö.: cibál, göb : gömb stb. Hasonló onomatopoetikus szavak: ném.
Pampe Pampf Pappe ’kása, pép’. A nyelvjárásokban a szónak sok származéka van; vö.: pempőke
’élesztővel készített tészta búzalisztből; nem átsült, keletlen sült tészta’, pempőz ’homokkal és vízzel
játszik’, pempöl ’higít, kotyvaszt’ stb.
TESz.

pemzli A: 1550 k. penchellel (MNy. 64: 227); 1676 pinzelkét sz. (Cseh Márton: NySz.); 1767 Pénzel
(PPB.); 1794 penzelyt (NSz. – Nagy S.: Isten jós. 277); 1799 penseleket (NSz. – Fábián J.: Term. hist.
413); 1799 festȫ-penzli (Márton Pinsel); 1808 Pemzel, Pemzli (NSz. – Sándor I.: Sokféle 12: 184); 1816
pënzël (NSz. – Verseghy F.: anal. 1: 113) J: ’ecset; Pinsel’.
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) pemsel pems·l pens̕ l pimsl: ’ecset’, – ;ném.
Pinsel: ’folyadék felviteléhez használt eszköz’ [< fr. (ófr.) pincel ’ua.’ (; lat. (vulg.) *penicellus ’ua.’ < ;
lat. penicillus ’ua.’)].. Megfelelői: szb.-hv. N. pȅmzl, pìmzl; cseh pemzlík; stb.: ’ua.’. – A változatok
többszöri átvételre utalnak. Az időrendileg korábbi változatok szó belseji c-je az eredeti sz
affrikálódásával keletkezhetett, aminél a penicilus analógiás hatása is szerepet játszhatott.
TESz.

pendely × A: 1431 ? Pentel szn. (OklSz.); 1458 Pentheles sz. (OklSz.); 1508 penthelyes sz. (OklSz.);
1563 phendel (MNy. 56: 264), de →vö. MNy. 55: 423; 1585 Pendelye □ (Cal. 170); 1604 Péndelyes ing
sz. (MA. Cáʃtula); 1670—1704 Péntölöm (SzentseiK. 120); 1763 pentej (NSz. – Adámi: Wb. 62); 1786
pendélben (NSz. – Kónyi J.: Democritus 1: 26); 1798 Péntő (MNy. 70: 19); 1805 pëndël (NSz. –
Verseghy F.: Tiszta Magy. 129); 1808 Pintöly (SI.); 1820 pöndöl (NSz. – Dugonics: Példabesz. 2: 294);
1863 Pėndikés sz. (Kriza: Vadr. 512); nyj. böndöl, pengyel, péntyöl, pöndör-háló (MTsz.) J: 1. 1431 ?
’〈ruhadarabot taró〉 szalag, madzag 〈a korcban vagy vállpántként〉; Band, Schnur 〈als Träger od im
Bandsaum an Kleidungsstücken〉’ (↑), 1468 ’ua.’ (↑); 2. 1563 ? ’közvetlenül a testen viselt, hosszú ing
〈női fehérneműként, gyermekruhaként〉 | alsószoknya; langes Hemd 〈als Unterkleid von Frauen od als
Kinderkleid〉 | Unterrock’ (↑), 1585 ’ua.’ (↑); 3. 1912 ’egy fajta kerek vetőháló; Art rundes Wurfnetz’
(NéprÉrt. 13: 33) Sz: ~es 1458 ’[vállpánttal, korcmadzaggal ellátott ing]; mit einem Band, einer Schnur
versehen 〈Hemd〉’ (↑); 1771 ’[???]; in eine Art Unterhemd, Unterrock gekleidet’ (NSz. – Székely A.:
Gyerm. nev. 32).
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (R., N.) bendel: ’szalag, pántlika, kötő’ [< ném. (kfn.) bant ’szalag,
pántlika; lánc, kötél; kötés, kötelék’; stb.].. Lásd még: ném. (szász Sz.) bendelhemd ’egy fajta női ing’. –
A szó eleji p-hez vö.: pánt, pint stb. A szóvégi e-s változat esetleg egy megszilárdult ragos alak (egyes
szám 3. személyű -e birtokos személyjel) lehet. A 2. jelentés önállósodás útján és elvonással alakult ki a
R. pendelyes ing ’egy fajta alsóruházat’összetételből, ami esetleg tükörfordítás a szepesi szászból (↑). A 3.
jelentés ugyancsak önállósodással alakult ki a N. pendelyháló ’egy fajta kerek vetőháló összetételből.’
TESz.

penderedik A: 1647 meg-penderedék ▼ (Geleji Katona István: NySz.); 1832 Pöndörödik (Kreszn.);
1870 pėndėrėdik (CzF.); nyj. böndörödik (ÚMTsz.) J: 1. 1647 ’csattan; knallen’ (↑); 2. [oft mit VPräf]
1792 ’perdül, fordul; sich drehen’ (SzD.); 3. 1813 ’hirtelen keletkezik, támad; entstehen’ (NSz. – Mond.
XI); 4. 1897 ’csavarodik; sich schlingen’ (ÚMTsz.) || penderít A: 1647 penderittetik sz. (Geleji Katona
István: NySz.); 1750 k. pönderétsem (IrtörtKözl. 12: 217); 1832 Pöndöríti (Kreszn.); 1838 Binderítni sz.
(Tsz.); 1860 pendeliteni sz. (NSz. – Kövér I.: Szinm. 1: 18); 1870 pėndėrít (CzF.) J: 1. 1647 ’csattanva üt;
schlagen, klatschen’ (↑); 2. 1750 k. ’megszólaltat, megpendít; erklingen lassen’ (↑); 3. [heute haupts ki~]
1789 ’[???]; hinauswerfen’ (nincs locusa!!!) [csak EWUng.]; 4. 1789 ’hirtelen, gyorsan elkészít, előteremt
valammit; etw. schnell zubereiten, auftreiben’ (NSz. – Illei: Tornyos Péter 5); 5. 1838 ’pödör, sodor | fon;
drehen, zwirbeln | spinnen’ (Tsz.) || penderül A: 1792 penderül (SzD.); 1875 pöndörül (NSz. – Molnár
Gy.: Szinp. 67) J: 1. 1792 ’perdül, penderedik; sich drehen’ (↑); 2. 1865 ’[kerekedik, támad]; entstehen’
(NSz. – Egyes napt. 104).
Származékszó. ⊗ A pödörből keletkezett különböző igeképzőkkel. A szó belseji n ennek hatására
tulajdonképpen egy, a pödörödik, pödörít származékszó és a penderedik, penderít közötti szóhasadás
ment végbe, a peng szócsalád analógiás hatása is tükröződhet; a szócsalád jelentéstani hatása is
megfigyelhető. A penderedik főként a 2. jelentésben, a penderít ma leginkább a 3. jelentésben
használatos.
MNy. 11: 359; Szóhas. 82; TESz.; FiktI. 160

pendlizik ∆ A: 1939 pëndliz (MNy. 35: 115); 1957 pendlizett (NSz. – Kelllér D.: Kedves közönség
155); 1961 pendlizik ▼ (ÉrtSz.) J: 1. 1939 ’két hely között rendszeresen ide-oda jár; sich ständig
zwischen zwei Orten hin und her bewegen’ (↑); 2. 1957 ’〈színész, előadóművész〉 ugyanazon az estén két
vagy több helyen fellép; am selben Abend auf zwei od mehreren Bühnen erscheinen 〈Schauspieler〉’ (↑) ||
pendli ∆ A: 1939 pëndli (MNy. 35: 115); 1957 pendlije (NSz. – Kellér D.: Kedves közönség 154) J: 1.
1939 ’a munkahely és a lakóhely közötti rendszeres ide-oda járás, ingázás; regelmäßiger Berufsverkehr
zwischen Arbeitsstätte und Wohnorf’ (↑); 2. 1957 ’színésznek, előadóművésznek két vagy több színpadon
való fellépése ugyanazon az estén; Auftritt eines Schauspielers auf zwei od mehreren Bühnen am selben
Abend’ (↑).
A szócsalád kiinduló eleme a pendlizik: német jövevényszó. ⊗ Ném. pendeln: ’ide-oda inog; két hely
közt állandóan ide-oda mozog’ [< ném. Pendel ’inga’].. A -z igeképzőhöz vö.: bifláz, csakliz. A pendli
elvonással keletkezett a pendliz(ik)ből.
TESz.

penész A: 1211 ? Peneze sz. szn. (PRT. 10: 512) [csak EWUng.]; 1395 k. peleȝn (BesztSzj. 1278.);
1405 k. peliȝnes sz. (SchlSzj. 1873.); 1405 k. penÿȝl (SchlSzj. 1872.); 1531 penez (ÉrsK. 173); 1550 k.
penyz (KolGl.: NyF. 45: 16); 1577 k. pÿnÿȝth (OrvK. 202); 1604 Penyiʃȝeʃʃeg sz. (MA. Paedor); 1790
pilisznyedett sz. (NSz. – Andrád S.: Anekdoták 2: 391); 1816 Pilisznye □ (Gyarmathi Voc. 100 [ᴐ: 108]);
1835 Pilísz (Kassai 4: 85); 1855—60 pirisznye □ (MNy. 38: 387); nyj. pëlíszëny, penesz (ÚMTsz.),
pënësz, penéssz (Nyatl.), pilisznyő □ (ÚMTsz.), piliz, pönösz (ÚMTSz.) J: 1. 1211 ? ’szerves anyagokon
elszaporodott fonalas gombák tenyésztestéből képződött szürkés, zöldes bevonat; Schimmel’ # (↑), 1395
k. ’ua.’ (↑); 2. 1813 ’[???]; 〈symbolisch für Altes, Überholtes〉’ (NSz. – Kazinczy: Báróczy 18); 3. 1830/
’vén, csúf személy; alte, häßliche Person’ (NSz. – Vörösm. 3: 294); 4. 1845/ ’[semmiség]; Kleingkeit,
Schmarren’ (Petőfi: ÖM. 1: 280) Sz: ~es 1395 k. peleȝnes (BesztSzj. 1279.) | ~edik [oft meg-] 1519 megh
penyzlộdeek (JordK. 45).
Szláv jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. plijesan plesan plisan;; szlk. pleseň; or. (e. szl.) plěsnь, ; or. плесень;
stb.: penészindoeurópai eredetű; vö.: [óind palitás ’szürke’gör. πελιός ’színtelen, sápadt’; stb.].. A
magyarba átkerült alak: *plěsnь; ez a hangalak arra utal, hogy az átvétel még a 10. sz. vége előtt
végbement. A szóalak keletkezésében nagy szerepet játszott a szó eleji mássalhangzótorlódás feloldása és
a hangátvetés. Még az ómagyar korban megkezdődhetett a folyamat, amely a szóvégi szn ~ szl
mássalhangzótorlódás második tagjának kieséséhez vezetett, ilyen hangkapcsolat azonban több
nyelvjárásban megmaradt. A pilisznye típusú változat szóvége valószínűleg egy elhomályosult birtokos
személyjel; a pilisznyő változathoz vö.: serpenyő.
MNy. 8: 153; KSzlJsz. 412; TESz.

peng A: 1470 penghe sz. (SermDom. 2: 312); 1536 peneg (PFab. 50b) [csak EWUng.]; 1548/ pȏngetni
sz. (TCr. k2b); 16. sz. pönög [?U] (Thaly: VÉ. 1: 24); 1815 pënëg (NSz. – Verseghy F.: Ung. Sprach. 118)
J: 1. 1470 ’〈hangszer megérintett rezgő húrja〉 zenei hangot ad | 〈vékonyabb fémtárgy ütésre〉 csengő,
érces hangot ad; tönen 〈eine angeschlagene Saite eines Musikinstruments〉 | einen klingenden, metallenen
Ton geben 〈dünnerer Metallgegenstand beim Anschlagen〉’ # (↑); 2. 1636 ’forog, pörög; sich drehen,
wirbeln’ (Szentmártoni Bodó János: NySz.); 3. 1786 ’hallat; ertönen lassen’ (Faludi Ferenc: NySz.); 4.
1790 ’〈beszéd〉 szól, hangzik, cseng; lauten, klingen 〈Rede〉’ (NSz. – M. Kurir 950) Sz: ~et 1548/ sz. (↑) ||
pendít A: 1507 Pendethew sz. szn. (MNy. 10: 280); 1617 penditeni sz. (Vásárhelyi Gergely: NySz.); 1640
elpȏndét (Keresszegi H. István: NySz.); 1805 pëndít (NSz. – Verseghy F.: Tiszta Magy. 155) J: 1. [haupts
meg~] 1507 ? ’〈húrt, vékony fémtárgyat〉 rezgésbe hoz, megszólaltat; erklingen lassen’ # (↑), 1748 ’ua.’
(Faludi Ferenc: NySz.); 2. [heute haups meg~] 1617 ’mond, szól | megemlít; sagen | erwähnen’ (↑); 3.
1668 ’üt, csap; schlagen, hauen’ (Matkó István: NySz.) || pendül A: 1584 lant pendȗlés sz. (Bornemisza
Péter: NySz.); 1807 pendȫljetek (NSz. – vályi Kl.: M. Tempe 122); 1812 pöndült (NSz. – Ruszek: Filoz.
3: 36) J: 1. [heute haupts meg~] 1584 ’megszólal 〈húr, fémtárgy stb.〉; ertönen, erklingen 〈Saite,
Metallgegenstand〉’ # (↑); 2. 1791 ’javul, gyarapodik; sich bessern, zunehmen’ (NSz. – Nagyváti: Mezei
gazda 1: 368); 3. 1801 ’szökken, ugrik; hüpfen, springen’ (NSz. – Peretsenyi Nagy L.: Mezengy 37).
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ Eredetileg vékonyabb fémtárgyak érintésekor keletkezett hang utánzása.
A tő a palatoveláris párhuzamosság alapján a bonggal lehet összefüggésben. A végződése: különféle
igeképzők. A peng 2. jelentése és a pendül 3. jelentése a penderedik szócsalád hatását tükrözi. A pendít 3.
jelentése tekintettel az eredeti jelentésre az intenzitás bővülését és különbségét mutatja. A pendül 2.
jelentéséhez vö. a csattan továbbá tendülteng ’erősödik’ jelentését. A pendül ma gyakran az egy húron
pendül ’egy véleményen van, tkp. egy húron szólal meg’ szófordulatban jön elő (1668).
SzófSz.; TESz.

penge A: 1802 pengéjét (NSz. – Kováts Mih.: Gyenge élet megh. 3: 360); 1818 fűrész plengéknek
(NSz.) [csak EWUng.]; 1862 pönögéje (NSz. – Merényi L.: Saj. népm. 1: 58) J: 1. 1802 ’[vágó-, vagy
szúróeszköz fémből készült lapja]; Klinge’ # (↑); 2. 1862 ’sarkantyútaraj; Spornrädchen’ (↑); 3. 1958
’[borotvapenge]; Raiserklinge’ # (NSz.) [csak EWUng.].
Egy származékszó szófajváltása tudatos szóalkotással. ⊗ Főnevesült folyamatos melléknévi igenév-e
képzővel a peng szóból. A jelentések bizonyos tárgyak, illetve azok részeinek fémes és üvegszerű
hangjával magyarázható. A jelentésváltozáshoz vö.: ném. Klinge ’penge’. Az ugyan csak a peng szóból
keletkezett pengő és a penge között szóhasadás ment végbe. – Nyelvújítási szóalkotás.
TESz.

pengő A: 1501 ? Pengew szn. (OklSz.); 1707 pengőt (MNy. 89: 511) [csak EWUng.]; 1838 pengü (Tsz.
Szeker); 1863 pėngő (Kriza: Vadr. 163); nyj. pëngël □ (ÚMTsz.), pingő, pöngü (MTsz.) J: 1. 1707
’[(ezüst)pénz]; (Silber)münze; Geld’ (↑); 2. 1735 ’[???]; 〈als Name versch klingender, metallenen Ton
gebender Dinge〉’ (MNy. 58: 226); 3. 1927 ’[magyar pénznem 1927. január 1-jétől 1946. augusztus 20-ig];
Währungseinheit in Ungarn zwischen 1927 und 1946’ (PallLexKieg.) [csak EWUng.].
Származékszó szófajváltásának eredménye. ⊗ Főnevesült folyamatos melléknévi igenévpengb ő l -ő
képzővel. A szó korábban főként különböző szószerkezetekben élt. A 1. jelentéshez vö. még: pengő pénz
(1794); pengő forint (1833) szószerkezetek: pénzérme, tkp. ’csengő pénz.’
TESz.

penicillin A: 1927 Penicillin (HIdSz.) [csak EWUng.]; 1960 penicilin-érzékenyeken (NSz.) [csak
EWUng.] J: ’[???]; Penicillin’ #.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Penicillin Penizillin;; ang. penicillin;; f r. pénicilline; stb.: penicilin. Az
angolból terjedt eltudatos szóalkotás a lat. (tud.) Penicillium (notatum chrysogenum) ’egy fajta
ecsetpenész(gomba)’ ( [< lat. penicillum ’ecset’].) alapján, a kémiai szaknyelvben általános -in(e)
képzővel. – Az angolból és a németből került a magyarba.
TESz.

penicilus × A: 1550 k. pinczólossal (MNy. 64: 227); 16. sz. pinczellust (Csal. 3: 48) [csak EWUng.];
1723 penicillusoddal (Nyr. 46: 152); 1753 penicilussal (Nyr. 46: 152); 1782 Penna czillús (Nyr. 32: 400);
1799 penitzílus (Márton Federmesser); 1865 peneczilus (NSz. – Dongó napt. 26); nyj. penecélussal,
pënëcír (ÚMTsz.) [csak EWUng.] J: 1. 1550 k. ’ecset; Pinsel’ (↑); 2. 1753 ? ’tollkés; Federmesser’ (↑),
1771 ’ua.’ (NSz. – Ventzel: Juhtenyésztés 61).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. penicillus: ’ecset’ [< lat. peniculus ’ecset, kefe’ [< lat. penis ’farok;
hímvessző’]].. Megfelelői: ném. Pinsel ’ecset’; ; fr. pinceau ’ecset; nyaláb, köteg, csomó; festő’; stb. – A
R. us ~ os nélküli változat a pemzli hatását mutatja. A szóvégi s-hez vö.: ámbitus stb. A 2. jelentés úgy
keletkezhetett, hogy az íróecset funkcióját az írópennáéval társították, aminél a szót a ; lat. penna ’toll’
(vö.: penna) származékának fogták fel. A 2. jelentés különböző összetételek kialakulását is elősegíthette,
pl.: pennacsináló kés (1533 (Murm. 1873.); pennakés (1800 (Márt.): zsebkés.
TESz.

penitencia A: 1372 u./ peṅetencȝedert (JókK. 11); 1416 u./¹ penitenciat (BécsiK. 257); 1519 k.
peledȏnczet (DebrK. 131); 1566 poenitentiában (HFab. 53) [csak EWUng.]; 1719 pénitentziát (NSz. – P.
Páriz I.: Keskeny út 40); 1805 pënitencziatartás (NSz. – Verseghy F.: Ung. Sprach. 327); nyj. pënëtënciát
(ÚMTsz.) J: ’bűnbánat, vezeklés; Pönitenz’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. paenitentia poenitentia: ’megbánás’, (e.) ’búnbánat, vezeklés’ [< lat.
paenitere ’megbán’].. Megfelelői: ném. Pönitenz;; fr. pénitence; stb.: búnbánat, vezeklés.
TESz.

penna ∆ A: 1519 u. pennat (DebrK. 105); 1774 pénnám (NSz. – Kónyi J.: Óra 184); 1805 pënna (NSz.
– Verseghy F.: Tiszta Magy. 118); 1808/ penáját (NSz. – Kazinczy: Lev. 5: 380) J: 1. 1519 k. ’[írásra
használt lúdtoll]; Gänsekiel zum Schreiben’ (↑); 2. 1533 ’[???]; metallenes Schreibgerät’ (Murm. 2509.)
[csak EWUng.]; 3. 1585 ’ecset; Pinsel’ (Cal. 772); 4. 1651 ’költői tehetség; Dichtergabe’ (Zrínyi [Az
olvasónak]); 5. 1795 ’tollforgató ember; Literat’ (NSz. – M. Kurir 1: 624).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. penna pinna: ’madártoll; írópenna’indoeurópai eredetű; vö.: [iráni (óír) ēn;
breton (óbreton) etn- stb.: madár].. Megfelelői: ang. pen;; ol. penna; stb.: madártoll; ’írópenna; Irodalom.
– A madártoll > írópenna’ jelentésfejlődés már a latinban végbement és a tárgytörténetből könnyen
érthető; lásd még: toll. A 3. jelentés: metafora, a 4., 5. jelentés: metonímia.
TESz.

péntek A: 1138/ Pentuk szn. (MNy. 32: 133); 1165 Pentiki szn. (ÓMOlv. 44); 1199 Pentheca sz. szn.
(HazaiOkmt. 5: 2); 1332—5/ Pintuk hn. (Gy. 3: 368) [csak EWUng.]; 1372 u./ pentektewl (JókK. 65);
1508 pentȏkȏn (NádK. 11); 1805 pintëk (NSz. – Verseghy F.: Ung. Sprach. 311); 1883 pentek (NSz. –
Spetykó G.: Költ. 216); nyj. pëntëk (ÚMTsz.) J: ’[???]; Freitag’ #.
Szláv eredetű jövevényszó, esetleg a délszlávból. ⊗ Blg. петък; szb.-hv. petak; szln. petek; – ; óe. szl.
pętъkъ; s z l k . piatok;o r . R . pjatok; stb.: péntek [ ’ötödik nap (a héten)’ < szláv *pętъkъ
’ötödik’jelentésben].. Lásd még: ; or. пятница ’péntek’. – A délszláv nyelvből való származtatás mellett
szól a csütörtök eredete. A szó belseji n-hez vö.: abroncs, dorong stb.
AkÉrt. 16: 17; MSzlJsz. 1/2: 269; KSzlJsz. 413; Nyr. 88: 188; TESz.

pénz A: 1211 ? Peneze sz. szn. (PRT. 10: 512); 1229 uothpenez (ÁÚO. 1: 262); 1230 utpiniz (ÁÚO. 1:
271); 1370 Penzes sz. szn. (OklSz.); 1372 u./ pencȝt (JókK. 80); 1456 k. peȝth (SermDom. 1: 319); 1512
pyznel kyl (KárOkl. 3: 86); 1528 penʃbwl (SzékK. 363) [csak EWUng.]; nyj. péndz (MTsz.) J: 1. 1229
’általános értékmérő és csereeszköz a gazdasági életben; Geld’ # (↑); 2. 1372 u./ ’[pénzdarab, érme];
Geldstück’ (↑); 3. 1511/ ’a középkor végi magyar forint századrésze; ungarische Währungseinheit im
ausgehenden Mittelalter 〈1/100 Forint〉’ (TörtTár. 1903.: 416); 4. 1784 ’a hal pikkelye; Fischschuppe’
(NSz. – Benkő F.: Kövek 157) Sz: ~es 1370 szn. (↑) | ~el 1780 pénzelhet-is (NSz. – Prónay P.: Szőllők.
56).
Szláv jövevényszó. ⊗ Óe. szl. pěnęẓь ’pénzérme’szb.-hv. R. pjȅnēz, N. penez, pinez ’érme; 〈többes
számban〉 pénz’;szlk. peniaz ’ua.’; or. R. пéнязь ’érme, kis fémpénz’; stb. [< ném. (ófn.) pfennig ’fillér’,
(ószász) penning ’frank ezüstdénár’]. Forrása: ; lat. pondus ’súly méréshez, teher stb.’. – Az átvétel
korában a szláv szó belseji ę már denazalizált magánhangzó volt. Ez a magánhangzó a magyar ragozott
alakokból kiesett, a pénz alak ennek a folyamatnak a folytatása. A péz, píz változatok későbbi
denazalizációval keletkeztek. A 3. jelentés a 2. jelentésre megy vissza. A 4. jelentés: metafora a 2. jelentés
alapján. – A penyáz ’pénz’ tájszó (1724 (MKsz. 1987. 233) egy újabb külön átvétel a szlovákból.
MNy. 5: 172, 21: 57; KSzlJsz. 414; TESz.

pénz- 1. ~váltó A: 1416 u.² penȝ ualtocnac (MünchK. 26va) [csak EWUng.] J: ’[???]; Geldwechsler’ |
~tartó ∆ A: 1508 penz tartoba (DöbrK. 438) [csak EWUng.] J: ’[???]; Geldkasten’ | Ilyenek még: ~tár ’;
Kassenbestand, Barschaft, Zahlraum, Kasse’ (1786 || 2. ~szerető A: 1585 Penz zeretȏ (Cal. 709) [csak
EWUng.] J: ’[???]; geldgierig’ | ~őrző † A: 1618 pénz-ȏrzȏ (NySz.) [csak EWUng.] J: ’[???]; geizig’ |
~éhes A: 1808 Pénz ehes (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[???]; geldgierig’ # | Ilyenek még: ~sóvár ’[???];
geldgierig’ (1844: Nsz.; ~szomjas ’ua.’ (1846: ebd || 3. ~ügy A: 1823 pénzügy (NSz.) [csak EWUng.] J:
’[???]; Finanzen’ | ~ember A: 1839 pénzemberek (NSz.) J: ’[???]; Geldmann’ # | ~arisztokrácia A: 1844
pénzaristocratia (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[???]; Finanzaristokratie’ | Ilyenek még: ~intézet ’[???];
Geldinstitut’ (1874—6/: NSz..
Összetett szavak előtagja, azonos a →pénz szóval. ⊗ Az 1. és 2. csoportban az előtag ’pénz, a 3.
csoportban tulajdon; érték’jelentésben áll; az 1. és 3. csoport összetételei (birtokos, szervetlen)
alárendelések, a 2. csoportéi (határozói) alárendelések. Az 1. csoport szavainak egy részét illetően
találhatók -ás/-és képzős származékszavak is; vö.: pénzverés ’EZ NEM KELL’ (1750 (NSz.); pénzváltás
’EZ NEM KELL’ (1782 (uo.); stb. A 3. csoport szavainak keletkezésében német minták is szerepet
játszhattak; vö.: ném. Finanzaristokratie ’pénzmágnás’, Geldmann ’tőkés’ stb.
TESz. pénztár a. is

pép A: 1405 k. pep (SchlSzj. 1395.); 1750 pép (Phras Puls) [csak EWUng.] J: 1. 1405 k. ’[???]; Art
Haschee’ (↑), 1533 ’ua.’ (); 2. 1456 k. ’[???]; Brei, Pampf’ # (SerDom. 2: 624); 3. 1577 k. ’[???]; 〈zur
Benennung breiartiger Stoffe〉’ # (OrvK. 9) Sz: ~es 1777 pépes (NSz. – Szeli K.: Bábamesterség 440).
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ A kisgyerekek szájának evés közben kiadott hangjának utánzására.
Eredetileg a gyerekek evésére vonatkozhatott; a ’pép, pempő, kása stb.’ jelentés metonimikusan jött létre.
A 3. jelentés: metafora a 2. jelentés alapján. Hasonló jelentéskörű onomatopoetikus természetű szavak:
papi; vö. még: lat. pap(p)a ’étel (gyermekeknek)’; ném. Pappe N. papp ’kása, pép’; ;cseh papu ’étel’; stb.
– A németből való származtatása nem valószínű.
TESz.

pepecsel A [1]: 1508 pepečelnek (DöbrK. 116); 1628 pepecséllyenec [l-j] [?U] (Prágai András: NySz.);
1771 pepetslésben sz. (NSz. – Székely Á.: Gyerm. nev. 293); 1794 pepétselünk (NSz. – Kármán: Uránia
3: 296); 1810 k. pepetsȫlȫdést sz. (NSz. – Farkas S.: Lói tan. 4); 1863 Pepöcsöl (Kriza: Vadr. 512) J: 1.
1508 ’[???]; langsam, ungeschickt, erfolglos machen, tun; sich beschäftigen’ (↑); 2. 1577 ’[gesztikulál];
gertikulieren’ (KolGl..: NyF. 45: 46); 3. 1833 ’〈italfélét〉 mesterséges beavatkozással, pancsolással készít,
ront; verpanschen’ (NSz. – Értesítő 68).
Származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő bizonytalan, esetleg onomatopoetikus eredetű, a lassú,
eredménytelen munka utánzására; a szótő esetleg az ekecsel tövével függhet össze. A végződése:
gyakorító képző. A 3. jelentéshez vö.: pancsol.
TESz.

pepita A: 1857 pepita-köpenybe (NSz. – Beöthy L.: Hum. napt. 53) J: [auch als Attr] ’[???]; Pepita’.
Vitatott eredetű. ⊗ 1. Német jövevényszó: Pepita ’kiskockás kétszínű anyagminta; ilyen anyag’ [< sp.
Pepita szn. (Pepita de Ortega spanyol táncosnő neve)].. A megnevezés az egyéni ruhadarabból – mintás
kendő – ered. Megfelelői: rom. pepit(a);; l e . pepita: ’pepitás’. – Belső keletkezésű, köznévvé vált
tulajdonnév. A ; s p . Pepita (↑) személynévből. A megnevezés a táncosnő Magyarországon való
fellépésével (1853) függhet össze. Lásd még: Pepita-szalag ’EZ NEM KELL’, Pepita-frizura ’EZ NEM
KELL’ (1953), ezek a szószerkezetek elősegíthették a szó keletkezését.
MNy. 15: 107; TESz.

per¹ A: 1213/ Perrus sz. szn. (VárReg. 252) [csak EWUng.]; 1214/ Pers, Pris sz. szn. (VárReg. 310,
303) [csak EWUng.]; 1395 k. per (BesztSzj. 180.); 1464 Pewrews sz. szn. (Csánki 1: 588); 1551 pwrws
sz. (LevT. 1: 87); 1870 pėr (CzF.); nyj. pér (ÚMTsz.) J: 1. 1213/ ? ’jogi vita, illetőleg ennek eldöntésére
való törvényes eljárás; Rechtsstreit, Prozeß’ # (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2. 1456 k. ’pörlekedés, szóváltás;
Streit, Wortwechsel’ (SermDom. 2: 150) Sz: ~es 1213/ szn. (↑); 1511 ’[pertárs, perbeli ellenfél];
prozeßführend’ (Nyelveml. 197) | ~eskedik 1810/ pörösködik (NSz. – Kazinczy: Lev. 8: 241) || perel A
[1]: 1416 u./² perlèni sz. (MünchK. 22); 1470 perelni sz. (SermDom. 2: 240); 1532 pȏrȏlietȏk (TihK.
254); 1863 Pėlleni sz. (Kriza: Vadr. 512); 1870 pėrėl (CzF.) J: 1. 1416 u./² ’pert folytat, pereskedik;
Prozeß führen’ # (↑); 2. 1493 k. ’veszekszik, perlekedik; srteiten, zanken’ (FestK. 391); 3. 1881 ’〈tűz〉
ropog, morogva, duruzsolva ég; lodern, prasseln 〈Feuer〉’ (NSz. – Tomor F.: Kor. tükre 149) Sz:
perlekedik 1613 perlekedgyȗnk (Pázmány Péter: NySz.).
A szócsalád kiinduló eleme a perel: jövevényszó egy szláv nyelvból, valószínűleg a szerb-horvátból. ⊗
Szb.-hv. R. prȅti ’vádol’, prȅti ’pereskedik’; – óe. szl. pьrěti ’civakodik, perlekedik, veszekedik,
ellentmond’, pьrěti sę ’kételkedik, kétségbe von’; szlk. prieť sa ’civakodik, perlekedik’; or. N. преть
’ua., vitatkozik’; stb. [indoeurópai eredetű; vö.: óind pŕ̥t- ’viszály, harc, küzdelem; sereg’; lat. spernere
’vissszalök, továbbtol, lenéz, megvet’; stb..]. – A szerb-horvátból való származtatás mellett szól az a
körülmény, hogy az ige jogi szakszóként csak ebben a nyelvben adatolt. A perel és a pöröl változatok
között az irodalmi nyelvben szóhasadás ment végbe; ma az első főként az 1., az utolsó a 2. jelentésben
használatos. – A per elvonással keletkezett a perelből.
Nyr. 31: 129, 308; KSzlJsz. 415; TESz.

per² A: 1768 per te (Nyr. 101: 218) [csak EWUng.] J: 1. 1768 ’[〈megszólításként használatos szó vagy
név előtt:〉 tegezve, magázva stb. 〈megszólít〉]; per, mit 〈du, Sie usw, als Anrede〉’ (↑); 2. 1873 ’[???]; pro,
j e 〈Zeiteinheit, Stück usw〉’ (NSz. – Györffy I.: Tréf. vers 118); 3. 1897 ’〈leírt közönséges törtek
kimondásakor, a nevező ragtalan alakját használva:〉 osztva, törve valamivel; gebrochen durch ... 〈zB 2/3〉’
().
Latin jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Lat. per: ’át, keresztül; át; -val/-vel’; stb..; – lásd még:
ném. per Jahr ’évenkénti, évi, évente’, per Stück ’darabjával, darabonként’ stb. A latinban indoeurópai
eredetű; vö.: ;óind pári ’körben, körös-körül; vmi fölött kifelé, körül; ellen’;gör. περί ’körül; át,
keresztül’; stb.. A szó a németben olasz mintára főként a kereskedelmi szaknyelvben terjedt el; vö.: ;ol.
per diritto ’igazság szerint, jogilag’, dieci per volta ’nyolc-nyolc’ stb.
TESz.

péra × A: 1395 k. huȝuʃpera (BesztSzj. 1268.); 1813 Nyelves péra (Nyr. 14: 33) [csak EWUng.]; nyj.
peráját (ÚMTsz.) J: 1. [húsos ~] 1395 k. ’hússal töltött tésztaféle; mit Fleisch gefülltes Gebäck, Pastete’
(↑); 2. 1538 ’nőstény állat ivarszerve; alfél; Geschlechtsorgan der Weibchen; Gesäß’ (PestiN. F1); 3. 1550
—68 ’batyu, tarisznya; Ranzen’ (Pesti Gábor: NySz.); 4. [haupts ~fű] 1578 ’〈különböző gyógynövények
neveként〉; 〈zur Benennung versch Heilpflanzen〉’ (Nyr. 66: 24).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. pera: ’zacskó, erszény, iskolatáska, tarisznya’ [< gör. πήρα ’ua.’].. – A 3.
jelentés lehetett az eredeti; a 1., 4. jelentések metaforikusan keletkezhettek. A 2. jelentés: eufemisztikus
metafora. – A magyarból: cseh N. pěra ’töltött gombóc’; szlk. N. piera, perky többes szám ’egy fajta
tölöttt tésztaféle’. – Nem tartozik ide: N. péra ’burgonya’ (1838), esetleg szórövidülés a
korompérakrumpli szóból.
TESz.

perc A: 1742 u./ pörczig (Kriza. Vadr. 92); 1749 új percznyi sz. (MNy. 60: 493); 1951 ujjperecei (Nyr.
75: 145) J: 1. 1742 u./ ’egy óra időtartamának hatvanad része | igen rövid idő; Minute | Augenblick’ # (↑);
2. 1749 ’az ujj egy íze | növény szárának egy íze; Fingerglied | Stengelglied’ (↑); 3. 1760—87 ’porcika;
Teilchen, Stückchen des Körpers’ (NSz. – Orczy: Költ. Holmi 150); 4. 1788—9 ’kicsiny
hosszmértékegység; kleines Längenmaß’ (NyF. 14: 44); 5. 1812 ’a mértani és a földrajzi foknak hatvanad
része; Sechzigstel eines Grades’ (Keresztesi: Mat. 135); 6. 1861 ’szikra; Funke’ ().
Elvonással keletkezett. ⊗ A percen szócsalád igéiből, az óra ketyegésének és a rövid időtartam
metonimikus összefüggése alapján; vö. a percen szó percenés és percenet származékaival. A perec
változat a perec hatására keltkezett. 1. jelentésében a nyelvújítás korában kiszorította a minuta
szócsaládot. A 2–6. jelentések: metafora a rövidség és az idő és tér összefüggése alapján.
Nyr. 32: 539; MSzav. 140; TESz.

percen A: 1598/ perczen (ErdTörtAd. 4: 227); 1693/ pörczentés sz. (Gyöngyösi István: NySz.); 1880
pėrczen (Nyr. 9: 565) [csak EWUng.] J: 1. 1598/ ’moccan, mozdul; sich rühren’ (↑); 2. 1748 ’egyetlen
percegő hangot ad; eienen knisternden Ton geben’ # (Faludi Ferenc: NySz.); 3. 1880 ’sülés közben
freccsen; beim Braten Spritzen’ (↑) Sz: ~és 1617 perczenes ’pillanat, időpont; Augenblick, Zeitpunkt’
(Melotai Nyilas István: NySz.) | ~t 1652 pertzentése sz. (Bökényi Filep János: NySz.) | ~et 1786
pertzenet ’perc, pillanat; Minute; Augenblick’ (NSz. – M. Hírmondó 463) || perceg A: 1759 Pertzegȏ sz.
(NSz. – Szattmáry Király Gy.: Méhes kert 178); 1895 pörczögése sz. (NSz. – Bársony I.: Csend 93) J: 1.
1759 ’[???]; ticken’ (↑); 2. 1759 ? ’halk, kaparásszerű hangot ad; knirschen, knistern’ # (↑), 1847 ’ua.’
(NSz. – Arany J.: Toldi 6. É. 2. vsz.); 3. 1766 ’pezseg, gyöngyözik | buzog; brausen | quellen, aufwallen’
(NSz. – Mátyus I.: Diaet. 2: 466); 4. 1787 ’sercegve, pattogva, sisteregve ég; prasseln’ (NSz. – Mátyus I.:
Ó és új Diset. 1: 183); 5. 1926 ’szellent; furzen’ (ÚMTsz.).
 Onomatopoetikus eredetű. ⊗ A tó a palatoveláris párhuzamosság alapján a porcog szócsalád tövével áll
összefüggésben. A végződése: mozzanatos és gyakorító képző. A percen leginkább a 2. jelentésében
használatos; ehhez a jelentéshez és a percen 3. jelentéséhez vö.: serceg. A percenés é s percenet
származékszóhoz vö.: perc, pillanat.
TESz.

percent ∆ A: 1832 percentet (NSz. – Széchenyi: Ját. 31) J: ’százalék; Prozent’.

Német (au.) jövevényszó. ⊗ Ném. (au.) Perzent: ’százalék’ [< ol. per cento ’százra vonatkozik’].. Lásd
még: ol. percento ’százalék’. Megfelelői: ; ang. percent;; fr. pour-cent; stb.:
TESz.

perec A: 1395 k. perech (BesztSzj. 1258.); nyj. përëc (ÚMTsz.) J: 1. 1395 k. ’süteményfajta; Art
Gebäck, Brezel’ (↑); 2. 1519 k. ’kör, karika | koszorú; Kreis, Ring | Kranz’ (DebrK. 55); 3. 1551 ’karkötő |
karika alakú ékszer; Armband | kreisförmiges Schmuckstück’ (MNy. 67: 493); 4. 1643 ’fonatlköteg |
tekercs; Strähne 〈Garnfaden〉’ (Com: Jan. 97); 5. 1742 ’kulcscsont; Schlüsselbein’ (NSz. – Miskóltzy F.:
Manuale 11); 6. 1773 ’bilincs; Handfessel’ (Faludi Ferenc: NySz.); 7. 1838 ’fejre helyezett ruhatekercs;
ringförmig zusammengeflochtenes Handtuch auf dem Kopf, Tragkranz’ (Tsz.) Sz: ~es 1434 Pereches szn.
(OklSz.).
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kfn.) prêze, R. bretze, (h. baj.-osztr.) pretz: ’egy fajta sütemény’, –
ném. Brezel: ’ua.nyolcas alakú fonás’? < [lat. (k.) bracellus ’egy fajta (fonott alakú) sütemény’; végső
soron a ; lat. brachium ’kar’ szóra megy vissza].. Megfelelői: ; cseh preclík; le. precel; stb.: perec. – A
perec alak a szó eleji mássalhangzótorlódás feloldásával keletkezett. A 2–7. jelentés: metafora. – A
magyarból: ; szb.-hv. pereca, (Kaj.) pèrēc: ’perec.’
TESz. perec¹ a. is

pereg A [1]: 1468 Pergew sz. szn. (OklSz.); 1558 peregtek (MNy. 45: 131); 1604 Pȏrgȏ sz. (MA.);
1651/ pörögvén (Zrínyi 1: 51); 1805 përëg, përg (NSz. – Verseghy F.: Ung. Sprach. 118) J: 1. 1558
’gördül, gurul; rollen’ (↑); 2. 1616 ’tengelye körül forog; sich schnell drehen, kreiseln’ # (Balásfi Tamás:
NySz.); 3. [~a nyelve] 1636 ’gyorsan beszél; eine geläufige Zunge haben’ (Pázmány Péter: NySz.); 4.
1787/ ’〈idő, esemény stb.〉 gyorsan halad, folyik; laufen, fließen 〈Zeit, Ereignis usw〉’ (NSz. – Kazinczy:
Lev. 1: 143); 5. 1792 ’〈szemenként〉 hull | 〈cseppenként〉 folyik; einzeln fallen 〈von Körnern〉 | rinnen,
träufeln’ # (SzD.); 6. 1794 ’szapora, egybefolyó hangot ad 〈dob stb.〉; gerührt werden 〈Trommel usw〉’ #
(NSz. – Mátyási J.: Valami 2); 7. [bepörög] 1972 ’[???]; zornig werden’ (ÉKsz.) Sz: pergő 1468 szn. (↑) |
pörge 1734 ’[???]; aufragend’ (MNy. 58: 226) || perget A: 1473 Pergethew sz. szn. (OklSz.); 1590 Orso
pergetȗ sz. (SzikszF. 187); 1604 Pȏrgetem (MA.); 1870 pėrget (CzF.) J: 1. 1590 ’gyorsan forgat; kreiseln,
quirlen’ # (↑); 2. 1632 ’gyakran, gépiesen mond; oft, mechanisch sagen’ (Tolnai István: NySz.); 3. 1653
’[szapora hang adására késztet, 〈dobot〉 ver]; (die Trommel) rühren’ (Liszti László: NySz.); 4. 1792
’〈magot, szemcsés anyagot, könnyet〉 hullat | 〈mézet〉 a lépből forgatással kicsap; einzeln fallen lassen
〈Körner, Tropfen〉 | schleudern 〈Honig〉’ (SzD.) Sz: pörgettyű 1473 szn. (↑); 1590 ’orsó tengelye; Achse
einer Spule’ (↑); 1643 ’egy fajta gyermekjáték; Art Kinderspielzeug’ (Com: Jan. 208) || perdít A: 1600 k.
perdéts [perdét □] (Radv: Szak. 43); 1605 perditven sz. (Debreczeni S. János: NySz.); 1615 pȏrdétted elȏ
(Zvonarics Imre és Nagy Benedek: NySz.); 1870 pėrdít (CzF.) J: 1. [haupts mit VPräf] 1600 k. ’hint,
szór; streuen’ (↑); 2. [heute haupts meg~] 1605 ’〈dobot〉 megüt; (die Trommel) rühren’ (↑); 3. 1615
’hirtelen létrehoz; schnell hervorbringen’ (↑); 4. 1616 ’tengelye körül forgat, forgatni kezd; drehen,
schwingen’ # (Balásfi Tamás: NySz.) | | perdül A: 1604 pȏrdȏl (MA. Spóndylus); 1668 perdȗllyȏn [l-j]
(Matkó István: NySz.); 1799 Përdülös sz. (NSz. – Gyarmathi S.: Affinitas 371) J: 1. 1604 ’tengelye körül
hirtelen megfordul, forogva halad | gördül; sich drehen, kreisen | rollen’ # (↑); 2. 1799/ ’〈dob〉 peregni
kezd; ertönen, gerührt werden〈Lied, Trommel〉’ (I. OK 30: 261) [csak EWUng.]; 3. 1860 ’pörögve hull;
einzeln fallen’ (NSz. – Szigeti Album 176); 4. 1877 ’〈könny〉 kicsordul; rinnen, überlaufen 〈Träne〉’ (NSz.
– Tóth Ede: Művei 3: 54).
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ Eredetileg a fordít típusú hangjelenségek érzékeltetésére
szolgálhatottfertő, füröszt stb. A végződése: különféle igeképzők. Az illabiális formák és a labiális
változatok között néha részleges szóhasadás jele figyelhető meg, ez a tendencia azonban nem érvényes
következetesen.
NyK. 47: 470; TESz.
 perem A: 1229/ Peremus sz. szn. (VárReg. 360.); 1372 u./ peremet (JókK.); 1416 u./¹ pèrèmit (BécsiK.
306); 1518 k. prémelt [U] sz. (MNy. 56: 264); 1579 premezet sz. (Radv: Csal. 2: 31); 1585 Perém (Cal.
604); 1590 Pȏrem (SzikszF. 227); 1635 primmel (Radv: Csal. 2: 266); 1702 brémet (NéprÉrt. 22: 35) J: 1.
1229/ ? ’ruhaszegély | rojt; Verbrämung, Besatz am Kleid |Franse’ (↑), 1372 u./ ’ua.’ (↑); 2. 1533 ’[???];
Binde’ (Murm. 2032.) [csak EWUng.]; 3. 1595 ’[???]; Falte’ (Ver. 53.) [csak EWUng.]; 4. 1669
’valaminek a határa, vége; Rand, Grenze’ (Pósaházi János: NySz.); 5. 1750 ’tárgy külső széle, karimája |
földrajzi alakulat, térség széle; Rand, Kante | Ufersaum, Waldsaum’ # (Wagner: Phras. Ora) Sz: ~es 1229/
szn. (↑); 1585 Perémȏs mn ’[szegélyezett]; verbrämt’ (Cal. 576); 1787 fn ’süteményfajta; Art Gebäck’
(NSz. – Mátyus I.: Ó és új Diaet. 2: 109).
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kfn.) brëm: ’perem, szegély, szegélyezés; keret, foglalat’., (kfn.
bajor) prem ’ua.’, R. breme ’ua.egy rét vagy föld erdős pereme’, – ném. Bräme: ’ua.’ismeretlen, esetleg
[germán eredetű; vö.: ang. brim;; holl. braam: ’perem, szegély’].. Megfelelői: szln. pram;; cseh prým;
stb.: szegélyezés, szegélydísz stb.. – Az eredeti hangalak perém lehetett, ez a szó eleji
mássalhangzótorlódás feloldásának következtében jöhetett létre. A perem alak elvonatkoztatással jött létre
a peremet, peremes stb. típusú alakokból. A szó eleji p-hez vö.: pánt, pintér stb. A 2–5. jelentés: metafora
az 1. jelentés alapján. – A magyarból: ; szb.-hv. (Kaj.) perem;rom. N. prim: ’szegély.’
Szóhas. 167; TESz.

pereputty A: 1532 pereputtiat (TihK. 207); 1533 perepwtyanak (Komjáthi Benedek: NySz.); 1763
Pérepúty (NSz. – Adámi: Wb. 62) J: 1. 1532 ’utód(ok) | nemzetség, család, a rokonok összessége;
'Nachkömmling, Nachkommenschaft | Familie, Sippschaft’ (↑); 2. 1568 ’cókmók; Sack und Pack’ (MNy.
56: 264); 3. 1790 ’[valakinek a társasága, fajtája]; Koterie’ (NSz. – Latzkovits J.—trenk Fr.: Matzedóniai
Vitéz 34); 4. 1838 ’szegény vagy cigány család; arme Familie, Zigeunerfamilie’ (Tsz.).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A 1. jelentés látszik eredetinek, a többi ez alapján keletkezett.
TESz.

pereszlen × A: 1568—73 pereszlen (Gl.) [csak EWUng.]; 1604 Pereʃȝlénes sz. (MA.); 1774
pöröszlenes sz. (NSz. – Dugonics: Trója vesz. 267); 1795 k. pereszlény (NSz. – Takáts R.: Told.); 1870
pėrėszlen (CzF.) J: 1. 1568—73 ’az orsó karikája, perdítője; Schwungrad einer Spindel’ (↑); 2. 1783 ’az
ajakosok családjába tartozó növénynemzetség, illetőleg ebbe a nemzetségbe tarozó növény; Saturei bzw
Wirbeldost, Steinquendel’ (NSz. – Molnár J.: Könyvház 1: 388); 3. 1799 ’egy szárcsomóban
nyalábszerűen álló növényi részek, örv; Quirl, Wirtel 〈Bot〉’ (Márton Quirl); 4. 1818 ’keverő kanál;
Rührlöffel’ (Márton Rŭtābŭlum); 5. 1883 ’gyors, fürge, ügyes; flinke, geschickte Person’ (Nyr. 12: 429);
6. 1885 ’[különféle, az orsó karikájához hasonló géprészek megnevezésére]; 〈zur Benennung versch
wirtelähnl Maschinenteile〉’ (Nyr. 14: 525).
Jövevényszó egy dél- vagy nyugati szláv nyelvből. ⊗ Szb.-hv. pršljen: ’csigolya; virágörv
〈növénytani〉’., R. ’az orsó lendítőkereke’, prešljen ’ua.csomó a növényen’; szln. N. preslèn ’rokka’; cseh
přeslen ’az orsó lendítőkereke; (levél)örv’; szlk. N. preslen ’az orsó lendítőkereke’; stb. [< szláv *pręs-
’fon’].. – A szó az első szótagi magánhangzó denazalizálódása után került a magyarba. A régi helynevek
mint a Perezlen1245 (FESz. Pereszlény) egy másik etimonra mennek vissza, hangalakjuk azonban a
pereszlen népetimológiás hatását tükrözi; ez arra utal, hogy a pereszlen sokkal korábbi átvétel, mint
bizonyíthatósága. Átadó nyelvként a szó belseji sz alapján leginkább a szlovén vagy a szlovák jön szóba.
A 2. jelentés a 3. alapján keletkezett, mivel az efféle növényekre jellemző az örv. A 4–6. jelentés:
metafora az 1. jelentés alapján; az 5. jelentéshez vö.: fürge, mint a pereszlen ’gyors mint az orsógyűrű’
(1792). – A 2. jelentésben botanikai műszóként is él.
KSzlJsz. 416; TESz.; FESz. Pereszlény a. is

perfekte ∆ A: 1605/ perfecte (MNy. 66: 339) [csak EWUng.]; 1958 perfekte (BIdSz.) [csak EWUng.]
J: ’[???]; perfekt 〈Adv〉’ || perfekt A: 1698 perfecta (MNy. 64: 468); 1865 perfectus (Babos perfectibilis);
1877 perfect (NSz. – II. Kákay A.: Fény- és árnyképek 133); 1886 perfekt (NSz. – Vadnai K.: Elm. id.
125) J: mn 1698 ’tökéletes; vollkommen’ (↑) | hsz 1854 ’tökéletesen; perfekt’ (Forst) [csak EWUng.].
Latin jövevényszó, részben német közvetítéssel is. ⊗ Lat. perfecte: ’tökéletesen 〈határozószó〉’. | lat.
perfectus -a -um ’befejezett; teljes, tökéletes’; – lásd még: ;ném. perfekt ’teljes, tökéletes’. A latinban a
perficere ’befejez, véghezvisz’. Megfelelői: ang. perfect;; ol. perfetto; stb.: tökéletes.
 TESz. perfekt a. is

pergamen A: 1510/ Pargaminára (MNy. 80: 375) [csak EWUng.]; 1533 Pergamenum (Murm. 2530.);
1544 pargamenomot (OklSz.); 1578 pergomenumos sz. (MNy. 63: 95); 1673 pargamenára (Amos
Comenius: NySz.); 1697 porgaména (Amos Comenius: NySz.); 1708 Pergamen, Pergámen (PP. Pergăma
Membrāneus); 1801 Pergamentet (NSz. – Benkő F.: Magy. Geogr. 2: 90); 1809 pargament □ (Nyr. 14:
358); nyj. pagramin (ÚMTsz.) J: 1. 1510/ ’〈írás céljára is használt simára kidolgozott〉 állatbőr;
Pergament’ (↑); 2. 1895 ’pergamenpapír, hártyapapír; Pergamentpapier’ (NSz. – Ágay A.: Tört. 61).
Latin jövevényszó, később a németből is. ⊗ Lat. Pergamena Pergamina (charta): ’pergamen’., (k.)
pergamenum, pergamentum, pergaminum ’ua.’ gör. περγαµηνός ’pergamenből ’ [< gör. Πέργαµον hn.
〈város Kis-Ázsiában〉].; – lásd még: ném. Pergament ’írásra szolgáló állatbőr’, Pergamentpapier ’vasatg
tömör papír’. Megfelelői: ; f r . parchemin;; o l . pergamena; stb.: pergamen. A dolgok efféle
megnevezéséhez vö.: damaszt, muszlin stb. – A pergamen alak a tárgyragként felfogott szóvégi t
elhagyásával keletkezett.
TESz.

periféria A: 1721 peripheriája (MNy. 79: 246) [csak EWUng.]; 1788 periferián (Honism. 11/6: 28)
[csak EWUng.]; 1901 perifériákon (NSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1721 ’[perem | kerület]; Umkreis,
Umfang’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1788 ’környék; Umgebung’ (↑) [csak EWUng.]; 3. 1848 ’[peremterület |
külső terület]; Stadtrand, Außenbezirke’ (NSz. – Kossuth Hirlapja 9); 4. [haupts im Pl] 1973 ’[???];
Peripheriegerät 〈Computertechnik〉’ (BIdSz.) [csak EWUng.].
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. peripheria: ’körvonal’, (k.) ’kerület; szél, perem, (h.) környék, vidék,
környezet’ [< gör. περιφέρεια ’körbemenés, körforgás, keringés; kerület; hajlat, görbület’].. Megfelelői:
ném. Peripherie;; ol. periferia; stb.: kerület; ’szél, perem, szegély; peremterület’. – A 4. jelentéshez vö.: ;
ném. Peripherie ’periferikus készülék 〈számítógépes technika〉.’
TESz.

periódus A: 1627 periodust (MNy. 89: 511) [csak EWUng.]; 1808/ periodokban (NSz. – Kazinczy:
Tüb. Pálymű 157); 1913 periódus (HHSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1627 ’[? | szakaszos ismétlődés];
zusammengesetzter längerer Satz; regelmäßig wiederkehrende Erscheinung’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1789/
’időszakasz | fázis, szakasz; Zeitabschnitt | Phase’ # (NSz. – Kazinczy: Lev. 1: 419); 3. 1854 ’havi
tisztulás; Monatsblutung’ (HeckenastIdSz.²) || periodikus A: 1789/ Periodicus (NSz. – Kazinczy: Lev. 1:
264); 1803/ periodikus (NSz. – Kazinczy: Lev. 3: 8); 1949 periódikus (NSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1789/
’[időszaki 〈kiadvány, folyóirat〉]; periodisch 〈Zeitschrift〉’ (↑); 2. 1790/ ’szakaszosan ismétlődő;
regelmäßig wiederkehrend’ (NSz. – Földi J.: M. Nyelvkönyv 60).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. periodus: ’fázis, szakasz, fejezet; többszörösen alárendelő mondatszerkezet’
[< gör. περίοδος ’körüljárás, keringés, körforgás; körforgás 〈az időé>; ismétlés; szakasz, periódus
<mondat felépítése〉’ [< gör. περί ’körül’]].+ όδός ’út’ | lat. periodicus ’szakaszonkénti, visszatérő;
átmeneti, időleges’ [< gör. περιοδικός ’rendszeresen visszatérő’].. Megfelelői: ném. Periode periodisch;;
fr. période périodique; stb.: szakasz, periódus, ’időszakos’. – A szóvégi s-hez vö.: ámbitus stb. A R.
period változat német vagy francia hatást mutat.
TESz.

perje A: 1245 ? Periese sz. hn. (HOkm. 8: 45) [csak EWUng.]; 1411 Keserewperje hn. (OklSz.);ͦ 1500
ͦ
k. perÿe (MNy. 21: 141); 1522 ? Pwrnÿes sz. hn. (MNyTK. 105: 36) [csak EWUng.]; 1577 k. Peͦ rÿenek
(OrvK. 101); 1697 perge [ɔ: ? pergye] (Amos Comenius: NySz.); 1800 k. perenye (NSz. – Erdélyi
borgazda 23); 1805 ? përnye (NSz. – Verseghy F.: Tiszta Magy. 122); 1835 pergye (NSz. – Vajda P.: Pesti
lev. 1: 120); nyj. përjë, pérje (Nyatl.), pürgye (ÚMTsz.) J: 1. 1245 ? ’a pázsitfüvek családjába tartozó,
kaszálóréteken, hegyi réteken, zöld legelőkön stb. gyakori növény; Rispengras’ (↑) [csak EWUng.], 1411
’ua.’ (↑); 2. 1577 ’páfrány; Farnkraut’ (KolGl.: NyF. 45: 31); 3. 1585 ’a csalánfélék családjába tartozó
növény, falgyom; Kraut aus der Familie der Brennesselgewächse, Glaskraut’ (Cal. 756); 4. 1753 ’a
pázsitfüvek családjába tartozó gyomnövény, tarackbúza; gemeine Quecke’ (NSz. – Imrech I.: Élő vizek
70); 5. 1892 ’mezei zsurló; Ackerschachtelhalm’ ().
Szláv jövevényszó. ⊗ Szln. N. pĩrje ’közönséges tarack’; szlk. N. pýrie ’perje’or. пырей ’közönséges
tarack’; stb. [< szláv *pyro ’köles’].. – Egyes változatok szó belseji gy ~ ny váltakozásához vö.: borjú,
varjú stb. A jelentések valószínűleg az 1. jelentésre mennek vissza, bár pl. a 4. jelentés egy szláv nyelvből
is származhat. – A perje tájszóként és növénytani szakszóként él.
MNy. 6: 19; KSzlJsz. 416; TESz.

perjel A: 1556 e./ piriel (RMKT. 3: 322); 1575 Piryal (Helt: Krón. 80); 1843 pörjelt (NSz. –
Athenaeum 1: 449) J: ’elöljáró | prior; Vorgesetzter | Prior’.
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kor. úfn.) priel priol, (baj.-osztr.) preiol:: ’elöljáró, prior’ [< lat.
( k . ) prior (officii) ’(hivatali) elöljáró’, (k., e.) prior (claustralis, conventualis) ’elöljáró (kolostoré,
gyülekezeté, rendé)’; vö. →prior].. – A szó eleji mássalhangzótorlódás feloldásához vö.: perváta stb. – A
latinból való közvetlen származtatása nem valószínű.
TESz.; NMÉr. pirijel a. is

perkál A: 1808 perkál laibija (NSz. – Kultsár: Hazai Tud. 2: 352); 1810 parkál (MNy. 71: 126); 1817
perkály (uo.); 1833 pargálbol (uo.); 1833 Pergátbol (NSz. – Lakos J.: Székely mest. 31); 1856 perkal
(NSz. – Aszalay J.: Omn. 2: 153); 1874 pėrkát (Nyr. 3: 374) J: ’[sűrű vászonkötésű, finom pamutszövet];
Perkal’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Perkal; ang. percale;; fr. percale; stb.: tömör, finom fonalú pamutszövet, a
régi angolban szintén : ’egy fajta indiai szövet’. Forrása: ; újperzsa pargāle: ’könnyű anyag; abból
készített ruha’; stb... A franciából terjedt el, amelyben a mai jelentés is keletkezett. – A magyarba
elsősorban a németből került át.
TESz.

permetez A: 1780 permetezést sz. (NyF. 50: 32); 1784 permetezik □ (SzD. 49); 1785 permedezö (NSz.
– Cziriék M.: Érzékeny levelek 56); 1810 k. permetöző sz. (NSz. – Igazság kapui 3); 1844 permetézett
(NSz. – Kemény Zs.: Kort. 2: 18); 1860 pörmeteznek (NSz. – Bulcsu K.: Költ. 333); nyj. mëg ...
börmetözve sz. (MNyj. 1: 48) J: 1. 1780 ’szemerkél 〈eső〉; tröpfeln 〈Regen〉’ (↑); 2. 1844 ’(le)pereg,
(le)gördül 〈csepp〉; (herab)perlen’ (↑); 3. 1890 ’apró cseppekre porlasztott folyadékkal behint, ilyen
folyadékot fröcsköl; besprengen’ # (NSz. – Akad. Értesítő 32) || permet A: 1808 Permet (NSz. – Sándor
I.: Sokféle 12: 105) J: fn 1. 1808 ’szemerkélő eső | cseppekre széthulló víztömeg; Sprühregen | Gischt’
(↑); 2. 1870 ’verejték, izzadság; Schweiß’ (NSz. – Szász K.: Álmos 32); 3. 1898 ’vegyszeres permetezőlé;
Sprühmittel’ # (NSz. – Móra I.: Atyámfiai 111) | | permeteg × A: 1815 Permeteg (NSz. – Kazinczy:
Munkái 7: 353); 1863 pėrmeteg (Kriza: Vadr. 512); 1870 permedeg (CzF. permed) J: fn 1815 ’szemerkélő
eső; Sprühregen’ (↑) | mn 1. 1854/ ’szemerkélő, apró cseppekre porlasztott 〈eső, víz, permetezőlé〉;
sprühend 〈Regen, Wasser, Sprühmittel〉’ (NSz. – Jókai 7: 122); 2. 1887 ’legördülő 〈csepp〉; herabperlend
〈Tropfen〉’ (NSz. – Kabos E.: Vásár 27).
A szócsalád egy relatív fiktív tőből származik, tisztázatlan viszonyú tagokkal. ⊗ A relatív tő esetleg egy
-m mozzanatos képzővel kelethezhetett. Az abszolút tő a pereg szócsaládjának tövével azonos. A
permetez végződése: gyakorító képző. A permeteg végződéséhez vö.: görgeteggörög¹, kergetegkerge stb.
A permet lehet úgy a relatív tő analogikusan keletkezett származékszava mint elvonás a permetez szóból.
A szócsalád tagjainak jelentésváltozásához vö. esetleg: pereg. A permeteg ma leginkább székely
tájszóként él.
TESz. permetezik a. is

pernahajder A: 1720 pernahajder (MNy. 73: 244) [csak EWUng.]; 1762 Pernehaiter (MNy. 10: 84);
1 7 9 2 Perna hájder (NSz. – Magyar játékszín 1: 34); 1816 Pernekájder (Gyarmathi: Voc.) J:
’semmirekellő, haszontalan személy; Faulenzer, Nichtsnutz’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Bärenhäuter R . perenheuter, bernheuter: ’naplopó, semmirekellő,
mihaszna’ [az auf der Bärenhaut liegen ’lustálkodik’szólás alapján].. – A változatok bajor-osztrák
átvételre utalnak. A pernahajder alak a szó belseji mássalhangzótorlódás feloldásával keletkezett. A szó
eleji p-hez vö.: pánt, pintér stb.
TESz.

pernye A: 1416 u./¹ perṅèiebè (BécsiK. 122); 1508 perieben (DöbrK. 523); 1522 ? Pwrnÿes sz.
(MNyTK. 105. sz.: 36); 1565 porńoy (Melius Péter: NySz.); 1621 poͤ rnye (MA.); 1805 ? përnye (NSz.)
[csak EWUng.]; 1870 pėrnye (CzF.); nyj. përënye (MTsz.), pérnye (ÚMTsz.), pornya (MTsz.), pörgye
(NytudÉrt. 67. sz.: 156) J: 1. 1416 u./¹ ? ’parázs | hamu, különösen szalma, nád és hasonló anyagok
hamuja; Asche 〈haupts von Stroh, Schilf usw〉 | Flugasche’ (↑), 1531 ’ua.’ (ÉrsK.) [csak EWUng.]; 2.
1416 u./¹ ’[???]; glühende Kohlen’ (↑), 1792 ’ua.’ (SzD.) [csak EWUng.]; 3. 1875 ’törek, pelyva;
Rüttstroh, Spreu’ (Nyr. 4: 226); 4. 1880 ’száraz gally, rőzse; Reisig’ (Nyr. 9: 567).
Nyugati szláv vagy orosz eredetű jövevényszó. ⊗ Cseh R. pýření ’parázs’; szlk. N. pyrina ’hamu’le.
perzyna ’szállópernye; parázs’; or. N. пуры́нь ’hamu 〈szalmából, tőzegből〉’ [< szláv *pyr- ’fűt; süt’].. – A
szó belseji gy ~ j hangváltakozást tartalmazó változathoz vö.: borjú, perje stb. A pornya szóhoz hasonló
változatok a veláris irányba történő hangrendi kiegyenlítődés eredményei. A 3., 4. jelentés keletkezése
feltehetőleg azzal magyarázható, hogy a törek, rőzse, pelyva hamuja olyan, mint a szalmáé és a nádé. A
mára leginkább az 1. jelentésében használatos. – Valószínűleg a magyarból: szlk. N. pyrňa ’hamu.’
KSzlJsz. 417; TESz.

peron A: 1876 perron (NSz. – Hevesi L.: Karc. 132); 1927/ perrónon (NSz.) [csak EWUng.]; 1930
peron (CsIdSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1876 ’az állomáson várakozók számára fenntartott, kijelölt terület;
Bahnsteig’ (↑); 2. 1880 ’〈vasúti vagy villamoskocsi két végén〉 fel- és leszállásra való rész; Plattform 〈an
Eisen- und Straßenbahnwagen〉’ (NSz. – Mátrai B.: Él. szinf. 130).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Perron: ’peron; várakozók számára kijelölt hely 〈vasúti és
villamoskocsinál〉’ [< fr. perron ’(nyitott) lépcső’].. Megfelelői: ang. perron ’ua.’; ; or. перрон ’peron’;
stb.
TESz.

peronoszpóra A: 1883 Peronospora [es. nem m.] (MagyLex. 13: 522); 1896 Peronoszpora-betegség
(PallasLex. 13: 946); 1898 peronospora fecskendőiket (NSz.) [csak EWUng.]; 1910 peronoszpóra (uo.)
[csak EWUng.]; nyj. fenëroszpára (ÚMTsz.), feneroszpor (Ethn. 12: 216), perenoszpor, poneroszpora
(ÚMTsz.) J: ’egy fajta kultúrnövény-penész(gomba); Blattfallpilz’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Peronospora;; ang. peronospora;; fr. péronospora; stb.: peronoszpóra. Lásd
még: ; lat. (ú.) peronospora: ’ua.’ [tudatos szóalkotás a gör. περόνη ’csat; (rögzítő)kapocs, tű’; stb. és a ;
gör. σπορά ’vetés; csíra, mag, spóra’szavakból; az első görög szó a spórák alakjára utal].. – A magyarba
elsősorban a németből került át. A különböző változatok hangátvetéssel, szórövidüléssel és
népetimológiával keletkeztek.
TESz.

perpatvar A: 1495 e. perpatuar (GuaryK. 131) J: ’[???]; Zank’ #.

Összetett szó. ⊗ A per¹ + patvar szavakból; tautologikus; Az alaktanhoz vö.: hírnévhír-, szélvész stb.
Az olyan szószerkezetre megy vissza, mint a pert patvart indít ’veszekedést szít; pert indít’ (1601).
TESz.

perpence × A: 1576 perpenche was (OklSz.); 1872 perpėnczéje (Nyr. 1: 281); nyj. përpence (MTsz.),
pörpöncze (ÚMTsz.) J: 1. 1576 ’malomkőguzsaj, a felső malomkövet járató szálvas; Eisen am oberen
Mühlstein’ (↑); 2. 1838 ’szitafa, szemrázó fa a malomban; Siebbalken in der Mühle’ (Tsz.).
Vitatott eredetű. ⊗ 1. Román jövevényszó: pîrpăriță, N. pî́rpîriță: ’malomkőguzsaly; malomkorong;
szemeresztő’az eredetéhez vö. a [szláv adatokat (↓)].. A szó belseji n a magyarban inetimologikus. – 2.
Jövevényszó egy délszláv nyelvből; vö.: blg. N. преприца ’labdajáték ütője; szög, pecek, faszeg, tipli’;
stb.szb. (e. szl.) pъprica ’játékabroncs, pörgettyű’; szb.-hv. N. paprica ’malomkőguzsaly, szemrázó fa a
malomban’;szln. poprica ’keresztvas a felső malomkövön’ [az eredetéhez vö.: ; vö. →parittya]. Bár ez
egy székely tájszó, településtörténeti okoknak nem mond ellent a származtatás.
KSzlJsz. 711; NyK. 73: 77; TESz.

persely A: 1536 pewsselybe (Pesti Gábor: NySz.); 1560 k. pȯssól (GyöngySzt. 3888.); 1574 Berselyt
(MNy. 56: 264); 1604 pesoellyben (Vámosi: Csizm. 129); 1605 Persely (OklSz.); 1777 persejek (NSz. –
Bessenyei: A' filósófus 91); 1805 pö́ zsöly (NSz. – Verseghy F.: Tiszta Magy. 129); 1870 pėrsėl (CzF.);
nyj. pirsül (ÚMTsz.) J: 1. 1536 ’pénz gyűjtésére szolgáló, zárható, tetején keskeny nyílással ellátott
doboz; Sparbüchse; Almosenbüchse’ # (); 2. 1605 ’kerékagy vasbélése, vaskarikája | csapágy cserélhető
része; Eiseneinlage an der Radnabe, Nabenring | Buchse, Hülse’ (↑) Sz: ~ez 1881 perselyezés sz. (NSz. –
Palotás F.: Otthon. 27).
 Jövevényszó, valószínűleg a németből (feln.). ⊗ Ném. (kfn.) purse: ’erszény, pénzes zacskó’., R.
börsch ’ua.’, (baj.-osztr.) bürsch ’ua.’ [< lat. (k.) bursa ’ua.’].. A származtatás nehézsége, hogy egy baj.-
osztr. kicsinyítő képzős alak, mint a *pörschel, *pürschel nem adatolt. A szó belseji ss hasonulás
eredménye. A 2. jelentés: metafora; ehhez vö.: puska. – Nem tartozik ide: 1260Persul szn. –
Származtatása a ném. (kfn.) püchse ’szelence, persely’ szóból téves.
TESz.; NMÉr.

persze A: 1737 per se [es. nem m.] (MNy. 43: 307) [csak EWUng.]; 1809/ perse (NSz.) [csak
EWUng.]; 1825 perszé (NSz. – Lex. Bud. 169); 1838 Persze (MNy. 43: 308) J: 1. 1737 ? ’[???]; freilich,
selbstverständlich 〈Adv〉’ # (↑), 1809/ ’ua.’ (↑); 2. 1838 ’[???]; jawohl, gewiß’ # (MNy. 43: 308) [csak
EWUng.].
Jövevényszó egy latin szószerkezet alapján. ⊗ Vö.: lat. per se ’önállóan magától’, (h.) ’magából,
magától’ [< lat. per elöljáró szó (vö.: ; vö. →per²) és a ; lat. se visszaható névmás].. – A jelentésfejlődés
’magától > magától értetődő’ egy lat. per se intelligitur ’magától értetődő’ szószerkezetre vezethető
vissza. Az elöljárós szószerkezet elemei csak a magyarban olvadtak egy szóvá.
TESz.

perszóna A: 1598 perʃonakra (SoprLev. 239) [csak EWUng.]; 1869 persónához (NSz. – Berczik Á.:
Két vígjáték 7); 1883 perszóna (NSz. – Almási T.: Mil. 17) J: 1. 1598 ’személy; Person’ (↑) [csak
EWUng.]; 2. 1604 ’[???]; Person 〈Grammatik〉’ (MA. Imperʃonális); 3. 1679 ’nőszemély, némber;
Frauenzimmer, Weib(sbild)’ (MNy. 42: 78).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. persona: ’színészálarc; (jellem)szerep; színész, jellemszínész; személy 〈a
nyelvtanban is〉’., (h.) ’személy’ [bizonytalan eredetű; esetleg az etruszk φersu ’álarc, maszk felirata’
szóra megy vissza].. Megfelelői: ném. Person;; f r . personne; stb.: személy. – A szóbelseji s-es
ejtésmódhoz vö.: árestál stb. Az sz-es alakhoz vö.: abszolút stb. Ma csak a pejoratív 3. jelentésében
használatos.
TESz.

pertli × A: 1813 Pertli (NSz. – Limit. 22); 1900 perkli (Lumtzer—Melich: DOLw. 201) J: 1. 1813
’keskeny szalag vagy zsinór 〈főként ruhát díszítő szegélyként〉; schmales Band os Schnur, Borte’ (↑); 2.
1900 ’madzag | cipőfűző; Bindfaden | Schnürsenkel’ (NSz. – Forrásjelzés nélkül).
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) pertl: ’szegély, szegélydísz; szalag, zsinór,
pántlika’ [< ném. Borte ’szegély, szegélydísz’].. Megfelelői: szb.-hv. pertla ’szalag, pántlika, szegélydísz’.
– A li végződéshez vö.: cetli, cucli stb. A 2. jelentés: metafora.
TESz.

pertu A: 1798 per te 's tu (NSz. – Mátyási J.: Vers. 130); 1858 pertu (NSz. – Huszár-adomák 168) J:
hsz 1798 ’tegeződve, tegező viszonyban; auf dem Duzfuß 〈stehen〉, per du’ (↑) | mn 1. 1858 ’tegeződő
(barát, pajtás); Duz-(-freund, -bruder)’ (↑); 2. 1885 ’a tegeződést, tegező viszonyt illető; die
Duzbruderschaft betreffend’ (NSz. – Tolnai L.: Polgárm. 2: 86) | fn 1. 1867 ’tegeződés; Duzbruderschaft’
(NSz. – Tolnai L.: Életképek 242); 2. 1889 ’tegeződő barát, pajtás; Duzfreund, -bruder’ (NSz. – Dóczi L.:
Párok 49).
Jövevényszó, valószínűleg egy magyarországi latin szószerkezet alapján. ⊗ Vö.: lat. (h.) per tu ’veled
vagy általad 〈megszólít〉’ [< lat. per elöljáró szó (vö.: ; vö. →per²) és a lat. tu ’te’.]. – Az eredeti határozói
jelentésből kiindulóan a melléknévi jelentés olyan szószerkezetekben keletkezett, mint a pertu barát
’tegeződő barát’, pertu viszonyban van ’EZ NEM KELL’, a főnévi jelentés pertuban van ’ua.’, pertut
iszik típusú szószerkezetekben jött létre. ’EZ NEM KELL’
TESz.

perváta × A: 1562/ peruatara (MNy. 74: 511) [csak EWUng.]; 1568 porváta [?U] (Melius Péter:
NySz.); 1708 Perváta (PP.); 1754 parvata (NSz. – Selyem-eresztés 37); 1789 pérvátára (MNy. 60: 117);
1815 k. Pirvata (Kassai Bef. 299); 1823 Pervétáját (MNy. 71: 126); nyj. pelváta, përváta (MTsz.),
priváda (ÚMTsz.) J: ’árnyékszék; Abort, Abtritt’.
Latin (k.) jövevényszó. ⊗ Lat. (k.) privata privada: ’árnyékszék’., tkp. ’személyes, elkülönített, privát’
lat. (camera vagy cella) privata ’elkülönült kamrácska’ [< lat. privatus ’elkülönült, különvált, privát’].
[privát; vö. →privátim]. Megfelelői: fr. privé ’árnyékszék’. – A szó eleji mássalhangzótorlódás
feloldásához vö.: berkenye, perjel stb.
TESz.

perverzitás A: 1845 perversitás (NSz. – Jósika M.: Békesi kal. 2: 129); 1899 Perverzitás (NSz. – Ady:
Versek 63) J: ’[???]; Perversität’ || perverz A: 1865 perversus [es. nem m.] (Babos); 1900 Pervers [es.
nem m.] (MagySz.) [csak EWUng.]; 1900 perverz (NSz. – BN. ápr. 7.: 8); 1901 perverzus (NSz.) [csak
EWUng.] J: ’[???]; pervers’.
Latin jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Lat. perversitas: ’ellenszenvesség, kellemetlenség,
visszásság’.; – lásd még: ném. Perversität ’helytelen ösztön, illetve cselekvés’ | ;lat. perversus ’fonák,
visszája vminek, perverz’, (k.) (mos) perversus ’hanyattság, léhaság, züllöttség 〈illem, modor〉’; – lásd
még: ;ném. pervers ’perverz’. A latin szavak a ;lat. pervertere ’megfordít, átfordít; felfordít 〈tárgyas〉’
szóra mennek vissza. Megfelelői: ang. perversity perverse; f r. perversité pervers; stb.: perverzitás,
’perverz’. – A perverzitás végződéséhez vö.: fakultás stb. A perverz szóvégi z-je bizonyosan a perverzitás
hatását mutatja.
TESz.

perzekutor ∆ A: 1614/ persecutora (MNy. 79: 247) [csak EWUng.]; 1851/ perzekutorok (NSz. – Jókai
10: 228); 1868 perzekútor-hadnagy (NSz. – Kunsági-Pot.: Honv. 1: 76); 1882 pėrszėkútor (NSz. –
Kálmány L.: Szeged népe 2: 60); nyj. percekutor (ÚMTsz.) J: 1. 1614/ ’üldöző; Verfolger’ (↑); 2. 1792
’[(megyei) csendbiztos | ???]; (Komitats)polizeikomissar | Häscher’ (NSz. – M. Hírmondó 2: 205).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. persecutor: ’üldöző; keresztényüldöző; vádló, panasztevő’ [< lat. persequi
’vkit lépten-nyomon követ; üldöz, kerget’].. Megfelelői: ang. persecutor; fr. persécuteur; stb.: üldöző,
követő. – A sz, z-s kiejtés német hatást mutat. Ide tartozik: R. perzekució ’bírósági perelés; üldözés’ (1619
(Úsz. 397).
TESz.

perzsa A: 1526 perʃák (SzékK. 94); 1819—25/ Perzsa (NSz. – Vörösm.: Zalán I. kidolg. 65) J: fn 1.
1526 ’tömegében Iránban élő, indoeurópai eredetű nyelvet beszélő nép tagja; Perser’ (↑); 2. 1912/
’perzsaszőnyeg; Perserteppich’ (NSz. – Gárdonyi: Hoszzúhajú vesz. 1: 176) | mn 1604 ’Perzsiával, a
perzsákkal kapcsolatos; persisch’ (MA. Góbryas) – De vö. 1416 u./¹ Pèɂʃayak ’[???]; Perser’ (BécsiK. 83)
[csak EWUng.].
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. Persae többes szám, Persa ’perzsa 〈fn〉’ [< gör. Πέρσαι többes szám ’ua.’]..
Megfelelői: ; ném. Perser;; fr. Perse; stb.: . – A szó belseji zs-hez vö.: balzsam, kámzsa stb. A főnévi 2.
jelentés önállósodás útján alakult ki a perzsa szőnyeg ’EZ NEM KELL’ szószerkezetből (1858). – 1416/¹
u. Perʃiai ’perzsiai’ (BécsiK. 147) származékszó a Perzsia ’Perzsia’ helynévből (1416/¹ u.: BécsiK. 292)
[< lat. Persia hn.].; a R. perzsai (↑) az ország tévesen kikövetkeztetett nevéből származik.
TESz.

perzsel A: 1429 Perzelew sz. szn. (OklSz.); 1519 megh perʃó̗ llýed [l-j] (JordK. 83); 1522 Pwrswlt sz.
szn. (OklSz.); 1527 poͤ rʃoͤ lhetee sz. (ÉrdyK. 465); 1870 pėrzsėl (CzF.) J: 1. 1519 ’pörköl; rösten’ (↑); 2.
1519 ’éget | tűzzel pusztít; brennen | versenden’ (JordK. 899); 3. 1600 k. ’valaminek a felületéről a rajta
levő szőrt, tollat, szálakat égetéssel eltávolítja; sengen’ # (Radv: Szak. 62); 4. 1643/ ’〈csalán〉 égető, csípő
érzést okoz a bőrfelületen; brennen 〈Brennessel〉’ (Amos Comenius: NySz.); 5. 1794 ’tüzel 〈átvitt
értelemben〉; brennen 〈abstr〉’ (NSz. – Wieland: Araspes 27); 6. 1815 ’〈nap, hőség〉 forrón süt, éget;
brennen 〈Sonne, Hitze〉’ (NSz. – Kazinczy: Munkái 2: 64); 7. 1863 ’korhol, szid; rügen; belästigen’ (NSz.
– Roboz: Daguer 71) Sz: meg~ődik 1519 megh perʃó̗ ló̗ deek (JordK. 899).
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ A szótő a pörköl tövével és a pirít, pirong szócsaládjának tövével függ
össze. A végződése: gyakorító képző. – A N. pörzs ’pörköl, pirít, ég’ (1577 k.) elvonással keletkezett a
perzselből. A R. perzsed ’megperzselődik’ (1790) és a perzseg ’ua.’ (1810) igék a perzsel alapján jöttek
létre. Ide tartozik a perzsel veláris párhuzamos alakjaként: porzsol ’ég; pörköl, éget’ (1580 Sz., szn.:
CsnSz. Perzselt,1767 (PPB. Frictōrium).
NNyv. 1: 193; MNy. 59: 158; TESz.

peshed × A: 1726 peshed (Mikes: TLev. 91); 1757 poͤ shettek [d-t] (NSz. – Igaz ut. 77); 1764 pessedett
[d-t] sz. (NSz. – Dudás I.: Lelki éd. E10); 1785 pesvedett (NSz. – Lethenyei—Plutárkus: Apopth. 194);
1789 pressett [d-t] sz. (NSz. – Fekésházy Gy.: Férgekről 7); nyj. kipëssed (MTsz.) J: 1. 1726 ’poshad;
verfaulen, verrotten, abstehen’ (↑); 2. 1757 ’tesped; faulenzen, untätig sein’ (↑); 3. 1835 ’savanyodik;
sauer werden’ (Kassai 4: 101) || pesheszt × A: 1835 pesheszteni sz. (Kassai 4: 101) J: 1. 1835 ’savanyít;
säuern’ (↑); 2. 1870 ’poshaszt; verfaulen, verrotten machen’ (CzF.).
Származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szócsalád tagjai a poshad szócsalád palatális párhuzamos formái. A
tő onomatopoetikus eredetű. A végződése: kezdő-visszaható igeképző, műveltető képző. A pessed változat
hasonulás eredménye. A pressed változat szó belseji r-je inetimologikus. A peshed 2. jelentése metafora.
TESz.

pest A: 1061/ ? Pest hn. (DHA. 173) [csak EWUng.]; 1335 Mezpesth hn. (SztárOkl. 1: 97) [csak
EWUng.]; 1401 Mesespesth (OklSz.) J: 1. 1061/ ? ’mészégető kemence | kemence; Kalkofen | Ofen’ (↑)
[csak EWUng.], 1335 ’ua.’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1401 ’bánya 〈különösen mészbánya〉; Grube 〈haupts
Kalkgrube〉’ (↑); 3. 1822 ’olvasztókemence, kohó; Schmelzofen; Hochofen’ (Wagner: Phras. Fornax); 4.
1838 ’kemencezug, sut; Ofenwinkel’ (Tsz.).
Bolgár jövevényszó. ⊗ Blg. пещ: ’kályha, kemence; olvasztókemence, nagyolvasztó, kohó’, N.
’tűzrakó hely, tűzhely’vö.: [blg. пека ’süt’].. Lásd még: óe. szl. peštь ’kályha, kemence; üreg, barlang,
lyuk’szlk. pec ’kályha, kemence’;or. печь ’ua.’; stb. – Néhány régi hn. (mint pl. az első adat) a szláv
névadáson is alapulhat. A 3. jelentés nyelvújítás termék. A 4. jelentés: metonímia az 1. jelentés alapján –
A szó főként a székely nyelvjárásban, illetve a technikai szakszóként él.
MNy. 6: 397; KSzlJsz. 418; TESz.

pestis A: 1554 pestis (Magyary-Kossa: OrvEml. 3: 63) J: 1. 1554 ’csoma, fekete halál; Pest’ (↑); 2.
1772 ’ártalmas szél | egészségtelen időjárás; unzuträglicher Wind | ungesunde Witterung’ (NSz. – Sartori:
Filosofia 255).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. pestis: ’járvány, ragály, fertőző betegség; pestis; egészségtelen időjárás;
hanyatlás, pusztulás’, (tud.) ’pestis’ [tisztázatlan eredetű].. Megfelelői: ném. Pest;; fr. peste; stb.: . – A szó
belseji, illetve szóvégi s-hez vö.: árestál, április stb.
TESz.

peszérce × A: 1395 k. peȝerche (BesztSzj. 394.); 1520 k. bezerche (MNy. 11: 133); 1522 ? Pwzerchÿes
sz. szn. (MNyTK. 105. sz.: 41); 1577 k. peͦ ȝercȝenek (OrvK. 51); 1775 Pöszericze (MNy. 6: 274); 1779 u.
Pesztertze (NSz. – Miháltz I.: Major 2: 34); 1792 petzertzét (NSz. – Mátyus I.: Ó és új Diaet. 5: 344);
1793 Peszércze (NSz. – Földi J.: Magy. fűvésztud. 56); 1805 pëszërcze (NSz. – Verseghy F.: Tiszta Magy.
121); 1807 peszértz (Magy. Fűvészk. 338); nyj. pöszircze, pöszörce (ÚMTsz.) J: 1. 1395 k. ’pemetefű;
Andorn’ (↑); 2. 1578 ’az ajakosak családjába tartozó növény, bujdosó csalán, fekete pemetefű;
Schwarznessel’ (Gombocz E.: BotTört. 39); 3. 1578 ’cigányfű, farkaslábfű, peszterce; Wolfsfuß (Lycopus;
Ballota)’ (Gombocz E.: BotTört. 47).
Valószínűleg szláv eredetű jövevényszó. ⊗ A hangalak és az alaktani felépítés szláv átadó nyelvre
utalnak, bár a szláv nyelvekben nincs a szónak megfelelője. – A peszérc változat az E/3. személyű
birtokos személyjelként értelmezett szóvégi e elhagyásával keletkezhetett. A peszterce változat a
peszterce hatását tükrözi. – A szó a botanikai szaknyelvben is él.
KSzlJsz. 714; TESz.

peszmeg¹ × A: 1600 peszmegöt (MNy. 89: 511) [csak EWUng.]; 1662/ peszmettel (Szalárdi János:
NySz.); 1668 peszmétet (Thaly Kálmán: NySz.); 1682 pekszmetet (MNy. 64: 228); 1792 Pészmeget
(Gvadányi József: NySz.) J: 1. 1600 ’kétszersült; Zwieback’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1808 ’keletlen vagy
sületlen, rossz kenyér | sületlen, ragacsos tészta; sitzengebliebenes, unausgebackenes Brot | Klitsch’ ().
Oszmán-török jövevényszó. ⊗ Oszm. peksimet, R. beksimad, peksimad, pessimet, pesmet: ’kétszersült’
[< újgör. παξιµά ’ua.’ vagy az ; újperzsa baksamāt ’ua.’].. Megfelelői: Blg пексемед, пексимет; ; szb.-hv.
peksimet peksimit; stb. . – A szóvégi g keletkezése tisztázatlan. A 2. jelentés: metafora. – A magyarból: ;
rom. pesmet ’ua.’
MNy. 1: 162; KSzlJsz. 712; ÉlOsm. 324; TESz.

peszmeg² × A: 1734 peʃzmeggel (Mikes: TLev. 145); 1814 petymeg (NSz. – Peretsenyi Nagy L.: Orod.
71); nyj. pekmec, peszmek (MTsz. pekmez) , pëkmëz (Nyatl. lekvár) J: 1. 1734 ’lekvár, gyümölcsíz;
Marmelade, Mus’ (↑); 2. 1873 ’kotyvalék; Pantsch’ (Nyr. 2: 561).
Oszmán-török jövevényszó. ⊗ Oszm. pekmezR . pekmes, N. petmez: ’szirupos, mézgás folyadék
szőlőből vagy más gyümölcsből; must’ [< újperzsa bigmāz ’must; bor’]. vagy a ; szb.-hv. pekmez
’gyümölcsszirup’ [< oszm. pekmez ’(↑).’].. Megfelelői: ; újgör. πεκµέξι; blg. пекмез; albán pekmez; stb.:
gyümölcsszirup. – A magyarban részben hangátvetés ment végbe. A 2. jelentés: metafora.
MNy. 1: 162; KSzlJsz. 713; ÉlOsm. 324; TESz.

pesszimista A: 1810/ Pessimista (NSz. – Kazinczy: Lev. 7: 509); 1853/ pesszimista (NSz.) [csak
EWUng.] J: mn 1810/ ? ’[borúlátó]; pessimistisch’ (↑), 1845 ’ua.’ (NSz.) [csak EWUng.] | fn 1810/ ?
’[borúlátó 〈ember〉]; Pessimist’ (↑), 1848 ’ua.’ (NSz.) [csak EWUng.] | | pesszimizmus A: 1842
pessimismus (NSz. – Bodor L. Él.: ábr. 11); 1844/ pesszimizmus (NSz. – Deák F.: Lev. 130) J: ’borúlátás;
Pessimismus’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Pessimist;; ang. pessimist;; fr. pessimiste; stb.: pesszimista, borúlátó | ; ném.
Pessimismus;; a n g . pessimism;; f r . pessimisme; stb.: pesszimizmus. A franciából terjedt eltudatos
szóalkotás a [lat. pessimus ’legrosszabb’].. – A magyarba elsősorban a németből került át; a pesszimista
végződése latinosítás eredménye.
TESz.

peszterce × A: 1584 k. Peztritz (NytudÉrt. 80. sz.: 13); 1600 k. Pisztriczgomba (Radvánszky György:
NySz.); 1798 Pesztertze (NSz. – Veszelszki: Fa- és fǘszeres könyv 103); 1838 Pesztericz (Tsz.); nyj.
pesztërce (ÚMTsz.) J: ’[〈különféle ehető gombák megnevezésére〉pisztricgomba]; 〈zur Benennung versch
eßbarer Pilze〉 (Polyporus squamosus)’.
Jövevényszó egy nyugati vagy keleti szláv nyelvből, a román közvetítésével is. ⊗ Cseh pestřec:
’áltrifla, R. szarvasgomba’;szlk. (K.) pestrak: ’egy fajta gomba’.; or. пестрец ’tinóru; vargánya’,
пестряк ’egy fajta lemezesgomba’; ukr. пестрак: ’egy fajta tarka foltos gomba’.; stb.; – lásd még: rom.
burete pestriț ’ua.’. A szláv nyelvekben a ;szláv *pьstrъ ’tarka’piszra. – A székely nyelvjárásba a
románból került, valószínűleg a részfordítás előtagjaként gomba utótaggal. A peszterce alak a peszérce
hatására keletkezhetett. – A pisztricgomba (↑) összetételben növénytani szakszóként is él.
KSzlJsz. 419; NyK. 74: 344; TESz.

peszterke ∆ A: 1688 peszterge (Radv: Csal. 2: 388); 1734 peszterkéivel (OklSz.) J: ’kis tőrszerű
kardfajta; Art kleiner Säbel’ | | peszter ∆ A: 1792 peʃzter (SzD. Peʃzterkedni) J: 1. 1792 ’kis tőrszerű
kardfajta; Art kleiner Säbel’ (↑); 2. 1808 ’sebészkés; Bistouri’ (SI.).
Ismeretlen eredetű szócsalád, tisztázatlan viszonyú tagokkal. ⊗ A peszterke a peszter származékszava
lehet, de ez utóbbi épp úgy lehet a peszterke szóból való elvonás is. A peszter 2. jelentése metaforikusan
keletkezett.
TESz.

peszterkedik × A: 1767 Pezderkedni sz. (PPB.); 1771 peszterkedö sz. (NSz. – Székely A.: Gyerm. nev.
216); 1791 peszterkédzik ▼ (Görög—Kerekes: Hadi tört. 4: 771); 1799 puzdorkodni sz. (NSz. –
Gyermathi S.: Affinitas 332); nyj. pëstërkëdik, pöstörködik (MTsz.) J: 1. 1767 ’fellázad | ellenkedik; sich
empören | sich widersetzen’ (↑); 2. 1771 ’kakaskodik | viaskodik; ’ (↑); 3. 1791 ’forgolódik, sündörög
valahol, valaki körül; herumstreichen, scharwenzeln’ (NSz. – Poóts a.: Vers. 54); 4. 1791 ’szóródik |
leesik, repül; zerstreut werden, herabfallen, -fliegen’ (↑); 5. 1792 ’(késsel) hadonász; (mit einem Messer)
herumfuchteln’ (SzD.); 6. 1840 ’[erőlködik, kapaszkodik, (tehetetlenül) igyekszik]; sich anstrengen, sich
hilflos bemühen’ (NSz. – Gáspár J.: Füzérke 46); 7. 1908 ’[piszmog, pepecsel]; herumpusseln’ (ÚMTsz.)
| | peszterkél × A: 1835 Piszterkél (Kassai 4: 132); 1839 pesztrekél (MTsz.); nyj. peszterkel (MTsz.),
pisztergál (ÚMTsz.) J: 1. 1835 ’különféle dologgal (hozzáértőként) foglalkozik; sich mit versch Sachen
(als Experte) abgeben’ (↑); 2. 1839 ’babrál, piszkál | kotorász, vájkál; stochern | herumstöbern’ (↑); 3.
1897 ’háborgat, ingerel | noszogat; (auf)reizen | antreiben’ (MTsz.); 4. 1897 ’piszmog, pepecsel; pusseln’
(MTsz.).
Származékszó egy relatív fiktív tőből. ⊗ A relatív tő -r gyakorító képzővel keletkezett. Az abszolút tő
bizonytalan, onomatopoetikus eredetű, mely a nyugtalan mozgást fejezi ki. Esetleg a piszmoggal függhet
össze. A végződése: gyakorító-visszaható képző, illetve gyakorító képző. – Ide tartozik: böstörködik
’mérgelődik, bosszankodik’ (1805), ’ellenáll, ellenkezik’ (1807), ’vkit ugrat, húz’ (1887). – Ide tartoznak
még: pezderget ’vkit vonz, izgat, megintít, sarkall’ (1787); puzdori ’kötekedő, izgága’ (1797); stb.
 TESz. böstörködik, peszterkél a. is

pesztonka × A: 1709 pesztunkát (IrtörtKözl. 14: 332); 1751 pesztonkanak (MNy. 75: 381) [csak
EWUng.]; 1791 pesztankájára (NSz. – Benkő S.: Mértéklet 410); 1852 peszronka (NSz. – Arany A.:
NCz. III. É.: 10); 1880 pesztronkája (NSz. – Balázs S.: Tarka kép 2: 22); nyj. pesztuntya (ÚMTsz.) J: 1.
1709 ’szárazdajka; Kinderfrau, Kinderfräulein’ (↑); 2. 1791 ’fiatal leánycseléd | fejletlen lány; junges
Dienstmädchen | noch nicht herangewachsenes Mädchen’ (↑).
Szlovák vagy ukrán jövevényszó. ⊗ Szlk. pestúnka; ukr. пестунка: : ’dada’vö.: [szlk. pestún, illetve
ukr. R. пестун: ’nevelő’].. Lásd még: óe. szl. pestunъ ’ua.’; ; szln. pestunja ’dada’; stb. – A szó belseji r-t
tartalmazó változatok valószínűleg a végső soron ugyanarra az etimonra visszamenő pesztra szó hatására
keletkeztek. A 2. jelentés azzal magyarázható, hogy a kisgyeremekek gondozására gyakran fiatal lányokat
alkalmaztak.
KSzlJsz. 419; TESz.

pesztra × A: 1799 peʃzra (Márton Kindermädchen); 1832 pesztrát (NSz. – Helmeczy: Jelenkor 1/1:
89); 1879 pėszra (Nyr. 8: 331) J: 1. 1799 ’szárazdajka, pesztonka; Kindermädchen, -fräulein’ (↑); 2. 1835
’fejletlen lány; noch nicht herangewachsenes Mädchen’ (Kassai 4: 107); 3. 1860 ’fiatal leánycseléd;
junges Dienstmädchen’ (NSz. – Kukliné préd. 106) Sz: ~´l 1909 Peszrálni sz. (MNy. 5: 469).
Valószínűleg egy délszláv nyelvből származó, esetleg szlovén jövevényszó. ⊗ Szln. N. pẹ̑strnja; – szb.-
h v. pestrnica pestrnača: ’dada’ [< szláv *pest- ’gondoz, ellát, nevel’].. – A pesztra hangalakja noha
legkönnyebben a szlovénből levezethető, a szó meglehetősen széles elterjedését figyelembe véve (főként
az Alföld nyelvjárásaiban) átadó nyelvként a szerb-horvát is szóba jön. A pesztra alak a szlovén szóval
ellentétben egy egyszerűbb mássalhangzótorlódást, míg a peszra változat a mássalhangzótorlódás
feloldásának további lépését szemlélteti. A peszre változat hangrendi kiegyenlítődéssel keletkezett. A 2.,
3. jelentés keletkezéséhez vö.: pesztonka, amely végső soron ugyanarra az etimonra megy vissza.
TESz.

peták ∆ A: 17. Jh petákot (Thaly: VÉ. 2: 172); 1863 pötákot (Kriza: Vadr. 346); nyj. peták [Pl] (Nyr.
41: 81), pëták (MTsz.) J: 1. 17. Jh ’[kis értékű pénzdarab: ötkrajcáros, később hétkrajcáros]; Münze von
kleinem Wert: zuerst Fünfkreuzerstück, später (wahrsch seit den Napoleonischen Kriegen)
Siebenkreuzerstück’ (↑); 2. 1845 ’hetes mint ütőkártya; Sieben als Trumpfkarte’ (NSz. – Életk. 1: 346); 3.
1887 ’temetés, amelyen diákok énekszóval kísérik a halottat; Leichenbegängnis mit Chorgesang von
Schülern’ (NSz. – Baksay: Gyalogösvény 2: 62).
Jövevényszó egy szláv nyelvből, valószínűleg a szerb-horvátból. ⊗ Szb.-hv. R. pètāk ’öt para értékű
aranyérme’; – szln. petak ’ötös 〈érme, illetve pénz, életkor stb. jelölésére〉’; szlk. R. piatka ’ötös 〈öt
egységnyi pénzdarab〉’; stb. [< szláv *pętъ ’öt’].. – A peta változat a többes szám jeleként értelmezett
szóvégi k elhagyásával keletkezettcsárda, poltura stb. A 3. jelentéshez vö.: petákért énekel ’kis értékű
pénzért énekel’ (1886). – A szó ma leginkább a néprajzi szövegekben él.
KSzlJsz. 420; TESz.

petárda A: 1605 petardonak (MonÍ. 30: 342) [csak EWUng.]; 1615 petárdgya [d-j] (Zvonarics Imre és
Nagy Benedek: NySz.); 1643 petárdát (NEl.) [csak EWUng.]; 1773 Pétárdával (NSz. – Losontzi I.:
Tükör 134); 1779 k. Petardákkal (NSz. – Geidler: Hasi oktatások 97) J: 1. 1605 ’kapuk, falak
robbantására használt egykori robbantó eszköz; Sprengkörper zum Sprengen von Toren od Mauerwerken’
(↑) [csak EWUng.]; 2. 1870 ’rakéta, röppentyű; (Signal)rakete’ (NSz. – Garab. napt. 111); 3. 1889/ ?
’[???]; Sprengbüchse 〈für Knall- und Lichteffekte〉’ (NSz.) [csak EWUng.], 1958 ’ua.’ (uo.) [csak
EWUng.].
Vándorszó. ⊗ Ném. Petarde R. petard, petarda; ; fr. pétard;; ol. petardo, (mil.) petàrd; cseh petarda;
or. петарда; stb.: petárda, a francia N.-ben szintén ’fenék, ülep; robaj, zaj, lárma’; stb.. A franciából
terjedt el [< fr. péter ’recseg, ropog, durran; szellent’].. – A magyarba főként a német és olasz nyelvből
került át.
TESz.

pete A: 1778 Pete (NyÚSz.); 1816 Pet (Gyarmathi: Voc. 58) J: 1. 1778 ’tojás 〈szárnyasoké〉; Hühnerei’
(↑); 2. 1816 ’ember, állat hímjének nemi szerve; Penis’ (↑); 3. 1828 ’[női ivarsejt]; Eizelle’ (NSz. – Bugát
P.: Bonctud. 2: Szót.); 4. 1858 ’rovarok tojása; Ei eines Insektes’ # (NSz. – Fáy A.: Halmay 1: 163); 5.
1858 ’növényi, női ivarsejt, bibe, mag; Narbe, Same 〈Bot〉’ (NSz. – Fáy A.: Halmay 1: 130) Sz: ~´zik
1833 Petézik ’〈madár hímje〉 közösül a nősténnyel; sich begatten’ (Kassai 2: 304); 1961 ’petét rak le; Eier
legen 〈Insekten〉’ (ÉrtSz.).
Bizonytalan eredetű, esetleg egy magyar tulajdonnévből származó köznév. ⊗ Talán a Pete szn.-ből
(1138/), a Péter szn. becéző alakja. Hasonló köznévhez vö.: geci, N. jancsi ’hímvessző’. – Köznév a
Péter: péterke ’gyerek; az ember maga’ (1594/ e.: BCamp. 52), magzat (1820), ’csap 〈építőfáé〉’ (1832)
szn. egy másik becéző alakjából.
TESz.

petrence × A: 1663 petröncze (MNy. 89: 511) [csak EWUng.]; 1696 petrencze (uo.) [csak EWUng.];
1 8 7 0 pėtrėncze (CzF.); nyj. pëtrëncë (ÚMTsz.) J: ’kis szénacsomó | más szálas takarmányból
egybeállított csomó; Heuhäufel | kleiner Haufen von Futterpflanzen’.
Jövevényszó, valószínűleg a szlovákból. ⊗ Szlk. N. petrenec, petrence többes szám ’szénapetrence; kis
rakás takarmánynövényekből’ [< szláv *pętro- ’padlás; nyíl, lövedék; faállványzat’].. A szlovák szó
eredeti alakja és jelentése *pętrьnьce ’szénaszárító állvány lehetett. – A magyarba vagy a nem adatolt
egyes számú alak, vagy a többes számú alak került. A származtatás nehézsége, hogy a szlovákból sem a
szénaszárító’ jelentés sem egy *petrence egyes számú alak nem kimutatható. A szlovákból való
származtatás ellen szól az a tény, hogy a szó a szénagyűjtés terminológiájába tartozikkasza, kazal stb. – A
magyarból: szln. (V.) petrinica ’szénapetrence; kis rakás takarmánynövényekből.’
MNy. 46: 118; KSzlJsz. 420; TESz.

petrezselyem A [4]: 1395 k. ptroʃol (BesztSzj. 344.); 1405 k. petʳͨsoluͫ (Gl.) [csak EWUng.]; 1516 u.
petroselyum (Nyr. 34: 201) [csak EWUng.]; 1520 k. vad petrosium (MNy. 11: 133); 1520 k. petresilom
(MNy. 11: 134); 1538 petriʃolÿjom (PestiN. O1); 1544 Petriselmet (OklSz.); 1559 Presilivm (SzChr.
227a) [csak EWUng.]; 1566 petrosollyomat (HFab. 238); 1566 peterʃᴐellyem (MNy. 29: 151); 1570
petrisoliumot (OrvEml. 2: 265) [csak EWUng.]; 1577 k. petreʃeleͦ m, petreʃelÿem (OrvK. 23, 609); 1758
Petersejem (HOklSzj. 116); 1794 petrezsirom (NSz. – Kovács P.: Közm. 18); 1805 pëtrëzselyëm (NSz. –
Verseghy F.: Tiszta Magy. 130); 1834 petrezselkoszorut (NSz. – P. Thewrewk J.: Vel. szapp. 164); 1854
Petem'sirom (NSz. – Magy. Erd. Kép. 3: 40); nyj. petërzse (MTsz.), petrës (Nyatl. 57), petrezelem,
petrezsél, petrezsíl, petrëzslin (ÚMTsz.), petrizs (MTsz.), pötrözsejem (Nyatl. 57) J: ’[???]; Petersilie’ #.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. petroselinon petroselinum, (k.) petrosillum petrisellum (k., h.) petrosilium:
’petrezselyem’ [< gör. πετροσέλινον ’ua.’, tkp. ’kövi zeller’].. Megfelelői: ; ném. Petersilie;; fr. persil;
stb.: petrezselyem. – A hangzóközi zs-hez vö.: bazsalikom stb. A ly (j)-s és l-es változatok különbsége már
az átadó nyelvben is létezhetett. A változatok keletkezésénél a hangrendi kiegyenlítődés, a hangátvetés,
hasonulás, esetleg a népetimológia is közreműködhettek. – A szó a kolostori kertészet közvetítéssel került
át a magyarba.
TESz.

petróleum A: 1604 Petroleum olay (MA. Petrelaeon); 1876 petlóreum (Nyr. 5: 331); 1877 piklórium
(Nyr. 6: 234); 1883 petróleumos sz. (NSz. – Berczik Á.: Igm. kispap 6); nyj. pëtlóljom (Nyatl. 229),
petrójom (ÚMTsz.), pëtrólëum (MTsz.), pëtrolíny (ÚMTsz.), pëtrolom (Nyatl. 229), pëtrom (ÚMTsz.) J:
’[???]; Petroleum’ # || petrol × A: 1889 pëtraºl (Nyr. 18: 459); 1897 petrol (MTsz.); nyj. pëtlór (Nyatl.
229) J: ’[???]; Petroleum’ || petró × A: 1901 petró (ÚMTsz.) [csak EWUng.]; 1905—8 pëtró (uo.) [csak
EWUng.] J: ’[???]; Petroleum’.
A szócsalád kiinduló eleme petróleum: vándorszó. ⊗ Ném. Petroleum, (korai úfn.) petroleum, R.
petrolium;; ol. petrolio;; szb.-hv. petroleum; szlk. petroleum, N. petrolín; stb.: kőolaj. Lásd még: lat. (k.)
petroleum ’ua.’ [a lat. petra petrae birtokos eset ’szikla, kő’ és oleum ’olaj’tagok alapján; vö. még: gör.
πετρέλαιον ’kőolaj’.]. A magyarba elsősorban a németből, esetleg a latinból került át. – A petrol és a petró
szórövidülések a petróleumból; a petrolhoz vö. még: ; ném. Petrol ’petróleum’, esetleg a ; rom. petrol
’ua.’
TESz.; NMÉr.

petúnia A: 1883 Petunia (MagyLex. 13: 567); 1897 betunia (NSz. – Kazár E.: Össze-vissza 1: 1); 1897
petúniás sz. (NSz. – Bársony I.: Ecce homo 130); nyj. bëtónia (ÚMTsz.) J: ’[???]; Petunia (Petunia)’ #.
Latin (tud.) jövevényszó, esetleg német közvetítéssel is. ⊗ Lat. (tud.) Petunia: ’petúnia’.; – lásd még:
ném. Petunie ’tölcsérke, petúnia’. A latinban tudatos szóalkotás a fr. pétun ’kapadohány, dohány’szóból. A
megnevezés a két növény feltételezhető fajbeli hasonlóságán alapulhat. Megfelelői: ; ang. petunia; fr.
pétunia; stb.: petúnia.
TESz.

petyhüdt A: 1645 Meg-pettyhütt [d-t] (Geleji Katona István: NySz.); 1645 Pettyuͤ tt (Geleji Katona
István: NySz.); 1785 pettyet [d-t] (NSz. – M. Hírmondó 747); 1841 pöttyedt (NSz. – Fáy A.: Nőnev. 52);
nyj. pëtyhüdt (MTsz.) J: 1. 1645 ’korhadt; morsch’ (↑); 2. 1785 ’rugalmasságát, feszességét elvesztett,
ernyedt, fonnyadt 〈főként bőr, hús〉 | ilyen bőrű 〈személy〉; schlaff, welk 〈haupts Haut, Fleisch〉 |
schlaffhäutig 〈Person〉’ (↑); 3. 1839 ’lagymatag, erőtlen 〈lélek, érzés, gondolat〉; schlapp 〈Seele, Gefühl,
Gedanke〉’ (NSz. – Kazinczy F.: Kényt. ház. 113); 4. 1883 ’lazán álló 〈vitorla, zászló〉; labbernd 〈Segel,
Fahne〉’ (NSz. – Lőrinczi Zs.—Moore: Lalla R. 184) || petyhüszik ∆ A [3]: 1808 Petyhüdni sz. (SI.); 1835
Petyhüszik ▼ (Kassai 4: 108); 1838—45 petyhed (MNyTK. 107. sz.: 31) J: 1. 1808 ? ’korhad; morsch
werden’ (↑), 1835 ’ua.’ (↑); 2. 1838—45 ’ernyed; schlaff werden’ (↑).
A szócsalád kiinduló eleme a petyhüszik: származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő bizonytalan, esetleg
onomatopoetikus eredetű és a pittyed szócsalád tövével, valamint a pőtyög tövével lehet összefüggésben.
A végződése: gyakorító-visszaható képző. – A petyhüdt, amely a petyhüszikd-s tőváltaozata, (befejezett)
melléknévi igenévképzővel keletkezett, gyakrabban használt (főként a 2. jelentésben) mint a kiinduló
elem.
TESz.

pettyeget A: 1602 pettegettetet sz. (Eszterházi Tamás: NySz. pëttëget); 1643 poͤ ttoͤ getet sz. (Com: Jan.
38); 1720 pettyegetve sz. (NSz. – Koháry I.: Munkács. 3: 12); 1786 pötyögetett sz. (MNy. 60: 373); 1790
k . Pöttyögetett sz. (Nyr. 85: 210: Pulmonia) J: 1. 1602 ’pettyekkel, foltokkal tarkáz, díszít; tüpfeln,
sprenkeln’ (↑); 2. 1886/ ’gyakorlatlanul, betűnként írogat; ungeübt schreiben’ (NSz. – Jókai 74: 118); 3.
1923 ’szemenként fejt 〈kukoricát〉; die Maiskörner einzeln abrebeln’ (ÚMTsz.) Sz: ~ett 1643 (↑) ||
pettyegtet A: 1784 Pettegtetni sz. (SzD. 65); 1786 Pettyegtetett sz. (NSz. – Benkő F.: Minerologia 7) J:
’pettyekkel tarkáz, foltoz, díszít; tüpfeln, sprenkeln’ || petty A: 1788 pettyek (NSz. – Kazinczy: Geszner
259); 1800 Pötty (MNy. 4: 420); 1816 Pety (Gyarmathi: Voc. 59); 1834 Pett (Kunoss: Szóf. 56); 1843 Pöt
(Kunoss: Ujd. Szóf. 84); 1870 Pėtty (CzF.) J: 1. 1788 ’valamely felületen eltérő színű, (kör alakú) kis
folt; Tupfen’ # (↑); 2. 1800 ’pont; Punkt’ (↑); 3. [haupts als Attr.] 1883 ’kicsike 〈nagyság〉 | kevéske
〈mennyiség〉; kleinwinzig 〈Größe〉 | ein ganz wenig 〈Quantität〉’ (NSz. – Tóth S.: Erdélyiek 38) Sz: ~ez
1794 k./ pettyezett sz. (NSz. – Csokonai: Műv. 2: 481) | ~es 1808 Pettyes (SI.) | | pöttyent A: 1899
pöttyentött sz. (NSz. – Cserzy M.: Pusztán 122) J: 1. 1899 ’pettyel, folttal ellát, tarkáz; tüpfel, sprenkeln’
(↑); 2. 1907 ’közösül; sich begatten’ (NyF. 40. sz.: 65).
A szócsalád kiinduló eleme valószínűleg a pettyeget: onomatopoetikus eredetű. ⊗ Eredetileg az
érintésnél keletkezett zaj utánzására jött létre, később metonímia által ennek a zajok által előidézett
mozgásnak és a pöttyöknek a megnevzésére utal. A jelentésekhez vö.: lat. pungere ’szúr, döf’ ; punctum
’pont, kis folt’; ;ném. tupfen ’megérint, hozzáér’ ; Tupfen ’érintés; az érintés következtében keletkezett
foltok’; stb. A tő végső soron a pötyög tövével állhat összefüggésben. A végződése: gyakorító-műveltető
képző. – A pettyegtet képzőcserével keletkezett a pettyeget hatására. A petty elvonással jött létre a
pettyeget szóból; azonban az sem teljesen kizárhatö, hogy ez a főnév egy eredeti igenévszó névszói értékű
tagja, amelyből a pettyeget igei értékű tag lett képezve. A petty 3. jelentéséhez vö.: csepp. A pöttyent szó
valószínűleg a pettyeget alapján keletkezett mozzanatos-műveltető képzővel.
TESz.

pezsdül A: 1577 k. peͦ ȝdwlÿeͦ n megh [l-j] (OrvK. 170); 1600 k. felpesdűl [?U] (RadvSzak. 216) [csak
EWUng.]; 1833 Bezsdǘl (Kassai 1: 309); 1887 bizsdül (Nyr. 16: 92) J: 1. 1577 k. ’hevítve buzogni,
sisteregni kezd; zu wellen, zu knistern anfangen’ (↑); 2. 1617 ’〈vér〉 gyorsabb keringésbe kezd;
lebensfrisch zu zirkulieren anfangen 〈Blut〉’ (Lépes Bálint: NySz.); 3. 1618 ’〈növény〉 kihajt | 〈csirke〉
kikel; aufkeimen 〈Pflanze〉 | ausschlüpfen 〈Küken〉’ (Molnár Albert: NySz.); 4. 1647 ’〈must, bor〉 forrni,
gyöngyözni kezd; zu brausen, zu gären anfangen 〈Most, Wein〉’ (Geleji Katona István: NySz.); 5. 1787
’〈bajusz, szakáll〉 kiserked; hervorsprießen 〈Bart〉’ (MNy. 65: 469); 6. 1788 ’〈folyamat, történés〉 kezd
elevenebbé válni | 〈ember, embercsoport〉 sürgésforgásba, mozgolódásba kezd; sich beleben 〈Prozeß,
Geschehen〉 | sich lebensfrisch bewegen 〈Mensch(engruppe)〉’ (NSz. – Trenk históriája 2: 281); 7. 1887
’hemzsegve előjön; wimmelnd hervorkommen’ (↑) || pezseg A [1]: 1577 k. peͦ ȝeogh (OrvK. 352); 1585
Meg poͤ sgoͤ k (Cal. 1026) [csak EWUng.]; 1645 peseg (Geleji Katona István: NySz.); 1786 piz'eg (NSz. –
Nagy Ján.: Méhi gazdas. 15); 1791 pe'seg (NSz.) [csak EWUng.]; 1793 pëzsëg (NSz. – Verseghy:
Prolodium 17); 1805 pözsg (NSz. – Verseghy F.: Ung. Sprach. 118) J: 1. 1577 k. ’bizsereg | zsibbad;
prickeln | einschlafen, erstarren 〈ein Glied〉’ (↑); 2. 1585 ’csaknem forrásig hevül ; beinahe aufkochen
〈intrans〉’ (↑); 3. 1645 ’hemzseg, nyüzsög | nagy számban előfordul; wimmeln | massenhaft vorkommen’
(↑); 4. 1767 ’〈must, bor. gáztartalmú folyadék〉 gyöngyözik; brausen, gären 〈Most, Wein, gashaltige
Flüssigkeit〉’ # (hol a locus????); 5. 1798 ’〈folyamat, történés, élet〉 élénken, változatosan folyik | 〈hely〉
élettel, mozgolódással, zsibongással van tele; wechselvoll vor sich gehen 〈Prozeß, Geschehen, Leben〉 |
voll Leben, Bewegung, Getön sein 〈Platz〉’ (NSz. – M. Kurir 117) Sz: pezsgő 1767 Peʃgö́ pohár PartzPräs
(PPB. Rōro); 1830 pezsgőt fn ’[???]; Sekt’ (NSz. – Széchenyi: Hit. 140) || pezsdít A: 1600 k. megpösdéts
[? ɔ: megpösdétsd] [?U] (Radv: Szak. 25); 1838 Pezsdít (Tzs.) J: 1. 1600 k. ’csaknem forrásig hevít;
beinahe aufkochen 〈trans〉’ (↑); 2. 1617 ’bizserget; Kribbelgefühl machen’ (Lépes Bálint: NySz.); 3. 1844
’[]; brausen, gären machen’ (NSz.) [csak EWUng.]; 4. [oft fel~, meg~] 1892 ’[élénk működésre késztet,
felindít, felbuzdít]; anregen 〈Kreislauf, Geist, Stimmung〉’ (uo.) [csak EWUng.].
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ A szócsalád tagjai a pozsog szócsalád igéinek palatális párhuzamos
alakjai. A szótő összefüggésben áll a bizserél szócsalád és talán a pisil szócsalád tövével is, valamint a
pizseget tövével. A végződése: különféle igeképzők. A pezsdül ma főként a 6. jelentésben, a pezsdít a 4.
jelentésben használatos.
Nyr. 68: 27, 71: 120; TESz. pezseg a. is

pézsma A: 1504 pesma (MNy. 1: 80); 1525 k. pezma (MNy. 11: 81); 1660 Pézsmavizet [U] (Magyary-
Kossa: OrvEml. 2: 270); 1708 Pézma (PP.); 1757 pisma (NSz. – Bertalanffi P.: Világ. 959) J: 1. 1504
’átható szagú anyag; Moschus’ (↑); 2. 1525 k. ’[őz nagyságú állat, emelynek egyik mirigyéből az
illatanyagot nyerik]; 〈zur Benennung von Tieren mit starkem Geruch〉’ # (↑); 3. 1577 k. ’[különféle
gyógynövények megnevezéseként]; 〈zur Benennung versch duftender Pfalnzen〉’ (OrvK. 50).
Vándorszó. ⊗ Lat. (k.) bisamum: ’jó illatú kenőcs’.; ném. Bisam ’a pézsmapocok bundája’, R.
’mósusz, pézsma’, (kfn.) bisem ’ua.’, pisemtier ’pézsmaszarvas’; ;szln. pižem ’mósusz, pézsma’;cseh
pižmo ’ua.’, N. ’egy fajta illatos növény’; ;or. пижма〈különféle növények megnevezése〉; stb. Forrása: ;
héber bāśām ’balzsamcserje’. – Az átadó nyelv tisztázatlan, de a hangtanilag eltérő (pézsma, pézma)
változatok kettős átvételt sejtet. – A magyarból: ;szb.-hv. (Kaj.) pižma ’mósusz, pézsma 〈illatanyag;
illatszer〉’; rom. pejmă ’pézsma búzavirág.’
Nyr. 80: 372; TESz.

pfű A: 1541 py (Sylvester János: NySz.); 1604 Pfiha (MA.) [csak EWUng.]; 1637 Piyh (Medgyesi Pál:
NySz.); 1673 phuͤ ha (NySz.) [csak EWUng.]; 1717 pih (MNy. 58: 226); 1793 fi (NSz. – Bethlen I.: Posta
Tzug 67); 1836 fí (NSz. – Vajda P.: Robinson 18); 1873 Pfű (NSz. – Győrffy I.: Tréf. vers. 28); 1881
Pfüjjha (NSz.) [csak EWUng.]; nyj. pfő, phüj (ÚMTsz.), pü (MNy. 23: 44) J: ’[???]; pfui’.
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ Spontán hangkitörés az undor, utálat, megvetés kifejezésére. A j-s
változatok a fuj hatását mutatják. Hasonlóan más nyelvekben is: gör. φῦ; ang. fie;; ném. (kfn.) phī; frz fi;
stb.: pfuj.
TESz. fi¹ a. is

piac A: 1372 u./ pÿacȝott (JókK. 39); 1550 k./ piarcz (Csoma kodex: NySz.); 1640 piattzara (Medgyesi
Pál: NySz.); nyj. piharc (MTsz.) J: 1. 1372 u./ ’sík terület; Ebene’ (↑); 2. 1456 k. ’tér | város főtere;
(Haupt)platz (einer Stadt) | Burgplatz’ (SermDom. 1: 318); 3. 1499 ’vásártér; Markt(platz)’ # (OklSz.); 4.
1536 ’utca; Gasse’ (Pesti Gábor: NySz.); 5. 1750 ’nyilvánosság; Öffentlichkeit’ (NSz. – Lázár J.: Geogr.
El. 1); 6. 1787 ’ítélőszék; Gerichtshof’ (MNy. 12: 132).
Olasz (é.) jövevényszó. ⊗ Ol. (mant., tr.) piaza: ’hely’., (bol.) piaza ’’; piactér, (rom.) piátsa ’hely’, (v.-
ven.) piàza ’hely; piactér’, – ol. piazza ’ua.’ [lat. platea ’(széles) út; hely; udvar’].. – A piac alak a
birtokos személyjelként értelmezett a elhagyásával jött létrekárpit, lapát s t b . A z rc végződés
elhasonulással keletkezett a cc-ből. – A magyarból: ; szb.-hv. pijac ’hely; piactér.’
MNy. 43: 102; MNyTK. 73: 11; TESz.

piál A: 1862 Piálni sz. (NSz. – Toronyai: Rablók 28); nyj. pihelni sz. (Nyr. 32: 459) J: ’〈szeszes italt〉
iszik; (alkoholisches Getränk) trinken’ | | pia A: 1862 Pia (NSz. – Toronyai: Rablók 33) J: 1. 1862
’kábulatot, mámort okozó szer (ital, füst stb. is); Rausch herbeiführendes Getränk’ (↑); 2. 1917 ’szeszes
ital; alkoholisches Getränk’ (Kabdebó 36) Sz: ~´s 1862 piás ’kábítószeres; narkotisierend 〈Person〉’ (NSz.
– Toronyai: Rablók 50); 1917 ’részeges; trunksüchtig’ (Kabdebó).
A szócsalád kiinduló eleme a piál: cigány jövevényszó. ⊗ Cig. (h.) piel pijel: ’alkoholos italt iszik;
dohányzik’ [indoeurópai eredetű; vö.: óind pī-; óiráni píbati: ’iszik’].. – A pia elvonás a piál szóból. –
Mindkét szó a bizalmas nyelvhasználatban él.
MNy. 27: 239; TESz.

pianó ∆ A: 1836 Piano (NSz. – P. Horváth L.: Elbujd. 1: 148); 1966 pianó (ÉrtSz.) [csak EWUng.] J:
’zongora; Klavier’ || pianínó A: 1877 pianino (NSz. – Tóth B.: Emlékek 66); 1956 pianínó (NSz.) [csak
EWUng.] J: ’álló szekrényű zongora; Pianino’.
TESz. pianínó a. is

piarista A: 1704 Piaristák (Nyr. 47: 165); 1774 Piáristaság sz. (NSz. – Dugonics: Trója vesz. ajánlás)
J: fn 1704 ’kegyesrendi szerzetes; Piarist’ (↑) | mn 1769 ’kegyesrendi; zum Piaristenorden gehörig;
Piaristen-’ (Nyr. 47: 165).
Latin (e.) jövevényszó. ⊗ Lat. (e.) piaristae többes szám : ’piaristák’ [< lat. (e.) Piar., ez a Patres,
illetve a Ordo scholarum Piarum ’kegyes iskolák páterei’rövidítése].. Megfelelői: ném. Piarist;; fr.
piariste; stb.: piarista. A rend alapítója Kalazanci Szent József 1597-ben nyitotta meg Olaszországban az
első ingyenes népiskolát (scholae piae ’kegyes iskola’). – A szó belseji s-hez vö.: árestál stb.
TESz.

piciny A: 1569 pẏȝẏn (MNy. 56: 264); 1585 Piczinok sz. (Cal. 778); 1763 piczinke sz. (NSz. – Adámi:
Wb. 63); 1783 pitzinyekboͤ l (NSz. – La Langue: Orvosvizek 46); nyj. pëcënkó sz. (MTsz.), pucinkó sz.
(ÚMTsz.) J: mn 1. 1569 ’igen kicsi; kleinwinzig’ (↑); 2. 1783 ? ’igen kevés; wenig’ (↑), 1844 ’ua.’
(IrtörtKözl. 6: 345) | fn 1. 1748 ’kis gyermek; kleines Kind’ (Faludi Ferenc: NySz.); 2. 1802 ’〈főleg
megszólításként:〉 szeretett személy; Liebling, Liebste(r) 〈haupts als Anrede〉’ (NSz. – Döme K.: Metast.
135) || picorok † A: 1585 piczorok (Cal. 759); 1604 pitzirok (MA. Púpula) J: ’picike; kleinwinzig’ || pici
A: 1796 pitzi (NSz. – M. Merkurius 799); 1799 Putzi (NSz. – Gyarmathi S.: Affinitas 206); 1838 paczi
(Tsz.) J: mn 1. 1796 ’igen kicsi; kleinwinzig’ # (↑); 2. 1838 ’csekély; gering, wenig’ (↑) | fn 1. 1870
’versláb, pyrichius; Pyrichius 〈Versfuß〉’ (NSz. – Névy I.: Irásm. elm. 89); 2. 1883 ’kis gyermek; kleines
Kind’ (NSz. – Szász B.: Költ. 345) || picurka A: 1837 Piczurka (NSz. – Beke K.: Vegyes Tájsz. 9); 1854
Piczirka (NSz. – Szelestey L.: Falu. 47); 1870 pinczurka (CzF.); nyj. picorka (MTsz.), pucurka (ÚMTsz.)
J: ’picike; kleinwinzig’.
Származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A tő onomatopoetikus eredetű, a kicsiség, apróság kifejezésére jött
létre. A végződése: különböző játszi melléknévképzők. Hasonló onomatopoetikus szavak ebben a
jelentésben: pindurka, pirinyó. – Tisztázatlan idetartozású: 1198picur szn.
Nyr. 49: 50; TESz.

picula A: 1858/ piczuláért (NSz. – Jókai 93: 69); nyj. pëcula (ÚMTsz.) J: ’(ezüst) tízkrajcáros
váltópénz, hatos; Zehnkreuzerstück 〈aus Silber〉’.
Olasz (é.) jövevényszó. ⊗ Ol. (É., R.) pizolo: ’kis értékű pénzérme’ [< ol. piccolo ’kicsi’; lásd még: ;
ol. (fri.) pićul, (tr.) piᵗsul stb.: ].. Megfelelői: szb.-hv. pikula;; c s e h pikula; stb.: aprópénz. – A
végződéshez vö.: datolya, pálya stb.
Nyr. 14: 66; TESz.; MNy. 90: 74

picsa A: 1405 k. picha (SchlSzj. 385.) J: 1. 1405 k. ’női szeméremtest; weibliche Scham’ (↑); 2. 1897
’ülep, fenék; Gesäß, Hintern’ (MTsz.).
Valószínűleg jövevényszó egy dél- vagy nyugati szláv nyelvből. ⊗ Blg. пичка; szln. pička; szlk. pička;
le. piczka; stb.: női szeméremtest [< szláv *pik- ’vizel’].. – A picsa alak úgy keletkezhetett, hogy a
magyar nyelvérzék a szláv szóból egy nem adatolt szláv alapszót alkotott meg, amely aztán a magyarban
meghonosodott. A 2. jelentéshez vö.: ; or. пизда ’női szeméremtest’; ; plb. peizda ’ülep, far.’
SzófSzTold.; KSzlJsz. 714; TESz.

piff-puff A: 1786 Piff, paff (NSz. – Kónyi J.: Democritus 1: 141); 1848 pif, páf (NSz. – Életk. 2: 218);
1855—6/ pif, puf (NSz. – Vas Gereben 10: 413); 1863/ Piff, puff (NSz. – Jókai 24: 58); 1874—6/ pif-pof
(NSz. – Jókai 61: 88) J: [auch als Attr] ’[???]; piff paff! 〈lautmalend für Schüsse od Schläge〉’ #.
Játszi szóalkotás útján keletkezett ikerszó. ⊗ A puff² ’puff!’szóból. A keletkezésmódhoz vö.: dirr-
durrdérrel-dúrral, kipp-koppkoppant stb. Keletkezésénél a ném. piff paff is közrejátszhatott; Hasonlóan
más nyelvekben is: ; ang. puff-puff; or. пиф-паф; stb. – Egy harmadik taggal kiegészülve is előfordul:
pif-paf-puf (1794); pif-puf-paf (1804); stb.
MondSz. 155; TESz.

pih¹ † A: 1430 k. pih (SchlGl. 2270.); 1647 Péhoͤ k (Major Márton: NySz.) J: 1. 1430 k. ’tollat foszt,
tollal bánik; abfedern | Federn schleißen’ (↑); 2. 1577 k. ’〈láng, meleg〉 levegőt lebegtet; die Luft wehen
lassen 〈von Flamme, Hitze〉’ (OrvK. 494); 3. 1577 k. ’lélegzik | liheg; atmen | keuchen’ (OrvK. 143) ||
pihes ∆ A: 1578 Piheskedoͤ knec sz. (Melius Péter: NySz.) J: ’nehezen lélegző, lihegő; schwer atmend,
keuchend’ || piheg A: 1669 léheg piheg (Czeglédi István: NySz.); 1725 Péhegés sz. (NSz. – Gradus ad
Parn. 959); 1788—9 pihengö́ sz. (NSz. – M. Museum 1: 55); 1804 pihög (NSz. – Fábchich J.: Pindarus
308); 1805 pihëg (NSz. – Verseghy F.: Tiszta Magy. 147) J: 1. 1669 ’erőltetetten, szaporán, aprókat
lélegzik, liheg; keuchen’ # (↑); 2. 1787 ’gyenge, elhaló hangon mond | elhaló hangon hallatszik; mit
sterbender Stimme sprechen | kaum hörbar sein’ (NSz. – Gvadányi: Pösty. För. 17); 3. 1788 ’〈kebel〉
szapora lélegzéstől fel-alá hullámzik; wogen 〈Brust〉’ (NSz. – Kazinczy: Geszner 228); 4. 1805 ’eped,
vágyakozik; sich sehnen, begehren’ (NSz. – Verseghy F.: Kolomp. 2: 107).
NyIrK. 7: 87; SyntUr. 42; TESz. piheg a. is

piha ∆ A: 1578 piha (MNy. 89: 512) [csak EWUng.] J: ’[???]; pfui’.
Összetett szó. ⊗ A pi (a pfű változata) + ha² tagokból; szervetlen összetétel. Spontán hangkitörés az
undor, utálat, illetve megvetés kifejezésére.
TESz.

pihen A: 1536 pÿhenne (Pesti: Fab. 47); 1590 pihhenéʃem sz. (Károlyi Gáspár: NySz.); 1598 pienheték
sz. (Baronyai Decsi János: NySz.); 1608 megpihenik ▼ (Molnár Albert: NySz.); 1756 pőhenne (MNy.
65: 471); 1804 Pühenésnek sz. (NSz. – Fábchich J.: Pindarus. 39) J: 1. 1536 ’lélegzik | piheg, liheg;
atmen | keuchen, schauben’ (↑); 2. 1590 ’〈mozgás, fárasztó tevékenység után〉 nyugalmi állapotban van |
megszokott munkájából kikapcsolódva mással tölti idejét; ruhen | der Ruhe pflegen, feiern’ # (↑); 3. [vmi
~ vmin] 1780 ’valamin, mint alapon nyugszik, attól függ; sich gründen’ (NSz. – Wályi A.: Újj tanítás. bev.
2); 4. [vmi ~] 1815/ ’〈tárgy, szerkezet〉 nem mozog, nem működik | 〈művelet, tevékenység〉 nem halad,
szünetel; sich nicht bewegen, nicht in Betrieb sein | stillstehen, stocken’ (NSz. – Szemere P.: Munkái 3:
190); 5. 1837/ ’holtan nyugszik; tot ruhen’ (NSz. – Eötvös J.: Költ. 28).
Származékszó. ⊗ A pih¹-ből mozzanatos képzővel. A 2. jelentés keletkezése azzal magyarázható, hogy
a megerőltetlő testmozgás félbeszakításakor az ember rövideket és gyorsakat lélegzik. A 3–5. jelentések a
hangutánzás elhomályosulása következtében erre a jelentésre mennek vissza. – A pihenj〈parancsszó〉 ’EZ
NEM KELL’ (1809) a pihen felszólító mód E/2. személyű alakjának szófajváltásával jött létre.
MSzav. 141; TESz.; FiktI. 113

pika ∆ A: 1546 ? Pÿka szn. (CsnSz.) [csak EWUng.]; 1644 pikások sz. (NEl.) [csak EWUng.] J:
’hosszú nyelű szúró fegyver; Landsknechtsspieß, Pike’.
Olasz (é.) jövevényszó, valószínűleg német közvetítéssel is. ⊗ Ol. (R., N., mant.) pica, (mil.) pîca,
(pad.) pico: ’lándzsaszerű szúrófegyver, dzsida, pika’; – lásd még: ném. Pike: ’ua.’. Az olaszba a ;fr.
pique: ’ua.’? < [holl. (kholl.) pike ’ua.’ vagy ; fr. piquer ’szúr, bök, döf, lök’szóból került].. Megfelelői: ;
ang. pike;; or. пика; stb.: . Ez a fegyver a 17-18. sz.-ban különösen elterjedt volt Olaszországban, bár a
német zsoldosok körében is ismert volt.
TESz.

pikáns A: 1787 pickántos sz. (NSz. – Mátyus I.: Ó és új Diaet. 3: 114); 1806/ pikánttá (NSz. –
Kazinczy: Lev. 4: 216); 1827 pikantsága sz. (NSz. – Toldy F.: Aesth. lev. 90); 1858/ pikáns (NSz. – Vas
Gereben 5: 234) J: 1. 1787 ’kötekedő, csípősen gúnyolódó; bissig, stpitz 〈Rede, Person〉’ (↑); 2. 1806/ ’az
érzékiséget finoman ingerlő, enyhén erotikus | ingerlően érdekes 〈női külső〉; schlüpfrig | anreizend’ (↑);
3. 1838 ’ínycsiklandóan fűszeres, kellemesen csípős ízű; scharf, pikant 〈Speise〉’ (NSz. – Kunoss:
Lombok 41b) || pikantéria A: 1857 pikantéria (NSz. – Beöthy L.: Hum. ntár Címlap); 1875 pikanteria
(NSz. – Vértessy A.: Új besz. 1: 54) J: ’pikánsság; Pikanterie’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. pikant: ’csípős, pikáns 〈étel〉; kétértelmű, sikamlós’ [< fr. piquant
’ua.szúró, döfő’]. | ném. Pikanterie ’pikáns jelleg, természet; személyeskedés’. Megfelelői: ; szb.-hv.
pikantan. pikanterija; cseh pikantní pikanterie; stb.: pikáns, ’pikantéria’. – A pikáns végződéséhez vö.:
frappáns, gáláns stb.; a pikantéria végződése latinosítás eredménye.
TESz.

piké A: 1785 pigvetből (MNY. 65: 469) [csak EWUng.]; 1785 Pikvetbúl (MNy. 65: 469); 1786 pikböl
(MNy. 65: 469); 1787 piket □ (MNy. 65: 469); 1801 pikét □ (MNy. 49: 534); 1818 Piqué (NSz. – Mokri:
Manuf. 346); 1864 pikkét □ (NSz. – Kazár E.: Csend. Ór. 29); 1898 pikémellénykét (NSz. – Papp D.:
Marcellusz 180) J: ’egy fajta kidomborodó és bemélyedő mintákkal díszített kettős pamutszövet;
Baumwollgewebe mit Reliefmuster’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Pikee;; ang. piqué;; fr. piqué; stb.: piké. A franciából terjedt el [< fr. piquer
’szúr, döf; palántákat a keltetőágyból egyenként kiültet’; stb.].. – A magyarba elsősorban a németből
került át. A szóvégi t-s változat a pikét hangtani hatására keletkezhetett.
TESz.

pikk¹ A: 1749 pik (D. Éltes: FrSz. 83); 1796 Pikket (I. OK 30: 259) [csak EWUng.] J: ’a francia,
illetőleg a tarokk-kártyának stilizált fekete falevéllel jelölt színe, lapja; Pik als Spielkartenfarbe’.
Francia jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Fr. pique: ’pikk kártyaszínként’.; – lásd még: ném. Pik
Pique ’ua.’. A franciában jelentéselkülönüléssel keletkezett a pique ’lándzsa’ [< holl. (kholl.) pike
’ua.’szóból].. A kártya színének megnevezése metaforikusan keletkezett. Megfelelői: ang. pick;; or. пик;
stb.: pikk kártyaszínként.
TESz. pikk¹ a. is

pikk² ∆ A: 1835 Pickje (Kunoss: Gyal.); 1844 pikkem (NSz. – Életk. 2: 315); 1886 pik-je (NSz. –
Rákosi V.: Verőfény 87) J: [~je van vkire] ’neheztelés, harag; Groll’ || pikkel A: 1904 Pikkölni sz. (PKSz.)
[csak EWUng.]; 1904 pikkel (Radó: IdSz.¹ 133) J: ’tartósan neheztel, haragszik valakire; einen Pik auf
jmdn haben’.
A szócsalád kiinduló eleme a →pikk²: német jövevényszó. ⊗ Ném. Pik: ’neheztelés, harag’., csupán a
einen Pik auf jmdn haben ’neheztel, haragszik vkire’ [< fr. pique ’lándzsa, dárda; neheztelés, harag’; lásd
még: ; fr. avoir une pique contre quelqu'un ’pikkel vkire’].. Megfelelői: szb.-hv. imati pik na koga ’ua.’. –
A pikkel-l igeképzővel keletkezett a pikk-ből.
TESz. pikkel a. is

pikkely A: 1635 pikkelyes sz. (OklSz.); 1708 pikelekkel (HOklSzj. 121) J: 1. 1635 ’ötvösművészeti
tárgyon halpénzt utánzó díszítőelem; schuppenartige, erhabene Metallverzierung’ (↑); 2. 1708 ’ruhanemű,
bőráru díszéül alkalmazott lapos fémgomb, kis fémlap; Flitter’ (↑); 3. 1798 ’főként hal, ritkábban egyéb
állat testfelületén található, ívelt alakú, vékony szarulemezke, illetőleg ezek összessége; Schuppe, haupts
Fisch schuppe’ # (NSz. – Nagy S.: Isten jós. 173); 4. 1807 ’halpikkelyhez hasonló képződmény
növénynek, növényi termésnek a felületén; schuppenartiges Gebilde an Pflanzen’ (Magy. Fűvészk. 17).
Bizonytalan eredetű, esetleg német (feln.) jövevényszó. ⊗ Vö.: ném. (kfn.) bukkel, R. puckeln többes
szám ’félkör alakú domború fém díszítés, hegyes fémveret a pajzs közepén; kicsi aranypénz; kis
fémlemez 〈a bőráru díszeként〉; stb.’, (baj.-osztr.) bückel ’ívelés, boltozat, domborulat, dudor, púp’, (E.)
pikəl ’petty, kerek folt 〈edények vagy bútorok dísze, bőrbe nyomott díszítés〉’, – ném. Buckel: ’púp, dudor,
kitüremkedés; domború fém díszítés’; stb. [< fr. (ófr.) boucle ’félkör alakú, domború fémveret a pajzs
közepén’].. – A származtatás nehézsége, hogy a pikkely jelentése a bajor-osztrákban, amelynek
közvetítésével a szó a magyarba kerülhetett, nem igazolható. A német szó jelentésmezője egyébként fedi a
magyar szóét. A 3. jelentés: metafora az 1. jelentés alapján. Hasonló nézet alapján keletkezett a a hal
pénze (1784) szószerkezet és a halpénz összetétel (1799 (Márt.): halpikkely, tkp. ’halpénz’. A 4. jelentés:
metafora a 3. jelentés alapján.
TESz.

piknik A: 1791 Piknyikbe (NSz. – Aranka Gy.: Kéz Irás 7); 1835 Piknik (Kunoss: Gyal.) J: 1. 1791
’társas összejövetel; gesellige Zusammenkunft’ (↑); 2. 1858/ ’(táncos) összejövetel, ahova a résztvevők
maguk viszik az enni- és innivalót, batyubál; Picknick’ (NSz. – Jókai 12: 119).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Picknick;; ang. picnic;; fr. pique-nique; stb.: piknik. A franciából terjedt
elvö.: [fr. piquer ’szúr, döf; csipeget’ + nique ’csekélység, apróság; csúfolás, kigúnyolás’].. A kifejezés
egy fajta baráti összejövetelre utal. – A magyarba elsősorban a németből került át.
Nyr. 92: 227; TESz.

pikó A: 1883 Picot (pikó) (MagyLex. 13: 602) J: ’csipkeszerű szegély külső szélén egy-egy kiálló
fülecske, göb, félkör; Fadenöse, kleine Zacke am Rand von Spitzen’.
Francia jövevényszó, esetleg német közvetítéssel is. ⊗ Fr. picot: ’fonálkarika a csipke szélén’.; – lásd
még: ném. Picot ’ua.’. A franciába a pic ’csúcs; csúcs, tető stb.’szóból került. Megfelelői: ;ang. picot
’szegélyhurok, pikó’;le. pikoty ’egy fajta tűvel végzett kézimunka’. – Nem tartozik ide: pikó ’ittas,
mámoros; mulatságos, mókás, bohókás’ (1723), ismeretlen eredetű, és csak némely nyelvjárásban él.
TESz. pikó1,2 a. is

pikoló A: 1886 piccolót (NSz. – Bródy S.: Don Quixote 1: 241); 1889 pikolót (NSz. – Rudnyánszky
Gy.: Nyár 235) J: fn 1. 1886 ? ’[kis adag]; kleine Portion 〈Kaffee, Bier〉’ (↑), 1889 ’ua.’ (↑); 2. 1891 ?
’pincérfiú; Kellnerlehrling’ (NSz. – Trifolium 79), 1892 ’ua.’ (NSz. – Csoór G.: Falu 24) | mn 1891 ’kicsi;
klein’ (Füredi: IdSz.).
Olasz jövevényszó, német (au.) közvetítéssel is. ⊗ Ol. piccolo: ’kicsi; kis adag, porció 〈étel, ital〉;
gyerek’., R. ’lőre, máslás, N.szállodai pincér; pincér a kávézóban’; – lásd még: ném. (au.) Pikkolo
’pincértanonc; meghatározott (kis) kávémennyiség; lőre, máslás’. Az olaszban bizonytalan eredetű,
esetleg az ol. picca ’vminek a hegyes vége’ szóval van összefüggésben. Megfelelői: ;fr. piccolo ’lőre,
máslás’;cseh pikolo ’pincértanonc’; stb.
TESz. pikoló² a. is

pikonhog † A: 1372 u./ pykonhokual (JókK. 147); 1395 k. pokenhog (BesztSzj. 105.) [csak EWUng.];
1395 k. picōhog (BesztSzj. 91.) J: ’sisakfajta; Art Helm’.
Jövevényszó, valószínűleg a németből (feln.). ⊗ Ném. (kfn.) beckel-hûbe becken-hube: ’a lovagi
felszerelés nézőke nélküli sisakja’., (kor. úfn.) bickelhaube ’ua.’, (baj.-osztr. R.) peklhaubn ’közönséges
zsoldos vassisakja’, – ném. Pickelhaube ’bőrsisak fémheggyel’ [< ném. Becken ’lapos tál, csésze stb.’
alapul véve a Picke ’hegyes kapa, csákánykapa’ + Haube ’(női) fejfedő; sapka, süveg; a sisak egy formája
stb.’szavakat].. Megfelelői: ; l e . pikielhauba ’heggyel díszített porosz sisak’. A származtatás jelentős
nehézsége a szóvégi g ~ k tisztázatlan keletkezésmódja. A szó a középkorban csak ritkán volt adatolt.
TESz.

pikszis ∆ A: 1557/ Pixisben (MNy. 89: 512) [csak EWUng.]; 1758 piksisébül (Haller László: NySz.);
1788 Pikszissel (NSz. – Horváth Á.: Hol-mi 1: 16); 1816/ pükszüst (IrtörtKözl. 19: 76) J: ’szelence,
doboz; Büchse, Dose’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. pyxis: ’gyógyszeres doboz (puszpángfából)’., (k.) ’ostyatartó’, (h.) pyxis,
pixis ’doboz, tok, tartó (puszpángfából), szelence’ [< gör. πυξίς ’ u a . ’ < ; g ö r . πύξος
’puszpángbokor’bukszus. Megfelelői: ném. Büchse Buchse;; fr. boîte; stb.: doboz, tok, tartó, szekrényke,
ládika. – A szóvégi s-hez a magyarban vö.: április stb. A korábbi változatok szó belseji ks-es ejtéséhez
vö.: iksz. A szó ma főként a benne van a pikszisben ’vkinek a javára van írva, tkp. a szelencében van’
(1950) szólásban él.
TESz.

piktor ∆ A: 1439 ? Piktor szn. (CsnSz.) [csak EWUng.]; 1584 pictorral (MNy. 68: 89); 1803 Piktorral
(NSz. – Gaal Gy.: Tud. palótz 1: 7); nyj. pittor (ÚMTsz.) J: ’festő; Maler’ || piktúra ∆ A: 1620 picturaual
(Nyr. 92: 341) [csak EWUng.]; 1820 Piktúra (NSz. – Nagy F.: Polyh. 195) J: 1. 1620 ’festmény;
Gemälde’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1803/ ’festészet | festőművészet; Malerei | Malkunst’ (NSz. – Kazinczy:
Lev. 3: 15).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. pictor: ’festő; hímző’ [< lat. pingere ’fest; hímez’; vö. →pingál]. | lat.
pictura ’festőművészet, festészet; festmény, kép’. Megfelelői: ; fr. peintre peinture;; ol. pittore pittura;
stb.: festő, ’festészet, festőművészet.’
TESz.
 pikula A: 1825 Pikulim (NSz. – Décsei Ján.: Mes. 164); 1834 pikulájok (NSz. – Tiboldi Ist.: Bacch.
24); 1845 pikolának (NSz. – Gondol: Mohikán 1: 12) J: 1. 1825 ’fuvola; (Pickel)flöte’ (↑); 2. 1856
’klarinét; Klarinette’ (NSz. – Garay A.: Fal. él. 1: 139) Sz: ~´z, ~´zik 1863 pikuláz (NSz. – Roboz:
Daguer. 39); 1884 pikulázik (NSz. – Kacziány G.: Mondur 39).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Pikkolo;; ang. piccolo;; fr. piccolo;; ol. piccolo; cseh pikola;; szlk. pikola;
stb.: ’pikoló, kisfuvola’. Az olaszból terjedt el [< ol. flauto piccolo ’pikoló, kisfuvola, tkp. kis fuvola’]..
Az Osztrák-Magyar Monarchiában esetleg a cseh fúvósok által terjedt el. A magyarba is főként a csehből
került át. – A pikoló ’pikoló, kisfuvola’ (1870) külön átvétel az olaszból (↑).
TESz. pikoló¹ a. is

pilácsol × A: 1786 Pillácsolás sz. (Nyr. 44: 210); 1833 pilácsolt (NSz. – Fábián G.: Osian 2: 170);
1840 pilláncsolának (NSz. – Remény 6) J: 1. 1786 ? ’könnyezik; Tränen vergießen’ (↑); 2. 1833 ’pislákol
| halványan világít; glimmern, blinzeln | schwach leuchten’ (↑); 3. 1897 ’pislog; zwinkern’ (MTsz.) ||
pilács × A: 1786 Pillacs (Nyr. 44: 210); 1897 Pilács (MTsz.) J: 1. 1786 ’könnyezés; Weinen’ (↑); 2. 1897
’gyengén világító fényforrás | mécses; schwach leuchtende Lichtquelle | Nachtlicht’ (↑).
Nyr. 58: 15; TESz.

piláf A: 1870 piláf (NSz. – Szemere B.: Utaz. Kel. 1: 63); 1877 pilaf (NSz. – Tóth B.: Emlékek 34);
nyj. piláp (NyF. 57. sz.: 13) J: ’[??? | ludaskása]; orientalisches Reisgericht mit Hammelfleisch |
Gänserisotto’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Pilau Pilaf;; ang. pilau pilaw;; fr. pilau pilaf; stb.: : ’piláf’. Forrása: ;
újperzsa palav pilav: ’ua.’., az oszm. pilav N. pilaf ’ua.’. A franciából és angolból terjedt el. – A magyarba
egy világnyelvből került. – Az 1963-ból adatolt pila ’ua.’ (MNy. 84: 251) bizonyosan ugyanaz a szó,
aminek átadó nyelve, továbbá formázása tisztázatlan.
TESz.

pilincke × A: 1792 Bintzk (SzD. külön címszó); 1792 pilintzk, pilintzke (SzD.); 1803 pintzke (Márton
Schnellkäulchen); 1839 plincke (MTsz.); 1863 Piczka (NyK. 2: 379); 1877 pincikéztünk sz. (NSz. –
Szulik J.: Elbesz. 93); 1891 pinszkát (NSz. – Viharos Főváros 133) J: 1. 1792 ’[két végén kihegyezett
fadarab mint játékszer, bige]; spitzes Holzstück als Spielzeug’ (↑); 2. 1887 ’az a fácska, amelyre a horog
zsinórját feltekerik; ein Stückchen Holz, auf das die Schnur der Angel aufgewickelt wird’ (Herman: HalK.
773) Sz: ~´zik 1792 Pilintzkezni sz. (SzD. Pige) || pilinc × A: 1826 Bentzi sz. (TudGyűjt. 1826 2: 43);
1835 Pilintz (Kassai 4: 117); nyj. plënc (ÚMTsz.) J: ’pilincke mint játékszer | az ezzel való játék; spitzes
Holzstück als Spielzeug | das mit diesem gespielte Kinderspiel’.
A szócsalád kiinduló eleme a pilinc: bizonytalan eredetű, onomatopoetikus szó. ⊗ A piling
’függönylakat; ajtóretesz, tolózár; kilincs’ (1838) szóval függhet össze. A végződés -c játszi kicsinyítő
képzőnek tűnik. – A pilincke a pilincből keletkezhetett kicsinyítő képzővel.
StSl. 12: 49; TESz. piling a. is

pilinga × A: 1792 Pilinga (SzD.); 1818 plengéjéből (NSz. – Mokri: Manuf. 56); 1838 Pilingya,
Pilonga (Tsz.); 1866 késpelengék (NSz.) [csak EWUng.]; nyj. pëngli (ÚMTsz.), piling (NytudÉrt. 72. sz.:
86), pillinga, plënge (ÚMTsz.) J: 1. 1792 ’kés vagy kard pengéje; Klinge, eines Messers, Säbels,
Schwertes’ (↑); 2. 1955 ’borotvapenge; Raiserkleinge’ (ÚMTsz.).
Bizonytalan eredetű, esetleg német jövevényszó. ⊗ Vö.: ném. Klinge: ’egy szerszám éles része’ [<
ném. klingen ’erős hangot ad, felhangzik, felharsan’].. – A szó eleji p a penge hatására keletkezhetett.
TESz.

pilis × A: 1405 k. plis kẽnek (SchlSzj. 300.) [csak EWUng.]; 1405 k. piles (SchlSzj. 299.); 1499
Pelyses sz. szn. (OklSz.); 1517 pilÿse (DomK. 128); 1551 pilést (Heltai Gáspár: NySz.); 1756 piliz' (NSz.
– Biró M.: Micae 1: 253); 1797 pillését (NSz. – Pethe F.: Gazda 304); 1835 Pilisz (Kassai 4: 117—8);
1838 Pilís (Tzs.) J: 1. 1405 k. ’tonzúra; Tonsur’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1750 e. ’reteknek és más gyökeres
növénynek felső része; oberer Teil vom Rettich und ähnl Wurzelwerk’ (MNy. 6: 185); 3. 1797 ’kenyér
gyürkéje; Ranft’ (↑); 4. 1807 ’aa virágzat része: mézfejtő, méztartó; Honigdrüse, Nektarium’ (Magy.
Fűvészk. 18).
Jövevényszó egy dél- vagy nyugati szláv nyelvből. ⊗ Szb.-hv. (Ča., R.) plîš, (Kaj., R.) pleš; szln. R.
plȇš; cseh R. pleš; le. R. plesz: ’tonzúra’ [szláv eredetű; lásd még: lett pliks;; litv. plìkas: ’kopasz, tar’]..
Lásd még: ; szln. pleša ’a fej kopaszodó része, kopaszság; kopaszság’; ; or. плешь ’ua.sivár hely’; stb. –
Az 1. jelentés arra utal, hogy az átadó nyelvnek csak a latin szertartással lehetett kapcsolata; a korábbi i-s
változat alapján legkönnyebben a csakáv nyelvjárás (Ča.) jöhet szóba. Néhány második szótagi hosszú
magánhangzó egyes változatokban feltehetőleg a -és ~ N. -is névszóképző analógiás hatására alakult ki. A
2., 3. jelentés: valószínűleg metafora. A 4. jelentés tudatos szakszóalkotás eredménye. A szó ma csupán a
3. jelentésben él. – Ugyanerre az etimonra mennek vissza a Pilis, Peleske helynevek; vö.: * 1075/1217
plesi hn.; 1348Pyliske hn.; stb. Ezek nem tartoznak a magyar szótörténethez, mivel itt szláv névadásról
van szó.
MSzlJsz. 1/2: 371; KSzlJsz. 420; TESz.

pilla A: 1784 ʃzem-pilla (SzD. 74); 1830 k. pila (NSz. – Czech J.: Győri közm. 26) J: fn 1. [haupts
szem~] 1784 ? ’szemhéj; Augenlid’ (↑), 1789 ’ua.’ (MNy. 65: 477); 2. [oft szem~] 1785 ’a szemhéj szőre;
Augenwimpern’ # (MNy. 65: 477); 3. 1802 ’lepke; Schmetterling’ (NSz. – Pántzél D.: Mez. gazd. 2/1:
28); 4. 1858 ’csillószőr; Zilie’ (NytudÉrt. 71. sz.: 27) | mn 1898 ’tarka | cicomás; bunt | aufgeputzt,
geziert’ (NSz. – Jókai 95: 25).
Szófajváltással keletkezett egy fiktív tő származékából. ⊗ Főnevesült folyamatos melléknévi igenév-a
képzővel (vö.: csusza, hulla stb.) a pillant szócsaládjának tövéből; lásd még: pille, a pilla, illetve a
pillantó ~ pillantva ’pillanat; szem’ tájszó palatális párhuzamos alakja (1753/), főnevesült folyamatos
melléknévi igenév a pillant szóból. A 2. jelentés: metonímia; a szempillák megnevezésére korábban a
szeme szőre, tkp. ’a szem haja’ szószerkezetet (1532) használták. A 3. jelentéshez és a melléknévi
jelentéshez vö.: pillangó. A 4. jelentés a lat. cilium ’szempilla mintájára jött létre.’
Nyr. 58: 15; TESz.

pillanat A: 1813 pillanat (NSz. – Helmeczi—Eckartshausen 75) J: 1. 1813 ’egy szempillantásnyi idő;
Augenblick | Zeitpunkt’ # (↑); 2. 1816 ’pillantás; Blick’ (NSz. – B. Pap F.: Vil. emb. 59) Sz: ~nyi 1831
pillanatnyi (NSz. – Széchenyi: Vil. 126) R: ~nyilag 1841 pillanatnyilag (NyÚSz.).
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ A pillanikpillant szóból -at névszóképzővel:
pillantat ’szempillantás, pillanat, mozzanat, időpont’pillant. – Ugyanebből az alapszóból -t
névszóképzővel: pillant ’tekintet, pillantás’ (1790), ’időpont’ (1813). – Nyelvújítási származékszó.
TESz.

pillangó A: 1548 pillago (OklSz.); 1660—1/ pillangókkal (Zrínyi 2: 178); 1685 pillángos sz. (MNy.
80: 375) [csak EWUng.]; 1780 pillongó (NSz. – Dugonics: Ulisses 32); 1785 pilongosok sz. (Igaz
barátságnak...: NySz.) J: fn 1. 1548 ’ruhadíszül alkalmazott fém- vagy gyöngyházpikkely, flitter; Flitter’
(↑); 2. 1612 ’〈bőrárun〉 díszítésül alkalmazott, egy pontján vagy vékony végén felerősített bőrdarabka;
Zierat auf einer Lederware’ (Radv. Csal. 2: 183); 3. 1689 ? ’lepke; Schmetterling’ # (Landovics István:
NySz.), 1702 ’ua.’ (Miskolczi Gáspár: NySz.); 4. 1752 ’hártyás képződmény a bor felületén; Kahm’
(MNy. 38: 56); 5. 1824 ’virágszirom; Blütenblatt’ (NSz. – Guzmics I.: Theokritosz 26); 6. 1853/
’könnyelmű, csapongó természetű ember | prostituált nő; leichtsinnige, flatterhafte Person | Prostituierte’
(NSz. – Jókai 5: 5); 7. 1887 ’halpikkely; Fischschuppe’ (Herman: HalK. 820); 8. 1898 ’nádbuga; Rispe
des Rohrs’ (Nyr. 27: 412); 9. 1906 ’szemhéj; Augenlid’ (NépkGy. 8: 60); 10. 1935 ’pillangóúszás;
Schmetterlingsschwimmen’ (Sporthírlap 1935. szept. 11.: 7: Bánhidi) | mn 1. 1575 ’pillantgató, pisogó;
blizelnd, ab und zu hinblickend’ (Bornemisza Péter: NySz.); 2. 1595 ’csillogó; gläzend’ (Ver. 92); 3. 1625
? ’rezgő; zitternd’ (Nyr. 73: 344), 1835 ’ua.’ (Kassai 4: 119); 4. 1876 ’rövid ideig tartó; kurze Zeit
dauernd’ (NSz. – Vajda J.: Uj. költ. 19); 5. 1877 ’könnyelmű; leichtsinnig’ (NSz. – Csengey G.: Gav. 24);
6. 1901 ’szállingózó, pehelyszerű; herumflatternd’ (ÚMTsz.).
Származékszó. ⊗ A pillog ~ pillangpillant szóból (befejezett) melléknévi igenévképzővel. A főnévi 3.
jelentéshez vö.: lepentyű, lepke stb.
Nyr. 58: 13; TESz.

pillant A: 1372 u./ pÿllontaʃaban sz. (JókK. 19); 1416 u./¹ pillantatban sz. (BécsiK. 4); 1535
ȝempellantasban sz. (Vit. H4a) [csak EWUng.]; 1551 szem pilantásba [?U] (MNy. 68: 92) [csak
EWUng.]; 1790 pillántották (NSz. – Kömlei: Segítő könyv 229: ) J: 1. 1372 u./ ’hunyorít | rövid ideig
néz, lát; einmal zwinkern | kurz anblicken’ # (↑); 2. 1777 ’megvillan, fénylik; aufleuchten’ (NSz. – Baróti
Szabó: Új mért. 50) Sz: ~ás 1372 u./ (↑) | ~at 1416 u./¹ ’pillanat; Moment’ (↑); 1416 u./² ’pillantás; Blick’
(MünchK. 115) | ~ásnyi 1456 k. ȝempillantaʃne (SermDom. 2: 738) | | pillog A: 1552/ pillagtoc (TCr.
L2b), de →pillangó [csak EWUng.]; 1581 pillogtok (MNy. 68: 89); 1808 Pillangok (SI.) J: 1. 1552/
’pislog | nézeget; zwinkern | besehen’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1595 ’csillog, ragyog; glänzen’ (Ver. 92); 3.
1689 ’pislákol; glimmern’ (Landovics István: NySz.) || pillogat ∆ A: 1585 Pillogatok (Cal. 702 [ᴐ: 698]);
1725—64/ Pillongatnak (NSz. – Amade 175) J: 1. 1585 ’hunyorgat, pislog; blinzeln, zwinkern’ (↑); 2.
1630 ’tekintget, nézeget; herumblicken, besehen’ (Molnár Albert: NySz.) || pillanik ∆ A: 1689 felpillanik
▼ (Landovics István: NySz.); 1860 pillennek (NSz. – Kemenes F.: Költ. 317) J: ’〈szemhéj〉 hirtelen
mozdulattal csukódik és nyitódik | 〈szem〉 nézésre nyílik; einmal zwinkern | sich zum Schauen öffnen
〈Auge〉’ Sz: ~cs 1838 ’lepke; Schmetterling’ (Tsz.); 1897 ’mécses | pislákoló fényforrás; Nachtlicht |
glimmernde Lichtquelle, Funzel’ (MTsz.).
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ Eredetileg a lebegő mozgás hangjának utánzására és a levegő ezzel járó
remegésére utalt. A tő a pilla tövével és a pilácsol szócsalád tövével azonos; lásd még a pila ’rövidlátó,
gyenge szemű, hunyorgó, pislogó, pilákoló; bolondos, bohó, gyámoltalan, ügyetlen’ (1840), ’egy fajta
levesbetét’ (1898), amely ugyanabból a tőből -a (befejezett) melléknévi igenévképzővel (vö.: csusza,
hulla stb.) kelethezhetett. A szótő a billeg szócsaládjának tövével is összefügg; vö.: a N. pilleg ~ pillög
’röpköd, szálldos; tántorog, dülöngél’ (1897). A végződése: különféle igeképzők.
Nyr. 58: 15; TESz. pila, pillancs a. is; FiktI. 112

pille A: 1525 k. pÿllÿe (MNy. 11: 82); 1688 pille (Thaly: VÉ. 2: 70); 1763 pile (NSz. – Adámi: Wb. 63)
J: 1. 1525 k. ’lepke; Schmetterling’ (↑); 2. 1759 ’hártyaszerű képződmény valamely folyadék felszínén |
forralt tej föle; häutiges Gebilde an der Oberfläche einer Flüssigkeit | Haut auf der Milch’ (NSz. –
Szattmáry Király Gy.: Méhes kert 100); 3. 1807 ’szemhéj; Augenlid’ (Gvadányi József: NySz.); 4. 1818
’cimpa | lelógó hús, bőr, leffentyű; Läppchen | Haut-, Fleischlappen’ (Márton Āla); 5. 1822 ’pehely |
hópihe; Flaum | Flocke’ (NSz. – Aurora 1: 202); 6. 1877 ’könnyelmű, csapongó személy | lepke módra
tünékeny, mulandó 〈lény〉; leichtsinnige, flatterhafte Person | flüchtiges, vergängliches Geschöpf’ (NSz. –
Darmay V.: Uj. költ. 252); 7. 1961 ’könnyű, ostyaszerű teasütemény; Waffel, leichtes Teegebäck’ (ÉrtSz.).
Szófajváltással keletkezett egy fiktív tő származékából. ⊗ A pilla palatális párhuzamos alakja.
Főnevesült melléknévi igenév-e képzővel (vö.: cinege, fene stb.) a pillant szócsalád tövéből. A jelentéshez
vö.: pillangó. Az 5. jelentés a pehely hatását tükrözi.
Nyr. 58: 13; TESz.

pilled A: 1825 pilled (Kreszn.); 1838 billedni sz. (Tsz.); nyj. pilladt sz. (MTsz. külön címszó) J: 1.
1825 ’fárad, lankad, ernyed, gyengül; ermattet, verschmachtet werden’ (↑); 2. 1863 ’pehelként száll; wie
eine Feder fliegen’ (Kriza: Vadr. 512).
Származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő a pillant szócsaládjával és a pilla, pille tövével azonos. A
végződése: kezdő-visszaható igeképző. Az 1. jelentés a bizonytalan mozgás és a kimerültség közti
metonimikus összefüggés alapján keletkezett.
TESz.

pillér A: 1866 pillérpár (NSz. – Henszlmann: Műrég. Kalauz. 2: 7) J: 1. 1866 ’épületek terhét tartó
vagy a falat oldalról megtámasztó építőelem; Pfeiler’ # (↑); 2. 1902 ’hídláb; Brückenpfeiler’ # (NSz. –
Bp. Hirlap márc. 16.: 7); 3. 1941 ’támasz; Stütze, Anhalt’ (NSz. – Papp F.: Gyulai 2: 500).
Nemzetközi minta alapján keletkezett tudatos szóalkotás. ⊗ Vö.: ném. Pfeiler;; ang. pillar;; fr. pilier;
stb.: pillér, oszlop. Lásd még: ; lat. (k.) pilare: ’ua.’ [< lat. pila ’ua.’].. – A végződés a fillér, tallér stb.
analógiájára keletkezhetett.
Nyr. 86: 330; TESz.

pilóta¹ A: 1694 Pilotot [Pilot □] (MNy. 79: 247) [csak EWUng.]; 1814 Pilótra (NSz. – Kazinczy:
Munkái 1: 277); 1816 pilota (MNy. 66: 339) [csak EWUng.]; 1918 pilótanövendékek (NSz. – Az Est
1918. júl. 2.: 5) J: 1. 1694 ’révkalauz | kormányos; Lotse | Steuermann’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1918
’repülőgépvezető; Flugzeugführer’ # (↑); 3. 1958 ’[sofőr]; Autofahrer 〈haupts Lkw-, Busfahrer〉’ (NSz.)
[csak EWUng.].
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Pilot;; a n g . pilot;; f r . pilote;; o l . pilota piloto; stb.: révkalauz; :
’repülőgépvezető, pilóta, szintén a németben, franciában, olaszban gépkocsivezető, autós 〈főként
tehergépkocsi-, buszsofőr, illetve autóversenyző〉’. Ezek legvégül a ; gör. (biz.) *πηδώτης: ’révkalauz’. [<
gör. πηδόν ’kormánylapát’]szóra mennek vissza; lásd még: ol. R. pedoto ’révkalauz’. Az olaszból terjedt
el, a repülési szaknyelvben pedig a franciából. – A magyarba elsősorban a németből került át.
TESz.

pilóta² ∆ A: 1836 Piloták (KOklSzj. 116); 1875/ pilóták (NSz. – Jókai 97: 75) J: ’〈vízbe, aljzatba
levert〉 cölöp; Pfahl, Pfeiler’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. (au.) Pilote: ’cölöp amit az építési aljzatba beledöngölnek’ [< fr. pilot
’alapcölöp’].. Megfelelői: szb.-hv. pilot;; cseh pilota; stb.: cölöp, karó. – A szóvégi a hanghelyettesítéssel
keletkezettcérna, ciha stb.
TESz.

pimasz A: 1781 pimasz (MNy. 8: 375); 1784 piʃzma (SzD. 67); 1793 bimasz (NSz. – Magyar játékszín
2: 124) J: mn 1. 1781 ? ’hetykén, hetvendedően szemtelen, arcátlan; unverschämt, frech’ # (↑), 1848/
’ua.’ (NSz. – Endrődi S.: Petőfi napjai 439); 2. 1784 ’tunya, semmittevő; nichtstuend, träge’ (↑); 3. 1792
’balga, ügyefogyott | élhetetlen; dumm, täppisch | unbeholfen’ (SzD. Süsü); 4. 1793/ ’ízléstelen,
műveletlen 〈személy〉 | ízléstelen, illetlen 〈dolog, tárgy〉; geschmacklos; ungebildet 〈Person〉 | unschicklich
〈Sache〉’ (NSz. – Csokonai: Tempefői 601); 5. 1798 ’otromba, nagy 〈tárgy〉; ungeheuer groß 〈Ding〉’ (NSz.
– Mátyási J.: Vers. 244); 6. 1846/ ’cufar, komisz 〈helyzet, körülmény〉; übel, schlimm 〈Zustand,
Umstand〉’ (NSz. – Petőfi 6: 117) | fn 1. 1789 ’durva, faragatlan ember; Flegel, Lümmel’ (NSz. – Andrád
S.: Anekdoták 1: 20); 2. 1804 ’gazember | csavargó, haramia; Gauner | Strolch, Bandit’ (NSz. – Peretsenyi
Nagy L.: Oríthia 69); 3. 1814 ’kamasz | jól megtermett legény; Bengel | Koloß, Ungeheuer’ (NSz. –
Peretsenyi Nagy L.: Oríthia 48).
Valószínűleg jövevényszó, esetleg a cigányból. ⊗ Vö.: cig. bimosko: ’arcátlan, szemtelen,
szemérmetlen’ [< cig. bi- ’nélkül’ + mosko ’arc; álarc, maszk’].. – A szó eleji p problémás. A pimasz alak
a magyar kicsinyítő képzőként értelmezett végződés elhagyásával keletkezhetett. A jelentésekhez vö.:
arcátlan ’arcátlan, szemtelen’orca. A jelentések metaforikusan jöttek létre a melléknévi 1. jelentés
alapján.
TESz.; MNy. 89: 201

pimpónya × A: A16. Jh pinponya (Nyr. 8: 169); 1577 k. Pimponÿanak (OrvK. 429); 1897 pimpónyás
sz. (MTsz.) [csak EWUng.]; nyj. pimpina (ÚMTsz.) J: ’〈különféle gyógynövények neveként〉;
〈Benennung versch Heilkräuter〉’ | | pimpinella ∆ A: 1578 Pimpinella (Gombocz E.: BotTört. 49); 1751
pínpinellát (NSz. – Lippai: Cal. Oec. 27) J: ’〈különféle gyógynövények (főként a Pimpinella és a
Sanguisorba nemzetség) neveként〉; 〈Benennung versch Heilkräuter, haupts der Geschlechter Pimpinella
und Sanguisorba〉’ | | pimpó A: 1590 pimpo (SzikszF. 20) J: 1. 1590 ’[〈különféle tejes nedvű
gyomnövények elnevezéseként〉] ; 〈Benennung versch Unkräuter mit milchigem Saft, haupts der
Geschlechter Pimpinella und Sanguisorba〉’ (↑); 2. 1784 ’barka; Palmkätzchen’ (SzD. 65); 3. 1826 ’〈bor,
folyadék felületén〉 fehéres hártya, penészfolt; Kahm | Schimmel (Potentilla)’ (NSz. – Fáy A.: Hasznos
jegyz. 60).
A szócsalád kiinduló eleme a pimpinella: latin (k.) jövevényszó. ⊗ Lat. (k.) pipinella pimpinella, (h.)
pimpinella: 〈különböző gyógynövények megnevezése, főként a Pimpinella és a Sanguisorba nemzetségbe
tartozóké〉 [tisztázatlan eredetű]. A latin szó utat talált néhány nyelvbe és így európai vándorszóvá vált;
vö.: ; ném. Pimpinelle;; ang. pimpernel;; fr. pimprenelle; stb.: pimpinella. – A pimpónya a pimpinella
szóból jött létre játszi szóalkotással. A hasonló keletkezésmódhoz, ugyancsak a pimpinella szóból:
pimpimpáré〈különböző gyógynövények megnevezése〉 (1809); gyermekláncfű (1878/). A pimpó
elvonással keletkezett a pimpónya szóból. A 2., 3. jelentés: metafora az eredeti 1. jelentés alapján.
TESz. pimpimpáré, pimpinella, pimpó a. is

pina A: 1199 ? Pena szn. (MNy. 59: 124); 1280 k. ? Pina szn. (NévtVizsg. 186); 1326 ? Pona szn.
(MNy. 59: 124); 1513 Pynas sz. szn. (MNy. 10: 375); 1794 Pina-leső (MNy. 90: 122) [csak EWUng.];
1853 Punalapoʃs hn. (MNy. 40: 383); nyj. pena-vágó (MTsz.) J: ’[női szeméremtest]; Vulva’.
Bizonytalan eredetű, esetleg belső fejlődés. ⊗ Az alapszó talán a fanból való szóhasadással jött létre. A
szóvégi a vagy birtokos személyjel vagy kicsinyítő képző lehet. Az eredeti jelentése ’fanszőr’ lehetett,
amiből az adatolt jelentés metonimikusan fejlődhetett ki.
MNy. 56: 241; TESz.
 pince A: 1255/ Pynche hn. (OklSz.); 1336 vokpynche (OklSz.); 1405 k. penche torok (SchlSzj. 1048.)
[csak EWUng.]; 1669 péncék (MNy. 69: 419) [csak EWUng.] J: 1. 1255/ ’föld alatti (tároló) helyiség;
Keller’ # (↑); 2. 1770 ? ’(eredetileg pincében levő) vendéglő; (urspr im Keller befindliche) Gaststätte’
(NSz. – Kolumban J.: Vida hist. 29), 1817 ’ua.’ (NSz. – Czövek: Hír. zsiv. 2: 358); 3. 1799 ? ’a hajó
orrában levő tárolóhely; Lager-, und Vorratsraum im Vorderschiff’ (NSz. – Molnár J.: Könyvház 12: 163),
1870 ’ua.’ (CzF.) Sz: ~´s 1391 Pinchees szn. (MNy. 63: 369); 1784 pintzést ’pincér; Kellner’ (NSz. –
Reinhard: K. Nem. 9).
Szláv jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. pivnica: ’söröző; pince’.; szlk. pivnica ’pince; borkimérés’;ukr.
пивница ’söröző; (boros)pince’; stb. [< szláv *pivo ’sör’; vö. →pivó]. – A pince alak hangrendi
kiegyenlítődéssel és a szó belseji v, valamint a második szótagi magánhangzó kiesésével keletkezett;
hasonló hangváltozáshoz vö.: pózna. A 3. jelentés: metafora az 1. jelentés alapján.
Nytud. 4: 173; MNy. 29: 271; KSzlJsz. 422; TESz.

pincér A: 1786 Pinczér (NyÚSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1786 ’vendéglői felszolgáló; Kellner’ # (↑)
[csak EWUng.]; 2. 1812 ’; Kellermeister’ (NyÚSz.) [csak EWUng.].
Német mintájú képzett tükörszó. ⊗ Vö.: ném. Kellner: ’főúr egy étteremben’, R. ’pincemester’ [< lat.
(k.) cellenarius ’pincemester, konyhamester’].. – A magyarban: pince szó a képzőként értelmezett -ér
végződéssel a böllér, hóhér stb. analógiájára keletkezett. – Nyelvújítási származékszó.
TESz. pince a. is

pincsi A: 1838 Pindzsi (Tsz.); 1844 pincsijét (NSz. – Mozaik 46); 1845 pinchemet (NSz. – Nagy Ig.:
Hajdan 1: 177); 1845 pincser (NSz. – Nagy Ig.: Bors. 2: 39) J: ’egy fajta kis öleb | 〈más kis testű kutyák
megnevezéseként〉; Pinscher, Schnauzer | 〈Benennung vor anderen kleinwüchsigen Hundearten〉’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Pinscher: ’kicsi kecses kutyafaj; snaucer, pincsi’., R. pintscher ’ua.’, R.,
N. 〈más kutyafajták megnevezése is〉, (B., T.) pintsch ’pincsi, snaucer’ [tisztázatlan eredetű].. Megfelelői:
szb.-hv. pinč pinči; cseh pinč; stb.: . – A változatok többszöri átvételre utalnak. A szóvégi i-hez vö.: gázsi,
módi stb.
TESz.

pindurka × A: 1838 Pindirkó, pindurka (Tsz.); nyj. pandzurka (MTsz.) J: ’parányi; kleinwinzig’ ||
pinduri × A: 1962 pinduri (NSz.) [csak EWUng.] J: ’parányi; kleinwinzig’.
Játszi szóalkotással, fiktív tőből keletkezett származékszó. ⊗ A szótő onomatopoetikus eredetű. A
végződése: különböző kicsinyítő képző. Hasonló onomatopoetikus szavak ebben a jelentésben: piciny,
pirinyó.
TESz.

pingál A: 1604 rea ... pingalom (MA. Superpíngo); 1803 pingálni sz. (NSz. – Le Sage: Sánta örd. 16);
nyj. pëngál (SzegSz.) J: 1. 1604 ’(be)fest, (be)mázol; malen, anstreichen, bemalen’ (↑); 2. 1803 ’ír;
schreiben’ (↑).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. pingere: ’fest; hímez; díszít’, (h.) ’(le)ír’ [indoeurópai eredetű; vö.: óind
piŋktē ’fest’tokhár pik- pek- ’ír’; stb.].. Megfelelői: fr. peindre;; o l . pingere; stb.: fest. – Az ál
végződéshez vö.: ágál. A szó csak az 1. jelentésében él a bizalmas köznyelvben.
TESz.

pingpong A: 1901 ping-pong (Nyr. 95: 207) J: ’asztalitenisz; Tischtennis’ Sz: ~ozik 1925 ping-
pongozz (NSz. – Bp. Hirlap dec. 15: 5).
Angol jövevényszó. ⊗ Ang. ping-pong: ’asztalitenisz’tudatos szóalkotás az [ang. ping〈kopogás
utánzása〉 és a pong〈durranás, robaj utánzása〉 onomatopoetikus szavak alapján].. Megfelelői: ném. Ping-
pong; fr. ping-pong; stb.: asztalitenisz.
Nyr. 95: 207; TESz.

pingvin A: 1801 Pengwin fajokat (TermHist. 1: 212) [csak EWUng.]; 1802 Pinguin (Nyr. 95: 367);
1805 Pingin (NSz. – Márton J.: Képes Könyv 1: 3); 1922 Pingvin (RévLex.) [csak EWUng.] J: ’a déli
sarkvidéken élő, repülni nem tudó, fekete-fehér, zömök testű madár; Pinguin’ #.
 Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Pinguin;; ang. penguin;; fr. pingouin pinguin; stb.: pingvin. Az angolból
terjedt eltudatos szóalkotás a [lat. pinguis ’zsíros, kövér’ alapján vagy összefügg a breton penngwenn
’fehér fejű’ szóval].. – A magyarba elsősorban a németből került át.
TESz.; NytÉrt. 120: 38

pinka ∆ A: 1888 Pinka (NSz. – Berkes K.: Tolvaj 128) J: 1. 1888 ’kártyapénz tartója; Geldbüchse,
Kasse im Kartenspiel’ (↑); 2. 194 ’a kocsmáros számára összerakott kártyapénz; für den Gastwirt
bestimmte Geldsumme beim Kartenspiel’ (Radó: IdSz.¹).
Jövevényszó valószínűleg a jiddisből, talán német közvetítéssel is. ⊗ Jidd. pinke: ’persely; pénz’.; –
lásd még: ném. (argó) pinke ’pénz’, (szil.) ’ua.takarékpersely; persely, amiben a vendéglős az
összegyűjtött pénzt tárolta’. A jiddisben a szó tisztázatlan eredetű. Megfelelői: tschech pinka; slowak
pinka: ’kártyapénz; pénztár a kártyajátékban’. – A szóvégi a-hoz vö.: cérna, ciha stb.
MNy. 54: 116; TESz.

pinnáta † A: 1544 pynata födelet (OklSz.); 1550 pynynyatath (OklSz.); 1570 k. pynyatha (MNy. 56:
264); 1600 k. pinnátában (Radv: Szak. 35); 1650 penata (MNy. 80: 375) [csak EWUng.] J: ’sütőforma |
sütőlábas; Backform | Backpfanne’.
Olasz (é.) jövevényszó. ⊗ Ol. (vel., ver.) pignala, (fri.) pináta: ’fából vagy agyagból készült edény’., –
ol. R. pegnata, pignatta ’edény’ [lat. (k.) pignata ’ua.’].. Megfelelői: fr. R. pignate;sp. piñata: ’ua.’
TESz.

pint ∆ A: 1363 Feelpynth szn. (NytÉrt. 28: 88) [csak EWUng.]; 1389 Phinthus sz. szn. (MNy. 64: 328)
[csak EWUng.]; 1525/ pint (TörtTár. 1908.: 84); 1606 pintával (MNy. 90: 122) [csak EWUng.]; 1608
pénthet (uo.) [csak EWUng.]; 1824 pinte □ (NSz. – Láng Á.: Mátyás 90) J: ’egy fajta régi űrmérték; Art
altes Flüssigkeitsmaß’ Sz: ~es 1389 szn. (↑) [csak EWUng.].
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. Pinte R . pint, pinta, (kor. úfn. baj.-osztr.) pint: ’régi
folyadékmérték, 0,9 l’ [< fr. pinte ’ua.’, a ; lat. (k.) pincta canna ’festett korsó’; az edényt köbözési jellel
látták el].. Megfelelői: eng. pint;; ol. pinta;; cseh pinta; stb.: egy fajta folyadékmérték.
TESz.

pintér A: 1406 ? pyter [ɔ: pynter] szn. (OklSz.); 1510 pinter (MargL. 139); 1587 Pyntęrseggel sz.
(OklSz.); 1626 penternek (MNy. 90: 122) [csak EWUng.]; 1754 Péntéreknek (NSz. – Csödy P.: Lelki
harc. 20) J: ’kádár, bodnár; Faßbinder’.
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) binder R. pinter, – ; ném. Binder; ’kádár, pintér’
[< ném. binden ’köt, megköt’].. Ez a foglalkozásnév úgy keletkezett, hogy a hordódongát korábban
felezett fűzfavesszővel kötözték egymáshoz. Megfelelői: ; szb.-hv. pintar pinter;; szln. pintar: ’kádár,
pintér’. – A szó ma leginkább családnévként elterjedt.
TESz.

pintli × A: 1761 Pintli (MNy. 80: 375) [csak EWUng.] J: 1. 1761 ’a fejkötő fölé kötött fejdísz;
Kopfputz über der Haube’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1797 ’homlokszorító | fejkötő, párta; Stirnband |
Kopfbinde, Haube’ (NSz. – Beregszászi: Sprachlehre 237).
TESz. pintli1,2 a. is

pinty A: 1326 ? Pynch hn. (Csánki 1: 105); 1533 Pyntg madar [ɔ: Pynty] (Murm. 1111.); 1577 bincź
(KolGl.) [csak EWUng.]; 1604 Pintz (MA.) J: ’[???]; Fink (~ek Fringillidae)’ Sz: ~ő 1590 Pintyoͤ ke sz.
(SzikszF. 77) | ~őke 1590 (↑).
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ Szorosan összefügg (esetleg az eredeti igenévszó névszói értékű
tagjaként) a pityereg szócsalád tövével. A szó belseji n inetimológikus. Hasonló onomatopoetikus szavak:
ném. Fink;; ang. finch;ol. N. pincione; stb.: pinty. – Valószínűleg a magyarból: rom. N. pinchi ’ua.’
SzófSz.; TESz.

pinyol † A: 1544 pineelt (OklSz.); 1545 piniolt (OklSz.); 1549 bynyólt (Nyr. 73: 82); 1560 pynnyoth
(MNy. 3: 376); 1626 piniolát (Nyr. 73: 82) J: ’egy fajta édes vörösbor; Art süßer Rotwein’.
Olasz (é.) jövevényszó. ⊗ Ol. R. pignolo, pignuolo ’kék szőlőfajta; az abból készült bor’, (v.-ven.)
pignóla ’szőlőfajta’, (rom.) pignôla ’ua.’ [< ol. pignolo ’fenyőtoboz’ < ; o l . pigna ’ua.’].. A
jelentésváltozás a fenyőtoboz és a szőlő hasonló alakján alapul. Megfelelői: ném. R. pinol ’egy fajta bor’;
fr. pinot ’fekete szőlő; az abból készült bor.’
MNy. 2: 194; TESz.

pióka × A: 1533 pioka (Murm. 1251.); 1585 pióka (Cal. 484); 1854 Pihóka (NSz. – Magy. Erd. Kép. 3:
40); nyj. pijuka (Nyatl.) J: ’nadály, pióca; Blutegel’ | | pióca A: 1595 Pieücze (Ver. 120); 1723 piocza
(Nyr. 38: 395); 1750 piócza (Wagner: Phras. Hirudo); 1791 pivótzákkal (NSz. – Benkő S.: Mértéklet
166); nyj. pihóca (MTsz.), pijuca (Nyatl.) J: 1. 1595 ’nadály; Blutegel’ # (↑); 2. 1790 ’olyan ember, aki
mások rovására gazdagodik, másokat gátlástalanul kizsákmányol; Ausbeuter, Wucherer’ (NSz. –
Gvadányi: Tör. háb. 48); 3. 1876 ’giliszta, bélféreg; Darmwurm’ (NSz. – Bulla J.: Humoros elb. 27).
Jövevényszó különböző szláv nyelvekből. ⊗ A pióka részben a sz.-hv. pijavka ’pióca 〈állattani
műszóként〉’ és a szln. pijavka ’pióca’szóból, részben a ;szlk. pijavka ’ua.’ és az ;ukr. п̕ яавка ’ua.’; – A
pióca egy délszláv nyelvből vagy a szlovákból ered: blg. пиявица: ’pióca’;szlk. pijavica:
’ua.kizsákmányoló’ [< szláv *pija- ’iszik’].. Lásd még: ; or. пиявка, N. пиявица: ’pióca’. – Az átadó
nyelvre a szóföldrajzi képből is lehet következtetni. A pióka és a pióca fejlodésére a szláv szó belseji v
vokalizálódára döntően hatott. A pióca szó piőce változata hangrendi átcsapás eredménye. A pióca 2.
jelentése metaforikusan keletkezett az 1. jelentésből valószínűleg a magyarban; ehhez vö. a szláv,
valamint a ; fr. sangsue ’pióca; kizsákmányoló’ szavak hasonló jelentésváltozását. A 3. jelentés: metafora
az 1. jelentés alapján. – A pióka általánosan elterjedt volt, de csak a 19. sz. közepétől élt nyelvjárási
szóként.
KSzlJsz. 422; TESz. pióca a. is

píp¹ × A: 1662 pípíek (Lippai János: NySz.); nyj. pép (MTsz.) J: 1. 1662 ’kóros bőrkeményedés a
szárnyasok nyelvén; Pips’ (↑); 2. 1767 ’síp nyelve; Pfeifenzunge’ (PPB. Lı̆ gŭla); 3. 1886 ’bőrnyúlvány a
pulyka fején; häutiger Anhang am Kopf des Truthahns’ (Nyr. 15: 333) || pípite × A: 1792 pípite (SzD.);
1835 prípite (Kassai 4: 123); 1838 Pipta (Tsz.); 1843 prípityét (NSz. – Életk. 2/2: 84); nyj. pípëte
(MTsz.), plípetyő (ÚMTsz.) J: 1. 1792 ’kóros bőrkeményedés a szárnyas nyelvén; Pips’ (↑); 2. 1880 ’a
száj széle; Mundrand’ (Nyr. 9: 333); 3. 1890 ’pípes csirke; an Pips erkrantes Huhn’ (Nyr. 19: 189).
KSzlJsz. 716; TESz. pípite a. is

pipa A: 1672 pipájú sz. (Thaly: Adal. 1: 41); 1708 Pípa (PP.); 1762 Pépádba (MNy. 71: 126); nyj.
pelpa (ÚMTsz.), pélpa (MTsz.) J: 1. 1672 ’az égő dohány tartására való, fejből és szárból alló dohányzó
eszköz; Tabakspfeife’ # (↑); 2. 1839 ’pipa alakú (pipa alakban hajlított) alkatrész, eszköz; Bestandteil,
Gerät in Form einer Tabakspfeife’ (MTsz.); 3. [haupts jó~] 1898 ’〈gúnyos jelzővel:〉 furfangos, fifikus
személy; pfiffiger Kerl’ (Dobos); 4. [auch als Präd] 1916 ’[harag]; Zorn’ (ZG.) [csak EWUng.]; 5. 1959
’[]; Zeichen vom Abhanken’ (NSz.) [csak EWUng.] Sz: ~´zik 1708 Pipázni sz. (PP.) | ~´l 1771 pipál
(MNy. 71: 126) | ~´s 1792 pipások ’[???]; (Pfeifen) rauchende Person’ (NSz.) [csak EWUng.]; 1961
’[???]; zornig’ (ÉrtSz.) [csak EWUng.].
Olasz jövevényszó. ⊗ Ol. N. pipa ’pipa; cső; hordócska’, R. pippa ’pipa’ [< fr. pipe ’ua.’, R. ’nádsíp;
szívócső, pipetta; hordó’].. Megfelelői: ném. Pfeife ’hangszer; pipa’sp. pipa ’hordócska, pipa; szivornya,
szívóemelő’; stb. Lásd még: ; lat. (h.) pipa ’pipa’. – A 3. jelentés az argóban keletkezett a pipás ’haragos,
dühös’ származékszóból való elvonásával, amely bizonyosan önállósodás a pipás ló ’vad ló’típusú
szószerkezetből, ilyen lovakat ugyanis egy pipaszerű eszközzel az orránál fogva tartották meg. – Ide
tartoznak: R. pipatórium ’dohányzó(szoba)’ (1848), ’pipagyűjtemény’ (1887), ’pipatartó’ (1896), amely
a z oratórium, purgatórium stb. analógiájára keletkezett latin végződéssel; a lepipál ’lefőz vkit’ (1875)
esetleg a pipát gyűjtő ember azon törekvésén alapul, hogy a másikat fölülmúlja; bepipul ’haragossá,
dühössé válik’ (1962 (ZG.) a pipa 4. jelentése alapján jött létre. – A latinból való származtatása nem
valószínű.
KSzlJsz. 910; TESz. lepipál, pipatórium a. is

pipacs A: 1252 ? Potoch hn. (MNy. 21: 265); 1466 k. ? Pathach szn. (MNyTK. 105. sz.: 6); 1469 ?
patocz szn. (MNy. 57: 361); 1525 k. Pachko □ (MNy. 11: 38); 1525 k. pÿpanch (uo.); 1578 papacz,
pippancz (Melius Péter: NySz.); 1585 Papits (Cal. 65 [ᴐ: 69]); 1585 papitsk □ (uo.); 1590 Pipacz
(SzikszF. 24); 1604 Patacz (MA.); 1647 piparts (Major Márton: NySz.); 1783 Patácz (NSz. – Molnár J.:
Könyvház 1: 381); 1833 Pápits (MNy. 57: 164); nyj. pacsat □ (MTsz.), pacsok □ (MNy. 57: 164) J: 1.
1252 ? ’a mákkal rokon, nagy piros virágú gyomnövény; Klatschrose’ # (↑), 1578 ’ua.’ (↑); 2. 1585
’szellőrózsa; Windröschen’ (↑); 3. 1877 ’honvédek gúnyneveként; 〈als Spottname der ungarischen
Soldaten〉’ (Nyr. 6: 234).
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ A paskol, illetve a pattan szavakhoz hasonló hangjelenség utánzására. A
megnevezés azzal magyarázható, hogy a gyerekek játékként csettintő, csattanó hangokat adnak ki
virágszirommal és bimbóvalpitypang. A növények onomatopoetikus megnevezéséhez vö.: ném.
Klapperrose Klatschrose;; fr. coquelicot; stb.: pipacs. A pipacs változatai részben egymástól függetlenül,
részben hangátvetéssel és játszi szóalkotással keletkeztek. Az irodalmi nyelvi pipacs alak, illetve a
katonák egyenruhájának színével magyarázható 3. jelentés a piros hatását mutatja. – Ide tartozik: pip ~
pép ’ua.’ (1588); ez a rövid alak nyelvjárási szóként élt.
MVir. 116; MNy. 57: 162; TESz.

pipe × A: 1325/ ? Pype hn. (Gy. 3: 559) [csak EWUng.]; 1578 pipe húr (Melius Péter: NySz.); 1592
Püpett [?U] (MNy. 67: 217); 1783 Pípe-fü (NSz. – Molnár J.: Könyvház 1: 376); 1785 Pipé (NSz. – M.
Hirmondó 157) J: 1. 1578 ’kisliba; Gäslein’ (↑); 2. 1604 ’kiscsirke; Küken’ (MA.); 3. 1702 ’madárfióka;
junger Vogel’ (Miskolczi Gáspár: NySz.) || pipeg × A: 1643 pipegnec (Com: Jan. 29); 1820 pepegő sz.
(NSz. – Peretsenyi Nagy L.: Ovid. 93) J: 1. 1643 ’〈madárfióka〉 csipog; piepen 〈junger Vogel〉’ (↑); 2.
1683 ’kényeskedve, nyafogva beszél; empfindlich, quakend sprechen’ (Tofeus Mihály: NySz.).
Származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A tő onomatopoetikus eretedű, a madarak éles, vijjogó hangjának
utánzása alapján jött létre; a pipis szócsaláddal lehet azonos. A pipe kicsinyítő képzővel vagy E/3.
személyű -e melléknévi igenévképzővel keletkezett. Ha eredetileg folyamatos melléknévi igenév volt,
főnevesülés ment végbe. A pipeg egy -g gyakorító képzővel jött létre. Mindkét szó főként az erdélyi
nyelvjárásokban él.
KSzlJsz. 911; MNy. 67: 216; TESz.

pipelle × A: 1550 k. Torma pipellÿeth (MNy. 29: 188); 1604 puͤ poͤ lle (MA. Oropygium); 1835 Pipelle
(Kassai 4: 125) J: 1. 1550 k. ’torma, retek, petrezselyem gyökerének csíraképes fejrésze; keimfähiger
Kopfteil der Kren-, Rettich-, Petersilienwurzel’ (↑); 2. 1604 ’püspökfalat; Bürzel’ (↑).
Belső keletkezésű, valószínűleg játszi szóalkotással létrejött származékszó. ⊗ Az alapszó a píp¹
lehetett. A végződése: -le kicsinyítő képző; vö.: N. csibele ’(kis)csibe’, pizselepizseget stb. A 2. jelentés:
metafora. A magyarázat nehézsége, hogy a szó időrendileg sokkal korábbi, mint az állítólagos alapszó.
TESz.

piperés ∆ A: 1566 pippęres (HFab. 123) [csak EWUng.]; 1616 piperés (Alvinczi Péter: NySz.); 1754
péperéskedik sz. (NSz. – Bertalanffi: Ker. Boͤ ltseség 407); 1805 pipërés (NSz. – Verseghy F.: Tiszta Magy.
139) J: 1. 1566 ? ’fűszeres; gewürzt’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1566 ? ’díszes, felcicomázott; geziert,
geputzt’ (↑) [csak EWUng.], 1621 ’ua.’ (MA.); 3. 1616 ’cikornyás, sallangos 〈beszéd, írás〉; verschnörkelt
〈Rede, Schrift〉’ (Alvinczi Péter: NySz.) || pipere A: 1621 Pipere (MA.); 1803 pipörészködik sz. (NSz. –
Dugonics: Jólánka 1: 763); 1805 pipëre (NSz. – Verseghy F.: Tiszta Magy. 122); 1845 piper-munka () J:
1. 1621 ’fűszer; Gewürz’ (↑); 2. 1621 ’díszítés | cicoma, cifraság; (geschmückte) Obstschüssel |
Verzierung, Aufputz’ (↑); 3. 1784 ’[cikornya, sallang 〈beszédben írásban〉]; Schnörkelwerk’ (SzD. 85) ||
piperkőc A: 1833 piperkőcz (NSz. – Vajai L.: Blumauer, Aeneis 2: 75) J: ’kínos gonddal öltözködő,
külsejével nevetséges módon sokat törődő férfi, divatmajom; Modegeck’.
A szócsalád kiinduló eleme a piperés: latin jövevényszó, magyar képzéssel. ⊗ Vö.: lat. piper: ’bors’ [<
gör. πέπερι ’ua.’].. A végződése: -s névszóképző. A származtatás kis nehézsége, hogy a ’fűszeres’ jelentés
bizonytalan adatolású. – A pipere elvonás a piperés szóból. A piperkőc tudatos szóalkotás a gömböc,
gyerkőcgyermek stb. analógiájára. – A píppípes szócsaládjával való összefüggés aligha valószínű.
SzófSz.; TESz. pipere a. is; Nyr. 103: 71

pípes × A: 1435 Pipes szn. (OklSz.); 1631 püpösködtek sz. (AkNyÉrt. 11/8: 57); 1667 pípes (Lippay:
Posoni kert 3: 1); 1689 pihessen (Landovics István: NySz.); 1742/ pipésen (NSz. – Tóth I.: Cziráky J.
176); 1784 púpos-kodni sz. (SzD. 64); 1863 Pípös (Kriza: Vadr. 513); 1870 pípės (CzF.); nyj. pémpes
(OrmSz.) J: 1. 1435 ? ’kevély, büszke | hetyke; stolz | keck’ (↑), 1631 ’ua.’ (↑); 2. 1667 ’cikornyás
〈beszéd〉; geziert, floskehaft 〈Reden〉’ (↑); 3. 1669 ’díszes, cifra; verziert, aufgeputzt’ (MNy. 74: 254)
[csak EWUng.] Sz: ~kedik 1631 ’[kevélykedik]; sich brüsten’ (↑); 1640 ’cifrálkodik; sich herausputzen’
(Keresszegi H. István: NySz.) || píp² ∆ A: 1508 ? pipparnara (Nádk. 540); 1632 pip (MNy. 12: 299); 1793
péppel (NSz. – Mészáros Ign.: Montier 290) J: mn 1508 ? ’szép, díszes; schön, verziert’ (↑), 1632 ’ua.’
(↑) | fn 1784 ’dísz, cifraság; Putz, Pracht’ (SzD. 85).
TESz.

pipi A: 1832 pipi (Kreszn.) J: isz 1. 1832 ’〈tyúk- vagy csirkehívogató szó〉; 〈Lockruf für Hühner od
Küken〉’ (↑); 2. 1851 ’〈más háziszárnyasokat hívó szó〉; 〈Lockruf für anderes Hausgeflügel〉’ (NSz. –
Erdélyi: Közmond. 456) | fn 1. 1876 ’tyúk, csirke; Huhn, Küken’ (SzegSz.); 2. 1877 ’〈kedveskedő
megszólításként〉; 〈als liebkosende Anrede〉’ (NSz. – Ágai A.: Porzó tárca 2: 89).
Összetett szó. ⊗ A tyúkok, illetve kiscsibék pi hívószavának megkettőzésével (1835). A főnévi 2.
jelentéshez vö.: cica, galamb.
TESz.

pipis × A: 1486 Pypys hn. (FESz. Pipis-hegy) [csak EWUng.]; 1560 k. pypys (GyöngySzt. 872.); 1803
Pipís (NSz. – Dugonics: Jólánka 1: 707) J: ’pacsirta, búbospacsirta; (Hauben)lerche’ || pipiske × A: 1630
Pypyske hegi hn. (FESz. Pipis-hegy) [csak EWUng.]; 1784 pipiske (SzD. 78); 1795 k. Pipíske (NSz. –
Takáts R.: Told. K. v.); nyj. pipicske, pipiliske, pipíska, püpülyűske (Nyatl. búbos pacsirta) J: 1. 1630
’pacsirta, búbos pacsirta; (Hauben)lerche’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1830 e. ’kényeskedő, finomkodó fiatal
nő; sich zierende, zimperliche junge Frau’ (NSz. – Kisfaludy: Munkái 6: 105); 3. 1897 ’madár alakú, kis
fonott kalács; vogelförmiger kleiner Striezel’ (MTsz.) Sz: ~dik 1838 Pipiskedni sz. ’[???]; auf den Zehen
gehen | zimperlich gehen’ (Tsz.) [csak EWUng.].
A szócsalád kiinduló eleme a pipis: származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő onomatopoetikus eredetű
és a pipe szócsaládjának tövével lehetett azonos. A végződése: -s névszóképző. Hasonló onomatopoetikus
szavak: ném. Pieper ’pacsirta’. – A pipiske a pipisből kicsinyítő képzővel alkotott származékszó. A 2., 3.
jelentés: metafora. A pipiskedik származékszó az irodalmi nyelv szava is.
KSzlJsz. 715; TESz.; KMad. 240

pipitér A: 1409 ? Pipthyr szn. (MNy. 67: 234); 1745 pipitért (MNy. 75: 381) [csak EWUng.]; 1798
Pipiternek (NSz. – Veszelszki: Fa- és fǘszeres könyv 155); nyj. pipityér (MTsz.) J: 1. 1745 ? ’a
kamillához hasonló gyomnövény; Hundskamille’ (↑) [csak EWUng.], 1796 ’ua.’ (NSz. – Kiss József:
Egészs. kat. 71); 2. 1745 ? ’kamilla, orvosi székfű; Kamille (Anthemis)’ (↑) [csak EWUng.], 1798 ’ua.’
(MNy. 6: 185).
Bizonytalan eredetű, esetleg játszi szóalkotással létrejött származékszó. ⊗ Az alapszó esetleg a píp¹
lehet. A végződése névszóképzőnek tűnik. A megnevezés azon alapulhat, hogy a virágnak a termő része a
viráglevelekből kimagaslik. – Más, éppúgy játszi képzővel ellátott megnevezése ugyanennek a virágnak:
N. pipike, pipire ’kamilla; pipitér.’
TESz.

pipogya A: 1799 Pipogyás sz. (NSz. – Gyarmathi S.: Affinitas 290); 1865 pipotya (NSz. – Nyulassy
A.: Kátyol. 94) J: 1. 1799 ’testileg, egészségileg gyenge; körperlich, gesundheitlich schwach’ (↑); 2. 1804
’gyámoltalan, bátortalan 〈személy, főként férfi〉; unbeholfen 〈Person, haupts Mann〉’ (I. OK. 30: 256)
[csak EWUng.]; 3. 1808 ’komolyan nem vehető 〈személy, főként férfi〉; nicht ernst zu nehmend, schlapp
〈Person, haupts Mann〉’ (NSz. – Fazekas Fer.: Éj. diad. 103); 4. 1838 ’alávaló, hitvány | gyenge jellemű;
niederträchtig | charakterschwach’ (Tsz.); 5. 1857 ’cudar, rossz 〈időjárás〉; schlecht 〈Wetter〉’ (NSz. –
Abonyi L.: Regék 1: 50); 6. 1865 ’jelentéktelen 〈dolog〉; unbedeutend 〈Ding〉’ (↑).
Bizonytalan, esetleg onomatopoetikus eredetű. ⊗ A gyámoltalan, ügyetlen viselkedés kifejezésére jött
létre; a jelentéséhez vö.: nyápic. A végződés kicsinyítő képzőnek tűnik. – A cigányból való származtatása
nem valószínű.
TESz.; MNy. 89: 202

pippan × A: 1628/ Pippan (NSz. – Földi J.: Magy. fűvésztud. 56; vö. Gáldi: Szótir. 117); 1792 Pippany
(SzD.) J: ’aranka; Seide als Schmarotzerpflanze’.
Bizonytalan eredetű, esetleg szóhasadás eredménye. ⊗ Talán a tippan²-ből a pitypang hatására.
TESz.
 piramis A: 1752 piramis (Nyr. 46: 152); 1801 Pirámisok (NSz. – Benkő F.: Magy. Geogr. 2: 105);
1806 Pirámok' (NSz. – Wandza: Ámor 5); 1812/ pyramiszokra (NSz. – Kazinczy: lev. 10: 226); 1844/
Piramíd (NSz. – Petőfi: Ö. M. 1: 86); nyj. piramusokba (ÚMTsz.) J: ’gúla | gúla lakú építmény, pl.
síremlék; Pyramide; pyramidenförmiges Bauwerk, zB Grabmal’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. pyramis pyramidis birtokos eset : ’piramis 〈geometriai alakzat, ókori épület〉’
[< gör. πυραµός ’ua.’].. Megfelelői: ném. Pyramide;; fr. pyramide; stb.: . – A szóvégi s-hez vö.: április
stb. – A szóvégi is nélküli változatokhoz vö.: generálgenerális². A piramid változat német esetleg francia
hatást mutat. – Nem tartozik ide: 1416 u./¹Peɂimis ko̗ uèl; az előtag talán rossz fordítása a ; lat. parius
(lapis) ’márvány Párosz szigetéről’ (vö.: Vulgata, Eszter 1:6) szónak.
TESz.

piricske ∆ A: 1555 prÿchket (MNy. 17: 112); 1577—80 pirichket (Telegdi Miklós: NySz.); 1616
piricsikokra [?U] (Balásfi Tamás: NySz.); 1649 pritsekvel (Geleji Katona István: NySz.); 1784 piritskélni
sz. (SzD. 63) J: 1. 1555 ’[verésre, fenyítésre használt léc | ezzel mért ütés]; Schlag, Hieb mit einer
Pritsche’ (↑); 2. 1649 ’[???]; flaches Schlagholz, Pritsche’ (↑) [csak EWUng.].
MNy. 17: 112; TESz. piricsk a. is

pirinyó A: 1792 pirinyó (SzD. Parányi) J: ’igen kicsiny, csekély; kleinwinzig, gering’.
Származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A onomatopoetikus eredetű és a pindurka szócsaládjának tövével
lehetett összefüggésben. A végződése: -ó játszi kicsinyítő képző. A szó belseji ny ugyancsak egy képző
lehetpiciny; vö. még a kicsinykicsi, parányi stb. analógiája alapján.
TESz.

pirít A: 1271 Pyrotha sz. szn. (ÁÚO. 8: 363); 1349 piruhtolt sz. szn. (MNy. 10: 326); 1372 u./ meg
poroÿtuan, meg pyroÿtando sz. (JókK. 157, 75); 1416 u./¹ meǵporeituā sz. (BécsiK. 245); 1453/ Pyrito sz.
szn. (OklSz.); 1460 pirothoth sz. szn. (MNy. 10: 326); 1549 Pyretot sz. (OklSz.); 1592 piritet sz. (Cisio:
NySz.) J: 1. [heute haupts vkire rá~] 1372 u./ ’megszégyenít, korhol, szid; beschämen, schelten’ (↑); 2.
1510 k. ’〈ételneműt〉 pirosasra süt; rösten’ # (OklSz. pirított-hús); 3. 1525 k. ’pirosra változtat, fest; rot
färben’ (MNy. 11: 80); 4. 1595 ’szárít, aszal; dörren, trocknen 〈trans〉’ (Ver. 107) Sz: ~ós 1364 Pyrothos
szn. (OklSz.); 1761 piritos mn vagy fn ’[???]; geröstete Brotscheibe’ (NSz. – Juhász M.: Házi kül. orv.
1 7 ) | | pirít A: 1470 pirulas sz. (SermDom. 2: 236); 1493 k. pýrolas sz. (FestK. 382) J: 1. 1470
’szégyenkezik, szemérmeskedik; erröten, sich schämen’ # (↑); 2. 1493 k. ’pirossá válik, pirosodni kezd;
rot werden’ # (↑); 3. 1600 k. ’〈ételnemű〉 pirosasra sül; sich bräunen’ # (Radv: Szak. 108); 4. 1900 ’szárad;
trocken 〈intrans〉’ (Nyr. 29: 591) || pír A: 1783 pír (NyÚSz.) J: ’[???]; Röte’.
Származékszó egy fiktív tőből. ⊗ Az onomatopoetikus szótő a pirong szócsaládjának tövével és a
pirkad, piros tövével azonos. A végződése: műveltető, visszaható igeképző. A pirít 1. jelentése:
metonímia. – A pír nyelvújítási elvonás a szócsalád igéiből. – Ugyanebből a tőből: R. pirhonyodik
’vörösen világít; vörösödik’ (1513). Az irul-pirul ’teljesen elvörösödik’ ikerszó (1767) játszi szóalkotással
jött létre a pirulból.
MNy. 59: 286; TESz. irul-pirul a. is

pirkad A: 1807 pirkadó sz. (Kreszn.) J: 1. 1807 ’pirosodik, lassan pirul 〈főként gyümölcs〉; rot werden
〈haupts Obst〉’ (↑); 2. 1838 ’〈hajnali ég, hajnali napsugár〉 piroslani kezd, vöröses lesz; rötlich leuchten
〈Morgenhimmel, Morgensonnenstrahl〉; tagen, sich röten 〈Morgen〉’ # (NSz. – Kunoss: Természet 99) Sz:
~at 1876 pirkadat (NSz. – Tamásfi Gy.: Költ. 157).
Származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő a pirít, pirong szócsaládjának tövével és a piros tövével
azonos. A végződése: kezdő képző, amiben a k egy ősi mozzanatos képző; vö. a perkedpörköl szóval. A 2.
jelentés, amelyben a szó leginkább használatos, jelentésszűküléssel jött létre.
TESz.

pirók ∆ A: 1788 pirokos sz. (MNy. 71: 126); 1800 Búbospirók-Magnyitó (Márton) J: mn 1. 1788
’vöröses szőrű, tollú 〈állat〉; rothaarig, rotfederig 〈Tier〉’ (↑); 2. 1807 ’[pirosas 〈növény, haj, arc〉]; rötlich
〈Pflanze, Haar, Wange〉’ (Magy. Fűvészk. 99); 3. 1875 ’pirosra sült; rot gebacken’ (NSz. – Csepreghy F.:
Vizözön 12) | fn 1. 1800 ’pirosas tollazatú madár | a pintyek családjába tartozó piros mellű énekes madár,
süvöltő, vörösbegy; Vogel mit rötlichem Gefieder | Gimpel’ (↑); 2. 1803 ’vöröses szőrzetű állat 〈főként
szarvasmarha, ló〉; rothaariges Tier 〈bes Rind, Pferd〉’ (NSz. – Baróti Szabó: Tóldalék 10); 3. 1833/
’vöröses hajú, bőrű ember; rothaarige, rothäutige Person’ (NSz. – Vörösm. 4: 94); 4. 1840 ’együgyű
ember, balek; einfaltige Person, Gimpel, Pimpf’ (NSz. – Scribe—Erdélyi: Párt. 387).
Származékszó. ⊗ A pírpirít szóból keletkezett kicsinyítő képzővel. A főnévi 1. jelentés ezeknek a
madaraknak a vöröses tollazatával magyarázható. A főnévi 4. jelentéshez vö.: ném. Gimpel ’vöröshasú
énekes madár; együgyű személy.’
MNy. 8: 308; TESz.

pirong ∆ A: 1416 u./¹ piɂonǵaʃnalku̇ l sz. (BécsiK. 5) J: 1. 1416 u./¹ ’szégyenkezik; sich schämen’ (↑);
2. [el~] 1559 ’szégyenkezve eltávozik; sich mit Scham entfernen’ (Székely István: NySz.) Sz: ~ás 1416
u./¹ (↑) | ~ság 1565 Pirongságra ’[???]; Scham | Beschämung’ (Heltai Gáspár: NySz.) || pirongat A: 1456
k . pirongatta (SermDom. 1: 212) [csak EWUng.]; 1519 k. porongatnya sz. (DebrK. 164); 1552
pirongotás sz. (Heltai: Dial. M7b); 1762 pirangató sz. (NSz. – Landelinus 120); 1781 Pirogatom (NSz.)
[csak EWUng.] J: ’[???]; schelten, beschämen’ | | pironkodik A: 1508 pirnkoǵanak [d-j] (DöbrK. 83);
1510 k. poronkodol ▼ (KrisztL. 14v) [csak EWUng.] J: 1. 1508 ’szégyenkezik, szégyenkezve elpirul;
sich schämen, erröten’ (↑); 2. [mit VPräf] 1566 ’szégyenekezve eltávozik; sich schämend entfernen,
einstellen, zurückziehen’ (HFab. 35) [csak EWUng.]; 3. 1882 ’piroslik; rötlich leuchten’ (NSz. – Tóth B.:
Tollheggyel 102).
A szócsalád időrendben legkorábbi tagja a pirong: onomatopoetikus eredetű. ⊗ Eredetileg a szégyentől
vagy a megszégyenítéstől elvörösödő arc kifejezésére keletkezett. A tő a pirít szócsalád tövével és a
pirkad, piros tövével azonos. A végződése: gyakorító képző; a szó belseji n inetimologikus. A 2. jelentés:
metonímia. – A pirongat mozzanatos képzős származékszó a pirongból. A pironkodik a pirong tövéből jött
létre gyakorító-visszaható képzővel.
MNy. 59: 287; TESz. pirongat a. is

piros A: 1237/ Pyros hn. (Györffy 1: 231); 1267 Pyrus hn. (uo.); 1405 k. piroʃolthrac[us] sz. (SchlSzj.
2138., sem a latin szó, sem a magyar utótagja nincs véglegesen tisztázva); 1519 pӳroʃʃ (JordK. 404); 1578
poͤ roͤ s (Örd. 135) [csak EWUng.] J: mn 1. 1237/ ? ’olyanféle, színű, mint a friss, egészséges vér | a bőrön
áttetsző, vöröses 〈arc, test, ilyen arcú, testű ember〉; rot | rötlich 〈Wange, Körper, Person〉’ # (↑), 1416 u./¹
’ua.’ (BécsiK. 231); 2. 1405 k. ? ’sütés, pirítás következtében vörössé vált 〈ételnemű〉; rot geröstet,
gebraten, gebacken 〈Speise〉’ (↑), 1600 k. ’ua.’ (Radv: Szak. 188); 3. 1748 ’vidám, élénk; lustig, flott’
(NSz. – Faludi: NE. 212) | fn 1. 1748 ’piros szín; Rot’ # (Faludi György: NySz.); 2. 1843 ’a kártyalap
pirosa; Rot der Spielkarte’ (NSz. – Életk. 1/5: 9); 3. 1961 ’piros jelzés 〈közlekedési tilalom jeleként〉;
Verkehrsampel’ # (ÉrtSz.) Sz: ~ul 1405 k. sz. (↑) | ~odik 1519 pyroʃoduan sz. (CornK. 248) | ~ság 1519
piroʃʃagan (CornK. 239) | ~ít 1577 k. megh piroʃʃÿtia (OrvK. 454) | ~lik 1582/ pirosolik (Huszti Péter:
NySz.) | ~ító 1645 pirossitóval ’pirosító szépítőszer; rote Schminke’ (Geleji Katona István: NySz.).
Származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő a pirít, pirong szócsaládjának tövével és a pirkad tövével
azonos. A végződése: deverbális melléknévképzőszoros, tilostiloszik stb. A melléknévi 2. jelentés lehetett
az eredeti; Az 1. jelentés ebből keletkezett ellentétes jelentésváltozással, ahogy a jelentéstanilag rokon
vörös szónál megfigyelhető.
MNy. 59: 286; TESz.

pirospozsgás A: 1634 Piros pozgás (Csanaki Máté: NySz.); 1719 piros-posgás (NSz. – Comico-
Tragoedia D1) J: ’[???]; rotwangig, pausbackig’ #.
Összetett szó. ⊗ A piros ’EZ NEM KELL’ + pozsgás ’pufók, kerek képű’tagokból jött létre;
mellérendelő összetétel. A szó az egészségtől duzzadó ember jelölésére szolgál.
Nyr. 76: 148; TESz.

pirula A: 1554 pilulat (OklSz.); 1560 k. pyrrűla (GyöngySzt. 4103.); 1604 Pillula (MA.); 1604
Pilullac (MA. Catapótia); 1783/ pirulákat (NSz. – Kazinczy: Lev. 1: 49) J: ’gyógyszerlabdacs; Pille’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (tud.) pilula, (k.) pillula:: ’golyócska, pirula’ [< lat. pila ’labda’]..
Megfelelői: ném. Pille;; fr. pilule; stb.: pirula. – A pirula alak elhasonulással keletkezettkelepel : kerepel
stb.
TESz.
 pisil A: 1558 pewzewlesrel sz. (Magyary-Kossa: OrvEml. 1: 236); 1565 pesseloͤ t sz. (Heltai Gáspár:
NySz.); 1668 peseloͤ sz. (Matkó István: NySz.); 1792 piʃelni sz. (SzD. Pes); 1863 pisilel [~ik □] (Kriza:
Vadr. 122); 1870 pisil (CzF.) [csak EWUng.]; 1897 pisil (MTsz.) [csak EWUng.]; nyj. pësejjék [l-j]
(MTsz.) J: ’[???]; pissen, harnen’ # | | pös ∆ A: 1604 Poͤ s (MA.); 1792 Pes (SzD.); 1808 Pis (SI.) J:
’vizelet; Harn’ || pisál A: 1763 Pisálni, pizálni sz. (NSz. – Adámi: Wb. 63) J: ’vizel; pissen, harnen’ ||
pisa A: 1838 Pisa (Tsz.) J: ’vizelet; Harn’ || pössent × A: 1873 Pessent, Pössent (Ballagi); nyj. pëssent
(ÚMTsz.) J: ’vizel; pissen, harnen’ || pisi A: 1876 pisi (SzegSz.) J: ’[???]; Harn’ Sz: ~s [auch als Attr]
1930 pisis ’[???]; halbwüchsiges Mädchen’ (Zolnay—Gedényi).
Onomatopoetikus eredetű szócsalád tisztázatlan viszonyú tagokkal. ⊗ Az igék töve végső soron a
perzsdül szócsalád tövével függhetnek össze. Az igék végződése: -l,-ál gyakorító képző, -nt műveltető
képző. A pös egy eredeti igenévszó névszói értékű tagja lehet (vö.: fos, szar stb.), amelynek igei értékű
tagjából lettek képezve az igék. Azonban az is lehetséges, hogy ez a főnév elvonás az igékből. Hasonló
onomatopoetikus szavak: ném. pissen ’vizel’, Pisse ’vizelet’tagokból jött létre; ;fr. pisser ’vizel’, pisse
’vizelet’tagokból jött létre; stb. A pisil alak az ige tréfás természete miatt került az irodalmi nyelvbe. A
pisa és a pisi elvonással keletkeztek a pisál és a pisil szavakból.
TESz.; FiktI. 112

piskár † A: 1113 Piscan [ ɔ : Piscar od Piscari] hn. (DHA. 393) [csak EWUng.] J: ’[???];
Schlammbeißer’ Sz: ~os 1232 Piscarustou hn. (OklSzPótl.).
Szláv jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. piskor piškor: ’réti csík; egy fajta nyálkás angolna’tagokból jött létre;
;szlk. (K.) piskor: ’réti csík’tagokból jött létre; or. пескарь ’fenékjáró küllő’tagokból jött létre; stb. [<
szláv *pisk- ’sípol, fütyül; csicsereg, csiripel; sziszeg, fügyül’; stb.].. A réti csík onomatopoetikus
megnevezéséhez vö.: csík¹. Megfelelői: ném. N. peitzker, peisker;rom. N. pișcár: ’réti csík’. – A
magyarban csupán helynevekben adatoltság, ség.
MNny. 6: 12; NytÉrt. 71: 26

piskolc ∆ A: 1550 k. piskolchot, pisclocz (Száz. 11: 233); 1619 piskolocz (MNy. 90: 122) [csak
EWUng.]; 1782 piszkóltz (NSz. – Rácz S.: Borb. el. 86); 1784 Pisgoltz (NSz. – Benkő F.: Kövek 88);
1797 Spiszkoltz (NSz. – Veres M.: Gazda-aszszony 80); 1809 Pisgólcs (NSz. – Szirmay A.: Szathmár 1:
28); 1816 pizsgaltz (Gyarmathi: Voc. Antimonium); 1870 piskolt (CzF.); 1879 spiglócz (Nyr. 8: 566) J:
’antimon | antimonérc; Antimon | Spießglanzerz’.
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kései kfn.) spießglas spitzglas, (korai úfn.) spißglas – ; ném.
Spießglanz:: ’antimon’ [< ném. Spieß ’kopja, dárda, lándzsa’ + Glanz ’fényesség, ragyogás, csillogás’; a
megnevezés oka az antimonérc fémesen fénylő, tű szerű, sugár alakú, hosszúkás kristályai].. – A szó eleji
mássalhangzótorlódás a legtöbb változatban a szó eleji s kiesésével oldódott felsparhelt, strázsa stb. A
hangalak hangátvetéssel is formálódott. A szó belseji o bajor-osztrák közvetítésnek vélhető. – Magyarítási
kísérlet: dárdany (1870), a dárda szó alapján valószínűleg a német mintára (↑). – Nem tartozik ide: R.
piszkóc ’havasi pinty, fenyőpinty’ (1835).
Nyr. 61: 62; TESz.

piskóta A: 1395 k. biʃcad (BesztSzj. 1260.); 1600 k. Piszkótot (Radv: Szak. 244); 1726 Pischotumért
(MNy. 80: 376) [csak EWUng.]; 1738 piskotával (Magyary-Kossa: OrvEml. 1: 344); 1762 Biskótákat
(NSz. – Mátyus I.: Diaet. 1: 114); 1767 Piskolt (PPB.); 1797 biskotta (NSz. – Pethe F.: Gazda 133) J: 1.
1395 k. ’kétszersült; Zwieback’ (↑); 2. 1600 k. ’egy fajta finomabb sütemény; Biskuit, Biskotte’ # (↑).
Vándorszó. ⊗ Ném. (au.) Biskotte: ’egy fajta aprósütemény’., (kfn., baj.-osztr.) piscot ’ua.’, (baj.-osztr.)
pischotten ’ua.’; fr. biscotte ’kétszersült; keksz’;ol. biscotto ’ua.’, (v.-ven.) biskòt, biskòta ’ua.’; ;szln.
piškot ’keksz, piskóta’;cseh piškot ’ua.’. Lásd még: ;lat. (k.) biscoctus biscoctum ’kétszersült’ [< lat. bis
’kétszer’ + coctum ’sütött’]. Az olaszból terjedt el. – A magyarba elsősorban a németből és az olaszból
került át. A piskótum változat latin végződéssel jött létre. – Ide tartozik: R. biszkvit ’kétszersült; keksz’
(1877), ez a ném. Biskuit ’ua.’ vagy a ; fr. biscuit ’ua.’. – A magyarból: rom. N. pișcotă; szb.-hv. R.
piškota; stb.: keksz, piskóta.
NytÉrt. 50: 86; TESz.

pislen × A: 1343 Pyslen szn. (KárOkl. 1: 158); 1416 u./² piʃlenit (MünchK. 58); 1416 u./³ púʃléninek
(AporK. 120); 1847 pislenyek (NSz. – Kemény Zs.: Gyulai Pál 5: 45); nyj. piszleny (ÚMTsz.), pizslen
(MTsz.) J: ’[madárfióka 〈főként kiscsirke〉]; junger Vogel 〈haupts Küken〉’ | | pizse × A: 1643 piseknek
(MNy. 69: 425) [csak EWUng.]; 1792 Pizse (SzD.) J: ’[madárfióka 〈főként kiscsirke〉]; junger Vogel
〈haupts Küken〉’ | | pizsele × A: 1779 Piselye (NyF. 50. sz.: 32); 1784 piʃele (SzD. 66); 1805 pizselyét
(NSz. – Hollósi Egy.: Bar. besz. 128); 1817 pizselléjét (NSz. – P. Horváth Ádám: Magyar 395); 1818
pizselének (NSz. – Zakál Gy.: Őrség 23); nyj. pizsële, püzsölle (MTsz.) J: ’kiscsibe; Küken’.
MNy. 6: 65; TESz. pizseget a. is

pislog A: 1547 pislag (RMKT. 2: 213); 1683 pislog (Tofeus Mihály: NySz.); 1723 pissoksz [g-sz]
(Csúzi Zsigmond: NySz.); 1815 pislongó sz. (NSz. – Kazinczy: Munkái 9: 51); 1834 pizslognak (NSz. –
Bártfay J.: Zaránd 40); nyj. paslog (SzegSz.) J: 1. 1547 ’hunyorgat | titokban nézeget; blinzeln, zwinkern
| zublinzeln, schielen’ # (↑); 2. 1736 ’pislákol; glimmern’ (Szegedi János: NySz.); 3. 1873 ’villámlik;
blitzen’ (Nyr. 2: 88); 4. 1897 ’pitymallik; dämmern 〈Morgen〉’ (MTsz.) || pislogat × A: 1598 piʃogatáʃʃal
sz. (MNy. 90: 122) [csak EWUng.]; 1645 pislogatják (Geleji Katona István: NySz.); 1751 pissogatva sz.
(MNy. 60: 373); 1824 pislongatnak (NSz. – P. Horváth D.: Őss-anya 41) J: 1. 1598 ’pislogva nézeget;
blinzelnd schauen’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1824 ’pislákol; glimmern’ (↑) | | pislákol A: 1647 ? sipákol
(Geleji Katona István: NySz.); 1791 pislákol (NSz. – Ravazdy: Méhtolmács 354); 1883 pislánkol (NSz. –
Szász B.: Költ. 445) J: 1. 1647 ? ’〈tűz, fényforrás〉 gyengén ég, gyengén világít; schwach glimmern
〈Feuer, Lichtquelle〉’ # (↑), 1803 ’ua.’ (Márton Glimmern); 2. 1791 ’hunyorgat | hunyorogva néz; blinzeln
| blinzelnd schauen’ (↑); 3. 1813 ’kezd megnyilatkozni, sejlik; dämmern 〈abstr〉’ (NSz. – Ertsei:
Philosophia 1: 200) | | pisla × A: 1791 Pisla-szemeinek (NSz. – Poóts A.: Vers. 23) J: mn 1. 1791
’pislogó, hunyorgó; zwinkernd, blinzelnd’ (↑); 2. 1798 ’pislákoló; glimmernd’ (NSz. – Csokonai: Haza
Templ. 5); 3. 1895 ’pirkadó, pitymalló; tagend, dämmernd’ (Nyr. 53: 131) | fn 1. 1833 ’(álmosan) pislogó
szem; (schläfrig) zwinkerndes Auge’ (NSz. – P. Thewrewk J.: Ber. Tük. 28); 2. 1840 ’szempilla;
Augenwimper’ (MTsz.); 3. 1895 ’pislákoló fényforrás; glimmernde Lichtquelle’ (Nyr. 24: 478) || pislant
A: 1792 Pislantani sz. (SzD.); nyj. paslant (SzegSz.) J: 1. 1792 ’egyet hunyorít | titkon tekintget; einmal
blinzeln | zublinzeln, schielen’ (↑); 2. 1931 ’rövidet alszik; kurz schlafen’ (NéNy. 3: 61).
SzófSz.; TESz.

pisze A: 1757 pisze (MNy. 60: 373); 1837 Pisza (NSz. – Beke K.: Vegyes Tájsz. 9) J: mn 1. 1757
’rövid, kissé felhajló hegyű 〈orr〉 | ilyen orrú 〈ember〉; stumpf, aufgestülpt 〈Nase〉 | stumpfnasig 〈Person〉’ #
(↑); 2. 1803 ? ’pisze orrhoz hasonló alakú 〈tárgy〉, torzult alakú 〈tárgy〉; difform 〈Gegenstand〉’ (NSz. –
Édes Gergely: Kes. 129), 1806 ’ua.’ (NSz. – Verseghy: Aglája 30) | fn 1851 ’pisze orrú ember;
stumpfnasige, stupsnasige Person’ (Kuthy L.: Munk. 7: 63).
Valószínűleg származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő a piszkál, piszmog tövével lehet azonos, bár a
jelentéstani összefüggés nem teljesen világos. A végződése: feltehetőleg -e (folyamatos) melléknévi
igenévképzőcinege, fene stb.
SzófSz.; TESz.

piszkafa A: 1793/ piszkafa (NSz. – Csokonai: Tempefői 602) J: ’[???]; Schürhaken aus Holz’ # ||
piszkavas A: 1823 piszkavas (Márton Anschürhaken) J: ’[???]; Schüreisen’ #.
TESz. piszka- a. is

piszkál A: 1536 pÿȝkalōk (PFab. 40a) [csak EWUng.] J: 1. 1536 ’bökdösve valahová juttat; durch
Stupsen irgendwohin kommen lassen’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1603 ’turkál valamiben, kotor valamit |
babrál; stochern, herumfingern | durch wiederholte Berührung reizen’ # (Pázmány Péter: NySz.); 3. 1611
’hozzá-hozzáérve ingerel | bosszant, sérteget, zaklat; durch wiederholte Berührung reizen | stacheln,
sticheln’ (MA.); 4. [heute haupts fel~] 1734 ’szutyongat, uszítgat | szít; antreiben | anstiften’ (NSz. –
Spangar—Petthő: Kronika 9) Sz: ~~ódik 1626—7 piszkálódván sz. (Zvonarics Mihály: NySz.).
Származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő onomatopoetikus eredetű és a piszmog tövével, valamint a
piszok szócsaládjának tövével azonos. Ez a (tulajdonképpen a palatoveláris párhuzamosság alapján) pedz
szóval is összefügghet. A végződése: gyakorító képző. – A pitiszkál ’kotorász, keresgél’ (1790) játszi
szóalkotással keletkezett a piszkálból.
SzófSz.; MNy. 56: 309; TESz.

piszke × A: 1784 Piszke (NSz. – Molnár J.: Könyvház 2: 412); 1792 Biʃzke (SzD. Biʃzke); 1792 Böʃzke
(SzD. Köʃzméte); 1792 büʃzke (SzD. Biʃzke); 1841 bickéce sz. (MTSz. külön címszó) J: ’egres;
Stachelbeere’.
Belső keletkezésű, de keletkezésmódja vitatott. ⊗ 1. Metonimikus jelentéselkülönüléssel (vagy
önállósodással a piszkebokor ’köszmétecserje’ típusú összetétel előtagjából) a biszke ~ büszke ~ piszke
’hegyes bot, csáklya, kampós bot stb.’ (1825) szóból, ami feltehetőleg a piszkál tövéből jött létre; a
végződéshez vö.: cinke, fecske stb. Az értelemzés fő nehézsége egy ’növény tüskéje’jelentés hiánya. – 2.
A ribiszke szóból jött létre szórövidüléssel, a növények rokonsága és hasonlósága alapján. Ennek az
értelmezésnek főként szóföldrajzi (és időrendi) gyengéje van.
EtSz. 1. biszke a. is | Nyr. 59: 225; TESz.

piszli × A: 1706 piszli (MNy. 74: 414) [csak EWUng.] J: 1. 1706 ’[???]; unbedeutend | klein’ (↑) [csak
EWUng.]; 2. 1869 ’[???]; wenig’ (NSz.); 3. 1928 ’[???]; nichtsnutzig 〈Mensch〉’ (ÚMTsz.).
MNy. 74: 414

piszlicsár A: 1780 Pisliczár (MNy. 53: 519); 1825 Piszlitzár (NSz. – Nátly J.: Vél. 32); 1898 piszlicsár
(NSz. – Mikszáth: Uj Zrinyiász 174); nyj. piszlicsáré, piszlicsári □ (ÚMTsz.) J: 1. 1780 ? ’jelentéktelen,
csekély; minderwertig, geringfügig’ (↑), 1844 ’ua.’ (NSz. – PD. 2: 171); 2. 1898 ’[???]; schäbig | geizig’
(↑).
Szerb-horvát jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. N. pȉsličar ’szatócs, kiskereskedő; kicsinyes ember’ [< ném.
(baj.-osztr.) bissl ’egy kicsi, kevés’ (vö.: ; vö. →piszli), szerb-horvát képzéssel].. Lásd még: szb.-hv.
pisličariti ’kicsinyes’. – A pislicár változathoz vö.: sárcaszárcsa, seckaszecska stb. A piszlicsáré változat
szóvége egy játszi, képzőszerű elemhacacáré, hoppáréhopp. A piszlicsári változat feltehetőleg a
piszlicsáré változatból keletkezett, az -i kicsinyítő képzős szó hatására. A szerb-horvát főnév a magyarban
melléknévvé vált, aminek következtében egy ’kicsinyes > jelentéktelen’ jelentésváltozás ment végbe. A
jelentés első szótörténeti adatai bizonytalanok, mivel a piszlicsár háló (↑) szószerkezet esetleg egy sűrű
szövésű hálót jelölhetett.
MNy. 53: 472; TESz.

piszmog A: 1630 piszmog (Molnár Albert: NySz.) J: 1. 1630 ’haszontalanul tölti az időt | aprólékos
módon foglalatoskodik, pepecsel valamivel; die Zeit vergeuden | langsam an etw herumarbeiten, pusseln’
(↑); 2. 1870 ’piszkol, piszkít; beschmutzen’ (CzF.).
Származékszó egy relatív fiktív tőből. ⊗ Az -m gyakorító képzős relatív tő összefüggésben áll a
buszma szóval. Az abszolút tő a piszkál tövével és a piszok szócsaládjának tövével azonos. A szóvég: -g
gyakorító képző. – Ugyanebből a relatív tőből -s melléknévképzővel, illetve -a (folyamatos) melléknévi
igenévképzővel: piszmos ’piszkos, koszos 〈elvont értelemben is〉’ (1649); piszma ’késlekedő, késedelmes,
hanyag, lusta;’ (1784), ’piszkos, koszoló’ (1870). Az abszolút tőből gyakorító képzővel: piszog
’elfecséreli az időt; piszmog’ (1835).
NéNy. 5: 81; TESz.

piszok A [4]: 1577 ? Pysok szn. (MNy. 26: 328); 1748 piʃzkos sz. (Mikes: TLev. 196); 1767 pißok
(PPB.); nyj. pucok (ÚMTsz.) J: fn 1. 1748 ’mocsok, szenny, tisztátalanság; Schmutz’ # (↑); 2. 1767
’szennyes testi váladék | ürülék; schmutzige Absonderung | Exkrement’ (↑); 3. 1792 ’aljas, becstelen
személy; schändliche Person’ (NSz. – Simai Kr.: Gyapai 16); 4. 1796 ’szégyen, szégyellnivaló, becstelen
állapot; Schande’ (NSz. – M. Merkurius 174) | mn 1. 1804 ’becstelen; schändlich’ (NSz. – Dugonics:
Jólánka 2: 47); 2. [in adv Funktion] 1964 ’nagyon; sehr’ (ZG.) Sz: piszkos 1748 (↑) | piszkít 1808
Piʃzkítani sz. (SI.) | piszkoskodik 1897 piszkoskodni sz. (NSz. – Vértesi A.: Közbirt. 1: 136) | ~ság 1911
piszokság (NSz. – Bródy S.: A medikus 11) | piszkozat 1941 [pisz]kozat ’[???]; Kladde’ (SzófSz.) ||
piszkol A: 1650 megpiskolásával sz. (Medgyesi Pál: NySz.); 1788 piszkolódásbúl sz. (NSz. – Máriafi:
Igaz magyar 2: Előb.: 18) J: 1. 1650 ’elcsúnyít; verhäßlichen’ (↑); 2. 1788 ’[gyaláz, ócsárol, szid];
schimpfen’ (↑); 3. [heute haupts be~, össze~] 1801 ’piszkossá tesz, beszennyez; beschmutzen’ # (NSz. –
Rátz S.: Orv. praxis 1: 176); 4. [vhová ~] 1856 ’vizeletét, székletét olyan helyre üríti, ahová nem volna
szabad; auf unerlaubter Stelle Unrat machen’ (NSz. – Fáy A.: Szutyogfalviak 2: 20) Sz: ~ódik 1788
piszkolódni sz. ’gyalázkodik, sértő módon vitatkozik; schmähen, beleidigend diskutieren’ (NSz. –
Máriafi: Igaz magyar 3: 58); 1808 ’szennyeződik; schmutzig werden’ (SI.).
Onomatopoetikus eredetű tőből származó szócsalád, melynek tagjai tisztázatlan viszonyban állnak
egymással. ⊗ Eredetileg a kotorászással járó bepiszkítás kifejezésére szolgált. A szótő a piszkál, piszmog
tövével azonos. A kiinduló elem a piszkol lehetett, amelynek végződése valószínűleg gyakorító képző. A
piszok a piszkolból keletkezhetett elvonással. Az is lehetséges azonban, hogy a piszok a tőből keletkezett
-k névszóképzővel, és a piszkol egy ebből képzett szó. Az eredeti ’beszennyez, bepiszkol, bepiszkít ,
illetve piszok, kosz’ jeletések alapján keletkezett a többi metonimikusan; a piszok melléknévi 1. jelentése
jelzői használatban alakult ki. A piszkozat származékhoz vö.: piszkázat ’piszkozat’ (1898), amely játszi
szóalkotással piszokból, a tiszta szó tisztázat származékszavának analógiájára lett képezve.
NéNy. 5: 80; MNy. 56: 308; TESz.

piszra × A: 1709 piszra (Nyr. 22: 520); 1903 e. pisztra (Nyr. 32: 158) [csak EWUng.]; nyj. pësztra
(Nyatl.) J: mn 1709 ’fehér orrú, illetőleg az orrán fehér foltos 〈ló, ritkábban más állat〉; weißnasig bzw
weißfleckig auf der Nase 〈Pferd, seltener anderes Tier〉’ (↑) | fn 1940 ’fehér folt a juh stb. orrán; weißer
Fleck auf der Nase des Schafs usw’ (ÚMTsz.).
Szláv jövevényszó. ⊗ Blg. пьст(ъ)р -а -о; szlk. pestrý -á -é; or. пёстр(ый) пестра пёстро; stb.:
tarkaindoeurópai eredetű; vö.: [óind pḗcͅ as ’alak, alakzat, forma; szín’ném. (ófn.) fêh ’tarka’; stb.].. – A
magyarba a szláv nőnemű vagy esetleg a semleges nemű szó került.
Nyr. 62: 79; TESz.

pisszent A: 1649 piszentnek (Geleji Katona István: NySz.); 1791 piszszentett (NSz. – Gvadányi: Orsz.
gy. leírása 58) J: 1. 1649 ’selypegve beszél; lispelnd sprechen’ (↑); 2. 1791 ’mukkan; mucksen’ (↑) ||
pisszeg A: 1693 pisszegnél (MNy. 64: 469); 1777 peszeget (MNy. 46: 274); 1794 pisszegett (NSz. –
Kazinczy: Stella 55); 1870 piszėg (CzF.); nyj. piszög (MTsz.) J: 1. 1693 ? ’〈figyelmeztetésül vagy
nemtetszés kifejezéseként〉 sziszegő hangot hallat; zischeln 〈zur Mahnung od zum Ausdruck des
Mißfallens〉’ # (↑), 1792 ’ua.’ (SzD. Szimmogni); 2. 1693 ? ’szipog, sírdogál; wimmern, weinen’ (↑), 1792
’ua.’ (SzD.); 3. 1802 ’serceg; knistern’ (NSz. – Peretsenyi Nagy L.: Szakadár 24); 4. 1826 ’〈gúnár〉
sziszeg; zischen 〈Gänserich〉’ (NSz. – Aurora 5: 69) | | pisszen A: 1713 peßßenni sz. (Kis-Viczay 336);
1717 e./ pisszenni sz. (Bethlen Miklós: NySz.) J: ’[???]; mucksen’ # || pisszeget A: 1772 peʃzʃzgetéʃsel sz.
(MNy. 46: 274); 1785 piszszegette (NSz. – Lethenyei—Plutárkus: Apopht. 163); 1792 püʃzögetni sz.
(SzD.) [csak EWUng.] J: 1. 1772 ’pisszeg; zischeln’ (↑); 2. 1785 ’(lovat) sziszegő hanggal hívogat; (ein
Tier, haupts ein Pferd) mit einem zischenden Laut locken’ (↑) || pissz A: 1793 piszi sz. (NSz. – Magyar
Játék-szin 3: 151); 1794 pisz (NSz. – Böjthi A.: Magy. nyelv 244); 1794 Piszsz (NSz. – Gyarmathi S.:
Nyelvmester 2: 277); 1961 psz, pssz (ÉrtSz.) [csak EWUng.] J: isz 1. 1793 ’〈kutyahívogató, -noszogató
szóként〉; 〈Beschwichtigung od Lockruf für Hunde〉’ (↑); 2. 1794 ’〈macskariasztó szó〉; 〈Scheuchruf für
Katzen〉’ (↑).
A szócsalád kiinduló elemei, az igék: onomatopoetikus eredetűek. ⊗ A szótő a pöszöget szócsaládjának
tövével és a pszt tövével függ össze. A végződése: különféle igeképzők. A pisszeget 2. jelentése a pizseget
hatását tükrözheti. – A pissz a szócsalád igéiből keletkezhetett elvonással, azonban az igék és az
indulatszavak párhuzamos keletkezésének lehetőségével is számolni lehet. A piszi származékszó, amely
állatnévként is ismert, főként a hiszi a piszi ’senki sem hiszi el, tkp. (csak) egy kiskutya hiszi el’ (1793)
beszédfordulatban fordul elő.
TESz. pisszeg, piszi a. is

pisztoly¹ A: 1616 piztolt (MNy. 80: 376) [csak EWUng.]; 1620 pistolt (NEl.) [csak EWUng.]; 1627
pisztolypuska (MNy. 64: 228); 1635 pistrolt (OklSz.); 1777 püstöllyel (NSz. – Bessenyei: A' filósófus
109); 1781 Pistolly (MNy. 38: 304); 1816 pöstöly (Kassai: Bef. 300); 1863 pistajját (Kriza: Vadr. 440);
nyj. pistuj (MTsz.), pisztu (ÚMTsz.) J: 1. 1616 ’rövidebb csövű, kisebb lőfegyver; kurze Handfeuerwaffe’
# (↑) [csak EWUng.]; 2. 1779 ’pistolypárbaj; Pistolenduell’ (Kónyi János: NySz.); 3. 1844 ’palack;
Flasche’ (NSz. – Vachot I.: Országgy. szállás 30).
Vándorszó. ⊗ Ném. Pistole R. pistol, (f.-ném.) pistolə; ; f r. pistole;; o l . pistola;; szb.-hv. pištola
pištolj; szln. pištola; cseh pistole; stb.: pisztoly, szintén a csehben ’egy fajta palack, üveg’. A németből
terjedt el [< cseh R. pišťala ’nádsíp, pásztorsíp, cső’].. ; Cseh pistole ’pisztoly’ visszakölcsönzés a
németből. – A magyarba elsősorban a németből került át. A szót a korábbi nyelvekben s és sz hanggal is
ejtették. A szóvégi a-hoz vö.: lapát, piac stb. A 3. jelentéshez lásd még: ; holl. pistool ’pisztoly, R.kis
parfümösüveg.’
TESz. pisztoly a. is

pisztoly² ∆ A: 1620 pistolnak (MNy. 74: 511) [csak EWUng.]; 1836 pisztolaink (NSz.) [csak EWUng.];
1847 pisztolyok (uo.) [csak EWUng.] J: ’spanyol vagy francia aranypénz; spanische od französische
Goldmünze’.
Vándorszó. ⊗ Ném. Pistole R. pistol;holl. R. pistool;fr. R. pistole;ol. R. pistola;rom. R. pistol; stb.:
spayol aranypénz, szintén a franciában és a románban ’francia aranypénz 10 frank értékben’. A franciából
terjedt el [< fr. pistolet ’spayol aranypénz < kis pénz’].. A jelentésbővülés oka, hogy a spanyol érme
mérete kisebb volt mint a franciáé; a megnevezés az által motivált, hogy a pisztoly más fegyverekkel
összehasonlítva kicsi. – A magyarba főként a német és olasz nyelvből került át.
TESz. pisztoly a. is

pisztráng A: 1261 Pistrungus potoc sz. hn. (MNy. 3: 466); 1271 Pistrunk hn. (NytudÉrt. 41. sz.: 126);
1364 Pistrongus sz. hn. (Šmilauer: Vod. 210); 1395 k. piʃtrang (BesztSzj. 300.); 1560 pisztrángos [?U] sz.
(MNy. 68: 89); 1679 Piszrangászo sz. (GyaluiUrb. 214) J: ’[???]; Forelle (~félék, Salmonidae, sebes ~
Salmo trutta)’ #.
Szláv jövevényszó. ⊗ Szln. pestroga pestruga;; szlk. pstruh;ukr. N. пструг: ’pisztráng’; stb. [< szláv
*pьstrъ ’tarka’; vö. →piszra]. – A szó belseji n-hez vö.: abroncs, dorong stb. A pisztrang változat még ma
is él Erdélyben. Amikor az á-s alak keletkezett, nem megállapítható, hogy átírásról volt-e szó.
Nyr. 62: 79; KSzlJsz. 424; NytÉrt. 41: 125; TESz.

pite¹ A: 1598 Pita (MNy. 90: 122) [csak EWUng.]; 1740 pite (Mikes: TLev. 184); nyj. pitit (ÚMTsz.)
J: ’lepényforma sült tészta; Art Fladen’.
Belső keletkezésű, de keletkezésmódja vitatott. ⊗ 1. Összetett szó aus dem állatcsalogató szó pipipi +
te tagokból; szervetlen. – 2. Játszi szóalkotással keletkezett származékszó ugyanabból az állatcsalogató
szóból -te kicsinyítő képzővel; a végződéshez vö.: N. lepite ’lepke’, pípite stb. – Eredetileg egy indulatszó
lehetett; ennek főnevesüléséséhez vö.: koca stb. A szó belseji ty-s változat a pityegpityereg hatását
tükrözheti.
KSzlJsz. 718; NyK. 73: 87; ÉlOsm. 330; TESz.

pite² × A: 1604 Pite (MA.); 1808 Pitye (SI.); nyj. pittye (ÚMTsz.) J: fn 1604 ’csirke; Küken’ (↑) | isz
1835 ’〈csirke- és tyúkhívó szó〉; 〈Lockruf für Küken und Hühner〉’ (Kassai 4: 133).
TESz. pite¹ a. is

piti A: 1888 Piti (NSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1888 ’[???]; nicht echt; wertlos’ (↑) [csak EWUng.]; 2.
1908 ? ’[???]; unbedeutend; kleinlich’ (ZG.) [csak EWUng.], 1921 ’ua.’ (uo.) [csak EWUng.] || pitiáner ∆
A: 1911 pitiáner (ZG.) [csak EWUng.] J: 1. 1911 ’[???]; geldarme Person’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1922
’[???]; kleinliche Person’ (ZG.) [csak EWUng.].
A szócsalád kiinduló eleme a piti: valószínűleg francia jövevényszó. ⊗ Fr. petit: ’kicsi; kicsinyes,
aprólékos; értéktelen’; stb. [< lat. (kés.) pitinnus ’kicsi; kisfiú, fiúgyermek’].. – A szó belseji i-s változatot
a picipiciny is befolyásolhatta. – A pitiáner belső keletkezésű: ez a piti alapján a R. börziáner ’tőzsdés’
(1862 (NSz.), indiáner ’indiáner, szerecsenfánk’ (1882 (uo.) stb. alaktanának analógiájára lett képezve; az
utolsó két szó a németből (au.) jött létre. A pitiáner jelentése a piti szó jelentéséből magyarázható.
ÉKsz.

pitizik A: 1900 bitiző, pitiző sz. (Zolnay—Gedényi); 1923 bittiző (Zolnay—Gedényi); 1930 pitizik ▼
(ZG.) [csak EWUng.] J: 1. 1900 ’〈kutya〉 szolgál; aufwarten, schön machen 〈Hund〉’ (↑); 2. 1930 ’〈ember〉
kér, kunyerál; bitten, betteln 〈Mensch〉’ (Zolnay—Gedényi).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. bitten: ’udvarisasn felkér, megkér’indoeurópai eredetű; vö.: [gör. πείϑω
’kér, kérlel, rábeszél, meggyőz’].; óész. germ. biðja ’kér, megkér’; stb.. – A szabályos -l igeképző helyett
fellépő -z igeképző esetleg azzal magyarázható, hogy a magyarba az E/1. személyű jelen idő vagy az E/2.
személyű felszólító mód került át. A szó eleji p-hez vö.: pánt, pék stb.
TESz.

pitle × A: 1606 Pittelihez [pitteli □] (MNy. 80: 376) [csak EWUng.]; 1634 piteles sz. (OklSz.); 1700 k.
Pitlés sz. (MNy. 80: 376) [csak EWUng.] J: 1. 1606 ’malomszita; Beutelsieb’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1897
’szitált liszt; gebeuteltes Mehl’ (MTsz.).
Szlovák jövevényszó. ⊗ Szlk. N. pyteľ, pytle többes szám ’tasak, erszény, zsák; lisztszita’ [< cseh pytel
’zsák, liszteszsák’ < ; ném. (kfn.) biutel ’ua.malomszita’; stb.].. – Az eredeti változat pitel volt. A pitle
alak valószínűleg a [4].tőtípus analógiájára keletkezett, feltehetőleg a szlovák többes számú alak hatására.
A 2. jelentés: metonímia.
TESz.

pitvar A: 1300 k. pituaranak (ÓMOlv. 131); 1604 Pitvári sz. (MA.); 1638 pitarban (MNy. 80: 376)
[csak EWUng.]; 1669 Pidvarbul (uo.) [csak EWUng.]; nyj. pittar, pitvor, pityvarban (ÚMTsz.) J: 1. 1300
k. ’előcsarnok | tornác; Vorsaal | breite Diele’ (↑); 2. 1601 ’lakóháznak, ma csak régimódi parasztháznak
az a középső, konyhaként is használt része, amelybe közvetlenül az udvarról vagy a tornácról lehet
bejutni; auch als Küche gebrauchter Mittelraum eines Wohnhauses, mit Zugang vom Hof od vom Flur
aus’ (OklSz.); 3. 1801 ’〈az anatómiában〉 bevezető nyílás; Eingangsöffnung in einen Hohlraum 〈Anat〉;
Vorhof des Herzens’ (Rácz S.: Orv.); 4. 1809 ’az a hely, ahova limlomot, hulladékot hánynak;
Rumpelkammer’ (NSz. – Simai Kr.: VSzót. 1: 124); 5. 1812/ ’szabadkőműves-páholy; Freimaurerloge’
(NSz. – Kazinczy: Lev. 10: 294).
Jövevényszó egy szláv nyelvből, valószínűleg az óegyházi szlávból vagy a szerb-horvátból (e.). ⊗ Óe.
szl. pritvorъ: ’oszlopos folyosó, oszlopsor, csarnok’;szb. (e. szl.) pritvorъ: ’ua.’; – ;blg. притвор:
’templom előcsarnoka’;or. притвор: ’ua.’; stb. [? <gör. (bibl.) πραιτώριον ’a római helytartó palotája’ [<
lat. praetorium ’ua.fővezéri sátor, főhadiszállás’]].. A szláv szó hangalakja népetimológiával keletkezett a
szláv *pri (igekötő) + *tvorъ ’tett, cselekvés, cselekedet’hatására. – A mássalhangzótorlódás némileg
hasonló feloldásához a magyarban vö.: hála, kór stb. A pitar típusú változatok szó belseji v-jének
kieséséhez vö.: körtvély, kurva stb. Az 1. jelentés eredetileg a palota és a templom előcsarnokára
vonatkozhatott. A 2. jelentés: metafora az 1. jelentés alapján; a 4., 5. jelentésnek ugyanaz az eredete. A 3.
jelentés a lat. vestibulum ’előtér, előszoba, bejárat, udvar’(tud.) ’egy üreg bevezető nyílása 〈anatómia〉’ ,
illetve a ; lat. atrium ’csarnok, nagy terem, (tud.) a szív felső ürege’. – 2. jelentés orvosi szakszóként él; a
2. jelentés többek között még a nyelvjárásokban használatos. – A magyarból: ; szlk. pitvor ’folyosó, falusi
ház előtere, pitvar.’
KSzlJsz. 425; NytÉrt. 41: 118; TESz.

pityereg A [1]: 1527 pytyeregne (ÉrdyK. 673); 1597 petyeregue sz. (Illyefalvi István: NySz.); 1628
pityergenec (NySz.) [csak EWUng.]; 1767 pittyergésre sz. (NSz. – Illei: Titus 156); 1803 pityörgéssei sz.
(NSz. – Dugonics: Jólánka 1: 223); 1824 pityerg (NSz. – Fáy A.: Kedv-csapongások 2: 3); 1863
pötyörgök (Kriza: Vadr. 55); nyj. pëtyërëg, pöcsörög (MTsz.) J: 1. 1527 ’sírdogál; flennen’ (↑); 2. 1881
’〈eső〉 csepereg; tröpfeln, rieseln 〈Regen〉’ (Nyr. 10: 327) || pityeg × A: 1585 pintyoͤ goͤ k (Cal. 435); 1604
Pityegoͤ c (MA.); 1810 Pittyegek (NSz. – Simai Kr.: VSzót. 2: 4); 1856 Pütyögés sz. (NSz. – Lisznyai K.:
Mad. pajt. 368); 1870 pityėg (CzF.) J: 1. 1585 ’csipog, csiripel; piepen, zwitschern’ (↑); 2. 1761 ’sír,
sírdogál; weinen, flennen’ (NSz. – Bertalanffi: Siralmas panasz 72); 3. 1825 ’〈billentyűs vagy pengetős
hangszer〉 szól; tönen 〈von Tasten- os Zupfinstrumenten〉’ (NSz. – Décsei Ján.: Mes. 163); 4. 1853 ’〈eső〉
csepereg, szemerkél; tröpfeln, rieseln 〈Regen〉’ (NSz. – Szikszói Enyhlapok 145); 5. 1897 ’csacsog,
fecseg; plappern, schwätzen’ (MTsz.) || pityeredik A: 1669 Pityeredve sz. (Pósaházi János: NySz.); 1797
el-petyeredett (NSz. – M. Merkurius 835); 1845 elpityeredik ▼ (NSz.) [csak EWUng.] J: 1. [heute haupts
el~] 1669 ’pityeregni kezd; zu flennen beginnen’ (↑); 2. 1794 ’esni kezd; zu regnen beginnen’ (NSz. – M.
Merkurius 1422: ).
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ A szótő a pötyög tövével függ össze. A végződése: különböző gyakorító
képző, -edik kezdő-visszaható igeképző; a szó belseji r gyakorító képző. Az is lehetséges, hogy a
szócsalád tagjai egy eredeti igenévszó igei értékű tagjaiból képzettek, a névszói értékű tag esetleg a pinty
lehet. – Nyugat-magyarországi tájszó pityer ’búbospacsirta’ (1772/), ’pinty’ (1895 u.) a pityeregből vagy a
pityeredikből keletkezhetett elvonással, bár az alaktani kapcsolat nem egészen világos. A picsog ~ pityog
tájszó ’bőg, zokog, bömböl’ (1792) a pityeg veláris párhuzamos alakjaként szintén ide tartozik.
SzófSz.; Kodály-Eml. 1957.: 155; TESz. picsog, pityer a. is

pityipalkó A: 1861 Pityi Palkó (NSz. – Fek. lev. napt. 30); 1937 pityipalkó (SMFrSz.) J: ’jelentéktelen
ember, akárki; Niemand, Herr Soundso’.
TESz.

pityizál ∆ A: 1666 pitizálj (Sámbár ellen [ᴐ: Czegl: Tromf.] p. 110: Kreszn.); 1717 e. pityizálni sz.
(Bethlen Miklós: NySz.) J: ’iddogál; picheln, bechern’.
 TESz.

pityke × A: 1800 Pityke (Márton); 1838 Petyke (Tsz.); nyj. pitkés, pütyköztek sz. (ÚMTsz.) J: fn 1.
1800 ’fémgomb; Metallknopf’ (↑); 2. 1801 ’pitykeszerű képződmény növényen | halpikkely;
schuppenartiges Gebilde an Pflanzen | Fischschuppe’ (MNy. 46: 274); 3. 1848 ’〈jelentéktelen dolog
jelölésére〉; 〈zur Bezeichnung einer Kleinigkeit〉’ (NSz. – MT. 631) | mn 1812/ ’apró; kleinwinzig’ (NSz. –
Szemere P.: Munkái 2: 219).
Belső keletkezésű, de keletkezésmódja vitatott. ⊗ 1. Származékszó egy fiktív tőből. A szótő
onomatopoetikus eredetű és a pittyed szócsaládjának tövével lehet összefüggésben. A végződése:
kicsinyítő képző. Az eredeti jelentése ’kis függelék’ lehetett. – 2. Származékszó a pettypettyeget-ből
kicsinyítő képzővel. Ebben az esetben a főnévi 2., 3. jelentés az eredeti.
MNy. 63: 204; TESz.

pitymallik A: 1784 pitymallani sz. (SzD. 66); 1792 Pitmallani, Pitmánlani sz. (SzD.); 1795 k.
Pittymallik ▼ (NSz. – Takáts R.: Told. K. v.); 1844 pitymalik (NSz. – Császár F.: Utazás 2: 64) J: 1. 1784
’[hajnali (ritkán alkonyati) szürkület kezdődik]; dämmern 〈der Morgen〉’ (↑); 2. 1784 ’pislog; blinzeln,
glimmern’ (↑); 3. 1792 ’villámlik; es blitzt’ (↑); 4. 1837 ’jóra fordul, sikerülni kezd; sich zum Guten
wenden, zu gelingen beginnen’ (NSz. – Beke K.: Vegyes Tájsz. 9) Sz: ~at 1838 Pitymallat (Tsz.).
Valószínűleg származékszó egy relatív fiktív tőből. ⊗ A relatív tő egy -m kezdő képzővel keletkezett.
Az abszolút tő a pislog szócsalád tövével függhet össze, bár ez korábban a R. onomatopoetikus pittog
’gyenge, erőtlenén csillog’ igével állt szorosabb kapcsolatban (1792 (SzD.). A pitymallik végződése
gyakorító-visszaható képző. A nyelvújítás korában került át a nyelvjárásokból az irodalmi nyelvbe. –
Ugyanebből a relatív tőből: pitymorodik ’ua.’ (1816). – Az ukránból vagy a szlovákból való származtatása
főleg alaktani (részben jelentéstani) okokból nem meggyőző.
TESz.; NytÉrt. 105: 48

pityóka × A: 1778 Pityóka (MNy. 63: 203); 1780 pityokát (MNy. 64: 469); 1891 picsóka (Nyr. 20: 93)
J: 1. 1778 ’burgonya; Kartoffel’ (↑); 2. 1792 ’csicsóka; Topinambur’ (SzD. Tsitsóka).
Bizonytalan eredetű, esetleg játszi szóalkotással létrejött származékszó. ⊗ A szótő ismeretlen eredetű.
A végződés kicsinyítő képzőnek tűnik; vö. még: csicsóka.
MNy. 63: 203; TESz.

pityókos A: 1835 Pityókás (Kassai 4: 135); 1838 Pityókos (Tsz.); 1848 pityokás (NSz. – PD. 1: 20);
1855 pityákos (NSz. – Vas G.: Nevessünk 162); 1877 pityogósan (NSz. – Adomák 75) J: ’[kissé ittas];
beschwipst’.
Játszi szóalkotással, fiktív tőből keletkezett származékszó. ⊗ A szótő a pityizál tövével függ össze. A
végződése: -ókos tréfás kicsinyítő képző; vö.: csajbókoscsajbók, habókoshabókol stb. – Ugyanebből a
tőből: R. pityó ’részeg, ittas’ (1835 (Kassai 4: 135); pityók ’mámor bódulat, ittasság, spicc’ (1881); stb.
TESz.

pitypalattyoz ∆ A: 1766 pity-palattyozzon (NSz. – Kollarics J.: Int. 112); 1800 Pittypalattyoz (NSz.)
[csak EWUng.]; 1804 pitypalatyoznak (uo.) [csak EWUng.] J: ’[???]; schlagen 〈Wachtel〉’ | | pitypalatty
A: 1777 Pitty palattyal (NSz. – Erdődy L.: Sans-Souci 7); 1787 pity palaty nótát (NSz.) [csak EWUng.];
1799 pitypalatty (KMad. 137) [csak EWUng.]; 1835 Pitypirity (Kassai 4: 133); 1863 Putypuruty (Kriza:
Vadr. 513) J: fn 1. 1777 ’a fürj hangja; Wachtelschlag’ (↑); 2. 1793 ’fürj; Wachtel’ (KMad. 137) [csak
EWUng.] | isz 1799 ’[???]; 〈zur Nachahmung des Wachtelschlages〉’ (↑) [csak EWUng.] || pitypalattyol A:
1786 pitypalattyolás sz. (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[???]; schlagen 〈Wachtel〉’.
Onomatopoetikus eredetű szócsalád tisztázatlan viszonyú tagokkal. ⊗ A szócsalád a fityfirittyel szóval
szorosan összefügghet. Az igék pitypalattyhoz való kapcsolatánál számolni lehet úgy képzéssel vagy
elvonással, mint a párhuzamos keletkezés lehetőségével is. Az igék végződése: gyakorító képző. Hasonló
onomatopoetikus szavak: észt putpadadi ’fürj’;rom. teptalac ’ua.’, pitpalac ’ua.pitypalattyolás, a fürj
hangja’; ;szb.-hv. pućpura ’a fürj tojója’; stb.
SzófSz. pitypalatty a. is; Nyr. 97: 99; TESz. pitypalatty a. is

pitypang A: 1798 Pippan (MNy. 6: 185); 1798 Pity-pang (NSz. – Veszelszki: Fa- és fǘszeres könyv
127); 1806 Pittypang (NSz. – Kultsár: Hazai Tud. 240); 1892 pitypángból (NSz. – Mikszáth: Primás 7) J:
1. 1798 ’gyermekláncfű; Löwenzahn’ (↑); 2. 1966 ’〈a Taraxacum növénynemzetség összefoglaló
neveként〉; 〈als Name des Pflanzengeschlechtes Taraxacum〉 (Taraxacum; Taraxacum officinale)’ ().
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ A megnevezés azzal magyarázható, hogy a gyermekláncfű csőszerű szára
leszakításkor pattanó hangot adpipacs. A pippan változat a pippan hatását tükrözheti.
TESz.

pittyed A: 1592 el pittyedet (Cisio: NySz.); 1786 lepityett [d-t] sz. (MNy. 65: 470) [csak EWUng.] J:
’lebiggyed, lefittyen; herabhängen, sich unterwärts verziehen’ | | pittyeget × A: 1748 pittyengeti (Faludi
Ferenc: NySz.); 1776 Pittyegeti (NSz. – Kónyi J.: Gellert meséi 51) J: ’biggyesztget; wiederholt
aufwerfen 〈Lippen〉’ || pittyeszt A: 1791 Pittyeszti (NSz. – Poóts A.: Vers. 234); 1867 pityesztett sz. (NSz.
– Tolnai L.: A nyomorék 76) J: 1. 1791 ’biggyeszt; auswerfen 〈Lippen〉’ (↑); 2. 1795 k. ’függeszt;
anhängen’ (NSz. – Takáts R.: Told. R.r.) || pitty × A: 1792 Pitty (SzD.) J: 1. 1792 ’szájjal való pattintás;
Schnalzer mit dem Mund’ (↑); 2. 1838 ’szájbiggyesztés; Maulhängerei’ (Tsz. Pittyet veszek); 3. 1838 ’alsó
ajak | lebiggyesztett ajak; Unterlippe | Hängelippe’ (Tsz. Gamba).
A szócsalád alapjai, az igék: származékszavak egy fiktív tőből. ⊗ A szótő bizonytalan, esetleg
onomatopoetikus eredetű, és a biggyeszt, fityeg és a petyhüszikpetyhüdt, pőtyög szócsaládjának tövével
lehet összefüggésben. A végződése: különféle igeképzők. – A pitty a szócsalád igéiből lett elvonva. Az 1.
jelentés metonimikus kapcsolatban áll a többivel.
TESz.

pivó × A: 1560 k. piua (GyöngySzt. 4456.); 1876 pivót (Nyr. 5: 181); nyj. pívó (MTsz.) J: 1. 1560 k.
’sör; Bier’ (↑); 2. 1876 ’sörélesztő; Bierhefe’ (Nyr. 5: 12).
TESz.

pizsama A: 1921 pyjamák (NytÉrt. 93: 96) [csak EWUng.]; 1926 pizsama (Horovitz: IdSz.⁴ 355) J:
’[???]; Pyjama’ #.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Pyjama;; ang. pyjamas többes szám; ; fr. pyjama; stb.: pizsama. Az angolból
terjedt el hind. pā-jāma pāi-jāma ’nadrág’ [< újperzsa pāÿ-- jāmah ’nadrág’]., tkp. ’láb + ruha’. – A
magyarba a franciából és a németből került.
TESz.

pizseget † A: 1568 pisogatua sz. (NySz.) [csak EWUng.]; 1590 Lo pisegetes sz. (SzikszF. 110); 1663
pthruͤ soͤ getés sz. (NySz.) [csak EWUng.] J: 1. 1568 ’ajakkal, nyelvvel való csettintgetéssel vagy
pisszegetéssel hív, csalogat 〈állatot〉; Tiere durch Schnalzen od Zischen locken’ (↑) [csak EWUng.]; 2.
1685 ’csipog; piepen’ (Amos Comenius: NySz.) | | pizseg × A: 1616 pisegtek (Balásfi Tamás: NySz.);
1792 pizseg (A peleskei nótárius...: NySz.); nyj. pizsëg (ÚMTsz.) J: ’csipog; piepen’.
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ A szótő a pizsepislen tövével azonos és végső soron a pezsdül szócsalád
tövével állhat összefüggésben. A végződése: gyakorító-műveltető képző, gyakorító képző. A szó
mássalhangzótorlódásos változathoz vö.: prüszköl.
TESz.

pizsétek ∆ A: 1604 Piʃetoͤ c (MA.); 1673 puͤ seték (Amos Comenius: NySz.); 1702 pisiteknek (Miskolczi
Gáspár: NySz.); 1795 piséték (ÁllatKözl. 29: 150); 1800 Pizsitnek (Márton) J: ’búbos pacsirta;
Haubenlerche’.
Valószínűleg származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A tő a pizsepislen tövével és a pizseget szócsaládjának
tövével függhet össze. A végződése: játszi névszóképzősüsétek. A szó belseji n-es változat
keletkezésmódja nem világos. – A csehből való származtatása nem valószínű.
TESz.

placc A: 1641 placzot (NEl.) [csak EWUng.]; 1644 placcot (StSl. 27: 330); nyj. palacra (ÚMTsz.) J:
1. 1641 ’hely, tér; Platz’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1773—4 ’küzdőtér | nyilvánosság; Kampfplatz |
Öffentlichkeit’ (Nyr. 92: 227).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Platz: ’hely, helyszín; terület; város’; stb. [< fr. (ófr.) place ’ua.’]..
Megfelelői: ang. place;szb.-hv. N. plȁc; stb.: . – Nem tartozik ide: plac ’hotel, vendéglő, fogadó’ (1632/
(MNy. 84: 251), ami a ; fr. palace ’luxushotel szóból ered.’
TESz.

plafon A: 1805/ Plafondján (IrtörtKözl. 15: 330); 1839 plafonton (NSz. – Eötvös J.: Carth. 2: 182);
1842 plafonjaikkal (NSz. – R.P.Div. 286); 1882 plafónd (NSz. – Tolnai L.: Nemes vér 1: 71) J: 1. 1805/
’mennyezet; Zimmerdecke’ (↑); 2. 1950 ’felső határ, legmagasabb összeg; obere Grenze, Höchstbetrag’
(NSz. – Postás Dolgozó márc.: 1.).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. R. plafond ’(díszes) mennyezet; hitel felső határa’, (B.) plafon
’mennyezet, plafon’ [< fr. plafond ’’].. Megfelelői: ang. plafond;; or. плафон; stb.: . – A R. plafond ’ua.’
(1832) külön átvétele a fr. R. platfond ’ua.szónak.’
TESz.

plágál × A: 1533 Plagalo sz. (Murm. 1284.); 1585 Plágálo sz. (Cal. 416) J: ’üt, csap; schlagen,
prügeln’ | | plága × A: 1648 plága (Veresegyházi Szentyel János: NySz.); 1801 palágázás sz. (NSz. –
Budai F.: Kánt rost. 75); 1810 k. pelágába (NSz. – Farkas A.: Lói tan. 2) J: ’ütés, csapás; Schlag’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. piagare: ’csap, ver, üt, vág’. | lat. plaga ’csapás, ütés, vágás; (vágott)seb’
vö.: latin plangere: ’csap, ver, üt’.; lásd még: gör. πληγή ’csapás, ütés’, πλάζω ’csap, ver, üt’. Megfelelői: ;
ném. Plage ’nagy fáradság, vesződség, hosszú baj, panasz, R. balszerencse’; ; ang. plague ’(sors)csapás,
balszerencse’; stb. – Nem teljesen kizárható, hogy a plága a plágálból jött létre elvonással.
TESz. plága a. is

plájás × A: 1647 plajas (REl. 241) [csak EWUng.]; 1667 pleás (Szádeczky: Apafi Udvt. 7); 1789
Palajás (NSz. – M. Kurir 827) J: 1. 1647 ’határőr; Grenzsoldat’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1667 ’erdőőr,
mezőőr | hajdú, megyei szolga; Wald- Feldhütter | Komitatsdiener’ (↑) || pláj ∆ A: 1758 Plajak (Pușcariu
57: Bakos); 1762 plájokra (MonÍrók. 38: 22); nyj. palaj (Moldován: Alsófehér vm. 803), paláj (ÚMTsz.)
J: 1. 1758 ’hegy; Berg’ (↑); 2. 1762 ’hegyi ösvény, átjáró; Bergpfad, Durchweg’ (↑); 3. 1899 ’[havasi
tisztás]; Lichtung im Gebirge, Almwiese’ (REl. 269) [csak EWUng.].
Román jövevényszó. ⊗ Rom. plăiaș: ’határőr, vadőr; hajdú’ [< rom. plai (↓)]. | rom. piai ’hegy; havasi
legelő; hegyi ösvény; környék, vidék, R. kerület, megye, körzet, kör’az eredetéhez esetleg vö.: [lat. plaga
’környék, vidék, tájegység stb.’, (k.) plagia ’tengerpart, síkság, alföld’].. – Az 1491-es Play hn.
valószínűleg román névadáson alapul.
Nyr. 37: 275; Infll. 76; TESz. pláj a. is

plajbász × A: 1671 Plaÿbaÿʃt (MNy. 80: 376) [csak EWUng.]; 1699 plajbáʃȝt (uo.) [csak EWUng.];
1708 Plébáʃz (PP.); 1759 plajbáccal (Hazánk: NySz.); 1766 plaivatss (NSz. – Bél M.: Prim. Lat. 26);
1767 Pleibátz (PPB. Praeductal); 1787 pláivász (NSz. – Zavira: On. Bot. 63); 1794 plebásszal (NSz. –
Domby S.: Orv. Tan. 32); 1809 Palajbász (NSz. – Simai Kr.: VSzót. 1: 224); 1820 blajvájsz (NSz. –
Nagyváthy: Házi gazdassz. 213); 1843/ pelejbászom (NSz. – Petőfi 6: 116); nyj. klajbáck, pëlájbász,
plajbács (ÚMTsz.), polojbász (MTsz.) J: 1. 1671 ’ólomfehér; Bleiweiß’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1708 ?
’íróeszköz, ceruza; Bleistift’ (↑), 1759 ’ua.’ (↑).
Német (f.-ném.) jövevényszó. ⊗ Ném. (szlk., N.) blaevaes plaevaes: ’ólomfehér’, (R., al.) ’ceruza’,
– ;ném. Bleiweiß: ’ólomkarbonát; ebből készült festék’ [< ném. Blei ’nehéz, fehér fényű fém’ + Weiß
’fehér szín’].. Lásd még: ném. (baj.-osztr.) plai ’ólom’, waiss ’fehér’. Megfelelői: ; szb.-hv. plajvaz
’ólom, ceruza’; ; szln. plajbes ’ceruza’; stb. – A szó bajor-osztrák közvetítéssel került át a magyarba. A
szó eleji p-hez vö.: pánt, pék stb. – A szó belseji ném w > ; m. b hangváltozáshoz vö.: bakter, bükköny stb.
A változatok mindenekelőtt a mássalhangzótorlódás különböző feloldásával és p―b > k―b
elhasonulással keletkeztek.
TESz.

plakát A: 1848 placat (NSz. – MT. 681); 1848/ placatumocat (NSz. – Kossuth ÖM. 13: 142); 1848/
plakát (NSz. – Deák F.: Besz. 2: 37); 1850 plákátot (MNy. 65: 470); nyj. plagát (ÚMTsz.) J: ’[???];
Plakat’ #.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Plakat ’nyilvános hirdetmény a falakon, hirdetőoszlopokon stb.’ [< holl.
plakkaat ’ua.’].. Megfelelői: ; szb.-hv. plakat;; cseh plakát; stb.: . – A plakátum változat latinosítás
eredménye.
TESz.
 plakett A: 1922 Plakett (RévaiLex. 15: 498) J: ’valakinek az emlékét megörökítő kisplasztikai alkotás;
Plakette’.
Francia jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Fr. plaquette: ’kis lemez, lap, tábla; emlékérme; kis
füzet’.; – lásd még: ném. Plakette ’kis lemez domborzatábrázolással’. A franciában a plaque ’lemez, lap;
tábla’; stb.szóból keletkezett. Megfelelői: ang. R. placket ’(térkép)lap’; ol. plaquette ’plakett’; stb.
TESz.

pláne A: 1841 plane (NSz. – Kovács Pál: Munk. 1: 78); 1849/ pláne (NSz. – Endrődi S.: Petőfi napjai
523); nyj. plánë (SzegSz.), pláné (ÚMTsz.) J: hsz 1. 1841 ’éppenséggel; gerade, erst recht’ (↑); 2. 1870
’[különösen, kiváltképpen]; insbesondere; schon gar’ # (NSz. – Báttaszéki L.: Szer. gőz. 6) | fn 1900 k.
’különösség; das Besondere’ (Zolnay—Gedényi).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. plane: ’sima, síkos; világos, tiszta; persze, mindenképpen, feltétlenül’; stb.
[< lat. planus ’egyenes, sima’; stb.].. – Nyomatékosító szerepe a magyarban határozottabb mint a
latinban. A főnévi jelentés az argóban keletkezett.
TESz.

planéta ∆ A: 1538 planetak (PestiN. V2); 1592/ Planéta (NSz. – Csizió 3); 1668 Plánétáknak (RMK.
444); 1848 planétvilág (NSz. – Bernát G.: Freskó 1: 133); 1863 palánéta (Kriza: Vadr. 168) J: 1. 1538
’bolygó; Planet’ (↑); 2. 1592/ ’(szerencse-, szerencsétlen) csillagzat; (Glücks-, Unglücks)stern’ (↑); 3.
1847 ’jóskönyv | álmoskönyv; Wahrsagebuch | Traumbuch’ (NSz. – PD. 1: 349); 4. 1891 ’jövendölő
cédula; weissagender Zettel’ (NSz. – Viharos: Főváros 176).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. planetae többes szám, planetes többes szám ’bolygó, planéta’, (kés., h.)
planeta ’ua.’ gör. (ἀστέρες) πλανῆται többes szám ’ua.’, tkp. ’bolygók’ [gör. πλανᾶσϑαι ’bolyong,
barangol’].. Megfelelői: ; ném. Planet;; fr. planète; stb.: bolygó. – A planét változat német hatást mutat. A
2–4. jelentés azon a babonán alapul, hogy a csillagok állása meghatározza a sorsot és az újszülöttek életét.
TESz.

platán A: 1575/ Plantanus fáia (Assz. G1b) [csak EWUng.]; 1585 Platanus fa (Cal. 812); 1604
Platanosfa (MA. Platanétum); 1669 Platán-fa (Nadányi János: NySz. platán-fa); 1673 Plántán-fa (Amos
Comenius: NySz. platán-fa); 1880 platanuszt (NSz. – Arany J.: Arist. 1: 41); 1884—7 platána □ (NSz. –
Földtani Int. Évkönyve 7: 300) J: ’[???]; Platane (Platanus)’.
Latin jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Lat. platanus: ’platán’.; – lásd még: ném. Platane R.
platan ’ua.’. A latinba a gör. πλάτανος ’ua.’ (a szó kapcsolata a ;gör. πλατύς ’széles’ szóval téves)
kifejezésből került. Megfelelői: ; ang. platan;; fr. platane; stb.: platán. – A szóvégi us-os, illetve anélküli
változatokhoz vö.: trónus: trón. A korábbi változatok szóvégi s-sel való kiejtéséhez vö.: ámbitus stb. A
szóvégi a-s változat a német alapján végbement hanghelyettesítés eredménye lehet. Az n-es változatok a
plántapalánta hatására utalhatnak.
TESz.

platina A: 1777—83 platina (KémEl. 32) [csak EWUng.] J: ’[???]; Platin’ #.

Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Platin R. platina;; ang. platinum; R. platina;; fr. platine;; sp. platino R.
platina; stb.: platina, tkp. ’kis ezüst’. A spanyolból terjedt eltudatos szóalkotás a [sp. plata ’ezüst’szóból]..
Forrása: ; lat. (k.) plata ’fémlemez; érme; ezüst’. – A magyarba elsősorban a németből került át.
TESz.

platni × A: 1875 pȧlȧtten (Nyr. 4: 236); 1880 platten (Nyr. 9: 428); 1894 platni (Nyr. 23: 577); nyj.
patni, plaktën, platt, plotynyi (ÚMTsz.) J: 1. 1875 ’takaréktűzhely főzőlapja; Kochplatte des Sparherds’
(↑); 2. 1880 ’takaréktűzhely; Sparherd’ (↑); 3. 1914 ’lemez; Platte’ (ÚMTsz.).
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) plattn, (h. baj.-osztr.) plåttn̥ : ’lap, lemez’, – ;
ném. Platte ’sima, sík alakzat, korong, tárcsa stb.’ [< lat. (k.) plat(t)a ’fémlemez; tonzúra’].. Lásd még: ;
ném. Herdplatte ’a tűzhely főzőlapja’. Megfelelői: ; cseh piát ’(fém)lemez’; ; le. plyta ’ua.tűzhelylap’;
stb. – A ni végződéshez vö.: dózni, fecni stb. A 2. jelentés: metonímia.
TESz.

plató A: 1832 plátó-tért (NSz. – Erdélyi Hiradó 1: 29); 1941 Plató (ÚILex.) [csak EWUng.] J: 1. 1832
’fennsík; Hochebene’ (↑); 2. 1961 ’étel- és italhordó tálca 〈a vendéglátó iparban〉; Tablett, Servierbrett 〈in
Gaststätten〉’ (ÉrtSz.); 3. 1972 ’[???]; Ladefläche 〈auf Transportmitteln〉’ (ÉKsz.) [csak EWUng.].
Francia jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Fr. plateau: ’felület, felszín; lemez, lap; (fenn)sík’., R.
’medence; lapos tálka’; – lásd még: ném. Plateau ’(fenn)sík; tálca’. A franciában a plat ’sima, egyenes’
[lat. (vulg. lat.) *plattus ’ua.’szóból keletkezett].. Megfelelői: ang. plateau ’fennsík; díszes csésze’; ; ol.
plateau ’fennsík’; stb. – A köznyelvben a szó 3. jelentésében él.
TESz.

plébánia A: 1269 plebania (OklSz.); 1673 plébániájának (Amos Comenius: NySz.); 1825 plebániaház
(NSz. – Vas G.: Régi kép 1: 78) J: ’parókia | egyházközség; Pfarre | Pfarrgemeinde’ || plébános A: 1405
k . plebanɡ (SchlSzj. 495.); 1517 plebanos (Tört.Tár. 1890: 558); 1575 Plebános (HChr. 33a) [csak
EWUng.]; 1623 Plébánosság sz. (RNySz. 413); 1796 Plébanust (NSz. – Vályi A.: Magy. Orsz. 1: 415);
1871 plébányos (NSz. – Kvassay E.: Amb. kezd. 2: 177); nyj. pëlébános (MTsz.) J: ’a plébánia élén álló
pap; Pfarrer’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (k., e., h.) plebania: ’plébánia, parókia, lelkészi hivatal, egyházközség’. | lat.
(k., e., h.) plebanus ’plébános, lelkész’. Mindkettő a lat. plebs ’nép’szón alapul; vö.: plebszplebejus.
Megfelelői: ;ol. pievania pievano;; le. plebania pleban; stb.: plébánia, parókia, lelkészi hivatal, ’plébános,
lelkész’. A reformáció óta a kifejezés tipikus katolikus szónak számít.
TESz.

plebejus A: 1795/ plebejus (NSz. – Csokonai: Gerson 669) J: mn 1795/ ’nem nemesi, (köz)népi;
plebejisch’ (↑) | fn 1865 ’nem nemes(i), (köz)népi személy; Plebejer’ (Babos) | | plebsz A: 1848 plebse
(NSz. – Kossuth: Hirlapja 295); 1926 plebsz (HIdSz.) [csak EWUng.] J: ’(köz)nép, tömeg; Plebs’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. plebeius: ’nem patrícius; a plebejusokhoz tartozó; közönséges, általános’ |
;lat. plebs: ’a nép, plebejus’? < [lat. *ple- ’megtölt; tömeg, mennyiség’; lásd még: ; lat. complere
’(fel)tölt; gazdagon ellát; eleget tesz, elvégez; eleget tesz’].. Megfelelői: ném. plebejisch Plebejer Plebs;;
fr. plébéien plèbe; stb.: plebejeusi, közönséges, ’plebejus, plebejus, plebs’. – A plebejus szóvégi s-éhez
vö.: ámbitus stb.
TESz.

plecsni A: 1924 plecsni (Szirmay 41) J: 1. 1924 ’érem, kitüntetés; Medaille’ (↑); 2. 1961 ’nagy folt;
großer Fleck’ (ÉrtSz.).
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) blätschen blédsch·n: ’nagy, széles növényi levél;
formátlan, széles, lapos tárgy’., (B.) pledsch·n ’a fejessaláta, káposzta stb. nagy levele; folt a bőrön; nagy
folt a ruhán’? < [ném. (óbajor) pletzo ’rongy, foltdarab’].. – A szó, ami ma már csak a bizalmas
nyelvhasználatban fordul elő, bizonyosan korábbi mint első adata. A ni végződéshez vö.: dózni, fecni stb.
A ’nagy lapos tárgy > (nagy) érem’ jelentésváltozás a katonai nyelvben ment végbe.
MNy. 64: 215; TESz.

pléd A: 1832 plaid (NSz. – Harsányi P.: Mul. 4: 8); 1846 pléd (Nyr. 95: 477) J: 1. 1832 ’(kockás)
gyapjútakaró; (karierte) Reisedecke aus Wolle’ (↑); 2. 1846 ’(skót) köpeny, vállkendő; Überwurf, großes
Umschlagtuch 〈der Schotten〉’ (↑).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Plaid;; ang. plaid;; fr. plaid; stb.: gyapjú útitakaró, pléd; ’vállkendő; kabát,
köpeny’. Az angolból terjedt el [kelta eredetű; vö.: gael plaide;í r ploid: ’takaró’].. – A magyarba az
angolból került át, valószínűleg német (au.) közvetítéssel is.
Nyr. 95: 477; TESz.

pléh A: 1490 pleh (OklSz.); 1490 k. vaʃpele □ (NagyvGl. 88.); 1518 k. plenek (PeerK. 42); 1585 peleh
(Gl.) [csak EWUng.]; 1595 Pleeh (Ver. 53.) [csak EWUng.]; 1660 peléhekkel (Pethő Gergely: NySz.);
1770 Pleért (HOklSzj. 16); 1786 Plé ...forma (NSz.) [csak EWUng.]; 1855—60 pilikalán (MNy. 38: 387);
nyj. ajtupelhe-lik, pöléh (MTsz.), pléj (ÚMTsz.) J: 1. 1490 ’fémlemez | bádog; Metalplatte | Blech’ # (↑);
2. 1490 ’zár; Schloß, Verschluß’ (OklSz.); 3. 1797 ’tepsi; Backblech’ (NSz. – Veres M.: Gazda-aszszony
191); 4. 1885/ ’ruhaszegély; Kleiderbesastz’ (NSz. – Mikszáth: Tek. vármegye 113).
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kfn.) blëch: ’(fém)lemezke; dísz a női ruhán’., (baj.-osztr.) blech
’bádog, pléhlemez; bádogedény; ruhaszegély’, – ném. Blech: ’vékony fémlemez’indoeurópai eredetű;
vö.: [ang. (óang.) blīcan ’fénylik, ragyog’; ; litv. blyškėˊti ’ua.szikrázik, csillog, villog, csillámlik,
fénylik’; stb.].. Megfelelői: szb.-hv. pleh;; cseh plech; stb.: bádog, pléhlemez. – A ; ném. ch > ; m . h
hangváltozás következtében egy szó belseji e > é hangzónyúlás is végbementcéh. Az irodalmi nyelvben a
szóvégi h néma maradt. A pelé típusú változatok a szó eleji mássalhangzótorlódás feloldásával
keletkeztek. A 2. jelentés: metonímia az 1. jelentés alapján; a zárak ugyanis fémlemezből készültek.
TESz.

plénum A: 1865 plenum [es. nem m.] (Babos plenaris); 1890 plenum (NSz.) [csak EWUng.]; 1900
plénumnak (NSz. – BN. 1900. febr. 14.: 5) J: 1. 1865 ? ’teljes létszámú ülés; Plenarsitzung’ (↑), 1890
’ua.’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1892 ’a jelenlevők összessége | nyilvánosság; alle Anwesenden bzw
Mitglieder | Öffentlichkeit’ (Ethn. 3: 219) | | plenáris A: 1865 plenaris [es. nem m.] (Babos); 1897
plenáris (PallLex. Plenum) [csak EWUng.] J: ’teljes (létszámú) 〈ülés〉; voll(zählig); Plenar- 〈Sitzung〉’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Plenum;; ang. plenum;; fr. plenum; stb.: plenáris ülés, plénum; – lásd még: ;
lat. (k.) plenum officium: ’(nagy)mise’., (ú.) plenum consilium ’plenáris ülés’ [< lat. plenus -a -um ’teljes,
egész’].| ném. Plenar-;; ang. plenary;; ol. plenario; stb.: teljes számú; – lásd még: ; lat. plenarius ’teljes,
egész’, (k.) plenaris ’ua.egész’. – A magyarba elsősorban a németből került át; plenáris latin végződéssel.
TESz.

pletyka A: 1705 pletykahír (StSl. 23: 277) [csak EWUng.]; 1705 pletkával (RákF: Lev. 4: 579); 1840
peletykát (NSz. – Nagy Ig.: Árgyrus 33); 1878 plėtykálnak sz. (NSz. – Kálmány L.: Koszorúk 2: 104);
nyj. pëlëtyka (MTsz.), pleska (ÚMTsz.) J: 1. 1705 ’szóbeszéd, mendemonda; Gerede, Gerücht, Klatsch’ #
(↑); 2. [auch als Attr] 1808/ ’pletykás személy; Zuträger(in), Klatschbase’ (NSz. – Kazinczy: Lev. 6: 5); 3.
1942 ’heverő vagy lelógó szárú cserepes futónövény; Tradeskantie 〈Pflanze〉 (Tradescantia)’ (ÚjIdőkLex.
Tradescantia) Sz: ~´l 1790 pletykálkodni sz. ’[???]; zutragen, klatschen’ (NSz. – M. Kurir 985) | ~´lkodik
1790 sz. (uo.) | ~´s 1804 pletykások (NSz. – Peretsenyi Nagy L.: Oríthia 146) | ~´z(ik) 1817 pletykázzúnk
(NSz. – Peretsenyi Nagy L.: Heroineis 1: 45).
Szlovák jövevényszó. ⊗ Szlk. pletka: ’cselszövés, intrika; pletyka, szóbeszéd, fecsegés; semmiség,
csekélység, lappália’, N. ’kellemetlenség; felkelés, lázadás, zendülés’vö.: [szlk. pliesť ’fon, befon; köt’]..
Lásd még: le. plotka;; o r . сплетня, N . сплётка; stb.: pletyka, szóbeszéd. – A szó belseji t
palatalizációjához vö.: hotymánhutmány, trotylitrotli stb. A 2. jelentés valószínűleg a pletykál, pletykáz
stb. származékszó alapján keletkezett. A 3. jelentés feltehetőleg sokkal korábbi mint az első adat rá, ez
azzal magyarázható, hogy ez a növény úgy burjánzik mint a pletyka.
KSzlJsz. 426; TESz.

plezúr × A: 1785 plezuros sz. (MNy. 71: 127); 1795/ plezúr (I. OK 30: 253) [csak EWUng.]; 1881
Plėzúrral (NSz. – Kálmány L.: Szeged népe 1: 2); nyj. perezúr (SzegSz.) J: ’sebhely, karcolás | ütésnyom;
Ritzer, Narbenriß | Quetschung’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Blessur: ’sérülés, (meg)sebesülés’ [< fr. blessure ’ua.’].. Megfelelői: holl.
blessure ’sérülés’. – A szó az osztrák katonai nyelv közvetítésével került a magyarba. Nyelvjárási szóként
főleg a Tiszától keletre él.
TESz.

plik ∆ A: 1550 k. plikekben (MNy. 79: 174) [csak EWUng.]; 1561 plikben (uo.) [csak EWUng.]; 1584
plitt ezüst (uo.) [csak EWUng.]; 1592 pilik aranyat (uo.) [csak EWUng.]; 1601 plihben (uo.) [csak
EWUng.]; 1606 plékben (uo.) [csak EWUng.]; 1683 plikk-ezüstöt (NEl.) [csak EWUng.] J: ’[???]; Silber-
bzw Goldguß; Silber- bzw Goldplatte’.
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. R. blick ’az ezüst felvillanása olvadásnál és maga a massza’, (h.
kor. úfn.) pligk ’ólom és ezüst ötvözetéből kinyert ezüst, ami aranyat és platinát is tartalmaz’
[jelentéselkülönülés a ném. (kfn.) blic ’felvillanás; ragyogás; villám, villanás; tekintet, pillantás’].. Lásd
még:ném. Blicksilber, (korai úfn.) plicksilber: ’még nem egészen tiszta ezüst’. Megfelelői: szb.-hv. R.
plika ’egy darab ezüst’; szlk. R. plik ’ua.ezüstöntés’; stb. – A pilik változat a szó eleji
mássalhangzótorlódás feloldásával keletkezett, a plih, plék változatok hangalakja a pléh hatására alakult.
A plik a fémmegmunkálás és az ezüst és arany kovácsmesterség szakszava volt.
NEl.; MNy. 79: 174

plombíroz ∆ A: 1793 plumbirozta (NSz. – Sándor I.: Külf. ut. 465); 1853 plombiroz (NSz. – Kemény
Zs.: Ködk. 182) J: ’ólomzárral ellát; Bleiverschluß versehen’ | | plomba A: 1884 Plombe (plomb)
(MagyLex. 14: 17); 1913 blomba, plomba (HHSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1884 ’ólomzár; Bleiverschluß’
(↑); 2. 1891 ’fogtömés; Zahnfüllung’ (Füredi: IdSz.) | | plombál A: 1891 plombálni sz. (Füredi: IdSz.);
1913 blombál (HHSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1891 ’ólomzárral ellát; mit Bleiverschluß versehen’ (↑); 2.
1891 ’lyukas fogat töm; einen hohlen Zahn füllen’ ().
A szócsalád kiinduló eleme a plombíroz: német jövevényszó. ⊗ Ném. plombieren: ’ólomzárral ellát;
lyukas fogat töm’ [< fr. plomber ’ólommal lezár’].. Megfelelői: cseh plombovati;; le. plombować; stb.:
plombával ellát, plombál. – A plombál képzőcserével keletkezett a plombírozbólblamíroz, flangíroz stb. A
plomba elvonással jöhetett létre a plombál szóbó, de a ; ném. Plombe ’ólomzár; fogtömés’ átvétele sem
teljesen kizárt; ebben az esetben a szóvégi a-hoz vö.: cérna, ciha stb. A plomb változat a francia kiejtést
tükrözi. – Ugyanerre az etimonra megy vissza: R. plomboz ’ólomzárral ellát’ (1884 (MagyLex. Plombe).
TESz. plomba a. is

plömplöm ∆ A: 1908/ plöm-plöm (Zolnay—Gedényi); 1930 plemplem (ZG.) [csak EWUng.] J: ’hülye;
idiotisch’.
NytÉrt. 71: 66; TESz.

plundra ∆ A: 1615 plundraiat (Zvonarics Imre és Nagy Benedek: NySz.); 1623 Pluder (MNy. 80: 376)
[csak EWUng.]; 1685 plundérokat (Amos Comenius: NySz.); 1699 prundájok (MNy. 80: 376) [csak
EWUng.]; 1750 plúdra (Wagner: Phras. Subligaculum); 1764 pulidert (MNy. 60: 375); 1785 Pundrával
(NSz. – M. Hírmondó 246); 1792 puleder (SzD. Salavári); 1793 Puladert (NSz. – Gvadányi: Rontó Pál
76); 1806/ plundriban (NSz. – Kazinczy: Lev. 4: 132); nyj. pundorás sz. (MTsz.), pundré (MTsz.) J: 1.
1615 ’bő férfinadrág; Pluderhose’ (↑); 2. 1785 ? ’narág üleprésze, lovaglófolt; Sitz 〈der Hose〉’ (MNy. 60:
375), ’ua.’ (NSz. – M. Kurir 653); 3. 1785 ’kabát | felsőruha; Mantel | Oberkleid’ (↑); 4. 1890
’gyermekbugyogó; Kinderplumphose’ (Nyr. 19: 94).
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kfn., baj.-osztr.) blundrah plundrach ’ruha. fehérnemű; ágynemű’,
(kor. úfn.) plunder ’ua.’, R. plunder ’széles, gyűrött nadrág’, pludern többes szám ’a plundra buggyos
része’ [< ném. pludern ’röpköd, szálldos; kidagad, buggyosodik, tágul’].. Lásd még: ; ném. Pluderhose
’bő, félhosszú, gyűrött nadrág’. Megfelelői: ; szb.-hv. plundre;; cseh (R., N.) plundry; stb.: . – A
változatok főként a mássalhangzótorlódás különböző feloldásával és a szó belseji l, illetve n kisésével
keletkeztek. A 2. jelentés: jelentésszűkülés; a 3. jelentés: metonímia; a 4. jelentés: metafora. – Tisztázatlan
idetartozású: N. plundra ’rongyos, tépett ruha’, ez vagy a plundra (3. jelentés) szóból jött létre a condra
hatására, vagy a ; ném. Plunder ’használhatatlaná vált kacat; értéktelen dolgok’hatására keletkezett. – A
szláv nyelvekből való származtatása nem valószínű.
KSzlJsz. 915; TESz.; NMÉr.

plusz A: 1577 Plus (Aritm. P3b) [csak EWUng.]; 1875 plusz (NSz. – Tóth K.: Ördög párn. 29) J: fn
1577 ? ’többlet; Mehrbetrag’ (↑) [csak EWUng.], 1812/ ’ua.’ (NSz. – Kazinczy: Lev. 10: 297) | hsz 1.
1577 ? ’hozzáadva 〈az összeadásban〉; plus 〈in der Addition〉’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1865 ’ua.’ (Babos
pluralis) | mn 1812/ ’a nullánál nagyobb értékű 〈szám〉; positiv 〈Zahl〉’ (↑).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. plus: ’több’?< [lat. *ple- ’tölt; tömeg, mennyiség’; lásd még: ; lat. complere
’(tele)tölt; bőségesen ellát vmivel; kiegészít, kipótol; elvégez, befejez’, plerus(que) ’jó néhány, sok’,
plurimus ’legtöbb; nagyon sok; többnyire, általában’ stb.].. Megfelelői: ném. plus Plus;; fr. plus; stb.:
plusz, ’többlet, plusz’. – A korábbi változatok szóvégi s-éhez vö.: ámbitus; a szóvégi sz-hez vö.: cirkusz
stb.
TESz.

plüss A: 1776 Plusbul (MNy. 65: 470); 1816 Plüs (Gyarmathi: Voc.); 1853 plüssére (NSz. – Kemény
Zs.: Ködk. 185) J: ’bolyhos felületű, bársonyszerű szövet; Plüsch’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Plüsch: ’pamutszövet hosszú bolyhokkal’ [< fr. peluche ’ua.’]..
Megfelelői: ang. plush;; szb.-hv. pliš; stb.: . – A plus változat egy u-val írt német alakon alapulhat; vö.: ;
ném. (h. R.) plusch ’ua.’
TESz.

poc × A: 1469 ? pocza sz. szn. (MNy. 57: 239); 1792 potzos sz. (A peleskei nótárius...: NySz.) J:
’pocak; Wanst’ || pocak A [4]: 1469 poczokɡ (MNy. 57: 363); 1485 Poczak szn. (OklSz.); 1784 potzokos
sz. (SzD. 33); 1800 potzkosok sz. (Nyr. 111: 465) [csak EWUng.]; nyj. pucok (ÚMTsz.) J: ’[???]; Wanst,
Bauch’ Sz: ~os 1469 szn. (↑).
A szócsalád kiinduló eleme valószínűleg a poc: bizonytalan eredetű, esetleg belső keletkezésű. ⊗
Összefügghet a bonc¹ eredeti boc változatával. – A pocak a poc szóból kicsinyítő képzővel
keletkezhetetttorok, törzsök stb. – Ide tartoznak a poc további származékszavaként: N. pocók ’kövér;
nagyhasú, hasas, pocakos’, poci ’has.’
TESz. pocak a. is

pocegér A: 1759 Potz-Egerek (NSz. – Szattmáry Király Gy.: Méhes kert 145); 1799 Patz-egér (NSz. –
Gyarmathi S.: Affinitas 338); 1860 póczegér (NSz. – Kukliné préd. 181); nyj. pucegér (ÚMTsz.) J:
’patkány; Ratte’.
Összetett szó. ⊗ Az önálló szóként nem adatolt poc + egér szóból keletkezett; tautologikusan. Az
előtag elvonás a pocok ’patkány szóból.’
TESz. poc¹ a. is

pocok A [4]: 1519 poczok, pw̋ cȝó̗ k (JordK. 95); 1611 Potzic (MA.); 1750 pótzik (Wagner: Phras. Mus);
1795 k. Putzok (NSz. – Takáts R.: Told. L. r.); 1806 poczkok (NSz. – Verseghy: Aglája 182); 1832 Poczk
(Kreszn.) J: 1. 1519 ’az egérhez hasonló rágcsáló állat: földi, mezei stb. pocok; Feldmaus, Erdmaus’ #
(↑); 2. 1611 ’egér; Maus’ (↑); 3. 1792 ’kis növésű gyerek, ember; Knirps, Pimpf’ (NSz. – Magyar Játék-
szín 1: 276); 4. 1810 k. ’vakondok; Maulwurf’ (MNy. 61: 105); 5. 1870 ’patkány; Ratte’ (CzF.).
Valószínűleg jövevényszó egy keleti szláv nyelvből. ⊗ Or. пасюк ’hombári patkány’, N. пацю́кь ’nagy
barna házi patkány’; f.-or. пацук ’patkány’;ukr. пацюк ’ua.malac’ [valószínűleg onomatopoetikus; vö.: or.
N . пацю〈disznóhívogató szó〉]. Lásd még: or. N. паць ’nagy barna házi patkány’;ukr. (Kárp.) пацкунь
’patkány’, паця ’kis malac. A jelentésváltozás malac > patkány’ mindkét állat falánksága miatt
következett be. – A pücök változat játszi hangrendi átcsapással keletkezett. A 2., 4., 5. jelentés: metafora.
A becézgetéshez használt 3. jelentéshez vö.: csibe, mókus stb. – A magyarból: rom. N. poťóc ’mezei
pocok.’
Nyr. 63: 30; TESz.

pocsaték × A: 1456 k. pochatekban (SermDom. 1: 351); 1616 pocsadékban [?U] () J: ’pocsolya, híg
sár; Pfütze, Kotlache’ | | pocs × A: 1551 locsé-pocsé [U] sz. (MNy. 64: 94) [csak EWUng.]; 1578
pochjakat (MNy. 90: 122) [csak EWUng.]; 1754 lóts-póts (NSz.) [csak EWUng.]; 1899 poccs (NSz. –
Kemechey J.: Mara 1: 104) J: 1. 1551 ’pocsolya, híg sár; Pfütze, Kotlache’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1780 ?
’baj, kellemetlen helyzet; unanagenehme Lage, Bedrängnis’ (NSz. – M. Hírmondó 134), 1886/ ’ua.’ (NSz.
– Jókai 75: 138) || pocskol A: 1779 potskolja (NSz. – Kónyi: Zrínyi 11) J: 1. 1779 ’gyaláz, pocskondiáz;
beschimpfen’ (↑); 2. 1784 ’vizet, sarat csapkod, paskol, fröcsköl | pancsol; platschen | Matschigkeit
machen’ (SzD.); 3. 1808 ’nedves mocsokkal bepiszkít; mit feuchtem Schmutz beschmutzen’ (SI.) ||
pocséta A: 1786 potsétábul (NSz. – Kónyi J.: Paraszt 368); 1787 potsótának (NSz. – M. Musa 481); nyj.
pocsitta (Nyatl. pocsolya) J: 1. 1786 ’posványos állóvíz, mocsár; Sumpf’ (↑); 2. 1803 ’esőtócsa,
pocsolya; Pfütze’ (Márton Pfuͤ tze); 3. [auch als Attr] 1804 ’[???]; etw Schändliches’ (NSz. – Dugonitcs:
Jólánka 2: 46).
Onomatopoetikus eredetű szócsalád tisztázatlan viszonyú tagokkal. ⊗ A szócsalád időrendben
legkorábbi tagjai eredeti igenévszóból keletkezetteknek tűnnek; ebben az esetben a pocs a névszói értékű
tag, a pocsaték, illetve a pocskol az igei értékű tagból jöttek létre névszóképzővel, illetve gyakorító
képzővel. Azonban az sem zárható ki, hogy a pocs elvonás a pocsaték vagy a pocskol szóból. A szótő a
pocsékol szócsaládjának tövével, valamint a pocskondia és a pocsolpocsolya tövével azonos. A pocséta,
amely főként a 2. jelentésben fordul elő, a pocs származékszava kicsinyítő képzővelbokréta, bóbita. –
Ugyanebből a tőből: pocskál ’lubickol, pancsol, pacskol; latyakot, sarat csinál’ (1795 k.).
TESz. pocskol, pocséta a. is

pocsékol A: 1702 potsékolni sz. (Miskolczi Gáspár: NySz.); 1787 el patsékoltak (NSz. – M. Kurir 446)
J: 1. 1702 ’[gyaláz]; beschimpfen, zugrunde richten’ (↑); 2. 1774 ’[legázolva, lelegelve tönkretesz];
niedertreten, vernichten’ (NSz. – Szilágyi Sám.: Gazdaság 89); 3. 1787 ’[〈eső, jég〉 elver, lucskossá,
sárossá tesz | tönkretesz]; zerschlagen | matschig machen 〈Regen, Hagelschlag〉’ (NSz. – M. Kurir 446); 4.
1808 ’(el)pazarol, tékozol; vergeuden’ # (SI.); 5. 1870 ’lucsokban, sárban gázol | locspocsot csinál;
Matsch waten | plantschen’ (CzF.) || pocsék A: 1786 potsékká (NSz. – M. Hírmondó 828); 1870 pocsok
(CzF.) J: fn 1. [haupts ~ká tesz, ~ba megy] 1786 ’kár, tönkremenetel; Schaden, Zugrundegehen’ (↑); 2.
1803 ’lucskos sár, pocsolya; Pfütze’ (NyÚSz.); 3. 1834 ’gyalázás, rágalom; Schimpf, Verleumdung’ (NSz.
– Garay J.: Csatár 24); 4. 1846 ’moslék, kotyvalék; Fraß, Pantsch’ (NSz. – Erdélyi: Népd. és mondák 1:
137); 5. 1853 ’kellemetlen helyzet; unangenehme Lage, Bedrängnis’ (NSz. – Kemény Zs.: Ködk. 355); 6.
1861/ ’pazarlás; Verschwendung’ (NSz. – Eötvös J.: Elb. 170) | mn 1. 1787 ’esőtől, jégveréstől lucskossá
vált, tönkrement, kárbaveszett; vom Regen, Hagelschlag naß geworden, zugrunde gegangen, verloren’
(NSz. – Bartzafalvi Szabó: Szigvárt 2: 441); 2. 1803 ? ’lucskos, sáros; triefnaß, kotig’ (NSz. – Édes Gerg.:
Íram. 166), 1836 ’ua.’ (NSz. – Kazinczy: Poet. munk. 73); 3. 1803 ? ’ronda, gyalázatos | silány, vacak;
haßlich | schlecht’ # (NSz. – Édes GErg.: Íram 166), 1854 ’ua.’ (NSz. – Arany: TE. 3. é.: 17. vsz.); 4. 1856
’olcsó, kedvezőtlen, értéknek nem megfelelő 〈ár〉; gering 〈Preis〉’ (NSz. – Vas Gereben 7: 405); 5. 1895
’pazarló; verschwenderisch’ (NSz. – Ágai A.: Tört. 292); 6. 1897 ’gyalázkodó 〈beszéd〉; schimpfend
〈Rede〉’ (NSz. – Vértesi A.: Közbirt. 1: 2).
A szócsalád alapja valószínűleg a pocsékol: fiktív tőből keletkezett származékszó. ⊗ A szótő a
pocsaték, pocskondia szócsaládjának tövével és a pocsolpocsolya tövével azonos. A végződése: gyakorító
képző. Azzal is számolni lehet, hogy a pocsékol tulajdonképpen egy eredeti igenévszó igei értékű
tagjának származékapocsaték. – A pocsék a pocsékolból keletkezhetett elvonással. Ugyanakkor nem
zárható ki teljesen, hogy a pocsék a szócsalád -ék névszóképzős kiinduló elemeként a tőből keletkezett, és
a pocsékol szó a pocsék igeképzős származéka.
TESz. pocsék a. is

pocskondia † A: 1643 potskondiánac (com: Jan. 177) J: ’[???]; Posse, Kleinigkeit’ || pocskondiáz A:
1787 potskondiázza (NSz. – Bartzafalvi Szabó: Szigvárt 1: 315); 1838—45 pacskondiáz (MNyTK. 107.
sz.: 30) J: ’[???]; besudeln, beschimpfen’.
A szócsalád kiinduló eleme a pocskondia: valószínűleg tudatos szóalkotásból eredő származékszó. ⊗
Latinosított -ia névszóképzővel egy relatív fiktív tőből. Ez a tő gyakorító képzővel keletkezett; az
alaktanához vö.: focskandfecskend, amellyel egy etimológiai összefüggés sem kizárható. Az abszolút tő a
pocsaték, pocsékol szócsaládjának tövével azonos. – A pocskondiáz a pocskondia szóból igeképzővel
alkotott származékszó. – A pocskondiáz magyarázata egyik másik képzési móddal (ami alapján a
pocskondia a pocskondiázból jött létre elvonással) nem meggyőző.
TESz. pocskondiáz a. is

pocsolya A: 1585 potsolyo (Cal. 577); 1647 potsolya (Geleji Katona István: NySz.); 1788 potsojába
(NSz. – Trenk históriája. 1: 87); 1792 potsolák (NSz. – Német Mih.: Selyem júhokról 114) J: 1. 1585
’kicsi, sekély, sáros vizű tó, mocsár; Sumpf’ (↑); 2. 1585 ’esőtócsa; Kotlache’ # (↑); 3. 1769 ’erkölcsi
züllöttség, fertő; Pfuhl 〈abstr〉’ (NSz. – Telek J.: Korona 398); 4. 1790 ’sár | nedves mocsok; feuchter
Staub, Kot, Dreck | feuchter Schmutz’ (NSz. – Kömlei: Segítő könyv 467).
Származékszó szófajváltásának eredménye. ⊗ Főnevesült folyamatos melléknévi igenév-ó ~ -a
képzővel (az utóbbihoz vö.: csusza, hulla stb.) a pocsol ’vízzel fecskendezik, fröcsköl’ szóból (1792
(SzD.). Az alapszó -l gyakorító képzővel keletkezett egy onomatopoetikus tőből, amely a pocsaték,
pocsékol, pocskondia szócsaládjának tövével azonos. A körülményhez, hogy a pocsolya alak előtérbe
került, feltehetőleg a mocsolya analógiás hatása vezetett. A 3. jelentéshez vö.: fertő.
TESz.

podagra ∆ A: 1628 podagrának (RMKT. NF. 8: 474) [csak EWUng.]; 1760 Podágrásoknak sz. (NSz. –
Weszprémi I.: Röv. Okt. 76); 1779 podográs sz. (MNy. 66: 346); 1791 podegra (Magyary-Kossa:
OrvEml. 2: 309) J: ’(láb)köszvény; Podagra’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (h., tud.) podagra: ’köszvényes fájdalom a lábban; lábfájás’ [< gör. ποδάγρα
’ua.’. tkp. ’térdreborulás, béklyó, (láb)bilincs’ [< ; gör. πούς ποδός birtokos eset ’láb’ + ἄγρα ’csapda,
vadászat, fogás’].. Megfelelői: ném. Podagra;; fr. podagra; stb.: köszvény, podagra.
TESz.

pódium A: 1795/ Podiumon (NSz. – Csokonai: Műv. 2: 165); 1800 k. pódiumon (NSz. – Csokonai:
Műv. 2: 377) J: 1. 1795/ ’tornác | erkély; Hausflur, Laube | Balkon’ (↑); 2. 1835 ’emelvény, dobogó;
Podium’ (Kunoss: Gyal.).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. podium: ’lábazat, alapzat, talapzat; esztrád; erkély’; stb. [< gör. πόδιον
’lábazat, alapzat, aljzat, talp, tkp. lábacska’].. Megfelelői: ném. Podium ’emelvény, dobogó, pódium’; frz.
podium ’emelvény, dobogó; oszlopláb; kőpadka a fal körül; válaszfal az arénában’; stb. – A szó mára csak
a 2. jelentésében használatos. – A R. podium ’alsó rész, lábrész az állati bőrön ’ (1793/) valószínűleg a ;
gör. ποδεῶν ’ua.’ szóra megy vissza.
TESz.

podlupka × A: 1664 Podluskat-is (Lippay: Posoni kert 2: 125); 1795 podlopka (MNy. 65: 470); 1857
podlupkával, podlutka (NSz. – Lauka G.: Vidék 1: 148, 205); 1898 plutyka (Dobos); nyj. pogylonka
(ÚMTsz.), purutyka (MTsz.) J: ’nagylevelű friss zöldségfélék leveléből készült főzelék; Gericht aus den
Blättern frischer großblättriger Gemüsepflanzen’.
Szlovák jövevényszó. ⊗ Szlk. N. podlupok, podlupky többes szám ’káposzta, gyógynövény, répa stb.
levelei; ezekből készült főzelék’ [< szlk. pod (elöljárószó) + lupa ’bőr, héj’].. – A változatok a -ka
kicsinyítő képző hatására jöttek létre, a hangalak keletkezéséhez azonban a játszi szóalkotás is
hozzájárult. A podluska változathoz vö.: pleskapletyka.
KSzlJsz. 427; TESz.

poén¹ A: 1803/ pointe (I. OK. 30: 256) [csak EWUng.]; 1810/ point (Kazinczy: Lev. 7: 314); 1907
poentje (NSz.) [csak EWUng.]; 1926 poént (HIdSz. Pointe) [csak EWUng.]; 1941 poen (ÚMSzav.) [csak
EWUng.]; 1961 poén (ÉrtSz.) [csak EWUng.] J: ’csattanó 〈rövid, irodalmi műben, adomában,
beszélgetésben stb.〉, szellemes, meglepő fordulat; Pointe’.
Francia jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Fr. pointe: ’csúcs; tüske, fullánk, szög; végseredmény 〈a
viccé〉; stb.’.; – lásd még: ném. Pointe ’végseredmény 〈viccé〉’. A franciában a ;lat. (vulg.) puncta ’szúrás,
döfés; csúcs, hegyes vég’. Megfelelői: ang. point;; cseh pointa; stb.: csattanó, poén.
TESz.

poén² ∆ A: 1855—6/ point (NSz. – Vas Gereben 9: 462); 1874—6/ poénre (NSz. – Jókai 61: 202);
1 9 3 7 poen (SMFrSz.) [csak EWUng.] J: ’nyerő egység, nyerő pont (ütés, dobás stb.) 〈kártya-
kockajátékban, egyes sportágakban stb.〉; Punkt, Stich 〈im Spiel〉, Point 〈auch in einigen Sportarten〉’.
TESz.

poéta A: 1490 poeta kyppen (SzalkGl. 244.); 1575 Poëta (HChr. 130b) [csak EWUng.]; 1604 Poéta
(MA.) J: ’költő; Poet’ | | poézis A: 1605/ Poësis (Pázm. 1: 442) [csak EWUng.]; 1708 Poéʃishoz (PP.
Attingo) [csak EWUng.]; 1788 Poézist (NSz. – M. Kurir 347); 1810/ poezist (NSz. – Kazinczy: Lev. 7:
215); 1811/ Poezisz (NSz. – Kazinczy: Töv. Vir. 25) J: ’[költészet]; Poesie’ || poétika A: 1653/ poetica
(GLEl.) [csak EWUng.]; 1801 Poetikája (Gáldi: Szótir. 393); 1809/ Poétikámnak (NSz. – Kazinczy: Lev.
6: 390) J: ’[költészet | költészettan]; Dichtung; Poetik’ | | poéma A: 1767 poemája (NSz. – Viski P.:
Mennyei ép. 83); 1787 Poëma (NSz. – Bartzafalvi Szabó: Szigvárt. 1: Szj.); 1797 poéma (MIrLex. 1:
710) J: 1. 1767 ’mű, alkotás; Werk’ (↑); 2. 1787 ’költemény; Poem’ (↑) | | poétikus A: 1789/ poëticus
(NSz. – Dugonics: Tárházi 32); 1809/ poetikus (NSz. – Kazinczy: Lev. 7: 151); 1889 poétikus (NSz. –
Dóczi L.: Párok 2) J: ’költői; poetisch’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. poeta: ’alkotó, költő’ [< gör. ποιητής ’ua.’]. | lat. poesis ’költészet, poézis’ [<
gör. ποίησις ’gyártás, előállítás, alkotás; költészet’]. | lat. poetica ’költészet, költészettan, poétika’ [< gör.
ποιητική (τέχνη) ’ua.’ | ; lat. poema ’költemény, vers’ [ [< gör. ποίηµα ’mű, alkotás; költészet, költemény,
vers’]]. | lat. poeticus ’költői’ [< gör. ποιητικός ’a műre vonatkozó; költői, poétikus’].. A görög szavak a
gör. ποιέω ’tesz, csinál, elvégez’ szóra mennek vissza. Megfelelői: ; ném. Poet. Poesie Poetik Poem
poetisch;; fr. poète poésie poétique poème poétique;- stb.: költő, poéta, ’poézis, költészettan, poétika,
költemény, vers, poéma, költői, poétikus’. – A poézis szó belseji z-jéhez, illetve szóvégi s-éhez vö.:
bazilika, április stb.; a poétikus szóvégi s-éhez vö.: ámbitus stb.
TESz.

pofa A: 1490 pophayath (SzalkGl. 4.); 1552 poffamon (Heltai: Dial. I3b); nyj. pufa (MTsz.) J: 1. 1490
’az emberi arcnak a száj körüli része, a szájüreg lágy fala | az egész arc; Backe | Gesicht’ (↑); 2. 1574
’állat fejének a száj körüli része; Maul des Tieres’ # (MNy. 56: 264); 3. 1668 ’az emberi száj 〈mint a
beszéd szerve〉; Mund als Sprechorgan’ (Matkó István: NySz.); 4. 1865/ ’alak, pasas; Kerl, Patron’ (NSz.
– Vas Gereben 50); 5. 1885 ’〈gépen〉 súrlódó, fékezésre való alkatrész, illetőleg olyan szabályozható
szerkezet, amellyel két oldalról rögzítenek valamit; Wange, Backe einer Maschine’ (Révész: VasutiSz.
Backe); 6. 1887 ’hajó orrának díszes, faragott része; verzierter, geschnitzter Teil des Buges’ (Herman:
HalK. 821); 7. 1909 ’a kemence belső része; der innere Teil des Ofens’ (NéprÉrt. 10: 14) Sz: ~´s 1560 k.
poffaas (GyöngySzt. 3330.) | ~´zik 1636 pofázni sz. ’pofoz; ohrfeigen’ (Pázmány Péter: NySz.); 1800
’zabál; fressen’ (NSz. – ifj. Cserei F.: Fek. emb. 40); 1915 ’beszél; sprechen’ (NSz. – Borssz. Jankó okt.
10.: 11) | ~´tlan 1846 pofátlanul (NSz. – Kuthy L.: Hazai rejt. 1: 75) | pofika 1912 Pofikámat (NSz. –
Borssz. Jankó márc. 31.: 2) | | pofon A: 1636 pofon (Nyr. 40: 405); 1752/ Poffon (NSz. – Csíksomlyói
miszt. 112); 1788 pofonn (NSz. – Gelei J.: Halló 1: 122); nyj. pofontot (ÚMTsz.) J: hsz 1636 ’〈állandó
szókapcsolatokban〉 arcát érintve, arcul; ins Gesicht’ # (↑) | fn 1793 ’tenyérrel az arcra mért ütés;
Ohrfeige’ # (NSz. – Gvadányi: Rontó Pál 64) || pofoz A: 1669 meg-pofoz (Czeglédi István: NySz.); 1842
poffozkodásnak sz. (NSz. – Fekete: Darl. 238); nyj. pufozta (ÚMTsz.) J: 1. 1669 ’tenyérrel arcul üt;
ohrfeigen’ # (↑); 2. 1825 ’ütemesen vereget, ütöget; rhythmisch schlagen, tätscheln’ (NSz. – Balla K.:
Zsebtükör 128) Sz: ~kodik 1838 Pofozkodik (Tzs.).
Származékszó, keletkezési módja bizonytalan, illetve megszilárdult ragos alakulat. ⊗ Az
onomatopoetikus alapszó egy eredeti igenévszó lehetett A névszói értékű taghoz vö. a pufók tövét, az igei
értékű taghoz vö. a puff² szócsalád igéinek tövét. Az igenévszó a palatoveláris párhuzamosság alapján
összefügg a pöfög szócsalád tövével. A pofa vagy főnevesült folyamatos melléknévi igenév-a képzővel
(vö.: csusza, hulla stb.) az igei értékű tagból, vagy E/3. személyű birtokos személyjellel jött létre, vagy
kicsinyítő képzővel a névszó értékű tagból. A pofoz származékszó igei vagy névszó értékű tagból
gyakorító képzővel vagy denominális igeképzővel jött létre. A pofon megszilárdult ragos alakulat a
névszói értékű tagból -on szuperesszívuszi raggal. A főnevesülés másodlagosrokon. – A R. pof ’pofon’
(1705 (MNy. 90: 122) a pofon szóból keletkezett elvonással.
MNy. 24: 38; TESz.

pogácsa A: 1345 ? Pakachatelke hn. (Csánki 5: 724) [csak EWUng.]; 1365 ? Pagachteluk hn. (uo.)
[csak EWUng.]; 1395 k. pagacha, pakacha (BesztSzj. 1259., 1254.); 1402 ? Pakochateleke hn. (Csánki 5:
724) [csak EWUng.]; 1405 k. pogacha (SchlSzj. 1843.); 1577 k. pogachkakat sz. (OrvK. 306); 1585
pogátsa (Cal. 362); 1749 Bogácsára (MNy. 37: 36); nyj. pugácsát (ÚMTsz.) J: 1. 1395 k. ’omlós, kerek,
apróbb sütemény; Art Gebäck, Plätzchen’ # (BesztSzj. 1259.); 2. 1395 k. ’kovásztalan kenyér;
ungesäuertes Brot’ (BesztSzj. 1254.); 3. 1569 ’[???]; Material, Masse in Laib- od Kuchenform’ (ComBal.
A4a) [csak EWUng.]; 4. 1766 ’méhlepény; Mutterkuchen’ (NSz. – Weszprémi: Bábamest. 19).
Jövevényszó egy délszláv nyelvből. ⊗ Blg. N. погáча ’kerek kovásztalan lepény’szb.-hv. pogača
’kerek kenyér; torta, sütemény, lepény’; szln. pogača: ’kalács, sütemény; lepény’ [< ol. focaccia, (É.)
fogaccia ’édes tésztaféle, sütemény a sütőformából’].. Ez végső soron a ; lat. focus ’tűzhely, tűzrakó hely’
(vö.: fókusz) kifejezésre visszamenő szó részben a délszláv nyelvek, részben a magyar által terjedt el; vö.: ;
ném. (au.) Pogatscherl ’egy fajta pogácsa’; rom. N. pogáce ’ua.’szlk. pagáč pogáč ’ua.’;albán pogaçe
’leveles tészta’; stb. – A második szótagi magánhangzón hangzónyúlás ment végbe. A pogács változat
szóvégi a-jának eltűnéséhez vö.: kolbász, lapát stb. A 3., 4. jelentés: metafora, az utóbbi valószínűleg
tudatos szóalkotásként a ; lat. placenta ’kalács, sütemény, lepény; méhlepény’. A 3., 4. jelentéshez lásd
m é g : ; n é m . Kuchen ’sütemény; a préselt olajos magvak, mazsola stb. masszája, kohótermék’,
Mutterkuchen ’méhlepény, placenta.’
MNy. 1: 161; KSzlJsz. 427; TESz.

pogány A: 1086 Pagandi sz. szn. (DHA. 253) [csak EWUng.]; 1329/ Pogan szn. (OklSz.); 1341
Puganwar hn. (OklSz.); 1526 pogany (SzékK. 84); 1585 pogánság sz. (Cal. 563); 1585 Pogány (Cal.
374) [csak EWUng.]; 1604 paganyoc (MA. Cómus) J: fn 1086 ? ’nem keresztény ember | sokistenhívő;
Nichtchrist | Heide’ # (↑) [csak EWUng.], 1264 ’ua.’ (OklSz.) | mn 1. 1086 ? ’nem keresztény |
sokistenhívő, bálványimádó; nichtchristlich | götzendienerisch, heidnisch’ # (↑) [csak EWUng.], 1416 u./¹
’ua.’ (BécsiK. 41); 2. 1456 k. ’falusi | műveletlen; ländlich | ungebildet’ (SermDom. 2: 243); 3. 1518 k.
’idegen, nem honos; ausländisch’ (PeerK. 63); 4. 1788—9 ’kegyetlen, szörnyű; grausam, grimmig’ (NSz.
– M. Museum 1: 163); 5. [in adv Funktion] 1858 ’nagyon; sehr’ (NSz. – Vig D.: Cig. adom. 10).
Latin jövevényszó, esetleg egy szláv nyelv közvetítésével. ⊗ Lat. (k., e., h.) paganus: ’falusi ember,
vidéki, kisvárosi ember; polgári személy; durva, goromba, műveletlen; istentelen, bálványimádó, nem
keresztény’.; – lásd még: óe. szl. poganь; szln. pogan; cseh pohan;or. N. погань; stb.: nem keresztény
személy. A latinban a pagus ’fali, táj, föld 〈a várossal ellentétben〉, falusi közösség. A jelentésváltozás
azzal magyarázható, hogy a kereszténység megerősödéséval a nem keresztény lakosság kisebb falvakba
szorult vissza, visszaköltöztek vidékre, illetve azzal, hogy a keresztények Krisztus katonájaként nevezték
magukat, ami azzal járt, hogy az eredetileg polgári személyt jelölő szót a nem keresztény’ fogalom
megjelölésére használhatták. Megfelelői: ; ang. pagan;ol. R. pagan; stb.: pogány. – A latin us végződés
kieséséhez vö.: angyal, dékán stb. – Az első szótagi a > o változás elhasonulással keletkezett.
MSzlJsz. 1/2: 376; NyK. 51: 271; KSzlJsz. 719; TESz.

pogonya ∆ A: 1604 Pogonya (MA.); 1763 Pogony (NSz. – Adámi: Wb. 63); 1838 Pagonya (Tsz.) J: fn
1. 1604 ’[kis fiú]; Knabe’ (↑); 2. 1604 ’törpe; Zwerg’ (↑) | mn 1. 1784 ’kicsiny | törpe; klein | zwerghaft’
(SzD. 50); 2. 1831 ’gyáva, félénk; feigherzig, zaghaft’ (NSz. – Horvát E.: Árpád 481).
Bizonytalan eredetű, esetleg szláv jövevényszó. ⊗ A szláv megfelelőkhöz és az eredetükhöz vö.:
pagony; lásd még: szb.-hv. pogonja ’hajsza, üldözés, vadászat’; szlk. pohona ’hajtóvadászat, hajsza’, ;or.
погоня ’ua.; üldöző 〈falka, csapat, osztag〉’; stb. – Ennek a származtatásnak mindenekelőtt jelentéstani
gyengéi vannak; az eredeti jelentés ’hajtó, hajcsár, pásztor 〈fiú〉, pásztorfiú’ lehetett, ami azonban nem
bizonyítható; egy ilyen jelentésváltozást az ugyanarra az etimonra visszamenő N. pogonyics
’marhapásztor gyerek’ (1840 ((MTsz.) szó igazolhat; vö.: ;szb.-hv. pogonič ’hajtó, hajcsár, pásztor
〈vadászatkor〉’;szlk. pohonič ’hajtó, hajcsár, pásztor’; stb.; lásd még: ;rom. pogonici ’marhapásztor
gyerek’. A nehézség csak azzal a feltevéssel hárítható el, hogy a pogonyics sokkal korábbi mint
adatoltsága.
TESz.

poggyász A: 1749 podgyász (NyÚSz.); 1791 pogygyászszával (NSz. – Szekér J.: Magy. ered. 2: 238);
1 8 3 6 pogyászokkal (NSz. – Vajda P.: Joguz 26); 1838 Padgyász (Tsz.) J: 1. 1749 ? ’utazáshoz
becsomagolt holmik összessége; Reisegepäck’ (↑), 1783 ’ua.’ (NSz. – Molnár J.: Könyvház 1: 125); 2.
1749 ? ’holmi, limlom; Habseligkeiten, Siebensachen’ (↑), 1784 ’ua.’ (SzD. 62).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A hangtani és alaktani struktúra alapján jövevényszónak tűnik, azonban erre
vonatkozó idegen nyelvi megfelelés nem található. A nyelvújítás korában került be az irodalmi nyelvbe. –
Szerb-horvát származtatása téves.
TESz.; MNy. 81: 353

pohánka × A: 1494 Pohanka (OklSz.); 1738 Pohányka (MNy. 80: 376) [csak EWUng.]; 1788
Pogánka-kásádba (NSz. – Dugonics: Etelka 2: 33) J: ’hajdina, tatárka; Buchweizen (Fagopyrum,
Fagopyrum vulgare)’.
Szlovák jövevényszó. ⊗ Szlk. pohánka: ’pohánka, hajdina’ [< szlk. pohan ’nem keresztény, pogány’]..
Lásd még: cseh pohanka; le. N. poganka: ’pohánka, hajdina’. A megnevezés oka, hogy ezt a növényt
főként a török és a mongol népek hozták be a Földközi-tenger térségébe, ahonnan elterjedt; lásd még:
tatárka. – A szó a szlováksággal határos országrészben él. A szó belseji g-s változat a pogány hatására
keletkezett.
MNy. 1: 258; KSzlJsz. 428; TESz.

pohár A: 1346 Poharus sz. szn. (OklSz.); 1347 Paharus sz. szn. (uo.); 1347 Peharus sz. szn.
(EperjOkl. 22); 1359 Puharus sz. szn. (OklSz.); 1372 u./ poharokott (JókK. 83); 1585 k. Pohár (Gl.); nyj.
pojár (ÚMTsz.), povár (MTsz.) J: 1. 1346 ’üvegből, fémből stb. készült kisebb ivóedény | az edény mint
mérték; Trinkgefäß, Becher | das Gefäß als Maß’ # (↑); 2. 1664 ’csésze 〈virágé〉; Blumenkelch’ (Lippay:
Posoni kert 1: 51); 3. 1854 ’kis fazék, csupor; kleiner Topf’ (NSz. – Magy. Erd. Kép. 3: 40) Sz: poharas
1346 szn. (↑).
Német (bajor) jövevényszó. ⊗ Ném. (óbajor) pehhari: ’pohár, serleg; hehely; áldozati edény, áldozati
tál; korsó, amelyben vizet és bort elegyítenek; egy fajta űrmérték’, – ;ném. Becher: ’ivóedény’ [< lat.
(vulg.) bicarium piccarium ’ua.’ [< gör. βῖκος ’agyagedény, boroskancsó’]].. Megfelelői: ang. pitcher
’korsó’; ; szb.-hv. (Kaj.) pehàr ’pohár, serleg, kehely’; stb. – A tárgytörténeti és társadalomtörténeti
körülmények az óbajor származtatás mellett szólnak. A szó hangalakját a hangrendi kiegyenlítődés
alakította. – A magyarból: ; szlk. pohár;; rom. pahar păhar: ’serleg, kupa, pohár; ivópohár.’
MNy. 6: 342; KSzlJsz. 719; TESz.; NMÉr.

pohárnok ∆ A: 1395 k. paharnok (BesztSzj. 547.); 1405 k. poharnak (SchlSzj. 1099.); 1438 Poharnok
szn. (OklSz.); 1592 főpáhárnik [?U] (REl. 218) [csak EWUng.]; 1736 pohárnékokat (Szegedi János:
NySz.); 1766 pohárnik (NSz. – Csíksomlyói miszt. 208) J: ’királyi, fejedelmi, főúri udvarban az a
személy, akire az italok gondja van bízva; Mundschenk’.
Vitatott eredetű. ⊗ 1. Belső keletkezésű, származékszó. A pohár szóból jött létre foglalkozásnév-
képzőveltálnoktál. Ez alapján a magyarázat alapján a megfelelő szavak a szomszédos nyelvekben (↓) a
magyarból jöttek létre. – 2. Jövevényszó egy keleti szláv nyelvből vagy a románból; vö.: egyházi szláv
(mold.) пахарник пъхърникrom. R. pahárnic, păhátnic: ’pohárnok’ [< ném. (ófn.) pehhari ’pohár,
serleg’ , szláv képzővel].. Lásd még: szb.-hv. R. pèhȃrnȋk; szlk. R. pohárnik; stb.: pohárnok. A tisztség
elnevezése a korai szláv okiratokban Moldovában gyakran előfordul.
MNy. 22: 277; KSzlJsz. 720; TESz.

pohos A: 1561 ? Pohos szn. (CsnSz.) [csak EWUng.]; 1770—80 k. pohosságával sz. (NSz. – Németh
A.: Ezópus 12); nyj. puhos (ÚMTsz.) J: ’[???]; dickwanstig, dickbäuchig’.
Származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő a páhog szócsaládjának tövével és a puha, puhatol tövével
függ össze. A végződése: melléknévképzőpiros, szoros stb. Az eredeti jelentése ’puha, megduzzadt’
lehetett. – A poh ’has, bendő, pocak’ (1877) elvonással keletkezett a pohos szóból.
MNy. 24: 39; TESz.

pojáca A: 1829 Pajáczo (Nyr. 88: 209); 1835 Pojácz (Kunoss: Gyal.); 1869/ pojácza (NSz. – Jókai 41:
163) J: 1. 1829 ’bohóc, komédiás; Hanswurst, Possenreißer’ (↑); 2. 1957 ’[nevetségesen, ízléstelenül
kiöltözött és viselkedő személy]; lächerlich gekleidete, albernde Person’ (SzegSz.).
Olasz (é.) jövevényszó. ⊗ Ol. (vern.) pajazzo, (giul.) paiazo, (tr.) paiaza, (mant.) paiaz, – ; ol.
pagliaccio: ’bohóc’ ol. pagliaccio ’szalmazsák’ [< ol. paglia ’szalma’].. A jelentésváltozás ’szalmazsák >
bohóc, komédiás’ irányba a népies olasz színművészet szakszókincsében ment végbe, amelyben a
bohócok szalmazsákhoz hasonló öltözéket viseltek. Megfelelői: ; n é m . Bajazzo, (baj.-osztr.) pojaz
pojazer;; cseh pajac;; le. pajac; stb.: bohóc. – A szó belseji o-hoz vö.: boszorkány, pogány stb.
MNy. 67: 73; TESz.

pojána × A: 1489 ? Polyana hn. (Csánki 2: 58); 1799 Poján, Pojána, Poljana (Gyarmathi: Affin. 323:
Bakos) J: ’havasi vagy erdei tisztás; Alm(wiese), Waldlichtung’.
Román jövevényszó. ⊗ Rom. poiană, (végartikulussal) poiana ’erdei tisztás, legelő’ [szláv eredetű;
vö.: óe. szl. poljana ’síkság’szb.-hv. poljana ’ua.’;or. поляна ’erdei rét, tisztás’; stb.].. A havasalföldi oláh
pásztorkodó kultúra műszava. – A szóvégi a-hoz vö.: áfonya stb. A poján változathoz vö.: beszéd, lapát
stb.
MNy. 6: 113; KSzlJsz. 917; TESz.

pók A: 1261/ ? Pokh, Pook hn. (Gy. 3: 125) [csak EWUng.]; 1395 k. pok (BesztSzj. 1115.); 1405 k.
poukh (SchlSzj. 1699.); 1792 Pank (SzD.); 1831 Punkháló (TudGyűjt. 7: 79); 1838 Pánk (Tsz.); 1863
Ponk (Kriza: Vadr. 513) J: 1. 1261/ ? ’egy fajta ízelt lábú állat, amely hálót sző; Spinne’ # (↑) [csak
EWUng.], 1395 k. ’ua.’ (↑); 2. 1585 ’kőrisbogár; spanische Fliege’ (Cal. 159); 3. 1604 ’[???]; 〈zur
Benennung versch Insekten〉’ (MA. Típula); 4. 1729 ’ínpók; Flechsengalle’ (MNy. 50: 499); 5. 1870
’[???]; 〈zur Bennenung versch spinnenähnl Gegenstände〉’ (CzF.); 6. 1939 ’alak, pasas; Kerl, Patron’
(Zolnay—Gedényi).
Szláv jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. pauk: ’pók’;szlk. pavúk: ’ua.; élősködő 〈ember〉’;or. паук: ’pók’; stb. [?
<szláv *pa (elöljárószó) + *ǫkъ ’kampó, horog’].. Lásd még: óe. szl. paǫčina pajǫčina ’pókháló’. A
megnevezés a pókok kampó formájú lába alapján értendő. – A szó belseji n-es változat vagy egy
inetimologikus nazális eltűnése, vagy egy 10. sz. eleji átvételből származik; amelynek azonban hosszú
ideig semmilyen írásos nyoma nem volt. A pók alak a szláv denazalizálódás során került a magyarba. A
jelentések többsége metafora az 1. jelentés alapján. A 4. jelentéshez vö.: ínpók és béka, rák stb. A 6.
jelentés az argóban él és az alacsonyabb szintű köznyelvben. Esetleg már sokkal korábban keletkezett a
nyelvjárásokban mint a tréfás metafora; vö. pl.: haspók ’potrohos, nagy hasú hasember, hasának a rabja’
(1784); esetleg a R. helynevek (↑) is ide tartoznak. Ez a jelentés önállóan is létrejöhetett az argóban, a
csodapók ’csodálatos figura vagy fickó’ összetételből való önállósodással (1920), korábban
’mutatványosbódé, bűvészmutatvány a búcsúkban’ (1900), tkp. ’csodapók’, esetleg a ; ném. Spinner
’hóbortos, nem komolyan veendő ember alapján.’
MNy. 26: 85; KSzlJsz. 428; TESz.

póka × A: 1395 k. polka (BesztSzj. 48.); 1456 k. pokaȝtath sz. (SermDom. 1: 135); 1611 Polika (MA.);
1784 póka (SzD. 65) J: ’pólya; Wickelbinde, Fasche | Windel’ || pólya A: 1490 k. polalo sz. (NagyvGl.
268.); 1536 polaba (PNTest. 116a) [csak EWUng.]; 1587 polja (OklSz.); 1590 Pólyákban (Károlyi
Gáspár: NySz.); 1794 pola (NSz. – Gyarmathi S.: Nyelvmester 1: 367); 1799 Poválni sz. (NSz. –
Gyarmathi S.: Affinitas 338); 1810 Póllyázok sz. (NSz. – Simai Kr.: VSzót. 2: 53); 1820 Pójában (NSz. –
Dugonics: Példabesz. 1: 95); nyj. pollában (ÚMTsz.) J: 1. 1490 k. ’rendszerint csíkokból álló
kötözőanyag; Wickelbinde, Fasche’ (↑); 2. 1519 k. ’az, amibe a csecsemőt göngyölik; Windel’ # (DebrK.
100); 3. 1796 ’vízszintes sáv a címer mezőjében; Balken 〈Heraldik〉’ (NSz. – Szaller Gy.: Magy. föld. 40)
Sz: ~´l [heute haupts be-] 1490 k. sz. (↑) | ~´z [haupts be-] 1590 be nem póláztanac (Károlyi Gáspár:
NySz.) | ~´s 1773 pólás ’[???]; umwickelt’ (NSz. – Verbőczi: Törv. 442); 1879 ’[???]; Wickelkind’ (NSz.).
MNy. 6: 399; SzegFüz. 1: 246; KSzlJsz. 432; TESz. pólya a. is; NytÉrt. 105: 50

póker A: 1898 póker (Zolnay—Gedényi) J: ’francia kártyával játszott szerencsejáték; Poker’ Sz: ~ezik
1930 pókerezik (Zolnay—Gedényi).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Poker;; ang. (am.) poker;; fr. poker; stb.: póker. Az amerikai angolból terjedt
elbizonytalan eredetű, esetleg a [ném. Poch ’szerencsejáték kártyákkal és pókertáblával’szó az alapja].. –
A magyarba angol és német közvetítéssel került.
TESz.

pokla × A: 1656 ? poklátáiát sz. (MNy. 18: 209); 1784 pokla (SzD. 66); 1794 poklyát (NSz. – Kovács
P.: Közm. 177); nyj. fokla (ÚMTsz.) J: ’〈állati〉 méhlepény; Mutterkuchen 〈von Tieren〉’.
Bizonytalan eredetű, esetleg szláv jövevényszó. ⊗ Vö.: szb.-hv. poklad ’készlet, tartalék; raktár’; le.
poklad: ’szint, fedélzet; réteg, raktár’;ukr. поклад: ’tárolás, raktározás; érctelep’; stb. [< szláv *po
(igekötő) + *klad- ’rakodik, fektet, helyez’].. – A pokla alak keletkezésmódja nem teljesen tisztázott. A
szóvégi d elhagyásához vö. esetleg: jegenye, medve. Azonban az is sejthető, hogy a d > t zöngétlenedés
után tárgyragnak vélt szóvég lekopott. A pokláta változat ezt a t-t és egy illeszkedő E/3. személyű
birtokos személyjelet tartalmaz; poklaból kicsinyítő képzővel alkotott származékszó is lehet (az
alaktanához vö.: pacsirta). A származtatásnak jelentéstani nehézségei is vannak, bár a ’méhlepény
jelentésének a raktár vagy tárolás, raktározás’ szó jelentésével való összefüggése nem kizárható. – A
pokla kapcsolata a pokol szóval nem meggyőző. – A pokláta szóból elvonással való magyarázata nem
valószínű.
Nyr. 57: 114, 62: 79; TESz.

pokol A [4]: E21. Jh/ pucul (HB.); 1213/ Pukluʃteluc sz. hn. (VárReg. 149.); 1234/ poklos sz. (OklSz.);
1300 k. pulkul [? ɔ: pukul] (ÓMOlv. 131); 1372 u./ pocolt, pokkolban (JókK. 32); 1767 pokoly-folyó-
vizibe (NSz. – Kereskényi: Cyrus 39); 1818 Poku (NSz. – Zakál Gy.: Őrség 71) J: fn 1. E12. Jh/ ’[az örök
kárhozat helye a vallásos elképzelések szerint]; Hölle’ # (↑); 2. 1213/ ? ’üreg, barlang; Höhle’ (↑), 1309
’ua.’ (MNy. 10: 326); 3. 1372 u./ ’lepra; Aussatz, Lepra’ (JókK. 101); 4. 1560 k. ’az a hely, ahova a
szennyvizet öntik; Ausguß 〈inder Küche〉’ (GyöngySzt. 1778.); 5. 1748 ’kín, szenvedés; Qual, Pein’ (NSz.
– Faludi: NA. 84); 6. 1775 ’〈főként állandósult kapcsolatokban, szitkozódásokban〉 ördög, fene; Teufel
〈als Schimpfw〉’ (NSz. – Simai Kr.: Mesters. ravaszs. 67); 7. 1842 ’gyomor; Magen’ (NSz. – Kliegl. 1:
257) | mn. 1. 1445 ? ’ellenséges, gonosz | rossz, csúnya; böse | schlecht, gräßlich’ (OklSz.), 1456 k. ’ua.’
(SermDom. 1: 312); 2. 1585 ’komor, mogorva; trüb, dumpf’ (Cal. 1019) Sz: poklos 1213/ hn. (↑); 1234/
mn (↑); 1372 u./ fn ’leprás; Aussätzige(r)’ (JókK. 101) | poklosság 1416 u./² pokloʃʃaga (MünchK. 26) | ~i
1560 k. pokoly (GyöngySzt. 2371.).
Jövevényszó a szerb-horvátból vagy szlovénból. ⊗ Szb.-hv. pakao pakla birtokos eset, R. pьklъ, pakal;
szln. pekel: : ’pokol’indoeurópai eredetű; vö.: [gör. πίσσα; lat. pix: ’szurok’].. Lásd még: ; szlk. peklo;; or.
(R., N.) пёкло; stb.: pokol. A szláv szó eredeti jelentése ’szurok’; vö.: e. szl. pьcьlъ; ; or. (e.) pьkъlъ;
stb.: . A ’pokol’ jelentést először csak a nyugati kereszténységéhez tartozó szlávokra használták. – A
legtöbbb jelentés a főnévi 1. jelentésből jött létre. A 3. jelentés önállósulás útján alakulhatott ki
szószerkezetből vagy a pokolvar ’kelés, furunkulus, forradásos seb’ össztételből (1519), amelyben az
előtag a melléknévi 1. jelentésben áll; a 3. jelentéshez lásd még: bélpoklos. A 4. jelentéshez vö.: ; ném.
Hölle ’az örök kárhozat helye; hulladéktartó a szabóasztalban, tárolóhely a hajó orrában’. Lehetséges,
hogy a szláv szó ’szurok’ jelentésben is bekerült a magyarba; talán a R. Poklos (↑) hn. egyes adataiban is
ez a jelentés sejthető; esetleg vö. még: pokol ’hínár és sár keveréke’ (1914 (Pászt. 730).
MSzlJsz. 1/2: 378; MNy. 30: 72; KSzlJsz. 428; TESz.

pokróc A: 1 4 9 4 Pokroch (OklSz.); 1530 pocrolch (OklSz.); 1544 pakrowcz (OklSz.); 1635
poklocziomt [poklociom □] (HOklSzj. 118); nyj. pakluc, pokroc (Nyatl. 219) J: 1. 1494 ’takaró; (große)
Decke’ # (↑); 2. [auch als Attr] 1774 ’durva, goromba ember; grober Mensch’ (NSz. – Dugonics: Trója
vesz. 164).
Szláv jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. pokrovac: ’lópokróc, lótakaró ’;szlk. pokrovec: ’takaró’; ukr. (Kárp.)
покровець ’ua.lópokróc, lótakaró’; stb. [< szláv *pokrovъ ’tető, védelem; takaró, tok, köpeny’].. – A szláv
szó harmadik szótagjának magánhangzója úgy esett ki a magyarban, hogy a ragozott alakokban egy nyílt
szótaghoz tartozott, aminek következtében egy ov > ou > ó hangváltozás ment végbe. A pokrolc változat
hangtani visszafejlődés eredménye. A poklociom változat latinosítás eredménye. A 2. jelentés a
’(ló)takaró’ durva szövésén alapul; lásd még: ném. (baj.-osztr.) kotzengrob ’nagyon durva.’
KSzlJsz. 429; TESz.

pólaj × A: 1532 poleÿfw (ItK. 87: 662) [csak EWUng.]; 1577 k. polaÿ, Polenak (OrvK. 379, 550);
1578 póla (Melius Péter: NySz.); 1592 Pólét [Pólé □] (Cis. K3b) [csak EWUng.]; 1793 Poling (NSz. –
Földi J.: Magy. fűvésztud. 59); 1799 Polyé (NSz. – Gyarmathi S.: Affinitas 322); 1835 Póli, Pólin-fǘ
(Kassai 4: 141); nyj. pólinc-fű (MTsz.) J: ’csombormenta; Poleiminze’.
Vándorszó. ⊗ Ném. Polei R. polai, N. pola, polich; fr. R. pulege; ; ol. poleggio; cseh polej; or. полей;
stb.: csombormenta. Ezek a ; lat. puleium pulegium: ’ua.’ [< gör. βλήχων ’ua.’].. – A magyarba elsősorban
a németből került át. A póling, pólinc változatok valószínűleg a póling szóalakjainak összekeveréséből
jöttek létre.
TESz.

polc A: 1177 k. ? Pulch hn. (Györffy 1: 370); 1395 k. polch (BesztSzj. 1239.); 1480 Pochos sz. szn.
(OklSz.); 1873 Pócza (Nyr. 2: 563) J: 1. 1395 k. ’falon, szekrényben, állványon levő vízszintes lap |
állvány; Stellbrett für Bücher. Geschirr usw, Fach | Regal’ # (); 2. 1429 ’pad, lóca; Sitzbank’ (OklSz.); 3.
1597 ’rang, méltóság; Rang, Stellung’ (Illyefalvi István: NySz.); 4. 1799/ ’alátét; Unterlage’ (I. OK 30:
261) Sz: ~os 1480 szn. (↑) | ~ol [heute haupts fel-] 1669 pótzolá ’[???]; stützen | aufpolstern’ (Pósaházi
János: NySz.) | pócik 1792 Póltzik, pótzik ’ház előtti, illetőleg a kemence melletti, sárból tapasztott lóca;
Lehmsitz vor dem Haus bzw am Ofen’ (SzD.); 1838 ’sárból tapasztott fali polc; Wandbrett aus Lehm’
(Tsz.) | pócika 1799 Poltzika ’polc; Wandbrett’ (NSz. – Gyarmathi S.: Affinitas 322); 1856 ’ház előtti,
sárból tapasztott lóca; Lehmsitz vor dem Haus’ (NSz. – Garay A.: Fal. él. 2: 69).
Szláv jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. polica;; szlk. polica;or. N. полíца; stb.: különböző dolgok tárolására
használt deszka, polc [< szláv *pola ’deszka, tábla, padló’].. Lásd még: ; or. полка ’polc, regál, rekesz’. –
A polc alak a második nyílt szótag magánhangzójának kiesésével keletkezett; a szóvégi a kieséséhez vö.:
kolbász, lapát stb. A póc változat pótlónyúlás eredménye az l kiesése után; a főként ebből a változatból
képzett pócik, pócika származékszavak tájszóként élnek. A póca változat vagy a régi a-s hangalak
maradványa, vagy egy későbbi átvétel. A 2., 4. jelentés: metafora az 1. jelentés alapján; az elvont 3.
jelentés is erre megy vissza.
MNy. 6: 67; KSzlJsz. 430; TESz. pócik a. is

polemikus A: 1789/ Polemicus (NSz. – Kazinczy: Lev. 1: 437); 1854/ polémikus (NSz. – Gyulai P.:
Krit. dolg. 33); 1864/ polemikus (NSz. – Vörösmarty Emlékkönyve 28) J: ’vitázó, vitatkozó; polemisch’ ||
polemizál A: 1825 polemizálás sz. (NSz. – Peretsenyi Nagy L.: Felelet 5); 1877 polémizáljunk (NSz. –
Wohl J.: és S.: Besz. 132) J: ’vitázik, vitatkozik; polemisieren’ | | polémia A: 1827 polémiánk (NSz. –
Toldy F.: Aesth. lev. 9); 1833 Polemiáját (NSz. – Kritikai Lapok 2: 114) J: ’(elvi) vita, vitatkozás;
Polemik’.
A szócsalád polemikus, polémia tagjai latin jövevényszavak. ⊗ Lat. (ú.) polemicus: ’civakodó,
vitatkozó, polemizáló’ [< gör. πολεµικός ’harcias, harcos kedvű’]. | lat. (ú.) polemia (fidei) ’(hit)vita’ [<
gör. πολέµια ’hadügy, hadi ügyek’].. Megfelelői: ang. polemic ’vitatkozó, vitázó, polemikus’, polemy
’vita’. – A polemizál: nemzetközi szó; vö.: ; ném. polemisieren;; ang. polemize;; fr. polémiser; stb.:
vitatkozik, vitázik, polemizál. A francia nyelvi hatás által vált elterjedtté. A magyarba főként a németből
került. – A R. polemika ’vita’ (1786) külön átvétel lehet a ; fr. polémique ’vitafórum, véleménykülönbség’
vagy a ; ném. Polemik ’ua.’ szavakból latinosított végződéssel.
TESz.

polenta × A: 1762 polentának (NSz. – Mátyus I.: Diaet. 1: 120); 1851 polyentafaló (NSz. – Lisznyai
K.: Pal. dal. 131); nyj. polënta (ÚMTsz.) J: ’[???]; Art Speise aus Gersten- od Maismehl’.
 Olasz (é.) jövevényszó. ⊗ Ol. (vel.) polenta, (fri.) polénta (ver.) polènta, – ; ol. polenta: ’egy fajta
kukoricalisztből készült étel’ lat. polenta ’árpaliszt, kölesliszt’ [< lat. pollis pollen ’liszt’].. Megfelelői: ;
fr. polenta;; szb.-hv. palenta; stb.: egy fajta kukoricapép.
TESz.

polgár A: 1229/ Pulgar hn. (VárReg. 355.); 1234/ Palgar hn. (OklSz.); 1292 Polgaar hn. (Györffy 1:
799); 1329 Palagar hn. (OklSz.); 1332—7 Polkar hn. (Csánki 1: 524); 1359 Pargar szn. (OklSz.); 1372
u./ polgarok (JókK. 146); 1519 palogaar (JordK. 110); 1860 pogár (NSz. – Kakas M. napt. 66); 1875
pógár (NSz. – Jókai M: Eml. 1: 198) J: 1. 1229/ ? ’valamely vár, város (teljes jogú) lakosa;
(vollberechtigter) Bewohner einer Burg od Stadt’ # (↑), 1372 u./ ’ua.’ (↑); 2. 1435 k. ? ’esküdt;
Geschworener, Schöffe’ (SoprSzj 103.), 1525/ ’ua.’ (TörtTár. 1908.: 80); 3. 1554—62 ’[parasztgazda];
Bauer, Landwirt’ (Nyr. 102: 351) [csak EWUng.]; 4. 1740 ’községi szolga, hajdú | kisbíró;
Gemeindediener, Heiduck | Gemeindeweibel’ (MNy. 65: 470); 5. 1787 ’állampolgár, honpolgár;
Staatsbürger’ # (Orczy Lőrinc: NySz.); 6. 1792 ’az úgynevezett harmadik rend tagja; Angehöriger des
Bürgerstandes’ # (NSz. – Magyar Hírmondó 1: 494) Sz: ~ság 1519 palogarsagot ’polgári cím;
bürgerlicher Titel’ (JordK. 782); 1527 ’a polgári rend; Bürgerstand’ (ÉrdyK. 653) | i 1525/ polgári mn
’[???]; bürgerlich’ (TörtTár. 1908.: 80); 1902 ’négy osztályos középfokú iskola; Art Mittelschule vor
1949’ (NSz. – PHirl. máj. 8.: tc.).
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kfn.) purgære: ’egy vár, város lakója’., (kor. úfn.) purger ’polgár’,
(h. kor. úfn.) purigär ’ua.’, N. burger ’gazda, gazdálkodó’, (szász Sz.) pūrger ’esküdt’, (E.) borger
’községi szolga’, – ném. Bürger: ’egy város vagy egy állam lakosa; a polgársághoz tartozó; civil, polgári
személy’; stb. [< ném. (kfn.) burc-ből ’vár, kastély, város’].. Megfelelői: holl. burger;; szb.-hv. purgar;
stb.: polgár. – A szó valószínűleg a bécsi német közvetítésével került a magyarba. Az r—r > l—r
elhasonuláshoz vö.: kalmár. A R. purger ’ua.’ (1614 (MNy. 79: 178) egy későbbi külön átvétel a ; ném.
(baj.-osztr.) purger ’ua.’szóból. – A magyarból: ; rom. pîrgar ’a városi tanács tagja, N. csősz, mezőőr,
erdőőr, R. esküdt’; ; szlk. (R., N.) polgár ’községi szolga.’
ALH. 1: 393; KSzlJsz. 918; TESz.

polha ∆ A: 1611 Polha (MA.); 1621 polyha (MA.); 1708 Pólha (PP.) J: ’pólya; Wickelbinde, Fasche;
Windel’.
Szláv jövevényszó, megfelelései azonban vitatottak. ⊗ 1. Egy nyugati szláv nyelvből vagy az ukránból:
szorb (f.) pjelucha ’pelenka’cseh pelech peloch peluch ’régi öltözék, ruha; ágy’;le. pielucha ’pelenka,
pólya’;ukr. пелюха ’ua.’. A szó végül ugyanarra az etimonra megy vissza mint a pelenka. A polha alak
magánhangzó-kieséssel és hangrendi kiegyenlítődéssel keletkezett. – 2. A szó ugynarra az etimonra megy
vissza mint a póka szócsalád tagjai, egy megfelelő hangalakú szláv szó azonban nem kimutatható.
TESz. pólya a. is; NytÉrt. 105: 51

polhák † A: 1599 pulhak (MNy. 67: 230) [csak EWUng.]; 1607 Polhak (OklSz.); 1666/ Polyhakot
(MNy. 80: 376) [csak EWUng.]; 1794 Pólhákokkal (NSz. – M. Kurir 160) J: ’szakállas puska;
Hakenbüchse’.
Jövevényszó egy nyugati szláv nyelvből. ⊗ Cseh R. polhák, půlhák, polohák ’rövid puska’; szlk. R.
polhák ’mozsárágyú, muskéta’le. pólhak ’rövid szakállas puska; pisztoly’ [< le. pól ’fél-’ + hak ’kampó,
horog’, a ném. R. halber haken, halber hack ’szakállas puska’].szóból jött létre.
KSzlJsz. 449; TESz.

póling A: 1795 k. Poling, póling (NSz. – Takáts R.: Toldi Q. v., S. r.); 1835 Pólintz (Kassai 4: 141);
nyj. pólimadár () J: ’a szalonkák rendjébe tartozó madárfajta; Brachvogel (kis ~ Numenius phaeopus,
nagy ~ Numenius arquatus)’.
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ A madár hangjának utánzására; hangutánzó szóként vö.: pó-lí (1895). A
különböző változatok szóvége feltehetőleg a bíbic, szalángszalonka stb. hatására keletkezett. A szó főként
az állattani szaknyelvben és tájszóként él.
Aqu. 21: 203; TESz.; KMad. 153

polip A: 1602/ polipus (MNy. 79: 247) [csak EWUng.]; 1795 Pólip (NSz. – Gáti I.: Term. hist. 116);
1800 Polípus (Márton); 1833 polypkarjaikkal (NSz. – Szalay L.: Fridr. 41); 1843 polip-karjait (NSz. –
Jósika M.: Zrinyi 1: 104) J: 1. 1602/ ’puha testű ragadozó vízi állat; Polyp 〈Zool〉’ (↑) [csak EWUng.]; 2.
1835 ’[]; gestielte Geschwulst’ (Gyal.).
Latin jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Lat. polypus: ’egy fajta tengeri állat; daganat, duzzanat’.;
– lásd még: ném. Polyp ’ua.’. A latinba a ;gör. πολύπος ’ua.’, tkp. ’soklábú’. Megfelelői: ang. polyp;; fr.
polype; stb.: polip. – A R. polipus változat szóvégi s-éhez vö.: ámbitus stb.
TESz.

politika A: 1636/ politica (Pázm. 6: 497) [csak EWUng.]; 1653/ politika (GLEl.) [csak EWUng.] J: 1.
1636/ ’az államvezetésben követett, osztályérdekektől is meghatározott alapelvek s ezek megvalósítására
irányuló társadalmi tevékenység; Politik’ # (↑) [csak EWUng.]; 2. 1707 ’fondorlat, ravaszság; List,
Schlauheit’ (Pusztai) [csak EWUng.] || politikus A: 1693 politikusokkal (MNy. 79: 247) [csak EWUng.];
1800 Polítikos (Márton) J: fn 1693 ’politikával rendszeresen foglalkozó közéleti személy; Staatsmann,
Politiker’ # (uo.) [csak EWUng.] | mn 1. 1695 ? ’az (uralkodói) udvarhoz tartozó, udvari | udvarias,
csiszolt modorú; höfisch | höflich’ (MNy. 79: 247) [csak EWUng.], 1749 ’ua.’ (Nyr. 58: 141); 2. 1770
’ravasz, fortélyos, óvatosan cselekvő; schlau, diplomatisch 〈abstr〉’ (NSz. – Fejérvári HB. 150) || politizál
A: 1724 politizálly [l-j] (Nyr. 38: 453) J: 1. 1724 ’ravaszkodik, fortélyoskodik; pfiffig sein’ (↑); 2. 1795
’politikával foglalkozik; politisieren’ # (NSz. – M. Merkurius 1470).
A szócsalád időrendben legkorábbi tagjai a politika, politikus: latin jövevényszavak. ⊗ Lat. politice
(ars) politica: ’államtudomány’., (h.) politica ’ua.’ [< gör. πολιτική (τέχνη) ’az államigazgatás
művészete’]. | lat. politicus ’államtudományi, a kormányzati ügyekre vonatkozó, (h.) politikus’ [< gör.
πολιτικός ’(állam)polgári, közös’].. Megfelelői: ném. Politik politisch Politiker;; le. polityka polityczny
polityk: ’politika, politikai, politikus’. – A politizál német jövevényszó: politisieren ’politizál’; a
végződéshez vö.: guberál, liferálliferáns stb.
TESz. politizál a. is

politúr A: 1783 Politúrában (ItK. 88: 341) [csak EWUng.]; 1815 politorozott sz. (MNy. 65: 470) [csak
EWUng.]; 1835 Politur (Kunoss: Gyal.); 1860/ politéros sz. (NSz. – Jókai 15: 304); 1877 politúros sz.
(NSz. – Ágai A.: Porzó tárca 1: 37); 1881 pulitiros sz. (NSz. – Csepreghy F.: Műv. 4: 5) J: 1. 1793
’csiszoltság, műveltség; Bildung 〈als geistige und innere Formung〉’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1832
’fénymáz; Poliermittel’ (NSz. – Csermák F.: Mesterszók); 3. 1835 ’fényezés; (durch Polieren erzeugter)
Glanz’ (↑) | | políroz A: 1797 polírozott sz. (NSz. – Pethe F.: Gazda 316); 1890 polérozott sz. (NSz. –
Hatvágások 123) J: 1. 1797 ’csiszol, fényesít; polieren | glänzend machen’ (↑); 2. 1822 ’simává tesz,
egyenget; glätten’ (Wagner: Phras. Polio); 3. 1838 ’palléroz, művel; ausbilden, verfeinern’ (NSz. – Zeyk
J.: Nyelv. pör 31).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Politur: ’ragyogás; polírozóanyag, fényesítőszer, politúr’, (B.)
’műveltség, képzettség’ [< lat. politura ’fényesítés; csiszolás, súrolás 〈elvont értelemben is〉’]. | ném.
polieren ’fénylővé tesz; finoman fényesít; kiképez’ [az eredetéhez vö.: ; vö. →palléroz].. Megfelelői: ;
ang. polish R. politure; ; f r. polir R. politure; stb.: políroz, fényesít, ’fényezés, politúr’. – A szó
valószínűleg osztrák közvetítéssel, illetve a hazai német kézművesek nyelvéből került a magyarba. A
politúra változat latinosítással keletkezett. – Ide tartozik: politíroz ’políroz, fényesít’ (1815); ez a tájszó a ;
ném. (au.) politieren ’ua.’szóból jött létre. – Valószínűleg ide tartoznak: 1550 k.Polichÿot, policz
’polírozóanyag, fényesítőszer, politúr’ (MNy. 90: 122), alaktani viszonya a politúrhoz azonban
tisztázatlan.
TESz.

polka A: 1842 polkát (NSz. – Athenaeum 1: 265) J: ’kétnegyedes ütemű gyors, páros tánc, illetőleg
ennek zenéje; Polka’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Polka;; ang. polka;; fr. polka;; cseh polka; stb.: polka. A csehből terjedt el [<
cseh Polka ’lengyel nő’].. A táncot egy lengyel népi táncnak tartják. A táncfajták népnévvel való
megnevezéséhez vö.: mazurka. – A magyarba leginkább a németből, esetleg még cseh közvetítéssel is
kerülhetett.
NytÉrt. 71: 68; TESz.

póló A: 1884 polo (NytÉrt. 93: 79) [csak EWUng.]; 1907 póló-... játék (NSz.) [csak EWUng.] J: 1.
1884 ’lóhátról űzött labdajáték; Ballspiel zu Pferde’ (↑) [csak EWUng.]; 2. [haupts vízi~] 1903 ’egy fajta
vízisport, vízilabda; Wasserballspiel’ (Bánhidi: Sportny. 322); 3. 1992 ’[???]; T-Shirt’ (KDsz.) [csak
EWUng.].
 Angol jövevényszó. ⊗ Ang. polo: ’egy fajta labdajáték 〈többnyire lóhátról vagy kerékpárról〉’;balti
polo: ’labda’.. A játék keleti eredetű, Angliában csak 1871-től játsszák. Megfelelői: ném. Polo;; fr. polo;
stb.: egy fajta labdajáték. – A 3. jelentés önállósodás a pólóing ’EZ NEM KELL’ szóból (1948 (NSz.).
TESz.

poloska A: 1702 poloskák (Miskolczi Gáspár: NySz.); 1825 paloska (NSz. – Lex. Bud. 668); nyj.
poroska (ÚMTsz.) J: 1. 1702 ’[???]; Wanze (~́ k Heteroptea)’ # (↑); 2. 1985 ’[lehallgató készülék];
Abhörgerät’ (MArg.) [csak EWUng.].
Cseh vagy szlovák jövevényszó. ⊗ Cseh N. ploščka, ploška, plošťka ’poloska’ [< cseh ploský ’lapos’]..
A szó a szlovákból csak egy másik névszóképzővel adatolt, a magyarnak pontosan megfelelő alak korábbi
létezése azonban nem kizárt; vö.: szlk. ploštica ’poloska’ [< szlk. ploský ’lapos’].. Lásd még: cseh
ploštice ’poloska’. A 2. jelentés, amely néhány évtizeddel kirábbi mint első adata, a ; ném. Wanze;; ang.
bug ’poloska; lehallgatókészülék’ mintájára keletkezett. – A N. polos ’poloska’ (1912) elvonással
keletkezett a poloska szóból.
MNy. 6: 399; KSzlJsz. 431; TESz.

poltura × A: 1614 poltura (Practica arithmetica: NySz.); 1623 Pulteran (MNy. 80: 376) [csak
EWUng.]; 1625 poturatt (MNy. 9: 131); 1635 Polturák pénzt (OklSz.); 1690 pótura (Pápai Páriz Ferenc:
NySz.); 1699 poltrában (Felvinczi György: NySz.); 1746 Porturarát [ɔ: Portura-árát] (MNy. 60: 374);
1766/ potrát (NSz. – Csíksomlyói miszt. 225); 1783 poltoránkkal (NSz. – Molnár J.: Könyvház 2: 179);
1807 poltúrás sz. (NSz. – Zarka: Max. 52) J: ’kis értékű pénz; Art Münze von kleinem Wert’.
Lengyel jövevényszó. ⊗ Le. póltorak ’ezüstpénz másfél garas értékben 〈a 17–18. sz.-ban〉’ [< le.
póltora ’másfél’].. – A szó a magyarban Erdélyből terjedt el, ahol ez az érme (más lengyel érmékkel
együtt) már a 17. sz.-ban igen elterjedt volt. A 17. sz.-ban a lengyel szó első szótagi magánhangzója
éppúgy o és u hangértékű volt, a magyarban vált nyíltabbá. A lengyel szóvéget a magyar nyelvérzék
tévesen többesjelnek vélte és ezért lehagytacsárda, petapeták stb. A változatok keletkezésénél fontos
szerepet játszott a második szótagi magánhangzó-kiesés, illetve a szó belseji l. – A korábbi időkben a
meglehetősen gyakori érmeleírás ma már csak néprajzi szövegekben fordul elő. – A magyarból: szb.-hv.
R. pȍtura ’török bronz érme’, poltura, potura ’egy fajta aranyérme’; ; szlk. polturák N. poltura ’egy fajta
régi pénz’; rom. R. pótor, N. pótură ’csekély értékű pénzérme.’
KSzlJsz. 431; TESz.

pólus A: 1589 polusnak (MNy. 79: 247) [csak EWUng.]; 1790 Pólusig (NSz. – Pétzeli: Álzír 2) J: 1.
1589 ’[]; Drehpunkt eines Himmelskörpers, Polgegend auf der Erdkugel | Punkt der verlängerten
Erdachse’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1776 ’sarkcsillag; Polarstern’ (NSz. – Sóvalfi: Erk. elmélk. 132); 3. 1799
’[???]; Hauptpunkt der Kraftlinien; elektrische Anschlußklemme’ (NSz.) [csak EWUng.]; 4. 1830 ’[???];
Endpunkt zweier Extreme’ (uo.) [csak EWUng.].
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. polus: ’a föld északi, illetve déli pólusa’ [< gör. πόλος ’forgástengely; a Föld
tengelye, annak végpontja’].. Megfelelői: ném. Pol;; fr. polo; stb.: sarok, pólus. – A szóvégi s-hez a
magyarban vö.: ámbitus stb. Különböző szaknyelvekből terjedt el. – Ide tartoznak: poláris ’sark, amelyen
az égbolt, illetve a föld pólusa megtalálható’ (1776 (NSz.); polarizál ’polarizál’ (1879 (uo.); polaritás
’polaritás, ellentét’ (1879/ (uo.); polarizáció ’polarizáció, elkülönülés’ (1879/ (uo.).
TESz.

polyák ∆ A: 1408 Polyak szn. (OklSz.); 1576 Polak szn. (MNy. 63: 96) [csak EWUng.]; 1595
polaknak (MNy. 62: 236); 1848 pollyákok (NSz. – Kossuth: Hirlapja 315) J: fn 1. 1408 ’lengyel ember;
Pole’ (↑); 2. 1848 ’〈az 1848—9. évi szabadságharc idején〉 császárhű katona; kaisertreuer Soldat zur Z des
ungarischen Freiheitskampfes 1848—9’ (↑); 3. 1904 ’[???]; aus dem Norden des ungarischen SprGebietes
stammender Siedler’ (NéprÉrt. 5: 242); 4. 1955 ’szlovák fazekas; slowakischer Töpfer’ (NéprÉrt. 37: 33) |
mn 1. 1408 ’lengyel; polnisch’ (MNy. 60: 374); 2. 1848 ’császárhű 〈katona〉; kaisertreu 〈Soldat〉’ (NSz. –
Kossuth: Hirlapja 447).
Lengyel jövevényszó. ⊗ Le. Polak ’lengyel 〈fn〉’ [< le. pole ’föld, mező’].. A lengyelek önelnevezése
más szláv nyelvekre, és egyéb nyelvekre is átszállt; vö.: ; szb.-hv. Poljak;; szlk. Poliak;; or. поляк; ném.
Polack Polacke; stb.: lengyel 〈fn〉. – A főnévi 2–4. jelentés és a melléknévi 2. jelentés keletkezése az
eredeti jelentés elhalványulásán alapul és azzal jár, hogy a szó egy könnyed gúnyos árnyalatot kapott. – A
lengyelek magyar irodalmi nyelvi megnevezéséhez vö.: lengyel.
NytÉrt. 1: 12; KSzlJsz. 433; TESz.

pomádé A: 1748 pomȧdát, pomáta (MNy. 30: 31); 1762 pomádiba (NSz. – Mátyus I.: Diaet. 1: 515);
1764 pomádét (MNy. 60: 118); 1771 ki ... pomadázni sz. (MNy. 60: 374); 1772 pomáde (NSz. –
Marikowzki: Néphez 380); 1851 pomádba (NSz. – Bernát G.: Freskó 3: 20) J: ’[erős illatú hajkenőcs];
Pomade’.
TESz.

pomagránát ∆ A: 1470 k. pomagranat (CasGl. 57.); 1525 k. pomagranalma (MNy. 11: 39); 1538
pomograna (PestiN. O2); 1755 pómagránát (NSz. – Haller L.: Telemakus 4); 1791 pomagránna
(Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 296) J: ’gránátalma; Granatapfel’.
Olasz (é.) jövevényszó. ⊗ Ol. (giul.) pomagranà, (bre.) pom granat, (vern.) pom granà, R. poma
granata, – ol. pomogranato: : ’gránátalma’ [lat. (k.) pomum granatum ’ua.’, tkp. ’magvas alma’]..
Megfelelői: ; f r. pomme-grenade; szb.-hv. R. pomagrana; stb.: gránátalma. – Maga a növény is a
földközi-tengeri területről került a magyarba.
TESz.

pomána × A: 1750 Pománában r. (NyK. 73: 89); nyj. pamjána (ÚMTsz.), pohánnába r. (ÚMTsz.),
pomana (Moldován: Alsófehér vm. 1/2: 804) J: 1. 1750 ’ajándék; Geschenk’ (↑); 2. 1759 ’halotti tor;
Totenmahl’ (REl. 270); 3. 1760 ’alamizsna, adomány; Almosen, Gabe’ (MNy. 63: 225); 4. 1929 ’[???];
Gastmahl, Geselligkeit’ (ÚMTsz.) [csak EWUng.] R: ~´ba 1750 ’[ingyen]; unentgeltlich’ (↑).
Román jövevényszó. ⊗ Rom. pomană, (végartikulussal) pomana, N. pomi̯ ana: ’halotti tor; alamizsna,
kegyes adomány’ [szláv eredetű; vö.: óe. szl. poměnъ ’emlék’; szb.-hv. pomen ’említés; gyászmise’;
stb.].. – A szóvégi a-hoz vö.: áfonya. A magyarban általában pománába, pománában alakban fordul elő;
ehhez vö.: ; rom. în pomană ’ajándékként 〈ad〉.’
TESz.

pompa A: 1512 k. pompasaganak sz. (WeszprK. 147); 1787 pómpával (NSz. – M. Kurir 676) J: 1.
1512 k. ’látványos, ünnepélyes külsőség, fényűzés; Prunk, Pomp’ # (↑); 2. 1553/ ? ’[körmenet,
felvonulás]; Festzug’ (TCr. B1b) [csak EWUng.], 1583 ’ua.’ (OrvEml. 3: 247) [csak EWUng.] Sz: ~´zik
1575 pompáza (Heltai Gáspár: NySz.) | ~´s 1585 Pompas (Cal. 819).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. pompa: ’díszmenet, felvonulás; ragyogás, pomfa, fény’ [< gör. ποµπή
’küldés; kíséret; ünnepi felvonulás’].. Megfelelői: ném. Pomp;; f r. pompe; stb.: dísz, pompa. – A
magyarból: ; rom. pompă.
TESz.

poncol ∆ A: 1556 pontyol (OklSz.); 1600 Ponczolt (OklSz.) J: ’nemesfémből készült tárgyak
megmunkálására szolgáló fémeszköz; Meißel’ || ponc A: 1585 ponczolo sz. (Cal. 147); 1790 Pontz (NSz.
– Kazinczy: Orpheus 1: 298) J: ’nemesfémből készült tárgyak megmunkálására szolgáló fémeszköz |
fémjelzés; Meißel | Beschauzeichen’.
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kor. úfn.) punzel: ’szúrószerszám, véső’;ném. (kfn.) ponze, (kfn.,
kor. úfn.) punze:: ’szúrószerszám, véső; fémjel’, – ném. Punze ’ua.’ [< ol. punzone ’ua.lyukasztótüske;
betűkölyű, patrica stb.’ (; lat. punctio punctionem tárgyeset ’szúr, bök’)].. Megfelelői: fr. poinçon; or.
пунсон; stb.: ár, tűző, fúrótű; ’verőtüske, pontozóvas, ponc; fémjel’; stb.. – A ponc az ékszerészet
szakszava.
TESz.

pondró A: 1564 pondrót [U] (Gyógyászat 1880.: 106, vö. Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 305); 1788
Pondré (MNy. 5: 286); 1835 Prondó (Kassai 4: 142); nyj. pundró (ÚMTsz.) J: 1. 1564 ’egyes rovaroknak
főleg gyümölcsben vagy más ételneműben élő lárvája; Made’ (↑); 2. 1795 ’selyemhernyó; Seidenraupe’
(NSz. – Festetits Urod. Instr. 45); 3. 1808 ’megvetésre méltó ember | satnya emberke; verachtenswerter
Mensch | schmächtiges Menschlein’ (NSz. – Verseghy F.: Term. emb. 201); 4. 1813 ’orsóféreg;
Madenwurm’ (NSz. – Diószegi—Fazekas: Füvész Könyv 2: 94); 5. 1894 ’csimasz, pajor; Engerling’
(NSz. – Abonyi Á.: Nov. 2: 102).
Nyugati szláv vagy szerb-horvát jövevényszó. ⊗ Cseh ponrava ’pajor’, R. ponrav, pondrav ’kukac’;
szlk. N. pondrava ’ua.megvetendő, lenézendő ember’; le. R. pandrow ’pajor’; szb.-hv. pundrav ’kukac;
végbélgiliszta’ [< szláv *po (igekötő) + *norvъ ’behatoló, sompolygó, lebukó’].. A szó belseji d-t
tartalmazó szláv változatok másodlagosak. Lásd még: or. R. ponorovъ, ponorovь ’földigiliszta, pajor’. – A
jelentést megállapítva a különböző nyelvekből való átvétel sem elutasítható.
MNy. 6: 112; KSzlJsz. 434; TESz.

pongyola A: 1788 pongyolaságot sz. (NyÚSz.); 1792 pangyoláʃon sz. (SzD. Pö́ re); 1825 ponyola
(NSz. – Lex. Bud. 182); 1835 Pelengye (Kassai 4: 82); 1838 Pengyelén (Tsz.); 1840 pongyolló (NSz. – P.
Thewrewk J.: D. Vilma 41); 1844 pongyala-főkötők (NSz. – Életk. 1: 62); nyj. pangyula (MTsz.),
pengyula, plëntyuhȧesző, pöngyöle (ÚMTsz.) J: mn 1. 1788 ’fesztelenül könnyed; ungezwungen,
zwanglos’ (↑); 2. 1791 ’hiányosan, hanyagul öltözött 〈személy〉 | hiányos, hanyag 〈öltözet〉; salopp
angezogen 〈Person〉 | salopp 〈Kleidung〉’ (NSz. – Poóts A.: Vers. 18); 3. 1832 ’kevéssé szabatos
〈nyelvhasználat〉, köznapiasan megfogalmazott 〈szöveg〉; nicht genau, ungepflegt 〈Sprachgebrauch, Text〉’
(NSz. – Helmeczy: Jelenkor 1: 142) | fn 1. 1805 ’reggeli háziruha; Morgenkleid 〈haupts von Frauen〉’ #
(NSz. – Farkas K.: Mulat. 78); 2. 1851/ ’fesztelen magatartás; zwanglose Haltung’ (NSz. – Vas Gereben
12: 61).
Valószínűleg belső keletkezésű, esetleg származékszó. ⊗ Összefügghet a bonyolít vagy a bugyolál stb.
szóval, a képzés azonban nem tisztázott. A végződése -a (folyamatos) melléknévi igenévképzőnek tűnik.
A megnevezés eredetileg a laza beburkolásra utalhat; ez a körülmény vezethetett a melléknévi, abból
főnevesüléssel a főnévi jeletés létrejöttéhez.
TESz.

póni A: 1822 ponnyk (Nyr. 96: 91); 1831 Pony (uo.); 1851 póny (NSz. – Bernát G.: Freskó 3: 27);
1861 póni-fogatomtól (NSz. – Fáy A.: Hulló virágok 83) J: ’egy fajta kis termetű ló; Pony’.
Angol jövevényszó. ⊗ Ang. pony: ’kicsi lófajta’? < [fr. (kfr.) poulenet ’kis csikó; fiatal kanca’]..
Megfelelői: ném. Pony;; or. пони; stb.: póni. – Az angolból való átvétel mellett szól, hogy a legtöbb
pónifajta Angliából származik.
Nyr. 96: 91; TESz.

ponk × A: 1395 k. panth [ɔ: panch] (BesztSzj. 1238.) [csak EWUng.]; 1460 ? Ponkos sz. szn. (OklSz.);
1551 Ponkhegye hn. (OklSz.) J: 1. 1395 k. ’[pad]; Bank’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1551 ’kis domb, halom;
Hügel’ (↑); 3. 1838—45 ’kemencepadka | kemencepárkány; Ofenbank | Ofengesims’ (MNyTK. 107. sz.:
31).
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kfn.) banc: ’pad; asztal’; stb... (E.) bǭŋk ’pad, ülőke mint rakodó-
vagy munkahely’, – ném. Bank: ’ülőbútor; kőzet- és homoklerakódás a vízfolyásban’; stb. [germán
eredetű; vö.: izl. (óizl.) bakki ’magaslat, kis hegy, domb, folyópart’; ; holl. bank ’ülőbútor’; stb.].. – A szó
főként Erdélyben használatos, ezért az átvétel mindenek előtt az erdélyi németből lehetséges. A 2.
jelentéshez vö.: pad ’dombhát’. – Az 1455 k.panko ’pad’ egy latinosított német alak lehet.
Nyr. 40: 305; TESz.

pont A: 1513 poncth (NagyszK. 110); 1519 k. punct (DebrK. 448); 1527 pontrol (ÉrdyK. 343); 1580
puntig (Telegdy Miklós: NySz.) J: fn 1. 1513 ’meghatározott hely 〈a környező térben〉 | kiterjedés nélküli
térelem 〈a mértanban〉 fordulópont; bestimmter Ort, bestimmte Stelle | geometrischer Punkt | Wendepunkt’
# (↑); 2. 1527 ’[tagolt szövegrész, cikkely]; Abschnitt, Textteil’ (ÉrdyK. 556); 3. 1535 ’kis kiterjedésű,
felületi folt, petty | mondatzáró írásjel; oberflachlicher Tupfen | Satzzeichen am Satzende’ # (Vit. Ff1b)
[csak EWUng.]; 4. 1767 ’értékelési egység; Bewertungseinheit’ # (NSz. – Pápai Páriz F.: Féniks B. 8. b);
5. 1795 ’nézőpont; Standpunkt’ # (NSz. – Tsernátoni: Emb. ért. 329); 6. 1843 ’[(ezzel) vége, kész,
punktum]; Schluß, Ende, Punktum 〈als Präd〉’ (NSz. – Vachot I.: Orsz. Almanach 95) | hsz 1876/
’pontosan, pontban; pünklich, genau’ # (NSz. – Baksay: Irod. dolg. 1: 336) Sz: ~oz 1585 pontoztatot sz.
’[???]; interpunktieren’ (Cal. 554); 1885 sz. ’[értékel]; bewerten’ (Sportny. pont) | ~os 1585 pontos
’ponttal ellátott; mit einem Punkt versehen’ (Cal. 967); 1803 ’fontos; wichtig’ (Baróti Szabó Dávid:
NySz.); 1805 ’helyes, megfelelő, időben történő, megbízhatóan működik stb.; genau, richtig’ (NSz. –
Verseghy F.: Ung. Sprach. 341) | ~atlan 1808 pontatlan ’pont nélküli; ohne Punkt’ (NSz. – Kazinczy:
Rég. el. XXXIII); 1831 ’nem pontos; ungenau’ (NSz. – Széchenyi: Vil. 44).
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (korai úfn. k.-ném.) pont, (kor. úfn.) punkt punt:: ’pont; osztály,
csoport, részleg, rész, darab; pillanat; befejezés, lezárás’; stb.., – ném. Punkt ’pont’ [< lat. punctum
’szúrás, döfés; kis lyuk; petty, pötty, pont; szakasz, részlet’; stb.; vö. →punktum].. Megfelelői: ; holl.
punt;; l e . punkt; stb.: pont. – A melléknévi jelentés a pontosan ’(egészen) pontosan 〈határozószó〉’
jelentése alapján keletkezett.; vö. még a punktum hasonló jelentésével.
TESz.

ponton A: 1663 pontonokat (Nyr. 96: 232); 1886 pontónokon (NSz. – Lóczy: Khina 457) J: 1. 1663
’hajóhíd | rögzített úszómű különböző létesítmények (híd, kikötő stb.) víz felett tartására; Pontonbrücke |
befestigter Schwimmkörper von Brücken, Docks usw’ (↑); 2. 1813 ? ’[uszály]; Lastkahn’ (NSz. – Kultsár:
Hazai Tud. 1: 39), 1854 ’ua.’ (HeckenastIdSz.²).
Francia jövevényszó, valószínűleg német közvetítéssel is ⊗ Fr. ponton: ’pontonhíd, kikötőhíd, hajóhíd;
lehorgonyzott hajótest; uszály’; – lásd még: ;ném. Ponton: ’lehorgonyzott vítzi jármű; pontonhíd,
kikötőhíd, hajóhíd’. A franciában a ;lat. ponto pontonem: ’komp, uszály’ tárgyesetű szó tovább élése [<
lat. pons ’híd’].. Megfelelői: ang. ponton;; ol. pontone; stb.: uszály; ’pontonhíd, kikötőhíd, hajóhíd.’
TESz.

ponty A: 1403 Ponthyos sz. szn. (MNy. 67: 234); 1508 ponthy (OklSz.); 1533 ponthffy (OklSz.); 1533
Poong (Murm. 1147.); 1763 Poty (NSz. – Adámi: Wb. 64) J: ’[???]; Karpfen (Cyprinus carpio)’ #.
Ismeretlen eredetű. ⊗ A szó belseji n szervetlen járulékhang. Korábbi megnevezés: pozsár. –
1590Ponttyo ’ponty’ a tisztázatlan alaktani szerkezet miatt bizonytalan idetartozású.
TESz.

pónyik × A: 1508 pańika almak (DöbrK. 480) [csak EWUng.]; 1531 pwnyka almaak (ÉrsK. 221) [csak
EWUng.]; 1870 ponyik-almafa (NSz.) [csak EWUng.]; 1901 pónyik (Nyr. 30: 351) [csak EWUng.] J:
’[???]; große, gelbliche Apfelsorte’.
Jövevényszó, de az átadó nyelv bizonytalan. ⊗ Bizonyára a következő szavakkal függ össze: lat. (tud.)
punica ’egy fajta alma’, punica granatum ’gránátalma’; ;ol. punica ’egy fajta alma’; ang. R. punic ’ua.’
[bizonytalan eredetű, vö. esetleg: lat. punicus punicans ’vöröses’].. – A pónyik alak a birtokos
személyjelként értelmezett szóvégi a elhagyásával keletkezhetettkolbász, lapát. Egy erdélyi almafajta
népies megvenevéséről lehet szó; a gyéren adatolt rom. poinic és a ; ném. (szász E.) poinik poining
inkább magyar átvételnek tűnnek. – Tisztázatlan idetartozású: pojenics alma ’egy fajta alma’ (1812
(MGyüm. 214); ehhez vö.: ; rom. mere poienici többes szám ’ua.’. – A magyarból: rom. N. pónic ’nagy,
sárgás almafajta.’
MGyüm. 269; REl. 242

ponyva A: 1429 ponywa (Nyr. 43: 22); 1490 Ponwa (OklSz.); 1637/ Penyvet (MNy. 80: 376) [csak
EWUng.]; 1810 Ponya (HOklSzj. 118); 1838 penyva (Tsz. Sátor); 1855—60 pónya (MNy. 38: 387); nyj.
panyó, pënva (MTsz.) J: 1. 1429 ’erős vászonból való takaró burkolásra, sátrak fedésére stb.; Plane’ # (↑);
2. 1852 ’ponyvairodalom; Kolportage-, Hintertreppenliteratur’ (NSz. – Arany J.: NCz. IV. é.: 5. vsz.).
Jövevényszó egy délszláv nyelvből vagy az oroszból. ⊗ Szb.-hv. ponjava: ’vászon lepedő, ágytakaró,
paplan; asztalterítő’.; szln. ponjava ’vászon lepedő; ponyva’; or. R. понава, понева ’lenvászon darab;
takaró, terítő; függöny; alsószoknya ’, N. поня́ва ’takaró, terítő, borítás; sisak, süveg, fátyol, lepel’; – óe.
szl. pońava ’vászon lepedő’ [tisztázatlan eredetű].. – A penyve változat hangrendi átcsapással keletkezett.
A szó belseji v kieséséhez a ponya típusú változatokban vö.: pitarpitvar, zsálya stb. A panyó változathoz
vö.: kagyló, szittyó stb. Az eredeti jelentése ’takaró’ lehetett. A 2. jelentés önállósodás útján alakult ki; vö.:
ponyvai irodalom (1846); ponyvairodalom (1877): ponyvairodalom. A kifejezés onnan származik, hogy a
népnek bizonyos könyveket egykor a vásárok sátraiban vagy kiterített ponyvákon árusították.
MNy. 6: 68; KSzlJsz. 435; TESz.

pópa A: 1566 pópa [es. nem m.] (Nyr. 90: 87); 1632 Popa (Nyr. 90: 87) [csak EWUng.]; 1757 Pópa
(Nyr. 86: 454) [csak EWUng.] J: ’görögkeleti pap; orthodoxer od griechisch-katholischer Geistlicher’.
Román jövevényszó, szerb-horvát közvetítéssel is. ⊗ Rom. popă, (végartikulussal) popa ’pópa’; – lásd
még: szb.-hv. N. popa ’ua.’. A románban az ; óe. szl. popъ ’ua.’. – A szóvégi a-hoz (egy románból való
átvételnél) vö.: áfonya.
Nyr. 86: 453, 90: 86; TESz.
 popó A: 1900 popó (Lumtzer—Melich: DOLw. 207) J: 1. 1900 ’ülep; Gesäß’ (↑); 2. 1915 ’a szoknya
hátsó részét megemelő tömés, turnűr; Turnüre’ (MNy. 11: 429) || popsi A: 1930 popsi (Zolnay—Gedényi)
J: ’ülep; Gesäß’ || popi A: 1930 popi (ZG.) [csak EWUng.] J: ’ülep; Gesäß’.
A szócsalád kiinduló eleme a popó: német jövevényszó. ⊗ Ném. Popo, (B.) popo:: ’ülep, far’ikerszó a
[ném. Podex ’ua.’ első szótagjából].. Megfelelői: ol. popò ’ua.’. – A popsi és a popi szórövidüléssel
keletkeztek és a -si, illetve az i játszi kicsinyítő képzőkkelbuksi, cigicigaretta stb. – Nem tartozik ide:
popi ’baba, kislány’ (1931), ez a ; ném. Puppe ’gyermekjáték; kislány’; stb. szóból eredhet.
TESz. popsi a. is

popri † A: 1286 popri (MonStrig. 2: 211) J: ’szövetfajta; Art Tuch’ | | popring † A: 1339 popreng
(OklSz.); 1353 popring (OklSz.); 1355 papring (OklSz.) J: ’szövetfajta; Art Tuch’.
Jövevényszó, valószínűleg a franciából (ófr.). ⊗ Fr. (ófr.) popre porpre propre: ’egy fajta drága
kelme’., pupre ’bíborszínű kelme, kendő’ [lat. purpura ’bíborcsiga, bíborfesték, bíboranyag’]. | fr. (ófr.)
porprin porprine ’színes kelme, kendő’ [< fr. (ófr.) porpre (↑)].. Lásd még: ; lat. (h.) popri ’bíbor 〈szín,
anyag〉’ ; ; prov. (óprov.) polprin ’bíborszínű anyagból készült’. – A popring szóvégi g-jéhez vö.:
puszpáng, rozmaring stb.
TESz.; MNy. 74: 79

por A: E12. Jh/ pur (HB.); 1366 ? Portelek hn. (Csánki 1: 483); 1395 k. por (BesztSzj. 213.) [csak
EWUng.]; 1518 k. poor (SándK. 2); nyj. pallik, parol, pollȧd sz. (ÚMTsz.) J: 1. E12. Jh/ ’a talaj
szétmállott, finom részecskéi; Staub’ # (↑); 2. 1508 ’porított anyagú gyógyszer, háztartási kellék; Pulver
〈Arznei, Reinigungsmittel usw〉’ # (DöbrK. 476); 3. 1535 k. ’puskapor; Schießpulver’ (Land. 8) [csak
EWUng.]; 4. 1784 ’földi maradványok; Staubhülle 〈des Toten〉’ # (NSz. – Bálintitt: Kodrus 39); 5. 1788/
’[elavultság | maradiság]; Überlebtheit | Verstaubtheit’ (NSz. – Kazinczy: Lev. 1: 221) Sz: ~os 1337
Purusucha hn. (OklSz.) | ~oz 1531 porozo (OklSz.) | ~zó 1531 ? porozo ’[a nedves írás szárítására
szolgáló finom homok, illetőleg ennek tartója]; Streusand’ (OklSz.); 1544 ’ua.’ (OklSz.); 1818 ’a virág
hím ivarszerve; Staubgefäß 〈Bot〉’ (Márton Anthēra) | ~lik 1616 porlo sz. (Balásfi Tamás: NySz.) | ~zik
1717 e./ porozni sz. (Bethlen Miklós: NySz.) | ~ol 1835 porolni sz. (Tzs. Staub) | ~lad 1835 porladék sz.
(Tzs. Mulm) | ~laszt 1835 porlaszt (Kunoss: Gyal. Pulverizál) | ~oló 1861 porolót ’[???]; Klopfer
〈Stange, Städler〉’ (NSz. – Sz. Nogáll J.: Vezeklés 26).
Bizonytalan eredetű, esetleg örökség az uráli korból. ⊗ Vö.: vog. (T.) porəš, (P.)pårš, (É.) porəs, pors
’trágya, hulladék, por’finn poro ’hamu, por, üledék, zacc, törmelék’; – szam. kam. pɯrɛ ’homok,
homokpad’; szam. mot. chura ’ua.’; koj. prja ’ua.’; szam. tajgi huru ’ua.’ [uráli *porɜ ’por, homok’]..
Megfelelői: ; alt. pur ’hamu’;mong. bur ’por, homok’; stb. A magyarázat nehézsége a szó eleji *p
fennmaradása; vö. azonban: para². A 2–5. jelentés: metafora. – Hangutánzó-hangfestő értelmezése nem
meggyőző.
FUF. 11: 222; SKES.; TESz.

pór ∆ A: 1211 ? Pour szn. (OklSz.); 1366 Portelek hn. (Csánki 1: 483) [csak EWUng.]; 1380 k. por
(KönSzj. 116.); 1459 Poorzombathya hn. (OklSz.); 1566 bór (Heltai Gáspár: NySz.) J: 1. 1211 ? ’paraszt,
földműves; Bauer, Landmann’ (↑), 1380 k. ’ua.’ (↑); 2. [auch als Attr] 1435 k. ’köznépi, nem nemes
(személy); zum Bauernstand gehörig 〈auch Person〉’ (SoprSzj. 96.) R: ~ul 1554 Porul ’[???]; auf
niederträchtige Weise’ (TCr. N1a) [csak EWUng.]; 1604 Pórúl ’[???]; auf bäuerliche Weise’ (MA.); 1748
’[???]; übel 〈Adv〉’ (Faludi Ferenc: NySz.).
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kfn.) bûr, (baj.-osztr.) paur: ’földműves, paraszt’. – ; ném.
Bauer ’falusi, paraszt, földműves’ [< ném. bauen ’beültet, fásít’].. Megfelelői: ; holl. boer;szb.-hv. N.
pȁor, pȁur; stb.: földműves, paraszt. – A megszilárdult ragos alakulat ma csupán a pórul jár ’ráfizet, a
rövidebbet húzza’ (1748) szófordulatban használatos.
MNy. 12: 313; TESz.

póráz A: 1406 ? porazfalua hn. (MNy. 9: 133); 1554 porazt (OklSz.); 1595 Pooraz (Ver. 120); 1763
Pórász (NSz. – Adámi: Wb. 64); 1777 porászra (NSz. – Jeles gondolatok 18) J: 1. 1554 ’kutya vezetésére
használt kötél vagy keskeny szíj; Hundeleine’ # (↑); 2. 1566 ’kötél, pányva; Seil, Strick’ (HFab. 157)
[csak EWUng.]; 3. 1838 ’bocskorszíj; Bundschuhrienen’ (Tsz.).
Jövevényszó egy dél- vagy nyugati szláv nyelvből. ⊗ Szb.-hv. povraz: ’zsineg, zsinór, kötél; fogantyú,
fül, nyél’;szln. povraz: ’kötél’;cseh provaz: ’ua., zsineg, madzag’;szlk. povraz: ’kötél’; stb. [< szláv *po,
(igekötő) *vorzъ ’kötés’].. Lásd még: or. павороз ’madzag vagy szíj a dohányzacskó összehúzására’; ;
ukr. повороз ’zsineg, zsinór’. – A magyar szó bizonyosan a vadászok nyelvének szakszavából honosodott
meg.
KSzlJsz. 436; TESz.

porc A: 1808 Portz (SI.) J: 1. 1808 ’a csontok ízületi végénél, a csigolyák között stb. levő rugalmas, a
csonttal ellentétben várgahó szövet; Knorpel’ # (↑); 2. 1870 ’kemény bütyök növények indáin; hartes
Knötchen an der Ranke’ (CzF.); 3. 1872 ’valakinek a porcikája, valaminek kis részecskéje; Teilchen’
(NSz. – Szász K.: Műford. 3: 91).
Elvonással keletkezett tudatos szóalkotás. ⊗ A porcogó ’porc’porcog. A 2. jelentés: metafora. A 3.
jelentéshez vö.: porcika; lásd még: perc. – Nyelvújítási szó.
TESz.

porcelán A: 1612 porczellana pohár (Radv: Csal. 2: 176); 1620 porcelána tálokat (NEl.) [csak
EWUng.]; 1626 porczellánakkal (Radv: Csal. 2: 247); 1704 Porczenel (MNy. 61: 477); 1716 Porczelénna
(uo.); 1776 Porczalán (MNy. 71: 127); 1782 porczolán (MNy. 10: 84); 1786 porczelán (MNy. 71: 127);
1900 porcellánton (NSz.) [csak EWUng.]; nyj. pôrcilán, porcoján (ÚMTsz.) J: 1. 1612 ’kaolin, földpát és
kvarc keverékének kerámiai terméke; Porzellan 〈Erzeugnis, Geschirr〉’ # (↑); 2. 1782 ’egy fajta vászon;
Art Leinwand’ (↑).
Vándorszó. ⊗ Ném. Porzellan R. porzel(l)in; ; fr. porcelaine; ol. porcellana, (tr.) porzelana, (parm.)
porzlàna; ; cseh porcelán;; l e . porcelana; stb.: ’porcelán 〈termék, étkészlet〉’, a franciában szintén
’porceláncsiga; fehér, indiai lenvászon’. Az olaszból terjedt eljelentéselkülönülés az ol. porcellana
’vénuszkagyló, porcelánkagyló’ [< ol. porcella ’koca, emse’].(; lat. porcella ’ua.’) szóból. A megnevezés
oka a porcelán fehérje, amely hasonló a porcelánkagyló színéhez. – A magyarba német, olasz és francia
közvetítéssel került.
SzófSz.; MNy. 61: 93; TESz.

porcika A: 1578 forczikaiat [ɔ: porczikaiat] (Örd. 134) [csak EWUng.]; 1616 ? porcsitak [?U] (Lépes
Bálint: NySz.); 1755 porczikájában (NSz. – Pinamonti J. P.: Magános 77); 1789 portsikáit (NSz. – Pétzeli
J.: Mind. Gyűjt. 2: 229) J: 1. 1578 ? ’emberi, állati testben igen kis részecske; Teilchen 〈auch im Körper〉’
# (↑) [csak EWUng.], 1755 ’ua.’ (↑); 2. 1578 ? ’porcos része valamely szervnek; knorpeliger Teil eines
Organs’ (↑) [csak EWUng.]; 3. 1772 ’ua.’ (MNy. 60: 374).
TESz.

porció A: 1564 porcio (MNy. 79: 247) [csak EWUng.]; 1738 porciócskát sz. (Magyary-Kossa:
OrvEml. 1: 345); nyj. parció, porcia (ÚMTsz.) J: 1. 1564 ’(osztály)rész; Anteil’ (↑) [csak EWUng.]; 2.
[auch als Attr] 1599 ’(kimért) mennyiség, adag; abgemessene Menge’ (MNy. 63: 96); 3. 1716 ’adó;
Steuer, Abgabe’ (MNy. 60: 374); 4. 1848 ? ’[régi űrmérték, kb. 0,1 l]; altes Hohlmaß etwa 0,1 l’ (NSz.)
[csak EWUng.], 1914 ’ua.’ (Pászt.) [csak EWUng.].
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. portio: ’(kiszabott) adag’., (h.) portio contributionalis ’az adó részösszege;
hozzájárulás’ [< lat. pars ’rész, darab’].. Megfelelői: ném. Portion;; fr. portion; stb.: adag, porció. – A
magyarból: ; rom. porţie ’adó; adag, porció; egy fajta űrmérték.’
TESz.

porcog A: 1405 k. po[r]chogo sz. (SchlSzj. 411.); 1506 parczagwan sz. (WinklK. 206) J: 1. 1405 k. ’;
mit krachendem Ton brechen, sich zerschlagen 〈Knochen, Sehne, Knorpel〉’ (↑); 2. 1619 ’(halk) ropogó,
pattogó, kuncogó hangot ad; (leisen) krachenden Ton geben’ (MNy. 61: 477); 3. 1805 e./ ’szellent; furzen’
(NSz. – Csokonai: Műv. 2: 266) Sz: ~ó 1405 k. ’[???]; Knorpel’ (↑) | ~ós 1585 Porczogós (Cal. 168) ||
porcan † A: 1512 k. kette porczana (WeszprK. 51v) [csak EWUng.] J: ’[???]; mit krachendem Ton
brechen, sich zerschlagen 〈Knochen, Sehne, Knorpel〉’ || porcogat × A: 1595 Porczogatni sz. (Ver. 39) J:
’rágva ropogtat, ropogtatva eszik; knabbern, knuspern’.
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ A palatoveláris párhuzamosság alapján a szótő és a percen szócsalád töve
összefüggésben áll. A végződése: különféle igeképzők.
MNy. 59: 292; TESz.
 porcsin × A: 1500 k. poncher (Gl. poncsér) [csak EWUng.]; 1520 k. porchin (Gl.) [csak EWUng.];
1525 k. pwrchӳn (MNy. 11: 81); 1540 k. porchon fw (MNy. 11: 34); 1807 portsinyfǘ (Márton Portsfǘ);
1835 Portsény (Kassai 4: 149); nyj. parcsing (SzegSz.), porcsint □ (ÚMTsz.) J: 1. [haupts kövér ~] 1500
k. ’kövérfű, egy salátának is készíthető gyomnövény; Portulak’ (↑) [csak EWUng.]; 2. [haupts ~keserűfű,
disznó~] 1578 ’keserűfű; Vogelknöterich’ (Melius Péter: NySz.); 3. [haupts kerti ~, ~rózsa] 1940
’Kossuthcsillag, kukacvirág; Portulakrötschen (Portulaca)’ (Nyr. 69: 10).
Jövevényszó, valószínűleg olasz (é.) eredetű. ⊗ Bizonyosan összefügg a következő olasz szavakkal,
amennyiben egy pontos alaktani és jelentéstani megfelelés nem bizonyítható; ol. (fri.) purcìn ’ciklámen’,
porčín, purcín ’tinóru’, R. pòrci, èrba da porci ’porcsin’ lat. porcinus ’disznó-’ [ porcus ’disznó’].. Lásd
még: ol. (vel.) porcelana erba porcelana porcigiola, R. porcellana: ’porcsin’. – A poncsér változat
hangátvetésen is alapulhat. – Ide tartozik: porcsfű összetétel ’ua.’ (16. sz.), amelyben az előtag
szórövidülés lehet a porcsin szóból; lásd még: porcs ’ua.’ (1805). – Tisztázatlan idetartozású: porcfű
(1745); porcika (1807): egy fajta gyógynövény; ezek a porc, porcog szócsaládjához is tartozhatnak.
MNyTK. 73: 34; TESz.

póré A: 1783 Póré (NSz. – Molnár J.: Könyvház 2: 414); 1838 Pori hagyma (Tsz.); nyj. púré
(ÚMTsz.) J: ’párhagyma; Porree’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Porree, (baj.-osztr.) pori:: ’póréhagyma’ [< fr. (kfr.) poree ’ua.’].. – A
paraj szóból szóhasadással való magyarázata nem valószínű. – Nem tartozik ide: R. póré ’zsineg, amie a
dohányt felfűzik; zsinegre felfűzött dohánycsomó’ (1801/), ismeretlen eredetű.
SzófSz.; TESz. póré1, 2 a. is

porgolát × A: 1435 Porgolath (NytudÉrt. 50. sz.: 40); 1501 Poroglath (MNy. 90: 123) [csak EWUng.];
1632 porgolád kaput (MNy. 1: 414); 1634 közporkolátokat [?U] (MNy. 90: 123) [csak EWUng.]; 1640
pergolat (NytudÉrt. 50. sz.: 40); 1739 Porgalátok (MNy. 90: 123) [csak EWUng.]; 1757 porkoláb
kapukkal (HOklSzj. 119); 1774 Pargalát (MNy. 90: 123) [csak EWUng.] J: ’kerítés, különösen
élősövény; (Ruten)zaun, Hecke’.
Jövevényszó egy délszláv nyelvből. ⊗ Blg. преграда: ’válaszfal, közfal, sövény, kerítás, palánk’.; szb.-
hv. pregrada ’rekesz, lécláda’;szln. pregrad hímnem ’ua., válaszfal’, nőnem. ’rekesz, fiók’, pregrada
’válaszfal, rekesz’ [< szláv “per (igekötő) + *gord- ’körülkerít, bekerít’].. Lásd még: szlk. priehrada
’válaszfal, kerítés, sövény; völgyzáró gát; sorompó’; ; or. (e. szl.) prěgradъ ’kerítés, sövény’; stb. – Az
ilyen típusú változatok keletkezéséhez a hangátvetés és a hangrendi kiegyenlítődés döntően hozzájárult.
Ha a szláv alak a szóvégi a-val lett átvéve, a szóvég elhagyásához vö.: kolbász, lapát stb. A porkoláb
változat a porkoláb népetimológiás hatására jött létre. – Az északnyugati részek és a székelyek tájszava.
NytÉrt. 50: 39; TESz.

porhajas ∆ A: 1590 Porhaias (SzikszF. 46); 1604 Pórhajas (MA.); 1714 porhajost (MNy. 80: 377)
[csak EWUng.] J: fn 1. 1590 ’[szőlő lehajtott termővesszője, szőlőbujtás]; abgelegene Weintrebe’ (↑); 2.
1854 ’sarjúág | facsemete; Trieb | junger Baum’ (NSz. – Magy. Erd. Kép. 4: 66) | mn 1. 1604 ’[borzas,
pelyhes, hajas]; flaumig, haarig’ (MA. Pórjahas [ᴐ: Pórhajas]); 2. 1604 ’szaporításra alkalmas
〈szőlővessző〉; fortpflanzungsfähig 〈Weinrebe〉’ (↑) | | porhajaz ∆ A: 1838 Porhajazni sz. (Tsz.) J:
’porhajas vesszővel szaporít; durch fortpflanzungsfähige Rebe vermehren’.
A szócsalád kiinduló eleme a porhajas: bizonytalan eredetű, esetleg összetett szó. ⊗ – Az előtag
feltehetőleg a por szó. Az utótag a hajas ’rostos, szálkás’ szó lehet (1590 (SzikszF. 32)haj¹. A tagok
egymáshoz való viszonya azonban tisztázatlan. A porhajas eredetileg melléknév volt, eredeti jelentése
’poros talajba lerakott 〈sarjúág〉’. A főnévi jelentés különböző jelzői szószerkezetből keletkezhetett. –
Lehetséges, hogy a porhajaz a porhajas alapján másodlagos keletkezésű.
KSzlJsz. 921; TESz.

porhanyó A: 1577 poronio (KolGl.: NyF. 45. sz.: 39); 1611 Porhonyu (MA.); 1655 porányoság sz.
(Apáczai Csere János: NySz.); 1664 porhanyós, porhányos sz. (PKert. 2: 80, 100) [csak EWUng.]; 1793
porhanyú (NSz. – Gvadányi: Rontó Pál 22); 1795 k. porhonó, poronnyó (NSz. – Takáts R.: Told. K. r., K.
v.); 1805 poronyú (NSz. – Verseghy F.: Tiszta Magy. 143); 1807 Purhanyós sz. (Márton); 1808
Parhányóvá (NSz. – Kultsár: Hazai Tud. 1: 391); 1816 Porhonya (Gyarmathi: Voc.); 1825 paranyú (NSz.
– LexBud. 270); 1863 Poronyó (Kriza: Vadr. 513); nyj. parannyó (ÚMTsz.) J: ’[???]; mürbe, locker’ #
Sz: s 1664 (↑) | | porhanyít A: 1585 porhonyttatot sz. (Cal. 625); 1808 Poronyítani sz. (SI.); 1818
porhanyítni sz. (Márton Mācēro) J: ’porhanyóvá tesz; mürbe machen, lockern’.
Belső keletkezésű, valószínűleg származékszó. ⊗ Az alapszó a por lehetett. A szó belseji h denominális
igeképzőnek látszik; vö.: bűnhődikbűn, bűzhödikbűz stb. – A szó belseji h igeképzői funkciója mellett
szól: porhál ’kapál, meglazít, fellazít’ (1787); porhad ’lágyul, puhul’ (1808); porhul ’ua.’ (1808); stb. A
szó belseji ny deverbális névszóképző lehetett. A végződése: -ó denominális névszóképző, illetve -ít
denominális igeképző.
KSzlJsz. 920; MNy. 69: 79; TESz. porhál a. is

porkoláb ∆ A: 1297 purcurabio [-io lat. végződéssel] (UBurg. 2: 313); 1368 Purkulab szn. (OklSz.);
1398 Parkolaab szn. (uo.); 1399 Porkolab szn. (uo.); 1405 k. pa'calab (Gl.) [csak EWUng.]; 1531
aporgolab (TelK. 70); 1704 polkoráb (RákF: Lev. 1: 112) J: 1. 1297 ’várnagy, várparancsnok; Burgvogt,
Fesrungskommandant’ (↑); 2. 1570 ’börtönőr; Kerkermeister’ (Heltai Gáspár: NySz.).
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kfn., baj.-osztr.) purcrāv purcrāve: ’várgróf; városi bíró;
kamarás’; stb., – ;ném. Burggraf: ’gróf, aki egyidejűleg a vármegye földesura is volt’ [< ném. Burg
’lovagok szálláshelye, erőd’ + Graf ’a király államigazgatási hivatalnoka a középnemességhez tartozó’]..
Megfelelői:lat. (k.) purchravius, (h.) purcravius;szln. R. purkrab;cseh R. purkrabě, purkrabí; stb.:
’várgróf’. – A történelmi és szóföldrajzi körülmények arra utalnak, hogy az átvétel a 13. sz. kezdetén
Nyugat-Magyaroroszágon ment végbe. Az r:r > r:l elhasonuláshoz vö.: borbély, erkély stb. A szóvégi b
hanghelyettesítéssel keletkezett. – A magyarból: szb.-hv. R. pȍkulab ’várnagy; börtönőr, porkoláb’; rom.
R. pîrcălab ’ua.bíró.’
MNy. 23: 143; KSzlJsz. 921; NyI. 1: 114; TESz.

porond A: 1530 porondon (OklSz.); 1712 Porongot (MNy. 75: 381) [csak EWUng.]; 1800 porongyos
sz. (NSz. – Peretsenyi Nagy L.: Léta 49); nyj. poronty, prund (ÚMTsz.) J: 1. 1530 ’homok, kavics |
zátony; Sand, Kies | Sandbank’ (↑); 2. 1712 ’[???]; nasse Wiese | feuchter fetter Boden’ (↑) [csak
EWUng.]; 3. 1784 ’egy fajta fűz, kosárkötő fűz; Art Wiede, Korbweide’ (SzD. 68); 4. 1790 ’térszíni
emelkedés, hát; Erhöhung’ (MNy. 37: 130); 5. 1795 ’vízmosás; Auskolkung’ (NSz. – M. Merkurius 892);
6. 1804 ’küzdőtér, aréna | nyilvánosság; Kampfplatz, Arena | Feld (der Öffenlichkeit)’ # (NSz. –
Peretsenyi Nagy L.: Oríthia 10).
Szláv jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. prud: ’homokzátony, dűne, homokbucka’;szlk. prúd: ’áramlás, árvíz,
dagály, áramlat’;or. пруд: ’gát, töltés, (föld)feltöltés; (tározó)tó, elárasztott vidék’; stb. [indoeurópai
eredetű; vö.:óész. germ. spretta ’ugrik; dúcol, alátámaszt, megtámaszt; pezseg, gyöngyözik,
bugyborékol’; ang. sprint ’fut, szalad; erőteljesen evez’; stb.].. – A szó belseji n-hez vö.: abroncs, dorong
stb. A porong változat keletkezését a porong szó befolyásolta. A prund változatra szóföldrajzi okokből
esetleg az ugyanarra az etimonra visszamenő rom. prund ’sóder, kavics, homok; homokos hely’
közvetítéséből lehet következtetni. A 3. jelentés: valószínűleg mentonímia az 1. jelentés alapján, mivel a
fűzfa a homokzátonyon is tenyészik. A 6. jelentéshez vö.: aréna.
Nyr. 75: 312; KSzlJsz. 437; TESz.

porong × A: 1493 porongh (OklSz.); 1833 k. Porond (NSz. – Székely Mest. Takács. 7) J: 1. 1493 ’a
malomnak közelebbről meg nem határozható tarozéka; ein Zubehör in der Mühle, evtl Siebrahmen’ (↑); 2.
1808 ’fából vagy vasból való eszköz, amellyel szövés közben a vásznat kifeszítik; Spannstock 〈Weberei〉’
(HOklSzj. 119).
Bolgár jövevényszó. ⊗ Blg. N. пръг ’(vas) keret a vászon szövés közbeni feszítésére a szövőszéken’
[indoeurópai eredetű; vö.: ném. (kfn.) sprinke ’csapda, kelepce’litv. sprangùs ’fojtogató, szorító’; stb.]..
Lásd még: szlk. pruh ’csík, sáv, vonal’; or. N. прýга ’(feszítő)rugó’; stb. – A szó belseji n-hez vö.:
abroncs ,dorong stb. A porond változat a porond hatását tükrözi.
KSzlJsz. 438; TESz.

poronty A: 1570 Poronty[i] (MNy. 10: 187); 1808 porontzal (NSz. – Holosovszki Imre: Lel. 64); nyj.
purunyty (OrmSz.) J: 1. 1570 ’fattyú | kisgyermek; Bänkelkind | kleines Kind’ (↑); 2. 1708 ’egyes állatok
(madarak, béka) kifejletlen ivadéka; unentwickelter Nachkomme gewisser Tiere 〈Vogel, Frosch usw.〉’
(PP.); 3. 1784 ’inas, szolga; Diener’ (SzD. 66).
Román jövevényszó. ⊗ Rom. prunc prunci többes szám : ’secsemő, kisgyermek; fickó, pasas’
[ismeretlen eredetű].. – A szóvégi k > t hangváltozáshoz vö.: pamut. A 2., 3. jelentés: metafora az 1.
jelentés alapján.
KSzlJsz. 921; TESz.

porosz¹ A: 1527 pruzok (ÉrdyK. 495); 1741 borussus, prussus (MNy. 40: 62); 1750 Poͤ roͤ ʃz [ɔ: Poroʃz]
(Wagner: Phras. Praeda); 1793 Prussz (NSz. – Molnár J.: Könyvház 5: 81); 1891 prájsz (NSz. – Kálmány
L.: Szeged népe 3: 55) J: fn 1527 ’Poroszország lakója; Preuße’ # (↑) | mn 1742/ ’Poroszországot,
illetőleg a poroszokat illető, rájuk vonatkozó; preußisch’ # (NSz. – Tóth I.: Cziráky J. 6).
MNy. 36: 154, 40: 62; KSzlJsz. 438; TESz.

poroszka × A: 1222/ ? Porozka hn. (VárReg. 36.); 1395 k. poroȝka (BesztSzj. 948.); 1405 k. paroȝka
(SchlSzj. 1364.); 1406 ? Pruzka szn. (MNy. 71: 114) [csak EWUng.]; 1416 poroska (OklSz.); 1570 k.
Proszka (MNy. 3: 86); 1590 Poroczka (SzikszF. 210) J: fn 1. 1222/ ? ’ügető, illetőleg az azonos oldalon
levő két lábával egyszerre lépő ló; Traber | Zelter’ (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2. 1590 ’egypúpú teve;
Dromedar’ (↑); 3. 1763 ? ’gebe, rossz ló; Schindmähre’ (NSz. – Adámi: Wb. 64), 1838 ’ua.’ (MNy. 53:
434); 4. 1792 ’keményfa szög, amely a garatból lerázza a gabonát a malomkövek közé; hölzerner Pflock;
Rührnagel 〈Teil der Mühle〉’ (SzD.); 5. 1861 ’némely négylábú állat olyan járásmódja, hogy az azonos
oldalon levő két lábával egyszerre lép; Paßgang’ (NSz. – Rosti P.: Uti eml. 148) | mn 1. 1577 ’poroszkáló
〈ló, teve stb.〉; trabend bzw im Paßgang laufend 〈Pferd, Kamel usw.〉’ (KolGl.: NyF. 45. sz.: 46); 2. 1853
’furcsa, bohó | kétértelmű, sikamlós; spaßhaft, drollig | schlüpfrig’ (NSz. – E. Illés P.: Költ. 150) || porosz²
A: 1234 porosz [?U] (RNySz. 110) J: ’[ügető, illetőleg az azonos oldalon levő két lábával egyszerre lépő
ló]; Traber, Zelter’ || poroszkál A: 1585 Porozkalua sz. (Cal. 1072); nyj. poriszkál (ÚMTsz.) J: 1. 1585
’üget | az azonos oldalon levő két lábával egyszerre lépve halad; traben | im Paßgang laufen’ (↑); 2. 1591
’lassú ütemben, nehézkes mozgással, kocogva halad; langsam, schwerfällig gehen’ (Pécsi Lukács:
NySz.).
A szócsalád kiinduló eleme a →porosz²: szláv eredetű jövevényszó, esetleg cseh közvetítéssel is. ⊗
Egy hasonló jelentésű de képző nélküli szó csak a csehből adatolt: cseh R. prus ’ügető ló’ [tisztázatlan
eredetű].. A szó más szláv nyelvben csak képzővel, illetve másik jelentésben fordul elő, de a hasonló
jelentésű alapszó ebben a jelentésben is létezhetett; vö.:szb.-hv. (Ča., R.) prusac, (Kaj. R.) prusec ’ua.’;
szln. N. prusec ’ua.’ , illetve az ; or. прус ’vándorsáska’; az orosz szó jelentéséhez vö.: kabóca. – A
kiinduló elem mindenekelőtt egyetlen adattal bizonyítható. – A poroszka a porosz² kicsinyítő képzős
származékszava. A főnévi 4. jelentés keletkezése valószínűleg ennek az elemnek a mozgásával
magyarázható. A poroszkál a poroszka szóból jött létre igeképzővel. – A porosz²-ből keletkeztek
származékszavak feltehetőleg nem csak a -ka, hanem a -kó kicsinyítő képzővel is; vö.: 1398Porozkou hn.
(Száz. 1985. 999).
MNy. 50: 69, 53: 431; KSzlJsz. 439; TESz. poroszkál a. is

poroszló ∆ A: [1200] k. Purozlou hn. (An. 32); 1212/ Poroslofuca hn. (Györffy 1: 328); 1244/ Pruslo
hn. (Gy. 3: 126) [csak EWUng.]; 1245 Purozlov hn. (uo.) [csak EWUng.]; 1248/ Poruzlou hn. (uo.) [csak
EWUng.]; 1253 Prozlow hn. (uo.) [csak EWUng.]; 1405 k. poroȝlo (SchlSzj. 515.); 1412 Porozthohaza
hn. (OklSz.); 1573 parozlok (Pontianus császár históriája: NySz.); 1585 Poraszlohoz (Cal. 602); 1787
per-osztóra (NSz. – Horváth Á.: Hunniás 17); 1792 poroszlyókat (NSz. – Osvald Zs.: Hazafi 124) J: ’[???
| törvényszolga, hóhér, hajdú]; Büttel | Scherge, Häscher’.
Jövevényszó egy délszláv nyelvből. ⊗ Blg. (R., N.) прíстав, R. ’rendőrfőnök, N. falusi cseléd;
zsellér’, R. съдéбен прíстав ’bírósági végrehajtó’; szb.-hv. pristav: ’bírósági jegyző; háziszolga;
alárendelt jószágigazgató; hivatalsegéd’, R. ’tanú a perben; a bíró segédje, ítéletvégrehajtó’; ;szln.
pristav: ’intéző, kezelő’ [< szláv *pri (igekötő) + *stavъ ’állítás’].. Lásd még: ; l e . przystaw;; or.
пристав: ’kísérő, felügyelő; rendőrfőnök a cári Oroszországban’. – A szó feltehetőleg a 11. sz.-ban került
a magyarba; az ebből származó ; lat. (h.) pristaldus ~ prestaldus ’törvényszolga, poroszló, börtönőr’ a 11.
sz. végétől kimutatható. A magyar szó hangalakja a szó eleji mássalhangzótorlódás feloldásával és
hangrendi kiegyenlítődéssel keletkezett. Az eredetileg változat a szó belseji t-t tartalmazó. Az szt > szl
változáshoz vö.: boroszlán, zászló. A perosztó változat tudományos etimologizálás terméke a per¹ és az
oszt népetimológiás hatásra. – A R. hn. és a ; szláv Prešlav szn. kapcsolata nem meggyőző.
MSzlJsz. 1/1: 162; AkNyÉrt. 20/3: 94; KSzlJsz. 439; TESz.

porta A: 1527 portaya (ÉrdyK. 340) J: 1. 1527 ’kapu | ajtó; Tor | Tür’ (↑); 2. 1541 ’a török szultán
udvara, a (Magas, Fényes) Porta; die (Hohe) Pforte’ (MonÍrók. 3: 73); 3. 1593 ’(belső) telek a rajta levő
építményekkel; (innere) Liegenschaft (mit den Baulichkeiten); jmds Zuhause 〈wo man Herr im Hause ist〉’
(MNy. 62: 237); 4. 1598 ’telekadó; Grundsteuer’ (RMNy. 3/2: 119); 5. 1822 ? ’a portástól ellenőrzött
bejárat | portásfülke; vom Pförtner bewachter Eingang | Pförtnerloge’ # (Wagner: Phras. Janitor), 1871
’ua.’ (NSz. – Kvassay E.: Emb. kezd. 2: 181) Sz: ~´s 1610 Portas ’[???]; Haus und Hof besitzend’ (NyK.
79: 294) [csak EWUng.]; 1619 ’[???]; Hofbauer’ (uo.) [csak EWUng.]; 1664 ’[???]; Gesandter zur Hohen
Pforte’ (MonÍ. 8: 275) [csak EWUng.]; 1822 portás ’[???]; Pförtner’ (Wagner: Phras. Janitor).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. porta: ’kapu; ajtó’; (h.) Porta Ottomanica (Fulgida): ’a (Fényes) Magas
(Török) Porta’, porta populosa: ’birtok, tanya (az emberekkel együtt)’ [indoeurópai eredetű; vö.: óind
píparti ’átvezet’; av. par- ’átmegy’; stb.].. Megfelelői: fr. porte la Porte (Ottomane) la Sublime Porte;; ol.
porta Porta (Sublime); stb.: kapu; ’ajtó, a Magas Porta’. – A 4. jelentés a portapénz ’telekadó’ típusú
összetételek alapján jött létre (1593).
TESz.

portéka ∆ A: 1400 Porteka szn. (ZsigmOkl. 2/1: 5); 1527 porteka (ÉrdyK. 640); 1553 u. partikái
(MonÍrók. 3: 36); 1578 Partekaÿa (RMNy. 3/2: 113); 1703 portíkáját (Pusztai) [csak EWUng.] J: 1. 1527
’dolog; Ding’ (↑); 2. 1553 u. ’holmi | úti csomag; Kram, Hausgerät | Gepäck’ (↑); 3. 1763 ’árucikk; Ware’
# (NSz. – Adámi: Spr. 250).
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kor. úfn.) partēke, N . parteke: ’darabka, kis darab; egy
koldusdiáknak adott kenyérszelet; alamizsna; mulandó javak’ lat. (k.) partheca ’kenyérszelet’ [< gör.
(biz.) παραϑήκη ’adás, részesítés’].. Lásd még: ; aln. (kaln.) parteke parteken ’kenyérszelet (egy
vándordiáknak)’. Megfelelői: cseh R. partéka ’szelet, korong, lemez’; le. R. parteka, partyka ’egy darab
fa vagy kenyér’; stb. – Az eredeti német jelentés a ’kenyérszeletvolt, ez áll a magyar úti elemózsia’
szóhoz a legközelebb, a továbbiak ebből magyarázhatók. A szóvégi a-hoz vö.: cérna, ciha stb. – A
magyarból: szb.-hv. R. parteka, portika ’áru; kacat, holmi, portéka; szedett-vedett holmi, cókmók’; ; szlk.
partéka partieka ’kereskedelmi cikk’; stb.
TESz.; NMÉr.

portó A: 1793 portója (NSz. – Sándor I.: Külf. ut. 205) J: ’postai viteldíj | szállítási pótdíj; Postgebühr |
Strafporto’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. (au.) Porto: ’postai díj, illeték’ [< ol. porto ’ua.rakomány, szállítmány’]..
Megfelelői: cseh porto;; or. порто; stb.: postai díj, illeték.
TESz.

portré A: 1758 portrettje (Nyr. 43: 22); 1787 portrait képei (Faludi Ferenc: NySz.); 1788 portréját
(NSz. – Horváth Á.: Hol-mi 1: 137); 1792—3 portrétodat (MNy. 64: 469) J: 1. 1758 ’arckép, képmás;
Porträt’ # (↑); 2. 1851/ ’jellemrajz, jellemkép 〈irodalmi alkotásként〉; Charakterschilderung 〈als
literarisches Produkt〉’ (NSz. – Szemere P.: Munkái 1: 158).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Portrait Porträt: ’ábrázolás, egy ember arcképe’ [< fr. portrait ’ua.’]..
Megfelelői: ang. portrait;; or. портрет; stb.: . – Az ett ~ ét végű változat a francia szó betű szerinti
német kiejtésén alapul.
TESz.

portugál A: 1453 Porthogal szn. (OklSz.); 1635 ? potugaly sz. (MNy. 90: 123) [csak EWUng.]; 1660
—1/ Portugallusokkal (Zrínyi 2: 167); 1787 Portugal (NSz. – Mátyus: Ó- és új Diaet. 1: 194); 1787
Portugall (NSz. – Mátyus: Ó- és új Diaet. 2: 452); 1832 portugál (NSz. – Helmeczy: Jelenkor 1/1: 139)
J: fn 1453 ? ’portugál ember; Portugiese’ # (↑), 1660—1/ ’ua.’ (↑) | mn 1635 ? ’Portugáliával, annak
lakóival kapcsolatos, rájuk vonatkozó; portugiesisch’ # (↑) [csak EWUng.], 1787 ’ua.’ (↑) [csak
EWUng.].
Köznévvé vált idegen nyelvű tulajdonnév. ⊗ Vö.: ném. Portugal hn.; ; ol. Portogallo hn.; N. Portogal
hn.; ; fr. Portugal hn.; ; port. Portugal hn.; stb.: Portugália. A portugálban eredetileg Portucale ’ua.’ [<
lat. (k.) Portas Cale hn. ’Porto 〈város〉’].. – Az időrendi okok kevésbé valószínűsítik, hogy a magyar
népnév egy elvonás a Portugália hn.-ből ’EZ NEM KELL’ (1533 (Gl.); ez a magyarban az ia-s
országnevek (Arábia, Norvégia stb.) analógiájára keletkezett. A portugallus változat latinosított.
TESz.
 portuláka A: 1664 Portulaca [es. nem m.] (PKert. 2: 113) [csak EWUng.]; 1884 Portulaca (MagyLex.
14: 87); 1892 Portuláka (Nyr. 21: 409); 1897 portulák (NSz. – Petelei: Felhők 73); 1909—10 portulácska
(MNy. 24: 272) [csak EWUng.]; nyj. portula (ÚMTsz.) [csak EWUng.], portolánka (ÚMTsz.) J: ’a
porcsinfélék családjába tartozó kerti növény; Portulak’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. portulaca: ’porcsin’ [< lat. portula ’kapucska, ajtócska’].. A megnevezés
azon alapul, hogy a növények magházának felső része mint egy ajtócska csukódik a magházra. A szó
népetimológiailag a lat. porcus ’disznó’ származékához is kapcsolódikporcsin. Megfelelői: ; ném.
Portulak;; ang. portulaca; stb.: porcsin. – A szóvégi a hangzóvesztéshez vö.: kolbász, lapát; néhány
változat játszi kicsinyítő képzővel keletkezett.
TESz.

portya A: 1590 portyákban [U] (BékOkl. 202); 1643 portájok (NyK. 79: 290) [csak EWUng.]; 1644
portya (uo.) [csak EWUng.] J: 1. 1590 ’csatározás, portyázás; Streifzug’ (↑); 2. 1643 ’kalandozó
fegyveres csapat | felderítő csapat; Streifschar | Aufklärungsschar’ (↑) [csak EWUng.]; 3. 1933
’[sportcsapat külföldi szereplése]; Tournee 〈zB einer Fußballmannschaft〉’ (Sportny. 279) [csak EWUng.]
Sz: ~´zik 1604 portyázni [U] sz. (NyK. 79: 292).
Szóhasadás. ⊗ A porta szóból; jelentéstani alapja ennek a fejlődésnek a porta ’kapu; ajtó’ jelentése és
az a körülmény, hogy a kapuőrök a portyázásokon részt vettek. Ehhez hasonló fejlődéshez vö.: lat. (k.)
porta ’kapu’ > ’kapuőr, (h.) lovas, kalandozó fegyveres kis csapat’. A porta és a portya szavak
megkülönböztetésére eléggé korai a szó belseji ty-vel keletkezett hangalak, bár magára a szó belseji t-s
változatra a 18. sz.-ból számos adat van. A 2. jelentés az eredeti; a metonimikus 1. jelentésből keletkezett
a metaforikus 3. jelentés. – Németből való származtatása téves.
TESz.; NyK. 79: 290

pórus A: 1658 pórusok (KNagysz.: NySz.); 1760 Porusok (NSz. – Weszprémi I.: Röv. Okt. 35) J:
’parányi nyílás 〈bőrfelületen, sejtszövetben stb.〉; Pore’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. porus: ’kicsi, csőszerű üreg a testben’., (h., tud.) porus sudoriferus
’izzadságnyílás a bőrön’ [< gör. πόρος ’átjárás, kimenet; apró nyílás az emberi vagy állati testen’]..
Megfelelői: ném. Pore;; fr. pore; stb.: pórus. – A szóvégi s-hez vö.: ámbitus stb.
TESz.

poshad A: 1519 megh poʃʃadnak (JordK. 19); 1557 Poshat [d-t] sz. szn. (MSzA. 27: 10) [csak
EWUng.]; 1616 posvat [d-t] sz. (Zólyomi P. Boldizsár: NySz.); 1682/ posadékában sz. (Illyés András:
NySz.); 1835 Passad (Kassai 4: 101); 1846 pushadt sz. (NSz. – Majer: Szindarabok 169) J: 1. 1519
’megromlik, megrothad | megerjed, megsavanyodik ; verfaulen, verroten | ausgären, sauer werden’ (↑); 2.
1557 ? ’〈személy〉 tunyává válik | tétlenkedik; faul, träge werden 〈Person〉 | faulenzen’ (↑) [csak EWUng.],
1755 ’ua.’ (NSz. – Haller L.: Telemakus 33); 3. [heute haupts meg~] 1604 ’〈folyadék〉 állott lesz |
bűzhödtté válik; abstehen, schal werden 〈Flüssigkeit〉 | stinkig werden’ # (MA.) Sz: ~t 1557 szn. (↑) [csak
EWUng.] || poshaszt A: 1608 megposhasztya [t-j] (Molnár Albert: NySz.); 1792 Poʃʃaʃztó, posvaʃztó sz.
(SzD.); 1835 Passaszt (Kassai 4: 150); 1855/ posasztott sz. (NSz. – Jókai 19: 227) J: 1. 1608 ’megerjeszt;
savanyít; (än)sauern’ (↑); 2. 1808 ’poshadttá tesz; faul machen, verfaulen machen’ # (SI.).
Származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő onomatopoetikus eredetű. Azonos a posvány tövével és a
palatoveláris párhuzamosság alapján a peshed szócsaládjainak tövével áll összefüggésben. A végződése:
kezdő-visszaható igeképző, műveltető igeképző. A possad típusú változatok hasonulással keletkeztek.
MNy. 51: 94; TESz.

posta A: 1512 posthashaz sz. (MNy. 10: 375); 1706 póstauton (MNy. 61: 478) [csak EWUng.] J: 1.
1512 ’lovas posta | levél-, csomagküldemények stb. továbbításával foglalkozó (állami) intézmény;
Reitpost | (staatliche) Einrichtung zur Beförderung von Briefen, Paketen usw.’ # (↑); 2. 1577 ’küldönc |
postás; (Post)bote’ (KolGl.: NyF. 45. sz.: 46); 3. 1604 ? ’postaállomások közötti távolság; Entferung
zwischen zwei Posthaltereien’ (MA. Stathmus), 1789/ ’ua.’ (NSz. – Kazinczy: Lev. 1: 325); 4. 1786
’postai küldemény | hír, értesítés; Postsendung | erhaltene Briefe, Nachricht’ (NSz. – Pétzeli: Henriás 56)
Sz: ~´s 1512 mn (↑); A18. Jh ’küldönc | postás; (Post)bote’ (NSz.) [csak EWUng.].
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (k., h.) posta (statio mansio): ’bizonyos tartózkodási hely, állomás; (lovas)
posta’ [< lat. positus -a -um ~ postus befejezett melléknévi igenév < ; lat. ponere ’tesz, állít, odatesz’]..
Megfelelői: ném. Post;; fr. poste; stb.: posta ’〈intézményként〉, postahivatal’. – A szó belseji s-hez vö.:
árestál stb. A 2–4. jelentés: metonímia, bár a 2. jelentés önállósodás útján is kialakulhatott a postakocsis
’EZ NEM KELL’ (1544) összetételből. – A magyarból: ; rom. póștă; ukr. пошта: ’posta’. – A R. posta
’egy fajta sörét, őzsörét’ (1791) közvetlenül nem tartozik ide; jövevényszó a ; ném. Rehposten ’egy fajta
sörét összetétel utótagja alapján.’
TESz.

posvány A: 1615 posuanban (Zvonarics Imre és Nagy Benedek: NySz.); 1643 poʃvány (EKözl. 9:
221); 1784 posványgosok sz. (NSz. – Tolnay S.: Marhadög. 62); 1801 posoványos sz. (NSz. – Benkő F.:
Magy. Geogr. 2: 169); 1842 pocsványban (NSz. – Bodor L.: Él. ábr. 34); nyj. Pasovány, pocsmánt
(ÚMTsz.) J: 1. 1615 ’[mocsár, tócsa]; Sumpf, Tümpel’ # (↑); 2. 1792 e./ ’erkölcsi romlottság;
Sündenpfuhl’ (NSz. – Rádai G.: Ö. M. 175).
Származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő onomatopoetikus eredetű és a poshad szócsaládjának tövével
azonos. A végződése: -vány névszóképzőingovány, irtványirt stb. Néhány változat a pocsolya hatására
keletkezhetett.
MNy. 4: 414; TESz.

poszáta A: 1590 poszata (SzikszF. 76); 1621 Poßáta madár (MA. Curruca) J: fn 1590 ’kicsi
énekesmadár, vad fülemüle; Grasmücke’ (↑) | mn 1792 ’nyomorék, ügyetlen 〈főként kifejletlen, fiatal
állat, gyermek〉; krüppelhaft, unbeholfen 〈haupts unentwickeltes, junges Tier, Kind〉’ (SzD.).
Valószínűleg szlovák jövevényszó. ⊗ Szlk. psota: ’ínség, nyomor; nyomorult teremtmény’vö.: [szlk.
pes ’kutya’].. Lásd még: cseh psota ’kutyának való idő; ínség, nyomor, szükség’; ; le. psota ’csíny, tréfa,
móka’; stb. – A főnévi jelentéshez vö.: nyomorék. A melléknévi jelentés talán a tautologikus poszáta
madár ’poszáta’ (↑) szószerkezetre megy vissza.
MNy. 56: 377; Nyr. 87: 255; TESz.

poszmat × A: 1739 poszmátos sz. (MNy. 53: 519); 1789 Poszmatot (MNy. 71: 127); 1876 peszmet
(Nyr. 5: 572) J: 1. 1739 ’szemét | trágya; Kehricht | Dünger’ (↑); 2. 1878 ’szemétdomb, ganéjdomb;
Misthaufen’ (NSz. – Kálmány L.: Koszorúk 2: 83).
Jövevényszó egy szláv nyelvből, esetleg a szlovénból. ⊗ Szln. posmetuh ’gazember, csirkefogó, szar
alak, szarházi’; – le. R. pośmiat ’trágya, szemét, piszok, kosz, szemétkupac’; ukr. посмiт ’ua.por’ [<
szláv *po (igekötő) + *sъmětъ ’összesöprés’; vö. →szemét].. A szlovén szó végződése egy személy
megjelölésére használt képző. – A poszmat alak és a peszmet változatok veláris, illetve palatális irányba
történő hangrendi kiegyenlítődéssel keletkeztekcsalád ~ cseléd, katroc ~ ketrec stb.
TESz.

poszméh A: 1786 posz méhek (NSz. – Kónyi J.: Paraszt 411); 1870 poszméh (CzF.) [csak EWUng.] J:
’zömök, erősen szőrös testű rovar, földi méh, dongó; Hummel (Bombus)’.
Összetett szó. ⊗ A posz ’fing’poszog + méh¹ szavakból jött létre; jelzői alárendeléssel. A kifejezés arra
utal, hogy a poszméh potroha egyedülálló zúgást hoz létre; a jelentéséhez vö.: osztj. (Ko.) pănəŋ pus
’darázs, méh’ (pănəŋ ’fingó’). A hasonló onomatopoetikus szavakhoz más nyelvekben vö.: lat. bombus;;
ném. Hummel;; cseh čmelák; stb.: poszméh. – A szó tájszóként és állattni szakszóként él.
NyK. 52: 362; TESz.

poszog × A: 1405 k. poȝogo sz. (SchlSzj. 1712.); 1566 poszszoggássoddal sz. (HFab. 199) [csak
EWUng.]; nyj. puszog (ÚMTsz.) J: 1. 1405 k. ’dong, zümmög; summen’ (↑); 2. 1566 ’fingik; furzen’ (↑)
[csak EWUng.]; 3. 1770/ ’szöszmötöl, piszmog; herumbroden, pusseln’ (NSz.) [csak EWUng.]; 4. 1867
’kevélykedik; sich hochmütig benehmen’ (NSz. – Imets F.: Magy. tört. 76); 5. 1900 ’pöfög; paffen’
(ÚMTsz.); 6. 1903 ’poshad; faul werden’ (NyF. 10. sz.: 76) | | posz × A: 1604 Poß (MA.); 1798 vén
asszony-poszáját (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 280); 1870 possz (CzF.) J: 1. 1604 ’fing; Furz’ (↑); 2.
1706 ’gomba, pöfeteggomba; (Staub)pilz’ (MNy. 2: 322) | | posszant ∆ A: 1799 Posszantani sz. (NSz.)
[csak EWUng.] J: ’fingik; furzen’ | | posszan × A: 1835 Poszszan (Kassai 4: 150) J: 1. 1835 ’fingik;
furzen’ (↑); 2. 1903 ’megposhad; faul werden’ (NyF. 10. sz.: 76).
Onomatopoetikus eredetű szócsalád tisztázatlan viszonyú tagokkal. ⊗ A fos, illetve a poshad típusú
hangjelenséghez hasonló utánzására. A posz egy eredeti igenévszó névszói értékű tagjának tűnik (vö.:
fing, fos stb.), amelynek igei értékű tagjából lehettek képezve az igék. Az is lehetséges azonban, hogy a
főnév az igékből lett elvonva, amelyek az onomatopoetikus tövek és különböző igeképzők összességeként
a szócsalád kiinduló elemeiként szolgálnak. A poszog 3. jelentése a piszmog hatását tükrözheti; vö. a
pöszög ’piszmog, szöszmötöl’ palatális párhuzamos alakot (1778). A 4. jelentéshez vö.: dohog. A posz szó
posza változata egy beillesztett birtokos személyjelet tartalmaz. Ennek a főnévnek a 2. jelentéséhez vö.:
pöfeteg.
I. OK. 6: 511; TESz.

poszt A: 1722 postokat, posztján (MNy. 79: 504) [csak EWUng.] J: 1. 1722 ’harcászatilag (felderítés,
védelem stb. szempontjából) fontos hely, a terep fontos pontja | harcászati állás; taktisch wichtiger
Geländepunkt 〈im Kriegswesen〉 | besetzter Geländeabschnitt, Stellung’ (↑); 2. 1722 ’őrszem vagy őrség
felállítási helye, őrhely; Aufstellungsort einer Wache’ (↑) [csak EWUng.]; 3. 1787 ’őrszem, őrt álló katona
| őrség; Wache 〈als einzelne Person〉 | Wache, Posten 〈als Gruppe〉’ (NSz. – Gvadányi: Pösty. För. 8); 4.
1789 ’(jelentős) tisztség, (fontos) állás, beosztás; (bedeutendes) Amt, (wichtige) Stellung’ # (NSz. –
Orczy: Két N. Elm. 201); 5. 1796 ’egy bizonyos harcászati állást elfoglaló katonai egység, csoport;
Mannschaft einer Stellung’ (NSz. – M. Merkurius 15); 6. 1797 ’stratégiai szempontból fontos hely,
erődítmény | katonai állomáshely; strategisch wichtiger Ort | Garnison’ (NSz. – m. Kurir 1: 444).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. R. post ’stratégiailag fontos pozíció; elfoglalt terepszakasz; egy állást
elfoglaló csapat; állomáshely, helyőrség; őr, őrszem; hivatal, tisztség, állás, munka’, – ném. Posten ’az
őrség állomáshelye; őrt álló katona’ [< ol. posto ’hely; állomáshely; helység, település; hivatal, tisztség’;
stb. és az ; ol. posta ’posta; őr, őrszem’; stb.].. Megfelelői: ; ang. post ’őr, őrszem; erőd’; ; fr. poste
’ua.hivatal, tisztség, állás, munka’; stb. – Az s és sz hanggal való kiejtés a németre mehet vissza. – Ide
tartozik: R. posztírung ’őr, őrség’ (1703 (MNy. 79: 504), ez a ; ném. Postierung ’felállítás, elhelyezés, R.
előőrs, őrszem szóból jött létre.’
TESz.

posztó A [6]: A13. Jh/ puʃtobe[l]e (KTSz.); 1372 u./ poȝtoth (JókK. 141); 1692 posztatjáért (OklSz.);
nyj. posztávat (ÚMTSz.) J: 1. A13. Jh/ ’kártolt gyapjúból szőtt vastag szövet | nemez; Tuch 〈Art Gewebe〉
| Filz’ # (↑); 2. [zöld ~] 1860 ’biliárdasztal; Biliardtisch’ (NSz. – Kukliné préd. 219); 3. [rossz ~] 1885
’rossz, gonosz ember | haszontalan, csintalan gyerek; Bösewicht | kleiner Schelm’ (NSz. – Tolnai L.:
Polgárm. 1: 67) Sz: ~s 1451 Pozthos szn. (OklSz.).
Szláv jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. R. pòstav ’szövet, kelme, kendő’cseh postav ’egy darab kelme, egy
tekercs kelme’; or. N. постáв ’lenvászonköteg’; stb. [< szláv *po (igekötő) + *stavъ ’állítás’]. A ’szövet,
kelme, kendő’ jelentés keletkezésének oka nem egészen tisztázott; létrejöttének folyamata a kelme
készítésére vagy tárolására vonatkozik. – A posztáv változat valószínűleg egy újabb átvétel. A 2. jelentés:
metonímia. A 3. jelentés a szólásokra mehetett vissza; vö.: ő se a közepéből való a posztónak ’ő sem
kifogástalan, tkp. ő sem a posztó közepéből való’; roszul hasad a posztó ’a dolog nincs teljesen rendben,
tkp. rosszul hasad a posztó’ stb.
KSzlJsz. 411; TESz.

pót- 1. ~szer A: 1829/ pótszere (NSz. – Vörösm. 6: 11) J: ’[???]; Surrogat, Ersatz’ # | ~kávé A: 1870
pótkávé (CzF.) J: ’[???]; Kaffee-Ersatz’ # | ~kerék A: 1940 pót- ... ~kerék (Balassa) J: ’[???]; Ersatzrad,
Notrad’ # | Ilyenek még: ~mama ’dajka; Amme’ (1950: NSz. [csak EWUng.]); ~cselekvés ’[???];
Ersatzhandlung’ (1992: KDsz. [csak EWUng.]) || 2. ~kereset A: 1833 pótkeresete (Fogarasi: Műsz. 41) J:
’az a hivatalos követelés, amelyet a más helyett fizető személy intéz az ellen, aki helyett fizetnie kellett;
Regreß’ | ~kötet A: 1835 pótkötet (Kunoss: Gyal. 105) J: ’[???]; Ergänzungsband’ # | ~szék A: 1880
pótszékek (NSz. – Mátrai B.: Él. szinf. 167) J: ’[???]; Notsitz, Vorratsstuhl’ # | ~vizsga A: 1899
pótvizsgára (NSz. – Herczeg F.: Gyurka 112) J: ’[???]; Nachprüfung’ # | Ilyenek még: ~tag ’[???];
Ersatzmitglied’ (1867/: NSz. – Deák F.: Besz. 5: 154); ~hitel ’[???]; Nachkredit; Ergänzungskredit’
(1868/: NSz. – Deák F.: Besz. 6: 89); ~választás ’[???]; Ersatzwahl, Nachwahl’ # (1871: NSz. – Endrődi
—Held: Fr. forr. 279).
Tükörfordítások előtagja, elvonás. ⊗ A tükörfordítások német minták alapján keletkezett összetett
szavak; vö.: Ersatzmittel, Ersatzrad, illetve Ergänzungsband, Nachprüfung stb. – Az önállóan nem adatolt
pót a pótolból jött létre elvonással, és a folyamatos melléknévi igenév jelentéstani értékében áll. Az előtag
az első csoportban ’vmit helyettesítő, pótlójelentésben áll, a 2. csoportban utólagos, későbbi,
pótló’jelentésben. – A tükörfordítás analógiájára keletkezett: pótkocsi ’pótkocsi, utánfutó, oldalkocsi’
(1910/). – Az utótag a magyarban (címszók kivételével): keresetkeres, vizsgavizsgál. – Nyelvújítási szó.
 TESz.

potentát A: 1641—1718 potentátok (Nyr. 46: 152); 1867 potenta (NSz. – Tolnai L.: Besz. 1: 226);
1868 pótentát (NSz. – Honvédalbum 14); 1877 potentáta □ (NSz. – Ágai A.: Porzó tárca 1: 99); nyj.
potëntát (ÚMTsz.) J: ’a hatalom birtokosa, hatalmasság; Potentat’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Potentat: ’hatalmon levő, hatalom birtokosa; uralkodó fejedelem’ [< lat.
(k.) potentatus ’hatalom; főhatalom, legfőbb hatalom’].. A ’főhatalom, legfőbb hatalom > ezt gyakorló
személy’ vö.: lat. magistratus ’hatóság, hivatal, felsőbbség > magas hivatal(nok)’. Megfelelői: ; ang.
potentate; o r. потентат; stb.: potentát. – A potenta változat a tárgyragként értelmezett szóvégi t
elhagyásával keletkezhetett. A potentáta változat a apellátaapellál, perváta stb. típusú szavak
analógiájára utalhat.
TESz.

pótol A [1]: 1620 pótolja meg (LevT. 2: 222); 1766 pótalni sz. (NSz. – Galgóczy: Batthiáni 33); 1795
póltléknak sz. (NSz. – M. Merkurius 1104); 1834 pótlani sz. (NSz. – Kritikai Lapok 5: 95); nyj. tópol
(MTsz.) J: 1. 1620 ’kiegészít | hozzátold; ergänzen | hinzufügen’ # (↑); 2. 1668 ’helyettesít 〈rendszerint
megfelelőbb dolgot, ritk. személyt〉; vertreten’ # (Matkó István: NySz.); 3. 1692 ’〈kárt〉 kiegyenlít;
ersetzen’ (Lisznyai Kovács Pál: NySz.); 4. 1795 ’valamit utólag megtesz, mulasztást helyrehoz;
nachholen’ # (NSz. – Gvadányi: Időtöltés 182) Sz: pótlék 1787 pótolékkal (MNy. 6: 454) R: pótlólag
1833 pótolólag (NSz. – Dercsényi J.: Előterjesztés 7) | | pót ∆ A: 1621 Pót (MA.) J: ’kiegészítés,
hozzátoldás; Ergänzung, Zusatz’.
Ismeretlen eredetű szócsalád, tisztázatlan viszonyú tagokkal. ⊗ A kiinduló elemnek a pótol tűnik és így
a pót abból való elvonásnak. Ha a pót lenne mégis a kiinduló elem, akkor a pótol a pót származékszava
lenne -ol igeképzővel. A pót ma összetételi előtagként élpót-.
TESz.

potom A: 1784/ potomba (NSz. – Ákáb I.: Éneás 45); 1807 pótomot (NSz.) [csak EWUng.] J: fn 1.
1784/ ’semmiség, hitványság, hiábavalóság; Geringfügigkeit, Wertlosigkeit’ (↑); 2. 1807 ’; Verlust,
Defizit’ (↑) [csak EWUng.]; 3. 1821 ’haszontalan, semmirekellő ember; nichtswürdiger Mensch’ (NSz. –
Hasz. múl. Ktár. 3: 28); 4. 1895 ’ingyen munka, robot; Fronarbeit’ (MNyj. 2: 142) | mn 1. 1787
’haszontalan, semmirekellő; geringfügig, nicht viel wert; nichtsnutzig, nichtswürdig’ (NSz. – Bartzafalvi
Szabó: Szigvárt 2: 61); 2. 1833 ’nagyon kevés, nagyon olcsó; sehr gering, spottbillig’ (NSz. – Széchenyi:
Stad. 291); 3. 1835 ’csavargó; herumstrochend’ (Kassai 4: 152); 4. 1876 ’potya, ingyen való; kostenfrei’
(Nyr. 5: 182) Sz: ~ság 1812 potomság (NSz.) [csak EWUng.] | | potomba ∆ A: 1786 potomba (NSz.)
[csak EWUng.] J: 1. 1786 ’[???]; umsonst, vergebens’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1787 ’[???]; aufs
Geratewohl’ (NSz.) [csak EWUng.]; 3. 1791 ’[???]; zur Beute 〈lassen〉’ (uo.) [csak EWUng.] || potomból
∆ A: 1786 potomból (NSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1786 ’[???]; aufs Geratewohl’ (uo.) [csak EWUng.]; 2.
1786 ’[???]; umsonst, vergebens’ (↑) [csak EWUng.] | | potomra ∆ A: 1793 potomra (NSz.) [csak
EWUng.] J: 1. 1793 ’[???]; zugrunde’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1808 ’[???]; auf Borg (und Nimmerzahlen)’
(SI.) [csak EWUng.]; 3. 1826/ ’[???]; aufs Geratewohl’ (NSZ.) [csak EWUng.].
A szócsalád kiinduló eleme valószínűleg a potom: szerb-horvát és szlovák jövevényszó. ⊗ Szb.-hv.
potom;; szlk. potom:: ’azután, később’ [< szláv *po (elöljárószó) + *tomь〈a mutató névmás vonzata,
amely egy távoli személyre vagy dologra utal〉].. Lásd még: cseh potom;; or. потом; stb.: azután, később.
– E származtatás mellett szóföldrajzi okok szólnak. A potom a kótyavetye, vigéc jövevényszóhoz hasonló,
amely az idegen nyelvi beszélő jellemző szóhasználatát tükrözi: a szláv határozószó bizonyosan gyakran
fordult elő köncsönre való vásárlásnál; a jelentéséhez vö.: hozomrahoz. Az jelentések időrendi
keletkezése nem teljesen tisztázott; feltehetőleg a hitelképesség veszteségéből származhatnak. Ma a
melléknévi 2. jelentés a leghasználtabb. A potomba, potomban, potomból és a potomra megszilárdult
ragos alakulatokok különböző határozóraggal. Bár alaktanilag a potomból jöttek létre, számolni lehet
azzal, hogy tkp. a potom párhuzamos átvételeinek eredményei, amelyek ragjai elősegítették a szláv szó
meghonosodását a magyar határozószók rendszerébe.
Nyr. 35: 333; KSzlJsz. 441; TESz.

potroh A: 1336 Putruh szn. (OklSz.); 1352 Potroh szn. (OklSz.); 1456 k. potrohoʃʃa sz. (SermDom. 2:
249); 1514 Potrohas sz. szn. (MNy. 10: 375); 1560 k. potrok (GyöngySzt. 18.); 1673 potrohóknac (Amos
Comenius: NySz.); 1767 Haspatroh (PPB. Abdōman) J: 1. 1336 ’nagy has, pocak; Schmerbauch, Wanst’
(↑); 2. 1878/ ’az ízelt lábúak testének leghátsó része; Hinterleib der Insekten’ (NSz. – Arany J.: H. próza
377) Sz: ~os 1456 k. ’[???]; wanstig’ (↑).
Orosz vagy ukrán jövevényszó. ⊗ Or. потрох потроха többes szám; R. пóтрохи többes szám; ; ukr.
потрох потрохи többes szám потрух, потрухи többes szám: belsőségek? < [szláv *po (elöljárószó) +
*trochъ, *trocha ’kevés’].. Lásd még: ; blg. троха ’morzsa’; le. R. patrochy többes szám ’belsőségek’;
stb. A szláv összetétel jelentéséhez vö.: aprólékapró. – A potroha, illetve potrohó változat szóvégének
funkciója elhalványult, eredetileg feltehetőleg birtokos személyjelről, illetve pejoratív névszóképzőről
lehetett szó. Az 1. jelentés főként a potrohos származékszóban él ma, a 2. jelentésben a potroh egy jól
ismert állattani szakszó. – A magyarból: szlk. N. putroh, potroh ’has, bendő, pocak.’
KSzlJsz. 442; TESz.

potyára A: 1832 potyára (NSz. – Ligeti Vid.: Mul. sokf. 47) J: 1. 1832 ’hiába; umsonst, vergeblich’
(↑); 2. 1851 ’ingyen, ellenszolgáltatás nélkül; kostenlos 〈als Adv〉’ (NSz. – Los. Phőnix 2: 256) || potya A:
1842/ potya (MTsz.) [csak EWUng.] J: mn 1. 1842/ ’hitvány, értéktelen; schlecht, wertlos’ (↑) [csak
EWUng.]; 2. 1857 ’könnyen elérhető, megszerezhető; leicht erreichbar, erwerblich; sehr leicht 〈Arbeit,
Aufgabe〉’ (NSz.) [csak EWUng.]; 3. 1859 ’nevetségesen olcsó | ingyenes; spotbillig | kostenlos’ (uo.)
[csak EWUng.]; 4. 1936 ’fölös, fölösleges; überschüssig, überflüssig’ (SzamSz.) | fn 1847 ’olyan alkalom,
amikor ingyen lehet valamihez hozzájutni; Gelegenheit, bei der man zu etw kortenlos kommen kann’
(NSz. – Degré A.: Kedély 69) Sz: ~´z(ik) 1878 elpotyászta ’elfecsérel, eltékozol; verschwenden’ (Nyr. 7:
189); 1879 ’ingyen jut hozzá valamihez; zu etw kortenlos kommen’ (NSz. – Don Pedrő: Rug. csill. 156) ||
potyán A: 1848 potyán (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[nevetségesen olcsó | ingyenes 〈csak adverbiumi
használatban〉]; spotbillig | kostenlos 〈als Adv〉’.
A szócsalád kiinduló eleme a potya: származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő a pottyan szócsaládjának
tövével és a potyol tövével azonos. A végződése: -a (folyamatos) melléknévi igenévképzőcsusza, hulla
stb. Az eredeti jelentéshez vö.: potyadékpottyan, ami alapján a melléknévi jelentés metonimikusan
keletkezett. A főnévi jelentése másodlagos. – A potyára, illetve potyán határozószavak a potya szóból
keletkeztek szublatívusz, illetve módhatározói-esszívuszi raggal.
SzófSz. potya a. is; TESz. potya a. is

potyka × A: 1549 pottÿka (MNy. 31: 125) J: ’ponty; Karpfen’.

Származékszó. ⊗ A poty szóból (feltehetőleg a ponty eredeti változata) kicsinyítő képzővel. – A
potykasz ’ponty’ (1585) a potyka szóból keletkezett játszi szóalkotással.
TESz.

potyol × A: 1784 potyolni sz. (SzD.) J: 1. 1784 ’összezúz, összenyom | tapos; zerquetschen | treten’ (↑);
2. 1794 ’ütögetéssel, veregetéssel puhít; durch Klopfen weich machen’ (NSz. – Gyarmathi S.: Robinzon
212); 3. 1845 ’összekever, összezavar; vermischen, verwirren’ (NSz. – Jósika m.: Békesi kal. 2: 104).
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ A szótő a potyapotyára tövével és a pottyan szócsalád tövével azonos. A
végződése: gyakorító képző. A 3. jelentés a kutyul hatására keletkezhetett.
TESz.

pottyan A: 1552 pottyantnac ki sz. (Heltai: Dial. E3a) J: 1. 1552 ’leesik, lehull; plumpsen’ (↑); 2. 1748
’hirtelen valahová kerül, cseppen; hineinfallen’ (Faludi Ferenc: NySz.) Sz: ~t 1552 (↑) || potyadék × A:
1 7 1 2 potyadék (Nyr. 72: 79) J: 1. 1712 ’hulladék; Abfall’ (↑); 2. 1860/ ’leszármazott, ivadék;
Abkömmling, Nachkomme’ (NSz. – Vas Gereben 3: 115); 3. 1891 ’eső; Regen’ (Nyr. 20: 192) || potyog
A: 1754 potyognak (NSz. – Csete I.: Panegyrici 26); nyj. putyog (ÚMTsz.) J: ’[???]; (oft od
nacheinander) herunterfallen, plumpsen’.
Onomatopoetikus eredetű tőből származó szócsalád. ⊗ Eredetileg a leeső dolgok és azok által keltett
hangok utánzására. A tő a potyapotyára, potyol tövével azonos. A végződése: mozzanatos, gyakorító
képző, illetve -adék névszóképző; az utóbbihoz vö.: csapadék, hulladékhull stb. Az igék jelentései
metonimikusan keletkeztek. A potyadék 3. jelentéséhez vö.: csapadék. – Ide tartozik a potyog palatális
párhuzamos alakjaként: petyeg ’leesik, lepottyan, puffan’ (1892).
SzófSz.; TESz.
 povedál A: 1795 povedál (NSz. – Gvadányi: Időtöltés 100); 1816 Povédálás sz. (Gyarmathi: Voc.); nyj.
povëdáll, povegyál (ÚMTsz.) J: 1. 1795 ’[idegen (esetleg szlávnak hangzó) nyelven beszél]; in einer
fremden (haupts slaw klingenden) Sprache sprechen, kaudern’ (↑); 2. 1799 ’fecseg, sokat beszél;
plappern, viel reden’ (NSz. – Gyarmathi S.: Affinitas 322).
Jövevényszó a szlovákból, esetleg szerb-horvát vagy szlovén közvetítéssel. ⊗ Szlk. povedať: ’elbeszél,
elmesél, mond’.; – szb.-hv. povedati, (Kaj.) povédati ’elbeszél, elmesél, beszél’;szln. povedati
’megmagyaráz, mond; közöl, tudat’ [eredeti jelentése ’tudtára ad’ [< szláv *po (igekötő) + *vědati ’tud’]].
Lásd még: cseh pověděti; or. поведать; stb.: elbeszél, elmesél, közöl, tudat. – Az első szótörténeti adat
környezete alapján a szlovák az átadó nyelv, a szóföldrajzi viszonyok alapján azonban a szerb-horvát és a
szlovén is szóba jön. A 2. jelentéshez vö.: ; ném. parlieren ’gyorsan és élénken beszél’ [< fr. parier
’beszél.’]
Nyr. 40: 90; KSzlJsz. 443; TESz.

póz A: 1879 pose-okkal (NSz. – Homoród: Két nőv. 74); 1891 póz (Füredi: IdSz. pose) J: 1. 1879
’mesterkélt testtartás; gekünstelte Positur’ (↑); 2. 1890 ’mesterkélt magatartás, pózolás; unnatürliche,
affektierte Haltung’ (NSz. – Szőts P.: Andrássy 45).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Pose: ’mesterkélt tartás; állás, tartás (személyé) 〈a képzőművészetben〉’
[< fr. pose ’ua.állás, fekvés, ülés’].. Megfelelői: ang. pose;; or. поза; stb.: póz.
TESz.

pozdorja × A: 1416 u./¹ pozdoria (BécsiK. 260); 1490 paȝdo[r]<ia> (NagyvGl. 99.); 1757 pozderjává
(NSz. – Telek J.: Tav. Rosa. 27); 1790 pazdorát (Gvadányi József: NySz.); 1816 pazdornya (Kassai Bef.
298); nyj. pazderina, pazérgya, pëzdërnyȧ, pozderha, puzdërva (ÚMTsz.) J: 1. 1416 u./¹ ’len, kender fás
hulladéka; Schäbe’ (↑); 2. 1775 ’gyolcs, vászon | ebből való ing, gatya; Leinwald | Hemd, Unterhosen aus
Leinwand’ (MNy. 58: 108); 3. 1894 ’enyhe, tréfás szitokszóként; 〈als mildes, scherzhaftes Schimpfwort〉’
(NSz. – Abonyi Á.: Nov. 1: 15).
Jövevényszó egy dél- vagy nyugati szláv nyelvből. ⊗ Szb.-hv. (Kaj.) pozdérje, (Ča.) pazdire;; szln.
pazderje N. pozdêerje; ; szorb (f.) padźerje; szlk. pazderie N. pozderje; stb.: ’pozdorja, fahulladék’
szavakból [< szláv *paz ~ *poz ’után’ + *der- ’elszakít’].. Gyűjtőnévképző nélkül: ; blg. паздер
’pozdorja, fahulladék’le. pażdzior ’ua.’;or. паздер ’ua.szár, kocsány, szalma’; stb. – Az első szótagi o,
illetve az a hangot tartalmazó változatok különböző átvételre utalnak. A pozdorja alak hangrendi
kiegyenlítődéssel keletkezett. A szó belseji rj hangkapcsolatot tartalmazó változatokhoz vö.: perje, varjú
stb. Az 1. jelentés a nyelvterület legnagyobb részén él; az ezzel összefüggő pozdorjává tör vagy zúz
’összetör, összeroncsol, szétzúz’ szószerkezetek (1800) az irodalmi nyelvben is használatosak. A 3.
jelentés talán erre szószerkezetre megy vissza. A régi argóban meglévő 2. jelentés valószínűleg
metonimikusan keletkezett az 1. jelentés hatására. – Nem tartoznak ide: pozdorján ’molyszerű rovar’
(1799) és a pozdor ’feketegyökér’ (1806); ismeretlen eredetűek.
MNy. 6: 65; KSzlJsz. 443; TESz.

pozíció A: 1604 Poʃitionac (MA. Poʃítio); 1790 Pózitzió, Pozitziókat (NSz. – Gvadányi: Tör. háb. 165,
17); 1790 pozítzióskodni sz. (NSz. – Gvadányi: Tör. háb. 220) J: 1. 1604 ’mássalhangzó-torlódásos
helyzet; Stellung des (an sich kurzen) Vokals, dem in der Silbe eine Konsonantenhäufung folgt’ (↑); 2.
1790 ’helyzet | hadállás; Stellung, Lage | Kampfstellung’ (↑); 3. 1795 ’tétel; Posten 〈Element einer Liste,
Rechnung usw〉’ (NSz. – Festetits Urod. Instr. 140); 4. 1877 ’állás, hivatal, tisztség; (gehobene) berufliche
Stellung, Position’ # (NSz. – II. Kákay A.: Fény- és árnyképek 115).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. positio: ’állás, helyzet, fekvés; téma, tézis, tétel’; stb.., positio (syllabae)
’egy szótagvégi mássalhangzótorlódást megelőző magánhangzó állása’ [< lat. ponere ’tesz, állít’]..
Megfelelői: ném. Position;; fr. Position; stb.: ’állás, helyzet, pozíció’. – A korábbi változatok hangzóközi
zs-vel való ejtéséhez vö.: bazsalikom stb.; a z-s alakhoz vö.: bazilika stb.
TESz.

pozitívum A: 1795/ positivum (MNy. 84: 251) [csak EWUng.]; 1913 pozitívum (HHSz.) [csak
EWUng.] J: ’pozitív tény, valóságos dolog; positive Tatsache, etwas Positives’ | | pozitív A: 1830
positivus (NSz. – Szalay L.: Észr. Muz. 18); 1832/ positiv (Keresztesi: Mat. 150); 1836/ pozitiv (NSz. –
Deák F.: Lev. 32); 1848/ positív (NSz. – Kossuth: Ö. M. 13: 872); 1862/ pozitív (NSz. – Gyulai P.: Krit.
dolg. 147) J: mn 1. 1830 ’tételes 〈vallás〉; auf Thesen beruhend 〈Religion, Recht usw〉’ (↑); 2. 1831 ’[a
negatív ellentéte 〈az elektromosságban is〉]; positiv als Gegensatz zu negativ 〈auch in der Elektrizität〉’
(NytÉrt. 93: 37) [csak EWUng.]; 3. 1832/ ’a nullánál nagyobb; größer als Null 〈Zahl〉’ (↑); 4. 1835
’valóságos, tényleges; wirklich, tatsächlich’ (Kunoss: Gyal.); 5. 1836/ ’helyes, jó; richtig, gutgesinnt’ (↑);
6. 1848/ ’igenlő; bejahend’ (↑); 7. 1880 ’[]; von einem Negativ gewonnen 〈Bild〉’ (NSz.) [csak EWUng.] |
fn 1966 ’[pozitív fény(kép)]; Positiv 〈Bild〉’ (ÉrtSz.) [csak EWUng.] || pozitivizmus A: 1884 Positivismus
(MagyLex. 14: 92); 1897 pozitivizmus (PallasLex. 14: 179) J: ’csak az ún. pozitív tények pontos leírására
korlátozódó polgári irányzat a filozófiában, a tudományokban; Positivismus in der Philosophie, in der
Wissenschaft’.
A szócsalád időrendben legkorábbi tagja a pozitívum: német jövevényszó. ⊗ Ném. Positivum: ’valósan
létező, bizonyos érték’ [< lat. positivus -a -um ’meghatározott, adott, meglévő’].. – A pozitív, pozitivizmus
nemzetközi szavak; vö.: ném. positiv Positiv; ang. positive;; fr. positif; stb.: pozitív 〈mn〉, ’pozitív 〈fn.>
<kép〉’ | ; ném. Positivismus;; ang. positivism;; fr. positivisme; stb.: pozitivizmus. Ez utóbbi a franciában
jött létre a la philosophie positive ’pozitivista filozófia’. A magyarba főként a német nyelvből került; a
positivus változat latin végződésű.
TESz. pozitív a. is

pózna A: 1393 ? pozna hn. (OklSz.); 1551 poznat (OklSz.); 1585 pozma, pózna (Cal. 756, 60); 1664
pólznákat (Lippay: Posoni kert 2: 201); 1838 Pózona (Tsz.); 1860 pózónára (NSz. – Kakas M. napt. 70);
nyj. pázmát, puozuna (ÚMTsz.) J: 1. 1393 ? ’hosszú, rendszerint függőleges helyzetben használt rúd;
Stange, Stecken, Pfahl’ # (↑), 1551 ’ua.’ (↑); 2. 1792 ’rúd, amellyel a kazlat, szalmatetőt, megrakott
szekeret lenyomtatják; Stange über einem Schober, Strohdach | Wiesbaum’ (SzD.); 3. 1792 ’csóva;
Strohbund an einer Stange’ (SzD.).
Jövevényszó egy szláv nyelvből, esetleg az ukránból (Kárp.). ⊗ Ukr (Kárp.) паузина ’pózna, rúd,
oszlop, bot, cölöp, karó’; – szln. N. pavozína ’pózna, rúd, oszlop, bot’, (V.) ’〈szénásszekéren〉
nyomó-/szorítórúd’; or. N. пáузина ’száraz ág a kazal takarására, védésére’; stb. [< szláv *pa (igekötő) +
*ǫzъ ’kötés’]. Lásd még: szb.-hv. pauznica ’léc’szlk. pavúz N . pavuza ’〈szénásszekéren〉
nyomó-/szorítórúd’; stb. – A kétszótagos változatok a szó belseji i é s v kiesésével, illetve
monoftongizálódással keletkeztek. A pólzna változat szó belseji l-je téves hangtani visszafejlődés
eredménye lehet. Néhány változat szó belseji m-jének keletkezésmódja nem teljesen tisztázott. A 3.
jelentés magyarázata, hogy egy jelző csóvát általában egy póznára kötnek.
Nyr. 39: 391; KSzlJsz. 444; MNy. 54: 286; SFU. 1: 120; TESz.

pozsár × A: 1138/ ? Pazarí szn. (MNy. 32: 133); 1353 Posar szn. (Csánki 3: 531); 1361 Posaar szn.
(OklSz.); 1395 k. paʃar (BesztSzj. 294.); 1647 pozsárt [U] (MonOkm. 24: 383); 1720 pozárral (NSz. –
Koháry I.: Munkács 3: 3); 1815 pózsár (Nyr. 3: 268) J: ’ponty; Karpfen’.
Ismeretlen eredetű. ⊗ A ponty szóval való egyeztetése téves.
TESz.

pozsgás × A: 1551 posgas (Heltai Gáspár: NySz.); 1568 pozgas (Melius Péter: NySz.); 1591 piʃgás
(MNy. 26: 127) J: 1. 1551 ’egészséges színű, piros, telt 〈arc stb.〉; rotwangig, pausbackig’ (↑); 2. 1807
’húsos, vastag szárú, levelű 〈növény〉 | kövér, telt; sukkulend, saftig 〈Pflanze〉 | dick, strotzend’ (Magy.
Fűvészk. 34).
Származékszó, az alapszó azonban bizonytalan. ⊗ Feltehetőleg egy nem adaolt folyamatos melléknévi
igenév-a képzővel (vö.: csusza, hulla stb.) a pozsogb ó l -s melléknévképzővel. Az eredeti jelentése
’bővérű, pezsgő vérű’ lehetett.
SzófSz.; TESz.

pozslár † A: 1509 poslar (OklSz.); 1575 póƥlár (Helt: Krón. 8); 1592 pozlároc (Gosárvári Mátyás:
NySz. pozlár) J: ’egy fajta kard; art Hiebwaffe’.
Jövevényszó, valószínűleg a németből (feln.). ⊗ Ném. (kor. úfn.) päßler paslaͤ r pasler: ’félhosszú,
tőrszerű, egy- vagy kétélű kés’., (baj.-osztr.) pasler ’egy fajta hosszú kés’. Forrása: lat. (k.) basalardus
baselardus ’ua.’. Megfelelői: ;fr. (ófr.) badelaire bazelaire ’rövid, íves kard’;prov. (óprov.) bazelaire ’egy
fajta kis kés’; stb. – A szó belseji zs-hez vö.: házsártos, mozsár.
TESz.; NyK. 81: 128
 pozsog × A [1]: 1557 posog (MNy. 89: 511), de →pozsgás [csak EWUng.]; 1590 posgasa sz. (SzikszF.
173) [csak EWUng.]; 1792 bozsogni sz. (SzD.) [csak EWUng.]; 1805 pozsog (NSz.) [csak EWUng.];
1805 pozsg (); 1808 Bozsongani sz. (SI.) [csak EWUng.] J: 1. 1557 ? ’bizsereg | zsibbad; prickeln;
einschlafen, erstarren 〈ein Glied〉’ (↑) [csak EWUng.], 1565 ’ua.’ (Melius Péter: NySz.); 2. 1557 ?
’hemzseg, nyüzsög | nagy számban előfordul; wimmeln | massenhaft vorkommen’ (↑) [csak EWUng.],
1613 ’ua.’ (Pázmány Péter: NySz.); 3. 1653 ’〈vér〉 élénken kering, cselekvésre hajt; lebensfrisch
zirkulieren, zu einer Tat bewegen 〈Blut〉’ (Liszti László: NySz.); 4. 1816 ’〈must, bor, gáztartalmú
folyadék〉 gyöngyözik; brausen, gären 〈Most, Wein, gashaltige Flüssigkeit〉’ (NSz.) [csak EWUng.] ||
pozsdul × A: 1852/ posdúla (Huszti Péter: NySz.); 1857/ ki-puzsdul (MTsz.) [csak EWUng.] J: 1. 1582/
’〈személy〉 lelkileg felbuzdul | 〈érzés〉 gerjed; in Eifer geraten 〈Person〉 | sich entflammen 〈Gefühl〉’ (↑); 2.
1636 ’nagyon elszaporodik, sokasodik; sich sehr vermehren’ (Samarjai János: NySz.); 3. 1700 ’〈vér〉
gyorsabb keringésbe kezd; lebensfrisch zu zirkulieren anfangen 〈Blut〉’ (NySz.) [csak EWUng.]; 4. 1791
’[hevítve buzogni, sisteregni kezd]; zu wellen, zu kinstern anfagen 〈auch abstr〉’ (uo.) [csak EWUng.]; 5.
1857/ ’[〈csirke〉 kikel]; ausschlüpfen’ (↑) [csak EWUng.] | | pozsdít × A: 1653 posditák (Liszti László:
NySz.) J: 1. 1653 ’élénk működésre késztet, felindít, felbuzdít; anregen’ (↑); 2. 1669 ’csaknem forrásig
hevít; beinahe aufkochen 〈trans〉’ (NySz.) [csak EWUng.].
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ A pezsdül szócsalád tagjai az igék veláris párhuzamos alakjai. A
végződése: különféle igeképzők.
Nyr. 71: 120; TESz. pezseg a. is

pöce × A: 1536/ ? Petze hn. (FESz. Pece) [csak EWUng.]; 1585 poͤ cze (Cal. 168); 1763 Poͤ cz (NSz. –
Adámi: Wb. 63); 1792 Pö́ tze (SzD.); nyj. pëce güdör (ÚMTsz.) J: 1. 1536/ ? ’szennyvízelvezető födetlen
csatorna; unbedeckter Abortkanal, Schmutzkanal’ (↑) [csak EWUng.], 1767 ’ua.’ (PPB.); 2. 1585
’árnyékszék | szobaárnyékszék; Abtritt | Leibstuhl’ (↑); 3. 1788—9 ’tócsa, pocsolya | belvíz, vadvíz;
Lache, Pfütze | Binnenwasser, Grundwasser’ (NSz. – Baróthi Szabó: Költ. munk. 1: 189); 4. [auch
~gödör] 1838 ’árnyékszék gödre | szennyvízgyűjtő gödör, szemétgödör; Abtrittsgrube;
Schlammwassergrube, Mistgrube’ (Tzs.).
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) bütze. pütze: ’gödör; kút’., (T.) pitze ’tócsa, pocsolya’,
pîz ’lápos, ingoványos hely’, pîzɛ ’talajvízgyűjtő mesterséges kis tó a mezőn’, (E.) pätz- ’kút-’, – ném.
Pfütze: ’tócsa, pocsolya’, R. ’ua.kút; ciszterna’ [< lat. puteus ’gödör; kút’; stb.].. Megfelelői: ang. (óang.)
pytt;; holl. (kholl.) pit put; stb.: kút; ’árok, gödör; pocsolya’; stb.. – A szó többszöri átvétellel ’tócsa,
pocsolya’ jelentésben kerülhetett a magyarba. A többi jelentés metafora, illetve metonímia. – Nem
tartoznak ide: R. pece ’egy fajta étolaj’ (1518; lásd még: 1493peczeolayth ’ua.’); R. pőc ’sperma; takony;
szar’ (1870 (CzF.); mindkettő ismeretlen eredetű.
TESz.; MNy. 75: 340

pöcköl A: 1604 petzkelnek (MA. Tropaei); 1643 poͤ tzkoͤ lés sz. (Com: Jan. 138) J: 1. 1604 ’ütöget;
daraufschlagen’ (↑); 2. 1604 ’fricskáz, elugrat; schnippen, schnellen’ # (↑) || pöccint A: 1621 Pettzentem
(MA.); 1624 petzentésnél sz. (NySz.; vö. MNy. 14: 27); 1876 pöcczentette (NSz. – Győry V.: Don Quijote
4: 436); 1898 "piczczentő"-t sz. (NSz. – Gyarmathy Zs.: Mart. 130); 1957 pöccint (SzegSz.) [csak
EWUng.]; nyj. pëccënt (MTsz.) J: 1. 1621 ’gyengén megérint | gyengén ráüt; leicht berühren | leicht
daraufschlagen’ (↑); 2. 1879/ ’egy érintéssel 〈pontot〉 ír, pöttyent; mit einer berührung (einen Punkt)
setzen’ (NSz. – Jókai 51); 3. 1898 ’fricskáz, elugrat; schnippen’ # (↑); 4. 1937 ’pedz, érint; anbeißen
〈Fisch die Angel〉’ (NéprÉrt. 29: 287) || pöccöget × A: 1838 Peczegetni sz. (Tsz.); 1889 pöccöget (Nyr. 18:
335) [csak EWUng.]; nyj. pëccëget (MTsz.) J: 1. 1838 ’gyengén ütöget, pöccentget; wiederholt
schnippen’ (↑); 2. 1889 ’horgászik; angeln’ (↑) [csak EWUng.].
Származékszó. ⊗ A pedz szó pec változata különböző igeképzőkkel.
SzófSz. peccent a. is; TESz.; FiktI. 115

pöcs A: 1482 Peches sz. szn. (OklSz.); 1533 peczy (Murm. 793.); 1604 Poͤ cz (MA. Pénis); 1838—45
pet (MNyTK. 107. sz.: 31); nyj. pëcs (ÚMTsz.) J: ’[hímvessző]; Penis’.
Ismeretlen eredetű. ⊗ Durva szó. – Németből való származtatása nem valószínű.
SzófSzTold.; TESz.; NMÉr.
 pőcsik A: 1643 petsic (Com: Jan. 42); 1787 pö́ tsök (NSz. – Gelei J.: Robinzon. 196); 1795 k. Pötsök
(NSz. – Takáts R.: Told. Q. v.); 1799 Pőtsikek (NSz. – Fábián J.: Term. hist. 206); 1808 Pötsög (SI.); 1835
Pőtzök (Kassai 4: 169); 1838 Pécsik (Tsz.); nyj. petics (MTsz. külön címszó) J: ’egy éles tojócsövű
bögölyfajta, marhabagócs; Rinderbremse’.
TESz.

pödör A [1]: 1759 pederéteni sz. (NSz. – Maki I.: Gyám. imáds. B2), de →penderedik; 1774 podörni
[ɔ: pödörni] sz. (MNy. 60: 374); 1778 pödrött sz. (uo.); 1870 pėdėr (CzF.) J: ’[???]; drehen, zwirbeln’ #
Sz: ~ít 1759 sz. ’[???]; zwirbeln’ (↑) | ~ödik 1810 Pödörödöm ’[???]; sich drehen, schlängeln’ (NSz. –
Simai Kr.: VSzót. 2: 147) | ~int 1825/ pedrinteni sz. (NSz. – Berzsenyi: Művei 3: 111).
Származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő valószínűleg onomatopoetikus eredetű, feltehetően a gyors
forgás következtéven keletkező zaj utánzására. A végződése: -r gyakorító képző. Nem kizárható, hogy a
bodor (tkp. a palatoveláris párhuzamosság alapján) a pödör szóval szorosan összefügg.
Szóhas. 82; TESz.

pöfeteg A: 1525 k. pefetegh (MNy. 11: 81); 1578 Poͤ ffeteg (Gombocz E.: BotTört. 55); 1584 Pöfeteg
(Beythe István: NySz.); 1835 pőfeteg (NSz. – Vajda P.: Méhész 50); 1898 püfeteget (NSz. – Móra I.:
Atyámfiai 88); nyj. pöföteg (MTsz.) J: 1. 1525 k. ’pöfeteggomba; Staubpilz’ (↑); 2. 1577 k. ’daganat,
csomó; Geschwulst, Knoten’ (OrvK. 422).
Származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótőhöz vö.: püffed. Végződése: -eteg névszóképző. A
jelentéséhez vö.: a püffed szó ’dagad, duzzad’ jelentését.
MNy. 24: 38; TESz.

pöfög A: 1779/ pöffög (NSz. – Kreskay: Költ. ev. 64); 1783 pöfögő sz. (MNy. 65: 471) [csak EWUng.];
1792 püfög (SzD. Pufog) J: 1. 1779/ ’dohog, morog; brummen, murren’ (↑); 2. 1792 ’〈gőzt fejlesztő vagy
tartalmazó anyag〉 a gőz eltávozása közben jellegzetes hangot ad; auspuffen’ # (SzD.); 3. 1792 ’pufog;
puffen, knallen’ (↑); 4. 1838 ’sírdogál; vor sich hinweinen’ (Tsz.); 5. 1853 ’pöffeszkedik; sich aufblähen’
(NSz. – Magy. Erd. Kép. 50) | | pöfékel A: 1818 pöfékel (NSz. – Kondor Sám.: Czéhm. 172); 1881
püfékelve sz. (NSz. – Véka L.: Köd. el. 3: 186); nyj. pöfőköl (ÚMTsz.) J: 1. 1818 ’〈személy pipa vagy
szivar szívása közben〉 füstgomolyokat ereget; paffen, schmauchen’ # (↑); 2. 1879/ ’〈tárgy〉 lökésszerűen
gőzt vagy füstgomolyokat bocsát ki; auspuffen, dampfen’ (NSz. – Jókai 66: 10); 3. 1891 ’dohog, morog;
brummen, murren’ (NSz. – Pálffy A.: Leány 93) || pöffent ∆ A: 1847 pöffentsen (NSz.) [csak EWUng.];
1879 püffenteni sz. (uo.) [csak EWUng.] J: ’[???]; paffen, einmal schmauchen’.
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ A szótő a pöfeteg tövével azonos és a böfög, püffed stb. szócsalád tövével,
és a palatoveláris párhuzamosság alapján a pofa szócsalád tövével, összefügg. A végződése: különféle
igeképzők.
MNy. 24: 38; TESz.

pökhendi A: 1837 Pökhendi (NSz. – Beke K.: Vegyes Tájsz. 9); nyj. köphendi (ÚMTsz.), köphengyi
(TMsz.), pökfëndi, pökhendli (ÚMTsz.) J: ’[???]; anmaßend, überheblich’.
Játszi szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ A pök szóból (a köp változata) -hendi kicsinyítő
képzővelebhendi; vö. még: kortyondikortyant stb. A szó eredetileg bizonyos szinten lealacsonyító
jelentéssel bírt.
TESz.

pörc × A: 1792 Pertz, Pörtz (SzD.); nyj. përc (NyF. 34. sz.: 74), pörce □ (MTsz.), pörci □ (ÚMTsz.) J:
1. 1792 ’töpörtyű | bőrkés, húsos sült szalonnadarab; Griebe | Art gebratener Speck’ (↑); 2. 1882 ’kiütés,
pörsenés; Wimmerl, (Bläsen)ausschlag’ (NSz. – Bol. Ist. napt. 124).
Elvonással keletkezett. ⊗ A perceg, illetve a percen ’sisteregő hangod at serceg, pattog’szóból jött létre.
A keletkezésmódhoz vö.: perc, porc. Az 1. jelentés a hús stb. serpenyőben való sercegésére utalhat; a 2.
jelentéshez vö.: N. kipörcedt ’szétreped, kidurran, bereped 〈rügy, bimbó〉.’
MNy. 59: 154; TESz.

pőre A: 1584 ? Poͤ re szn. (OklSz.); 1757 pőre (NéprÉrt. 21: 56); 1786 perjén (Faludi Ferenc: NySz.) J:
mn 1. 1757 ’felsőruhával nem takart 〈alsóruha〉 | csak alsóruhában, gatyában levő 〈személy〉; unbedekt
〈Unterkleid〉 | bloß in Unterkleid’ (↑); 2. 1794 ’[meztelen, fedetlen]; unbekleidet’ (NSz. – Ciane 6); 3.
1801 ’szépítetlen, kendőzetlen; unverblümt’ (NSz. – Endrődy J.: Költ. munk. 105); 4. 1838 ’oldal nélküli
〈szekér, kocsi〉; 〈Wagen〉 ohne Wagenleiter’ (Tsz. Pőre szekér); 5. 1853/ ’nincstelen, vagyontalan;
(bettel)arm’ (NSz. – Jókai 4: 273) | fn 1760 ’alsóruha, pendely | alsónadrág; Unterkleid | Unterhose’ (NSz.
– Molnár J.: Jel. Épül. 344).
TESz.

pörköl A: 1551 pergelt sz. (Heltai Gáspár: NySz.); 1555 perkelÿk (MNy. 84: 253) [csak EWUng.];
1577 k. Peͦ rkeͦ ld megh (OrvK. 253); 1870 pėrgėl (CzF.) J: 1. 1551 ’〈terménymagvat, ételneműt〉 szárazon
hevítve a felületén gyengén megéget; trocken rösten’ (↑); 2. 1555 ’napon szárít, aszal; dörren’ (↑); 3. 1577
k. ’pirít | süt; bräunen | braten’ (↑); 4. 1786 ’perzsel; sengen’ (NSz. – Révai. Fal. 166); 5. [haupts oda~]
1790 ’rálő, tüzel 〈ijesztésül〉; anschließen 〈zum Erschrecken〉’ (NSz. – Kultsár I.: Laudon. 29); 6. 1793/
’pirongat, korhol; rügen’ (NSz. – Csokonai: Tempefői 607); 7. [haupts meg~] 1794 ’〈ruhaneműt〉 kissé
megéget | ruhaneműn forró vasalással elszineződést okoz; (Kleider) ansengen, verbrennen | mit
Bügeleisen versengen’ # (NSz.) [csak EWUng.]; 8. 1817 ’〈tűz, nap〉 erősen éget; röten 〈Feuer, Sonne〉’
(NSz. – Gömbös A.: Kem. lyra 4); 9. 1890/ ’〈ércet〉 hevít; Erz rösten’ (NSz. – Földtani Intézet Évkönyve
9: 144) Sz: ~ődik 1590 megperkeloͤ dic (Károlyi Gáspár: NySz.).
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ A szótő a pörsed szócsalád tövével azonos és összefügg a perzsel tövével,
úgymint a pirít, pirong szócsaládjainak tövével. A végződése: gyakorító képző. – Ugyanebből a tőből:
perked ’megperzsel, megéget, elszárad, kiszárad’ (1838). A N. porgol ~ porkol ’süt, pörköl, pirít; pörköl,
perzsel, éget; pörköl, pirít stb.’ (1792) a pergel ~ pörgöl veláris párhuzamos alakja. Ide tartozik még:
pergál ~ pirkál ’szárazra pirít; (meg)perzsel; szárít, aszal’; stb. (1794 (NSz.). A pörk ’égetés, pörkölődés’
(1903), ’var, ragya’ (1932) a pörkölből jött létre elvonással.
NNyv. 1: 193; MNy. 59: 152; TESz.; MNy. 76: 39

pörkölt A: 1848 bogrács pörkölt (NSz. – Pecsovics 7) J: ’[???]; mit Paprika gewürztes gulaschähnl
Fleischgericht’ #.
Származékszó szófajváltásának eredménye. ⊗ Főnevesült befejezett melléknévi igenév-t képzővel a
pörkölből. Lehet számolni azzal, hogy a szófajváltás a pörkölt hús ’egy fajta húsétel, tkp. pörkölt hús’
(1785) jelzős szószerkezet önállósodásával ment végbe. – A magyarból: cseh perkelt;; szlk. perkelt;; ném.
Pörkelt Pörkölt: ’a gulyáshoz hasonló húsétel.’
TESz. pörköl a. is

pöröly A: 1536 pewrewllÿel (Pesti: Fab. 77: RNySz. 339); 1538 pewrewl (PestiN. N1); 1564 Pewrelj
(OklSz.); 1594 pereólli (MNy. 61: 241); 1708 Pö́ röly (PP.); 1791 pöröjjel (NSz. – Jeney Gy.: Természet-
könyve 150); 1795 pörö́ ly (NSz. – M. Kurir 1: 314) J: ’[???]; großer Schmiedehammer,
Vorschlaghammer’.
Német (k.-ném.) jövevényszó. ⊗ Ném. (E.) pērəl pîrel, (szász Sz.) pêrəl, (h. kor. úfn.) pörhel: ’nagy
kovácskalapács, ráverőkalapács, pöröly’ [< ném. (kfn.) bern ’üt, ver, kopog’].. Lásd még: ; ném. (szil.)
berl pirl ’kőfejtő kalapács’. – A szót, amely eredetileg a bányászat szókincséhez tartozott, egy
magyarországi középnémet típusú német nyelvjárásból vette át a magyarhámor.
TESz.

pörsed × A: 1739 pörsedezésből sz. (MNy. 37: 130); 1771 persedék sz. (Nyr. 32: 93); 1772 pörzsedékit
sz. (Vajda Sámuel: NySz.); 1807 pörsödék sz. (NSz. – Kultsár: Hazai Tud. 2: 316) J: ’pörsen; entstehen
〈Wimmerl, Pustel〉; pustulös werden 〈Haut〉’ | | pörseg × A: 1742 poͤ rsegések sz. (NSz. – Miskóltzy F.:
Manuale 89); 1784 pörsögni sz. (SzD. 68); 1786 persegett sz. (MNy. 71: 127); nyj. kipërsëgëtt (MTsz.) J:
’pörsen; entstehen 〈Wimerl, Pustel〉; pustulös werden 〈Haut〉’ | | pörsen A: 1771 pörsenésekis sz. (MNy.
60: 375); 1784 perʃenni sz. (SzD. 68); 1798 pörzsentek (NSz. – Dugonics: Szerecsenek 2: 223); 1878
pörzsönistűl sz. (NSz. – Bakahumor 228) J: [heute haupts ki~] ’〈pattanás, kiütés〉 keletkezik, 〈bőr〉
pattanásos lesz; entstehen 〈Wimmerl, Pustel〉; pustulös werden 〈Haut〉’.
Származékszó egy relatív fiktív tőből. ⊗ Eredetileg a bőr kiütéstől való kipirosodásának kifejezésére
szolgált. A relatív tő -s gyakorító képzővel keletkezett. amely a perzsel szó belseji zs-jével szorosan
összefügg. Az abszolút tő a pörköl tövével azonos. A szó végződése: különféle igeképzők. – A pörs
’pattanás, pattanás’ (1837) igékből keletkezett elvonással. Ide tartoznak a pörseg, illetve a pörsen veláris
párhuzamos alakjai: porsog (1616 (NySz.); porsan (1872): keletkezik, létrejön ’〈pattanás, pörsenés>;
pörsen <bőr〉.’
MNy. 59: 151; TESz. pörsen a. is

pöszméte × A: 1590 koͤ zmete (SzikszF. 39); 1604 Koͤ ßméte (MA.); 1784 pöʃzmete (SzD. Köʃzméte);
1792 pöʃzméte (SzD.) J: ’egres, piszke; Stachelbeere’.
Jövevényszó, valószínűleg a szlovákból. ⊗ Szlk. kosmatý -á -é: ’szőrös, pihés, bolyhos’ [< szláv
*kosmь ’haj, szőr’].. A szlovák melléknév nőneme talán önállósodással főnevesült a bobuľa ’bogyó’,
jahoda ’ua.eper’, ríbezľa ’ribizli jelzős szószerkezetekből, egy ilyen főnév azonban egres, pöszméte’
jelentésben is adatolt, amelynek jelentése más növényekre utal. Van viszont egy szláv szó ugyanazzel az
etimonnal, de más hangtani felépítéssel, amely ennek a főnévnek az egykori létezését kizárja; vö.: szb.-hv.
kosmača ’egres, pöszméte’; szlk. N. kosmačka ’ua.’; ; le. kosmatka ’perjeszittyó; szálkás búza; ribizli;
eper’; stb. – A szóföldrajz átadó nyelvként a keletszlovákra mutat. A veláris változat, amelyből a köszmete
~ köszméte változatok hangrendi átcsapással keletkeztek, úgy tűnik, nem adatolt. A pöszméte alak
keletkezése valószínűleg a piszke hatásával magyarázható.
Nyr. 31: 12, 59: 224, 93: 172; KSzlJsz. 287; TESz.

pöszöget † A: 1615 poͤ szoͤ getésével sz. (Zvonarics Imre és Nagy Benedek: NySz.) J: ’sziszeg, szisszenő
hangot ad; zischen’ || pösze A: 1780 pöszésen sz. (MNy. 60: 375); 1838 Pisze (Tsz.); nyj. pësze (ÚMTsz.)
J: mn 1780 ’selyp, selypes; lispelnd’ # (↑) | fn 1780 ’[???]; Lispler’ (↑) | | pöszög A: 1792 Peʃzegni sz.
(SzD.); 1832 pöszög (Kreszn.) J: 1. 1792 ’szipog | szepeg; schnüffeln | weinend sprechen’ (↑); 2. 1870
’selypít, selypesen beszél; lispeln’ (CzF.).
Onomatopoetikus eredetű tőből származó szócsalád. ⊗ A tő a pisszent szócsaládjának tövével függ
össze. A végződése: gyakorító-műveltető képző, illetve -e (folyamatos) melléknévi igenévképzőcinege,
fene stb. akárcsak a N. csösze ’pösze (személy)’ (1828 szn. (?), 1836), amelynek hasonló hangalakja és
ugyanolyan jelentése van mint a pösze szónak. A pösze : csösze kapcsolatához vö.: pelyp : selyp.
TESz. pöszög, csösze a. is

pöttöm A: 1808 Pöttön (SI. 310); 1834/ pöttöny (NSz. – Széchenyi: Hírlapi cikkei 1: 69); 1835
pöttyönség sz. (NSz. – Lovász I.: Ért. nyelvúj. 29); 1879 petten (Nyr. 14: 185); 1900 Pöttöm [állatnév]
(NSz. – Bársony I.: Term. kép. 17); nyj. pöttyöm (ÚMTsz.) J: ’[???]; kleinwinzig, knirpsartig’ #.
Származékszó. ⊗ A pött ~ pötty szóból, a petty ’apró, csöppnyi, icipici 〈méret〉’pettyeget¹ változata -n ~
-m kicsinyítő képzővel. Eredetileg nyelvjárási szó volt, a 19–20. sz. fordulóján került az irodalmi nyelvbe.
TESz.

pötyög A: 1708 petyegő sz. (RákF: Lev. 2: 279); 1755 poͤ tyoͤ gnének (NSz. – Pinamonti J. P.: Magános
614); 1801 pettyegését sz. (NSz. – Molnár J.: Könyvház 16: 11); 1805 pëtyëgj (NSz. – Verseghy F.: Ung.
Sprach. 360); 1882 Pöntyög (NSz. – Kálmány L.: Szeged népe 2: 244); 1900 pettegte (NSz. – Vay S.:
Társasélet. 2: 435); nyj. péntyög (MTsz. péntyög) J: 1. 1708 ’egyhangú ismétlődéssel folyik 〈beszéd〉; mit
eintöniger Wiederholung lauten 〈Rede〉’ (↑); 2. 1713 ’fecseg; schwatzen’ (Kis-Viczay 354); 3. 1755
’gagyog, gügyög | motyog; lallen | unverständlich sprechen’ (↑); 4. 1787 ’〈madár, csirke〉 énekel, csipog;
singen 〈Vogel〉, piepen’ (NSz. – M. Musa 259); 5. 1801 ’felesel; widerreden’ (↑); 6. 1805 ’perceg, ketyeg;
ticken’ (NSz. – Majzik I.: Kisd. Múzsa 63); 7. 1872 ’rotyog, fortyog; brodeln’ (NépkGy. 1: 13); 8. 1885 ?
’[???]; leise weinen’ (NSz. – Ábrányi E.—Byron: Don Juan 1: 287), 1889 ’ua.’ (Nyr. 18: 335).
TESz.

pőtyög × A: 1774 pötyögös sz. (NSz. – Szilágyi Sám.: Gazdaság 116); 1791 pö́ työ́ gö́ s sz. (NSz. –
Görög—Kerekes: Hadi tört. 4: 233); 1870 pötyöngő sz. (CzF. pötyög) J: ’fityeg | lazán lötyög; schlaff,
herabhängen | schlottern’ Sz: ~ős 1774 ’petyhüdt, ernyedt; lötyögő, laza | bő ráncot, buggyot vető 〈ruha〉;
schlaff, schlotternd | weit, bauschig 〈Kleid〉’ (↑).
TESz. pöttyögős a. is

pracli A: 1854 praczlikat (NSz. – Vas G.: N. napt. 42); 1918 pracni (Nyr. 47: 77) [csak EWUng.]; nyj.
praszli (ÚMTsz.) J: 1. 1854 ’nagy, idomtalan kéz | kéz; große, formlose Hand | Hand’ (↑); 2. 1895 ’állati
mancs; Tatze, Pfote’ (NSz. – Bársony I.: Csend 239).
 Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) bradzl: ’kis, kecses kéz’., brådӡn ’nagy kéz
〈tréfás〉’, (T.) pratzl ’mancs; kéz’ [< ném. Pratze ’mancs; nagy, erős kéz’].. Megfelelői: cseh pracka
pracna ’mancs; (nagy) kéz’. – A li ~ ni végződéshez vö.: cetli, dózni stb.
TESz.

praktika A: 1535 k. prakthÿkaÿa (Lánd. 13) [csak EWUng.]; 1566—73 praktikát [?U] (MNy. 68: 89);
1575 prácticálni sz. (HChr. 138a) [csak EWUng.]; nyj. paradikája, paraktikát (ÚMTsz.) J: 1. 1535 k.
’gyakorlat, praxis; Ausübung; Praxis’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1566—73 ’mesterkedés; Machenschaft,
Praktik’ (↑) | | praktikus A: 1577—98/ practicus (MNY. 74: 511) [csak EWUng.]; 1800 Praktikos
(Márton); 1808/ nem-praktikus (NSz. – Kazinczy: Lev. 5: 481) J: 1. 1577—98/ ? ’〈valamiben〉 járatos,
gyakorlott | tapasztalt, ügyes; (einer Sache) kundig, gewandt | erfahren, geschickt’ (↑) [csak EWUng.],
1795 ’ua.’ (NSz. – Gvadányi: Időtöltés 43); 2. 1655 ’mesterkedő, fortélyos; pfiffig, Machenschaften
treibend’ (MonOkm. 23: 233); 3. 1800 ’gyakorlati, a gyakorlatot illető; die Praxis betreffend; praktisch’
(↑); 4. 1808/ ’gyakorlatias, leleményes | célszerű, hasznos; findig, praktisch | zweckdienlich’ # (↑) ||
praxis A: 1632 praxissabol (MNy. 84: 251) [csak EWUng.]; 1802 praksisban (NSz. – Pántzél D.: Mez.
gazd. 2. k. 1. cs.: 23); 1881 práxisa (NSz. – Virter K.: Uti képek 1: 157) J: ’gyakorlat; Praxis’ || praktizál
A: 1648 practizáló sz. (Mikolai Hegedűs János: NySz.); 1770 praktizállyák [l-j] (NSz. – Borosnyai Nagy
Zs.: Igaz magy. izr. D:) J: ’(rendszeres) gyakorlatot folytat; praktisieren’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (k.) practica: ’gyakorlat; mesterkedés, fondorlat; megegyezés,
megállapodás, összeesküvés’ [< gör. πρακτική (ἐπισήµη) ’hasznos ismeret, képesség; gyakorlat’]. | lat. (k.)
practicus -a -um ’hasznos’ [< gör. πρακτικός ’tevékeny, aktív hasznos’]. | lat. praxis ’eljárás, módszer,
működés; gyakorlat’ [< gör. πρᾶξις ’tevékenység; cselekvés’ [ [< gör. πράσσω ’tevékenykedik,
cselekszik’]]. | lat. (k.) practizare, (h.) practisare: ’praktizál, gyakorol, űz’. Megfelelői: ; ném. Praktik
praktisch Praxis praktizieren;; a n g . practic praxis practise; stb.: gyakorlat, ’hasznos, tapasztalat,
praktizál, gyakorol’. – A praktikus szóvégi s-éhez vö.: ámbitus stb. Az os végű változat a görög alakot
tükrözi. A praxis szó belseji ks-es, illetve a szóvégi s-es kiejtéshez vö.: iksz, április stb.
TESz.

praliné ∆ A: 1929 praliné (Radó: IdSz.⁸) J: ’töltött, csokoládéval bevont édesség; Praline’.
Német (au.) jövevényszó. ⊗ Ném. (au.) Pralinee Praliné, – ; ném. Praline:: ’csokoládéval bevont és
töltött kis bonbon’ [< fr. praline ’pörkölt mandula’].. Megfelelői: ang. praline prawlin; ol. pralina; stb.:
pörkölt, cukrozott mandula. – Ide tartozik: R. pralin ’ua.’ (1897), ez a franciából jött létre (↑).
TESz.

pranda × A: 1788 prandaságot sz. (MNy. 71: 128); 1792 paranda (SzD. Ronda); 1792 porondán
(NSz. – Szűts I.: Herfort és Kl. 1: 136) J: 1. 1788 ’ronda, csúf; ekelhaft’ (↑); 2. 1792 ’alávaló, hitvány,
rossz erkölcsű; ehrlos, schmachvoll’ (NSz. – Magyar játékszín 1: 164); 3. 1806 ? ’piszkos; schmutzig’
(NSz. – Nagy János: Magy. Virgilius 39), 1809 ’ua.’ (NSz. – Simai Kr.: VSzót. 1: 2).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A szó alaktani és jelentéstani felépítésére a ronda szó is hatást gyakorolhatott. –
Összefüggése a R. poronyán ’büszke; összezavart 〈határozószó〉’ (1616) szóval alig valószínű.
TESz.

precíz A: 1823/ praecis (NSz. – Csokonai: Lev. 2: 631); 1869 précis (NSz. – Salamon F.: Magyarorsz.
1849-ben 39); 1910/ (NSz. – Kosztolányi: Kortársak 97) J: ’pontos, gondos, aprólékos; präzis, genau’ ||
precizitás A: 1884 precizitással (NSz. – Bródy S.: Nyomor 206) J: ’pontosság, gondosság; Präzision,
Genauigkeit’ || precíziós A: 1941 Preciziós műszerek (ÚjIdőkLex. 21: 5161); 1958 precíziós (NSz.) [csak
EWUng.] J: ’különlegesen pontos 〈szerszám, műszer〉; besonders genau, Präzisions- 〈Instrument, Gerät〉’.
A szócsalád kiinduló eleme a precíz: nemzetközi szó. ⊗ Ném. präzis;; ang. precise;; fr. précis; stb.:
pontos, alapos. A franciából terjedt el lat. praecisus ’(rövidre) vágott; tépett, rongyos, tépett, szaggatott;
pontos’ [< lat. praecidere ’levág, lenyes, lerövidít, megrövidít’].. A magyarba leginkább a németből,
esetleg még francia közvetítéssel került. – A precizitás valószínűleg belső keletkezésű, származékszó a
precízből a legalitáslegális, realitás stb. analógiájára. A precíziós jövevényszó a latinból, magyar
képzéssel; vö.: ; lat. praecisio ’szakasz, rész’. A végződése: -s melléknévképző. A szó főként a precíziós
műszer (↑) precíziós eszköz ’EZ NEM KELL’ típusú szószerkezetekben fordul elő; ehhez vö.: ; ném.
Präzisionsinstrument Präzisionsgerät stb. – Ide tartozik: R. precíze ’precíz módon’ (1874), amely a ; lat.
praecise ’ua.szó egy korábbi külön átvétele.’
 TESz.

préda A: 1495 e. predat (GuaryK. 116); 1555 prédában (MNy. 67: 493); nyj. përéda (ÚMTsz.) J: fn
1495 e. ’zsákmány, martalék; Beute’ # (↑) | mn 1. 1585 ’[???]; erbeutet’ (Cal. 638) [csak EWUng.]; 2.
1772 ’tékozló, pazarló; verschwenderisch’ (NSz. – Bessenyei: Emb. próbája 25) || prédál A: 1519 k. el
predaltata sz. (DebrK. 82—3); 1575 el predálla (HChr. 94b) [csak EWUng.]; 1585 prédálkodom sz. (Cal.
585) J: 1. 1519 k. ’[(ki)rabol, fosztogat]; plündern’ (↑); 2. 1784 ’tékozol, pazarol; verschwenden’ (NSz. –
Pétzeli: Zayr 9).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. praeda: ’zsákmány, préda’vö.: [lat. prehendere ’megragad, megfog’]. | lat.
praedari ’rabol, kifoszt, fosztogat’. – A préda melléknévi 1. jelentése valószínűleg jelzői használatban
alakult ki. A melléknévi 2. jelentés úgymint a prédál 2. jelentése azon az elgondoláson alapul, hogy ha
valamit nem becsületes munkával, hanem rablással és fosztogatással szerezünk, azzal könnyelműen, nem
takarékoskodva bánunk. Annak magyarázata, hogy a préda melléknév elvonással keletkezett az igéből,
alig valószínű.
TESz.

prédikáció A: 1372 u./ p[re]dicacioÿanak (JókK. 37); 1416 u./¹ p[re]dikaciot (BécsiK. 243) [csak
EWUng.]; 1528 peredicacyoyat (SzékK. 333) [csak EWUng.]; 1549 predicácionac (DTízp. E4b) [csak
EWUng.]; 1585 Prédikátezóhoz [ ɔ : Prédikátczóhoz] (Cal. 232); 1604 Predikáció (MA.); 1708
Prédikátzió (PP.); 1854 Pördikáczió (NSz. – Magy. Erd. Kép. 3: 40); 1890 pérdikácziót (NSz. –
Hatvágások 139) J: 1. 1372 u./ ’hitszónoklat; Predigt’ # (↑); 2. 1575 ’hosszadalmas, unalmas kioktatás;
langweilige ermahnende Rede’ # (HChr. 15a) [csak EWUng.] || prédikál A: 1372 u./ predicalo sz. (JókK.
66); 1416 u.¹ predikalnac (BécsiK. 250) [csak EWUng.]; 1549 predicálĺác [l-j] (DTízp. E2b) [csak
EWUng.]; 1585 Prédikállok (Cal. 232); 1863 perédikál (Kriza: Vadr. 376); 1870 perdikál (CzF.); 1881
pėrédikáló sz. (NSz. – Kálmány L.: Szeged népe 1: 68); nyj. pördikálni sz. (ÚMTsz.) J: 1. 1372 u./
’prédikációt mond; predigen’ # (↑); 2. [meg~] 1519 ’kinyilatkoztat, meghirdet; offenbaren, verkünden’
(CornK. 196); 3. 1627 ’〈valakit kioktatva〉 hosszadalmasan beszél; predigen 〈immerfort mahnen〉’ #
(Pázmány Péter: NySz.) Sz: ~ás 1372 u./ predicalaʃoknac (JókK. 109) | | prédikátor A: 1372 u./
predicatoroknak (JókK. 77); 1528 p[re]dikatorok (SzékK. 128); 1575 predikátor (HChr 104b) [csak
EWUng.]; 1585 Prédikátor (Cal. 232); 1870 perdikátor (CzF.) J: 1. 1372 u./ ’domonkos rendi szerzetes |
hitszónok; Dominikaner | Prediger’ (↑); 2. 1618 ’protenstáns pap; protestantischer Geistlicher’ (Molnár
Albert: NySz.).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. praedicatio: ’nyilvános hirdetés; kijelentés, állítás’, (e.) ’hitszónoklat,
prédikáció, szentbeszéd’ | ;lat. praedicare: ’kihirdet, közhírré tesz’, (e.) ’Isten szavát hirdeti,
hitszónok’vö.: [lat. dicare ’ajánl, dedikál, szentel, odaad’]. | lat. praedicator ’közösségi hirdető, (e.)
prédikátor, pap’. Megfelelői: ; fr. prédication prêcher prédicateur; ol. predicazione predicare predicatore;
stb.: szentbeszéd, hitszónoklat, prédikáció, ’prédikál, prédikátor’. – Néhány változat és nyelvjárási
változat a szó eleji mássalhangzótorlódás feloldásával keletkezett.
TESz. prédikűl a. is

prelátus A: 1520 prelath (GyöngySzt. 391.); 1786 Prélát (NSz. – M. Hírmondó 795); 1793
Praelatusok (NSz. – Mátyus I.: Ó és új Diaet. 6: 704); 1897 prelátusok (PallasLex. 14: 212) J: ’katolikus
főpap; Prälat’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (k., e.) praelatus: ’főpap, prelátus’, tkp. ’elöljáró, felettes’ [főnevesülés a lat.
praeferre ’előad, bemutat, előre visz; előrehúz’].. Megfelelői: ném. Prälat;; f r. prélat; stb.: főpap,
prelátus. – A szóvégi s-hez vö.: ámbitus stb. A prelát változathoz vö.: advent, dékán stb. – A német
közvetítéssel vakó átvétel nem valószínű.
TESz.; NMÉr.

prém A: 1450 ? Peremes sz. (CsnSz.) [csak EWUng.]; 1630 ? perémezett sz. (Molnár Albert: NySz.);
1635 torokprémmel [?U] (OklSz.); 1798 perémjök (NSz. – Dugonics: Szerecsenek 1: 219) J: 1. 1450 ?
’szőrme; Pelz, Fell’ # (↑) [csak EWUng.], 1635 ’ua.’ (↑); 2. 1787 ’szempilla; Wimper’ (Magyary-Kossa:
OrvEml. 2: 319).
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. R. prem ’szegély, szél, perem; prémszegély, prémdíszítés’, (h. kor.
úfn.) prem ’prém(szegély)’, (baj.-osztr.) präm ’ua.szempilla’ [az eredetéhez vö.: ; vö. →perem].. – A szó
leginkább a bajor-osztrák követítésével kerülhetett a magyarba, miközben a magyarban a perem és a prém
között szóhasadás mehetett végbe. – A magyarból: rom. N. prim ’szőrmeszegélyezés.’
Szóhas. 167; TESz.

premier A: 1877 premièret [première □] (NSz. – Ágai A.: Porzó tárca 1: 1); 1886 premiéreje (NSz. –
Rákosi V.: Bujtogatók 108); 1891 premjer (Füredi: IdSz.); 1897 prémiereken (NSz. – Kazár E.: Össze-
vissza 1: 49); 1899 premier (NSz. – Csényi Gy.: Tisza 70); 1904 prömjeer (RIdSz. première) [csak
EWUng.]; 1941 prömier (ÚILex. Première) [csak EWUng.] J: ’színdarab, opera stb. bemutató előadása;
Premiere’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Premiere;; ang. première; fr. première; stb.: bemutató, premier. A franciából
terjedt el [< fr. première représentation ’bemutató’; lásd még: ; lat. primarius ’első; első 〈a maga
nemében〉’].. – A magyarba franciából, esetleg német (au.) közvetítéssel került. – Ide tartozik: R. premier
’miniszterelnök’ (1848), vagy átvétel a ; ném. Premier ’ua.’ szóból vagy a magyarban önállósodás a R.
premierminiszter ’ua.’ (1841) kifejezésből (vö.: ; ném. Premierminister ’ua.’).
TESz.

prémium A: 1593 praemium (MNy. 79: 247) [csak EWUng.]; 1621 prémiomját [?U] (MNy. 90: 123)
[csak EWUng.]; 1698 prémiumot (MNy. 64: 469); nyj. périjumot (ÚMTsz.) J: 1. 1593 ’[???]; Belohnung’
(↑) [csak EWUng.]; 2. 1949 ’[???]; Leistungsprämie’ # (NSz.) [csak EWUng.].
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. praemium: ’előny; ár, jutalom’, tkp. ’előre kivett zsákmányrész’vö.: [lat.
prae ’előre’ és a ; lat. emere ’vesz’].. Megfelelői: ném. Prämie;; ang. premium; stb.: prémium, jutalom. –
A 2. jelentés: metafora.
TESz.

premontrei A: 1847 premontrei (NSz. – PD. 2: 1241); 1860 prémontréi (NSz. – Ormós Zs.: Ut. eml. 2:
202); 1884 Premontreiek (MagyLex. 14: 125) J: mn 1847 ’a premontrei rendhez tartozó; zum Prä-
monstratenserorden gehörig; Prämonstratenser-’ (↑) | fn 1884 ’egy francia eredetű katolikus szerzetestend
tagja; Prämonstratenser’ (↑).
Származékszó egy francia tulajdonnévből. ⊗ A Prémontré hn.-ből (a premontrei szerzetesrend
alapítóhelye Északkelet-Franciaországban) -i melléknévképzővel; az alaktanához vö.: drákói. – Korábbi
megnevezések: premonstrabeli barát (1559 (SzChr. 173a); premonstrátensis (1760): premontrei.
TESz.

prepa ∆ A: 1898 prepa (Dobos) J: ’[tanítóképzős]; Student eines Lehrerseminars’.

Szórövidülés. ⊗ A R. preparandista ’kezdő néptanító’ (1898); párképződésként keletkezett a R.
preparandia ’előkészítő intézet’ (1835 (Gyal.) [< lat. (h.) praeparandia ’tanítóképző’].. Lásd még: ném.
(h.) Präparand ’kezdő néptanító.’
TESz.

preparál A: 1789/ praeparálva sz. (NSz. – Kazinczy: Lev. 1: 272); 1878 preparálni sz. (NSz. – Bernát
G.: Ad. 122) J: 1. 1789/ ’előkészít, felkészít; vorbereiten 〈auch abstr〉, präparieren’ (↑); 2. 1879
’preparátumot készít; Präparat anfertigen’ (NSz. – Árúlajstrom 536) | | preparátum A: 1792 viasz
praeparátumokat (NSz. – M. Hírmondó 1: 180); 1894/ növénypreparátumok (NSz. – Herczeg F.: Mesék
91) J: 1. 1792 ’készítmény; Erzeugnis’ (↑); 2. 1884 ’gyógyszerkészítmény | oktatási, bemutatási céllal
tartósított szerves anyag; Arzneipräparat | konserviertes Lebewesen od Teil davon für Lehr- und
Schauzwecke’ (MagyLex. Praeparálni).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. praeparare: ’előkészít, elkészít, megcsinál; kikészít, előkészít’vö.: [lat.
parare ’elkészít’]. | lat. (tud.) praeparatum ’termék, elkészített dolog’. Megfelelői: ; ném. präparieren
Präparat;; ol. preparare preparato; stb.: előkészít, preparál, ’preparátum, készítmény.’
TESz.

prépost A: 1297 Prepostfelde hn. (OklSz.); 1405 k. ͡ppoʃt [ɔ: prepoʃt] (SchlSzj. 492.); 1604 Prépoʃt
(MA.); nyj. prépus (ÚMTsz.) J: 1. 1297 ? ’katolikus papi elöljáró; Propst’ (↑), 1405 k. ’ua.’ (↑); 2. 1508
’elöljáró; Vorgesetzter’ (Melich: SzlJsz. 1/2: 385).
Vándorszó. ⊗ Lat. praepositus: ’elöljáró, felettes’., (e.) ’prépost’; ném. (ófn.) probost, (kfn.) probest
probst ’elöljáró, felettes; prépost’;fr. (ófr.) prevost ’ua.’; ol. (vel.) preòsto, (bre.) preost, (gen.) preposto
’ua.’;szb.-hv. (Ča.) pripošt prepušt, (Kaj.) prȇpušt ’prépost’;cseh probošt ’ua.’; stb. A latinban a
praeponere ’előreállít, előretesz’. – A magyarba a latinból vagy az olaszból került; a végződéshez vö.:
advent, angyal stb. – A szerb-horvátba (↑) és a szlovákba (vö.: ;szlk. prepošt ’prépost’) valószínűleg a
magyarból került be.
KSzlJsz. 924; TESz.

préri A: 1844 prairie (Nyr. 96: 92); 1898 préri kutya (Dobos); 1904 preri (RIdSz.) [csak EWUng.] J:
1. 1844 ’〈Észak-Amerikában〉 nagy kiterjedésű füves puszta; Prärie’ (↑); 2. 1964 ? ’[???]; unbebaute
Bodenfläche am Stadtrand’ (NSz.) [csak EWUng.], 1972 ’ua.’ (ÉKsz.) [csak EWUng.].
Angol jövevényszó. ⊗ Ang. (am.) prairie: ’északamerikai füves terület a Sziklás-hegységből keletre’
[< fr. prairie ’rét’].. Megfelelői: ném. Prärie;; or. прерия; stb.: préri. – A 2. jelentés: metafora. – Amerikai
helynévként, illetve a földrajz idegen nyelvi szakszavaként már a korábbi időkben is adatolt; vö.: Prairie
des Chiens hn. (1802).
Nyr. 96: 92; TESz.

prés A: 1557 pres (MNy. 68: 89); 1574 preoʃeolnÿ sz. (MNy. 62: 237); 1579 pre̋ oʃȝe̋ ot (uo.); 1585 k.
Peress (Gl.) [csak EWUng.]; 1587 Pręs, Peoreos (OklSz.); 1595 Prees (Ver. 107.) [csak EWUng.]; 1645
prűs (MNy. 79: 506) [csak EWUng.]; nyj. për͜ ië͜ s (NytudÉrt. 72: 87) J: 1. 1557 ’gyümölcsök, főleg szőlő
levének kisajtolására használt készülék; Presse 〈haupts Kelter, Weinpresse〉’ # (↑); 2. 1739 ’sajtó,
nyomdagép; Druckmaschine, Druckpresse’ (NSz. – Madai: Oktatás 3) Sz: ~el 1565 presöltek (MNy. 62:
237).
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kfn., baj.-osztr.) press: ’szőlőprés’, – ;ném. Presse: ’gép,
munkadarabok nyomással való alakítására; nyomdagép, nyomógép; prés; napilapok összessége’; stb. [<
lat. (k.) pressa ’nyomás. kényszer’].. Megfelelői: szb.-hv. preša; szln. N. prę́ ša; stb.: sajtó, prés. – A
magyarba való átvétel a 13. sz. eleje előtt, a német ṡ > š hangtörténeti keletkezésének lefolyása előtt
mehetett végbe; ehhez vö. a szláv adatokat is. A változatok egy része a szó eleji mássalhangzótorlódás
feloldásával jött létre. Az sz-t tartalmazó változat 1579-ből egy elszigetelt átvétel maradt.
UngJb. 2: 103; Teuth. 9: 119; TESz.; NMÉr.

presbiter A: 1469 ? presbyter [es. nem m.] szn. (MNy. 57: 362) [csak EWUng.]; 1650 Presbyterekroͤ l
(RMK. 354) [csak EWUng.]; 1760 Presbiterek (MNy. 63: 225); 1886 pérésmiter (NSz. – Irányi D.: Fal.
tört. 39); nyj. përëzsbitër, pëzmitër, Pörösmiter, prézsmiter, prezsviter (ÚMTsz.) J: 1. 1469 ? ’a
presbitérium tagja; Mitglied des Presbyteriums’ (↑) [csak EWUng.], 1650 ’ua.’ (↑) [csak EWUng.]; 2.
1760 ’pap; Priester’ (↑) | | presbitérium A: 1757/ presbytériom (GLEl.) [csak EWUng.]; 1886
pérésmitériumába (NSz. – Irányi D.: Fal. tört. 39); 1900 prezbitérium (NSz. – Vay S.: Társasélet 2: 218);
1913 presbitérium (HHSz.) [csak EWUng.]; nyj. perezsmiterem (ÚMTsz.) J: ’egyházközségi tanács
〈protestánsoknál〉; Presbyterium 〈bei den Protestanten〉’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. presbyter: ’egy az öregek közösségéből; pap’ [< gör. πρεσβύτερος ’az öregek
egyike’ [< gör. πρέσβυς ’régi’]]. | lat. presbyterium ’az öregek tanácsa’ [< gör. πρεσβυτέριον ’az öregek,
vének gyűlére, tanácsa’].. Megfelelői: ném. Presbyter Presbyterium;; ang. presbyter presbytery; stb.: pap;
’presbiter, presbitérium’. – Néhány változat a prézsmitál népetimológiás hatására keletkezett.
TESz.

presztízs A: 1876 prestige [-e: PossSf] (NSz. – Asbóth J.: Arcképek 212); 1891 presztizs (Füredi:
IdSz.); 1913/ presztízzsel (NSz.) [csak EWUng.] J: ’tekintély, hírnév; Prestige’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Prestige;; ang. prestige;; fr. prestige; stb.: presztízs, a franciában szintén
’varázs, varázserő’. A franciából terjedt el [< lat. praestigiae többes szám ’bűvészmutatvány,
szemfényvesztés; csalás, káprázat, szemfényvesztés’].. – A magyarba a franciából és a németből került.
TESz.

prézli A: 1877 prézlis sz. (NSz. – Balázs S.: Vig. elb. 60—1); 1886 brézlinek (NSz. – Rózsaági A.:
Mill. 1: 61) J: ’[morzsa, zsemlemorzsa]; Brotkrümel, Paniermehl’.
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (au.) Brösel, (baj.-osztr.) brêsl, (h. baj.-osztr.) prēzl̥ :
’zsemlemorzsa’ [< ném. Brosame ’ua.’].. Megfelelői: ; szb.-hv. prezle ’ua.’. – A li végződéshez vö.: cetli,
hecsedli stb.
TESz.
 prézsmitál × A: 1558 elprosmitál (PécsiPedFőiskÉvk. 1956.: 141); 1668 présmitálsz [?U] (Pósaházi
János: NySz.); 1793 présbitállyon [l-j] (PécsiPedFőiskÉvk. 1956.: 141); 1805 prézsmitáltak (NSz. –
Verseghy F.: Kolomp. 2: 79); 1816 brezsmitalni, Prozsmitálni sz. (Gyarmathi: Voc.); nyj. përëzsmitál,
përzsmitál, porozsmitál (MTsz.), prézmitál (ÚMTsz.), prösmitál (MTsz.) J: ’zsörtölődve, hosszasan
beszél, papol, fecseg; nörgelnd, plappern’ | | prózsmál † A: 1558 prosmálj (PFÉvk. 1956.: 141) [csak
EWUng.]; 1621 proʃalni sz. (MA.); 1708 Prósálni sz. (PP.) J: ’fohászt olvas, mond; Kollekte, Altargebet
lesen, sprechen’.
A szócsalád kiinduló eleme a prózsmál: származékszó. ⊗ A prózsapróza szóból ered -l igeképzővel. A
prózsmál alak szó belseji m-je másodlagos. – A prézsmitál játszi szóalkotás a prózsmál alapján
képzőcserével.
PFÉvk. 1956.: 141; TESz.

pribék ∆ A: 1484 Pribegh szn. (OklSz.); 1494 Prybech (OkSz.); 1535 k. prebegewkes (Lánd. 45); 1544
— 6 prebigh (MonÍrók. 1: 239); 1618 Piribeki (Vásárhelyi Kerekes Ferenc: NySz.) J: fn 1. 1484 ? ’az
ellenséghez átpártoló személy | hite- vagy pártjahagyott személy; Überläufer | Abtrünniger’ (↑), 1494 ’ua.’
(↑); 2. 1767 ’rabszolgakereskedő; Sklavenhändler’ (PPB. Andrapodiʃta); 3. 1793/ ’[???]; Schuft | Dieb,
Wegelageger’ (I. OK 30: 261) [csak EWUng.]; 4. 1820 ’[poroszló, hóhér]; grausamer Mensch | Henker’
(NSz. – Peretsenyi Nagy L.: Ovid. 99) | mn 1. 1742 ’[szökevény, az ellenséghez pártoló, áruló];
abtrünnig’ (NSz. – Kovács J.: Krónika 1: C4); 2. 1751/ ’hitvány, semmirekellő; schuftig, nichtswürdig’
(NSz. – Csíksomlyói miszt. 68); 3. 1800 ’bősz, kegyetlen; grausam’ (Márton); 4. 1872 ’csintalan;
schelmisch, ausgelassen’ (Nyr. 1: 380).
Szerb-horvát jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. prebjeg: ’ellenséghez átpártoló személy’ [< szb.-hv. pre,
(igekötő) + beg ’futás, szökés’].. Lásd még: szb.-hv. pribjegavati ’vkihez menekül, átpártol, átáll’; az igék
alapján az egykori főnév pri- előtaggal is feltehető. – Az eredeti főnévi 1. jelentés főként a törököktől
vagy a törökökhöz átállókat jelölte. A további jelentések keletkezése mindenekelőtt a hitszegők és az
árulók megvetésével magyarázható. A melléknévi 4. jelentés és a pejoratív jelentés viszonyához vö.:
huncut.
SzófSz.; KSzlJsz. 446; TESz.

priccs A: 1788 pritstset (NSz. – Trenk históriája 2: 48); 1791 Pritsen (NSz. – M. Kurir 66); 1838 pirics
(Tsz.); 1881 prütts (NSz. – Boross M.: Élm. 278) J: 1. 1788 ’falécekből összerótt fekvőhely; aus
Holzbrettern zusammengefügte Liegestatt’ (↑); 2. [~nyereg] 1849 ’egy fajta nyereg; Art Sattel’ (NSz. –
MT. 164).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Pritsche: ’fából készült fekvőhely; könnyú, nyitott kocsi; lapos
lovaglónyereg’; stb. [< ném. (ófn.) britissa ’vékony deszka, szintezőléc’].. Megfelelői: rom. prici;; le.
prycza: ’priccs’. – Az osztrák katonai nyelvből került a magyarba.
TESz.

prikulics A: 1796 Prikulitsok (NSz. – M. Merkurius 323); 1811 Prikuritsokat (NSz. – György L.: Tal.
1: 33); 1847 prikolicsok (NSz. – Kemény Zs.: Gyulai Pál 1: 58); nyj. pirikulics (MTsz.), trikolics
(ÚMTsz.) J: 1. 1796 ’kísértet | küldött farkas; Gespenst | Werwolf’ (↑); 2. 1930 ’torzszülött; Mißgeburt’
(ÚMTsz.).
TESz.

prím A: 1802 Primának [prima □] (NSz.) [csak EWUng.]; 1880 prim hegedűst (NSz. – Mátrai B.: Él.
szinf. 160); 1904 prím (RIdSz. prime) J: 1. 1802 ’a dallamot hordozó magasabb szólam; melodieführende
Stimme’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1888/ ’fejre mért csapás, ennek hárítása (vívásban); Primhieb,
Primparade’ (NSz. – Jókai 86: 218); 3. 1897 ’zenei alaphang; musikalischer Grundton’ ().
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Prim Prime: ’dallamvezető hang; ütés a vívásban, ennek hárítása’.; ang.
prime ’ua.’;fr. prime ’ütés a vívásban, ennek hárítása’; stb. Ezek a ;lat. primus ’első’ szóra mennek vissza.
A szó elterjedésében az ;ol. prima voce ’dallamvezető hang;’, prima violine ’első hegedű’ szószerkezetek
is szerepet játszhattak. – A magyarba elsősorban a németből került át. A prima változathoz vö.: dáma.
TESz.

príma A: 1199 ? prima szn. (MNy. 47: 190) [csak EWUng.]; 1474 p[ri]ma (BirkK. 7); 1913 príma
(HHSz.) [csak EWUng.] J: fn 1. 1474 ’reggeli ima; Morgengebet’ (↑); 2. 1865 ’a középiskola első
osztálya; erste Lehrklasse einer höheren Schule’ (Babos) | mn 1765 ’első osztályú, elsőrendű; erstklassik’
(MNy. 60: 375).
Latin jövevényszó, később a németből is. ⊗ Lat. (e.) prima (hora): ’reggeli ima’, tkp. ’első óra’, lat.
prima (classis) ’első osztály’ [< lat. primus -a -um ’(leg)első’].; – ném. Prima ’a magasabb iskola két
utolsó osztályának egyike’, prima ’első osztályú; kitűnő’. Megfelelői: ; ang. prime ’a reggeli ima ideje;
reggeli ima’; stb.; ol. prima (qualità) ’első osztályú, legjöbb minőségű’. – Ma már csak melléknévként
használatos.
TESz.

primadonna A: 1835 prima donna- ... ként (NSz. – Jósika M.: Váz. 8); 1840 primadonnája (NSz. –
Emlény 8) J: ’főszerepeket alakító színésznő, énekesnő; Primadonna’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Primadonna;; ang. prima donna;; fr. prima donna;; ol. primadonna; stb.:
primadonna. Az olaszból terjedt el ; o l . prima nőnem; : ’első’. + donna ’asszony, nő, dáma’]. – A
magyarba leginkább az olaszból, esetleg német (B.) közvetítéssel is kerülhetett.
TESz.

prímás¹ A: 1570 Primas (MNy. 90: 123) [csak EWUng.]; 1653 Primás (uo.) [csak EWUng.]; 1770
Prímás (NSz. – Molnár J.: Egyh. tört. 2: 355) J: ’[főérsek]; ranghöchster Ezrbischof eines Landes’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (kés.) primas: ’egy az elsők és legalőkelőbbek közül’., (e.) ’a legmagasabb
rangú püspök’ [< lat. primus ’első’; a keletkezésmódjához vö.: ; vö. →mágnás].. Megfelelői: ném.
Primas;; fr. primat; stb.: ’a legmagasabb rangú érsek’. – A szóvégi s-hez vö.: fakultás stb. A prímás
rangot kezdettől fogva az esztergomi érsek viseli, 1715-től 1945-ig hivatalosan mint hercegprímás
’hercegérsek’ (1795 (NSz.); lásd még: hercegi prímás ’ua.’ (1786 (uo.); ehhez vö.: ; ném. Fürstbischof ’az
érsek rangja’.
TESz.

prímás² A: 1838 Prímás (Tzs.); 1872 pirímás (NépkGy. 2: 328); 1881 prémás (NSz. – Kálmány L.:
Szeged népe 1: 98) J: ’a cigánybanda vezető hegedűse; Zigeunerprimas’ #.
Származékszó. ⊗ A príma szóból (a prím ’dallamvezető hang’változata) -s névszóképzővel. A
megnevezés arra a zenészre utal, aki a cigányzenekarban prímás. – A magyarból: ném. Primas;; rom. (E.)
primaș; szb.-hv. primaš; szlk. primaš: ’cigányprímás.’
TESz.

primer A: 1897 primer (PallasLex. 14: 223); 1913/ primér (NSz.) [csak EWUng.] J: ’eredeti |
elsődleges; urspünglich | primär’.
Francia jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Fr. primaire: ’először létező, eredeti, elsődleges’; – lásd
még: ;ném. primär: ’eredeti, az alapot képező’. A franciába a ;lat. primarius: ’az elsőhöz tartozó’ [< lat.
primus ’első’].. Megfelelői: holl. primair;; cseh primérní; stb.: elsődleges.
TESz.

primitív A: 1835 Primitivus (Kunoss: Gyal.); 1862/ primitív (NSz. – Gyulai P.: Krit. dolg. 104) J: ’[ősi,
eredeti | kezdetleges, egyszerű]; urtümlich | einfach’ #.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. primitiv; ang. primitive;; fr. primitif; stb.: egyszerű, kezdetleges. Lásd még: ;
lat. primitivus: ’első a maga nemében’ [< lat. primus ’első’].. – A magyarba a latinból és a németből
került.
TESz.

primőr A: 1904 primeur ... ([pri]-mőr) (Radó: IdSz.¹) J: ’piaci újdonság, zsenge; Erstlingsfrucht’.
Francia jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Fr. primeur: ’az érés első ideje; újdonság; korai
zöldség’.; – lásd még: ném. Primeurs többes szám ’korai zöldség, gyümölcs’. A franciában a R. prime
’első’ [lat. primus ’ua.’].. Megfelelői: ang. primeur;; holl. primeur; stb.: korai zöldség; ’újdonság’. – Nem
tartozik ide: R. primőr ’adu, trumf 〈kártyajátékban〉’ (1874–6/), a ; f r. honneur ’ua.’ kölcsönzésével
keletkezhetett.
TESz.

primula A: 1855 primuláival (NSz. – P. Szathmáry K.: Samil 1: 141) J: ’kankalinféle virág; Primel’.
 Latin (tud.) jövevényszó. ⊗ Lat. (tud.) Primula veris: ’kankalin’, tkp. ’a tavasz első (virága)’ [< lat.
primulus ’első’ < ; lat. primus ’ua.’].. Megfelelői: ném. Primel;; fr. primula; stb.: kankalin.
TESz.

principális ∆ A: 1585 principalissa (MNy. 63: 96); 1724 Principálisától (Nyr. 46: 152); 1848/
principál (NSz. – Mérei: Munkásmozg. 202); nyj. principálos (ÚMTsz.) J: ’felettes, elöljáró;
Vorgesetzter’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. principalis: ’első; elöljáró, felettes’ [< lat. princeps ’első; az első, tkp. aki az
első helyet elfoglalja’; l. még lat. primus ’első’ és a ; lat. capere ’megragad, megfog’].. Megfelelői: ném.
Prinzipal;; ang. principal; stb.: principál. – A szóvégi s-hez vö.: fiskális stb. A principál változat német
hatást mutat. A nyelvjárási os végződés számtalan ; lat. us ~ os végződésű, illetve -s melléknévképzős
jövevényszóról tanúskodik.
TESz.

prior A: 1372 u./ prior (JókK. 68) J: ’perjel, kolostori elöljáró; Prior’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. prior: ’korábbi; első’., (k., e.) prior (claustralis, conventualis) ’kolostor-,
rendfőnök’ [< lat. (ólat.) pri-, korábbi változata a ; lat. prae ’előtt, mielőtt stb.’szónak].. Megfelelői: ném.
Prior;; fr. prieur; stb.: prior.
TESz.

privátim ∆ A: 1583/ privatim (MNy. 66: 339); 1913 privátim (HHSz.) J: ’magánúton, nem hivatalosan;
privatim’ || privát A: 1662 u./ privatus (MNy. 84: 251) [csak EWUng.]; 1796 privat (NSz. – M. Kurir 2:
38); 1796 privát (NSz. – M. Merkurius 521); 1818 prívát-ember (NSz. – Batthyáni V.: Út. 134) J:
’magán, magán-; privat, Privat-’ #.
Latin jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Lat. privatim: ’egyedül, magában’.; – lásd még: ném.
privatim ’bizalmas, titkos; nemhivatalos’ | ;lat. privatus ’elkülönült, kifosztott, kirabolt’; – lásd még:
;ném. privat ’nemhivatalos, bizalmas’. A latin szavak a ;lat. privare ’elkülönít, elválaszt; kirabol, kifoszt’;
stb. < ;lat. privus ’egyedül álló, szórványos, önálló’. Megfelelői: ;fr. privatim ’privátim’; – ;ang. private
’magán-, személyes; magánügy; közlegény 〈katona〉; stb.’; ol. privato; stb.: magán-, személyes. A
privátus és privát szavakhoz vö.: trónus : trón stb.
TESz.

privilégium A: 1372 u./ priuilegiumokrol (JókK. 103); 1552—3 Priuilegioma (RMNy. 2/2: 99); 1696
privilégiomából (Illyés András: NySz.); 1708 Privilégyiom (PP. Prīvı̆ lēgium); 1765 Privilegyiumok (NSz.
– Miháltz I.: Ok. hite 279); 1787/ Privilégiuma (NSz. – Földi J.: Költ. 204) J: 1. 1372 u./ ’kiváltság,
előjog; Vorrecht, Privileg’ (↑); 2. 1581 ’kiváltságlevél; Privilegienurkunde’ (Dessewffy cs. margonyai ág
lt.: Papp L. produkál).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. privilegium: ’kivételes rendelkezés; előjog, kiváltság’., (h.) ’kiváltságlevél’a
[lat. privus ’egyedül álló, kizárólagos, saját’ + lex, legis birtokos eset ’törvény, törvényes jog’alapján]..
Megfelelői: ném. Privileg Privilegium;; fr. privilège; stb.: kiváltság, privilégium. – A korábbi változatok
szó belseji gy-s ejtéséhez vö.: angyal stb.; a g-s alakhoz vö.: evangélium stb. – A 2. jelentéshez lásd még:
privilégiumlevél ’kiváltságlevél’ (1564). – Ide tartozik: privilegizál ’kiváltsággal felruház, előjogokat ad’
(1793 (NSz.).
TESz.

prizma A: 1693 Prismak (MNy. 74: 500) [csak EWUng.]; 1800 prizmás sz. (NSz. – Nyulas F.: Orvos
vizek 1: 137); 1870 prizsma-alakban (NSz. – Orbán B.: Székelyföld 4: 19) J: 1. 1693 ’[???]; Prisma’ (↑)
[csak EWUng.]; 2. 1882 ’[prizma formájú rakás, halom]; Haufen, Stoß in Form einer Pyramide’ (NSz. –
Tolnai L.: Nemes vér 1: 104).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. prisma: ’párhuzamos élű test’ [< gör. πρῖσµα ’ua.’, tkp. ’fűrészelt hasáb’ [<
gör. πρίω ’fűrészel, szétvág, összevág’]].. Megfelelői: ném. Prisma;; f r. prisme; stb.: prizma. – A
szóbelseji zs-s ejtésmódhoz vö.: bazsalikom stb.; a z-s alakhoz vö.: bazilika stb.
TESz.

próbál A: 1493 k. megh probaalak (FestK. 4); 1636 próbálva sz. (NySz.) [csak EWUng.]; 1760
porobálja (NSz. – Molnár J.: Jel. Épül. 261); 1810 Tróbálok (NSz. – Simai Kr.: VSzót. 2: 25); nyj. porbál,
porubál, porvál, tëróbál (MTsz.) J: 1. 1493 k. ’megvizsgál; prüfen, untersuchen’ (↑); 2. 1519 k. ’próbára
tesz; auf die Probe stellen’ # (DebrK. 7); 3. 1598 ’megkísérel; versuchen’ # (Baronyai Decsi János:
NySz.); 4. 1761 ’bizonyít; beweisen’ (NSz. – Bertalanffi: Siralmas panasz 51); 5. 1878 ’begyakorol;
einüben’ # (NSz. – Asbóth J.: Álm. 130) Sz: ~kozik 1815 próbálkozott (NSz. – Farkas A.: Látókép 50) ||
próba A: 1559 ? Proba szn. (SzChr. 119b) [csak EWUng.]; 1577 proba kó (KolGl.: NyF. 45. sz.: 39);
1627 próbakőre (NySz.) [csak EWUng.]; 1853 poróbát (Magyary-Kossa: OrvEml. 3: 247); 1870 tróba
(CzF.) J: 1. 1577 ’kísérlet, próbálkozás; Versuch’ # (↑); 2. 1577 k. ’bizonyítás, bizonyíték; Beweis’
(OrvK. 361); 3. 1583 ’vizsga, vizsgálat; Prüfung’ # (Magyary-Kossa: OrvEml. 3: 247); 4. 1585
’ismertetőjegy; Kennzeichen’ (Cal. 996); 5. 1596 ’minta; Musterstück’ (OklSz.); 6. 1843 ’begyakorlás;
Einübung’ # (NSz. – Nagy Ig.: Szin. 429).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. probare: ’megvizsgál; bizonyít, igazol’ [< lat. probus ’hitelesített, bevált,
jó’]. | lat. proba ’vizsgálat, (k.) ismertetőjegy; próba’. Megfelelői: ; ném. probieren Probe;; ol. provare
prova; stb.: próbál, ’próba.’
TESz.

probléma A: 1603/ probléma (Pázm. 1: 80) [csak EWUng.]; 1609/ problema (Pázm. 2: 715) [csak
EWUng.] J: ’kitűzött, megoldandó feladat; gestellte, zu lösende Aufgabe; Schwierigkeit verursachender
Umstand’ # || problematikus A: 1835 Problematicus [es. nem m.] (Kunoss: Gyal.); 1839/ problematikus
(NSz. – Deák F.: Lev. 56) J: ’kérdéses, kétséges; problematisch’ | | problematika A: 1932/
morálproblematika ( N S z . ) [ c s a k E W U n g . ] J: ’problémák összessége, problémakomplexum;
Problematik’.
A szócsalád időrendben korábbi tagja, a probléma: latin jövevényszó. ⊗ Lat. problema: ’kitűzött,
megoldandó feladat’ [< gör. πρόβληµα ’ua.’, tkp. ’ami előre van helyezve’ [< gör. προβάλλω ’odavet,
előrevet, elébe helyez’]].. Megfelelői: ném. Problem;; o l . problema; stb.: probléma, gond. – A
problematikus, problematika nemzetközi szavak; vö.: ném. problematisch;; f r . problématique;; ol.
problematico; stb.: nehézséget okozó, problémás; – lásd még: ; lat. problematicus ’kérdéses, problémás’
[< gör. προβληµατικός ’egy nehézséggel kapcsolatos’]. | ném. Problematik;; f r. problématique;; ol.
problematica; stb.: kérdéskör, problémakör, problematika; – lásd még: ; lat. problematica többes szám
’kérdésesség’ [< gör. προβληµατικά többes szám ’ua.’].. A magyarba főként a német nyelvből kerülhetett,
latin végződéssel. – A R. problematika ’nehézséget okozó, problémás’ (1817 (NSz.) megfelel a latin
melléknév nőnemű alakjának.
TESz.

produkál A: 1559 P[ro]ducalnÿ sz. (RMNy. 2/2: 153) [csak EWUng.]; 1567 producálnának (MNy. 90:
123) [csak EWUng.]; 1697 produkáltassék [U] sz. (OrvEml. 3: 455) [csak EWUng.]; 1794 pródukáltak
(NSz. – Farkas A.: N. Károlyi Gyűlés 21) J: 1. 1559 ’bemutat, előad; vorlegen’ (↑); 2. 1796 k. ’előállít,
létrehoz, alkot; herstellen, erzeugen’ # (NSz. – Csokonai: Műv. 2: 398) || produkció A: 1791/ productioba
(NSz. – Kazinczy: Lev. 2: 162); 1856 produkciót (NSz. – Szigeti J.: Napló 161) J: 1. 1791/ ’(művész)
előadás; (künsterlische) Darbietung’ # (↑); 2. 1835 ’termék; Erzeugnis’ (Kunoss: Gyal.) | | produktív A:
1842 productivus (NSz. – PH. 43); 1865 productiv (Babos producálni); 1913 produktív (HHSz.) [csak
EWUng.] J: 1. 1842 ’teremtő, alkotó; schöpferisch’ # (↑); 2. 1869/ ’[???]; etw zu erzeugen vermögend;
produzierend’ (NSz.) [csak EWUng.].
A szócsalád időrendben legkorábbi tagja a produkál: latin jövevényszó. ⊗ Lat. producere: ’idehoz,
elővezet, előállít, kiállít; színre visz, előad; alkot, létesít, előállít, létrehoz’vö.: [lat. ducere ’vezet’]..
Megfelelői: ném. produzieren;; f r. produire: stb.: ’termel, előállít, gyárt’. – A produkció, produktív:
nemzetközi szavak; vö.: ; ném. Produktion;; ang. production;; fr. production; stb.: termelés, gyártás; –
lásd még: ; lat. productio ’előadás; tágítás, nyújtás, (h.) előállítás, termelés; bemutató, előállítás; termelés,
gyártás’ | ; n é m . produktiv;; a n g . productive;; f r . productif; stb.: produktív, alkotó; – lásd még:
productivus ’nyújtható, tágítható, (h.) gyümölcstermő, alkotó erejű’. A magyarba főként a német
produkció és a productivus változatból került latin végződéssel.
TESz.

profán A: 1779/ profanus (NSz. – Bessenyei: Magyar néző 62); 1790 Profánus (NSz. – Kazinczy:
Orpheus 1: 168); 1850 profán (NSz. – Pálffy A.: Föld. fut. 2: 122); 1880 prófán (NSz. – Mátrai B.: Él.
szinf. 120) J: 1. 1779/ ’világi(as); weltlich 〈nicht geistlich〉’ (↑); 2. 1850 ’közönséges; gemein, unheilig’
(↑) || profanizál A: 1806/ profanisálva sz. (NSz. – Kazinczy: Lev. 4: 30); 1835 profanizál (Kunoss: Gyal.
Profanál) J: ’lealacsonyít, profanieren; enrweihen, profanieren’.
A szócsalád kiinduló eleme a profán: nemzetközi szó. ⊗ Ném. profan;; ang. profane;; fr. profane; stb.:
világi. Lásd még: ; lat. profanus: ’profán, nem szent, közönséges, általános’, tkp. ’szent helyen kívüli’ [<
lat. pro (elöljárószó) + fanum ’istenség szent helye’].. A magyarba a latinból és a németből került. – A
profanizál belső keletkezésű, képzőcserével keletkezett a R. profanái ’megszentségtelenít, profanizál’
szóból (1789/) [< lat. profanare ’ua.’]., a moralizálmorális, politizálpolitika stb. analógiájára.
TESz.

professzor A: 1588 professorival (ErdEml. 3: 238) [csak EWUng.]; 1591 Professzorokat [?U] (MNy.
90: 123) [csak EWUng.]; nyj. profekszor (ÚMTsz.), profesztor (SzegSz.) J: 1. 1588 ’tanult, művelt ember
| nevelő, pedagógus 〈magasabb iskolában〉; Lehrer 〈an höheren Schulen〉 | Akademiker, Studierter’ (↑)
[csak EWUng.]; 2. 1832 ’egyetemi tanár; Universitätsprofessor’ # (NSz. – Helmeczy: Jelenkor 1/1: 153).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. professor: ’nyilvános tanító’ [< lat. profiteri ’nyilvánosan bevall,
nyilatkozik’].. Megfelelői: ném. Professor;; fr. professeur; stb.: professzor, egyetemi tanár; – Az ssz-es
alakhoz vö.: asszisztál stb. A N. változat részben a szó belseji ssz elhasonulásával keletkezett.
TESz.

prófétál A: 1372 u./ p[ro]phetalna (JókK. 29); 1510 k. meg profetaltatýk sz. (AporK. 19) [csak
EWUng.]; 1519 proffetaltanak (JordK. 386); 1604 Profétáloc (MA.); 1651 prófétálás sz. (Zrínyi 1: 141)
J: ’jövendöl; prophezeien’ Sz: ~ás 1372 u./ (↑) || profetizál A: 1372 u./ profetiȝalo sz. (JókK. 18); 1743
Prófétizálly [l-j] (NSz. – Taxonyi J.: Tükör. 2: 199) J: ’jövendöl, prófétál; prophetizeien’ | | próféta A:
1405 k. p[ro]p[he]ta (SchlSzj. 2031.); 1510 k. profeta (AporK. 12) [csak EWUng.]; 1519 proffetakat
(JordK. 366); 1623 profétaságában sz. (Pázmány Péter: NySz.) J: 1. 1405 k. ’látnok, jövendőmondó;
Prophet’ (↑); 2. [in Pl] 1416 u./² ’[???]; die prophetischen Bücher’ (MünchK. 91rb) [csak EWUng.] ||
prófécia A: 1416 u./¹ p[ro]phecia (BécsiK. 157); 1527 Proffecya (ÉrdyK. 38) [csak EWUng.]; 1604
Profécia (MA.); 1777 Prófétziák (NSz. – Bessenyei Gy.: Urunk haláláról 26) J: ’jövendölés; Prophetie’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (e.) prophetare: ’jósol, jövendöl’ | ;lat. prophetizare: ’jósol, jövendöl’ [< gör.
προφητίζω ’ua.’]. | lat. propheta prophetes ’próféta’ [< gör. προφήτης ’látnok, jövendőmondó, a jóslat
kihirdetője’ [< gör. πρόφηµι ’előre jelez, megjósol’]]. | lat. prophetia ’jóslat’ [< gör. προφητεία ’ua.’]..
Megfelelői: ném. prophezeien Prophet Prophetie;; f r . prophétiser prophète prophétie; stb.: jósol,
jövendöl, ’próféta, jóslat, jövendölés, prófécia’. – A szó belseji hosszú o hangsúlyos helyzetben
keletkezett. A prófétál esetleg a próféta származékszava lehet. – A próféta szó prófét változata német
hatást mutat. – Ide tartozik: prófétissza ’prófétanő’ (1416 u./²p [ro].phetiʃʃa: MünchK. 56va), ez a ; lat.
(e.) prophetissa ’ua.szóból jött létre.’
TESz.

profi A: 1921 profik (NSz. – Virradat ápr. 8.: 6) J: [auch als Attr] ’hivatásos (többnyire sportoló); Profi,
Berufssportler’.
Vitatott eredetű. ⊗ 1. Német jövevényszó: Profi ’hivatásos sportoló’ [< ném. Professional ’ua.’].. – 2.
Belső keletkezésű, -i kicsinyítő képzős szórövidülés a professzionista ’képzett munkás, szakember’ szóból
(1807/); vö.: cigicigaretta, csokicsokoládé stb. – A keletkezésben mindkét etimológiai mozzanatnak
szerepe volt.
TESz.

profil A: 1793/ Profilbann (NSz. – Kazinczy: Lev. 2: 321) J: 1. 1793/ ’oldalnézet | az arc oldalnézete,
arcél; Seitenansicht | Seitenansicht des Gesichts’ # (↑); 2. 1865 ’hosszmetszet, szelvény; Längsschnitt,
Querschnitt’ (Babos); 3. 1949 ’valamely üzem, intézmény működési területe, iránya; Betätigungsfeld
eines Betriebs, einer Institution’ (NSz. – Szabad Nép szept. 1.: 1) | | profilíroz A: 1951 profilírozás sz.
(SzikraIdSz.) J: ’〈üzemet, intézményt〉 meghatározott tevékenység végzésére korlátoz; (einen Betrieb,
eine Institution) auf die Ausführung einer festgesetzten Tätigkeit beschränken’.
A szócsalád időrendben legkorábbi tagja a profil: nemzetközi szó. ⊗ Ném. Profil;; ang. profile; fr.
profil;; o l . profilo; stb.: profil, oldalnézet, körvonal, szelvény. Az olaszból terjedt el [< ol. profilare
’élesen felvázol; profilban ábrázol’].. A magyarba főként a németből került. – A profilíroz német
jövevényszó: profilieren ’profilban ábrázol; szelvényez; tagol; egy vállalatok egy irányba korlátoz’ [< fr.
profiler ’ua.’].; magyarba való meghonosodását az ; or. профилировать ’ua.’ is elősegítette.
TESz.
 profitíroz ∆ A: 1763 profitirozott (MNy. 66: 340); 1841 profitíroz (NSz. – Remény 280) J: ’[???];
Nutzen haben | Gewinn, Vorteil erzielen’ || profit A: 1818 profitja (NSz. – Batthyáni V.: Út. 41) J: 1. 1818
’nyereség, haszon; Gewinn, Nutzen’ (↑); 2. 1875 ’[az értéktöbblet elsajátításából származó haszon]; aus
der Aneignung des Mehrwertes stammender Gewinn’ (NSz. – Jókai M.: Eml. 2: 269) || profitál A: 1900
profitál (Tolnai: Magy. szót.) J: ’nyer, hasznot húz valamiből; profitieren’.
TESz. profit a. is

profosz ∆ A: 1604 profoz, profóznak (NEl.) [csak EWUng.]; 1615 profúszt (MNy. 64: 228); 1622
profos (NEl.); 1704 prófusz (RákF: Lev. 4: 186); 1794 Profutz (NSz. – Gyarmathi S.: Nyelvmester 1:
XVI) J: ’katonai börtönfelügyelő, ítéletvégrehajtó; Gefängnisaufer, Vollstrecker beim Militär’.
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. Profos, (korai úfn.) profos: ’hadbíró, vádló és az ítélet végrehajtója
a középkori zsoldosseregben’ [< fr. (ófr.) provost ’elöljáró, felettes’ (; lat. (kés.) propositus ’ua.’)]..
Megfelelői: ; a n g . provost ’ua.igazgató; felügyelő; prépost, esperes’; stb.; ; c s e h profous ’fegyőr,
börtönőr’; stb.
TESz.

prófunt ∆ A: 1565 profontra (MNy. 1: 317); 1581 profunthoz (uo.); 1620 profantnak (NEl.) [csak
EWUng.]; 1629 proventet (uo.); 1630 proviantot (Molnár Albert: NySz.); 1632 prófont (NEl.) [csak
EWUng.]; 1643 profiantálja sz. (uo.) [csak EWUng.]; 1768—9 Profunkt Házhoz (MNy. 90: 123) [csak
EWUng.]; 1874 porófontot (Nyr. 3: 186) J: 1. 1565 ’katonai élelmiszerkészlet | korlátozott időtartamra
való élelmiszer; Lebensmittelvorrat fürs Militär; Mundvorrat’ (↑); 2. 1577 ’katonai élelmezési hivatal;
Proviantamt’ (MNy. 1: 317); 3. 1793 ’katonakenyér, komiszkenyér; Kommißbrot’ (NSz. – Gvadányi:
Rontó Pál 215).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Proviant R. profant, profiant: ’élelmiszer, eleségkészlet’ [< fr. (ófr.)
provende ’ua.eledel, takarmány, abrak’ és az ol. R. provianda ’eleségkészlet, élelem’].. Megfelelői: ; holl.
proviand;; cseh proviant; stb.: élelem, élelmiszer. – A változatok többszöri átvételre utalnak. A 2. jelentés
a ; ném. Proviantamt ’élelmezési hivatal ’hatására jött létre. A 3. jelentés önállósodással keletkezett a
prófuntkenyér ’komiszkenyér’ (1586) össszetételből.
Nyr. 66: 30; TESz.

program A: 1770 Programmája (NSz. – Fejérvári HB. 52); 1844 programból (NSz. – Jósika M.:
Békesi kal. 1: 123); 1846 programmját (NSz. – Jósika: Akarat. 2: 159) J: 1. 1770 ’[??? | cselekvési
tervezet]; Darlegung von Aufgaben, Plänen | Plan’ # (↑); 2. 1839 ’[(írásos) hirdetmény | műsor];
Verkündigung, Folge von Darbietungen’ # (NSz. – Szász K.: Magy. nyelvtud. I. el.: VIII.); 3. 1841
’meghívás, meghívó; Einladung 〈zu einer Veranstaltung〉’ (NSz. – Honművész 50); 4. 1865 ’előrajz;
Vorzeichnung’ (Babos); 5. 1958 ’[???]; eingestellter Arbeitsablauf 〈Computer, Elektrogeräte〉’ (BIdSz.)
[csak EWUng.] Sz: ~oz 1958 programoz ’[???]; programmieren’ (BIdSz.).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Programm;; ang. program programme;; f r. programme; stb.: program,
műsor. Lásd még: ; lat. programma: ’írásos hirdetmény’, (h.) ’ua.kijelentés, nyilatkozat; meghívás,
értesítés’ [< gör. πρόγραµµα ’ua.’, tkp. ’minta, előrajz, rajzminta’].. – A magyarba elsősorban a németből
került át; a R. programma változat latin hatást mutat.
TESz.

prókátor ∆ A: 1418 Prokathor szn. (OklSz.); 1495 k. prokatorʃagat sz. (PiryH. 1) [csak EWUng.];
1575 Procátoroc (HChr. 167a) [csak EWUng.]; 1604 Prókator (MA.); 1820 porokátor (NSz.) [csak
EWUng.] J: ’szószóló | ügyvéd; Fürsprecher | Anwalt’ | | prokurátor † A: 1470 procuratorʃagrol sz.
(SermDom. 2: 44) [csak EWUng.]; 1588/ prokurathora (Nyr. 95: 111) [csak EWUng.] J: ’szószóló |
ügyvéd; Fürsprecher | Anwalt’.
A szócsalád kiinduló eleme a prokurátor: latin jövevényszó. ⊗ Lat. procurator: ’intéző, kezelő;
ügyvéd, ügyész’ [< lat. procurare ’gondoskodik vmiről; elintéz, teljesít’].. Megfelelői: ném. Prokurator;;
fr. procurateur; stb.: helytartó. – A prókátor a magyarban szóösszerántással keletkezzett a prokurátorból.
– A magyarból: rom. N. procátăr; ; szb.-hv. prokator: ’ügyvéd.’
Nyr. 95: 109; TESz.

proletár A: 1806/ proletarius (NSz. – Kazinczy: Lev. 4: 167); 1833 proletárok (Nyr. 92: 223) [csak
EWUng.]; nyj. polëtārnȧk (ÚMTsz.) J: fn 1. 1806/ ? ’a vagyontalan osztály tagja a régi Rómában;
Angehöriger der besitzlosen (untersten) Klasse im alten Rom’ (↑), 1833 ’ua.’ (Nyr. 83: 2); 2. 1833
’vagyontalan, kizsákmányolt bérmunkás; besitzloser Lohnarbeiter, Proletarier’ # (↑) | mn 1840 ’a
proletariátussal kapcsolatos; proletarisch’ (Nyr. 83: 8) || proletariátus A: 1843 proletariatusnak (Nyr. 83:
9); 1848 proletariátust (uo.) J: ’a bérmunkások osztálya, proletárság; Proletariat’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Proletarier proletarisch;; ang. proletaire; fr. prolétaire; stb.: proletár 〈fn〉,
’proletár 〈mn〉’; – lásd még: lat. proletarius: ’vagyontalan polgár, aki az államnak utódokat ad adó helyett’
[< lat. proles ’utód, gyermek’]. | ; ném. Proletariat;; ang. proletariat(e); fr. prolétariat; stb.: proletáriátus,
proletárság. A francia nyelvi hatás által vált elterjedtté. – A magyarba a németből és franciából került; a
proletariátus végződése latinosítás eredménye. – Szórövidülés a proletárból -i kicsinyítő képzővel: proli
’proletár, proli’ (1920) vö.: cigicigaretta, diridirektor stb.
Nyr. 83: 1; TESz.

prológus A: 1416 u./¹ prologus, p[ro]logoʃa (BécsiK. 178, 231) [csak EWUng.]; 1815/ Prológus
(NSz.) [csak EWUng.]; 1816 prologuszikban (uo.) [csak EWUng.]; 1832 prológot (uo.) [csak EWUng.]
J: 1. 1416 u./¹ ’[???]; Einleitung, Vorwort’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1815 ’[???]; Vorrede, Vorspiel eines
Bühnenwerkes od Pro-grammes’ (↑) [csak EWUng.]; 3. 1864 ’[???]; Vortragender des Prologs’ (NSz.)
[csak EWUng.].
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. prologus: ’bevezető, előszó; szónók’ [< gör. πρόλογος ’bevezető, előszó’]..
Megfelelői: ném. Prolog;; fr. prologue; stb.: . – A szóvégi s-hez vö.: ámbitus stb. A prológ változat német
hatást mutat.
GLEl.

prolongál A: 1621/ prolongálhatom sz. (MNy. 79: 247) [csak EWUng.] J: ’[???]; verlängern,
prolongieren’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. prolongare: ’meghosszabbít’vö.: [lat. longare ’hosszúra formál, nyújt’ [< lat.
longus ’hosszú’]].. Megfelelői: ném. prolongieren;; fr. prolonger; stb.: meghosszabbít, prolongál.
TESz.

promenád ∆ A: 1795/ promenádé □ (I. OK. 30: 256) [csak EWUng.]; 1800/ promonádén (NSz. –
Vitkovics M.: Művei 2: 69); 1805 e. promanadé □ (IrtörtKözl. 27: 69); 1807 Promenade (NSz. – Kultsár:
Hazai Tud. 2: 268); 1817 promenádát [~a □] (NSz. – Benke J.: Mesék, el. IV); 1821 Promenádjaival
(NSz. – Hasz. múl. Ktár. 3: 13); nyj. pramonát (NytudÉrt. 70. sz.: 96) J: 1. 1795/ ’sétány, sétatér | előkelő
utca; Spazierweg | vornehme Straße’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1817 ’séta | szórakozásból, időtöltésből tett
utazás; Spaziergang | Vergnügungsreise’ (↑); 3. 1821 ’kert-vagy parkszerű létesítmény sétautakkal,
pihenőhelyekkel; garten- od parkähnliche Anlage mit Gehwegen und Ruheplätzen’ (↑).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Promenade, (B.) promenad: : ’sétaút; séta’, R. ’kirándulás, kéjutazás’ [<
f r. promenade ’séta; sétaút’; stb.].. Megfelelői: ang. promenade;; cseh promenáda; stb.: sétány. – A
változatok többszöri átvételre utalnak. A szóvégi a-hoz vö.: cérna, ciha stb.; a szóvégi é-hez vö.:
csokoládé, pomádé stb.
TESz.

propagál A: 1620/ propagálhatja sz. (MNy. 79: 247) [csak EWUng.] J: ’terjeszt, népszerűsít
〈eszméket, nézeteket stb.〉; propagieren’ | | propaganda A: 1792 Propaganda' (NSz. – m. Hírmondó 1:
222) J: 1. 1792 ’testület, társaság eszmék, nézetek, tanok stb. terjesztésére; Gesellschaft zur Verbreitung
von Ideen, Lehrmeinungen usw’ (↑); 2. 1840 ’eszmék, tanok, nézetek stb. terjesztése; Propaganda’ #
(NSz. – Szemere B.: Utaz. 2: 121) || propagandista A: 1792 Propagandisták (NSz. – M. Hírmondó: 1:
448) J: ’eszmék, tanok, nézetek stb. terjesztésével, propagandával foglalkozó személy; Propagandist’.
A szócsalád propagál, propaganda tagjai latin jövevényszavak. ⊗ Lat. propagare: ’szaporodik, terjed,
terjeszt’vö.: [lat. pagare pangere ’(be)üt, (be)vág; elültet; megerősít, szilárdít’]. | lat. (e.) Propaganda
’testület a hit elterjedésére; terjesztés, propaganda’ [< lat. (e.) Congregatio, (vagy Collegium) de
propaganda fide ’hitterjesztési testület 〈ellenreformációs érdekből létrehozott〉’].. Megfelelői: ; ném.
propagieren Propaganda;; fr. propager propagande; stb.: terjeszt, propagál, ’terjesztés, propaganda’. A
főnév először a francia forradalom korában vált politikai szóvá. – A propagandista nemzetközi szó; vö.: ;
ném. Propagandist;; ang. propagandist; fr. propagandiste; stb.: propagandista. A francia nyelvi hatás
által vált elterjedtté. A végződés latinosítás eredménye a magyarban.
 TESz. propaganda a. is

propeller ∆ A: 1858 propellerje, propellor (Nyr. 95: 476) J: 1. 1858 ’csavargőzös; Schraubendampfer’
(↑); 2. 1877 ’hajócsavar; Schiffsschraube’ (Nyr. 95: 477); 3. 1909 ’légcsavar; Luftschraube’ (uo.).
Angol jövevényszó, esetleg német közvetítéssel is. ⊗ Ang. (am.) propeller: ’csavargőzös hajó;
hajócsavar; légcsavar, propeller’.; – lásd még: ném. Propeller ’hajócsavar; légcsavar, propeller’. Az
angolban a propel ’előre hajt, meghajt, működtet’ [< lat. propellere ’ua.’]. szóból jött létre. Megfelelői: ;
cseh propeler; or. пропеллер; stb.: propeller, hajtócsavar.
Nyr. 95: 476; TESz.

proponál A: 1535 k. proponalthak wala (Lánd. 21) [csak EWUng.]; 1583 proponált-e (uo.) J:
’[javasol, ajánl]; vorschlagen | anraten’ | | propozíció A: 1565 propositiojából (Nyr. 94: 232); 1569
propositiókból (Nyr. 94: 232) [csak EWUng.]; 1913 propozíció (HHSz. proponál) [csak EWUng.] J:
’előterjesztés | kijelentés, nyilatkozat; Vorschlag | Anraten’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. proponere: ’előrehelyez; előterjeszt’vö.: [lat. ponere ’(le)tesz, (oda)rak,
(oda)tesz’]. | lat. propositio ’javaslat, indítvány; cél, szándék, terv; tárgy, téma’; stb.. Megfelelői: ; ném.
proponieren Proposition;; f r . proposer proposition; stb.: javasol, ’javaslat, indítvány’. – Az ál
igevégződéshez vö.: ágál. A propozlcióz-s alakjához vö.: bazilika stb.
TESz. propozíció a. is

prospektus A: 1662—4 prospectusú (MNy. 73: 174); 1793 prospektusait (NSz. – Sándor I.: Külf. ut.
465); 1805/ Prospectjeit (IrtörtKözl. 15: 331) J: 1. 1662—4 ’perspektivikus kilátás | Panorama;
perspektivische Aussicht | Panorama’ (MNy. 66: 340); 2. 1793 ’perspektivikus (vázlat)rajz 〈épületekről,
terekről stb.〉; perspektivische Skizze 〈von Gebäuden, Plätzen usw〉’ (↑); 3. 1805/ ’képes ismertető,
tájékoztató; (bebilderte) Werbeschrift’ (NSz. – Kazinczy: Lev. 3: 350).
Latin jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Lat. prospectus: ’pillantás, kilátás; kilátás, távlat,
perspektíva’.; – lásd még: ném. Prospekt ’panoráma, kilátás; (többnyire képes) reklámanyag; távlati
vázlat, terv’. A latinban a prospicere ’a távolba néz, kilátása van vmire’. Megfelelői: ang. prospectus;; fr.
prospectus; stb.: reklámanyag. – A szó belseji, illetve szóvégi s-hez vö.: árestál, ámbitus stb.
TESz.

prostituál A: 1708—10 prostituálni sz. (MNy. 66: 340) J: ’[morálisan (nemileg) kiszolgáltat];
prostituieren’ Sz: ~t 1778 prostituáltnak ’[???]; Prostituierte’ (MNy. 73: 244) [csak EWUng.] ||
prostitúció A: 1718 prostitutiójával (MNy. 66: 134); 1876/ prosztituczió (NSz. – Munkásmozg. tört. 1:
330); 1913 prostitúció (HHSz.) [csak EWUng.] J: ’morális (nemi) kiszolgáltatottság; Prostitution’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. prostituere: ’prostituál’, tkp. ’letesz, lerak, előreállít, kiállít’vö.: [lat.
statuere ’állít, hoz’]. | lat. prostitutio ’prostitúció’. Megfelelői: ; ném. prostituieren Prostitution;; fr.
prostituer prostitution; stb.: prostituál, ’prostitúció’. – A szó belseji s-hez vö.: árestál stb. Az ál
végződéshez vö.: ágál.
TESz.

prósza × A: 1747 prószátis (MNy. 75: 381) [csak EWUng.]; 1795 u. prosza (NSz. – Takáts R.: Told. G.
r.); 1798 poroszát (NSz. – Veszelszki: Fa- és fűszeres könyv 229); 1838 Porócza (Tsz.) J: 1. 1747
’köleslepény, illetőleg kukoricalisztből készült pogácsa, lepény; Fladen aus Hirsebrei | Maiskuchen’ (↑)
[csak EWUng.]; 2. 1795 k. ’kukorica; Mais’ (↑); 3. 1816 ’köles; Hirse’ (Kassai Bef. 302).
Jövevényszó egy szláv nyelvből, valószínűleg a szerb-horvátból. ⊗ Szb.-hv. proso; – ; szlk. proso;; or.
просо; stb.: köles [tisztázatlan eredetű].. – A szerb-horvát származtatását a szóföldrajz támasztja alá. Az
1., 2. jelentés eredeti 3. jelentésből való keletkezéséhez vö.: málé.
MNy. 1: 257; KSzlJsz. 447; TESz.

prosztata A: 1884 Prostata [es. nem m.] (MagyLex. 14: 153); 1897 Prosztata (PallasLex. 14: 251) J:
’dülmirigy; Prostata’.
Latin (tud.) jövevényszó. ⊗ Lat. (tud.) prostata (glandula): ’prosztata, dülmirigy’ [< gör. προστάτης
’ua.’, tkp. ’elől álló’].. Megfelelői: ném. Prostata;; fr. prostate; stb.: prosztata.
TESz.
 protekció A: 1610 protectioiaban (MNy. 79: 247) [csak EWUng.]; 1858 protekczió (NSz. – Huszár-
adomák 177) J: ’pártfogás; Protektion’ # || protektor A: 1685 protectora (MNy. 79: 247) [csak EWUng.];
1793 Protektorok (NSz. – Gvadányi: Rontó Pál 520) J: ’védnök, pártfogó; Protektor’ || protezsál A: 1702/
protegaltatni sz. (MNy. 80: 377) [csak EWUng.]; 1898 protezsálta (NSz. – Papp D.: Marcellusz 110) J:
’pártfogol; protegieren’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. protectio: ’védelem, fedezet’ | ;lat. protector: ’oltalmazó, védelmező’ | ;lat.
protegere: ’befed, betakar, biztosít; oltalmaz, védelmez’vö.: [lat. tegere ’befed, betakar; véd, oltalmaz,
megóv’].. Megfelelői: ném. Protektion Protektor protegieren;; fr. protection protecteur protéger; stb.:
protekció, ’pártfogó, támogató, jóakaró, mecénás, támogat, protezsál, elősegít, pártol’. – Az igének a
sokáig tilos francia kiejtése lett az uralkodó; hasonló jelenséghez vö.: enerzsiaenergia.
TESz. protezsál a. is

protestál A: 1535 k. p[ro]teʃtalok (Lánd. 10) [csak EWUng.]; 1560 protestála [?U] (MNy. 68: 89);
1708 Próteʃtálok (PP.); 1899 protëstál (NyK. 29: 340) J: 1. 1535 k. ’tiltakozik; widersprechen’ (↑) [csak
EWUng.]; 2. 1560 ’nyilvánosan bizonyít; öffentlich beweisen, bezeugen’ ().
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. protestari: ’nyilvánosan bizonyít, magyaráz’., (e.) ’ellentmond’vö.: lat.
testari ’bizonyít, igazol, tanúsít’ [testál; vö. →testamentum].. Megfelelői: ném. protestieren;; fr.
protester; stb.: ellentmond. – A szó belseji s-hez vö.: árestál stb.
TESz.

protestáns A: 1613 protestansok (Pázmány Péter: NySz.); 1771 Protestáns (NSz. – Molnár J.: Egyh.
tört. 3: 247); 1794 Protesztánsok (NSz. – Gyarmathi S.: Robinzon 381) J: fn 1613 ’azok közé a
keresztények közé tarozó személy, akik hitük és cselekedeteik alapjául egyedül a Bibliát fogadják el;
Protestant’ (↑) | mn 1705 ’az ilyen közösséghez tartozó, vele kapcsolatos 〈személy, dolog〉; protestantisch’
(RákF.: Lev. 4: 501) || protestantizmus A: 1807/ Protestantismusnak (NSz. – Kazinczy: Lev. 5: 93); 1864/
protestantizmus (NSz. – Vörösmarty Emlékkönyve 30) J: ’a protestáns vallás, ennek rendszere;
Protestantismus’.
A szócsalád időrendben legkorábbi tagja a protestáns: latin jövevényszó. ⊗ Lat. (e., ú.) protestans
’lutheránus 〈fn.>; lutheránus <mn〉’, ’kálvinista 〈fn.>; kálvinista <mn〉’; tkp. ’ellentmondó, tiltakozó,
protestáló’ [< lat. protestari ’tiltakozik, protestál’; vö. →protestál].. A megnevezés azon alapul, hogy a
reformáció hívei a speyeri országgyűlésen (1529) az ellenük szóló hátrányos határozatok ellen tiltakoztak.
Megfelelői: ; ném. Protestant protestantisch;; fr. protestant; stb.: protestáns 〈fn〉, ’protestáns 〈mn〉’. A szó
belseji, illetve szóvégi s-hez vö.: árestál, evidens stb. – A protestantizmus nemzetközi szó; vö.: ; ném.
Protestantismus;; ang. Protestantism;; fr. protestantisme; stb.: protestantizmus; – lásd még: ; lat. (ú.)
protestantizmus ’ua.’. A magyarba a latinból és a németből került.
TESz.

protézis A: 1865 prothesis [es. nem m.] (Babos); 1884 Prothesis [es. nem m.] (MagyLex. 14: 157);
1922 Protézis (RévLex.) J: 1. 1865 ? ’hang(zó)hozzátoldás a szó elején; Voransetzen (eines Lautes, einer
Silbe usw.)’ (↑), 1922 ’ua.’ (RévLex. Prosthesis) [csak EWUng.]; 2. 1922 ’[eltávolított testrészeket pótló
készítmény | műfogsor]; künstlicher Ersatz verlorener Körperteile | künstliches Gebiß’ (↑) [csak
EWUng.].
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. prothesis prosthesis: ’szó eleji toldás’., (tud.) ’pótlás, helyettesítés’ (pl.
prothesis ocularis ’üvegszem; ugyanennek pótlása’). gör. πρόϑεσις ’szándék, kezdeményezés;
közhírrététel, hirdetmény; odacsapódás’ , illetve a ; gör. πρόσϑεσις ’toldás, pótlás’ [gör. ϑέσις ’tétel,
mondat’; vö. →tézis].. Megfelelői: ném. Prothese;; f r . prosthèse prothèse; stb.: protézis. Orvosi
műszóként a franciából terjedt el. – A szó belseji z-hez, illetve a szóvégi s-hez vö.: bazilika, április stb.
TESz.

protokoll A: 1568 Protocolomban, Protocolumban (MNy. 7: 87) [csak EWUng.]; 1575 protokolonja
(Nyr. 90: 314); 1662—4 protocollumokat (MNy. 73: 174) [csak EWUng.]; 1794/ protocollnak (NSz. –
Kazinczy: Lev. 2: 379); 1832 Prótukuloma (MNy. 84: 215) [csak EWUng.]; 1854 Protokoll (Forst) [csak
EWUng.]; 1867 protokol (NSz. – Szelestey L.: Rab álmai 103: 86) J: 1. 1568 ’jegyzőkönyv; förmliche
Niederschrift 〈einer Verhandlung, eines Verhörs〉’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1953 ’a diplomáciai érintkezés
formaságainak összessége; Gesamtheit der im diplomatischen Verkehr geübten Formen, diplomatische
Etikette’ (Országh: MAngSz.).
 Latin jövevényszó, később nemzetközi szó. ⊗ Lat. (k., h.) protocollum: ’jegyzőkönyv, hiteles
lejegyzés’ [< gör. (biz.) πρωτόκολλον ’a papirusztekercs előzéklapja keletkezési idejének adataival stb.’; l.
még gör. πρῶτος ’első’ + κόλλα ’enyv’].; – Ném. Protokoll;; a n g . protocol;; f r . protocole; stb.:
jegyzőkönyv. A francia nyelvi hatás által vált elterjedtté. – A magyarba nemzetközi szóként főleg német
közvetítéssel kerülhetett.
TESz.

provinciális A: 1474 ᵱui͡ cialiʃnac [ɔ: prouincialiʃnac] (BirkK. 5); 1743 Provintziálishoz (NSz. –
Taxonyi J.: Tükör. 2: 14) J: fn 1474 ’tartományi elöljáró; Provinzial’ (↑) | mn 1. 1518 k. ’tartományi,
vidéki; provinzial’ (SándK. 40); 2. 1841 ’vidékies | szűk látókörű; provinzlerisch | engsichtig’ (NSz. –
P.H. 9) || provincia A: 1565 provinviaimban (MNy. 90: 123) [csak EWUng.]; 1692 Provinciáit (MNy. 74:
511) [csak EWUng.] J: 1. 1565 ? ’[tartomány]; Provinz 〈Landesteil, Verwaltungseinheit〉’ (↑) [csak
EWUng.], 1605 ’ua.’ (MNy. 79: 247) [csak EWUng.]; 2. 1575 ? ’[vidék]; Provinz 〈Land, ländliche
Gebiete〉’ (uo.) [csak EWUng.], 1846 ’ua.’ (NSz. – PD. 2: 936) | | provincializmus A: 1793
provincializmus (Gáldi: Szótir. 86) J: 1. 1793 ’nyelvjárási sajátosság; mundartliche Eigenart’ (↑); 2. 1846
’vidékiesség | szűklátókörűség; Provinzialismus | Provinzlertum’ (NSz. – Fáy A.: Öszveállítások 7).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. provincialis: ’provinciális, egy tartományra vonatkozó’., (e., h.) provincialis
(prior) ’egy rendtartomány elöljárója’ | lat. provincia: ’tartomány 〈a birodalom része〉’ [ismeretlen
eredetű]. | lat (h.) provincialismus ’nyelvjárás, nyelvjárási sajátság’. Megfelelői: ném. provinziell
provinzial Provinzial Provinz Provinzialismus;; f r . provincial province provincialisme; stb.: vidéki,
’provinciális, tartomány, provincializmus, szűklátókörűség’. – A provinciális szóvégi s-éhez vö.: brutális
stb.
TESz.

provokál A: 1614 prouocalni sz. (MNy. 90: 123) [csak EWUng.]; 1621/ provocált sz. (MNy. 79: 247)
[csak EWUng.]; 1793 Provokállak (NSz. – M. Hírmondó 1: 279); 1808 Próvokálni sz. (NSz. – Sándor I.:
Sokféle 12: 184) J: 1. 1614 ’kihív, kihívó magatartást tanusít; herausfordern, provozieren’ (↑) [csak
EWUng.]; 2. 1621/ ’[???]; jmdn anrufen, appellieren; sich auf jmdn berufen’ (↑) [csak EWUng.] ||
provokáció A: 1835 Provocatio [es. nem m.] (Kunoss: Gyal.); 1848 provocatiora (NSz.) [csak EWUng.];
1870 provocátió (NSz. – Tóth K.: Honvédmen. 246); 1910 provokáció (KIdSz.) [csak EWUng.] J:
’kihívás, kihívó magatartás; Herausforderung, Provokation’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. provocare: ’előhív, előszólít; provokál; vmihez fordul, hivatkozik’vö.: [lat.
vocare ’hív, szólít, felkér; ingerel, izgat’]. | lat. provocatio ’kihívás’. Megfelelői: ; ném. provozieren
Provokation; fr. provoquer provocation; stb.: provokál, ’provokáció.’
TESz.

próza A: 1533 Proʃa (Murm. 2516.); 1787/ prózában (NSz. – Kazinczy: Lev. 1: 127); 1793 Prózsának
(NSz. – Verseghy: Poézis 3) J: 1. 1533 ’kötetlen folyóbeszéd | kötetlen formában (meg)írt mű;
ungebundene Sprachform; Schriftwerk in ungebundener Form, Prosa’ # (↑); 2. 1809/ ’a hétköznapi
szépítés nélküli valóság; Nüchternheit, Nüchternes’ (NSz. – Kazinczy: Lev. 6: 295) Sz: ~i 1811/ Prózai
(NSz. – Kazinczy: Tövisek 25).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (oratio) prosa (~ prorsa): ’kötetlen beszéd- és írásmod’ [< lat. prorsus >
proversus ’előre fordító, egyenesen haladó, menő’; l. még lat. vertere ’megfordít, átfordít, felcserél’]..
Megfelelői: ném. Prosa;; fr. prose; stb.: próza. – A korábbi változatok hangzóközi zs-vel való ejtéséhez
vö.: bazsalikom; a z-s alakhoz vö.: bazilika stb.
TESz.

pruszli × A: 1652 priszly (NEl.) [csak EWUng.]; 1697—8 priczli (uo.) [csak EWUng.]; 1756 ködmön
puszliban (Nyr. 44: 125); 1781 prusztlija (MNy. 10: 84); 1789 pruszlit (NSz. – Pétzeli: Mind. Gyűjt. 1:
43); 1820 puruszliban (NSz. – Kisfaludy K.: Párt-ütők 38) J: ’mellény, pruszlik; Weste, Leibchen’ ||
pruszlik × A: 1696 u. pruszlék (MNy. 59: 106); 1699 broszfliket (MNy. 15: 39); 1733 prusztlék (NEl.
pricli); 1735 Prusztflékot (MNy. 58: 226); 1737 Prusztfleket (Ethn. 96: 259) [csak EWUng.]; 1740
Pruszlikjátis (MNy. 65: 472) [csak EWUng.]; 1771 pruczlékban (MNy. 60: 375); 1785 ködmön puszlik
(MNy. 70: 477) [csak EWUng.]; nyj. poroszlik (ÚMTsz.), puruszlék (Nyatl. mellény) J: 1. 1696 u.
’testhez álló kivágott rövid női mellény; Leibchen’ (↑); 2. 1699 ’ujjas, mándli; Wams, Jacke’ (↑).
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr. R.) brüstl: ’a páncélruházat mellvértje’., (T.)
pristl ’mellkendő, sál’ [< ném. Brust ’mellkas, mell’]. | ném. (baj.-osztr.) prustflek ’mellény; mellkendő,
sál’, – ; ném. Brustfleck ’mellvért a ruhán, kötény vagy nadrág’ [< ném. Brust ’mellkas, mell’ + Fleck
’hely, állapot; kisebb felület’; stb.].. Megfelelői: ; szb.-hv. prsluk;; szlk. prusliak N. prucel; stb.: mellény.
– A végződéshez vö.: cetli, hecsedli stb. A változsatok keletkezésében mindenekelőtt a szó eleji
mássalhangzótorlódás különböző feloldása játszott szerepet. – Ide tartozik: R. pruszka ’ua.’ (1770), ez a
ném. R. brust ’ua.’ szóból -ka kicsinyítő képzővel keletkezett a magyarban.
MSzav. 45; KSzlJsz. 723; TESz. pruszlik a. is

prücsök × A [4]: 1517 prwchek (MNy. 86: 250) [csak EWUng.]; 1519 pw̋ cȝó̗ k (JordK. 95); 1525 k.
pÿchk (MNy. 11: 82); 1592 Ptruͤ czoͤ c (Cis. G2b) [csak EWUng.]; 1595 Peücheük (Ver. 118); 1598 prützök
(Baronyai Decsi János: NySz.); 1615 ptruͤ czkoͤ knek (NySz.) [csak EWUng.]; 1647 pthuͤ tsoͤ k (Major
Márton: NySz.); 1851 prücsöknek (NSz.) [csak EWUng.]; nyj. prücsög (ÚMTsz.) J: 1. 1517 ’tücsök;
Grille’ (uo.) [csak EWUng.]; 2. 1878 ’kis gyermek; kleines Kind’ (NSz. – Pósa L.: Költ. 14).
Származékszó egy fiktív tőből. ⊗ Összefügg a tücsök szóval. A szótő onomatopoetikus eredetű. A
végződése: -k kicsinyítő képző. A tücsök megnevezése más nyelvekben is onomatopoetikus eredetű; vö.:
a n g . c r i c k e t ; ; o l . c i c a l a ; ; o r . сверчок; stb.: tücsök. Egy korábbi változat szó eleji
mássalhangzótorlódásához vö.: prüszköl. A 2. jelentés: tréfás metafora.
TESz.

prűd A: 1804 Prüdöt, prüde (Kazinczy: Lev. 3: 160); 1881 prűd (NSz. – Beliczay J.: Egyetl. leány 20)
J: 1. 1804 ’mesterkélten merev magatartású | finomkodó, finnyás; von gekünstelt steifen Benehmen |
geziert, zimperlich’ (↑); 2. 1892 ’szemérmeskedő, álszemérmes; übertrieben, sittsam’ (NSz. – Ábrányi E.
—Byron: Don Juan 2: 198) | | prüdéria A: 1853 pruderiájával (NSz.) [csak EWUng.]; 1877 prüderia
(uo.); 1926 Prüdéria (HIdSz.) [csak EWUng.] J: ’[???]; Prüderie’.
Francia jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Fr. prude: ’nagyon érzékeny és kicsinyes tekintettel az
illemre és az erkölcsre; finnyás, kényes’., R. ’szigorú erkölcsű’; – lásd még: ném. prüde ’szerényen túloz;
finnyás, kényes; rideg viselkedésű’ | ;fr. pruderie ’innyáskodás, kényeskedés, negédesség, magakelletés,
kéretés 〈nemi dolgokban〉’; – lásd még: ;ném. Prüderie ’ua.’. A fr. prude (↑) valószínűleg
jelentéselkülönülés a ;fr. (ófr.) preux ’bátor, vitéz, alkalmas, megfelelő’ szóból a ; fr. prudent ’óvatos,
elővigyázatos, okos, eszes’hatására. Megfelelői: ;ang. prude prudery; h o l l . prude pruderie; stb.:
szemérmeteskedő, álszemérmes, ’álszemérem, prüdéria’. – A prüdéria szóvége latinosított.
TESz.

prüszköl A: 1527 Ptrewʃʃȝkeleonek sz. (Heyd. 73); 1598 puͤ szkoͤ lnoͤ d sz. (Erasmus Roterodamus:
NySz.); 1690/ ptrüszköltető sz. (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 271); 1785 prüszkölés-is sz. (NSz. – Báti:
Himlő 189); nyj. prückēl (Nyatl. tüsszent) J: 1. 1527 ’tüszköl; niesen’ (↑); 2. 1790 ’〈ló〉 orrával és szájával
pr-féle hangot ad; schnauben 〈Pferd〉’ (NSz. – Gvadányi: Fal. nót 24); 3. 1821 ’húzódozik, vonakodik
valamitől; sich vor etwas scheuen’ (NSz. – Mátyási J.: Bar. 149); 4. 1849 ’dühöng, mérgelődik; sich
ärgern’ (NSz. – Sárosi Gy.: Ar. Tromb. 4); 5. 1877 ’〈gép, különösen mozdony〉 pöfög; pusten 〈Maschine,
bes. Lokomotiv〉’ (NSz. – Ágai A.: Porzó tárca 102) || prüsszent A: 1533 Pizentis sz. (Murm. 986.) [csak
EWUng.]; 1533 Pizsenteni sz. (Murm. 986.); 1577 pw̋ rzentenÿ sz. (KolGl.) [csak EWUng.]; 1577 k.
pwȝȝenth (OrvK. 104); 1590 Pthruͨ szentes sz. (SzikszF. 172); 1643 ptruͨ ʃzʃzentéʃʃel sz. (Com: Jan. 64);
1664 pruͨ ʃzent-utánna (PKert 2: 117) [csak EWUng.]; 1673 Pruͨ szszentéssel sz. (Amos Comenius: NySz.);
1820 prtüszentem (NSz. – Hasz. Mul. 1: 226); 1825 ptrüszszöntés sz. (NSz. – Lex. Bud. 671); nyj.
ptüsszent (ÚMTsz.) J: ’[???]; niesen’ | | prüsszög A: 1565 ptuͤ szoͤ g (Melius Péter: NySz.); 1577 k.
pwʃegeʃth, pwȝeͦ geʃʃel sz. (OrvK. 67, 185); 1590 Pthruͨ szoͨ ges sz. (SzikszF. 171) [csak EWUng.]; 1595
pruͤ zoͤ gest sz. (Beythe András: NySz.); 1778 ptruͤ szszeg (NSz. – Störck—Rácz S.: Orv. tan. 1: 223); 1793
prüszszögött (NSz.) [csak EWUng.]; nyj. pisszög (OrmSz.) J: 1. 1565 ’[???]; niesen’ (↑); 2. 1793 ’〈ló〉
prüszköl; schnauben 〈Pferd〉’ (NSz.) [csak EWUng.]; 3. 1848 ’〈gép, különösen mozdony〉 prüszköl; pusten
〈Maschine, bes. Lokomotiv〉’ (NSz. – Életk. 2: 278) || prüsszöget × A: 1643 ptruͤ ʃzʃzoͤ getve sz. (Com: Jan.
64); 1673 pruͤ szszoͤ getve sz. (Amos Comenius: NySz.); 1708 Ptrüʃzögetése sz. (PP.) J: 1. 1643 ’tüsszög;
niesen’ (↑); 2. 1708 ’〈ló〉 prüszköl; schnauben 〈Pferd〉’ (↑).
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ A tő szorosan összefügg a tüsszent szócsaládjának tövével; a hangtanhoz
vö.: prücsök ~ tücsök. Végződése: különféle igeképzők. Néhány korábbi adat írásformája bizonyosan
semmilyen valódi kiejtést nem tükröz, hanem csak a szó eleji bilabiális tremulánsok lejátszásának
kísérletétprücsök. A prüszköl 3., 4. jelentéséhez vö.: fázik, illetve fúj.
SzófSz. tüsszent a. is; MNy. 53: 283; TESz.

pszt A: 1792 Piszt (NSz. – Kelemen: Tsapó P.: 100); 1793 Pszt (NSz. – Szűts I.: Herfort és Kl. 2: 183);
nyj. pst (ÚMTsz.) J: 1. 1792 ’csitt; pscht, pst’ # (↑); 2. 1909 ’〈kutyahívogató szó〉; 〈Lockruf für Hunde〉’
(MNy. 5: 93).
Valószínűleg onomatopoetikus eredetű. ⊗ Feltehetőleg önkéntelen hangkitörésből keletkezett. Ez az
indulatszó a pisszent szócsalád tövével függhet össze szorosan. Az is lehetséges, hogy a pszt tkp. a
pisszpisszent változata, amelynek hang- és írásalakja a ném. pst pscht〈pszt.〉 hatását tükrözi. Hasonló
onomatopoetikus szavak: ; ang. 'sh psht;; ol. pst; stb.: pszt.
TESz.

publikál A: 1572 kÿ nem publicalhatÿak vala sz. (ErdEml. 2: 525) [csak EWUng.]; 1598/
publicáltatván sz. (MNy. 74: 511) [csak EWUng.]; 1785 publikállyák [l-j] (NSz. – Lethenyei—Plutárkus:
Apopht. 172—2) J: 1. 1572 ’[??? | közzétesz]; bekanntmachen | veröffentlichen’ (↑) [csak EWUng.]; 2.
1808 ’[???]; in Durh geben’ (NSz.) [csak EWUng.] | | publikum A: 1619/ publicumot (MNy. 74: 511)
[csak EWUng.]; 1787 Publikum (NSz. – Mátyus I.: Ó és új Diaet. 3: 69); 1807 Publikomat (NSz. –
Fösvény Ángy 151) J: 1. 1619/ ? ’[??? | közönség]; Hörerschaft, Leserschaft, Zuschauerschaft |
Publikum’ (↑) [csak EWUng.], 1626 ’ua.’ (MNy. 90: 124) [csak EWUng.]; 2. 1619/ ? ’nyilvánosság;
Öffentlichkeit’ (↑) [csak EWUng.], 1705 ’ua.’ (MNy. 90: 124) [csak EWUng.] | | publikáció A: 1712
publicatio (MNy. 79: 247) [csak EWUng.]; 1808/ publicátión (NSz. – Kazinczy: Lev. 5: 329); 1884
publikáczió (NSz. – Győry V.: Öreg béres 37) J: 1. 1712 ? ’közlés, közlemény; Mitteilung’ (↑) [csak
EWUng.], 1796 ’ua.’ (↑); 2. 1712 ? ’nyilvánosságra hozatal, közzététel; Veröffentlichung’ (↑) [csak
EWUng.], 1808/ ’ua.’ (↑); 3. 1819/ ? ’[???]; gedruckte Mitteilung’ (NSz.) [csak EWUng.], 1876 ’ua.’ (uo.)
[csak EWUng.] || publicista A: 1797 Publicisták (NSz. – M. Mercurius 138); 1810/ Publicistáink (NSz. –
Kazinczy: Lev. 8: 213); 1878/ publiciszta (NSz. – Gyulai P.: Krit. dolg. 296) J: 1. 1797 ’[jogász]; Jurist’
(↑); 2. 1826 ’[közíró]; Publizist, Tagesschirftsterller über öffentliche Fragen’ (Nyr. 96: 226).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. publicare: ’lefoglal, elkoboz; közös használatra ad; kihirdet, közhírré tesz,
közzétesz’ [< lat. publicus ~ poplicus ’nyilvános; a közösségre vonatkozó’ [< lat. populus ~ poplus ’nép;
embertömeg, emberek’]]. | lat. publicum ’nyilvánosság, közvélemény’, (h.) ’közönség, publikum,
nyilvánosság’ | ; lat. (k.) publicatio ’közzététel, megjelentetés’ | ; lat. (h.) publicista ’jogász’. Megfelelői: ;
ném. publizieren Publikum Publikation Publizist;; ol. pubblicare pubblico pubblicazione pubblicista; stb.:
kiad, publikál, ’közönség, kiadás, közzététel, publicista’. – Ide tartoznak: publicitás ’nyilvánosság,
publicitás’ (1804/ (NSz.); publicisztika ’publicisztika’ (1867 (uo.).
TESz.

publikán † A: 1508 publican (OklSz.); 1538 pwplykan (OklSz.); 1544 pupplikan (OklSz.); 1579
publikán (MNy. 19: 43); 1580 Públikan (MNy. 63: 96); 1585 puplicany (Cal. 880 [ᴐ: 870]) J: 1. 1508
’színes tollazatú madárfajta; art Vogel mit buntem Federkleid | Papagei’ (↑); 2. 1585 ’pelikán; Pelikan’
(Cal. 769) [csak EWUng.]; 3. 1683 ’szarka; Elster’ (Tofeus Mihály: NySz.).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A 2. jelentés nagyon valószínű hogy a pelikánnal való felcserélésből jött létre. A
korábbi nyelvben a szó a gyakran használatos publikánszín ’sárgászöld’ összetételben fodrult elő.
TESz.

puca × A: 1816 Putzu (Kassai Bef. 303); 1842 puca (MTsz.) J: 1. 1816 ’hímvessző; Penis’ (↑); 2. 1893
’kislány szeméremteste; Schsm kleiner Mädchen’ (MTsz.); 3. 1943 ’nudli; Kartoffelnudeln’ (ÚMTsz.)
[csak EWUng.].
Román jövevényszó. ⊗ Rom. puță, (végartikulussal) puța ’kislány vagy kisfiú nemiszerve’
[valószínűleg onomatopoetikus].. – A szóvégi a-hoz vö.: áfonya. A 3. jelentés a magyarban keletkezett; a
jelentéséhez vö.: angyalbögyörőbögyörő.
AECO. 1: 202; TESz.

pucc ∆ A: 1789 Putz-asztalhoz (NSz. – Pétzeli: Mind. Gyűjt. 2: 206); 1803/ Puttzos sz. (NSz. – Nagy
S.: Más szatira 55—6) J: 1. 1789 ’cicoma, pipere | cicomás öltözék; Aufputz; geschmückte Kleidung’ (↑);
2. 1844 ? ’cicomás öltözködés, cifrálkodás; aufgeputzte Kleidung, Putzsucht’ (NSz. – Szigligeti: Piszt.
111); 3. 1880 ’ua.’ (NSz. – Balázs S.: Tarka kép 1: 165) Sz: ~os 1803/ (↑).
 Német jövevényszó. ⊗ Ném. Putz: ’csinos ruha; díszítmény, cifraság, dísz; díszítés, cicoma;
öltözködési mánia’ [< ném. sich putzen ’csinosítja magát, csinosan felöltözik’; stb.].. Megfelelői: szb.-hv.
puc;; cseh puc; stb.: dísz, cicoma.
TESz.

pucer ∆ A: 1937 puccer (SMFrSz.) [csak EWUng.]; 1956 pucer (NSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1937
’tisztiszolga; Offiziersbursche’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1939 ’szidás, korholás; Rüge, Tadel’ (MNyK.³ 243).
TESz. puceráj a. is

pucér A: 1646 puczér (MNy. 90: 124) [csak EWUng.]; 1831 Czupér (TudGyűjt. 7: 75); 1838 Puczér
(Tsz.); 1861 peczéren (NSz. – Merényi L.: Er. népm. 2: 133); nyj. pocéron, pucër (ÚMTsz.), pucor
(MTsz.) J: 1. 1646 ’meztelen 〈ember, testrész〉 | csupasz 〈föld, talaj〉; nackt 〈Person, Körperteil〉 | bloß
〈Erde, Boden〉’ (↑); 2. 1860 ’szőrtelen | tollatlan; unbehaart | federlos’ (NSz. – Bérczy K.: Vadászműszót.
25).
TESz.

pucol A: 1816 puczol (NSz. – Verseghy F.: Anal. 1: 289) J: 1. 1816 ’tisztít, tisztogat; reinigen’ # (↑); 2.
1821 ’piperéz; schmücken’ (MNy. 71: 128) [csak EWUng.]; 3. 1914 ’megszökik; entlaufen’ (Nyr. 43:
233); 4. [be~] 1940 ’〈falat〉 bevakol; (Mauer) verputzen’ (ÚMTsz.).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. putzen: ’kitisztít, tisztogat; díszít, ékesít; (falat) vakol; eltávolít’ [< ném.
Butze ’magház; csomócska, gömböcske, darabka; elszenesedett kanócdarab’; stb.].. Megfelelői: szb.-hv.
pucovati; szlk. pucovať; stb.: tisztít, megtisztít, takarít. – A 3. jelentés az argóban keletkezhetett; a német
szó jelentéstani alapja az ’eltávolít’ jelentés. – Ide tartozik: R. pucovál ’tisztít, megtisztít, takarít’ (1855),
ez a szlovákból (↑), esetleg a szerb-horvátból (↑) jött létre.
KSzlJsz. 448; TESz.

puccs A: 1845 putsch (Nyr. 92: 228); 1878 puccsban (uo.) J: ’kisebb csoport zendülése a hatalom
átvételére, államcsíny; Putsch’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Putsch: ’lázadás; politikai rendszer megdöntése vagy annak kísárlete’ [<
ném (svájci) Putsch ’heves lökés, összecsapás, robaj, csattanás’; onomatopoetikus szó alapján].. A svájci
szó az 1839-es zürichi puccs után vált politikai szóvá. Megfelelői: szb.-hv. puč; cseh puč; stb.: puccs.
Nyr. 92: 227; TESz.

púder A: 1713 puder (MNy. 79: 247) [csak EWUng.]; 1769 haj puteressen sz. (MNy. 70: 226) [csak
EWUng.]; 1787 Púderezett sz. (NSz. – M. Musa 309); 1891 Púdėr (NSz. – Kálmány L.: Szeged népe 3:
262) J: 1. 1713 ’rizspor, hajpor; Reispuder 〈für Perücken〉’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1777 ’〈nem gabonából
való〉 liszt, őrlemény; (nicht aus Getreide gemahlenes) Mehl, Mahlprodukt 〈als Lebensmittel〉’ (NSz. –
Bessenyei: A' Filósófus 101); 3. 1791 ’〈zsírkőből, krétából stb. kozmetikai vagy gyógyászati célra
készült〉 arcpor, hintőpor; Puder 〈zur Körperpflege und zu Heilzwecken〉’ # (NSz. – Lange: Orvosaszszony
304).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Puder: ’testápolásra és gyógyításra használt finom por’, R. ’rizspor’ [< fr.
poudre ’por; por; púder’].. Megfelelői: ang. powder ’por, púder’; ; cseh pudr ’púder’; stb. – A 2. jelentés:
metafora az 1. jelentés alapján.
TESz.

puding A: 1800 Puddint [Akk] (NSz. – ifj. Cserei F.: Fek. emb. 19); 1824 puddingt [Akk] (NSz. –
Nátly J.: Új Szell. 73); 1833 Budint [Akk] (NSz. – Vajai L.: Blumauer, Aeneis 1: 25); 1834 puddigformát
(NSz. – Pesti szak. 373); 1864 pudinggal (NSz. – Alf. Segélyalbum 218) J: ’???; Pudding’ #.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Pudding;; ang. pudding;; fr. pouding; stb.: lisztes édesség, az angolban
szintén : ’vízfürdőben főzött, kocsonyás lisztes étel 〈gyakran húsos töltelékkel〉’. Forrása: bizonytalan,
esetleg ; fr. boudin: ’egy fajta fehér-, véreshurka’.. Az angolból terjedt el. – A magyarba elsősorban az
angolból, részben a franciából került.
TESz.

pudli A: 1675 k. pudli (MNy. 42: 75) J: 1. [auch als Attr] 1675 k. ’egy főként vízi vadászaton jól
beváló kutyafajta, uszkárkutya; Pudelhund’ (↑); 2. 1936 ’pulikutya; zottiger, kleiner Schäferhund’
(ÚMTsz. puli¹).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Pudel: ’göndör szőrű kutyafajta’ [< ném. Pudelhund ’ua.’; az összetétel
első tagjához vö.: ; ném. pudeln ’vízben lubickol’].. A pudlit eredetileg vízi vadászatra idomították.
Megfelelői: szb.-hv. pudl pudla;; cseh pudl; stb.: uszkár, pudli. – A li végződéshez vö.: cetli, hecsedli stb.
MNy. 39: 28, 42: 75; TESz.

pudvás A: 1770 pudvás (MNy. 60: 375); 1789 podvás (NSz. – Kováts F.: Pulpitus 81); 1805 podvas (I.
OK 30: 259) [csak EWUng.] J: ’???; mulmig, schwammig’ || pudva A: 1789 podva ette (NSz. – Kováts
F.: Pulpitus 28); 1825 pudva (NSz. – Erdélyi: Gunyortzák 58) J: 1. 1789 ’korhadás; Mulm’ (↑); 2. 1825
’fa, növény korhadt, reves belseje; mulmiges Baum-, Pflanzenmark’ (↑).
A szócsalád kiinduló eleme a pudvás: bizonytalan eredetű, esetleg játszi szóalkotás. ⊗ Talán az
odvasodú szóból. A magyarázat mellett szól a körülmény, hogy a N. odvasodú és a podvás szinonímaként
élnek. A szó eleji p talán a N. purhás, purzsáspurzsa analógiájára illeszkedik a szóhoz. – A pudva elvonás
a pudvásból.
TESz.

pufajka A: 1957 pufajka (Bakos: IdSz.) J: ’vattával bélelt kiskabát; wattierte Jacke’ Sz: ~´s 1993
pufajkások ’[???]; freiwilliges Mitglied paramilitärischer Einheiten 1956/57’ (NSz.) [csak EWUng.].
Orosz jövevényszó. ⊗ Or. фуфайка, N. куфáйка: ’vattával bélelt dzseki; kötött dzseki, mellény’
[ismeretlen eredetű].. – A szó a második világháború alatt került be a magyarba. Elterjedéséhez és a szó
eleji p keletkezéséhez a puff² szócsalád analógiás hatása járult hozzá; lásd még: N. pufaj ’tompa
puffanás.’
TESz.

puff¹ A: 1855 puffot (NSz.) [csak EWUng.]; 1874 puf (NSz. – Jogász humor 128) J: 1. 1855
’[triktrakjáték]; Art Würfel-Brettspiel’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1857 ’női ruha felső ujjának buggyos része;
Puffärmel’ (NSz. – Lauka G.: Vidék 1: 131); 3. 1877 ’támla nélküli párnázott ülőbútor; gepolsterter Sitz
ohne Lehne’ (NSz. – Wohl J. és S.: Besz. 124).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Puff: ’lökés, taszítás, ütközés; buggy, buggyos rész 〈a ruhán〉;
ostáblajáték; kemény ülőpárna’ [onomatopoetikus].. A más nyelvekben lévő hasonló jelentésű
onomatopoetikus szóhoz vö.: ang. puff ’fuvallat, szellő, lehelet; buggyos ujj’; stb.; ; fr. pouf ’kemény
ülőpárna; turnűr 〈női ruhán〉; stb.’; stb. – Azonos etimonra megy vissza: R. puff ’hotel, kölcsön’ (1834);
főként a puffra vesz ’hitelre vesz’ (1834) szószerkezet megsziárdult ragos alakulatában fordul elő, ami a
ném. R. auf puff nehmen ’ua.’ szószerkezet alapján keletkezett.
TESz.

puff² A: 1552 puff (Heltai: Dial. L6a); 1861 púff (NSz. – Merényi L.: Er. népm. 1: 53) J: isz 1552
’[???]; puff’ # (↑) | fn 1820 ’ütés, verés; Schlag, Prügel’ (NSz. – Beregszászi Nagy P.: Ért. 22) || puffad A:
1552 fel-puffadot (Heltai: Dial. E5a); 1590 poffadozas sz. (SzikszF. 97); 1604 Poffodoc (MA. Extúmeo);
1 7 5 4 púfad'ttak sz. (NSz. – Selyem-eresztés 59); nyj. buffad (MTsz.) J: 1. 1552 ’dagad, püffed;
(an)schwellen’ # (↑); 2. 1748 ’pöffeszkedik; sich aufblähen’ # (NSz. – Faludi: NE. 173); 3. 1777
’mérgelődik; sich ärgern’ (NSz. – Molnár J.: Préd. 309) | | puffant A: 1590 Ki puffantani sz. (SzikszF.
155) J: 1. 1590 ’durran, csattan; knallen machen’ (↑); 2. [heute le~] 1817 ’[lelő]; (ab)schießen’ (NSz.)
[csak EWUng.] || puffaszt A: 1590 meg poffaztya [t-j] (SzikszF. 166); 1683 felpuffasztyak [t-j] (Tofeus
Mihály: NySz.); 1753 pufasztott sz. (NSz. – Kunits: Sedecziás 25) J: 1. [oft mit VPräf] 1590 ’dagadttá
tesz, fölfúj; blähen, schwellen’ # (↑); 2. 1753 ’gőgössé, felfuvalkodottá tesz; stolz, hochmütig machen’ (↑)
| | puffan A: 1655 fel-puffan (SBalog TemK: NySz.) J: 1. 1655 ’puffad, dagad; schwellen’ (↑); 2. 1787
’durran, csattan; knallen’ (NSz.) [csak EWUng.]; 3. 1783 ’huppan; plumpsen’ # (NSz. – Magyar Játék-
szín 3: 224) Sz: ~cs 1838 Puffancs ’egy fajta sült tészta; Art Gebäck’ (Tsz.) || pufog A: 1720 k. púfogás
sz. (NSz. – Koháry I.: Üdőmulatás 38); 1720 k. pufogásárúl sz. (NSz. – Koháry I.: Munkács 5: 8); 1780
puffogni sz. (NSz. – Rácz S.: Salétrom 7) J: 1. 1720 k. ’〈tárgy ismételt ütésre〉 tompa ütődés zaját
megjelenítő hangot ad; (wiederholt) knallen, puffen’ (↑); 2. 1845 ’mérgelődik; sich ärgern’ (NSz. – Életk.
2: 207); 3. 1878 ’pöfög; paffen’ (NSz. – Kristóffy J.: Falu bol. 248) Sz: ~tat 1787 pufogtatás sz. (NSz. –
Gelei J.: Robinzon 231).
A szócsalád kiinduló elemei, az igék: onomatopoetikus eredetűek. ⊗ A szótő a pufók tövével azonos.
Az is lehetséges, hogy a szócsalád igéi tulajdonképpen egy eredeti igenévszó igei értékű tagjának
származékszavaipofa. A tő összefügg a bufa szócsalád tövével, valamint a palatoveláris párhuzamosság
alapján a püffed, püföl szócsalád tövével. A végződése: különféle igeképzők. – A puff a szócsalád igéiből
lett elvonva. – Ugyanebből a tőből: puffaszkodik ’mérgelődik, bosszankodik; fennhéjázó, gőgös’ (1787);
pufol ’megver, ütlegel’ (1794).
Szófsz. puffad a. is; SyntUr. 42; TESz. puffad a. is

pufók A: 1768 pofók (MNy. 60: 375); 1769 pofok (MNy. 65: 470) [csak EWUng.]; 1788 poffok (MNy.
65: 470); 1835 Pufók (Kassai 4: 158) J: 1. 1768 ’[kövérkés, kerekded 〈főleg arc〉]; dick und rund 〈Backe,
Wange〉; pausbäckig’ (↑); 2. 1890 ’bóbitás 〈baromfi〉; schopfig 〈Geflügel〉’ (Nyr. 19: 379).
Származékszó. ⊗ Az alapszó egy eredeti igenévszó névszói értékű tagja lehet (vö.: pofa); az igei értékű
taghoz vö. a puff² szócsalád igéit. A végződés: kicsinyítő (nagyító) melléknévképző. A 2. jelentés:
metafora. – Ide tartozik: pufit ’kövér és kerek 〈arc〉; kerek képű, pufók’ (1754 (MNy. 65: 470).
MNy. 24: 39; TESz.

puha A: 1438 Puha szn. (OklSz.); 1560 k. pűha (GyöngySzt. 791.); 1643 pohulva sz. (Com: Jan. 19)
J: 1. 1438 ? ’elkényeztetett | gyenge, erőtlen; verwöhnt, verweichlicht | schwach’ (↑), 1560 k. ’ua.’ (↑); 2.
1568 ’kellemes, finom tapintású; samtartig, seidig’ (Melius Péter: NySz.); 3. 1585 ’lágy, a nyomásnak
könnyen engedő | laza szerkezetű 〈anyag〉; weich, dem Druck leicht nachgebend | von loser Struktur
〈Stoff〉’ # (Cal. 631, 441) Sz: puhít 1636 puhittya (Pázmány Péter: NySz.) | puhul 1643 sz. (↑) | ~´ny
1833 Puhány (NyÚSz.).
Származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A tő (eredetéhez vö.: páhog) a puhatol tövével azonos. A végződése:
-a (folyamatos) melléknévi igenévképzőcsusza, hulla stb.. Az eredeti 3. jelentéshez vö. a páholpáhog szó
’ütéssel puhít’ jelentését. Az 1., 2. jelentés: metafora.
MNy. 24: 37; TESz.

puhatol A: 1767 Puhatolódom sz. (PPB.); 1784 puhatolni sz. (SzD. 62) [csak EWUng.]; 1810
Puhotollom (NSz. – Simai Kr.: VSzót. 2: 108) J: 1. [heute haupts ki~] 1767 ’óvatosan igyekszik megtudni
valamit; erkunden’ (↑); 2. 1844 ’páhol; prügeln’ (MNy. 65: 472) Sz: ~ó(d)zik 1836 puhatolódzások sz.
(NSz. – P. Horváth L.: Elbujd. 2: 31, de l. fent az 1767-i adatot).
Származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A tő (eredetéhez vö.: páhog) a szótő a puha tövével azonos. A
végződése: -tol gyakorító képzőkasmatol, zakatol stb. Az 1. jelentés eredeti 2. jelentésből való
keletkezéséhez vö. a ném. auf den Busch klopfen ’vki megpróbál kikérdezni szószerkezet elvont
használatát.’
TESz.

pukedli ∆ A: 1797 bukeli-tsinálásokkal (NSz. – M. Merkurius 481); 1844 ˏpukerliˊ-kat (NSz. – Életk:
mellékl. 4); 1855 pukedlit (NSz. – Laczikonyha 36); 1868 pukkerliket (NSz. – Frankenburg: Eml. 3: 9) J:
’üdvözlő térdhajlítás; Verbeugung; Knicks’.
Német (au.) jövevényszó. ⊗ Ném. (au.) Buckerl: ’meghajlás’., (B.) puckerl ’térdhajtás, bók, pukedli’ [<
ném. (kfn.) bucken ’lehajol, hajlik, görbül’].. – A végződéshez vö.: karmonádli, nokedli stb. – A R. pukli
’meghajlás’ (1790/) összefügg a ném. einen Buckel machen ’hajbókol, hajlong, alázatosan viselkedik’
szószerkezettel; vö.: ; ném. Buckel ’(púpszerű) hát.’
TESz.

pukkan A: 1328 ? Pukano sz. hn. (Györffy 1: 456); 1754 púkanásokat, pukkanással sz. (Selyem-
eresztés 72, 39) J: 1. 1754 ’〈hólyag, felfújt tárgy stb. szétszakadáskor〉 egyszeri rövid hangot ad; platzen’
# (↑); 2. 1797 ’〈lővegyver, lövedék elsüléskor, robbanáskor〉 dörren; knallen 〈Feuerwaffe, Geschoß〉’
(NSz. – M. Kurir 1: 715) Sz: ~t 1792 Fel-pukkantották (SzD. Pukkanni) | ~cs 1897 pukkancs (MTsz.) ||
pukkad A: 1799/ Megpukkad (I. OK 30: 257) [csak EWUng.] J: 1. [haupts meg~] 1799/ ? ’magában
dühöng, a mérgét nyeli; den Zorn in sich hineinfressen, fast platzen vor Ärger’ (↑) [csak EWUng.], 1838/
’ua.’ (NSz. – Szemere P.: Munkái 3: 293); 2. [heute haupts mit VPräf] 1808 ’〈hólyag, felfújt tárgy stb.
szétszakadáskor〉 pukkan; bersten, platzen’ # (SI.); 3. 1876 ’felfúvódik; sich aufblähen’ (NSz. – Hevesi L.:
Karc. 138) Sz: ~ozik 1838/ pukkadozzanak (NSz. – Szemere P.: Munkái 3: 293) | | pukkaszt A: 1808
Pukkaʃztani sz. (SI.) J: 1. 1808 ’szétdurrant; zerplatzen machen’ # (↑); 2. 1917 ’bosszant; ärgern’ (NSz. –
Móricz: Árvalányok 72).
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ Eredetileg a fakad típusú hangjelenségek érzékeltetésére szolgálhatott.
Végződése: különféle igeképzők.
SzófSz.; TESz.

puli A: 1765 puli ebecske (MNy. 37: 130) J: ’[???]; zottiger kleiner Schäferhund’ #.
Bizonytalan eredetű, esetleg német (f.-ném.) jövevényszó. ⊗ Vö.:ném. (f.-ném.) pu̕ l̥ ’uszkár, pudli’ [az
eredetéhez vö.: ; vö. →pudli].. – Az ’uszkár, pudli > bolyhos juhászkutya’ jelentésváltozás oka a két
kutyafajta külső hasonlósága (fodros, göndör, többnyire fekete szőr). Ez a juhászkutya valószínűleg a 18.
sz.-ban nyugatról került Magyarországra. A kutyafajta német szármatása a dunántúli N. ëstreiber ’egy
fajta kis juhászkutya, tkp. osztrák 〈fn〉’ szóra utalhat. A li végződéshez vö.: cetli, hecsedli. – A magyarból:
(részben visszakölcsönzésként): ; ném. Puli;; ang. puli;; szb.-hv. pulin; stb.: magyar juhászkutya.
MNy. 39: 28, 42: 69; TESz.

puliszka A: E17. Jh puliszka (MNy. 42: 78); 1708 Pulitzka (PP.); 1763 pulyeszka (NSz. –
Szakátsmesterség 65); 1782 puiszkához (HOklSzj. 119); 1794 pujoszka (NSz. – Gyarmathi S.:
Nyelvmester 2: 97); 1796 Poliszkát (NSz. – Gvadányi: Nót. test. 34); nyj. piliszka (ÚMTsz.) J: 1. E17. Jh
’kása, pép; Brei’ (↑); 2. 1708 ’[kukoricalisztből készült sűrű kása]; Polenta, Maisgrieß’ # (↑); 3. 1784 ?
’kukoricalisztből sütött tészta, málé; Maiskuchen’ (SzD. 65), 1794 ’ua.’ (↑).
Bizonytalan eredetű, esetleg latin jövevényszó magyar képzéssel. ⊗ A szótőhöz vö.: lat. puls: ’lisztből
készült kása’ vagy a ;lat. pollis: ’liszt’indoeurópai eredetű; vö.: [gör. πόλτος ’kása, pép’óporosz pelanne
’hamu’].. A végződése: talán kicsinyítő képző. Esetleg az erdélyi diáknyelvi szókincsben keletkezhetett.
KSzlJsz. 926; TESz.

pulóver A: 1928 pull overeket, lány-pulover (NytÉrt. 93: 95) [csak EWUng.]; 1940 pullóverekről
(NSz.) [csak EWUng.]; 1957 pulóverben (uo.) [csak EWUng.]; nyj. plúvër (Nyatl. kötött mellény),
polóver, pulúbër (ÚMTsz.), pulivër (Nyatl. kötött mellény) J: ’[???]; Pullover’ #.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Pullover;; ang. pull-over;; fr. pull-over; stb.: pulóver. Az angolból terjedt el
[< ang. pull ’húz’ + over ’fölé, -ra/-re’].. Hasonló szemlélethez vö.: m. N. bujjbelé ’egy fajta női dzseki,
tkp. bújj bele!’. – A magyarba főként az angol, esetleg a német nyelvből kerülhetett. – A pulcsi ’pulóver’
(1958 (NSz.) a pulóver szóból kicsinyítő képzős szórövidítéssel jött létre; vö.: cigicigaretta,
csokicsokoládé stb.; lásd még: ; ném. Pulli ’ua.’
TESz.

pulpitus ∆ A: 1541 pulpitusra, pulpitos (MonÍrók. 3: 68) J: 1. 1541 ’állvány, emelvény 〈különféle
alkalmazásra〉 | szószék; Gestell, Podium 〈zu versch Zwecken〉 | Kanzel’ (↑); 2. 1600 k. ’olvasó-, írópolc;
Lesepult, Schreibpult’ (BrassSzt. 28).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. pulpitus: ’deszkaállvány, pult, dobogó’, (k.) ’szószék’ [tisztázatlan eredetű]..
Megfelelői: ang. pulpit;; fr. pupitre; stb.: állvány, emelvény; ’szószék, katedra; olvasóállvány, írópolc’. –
A szóvégi s-hez vö.: ámbitus stb.
TESz.

pult A: 1789 Pult (NSz. – Kazinczy: Bácsmegyey 261) J: 1. 1789 ’kottatartó állvány; Notengestell’
(↑); 2. 1823 ’asztalhoz hasonló állvány, polc; tischartiges Gestell’ (NSz. – Hasz. múl. Ktár. 4: 56); 3. 1887
’elárusító asztal; Verkaufstisch’ # (NSz. – Kabos E.: Vásár 58).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Pult: ’ferde felületű asztalszerű állvány; elárusítópult’., R. ’katedra,
szószék’ ném. (kfn.) pulpit ’ua.’ [< lat. pulpitum ’deszkaállvány, deszkaállás’].pulpitus. Megfelelői: szb.-
hv. pult;; cseh pult; stb.: állvány, polc.
TESz.

pulzus A: 1560 pulsus ereket (MNy. 68: 90); 1750—60 pulzusból (Magyary-Kossa: OrvEml. 1: 47);
1805 pulszus (Gáldi: Szótir. 213) J: 1. [als Attr] 1560 ’érverés; Stoß, Schlag 〈der Adern〉’ (↑); 2. 1577 k.
’verőér; Pulsader’ (OrvK. 111); 3. 1577 k. ’[???]; Pulsschlag’ (OrvK. 32) [csak EWUng.].
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (tud.) pulsus (venarum): ’érverés’ [< lat. pellere ’üt, lök’].. Megfelelői: ném.
Puls;; fr. pouls; stb.: érverés, pulzus; ’ütőér’. – A szóvégi s-hez vö.: ámbitus stb. – A korábbi változatok
szó belseji s-sel való kiejtéséhez, illetve a szóvégi s-hez vö.: árestál, ámbitus stb.; a z-s alakhoz vö.:
bazilika stb. A jelentések között metaforikus összefüggés áll fenn.
TESz.

pulya × A: 1525 k. pwlÿa (MNy. 11: 82) [csak EWUng.]; 1565 puláy (Melius Péter: NySz.); 1759
púlyaságában sz. (NSz. – Gusztini: Üdv. mannája 850); 1782 pujátúl (NSz. – M. Hírmondó 603); 1813
Pullyátska sz. (Mondolat 81) J: mn 1. 1525 k. ’kicsiny, apró; klein, winzig’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1808
’gyáva | elkényeztetett, kényes; feig, memmenhaft | zimperlich’ (NSz. – Kazinczy: Lev. 5: 390) | fn 1.
1565 ’kisgyermek; kleines Kind’ (↑); 2. 1750 ’törpe; Zwerg’ (Wagner: Phras. Homulus).
Valószínűleg román jövevényszó, esetleg magyar képzővel. ⊗ Vö.: rom. pui: ’(kis)csibe; kölyök, fióka
〈kisállat>; hajtás, sarj; kincsecske <gyerek〉’ [< lat. (vulg.) *pulleus, *pullius ’kölyök, fióka; csikó’ [< lat.
pullus ’kölyök, fióka; (kis)csibe; fiatal sarj, hajtás’]].. Az eredeti alak a *pul' (vö.: rom. (arum.) pul'u
’állatok kicsinye’) volt, ebből van a ; m. ly. – Végződése: kicsinyítő képző vagy -a egyes szám 3. szmélyű
birtokos személyjelanya, apa stb. A jelentések az eredeti főnévi 1. jelentésből metonimikusan vagy
metaforikusan származhatnak.
KSzlJsz. 724; Pais-Eml. 259; TESz.

pulyka A: 1589—91 póka [?U] (Balassi: ÖM. 1: 129); 1627 puika (HOklSzj. 119); 1647 Pulykát
(SzBodó SóDics: NySz.); 1668 pulka (NytudÉrt. 50. sz.: 43); 1760 polykát (Kelemen: Mondsz. 365) J:
’egy fajta nagytesű háziszárnyas; Truthahn’ #.
Származékszó. ⊗ Az alapszó a puly, a pulykakakas állathívogató szava (1817). A végződése: kicsinyítő
képző. – Egyéb megnevezések: páva; indiai tyúk (1598 (NySz.); lásd még: ind. – A páva szóval való
összefüggése nem valószínű.
MNy. 49: 193, 196; NytÉrt. 50: 41; TESz.

puma A: 1852 puma (NSz. – Peregriny: Természettört. 78) J: ’a tigrisnél kisebb, szürkésbarna színű,
Amerikában honos, macskaféle ragadozó; Puma’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Puma;; ang. puma;; fr. puma;; sp. puma; stb.: puma. Forrása: ; kecsua
puma: ’ua.’.. A spanyolból terjedt el. – A magyarba elsősorban a németből került át.
TESz.

pumli ∆ A: 1756 Pumlija, Pumlyi Kutyáját (MNy. 58: 227); 1808 Pumedli (NSz. – Sándor I.: Sokféle
12: 112) J: 1. 1756 ? ’a pulihoz hasonló, de rövidebb szőrű, felálló fülű pásztorkutya; Spitzhund’ (↑),
1792 ’ua.’ (NSz. – Német Mik.: Selyem júhokról 83); 2. 1792 ? ’öleb; Schoßhund’ (NSz. – Szűts I.:
Herfort és Kl. 1: 12), 1808 ’ua.’ (NSz. – Márton J.: Képes Könyv 6: 14); 3. 1898 ’puli; Art kleiner
ungarischer Schäferhund, Puli’ (NSz. – Herman O.: Ősfoglalk. 706) | | pumi A: 1759 pumi kutyával
(MNy. 75: 381) [csak EWUng.]; 1779 u. Pumijok (NSz. – Miháltz I.: Major 1: 59); 1808 Pomi (SI.) J:
’[???]; Art Spitzhund’.
A szócsalád kiinduló eleme a pumli: német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) pumə̕ l: ’egy fajta
kis kutyafajta, spicc’., pummerl ’ua.’, (szil.) pummel ’kis kutya’ [< ném. (d., N.) pommer pummer ’ua.egy
fajta spicc kutya, tkp. pomerániai kutya’].. – A pumedli változat a baj.-osztr. szó belseji r-es alakra megy
vissza; a dli végződéshez vö.: cvekedli, hecsedli stb. A 3. jelentés a puli hatását mutatja. – A pumi
szórövidüléssel és kicsinyítő képzővel keletkezhetett a pumli szóból.
TESz. pumi a. is

pumpol¹ ∆ A: 1 7 9 3 pumpolni sz. (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[???]; mittels Pumpe hervor-,
heraufbringen’ | | pumpa A: 1887 pumpáról (NSz. – Borúth E.: Próza 53); nyj. pompa (Szamsz.) J: 1.
1887 ’(víz)szivattyú; Wasserpumpe’ (↑); 2. 1932 ’fújtató; Luftgebläse’ (PHNyr. 192) Sz: ~´l 1940 pumpál
’[vizet szivattyúz]; Wasser pumpen’ (Bal.) [csak EWUng.]; 1960 ’[???]; mittels Luftpumpe aufblasen’
(NSz.) [csak EWUng.].
Német jövevényszó. ⊗ Ném. pumpen: ’pumpával előhoz, felhoz’ | ;ném. Pumpe: ’munkagép vagy
eszköz folyadékok és gázok továbbítására’ [< holl. (kholl.) pompe ’ua.’].. Megfelelői: fr. pomper pompe;;
cseh pumpovati pumpa; stb.: szivattyúz, pumpál, ’szivattyú, pumpa’. – A szóvégi a-hoz vö.: cérna, ciha
stb. – A R. pump ’vízszivattyú’ (1792) elvonással jöhetett létre a pumpol szóból.
TESz.

pumpol² A: 1868 pumpolhatsz sz. (NSz. – Pecsov. napt. 57) J: ’kölcsönkér, megfej; anpumpen’.
 Német jövevényszó. ⊗ Ném. pumpen: ’kölcsönkér, kölcsönöz, hitelez; kölcsönvesz, kölcsönad’? <
[ném. Pumps ’lökés, taszítás, szúrás, ütés, verés, az argóban jelentésváltozás hatására lök, taszít > szúr,
döf > lopva odaad, ad’].. Megfelelői: szb.-hv. pumpati;; cseh pumpovati; stb.: kölcsönkér, kölcsönöz,
hitelez.
TESz.

pun A: 1604 Poenus (MA. Amílcar) [csak EWUng.]; 1797 Pénusoknak, Pun (Molnár J.: Könyvház);
1881 pún (NSz. – Beliczay J.: Egyetl. leány 71) J: mn 1604 ’[a punokkal kapcsolatos, tőlük eredő];
punisch’ (↑) [csak EWUng.] | fn 1757 ’az ókori Karthágó föníciai eredetű népéhez tartozó személy;
Karthager, Punier’ (MNy. 74: 511) [csak EWUng.].
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. Poeni többes szám, Poenus ’karthágói, pun 〈fn〉’, Poenus, Punus ’pun’a [gör.
Φοῖνιξ ’föníciai, karthágói 〈fn〉’szó alapján].. Megfelelői: ; ném. Punier ’karthágói 〈fn〉’. – A korábbi
változatok szóvégi s-éhez vö.: ámbitus stb. A pun alakhoz vö.: dán stb.
TESz.

punci A: 1888 Puncz (NSz. – Berkes K.: Tolvaj 129i); 1923 punciját (ZG.) [csak EWUng.]; nyj.
puncni (SzegSz.) J: 1. 1888 ’[női szemérem; test]; weibliche Scham’ (↑); 2. 1930 ’prostituált;
Prostituierte’ (↑) [csak EWUng.].
Német jövevényszó. ⊗ Ném. (az argóban) punze: ’női szemérem; prostituált’., (baj.-osztr.) punzen
’alacsony és kövér ember vagy dolog; nagy mellű nő; női szemérem’; stb. [< ném. Punze ’szúrószerszám;
fémjel; a németben a szúrószerszám > matrica > öntőforma; > női szemérem’ jelentésváltozás ment
végbe].. – A szó valószínűleg a bécsi argó közvetítésével került a magyarba. – A szóvégi i-hez vö.: vö.:
gázsi, módi stb.
TESz.

puncs A: 1783 Punts italt (NSz. – Molnár J.: Könyvház 1: 125); 1792 Ponts (NSz. – Mátyus I.: Ó és új
Diaet. 5: 21) J: ’rendszerint forrón fogyasztott, vízzel vagy teával higított szeszes ital; Puntsch’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Punsch R. puntsch;; ang. punch;; fr. punch; stb.: puncs. Az angolból terjedt
el [? < hindi pānch ’öt’, az ital öt alkotóeleme alapján].. – A magyarba elsősorban a németből került át.
TESz.

punktum ∆ A: 1611 punctumba (MNy. 79: 247) [csak EWUng.]; 1669 pontomi sz. (Pósaházi János:
NySz.); 1749 Punktumokra (NSz.) [csak EWUng.] J: fn 1. 1611 ’[???]; Fragment, Absatz 〈eines
Schriftstückes〉’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1641 ’szakasz; Strophe’ (↑); 3. 1789 ? ’(ezzel) vége, kész; Schluß,
Punktum 〈als Präd〉’ (NSz. – Tzinke F.: A magyar nyelv 6), 1792 ’ua.’ (NSz. – Szalkay: Virg. Éneás 112) |
hsz 1883 ’pontosan, pontban; pünktlich, genau’ (NSz. – almási T.: mil. 52).
Latin jövevényszó, később a németből is. ⊗ Lat. punctum: ’szúrás, döfés; szúrással keletkezett lyuk;
festett pont; foltocska’, (k.) ’szótag; fejezet, részlet’ [< lat. pungere ’szúr, döf’].; – lásd még: ném. (und)
damit Punktum ’vég, befejezés 〈állítmányként〉’. Megfelelői: ; cseh punktum ’ezzel vége’. – A határozói
jelentés a magyarban keletkezhetett; de vö.: ném. R. punktum ’egészen pontosan.’
TESz.

púp A: 1408 Pupus sz. szn. (OklSz.); 1456 k. popoȝtattath sz. (SermDom. 2: 498) J: 1. 1408 ? ’a
gerincoszlop elgörbülése folytán támadt kóros kinövés a háton, mellen; Höcker auf dem Rücken, auf der
Brust’ # (↑), 1604 ’ua.’ (MA.); 2. 1456 k. ’valaminek kidomborodó része, csúcsa | halom, rakás; Aus
bauchung | Erhebung, Stoß’ (↑); 3. 1643 ’[〈némely emlősállat hátán〉 természetes kidomborodás]; hohes
Fettpolster von Kamel und Dromedar’ # (Com: Jan. 35); 4. 1784 ’kenyér gyürkéje; Ranft’ (SzD. 19) Sz:
~os 1408 szn. (↑) | ~oz 1456 k. sz. (↑).
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ Szóhasadással párhuzamosan létrejött ellentétpárja a búbnak. A 2. jelentés
lehet az eredeti; az 1., 3–4. jelentés jelentésszűküléssel jött létre.
TESz.

pupák A: 1479 ? Pupak szn. (PodmOkl. 1: 134); 1753 pupákhoz (MNy. 51: 503) J: fn 1753 ’[mulya |
mamlasz ember]; Tölpel’ (↑) | mn 1874 ’[együgyű, ügyetlen, élhetetlen, mamlasz]; einfältig, unbeholfen’
(Nyr. 3: 386).
 Szlovák jövevényszó. ⊗ Szlk. N. pupák ’takonypóc, kölyök; otromba, modortalan ember; gyerek’ ? [<
szlk. púpä ’rügy, bimbó; bakfis, fruska; baba, bábu’].. – A szó széles szóföldrajzi elterjedése egy
viszonylagos korai átvételt sejtet, így a régi személynév idetartozása is lehetséges.
KSzlJsz. 449; TESz.

pupdenevér ∆ A: 1405 k. pub deneuere □ (SchlSzj. 1797.); 1536 pubteneuere □ (PFab. 23a) [csak
EWUng.]; 1560 k. pup denewęr (GyöngySzt. 1147.); 1566 puppaneueret, puppeneuęr (HFab. 85) [csak
EWUng.] J: ’denevér; Fledermaus’.
EtSz. denevér a. is; TESz.

pupilla A: 1794 Pupillája (NSz. – Kármán: Uránia 3: 29) J: 1. 1794 ’nevelt lány | árva lány;
Pflegetochter | Waisenmädchen’ (↑); 2. 1844 ’szembogár; Pupille’ # (NSz. – Kuthy L.: Munk. 5: 161).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. pupilla: ’árva lány; pupilla’, (tud.) ’pupilla’ [< lat. pupa ’kislány; baba,
bábu’].. Megfelelői: ném. Pupille;; fr. pupille; stb.: pupilla. A megnevezés azon alapul, hogy a pupillában
a belenéző ember arca tükröződik kicsinyített formában. Hasonló szemlélethez vö.: ; gör. κόρη ’kislány;
agyag vagy viaszbábu; pupilla’. Lásd még: N. szembábó ’pupilla’, öaszetétel a szem + N. bábó ’baba,
bábu’báb szóból kicsinyítő képzővel) szavakból. – Egyéb megnevezések a ’pupilla’szóra: R. szemfény
’EZ NEM KELL’ (1585 (Cal. 886 [ɔ: 876].); szembogár vagy szeme bogara vkinek ’EZ NEM KELL’
(1843, illetve 1865 (NSz.).
TESz.

puplin A: 1841 popline-t (NSz. – Honművész 344); 1931 puplin (MNy. 27: 246) [csak EWUng.] J:
’[???]; Popelin’.
TESz.

purdé A: 1568 purdi (Melius Péter: NySz.); 1570 k./ purdiákkal (MNy. 64: 469); 1646 pürdi (OklSz.
Pürdi-pénz); 1768 ? Purdé szn. (NSz. – Cig. roml. 6); 1785 purgyédat (NSz. – M. Hírmondó 120); nyj.
purde (ÚMTsz.) J: mn 1. 1568 ’hamis | értéktelen; falsch | wertlos’ (↑); 2. 1880 ’csupasz, meztelen |
szőrtelen; nackt | unbehaart’ (Nyr. 9: 565) | fn 1. 1570 k./ ’〈megvetett személyre való utalásban〉; 〈im
Hinweis auf eine verachtete Person〉’ (↑); 2. 1617 ’[???]; Bankert’ (MNyil: NySz.); 3. 1768 ?
’cigánygyerek; Zigeunerkind; Kind’ (↑), 1785 ’ua.’ (↑).
Bizonytalan eredetű, esetleg cigány jövevényszó. ⊗ Vö.: cig. phurde: ’fújj’ (a ;cig. phurdel:
’fúj’)indoeurópai eredetű; vö.: [óind phut-kri ’ua.’; hind. phukna ’burok, hólyag’; stb.]. vagy vö.: cig.
xurdo khurdo pchurdo ’kicsi, fiatal, puha, szétmorzsolt’indoeurópai eredetű; vö.: [hind. khurd
’kicsi’újperzsa xord ’ua.’; stb.].. – A származtatásnak részben jelentéstani, részben hangtani gyengéi
vannak. A szó eredetileg egy parancs lehetett, amellyel a cigány kovácsműhelyek segédeit a tűz
felélesztésére szólították fel.
TESz.

purga × A: 1405 k. po[r]ga (SchlSzj. 1001.); 1863 Purgamálé (NyK. 2: 379); nyj. pirga-málé (MTsz.)
J: 1. 1405 k. ’dara, kása; Graupe, Grieß, Brei’ (↑); 2. [~málé] 1863 ’idő előtt letört, szárított kukorica;
vorzeitig abgebrochener, getrockneter Maiskolben’ (↑).
Szláv jövevényszó, később valószínűleg a románból is. ⊗ Szb.-hv. prga: ’egy fajta árpagyöngykása,
pép’.; cseh (ócseh) prha ’kása, pép’; ukr. перга ’virágpor, pollen’; stb.; – lásd még: ;rom. pîrgă ’érettség,
első gyümölcs, első termés vmiből’. A szláv nyelvekben indoeurópai eredetű; vö.: ;óind parāgas
’virágpor, pollen’;gör. ἀσπάραγος ’hajtás, sarj; spárga’; stb. A magyarba átkerült alak: *pьrga. A porga
változat és a purga alak a hangrendi kiegyenlítődésen alapulnak. A 2. jelentés a szóföldrajz alapján a
románból (is) származhat. – Ma a szó leginkább a málét tartalmazó összetételben (↑) fordul elő.
KSzlJsz. 436; TESz.

purgáció † A: 1544 purgatiot (OklSz.); 1592 Purgacioual (Cis. K4b) [csak EWUng.]; 1633 purgátiu
(Alvinczi Péter: NySz.); 1750 purgátziót (Wagner: Phras. Alvus) J: 1. 1544 ? ’hashajtó; Purgiermittel’
(OklSz.) [csak EWUng.], 1556 ’ua.’ (LevT. 1: 202); 2. 1544 ? ’[???]; Reinigung, Abführung’ (↑), 1600 k.
’ua.’ (NySz.) [csak EWUng.] || purgál ∆ A: 1550–75 meg purgálhatod sz. (AsszR.) [csak EWUng.] J: 1.
1550–75 ’[tisztít, meghajt]; reinigen, abführen’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1659 ’tisztáz; bereinigen’ (Czeglédi
István: NySz.).
 Latin jövevényszó. ⊗ Lat. purgatio: ’tisztítás, megtisztítás’., (tud.) purgatio alvis ’elvezetés, kivezetés’
| lat. purgare: ’(meg)tisztít, kitisztít’ [< lat. purus ’tiszta’].. Megfelelői: ném. Purgation purgieren;; fr.
purgation purger; stb.: elvezetés, (szintén a franciában ’hashajtó, purgativum), (meg)tisztít, kivezet,
elvezet.’
TESz.; FiktI. 78

purgamál ∆ A: 1511 porkamer (OklSz.); 1513 pwrgamal (OklSz.); 1517 purgamar (OklSz.); 1522
perkamer (OklSz.); 1529 pargamal (OklSz.); 1557 porgomon (MNy. 63: 96) J: ’egy fajta posztó; Art
Tuch’.
Jövevényszó, valószínűleg a magyarországi németből. ⊗ Ném. (h. kor. úfn.) berggamer berkammer
perchhamer: ’bergamói posztó’? önállósodás egy nem adatolt, de feltehetőleg [ném. (kor. úfn.)
bergamoer tuch ’ua.’szóból].. Bergamo (Olaszország) már a középkorban is a textiliparáról ismert hely
volt, és a hn. a szövet elnevezéséül is szolgált; vö.: ang. bergamot;ném. R. bergame;; fr. bergame; stb.:
bergamói posztó; ’faliszónyeg’. – A purgamál alak hangrendi kiegyenlítődéssel és a szóvégen végbemenő
r—r > r—l elhasonulással keletkezettborbély, kvártély stb. – A R. bergám ’ua.’ (1503) a németből (↑)
vagy a franciából (↑) származhat.
NéNy. 2: 223; TESz.; NMÉr.

purgatórium A: 1490 k. Purgatoriombeli (MKsz. 1881: 107); 1493 k. pwrgatorymom (FestK. 376);
1495 e. purgatoriumba (GuaryK. 67); 1513 porgatoriomban (NagyszK. 330); 1804/ purgatóriumában
(NSz. – Bessenyei: Bihari remete 121); 1816 k. Purgátériom (Kassai Bef. 303); 1898 purgatilom (Rell:
LatSz. 18) J: ’tisztítóhely, tisztítótűz; Fegefeuer’.
Latin (e.) jövevényszó. ⊗ Lat. (e.) purgatorium: ’tisztítótűz’ [< lat. purgare ’tisztít’; l. még purgál; vö.
→purgáció].. Megfelelői: ném. Purgatorium; fr. purgatoire; stb.: tisztítótűz.
TESz.

purgelejt † A: 1561 bulgerrechtöt (MNy. 79: 176) [csak EWUng.]; 1574/ Purgályétot (uo.) [csak
EWUng.]; 1579/ purgaletesek sz. (uo.) [csak EWUng.]; 1583 burgerectnek (uo.) [csak EWUng.]; 1586
purgelejtes sz. (OklSz.) [csak EWUng.]; 1622 Purgeleites sz. (MNy. 79: 176) [csak EWUng.]; 1634
purgrecht sz. (uo.) [csak EWUng.]; 1667 purgarejteket (uo.) [csak EWUng.] J: 1. 1561 ’[???];
Bürgerrecht’ (↑); 2. 1667 ’[???]; Bürger’ (↑).
MNy. 79: 176

puritán A: 1612 Puritanuʃoknac (NytÉrt. 93: 18) [csak EWUng.]; 1757 Puritánusok (MNy. 74: 511)
[csak EWUng.]; 1843 puritán (NSz. – Egressy B.–Mallefille: Pur. 110) J: fn 1612 ’a 16–17. századi
angol protestáns egyházi reformmmozgalom híve, követője; Puritaner’ (↑) [csak EWUng.] | mn 1. 1757 ?
’[a puritanizmust illető]; puritanisch’ (↑) [csak EWUng.], 1843 ’ua.’ (↑); 2. 1859 ’szigorú erkölcsű;
sittenstreng’ (NSz. – Hegedüs L.: Árny. 1: 60).
Latin jövevényszó, később nemzetközi szó. ⊗ Lat. (k., e.) puritani többes szám, (h.) puritanus: ’a
puritán protestantizmus követője’ [< ang. Puritan ’ua.puritán; szigorú erkölcsű’ < ; ang. purity ’tisztaság,
erkölcsösség’].; – lásd még: ; ném. Puritaner puritanisch;; fr. puritain;; ol. puritano; stb.: puritán 〈fn〉,
’puritán 〈mn〉’. A megnevezés abból indul ki, hogy ez az angol protestáns mozgalom a tiszta egyházat
próbálta megvalósítani. – A korábbi változatok szóvégi s-éhez vö.: ámbitus stb. A puritán alakhoz vö.:
alán.
TESz.; NytÉrt. 93: 18

purparlé A: 1884 purparlé (MagyLex. 14: 104) J: ’megbeszélés, eszmecsere | szóváltás; Unterredung,
Meinungsaustausch | Wortwechsel’.
Francia jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Fr. pourparler pourparlers többes szám : ’tágyalás,
megbeszélés’.; – lásd még: ném. R. pourparler ’(nem hivatalos) diplomatikus eszmecsere; megbeszélés’.
A franciában az (ófr.) porparler ’megbeszél, megtárgyal’. Megfelelői: ang. pourparler ’nem hivatalos
megbeszélés’; holl. pourparlers többes szám ’tágyalás, megbeszélés’; stb.
TESz.

purpián † A: 1522 purpian (OklSz.); 1750 purpián (Phras. 1025) [csak EWUng.] J: fn 1522
’bíborszövet | bíbor; Purpur | Purpurstoff’ (↑) | mn 1590 ’[bíborszínű]; Purpur-, purpurrot’ (SzikszF. 109).
 Latin (h.) jövevényszó. ⊗ Lat. (h.) purpianus purpian: ’bíbor 〈szövet〉; bíborszín’., purperianus
’bíborszín’ [< ném. R. purpurianisch ’ua.’; végső soron a gör. πορφύρα ’bíborcsiga, bíborszín’ szóra megy
vissza].. Megfelelői: ang. R. purpuren;fr. (ófr.) purprin: ’bíborszín; bíbor 〈szín, anyag〉’; stb. – A
melléknévi jelentés az eredeti főnév jelzői használatból alakult ki.
TESz.; MNy. 74: 79

puruttya × A: 1685 puruttya (Tarn: NySz.); nyj. pruttya (MTsz.) J: 1. 1685 ’ronda, csúf; ekelhaft,
scheußlich’ (↑); 2. 1748 ’gyalázkodó, csúnya 〈beszéd〉 | szégyenletes, gyalázatos 〈magatartás, cselekedet〉;
garstig 〈Rede〉 | schändlich 〈Haltung, Handlung〉’ (Faludi Ferenc: NySz.); 3. 1805 ’gyalázatos,
erkölcstelen (nőszemély); ehrlos 〈Weibsperson〉’ (NSz. – Csokonai: Ódák 33); 4. 1808 ’szennyes,
mocskos, lucskos; schmutzig, sudelig, matschig’ (SI.); 5. 1817 ? ’lusta, tespedt | hanyag; faul | liederlich’
(NSz. – Dugonics: Hadi vez. 55), 1872 ’ua.’ (Nyr. 1: 467).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A 2–5. jelentés: metafora az 1. jelentés alapján.
TESz.

purzsa × A: 1774 pursa (MNy. 71: 128); 1792 purzsa (NSz. – M. Hírmondó 2: 490) J: mn 1774
’rövid, göndör szőrű 〈elsősorban juh〉; mit kurzem zottigem Wollhaar 〈haupts Schaf〉’ (↑) | fn 1792 ’[???];
rumänische Schafrasse’ (REl. 271) [csak EWUng.].
Román jövevényszó. ⊗ Rom. N. pîrj, pî́rjă nőnem, (végartikulussal) pî́rja ’rövid, bolyhos gyapjúszálú
〈juh〉’ [ismeretlen eredetű].. A román nőnemű alak átvételéhez vö.: tretina. – A magyarba a havasalföldi
pásztorkodás szakszavaként került. A szóvégi a-hoz vö.: áfonya. – Nem tartozik ide: N. purzsás ’törékeny,
málló, korhadt 〈alapanyag〉’ (1803), bizonytalan eredetű, esetleg a por szóval függ össze.
MNy. 40: 68; TESz. purzsa¹ˊ² a. is

puska A: 1430 k. puska (SchlGl. 2267.); 1510 k. pwzka (OklSz.); nyj. piska (MTsz.) J: 1. 1430 k.
’doboz, persely; (Geld)büchse’ (↑); 2. 1443 ’egy fajta kézi tűzfegyver; Art Handfeuerwaffe, Flinte’ #
(MNy. 13: 257); 3. 1554 ’robbanótöltet; Sprengladung’ (Nyr. 73: 344); 4. 1835 ’kerékagy vasbélése;
Buchse’ (Kassai 4: 157); 5. 1887 ’meg nem engedett segédeszköz; Spickzettel’ (NSz. – Tolnai L.:
Jégkisasszony 181) Sz: ~´s 1509 Pwskas szn. (OklSz.); 1530 ’[???]; mit Flinte bewaffneter Soldat’ (Arch.
84.) [csak EWUng.] | ~´zik 1636 puskázni sz. (Pázmány Péter: NySz.); 1790/ ’[valahonnan kiles, kivesz];
Spickzettel gebrauchen, abgucken’ (NSz. – Dugonics: Följegyz. 44).
Vándorszó. ⊗ Ném. Büchse: ’kis tartó, tok, doboz, skatulya; vadászfegyver, vadászpuska’., R.
’mindenféle kézifegyver vagy löveg’, Buchse ’üreges henger mint csapágy; dugaszolóaljzat, konnektor
stb.’, (kfn.) bühse ’tok, doboz; kézifegyver’, (kfn., bajor) busche ’lángcső, tűzcső’, (h. kor. úfn.) puchsen
többes szám ’szelence, dobozka’; rom. pușcă ’lőfegyver, puska’, R. ’ágyú’; ;szb.-hv. puška ’lőfegyver,
puska’, R. pukša ’ua.’; cseh puška: ’ua.’;or. пушка: ’löveg’; stb. [< A németből terjedt ellat. (vulg.) buxis
’puszpángfából készült dobozka, szelence’].. A ’kézifegyver’ jelentés szemantikai alapja a gyógyszeres
doboz hengeres alakja. – A magyarba elsősorban a németből került át, bizonyosan szláv nyelvi
közvetítéssel. A 3. jelentés: metonímia az 1. jelentés alapján. Az 5. jelentés elvonás a puskáz(ik) ’puskát
használ, tkp. felfegyverkezik’ származékszóból. – Néhány szomszédos nyelvbe a magyarból került át.
KSzlJsz. 725; NytÉrt. 38: 178; TEsz.; NMÉr. :

pusmog A: 1761 pusmog (NSz. – Déési L.: Kegy. besz. 111); 1795 k. Puszmogni sz. (NSz. – Takács R.:
Told. L. r.) J: 1. 1761 ’suttog, sugdos; flüstern, wispern’ (↑); 2. 1780 ’dohog, zúgolódik; sich mucksen’
(NyF. 50. sz.: 32); 3. 1894 ’sír; weinen’ (Nyr. 23: 44) | | pustog × A: 1784 pustogásban sz. (NSz. –
Bálintitt: Kodrus 49); 1893 pussogott (NSz. – Petelei: Jetti 80) J: 1. 1784 ’duzzog; schmollen’ (↑); 2.
1863 ’suttog, sugdos; flüstern, wispern’ (Kriza: Vadr. Pajmog).
Származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő onomatopoetikus eredetű. A végződése: gyakorító képző,
amiben az m és a t ősi mozzanatos képzők. A pussog változat hasonulás eredménye. – Ugyanebből a
tőből: pustol ’széltől kavarva esik, havazik’ (1873).
TEsz. pustog a. is

puszedli A: 1863 puszedli (NSz. – Roboz: Dauger. 92); 1878 puszerlit (NSz. – Jogász humor 144);
1889 puszellit (NSz. – Hangay O.: Muzsa 101) J: ’süteményfajta; Art Gebäck, Plätzchen’.
Német (au.) jövevényszó. ⊗ Ném. (au.) Busserl: ’csók; egy fajta sütemény’., (baj.-osztr.) pusserl ’csók’
[az eredetéhez vö.: ; vö. →puszi].. – A dli végződéshez vö.: karmonádli, nokedli stb.
TEsz.

puszi A: 1774 ? puszimat (NSz. – Kónyi J.: Óra 171); 1848 puszizták sz. () J: ’csók; Kuß’ Sz: ~l 1873
Puszil (Ballagi).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. (R., N.) buß: ’csók’., (T.) puss ’ua.’ [< ném. (kfn.) bussen ’csókol,
szerelmeskedik, flörtöl’; onomatopoetikus szóból].. Hasonló onomatopoetikus szavakhoz vö.: ang. buss
’(hangosan csattanó) csók’; ; sp. buz ’tiszteletadás, imádat; tiszteletet kifejező csók’; stb. – A szó végi i-
hez vö.: bubi, pacsi stb.
TEsz.

puszpáng A: 1525 k. pwzpank (MNy. 11: 38); 1531 k. Puʃpãgal (MKsz. 1984.: 232) [csak EWUng.];
1533 Pnzpan [ɔ: Puzpan] (Murm. 1323.); 1538 puȝpangfa (PestiN. O4); 1560 k. pyspank (GyöngySzt.
3406.); 1577 puz pong fa (KolGl.: NyF. 45. sz.: 28); 1578 Puxpam, puzban (Melius Péter: NySz.); 1585
Puszpán fa (Cal. 143); 1632 puczpam (Nyr. 43: 412); 1783 Buzbám (NSz. – Molnár J.: Könyvház 1: 423);
1788 Puszpánt □ (NSz. – Harm. Rendt. 193); nyj. piszpáng (SzamSz.) J: ’bukszus; Buchsbaum (Buxus
sempervirens)’.
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (Kr.) pukspam: ’puszpángbokor’., (T.) pugspâmen
’puszpángfából készült’, (h. kor. úfn.) puxpaumen ’ua.’, – ném. Buchsbaum ’örökzöld cserje vagy kis fa’
[tautologikus összetétel a Buchs ’ua.’ (< lat. buxus ’ua.’) + Baum ’fa’szavakból]. Megfelelői: cseh (R., N.)
pušpan; le. bukszpan; stb.: puszpángbokor. – A változatok többszörös átvételre utalnak. A szervetlen
szóvégi g-hez vö.: bojtorján, rozmaring stb. – Kertészeti szakszó.
TEsz.

puszta A: 1306/ Puztasag hn. (OklSz.); 1416 u./¹ puzta (BécsiK. 199) J: mn 1. 1306/ ’üres, kopár,
elhagyott; öde, wüst, verlassen’ # (↑); 2. 1533 ’hajadon; unverheiratet 〈weibliche Person〉’ (Komjáthi
Benedek: NySz.); 3. 1549 ’[csupa, merő, csupán csak az]; bloß, alleinig’ # (OklSz.); 4. 1577 ’tiszta; rein’
(Telegdi Miklós: NySz.); 5. 1577 ’egyszerű; einfach’ (KolGl.: NyF. 45. sz.: 46); 6. 1585 ’műveletlen
〈föld〉; unbebaut, brachliegend 〈Feld, Nutzland〉’ (Cal. 521); 7. 1597 ’fedetlen; unbedeckt’ (OklSz.) | fn 1.
1416 ’nagy kiterjedésű füves síkság; Art Steppe, Pußta’ # (OklSz.); 2. 1416 u./¹ ’pusztaság | sivatag;
Einöde | Wüste’ (BécsiK. 207); 3. 1769 ’díszítetlenül hagyott része valaminek; unverziert gelassener teil
von etw’ (MNy. 60: 494); 4. 1784 ’major | nagy kiterjedésű birtok; Meierhof | großes Landgut’ (SzD. 83)
Sz: ~ság 1416 u./¹ pu̇ ztaʃaga (BécsiK. 205) R: ~´n 1416 u./² pwȝ́tan ’elhagyatottan; verlassen’ (MünchK.
58); 1696 ’csak, csupán; bloß, nur’ (Illyés András: NySz.).
Szláv jövevényszó. ⊗ Óe. szl. pustъ; szb.-hv. pust -a -o;; szlk. pustý -á -é; or. пуст(ой) -а -о; stb.:
puszta, sivár, kopár, üres [szláv eredetű].. – A magyarba a szláv melléknév nőnemű vagy semleges nemű
alakja került át. – A magyarból néhány nyelvbe főnévi 1. jelentésben (részben vissza) került; vö.: ; ném.
Pußta;; rom. pustă; szb.-hv. pusta;; szlk. pusta; stb.: sztyepp ’〈főként a Hortobágy〉.’
KSzlJsz. 450; TEsz.

pusztít A: 1398 Puzthohthow sz. szn. (OklSz.); 1416 u./¹ megpuzteit (BécsiK. 154); 1470 puʃtetÿa [t-j]
(SermDom. 2: 249) [csak EWUng.]; 1493 k. megh pwȝthyhtho sz. (FestK. 54) [csak EWUng.]; 1863
Posztitni sz. (??) J: ’[???]; wüten; vernichten, verheeren’ # | | pusztul A: 1416 u./¹ Megpuztoltanac
(Bécsik. 190); 1495 e. el puȝtul (GuaryK. 129) [csak EWUng.] J: 1. 1416 u./¹ ’[???]; zugrunde gehen,
zerstört werden; veröden’ # (↑); 2. [haupts in ImperatForm] 1870 ’[???]; sich fortmachen, sich packen’
(CzF.) [csak EWUng.] Sz: ~at 1416 u./¹ puztolat ’[???]; Verwüstung, Verheerung; Untergang’ (BécsiK.
158).
Származékszó. ⊗ A puszta ’puszta, sivár, kopár, elhagyott’ szóból -ít gyakorító-műveltető képzővel,
illetve -ul gyakorító-visszaható képzővel; vö.: tisztít, tisztultiszta.
TEsz. puszta a. is

putina × A: 1625 Putinaval (MNy. 80: 377) [csak EWUng.]; nyj. putinyábo̬ (ÚMTsz.) J: 1. 1625
’hordócska alakú faedény, bödön; Fäßchen, hölzernes Tönnchen’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1891
’hátulgombolós gyermeknadrág | kezeslábas; Kinderhöschen mit hinten angebrachtem Schlitz | Overall’
(Nyr. 20: 288).
Román jövevényszó. ⊗ Rom. putină, (végartikulussal) putina ’faedény, csöbör’ [az eredetéhez vö.: ;
vö. →puttony].. A szó útja a románba ismeretlen. – A szó a magyarban a havasalföldi pásztorkodás
szavaként honosodott meg. A szóvégi a-hoz vö.: áfonya. A 2. jelentés: metafora.
Nyr. 94: 488; TEsz.

putnok × A: 1283/ Puthnuk hn. (Gy. 2: 536) [csak EWUng.]; 1283/ Puthnok hn. (uo.) [csak EWUng.];
1590 putnok fu̔ (SzikszF. 23); 1771 Putnak-fǘnek (NSz. – Ventzel: Juhtenyésztés 55); nyj. putnyik
(ÚMTsz.) J: ’csombor, csombormenta; Polei(minze)’.
Szláv jövevényszó. ⊗ Szln. N. pǫ̑tnjak; szlk. N. pútnik;or. N. путни́к; stb.: lándzsás útifű [< szláv
*pǫtь ’út’].. – A magyar szó eredeti jelentése nyilvánvalóan ’lándzsás útifű’volt, ami azonban nem
bizonyítható. A szó a 16. sz. végétől a fű¹-ből képzett előtaggal, tautologikus összetételben fordul elő. A
putnyik változat valószínűleg későbbi külön átvétel a szlovákból.
KSzlJsz. 450; TEsz. putnokfű a. is

putri A: 1783 putriban (NSz. – Molnár J.: Könyvház 2: 80); 1784 putra (SzD. 64) J: ’[???]; armselige
Hütte’.
Ismeretlen eredetű. ⊗ Néprajzi utalások vannak arra, hogy az eredeti jelentés talán ’vályogkunyhó,
földbe vájt lakóhely’ volt. – Kapcsolata a N. tupri, tupra ’kis törpe’ szóval nem valószínű.
TEsz.

puttony A: 1414 Pottinis [-is: lat végződéssel] (NyirkGl.) [csak EWUng.]; 1525 pwthon (OklSz.); 1751
putonyt (HOklSzj. 47); 1787 puttan (NSz. – M. Kurir 658) J: 1. 1414 ’háton hordozható edény;
(eisenbeschlagene) Bütte, Tragkorb’ (↑); 2. 1533 ’kenyérkosár vagy egyéb tartóedény; Brotkorb os
Behälter für Mehl usw’ (Murm. 1818.).
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) butten, (h. kor. úfn.) putten (h. baj.-osztr.) puttn̥ ,
– ném. Butte Bütte:: ’fából készült víztartó edény; háton hordott puttony’; stb. [< lat. (k.) butina ’palack,
üveg, edény, hordó’ [< gör. βυτίνη πυτίνη ’kosaras üveg, demizson’]].. Megfelelői: ; ang. butt ’(nagy)
hordó’lat. (h.) butina ’ua.dézsa, tartály’;cseh putina ’kád, puttony’; stb. – A 2. jelentés: metafora. – Ide
tartozik: pitli ’vízhordó edény, kád, puttony’ (1833), ez a ; ném. (au.) Büttel ’kis puttony fogantyúval’ [<
ném. Bütte (↑)]szóból keletkezett.
TEsz. pitli a. is

puzdarék × A: 1585 pusztarik (Cal. 450); 1604 Puzdarék (MA.); 1626 Pusztorék (Kassai Bef. 303);
1784 puzdrék (SzD. 65); 1795–6 poszrikba (IrNyDolg. 115) J: ’gyermek születésekor, kereszteléskor
adott lakoma; Geburts- Taufschmaus’.
Szlovák jövevényszó. ⊗ Szlk. N. pozdravek ’köszönés, üdvözlés’, pozdravok ’pohárköszöntő;
dorbézolás, tivornya’ [< szlk. pozdrav ’köszötés, köszöntő’].. – A változatok keletkezésénél a szó belseji
mássalhangzótorlódás feloldása vett részt leggyakrabban. Abban, hogy az első szótagi magánhangzó
többnyire u, talán a puzdra analógiás hatása található.
KSzlJsz. 451; TEsz.

puzdra ∆ A: 1380 k. ? Puȝrel [? ɔ: Puȝra] [es. nem m.] (KönSzj. 137.); 1395 k. puȝdra (BesztSzj.
131.); 1405 k. puȝdora (SchlSzj. 613.); 1527 pozdorayaban (ÉrdyK. 342) J: 1. 1380 k. ? ’tegez, nyíltok;
Köcher’ (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2. 1405 k. ’fegyver hajítására szolgáló eszköz; Wurf-, Schleudermaschine’
(SchlSzj. 619.); 3. 1840 ’holmi; Siebensachen’ (MNy. 12: 44).
Jövevényszó egy nyugati szláv nyelvből, valószínűleg a szlovákból. ⊗ Szlk. puzdro;– ; cseh pouzdro;;
l e . puzdro:: ’tartó, tok, hüvely, szelence, doboz’, szintén a szlovákban ’tegez, puzdra’ [ismeretlen
eredetű].. Lásd még: szb.-hv. puzdra puzdro ’hímvessző 〈állatoké〉’; or. N. пýздро, пуздрó ’has
〈állatoké〉’; stb. – A szlovákból való származtatás mellett szól az 1. jelentés és az abból származó 2.
jelentés. A 3. jelentés az általános ’tartó, tok, hüvely’ jelentésre megy vissza. – Az első szótörténeti adat
idetartozása írásalakja miatt bizonytalan.
KSzlJsz. 451; TEsz.

púzsa × A: 18. Jh Posa (Nyr. 2: 227); 1803 Púzsa (NSz. – Csokonai: Anakreoni dalok. Jegyzések 45);
1838 Puzsa (Tzs.); 1838 Púzsú (Tsz.); 1870 puzsu (CzF.); nyj. púzs, púzsé □ (ÚMTsz.) J: ’csiga;
Schnecke’.
Szerb-horvát jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. puž pužu vokatívusz, N. pȗža: ’csiga’ [szláv eredetű; vö.: szláv
*pъlzě- ’mászik, kúszik’].. Lásd még: ; szln. polž; szlk. pĺž; stb.: csiga. – A magyarba bekerült a szerb-
horvát alak szóvégi a-val és anélkül is. A szóvégi u ~ ú-s változatok a szerb-horvát vokatívuszi alakra
mennek vissza. – Déldunántúli tájszó.
KSzlJsz. 451; TEsz.

puzsér × A: 1337 ? Puser szn. (OklSz.); 1615 pusérok (Zvonarics Imre és Nagy Benedek: NySz.);
1832 Púzsér (Kreszn.) J: 1. 1615 ’legény; Bursch’ (↑); 2. 1832 ’gyerek | gyereksereg; Kind | Kinderschar’
(↑).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A N. puzsér ’tarisznya, batyu, csomag’ valószínűleg nem tartozik ide.
TEsz.

püffed A: 1590 Poͨ ffedek sz. (SzikszF. 30); 1740 puͤ ffedésben sz. (NSz. – Perlici: Házi orvosságok 16);
1766 Pöfedék sz. (NSz. – Bél M.: Prim. Lat. 142); 1780 poͤ ffoͤ dt sz. (NSz. – Rácz S.: Orv. tan. 2: 32);
1848/ pöffedik □ (NSz. – Jókai 8: 268) J: 1. 1590 ’dagad, puffad; (an)schwellen’ # (↑); 2. 1799
’pöffeszkedik; sich aufblähen’ (NSz. – Takáts J.: Oktatások 110); 3. 1829/ ’rotyog; brodeln’ (NSz. –
Vörösm. 6: 18) || püffeszt A: 1755 poͤ ffeszt (NSz. – Haller L.: Telemakus 184); 1787 püffeszd [püffeszt □]
(NSz. – Orczy: Költ. Holmi 162) J: 1. 1755 ’gőgössé, kevéllyé tesz; stolz, hochmütig machen’ (↑); 2.
1787 ’puffaszt; aufblähen, auftreiben’ (↑) || pöffeszkedik A: 1787 püffeszkedj (NSz. – Orczy: Költ. Holmi
42); 1804/ pöffeszkedni sz. (NSz. – Bessenyei: Tariménes 232); 1824 pöffeszkedik ▼ (NSz.) [csak
EWUng.] J: ’[???]; sich aufblähen’.
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ A szótő a püföl szócsalád tövével azonos és a pöfög szócsaláddal,
úgymint a palatoveláris párhuzamosság alapján a puff² szócsalád igéivel is összefügg. A végződése:
különféle igeképzők. A püffeszt leginkább a 2. jelentésében használatos.
MNy. 24: 38; TEsz.

püföl A: 1835 Püföl (Kassai 4: 158); 1848 püfföléseket sz. (NSz. – MT. 220); nyj. pöfőni [pöföl □] sz.
(ÚMTsz.), püfel (ÚMTsz.) J: ’[???]; prügeln’.
A szócsalád kiinduló eleme valószínűleg a püföl: onomatopoetikus eredetű. ⊗ A szótő a püffed
szócsaládjának tövével azonos. A végződése: gyakorító képző. – A püff a püfölből keletkezhetett
elvonással. – Ugyanebből a tőből: püffen ’puffan, lepottyan, leesik’ (1847).
MNy. 24: 38; TEsz.

pünkösd A: 1138/ Pinkuʃtí szn. (MNy. 32: 205); [1237–40] Pyncust szn. (PRT. 1: 782); 1239 Pincusd
szn. (ÁÚO. 7: 67); 1500 k. pynkwos hawa (MNy. 21: 142); 1508 Piroʃpinkoͤ ʃt (DöbrK. 340); 1519
pýnkeʃth (JordK. 774); 1529–41 Púnkoʃt (RMNy. 2/2: 48); 1590 Puͨ nkoͨ sd (SzikszF. 222); 1595 Ponkosd
(Ver. 58); nyj. pünkësd (ÚMTsz.) J: ’[???]; Pfingsten’ #.
Jövevényszó, de az átadó nyelv vitatott. ⊗ 1. Olasz (é.) jövevényszó: (bol.) pę̀ ntikǭ́ št, (comel.)
pentkòsti, (rom.) pìntikǭ́ st, (vel.) pìntẹkǫ́ṣte, – ol. pentecoste: ’pünkösd’ lat. (e.) pentecoste ’ua.’ [< gör.
(bibl.) πεντηκοστή (ηµέρα) ’az 50. nap (húsvét után); pünkösd’].. – 2. A németből (feln.): (kés. ófn.)
pinkesten többes tárgyeset, (kfn.) pfingesten többes részes eset: pünkösd, – ném. Pfingsten ’pünkösd’ [<
gör. (↑), az gót paintēkustēn egyes tárgyeset ’pünkösd’].. – Megfelelői: ; holl. pinksteren;; szln. binkošti;
stb.: . – Kultúrtörténeti szempontból mindkét származtatás lehetséges, hangtani okokból azonban az olasz
előnyben részesül. A németből való származtatásnál a pf > p hanghelyettesítéssel és a szuperesszívusz-
ragként felfogott n elvonatkoztatásával is számolni kell.
KSzlJsz. 928; NyK. 61: 270; TEsz.; NMÉr. :

püré A: 1865 püre (Babos); 1930 püré (CsIdSz.) [csak EWUng.]; 1938 pire (FrJsz. 33) [csak
EWUng.]; 1961 piré (ÉrtSz.) [csak EWUng.] J: ’[???]; Püree’ #.
Francia jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Fr. purée: ’kása hüvelyesekből, krumpliból stb.’; – lásd
még: ; ném. Püree: ’ua.’.. A franciában az ófr. purer ’(meg)tisztít; átszitál; paszíroz’szóból keletkezett,
legvégül a lat. purus ’világos, tiszta’ szóra megy vissza. Megfelelői: ang. purée;; ol. purè; stb.: püré.
FrJsz. 33; TEsz.

püspök A: 1177/ Pypeky sz. hn. (Györffy 1: 324); 1256 Puspuk hn. (Száz. 1947.: 129) [csak EWUng.];
1288 Zurdukpyspyky sz. hn. (Gy. 3: 127) [csak EWUng.]; 1372 u./ piʃpekek (JókK. 75); 1416 u./¹ pu̇ ʃpo̗ c
(BécsiK. 44); 1495 e. piʃpo̗ c (GuaryK. 72); 1575 puͤ spekeknek (Heltai Gáspár: NySz.); nyj. pözsbök
(ÚMTsz.) J: ’[???]; Bischof’ #.
Vándorszó. ⊗ Ném. Bischof, (ófn. bajor) piscof;; ol. vescovo R. epìscopo, (kal.) piscopo; szb.-hv.
biskup, (Kaj.) biškup; cseh biskup;; le. biskup; stb.: : ’püspök’. Lásd még: ; lat. episcopus: ’ua.felügyelő,
őr’ [< gör. ἐπίσκοπος ’felügyelő, őr, (bibl.) püspök’].. – A magyarba elsősorban a németből került át. Az
eredeti magyar alak piskup ~ piskop lehetett, amiből a püspök hangátvetéssel és hangrendi
kiegyenlítődéssel keletkezett.
DUHbl 3: 177; KSzlJsz. 929; TEsz.; NMÉr.

püspökfalat A: 1784 püspökfalat (SzD. 25) J: ’; Bürzel 〈als Speise〉’ – De vö. 1767 Püʃpök-falatja ’ua.’
(PPB.).
Összetett szó. ⊗ A püspök + falat ’EZ NEM KELL’fal¹ tagokból; (jelzői) alárendeléssel. Az előtag a
püspök fejfedőjéhez hasonló, megkopasztott szárnyas farára utal. A szó keletkezéséhez a fr. bonnet
d’éveque ’fartő, farok 〈ételként〉’ is hozzájárulhatott; lásd még: ;cseh biskup ’ua.’. – Az összetett szó
szókapcsolatban is előfordul (↑).
TEsz.

rá A: 1055 holmodia rea (TA.); 1372 u./ ra, ram (JókK. 105, 154) [csak EWUng.]; 1372 u./ ew rÿa
(JókK. 21); 1416 u./¹ reiaia (BécsiK. 61); 1508 rayad (DöbrK. 523); 1588 réja (LevT. 2: 52); 1863 Rėa
(Kriza: Vadr. 514); nyj. riva (MTsz.) J: nu 1055 ’〈a -ra, -re határozórag szerepében | az -ig határozórag
szerepében〉; 〈in der Funktion des SublatSf -ra | in der Funktion des TermSf -ig〉’ (↑) | hsz [teils mit
PossSf] 1. [auch als Rektion] 1372 u./ ’ismert személyre, tárgyra; auf ihn, darauf, daran 〈mit Akk〉’ # (↑);
2. 1372 u./ ’ismert személyen, tárgyon rajta; auf ihm, darauf, daran 〈mit Dat〉’ # (JókK. 91); 3. 1416 u./³
’saját magára; auf sich 〈Akk〉’ (AporK. 130); 4. 1518 k. ’feléje; auf ihn zu’ (SándK. 25); 5. 1526 ’számára;
für ihn, dafür’ (SzékK. 63); 6. 1800 ’ezután, utána; danach’ (NSz. – Nyulas F.: Borvizek 3: 122); 7. 1801
’ezenkívül; außerdem’ (NSz. – Haiszer Gy.: Orv. Munk. 1: 37); 8. 1838 ’hozzá még; dazu noch’ (Tzs.) |
isz 1915 ’hajrá!; los, vorwärts, nur zu’ (NSz. – Móricz: Mesék a zöld füvön 39).
Megszilárdult ragos alakulat. ⊗ A tő valószínűleg örökség az ugor korból; vö.: vog. (T.) raŋ ’kívül’,
(AK.) roŋχə ’ua.’, (T.) raŋkā ’félre 〈egy külön rakásba〉, külön, a maga számára’, (AK.) roŋχə ’ua.’ [ugor
*raŋɜ ’felület, felszín’].. Lehetséges, hogy az ugor tő eredetileg azonos volt a rokon tövével. – A
végződés: -á latívuszképző. A rá alak tartalmazza az egyes szám 3. személyű birtokos személyjel -a-ját is,
amely a latívuszragba olvadt bele. Az eredeti reá változat keletkezése a hangzóközi *ŋ (ugor alapalak) >
(ősm.) γ kiesésével, továbbá az első szótagbeli magánhangzó elhasonulásával magyarázható. A későbbi rá
alak ebből keletkezhetett összerántással, illetve – a toldalékolt alakokban – a második nyílt szótagban
lezajlott hangzókieséssel. Eredetileg határozószó volt, abból jött létre a névutó, mely az ómagyarban
határozóraggá vált; vö.: 1372 u./hora ’a hóra’ (JókK. 31). Határozószóként igekötői szerepe is kialakult.
FUF. 31: 347; TESz.; UEW. 883

rab A: 1424 ? Rab szn. (CsnSz.) [csak EWUng.]; 1522 Rab szn. (OklSz.); 1536 rab (Pesti: Fab. 1);
1825 roboszszony (NSz. – Lex. Bud. 591) J: 1. 1424 ? ’fogoly | rabszolga; Gefangene(r) | Sklave’ (↑),
1522 ’ua.’ (↑); 2. 1536 ’az, aki valakitől vagy valamitől feltétlenül függ, valakinek vagy valaminek
feltétlenül alárendeli magát; Sklave 〈abstr〉’ # (↑); 3. 1577 ’[?]; Knecht | Leibeigene(r)’ (KolGl.) [csak
EWUng.]; 4. 1585 ’fegyenc, illetőleg börtönbüntetésre ítélt személy; Gelängene(r), Eingekerkerte(r)’ #
(Cal. 371); 5. 1585 ’túsz; Geisel’ (Cal. 717) Sz: ~ság 1500 k. rabʃagh (AporK. 106) | ~oskodik 1682
raboskodott volna (Haller János: NySz.).
Jövevényszó egy délszláv nyelvből, valószínűleg a szerb-horvátból. ⊗ Szb.-hv. rob: ’szolga;
rabszolga’., R. rába ’fehércseléd’; – óe. szl. rabъ, robъ ’szolga; rabszolga’; blg. paб ’isten hű szolgája;
akarat nélküli szolga’, poб ’rabszolga 〈elvont értelemben is〉; alávetett nép, szolgává tett’; szln. rob:
’rabszolga’indoeurópai eredetű; vö.: [óind árbhas ’kicsi; fiúgyermek, ifjú’; ; lat. orbus ’elárvult’; stb.]..
Megfelelői más szláv nyelvekben is megtalálhatóak. – A szó a török hódoltság alatt került a magyarba,
amikor sokakat elhurcoltak rabszolgának. A rob változat újabb átvétel lehet, amely a moldvai magyar
nyelvjárásba valószínűleg a ; rom. rob ’fogoly, rab; rabszolga 〈elvont értelemben is〉; stb. közvetítésével
került.’
KSzlJsz. 452; TESz.

rabbi A: 1416 u./² Rabi (MünchK. 170); 1519 Rabbẏ (JordK. 629) [csak EWUng.]; 1783 Rábbi (NSz.
– Medici P. – Rosthy: Zsid. szok. 137) J: 1. 1416 u./² ’mester | tanító; Rabbi 〈Meister, Lehrer〉’ (↑); 2.
1783 ’zsidó pap; Rabbiner’ # (↑).
Latin jövevényszó, esetleg német (feln.) közvetítéssel is. ⊗ Lat. (e.) rabbi: ’mester, tanító’., (h.)
’írástudó, törvénymagyarázó; zsidó pap’; – vö. még: ném. Rabbi, (kor úfn., h. kor. úfn.) rabi: ’rabbi’. A
latinba a ;gör. (bibl.) ῥαββί ’mester, tanító’ < ;héber (bibl.) rabbī vokatívusz ’mester’ [< héber rabh
’mester, tanító’]alapján került. Megfelelői: ;ang. rabbi ’rabbi; rabbi(nus)’;ol. rabbi ’rabbi’; stb. – Ide
tartozik: R. rabinus ’rabbi; rabbi(nus)’ (1559 (SzChr. 1a), latinosítás eredménye.
TESz.; NMÉr. rabi a. is

rabol A: 1512 k. el raboliak (WeszprK. 8); 1535 k. Rablany sz. (Lánd. 39) [csak EWUng.]; 1575
rabbalni sz. (HChr. 157b) [csak EWUng.] J: 1. 1512 k. ’〈személyt, állatot〉 rabul ejt, rabságba vet;
gewaltsam wegnehmen, plündern’ # (↑); 2. [haupts el~] 1512 k. ’〈értéket, vagyont〉 erőszakkal,
fenyegetéssel elvesz, fosztogat; gewaltsam entführen’ # (↑); 3. 1928 ’〈bizonyos kártyajátékokban〉 a
talonból cserél; aus dem Talon tauschen 〈in gewissen Kartenspielen〉’ (Zolnay – Gedényi) Sz: rablás 1535
k. Rabolassal (Lánd. 44) [csak EWUng.] | rabló 1571 rablóidat (MonÍrók. 3: 214) [csak EWUng.].
Vitatott eredetű. ⊗ 1. Német (feln.) jövevényszó: rauben, (baj.-osztr.) rôbm: ’erőszakkal elvesz,
elrabol; fosztogat’ [germán eredetű; vö.: gót bi-raubōn ’kirabol’; ang. (óang.) rēafian ’rabol, fosztogat;
elragad’; stb.].. Megfelelői: cseh rabovati;; le. rabować; stb.: rabol. A szó belseji rövid a és a 2. jelentés a
rab hatására keletkezhetett; lásd még a szláv szavakat (↑). – 2. Belső keletkezésű, a rab szóból
igeképzővel alkotott származékszó; hasonló denominális képzéshez vö.: mocsok, titok stb. A 2. jelentés:
metonímia az 1. jelentés alapján; a 3. jelentés: metafora a 2. jelentés alapján. – Ide tartozik: rabsic
’vadorzó’ (1894/), ez a német közvetítésű baj.-osztr. Raubschütz ’ua.’ szóból származik, és leginkább a
dunántúli nyelvjárások szava.
KSzlJsz. 452; TESz. rabsic a. is

rabota × A: 1522 Rabotas sz. szn. (OklSz.); 1562 rabbatásságra [?U] sz. (Heltai Gáspár: NySz.); 1631
robotával (AkNyÉrt. 11/8: 57); 1771 robottáért (MNy. 60: 487) J: 1. 1522 ’munka, rabszolgamunka;
Arbeit’ (↑); 2. 1631 ’úrdolga, jobbágyi munka, robot; Frondienst’ (↑); 3. 1838 ’lélektelenül végzett, gépies
munka; Gewürge, Plackerei’ (NSz. – Zeyk J.: Nyelv. pör 34) Sz: ~´l 1560 k. Rabotalkozom sz.
(GyöngySzt. 2715.).
Szláv jövevényszó. ⊗ Óe. szl. rabota, robota ’elnyomás, (rab)szolgaság’; szb.-hv. rabota ’munka;
jobbágyi munka, robot’;szlk. robota ’ua.’; ; or. работа, N. рoбота ’munka’; stb. [< szláv *orbh- ’szolga;
rabszolga; stb.’; vö. →rab].
MNy. 6: 113; KSzlJsz. 453; TESz.

rabszolga A: 1647 rabszolga (MNy. 4: 16) J: ’[?]; Sklave’ #.

Összetett szó. ⊗ A rab ’fogoly, rab; rabszolga’ + szolga ’szolga; szolgáló’összetétele. A tagok
egymáshoz való grammatikai viszonya vitatott: jelzős arálendelés is lehet, de tautologikus viszony is
fennállhat közöttük. Előbbi mellett szól a fogoly szolga ’szolgaként tartott fogoly’ (1636) szószerkezet. A
második lehetőséghez vö.: rákfene, perpatvar stb.
MNy. 10: 230; TESz.

rác ∆ A: 1395 k. rach (BesztSzj. 85.); 1456 k. ratʒ (SermDom. 2: 23) J: fn 1395 k. ’szerb ember;
Serbe’ (↑) | mn 1494 ’a szerbekkel kapcsolatos, rájuk vonatkozó; serbisch’ (OklSz.).
Köznevesülés egy tulajdonnévi összetétel előtagjából. ⊗ A Rácország ’Szerbia’ (1590Racz orszag:
SzikszF. 231) országnévből; ehhez vö.: lat. (h.) terram racý hn. (Szerbia) ( [1200 k.].: An 42.). Az előtag
helynévként a szb. (ószb.) Rasь (a középkori szerb birodalom szívében található vár, a mai Novi Pazar
közelebén) névre megy vissza. A vár neve jelentésbővüléssel vált az egész szerb birodalom nevévé; vö.: ;
szb.-hv. Raška ’Rácország’; lásd még: ; gör. (biz.) ῾Ράση, ῾Ράσον ’ua.’lat. (k.) Rascia, Rasa, Raxia ’ua.’.
A szóvégi c-hez vö.: lazac, párduc stb. – A magyarból: ; szb.-hv. Rac ’szerb.’
TESz.

ráció A: 1577 ratio (Aritm. C3b) [csak EWUng.]; 1596 ratióját [?U] (MNy. 90: 124) [csak EWUng.];
1814/ Rátio (NSz. – Kazinczy: Lev. 11: 251); 1913 ráció (HHSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1577 ’[?];
Grundsatz’ (↑); 2. 1596 ’értelem, okosság; Vernunft, Sinn’ (↑); 3. 1868 ’fejadag, porció; Ration’ (NSz. –
Kunsági – Pot.: Honv. 2: 57) | | racionalizmus A: 1826 Rationalismus (Gáldi: Szótir. 371); 1897
Racionalizmus (PallasLex. 14: 332) J: ’filozófiai, ismeretelméleti irányzat, mely a megismerés egyedüli
forrásának az észt tartja; Rationalismus’ || racionalista A: 1839 rationalistákat (NSz. – Szontagh: Magy.
philos. 131); 1897 racionalista (PallasLex. Racionalizmus) J: fn 1839 ’a racionalizmus híve; Rationalist’
(↑) | mn 1865 ’a racionalzmus elveit valló, azokon alapuló; rationalistisch’ (Babos rationabilis) ||
racionális A: 1865 rationalis [es. nem m.] (Babos rationabilis); 1877 rationál (Keresztesi: Mat. 165);
1887 raczionális (KerMat. 165) [csak EWUng.] J: 1. 1865 ? ’okszerű, ésszerű; vernunftgemäß, rationell’
(↑), 1899/ ’ua.’ (NSz.) [csak EWUng.]; 2. 1877 ? ’a pozitív és negatív egész számok, törtek
megjelöléseként, racionális 〈szám〉; rational 〈Zahl〉’ (↑), 1884 ’ua.’ (MagyLex. 14: 250).
A szócsalád időrendben legkorábbi tagja, a ráció: latin jövevényszó. ⊗ Lat. ratio: ’számla, elszámolás;
ésszerű gondolkodás’, (k.) ’kiszámított rész, fejadag 〈katonai〉’ [< lat. reri ’gondol, vél’].. Megfelelői:
ném. Ratio ’értelem’; ; fr. ration ’ua.ráció’; stb. – A racionalizmus, racionalista, racionális: nemzetközi
szavak; vö.: ; ném. Rationalismus;; ang. rationalism;; f r. rationalisme; stb.: racionalizmus | ; ném.
Rationalist;; ang. rationalist;; f r. rationaliste; stb.: racionalista | ; ném. rational;; ang. rational;; fr.
rationnel; stb.: racionális; – vö. még: ; lat. rationalis ’ésszerű, racionális’. A legkorábbról a franciából,
illetve az angolból mutathatók ki. A magyarba elsősorban a németből kerültek, részben latinosított
végződéssel.
TESz.

racka × A: 1799 racsco [es. nem m.] (MNy. 39: 238); 1832 raczkát (MNy. 40: 246) J: fn 1. 1799 ?
’egy fajta juh; Art Schaf’ (↑); 2. 1832 ’ua.’ (↑) | mn 1857 ’korcs | keverék; entartet | hybrid’ (MNyszet. 2:
415).
Ismeretlen eredetű. ⊗ Tisztázatlan idetartozású: raci ’felemás, korcs; hibrid’ (1831); racó (parasztok
gúnyneve) (1888); raca ’törvénytelen gyermek’ (1901); stb. – A rác szóval való etimológiai kapcsolata
tisztázatlan. – A magyarból: szlk. N. racky többes szám; rom. rațcă: ’juhfajta’.
TESz.

rács A: 1549 rácʒ (Orth. A4a) [csak EWUng.] J: 1. 1549 ’fémrudakból, lécekből, huzalokból álló,
valamit körülfogó, védő stb. szerkezet; Gitter’ # (↑); 2. 1594 ’sajttartó, kenyértartó | takarmánytartó a
jászol fölött; Art Korb für Käse, Brot | Futtergestell im Stall’ (OklSz.); 3. 1792 ’[?]; 〈zur Benennung
gitterähnl Gegenstände〉’ (SzD.); 4. 1913 ’párhuzamos vonalú karcolatokkal ellátott felület, amely a
fényelhajlás jelensége folytán a fényt színképekre bontja, optikai rács; Raster; optisches Beugungsgitter’
(RévaiLex. Fényelhajlás); 5. 1928 ’az elektronok áramlását szabályozó elektróda az elektroncső anódja és
katódja között; Gitter 〈in Elektronenröhren〉’ (TechnLex. 2: 238).
Valószínűleg örökség a finnugor korból. ⊗ Zürj. (Sz.) raʒ́: ’a folyóöblön keresztül lécekből húzott
rácsszerű kerítés 〈középen varsával〉; lécekből készült gyapjúvető szerkezet’ [fgr. *raćɜ ’rács; rácsszerű
halgát’].. A magyarázat gyenge pontja, hogy a rokon nyelvekben megfelelők nem mutathatók ki. A
jelentések metaforikusan alakultak ki, a valószínűleg eredeti 1. jelentés alapján.
MSFOu. 45: 107; MNy. 47: 277; TESz.; MSzFE.

raccsol A: 1865 raccsolni sz. (NSz. – Toldy I.: Nőkről 195); 1884 rácsolás sz. (NSz. – Gyarmathy Zs.:
Fel. 161) J: 1. 1865 ’az r hangot nem a szokásos módon képezi; das Zäpfchen -r sprechen’ (↑); 2. 1889
’fecseg; schwatzen’ (NSz. – Temérdek: Költem. 119).
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) radschn: ’raccsol; fecseg, locsog; zörög;’, – ném.
ratschen ’zörög; fecseg, locsog’ [onomatopoetikus eredtű szó]..
TESz.

radar A: 1947 radar (NytÉrt. 93: 107) [csak EWUng.] J: 1. 1947 ’rádió(táv)bemérő; Radargerät’ (↑);
2. 1951 ’rádió(táv)bemérés; Funkpeilung’ (SzikraIdSz.).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Radar;; a n g . radar;; f r . radar; stb.: radarkészülék, az angolban
’rádiótávbemérés’is. Az angolból terjedt elbetűszó az [ang. radio detecting and ranging ’rádió-felderítés
és távolságmérés’kifejezésből].. – A magyarba főként az angol nyelvből került.
TESz.

radikalizmus A: 1827 Radicalismus (NytÉrt. 93: 28) [csak EWUng.]; 1872 radikalizmusnak (Nyr. 1:
469); 1886/ radikalizmus (NSz. – Munkásmozg. tört. 1: 524) J: ’a gyökeres módszerek alkalmazása;
Radikalismus’ | | radikális A: 1835 Radicál (Kunoss: Gyal.); 1843 radicális (NSz. – Vachot I.: Orsz.
Almanach 4); 1848/ radikális (NSz. – Kossuth: Besz. 2: 75); 1894 rádikális (NSz. – Bartalus I.: Műv.
345) J: mn 1835 ’gyökeres | a gyökerekig ható; gründlich | an die Wurzeln gehend’ (↑) | fn 1840
’gyökeres módszerek alkalmazásának híve; Radikaler’ (NSz. – Szemere B.: Utaz. 2: 17).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Radikalismus;; ang. radicalism;; fr. radicalisme; stb.: radikalizmus | ; ném.
radikal, Radikaler; ; ang. radical;; fr. radical; stb.: radikális 〈mn〉, gyökeres, ’radikális 〈fn〉’; – vö. még:
lat. (kés.) radicalis: ’a gyökérhez tartozó’ [< lat. radix ’gyökér’].. Az angolból és franciából terjedt el. – A
magyarba főként a német nyelvből került, latin végződéssel. – Ide tartozik: R. radikális ’a gyökérhez,
illetve a tőhöz tartozó 〈a grammatikában〉’ (1813), ez a latinból ered (↑).
TESz.

rádió A: 1924 rádió (Nyr. 90: 141) J: 1. 1924 ’rádió-vevőkészülék ; Rundfunkempfänger’ # (↑); 2.
1924 ’rádión való műsorközvetítést végző üzem, a rádió intézménye; Betrieb, wo Rundfunksendungen
bearbeitet und übertragen werden’ # (MNy. 58: 418) [csak EWUng.].
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Radio;; ang. (am.) radio;; fr. radio; stb.: rádióis. Az amerikai angolban
keletkezett a radio-telegraphy ’drótnélküli távírás’ szóbóla [lat. radius ’sugár’alapján].. – A magyarba
elsősorban a németből került át. – Ide tartoznak: rádiótelefon ’drót nélküli telefon’, rádiótelegráf ’drót
nélküli távíró’ (1909), utóbbi előtagja a rádióhullámokon történő adatátviteli módszerre utal.
TESz.

radír A: 1900 Radir (Tolnai: Magy. szót.); 1949 radírfajta (NSz.) [csak EWUng.]; nyj. ladír (ÚMTsz.)
J: ’[?]; Radiergummi’ # – De vö. 1899 radir-gummi ’[?]; Radiergummi’ (NSz. – Abonyi Á.: Orvosok 1:
164); 1900 radírgumi ’ua.’ (Lumtzer – Melich: DOLw. 215).
Egy összetételi előtag önállósodásával jött létre. ⊗ A radírgumi (↑) német jövevényszóból; vö.: ném.
Radiergummi ’írás vagy rajz törlésére szolgáló gumi’a [ném. radieren ’írást vagy rajzot töröl’ és Gummi
’ua.’alapján].
TESz.

radíroz A: 1806 rádirozott, radirozás sz. (NSz. – Kultsár: Hazai Tud. 311); 1806/ radírozás sz.
(Kazinczy: Lev. 4: 356); nyj. kiladírozza (ÚMTsz.) J: 1. 1806 ’karcolótűvel rézlemezbe karcol, rézkarcot
készít; mit der Radiernadel in eine Kupferplatte ritzen’ (↑); 2. [haupts ki~] 1865 ’(írást, rajzot) gumival
kitöröl, kivakar; Geschriebenes od Gezeichnetes entfernen’ # (Babos).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. radieren: ’karcolótűvel rézlemezbe karcol; írást vagy rajzot töröl’ [< lat.
radere ’kapar, vakar; (meg)tisztít’].. Megfelelői: cseh radovati ’töröl.’
TESz.

rádium A: 1904 rádiumot (MNy. 74: 511) [csak EWUng.] J: ’radioaktív kémiai elem; Radium’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Radium;; ang. radium;; fr. radium; stb.: rádiumis. A franciában keletkezett
tudományos műszóa [lat. radius ’sugár’alapján].; a megnevezés alapja, hogy ez a kémiai elem sugárzást
bocsát ki. – A magyarba elsősorban a németből került át. – Ide tartoznak: radioaktiv ’EZ NEM KELL’
(1904 (MNy. 74: 511); radioaktivitás ’EZ NEM KELL’ (1911), ugyancsak nemzetközi szavak; vö.: ; ném.
radioaktiv, Radioaktivität; ; a n g . radio-active, radio-activity; ; f r . radioactif, radioactivité; stb.:
radioaktív, ’radioaktivitás.’
TESz. radioaktív a. is

rádli A: 1833 Rádli (NSz. – Lakos J.: Székely mest. 19) J: 1. 1833 ’recézés 〈cipő, csizma rámáján〉;
Riffel 〈auf dem Rahmen der Schuhe od Stiefel〉’ (↑); 2. 1872 ’csipkézővas 〈cipőiparban〉; Zackeneisen 〈in
der Schuhindustrie〉’ (Nyr. 1: 282); 3. 1944 ’derelyemetélő; Rädchen zum Ausschneiden von Teigstücken’
(Mártonffy: NémJsz. 39); 4. 1961 ’fogas másolóhenger 〈ruhaipar〉; Rädchen als gezahnte Kopierrolle’
(ÉrtSz.).
Csizm. 131; TESz.

ráf × A: 1813 ráf (Nyr. 44: 127); 1848 rájf (HOklSzj. 73) J: ’kerékabroncs; Radreifen’.
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) raəf, raif ’kör alakú vaspánt, hordó-,
kerékabroncs’, (B.) raf ’hordó-, kerékabroncs’, (h. baj.-osztr.) rǫəf ’ua.’, – ; ném. Reif ’abroncs’ [germán
eredetű; vö.: ang. rope;; svéd rep; stb.: kötél].. Megfelelői: tschech ráf; slowak ráf. ’abroncs’. – A szó a
magyarországi német iparosok közvetítésével terjedt el.
TESz.

rafia A: 1887 raffia (MNy. 64: 469); 1897 Rafia (PallasLex. 14: 353); nyj. rafi(vā) (ÚMTsz.) J: 1.
1887 ’pálmaháncs; Raphiabast’ (↑); 2. 1897 ’háncspálma, rafiapálma; Raphiapalme’ (PallLex.) [csak
EWUng.].
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Raphia;; ang. raphia, raffia; fr. raphia; stb.: rafia ’〈növény, háncs〉’. Lásd
még: ; lat. (tud.) Raphia ruffia ’rafia 〈növény〉’. Forrása: valószínűleg a madagaszkári rafia ’pálmafajta’.
– A magyarba elsősorban a németből került át. A rafi alak a birtokos személyjelként értelmezett szóvég
elhagyásával keletkezhetett.
TESz.

rafiníroz ∆ A: 1789 Raffinírozni, refinirozni sz. (NSz. – Kazinczy: Bácsmegyey 261) J: ’〈cukrot,
kőolajat〉 tisztít, finomít; verfeinern | reinigen 〈Zucker, Erdöl〉’ | | rafinéria A: 1835 Rafineria (Kunoss:
Gyal.); 1879 raffinériából (NSz. – Homoród: Két nőv. 135); 1885 rafinéria (NSz. – Marosi K.:
Mendemond. 186) J: 1. 1835 ’finomítás, tisztítás 〈cukoré, olajé stb.〉; Verfeinerung, Reinigung 〈von
Zucker, Erdöl usw〉’ (↑); 2. 1847 ’kifinomultság, mesterkéltség; Über-feinerung, Gekünsteltheit’ (NSz. –
PD. 2: 1474); 3. 1865 ’finomító üzem; Raffinerie’ (Babos); 4. 1879 ’körmönfontság, ravaszság;
Durchtriebenheit, Schlauheit’ (↑) || rafinál ∆ A: 1841 raffinálja (NSz. – Honművész 9: 66); 1961 rafinál
(ÉrtSz.) [csak EWUng.] J: ’〈cukrot, kőolajat〉 tisztít, finomít; verfeinern, reinigen 〈Zucker, Erdöl〉’ ||
rafinált A: 1875/ raffinált (NSz. – Jókai 48: 153); 1896 rafinált (NSz. – Bedőházi J.: Tréf. tört 73); nyj.
Raffanátos sz. (ÚMTsz.) J: 1. 1875/ ’kifinomult, túlfinomodott; verfeinert’ (↑); 2. 1891 ’ravasz,
furfangos; durchtrieben, schlau’ # (Füredi: IdSz.); 3. 1891 ’finomított, a szennyező idegen anyagoktól
megtisztított; gereinigt, geläutert’ (Füredi: IdSz.).
A szócsalád időrendben legkorábbi tagjai a rafiníroz, rafinéria: német jövevényszavak. ⊗ Ném.
raffinieren: ’tisztít, finomít 〈cukrot, kőolajat>; (ki)finomít <ízlést, stílust〉’ [< fr. raffiner ’ua.’].ném.
Raffinerie ’tisztító-, finomító üzem 〈elsősorban cukor, kőolaj finomítására〉’ [< fr. raffinerie ’ua.’]..
Megfelelői: ; ol. raffinare, raffineria;; cseh rafinovati, rafinerie stb.: finomít, ’finomító üzem’. A ; m.
rafinéria s z ó v é g e l a t i n o s í t á s e r e d m é n y e . – A rafinál képzőcserével keletkezett a
rafinírozbólblamíroz,gazsulíroz stb. A rafinált a rafinál befejezett melléknévi igeneve. A ; ném. raffiniert
’ravasz, agyafúrt’ mintájára keletkezhetett; ehhez vö. még: R. rafinírozott ’rafinált’ (1793).
TESz. rafinéria a. is

rag¹ A: 1546 rag (OklSz.); 1802 ragg (MNy. 90: 124) [csak EWUng.] J: 1. 1546 ’szarufa;
Dachsparren’ (↑); 2. 1826 ’a padlásnak az a része, ahol a tető a falakat éri | eresz; kantennaher Raum
zwischen Dach und Dachboden | Dachtraufe’ (NSz. – Egyed A.: Ovid. Kes. 86); 3. 1897 ’oldalvájás a
kővel ki nem rakott kút fenekén; Seitenaushöhlung am Brunnenboden’ (MTsz.).
Szláv jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. rog: ’szaru, kürt’, N. ’szarufa’; ;szlk. roh: ’szaru, kürt; szaruanyag;
sarok, szeglet’, N. ’szarufa’; ;or. рог: ’szaru, kürt; földnyelv’; stb. [szláv eredetű; lásd még: óporosz
ragis;; lett rags; stb.: szaru, kürt; ’partfok; stb.’].. A ’szaru, kürt és szarufa’ jelentések viszonyához vö.:
szarufa. – A 2. jelentés: feltehetőleg metonímia az 1. jelentés alapján; a 3. jelentés: valószínűleg metafora
a 2. jelentés alapján; a 2. és 3. jelentés azonban a szláv ’sarok, szeglet’ jelentésre is visszamehet. – Ma
főként délnyugat-dunántúli, korábban szélesebb körben elterjedt nyelvjárási szó.
KSzlJsz. 454; TESz.

rag² A: 1808/ ragok (NSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1808/ ? ’mondatbeli viszonytásra szolgáló szóvégi
toldalék; Kasus-, Personalendung’ # (↑), 1833 ’ua.’ (Fogarasi: Műsz. XIV.); 2. 1827 ’jelentésmódosító
szóvégi toldalék, képző; Ableitungssuffix’ (Kreszn. I) Sz: ~talan 1839 ragtalan (NSz. – Szász K.: Magy.
nyelvtud. 2: 275) | ~oz 1839 ragozatlan sz. (NSz. – Szász K.: Magy. nyelvtud. 2: 258) | ~ozás 1844
ragozást (NSz. – Táncsics: M. nyelvt. 20) | ~os 1887 ragos (NSz. – Akad. Értesítő 20).
Elvonással keletkezett tudatos szóalkotás. ⊗ A ragad szócsalád igéiből. Korábbi elnevezések,
ugyanabba a szócsaládba tartozó szavakból: raggaték (1645); ragasztékszó (1783); ragaszték (1789);
toldalék. Egyéb korábbi megnevezések: végezet, tulajdonképpen ’végződés’ (1787), toldalék,
tulajdonképpen ’toldás, pótlás’ (1794). A rag ’ e s e t r a g ’ é s a képző ’képző’ következetes
megkülönböztetése képez) csupán a 19. sz. közepétől figyelhető meg. – Nyelvújítási származékszó.
NyÚSz.; Szótir. 364; TESz.

rág A: 1372 u./ meg ragnÿ sz. (JókK. 93) J: 1. 1372 u./ ’fogaival apró darabokra őröl, harapdál |
fogaival leválaszt, szétválaszt, kilyukaszt; kauen | abnagen, annagen’ # (↑); 2. 1416 u./¹ ’〈rovar, féreg〉
rágószerveivel felaprózva elfogyaszt; zerfressen 〈Insekt〉’ (BécsiK. 244); 3. 1517 ’körömmel mar, tépáz;
zausen’ (DomK. 227); 4. 1519 ’〈rozsda, maró hatású anyag〉 elesz, megtámad, ártalmára van valaminek;
fressen, ätzen 〈Rost, Säure〉’ # (JordK. 370); 5. 1519 k. ’becsmérel, rágalmaz; heruntersetzen, verleumden’
(DebrK. 235); 6. 1577 k. ’〈testrész〉 görcsszerűen fáj | 〈fájdalom〉 gyötör, mar; schmerzen 〈Körperteil〉 |
peinigen 〈Schmerz〉’ (OrvK. 12); 7. [száj(á)ba~, va fülébe ~] 1580 k. ’csekély megértési készséget
feltételezve részletesen elmagyaráz; vorkauen 〈abstr〉’ (MKsz. 1887.: 107); 8. 1591–4 ’〈gond, baj〉 lelkileg
gyötör; martern 〈Sorge, Übel〉’ (MNy. 75: 510) [csak EWUng.]; 9. 1668 ’〈gondolatot〉 jól meghány-vet |
〈mondanivalót〉 jól megfontolva mond ki; sehr überdenken | kauen 〈Worte〉’ (Matkó István: NySz.); 10.
1838 ’tör 〈kendert〉, tilol; brechen 〈Hanf〉’ (Tsz. Vágtató); 11. 1881 ’dörzsöl, tör 〈lábbeli〉; scheuern, wund
reiben 〈Schuh〉’ (Nyr. 10: 153) Sz: ~ás 1470 meg ragas (SermDom. 2: 195) | ~ódik 1531 raaghodnotok
sz. (ÉrsK. 188) | ~csál 1759 rágcsálni sz. (NSz. – Szattmáry Király Gy.: Méhes kert 65–6) | ~csáló 1891
rágcsáló ’[?]; Nager’ (NSz. – Irodalmi évkönyv 136) | ~ós 1897 ’nehezen rágható; zäh, ledern’ (MTsz.).
Bizonytalan eredetű, esetleg örökség az uráli korból. ⊗ Vö.: vog. (L.) rågn- ’megrág, rág’; – szam. jur.
luŋkībā-, ruŋkīpo- ’rágcsál, ropogtat’; szam. tvg. l’ụŋụɁ-, l’ụŋkaju ’rágcsál’ [uráli *ruŋkɜ- ’rágcsál’]..
Megfelelői: ; juk. leu- leg- läg- ’eszik’. A magyarázat gyenge pontja, hogy a vogulban előforduló szó
mindössze egyszer adatolt, és idetartozása hangtani felépítése miatt kétséges; a szamojéd szavakkal való
összetartozása a távoli rokon nyelvi megfelelés miatt bizonytalan. A szó belseji *ŋk > ; m. g változáshoz
vö.: bog, dug stb. A magyar jelentésfejlődéséhez vö.: emészt, mar¹; az 5. jelentéshez vö.: rágalom.
JSFOu. 30/5: 60; TESz.; MSzFE.; UAJb. 53: 74

ragad A: 1372 u./ ragattatok (JókK. 114–5); 1517 el raggattasabol [? ɔ: ragattataʃabol] [d-t] sz.
(DomK. 247); 1899 ragadik □ (NSz. – Bródy S.: Vallomás 190) J: 1. 1372 u./ ’erővel, erőszakkal elvesz,
megszerez; rauben, entreißen’ # (↑); 2. [utat ~] 1372 u./ ’útnak ered, hirtelen elindul; sich auf den Weg
begeben’ (JókK. 147); 3. 1416 u./¹ ’hirtelen nagy erővel megfog; anpacken’ # (BécsiK. 38); 4. 1416 u./¹
’nagy erővel magához von, magával visz, sodor; wegreißen, mit sich reißen’ # (BécsiK. 123); 5. [el~, meg
~] 1416 u./¹ ’tekintetet, figyelmet magára von | lelkileg megkap, gyönyörködtet; hinreißen, packen
〈Eindruck〉, entzücken’ # (BécsiK. 45); 6. 1416 u./² ’hozzátapad valamihez | ragadós, ragasztható;
anhaften, kleben 〈intrans〉 | klebrig sein’ # (MünchK. 133); 7. [rajta ~] 1416 u./² ? ’[?]; auf etw erpicht
sein’ (MünchK. 35), 1495 e. ’ua.’ (GuaryK. 44); 8. 1456 k. ’benyomul valahová, befészkeli magát
valahová; sich festsetzen’ (SermDom. 2: 141); 9. 1470 ’〈fertőző betegség〉 terjed; ansteckend sein
〈Seuche〉’ (SermDom. 2: 387); 10. 1470 ’szorosan összezárul, összetapad; sich fest (zusammen)schließen’
(SermDom. 2: 662); 11. 1508 ’ragaszkodik valamihez; an etw festhalten 〈abstr〉’ (DöbrK. 56); 12. [haupts
el~] 1517 ’extázisba, révületbe, tetszhalálba ejt; verzücken’ (↑); 13. 1590 ’beleakaszkodik, ráakaszkodik;
sich an etw klammern’ (SzikszF. 9); 14. [be~, meg~] 1608 ’〈szokás〉 megrögződik; sich festsetzen
〈Gewohnheit〉’ (Szenczi Molnár Albert: NySz.); 15. [el~] 1618 ’〈indulat〉 hirtelen úrrá lesz valakin; sich
hinreißen lassen 〈von Aufregungen〉’ # (Szenczi Molnár Albert: NySz.); 16. [be~] 1643 ’〈ismeret〉
megszilárdul, az emlékezetbe vésődik; sich einprägen | einprägsam sein, sich leicht einprägen’ # (Com.:
Jan. 156); 17. 1847 ’tartósan ott marad valahol; (irgendwo) fest bleiben, nicht wegkommen’ # (NSz. –
Erdélyi: Népd. és mondák 2: 235); 18. [meg~] 1885 ’〈színező anyag〉 elszínez, megfog; abfärben’ (Nyr.
14: 335); 19. [meg~] 1897 ’〈növény〉 megfogamzik; Wurzel fassen’ (MTsz.); 20. [~ik] 1899 ’teherbe esik;
schwanger werden, empfangen’ (↑) Sz: ~oz 1372 u./ ragadoʒuan sz. (JókK. 30) | ~ozó 1372 u./ ragadoʒo
’kapzsi; habsüchtig’ (JókK. 78); 1416 u./² ’igenév állatnév jelzőjeként; raubend’ (MünchK. 26); 1800–3/
’ragadozó állat; Raubtier’ (NSz. – Fazekas: ÖM. 2: 12) | ~at 1416 u./¹ ragadatba ’[?]; Raub’ (BécsiK. 16)
| ~ozás 1416 u./¹ ragadozaʃokat ’[?]; Raub’ (BécsiK. 252) | ~ozat 1416 u./¹ ragadozat ’[?]; Raub’
(BécsiK. 262) | el~tatás 1517 (↑) | ~vány 1527 ragadwanyatwl ’járvány, fertőzés; Seuche, Ansteckung’
(ÉrdyK. 18); [-név] 1872 ’valakin rajta maradt 〈név〉; Beiname’ (NSz. – Abonyi L.: A fonó krón. 1: 20) |
~ós 1585 ragados (Cal. 917) | el~ó 1736 el ragadó ’ragályos; ansteckend’ (NSz. – Neuhold: F. oktatás
71); 1796 ’nagy hatású, gyönyörű, bájos; hinreißend (schön), entzückend’ (NSz. – Sándor Józs.:
Zolikoffer 96) | | ragaszt A: 1474 hoʒʒa ragaʒtott sz. (BirkK. 8) J: 1. 1474 ’hozzáfűz, hozzátold;
anhängen, anknüpfen’ (↑); 2. [be~, össze~] 1517 ’erősen bezár, becsuk; fest zusammenschließen’ (DomK.
150); 3. 1531 ’ragadós anyaggal összetapaszt valamit, hozzátapaszt; kleben 〈trans〉’ # (TelK. 97); 4. 1551
’ragadós betegséggel sújt; mit einer Seuche heimsuchen’ (Heltai Gáspár: NySz.); 5. 1560 k. ’felfüggeszt,
ráakaszt; aufhängen’ (GyöngySzt. 714.); 6. 1794 ’szerez, vesz; erwerben, kaufen’ (NSz. – Gyarmathi S.:
Nyelvmester 2: 232) Sz: ~ó 1519 ragaʒto ’valamit összefogó léc, gerenda, ajtófélfa; Binderbalken’
(JordK. 33); 1877 ’ragasztószer; Klebstoff’ (Nyr. 6: 323) | | ragaszkodik A: 1510 ragazkodÿk vala
(MargL. 18) J: 1. 1510 ’hű valakihez, érzelmileg erősen kötődik valakihez; jmdm treu sein | an jmdm
hängen’ # (↑); 2. 1520 k. ’csatlakozik, hozzáfűződik valamihez; sich an etw knüpfen’ (GyöngyGl. 365.);
3. 1529 e. ’kitart valami mellett; verharren bei etw, auf etw bestehen’ # (VirgK. 101); 4. 1529 e. ’valamely
tulajdonától nem szívesen válik meg, róla nehezen mond le, igyekszik birtokában tartani; etw behalten
wollen’ (VirgK. 124); 5. 1550 k. ? ’ráakaszkodik valamire, kapaszkodik valamibe; sich anhängen’
(KolGl.: NyF. 45: 16), 1585 ’ua.’ (Cal. 717 [ɔ: 713]); 6. 1577 k. ’beleragad, hozzátapad; sich festsetzen’
(OrvK. 221); 7. 1584 ’eltávolíthatatlanul ott van, szükségképpen megtalálható; anhaften’ (Beythe István:
NySz.); 8. 1758 ’hozzákezd valamihez | hozzászokik valamihez; etw anfangen | sich gewöhnen’ (Haller
László: NySz.) | | raggat ∆ A: 1531 egybe raggatwan sz. (ThewrK. 101) J: 1. 1531 ’ragaszt; kleben
〈trans〉’ (↑); 2. 1772 ’hozzáfűz, hozzácsatol; anhängen, zufügen’ (NSz. – Marikowzki: Néphez el. 5) ||
ragasz A: 1774 ragasztyát [ragaszt □] [t-j] (NSz. – Dugonics: Trója vesz. 124); 1774 Ragaszos sz.
(NyÚSz.) J: 1. 1774 ’valamihez hozzáfüggesztett, hozzákapcsolt dolog; Anhängsel’ (↑); 2. 1774 ’ragadós
anyag, ragasztószer | kenőcsféle; Klebstoff, Schmiere’ (NyÚSz.); 3. [als Attr] 1834 ’felragasztott,
felragasztható; angeklebt, anklebend’ (NSz. – Helmeczy: Jelenkor 3: 134); 4. 1848 ’felragasztott dolog,
plakát, tapasz; Ankleber, Affiche | Heftpflaster’ (NyÚSz.) | | ragály A: 1792 Ragály (SzD.) J: 1. 1792
’bogáncsos növény, bojtorjánféle; Distel, Klette’ (↑); 2. 1813–5 ’járványos betegség, járvány; ansteckende
Krankheit, Seuche’ (MNy. 5: 124) Sz: ~os 1833 ragályos (NyÚSz.) || ragacs A: 1801 ragatsos sz. (NSz.
– Pánztél D.: Mez. gazd. 1/1: 35) J: 1. 1801 ’ragadós, nyúlós állományú anyag; Klebstoff | klebrige
Masse’ (↑); 2. 1810 k. ’ragasztó, tapasztó építőanyag; Mauerspeise’ (MNy. 61: 105) Sz: ~os 1801 (↑).
A szócsalád igéi ismeretlen eredetűek, esetleg örökségek; talán ugor kori tővel, magyar képzéssel. ⊗ A
tőhöz vö.: osztj. (Vj.) ńula röŋkəmt- ’összeilleszt, összeragaszt’, röŋki ’jól ragadó 〈enyv〉’ [ugor *rȣ̈ŋkɜ-
’ragad’].. A magyarázat az osztják szó szűk nyelvjárási elterjedtsége miatt bizonytalan. A szó belseji,
eredetileg palatális magánhangzó a magyarban velárissá váltfog¹ , fogoly². A szó belseji *ŋk > ; m . g
hangváltozáshoz vö.: rág, segéd stb. A magyar tő jelentéstartalmának leglényegesebb eleme az ’erős
vonás, tapadás, megfogás’ fogalomköre volt. A végződések: valószínűleg -d kezdő-gyakorító és -szt
műveltető, -kodik gyakorító-visszaható, -gat gyakorító képző. A ragad eredeti jelentése a 3. és a 6.
jelentés lehetett. 2. jelentésében a raggat esetleg a raggatrak ’ide-oda tesz, rendez, pakol’ jelentésével
keveredhetett. A ragasz, ragály, ragacs főnév a nyelvújítás korában keletkezett tudatos szóalkotással az
igék kikövetkeztetett tövéből. Végződései különféle névszóképzők. A ragasz alaktanához vö.: eresz,
rekesz stb. – Ide tartozik: a ragtapasz összetett szó ’EZ NEM KELL’ (1835); az előtag (az önálló szóként
nem adatolt rag) elvonás az igékből, és ’ragasztó, tapadó’melléknévi igenévi jelentésben áll; az utótag:
tapasz. A ragadtatja magát ’EZ NEM KELL’ szószerkezet (1779) német mintára alkotott tükörfordítás;
vö.: ; ném. sich hinreißen lassen ’hagyja, hogy eluralkodjanak rajta az érzelmei’; lásd még: ; ném.
hinreißen ’elragadtat.’
TESz. ragadtatja magát a. is; MSzFE.

rágalom A: 1372 u./ meg ragalmaʒtak sz. (JókK. 115); 1808 Rágalom (SI.) [csak EWUng.] J: 1. 1372
u./ ’saját magának lealjasítása, beszennyezése 〈valótlan állítással〉; Selbsterniedrigung 〈mit unwahrer
Behauptung〉’ (↑); 2. 1416 u./³ ’szidalom; Beschimpfung’ (AporK. 80); 3. 1456 u. ’istenkáromlás;
Gotteslästerung’ (SermDom. 2: 114); 4. 1465–7 ? ’alaptalan, becsületsértő állítás; Verleumdung’ # (MNy.
20: 85), 1495 e. ’ua.’ (GuaryK. 11); 5. 1495 e. ’megcsúfolás; Verhöhnung’ (GuaryK. 19); 6. 1786 ’görcsös
testi fájdalom; krampfhafter Schmerz’ (NyF. 50: 15–6) Sz: rágalmaz 1372 u./ (↑) | rágalmazás 1456 k.
ragalmaʒaʃth (SermDom. 2: 114) | rágalmasság 1495 e. ragalmaʃʃag ’[?]; Verleumdung’ (GuaryK. 11) |
rágalmazó 1495 e. ragalmaʒonac ’; Verleumder’ (GuaryK. 12).
Származékszó. ⊗ A rág ’rágalmaz; kínoz 〈fájdalom〉’ szóból -alom névszóképzővel. Hasonló
szemlélethez vö.: mar¹ ’harap; rágalmaz’; lásd még: lat. rodere ’rág, harap; rágalmaz’. A rágalmaz
származékszó eredetileg egy dühös állat támadására utalhatottmar¹, fenyeget stb.
NNyv. 1: 299; TESz.
 raglán A: 1904 raglan (Radó: IdSz.¹); 1908 raglánjaival (NSz.) [csak EWUng.] J: ’a vállrésszel
egybeszabott ujjú, bő kabát; Raglan’.
TESz.

ragu A: 1790 Ragúkkal (NSz. – Gvadányi: Tör. háb. 84); 1833 Ragut (NSz. – Vajkai L.: Blumauer,
Aeneis 1: 25) J: 1. 1790 ’egy fajta, apróra vágott húsból készült étel, becsinált; Ragout’ (↑); 2. 1835
’keverék, zagyvalék; Gemenge, Mischmasch’ (NSz. – Vajda P.: Nyelvt. 113).
Francia jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Fr. ragoût: ’egy fajta apróra vágott húsból készűlt, erős
fűszerezésű mártással tálalalt étel’., R. ’étvágygerjesztő étel’; – vö. még: ném. Ragout ’fűszeres hús;
zagyvalék’. A franciában ragoûter ’étvágyat gerjeszt’ [< fr. goût ’íz, ízérzékelés, étvágy’ (; lat. gustus
’ízlelés; íz; (étel-, ital)fogyasztás’)].. Megfelelői: ang. ragout;; ol. ragu; stb.: ragu.
TESz.

ragya A: 1300 u. ruga (MNy. 33: 251); 1416 u./¹ roga (BécsiK. 203); 1479 Ragyas sz. szn. (OklSz.);
1863 rotya (Kriza: Vadr. 515); nyj. radzsa (ÚMTsz.), rigyás sz. (MTsz.) J: 1. 1300 k. ’gombák okozta
foltosodás, bevonat növények levelein, termésén; Brand, Rost 〈Pflanzenkrankheit〉’ (↑); 2. 1479 ’ripacs,
himlőhely a bőrön; Blatter-, Pockennarbe’ (↑); 3. 1538 ’eső napsütésben; Regen bei Sonnenschein’
(PestiN. V1); 4. 1550 k. ’[?]; Moor’ (KolGl.) [csak EWUng.]; 5. 1560 k. ’rozsda, fémeken, főleg vason;
Rost 〈auf Metall, haupts Eisen〉’ (GyöngySzt. 651.); 6. 1572 ’[?]; Rauhfrost’ (ZsélyiSzj.) [csak EWUng.];
7. 1759 ’méhtáplálék, különösen virágpor; Bienennahrung 〈haupts Blütenstaub〉’ (NSz. – Szattmáry
Király Gy.. Méhes kert 20); 8. 1795 ’szitokszóként; 〈als mildes Schimpfw〉’ (NSz. – M. Merkurius 204)
Sz: ~´s 1479 szn. (↑).
Jövevényszó a szerb-horvátból vagy szlovénból. ⊗ Szb.-hv. rđa; szln. rja:: ’rozsda 〈a fémeken;
növénybetegség〉’ [az eredetéhez vö.: ; vö. →rozsda].. Lásd még: szlk. hrdza;; or. ржа; stb.: . – Minthogy
ma a metaforikus keletkezésű 2. jelentés a leggyakrabban használt, a ragya és a rozsda között szóhasadás
ment végbe. A 3. jelentés: metonímia, melynek alapja, hogy az ilyen eső ragyát okozhat. A 6., 7. jelentés:
valószínűleg metafora az 1. jelentés alapján. Az 1. jelentéshez kapcsolható a 8. jelentés is és a feltehetőleg
alkalmi 4. jelentés is. – Ugyanerre az etimonra megy vissza: ragyiva ’rozoga, értéktelen; jellemtelen;
rendetlen’ (1829); ez a főként dunántúli nyelvjárási szó a ; szb.-hv. rđav -a -o ’rozsdás; rossz, gonosz,
nyomorult alapján jött létre.’
MSzlJsz. 1/1: 141; AkNyÉrt. 20/3: 81; KSzlJsz. 455; TESz. ragyiva² a. is

ragyiva × A: 1591 ragyuassag sz. (Pécsi Lukács: NySz.); 1604 Ragyiva (MA.) J: 1. 1591 ’csinos,
szép; hübsch, schön’ (↑); 2. 1591 ’művelt, finom; gebildet, verfeinert’ (↑); 3. 1604 ’serény, talpraesett;
betriebsam, erfinderisch’ (↑).
Szláv jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. radljiv -a -o: ’tevékeny, szorgalmas’.; le. R. rodziwy, -a, -e ’tekintélyes,
figyelemre méltó’; or. (R., N.) ради́в(ы)й -а -о ’gondos, buzgó, szorgalmas’; stb. [< szláv *radi-
’aggodalom, gond’].. – A magyarba a szláv nőnemű (vagy esetleg semleges nemű) alak került.
Északkeleti nyelvjárási szóként elsősorban a szlovákból származhat, de a szlovákban nem mutatható ki
ilyen szó. Valószínűleg a 3. jelentés az eredeti.
KSzlJsz. 456; TESz. ragyiva¹ a. is

ragyog A: 1582 ragyag (MNy. 10: 359); 1626 ragyog (↑); 1668 rogyogo sz. (↑) J: 1. 1582 ? ’csillog, a
fényt visszaveri | tiszta fénnyel világít; glänzen, glitzern | strahlen, leuchten’ # (↑), 1590 ’ua.’ (MNy. 10:
359); 2. 1582 ? ’〈szem, arc〉 örömöt, vidámságot fejez ki, 〈öröm, vidámság〉 tekinteten, arcon
megnyilvánul; vor Freude strahlen’ # (↑), 1785–90/ ’ua.’ (NSz. – Verseghy: Kisebb költ. 42); 3. 1771
’jeles szellemi vagy erkölcsi tulajdonságávaival kitűnik; brillieren’ (NSz. – Borosnyai Nagy Zs.: Gyulai
Kata D2c); 4. 1795 ’pompázik, hivalkodik; prunken’ (NSz. – Méhek nevelésiről 5) Sz: ~ó 1636 ragyagó
PartzPräs (Pázmány Péter: NySz.); 1788 ’glória, dicsfény; Glorienschein’ (NSz. – Dugonics: Etelka 1:
113–4) R: ~óját [(azt) a ragyogóját!] 1865 ’〈személyragosan, enyhe szitkozódásban〉; 〈als mildes
Fluchw〉’ ().
Származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő bizonytalan, onomatopoetikus eredetű. Végződése: -g
gyakorító képző.
TESz.; FiktI. 86; MNy. 84: 337
 raj A: 1370/ ray (OklSz.) J: 1. 1370/ ’méheknek, más rovaroknak és madaraknak csoportja; Schwarm
〈haupts Bienen〉’ # (↑); 2. 1604 ’emberek aránylag nagy csoportja; Haufen 〈Menschen〉’ (MA. Túrma); 3.
1656 ’kergekór; Drehkrankheit’ (Czeh [ɔ: Cseh]: NySz.); 4. 1798 ’tag matematikai kifejezésben;
zusammengesetztes Glied eines math Ausdrucks’ (NSz. – Dugonics: Tud. 1: 24); 5. 1877 ’8–13 főből álló
katonai egység | ifjúsági szervezetek kisebb egysége; Schwärm 〈Soldaten〉’ (NSz. – Márkus I.: Tör. kép.
257); 6. 1895 ’hajók, repülőgépek stb. köteléke, meghatározott egysége; Geschwader, Flottille | Staffel
usw’ (NSz. – Ágai A.: Tört. 217); 7. 1949 ’[?]; kleinere Einheit einer Jugendorganisation’ (NSz.) [csak
EWUng.] Sz: ~zik 1620 raiozok sz. (Szepsi Csombor Márton: NySz.).
Szláv jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. roj: ’méhraj’;szlk. roj: ’repülő rovarok sokasága; emberek vagy tárgyak
nagyobb tömege; stb.’;or. poŭ: ’(méh)raj; halom, rakás, nagy mennyiség, tömeg’; stb. [< szláv *rei-
’kitör, kirajzik’].. – A 3. jelentés alapja a repülő rovarok raja és a kergekórban szenvedő állatok mozgása
közötti hasonlóság lehet. A 4. jelentés tudatos műszóalkotás eredménye, melynek jelentéstani alapja nem
teljesen világos. Az 5., 6. jelentés a 2. jelentés alapján keletkezett, valószínűleg tudatos szóalkotás
eredményeként. A 7. jelentés néhány évtizeddel korábbi, mint első adata. – Valószínűleg ide tartozik: raj
’sarj, ivadék’ (1666), ’egy évfolyam 〈főként iskolai vonatkozásban〉’ (1792).
KSzlJsz. 456; TESz.

rája A: 1795 Rája (NSz. – Gáti I.: Term. hist. 201) J: ’porcos halak egy fajtája; Rochen’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. raia: ’rája’ [tisztázatlan eredetű].. Megfelelői: ang. ray;; fr. raie; stb.: .
Leginkább állattani műszóként használatos.
TESz.

rajbol × A: 1556 Raybalo sz. (OklSz.); 1879 rajbolni sz. (Nyr. 8: 235); nyj. rajbál (MNyj. 4: 192) J: 1.
1556 ’〈ruhát dörzsölve〉 mos; (reibend) waschen 〈Wäsche〉’ (↑); 2. 1890 ’súrol, sikál; scheuern’ (NSz. –
Hatvágások 138).
TESz.

rajcsúr × A: 1799 Raitschullozásáért sz. (MNy. 60: 487); 1835 Reitschuloz sz. (Kunoss: Gyal.); 1858
rajtsurozás sz. (Huszár-adomák 165); 1860 rájtsulban (NSz. – Kukliné préd. 125); 1872 rajcsúrba
(NépkGy. 2: 198); 1890 rajcsár (Nyr. 19: 528); nyj. rejcsoroz sz. (MNyTK. 159: 51) [csak EWUng.],
lajcsúrt (ÚMTsz.) J: 1. 1799 ’lovarda, lovaglóiskola; Reitschule’ (↑); 2. 1890 ’tánciskola; Tanzschule’
(↑); 3. 1910 ’lármás szaladgálás | mulatozás; lärmvolle Lauferei | laute Unterhaltung’ (ÚMTsz.) Sz: ~oz
1799 sz. ’lovat 〈lovardában〉 körbe futtat; ein Pferd longieren 〈in der Reitschule〉’ (↑); 1928
’rendetlenkedik; sich unordentlich benehmen’ (ÚMTsz.).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Reitschule: ’lovaglóiskola’., (B.) reidschul ’rendetlen szoba’a [ném.
reiten ’lovagol’ és Schule ’tanintézet’alapján].. Megfelelői: szb.-hv. rajtšul ’lovaglóiskola’; szlk. R.
rajčul’a: ’ua.a jószág számára bekerített hely ’. – Az osztrák katonai nyelvből vettük át. A 2. és 3.
jelentés: metafora az 1. jelentés alapján.
TESz.

rajkó A: 1768 Rajkó (NSz. – Cig. roml. 3); 1847 rajka (NSz. – Szépirod. Szemle 2: 92) J: ’kisgyerek,
különösen cigánygyerek; kleines Kind, haupts Zigeunerkind’.
Bizonytalan eredetű, esetleg származékszó. ⊗ Az alapszó a raj ’sarj, ivadék’ lehet. Végződése:
feltehetőleg kicsinyítő képző. A szó alaktani és jelentéstani felépítésére a cig. raklo;; ném. (argó) racklo:
’fickó, szolga, fiú stb.’ lehetett hatással.
TESz.

rajong A: 1834 rajongtak (NSz. – Nefelejts 224) J: 1. 1834 ’rajként, csapatosan száll, rajzik;
durcheinanderfliegen, schwärmen’ (↑); 2. 1840 ’lelkesedik; begeistert sein, reden’ # (NSz. – Nagy Ig.:
Növ. 555).
Német mintájú képzett tükörszó. ⊗ Vö.: ném. schwärmen: ’rajzik; rajong, lelkesedéssel beszél’ [< ném.
Schwarm ’rajzó tömeg, csoport 〈elsősorban méheké, szúnyogoké〉, embertömeg’].. – A magyarban: a raj
szóból -ong igeképzővel. A R. rajoskodik ’rajzik’ (1803) ugyanabból a főnévből keletkezett másik
igeképzővel. – Nyelvújítási származékszó.
TESz.
 rajta A: 13. sz. e./ rohtonc (KT.); 1372 u./ raÿta (JókK. 139); 1531 reyta, ryatha (TelK. 273, 243);
1532 en ritham (TihK. 355); 1538 raty [? ɔ: rayt] (Arch. 155.) [csak EWUng.]; 1539 en rayatam (KulcsK.
82); 1551 reata (LevT. 1: 91); 1742/ rajt (NSz. – Tóth I.: Cziráky J. 180); 1840 Réjta (NSz. – Gáspár J.:
Füzérke 38); 1863 réta (Kriza: Vadr. 514); 1870 rétt (CzF.); nyj. rëjta (MTsz.), rojta (ÚMTsz.) J: hsz 1.
13. sz. e./ ’〈-n ragos vonzatú igékkel kapcsolatban, az -n ragos határozó szerepében〉; 〈als Rektion bei
versch Verben〉’ (↑); 2. 1372 u./ ’vele szemben; ihm gegenüber’ (↑); 3. 1416 u./² ’azon; auf ihm, an ihm,
darauf, daran 〈als Lok〉’ # (MünchK. 57); 4. 1416 u./² ’azon keresztül; durch ihn, über ihn, dadurch,
darüber’ # (MünchK. 25); 5. 1456 k. ’[?]; auf ihn | daran’ (SermDom. 2: 483) [csak EWUng.]; 6. 1566
’[?]; anstatt, dafür’ (HFab. 25) [csak EWUng.]; 7. [~ kívül] 1804/ ’〈a személynévmások szerepében〉;
außer ihm’ (NSz. – Bessenyei: Bihari remete 29) | isz 1512 k. ’indulj!; los, ran, frisch daran’ # (WeszprK.
33r) [csak EWUng.] | | rajt A: 1903 rajt' (Bánhidi: Sportny. 280) [csak EWUng.] J: isz 1903 ’rajta!
indulás!; los, Start’ (↑) | fn 1931 ’start, indulás 〈versenyen〉; Start, Beginn’ # (Bánhidi: Sportny. 280) Sz:
~ol 1937 rajtol (Bánhidi: Sportny. 280).
A szócsalád alapja a rajta: megszilárdult ragos alakulat. ⊗ Az önálló szóként nem adatolt ősm. kori
rajt ’egy helyen’ határozószó egyes szám 3. személyű -a birtokos személyjeles alakja. Birtokos
személyjeles alakjai teljes ragozási sort alkotnak. – Ez a rajt határozószó is egy megszilárdult ragos
alakulat; a tőhöz vö.: rá. Végződése: -t helyrag. Az alapszó hangzóközi *ŋ mássalhangzójából az
ősmagyar korban előbb spirantizálódással γ, majd zöngétlenedéssel χ́lett, végül pedig az ómagyarban i̯ >
j hangváltozás ment végbe. A rajta eredetileg helyhatározószó volt. Később már igekötői funkciót is
betöltött. Az indulatszói használathoz vö.: ́rá. – A rajt indultszó a rajta szóból keletkezett rövidüléssel, a
rajt főnév az indulatszóból keletkezett szófajváltással.
TESz.

rajzol A: 1600 k. kirajszoljad (Radv.: Szak. 67); 1644 rajzolást sz. (NEl.) [csak EWUng.]; 1711
rajczol (IrtörtKözl. 14: 339); 1722 lerajzalni sz. (Thaly: Adal. 2: 339); 1768 rájzolod (NSz. – Kováts F.:
Norbert Előszó) J: 1. 1600 k. ’vonalakkal ábrát készít; zeichnen’ # (↑); 2. 1632 ’ábrával, képpel díszít;
mit Bildern ausstatten’ (NEl.) [csak EWUng.]; 3. 1659 ’ábrázol; abbilden, darstellen’ (Czeglédy István:
NySz.); 4. 1702 ’〈írásban, szóban〉 leír, bemutat; beschreiben, darstellen’ (Misckolczi Gáspár: NySz.); 5.
1775 ’lop; stehlen’ (MNy. 53: 273); 6. 1777 ’kifarag; aushauen, schnitzen’ (NSz. – Baróti Szabó: Új mért.
118) Sz: ~at 1754 rajzolatját (MNy. 6: 35) | | rajz A: 1682 rajszosok sz. (Haller János: NySz.); 1771
rajzommal (NSz. – Fejérvári HB. 66–7) J: 1. 1682 ’valaminek vonalakkal való ábrázolása, kép;
Zeichnung’ # (↑); 2. 1699 ? ’valaminek betűvel vagy szóval való leírása; Beschreibung, Darstellung’ #
(Felvinczi György: NySz.), 1771 ’ua.’ (↑); 3. 1793 ’(mértani) ábra; (geometrische) Figur’ (NSz. – Látzai:
Tan. könyv 109); 4. 1818 ’rajzolás; Zeichnen’ # (NSz. – Kondor Sám.: Czéhm. 5); 5. 1852/ ’kontúr,
körvonal; Kontur, Umriß’ (NSz. – Arany: Kk. 1: 232).
A szócsalád alapja a rajzol: német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. reißen: ’kettétép, elszakít; erősen húz,
rángat;’., R. ’vonalat húz, karcol, rajzol, farag’, 〈az argóban〉 ’lop, becsap, rászed’, (baj.-osztr.) raiss'n
’rajzol; nyerészkedik valakin’indoeurópai eredetű; vö.: [gör. ῥ́ ίνη ’reszelő, ráspoly’; örmény ergicanem
’szétszakad, széttörik’; stb.].. Megfelelői: szb.-hv. risati:; szln. risati: ’rajzol’. A 2–4. jelentés (a
magyarban): metafora az 1. jelentés alapján. – A rajz elvonással keletkezett a rajzolból. – Tisztázatlan
idetartozású: Rayz szn. (1582 (NEl.).
TESz.

rak A: 1416 u./¹ raktoc (BécsiK. 222) J: 1. 1416 u./¹ ’épít; bauen’ (↑); 2. 1481 ’〈több dolgot vagy egy
dolgot részenként〉 egymás mellé tesz, felhalmoz; legen, laden’ # (OklSz. fölrak); 3. 1516 ’mozaikszerű
vagy intarziás díszítőelemeket alkalmazva mintáz; Einlegearbeit machen’ (OklSz. rakott); 4. 1575
’felsorol, szóban elé tár; aufzählen’ (Helt.: Krón. 71); 5. 1590 ? ’〈növényt〉 sorban ültetget; in Reihen
anpflanzen’ (SzikszF. 49), 1774 ’ua.’ (NSz. – Szilágyi Sám.: Gazdaság 208); 6. 1763 ’valamit (feltűnően)
helyez valahová; (auffällig) hinstellen, hinlegen’ (NSz. – Adámi: Spr. 201); 7. 1779 e. ’ropja 〈a táncot〉;
tanzen’ (Faludi Ferenc: NySz.); 8. [haupts el~, meg~] 1780 ’elver valakit; prügeln’ # (NSz. – Dugonics:
Ulisses 110); 9. [haupts le~] 1786 ’leszól, megszid; beschimpfen’ (NSz. – M. Hírmondó 333); 10. 1795
’〈petét, tojást〉 tojik; (Eier) legen’ # (NSz. – Méhek nevelésiről 21); 11. 1824 ’〈szerencsejátékra, kártyára〉
pénzt tesz; (im Spiel) setzen, einen Einsatz zahlen’ (NSz. – Böszörményi: Kézi könyv 1: 229) Sz: ~ás
1416 u./¹ rakaʃt (BécsiK. 162) | ~at 1416 u./¹ megrakattatic sz. ige ’[?]; bauen lassen, legen lassen’
(BécsiK. 295) | ~va 1508 rakva ’tele van | el van halmozva; voll, überhäuft, beladen’ (NádK. 313) | ~odik
1519 fel rakodanak ’〈gyakorító jelentésű igeként〉; (mehrmals) ab-, aufladen’ (JordK. 348); 1594 e. ’[?];
sich anlagern, sich anhäufen’ (BIst. A6b) [csak EWUng.] | ~ogat 1519 ffel rakogathwan sz. (JordK. 300) |
~osgat 1632 rakosgatták le (Tolnai István: NySz.) | ~omány 1808 Rakomány (SI.) | ~at 1822 hasábrakat
’rakás | egy rakásra való; Haufen, Stapel’ (NSz. – Aurora 1: 188) | ki~at 1840 kirakatok ’[?];
Schaufenster’ (NSz. – Szemere B.: Utazás 1: 113) | ~ódik 1901 rakódott (NSz. – Eötvös K.: Utazás 2:
283) – De vö. 1784 rakodmány (SzD. 69).
Valószínűleg örökség a finnugor korból. ⊗ Finn rakenta-: ’épít’., ’(el)készít, épít, létesít’; észt rake
’keret; szegély’, rakenda- ’kifeszít, befog; bekerít; foltoz’ [fgr. *rakkɜ ’készít, épít, emel’].. A magyarázat
gyengéje, hogy a megfelelések csak a távoli rokon nyelvekben mutathatók ki. A szó belseji *kk > m. k
hangváltozáshoz vö.: csuk, lök stb. A magyarban az 1. jelentés és a 2. jelentés is lehet eredeti, a további
jelentések a 2.-ból magyarázhatóak. – Ide tartozik: R. raggat ’ide-oda rakosgat, rendez; (sorban) függeszt,
odatűz’ (1527); ez a rakogat ’ide-oda rakosgat, rendez’ származékszóból keletkezett összerántással és k >
g hasonulással.
NyH.; SKES.; TESz.; MSzFE.

rak- 1. ~hely ∆ A: 1801 rakhely (NyÚSz.) [csak EWUng.] J: ’különböző anyagok tárolására szolgáló
helyiség; Lagerhaus’ | ~ház ∆ A: 1807 rakház (NyÚSz.) [csak EWUng.] J: ’különböző anyagok
tárolására szolgáló helyiség; Lagerhaus’ | ~tár A: 1822 Raktár (NyÚSz.) J: 1. 1822 ’különböző anyagok
tárolására szolgáló helyiség; Lagerhaus’ # (↑); 2. 1837 ’készlet, árukészlet; Lagerbestand’ (NSz. –
Figyelmező 1: 94) | ~part A: 1862/ Rakpartodon (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Kai’ # | Ilyenek még:
~terület ’[?]; Ladeplatz’ (1947: NSz.); ~felület ’[?]; Ladefläche’ (1964: HMNSz.).
Összetételi előtag, a →rak alapján. ⊗ Az összetételek főként tudatos szóalkotások, a ném. Lagerhaus,
Lagerbestand stb. hatására is. Az összetételek előtagja igenévi jelentésű: ’raktározásra, tárolásra
szolgáló.’
TESz. raktár a. is

rák A: 1199 Racus sz. hn. (FESz. Fertőrákos) [csak EWUng.]; 1395 k. (BesztSzj. 307.); 1435 k. rag
(SoprSzj. 146.) J: 1. 1199 ’páncélos testű, ollós állat; Krebs 〈Tier〉’ # (↑); 2. 1585 ’sejtek kóros
burjánzásával járó betegség; Krebs 〈Krankheit〉’ # (Cal. 156); 3. 1856 ’el nem adható könyv;
unverkäufliches Buch’ (NSz. – Jókai: Tarka élet 2: 89) Sz: ~os 1199 hn. (↑) | ~ászik 1395 k. rakaʒau sz.
(BesztSzj. 308.) | ~ász 1666 Rákaʃʒ (MNy. 42: 78).
Szláv jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. rak: ’rák 〈állat; betegség〉’.; szlk. rak ’rák 〈állat〉’, R., N. ’rák 〈betegség,
illetve daganat〉’; ;or. рак ’rák 〈állat; betegség〉’; stb.esetleg indoeurópai eredetű; vö.: [óind. karkaṭas;gör.
καρκίνος; stb.: rák].. – Az orvosi műszó mind a magyarban, mind a szláv nyelvekben a lat. cancer ’rák
〈állat; betegség〉’mintájára jött létre; az ’állatfajta > egy fajta betegség, illetve daganat’
jelentésváltozáshoz vö.: béka, csík¹ stb. A 3. jelentés: a ; ném. Krebs ’rák; karcinóma; eladhatatlan könyv,
remittenda átvétele.’
KSzlJsz. 457; TESz.

rakéta A: 1644 rakétának (NEl.) [csak EWUng.]; 1711 Rachhetákat (MNy. 61: 478); 1753 rakuetákat
(MNy. 60: 118); 1761 Rágvéta (NSz. – Nánásy Lovász J.: Imáds. titk. 246); 1787 rakléta (MNy. 60: 118);
1790 rakét (MNy. 90: 124) [csak EWUng.]; 1795 raketákat (NSz. – M. Kurir 2: 448); 1799 raketták
(NSz. – Molnár J.: Könyvház 12: 356) J: 1. 1644 ’világító röppentyű; Leuchtrakete’ (↑); 2. 1928
’sugárhajtású repülő szerkezet; durch Rückstoß angetriebener Flugkörper’ # (NSz. – Bp. Hirlap máj. 27.:
15).
Olasz jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Ol. (vel., tr.) racheta, (giul., v.-ven.) rachéta: ’rakéta,
gyújtólövedék’.; – lásd még: ném. Rakete R. rogeta, rachete ’ua.’. Az olaszban keletkezett (valószínűleg a
velenceiben) a szintén ol. rocca ’rokka; fonókerék’. Megfelelői: ; ang. rocket;; le. rakieta; stb.: rakéta. –
Ide tartoznak: R. rakétli (1706 (MNy. 90: 124); N. rakedli: ’rakéta’; ezek alapja a ; ném. (B.) rakedl ’ua.’
TESz.

rakett ∆ A: 1831 racket (NytÉrt. 93: 34) [csak EWUng.]; 1909 rekett (Var. 563) [csak EWUng.]; 1912
rakettjét (NSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1831 ’[?]; Art Tennisspiel’ (↑); 2. 1875 ’teniszütő; Tennisschläger’
(Nyr. 96: 499).
 Angol jövevényszó, esetleg német közvetítéssel is. ⊗ Ang. racket: ’teniszütő’., rackets többes szám
’egy fajta teniszjáték’; – lásd még: ném. Racket, Rakett ’teniszütő’. Az angolba a fr. raquette ’ua.hócipő’,
R. ’tenyér’. Forrása: ;arab rāḥat ’ua.’. Megfelelői: ; ol. racchetta;; or. ракета; stb.: rakett. – A rekett
változat közvetlenül az angolból származhat.
TESz.

rákfene A: 1778 rák-fenében (NSz. – Rácz S.: Orv. tan. 1: 156) J: 1. 1778 ’rosszindulatú daganat;
Krebsgeschwür’ (↑); 2. [~´je vminek] 1843 ’romboló, káros jelenség; Krebsschaden 〈abstr〉’ # (NSz. –
Athenaeum 1: 53, ).
Összetett szó. ⊗ A rák ’a sejtek kóros burjánzásával járó betegség’ + fene ’fekélyes, gennyes, sebes,
rákos betegség’tautologikus összetétele; vö.: nyavalyakórság ’epilepszia’ (1899 (NSz.); a nyavalya
’betegség’ + kórság ’ua.’kór összetétele; perpatvar stb. – A R. rágófene ’rákfene’ (1808) népetimológiás
alakulás a rákfene alapján. – Korábbi megnevezés: fenerák ’ua.’ (1636).
TESz.

rakia × A: 1788 Ráck (NSz. – Harm. Rendt. 233); 1790/ rakiában (NSz. – Gvadányi: Fal. nót. 142);
1792 Raknak (MNy. 65: 472); 1794 k. Rakkival (NSz. – Csokonai: Műv. 2: 311); 1796 Ráky (NSz. –
Teleki D.: Utazások 158) J: ’egy fajta pálinka | rossz pálinka; Art Branntwein | schlechter Branntwein’.
Vándorszó. ⊗ Oszm. rakı; rom. rachiu;; szb.-hv. rakijaném. R. rack, raky; ; fr. raki; stb.: pálinka. Az
oszmán-törökből terjedt el [< arab ʽaraq ’izzadság; a datolya izzadsága; erős pálinka; ’].. – A magyarba
különböző nyelvekből került, de leginkább a szerb-horvátból és a németből. – Ugyanerre az etimonra
megy vissza: R. arak ’erős pálinka; ’ (1799); vö.: ; ném. Arrak;; fr. arack;; or. арак; stb.:
KSzlJsz. 457; TESz.

rakonca × A: 1281 ? Rakanza hn. (Gy. 3: 236) [csak EWUng.]; 1287/ ? Rokoncha hn. (MHH. 2: 30);
1327 Rakunchas sz. hn. (Gy. 2: 537) [csak EWUng.]; 1354 Rokunchas sz. hn. (AnjouOkm. 6: 189); 1358/
Rakoncha hn. (MHH. 2: 208); 1395 k. rochoncha (Gl.) [csak EWUng.]; 1816 rokincza (Gyarmathi: Voc.
100); 1833 k. Rokantza (NSz. – Székely Mest. Ker. 2); 1861 rókancza (MNyszet. 6: 209) J: 1. 1281 ?
’lőcs, illetőleg a szánon vagy szekéren a keresztgerendák vagy a tengely végére szerelt négy rúd közül
egy; Lisse | (hölzerne) Runge’ (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2. 1567 ’támasz, támaszték; Stütze, Rückhalt’ (A
keresztyéni igaz hitnek Vallástétele ...: NySz.); 3. 1611 ’gát, korlát; Hindernis, Schranke’ (MA.) ||
rakoncátlan A: 1748 rakoncátlan (Faludi Ferenc: NySz.) J: ’[?]; ausgelassen, zügellos’ Sz: ~kodik 1833
rakonczátlankodás sz. (NSz. – Helmeczy: Jelenkor 2/2: 795).
A szócsalád alapja a rakonca: jövevényszó a szerb-horvátból vagy szlovénból. ⊗ Szb.-hv. rukunica:
’nyél’.; ’fogantyú’, rukunice többes szám ’kocsirúd’; szln. rokunica: ’nyél, fogantyú’ [< szb.-hv. ruka,
illetve ; szln. roka ’kéz’, esetleg a ; ném. (ófn.) runga ’rakonca’hatására is].. – Hangtani okok miatt a
szlovén származtatás látszik valószínűbbnek, viszont az 1. jelentés alapján a szerb-horvát származtatás
tűnik meggyőzőbbnek. A 2. és 3. jelentés az eredeti 1. jelentésből keletkezett absztrakcióval. – A 3.
jelentéshez kapcsolódó rakoncátlan fosztóképzős származék. Utóbbi és annak rakoncátlankodik
származéka köznyelvi.
KSzlJsz. 457; StSl. 2: 93; TESz.

ráma A: 1403 Ramas sz. szn. (OklSz.); 1493 Ramakath (OklSz.); 1744 ablakramot (MNy. 70: 89)
[csak EWUng.] J: 1. 1493 ’keret, foglalat 〈főleg képé, tüköré〉; Einfassung, Bild-, Fenster-,
Spiegelrahmen’ # (↑); 2. 1506 ’szövő-, kézimunkakeret | különféle célokra használt állvány, keret;
Weberrahmen, Stickrahmen | Gestell zu versch Zwecken’ (OklSz.); 3. 1644 ’kínpad, kínzóeszköz; Gerüst
in der Folterkammer’ (MonOkm. 24: 294); 4. 1645 ’minta | sablon; Muster, Form | Schablone’ (Geleji
Katona István: NySz.); 5. 1839/ ’színpadi jelenet | színpad; Auftritt 〈im Theater〉 | Bühne’ (NSz. – Nagy
Ign.: Vigjátékai Tartalom) Sz: ~´s 1403 szn. (↑) | ~´z 1725 rámázzuk (Nyr. 38: 395).
Német jövevényszó (baj.-osztr.). ⊗ Ném. (kfn.) ram, rame ’állvány; kínpad, kínvallató eszköz; szövő-,
hímzőkeret’, (baj.-osztr.) râm ’ua.ablak, kép stb. kerete’, (h. baj.-osztr.) ramª ’ua.’, – ; ném. Rahmen
’keret; szövő-, hímzőkeret; környezet, háttér’indoeurópai eredetű; vö.: [óind rambhá-h̥ ’támaszték’litv.
ram̃ tis ’támaszték, pillér, (tartó)gerenda’; stb.].. Megfelelői: ; szb.-hv. ram, rama; ; cseh rám; stb.: keret.
– A változatok kétszeres átvételre engednek következtetni. A német nyelvtörténészek szerint a kétszótagú
szavak még a 14. sz. előtt kerültek a magyarba. A szóvégi a-hoz vö.: cérna, ciha stb.
TESz.; NMÉr.
 ramaty A: 1877 ramaty (Nyr. 6: 325); nyj. ramacs (ÚMTsz.) J: fn 1877 ’törmelék | szemét, hulladék;
Schutt | Kehricht’ (↑) | mn 1897 ’ócska, silány | csúnya, ronda; schäbig | scheußlich’ (MTsz.).
Valószínűleg cseh jövevényszó. ⊗ Cseh N. ramotí ’kacat, limlom’ [? [< cseh chramostí ’rőzse’].. –
Valószínűleg a nyelvjárásokból került a bizalmasabb társalgási nyelvbe, jelzői használatban. – A romlik,
ronda stb. szavakkal való összefüggése nem valószínű.
TESz.; Nyr. 102: 110

ramazúri ∆ A: 1900 remazurét (ÚMTsz.); 1901/ ramazuri (NSz.) [csak EWUng.]; 1903 ramazurét
(uo.) [csak EWUng.] J: ’; Lärm, Durcheinander’.
Német (au.) jövevényszó. ⊗ Ném. (au.) Ramasuri, Remasuri ’lárma, hecc, zűrzavar’ [< fr. ramasser
’összehord, felhalmoz’]..
TESz.

rámol A: 1579 ramolt (MNy. 62: 237); 1885 rȧmolni sz. (Nyr. 14: 238); nyj. rájmolt (ÚMTsz.) J:
’tisztogat, takarít | rendezget; reinigen, zusammenräumen | Ordnung machen’.
Német jövevényszó (baj.-osztr.). ⊗ Ném. (kor. úfn.) rāmen: ’helyet szabadít fel; rámol, rendet rak’., (h.
kor. úfn.) rauͤ men ’rámol’, (h. baj.-osztr.) rāmɒ ’ua.’, – ném. räumen ’kiürít; elhagy; tisztít; stb.’ [< ném.
Raum ’szélesség, kiterjesztés; valamely tárgy elfoglalta hely; stb.’].. – A szó belseji á-hoz vö.: káfol,
puszpáng stb.
TESz.

rámpa A: 1898 rámpa (Nyr. 27: 95); nyj. rampa, rompa (ÚMTsz.) J: 1. 1898 ’sikló; Seilbahn’ (↑); 2.
1901 ’vasúti átjáró, töltések, meredek gátak stb. feljárója | ezek korlátja; Bahnübergang, Aufgang,
Übergang von Dämmen, Deichen usw’ (ÚMTsz.); 3. 1904 ’sorompó; Schranke’ (ÚMTsz.); 4. 1926
’〈teherpályaudvaron, hajóállomáson stb. épített〉 emelt szintű rakodóhely; Laderampe’ (Horovitz: IdSz.⁴);
5. 1926 ’rivalda; Rampe 〈im Theater〉’ (Horovitz: IdSz.⁴).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Rampe: ’emelt szintű felhajtó járművek rakodására; karfa, korlát;
színpadi emelvény’ [< fr. rampe ’lejtő; rakodórámpa’].. Megfelelői: ang. ramp;; szb.-hv. rampa; stb.:
kocsifeljáró. – A szóvégi a-hoz vö.: cérna, ciha stb. Az 1. és 4. jelentés: valószínűleg metafora az 4.
jelentés alapján; a 3. jelentés: metonímia a 2. jelentés alapján.
Szily-Eml. 85; TESz.

ránc A: 1520 ranchos sz. (GyöngyGl. 227.) J: 1. 1520 ’redő; Falte, Runzel’ # (↑); 2. 1702 ’hiba,
fogyatkozás; Fehler, Mangel’ (Szentiványi Márton: NySz.) Sz: ~os 1520 (↑) | | ráncol A: 1560 k.
rancholtatoth sz. (GyöngySzt. 3781.) J: ’[?]; falten, runzeln’ #.
A szócsalád alapja valószínűleg a ráncol: belső keletkezésű, feltehetőleg származékszó. ⊗ Az alapszó a
ránt² ’elszakít; húz’ lehet. Végződése: -szol gyakorító képzőboncol; vö. még: vonszolvon stb. – A ránc
valószínűleg elvonás a ráncolból. A származtatás nehézségét az okozza, hogy a ránc főnév korábbi
előfordulású, mint a feltételezett alapszó. – Ide tartozik: a ráncba szed kifejezés, melynek eredeti konkrét
jelentése a ’redőz, ráncol’ (1536 (PFab. 13b), később létrejött az elvont ’móresre tanít, megzaboláz’
(1708) jelentés is.
MNy. 57: 302; TESz.

ráncigál A: 1575 rántzigallyác vala [l-j] (Heltai: Krón. 74v); 1778 rántzikálja (NSz. – Fejérvári HB.)
J: 1. 1575 ’türelmetlenül rángat, cibál; zerren, an etw herumzerren’ # (↑); 2. 1613 ’meg-megrázva
igyekszik felébreszteni | buzdít; aufrütteln | aneifern’ (Pázmány Péter: NySz.); 3. 1659 ’kényére-kedvére,
módosítva a maga igazolására idézget, hivatkozik rá; (Beweis)gründe willkürlich, launenhaft anführen,
sich auf jmdn eigenwillig berufen’ (Czeglédy István: NySz.); 4. 1761 ? ’zaklató megbízásokkal ide-
odarendelget; mit jmdm herumspringen 〈abstr〉’ # (NSz. – Juhász M.: Áitatos versek 125), 1845 ’ua.’
(NSz. – Jósika M.: Békési kal. 2: 17); 5. 1860 ’〈nótát〉 húz; fiedeln 〈ein Lied〉’ (NSz. – Vida J.: Koszoru
100).
Származékszó. ⊗ A ránt¹ ’rángat, tép’ szóból -gál gyakorító képzővel; vö.: hajigálhajít, huzigálhúz stb.
A szó belseji c ugyancsak gyakorító képző, mely a -t é s -sz képzőelemek összeolvadásával
keletkezettboncol. A képzőbokor a cselekvés gyakoriságát, illetve csekélyebb intenzitását fejezi ki. A
jelentések az eredeti 1., részben elvont jelentés alapján keletkeztek.
 TESz.

randalírozik A: 1898 randallirozik ▼ (Dobos); 1926 Randalíroz (HIdSz.) [csak EWUng.]; 1946
randalírozni sz. (ZG.) [csak EWUng.] J: ’szertelenül, botrányosan viselkedik, garázdálkodik; lärmen |
zügellos lärmenden Unfug treiben’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. randalieren: ’szertelenül, botrányosan viselkedik, garázdálkodik’ [< ném.
R. randal ’zajos rendbontás’, valószínűleg szóvegyülés a ném. N. rand ’tréfa, bohóckodás; csődület’ és a
ném. Skandal ’ua.’szavakból]..
TESz.

randevú A: 1664 randevujok (Nyr. 66: 21); 1704 randevoj (Nyr. 66: 21); 1708 randi-vojt (NEl.) [csak
EWUng.]; 1804 Randevút (MNy. 33: 48); 1813 randevún (NSz. – Katona J.: Műv. 2: 277); 1844
randefuba (NSz. – Jósika M.: Békési kal. 1: 172) J: 1. 1664 ’katonák gyülekezése háborúban;
Versammlung von Soldaten im Krieg’ (↑); 2. 1791 ’megbeszélt találkozás, összejövetel | szerelmesek
találkája, légyott; verabredete Zusammenkunft | Stelldichein’ # (Kazinczy: Lev. 2: 225).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Rendezvous: ’(megbeszélt) találkozó, találka; légyott’, R. ’katonák
gyülekezése háborúban’ [< fr. rendez-vous ’(megbeszélt) találkozó; légyott; találkozóhely’, a ; f r. se
rendre ’megy valahová, ott lesz’].. Megfelelői: ang. rendezvous ’katonák gyülekezőhelye; találkozóhely’;
; ol. rendez-vous ’légyott; gyűlés’; stb. A harmincéves háború idején katonai műszóként terjedt el. –
Németből való származtatását az 1. jelentés is támogatja. A randevoj alak valószínűleg elvonás a birtokos
alakokból; ehhez vö. az első adatot. – Ide tartoznak: randi (1932), N. randé: ’légyott’; ezek
szórövidüléssel és kicsinyítő képzővel keletkeztek a randevúból.
TESz.

rang A: 1704 rangot (MNy. 90: 124) [csak EWUng.]; 1725–64/ rángra (NSz. – Amade 340) J: 1. 1704
’katonai, hivatali fokozat; Dienstgrad, Rangstufe’ # (↑); 2. 1725–64/ ’egy bizonyos rendben, rendszerben
elfoglalt helyzet, fokozat, jelentőség; Rang, Stellung, Stand’ (↑) Sz: ~os 1790 rangosabbak (NSz. – M.
Kurir 1420).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Rang: ’helyzet, szint, fokozat; rendfokozat, rangfokozat’ [< fr. rang ’sor,
rend, rendfokozat’ [ [< ófrank *hring ’kör, gyűrű; kör alakú hadsor’]].. A francia szó ’hadrend’
jelentésben terjedt el a harmincéves háború alatt. Megfelelői: ang. rank;; ol. rango; stb.: rang.
TESz.

ránkor ∆ A: 1625 ránkorból [?U] (IrtörtKözl. 14: 243); 1657 rankorral (MonOkm. 23: 546); 1876
ránkóros sz. (Nyr. 5: 327) J: ’hosszan tartó, régi harag, gyűlölet; Groll, alter Haß’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. rancor: ’avas íz, illetve szag; régi gyűlölet, harag’ [< lat. rancere ’avas,
bűzlik’].. Megfelelői: ném. Ranküne; fr. rancoeur; stb.: titkos ellenségeskedés, gyűlölet.
TESz.

ránt¹ A: 1234 ? Rata sz. szn. (ÁÚO. 11: 268) [csak EWUng.]; 1430 k. ratoth sz. (SchlSzj. 2258.); 1533
Rantot sz. (Murm. 2115.); 1577 k. rachad meg [t-s] (OrvK. 247); 1604 Rattom (MA.) J: 1. 1430 k.
’〈ételneműt〉 zsiradékban kisüt; in Fett ausbacken’ (↑); 2. 1600 k. ’〈lisztes, tojásos, morzsás burkolatú
ételneműt〉 zsiradékban kisüt; paniert ausbacken’ # (Radv.: Szak. 186); 3. [haupts be~] 1774 ’〈levest,
főzeléket〉 zsiradékban pirított liszttel besűrít; mit Mehlschwitze eindicken’ # (NSz. – Meliboeus: Ungr.
Sprachmeist. 161) Sz: ~ott 1430 k. ’[?]; Bratpfanne’ (↑) | ~ás 1600 k. rántásával ’megsütés; Backen,
Braten’ (Radv.: Szak. 109); 1787 ’zsiradékban pirított liszt a leves, főzelék besűrítésére; Mehlschwitze,
Einbrenne’ (NSz. – Mátyus I.: Ó és új Diaet. 1: 267).
Nyr. 65: 75; TESz. ránt² a. is

ránt² A: 1234 ? Rata sz. szn. (ÁÚO. 11: 268) [csak EWUng.]; 1456 k. rantaʃʃal sz. (SermDom. 2: 519)
[csak EWUng.] J: 1. 1456 k. ’erővel megragadva hirtelen meghúz, kimozdít helyéről; anreißen, jäh
anziehen’ # (↑); 2. 1519 ’〈fegyvert〉 lendületes mozdulattal megragad, elővesz; ergreifen 〈eine Waffe〉
zucken’ (JordK. 41); 3. 1786 ’üt, csap; schlagen, prügeln’ (NSz. – Baróti Szabó: Verskoszorú 2: 16); 4.
1804 ’〈nótát〉 húz; aufspielen, anstimmen 〈ein Lied〉’ (NSz. – Gaal Gy.: Tud. palótz 5: 35); 5. [magára,
vmely testrészére ~] 1816 ’〈ruhadarabot〉 hirtelen magára kap; in die Kleider fahren, rasch anziehen’ (NSz.
– Ajtay Sám.: Anekd. 120); 6. 1844 ’rögtönöz, hirtelen megcsinál; improvisieren, zusammenschustern’
(NSz. – Életk. 1: 25); 7. [meg~] 1861 ’anyagi kárt okoz; jmdm Schaden zufügen’ (MNyszet. 6: 340); 8.
[össze~] 1886 ’összevész, összekap; mit jmdm in Streit geraten’ (Nyr. 15: 333) | | rángat A: 1506
Rangattÿak vala [t-j] (WinklK. 167); 1807 rángotta (NSz. – Kisfaludy S.: Regék 35) J: 1. 1506 ’többször
megránt, többször megrántva húz, vonszol; zerren’ # (↑); 2. 1772/ ’〈dolgot, ügyet〉 erőszakosan hol így,
hol úgy irányítgat | 〈személyt〉 ide- oda rendelve, zaklatva hol ezzel, hol azzal foglalkoztat; rhapsodisch
verfahren 〈in einer Sache〉 | mit jmdm launenhaft umgehen’ # (NSz. – Bessenyei: Ágis 67); 3. 1778
’〈betegség testet, testrészt〉 rángatódzni, vonaglani kényszerít; Verkrampfung verursachen’ (NSz. –
Milesz: Orvoskönyv 1: 129); 4. 1817 ’anyagilag, sújt, zsarol, tönkretesz; erpressen, ruinieren’ (NSz. –
Czövek: Hír. zsiv. 2: 398) Sz: ~ó(d)zik 1776 rángatóztak ’; zucken’ (NSz. – Bessenyei Gy.: Lukánus. 45)
|| rándít A: 1513 megrandittotta (NagyszK. 174); 1519 megh randoythwan sz. (JordK. 346) J: 1. 1513
’〈fegyvert〉 lendületes mozdulattal megragad, elővesz; ergreifen 〈eine Waffe〉’ (↑); 2. 1519 ’rántva
megmozdít | megrenget, megingat; zerrend bewegen | wanken machen’ (↑); 3. 1575 ’üt; schlagen’ (NSz. –
Tóth B.: Anekd. 1: 116); 4. 1780 ’〈nótát〉 énekel, húz; anstimmen 〈ein Lied〉’ (NSz. – Dugonics: Uliss.
történetei 108); 5. [ki~, meg~] 1792 ’rendellenes mozdulattal húzódást okoz; zerren’ # (SzD.) || rándul A:
1566 el rándúlánac (Heltai Gáspár: NySz.); 1575 rándullánac (HChr. 32a) [csak EWUng.] J: 1. [oft auch
el~] 1566 ’〈gyors iramodással, hirtelen elhatározással〉 elindul, elmegy valahová | kirándulást tesz
valahová; (plötzlich) fortgehen, aufbrechen’ (↑); 2. [heute haupts ki~, meg~] 1690 ’〈testrész〉 rendes
helyzetéből kimozdul | fájdalmasan meghúzódik, kificamodik; gezerrt od verrenkt werden’ # (Pápai Páriz
Ferenc: NySz.); 3. 1803 ’〈test, testrész〉 egy reflexszerű, rángó mozdulatot tesz; zucken’ (NSz. – Baróti
Szabó: Magy. Vir. 207); 4. 1898 ’〈szerkezet, jármű, súlyos tömegű tárgy〉 zökken egyet, nagy erővel
kimozdul helyéből; einen Ruck bekommen’ (NSz. – Hegedüs S.: Óriások 7) Sz: ~ás 1748 rándulásához
’szeszélyes mozdulat, kirándulás, fordulat stb.; jäher Ruck, fahrige Bewegung usw’ (NSz. – Faludi: NE.
186); 1789 ’ficamodás; Verrenkung’ (NSz. – Mátyus I.: Ó és új Diaet. 4: 242) || ráng A: 1835 ráng (Tzs.
Zucken) J: ’rángatódzik; zucken’.
TESz. ránt¹ a. is

rántotta A: 1548 ratotbol (NySz. pánkó) [csak EWUng.]; 1577 k. ratottath [? rátott □] (OrvK. 258);
1600 k. rántottát [?U] (Szak. 235) [csak EWUng.]; 1600 k. rántott [?U] (Radv.: Szak. 217); 1708 Ráttott
(PP.) J: 1. 1548 ? ’fánk; Krapfen’ (↑), 1863 ’ua.’ (Kriza: Vadr. 514); 2. 1577 k. ’felvert, zsiradékban
megsütött tojás; Rührei’ # (↑); 3. 1885 ’rántott hús; paniertes gebackenes Fleisch’ (NSz. – Benedek E.:
Szék. Tünd. 241).
Származékszó szófajváltásának eredménye. ⊗ Főnevesült -t > -tt képzős befejezett melléknévi igenév a
ránt¹ ’zsiradékban kisüt’alapján. Az eredeti változat a rántott lehetett. A rántotta alak szóvégi a-ja
bizonytalan, esetleg egyes sz. 3. személyű birtokos személyjel; vö.: 1742tyukmony rántottát
’(tojás)rántotta, tulajdonképpen megsütött (tyúk)tojás’; lásd még: tojásrántotta (1900) ’ua.’
TESz.; NytÉrt. 92: 146

rapittyán × A: 1837 rapityán (NSz. – Beke K.: Vegyes Tájsz. 20); 1838 Rapittyán (Tsz.); nyj.
rapottyán (MTsz.) J: 1. 1837 ’sok apró darabra, ízzé-porrá; in tausend Stücke’ (↑); 2. 1897 ’darabonként;
stückweise’ (MTsz.); 3. 1897 ’egészben, teljesen; ganz und gar’ (MTsz.) | | ripityára A: 1890 ripittyára
(Nyr. 19: 500); nyj. rapityára, rapottyára, ripityára (MTsz.) J: 1. 1890 ’apróra, ízzé-porrá; kurz und
klein, in tausend Stücke’ (↑); 2. 1897 ’egészen, teljesen; ganz und gar’ (MTsz.).
Megszilárdult ragos alakulatok. ⊗ Az alapszó a a ripacs ’göröngy, rög; himlőhely, ragya; cafat,
fecni’ripaty, rapacs alakváltozata lehet. A végződések: -n szuperesszívuszrag, -ra szublatívuszrag. A
második szótagbeli i hasonulás eredménye. A R. rapittya ’darabka, szálka’ (1838) elvonás a rapittyánból.
TESz. ripityára a. is

rapli A: 1897 raplijai (NSz. – Tömörkény I.: Jegenyék 140) J: 1. 1897 ’hóbort, rigolya; Rappel’ (↑); 2.
1898 ’sok beszéd, fecsegés; Geschwätz’ (Dobos) Sz: ~s 1937 raplis (Sauvageot: MFrSz.) || rapliz A: 1898
raplizni sz. (Dobos) J: 1. 1898 ’sokat beszél, fecseg; Schwätzen’ (↑); 2. 1961 ’szeszélyeskedik,
hóbortoskodik; launisch sein’ (ÉrtSz.).
TESz.

raponc † A: 1470 k. rakonch [? ɔ: raponch] (Gl.) [csak EWUng.]; 1516 u. Raponcz (Nyr. 34: 201);
1533 Roponcz (Murm. 1475.); 1708 Rápontz (PP. Rāpuncŭlus); 1796 rapontza □ (NSz. – Plessing: Mezei
Kalend. 70); 1807 Répontz (Márton) J: 1. 1470 k. ’varjúköröm; Rapunzel’ (↑); 2. 1516 u. ’vadrépa;
wildwachsende Rübe’ (↑); 3. 1664 ’retek; Rettich’ (Lippay: Posoni kert 2: 168); 4. 1673 ’héjafű,
hölgymál; Habichtskraut’ (Amos Comenius: NySz.); 5. 1807 ’kánya-harangvirág; Schellenblume’ (↑).
Vándorszó. ⊗ Ném. Rapunza, (szil.) rapunz;; holl. rapunzel R. raponsje; ; fr. raiponce;; ol. (mant.)
rapónz, (R. pist) raponzo;sp. R. raponce; stb.: raponc ’〈különféle gyökér- és levélsaláták neveként〉,
harangvirág stb’alapján. Az olasz nyelvi hatás által vált elterjedtté ? [< ol. rapa ’répa’].< lat. rapum
’ua.gyökérgumó’.. – A magyarba az olaszból és a németből került.
TESz.

raport ∆ A: 1722 reportálni sz. (MNy. 79: 504) [csak EWUng.]; 1751 rapport (D. Éltes: FrSz. 87);
1760 raportalom sz. (MNy. 80: 377) [csak EWUng.]; 1865 rápor (Babos); 1874 réport (Nyr. 3: 525) J: 1.
1722 ’jelentés, hír | jelentéstétel; Meldung, Bericht | Berichterstattung’ (↑); 2. 1837 ? ’katonai kihallgatás;
Rapport 〈beim Milit〉’ (NSz. – Kovács Pál: Thalia 3: 90), 1856 ’ua.’ (NSz. – Vas G.: Nevess 1: 8); 3. 1843
’kapcsolat, összeköttetés; Beziehung, Kontakt’ (NSz. – PH. 163); 4. 1854/ ’utasítás; Anweisung’ (NSz. –
Jókai 6: 49).
Francia jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Fr. rapport: ’jelentés, tudósítás; jelentéstétel 〈a
katonaságnál〉; összefüggés, kapcsolat; stb.’.; – lásd még: ném. Rapport ’ua.’alapján. A franciába a
rapporter ’visszahoz; beszámol, jelentést ad; valamire vonatkoztat’alapján. Megfelelői: szb.-hv. raport;;
cseh raport; stb.: tudósítás; ’jelentéstétel 〈a katonaságnál〉’alapján. – Katonai műszóként kerülhetett a
magyarba. – A rápor változat a francia kiejtést tükrözi, a réport változat a réportriport hatására enged
következtetni. – A R. raportum ~ reportum ’tudósítás’ (1705 (MNy. 90: 124) alapja a ; lat. (k., h.)
rapportum ’ua.’
TESz.

rapszódia A: 1789 Rhapsodiáknak (NSz. – Szilágyi Sám.: Henriás El. (A5c)); 1802 Rapʃzódiái (I. OK.
30: 259) [csak EWUng.] J: 1. 1789 ’töredékes költemény; bruchstückartiges Gedicht’ (↑); 2. 1806/
’szenvedélyes hangú, szaggatott formájú köletmény; leidenschaftliches Gedicht in abgerissener Form’
(NSz. – Kazinczy: Lev. 4: 118); 3. 1897 ’fantáziaszerű hangszeres zenemű; Rhapsodie 〈Musikstück〉’
(PallasLex. 14: 408) || rapszodikus A: 1835 Rhapsodicus [es. nem m.] (Kunoss: Gyal.); 1843 rhapsodicus
(NSz.) [csak EWUng.]; 1897 rapszodikus (NSz. – Kabos E.: Vándorok 47); 1900/ rapszódikus (NSz.)
[csak EWUng.] J: 1. 1835 ? ’töredékes; abgerissen, bruchstückartig’ (↑), 1843 ’ua.’ (↑); 2. 1897
’csapongó, szeszélyes; launenhaft’ (↑).
A szócsalád időrendben legkorábbi tagja, a rapszódia: latin jövevényszó. ⊗ Lat. rhapsodia: ’töredékes
költemény’, (h.) ’ua.versgyűjtemény’ [< gör. ῥαψῳδία ’vándordalnokoktól előadott eposztöredék,
hősköltemény-részlet’ [< gör. ῥαψῳδός ’vándordalnok’]]., tulajdonképpen ’az, aki az eposztöredékeket
összeszerkesztve előadja’ [gör. ῥάπτω ’összefoltoz’ + ᾠδή ’dal’].. Megfelelői: ném. Rhapsodie; fr.
r(h)apsodie; stb.: rapszódiaalapján. Az sz-es alakhoz vö.: abszolút stb. A 3. jelentés 1846 után terjedt el
Liszt Ferenc (1811–1886) rapszódiái alapján. – A rapszodikus: nemzetközi szó; vö.: ; ném. rhapsodisch;;
ang. rhapsodic, rhapsodical; ; fr. r(h)apsodique; stb.: rapszodikus. Legkorábbról az angolból mutatható
ki; a keletkezésmódjához vö.: ; gör. ῥαψῳδικός ’a vándordalnokhoz tartozó’. – A magyarba leginkább a
németből került, latinosított végződéssel.
TESz.

ráró A: 1273 raros [lat végződéssel] (OklSz.); 1293 Raro hn. (FESz. Ásványráró) [csak EWUng.];
1405 k. raro (SchlSzj. 1476.) J: ’a sólyomalkatúak rendjébe tartozó ragadozó madár; Würgfalke (Falco
cherrug cherrug)’.
Valószínűleg nyugati szláv vagy ukrán eredetű jövevényszó. ⊗ Cseh raroh; szlk. rároh; le. rároh;; ukr.
papiг; : ’sólyomféle ragadozómadár’ [< szláv *rarъ ’hangzás’].. – Az átvétel feltehetőleg a 12. sz.-ban
történt, a korai adatok szóföldrajzi eloszlása alapján elsősorban a szlovákból vagy az ukránból. – A szó
ma az állattani szaknyelvben él, egy sólyommal alkotott összetétel előtagjaként. Önálló szó formájában
csak lónévként fordul elő; vö.: Ráró állatnév (1808).
KSzlJsz. 458; TESz.

ráspoly A: 1564 Raspolj (OklSz.); 1647 Ráspolt [? □] (NEl.) [csak EWUng.]; 1766 ráspó (NSz. –
Kollarics J.: Int. 91); 1781 Ráspor (HOklSzj. 120); 1784 Ráspojjal (NSz. – Benkő F.: Kövek 171); nyj.
ráspu (ÚMTsz.) J: 1. 1564 ’(durva) reszelő; Raspel 〈Werkzeug〉’ # (↑); 2. 1927/ ’körömreszelő;
Nagelfeile’ (NSz. – Babits: Halálfiai 2: 202) Sz: ~oz 1647 ki-ráspolyoztatik sz. (Geleji Katona István:
NySz.) || ráspol ∆ A: 1619 kuͤ ... ráspolta volna (Göntz Miklós: NySz.) J: ’ráspolyoz, reszel; raspeln’.
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. Raspel, (szász Sz.) rošpl: : ’durva reszelő;’ [< ném. raspeln ’kapar,
karcol; lereszel’ < ném. R. raspen (↓) | ném. R. raspen ’ua.’ [germán eredetű; vö.: ; ang. (óang.) ge-
hrespan ’elszakít’; norv. rapse ’összekapar’; stb.].. Megfelelői: ol. raspa, raspare; ; c s e h rašple,
rašplovati; stb.: ráspoly, ’ráspolyoz’. –A szó belseji o mindkét szó esetében hangrendi kiegyenlítődéssel
keletkezett. A szóvégi ly-hoz vö.: cikkely, gépely stb. A ráspor változat r—l > r—r hasonulás eredménye.
NyK. 49: 291; TESz.

rásza × A: 1634 rászamagh (OklSz.); 1662 ráczát (Lippai János: NySz.); 1751 racza (NSz. – Lippai:
Cal. Oec. 4); 1888 káposztarésze (Nyr. 17: 574) J: ’palánta, dugvány; Pflänzling’.
Szláv jövevényszó. ⊗ szb.-hv. rasad;; l e . rozsada;; ukr. розсада; stb.: palánta [eredeti jelentése
’szétültetés’ < szláv *orz, (igekötő) *sadъ ’ültet’].. – Mai szóföldrajzi térképe alapján a szó szlovák
eredetűnek tűnik, azonban a szlovák rozsad csak költői szóként szótározott, jelentése ’teljes kimerültség;
megsemmisülés, halál . Mindazonáltal nem zárható ki egy valamikori palánta’ jelentés megléte a
szlovákban; vö.: ; szlk. rozsadit’ ’szétültet, palántáz; stb.’. – A szlávban meglévő d szóvég elhagyásához a
magyarban vö.: jegenye, medve stb. Az első szótagbeli magánhangzó kialakulásához vö.: ábráz, paszta. A
része változat hangrendi átcsapás eredménye.
KSzlJsz. 459; TESz.

rassz A: 1793 Rátzából [ráca □] (NSz. – Bethlen I.: Posta Tzug 49); 1835 rász (Kunoss: Gyal.); 1923
rasszok (TtudMűsz. 140) [csak EWUng.] J: ’faj, fajta; Rasse’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Rasse;; ang. race;; fr. race;; ol. razza; stb.: faj, fajta, rassz. Az olasz nyelvi
hatás által vált elterjedtté ? [< fr. (ófr.) haraz, haras ’ménes’].. – A magyarba a franciából került (szó
belseji sz-szel), illetve az olaszból (szó belseji c-vel).
TESz.

rászt ∆ A: 1400 k. Razth (MNy. 17: 27); 1531–42 Razrol (MNy- 17: 28); 1573 Rász [?U] (Krakkói
kalendáriom: NySz.); 1590 Raaszt (SzikszF. 171); 1832 Ráczcza (Kreszn.) J: 1. 1400 k. ’lépduzzadás;
Milzschwellung’ (↑); 2. 1828 ’hipochondria; Hypochondrie’ (NSz. – Bugát P.: Bonctud. 2. Szót.: 36).
Szerb-horvát jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. R. rast ’lépbetegség’ [< szb.-hv. rast ’növekedés, növés’].. Lásd
még: szlk. rast;; or. рост; stb.: . – A rászt alakváltozat hosszú magánhangzója másodlagos keletkezésű; a
szó belseji a-s változat még a 19. sz.-ban is felbukkan. Az rász típusú alakváltozatok a tárgyragnak érzett
szóvégi t elhagyásával keletkeztek. A 2. jelentés tudatos műszóalkotás eredménye. – Szintén a szerb-
horvátból, esetleg a magyarból: rom. N. rast ’lépduzzadás.’
KSzlJsz. 727; TESz.

ráta A: 1708 rata fizetésekkel (MNy. 90: 124) [csak EWUng.]; 1775 rátájokon (MNy. 49: 536) J: 1.
1708 ’részlet; Rate’ (↑); 2. 1775 ’(osztály)rész; Anteil’ (↑); 3. 1845 ’arány, mérték 〈értéktöbbleté〉;
Mehrwertrate’ (NSz. – Széchenyi: Hirlapi cikkei 2: 539).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Rate: ’részletfizetés, részösszeg; rész, részesedés’., R. rata ’számított
rész, részesedés’ [< ol. rata ’ua.’, ez a ; lat. reri ’gondol, vél’ szóra megy vissza].. Megfelelői: ang. rate
’arány(szám); mérték, fok; váltási árfolyam stb.’; ; szb.-hv. rata ’részletfizetés’; stb. – A 3. jelentés
pénzügyi műszó. – A latinból való származtatása nem valószínű.
TESz.

rátarti A: 1802/ rátarti (NSz. – Csokonai: A varázsfuvola 465) J: ’[?]; hochmutig’.

Összetett szó. ⊗ A rá ’magára ’ + az önálló szóként nem adatolt tarti ’valaminek vélő, tartó’ (a tartige-i
képzős folyamatos melléknévi igeneve) összetétele. Az -i képző itt tréfás-játszi szóhangulatot teremt; vö.:
játszijáték, facsarifacsar stb. A szó keletkezését különféle szószerkezetek is elősegíthették, pl.: rátartja
magát ’(büszkén) feszít’ (1527); magát rátartó ’magát nagyra tartó’ (1689); lásd még: rátartó
’fennhéjázó, gőgös’ (1792).
TESz.
 ravasz A: 1055 adruuoz licu (TA.); [1093–5] Ruozti sz. hn. (DHA. 300) [csak EWUng.]; 1113/ Rauazt
sz. hn. (Fejérpataky: Kálmán kir. okl. 58); (†1015) [1220 k.] Rowozluk hn. (DHA. 73) [csak EWUng.];
1278 Roasd sz. hn. (Gy. 2: 621) [csak EWUng.]; nyj. rivasz (MNy. 35: 330) J: fn 1. 1055 ’róka; Fuchs’
(↑); 2. 1416 u./² ’álnok, ravasz ember; schlauer, hinterlistiger Mensch’ (MünchK. 144); 3. 1818 ’záró
szerkezet vagy annak alkatrésze; Drücker als Schloß od Schlüssel und Klinke dazu’ (NSz. – Mokri:
Manuf. 102); 4. 1836/ ? ’puskán, pisztolyon az elsütő szerkezetet működésbe hozó billenytű; Abzug 〈an
Schußwaffen〉’ # (NSz. – Jósika M.: Abafi 1: 53), 1851 ’ua.’ (NSz. – Jósika 10: 286) | mn 1. 1337 ?
’furfangos, cseles eszű 〈személy, állat〉; schlau, listig’ # (OklSz.), 1527 ’ua.’ (ÉrdyK. 434); 2. 1633
’sajátosan körülményes, mesterkedő; Umstände machend’ (Pázmány Péter: NySz.); 3. 1815 ’ügyes
kezelést, furfangosságot kívánó 〈zár, szerkezet, feladat〉; knifflig’ (NSz. – Sebestyén L.: Bünbánó 21) Sz:
~os 1356 Rauazaswelg ’róka lakta, rókában gazdag; von Füchsen bewohnt’ (OklSz.) | ~kodik 1550 k.
Rawazkodny sz. (MNy. 86: 253) [csak EWUng.] | ~di 1799 ’furfangos 〈személy〉; pfiffig, listig 〈Person〉’
(NSz. – Virág B.: Poét. munk. 121).
Örökség a finnugor korból. ⊗ Zürj. (Sz., P.) ruć; votj. (Sz.) ǯ́ ič́ i̮ ; cser. (KH.) rəwəž; md. (E.) ŕiveś; finn
repo; ? ; lp. (N.) riebân rievân: : ’róka’ [fgr. *repä(-ćɜ) ’ua.’ ? < óiráni; vö.: ; óind lōpāśá-, rūpakā- ’róka,
sakál’; ; szogd rwps ’róka’; stb.].. Esetleg ősi vándorszó; a finnugor alapnyelvben a szónak képzőtlen és
*-ćɜ képzős alakja is lehetett. A magyarban az első szótagbeli a a finnugor *elabializációjával keletkezett,
feltehetőleg az utána következő *p (> β) hatására, még a korai ősmagyar korban; a *rëβɜ > *roβɜ ~ *raβɜ
magánhangzófejlődéshez vö.: róka; a szó belseji v-hez vö.: levél, sovány. A ruβoz > ruosz változatok szó
belseji u hangja másodlagos keletkezésű; vö.: küeskő, luászló stb. A róka több népnél a ravaszság,
furfangosság jelképe. A főnévi 3. és 4. jelentés alapja a vonatkozó eszközök (zárszerkezet, illetve a
fegyver elsütő billentyűjének) kezeléséhez szükséges furfang, ügyesség, szaktudás lehet. A melléknév
keletkezése a 2. főnévi jelentés gyakori jelzői értelmű használatára vezethető vissza. Az állatnevek emberi
tulajdonságra utaló használatához vö.: disznó, liba stb. – Az oszétból való származtatása téves.
ÁKE. 520; TESz.; MSzFE.; MSFOu. 151: 308; IUSprK. 46; UAJb. NF. 7: 259

ravatal A: 1810/ ravataloknak (NSz. – Kazinczy: Lev. 7); 1838 rovatal (Tsz.) J: 1. 1810/ ’(fából
összerótt) boltozatszerű síremlék; (aus Holz zusammengefügtes) Grabdenkmal’ (↑); 2. 1813 ’halál,
enyészet | gyászeset; Tod, Verwesung | Trauerfall’ (NSz. – Mond. 96); 3. 1824 ? ’dobogó, emelvény;
Bühne, Podium’ (Ruzsiczky: KazTájsz. 333), 1843 ’ua.’ (NSz. – Athenaeum 1: 233); 4. 1848 ? ’emelvény,
amelyre a koporsóban fekvő halottat a temetés előtt ráteszik; Totenbahre’ # (NSz. – Életk. 2: 857), 1863/
’ua.’ (NSz. – Jókai 24: 242) Sz: fel~oz 1900 fölravatalozzás (NSz. – Egyetértés szept. 29.: 5).
Származékszó. ⊗ A a ró ’deszkából összeilleszt ’rav- ~ rava- tőváltozatából -tal névszóképzővel. Az
eredeti jelentése ’deszkaállvány, deszkaalkotmány’ lehetett. A 2. jelentés: metonímia az 1. jelentés
alapján. A szó valószínűleg nyelvjárási keletkezésű, és a nyelvújítás korában került be az irodalmi
nyelvbe. – Ugyanebből a tőváltozatból és ugyanezzel a névszóképzővel keletkezett a ravatal
’adó(kivetés)’ (1619 (MNy. 5: 281).
KazTájsz. 332; TESz.

ráz A: 1416 u./¹ elraziatoc (BécsiK. 136); 1560 k. megh raszattatoth sz. (GyöngySzt. 185.) J: 1. 1416
u./¹ ’gyorsan, erővel ide-oda mozgat | így mozgatva eltávolít; schütteln | durch Schütteln entfernen’ # (↑);
2. 1416 u./² ’(hevesen mozgatva) tépázottá, töredezetté tesz; zerzausen | zertrümmern’ (MünchK. 35); 3.
1577 k. ’zárkódást, vonaglást okoz | 〈hideg, láz〉 belső borzongásszerű érzést okoz; Zuckungen od
Fieberfrost verursachen’ # (OrvK. 36); 4. [haupts fel~] 1578 ’lelkileg megmozgat, feléleszt, buzdít,
késztet; begeistern, antreiben’ (Bornemisza Péter: NySz.); 5. [le~] 1784 ’[?]; abschütteln 〈abstr〉’ (NSz.)
[csak EWUng.]; 6. [meg~] 1803 ’lelkileg megrendít; seelisch erschüttern’ # (NSz. – Dugonics: Jólánka 1:
264); 7. 1838 ’köpül; Butter machen’ (Tsz.); 8. [haupts meg~] 1961 ’〈villamos áram élő szervezetben〉
rázkódásszerű érzést kelt; rütteln 〈elektrischer Strom〉’ # (ÉrtSz. megráz) Sz: ~ódik 1416 u./¹
razottatnacvala sz. (BécsiK. 141) | ~ás 1416 u./³ raʒas (AporK. 74) | kódik 1611 Rázkódni sz. (MA.) |
~ós 1795 k. rázós ’nagyon rázó; sehr schüttelnd, holperig’ (NSz. – Takáts R.: Told. R. v.); 1844
’kellemetlen, nehézségekkel járó 〈helyzet, feladat, ügy〉; heikel’ (NSz. – Frankenburg: Est. 2: 165).
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ A rázással, rezgéssel járó hanghatások utánzására. A ráz valószínűleg
képző nélküli ige; ez a körülmény igen korai keletkezésre mutat. Hasonló onomatopoetikus eredetű
szavak más finnugor nyelvekben is vannak: vog. (T.) räsk- ’mozog (mint az uszkár szőre)’;votj. (Sz.)
ǯ́ eč́ i̮ rat- ’ringatódzik, himbálódzik’; cser. (KH.) rəze-, ərze- ’leráz (bogyókat egy ernyőről, kalászról);
ráz(za) (az ajtót)’; stb. A magyar szó ezzel való etimológiai összefüggése nem teljesen kizárt, de nem is
bizonyítható, a palatoveláris párhuzamosság alapján a ráz a rezzeszt és a reszel, reszket szócsalád tövével
áll összefüggésben. A 7. jelentés a vajkészítés egy régi módjáról tanúskodik: a vaj kicsapódását a fedett
edény rázogatásával érték el. A 8. jelentés is több évtizeddel korábbi keletkezésű, mint első adata.
FUF. 19: 182; NyIrK. 3: 85; TESz.; MSzFE. rëzëg a. is

razzia A: 1841 razzia (MNy. 66: 340) J: 1. 1841 ’csatározás | portya; Scharmützel | Streifzug’ (↑); 2.
1875 ’rajtaütésszerű ellenőrzés; überraschende Kontrolle’ # ().
Francia jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Fr. razzia: ’rablóportya, fosztogatás; körözés,
nyomozás’.; – lásd még: ném. Razzia ’rajtaütésszerű ellenőrzés’. A franciában az arabból terjedt el (é.-
afr.) ġāzīya ’rablóportya, fosztogatás’; a francia szó szókezdő r-je hanghelyettesítéssel keletkezett.
Megfelelői: ol. razzia;; cseh razzia; stb.: portyázás; ’razzia’. – A szó mára csak a 2. jelentésében
használatos.
TESz.

rázsa × A: 1550 raso (Száz. 1975.: 780) [csak EWUng.]; 1599 Rassatt (MNy. 67: 230) [csak
EWUng.]; 1609 rázsa szoknya [U] (Radv.: Csal. 2: 133); 1624 előrása (OklSz.); nyj. rásóvászonból
(ÚMTsz.) J: 1. 1550 ’szövetfajta; Art Wollstoff’ (↑); 2. 1792 ’félvászon; Halbleinwand’ (SzD.).
KSzlJsz. 931; TESz. rása a. is

reakció A: 1795/ reactioja (MNy. 84: 251) [csak EWUng.]; 1837/ reactió (NSz. – Eötvös J.: Irod.
tanulm. 227); 1848 reaktiót, reakció (NSz. – Kossuth: Eml. 2: 161) J: 1. 1795/ ’[?]; chem
Wechselwirkung | Rück-, Gegenwirkung’ (↑); 2. 1837 ’haladó erők visszaszorítására való törekvés ;
Widerstand gegen fortschrittliche Bestrebungen, Reaktion 〈Polit〉’ (Nyr. 99: 365) [csak EWUng.] Sz: ~s
1900 reakciósok (NSz. – BN. ápr. 4.: 3) | | reagál A: 1875 reagáltak (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[?];
reagieren’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (k.) reactio: ’reagálás’., (h.) ’ellenhatás’ | lat. reagere ’visszaűz, (k.)
ellensúlyoz’vö.: [lat. agere ’mozgat, indít, hajt; tesz, cselekszik’; vö. →ágál].. Megfelelői: ; ném.
Reaktion, reagieren; ; fr. réaction, réagir; stb.: reakció, ’reagál’. A főnév politikai jelentése a franciából
terjedt el.
TESz.

reaktivál A: 1790–1800/ reactivalta (NSz.) [csak EWUng.]; 1900 Reactivál (MagySz.) [csak
EWUng.]; 1926 Reaktivál (HIdSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; wieder in Dienst stellen 〈jmdn bzw etw〉 |
wieder aktiv machen 〈Chem〉’ || reaktív A: 1949 reaktív (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; reaktiv’ || reaktor
A: 1954 atomreaktort (NSz.) J: ’[?]; Reaktor’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. reaktivieren;; ang. reactivate;; ol. riattivare; stb.: reaktivál | ; ném. reaktiv;;
ang. reactive;; fr. réactif; stb.: reaktív | ; ném. Reaktor;; ang. reactor;; fr. réacteur; stb.: reaktor. Ezekhez
vö.: ; lat. re-: ’ismét, vissza’. és a lat. activus ’cselekvő’; lásd még: ;lat. reagere ’visszaűz’; vö.:
reagálreakció. – A magyarba valószínűleg a németből került. A melléknév és a főnév megfelelései
tudományos, illetve műszaki szakszavak, amelyek az egyes nyelvekben nagyjából egyidejűleg jelentek
meg.

realitás A: 1620/ realitással (MNy. 79: 247) [csak EWUng.]; 1851 reálitásom (NSz. – Bernát G.:
Freskó 3: 2) J: 1. 1620/ ’valóság | valószerűség; Realität | Reale’ (↑); 2. 1848 ’ingatlan vagyok | hagyaték;
Realvermögen | Nachlassenschaft’ (NSz. – Életk. 2: 183); 3. 1860 ’valóságérzék; Wirklichkeitssinn’ (NSz.
– Kövér L.: Színm. 2: 121) | | reális A: 1760 realis (NSz. – Weszprémi I.: Röv. Okt. El. 7); 1789/
reálisoknak (NSz. – Kazinczy: Lev. 1: 294) J: 1. 1760 ’valóságos, tényleges; sachlich, wirklich’ (↑); 2.
1789/ ’valószerű, a valósághoz igazodó; der Realität entsprechend, realistisch’ # (↑) | | realista A: 1760
Reáliʃták (MNy. 63: 225); 1862/ realista (NSz. – Gyulai P.: Krit. dolg. 138) J: fn 1. 1760 ’a realizmus
követője; Anhänger des Realismus’ (↑); 2. 1904 ’reáliskolai tanuló; Realschüler’ (Radó: IdSz.¹) | mn 1877
’[?]; den Tendenzen, Merkmalen des Realismus entsprechend’ (NSz.) [csak EWUng.] || realizál A: 1795/
realisálodhatik sz. (NSz. – Kazinczy: Lev. 2: 415); 1796 realizáltatva sz. (NSz. – Márton Istv.: Moral 17);
1801 reálizálom (NSz. – Budai F.: Kánt rost. 90) J: 1. 1795/ ’megvalósít, valóra vált; verwirklichen’ (↑);
2. 1857 ’értékesít, pénzzé tesz; zu Geld machen’ (NytÉrt. 93: 132) [csak EWUng.]; 3. 1966 ’[?]; sich
einer Sache bewußt sein, werden’ (uo.) [csak EWUng.] || reál A: 1798 Reáloskola (NSz. – Nagy S.: Isten
jós. 281) J: mn 1. 1798 ’természettudományi 〈iskola, tagozat〉; naturwissenschaftlich, Real- 〈Schule,
Sektion〉’ (↑); 2. 1848 ’gyakorlati; praktisch’ (NSz. – MT. 148); 3. 1884 ’valóságos, reális; wirklich’
(MagyLex. 14: 255) | fn 1916/ ’reáliskola; Realschule’ (NSz. – Gárdonyi: Szunyoghy 250) || realizmus A:
1839 realismus (NSz. – Szontagh: Magy. philos. 110); 1882 realizmust (NSz. – Beöthy Zs.: Színműírók
83) J: 1. 1839 ’a tárgyi valóság létét és fontosságát hirdető filozófiai irányzat; Realismus 〈Philos〉’ (↑); 2.
1856 ? ’a tárgyi valóság (elemeinek) művészi ábrázolása; Realismus 〈Kunst〉’ (NSz. – Toldy F.: Irod. arck.
200), 1882 ’ua.’ (↑).
A szócsalád realitás, reális, realista, realizál tagjai: latin jövevényszavak. ⊗ Lat. (k.) realitas:
’birtok(lás)’, (h.) ’ua.valóság’ | ;lat. (k., h.) realis: ’valóságos; tényleges’ [< lat. res ’dolog, holmi’]. | lat.
(h.) realista ’a realizmus híve’ | ; lat. (k.) realizare ’megvalósít’, (h.) realisare ’megvalósít’. Megfelelői: ;
ném. Relität, real és reell, Realist, realisieren; ; fr. réalité, réel, réaliste, réaliser; stb.: valóság, ’reális és
tényleges, realista, realizál, megvalósít’. A magyar szó jelentését a nemzetközi és a német minta is
alakította. – A reál: német jövevényszó: real ’tárgyilagos; valóságos’ [< lat. realis (↑)].. A melléknévi 1.
és a főnévi jelentés a magyarban keletkezett a reáliskola ’EZ NEM KELL’ (↑) alapján; ez a ; ném.
Realschule ’középiskola’ részfordítása. A realizmus: nemzetközi szó; vö.: ; n é m . Realismus;; ang.
realism;; f r. réalisme; stb.: realizmus. Legkorábbról a franciából mutatható ki. A magyarba főként a
németből került át.
TESz. reális a. is; NytÉrt. 93: 132, 109: 17

rebarbara A: 1577 k. Reubarbaromoth (OrvK. 212); 1578 Rhabarbarum, Reubarbara, Rhabarbara

(Gombocz E.: BotTört. 51); 1798 Ráborbály (NSz. – Sándor I.: Sokféle 5: 95); 1825 Rebárbára (NSz. –
Lex. Bud. 571); 1881 rebarbarára (NSz. – Almási T. – Molière: Dokt. 23); nyj. lebarbara, rëborbora
(ÚMTsz.) J: 1. 1577 k. ’a sóskával rokon, igen nagy levelű, hosszú, húsos szárú növény | ez mint purgáló
szer; Rhabarber 〈Pflanze〉 (Rheum)’ (↑); 2. 1780 ’[?]; Rhabarber 〈Abführmittel〉’ (NSz.) [csak EWUng.].
Vándorszó. ⊗ Ném. Rhabarber;; fr. rhubarbe R. reubarbe;; ol. rabarbaro;; sp. ruibarbo;; szb.-hv.
rabarbar, rabarbara, rebarbara; stb.: rebarbara. Lásd még: ; lat. (k.) rheu barbarum, rhabarbarum ’ua.’
[< gör. ῥῶβάρβαρος ’ua. , tkp. valószínűleg külföldi, a Volga mentéről származó 〈növény〉’].. A Kínából
származó növény neve az újperzsából került a görögbe; vö.: ; újperzsa rēwend ’rebarbara’. Részben a
latin, részben az olasz nyelvi hatás által vált elterjedtté. – A magyarba a középlatinból és az olaszból
került.
TESz.

rebeg¹ A: 1410 Rebegew sz. szn. (OklSz.); 1527 roͤ boͤ goͤ sz. (ÉrdyK. 64); 1805 rebëg (NSz. – Verseghy
F.: Tiszta Magy. 147); 1834 rebengő sz. (NSz. – Garay J.: Csatár 123) J: 1. 1410 ? ’dadog, hebeg |
dünnyög, érthetetlenül beszél; stammeln, stottern | murmeln, undeutlich sprechen’ (↑), 1527 ’ua.’ (↑); 2.
1560 k. ’brekeg, kuruttyol 〈béka〉 | karattyol, lotyog 〈személy〉; quaken 〈Frosch〉 | schwätzen 〈Person〉’
(GyöngySzt. 3169.); 3. 1574 k. ’〈beszéd közben〉 remeg, reszket, akadozik 〈nyelv, ajak, száj〉; beim
Sprechen zittern, beben, stocken 〈Zunge, Lippe, Mund〉’ (Görcsönyi A.: NySz.); 4. 1643 ’gőgicsél,
gügyög 〈gyermek〉; lallen 〈Kind〉’ (Com.: Jan. 44); 5. 1752 ’〈meghatódottságtól, felindultságtól stb.〉
halkan vagy nehezen mond valamit; lispeln, etw im Flüsterton sagen 〈vor Ergriffenheit, Erregung usw〉’
(NSz. – Stehelin: Házi kincs 750); 6. 1939 ’rebesget, híresztel; munkeln’ (Ethn. 50: 16) | | rebesget A:
1584 rebesgetem (Bornemisza Péter: NySz.); 1750 roͤ boͤ sgetem (Wagner: Phras. Fero); 1763 repesgettek
(NSz. – Molnár J.: Megtérő reform 183); 1805 rebësget (NSz. – Verseghy F.: Tiszta Magy. 155) J: 1.
1584 ’mondogat, emleget | hirdet; öfter erwähnen | verkünden’ (↑); 2. 1621 ’dadog, hebeg | dünnyög;
stammeln, stottern | murmeln’ (MA.); 3. 1636 ’gügyög, beszélni kezd 〈gyermek〉; lallen, zu sprechen
beginnen 〈Kind〉’ (Pázmány Péter: NySz.); 4. 1644 ’valamit suttogva mond, valamiről suttogva beszél |
híresztel; flüsternd sprechen, munkeln’ (MonTME. 5: 256); 5. 1824 ’〈meghatottságtól, felindultságtól
stb.〉 halkan vagy nehezen szól: rebeg; lispeln, etw im Flüsterton sagen 〈vor Ergriffenheit, Erregung usw〉’
(NSz. – Hébe 70) | | rebez † A: 1643 rebezi (Com.: Jan. 185) J: ’megbízhatatlanul fecseg; unverläßlich
schwätzen, munkeln’ | | rebes ∆ A: 1832 rebes (NSz. – Fáy A.: Bélteky 2: 68) J: 1. 1832 ’rebesget,
híresztel; munkeln’ (↑); 2. 1843 ’meghatottan szól, rebeg; lispeln 〈vor Ergriffenheit, Erregung usw〉’ (NSz.
– Frankenburg: Életk. 1/2: 21).
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ A szótő a rebeg² szócsaládjának tövével azonos. A rebeg szócsaládjában a
beszédtevékenységre vonatkozó jelentések uralkodnak, míg a rebeg² szócsaládjában a mozgásra
vonatkozó jelentések. A rebeg 3. jelentésében mindkét jelentésárnyalat megtalálható, ezért valószínűleg
az lehetett az eredeti jelentés. A végződések: gyakorító képző. A remeg alapján mind a rémül, repül igék
szócsaládjában, mind az ö-s változatok tövében számolni lehet az eredeti e-vel. A rebeg 2. jelentéséhez
vö.: A rekeg, repegreped, rebesget leginkább a 4. jelentésében használatos.
TESz.

rebeg² A: 1560 k. rebegni sz. (GyöngySzt. 3152.) [csak EWUng.]; 1805 rebëg (NSz. – Verseghy F.:
Tiszta Magy. 147); 1838 Rebeng (Tzs.); 1867 repegö sz. (NSz. – Bodon Á. – Verg.: Gazd. 91); nyj.
röbbög (MTsz.) J: 1. 1560 k. ’[?]; taumeln’ (↑); 2. 1653 ’rezeg 〈levegő, hang, húr stb.〉; schwingen
〈intrans〉’ (NyIrK. 14: 176); 3. 1664 ’remeg, reszket; zittern, beben’ (↑); 4. 1757 ’retteg, fél | ijedez; sich
fürchten | sich (immer wieder) erschrecken’ (NSz. – Turzelini – Léstyán: X. Sz. Ferencz 150); 5. 1804
’libeg-lobog; flattern, wehen’ (NSz. – Dugonics: Jólánka 2: 217); 6. 1876 ’rángatódzik 〈szemhéj〉; zucken
〈Augenlid〉’ (Nyr. 5: 266); 7. 1941 ’hunyorog, reszket 〈csillag〉; flimmern 〈Stern〉’ (ÚMTsz.) || repes² A:
1562 Repese (Heltai Gáspár: NySz.); 1578 roͤ poͤ soͤ t (Örd. 201) [csak EWUng.]; 1771 röbösse (NSz. – Ker.
eszt. 1: 87); 1870 rėpės (CzF.) J: 1. 1562 ’mozgolódik, mocorog | mozdul, moccan; sich (hin und her)
bewegen | sich rühren’ (↑); 2. 1578 ’〈örömtől, izgalomtól stb.〉 erősen ver, ugrál, remeg 〈szív〉; stark
pochen 〈Herz vor Freude, Erregung usw〉’ (↑); 3. 1769 ’ujjong | lelkesedik; jubeln | sich begeistern’ (NSz.
– Telek J.: Korona 727); 4. 1786 ’〈szem, pillantás〉 ide-oda villan, reszket; sich hin und herrichten 〈Blick〉,
zittern 〈Auge〉’ (NSz. – Verseghy: Eml. oszlop D2); 5. 1804 ’libeg-lobog; flattern’ (NSz. – Fábchich J.:
Pindarus 102); 6. 1816 ’csapong 〈érzés, gondolat〉; schweifen 〈Gefühl, Gedanke〉’ (NSz. – Fáy A.:
Próbatétel 97); 7. 1851 ’hunyorog, reszket 〈csillag〉 | rezeg, reszket, remeg 〈fény, árnyék〉; flimmern
〈Stern〉 | schwanken 〈Licht, Schatten〉’ (NSz. – Garay: Szent László 1: 31); 8. 1853 ’; zucken 〈Augenlid〉’
(NSz. – Székely J.: Kal. 23); 9. [~ vmiért] 1881 ’sóvárog, reszket vmiért; nach etw lechzen’ (NSz. –
Széchy K.: Szép Ilonka 48) || repedez × A: 1604 röpdözöt [?U] (Pázmány Péter: NySz.); 1788–9 repedez
(NSz. – M. Museum 1: 358); 1793 rebedezésekkel sz. (NSz. – Mátyus I.: Ó és új Diaet. 6: 637); 1861
rebbedezni sz. (MNyszet. 6: 346); 1863 Rébédözni sz. (Kriza: Vadr. 514); 1870 repedėz (CzF.) J: 1. 1604
’mozgolódik, mocorog; sich (hin und her) bewegen’ (↑); 2. 1788–9 ’repes 〈szív〉; stark pochen 〈Herz vor
Freude, Erregung〉’ (↑); 3. 1793 ’ijedezik, rémüldözik; sich (immer wieder) erschrecken’ (↑); 4. 1861
’rángatódzik 〈szemhéj〉; zucken 〈Augenlid | Arm des kleinen Kindes im Schlaf〉’ (↑); 5. 1886 ’fickándozik,
emelgeti magát 〈kisgyermek〉; zappeln 〈kleines Kind〉’ (Nyr. 15: 188); 6. 1935 ’hunyorog, reszket
〈csillag〉; flimmern 〈Stern〉’ () | | rébzik × A: 1750 rébzenek (NSz. – La Placette J.: Oktatás 140); 1787
répzik ▼ (NSz. – M. Musa 707); 1792 repzettenek (NSz. – Fülep G.: Uzong 355) J: 1. 1750 ’sejlik,
rémlik, a képzeletben megjelenik | valahogyan, valamilyennek látszik; vorschweben | den Anschein
haben’ (↑); 2. 1772 ’káprázik 〈szem〉; flimmern 〈vor den Augen〉’ (NSz. – Bessenyei: Ágis 149); 3. 1773
’reszket, borzong | megrezzen, megborzad; schaudern | erzittern’ (NSz. – Bessenyei: Buda 114) || rebben
A: 1785 Rebbenö sz. (NSz. – Cziriék M.: Érzékeny levelek 82); 1865 röppenése sz. (NSz. – Balázs S.:
Tükörd. 1: 135); nyj. rëbbenős sz. (ÚMTsz.), röbbenyik □ (MNyj. 16: 22) J: 1. 1785 ’rezzen, rezdül |
moccan, mozdul; erzittern | sich rühren’ (↑); 2. [oft fel~, meg~] 1805 ’ijed, felriad, megriad; erschrecken’
(NSz. – Andrád E.: Múzsa 24); 3. 1838 ’〈örömtől, izgalomtól stb.〉 dobban 〈szív〉; pochen 〈Herz vor
Freude, Erregung usw〉’ (Tsz.) || rebbent A: 1851/ megrebbenték (NSz. – Arany: Kkö. 4: 377) J: 1. 1851/
’rebbenni késztet, rezzent, riaszt; aufschrecken 〈trans〉 | in Bewegung setzen’ (↑); 2. 1885 ’rebbenő,
rezzenő mozdulatot végez, 〈szárnyával〉 csap, legyint 〈madár〉; eine plötzliche Bewegung machen, mit den
Flügeln schlagen 〈Vogel〉’ (NSz. – Benedek E.: Szék. Tünd. 211).
Onomatopoetikus eredetű szócsalád. ⊗ A szótő a rebeg¹ szócsaládjának tövével azonos. A rebeg²
szócsaládjában a rebbenő, rezzenő mozgásra utaló jelentések uralkodnak, míg a rebeg szócsaládjában a
sajátos beszédtevékenységgel kapcsolatos jelentések; az eredeti jelentéshez vö. a rebeg¹ 3. jelentését. A
végződések: különféle igeképzők. A repes stb. szó belseji p-jéhez vö.: repül. Az izgalmat, rémületet
kifejező jelentésekhez vö.: remeg, rémül, melyek etimológiai kapcsolatban is vannak a rebeg
szócsaláddal. – Ugyanebből a tőből különböző névszóképzőkkel, illetve igeképzőkkel: rebences ’ijedős,
félénk’ (1831/); rebedeg ’epilepszia, nyavalyatörés; egy fajta vérveszteséggel és hidegleléssel járó
állatbetegség’ (1834), ’betegeskedő, beteges 〈személy〉; ijedős, félénk’ (1898 k.), illetve rebzsik ’tetszik’
(1838); rebenckedik ’fél, megijed’ (1861); rebzseg ’remeg 〈szemhéj>; ficánkol, mozgolóik <kisgyerek〉’
(1861).
TESz. repes¹, rebences, rébzik a. is

rebellis ∆ A: 1569 rebellisekkel (MNy. 90: 124) [csak EWUng.]; 1798 rébellis (NSz. – M. Kurir 729)
J: fn 1569 ’lázadó, pártütő; Rebell’ (↑) | mn 1618/ ? ’lázadó, pártütő; rebellisch’ (MNy. 66: 341), 1644
’ua.’ (NEl.) [csak EWUng.] || rebellió ∆ A: 1598 rebellioth (MNy. inszurrekció); 1616 rebellióia (Balásfi
Tamás: NySz.); 1727 Rebeliát (MNy. 10: 85); 1794 Rébelliónak (NSz. – M. Merkurius 60) J: ’lázadás,
zendülés; Rebellion’ | | rebellál † A: 1657–8 rebellálván sz. (MNy. 66: 340) [csak EWUng.] J: ’[?];
rebellieren’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. rebellis: ’lázadó, valaki vagy valami ellen fölkelő’., rebelles többes szám
’lázadó, önfejű’ | lat. rebellio: ’lázadás, felkelés’ | ;lat. rebellare: ’fellázad, felkel’, tulajdonképpen ’a
harcot, háborút fölújítja’vö.: [lat. bellum ’háború, harc’].. Megfelelői: ném. Rebell, rebellisch, Rebellion; ;
fr. rebelle, rébellion; stb.: lázadó, pártütő, rebellis 〈fn〉, ’lázadó, pártütő, rebellis 〈mn〉’, ’lázadás, pártütés,
rebellió’; – ; ném. rebellieren;; ang. rebel; stb.: fellázad, felkel. – A rebellis szóvégi s-éhez vö.: április
stb.
TESz. rebellió a. is

rébusz A: 1844 rebus (NSz. – PD. 2: 200); 1853/ rébuszt (NSz. – Jókai 3: 195) J: 1. 1844
’(kép)rejtvény, talány; (Bilder)rätsel’ (↑); 2. ? ’[?]; rätselhafter Ausdruck’ (NSz.) [csak EWUng.], 1885
’ua.’ (uo.) [csak EWUng.].
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Rebus;; ang. rebus;; fr. rébus; stb.: rejtvény, talány, rébusz. A franciából
terjedt el [< lat. res, rebus többes szám, ablatívusz ’dolog, tárgy’].. A szó a pikárd diáknyelvben
keletkezett, a különböző dolgok, tárgyak körülírására, képrejtvényekre alkalmazták. – A magyarba
elsősorban a németből került át.
TESz.

rece A: 1553 Reche (MNy. 72: 127) [csak EWUng.]; 1564 Ryczás sz. (OklSz. keszkenő); nyj. recce
(MNy. 33: 143) J: 1. 1553 ’[?]; Netz | Fangnetz’ (↑); 2. 1580 ’hálószerű kézimunka | csipke; Netzarbeit,
Filetarbeit | Spitze’ (MNy. 63: 97); 3. 1604 ’finom rovátkák vagy kiemelkedések sorozata; Riffelung’ #
(MA.); 4. 1802 ’érhálózat valamely szervben; Gefäßnetz’ (NSz. – Kováts Mih.: Gyenge élet megh. 1:
114); 5. 1810 ’háló szeme; Masche’ (NSz. – Baróti Szabó: Virg. Énéis 1: 135); 6. 1834 ’recés gyomor |
recés hashártya; Netzmagen | Duplikatur des Bauchfells’ (NSz. – Pesti szak. 38) Sz: ~´s 1564 (↑) [csak
EWUng.] | ~´z 1784 retzéz (SzD. 68).
Olasz jövevényszó. ⊗ Ol. rezza: ’halászháló’., R. reza ’, hálószerű anyag’, (fri.) rizze ’szál; gereben’,
(tr.) rizo ’hajháló’ [lat. rete, retia többes szám ’háló’].. – A szóvégi e vagy az olasz többes szám jelének
átvétele, vagy hangrendi kiegyenlítődés eredménye. A rica változat az olasz egyes számú alak átvétele. –
A magyarba halászati műszóként került. A 2–4. jelentés: metafora; az 5. jelentés: metonímia. A 6. jelentés
önállósulás útján alakult ki a recés háj ’zsírpárna’ (1784) szószerkezetből.
MNy. 29: 240; TESz.

réce A: 1211 ? Reche szn. (OklSz.); 1395 k. reche (BesztSzj. 1176.); 1560 k. ręchę (GyöngySzt.
1388.); 1585 Récze (Cal. 67) J: ’kacsa; Ente’.
Származékszó, keletkezésmódja azonban bizonytalan. ⊗ Vagy a rucruca kacsahívogató szó adatokkal
nem alátámasztható palatális párjából kicsinyítő képzővel, vagy a receg tövéből, főnevesült melléknévi
igenévként -e képzővel. Mivel az állatcsalogató szó és az igei tő végső soron azonos, a két értelmezés
tulajdonképpen nem zárja ki egymástcsibe, zsiba stb. Hasonló onomatopoetikus eredetű szavak más
nyelvekben is megtalálhatók: ném. R., N. rätsch ’gácsér’, rätsche ’kacsa’rom. rață, N. reață ’ua.’;szln.
raca, N . réca ’ua.’; stb. A réce alakváltozat hosszú é-je hangsúlyos helyzetbeli hangzónyúlással
keletkezett, mellette még sokáig használatos volt az eredeti rece alak is. – A Dunántúlon és Erdély
középső részein élő nyelvjárási szó; az állattani szaknyelvben főleg olyan jelzős szószerkezetekben fordul
elő, mint a kanalas réce ’EZ NEM KELL’, tőkés réce ’EZ NEM KELL’ stb.
KSzlJsz. 727; TESz.; FiktI. 101

recece A: 1908 Reczecze (NSz. – Móricz Zs.: Erdő-mező 47) J: ’〈indulatszó〉; 〈als Kehrreim bzw
Ausruf beim Tanz gebrauchte Interj〉’ | | reccefice² A: 1957 recefice (SzegSz.) J: ’〈indulatszó〉; 〈als
Kehrreim bzw Ausruf beim Tanz gebrauchte Interj〉’.
A szócsalád alapj a recece: onomatopoetikus eredetű. ⊗ Önkéntelen hangkitörésből keletkezett. – A
recefice játszi szóalkotással keletkezett a recece szóból a recefice¹ hatására.
TESz.
 recefice¹ × A: 1770/ Reczeficzés sz. (NSz. – Bokréta 84) J: 1. 1770/ ’fátyol | csipke; Schleier | Spitzen’
(↑); 2. 1786 ’csecsebecse; Nippsache’ (NSz. – M. Hírmondó 764).
TESz.

receg × A: 1643 retzeg (Com.: Jan. 32); 1870 reczėg (CzF.); nyj. rëccëg (ÚMTsz.) J: 1. 1643 ’hápog
〈kacsa〉; schnattern 〈Ente〉’ (↑); 2. 1792 ’recseg, zörög; klappern’ (SzD.); 3. 1897 ’inog, rezeg; wackeln,
zittern’ (MTsz.).
Onomatopoetikus eredetű szócsalád. ⊗ A szótő a réce szócsaládjának tövével azonos, és a recseg,
valamint a retyeg tövével függ össze. A végződések: gyakorító képző. A 3. jelentés: metonímia, esetleg a
rezegrezzeszt hatására.
TESz.

receptum † A: 1550–75 receptum (MNy. 84: 251) [csak EWUng.] J: ’[?]; Arznei’ || recepta A: 1557
reczebtát (NEl.) [csak EWUng.]; 1558 recepta (uo.) [csak EWUng.] J: ’orvosi vény, rendelvény;
Arzneiverordnung’ | | recept A: 1787 Receptet (NSz. – Mátyus I.: Ó és új Diaet. I. Előb.: 16); 1817
Recepjét (NSz. – Peretsenyi Nagy L.: Heroineis 1: 7); 1898 recefet [Akk] (NSz. – Gárdonyi G.: Falu 1:
65); nyj. receft, recet (SzegSz.), recekt (MTsz.), rëcëpt (MNyj. 3: 127), recitot (ÚMTsz.) J: 1. 1787
’orvosi vény, rendelvény; Arzneiverordnung’ # (↑); 2. 1806 ’követendő mód, eljárás; zu befolgendes
Verfahren’ (NSz. – Bérczy J.: Egészs. 96); 3. 1865/ ’elkészítési mód 〈ételeké〉; Kochrezept’ # (NSz. –
Eötvös J.: Egy gazdassz. lev. 260).
A szócsalád időrendben legkorábbi tagjai a receptum, recepta: latin (k.) jövevényszavak. ⊗ Lat. (k.,
tud.) receptum: ’gyógyszerrecept’, tulajdonképpen ’a vett’ [< lat. recipere ’(vissza-, fel)vesz’]. | lat. (k.,
tud.) recepta ’gyógyszerrecept, tulajdonképpen a vett, az elkészített’. Az orvos a rendelvény teljesítésére a
gyógyszerészt a recipe ’végy!’ szóval utasította; a gyógyszerész az utasítás végrehajtását a receptum
’vettem; elkészítettemrávezetésével igazolta, ebből jött létre a szó gyógyszerrecept jelentése
főnevesüléssel. A gyógyszer’ jelentés a ; m . receptumból keletkezett metonimikusan. A recept: német
jövevényszó: Rezept ’gyógyszerrecept; ételrecept’ [< lat. (k., tud.) receptum (↑)].. Megfelelői: ; holl.
recept;; cseh recept; stb.: recept. – Ide tartozik: R. recipe ’gyógyszerrecept’ (1793 (NSz.), ’ételrecept’
(1809 (uo.), ez metonimikus jelentésbővüléssel a ; lat. recipe (↑) szóra megy vissza.
TESz. recept a. is

recseg A: 1723 recsegése sz. (Csúzi Zsigmond: NySz.); 1805 rëcsëg (NSz. – Verseghy F.: Tiszta Magy.
147); 1820 röcsögnek (NSz. – Kisfaludy K.: Szécsi M. 16) J: 1. 1723 ’〈tücsök〉 cirpel; zirpen 〈Grille〉’ (↑);
2. 1786 ’〈tárgy〉 töréskor stb. élesen pattogó, ropogó hangot ad; krachen, knarren’ # (NSz. – M. Hírmondó
158); 3. 1789 ’〈hangszer, rádió stb.〉 fülsértő, zörejszerű hangon szól | 〈személy〉 ilyen hangon beszél;
schnarren 〈Musikinstrument, Radio usw〉’ # (NSz. – Orczy: Két N. Elm. 208); 4. 1794 ’〈madár〉
kellemetlen, rekedt hangot ad; einen unangenehmen, heiseren Laut hervorbringen 〈Vogel〉’ (NSz. – Baróti
Szabó: Par. maj. 187); 5. 1809/ ’[?]; schrill sprechen’ (NSz.) [csak EWUng.] || reccsen A: 1787 retstsent
(NSz. – Gelei J.: Robinzon 45); nyj. röccsen (SzegSz.) J: 1. 1787 ’〈szilárd, főleg fából való tárgy külső
hatás következtében〉 hirtelen éles, recsegő hangot ad; knacken, knacksen’ # (↑); 2. [haupts mit VPräf]
1873 ’〈sár〉 összefagy; gefrieren 〈Kot〉’ (Nyr. 2: 325).
Onomatopoetikus eredetű szócsalád. ⊗ A szótő a receg, retyeg tövével függ össze. A végződések:
gyakorító és mozzanatos képző. A reccsen: 2. jelentése: metonímia. – A reccsen veláris párhuzamos
alakjaként ide tartozik a N. roccsan ’pattog, ropog’. – Talán ugyanebből a tőből folyamatos melléknévi
igenévképzővel: 1211Reche szn. (PRT. 10: 512).
SzófSz.; TESz.

redel × A: 1395 k. redelth sz. (BesztSzj. 630.); 1405 k. regleth sz. (SchlSzj. 1198.); nyj. rëdëlni sz.
(ÚMTsz.), rödöl (ÚMTsz.) J: ’[?]; runzeln, falten’ | | red × A: 1828 red (TudGyűjt. 2: 58), de →redős;
1857 regy (MTsz.); nyj. rëd, rögy (MTsz.) J: 1. 1828 ’ránc, redő; Runzel’ (↑); 2. 1828 ’ráncos fakéreg;
runzelige Baumrinde’ (↑); 3. 1829 ’sor; Reihe’ (TudGyűjt. 11: 94); 4. 1857 ’évgyűrű; Jahresring’ (↑).
A szócsalád alapja valószínűleg a redel: felthetőleg jövevényszó a szerb-horvátból vagy a szlovénból.
⊗ Szb.-hv. rediti: ’rendez, elrendez’.; szln. rediti ’rendez, elrendez;’ [az eredetéhez vö.: ; vö. →rend]. – A
magyarban jelentésszűkülés ment végbe. Az 1405 körülről adatolt változat az [1.].tőtípus hatását tükrözi.
– A red a redelből keletkezhetett elvonással. Nem zárható ki azonban, hogy ez a főnév ugyanannak a
szláv szónak a denazalizált alakjából származik, amelyre a rend eredeti változat is visszamegy; a
hangtanához vö.: donga ~ duga, munka ~ muka stb. Valamelyik szláv nyelvből való származtatása esetén
a szóföldrajzi érvek a szerb vagy a szlovén mellett szólnak. Ha a főnév jövevényszó, a redel talán
származékszó is lehet, bár ezt a magyarázatot szótörténeti adatok nem támasztják alá.
KSzlJsz. 728; MNy. 63: 356; TESz. red a. is

redős A: 1550 Redes (MNy. 10: 326); 1585 Redoͤ s (Cal. 282); 1708 Redö́ s (PP.); 1835 redüs (NSz. –
Vajda P.: Szépítés 49) J: 1. 1550 ’rücskös, durva felületű; uneben, höckerig’ (↑); 2. 1585 ’ráncos, redőkbe
szedett; runzelig, faltig’ # (↑) || redő A: 1763 Redö (NSz. – Adámi: Wb. 65); 1832 redǘ (Kreszn.); nyj.
regő, regyő (ÚMTsz.), rëdő, rödő (MTsz.) J: 1. 1763 ’tartó; Halter’ (↑); 2. 1792 ’ránc; Runzel, Falte’ #
(SzD. Redö́ s); 3. 1843 ’redőny, roló; Rollo’ (NSz. – Életk. 2/4: 348) Sz: ~z 1792 Redö́ zni sz. (SzD. Redö́ s)
| ~zet 1826 redőzet (NSz. – Hébe. Emlékeztetés a' képekre. Az anyai szeretet) || redőny A: 1835 redöny
(Kunoss: Gyal. Jalousie); 1840 redőny (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Fensterrolladen’ #.
A szócsalád alapja a redős: belső keletkezésű, de keletkezésmódja bizonytalan. ⊗ Feltehetőleg a red
’ránc, redő’redel főnévből -s melléknévképzővel. Az is lehetséges azonban, hogy a redős nem ebből a
főnévből, hanem a redel fiktív tövéből származik. A redős alak szó belseji ő-je vagy félreolvasás
eredménye vagy hangzónyúlás következménye olyan melléknevek analógiás hatására, mint a tehetőstesz.
– A redő a redősből jött létre elvonással. Az egyetlen adattal alátámasztható 1. jelentés lexikográfiai
félreértés eredményeként születhetett. A redőny n y e l v ú j í t á s i s z ó a l k o t á s a redőb ő l -ny
névszóképzővelerény, vékony stb.
TESz.

redukál A: 1684 reducállyátoc [l-j] (MNy. 80: 377) [csak EWUng.]; 1790 redukáltatott sz. (NSz. –
Gvadányi: Tör. háb. 51) J: 1. 1684 ’visszavezet; zurückführen’ (↑); 2. 1743 ’egyszerűsítéssel átalakít,
megváltoztat; durch Reduktion umwandeln’ (NSz. – Maróthi: Arithm. 204); 3. 1790 ’csökkent, kevesbít;
herabsetzen, vermindern’ (↑) | | redukció A: 1706 reductiójokot (Pusztai) [csak EWUng.]; 1817
reduktziója (NSz. – Czövek: Hír. zsiv. 2: 406) J: 1. 1706 ’csökkentés; Verminderung’ (↑); 2. 1817
’átalakítás egyszerűsítéssel, redukálással; Umwandlung durch Reduzieren’ (↑); 3. 1865 ’visszavezetés;
Zurückführung’ (Babos reducálni).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. reducere: ’visszahúz, -vezet’, (k.) ’〈kémiai〉 átalakít, visszavezet’vö.: [lat.
ducere ’vezet’]. | lat. reductio ’visszahúzás, -vezetés’. Megfelelői: ; ném. reduzieren, Reduktion; ; fr.
réduire, réduction; stb.: redukál, ’redukció’. – Az ige végződéséhez vö.: ágál stb. A jelentésváltozás
nemzetközi, főként német hatást mutat.
TESz.

redves × A: 1497 ? Redwes szn. (OklSz.); 1754 redves (NSz. – Bárány Gy.: Uj Test. 250); 1765 retves
(NSz. – Miháltz I.: Ok. hite 14) J: 1. 1754 ’korhadt, pudvásodó 〈faanyag〉; morsch’ (↑); 2. 1766 ’szennyes,
szurtos; schmutzig’ (NSz. – Kollarics J.: Int. 61); 3. 1784 ’romlott, odvas 〈fog〉 | ilyen fogú ember; kariös |
mit kariösen Zähnen 〈Person〉’ (MNy. 60: 487); 4. 1786 ? ’réveteg, zavaros 〈tekintet〉; vom Alter
verunstaltet 〈Gesicht, Person〉’ (NSz. – Szatsvay: Zakkar. 128), 1879 ’ua.’ (NSz. – Arany J.: TSz. 6. é.:
38); 5. 1786 ? ’öregségtől csúnya, ráncos 〈arc, személy〉; traumverloren, trüb 〈Auge〉’ (NSz. – Szatsvay:
Zakkar. 128), 1789 ’ua.’ (NSz. – M. Kurir 1339).
Belső keletkezésű, valószínűleg szóhasadás eredménye. ⊗ Előzménye valószínűleg a reves lehetett. A
szó belseji d-s változat a hasonló jelentésű odvasodú, pudvás analógiájára keletkezett. Az 1–3. jelentéshez
vö.: reves; a 4. jelentéshez vö.: redőredős. Az 5. jelentést a révetegrévül befolyásolta.
TESz.

referál A: 1548 referala (MNy. 90: 125) [csak EWUng.]; 1584 referálták (Nyr. 91: 77); nyj. rëfërál,
riferál (ÚMTsz.) J: 1. 1548 ’hivatkozik; sich berufen’ (↑); 2. 1584 ’előad, előterjeszt; berichten,
vortragen, Bericht erstatten’ (↑) | | referens A: 1789 Referense (NSz. – Wályi A.: Újj tanítás 5) J:
’(hivatali) előadó; Referent’ | | referátum A: 1884 Referatum [es. nem m.] (MagyLex. 14: 265); 1890/
referátumaikat (NSz. – Munkásmozg. tört. 1: 592) J: ’beszámoló, előterjesztés; Bericht, Referat’.
A szócsalád időrendben legkorábbi tagjai a referál, referens: latin jövevényszavak. ⊗ Lat. referre:
’visszahord, visszahoz; ismétel; értesít, tájékoztat’., (h.) se referre ’hivatkozik’vö.: [lat. ferre ’visz, hord,
szállít’]. | lat. (k., h.) referens ’referens, ügyintéző’. Megfelelői: ; ném. referieren, Referent; ; cseh
referovati, referent; stb.: referál, ’referens’. A referál végződéséhez vö.: ágál stb. A referens szóvégi s-
éhez vö.: evidens stb. – A referátum: német jövevényszó: Referat ’beszámoló, előadás; ügykör’ [< lat.
referat ’referálja’, a ; lat. referre (↑) egyes szám 3. személyű felszólító igealakja].. Megfelelői: ; cseh
referál; le. referat: ’referátum’. A szóvégi um-hoz a magyarban vö.: dekrétum, formátum stb.
TESz.

reflektál A: 1643 reflectallyac [l-j] (MNy. 69: 233); 1807 reflektáló sz. (NSz. – Folnesics: Alvina 205)
J: 1. 1643 ’〈elmét, gondolatot〉 odafordít, arra fordít | figyelemmel van valamire; (Gedanken) auf etw
hinlenken | etw beachten’ (↑); 2. 1807 ’tépelődik, töpreng; grübeln, nachdenken’ (↑); 3. 1848 ’visszaver;
zurückstrahlen’ (NSz. – MT. 642); 4. 1858 ’reflexiót, észrevételt fűz valamihez; Bemerkung an etw
knüpfen’ (NSz. – Jósika: Reg. it. 57); 5. 1867 ’igényel valamit | számít valamire; beanspruchen | auf etw
rechnen’ (NSz. – Spitz.-napt. 40) | | reflexió A: 1704 reflexiója (Pusztai) [csak EWUng.] J: 1. 1704
’észrevétel, megjegyzés; An-, Bemerkung’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1769 ’elfordulás, elfordítás |
visszafordítás; Abwendung | Zurückwenden’ (NSz. – Mossóczy Inst. G.: Halál 38); 3. 1827 ’tépelődés,
töprengés; Grübelei’ (NSz. – Toldy F.: Aesth. lev. 90); 4. 1865 ’visszaverődés; Rückstrahlung’ (Babos
reflectálni).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. reflectere: ’visszahajlít, visszafordít’., (animum) reflectere ’elmélkedik’vö.:
[lat. flectere ’hajlik, görbül’]. | lat. reflexio ’visszahajlítás, (h.) észrevétel; megfontolás’. Megfelelői: ;
ném. reflektieren, Reflexion; ; fr. réfléchir, réflexion; stb.: reflektál, ’visszaverődés, reflexió’. – A reflektál
szó ál végződéséhez vö.: ágál stb.
TESz.

reflektor A: 1842 reflectorokkal (NSz. – R. P. sir. 574); 1887 reflektor (NSz. – Akad. Értesítő 13) J: 1.
1842 ’fényvisszaverő | fényszóró; Rückstrahler | Scheinwerfer’ (↑); 2. 1865 ’tükrös távcső;
Spiegelfernrohr’ (Babos reflectálni).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Reflektor;; ang. reflector;; f r. réflecteur; stb.: fényszóró, reflektor. Az
angolból terjedt el ang. reflect ’visszaver, -tükröz’ [< lat. reflectere ’visszahajlít’].reflektál. A magyarba
főként a németből került át.
TESz.

reflex A: 1854/ reflexét (NSz. – Lehr: Arany TE. 16) J: 1. 1854/ ’visszaverődés; Rückstrahlung’ (↑); 2.
1884 ’akaratlan visszahatás valamely ingerre; unwillkürliches Ansprechen auf einen Reiz’ # (MagyLex.
14: 266).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Reflex;; a n g . reflex;; f r . réflexe; stb.: reflex. Ez a ; l a t . reflexus:
’visszahajlított, fordított; hátrafordulás, visszafordulás’. szóra megy vissza. Lásd még: fr. mouvement
réflexe; ang. reflex action: ’reflexmozgás’. – A magyarba elsősorban a németből került át.
TESz.

reforma † A: 1748 riforma (MNy. 6: 131); 1763 reforma (NSz. – Telek J.: Vil. lámp. 92) J: ’újító
átalakítás, reformálás; Reform’ || reformer A: 1827 Reformerektől (NytÉrt. 93: 28) [csak EWUng.] J: ’a
reformok híve, reformáló; Reformer’ | | reformista A: 1832 reformista (NSz. – Helmeczy: Jelenkor 1:
172) J: ’újító, reformáló; Reformist’ || reform A: 1833 reformi sz. (NSz. – P. Thewrewk J.: Hon. érz. 88)
J: ’újító átalakítás, reformálás; Reform’.
A szócsalád időrendben legkorábbi tagja a reforma: származása vitatott. ⊗ 1. Olasz jövevényszó:
riforma ’reform’ [< ol. riformare ’megreformál’].. – 2. Belső keletkezésű, elvonás a reformálból. – A
reformer német jövevényszó: Reformer ’valaki, aki reformot sürget vagy végrehajt’ [< ném. Reform
’pozitív változást elősegítő átalakítás’].. Megfelelője: ang. reformer ’ua.’. – A reformista, reform:
nemzetközi szavak; vö.: ; ném. Reformist;; ang. reformist; f r. réformiste; stb.: reformista | ; ném.
Reform;; ang. reform;; f r. réforme; stb.: reform. Részben a franciában jött létre a ; lat. reformare
’reformál; megújít’reformál. A magyarba főként a németből került. A reformista végződése latinosítás
eredménye.
TESz. reformista a. is

reformál A: 1552 megh reformalni sz. (MNy. 90: 125); 1624 Reformált sz. (NySz.) [csak EWUng.];
1633–4 réformálá (Alvinczi Péter: NySz.) J: 1. 1552 ’reform útján módosít, megújít; reformieren
〈Kirche〉’ (↑); 2. 1797 ’; 〈mit Reformen〉 erneuern, verändern’ # (NSz.) [csak EWUng.] || reformáció A:
1613/ reformaciót (MNy. 66: 341); 1698 reformációban (MNy. 64: 469) J: 1. 1613/ ’hitújítás;
Reformation’ # (↑); 2. 1763 ? ’átalakítás, reformálás; Umänderung | Reform’ (NSz.) [csak EWUng.], 1793
’ua.’ (uo.) [csak EWUng.] | | református A: 1620 reformátusok (MNy. 74: 512) [csak EWUng.]; 1674
reformátusok (Apafi Mihály: NySz. gömbölyeg); 1859 reformátos (NSz. – Abonyi L.: Egy. pall. 3: 135);
nyj. leformátus (MTsz.), lúformátus, rëformátus (ÚMTsz.) J: fn 1. 1620 ’[?]; Protestant’ (↑) [csak
EWUng.]; 2. 1698 ’kálvinista; Kalvinist’ # (MNy. 64: 468) [csak EWUng.] | mn 1. 1674 ’[?]; den
Glaubenssätzen der Reformation gemäß’ # (↑); 2. 1767 ’[?]; kalvinistisch’ # (NSz.) [csak EWUng.] ||
reformátor A: 1650 Reformatorunk (NSz. – Medgyesi P.: Dialogus 28); 1669 reformátorainknak
(Pósaházi János: NySz. 1. szab) J: 1. 1650 ’(hit)újító; Reformator’ (↑); 2. 1812/ ’a reformok híve,
reformáló; Reformer’ (NSz.) [csak EWUng.].
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. reformare: ’átformál, átalakít, javít’vö.: [lat. formare ’alakít, formál’]. | lat.
reformatio ’átalakítás, javítás’ | ; lat. (e.) reformati többes szám ’reformátusok, kálvinisták’, (h.)
református ’szokásait és tudását újjáalakító ember’ | ; lat. reformátor ’átalakító, megújító, reformátor’.
Megfelelője: ; ném. reformieren, Reformation, Reformator; ; fr. réformer, réformation, réformateur; stb.:
megreformál, ’reformáció, reformátor’. – A reformál, reformáció, reformátor szavak a protestantizmus
valamennyi irányzatának kialakulására vonatkoznak. – A református szó a protenstáns felekezetek
szétválása óta csupán a helvét felekezetre, illetve annak híveire (a kálvinistákra) vonatkozik. A szóvégi s-
hez vö.: ámbitus stb. A N. változatok elhasonulással és tréfás népetimológiával keletkeztek. – A
református másik megnevezése: kálvinista. Lásd még: kálvangélikus ’kálvinista’ (1613/ (Pázm. 3: 205). –
A R. reformáta (1767 (NSz.), reformátum (1809/ (uo.) ’kálvinista’ a lat. nőnemű, illetve semleges nemű
alakra mennek vissza.
TESz. reformáció a. is

refrén A: 1827 refrainsorát (NSz. – Toldy F.: Aesth. lev. 128); 1886 refrénül (NSz. – Rákosi V.:
Bujtogatók 11) J: ’megismétlődő verssor(ok), dallamrész; Refrain’.
Francia jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Fr. refrain: ’refrén’.; – lásd még: ném. Refrain ’ua.’. A
franciába az ófrancia refrait ’visszatérő dallam vagy (beszéd)rész’, valószínűleg a refraindre ’megszakít,
visszaüt; megszólal(tat), refrént énekel’. Megfelelője: ang. refrain;; szb.-hv. refren; stb.: refrén.
TESz.

reg¹ × A: 1498 ? Regew sz. szn. (OklSz.) [csak EWUng.]; 1621 Regoͤ béka sz. (MA.) J: 1. 1498 ?
’nyög, jajgat; stöhnen, wehklagen’ (↑), 1887 ’ua.’ (Nyr. 16: 96); 2. 1621 ’brekeg; quaken’ (↑); 3. 1870
’[?]; knarren’ (CzF.) || regel × A: 1655 regelnek (Apáczai Csere János: NySz.); 1761 regoͤ lik (NSz. – Biró
M.: Préd. 140); 1795 k. Regélni sz. (NSz. – Takáts R.: Told. L. r.); 1870 regėl (CzF.); nyj. reköl (MTsz.
regël 1-2. jelentés) J: 1. 1655 ’brekeg; quaken’ (↑); 2. 1723 ? ’valótlan, bizonytalan hitelű híreket terjeszt;
munkeln’ (Csúzi Zsigmond: NySz.), 1870 ’ua.’ (CzF.); 3. 1724 ’kárál 〈tyúk〉; glucken 〈Huhn〉’ (Nyr. 45:
9); 4. 1761 ’emleget, mondogat, hangoztat | az unalomig ismétel; öfters erwähnen | bis zum Überdruß
wiederholen’ (↑); 5. 1787 ’korhol, ráripakodik valakire | leszól valakit; rügen | beschimpfen’ (NSz. – M.
Musa 691); 6. 1886 ’bőbeszédűsködik, szószátyárkodik; schwatzen’ (Nyr. 15: 380).
A szócsalád alapja a reg1: onomatopoetikus eredetű. ⊗ Ősi voltát az onomatopoetikus ige egy
képzőjének hiánya bizonyítja. A regös szócsaládjának tövével lehet azonos, és a rekeg tövével is
kapcsolatba hozható. – A regel, és a regölregös feltehetőleg szóhasadással keletkezett a reg-ből gyakorító
képzővel.
TESz. rekeg a. is

reg² † A: 1372 u./ reg (JókK. 92); 1588 roͤ g (Frankovics Gergely: NySz.); 1604 Règ (MA.); 1704 regg
(MonÍrók. 27: 140) J: hsz 1372 u./ ’napfelkelte után | a napszak elején, korán; am Morgen | früh’ (↑) | fn
[auch als Attr] 1519 ’a hajnalt követő napszak; Morgen’ (JordK. 795) || reggel A: 1372 u./ reguel (JókK.
92); 1416 k./¹ reggèlnèc (BécsiK. 244); 1456 k. regel (SermDom. 1: 317); 1527 ryghwel (Heyd. 35); 1798
Röggellött sz. (NSz. – Dugonics: Szerecsenek 1: 9); 1805 rëggeli sz. (NSz. – Verseghy F.: Ung. Sprach.
318); 1821 regvöt (NSz. – P. Horváth Á.: M. Ny. dialect. 71) J: hsz 1372 u./ ’a napfelkelte, illetőleg az
éjszakai pihenés utáni időben | a napszak elején, korán; am Morgen | früh’ # (↑) | fn 1416 u./¹ ’a hajnalt
követő napszak; Morgen’ # (↑) Sz: ~i 1500 k. reggely ’[?]; morgig’ (AporK. 112); 1792 ’reggelre való
étel, ital; Frühstück’ (NSz. – Verseghy: A szerelem gyermeke 11) | ~izik 1816 Reggeliz (NSz. – B. Pap F.:
Vil. emb. 100) R: ~ente 1839 r. ’[?]; jeden Morgen’ (NSz. – Vajda P.: Dalhon 1: 55) – De vö. 1784
reggelez (SzD. 69).
 A szócsalád alapja a reg2: örökség az ugor, esetleg a finnugor korból. ⊗ Vog. (T.) räj, (Szo.) rēγ:
’meleg, forró; hőség’.; osztj. (DN.) rĕw ’fuvallat’, (Kaz.) rŭw ’meleg, hőség’; ? zürj. (Sz.) regi̮ d ’hirtelen,
hamarosan’; ? votj. (Sz.) ǯog: ’forró; gyors, hirtelen’ [ugor *reŋɜ (? ; fgr. *reŋkɜ) ’meleg, forró; meleg,
hőség’].. Esetleg a révül tövével függ össze, ám ez továbbra is kérdéses, hiszen a révül, valamint az azzal
rokon részeg nomenverbum jellegű tőre utal, míg a reg és annak rokon nyelvi megfelelői névszók. A reg-
ben végbement eredeti *ŋ, illetve *ŋk; m. g hangváltozáshoz vö.: ág, agg stb. Az alapnyelvi jelentésből a
magyarban végbemehetett egy ’napfelkete utáni napszak, amikor az idő a hajnal hűvöséhez képest
felmelegszik > holnap’ jelentésváltozás. Határozószóként ragtalan határozói szerepben fejlődött kiholnap,
nap¹ stb. – A reggel megszilárdult ragos alakulat a reg-ből -vel társhatározóraggal. Eredetileg határozószó
volt, főnévi jelentéséhez vö.: éjjel, nappalnap¹ stb.
MNy. 54: 181; TESz. reggel a. is; UEW. 422, 423

rég A: 1406 ? Reghi sz. szn. (OklSz.); 1413 Regytoronhel sz. hn. (OklSz.); 1416 u./¹ rėgi sz. (BécsiK.
91); 1493 reegy sz. (FestK. 368); 1541 rigtuͤ l (Sylvester: ÚT. 1: 141); 1604 Règ (MA.) J: fn 1406 ? ’a
távoli múlt, régi kor; Altertum’ (↑), 1413 ’ua.’ (↑) | hsz 1. 1604 ’hosszú idő óta; seit langer Zeit’ (↑); 2.
1828 ’a közeli múltban, de a jelen pillanathoz képest jóval előbb | korábbi időponttól kezdve; früher | von
einem früheren Zeitpunkt an’ # (NSz. – Uránia 91); 3. 1838/ ’a távoli múltban, hosszú idővel ezelőtt;
einst’ # (NSz. – Eötvös J.: Költ. 31) | mn 1. 1788 u./ ’régi, hajdani; vormalig’ (NSz. – Batsányi: ÖM. 1:
179); 2. [~ ideje] 1790 ’hosszú idővel ezelőtt | hosszú idő óta; von alters her’ (Gvadányi József: NySz.)
Sz: ~i 1406 ? szn. (↑); 1413 ’távoli, múltbéli; alt, einstig’ (↑); 1416 u./¹ ’régóta tartó; seit lange dauernd’
(↑) | ~iség 1560 k. regiseghnek (GyöngySzt. 2415.) | ~ies 1833 Régiesen (NSz. – Császár F.: Nőt. phil. 69)
| ~ész 1861 régész (NyÚSz.) R: nem~iben 1718 nem régiben ’[?]; vor kurzem’ (MNy. 58: 225) ||
régenten × A: 1416 u./¹ regentèn (BécsiK. 232); 1416 u./² ɂegenten (MünchK. 17va) [csak EWUng.];
1 5 3 3 regwͤ nten, rygenten (Komjáthy Benedek: NySz.); nyj. rēggenten, régönten (ÚMTsz.) [csak
EWUng.] J: ’a távoli múltban, hajdanában; vor alten Zeiten’ | | régen A: 1456 k. regen (SermDom. 2:
548); 1519 reeghen (JordK. 366); 1519 k. regoͤ n (DebrK. 567) [csak EWUng.]; 1527 Ryghen (Heyd. 38);
1624 Régenyi sz. (Szenczi Molnár Albert: NySz.) J: 1. 1456 k. ’a távoli múltban, hosszú idővel ezelőtt | a
közeli múltban, de a jelen pillanathoz képest jóval előbb; einst | früher’ # (↑); 2. 1595 ’; seit langer Zeit’
(Ver. 30.) [csak EWUng.] || régente ∆ A: 1495 e. rego̗ nte (GuaryK. 1); 1552 regente (HDial. C7b) [csak
EWUng.] J: ’a régi időkben rendszeresen, általában, többször; einst’.
A szócsalád alapja a rég: szóhasadás eredménye. ⊗ A reg² ’holnap’ szóból a szó belseji e nyúlásával,
valamint a korai napszak > ’korai időszak > távoli múlt, ókor’. Határozószói jelentéséhez vö.: reggelreg²,
holnap stb. A ’reggel > korán, korábban’ jelentésfejlődéshez vö.: finn aamu ’reggel’: aamut, ammoin
’régóta’; ;osztj. (Ko.) atəŋ ’reggel, reggelente; régóta’; csag. irte ’korán, reggel’: irteki ’régi, egykori’;
stb. – A régen, régente, régenten megszilárdult ragos alakulatok a régb ő l -n, -nte, illetve -nten
határozóraggal. Ide tartoznak: réges-régen ’hosszú, hosszú ideje’ (1750), a régből -s melléknévképzővel +
régen; régestelen régen ’ua.’ (1789), a régből -s és -telen melléknévképzővel + régen; réges-régi ’nagyon
régi’ (? 1578, 1855).
MNy. 54: 189; NéprNytud. 7: 56; TESz. régen a. is

regatta A: 1793 Regata (NSz. – Sándor I.: Külf. út. 72); 1819 Regatta (NSz. – Haszn. Mul. 1: 143) J:
’csónakverseny; Regatta’.
Jövevényszó, valószínűleg az olaszból, esetleg német közvetítéssel is. ⊗ Ol. regata, (R., gen.) regatta
(vel.) regàta: ’csónakverseny’; – lásd még: ném. Regatta ’ua.’. Az olaszban a R. regatar ’versenyez,
verseng’ szóbólez végső soron a [lat. (vulg.) *recaptare ’ua.’ szóra megy vissza].. Megfelelője: ; ang.
regatta;; fr. régate;; cseh regata; stb.: regatta. – A magyarba sportnyelvi szóként került.
TESz.

rege A: 1240 ? Regue szn. (OklSz.); 1613 rege (Pázmány Péter: NySz.); 1807 Rége (Márton) J: 1.
1613 ’nem egészen beszámítható, eszelős, szenilis embertől származó beszéd; wahnwitzige Rede’ (↑); 2.
1621 ’nem egészen beszámítható lelkiállapot, eszelősség; Wahnsinn’ (MA.); 3. 1621 ’régi,
szájhagyomány útján fennmaradt elbeszélés, ének; alte Sage, uraltes Lied’ (↑); 4. 1632 ’gyakran
emlegetett dolog elmodása, fölösleges, haszontalan beszéd | koholmány, mendemonda; Geschwätz |
Gerede’ (Tolnai István: NySz.); 5. 1765 ’(elbeszélt) történet, esemény; Erzählung’ (NSz. – Miháltz I.: Ok.
hite 88); 6. 1780 ’bizonytalan hitelű, csodás elemeket is tartalmazó elbeszélés mint költészeti műfaj;
fabelartige Dichtung 〈als Gattung〉’ (NyF. 50: 106); 7. 1889 ’valaminek, főként szerelmi ismretségnek
regényes története; Romanze’ (NSz. – Rudnyánszky Gy.: Nyár 30) | | regél A: 1615 regéllik (Zvonarics
Mihály: NySz.); 1643 regéli (Com.: Jan. 185); 1669 régél (Pósaházi János: NySz.); nyj. regil (ÚMTsz.) J:
1. 1615 ’valószínűtlen dolgokat mondogat | bizonytalan hitelű hírt terjeszt; fabeln | munkeln’ (↑); 2.
1617 ? ’elbeszél valamit | beszélget; erzählen | plaudern’ (Melotai Nyilas István: NySz.), 1824 ’ua.’ (NSz.
– Édesi Gergely 62); 3. 1803 ’mesét, regét mond; eine erzählende Dichtung hersagen’ (Márton).
Belső keletkezésű szócsalád tisztázatlan viszonyú tagokkal. ⊗ A szócsalád alapj a regél lehetett; ez
szóhasadással keletkezett a regölből regös. – A rege elvonással keletkezhetett a regélből. – Ugyanakkor
nem zárható ki, hogy a szócsalád alapja a rege, amely a regregös nomenverbumból keletkezett -e
folyamatos melléknévi igenévképzővel vagy -e kicsinyítő képzővel. – Ebben az esetben a regél a rege
főnév -l igeképzős származéka lehet. – A rege 2. jelentéséhez vö.: rekeg, regös, illetve révül stb. A rege 6.
jelentése az irodalmi nyelvben keletkezett, megkülönböztetésül a regény műfajától. A rege 7. jelentése
mindenképpen a monda hatását mutatja.
Nyr. 45: 6; MNyTK. 75: 10; MNy. 54: 187

regény A: 1826 regénységeinek sz. (NyÚSz.) [csak EWUng.] J: ’nagyobb terjedelmű, az életet széles
keretben, sok viszonylatában ábrázoló elbeszélő műfaj; Roman’ #.
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ A szótő megegyezik a regös szócsaládjának tövével.
A végződések: -ény névszóképzőlény, merény stb. A szó elterjedtével a román³ kiszorult a használatból. –
Nyelvújítási származékszó.
MNy. 32: 1; TESz.

regiment ∆ A: 1548 Regimentbeli (MNy. 90: 125) [csak EWUng.]; 1605 regementekből (NEl.) [csak
EWUng.]; 1705 regimen (Pusztai) [csak EWUng.]; 1707 palotás-regyimentbeli (uo.) [csak EWUng.];
1890 regemencz (NSz. – Hatvágások 39); nyj. rëgëmëntje (ÚMTsz.), regömentem (NépkGy. 4: 189) J: 1.
1548 ’ezred | hadsereg; Regiment 〈Truppeneinheit〉 | Heer’ (↑); 2. 1804 ’közigazgatási kerület;
Regierungsbezirk’ (NSz. – Muskatirovics: Röv. gond. 10. jegyz.); 3. 1860 ’sereg, sokaság; Schar, Menge’
(NSz. – Kukliné préd. 64).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Regiment R. regement: ’katonai egység, alakulat; uralkodás, vezetés;
kormányzás’ lat. (k.) regimentum ’uralom, vezetés, főparancsnokság’ [< lat. regimen ’ua.’ [< lat. regere
’kormányoz, vezet; uralkodik’]].. Megfelelői: ; a n g . regiment;; f r . régiment; stb.: katonai egység,
alakulat; ’uralom.’
TESz.

régimódi A: 1787 régi módilag (NSz. – M. Kurir 72); 1889 régimódi (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[?];
altmodisch’.
Német mintára alkotott tükörfordítás, összetett szó. ⊗ Vö.: ném. altmodisch ’divatjamúlt, elavult’. – A
magyarban: régirég + módi. – Szemantikai ellentétpárja, a nájmódi ’újdivatú’ (1713–7) szintén német
mintára alkotott részfordítás; vö.: ném. neumodisch ’modern.’
TESz.

régió A: 1644/ regiót (MNy. 84: 251) [csak EWUng.]; 1844/ régiókban (NSz. – Pákh A.: Életképek 8)
J: 1. 1644/ ? ’tájék, terület; Region’ (↑), 1806/ ’ua.’ (NSz. – Kazinczy: Lev. 4: 310); 2. 1808/ ’gondolat-,
eszmevilág; Regionen, Sphäre(n) 〈abstr〉’ (NSz. – Kazinczy: Lev. 6: 159).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. regio: ’irány; határ, terület, tájék’ [< lat. regere ’vezet, igazgat, kormányoz
stb.’].. Megfelelői: ném. Region; fr. région; stb.: régió. – A korábbi változatok szó belseji gy-s ejtéséhez
vö.: angyal stb. A g-s alakhoz vö.: evangélium stb. – Ide tartozik: regionális ’egy bizonyos területre
vonatkozó; korlátozott’ (1897 (PallLex.), ennek alapja a ; lat. (kés.) regionalis ’egy bizonyos vidékhez
tartozó.’
TESz.

regisztrál A: 1527 regiʃtrallya [l-j] (ÉrdyK. 560); 1700 regestrálásáról sz. (NSz. – D. Ember Pál: Sz.
Siklus 141); 1787 Registrál (NSz. – Bartzafalvi Szabó: Szigvárt I.: Szj.); 1806/ regesztráld (NSz. –
Kazinczy: Lev. 4: 133); 1880 regisztrálni sz. (NSz. – Frankenburg: Bécsi élm. 1: 209) J: 1. 1527
’lajstromoz | írásba foglal; verzeichnen, schriftlich niederlegen’ (↑); 2. 1848 k./ ? ’megállapít; festlegen’
(NSz.), 1868 ’ua.’ (uo.) [csak EWUng.] | | regiszter A: 1602 Reg[is]ter (MNy. 69: 234); 1634 Register
(uo.) [csak EWUng.]; 1897 Regiszter (PallasLex. 14: 450) J: 1. 1602 ’jegyzék, lajstrom; Register | Liste’
(↑); 2. 1865 ’azonos hangszínű sípok sora az orgonán | ezek bekapcsolására, megszólaltatására való
fogantyú, gomb vagy billenő lapocska; Gruppe von Orgelpfeifen gleicher Klangart | Registerwippe’
(Babos); 3. 1900 ’énekhang fekvése; Tonbereich mit gleicher Stimmbandstellung’ (Tolnai: Magy. szót.).
Latin (k.), illetve német jövevényszó. ⊗ A regisztrál szóhoz: lat. (k.) registrare, regestrare ’regiszterbe
vezet’ [< lat. (k.) registrum, regestrum ’felsorolás, jegyzék’; vö. →lajstrom].. – A regiszterhez: ; ném.
Register ’jegyzék’ [< lat. (k.) registrum (↑)].. – Megfelelői: ; ném. registrieren;; ol. registrare; stb.:
regisztrál; – ; ang. register;; fr. registre; stb.: regiszter, jegyzék. A regisztrál korábbi változatainak szó
belseji s-es ejtéséhez vö.: instrukció; az sz-es alakhoz vö.: amnesztia.
TESz.

reglama ∆ A: 1854 Reglement [es. nem m.] (HeckenastIdSz.²); 1861 reglamát (NSz. – Tóth K.:
Kipfelh. 50); nyj. rëglamás sz. (ÚMTsz.), rekroma (ÚMTsz.) J: ’(katonai szolgálati) szabályzat;
Reglement’.
Francia jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Fr. règlement: ’szabályozás, lebonyolítás’.; – lásd még:
ném. Reglement ’szolgálati előírás; üzletszabályzat’. A franciában a régler ’szabályoz, meghatároz stb.’.
Megfelelői: cseh reglama;; or. регламент; stb.: szabályzat. – Az a végződés a francia szó nazális a-s
kiejtésére megy vissza. A rekroma változatban l > r hangváltozás ment végbe.
TESz.

regnál ∆ A: 1548 regnal (MNy. 66: 341); 1571 regnál [?U] (MNy. 63: 105); 1812 ragmálódó sz. (NSz.
– Ruszek: Filoz. 3: 190); nyj. rëgnál (MTsz.) J: 1. 1548 ’uralkodik; herrschen, regieren’ (↑); 2. 1812
’(jogtalanul) követelődzik | (kéréssel) zaklat; anherrschen, in gebieterischem Ton fordern’ (↑).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. regnare: ’királyi hatalmat gyakorol, kormányoz’ [< lat. regnum ’királyi
hatalom, királyság, ország’].. Megfelelői: fr. régner;; ol. regnare; stb.: uralkodik, kormányoz. – A ragmál
változat hangrendi kiegyenlítődéssel jöhetett létre; a végződés a bérmál, dézsmáldézsma stb. analógiájára
keletkezhetett. A 2. jelentés: metonímia.
TESz.

regös A: 1211 Regusse sz. szn. (PRT. 10: 504); 1346/ Regus (Száz. 1881.: 557); 1401 Reges szn.
(OklSz.); 1522 Regews szn. (MNyTK. 86: 53); 1860 regősök (MNyszet. 5: 337); 1896 regések (NSz. –
Beöthy Zs.: M. irod. kis-tükre 23) J: fn 1. 1211 ’középkori mulattató, énekmondó; mittelalterlicher
Spielmann, Sänger’ (↑); 2. 1860 ’valamely ünnepen csoportosan házról-házra járó, verses köszöntőt
mondó, éneklő személyek egyike; einer der Sänger, die die Häuser des Dorfes an einem Feiertag
besuchen und mit Sprüchen grüßen’ (↑) | mn 1578 ’varázslatos; zauberhaft’ (Nyr. 28: 97) || regöl A: 1552
Regeloͤ sz. (Heltai: Dial. A3a); 1783 regölik (NSz. – Medici P. – Rosthy: Zsid. szok. 221); 1795 k. regélőt
sz. (NSz. – Takáts R.: Told. S. r.) J: 1. 1552 ’mulatozás alkalmából énekmondással szórakoztat; mit
Gesang unterhalten’ (↑); 2. 1552 ’mulatozással tölt 〈időt〉; sich unterhalten’ (↑); 3. 1617 ? ’elbeszél
valamit 〈rendszerint régi, csodás elemet is tartalmazó történetet〉; 〈eine Sage〉 erzählen’ (Melotai Nyilas
István: NySz.), 1783 ’ua.’ (↑); 4. 1795 k. ’valamely ünnep alkalmából csoportosan házról házra járva
verses köszöntőt mond, énekel; an einem Feiertag die Häuser des Dorfes besuchen und mit Sprüchen
grüßen’ (↑); 5. 1807 ’jövendöl; wahrsagen’ (Nyr. 25: 284); 6. 1838 ’mendemondát, koholmányt
mondogat, híresztel | füllent; munkeln | lügen’ (Tsz.); 7. 1838 ? ’ráénelkéssel összepárosít; mit
Zaubergesang vereinigen’ (TudGyűjt. 6: 22), 1860 ’ua.’ (MNyszet. 5: 337).
Származékszó, keletkezésmódja azonban bizonytalan. ⊗ Az alapszó egy eredeti igenévszó igei vagy
névszói értékű tagja lehet. Az igei értékű taghoz, mely végső soron a reg¹-gyel lehet azonos, vö.:
1498Regew sz., szn. (OklSz.). A névszói értékű taghoz vö. az 1322Regkurthwyly (Ősv. 136) és
1346/Regteluk, Regwelgh típusú helynevek előtagját, melynek jelentése azonban nem teljesen világos. – A
szócsalád tagjainak végződése: -s deverbális vagy denominális igeképző vagy -l denominális igeképző.
Mindkét származékszó művelődéstörténeti és néprajzi műszóként él. A regöl és a regelreg¹ között
feltehetőleg szóhasadás ment végbe. – A révül szócsaládjával való összefüggése és rokonsága nem
meggyőző.
Nyr. 45: 6; MNyTK. 75; TESz.

regruta × A: 1688 reclutája (NEl.) [csak EWUng.]; 1703 recruták (Pusztai) [csak EWUng.]; 1704
recrutta (uo.) [csak EWUng.]; 1704 rekrutákkal (RákF.: Lev. 4: 77); 1708 regrutázása sz. (NEl.) [csak
EWUng.]; 1767 Rékrúta (PPB. Supplēmentum); 1781 regutákat (NSz. – Forrai: Iustinus. 188); nyj.
rëgruta (ÚMTsz.) J: ’újonc (katona); Rekrut’.
Német jövevényszó. ⊗ A Rekrut, (kor. úfn.) rekrute: ’újonc katona’ [< fr. (ófr.) recrute ’sarjerdő;
utánpótlás, rekruta’].. Megfelelői: ol. recluta;; cseh rekrut; stb.: rekruta. – A szóvégi a-hoz vö.: cérna,
ciha stb. A szó belseji lr—r > r—l elhasonulással keletkezhetett.
TESz.

regula ∆ A: 1372 u./ regulaÿaban (JókK. 89); 1527 ragulaya (ÉrdyK. 560); 1585 Régula (Cal. 159);
1604 Regola (MA. Régula); 1905 regla (MSzIJsz. 1/2: 7) [csak EWUng.]; nyj. rëgula (SzegSz.) J: 1.
1372 u./ ’(rend)szabály, előírás; Regel | Reglement’ (↑); 2. 1568 ’zsinórmérték, mérőzsinór | vonalzó;
Richtschnur | Lineal’ (Meliusz Péter: NySz.) Sz: ~´s 1380 k. Regulasch (KönSzj. 41.) | ~´z [haupts meg-]
1604 Regulaztatot sz. (MA. Normátus) | | reguláris A: 1704 regularis (RLev. 4: 122) [csak EWUng.];
1704 reguláris (RLev. 4: 32) [csak EWUng.]; 1881 regurális (NSz. – Mikszáth: Tóth atyafiak 177) J:
’rendes, szabályos, szabályszerű; regulär’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. regula, (e., vulg.) regla: ’vonalzó; zsinórmérték; szabály, norma; alaptétel’.,
(e.) regula (ordinis) ’rendi, szerzetesi szabályzat’ [< lat. regere ’vezet, irányít, igazgat stb.’].| lat. reguláris
’rendszeres, szabályszerű’. Megfelelői: ; ném. Regel, regulär; ; fr. règle, régulier; stb.: szabály, norma,
’szabályos, reguláris’. – A főnév kétszótagú változataihoz vö.: tégla. A reguláris szóvégi s-éhez vö.:
április stb. – A regurális változat hangátvetésen alapul.
TESz.

réja A: 1802/ Réja (I. OK. 30: 252) [csak EWUng.]; 1877/ réjja (NSz. – Arany: Kk. 2: 186); nyj. rija
(ÚMTsz.) J: 1. 1802/ ’nóta, dal, dallam; Lied, Melodie’ (↑); 2. 1856 ’a népdalokban refrénszerűen
ismétlődő (jelentés nélküli) elem | jelentés nélküli táncszó, kurjantás; Kehrreim ohne Bedeutung in
Volksliedern | Tanzschrei ohne Bedeutung’ (Nyr. 40: 41); 3. 1877/ ’zajongás, kiabálás | veszekedés;
Geschrei | Streit’ (↑) || réjázik A: 1802/ réjázni sz. (I. OK. 30: 252) [csak EWUng.]; 1873 Réázik ▼ (Nyr.
2: 326); nyj. rejáz, ríjjáz (ÚMTsz.) J: 1. 1802/ ’dalol, dúdol; (leise vor sich hin)singen’ (↑); 2. 1879
’lármázik, zajong; lärmen, toben’ (Nyr. 8: 379) || réjál × A: 1886 reál (Nyr. 15: 189); 1897–1901 réjál
(MTsz.) [csak EWUng.] J: 1. 1886 ’gakdol, dalol; johlen, singen’ (↑); 2. 1897 ’sírva, lármázva kunyerál;
weinend, flehentlich bitten’ (MTsz.).
Vitatott eredetű szócsalád, tisztázatlan viszonyú tagokkal. ⊗ 1. Belső keletkezésű szócsalád tisztázatlan
viszonyú tagokkal. Az igék lehetnek az elsődlegesek, melyek eszerint a rí gyakorító képzős származékai;
a szó belseji j hiátustöltő hang. Ebben az esetben a réja elvonás az igékből. Ugyanakkor az is lehetséges,
hogy a két ige közül csak az egyik alapszó, és a réja abból keletkezett elvonással, míg a másik a réja
származéka. – 2. A szócsalád alapja, a réja: szlovén vagy cseh jövevényszó: vö.: szln. raj;; cseh rej; stb.:
: ’tánc, körtánc’ [< ném. (kfn.) reie ’körtánc, tánc’].. A szóvégi a-hoz a szlávban vö.: szorb (a.) reja;;
szorb (f.) reja: ’ua., tánc’. Eszerint a származtatás szerint a réja eredeti jelentése a 2. jelentés; az igék a
réja származékai. – A főnév leginkább a 2. jelentésben használatos néprajztudományi szó.
MNy. 68: 456; TESz.

rejt A: 1223 Rahtukeuri [ɔ: Ruhtukeuri] sz. hn. (Csánki 3: 627) [csak EWUng.]; 1283 ? Retheeg sz. hn.
(ÁÚO. 12: 382) [csak EWUng.]; 1326 Rehtekh sz. hn. (Csánki 3: 627); 1372 u./ elreÿtene (JókK. 4); 1380
k. Rychtew sz. (KönSzj. 100.); 1416 u./¹ èlrèhec (BécsiK. 114); 1434 Rettekewr sz. hn. (Csánki 3: 627);
16. sz. k. be ruytuttem (MNy. 7: 199) [csak EWUng.]; 1585 el ritoͤ m (Cal. 503); 1595 el rütüt sz. (Ver. 1);
1885 Rűtő sz. (NSz. – Herman O.: Ősi nyomok 47); nyj. rőt (ÚMTsz.) J: 1. 1223 ? ’eldug, eltüntet;
verbergen, verstecken’ # (↑), 1372 u./ ’ua.’ (JókK. 44); 2. 1223 ? ’titokban tart, leplezni igyekszik;
verheimlichen’ (JókK. 4), 1372 u./ ’ua.’ (JókK. 4); 3. 1380 k. ’eltakar, befed; verdecken, überkleiden’ (↑);
4. 1416 u./² ’valahová tesz | valahol tart, tárol; hinlegen, verwahren’ (MünchK. 143); 5. [el~] 1560 k. ?
’elemészt, elpusztít; umbringen’ (GyöngySzt. 25.), 1888 ’ua.’ (Nyr. 17: 282); 6. 1790 ’valamit tartalmaz,
valaminek a lehetőségét megában hordja; in sich bergen’ (NSz. – Görög – Kerekes: Hadi történetek 2: 2);
7. 1838 ’varázsol; zaubern’ (TudGyűjt. 6: 21); 8. [el~] 1880 ’eltilt; jmdm etw verbieten’ (Nyr. 9: 284); 9.
[elé~] 1897 ’előkeres; hervorsuchen’ (MTsz.) Sz: ~ek 1223 hn. (↑); 1372 u./ reÿtek helyre mn ’eldugott,
titkos; heimlich, verborgen’ (JókK. 109); 1416 u./¹ ? fn ’titok; Geheimnis’ (BécsiK. 171); 1416 u./² ’ua.’
(MünchK. 23); 1416 u./¹ ’titkos hely; Versteck’ (BécsiK. 225) | ~ez(ik), ~őzik 1372 u./ reÿteʒuen sz.
’titkolódzik; heimlichtun’ (JókK. 4); 1416 u./¹ ’elbújik; sich verstecken’ (BécsiK. 169); 1578 oda roͤ ytoͤ zéc
’ua.’ (Örd. 116) [csak EWUng.] | ~et 1493 e. reytethymbeel ’[?]; Versteck’ (FestK. 11) | ~eget 1519 k.
reitoͤ getit [ɔ: reitoͤ getic] (DebrK. 360) | ~ezked(ik), ~özködik 1754 rejtezkettek ’rejtegeti magát’ (NSz. –
Szent-Illónay: Cerem. 335); 1791 rejtö́ zködött (NSz. – Szekér J.: Magy. ered. 1: 278) | ~vény 1766
rejtevényes sz. (NSz. – Illei: Vigaszt. 81) | ~elem 1813–5 rejtelem (MNy. 5: 123) | ~élyes 1821 rejtélyes
(MNy. 3: 272) | ~elmes 1822 rejtelmes (NSz. – Aurora 1: 159) | ~ély 1823 rejtélyben ’titokban;
Geheimnis’ (NyÚSz.); 1831 ’rejtvény, talány; Rätsel’ (NyÚSz.) | | rejlik A: 1833 rejlő sz. (NSz. – P.
Thewrewk J.: Ber. Tük. 48) J: 1. 1833 ’valahol rejtőzködik; sich verbergen’ (↑); 2. 1841 ’elrejtve,
lehetőségként benne van valamiben; stecken, verborgen sein’ # (NyÚSz.).
A szócsalád alapja a rejt:: származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő ismeretlen eredetű, és a rekesz,
rökönyül szócsaládjának tövével azonos. A végződések: -t műveltető igeképző. A szó belseji j az eredeti k
tőelemből jött létre, -t képző előtti helyzetben. – A rejlik-l gyakorító képzővel keletkezett a hajt¹ : hajlik,
nyújt : nyúlik stb. szócsaládok mintájára. – A rejt egyes későbbi származékai a nyelvújítás korában
keletkeztek. – A révül szócsaládjával való összefüggés nem valószínű.
MNyTK. 75: 7; TESz.; FiktI. 171

rekamié A: 1936/ rekamién (NSz. – Grandpierre: Nagy emb. 259); 1938 rekamír (FrJsz. 36) [csak
EWUng.]; 1951 rökamié (MNy. 47: 56) [csak EWUng.]; nyj. rakaménak (ÚMTsz.), rëkamë, rëkami
(SzegSz.) J: ’[?]; Art Kautsch’.
Francia tulajdonnévből származó köznév. ⊗ A fr. Récamier családnévből. Mme Récamier (1777–1849)
párizsi szalonjában volt egy ilyen típusú heverő. A szó elterjedésében szerepet játszott, hogy J. L. David
festő ezen a heverőn ábrázolta a névadót.
TESz.

reked¹ A: 1416 u./³ meg rekettek [d-t] (AporK. 18); 1585 Rekot [d-t] sz. (Cal. 896) J: [heute be~]
’rekedtté válik; heiser werden’ # Sz: ~t 1585 (↑).
TESz.

rekeg × A: 1536 rekegwen sz. (Pesti: Fab. 16v); 1577 k. rekeͦ gh (OrvK. 419); 1805 rekëg (NSz. –
Verseghy F.: Tiszta Magy. 147) J: 1. 1536 ’〈béka〉 brekeg, kuruttyol; quaken 〈Frosch〉’ (↑); 2. 1577 k.
’〈hang, beszéd〉 rekedten hangzik; heiser klingen 〈Laut, Rede〉’ (↑); 3. 1770–80 ’dadog; stottern’ (NSz. –
Németh: Ezópus 12); 4. 1784 ’〈ember〉 rekedten szól, rekedtes hangon beszél; heiser sprechen’ (NSz. – M.
Hírmondó el. 1); 5. 1787/ ’〈hangszer, hangszer hangja〉 kellemetlenül szól; unangenehm tönen
〈Musikinstrument〉’ (NSz. – Baróti Szabó: Költ. munk. 2: 86); 6. 1793 ’〈liba〉 gágog | 〈tyúk〉 kárál; gackern
| glucken 〈Huhn〉’ (NSz. – Kazinczy: Herder Par. 38).
Onomatopoetikus eredetű szócsalád. ⊗ A szótő a reg¹ tövével függ össze; lásd még: brekeg, reked¹.
Végződése: -g gyakorító képző. – Valószínűleg ugyanebből a tőből -e folyamatos melléknévi
igenévképzővel: 1211Reke szn. (PRT. 10: 515).
TESz.

rekenyő × A: 1795 k. Rekenő (NSz. – Takáts R.: Told. Q. v.); 1803 Rekenyö́ (NSz. – Baróti Szabó:
Tóldalék 11); 1838 Rekenye (Tsz.); nyj. rekënye, rekkenő (MTsz.), rekkenő (ÚMTsz.) J: 1. 1795 k.
’(növényi) sarjahajtás | kacs, inda; ’ (↑); 2. 1807 ’vetési gomborka; Leindrotter’ (Magy. Fűvészk. 370); 3.
1893 ? ’sűrű ágas, alján borzas szőrű növény; Rapsdotter’ (NSz. – Mikszáth: Pernye 190), 1951 ’ua.’
(Jávorka – Soó 2: 603).
Valószínűleg belső keletkezésű, keletkezésmódja azonban bizonytalan. ⊗ Esetleg szóhasadás
eredménye a rekettye szóból, az ly > ny hangváltozás azonban szokatlan. A jelentések metaforikusan
keletkezhettek a rekettye ’fűz(fa)fajta; rekettye’ alapján. A szó a botanikai szaknyelvben is él.
TESz.

rekesz A: 1258/ Rekezu, Kenezrekezy hn. (Gy. 2: 634) [csak EWUng.]; 1268 requezth □ hn. (OklSz.);
1395 k. ? varfogr keʃcí (BesztSzj. 503.); 1506 rekezt □ (WinklK. 134) J: 1. 1258/ ’elkülönített, elzárt rész,
hely; Verschlag’ (↑), 1518 k. ’ua.’ (SándK. 16); 2. 1258/ ? ’halrekesztő eszköz; Sperre 〈als Gerät der
Sperrfischerei〉’ (↑), 1597 ’ua.’ (SzikszF. 59, l. a kiadás jegyzetét); 3. 1506 ’kerítés, korlát; Zaun,
Schranke’ (↑); 4. 1634 ’valamely tárgynak, szekrénynek, ládának, építménynek elkülönített, nyitott oldalú
része; Fach, Abteilung 〈in einem Schrank, Kiste usw〉’ # (OklSz.); 5. 1640 ’beszéd, mű befejező szakasza,
záró következtetése; Schluß(folgerung)’ (Keresszegi H. István: NySz.); 6. 1683 ’zár, retesz; Schloß,
Riegel’ (OklSz. rekeszes); 7. 1787 ’zárójel; Klammer 〈als Schriftzeichen〉’ (NSz. – Baróti Szabó: Ki
nyertes 36) Sz: ~es 1366 Rekezeztuw hn. (OklSz.) || reked² A: 1329 Rekettou [d-t] sz. hn. (OklSz.); 1493
k. beel rekedwen sz. (FestK. 147) J: 1. 1329 ’megakad, útja elzáródik, eldugul; sich verstopfen’ # (↑); 2.
1493 k. ’elzáró akadály miatt kénytelen valahonnan, valakitől elkülönülve, elszakadva maradni;
steckenbleiben’ # (↑); 3. 1545 ’〈kiválasztó szerv〉 működésében elakad; in Stockung geraten
〈Absonderungsorgan〉’ (MNy. 67: 486) [csak EWUng.]; 4. 1583 ’befülled 〈levegő, meleg〉; drückend
werden 〈Luft, Hitze〉’ (Bártfai kalendáriom: NySz.); 5. 1641 ’〈tél, fagy〉 hirtelen beáll; eintreten 〈Winter,
Frost〉’ (Nomenclatura seu dictionarium ...: NySz.) || rekeszt A: 1341 Rekeztheu sz. hn. (OklSz.); 1372 u./
bel rekeʒtuen sz. (JókK. 71); 1416 u./¹ bè rèkèztē (BécsiK. 182); 1416 u./¹ kirèkėztėʃėɂè (BécsiK. 46);
1604 rekoͤ ztoͤ sz. (MA. Epílogus) J: 1. 1341 ? ’feltartóztat, eltorlaszol, okozza, hogy valaki vagy valami
valahol rekedjen, maradjon; hemmen, verstopfen’ # (↑), 1416 u./¹ ’ua.’ (BécsiK. 45); 2. 1342 ? ’valahová
elzár, elkülönít; einsperren, absondern’ (OklSz.), 1372 u./ ’ua.’ (↑); 3. 1416 u./¹ ’valamit becsuk, bezár,
kinyílni nem enged; zuschließen’ (BécsiK. 37); 4. [be~] 1416 u./¹ ’〈beszédet, művet〉 befejez,
〈megbeszélést, értekezletet〉 bezár; schließen 〈Rede, Sitzung〉’ # (BécsiK. 166); 5. 1416 u./² ’〈halrekesztő
eszközzel halat〉 összegyűjt, kifog; Sperrfischerei treiben’ (MünchK. 177); 6. [halálba ~] 1416 u./³
’elpusztít; umbringen’ (AporK. 37) Sz: ~és 1416 u./¹ (↑) | ~ék 1645 rekeszték (Geleji Katona István:
NySz.) | | rekeszkedik † A: 1416 u./¹ bèrèkèzkeduėn sz. (BécsiK. 26); 1574 Roͤ ckeʃʒkedénec be (Heltai:
Canc. 23); 1791 rekeszkedik ▼ (NSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1416 u./¹ ’zárkózik; sich einschließen’ (↑); 2.
1574 ’rekesztődik, rekesztékbe kerül; eingeschlossen werden’ (Kulcsár György: NySz.) | | rekken × A:
1513 megrekkentenoͤ nc, megkel retkentenoͤ nk sz. (NagyszK. 239, 240); 1519 el reekkentlek sz. (JordK.
71); 1531 el reekent vala (ÉrsK. 478); 1577/ Elrökent(e)ni sz. (EPhK. 9: 35); 1600 k. rekkenyő [U] sz.
(Radvánszky J.: NySz.); 1805 rëkken (NSz. – Verseghy F.: Tiszta Magy. 151) J: 1. 1513 ’elfojt 〈tüzet〉;
ersticken 〈intrans〉’ (↑); 2. 1519 ’elpusztít, elveszt; umkommen | zugrunde gehen’ (↑); 3. 1552 ’bennreked,
bennszorul; steckenbleiben’ (Tinódi: Cronica 1: K4v.); 4. 1568 ’befülled 〈meleg levegő〉 | fullasztóvá
válik 〈levegő, hőség〉; dumpfig werden 〈stickige Luft〉 | stickig werden 〈Luft, Hitze〉’ (Meliusz Péter:
NySz.); 5. 1600 k. ’útjában elakad, megreked, megszorul; stocken, sich verstopfen’ (↑); 6. 1604 ’eltűnik,
elbújik; verschwinden, sich verstecken’ (MA. Zoroánda); 7. 1618 ’befülledve megdohosodik 〈mag〉 |
hőségtől kisül 〈növény, termés〉; muffig werden 〈Korn〉 | verdorren’ (Szenczi Molnár Albert: NySz.); 8.
1831/ ’nagy forróságtól hevül 〈tájék, hely〉; erhitzt werden 〈Landschaft, Platz〉’ (NSz. – Kölcsey: Munkái
193); 9. [el~] 1861 ’elszunnyad; einschlummern’ (MNyszet. 6: 324) Sz: el~t, meg~t 1513 ’[?]; ersticken’
(↑); 1519 ’elpusztít; umbringen, verderben’ (↑) | ~ő 1568 Rekkenoͤ ’fülledt, fullasztó 〈meleg, időjárás〉;
drückend 〈Hitze, Wetter〉’ (Meliusz Péter: NySz.); 1844 ’hőség; Hitze’ (NSz. – Csapó D.: Dalfüz.) ||
regget × A: 1662/ reggettetnek vala sz. (Szalárdi János: NySz.) J: 1. 1662/ ’elzár, elrekeszt | elkülönít;
einsperren | absondern’ (↑); 2. 1831 ’lappangó tartalmoként magában rejt; in sich bergen’ (NSz. –
Széchenyi: Vil. 254); 3. 1834 ’rejteget, dugdos; versteckt halten’ (NSz. – Helmeczy: Jelenkor 3: 264); 4.
1952 ’vesszővel befon | lyukat, rést eltüntetve kijavít; mit Ruten verflechten | flicken’ (OrmSz.).
Származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő ismeretlen eredetű, és a rejt, rökönyül szócsalád tövével
azonos. A szó belseji k a tőhöz tartozik. A szóvég: -sz deverbális névszóképzőeresz; a szóvégi t-s
változatokhoz vö.: szakasz, tapasz stb. Az igék végződése: különböző deverbális igeképzők (-d, -get
gyakorító képző, -szkedik gyakorító-visszaható képző, -szt műveltető képző, -n mozzanatos képző). A
szavak megőrizték a tő eredeti ’rejt; gátol; elkülönít stb.’ jelentését. – Valószínűleg ugyanebből a tőből
keletkezett -e folyamatos melléknévi igenévképzővel: 1211Reke szn. (PRT. 10: 515). – A révül
szócsaládjával való összefüggés nem valószínű.
MNyTK. 75: 6; TESz. rekkent a. is; FiktI. 152, 171

rekettye A: 1181/ Rakathya hn. (Sztp. KritJ. 1: 44); 1193 raquatiquerec (ÓMOlv. 54); 1237
rochotyabugurh (MNy. 58: 307); 1245 rekecia (uo.); 1247/ Reketev hn. (Gy. 2: 513) [csak EWUng.]; 1251
Requetiasuuelg sz. hn. (OklSz.); 1269 Rekety (OklSz.); 1274/ Rekethye (OklSz.); 1295/ rakottya bukur
(Gy. 3: 180) [csak EWUng.]; 1335 Rektyespatak sz. hn. (OklSz.); 1383/ Requitije hn. (Gy. 1: 273) [csak
EWUng.]; 1395 k. roketty̋ a (BesztSzj. 888.); 1484 Rakythyabokor (OklSz.); 1524 Reketthye (OklSz.);
1533 Rekoͤ gye (Murm. 1398.); 1583 rekottye (Gombocz E.: BotTört. 132); 1818 reketty (NSz. – Mokri:
Manuf. 282); 1832 Rakitla (TudGyűjt. 3: 79); 1870 rakėttye (CzF.); nyj. rakodla (ÚMTsz.) J: 1. 1181/
’egy fajta fűz, különösen kosárfonó fűz, hamvas fűz; Art Weide 〈haupts Korbweide〉’ (↑); 2. 1500 k. ’a
hüvelyesek családjába tartozó, sárga virágú félcserje; Ginster’ (MNy. 21: 140) Sz: ~´s 1251 hn. (↑).
Jövevényszó a szerb-horvátból vagy szlovénból. ⊗ Szb.-hv. (Kaj.) rakitje: ’kosárfonó fűzzel benőtt
hely, rekettyés’; szln. rakitje ’kosárfonó fűz, rekettye’vö.: [szb.-hv. rakita, , illetve ; szln. rakita:
’fűz(fa)féle (főként kosárfonó fűz)’].. Lásd még: cseh rokytí ’füzes’szlk. rakytie ’kosárfonó fűzzel benőtt
hely, rekettyés’;or. ракита, рокита ’fűz(fa)féle (főként kosárfonó fűz)’; stb. – Szláv gyűjtőnévképzős
növénynevek átvételéhez vö.: bodza, cserje stb. – A rekettye alak és a második legelterjedtebb rakottya
változat palatális, illetve veláris irányú hangrendi kiegyenlítődéssel keletkezett. Néhány alakváltozat
szóvégi hangzóvesztéséhez vö.: kolbász, lapát stb. A szó belseji -l-es alakváltozatok keletkezésmódja
tisztázatlan. A 2. jelentés: valószínűleg metafora.
HirTört. 46; KSzlJsz. 460; TESz.

reklám A: 1860/ reklámokban (NSz. – Jókai 15: 193) J: ’hírverés, hirdetés; Reklame’.
Francia jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Fr. réclame: ’áruhirdetés, vevőtoborzás; őrszó
〈könyvekben〉; stb.’.; – lásd még: ném. Reklame ’áruhirdetés, reklám’. A franciába a kfr. reclamer
’ismétel, újra elmondszóból, figyelmeztető őrszó > figyelmeztetés > figyelemfelkeltés’. Megfelelői: svéd
reklam;; ol. reclame; stb.: reklám.
MNy. 33: 361

reklamál A: 1585 reclamált (MNy. 75: 510) [csak EWUng.]; 1864/ reklamálván sz. (NSz. –
Vörösmarty Emlékkönyve 39); nyj. rëkrëmál (ÚMTsz.) J: 1. 1585 ’ellentmond, tiltakozik | panaszt tesz;
widersprechen | sich beschweren’ # (↑); 2. 1796 ’(vissza)követel; (zurück)fordern’ (NSz. – M. Kurir 1:
502) || reklamáció A: 1796 reclamatio (NSz. – M. Kurir 2: 347); 1826/ reklamáczióját (NSz. – Szemere
P.: Munkái 2: 281); nyj. lëkrëmáció, rékámáció (ÚMTsz.) J: 1. 1796 ’ellenvetés, tiltakozás; Einspruch |
Klage, Beschwerde’ # (↑); 2. 1835 ’visszakövetelés; Zurückforderung’ (Kunoss: Gyal.).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. reclamare: ’hangosan tiltakozik, ellenvetést tesz’, (k.) ’(vissza)követel’vö.:
[lat. clamare ’hangosan kiált, kiabál stb.’]. | lat. reclamatio ’reklamáció, tiltakozás’, (k.) reklamacio
’visszakövetelés’. Megfelelői: ; n é m . reklamieren, Reklamation; ; f r . réclamer, réclamation; stb.:
(vissza)követel, panaszkodik, ’panasz, követelés’. – A lëkrëmáció változat hangátvetéssel keletkezett.
TESz.

rékli × A: 1668 Reklitul (Kobilarov-Götze: DtLw. 367); 1736 rekl (Nyr. 43: 413); 1771 Réklit (MNy.
71: 248); 1775 Riklibe (uo.); 1802 Lekribe (uo.); nyj. rëkli, réklë (MTsz.), rétli (ÚMTsz.) J: ’blúz,
kabátka; Bluse, Bekleidungsstück für den Oberkörper, haupts für Frauen und kleine Kinder’.
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) réckl: ’szoknya, kabátka; mellényke, pruszlik
〈főként női viseletként〉’ [< ném. Rock ’ua.’].. Megfelelői: szb.-hv. N. rékla ’mellényke’; szlk. (R., N.)
reklík ’hálórékli’; stb. – A li végződéshez vö.: cetli, hecsedli stb. Néhány változat hangátvetéssel és
elhasonulással keletkezett.
TESz.

rekord A: 1886 recordokat (Bánhidi: Sportny. 281); 1888 ricord (uo.); 1898 rekord-nyerők (NSz. –
Csapodi: Elfáradás 113) J: ’csúcseredmény, csúcsteljesítmény; Rekord’ | | rekorder A: 1937 rekorder
(Sauvageot: MFrSz.) J: ’csúcstartó; Rekordler’.
A szócsalád alapja a rekord: nemzetközi szó. ⊗ Ném. Rekord;; ang. record;; fr. record; stb.: rekord, R.
fr. ’emlékeztetés, az angolban feljegyzés, beszámoló, okmány, hangfelvétel’. Az angolból terjedt el [< fr.
(ófr.) record ’bizonyítvány, igazolás’].. A nemzetközi jelentés kialakulásának az az alapja, hogy a
kiemelkedő sportteljesítményeket nyilvántartásba veszik, hitelesítik. – A magyarba az angolból került át,
esetleg német közvetítéssel is. A ; m. ricord változat az angol kiejtésre utal. – A rekorder a magyarban az
-er végződésű sportnyelvi szavak analógiájára keletkezett; vö.: Sprinter ’rövidtávfutó’ (1899),
trénertréning stb.
TESz.

rekordál † A: 1544 rekordalanak (OklSz.) J: ’megemlékezik valakiről | énekkel köszönt; gedenken |

jmdn mit Gesang begrüßen’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. recordari, recordare ’emlékszik valamire, tulajdonképpen a szívében
felidéz’vö.: [lat. cor ’szív’].; lásd még: ; lat. (h.) recordatio ’a diákok köszöntő éneklése pártfogóik
házánál’. Megfelelői: fr. R. recorder;; ol. ricordare; stb.: emlékezik, emlékszik.
TESz.

rektor A: 1570 Rectorok (MNy. 90: 125) [csak EWUng.]; nyj. rëktor (ÚMTsz.) J: 1. 1570 ?
’iskolaigazgató, igazgató tanító | tanító; Schuldirektor | Lehrer’ (↑), 1718 ’ua.’ (SoprSz. 36: 326) [csak
EWUng.]; 2. 1570 ? ’egyetem vezetője; Rektor 〈einer Akademie bzw Universität〉’ (↑), 1803 ’ua.’ (NSz. –
Le Sage: Sánta örd. 100); 3. 1575 ’[?]; Leiter, Vorsteher 〈von Studierenden〉’ (HChr. 178a) [csak
EWUng.]; 4. 1620 ? ’egyházi vezető; kirchlicher Vorgesetzter’ (MNy. 74: 512) [csak EWUng.], 1761 ’ua.’
(NSz. – Biró M.: Préd. 124).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. rector: ’vezető, irányító’., (k.) rector ecclesiae ’egyházi elöljáró, szellemi
vezető’, rector Academiae ’felsőoktatási vezető’, rector chori ’karvezető’, (h.) rector scholaris
’iskolamester’, rector universitatis ’az egyetem rektora’ [< lat. regere ’vezet, irányít’].. Megfelelői: ném.
Rektor; fr. recteur; stb.: igazgató, rektor.
TESz.

rekviem A: 1570/ Requiemes sz. (MNy. 66: 341); 1881 rekviemet (NSz. – Palotás F.: Otthon 137); 1905
rékviem (MSzIJsz. 1/2: 394) [csak EWUng.]; nyj. rëkiás sz. (ÚMTsz.), rekliem (ÚMTsz.) J: 1. 1570/ ’[?];
Gebet für die Toten’ (↑); 2. 1796 ’gyászmise; Totenmesse 〈auch als Musikstück〉’ (NSz. – M. Kurir 2:
780).
Latin (e.) jövevényszó ⊗ Lat. (e.) requiem: ’gyászmise’ [a gyászmisében szereplő requiem aeternam
dona eis, Domine! ’örök nyugodalmat adj nékik, Uram!’; l. még lat. requies ’nyugalom’; a requiem
tulajdonképpen a szabályos requitem tárgyesetnek a változata].. A korai önállósuláshoz vö.: roráte.
Megfelelői: ném. Requiem;; fr. (messe de) requiem; stb.: rekviem.
TESz.

rekvirál A: 1576 Requiralta Volna (MNy. 63: 97); 1614 requirálástul sz. (MNy. 61: 486); 1816
Rékvirálni sz. (Gyarmathi: Voc.); 1866 rekvirált (NSz. – Egri népk. 4: 24); nyj. rëgviráll (Nyr. 110: 201)
[csak EWUng.], rékliválás, rekvilálás sz. (ÚMTsz.), rékrivál (SzegSz.) J: 1. 1576 ’megkeres, megkér;
ersuchen’ (↑); 2. 1614 ’(közcélra) igánybe vesz, lefoglal; (für öffentliche Zwecke) beanspruchen,
beschlagnahmen’ (↑); 3. 1848 ’zsákmányol, prédál; erbeuten’ (NSz. – Életk. 2: 224).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. requirere: ’felkeres, felkutat; követel, igényel’, (k.) ’(jogi úton) megkeres;
(ingatlant) visszavásárol’a [lat. requaerere ’ua.’; l. még lat. quaerere ’keres; elér, elnyer; megtudni próbál;
törvényes kivizsgálás; stb.’].. Megfelelői: ném. requirieren;; fr. requérir; stb.: rekvirál. – Az ál végződés
olyan igék analógiájára keletkezett, mint az ágál stb. A N. változatok r >l hangátvetéssel, illetve
hangcserével keletkeztek. A 3. jelentés: metafora.
TESz.

reláció A: 1748 Relatiok (NSz.) [csak EWUng.]; 1787 relátzióm (uo.) [csak EWUng.] J: 1. 1748 ’[?];
Verbindung, Beziehung, Verhältnis’ (uo.); 2. 1792 ’[?]; Bericht | Referat’ (NSz.) [csak EWUng.]; 3. 1820/
’[?]; Relation 〈in der Grammatik〉’ (uo.) [csak EWUng.]; 4. [~k] 1823 ’[?]; Verhältnisse, Umstände’ (uo.)
[csak EWUng.]; 5. 1921 ’[?]; Verkehrslinie’ (uo.) [csak EWUng.] | | relatív A: 1814/ relative (NSz. –
Kazinczy: Lev. 11: 473); 1845 relativ (NSz. – PD. 1: 206); 1849 e./ relatív (NSz.) [csak EWUng.] J: 1.
1814/ ’bizonytalan, ingadozó; unbestimmt’ (↑); 2. 1845 ’viszonylagos, viszonyított; verhältnismäßig |
relativ’ (↑) | | relatíve A: 1835 Relative [es. nem m.] (Kunoss: Gyal.); 1913 relative (NSz.) [csak
EWUng.]; 1913 relatíve (HHSz.) [csak EWUng.] J: ’viszonylag; verhältnismäßig, relativ 〈Adv〉’ ||
relativitás A: 1835 Relativitas [es. nem m.] (Kunoss: Gyal.); 1923 relativitás (TtudMűsz.) [csak
EWUng.] J: ’viszonylagosság, viszonyítottság; Relativität’.
A szócsalád reláció, relatíve tagjai: Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (k.) relatio: ’viszony, arány; kapcsolat’
[< lat. relatus, a ; lat. referre befejezett melléknévi igeneve ’visszahord; beszámol; stb.’; vö. →referál]. |
lat. relative ’vonatkozó; viszonylagos 〈határozószó〉’. Megfelelői: ; ném. Relation ’viszony, kapcsolat;
forgalmi útvonal’; ; ang. relation ’viszony, arány; tudósítás’; stb. – A reltív, relativitás: nemzetközi
szavak; vö.: ; ném. relativ;; fr. relatif; ol. relativo; stb.: relatív; – lásd még: ; lat. (k.) relativus ’valamire
vonatkozó; relatív’ [; ném. Relativität;; fr. relativité;; ol. relatività; stb.: relativitás. A magyarba leginkább
a németből került, relativitás latinosított végződéssel.
TESz. relatív a. is

remeg A: 1708–10 remegésben sz. (MNy. 17: 218); 1805 remëg (NSz. – Verseghy F.: Tiszta Magy.
147) J: 1. 1708–10 ’nagyon fél; sich sehr fürchten’ (↑); 2. 1771 ? ’reszket; zittern, beben’ # (NSz. –
Molnár J.: Egyh. tört. 3: 309), 1792 ’ua.’ (NSz. – Szűts I.: Herfort és Kl. 1: 17); 3. 1841 ’remegve mond,
rebeg; stammeln’ (NSz. – Nemzeti Almanach 143); 4. 1844 ’ring, himbálódzik | rugózik; sich wiegen,
schaukeln | federn, federnd sein’ (MNy. 4: 446); 5. [vkit, vmit ~] 1847 ’félve tisztel; fürchtend verehren’
(NSz. – Garay J.: Árp. 30); 6. [vmiért ~] 1857/ ’mohón vágyik valamire; auf etw versessen, erpicht sein’
(NSz. – Vas Gereben 4: 342).
Onomatopoetikus eredetű szócsalád. ⊗ Eredetileg a reszkető mozgás kifejezesére. A szótő a rémül
szócsaládjának tövével azonos, amely eredetileg feltehetőleg egy ë-t tartalmazott. A végződések:
gyakorító képző. Szorosan összefügg a reng szóval, közöttük tulajdonképpen szóhasadás ment végbe. A
félelemmel és sóvárgással összefüggő jelentések metonimikusan keletkeztek az ezekre az érzelmekre
jellemző testi kísérőjelenségek kifejezésére; vö.: rémül és reszket, retten stb. A 3. jelentéshez vö. a rebeg¹
és a rebeg² viszonyát; mindkét szócsalád etimológiailag is összefügg a remeggel.
MNy. 4: 445; TESz.

remek A: 1395 k. remek (BesztSzj. 1273.); 1416 u./¹ rèmekekbè (BécsiK. 249); 1526 Remyk (OklSz.);
1527 remeek (ÉrdyK. 276); 1805 remëk (NSz. – Verseghy F.: Ung. Sprach. 333) J: fn 1. 1395 k. ’rész |
valamely egésznek egy darabja, töredéke; Teil | (Bruch)stück’ (↑); 2. 1545 ’〈azonos fajta tárgyak stb.
közül〉 egy darab | egy adag, bizonyos mennyiség; Einzelstück | eine gewisse Menge’ (MNy. 13: 257); 3.
1621 ’〈a céhrendszerben〉 mesterdarab, mestervizsgára készített mintadarab; Meisterstück, zur
Meisterprüfung verfertigtes Probestück 〈im Zunftwesen〉’ (MA.); 4. 1643 ’remekmű; Meisterwerk,
Prachtwerk’ (Com.: Jan. 43); 5. 1673 ’kelmefajta; Art Stoff’ (Száz. 40: 206) | mn 1790 ’kiváló, pompás;
prächtig’ # (CzF.) Sz: ~el 1517 el remekevlven sz. ’darabol; zerstückeln’ (DomK.); 1784 ’remekművet
alkot; ein Meisterwerk schaffen, Prachtvolles leisten’ (NSz. – M. Hírmondó 113); 1787 ’mesterremekeket
készít; Meisterstück verfertigen’ (MNy. 65: 473).
Bizonytalan eredetű, esetleg szláv jövevényszó. ⊗ Vö.: szb.-hv. remik ’bőrből vagy egyéb anyagból
készült keskeny csík, szalag ’; le. rzemyk ’öv, szíj’;or. (óor.) remykъ ’ua.’, N. ре́мох ’rongy, foltdarab’;
stb. [< szláv *remy ’öv, szíj ’].. – Ha a származtatás helytálló, a remek eredetileg a tímárság szakszava
volt, és a bőr, bőrdarabok díszítésére vonatkozott. A főnévi 2. jelentéshez vö.: darab. A 3. jelentés
önállósulással keletkezett a mesterremek ’mesterdarab’ (1532) összetételből, amely a ; ném. Meisterstück
’ua.’ tükörfordítása. A 4. jelentés az 3. jelentésre megy vissza. Az 5. jelentés valószínűleg az átadó
nyelvből származik. A melléknévi jelentés jelzői használatban alakult ki. – A magyarból: szlk. N. remek
’mesterdarab’; (esetleg visszakölcsönzésként) ; szb.-hv. remek ’mestermunka.’
MNy. 65: 431; TESz.

remél A: 1416 u./¹ rèmēlėmc, rèmėllikuala (BécsiK. 87, 38); 1490 remoͤ lwin sz. (MNy. 62: 81); 1529 e.
remenhetÿwk sz. (VirgK. 137); 1556 roͤ męlluͤ nk (LevT. 1: 202); 1559 remínli (SzChr. 53b) [csak
EWUng.]; 1576 Remuͤ le (Valkai András: NySz.); 1585 reméll (Cal. 312); 1742 reménölvén sz. (NSz. –
Kovács J.: Krónika 2: 79); 1772 remélyhetem sz. (NSz. – Marikowzki: Néphez, el. 20); 1791 reményel
(NSz. – Noszkó: Virág szótár 316); 1805 reményël (NSz. – Verseghy F.: Ung. Sprach. 119) J: 1. 1416 u./¹
’hisz, bízik valami megvalósulásában; hoffen’ # (BécsiK. 87); 2. 1416 u./¹ ’vár valamit | elvár; erhoffen’
(BécsiK. 38); 3. 1531 ’kér, könyörög; flehen, bitten’ (ÉrsK. 457) Sz: reménykedik 1416 u./¹
rèmenkednèc ’bizakodik, remél; hoffnungsvoll sein’ (BécsiK. 283); 1517 ? ’kér, könyörög; flehen, bitten’
(DomK. 141); 1531 ’ua.’ (ÉrsK. 463); 1611 ’panaszkodik; klagen’ (MA.).
Származékszó. ⊗ A reményből ’EZ NEM KELL’-l névszóképzővel. A reményi alak lehetett az eredeti.
A remél alak ebből keletkezett nyl > ll > (l) hasonulással. A reménykedik származék az eredeti változatból
keletkezett a szó belseji l kiesésével.
TESz.

remény A: 1138/ ? Remen szn. (MNy. 32: 56); 1372 u./ remenʃegben sz. (JókK. 110); 1490 k.
remenÿen (MKsz. 1881.: 107); 1527 remynʃyghwel sz. (Heyd. 24) J: 1. 1372 u./ ’a jövőbe vetett hit,
bizalom | e bizalom támasza, alapja; Hoffnung | Grund zur Hoffnung’ # (↑); 2. 1683 ’biztató kilátás a
jövőre; Aussicht’ # (NyÚSz.) Sz: ~ség 1372 u./ (↑) | ~telen 1416 u./¹ remētelēʃeggel sz. (BécsiK. 324) |
~telenül 1416 u./¹ rèmentèlèno̗ lt sz. ’reménytelenné válik; hoffnungslos werden’ (BécsiK. 247) |
~telenség 1416 u./¹ remētelēʃeggel (BécsiK. 324).
Ismeretlen eredetű. ⊗ Valószínűleg sokkal korábbi, mint ahogyan a források mutatják. A reménység
származékszó valamikor sokkal elterjedtebb volt mint az alapszava, melyet a nyelvújítók nem ismertek, s
a származékokból újra elvonták.
TESz.
 remese × A: 1405 k. remes (SchlSzj. 423.); 1578 remeseye (Meliusz Péter: NySz.); 1870 remėse
(CzF.); nyj. remész (Nyr. 75: 212), rëmësze (ÚMTsz.) J: 1. 1405 k. ’végbél; Mastdarm’ (↑); 2. 1405 k.
’ágyék; Lende’ (SchlSzj. 435.); 3. 1808 ’vastagbél; Dickdarm’ (SI.); 4. 1951 ’állati méh | állati
méhlepény; Gebärmutter, Mutterkuchen 〈von Tieren〉’ (ÚMTsz.).
MNy. 65: 437; TESz.

remete A: [1237–40] Remete hn. (PRT. 1: 786); 1405 k. remete (SchlSzj. 500.); 1513 remo̗ theek
(CzechK. 132); nyj. remëte-szakál (ÚMTsz.) J: ’a világtól elvonulva élő személy; Einsiedler’ Sz: ~
´skedik 1754 remetéskedő sz. (NSz. – Orosz F.: Sz. Pál 104).
Olasz (é.) jövevényszó. ⊗ Ol. (mil.) remitta, (R. mil., giul.) remito (vel.) remota, (vern.) remit, – ; ol.
eremita R. remito: ’remete’ lat. eremita ’ua.’ [< gör. ἐρηµίτης ’ua.’].. Megfelelői: ; ném. Eremit;; ang.
hermit, eremite; ; f r. ermite; stb.: . – A magyar szóban hangrendi kiegyenlítődés történt. – 1489
k.Heremthe ’remete:’ a latin szó (↑) egyik változata lehetett.
MSzlJsz. 1/2: 395; KSzlJsz. 729; TESz.

remíz A: 1815 Remíse (NSz. – Kazinczy: Munk. 4: 121); 1901 remizbe (NSz. – Bp. Hirlap 1901. márc.
23.: 8); 1932 remíz (PHNyr. 198) [csak EWUng.]; 1961 remész (NSz.) [csak EWUng.]; nyj. Remisz
(MTsz.), remic (ÚMTsz.) J: 1. 1815 ’kocsiszín; Wagenschuppen’ (↑); 2. 1897 ’kisebb erdő, csalit; kleiner
Wald, Gebüsch’ (MTsz.).
Nyr. 30: 471; TESz.; KMad. 295

remonda ∆ A: 1705 remndája (NEl.) [csak EWUng.]; 1722 remonda (MNy. 79: 505) [csak EWUng.];
1787 rémonda (NSz. – M. Kurir 678); 1796 remonta (NSz. – M. Kurir 1: 150) J: fn 1. 1705 ’növendékló
lovascsapatok lóállományának felfrissítésére; Remontepferd’ (↑); 2. 1888 ’feslett erkölcsű nőszemély;
liederliches Frauenzimmer’ (Nyr. 17: 334) | mn 1. 1708 ’lovascsapatok lóállományának felfrissítésével
kapcsolatos; Remonte-’ (NEl.) [csak EWUng.]; 2. 1864 ’fiatal | zabolátlan; jung | unbändig’ (NSz. –
Petheő D.: Huszárd. 23).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Remonte: ’a lóállomány felfrissítése lovascsapatoknál; fiatal katonai ló ’
[ < f r . remonte ’ua.’].. Megfelelői: szb.-hv. remont ’lóvásárlás a hadsereg számára’, remonta
’növendékló;’; ; cseh remonta ’váltóló’; stb. – A szóvégi a-hoz vö.: cérna, ciha stb. A főnévi 1. jelentés
keletkezéséhez esetleg a remondaló ’EZ NEM KELL’ (1708 (NEl.) összetétel önállósulása is
hozzájárulhatott. A főnévi 2. jelentéshez vö.: kanca. A melléknévi 2. jelentés: metafora a főnévi 1. jelentés
alapján.
TESz.

rémül A: 1416 u./¹ rèmo̗ lèt sz. (BécsiK. 33); 1416 u./¹ megremo̗ lt (BécsiK. 206); 1456 k. remeleth sz.
(SermDom. 1: 267); 1456 k. remulteʃʃem sz. (SermDom. 2: 335); 1575 roͤ muͤ lésbe sz. (HChr. 113a) [csak
EWUng.] J: 1. 1416 u./¹ ’(meg)reng, (meg)rendül; erschüttert werden’ (BécsiK. 206); 2. 1416 u./¹ ’fél,
félve tisztel; Furcht haben, jmdn, etw fürchten’ (BécsiK. 143); 3. [haupts meg~] 1416 u./¹ ’nagyon
megijed; erschrecken 〈intrans〉’ # (BécsiK. 143); 4. 1416 u./¹ ’megdöbben, csodálkozik, álmélkodik;
verblüfft, entsetzt werden’ (BécsiK. 33); 5. 1416 u./¹ ’indul, indíttatik, késztetődik valamire; veranlaßt
sein’ (BécsiK. 91); 6. 1516 ’remeg, reszket; zittern’ (GömK. 137); 7. 1585 ’önkívületbe esik; in Ekstase
fallen’ (Cal. 397) Sz: ~et 1416 u./¹ (↑) | ~és 1470 remelʃeketh (SermDom. 2: 308) [csak EWUng.] |
~dözik 1886/ rémüldözött (NSz. – Jókai 75: 75) | | rémít A: 1456 k. remehenek meg [remeht □]
(SermDom. 2: 141); 1456 k. remeÿth (SermDom. 2: 580); 1470 remuchenek [réműt □] (SermDom. 2:
141); 1585 el rémitoͤ m, el remwytoͤ m (Cal. 249, 225 [ɔ: 252]) J: 1. 1456 k. ’előidéz, felszít valamit;
anstiften’ (SermDom. 2: 580); 2. 1456 k. ’megdöbbent, meglep valakit; betroffen machen’ (SermDom. 2:
141); 3. 1470 ’indít, késztet valamire; veranlassen’ (SermDom. 2: 179); 4. [heute haupts meg~] 1585
’ijeszt valakit, félelmet kelt valakiben; erschrecken 〈trans〉’ # (↑) || rémlik A: 1780 k. rémlés sz. (Nyr. 30:
475); 1784 rémlik ▼ (SzD. 68) J: ’[?]; es dünkt, es scheint’ # || rémiszt A: 1788 rémisztésére sz. (MNy.
65: 473); 1844 rémesztő sz. (NSz. – Emlény 47) J: ’ijeszt, rémít, rettent; erschrecken 〈trans〉’ || rém A:
1 8 0 0 Rémség sz. (NyÚSz.) J: 1. 1800 ’ijesztő fantáziakép, kísértet | ijesztő jelenség; Gespenst |
fürchterliche Erscheinung, Schreckbild’ (↑); 2. [[als Attr od erstes Glied attr Kompos] 1820/ ’ijedségből
származó, ijedelmet tükröző | ijesztő, rettenetes; fürchterlich | Schreck-’ (NSz. – Vörösm. 8: 60); 3.
[haupts vkinek, vminek a ~e] 1829/ ’ijesztő, félelmetes személy; Unhold, Schrecken 〈Person〉’ (NSz. –
Bajza: Munkái 3: 107); 4. [in adv Funktion] 1851 ’borzasztóan, nagyon; sehr, schrecklich’ (NSz. – Garay:
Szent László 1: 12) Sz: ~ség 1800 Rémség (Márton) | ~séges 1818 rémséges (Márton Monstrĭfĭcābĭlis) |
~es 1821/ (NSz. – Vörösm. 3: 99) – De vö. 1763 réme ’[?]; Erstaunen’ (NyÚSz.); 1780 k. rémzet ’[?];
Erscheinung’ (Nyr. 30: 475).
A szócsalád kiinduló eleme rémül, rémít: származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő a remeg tövével
azonos. A végződések: visszaható és műveltető képző. Az eredeti jelentéshez a rémül 1. és 6. jelentése áll
a legközelebb, a további jelentések metonimikus keletkezésűek. A rémül 7. jelentése a hasonló hangzású
révül hatását is tükrözi. – A rémlik feltehetőleg a rémül alapján visszaható igeképzővel keletkezett a
nyelvújítás korában. A rémiszt a rémit alapján jött létre műveltető igeképzővel, a borzasztborzad, ijeszt
analógiás hatására. A rém az igékből elvonással keletkezett; a réme és a rémzet nyelvújítási kísérletek.
MNy. 4: 447; TESz.

rend A: 1248 ? Rendwey [ɔ: Rendweg] hn. (Fejér: CD. 4/2: 14); 1296 ? Reend hn. (Györffy 1: 373);
1328 Rendes sz. hn. (Csánki 3: 98); 1456 k. rendbe (SermDom. 2: 285); 1550 k./ rŏnd (Csoma codex:
NySz.); 1805 rënd (NSz. – Verseghy F.: Tiszta Magy. 120) J: 1. 1248 ? ’tárgyaknak, folyamatoknak
szabályozott, áttekinthető sora, állapota; Reihe, Ordnung, übersichtlicher Zustand’ (↑), 1517 ’ua.’ (DomK.
295); 2. 1456 k. ’csoport, osztály; Abteilung | Klasse’ (↑); 3. 1518 k. ’fajta; Art, Gattung’ (SándK. 17); 4.
1525/ ’társadalmi, foglalkozási helyzet; Stand, soziale, berufliche Stellung’ (TörtTár. 1908.: 80); 5. 1527
’életpálya, életút; Lebenslauf’ (ÉrdyK. 623); 6. 1531 ’szokás, mód; Gebrauch, Art und Weise’ (TelK.
164); 7. 1553 ’természet, létezési mód; Wesensart’ (LevT. 1: 115); 8. 1577 ’csapat; Trupp, Schar’ (KolGl.:
NyF. 45: 47); 9. 1579 ’réteg; Schicht’ (Kákonyi Péter: NySz.); 10. 1582 ’emelet; Stockwerk’ (OklSz.); 11.
1590 ’lekaszált és még föl nem szedett fű, takarmány vagy gabona sora; Schwade 〈Gras, Getreide〉’
(SzikszF. 56); 12. 1591 ’hely; Stelle’ (Ifj. Heltai Gáspár: NySz.); 13. 1603 ’[?]; Zusammenhang, Sinn,
Inhalt’ (NySz.) [csak EWUng.]; 14. 1604 ’vallási vagy világi közösség; Orden als Gemeinschaft’ # (MA.
Saducaei); 15. 1636 ’elrendelés, rendelkezés; Bestimmung | Regel, Norm’ (Pázmány Péter: NySz.); 16.
1717 ’kor, életkor; Alter, Lebenszeit’ (OklSz. Pótl.); 17. 1745 ’méltóság; Würde’ (Mikes Kelemen:
NySz.); 18. 1787 ’rendjel, kitüntetés; Orden, Auszeichnung’ (NSz. – M. Kurir 400); 19. [als Attr] 1840
’teljes öltözéket kitevő 〈ruha, fehérnemű stb.〉; Garnitur, Satz 〈Kleider, Wäsche〉’ (NSz. – Remény 40) Sz:
~es 1328 hn. (↑) | ~el 1506 k. rendelliwk (OklSz.) | ~elet 1525/ rendeletek ’[?]; Verordnung, Dekret’
(TörtTár. 1908.: 85) | ~elő 1560 k. Rendôlŏ PartzPräs (GyöngySzt. 295.); 1585 ’az, aki elrendez, eloszt;
jmd, der regelt’ (Cal. 332); 1928 rendelőket ’[?]; Sprechzimmer 〈eines Arztes〉’ (NSz. – Bp. Hirlap jún. 9.:
9 ) | ~etlen 1585 Reretlẽ [!] (Cal. 525) | ~elkezik 1720 rendelkeznem (MNy. 10: 367) | ~elvény 1785
rendelvény (NSz. – M. Hírmondó 338) | ~ez 1785 rendeztetett sz. (Nyr. 46: 255) | ~eltetés 1791
rendeltetéseket (NSz. – Pétzeli: Ekkl. hist. 1: XLVI) | ~etlenkedik 1799 sz. (NSz. – Molnár J.: Könyvház
12: 326) | ~ész 1807 Rendész (NyÚSz.) | ~ezetlen 1831 rendezetlen (NSz. – Széchenyi: Vil. 518) |
~ezkedik 1832 Rendezkedni sz. (NyÚSz.) | ~ező 1834 rendező ’[?]; Redakteur’ (Kunoss: Szóf.
Szerkesztő); 1836/ ’[?]; Regisseur’ (NSz.) [csak EWUng.]; 1846 ’[?]; Organisator’ (uo.) | ~ezvény 1842
rendezvényéről (NSz. – R. P. Div. Tárogató 1: 2) | ~iség 1851 rendiséget (NSz. – Kemény: Még egy szó
52) | ~eződik 1869 (NSz. – Greguss Gy.: Értekezései 224) R: ~ben 1518 reendben ’[?]; -mal’ (SándK.
5v) [csak EWUng.] | ~en 1547 Renden ’[?]; -mal’ (RMNy. 2/2: 63) [csak EWUng.] | ~re 1570 rendre
(RMKT. 4: 237).
Szláv jövevényszó. ⊗ Óe. szl. rędъ: ’sor, rend; osztály, csapat ’;szb.-hv. red: ’rend; államrendszer; rend
mint közösség vagy mint kitüntetés; sor’.; szln. red ’rend, fegyelem’; sor, sorrend; osztály; csoport; rend
mint közösség, R. ’emelet’; ;szlk. rad ’sor, sorrend; csoport, rendszertani egység; magas kitüntetés; stb.’,
rád ’rend mint közösség’; or. ряд: ’sor, sorrend; közrend, jogszolgáltatás; megállapodás’; stb.
[indoeurópai eredetű; vö.:ír rann hímnem ’szakasz, nőnem rész’; ; litv. rinda ’sor, vonal’; stb.].. A szó
belseji n-hez vö.: abroncs, dorong stb. A jelentések nagy része származhat az átadó nyelvekből is, de
kialakulhatott a magyarban is az 1. jelentés alapján. A 2., 3., 8. és 14. jelentés kialakulásában és
elterjedésében a hasonló jelentésű lat. ordo is szerepet játszhatott. A ’fogadószoba’ jelentésű rendelő
származékszó keletkezéséhez vö.: rendelő szoba ’ua.’ (1888).
MNy. 6: 400; KSzlJsz. 461; TESz.

rendkívül A: 1613 Rend-kívuͤ l (Pázmány Péter: NySz.) J: 1. 1613 ’a szokástól, a rendtől eltérően;
gegen alles Herkommen’ (↑); 2. 1792 ’szerfölött, nagyon, túlzottan; übermäßig, außerordentlich’ # (SzD.
Rend) Sz: ~i 1809/ rendkivűli (NSz. – Kazinczy: Lev. 6: 297).
 Latin mintára alkotott tükörfordítás, összetett szó. ⊗ Vö.: lat. extra ordinem ’a szokástól eltérően;
rendkívüli’ [< lat. extra ’kívül’ + ordo ’rend’ a tárgyeset ragjával]. Megfelelői: ném. außerordentlich; fr.
extraordinare; stb.: rendkívüli. – A magyarban: rend + kívül A rendkívüli származékszó a nyelvújítás
korában keletkezett a korábbi rend kívül való ’rendkívüli’ (1585) szókapcsolat helyett.
Hat. 2: 147; TESz.

rendőr A: 1823 rendőr (Márton Gensdarmes); nyj. lëndőr, löndér (ÚMTsz.) J: 1. 1823 ’a közrendet
fenntartó, (lovas) karhatalmi szervezet, rendőrség; Polizei’ (↑); 2. 1834 ’a rendőrség tagja; Polizist’ #
(MNy. 4: 255) Sz: ~ség 1834 rendőrség (MNy. 4: 255).
Tudatos szóalkotással keletkezett összetett szó. ⊗ A rend ’EZ NEM KELL’ + őr² ’(fel)ügyelő,
őr(ző)’jelöletlen birtokos jelzős alárendelő összetétele. Hasonló összetételek ugyanezzel az utótaggal:
csendőr, ellenőrellen-², járőrjár- stb. – Nyelvújítási szó.
TESz.

rendszer A: 1784 Rend-szer (NSz. – Dugonics: Tud. 1: 183) J: 1. 1784 ’sorozat, sor; Serie, Reihe’ (↑);
2. 1793 ’bizonyos ismereti anyagnak, természeti, társadalmi jelenségeknek stb. zárt egészbe tartozó,
rendezett összessége; System’ # (NyÚSz.); 3. 1861 ’társadalmi rend | államszervezet, államhatalom;
Gesellschaftsordnung | Staatssystem’ # (NSz. – Deák F.: Felir. jav. 38) Sz: ~es 1803 rendʃzeres (Márton
Methodisch) | ~ez 1831 rendszerezve sz. (NyÚSz.) | ~telen 1841 rendszertelenséget sz. (NSz. – Kossuth
L.: Fel. 165).
Tudatos szóalkotással keletkezett összetett szó. ⊗ A rend ’sor, rend mint rendezettség; átlátható állapot’
+ szer² ’elrendezés; mód’jelöletlen birtokos jelzős alárendelő összetétele. – Nyelvújítási szó. – A R.
rendszeri ’rend szerinti, rend szerint való’ (1636) nem tekinthető a szó egyenes előzményének, mivel az
utótag a -szerűhöz kapcsolódik.
TESz.

renegát A: 1783 Renegátok (NSz. – Molnár J.: Könyvház 3: 112) J: ’hitehagyott, hitszegő;
Abtrünniger, Renegat’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Renegat;; ang. renegade; fr. renégat; sp. renegado;; ol. rinnegato; stb.:
renegát. A spanyolból és az olaszból terjedt el [alat. (vulg.) *renegare ’tagad, megtagad’].. Előbb inkább
vallási vonatkozásban volt használatos. – A magyarba elsősorban a németből került át.
TESz.

rénes † A: 1544 renesen (OklSz.); 1550 rynes (MNy. 1: 318); 1570 Rennes (MNy. 68: 90); 1557 k.
renis (LevT. 1: 222); 1619 renust (MNy. 90: 125) [csak EWUng.]; 1700 rényes (OklSz.); 1716 Rhénens
(MNy. 58: 227); 1740 rénéssi (MN. 58: 227) J: ’rajnai forint; Rheinischer Gulden’ – De vö. 1533 renes
foryntot ’ua.’ (Arch. 120.) [csak EWUng.].
Egy szószerkezet első tagjának önállósulása. ⊗ A rénes forint (↑) a ném. Rheinischer Gulden, (h. kor.
úfn.) Reynisch gülden: ’egy fajta régi aranyérme’ tükörfordításaa [ném. Rhein. hn. alapján].. Lásd még:
lat. (k., h.) florenus Rhenensis ’ua.’. Hasonló önállósuláshoz vö.: ; cseh rýnský;le. R. reński: ’ua.’. – Az
1716-os változat a lat. (↑) hatására kelethezhetett. – 1389Reynus szn. (MNy. 64: 328): esetleg ugyanarra
az etimonra megy vissza, ám közvetlenül mégsem függ össze a rénessel.
TESz.

reneszánsz A: 1848 renaissance stilben (NSz. – Kossuth: Hirlapja 475); 1865 renesszánsz (Babos);
1884 reneeszánsz (NSz. – Bródy S.: Nyomor 166); 1932 röneszánsz (PHNy.) [csak EWUng.] J: 1. [auch
als Attr] 1848 ’a 14–16. sz.-ban végbement kulturális mozgalom, az antik műveltség felélesztése;
Renaissance 〈als kulturelle Erneuerungsbewegung〉’ (↑); 2. 1875 ’a reneszánsz művészeti stílusa;
Renaissancestil’ (NSz. – Toldy I.: Tarka 208); 3. 1900 ’megújulás; Erneuerung’ (NSz. – Vörösmarty:
Emlékkönyve 57).
Francia jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Fr. renaissance: ’újjászületés, megújulás; a tavasz
érkezése; megújulást hozó kulturális mozgalom; a reneszánsz kora’.; – lásd még: ném. Renaissance ’a
reneszánsz kora; reneszánsz stílus’. A franciábában a renaître ’újjászületik, újraéled, újra virul’ alapján
jött létre lat. renasci ’újranő, (e.) újjászületik 〈a kegyelem által〉’ [< lat. nasci ’születik, nő’].. Megfelelői:
ang. renaissance;; or. ренессанс; stb.: reneszánsz.
TESz.
 reng A: 1230 Rengeusar sz. hn. (OklSz.); 1510 k. rengetÿk vala sz. (KrisztL. 29); 1693 roͤ ng (Balassa
Bálint: NySz.); 1775 reneg (NSz. – Kónyi J.: Ábel 31); 1805 rënëg, rëng (NSz. – Verseghy F.: Ung.
Sprach. 119); nyj. rönög (MTsz.) J: 1. 1230 ’〈nedves talaj〉 nem áll szilárdan | süpped; wanken |
nachgiebig, weich sein 〈Boden〉’ (↑); 2. 1510 k. ’〈könnyű súlyú, bizonytalan alátámasztású vagy függő
tárgy〉 ide-oda mozog, leng, lebeg, ring, hullámzik; sich wiegen, schaukeln’ (↑); 3. 1531 ’〈súlyos, szilárd
tömeg〉 erősen remeg, ütemesen rázkódik; stark beben, erschüttert werden’ # (ÉrsK. 107); 4. 1585 ’remeg;
zittern’ (Cal. 557); 5. 1784 ? ’erős hangtól megrengetve visszhangzik; dröhnen, tönen’ (NSz. – M.
Hírmondó 114), 1787 ’ua.’ (MNy. 57: 468) Sz: ~ő 1230 hn. PartzPräs (↑); 1618 rengő ’bölcső; Wiege’
(MNy. 64: 228) | ~et 1510 k. rengetyk vala (KrisztL. 29) || rendül A: 1416 u./² megrèndo̗ lt (MünchK. 52);
1630 meg ... renduͤ lni sz. (Szenczi Molnár Albert: NySz.) J: 1. 1416 u./² ’mozgolódni kezd | nem marad
nyugton; sich regen | nicht stillhalten’ (↑); 2. [heute haupts meg~] 1527 ’〈súlyos tömeg, szilárd tárgy〉
nagy erő hatására nyugalmából, egyensúlyi helyzetéből kimozdul; stark erbeben, erschüttert werden’
(ÉrdyK. 10); 3. 1750 ’megrémül, megijed; sich entsetzen’ (Wagner: Phras. Extimeʃco); 4. 1750
’megreszket, megrezzen; (er)zittern’ (Wagner: Phras. Intremo); 5. [heute haupts meg~] 1775 ? ’meginog;
ins Schwanken geraten’ (NSz. – Pápai Páriz F.: Pax animae 652), 1792/ ’ua.’ (NSz. – Batsányi: ÖM. 1:
49); 6. 1777 ’erős hangtól megremeg, visszhangzik; (nach)hallen’ (NSz. – Jeles gondolatok 23); 7. 1784
’〈hangszer〉 zendül; ertönen 〈Musikinstrument〉’ (NSz. – Ákáb.: Éneás 16); 8. [meg~] 1870 ’lélekben
lesújtottá válik; geistig erschüttert werden’ # (CzF.) Sz: ~etlen 1645 megrenduͤ letlenül (NyÚSz.) || rendít
A: 1608 megrendéti (Szenczi Molnár Albert: NySz.); 1611 Megrenditem (MA.); 1805 rëndít (NSz. –
verseghy F.: Tiszta Magy. 155) J: 1. 1608 ’〈erős hang〉 megrezegtet, visszhangoztat; nachklingen machen’
(↑); 2. 1611 ’〈súlyos, szilárd tömeget〉 nagy erővel megrázkódtat; stark erschüttern’ (↑); 3. 1611
’megrezegtet, megreszkettet; erzittern machen’ (↑); 4. 1660 k. ’megrémít; erschrecken 〈trans〉’ (IrtörtKözl.
12: 408); 5. [meg~] 1806 ’megingat; zum Schwanken bringen’ (NSz. – Csokonai: Pászt. kir. 13); 6. 1843
’lelkileg megráz; geistig erschüttern’ # (NSz. – Athenaeum 74) Sz: ~hetetlen 1821 rendíthetetlen
(Kazinczy: Vajdahunyad).
Onomatopoetikus eredetű szócsalád. ⊗ Eredetileg a lassú, remegtető mozgás kifejezésére szolgált.
Általában intenzívebb mozgásformára vonatkozik, mint párhuzamos alakja, a ring¹. A tő egyfelől a *leng,
másfelől a remeg, valamint a rémül szócsalád tövével függ össze. A végződések: különféle igeképzők. A
remeg és a reng között tulajdonképpen szóhasadás ment végbe; a hangtanához vö.: bomlik ~ bont, romlik
~ ront stb. A rendül é s a rendit félelemmel és remégssel kapcsolatos jelentései metonimikus
keletkezésűek.
MNy. 57: 468; TESz.; NytÉrt. 105: 27

rengeteg A: 1759 rengetek (MNy. 38: 367); 1766 rengetegségit sz. (MNy. 57: 460); 1791 rengetég
(MNy. 38: 305); 1882 röngetög (NépkGy. 3: 21) J: mn 1. 1759 ’nagy, elvadult, járatlan 〈főként erdő〉;
mächtig, unwirtlich, rauh 〈haupts Wald, Wildnis〉’ (↑); 2. 1808 ’remegő, rengő, nem szilárdan álló;
zitternd, bebend’ (SI.); 3. [auch in adv Funktion] 1836/ ? ’nagy mennyiségű, nagyon sok; unzählig,
ungeheuer’ # (NSz. – Vörösm. 1: 152), 1867 ’ua.’ (NSz. – Szelestey L.: Rab álmai 71) | fn 1. 1766 ?
’nagy, sűrű erdő, vadon | nagy kiterjedésű, kietlen hely 〈főként hegyvidék〉; Wildnis, Urwald |
ausgedehnte, wilde, unwirtliche Gegend 〈vor allem Bergland〉’ (↑), 1784 ’ua.’ (MNy. 57: 460); 2. 1824
’valaminek nagy mennyisége, nagy kiterjedése; Unzahl, große Ausdehnung’ (Ruzsiczky: KazTájsz. 336).
Származékszó. ⊗ A reng ’inog; rázkódik;’ szóból -eteg névszóképzővel. Az eredeti jelentés ’rengő
talajú, ingoványos terület ’ (vö.: Rengősár hn. reng) vagy ’földcsuszamlás következtében keletkezett
szakadék’ (vö.: N. renge ’szakadásos, erdőnőtte árok’) lehetett. Nem zárható ki azonban, hogy eredetileg
az erdőnőtte, szélfúvásnak kitett hegyoldalakra vonatkozott, ahol a levelek zizegtek, suhogtak (vö.: a reng
’zeng, zúg, cseng’ jelentésével). A melléknév határozói szerepének kialakulásához vö.: rémesrémül,
rettentőretten stb. – Az eredetileg székely nyelvjárási szó a nyelvújítás idején került az irodalmi nyelvbe.
MNy. 4: 309, 57: 459; TESz.

renovál A: 1620/ renoválni sz. (MNy. 79: 247) [csak EWUng.] J: 1. 1620/ ’[?]; erneuern’ (↑); 2. 1692
’[?]; neu herrichten, renovieren 〈Bauwerk〉’ # (Magyary-Kossa: OrvEml. 3: 436).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. renovare: ’megújít, felfrissít; helyreállít’vö.: [lat. novare ’újjáformál,
megújít’ [< lat. novus ’új’]].. Megfelelői: ném. renovieren; fr. rénover; stb.: ’renovál’. – A reparál igével
ellentétben elsősorban épületek, építmények karbantartására, felújítására vonatkoztatva használják.
 TESz.

rénszarvas A: 1882 rénszarvas (NSz. – Tóth B.: Tollheggyel 68) J: ’[?]; Rentier’ – De vö. 1775 Ren
’ua.’ (NSz. – Molnár J.: Pásztor-ember 114).
Összetett szó. ⊗ A rén (↑) + szarvas tautologikus összetétele. A rén német jövevényszó: Ren ’északi
szarvasfajta’ [germán eredetű; vö.: svéd ren;; norv. rein; stb.: ].. – Az összetétel keletkezésére bizonyosan
hatással volt a ném. Rentier ’rénállat’ is; vö.: R. rénállat ’ua.’ (1795). A német összetétel előtagjának
eltérő fordításához vö.: → iramszarvas.
TESz.

rénye × A: 1788 Vaj-rénye (MNy. 5: 286) J: ’rántotta; Rührei’.

Valószínűleg jövevényszó a szerb-horvátból vagy szlovénből. ⊗ Szb.-hv. (Kaj.) cvrénje;; szln.
cvrenje:: ’sütés’ [< szb.-hv. cvreti, illetve ; szln. cvreti: ’süt, pörköl, pirít; (zsírt) kiolvaszt’].. A szerb-
horvát, illetve szlovén főnév ’rántotta’ jelentése nem kimutatható, ám mégis feltételezhető; vö.: szb.-hv.
cvrće, R. cvrća; ; szln. cvrtje N. cvŕček, ’rántotta’. – A rénye alak a szó eleji mássalhangzótorlódás
feloldásával keletkezett. – Dunántúli nyelvjárási szó.
Nyr. 97: 259; TESz.

renyhe A: 1782 renyhe (MNy. 71: 248); 1834 Lenyhe (Kassai 3: 283); nyj. ranyha, ronyha (MTsz.) J:
1. 1782 ’lusta, rest, tunya; faul, träge’ (↑); 2. 1800 ’nem tenyésztésre szánt, időnként együtt tartott hámos
lovak őrzője; nicht für Zucht bestimmt 〈Pferde, Gestüt〉’ (MNy. 65: 473); 3. 1803 ’nem tenyésztésre szánt
hámos lovak időnként együtt tartott csoportja; die Stimmung der Untätigkeit, des trägen Wohlstands
hervorrufend 〈Zustand. Gegenstand〉’ (MNy. 65: 473); 4. 1961 ’a normálisnál lassabban lefolyó,
rendellensségre valló 〈élettani funkció〉; träge 〈physiologische Funktion〉’ (ÉrtSz.) | | renyhül A: 1836
Renyhűl (Fogarasi); 1870 renyhül (CzF.) J: ’lustává lesz; faul werden’.
Ismeretlen eredetű szócsalád, tisztázatlan viszonyú tagokkal. ⊗ A renyhe elsődlegesnek látszik, a
renyhül annak származékszava lehet. Mindkét szó a nyelvújítás korában került át a keleti nyelvjárásokból
az irodalmi nyelvbe. – Tisztázatlan idetartozású: 1483Renyew szn.; N. renyődik, renyekedik: ’jajgat,
siránkozik; szomorú’; stb.
TESz.

répa A: 1310 Repas sz. hn. (Csánki 1: 265); 1395 k. repa, reppa (BesztSzj. 422., 421.); 1583 Rèpa
(MNy. 44: 152); 1585 Répa (Cal. 894); nyj. rípa (MTsz.) J: ’[?]; Mohr-, Zucker-, Stoppelrübe usw (Beta)’
# Sz: ~´s 1310 hn. (↑).
Szláv jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. repa;; szlk. repa;; or. pena; stb.: répavalószínűleg ősi vándorszó; vö.:
[gör. ῥάφυς; lat. rapum rapa;; ném. (ófn.) rouba, rouppa; stb.: ].. – Az első szótagbeli magánhangzó
nyúlása a magyarban következett be; a repa változat már a 18. sz. végi adatokból is kimutatható.
KSzlJsz. 426; TESz.

reparál × A: 1620/ reparálta (MNy. 79: 247) [csak EWUng.]; 1862 reperáltathatná sz. (NSz. –
Kemény Zs.: Zord idő 2: 112); nyj. rëpërál (Vámosi: Csizm. 133), rëporál (SzegSz.) J: ’megújít |
megjavít, helyrehoz; erneuern | ausbessern, wiederherrichten’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. reparare: ’helyreállít; megújít’vö.: [lat. parare ’(el)készít; előkészít,
elrendez; meghatároz; szerez stb.’].. Megfelelői: ném. reparieren;; fr. réparer; stb.: javít. – A renovál
igével ellentétben elsősorban használhatatlanná vált szerkezetek javítására vonatkozik.
TESz.

repce A: 1577 k. Repcʒeth (OrvK. 140); 1604 Réptze (MA.); 1840 ricze, ripcze (MNy. 12: 44); nyj.
repcsë (ÚMTsz.) J: 1. 1577 k. ’〈különféle, gyógynövényként is használt keresztes virágú növények
megnevezésére〉; 〈zur Benennung versch, auch als Heilpflanzen gebrauchter Kreuzblütler〉’ (↑); 2. 1583
’olajos magváért termesztett, de vadon is élő keresztes virágú növény; Raps’ (Gombocz E.: BotTört. 128);
3. 1585 ’torma; Kren, Meerrettich’ (Cal. 97); 4. 1590 ’retek; Rettich’ (SzikszF. 26).
Szláv jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. repica;; szlk. repica;; ukr. рiпиця; stb.: repce [< szláv *rěpa ’répa’; vö.
→répa] . . – A repce alak a második nyílt szótag magánhangzójának kiesésével és hangrendi
kiegyenlítődéssel keletkezett. A nyugati magyar nyelvjárásokban élő ripce változat keletkezésmódja nem
teljesen világos, esetleg a ném. N. riebsen ’repce’ hatását mutathatja. – A szó főleg a 2. jelentésében
használatos.
KSzlJsz. 463; TESz.

repcsény × A: 1590 Repczin (SzikszF. 15); 1604 Reptsin (MA. Eríca); 1641 Repcsén (NC. p. 35:
Kreszn.); 1664 repchen, Repczennek (Lippay: Posoni kert 2: 20, 115); 1673 reptzén (Amos Comenius:
NySz.); 1676 repcziny (Nyr. 96: 228); 1791 Rebtsín (NSz. – Nagyváti: Mezei gazda 1: 188); 1793
Reptsény (NSz. – Földi J.: Magy. fűvésztud. 56); 1863 Rapcson (Kriza: Vadr. 514); 1863 rapcsont □
(Kriza: Vadr. 514); nyj. rebcsënt (ÚMTsz.) J: 1. 1590 ’borsmustár, mezei mustár; Ackersenf’ (↑); 2. 1604
’hangafű; Heidekraut’ (↑); 3. 1664 ’répa; Rübe’ (Lippay: Posoni kert 2: 20); 4. 1791 ’repce; Raps’ (↑); 5.
1792 ’retek; Rettich’ (SzD.).
Szlovák (K.) jövevényszó. ⊗ Szlk. (K.) repčeň: ’fekete mustár; repce’ [< szlk. (K.) repča
’repcsényretek; vadrepce’].. Lásd még: ukr. (Kárp.) репчин ’repcsényretek’. A szlovák alapszó eredetéhez
vö.: repce – A repce szó repcsényből való származtatása nem valószínű, németből való származtatása még
kevésbé meggyőző.
KSzlJsz. 463; TESz.; Nyr. 103: 366

reped A: 1508 repedoͤ zenec sz. (NádK. 42); 1575 roͤ ppedezni sz. (HChr. 117a) [csak EWUng.] J: ’[?];
bersten, aufplatzen | sich spalten, reißen’ # Sz: ~ezik 1508 (↑) || repeg × A: 1669 repegését sz. (Pósaházi
János: NySz.) J: 1. 1669 ’kuruttyol, brekeg; quaken’ (↑); 2. 1669 ’fecseg; schwätzen’ (↑); 3. 1786 ’recseg,
ropog; krachen, knarren’ (NSz. – M. Hírmondó 675); 4. 1897 ’kiabál, lármáz; lärmen’ (MTsz.); 5. 1906 ?
’kárál, gágog, röhögő hangot hallat 〈madár〉; gackern, einen wiehernden Ton von sich geben 〈Vogel〉’
(NSz. – Bacsó: Adavid. nyj. 26), 1951 ’ua.’ (ÚMTsz.) | | repeszt A: 1763 elrepeszteni sz. (Franczia
nyelvm. 1: 194) J: 1. 1763 ’[?]; spalten’ # (↑); 2. 1972 ’[?]; mit einem Auto, Motorrad rasen’ (ÉKsz.)
[csak EWUng.] | | repít² × A: 1889 repít (Nyr. 18: 478) J: ’hasít, repeszt; spalten’ | | repesz A: 1916
repeszdaraboktól (NSz. – Az Est szept. 27.: 1) J: ’felrobbant lövedék (fémburkolatának) pusztító erejű
darabja; Sprengstück’.
A szócsalád időrendben legkorábbi tagjai a reped, repeg: onomatopoetikus eredetű szavak. ⊗
Eredetileg a széthasadás recsegő, ropogó stb. hangjának utánzására. A szótő a palatoveláris
párhuzamosság alapján összefügg a roppal ; lehetséges, hogy mindkét ige a rop önállóan nem adatolt
palatális változatának származéka. A végződések: kezdő-gyakorító képző (visszaható funkcióval is),
gyakorító képző. Hasonló onomatopoetikus szavak más finnugor nyelvekben is vannakrop. A repeszt és
repít a repedből keletkezett műveltető képzővel. A repesz tudatos szóalkotás eredménye -sz
névszóképzővel a rekesz analógiás hatására. – Valószínűleg nem tartozik ide: [1237–40].Repud szn.
Hakulinen-Festschr. 168; TESz. repeg a. is; FiktI. 136

repetál A: 1587 repetalok (MNy. 90: 125) [csak EWUng.]; 1618/ repetála (MNy. 79: 247) [csak
EWUng.]; 1816 Répétálni sz. (Gyarmathi: Voc.); nyj. rëpëtál (SzegSz.) J: 1. 1587 ’ismételten belekezd |
megismétel; wiederholen | wieder beginnen | repetieren’ (↑); 2. 1917 ’ismételten fogyaszt 〈ételt〉; eine
zweite Portion verzehren’ (NSz. – Móricz: Árvalányok 78) || repeta A: 1903 Rëpëte (NyF. 10: 79); 1936
repeta (SzamSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1903 ’megismételt dolog; wiederholte Sache’ (↑); 2. 1936 ’újabb
adag, pótlás 〈ételből〉; zusätzliche Portion einer Speise’ ().
TESz.

repkény A: 1784 Repkény-fa (Kazinczy: Lev. 1: 60); 1860 röpkény (NSz. – Bulcsu K.: Költ. 155) J: fn
1784 ’borostyán | babér; 〈als Benennung versch Schlingpflanzen〉 | Efeu’ (↑) | mn 1836 ’[?]; verfliegend,
federleicht’ (NSz.) [csak EWUng.].
Belső keletkezésű, valószínűleg származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő a repül szócsaládjának
tövével azonos. A végződések: -ény névszóképző; a szó belseji k-hoz vö.: repked, röpkerepül. A szó a
nyelvújítás korában került be az irodalmi nyelvbe.
NyÚSz.; TESz.

replika ∆ A: 1644/ replicát (MNy. 84: 251) [csak EWUng.]; 1799 Replikák (NSz. – Molnár J.:
Könyvház 12: 254) J: ’(csattanós) viszonválasz; (schlagende) Erwiderung | Gegenrede’ || replikál ∆ A:
1794 k./ replicálnátok (NSz. – Csokonai: Műv. 2: 617); 1880 replikált (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[?];
erwidern’ | | replikáz ∆ A: 1810/ replicázok (NSz. – Kazinczy: Lev. 8: 216); 1835 Replikáz (Kunoss:
Gyal.); 1957 replikázik □ (BIdSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; erwidern’.
A szócsalád replika, replikál tagjai: Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (k.) replica: ’viszonválasz; replika’, (h.)
’replika; szócsata’ | lat. replicare ’átgondol, meggondol; ellenvetést tesz, kontrázik; stb.’vö.: [lat. plicare
’összehajt’].. Megfelelői: ném. Replik, replizieren; ; f r. réplique, répliquer; stb.: válasz, viszonzás,
’válaszol, viszonoz’. – A replikáz a magyarban vagy képzőcserével keletkezett a replikálból vagy a
replika szó -z igeképzős származéka.
TESz.

reprezentál A: 1584 representallya [l-j] (Úsz. 211) [csak EWUng.]; 1641 representállia [l-j] (MNy.
84: 251) [csak EWUng.]; 1794 reprezentáló sz. (NSz. – M. Merkurius 775) J: 1. 1584 ’képvisel;
vertreten’ (↑); 2. 1641 ’bemutat; darstellen | vorführen’ (↑); 3. 1700 ’felajánl; darbieten’ (NSz. – D. Ember
Pál: Sz. Siklus 28); 4. 1708/ ’[?]; Bericht erstatten’ (NSz.) [csak EWUng.]; 5. [~ vmi ellen] 1806/ ’[?];
protestieren’ (uo.); 6. 1848/ ’rangjához illő életmódot folytat, rangját külsőségekben is megnyilvánítja;
standesgemäß auftreten, repräsentieren’ (NSz. – Kossuth: ÖM. 13: 267) | | reprezentáció A: 1779
Repraesentatzio (Nyr. 96: 154) [csak EWUng.]; 1792 Reprezentátziót (NSz. – M. Hírmondó 1: 754) J: 1.
1779/ ? ’előterjesztés | jelentés; Unterbreitung | Bericht’ (↑), 1792 ’ua.’ (↑); 2. 1779/ ? ’képviselet;
Vertretung’ (↑), 1835 ’ua.’ (Kunoss: Gyal.); 3. 1870 ’külső | megjelenés; das Äußere | Erscheinung’ (NSz.
– Báttaszéki L.: Szer. gőz. 43); 4. 1900 ’ranghoz illő életmód megnyilvánítása; (standesgemäße)
Repräsentierung’ (NSz. – Vay S.: Társasélet 1: 51); 5. [~ja vminek] 1918/ ’[?]; Verkörperung von etw’
(NSz.) [csak EWUng.] | | reprezentatív A: 1835 Repraesentativus [es. nem m.] (Kunoss: Gyal.); 1865
repraesentativ [es. nem m.] (Babos repraesentálni); 1912/ legreprezentativabb (NSz.) [csak EWUng.];
1913 reprezentatív (HHSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1835 ? ’képviseleti; vertretend, repräsentativ’ (↑), 1912/
’ua.’ (↑); 2. 1900 ’reprezentációs; Repräsentations-’ (Tolnai: Magy. szót. Repraesentál); 3. 1928 ’mutatós,
tetszetős; dekorativ’ (Tolnai: Magy. szót.²).
A szócsalád időrendben legkorábbi tagjai a reprezentál, reprezentáció: latin jövevényszavak. ⊗ Lat.
repraesentare: ’bemutat, megjelenít; előad; utánoz; stb.’. [vö.: lat. praesentare ’kinyilvánít, bemutat’ <
;lat. praesens ’jelenlévő, jelenlegi’ | ;lat. repraesentatio ’megjelenítés’, (k.) ’megjelenés, külalak, (h.)
előterjesztés; képviselet’. Megfelelői: ném. repräsentieren, repräsentation; ; f r . représenter,
représentation; stb.: képvisel, reprezentál, ’képviselet’. A szó belseji z-s alakhoz a magyarban vö.:
bazilika stb. – A reprezentatív:: nemzetközi szó; vö.: ;ném. repräsentativ;; ang. representative;; fr.
représentatif; stb.: reprezentatív; – lásd még: ; lat. (k.) repraesentativus ’ua.’. A magyarba főként a
németből került. – Ide tartozik: reprezentáns ’reprezentatív; reprezentáns’ (1779/ (Nyr. 96: 154).
TESz.

repül A: 1372 u./ repewlew, rewpewleʃt sz. (JókK. 96, 139); 1372 u./ Neky reppeluala (JókK. 2); 1416
u./¹ rèpo̗ lnèc (BécsiK. 112); 1495 e. fel ro̗ pu̇ l (GuaryK. 66); 1528 fel repulven sz. (SzékK. 338); 1529 e.
fel rwpewlenek (VirgK. 52); 1536 fel repÿllene (PFab. 14a) [csak EWUng.]; 1870 rėpül (CzF.) J: 1. 1372
u./ ’száll, a levegőben halad; fliegen’ # (↑); 2. 1560 k. ’száguld, gyorsan halad; sich schnell fortbewegen’
(GyöngySzt. 538) Sz: ~és 1372 u./ (JókK. 139) | ~ő 1372 u./ PartzPräs (JókK. 96); 1914 ’pilóta; Flieger’
(Kelemen Flieger); 1915 ’repülőgép; Flugzeug’ (NSz. – Borssz. Jankó nov. 7.: 2) || repes¹ ∆ A: 1416 u./¹
rèpeʃo̗ sz. (BécsiK. 136); 1416 u./² rèpèʃo̗ c, rėpèʃo̗ c sz. (MünchK. 125, 37); 1416 u./³ repo̗ ʃek sz. (AporK.
67); 1519 repe̗ ʃnek (JordK. 209); 1519 k. ropo̗ ʃnıe (DebrK. 221); 1527 reppeʃeeʃre sz. (ÉrdyK. 394); 1870
rėpės (CzF.) J: ’repdes, szálldos; umherfliegen, umherflattern’ Sz: ~ő 1416 u./¹ ’madár, szárnyas; Vogel’
() || repít¹ A: 1493 k. repyhtheek (FestK. 175); 1536 rewpitette (PFab. 56a) [csak EWUng.]; 1870 rėpít
(CzF.) J: 1. 1493 k. ’(nagy sebességgel) mozgat, hajt, visz, szállít; (mit großer Geschwindigkeit)
fortbewegen, treiben, forttragen, befördern’ (↑); 2. 1536 ’okozza, hogy valami repüljön; fliegen lassen’ #
(↑); 3. [haupts el~, ki~] 1598 ’elbocsát, kiereszt; aus-, loslassen’ (Baronyai Decsi János: NySz.); 4. 1660
’szárnyára bocsát, 〈fiókát〉 repülni tanít 〈anyamadár〉; fliegen lehren 〈Vogelmutter〉’ (Medgyesi Pál: NySz.)
| | repdes A: 1565 roͤ pdoͤ snek (Meliusz Péter: NySz.); 1603 Repdesnek (Mihálykó János: NySz.); 1870
rėpdės (CzF.) J: ’[?]; umherfliegen, umherflattern’ || repdez A: 1635–45/ Röpdözve sz. (Zrínyi 2: 142);
1768 repdez (NSz. – Gerő Gy.: Herkules 2: 334); 1870 rėpdėz (CzF.) J: ’repked, szálldos; umherfliegen,
umherflattern’ | | röppen A: 1645–6/ röppenék [~ik □] (Zrínyi 2: 54); 1702 reppennek-fel (Miskolczi
Gáspár: NySz.); 1808 Röpenni sz. (SI.); 1810 Röppenek (NSz.) [csak EWUng.]; 1870 rėppen (CzF.) J:
’[?]; sich durch einen plötzlichen (kurzen) Flug weiterbewegen’ # | | röppent A: 1748 ki röppentsuͤ k
(Faludi Ferenc: NySz.); 1783 reppentett sz. (NSz. – Benyák: Okos elme 119); 1808 Röpenteni sz. (SI.);
1833 röpinté (NSz. – Nefelejts 242); 1870 rėppent (CzF.) J: 1. 1748 ’okozza, hogy röppenjen, repít;
fliegen lassen 〈Inch, Mom〉’ # (↑); 2. 1891 ’elröppen, elrepül; ausfliegen, davonfliegen’ (ÚMTsz.) Sz:
röppentyű 1843 ’gyújtólövedék | tűzijátékhoz vagy jelzésre használt rakéta; Brandgeschoß | Rakete als
Feuerwerkskörper od als Leuchtzeichen’ (↑) | | röpte A: 1757 reptiben r. (Mikes: TLev. 222); 1761
Reͦ ptében r. (NSz. – Bertalanffi: Siralmas panasz 41); 1870 rėptében r. (CzF.); 1884 reptükben r. (NSz.)
[csak EWUng.] J: 1. 1757 ’[?]; Flug 〈eines Vogels, Gegenstandes usw〉’ (↑); 2. 1936 ’[?]; Volley’
(Sportny. 282) [csak EWUng.] R: ~´ben 1757 ’repülése közben; im Fluge 〈konkr〉’ (↑); 1789 ’nagyon
gyorsan, nagy sietséggel | azonnal, tüstént; sehr schnell, in großer Eile | sofort, flugs’ (NSz. – M. Kurir
919); 1879 ’futólag; flüchtig, obenhin’ (EPhK. 3: 633) | | repked A: 1799 repkedni sz. (NSz. – Kováts
József: Éneis 1: 145); 1808 Röpködni sz. (SI. Repkedni); 1811 repkedik □ (NSz. – Nagy F.: Bion 17);
1870 rėpkėd (CzF.) J: ’[?]; umherfliegen, umherflattern’ # | | röpke A: 1820 Repke (NSz. – Peretsenyi
Nagy L.: Ovid. 139); 1835 röpke (Tzs. Flüchtig) J: mn 1. 1820 ’szállongó, (könnyeden) repdeső | libegő-
lobogó, könnyen elszálló; (um-her)fliegend, (leicht) umherflatternd | flatternd, leicht davonfliegend’ (↑);
2. [~ irat] 1832 ’időszerű tárgyú, rövidebb, agitatív 〈írásmű〉, röp- 〈irat〉; Flug- 〈Shrift, Blatt〉’ (NyÚSz.); 3.
1835 ’múlékony | gyors, futólagos; vergänglich | flüchtig’ (↑); 4. 1873 ’állhatatlan, csapongó;
unbeständig, launenhaft’ (Ballagi) | fn 1836 ’tollaslabda; Federball’ (Fogarasi) | | repcsi A: 1921 repcsi
(Zolnay – Gedényi); 1931 röpcsik (József A.: ÖM. 2: 47) J: 1. 1921 ’repülőgép | összehajtogatott papírból
készült játékrepülő; Flugzeug | aus gefaltetem Papier verfertigter Flieger als Spielzeug’ (↑); 2. 1931
’röpcédula; Flugblatt, Handzettel’ (József A.: ÖM. 2: 47).
Onomatopoetikus eredetű szócsalád. ⊗ Eredetileg a levegőben, szárnycsapások segítségével haladó
mozgás kifejezésére szolgált. Hasonló onomatopoetikus eredetű szavak más finnugor nyelvekben is
vannak: vog. (T.) rīp- ’ráz’;osztj. (Vj.) repä- ’pislog’〈szem〉; finn räpyttä- ’röpköd; ugrál, szökell;
hunyorog, hunyorít’; stb. Ezeknek a szavaknak a magyar szócsaláddal való összefüggése nem zárható ki,
de nem is bizonyítható. A szótő szorosan összefügg a rebeg² szócsaládjának tövével, továbbá kapcsolatba
hozható a remeg stb. szócsalád tövével is. A szócsalád igei tagjainak végződései többféle szerepet töltenek
be. A repít eredeti jelentése a 2. A röpte szó -t névszóképzővel + egyes szám 3. személyű birtokos
személyjellel keletkezett; 2. jelentésében tudatos szóalkotással keletkezett sportnyelvi szó. A röpte alak
mellett létrejött birtokos személyjeles alakjai teljes ragozási sort alkotnak. A leginkább 3. jelentésében
használatos, a nyelvújítás korában elterjedt röpke vagy a szótőből keletkezett kicsinyítő képzővel vagy a
repkedből elvonással; nem világos, hogy tudatos szóalkotás eredménye-e. – A röpke 2. jelentése a ;ném.
Flugschrift ’röpirat, röpcédula’; lásd még: röp-. A repcsi végződése: játszi kicsinyítő képző; vö.:
turcsitúr¹. – Ugyanebből a tőből: repdécsel (1616 (NySz.); repez (1692 (uo.): ide-oda röpköd;.
Valószínűleg ugyanebből a tőből -e folyamatos melléknévi igenévképzővel: 1226Repe szn. (ÁÚO. 1:
221).
MNy. 67: 129; TESz.

rér × A: 1395 k. rere (BesztSzj. 24.); 1592 rérem (OklSz.); nyj. lē̯r (CsángSz.) J: ’a nővér, (anyai)
nagynéni férje, sógor; Mann der Schwester od der Tante (mütterlicherseits) | Schwager’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. levir: ’sógor, a házastárs fiútestvére’., (e.) ’ua.a feleség fiútestvére’esetleg
indoeurópai eredetű; vö.: [óind dērar-; gr. δᾶήρ: ’sógor’; stb.].. – A magyar alak a hangzóközi v
kiesésével, valamint az így keletkezett diftongus monoftongizálódásával (vö.: hűvös > hűs, üveg > N. őg
stb.), továbbá l–r > r–r hasonulással jött létre. Gyakran birtokos személyjellel fordul elő.
MNy. 39: 319; TESz.

rés A: 1138/ ? Reʃu szn. (MNy. 32: 131); 1138/ ? Reʃedi sz. szn. (MNy. 32: 131); 1332–7 ? Jakoresse
hn. (Csánki 1: 298); 1395 k. reʒ (BesztSzj. 543.); 1416 u./² rės (MünchK. 74); 1490 ryss (MNy. 70: 474);
1604 Rés (MA.); 1626 roͤ sset (Nyr. 30: 562); 1776 rézs (NSz. – Molnár J.: Levelei 373); nyj. rös (MTsz.)
[csak EWUng.] J: 1. 1138/ ? ’nyílás, hézag, hasadék; Öffnung, Schlitz, Spalt’ # (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2.
1583 u. ’alkalom, lehetőség; Gelegenheit, Möglichkeit’ (Nyr. 14: 357); 3. 1702 ’kibúvó, ürügy; Ausweg,
Ausflucht, Vorwand’ (Debreczeni Ember Pál: NySz.) Sz: ~es 1456 k. reʃes ’[?]; Spalt od Loch habend’
(SermDom. 1: 489).
Örökség a finnugor korból. ⊗ Zürj. (Sz.) roź; cser. (KH.) raž, əraž: ’lyuk’ [fgr. *raćɜ ’ua.’].. Az eredeti
veláris magánhangzó feltehetőleg a mögötte álló *ć hatására palatalizálódott az ősmagyar korban. A
hangzónyúlás újabb fejleménynek látszik. A szó belseji ; ugor *ć > ; m. s hangváltozáshoz vö.: hős, les
stb. A 2., 3. jelentés: metafora az eredeti 1. jelentés alapján.
FUF. 19: 154; NytÉrt. 58: 170; TESz.; MSzFE.
 respektus A: 1600 Respectussa (MNy. 66: 341); 1786 respektus (NSz. – M. Hírmondó 4); 1799
respektem (NSz. – Kováts József: Éneis 1: 80) J: 1. 1600 ’figyelembevétel, tekintetbevétel;
Berücksichtigung’ (↑); 2. 1748 ’tisztelet, megbecsülés; Respekt’ (NSz. – Faludi: NA. Megsz. 220) ||
respektál A: 1631 respectalia (MNy. 80: 377) [csak EWUng.]; 1793 respectáljon (NSz. – Gvadányi:
Rontó Pál 170); 1797 respektállyuk [l-j] (NSz. – Molnár J.: Könyvház 9: 183) J: 1. 1631 ’tisztel,
tiszteletben tart; respektieren’ (↑); 2. 1797 ’figyelembe, tekintetbe vesz; berücksichtigen’ (↑).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. respectus: ’visszatekintés; figyelembevétel’ [< lat. respicere ’visszatekint;
tekintetbe vesz, figyelembe vesz’]. | lat. respectare ’visszatekint; elnéz vmit; megbocsátást gyakorol;
érdeklődik; stb.’. Megfelelői: ; ném. Respekt, respektieren; ; fr. respect, respecter; stb.: tisztelet, ’tisztel’.
– A szó belseji s-hez vö.: instrukció stb.; a respektus szóvégi s-éhez vö.: ámbitus stb. A respekt alak a
német kiejtést tükrözi. A respektus 2. jelentése és a respektál 1. jelentése másodlagos keletkezésű;
keletkezésükhöz és megszilárdulásukhoz német minta is hozzájárult.
TESz.

respublika ∆ A: 1559 Reʃpublicaioc (SzChr. 51a) [csak EWUng.]; 1577 Reʃpublikáknac (Aritm.
Vorwort 1) [csak EWUng.]; 1799 Reʃzpublica (Márton Republik); 1835 Republica (Kunoss: Gyal.) J: 1.
1559 ’állam(szervezet); Staat, Staatswesen’ (↑); 2. 1795 ? ’köztársaság; Republik’ (NSz. – M. Kurir 2:
96), 1799 ’ua.’ (↑) | | republikánus A: 1792 Republikánusok (NSz. – M. Hírmondó 1: 163); 1795
respublikánusok (NSz. – M. Kurir 1: 347) J: fn 1792 ’köztársaságpárti személy; Republikaner’ (↑) | mn
1796 ’köztársasági; republikanisch’ (NSz. – Gvadányi: Világ. hist. 1: 154).
A szócsalád időrendben legkorábbi tagja, a respublika: latin jövevényszó. ⊗ Lat. res-publica:
’államszervezet, állam’ [< lat. res publica ’közös ügy’].. Megfelelői: ném. Republik ’röpirat, röpcédula’; ;
fr. république ’köztársaság; állam’; stb. A magyarban az s-ező ejtés a hazai latinságra vezethető vissza. Az
s nélküli változatok német hatást tükröznek. 2. jelentését kiszorította a köztársaságköz-. – A republikánus:
nemzetközi szó; vö.: ; ném. Republikaner, republikanisch; ; ang. republican; f r. républicain; stb.:
republikánus 〈fn〉, ’republikánus 〈mn〉’; lásd még: ; ang. (am.) Republican ’a republikánus párt híve’.
Ezek a szavak különböző nyelvekben egymástól függetlenül is keletkezhettek. A franciában 1578 óta
kimutatható. A magyarba főként a németből került át. A szóvég latinosítás eredménye.
TESz.

rest A: 1380 k. R.ʃt [ɔ: Reʃt] (KönSzj. 64.); 1416 u./² reʃt (MünchK. 61); 1474 rɵʃtelietek sz. (BirkK.
2b); 1863 rėstėcske sz. (Kriza: Vadr. 149) J: ’lusta; arbeitsscheu, träge, faul’ Sz: ~ell 1456 k. reʃtelyed
’lusta valamire, vonakodik valamitől; zu faul sein, etw zu tun, ungern etw tun’ (SermDom. 2: 665);
1748 ? ’szégyell valamit; sich genieren’ (Faludi Ferenc: NySz.); 1845 ’ua.’ (NSz. – Életk. 2: 53) |
~elkedik 1519 reʃtelkó̗ ttó̗ k ’lusta valamire, vonakodik valamitől; zu faul sein zu etw, widerwillig sein’
(JordK. 82a); 1848 ? ’szégyenkezik; sich schämen, sich genieren’ (NSz. – Életk. 2: 314); 1877 ’ua.’ (NSz.
– Margitay D.: Feltám. 57).
Olasz jövevényszó (é.). ⊗ Ol. (fri.) rest: ’maradék, maradvány’., (bre.) rest ’ua.(még) megmaradó,
kintlévő; visszamaradt, távolmaradt’, (tr., R.) resto ’ua.’ [< ol. restare ’marad’ < ; lat. restare ’ua.’].. – Az
olasz melléknév az észak-olaszországi nyelvjáráson keresztül š-sel került a magyarba. Az igei
származékok ’szégyenkezik, feszélyezi magát jelentése a túl lusta vmihez, kelletlenül tesz vmit’
jelentésből jöhetett létre.
TESz.; Király-Eml. 73

restancia A: 1541 restanciat (LevT. 1: 13) [csak EWUng.]; 1717 Restántiámnak (MNy. 60: 487) J: 1.
1541 ’hátralék; Rückstand 〈einer Leistung〉’ (↑); 2. 1577 ’[?]; Rest 〈beim Rechnen〉’ (Aritm. R2b) [csak
EWUng.]; 3. 1847 ’[?]; Restbestand, Waren-, Stoffrest, Reste usw’ (NSz.); 4. 1885 ’[?]; Unerledigtes,
Nachzuholendes, Rückstand’ (uo.).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (k.) restancia, ( h . ) restantia:: ’maradvány, maradék, hátralék’,
tulajdonképpen ’hátramaradottak’ [< lat. restans ’hátramaradó, megmaradó’ [< lat. restare ’megmarad,
hátramarad’]].. Megfelelői: svájci ném. Restanz;ang. R. restancy; stb.: maradvány(összeg). – A szó belseji
s-hez vö.: instrukció stb. A szó ma leginkább a 4. jelentésben használatos.
TESz.

restaurál A: 1599 restauralwan sz. (MNy. 63: 97); 1802/ restauráltam (NSz. – Kazinczy: Lev. 2: 524);
1848 restóráló sz. (NSz. – Életk. 2: 118) J: 1. 1599 ’helyreállít | megújít; wiederherstellen | erneuern’ (↑);
2. 1793 ’(nemesi) tisztújításon vesz részt; an einer (adeligen) Beamtenneuwahl teilnehmen | eine solche
abhalten’ (NSz.) [csak EWUng.]; 3. 1812/ ’[?]; (Kunstwerke) wiederherstellen, restaurieren’ # (NSz.)
[csak EWUng.] | | restauráció A: 1784 Restauratio [es. nem m.] (NSz.) [csak EWUng.]; 1790/
restauratiójának (uo.) [csak EWUng.]; 1796 restaurátziója (uo.) [csak EWUng.]; 1846 restoráczió (uo.)
[csak EWUng.] J: 1. 1784 ? ’[?]; Neuwahl des Beamtenkörpers 〈des Komitats bzw Munizipiums〉’ (↑),
1796 ’ua.’ (NSz.) [csak EWUng.]; 2. 1790/ ’[?]; Wiederherstellung’ (uo.) [csak EWUng.]; 3. 1835/ ? ’[?];
Rückkehr zu einem früheren System | Wiederherstellung eines gestürzten Systems, Periode’ (uo.) [csak
EWUng.], 1848/ ’ua.’ (uo.) [csak EWUng.]; 4. 1844 ’[?]; Gaststätte’ (uo.) [csak EWUng.]; 5. 1877 ’[?];
Restaurierung 〈eines Kunstwerkes〉’ (uo.) [csak EWUng.] || restaurátor A: 1845 restaurátor (NSz. – PD.
1: 348) J: 1. 1845 ’tisztújító | újító; jmd, der an der Beamtenneuwahl teilnimmt | Erneuerer’ (↑); 2. 1897
’műtárgyak restaurálója; Restaurator 〈eines Kunstwerkes〉’ # (PallLex. Restauráció) [csak EWUng.]; 3.
1956 ’[?]; Politiker der Restauration’ (NSz.) [csak EWUng.].
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. restaurare: ’helyreállít; megújít’vö.: [lat. *staurare [< gör. σταυρόω;
’cöveket vagy karót bever’; lásd még: ; lat. *stauros ’állvány’]]. [< gör. σταυρός ’ua.’] | lat. restauratio
’helyreállítás; megújítás’| ; lat. restaurator ’helyreállító 〈épületé〉’. Megfelelői: ; ném. restaurieren,
restauration, restaurator; ; f r . restaurateur, restauration, restaurateur; stb.: restaurál, ’restaurálás,
restaurátor’. – A szó belseji s-hez vö.: árestál stb. – Ide tartozik: resti ’kisebb étterem, vendéglő
vasútállomáson’ (1924); ez szórövidülés -i kicsinyítő képzővel a R. restaurant ’vendéglő’ (1900) szóból
[< ném. Restaurant ’ua.’, amely végső soron a ; lat. restaurare (↑) szóra megy vissza]..
TESz. resti a. is

rész A: 12. sz. v./ reʒet (HB.); 1416 u./¹ rėzès sz. (BécsiK. 51); 1477 Symonryze (OklSz.) J: 1. 12. sz.
v./ ’osztályrész | járandóság; Anteil | Gebührendes’ # (↑); 2. 1372 u./ ’valamely egésznek egy darabja |
valamely egész alkotó elemei közül egy; Teil(stück)’ # (JókK. 27); 3. 1416 u./¹ ’térbeli, területi egység;
Gebiet, Landesteil’ # (BécsiK. 220); 4. 1416 u./² ’csoport; Gruppe’ (MünchK. 82); 5. 1495 e. ’〈könyvben〉
fejezet | szakasz; Abschnitt | Textstelle’ # (GuaryK. 19); 6. [mit PossSf] 1527 ’oldal, párt; Seite, Partei’ #
(ÉrdyK. 537); 7. 1529 e. ’szerep, tevékenység; Beteiligung’ # (VirgK. 75) Sz: ~es 1416 u./¹ rėzès mn
(BécsiK. 85); 1416 u./¹ ’[?]; (Mit)beteiligte(r), Teilnehmer’ (BécsiK. 186) | ~esít 1416 u./¹ rezeʃeitnèc
(BécsiK. 112) | ~esség 1470 reʒeʃʃegebe (SermDom. 2: 752) | ~eltet 1474 reʒeltettek (BirkK. 1) | ~esül
1519 reezeʃw̋ lth (JordK. 801) | ~esedik 1520 ryzezedek [ɔ: ryzeʃedek] (PozsK. 29) | ~esedés 1784/
részesedésért (NSz. – Gombási I.: Préd. 1: 88) | ~let 1807 részelet ’adag, rész, járandóság; Anteil’
(NyÚSz.); 1828 ’kisebb rész, alkotóelem; Einzelheit’ (NSz. – Széchenyi: Lov. 3); 1833 ’[?]; Rate’ (NSz.)
[csak EWUng.] | ~vény 1830 részvényébül (NyÚSz.) | ~leges 1833 részleges (NSz. – Értesitő 53) | ~leg
1850 ’[?]; Abteilung, Gruppe’ (NSz. – Vahot I.: Men. 59) R: ~int 1416 u./¹ rezent (BécsiK. 123) | ~ből
1583 ’(valamely) tekintetben, vonatkozásban; in (gewisser) Hinsicht’ (Félegyházi Tamás: NySz.); 1603
Rezboͤ l ’részben; teils’ (Zvonarics Mihály: NySz.) | ~leg 1833 részleges sz. (NSz. – Értesitő 53) | ~ben
1834 részben (NSz. – Kritikai Lapok 5: 164).
Örökség a finnugor korból. ⊗ ? Vog. -riś -räś kicsinyítő képző: (Szo.) piγ-riś ’ifjú, fiatalember’, (É.)
vās-räś ’kiskacsa’; zürj. (V.) re̮ ć ’darab; falat; ujjízület’; ? ;votj. (Uf.) d’jećlȋ ̣ ’vállcsont’ (lȋ ̣ ’csont’ );
;cser. (KH.) rezǝ̑k ’rész’, (R.) rəźe ’ua.’ [fgr. *räćɜ ’darab; falat; rész’].. A szó belseji *ć > ; m . sz
hangváltozáshoz vö.: keszeg. A jelentések a magyarban a 2. jelentésből indulnak ki. A részlet, részvény
származékok a nyelvújítás korában keletkeztek. A részleg főnévi származék szófajváltással keletkezett a
részleg határozószóból. – A magyarból: ; szb.-hv. ris ’részes aratómunkás.’
SzófSz.; NyK. 66: 119; TESz.; MSzFE.

részeg A: 1086 ? Rescugis sz. (DHA. 253) [csak EWUng.]; 1138/ ? Reuceg szn. (MNy. 32: 133); 1380
k . Ryʒyk (KönSzj. 78.); 1389 ? Rezekus sz. szn. (MNy. 64: 328) [csak EWUng.]; 1416 u./¹ rezegec
(BécsiK. 203); 1416 u./² reʒègeʃeckèl sz. (MünchK. 60); 1416 u./³ reʒek (AporK. 78); 1449 Rewzeg hn.
(OklSz.); 1495 e. rezo̗ g (GuaryK. 7); 1805 részëg (NSz. – Verseghy F.: Tiszta Magy. 125); nyj. ríszüg
(FelsSz.) [csak EWUng.] J: mn 1. 1086 ? ’erősen ittas, szeszes italtól kábult; betrunken’ # (↑), 1380 k.
’ua.’ (↑); 2. 1594 e./ ’bolondos, hóbortos, elvakult, megszállott; besessen, närrisch, verblendet’ (BCamp.
14) [csak EWUng.]; 3. 1772/ ? ’alacsonyrendű | eltévelyedett; minderwertig | verirrt’ (NSz. – Bessenyei:
Emb. próbája 39), 1778 ’ua.’ (NSz. – Bessenyei Gy.: Hunyadi János 57); 4. 1779 ’mámoros hangulatban
levő 〈ember〉 | mámorító 〈érzés〉; berauscht, trunken 〈abstr〉 | berauschend’ (NSz. – Bessenyei: Hármas
Vitézek 39) | fn 1. 1138/ ? ’részeg ember; Betrunkene(r)’ (↑), 1416 u./¹ ’ua.’ (↑); 2. 1789 ’hóbortos,
eszelős személy; rappelige, besessene Person’ (NSz. – Szilágy Sám.: Henriás 97) Sz: ~es 1086 ? szn. (↑);
1416 u./² ’[?]; trunksüchtig’ (↑) | ~ség 1416 u./¹ rezegʃèg (BécsiK. 186) | ~ít [haupts meg-] 1416 u./¹
megrezegeito̗ t (BécsiK. 249) | ~ül [haupts meg-] 1416 u./¹ megrezego̗ lz (BécsiK. 263) | ~ed(ik), ~szik
[haupts meg-] 1416 u./² meģrėʒèģedni sz. (MünchK. 141); 1636 meg-részegszik (Pázmány Péter: NySz.) |
~eskedik 1508 rezoͤ goͤ ʃkoͤ dnec (NádK. 90).
Származékszó egy bizonytalan eredetű, esetleg ugor vagy finnugor tőből. ⊗ A szótőhöz esetleg vö.:
révül. Végződése: -g deverbális névszóképző. A szó belseji sz eredetileg gyakorítő képző, amely beolvadt
a tőbe. A szó eredetileg a sámánok révületbe esett állapotára utalt. A melléknévi jelentések ebből
keletkezhettek metaforikus névátvitellel.
TESz.

reszel A: 1456 k. reʒele sz. (SermDom. 2: 348) J: 1. 1456 k. ’valamely tárgyat érdes, kemény
eszközzel súrolva csiszol, alakít | valamely anyagot reszelővel kicsiny részekre felapróz; feilen, raspeln |
fein zerkleinern, reiben’ # (↑); 2. [haupts mit VPräf] 1527 ’fűrésszel, reszelővel szétvág, levág;
durchsägen, abschneiden’ (ÉrdyK. 293); 3. 1796 ’〈szöveget〉 apró módosításokkal javít, tökéletesít; einen
Text verbessern’ (NyIrK. 14: 196); 4. 1845 ’magát riszálva vagy lábát összedörzsölve táncol | riszál; die
Hüften wiegend od die Beine zusammenreibend tanzen | die Hüften wiegen’ (NSz. – Életk. 2: 774); 5.
1853 ’vonós hangszeren rosszul játszik; ein Streichinstrument schlecht spielen, kratzen’ (NSz. –
Szelestey: Czimb. 24); 6. 1855–6 ’rekedtes hangot ad | rekedtes hangon mond valamit; einen rauhen Ton
von sich geben | mit rauhem Ton sagen’ (NSz. – Vas Gereben 10: 462); 7. [a torkot ~i] 1895/ ’a torok
nyálkahártyáját ingerli; kratzen 〈im Hals〉’ (NSz. – Mikszáth: Szt. Péter 215); 8. [~ a torkán, ~i a torkát]
1899 ’a torkát köszörüli; sich räuspern’ (NSz. – Deák J.: Göcseji hist. 107) Sz: ~ő 1456 k. ’〈szerszámnév〉;
Feile, Raspel’ (↑) | ~ék 16. sz. k. rez reselek (MNy. 64: 228) | ~ős 1783 reszelös ’fűrészesen érdes; rauh,
kratzend’ (NSz. – Molnár J.: Könyvház 3: 235); 1856/ ’rekedtes, kellemetlenül egyenetlen 〈hang〉; heiser’
(NSz. – Jókai 9: 341).
Onomatopoetikus eredetű szócsalád. ⊗ A szótő a reszket tövével azonos. A végződések: gyakorító
képző. Lehetséges, hogy a reszel a ráz önálló szóként nem adatolt palatális párjának származéka. A 6–8.
jelentéshez vö.: karcol. – Valószínűleg ugyanebből a tőből -e folyamatos melléknévi igenévképzővel:
1211Reze szn. (PRT. 10: 503).
MNy. 58: 87; TESz.

részére A: 1777/ részünkre (NSz. – Bessenyei: Anyai okt. 20); 1873 részire (Nyr. 2: 40) J: hsz 1. [mit
PossSf im Winneren] 1777/ ’javamra, javadra, javára stb.; zu Gunsten’ (↑); 2. 1854 ’számomra, számodra,
számára stb.; für mich, dich usw’ # (MNy. 4: 171) | nu 1. 1817 ’számára; für’ # (NSz. – Kazinczy: Lev.
15: 138–9); 2. 1833 ? ’javára; zugunsten’ (NSz. – Kassa febr. 13.: színl.), 1848 ’ua.’ (NSz. – MT. 208).
Megszilárdult határozóragos főnév szófajváltása. ⊗ A részére: rész ’darab; fél, rész’ + -é egyes szám 3.
személyű személyjel + -re szublatívuszrag. Birtokos személyjeles alakjai teljes ragozási sort alkotnak. Az
alapszó konkrét jelentéséhez lásd még: az én részemre ’EZ NEM KELL’ (1517); úristennek részére ’EZ
NEM KELL’ (1527). A szófajváltás birtokos szószerkezetben mehetett végbe; hasonló fejlődéshez vö.:
számára. – Ide tartozik: R. részemben ’ami engem illet vagy esetleg nekem, számomra’ (1659 (MNy. 69:
234).
MNy. 4: 167; Névut. 154; TESz.

reszket A: 1372 u./ reʒketew sz. (JókK. 156); 1416 u./¹ rezkètuen sz. (BécsiK. 159); 1495 rezko̗ t uala
(MNy. 6: 23); 1556 lelki-rezkedve sz. (RMKT. 4: 17); 1578 roͤ zketet (Örd. 202) [csak EWUng.]; 1763
Roͤ zgedni sz. (NSz. – Adámi: Wb. 67); 1805 rëszket (NSz. – Verseghy F.: Ung. Sprach. 350); nyj. recket,
riszket (MTsz.) J: 1. 1372 u./ ’remeg a félelemtől | nagyon fél; vor Angst zittern | sich sehr fürchten’ # (↑);
2. 1456 k. ’〈ember, állat, testrész〉 remeg; beben, schlottern’ (SermDom. 2: 249); 3. 1590 ’〈lemezszerű
vagy felfüggesztett könnyű tárgy〉 ide-oda mozog; wackeln, schwingen’ (SzikszF. 39); 4. 1604 ’remegtet;
beben lassen’ (MA. Quércerus); 5. 1723 ? ’〈fényjelenség〉 rezeg, vibrál | 〈tárgy〉 megcsillan, színekben
játszik; zittern 〈Lichterscheinung〉 | aufblitzen, farbenspielend sein 〈Gegenstand〉’ (Csúzi Zsigmond:
NySz.), 1824 ’ua.’ (NSz. – Hébe 291); 6. [~ vkiért, vmiért] 1794 ’hevesen vágyik valaki, valami után;
begierig sein’ (NSz. – Kovács P.: Közm. 226); 7. [~ vkiért, vmiért] 1799/ ? ’nagyon félt valakit, valamit;
sich um jmdn, etw ängstigen’ (NSz. – Csokonai: Alkalm. versek 241), 1809/ ’ua.’ (NSz. – Kazinczy: Lev.
7: 70); 8. 1834 ’〈emberi hang, szó〉 bizonytalanul, egyenetlenül hangzik; zittern 〈Menschenstimme〉’ (NSz.
– Nefelejts 187) Sz: ~eg 1506 rezketegʃegoͤ droͤ oͤ l sz. ’[?]; Muskelzittern’ (WinklK. 246); 1824 ’reszkető;
zitternd’ (NSz. – Hébe 291) | ~tet 1604 Reßkettetem (MA.) | ~ős 1789 (NSz. – Mátyus I.: Ó és új Diaet. 4:
449).
Származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő a reszel tövével azonos, melynek jelentésében a hangutánzás
dominál, míg a reszketben a remegő mozgás kifejezése kerül előtérbe. Lehetséges, hogy a reszket
tulajdonképpen a ráz önálló szóként nem adatolt palatális párjának származéka. A végződések:
mozzanatos-műveltető igeképző, gyakorító funkcióval is. Egyes változatok szóvégi d-je kezdő-gyakorító
képzőnek tűnik, de a t hangtani változata is lehetviszket. A lelkiállapottal kapcsolatos jelentések
metonimikus keletkezésűekremeg, retten stb.
MNy. 4: 90; TESz.; FiktI. 140

reszkíroz A: 1791 riszkírozd (NSz. – Ravazdy: Méhtolmács 299); 1793 riskérozott (NSz. – Bethlen I.:
Posta Tzug 65); 1835 Reszkíroz (Kunoss: Gyal.); nyj. rëckíroz (ÚMTsz.), rëkszíroz (MTsz.) J: ’kockáztat;
riskieren’ || reszkír A: 1936 reszkér, reckér (SzamSz.); 1962 reszkír (NSz.) [csak EWUng.]; nyj. rëckér
(Nyr. 99: 225) J: ’kockázat; Risiko’.
A szócsalád alapja a reszkíroz:: német jövevényszó. ⊗ Ném. riskieren: ’reszkíroz, kockáztat’ [< fr.
risquer ’kockáztat’].. Megfelelői: ang. risk;; cseh riskovati; stb.: kockáztat. – A reszkír elvonással
keletkezett a reszkírozból. – Mindkét szó elsősorban a bizalmas nyelvhasználatban él.
TESz.

reszort A: 1854 Ressort [es. nem m.] (HeckenastIdSz.²); 1865 resszor (Babos); 1877 ressortjában
(NSz.) [csak EWUng.]; 1889 rezortja (NSz. – Iványi Ö.: Püspök 1: 204); 1937 reszort (SMFrSz.) [csak
EWUng.] J: ’ügykör, hatáskör; Amts-, Verwaltungsbereich’.
Francia jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Fr. ressort: ’ügykör, hatáskör’.; – lásd még: ném.
Ressort ’ua.’. A franciában a ressortir ’valakinek a hatáskörébe tartozik’. Megfelelői: cseh resort;; le.
resort; stb.: resszort.
TESz.

resztli × A: 1820 resztli (MNy. 90: 125) [csak EWUng.]; nyj. rësztli (MNyTK. 159: 52) [csak
EWUng.], reszli (SzegSz.) J: ’maradék; Überrest, Überbleibsel’.
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (B.) restl. ’folyadék vagy anyag stb. maradéka’ [< ném. Rest
’maradék’ < ; ol. resto ’maradvány, maradék’, végső soron a ; lat. restare ’megállít, feltartóztat’ szóra
megy vissza].. Lásd még: ; ang. rest;; cseh rest; stb.: maradék. – A li végződéshez vö.: cetli, hecsedli stb.
TESz.

részvét A: 1808 részvéttel (NSz. – Verseghy: Külneki Gilméta 119) J: 1. 1808 ’együttérzés;
(Anteilnahme, Mitgefühl’ # (↑); 2. 1808 ’érdeklődés, figyelem; Interesse’ (NSz. – Kazinczy: Marmontel.
117) Sz: ~len 1807 részvétlenség sz. (NyÚSz.).
Német mintára alkotott tükörfordítás, összetett szó. ⊗ Vö.: ném. Teilnahme ’részvétel, együttérzés’. – A
magyarban: rész + vét (vesz). Nyelvújítási szó. – Ugyanezekből a tagokból, de a szótól függetlenül
keletkezett: részvét ’részvétel (vmiben)’ (1813); lásd még: részvétel ’ua.’ (1789).
TESz.

rét¹ A: 1210/ Rethi sz. hn. (ÁÚO. 6: 342); 1225 rete (OklSz.); 1291 Ryty sz. hn. (Csánki 3: 557); 1560
k. rętt (GyöngySzt. 1072.) J: 1. 1210/ ’kaszáló, legelő | mező; Wiese | Feld’ # (↑); 2. 1299 ’sík terület,
síkság; Flachland, Ebene’ (ÁÚO. 12: 648); 3. 1560 k. ? ’mocsaras, vizes terület, zsombékos; Sumpfland,
Ried, Moor’ (↑), 1575 ’ua.’ (HChr. 153b) [csak EWUng.] Sz: ~es 1337 Rethes szn. (OklSz. Pótl.) | ~i
1490 rythy (SzalkGl. 234.) | ~ike 1808 Rétike ’mezei pacsirta; Feldlerche’ (SI.).
Ismeretlen eredetű. ⊗ Nem lehet eldönteni, hogy az 1. vagy a 2. jelentés-e az eredetibb. A 3. jelentés:
metafora az 1. jelentés alapján. – A magyarból: szb.-hv. rit ’nádszár; nád, nádas; rét, legelő’; rom. N. rît
’rét, liget; kaszáló’ stb.
NyK. 49: 287; TESz.

rét² A: 1528 retw sz. (SzékSz. 352); 1566 réttes sz. (Heltai Gáspár: NySz.); nyj. rëtesiboja sz.
(ÚMTsz.), rít (ÚMTsz.) J: fn 1. 1528 ’réteg | sor, rend; Schicht, Reihe’ (↑); 2. 1566 ’redő | ránc; Falte |
Runzel’ (↑); 3. 1792 ’összehajtogatott anyag lapja; Schicht, Lage 〈von gefaltetem Stoff, Papier usw〉’
(SzD.) | mn [als zweites Glied von Kompos] 1818 ’[?]; in Lagen, Schichten’ (Márton Quaternio) [csak
EWUng.] Sz: ~ű [nur in Synt] 1528 ’[?]; aus/in/von usw ... Lagen od Schichten’ (↑) | ~es 1566 ’redős,
ráncos; gefältelt, faltig’ (↑); 1571 ’több rétegből álló; geschichtet, mehrschichtig’ (Nyr. 30: 429).
Jelentéselkülönülés. ⊗ A rét¹ ’sík terület, síkság’. Ma leginkább összetételi utótagként él.
NyK. 49: 286; TESz.

réteg A: 1792 Réteg, rétek (SzD.) J: 1. 1792 ’anyagnak bizonyos vastagságú része; Schicht’ # (↑); 2.
1792 ’repedés, hasadás; Spalte, Riß’ (SzD.); 3. 1848/ ’társadalmi csoport; Gesellschaftsschicht’ # (NSz. –
Kossuth: ÖM. 13: 378).
Származékszó. ⊗ A rét2 ’réteg, sor’-g ~ -k névszóképzős alakja. stb. Az 1. jelentéshez esetleg lásd
még: rét1. ’föld, mező’. A 2. jelentés: metonímia az 1. jelentés alapján. Az elvont 3. jelentés az 1. jelentés
alapján keletkezett
TESz.

retek A: 1395 k. retheg (BesztSzj. 423.); 1405 k. retek (SchlSzj. 937.); 1425 retkess sz. szn. (MNy. 10:
326); 1533 Retoͤ k (Murm. 1473.); 1805 retëk (NSz. – Verseghy F.: Ung. Sprach. 324) J: 1. 1395 k.
’megvastagodott föld alatti száráért termesztett, de vadon is élő keresztes virágú növény; Rettich
(Raphanus)’ # (↑); 2. 1851 ’kosz, piszok; Schmutz’ (NSz. – Székely J.: Liliputi 145) Sz: retkes 1425 szn.
(↑); 1846 retkes ’piszkos, koszos 〈testrész〉; schmutzstarrend 〈bes Füße〉’ (NSz. – Kuthy L.: Hazai rejt. 1:
495).
Szláv jövevényszó. ⊗ Szln. redkev;; szlk. red’kev; or. редька; stb.: ’retek’jövevényszó, valószínűleg
különböző nyelvekből; vö.: [lat. radix ’gyökér 〈ehető; különösen retek〉’; ném. (ófn.) retih ’retek’; stb.]..
A magyarba átkerült alak: *redky; a szóvég arra utal, hogy az átvétel a 11–12. században ment végbe. A
szláv y tővégi magánhangzóként kikopott a magyarban. A 2. jelentés a retkes származékszó alapján
keletkezett; a származékszó jelentésének keletkezéséhez vö.: retek is kikelne a kezén ’nagyon piszkos,
tulajdonképpen EZ NEM KELL’ (1851).
MNy. 6: 61; KSzlJsz. 463; TESz.

reterát × A: 1603 Retiradatt (MNy. 90: 125) [csak EWUng.]; 1644 retirádát [?U] (TörtTár. 1880.: 28);
1816 Rétiráda (Gyarmathi: Voc.); nyj. rëtërát (OrmSz.) J: 1. 1603 ’[?]; Schutzwall, Balustrade’ (↑); 2.
1644 ’visszavonulás, hátrálás; Rückzug’ (↑); 3. 1865 ’illemhely, árnyékszék; Abtritt’ (↑).
Vándorszó. ⊗ Ném. R. retirade ’visszavonulás; árnyékszék’; fr. R. retirade ’elsáncolás’ol. ritirata
’visszavonulás; takarodó; illemhely’;cseh reterát ’illemhely’; or. ретирад, R. ретира́да ’visszavonulás;
elsáncolás; illemhely’. Az olasz nyelvi hatás által vált elterjedtté [< ol. ritirare ’visszavonul’; vö.
→retirál].. – A magyarba a franciából és a németből került.
TESz.

rétes A: 1549/ Réteʃt (TCr. e4b) [csak EWUng.]; 1742 Riteʃʒ (SzlavT. 321) [csak EWUng.] J: ’[?];
Strudel 〈Art Mehlspeise〉’ #.
Belső keletkezésű, valószínűleg egy származékszó szófajváltása. ⊗ A rétes ’rétegelt’rét²
főnevesüléselángos. A megnevezés alapja, hogy ez a fajta gazdagon töltött tésztás étel rétegesen göngyölt.
A szó keletkezéséhez a rétes béles ’rétestészta (töltelékkel)’ (1590) stb. típusú szószerkezetek is
hozzájárulhattak.
NyK. 49: 288; TESz.

retesz A: 1308 ? Retez szn. (AnjOkm. 1: 163) [csak EWUng.]; 1395 k. reteʒ (BesztSzj. 527.); 1708
Reteʃz (PP. Vectis); 1849 reteczit (NSz. – Pum J.: László 14); nyj. recet (MTsz.) J: 1. 1395 k. ’rigli,
tolózár; Riegel, Schieber’ # (↑); 2. 1405 k. ’lánc; Kette’ (SchlSzj. 1071.); 3. 1495 e. ’öv; Gürtel’ (GuaryK.
88); 4. 1576 ’a kulcslyuk elfödésére szolgáló lemez; Schlüsselschild’ (MNy. 2: 75); 5. 1613 ? ’závárzat;
Schloß an einem Gewehr’ (Pázmány Péter: NySz.), 1860 ’ua.’ (NSz. – Bérczy K.: Vadászműszót. 53); 6.
1823 ’szájkosár; Maulkorb’ (Márton Maulkorb) Sz: ~el [heute haupts be-] 1604 Retezelt sz. (MA.
Oppeʃʃulátus).
Jövevényszó egy szláv nyelvből, valószínűleg a szlovákból. ⊗ Szlk. ret’azR., N. retäz, ret’ez; – ; cseh
řetězor. R. рéтязь; stb.: lánc [valószínűleg germán eredetű; vö.: óész. germ. rėkendr; ném. (ófn.)
rahhinza; stb.: ].. – Mivel a magyar szó a szlovák szó belseji ä-s változatból származhat, hangtörténeti
okokból az átvétel feltehetőleg a 11. században ment végbe. Az 1. jelentés az eredeti 2. jelentés alapján
keletkezett, miszerint az ajtók zárásához láncot használtak. Az 1. jelentés elterjedéséhez a rekesz
analógiás hatása is hozzájárult. A 3. jelentés szintén a 2. jelentésére megy vissza, a 4. és 5. jelentés alapja
az 1. – Valószínűleg a magyarból: ; rom. rătez ’kallantyú, retesz.’
MSzlJsz. 1/1: 130; AkNyÉrt. 20/3: 73; KSzlJsz. 464; TESz.

retikül A: 1817 Ridicül ... táskákat (NSz. – Haszn. Mul. 2: 266); 1819 Ridikǘl (NSz. – Haszn. Mul. 2:
111); 1826 ridiköl (SzT. atlacridikül) [csak EWUng.]; 1864 regyikőt (NSz. – Petheő D.: Huszárd. 159);
1904 réticule (-ikül) (RIdSz.) [csak EWUng.]; 1912 retiküljéből (NSz.) [csak EWUng.]; nyj. lidekőr
(ÚMTsz.), rëdikő (MTsz. ridike) J: 1. 1817 ’női kézitáska; Handtäschchen der Frauen’ (↑); 2. 1891
’kézimunkatáska; Handarbeitsbeutel’ (Füredi: IdSz.).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. R. retikül, ridikül ’kézimunkatarsoly, kézitáska’, (B.) riderkül ’női
kézitáska’ [< fr. réticule, ridicule ’kis kézitáska’ < ; lat. reticulum ’kis csomagháló’; a ; fr. ridicule
’nevetséges’].. Megfelelői: ang. reticule, ridicule; ; or. ридикюль; stb.: ’kis kézitáska; kézimunkatarsoly.’
TESz.

retirál ∆ A: 1644 retirálni [?U] sz. (NEl.) [csak EWUng.]; 1704 reterálván sz. (Nyr. 46: 152); 1821
rétirálás sz. (NSz. – Gáti I.: Dialectus 32); 1895 ritirálták (Tóth: Szájrul szájra 35); nyj. rëtërál (SzegSz.)
J: ’visszavonul, meghátrál; retirieren’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. retirieren: ’(sietve) visszavonul’ [< fr. se retirer ’ua.’ vagy ; ol. ritirare
’ua.’].. Megfelelői: cseh reterovat;; le. retyrovać; stb.: . – A ritirál változat esetleg olasz (↑) hatásra enged
következtetni.
TESz.

retten A: 1372 u./ meg rettenet sz. (JókK. 44); 1416 u./² megreddène (MünchK. 88); 1565 Meg
ͤ
rottentél sz. (Meliusz Péter: NySz.); 1626–7 Meg rettenic □ (Zvonarics Mihály: NySz.); 1805 rëtten
(NSz. – Verseghy F.: Ung. Sprach. 34) J: 1. [haupts meg~] 1372 u./ ’(meg)ijed; erschrecken 〈intrans〉’ (↑);
2. 1520 ’nagyot dobban 〈szív〉; einmal heftig pochen 〈Herz〉’ (PozsK. 44) Sz: ~et 1493 k. retthenethews
sz. (FestK. 163) | ~etes 1493 k. (uo.) | ~t [haupts mit VPräf] 1508 meg rettentnec ’[?]; erschrecken 〈trans〉’
(NádK. 8) | ~tő 1513 rettentő ’[?]; erschreckend 〈trans〉’ (CzechK. 32); 1751 ’[?]; sehr’ (MLev. 202) [csak
EWUng.] | | retteg A: 1495 e. retteguen sz. (GuaryK. 98); 1527 rettoͤ ghy (ÉrdyK. 468); 1531 retegvͤ sz.
(ThewrK. 107); 1557 röttegteté [U] sz. (RMKT. 5: 178); 1805 rëttëg (NSz. – Verseghy F.: Tiszta Magy.
147) J: 1. 1495 e. ’nagyon fél; sich sehr fürchten’ # (↑); 2. 1506 ? ’remeg 〈ember, állat, testrész〉; zittern
〈Mensch, Tier, Körperteil〉’ (WinklK. 159), 1512 k. ’ua.’ (WeszprK. 62); 3. 1519 ’valakit félve tisztel;
jmdn fürchtend verehren’ (JordK. 836); 4. 1531 ’megremeg, meginog; erschüttert werden’ (ÉrsK. 472); 5.
1533 ’rezeg, ide-oda mozog; schwingen’ (Murm. 1346.); 6. 1768 ’szaporán, erősen dobog 〈szív〉; heftig
pochen 〈Herz〉’ (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 311).
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ Eredetileg a remegéssel, rezgéssel kapcsolatos hang- és mozgásképzetek
megjelenítésére. A végződések: mozzanatos és gyakorító képző. A lelkiállapotot kifejező jelentések
metonimikusan keletkeztekremeg, reszket stb.
MNy. 3: 192, 4: 449; TESz.

retúr A: 1776 retúrra (NSz. – Molnár J.: Levelei 35); 1904 rötúr (RIdSz.) [csak EWUng.] J: fn 1.
1776 ’visszatérés; Rückfahrt’ (↑); 2. [haupts ~jegy] 1805/ ’térti, menettérti; Retour-, Rückfahr-’ (NSz. –
Kazinczy: Lev. 3: 313); 3. 1958 ’menettérti jegy; Rückfahrkarte’ (NSz. – Nsz. júl. 12.: 5) | hsz 1805
’vissza; zurück’ (IrtörtKözl. 15: 204).
Német (au.) jövevényszó. ⊗ Ném. (au.) retour: ’vissza’., Retour ’visszatérés, visszautazás,
visszaküldés; menettérti jegy’ [< fr. retour ’visszatérés, visszautazás, visszaküldés, ismétlődés’. Lásd
még: ;ném. (au.) Retourkarte ’menettérti jegy’. Megfelelői: holl. retour;; szb.-hv. retur; stb.: visszautazás;
’menettérti jegy; stb. , vissza.’
TESz.

retyeg × A: 1725 retyegoͤ sz. (Nyr. 38: 395); 1725–64/ rettyeg (NSz. – Amade 297); nyj. retyëg
(MTsz.), retyög (ÚMTsz.) J: 1. 1725 ’〈béka〉 brekeg; quaken 〈Frosch〉’ (↑); 2. 1725–64/ ? ’fecseg;
schwatzen’ (↑), 1832 ’ua.’ (Kreszn.); 3. 1809 ’megszól valakit, rosszat mond valakiről; jmdm Übles
nachsagen’ (NSz. – VSzót. 1: 110); 4. 1942 ’〈kacsa〉 hápog; schnattern 〈Ente〉’ (NéprÉrt. 34: 245).
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ Valószínűleg a rotyog palatális párhuzamos alakja. A szótő a receg,
valamint a recseg szócsaládjának tövével áll összefüggésben. A végződések: -g gyakorító képző. Az 1. és
a 4. jelentés viszonyához vö.: ném. quacken ’brekeg 〈béka>; hápog <kacsa〉.’
MNy. 54: 187; TESz.

retyerutya A: 17. sz. ? Retye-rutya (Thaly: VÉ. 2: 126); 1791 Rétye-rutya (NSz. – Poóts A.: Vers. 71);
1791 réttye-rútjok (NSz. – Nagyváti: Mezei gazda 1: 242); 1792 Retye-rutya (SzD.) [csak EWUng.]; 1809
Retye-mutya (NSz. – Simai Kr.: VSzót. 1: 22); 1874 rétye-ruttya (Nyr. 3: 414) J: 1. 17. sz. ? ’mindenféle
értéktelen holmi, cókmók; Sack und Pack, Plunder’ (↑), 1803 ’ua.’ (Baróti Szabó: Tóldalék 11); 2. 1791
’távoli rokon, pereputty; Sippschaft’ (↑).
Összetett szó, ikerszó. ⊗ Az önálló szóként nem adatolt összetételi tagok származékszavak fiktív
tövekből: az előtag töve a retyeg tövével azonos, míg az utótagé a rotyog szócsaládjának tövével áll
összefüggésben. A végződések: -e, illetve -a folyamatos melléknévi igenévképző. Keletkezésmódjához
vö.: csetepaté, csiricsáré stb. Végső soron a retyerutya ’fecsegés, locsogás’ (1832) onomatopoetikus
eredetű ikerszóval tűnik azonosnak. Lehetséges azonban az is, hogy két különböző ikerszóval van
dolgunk, amelyek egymást csak hangalakilag befolyásolták. A jelentésekhez vö.: celecula, pereputty stb.
SzófSz.; TESz.

retyke † A: 1499 retthke (MNy. 74: 512) [csak EWUng.]; 1544 retkét (OklSz.); 1565 Rettÿkenek (MNy.
63: 97); 1647 retykét (Szentmártoni Bodó János: NySz.) J: ’egy fajta hal; Art Fisch’.
Ismeretlen eredetű. ⊗ A végződés a -ke kicsinyítő képző lehet, ez azonban nem bizonyítható.
TESz.

reuma A: 1809/ Rheuma (NSz. – Kazinczy: Lev. 6: 304); 1876 reumálja (NSz. – Hevesi L.: Karc.
235); nyj. rëhoma (SzegSz.), reomás sz. (ÚMTsz.), róma (ÚMTsz.) J: ’; Rheumatismus’ # Sz: ~´s 1855
rheumás (NSz.) [csak EWUng.] || reumatikus A: 1835 Rheumaticus [es. nem m.] (Gyal.) [csak EWUng.];
1 8 6 0 / rheumatikus (NSz.) [csak EWUng.]; 1958 reumatikus (EMFrSz.) [csak EWUng.] J: ’[?];
rheumatisch’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. rheuma: ’folyás, áramlás 〈a testben〉; hurut; reuma’, (h., tud.) ’nátha;
köszvény’ [< gör. ῥεῦµα ’folyás; áramlás; a testben áramló kóranyag; reuma’ [< gör. ῥέω ’folyik’]]. | lat.
rheumaticus ’reumás’ [< gör. ῥευµατικός ’a reumát illető; reumás’].. Megfelelői: ném. Rheuma,
rheumatisch; ; ol. reuma, reumatico; stb.: reuma, ’reumás’. A megnevezés szemléleti alapja, hogy egykor
minden ízület- és izomfájdalmat a testben keringő rossz testnedveknek tulajdonítottak. – Ide tartoznak:
reumatizmus ’reuma’ (1792 (NSz.); reumatológia ’EZ NEM KELL (az orvostudomány részterülete;
reumabetegeknek fenntartott részleg)’ (1958 (uo.).
TESz.; GLEl.

rév A: 1192/ Vrreui hn. (Györffy 1: 236); 1211 Banriuueh hn. (OklSz.); 1228/ Mogorreuu hn. (OklSz.);
1265 Nogrevy (OklSz.); 1490 k. rekeleʃeg (NagyvGl. 238.); nyj. rí, rő (MTsz.) J: 1. 1192/ ’(vízi)
átkelőhely | kikötő; Fähre, Überfahrt 〈als Stelle〉, Furt | Hafen, Reede’ # (↑); 2. 1508 ’part; Ufer’ (NádK.
463); 3. 1807 ’komp; Fährboot’ (Márton) Sz: ~ész 1391 Reuezh szn. (OklSz.).
Olasz (é.) jövevényszó. ⊗ Ol. (vel.) rive többes szám, : ’part; kijárat a parthoz, rakodóhely’., (fri.) rive
’part, rakodóhely’, (ferr.) riva ’rakodóhely a parton’, – ol. riva: ’part’ [lat. ripa ’ua.’].. Lásd még: ol. (vel.)
Riva hn. 〈Velence tengeri kikötője egy részének a neve; település a Garda-tó partján〉. Megfelelői: ; fr.
rive R. rêve: ’part’. – A szóvégi hangzóvesztéshez vö.: kárpit, piac stb. Az i > é hangváltozáshoz vö.: rét¹,
szép stb. A 2. jelentés az olaszból is átkerülhetett, valószínűbb azonban, hogy másodlagos magyar
fejlemémy. A 3. jelentés: metonímia az 1. jelentés alapján.
Sauvageot-Festschr. 15; TESz.

reváns A: 1678 revancsot (NEl.) [csak EWUng.]; 1706 revanche-ot (uo.) [csak EWUng.]; 1706
ravancsolódást sz. (RákF.: Lev. 1: 684); 1707 raváncsot (RákF.: Lev. 2: 131); 1841 revangezsal (NSz. –
Szenvey: Ármány 501); 1865 reváns (Babos); 1961 revans (ÉrtSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1678 ’(katonai)
megtorlás | bosszú; (militärische) Vergeltung | Rache’ (↑); 2. 1793 ? ’szívesség viszonzása; Entgeltung für
eine Gefälligkeit’ (NSz. – Szaitz L.: Magy. Erd. 14), 1865 ’ua.’ (↑); 3. 1841 ’visszavágó mérkőzés;
Revanchespiel’ (↑) | | revanzsíroz ∆ A: 1837 magam revancirozni sz. (NSz. – Lauka G.: Vidék 1: 117);
1900 revanchiroz (MagySz.) [csak EWUng.]; 1932 revanzsírozza magát (PHNyr. 201) [csak EWUng.] J:
1. 1837 ’[?]; Revanche nehmen | Genugtuung verschaffen’ (↑); 2. 1864/ ’viszonoz | visszafizet,
megszolgál; erwidern | entgelten’ (NSz.) [csak EWUng.] || revanzsál ∆ A: 1926 Revanzsál (HIdSz.) [csak
EWUng.] J: 1. 1926 ’viszonoz | visszafizet, megszolgál; erwidern | entgelten’ (↑); 2. 1926 ’[?]; Revanche
nehmen | Genugtuung verschaffen’ (↑).
A szócsalád időrendben legkorábbi tagja a reváns: francia jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Fr.
revanche: ’viszonzás; bosszú; visszavágó mérkőzés’.; – lásd még: ném. Revanche ’ua.’. A franciában a
(se) revancher ’megtorol, bosszút áll, (szívességet) viszonoz’. Megfelelői: ang. revenge;; or. реванш;
stb.: revans, megtorlás. – A revanzsiroz német jövevényszó: (sich) revanchieren ’bosszút áll, viszonoz’ [<
f r. (se) revancher (↑)].. Megfelelői: ; a n g . revenge;; o r. реваншировать; stb.: . – A revanzsál a
revanzsírozige képzőcserés módosulatablamíroz, gazsulíroz stb.
TESz.

révén A: 1 8 0 8 révén (NSz. – Kresznerics: Közm. 4: 194) J: 1. 1808 ’közreműködésével,

közvetítésével, segítségével; durch, mittels’ # (↑); 2. 1854/ ’valamivel kapcsolatban; im Zusammenhang
mit’ (NSz. – Jókai 6: 139).
Megszilárdult határozóragos főnév szófajváltása. ⊗ A révén ’a (...) révén át’rév +-e egyes szám 3.
személyű birtokos személyjel + -n lokatívuszrag), feltehetőleg eredetileg konkrét szállításokra
vonatkoztatva. A konkrét > elvont jelentésváltozás alapja a réveknek mint átkelőhelyeknek a szállítás
lebonyolításában játszott szerepe lehetett. Névutóvá válása elvont funkciójában mehetett végbe. Hasonló
konkrét > elvont irányú jelentésfejlődéshez lásd még: után.
MNy. 2: 16; Névut. 157; TESz.

reverenda A: 1765 reverenda (MNy. 60: 487); 1845 reverengyiát (NSz. – Magyarkák 18); nyj.
lëvëlënda, lëvëndula (ÚMTsz.) J: ’katolikus papoknak bokáig érő, elöl végig gombolt, kámzsaszerű
öltönye; Priesterrock’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (e., h.) reverenda (vestis): ’papi ruha’, tulajdonképpen ’tiszteletre méltó,
tisztelendő (ruha)’ [< lat. reverendus ’tiszteletre méltó, tiszteletet érdemlő’ [< lat. reverari ’tisztel’]].. A
megnevezés alapja a papi hivatás tiszteletre méltó volta. Hasonló szemlélethez vö.: tisztelendő
’lelkipásztor 〈katolikus〉’ , tiszteletes ’ua.〈protestáns〉’tisztel. – A népetimológiás levendula a kispapok
gyakran kékszínű anyagból készült reverendájával függhet össze.
TESz.

reverzális A: 1583/ reversalis (ErdEml. 3: 195) [csak EWUng.]; 1631 reverzálist (MNy. 61: 478) J: 1.
1583/ ’[?]; amtliches Schreiben von staatsrechtlicher Bedeutung’ (↑); 2. 1623 ’kötelezvény, térítvény;
Verpflichtungsschein’ (MNy. 84: 251) [csak EWUng.]; 3. 1639 ’[?]; Urkunde über Aufteilung von
Vermögenswerten’ (NyIrK. 27: 129) [csak EWUng.]; 4. 1880–1 ’eltérő vallású jegyesek megállapodása
születendő gyermekeik azonos vallásáról; Übereinkunft von Verlobten unterschiedlicher Konfession über
die Konfession ihrer zukünftigen Kinder’ (NSz. – Jókai 62: 93).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (k., h.) reversales (litterae): ’kötelezvény; tértivevény’ [tudatos szóalkotás a
lat. reversus ’visszafordult, megfordult’alapján, amely a ; lat. reverti ’visszafordul, megfordul ’].. A jogi
műszó keletkezésének alapja, hogy a reverzálisban írásba foglalt biztosítás vagy engedély
visszafordítható a kibocsátóra. Megfelelői: ném. Reversalien többes szám, ; f r. Revers;; o l . (lettres)
réversales; ’kötelező nyilatkozat, kötelezettségvállalás’. – A szó belseji zs-s ejtésmódhoz, illetve z-s
alakhoz vö.: cenzúra stb.; a szóvégi s-hez vö.: április stb. A szó ma már csak a 4. jelentésben él.
TESz.

reves × A: 1395 k. ? riuis (BesztSzj. 923.); 1541 reueʃ (Sylvester: ÚT. 1: 11); nyj. rés (MTsz.) J: 1.
1395 k. ? ’korhadt, pudvás, odvas 〈fa〉; mulmig, hohl’ (↑), 1541 ’ua.’ (↑); 2. 1670 ’ócska, tönkrement
〈tárgy〉; abgenutzt’ (Beniczki Péter: NySz.); 3. 1713 ’nem kívánatos, visszatetsző, visszataszító;
unerwünscht’ (Kis-Viczay 450); 4. 1858/ ? ’piszkos; schmutzig’ (NSz. – Jókai 93: 241), 1879 ’ua.’ (NSz.
– Csáktornyai L.: Költ. 71) | | ré × A: 1604 Rév (MA.); 1611 Rev (MA.); 1835 ré (Kassai 4: 192) J:
’pudvásság, korhadtság | valaminek pudvás, korhadt része; Mulm | mulmiger Teil einer Sache’.
Ismeretlen eredetű szócsalád, tisztázatlan viszonyú tagokkal. ⊗ Nem dönthető el, hogy a ré keletkezett-
e a revesből elvonással, vagy a reves keletkezett a réből -s névszóképzővel.
 TESz.

revízió A: 1592/ revisio (MNy. 66: 342); 1662–4 revisiója (MNy. 73: 167) [csak EWUng.]; 1876
revísiójával (NSz. – Toldy F.: M. költ. kézikönyve 5: 109); 1879/ revíziót (NSz. – Gyulai P.: Krit. dolg.
314) J: 1. 1592/ ’(felül)vizsgálat | átnézés; Überprüfung | Durchsicht’ (↑); 2. 1851 ’módosítás, változtatás;
Abänderung, Revidierung’ (NSz. – Kemény: Még egy szó 202); 3. 1879/ ’kefevonat; Korrekturabzug’ (↑)
| | revideál A: 1788/ revideálhassa sz. (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; revidieren’ | | revizor A: 1793
Revisornak (NSz. – M. Hírmondó 1: 919); 1832/ Revizora (IrtörtKözl. 19: 362) J: ’[?]; Revisor’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (k., h.) revisio: ’átnézés, átvizsgálás’ [< lat. revisere ’újra átnéz’; l. még lat.
visere ’alaposan szemügyre vesz, megszemlél; ismételten meglátogat; stb.’].| lat. revidere ’ismét
visszatekint, újra megnéz’vö.: [lat. videre ’néz, lát; megvizsgál; stb.’]. | lat. (h.) revisor (librorum)
’(könyv)vizsgáló’. Megfelelői: ; ném. Revision, revidieren, revisor; ; fr. révision, réviser, réviseur; stb.:
átvizsgálás, felülvizsgálás, revízió, ’átvizsgál, felülvizsgál, revideál, átvizsgáló, revizor’. – A revideál
végződése olyan igék analógiás hatására keletkezett, mint az ágál stb. A szó belseji z-hez vö.: bazilika stb.
– Ide tartoznak: revizionista ’revizionista 〈mn.>; revizionista <fn〉’ (1899/ (NSz.); revizionizmus ’EZ
NEM KELL’ (1924 (RévLex.); ezek nemzetközi mintára alkotott politikai műszavak.
TESz.

revolver A: 1858 Revolvert (Nyr. 95: 480); 1865 rivolver (Babos); nyj. levorven, lëvorvër, lovërvër,
revorver (ÚMTsz.) J: 1. 1858 ’forgópisztoly; Trommelrevolver’ (↑); 2. 1928 ’késváltófej 〈esztergán〉;
Revolverkopf’ (Nyr. 95: 480) Sz: ~ez 1880 revelverezni sz. ’zsarol; erpressen’ (NSz. – Bol. Ist. napt. 54).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Revolverang., (am.) revolver;; fr. revolver; stb.: ’forgópisztoly’; revolverfej.
Az amerikai angolból terjedt el ang. revolve ’forog, fordul’ [< lat. revolvere ’megfordul’].. A megnevezés
valószínűleg Samuel Colttól, a forgópisztoly feltalálójától származik. – A magyarba főként az angolból
került. – Ide tartoznak: R. revolverzsurnaliszta ’újságíró egy vásári hangú, elfogult zuglapnál’ (1880),
revolverirodalom ’zugirodalom, zugsajtó’ (1881); ezek a ; ném. Revolverjournalist ’röpirat, röpcédula’,
Revolverpresse ’röpirat, röpcédula’ hatására keletkeztek. A revolverez származék jelentéstani alapját a
magyar összetételek képezik.
TESz.

revü A: 1835 Revue (revű) (Kunoss: Gyal.); 1904 rövű (RIdSz. revue) [csak EWUng.] J: 1. 1835
’szemle | seregszemle; Schau | Heeresschau’ (↑); 2. 1891 ’irodalmi folyóirat | képes folyóirat; Rundschau,
literarische Zeitschrift | illustrierte Zeitschrift’ (Füredi: IdSz.); 3. 1934 ’látványos énekes-táncos
színielőadás; musikalisches Bühnenstück mit viel Tanz und großer Ausstattung’ (NSz. – Bp. Hirlap szept.:
23).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Revue: ’folyóirat; énekes-táncos színielőadás’., R. ’seregszemle’; ang. revue
’énekes-táncos színielőadás’, review ’seregszemle; folyóirat’; fr. revue: ’seregszemle; énekes-táncos
színielőadás; folyóirat’; stb. [ A franciából terjedt eljelentéselkülönülés a fr. (kfr.) revue ’újranézés’].. A
’folyóirat’ jelentés az angolban keletkezett. – A magyarba a németből és franciából került.
TESz.

révül A: 1372 u./ el rÿuewltettek sz. (JókK. 136); 1470 rewletes sz. (SermDom. 2: 223); 1493 k.
reewletekkel sz. (FestK. 390); 1517 revevletesnek sz. (DomK. 165); 1891 révületës sz. (NySz. alcímszó-
változat); 1895 réjül (NSz. – Komjáthy J.: Hom. 80) J: 1. 1372 u./ ’elragadtatott lelkiállapotba,
önkívületbe kerül; in Verzückung geraten’ (↑); 2. 1961 ’〈szem, arc〉 ilyen lelkiállapotot tükröz, elrévedve
néz, bámul; nachsinnend vor sich hinstarren’ (ÉrtSz.) Sz: ~et 1372 u./ rÿvewletiben ’szellemi, lelki
elragadtatás; Verzückung’ (JókK. 41); 1493 k. ’fantáziakép, kísértet; Trugbild, Gespenst’ (↑); 1893
’megáról elfeledkező elmélyülés, ábrándozás; Vertiefung, Träumerei’ (NSz. – Jánosi G. – Tasso:
Megszab. Jeruzs. 2: 197) | ~és 1372 u./ rÿuewleʃeben ’lelki elragadtatás; Verzückung’ (JókK. 132); 1527
’fantáziakép, kísértet; Trugbild, Gespenst’ (ÉrdyK. 634) | etes 1470 ’látomásbeli, kísértetszerű;
gespenstisch’ (↑) || rűt † A: 1372 u./ el rÿwtetÿkuala sz. (JókK. 77); 1416 u./¹ ru̇ tètbèn sz. (BécsiK. 267);
1510 elrÿtetet(ben) volt sz. (PéldK. 5) [csak EWUng.]; 1519 k. el rittetuen sz. (DebrK. 103); 1519 el
rewtettem vona, el reewteteem sz. (JordK. 781, 892); 1529 e. rwitetik vala sz. (VirgK. 86); 1584 roͤ tete sz.
(Bornemisza Péter: NySz.) J: ’lélekben elragad, önkívületbe ejt; in Verzückung versetzen’ Sz: ~et 1416
u./¹ ’önkívület, szellemi elragadtatás; Verzückung’ (↑) || révézet × A: 1577 reuezet (KolGl.: NyF. 45: 47);
1838 Révézet (Tsz.) J: 1. 1577 ’fantáziakép, kísértet; Trugbild, Gespenst’ (↑); 2. 1838 ’támolygó,
lábadozó beteg; wankende(r), Kranke(r)’ (Tsz.); 3. 1863 ’utálság; etw Ekelhaftes’ (Kriza: Vadr. 514) ||
révedezik A: 1744 Révedezve sz. (Thaly: VÉ. 2: 321); 1784 Révédezést sz. (NSz. – Gombási I.: Préd. 1:
271); 1862/ révedezik ▼ (NSz.) [csak EWUng.]; 1870 révedėz (CzF.) J: 1. 1744 ’bolyong, tévelyeg;
herumschweifen, herumirren’ (↑); 2. 1784 ’fantáziaképeket lát | ijedezik; phantasieren | erschrecken
〈intrans〉’ (↑); 3. 1821 ’tétován, merengve bámul; unsicher, nachsinnend glotzen | in schwankenden
Gedanken versunken sein’ # (NSz. – Döbrentei: Külf. színjátékai 1: 36); 4. 1839 ? ’előtünedez; zum
Vorschein kommen | unsicher leuchten’ (NSz. – Remény 321), 1847 ’ua.’ (NSz. – Jósika M.: Jós. Istv. 5:
158) || réved A: 1826 Révedve sz. (NSz. – Hébe 329) J: 1. 1826 ’gondolataiba, emlékeibe, ábrándjaiba
merül; in Gedanken, Erinnerung, Träumerei versunken sein’ # (↑); 2. [vmi után ~] 1865 ’ábrándosan
vágyik valamire; sich sehnen’ (NSz. – Nyulassy A.: Kátyol. 57); 3. 1870 ’elmerengve bámul; nachsinnend
vor sich hinstarren’ (CzF.) | | réveteg A: 1884 réveteg (NSz. – Bródy S.: Nyomor 9) J: ’révedező;
verträumt’.
A szócsalád alapszava a révül és a rűt: bizonytalan eredetű, esetleg örökség a finnugor korból, magyar
képzéssel. ⊗ A szótő esetleg az ugor (? fgr.) reg² alapalakkal függ össze. E magyarázat alapján a szótő
eredetileg nomenverbum jellegű voltrészeg. Az esetleg eredeti ’meleg; hőség jelentésből keletkezhetett a
révületbe esik , illetve elbűvöl’ jelentés, mely a sámánizmus hiedelemvilágában alakulhatott ki; lásd még:
hő. A szó belseji v vagy visszaható képző vagy hiátustöltő. A végződések: -ül visszaható képző vagy -t
műveltető képző. – A révézet főnév azt engedi feltételezni, hogy a szócsalád tagja volt egy -z gyakorító
képzős ige is, és a révézet abból keletkezett -et névszóképzővel. A réved, révedezik gyakorító, illetve
gyakorító-visszaható képzővel keletkezett. A réveteg szóvége melléknévképző.
TESz.; UEW. 422

rez × A: 1055 ? adkangrez hn. (TA.); 1236 Rezy sz. hn. (Csánki 3: 98); 1868 Rez (NSz. – Orbán B.:
Székelyföld 1: 115) J: 1. 1055 ? ’erdőbeli irtás; Rodung im Wald’ (↑), 1874 ’ua.’ (Nyr. 3: 261); 2. 1113 ?
’hegy, hegycsúcs | fennsík; Berg, Gipfel | Hochebene’ (MNny. 6: 9), 1868 ’ua.’ (↑); 3. 1935
’erdőmaradvány hegytetőn; Waldüberreste auf einem Gipfel’ (MNy. 31: 198).
Bizonytalan eredetű, esetleg szláv jövevényszó. ⊗ Vö.: szb.-hv. rijez ’vágás’; le. rzaz: ’fűrésznyom’;or.
рез: ’vágás’, R. ’metsző fájdalom; kamat, haszon’; stb. [< szláv *rěz- ’vág, metsz’].. – A magyarban a
’vág, metsz vagy hasonló jelentésű igékből több erdőirtás ’ jelentésű főnév keletkezett; vö.: irtványirt,
vágásvág stb. A szláv nyelvekben azonban nem mutatható ki hasonló jelentésű főnév, amelyből a rez
származhatna. A származtatást nehezíti a késői köznévi felbukkanás is, mindazonáltal a szó székely és
dunántúli nyelvjárási volta arra utal, hogy köznévként már az Árpád korban is létezhetett.
MNy. 36: 326; MNny. 6: 9; TihAl. 42; KSzlJsz. 730; TESz.

réz A: 1211 ? Reze sz. szn. (PRT. 10: 503) [csak EWUng.]; 1395 k. ? reʒ (BesztSzj. 725.) [csak
EWUng.]; 1405 k. reʒ (SchlSzj. 1289.); 1416 u./¹ rèz (BécsiK. 277); 1490 Reez (OklSz.) J: 1. 1211 ?
’vörös színű, az elektromosságot jól vezető fém; Kupfer’ # (↑), 1405 k. ’ua.’ (↑); 2. 1405 k. ’nyaklánc;
Halskette als Schmuck’ (SchlSzj. 1195.); 3. 1629 ’váladék | ürülék; Auswurf | Exkrement’ (Mesés
könyvecske: NySz.); 4. 1801/ ’rézmetszet; Kupferstich’ (NSz. – Csokonai: Lev. 2: 694); 5. 1805 ’rézpénz;
Kupfergeld’ (I. OK. 30: 255) [csak EWUng.]; 6. 1854 ’rézfúvó; Blechblasinstrument’ (NSz. – Arany J.:
TE. III. é.: 43. vsz.); 7. 1885 ’[?]; 〈zur Benennung versch Gegenstände aus Kupfer〉’ (NéprÉrt. 22: 141)
Sz: rezes 1395 k. ? reʒes (BesztSzj. 627.); 1533 reoͤ zes (Murm. 2618.) | rezel 1613 rezelt ’szarik;
scheißen’ (Pázmány Péter: NySz. Lompos).
Bizonytalan eredetű, esetleg jövevényszó egy kaukázusi nyelvből. ⊗ Vö.: avar rez ’sárgaréz’.
Forrásához vö.: kperzsa rōd ’érc, sárgaréz öntvény’; újperzsa rōi, rō ’ua.’; beludzs. rōd ’réz’; stb. A
származtatás gyengéje, hogy a magyar nyelv kaukázusi kapcsolatai egyelőre nincsenek alaposan
megvizsgálva (vö.: gulya). Azonban nem zárható ki az a lehetőség sem, hogy mind a magyar, mind az
avar szó egy iráni nyelvből származik; a hangmegfelelések problémaköréhez vö.: bűz. – Az eredeti 1.
jelentést később a rézből és sárgarézből készült eszközökre is átvitték. A 3. jelentés, továbbá a (be)rezel
származékszó jelentése metaforikus névátvitellel keletkezett eufémizmus. A 4. és 5. jelentés német hatásra
is kifejlődhetett; vö.: ; ném. Kupfer ’fémfajta; rézmetszet, rézpénz.’
ÁKE. 527; Szók. 59; TESz. berezel a. is

rezeda A: 1793 resedák (NSz. – Mátyus I.: Ó és új Diaet. 6: 346); 1807 Rezeda (Magy. Fűvészk. 1:
283); 1813/ Rezéda (NSz. – Kazinczy: Lev. 10: 448); 1816 Réséda (Gyarmathi: Voc.); 1851 reseta (NSz.
– Lauka G.: Comoedia 44); nyj. rëzëda (SzegSz.), rezida (ÚMTsz.), rozoda (MTsz.) J: ’[?]; Reseda
(Reseda)’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. reseda: ’(fehér) rezeda’, (tud.) ’rezeda’ [< a lat. resedare egyes szám 2.
személyű felszólító módja ’csillapít, gyógyít’, a ; lat. reseda morbos reseda! ’enyhítsd a bajokat,
enyhítsd!’ráolvasó formulából, melyet a gyulladásgátló hatású rezedafajta felhasználásakor alkalmaztak]..
Megfelelői: ném. Reseda;; fr. réséda; stb.: rezeda. – A szó belseji z német hatásra utal.
TESz.

rezerva ∆ A: 1705 reservát (Pusztai) [csak EWUng.]; 1788 Reserve divisiót (NSz.) [csak EWUng.];
1 7 9 0 Rezervában (uo.) [csak EWUng.]; 1796 réservábann (uo.) [csak EWUng.]; 1878 rezorva
kommendójának (uo.) [csak EWUng.]; 1906 rezervben (uo.) [csak EWUng.]; nyj. rézsólva (ÚMTsz.) J: 1.
1705 ’fenntartás, kikötés; Vorbehalt, Reservat’ (↑); 2. [auch als Attr] 1788 ’tartalék; Rücklage, Reserve’
(↑); 3. 1808/ ’[?]; Reserve 〈Milit〉’ (NSz.) [csak EWUng.]; 4. 1857/ ? ’[?]; Zurückhaltung’ (uo.) [csak
EWUng.], 1869 ’ua.’ (uo.) | | rezervál ∆ A: 1801 reservál (NSz. – Budai F.: Kánt. rost. 132); 1872
reserváltnak sz. (NSz.) [csak EWUng.]; 1879 rezerváltak (NSz. – Németh I.: Elb. 84) J: 1. 1801 ’fenntart,
kiköt valamit; vorbehalten’ (↑); 2. 1811/ ? ’megőriz, tartogat; aufbewahren’ (NSz.) [csak EWUng.], 1879
’ua.’ (↑) || rezervátum A: 1956 rezervátumok (NSz. – Irod. Újs. okt. 6: 4) J: ’természetvédelmi terület |
védett terület; Naturschutzgebiet | Reservation 〈von Eingeborenen〉’.
TESz.

rezidencia A: 1613 residentiaja (MNy. 79: 248) [csak EWUng.]; 1791 residentziája (NSz. – Pétzeli:
Ekkl. hist. 1: 349); 1793 rezidentziás sz. (NSz. – Sándor I.: Külf. ut. 178); 1863 rezsedencia (Kriza: Vadr.
438); nyj. rëzëdëncia (ÚMTsz.) J: 1. 1613 ’világi vagy egyházi vezető tartózkodási helye, székhelye;
Sitz, Aufenthaltsort eines weltlichen od kirchlichen Oberhauptes’ (↑); 2. 1694 ’[?]; vornehmer Wohnsitz |
Schloß, Herrenhof’ (MNy. 79: 246) [csak EWUng.].
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (k., h.) residentia: ’székhely, tartózkodási hely; (papi) székhely’ [< lat.
residere ’hátramarad; (valahol) tartózkodik, (el)időzik’].. Megfelelői: ném. Residenz;; fr. résidence; stb.:
rezidencia. – A korábbi változatok hangzóközi zs-jének kiejtéséhez vö.: bazsalikom stb.; a z-s alakhoz vö.:
bazilika stb.
TESz.

reznek × A: 1600 k. rezneket (Radv.: Szak. 9) J: 1. 1600 k. ? ’szalonka; Schnepfe’ (↑), 1809 ’ua.’ (NSz.
– Simai Kr.: VSzót. 1 Told.: 8); 2. 1669 ’vízityúk; Sumpfhuhn’ (Amos Comenius: NySz.); 3. 1795 k. ’egy
fajta, a túzokhoz hasonló madár; Zwergtrappe’ (NSz. – Takáts R.: Told. Q. v.).
Ismeretlen eredetű. ⊗ Inkább jövevényszónak tűnik, de a megfelelések más nyelvekben nem
mutathatók ki. A jelentések egymáshoz való viszonya tisztázatlan. A 3. jelentés egy állattani műszó.
TESz.

rezzeszt † A: 1372 u./ fel reʒʒeʒte (JókK. 159); 1416 u./¹ rezzèzti (BécsiK. 161) J: 1. 1372 u./ ’késztet,
buzdít valamire; antreiben, zu einer Sache bewegen’ (↑); 2. 1416 u./¹ ’valaki, valami ellen indít; gegen
jmdn aufhetzen’ (↑); 3. 1416 u./¹ ’támaszt, előidéz; verursachen’ (BécsiK. 27); 4. 1490 ’ijeszt;
(er)schrecken 〈trans〉’ (SzalkGl. 225.); 5. 1493 k. ’felébreszt | nem hagy nyugodni; (er)wecken | jmdm
keine Ruhe lassen’ (FestK. 390) | | rezzed † A: 1416 u./¹ mėg ... rėzzèttèc [d-t] (BécsiK. 74); 1416 u./²
rèʒʒeduē sz. (MünchK. 53); 1456 k. megreʒedenek (SermDom. 2: 193) J: 1. 1416 u./¹ ’indíttatik;
veranlaßt werden’ (↑); 2. 1456 k. ’megrémül, megijed; erschrecken 〈intrans〉’ (↑) || rezeg A: 1430 Rezgew
sz. szn. (OklSz.); 1531 rezzegne (ÉrsK. 97); 1553/ Roͤ zgoͤ dnec sz. (Tinódi: Cronica 1: F3); 1592 lezeg
(Cis. G4a) [csak EWUng.]; 1708 Rezeg (PP. m. 274); 1797 rezsegett (NSz. – Magyar Idillion 15); 1805
rëzëg, rëzg (NSz. – Verseghy F.: Ung. Sprach. 119); nyj. rizeg, rözög (MTsz.) J: 1. 1430 ?
’nyugtalankodik, zúgolódik; unruhig sein’ (↑), 1531 ’ua.’ (↑); 2. 1592 ’〈könnyű tárgy〉 ide-oda mozog,
rázkódik | 〈főként fémes csengésű tárgy〉 ide-oda mozogva, megütődve hangot ad; zittern, schwingen |
zitternd tönen’ # (↑); 3. 1604 ’〈vérér〉 erősen lüktet; schlagen 〈Puls〉’ ( M A . Pulʃus); 4. 1787/
’〈fényjelenség〉 dereng, vibrál; flimmern, vibrieren 〈Licht〉’ (NSz. – Földi J.: Költ. 179); 5. 1794 ’〈hang〉
egyenetlenül hangzik, reszket; zittern 〈Ton, Stimme〉’ (NSz. – Uránia 1: 158); 6. 1829 ’〈ember, állat,
testrész〉 reszket, remeg; zittern, schlottern’ (NSz. – Uránia 2: 233); 7. 1885 ’táncol, gyors táncot jár;
einen schnellen Tanz aufführen’ (NSz. – Thewrewk I.: Lányok 35); 8. 1893 ’izeg-mozog, nyüzsög; hin
und her zappeln, wimmeln’ (NSz. – Mikszáth: Pernye 9) || rezzen A: 1456 k. megh reʒene (SermDom. 1:
185–6); 1470 reʒʒennen (SermDom. 2: 406); 1590 redzenésnec sz. (Károlyi Gáspár: NySz.); 1608
rödzentt sz. (RMNy. 3/2: 124); 1805 rëzzen (NSz. – Verseghy F.: Tiszta Magy. 151); 1836 rezzenik □
(NSz. – Aurora 15: 147) J: 1. 1456 k. ’nyugtalanná válik, megzavarodik; unruhig, verwirrt werden’ (↑); 2.
[heute haupts meg~] 1470 ’[?]; vor Schreck zusammenfahren | erschrecken 〈intrans〉’ (↑); 3. [heute haupts
mit VPräf] 1527 ’felébred, pihenéséből felserken | felindul; erwachen, zur Besinnung kommen |
angefeuert werden’ (ÉrdyK. 337); 4. 1598/ ? ’〈föld〉 reng, rázkódik; beben 〈Erde〉’ (ErdTörtAd. 4: 227),
1651 ’ua.’ (Zrínyi 2: 60); 5. 1763 ’(meg)remeg, (meg)reszket; zittern’ (NSz. – Adámi: Wb. 66); 6. [haupts
meg~] 1792 ’rezgő mozgással egy pillanatra kimozdul helyéből | egyet rezdülve hangot ad; erbeben |
erbebend tönen’ (SzD.); 7. 1885 ’〈fényjelenség〉 megcsillan, megvillan; aufblitzen’ (NSz. – Bartók L.:
Kárp. eml. 16) Sz: ~t 1554–5 fel rezzentek ’felébreszt; aufwecken’ (Hofgreff-féle énekeskönyv: NySz.);
1618 ’megijeszt; erschrecken 〈trans〉’ (MonOkm. 19: 200) || rezget A: 1508 rezgeteʃnek sz. (DöbrK. 495)
J: 1. 1508 ’buzdít; anfeuern, begeistern’ (↑); 2. 1792 ’rezegtet; zittern machen’ (SzD.); 3. 1860 ’〈szarvas〉
a sűrűben lassan átvonul; im Dickicht durchziehen 〈Hirsch〉’ (NSz. – Bérczy K.: Vadászműszót. 10) ||
rezdül A: 1849/ rezdül (NSz. – Arany: Kk. 1: 109) J: 1. 1849/ ’〈fényjelenség〉 gyengén megvillan;
schwach aufblitzen’ (↑); 2. [haupts meg~] 1857 ’egyet rezzen | rezzenve hangot ad; erbeben, erzittern |
erbebend tönen’ (Ballagi) || rezdít A: 1876 rezdit (NSz. – Gáspár I.: Vál. költ. 104); 1879 rezítette (NSz.)
[csak EWUng.] J: ’[?]; erzittern machen’.
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ A szótő összefügg a ráz tövével, továbbá a palatoveláris párhuzamosság
alapján a reszel, reszket szavakkal. Az is lehetséges, hogy a szócsalád tagjai tulajdonképpen a ráz önálló
szóként nem adatolt palatális párjának származékai. Másfelől a szótő a lézeng tövével is összefügg. A
végződések: különféle igeképzők. Az irodalmi nyelvhez legközelebb álló jelentések a rezzen 2. és 6., a
rezget 2. és a rezdül ugyancsak 2. jelentése. – Ide tartozik: 1470 megreʒetwen sz.; ez a ’dorgál’ jelentésű
adat vagy a rezzeszt vagy a rezzent elírása (így a rezzesztnek, illetve a rezzent származékszónak egy
’dorgál jelentése is lehetséges), vagy egy dorgál’ jelentésű rezit igét dokumentál. – Valószínűleg
ugyanebből a tőből -e folyamatos melléknévi igenévképzővel: 1211Reze szn. (PRT. 10: 503).
TESz. rezeg a. is; FiktI. 140

rezsi A: 1841 régie (MNy. 66: 342); 1865 rezsí (Babos); 1901/ rezsi (NSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1841
’pénzügyi hatóság; Finanzbehörde’ (↑); 2. 1865 ’ügyvitel, kezelés; Verwaltung’ (↑); 3. 1877 ’fenntartási
költség, önköltség; Verwaltungskosten, Spesen’ # (NSz. – Xántus J.: Ceylon 67).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Regie: ’igazgatás, kormányzás; állami monopólium’., (au.) Regien többes
szám ’(köz)igazgatási költségek, kiadások’ [< fr. régié ’igazgatás, kormányzás; állami monopólium;
pénzügyi hatóság’].. Megfelelői: szb.-hv. režija; cseh režie; stb.: igazgatás, kormányzás; ’kiadás, költség.’
TESz.

rezsim A: 1865 regime (rezsim) (Babos) J: 1. 1865 ’uralom | kormányrendszer; Herrschaft |

Regierungsform’ (↑); 2. 1907 ’életrend | étrend; Lebensordnung | Diät’ (NSz. – Ambrus: Solus eris 249).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Regime;; ang. regime;; f r. régime; stb.: kormányzat, politikai rendszer,
rezsim. A franciából terjedt el lat. régimen ’vezetés, irányítás, kormányzás’ [< lat. regere ’egyenget, vezet,
uralkodik’].. – A magyarba elsősorban a németből került át. Ma már csak 1. jelentésében használatos. – A
R . regimen ’életrend’ (1592 (Cis. I3a), ’irányítás, fővezérlet’ (1658 (NE1 regiment) a latinból (↑)
származik.
TESz.

rezsnyice × A: 1674 ? reslicze (MNy. 13: 24); 1676 resznicza forma (MNy. 10: 370); 1685 Rosnicza
(uo.); 1719 resnyicze (HOklSzj. 125); 1816 Rezsnyitze (Gyarmathi: Voc.); nyj. rëdnice̬ (NyIrK. 11: 216),
rëzsnyica, rizsnyica (Szabó – Gálffy – Márton: Huszonöt lap daráló) J: ’kézimalom, daráló; Handmühle,
Schrotmühle’.
Román jövevényszó. ⊗ Rom. râșniță, (végartikulussal) râșnița, N. rấjniță, rắșniță: ’kézimalom, őrlő,
daráló’ [< óe. szl. žrŭnica ’egy fajta malom’].. – A magyar alakváltozatok többszörös átvételre mutatnak.
– Erdélyi nyelvjárási szó.
KSzlJsz. 932; TESz.

rezsó A: 1897 rëzsó, rézsó (MTsz.); 1926 resó (HIdSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1897 ’sütő; Backröhre’
(↑); 2. 1900 ’parázstartó; Feuerbecken’ (Tolnai: MagySzót.); 3. 1900 ’ágymelegítő; Bettwärmer’ (↑); 4.
1900 ’gázforraló | gáz- vagy villanyfőző; Gasrechaud | Gaskochherd, Elektroheizplatte’ (↑).
Francia jövevényszó, német (au.) közvetítéssel is. ⊗ Fr. réchaud: ’főzőlap, tányérmelegítő; gáztűzhely,
villanyfőző’.; – lásd még: ném. (au.) Rechaud ’gáztűzhely; főzőlap’. A franciában a réchauffer
’felmelegít’. – A szó belseji zs a hangzóközi s zöngésedésével keletkezett. Az 1–3. jelentések a ma
legismertebb, eredeti 4. jelentés alapján keletkeztek.
FrJsz. 33; TESz.

rézsút A: 1759 résőtt (MNy. 60: 487); 1786 résott (MNy. 65: 473); 1787 résut (uo.); 1791 rézsut
(NyÚSz.); 1792 rézsent (SzD.); 1793 résultoson sz. (NSz. – Blaskovits: Selyem 45); 1796 rézsént (NSz. –
Kiss József: Egészs. Kat. 142); 1835 Rézsint (Kassai 4: 222); nyj. rizsótt (MTsz.) J: ’[?]; schräg 〈Adv〉’ #
Sz: ~os 1791 (↑) || rézsül ∆ A: 1780 rezsuͤ l (NSz. – Prónay P.: Szőllők 31); 1800 rézsǘlt (NSz. – Tari Pál:
Theoriája 28); 1800 k. rézsuͤ l (NSz. – Erdélyi borgazda 22) J: ’rézsútosan; schräg, querüber’ || rézsü A:
1897 rézsü (PallLex.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Böschung, Schräge’.
A szócsalád időrendben legkorábbi tagjai, a rézsút, rézsül: belső keletkezésűek, valószínűleg
megszilárdult ragos alakulatok. ⊗ A szótő ismeretlen eredetű. A végződések: -t helyrag, -l ablatívuszrag.
Eredetileg mindkét szó palatális hangrendű lehetett, a szó belseji veláris magánhangzós másodlagos
alakok az út népetimológiás hatását mutatják. – A rézsü mint műszaki szakszó a részülből keletkezett
elvonással.
TESz.

rí × A: 1416 u./¹ reio □ (BécsiK. 197); 1416 u./¹ reuaʃanac sz. (BécsiK. 262); 1493 k. rew (FestK.
323); 1508 rivok vala (DöbrK. 90); 1519 reenak (JordK. 140); 1582 ríwnak [?U] (Bornemisza Péter:
NySz.); 1594 e./ Riloh (BIst. C6a) [csak EWUng.]; 1776 rívú □ (NSz. – Ésopus: Meséi 2: 32); 1778 rij □
(Faludi Ferenc: NySz.); 1799 rín (NSz. – Fábián J.: Term. hist. 476); 1799 ríni sz. (Márton Weinen); 1878
rilok [ril □] (NSz. – Győrffy I.: Garab. 7); nyj. rëjj (ÚMTsz.), ríjj, rivu □ (MTsz.), ríll, riu □ (ÚMTsz.) J:
1. 1416 u./¹ ’ordít, üvölt | bőg; heulen, brüllen | muhen’ (↑); 2. 1416 u./¹ ’nyikorog, csikorog; knarren,
quietschen’ (BécsiK. 262); 3. 1493 k. ’sír; weinen’ (↑); 4. [ki~] 1792 ’[?]; ab-, hervorstechen’ (SzD.); 5.
1799 ’nyüszít, nyöszörög; winseln’ (NSz. – Fábián J.: Term. hist. 476) Sz: ~vás 1416 u./¹ (↑) | ~kat 1556
rékatták (MNy. 64: 229) | ki~vó 1821 ki rívó (NSz. – Mátyási J.: Bar. 179).
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ Több igerikolt, riszál stb.) kapcsolódik hozzá; lehetséges ráadásul, hogy
ezek a szavak (vagy néhány közülük) tulajdonképpen a rí származékai. A ríl, rín típusú változatokhoz vö.:
fő¹. A rin típusú változatok kialakulása a szótőbeli β (> v) vokalizációjával magyarázható; a rivu típusú
változatok v-je hiátustöltő. A 3. jelentés: metonímia az 1. jelentés alapjánbőg, bömböl stb., továbbá ném.
heulen ’ordít; sír; stb.’;ang. cry ’ordít; sír; stb.’; stb. A 4. jelentéshez vö.: rikít. A ríkat származék szó
belseji k-jához vö.: rikácsol, rikolt stb.
Szók. 27; TESz. kirí a. is; FiktI. 140

rianás A: 1795 Rivanyásban hn. (NSz. – Festetits Urod. Instr. Tab. XI.); 1808 Rivanyás (SI.); 1824
rianás (NSz.) [csak EWUng.]; nyj. rihanás (ÚMTsz.) J: 1. 1808 ’[?]; Eisbruch, Bersten des Eises’ (↑); 2.
1824 ’riad, ijed; Aufschreien, Erschallen’ (↑) | | rian × A: 1801/ megriant (Kisfaludy S.: A kesergő
szerelem 163. dal); 1824 rijjana (NSz. – Fáy A.: Újabb meséi 65); 1832 rían, rivvan (Kreszn.) J: 1. 1801/
’[?]; schrill ertönen | mit Getöse bersten 〈haupts Eisdecke〉’ (↑); 2. 1824 ’riad, ijed; erschrecken 〈intrans〉’
(↑).
A szócsalád alapja a rian: származékszó. ⊗ A ríból mozzanatos igeképzővel. A 2. jelentéshez vö.:
riaszt. A rianás a riaszt névszóképzős származéka, ez a származékszó azonban szélesebb körben ismert,
mint az alapszó.
TESz. rian a. is

riaszt A: 1456 k. megh ... reaʒtota (SermDom. 1: 329); 1552 rihasztának [?U] (RMKT. 3: 343); 1570
Rihesztic (Heltai Gáspár: NySz.); 1582 riaszttyac [t-j] (Bornemisza Péter: NySz.); 1611 Rijaßtom (MA.);
1613 megrivasztya [t-j] (Pázmány Péter: NySz.); 1810 ríjjasztott (NSz. – Kultsár I.: Hazai Tud. 1: 313);
1816 Ribasztás sz. (Gyarmathi: Voc. 100 [ɔ: 108]) J: 1. 1456 k. ’(korholva) hangosan megszólít,
ráförmed; (tadelnd) anbrüllen, anschreien’ (↑); 2. 1552 ’megszólaltat; ertönen lassen’ (↑); 3. [heute haupts
meg~, fel~] 1570 ’ijeszt | álmából, elmerültségéből kiragad valakit; jmdn erschrecken | aufschrecken
〈trans〉’ # (↑); 4. 1584 ’riadóztat, alarmíroz; alarmieren’ # (Bornemisza Péter: NySz.) || riogat × A: 1456
k. reogathiak (SermDom. 1: 213); 1508 reiagat (DöbrK. 171); 1577–80 révogatá [?U] (Telegdi Miklós:
NySz.); 1611 Riogatom (MA.); 1636 rivogatták (Pázmány Péter: NySz.); 1832 ríogat (Kreszn.); 1895/
riongatással sz. (NSz. – Mikszáth: Szt. Péter 164); nyj. rijjogat (MTsz.) J: 1. 1456 k. ’hangosan
megszólít, ráförmed | ijesztget; anbrüllen, anschreien | erschrecken, ängstigen’ (↑); 2. 1763 ’kiabál,
rikoltoz; schreien, jauchzen’ (NSz. – Adámi: Wb. 66) || riad A: 1495 e. readaʃt sz. (GuaryK. 73); 1510 k.
f e l riadanak (KrisztL. 16r) [csak EWUng.]; 1617 meg revadása sz. (Lépes Bálint: NySz.); 1763
rijjadásokat sz. (Gyöngyösi István: NySz.); 1797 k. ríjjadó sz. (NSz. – Csokonai: Lilla 161) J: 1. 1495 e.
’üvölt, sír; heulen, weinen’ (↑); 2. 1594 e./ ’harsan, megszólal; erschallen, ertönen’ (BIst. B6b) [csak
EWUng.]; 3. [heute haupts meg~, fel~] 1704 ’ijed | álmából, elmerültségéből fölrezzen; erschrecken
〈intrans〉 | aufschrecken 〈intrans〉’ (RákF.: Lev. 4: 208); 4. 1784 ’felfortyan; zornig hochfahren’ (SzD. 25)
Sz: ~ás 1495 e. (↑) | ~alom 1728 riadalmunk (MonÍrók. 35: 546) | ~ó 1781/ riadó PartzPräs (NSz. –
Verseghy: Kisebb költ. 81); 1825 ’készültségre szólító jel; Alarm’ (NSz. – Bors Sám.: Kenyérm. 46) ||
riaszkodik † A: 1508 fel reazkodanac (NádK. 339) [csak EWUng.]; 1553 felriaszkodának [?U] (RMKT.
3: 181); 1650 rijaszkodásokat sz. (Medgyesi Pál: NySz.); 1772 rivaszkodik ▼ (Kreszn.) J: 1. 1508 ’üvölt,
kiált; heulen, schreien’ (↑); 2. [fel~ik] 1553 ’felkerekedik, elindul; aufbrechen 〈intrans〉’ (↑) || riog × A:
1835 Riog, Rivog (Kassai 4: 222); 1893 riongások sz. (NSz. – Mikszáth: Pernye 139); nyj. rijjogott
(ÚMTsz.) J: 1. 1835 ’kiáltoz, rikoltoz; (wiederholt) schreien, jauchzen’ (↑); 2. 1904 ’riaszt, ijeszt;
erschrecken’ (Nyr. 33: 359); 3. 1904 ’ordítva sír; heulen, weinen’ (Nyr. 33: 359); 4. 1926 ’riadoz, ijedez;
aufschrecken 〈intrans〉’ (ÚMTsz.).
Származékszó. ⊗ A rí szóból különböző igeképzőkkel. Az olyan jelentések mint a ’megijeszt,
megrémít’ metonimikusan keletkeztek a hangadásra vonatkozó jelentésekből. Lehetséges, hogy a riog
nem közvetlenül a ríból keletkezett gyakorító képzővel, hiszen kései felbukkanása alapján esetleg
elvonással is keletkezhetett a riogatból. A riad elsősorban a 3. jelentésében használatos.
Nyr. 53: 68; AkNyÉrt. 24/13: 35; TESz.

riba × A: 1794 riba (Kniezsa: SzlJsz. 465) J: ’egy fajta apró hal, különösen küsz; Art kleiner Fisch
〈haupts Ukelei〉’.
TESz.

ribanc A: 1767 Ribántzos sz. (PPB.); 1784 ribantzos sz. (SzD. 88) J: 1. 1767 ’rongy; Lumpen’ (↑); 2.
1830 ’hitvány, semmirekellő személy; Schuft, Taugenichts’ (NSz. – Döbrentei G.: Shaks. Macb. 300); 3.
1832 ’ringyó; Hure, Schlampe’ (NSz. – Szabó E.: Székely Tájsz. 11).
Valószínűleg származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő azonos lehet a ribál ’ráncigál, rángat; (el)szakít’
(1832), ’gyalul 〈káposztát〉’ (1904), ’reszel, csíszol’ (1916) tövével. Jövevényszó a szerb-horvátból vagy
szlovénből: szb.-hv. ribati: ’dörzsöl, csíszol; kapar, reszel; elkpoik’;szln. ribati: ’reszel, csíszol’ [< ném.
(kfn.) rîben ’dörzsöl, súrol’].. A ribanc végződése játszi névszóképzőlafanc, lobonc stb. A jelentés
keletkezéséhez vö.: rongyrongyos. A ribanc leginkább a 3. jelentésében használatos.
TESz. ribál a. is

ribesz ∆ A: 1662 ribesz (Lippai János: NySz.); 1667 ribesbuͤ l (Lippai János: NySz.); 1779 u. Ribiz
(NSz. – Miháltz I.: Major 2: 28); 1815 ríbesz (NSz. – Kazinczy: Munkái 2: 296); nyj. ribisz (Benkő:
Nyjtört. 107) J: ’ribiszke; Johannisbeere’.
Vándorszó. ⊗ Ném. R. riebs, riebesbeere;ol. (tr.) ribis, (fri.) rìbis, (vel.) ribes; N. rȉbȋz; ; cseh rybíz, R.
rybés; stb.: ribizli ’〈bokor, bogyó〉’. Lásd még: lat. (k.) ribes ’ua.’, (tud.) ’kőtörőfűfélék
〈növénycsaládként〉’. Európába az ; arab rībās, rībāz ’egy fajta rebarbara ’ [< újperzsa rībāǰ, rebās ’ua.’]..
A szó elterjesztéséhez a tudományos latin is hozzájárulhatott. – A magyarba valószínűleg a tudományos
latinból került.
Nyjtört. 107; TESz.

ribillió A: 1844 szabólegényribilliónak (NSz. – Frankenburg: Est. 1: 186); 1875 Ribilió (NSz. – Beöthy
Zs.: Kálozdy 2: 249); nyj. lébériom, libérijó, rébélijó, rébelliózott sz. (ÚMTsz.) J: 1. 1844 ’lázadás;
Rebellion’ (↑); 2. 1851 ’zűrzavar, kavarodás; Wirrwarr’ (NSz. – Falu könyve 58).
Szóhasadás eredménye. ⊗ A rebelliórebellis szóból. A szó eleji l-es változatok hangátvetéssel
keletkeztek.
TESz.
 ribiszke A: 1790 k. Ribiszke (Nyr. 85: 211); nyj. ribicke (ÚMTsz.) J: 1. 1790 k. ’ribizlibokor;
Johannisbeerstrauch’ (↑); 2. 1790 k. ’ribizli; Johannisbeere’ (↑).
Származékszó. ⊗ A ribisz ~ ribiz (a ribesz változatából) kicsinyítő képzővel. Keletkezését más
kicsinyítő képzős növénynevek analógiás hatása is elősegíthettearanka, büdöske stb. – A ribizliből
végződéscserével való magyarázata alig valószínű.
TESz.

ribizli A: 1720 ribezlire (NSz. – Koháry I.: Munkács 1: 15); 1783 ribizli (NSz. – Molnár J.: Könyvház
4: 201); 1791 ribéslinek (NSz. – Benkő S.: Mértéklet 102); 1795 Ribiʃzli (DebrGr. 340); 1798 Ribeszli
(Magyary-Kossa_ OrvEml. 2: 275); 1816 Rivizli (Gyarmathi: Voc. 65); nyj. lébëzli, libizri, ríbëzle (Nyatl.
108.), rejbözli, ribizji, ribiznye (MTsz.) J: 1. 1720 ’ribizlibokor; Johannisbeerstrauch’ # (↑); 2. 1791
’ribizli; Johannisbeere’ # (↑).
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) ribizl, riwisl, (tir.) ribesl, – ; ném. (au.) Ribisel,
Ribisl: ’ribizli’ [< ném. R., N. ribes ’ua.’].. Megfelelői: ; szb.-hv. ribizla;; szlk. ribezl'a; stb.: . – A
változatok többszöri átvételre utalnak. A li végződéshez vö.: cetli, hecsedli. A szó eleji l-es változatok
részben hasonulással, részben hangátvetéssel keletkeztek.
Nyjtört. 107; TESz.

richtig A: 1764 rixtig (MNy. 90: 126) [csak EWUng.]; 1787 riktig (NSz. – M. Kurir 78); 1793/ richtig
(NSz. – Csokonai: Tempefői 659); 1793/ rittig (NSz. – Csokonai: Cultura 351) J: 1. 1764 ’éppen; gerade,
eben’ (↑); 2. 1787 ’kellőképpen, megfelelően; richtig’ (↑); 3. 1825 ’csakugyan, valóban; wirklich’ (NSz. –
Láng Ádám: Hegyi lélek 66).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. richtig: ’helyes, megfelelő; szabályos, szabályszerű; valóságos; stb.’ [<
ném. recht ’jó; rendes; megfelelő, alkalmas; stb.’].. – A szó belseji k-hoz vö.: abriktol, bakter stb. A szó
főleg a bizalmas nyelvhasználatban él.
TESz.

ricinus A: 1578 Ricinus (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 264); 1859 ricinolajt (NSz. – Magyar L.: Délafr.
utazásai 12); 1966 ricinusz (MNövSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1578 ’egy fajta olajnövény; Art Ölpflanze
(Ricinus communis)’ (↑); 2. 1899 ’ennek magvából sajtolt olaj; Rizinusöl’ (NSz.) [csak EWUng.].
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. ricinus, (tud.) Ricinus (communis): ’ricinus 〈növény〉’, tulajdonképpen
’élősködő, parazita 〈rovar〉; kullancs tetű’ [tisztázatlan eredetű].. A megnevezés alapja a latinban, hogy a
ricinusmag színe és alakja egy vérrel teleszívódott kullancséhoz hasonlít. Lásd még: lat. (h. tud.) ricinus
oleum ’ricinusolaj’. Megfelelői: ; ném. Rizinus;; fr. ricin; stb.: ricinus. – A szóvégi s-hez vö.: ámbitus stb.
Az us nélküli változat francia hatást mutat.
TESz.

ricsaj A: 1887 ricsaj (Nyr. 16: 474) J: 1. 1887 ’zajos mulatság; Saufgelage, Zecherei’ (↑); 2. 1897 ’zaj,
lárma, kiabálás; Krawall, Radau, Geschrei’ (MTsz.) Sz: ~oz 1937 ricsajoz (Sauvageot: MFrSz.).
Szlovák jövevényszó. ⊗ Szlk. N. ryčaj ’ordítozás, lárma’ [< szlk. ryčat’ ’ordít; tombol’].. Lásd még:
szb.-hv. rikati ’ordít, bőg, bömböl’or. рыкать ’ua.’; stb. – A szó meghonosodását megkönnyítette, hogy
hangalakja, jelentése és végződése is jól illeszkedett a magyar onomatopoetikus szavak
rendszeréberikácsol, rikolt stb., illetve robajrobog, zsivaj stb. – Leginkább a 2. jelentésében használatos.
KSzlJsz. 465; TESz.

rideg A: 1581 rideg barom, rwdeg barmok (MNy. 23: 372); 1750–71 ridékek (Faludi Ferenc: NySz.);
1775 Rédeg (MNy. 10: 85) J: mn 1. 1581 ’télen-nyáron szabad ég alatt tartott 〈jószág〉 | sovány 〈háziállat〉;
das ganze Jahr hindurch im Freien gehalten 〈Vieh〉 | mager 〈Haustier〉’ (↑); 2. 1584 ? ’magányos,
egyedülálló | nőtlen, nem házas; alleinstehend | unverheiratet 〈Mann〉’ (OklSz.), 1621 ’ua.’ (MA.); 3. 1677
’szegény, vagyontalan; arm, besitzlos’ (Herman: Pászt. 172); 4. 1699 ’tapasztalatlan, járatlan; unerfahren’
(Felvinczi György: NySz.); 5. 1719 ’meddő; gelt’ (Nyr. 72: 80); 6. 1782 ’páratlan, még be nem fogott 〈ló,
marha〉; unpaar, noch nicht angespannt 〈Pferd, Vieh〉’ (MNy. 10: 85); 7. 1784 ’zord, hideg, sivár |
érzéketlen, merev 〈tárgy〉; streng, wüst, trostlos | empfindungslos, steif 〈Gegenstand〉’ (SzD. 88); 8. 1794
’elutasító, barátságtalan; unfreundlich, schroff’ # (NSz. – Böjthi A.: Magy. nyelv 310); 9. 1892 ’nem
rugalmas 〈anyag〉; spröde, ungeschmeidig 〈Material〉’ (NSz. – Földtani Intézet Évkönyve 10: 211) | fn 1.
1703 ’szolgálat nélküli, nőtlen férfi | ilyen özvegy, hajadon; dienstloser, unverheirateter Mann | solche
Witwe, Jungfrau’ (NéNy. 9: 74); 2. 1826 ’egyén, egyedi dolog; Individuum, Einzelding’ (NSz. –
Verseghy: Lex. term. 83); 3. 1830 ’kietlenség, sivárság; Öde, Wüste’ (NSz. – Vörösm. 2: 410).
Ismeretlen eredetű. ⊗ Szótörténeti okokból a melléknévi jelentések tűnnek elsődlegesnek. – Németből
való származtatása téves.
TESz.

rigli A: 1786 riglt (MNy. 71: 248); 1787 riglijét (uo.); nyj. likri (ÚMTsz.) J: 1. 1786 ’tolózár; Riegel’
(↑); 2. 1952 ’keresztgerenda; Querbalken’ (Nyr. 76: 113) | | rigliz A: 1863 beriglizte (NSz. – Lauka G.:
Régi vil. 16) J: [be~] ’bereteszel; ein-, verriegeln’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Riegel: ’csatlófa, keresztfa, keresztgerenda; ajtók, ablakok
zárószerkezete; keresztgerenda; stb.’?< [lat. regula ’léc, szegély; rúd; pálca; vonalzó; szabály’]. | ném.
riegeln ’bereteszel’. A rigli: megfelelői: ; szb.-hv. rigla;szln. N. rigel: ’retesz, kallantyú’. – A li
végződéshez vö.: cetli, hecsedli stb. A rigliz szóvégi z hangjához vö.: bifláz, pendlizik stb. Mindkét szó a
bizalmas nyelvhasználatban él. – Ugyanerre az etimonra megy vissza: régöly ’keresztgerenda,
zárógerenda; a malom része’ (1832). E tájszó hangalakja arra utal, hogy régebbi átvétel, mint a
riglicikkely : cvikli, zsámoly : sámli stb.
NNyv. 1: 197; TESz. régöly a. is

rigmus A: 1793/ rigmust (NSz. – Csokonai: Tempefői 618); nyj. régmus (MTsz.) J: ’tréfás versezet,
rímes mondóka; gereimtes Sprüchlein’.
Szóhasadás eredménye. ⊗ A ritmus ’vers’. A szó belseji szokatlan t > g hangváltozás esetleg a regös
analógiájára jöhetett létre.
TESz.

rigó A: 1193 ? Rigauz sz. hn. (ÓMOlv. 55); 1202–3 k./ Rigou szn. (Sztp. 1: 63) [csak EWUng.]; 1395
k . rigo (BesztSzj. 1192.) J: 1. 1193 ? ’feketerigó; Amsel’ # (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2. 1702 ’sárgarigó;
Goldamsel’ (Miskolczi Gáspár: NySz.); 3. 1897 ’kedves, szerető; Geliebte’ (MTsz.); 4. 1955 ’a szőlőprés
szabályozó része; Regulator der Weinpresse’ (ÚMTsz.).
Szófajváltással keletkezett egy fiktív tő származékából. ⊗ Főnevesült folyamatos melléknévi igenév-ó
képzővel. A szótő a rikácsol, rikít, valamint a rikolt szócsaládjának tövével áll összefüggésben; a szó
belseji k ~ g hangváltozáshoz vö.: rekeg ~ regelreg¹. Hasonló onomatopoetikus eredetű szavak: ol.
rigogolo ’sárgarigó’. A fekete rigó és a sárgarigó egymásnak nem rokona, így a 2. jelentés alapja
valószínűleg a két madár hangjának hasonlósága. Ezek a madarak a legtöbb nyelvben különböző neveket
viselnek, de vö. mégis: ;ném. Amsel ’ua.’, Goldamsel ’ua.’. A két különböző madárnemzetséghez tartozó
madár megkülönböztetésére a magyarban az 1. jelentésnek megfelelő feketerigó ’EZ NEM KELL’ (1702
(NySz.), illetve a 2. jelentés szerinti sárgarigó, ’EZ NEM KELL’ (1702 (uo.) összetétel szolgál. A
sárgarigó megnevezéséhez lásd még: gábos, málinkó. A 3. jelentéshez vö.: galamb, a 4. jelentéshez: kakas
( ’kakas 〈fegyveren〉’).
TESz.; FiktI. 97

rigolyás A: 1762 rigollyások (NSz. – Mátyus I.: Diaet. 1: 485); 1792 Rigójás (SzD.); 18. sz. rigulás
(Nyr. 1: 428); 1808 rigolyás (SI.) J: 1. 1762 ’veszekedő | kötekedő; zänkisch, stänkernd | streitsüchtig’
(↑); 2. 1816 ’szabályokhoz túlságosan ragaszkodó; pedantisch’ (Gyarmathi: Voc.); 3. 1872 ’szeszélyes,
hóbortos; grillenhaft, rappelig’ # (NSz. – Rákosi J.: Shaks. Cymb. 28) | | rigolya A: 1835 rigolya (Tzs.
Zwist) J: 1. 1835 ’veszekedés, civakodás; Zwist’ (↑); 2. 1860/ ’szeszély; Grille, Rappel’ # (Jókai 15: 324).
A szócsalád alapja, a rigolyás: szóhasadás eredménye. ⊗ A regulás ’szabályszerű, szabályos’regula
szóból. A rigolyás jelentései a ’szabályokhoz túlságosan ragaszkodó, vaskalapos’. A jelentésváltozáshoz
lásd még: reguláskodikregula. A rigolya elvonás a rigolyásból.
TESz.

rigya ∆ A: 1585 Rigya nyeses (Cal. 894); 1831 ragyával (NSz. – Horvát E.: Árpád 481); nyj. rinya
(MTsz.) J: 1. 1585 ’fiatal hajtás, vessző, apró gally; Sproß, junger Trieb’ (↑); 2. 1585 ’kerítés,
vesszőkerítés; (Ruten)zaun’ (Cal. 230); 3. 1784 ’[?]; Schneise’ (SzD. 68); 4. 1784 ’bimbó, rügy; Knospe’
(SzD. 68); 5. 1792 ’barka; Kätzchen 〈Bot〉’ (SzD.) Sz: ~´z 1585 rigyázom ’nyes; abschneiden’ (Cal. 229).
Belső keletkezésű, keletkezésmódja azonban bizonytalan. ⊗ Esetleg a rügy szóval függhet össze,
alaktani szerkezete azonban nem világos. A végződés esetleg az -a kicsinyítő képző lehet. A szó belseji
veláris magánhangzós változathoz vö.: a rücskösrücsköl szó ricskos alakját. A 2. jelentése: metonímia az
1. jelentés alapján. A 3. jelentéshez vö. a rigyáz (↑) származékszót.
TESz.

rikácsol A: 1643 rikátsolnac (Com.: Jan. 44); 1852 rikkácsolá (NSz. – Jósika M.: Magy. csal. 3: 16) J:
1. 1643 ’mutál, férfiasodni kezd a hangja; Stimmwechsel haben, mutieren’ (↑); 2. 1773 ’ordít, sír; heulen,
weinen’ (NSz. – Kósa B.: Szedechiás 167); 3. 1793/ ’rosszul énekel; schlecht singen’ (NSz. – Csokonai:
Cultura 353); 4. 1799/ ’fülsértő hangot ad; kreischen’ # (I. OK. 30: 261) [csak EWUng.].
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ A szótő a rikít tövével, valamint a rikolt szócsaládjának tövével azonos.
Szorosan összefügg a ríval is. Lehetséges ráadásul, hogy a rikácsol a rí származéka, ebben az esetben a
szó belseji k mozzanatos képző. A végződések: -ácsol gyakorító képzőkodácsol, kopácsolkoppant stb. –
Tisztázatlan idetartozású: 1075/rikachi artand hn.
SzófSz.; TESz.

rikít A: 1585 rikoytok (Cal. 775); 1790 rikítottam (NSz. – Gvadányi: NFejérvár 6) J: 1. 1585 ’kiált,
rikolt; schreien, kreischen’ (↑); 2. 1849 ’igen élénknek, szemsértőnek látszik, kiabál 〈szín〉; grell sein,
schreien 〈Farbe〉’ (NSz. – Greguss Á.: Szépészet 19, jegyz.); 3. 1870 ’ríkat; weinen machen’ (CzF.) Sz: ~ó
1843 rikító PartzPräs ’rikoltó’ (NSz. – Vajda P.: Éj. 1: 55); 1849 rikitólag ’harsány, kiabáló 〈szín〉; grell,
schreiend 〈Farbe〉’ (NSz. – Greguss Á.: Szépészet 19, jegyz.).
MNy. 7: 104; TESz.

rikolt A: 1548 rikkolt (Székely István: NySz.); 1575 Rikolto sz. (Bornemisza Péter: NySz.); 1585
rikotani sz. (Cal. 288); 1821 ríkoltanák (NSz. – Katona J.: Bánk-bán 24) J: 1. 1548 ’hevesen kiált, kiabál;
heftig schreien’ (↑); 2. 1804/ ’rikít 〈szín〉; grell sein’ (NSz. – Bessenyei: Tariménes 43) Sz: ~oz 1748
Rikoltoz (Faludi, N. E. p. 105: Kreszn.) | | rikkant A: 1554 rikkantatom sz. (RMKT. 3: 317); 1580 e.
Rikkontással sz. (EPhK. 9: 166); 1779 rikont (NSz. – Kónyi: Zrinyi 41) J: ’[?]; heftig aufschreien’ ||
rikongat A: 1773 rikogattak (Nyr. 109: 243) [csak EWUng.]; 1786 rikongat (NSz. – Tolnay S.: Falusi
okt. 89); 1847 rikkongat (NSz. – Erdélyi: Népd. és mondák 2: 211) J: ’rikoltozik; öfters schreien,
herumschreien’ | | rikkancs A: 1775 Rikkancs (MNy. 58: 109); 1792 ritkonts (SzD.) J: 1. 1775 ’kacsa;
Ente’ (↑); 2. 1783 ’pásztor | őr, csősz; Hirt | Wächter, Feldhüter’ (NSz. – Molnár J.: Könyvház 3: 388); 3.
1807 ’kikiáltó; Ausrufer’ (NSz. – Farkas Fer.: Vil. ritk. 2: 33); 4. 1900 ’újságárus; Zeitungsverkäufer’
(NyÚSz.) | | rikkan A: 1792 Meg-rikkant (SzD. Rikkantani); 1872 Rikkanik □ (Nyr. 1: 332) J: 1. 1792
’rikkant; heftig aufschreien’ (↑); 2. 1872 ’csetten; knallen’ (↑).
A szócsalád igei tagjai onomatopoetikus eredtűek. ⊗ A szótő a rikácsol, rikít tövével azonos. Szorosan
összefügg a ríval is. Lehetséges ráadásul, hogy a szócsaládba tartozó igék a rí származékai; ebben az
esetben a szó belseji k mozzanatos képző. A végződések: különféle igeképzők. – A leginkább a 4.
jelentésében használatos rikkancs a rikkantból keletkezett -cs játszi kicsinyítő képzővellebbencs,
puffancspuff² stb. – Valószínűleg ugyanebből a tőből -a folyamatos melléknévi igenévképzővel: 1211Rica
szn. (PRT. 10: 510).
TESz. rikkant a. is

rím A: 1808/ rímes sz. (NSz. – Kazinczy: Tüb. Pályamű 174) J: 1. 1808/ ’azonos hangzású szavak
összecsengése a verssorok végén; Reim’ # (↑); 2. 1822 ? ’(rímes) vers; (gereimter) Vers’ (NSz. – Igaz S.:
Zsebk. 175), 1867 ’ua.’ (NSz. – Rákosi J.: Shaks. Fels. szer. 245) Sz: ~el 1808/ rimelve sz. (NSz. –
Kazinczy: Tüb. Pályamű 161).
Francia jövevényszó. ⊗ Fr. rime: ’rím’., rimes többes szám ’versek’ [< ófrank *rīm ’sor’ , illetve ; ném.
(ófn.) rīm ’ua.sorrend; szám’].. Megfelelői: ném. Reim;; ol. rima; stb.: rím. – Tudatos átvétel a kádencia
’rím’ jelentésének kiküszöbölésére. Hasonló átvételi kísérletekre vö.: R. ríma ’ua.’ (1807/) az olaszból (↑)
és reim ’ua.’ (1813/) a németből (↑).
NyÚsz.; TESz.

rima A: 1804 rima (NSz. – Fábchich J.: Pindarus 253); 1878 Rímától (NSz. – Győrffy I.: Garab. 189)
J: mn 1. 1804 ’felháborodást, mérgelődést okozó, megvetésre méltó; Ärger erregend | verächtlich’ (↑); 2.
1848 ’savanyú; sauer’ (NSz. – Erdélyi: Népd. és mondák 3: 178) | fn 1808 ’ringyó, szajha; Hure’ (SI.).
 Bizonytalan eredetű, esetleg latin jövevényszó. ⊗ Vö.: lat. rima ’rés, repedés, hasadék’, (tud.) rima
pudendi ’szeméremrés’bizonytalan, esetleg indoeurópai eredetű; vö.: [lett riewa ’rés, repedés a fában;
ránc, redő’; litv. rievà ’szikla, sziklahasadék’].. – Eredeti jelentése a magyarban ’női szeméremtest
lehetett, melyből talán metonimikusan keletkezhetett a szajha’ jelentés. Hasonló jelentésváltozáshoz vö.:
fasz. A melléknévi jelentések jelzői használatban alakulhattak ki. – A származtatás nehézsége abból fakad,
hogy a latin és a magyar jelentések közvetlenül nem felelnek meg egymásnak; emellett a korai adatokbak
részben még nem rendelkeznek bizonyíthatóan pejoratív értékkel; vö.: rima〈a dajka megszólításaként〉
(1780).
TESz.

rimánkodik A: 1784 rimánkodtál (SzD. 22); 1788–9 rimánykodási sz. (NSz. – M. Museum 1: 155);
1835 rimánykodik ▼ (Tzs. Flehen) [csak EWUng.]; nyj. rémánkodtak (ÚMTsz.) J: ’[?]; flehen’.
Származékszó. ⊗ A rí szóból gyakorító-visszaható képzővel, a reménykedik (a remél származéka)
hatására. A szó a nyelvújítás korában került át a nyelvjárásokból az irodalmi nyelvbe. – A R. rimány
’rimánkodás’ (1832) elvonással keletkezett a rimánkodikből, a remény analógiás hatására.
TESz.; FiktI. 140

ring¹ A: 1763 Ringatni sz. (NSz. – Adámi: Wb. 66); 1774 ringettetni sz. (NSz. – Dugonics: Trója vesz.
72); 1804 ringása sz. (NSz. – Verseghy F.: Rikóti 9); 1884 rinogva sz. (NSz. – Bródy S.: Nyomor 182) J:
1. 1763 ’könnyedén, ritmikusan ide-oda billegtet, himbál; sich wiegen, sich schaukeln’ # (↑); 2. 1801
’andalító érzésekkel tölt el, kellemes lelkiállapotba juttat; sich angenehmen Gefühlen hingeben’ (NSz. –
Adelíne 1: 203); 3. [álomba ~] 1833 ’elaltat; sich in den Schlaf wiegen’ (NSz. – Széchenyi: Stad. 63) Sz:
~at 1763 sz. (↑) | ~ató(d)zik 1796 ringatództak (NSz. – Vitéz I.: Törpe Péter 2: 63).
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ Az ige tkp. a reng veláris párja (vö. a származékokat), és általában a
könnyebb himbálódzásra, billegtetésre vonatkozik; a hangtanához vö.: nyekeg ~ nyikognyikorog, reszel ~
riszál stb. A végződése: -g gyakorító képző. – Az értelmezés, mely szerint a ring a ringatból elvonással
kelezkezett, nem meggyőző.
TESz. ringat a. is

ring² A: 1877 whisky-ring (NytÉrt. 93: 49) [csak EWUng.] J: 1. 1877 ’[?]; Vereinigung von
Großhändlern od Finanzgruppen’ (↑); 2. 1911 ’lóversenytéri fogadóiroda; Wettbüro’ (RévaiLex. Betting);
3. 1911 ’szorító 〈ökölvívóversenyen〉; Boxkampfplatz’ (Bánhidi: Sportny. 132).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Ring;; ang. ring;; f r. ring; stb.: karika, gyűrű ’〈piacgazdaság, sport>;
fogadóiroda <lóversenytéri〉’. Pénzügyi jelentésében az amerikai angolból terjedt el, sportnyelvi szóként
az angolból [< ang. ring ’(karika)gyűrű; abroncs, karika; emberek csoportja; küzdőtér’].. – A magyarba 1.
jelentésében a németből és az angolból, 2. és 3. jelentésében az angolból került. Ma csak a 3. jelentésében
használatos.
TESz. ring¹ a. is

ringli × A: 1884 ringli (Nyr. 13: 432) J: 1. 1884 ’kis fémkarika; kleiner Ring 〈aus Metall〉’ (↑); 2. 1957
’szardellagyűrű; Sardellenring’ (Bakos: IdSz.).
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (T.) ringl, (h. baj.-osztr.) rı̇ ̄ ŋgl̥ , – ; ném. Ringel:: ’gyűrű, kis
karika’ [< ném. Ring ’kör alakú tárgy’].. Megfelelői: szb.-hv. ringla ’karika, gyűrű’. – A magyarba
valamely kézműves mesterség szakszavaként kerülhetett. A végződéshez vö.: cetli, hecsedli stb. – A 2.
jelentés a magyarban metaforikusan keletkezhetett, valószínűleg a ; ném. (au.) Sardellenringerl
’szardellagyűrű hatására.’
TESz.

ringlispíl ∆ A: 1845 Ringelspielnek (NSz. – Nagy Ig.: Magy. titk. 11: 46); 1877 ringli-spilin (NSz. –
Tóth Ede: Művei 2: 28); 1888 Ringlispíl (Nyr. 17: 268); 1909 ringispílre (Var. 517) [csak EWUng.]; nyj.
ringëspír, ringispül (ÚMTsz.) J: ’körhinta; Karussel’.
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) ringelspiel, ( B . ) ring'lg'spüll – ; ném.
Ringelspiel:: ’körhinta’ [< ném. Ringel ’kis karika’ + Spiel ’rikító szín’].. Megfelelői: szb.-hv. ringlspil
’körhinta.’
TESz.
 ringló A: 1835 Ren-clód, Rin-Klód (Kassai 4: 229); 1862/ ringlótát (NSz. – Jókai 17: 304); 1865
ringlot □ (NSz. – Toldy I.: Nőkről 236); 1877 ringló (NSz. – Bereczki: Gyümölcs. vázlatok 1: 458); nyj.
lingrótszilva (Nyr. 42: 394), rënglon, rëngor, ringliszilva (Nyatl.) J: ’[?]; Reneklode’ #.
Német (au.) jövevényszó. ⊗ Ném. (au.) Ringlotte: ’ringló’., – ném. Reineclaude, Reneclode ’ringló’ [<
fr. reine-claude ’ua.’, tulajdonképpen ’Claude királyné’, I. Ferenc Francia király feleségének nevéből]..
Megfelelői: ; cseh renklóda;; le. renglota, renkloda; stb.: ringló. – A magyar szó változatai egyrészt
különféle ejtésformáknak felelnek meg, másrészt népetimológiás keletkezésűek. A ringló alak a
tárgyragnak felfogott szóvégi t elhagyásával keletkezhetett.
Nyr. 57: 114; Pais-Eml. 322; TESz.

ringyó A: 1761 ringyó (Hazánk: NySz.); nyj. réngyó (NyF. 40: 65) J: 1. 1761 ’szajha | kitartott szerető,
ágyas; Hure | Konkubine’ (↑); 2. 1838 ’rongyos, piszkos, részeges személy; verlumpte, schmutzige,
trunksüchtige Person’ (Tsz.).
Származékszó. ⊗ A rongyrongyos szóból -ó névszóképzővel; vö.: apóapa, horhóhorh stb. A szó belseji
i-hez vö. a ringy-rongy ’értéktelen dolog, vacak’ (1786) ikerszó előtagját; lásd még: bimbó: bont. A
kifejezés az azzal illetett személy erkölcsi alantasságára utalhatott; a jelentéséhez vö.: cafat, ribanc stb.
MNy. 16: 8; TESz.

rinocérosz A: 1626 u./ rinoczerust (MNy. 84: 251) [csak EWUng.]; 1694 rinocérosz fogaiból [?U]
(MNy. 79: 248) [csak EWUng.]; 1908 rinóczeroszok (NSz.) [csak EWUng.] J: ’orrszarvú; Rhinozeros’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. rhinoceros: ’rinocérosz’ [< gör. ῥινόκερως ’ua.’, a ; gör. ῥις, ῥῑνός birtokos
eset ’orr’ és κέρας ’szarv’].. Megfelelői: ném. Rhinozeros;; a n g . rhinoceros;; f r . rhinocéros; stb.:
rinocérosz. – A korábbi változatok szóvégi s-sel való kiejtéséhez vö.: ámbitus stb.; az sz-es alakhoz vö.:
cirkusz stb. – A magyar irodalmi nyelvben a rinocérosz megnevezése: orrszarvú, ’EZ NEM KELL’ (1896
(PallLex.).
TESz.

ripacs A: 1289 Rapachuswt sz. hn. (OklSz. rapacsos); 1524 Rypach szn. (MNy. 31: 276); 1649
ripátyos sz. (NSz. – G. Kat.: V. titk. 3: 867); nyj. rapancos, rappancsos sz. (MTsz.) J: 1. 1289 ? ’göröngy,
egyenetlenség, érdesség; Scholle | Ungleichmäßigkeit, Rauheit’ (↑), 1649 ’ua.’ (↑); 2. 1524 ? ’himlőhely,
ragya | sebhely, forradás; (Blatter)narbe’ (↑), 1763 ’ua.’ (NSz. – Adámi: Wb. 66); 3. 1838 ’himlő | egyéb,
kiütéssel járó fertőző betegség; Pocken | andere exanthematöse, ansteckende Krankheit’ (Tzs.); 4. 1899
’[?]; Schmierenschauspieler, Kulissenreißer | billige Effekte erzielende Person 〈Redner, Künstler usw〉’ #
(NSz. – Krúdy Gy.: Ifjúság 229) Sz: ~os 1289 hn. (↑).
Bizonytalan eredetű, esetleg származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő ismeretlen eredetű. A szóvég -cs
névszóképzőnek tűnikkavics, kövecskő stb. A 2. jelentés: metafora a valószínűleg eredeti 1. jelentés
alapján; A 3. jelentés: metonímia a 2. jelentés alapján. A 4. jelentéshez vö.: csúf, pojáca.
TESz. ripacs1,2 a. is

riport A: 1787/ reportot (NSz. – Verseghy: Kisebb költ. 25); 1790 réportot (Nyr. 91: 491); 1865 ríport
(Babos report); 1884 riport (MagyLex. Report) J: ’beszámoló, tudósítás; Bericht, Report’ || riporter A:
1840 reporterek (Nyr. 91: 491); 1881 riporter (NSz. – Csepreghy F.: Műv. 4: 142) J: ’tudósító; Reporter’.
Angol jövevényszó, esetleg német közvetítéssel is. ⊗ Ang. report: ’jelentés, közlés’.; – lásd még: ném.
Report ’ua.’. Az angolban a report ’tudósít, közöl stb.’ szóból [< fr. (ófr.) raporter ’ua.; visszahoz;
relativizál; stb.’]. | ang. reporter ’tudósító’; – lásd még: ; ném. Reporter ’ua.’. Megfelelők mindkettőhöz: ;
sp. reporte, reporter; ; cseh report, reporter; stb.: beszámoló, jelentés, ’tudósító, riporter’. – A szó belseji
e az angol és német írásmódot követi, a szó belseji i az angol ejtésformát tükrözi.
TESz.

riposzt A: 1854/ ripostera (NSz. – Jókai 6: 263); 1859 ripost (NSz. – Jósika M.: Nov. 4: 208); 1871
riposztom (NSz. – Kvassay E.: Emb. kezd. 2: 89) J: 1. 1854/ ’talpraesett válasz; schlagfertige Antwort’
(↑); 2. 1884 ’visszavágás 〈vívásban〉; Riposte’ (Bánhidi: Sportny. 282) Sz: ~oz 1882 riposztozott (NSz. –
Lauka G.: Gondt. 110).
Francia jövevényszó, esetleg német közvetítéssel is. ⊗ Fr. riposte: ’gyors, találó válasz; gyors
visszavágás (vívásban)’.; – lásd még: ném. Riposte ’gyors visszavágás (vívásban)’. A franciába az ;ol.
risposta ’felelet, válasz; gyors visszavágás’. Megfelelői: ang. riposte;; l e . riposta; stb.: . – A R.
riposztíroz ’gyors, találó választ ad; visszavág’ (1810/) a ;ném. ripostieren ’ua.’
TESz.

ripők ∆ A: 1835 Ripók, Ripők, Rüpők (Kassai 4: 229) J: fn 1835 ’durva, faragatlan, pimasz személy;
Lümmel’ (↑) | mn 1835 ’himlőhelyes, ragyás; blatternarbig’ (↑).
Bizonytalan eredetű, esetleg származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő ismeretlen eredetű, és esetleg
azonos lehet a ripacs tövével. A végződés kicsinyítő képző lehetpufók, szemőkszem. – Ide tartozik: R.
rüpő ’faragatlan fickó’ (1835), valószínűleg -ő kicsinyítő képzővel.
TESz.

ripsz-ropsz ∆ A: 1713 Ripszrapsz (Kis-Viczay Péter: NySz.); 1790/ Rips, raps (I. OK. 30: 253) [csak
EWUng.]; 1958 ripsz-ropsz (NSz.) [csak EWUng.]; nyj. ripp-ropp (SzegSz.) J: hsz 1713 ’gyorsan,
egykettőre; eilig, schnell’ (↑) | fn 1792 ’martalék, préda | valaminek a hirtelen szétkapkodása; Raub, Beute
| hurtiges Verreißen einer Ware’ (NSz.).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. ripsraps: ’gyorsan, sietve’., (B.) ’abban a pillanatban’, R., N. rip rap
’gyorsan, egy csapásra’, ripsch rapsch ’ua.’ [onomatopoetikus eredetű].. – Többszörös átvétellel
számolhatunk. A réshangok nélküli, illetve a szó belseji o-s változatok a ropp hatására keletkezhettek. –
Nem tartozik ide: ripsz ’egy fajta bordás kötésű szövet’ (1848), amely a ném. Rips ’ua.’ szóból származik.
TESz. ripsz a. is

riska × A: 1600 riskó [?U] (Thaly: VÉ. 2: 5); 1784 riska (SzD. 70) J: mn 1600 ’vörös, vörhenyes; rot,
rötlich’ (↑) | fn 1. 1810 k. ’vörös, vörhenyes tehén; rote, rötliche Kuh’ (NSz. – Farkas A.: Lói tan. 14); 2.
1897 ’sillerbor; Schillerwein’ (MTsz.).
Szlovák jövevényszó. ⊗ Szlk. N. ryška ’vörhenyes színű tehén’ a szlovák ryšavý: ’vöröses,
vörhenyes’.. – A riskó változat keletkezéséhez vö.: kagyló, szittyó stb., vagy a szóvég változása a -kó
kicsinyítő képző analógiás hatásával magyarázható. A főnévi 2. jelentés: tréfás metafora. – A roska ~
róska ’piros, vöröses’ (1778) erdélyi nyelvjárási szó végsős soron ugyanara az etimonra megy vissza; a
rom. roșcat ’vöröses, vörhenyes; vöröses szín’. A magyar szó hangalakja a tárgyragként felfogott szóvégi
t elhagyásával keletkezett.
KSzlJsz. 466; TESz.

riszál A: 1708 Riʃzáló sz. (PP. Formīcīnus) J: 1. 1708 ’ide-oda mozgat, különösen csípőjét, farát
rángatja; hin und her bewegen, sich in den Hüften wiegen’ # (↑); 2. 1742 ’nyiszál; schnitzeln’ (Pais-Eml.
591); 3. 1816 ’dörzsöl, súrol | reszel; reiben | feilen’ (Gyarmathi: Voc.); 4. 1847 ’táncol, illetőleg táncoltat
valakit; tanzen bzw mit jmdm tanzen’ (NSz. – PD. okt. 7.: boríték 3); 5. 1861 ’ráncigál; (herum)zerren’
(MNyszet. 6: 175); 6. 1887 ’rostál; sieben 〈Korn〉’ (Nyr. 16: 474); 7. 1898 ’csikorgat; knarren, knirschen
lassen’ (Nyr. 27: 95) | | risszant × A: 1792 Riʃzʃzantani sz. (SzD.); 1838 Rosszantani sz. (Tsz.); 1844
Risszent (NSz. – Kiss M.: Ujdon szavak 84) J: ’nyisszant; (mit einem Schnitt) abschneiden’ || risszan ×
A: 1870 riszszan (CzF.) J: ’nyisszanó hangot adva elválik; einen raschelnden, zischenden Laut von sich
gebend abgeschnitten werden’.
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ A szótő egyfelől a palatoveláris párhuzamosság alapján összefügg a
reszel, reszket tövével; a hangtanához vö.: reng ~ ring¹. Másfelől a szócsalád egyes hangutánzó jellegű
tagjai a rí származékai lehetnek; ebben az esetben a szó belseji sz gyakorító képző. Az sem zárható ki,
hogy kétféle kelezésmód egybeeséséről van szó. A végződések: különféle igeképzők. – A N. risza ’ülep,
hátsó’ (1792) a riszál alakból keletkezett elvonással.
SzófSz.; MNy. 55: 130, 58: 87; TESz.; FiktI. 140

ritka A: 1338/ rythkafa (KárOkl. 1: 135); 1585 Meg retkodom sz. (Cal. 895); nyj. rëtkȧ (MTsz.) J: 1.
1338/ ’nem sűrű, gyér; dünn, schütter’ # (↑); 2. 1372 u./ ’nem gyakori, elvétve előforduló (és ezért
értékes); selten, rar’ # (JókK. 14); 3. [in adv Funktion] 1761 ’nagyon; sehr’ (NSz. – Bertalanffi: Siralmas
panasz 125); 4. 1935 ’sovány, színtelen, gyengébb munkabírású; mager, blaß, von geringerer
Arbeitsfähigkeit’ (ÚMTsz.) Sz: ~ság 1527 rytkaʃaga ’[?]; seltenes Vorkommen’ (ÉrdyK. 465); 1750 ’[?];
Seltenheit’ (NSz.) [csak EWUng.]; 1771 ’[?]; Rarität’ (uo.) [csak EWUng.] | ritkul 1531 meg rytkwl
(ÉrsK. 527) | ritkít 1585 Meg ritkitom (Cal. 895).
 Jövevényszó egy szláv, valószínűleg délszláv nyelvből. ⊗ Blg. ряд(ъ)к -а -о; szb.-hv. rijedak, rijetka,
rijetko; szln. red(e)k -a -o; – ; óe. szl. rědъkъ -a -o; szlk. riedky -a -o; or. ред(о)к(ий); stb.: nem sűrű,
gyér; : ’ritka’valószínűleg indoeurópai eredetű; vö.: [lat. rete ’halász-, vadászháló’; litv. rẽtas ’nem sűrű;
ritka ’; stb.].. – A magyarba a szláv melléknév nőnemű vagy semleges nemű alakja került, valószínűleg
egy olyan délszláv nyelvből, amelyben az ě zárt ejtésű volt. A 3. jelentéshez vö.: ; ném. selten ’nem
gyakori; rendkívüli.’
KSzlJsz. 466; MNy. 58: 418; TESz.

ritmus A: 1531 Rithmusokban (ThewrK. 165); 1588 Ritmusba (Nyr. 96: 227) J: 1. 1531 ’verses forma,
vers(sor); Vers, Verszeile | Gesang’ (↑); 2. 1581 ? ’ütemes, szabályos váltakozás; Rhythmus’ # (Nyr. 96:
227), 1735/ ’ua.’ (NSz. – Ráday G.: Ö. M. 53) || ritmika A: 1807 Rhítmikára (NSz. – Folnesics: Alvina
6); 1892 ritmikájában (NSz. – Négyesy L.: Mért. magy. vers 315) J: ’ritmustan; Rhythmik’ || ritmikus A:
1835 Rhythmicus [es. nem m.] (Kunoss: Gyal.); 1870 rythmikus (NSz.) [csak EWUng.]; 1882 ritmikus
(NSz. – Beöthy Zs.: Színműírók 106) J: mn 1835 ? ’ritmusos, ütemes; rhythmisch’ # (↑), 1870 ’ua.’ (↑) |
fn 1892 ’a ritmika ismerője; Kenner der Rhythmik’ (NSz. – Négyesy L.: Mért. magy. vers. 247).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. rhythmus: ’szabályosság, ütemesség 〈a beszédben, zenében, mozgásban〉’,
(h.) ’vers, dal’ [< gör. ῥυϑµός ’hullámzás; ütemes mozgás; szabályosság, időmérték, taktus 〈táncban,
zenében, beszédben〉’]. | lat. rhythmice rhythmica ’ritmika, ritmustan; ritmikus ’, (h.) rhythmice ’a
(jól)hangzás művészete’ [< gör. ῥυϑµική (τέχνη έπιστήµη) ’ritmustan’].; lat. rhythmicus ’ritmusos; a
ritmika ismerője’ [< gör. ῥυϑµικός ’ritmusos’].. Megfelelői: ; ném. Rhytmus, Rhytmik, rhythmisch; ; fr.
rythme, rythmique; stb.: ritmus, ütem. Ritmika, ’ritmikus’. – A szóvégi s-hez vö.: ámbitus stb. – Ide
tartozik: ritmizál ’EZ NEM KELL’ (1773 (NSz.).
Nyr. 96: 226; TESz.

rítus A: 1656 ritusukért (MonOkm. 24: 502) [csak EWUng.]; 1808/ rítusokat (NSz. – Kazinczy: Lev.
5: 387) J: ’vallásos szertartások megszabott rendje, formája; Ritus’ | | rituális A: 1786 rituláris (NSz.)
[csak EWUng.]; 1835 Ritualis [es. nem m.] (Kunoss: Gyal.); 1876 rituális (NSz. – Hevesi L.: Karc. 159–
60) J: ’rítus szerinti, rítusos; rituell’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (e.) tirus (religiosus ecclesiasticus): ’(vallási, egyházi) szokás, szertartás’
[indoeurópai eredetű; vö.: óind r̥ táḥ ’megfelelő, helyes’, r̥ túḥ ’meghatározott idő’; ; av. ratuš ’ua.’; stb.]. |
lat. ritualis: ’a vallási szokásokat, rítust illető’.. Megfelelői: ném. Ritus, rituell; ; fr. rite, rituel; stb.: rítus,
’rituális’. – A szóvégi s-hez vö.: ámbitus, brutális stb. A rituális szó rituláris alakváltozata a láris
végződésű szavak analógiás hatását tükrözi; lásd még; jubilárisjubileum, regulárisregula stb. – Ide
tartozik: rituálé ’szertartás’ (1783 (NSz.).
TESz.; UAJb. NF. 2: 84

rittyen † A: 1708 Rittyenek (PP.) J: ’csattan; knallen 〈intrans〉’ || rittyent A: 1784 rittyenteni sz. (SzD.
68); 1794 rütytyent (NSz. – Gyarmathi S.: Nyelvmester 2: 275); nyj. kirittyantotta (Nyr. 40: 268) J: 1.
1784 ’csattant; knallen lassen’ (↑); 2. 1835 ’szellent | (be)kakál; furzen | in die Hose machen’ (Kassai 4:
230); 3. 1860 ’üt, csap; schlagen’ (NSz. – Kakas M. napt. 69); 4. [oft ki~i magát] 1961 ’hirtelen csinál,
összecsap valamit; etw plötzlich machen, zusammenhauen | sich plötzlich aufputzen’ (ÉrtSz.).
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ Eredetileg a valaminek nekicsapódó, nekivágódó tárgyak hangjának
utánzására. A szótő a rotyog szócsalád tövével függhet össze. A végződések: mozzanatos, mozzanatos-
műveltető igeképző. A rittyent 2. és 3. jelentése metafora, illetve metonímia az 1. jelentés alapján; ez a
három jelentés és a rittyen leginkább a keleti nyelvjárásokban él. A szélesebb körben elterjedt 4.
jelentéshez vö. esetleg a vág néhány jelentését. – Ugyanebből a tőből gyakorító képzővel: rittyeg ’zörög,
csörget, csattan, dörren’ (1808).
TESz.

rivakodik × A: 1574 meg riuakodánac (Heltai Gáspár: NySz.); 1805 rivakodik ▼ (NSz.) [csak
EWUng.] J: 1. [meg~ik] 1574 ’felkerekedik, útra kel; aufbrechen 〈intrans〉’ (↑); 2. 1805 ’[?]; etw
bedauern | jammern’ (↑); 3. 1817 ’valakire ripakodik; anschreien, anbrüllen’ (NSz. – Czövek: Hír. zsiv. 1:
131) | | ripakodik A: 1818 ripakodom re-ája ▼ (NSz. – Kassai J.: Felelet Bar. Szemügyre 23); 1898
ráripakszik (NSz. – Móra I.: Atyámfiai 154) J: 1. [haupts rá~ik vkire, vmire] 1818 ’valakire rákiált,
rárivall; anschreien, anbrüllen’ (↑); 2. 1880 ’hangosan lármáz; laut lärmen’ (Nyr. 9: 92).
 A szócsalád időrendben legkorábbi tagja a rivakodik:. ⊗ A ríigeriv- tőváltozatából gyakorító-visszaható
képzővel. Az 1. jelentéshez vö.: riaszkodikriaszt. – Ha a ripakodik szó belseji p-je a v hangtani
változataként a tőhöz tartozik, az ige tkp. a rivakodikkal azonos. Ez a hang azonban mozzanatos képző is
lehetállapik, telepedik stb.
TESz. ripakodik a. is; FiktI. 140

rivalda A: 1845 rivaldó (NSz. – Szigligeti: Vándorszín. 91); 1896 rivalda (Nyr. 25: 546) J: ’a
színpadnak a nézőtér felőli pereme és az előfüggöny közötti része (a súgólyukkal, a színpadot megvilágító
lámpasorral); Vorderteil der Bühne vor dem Raffvorhang, Rampe’.
Olasz (é.) jövevényszó. ⊗ Ol. (giul.) ribalta: ’színpad, rivalda’., (mil.) ribàlta ’ua.emelvény, dobogó’,
– ol. ribalta ’csapódeszka; a színpad eleje’ [< ol. ribaltare ’felborul, felkattan; felbillen’].. – A hangalak
népetimológiával keletkezett a rivallige alapján, a végződés a -da névszóképzős szavak hatását mutatja
(vö.: csúszdacsúszik, járdajár stb.). A rivalda változat kialakulásához vö.: istálló, kagyló stb.
TESz.

rivális A: 1791 riválist (NSz. – Pétzeli: Ekkl. hist. 3: 85) J: ’vetélytárs; Mitbewerber, Rivale’ ||
rivalizál A: 1835 Rivvalizál (Kunoss: Gyal.) J: ’verseng, vetélkedik; rivalisieren’.
A szócsalád időrendben legkorábbi tagja, a rivális: latin jövevényszó. ⊗ Lat. rivalis: ’rivális, vetélytárs
’, tulajdonképpen ’ugyanannak a pataknak, csatornának a közös vízhasználati jogával rendelkező
telekszomszéd ’ [< lat. rivus ’patak, csatorna’].. Megfelelői: ném. Rivale;; fr. rival; stb.: rivális. A szóvégi
s-hez a magyarban vö.: brutális stb. – A rivalizál: nemzetközi szó; vö.: ; ném. rivalisieren;; ang.
rivalize;; fr. rivaliser; stb.: rivalizál, vetélkedik. A franciában keletkezett. A magyarba főként a németből
került át. A végződéshez vö.: demoralizál, politizálpolitika stb.
TESz.; FiktI. 71

rivall A: 1549 Rivalkodásokkal [?U] sz. (RMKT. 5: 36); 1668 meg-rivallik □ (Matkó István: NySz.);
1692 rivolkodnak vala sz. (Hunyadi Ferenc: NySz.); 1842 rivall (NSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1549 ’kiált,
kurjant; (auf)schreien’ (↑); 2. 1705 ’jajgat, siránkozik; klagen, jammern’ (RákF.: Lev. 4: 591); 3. 1784
’hangzik, szól; schallen, tönen’ (NSz. – Bálintitt: Kodrus 101); 4. [haupts rá~] 1836 ’valakire ripakodik;
anschreien, anbrüllen’ (NSz. – Aurora 15: 56).
Származékszó. ⊗ A ríigeriv- tőváltozatából jött létre -l ~ -ll mozzanatos képzővel; vö.: fuvallfúj,
lövelllő stb. Leginkább a 4. jelentésében használatos.
TESz.

rizibizi A: 1878 rizsí, bizsi (NSz. – Bakahumor 156–7); 1937 rizibízi (SMFrSz.) [csak EWUng.] J:
’rizsből és zöldborsóból készült étel ; Speise aus Reis und Zuckererbsen’.
Német (au.) jövevényszó. ⊗ Ném. Risibisi ’rizsből, zöldborsóból, apróra vágott sonkából stb. készült
velencei ételfajta’, (au.) Risipisi ’rizsből és cukorborsóból készült étel’ [< ol. N. risi e bisi ’ua.’az ol. riso
’rizs’ és az ; ol. (É.) biso ’borsó’].. Megfelelői: ; szb.-hv. rizi-bizi ’rizibizi.’
TESz.

rizike × A: 1707 Rezike (MNy. 8: 128); 1892/ rizike-gombával (NSz. – Jókai 80: 247) J: ’egy fajta
ehető gomba, fenyőaljagomba; Reizker (Lactarius deliciosus)’.
Szlovák jövevényszó. ⊗ Szlk. rýdzik, N. hrizik: ’rizikegomba’ [eredetéhez vö.: rozsda].. Lásd még: ;
cseh ryzec ’ua.’. A megnevezést a gomba vöröses színe magyarázza. – A magyar szóvégi e a -ke
kicsinyítő képzős főnevek, valamint a csiperke analógiás hatását tükrözi. – A rizikegomba (↑) összetétel
formájában a szó a botanikai szaknyelvben is él.
KSzlJsz. 466; StSl. 19: 54; TESz.

rizikó A: 1788 Risicojára (MNy. 71: 248); 1835 Riziko (Kunoss: Gyal.); 1897 rizikó (PallasLex.
Risico); nyj. rëzikó (SzegSz.) J: ’kockázat, kockáztatás; Risiko’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Risiko: ’veszély, kockázat’ [< ol. (R., N.) risico ’ua.’].. Megfelelői: cseh
risiko;; le. ryzyko; stb.:
TESz.

rizling A: 1833 Riszling (NSz. – Dercsényi J.: Előterjesztés 6); 1862 rizlingre (NSz. – Kolozsv. Album
155) J: 1. 1833 ’[?]; Riesling 〈als Art Weintraube〉’ (↑); 2. 1857/ ’[?]; Riesling 〈als Art Weißwein〉’ (NSz.)
[csak EWUng.].
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Riesling R . rießling: ’szőlőfajta; borfajta’ [ismeretlen eredetű]..
Megfelelői: ; szb.-hv. rizling;; szln. rizling: ’ua.’. – A szó belseji z vagy a német ejtésmódot tükrözi, vagy
a magyarban végbement zöngésedéssel keletkezett.
TESz.

rizottó A: 1878 rizottot (NSz. – Asbóth J.: Álm. 106); 1941 Rizottó (ÚILex.) [csak EWUng.] J: ’[?];
Risotto’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. (au.) Risotto;; ang. risotto;; fr. risotto;; ol. risotto; stb.: rizottó. Az olasz
nyelvi hatás által vált elterjedtté [< ol. riso ’rizs’].. – A magyarba az olaszból és az ausztriai németből
került.
TESz.

rizs A: 1493 Ryska[sa] (OklSz.); 1757 riz kásával (NSz. – Bertalanffi P.: Világ 889); 1783 rizs köles
(NSz. – Molnár J.: Könyvház 4: 206); nyj. rizsa (MTsz.) J: ’[?]; Reis (Oryza sativa)’ #.
Olasz (é.) jövevényszó. ⊗ Ol. (rom.) rī́ž, (lomb.) rī́š, (fri.) rī́ʃo, – ; ol. riso: ’rizs’ [< lat. oryza ’ua.’].. A
növény és megnevezése keleti eredetű. Európában az arabból és a görögből terjedt el; vö.: ; arab aruz,
ruzz; ; gör. ὃρυζα, (biz.) ῥύζι: ’rizs’indoeurópai eredetű; vö.: [óind vrīhí; afgán wrize többes szám: ]..
Megfelelői: ; ném. Reis;; sp. arroz;; fr. riz; stb.: . – A magyarba a mediterrán kereskedelem révén került.
A rizsa változat a kései adatolhatóság ellenére szintén az olaszból kerülhetett át; a szóvégi a-hoz vö.:
pálya, spárga¹ stb.
TESz.; GPann. 1: 8, 11

rizsma A: 1531 Rizma (OklSz.); 1855 rizsmára (NSz. – Jókai: Tarka élet 1: 113) J: ’papírmérték; Ries
〈Papiermaß〉’.
Olasz (é.) jövevényszó. ⊗ Ol. (mant.) riṡma, (rom., vel.) risma,, (gen.) rixima [x=ž], – ol. R. risima,
risma: ’1000 ív 〈papírmérték〉’ [< arab rizma ’csomag, bála, köteg’].. Megfelelői: ; ném. Ries;; ang.
ream;; fr. rame; stb.: egy fajta papírmérték. Kereskedelmi szakszó. – Ugyanerre az etimonra megy vissza:
R. riz ’ua.’ (1655 (MNy. 90: 126), a németből származik (↑).
MNy. 29: 149; TESz.

ró A: 1211 Rou sz. szn. (PRT. 10: 510) [csak EWUng.]; 1394 Rowas sz. hn. (Suciu 2: 72) [csak
EWUng.]; 1397 Rauas sz. hn. (uo.) [csak EWUng.]; 15. sz. meg roÿÿak (MNy. 10: 375); 1838
megróvtam sz. (Tsz.) J: 1. 15. sz. ’adót kivet valakire | teherként, kötelességként előír valakinek; mit einer
Steuer belegen | jmdm etw auferlegen’ # (↑); 2. 1508 ’feljegyez; zusammenschreiben, in Evidenz führen’
(DöbrK. 266); 3. 1533 ’〈fából〉 összeűllít; zusammenfügen 〈Holzverbindung〉’ (Murm. 398.); 4. 1578 ’vág,
metsz | kemény anyagba vonalakat, jeleket vés; (ein)kerben, (ein)schneiden’ (Meliusz Péter: NySz.); 5.
[le~] 1633–4 ’valamely kötelezettségnek eleget tesz; tilgen, abgelten’ (Alvinczi Péter: NySz.); 6. 1659
’emlékezetébe vés, megjegyez; merken’ (Czeglédi István: NySz.); 7. 1725 ’〈utcákat, helységeket〉 bejár |
〈ismerősöket〉 sorra felkeres; durchmessen, (durch)wandern | der Reihe nach aufsuchen’ (Mikes: TLev.
80); 8. [vmit fel~ vkinek] 1794 ’valakinek vétségeként tart nyilván; jmdm etw als Schuld anrechnen’ #
(NSz. – Molnár Borb.: Munk. 1: 60); 9. [meg~] 1830/ ’megszid, szigorú feddésben részesít; rügen’ (NSz.
– Szemere P.: Munkái 3: 317); 10. 1832 ’〈fát〉 bizonyos módon vág; auf eine bestimmte Art zerschneiden
〈Holz〉’ (NSz. – Szabó E.: Székely Tájsz. 10); 11. 1842 ’üt, csap; schlagen, prügeln’ (NSz. – Athenaeum 2:
558) Sz: rovó 1211 szn. (↑); 1508 ’adószedő; Steuereinnehmer’ (↑); 1961 ’írásbeli iskolai figyelmeztetés
a tanuló rossz magaviseletéről vagy előmeneteléről; schriftlicher Verweis, Rüge 〈in der Schule〉’ (ÉrtSz.) |
rovás 1392 ? szn. (MNy. 50: 206); 1394 hn. (↑); 1508 ’adószedő; Zusammenschreiben’ (↑) | rovátol 1578
rouatolt sz. ’[?]; kerben’ (Meliusz Péter: NySz.) | rovátos 1578 rauátos ’[?]; gekerbt’ (Meliusz Péter:
NySz.) | rovott 1760 rovott ’fából összerótt; zusammengefügt 〈Holz〉’ (NSz. – Szattmáry Király Gy.:
Barmokrúl 61); 1870 ’büntetett előéletű; vorbestraft’ (NSz. – Szeg. bűnkrón. 26) | rovátka 1792 rovátkák
(SzD. Röhögö́ ).
Örökség a finnugor korból. ⊗ Osztj. (V.) roγəm-: ’kivág, farag, vés, átlyukaszt’.; cser. (KH.) roe-
’bevág, bevés’, (U., B.) rue- ’felvág, felaprít 〈fát>, kidönt, kivág <fákat〉’ [feltehetőleg fgr. *rokɜ- ’vág,
aprít’].. A szó belseji *k > m. Ø változáshoz vö.: jó². A jelentések az eredeti 4. jelentésből keletkeztek
részben a fapálcákba rótt jegyek különféle felhasználási lehetőségei alapján, részben metaforikusan és
metonimikusan. A rovás származékszó néhány szomszédos nép nyelvébe is átkerült; vö.: szb.-hv. rovaš,
revaš; ; rom. răvaș; stb.: rovásos pálca.
NyH.; NyK. 65: 159; TESz.; MSzFE.

robog A: 1600 k. robog (Radv.: Szak. 123) J: 1. 1600 k. ’fövés közben rotyog; brodeln’ (↑); 2. 1651
’dübörög, döng | döngve lépked, dobog 〈láb, lépés〉; dröhnen 〈Erde, Boden usw〉 | trampeln’ (Zrínyi 1: 74
[ɔ: 120]); 3. 1832 ’dörög 〈ágyú, égbolt stb.〉 | morajlik, zúg, zörejlik; donnern | tosen’ (NSz. – Helmeczy:
Jelenkor 1/1: 97); 4. 1832 ’ropog | pattogva lobog 〈tűz〉; knistern | prasseln, lodern 〈Feuer〉’ (NSz. – Fáy
A.: Bélteky 2: 113); 5. 1833 ’(robajjal) sebesen halad; dahinsausen, rasen’ # (NSz. – Kovács Pál: Thalia 1:
8); 6. 1843 ’csattogva lobog 〈vitorla, zászló, gatya stb.〉; laut flattern’ (NSz. – Vajda P.: Éj. 1: 153); 7.
1846 ’pazarul árad 〈fény〉, tündököl; reich strömen 〈Licht〉, funkeln’ (NSz. – Czakó: Leona 52); 8. 1880
’dohog, zsörtölődik; brummen, knurren’ (Nyr. 9: 565); 9. [fel~] 1914 ’zajjal hirtelen felrepül 〈vízi
szárnyas〉; mit Geräusch plötzlich auffliegen 〈Wassergeflügel〉’ (MNy. 10: 379) | | robban A: 1651
robbana (Zrínyi 1: 64); 1742/ robbanik □ (NSz. – Tóth I.: Cziráky J. 88) J: 1. 1651 ’harsan, csattan,
dörren | roppan; erschallen, krachen | knacksen’ (↑); 2. [oft mit VPräf] 1651 ’(zajjal) hirtelen mozdul,
indul | valahol hirtelen ott terem; (mit Geräusch) auffahren | plötzlich erscheinen 〈Person〉’ (Zrínyi 1: 15
[ɔ: 51]); 3. [le~] 1779 ’leesik, lepuffan, zajjal leszakad | hirtelen megered 〈szakadó eső〉, nagy tömegben
hirtelen esik 〈hó〉; mit Geräusch abstürzen, zu Boden krachen | zu strömen beginnen 〈Regen〉, in großen
Massen plötzlich fallen 〈Schnee〉’ (Kónyi J.: NySz.); 4. 1858/ ’〈anyag〉 gyorsan, nagy tömegű gázokká is
átalakulva, dörrenő hangot előidézve elég | 〈személy érzelmileg, indulatilag, illetőleg érzelem, indulat〉
kitör; explodieren 〈auch abstr〉’ # (NSz. – Jókai 13: 96); 5. [le~] 1929 ’gyorsan elfogy 〈pl. asztag
csépléskor〉; schnell verschwinden 〈zB Feimen beim Drusch〉’ (ÚMTsz.); 6. [le~] 1962 ’[?]; sich
(plötzlich) verschlechtern 〈Zustand von jmdm od etw〉’ (???!!!nincs locusa) Sz: ~t 1836/ robbantani sz.
(NSz. – Jósika M.: Abafi 1: 52) | ~ékony 1900 robbanékony (IrtörtKözl. 10: 14) || robaj A: 1777 robaja
(NyÚSz. 276) J: ’[?]; Getöse | Lärm’ Sz: ~lik 1961 robajlik (ÉrtSz.).
A szócsalád alapjai, az igék: onomatopoetikus eredetűek. ⊗ Ezek az igék összefügghetnek a ropp
szócsalád igei tagjaival, lehetséges azonban, hogy csak hangalaki hasonlóságról és szemantikai
kölcsönhatásról van szó. A végződések: gyakorító és mozzanatos képző. A mozgástevékenységre
vonatkozó jelentések főként metonimikus keletkezésűek. A robog 6. jelentése a lobog hatását tükrözheti.
A 7. jelentéshez vö.: rikít. A robban 5. jelentése a gyors megsemmisülés pillanatára vonatkoztatva a 4.
jelentésre mehet vissza. – A robaj az -aj névszóképzős igék alapján keletkezett; vö.: ropajropp, zsivaj stb.
A főnév a nyelvújítás korában került át a dunántúli nyelvjárásból az irodalmi nyelvbe; ma leginkább a
választékos nyelvhasználatban él.
SzófSz.; TESz.

robot¹ A: 1593 roboth (Úsz. 102) [csak EWUng.]; 1597 Robattbull (MNy. 80: 377) [csak EWUng.];
1659 Robodba(n) (MNy. 69: 234); 1785 rabottyát [t-j] (NSz. – M. Hírmondó 691); 1785 rábotolo sz.
(NSz. – M. Hírmondó 691); 1800 k. Robboti sz. (MNy. 53: 519); 1808 róbotban (NSz. – Kresznerics:
Közm. 1: 223) J: 1. 1593 ’úrdolga, jobbágymunka; Frondienst’ (↑); 2. 1799/ ’; schwer erträgliches Leben
| Gewürge, Plackerei’ # (I. OK. 30: 261) [csak EWUng.] Sz: ~ol 1650 robotolni sz. ’; Frondienst leisten’
(MNy. 69: 234); 1864/ sz. ’[?]; schwer arbeiten, sich plagen’ (NSz.).
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) robat, robold, – ném. R. robot ’jobbágyi munka,
robot’ [< cseh robota ’ua.(nehéz) munka’].. – Egyes változatai a rabota hatására keletkezhettek. 1.
jelentésében történelmi műszó.
MNy. 6: 113; KSzlJsz. 453; TESz. robot a. is

robot² A: 1921 robotnő (MNy. 66: 81) [csak EWUng.] J: ’[?]; Roboter’ #.
Cseh jövevényszó. ⊗ Cseh robot ’gépember, robot’ [< cseh robota ’nehéz fizikai munka, robot, R.
jobbágyi munka, robot’, valószínűleg a ; ném. Robot ’ua.’].. Karel Čapek (1890–1938) cseh író tudatos
szóalkotása révén keletkezett, számos nyelvbe 1920-ban írt R.U.R. című drámájából került át; vö.: ; ném.
Roboter;; ang. robot;; fr. robot;; or. робот; stb.: gépember, robot. – A magyarba is Čapek drámájából
került át, meghonosodását a szó nemzetközi elterjedése is elősegítette. – Ma összetételi előtagként is
használatos; vö. pl.: robotgép ’(háztartási) robotgép’ (1949).
MNy. 66: 80; TESz. robot a. is
 robusztus A: 1854 Robustus [es. nem m.] (HeckenastIdSz.²); 1882 robusztus (NSz. – Petelei: Keresztek
143); 1899 robosztus (NSz. – Cserzy M.: Pusztán 13) J: ’markos, tagbaszakadt; robust’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. robustus: ’keményfából, tölgyfából való; kemény; erős’ [< lat. robus, robur
’keményfa, tölgyfa’].. Megfelelői: ném. robust;; fr. robuste; stb.: erős, markos, robusztus. – A szóvégi s-
hez vö.: ámbitus stb.
TESz.

rocska × A: 1395 k. rachka (BesztSzj. 551.); 1405 k. ronchica (SchlSzj. 1106.); 1416 u./² roʟkacnac
(MünchK. 84); 1490 k. ronchka (NagyvGl. 190.) J: 1. 1395 k. ’egyfülű edény vízmerítésre,
fejőedényként; Henkelkrug, Schöpfgefäß, Melkgefäß’ (↑); 2. 1470 ’csöbör, dézsa; Zuber’ (SermDom. 2:
133).
Szláv jövevényszó. ⊗ Szln. ročka: ’fül, fogó; korsó, kancsó, kanna’;szlk. rúčka: ’fogantyú,
markolat’;or. ручка: ’ua.; tollszár; stb.’; stb. [< szláv *rǫka ’kéz’].. – A szó belseji n-es változatok a 10.
sz. vége előtt kerülhettek a magyarbaabroncs, dorong stb. A rocska alakváltozat alapja egy későbbi
átvételmészáros, munka. Forrása nem állapítható meg közelebbről; a jelentések alapján leginkább a
szlovén jöhetne szóba, viszont a rocska elsősorban az északi és az északkeleti nyelvjárásokban él. –
Esetleg a magyarból (talán visszakölcsönzésként): szlk. N. ročka ’vízhordó edény, vödör, fejőedény.’
KSzlJsz. 467; TESz.

ródlizik A: 1910 ródliz (Kelemen: IdSz.); 1951 ródlizik ▼ (OMSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; rodeln’ ||
ródli A: 1914 ródli (NSz. – Borssz. Jankó febr. 1.: 7) J: 1. 1914 ’kis szánkó; Rodelschlitten’ (↑); 2. 1961
’ródlizás 〈mint sportág〉; Rodeln 〈als Sportart〉’ (ÉrtSz.).
TESz.

rogyik A: 1585 le rogyok (Cal. 547); 1673 le rodgyásánac sz. (Amos Comenius: NySz.); 1784
radgyott (NSz. – Bálintitt: Kodrus 90); 1847 rogyik ▼ (NSz. – Széchenyi: Progr. 46) J: 1. 1585 ?
’〈ember, állat〉 összecsuklik; niedersinken’ # (↑), 1643 ’ua.’ (Com.: Jan. 59); 2. [heute haupts össze~ik]
1643 ’〈építmény, tárgy〉 összeomlik, összeroskad; zusammenbrechen, verfallen’ (Com.: Jan. 10); 3. 1809/
’rossz állapotba jut, züllik; in Verfall kommen | geistig zusammenfallen’ (NSz. – Vitkovics M.: Művei 3:
93) Sz: ~adozik 1877 lerogyadozván sz. (Nyr. 6: 329) R: ~ásig 1846 rogyásig ’a kimerültségig; bis zur
Erschöpfung’ (NSz. – Kuthy L.: Hazai rejt. 1: 161); 1961 van rogyásig ’mértéktelenül sok van; in Hülle
und Fülle’ (ÉrtSz.) | | rogygyan A: 1585 le rogy-giant [? ɔ: le roggyanas] sz. (Cal. 978); 1690 lo-
rogygyanás [ɔ: le-rogygyanás] sz. (Pápai Páriz Ferenc: NySz.); 1787 lerogyan (Faludi Ferenc: NySz.) J:
1. 1585 ’leülepedik; sich ablagern’ (↑); 2. [heute haupts meg~] 1690 ’〈ember, állat〉 hirtelen lerogy | 〈láb,
térd〉 megcsuklik, tartását elveszíti; plötzlich niedersinken, umsinken 〈Mensch, Tier〉 | einknicken 〈Fuß,
Knie〉’ # (↑); 3. 1748 ’〈építmény, tárgy〉 hirtelen kezd összeroskadni, meghajolni, letörni; plötzlich
baufällig werden’ (Faludi Ferenc: NySz.); 4. 1837/ ’〈ember〉 megrokkan, legyengül; plötzlich gliederlahm
werden, entkräftet sein’ (NSz. – Szemere B.: Munkái 6: 159); 5. [meg~] 1874 ’megdől 〈gabona, növény
szára〉; sich lagern 〈Getreide, Pflanze〉’ (Nyr. 3: 87).
A szócsalád alapja a rogyik:: bizonytalan eredetű, esetleg örökség a finnugor korból. ⊗ Vö.: ? osztj.
(Vj.) răt’i̮ ’rongy, folt’, (V.) răt’əmt- ’elrongyolódik, rongyokra szakad’; ? zürj. (Sz.) raź-: ’elold, eloldoz
(pl. egy övet) ’; ? ; cser. (U.) rońće-: ’szétszed, szétgombolyít, szétválaszt ’; ? lp. (I.) rut ’t’š́ ēh ’valami
elhasznált, ócska (pl. kéregkosár, kéregdoboz’ [feltehetőleg fgr. *raćɜ ’rongy, cafat széttép, szétválaszt,
eloldoz ’].. A szó belseji *ćm . gy hangváltozáshoz vö.: hegy, kégy stb. A rogyik szó ik végződésének
visszaható nyomatékosító szerepe van. – A roggyan a rogyból (a rogyik szó iktelen változatából)
keletkezett -n mozzanatos képzővel. – Onomatopoetikus értelmezése nem valószínű.
TESz.; UEW. 419

roh † A: 1171 ? Rua sz. szn. (MNy. 49: 412); 1211 ? Rou (MNy. 49: 412); 1211 ? Ruchtu sz. szn.
(MNy. 49: 414); 1270 Ruh (Györffy 1: 67); [1291–4] ? Ruýd sz. hn. (MNy. 22: 358); [1309–18] Roh szn.
(Gy. 1: 65) [csak EWUng.]; 1332–7 ? Rahd sz. hn. (MNy. 49: 414); 1374 ? Royth sz. hn. (MNy. 49: 414);
1593 rőh (MNy. 52: 499) J: 1. 1270 ? ’feketés | fekete; schwärzlich | schwarz’ (↑), 1395 k. ’ua.’
(BesztSzj. 952.); 2. 1270 ? ’vörös, rőt; rot, rötlich’ (↑), 1519 ’ua.’ (JordK. 905).
Ismeretlen eredetű. ⊗ Az időrendben korábbi személynévi és helynévi alakok a szóvégi χ különféle
hangváltozásaival jöhettek létre. A szó belseji ő-t tartalmazó változat a rőt hatására keletkezhetett. A
melléknévi jelentések egymáshoz való viszonya tisztázatlan.
MNy. 49: 409; TESz.

rohad A: 1784 rohadt sz. (SzD. 67) J: 1. 1784 ’bomlik | pusztul; faulen | verfallen’ # (↑); 2. 1792
’senyved, sínylődik; siechen’ (SzD.); 3. 1838 ’〈társadalom, közösség, intézmény stb.〉 (erkölcsileg)
bomlik, hanyatlik; verkommen, verrotten 〈Gesellschaft, Gemeinschaft, Institution usw〉’ (NSz. –
Athenaeum 2: 140) | | rohaszt A: 1792 Rohaʃztó sz. (SzD. Rohadni) J: 1. 1792 ’senyveszt, sorvaszt;
siechen lassen, zehren’ (↑); 2. 1838 ’rothaszt, rothadásnak indít; faulen machen’ (Tzs.).
A szócsalád tagjai belső keletkezésűek, valószínűleg szóhasadás eredményeként. ⊗ A rothad szócsalád
tagjaiból keletkezhettek a szó belseji t elhagyásával. Jelentéstani szerkezetük alakulására, illetve a szó
belseji t elhagyására hatással lehetett a roh. – A roh szóból származékszóként való magyarázata nem
valószínű.
MNy. 51: 92; Nyr. 89: 240; TESz.

roham A: 1833 rohamok (NSz. – Szalay L.: Fridr. 49) J: 1. 1833 ’valamely betegség hirtelen, heves
fellépése; Anfall’ # (↑); 2. 1833 ’gyors, hirtelen támadás; Sturmangriff’ # (NyÚSz.); 3. 1842 ’hirtelen
támadt érzelmi felindultság; plötzlich entstandene Gefühlserregung’ (NSz. – Emlény 211); 4. 1848/
’gyors, erőteljes futás, rohanás; Hetze’ (NSz. – Deák F.: Besz. 2: 20) Sz: ~os 1847 rohamos (NSz. –
Jósika M.: Jós. Istv. 2: 222).
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ A szótő a rohrohan tövével azonos. A végződések:
-m névszóképző; vö.: folyamfolyik, hozamhoz stb. Az 1–3. jelentéshez vö. a ’megtámad’jelentést, a 4.
jelentéshez a rohan ’rohan, viharzik, száguld’ jelentését. – Nyelvújítási szó.
TESz.

rohan A: 1506 rea rohhanw<v>an sz. (WinklK. 183); 1513 rohannac (NagyszK. 100); 1550 u./
ruhananak (Csoma codex: NySz.); 1552 roanánac (Heltai: Dial. M5a); 1585 rahanok (Cal. 557); 1615
rohanik □ (Zvonarics Mihály: NySz.); 1776 rohonva sz. (NSz. – Ráth S.: Orvosi okt. 43) J: 1. 1506 ’nagy
sebességgel fut, halad, valahová igyekszik; rennen, stürmen, irgendwohin eilen’ # (↑); 2. [heute mit
VPräf] 1513 ’megtámad, ráront; angreifen, überrumpeln’ (NagyszK. 100); 3. 1519 ’zúgolódik, morog;
murren, brummen’ (JordK. 446); 4. [le~] 1544 ’leomlik | leroskad; einfallen | hinsinken’ (RMKT. 2: 101)
Sz: ~gál 1938 rohangált (ErdMúz. 1941.: 133).
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ Eredetileg nagyobb tömegű, gyorsan mozgó tárgyak okozta zajok
érzékeltetésére. A szótő a rohog tövével lehet azonos. A végződések: mozzanatos képző. A jelentések (a 3.
jelentés kivételével) elsősorban mozgásra, elmozdulásra vonatkoznak. A 2. jelentés: metonímia az 1.
jelentés alapján.
NéprNytud. 1: 76; TESz.

rohog × A: 1529 e. rohognakh vala (VirgK. 112) J: 1. 1529 e. ’〈disznó〉 röfög; grunzen’ (↑); 2. 1668
’〈tűz〉 nagy lánggal és ropogva ég; lodernd und prasselnd brennen’ (Szőllősi István: NySz.); 3. 1806
’morajlik; brausen’ (NSz. – Wandza: Ámor 81); 4. 1950 k. ’forr, rotyog; kochen, brodeln’ (ÚMTsz.); 5.
1950 k. ’robog; rennen, rasen’ (ÚMTsz.).
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ A röhög veláris párhuzamos alakja. A szótő a rohan tövével lehet azonos.
A végződések: gyakorító képző.
NéprNytud. 1: 80; TESz.

rojt A: 1211 ? Ruchtu szn. (PRT. 10: 515) [csak EWUng.]; [1291–4] ? Ruýd hn. (MNy. 22: 358); 1430
k. rojth (SchlSzj. 225.); 1494 Rayth (MNy. 90: 126) [csak EWUng.]; 1818 rójtos sz. (NSz. – Peretsenyi
Nagy. L.: Tibullus 97) J: 1. 1211 ? ’〈terítő, szőnyeg, szőttes stb. szélén〉 szabadon hagyott hosszanti
szálakból álló szegélydísz | szegélydísz, sujtás; Franse | Randverzierung, Verschnürung’ # (↑), 1430 k.
’ua.’ (↑); 2. 1792 ’bojt; Quaste’ (SzD. Bojt); 3. 1835 ’〈kopott ruhadarab szélén〉 felbomlott, szabadon lógó
szálak; Franse(n) 〈am ausgefransten Geweberand〉’ # (Kassai 4: 234).
Bizonytalan eredetű, esetleg szóhasadás eredménye. ⊗ Esteleg a rost¹-ből; hangtanához vö.: esik : ejt,
feslik : fejt stb. Az eredeti jelentése ’foszladék, szál, szálak’ lehetett. A jelentések ebből vezethetők le
metonímiával.
 TESz.

róka A: 1353 ? Roka szn. (NytÉrt. 68: 130) [csak EWUng.]; 1519 rokaknak (JordK. 376); 1552 róka
(Heltai: Dial. G8b) J: 1. 1519 ’a kutyafélékhez tartozó, bozontos farkú, nyúlánk testű ragadozó állat;
Fuchs (Vulpes vulpes)’ # (↑); 2. [auch als Attr] 1743 ’ravasz személy; Schlaumeier’ (NSz. – Taxonyi J.:
Tükör 2: 81); 3. 1771 ’[?]; Fuchsfell’ (NSz.) [csak EWUng.] Sz: ~´z 1723 rókázza ’ravaszul leplez; schlau
verbergen, sich verstellen’ (Csúzi Zsigmond: NySz.) | ~´szik 1870 rókász ’rókára vadászik; auf Füchse
jagen’ (CzF.).
Származékszó egy finnugor eredetű tőből. ⊗ A tőhöz vö.: ravasz. Végződése: -ka kicsinyítő képző. A
középkorban az állat megnevezésére még a ravasz szó szolgált, s csak ennek melléknevesülése után került
az irodalmi nyelvbe a róka.
TESz.

rókázik A: 1808 Rókázni sz. (SI.); 1892 rªókâzik ▼ (Nyr. 21: 504) [csak EWUng.] J: ’〈többnyire
részeg ember〉 hány, okád; sich erbrechen 〈haupts Betrunkener〉’.
Származékszó. ⊗ A róka szóból -z igeképzővel. A megnevezés alapja a róka kellemetlen szaga és a
részeg ember hányásának szaga közti hasonlóság lehet. – Korábbi megnevezések: rókát szaggat ( (1548/);
rókát nyúz (1582): hány , tulajdonképpen ’EZ NEM KELL’. Hasonló szemlélethez vö.: ném. Fuchs
schießen schinden rupfen ’hány ’; ang. R. to catch, hunt the fox ’leissza magát, lerészegedik, berúg,
tulajdonképpen rókát fog, űz’fr. renarder ’hány ’ (vö.: ;fr. renard ’róka’).
MNy. 5: 83, 8: 325; TESz.

rokk × A: 1774 rockot (MNy. 79: 505) [csak EWUng.]; 1775 Rokban (MNy. 60: 488); 1799 rokkokat
(NSz. – Fábián J.: Term. hist. 580) J: ’kabát; Rock 〈als Oberbekleidungsstück〉, Jacke’.
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) rock: ’dzseki, köpenyszerű felsőruha’, – ;ném.
Rock: ’női felsőruha; egy fajta kabát; stb.’? [germán eredetű; vö.: ang. (óang.) rocc;; holl. rok; stb.: ]..
TESz.

rokka A: 1525 k. Kegy̋ o Rokka (MNy. 11: 38); 1540 k. Roka (MNy. 11: 132); 1816 Ropka (Kassai Bef.
304); nyj. rofka (ÚMTsz.) J: 1. [kígyó~, béka~ usw] 1525 k. ’〈egy fajta fűszernövény〉; 〈als Benennung
versch Pflanzen〉’ (↑); 2. 1533 ’guzsaly | fonáshoz használt háziipari eszköz; Rocken | Spinnrad’ (Murm.
1886.); 3. 1585 ’motolla | fonásra kimért gyapjú, len, szösz stb.; Haspel | Wolle, Lein zum Spinnen’ (Cal.
771).
Középolasz jövevényszó. ⊗ Ol. (fir.) rọ́kka, (umbriai) rǫ́kkα, – (tr., vel.) rǫ́ka, (kal.) rókka: ’rokka;
fonókerék’ [germán eredetű; vö.: óész. germ. rokkr;ang. R. rocke; stb.: ].. Megfelelői: ; lat. (k.) ruc(c)ha;;
prov. (óprov.) roca;; ném. (ófn.) rocco; stb.: ; a szó Észak-Afrikában is elterjedt. – A rokka egy újfajta
fonástechnika műszavaként terjedt el. A botanikai jelentések másodlagosakguzsaly. – Észak-olasz
származtatása fonetikai okok miatt téves. – Németből való származtatása elsősorban időrendi okokból
nehézkes.
NéprÉrt. 44: 156; TESz.; NMÉr.

rokkan A: 1500–50 Rokkanás sz. (Magyarí-Kossa: OrvEml. 2: 307); nyj. rokkanik □ (MTsz.) J: 1.
[haupts meg~] 1500–50 ’〈ember, állat, testrész túlterhelés, sérülés, betegség következtében〉 inaszakadttá,
munkaképtelenné válik; gliederlahm, invalid werden 〈Mensch, Tier, Körperteil〉’ # (↑); 2. 1559
’〈építmény, tárgy〉 rozogává válik, tönkremegy; baufällig werden, verfallen’ (MNy. 64: 229); 3. 1618
’〈ember, állat〉 összeroskad, lerogy; zusammenstürzen 〈Tier, Mensch〉’ (Szenczi Molnár Albert: NySz.); 4.
1750 ’leülepedik, összébb tömörül; sich ablagern, zusammendrängen’ (Wagner: Phras. Deʃido); 5. 1800–
3/ ’〈olvadó hó〉 besüpped, beomlik; einfallen, sich einsenken 〈Schnee〉’ (NSz. – Fazekas: ÖM. 2: 7); 6.
[el~] 1861 ’elszenderül; einschlummern’ (MNyszet. 6: 324); 7. [le~ az idő] 1874 ’beáll a tél; der Winter
bricht an’ (Nyr. 3: 182) Sz: ~t 1510 k. megrokkanta ’[?]; zerbrechen 〈Körper(teil)〉’ (KrisztL. 20) | ~t
1656/ ? rokkant-érnek [bizonytalan jelentés] ’sérült, fogyatékos; körperbehindert’ (Cseh Márton: NySz.);
1806 ’ua.’ (NSz. – Bérczy J.: Egészs. 20); 1823 ’rozzant, ócska 〈tárgy〉; baufällig’ (NSz. – Aurora 2: 226);
1843 ’munkaképtelen; Invalide’ (NSz. – Kemény Zs.: Kort. 1: 34) | ~tság 1843 rokkantságra (NSz. –
Kemény Zs.: Kort. 1: 34).
Örökség, ugor kori tő magyar képzéssel. ⊗ A tőhöz vö.: vog. (É.) räγ-, räγät- ’leesik, összerogy’; osztj.
(Trj.) råγ-: ’összeomlik, beszakad 〈part, töltés>; felborul <fa〉’ [ugor *rȣkkɜ- ’összeomlik, szétesik,
leroskad’].. A szó belseji kk a magyarban másodlagos gemináció (a szó belseji *kk >; m . k szabályos
hangváltozáshoz vö.: fakad, gyak stb.). A végződések: -n mozzanatos képző.
SzófSz.; TESz.; MSzFE.

rokokó A: 1839 rokokó (NSz. – Eötvös J.: Carth. 2: 182) J: fn 1. 1839 ’a 18. sz. művészeti stílusában
készült építészeti dísz; Ornament im Rokokostil’ (↑); 2. 1877 ’a barokkból alakult művészeti irány a 18.
sz.-ban | e művészeti irány kora; aus dem Barock hervorgegangener Stil im 18. Jh | Zeit des Rokokos’
(NSz. – Ágai A.: Porzó tárca 1: 176) | mn 1. 1842 ’a rokokó korra jellemző | rokokó stílusban készült; für
die Zeit des Rokokos bezeichnend | im Rokokostil gestaltet’ (NSz. – P. Horváth L.: Kaleid. 1: 68); 2. 1845
’ósdi, divatjamúlt; altmodisch’ (NSz. – Jósika M.: Békesi kal. 2: 94).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Rokoko;; ang. rococo;; fr. rococo;; ol. roc(c)oco; stb.: rokokó ’〈stílus, kor〉; a
rokokó korra jellemző, az angolban, a franciában és az olaszban régimódi’. A franciából terjedt el [< fr.
rocaille ’(kis) kövekből álló kőrakás; mesterséges szikla; kagylódísz 〈díszítőművészet〉; rokokó stílusban
készült bútor; a rokokó korra jellemző’].. A francia művészvilág nyelvében a túlzottan cikornyás, a
díszítőelemeket fölöslegesen halmozó stílus gúnyneveként terjedt el. – A magyarba a franciából, és az
olaszból került.
Nyr. 68: 24; TESz.

rokolya × A: 1348 Rokola (OklSz.); 1395 k. rokolya (BesztSzj. 600.); 1578 rakollya (Melius Péter:
NySz.); 1585 Rogolyas sz. (Cal. 445); 1673 rokólya (Amos Comenius: NySz.); 1800 rokojába (ErdMúz.
1944.: 541); 1838 Rokoj (Tsz.) J: 1. 1348 ’szoknya | köpeny; Frauenrock | Mantel, Überrock’ (↑); 2.
[ördög~] 1577 ’〈különböző gyomnövények neveként〉; 〈als Bezeichnung versch Unkrautpflanzen〉’
(KolGl.: NyF. 45: 47); 3. [~háló] 1885 ’vetőháló; Fischernetz’ (NSz. – Herman O.: Ősi nyomok 19).
Német (k.-ném.) jövevényszó. ⊗ Ném. (szász Sz.) rockele: ’női alsóing, (alsó)szoknya’ [< ném. (kfn.)
roc ’szoknya’].. Lásd még: ném. (kfn.) röckel ’szoknyácska’. Megfelelői: ; szb.-hv. roklja ’alsóing,
szoknya, R. öltözék, ruha’; ; blg. рóкля ’női ruha’. – A szóvégi a-hoz vö.: cérna, ciha stb. Ma a keleti
nyelvjárások szava, régebben a köznyelvben és az irodalmi nyelvben is elterjedt volt.
KSzlJsz. 731; TESz.

rokon A: 1372 u./ rokomb, rokontokot (JókK. 142, 58); 1405 k. rakon (SchlSzj. 192.); 1604 rokanʃag
sz. (MA. Conʃanguínitas); 1763 rokony (NSz. – Adámi: Wb. 66); 1863 Rókon (Kriza: Vadr. 515); nyj.
rokkony (MTsz.) J: hsz 1. 1372 u./ ’rövidesen; bald’ (JókK. 142); 2. 1416 u./¹ ’közel; nahe’ (BécsiK. 167)
| fn 1. 1372 u./ ’felebarát, embertárs; Mitmensch’ (JókK. 58); 2. 1372 u./ ’családi kapcsolatban álló
személy; Verwandte(r)’ # (JókK. 99); 3. [~ok] 1792 ’közös eredetű népek; verwandte Völker’ (NSz. – M.
Hírmondó 2: 286) | mn 1. 1405 k. ’valakivel rokonsági viszonyban álló; verwandt’ # (↑); 2. 1416 u./¹
’rokon szellemű | valakihez közel álló; geistesverwandt | jmdm nahestehend’ (BécsiK. 49); 3. 1416 u./²
’közeli; nahe befindlich’ (MünchK. 73) Sz: ~ság 1395 k. rokonʃag ’rokon; Verwandte(r)’ (BesztSzj. 10.);
1405 k. ’rokoni kapcsolat; Verwandtschaft’ (SchlSzj. 193.) | ~ít 1821 rokonít (MNy. 3: 273) | ~talan 1821
Rokonytalanságnak sz. (NSz. – Bachich: Tudományok 54).
Megszilárdult ragos alakulat. ⊗ A szótő valószínűleg örökség a finnugor korból; vö.: vog. (T.) raw-
’hagyja magát megközelíteni 〈vad〉’, (Szo.) rɔ̄wnut ’rokon 〈mn.>; rokon <fn〉’; ;osztj. (Kam.) răχ-
’közeledik, megközelít 〈elvont értelemben is〉’, (V.) răγam ’rokon 〈fn〉’finn rakas, rakkaan birtokos eset
’kedves, ismerős, baráti; szeretett’ [fgr. *rakka ’közel, közeli; közeledik’].. Végső soron a rá, rajta, róla
tövével lehet azonos, amely az alapnyelvben nomenverbum volt, a magyarban viszont névszótőként él. A
rokon végződése: -n helyrag. Az eredeti változat a rakon lehetett, a rokon alak a második szótagbeli o
hangtani hatását tükrözi. Eredetileg helyhatározószó volt, ebből alakulhatott ki az időhatározói jelentés.
Jelzői szerepében vált melléknévvé. A főnevesülés már igen korán végbemehetett. Hasonló
jelentésváltozáshoz vö.: közel; vö. még: ; lat. propinquus ’közeli, szomszédos, rokon’;ném. nahe ’közeli’ :
Nächster ’embertárs, felebarát’;or. родной ’közeli; rokon’; stb.
SKES.; TESz.; UEW. 418

rokonszenv A: 1829/ rokonszenvvel (NSz. – Bajza: Munkái 3: 102) J: ’[?]; Sympathie’ # Sz: ~es 1833
Rokonszenves (NyÚSz.) | ~ez 1835 rokonszenvez (Kunoss: Gyal. Sympathizál).
Latin mintára alkotott tükörfordítás, összetett szó. ⊗ Vö.: lat. sympathia ’rokonszenv’. – A magyarban:
rokon + szenv ’szenvedés, szenvedély’szenvtelen. – Nyelvújítási szó.
TESz.

róla A: 13. sz. e./ rolad (KTSz.); 1416 u./¹ èn rollam (BécsiK. 183); 1456 k. rola (SermDom. 2: 269);
1508 mi rvlonk (DöbrK. 16); 1527 rwllam (Heyd. 63); 1863 rióllik (Kriza: Vadr. 515); nyj. léram, lérujja,
rëulla (ÚMTsz.), rólujja (MTsz.) J: 1. [auch als Rektion] 13. sz. e./ ’valamiről 〈vonzatként, a -ról, -ről
ragos határozó helyett〉; von ihm, über ihn | davon, darüber’ # (↑); 2. 1521 ’érte; dafür’ (MNy. 16: 17); 3.
1525/ ’miatta; seinetwegen, deswegen’ (TörtTár. 1908.: 83).
Megszilárdult ragos alakulat. ⊗ Az önálló szóként nem adatolt ősm. kori ról ’EZ NEM KELL’
határozószóból egyes szám 3. személyű -a birtokos személyjellel. A róla alak mellett létrejött birtokos
személyjeles alakjai teljes ragozási sort alkotnak. – A ról (↑) határozószó maga is egy megszilárdult ragos
alakulat. A szótő valószínűleg örökség az ugor korbólrá. Végződése: -l ablatívuszrag. Ebben a
határozószóban az ugor alapalak hangzóközi *ŋ-je az ősmagyar korban -γlett. A ról alak a szó belseji γ
kiesésével vagy vokalizálódásával keletkezett. Ebből a határozószóból az ősmagyar korban egy névutó is
keletkezett, de ez a funkció nem adatolható. Ez a névutó valószínűleg még az ősmagyarban határozóraggá
fejlődött; vö.: 13. sz eleje: [b]inucrevl ’a bűnökről.’
BTMondt. 37; TESz.; MSzFE. rajta a. is

rolád A: 1842 rouladokat (NSz. – R. P. Div. 701); 1865 rúlád (Babos); 1891 rulád (Füredi: IdSz.);
1944 rolád (NJsz.) [csak EWUng.] J: 1. 1842 ’zenei futam; Passage, schnelle Tonfolge’ (↑); 2. 1865
’kötélből, papírból stb. csavart tekercs; Rolle’ (↑); 3. 1891 ’töltött hústekercs | süteménytekercs; gefüllte
Fleischrolle | gerolltes Backwerk’ ().
Francia jövevényszó, valószínűleg német (au.) közvetítéssel is. ⊗ Fr. roulade: ’hústekercs; zenei
futam’.; – lásd még: ném. Roulade ’ua.’, (au.) ’göngyölt húsból vagy tésztából készült étel; keksztekercs’.
A franciában a rouler ’gurul, összegöngyöl’. Megfelelői: ang. roulade;; szb.-hv. rulada; stb.: hústekercs;
’zenei futam’. – A szó belseji o-t tartalmazó alak a rolette, roló stb. hatására keletkezhetett.
NJsz. 39; TESz.

roletta A: 1807/ Rolleteket (NSz. – Kazinczy: Lev. 5: 182); 1891 rolettái (NSz. – Kemechey J.: Gentry
152); nyj. lorëtta (ÚMTsz.) J: ’[?]; Rollvorhang’.
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) rollette: ’ablakredőny’, – ném. Roulette
’szerencsekerék, rulett; egy fajta szerencsejáték, R. ablakredőny’ [< fr. roulette ’kerék, szerencsekerék;
egy fajta szerencsejáték stb.’].. Megfelelői: szb.-hv. roleta;; cseh roleta; stb.: ablakredőny. – A szóvégi a-
hoz vö.: cérna, ciha stb.
TESz.

roller A: 1 9 3 2 roller (PHNyr. 202) J: ’kétkerekű alacsony gyermekjármű; Roller 〈als

Kinderfahrzeug〉’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. (au.) Roller: ’kétkerekű alacsony gyermekjármű’ [< ném. rollen
’kerekeken gurul stb.’].. Megfelelői: szb.-hv. roler ’robogó’. – Ide tartozik: roli ’roller’ (1942 (NSz.),
amely a rollerból keletkezett szórövidüléssel és -i kicsinyítő képzővel; vö.: cigicigaretta, diridirektor stb.
TESz.

roló A: 1865 rúló (Babos); 1886 rollók (NSz. – Bródy S.: Don Quixote 1: 62); 1932 roló (PHNyr. 202);
nyj. loró (ÚMTsz.) J: 1. 1865 ’gördülő vászonfüggöny, roletta; Rollvorhang’ (↑); 2. 1897 ? ’redőny;
Rolladen’ (PallasLex. 14: 435), 1924 ’ua.’ (RévaiLex. 16: 110).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. (au.) Rollo, Rouleau ’rolós függöny’ [< fr. rouleau ’henger, roló stb.’]..
Megfelelői: ; szb.-hv. rolo ’redőny, gördülő ablakfüggöny’. – Ma főleg a 2. jelentésében használatos.
TESz.

rom A: 1750 rom (Wagner: Phras. Ruina) J: 1. 1750 ’romlás, pusztulás; Verfall, Untergang’ (↑); 2.
1750 ’darab, töredék | kőtörmelék, kőomladék; Bruchstück | Gesteintrümmer’ (Wagner: Phras.
Fragmentum; Parietinae); 3. 1815 ’elpusztult épület, építmény maradványa, düledék; Ruine’ # (NSz. –
Kazinczy: Munkái 6: 287); 4. 1832 ’roncs 〈emberroncs, hajóroncs stb.〉, szétroncsolt tárgy; Trümmer,
(auch menschliches) Wrack’ (IrtörtKözl. 6: 371).
 Elvonással keletkezett, valószínűleg tudatos szóalkotással. ⊗ A romlikból. Nyelvújítási származékszó.
Nyr. 32: 482; TESz.

román¹ A: 1705 rumuj (Thaly: Adal. 2: 96); 1788 Rumunyoknak (Tamás: Róm. 39); 1804 Rumung
(NSz. – Molnár J.: Könyvház 22: 7); 1848/ román (NSz. – 1848–1849. évi iratok 122); 1857 rumunt
(NSz. – Széchenyi: Szat. 457); 1862/ rumán (NSz. – Deák F.: Besz. 5: 64); 1893 rumony (NSz. – Abonyi
Á.: Bosnyák kép. 79); nyj. romány (MNy. 6: 205) J: fn 1705 ’újlatin nyelvet beszélő, délkelet-európai
nép tagja; Rumäne’ # (↑) | mn 1848/ ’a románokkal kapcsolatos, rájuk vonatkozó; rumänisch’ # (↑).
Román jövevényszó. ⊗ Rom. romîn, (másik írásmód szerint) român R., N. rumîn ’román’ [lat.
Romanus ’római’].. A romîn írásmód helyett a 16. sz. végétől , a latin-román rokonság felismerésének
hatására a român alakot kezdték el használni. Megfelelői: ; ném. Rumäne;; fr. Roumain; stb.: román. – A
magyarba előbb csak a szó belseji u-t tartalmazó alakok kerültek át, az o-s változatok újabbak. A szóvégi
j-s változat magyar fejlemény, az n > ny palatalizáció következtében. – A románokra vonatkozó R.
románus (1575 (HChr. 6b) e népnév és a ; lat. Romanus ’római 〈fn.>; római <mn〉’ egyszeri azonosítása. –
A magyar tudományos nyelv a rumén ’román’ (1932 (MNy. 28: 58) szót is használta, amely a ném. alak
(↑) átvétele. – A Románvásár (1541 (MRom. 1: 486) hn. előtagja tulajdonképpen egy nem közvetlenül ide
tartozó szn.
MNy. 5: 437; Nyr. 43: 401; EPhK. 57: 49; TESz.

román² A: 1838/ románkor (NSz. – Szemere P.: Munkái 3: 296) J: 1. 1838/ ’középkori, a gótikát
meglőző 〈stílus〉; romanisch 〈Stil〉’ (↑); 2. 1884 ’a vulgáris latinból alakult, újlatin 〈nyelv〉; aus dem
Vulgärlatein entstanden 〈Sprache〉’ (MagyLex. 14: 396) || romaista A: 1890 romanistának (Ethn. 1: 104)
J: ’az újlatin nyelvekkel, illetőleg irodalommal foglalkozó tudós; Romanist’.
Francia jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Fr. roman: ’a román stílushoz tartozó; újlatin 〈nyelv〉’.;
– lásd még: ném. romanisch ’ua.’ | ;fr. romaniste ’újlatin nyelvek és irodalmak ismerője, kutatója’; – lásd
még: ;ném. Romanist ’ua.’. A fr. roman az ófr. romanz, romans ’újlatin (nem klasszikus latin) nyelven írt
〈elbeszélés〉’ alapján keletkezett [< lat. (vulg.) *romanice ’román, tulajdonképpen római módra’ (; lat.
romanicus ’a rómaiaktól származó, a rómaiakkal kapcsolatos’)].. Megfelelői: ; ang. Romanic, Romanist; ;
ol. romanico, romanista; stb.: román, ’romanista’. – A romanista szóvége latinosított.
TESz.

román³ ∆ A: 1753 románt (MonÍrók. 38: 604); 1789 Rómán (NSz. – Kováts F.: Pulpitus 110); 1792
Romanokban (NSz. – Verseghy: A szerelem gyermeke 38) J: ’regényes prózai elbeszélés, regény;
Roman’.
Min. 8: 172; TESz.

románc A: 1748 Romántzia-Koͤ nyvekben (NSz. – Faludi: NA. 7); 1769 Romántzát (NSz. – Molnár J.:
Egyh. tört. 1: 70); 1790 romántzok (Gvadányi József: NySz.); 1808/ Románszok (NSz. – Kazinczy: Lev.
5: 371) J: 1. 1748 ’regény | lírailag színezett elbeszélő költői műfaj; Roman | lyrisch gefärbte
Verserzählung’ (↑); 2. 1812 ’egy fajta énekes, illetőleg hangszeres zenemű; liedartiges Gesangstück bzw
Instrumentalstück’ (NSz. – Verseghy F.: Vak Béla 86); 3. 1894/ ’[?]; Liebesverhältnis’ (NSz.) [csak
EWUng.].
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Romanze: ’irodalmi, illetve zenei műfaj’.; ang. romance ’ua.’;fr. romance
’ua.’;ol. romanza ’ua.’, romanzo ’regény; valószínűtlen történet’; sp. romance: ’lovagregény; rövid,
verses népi elbeszélő költemény’; stb.; , a németben ’szerelmi viszony ’. A spanyolban keletkezett [< fr.
(ófr.) romanz ’népi elbeszélés Dél- és Észak-Franciaországban’].. A francia nyelvi hatás által vált
elterjedtté. – A magyarba német és olasz közvetítéssel került; az első változat ia végződése valószínűleg
latinosítás eredménye.
MNy. 50: 361; TESz.

romantika A: 1822 Romantikát (TudGyűjt. 8: 88); 1826 romántika (NSz. – Kölcsey: Hagy. 54); 1830
romantik (NSz. – Kazinczy: Pyrker XXI) J: 1. 1822 ’művészeti, filozófiai irányzat a 19. sz. elején;
Romantik als künstlerische, philosophische Bewegung’ (↑); 2. 1826 ’nagy célokért való lelkesedés, a
rendkívüli iránti vonzódás, fogékonyság | regényesség, kalandosság; Begeisterung für große Zwecke,
Hang zum Außerordentlichen | das Träumerische, das Abenteuerliche’ (↑); 3. 1885 ’érzelmesség, ábrándos
rajongás; Empfindsamkeit, träumerische Schwärmerei’ (NSz. – Ábrányi E. – Byron: Don Juan 1: 207) ||
romantikus A: 1822 romantikosnak, romántikos (TudGyűjt. 8: 88); 1833 romanticus (NSz. – Eötvös J.: A
házasulók 27); 1868 romantikus (NSz. – Vértesi A.: Tíz besz. 2: 21) J: mn 1. 1822 ’festői, vadregényes;
malerisch, wild 〈Landschaft〉’ (↑); 2. 1822 ’a romantika irányzatához tartozó, azt követő; die Romantik
betreffend, vertretend’ (↑); 3. 1833 ’regényes, regénybe való; romanhaft’ (NSz. – Szalay L.: Fridr. 8); 4.
1851 ’ábrándos, rajongó; träumerisch, schwärmerisch’ (NSz. – Kemény: Még egy szó 46) | fn 1. 1847/
’regényíró; Romanschreiber’ (NSz. – Endrődi S.: Petőfi napjai 253); 2. 1848 ’a romantika követője,
képviselője; Anhänger, Vertreter der Romantik’ (NSz. – Unio 188) | | romanticizmus A: 1835/
romanticizmus (NSz. – Eötvös J.: Irod. tanulm. 224); 1891 romanticzizmus (NSz. – Ábrányi E. – Byron:
Manfred. 12) J: ’romantika mint művészi, filozófiai irányzat; Romantik als künstlerische, philosophische
Bewegung’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Romantik: ’művészeti, filozófiai irányzat; álmodozásra, ábrándozásra
való hajlam’. | ném. Romantiker ’a romantika irányzatához tartozó, azt követő; álmodozó, ábrándozó
ember ’, romantisch ’regényes; a romantikához tartozó; álmodozó, ábrándozó; festői, vad’ [< fr.
romantique ’regényes’, az ; a n g . romantic ’költői, fantasztikus, hangulatos, festői’hatására].ném.
Romantizismus ’a romantika mint művészeti irányzat utánzása’. Megfelelői: ol. romanticismo:
’romantika; romanticizmus’., romantico ’romantikus’; ; szb.-hv. romantika ’romantika’, romantik
’romantikus 〈író, művész〉’, romantizam ’romanticizmus’; stb. – A romantika alak végződése latinosított.
A romantikus alak a kritikus, tragikus stb. hatására keletkezhetett. – A R. romantizmus ’érzékenység’
(1817) valószínűleg latinosítás a katekizmus stb. analógiájára.
TESz.

rombol A: 1621 Rombolni sz. (MA.) J: 1. 1621 ’szétdarabol, tör | zúz, morzsol; zerstückeln,
zerbrechen | quetschen, zerstoßen’ (↑); 2. 1621 ’ront | romba dönt, pusztít; verderben | zertrümmern,
zerstören’ # (↑); 3. 1750 ’gyengít, aláás 〈átvitt értelemben〉 | veszélyeztet, megingat; schwächen,
untergraben 〈abstr〉 | gefährden, erschüttern’ (Wagner: Phras. Frango); 4. 1838 ’szaggat, 〈ruhát〉 nyű;
zerreißen, zerschleißen’ (Tsz.).
Vitatott eredetű. ⊗ 1. Szláv eredetű jövevényszó; vö.: szln. robiti: ’szegélyez; kidönt; felaprít,
(bele)csap’;szlk. rubit': ’(be)metsz; szegélyez’;or. рубить: ’bever, kidönt; ácsol’; stb. [< szláv *rǫbь
’szegély; varrás, varrat; stb.’].. – A szó belseji m-hez vö.: galamb, gomba stb. A jelentésekhez vö.: irt. – 2.
Belső keletkezésű, származékszó egy fiktív tőből. A szótő a romlik szócsaládjának tövével azonos. A
végződések: gyakorító képződorombol. – A rombolt a nyelvérzék az első származtatás esetén is a romlik
családjába tartozónak fogta felrongál.
Nyr. 39: 251; KSzlJsz. 731; TESz. romlik a. is; NéprNytud. 29—30: 151

romlik A: 1266 Rumluthpatak (ÁÚO. 3: 134); 1367 Romolosberch sz. hn. (MNny. 4: 320); 1372 u./
romlaʃaual sz. (JókK. 54); 1651 öszue romlik ▼ (Zrínyi 1: 187); 1795 meg ... romolynak (NSz. –
Festetics Urod. Instr. 81); 1823 elromúl (NSz. – Schedel F.: Haramják 119) J: 1. 1266 ’leomlik, beomlik |
roskadozik, összeroskad; verfallen, einstürzen | zusammenbrechen, -sinken’ (↑); 2. 1372 u./ ’〈erkölcsileg〉
hanyatlik, lezüllik | 〈tekintélyben, hatalomban stb.〉 alább száll, gyengül; sittlich verderben 〈intrans〉 |
verkommen | sinken, niedergehen 〈in bezug auf Ansehen, Macht usw〉’ (JókK. 108); 3. 1416 u./¹
’elpusztul, tönkremegy | elenyészik, elmúlik; zugrunde gehen | dahinschwinden, vergehen’ (BécsiK. 317);
4. 1519 ’törik, zúzódik, szétmállik, porlad, széjjelhasadozik | kopik; brechen, (zer)bröckeln 〈intrans〉 | sich
abnützen, verschleißen’ (JordK. 379); 5. 1577 k. ’megbetegedik; erkranken’ (OrvK. 41); 6. 1770/
’kedvezőtlenebbé válik | rossz irányban változik, rosszra fordul; ungünstiger werden | sich verschlechtern’
# (NSz. – Bokréta 113); 7. 1778 ’rothad, penészedik | erjed, poshad; faulen, modern’ # (NSz. – Rácz S.:
Orv. tan. 1: 45); 8. 1799 ’értékéből veszít, értékét veszti; an Wert einbüßen, den Wert verlieren’ # (NSz. –
Vályi A.: Magy. Orsz. 2: 564); 9. [be~ik, ki~ik] 1838 ’üggyel-bajjal bevergődik valahová, kivergődik
valahonnan; sich mühsam herein-, hinein- bzw heraus-, hinausschleppen’ (Tsz. Béromlani; Csikból
kiromlani); 10. [haupts el~ik, le~ik] 1874 ’lesoványodik; abmagern’ (Nyr. 3: 555) Sz: ~ott 1266 hn.
PartzPerf (↑) | ~ás 1351 Ilunukrumlasa hn. (MNy. 10: 326) | ~at 1416 u./¹ Aɂōlatnac ’tönkremenetel,
pusztulás; Untergang, Verderben’ (BécsiK. 40) | ~andó 1456 k. romlando (SermDom. 2: 524) | ~atlan
1531 Romlatlanʃagos sz. (ThewrK. 36) | ~ékony 1630 Romlékony (Szenczi Molnár Albert: NySz.) || ront
A: 1372 u./ el romta (JókK. 67); 1416 u./² megne ronʟatoc [ront □] (MünchK. 113); 1470 rumtaʃt sz.
(SermDom. 2: 372); 1520 k. rantho fyw sz. (MNy. 11: 133, Celidonia) J: 1. 1372 u./ ’tönkretesz, elpusztít
| rombol, romba dönt; zugrunde richten, verderben, vernichten | zerstören, zertrümmern’ (↑); 2. 1416 u./²
’zaklat, bántalmaz | szidalmaz; jmdm etw zuleide tun | beschimpfen, schmähen’ (↑); 3. 1512 k.
’erkölcsileg zülleszt | hatalmában, tekintélyében, helyzetében gyengít; entsittlichen | jmdn od etw in
seiner Macht, im Ansehen usw schwächen’ (WeszprK. 149); 4. [el~ vkitől] 1518 k. ’valakitől valakit,
valamit eltávolít, elhárít, elidegenít; etw od jmdn von jmdm abkehren, jmdm entfremden’ (PeerK. 132); 5.
[haupts meg~] 1519 k. ’szüzességétől megfoszt; entjungfern’ (DebrK. 144); 6. 1529 e. ’tör, összezúz |
porhanyít; (zer)brechen | zermürben’ (VirgK. 115); 7. 1531 ’cáfol; in Abrede stellen’ (ÉrsK. 475); 8. 1531
’〈egyezséget, törvényt, ünnepet stb.〉 szeg; brechen 〈das gegebene Wort, ein Gesetz, einen Feiertag usw〉’
(ÉrsK. 225); 9. 1574 ’〈fegyvert, egyéb tárgyat〉 valakinek a testébe vág; in jmds Leib hineinstoßen 〈eine
Waffe od einen anderen Gegenstand〉’ (RMKT. 4: 250); 10. [fel~, ki~] 1574 ’〈házat, boltot stb.〉 feltör,
kifoszt | 〈tárgyakat〉 felforgat, 〈helyükről〉 kidobál; ein Haus, einen Laden usw aufbrechen, ausplündern |
Gegenstände aufwühlen, umwerfen, hinauswerfen’ (RMKT. 4: 249); 11. [haupts fel~, ki~] 1585 ’〈testrészt
a felületén horzsolással, nyomással〉 feltör, kisebesít; wund reiben’ (Cal. 214); 12. 1585 ’tép, szaggat |
koptat, elhasznál; (zer)reißen | abnutzen’ (Cal. 932); 13. [mit versch VPräf] 1669 ’hirtelen megjeleik
valahol, előjön valahonnan, megy, lendül, lódul valahová | nagy lendülettel rohan valahova, valamin
keresztül; plötzlich erscheinen, ein-, aus-, losstürzen, -stürmen, auf etw zufahren | stürmisch rennen’ #
(Nadányi János: NySz.); 14. 1694 ’〈bűvöléssel-bájolással, boszorkánysággal〉 beteggé tesz; 〈durch
Behexung〉 krank machen’ (Felvinczi György: NySz. nyavalya-rontás); 15. [fel~] 1725 ’〈földet〉 feltör,
felszánt; aufackern, brachen’ (OklSz.); 16. 1770/ ’〈történést, állapotot, körülményeket stb.〉 rosszra fordít,
kedvezőtlen irányba terel; in eine ungünstige Richtung lenken | verderben, verschlechtern 〈einen Zustand,
Verhältnisse〉’ # (NSz. – Bokréta 118); 17. 1777/ ’értéktelenebbé, kevésbé élvezhetővé vagy
használhatatlanná tesz; den Wert, die Nutzbarkeit, Genießbarkeit einer Sache vermindern, verderben’ #
(NSz. – Bessenyei: Anyai okt. 44); 18. [bele~] 1861 ’〈valakinek a szavába〉 belevág | 〈valakinek a
szándékát, tervét〉 meghiúsítja, akadályozólag közbelép; jmdm ins Wort fallen; hemmend
dazwischentreten’ (MNyszet. 6: 317); 19. [el~] 1881 ’fölaprít, fölvág 〈fát〉; 〈Holz〉 hacken’ (Nyr. 10: 48)
Sz: ~ás 1456 k. romtaʃth (SermDom. 2: 372).
Származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő ismeretlen eredetű; a roncos, roncsol szócsaládjának tövével
állhat összefüggésben. A végződések: -l gyakorító-visszaható képző, -t műveltető képző. A képzőkhöz,
illetve a szó belseji m ~ n hangváltozáshoz vö.: bont. A szócsalád tagjai eredetileg különböző konkrét
történésekre vonatkoztak, mint pl. a romlás, pusztulás, összeomlás stb.; az elvont jelentések ebből jöttek
létre metaforikusan. – Ide tartozik: a rontom-bontom ikerszó (a tréfás fenyegetés kifejezésére) (1884
(NSz.). – A rongállal, illetve a rogyik, rongyos szavakkal való összefüggése nem valószínű.
NéprNyt. 12: 47; TESz.

romonya ∆ A: 1590 Romonia (SzikszF. 48); 1814 Romunya (NSz. – Peretsenyi Nagy L.: Orod 63);
1814 Rumonyák (NSz. – Rájnis: Verg. Georg. 58); 1829 romolya (Szműv. 19) [csak EWUng.] J: ’egy
fajta szőlő; Weinrebensorte’.
Jövevényszó, valószínűleg a szerb-horvátból. ⊗ Szb.-hv. romanija N. rumanija: ’egy fajta borszőlő’ [<
szb.-hv. Romanija hn.].. A helynév, amely a bizánci birodalom egy részét (főként Trákiát) jelölte, a ; lat.
romanus ’római ’ szóra megy vissza. – Ugyanebből az etimonból: ; lat. (k.) romania ’egy fajta ital’; ol. R.
romania ’egy fajta görög fehérbor’; or. R. романея ’Franciaországból származó asztali vörösbor’; stb.
Borvidékek nevének szőlő- és bornévvé fejlődésére vö.: dinka, kadarka. – A származtatás gyenge pontja,
hogy a szerb-horvát és a magyar szó hangtani megfelelése nem teljesen szabályos.
TESz.

róna¹ ∆ A: 1764 rona (NSz. – Kollárics J.: Philothea 201); 1778 Róna (NSz. – Kováts F.: Utak, el. 19)
J: mn 1764 ’egyenes, sík; flach, eben’ (↑) | fn 1808 ’síkság; Ebene’ (SI.) Sz: ~ság 1793 rónaságnak (NSz.
– Szűts I.: Herfort és Kl. 2: 247).
Szlovák jövevényszó. ⊗ Szlk. rovný -á -é: ’egyenes, sima’., rovina ’síkság’ [< szláv *orv- ’sima,
vízszintes’].. Lásd még: szb.-hv. ravan;; or. ровный; stb.: egyenes, sima. – A magyarba a szlovák nőnemű
melléknév és a főnév egyaránt átkerülhetett; lehetséges azonban az is, hogy a főnevesülés a magyarban
következett be. – A szó csak az irodalmi nyelvben élt és él ma is.
MNy. 49: 91; KSzlJSz. 468; TESz.

róna² A: 1774 róna-hely (NSz. – Kónyi: Juhászné 89); 1874 rona (Nyr. 3: 565) J: 1. 1774 ’völgy |
árok; Tal | Graben’ (↑); 2. 1785 ’síkvíz, víztükör; Wasserspiegel’ (MNy. 65: 473); 3. 1791 ’út, ösvény;
Weg, Pfad’ (NSz. – Ravazdy: Méhtolmács 287); 4. 1828 ’kerékvágás; Radspur’ (TudGyűjt. 10: 70).
Bolgár vagy szerb-horvát jövevényszó. ⊗ Blg. ровина: ’árok, gödör’, N. ’keréknyom’; ;szb.-hv. rovine
többes szám : ’árkok, amelyeket a disznók vagy a vakondokok vájnak’ [< blg. ров, illetve ; szb.-hv. rov
’gödör, árok’].. Lásd még: óe. szl. rovъ ’gödör’szln. rov ’gödör, árok’;or. ров ’ua.’; stb. – A 2. és 3.
jelentés metonimikusan keletkezhetett az 1. jelentés, illetve az 1. vagy 4. jelentés alapján. – A régi
helynevek nagy része, mint pl. 1339 (Rona (OklSz.) ugyanarra az etimonra megy vissza, kisebbik részük
összefügghet a róna¹-gyel. Ezek a helynevek azonban nem képezik a magyar szótörténeti vizsgálódások
tárgyát, mivel valószínűleg szláv eredetűek.
MNy. 49: 91; KSzlJsz. 468; TESz.

roncos † A: 1552 rontzoʃis (Heltai: Dial. A5a) J: 1. 1552 ’rongyos (öltözetű); zerfetzt’ (↑); 2. 1591
’mocskos, tisztátalan; schmutzig’ (Pécsi Lukács: NySz. Rongyosság); 3. 1602 ’hitvány, nyomorult; elend’
(Eszterházi Tamás: NySz.) || roncol † A: 1585 ronczollom (Cal. 328) J: 1. 1585 ’tép, szaggat; (zer)reißen’
(↑); 2. 1585 ’vagdal, szabdal; zerstückeln’ (Cal. 332; dissectus); 3. [össze~] 1674 ’lekaszabol, lemészárol;
niedermetzeln’ (Száz. 103: 703).
Származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő vitatott eredetű. 1. Összefügg a rogyik, rongyrongyos, illetve
a roncsol szócsaládjának tövével. A szó belseji n ebben az esetben szervetlen járulékhang lehetett; a szó
belseji c a tőhöz tartozhat. A c ~ cs váltakozáshoz vö.: gerinc. A végződések: -s melléknévképző, -l
műveltető képzőroncsol. – 2. A szótő azonos a romlik szócsaládjának tövével. A szó belseji n ebben az
esetben a tőhöz tartozik. A roncol szó -col < (szol) igeképzővel keletkezhetettharcol, hurcol stb. A roncos
szó belseji c-je a roncol, harcosharcol stb. hatását tükrözi.
TESz.

roncsol A: 1636 meg rontsoltam (Szentmártoni Bodó János: NySz.); 1782 Rontsalódástól sz. (NSz. –
Rácz S.: Borb. el. 194) J: 1. 1636 ? ’tép, szaggat | marcangol; (zer)reißen | zerfleischen’ (↑), 1664 ’ua.’
(MonÍrók. 8: 376); 2. [heute haupts szét~] 1649 ’tör, zúz | tördel, morzsol; zerbrechen, zerquetschen |
bröckeln, krümeln’ # (Diószegi Bónis Mátyás: NySz.); 3. 1752 ’kínoz, gyötör; quälen’ (NSz. – Pictet. –
Daniel: Ker. Ethica. 192); 4. 1784 ’gyömöszöl | gyűr; pressen, stopfen | zerknittern’ (SzD. 87); 5. 1787
’emészt, pusztít | bomlaszt; zerfressen | zerrütten’ (NSz. – Mátyus I.: Ó és új Diaet. 2: 83) Sz: ~ódik 1750
rontsolódott sz. (Wagner: Phras. Quaʃʃatus) || roncs A: 1801 Ronts (NSz. – Sándor I.: Sokféle 7: 225) J:
1. 1801 ’rongy; Fetzen, Lumpen’ (↑); 2. 1856/ ’valaminek torzult, használhatatlanná vált maradványa;
Trümmer, Wrack’ # (NSz. – Jókai 14: 60); 3. 1874/ ’összeroppanás, összeomlás | romlás, pusztulás;
Zusammenbruch | Verderben, Verfall’ (NSz. – Jókai 37: 305); 4. 1894 ’nagyon megviselt, megrokkant
ember; menschliches Wrack’ (NSz. – Adácsi: Aquar. 36).
A szócsalád alapja, a roncsol:: fiktív tőből keletkezett származékszó. ⊗ A szótő vitatott eredetű. 1.
Összefügg a rogyik, rongyrongyos szavakkal, valamint a roncos szócsaládjának tövével. A szó belseji n
szervetlen járulékhang lehet. A szó belseji gy > cs hangváltozáshoz vö.: acsarkodik. Végződése: -l
igeképző. – 2. A szótő azonos a romlik szócsaládjának tövével. A szó belseji n ~ m ebben az esetben a
tőhöz tartozik. A végződések: -sol < (csol) igeképző; vö.: bukdácsolbukik, tapsol, szürcsöl stb. – A roncs a
roncsol-ból keletkezett elvonással.
TESz.; UEW. 420

ronda A: 1631 randította meg sz. (NyK. 26: 342); 1757 ronda (NSz. – Kovács F.: Oltári szentség E3);
nyj. runda (MTsz.) J: 1. 1631 ’aljas, alávaló | gyalázatos; niederträchtig | schmachvoll’ (↑); 2. 1776
’mocskos, piszkos; schmutzig’ (NSz. – Kónyi J.: Gellert meséi 22); 3. 1783 ’ocsmány, undorító | nagyon
csúnya; ekelhaft | scheußlich’ # (NSz. – Győrfi: Klimius 165); 4. 1792 ’lompos, rendetlen 〈öltözetű〉 |
rongyos; unordentlich | zerlumpt’ (NSz. – M. Hírmondó 2: 338); 5. 1793 ’romladozó, rozoga; baufällig’
(NSz. – Molnár J.: Könyvház 5: 315) Sz: rondít 1631 ’rondának, aljasnak nevez, szid, gyaláz;
beschimpfen, verleumden’ (↑); 1838 ’piszkít, bemocskol; beschmutzen’ (Tzs.).
Bizonytalan eredetűek, esetleg származékszavak egy relatív fiktív tőből. ⊗ A relatív tő talán -d
gyakorító képzővel keletkezett. Az abszolút tő a romlik szócsalád tövével függhet össze. A szó végződése:
feltehetőleg -a folyamatos melléknévi igenévképző. Ebben az esetben az abszolút szótő eredeti jelentése
az 5. jelentésben őrződhetett meg. Ezt a magyarázatot nem támogatják a korábban előforduló jelentések.
MNy. 34: 240; TESz.
 rondella A: 1634 Rudelra [rudel □] (MNy. 80: 377) [csak EWUng.]; 1703 ruderák (MNy. 90: 126)
[csak EWUng.]; 1714 Rundéll, Rundelyban (MNy. 80: 377) [csak EWUng.]; 1716 rundela (CsákyOkl.
1/2: 799) [csak EWUng.]; 1835 Rondella (Kunoss: Gyal.) J: 1. 1634 ’körbástya; Rundbastion, Rondell’
(↑); 2. 1876 ’kör alakú színház; kreisförmiges Theater’ (NSz. – Toldy F.: M. költ. kézikönyve 4: 4).
Német és olasz jövevényszó. ⊗ Ném. Rondell, Rundell, R. rondel, rundel ’kerek tárgy; körbástya,
rondella; kör alakú szoba’ és ol. rondello: ’kerek tárgy, korong’, R. ’az erődítményeken az őrség
körbenjárásának a helye’ [< fr. rondelle ’kerek tárgy’, végső soron a ; lat. rotundus ’kerek, gömbölyű’
szóra megy vissza].. Lásd még: ; lat. (k., h.) rondella ’kerek védőfal, bástya’. Megfelelői: ; ang. roundel
’kerek tárgy’; ; le. rondel ’kerek bástya; serpenyő; stb.’. – A magyarba katonai műszóként került. Az a
végződés vagy az olaszra vezethető vissza vagy latinosítás.
TESz.

rondó A: 1873 rondója (NSz. – Athenaeum 2: 963) J: ’hangszeres zenei tétel, melyben a (fő)téma
többszörösen visszatér; Rondo’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Rondo;; ang. rondó;; ol. rondò; stb.: : ’hangszeres zenei tétel, amelyben a
főtéma többszörösen visszatér’. Az olasz nyelvi hatás által vált elterjedtté [< fr. rondeau ’kör; kör alakú
hely; körtánc; egy fajta zenemű; stb.’].. – A magyarba főként az olaszból került. – Ide tartozik: R. rondó
’körtánc’ (1789), ’kördal’ (1793), ’kör alakú hely; kör alakú virágágy’ (1871); a franciából(↑) származik, a
német Rondeau ’egy fajta versforma, (au.) kör alakú hely; kör alakú virágágy közvetítésével.’
TESz. rondó1,2 a. is

rongál A: 1519 rongallna vala (JordK. 614); 1559 meg rongalnac (SzChr. 103b) [csak EWUng.]; 1613
rongálná (Pázmány Péter: NySz.); 1801 rongalása sz. (NSz. – Pánztél D.: Mez. gazd. 1/2: 65) J: 1. 1519
’fedd, pirongat | szid, gyaláz; tadeln | beschimpfen’ (↑); 2. 1595 ’ütlegel, ver | fenyít, büntet; prügeln |
bestrafen’ (Ver. 17.) [csak EWUng.]; 3. 1754 ’(fokozatosan, apránként) ront | koptat, pusztít; beschädigen,
(allmählich) verderben | zugrunde richten’ # (NSz. – K. F.: Gonzaga Aloysius 12).
Valószínűleg szláv jövevényszó. ⊗ Óe. szl. rǫgati: ’kigúnyol, kicsúfol; gyaláz, szidalmaz’;szb.-hv.
rugati: ’kicsúfol, kigúnyol’;szlk. ruhat' sa: ’követelődzik, morog; gyaláz, szidalmaz’;or. ругать:
’szidalmaz, gyaláz’; stb. [< szláv *rǫgъ ’gúny; szégyen, gyalázat; (gúnyos) feddés’].. – A szó belseji n-
hez vö.: abroncs, dorong stb. Az alaki hasonlóság, valamint az 1. jelentés és a romlik szócsaládja közötti
közeli kapcsolat a 3. jelentés kialakulásához vezetett, ugyanakkor a nyelvérzék a rongál szót is a
szócsalád tagjának fogta fel, holott etimológiai kapcsolatuk nem valószínű.
TESz. romlik a. is; NéprNytud. 29—30: 151

rongyos A: 1513 Rongyos szn. (OklSz.); 1604 Rongyos (MA. Lácer) J: mn 1. 1513 ? ’szakadozott
〈ruha, papír stb.〉 | szakadozott ruhában járó 〈személy〉; zerfetzt, zerlumpt | in Fetzen gekleidet, verlumpt’
# (↑), 1604 ’ua.’ (↑); 2. 1613 ’hitvány, silány | jelentéktelen, értéktelen; lumpig, elend | gering, wertlos’
(Pázmány Péter: NySz.); 3. 1620 ’megrongálódott, rossz állapotban levő | rozoga, rozzant; beschädigt |
baufällig’ (SoprSz. 23: 374); 4. 1727 ’tojás- vagy tésztafoszlányos 〈leves〉 | zavaros 〈bor〉; mit Eier- od
Teigfetzchen 〈Suppe〉 | gebrochen 〈Wein〉’ (Mikes: TLev. 108); 5. 1857/ ’rongyszedő, ronggyal kereskedő
〈személy〉; sich mit Lumpensammeln beschäftigend’ (NSz. – Vas Gereben 4: 106); 6. 1860 ’vedlő, szőrét
hullató; sich haarend’ (Bérczy: Vmsz. 23); 7. 1876 ’sovány, vézna | soványság miatt nagyszőrű, borzas
〈macska, tinó, borjú stb.〉; mager, schmächtig | wegen Magerkeit struppig 〈Katze, Jungochse, Kalb usw〉’
(Nyr. 5: 12); 8. 1908 ’repedezett, hasadozott tetejű 〈pl. kenyér〉 | csipkés, töredezett szélű 〈pl. cserép〉;
aufgesprungen, schrundig 〈zB Brot〉 | zackig, abgebrochen 〈Dachziegel, Scherbe usw〉’ (NéprÉrt. 9: 184) |
fn 1. 1763 ’rongyszedő, rongykereskedő; Lumpensammler, Lumpentrödler’ (NSz. – Thomas J.: Nyelvm.
191); 2. 1961 ’kifli alakú vajas péksütemény; Art Butter enthaltendes, hörnchenförmiges Backwerk’
(ÉrtSz.) | | rongyol A: 1604 Rongyolom (MA. Sórdido) J: 1. 1604 ’mocskol, beszennyez 〈főként átvitt
értelemben〉 | szidalmaz, ócsárol; beschmutzen 〈haupts abstr〉 | schmähen’ (↑); 2. 1669 ’rongál, roncsol |
tönkretesz; beschädigen | zugrunde richten, verderben’ (Czeglédy István: NySz.); 3. 1670–1704 ’ronggyá
tép | elnyű, elhord 〈ruhát〉; zerfetzen | zerschleißen’ (Szentsei K. 160) Sz: ~lik 1669 sz. ’[?]; (allmählich)
auseinandergehen, zerfallen, zerbröckeln | beschädigt werden’ (↑); 1670–1704 ’rongyossá válik; zerfetzt
werden’ (↑) | ~ódik 1791 el-rongyolódott sz. (NSz. – Pétzeli: Ekkl. hist. 2: 209) || rongy A: 1604 rongia
(MA. Fratílli); nyj. rondzs (ÚMTsz.) J: fn 1. 1604 ’bojt, rojt; Quaste, Franse’ (↑); 2. 1604 ’leszakadt,
elnyűtt szövetdarab | különféle célra felhasznált szövetdarab; Fetzen, Lumpen | Lappen’ # (MA.
Suffárcino); 3. 1636 ’szakadozott ruha; zerfetztes Kleid’ (Pázmány Péter: NySz.); 4. 1776
’használhatatlan, értéktelen tárgy, lom; Kram, Tand’ (NSz. – Kónyi J.: Gellert meséi 43); 5. 1777 ’roncs,
rom | töredék, foszlány; Trümmer | Splitter’ (NSz. – Baróti Szabó: Uj mért. vett versek 14); 6. [haupts in
poss Synt] 1795 ’valaminek az alja, leghitványabb része; Auswurf, Abschaum’ (NSz. – Gvadányi:
Időtöltés 84); 7. 1810 k. ’hitvány, alávaló személy | züllött nő; niederträchtiger Kerl | Schlampe’ (NSz. –
Farkas A.: Lói tan. 31); 8. 1897 ’pászkához hasonló nyújtott tészta; Art ausgerollter Teig’ (Nyr. 26: 46); 9.
1924 ’nagyobb címletű bankjegy; Geldschein von hohem Wert’ (Szirmay 43) | mn 1. 1806 ’aljas,
megvetésre méltó | silány, ócska; niederträchtig | wertlos, plunderig’ (NSz. – Wandza: Ámor 26); 2. 1817/
’tépett, viselt 〈ruha〉 | szakadozott öltözetű; abgetragen, zerlumpt 〈Kleid〉 | in Lumpen gekleidet’ (NSz. –
Kisfaludy S.: Minden munkái 2: 10); 3. 1926 ’kicsi, gyenge 〈személy〉; klein, schwach 〈Person〉’
(ÚMTsz.).
A szócsalád alapja a rongy: bizonytalan eredetű, esetleg örökség a finnugor korból. ⊗ Megfelelőihez
vö.: rogyik. A rongy az erdeti igenévszó névszói értékű tagja lehet. A szó belseji n szervetlen járulékhang.
A főnévi jelentések az eredeti 1. jelentésből jöttek létre metaforikusan. A melléknévi jelentések jelzői
használatban alakultak ki. – A rongyos és a rongyol a rongy származékai; a rongyos-s melléknévképzővel
keletkezett, a rongyol-l igeképzővel. – A romlik szócsaládjával való összefüggés aligha valószínű.
TESz.; UEW. 419

rop A: 1579 Ropon sz. (MNny. 4: 407); 1770 k. Rapo sz. (Szabó T. A. – Gergely: Borsavölgyi 41) J: 1.
1579 ’(felfelé) lép, hág; treten, steigen’ (↑); 2. 1668 ’〈táncot〉 tüzesen, szenvedéllyel jár; 〈einen Tanz〉
feuerig, leidenschaftlich tanzen’ (Matkó István: NySz.); 3. [meg~] 1905 ’megver, elpáhol; prügeln,
verhauen’ (Nyr. 34: 105).
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ Az ige képzőtlen volta igen korai keletkezésről árulkodik. Hasonló
onomatopoetikus eredetű szavak más finnugor nyelvekben is vannak: vog. (KK.) ript- ’csökken, fogy,
eltűnik, tönkremegy; összezúz, megsért’;finn repi- ’szétszakít’; lp. (N.) râppâ- ’(ki)nyit’; stb. A magyar
szónak ezekkel való etimológiai összefüggése nem zárható ki, de nem is bizonyítható. A ropp
szócsaládjának igei tagjai arra utalnak, hogy eredetileg különböző dübörgést és pattogást utánzó
hanghatások kifejezésére szolgált; ellenben az adatok erőteljes jelentésszűkülésről tanúskodnak, melynek
következtében a rop helyét részben a származékok vették át. A korai adatok arról árulkodnak, hogy a rop
eredetileg főként nyugat-dunántúli és székely nyelvjárási szó volt, onnan került át az irodalmi nyelvbe,
melyből mára kikopott.
MNy. 43: 27; TESz.; MSzFE.

ropp A: 1550/ rop (TCr. h4a) [csak EWUng.]; 1790 ropp (NSz. – Kóré: Embergyűlölés 48) J: isz 1550/
’〈roppanást, csattanást, durranást kifejező indulatszóként〉; 〈Schallw für Knacken, Knallen, Krachen〉’ (↑) |
fn 1808 ’reccsenés, roppanás; Knacks, Gekrach’ (SI. Rop; Roppal) | | roppan A: ??? oͤ ʃɜue roppananac
(TCr. H3b) [csak EWUng.]; 1574 k. oͤ szve roppona (Görcsönyi A.: NySz.); nyj. ropanása (ÚMTsz.) J: 1.
[egyben, össze~] 1552/ ’robajjal összecsap 〈két szembenálló sereg, fél〉; zusammenstoßen 〈Heere,
Kämpfer〉’ (↑); 2. 1560 k. ’csattan 〈villám〉, eldördül 〈ég, fegyver〉; krachen 〈Blitz〉, knallen, erdröhnen
〈Schußwaffe〉’ (GyöngySzt. 2463.); 3. 1604 ’reccsen, pattanó hangot ad; knacken, knacksen 〈intrans〉’ #
(MA. Trit); 4. [haupts meg~, össze~] 1772 ’(reccsenve) törik, horpad, roskad stb.; (knackend, krachend)
zerbrechen, zusammenbrechen 〈intrans〉, eingedrückt werden usw’ # (Gyöngyösi István: NySz.); 5.
[össze~] 1877 ’összeomlik, összeroskad; zusammenstürzen, zusammenbrechen’ (NSz. – Falusi Könyvt. 5:
1); 6. [oda~] 1900 ’odatoppan, hirtelen ott terem; plötzlich erscheinen 〈Person〉’ (ÚMTsz.) | | ropog A:
1560/ rapogas sz. (Huny. C1b) [csak EWUng.]; 1569 ropognec (ComBal. D4a) [csak EWUng.]; 1574 k.
roppogás sz. (Görcsönyi A.: NySz.) J: 1. 1560/ ’〈rendszerint több, főként kézi lőfegyver tüzeléskor〉
sűrűn egymás után kemény, csattanó hangot ad; knattern 〈von Schußwaffen〉’ (↑); 2. 1569 ’recseg,
pattanásszerű hangok sorozatát hallatja | pattog 〈tűz, égő tárgy〉; knistern, knirschen | prasseln 〈Feuer〉’ #
(↑); 3. 1574 k. ? ’csattanó hangot hallat, csörömpöl; rasseln, klirren’ (↑), 1575 ’ua.’ (Bornemisza Péter:
NySz.); 4. 1664 ’dörög; donnern’ (Gyöngyösi: ÖK. 1: 180); 5. 1669 ’harsog 〈nevetés〉; schmettern
〈Gelächter〉’ (Pósaházi János: NySz.); 6. 1770 ’korog 〈gyomor, has〉 | székletet üríteni kezd 〈kisgyermek〉;
knurren 〈Magen, Bauch〉 | zu defäzieren beginnen 〈kleines Kind〉’ (NSz. – Kolumban I.: Vida hist. 41); 7.
1785 ’rotyog 〈fövő étel〉; brodeln’ (Nyr. 9: 211) Sz: ~ós 1669 ropogóson ’harsány 〈nevetés〉; schmetternd
〈Gelächter〉’ (Pósaházi János: NySz.); 1762 ’〈rágás közben〉 harsogó, hersegő; knusprig’ (NSz. – Mátyus
I.: Diaet. 1: 143) | ~tat 1785 ropogtasd-meg (Nyr. 9: 211) || ropaj × A: 1695 roppaj (NyÚSz.); 1796 ropaj
(NSz. – Gvadányi: Nót. test. 241) J: ’ropogás, zörej; Gekrach, Geräusch’ || roppant² A: 1767 roppantó sz.
(Gyöngyösi István: NySz.), de →roppantott (→roppant)¹ J: 1. 1767 ’roppanó, durranó stb. hangot hallat;
knallen, krachen’ (↑); 2. [heute haupts szét~, össze~] 1808 ’[?]; (zer)knicken 〈trans〉’ # (SI.); 3. 1891
’〈táncot〉 rop; tanzen’ (ÚMTsz.).
A szócsalád kiinduló elemei, az igék: származékok. ⊗ A ropból különféle igeképzőkkel. Az igék
összefüggésben állhatnak a robog szócsaládjának igei tagjaival, lehetséges azonban, hogy nem pusztán
hangalaki hasonlóságról és szemantikai kölcsönhatásról van szó. A roppan eredeti jelentése a 2. és a 3.
jelentés. Az 1. és a 4. jelentés: metonímia. Az 5. jelentés: metafora a 4. jelentés alapján. A 6. jelentéshez
vö.: toppantopog. A ropp elvonásnak tűnik az igékből, ám korai felbukkanása miatt nem zárható ki a
párhuzamos keletkezés sem. A ma már csak a dunántúli nyelvjárásban használatos, korábban az irodalmi
nyelvben is meglévő ropaj főnév az igékből keletkezett -aj névszóképzővel; vö.: robajrobog, zsivaj stb. –
Ugyanebből a tőből: roppint ’reccsen, roppan; (össze)roppant 〈tárgyas〉’ (1825).
MNy. 9: 388; Szók. 25; TESz. roppan a. is

roppant¹ A: 1575 roppont (Helt.: Krón. 84); 1579 roppant (BudBLev. 1: 177); 1757 ropont (NSz. –
Bertalanffi P.: Világ 6) J: 1. 1575 ’nehéz fegyverzetű, sűrű csatarendbe állított 〈sereg, derékhad〉 | robajos,
zörejlő 〈sereg, derékhad〉; mit schwerer Bewaffnung versehen, dicht geordnet, rasselnd 〈Heer,
Hauptkorps〉’ (↑); 2. 1604 ’nagy tömeget, sokaságot alkotó | félelmetesen vagy lenyűgözően nagy;
unzählig | ungeheuer groß’ (MA.); 3. [in adv Funktion] 1857 ’nagyon, módfelett; sehr, furchtbar 〈als
Ausdruck der Steigerung〉’ (NSz. – Irinyi J.: Dics. nap. 1: 3) || roppantott × A: 1617 roppantott (Lépes
Bálint: NySz.) J: 1. 1617 ’nagy sokaságú | igen nagy; unzählig | sehr groß’ (↑); 2. 1736 ’nehéz
fegyverzetű, robajos, zörejlő 〈sereg〉; mit schwerer Bewaffnung versehen, rasselnd 〈Heer〉’ (Szegedi
János: NySz.); 3. [in adv Funktion] 1899 ’nagyon, módfelett; sehr, furchtbar 〈als Ausdruck der
Steigerung〉’ (Nyr. 28: 63).
Nyr. 63: 65; TESz.

roráté A: 1524 Rorathet (MNy. 13: 124); 1777 Rórate (NSz. – Molnár J.: Préd. 25); 1794 rórátét (NSz.
– Mátyási J.: Valami 262); 1847 rorátéra (NSz. – Erdélyi: Népd. és mondák 2: 248); nyj. lógrátéra
(ÚMTsz.) J: ’(adventi) hajnali ájtatosság, mise; Morgenandacht, Frühmesse 〈in der Adventzeit〉’.
Latin (e.) jövevényszó. ⊗ Lat. (e.) rorate: ’hajnali mise 〈adventi időben〉’ [a rorate coeli desuper
’harmatozzatok egek ... ’]. [lat. rorare ’harmat hullik’ < lat. ros ’harmat’.]. Hasonló önállósuláshoz vö.:
rekviem. Megfelelői: cseh roráty; l e . roraty; stb.: hajnali mise ’〈adventi időben〉’. – A szó eleji l-es
változat elhasonuláson alapul.
TESz.

rósejbni A: 1944 róseibni (Mártonffy: NémJsz. 21); 1958 roseibnijára (NSz.) [csak EWUng.] J:
’zsírban sült burgonyaszeletek; geröstete Kartoffelscheiben’.
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) rohscheiben: ’sült burgonyaszeletek’ [< ném. roh
’nyers’ + Scheibe ’vékony szelet’].. – A magyarba szakácsmesterségi kifejezésként került. A ni
végződéshez vö.: dózni, fecni stb.
TESz.

roshad † A: 1510 k. meg roshadatlanságnak sz. (KrisztL. 6v) [csak EWUng.]; 1519 Megh roʃʃangýon
[d-j] (JordK. 128); 1551 elne rossadna (Heltai Gáspár: NySz.); 1604 Roʃthat sz. (MA. Tábeo); 1708
rosvadt sz. (MNy. 90: 126) [csak EWUng.] J: 1. 1510 k. ’rothad | enyészik, felbomlik; (ver)faulen |
zerfallen | vermodern’ (↑); 2. 1519 ’sorvad, senyved; siechen’ (↑); 3. 1551 ’〈ruha, fonal stb.〉 foszladozik;
fadenscheinig werden’ (↑); 4. 1551 ’〈építmény, egyéb tárgy〉 rozzanttá, rozogóvá válik; verfallen 〈Bau〉 |
zugrunde gehen’ (Jesus Sirah könyve: NySz.); 5. 1636 ’tesped, rostokol valahol; untätig verweilen’
(Szentmártoni Bodó János: NySz.).
Bizonytalan eredetű, esetleg ősi örökség; a szótő finnugor kori, magyar képzéssel. ⊗ A tőhöz vö.: zürj.
(Sz.) ri̮ ž ’nem tartós, rothadt, korhadt 〈kelme, bőr〉’;votj. (G.) ǯȋ ̣ž ’rothadt, korhadt’; ? ;cser. (KH., C.)
raška ’törékeny 〈fa, vas〉’;finn rohka ’törékeny, málló, laza; éretlen gyümölcs’ [fgr. *rȣčkɜ vagy *rȣškɜ:
’törékeny, korhadt, rothadt’]. A szótő onomatopoetikus eredetűnek tűnik. A végződések: -had denominális
igeképzőkorhad, poshad stb. A magyarázat csak egy eredeti szó belseji finnugor *čk megléte esetén
helytálló. A rossad változat hasonulással keletkezhetett. A szó belseji n inetimologikus. – A tőnek a
rothad szócsalád tövével való azonossága aligha valószínű.
MNy. 58: 82; TESz.; UEW. 426

roskad A: 1660 k./ roskadólag r. (Kemény János önéletírása: NySz.); nyj. roskodozott, rospȧdḁ̂ s sz.
(ÚMTsz.) J: [heute le~, össze~] ’[?]; zusammenbrechen, -sinken’ # Sz: ~ozik 1792 Roskadozni sz. (SzD.)
|| roskaszt A: 1792 Le-roskaʃztom (SzD.) J: ’leomlaszt, lerogyaszt; zum Einsturz bringen, niederreißen’ ||
roskatag A: 1834 roskatag (NyÚSz.) J: ’[?]; baufällig | hinfällig’.
A szócsalád alapjai, az igék: szármezékok egy fiktív tőből. ⊗ A szótő a roshad tövével lehet
összefüggésben. A végződések: -kad kezdő-gyakorító képző, illetve -kaszt műveltető igeképzőszikkad,
tikkad stb. – A roskatag nyelvújítás kori tudatos szóalkotás eredményeként keletkezett az igékből -atag
melléknévképzővel; vö.: korhatagkorhad, lankataglankad stb.
TESz.

rosseb A: 1779 u. Rossz seb (OrmSz.); 1909 rosseb (NSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1779 u. ? ’vérbaj |
fekélyes, gennyes rákos betegség; Syphilis | Krebsgeschwür’ (↑), 1898 ’ua.’ (Magyary-Kossa: OrvEml. 2:
66); 2. 1872 ’〈szitokszóként, tagadás, kérdés indulatos nyomósításának kifejezéseként〉; 〈Schimpfwort, als
unbestimmte Benennung, Verneinung usw〉’ (Nyr. 1: 422).
Összetett szó. ⊗ A rossz ’EZ NEM KELL’ + seb¹ ’EZ SEM KELL’jelzős alárendelő összetétele. Az
előtag a betegség rosszindulatú voltára, az utótag a vele járó gennyes fekélyekre utal. A 2. jelentés
keletkezéséhez vö.: fene, nyavalya stb. Szűkebb környezetben elterjedt durva tájszó.
TESz.

rost¹ A: 1211 ? Roʃt szn. (PRT. 10: 512) [csak EWUng.]; 1577 k. el roʃtolodÿk sz. (OrvK. 426); 1604
Róʃt (MA.); nyj. rustyȧ [t-j] (MTsz.) J: 1. 1577 k. ’emberi és állati, illetőleg növényi szövetek szálas,
fonalszerű része; Faser’ # (↑); 2. 1585 ’rojt | szál, fonál; Franse | Faden’ (Cal. 416) Sz: ~os 1585 Rostos
(Cal. 416) R: ~ban 1651 ’alkalommal, ízben; -mal, stückweise’ (Nagy-Ari Benedek: NySz.).
Bizonytalan eredetű, esetleg származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő a roshad tövével lehet
összefüggésben. A végződés -t denominális névszóképzőnek tűnikmenyét, nyest stb. Az 1. jelentés lehetett
az eredeti. A rostban megszilárdult ragos alakhoz vö.: részbenrész.
TESz. rost² a. is

rost² ∆ A: 1490 rost [es. nem m.] (MNy. 3: 466); 1528 rostwonyw (NMÉr.) [csak EWUng.] J: ’vasrács,
rostély; Gitter unter bzw über dem Feuer’.
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) raəscht, roust, – ném. Rost:: ’a tűzhely aljára,
illetve fölé helyezett rács, rostély’ [tisztázatlan eredetű].. Megfelelői: szln. N. rǫ̆ št; ; cseh rošt; stb.: . – A
rost ma már csak a roston süt ’EZ NEM KELL’. – Nem tartozik ide: megrostol ’megpuhít, meglágyít’
(1575 (HChr. 46a), ez a; ném. (f.-ném.) rossen ’ua.’
TESz. rost¹ a. is

rosta A: 1395 Rosthas sz. hn. (ZsigmOkl. 1: 425) [csak EWUng.]; 1405 k. roʃtha (SchlSzj. 1128.);
1456 k. reʃtaÿa (SermDom. 1: 336); nyj. rësta (MTsz.) J: 1. 1405 k. ’főként gabona- és egyéb magvak
tisztítására, osztályozására való, szitához hasonló eszköz; grobes Sieb, Reiter’ (↑); 2. 1456 k. ’a jónak a
rossztól való elválasztására alkalmas eljárás, bírálat, ellenőrzés; Verfahren zur Trennung von Gut und
Böse’ (↑); 3. [vén ~] 1836 ’öreg asszony; altes Weib, Vettel’ (NSz. – Jósika M.: Zólyomi 56) Sz: ~´s 1395
hn. (↑) | ~´l 1416 u./¹ èlroʃtala ’[?]; sieben’ (BécsiK. 174); [haupts meg-] 1588 sz. ’[?]; auslesen, scheiden
| untersuchen’ (NySz.) [csak EWUng.].
Szláv jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. rešeto: ’rosta’.; szlk. rešeto ’durva rosta, rosta’, staré rešeto
’vénasszony’; or. решето: ’durva rosta, rosta’; stb. [tisztázatlan eredetű].. – A rosta alak a szláv szó
második nyílt szótagbeli magánhangzójának kiesésével és hangrendi kiegyenlítődéssel keletkezett. Az
elvont 2. jelentéshez vö.: szln. na rešeto dejati ’megvizsgál, górcső alá vesz, tulajdonképpen átszitál’. A 3.
jelentéshez vö. a szlovák kifejezést (↑), továbbá skatulya, szatyor stb.
MNy. 16: 4; KSzlJsz. 469; TESz.

rostély A: 1508 roʃteľokon (DöbrK. 403); 1508 roʃtelt (NádK. 626); 1585 k. rostell (Gl.); 1604
Raʃtelyos sz. (MA. Cláthrus); 1622 röstely (MNy. 80: 378) [csak EWUng.]; 1679 restellra (Nyr. 43: 82);
1820 rostéjra (NSz. – Dugonics: Példabesz. 1: 17); nyj. rasti, rostit (ÚMTsz.), rösté (MTsz.) J: ’[?];
Gitter, Rost’ Sz: ~os 1533 Rostelus ’[?]; mit einem Rost versehen’ (Murm. 396.); 1834 Rostélyos ’;
Rostbraten’ (Pesti szak. 85).
Olasz (é.) jövevényszó. ⊗ Ol. (vel.) rọštéyụ: ’gereblye’., (pol.) raštę́ l ’ua.’, (tr.) rostel ’ua.; rács, rostély
〈fából, vasból〉’, (v.-ven.) rastèl ’ua.’, – ol. rastello ’gereblye’ [lat. rastellus, rastellum tárgyeset ’kis
gereblye’ < lat. rastrum ’gereblye, többágú kapa’.]. – Az olasz szó szűkebb jelentésében került át. Egyes
változatok szó belseji ő-je és első szótagbeli e ~ ë-je hangrendi kiegyenlítődés eredménye. A ’roston sült’
jelentésű rostélyos önállósulásal keletkezett a rostélyos pecsenye ’ua.’ (1749) szókapcsolatból. –
Németből való származtatása szóföldrajzi okokból téves. – A magyarból: szb.-hv. (Kaj.) roštelj ’rács,
rostély’; rom. N. roștéi ’sütőrostély, tűzrács.’
TESz.; NMÉr.

rostok × A: 1698 rosztogat (MNy. 61: 479); 1705 rostokot (MNy. 61: 479); 1720 Rostagot (Nyr. 72:
89); 1832 Rastag (Kreszn.); nyj. rostuk (ÚMTsz.) J: ’pihenő 〈útközben, munka közben〉; Rast,
Ruhepause’ || rostokol A: 1703 rosztogolt (MNy. 79: 505) [csak EWUng.]; 1705 rosztokol (Pusztai) [csak
EWUng.]; 1706 rostokolt (uo.) [csak EWUng.]; 1770 rostokla (NSz. – Borosnyai Nagy Zs.: Igaz magy.
izr. K2); 1787 rostókló sz. (NSz. – M. Kurir 766); 1832 Rastagol (Kreszn.); nyj. rastogol, rustokol
(ÚMTsz.) J: ’[?]; rasten, verweilen’.
A szócsalád alapja a rostok: német jövevényszó. ⊗ Ném. R. rasttag ’〈különösen katonai menetelés
közben tartott〉 pihenőnap ’[ [< ném. Rast ’nyugalom, szünet’].+ Tag ’nap’. – A változatok elsősorban
baj.-osztr. eredetű többszöri átvételre utalnak. A szó belseji o-hoz vö.: obsit, ponk stb. – A rostokol a
rostokból keletkezett -l denominális igeképzővel.
TESz. rostokol a. is

rossz A: 1137 ? Roz hn. (PRT. 1: 596) [csak EWUng.]; 1389 ? Rozza sz. szn. (MNy. 64: 328) [csak
EWUng.]; 1456 k. roʒ́ (SermDom. 2: 649); 1519 roʒʒ (JordK. 305) J: mn 1. 1137 ? ’silány, értéktelen,
ócska; schlecht, wertlos’ # (↑), 1456 k. ’ua.’ (↑); 2. 1531 ’〈főként erkölcsi szempontból〉 kifogásolható
〈személy〉; unartig, unredlich 〈Person〉’ # (ÉrsK. 481); 3. 1577 ’helytelen, az erkölcsi követelményeknek
meg nem felelő 〈dolog, magatartás, megnyilatkozás〉; schlimm, schändlich’ # (KolGl.: NyF. 45: 55); 4.
1840 ’gyenge | sovány; schwach | mager’ (MNy. 12: 44) | fn 1. 1598 ’helytelen magatartású ember;
unredliche Person’ (Baronyai Decsi János: NySz.); 2. 1712 e. ’nem kívánatos dolog; unerwünschte Sache
| Übel, Böses’ (Thaly Kálmán: NySz.); 3. 1748 ’helytelen cselekedet; böse Tat’ # (Faludi Ferenc: NySz.);
4. [~a vminek] 1748 ’valaminek az alja, silány része; schlechter, wertloser Teil von etw’ (NSz. – Faludi:
NA. Megsz. 183); 5. 1766 ’nyavalyatörés, gutaütés stb., súlyos betegség; schwere Krankheit | Fallsucht,
Schlaganfall usw’ (NSz. – Mátyus I.: Diaet. 2: 197); 6. 1878 ’〈szitokszóként〉; 〈als Schimpfwort〉’ (Nyr. 7:
519) Sz: ~alkodik 1597 Rozzalkodas sz. (MNy. 63: 97) | ~abbodik 1786 rosszabbodik (NSz. – Baróti
Szabó: Vers-koszorú 3: 150) | ~all 1792 Roʃʃzallom (SzD.).
Valószínűleg örökség a finnugor korból. ⊗ Zürj. (V.) ruʒ́ mun-: ’elfárad, elgyengül vagy eltompul’.
(mun- ’megy, halad’) [fgr. *roćɜ ’gyenge, erőtlen, fáradt;’].. A magyarázat csak akkor helytálló, ha a zürj.
ʒ́ a ; fgr. *ć-re vezethető vissza. A szó belseji *ć > ; m. sz (> ssz) hangváltozáshoz vö.: messze, vessző. A
magyarban az eredeti jelentés ’gyenge, erőtlen, fáradt’ lehetett; az ebből kialakult melléknévi 1.
jelentéshez vö.: hitvány, sovány stb.
SzófSz.; NytÉrt. 38: 7; TESz.; MSzFE.

rosszmájú A: 1851/ rosz máju (NSz.) [csak EWUng.]; 1912 rosszmájúan (uo.) [csak EWUng.] J: ’[?];
bissig | boshaft’ #.
Összetett szó. ⊗ A rossz ’rossz, beteg’ + máj ’az ember mája mint a különböző érzelmek és lelki
rezdülések vélt lakóhelye’-ú melléknévképzővel; jelzős alárendelő összetétel. A jelentésekhez vö.:
rosszindulatú ’EZ NEM KELL’ (1835 (NSz.); rosszhiszemű ’EZ NEM KELL’ (1863/ (uo.); stb.

róta × A: 1522 Rothas sz. szn. (MNyTK. 86: 62); 1522 ? Rwtha szn. (MNyTK. 86: 68); 1604 Rotbéli,
Rota (MA.); 1750 róta (Wagner: Phras. Manipulus); 1875 rottáinak (NSz. – Molnár Gy.: Szinp. 110) J: 1.
1522 ? ’seregrész, csapat, csoport; Heeresabteilung’ (↑), 1604 ’ua.’ (↑); 2. 1802 ’csoport | szakasz; Gruppe
| Abschnitt’ (NSz. – Zsóldos J.: Aszszony orvos 274); 3. 1807 ’rakás, halom | tucat; Haufen | Dutzend’
(Márton).
TESz.
 rothad A: 1405 k. rothadag sz. (SchlSzj. 467.); 1519 megh rotadot (JordK. 840); 1578 el rodhad (Örd.
140) [csak EWUng.]; 1616 rotvadás sz. (Zólyomi P. Boldizsár: NySz.) J: 1. 1405 k. ’〈szerves anyag〉
oszlásnak indul, felbomlik | elmúlik, elpusztul; (ver)faulen | zugrunde gehen’ # (↑); 2. 1804/ ’〈személy〉
tesped | sínylődik; müßig sein | siechen’ (NSz. – Bessenyei: Bihari remete 31); 3. 1836/ ’〈társadalom,
közösség, intézmény stb.〉 (erkölcsileg) bomlik, hanyatlik; verkommen, zersetzt werden 〈abstr〉’ (NSz. –
Jósika M.: Abafi 1: 52) Sz: ~ag 1405 k. ’[?]; Fäulnis’ (↑) | ~agos 1416 u./¹ sz. ’[?]; faul, verdorben’
(BécsiK. 188) | ~agosság 1416 u./¹ rothadagoʃʃag ’[?]; Fäulnis, Verderben’ (uo.) | ~ás 1490 rothadas
(SzalkGl. 233.) || rothaszt A: 1577 k. el rothaʒtÿak [t-j] (OrvK. 96); 1662 elrotvasztalak (MonTME. 6:
71) J: 1. 1577 k. ’felbomlaszt, valaminek a rothadását okozza; fäulen’ (↑); 2. 1842 ’lezülleszt, erkölcsi
romlásba dönt; demoralisieren’ (NSz. – P. H. 763).
Származékok egy fiktív tőből. ⊗ A szótő ismeretlen eredetű. A végződések: valószínűleg -had, -haszt
denominális igeképzőkorhad, poshad stb. – A roh, illetve rút szócsaládjával való összefüggése aligha
valószínű.
TESz.

rotyog A: 1577 k. rotÿogh (OrvK. 221); 1604 Rottyogoc (MA.); 1621 Rótyogtatom sz. (MA.) J: 1.
1577 k. ’〈fövő folyadék, étel stb.〉 bugyborékoló hangot ad, pöfög | forr; brodeln | kochen, sieden’ # (↑); 2.
1577 k. ’a székelt ürítése közben jellegzetes hangot ad; bei der Stuhlentleerung ein bezeichnendes
Geräusch geben’ (↑); 3. 1585 ’csattog, zörög; klappern’ (Cal. 234); 4. 1604 ’torkot öblöget, gargarizál;
gurgeln’ (MA.); 5. 1781 ’recseg; krachen’ (NSz. – Rájnis: Kalaúz 34) || rottyan A: 1873 rotyantással sz.
(NSz.) [csak EWUng.]; 1953 rottyan (ÚMTsz.) [csak EWUng.]; nyj. rottyanik □ (uo.) J: ’[?]; einmal
brodeln’.
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ A tő a palatoveláris párhuzamosság alapján összefüggésben állhat a
rittyen tövével, valamint a retyeg szócsalád tövével. A végződések: gyakorító és mozzanatos képző. A 2.
és 4. jelentés: metafora az 1. jelentés alapján.
SzófSz.; TESz.

rovancs ∆ A: 1843 Rovancs (Keresk. Szt.); 1898 rováncsot (NSz. – Betyárleg. 112) J: 1. 1843
’pénztári vagy leltári ellenőrző vizsgálat; Kassenprüfung’ (↑); 2. 1870 ’rovatos üzleti könyv; Kassenbuch’
(CzF.); 3. 1886/ ’rovat, rubrika; Rubrik’ (NSz. – Jókai 75: 264); 4. 1898 ’fába vésett metszés, rovás;
Einkerbung’ (↑) || rovancsol ∆ A: 1851 Rovancsolni sz. (NyÚSz.); 1872 rováncsolás sz. (Nyr. 1: 366) J:
1. 1851 ’pénztári, leltári ellenőrzést tart; die Kasse prüfen’ (↑); 2. 1891/ ’rovatokkal ellát; rubrizieren’
(NSz. – Jókai 85: 214).
NyÚSz.; TESz.

rovar A: 1829–34 Rovar (MNy. 55: 91) J: ’[?]; Insekt (Insecta)’ #.

Szóképzés latin mintára, származékszó. ⊗ Vö.: lat. (tud.) insectum: ’rovar’, tulajdonképpen ’rovátkolt’
[< lat. insecare ’bevág, bemetsz’].. A magyarban a a ró tő rov- ’bemetsz, rovátkol’tőváltozatából-r
névszóképzővel. – Egyéb, régi megnevezése: robar ’rovar’ (1833), összevonás a rovott (vagy rovátkolt)
barom ’ua.’szókapcsolatból, tulajdonképpen ’rovátkolt állat’, esetleg a ném. Kerbtier ’rovar’. –
Nyelvújítási szavak.
MNy. 55: 91; TESz.

rovat A: 1807 Rovat (Pesti tiszt. írás 68); 1870 ravat, rovát (CzF.) J: 1. 1807 ’bevágás, rovátka |
jegyzés; Einkerbung | Aufzeichnung’ (↑); 2. 1835 ’〈táblázaton, üzleti könyvben〉 rubrika |
〈pénzgazdálkodásban〉 egy rubrikában szereplő, egy célra szánt összeg, költségvetési keret; Rubrik |
Voranschlag’ # (Kunoss: Gyal. Rubrica); 3. 1838 ’kis barázda; Rille’ (Tsz.); 4. 1841 ’kategória; Kategorie’
(NSz. – Széchenyi: Kel. népe 185); 5. 1842 ’〈újságban, folyóiratban, egyéb kiadványban〉 egy tárgykörbe
tartozó közlemények helye, összessége; thematisch einheitlicher Teil bzw Platz in einem Presseprodukt’ #
(NSz. – Berzsenyi: Művei 1: 325); 6. 1972 ’〈rádióban, televízióban〉 azonos tárgykörű, ismétlődő adások
sora; Reihe regelmäßig wiederkehrender Rundfunk- od Fernsehsendungen’ # (ÉKsz.).
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ A ró ’bemetsz, rovátkol’ tő rov- tőváltozatából -t
névszóképzővel. Ebből az alapszóból valaha egy -át képzős származékszó is létrejöhetett, amely a
nyelvtörténet folyamán elavult, és csak további származékokból mutatható ki; vö.: rovatol, rovátosró. A
2., 4. és 5. jelentés alapja vagy az üzleti könyvekben szereplő feljegyzések szokásos vonalakkal való
elválasztása vagy az adósság rovátkolt bejegyzésére alkalmazott vonalazás. – Nyelvújítási szó.
TESz.

rozmár A: 1798 rozmár (Nyr. 21: 223); 1799 Rosmár (NSz. – Fábián J.: Term. hist. 584) J: ’a fókával
rokon ragadozó emlős; Walroß’.
Latin (tud.) jövevényszó. ⊗ Lat. (tud.) rosmarus. ’rozmár’ [< dán rosmær, rosmar ’ua.’; óész. germ.
rosmhvalr ’ua.’].. Lásd még (fordított sorrendű tagokkal): ; ang. walrus;; ném. Walroß; stb.: . – Az us
nélküli alakhoz vö.: cet, delfin stb.
TESz.

rozmaring A: 1533 Rosmarinum (Murm. 1458.); 1560 rozmarynth (MNy. 6: 231); 1588 rozmalin
(Frankovics Gergely: NySz.); 16. sz. Roʃmaring (MNy. 39: 395); 1655 rosmarint □ (Apáczai Csere János:
NySz.); 1720 rozmaringosra sz. (NSz. – Koháry I.: Munkács 1: 16); 1770/ rozsmarintág, rozsmarintom
(NSz. – Bokréta 33, 102); 1777 Rośamarint □ (NSz. – Szeli K.: Bábamest. 67); 1779 Rosmarinomot
(NSz. – Próbákbúl szedett oktatás 44); 1802 roszmarin (NSz. – Miklós Sógor 14); 1875 ruzsmarinszál
(Nyr. 4: 237); nyj. rizmaring, rozmaling (ÚMTsz.) J: ’[?]; Rosmarin (Rosmarinus)’.
Vándorszó. ⊗ Ném. Rosmarin;fr. R. rosmarin; ; ol. (É.) rọžmarī́n, rọẓmarī́n, rǫ̀zmaríŋ; ; rom.
rosmarin;; szb.-hv. ruzmarin, ružmarin; stb.: rozmaring. Lásd még: ; lat. (h., tud.) rosmarinus,
rosmarinum ’ua.’ [< lat. ros ’harmat’ (a ; lat. rosa ’rózsa’alapján) + marinus ’tengeri’].. – A magyarba
főként a kereskedelem révén került fűszernévként, olasz, részben esetleg német közvetítéssel is. A
botanikai szaknyelv szintén hozzájárult a szó meghonosodásához; a rozmarinum, rozmarinom stb.
változatok a tudományos latinból származnak. A szóvégi t-s, illetve g-s változatokhoz vö.: puszpáng,
rubintrubin stb.
TESz.

rozzant A: 1784 Rozzantt (SzD. 68) J: 1. 1784 ’düledező 〈építmény〉 | megrongálódott 〈készítmény,
tárgy〉; baufällig | beschädigt’ (↑); 2. 1802 ’egészségileg megrokkant, gyenge, beteg, rossz tartású;
entkräftet, krank, von gebückter Haltung’ (NSz. – Molnár J.: Könyvház 17: 108); 3. 1838 ’szilárdságát,
erejét vesztett, hanyatlóban levő; die Festigkeit verlierend, verfallend’ (NSz. – Horváth C.: Kuthen 21) ||
rozzan × A: 1792 rozzanni sz. (SzD. Roskadni); nyj. megrozzanik □ (ÚMTsz.) J: ’leroskad | összeomlik;
zusammenfallen | einstürzen’ | | rozongat × A: 1816 Rozongatom (Gyarmathi: Voc. 100 [ɔ: 108]) J: 1.
1816 ’dorgál; rügen’ (↑); 2. 1879 ’szárnyával verdes; mit den Flügeln schlagen’ (Nyr. 8: 188); 3. 1893
’sérteget; wiederholt beleidigen’ (Nyr. 22: 335) || rozog × A: 1832 rozog (Kreszn.) J: ’rázkódik | ide-oda
mozog; sich schütteln | sich hin und her bewegen’ | | rozoga A: 1836 Rozga (Fogarasi); 1848 Rozoga
(Fogarasi); nyj. rëzëga (ÚMTsz.) J: 1. 1836 ’eresztékeiben meglazult, roskatag 〈építmény, készítmény〉;
baufällig, wackelig’ (↑); 2. 1890 ’ócska, silány 〈használati tárgy〉; schäbig, abgenutzt’ (AkÉrt. 1: 156); 3.
1936 e. ’botladozó, roskadozó 〈láb〉 | gyenge, erőtlen 〈személy〉; stolperig, schlappend 〈Fuß〉 | kraftlos
〈Person〉’ (ÉrtSz.).
A szócsalád igei tagjai onomatopoetikus eredtűek. ⊗ A tő szorosan összefügg a rázzal; az is lehetséges,
hogy a szócsalád tagjai tulajdonképpen a ráz származékai. A végződések: különféle igeképzők; a
rozongat szó belseji n-je valószínűleg inetimologikus. Az eredeti jelentés elsősorban a rozogban és a
rozongat 2. jelentésében őrződött meg, a további jelentések metonimikusan keletkeztek. – A rozzant és a
rozoga-t képzős melléknevesült befejezett melléknévi igenév, illetve -a képzős befejezett melléknévi
igenév (utóbbihoz vö.: csusza, hulla stb.) a rozzanból, illetve a rozogból. A közelmúltig mindkét
származék köznyelvi volt, ma már inkább csak a választékos nyelvben fordulnak elő.
Nyr. 70: 52; TESz.; FiktI. 140

rozs A: 1137 ? Roz hn. (PRT. 1: 596); 1211 ? Rost sz. szn. (PRT. 10: 512) [csak EWUng.]; 1221/ ? Ruʃd
sz. szn. (VárReg. 366.) [csak EWUng.]; 1395 k. roʃ (BesztSzj. 468.); 1708 Ro'z (PP.) J: ’[?]; Roggen’ #.
Szláv jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. raž; szlk. raž; or. рожь; stb.: rozsindoeurópai eredetű; vö.: [óész. germ.
rugr;; óporosz rugis; stb.: ].. Megfelelői a finnugor nyelvekben is megtalálhatók indoeurópai
jövevényszavak formájában: ; md. (E., M.) roź;; finn ruis; stb.:
KSzlJsz. 469; TESz.
 rózsa A: 1181 ? Rouza szn. (PRT. 8: 277); 1234 Roʃa szn. (VárReg. 132.) [csak EWUng.]; 1255 Rusa
szn. (MNy. 47: 170); 1395 k. raʃa [ɔ: roʃa] (BesztSzj. 425.); 1533 Roʃʃacʒka sz. (Murm. 1487.); 1578 Eb
rosza (BotTört. 51) [csak EWUng.]; 1580 rozas sz. (MNy. 63: 97) [csak EWUng.]; 16. sz. v. Nÿúl Róʃa
(MNy. 39: 394) [csak EWUng.]; 1688 rúzsával [?U] (Thaly: VÉ. 2: 71); 1754 Rozsás sz. (NSz. – Szent-
Illonay: Cerem. 442); 1830 róza (NSz. – Uránia 3: 38) J: 1. 1395 k. ’rendszerintkertben ápolt, tüskés
szárú, páratlanul szárnyalt levelű, fehér, sárga, piros stb. virágú cserje, illetőleg ennek virága;
Rosenstrauch | Rose’ # (↑); 2. 1516 ’rózsa alakú tárgy; rosenförmiger, Gegenstand’ # (Nyelveml. 203); 3.
[~~´m] 1763 ’kedvese valakinek; mein Liebchen 〈als liebkosende Anrede〉’ (Gyöngyösi István: NySz.) Sz:
~´llik 1416 u./³ roʃalo sz. (AporK. 132) [csak EWUng.] | ~´s 1453 Rosas szn. (TörtTár. 1882.: 532).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. rosa: ’rózsa 〈bokor, virág〉’., mea rosa〈kedveskedő megszólítás〉 bizonytalan
eredetű; esetleg etimológiai kapcsolatban állhat a gr. ῥόδον: ’rózsabokor’.. Megfelelői: ném. Rose;; fr.
rose; stb.: rózsa; ’rózsa alakú tárgy’. – A hangzóközi zs-hez vö.: bazsalikom stb.; a z-s alakhoz vö.:
bazilika stb. A 3. jelentéshez vö.: viola, virág. – A magyarból: ; rom. rujă ’rózsa; rózsa alakú díszítmény
kislányok cipőjén, masni.’
TESz.

rózsakoszorú ∆ A: 1631 rózsa-koszorú (AkNyÉrt. 11/8: 57) J: ’olvasó, rózsafüzér; Rosenkranz’ ||

rózsafüzér A: 1860 rózsafüzér (NSz. – Jókai: Szinműv. 2: 6) J: ’olvasó; Rosenkranz’.
Német mintára alkotott tükörfordítás, összetett szó. ⊗ Mindkettőhöz vö.: ném. Rosenkranz: ’olvasó,
rózsafűzér’a [lat. rosarium ’ua.’].. A megnevezés öszzefügghet a középkor rózsaszimbolikájával. – A
magyarban: rózsa + koszorú, illetve füzér ’koszorú, füzér’fűz¹. – Korábbi megnevezés: olvasóolvas. –
Ugyanezekből a tagokból, de ettől az összetételtől függetlenül keletkeztek: rózsakoszorú (1748 (NySz.
koszorú); rózsafüzér (1830/): rózsákból fűzött koszorú.
TESz. rózsafüzér a. is

rózsaszínű A: 1416 u./¹ ɂoʃa zino̗ (BécsiK. 81); 1753 Ró'saszínuͦ (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; rosa’ #
|| rózsaszín A: 1513 roʃa zinnel (NagyszK. 154) J: ’[?]; rosa’ #.
Összetett szó. ⊗ A szócsalád tagjai esetleg párhuzamosan is keletkezhettek. A rózsa + szín² ’színnév’ ,
illetve a szín² szó -ű melléknévképzős színű ’EZ NEM KELL’ alakjának összetétele. A megnevezés
alapjául a vadrózsa színe szolgálhatott. Keletkezéséhez idegen nyelvi példák is hozzájárulhattak: ang.
rose-red, rose coloured; ol. color rosa; stb.: rózsaszín. Lásd még: ; lat. roseus ’ua.’. – A magyarban a
rózsaszínű és a rózsaszín eredetileg a piros szinonimáiként voltak használatban; mai vöröses, világosabb
színárnyalat jelentése a nyelvújítás korában rögződött; ezt a folyamatot talán a ; ném. rosenfarbig,
rosenfarben ’rózsaszín’ is befolyásolta.
MNy. 18: 169; TESz.

rozsda A: 1416 u./¹ roʃdatol (BécsiK. 111); 1799 Re'sda (NSz. – Gyarmathi S.: Affinitas 352); 1882
rėzsdás sz. (NSz. – Kálmány L.: Szeged népe 2: 56) J: 1. 1416 u./¹ ’fémek, főleg vas felületén oxidálódás
folytán keletkezett réteg; Rost 〈auf Metall, haupts Eisen〉’ # (↑); 2. 1585 ’ragya a növényeken; Brand, Rost
〈Pflanzenkrankheit〉’ (Cal. 929); 3. 1820 ’〈szitokszóként〉; 〈als Schimpfw〉’ (NSz. – Dugonics: Példabesz.
2: 35) Sz: ~´s 1519 roʃdaʃodoth sz. (JordK. 840) | ~´sodik 1519 (uo.).
Bolgár jövevényszó. ⊗ Blg. ръжда: ’rozsda 〈a fémeken, illetve növényeken〉’ [< szláv *rъd- ’piros,
vörös’].. Lásd még: óe. szl. rъžda ’rozsda 〈a fémeken, illetve növényeken〉’. – A rozsda és az ugyanarra az
etimonra visszavezethető ragya között a köznyelvben szóhasadás ment végbe. Egyes változatok eslő
szótagbeli palatális magánhangzója elhasonulással keletkezett.
MSzlJsz. 1/1: 141; AkNyÉrt. 20/3: 81; KSzlJsz. 470; TESz.

rozsnok × A: 1585 Rosnok (Cal. 612); 1604 Róʃnoc (MA.); 1621 Reʃnoc (MA. Vicia); 1708 Rosnak
(PP. Vĭcia); 1763 rozsnok (NSz. – Adámi: Wb. 67); 1787 rosnyika □ (MNy. 6: 275); 1818 rozsnika □
(Márton Lŏlĭācĕus) J: 1. 1585 ’szédítő vadóc, konkolyperje; Schwindelhafer’ (↑); 2. 1604 ’egy fajta
bükköny; Art Wicke’ (↑); 3. 1807 ’a pázsitfüvek családjába tartozó, hengeres toklászú, egyoldalú
fürtvirágzatot hozó gyomnövény; Roggentrespe’ (Magy. Fűvészk. 109).
Valószínűleg szláv jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. (Kaj.) režnik: ’kakuktorma’., N. ’vizitorma’; cseh R. režnik
’gabonarozsnok’; or. N. ржани́к ’lándzsás útifű’ [< szláv *rъžь ’rozs’rozs. Lásd még: cseh režnice
’koriander’; ;szlk. ražnica ’keserűfű’. – A származtatás nehézsége, hogy a magyarral közvetlenebbül
érintkező szláv nyelvekből alakilag és jelentéstanilag egyaránt megfelelő szóalak nem mutatható ki.
Némelyik változatban a szóvégi a keletkezésmódja nem világos, ezek a változatok egyébként újabb külön
átvételeknek tűnnek. – A szó 3. jelentésében a botanikai szaknyelvben is él.
KSzlJsz. 732; TESz.

rozsólis A: 1697 rosolisos sz. (MNy. 80: 378) [csak EWUng.]; 1754 rozólisokat (NSz. – Csete I.:
Panegyrici 278b); 1760 Rozsolist (NSz. – Weszprémi I.: Röv. Okt. 44); 1761 Rósólis (NSz. – Juhász M.:
Házi kül. orv. 14); 1782 rozsólisos sz. (NSz. – Méhtartás 59); nyj. rózsolis (ÚMTsz.) [csak EWUng.],
rozsális (ÚMTsz.) J: ’egy fajta likőr; Art Likör | Hefebranntwein, (Korn)schnaps’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (h.) ros-solis: ’egy fajta likőr;’., tulajdonképpen ’napharmat’ [< lat. ros
’harmat’ + sol, solis birtokos eset ’nap’].. Lásd még: lat. (k.) ros solis ’napharmat <növénytani szóként’.
Lehetséges, hogy a megnevezés alapjául a növény italízesítésre való felhasználása szolgál. Megfelelői: ;
fr. rossolis;sp. R. rosolis: ’egy fajta likőr’. – A hangzóközi zs-hez, illetve a szóvégi s-hez vö.: bazsalikom,
április stb. – A magyarból: ; szb.-hv. rožoliš, rozoliš; ; rom. rojoliș ’ua.’
TESz.

rozsomák A: 16. sz. Rosmak (MNy. 59: 347); 1795 k. Rosomák (NSz. – Takáts R.: Told. Q. v.); 1799
Rozomák (NSz. – Fábián J.: Term. hist. 450); 1801 rozsomák (MNy. 59: 347) J: ’a menyéttel rokon, kutya
nagyságú ragadozó állat, torkos borz; Vielfraß 〈Zool〉’.
Vándorszó. ⊗ Ném. R. rosomak;cseh rosomák;; szlk. rosomák;; le. rosmak, rosomak; or. росомаха;
stb.: rozsmák, torkos borz : ’〈állattani szóként〉’. Közép-Európában a lengyelből terjedt el [tisztázatlan
eredetű].. – A magyarba főként a lengyelből került, elsősorban az irodalom közvetítésével.
MNy. 59: 346; TESz.

rőf ∆ A: 1243 Reyf [es. nem m.] (MonStrig. 1: 354); 1335 ref (OklSz.); 1547 reff (NMÉr.) [csak
EWUng.]; 1560 k. Ręf (GyöngySzt. 137.); 1585 réf (Cal. 459); 1777 rö́ fre (NSz. – Baróti Szabó: Új mért.
159) J: 1. 1243 ? ’〈elsősorban vászonneműek mérésére használt〉 hosszmérték; Art Längenmaß 〈haupts
für Tuch und Leinwand〉’ (↑), 1335 ’ua.’ (↑); 2. 1560 k. ’mérőrúd; Meßstange’ (↑); 3. 1788 ’mérték,
erkölcsi értékmérő; Maß, sittliches Wertmaß’ (NSz. – Dugonics: Etelka 1: 22) Sz: ~ös 1604 réfes ’rőfnyi;
ellenlang’ (MA. Bicubitális); 1886 ’méterárukereskedő; Schnittwarenhändler’ (NSz. – Bródy S.: Don
Quixote 2: 130).
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kfn.) reif: ’kötél, madzag; kötés, kötelék; karika, gyűrű; köteg;
kör’., (al., k.-frank, Raj.) ’ua.; egy fajta hosszmérték 〈lenvászonra, kelmére〉’, (E.) rēf, rīf ’karika, fogó’, –
ném. Reif ’körvasút; nagy karika, gyűrű; stb.’ [eredetéhez vö.: ; vö. →ráf]. – Német hangtörténeti és
jelentéstani okokból feltehetőleg a középnémet nyelvjárásokból került át. A szó belseji ő kései labializáció
eredménye. A 2. jelentés: metonímia; a 3. jelentés: metafora, mindkettő az 1. jelentés alapján. Mivel az
első, középkori okiratban fellelhető adat Esztergomból származik, az is lehetséges, hogy német szó. – A
magyarból: szb.-hv. N. rîf ’rőf; mérték’; rom. (R., N.) rif ’rőf.’
TESz.; NMÉr.

röffen A: 1770 röffenni sz. (MNy. 2: 181) J: 1. 1770 ’〈disznó〉 egyszeri röfögő hangot ad; einmal kurz
grunzen 〈Schwein〉’ (↑); 2. [haupts össze~] 1838 ’összetódul és hevesen tanácskozik; zusammenströmen
und (meist heftig) etw beraten’ (Tsz.); 3. 1843 ’dünnyög, morog; mummeln, brummein’ (NSz. – Életk.
2/3: 248); 4. [rá~] 1848/ ’rátámad valakire; jmdn anfahren, anbrummen’ (NSz. – Petőfi 6: 30) || röfög A:
1783 röfög (NSz. – Molnár J.: Könyvház 4: 184) J: 1. 1783 ’〈disznó〉 mély, morgásszerű hangot ad;
grunzen 〈Schwein〉’ # (↑); 2. 1793 ’dünnyög; mummeln’ (NSz. – IrtörtKözl. 9: 446); 3. 1879 ’〈ember〉
röhög; wiehern 〈Person〉’ (Nyr. 8: 473).
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ Eredetileg a disznó mély, morgásszerű hangjának a megjelenítésére. A
végződések: mozzanatos, illetve gyakorító képző. A röffen 2. jelentése: metonímia. – Valószínűleg ide
tartozik: kiröffen ’elreped, kilyukad’ (1709 (MNy. 90: 126).
SzófSz.; TESz.

rög A: 1456 k. regghe (SermDom. 2: 379); 1508 roͤ g (NádK. 22) J: 1. 1456 k. ’göröngy; Scholle’ # (↑);
2. 1817 ’föld, talaj; Erde, Boden’ (NSz. – Czövek: Hír. zsiv. 243); 3. 1835 ’valamely anyagból összeálló
kisebb-nagyobb darab; Klumpen’ (Tzs. Lumpenzucker) Sz: ~zik 1527 reghzet sz. ’[?]; festsitzen,
anhaften’ (ÉrdyK. 164) | ~zít 1872 Rögzíteni sz. (Ballagi) | ~ződik 1886 rögződött (NSz. – Lóczy: Khina
2).
Ismeretlen eredetű. ⊗ Az 1. jelentés látszik eredetinek, ebből a 2. jelentés metonimikusan, a 3. jelentés
metaforikusan keletkezett. A származékok leginkább a 2. jelentéshez kapcsolódnak.
TESz.

rögbi A: 1879 rugby [es. nem m.] (NytÉrt. 93: 79) [csak EWUng.]; 1924 rugby tornát (NSz.) [csak
EWUng.]; 1934 rögbi (Sportny.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Rugby’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Rugby;; ang. rugby;; fr. rugby; stb.: rögbi. Az angolból terjedt el [< ang.
Rugby hn.].. Nevét a Birmingham melletti Rugby városról kapta, amelynek iskolája kezdeményezte a
játékot. – A magyarba főként az angolból került, az angol név téves kiejtésével.
NytÉrt. 93: 79

rögeszme A: 1843 rögeszméje (NyÚSz.) J: ’[?]; fixe Idee, Zwangsvorstellung’ #.

Latin mintára alkotott tükörfordítás, összetett szó. ⊗ Vö.: lat. (ú.) idea fixa ’rögeszme, kényszerképzet’.
Megfelelői: ang. fixed idea;; fr. idée fixe; stb.: . – A magyarban: rög + eszmeeszmél. Az önállóan nem
adatolt előtag a rögzik ’tapad, rátapad valamire’rög alapján keletkezett; keletkezésmódjához vö.: dúvad,
menhelymen- stb. – Más, korábbi megnevezése: rögzött képzelet ’rögeszme, kényszerképzet’ (1835). –
Nyelvújítási szó.
TESz.

rögtön A: 1800 röktönn (MNy. 58: 418); 1804/ rögtön (I. OK. 30: 259) [csak EWUng.]; 1833/
rögtönyzések sz. (NSz. – id. Bayer: Játékszín tört. 2: 364); nyj. rëgtën, rëttën (ÚMTsz.), regtün-fogtun
(MTsz.), röptön (MTsz. külön címszó) J: hsz 1. 1800 ’hamarjában, hevenyében | előkészület nélkül,
rögtönözve; eilends | aus dem Stegreif’ (↑); 2. 1823 ’azonnal, tüstént; sofort’ # (Márton 1: 38); 3. 1860 ?
’térbelileg közvetlen közel; in der nächsten Nähe’ (NSz. – Rómer: Bakony. 5), 1891 ’ua.’ (NSz. – SzászK.
– Dante: Purgatórium 477) | mn [ma csak összetételek előtagjaként] 1832 ’azonnali | váratlan, hirtelen;
sofortig | plötzlich’ (NyÚSz.) Sz: ~öz 1829/ rögtönöznek (NSz. – Bajza: Munkái 3: 113) | | rögvest A:
1876 rögvest (Nyr. 5: 522); 1890 rögvést (NSz. – Hatvágások 92); nyj. regvest (MTsz.) J: ’rögtön,
azonnal, tüstént; sofort’.
Megszilárdult ragos alakulatok. ⊗ A reg² ~ rög alapszóból különböző határozóragokkal. A rögtön-t,
illetve -n helyraggal keletkezett; vö.: reggelten ’korán reggel, reggel’ (1817); lásd még: régentenrég stb.
Ide tartozik: rögtönen ’azonnal, rögtön’ (1891), amely az -n helyrag ismétlődésével keletkezett. – A
rögvest tudatos szóalkotásnak tűnik; a végződés analógiás hozzátoldásnak látszik; vö.: oldalvástoldal.
Nyr. 79: 342; MNy. 54: 191; TESz.

röhög A: 1416 u./³ rúho̗ guen sz. (AporK. 67); 1495 e. ro̗ ho̗ geʃe sz. (GuaryK. 120); 1578 roͤ hegnec
(Örd. 177) [csak EWUng.] J: 1. 1416 u./³ ’〈állat〉 morog, bömböl; knurren, brüllen 〈Tier〉’ (↑); 2. 1495 e.
’〈disznó〉 röfög; grunzen 〈Schwein〉’ (↑); 3. 1578 ’〈személy〉 durván nevet; roh, wiehernd, laut lachen
〈Person〉’ # (↑); 4. 1695/ ’〈ló örömében〉 hangos röfögésszerű hangot ad; laut wiehern 〈Pferd vor Freude〉’
(Gyöngyösi István: NySz.); 5. 1775 ’hörög; röcheln’ (NSz. – Kónyi J.: Ábel 120); 6. 1792 ’csattog, zörög;
klappern’ (SzD.) || röhej A: 1838 Röhej (Tzs.) J: ’[?]; lautes, ungesittetes Gelächter’.
A szócsalád alapja, a röhög: onomatopoetikus eredetű. ⊗ A rohog palatális párhuzamos alakja. A
végződés: gyakorító képző. – A röhej névszóképzővel keletkezett a röhög tövéből; vö.: dörejdörög,
zörejzördül stb.
SzófSz.; TESz.

rökönyül † A: 1560 k. megh rókónyw̌ lth sz. (GyöngySzt. 4026.); 1826 rőkönyült sz. (NSz. – Hébe 327)
J: 1. 1560 k. ’elkorhad, megpenészedik, megdohosodik; verfaulen, verschimmeln’ (↑); 2. 1887
’megdöbben, megijed; betroffen sein, verblüfft werden’ (NSz. – Ma van ma 97) || rökönyödik A: 1708
megrö́ könyödött sz. (PP. Implŭviātus); 1788 rökkönyödésen sz. (NSz. – M. Kurir 846); 1793 rökönyödött
(NSz.) [csak EWUng.]; 1810 Rö́ könyödöm ▼ (uo.) [csak EWUng.]; nyj. rekenyedik (ÚMTsz.) J: 1. 1708
’megpenészedik, megdohosodik, elkorhad; verfaulen, verschimmeln’ (↑); 2. 1807 ’elsápad; erbleichen’
(Márton); 3. 1855 ’megcsontosodik, megmakacsolja magát; verknöchern, sich versteifen’ (NSz. – P.
Szathmáry K.: Samil 2: 5); 4. [haupts meg~] 1873 ’megijed, megdöbben; verblüfft werden’ # (NSz. –
Győry V.: Don Quijote 1: 304); 5. 1896 ’megbolondul; verrückt werden’ (Nyr. 25: 575) || rököny ∆ A:
1832 rököny (Kreszn.); 1888 rőköny (NSz. – Szabó E.: Girigáré 148) J: 1. 1832 ? ’penész; Schimmel |
Stockfleck’ (↑), 1835 ’ua.’ (Tzs. Stockfleck); 2. 1888 ’döbbenet, ijedség; Bestürzung, Betroffenheit’ (↑).
A szócsalád alapjai, az igék: származékok egy fiktív tőből. ⊗ A szótő ismeretlen eredetű, és azonos a
rejt, rekesz tövével. A végződés: -ül visszaható igeképző, illetve -d gyakorító-visszaható képző. A szó
belseji -ny képző szerepe nem világos. Az igék eredeti jelentései a szótő ’hátráltat, elrejt stb.’ jelentésével
lehetnek összefüggésben; lásd még a rekken, rekkentrekesz jelentéseit. Az elvont jelentések ezekből
alakulhattak ki. A rököny elvonással keletkezett az igékből a nyelvújítás korában.
TESz. rökönyödik a. is

römi A: 1928 römizni sz. (NSz. – Bp. Hirlap szept. 30.: 14) J: ’egy fajta kártyajáték, melyben az nyer,
aki hamarabb tudja lapjait különféle kombinációkban lerakni; Rommé 〈Art Kartenspiel〉’.
Német (au.) jövevényszó. ⊗ Ném. (au.) Rummy: ’egy fajta kártyajáték’ [< ang. (am.) rummy: ’ua.’]..
Megfelelői: ném. Rommé;; cseh remy; stb.: . – A szó belseji ö az osztrák kiejtést tükrözi.
TESz.

römpöly ∆ A: 1607 römpelyes sz. (StSl. 27: 326) [csak EWUng.]; 1632 römpölyös sz. (MNy. 64: 229);
1635 römpölös sz. (OklSz.); 1676 rempel (Cseh Márton: NySz.); nyj. römpöj (MTsz.) J: ’űrmérték, kb.
fél messzely; Art Hohlmaß, Halbseidel’.
Német (szász Sz.) jövevényszó. ⊗ Ném. (szász, R.) rimpel, rẹpls ’egy fajta űrmérték, kb. 1 dl’ [< ném.
(k.-ném.) rump ’fatörzs, fatuskó; törzs; fából készült nagy teknő; fakéregből készült hordó’].. Lásd még: ;
ném. (E.) rǫmp rümp ’üreges tárgy’. – A szóvégi ly-hoz vö.: gépely, messzely stb. Leginkább az
északkeleti nyelvjárásokban volt használatos.
TESz.

rönk A: 1876 trönk (Nyr. 5: 378); 1928 farönkök (TechnLex. Gereb) [csak EWUng.]; nyj. röng
(ÚMTsz.) J: ’a levágott fatörzs egy darabja; Holzklotz’ || rönköly × A: 1876 rönköly (Nyr. 5: 378); nyj.
rönkö, rönköj (ÚMTsz.), rünkő, trönköly (MTsz.) J: 1. 1876 ’zömök, köpcös ember; untersetzte,
stämmige Person’ (↑); 2. 1885 ’rönk; Holzklotz’ (Nyr. 14: 573).
A szócsalád alapja valószínűleg a rönköly: jövevényszó, az átadó nyelv azonban bizonytalan. ⊗ 1. A
románból: trunchi,, (végartikulussal) trunchiul: ’törzs; fatörzs, fatuskó; rönk; stb.’ lat. trunculus ’kis törzs’
[< lat. truncus ’fatörzs, fatuskó; törzs’].. A származtatás nehézsége a magyar szó vokalizmusa. A hangalak
azonban a tönk hatására keletkezhetett. – 2. A németből (k.-ném.): strünkel ’kis káposztatorzsa’ [< ném.
Strunk ’fatönk; szár; káposztatorzsa’].. Ez a származtatás jelentéstani okokból nem problémamentes. –
Mindkét levezetés esetén a mássalhangzótorlódás feloldódott, és a rönk elvonással keletkezett a
rönkölyből, esetleg a tönkő: tönk analógiájára. – A rönk és a rönköly a fakitermelés szavaként került át az
erdélyi románok vagy a szászok nyelvéből. – Esetleg ide tartozik: a N. renkesz ’zömök, vaskos’ (1786).
TESz. renkesz a. is; Nyr. 102: 231; REl. 362

röntgen A: 1900 röntgenezés sz. (PallasLex. Röntgen-féle sugarak); nyj. röggen, röggeny (SzegSz.),
rögönyön, rőköny, rüggöny (ÚMTsz.) J: 1. 1900 ’röntgensugár(zás) | röntgenvizsgálat; Röntgenstrahlung
| Röntgenuntersuchung’ (↑); 2. 1928 ’röntgenkészülék; Röntgenapparat’ (NSz. – Bp. Hirlap okt. 4.: 5) –
De vö. 1899 Röntgen-súgarakat ’[?]; Röntgenstrahlen’ (PallasLex. 14: 728).
Egy összetételi előtag önállósulásával jött létre. ⊗ A röntgensugár (↑) szóból. A ném. Röntgenstrahlen
többes szám ’röntgensugár’részfordítása. Lásd még: Röntgen-féle sugarak ’röntgensugarak’ (1897). A
Röntgen (a röntgensugárzás felfedezője) nevéből köznevesült alakok megfelelői más nyelvekben is
megtalálhatóak; vö.: ;ang. roentgen ’röntgen-’;le. rentgen ’röntgensugárzás; röntgenvizsgálat’; stb. –
Néhány nyelvjárási alak népetimológiával keletkezett. A 2. jelentés a ;ném. Röntgenapparat
’röntgensugár’ hatására is keletkezhetett.
TESz.

röp- 1. ~irat A: 1839/ röpiratban (NSz. – Bajza: Munkái 6: 218) J: ’[?]; Flugschrift’ | ~lap A: 1847/
röplapokat (NSz.) [csak EWUng.] J: ’röpirat; Flugblatt’ # | ~cédula A: 1915 röpcédulák (NSz.) [csak
EWUng.] J: ’[?]; Flugzettel’ # || 2. ~erő ∆ A: 1841 röperő (NyÚSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Fliehkraft’ |
~pálya A: 1958 röppálya (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Flugbahn’ # | ~magasság A: 1964 röpmagasság
(HMNSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Flughöhe’ || 3. ~labda A: 1948 röplabdamérkőzés (NSz.) [csak
EWUng.] J: ’[?]; Volleyball’ # || 4. ~gyűlés A: 1952 röpgyűlés (Nyr. 76: 256) [csak EWUng.] J: ’[?];
Kurzversammlung’ | ~dolgozat A: 1972 röpdolgozat (ÉKsz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; kurze schriftliche
Klausur’ #.
Összetételi előtag, elvonás eredménye. ⊗ Az önálló szóként nem adatolt röp elvonással keletkezett a
röpül, röppenrepül szóból, és igenévi jelentésben áll: ’repülő’. – Az 1. és 2. csoport összetételei német
mintára alkotott tükörfordítások; vö.: ném. Flugschrift, Flugzettel, Flugbahn, Flughöhe. A röperő az
előbbiek analógiájára keletkezett. A röplabda tudatos szóalkotás. Az előtag arra utal, hogy ebben a
játékban a labdának nem szabad a földre esnie. Az 4. csoportban levő szavak előtagja a megjelölt
tevékenységek rövid időtartamára vonatkozik. – Utótagok a magyarban (címszók kivételével): iratír¹,
magasságmagas, gyűlésgyűlik, dolgozatdolog.
TESz.

röstöl × A: 1600 k. röstölj (Radv.: Szak. 269); 1600 k. Röstelt, restelt sz. (Radv.: Szak. 269, 272); 1870
rőstöl (CzF.); 1889 rësztűt sz. (Nyr. 18: 575); 1909 resztelt sz. (Varázsrontó 527) J: 1. 1600 k. ’pirít;
rösten’ (↑); 2. 17. sz. ’rántást készít; Mehlschwitze machen’ (TörtTár. 1881.: 573) Sz: resztelt 1889 ’[?];
geröstet’ (↑).
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) rösten, rest’n, (h. baj.-osztr.) ręstn̥ , – ném. (au.)
rösten:: ’(hevítéssel) süt, pirít’ [< ném. Rost ’rostély a tűzhely alsó, illetve felső részén’].. – A változatok
többszöri átvételre utalnak. A 2. jelentés: metafora. A resztelt származékszó ma olyan szókapcsolatokban
használatos, mint a resztelt máj ’EZ NEM KELL’, resztelt krumpli ’EZ NEM KELL’ stb.
TESz. resztelt a. is

rőt A: 1350 Reuth (OklSz.); 1583 reͦ teͦ t (RMNy. 2/2: 302); 1816 Röd (Gyarmathi: Voc.) J: ’vörös,
vörhenyes 〈többnyire szőr, haj〉; rötlich 〈haupts Haare〉’.
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kfn., baj.-osztr.) röt: ’piros szín; vér’, – ;ném. rot:
’röntgensugár’indoeurópai eredetű; vö.: [óind rudhirá-ḥ ’piros, vörös; véres’; lat. ruber ’piros, vörös’;
stb.].. Lásd még: ném. (kfn.) röte ’piros szín; vöröses bőrkiütésekkel járó betegség.’
TESz.; NMÉr.

rövid A: 1275 ? Symonreuidifev hn. (OklSz.); 1342 Ryuiddulew hn. (OklSz.); 1372 u./ reuÿden (JókK.
12); 1416 u./¹ ru̇ uid (BécsiK. 25); 1526 roͤ wyd (SzékK. 42); 1736 roͤ véd (NSz. – Neuhold: Oktatás el.);
nyj. rivigy (ÚMTsz.) J: 1. 1275 ? ’hosszirányban kicsi vagy a megszokottnál kisebb méretű; von geringer
Länge, kurz’ # (↑), 1342 ’ua.’ (↑); 2. 1372 u./ ’a megszokottnál, vártnál kisebb tartalmú 〈idő, cselekvés〉;
von kurzer Zeitdauer’ # (↑); 3. 1416 u./¹ ’kisebb terjedelmű 〈írásmű, szóbeli megnyilatkozás〉; kurzgefaßt,
bündig’ # (BécsiK. 148); 4. 1416 u./³ ’kevés, kicsi; wenig’ (AporK. 69); 5. 1763 ’az átlagosnál gyengébb
〈emlékező tehetség〉; schwächer als normal 〈Vernunft, Gedächtnis〉’ (NSz. – Adámi: Spr. 220); 6. 1899
’kevés vizet tartalmazó 〈lé, kávé stb.〉 | tömény 〈szeszes ital〉; dickflüssig 〈Suppe, Soße〉’ (NSz. – Ábrányi
E. – Rostand: Cyrano 86); 7. 1959 ’[?]; hochprozentig 〈alkoholisches Getränk〉’ (NSz.) [csak EWUng.]
Sz: ~ül 1416 u./¹ meg ru̇ uido̗ ltèc (BécsiK. 157) | ~ít 1416 u./¹ megru̇ uideitètet sz. (BécsiK. 177) | ~ség
1512 k. reuydʃegnek (WeszprK. 120) | ~ítés 1604 Roͤ vidétés (MA.) R: ~esen 1837/ rövidesen (NSz. –
Eötvös J.: Irod. tanulm. 227).
Bizonytalan eredetű, esetleg származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő ismeretlen eredetű. A végződés a
-d kicsinyítő képző lehet. A jelentések metonimikusan, illetve metaforikusan keletkeztek a valószínűleg
eredeti 1. jelentés alapján. A 7. jelentés olyan szószerkezetek önállósulásából keletkezett, mint a rövid ital
’erős ital’, amely az ang. short drink ’rendszerint kis poharakban felszolgált erős alkoholos ital’
tükörfordítása.
TESz.

rőzse A: 1769 rőzsét (NSz. – Molnár J.: Egyh. tört. 1: 123); 1792 rézsö́ (SzD.); 1816 Rezsö
(Gyarmathi: Voc.); 1838 Rásgya, Rösgye (Tsz.); 1839 rozga (MTsz.) J: ’[?]; Reisig’.
Szlovén és szlovák jövevényszó. ⊗ A rőzse alak és az abból keletkezett rézsö típusú változatok alapja a
szln. rožje ’szőlővenyige’; a szó belseji gy-s változatoké (szóföldrajzi okokból) a szlk. raždie, N. roždie
’egy nyaláb száraz ág’; a rozga változaté a szlk. N. rozga ’száraz ág’ [indoeurópai eredetű; vö.: óind
rájjus ’kötél, madzag’; ; lat. restis ’kis kötél’; stb.].. Lásd még: ; óe. szl. rozga, razga ’szőlő, hajtás’,
roždije, raždije ’egy rakás szőlő, hajtás’;szln. rozga ’szőlő, hajtás, dugvány’;or. розга ’vessző, pálca’; stb.
Végződése -ie ~ -je gyűjtőnévképző. – Nem tartoznak ide: R. rés (1662); N. rös: ’rőzse’; ezek
valószínűleg a ; ném. Reis ’fiatal ág .’
Nyr. 30: 555; MNy. 46: 309; KSzlJsz. 470; TESz.

rubel A: 1725 rubelen (Nyr. 46: 153); 1778 Rublonyból (NSz. – Sándor I.: G. svédi grófné 206); 1784
rúbelt (NSz. – M. Hírmondó 177); 1788–9 rublómba (NSz. – M. Museum 1: 398); 1792 rubla (NSz. – M.
Hírmondó 1: 333) J: ’a cári Oroszország, majd a Szovjetunió valutája; Rubel’.
Vándorszó. ⊗ Ném. Rubel;; fr. rouble;; cseh rubl;; le. rubel;; or. рубль, N. ру́бель; stb.: rubel. Az
oroszból terjedt el [< or. рубить ’vág, aprít’].. Lásd még: ; or. (óor.) rublь ’tönk, levágott fadarab, R.
pénzérme (egy hrivnyának, egy font súlyú arany vagy ezüst darabnak a levágott része)’. – A magyarba
részben az oroszból került át kereskedelmi érintkezés útján, részben a németből az irodalmi nyelv
közvetítésével. A rubla, rublóm, rublony változatok az orosz szó különféle esetalakjainak a változatai
lehetnek.
TESz.

rubin A: 1478 Rwbynth □ szn. (Csánki 2: 846); 1516 Rubynt Rosa (Nyelveml. 203); 1528 rubyn
(OklSz.); 1531 rubinus (ÉrsK. 521); 1566 robin (Heltai Gáspár: NySz.) J: ’[?]; Rubin’ #.
Vándorszó. ⊗ Ném. (kfn.) rubîn, robîn, (h. kor. úfn.) rubin;; fr. (ófr.) rubin, robin; ol. rubino;; szb.-hv.
rubin;; or. рубин; stb.: rubin. Lásd még: ; lat. (k., h.) rubinus: ’ua.’ [< lat. ruber ’piros, vörös’].. – A
magyarba elsősorban a németből került át; az us végződésű változatok a latinból származnak. A szóvégi
inetimologikus t-s változathoz vö.: rozmaring, tulipán stb. – Tisztázatlan idetartozású: 1258Rubinum szn.
(Gy. 2: 251); 1265Rubynus szn. (uo.).
TESz.

rubrika A: 1538 rubrikaÿ (PestiN. B1); 1800 rublikát (Nyr. 111: 466) [csak EWUng.]; 1867 rubrik
(NSz.) [csak EWUng.]; nyj. rubríkába (SzegSz.) J: 1. 1538 ’fejezet, szakasz; Kapitel, Abschnitt’ (↑); 2.
1786 ’rovat; Spalte, Rubrik’ (NSz.) [csak EWUng.]; 3. 1787 ’[?]; Kategorie, Klasse’ (uo.) [csak
EWUng.].
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. rubrica (terra): ’vörös föld, kréta, íróanyag; vörössel írt törvénycím,
törvénycikkely, rovat, törvény hasábja’ [< lat. rubricus ’piros, vörös’ [< lat. ruber ’ua.’]].. Megfelelői:
ném. Rubrik ’felirat, címsor; hasáb, rész’; ; fr. rubrique ’ua.piros kréta, ceruza, R. vörös föld’; stb. – A
rubrik változat német hatást mutat. Az rublika elhasonulással keletkezett.
TESz.

ruca × A: 1682 rucza ... gazdálkodással (Nyr. 71: 95) J: ’kacsa; Ente’.
Származékszó, keletkezésmódja azonban bizonytalan. ⊗ A réce veláris párhuzamos alakja. Vagy a ruc〈a
kacsák hívogató szava〉 (1832) szóból jött létre kicsinyítő képzővel vagy főnevesült folyamatos
melléknévi igenév-a képzővel, melynek töve a palatoveláris párhuzamosság alapján összefügg a receg
tövével. Mivel az állatcsalogató szó és az igei tő egymással kapcsolatba hozható, a két értelmezés
tulajdonképpen nem zárja ki egymástcsibe, zsiba stb.
SzófSz.; TESz.

ruccan A: 1832 Föl ruczczantak (Kreszn.); 1874 Russzan (Nyr. 3: 36) J: 1. [heute haupts ki~] 1832
’hirtelen fölkerekedik | valahova alkalomszerűen elmegy, kimegy; plötzlich aufbrechen | gelegentlich
irgendwohin gehen, einen Ausflug machen’ (↑); 2. 1874 ’siet; eilen’ (↑); 3. [össze~] 1897
’összeszólalkozik, összezördül valakivel; sich zerwerfen’ (MTsz.).
TESz.

rúd A: 1327 Rudas sz. hn. (OklSz.); 1372 u./ rudual (JókK. 31) J: 1. 1327 ? ’hosszmérték;
Längenmaß’ (↑), 1540 ’ua.’ (OklSz.); 2. 1370 ’különböző méretű, célszerűen megmunkált fa- vagy
fémdarab; Holz- od Metallstange; Deichsel’ # (Kniezsa: SzlJsz. 935); 3. 1372 u./ ’karvastagságú.
hosszabb, egyenes dorong; Knüttel’ # (↑); 4. 1708 ’meghatározott tömegű, súlyú, nagyságú darab mint
mértékegység; Barren 〈Edelmetall〉’ (PP.) [csak EWUng.] Sz: rudas 1327 hn. (↑); 1370 rudas-zeker ’[?];
mit Deichsel ausgerüstet 〈Wagen〉’ (Kniezsa: SzlJsz. 935); 1561 ’[?]; Stangenpferd’ (LevT. 2: 30).
Valószínűleg német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kfn.) ruote, (k.-ném.) rûde, (f.-ném.) růt: ’vessző,
pálca; rúd; hosszmérték; stb.’, – ; n é m . Rute ’pálca, vessző; hosszmérték; ragadozó farka;
stb.’valószínűleg indoeurópai eredetű; vö.: [lat. retae többes szám ’vízparti fák’; o r . ратовище
’lándzsanyél’; stb.].. – A származtatás nehézségét a szóvégi d problémás volta okozza: egy
középnémetből való átvétel szóvégi a-t eredményezett volna (vö.: cérna, ciha stb.), a szóvégi f.-; ném. t >
; m . d zöngésedésre pedig nincsenek megfelelő párhuzamok; vö. mégis: fajd, majdmajdan. – A
magyarból: ; szb.-hv. rud ’bot’, rudo ’rúd; kocsirúd’; rom. N. rúdă ’ua.’, R. ’hosszmérték.’
TESz.; NMÉr.; UElSk. 440

rúg A: 1213/ ? Rugas sz. szn. (VárReg. 156.); 1406 Rugo sz. szn. (OklSz.); 1456 k. rugÿunk [g-j]
(SermDom. 2: 328) J: 1. 1213/ ? ’〈ember, állat〉 lábának hirtelen mozdulatával lök, taszít valamit, lábával
kapálódzás- vagy rángásszerű mozdulatot tesz; mit dem Fuß stoßen, ausschlagen’ # (↑), 1519 ’ua.’
(CornK. 270); 2. 1456 k. ’tiltakozik, kapálódzik valami ellen | szembeszegül valakivel; sich sträuben |
sich widersetzen’ (↑); 3. 1519 k. ’〈ember, állat egy másik élőlényt〉 lábának hirtelen mozdulatával
bántalmaz, lábával fájdalmat, sérülést okoz; mit den Füßen treten, jmdm einen Fußtritt geben | grob
anfahren’ # (DebrK. 567); 4. 1647 ? ’〈gépi szerkezet, harci eszköz〉 hirtelen erősen elmozdulva meglöki
kezelőjét; zurückstoßen 〈zB Gewehr〉’ (Major Márton: NySz.), 1836 ’ua.’ (NSz. – Gaal J.: Szirmay I.:
XXII); 5. [haupts fel~] 1691 ’〈megállapodást〉 megszeg | valamely állapotnak erőszakosan véget vet;
umstoßen 〈einen Vertrag〉 | einen Zustand jäh ändern’ # (MonÍrók. 8: 56); 6. [eleibe ~] 1787 ’megelőz;
jmdm zuvorkommen’ (NSz. – Mátyus I.: Ó és új Diaet. 3: 115); 7. 1794 ’valami felé halad, valamire
irányul; sich richten’ (NSz. – Gyarmathi S.: Nyelvmester 2: 236); 8. [vmennyire, vmire ~] 1844 ’egy
bizonyos mennyiséget elér, kitesz; sich auf etw belaufen’ # (NSz. – Széchenyi: Hirlapi cikkei 2: 277); 9.
[be~] 1847 ’lerészegedik; saufen, sich betrinken’ (NSz.) [csak EWUng.]; 10. [haupts ki~ vkire] 1857/
’haragszik, ferde szemmel néz valakire; jmdn auf dem Zug haben’ (NSz. – Széchenyi: Szat. 457); 11.
1870 ’rugózik, ruganyosnak mutatkozik; federn’ (CzF.); 12. 1877 ’táncot jár, táncol; tanzen’ (NSz. –
Balázs S.: Vig. elb. 53) Sz: ~ás 1213/ ? szn. (↑); 1556 lórúgásba (Nádasdy 16) | rugó 1406 szn. (↑); 1762
rugó ’szerkezet működését biztosító, rugalmas fémlemezekből vagy drótból való alkatrész; (Spring)feder’
(NSz. – Mátyus I.: Diaet. 1: 463); 1790 ’valaminek, valakinek az ösztönzője; Triebfeder 〈abstr〉’ (NSz. –
M. Kurir 364) | ~aszik 1456 k. ra rugaʒik ’ráront valakire; jmdn anfallen’ (SermDom. 1: 335) | rugdos
1512 k. rugdoʃnia sz. (WeszprK. 65) | rugaszkodik 1519 rugazkodeek (CornK. 414) | rugdal 1768 meg-
rugdal (MNy. 46: 275) | rugós 1793 rúgósnak ’rugalmas, ruganyosságot biztosító alkatrésszel ellátott; mit
einer (Spring)feder versehen’ (NSz. – Látzai: Tan. könyv 153) | ruganyos 1809 ruganosabb (NyÚSz.) |
rugalmas 1829 Rugalmas (NyÚSz.) | ~ós 1847 Rugós ’rúgásra hajlamos 〈állat〉; ausschlagend 〈Pferd〉’
(NSz. – Erdélyi: Népd. és mondák 2: 119).
Bizonytalan eredetű, esetleg örökség az ugor korból. ⊗ Vö.: osztj. (V.) rö̆ ŋkä-, (O.) ruŋk- ’gázol’ [ugor
*rȣ̈ŋkɜ- ’vkit megrúg’].. A magyarban az ugor alak első szótagbeli palatális magánhangzója a veláris *ŋk
hatására u-vá alakultfog² , ragad stb. A szó belseji *ŋk > ; m . g változáshoz vö.: dug, mag stb. Az ige
elvont jelentése az ’ellenállás, szembeszegülés’ (vö.: 2. jelentés) jelentésárnyalat alapján már igen korán
kialakulhatott. A 12. jelentés keletkezését a szókapcsolatok is elősegíthették; vö.: rúgja a port
’(féktelenül) táncol, tulajdonképpen EZ NEM KELL’ (1770). A berúg (vö.: 9. jelentés) összetétel
jelentéstani alapja nem világos; hasonló jelentésben más be¹ igekötős igék is használatosakbecsiccsent,
becsípcsíp stb.
NyÚSz.; Nyr. 40: 355; TESz. berúg a. is; MSzFE.

ruga † A: 1213/ ? Rugas sz. szn. (VárReg. 156.); 1270/ ruga (OklSz.) J: ’egyházi személyeknek
évenként fizetendő pénz vagy gabona; Jahresabgabe in Geld od Getreide für Geistliche’.
Vándorszó. ⊗ Gör. (biz.) ῥώγα: ’díj, jutalom, ajándék, illeték’.; albán rrogë ’fizetés, illetmény,
bér’rom. rugă, (végartikulussal) ruga ’kérelem, kérés’; blg. R. руга ’díj, ár’;ukr. руга ’papi telek; egyházi
adó’;or. руга ’ua.’, R. fizetés, díj; egyházi tulajdon. Ezek végső soron a ;lat. rogare ’kér, megkér’ szóra
mennek vissza. – Az átadó nyelv bizonytalan, esetleg a keleti (bizánci) egyházi terminológia hatását
tükrözi.
NyK. 61: 276; TESz.

ruha A: 1277/ ? Ruha szn. (MNy. 10: 327); 1350 Ruhhaarrus szn. (OklSz.); 1372 u./ ruhaban (JókK.
2); 1567 Rohakath (RMNy. 3/2: 61); 1585 raha (Cal. 64); nyj. rua (ÚMTsz.), ruva (MTsz.) J: 1. 1277/ ?
’öltözet, öltözet egy darabja; Kleid(ung), Kleidungsstück’ # (↑), 1372 u./ ’ua.’ (↑); 2. 1350 ? ’kelme,
amelyből az öltözet készül vagy különféle más célokra használják fel; Gewebe, Tuch’ (↑), 1395 k. ’ua.’
(BesztSzj. 596.); 3. 1908/ ’[?]; Prügel’ (ZG.) [csak EWUng.] Sz: ~´z 1372 u./ meg ruhaʒna ’felruház,
felöltöztet; bekleiden’ (JókK. 92); [meg-] 1775 ’elver; verprügeln’ (MNy. 58: 108); [be-] 1838 beruházott
sz. ’[?]; investieren’ (???!!!nem találom) | ~´cska 1416 u./² ruhaʟkackal (MünchK. 110) | ~´zat 1416 u./²
ruhaʒaťťa [t-j] (MünchK. 65vb) [csak EWUng.] | ~´s 1448 Rwhas szn. (OklSz.) | ~´zkodik 1617
ruházkodik (Lépes Bálint: NySz.).
Szláv jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. ruho: ’ruha’;szlk. rúcho: ’ua.〈leginkább az írott nyelvben〉’;or. рухо:
’ruha, öltözék’; stb. [tisztázatlan eredetű].. Megfelelői: rom. rufă ’ua.fehérnemű; rongy’; ; újgör. ροῦχο
’anyag, kelme; ruha’, ροῦχα többes szám ’fehérnemű; ágynemű’. – A leginkább az argóban használatos 3.
jelentés a megruház származékszóból keletkezett, feltehetőleg a ruhi ’csapás, ütés’ (1782) hatására, amely
jövevényszó a ; cig. rówli, ruli, rhuí, ruí ’bot, dorong, husáng’ szavak alapján. A megruház származékhoz
vö.: kozsokolkozsók, elnadrágolnadrág és a ; ném. Wams ’egy fajta férfi ruházat’ : verwamsen ’elver,
elpáhol’. A beruház származék a ; lat. investire ’beöltöztet’ , ill. a ném investieren ’tőkét fektet be’
hátására keletkezhetett; lásd még: R. invesztiál (1776 (SzT. inveszti-ált); invesztál (1958 (NSz.):
KSzlJsz. 471; TESz.

rukkol × A: 1750 bé ruckolt volna (MNy. 60: 488); 1760 ki rukkolván sz. (MNy. 63: 101; 'attakíroz');
1789/ rukolunk (NSz. – Kazinczy: Lev. 1: 293); 1795 rokkoltattya sz. (NSz. – M. Merkurius 47) J: 1.
[haupts be~, ki~] 1750 ’(katonaság) valahova vonul; ein-, ausmarschieren 〈Truppen〉’ (↑); 2. 1844 ’[?];
Platz machen’ (NSz. – Életk. 2: 278); 3. [be~] 1874 ’katonai szolgálatra bevonul; zum Militär gehen’
(Nyr. 3: 526); 4. [ki~] 1897 ’valamivel előhozakodik; mit einer Sache herausrücken’ (MTsz.).
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) rucken: ’mozdul, vonul’., – ném. rücken R.
rucken ’ua.; hadba vonul; stb.’ [germán eredetű; vö.: svéd rycka;; holl. rukken; stb.: mozdul; ’(el)szakít’]..
Lásd még: ; ném. einrücken ’katonasághoz bevonul’. Megfelelői: ; cseh rukovat;; le. rukować; stb.: . – A
magyarba katonai műszóként került.
TESz.

rulett A: 1818 Roulettes sz. (NSz. – Haszn. Mul. 2: 404); 1881 ruletta-bankok (NSz. – Csepreghy F.:
Műv. 1: 203); 1907/ rulet-asztalnál (NSz.) [csak EWUng.]; 1919 rulett-gép (uo.) [csak EWUng.] J: 1.
1818 ’egy fajta szerencsejáték; Roulett 〈Art Glückspiel〉’ (↑); 2. 1855 ’az a szerkezet, amivel a rulettet
játsszák; Roulettapparat’ (↑).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Roulett, Roulette; ; ang. roulett;; fr. roulette; stb.: rulett, a franciában ’kis
kerék, görgő; korong, tárcsa; tekercs, henger; kerekes kocsi’; stb.. A franciából terjedt el fr. rouelle
’kerekecske’ [< lat. rotella ’ua.’ [< lat. rota ’kerék’]].. – A magyarba a franciából és a németből került. Az
egyes változatokban meglévő szóvégi a valószínűleg hanghelyettesítés eredménye.
TESz.

rum A: 1788 Rum (NSz. – Harm. Rendt. 235); 1794 Rúmot (NSz. – Nagy S.: Isten jós. 361) J: ’[?];
Rum’ #.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Rum;; ang. rum;; fr. rhum; stb.: rum. Az angolból terjedt el [bizonytalan
eredetű, esetleg szórövidülés az ang. N. rumbullion szóból: ’csődület, zavargás’, mint a rumfogyasztás
következménye].. – A magyarba elsősorban a németből került át.
TESz.

rumli A: 1897 rumlit (NSz. – Werner Gy.: Megvirr. 3: 28) J: ’felfordulás, kavarodás | lárma, zajos
jelenet; Durcheinander | Lärm, Krawall’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Rummel ’lárma, kiabálás, zaj; emberforgatag; összevisszaság, zűrzavar
stb.’ [< ném. rummeln ’lármázik, zajong stb.’; onomatopoetikus eredetű].. Megfelelői: ; holl. rommel
’ócskaság, kacat zsibáru’; cseh N. ruml ’tülekedés, robaj, összevisszaság, zűrzavar’. – A szó leginkább
bajor-osztrák közvetítéssel került át a magyarba. A li végződéshez vö.: cetli, hecsedli stb.
TESz.

rusnya A: 1468 ? Rwsnya hn. (Csánki 2: 789); 1548 rusnya (RMKT. 4: 80); 1585 lusnya (Cal. 450);
1591 rusznyasag sz. (Pécsi Lukács: NySz.); 1838 Luzsnya (Tsz.) J: 1. 1468 ? ’piszkos, mocskos |
undorító; schmutzig | ekelhaft’ (↑), 1548 ’ua.’ (↑); 2. 1585 ’lusta; faul’ (↑); 3. 1597 ? ’becstelen, rossz
erkölcsű; ehrlos, sittenlos’ (MNy. 8: 130), 1635 ’ua.’ (Madarász Márton: NySz.); 4. 1628 ? ’ronda, nagyon
csúnya; häßlich, scheußlich’ (Prágai András: NySz.), 1647 ’ua.’ (NytÉrt. 88: 71) [csak EWUng.]; 5. 1645
’helytelen, hibás; fehlerhaft’ (Geleji Katona István: NySz.); 6. 1754 ? ’rendetlen, lompos; schlampig’
(NSz. – Bertalanffi: Ker. Boͤ ltseség 406), 1880 ’ua.’ (Nyr. 9: 427).
Szerb-horvát jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. ruž(a)n -a -o: ’csúnya, idomtalan; rossz, becstelen’vö.: [szb.-hv.
rug ’gúny, csúfolódás’].. Lásd még: óe. szl. rǫžьnь ’gyalázatos, megvetendő; nevetséges’; ; or. (óor.)
ružьnyj ’nevetséges; gyalázatos, szégyenletes; ocsmány, ronda’; stb. – A magyarba a szerb-horvát
melléknév nőnemű vagy a semleges nemű alakja került. A szó eleji l-es változatok a lusta hatására
keletkeztek. – A szlovénból való származtatása nem valószínű, mivela a szlovén N. ruž(e)n, -a, -o újabb
átvételre utal a szerb-horvátból.
MNy. 40: 59; NytÉrt. 88: 71; TESz.

ruszki A: 1917 ruszki (MNy. 13: 301) [csak EWUng.]; 1920 ruszki (NSz.) [csak EWUng.] J: fn 1917
’[?]; Russe’ (↑) | mn 1980 ’[?]; russisch’ (NSz.) [csak EWUng.].
Orosz jövevényszó. ⊗ Or. русский ’orosz 〈fn.>; orosz <mn〉’ [< or. (óor.) Rusь hn. 〈a Kijevi
Nagyfejedelemség neve〉; lásd még: ; vö. →orosz].. Lásd még: ; szb.-hv. ruski ’orosz 〈fn.>; orosz
<mn〉’ l e . ruski ’ukrán, rutén’;ukr. руський ’orosz 〈fn.>; orosz <mn〉’; stb. – A magyarba az első
világháború idején került, elsősorban orosz hadifoglyokra vonatkoztatva. A melléknévi jelentés kései
adatoltsága a szó gúnyos, csúfondáros hangulatával magyarázható.
MNy. 13: 301; KSzlJsz. 472

ruszli¹ ∆ A: 1912 ruszli (RévaiLex. Csótány); 1921 ruszni (Nyr. 50: 115) [csak EWUng.] J:
’svábbogár, német csótány, muszka csótány; deutsche Schabe, Russe’.
TESz.

ruszli² A: 1937 ruszli (Dengl. 356) [csak EWUng.]; 1937 ruszni (Sauvageot: MFrSz.) J: 1. 1937
’〈különféle halfajták megnevezéseként〉; 〈zur Benennung versch Fischarten〉’ (↑); 2. 1937 ’sós ecetben
tartósított hal; Art konservierter Fisch’ (↑).
Jelentéselkülönülés. ⊗ A ruszli¹-ből. A névadás alapjául a főként Oroszországból importált, konzervált
halféleségek korábbi megnevezései szolgálnak; vö.: muszka, tulajdonképpen ’orosz’ (1895 (PallLex.
Hering) , muszkahal, tulajdonképpen ’orosz hal’ (1899), oroszhal ’ua.’ (1916). Hasonló típusú
megnevezésekhez vö.: cseh ruské rybičky ’ua.’; szlk. N. rusel’, ruslík ’ua.’. – Németből való
származtatása téves.
TESz.

rusznyák ∆ A: 1672 rusznékokkal (NyDtáj. 151) [csak EWUng.]; 1742 Rusnyákok (NSz. – Kováts J.:
Krónika 2: 134); 1785 Rusznyák (MNy. 71: 249) J: fn 1. 1672 ’a cári Oroszország lakója | Galíciában,
Kárpátalján és Bukovinában élő ukrán; Einwohner des alten Rußlands der Zarenzeit | Ruthene’ (↑); 2.
1838 ’kárpátukrán ember; Karpatoukrainer’ (Tzs.) | mn 1785 ’a rusznyákokra vonatkozó, velük
kapcsolatos; ruthenisch bzw karpatoukrainisch’ (↑) || ruszin ∆ A: 1839 russiniusok- ... nak (NytudÉrt. 38.
sz.: 182); 1848 ruszin-nak (NSz. – Kossuth: Hirlapja 275); 1855 russzínok (NytudÉrt. 38. sz.: 182) J:
’kárpátukrán személy; Karpatoukrainer’.
Szlovák, illetőleg ukrán jövevényszó. ⊗ A rusznyákhoz vö.: szlk. Rusniak: ’ukrán 〈gúnynévként〉’ [<
szlk. Rusín ’rutén’]. és esetleg ukr. руснак ’ua.’; a ruszinhoz vö.: ; ukr. русин ’ua.’ [eredetéhez vö.: ; vö.
→orosz].. Lásd még: ; l e . Rusin;; o r. русин: ’ua.’; stb. – A rusznyák ukránból való átvétele nem
bizonyítható, annál valószínűbb azonban a rusnya népetimológiás hatása. A magyar névadásban
szokatlan, hogy a ruszin népnév melléknévi használata nem adatolt. A russinius változat latinosítás
eredménye.
TESz. ruszin a. is

rusztikus A: 1793/ rusticus (NSz. – Csokonai: Tempefői 597); 1867 rustikus (NSz. – Tolnai L.: Besz.
2: 186); 1879 rusztikus (NSz. – III. Kákay A.: Szeged puszt. 14) J: ’falusi(as) | darabos, faragatlan;
ländlich | rustikal’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. rusticus: ’vidéki, falusi; egyszerű; esetlen, nehézkes’ [< lat. rus ’vidék, falu 〈a
várossal ellentétben〉’].. Megfelelői: ném. rustikal;; fr. rustique; stb.: paraszti, parasztos. – A korábbi
változatok szó belseji s-sel való kiejtéséhez, illetve a szóvégi sz-hez vö.: árestál, ámbitus stb; a szó belseji
sz-es alakhoz vö.: amnesztia stb.
TESz.
 rút A: 1441 Ruth szn. (CsnSz.) [csak EWUng.]; 1456 k. ruth (SermDom. 1: 312); 1718 rutt (SoprSz.
36: 322) [csak EWUng.] J: mn 1. 1441 ? ’undorító, mocskos; ekelhaft, schmutzig’ (↑), 1456 k. ’ua.’
(SermDom. 1: 436); 2. 1441 ? ’erkölcstelen, gonosz, bűnös 〈dolog, megnyilvánulás〉; unmoralisch, böse,
sündhaft’ (↑), 1456 k. ’ua.’ (↑); 3. 1533 ’csúnya, formátlan; häßlich, unschön’ # (Murm. 852.); 4. 1538
’hátrányos, kellemetlen; unvorteilhaft, unangenehm’ (PestiN. Q4) | fn 1. 1519 k. ’valaminek a csúnya
része | 〈sebben levő〉 genny; häßlicher Teil einer Sache | Eiter’ (DebrK. 357); 2. 1789 ’rossz cselekedet;
böse Tat’ (NSz. – M. Musa 43); 3. 1794 ’csúf tárgy; häßliches Ding ’ (NSz. – Kovács P.: Közm. 158); 4.
1818 ’a szép ellentéte; Häßliches, Unschönes’ (NSz. – Verseghy F.: Felelet 133); 5. 1820 ’csúnya ember;
häßliche Person’ (NSz. – Dugonics: Példabesz. 2: 264) Sz: ~ság 1456 k. rutʃagh ’paráznaság; Hurerei’
(SermDom. 2: 629); 1694 ’genny; Eiter’ (MNy. 55: 209) | ~ít 1456 k. rutetÿa ’[?]; beschmutzen’
(SermDom. 2: 706) | ~ul 1549 meg ... rutulna ’[?]; häßlich werden’ (Orth. A4a).
Bizonytalan eredetű, esetleg örökség a finnugor korból. ⊗ Vö.: osztj. (Trj.) rătək ’törékeny, merev
〈fa〉’;cser. (U.) rot liješ ’korhad, rothad, mállik 〈kötél, ruha〉’ (liješ ’lenni’) [fgr. *rȣtɜ ’törékeny, merev,
korhadt’].. Ezek a szavak onomatopoetikus eredetűeknek tűnnek, így az egyes nyelvekben
különfejlődések is lehetnek. – Valószínűleg ide tartoznak: N. rutyma: ’ronda, piszkos, hitvány’, rutyó
’ganéj, trágya; rútság’.
MNy. 55: 207; TESz.; MSzFE.

ruta A: 1395 k. rutha (BesztSzj. 349.); 1690 rúta (NSz. – Pápai Páriz F.: Pax corporis 58) J: 1. 1395 k.
’alacsony, sárga virágú, erős szagú félcserje; Raute 〈Bot〉’ (↑); 2. [~fa] 1900 ’tuja; Thuja’ (ÚMTsz.).
Latin és olasz jövevényszó. ⊗ Lat. (tud., h.) ruta: ’kerti ruta 〈fűszer- és gyógynövény〉’ [< gör. ῥυτή
’ua.’]. és ol. (vel., mant., R.) ruta ’ua.’, (v.-ven.) ruda ’ua.’ [< lat. (↑)].. Megfelelői: ; fr. ruta;; szb.-hv.
ruta; stb.: kerti ruta. – A magyarba gyógynövénynévként a tudományos latinból, fűszernévként – a
kereskedelem közvetítésével – az olaszból került.
KSzlJsz. 936; TESz.

rutén ∆ A: 1575 Rutenoʃokra (HChr. 10a) [csak EWUng.]; 1757 Ruthenusok (MNy. 74: 512) [csak
EWUng.]; 1839 ruthenokról (MNy. 15: 138); 1873 ruthén (NSz. – Győrffy I.: Tréf. vers. 114); 1877/
rutén (NSz. – Mikszáth: A várm. rókája 139) J: fn 1. 1575 ’a cári Oroszország lakója | Galíciában,
Kárpátalján és Bukovinában élő ukrán személy; Ostslawe’ (↑); 2. 1757 ’kárpátukrán; Ruthene |
Karpatoukrainer’ (↑) | mn 1760 ’a cári Oroszország, illetőleg Galícia, Kárpátalja és Bukovina lakóival
kapcsolatos, rájuk vonatkozó; ruthenisch | karpatoukrainisch’ (MNy. 63: 226) [csak EWUng.].
Latin jövevényszó, később német közvetítéssel is. ⊗ Lat. (k., h.) Rut(h)eni többes szám, Rut(h)enus
’rutén’; – lásd még: ; ném. Ruthene ’kárpátukrán’. A latinban tudatos szóalkotás a ruszinrusznyák
előzményéből, a szó belseji t mivolta azonban nem világos. – A korábbi változatok szóvégi s-éhez vö.:
ámbitus. stb. A rutén alakhoz vö.: alán stb. – A szót az ukrán szorította ki.
NytÉrt. 38: 182; TESz.

rutin A: 1844 routine-t (NSz. – PH. 119); 1848 routinja (NSz.) [csak EWUng.] J: ’jártasság,
gyakorlottság; Routine’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Routine;; ang. routine;; fr. routine;; or. рутина; stb.: jártasság, rutin. A
franciából terjedt el fr. R. routin ’ösvény, csapás’ [< fr. route ’országút, útvonal’]., a lat. (vulg.) (via) rupta
járt, tulajdonképpen ’tört’út.. A jelentéshez lásd még: ; f r. routier ’utazás dolgában tapasztalt’. – A
magyarba a franciából és a németből került.
TESz.

rúzs A: 1854 Rouge [es. nem m.] (HeckenastIdSz.²); 1865 rouge (NSz.) [csak EWUng.]; 1928 ruzs
(uo.) [csak EWUng.]; 1929 rúzs (RIdSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1854 ? ’[?]; rote Schminke’ (↑), 1865 ’ua.’
(↑); 2. 1929 ’[?]; Lippenstift’ # (↑).
Francia jövevényszó, valószínűleg német közvetítéssel is. ⊗ Fr. rouge: ’piros, vörös; piros szín; (piros)
arcfesték, smink’.; – lásd még: ném. Rouge ’mesterséges arc- és ajakpír’. A franciában a ;lat. rubeus
’piros, vörös’. Megfelelői: ang. rouge;; cseh růž; stb.: rúzs. – Tisztázatlan idetartozású: 1550 k.rusikat ?
vörös színezék (MNy. 90: 126), bizonyosan összefügg a ;szb.-hv. rus ’piros, vörös; szőke’;szlk. rusý
’vöröses, vörhenyes’; stb. szavakkal.
 TESz.

rücsköl × A: 1784 rötsköl (SzD.); 1791 rütskölések sz. (NSz. – Lange: Orvos-aszszony 227); nyj.
rücskelni sz. (ÚMTsz.) J: 1. 1784 ’összezúz, összeroncsol; zerquetschen, zerstören’ (↑); 2. 1838–45
’összegyűr; zerdrücken, verstümmeln’ (MNyTK. 107.: 33) | | rücskös A: 1792 Rütskös (SzD.); 1870
röcskös (CzF.); nyj. recsekes, ricskës, rütykös (MTsz.) J: 1. 1792 ’piszkos; schmutzig’ (↑); 2. 1838–45
’gyűrött; runzelig’ (MNyTK. 107.: 33); 3. 1842 ’ragyás, himlőhelyes; blatternarbig’ # (NSz. – Kliegl 1:
33); 4. 1877 ’durva, érdes; grob, rauh’ # (Nyr. 6: 323); 5. 1886 ’szeplős; sommersprossig’ (Nyr. 15: 380) ||
rücsök A: 1792 Rütsök (SzD.); 1832 rücsk (Kreszn.); 1870 röcsk, röcsök (CzF.) J: 1. 1792 ’piszok,
szenny; Schmutz, Schlamm’ (↑); 2. 1855 ’gyűrődés, ránc; Falte’ (NSz. – Kemény Zs.: Özvegy 1: 214); 3.
1897 ’pörsenés, bibircsók; Pustel, Warze’ (MTsz.).
A szócsalád feltehető alapja a rücsök: származékszó, az alapszó azonban bizonytalan. ⊗ Az alapszó a
rügy ’EZ NEM KELL’ lehet. A gy >cs hangváltozáshoz vö.: acsarkodik, vicsorodik stb. A végződése: -k
kicsinyítő képzőfarok, törzsök stb. A feltételezhető alapszóval való összefüggés mellett szól az a
körülmény, hogy a szó a felszín egyenetlenségére utal. – A rücsköl és a rücskös a rücsökből keletkezhetett
-l igeképzővel, illetve -s melléknévképzővel. – Hangrendi átcsapással a rücskölből: rocskol ’szétnyom’
(1863). – A rög szóból származékszóként való magyarázata nem valószínű.
TESz. rücskös a. is

rügy A: 1684 rügyit (MonÍrók. 8: 442); 1795 rigyes sz. (NSz. – Festetics Urod. Instr. 17); 1800 Rügye
□ (Márton) J: 1. 1684 ’növények ágán, szárán dudor, amelyből a hajtás kifakad; Knospe’ # (↑); 2. 1784 ?
’új hajtás, gyönge vessző; Sproß, Zweiglein’ (SzD. 70), 1838 ’ua.’ (Tsz.); 3. 1800 ’barka; Kätzchen 〈der
Pflanze〉’ (↑); 4. 1838 ’gyerek, ember; Kind, Mensch’ (Tsz. Rosz rügy) Sz: ~ezik 1808 Rügyezni sz. (PP.).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A 2. jelentés metonmimikus, a 3. és 4. jelentés metaforikus keletkezésű lehet az
eredeti 1. jelentés alapján.
TESz.

rüh A: 1519 rýhes sz. (JordK. 108); 1531 ruͤ he (TelK. 112); 1604 Ruͤ (MA. Rih); 1708 Rǘh (PP.); 1763
Ri (NSz. – Adámi: Wb. 66); 1792 Ré (SzD.); 1835 Riv (Kassai 4: 227); nyj. rö, rühü (ÚMTsz.), röhell sz.
(MTsz.) J: 1. 1519 ’viszketéssel járó bőrbetegség; Räude, Krätze’ (↑); 2. [~fű] 1577 k. ’〈különféle
gyomnövények, ill. gyógynövények megnevezéseként〉; 〈zur Benennung versch Unkräuter bzw
Heilpflanzen〉’ (OrvK. 129) Sz: ~es 1519 (↑) | ~ell 1838 Rühölni sz. ’dörgöl, vakar; reiben, kratzen’ (Tsz.);
1874 ’restell, utál; hassen’ (Nyr. 3: 231).
TESz.

sátán A: 1416 u./¹ Satan, Sathannac (BécsiK. 297); 1416 u./² ʃathanas (MünchK. 19); 1659 sátán
(Czeglédi István: NySz.); 1764 sátánynak (NSz. – Kollárics J.: Philothea 61) J: ’ördög; Satan’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat., (e.) satan, satanas, (h.) Satan, Sat(h)anas: ’valaminek az ellenzője,
ellenség, ördög’ [< gör. Σατᾶν Σατάν Σατανᾶς ’ua.’ < ; héber śāṭān ’ellenség, ellenfél’; lásd még: ; arám
śāṭānā ’ua.’].. Megfelelői: ném. Satan;; ol. Satana; stb.: sátán. A Biblia révén terjedt el. – A szókezdő s-
hez vö.: salétrom stb. – A magyarból: ; szb.-hv. (Kaj.) šatan ’ua.’. – Németből való származtatása nem
valószínű.
TESz.; NMÉr.

satíroz A: 1787 satirozásokkal sz. (NSz. – Mátyus I.: Ó és új Diaet. 1: 132); 1835 Schattíroz (Kunoss:
Gyal.); 1939 satíroz (MNyK.) [csak EWUng.]; nyj. satérozással sz. (ÚMTsz.) J: ’színezéssel,
vonalazással árnyékol; Tonabstufungen schaffen’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. schattieren: ’árnyal, tónusokkal árnyékol 〈festményt, rajzot〉’ [< ném.
Schatten ’sárnyék’].. Megfelelői: szb.-hv. šatirati; o r. шатировать; stb.: satíroz. – Ide tartozik: R.
satírung ’hímzés’ (1757 (MNy. 80: 378), ennek alapja a ; ném. Schattierung ’tónus, árnyalat.’
TESz.

satnyít × A: 1787 satnyíttyák [t-j] (NSz. – Fekés Gy.: Marha-dögrül 11) J: ’[?]; verkümmern lassen’ ||
satnyul A: 1789 el-satnyúltak (NSz. – Pétzeli: Mind. Gyüjt. 2: 155) J: [el~] ’[?]; verkümmern’ # || satnya
A: 1792 Satnya (SzD.); 1885 sitnya (NSz. – Ábrányi E. – Byron: Don Juan 1: 201); nyj. satnyú (OrmSz.)
J: ’[?]; verkümmert’ # || satnyad × A: 1792 Elʃatnyadt sz. (SzD.) J: [főként el~] ’[?]; verkümmern’.
Bizonytalan eredetű, esetleg származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő ismeretlen eredetű. A szó belseji
ny képzőnek látszik, jellege és funkciója azonban nem világos. Az igék végződése: különféle igeképzők; a
satnya végződése kicsinyítő képző vagy (folyamatos) melléknévi igenévképző lehet.
TESz. satnya a. is

sátor A [4]: [1200] k. Saturholmu hn. (An. 15.); 1372 u./ ʃatorokot (JókK. 125); 1848/ sátrait (NSz.)
[csak EWUng.] J: 1. [1200] k. ’szétszedhető vázra feszített, bőrből, ponyvából stb. összeállított építmény;
Zelt’ # (↑); 2. 1779/ ’fának sűrű, árnyékot adó koronája | lugas; Laubhütte | Gartenlaube’ (NSz. – Kreskay:
Költ. lev. 59); 3. 1782 ’fedél, kupola, kupak | a koponyának egy bizonyos része; Deckel, Kuppel | ein
gewisser Teil des Schädels’ (NSz. – Rácz S.: Borb. el. 36); 4. 1961 ’〈vasúti (gőz)mozdonyon〉 a
mozdonyvezető és a fűtő tartózkodási helye; Führerstand auf der Lokomotive’ (ÉrtSz.) Sz: ~os 1265
Saturus hn. (OklSz.) | ~oz(ik) 1645 sátorozott (NyÚSz.).
Honfoglalás előtti ótörök jövevényszó. ⊗ Kāšγ čatı̈ r; CC. čatı̈ r; kkalp. šatı̈ r; stb.: sátorbizonytalan,
esetleg [iráni eredetű (↓)].. Vándorszóként óriási területen elterjedt volt; vö.: ; újperzsa čādir čādur; osz.
catyr; arab šādir; or. шатёр; stb.: . A magyarba átkerült alak: *čatı̈ r. A szó eleji cs > s dezaffrikálódáshoz
vö.: sarló, som² stb. Az 1. jelentés az állandó harckészültséget feltételező nomád életmódra vonatkozott. A
2–4. jelentések: metaforák. – A magyarból: ; blg. шатьр; szb.-hv. šator; szlk. šiator; rom. șatră; stb.:
BTLw.; MNy. 49: 313; NyK. 56: 93; TESz.; TörK. 57

satrantyú † A: 1643 ʃatrantyuc (Com: Jan. 46); 1790 satrantyu (NSz. – Andrád S.: Anekdoták 2: 260);
1882 satranyu (NSz. – Bol. Ist. nap. 42) J: ’vén banya, szipirtyó; alte Vettel’ | | satrafa × A: 1786
Satrafának (NSz. – Kónyi J.: Democritus 1: 24); nyj. satrapa (ÚMTsz.) J: ’[?]; alte Vettel’ || satra × A:
1793 satra (NSz. – Hatvany I.: Theátr. 82) J: fn 1793 ’vén banya, szipirtyó; alte Vettel’ (↑) | mn 1. 1888
’izgő-mozgó, mindenütt ott levő; zappelig, sich unruhig hin und her bewegend’ (Nyr. 17: 285); 2. 1940
’szeles, szeleburdi; schußlig, windig’ (ÚMTsz.) || satrat × A: 1816 satrat (Gyarmathi: Voc. 99 [ɔ: 107]) J:
1. 1816 ’ide-oda járkál, szüntelenül jön-megy; hin und her gehen, herumlaufen’ (↑); 2. 1870 ’nem egyenes
úton jár; sich unaufrichtig verhalten’ (CzF.).
A szócsalád alapjai a satra és a satrat: relatív fiktív tőből keletkezett származékszók. ⊗ A relatív tő -r
gyakorító képzővel keletkezett. Az abszolút tő összefügg a settenkedik szócsaládjának tövével; ehhez vö.
még: N. seter-kotor: ’ide-oda jár, járkál’ (ÚMTsz.). A satra és satrat a relatív tőből keletkezhetett
(folyamatos) melléknévi igenévképzővel, illetve -(a)t műveltető képzővel. – A satrafa feltehetőleg játszi
szóalkotással keletkezett a satra szóból; keletkezését különböző fa végű szavak támogathatták, mint pl. a
kofa, pofa stb. A satrantyú a satratból származó, -ú képzős főnevesült folyamatos melléknévi igenévnek
tűnik. A szó belseji n másodlagos járulékhang lehet. A satra esetében szintén főnevesülés történt.
TESz. satrafa a. is

satu A: 1572 ? satho (OklSz.); 1638 Sotus sz. (OklSz.); 1651 sutu (Nyr. 19: 90); 1683 sotos sz.
(OklSz.); 1788 Satuly (HOklSzj. 123); 1833 satú (NSz. – Nyíry I.: Mesterszavak 11); 1838 Satu (Tsz.);
1858 sutót (NSz. – Jósika M.: Uderszki 6: 202); nyj. sattyu (ÚMTsz.) J: 1. 1572 ? ’munkadarab
rögzítésére való szorító; Schraubstock’ (↑), 1720 ’ua.’ (HOklSzj. 139); 2. 1638 ’horog; Haken’ (↑); 3.
1651 ’tok, védőburok, kupok; Hülse, Kapsel’ (↑); 4. 1838 ’csavaros emelőszerkezet; Schraubenwinde’ (↑).
Szóhasadás eredménye. ⊗ A sajtó ’(szőlő)prés; csavar’főnévből, a szó belseji j elhagyásával. A
vasfeldolgozás műszavaként jöhetett létre. Az elnevezés alapja a sajtó, a csavar és a satu funkcióbeli és
működésbeli hasonlósága. A jelentések az eredeti 1. jelentésből feljődtek ki. A sató (↑1572) adat esetleg
szintén a sajtóhoz tartozhat.
TESz.

sav A: 1797 savnak (NSz. – Pethe F.: Gazda 271) J: ’[?]; Säure’ # Sz: ~as 1800 Szénsavas (Nyulas
Ferentz: Orvos vizek. XXXVIII: Tompa).
Elvonással keletkezett tudatos szóalkotás. ⊗ A savanyú szócsaládjából. A szó keletkezéséhez
hozzájárulhatott az ugyanazon szócsaládba tartozó só birtokos személyjeles alakja is; vö.: sava
’nátriumvegyület’ (1788). Kialakulását talán a ném. sauer ’savanyú’ és Säure ’sav’ közötti összefüggés is
támogatta. – Nyelvújítási szó.
TESz.
 savanyú A [6]: 1430 k. saualu (SchlGl. 2185.); 1456 k. ʃowanoʃagath sz. (SermDom. 2: 248); 1470
ʃomanÿo (SermDom. 2: 156); 1527 ʃawanyw (ÉrdyK. 381); 1550 k. savanio (KolGl.: NyF. 45: 13); 1558
sonyó (Nádasdy 30); 1560 k. Sowany (GyöngySzt. 186.); 1664 Sovanyú (PKert. 2: 63) [csak EWUng.];
1785 savangyo (NSz. – M. Hírmondó 288); 1836 Tsónyónak (Kassai 5: 207); 1845 savanyi (NSz. – Vahot
I.: Restauráczió 29); nyj. savanya, sónya (MTsz.), suanyu (ÚMTsz.) J: mn 1. 1430 k. ’az ecet, a citrom
ízéhez hasonló, csípős ízű; sauer’ # (↑); 2. 1719 ’kedvetlen, fanyar 〈ember〉 | kellemetlen, barátságtalan
〈dolog〉; sauertöpfisch 〈Mensch〉 | unbehaglich, ungemütlich 〈Sache〉’ (Mikes: TLev. 24); 3. 1794 ’csípős,
orrfacsaró 〈szag〉; scharf, beißend 〈Geruch〉’ (NSz. – Domby S.: Orv. tan. 38) | fn 1783 ’sav; Säure’ (NSz.
– Molnár J.: Könyvház 2: 166) Sz: ~ság 1456 k. (↑) | | savanyít A: 1560 k. sauanyttom (GyöngySzt.
2229.); 1578 sauanyutottál (Melius Péter: NySz.) J: 1. 1560 k. ’savanyú ízűvé tesz | 〈élelmiszert
savanyítással〉 tartósít; säuern | einsäuern, frisch halten, konservieren 〈durch Säuern〉’ # (↑); 2. [rendszerint
oldalba ~, fejbe ~] 1899 ’üt; schlagen’ (NSz. – Deák J.: Göcseji hist. 27) | | savanyodik A [3]: 1577 k.
megh ʃawanÿodot sz. (OrvK. 15); 1664 ʃavanyoʃzik ▼ (Lippay: Posoni 2: 208); 1664 megʃovanyoʃzik
(Lippay: Posoni 2: 206) J: 1. 1577 k. ’savanyú ízűvé válik; sauer werden’ # (↑); 2. 1818 ’kedélytelenné,
komorrá válik; versauern’ (NSz. – Bolyai F.: Párisi per. 122) | | savanykás A: 1844 savanykás (NSz. –
Nagy Ig.: Torzképek 1: 193); 1861 Savankós (NSz. – Kelecsény J.: Tájsz. 8); nyj. savankás (MTsz.) J: 1.
1844 ’kissé savanyú; säuerlich’ # (↑); 2. 1885/ ’fanyar, kedvetlen; sauertöpfisch’ (NSz. – Jókai 7: 117).
A szócsalád időrendben legkorábbi tagjai örökségek; ugor, esetleg finnugor kori szótő magyar
képzéssel. ⊗ A tőhöz vö.: vog. (AL.) šēw- ’savanyít’, (AK.) sɔ̈̄γm ’dohos 〈liszt〉’; osztj. (Vj.) čeγ
’savanyodik, kel 〈tészta〉’, (Kaz.) šŭw ’〈tészta, előkovász〉’; ? ; cser. (KH.) šapǝ̑ ’savanyú’, (B.) šowo
’kvasz’; ? ; md. (E.) čapamo, (M.) šapama ’savanyú’; ? ; finn hapan ’savanyú’ [ugor *čaßɜ (? finnugor
*čappa) ’savanyú; savanyodik’].. – A szó belseji n ~ ny feltehetőleg deverbális vagy denominális
névszóképző. A végződések: -ú melléknévképző, -ít, illetve -odik igeképző. A savanykás a R. savany ’sav’
(1805) szóból keletkezett -ka kicsinítő képzővel + -s melléknévképzővel (a savany feltehetőleg
nyelvújítás kori elvonás a savanyúból). – A szócsalád tagjai kétféle ízérzetre – ’a savanyúra és a sósra’ –
vonatkozhattak. Az elvont jelentés keletkezéséhez vö.: édes, kemény stb.
NyH.; MNy. 27: 111, 62: 306; TESz.; MSzFE.

savó A: 1395 k. ʃauo (BesztSzj. 1016.); nyj. sahu, saju, sau (MTsz.), suó (OrmSz.) J: 1. 1395 k. ’az
aludttejből kiváló savanykás ízű folyadék; Molke’ # (↑); 2. 1577 k. ’vérnek, szöveti nedveknek
kocsonyásodó anyagoktól mentes része; Serum’ (OrvK. 224).
Származékszó egy ugor vagy finnugor eredetű tőből. ⊗ A tőhöz vö.: savanyú; lásd még a más irányú
fejlődéssel keletkezett sót. A végződés: -ó névszóképző; vö.: ormóorom, apóapa. A savóban egyaránt
megőrződött a tő sósságra, illetve savanyú ízre utaló jelentése is. A két ízérzet egyazon szóval való
megnevezéséhez vö.: sós tej ’állatnak ellés utáni első teje’ (1533), ’savanyú tej’ (1577); lásd még: sóska.
A 2. jelentés: metafora az 1. jelentés alapján.
MNy. 27: 118; TESz.; MSzFE. savanyú a. is

sávos A: 1497 ? safas (OklSz.); 1522 sahos (OklSz.); 1522 Sawos szn. (MNyTK. 86: 75); 1539 saaos
(OklSz.); 1558 sayos (OklSz.); 1688 sakhos (Radv: Csal. 2: 379); 1835 Sábos (Kassai 4: 259) J: 1. 1522
’kockamintás, sakktáblaszerű; gewürfelt 〈Muster bzw Gewebe, Einlegearbeit usw〉’ (↑); 2. 1784 ’mintás
〈kelme, egyéb tárgy〉 | különféle díszítéssel ellátott 〈ruha, egyéb tárgy〉; gemustert 〈Gewebe usw〉 | verziert
〈Kleid usw〉’ (SzD. 76); 3. 1784 ’csíkos; gestreift’ # (SzD. 76) || sávolyos × A: 1588 sawolyos (Nyr. 28:
22); 1803 sávolos (Márton Zwillich) J: 1. 1588 ’sávokat adó mintázattal szőtt 〈vászon, egyéb kelme〉 |
sűrű kötésű 〈len- vagy pamutszövet〉; geköpert 〈Gewebe〉 | zwillichen’ (↑); 2. 1808 ’csíkos, sávos | mintás,
hímes; gestreift | gemustert, verziert’ (SI. Almák) || sávoly × A: 1670 sáholy, sávoly (Nyr. 5: 160); 1874
sáfolylyal (NSz. – Mikszáth: Elb. 2: 4); 1880 sávolyokkal (NSz. – Mátrai B.: Él. szinf. 45); nyj. zsávoly
(MNy. 4: 373) J: 1. 1670 ? ’egy fajta sűrű szövésű kelme | sávos mintázatú; Zwillich, Drell | Köper’ (↑),
1831 ’ua.’ (NSz. – Bitnicz: Gazd. szót. 57); 2. 1670 ? ’[cifraság, minta 〈szövésben〉]; Muster im Gewebe’
(↑), 1835 ’ua.’ (Nyr. 34: 531); 3. 1838 ’csík, sáv; Streifen’ (Tzs.) || sáv A: 1805 sáv (NSz. – Verseghy F.:
Tiszta Magy. 143); 1832 sáh (Kreszn.); 1835 Sáb (Kassai 4: 258) J: 1. 1805 ? ’; Streifen 〈eines Gewebes〉
| Reihe schrägverlaufender Musterungspunkte 〈beim Köper〉’ # (↑), 1835 ’ua.’ (↑); 2. 1881 ’hosszú,
keskeny alakzat, csík 〈fénysáv, földsáv stb.〉; langes, schmales Gebilde, Streifen’ # (NSz. – Véka L.: Köd
el. 2: 78); 3. 1937 ’övezet, zóna; Zone, Band’ # (Sauvageot: MFrSz.).
A szócsalád kiinduló eleme valószínűleg a sávos: származékszó. ⊗ A sakk szó sáh alakjából -os
melléknévképzővel. A sáh ’sakkjáték; sakktábla alapszó és a kockás 〈minta, illetve szövet〉’ melléknév
között metonimikus viszony áll fenn. A szó belseji v a hiátustöltőként felfogott h analógiás
helyettesítésére jöhetett létre. – A sávolyos a sávosból keletkezhetett, a szó belseji ly keletkezésmódja és
funkciója azonban bizonytalan. A végződésre esetleg különböző homályoshomály, rostélyos ’EZ NEM
KELL’rostély stb. típusú származékok is hatással lehettek. A sávoly elvonással keletkezett a sávolyosból.
A sáv elvonás a sávosból. – A R. sá ~ sah ’fátyol’ (1763) tudatos szóalkotásként keletkezett a sáhos fátyol
’egy fajta fátyol’ (1611) alapján. – A sávolyos, sávoly németből (baj.-osztr.) való származtatása téves.
TESz. sávolyos a. is

se A: 1372 u./ ʃe (JókK. 26) [csak EWUng.]; 1513 so̗ (CzechK. 76); 1518 k. ʃéé (PeerK. 338) [csak
EWUng.]; 1519 k. ʃeh (DebrK. 128) J: 1. 1372 u./ ’[és ne, ne is]; auch nicht 〈als Negationsw〉’ # (↑) [csak
EWUng.]; 2. 1372 u./ ’[?]; auch nicht 〈als Verbotspartikel〉’ # (JókK. 44) [csak EWUng.]; 3. [se(m) ... se]
1372 k./ ’[sem... sem]; weder ... noch 〈als Negationsw〉’ # (JókK. 154); 4. [se ... se] 1416 u./² ’[sem ...
sem]; weder . . . noch 〈als Verbotspartikel〉’ # (MünchK. 11va) [csak EWUng.].
Belső keletkezésű, valószínűleg összetett szó. ⊗ A ne²nem² tiltó-, illetve tagadópartikula elé
másodlagos nyomatékosító elemként bekerült az s ~ ës ( a z is változata). A korábbi, eredetibb
szókapcsolathoz vö.: 13. sz. eleje/ eʃ ne ’ez sem’. A se alak a szó belseji n kiesésével keletkezett. A szó
eredetileg tagadó-nyomatékosító funkciójú tiltópartikula volt; különböző tagadó, illetve tiltó
mondatokban vált kötőszóvá.
TESz.; TNyt. 1: 466, 495, 2/1: 797

se- 1. ~hol A: 1519 ʃohol (JordK. 288); 1585 Sonholt (RMNy. 2/2: 316); 1609 sehult (LevT. 2: 200);
1807 Sehol (Márton); nyj. sun () J: ’[?]; nirgendswo’ # | ~honnan A: 1527 ʃohonnan (ÉrdyK. 81); 1553
sonhonnan (LevT. 1: 112); 1808 Sehonnan (SI.) J: ’[?]; nirgendswoher’ | ~hova A: 16. Jh ʃohaŭa (RMNy.
2/2: 2) [csak EWUng.]; 1807 Sehova (Márton); nyj. sová (MTsz.), suhá (ÚMTsz.) [csak EWUng.] J: ’[?];
nirgendswohin’ # | Ilyenek még: ~hon ’[?]; nirgendswo’ (1660: NySz.); ~hogy ’[?]; auf keine Weise | gar
nicht’ (1778/: NSz. – Bessenyei: Magyarság 13); ~merre ’egyik irányba sem; nach keiner Richtung hin |
nirgendswo’ (1810: MNy. 61: 105); ~merről ’[?]; nirgendswoher’ (1817: NSz. – Vitkovics: Meséi 24) || 2.
~baj A: 1821 Se baj (NSz. – Mátyási J.: Bar. 202) J: ’[?]; es macht nichts, keine Sorge!’ || 3. ~hány A:
1846/ Sehányról (NSz. – Petőfi: ÖM. 4: 30) J: ’[?]; kein einziger’ # | ~mennyi A: 1846/ semennyire
(NSz. – Petőfi: ÖM. 4: 15) J: ’[?]; gar kein einziger, gar nicht’ # | ~mekkora A: 1872 semekkorát (NSz.)
[csak EWUng.]; 1872 semmekkorát (NépkGy. 1: 393) J: ’[?]; nicht das Geringste’ # | Ilyenek még:
~melyik ’; keiner’ (1960: NSz. – NSz. máj. 24.!!!) || 4. ~színű A: 1854 seszinü-forma (NSz. – Szelestey
L.: Falu. 89) J: ’[?]; fahl, farblos’ #.
Összetett szavak előtagja, azonos a →se szóval. ⊗ A csoportok szavai szintaktikai önállosulás útján
jöttek létre. Az 1. és 3. csoport tagjainál az előtag a határozószói vagy névmási jelentésben álló utótag
tagadására szolgál; a sebaj tulajdonképpen egy elliptikus mondat, melynek elő- és utótagja predikatív
viszonyban áll egymással. A seszínű előtagja az ilyen színezés jelentéktelen, semmilyen voltára utal. A
sonhol és sonhonnan szó belseji n-je a sem hatását mutatja. A semmekkora változat keletkezéséhez az m
geminálódása is hozzájárulhatott.
TESz.

seb¹ A: 1138/ ? Sebu (MNy. 32: 131) [csak EWUng.]; 1138/ Sebudí sz. szn. (uo.) [csak EWUng.];
1260–70/ boyseb (OklSz. baj-seb); 1372 u./ ʒepphetÿk sz. (JókK. 50); 1416 u./¹ ʃèbnèc (BécsiK. 214);
1 7 5 7 sebb (NSz. – Turzelíni–Léstyán: X. Szt. Ferencz 162) J: 1. 1260–70/ ’a testszövet felületi
megsérülésével támadt nyílás, hegedő sérülés | megsebesítés; Wunde’ # (↑); 2. 1474 ’lelki bántódás,
bántás; Gram, Leid | Beleidigung’ (BirkK. 4); 3. 1772/ ’valaminek épségében, erejében esett sérelem, kár;
Schaden’ (NSz. – Bessenyei: Ágis 23) Sz: ~es (†1082) [1350 ?] Sebes szn. (DHA. 240); 1372 u./ ʃebeʃʃek
(JókK. 102) | ~hed-, heszik 1372 u./ ’sebesül; verwundet werden’ (↑); 1870 sebheszik, sebhüszik ’ua.’
(CzF.) | ~het 1416 u./² megʃebhetec ’sebesít; verwunden’ (MünchK. 95) | ~esít 1506 ʃeboͤ ʃoͤ hed meg
(WinklK. 261) | ~esül 1506 megh ʃebeʃewlwen sz. (WinklK. 101) | ~ész 1832 seb (NyÚSz.).
TESz.

sebbel-lobbal A: 1571 sebbel lobbal (ErdTörtT. 1: 109); 1873 Sebbel-lobbal (Ball.) [csak EWUng.] J:
’[?]; in wilder Hast, überstürzt, atemlos’.
 Összetett szó, ikerszó. ⊗ A sebbel ’sebesen’ + lobbal ’ua.’tagokból áll. Az összetétel tagjai
tulajdonképpen megszilárdult ragos alakulatok; vö.: sebbelsebes, illetve a lobblobog s z ó -val
módhatározóragos alakja. A keletkezésmódjához vö.: ízre-porrá stb. – Ide tartozik: a N. seb-lobbal
összetett szó, ikerszó, amelynek jelentése: ’sietve, kapkodva’, az előtag: seb²sebes.
TESz.

sebes A: 1181/ Sebespatak hn. (Sztp. KritJ. 1: 44); 1211 Sebus szn. (OklSz.) [csak EWUng.]; 1372 u./
ʃebes (JókK. 160); 1495 e. ʃebo̗ ʃʃego̗ s sz. (GuaryK. 20); 1526 ʃebeʃʃ (SzékK. 92); 1566 sebbessége sz.
(HFab. 38) [csak EWUng.] J: ’gyors; schnell, rasch’ # Sz: ~ség 1372 u./ ʃebeʃʃeguel (JókK. 16) | ~séges
1495 e. ’nagyon gyors; sehr schnell’ (↑) || sebbel × A: 1531 ʃebbel (ÉrsK. 158) J: ’nagy gyorsasággal; mit
großer Schnelligkeit’ | | seb² ∆ A: 1611 Seb (MA.) J: 1. 1611 ’gyorsaság, heveskedés; Schnelligkeit,
Aufbrausen’ (↑); 2. [személyragosan] 1803 ’a víz sodra, sebes folyása; Strömung 〈des Wassers〉’ (NSz. –
Baróti Szabó: Magy. Vir. 360) || sebtében A: 1615 septében (Zvonarics Imre és Nagy Benedek: NySz.);
1639 sebtébe (Veresmarti Mihály: NySz.); 1712 e. sebtiben (Bercs: Lev!!!: NySz.) J: ’[?]; eilig, flüchtig’
| | sebten × A: 1750 sebtėn (NSz. – Graduál 630); 1828 septėn (NSz. – Uránia 295); nyj. seftön (Nyíri:
Szenna 163), septin (MTsz.) J: ’sebtében; eilig, flüchtig’.
A szócsalád időrendben legkorábbi tagja a sebes: fiktív tőből keletkezett származékszó. ⊗ A szótő
ismeretlen eredetű. Esetleg ősi igenévszó lehet. A sebes ennek az igenévszónak az igei vagy névszói
értékű tagjából keletkezhetett -s deverbális vagy denominális névszóképzővelszoros, teljes stb. – A
sebtében és a sebten feltehetőleg az igei értékű tagból keletkezett -t névszóképzővel, egyes szám 3.
személyű -e birtokos személyjellel és -ben, illetve -n határozóraggal; vö.: folytábanfolytán. Ugyanakkor
nem zárható ki, hogy utóbbi az igenévszó névszói értékű tagjából kelezett; ebben az esetben a szó belseji
t helyrag lehet. – A sebbel valószínűleg az igenévszó névszói értékű tagjából keletkezett -vel
eszközhatározó raggal. A seb² elvonásnak látszik a sebesből, illetve a sebbelből. – Ide tartoznak: R.
sebben ’gyors’ (1552/ (TCr. H4b); sebtet ’siet, igyekszik’ (1803); sebeg ’hadar’ (1861).
NyK. 51: 298; TESz.

séd × A: 1086 Tuhut seda hn. (DHA. 250) [csak EWUng.]; (†1015) [1220 k./] Sedfev, Sedefey, Sedy̋ ,
Nogýsegý hn. (DHA. 75, 74, 74, 73) [csak EWUng.]; 1274/ Hydegsyd hn. (FESz. Hidegség) [csak
EWUng.]; 1292 seedfeu hn. (Codex Diplomaticus Patrius!!!: NySz.); 1306 ? Hydegsyg hn. (Csánki 3:
610); 1395 k. ʃeg (BesztSzj. 251.); 1475 Nyrsewd hn. (Csánki 1: 561); 1838 Sét (Tsz.) J: 1. 1086
’[forrás]; Quelle’ (↑) [csak EWUng.]; 2. (†1015) [1220 k.] ’[patak]; Bach’ (DHA. 74) [csak EWUng.].
Ismeretlen eredetű. ⊗ A ség változat másodlagos alakulat, amelynek szóvégi g-je a ség analógiás
hatására keletkezhetett.
TESz.

sédó ∆ A: 1616 sédora ... vonszák, sedóra (Balásfi Tamás: NySz.); 1647 sédóra (Geleji Katona István:
NySz.) J: 1. 1616 ’deres, kaloda | pellengér; Prügelbank | Strafklotz | Pranger’ (↑); 2. 1647 ’keresztfa;
Marterholz, Kreuz’ (↑).
Bizonytalan eredetű, esetleg cigány jövevényszó. ⊗ Összefügghet a cig. tschiddo dschido: ’odahúzott,
odavont, odatett, odahelyezett’ [< cig. tsiw- ’melléhelyez, (valahová) fektet, helyez, húz stb.’; l. még óind
kship ’fektet, helyez, állít, dob, hajít stb.’].. – A szókezdő s alapja a cigány ejtésmód lehet. A régi
nyelvben leginkább a sédóra von ’kalodába von’ (↑1616) szókapcsolatban fordulhatott elő.
TESz.

séfely × A: 1453 ? Seffel szn. (TörtTár. 1882.: 729); 1463 ʃephel (MNy. 23: 36); 1557 Fefelyek [ɔ:
Sefelyek] (RMKT. 5: 196); 1565 sefoͤ lioͤ ket (Melius Péter: NySz.); 1838 Zséfő (Tsz.); nyj. séföj (Nyr. 44:
236), séfű (Nyatl. sajtár) J: ’(többnyire fából készült) edény: dézsa, sajtár, rocska stb.; (hölzernes) Gefäß,
Schaff’.
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr., h. baj.-osztr.) scheffel: ’egy fajta kisebb faedény;
egy fajta gabonamérték’, – ném. Scheffel ’ua.régi területmérték’ [< ném. Schaff ’nagy, nyitott faedény,
dézsa, sajtár, mosóteknő stb.’].. – A szóvégi ő (~ ű) a szóvégi l vokalizálódásával keletkezett; vö.: ráspó
(↑ráspoly), ↑sáfó stb. A szóvégi ly-hoz vö.: ↑gépely, ↑zsámoly stb. – Az 1453-ból származó adat esetleg
német személynév lehetett.
TESz.
 seft A: 1832 seftek (Kobilarov-Götze: DtLw. 389); 1844 Gschaeft (NSz. – PD. 2: 44); 1845 Geschäftek
(Nyr. 94: 484); 1864 geseftet (Nyr. 94: 485); 1901 kseft (Nyr. 30: 469) [csak EWUng.] J: ’üzlet; Geschäft’
Sz: ~el 1846 sz. ’működik, tevékenykedik; (unsauberen) Handel treiben’ (NSz. – Életk. 1: 436).
Nyr. 30: 469; TESz.

ség † A: 1055 adʃeg hn. (TA.); 1086 Seę sec fehę hn. (DHA. 251); 1214/ Segu hn. (VárReg. 315.);
1281 Seeg hn. (Györffy 1: 278) [csak EWUng.]; 1306 ? Hydegsyg hn. (Csánki 3: 610); 1751 Szégh hn.
(MNy. 46: 56) J: ’domb | hegy; Hügel | Berg’.
Valószínűleg örökség a finnugor korból. ⊗ Vog. (Szo.) śaŋoko ’magaslat, domb, földhalom; hely, rész 〈a
szánon〉; dolog, tárgy’; osztj. (O.) śuŋk ’egyenetlenség, bucka; domb’;cser. (KH.) šüŋγä ’földhalom,
csomó’;észt sünk ’magasabb füves domb’; ? ; lp. (N.) čodne ’daganat, púp, kelés’ [fgr. *ćiŋkä vagy
*ćüŋkä: ’domb’; ez a ; vö. →ság föltehető finnugor alapnyelvi előzményének a palatális változata
lehetett.].A hangtanához vö.: süly illetve szeg¹. A szég változathoz vö: sövény, sün stb. A sághoz
hasonlóan csak helynevekben őrződött meg, ezért jelentésére csak a rokon nyelvi megfelelők jelentéséből
és a földrajzi névi alkalmazás eseteiből következtethetünk. – A -ság ~ -ség névszóképzővel való
összefüggése nem valószínű.
FUF. 11: 262, 32: 249; TESz.; UEW. 37, 838

segéd A: 1181 Seged szn. (PRT. 8: 277); E12. Jh/ ʃeged (HB.); 1508 ʃegid (DöbrK. 51) J: 1. 1181 ?
’segítő, pártfogó | segítség, támogatás; Helfer, Beschützer | Hilfe, Unterstützung’ (↑), E12. Jh/ ’ua.’ (↑); 2.
1550 ? ’valaki, valami helyett alkalmazható személy vagy dolog, kisegítő | segédeszköz; Aushilfe |
Hilfsmittel’ (OklSz.), 1585 ’ua.’ (Cal. 414); 3. 1788–9 ? ’párbajsegéd; Sekundant’ (NSz. – M. Museum 1:
85), 1817 ’ua.’ (NSz. – Haszn. Mul. 1: 142); 4. 1806 ’(iparban, kereskedelmben stb.) szakmailag képzett
kisegítő személy; (Handels)gehilfe, Geselle’ # (NSz. – Ottlik D.: Tisztbeli írás módja 5c) Sz: ~ség 1416
u./³ ʃegedʃeg ’segítség; Hilfe’ (AporK. 46) | ~let 1831/ segédletet (NSz. – Deák F.: Besz. 3: 140) | ~kezik
1835 segédkezik (Kunoss: Gyal. Secundál) | | segít A: 1372 u./ ʃegehetek meg (JókK. 60); 1372 u./
ʃegeytenÿ sz. (JókK. 98); 1416 u./¹ ʃèǵėh (BécsiK. 30); 1490 megh segytheni sz. (SzlkGl. 19.); 1766
segilthesse sz. (Bod: Pol. Ajánl. ???: NySz.); 1770 segilyt (NSz. – Ágh I.: Elrejt. emb. B2); 1777 segéjte
(NSz. – Baróti Szabó: Uj mért. 198); nyj. seggit (SzamSz.) J: 1. 1372 u./ ’valakit (cselekvésben,
anyagilag, erkölcsileg) támogaat; jmdm helfen, jmdn unterstützen’ # (↑); 2. 1577 k. ’(bajt, fájdalmat stb.)
enyhít | gyógyít; gegen Not, Leiden usw helfen | heilen’ # (OrvK. 87); 3. 1770 ’használ; nützen, von
Vorteil sein’ (NSz. – Ágh I.: Elrajt. emb. B2); 4. 1779 ’erősít | táplál; stärken | füttern’ (NSz. – Próbákbúl
szedett oktatás 19) Sz: ~ség 1493 k. ʃegeytʃeegedeth (FestK. 156) | | segedelem ∆ A: 1372 u./
ʃegedelmeuel (JókK. 36–7); 1416 u./¹ ʃèǵėdèlm (BécsiK. 25); 1416 u./³ ʒegedelmem (AporK. 5); 1495 e.
ʃego̗ delm (GuaryK. 117); 1513 ʃegedemtoͤ l (NagyszK. 104); 1585 Segedelem, segoͤ deloͤ m (Cal. 240, 738
[ɔ: 733]); 1725 Segédelem (NSz. – Gradus ad Parn. 140); 1805 segedelëm (NSz. – Verseghy F.: Tizta
magy. 130) J: 1. 1372 u./ ’segítség; Hilfe’ (↑); 2. 1756 ? ’anyagi támogatás, segély; materielle Hilfe’
(NSz. – Biró M.: Micae 1: 199), 1774 ’ua.’ (NSz. – Kónyi J.: Óra 26); 3. 1779 ’orvosi kezelés | gyógyítás;
ärztliche Behandlung | Heilung’ (NSz. – Kiss J.: Himlö́ beolt. 17) || segél × A: 1372 u./ ʒegellyuala (JókK.
7); 1372 u./ ʃegellenem sz. (JókK. 79); 1416 u./¹ ʃègel (BécsiK. 166); 1467 k. ʃegÿelíied (MNy. 20: 85);
1498 k./ ʃegillÿen (MNy. 32: 53); 1810/ segédleni sz. (NSz. – Kazinczy: Lev. 8: 103) J: ’segít; jmdm
helfen, jmdn unterstützen’ || segély A: 1772 segélyt (NyÚSz.); nyj. segéj (SzegSz.), segél (MNyj. 16: 20)
J: 1. 1772 ’segítség | támogatás; Hilfe, Unterstützung’ (↑); 2. 1832 ’anyagi támogatás; Hilfsgeld’ # (NSz.
– Helmeczy: Jelenkor 1/1: 182); 3. 1843 ’gyógyítás | orvosi kezelés; Heilung | ärztliche Behandlung’
(NSz. – Életk. 2/1: 59) Sz: ~ez 1842 segélyezésekkel sz. (NyÚSz.).
A szócsalád segéd, segít, segedelem tagjai: valószínűleg alapnyelvi örökségek; a szótő finnugor kori,
magyar képzéssel. ⊗ A tőhöz vö.: md. (E.) čangoďe-: ’segít’ [fgr. *čäŋkɜ- ’ua.’].. Megfelelői: juk. čaŋ čeŋ
’ua.’. A magyarázat bizonytalansága abból adódik, hogy a magyar szó megfelelői csak egyetlen, távoli
rokon nyelvből mutathatók ki. A szó belseji *ŋk > ; m. g változáshoz vö.: ígér, ragad stb. A végződések:
-é (< -i̯ ) deverbális névszóképző + d (a segéd esetében), -ít műveltető képző, illetve -delem névszóképző.
A segél a segédből keletkezett -l igeképzővel, dl > ll (> l) hasonulás útján. A segély tudatos szóalkotás -ly-
nal a kikövetkeztetett tőből. A jelentések a tő feltételezett ’segít’ alapjelentéséből alakultak ki.
NyH. segít a. is; TESz.; MSzFE. segít a. is; HBEl. 171

segg A: 1357 Vosseggw sz. szn. (OklSz.); 1405 k. ʃeg (SchlSzj. 441.) J: 1. 1357 ’ülep, alfél; Arsch’ #
(↑); 2. 1395 ? ’[valaminek az alsó része]; unterer Teil’ (OklSz.), 1585 ’ua.’ (Cal. 482); 3. 1870 ’női
szeméremtest; weibliche Scham’ (CzF.) Sz: ~es 1395 Seggesmochar hn. (↑).
Örökség a finnugor korból. ⊗ Vog. (T.) säŋo ’lágyék’, (KL.) sāŋk ’ágyék’; cser. (KH.) šəŋγəń ’hátra’,
( U . , B . ) šeŋγel ’hátsó; hátsó rész, hátul levő’ [fgr. *śäŋkɜ ’far, ülep’].. Az ugor szó
jelentésösszefüggéseihez vö.: ágyék. A szó eleji *ś > ; m. s-hez vö.: sörény, sövény; a szó belseji *ŋk > ;
m. g (> gg) változáshoz vö.: segítsegéd, szeg¹ stb.
SzófSz. Told.; TESz.; MSzFE.

sehonnai A: 1540 sohuni (ErdTört. 1: 9); 1578 Sohonnai szn. (MNy. 75: 514) [csak EWUng.]; 1784
ʃohonnyai (SzD. 79); 1788 sehonnyai (NyF. 14: 46); 1835/ sehoniak (NSz.) [csak EWUng.]; nyj.
suhonnaji (ÚMTsz.) J: mn 1540 ’jöttment, csavargó; hergelaufen’ (↑) | fn 1578 ’[?]; Dahergelaufener’ (↑).
Származékszó. ⊗ A seholse- szó sehon ’EZ NEM KELL’ változatából -i melléknévképzővel. Az eredeti
változat sehoni ~ sohuni lehetett; a sehonnai alak egyes szám 3. személyű birtokos személyjelnek
felfogott szó belseji a-val keletkezett. A sehonna ’semmi haza, meghatározhatatlan hely’ (1740) a
sehonnaiból keletkezett elvonással.
TESz.

sej A: 1872 Sej, haj (NépkGy. 2: 153); nyj. cséj (ÚMTsz.) J: ’[?]; 〈haupts als Kehrreim in Liedern od
als Tanzschrei gebrauchte Interj〉’.
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ A jókedv, vidámság kifejezésére szolgáló önkéntelen hangkitörésből
keletkezett. A szó gyakran előfordul a sejhaj (↑) összetétel előtagjaként.
TESz.

sejdít × A: 1518 k. ʃaldeita (PeerK. 75); 1535 sajdít [?U] (Ozorai Imre: NySz.); 1598 sáldit (Sóvári
Soós Kristóf: NySz.); 1745 Megsejdítette volt (Mikes Kelemen: NySz.) J: 1. 1518 k. ’〈gyenge, halvány
világosságot〉 megpillant | futó vagy titkos pillantást vet valamire; 〈Lichtschimmer〉 bemerken, erblicken |
einen flüchtigen od geheimen Blick auf etw werfen’ (↑); 2. 1535 ’gyanít, sejt; im voraus ahnen’ (↑); 3.
1575 ’gyengén érez; schwach fühlen’ (Bornemisza Péter: NySz.); 4. 1585 ’észrevesz; bemerken’ (Cal.
71); 5. 1790 ’gyengén lát, valamicskét lát; ein wenig sehen’ (NSz. – Gvadányi: Fal. nót. 34); 6. [vmihez~]
1794 ’konyít valamihez; einen schwachen Schimmer von etw haben’ (NSz. – Gyarmathi S.: Nyelvmester
2: 203); 7. 1829 ? ’szaglás révén megérez; wittern’ (NSz. – Pák D.: Vad. 2: 201), 1870 ’ua.’ (CzF.); 8.
1897 ’(titkon) tudtára ad valakinek, megsejtet valakivel; jmdm etw (heimlich) mitteilen’ (MTsz.) || sejt²
A: 1527 ʃeytez (ÉrdyK. 165) J: 1. 1527 ’hisz, gondol, vall; glauben, meinen’ (↑); 2. 1699 ’titkon tudtára
ad valakinek, megsejtet valakivel; jmdm etw heimlich mitteilen’ (MNy. 10: 36); 3. [~ vmit, R. vmihez,
vkihez] 1750 ’homályos tudomása van valamiről, gyanít valamit; ahnen’ # (NSz. – La Placette J.: Oktatás
40); 4. 1784 ’észrevesz; bemerken’ (SzD. 75); 5. 1792 ? ’futólag megpillant | nem egészen jól lát; flüchtig
erblicken | unsicher sehen’ (NSz. – Döme K.: Vesz. 11), 1810 k. ’ua.’ (NSz. – Farkas A.: Lói tan. 100); 6.
[vmihez ~] 1802 ’konyít valamihez; einen schwachen Schimmer von etw haben’ (NSz. – Gáti I.: Klav.
73); 7. 1846/ ’megérez valami fenyegető rosszat; im voraus fühlen | rossz előérzete van〈eine drohende
Gefahr〉 | schlechtes Vorgefühl haben’ # (NSz. – Petőfi: ÖM. 2: 40) Sz: ~elem 1834 sejtelem (Kunoss:
Szóf. 61) | ~elmes 1843 Sejtelmes (NSz. – Nagy Ig.: Roche 1: 180) || sejlik A: 1848 sejlik (MTud. 15:
839) J: 1. 1848 ’homályosan megmutatkozik; vermutlich sein’ (↑); 2. 1858 ’sejtelemként feltűnik |
valahogyan látszik; als (Vor)ahnung auftauchen | erscheinen’ (NSz. – Lisznyai K.: Dalz. 286); 3. 1886
’gyengén látszik; kaum sichtbar sein’ (NSz. – Timon S.: Éjek 115).
Származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő a palatoveláris párhuzamosság alapján összefügg a sajog¹
szócsaládjának tövével. A végződések: különféle igeképzők. Az igék eredetileg a bizonytalan látási
érzékelésre utalhattak; az elvont jelentések metaforikusan alakultak ki. – A sejlik nyelvújítási szó. A sejlik
korábbi megnevezése ugyanebből a tőből: sejdül ’megsejlik’ (1823), ’alig látható’ (1824).
MNy. 4: 418; TESz. sejt¹ a. is

sejk A: 1837 seikek (NSz. – Athenaeum 2: 245); 1838 Sejk (Tsz.); 1928 saik (GHassz. 4) J: 1. 1837
’előkelő mohamedán, főként arab személyx, úr, (beduin) törzsfő; Scheich’ (↑); 2. 1838 ’nemzetségfő 〈a
székelyeknél〉; Sippen-älteste(r) 〈bei den Szeklern〉’ (Tsz.).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Scheich;; ang. sheik sheikh;; f r. cheik; stb.: sejk. Az euópai nyelvekbe
részben az ; arab šaiḫ: ’öreg’.; idős, koros férfi; törzsfő; rendfőnök, részben az oszm. șeyh ’idős, koros
férfi; derviskolostor főnöke; a vallás és a törvények tudója’; stb. közvetítésével került. – A magyarba a
francia és a német irodalmi nyelvből került. – Ide tartozik: R. seh ’derviskolostor főnöke, rendfőnök’
(1555), mely közvetlenül az oszmán-törökből származik.
TESz.

sejt¹ A: 1559 slejtet (Nádasdy 36); 1781 Sejt (NSz. – Pázmándy S.: Sched. 177); 1800 Selyte □
(Márton); 1836 Selejt (Fogarasi) J: 1. 1559 ’sonkoly, lép | lépes méz; Bienenwabe | Wabenhonig’ (↑); 2.
1800 ’a méhek viaszból épített hatszögletű kamrácskája; Honigzelle’ (↑); 3. 1828 ’a növényi és az állati
test legkisebb önálló, alaki és élettani egysége; (biologische) Zelle’ # (NSz. – Bugát P.: Bonctud. 2. Szót.:
38); 4. 1870 ’〈többfiókos〉 szekrény fiókja; Schubkasten eines Schrankes’ (CzF.); 5. 1936 ’illegális
politikai pártnak néhány együtt dolgozó tagból álló csoportja; Zelle 〈als kleinste Einheit politischer
Organisationen〉’ (NSz. – Bp. Hírlap dec. 1.: 6).
Nyr. 75: 470; TESz.

sekély A: 1533 ? Sikerto (Murm. 321.); 1565 koͨ ʃély (MNy. 14: 152); 1602/ ʃekely (Grétsy: Szóhas.
139); 1604 Sekély (MA.); 1817 siker (NSz. – P. Horváth Ádám: Rudolfias 53) J: mn 1. 1533 ? ’csekály
mélységű; seicht, untief’ # (↑), 1565 ’ua.’ (↑); 2. 1806/ ’szerény, egyszerű 〈mondanivaló, kifejezés〉;
bescheiden 〈Ausspruch〉’ (NSz. – Verseghy: Kisebb költ. 205); 3. 1808/ ? ’jelentéktelen, kevés | kicsi;
wenig | klein’ (NSz. – Kazinczy: Lev. 6: 140), 1870 ’ua.’ (CzF.); 4. 1843 ’komoly szellemi, erkölcsi,
érzelmi alap nélkül való; platt’ (Grétsy: Szóhas. 139); 5. 1897 ’lapos 〈edény〉; flach 〈Gefäß〉 | oberflächlich
〈Feldbestellung〉’ (MTsz.) | fn 1604 ’gázló; Furt’ (MA. Vádum) Sz: ~es 1604 Sekelyoͤ s ’nem mély,
átkelésre alkalmas; seicht, untief’ (MA.); 1844 ’kifejezéstelen, üres 〈arc〉; ausdruckslos 〈Gesicht〉’ (NSz. –
Életk. 1: 96); 1847 ’komoly szellemi, erkölcsi, érzelmi alap nélkül való; platt’ (NSz. – Szépirod. Szemle
2: 247).
Szóhasadás eredménye. ⊗ A csekélyből keletkezett. A kösély változat hangátvetéssel keletkezett; ehhez,
továbbá a siker változat szó belseji i-jéhez, illetve szóvégi r-jéhez vö.: csekély.
EtSz. csekély a. is; Szóhas. 138; TESz.

sekrestye A: 1510 secrestÿeben (MargL. 66); 1531 ʃegroͤ ʃtyeʃnek sz. (ÉrsK. 521); 1532 ʃegoͤ ʃtieboͤ l
(TihK. 185); 1646 Secrestia (Gregor) [csak EWUng.]; 1751 Szekrestyéssei sz. (NSz. – Orosz F.: Magy. új
csillaga 83); 1805 sëkrëstye (NSz. – Verseghy f.: Tiszta magy. 122); 1858 szekresztyés sz. (NSz. –
Szinész-adomák 144); nyj. segrëcske, segrescse (ÚMTsz.), sikristyís sz. (ÚMTsz.) J: ’[?]; Sakristei’ #.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (k.) segrestia sagrestia, (k., e.) sacristia:: ’sekrestye’, tkp. ’szent tárgyak,
istentiszteleti eszközök’ [< lat. (k.) sacrista ’templomszolga, sekrestyés’ [< lat. sacer ’szent’]]..
Megfelelői: ném. Sakristei;; f r. sacristie; stb.: sekrestye. – A szó eleji, illetve szó belseji s-hez vö.:
salétrom, árestál stb.; a szó belseji ty-hez, illetve a hangrendi kiegyenlítődéshez vö.: beste.
TESz.

selejt A: 1462 Sleyth (OklSz.); 1603 schlecht (Radv: Csal. 2: 113); 1758 Selejtes sz. (Haller László:
NySz.); 1792 Eslétes sz. (SzD.); 1840 eslejtes sz. (MTsz.); nyj. ëslejtës sz. (ÚMTsz.) J: mn 1. 1462 ’?;
einfach | unverziert’ (↑); 2. 1597 ’rossz, silány | hibás; schlecht, fehlerhaft’ (OklSz.) | fn 1. [főként ~je]
1654 ’valaminek az értéktelen, hitvány része, alja; Auswurf, Abschaum’ (Miskolczi Gáspár: NySz.); 2.
1835 ’hibás ipari készítmény; Ausschußware’ # (Tzs. Wrackgut) Sz: ~es 1654 slejtes ’[?]; abfällig,
brackig’ (Nyr. 15: 270) | ~ez 1836 Selejtez (Fogarasi).
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném., (h. kor. úfn.) schlecht ’értéktelen; csekély, jelentéktelen; egyszerű;
erkölcsileg sekélyes, rossz, (kfn., R.) sima, síkos; egyszerű’ [germán eredetű; vö. izl. (óizl.) slēttr; ang.
(óang.) sliht; stb.: sima, vízszintes;].. – A jt hangkapcsolathoz vö.: böjt; ejtel stb. – Kereskedelmi
szakszóként került át a magyarba. A selejtes származékszó -s melléknévképzővel keletkezett, valószínűleg
az eredeti szófaji érték elhalványulása után; az alaktanához vö.: viseltesvisel, zöldeszöld stb. A főnévi 2.
jelentés elvonás a selejtesből.
TESz.; TörJel. 240

sellő A: 1792 sellö́ k (NSz. – Nagyaenyedi próba 109); 1838 Séllő (Tsz.) J: 1. 1792 ’a víznek sebes
folyású szakasza, zúgója | örvény; Schnelle | Wasserwirbel’ (↑); 2. 1850 ’halfarkú nőnek ábrázolt vízi
tündér, hableány; Wasserjungfrau’ (NSz. – : AkadKözl. 130).
Belső keletkezésű, valószínűleg egy származékszó szófajváltása. ⊗ A serlik ’(össze)sodródik’serít szó
sellik változatának -ö képzős főnevesült folyamatos melléknévi igeneve lehet. A 2. jelentés a magyar népi
hitvilág kutatóinak szaknyelvi szóválasztása révén jöhetett létre. – Ugor kori magyarázata nem valószínű.
Nyr. 31: 38; TESz.; UEW. 841

selma × A: 1703 selma (MNy. 43: 308); 1716 Selymának (MNy. 73: 244) [csak EWUng.]; 1803
Sejmák (MNy. 43: 308) J: [jelzőként is] ’gazfickó, kópé, kujon; Schelm, Schalk’.
Szlovák vagy esetleg cseh jövevényszó. ⊗ Szlk. šelma: ’ragadozó állat; gonosz, durva ember;
gazember; gazfickó, huncut, kópé’;cseh šelma: ’ragadozó állat; bestia 〈elvont〉; gazfickó, huncut, kópé’ [<
ném. (kfn.) schëlme ’pestis; marhavész, tetem, dög 〈szitokszóként is〉’].. Lásd még: le. szelma ’kópé,
csirkefogó, csibész’; ; ukr. шельма ’ua.csaló, szélhámos; gazember’; stb. – A magyarban jelentésszűkülés
ment végbe. – Németből való származtatása fonológiai és időrendi okok miatt nem valószínű.
KSzlJsz. 740; TESz.

selyem A [4]: 1338 ? Schelem szn. (MNy. 63: 369); 1349 Selyemzygeth hn. (OklSz.); 1351 Selmes sz.
hn. (MNy. 10: 328); 1416 u./ ʃèlėm (BécsiK. 67); 1495 e. ʃelo̗ mnec (GuaryK. 88); 1575 ʃellyembe (HChr.
168a) [csak EWUng.]; 1810 sejem (NSz. – Farkas A.: Misk. gyűl. 19) J: 1. 1338 ? ’a selyemhernyó
gubójából nyert finom szál, illetőleg az ebből szőtt kelme; Seide’ # (↑), 1416 u./¹ ’ua.’ (↑); 2. 1540 k.
’aranka, különösen lenfojtó aranka; Seide als Schmarotzerpflanze, haupts Flachsseide’ (MNy. 11: 133); 3.
1848/ ’a kukorica bibeszálainak összessége; Griffel des Maises’ (NSz. – Jókai 22: 49) Sz: selymes 1351
szn. (↑).
Vándorszó. ⊗ Hasonló jelentésű megfelelője számos nyelvben megtalálható; vö.: mandzsu sirge;;
mong. sirgek;; újperzsa sirah;; litv. šilk̃ as; or. шёлк; (óor.) šьlkъ; óész. germ. silki; stb.: selyem. Lásd
még: ; lat. sericum ’selyemszerű kelme, kendő’. A selyem, megnevezésével együtt, keletről terjedt nyugat
felé; lásd még: ;gör. Σῆρες többes szám ’a kínaiak, akiktől a selyem származik’. – Az átadó nyelv
bizonytalan; valószínűleg valamely kelet-európai nyelv. Minden esetre igen régi, valószínűleg
honfoglalás kori átvétel. A végződés keletkezése azonban tisztázatlan. A 2. és 3. jelentés: metafora.
Nyr. 30: 434; MNy. 27: 80; Ethn. 65: 248; TESz.

selyemfiú A: 1917 selyemfiu (Zolnay–Gedényi) J: ’[?]; Zuhälter’.

Összetett szó. ⊗ A selyem + fiú tagokból áll; (jelzős) alárendelés. Az előtag az elpuhultságra,
nőiességre utal; ugyanezzel az etőlaggal (az argóban) lásd még: selyemlovag (1921); selyemlegény
(1927); kitartott. Hasonló szemlélethez esetleg vö.: ném. R. die seiden buben ’fényűző öltözködésű,
elpuhult udvaroncok.’
Nyr. 56: 63; TESz.

selyp A: 1138/ ? Selpe sz. szn. (MNy. 32: 135) [csak EWUng.]; 1415 ? Selyp (Csánki 1: 106) [csak
EWUng.]; 1560 k. Selipen, Selpen (GyöngySzt. 2747., 2746.); 1838 Szejp (NSz. – Aglája 192); nyj. sëjp
(Nyatl.) J: mn 1138/ ? ’[?]; lispelnd’ (↑) [csak EWUng.], 1560 k. ’ua.’ (↑) | fn 1138/ ? ’[?]; Lispler’ (↑)
[csak EWUng.], 1585 ’ua.’ (Cal. 122) | | selypeget † A: 1585 selypegetoͨ k (Cal. 122); 1604 Selpegetoͤ c
(MA. Balbúcinor)) J: ’[?]; lispeln’ || selypeg A: 1604 Selpeg (MA.); 1604 Selypegoͤ sz. (MA. Bambálió);
1870 selypėg (CzF.) [csak EWUng.] J: ’[?]; lispeln’ | | selypes A: 1604 Selpes (MA. Bléʃus); 1669
selypesnec (NySz.) [csak EWUng.]; 1759 serpes (MNy. 71: 250); 1774 Seipes (NSz. – Dugonics: Trója
vesz. 53); 1787 szelpessen (MNy. 71: 250); 1870 selypės (CzF.) [csak EWUng.]; nyj. sepös (ÚMTsz.) J:
’[?]; lispelnd’ | | selypít A: 1604 Selpeoͤ czke sz. (MA. Bleʃulus); 1786 selypit (MNy. 71: 250); 1789
selypítö́ (NSz.) J: ’[?]; lispeln’ #.
Onomatopoetikus eredetű szócsalád tisztázatlan viszonyú tagokkal. ⊗ Hasonló, pelyp típusú
hangutánzáshoz; a két szócsalád összefüggéséhez vö.: pösze : csöszepöszöget. Hasonló onomatopoetikus
eredetű szavak: fr. susseyer;; cseh šeplati; stb.: selypít. A szócsalád igei tagjai az onomatopoetikus
eredetű tőből származnak, a selyp szóból származékszóként való magyarázatuk nem meggyőző. A selyp
vagy az igékből keletkezett elvonással, vagy azokkal párhuzamosan fejlődött. – A selypes szó vagy a
selyp vagy az igei tő melléknévképzős származéka. – A régi Selypestó (1483) típusú helynevek talán a
zsiliphez tartoznak.
TESz.; MNy. 79: 462; FiktI. 50

sem A: 1372 u./ ʃemegÿ (-JókK. 17); 1545 sim (RMNy. 2/2: 59); 1718 sém (SoprSz. 36: 235) [csak
EWUng.]; nyj. sën (MTsz.) J: mn 1372 u./ ’(szintén) nem; nicht, kein’ # (↑) | ksz 1. 1372 u./ ’szintén nem;
nicht, auch nicht’ # (JókK. 140); 2. [sem ... sem] 1372 u./ ’nem ... szintén nem; weder . . . noch’ # (JókK.
140); 3. 1651/ ’mint; als’ (Zrínyi 2: 55) Sz: ~leges 1816/ semleges vérű (NSz. – Berzsenyi: Művei 3: 81) |
~legesít 1844 semlegesíti (NSz. – Kemény: Korteskedés 2: 92).
Belső keletkezésű, valószínűleg összetett szó. ⊗ A nem² tagadószó és a s ~ ës (az is változata)
nyomatékosító elem mondattani tapadásával jött létre. A korábbi, eredetibb szókapcsolathoz vö.: 12. sz.
v./ eʃ num ’sem’. A sem alak a szó belseji n kiesésével keletkezettse; lásd még: lat. neque ’ez sem’ (;lat. ne
’nem’ + que ’is’). Eredetileg nyomatékosító tagadószó volt, páros, illetve azonos mondatrészek tagadása
következtében vált kötőszóvá. A 3. jelentés hasonlító mondatokban alakult ki. A semleges származékszó a
;lat. neuter ’közömbös, semmilyen’ (;lat. ne ’nem’ + uter ’a kettő közül egyik ’) hatására keletkezhetett.
TESz.; NyK. 80: 429; TNyt. 1: 495, 2/1: 797

sem- 1. ~mint A: 1589 semmint (Balassi: ÖM. 1: 103) J: 1. 1589 ’mint; als’ (↑); 2. 1789/ ’ahelyett
hogy, mintsem; anstatt, als daß’ (NSz. – Dugonics: Tárházi 60) | ~hogy A: 1695 semhogy (LevT. 2: 397)
J: 1. 1695 ’mint; als’ (↑); 2. 1763 ’mintsem; anstatt, als daß’ (NSz. – Adámi: Spr. 162) || 2. ~milyenek A:
1802 semmillyeneket (NSz. – Gáti I.: Klav. 12); 1870 semilyen (CzF.) J: ’[?]; keinerlei’ # | ~minő A: 1862
Semminő (NSz. – Szász K. – Hugo: Száz. leg. 2); 1870 seminő (CzF.) J: ’semmilyen, semmiféle;
keinerlei’ | ~mikor A: 1870 semikor (CzF.); 1922 semmikor (HSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; nie’ # | ~mily
A: 1870 semily (CzF.); 1871 semmilyet (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; keinerlei’.
Összetett szavak előtagja, azonos a →sem, illetve a →se szóval. ⊗ Az összetételek mondathatár-
eltolódással keletkeztek. Az 1. csoportnál az előtag a sem szóval, a 2. csoportnál a se szóval azonos. Ez
utóbbi szó belseji mm-je részben hangzóközi nyúlással, részben a semmi analógiás hatására keletkezett. –
A semmint a hogy sem mint ’semmint’ (1540) szókapcsolatra mehet vissza. A semminőseminö változatánál
azzal is számolhatunk, hogy a szó nem összetételként keletkezett a se + minőmi- szavakból, hanem
rövidüléssel a semminemű-neműből.
TESz.

séma A: 1791/ Schema (NSz. – Kazinczy: Lev. 2: 154); 1793/ Szchémáját (NSz. – Kazinczy: Lev. 2:
154); 1808/ schémát (NSz. – Kazinczy: Tüb. Pályamű 166); 1887 szkémája (NSz.) [csak EWUng.]; 1897
Séma (PallasLex. 14: 1047) J: 1. 1791/ ’összefoglaló minta | vázlat; Struktur, Skizze | Versformel’ (↑); 2.
1812/ ’[?]; zusammenfassendes Muster | Schablone’ (NSz.) | | sematizmus A: 1818/ Schematismusaval
(NSz.) [csak EWUng.]; 1850–79 schematizmust (uo.); 1877/ sematizmusban (uo.) [csak EWUng.]; 1916
szkematizmusában (uo.) [csak EWUng.] J: 1. 1818/ ’[?]; Verzeichnis | Rangliste’ (↑) [csak EWUng.]; 2.
1835 ’[?]; Schablonenhaftigkeit | übertrieben schematische Betrachtungsweise’ (Gyal.) [csak EWUng.] ||
sematikus A: 1887 schematikus (NSz. – Akad. Értesítő 247); 1906 sematikus (SMűsz.) [csak EWUng.] J:
’valamilyen sémának megfelelő; an ein Schema gebunden’ | | sematizál A: 1919 sematizálni sz. (Száz.
103: 1158) J: ’sematikusan ábrázol, sémába szorít; schematisieren’.
A szócsalád időrendben legkorábbi tagjai a séma, sematizmus: latin jövevényszavak, német
közvetítéssel is. ⊗ Lat. schema: ’külalak, megjelenés; vázlat, terv, tervezet’.; – lásd még: ném. Schema
’egyszerűsített ábrázolás, vázlat; egy bizonyos elrendezés megjelenési formája; minta, sablon;’ | ;lat. (ú.)
schematismus ’szigorú séma szerint felépített beszéd’; – lásd még: ném. Schematismus ’sematikus
szemléletmód; egyenlősdi, (au.) rangsor, ranglista’. A latinba a ;gör. σχῆµα ’külalak, megjelenés; vázlat,
terv, tervezet’ , illetve ;gör. σχηµατισµός ’szigorú séma szerint felépített beszéd’szó alapján keletkezett.
Megfelelői: ; ang. scheme;; fr. schéma schème; stb.: séma; – ; fr. schématisme;; ol. schematismo; stb.:
sematizmus. A magyarban a szókezdő s a németre megy vissza. – A sematikus, sematizál nemzetközi
szavak; vö.: ; n é m . schematisch;; a n g . schematic;; f r . schématique; stb.: sematikus | ; ném.
schematisieren;; ang. schematize; ol. schematizzare; stb.: sematizál. A magyarba leginkább a németből
került, latinosított végződéssel.
TESz.

sémi A: 1855 k./ sémi (NSz. – Arany J.: H. próza 313) J: ’egy előázsiai és észak-afrikai nyelv- és
népcsoporthoz tartozó, velük kapcsolatos, rájuk vonatkozó; semitisch’ || szemita A: 1883 semita-politika
(NSz. – Democritos: Tiszakorm. 15); 1894 sémita (NSz. – Bartalus I.: Műv. 413); 1951 szemiták
(SzIdSz.) [csak EWUng.] J: mn 1883 ’a sémi népekhez, főleg a zsidókhoz tartozó, velük kapcsolatos,
rájuk vonatkozó; semitisch, haupts jüdisch’ (↑) | fn 1884 ’sémi, főleg zsidó személy; Semit, haupts Jude’
(MagyLex. 14: 551).
A szócsalád időrendben legkorábbi tagja a sémi: valószínűleg idegen eredetű személynév
származékszava. ⊗ Vö.: lat. (kés.) Sem szn.; ; gör. Σήµ szn.; stb.: 〈Noé legidősebb fiának a neve〉. A
végződés: -i melléknévképző; az alaktanához vö.: drákói, turáni ’EZ NEM KELL’ (1897 (PallLex.) stb. –
A szemita: nemzetközi szó; vö.: ; ném. Semit;; ang. Semite;; fr. sémite; stb.: sémita, szemita. A magyarba
főként a német nyelvből került; a szóvégi a latinosítás eredménye. A sémita változat a sémi hatását
mutatja. – Ugyanerre az etimonra mennek vissza: antiszemita ’antiszemita 〈fn>; antiszemita <mn〉’
(1882), antiszemitizmus ’EZ NEM KELL’ (1893), német jövevényszavak.
TESz. antiszemita a. is

semling × A: 1529 selming (OklSz.); 1544 semlinget (OklSz.); 1549 selmenget (OklSz.); 1577
salmlingot (MNy. 9: 331); 1596 Semlying (Gregor) [csak EWUng.]; 1600 k. semlyeng (Radv: Szak. 129);
17. sz. semlyéng (NSz. – Mátyus I.: Diaet. 1: 202); 1762 'semlyénk (NSz. – Mátyus I.: Diaet. 1: 202);
1794 Zsemling (NSz. – Gyarmathi S.. Nyelvmester 1: 13); 1794–7 sémlyéng (NytudÉrt. 41: 138); 1800
Szemling (Márton); 1805 sëmling (NSz. – Verseghy F.: Ung. Sprach. 314); 1835 Selling (Kassai 4: 295) J:
’egy fajta kis hal; Art kleiner Fisch’.
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. N. sälmling ’egyéves lazac’, (R., h. korai úfn., baj.-osztr.) selmling
’ua.’, bajor-osztrák ’egy fajta kis lazac’, (E.) semlenk, semling ’márnához hasonló kisebb hal’ [< ném.
Salm ’lazac’].. – A magyarba többszörös átvétellel került. Időrendi okokból feltételezhető, hogy a korai
adatokban is megvolt a szókezdő s, amely a német szó betű szerinti olvasatán alapultsiló. – A szó eleji zs
zöngésedéssel keletkezett. A szó eleji sz-es változat későbbi átvétel a tudományos nyelvből. – Erdélyi
nyelvjárási szó.
NytÉrt. 41: 138; TESz.; NMÉr.

semlyék × A: 1244 Semekfiv hn. (OklSz.); 1261/ Selmekus sz. szn. (OklSz.); 1268 Semlycus sz. szn.
(OklSz.); 1268/ Semlekus sz. szn. (OklSz.); 1353/ Zelmykustow sz. hn. (OklSz.); 1533 Selmeek (Murm.
1400.); 1550 k. Semlÿekes sz. (MNy. 26: 329); 1582 Semlingyes sz. (Huszti Péter: NySz.); 1848/ sömlyék
(NSz. – Jókai 8: 152); 1863 Sejmék (Kriza: Vadr. 515); nyj. sejmek (MTsz.), semők, zsëmík (ÚMTsz.) J: 1.
1244 ’vizenyős, mocsaras hely | rét, kaszáló; Sumpfland, Wiese’ (↑); 2. 1533 ’vízinövény, különösen
szittyó; Wasserpflanze, haupts Binse’ (↑).
Ismeretlen eredetű. ⊗ Eredetibb alakja a selmék lehetett, ebből jött létre a semlyék alak palatalizációval
és hangátvetéssel. A 2. jelentés: metonímia.
TESz.

semmi A: 1372 u./ ʃemmÿ, ʃemÿm (JókK. 46, 27) J: nm 1. 1372 u./ ’a létező dolgok közül egy sem;
nichts’ # (JókK. 46); 2. 1372 u./ ’semennyi, a legkevesebb sem; kein, nicht das Geringste’ # (JókK. 27); 3.
1372 u. ’valami; etwas’ (JókK.); 4. [als Attr] 1787 ’értéktelen, semmitmondó; wertlos, nichtssagend’ #
(NSz. – Faludi F.: Költ. M. 2: 54) | fn 1. 1456 k. ’értéktelen, jelentéktelen dolog, személy;
Geringfügigkeit | unbedeutende Person’ # (SermDom. 2: 11); 2. 1519 ’a létező ellentéte, hiánya, a nem
létező; Nichts’ (JordK. 724); 3. 1676 ’cinkoxid; Zinkoxid’ (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 272); 4. 1743
’zérus, nulla; Null’ (Nyr. 14: 361); 5. 1841 ’űr, lég; Nichts, Leere’ (NSz. – Szigligeti: Ál Endre 8) Sz:
semmít 1416 u./¹ ʃemmeiti ’[?]; vernichten’ (BécsiK. 123) | ~ül 1416 u./¹ meǵʃēmio̗ ltèknᶜ sz. ’semmisül;
zunichte werden’ (BécsiK. 84) | ~dik 1416 u./³ ʃemmidet meg ’semmisül; zunichte werden’ (AporK. 30) |
~sít [ma meg-] 1508 ʃemmiʃeite (DöbrK. 312) | ~sül [ma meg-] 1508 ʃemmiʃvͤ l'etek (DöbrK. 215) | ~ség
1536 ʃemmÿʃeget ’[?]; Kleinigkeit’ (PFab. 54b) [csak EWUng.] | ~s 1554 semmissé ’[?]; nichtig, ungültig’
(RMKT. 3: 4); 1743 ’zéró; Null’ (Nyr. 14: 361).
Összetett szó. ⊗ A sem ’tagadószóból’ + mi² ’kérdő-vonatkozó-határozatlan névmásból’áll; szervetlen
összetételsenki, soha; lásd még: lat. nihil ’semmi’ (a ;lat. ne ’nem’ + hilum ’egy kevés’alapján); stb.
Eredetileg névmás volt. A 3. főnévi jelentés feltehetőleg tükörfordítással keletkezett a lat. (tud.) nihilum
album ’cinkoxid, tkp. fehér semmi’. A főnévi 4. jelentés nyelvújítási termék.
TESz.

semmiházi A: 1786 semmi házi (NSz. – M. Hírmondó 2); 1838 semmiházi (Tzs.) J: mn 1. 1786
’hitvány, naplopó | csavargó; nichtswürdig | hergelaufen’ (↑); 2. 1856/ ’haszontalan, csintalan;
nichtsnutzig, schlingelhaft’ (NSz. – Jókai 9: 327) | fn 1. 1838 ’nincstelen; Besitzloser, Bruder Habenichts’
(↑); 2. 1845 ’jöttment, csavargó | hitvány ember, naplopó; Hergelaufene(r) | Taugenichts’ (NSz. – Jósika
M.: Szív. rejt. 1: 36); 3. 1888 ’csintalan, haszontalan gyerek; Nichtsnutz, Schlingel’ (NSz. – Sebők
Zsigmond: Mikszáth Almanach 37) || senkiházi A: 1899 senkiházi (NSz. – Dankó P.: Cigányszer. 6) J:
mn 1899 ’semmirekellő, semmiházi; nichtswürdig 〈Person〉’ (↑) | fn 1955 ’dologtalan, jöttment személy;
Hergelaufene(r), dunkler Ehrenmann’ (NSz. – Tabi: Humor. 11).
Játszi szóalkotással keletkezett összetett szó. ⊗ A semmi ’nulla; jelentéktelen személy’ , illetve senki
’jelentéktelen ember’ + háziház tagokból áll; (jelzős) alárendeléssel. Az alapszó a semmiházi lehet. A házi
utótagú családnevek mintájára keletkezett; vö.: Mesterházi családnév (1558 k. (OklSz.). Eredetileg a
pénztelenségre, nincstelenségre utalhatott; a ’semmirekellő; mihaszna’ jelentés abból a szemléletből
fakad, amely a szegénységet a léhasággal, a csavargó, züllött életmóddal kapcsolja össze. – A senkiházi a
semmiházi alapján keletkezett.
TESz. senkiházi a. is

senkel × A: 1506 senko̗ leel (WinklK. 129v); 1591 senkelte (NySz.); 1596 sinkelének [?U] (uo.); nyj.
sengül, sinkël (ÚMTsz.) J: 1. 1506 ’[?]; darbieten’ (↑); 2. 1583/ ’[?]; einschenken’ (MNy. 79: 180); 3.
1607 ’[?]; zum Geschenk machen’ (OklSz. mëgsënkël)).
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném., (kfn.) schenken ’beönt; ajándékoz; átad’ [indoeurópai eredetű; vö.:
gör. σκάζω ’sántít, biceg’áll; ; izl. (óizl.) skakkr ’sánta; ferde’; stb.].. Megfelelői: szb.-hv. šenkovati
’ajándékoz’; ; szlk. šenkovať ’tölt, önt’; stb. – Ide tartozik: R. senk ’csapszék’ (1880 (Nyr. 9: 557), amely
a ; ném. Schenke ’ua.’ szóból származik.
MNy. 79: 179

senki A: 1372 u./ ʃenkett (JókK. 17); 1416 u./¹ ʃenki (BécsiK. 5); 1416 u./² ʃènki (MünchK. 28); 1512 k.
sinki (WeszprK. 20); 1816 Sënki (NSz. – Verseghy F.: Anal. 1: 260); nyj. sénki, sönkinek, szenki (ÚMTsz.)
J: nm 1. 1372 u./ ’egy személy sem; niemand’ # (↑); 2. 1589 ’[valaki]; jemand’ (MNy. 75: 510) [csak
EWUng.] | fn [jelzőként is] 1806/ ’jelentéktelen, értéktelen ember; Niemand’ (NSz. – Kazinczy: Lev. 4:
117).
Összetett szó. ⊗ A sem ’EZ NEM KELL’ + ki¹ ’valaki’tagokból áll; szervetlen összetétel. Az
alaktanához vö.: semmi, soha stb. Hasonló szavak más nyelvekben is vannak: lat. nemo ’senki’ (;lat. ne
’nem’ + homo ’ember’); ;ném. niemand (; ném. nie ’soha’ + man ’valaki’); stb. A feltehetőleg eredeti
változat szó belseji m > n hangváltozáshoz vö.: ing, rontromlik stb. A szó belseji magánhangzó eredetileg
ë volt. A jelentésváltozáshoz vö.: semmi.
MSzav. 151; TESz.; NyK. 78: 287

senye × A: 1138/ ? Sene szn. (MNy. 32: 132); 1164/ ? Seneu szn. (LtKözl. 2: 157); 1211 ? Senned,
Seneud sz. szn. (PRT. 10: 506); 1602 Senye szn. (OklSz.); 1833 Senye (Kassai 1: 242); nyj. sene (MTsz.)
J: [~kezű is] ’balkezes; linkshändig’.
Származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő ismeretlen eredetű és a senyved szócsaládjának tövével
azonos. A végződés: feltehetőleg -e (folyamatos) melléknévi igenévképző. Az eredeti jelentése ’senyvedő’
lehetett; a bizonyított jelentések ebből keletkeztek metonimikus úton.
Nyr. 59: 17; TESz.

senyved A: 1508 ʃeńńedeket sz. (DöbrK. 514); 1512 k. senwedesre sz. (WeszprK. 143); 1519 el
ʃenýwednek (JordK. 800); 1556 senyedék sz. (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 308); 1565 sinniedékes sz.
(Melius Péter: NySz.); 1574 meg semuednek (Csengeri András: NySz.); 1626–7 soͤ nnyedéc sz. (Zvonarics
Imre és Nagy Benedek: NySz.); 1628 szennyedéke sz. (Prágai András: NySz.); nyj. sönyedék sz. (CzF.),
sünnyedik sz. (MTsz.) J: 1. 1508 ’fekélyes lesz; Geschwür bekommen’ (↑); 2. 1512 k. ’rothad, korhad,
mállik; (ver)faulen, verwittern’ (↑); 3. 1719 ’zsibbad; gefühllos werden’ (Nyr. 71: 107); 4. 1745 ’szenved;
leiden’ (MNy. 37: 130); 5. 1790 ? ’fejlődésre vagy gyógyulásra képtelen állapotban tengődik, sínylődik;
siechen, schmachten’ (NSz. – Szatsvay: Hazafiak Tüköre 8), 1862/ ’ua.’ (NSz. – Arany: Kk. 2: 123); 6.
1838 ’〈tüzelőanyag〉 rosszul ég; schwerlich brennen 〈Heizstoff〉’ (Tsz.) | | senyveszt A: 1660 meg-
senyvesztette (Medgyesi Pál: NySz.); 1838 szenyveszt (NSz. – Kazinczy G.: Óranegyed 42) J: 1. 1660
’rothaszt, korhaszt, mállaszt; morsch machen, verwittern machen’ (↑); 2. 1759 ’szenvedni, szenyvedni,
tengődni késztet; siechen, leiden lassen’ (NSz. – Telek J.: Mágneskő 31); 3. 1809 ’pácol, abál; beizen,
abbrühen’ (Nyr. 14: 358); 4. 1870 ’zsibbaszt; betäuben’ (CzF.).
A szócsalád kiinduló eleme a senyved: származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő a senye tövével
azonos, és összefügghet a csenevész tövével. A végződés: -d gyakorító képző. A szó belseji v visszaható
képző. A senyved tulajdonképpen a szenved szóhasadás útján párhuzamosan létrejött ellentétpárja. A
senyveszt a senyvedből keltkezett műveltető képzővel, feltehetőleg az árad : árasztár¹ analógiájára.
 TESz.

seped † A: M13. Jh/ ʃepedyk (ÓMS.) J: ’siránkozik, sírva panaszkodik | sopánkodik; wehklagen | sich
beklagen’.
Onomatopoetikus eredetű szócsalád. ⊗ A halk, nem világosan artikulált beszéd, jajveszékelés
érzékeltetésére. A szepeg szócsaláddal függhet össze; a szó eleji s ~ sz hangtani összefüggéséhez vö.: sün,
sövény ~ sző¹ stb. A végződés: -d kezdő-gyakorító képző; vö.: eredereget, fakad stb. – Valószínűleg ide
tartoznak: R. sepeleg (1817); N. sepeg, seppeg: ’panaszkodik.’
MNy. 32: 168; TESz.; ÁrpSzöv. 329

seper A [1]: 1372 u./ ʃepernÿ sz. (JókK. 96); 1372 u./ ʃepriuala (uo.); 1519 k. meg ʃoͤ poͤ rioͤ k (DebrK.
47); 1566 soͤ ppreni sz. (Heltai Gáspár: NySz.); 1584 sepoͤ r (Bornemisza Péter: NySz.); 1870 sėpėr (CzF.)
J: 1. 1372 u./ ’seprűvel tisztít; fegen, kehren’ # (↑); 2. 1566 ’ver, ütlegel; prügeln, (ver)hauen’ (↑); 3. 1575
’[〈sodró mozdulattal〉 valahova juttat]; hin-, fort-, mit- od an sich reißen, wegfegen’ (HChr. 163b) [csak
EWUng.]; 4. 1814 ’〈ruha, haj, stb. járás közben〉 földet ér, súrol; den Boden streifen 〈Kleid beim Gehen〉’
(NSz. – Rájnis: Verg. Georg. 114) Sz: seprette 1372 u./ ʃeprette Verbaladv (JókK. 97) [csak EWUng.] |
seprű 1372 u./ ʃeprewkewt ’szemét összehúzására szolgáló eszköz; Besen’ (JókK. 96) | söprő 1544
’személy, aki söpör; Person, die aufkehrt’ (OklSz.) | söpredék 1640 soͤ predéki (Keresszegi H. István:
NySz.) | seprűz 1808 Seprǘzni sz. (SI.) | söpredék 1640 soͤ predéki (Keresszegi H. István: NySz.) | seprűz
1808 Seprǘzni sz. (SI.).
Jövevényszó egy honfoglalás előtti, csuvas típusú török nyelvből. ⊗ Ujg. sipir- ’seper’; Kāšγ süpür- ’’;
csuv. šǝ̑ʙǝ̑r ’seprű’; stb. Megfelelői megtalálhatók a mongolban és a tunguzban is. Lásd még: ;vog. səpər;
osztj. səpərkə; cser. šǝ̑wǝ̑r: ’ua.’. A magyarba átkerült alak: *šipir-. A seprű (↑), illetve söprő (↑)
származékok tulajdonképpen főnevesült folyamatos melléknévi igenevek, szóhasadás útján párhuzamosan
keletkezett ellentétpárok.
BTLw.; TESz.; StUA. Suppl. 1: 155

seprő A [6]: 1395 ʃeprew (BesztSzj. 820); 1405 k. ʃepre (SchlSzj. 1503.); 1416 u./³ ʒepro̗ io̗ (AporK.
30); 1527 ʃeprwͤ yeet (ÉrdyK. 126); 1538 ʃeprÿw (PestiN. V4); 1562 soͤ proͤ ie (Heltai Gáspár: NySz.); 1566
soͤ ppreboͤ l (Heltai Gáspár: NySz.); 1664 bor ʃoͤ pruͤ ben (PKert. 2: 29) [csak EWUng.]; 1750 sebrejébuͤ l
(NSz. – Faludi: UE. 1: 12); nyj. seprü (ÚMTsz.) J: 1. 1395 k. ’must alja; Hefe des Weines’ (↑); 2. [főként
~je] 1527 ’az emberiség, embercsoport leghitványabbja, alja; Abschaum der Gesellschaft’ (ÉrdyK. 18); 3.
1560 k. ’salak | üledék; Schlakke | Niederschlag, Satz’ (GyöngySzt. 4039.); 4. 1661 ’hatásnak, lelki
mozzanatnak vissza,aradt nyoma; Spur eines seelischen Eindruckes’ (Udvarhelyi Péter: NySz.); 5. 1781
’élesztő; Hefe’ (NSz. – Magy. Gramm. 173); 6. 1885 ’borseprőből főzött pálinka; Hefebranntwein’ (NSz.
– Tolnai L.: Dániel 14).
Honfoglalás előtti ótörök jövevényszó. ⊗ Tat. čüprä: ’élesztő’;kaz. šöbrö: ’üledék, seprő’.; csuv. śəprɛ
’élesztő’; stb. [az eredetéhez vö.: csepű. A magyarba átkerült alak: *čöpräg. A szó eleji cs > s
dezaffrikálódáshoz vö.: sarló, sereg; a szóvéghez vö.: bő, kölyű stb. A 2. és 4. jelentés: metafora az
eredetibb 1. és 3. jelentés alapján. A 6. jelentés a seprő égettbor ’EZ NEM KELL’ (1762) típusú
szókapcsolatok jelzői tagjának önállósulásával jött létre.
BTLw.; MNy. 38: 365; TESz.; TörK. 77

serbli × A: 1791 serblire (NSz. – Benkő S.: Mértéklet 353); 1791/ serbedlije (I OK. 30: 259) [csak
EWUng.]; nyj. serbéli, sḙ̈ ērbëlli, sërbli (ÚMTsz.) J: 1. 1791 ’éjjeli edény; Nachttopf’ (↑); 2. 1958 ’törött
edény; gebrochenes Geschirr’ (ÚMTsz.).
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) sche͡ arwarl: ’éjjeli edény’., (B.) scherberl
’ua.cserép’, (szlk. N.) scherbl ’éjjeli edény’, – ném. Scherbel ’ua.edényke’; stb. [< ném. Scherbe ’törött
edény cserepe; (virág)cserép’].. – A változatok többszöri átvételre utalnak. A (d)li végződéshez vö.: cetli,
hecsedli stb.
TESz.

serceg A: 1789 sertseg (NSz. – Wályi A.: Újj tanítás 98); 1791 sertzeg (NSz. – Zay S.: Mineralógia
30); 1804 Sörcögtetve sz. (NSz. – Fábchich J.: Pindarus 56); 1870 serczėg (CzF.); nyj. sërcog, szercseg
(ÚMTsz.), sërtyëg (MTsz.) J: ’[?]; knistern’ || sercen A: 1858 serczenne (NSz. – Jókai: Elátk. csal. 2: 16);
1874–6/ sercsenés sz. (NSz. – Jókai 61: 83); 1888 sörczenet sz. (NSz. – Parlaghy: Kártyajátékok El.: 1) J:
’egyszeri, igen rövid sercegő hangot ad; einen einmaligen, sehr kurzen knisternden Ton von sich geben’ ||
sercint A: 1884 serczintett (NSz. – Garab. napt. 65); 1893 serczentett (NSz. – Mikszáth: Pernye 44) J: 1.
1884 ’köp; ausspucken’ (↑); 2. 1896 ’sercenést előidéz; einen einmaligen, sehr kurzen knisternden Ton
von sich geben lassen’ (NSz. – Bársony I.: Víg világ 85).
Onomatopoetikus eredetű szócsalád. ⊗ A percen típusú hangjelenségek érzékeltetésére szolgál. A
végződések: különféle igeképzők.
TESz.

sercli A: 1892 sercli (Nyr. 21: 19) J: 1. 1892 ’kenyérvég; Endstück des Brotlaibes’ (↑); 2. 1929
’marhahúsféleség; Art Rindfleisch’ (NSz. – Krúdy: Úrfikoromban 244).
Német (au.) jövevényszó. ⊗ Ném. (au.) Scherzel, ( B . ) scherz'l:: ’kenyér levágott csücske;
marhahúsféleség’? < [ol. scorza ’kéreg’].. Lásd még: ném. (h. baj.-osztr.) šeəttsl̥ ’kenyérvég’. – A li
végződéshez vö.: cetli, hecsedli stb. A szó a bizalmas nyelvhasználatban él.
TESz.

serdül A: 1456 k. fel cherdelt, fel cherdwlt sz. (SermDom. 1: 328, 2: 316); 1470 felʃerdwl (SermDom.
2: 344); 1527 ffel ʃeerdewlt sz. (ÉrdyK. 560); 1604 Foͤ l ʃoͤ rduͤ lt sz. (MA. Ephébus); 1805 sërdǘl (NSz. –
Verseghy F.: Tiszta Magy. 150); 1839 zserdülnek (NSz. – Anakreon. 58); nyj. sürdűt [l-t] (NépkGy. 9: 32)
J: 1. [főként ] 1456 k. ’〈személy〉 a teljs testi-lelki kifejlődés folyamatába kerül; heranwachsen’ (↑); 2.
1604 ’〈szakáll, szőrzet〉 kiserked, először kinő; sprießen 〈Bart〉’ (MA. Iúlus); 3. 1613 ’magasba nyúlik |
fölfelé áll; emporragen | emporstehen’ (Pázmány Péter: NySz.); 4. 1618 ’〈növény〉 kihajt; austreiben,
aufkeimen’ (Molnár Albert: NySz.); 5. 1762 ’valamire felbuzdul; angeregt werden’ (NSz. – Landelinus
103); 6. [vmivé, R. valamire] 1806 ’valamivé fejlődik, válik; sich entwickeln, sich in etw verwandeln’
(NSz. – Verseghy F.: Hál. ör. 13); 7. 1840–9/ ’perdül, fordul; sich drehen, wirbeln’ (NSz. – Kriza: Költ.
1 4 0 ) Sz: ~és 1470 k. fel ʃerdwleʃ (ZirciGl. 12.) | ~ő 1790 serdülö PartzPräs (NSz.); 1830 ’[?];
Halbwüchsige(r)’ (uo.) | | serdít × A: 1770–80 serdit (NSz. – Németh A.: Ezópus 39); 1863 Sėrditni sz.
(Kriza: Vadr. 515); 1879 sürdít (Nyr. 8: 95); nyj. sördít (MTsz.) J: 1. 1770–80 ’fejlősében segít | nevel;
die Entwicklung fördern | erziehen’ (↑); 2. 1816 ’buzdít, ösztönöz; antreiben, begeistern’ (Gyarmathi:
Voc.); 3. 1831 e. ’sarjadoztat, növeszt; sprießen lassen’ (CzF.); 4. 1838 ’forgat, pördít | sodor 〈fonalat〉;
drehen | zwirnen’ (Tsz.); 5. 1863 ’serénnyé tesz | sürget; flink machen | zur Eile mahnen, drängen’ (↑); 6.
1880 ’gurít; rollen, wälzen’ (Nyr. 9: 333).
Származékszavak. ⊗ Az alapszóhoz vö.: sürög, sűrű. A végződések: mozzanatos-visszaható, illetve
mozzanatos-műveltető képzők; vö.: buzdul, buzdítbuzog. Eredetileg a növekedésre, a növényi hajtás
keletkezésére utalhattak; hasonló jelentésfejlődéshez vö.: sarjú.
NéNy. 2: 168; NytÉrt. 30: 46; TESz.

sereg A [6]: 1057/ ? Sergys sz. szn. (Fejér: CD. 1: 395); 1138/ Serugdí sz. szn. (MNy. 32: 56); 1395 k.
ʃereg or (BesztSzj. 164.); 1416 u./¹ ʃèɂèǵ, ʃèregeknèc (BécsiK. 13, 321); 1552 seröget (RMKT. 3: 63);
1725 Serg (NSz. – Gradus ad Parn. 1001) J: 1. 1395 k. ’a fegyveres erők (leg)nagyobb egysége; Heer,
Armee’ # (↑); 2. [jelzőként is] 1395 k. ’bizonyos szempontból hasonló személyek, dolgok csoportja |
gyülekezet; Schar, Haufen | eine Menge von etw’ # (BesztSzj. 166); 3. 1519 ’nyáj, csorda; Herde’ (JordK.
377); 4. 1900 ’fonó; Spinnstube’ (NyK. 31: 416) Sz: ~el 1476 k. Meg ʃeregleg ’[?]; sich
zusammenscharen’ (SzabV.) | ~let 1785 Sereglet (NyÚSz.).
Honfoglalás előtti ótörök jövevényszó. ⊗ Ujg. čärig; oszm. c̦ eri; csuv. śarǝ̑ śar; stb.: sereg? < [török
*čär- ’harcol’].. Megfelelői: ; mong. čerig; cser. šar; újperzsa čerīk; stb.: sereg. A magyarba átkerült alak:
*čärig. A szó eleji cs > s dezaffrikálódáshoz vö.: saru, sátor stb. Az 1. jelentés lehetett az eredeti; a többi
jelentés metaforikusan fejlődött a ’tömeg, sokaság’alapján. – A magyarból: ; szb.-hv. šereg; le. szereg;;
rom. șierag; stb.: sereg, a lengyelben leginkább ’egy halom valami.’
BTLw.; TESz.; TörK. 57, 257

seregély A: 1258/ Seregnelws [ɔ: Sereguelws] sz. hn. (Gy. 2: 403) [csak EWUng.]; [1272–91]/
Seregélyes sz. hn. (uo.) [csak EWUng.]; 1342 Seregylus sz. hn. (OklSz.); 1356/ Seregel (OklSz.); 1395 k.
ʒeregel (BesztSzj. 680); 1762 Seregélly (Mátyus I.: Diaet. 1); 1763 seregéj (NSz. – Adámi: Wb. 68); 1776
Seregé (HOklSzj. 172); 1838 Sereglye □ (Tsz.); 1863 Serėge (Kriza: Vadr. 515); nyj. sërege (MTsz.),
seregény (ÚMTsz.) J: ’[?]; Star 〈Singvogel〉’ #.
 Származékszó. ⊗ A sereg ’halom, rakás, csoport’ szóból -ély névszóképzővel. Az elnevezés a madár
jellegzetes viselkedésmódjára, sűrű csapatban való repülésére vonatkozik. A társas életmódot folytató
madarak hasonló megnevezéséhez vö.: észt karitüll ’réti cankó’ (;észt kari ’nyáj, sereg, csapat’); stb.
Melich-Eml. 315; Nyr. 93: 397; MNy. 69: 82; TESz.

serény A: 1220/ ? Sirund sz. szn. (VárReg. 55.); (†1194) [1230 k. ?] Woyos suren hn. (ÁÚO. 11: 56);
1380 k. ʃchereyn (KönSzj. 37); 1422 Seren szn. (OklSz.); 1516 ʃeerenyʃege sz. (GömK. 177); 1531 ʃereen
(TelK. 380); 1542/ ʃerinʃege sz. (TCr. mla) [csak EWUng.]; 1549 Sirén [?U] (RMKT. 2: 254); 1585
serény (Cal. 511); 1590 Soreny (SzikszF. 131); 1750 ʃzerénység sz. (Wagner: Phras. Sedulitas); 1805
sërény (Verseghy F.: Tiszta Magy.); 1805 sërény (NSz. – Verseghy F.: Tiszta magy. 132) J: 1. 1220/
’[gyors mozgású, fürge | ügyes]; flink | geschickt, tüchtig’ (↑) [csak EWUng.], 1380 k. ’ua.’ (↑); 2. 1516
’nem késlekedő | készséges, buzgólkodó; nicht säumend | willfährig’ (↑); 3. 1577 ’szorgalmas | törekvő;
fleißig | strebsam’ (KolGl.: NyF. 45: 48); 4. 1585 ’gyors észjárású, okos; schnelle Auffassung habend,
klug’ (Cal. 937); 5. 1604 ’éberen őrködő, virrasztó; munter, wachsam’ (MA. Vigil) Sz: ~kedik 1508
ʃerenkedenek (DöbrK. 31).
Származékszó. ⊗ Az alapszóhoz vö.: sürög, sűrű. Végződése: -ny névszóképzőkötény, sövény stb. A
jelentésekhez vö.: szorgosszorgalom, mellyel a serény etimológiai kapcsolatban áll.
TESz.

seriff A: 1798 Serif (NytÉrt. 93: 99) [csak EWUng.]; 1840 scheriff (NSz. – Szemere B.: Utaz. 2: 24);
1920 seriff (KIdSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1798 ’[grófsági bíró 〈Angliában〉]; Richter in einer Grafschaft
in England’ (↑); 2. 1884 ’magas állású rendőr-tisztviselő 〈az USA-ban〉; Art Polizeichef in den USA’
(MagyLex. 14: 569).
TESz.

sérikál × A: 1636 serikálás sz. (Samarjai János: NySz.); 1793 sérikáll (NSz. – Hatvany I.: Theátr. 105);
1799/ sérikálok (NSz. – Csokonai: Karnyóné 691) J: 1. 1636 ’kóborol; herumschweifen’ (↑); 2. 1793 ’fel-
alá járkál; hin und her gehen’ (↑); 3. 1799/ ’(dologtalanul, hivalkodva) járkál, sétál; (untätig, protzenhaft)
spazieren’ (NSz. – Csokonai: Műv. 2: 280); 4. 1799/ ’〈szárnyas állat〉 lépeget, totyog; langsam treten
〈Geflügel〉’ (NSz. – Csokonai: Műv. 2: 280) || sérifikál × A: 1835 Sérifikál (Kassai 4: 301); nyj. sérafikál
(MTsz.) J: ’(dologtalanul, hivalkodva) járkál, sétál; (untätig, protzenhaft) spazieren’.
A szócsalád alapja a sérikál: játszi szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ Az alapszóhoz vö.: sürög,
sűrű. Végződése: tréfás gyakorító képző; vö.: sétikálsétál. – A sérifikál játszi szóalkotással keletkezett
-fikál képzővel, amely tulajdonképpen latin eredetű; vö.: sétafikál ~ sétifikálsétál.
Szóképz. 133; TESz.

serít × A: 1681 Serítet sz. (NéNy. 2: 169); 1788 ʃiritett sz. (MNy. 20: 140); nyj. sëritt, sürit (MTsz.) J:
1. 1681 ’sodor, pödörít | forgat, fordít; spinnen, zwirnen | drehen, kehren’ (↑); 2. [főként el- ik-vel] 1779 u.
? ’ügyesen ellop, szerez, kerít; erhaschen’ (NSz. – Miháltz I.: Major 2: 64), 1838 ’ua.’ (Tsz.); 3. 1779 u. ?
’ügyesen ellop, szerez, kerít; umrühren 〈Speise〉 | kochen’ (NSz. – Miháltz I.: Major 2: 64), 1881 ’ua.’
(Nyr. 10: 431); 4. 1814 ’〈tésztát sodrófával〉 kinyújt; walken 〈Teig〉’ (Bogáts: HOklSzj. 88); 5. 1829/
’gyorsan, ügyesen odatesz, odalop; schnell, flink hinlegen’ (NSz. – Berzsenyi: Művei 3: 137); 6. 1861
’gyorsan, nagy erővel csinál valamit | üt; etw schnell, mit Kraft tun | schlagen’ (MNyszet. 6: 348); 7. 1863
’örvénylik | sebes sodrással folyik; wirbeln | wirbelnd fließen’ (Kriza: Vadr. 516); 8. 1863 ’valahol sürög,
forgolódik, lábatlankodik | valahonnan sietve elsurran, elillan; sich umtun, sich tummeln | weghuschen’
(Kriza: Vadr. 516) || serül × A: 1784 ʃirǘlni, Sǘrölködni sz. (SzD. 76); 1832 összeserült sz. (NSz. – Szabó
E.: Székely Tájsz. 11) J: 1. [haupts mit VPräf] 1784 ’gyorsan besurran | elillan; sich hineinschleichen |
sich schnell fortstehlen’ (↑); 2. 1792 ’fordul, perdül; sich wenden, sich drehen’ (SzD. Sirítteni); 3. 1855–
60 ’örvénylik; wirbeln’ (MNy. 38: 388); 4. [fel~, le~] 1863 ’horzsolódik, hámlik; sich reiben, sich
abschälen’ (Kriza: Vadr. 361); 5. 1875 ’tekerődzik, göngyölödik; sich wickeln, sich winden’ (Nyr. 4: 188)
|| serlik × A: 1838 beserlik (Tsz.), de →sellő; nyj. sëllik (MTsz.) J: ’összesodródik 〈fonal a nyirkosságtól,
hidegtől〉; sich zusammendrehen’.
MNy. 7: 388; NytÉrt. 30: 47; Nyr. 81: 318; TESz.

serke A: 1246/ ? Sirque hn. (Gy. 2: 547) [csak TESz.]; 1418 Serke szn. (CsnSz.) [csak EWUng.]; 1437
Serkes sz. szn. (OklSz.); 1533 Serke (Murm. 1240.); 1595 soͤ rkeket ( Beythe András: NySz.); 1805 sërke
(NSz. – Verseghy F.: Ung. Sprach. 314); nyj. sörkü (FelsSz.) [csak EWUng.] J: ’tetű petéje; Nisse’ Sz: ~
´s 1437 szn. (↑).
Jövevényszó egy honfoglalás előtti, csuvas típusú török nyelvből. ⊗ Kāšγ sirkä; oszm. sirke; csuv.
šǝ̑rka; stb.: serke. Megfelelői megvannak a mongolban és a tunguzban is. A magyarba átkerült alak:
*širkä. – Tisztázatlan idetartozású: R. serke ’kása, dara’ (1863). Nem tartozik ide: serke ’buborék, gyöngy
〈italban〉’ (1804), összefügg a serít, serkent szócsaládokkal.
BTLw.; TESz.

serkent A: 1229/ Serkenteu sz. szn. (VárReg. 360.); 1456 k. fel ʃerkentek (SermDom. 1: 268); 1527
ʃeerkenccheetoͤ k ffel [sérkent □] (ÉrdyK. 542); 1566 fel serkoͤ ntem (HFab. 200) [csak TESz.]; 1577 k. feol
ʃeorkenteͦ dis (OrvK. 30); 1805 sërkent (NSz. – Verseghy F.: Tiszta magy. 156) J: 1. 1229/ ? ’felébreszt,
felkelt; aufwekken’ (↑), 1456 k. ’ua.’ (↑); 2. 1229/ ’buzdít, lelkesít, ösztönöz | valamire indít; aneifern,
begeistern | veranlassen’ (↑), 1508 ’ua.’ (NádK. 8); 3. 1736 ’kiserkedeztet, fakaszt; hervorquellen lassen’
(Szegedi János: NySz.) Sz: ~ő 1229/ szn. (↑); 1533 Felserkentoͤ igenév (Murm. 1940.); 1784 ’ébresztő
jeladás, ébresztőeszköz, ébresztőóra; Wecksignal | Wecker’ (SzD. 76) | | serken A: 1456 k. fel serken
(SermDom. 1: 26); 1493 k. fel ʃerkewnek (FestK. 399); 1577 k. fel ʃeͦ erken (OrvK.); 1664 foͤ l-soͤ rkenik □
(PKert 2: 117) [csak EWUng.]; 1805 sërken (NSz. – Verseghy F.: Tiszta magy. 151) J: 1. 1456 k.
’felébred, felkel; erwachen, aufstehen’ (↑); 2. 1551 ’kijózanodik | eszméletre tér; nüchtern werden | zur
Besinnung kommen’ (Heltai Gáspár: NySz.); 3. 1750 ’törekszik valamire; nach einer Sache streben’
(Faludi Ferenc: NySz.); 4. [fel~ vmi mellett] 1750 ’felbuzdul, munkához lát valaminek az érdekében; sich
aufraffen, an die Arbeit gehen’ (Faludi Ferenc: NySz.); 5. 1790 ’〈növényzet〉 újra kihajt | 〈természet〉 újra
éled; wieder sprießen 〈Pflanze〉 | wieder erwachen 〈Natur〉’ (NSz. – Kazinczy: Orpheus 1: 263); 6. 1810
’keletkezik, támad; entstehen’ (NSz. – Baróti Szabó: Virg. Énéis. 37) || serked A: 1490 k. meg ʃerket vona
[d-t] (NagyvGl. 18.); 1617 ki soͤ rkedez sz. (Lépes Bálint: NySz.); 1805 sërkedëzö́ sz. (NSz. – Verseghy F.:
Ung. Sprach. 426); 1862 sergedez (NSz. – Szokoly V.: Tarka 2: 120) J: 1. 1490 k. ’felébred; erwachen’
(↑); 2. 1617 ’〈növény〉 kihajt, 〈rügy〉 kifakad; aufkeimen, aufsprossen’ (↑); 3. 1636 ’keletkezik, támad;
entstehen’ (Pázmány Péter: NySz.); 4. 1636 ’kibuggyan, előtör; hervorquellen’ (Pázmány Péter: NySz.);
5. 1645 ’mozgolódni, tevékenykedni kezd; sich zu bewegen anfangen’ (Geleji Katona István: NySz.); 6.
1767 ’〈bajusz, szakáll〉 először jelentkezik, kiütközik; hervorsprießen 〈Bart〉’ (PPB. Aetas); 7. 1897 ’〈bőr〉
pörsenéses lesz; pustelig werden’ (MTsz.).
Származékszavak. ⊗ Az alapszóhoz vö.: sürög, sűrű. Végződése: különféle igeképzők. A szó belseji k
mozzanatos képzősarkall, sarkantyú stb. – Ugyanabból az alapszóból ugyancsak szó belseji -k
mozzanatos képzővel: 1470ʃerkegethni ’ébreszt, buzdít’ (SermDom. 2: 239); serkezik ’kibuggyan’
(1582/); serkeg ’ua.’ (1584); stb.
NytÉrt. 30: 28; TESz.

serleg A: 1381 ? Chillyk szn. (MNy. 63: 365) [csak EWUng.]; 1402/ Serlek (NMÉr.) [csak EWUng.];
1413/ Serlik (OklSz.); 1424 surluk (OklSz.); 1435 cherleg (Nyr. 43: 82); 1440 k. Sirlegh (OklSz.); 1458
serleg (OklSz.); 1462 Chillekpohár, Chillewk (OklSz.); 1504 Sellegh (OklSz.); 1530 sellyeg (OklSz.);
1591 sillingh (OklSz.) J: 1. 1381 ? ’[nagyobb, rendszerint díszes ivóedény, kupa]; Becher, Pokal’ (↑)
[csak EWUng.], 1402/ ’ua.’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1928 ’szállítószalagon levő tartály; Gefäß am
Förderband, Förderbecher’ (TechnLex. Elevátor).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A R., szó eleji cs-s alakokhoz vö.: serpenyő. A 2. jelentéshez vö.: ném. Becher
’egy fajta ivóedény; szállítóedény’. – Németből való származtatása jelentéstani és alaktani okok miatt alig
valószínű.
TESz.; NMÉr.

serpenyő A: 1395 k. ʃerpeny̋ e (BesztSzj. 1295.); 1416 u./¹ ʃe2peno̗ bèn, ʃèɂpèno̗ kèt (BécsiK. 86); 1429
serpenyew (NytudÉrt. 50: 79); 1494 Cherpenew (OklSz.); 1528 serpenyw (OklSz.); 1533 Serpoͤ noͤ
(Murm. 1860); 1550 k. serpene (KolGl.: NyF. 45: 17); 1566 soͤ rpoͤ néc (HFab. 180) [csak EWUng.]; 1805
sërpenyö́ , sërpenyǘ (Verseghy F.: Ung. Sprach. 319, 328); nyj. cserpenyü (MTsz.), sërpënyü (Nyatl. lábas)
J: 1. 1395 ’nyeles vagy kétfülű, sütésre vagy olvasztásra stb. használt, rendszerint lapos edény; Pfanne’
(↑); 2. 1573 ’mérlegcsésze; Waagschale’ (OklSz.); 3. 1597 ’lőporos csésze a kovás fegyveren;
Zündpfanne am Steinschloßgewehr’ (OklSz.).
 Jövevényszó, de az átadó nyelv vitatott. ⊗ 1. Egy délszláv nyelvből: vö.: blg. черепна: ’agyagból
készült sütőedény’;szb.-hv. crijepnja: ’ua.’, (Kaj.) črepjna ’edény’; ;szln. črepnja: ’cserépdarab; tégely;
kalácssütő edény’ [< szláv *čerp- ’cserép’].. E származtatás szerint a magyarban a szó eleji cs-s változat
az eredeti, míg a szókezdő s dezaffrikálódás eredménye. A serpenyő alak keletkezésénél fontos szerepet
játszott a mássalhangzó-torlódás feloldása is, és a szóvég (a hangrendi kiegyenlítődést követően) a
kagyló, szittyó stb. végződéséhez hasonló fejlődésen ment keresztül. – 2. Egy német szókapcsolat alapján;
vö.:ném. (kor. úfn.) *scherpene pfanne ’agyagserpenyő’ [a jelző eredetéhez vö.: ném. (kfn.) scherbe
’cserép’].. Ez magyarázza a szókezdő s-es változatok elsőbbségét az cs-s változatokkal szemben; nehezítő
körülmény, hogy hasonló német szókapcsolatra nincsenek adatok. – A két magyarázat végül is összefügg
egymássalcserép. Az, hogy a magyar adatok elsősorban fémtárgyakra vonatkoznak, egyik esetben sem
mérvadó; a magyar szó (amint a lehetséges átadó nyelvekben fellelhető megfelelők is) eredetileg
cserépedényre vonatkozott. – A serpenyő 2. és 3. jelentésében nemrég még az irodalmi nyelv szava volt,
ma már kevésbé használatos. – A magyarból (esetleg visszakölcsönzésként): szb.-hv. šerpanja šerpinja
’serpenyő.’
KSzlJsz. 740; TESz.; NMÉr.

sért A: 1355/ Sertew sz. szn. (MNy. 10: 328); 1372 u./ megnem ʃert (JókK. 151) [csak EWUng.]; 1416
u./² meg ʃèrtèned (MünchK. 115); 1493 k. meg ʃeerte (FestK. 408) J: 1. 1372 u./ ’[erőszakos külső
behatással valamely élőlénynek sebet, fájdalmat okoz]; verletzen’ # (↑); 2. 1416 u./¹ ’önérzetében,
érzéseiben súlyosan megbánt; beleidigen’ # (BécsiK. 49); 3. 1519 ’kárt tesz valamiben; beschädigen’
(JordK. 57); 4. 1664/ ’valamely tárgy felületén karcolást, zúzódást okoz; anritzen, anquetschen’ #
(Gyöngyösi István: NySz.); 5. 1784 ’〈valamely elvet, eszmét, érdeket〉 támad, tagad; bebestreiten,
(Interessen) schädigen’ (NSz. – Bálititt: Kodrus 22); 6. 1806/ ’〈erőteljes külső hatás〉 valamely
érzékszervet bánt, zavar; (das Auge, die Ohren) beleidigen’ (NSz. – Kazinczy: Lev. 4: 301) Sz: ~eget
1585 láb sértoͤ getoͤ sz. (Cal. 151) | ~ődik [főként meg-] 1643 meg-ʃértoͤ dvén sz. (Com: Jan. 52) || sérik †
A: 1372 k./ ʃeregnelkewl sz. (JókK. 147); 1748 sér (NySz.) [csak EWUng.]; 1874 sérik, szérik ▼ (Nyr. 3:
4) J: ’megsérül; verletzt werden | weh tun’ Sz: ~eg 1372 u./ ’[?]; Körperverletzung’ (↑) [csak EWUng.] |
~és 1506 ʃereʃnek ’[?]; Verletzung’ (WinklK. 256) | | sérszik † A [2/3]: 1416 u./¹ nem ʃèreznèc meg
(BécsiK. 206); 1416 u./² meǵʃeɂʒ́ic ▼ (MünchK. 97ra) [csak EWUng.]; 1416 u./² ʃèɂʒicm̄ ǵ (MünchK.
193); 1513 megnem ʃeruec (NagyszK. 220); 1513 megnem ʃeruec (NagyszK. 220); 1519 megh ʃerw̏ th [d-
t] (JordK. 25); 1531 ʃerwgyen [d-j] (ÉrsK. 5); 1863 siérszik (Kriza: Vadr. 515) J: 1. 1416 u./¹ ’megsérül;
verletzt werden’ (↑); 2. 1577 k. ’sérvet kap; sich einen Bruch heben’ (OrvK. 291) || sérelem A [4]: 1372
u./ ʃerelmeben, ʃerelmnek (JókK. 65); 1416 u./¹ ʃèrèlem (BécsiK. 251); 1493 k. ʃeerelmbe (FestK. 407);
1519 k. ʃereloͤ m (DebrK. 123); 1529 e. seremnekwl (VirgK. 32) J: 1. 1372 u./ ’testi sérülés, fájdalom, kín;
Körperverletzung, Schmerz’ (↑); 2. 1372 u./ ’lelki fájdalom; Leid, seelischer Schmerz’ (JókK. 156); 3.
1761 ’méltánytalanság, jogi hátrány; Unbill, Unrecht, Nachteil’ # (NSz. – Biró M.: Préd. 15); 4. 1971
’sérv; Bruch, Hernie’ (NytudÉrt. 72: 77) Sz: sérelmes 1372 u./ ʃerelmes (JókK. 159) | sérelmez 1849
sérelmezett sz. ’sért; verletzen’ (NSz. – Manifesztumok 1: 103); 1906 ’sérelmesnek talál, sérelmesnek
nyilvánít; sich beschweren, als Unrecht beklagen’ (MNy. 3: 137) || sérül A: 1474 meg ʃerǔtt [l-t] (BirkK.
3); 1562 sérülésrül [U] sz. (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 308); 1616 Meg seruͤ lt vala (Zólyomi P.
Boldizsár: NySz.) J: 1. 1474 ? ’megbántódik, lelki sértést szenved; beleidigt werden’ (↑), 1616 ’ua.’ (↑);
2. 1562 ’sérvet kap; sich einen Bruch zuziehen’ (↑); 3. 1702 ’testi sérülést szenved, megsebesül; verletzt
werden’ # (Miskolczi Gáspár: NySz.); 4. 1786 ? ’megrongálódik 〈tárgy〉; beschädigt werden
〈Gegenstand〉’ (NSz. – Kónyi J.: Paraszt. 113), 1841 ’ua.’ (NSz. – Kovács Pál: Munk. 1: 184).
A szócsalád alapja a sérik: örökség a finnugor korból. ⊗ Vog. (T.) ćärk-: ’sajnál’; (Szo.) śāriγ-:
’bánt’;osztj. (Trj.) ťerəγ-, (Kaz.) śarı̆ -: ’fáj’;finn särke-: ’széttörik, szétroncsol, szétzúz; fáj’;lp. (L.) tjier
’kē-, tjär’kē-: ’méretre vág, lekerekít, kikerekít 〈lábbelit〉’ [fgr. *ćärke- ’eltörik, eltör 〈tárgyatlan, tárgyas〉;
fáj’].. Az ’eltörik, eltör > fáj’ jelentésváltozás az alapnyelvben mehetett végbe; a jelentéséhez vö.: fáj. A
szó belseji *rk > m. r változáshoz vö.: jár, nyír³ stb. – A sérszik, sért, sérül, sérelem a sérikből keletkezett
-sz gyakorító képzővel, -t műveltető képzővel, -ül visszaható képzővel, illetve -elem névszóképzővel. –
Ide tartoznak, esetleg a sérikből -z gyakorító képzővel: R. sérez ’megsebez, megsebesít’ (1573), sérzik
’fáj’ (1845/ (NSz.). – Az obi ugor ’ég, elég, megég 〈tárgyatlan〉’ jelentésű szavak aligha ide tartoznak.
s-Laute. 25; TESz.; NyK. 80: 377; UEW. 33; Etym. 1986—87.: 243

serte A: 1395 k. ʃerke [ɔ: ʃerte] (BesztSzj. 660.), de →sertés; 1405 k. ʃerte (SchlSzj. 1223.); 1461
Sewrte szn. (MNy. 10: 376); 1566 sertoͤ iét (Heltai Gáspár: NySz.); 1805 sërte (NSz. – Verseghy F.: Tiszta
magy. 122); nyj. sürt (OrmSz.) J: 1. 1395 k. ’erős, kemény szőr | sündisznó tüskéje; Borste | Stachel des
Igels’ # (↑); 2. 1590 ’hal uszonya; Flosse des Fisches’ (SzikszF. 90 [ɔ: 80]); 3. 1604 ’ecset; Pinsel’ (MA.
Feʃtoͤ ʃerte); 4. 1708 ’[kerítésnek, sorompónak, gátnak stb. kiálló, hegyes részei, tüskézete];
emporstehende Spitzen von Zäunen, Schranken, Dämmen usw’ (Gregor); 5. 1740 ’nádtető
megerősítésénél használt faszegek | rácsszerűen felállított rudacskák; Holznägel zur Befestigung des
Rohrdaches | gitterförmig aufgestellte Stängelchen’ (OklSz. Pótl. sërte-fa); 6. 1835 ’szálka, szakáll
〈növényeken〉; Bart 〈Bot〉’ (Tzs. Bart); 7. 1874 ’zsúptető gerince; First des Strohdaches’ (Nyr. 3: 184) ||
sertély A: 1685 ʃoͤ rtéllyi (Com: Orb. 55); 1784 ʃertvély (SzD. 75); nyj. sörtél, sörtil (ÚMTsz.) J: 1. 1685
’erős, kemény szőr; Borste’ (↑); 2. 1897 ’zsúptető gerince; First des Strohdaches’ (Nyr. 18: 288).
A szócsalád alapja, a serte: vitatott eredetű. ⊗ 1. Jövevényszó egy honfoglalás előtti, csuvas típusú
török nyelvből; vö.: Kāšγ sı̈ rt ’sörte’csuv. šǝ̑rt ’serte; len- vagy kenderkefe’ [tisztázatlan eredetű].. A török
nyelvekben a veláris ı̈ egy szótagú szavakban palatalizálódhat; vö.: ; tat. širt; tob. širt: ’serte’. A szóvégi
m a g y a r e ugyancsak a törökből magyarázható, esetleg a szónak a serke szócsaládjával való
keveredéséből; vö.: ; alt. širkene; tel. särkäk; kalm. širkə: ’serte’. Eszerint a *širte magyarba átkerült
alakja egy kihalt, csuvas típusú török nyelvből származhat, míg a sürt változat későbbi analógiás elvonás
lehet. – Nem zárható ki azonban, hogy a szóvégi e a magyarban egyes szám 3. személyű birtokos
személyjelepe, vese stb. – 2. Belső keletkezésű, a szőr szó származéka; lásd még: sörény. A finnugor *ś
ősmagyar kori sz : s megfelelése nyelvjárási különfejlődés maradványa lehet; lásd még: szenved :
senyved, sző¹ : sövény stb. A végződés: valószínűleg -te ~ -ta denominális névszóképzőpacsirta. – A serte
szóhoz képest valószínűleg másodlagos keletkezésű sertély-ly denominális névszóképzővel jött létre a
serte szóbólszemély, zugolyzug stb.
BTLw.; TESz.; TörK. 286

sertepertél × A: 1793 Sertepertélésbe sz. (NSz. – Hatvany I.: Theátr. 95); 1845 Sertepitél (NSz. –
Gáspár J.: Erd. Tájsz. 12); 1870 sertepṙrtél (CzF.); 1884 sertepeltélt (NSz. – Homoród: Ut. rem. 1: 49);
nyj. sërtefërtêl (MTsz.), sertyepertyél (ÚMTsz.) J: ’nyugtalanul ide-oda jár-kel | sürög-forog; ruhelos hin
und her gehen | sich tummeln’.
Ikerszó, a tagok egymáshoz való viszonya bizonytalan. ⊗ Feltehetőleg az önálló szóként nem adatolt
serte + pertél összetétele. Az előtag a serény, sürög, sűrű stb. alapszavának -e (folyamatos) melléknévi
igenévképzős származéka lehet. A szó belseji t igeképzőnek látszik. – A pertél a pereg szócsaládjának
tövéből keletkezhetett játszi igeképzővel.
NytÉrt. 30: 11; TESz.

sertés A: 1258 Sertes heyg hn. (OklSz.); 1533 Sertes disno (Murm. 540); 1577 sertęs (KolGl.: NyF. 45:
48); 1585 sertés (Cal. 484); 1597 Sörtes [U] (OklSz.); 1649 sértes (MNy. 69: 234); 1758 Sertvésit (MNy.
55: 550); 1805 sërtésól (NSz. – Verseghy F.. Ung. Sprach. 321); 19. sz. sertis, sertís (MNy. 69: 509) J:
mn 1258 ? ’kihegyesedő részek sorozatából álló, kiálló tüskézetű; stachelig | borstig’ (↑), 1533 ’ua.’ (↑) |
fn 1683 ’disznó; Schwein’ # (OklSz.) || sertélyes × A: 1558 sertelest (MNy. 64: 229); 1597 Sörteliös [?U]
(OklSz.); 1679 sörtéllyes (OklSz.); 1690 Sertélyes (Radv: Csal. 2: 403); 1722 Sörtvéleseket (Nyr. 109:
242) J: fn 1. 1558 ’disznóól; Schweinestall’ (↑); 2. 1722 ’[disznó]; Schwein’ (↑) [csak EWUng.] | mn
1597 ’tüskés, borzas, szőrös; stachelig | borstig’ (↑).
Származékszó. ⊗ A serte, illetve sertélyserte szavakból melléknévképzővel. Eredetileg mindkét szó
melléknév volt; a ’disznó’ főnévi jelentés önállósulással keletkezett a sertés marha (1608); sertélyes
marha (1679): , tkp. ’EZ NEM KELL’; stb. szószerkezetekből. A sertélyes (↑) R. és szórványosan adatolt
főnévi 1. jelentése metonimikusan keletkezhetett. A ’serte és a disznó’ jelentésösszefüggéséhez vö.: lat.
saetiger ’sörtés: kan(disznó)’; ném. Borstentier ’disznó.’
TESz.

sérvés † A: 1553/ ʃerues (TCr. Q4b) [csak EWUng.]; 1626–7 séruͤ vés (Zvonarics Mihály: NySz.); 1829
sérhés (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 308); nyj. sérises, sérísës sz. (Nyatl.) J: 1. 1553/ ’[testi sérülés];
Körperverletzung’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1554 ? ’a máj vagy a lép daganata; Leber-, Milzgeschwulst’ (↑),
1885 ’ua.’ (Nyr. 14: 123); 3. 1560 k. ’fájás; Schmerz’ (GyöngySzt. 4263.); 4. 1577 k. ’sérv; Hernie’
(OrvK. 293); 5. 1626–7 ’hátrányos körülmény; ungünstiger Umstand’ (↑) | | sérv A: 1774 sérvnek
(NyÚSz.); 1791 sérünket (Gvadányi József: NySz.) J: 1. 1774 ’sérelem, panasz; Beleidigung,
Beschwerdesache’ (↑); 2. 1780 ’seb, sérülés; Körperverletzung’ (NSz. – Dugonis: Ulisses 31); 3. 1833
’valamely zsiger kitüremlése a szervet körülvevő üreg falán; Hernie’ # (NyÚSz.).
A szócsalád alapja, a sérvés származékszó. ⊗ – A sérvikből, a sérszik (↑sért) szó belseji v-s változatából
-és névszóképzővel. A sérvés tulajdonképpen a sérés ’sérülés’ párhuzamosan keletkezett ellentétpárja, a
sériksért származékszava. – A sérvszórövidüléssel keletkezett a sérvésből.
TESz. sérv a. is

sestély † A: 1585 sestely (Cal. 520); 1792 Seʃtély (SzD.) J: 1. 1585 ’lyukakkal ellátott mellékasztal,
melyre az alul hegyesen végződő boros edényeket helyezik; Schanktisch mit Löchern, auf den die unten
spitzigen Weinkrüge gestellt werden’ (↑); 2. 1621 ’ivóedény, boroskancsó; Trinkgefäß | Weinkrug’ (MA.).
Német (f.-ném.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kfn. al.) sester: ’egy fajta folyadékmérték, illetve száraz
anyagok mérésére szolgáló űrmérték; folyadék, illetve száraz anyagok mérésére szolgáló mérőedény’., R.
’boroskancsó’, – ném. Sechter ’egy fajta régi űrmérték száraz anyagok mérésére; kis merítőedény’; stb.
[az eredetéhez vö.: ↑; vö. →sajtár¹].. – A német hangtörténet alapján az átvétel legkésőbb a 13. században
végbemehetett. Az ély végződéshez vö.: ↑borbély, ↑erkély stb. Az 1. jelentés: metonímia az eredeti 2.
jelentés alapján.
TESz.; NMÉr.

sétál A: 1531 k. ʃetalni sz. (MKsz. 1984.: 230) [csak EWUng.]; nyj. szitál (ÚMTsz.) J: ’[?]; spazieren,
schlendern’ # || sétikál × A: 1669 sétikáltattya sz. (Czeglédi István: NySz.) J: ’[?]; spazieren, bummeln’ ||
sétány A: 1829 sétányokon (NyÚSz.) J: ’[?]; Promenade, Spazierweg (mit Grünanlagen)’ # || sétifikál A:
1835 Sétifikál | (Kassai 4: 301); 1879/ sétafikálásnak sz. (NSz. – Jókai 51: 143) J: ’sétálgat, jár-kel;
spazieren, bummeln’.
A szócsalád alapja a sétál: jövevényszó egy déli szláv nyelvből. ⊗ Blg. шетам: ’jön-megy,
tevékenykedik, sürög-forog, N. csavarog’;szb.-hv. šetati: ’sétáltat; sétál’;szln. šetati se: ’sétál’indoeurópai
eredetű; vö.: [ír sét ’út’; ném. (ófn.) sinnan ’utazik; törekszik; gondolkodik, tűnődik’; stb.].. Más szláv
nyelvekben előforduló megfelelőihez vö.: sánta. – A sétikál a sétál szóból keletkezett játszi szóalkotással.
– A séta a sétálból keletkezett nyelvújítás kori elvonással. A sétány tudatos szóalkotás névszóképzővel a
séta szóból, vagy a sétál alapján keletkezett. A sétifikál a sétikálból alakult ki játszi szóalkotással, amely
tulajdonképpen tréfás latinosítás is. A sétafikál változat a séta hatását tükrözi. – Nem tartoznak ide: sifitel
’csoszog; suttog; dörzsöl, súrol’; stb. (1816); siffent ’egyet csoszog, csosszant’ (1863); siflet ’vizslat,
koslat’ (1863); ezek a (főként) székely tájszók valószínűleg onomatopoetikus eredetűek.
MNy. 50: 173; KSzlJsz. 474; TESz. sétafikál, sifitel a. is

settenkedik A: 1843 settenkedőt sz. (NSz. – Wagner–Gaál: Kisért. 40); 1851 settenkedék ▼ (NSz.)
[csak EWUng.]; 1870 settenkėdik (CzF.); 1875 setrenkėdėtt (Nyr. 4: 518); 1892 sëttënkëgyik (Nyr. 21:
314) J: 1. 1843 ’ólálkodik, sündörög; herumschleichen’ (↑); 2. 1889/ ’rejtőzködik, lappang; sich versteckt
halten’ (NSz. – Jókai 78: 63) | | setteg × A: 1872 elsötyögött (NépkGy. 1: 500); 1879/ setteng (NSz. –
Jókai 66: 468); 1886 setteg (Nyr. 15: 235) [csak EWUng.]; nyj. setrëng, sëttyeg, sütyög (MTsz.) J: ’lassan
lépked, settenkedik; (herum)schleichen’.
Onomatopoetikus eredetű szócsalád. ⊗ A lassú, óvatos léptekkel való járás kifejezésére. A szótő a
palatoveláris párhuzamosság alapján összefügghet a csatangol tövével. A végződések: különböző
gyakorító képzők. Egyes változatok szó belseji r-je analógiás keletkezésű; vö.: csatrangolcsatangol. A
setteng változat szó belseji n-je a settenkedik hatására keletkezett. – Ide tartozik a setteg veláris párjaként
a sattyog ’cammog, ballag; csattogva lötyög’ (1881).
TESz. sattyog a. is

sezlon A: 1854 chaise-longue (NSz. – Kemény Zs.: Szer. 80); 1891 sezlong (Füredi: IdSz. 39); 1930
sezlon-t, sezlony (MNy. 398); 1930 sezlón (MNy. 26: 396) J: ’[?]; Chaiselongue’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Chaiselongue;; ang. chaise-longue;; fr. chaise-longue;; or. шезлонг; stb.:
háttámla nélküli heverő. A franciából terjedt el [< fr. chaise ’szék, karosszék’ + longue ’hosszú’].. – A
magyarba elsősorban a németből került át. A sezlon alak a német köznyelvi ejtésváltozatot tükrözi.
TESz.

sí¹ A [2/1]: 1464 Sywo sz. szn. (OklSz.), de →süvölt | sivatag; 1527 ʃywaʃʃal sz. (ÉrdyK. 411), de
→sivalkodik | sikattyú; 1553/ ʃyunac ryuͤ nac (TCr. R1a); 1566 sini sz. (HFab. 46); 1566 siu (Heltai
Gáspár: NySz.); 1602 seu (Eszterházi Tamás: NySz.); 1627 sivu □ (AkNyÉrt. 14/7: 18); 1886 síll □ (Nyr.
15: 214); nyj. sén-rén, sziu (ÚMTsz.) J: 1. 1527 ’〈személy, főleg gyermek〉 keservesen, panaszkodva sír;
bitterlich, kläglich weinen 〈haupts Kind〉’ (↑); 2. 1536 ’[〈állat〉 éles, sivító hangot hallat]; einen schrillen
Laut geben 〈Tier〉’ (PFab. 12b) [csak EWUng.]; 3. 1560 k. ’zihál; keuchen’ (GyöngySzt. 1445.); 4. 1566
’[?]; heulen’ (Heltai Gáspár: NySz.); 5. 1585 ’〈hangszer〉 éles, magas hangon szól; schrillen
〈Musikinstrument〉’ (Cal. 686); 6. 1859 ’〈szél〉 süvölt; brausen, toben 〈Wind〉’ (NSz. – Thaly K.: Zengő l.
2: 81); 7. [csak tárgyas] 1874 ’sínyli; unter einem Umstand leiden’ (Nyr. 3: 565) Sz: ~kat 1556 síkatták
’[?]; weinen machen | etw dazu zwingen, daß es einen schrillen Ton von sich gibt’ (MNy. 64: 229).
ÓMSzöv. 37; TESz.

sí² A: 1880–9 ski (Sportny. 285) [csak EWUng.]; 1896 sí (Bánhidi: Sportny. 285) J: ’[?]; Schi’.
TESz.

síber ∆ A: 1900 síber (Lumtzer-Melich: DOLw. 235); 1924 siber (SzTolv.) [csak EWUng.] J: 1. 1900
’egy fajta lökés a biliárdjátékban; Art Stoß im Billardspiel’ (↑); 2. 1917 ’〈kártyajátékban, különösen az
alsósban〉 lapok kicserélése a talonból; Austausch von Spielkarten aus dem Talon 〈im Kartenspiel〉’
(Zolnay–Gedényi); 3. 1923 ’〈játékban〉 olyan csaló, aki nyerés esetén pénzt csúsztat a tétje mellé;
Betrüger, der (im Spiel) beim Gewinnen zu seinem Einsatz Geld steckt’ (Zolnay–Gedényi); 4. 1924
’értéket, árut a határon átcsempész(tet)ő s ezzel nyerészkedő személy; Waren, Werte über die Grenze
schiebende Person’ (Szirmay); 5. 1930 ’tisztességtelenül nyerészkedő üzletember; unehrlicher
Geschäftemacher’ (Csorba: IdSz.); 6. 1961 ’〈kártyajátékban, különösen alsósban〉 az a lap, amellyel
magasabb értékű lap, illetőleg az egész talon kicserélhető; die Spielkarte, gegen die eine von höherem
Wert od der ganze Talon ausgetauscht werden kann 〈im Kartenspiel〉’ (ÉrtSz.) || síbol ∆ A: 1920 síbolás
sz. (Zolnay–Gedényi); 1930 sibelés sz. (ZG.) J: 1. 1920 ’értékeket nyerészkedés céljából átsempész(tet)
az országhatáron; (Waren, Werte) über die Grenze schieben’ (↑); 2. 1921 ’tisztátalan üzleteket köt, 〈fekete
piacon〉 nyerészkedik; unredliche Geschäfte machen’ (Zolnay–Gedényi); 3. 1923 ’〈kártyajátékban〉 nyerés
esetén pénzt csúsztat a tétje mellé; beim Gewinnen zu seinem Einsatz Geld stecken 〈im Kartenspiel〉’
(Zolnay–Gedény); 4. 1927 ’〈kártyajátékban, különösen alsósban〉 valamely lappal a talont kicseréli,
illetőleg a talonból lapot cserél; mit einer Spielkarte den Talon vertauschen od Spielkarten aus dem Talon
austauschen 〈im Kartenspie〉’ (Zolnay–Gedényi).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Schieber: ’tisztességtelen üzleteket kötő személy, üzér’; stb. | ;ném.
schieben: ’előre-hátra tol; az adu bemondását a partnernek engedi át 〈kártyajátékban〉; csempészik,
tisztességtelen üzleteket köt’; stb. [germán eredetű; vö.: izl. (óizl.) skȳfa; ang. (óang.) scēofan; stb.: tol,
taszít].. – A síber 1., 2. és esetleg 3. jelentése a síbol 3. és 4. jelentése alapján keletkezett.
Msn. 9: 124; TESz.

sicc A: 1792 sittz (NSz. – Horváth Á.: Psychologia 377); 1820 siczki-siczki (NSz. – Kisfaludy K.:
Mikor pattant 86); nyj. Sccc, succ ki (ÚMTsz.) J: ’[?]; 〈Scheuchruf für Katzen〉’ # || sipirc A: 1795 sipirtz
(DebrGr. 141); nyj. elsupércol sz. (ÚMTsz.) J: ’〈isz.〉; marsch! 〈Scheuchruf〉’.
A szócsalád alapja valószínűleg a sicc: onomatopoetikus eredetű. ⊗ Önkéntelen hangkitörésből
keletkezett. – A sipirc játszi szóalkotással jöhetett létre a sicc szóból. Eleinte az alföldi nyelvjárások szava
volt, főként macskaűző szóként használták, később, a jelentésbővülés után köznyelvi szóvá vált. – Esetleg
a magyarból: szlk. šic〈macskaűző szó〉.
TESz. sipirc a. is

siet A: 1372 u./ ʃÿetek (JókK. 14); 1416 u./¹ ʃiètnèkuala (BécsiK. 56); 1779 séjetnek (NSz. – Próbákbúl
szedett oktatás 19); 1801/ sijjet (NSz. – Bessenyei: Természet Világa 392); nyj. sëjet, sihet (MTsz.) J: 1.
1372 u./ ’gyorsan jár, jön, megy; eilen’ # (JókK. 135); 2. 1372 u. ’igyekszik valamit gyorsan megcsinálni;
sich (be)eilen’ # (JókK. 14); 3. 1372 u./ ’sürgős dolga miatt nem időzhet, nem maradhat sokáig; Eile
haben, keine Bleibe haben’ # (JókK. 14); 4. 1474 ’törekszik, készséggel hajlik valamire; streben, bereit
sein’ (BirkK. 3); 5. 1870 ’〈óra〉 a kelleténél gyorsabban jár, több időt mutat; vorgehen 〈Uhr〉’ # (CzF.) Sz:
~és 1372 u./ (↑) | ~elem 1416 u./¹ ʃiètèlmèt ’sietség; Eile, Schnelle’ (BécsiK. 121) | ~elmez 1416 u./¹
ʃiètèlmèznèc ’[?]; eilen’ (BécsiK. 251) | ~etesség 1476 k. ʃyeteteʃʃegwel ’sietség; Eile, Schnelle’ (SzabV.
98. sor) | ~ség 1525 ʃyetʃegel (VitkK. 80) | ~tet 1575/ ʃietetic (Assz. D1a) | ~ős 1637 sietös (OklSz.) R:
~elmest 1416 u./² ʃiètèlmèznèc ’rövidesen; bald’ (BécsiK. 251) | ~t + PossSf + -ben 1770 (NSz. –
Fejérvári HB. 39).
 Valószínűleg alapnyelvi örökség, finnugor kori tővel, magyar képzéssel. ⊗ A tőhöz vö.: md. (E.) čije-
’fut, szalad’ [feltehetőleg fgr. *čijɜ- vagy *cikɜ-: ’ua.’]. A magyarázat az egyetlen távoli rokon nyelvi
megfelelő miatt némileg bizonytalan. A végződések: -t mozzanatos képző; vö.: tilttiloszik, vezet stb. A 2–
4. jelentés: metonímia; az 5. jelentés: metafora.
NyH.; TESz.; MSzFE.

sifli × A: 1700 k. siflire (NEl.) [csak EWUng.]; nyj. siflin □ (MTsz.), sifni, sifri, simfli-tésztát (ÚMTsz.)
J: 1. 1700 k. ’[mézeskalács]; (kleiner, viereckiger) Lebkuchen’ (↑); 2. 1848 ’csekélység, semmiség;
Nichtigkeit’ (NSz. – MT. 615); 3. 1877 ’négyszög alak; viereckig geschnittene Suppeneinlage’ (Nyr. 6:
135); 4. 1879 ’barátfüle, derelye; Tascherl 〈Art Mehlspeise〉’ (Nyr. 8: 332).
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) schiffl: ’kocka alakú kis mézeskalács’., schiftl
’jelentéktelen (négyszögletes) darabka 〈szappan, mézeskalács stb.〉; egy fajta levesbetét;’ [< ném. Schiff
’vízi jármű; hosszúkás edény, kenyérkosár’; stb.].. Megfelelői: cseh N. šifla; szlk. šifla šiflík:
’négyszögletes tészta, mézeskalács’. – A végződéshez vö.: ceetli, hecsedli stb. – A 2. jelentés a magyarban
keletkezhetett.
MNy. 52: 216; TESz.

sifonér ∆ A: 1845 Chifonir (Gregor) [csak TESz.]; 1857 chiffoniérbe (NSz. – Bernát G.: Kaczag. 70);
1881 sifonér (NSz. – Kálmány L.: Szeged népe 1: 142); 1893 sifonerekből (NSz. – Petelei: Jetti 47); nyj.
sifanér, sifonërba, sifenyér (ÚMTsz.) J: ’fehérneműs szekrény; Schrank 〈haupts für Kleider, Wäsche〉’ ||
sifon ∆ A: 1867 chiffon (Tóth: MDivatsz. 40); 1877 sifon (NSz. – Falusi Könyvt. 2: 29); 1900 sifón
( DOLw.); nyj. sifony (SzamSz.) J: 1. 1867 ’pamutszövet, pamutvászon; Art Baumwollgewebe’ (↑); 2.
1871 ’ruhás, fehérneműs szekrény; Schrank 〈haupts für Kleider, Wäsche〉’ (NSz. – Hang F.: Varrótű. 86).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. (au.) Chiffoniere: ’fiókos szekrény, komód; varróasztal’ [< fr. chiffonnière
’rongyszedőnő; lábas komód’]. | ném. (au.) Chiffon ’vászonkötéssel készült, átlátszó selyem- vagy
műselyem szövet’ [< fr. chiffon ’rongy; női ruhák 〈pejoratív〉’].. A sifonér megfelelői: ang. chiffonier;cseh
N . šifonér; stb.: sifonér. A sifon 2. jelentése: metonímia az 1. jelentés alapján, bizonyosan a sifonér
hatására.
TESz.

siheder A: 1774 Siederkék (NSz. – Szilágyi Sám.: Gazdaság bev. 636); 1795 k. suheder (Takáts R.:
Told. L. v.); 1798 siheder (MNy. 40: 246); 1804 sühederjeivel (NSz. – Peretsenyi Nagy L.: Oríthia 50);
1822 sühödör (NSz. – Igaz S.: Zsebk. 177); 1885 sühedérek (NSz. – Szász K. – Dante: A pokol 242);
1892 suhaderek (Ethn. 3: 357); nyj. suhëdër (ÚMTsz.) J: ’[?]; unreifer junger Bursche’.
Származékszó egy relatív fiktív tőből. ⊗ A -d gyakorító képzős relatív szótő összefügg a suvaddal. A
végződés: névszóképző, melynek eredeti változata valószínűleg az -ér. A jelentésekhez vö.: suhanc,
suttyó.
MNy. 50: 279; TESz.

sablon A: 1862/ sablon (NSz. – Gyulai P.: Krit. dolg. 125); 1888 sablónos sz. (NSz. – Bródy S.: Faust
22); nyj. sablony (Nyr. 87: 114) J: ’[?]; Muster, Schablone’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Schablone R . schablon: ’(kivágott) sablon, minta’ holl. (kholl.)
schampelioen ’sablon, minta’ [< fr. (ófr.) eschantillon ’mintamérték, hitelesítő mérték, etalon’]..
Megfelelői (részben visszakölcsönzésként): ; fr. chablon;; or. шаблон; stb.: sablon, minta.
TESz.

saccol A: 1835 Sátzol (Kunoss: Gyal.); 1886 Sacczol (Nyr. 15: 380) [csak EWUng.] J: ’〈mennyiséget,
méretet, minőséget, értéket stb.〉 becsléssel hozzávetőleg felmér | valamit tsalálgatva vél, gondol,
valamiről találgatva vélekedik; (ab-, einschätzen | meinen, vermuten’.
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) schatzen, (h. baj.-osztr.) šattsn̥ , – ; ném.
schätzen: ’hozzávetőlegesen kiszámít, 〈értéket〉 felbecsül; gondol, vél’; stb. [< ném. Schatz ’kincs;
pénztartalék’; stb.].. Megfelelői: ; szb.-hv. šacovati; cseh N. šacovat; stb.: felbecsül, hozzávetőlegesen
kiszámít.
TESz.
 sáf × A: 1086 ? Sap szn. (DHA. 253) [csak EWUng.]; 1255 ? Saap szn. (ÁÚO. 7: 398); 1526
Saaphokat (OklSz.); 1538 ʃaaff (PestN. Z [1]); 1544 safot (OklSz.) J: 1. 1526 ’(többnyire fából készült)
edény: dézsa, sajtár, kád, hordó; Schaff’ (↑); 2. 1708 ’korsó | csupor; Krug | Töpfchen’ (PP.).
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kfn.) schaf: ’bor tárolására való edény; gabonamérték’., (kor. úfn.)
schaaff ’’, (baj.-osztr.) schàf, schaff ’dézsa, sajtár, fateknő’, – ném. Schaff ’fából készült, nagy űrtartalmú,
nyitott edény’indoeurópai eredetű; vö.: [lat. scabere ’hántol, kapar’; ; litv. skóbti ’kiváj’; stb.].. – A szó
elsősorban a felnémet dialektusokból kerülhetett át. Ha a korai tulajdonnévi adatok ide tartoznak, a
szóvégi p hanghelyettesítés eredménye. A sáf korai átvételére utal az a körülmény, hogy a dunántúli
nyelvjárások mellett a székelyben is elterjedt, a székely szó azonban hangtani okokból aligha származhat
az erdélyi szászból. A 2. jelentés metafora. – Az ófelnémetből való származtatása kronológiai okok miatt
nem valószínű.
MNy. 70: 85; TESz.; NMÉr.

sáfár ∆ A: 1345 Safar szn. (OklSz.); 1416 u./¹ ʃafaɂochoz (BécsiK. 66); 1429 Saffar szn. (NévtÉ. 7:
46) [csak EWUng.]; 1560 k. saphaar (GyöngySzt. 1884); 1575 Sáfára (HChr. 134b) J: 1. 1416 u./¹
’uralkodók ügyeinek intézője | kincstartó; Bevollmächtigter eines Herrschers | Schatzmeister’ (↑); 2. 1416
u./² ’gazdatiszt, intéző | felügyelő, kulcsár; Verwalter | Aufseher’ (MünchK. 50); 3. 1429 ’[?]; Beamter’
(↑) [csak EWUng.]; 4. 1512 k. ’valamely közösség erkölcsi értékeinek, magasabb érdekeinek felelős őre,
gondozója; Hüter der moralischen Werte, der höheren Interessen einer Gemeinschaff’ (WeszprK. 28); 5.
1560 k. ’főszakácsmester, főkonyhamester; Küchenchef | Gastwirt’ (↑); 6. zwH19. Jh ’alkalmi mulatságok
(lakodalom, bál stb.) rendezője, anyagi részének intézője; Veranstalter, Organisator bei versch
Festlichkeiten’ (ÚMTsz.) Sz: ~kodik 1531 ʃafarkodneek (ÉrsK. 83).
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kfn.) schaffære schaffer ’alkotó; intéző, kezelő, felügyelő,
elrendelő stb.’, (baj.-osztr., au. R.) schaffer ’birtok intézője, felügyelője’ [< ném. schaffen ’véghez visz;
alkot, teremt, létesít, N. dolgozik; parancsol, utasít’ stb.].. Megfelelői: ; szb.-hv. (R., N.) šafar; cseh šafař;
stb.: jószágigazgató. – Az átvétel a 14. sz. közepe előtt történhetett, a szóvégi középfelnémet e eltűnése
után; ehhez vö.: boglár, csaplár stb. – A R. sápár ’intéző, ispán stb.’ (1688) talán egy középnémet hazai
nyelvjárásból származik; vö. ; ném. (E.) schâpn ’alkot, teremt, létesít.’
TESz.

safarina † A: 1418–22 Schaffarinnà (Gl.) [csak EWUng.]; 1545 papsaffarinaÿa (MNy. 13: 257); 1568
safarinakat (NySz.) [csak EWUng.] J: 1. 1418–22 ’[kocsmai felszolgálónő | szajha, kurva]; Schankwirtin
| Hure’ (↑); 2. 1545 ’ágyas ; Kebsweib 〈haupts von Priestern〉’ (↑); 3. 1622 ’[kulcsárnő, gazdasszony,
házvezetőnő]; Beschließerin, Hausverwalterin’ (Nyr. 6: 407).
Német jövevényszó, esetleg a magyarországi latin közvetítésével is. ⊗ Ném. (kfn. baj.-osztr.)
schaffærine, (h. baj.-osztr.) schafferin: ’kulcsárnő, gazdasszony, házvezetőnő’; – lásd még: lat. (h.)
safarina ’ua’. A németben a kfn. schaffære ’intéző, gondnok; felügyelő; ispán, sáfár’ szóból (vö.: sáfár)
származik. – Az átvétel még a 14. sz. közepe előtt végbemehetett, még mielőtt a bajor-osztrák
nyelvjárásból eltűnt a középnémet szóvégi e. A szóvégi a hanghelyettesítéssel keletkezett (vö.: cérna,
ciha) emellett a (magyarországi) latin szó hangalakja is hatással lehetett rá. 1. és 2. pejoratív jelentése a
valószínűleg eredeti 3. jelentés alapján a magyarban keletkezett.
TESz.; NMÉr.

sáfó × A: 1577 saphol (KolGl.: NyF. 45: 47); 1587 Safolyok (OklSz. saffël); 1600 k. saffelt (Radv:
Csal. 3: 40); 1870 sáfó (CzF. sáf) J: ’(kisebb) faedény: dézsa, sajtár, rocska stb; kleines hölzernes Gefäß’.
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) scháffəl scháffl: ’fából készült kis edény’ [< ném.
Schaff ’fából készült, nagy űrtartalmú, nyitott edény’; vö. →sáf].. Megfelelői: (részben magyar
közvetítéssel): szb.-hv. N. šȃfolj; szlk. šafeľ: ’fából készült kis edény’. – A sáfol, sáfó változat hangrendi
kiegyenlítődéssel keletkezett. – A N. safli ~ sáfli ’dézsa, sajtár’ a bajor-osztrák szó újabb külön átvétele;
az alaktanához vö.: régöly : rigli, sámli : zsámoly stb. – 1300Safel szn.: a zafírhoz tartozik.
TESz.

sáfrány A: 1395 k. ʃaphran (BesztSzj. 346.); 1435 k. ʃafo[r]ia[n] (SoprSzj. 183.); 1496 Safranyos sz.
szn. (OklSz.); 1527 zaprannyal (ÉrdyK. 446); 1548 sáfránnak (RMKT. 2: 218); 1550 e. saapran (MNy.
57: 357); 16. Jh ʒaffrom, ʃaffrom (MNy. 39: 395, 397) J: 1. 1395 k. ’egy fajta, a nőszirommal egy
családba tartozó, fűszerként, gyógy- és festőanyagnak használt növény | ezt és a vele rokon növényeket
magában foglaló növénynemzetség; Safran, dieser als Gewürz | die Pflanzenfamilie Krokus’ (MNy. 11:
38); 2. [gyakran vad~] 1525 k. ’a fészkes virágzatúak családjába tartozó, sárga virágú növény: pórsáfrány
| imola, sulyomkóró; 〈zur Benennung versch wilder Pflanzen〉’ (MNy. 11: 38).
Vándorszó. ⊗ Ném. Safran, (kfn.) safrân saffaran, R. zaffrân, zafron; ; fr. safran R. safre͂ , šafre͂ ; ; ol.
zafferano, (É.) safrán šafaráŋ š ̣afráŋ safrána; sp. azafrán R. zafran;kat. safrà; szb.-hv. šafran; cseh
šafrán; stb.: sáfrány. Lásd még: ; lat. (k.) safranus ’ua’. Forrása: ; arab zaᶜferān ’ua.’. Európában előbb a
katalánból és az olaszból, később a franciából és a németből terjedt el. – A magyarba az olaszból és a
németből került. A z-vel kezdődő írásváltozatok leginkább sz-es, esetleg zs-s kiejtést takarhatnak; a szó
belseji p-s változatok hanghelyettesítéssel keletkezhettek a szótagzáró f helyett. A 2. jelentés metafora. –
Egyes szomszédos nyelvekbe esetleg a magyarból is bekerülhetett.
TESz.; NMÉr.

ság † A: 1075/ Sagi hn. (MonStrig. 1: 57); 1138/ Sagu hn. (MNy. 32: 131); 1193 Sag hn. (ÓMOlv. 54);
1209 Sach hn. (Györffy 1: 899); 1274 Sah hn. (MNy. 9: 357); 1333–5 Mezeusak hn. (Györffy 1: 184) J:
1. 1075/ ’domb | halom; Hügel | Erhöhung’ (↑); 2. 1193 ? ’berek | erdő; Hain | Wald’ (OklSz. berek).
Vitatott eredetű. ⊗ 1. Örökség a finnugor korból; vö.: ? vog. (T.) ćakə·l ’halom, rakás 〈pl. széna〉’,
(AK.) śaχəl ’sziget 〈a réten, mocsáron〉’; cser. (KH.) cǝ̑ŋγa ’térdkalács’, (U.) ćoŋγa ’dombcsúcs’; md. (M.)
ćonga: ’sziget’ [fgr. *ćᴕŋka ’domb’].. Ez esetleg a ség feltehető finnugor alapnyelvi előzményének veláris
változata lehet; a vokalizmushoz vö.: mál ~ mell. A szó belseji *ŋk > ; m . g hangváltozáshoz vö.: ség,
szeg¹ stb. A szó csak földrajzi nevekben őrződött megség. A helynevekből kikövetkeztetett eredeti közszói
jelentése az 1. jelentés lehetett, ebből alakulhatott ki metonimikus úton a megbízható adatokkal nem
alátámasztható 2. jelentés. – 2. Német (baj.-osztr.) jövevényszó: (kfn.) schache ’magában álló erdőrész;
erdőszél, erdőnyúlvány’, R. ’ua.hegynyúlvány, előhegység; földnyelv; vízparti cserjés’, (baj.-osztr.)
schachen ’erdőcske, magában álló erdőrész, erdőmaradvány’ [valószínűleg germán eredetű; vö.: izl.
(óizl.) skōgr ’erdő’; ; ang. (óang.) sceaga ’bozót, cserjés’; stb.].. E származtatás szerint a R. Ság, Sák
helynevek (↑) ch > k (> g) hanghelyettesítéssel keletkeztek, és a jelentések az átadó nyelvekből
származnak. – Mindkét magyarázatnak jelentős nehézségei vannak. Nem teljesen kizárt, hogy a ság
szóban egy alapnyelvi örökség és egy jövevényszó egyesült. – A szó már a 14. század előtt kikophatott. –
Lehetséges, hogy a ság a -ság ~ -ség képző előzménye; vö.: 12. sz. vége uımadʃagucmıa ’ima’; 13. sz.
vége ʃcuӡ ʃegnec ’szűz(i)esség.’
MNy. 7: 168, 9: 356, 46: 120; TESz.; UEW. 47, 838

sah A: 1535 k. Saah (Lánd. 6) [csak EWUng.]; 1546 Sahizmail szn. (RMKT. 3: 254); 1555 sah
(MonÍrók. 3: 189); 1812 Saknak (NSz. – Kultsár: Hazai Tud. 1: 23) J: ’a perzsa (iráni) uralkodó, illetőleg
ennek címe; Schah’.
Oszmán-török jövevényszó. ⊗ Oszm. șāh; N. šah, šā: ’uralkodó, vezér; perzsa király; szultán; királynő;
király 〈sakkfigura〉’ újperzsa šāh ’uralkodó, király’ [< óperzsa χšāyaƥiya ’ua.’].. Megfelelői: ; ném.
Schah;; ang. shah;; f r. chah shah; stb.: sah. – Ugyanerre az etimonra megy vissza: sahin ’sivatagi
sólyom’ (1972 (NytÉrt. 120: 13), ez a ; ném. Schachin ’ua.szóból jött létre.’
ÉlOsm. 376; TESz.

sája † A: 1230 k. saiat (MNy. 77: 375) [csak EWUng.]; 1604 Sáyja (MA.); 1754 k. sállya (Vectigal
transylvanicum!!!: NySz.) J: fn 1230 k. ’[egy fajta gyapjúszövet]; Art Wollstoff’ (↑) [csak EWUng.] | mn
1784 ’erős szövésű 〈kelme〉 | finom ; fest 〈Gewebe, Stoff〉 | fein’ (SzD. 78).
Olasz (é.) jövevényszó. ⊗ Ol. (bol., rom.) saja: ’finom gyapjúszövet’., (mant.) sàia ’ua.’, R. saia
’gyapjúszövet 〈főleg női ruhákhoz〉’ [< fr. (ófr.) saie ’gyapjúszövet’ (; lat. saga ’leginkább katonai
köpenyként használt négyszögű szövetdarab;’)].. Megfelelői:ném. (kfn.) sei sein;, (holl.) saai; stb.: ’egy
fajta gyapjúszövet’; – A magyarba a kereskedelem közvetítésével került egy északolász š-ező
nyelvjárásból. A melléknévi jelentés valószínűleg metaforikusan keletkezett, szótárírói magyarázat
alapján.
TESz.; MNy. 80: 74

saját A: 1344 Sayath hn. (FESz. Siád) [csak EWUng.]; 1520 saÿatnekil (GyöngyGl. 213.); 1863 siját,
seͦ ját (Kriza: Vadr. 516) J: fn 1. 1344 ? ’[tulajdon, birtok]; Eigentum, Besitz’ (↑) [csak EWUng.], 1520
’ua.’ (↑); 2. 1648 ’hozzátartozó; Angehöriger’ (Mikolai Hegedűs János: NySz.); 3. 1818 ’sajátos, egyéni;
Eigentümlichkeit’ (NSz. – Batthyáni V.: Út. 45) | nm 1. 1525/ ’valakihez tartozó, tulajdonát képező; jmdm
als Besitz zugehörig, eigen’ # (TörtTár. 1908.: 84); 2. 1818 ? ’sajátos, egyéni; eigenartig, individuell’
(NSz. – Batthyáni V.: Út. 45), 1832 ’ua.’ (NSz. – helmeczy: Jelenkor 1/1: 24); 3. [~ magam, ~ magad stb.]
1856/ ’nyomósító szóként; ich, du usw selbst 〈als Verstärkungsw〉’ (NSz. – Vas Gereben 5: 473) Sz: ~ság
1577 Saiatsag ’tulajdon, birtok; Eigentum’ (KolGl.: NyF. 45: 47); 1810/ ’egyéni tulajdonság; Eigenart’
(NSz. – Kazinczy: Lev. 7: 357) | ~os 1780 k. Sajátos ’tulajdonnal rendelkező; besitzend, eigentümerisch’
(Nyr. 30: 472); 1832 ’egyéni, valakire, valamire jellemző; eigentümlich’ (MNy. 4: 420) | ~osság 1838
sajátosságos sz. (NSz. – Kis János: Blair 1: 185).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A seját, siját változatok elhasonulással keletkeztek. Eredetileg névmás lehetett,
főnévvé jelzős kapcsolatban vált, önállósulás útján.
TESz.

sajdít¹ × A: 1754 sajdítának (NSz. – Bárány Gy.: Új Test. 693) J: 1. 1754 ’fájdalmat okoz, megfájdít;
jmdm Leid antun’ (↑); 2. 1788 ’hirtelen fájdalmat érez | fájlal; plötzlich Schmerz fühlen | über Schmerz
klagen’ (Nyr. 44: 359) || sajog² A [1]: 1767 Sajogni sz. (PPB.); 1800 sajgás (NSz.) [csak EWUng.]; 1808
sahog (NSz. – Varga M.: Term. Tud. 56); 1823 sajongott (NSz. – Schedel F.: Haramják. 134); 1824 Sajg
(NSz. – Virág B.: Hor. ód. 200) J: 1. 1767 ’tartósan, bozsergően fáj | 〈fájdalom〉 jelentkezik; schmerzen |
auftreten 〈Schmerz, Weh〉’ # (↑); 2. 1823 ’〈személy〉 lelkileg gyötrődik ; sich grämen’ (↑); 3. 1897 ’fájlal;
über Schmerzen klagen’ (MTsz.) || sajdul¹ A: 1833 Sajdol (Kassai 2: 23); 1843 sajdul (NSz. – Bodor L.:
Duzs. 117) J: 1. 1833 ’fájlal; Schmerz empfinden, über Schmerz klagen’ (↑); 2. [főként bele~] 1843
’〈testrész〉 hirtelen megfájdul | 〈fájdalom〉 hirtelen jelentkezik; plötzlich zu schmerzen anfangen
〈Körperteil〉 | plötzlich auftreten 〈Schmerz〉’ (↑); 3. [fel~] 1897 ’feljajdul, fájdalmában felkiált;
aufjammern’ (MTsz.).
MNy. 4: 418; TESz. sajog² a. is

sajéta † A: 1618 sajeta (Radv: Csal. 2: 214) J: ’egy fajta finom gyapjúszövet; Art feiner Wollstoff’.
Olasz (é.) jövevényszó. ⊗ Ol. (mant.) saiëtta; (mil.) sajètta, – ol. R. sajetta: ’halszálkás szövet’ [< ol.
R. saia ’finom gyapjúszövet’; vö. →sája].. Megfelelői: ; ném. (kfn.) sagit seit;; holl. sajet; stb.: . – A szó
eleji s-hez vö.: saláta, sármenta stb.; a szó belseji rövid t az északolasz ejtésmódot tükrözi.
MNyTK. 73: 13; TESz.

sajka ∆ A: 1355/ Saytias sz. (MNy. 325); 1525 sayka (OklSz.); 1763 csajka (NSz. – Adámi: Wb. 67);
1767 Salyka (NySz.) [csak EWUng.]; nyj. sálka, szajka (ÚMTsz.) J: 1. 1355/ ’folyami hadihajó | folyami
hajó, csónak; Nachen | Wachboot, Kahn’ (↑); 2. 1870 ’komp; Fähre’ (CzF.); 3. 1889 ’könnyen billenő
csónak, lélekvesztő; Einbaum’ (Nyr. 18: 383); 4. 1896 ’lovakkal vontatott teherhajó; von Pferden
geschleppter Frachtkahn’ (Nyr. 25: 432) Sz: ~´s 1355/ (↑).
Vándorszó. ⊗ Oszm. șajka; blg. чайка; szb.-hv. šajka; ukr. чайка; le. czajka szajka;ol. R. sàica,
saicca, saico; ; rom. șaică; stb.: könnyű, gyors hajó; ’csónak; sajka’; lásd még: ; lat. (k.) saettia sagitia
sagitta sagittea;ol. R. saettìa; ; sp. saetìa; fr. (ófr.) saetie saitie; arab šai̯ ṭîya; stb.. A középlatinban a ; lat.
sagitta ’síp’ szóból származik. A jelentésváltozás alapja ennek a hajófajtának a gyorsasága. Tengerészeti
szakszóként a genovai olaszból terjedt el; a balkáni, illetve szláv nyelvekbe oszmán-török közvetítéssel
kerülhetett. – A legkorábbi magyar alak az olaszból származhat; a sajka típusú változatok az oszmán-
törökből vagy a szerb-horvátból kerülhettek a magyarba. – A szó elterjesztésében esetleg a magyar is
szerepet játszhatott.
TESz.

sajnál A: 1595 sajnalnak (MNy. 42: 78); 1750 salynálly [l-j] (NSz. – Heptalogus 37); 1787 sajnálásra
sz. (NSz. – M. Kurir 522); 1790 sojnállom (NSz. – Bárótzi: Védelm. 56); nyj. sejnálom (MTsz.) J: 1. [~
vmit] 1595 ? ’szomorúságot érez valakinek, valaminek az elvesztése, hiánya miatt; es tut einem um etw
leid’ # (↑), 1618 ’ua.’ (???); 2. 1595 ? ’bánja vminek a megtörténtét, elmaradását; beklagen’ # (↑); 3. 1650
’vonakodik valamit megtenni, rest valamire | vonakodik valamit áldozni, túlságosan kímél valamit,
túlságosan takarékoskodik valamivel; die Mühe scheuen | übermäßig schonen, sparen’ # (NSz. –
Medgyesi P.: Dialogus el. 11); 4. 1770 ’fájlal; über Schmerzen klagen’ (NSz. – Kalmár Gy.: Prodromus
236); 5. 1781 ’nem szívesen ad, irigyel; jmdm etw mißgönnen’ # (NSz. – Nagy. Gramm. 203); 6. [~ vkit]
1791 ’részvétet, szánalmat érez valaki iránt; bedauern, bemitleiden’ # (NSz. – Szentjóbi Szabó: Költ.
211); 7. [oda~, neki~, rá~] 1838 ’oda szán, juttat valakinek; jmdm gönnen, zukommen lassen’ (Tsz. Oda
sajnálni) Sz: ~at 1792 (SzD. Sajnakodni) | ~kozik 1796 sajnálkozik (NSz. – M. Merkurius 1302) ||
sajnos A: 1750 sajnosan (Faludi Ferenc: NySz.) J: mn 1. 1750 ’fájdalmas, nehezen viselhető | panaszos;
schmerzhaft | klagevoll’ (↑); 2. 1782 ’sajnálatos, sajnálni való; bedauerlich’ (MNy. 58: 227); 3. 1850/
’kárba veszett; verloren’ (NSz. – Arany: Kkh. 508); 4. 1893 ’bűnös; sündhaft, strafbar’ (Nyr. 22: 457) |
hsz 1900/ ’személytelenül megfogalmazott sajnálkozás kifejezésére; leider’ # (NSz. – Ady: ÖPM. 1: 263)
|| sajna ∆ A: 1820 sajna (NSz. – Beregszászi: Ért. 97) J: fn 1820 ? ’sajálat, sajnálkozás; Bedauern’ (↑),
1840 ’ua.’ (MNy. 11: 255) | hsz 1892 ’személytelenül megfogalmazott sajnálkozás kifejezésére; leider’
(NSz. – Ábrányi E. – Byron: Don Juan 2: 58).
A szócsalád kiinduló eleme a sajnál: relatív fiktív tőből keletkezett származékszó. ⊗ A relatív tő -n
mozzanatos képzővel keletkezett. Az abszolút tő ismeretlen eredetű, esetleg a sajdít¹ szócsalád tövével
lehet azonos. A szóvég -ál gyakorító képzőnek tűnik. – A sajnos tudatos szóalkotással keletkezhetett a
relatív tőből -s melléknévképzővel, a sajna feltehetőleg elvonás a sajnálból. – Ugyanebből a tőből: R.
sajlódik ’szenved’ (1619); sajol ’sajnál’ (1873); stb. Nyelvújítás kori tudatos szóalkotás: sajnít ’fájlal’
(1784).
Szók. 20; TESz. | FiktI. 84

sajog¹ ∆ A [1]: 1248 Salgo sz. hn. (FESz. Salgócska) [csak EWUng.]; 1518 k. ʃalyog (PeerK. 317);
1602 ? Saigo sz. szn. (OklSz.); 1630 saygo sz. (Molnár Albert: NySz.) J: 1. 1248 ? ’[csillog, fénylik];
glänzen, glimmern’ (↑) [csak EWUng.], 1518 k. ’ua.’ (↑); 2. 1804 ’mosolyog; lächeln’ (Nyr. 44: 359); 3.
1880 ’〈az idő〉 változik, hol kiderül, hol beborul; unbeständig sein 〈Witterung〉’ (Nyr. 9: 332) || sajdít² ∆
A: 1751/ ? Sajdisd ide [sajdít □] (NSz. – Csiksomlyói miszt. (a forrás korának hitelessége kétes) 83);
1784 ʃajdítani sz. (SzD. 73) J: ’gyors mozdulattal valahová irányít, juttat, tesz; mit schneller Bewegung
irgendwohin lenken, legen’ | | sajdul² ∆ A: 1863 sajdul (Kriza: Vadr. 414) J: ’suhan, oson; huschen,
schleichen’.
MNy. 4: 418; Nyr. 44: 357; TESz.

sajt A: 1368 Saytas sz. szn. (OklSz.); 1372 u./ ʃaÿtott (JókK. 105) J: 1. 1368 ’tejből, ill. túróból
érleléssel készített; Käse’ # (↑); 2. 1600 k. ’savó; Molke’ (Radv: Szak. 11); 3. 1600 ’gyümölcsből vagy
húsból sajtformára készített eledel ; käseförmig zubereitete Speise aus Obst od Fleisch’ (Radv: Szak. 11)
Sz: ~os 1368 szn. (↑).
Valószínűleg alán jövevényszó. ⊗ Vö.: osz. cyχt ciğd ’sajt’indoeurópai eredetű; vö.: [óind tikta ’erős,
keserű’gör. στίζω ’szúr’; stb.].. Megfelelői: ; kar. čı̈ γı̈ ; kipcs. (örm.) čı̈ hı̈ t; tat. N. čı̈ γı̈ t; stb.: sajt. A
származtatás időrendi szempontból csak akkor lehetséges, ha a mássalhangzó-változás az alánban már a
8. sz. előtt végbement. A magyarba átkerült alak: feltehetőleg *čı̈ γt. A szó eleji cs > s dezaffrikálódáshoz
vö.: sereg, som², a szó belseji ï > a változáshoz vö.: gyalom, karvaly stb. A 3. jelentés: metafora. – Az
ótörökből való származtatás és valamely török nyelv közvetítő szerepe nem valószínű.
BTLw.; NyK. 49: 215; TESz.; MNy. 72: 22; TörK. 185, 542

sajtár¹ × A: 1214 Sehturiensibus hn. [lat végződéssel] (OklSz. vas); 1259 Sehtyr hn. (MNy. 9: 175);
1289 Sýhtur hn. (FESz. Süttör) [csak EWUng.]; [1291–4] Suhtur hn. (Györffy 1: 661) [csak EWUng.];
E13. Jh/ Shuhtor hn. (MNy. 9: 175); 1313 Sehter hn. (uo.); 1395 k. ʃahthar (BesztSzj. 832.); 1405 k.
ʃaytar (SchlSzj. 1515.); 1446 Selthel hn. (MNy. 9: 175); 1453 Sewther hn. (uo.); 1512 Seter szn. (MNy.
71: 117) [csak EWUng.]; 1604 Soytárral (MA. Cápulo); 1685 sétér (Amos Comenius: NySz.); 1759
sájtárját (NSz. – Maki I.: Gyám. imáds. Bb.); 1767 Fejö́ -'zajtár (PPB. Mulctra); 1774 Zojtár (MNy. 80:
378) [csak EWUng.]; 1787 Szojtar (uo.) [csak EWUng.]; 1796 zséder (MNy. 6: 86); nyj. sëjtár, zsítër
(MTsz.), zsédér, zsótár (ÚMTsz.) J: ’fejőedény, rocska | (fából való) edény merítésre, folyadék tartására;
Melkeimer | (hölzernes) Gefäß zum Schöpfen, zum Aufbewahren von Flüssigkeiten’.
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (ófn.) sëhtāri: ’magvak mérésére való edény, véka; egy fajta
folyadékmérték; edény’., (kfn.) sëchter, seihter ’ua.’, – ném. Sechter ’egy fajta régi gabonamérték; kézi
merítőedény’ [< lat. sextarius ’egy fajta űrmérték, tkp. a római congius〈egy fajta folyadékmérték〉
hatodrésze’].. Megfelelői: szln. N. žę̂htar; ; szlk. šechtár žochtár; stb.: fejődézsa, fejősajtár. – A magyar
változatok többszörös átvételre utalnak. A szó eleji s-es, illetve zs-s változatok hanghelyettesítéssel
keletkezteksestély, zsemle stb. A szó belseji jt-hez vö.: sajt, selejt stb. Az ár végződéshez vö.: kalmár,
sáfár stb.
MNy. 9: 174; KSzlJsz. 734; TESz.
 sajtár² † A: 1531 ʃaytarwnk (ÉrsK. 481) J: [jelzőként is] ’tanulatlan deák, kezdő; ungebildeter Schüler,
Anfänger’.
Bizonytalan eredetű, esetleg német (feln.) jövevényszó. ⊗ Vö.: ném. N. holzscheiter ’favágó munkás’,
(szil.) scheiter ’favágó’ [< ném. (kor. úfn.) scheite ’faforgács; zsindely’ vagy scheit ’(fa)hasáb; tűzifa’].. –
A származtatás tárgytörténeti alapja, hogy régen, télidőben a diákok maguk szállították az iskolai fűtésre
szánt tűzifát. – A sajtár¹-ből való magyarázata téves.
TESz.; NMÉr.

sajtó A: 1345 Sahtoutelek hn. (Csánki 5: 75); 1372 u./ ʃoto (JókK. 162); 1395 k. ʒahtho (BesztSzj.
814.); 1405 k. ʃayto (SchlSzj. 1496.); 1490 Satho (OklSz.); 1516 ʃotut (GömK. 119); 1560 k. sutu
(GyöngySzt. 2762.); 1617 satyónak (Lépes Bálint: NySz.); 1645 sajtu (Geleji Katona István: NySz.);
1724 sútú (MNy. 58: 225) J: 1. 1345 ? ’[prés]; Presse, Kelter’ (↑), 1372 u./ ’ua.’ (↑); 2. 1566 ’csavar;
Schraube’ (OklSz.); 3. 1643 ’nyomdagép; Druckmaschine’ (Com: Jan. 160); 4. 1794 ’(könyv)nyomtatás;
(Buch)druck’ (NSz. – Mátyási J.: Valami XI.); 5. 1795 ’hírlapok összessége; Presse als Gesamtheit der
Zeitungen’ # (NSz. – M. Merkurius 977) || sajtol A: 1532 ki ʃaitoltata sz. (TihK. 226) [csak EWUng.];
1557 satolasa sz. (LevT. 1: 263) [csak EWUng.]; 1577–80 sotulnak... ki (NySz.) [csak EWUng.]; 1616
sutulódik ki sz. (NySz.) [csak EWUng.] J: 1. 1532 ’[?]; auspressen, keltern’ (↑) [csak EWUng.]; 2.
[főként ki~] 1575 ’[?]; herauspressen, (er)pressen, drücken’ (NySz.) [csak EWUng.].
A szócsalád időrendben legkorábbi tagja a sajtó: bizonytalan eredetű, esetleg szófajváltással keletkezett
egy relatív fiktív tő származékából. ⊗ Egy főnevesült folyamatos melléknévi igenév-ó képzős alakjának
tűnikajtó. A relatív tő -t műveltető képzővel keletkezhetett. Az abszolút tő esetleg örökség az ugor korból;
vö.: osztj. (DN.) čujət- ’elsüllyed, megfeneklik, alámerül’, (Kaz.) šǫjʌə- ’el-, besüllyed 〈vízbe, sárba>,
lemegy <hold〉’ [ugor *čajɜ- ’nyom, sajtol’].. Az összefüggés csak akkor elfogadható, ha a szó belseji
magyar j előzménye egy eredeti ugor *j. Az 1. jelentés lehetett az eredeti. A 2. jelentés metonímia. A 3.
jelentés különböző szókapcsolatok alapján keletkezhetett; vö.: nyomtató sajtó (1559 (SzChr. Előszó a2b);
könyvnyomtató sajtó (1560 k.): nyomdagép, sajtó; stb. A 4. és 5. jelentés metonimikusan keletkezett a 3.
jelentés alapján. – A sajtó és a sajtol jelentéstani kapcsolata bizonytalan. A sajtol a relatív tőből
keletkezhetett -l gyakorító képzővel, de az sem zárható ki, hogy a sajtóból keletkezett -l denominális
igeképzővel. Ebben az esetben a szó belseji o egyes ol végű igék, pl. lakatollakat, párol stb. analógiájára
rövidült meg.
TESz.; MSzFE.

sakál A: 1792 Sakalok (NSz. – Fülep G.: Uzong 271); 1799 Sakál (NSz. – Fábián J.: Term. hist. 497)
J: ’[?]; Schakal’ #.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Schakal;; ang. jackal;; fr. chacal; stb.: sakál. Forrása: ; óind śṛgāláḥ: ’ua.’..
Európába a délnyugat-ázsiai nyelvek közvetítésével került; vö.: újperzsa šaġāl; arab ǧakâl; oszm. c̦ akal:
’ua.’. – A magyarba elsősorban a németből került át. – Egyéb, régi megnevezése: törökróka ’ua.’ ’EZ
NEM KELL’ (1807).
TESz.

sakk A: 1405 k. agaʃah (SchlSzj.); 1490 saah (OklSz.); 1584 sakkra (Bornemisza Péter: NySz.); 1631
skák-játék (AkNyÉrt. 11/8: 58); 1651 skakjátékhoz (Zrínyi: ÖM. 1: 565); 1708 Szák játék (PP.) J: 1.
[aga~] 1405 k. ’egy fajta, (sakk)táblán játszott játék; Art Brettspiel’ (↑); 2. 1490 ’hatvannégy, váltakozva
sötét és világos négyzetre osztott táblán, két fél által 16–16 bábuval játszott játék | az e játékhoz szükséges
készlet; Schachspiel | Schachbrett mit Schachfiguren’ # (↑); 3. 1794 ’〈a sakkjátszmában〉 az ellenfél
királyát közvetlenül támadó helyzet; 'Angriff auf den gegnerischen König 〈im Schachspiel〉’ (NSz. –
Szaller Gy.: Istók 48) Sz: ~ozik 1783/ Schachozom (NSz. – Kazinczy: Lev. 1: 47).
Vándorszó. ⊗ Ném. Schach, (kfn.) schāch; fr. échec;; ol. scacco R., N. scac;sp. jaque;; or. шах; arab
šāh; oszm. șāh; stb.: sakkfigura, a németben és a spanyolban ’az ellenséges király megtámadása 〈a
sakkjátékban〉’. Lásd még: ; lat. (k.) scacci többes szám, scaci többes szám, scachi többes szám, (h.) scaci
többes szám: sakkjáték. Forrása: ; újperzsa šāh ’uralkodó, király’; lásd még: sah. Az arab nyelvi hatás
által vált elterjedtté. A játék nevét a főfiguráról, a királyról kapta. – A magyarba többszörös átvétellel
kerülhetett. A korábbi alakok valószínűleg a németre mennek vissza, részben ch > k hangváltozás
eredményei. A skak, skák változatok vagy a latinból vagy az olaszból származnak. Az agasah (↑)
összetétel minden bizonnyal a sakkjáték egy másik változatára vonatkozik; az előtaghoz vö. esetleg: aga.
TESz.; NMÉr.

sakk-matt A: 1651 skakmattot (Zrínyi:ÖM. 1: 565); 1810 sakmattá (NSz. – Kultsár: Hazai Tud. 2:
157); 1845/ sakk-mattot (NSz. – Petőfi: ÖM. 4: 7); 1847 sakkmátra (NSz. – Csapó D.: Nemz. dal. 65) J:
fn 1651 ’〈a sakkjátékban〉 a játszma végét jelentő állás, melyben a megtámadott királynak már nincs több
lépése; Matt 〈im Schachspiel〉’ (↑) | mn [többnyire a ~ vagyok, vagy stb., ~á tesz szókapcsolatokban] 1810
’ilyen állásban, helyzetben levő 〈király a sakkjátékban, sakkjátszma, sakkjátékos〉 | reménytelen
helyzetben levő, legyőzött, sarokba szorított 〈főként személy〉; matt 〈im Schachspiel〉 | in hoffnungsloser
Lage befindlich 〈meistens Person〉’ (↑) Sz: ~ol 1845/ sakkmattolta (NSz. – Petőfi: ÖM. 4: 9).
Vándorszó. ⊗ Ném. schachmatt: ’matthelyzet 〈a sakkjátékban〉; nagyon fáradt’.; ol. scaccomatto
’matthelyzet’;szb.-hv. šah-mat ’ua.; menthetetlen 〈helyzet〉’;cseh šachmat ’matthelyzet; nagyon fáradt’;or.
шахматы többes szám ’sakkjáték’; stb. Ezek végső forrása az ;arab (aš-) šāh māt(a) ’a király meghalt’
mondat. – A magyarba többszörös átvétellel került; a skakmatt változat az olaszból származik, a további
változatok a németből jöttek létre ch > k hangváltozássalsakk.
TESz.

sakter A: 1782–3/ sáhterjokat (NSz. – Ányos P. 107); 1803 ʃakter (Márton schachter); 1803 ʃaktérozni
sz. (Márton Schachten); nyj. saktërull sz. (Nyr. 96: 360) J: ’izraelita hitközségi alkalmazott, aki a
háziállatok rituális levágását és az újszülött körülmetélését végzi, metsző; Schächter’.
Jiddis jövevényszó. ⊗ Vö.: jidd. schachten: ’az izraelita vallás rítusainak megfelelően levág 〈állatot〉’
[< héber šāḥaṭ ’levág, leöl’].. Bár a jiddis alak nem dokumentálható, ez a származtatás kézenfekvő. Ezt
támasztják alá a jiddisből a németbe átkerült jövevényszavak is: schächten, R. schachten ’az izraelita
vallás rítusainak megfelelően levág 〈állatot〉’ , Schächter, R. schachter ’vki, aki állatot vág, öl’. – A szó
belseji k hanghelyettesítés eredményepech, sakk stb. A szót leginkább az izraelita vallással kapcsolatban
használták.
TESz.

sál A: 1800 Sálé □ (Márton); 1813 száljaik (MNy. 30: 79); 1816 Sál (Gyarmathi: Voc.); 1835 sávol
(Kunoss: Gyal.); 1844 swallal (NSz. – Szigligeti: Szök. kat. 18) J: ’[?]; Schal’ #.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Schal: ’sál, kendő’ [< ang. shawl ’ua.’].. Forrása: újperzsa šāl ’ua.’.
Megfelelői: ; fr. châle; or. шал; stb.:
MDiv. 31; TESz. sál¹ a. is

salabakter ∆ A: 1875 salabakter (NSz. – Endrődi S.: Fal. álm. 48) J: 1. [jelzőként is] 1875 ’a világtól
elmaradt, mihaszna vén ember | félkegyelmű; Tapergreis | Halbtrottel’ (↑); 2. [jelzőként is] 1876
’szuszimuszi, alattomos ember | huncut ember, kópé; Schleicher | Schelm’ (NSz. – Falusi Könyvt. 1: 16);
3. 1897 ’klasszikus szöveg fordítása, puska; Spickzettel’ (MTsz.); 4. 1940 ’elavult könyv, amelynek nincs
gyűjtői értéke; Scharteke’ (Balassa).
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) scharwachter: ’divatjamúlt öltözködésű férfi;
vastag, disznóbőr kötésű könyv’jelentéselkülönülés a [ném. (kfn.) scharwahter ’több személyből álló
őrjárat tagja’alapján].. – A magyar hangalak leginkább a szó belseji mássalhangzó-torlódás feloldásával
keletkezett. A szó belseji l elhasonulással keletkezhetett. A szó belseji b-hez vö.: bakter. A 2., illetve 3.
jelentés: metafora az 1., illetve 4. jelentés alapján.
TESz.

salagvárda † A: 1683 Salagvárdák [? ɔ: Salagvárdát] (MNy. 72: 72); 1683 sallagvárdának, Sálva
gvárdának, Salva Quardák (MNy. 72: 481, 480, 481); 1688 Salva gvardiáknak (MNy. 72: 481) [csak
EWUng.] J: 1. 1683 ’[oltalmazó, biztosító őrség]; Schutzwache | Wächter’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1707 ’〈a
fejedelem vagy a parancsnokok által kiadott〉 oltalomlevél, menlevél; Schutzbrief 〈vom Fürsten,
Oberkommandanten〉’ (Ráday: Ir. 2: 122).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (k.) salvagardia salvaguardia: ’nemesi privilégium’., salvigardia ’nemesi
menlevél’, (h.) salvaguardia ’kiváltságos hely; menlevél’ [< lat. salvus ’ép, sértetlen’ + (k.) garda,
guarda, guardia ’őrizet, oltalom; őrség, őr ’; vö. →gárda].. Megfelelői: ol. salvaguardia ’menedék,
oltalom’; szabadlevél; ; fr. sauvegarde ’ua.védelmi alakulat’; stb. – A szó eleji s-hez vö.: salétrom; a szó
belseji v kieséséhez vö.: zsálya. 1. jelentésében a szó – a latin szó utótagja alapján – egyetlen személyre is
vonatkoztatható, ebből következik, hogy a védelmi alakulatra legtöbbször a többes számú alak utal. A 2.
jelentéshez vö. még: salagvárda-levél (1705).
TESz.; MNy. 72: 479

salak A: 1522 Salak szn. (MNyTK. 105: 31); 1556 slak (OklSz.); 1596 szalakja (Illyés András: NySz.)
J: 1. 1522 ? ’érc olvasztásakor keletkező, rendszerint üvegszerű melléktermék; Hochofenschlacke’ (↑),
1556 ’ua.’ (↑); 2. 1652 ’kellemetlen része, utóhatása valaminek; üble Nachwirkung von etw’ (Bökényi
Filep János: NySz.); 3. 1748 ’hígabb anyag üledéke; Bodensatz dünneren Stoffes’ (NSz. – Faludi: NE.
109); 4. 1778 ’emberi közösség, társadalom értéktelen rétege, tagja; Auswurf der Menschheit’ (NSz. –
Bessenyei Gy.: Hunyadi János 40); 5. 1866 ’szén, koksz elégetésekor visszamaradó, összesült szilárd,
darabos égési termék; unverbrennbare Reste der Kohle’ # (NSz. – Rómer: Mürég. Kalauz 1: 31); 6. 1949
’[?]; Darmausscheidung’ (NSz.).
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kor. úfn. baj.-osztr.) hammerschlag: ’ércolvasztás
mellékterméke’., (kor. úfn.) schlacke ’ua.hasznavehetetlen, szennyezett’, (szász Sz.) šlok ’ércolvasztás
mellékterméke’, (E.) šlǫk ’ua.’, – ném. Schlacke: ’ua.hasznavehetetlen; a szén elégetésekor visszamaradó
égési termék; az anyagcsere-folyamatok végterméke’ [< aln. (kaln.) slagge ’kovácsolás után visszamaradó
hulladék’ [< aln. (kaln.) slagen ’ver’]].. Megfelelői: szb.-hv. šljaka; le. szlaka; stb.: salak. – A salak
változat a szókezdő mássalhangzó-torlódás feloldásával keletkezett. A 2–4. jelentés: metafora az 1.
jelentés alapján.
TESz.

salap × A: 1336 Salaph szn. (OklSz.); 1395 k. ʃalap (BesztSzj. 92); 1834 Silapos-kalap sz. (Kassai 3:
96) J: fn 1. 1336 ? ’különféle elnevezéseként | különféle fejfedők tarkóvédő ernyőjének, széles vagy
mélyre ereszkedő karimájának elnevezéseként〈〉; 〈zur Benennung versch Kopfbedeckungen | zur
Benennung des Nackenschirms od der breiten, herabhängenden Krempe versch Kopfbedek-kungen〉’ (↑),
1395 k. ’ua.’ (↑); 2. 1838 ’zárófedél; Verschlußdekkel’ (Tsz.) | mn 1686 ’előre konyuló 〈szarvasmarhának
a szarva〉 | nagyon szétálló 〈szarvpár, szarvasmarháé〉; nach vorne geneigt 〈Hörner des Rindviehes〉 | sehr
weit auseinanderstehend 〈Hörner des Rindviehes〉’ (Nyr. 22: 520).
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kfn., baj.-osztr.) slapp ’fejfedők lecsüngő. lehajló része’, R.
schlapp ’sapka, kalap, kapucni, (baj.-osztr.) sapka, süveg’ [< aln. slapp ’laza, gyenge’].. Vö.: ; ném.
Schlapphut ’széles karimájú, puha kalap’. Megfelelői: ; cseh (ócseh) šlap ’egy fajta lovagi fejfedő’; ; or.
шляпа ’sapka’. – A szó többszörös átvétellel, katonai szakszóként kerülhetett a magyarba, főként bajor-
osztrák közvetítssel. A főnévi 2. jelentés és a melléknévi jelentés: metafora. – Ide tartozik: silapsi
’egészen a szemre húzott vagy kajlán lekonyuló karimájú kalapot viselő 〈ember>; lekonyuló karimájú
<fejfedő〉; ügyetlen; együgyű, jámbor’; stb. (1838), a silap (↑) alak -si névszóképzős származéka. A
jelentésekhez vö.: ; ném. Schlaps ’neveletlen, pimasz alak’, N. ’ua.gyámoltalan, rendetlen ember’. A
dunántúli nyelvjárások szava.
TESz. silapsi a. is

salapál × A: 1693 salapoljak (MNy. 64: 470); 1813 salápolva sz. (Mondolat 39); 1880 salapálni sz.
(Nyr. 9: 565); 1882 salapal (Nyr. 9: 565); nyj. csalapál (Nyr. 29: 276) J: 1. 1693 ’〈örömében〉 tapsol,
ujjong | tetszést nyilvánít, megtapsol valakit; in die Hände klatschen, jauchzen 〈vor Freude〉 |
applaudieren’ (↑); 2. 1779 ’〈kezével, szárnyával〉 csapkod, kapálódzik | hadonászik; hin und her schlagen,
zappeln | herumfuchteln’ (NSz. – Miháltz I.: Major 2: 67); 3. 1880 ’üt, ver; schlagen, prügeln’ (↑).
Valószínűleg onomatopoetikus eredetű. ⊗ Feltehetőleg az összeütődés, csapkodás zajának utánzására.
Az eredeti salapol változat végződése: -l gyakorító képző; a szó belseji p vagy ehhez a képzőhöz tartozik
vagy hangutánzó tőelem. A salapál alak keletkezéséhez az -ál gyakorító képző mellett az ukr. шльопать
’kopog, ver; gázol, pancsol’ is hozzájárulhatott. – A keleti nyelvjárások szava.
TESz.

saláta A: 1500 k. Salatha (MNy. 21: 141); 1519 ʒalathawal (JordK. 134); 1585 salyata (Cal. 16); 1795
Solátát (NSz. – Festetits Urod. Instr. 27); 1800 Sajata (Márton 342); nyj. selyáta, zsëláta (ÚMTsz.) J: 1.
1500 k. ’fejes saláta; Kopfsalat’ # (↑); 2. 1519 ’különféle salátanövények | vegyes saláta; versch
Salatpflanzen’ (↑); 3. 1533 ? ’saláta mint étel | vegyes saláta; Salat 〈als Speise〉 | gemischter Salat’ #
(Murm. 2475.), 1560 k. ’ua.’ (GyöngySzt. 231); 4. 1860 ’[?]; zerschlissenes Buch’ (NSz.) [csak EWUng.].
Olasz (é.) jövevényszó. ⊗ Ol. N. salata, ṣalata, šalata ’saláta(növény); saláta 〈étel〉’ [< ol. salare
insalare ’(be)sóz’; lásd még: ; lat. (kés.) salatus ’sós’; ez a ; lat. sal ’só’ szóra megy vissza].. Megfelelői:
ném. Salat;; cseh salát;; le. salata; stb.: saláta. Lásd még: ; lat. (h.) salata ’(olasz módra készített) saláta’.
– A szó az itáliai kertkultúra hatására honosodott meg a magyarbanarticsóka, spárga¹ stb. A szó eleji s-
hez vö.: sája stb.; a régiségben sz-es változata is voltszamár stb.
TESz.

salavári × A: 1585 salauári (Cal. 151); 1605 Salauarditt (MNy. 61: 479); 1706 salvárnak (MonÍrók.
36: 57); 1724 sallavardi (MNy. 58: 227); 1735 Salavardét (uo.); 1737 szalavárdi (Ethn. 96: 257) [csak
EWUng.]; 1790 Salavárgyiát (NSz. – Dugonics: Arany pereczek 414); 1805 salavárdiáját [salavárdia □]
(NSz. – Mánx Út. 47); 1825 solovári (NSz. – Lex. Bud. 654); nyj. salavárét (ÚMTsz.) [csak EWUng.],
csalavári (MTsz.) J: fn 1. 1585 ’lábbeli, főleg harisnya | nadrág, különösen buggyos nadrág; Hose, haupts
Pluderhose | Beinbekleidung’ (↑); 2. 1792 ’rövid (bőrből való) felső nadrág; kurze (lederne) Überhose’
(SzD.) | mn 1808 ’szeles, bolondos; schußlig | närrisch’ (NSz. – Farkas A.: Mec. elm. 25).
Vándorszó. ⊗ Oszm. șalvar: ’bő nadrág, bugyogó’.; blg. шалвари ’hosszú, bő női bugyogó’;szb.-hv.
šalvare ’bő nadrág, bugyogó’, R. šàlvari ’ua.’; ;ukr. шаровари ’ua.’; rom. șalvari, R. șolovari ’ua.’; ném.
(baj.-osztr.) schalwars: ’lovaglónadrág’; stb. Az oszmán-török terjesztette el [< újperzsa šalwār
’nadrág’].. – A magyarban a három szótagú változatok lehetnek az eredetibbek; ezek – szóföldrajzi
okokból – főként a szerb-horvátból és a románból származnak. – A di, valamint a dia, illetve a gyia végű
változatok analógiás fejlemények a magyarban. A melléknévi jelentés keletkezése bizonytalan, esetleg
metonímia a bohóc ruházata alapján.
KSzlJsz. 473; TESz.

salétrom A: 1490 Saletrum (OklSz.); 1548 saletromfeze szn. (MNy. 26: 329); 1559 salÿetrom (MNy.
25: 150); 1577 seletrom (KolGl.) [csak EWUng.]; 1604 Selétrom (MA.) [csak EWUng.]; 1656 seretrom
(MonTME. 1: 221); 1703 salnitromot (RákF: Lev. 1: 270 b); 1736 Salétron (NSz. – Neuhold: Oktatás 37);
1809 slétrom (MNy. 71: 249); nyj. salétrony (ÚMTsz.), slétorom (MTsz.) J: ’[?]; Salpeter’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (k.) salnitrum: ’salétrom’., tkp. ’nátriumsó’ lat. sal nitri ’ua.’ [lat. sal ’só’ és
nitrum ’sziksó, szóda’].. Megfelelői: ném. (kfn.) salniter saliter;; ol. salnitro;; sp. salitre; stb.: salétrom. –
A szó eleji s a hazai latinságra vezethető visszasors, summa stb.
TESz.

sallang A: 1608 Sálangoc (Molnár Albert: NySz.); 1621 Salang (MA.); 1662 sallangosa sz. (Thaly:
VÉ. 1: 180); 1783 sarangokat (NSz. – Bozthy: Zsidók 96); 1783 sullángos sz. (MNy. 71: 249); 1795
Sallyangok (NSz. – Festetits Urod. Instr. 61); 1801 e. sarlang (Gvadányi József: NySz.) J: 1. 1608
’keskeny szíjakból, rojtokból álló cufraság, lelógó dísz; (Riemen)franse’ (↑); 2. 1783 ’fölösleges dísz,
cikornya, cafrang | járulékos rész; Schnörkel, Zierat | hinzukommender Teil’ (↑).
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) schlank: ’rongy, foszlány, lecsüngő tárgy, darab’
[< ném. (baj.-osztr.) schlanken ’csüng és ide-oda mozog’].. – A sallang alak a szó eleji mássalhangzó-
torlódás feloldásával keletkezett. A 2. jelentés: metafora. – Ugyanerre az etimonra megy vissza: R.
sallangó ’a szekér oldalára erősített vaskarika; rojt’ (1753); a végződés kicsinyítő jellegű átformálással
keletkezhetettjankó.
MNy. 55: 408; TESz.

sámán A: 1799 Sámányik (NSz. – Sándor I.: Sokféle 6: 15); 1817 Sámánok' [ɔ: Sámánok'] (TudGyűjt.
2: 54); 1864 samánok (NSz. – Hunfalvy: Vogul föld 95); 1870 saman (NSz. – Csengery A.: Tanulmányok
1: 108) J: ’kiválasztott személy, aki révületbe esve természetfeletti lányek segítségével jósol, gyógyít;
Schamane’ | | samanizmus A: 1870 samanismusban (NSz. – Csengery A.: Tanulmányok 1: 52); 1961
sámánizmus, sámánizmus (ÉrtSz.) [csak EWUng.] J: ’egy fajta vallási forma; Schamanismus |
Schamanentum’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Schamane;; ang. shaman;; fr. chaman chamane; or. шаман; stb.: sámán; – az
oroszból terjedt el [< mandzsu-tung. šamān, samān ’varázsló pap, szellemidéző’, esetleg < mandzsu-tung.
šā-, sā- ’tud’].| ; ném. Schamanismus;; ang. shamanism;; f r. chamanisme; stb.: sámánizmus. – A
magyarba elsősorban a németből került át.
MNy. 43: 211; TESz.
 samesz ∆ A: 1897 Sámesz (PallasLex. 14: 833); 1912 samesz (NSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1897 ’a
zsinagóga szolgája, izraelita hitközségi egyházfi; Synagogendiener’ (↑); 2. 1928 ’alárendelt szerepű
(fiatalabb) munkaerő, munkatárs; unterstellter Mitarbeiter’ (Zolnay – Gedényi).
Jiddis jövevényszó. ⊗ Jidd. schammes, (h.) šaməs: : ’a zsinagóga szolgája’ [< héber (rabb.) šammāš
’segítő, szolga’, ez az ; a r á m šammēš ’szolgál, ténykedik’ szóra megy vissza].. Megfelelői: ném.
Schammes;; ang. (am.) shammes: ’a zsinagóga szolgája’. – A 2. jelentés: metafora.
TESz.

sámfa A: 1767 Sámfa (PPB.); 1833 Sánfa (NSz. – Lakos J.: Székely mest. 18) J: ’[?]; Leisten,
Stiefelholz’.
Összetett szó. ⊗ A sám ’sámfa; támaszték, sámfa’ (1784) + fa összetételi tagokból jött létre;
tautologikus. Az előtag ismeretlen eredetű. – Ide tartoznak: sámol, sámoz ’megtámaszt’ (1784); ezek a
sám származékai.
TESz.

sámli A: 1552/ samlas sz. (MNy. 87: 127) [csak EWUng.]; 1579 samlyás sz. (uo.); 1802 samedl (???);
1814 Schámedli (MNy. 65: 474); 1816 sametli (Gregor) [csak EWUng.]; 1830 Sámlya (MNy. 65: 474);
1833 zsamedli (MNy. 65: 474); 1872 Sámja (Nyr. 1: 281); 1879 sámli (Nyr. 8: 332); nyj. sájmikarika,
sȧmërli, sámi (ÚMTsz.), sámëlli (MTsz.) J: 1. 1552/ ’a szövőszék pedálja; Tritt am Webstuhl’ (↑) [csak
EWUng.]; 2. 1802 ? ’evőeszközzsámoly; Eßbesteckschemel’ (↑) [csak EWUng.], 1814 ’ua.’ (MNy. 65:
474); 3. 1802 ? ’[zsámoly]; Schemel, Fußbank’ (↑) [csak EWUng.], 1819 ’ua.’ (MNy. 65: 474); 4. 1905 ’a
szekér tengelyére erősített farúd; mit den Achsen verbundene Grundhölzer des Bauernwagens’ (NyF. 17:
32).
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) schåml schamerl: ’ülőke, hokedli, zsámoly’, –
n é m . Schemel ’ua.szövőszék pedálja; a szekér, eke stb. része’ [< lat. (k.) scamellum ’zsámoly’]..
Megfelelői: szb.-hv. šamla; szlk. šameľ šamlík; stb.: . – A három szótagú alakváltozatok a bajor-oszták
szó belseji r-es alakra mennek vissza. A -li végződéshez vö.: cetli, kugli stb. A dli végződés a hokedli
hatására keletkezhetett;
TESz.

samott A: 1893 Samott (PallasLex. 4: 268) J: ’agyagból égetett tűzálló anyag; Schamotte’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Schamotte, (au.) Schamott R. charmotte: ’tűzálló agyag’a [ném. (Tür.)
scharm ’ua.cserép’alapján, olasz végződéssel].. A német szó olasz képzése azzal kapcsolatos, hogy a 18.
században a türingiai porcelániparban olasz munkások is dolgoztak. Megfelelői: ; f r. chamotte;; or.
шамот; stb.: samott. – Leginkább osztrák közvetítéssel került a magyarba.
DUHBl. 5: 221; TESz.

sampinyon A: 1854 Champignon (sampinyon) (HeckenastIdSz.² 45); 1880 sámpinnyon (MagyLex. 5:

225); 1893 sampinyón (PallasLex. 4: 270); nyj. sampion (ÚMTsz.) J: ’csiperkegomba; Champignon’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Champignon: ’csiperkegomba’;ang. champignon: ’ua.szegfűgomba’;fr.
champignon: ’gomba’; stb. [< A franciából terjedt elfr. (ófr.) champignuel ’mezei, mezőn növő’; ez végső
soron a ; lat. campania ’síkság; mező rét’ szóra megy vissza].. – A magyarba elsősorban a németből került
át.
TESz.

sampon A: 1937 sampon (SMFrSz.) [csak EWUng.] J: ’hajmosószer; Haarwaschmittel’ #.

Német jövevényszó. ⊗ Ném. Schampon Schampun: ’hajmosószer’ [< ang. shampoo ’ua.fejmosás, R.
masszázs’, a ; hind. čāmpo alapján, amely a čampuā ’gyúr, nyom; masszíroz’felszólító módú alakja]..
Megfelelői: szb.-hv. šampun; cseh šampon; stb.: hajmosószer. – A R. shampoo (sempú) ’fejmosás’ (1904)
az angolból származik (↑).
TESz.

sánc A: 1542 sancz (Gregor) [csak EWUng.]; 1553 sáncot [U] (Tudomány-Tár!!!: NySz.); 1577 szantz
(KolGl.: NyF. 45: 47) J: 1. 1542 ? ’[hosszan elnyúló árok a kiásott földdel együtt]; Festungsgraben |
langer Graben mit der ausgehobenen Erde’ (↑) [csak EWUng.], 1549/ ’ua.’ (TCr. c3b) [csak EWUng.]; 2.
1542 ? ’[védelmól emelt földhányás, töltés, gát]; Erdwall, Schanze’ # (↑) [csak EWUng.], 1552/ ’ua.’
(TCr. Klb) [csak EWUng.]; 3. 1785 ’〈különféle mélyedések elnevezéseként〉; 〈zur Benennung versch
Vertiefungen〉’ (NSz. – Tolnay S.: Barom-gyógy. 186); 4. 1919 ’síugráshoz használt meredek lejtőjű
építmény; Sprungschanze’ (Bánhidi: Sportny. 138); 5. 1927 ’〈sakkjátékban〉 a királéy és a bástya sajátos
módú és célú helycseréje; Rochade’ (Földi) Sz: ~ol 1585 meg sanczolom ’sáncárokkal körülvesz; mit
einem Festungsgraben umgeben’ (Cal. 1101.); 1927 ’〈sakkjátékban〉 a királyt és az egyik bástyát sajátos
módon és céllal megcseréli; rochieren’ (↑).
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) schanz: ’földgát, töltés, gát’, – ;ném. Schanze:
’ua.(sí)ugrósánc’? < [ném. (frank) schanze ’kosár’; eredetileg a védelmi létesítményeket kosárszerű
vesszőfonatokkal erősítették meg].. Megfelelői: szb.-hv. šanac; cseh šance; stb.: sánc. – A magyarba
katonai műszóként került. A 2. jelentés az eredeti. Az 1. jelentés vagy metonímia a 2. jelentés alapján
vagy önállósulás útján keletkezett a sáncárok ’EZ NEM KELL’ (1585) összetételből. A 3. jelentés:
metafora az 1. jelentés alapján. A 4. jelentés önállósulással keletkezett az ugrósánc ’(sí)ugrósánc’ (1896)
összetételből. A sáncárok, illetve az ugrósánc valószínűleg német mintára alkotott tükörfordítások; vö.:
ném. R. schanzgraben, illetve Sprungschanze. Az 5. jelentés metaforának tűnik a 2. jelentés alapján.
TESz.

sandal nsz † A: 1481 Sandal szn. (OklSz.); 1533 Sandal (Murm. 658); 1575 szandal (Bornemisza
Péter: NySz.); 1604 Sandály (MA. Pétus) J: 1. 1481 ? ’[?]; schielend | einäugig’ (↑), 1533 ’ua.’ (↑); 2.
1481 ? ’[?]; hinterlistig | neidisch’ (↑), 1666 ’ua.’ (NySz.) [csak EWUng.] Sz: ~ság 1577 k. Sandalʃagrol
(OrvK. 432) || sandal ige † A: 1663 Sandalsz (NySz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; scheel blicken’ || sanda ×
A: 1713 sandát (Kis-Viczay 79) J: 1. 1713 ’[kancsal]; schielend’ (↑); 2. 1791/ ’alattomos, bizalmatlan |
irigykedő; hinterlistig | neidisch’ (B. Amade László: NySz.) Sz: sandít 1784 ʃandítani sz. (SzD. 78) | ~ság
1815/ sandaságnak (NSz.) [csak EWUng.].
TESz.

sansz A: 1854 Chance (sansz) (HeckenasdtIdSz.² 45); 1865 sánsz (Babos 70) J: 1. 1854 ’szerencse,
szerencsés véletlen; Glücksfall’ (↑); 2. 1854 ’egy fajta kockajáték; Art Würfelspiel’ (↑); 3. 1865 ’esély,
sikerre való kilátás; Aussicht, Chance’ (↑); 4. 1865 ’baleset; Unfall’ (↑).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Chance: ’szerencsés véletlen; kilátás, lehetőség’., R. schanze ’a kocka esése;
szerencsedobás; szerencsejáték’; ang. chance ’véletlen, sors; kilátás, esély’;fr. chance ’esély’, R. cheance
’a kocka esése; kockajáték’; stb. A franciából terjedt el [< lat. (vulg.) cadentia ’esés’; vö. →kádencia]..
Az ’esés > szerencse’ jelentésváltozás alapja a szerencsés dobás és a szerencsés játékos dobásai közötti
értelemszerű kapcsolat. – A magyarba elsősorban a németből került át.
TESz.

sánta A: 1367 Santha szn. (OklSz.); 1372 u./ ʃantaknak (JókK. 28) J: mn 1. 1367 ’hibás lábú, bicegő;
hinkend’ # (↑); 2. 1759 ’tökéletlen, hiányos, ingadozó; unvollständig, hinkend 〈zB Vergleich〉’ (NSz. –
Gusztini: Üdv. mannája 48) | fn 1372 u./ ’[?]; Hinkende(r)’ # (↑) Sz: sántul [haupts mit VPräf] 1488
megh santulth (OklSz.); 1488 megh ʃantholth (MNy. 16: 79) [csak EWUng.] | sántikál 1549 sántikáltok
(RMKT. 5: 119) | sántít 1591 santitni sz. (MNy. 42: 78) || sántál × A: 1416 k./ ʃantalot sz. (BécsiK. 251)
J: ’sántít; hinken’.
A szócsalád alapj a sántál: jövevényszó egy nyugati vagy keleti szláv nyelvből. ⊗ Cseh N. šátati
’mozog, megmozdul, elmozdul’, šatať ’lassan, nehézkesen jár: ide-oda jár’; szlk. N. šatovať ’siet,
igyekszik’or. шатать ’ingat, lenget’;ukr. шататися ’inog, mozog; (be)dug, beletesz; össze-vissza
rohangál, nyüzsög’. Eredetéhez és délszláv megfelelőihez vö.: sétál. Lásd még: ;óe. szl. šętati sę ’dühöng,
morog, elégedetlen’. – A szó belseji n-hez vö.: abroncs, dorong stb. Az alapszó székely nyelvjárási szó. –
A sánta a sántálból keletkezett elvonással. A melléknévi 2. jelentéshez vö.: ;lat. claudus ’sánta; tökéletlen,
hiányos stb.’ , továbbá ; ném. der Vergleich hinkt ’a hasonlat sántít’. – A magyarból: ;szb.-hv. šantati
’sántít, biceg’, šantav ’sánta’; ;szln. šantati ’sántít, biceg’, šantav ’sánta’; szlk. N. šantavý ’poroszkáló,
vánszorgó.’
MNy. 50: 173; TESz.

sanzon A: 1854 Chanson [es. nem m.] (HeckenastIdSz.² 45); 1869 chansonsai (NSz.) [csak EWUng.];
1880 sánzon (MagyLex. 5: 229); 1891 sánszon (Füredi: IdSz. 40); 1947 Sanzon (HIdSz.) [csak EWUng.]
J: ’érzelmes vagy pajkos dal; (Kabarett)lied’.
Francia jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Fr. chanson: ’dal; lírai költemény’; stb.; – lásd még:
;ném. Chanson: ’népszerű dal, kabarédal’. A franciában a ;lat. cantio cantionem tárgyeset : ’dal’
továbbélése [< lat. canere ’énekel, dalol’].. Megfelelői: ang. chanson;; szlk. šansón; stb.: sanzon.
TESz.

sanyargat A: 1506 Sanÿar gassad megh [sanyargat □] (WinklK. 239); 1750 sonyargathasson sz. (NSz.
– Bertalanffi P.: Nagyra vágyó 31); 1784 sonyorgatás (NSz. – M. Hírmondó 782) J: 1. 1506 ’kínoz,
gyötör; quälen’ # (↑); 2. 1616 ? ’nélkülözések, megaláztatások elviselésére kényszerít; abtöten’ (Zólyomi
P. Boldizsár: NySz.), 1636 ’ua.’ (Pázmány Péter: NySz.) || sanyarú A [7/2]: 1513 ʃanaru (NagyszK. 124);
1519 ʃanyarvb (CornK. 92); 1521 sanÿarosagot sz. (ApMélt. 13); 1527 ʃanyarwas sz. (ÉrdyK. 406); 1566
sannyarúságban sz. (HFab. 55) [csak EWUng.]; 1667 sanyarán (Sámbár Mátyás: NySz.); 1777 sonyorú
(NSz. – Jeles gondolatok 32) J: mn 1. 1513 ’kínzó, fájdalmat okozó; schmerzlich’ (↑); 2. 1521 ’szűkös,
nyomasztó, keserves 〈helyzet, körülmény〉; kümmerlich’ (↑); 3. 1594 e./ ’[?]; sehr streng’ (BCamp. 37); 4.
1667 ’dermesztő, zord 〈időjárás, évszak〉; rauh 〈Witterung, Jahreszei〉’ (Lippay: Posoni kert 3: 243); 5.
1784 ’savanyú, csípős, kellemetlen ízű; sauer | scharf’ (SzD. 25); 6. 1784 ’töpörödött; verhutzelt’ (SzD.
25) | fn 1824 ’sanyarúságos, keserves helyzet; schwere Lage’ (NSz. – Édes Gergely 1) || sanyarít A: 1519
megh ʃanýaroýcʒatok [sanyarojt □] (JordK. 100); 1529 e. meg sanÿarita (VirgK. 50v) [csak EWUng.];
1641 meg-sanyarít (NySz.) [csak EWUng.]; 1669 meg mesanyaréttya [t-j] (uo.) J: ’sanyargat; quälen,
abtöten’ || sanyar nsz † A: 1522 ? Sanyar szn. (MNyTK. 86: 72); 1805 sanyar (NyÚSz.) [csak EWUng.];
nyj. senyer (ÚMTsz.) J: mn 1. 1522 ? ’[?]; schmerzlich’ (↑) [csak EWUng.], 1813 ’ua.’ (NSz.); 2. 1522 ?
’[?]; streng’ (↑), 1813 ’ua.’ (NSz.) [csak EWUng.]; 3. 1522 ? ’[?]; elend, kümmerlich’ (↑), 1815 ’ua.’
(NSz.) [csak EWUng.] | fn 1. 1815 ’[?]; Gewalt’ (NSz.) [csak EWUng.]; 2. 1820 ’[?]; Plage, Qual’ (uo.)
[csak EWUng.]; 3. 1824 ’[?]; Elend’ (uo.) [csak EWUng.] | | sanyarog A [1]: 1558 sanjarogÿon [g-j]
(RMNy. 2/2: 148); 1791 sanyorog (NSz. – Laczkovics: Beszéd. 83); 1793 sonyorgó sz. (NSz. –
Seelmann: Vit. Rendek 4); 1805 sanyarg (NSz. – Verseghy F.: Ung. Sprach. 119) J: 1. 1558 ’nélkülözve,
nehéz körülmények között tengődve él, senyved; sich dahinfristen’ (↑); 2. 1808 ’sajog, fáj; schmerzen’
(NSz. – Farkas Fer.: Éj. diad. 186); 3. 1838 ’összehúzódik, összekuporodik; sich zusammenkrümmen’
(Tsz.); 4. 1843/ ’〈növény〉 senyved; siechen 〈Pflanze〉’ (NSz. – Petőfi: ÖM. 1: 32) | | sanyarodik ∆ A:
1626–7 meg ... sanyarodnunk sz. (NySz.) [csak EWUng.]; 1787 sanyarodik ▼ (NSz.) [csak EWUng.] J:
1. 1626–7 ’[?]; gepeinigt werden’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1828 ’[összetöpörödik, összeszárad];
zusammenschrumpfen’ (NSz. – Széchenyi: Lov. 142); 3. 1879 ’zsibbad; erstarren’ (Nyr. 8: 569) || sanyar
ige † A: 1770 sanyarta (Kalmár: Prodr. 223) J: ’sanyargat; quälen’.
A sanyarnévszó és ige: származészó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő ismeretlen eredetű és a palatoveláris
párhuzamosság alapján összefügghet a sindik, illetve a senyved szócsaládjának tövével. – A korai igék és
a sanyarú alapszava a sanyarige lehetett, noha utóbbi csak későbbről adatolható. A végződés: -r gyakorító
képző. A korai igék végződése: különböző gyakorító képzők, illetve -ít műveltető képző. A sanyarú-ú
(folyamatos) melléknévi igenévképzővel keletkezettszigorú, szomorú stb. Azonban azzal is számolhatunk,
hogy a sanyarige csupán másodlagos alakulat, és elvonással keletkezett a szócsalád korábbi tagjaiból. A
sanyarnévszó feltehetőleg a szótőből keletkezett -r deverbális képzővel, mely valószínűleg a sanyarige és
a névszó párhuzamos képzésére szolgáltfodor.
MNy. 62: 465; TESz.; Kylstra-Festschr. 16

sáp A: 1846 sábot (NSz. – Kuthy L.: Hazai Rejt. 2: 389); 1854/ sáphoz (NSz. – Jókai 6: 186) J:
’(tisztességtelen, jogtalan) jövedelem, haszon, osztályrész; (unlauterer, widerrechtlicher) Ertrag, Gewinn,
Anteil’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. (argó, B. argó) schab: ’tolvajlásból származó részesedés; hallgatási díj; a
kerítőnő részesedése’.; (B. argó) schaab ’nyereség, hozam’ [< jidd. (argó) schabb ’a kerítőnő részesedése;
tolvajlásból származó részesedés’].. Megfelelői: cseh (argó) šab ’tolvajlásból származó részesedés’. – A
bizalmas nyelvhasználat szava.
TESz.

sápad A: 1785 sáppott [d-t] sz. (MNy. 71: 289); 1786 sápat, sápottabb [d-t] sz. (MNy. 71: 249); 1835
Sáphad (Kassai 4: 270) J: 1. 1785 ’halványodik; erbleichen’ # (↑); 2. 1808 ’soványodik, fogy; abnehmen,
abmagern’ (SI.) Sz: ~t 1785 (↑) | ~ozik 1804 (NSz. – Peretsenyi Nagy L.: Oríthia 21) || sápaszt A: 1792
El-sáppaʃztyák [t-j] (SzD. Sáppadni); 1838 Sápaszt (Tzs.) J: 1. 1792 ’halványít, sápadttá tesz; erbleichen
machen’ # (↑); 2. 1806 ? ’soványít, sorvaszt; mager machen’ (NSz. – Wandza: Ámor 121), 1808 ’ua.’ (SI.)
|| sápatag A: 1842 sápatag (NSz. – Bodor L.: Pog. hitr. 25–6); 1854 sáppatag (NSz. – Magy. Erd. Kép. 2:
17) J: ’(állandóan) sápadt, halvány; blaß, bleich’.
A szócsalád alapjai, az igék: származékok egy fiktív tőből. ⊗ A valószínűleg igei természetű tő
ismeretlen eredetű, és a szócsalád kései adatolása ellenére igen réginek tűnik. A végződések: -d gyakorító
képző, -szt műveltető képző. Az igék a nyelvújítás korában kerültek át a nyelvjárásokból az irodalmi
nyelvbe. – A sápatag nyelvújítási alkotás az igék alapján -atag melléknévképzővel. – Finnugor
egyeztetése téves.
TESz.; FiktI. 44; UEW. 3: 8

sapka A: 1469 ? sipak szn. (MNy. 57: 361); 1531 Sabka (MNy. 10: 375); 1553/ ʃapkaiat (TCr. F3a)
[csak EWUng.]; 1693 csapkája [?U] (Gyöngyösi: ÖK. 2: 149); 1770 sipkát (MNy. 60: 489); 1815 sipak
(Nyr. 3: 268); 1825 tsápka (Bernolák Čápka) J: 1. 1469 ? ’egy fajta fejfedő; Mütze, Kappe’ # (↑), 1531
’ua.’ (↑); 2. 1918 ’zárófedél, kerek védőburkolat; Ver-schluß(deckel), rundliche Schutzkappe von etw’
(Ethn. 29: 125).
Jövevényszó különböző szláv nyelvekből. ⊗ A sapka alak valószínűleg a szb.-hv. šapka ’sapka’szóból
jött létre; a csapka változat a szlk. čiapka: ’ua.zárófedő stb.’ és a ; le. czapka: ’sapka’? < [fr. (ófr.) chape
chapel ’egy fajta fejfedő’ [< lat. cappa ’ua.’]]. alapján jött létre. Lásd még: ; blg. шапка ’kalap; sapka’or.
шапка ’sapka’; stb. Megfelelői: ; rom. șapcă ’ua.’;oszm. șapka ’ua.kalap’. – A további változatok
kialakulásához leginkább az elhasonulás és a hangátvetés járult hozzá. A 2. jelentés metaforikusan
keletkezett feltehetőleg a nyelvjárásokban, később átkerült a szaknyelvekbe. Ehhez a jelentéshez lásd
még: ; ném. Kappe Haube Mütze ’egy fajta fejfedő; zárófedő stb’. – A satyak ’sapka’ (1873) a sapka
szóból keletkezhetett játszi szóalkotással.
KSzlJsz. 736; TESz. satyak a. is

sápkór ∆ A: 1843 Sápkór (Bugát: Szóhalm.) J: ’az egészségtelen életmód következtében általában
fiatal nőknél előforduló vérszegénység; Bleichsucht’ Sz: ~os 1855 sápkóros (NSz. – M. Nép K. 2: 356).
Német mintára alkotott tükörfordítás, összetett szó. ⊗ Vö.: ném. Bleichsucht ’fiatal nőknél előforduló
vérszegénység’. – A magyarban: R. sáp ’halványság, sápadtság’ (1833) + kór. Az előtag elvonás a
sápadból. – Nyelvújítási szó.
TESz.

sáposkodik † A: 1456 k. ʃapaʃcodas sz. (SermDom. 2: 561) J: ’[?]; sich ängstigen’ || sápol ∆ A: 1513
ʃapolodnak sz. (NytudÉrt. 40: 217); 1566 sálpolkodássát sz. (HFab. 92) [csak EWUng.] J: 1. 1513
’sápítozik, sopánkodik; sich beklagen’ (↑); 2. 1566 ’[?]; kläffen’ (↑) [csak EWUng.] | | sápít × A: 1647
sápítnak vala [?U] (Geleji Katona István: NySz.); 1804 sáppítkozásodat sz. (NSz. – Peretsenyi Nagy L.:
Oríthia 85) J: 1. 1647 ’sápítozik, sopánkodik; sich beklagen’ (↑); 2. 1832 ’kiabál, kiált; schreien, rufen’
(NSz. – Szabó E.: Székely Tájsz. 11) || sápítozik A: 1778 sápitozásaival sz. (NSz. – Fejérvári HB. 61);
1792 sápíttozni sz. (SzD. Sápíttani); 1832 Sápítozik ▼ (Kreszn.) [csak EWUng.]; nyj. sáppítoz (ÚMTsz.)
J: ’[?]; sich beklagen’ | | sápog × A: 1800 ʃápogni sz. (Márton Hápogni); 1828 sáppogásai sz. (NSz. –
Uránia 158) J: 1. 1800 ’hápog; schnattern 〈Ente〉’ (↑); 2. 1830/ ’sápítozik, sopánkodik; sich beklagen’
(NSz. – Vörösm. 3: 388).
Onomatopoetikus eredetű tőből származó szócsalád. ⊗ Eredetileg a siralmas jajveszékelés utánzására.
A végződések: különféle igeképzők. A sápítozik a sápít gyakorító-visszaható képzős származéka. A sápog
1. jelentése a hápog hatását mutatja. – A R. sápódik ’tépelődik; fáradozik; panaszkodik’ (1828) és a
sápékodik ’panaszkodik’ tájszó (1837) ugyanebből a tőből keletkezett gyakorító-visszaható képzővel.
TESz. sápolódik, sápítozik a. is

sár¹ A: 1055 ? ʃar feu hn. (ÓMOlv. 22); [1200] k. Saru hn. (An. 47.); *1075/1207 Sarustou sz. hn.
(MonStrig. 1: 56); 1372 u./ ʃarual (JókK. 3) J: 1. 1055 ? ’sáros folyóvíz; schlammiger Fluß | Sumpf,
Morast’ (↑), *1075/1217 ’ua.’ (↑); 2. 1372 u. ’víztől híggá vált föld; nasse, aufgeweichte Erde, Kot’ # (↑);
3. 1533 ’agyag; Lehm’ (Murm. 309.); 4. 1560 k. ’[széklet]; Exkrement’ (GyöngySzt. 4574.); 5. 1604
’salak; Schlacke’ (MA. Scória) Sz: ~os *1075/1217 hn. (↑).
BTLw.; TihAl. 35; TESz.

sár² † A: 1055 ? ʃar feu hn. (TA.) [csak TESz.]; [1131] ʃar szn. (ÓMOlv. 27); 1332 sar (OklSz.) J: mn
1. 1055 ? ’[sárga]; gelb’ (↑), 1332 ’ua.’ (↑); 2. 1513 ’szőke; blond’ (NagyszK. 119) | fn 1. 1395–1402
’sárgaság; Gelbsucht’ (MNy. 17: 27); 2. 1559 ? ’epe; Galle’ (SzChr. 130a), 1560 k. ’ua.’ (GyöngySzt.
3145.); 3. 1560 k. ’kolera; Cholera’ (GyöngySzt. 4574.).
Jövevényszó egy honfoglalás előtti, csuvas típusú török nyelvből. ⊗ A törökben leginkább csak a szó
származékai élnek; vö.: kök-török sarı̈ γ ’sárga sápadt’; oszm. sarı ’ua.szőke’;csuv. šura ’fehér, világos;
szürke, ősz 〈haj〉’; stb. Lásd még: ; kaz. Šarkel hn. (tkp. ’fehér ház’). Megfelelői: ; mong. (kmong.) šira;
bur. šara; stb.: sárga, sárgás. A magyarba átkerült alak a ’fehér’ jelentésű *šarı̈ vagy *šar lehetett. A
főnévi jelentések másodlagosak, és az epe, illetve az epebetegek sárgás színével vannak összefüggésben;
vö.: ;vog. (Szo.) wośram ’sárga; epe’; ; cseh žlutý ’sárga’; žluč ’epe’; ;gör. χόλος ’epe’; χολέρα ’kolera’;
stb. A földrajzi nevekből kimutatható, korai adatok nem különíthetők el egyértelműen a sár¹ adataitól.
BTLw.; Nyr. 41: 68, 66: 71; TESz. sárga a. is; TörK. 477

sarabol × A: 1831 Saraboló sz. (NSz. – Bitnitz: Gazd. szót. 36) J: 1. 1831 ’gyomot irt | füvet kikapar;
jäten | Gras reuten’ (↑); 2. 1897 ’levág | lekapar 〈pl. húst a csontról〉; abschneiden | abkratzen 〈zB Fleisch
vom Knochen〉’ (Nyr. 26: 280).
TESz.

sárarany A: 1518 k. ʃar arańbol (PeerK. 315); 1589–91 sárarany [?U] (MNy. 75: 510) [csak EWUng.]
J: ’tiszta arany, színarany; reines Gold’.
Összetett szó. ⊗ A sár¹ + arany tagokból jött létre; (jelzős) alárendelés. Az előtag a tiszta arany sárga
színére utal. Hasonló szemlélethez vö.: lat. aurum fulvum;; fr. or jaune;; ol. oro giallo; stb.: ’tiszta arany,
színarany, tkp. sárga arany.’
TESz.

sarcol A: 1542 saczolny sz. (LevT. 1: 15); 1550 saccolasokrol sz. (OklSz. sarcolás); 1561
Sarczolasarol sz. (MNy. 68: 90); 1591 sátzolá (Bogáti Fazekas Miklós: NySz.); 1647 sanczoltatta sz.
(Geleji Katona István: NySz.) J: 1. 1542 ’adót kivet, behajt | 〈háborúban〉 fosztogat, kifoszt; Steuer
auferlegen, eintreiben | plündern’ (↑); 2. 1558 ’adót, váltságdíjat fizet; Steuer, Lösegeld zahlen’ (RMNy.
2/2: 179); 3. 1575 ’[szerződést, egyezményt köt]; Vertrag, Abkommen schließen’ (HChr. 92a) [csak
EWUng.]; 4. 1838 ’erőszakosan kicsikar valamit; jmdm etw abdringen, abkriegen’ (Tsz.); 5. 1891 ’kínoz,
gyötör | szid; quälen, peinigen | schimpfen’ (MTsz.) || sarc A: 1561 Sarczát (Melius Péter: NySz.); 1594
sacczok (OklSz.); 1651 sanczát (Nagy-Ari Benedek: NySz.) J: 1. 1561 ’váltságdíj; Lösegeld’ (↑); 2. 1604
’szerződés, megegyezés; Vertrag, Abkommen’ (MA.); 3. 1620 ’〈megszállóknak fizetett〉 adó, szolgáltatás;
Steuer, Abgabe 〈an die Besatzungsmacht〉’ (Erdélyi Történelmi Adatok!!!: NySz.); 4. 1838 ’erővel
kicsikart jószág; von jmdm erzwungenes Gut’ (Tsz.); 5. 1940–2 ’kínzás, gyötrés; Peinigung, Quälerei’
(ÚMTsz.).
A szócsalád alapja, a sarcol: német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (R., f.-ném. R.) schatzen: ’pénzt gyűjt,
kincset felhalmoz; adót vet ki; váltságdíjat fizettet; adót fizet’ [< ném. Schatz ’pénz(érme), gazdagság, R.
vételár; adó, kötelező beszolgáltatás’]. alapján jött létre. Lásd még: ném. brandschatzen ’valamely
városra gyújtogatás és fosztogatás terhe alatt kirótt adó’. – A szó valószínűleg bajor-osztrák közvetítéssel
került a magyarba. A szó belseji rc-hez, illetve nc-hez vö.: fércel, illetve gerinc stb. – A sarc –
különösképpen 1–3. jelentésében – elsősorban a sarcolból keletkezhetett elvonással, azonban az 1. és 3.
jelentés esetében az sem lehetetlen, hogy a ; ném. Schatz (↑) átvétele. – A magyarból: ; szlk. šarcovať
’sarcol.’
TESz.

sárfatil † A: 1557 sarffathyl, sarffathyn (OklSz. Pótl.); 1594 sarfethym, sarfetyn (Száz. 40: 928) J:
’egy fajta tábori löveg: sugárágyú, csatakígyó; Art Geschütz: Feldschlange’.
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr. R.) scharfentin scharfatin scharfetill:: ’egy fajta
löveg: csatakígyó 〈ágyú〉’a [ném. scharf ’metsző, vágó; maró; éles, metsző’; stb. népetimológiás hatására
a ném. R. serpentin ’csatakígyó 〈ágyú〉’ szóból < ol. R. serpentina ’ua.’, esetleg a fr. R. serpentin
’ua.’alapján].. Ez a lat. (k.) serpentina ’ua.’ közvetítésével végső soron a ; lat. serpens ’kígyó’ szóra megy
vissza. – A szó csak a 16. században volt használatos az Osztrák-Magyar Monarchia területén.
MNy. 1: 172; Száz. 1906.: 927; TüzSz. 35; TESz.
 sárga A: 1360 Sarga szn. (OklSz.); 1536 meg ʃaargodnek sz. (PFab. 61a) [csak EWUng.]; 1610 k.
Szarga (MNy. 11: 134) J: mn 1. 1360 ’sápadt, vértelen 〈test-, arcszín〉, (szalma)szőke | olyan színű, mint
az érett citrom, szalma stb.; blaß 〈Gesicht, Haut〉 | (stroh)blond | gelb’ # (↑); 2. 1583 ’rövid szőrzetét
tekintve barna, barnás vagy vörhenyes, de nem fekete sörényű és farkú 〈ló〉; braun, bräunlich od rötlich,
aber ohne schwarze Mähne und schwarzen Schweif 〈Pferd〉’ (RMNy. 2/2: 302); 3. [~ irigység] 1792
’nagyfokú 〈irigység〉; blaß 〈Neid〉’ (NSz. – Nagyenyedi próba 16) | fn 1. 1581 ’a sárga fajhoz tartozó
személy; Gelber’ # (Salánki Gy.: NySz.); 2. 1598 ’aranypénz; Goldmünze’ (Baronyai Decsi János:
NySz.); 3. [többnyire sárgája alakban] 1629 ’tojás belsejének sárga része; das Gelbe von etw, zB
Eidotter’ # (Mesés könyvecske!!!: NySz.); 4. 1748–63 ’sápadt arcszín; blasse Gesichtsfarbe’ (Gyöngyösi
István: NySz.); 5. 1797/ ’sárga ló; goldbraunes Pferd’ (NSz. – Csokonai: Alkalm. versek 58) Sz: sárgul
1372 u./ meg ʃargolott (JókK. 2) | sárgít 1585 Sárgito sz. (Cal. 422) | ~´s 1585 sargás (Cal. 440) | ~´llik
1618 Sárgálva sz. (Molnár Albert: NySz.) | | sárig × A: 1416 u./¹ ʃaroǵ (BécsiK. 81); 1580–1658 sárig
(ErdTörtAd. 1: 92); 18. Jh sári, sarik (Nyr. 2: 224, 225) J: ’[sárga]; gelb’.
A szócsalád alapja, a sárig: vitatott eredetű. ⊗ 1. Jövevényszó egy honfoglalás előtti, csuvas típusú
török nyelvbőlsár². A magyarba átkerült alak: *šarı̈ γ ’sárga’. A szóvégi γ > g változáshoz vö.: keszeg,
szeg² stb. – 2. Belső keletkezésű, a sár² szó -g névszóképzős származéka; vö.: kéregkér², lovagló stb. – A
sárga hangátvetéssel keletkezett a sárig, sárog szavakból. A sárga eredeti jelentése a melléknévi 1.
jelentés lehet. A melléknévi 3. jelentés keletkezéséhez az a körülmény vezetett, hogy a besárgulás gyakran
az epebántalom jele, és a néphit szerint az epe a rossz tulajdonságokkal van összefüggésben; vö.: gelber
Neid, blasser Neid ’sárga irigység, sápadt irigység’; stb.
BTLw.; Nyr. 41: 68, 66: 71; TESz.; TörK. 477

sarha × A: 1754 Serha (MNy. 10: 85); 1795 k. Sarha (NSz. – Takáts R.: Told. Q. v.); 1808 Sörhe (NSz.
– Sándor I.: Sokféle 12: 123) J: fn 1. 1754 ? ’hóhérlegény; Henkersknecht’ (↑), 1795 k. ’ua.’ (↑); 2. 1795
k. ’sintér, gyepmester; Wasenmeister’ (↑); 3. 1800 ’főhivatalnokok szolgája a rlgi Rómában; Liktor im
alten Rom’ (NSz. – Dugonics: Római tört. 82) | mn 1851 ’alávaló, hitvány; niederträchtig, schurkisch’
(NSz. – Egyed A. – Ovid.: Átvált. 1: 9).
Szlovák jövevényszó. ⊗ Szlk. šarha, N. šerha: ’sintér; hóhér; orvgyilkos’ [< ném. (kfn.) scherje
scherge ’poroszló’].. Lásd még: cseh R., N. šerha ’poroszló, törvényszolga’; le. R. szargarz ’hóhér’. – A
sörhe változat palatális irányú hangrendi kiegyenlítődéssel keletkezett. A főnévi 3. jelentés tudatos
szakszóalkotás eredménye.
KSzlJsz. 474; TESz.

sárhodik × A: 1549 meg Sārhottak wolt [d-t] (NéNy. 6: 195); 1549 Sarodast sz. (uo.); 1549 Sarrodas
sz. (uo.); 1655 sárhotásra sz. (Apáczai Csere János: NySz.); 1702 sarhudjanak, sarhúdnak (Miskolczi
Gáspár: NySz.); 1792 sárhatnak (SzD. Folyatni); 1803 sárhudik ▼ (NSz.) [csak EWUng.]; 1832 Sárhod
(Kreszn.) J: ’〈kanca〉 folyat; brünstig sein, rossen’ || sárhozik × A: 1774 Sarhadzása sz. (NSz. – Szilágyi
Sám.: Gazdaság. 111); 1792 Sárhozni sz. (SzD.); 1835 Sárhozik ▼ (Kassai 4: 275); 1838 Sárhoz (Tzs.) J:
’〈kanca〉 folyat; brünstig sein, rossen’ || sárít × A: 1785 meg sárithatnak sz. (MNy. 71: 249) J: ’〈kanca〉
folyat; brünstig sein, rossen’ || sárlik × A: 1786 sánlanak (NSz. – Tolnay S.: Lovak 115); 1792 sárlik ▼
(SzD.) [csak EWUng.]; 1792 sállani sz. (SzD.); nyj. sájnlik, sá̭ lik (Nyatl.) J: 1. 1786 ’〈kanca〉 párzására
való készségét mutatja, folyat; brünstig sein, rossen’ (↑); 2. 1961 ’〈nő〉 szemérmetlen módon kimutatja
nemi érintkezésre való vágyát; Begierde nach Geschlechtsverkehr schamlos zeigen 〈Frau〉’ (ÉrtSz.) ||
sárzik × A [1]: 1792 sárzik ▼ (SzD.) [csak EWUng.]; 1792 Sárzanak (SzD. Folyatni); nyj. sára̭ z̀ ik
(Nyatl. sárlik) J: ’〈kanca〉 folyat; brünstig sein, rossen’ || sárhít × A: 1804 sárhíttatott sz. (NSz. – Kováts
József: Éneis 2: 157) J: ’〈kanca〉 párzik; brünstig sein, rossen’ || sárat × A: 1892 sârat (Nyr. 21: 419) J:
’〈lovat〉 pároztat; bedecken lassen 〈Pferd〉’.
Származékszó, az alapszó azonban vitatott. ⊗ A sár¹ vagy sár² szóból, jelentéstanilag mindkettő
elfogadható alapszóként. A jelentések a kancánál párzási időszakban jelentkező váladékra utalnak. A
végződések: különféle igeképzők. Egyes változatok szó belseji h-ja denominális igeképző lehet; vö.:
hirhedikhír, kárhozik stb.
NéNy. 6: 195; TESz.

sarjú A [5]: 1364 ? Sarnyapathaka hn. (OklSz.); 1480 Sarnyo hn. (OklSz.); 1533 Surnia (Murm. 702.);
1577 sariu (KolGl.: NyF. 45: 47); 1589 sareath (Úsz. 221) [csak EWUng.]; 1696–1831 sargyut (MNy.
59: 236); 1760 sarnyú tartó (NSz. – Szattmáry Király Gy.: Barmokrúl 61); 1838 sargyi (Tsz. Sargyú); nyj.
sari, surnyó (MTsz.) J: fn 1. 1364 ? ’fiatal hajtás | ilyennel borított terület; junger Trieb, Sprößling | mit
Sprößlingen bewachsene Fläche’ (↑), 1636 ’ua.’ (Pázmány Péter: NySz.); 2. 1533 ’serkedő szakáll,
pelyhedzés; erster Bartwuchs, Flaum’ (↑); 3. 1577 ’; Grummet’ (KolGl: NyF. 45: 47); 4. 1887 ’utód,
gyerek; Nachkomme, Kind’ (NSz. – Baksay: Gyalogösvény 1: 32) | mn 1. 1582 ? ’másodszedésű
〈termés〉; zweitmalig 〈Heu, Frucht〉’ (Úsz. 68) [csak EWUng.], 1818 ’ua.’ (NSz. – Mokri: Manuf. 351); 2.
1802 ’szedés, nyesés után újra kisarjadó 〈növény, hajtás〉 | fölösleges 〈növényi hajtás〉; erneut sprossend
〈Pflanzentrieb〉 | überflüssig 〈Pflanzentrieb〉’ (NSz. – Bogsch J.: Házi kertészet 174); 3. 1838 ’egyazon évi
második keltetésből való; aus der zweiten Brut schlüpfend’ (Tsz. Előfű); 4. 1842 ’becsmérlő jelzőként;
〈als abschätziges Attr〉’ (NSz. – Athenaeum 1: 1190); 5. 1879/ ’fiatal, serdülő 〈személy〉; jung,
heranwachsend 〈Person〉’ (NSz. – Jókai 66: 100) || sarang × A: 1369 ? Sarang szn. (PRT. 8: 383) [csak
EWUng.]; 1792 sarjangozik sz. (SzD.); 1832 Sarang (NSz. – Szabó E.: Székely Tájsz. 11) J: 1. 1369 ?
’[fiatal, növényi hajtás]; junger Trieb, Sprößling’ (↑), 1792 ’ua.’ (↑); 2. 1842 ? ’kis része valaminek |
maradéka, vége valaminek; kleiner Teil | Rest’ (NSz. – Vass L.: Néh. szó. 28), 1957 ’ua.’ (Nyr. 81: 242) ||
sarj A: 1600 k. sárjával [ɔ: sarjával] (Radv. Szak. 82); 1792 Sarj (SzD.); 1805 sarny (NSz. – Verseghy
F.: Ung. Sprach. 26) J: 1. 1600 k. ? ’fiatal növényi hajtás; Pflanzentrieb’ (↑), 1797 k./ ’ua.’ (SzD.); 2.
1800 ’vágóeszköz éle; Schneide’ (NSz. – Molnár J.: Könyvház 13: 135); 3. 1815 ’fegyvernévként; 〈als
Name einer Waffe〉’ (Nyr. 3: 501); 4. 1832 ’az él csorbasága, reszelőssége; Scharte’ (NSz. – Ligeti Vid.:
Mul. sokf. 71); 5. 1836/ ’utód; Nachkomme’ (NSz. – Vörösm. 1: 146) || sereng × A: 1652 sereng (NyK.
36: 303–4); 1874 sering (Nyr. 3: 428) J: ’másodkaszálású széna; Grummet’ || sarjad A: 1792 ʃarjadni sz.
(SzD. Sarjú); 1796 sarnyadékok sz. (NSz. – Plessing: Mezei Kalend. 103) J: 1. 1792 ’kihajt, új hajtása
nő; keimen, treiben’ # (↑); 2. 1815 ? ’szár,azik, ered; stammen’ (NSz. – Kazinczy: Munkái 2: 72), 1833
’ua.’ (NSz. – Fábián G.: Osian 2: 181).
A szócsalád időrendben legkorábbi tagja a sarjú: egy származékszó szófajváltásával keletkezett. ⊗
Főnevesült folyamatos melléknévi igenév-ú képzővel egy ősi igéből, melynek adatolt előfordulása a
sor²sorol. Az ige palatális párjához vö.: sürög, sűrű. A sarjú szó belseji j-je szervetlenfürj. A szó
leginkább a főnévi 3. jelentésében használatos. – A sarang az igei alapszó -g névszóképzős származéka; a
szó belseji n szintén névszóképző vagy inetimologikus járulékhang lehet. Ugyanabba a szócsaládba
tartozik a sereng is, mely az igei alapszó palatális változatából keletkezett a saranggal azonos módon. A
sarj elvonással keletkezett a sarjú (sarja, sarjat stb.) toldalékolt alakjaiból. A sarjad a sarjból keletkezett
-d denominális igeképzővel. A sarjad mellett a palatális hangrendű párhuzamos alak is előfordul; vö.:
szerjedezik ’hajt’ (1787).
TESz.

sarkall A: 1456 k. megh sarkalia (SermDom. 1: 20); 1560 k. megh sarkallom (GyöngySzt. 841.); 1777
sarkall (NSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1456 k. ’nem hagy nyugton valakit | valakire (hátulról) rátámad,
lecsap; jmdm keine Ruhe lassen | über jmdn herfallen, jmdm auf der Spur folgen’ (↑); 2. 1560 k. ’[serkent,
buzdít, ösztökél]; antreiben, anspornen’ (↑) [csak EWUng.]; 3. 1722 ? ’menekül, megfutamodik; flüchten’
(Thaly: Adal. 2: 334), 1802 ’ua.’ (NSz. – Peretsenyi Nagy L.: Szakadár 89); 4. 1754 ’törekszik valamire;
nach einer Sache streben’ (NSz. – Bertalanffi: Ker. Boͤ ltseség 233); 5. 1805 ’utánajár valaminek |
kinyomoz valamit; nachforschen | erforschen’ (NSz. – Verseghy F.: Ung. Sprach. 88).
Származékszó, az alapszó és a képzési mód azonban vitatott. ⊗ 1. Az alapszó a sarok tövével azonos;
lásd még: sorol, sarjú. Végződése: -l műveltető képző; vö.: kérlelkér¹. A szó belseji k mozzanatos
képzőserkent stb. – 2. Az alapszó a sarok főnév sark változata. A végződés: -l műveltető képző. Ebben az
esetben eredetileg a sarokkal való döfködésre, rugdosásra utalhatott. – A szó leginkább a 2. jelentésében
használatos. – A sarok és a surján között fennálló etimológiai kapcsolata alapján a két értelmezés között
végeredményben nincs különbség.
TESz.

sarkantyú A: 1380 k. ʃcharkankyu [ɔ: ʃcharkantyu] (KönSzj. 121.); 1395 k. sarcantíu (BesztSzj. 990.);
1405 k. ʃorcante (SchlSzj. 1405.); 1453 Sarkantys sz. szn. (ZichyOkm. 9: 379); 1460/ Sarkanthews sz.
szn. (MNy. 83: 70) [csak EWUng.]; 1519 ʃorkanty̋ ýathath (JordK. 675); 1545 ieg sarkont'wt (OklSz. jég-
sarkantyú); 1575 ʃarkanttyait (HChr. 176a); 1599 sarkantyó [?U] (OklSz.); 1640 Sarkanytyuszta sz.
(Medgyesi Pál: NySz.); 1808 Sarkaltyú (SI.) J: 1. 1380 k. ’a ló ösztökélésére szolgáló, a lábbeli sarkához
erősített fémeszköz; Sporn’ (↑); 2. 1540 k. ’növénynévként, növénynév elemeként | virág részének
neveként; 〈als Pflanzenname, als Element eines Pflanzennamens | als Name eines Teils einer Blume〉’
(MNy. 11: 132); 3. 1794 ’egyes állatok csüdjén fölfelé görbülő karomféle | sarok kinövése,
megvastagodott része; Art Kralle an der Fessel | Anwuchs an der Ferse’ (NSz. – Nagy S.: Psych. 72); 4.
1799 ’egy fajta gát; Buhne’ (NSz. – M. Kurir 2: 206); 5. [-csont utótaggal is] 1870 ’szárnyasállat
kulcscsontja; Schlüsselbein des Geflügels’ (NSz. – Jókai 62: 105) Sz: ~s 1453 szn. (↑) | ~z 1552 megis
ʃarkanttyuzuc (Heltai: Dial. B6a) | ~ka 1817 sarkantyúka ’〈növénynév〉; Kapuzinerkresse’ (NSz. – P.
Horváth Ádám: Magyar 350).
Szófajváltással keletkezett egy relatív fiktív tő származékából. ⊗ Főnevesült folyamatos melléknévi
igenév-ú képzővel. A relatív tő a serkent veláris változata. A szó alaktani és jelentéstani felépítésére,
illetve jelentésváltozására a sarok szó is hatást gyakorolhatott.
Nyr. 44: 42; NytÉrt. 30: 50; TESz.

sárkány A: 1193 Sarcajn hn. (ÓMOlv. 57); 1222 Sarkan hn. (OklSz.); 1372 u./ ʃarkanÿon (JókK. 147);
1405 k. ʃarcán (SchlSzj. 1688.); 1566 sárkány (HFab. 142) J: 1. 1193 ? ’egy fajta kígyó | krokodilus; Art
Schlange | Krokodil’ (↑), 1372 u./ ’ua.’ (↑); 2. [~hal] 1577 k. ’egy fajta tengeri hal; Art Seefisch’ (OrvK.
640); 3. 1604 ’egy fajta mesebeli szörnyeteg; Drache 〈Fabeltier〉’ # (MA. Sphinx); 4. 1706 ’puska,
pisztoly kakasa; Flintenhahn’ (TörtTár. 1871.: 260); 5. 1799 ’szélben fölrepülő könnyű játékszer; Drache
〈Fluggerät, Spielzeug〉’ # (NSz. – M. Kurir 2: 852); 6. 1829/ ’veszekedős, kiállhatatlan természetű
(idősebb) nő; Hausdrache’ (NSz. – Vöürösm. 1: 77); 7. 1835–46 ’tüzes, gyors ló; feuriges Pferd’ (NSz. –
Kovács Pál: Munk. 4: 238); 8. 1870 ’〈hajón〉 a horgonykötél tartóvasa; Tragband des Ankerseiles’ (CzF.)
Sz: ~os 1262 Sarkanusfeu hn. (OklSz.).
Jövevényszó egy honfoglalás előtti, csuvas típusú török nyelvből. ⊗ CC sazaγan; kipcs. sazaγan; oszm.
sazağan; stb.: sárkány, kígyó? < [török *sāz ’mocsár, ingovány’; lásd még: ; vö. →sár¹].. A magyarba
átkerült alak: *šaraqan (vagy *šarqan); a második nyílt szótag magánhangzója talán már a törökben
kieshetett. – A szó eredetileg egy mitológiai vagy mesebeli szörnyre vonatkozhatott. A 3. jelentés
metaforikus, a népi képzelet szüleménye. Az újabb jelentések metaforikusan alakultak ki az 1–3.
jelentésből, azonban a 18–19. századból adatolt jelentések egy része idegen mintán is alapulhatott; vö. pl.:
; ném. Drache ’mesebeli szörny; repülő sárkánygyík; kardhal; fúria; papírsárkány; egy fajta horgony’;
stb.. – A magyarból: ; szlk. šarkan ’sárkány.’
BTLw.; MNy. 39: 24; TESz.; Nyr. 102: 472; TörK. 19

sarlatán A: 1790/ Charlatan (NSz. – Kazinczy: Lev. 2: 15); 1791 Sarlatánokat (NSz. – Verseghy F.:
Világ tört. 2: 437) J: ’kuruzsló | csaló, szélhámos; Quacksalber | Schwindler’.
Francia jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Fr. charlatan: ’vásári kikiáltó; kuruzsló, sarlatán; csaló,
szélhámos’.; – lásd még: ném. Scharlatan ’kuruzsló, sarlatán; csaló, szélhámos’. A franciába az ;ol.
ciarlatano ’ua.’, R. ’vásári kikiáltó’szóból került. Megfelelői: ang. charlatan;; s p . charlatán; stb.:
sarlatán.
TESz.

sarló A: 1018 k. Ζαλέη sz. hn. (Gy. 1: 376) [csak EWUng.]; 1109 Serlous sz. hn. (Fejérpataky: Kálmán
kir. okl. 34); 1109 Sorlous sz. hn. (OklSz.); 1113 Sorlo hn. (Melich: HonfMg. 360); 1138/ Sarlaudí sz.
szn. (MNy. 32: 204); 1156 Surlou hn. (Györffy 1: 470); 1285/ Sarlou hn. (MHH. 2: 18); 1312 Sorrou hn.
(Györffy 1: 470); 1395 k. ʃarlow (BesztSzj. 741.); 1585 k. sallo (Gl.); 1818 soru (NSz. – Zakál Gy.:
Őrség 73); 1863 Solló (Kriza: Vadr. 516); nyj. sāró (OrmSz.) [csak EWUng.], saló (ÚMTsz.), sarú, sorú
(MTsz.) J: 1. 1018 k./ ? ’rövid nyélre erősített, félkör alakú penge; Sichel’ # (↑), 1109 ’ua.’ (↑); 2. 1595
’szőlőmetsző kés; Winzermesser’ (Ver. 94); 3. 1789/ ’félköríves alakzat; sichelförmiges Gebilde’
(Kazinczy: Lev. 1: 379) Sz: ~s 1109 hn. (↑) | ~z 1815 sarlózta (NSz. – Kazinczy: Munkái 7: 251).
Jövevényszó egy honfoglalás előtti, csuvas típusú török nyelvből. ⊗ Csuv. śurla ’sarló’ csuv. *śur-
’fénylik, világít’ [köztörök yar- ’’].. Megfelelői: ; zürj. ćarla; votj. śurlo; cser. sarla: ’sarló’. A magyarba
átkerült alak: *čarlaq. A szó eleji cs > s dezaffrikálódáshoz vö.: sajt, sereg, a szóvégi ó-hoz vö.: apró,
borsó stb. A 2. és 3. jelentés: metafora az eredeti 1. jelentés alapján.
BTLw.; TESz.; Németh-Festschr. 170; TörK. 448, 527

sárma A: 1311/ Sarmas sz. hn. (Györffy 3: 369) [csak EWUng.]; 1329/ Saramas sz. hn. (uo.); 1807
sárma (NSz.) [csak EWUng.]; 1835 Sarga (Kassai 4: 273) [csak EWUng.] J: ’[?]; Milchstern 〈Pflanze〉’.
 Ismeretlen eredetű. ⊗ A sárga változat a sárga, sármánysármálú alapján keletkezhetett. Ma részben
földrajzi nevekben, részben növénytani szakszóként él. – Tisztázatlan idetartozású: 1500 k.Sarmagh
’tabletta’ (Gl.).

sármálú ∆ A: 1604 Sármalo (MA.); 1643 Sarmalyu (Com: Jan. 31); 1708 Sármáló (PP.); 1787
Sarmantyuk (NSz. – Mátyus I.: Ó és új Diaet. 3: 202); 1808 Sármálú (SI.) J: ’a pintyek családjába
tartozó, veréb nagyságú, begyén, torkán sárga színű madár; Ammer’ || sármány A: 1685 sármály (Amos
Comenius: NySz.); 1702 sármányról (Miskolczi Gáspár: NySz.); 1853 sármán (NSz. – Tóth End.: Z.
Bok. 2: 152) J: ’a pintyek családjába tartozó, veréb nagyságú, begyén, torkán sárga színű madár;
Ammer’.
A szócsalád alapja a sármálú: szófajváltással keletkezett összetétel. ⊗ Főnevesülés a sár² és a mál
főnév -ú melléknévképzős málú ’begyes’ alakjából; jelzős alárendelő összetétel. – A sármány elvonással
keletkezett a sármályúból, a sármálú változatából. A szóvégi ly > ny hangváltozáshoz vö.: harkály, vőfély
stb. – Egyéb megnevezése: sárgyóka ’ua.’ (1835); valószínűleg a sár² szó -óka kicsinyítő képzős
származéka, de a szó belseji gy szerepe tisztázatlan.
TESz. sármány, sárgyóka a. is

sármenta × A: 1416 u./¹ ʃarmentaual (BécsiK. 130); 1585 Saramõta (Cal. 946); nyj. sërëmonta
(MTsz.) J: ’vessző | szőlővessző, venyige; Rute | Weinrebe’.
Olasz (é.) jövevényszó. ⊗ Ol. (giul., sol., vern.) sarmenta: ’száraz ág; szőlővessző’., R. sarmento
’száraz ág’, – ol. sarmento ’szőlővessző’ [lat. sarmentum sarmenta többes szám ’gally, vessző’]..
Megfelelői: ; fr. sarment R. serment;; sp. sarmiento; albán shermende; stb.: száraz ág; ’szőlővessző’. – A
szókezdő s-hez vö.: sája, saláta stb.; a szóvégi a-hoz vö.: pálya, spárga1,2 stb. Az átvételkor a
szőlőművelés vagy cölöpverés műszava volt.
TESz.

saroglya × A: 1530 Saraglya (OklSz.); 1576 saroglias sz. (MNy. 26: 150); 1638 ʃrágla (MNy. 80: 378)
[csak EWUng.]; 1685 saráglyához (Amos Comenius: NySz.); 1768 seraglaba (MNy. 71: 249); 1800 k.
sarágja (MNy. 49: 537); 1825 sereglje (NSz. – Lex. Bud. 643); 1830 seréglára (MNy. 71: 249); 1895
soráglyához (NSz. – Ágai A.: Tört. 242); nyj. csiriglya, salagra, salagra, soragja (ÚMTsz.), sëráglya,
sorollya (MTsz.) J: 1. 1530 ’a szekérderék hátsó, illetőleg elülső részén levő, lekapcsolható rácsszerű
szerkezet; Schrägen am Bauernwagen’ (↑); 2. 1560 k. ’rács-, illetőleg létraszerű szállírtó eszköz;
gitterartige bzw leiterähnliche Trage, Tragbahre’ (GyöngySzt. 4447.); 3. 1611 ’különféle célokra használt
rács, rostély; Gitter zu versch Zwecken’ (MA.); 4. 1838 ’vessz- vagy léckerítés | vessző- vagy lécajtó;
Geflecht- od Schragenzaun | Geflecht- od Lattentür’ (Tsz.); 5. 1894 ’vénasszony; Vettel’ (NSz. – Abonyi
Á.: Nov. 1: 28).
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) schrágəl, (baj.-osztr.) šrāgl̥ : ’saroglya
〈parasztszekereknél is〉; hordágy’; stb. [< ném. (kfn.) schrage ’saroglya; kampó 〈kínzóeszközként〉; stb.’]..
Lásd még: ; n é m . Schragen ’ferdén keresztbe összeillesztett rudakból készült állvány; fűrészbak’.
Megfelelői: ; szln. (V.) šrágle többes szám; szlk. N. šragle többes szám; stb.: saroglya. – A legtöbb
változat keletkezésében szerepet játszott a szó eleji mássalhangzó-torlódás feloldása. A szó belseji e-t
tartalmazó változatok elhasonulással és hangrendi kiegyenlítődéssel keletkeztek. A szó belseji á-hoz,
illetve o-hoz vö.: sláger, ráma stb., illetve gróf, sógor stb. A szóvégi a-hoz vö.: cérna, ciha stb. Az 5.
jelentéshez vö.: csoroszlya. – Ugyanerre az etimonra megy vissza: N. srág: ’hordágy’; ehhez vö.: ; ném.
(T.) schrą̂gn ’ua.’. – A magyarból: ; szb.-hv. šaraglje; szlk. šaragľa; rom. N. șiréglă: ’parasztszekér
saroglyája.’
KSzlJsz. 738; NyI. 1: 120; TESz.

sarok A [4]: 1067 k./ Suruk hn. (ÁÚO. 1: 26); 1075/ Surchuer hn. (MonStrig. 1: 57); 1138/ Surcudi sz.
hn. (MNy. 32: 133) [csak EWUng.]; 1193 Sorcod sz. hn. (ÓMOlv. 55); (†1015) [1220 k./] Surculfa hn.
(DHA. 75); (†1058) [1300/] Sarkagh sz. hn. (DHA. 178); 1395 k. aytou ʃarca (BesztSzj. 530.); 1784
ʃaroc (SzD. 79) J: 1. [jelzőként is] 1067 k./ ’[irányváltozási pont | szögletnél levő, szögletet képező,
szögletesen összeilleszkedő]; Ecke, Winkel | Eck-’ # (↑); 2. 1164 ? ’a lábfejnek a boka alatti hátsó része |
lábbelinek az ezt fedő vagy ezt alátámasztó része; Ferse | Hinterkappe od Absatz vom Schuhwerk’ #
(LtKözl. 2: 157), 1405 k. ’ua.’ (SchlSzj. 453); 3. 1395 k. ’ajtó, ablaktábla fordulásának helye, fordítását
eszközlő alkatrésze; Scharnier’ (↑); 4. 1493 k. ’az égbolt, illetőleg a földgömb pólusa, pólusvidéke |
világtáj; Pol | Weltgegend’ # (FestK. 352); 5. 1560 k. ’valaminek szilárd alapja; Fundament’ (GyöngySzt.
2873.); 6. 1870 ’mágneses hatású vagy elektromos töltésű végződés; magnetischer od elektrischer Pol’ #
(CzF.) Sz: sarkos *1075/1217 surkuchers hn. (MonStrig. 1: 53) | sarki 1347 Surkyboza hn. (OklSz.) |
sarkalat 1416 u./³ ʃarkalattatol ’[?]; Weltgegend’ (AporK. 130) | sarkallik 1416 u./³ sarkallani sz. ’[?];
sich polarisieren’ (NSz. – Deák F.: Besz. 1: 46) | sarkalatos 1643 ʃarkalatos (Com: Jan. 9) | sarkal 1735
felsarkallásával sz. ’[?]; den Absatz bzw die Absätze reparieren’ (OklSz. fölsarkalás).
Származékszó. ⊗ Az alapszóhoz vö.: sorol, sarjú. Végződése: -k névszóképző; az alaktanához vö.:
burok, hajlék stb. A jelentések alapja a fordulással, gyors irányváltással járó mozgástevékenység.
NytÉrt. 30: 51; TESz.

saru A [5]: 1211 ? Sorud sz. szn. (OklSz.); 1380 k. ʃarwaro [? u-v] (KönSzj. 145); 1395 k. ʒaru
(BesztSzj. 646.); 1416 u./¹ ʃaɂiat (BécsiK. 9) J: 1. 1211 ? ’[lábbeli | szíjakkal, pántokkal a lábhoz erősített
bőrtalp]; Schuhwerk, Fußbekleidung | Sandale’ # (↑), 1380 k. ’ua.’ (↑); 2. [vas~] 1685 ’valaminek a
megfogásához, alátámasztásához alkalmazott szerkezet; Auflager, Widerlager’ (Amos Comenius: NySz.)
Sz: ~z 1416 u./² ʃaruʒtaʃʃanac m͡ g sz. (MünchK. 81) | ~s 1531 ʃarws (ÉrsK. 220).
Honfoglalás előtti ótörök jövevényszó. ⊗ Kāšγ čaruk ’cipő’gag. čarı̈ k ’durva, házilag készített lábbeli’;
kaz. šarı̈ q: ’durva bőrcipő’; stb. [? <török *čar- ’körbeteker’].. Megfelelői: ; újperzsa čārūq; arab šarḫ;
or. N. чары többes szám; stb.: egy fajta lábbeli. A magyarba átkerült alak: *čaruq. A szó eleji cs > s
dezaffrikálódáshoz vö.: sátor, seprő; a szóvéghez vö.: apró, ocsú stb. A szóvégi ú rövidüléséhez vö.:
kapu. Eredetileg egy fajta hosszú szárú csizmát jelölhetett; a ’szandál’ jelentésárnyalat a török hódoltság
alatt, oszmán-török hatásra vált elterjedtté. A 2. jelentés: metafora.
BTLw.; MNy. 31: 281; TESz.; TörK. 57, 318

sarzsi ∆ A: 1729 sárzsiát [? sarzsia □] (Gregor) [csak EWUng.]; 1835 sarzs (Kunoss: Gyal. 15); 1858
sárzsilovat (NSz. – Huszár-adomák 108); 1858 generálissarzsit (NSz. – Szelestey L.: Husz. Könyve
[Világhalmi] 115); 1878 sarzsék (NSz. – Bakahumor 142); 1952 sarzsa □ (Nyr. 76: 152) [csak EWUng.]
J: 1. 1729 ’[hivatal, tisztség]; Amt, Würde’ (↑); 2. 1854 ’teher | töltés; Last | Ladung’ (HeckenastIdSz.²
Charge); 3. 1854 ’roham, támadás; Sturm, Angriff’ (uo.); 4. 1858 ’katonai rendfokozat | ennek jelzése az
egyenruhán; militärischer Dienstgrad | Dienstabzeichen’ (↑); 5. 1858 ’〈többnyire a tiszti rendfokozatoknál
alacsonyabb〉 rendfokozattal rendelkező katona; Soldat mit Dienstgrad 〈haupts Unteroffizier〉’ (↑).
Német (au.) jövevényszó. ⊗ Ném., (au.) Charge ’teher; rakomány; méltóság, tekintély, rang,
rendfokozat; tiszthelyettesek; altisztek 〈csak többes szám〉’, R. támadás, roham [< fr. charge ’teher;
rakomány; hivatal, tiszt(ség); roham, ostrom’; stb., ez a ; lat. (vulg., k.) carricare ’megterhel, megrak’
szóra megy vissza].. Megfelelői: szb.-hv. šarža ’rendfokozat, szolgálati jelvény; rakomány; teher’; ; cseh
šarže ’rendfokozat, szolgálati jelvény, R. tiszthelyettes, altiszt’; stb. – A szó leginkább 4. és 5.
jelentésében, katonai műszóként került a magyarba. – Az 1729-ből származó adat latinosítással
keletkezhetett. A szóvégi i-hez vö.: gázsi, módi stb.; a szóvégi a-hoz vö.: cérna, ciha stb.
Nyr. 32: 507; TESz.

sas A: 1213/ Sos hn. (VárReg. 147.); 1214/ ? Saʃhad sz. hn. (VárReg. 287); 1256 Sasad hn.
(ZichyOkm. 1: 11) [csak EWUng.]; 1525 k. Saas keselÿw (MNy. 11: 82) J: 1. 1213/ ’egy fajta ragadozó
madár; Adler’ # (↑); 2. 1713 ’bevésett gerenda; eingekerbter Balken | Kerbe’ (HOklSzj. 123); 3. 1768
’sasszeg | horog; Splint | Haken’ (MNy. 60: 488); 4. 1897 ’köröm; Nagel’ (Nyr. 26: 189).
Bizonytalan eredetű, esetleg örökség a finnugor korból. ⊗ Vö.: zürj. (Sz., P.) śuź: ’(füles)bagoly’;lp.
( N . ) cisku: ’sólyom’ [fgr. *čaćkɜ ’egy fajta ragadozómadár: sas, keselyű, sólyom, héja’].. A
hangmegfelelések szabálytalanok. A szó belseji *ćk > m. s változáshoz vö.: fos. A 2. jelentés szemantikai
alapja tisztázatlan. A 4. jelentés önállósulás útján alakult ki a sasszegből.
FUF. 19: 197; TESz.

sás A: (†1015) [1220 k./] Sasustov (DHA. 78) [csak EWUng.]; 1230 k. sas (MNy. 77: 375) [csak
EWUng.]; 1395 k. ʒaʒ (BesztSzj. 429); 1520 k. saas (Gl.) [csak EWUng.] J: 1. (†1015) [1220 k./]
’nedves réteken, mocsarakban tenyésző, rendszerint magas, háromélű vagy hengeres szárú, a palkafélék
családjába tartozó növény; Art Riedgras’ # (↑) [csak EWUng.]; 2. 1791 ’a gabonafélék levele; Blatt der
Getreidepflanzen (Carex)’ (NSz. – Nagyváti: Mezei gazda 1: 462).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A 2. jelentés: metafora. – A magyarból: szb.-hv. šaš; szlk. šáš šášie; stb.: sás.
 KSzlJsz. 739; TESz.

sashudik ∆ A: 1525 el sashattak (MNy. 37: 204) [csak EWUng.]; 1645 el-sashutt sz. (Geleji Katona
István: NySz.); 1793 elsassudott sz. (NSz. – Szűts I.: Herfort és Kl. 2: 250); 1870 sassudik ▼ (CzF.)
[csak EWUng.] J: 1. [el~ik] 1525 ’[elpusztul, tönkremegy]; untergehen, zugrunde gehen’ (↑) [csak
EWUng.]; 2. 1793 ’bajlódik, gyötrődik; sich plagen, leiden’ (↑) | | saslódik × A: 1652 néki saslodik
(Enyedi F. János: NySz.) J: 1. 1652 ’rossz állapotban megrögzik; in einem schlechten Zustand beharren’
(↑); 2. 1876 ’bajlódik, kínlódik; sich abmühen, sich plagen’ (Nyr. 5: 572); 3. 1903 ’lappang, bujkál; sich
versteckt halten’ (Nyr. 32: 513); 4. 1909 ’satnyul; verkümmern’ (NyF. 56: 37).
Származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő bizonytalan, esetleg onomatopoetikus eredetű. A végződések:
különböző gyakorító-visszaható képzők. Egyes jelentések kialakulásánál feltételezhető a satnyít szócsalád
hatása. – Ugyanebből a tőből másik igeképzővel: sasul ’magát emészti, lankad; csillapul 〈fájdalom>,
zsibbad <testrész〉’ (1863); saslog ’lappang, bújkál, lopódzik; kószál, csavarog’ (1897); stb. A szócsalád
tagjai a nyelvjárásokban élnek.
TESz. saslódik a. is

sáska A: 1365 ? Saska szn. (OklSz.); 1395 k. ʒaʃca (BesztSzj. 1123.); 1405 k. ʃaʃca (SchlSzj. 1706.) J:
’egyenes szárnyú, növényevő, gyakran tömegesen fellépő és súlyos károkat okozó rovar;
(Wander)heuschrecke (Acridoidea, Acrididae)’.
Ismeretlen eredetű. ⊗ A valószínűleg ide tartozó személynév esetén a névadás alapja a megnevezett
személy falánksága lehetett. – A magyarból: szb.-hv. šaška; szlk. N. šáška; stb.: szöcske, vándorsáska.
KSzlJsz. 939; TESz.

sasszeg A: 1818 Sas-szeg (Splint) J: ’kétágú, széthajlítható szeg; Splint’.

Összetett szó. ⊗ A sas ’sasszeg’ + szeg³ összetételi tagokból jött létre; tautologikus. Az elnevezés alapja
a kétfelé hajlított sasszeg és a kiterjesztett szárnyakkal repülő madár közötti hasonlóság. – Ide tartozik:
sasóka ’léc; sasszeg’; stb. (1693); a sasból keletkezett -óka kicsinyítő képzővel. Ma már csak tájszóként
él.
TESz. sasóka a. is

saszla A: 1893 Chasselas [es. nem m.] (PallasLex. 4: 286); 1904 saszla (RIdSz. Chasselas) [csak
EWUng.]; nyj. csaszla szᵘ̈őlᵘ̈ (NyF. 34: 73), sasla, saszlac (Jankó: BNépr. 261), szaszla (SzegSz.) J:
’korán érő, nagyon édes, nagyszemű csemegeszőlő; Chasselas 〈Traubensorte〉’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Chasselas;; ang. chasselas;; fr. chasselas; stb.: saszla. A franciából terjedt el
[< fr. Chasselas hn. (város Franciország közép-keleti részén, ahol ezt a szőlőfajtát termesztik)].. – A
magyarba elsősorban a németből került át. Városnévből alakult borfajta hasonló megnevezéséhez vö.:
kadarka.
EtSz. 1. csaszla a. is; TESz.

sasszé ∆ A: 1880 Chassè (sasszé) (MagyLex. 5: 247); 1930 saszé (CsIdSz.) [csak EWUng.] J:
’csúsztatott tánclépés; Schleifschritt im Tanz’.
Francia jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Fr. chassé: ’csúsztatott lépés a táncban’.; – lásd még:
ném. Chassé ’ua.’. A franciában a chasser ’hajt, űz, kerget; követ, üldöz’; stb.szóból jött létre. A
jelentésváltozás alapja e tánclépés és a vadász lopakodó mozgása közötti hasonlóság. Megfelelői: ang.
chassé;; or. шассе; stb.: csúsztatott lépés a táncban. – A R. saszíroz ’apró, rugalmas tánclépésekben előre
lejt’ (1865) alapja a ;ném. schassieren ’ua.’
TESz.

sík A: 1351 Sykus sz. hn. (OklSz.); 1456 k. Sikws sz. (SermDom. 2: 349); 1566 ʃuͤ c (Helt: Mes. 139);
nyj. sék (ÚMTsz.) J: mn 1. 1351 ? ’csúszós felületű; glitschrig, schlüpfrig’ (↑), 1456 k. ’ua.’ (↑); 2. 1351 ?
’lapályos, kiemelkedések nélküli, vízszintes 〈terület〉; eben’ # (↑), 1549/ ’ua.’ (HÉn. i2b); 3. 1566 ’sima,
nem érdes felszínű; platt, glatt’ (↑); 4. 1872 ’kelendő; gangbar’ (Nyr. 1: 326) | fn 1. 1565 ’[?]; Schicht |
Überzug’ (MNy. 14: 153) [csak EWUng.]; 2. 1611 ’sima felszínű terület, síkság; Ebene, Flachland’
(MA.); 3. 1653 ’két dimenziójú mértani alakzat; Ebene als geometrische Form’ (Keresztesi: Mat. 149); 4.
1770 ’küzdőtér, csatatér; Kampfplatz’ (NSz. – Fejérvári HB. 122) Sz: ~os 1351 hn. (↑) | ~ság 1663
síkságán (MNy. 11: 233).
 Bizonytalan eredetű, esetleg onomatopoetikus. ⊗ Valószínűleg egy olyan igenévszó névszói értékű
tagja, amely eredetileg talán a köszörűlés, csíszolás hangjának érzékeltetésére szolgált, és melynek igei
értékű tagjából keletkezhetett a sikamiksikamlós, sikár, sikkaszt, siklik. A sík végső soron összefügghet a
sí¹-gyel (lásd még: sima), az alaktani viszony azonban nem világos. A melléknévi 4. jelentéshez vö.: a
seima szó ’nyerő és kellemes’ jelentését. A főnévi 1., 3., illetve 4. jelentés: metafora, illetve metonímia a
2. főnévi jelentés alapján.
SzegFüz. 1: 220; TESz.

sikamlós A: 1645 sikamlós (Geleji Katona István: NySz.); 1817 sikámlós (NSz. – Szájas Péter 48) J: 1.
1645 ’csúszós, síkos; schlüpfrig, glitschrig’ (↑); 2. 1837 ’kétértelmű, pikáns 〈tréfa, történet〉; frivol, pikant
〈Spaß, Geschichte〉’ (NSz. – Figyelmező 1: 143).
Származékszó. ⊗ A sikamló ’síkos, csúszós, sikamlós’ (1855) szóból melléknévképzővel. Az alapszó (a
sikamlik ’(meg)csúszik’ (1604) < sikamik ’ua.’ (1585) közvetítésével) egy olyan igenévszó igei értékű
tagjára mehet vissza, amelynek névszói értékű tagja a sík. A sikamlós 2. jelentéséhez, amelyben a szó
manapság leginkább használatos, vö.: ném. schlüpfrig ’csúszós; kétértelmű, pikáns.’
TESz.

sikár × A: 1279/ Sykar hn. (Gy. 3: 450) [csak EWUng.]; 1661 Sikárt (MonTME. 1: 293); 1808 Sikar
(MNy. 82: 255) J: fn 1. 1279/ ’[sikárfű, zsurló]; Schachtelhalm’ (↑); 2. 1838 ’súrolásra, dörzsölésre való
eszköz; Scheuer- (Bürste, Lappen usw), ein Gerät zum Scheuern’ (Tzs.); 3. 1879 ’simító, egy fajta
takácseszköz; Reibprügel, Glättholz’ (Nyr. 8: 478); 4. 1897 ’mángorlófa; Mangelrolle’ (Nyr. 26: 316) | mn
1. 1808 ’[?]; glatt 〈Haar〉 | steif, strack 〈Borste〉’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1823 ’sima, síkos; glatt, schlüpfrig’
(Márton 1: 832) | | sikál A: 1407 Sykarlo sz. hn. (FESz. Nagysikárló) [csak EWUng.]; 1519 megh ...
ʃýkarlaný sz. (JordK. 87); 1577 k. ʃÿkarolÿ [l-j] (OrvK. 218); 1664 sikáló [?U] sz. (Nyr. 72: 254); 1679
síkállott sz. (TörtTár. 1883.: 156) J: 1. 1519 ’súrol; scheuern’ # (↑); 2. 1577 k. ’dörzsöl | csiszol; reiben |
schleifen’ (↑); 3. 1585 ’〈sárral〉 tapaszt | elegyenget 〈pl. falfelületet〉, súrolva beken 〈pl. mésszel
falfelületet〉; lehmen, verschmieren | schrubben, überschmieren 〈zB mit Tünche〉’ (Cal. 241, 1050!!!); 4.
1664 ’mángorol; mangeln, glätten’ (↑); 5. [el~] 1757 ’elsikkaszt, eltulajdonít; unterschlagen, entfremden’
(MNy. 59: 236); 6. 1839 ’〈jégen〉 csúszkál; schlittern’ (MTsz.); 7. 1874 ’gyalul; hobeln’ (Nyr. 3: 3); 8.
1891 ’tésztát nyújt; ausrollen 〈Teig〉’ (Nyr. 20: 5).
A szócsalád alapja, a sikár: származékszó. ⊗ Az alapszó egy eredeti igenévszó igei értékű tagja
lehetett, melynek névszói értékű tagja a sík. A végződés: -ár névszóképzőbúvár, kopár stb. A főnévi 1.
jelentés alapja, hogy a zsurló edények súrolására alkalmaszsurló. – A sikál eredeti sikárol változata a
sikár igeképzős származéka. Az ige eredetileg az 1. tőtípusba tartozott. A sikál alak keletkezéséhez vö.:
abál. Az 5., 6. jelentéshez vö.: sikkaszt, illetve siklik. – A magyarázat, miszerint a sikár elvonással
keletkezett a sikárolból főleg alaktani okokból nem meggyőző.
TESz. sikál a. is

sikátor A: 1356 ? Chykator hn. (PRT. 2: 427) [csak EWUng.]; 1390 Sykatur hn. (Csánki 3: 344); 1392
Sykator hn. (OklSz.); 1649 sikatorokra (Diószegi Bónis Mátyás: NySz.); 1708 Síkátor (PP. Angiportus);
1784 ʃikátor (SzD. 72) J: 1. 1356 ? ’[dűlőút, ösvény]; Feldweg, Pfad’ (↑) [csak EWUng.], 1649 ’ua.’ (↑);
2. 1708 ’szűk utca, köz; enge Gasse’ (↑); 3. 1831 ’fasor, fával szegélyezett út | erdőnyílás, nyiladék; von
Bäumen eingefaßter Weg | Schneise’ (NSz. – Horvát E.: Árpád 482).
Valószínűleg középlatin jövevényszó. ⊗ Lat. (k.) secator: ’(át)vágó, (át)metsző; arató’., sicator
’favágó’ [< lat. secare ’vág, metsz, levág; (le)kaszál’].. – A szó eleji s-hez vö.: salétrom stb. A
származtatás nehézsége, hogy a ’bizonyos területet átszelő út’ jelentés a latinban nem mutatható ki. A
szónak ebben az értelemben vett használata a földrajzi névi előfordulások alapján is kézenfekvő volna; a
2. jelentés, amelyben a szó ma leginkább használatos, metaforikusan keletkezhetett az 1. jelentés alapján.
TESz.

sikattyú × A: 1469 ? Chykoltho szn. (OklSz.); 1470 ? Chykatha szn. (uo.); 1513 chykolthe (uo.); 1556
chjkotho (MNy. 80: 378) [csak EWUng.]; 1560 k. Sikattiu (GyöngySzt. 4642.) [csak EWUng.]; 1640
Sikatyus sz. hn. (NyIrK. 2: 214); 1676 Csikultju (HOklSzj. 124); 1684 sikótyujával (TörtTár. 1881.: 385);
1708 Tsikoltú (PP.); 1744 Csikojtó (Balassa: Eke 237); 1816 Sikattyu!!!, Sikolytyu (Gyarmathi: Voc. 100);
1825 sikotya (NSz. – Lex. Bud. 99); 1835 Sikattyú (Kassai 4: 305 vagy 309!!!); nyj. csigatí (NyF. 33: 22),
csikóti, sígattyú, sikantyu (ÚMTsz.) J: 1. 1469 ? ’a tézslát az eketaligához, a boronához vagy a
szekérrúdhoz kapcsolódó eszköz; Gerät, das die Ziehstange mit dem Pflugkarren, mit der Egge od mit der
Deichsel verbindet’ (↑), 1513 ’ua.’ (↑); 2. 1560 k. ’[?]; Pfeife’ (↑) [csak EWUng.]; 3. 1809 ’a nyüstöt tartó
siga, karika a szövőszéken; Litzenhäuschen, Litzenring’ (Nyr. 14: 359); 4. 1874 ’a malom hídjának
deszkáit összefogó fadarab; Kloben, der die Brücke der Mühle zusammenhält’ (Nyr. 3: 238); 5. 1897
’teher emelésére való csiga; Rolle im Aufzug’ (MTsz.); 6. 1913 ’satu; Schraubstock’ (ÚMTsz.).
Származékszó szófajváltásának eredménye. ⊗ Főnevesült folyamatos melléknévi igenév-ú
képzővelkallantyú, kopoltyú stb. A különböző változatok a síkatsí¹ szóból, illetve a sikoltból származnak.
Hasonló eszközök onomatopoetikus megnevezéséhez vö.: szb.-hv. N. skrȉpuška ’nyüstszem, karika a
szövőszéken’szlk. škripec ’emelőcsörlő, R. emelőcsörlővel működtetett kínzóeszköz’; stb. – A szó eleji
cs-s változat keletkezéséhez a cságató és a csikorog is hozzájárulhatott.
EtSz. csikoltó a. is; TESz.; Benkő-Eml. 448

siker A: 1650 sikerelje sz. (MonOkm. 24: 417); 1774 sükere (NSz. – Vesznár: Méhes 69); 1784 sükér
(SzD. 75) J: fn 1. 1650 ’jó eredmény, eredményes végződés; Erfolg’ # (↑); 2. 1786 ? ’kedvező hatás,
fogadtatás, elismertetés; Beifall, Anerkennung’ # (NSz. – M. Hírmondó 543), 1830 ’ua.’ (NSz. – Bajza:
Külf. Játékszín 202); 3. 1806 ’érvényesség, hitelesség 〈okiraté〉; Gültigkeit, Authentizität 〈einer Urkunde〉’
(NSz. – Georch I.: Honnyi törv. 2: 157) | mn 1784 ’sikeres, sikerült; erfolgreich’ (↑) Sz: ~telen 1790
sikertelen (NSz. – Földi J.: Költ. 159) | ~ül 1808/ sükerült sz. (NSz. – Kazinczy: Tüb. Pályamű 161) ||
sikeretlen † A: 1650 sikeretlenb-is (NyÚSz.); 1766 sükeretlen (NSz. – Lázár J.: Florinda 103); 1808
sikéretlen (NSz. – Holosovszki Imre: Lel. 48) J: ’eredménytelen, hatástalan; erfolglos’ || sikeres A: 1723
sikeresb (MNy. 4: 130); 1761 ? sükeres (MNy. 87: 301); 1785 sükeresebb (MNy. 2: 330) J: 1. 1723 ’jó
eredménnyel járó; erfolgreich’ # (↑); 2. 1723 ’tartós; beständig’ (MNy. 4: 130); 3. 1845/ ’kedvező
fogadtatású, tetszést arató; Beifall erntend’ (NSz. – Endrődi S.: Petőfi Napjai 112).
Nyr. 28: 465; TESz.

sikér A: 1415 Sykereswth sz. hn. (OklSz.); 1525 k. Sykeres fewldth sz. (MNy. 11: 83); 1533 ? Sikerto
(Murm. 321); 1585 Sikér (Cal. 591); 1604 Suͤ ker (MA.); 1708 Sükér (PP.) J: 1. 1415 ’a talaj
agyagtartalma, ragadós, tapadós összetevője; Lehm | klebrige Komponente des Bodens’ (↑); 2. 1585
’csúszós, ragadós, nyúlós anyag; glatte, klebrige, schleimige Substanz’ (↑); 3. 1645 ? ’a gabonafélék
magvának fehérjeanyaga; Kleber’ (Geleji Katona István: NySz.), 1787 ’ua.’ (NSz. – Mátyus I.: Ó és új
Diaaet. 2: 53) Sz: sikeres 1415 hn. ’ragadós, tapadós; klebrig, schleimig’ (↑) | sikeretlen 1640 sikeretlen
’nem ragadós, nem tapadós; nicht klebrig, nicht schleimig’ (Keresszegi H. István: NySz.).
TESz.

sikk A: 1871 chic-je (NSz. – Kvassay E.: Emb. kezd. 104); 1886 sik (NSz. – Tolnai L.: Jub. 45); 1893
sikkes sz. (NSz. – Kozma A.: Próza 165) J: fn 1. 1871 ’viselkedésbeli finomság, könnyedség; feines
Auftreten’ (↑); 2. 1877 ’elegancia, könnyedség; modischer Geschmack in der Kleidung’ (NSz. – Wohl J.
és S. Besz. 207); 3. 1882 ’divatos magatartás; modisches Verhalten’ (NSz. – Tóth L.: Méhek 43) | mn
1891 ’ízlésesen öltözött, kellemes mozgású; geschmackvoll gekleidet | sich graziös bewegend’ (Füredi:
IdSz.) Sz: ~es 1889 chices (NSz. – Szabó E.: Sírva-vig. 161).
Francia jövevényszó, német (au.) közvetítéssel is. ⊗ Fr. chic: ’ügyesség, jártasság; elegancia
〈öltözködésben, viselkedésben〉’., ’elegáns, ízléses’; – lásd még: ném. (au.) Schick ’elegancia
〈öltözködésben, viselkedésben〉, divatos ízlés’, schick ’divatos, elegáns, ízléses’. A franciában a ném. R.
schick ’szokás, életmód, helyes magatartás’ szóból [< ném. sich schicken ’illik, illendő’].. Megfelelői:
ang. chic ’elegancia; elegáns’; ; cseh šik ’ízléses, elegáns’; stb.
TESz.

sikkaszt A: 1659 El ... sikkasztani sz. (Czeglédi István: NySz.); 1787 el-csikasztván sz. (MNy. 65:
475); 1873 csiggaszt (Nyr. 2: 184) J: 1. 1659 ’elpusztít, megsemmisít; vernichten’ (↑); 2. [főként el~]
1668 ’elrejt, eldug, eltüntet; verbergen | verschwinden lassen’ (Matkó István: NySz.); 3. 1786
’eltulajdonít, hűtlen kezeléssel megszerez; unterschlagen’ # (MNy. 45: 344); 4. 1895 ’síkossá, csúszóssá
tesz; glatt, schlüpfrig machen’ (NSz. – Ágai A.: Vízen 1. bev.: XIII.) | | sikkad A: 1750 el ... sikkadjon
(Faludi Ferenc: NySz.); nyj. csikkad (MTsz.) J: 1. [főként el~] 1750 ’〈érték, tehetség〉 elkallódik;
verlorengehen 〈Wert, Talent〉’ (↑); 2. 1762 ’eltűnik, elvész; verschwinden, abhanden kommen’ (MNy. 16:
50).
Származékszó. ⊗ Az alapszó egy igenévszó igei értékű tagja lehetett, melynek névszói értékű tagja a
sík. A végződés: műveltető, kezdő-gyakorító képző. Egy ’csúsztat; csúszik > hirtelen eltüntet, illetve
eltűnik’-féle jelentésváltozással számolhatunk.
Nyr. 61: 42; TESz.

siklik A [1]: 1346 Syklusd sz. hn. (Csánki 3: 629) [csak EWUng.]; 1789 síklással sz. (NSz. – Kazinczy:
Bácsmegyey 156); 1790 sikló sz. (IrtörtKözl. 8: 34); 1792 siklik ▼ (SzD.) [csak EWUng.]; nyj. sikoljon
(ÚMTsz.) J: 1. 1346 ’[egyenletes, könnyed mozgással (csekély ellenállást leküzdve) halad | könnyen,
gyorsan csúszik]; mit gleichmäßiger, leichter Bewegung vorankommen: rutschen, gleiten’ # (↑) [csak
EWUng.]; 2. 1892 ’〈tekintet, fénysugár 〉 egyik személyről, tárgyról a másikra irányul; sich von einer
Person, Sache auf die andere richten 〈Blick, Lichtstrahl〉’ (NSz. – Herczeg F.: Mutamur 21) Sz: ~ó 1346
sz. hn. (↑) [csak EWUng.]; 1792 ’zsurló, sikárfű; Schachtelhalm’ (SzD.); 1808 ’egy fajta, ne mérges
kígyó; Natter’ (NSz. – Bródy S.: Kecske 119); 1898 ’meredek vasúti pályán drótkötéllel vontatott
személyszállító jármű; Seilbahn’ (NSz. – Bródy S.: Kecske 119) || sikonkázik × A: 1762 sikonkázik ▼
(NSz. – Mátyus I.: Diaet. 1: 95); 1767 ʃikamkozó sz. (PPB. Jégen); 1835 Síkánkozik (Kassai 4: 308); 1870
sikankózik (CzF.); nyj. sikkonkázik (MTsz.) J: ’jégen csúszkál; schlittern’.
Származékszó. ⊗ Az alapszó egy igenévszó igei értékű tagja lehetett, melynek névszói értékű tagja a
sík. A végződés: gyakorító-visszaható képző. – Valószínűleg ugyanebből az alapszóból (folyamatos)
melléknévi igenévképzővel: 1214/Sicou szn. (VárReg. 323.). A sikonka ’csúszka’ (1840) a sikonkázikból
jött létre elvonással.
TESz. sikonkázik a. is

sikolt A: 1444 Sykoltho sz. szn. (OklSz. sikoltyú); 1578 sikoltassal sz. (Örd. 126) [csak EWUng.]; 1702
sikótó sz. (Miskolczi Gáspár: NySz.); 1757 sikojtva sz. (MNy. 65: 475) J: 1. 1444 ’éles, magas, tagolatlan
hangot hallat; (auf)schreien, kreischen’ # (↑); 2. 1779 ’〈szél〉 süvölt; brausen, pfeifen 〈Wind〉’ (NSz. –
Kónyi: Zrínyi 55); 3. 1841 ’〈hangszer, hangszeres zene〉; schrillen 〈Instrument, Instrumentalmusik〉’ (NSz.
– Kuthy L.: Munk. 2: 37); 4. 1846 ’〈szín〉 rikít; schreien 〈Farbe〉’ (NSz. – Kuthy L.: Munk. 2: 37) Sz:
~oz(ik) 1774 sikaltozni sz. (NSz. – Bárótzi: Kassándra 6: 64) || sikít A: 1772 sikétást sz. (MNy. 60: 489);
1788 Sikíttó sz. (MNy. 43: 308) J: 1. 1772 ’éles, magas hangot ad, sikolt; (aufjschreien, kreischen,
schrillen’ # (↑); 2. 1789 ’〈hangszer, hangszeres zene〉 éles, magas hangon szól; schrillen 〈Instrument,
Instrumentalmusik〉’ (NSz. – Kováts F.: Pulpitus 67) Sz: ~oz(ik) 1870 sikítoz (CzF.) || sikongat A: 1801/
sikkangat (NSz. – Bessenyei: Természet Világa 54); 1847 sikangat (NSz. – Arany J.: Toldi 9. é. 3. vsz.);
1850/ sikongatva sz. (NSz. – Jókai 10: 103); 1881 síkogat (NSz. – Széchy K.: Szép Ilonka 180) J: 1.
1801/ ’éles, magas hangokat hallat, sikoltoz, rikkantgat; kreischen, schreien, quietschen’ # (↑); 2. 1876
’〈hangszer, jelzősíp stb.〉 éles, magas hangon meg-megszólal; abgebrochene, schrille, hohe Töne von sich
geben 〈Musikinstrument, Signalpfeife usw〉’ (NSz. – Gáspár I.: Vál. költ. 7); 3. 1881 ’[〈szél〉 süvölt];
brausen, pfeifen 〈Wind〉’ (↑) || sikoly A: 1834/ sikoj (NSz. – Csató Pál: Munk. 29); 1845 sikoly (NSz. –
Tavasz 181) J: ’[?]; Aufschrei, Schrei’ # | | sikong A: 1852/ sikongva sz. (NSz. – Jókai 1: 21); 1877
sikkongó sz. (NSz. – Ágai A.: Porzó tárca 1: 277); 1888 sikogás sz. (NSz. – Bársony I.: Szab. ég 18) J: 1.
1852/ ’sikoltoz, rikoltoz, visong; kreischen, schreien, quietschen’ (↑); 2. 1877 ’〈hangszer〉 éles, szaggatott,
magas hangon szól; schrille, abgebrochene, hohe Töne von sich geben 〈Musikinstrument〉’ (↑); 3. 1887
’〈szél〉 süvölt; brausen, pfeifen 〈Wind〉’ (NSz. – Kabos E.: Vásár 119).
A szócsalád alapjai az onomatopoetikus eredetű igék. ⊗ A szótő összefügg a sí¹-gyel. Az is lehetséges,
hogy a szócsalád igei tagjai tulajdonképpen a sí¹ származékai; ebben az esetben a szó belseji k
mozzanatos képző. A végződések: különféle igeképzők. A sikongat és a sikong szó belseji n-je
inetimologikus. – A sikoly nyelvújítási alkotás a szócsalád igei tagjaiból névszóképzővel; vö.:
beszélybeszéd, kétely stb. – Valószínűleg ugyanebből a tőből (folyamatos) melléknévi igenévképzővel:
1214/Sicou szn. (VárReg. 323.). Tisztázatlan idetartozású: 1211Syquiteu szn. (PRT. 10: 508).
SzegFüz. 1: 223; MNy. 50: 185; ÓMSzöv. 36; TESz.

silabizál A: 1570 k./ reá sillabizálja (MNy. 64: 470); 1787 Silabizál (Barczafalvi Szabó: Szigvárt I.:
Szj.); 1848 szilabizált (NSz. – MT. 834); nyj. silibizál (SzamSz.) J: 1. [rá~] 1570 k./ ’[?]; etw in etw
hineinlesen, jmdm etw andichten 〈als schwacher Leser〉’ (↑); 2. 1787 ’betűz, szótagol; buchstabierend,
angestrengt lesen | schwer Leserliches lesen’ (↑); 3. 1841 ’[?]; (Lesestoff, Zeitungen bzw etw darin)
studieren, besprechen | schmökern’ (NSz.) [csak EWUng.]; 4. 1863/ ’[?]; buchstabierend, silbenweise
schreiben’ (NSz.) [csak EWUng.].
Latin (k.) jövevényszó. ⊗ Lat. (k.) syllabizare: ’betűz’ [< gör. συλλαβίζω ’ua.’ [< gör. συλλαβή
’szótag’]].. Megfelelői: ném. R. syllabieren;fr. syllabiser; stb.: betűz. – A szó eleji s-hez vö.: salétrom stb.
– Ide tartoznak: R. sillaba ~ szillaba ’szótag’ (1533); R. si(l)abikál ’(ábrák alapján) elképzel, fogalmat
alkot magának valamiről’ (1664 (PKert. 1: 26), ’betűz’ (1695).
TESz.

silány A: 1763 Silány (NyÚSz.); 1766 silán (MNy. 11: 264); 1788 zsillányabb (MNy. 65: 475); 1790
siványnyá (MNy. 37: 130); 1795 k. Szilány (Takáts R.: Told. M. v.); 1800 sívány (NyF. 14: 47) [csak
EWUng.] J: mn 1. 1763 ’gyenge, rossz minőségű | értéktelen; gering schlecht | wertlos’ # (↑); 2. 1767
’[kopott, elnyűtt]; zerschlissen, abgetragen’ (???) [csak EWUng.]; 3. 1784 ’alávaló, jellemtelen 〈személy〉;
niederträchtig, charakterlos 〈Person〉’ (SzD. 77); 4. 1788 ’gyengén fejlett, satnya; zurückgeblieben,
verkümmert’ (↑); 5. 1800 ’terméketlen 〈föld〉; unfruchtbar 〈Boden, Acker〉’ (↑); 6. 1892 ’nehezen
elviselhető, nyomorúságos 〈helyzet, élet〉; elend, ärmlich, dürftig 〈Leben, Zustand〉’ (NSz. – Lévay J. –
Burns: Költ. 45) | fn 1790 ’terméketlen, hasznavehetetlen föld; unfruchtbarer, unbrauchbarer Boden,
Acker’ (↑) Sz: ~ít 1833 silányitani sz. (NSz. – Helmeczy: Jelenkor 2/1: 311) | ~odik 1838 silányodik
(Tzs.) | ~ul 1838 Silányúl (Tzs.).
Származékszó. ⊗ A sí¹igesiv- tőváltozatából -ány névszóképzővel; vö.: foszlányfoszlik, továbbá serény.
Az eredeti alak a sivány. A silány alakváltozat szó belseji l-je a hiátustöltő v kiesésével keletkezett; a v ~ l
váltakozáshoz vö.: szil¹. Az alakváltozatok között részleges szóhasadás ment végbe, mivel a melléknévi 5.
és a főnévi jelentésben inkább a sivány alak, míg a további jelentésekben inkább a silány alak használatos.
A jelentésekhez vö.: sivatag.
SzófSz.; Nyr. 74: 185; MNy. 48: 146; TESz.

siláp × A: 1792 Siláp (SzD.); 1809 Silap (NSz. – Simai Kr.: VSzót. 1: 120); nyj. csilâp, siláb (MTsz.)
J: 1. 1792 ’dorong, fütykös; Knüttel’ (↑); 2. 1875 ’nagy darab 〈pl. kenyér〉; großes Stück 〈zB. Brot〉’ (Nyr.
4: 522).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A 2. jelentés: metafora.
TESz.

silbak ∆ A: 1647 silwachtot (NEl.) [csak EWUng.]; 1709 siltwacht-nak (uo.) [csak EWUng.]; 1736
silbak (MonÍrók. 11: 397); 1770 Silbák (NSz. – Kolumban I.: Vida hist. 58); 1799/ sirbakot (I. OK. 30:
259) [csak EWUng.]; 1874 silbok (Nyr. 3: 185); nyj. sirbók, sülbak (ÚMTsz.) J: 1. 1647 ’[őrség,
őrszolgálat]; Wache, Wacht’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1709 ’(katonai) őrszem; (milit) Wachtposten’ (↑) [csak
EWUng.].
Német (au.) jövevényszó. ⊗ Ném., (au.) Schildwache, (baj.-osztr.) schiltwach, schiltwacht: ’őr, őrszem;
őrség;’ [< ném. Schild ’egy fajta védőfegyver; a címer főrésze stb.’ + Wache ’őr, őrszolgálat stb.’]..
Megfelelői: szb.-hv. šiljbok; cseh R. šilbock; stb.: őrség. – Az osztrák katonai nyelvből került a magyarba.
A szó belseji b, illetve a szóvégi k hanghelyettesítéssel keletkezettbognár, bükköny stb., illetve abriktol,
hapták stb. A sirbak alakváltozat keletkezésében az l ~ r hangcsere mellett a népetimológia is szerepet
játszhatott.
TESz.

sild ∆ A: 1872 sild (NSz. – Tolnai L.: Az én ism. 73); nyj. csültös sz. (Nyatl. ellenzős sapka), silt (Nyr.
30: 389), süld (NytudÉrt. 72: 86) J: 1. 1872 ’cégtábla, cégér; Aushängeschild, Firmenschild’ (↑); 2. 1901
’sapkaellenző; Mützenschirm’ (Nyr. 30: 389); 3. 1913 ’eresz; Abdach’ (ÚMTsz.).
Német (au.) jövevényszó. ⊗ Ném., (au.) Schild ’egy fajta védőfegyver; jelvény; cégér; sapkaellenző’;
stb. [indoeurópai eredetű; vö.: ír (kír) scailt ’hasadék, hasadás’litv. skélti ’hasít, repeszt’; stb.]..
Megfelelői: szb.-hv. šilt ’cégtábla’szlk. šilt ’sapkaellenző’. – A 3. jelentés: metafora a 2. jelentés alapján.
A szó ma főleg a sildes ~ siltes sapka ’szemellenzős sapka’ (1960 ((MNyj. 6: 143) szószerkezetben fordul
elő.
TESz.

siller A: 1618 Schiller [es. nem m.] (MNy. 80: 378) [csak EWUng.]; 1792 sillér bor (SzD. Bor); 1816
Siller (Gyarmathi: Voc.) J: fn 1618 ? ’[egy fajta halványvörös bor]; Schillerwein’ (↑), 1838 ’ua.’ (NSz. –
Részv. gyöngy. 54) | mn 1792 ’vöröses 〈bor〉 | fakó színű 〈bor〉; rötlich 〈Wein〉 | blaßfarbig 〈Wein〉’ (↑).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Schiller Schillerwein: ’világosvörös, áttetsző színű bor’ [< ném. schillern
’határozatlan színű, színt játszik’].. Megfelelői: szb.-hv. N. šìler, šìljer ’siller(bor)’. – A szó valószínűleg
bajor-osztrák közvetítéssel került a magyarba. Az 1618-as adat német szó is lehet. A melléknévi jelentés a
silier bor (↑) szókapcsolatban alakult ki; ez utóbbi a ném. Schillerwein (↑) részfordítása.
AEthn. 14: 227; TESz.

silling A: 1538 sÿllÿng (PestiN. H4); 1898 Siling (NSz.) J: 1. 1538 ’[?]; mittelalterliche Gold- od
Silbermünze’ (↑); 2. 1957 ’[?]; österreichische Währungseinheit 〈seit 1924〉’ (BIdSz.).
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. Schilling ’(2002-ig) osztrák és (1971-ig) angol pénzegység’, (kfn.)
schillinc ’kis értékű, középkori pénzérme’bizonytalan eredetű, esetleg összefügg a [gót skildus ’pajzs’
szóval].. Megfelelői: ; szb.-hv. šiling; cseh šilink; stb.: silling. – Kétszeres átvétel. – 2. jelentésében vált
általánosan ismertté.

siló A: 1872/ silokkal (NSz. – Jókai 53: 11); 1897 siló (MTsz.) [csak EWUng.] J: 1. 1872/
’gabonatároló (gödör); Schachtspeicher für Getreide’ (↑); 2. 1897 ’tároló erjesztett takarmány számára;
Gärfutterbehälter’ (↑).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Silo;; ang. silo;; f r. silo;; s p . silo; stb.: siló. A spanyolból terjedt el
[ismeretlen eredetű].. – A magyarba elsősorban a németből került át. A szó eleji s a német s betű szerinti
olvasatán alapszik.
TESz.

sima A: 1138/ ? Síma szn. (MNy. 32: 203); 1529 e. ʃimaʃagoth sz. (VirgK. 149); 1566 síma (HFab.
142); 1759/ simma (NSz. – Csíksomlyói miszt. 172); 1759/ simma (NSz. – Csíksomlyói miszt. 172); nyj.
séma (ÚMTsz.) J: 1. 1529 e. ? ’csalárd, hamis | megnyerő, behízelgő; tückisch, falsch | gewinnend,
einschmeichelnd’ (↑), 1566 ’ua.’ (↑); 2. 1531 ’egyenletes felületű; glatt’ # (ÉrsK. 312); 3. 1550 k. ?
’kopasz, tar; kahl’ (KolGl.: NyF. 45: 48), 1552 ’ua.’ (Heltai: Dial. M4b); 4. 1577 ’kellemes, enyhe;
angenehm, mild’ (KolGl.: NyF. 45: 50); 5. 1577 k. ’kellemes, enyhe; klumpenlos 〈gewöhnlich breiiger od
pulverartiger Stoff〉’ (Kolgl.: NyF. 45: 50); 6. 1595 ’síkos, csúszós; schlüpfrig’ (Ver. 57); 7. 1755 ’[?];
eben’ # (NSz.) [csak EWUng.]; 8. 1763 ’egyszínű, nem mintás | dísztelen; einfarbig | unverziert’ # (NSz. –
Adámi: Spr. 258); 9. 1815 ’egyszerű, bonyodalom nélküli; einfach, glatt’ # (NSz. – Szluha Ád.: Föl. írás.
102); 10. 1925 k. ’〈kötésben〉 elölről lekötött 〈szem〉; glatt 〈Masche beim Stricken〉’ (A jumper² 11) || simít
A: 1560 k. megy symyttóm (GyöngySzt. 625.); 1643 simíttya [t-j] (NySz.) [csak EWUng.] J: 1. [haupts
mit VPräf] 1560 k. ’[?]; glätten’ # (↑); 2. 1604 ’[?]; enthaaren | abfedern, rupfen’ (MA.); 3. [ma el~] 1668
’[?]; beilegen 〈Konflikt〉 | vertuschen’ (NySz.) [csak EWUng.]; 4. [haupts mit VPräf] 1731 ’[?]; streicheln’
# (OklSz. fölsimít) [csak EWUng.]; 5. 1820 ’[?]; vervollkommnen 〈Werkstück〉’ (NSz.) [csak EWUng.] ||
simul A: 1604 Simoloc (MA.); 1767 Simúl (PPB. Glăbreʃco) [csak EWUng.]; 1792 símulok (SzD.) [csak
EWUng.] J: 1. 1604 ’simává, kopasszá válik; glatt werden’ # (↑); 2. 1604 ’[?]; kahl werden’ (↑); 3. 1793
’[?]; sich anpassen’ (NSz.) [csak EWUng.]; 4. [főként (hozzá) ~ vkihez/vmihez] 1797 ’tapad; sich an jmdn
anschmiegen’ # (NSz. – Nagy S.: Dafnis 20); 5. 1863 ’[?]; sich fortmachen’ (Vadr. 516) [csak EWUng.];
6. 1892 ’[?]; ausrutschen, gleiten’ (Nyr. 21: 336) [csak EWUng.] Sz: ~ékony 1830 simulékony (MNy. 4:
255) || simogat A: 1636 simogatni sz. (Pázmány Péter: NySz.); 1796 simongatták (NySz.) [csak EWUng.]
J: 1. 1636 ’[?]; streicheln’ # (Pázmány Péter: NySz.); 2. 1892 ’[?]; vervollkommnen 〈Kunststück〉’ (NSz.)
[csak EWUng.].
A szócsalád időrendben legkorábbi tagja, a sima: bizonytalan erdetű, esetleg származékszó. ⊗ Talán a
simik ’siklik, csúszik elcsúszik, megcsúszik’ tájszóból (1893, de vö.: sinkózik) -a (folyamatos) melléknévi
igenévképzővelcsusza, hulla stb. A magyarázat nehézsége az alapszó kései és ritka adatolhatóságából
származik. A simik végső soron a sí¹ szóval függhet össze; lásd még: sík. Ha a sima származtatása
helytálló, úgy a 6. jelentés lehet az eredeti; a jelentéséhez vö.: sík, továbbá ném. glatt ’egyenes, sima;
csúszós, síkos; könnyed; mézemázas, hízelgő; egyszínű, mintázatlan; sima 〈szem, kötés〉; stb.’. – A simít
és a simul vagy a sima műveltető, illetve visszaható képzős származékai vagy azzal párhuzamosan
keletkeztek. A gyakorító-műveltető képzős simogat esetében az utóbbi lehetőség a valószínűbb, mivel a
simogatnak a sima melléknévből való származtatása morfológiailag lehetetlen.
SzegFüz. 1: 225; TESz.
 símely × A: 1723 simely karika (HOklSz. 124); 1743 simelly karikák (uo.); 1813 Simejj (NSz. – Limit.
9); 1882 Símely (NSz. – Kozma F.: Ker. 5); nyj. sémely, símé, símëj, símel, símölyre (ÚMTsz.) J: ’a
szekér tengelyéhez ez párhuzamosan erősített vastag fa, mely a szekér oldalait tartja, és a rúd ágait a
tengelyhez szorítja | a szekér első tengelyén levő vánkos, párnafa, melyen a fergettyű fordul; auf dem
Achsstock aufliegendes Holz als Träger des Wagenoberteils | Wendeschemel 〈am Bauernwagen〉’.
Német (szász E.) jövevényszó. ⊗ Ném. (E.) šēməl: ’mozgatható fa a szekér elülső tengelyén,
tengelyvánkos; szekér, szán keresztléce’., – ném. Schemel ’ülőke, zsámoly; a szekér, illetve eke része’;
stb. [az eredetéhez vö.: sámli. – A szó az erdélyi szász bognárok nyelvéből került a magyarba.
TESz.

simfel × A: 1557 meg ne schin follianak (Gregor) [csak EWUng.]; 1845 schimpfelt (NSz. – PD. 2:
1091); 1848 simfolni sz. (NSz. – MT. 652); 1890 simfel (Nyr. 19: 100); 1898 simfölik (NSz. – Móra J.:
Atyámfiai 169); nyj. sinfő (ÚMTsz.) J: ’ócsárol, leszól, valami ellen kikel | szid, korhol; beschimpfen,
bemäkeln | schelten’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. schimpfen: ’szitkozódik, káromkodik; szidalmaz, korhol, gyaláz’ [< ném.
Schimpf ’sérelem, szégyen, gyalázat; megaláztatás’].. – A szó valószínűleg bajor-osztrák közvetítéssel
került a magyarba.
TESz.

simléder ∆ A: 1835 sirmléderes sz. (MNy. 71: 250) [csak EWUng.]; 1840 simlederes sz. (MNy. 71:
250); 1849 simléder (MNy. 71: 250); 1884 simlideres sz. (NSz. – Mikszáth: Apró gentry 182); nyj.
simmédërës sz. (Nyatl. ellenzős sapka) J: 1. 1835 ’sapkaellenző; Mützenschirm’ (↑); 2. 1865 ’ernyő;
Schirm’ (Babos).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. R. schirmleder ’sapkaellenző; kocsi, hintó védőernyője’ [< ném. Schirm
’ernyő, (au.) sapkaellenző’ + Leder ’cserzett bőr’].. – A szó az osztrák katonai nyelv közvetítésével
kerülhetett a magyarba. A szó belseji r kieséséhez vö.: furnérfurnéroz, óbester stb. – A N. sirmli
’sapkaellenző’ szó a ném. Schirmből (↑) keletkezhetett li végződéssel, a ↑kifli, ↑pitli stb. típusú szavak
hatására.
TESz.

sín A: 1395 k. ʒen vas [? ɔ: ʃen vas] (BesztSzj. 759.); 1405 k. ʃen vas (SchlSzj. 1286.); 1417 sen
(OklSz.); 1462 Sinwas (OklSz.); 1519 senghwas (OklSz. sing); 1548 syng (OklSz.); 1566/ sén-vas
(OklSz.); 1595 Sinn waʃert (MNy. 62: 238); 1618 Sinyvasakat (Radv: Csal. 3: 30); 1792 Sín ʃzeg (SzD.);
1875 sineg (Nyr. 4: 190); 1912 Előcsín, (Mest. 442, 569); nyj. sink (Nyatl.) J: 1. 1395 k. ’〈abroncsnak,
pántnak való〉 laposra nyújtott vagy vert vasrúd, vaslemez | abroncs, vaspánt; Stabeisen, Schieneisen |
Radschiene, Eisenband’ (↑); 2. 1490 ’kar-, lábszárvédő vas 〈vértezet része〉; Armschiene, Beinröhre 〈Teil
der Rüstung〉’ (OklSz.); 3. 1845 ’vasúti vágány alkotórésze; Eisenbahnschiene’ # (NSz. – PD. 2: 1066); 4.
1882 ’gép mozgó alkatrészének csúszását, gördülését szabályozó alkatrész; Laufschiene’ (NSz. – Kozma
F.: Eszt. 15); 5. 1883 ’sérült, törött testrész rögzítésére való gyógyászati eszköz; Schienenverband’
(Balogh: OrvMűsz. Schiene).
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kfn.) schin, (N. R.) schene scheen:: ’cső; sípcsont; keskeny fém-
vagy falemez’., R. schin ’vaspánt, abroncs; a vértezet kar-, illetve lábszárvédő része; kötés rögzítésére
használt gyógyászati eszköz, sín, (baj.-osztr.) fonáshoz használt szalag; abroncs’, (h. kor. úfn.) sehen,
schin ’fémszalag, sínvas’, (E.) šin ’vaskapocs; keskeny falemez; abroncs’, – ném. Schiene ’vasúti sín,
villamossín; sín mint gyógyászati eszköz’; stb.indoeurópai eredetű; vö.: [gör. σχασµός ’bevágás’; ; lett
šk'ieva ’repedés a fában’; stb.].. Megfelelői: ; szb.-hv. šina; le. szyna; stb.: (villamos)sín. – A szó a
magyarországi német kézművesek nyelvéből kerülhetett a magyarba. Meghonosodásában valószínűleg
szerepet játszott a korai sínvas ’EZ NEM KELL’ (↑) összetételből való önállósulás is; az összetétel a ;
ném. Schieneisen ’rúdvas; sín’. – A g-re végződő változatok esetleg a sing hatására keletkezhettek.
Mészöly-Eml. 153; TESz.

sincs A: 1372 u./ ʃÿnʒen (JókK. 29); 1416 u./¹ ʃinʟ, ʃinʟèn (BécsiK. 71, 82); 1555 synchek (LevT. 1:
166); nyj. csincsen, sícs (ÚMTsz.) J: ’[?]; etw gibt es auch nicht, jmd, etw ist auch nicht, es gibt auch
kein’ #.
 Összetett szó. ⊗ A sem + s ~ ësés, is) összetételi tagokból áll; szervetlen. Az összetétel olyan
mondatbeli helyzetben keletkezett, amelyben a sem predikatív funkciót töltött be. Az utótag
nyomatékosító szerepe elhomályosult, s ezáltal az összetétel tagadószóvá vált. Az ige eredeti többes
száma valószínűleg a sincsek (↑) volt. A sincsen változat elvonással jött létre a sincsenek másodlagos
keletkezésű többes számú alakjából, amely a sincs (E/3. sz.) alakjából alakult ki a -nek végződésű (T/3.
sz. ) igék mintájára. A csincsen változat hasonulás eredménye. – A sincs mellett később szókapcsolatokat
is használtak, melyek valószínűleg téves tagolással keletkeztek; vö.: és nincsen (1519); s nincsen (1541):
nincs.
TESz.; TNyt. 1: 511

sindik † A: 1416 u./³ ʃendo̗ sz. (AporK. 128); 1560 k. syndók sz. (GyöngySzt. 2427.); 1636 síndik ▼
(NySz.) [csak EWUng.]; 1835 Senydevész sz. (Kassai 4: 295) J: 1. 1416 u./³ ’sínylődik; siechen,
schmachten’ (↑); 2. [főként meg~ik vmit] 1771 ? ’valaminek káros hatását megsínyli; unter etw leiden’
(NSz. – Székely Á.: Gyerm. nev. 24), 1800 ’ua.’ (Nyulas F.: Borvizek 3: 26) Sz: ~evészik 1682
sinvedészik ’sínylődik | tönkre megy; siechen, schmachten’ (Haller János: NySz.) | ~evész 1779 u.
’sínylődő; siechend’ (NSz. – Miháltz I.: Major 1: 61) | | sínylik A: 1531 ʃenloͤ sz. (ÉrsK. 540); 1577 k.
ʃÿnlik ▼ (OrvK. 149); 1742 sénylödése sz. (NSz. – Miskóltzy F.: Manuale 330); 1779 szinlődik sz.
(Kónyi János: NySz.); 1789 sínylik (NSz. – Wályi A.: Újj tanítás 15); nyj. sélli (MTsz. sínl-) , sillődik
(Népr. és Nytud. 14: 95) J: 1. 1531 ’nehéz körülmények között, szenvedve, sorvadva tengődik, sínylődik;
siechen, schmachten’ (↑); 2. [főként meg~ik vmit ] 1750 ’valaminek káros hatását nehezen viseli el,
nehezen heveri ki | valaminek a hiányát fájdalmasan érzi; unter etw Schaden erleiden | schmerzlich
entbehren’ (NSz. – Heptalogus 56) Sz: ~ődik 1617 synloͤ dvén sz. (Lépes Bálint: NySz.).
Származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő ismeretlen eredetű és összefügg a sanyargat, szenved stb.
szócsaládjának tövével. A végződés: -d, -l gyakorító képző. A szótő régiségbeli használatát a R.
személynevek bizonyítják; vö.: 1138Sene sz., szn. (MNy. 32: 132); 1211Senned sz., szn. (PRT. 10: 506);
stb. A sindik szó sindevész származéka a csenevész hatását mutatja.
MNy. 62: 465; TESz. sínylik a. is

sing ∆ A: 1368 Erdeusengh (OklSz. erdő); 1520 k. sing (BodK. 5); 1526 ʃéénghnére sz. (SzékK. 1);
1560 k. szyngh (GyöngySzt. 3061.) [csak EWUng.]; 1763 zing [z=zs] (NSz. – Adámi: Wb. 68); 1799 Sin
(NSz. – Gyarmathi S.: Affinitas 307); 1899 singcsontja (NSz. – Herman O.: Magyr ősfoglalk. 94) J: 1.
1368 ’különféle hosszúságmértékek elnevezéseként | a rőfnél valamivel rövidebb hosszúságmérték 〈kb.
62. cm〉; 〈zur Benennung versch Längenmaße〉 | Elle 〈als Längenmaß〉’ (↑); 2. 1558 ’mérőrúd, mérőléc;
Meßstab’ (OklSz.); 3. 1673 ’függőón, függélyező | vízmélységmérő ólomsúly; Senkblei | Lot zum Messen
der Wassertiefe’ (Amos Comenius: NySz.); 4. 1941 ’(felmotollált) fonalmennyiség 〈különféle〉
mértékegysége; Maßeinheit für (aufgehaspeltes) Garn’ (NéprÉrt. 33: 129) Sz: ~nyi 1416 u./² ʃengnèt
(MünchK. 24) | ~es 1469 georgi senges szn. (MNy. 57: 361); 1588 singes ’singnyi; ellenlang’ (OklSz.);
1897 ’rőföskereskedő; Schnittwarenhändler’ (MTsz.).
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Megfelelőihez vö.: sín. Lásd még: ném. (kfn., baj.-osztr.) schin
’bányamérés’. A sing ’egy fajta hosszmérték’ jelentése talán a magyarországi németben keletkezhetett a
n é m . Elle ’singcsont, alkarcsont; régi hosszmértéknek megfelelő egység (40–45 cm)’ szemantikai
analógiájára; ehhez vö.: 1405 k.ʃeng ’rőf, könyök’. A sín és a sing között szóhasadás mehetett végbe. A
szóvég szervetlen g-jéhez vö.: könting, puszpáng stb. A jeletések részben metaforikusan, részben
metonimikusan keletkeztek az 1. jelentés alapján.
Mészöly-Eml. 153; TESz.; NMÉr.

sinkófál A: 1661 e. elsyncopáltaték sz. (Nyr. 71: 95); 1788 el-sinkópálni sz. (NSz. – Trenk históriája 3:
190); 1816 Sinkopálni sz. (Gyarmathi: Voc.); 1838 Sinkófálni sz. (Tsz.) J: 1. 1661 e. ’eltüntet, elsikkaszt;
verschwinden lassen’ (↑); 2. 1838 ’[?]; vereiteln | verderben’ (Tsz.) [csak EWUng.]; 3. 1863 ’[?]; um etw
betteln’ (Vadr.) [csak EWUng.]; 4. 1863 ’[?]; sich schmeichelnd herumschleichen’ (↑) [csak EWUng.].
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (k., h.) syncopare: ’rövidít, kurtít’ [< lat. syncopa ’rövidítés 〈szóé〉; szó
belseji betű elhagyása’ < ; gör. συγκοπή ’ua.’].. Megfelelői: ném. synkopieren;; f r. syncoper; stb.:
szonkopál ’〈zenei műszó>; elhagy <betűt, szótagot〉’. – A szókezdő s-hez vö.: salétrom stb. A szó belseji p
> f hangváltozáshoz vö.: somfordál. A diáknyelvből terjedt el, és a tréfás szóhasználatban ma leginkább el
igekötős alakja használatos. – Ide tartoznak: R. sinkopa ’szó belseji betű vagy szótag elhagyása’ (1794
(GLEl.), sinkófa ’kópé, csirkefogó, csibész’ (1838 (Tsz.); (el-, ki-)sinkófáz ’elpazarol, eltékozol; elemel,
lop; elkoldul, elkunyerál’ (1867 (NSz.); lásd még: szinkópa ’szinkópál 〈zenei műszó〉’ (1925 (RévLex.).
Nyr. 48: 90; TESz.; GLEl. sinkopa a. is

sinkózik × A: 1788 Sinkózni sz. (MNy. 5: 239); 1856 sinkozni sz. (NSz. – Aszalay J.: Omn. 2: 182);
1876 sinkózik ▼ (Nyr. 5: 522); nyj. sinkóz () J: ’〈jégen〉 csúszkál | korcsolyázik; schlittern | Schlittschuh
laufen’.
Származékszó. ⊗ Valószínűleg a simiksima szóból keletkezett gyakorító képzővel. A szó belseji m > n
hangváltozáshoz vö.: ing, senki stb.
TESz.

sintér A: 1780 sintér-vermekben (NSz. – Rácz S.: Salétrom 11); 1816 Sinter (Gyarmathi: Voc. 69); nyj.
sintër (MTsz.) J: 1. 1780 ’kutyapecér, gyepmester; Schinder, Abdecker’ # (↑); 2. 1786 ’bakó, hóhér;
Henker’ (NSz. – Kónyi J.: Democritus 1: 114); 3. 1877 ’a »sintéres« nevű labdajáték egyik résztvevője:
adogató 〈aki a kifutót eltalálni igyekszik〉; Anschläger 〈in einem Ballspiel〉’ (NSz. – Hamary B.: Lapdaját.
14); 4. 1880 ’mást gyötrő, kihasználó ember; Menschenschinder’ (NSz. – Teleki S.: Eml. 2: 225); 5. 1888
’foghúzással foglalkozó borbély | ügyetlen, kontár módjára dolgozó fogorvos, sebész; sich mit
Zahnziehen beschäftigender Barbier | ungeschickt arbeitender Zahnarzt, Chirurg’ (Nyr. 17: 334).
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) schinder schintər, – ; n é m . Schinter: :
’kutyapecér, gyepmester; embernyúzó’ [< ném. schinden ’kegyetlenül meggyötör, kizsákmányol; állatot
nyúz szb.’].. Megfelelői: szb.-hv. šintar šinter; szlk. šinter: ’sintér’. – Az ér végződéshez vö.: cégér, fillér
stb. A 3. és 5. jelentés: tréfás metafora valószínűleg a 2. jelentés alapján.
TESz.

sió × A: 1614 Siuo-nem [lat Akk] hn. (MNy. 47: 262); 1693 Sio hn. (uo.); 1792 siója (MNy. 47: 261);
nyj. séjó, siu (MTsz.), sívó (Nyr. 82: 230) J: 1. 1614 ’[folyóvíz]; brausender, schneller Bach | (Graben
mit) Schleuse’ (↑); 2. 1800 ’csatorna | levezető csatorna, kifolyás; Kanal | Abfluß’ (NSz. – Molnár J.:
Könyvház 13: 218).
Származékszó szófajváltásának eredménye. ⊗ Főnevesült folyamatos melléknévi igenév-ó képzővel a
sí¹ tő siv- tőváltozatából. Ugyanennek a folyamatos melléknévi igenévnek a melléknevesüléséhez vö.:
sívó. – A dunántúli nyelvjárások szava. – Nem tartozik ide: 1230/Syov hn.
MNy. 47: 260, 48: 142; Nyr. 76: 230; TESz.

síp A: 1138/ Sípus sz. szn. (MNy. 32: 56); 1405 k. ʃip (SchlSzj. 2000.); nyj. zsíbbal (MTsz.) J: 1. 1138/
’fúvással, illetőleg fújtatással megszólaltatható csőszerű hangszer | így működő éles hangú jeladó eszköz;
(Signal)pfeife’ # (↑); 2. 1667 ’[cső]; Rohr’ (Lippay: Posoni kert 3: 23); 3. 1692 ’[?]; Kaminrohr,
Schornstein’ (MNy. 80: 378) Sz: ~os 1138/ szn. ’[?]; Pfeifer’ (↑) | sipoly 1833 ’valamely szervből
kivezető, kóros eredetű, váladékot kibocsátó csatorna, fisztula; Fistel’ (Bugát – Schedel: OrvSz.) || sípol
A: 1519 sypolank (JordK. 545) J: ’[?]; Pfeife blasen, pfeifen’ #.
A szócsalád alapja valószínűleg a sípol származékszó. ⊗ Valószínűleg sí¹ ~ siv- tőből keletkezett
gyakorító képzővel. A szó belseji p vagy a tőhöz tartozik mint a v változata, vagy mozzanatos képző. – A
síp elvonással keletkezhetett a sípolból. A sípol viszonylag késői felbukkanása miatt nem zárható ki, hogy
a síp (a sípol alapszavaként) a sí¹ tő -p névszóképzős származéka, ez a magyarázat azonban a szokatlan
képzési mód miatt nem meggyőző. A síp 2. és 3. jelentése metafora. A sipoly származékszó latin és német
mintáihoz vö.: fisztula. – A magyarból: szb.-hv. šipuš; le. R. szyposz: ’sípos, dudás.’
SzófSz.; TESz. sipoly a. is

sípcsont A: 1828 Sípkoncz v. csont (NSz. – Bugát P.: Bonctud. 2. Szót.: 38) J: ’a lábszárt alkotó két
csont közül a belső oldalon levő; Schienbein 〈beim Menschen〉’.
Latin mintára alkotott tükörfordítás, összetett szó. ⊗ Vö.: lat. os tibiane: ’sípcsont’ [< lat. os ’láb, csont’
+ tibia ’síp, furulya; sípcsont’].. Megfelelői: ol. osso della tibia;; cseh holenní kost; stb.: sípcsont. – A
magyarban: síp + csont. Nyelvújítási szó. – Korábbi megnevezése: első szárcsont,, tkp. ’EZ NEM KELL’
(1604 (MA.).
TESz.

sipít A: 1788 sipított (NSz. – Gelei J.: Halló 1: 195); 1863 Sipitt (Kriza: vadr. 516) J: 1. 1788 ’éles,
magas hangon beszél | sopánkodik, panaszkodik; mit greller Stimme sprechen | jammern’ (↑); 2. 1815
’〈szél〉 süvít | 〈lövedék〉 fütyül; heulen 〈Wind〉 | pfeifen 〈Geschoß〉’ (NSz. – Kazinczy: Munkái 6: 141); 3.
1825 ’〈kiscsirke, madárfióka stb.〉 csipog; piepen 〈Küken, junger Vogel usw〉’ (NSz. – Nátly J.: Vél. 38);
4. 1844 ’〈hangszer, jelzősíp〉 éles, magas hangon szól; schrill tönen 〈Musikinstrument, Signalpfeife〉’
(NSz. – Frankenburg: Est. 1: 252) Sz: ~ozik 1851 sipitozó sz. (NSz. – Falu könyve 303) | | sipákol A:
1838 Sipákolok (Tsz.) J: 1. 1838 ’〈kiscsirke, madárfióka stb.〉 csipog; piepen 〈Küken, junger Vogel〉’
(Tsz.); 2. 1838 ’siránkozik, panaszkodik; wehklagen’ (NSz. – Kunoss: Lombok 81b); 3. 1921 ’〈személy,
legtöbbnyire gyermek〉 sír, bőg; heulen 〈Person, haupts Kind〉’ (ÚMTsz.).
Származékszó. ⊗ A sí¹ ~ siv- tőből -ít mozzanatos-műveltető képzővel (gyakorító funkcióval is), illetve
-ákol gyakorító képzővel. A szó belseji p vagy a tőhöz tartozik mint a v változata, vagy mozzanatos
képző. A sipákol ma leginkább a 2. jelentésében használatos.
TESz.

sipőc † A: 1587 Sypölczöknek (OklSz.); 1597 Sypőch [U] szn. (OklSz.) J: ’poroszló | vadász; Häscher,
Scherge | Jäger’.
Ismeretlen eredetű. ⊗ Családnévként igen gyakori, köznévként azonban – bár nagy valószínűséggel
létezett –, csak egyetlen adatban fordul elő, ebből fakad az egyszeri előfordulás alapján kikövetkeztetett
jelentés bizonytalansága is.
KSzlJsz. 941; TESz.

sír¹ A: A13. Jh/ ʃyrotiatu[c] sz. (ÓMS.); 1553/ Suͤ r vala (TCr. A3b) [csak EWUng.] J: 1. A13. Jh/
’〈ember fájdalom, düh, egyéb érzelmi megrázkódtatás hatására〉 (panaszos hangot adva) könnyezik;
weinen’ # (↑); 2. 1456 k. ’kesereg, panaszkodik | rimánkodik; jammern | anflehen’ (SermDom. 1: 210); 3.
1801/ ’〈hangszer, zene, vers〉 fájdalmat kifejezve szól; wehmutsvoll tönen, Schmerzen ausdrücken
〈Musikinstrument, Musikstück, Gedicht〉’ (NSz. – Csokonai: Műv. 1: 320); 4. 1840/ ’〈szél〉 zúg; brausen,
pfeifen 〈Wind〉’ (NSz. – Vörösm. 4: 392); 5. 1857 ’〈tárgy〉 nyikorgó hangot ad; knarren’ (NSz. – Tisza D.:
Vers. 19); 6. 1860 ’[〈állat〉 elnyújtott, panaszos hangot ad]; heulen, winseln 〈Tier〉 | schreien, kreischen
〈Vogel〉’ (NSz.) [csak EWUng.]; 7. 1886 ’〈víz, nedves fa, más anyag〉 síráshoz, nyöszörgéshez hasonló
hangot ad; zischen 〈Wasser, feuchtes Holz usw〉’ (NSz. – jakab Ö.: Marossz. tört. 101) Sz: sirat A13. Jh/
ʃyrotiatu[c] (KTsz.) | siralom M13. Jh/ ʃyrolm (ÓMS.) | siralmas 1372 u./ ʃiralmaʃ (JókK. 23) |
siralmasság 1372 u./ ʃyralmaʃʃagual (JókK. 58) | ~ás 1416 u./¹ ʃiɂaʃt (BécsiK. 22) | siratta 1416 u./²
ʃiratta Verbaladv (MünchK. 97va) | siránkozik 1519 ʃyrankozyk (JordK. 340) | ~dogál 1702 sirdogál
(Miskolczi Gáspár: NySz.).
Onomatopoetikus eredetű szócsalád. ⊗ Szorosan összefügg az sí¹ szóval; az is lehetséges, hogy a sír¹
tulajdonképpen a sí¹-r gyakorító képzős származéka. – Nyelvújítási származékszóként hangkivetéssel jött
létre téves olvasat alapján, és a siralom származékszóra megy vissza: a sirám ’panasz; siratóének’ (1818).
TESz.; Kylstra-Festschr. 12

sír² A: 1055 adlean ʃyher (TA.); 1193 leajn Sewer, Seýr hev (ÓMOlv. 56, 58); (†1015) [1220 k.]
Beksere hn. (DHA. 78) [csak EWUng.]; 1297 Fekete Syr hn. (Gy. 1: 779) [csak EWUng.]; 1416 u./²
ʃeɂeket (MünchK. 29rb); 1427 Pogansyer hn. (OklSz.); 1543 sürásóknak (MNy. 56: 384) J: ’temetkezésre
szolgáló gödör, illetőleg a gödör felé emelt halom; Grab | Grabhügel’ #.
Bizonytalan eredetű, esetleg örökség a finnugor korból. ⊗ Vö.: cser. (J.) šüγer ’temető’, (U., M.) šüγar
’sír’ [fgr. *čiγɜ-rɜ vagy *ćiγɜ-rɜ: ’sír’].. A magyarázat bizonytalan, mert mindössze egyetlen rokon
nyelvben mutatható ki a megfelelője, és a származtatás szótörténeti, illetve hangtani nehézségekbe
ütközik. A magyar szó eredetileg bizonyosan két szótagú és palatális hangrendű volt. A szó belseji *γ
kialakulásához vö.: fárad, szőr stb.; a veláris toldalékoláshoz vö.: nyír².
FUF. 14: 103; TESz.; MSzFE.

sirály A: 1791 Síráj (NSz. – Ravazdy: Méhtolmács 264); 1793 sirály (MNy. 2: 114); 1846 siró (KMad.
178) [csak EWUng.]; 1895 csira (Nyr. 24: 432) J: ’[?]; Möwe’ #.
Származékszó. ⊗ A sír¹ ’vijjog, sivít 〈madár〉’ szóból névszóképzővelbögöly, továbbá aszályaszik,
dagály stb. Hasonló, végső soron onomatopoetikus eredetű szavakhoz más uráli és egyéb nyelvekben vö.:
csér, mely a csira keletkezéséhez is hozzájárulhatott.
MNy. 2: 114, 69: 456; TESz.
 sirokkó A: 1781 Siroco (MNy. 66: 342); 1805 Szirokkóknak (NSz. – Csokonai: Ódák 133); 1850
sirokkó (NSz. – Emlékl. 210) J: ’a Földközi tenger felől érkező tikkasztó szél; warmer südöstlicher Wind
im Mittelmeergebief’.
Olasz (é.) jövevényszó, esetleg német közvetítéssel is. ⊗ Ol. R. scirocco, sirocco, (tr.) siroco, (vel.)
sirǫ́ko: ’meleg délkeleti szél a Földközi-tenger térségében’; – lásd még: ném. Schirokko ’ua.’. Az olaszba
az arab šaluq šalūk ’ua.’. Megfelelői: ; fr. siroco;; szb.-hv. široko; stb.: . – A magyarba mind az sz-es,
mind az s-es változatok átkerültek az olaszbólsaláta, szamár stb.
TESz.

sisak A [4]: 1405 Sysak (OklSz.); 1506 syssak (OklSz.); 1792 siskában (NSz. – Nagyenyedi próba 79)
J: 1. 1405 ’a fej védelmére való fejfedő; Helm 〈Kopfschutz〉’ # (↑); 2. 1638 ’zárófedél, kupak;
Verschlußdeckel’ (OklSz.); 3. 1870 ’a virág takaróleveleinek sisak formájú összessége; kapuzen- bzw
helmartige Gesamtheit der Blütenhüllblätter’ (CzF.); 4. 1924 ’kupola, meredek toronytető; Turmhelm’
(RévaiLex. 16: 836).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A magyar szókincs egyik igen régi rétegéhez tartozhat. A 2–4. jelentések
metonimikusan keletkeztek; a jelentéstanhoz vö.: ném. Helm ’egy fajta fejvédő’ > ’különböző tetőalakok,
kéménytető stb’. – A magyarból: szlk. šišak; le. szyszak;; or. (óor.) шишакъ ’sisak.’
MNy. 38: 337; Nyr. 82: 233; NytÉrt. 38: 183; TESz.

siseg × A: 1604 ʃiʃegec (MA. Pípilo) J: 1. 1604 ’csipog; piepsen’ (↑); 2. 1787 ’susog; säuseln’ (NSz. –
Bartzafalvi Szabó: Szigvárt 1: 186); 3. 1808 ’sistereg; zischen, knistern’ (SI.) | | sistereg A [1]: 1766
sistorgattyák sz. (NSz. – Kollaris J.: Int. 98); 1793 siʃztergö sz. (MNy. 43: 308); 1829/ sistergését sz.
(NSz. – Vörösm. 6: 18); 1838 Csisztereg (Tsz.); 1850/ Sistereg (NSz. – Arany: Kk. 1: 144); 1870 sistėrėg
(CzF.); 1875 sesztėrgėtt (Nyr. 4: 86); 1876 süstörög (Nyr. 5: 424); nyj. sësztërëg, sistyërëg, sösztörög
(ÚMTsz.) J: 1. 1766 ’csikorog, csikorgó hangot ad; knirschen’ (↑); 2. 1793 ’sercegő hangot ad; zischen,
knistern’ # (↑) || sisterékel × A: 1779 sisterékel (NSz. – Bessenyei: Holmi 11); 1791 sisztirikel (NSz. –
Nagyváti: Mezei-gazda 1: 32); 1862 siterékkel (NSz. – Tóth E.: Harangvir. 31); 1870 sisterékėl (CzF.) J:
’sistereg; zischen, knistern’ || sisereg × A [1]: 1783 sisereg (NSz. – Molnár J.: Könyvház 2: 178); 1826
siserg (NSz. – Egyed A.: Ovid. Kes. 136); 1863 Sisėrėg (Kriza: Vadr. 516); 1870 sisergése sz. (CzF.)
[csak EWUng.]; nyj. sisörög (ÚMTsz.) J: ’sistereg; zischen, knistern’ | | siserékel ∆ A: 1790 siserékel
(NSz. – Pétzeli: Mind. Gyüjt. 3: 269) J: ’sistereg; zischen, knistern’.
A szócsalád alapja valószínűleg a siseg: onomatopoetikus eredetű. ⊗ A susog palatális párja. A
végződés: -g gyakorító képző. Ugyanakkor nem zárható ki, hogy a siseg tulajdonképpen a sí¹ származéka;
ebben az esetben a szó belseji s gyakorító képző. – A szócsalád többi igei tagja feltehetőleg a siseg alapján
keletkezett játszi gyakorító képzővel, azonban a párhuzamos keletkezés lehetősége sem zárható ki.
TESz. sistereg a. is

siserehad A: 1876/ Siserahad (NSz. – Jókai 34: 210); 1884/ siserehad (NSz. – Jókai 84: 174); nyj.
zsizserehad (ÚMTsz.) J: 1. 1876/ ’gyülevész, lármás, garázdálkkodó had(sereg); Heer von Plünderern’
(↑); 2. 1897–1901 ’[lármás, zsibongó embercsoport 〈főleg gyerekek〉]; lärmende, wimmelnde Gruppe 〈bes
von Kindern〉’ (MTsz.) [csak EWUng.] – De vö. 1791 zsizsara Hadgya ’[?]; Heer von Plünderern’ (NSz. –
Laczkovics: Beszéd 155).
TESz.; Nyr. 94: 239

siska¹ † A: 1419 ? Siska szn. (OklSz.); 1542 syska (OklSz.) J: ’egy fajta ágyú; Art Kanone’.
Ismeretlen eredetű. ⊗ Sem a siska ’(sütő)kemence’ (1787), sem a siska ~ suska ’gubacs; fenyőtoboz’;
stb. (1792) nem tartozik ide. A két, leginkább a palóc nyelvjárásokban elterjedt tájszó közül az első a szlk.
N . šiška ’búbos kemence’ [tisztázatlan eredetű].szóból származik. A második jövevényszó egyrészt a
szerb-horvátból vagy szlovénból, másrészt a szlovákból: szb.-hv. šiška szln. šiška: ’gubacs’ és ; szlk.
šiška šuška ’fenyőtoboz’ [tisztázatlan eredetű].. – A siska ’fánk; gombóc’ (1792) valószínűleg az
utóbbihoz tartozik külön átvételként a ; szlk. šiška ’fánk; forgácsfánk 〈egy fajta sütemény〉 szóból.’
TESz. siska3,4 a. is

siska² A: 1419 ? Siska szn. (OklSz.); 1688 Siska (Herman: Pászt. 460); nyj. suska (MTsz.) J: mn
1419 ? ’kajla, lelógó fülű; etw herabhängendes (zB Ohren, Haare, Hörner) habend’ (↑), 1688 ’ua.’
(Hermen: Pászt. 460) | fn 1772/ ’egy fajta lelógó fülű disznó; Art Schwein mit herabhängenden Ohren’
(Kreszn.).
Ismeretlen eredetű. ⊗ Ide tartozik: suski ’egy fajta lelógó fülű disznó’ (1872). – Tisztázatlan
idetartozású: siska ’egy fajta gyomnövény’ (1769 (Szműv. 38), ’a pázsitfüvek családjába tartozó, sáshoz
hasonló növény, nádperje’ (1793); esetleg a szb.-hv. šiška ’őszi búza; fűféle; tamariszkusz; sulyom’, ez a
származtatás azonban szóföldrajzi nehézségekbe ütközik.
TESz. siska⁵ a. is

sit × A: 1575 sitre, sẃtre (NyK. 70: 315); 1723 schichtjeket (MNy. 9: 329); 1732 sikt (NyK. 70: 315);
1893 sitt (Jankó: Tord. 156); nyj. siht (NyK. 70: 315) J: 1. 1575 ’műszak, napszám; Arbeitsschicht’ (↑); 2.
1710 ’ásványi réteg, ér; Lagerung’ (TörtTár. 1881: 377); 3. 1732 ’a bányabirtok egy (1/6) része; gewisser
Teil (1/16) des Bergwerksbesitzes’ (↑).
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (R., N.) schichte: ’rétegbe rendezett rakás; réteg; kőzetréteg;
műszak; egy bizonyos mennyiségű bányarészvény’., (h. kor. úfn.) schicht ’negyed(rész), egynegyed; a
bányarészvények negyedrésze’, – ném. Schicht ’réteg; kőzetréteg; műszak’; stb.indoeurópai eredetű; vö.:
[lat. scindere ’hasít, repeszt, szétszakít’; ; litv. skíesti ’szétválaszt, elválaszt’; stb.].. Megfelelői: szlk. N.
šichta ’farakat; kőzetréteg; a bányabirtok egy bizonyos része; műszak’. – A változatok arra utalnak, hogy
a szó többszörös átvétellel kerülhetett a német bányavidékek nyelvjárásaiból a magyarba. – Ide tartozik: a
R. sitfa ’EZ NEM KELL’ (1556), mely a ; ném. Schichtholz ’rétegelt fa, sarangolt fa’ részfordítása (az
utótag a magyarban: fa); ide tartozik még: sikta ’műszak’ (1745), ez a tájszó külön átvétel lehet a
szlovákból (↑).
NyK. 70: 313; TESz.

sittel A: 1888 sittolt (Zolnay – Gedényi); 1926 sitolva sz. (KBTolv.) [csak EWUng.] J: ’elfog 〈rendőr〉,
őrizetbe vesz | bebörtönöz; in Haft nehmen | einkerkern’ – De vö. 1901 besittöl (ZG.) [csak EWUng.];
1950 besitteltre sz. ’ua.’ (uo.) || sitt A: 1929 sit (ZG.) [csak EWUng.]; 1930 sittre (uo.) J: ’börtön, fogház,
fegyház; Gefängnis’.
A szócsalád alapja a sittel: egy összetételi utótag önállósulásával jött létre. ⊗ A besittelből (↑). Ez a
ném. (argó) verschütten: ’őrizetbe vesz; tömlöcbe vet’ részfordításaaz [aln. schütten ’megakadályoz,
meggátol; bezár, becsuk; lefoglal’; stb.].. Lásd még: ném. (argó) verschütt ’fogház, börtön’, verschütt
gehen ’sittre kerül’. – A be¹ igekötő olyan szavak analógiás hatásával magyarázható, mint a becsuk, bezár
stb. ’EZ NEM KELL’. A sittel alak csak a fentebb említett összetételben mutatható ki. – A sitt elvonás a
sittelből.
TESz.

sivalkodik A: 1498 e. syalkodas sz. (Gl.) [csak EWUng.]; 1549/ ʃiualkodaʃth sz. (TCr. c4a) [csak
EWUng.]; 1550 k. sivalkodának [?U] (MNy. 14: 154) J: ’[?]; (vor Schmerz, vor Schreck) schrill
(auf)schreien’ Sz: ~ó 1522 ? szn. (MNyTK. 86: 37); 1565 ’[?]; lebend 〈Mensch〉’ (MNy. 14: 154).
A szócsalád alapja a sivall származékszó. ⊗ A sí¹igesiv- tőváltozatából keletkezett mozzanatos
képzővel. A sivalló származékszó jelentésének kialakulása nem teljesen világos, legvalószínűbbnek a
’hangot adó > élő, eleven ’ jelentésfejlődés tűnik. – A sivalkodik a sivall gyakorító-visszaható képzős
származéka, amely az alapszóval ellentétben az irodalmi nyelv regiszterébe tartozik. – Ide tartozik a sivall
tövéből másik mozzanatos képzővel alkotott sivan ’(fájdalmában, félelmében) élesen felkiált’ (1832).
TESz. sivall a. is

sivár A: 1843 Sivár (Nyr. 27: 118); 1847 sivar (NSz. – Kemény Zs.: Gyulai 1: 97); 1855 sívarabb
(NSz. – Kemény Zs.: Özvegy 1: 143) J: mn 1. 1843 ? ’kopár, kietlen 〈tájék〉; wüst, öde 〈Gegend〉’ # (↑),
1845 ’ua.’ (Fogarasi); 2. 1843 ’örömtelen, üres; freudlos, leer’ # (↑), 1864/ ’ua.’ (NSz. – Vörösmarty:
Emlékkönyve 29); 3. 1847 ’közönséges, nemtelen; gemein, unedel’ (↑); 4. 1848 ’közönyös, fásult;
apathisch’ (NSz. – Unio 328); 5. 1858 ’zord, hideg 〈időjárás, szél〉; rauh, kalt 〈Wetter, Wind〉’ (NSz. –
Kemény Zs..: Rajongók 1: 88); 6. 1862 ’kegyetlen, félelmetes; unbarmherzig’ (NSz. – Szász K. – Hugo:
Száz. leg. 15) | fn 1862 ’sivatag; Öde, Wüste’ (NSz. – Szász K. – hugo: Száz. leg. el.: XV.).
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ A sí¹igesiv- tőváltozatából -ár névszóképzővel jött
létre (vö.: búvár, kopár stb.), nyelvújítási szóalkotás a sivatag jelentéstani hatására. A 4. jelentés:
metonímia a 2. jelentés alapján.
 TESz.

sivatag A: 1422 Syuathagus sz. szn. (OklSz.); 1659 sivatagh (Czeglédi István: NySz.); 1790
szivatagabb (NSz. – M. Kurir 604); 1799 Sivadag (NSz. – Gyarmathi S.: Affinitas 4); 1804 sívatag (NSz.
– Peretsenyi Nagy L.: Oríthia 33); 1804 Zsivataggá (NSz. – Molnár J.: Könyvház 21: 184) J: mn 1.
1422 ? ’[vad, barbár, műveletlen 〈személy, embercsoport〉]; wild, barbarisch, ungebildet 〈Person,
Menschengruppe〉’ (↑), 1659 ’ua.’ (↑); 2. 1692 ’kopár, terméketlen 〈vidék〉; wüst, unfruchtbar 〈Gegend〉’
(Lisznyay Kovács Pál: NySz.); 3. 1692 ’zord, kietlen | rettenetes, ijesztő; unwirtlich | schrecklich’
(Lisznyay Kovács Pál: NySz.); 4. 1790 ’sivító, hideg 〈szél〉; brausend, kalt 〈Wind〉’ (↑); 5. 1879 ’csupa,
merő; ganz, lauter’ (Nyr. 8: 39); 6. 1915 ’silány; gering(wertig)’ (Nyr. 44: 363) | fn 1. 1804 ’kopár,
legtöbbnyire homokkal vagy kővel borított pusztaság; Wüste, Öde’ # (NSz. – Molnár J.: Könyvház 21:
184); 2. 1872 ’futóhomok; Flugsand’ (Nyr. 1: 150).
Származékszó. ⊗ A sí¹igesiv- tőváltozatából keletkezett névszóképzővelbalgatag. Az alapszó
onomatopoetikus jellege a melléknévi 4. és 5. jelentésben él tovább. A melléknévi 2., 3. és a főnévi
jelentések metaforikus névátvitellel keletkeztek a 4. jelentésből: süvöltő ’〈szél〉’ > ’széltől felkavart
〈homok〉’ > ’sivár, terméketlen 〈(homok)terület〉’ > ’zord, vad, ijesztő 〈vidék, jelenség stb.〉’. A melléknévi
1. jelentés a 3. jelentés alapján alakult ki. A 6. és 7. jelentés az ’üres , illetve értéktelen’ jelentésváltozás
révén a melléknévi 2. jelentésre megy vissza.
Nyr. 53: 67; MNy. 48: 141; TESz.

sívó × A: 1791 Sívó-Rozst (NSz. – Nagyváti: Mezei gazda 1: 148); nyj. szívó (ÚMTsz.) J: 1. 1791
’tiszta, nem kevert, nem vegyített | csupa, merő; pur, ungemischt | ganz, lauter’ (↑); 2. 1835 ’sivár, kopár;
öde, wüst’ (Kassai 4: 319).
Származékszó. ⊗ A sí¹igesiv- tőváltozatából jött létre (folyamatos) melléknévi igenévképzővel. A
folyamatos melléknévi igenév főnevesüléséhez vö.: sió. A jelentéséhez vö.: sivatag. – A szó főleg a sívó
homok ’futóhomok’ (1792) szókapcsolatban használatos.
SzófSz.; MNy. 48: 145; TESz.

skála A: 1811/ skálának (NSz. – Kazinczy: Lev. 8: 578) J: 1. 1811/ ’foksor, fokmérő; Gradod
Maßeinteilung, Maßstab’ (↑); 2. 1856–79 ’hanglétra; Tonleiter’ (NSz. – Szigligeti: Dalos P. 29).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Skala: ’fokmérő, skála, mérték; hanglétra, skála’;ang. scale: ’létra, lépcső;
fokbeosztás; hanglétra, skála’;fr. échelle: ’létra; fokbeosztás; rangfokozat; mérték; hanglétra, skála’;ol.
scala: ’lépcső; létra; fokbeosztás; hanglétra; mérték’; stb. Lásd még: ;lat. scala scalae többes szám :
’lépcsőfok, létra, lépcső’, (h.) ’fokmérő’ [< lat. scandere ’felfelé halad’].. – A magyarba a németből (1.
jelentés), illetve az olaszból (2. jelentés) került. – A N. iskála ’létra, lépcső’ (1838) a latinból származik
(↑); a szó leji i-hez vö.: iskola, istálló stb.
TESz. iskála a. is

skalp A: 1813 Skálpnak (MNy. 67: 470); 1818 Skalp (uo.); 1897 szkalp (PallasLex. Szkalpolás) J: ’az
ellenség lenyúzott fejbőre mint diadalmi jelvény 〈az indiánoknál〉; Skalp’ Sz: ~ol 1884 Scalpolás sz.
(MagyLex. 14: 510).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Skalp;; ang. scalp;; fr. scalp scalpe; stb.: skalp. Az angolból terjedt el [<
óész. germ. skalpr ’hüvely, tok, tartó’].. – A magyarba különböző nyelvekből került az Észak-Amerikára
vonatkozó irodalmi művek fordítása révén. A szókezdő s vagy betűhív olvasás eredménye, vagy pedig
német hatást tükröz.
MNy. 67: 469; TESz.

skandál A: 1791/ scandálván sz. (NSz. – Kazinczy: Lev. 2: 231); 1794/ skandálatlan, skándált sz.
(NSz. – Kazinczy: Lev. 2: 231) J: ’verslábak szerint ütemez; skandieren’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (versum) scandere: ’skandál’, tkp. ’felhág, emelkedik’; stb.indoeurópai
eredetű; vö.: [óind skándati ’lendít, ugrik, fröcsköl ’av. askənda- ’megtermékenyítetlen’; stb.]..
Megfelelői: ném. skandieren;; fr. scander; stb.: skandál. – A szókezdő s-es kiejtés a hazai latinságra
vezethető visszaskorpió, skót stb.
TESz.
 skandalum ∆ A: 1592 scandalum (MNy. 79: 248) [csak EWUng.]; 1846 Scandal (NSz.) [csak
EWUng.]; 1850–79 Skandal (uo.); 1862 skandál (uo.); 1877 skandalom (NSz. – II. Kákay A.: Fény- és
árnyképek 56); 1962 skandallum (NSz.) [csak EWUng.] J: ’botrány; Skandal’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. scandalum: ’harag, megütközés’, (e.) ’botránykő, botrány’, (h.) ’ua.sérelem,
viszály’ [< gör. σκάνδαλον ’csapás, ütközés, tkp. csapófedél, csapda ütközőléce, (bibl.) botrány’]..
Megfelelői: ném. Skandal;; f r. scandale; stb.: botrány. – A szó eleji s-hez vö.: skandál stb. Az um
végződésű változatok német mintára utalnak.
TESz.

skandináv A: 1842 skandinav (NSz. – Bodor L.: Pog. hitr. 5); 1868 skandináv (NSz. – Győry V.:
Frithiof. Előszó) J: mn 1842 ’Skandináviával kapcsolatos, oda tartozó, onnan származó; skandinavisch’ #
(↑) | fn 1937 ’[Skandinávia lakója]; Skandinavier’ # (NSz.) [csak EWUng.].
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Skandinavier skandinavisch;; a n g . Scandinavian;; f r . Scandinave
scandinave; stb.: skandináv 〈fn〉; ’skandináv 〈mn〉’. Ezek a lat. Scandinavia: ’Skandinávia’ helynévre
mennek visszaa [svéd Skåne hn. 〈terület Svédország déli részén〉 alapján].. – A magyarba különböző
nyelvekből került. A skandináv alakot a nemzetközi megfelelők tőalakja befolyásolhatta, de a folyamatot
a latin földrajzi névből való elvonás is elősegíthette.
TESz.

skarablya × A: 1519 ʃcarablýakon (JordK. 560); 1527 Skarablya (ÉrdyK. 594); 1604 Scarapla,
Scarapna (MA.); 1673 scarapona (Amos Comenius: NySz.); 1801 ëskërep (EtSz. 2: 40); 1807 Eskarap
(Márton); nyj. eskereplye (ÚMTsz.) J: 1. 1519 ’skorpió; Skorpion’ (↑); 2. 1784 ? ’egy fajta gyík; Art
Eidechse’ (SzD. 71), 1893 ’ua.’ (Nyr. 22: 48); 3. 1795 k. ’egy fajta hal: tengeri skorpió, sárkányfej; Art
Fisch: Meerskorpion, Drachenkopf’ (NSz. – Takáts R.: Told. U. v.).
Jövevényszó, valószínűleg a latinból. ⊗ Lat. scorpaena: ’〈tüskés〉 tengeri hal, sárkányhal’ [< gör.
σκόρπαινα ’ua.’].. – A szó eleji s-hez vö.: skandál stb. A származtatás nehézsége, hogy a latinnak
megfelelő 3. jelentés feltűnően későn bukkant fel. Az 1. jelentés a skorpióval való keverés hatására
alakult ki, a 2. jelentés metaforikusan.
TESz.

skarlát A: 1227 ? scarlato [lat végződéssel] (HOkm. 8: 20) [csak EWUng.]; 1395 u. ʃcarlath
(BesztSzj. 672); 1405 k. ʃocorlath (SchlSzj. 1237.); 1552 skárlát (heltai: Dial. H1a); 1570 Iskarlath
(RMNy. 2: 214); 1580 eskalat (MNy. 63: 97); 1669 skállát (Magyary-Kossa: OrvEml. 300: 400); nyj.
karlát (ÚMTsz.) J: fn 1. 1227 ? ’[skarlátszövet]; leuchtendroter Kleiderstoff’ (↑) [csak EWUng.], 1448
’ua.’ (OklSz.); 2. 1682 ’skarlátszín; Scharlachfarbe’ (Magyar-Kossa: OrvEml. 3: 421); 3. 1784 ’vörheny;
Scharlachfieber’ # (NSz. – Rácz: Skarlát. 14) | mn 1395 k. ’égőpiros, skarlátvörös; leuchtendrot’ (↑).
Olasz (é.) jövevényszó. ⊗ Ol. (bol.) scarlat: ’élénkvörös’., (rom.) ’élénkvörös színű szövet’, (bre.)
scarlàt ’élénkvörös; ilyen színű anyag’ [lat. (k.) scarlatum ’rikító vörös, tulipiros anyag’].. Megfelelői:
ném. (kfn.) scharlât ’ua.’, (kor. úfn.) scharlat ’ua.’; ; sp. escarlata élénkvörös; ilyen anyag, szövet; ilyen
festékanyag; stb. Forrása: ; újperzsa saqirlāt ’arannyal átszőtt élénkvörös brokát’, az ; arab siqlāṭ siqillāṭ
’ua.’. A szó a levantei kereskedelem közvetítésével terjedt el. – A főnévi 3. jelentés önállósulás útján
alakult ki a skarláthimlő ’skarlát’ (1771), skarlátbetegség ’ua.’ (1775) stb. összetételekből; keletkezéséhez
bizonyára a ; lat. (k.) febris scarlatina ’ua.’ és a ; ném. Scharlachfieber ’ua.’ is hozzájárult. – Ugyanerre
az etimonra megy vissza: sarlak ~ sarlach ’ua.’ (1897), ez a német Scharlach ’ua.szóból jött létre.’
TESz. sarlach a. is

skart A: 1793/ skártolni sz. (NSz. – Csokonai: Tempefői 614); 1854/ Scartba (NSz. – Jókai 6: 414);
1863 skartba (NSz. – Szigligeti: Nőur. 214) J: ’a játékban nem szereplő, félretett kártyalap; beiseite
gelegte Spielkarten’ Sz: ~ol 1793/ sz. ’a játékban nem szereplő, félretett kártyalap; in den Talon tun,
beiseite legen’ (↑).
Olasz jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Ol. scarto N. scart: ’selejt; talon 〈kártyajátékban〉’; – lásd
még: ném. Skat ’egy fajta kártyajáték’, (B.) skart ’félretevés’. Az olaszba a scartare ’kicsomagol; talonba
tesz’; stb. szóból került [< ol. carta ’papír, kártya’].. – A kártyajáték szakszava.
TESz.

skatulya A: 1544 eskatulatscatulat (OklSz.); 1591 skatullácskában sz. (MNy. 56: 384); 1594 iskatula
(OklSz.) [csak EWUng.]; 1595 Scatola (Ver. 85); 1698 iskatulya (MNy. 38: 206); 1708 Skatulya
(HOklSzj. 115); 1708 skatujával (NytudÉrt. 1: 67); 1781 katulyákat (NSz. – M. Hírmondó 141); 1794
kattulyába (NSz.) [csak EWUng.]; 1869 katyulát (NSz. – Hollós L.: Tollrajzok 162); nyj. ëskatula
(MTsz.), iskatiában, kastulya, oskátula (ÚMTsz.) J: 1. 1544 ’doboz, szelence; Schachtel’ (↑); 2. [vén ~]
1856 ’vénasszony; alte Schachtel 〈Weib〉’ (NSz. – Gyulai Árvízk. 253) Sz: ~´z [főként be-] 1849 katulyáz
’[?]; schematisch gruppieren, katego-risieren’ (NSz.).
Olasz (é.) jövevényszó, esetleg latin (h.) közvetítéssel is. ⊗ Ol. (fri.) škátula, (vel.) scàtula, (pol.)
šcátula: ’doboz, skatulya’; – lásd még: lat. (h.) scatula ’doboz, ládika, dobozka’. Az olaszban a ;lat. (k.)
castulum ’ládika, láda’szó alapján jött létre. A ;lat. scatula változat az olaszon alapul. Néhány nyelvbe az
olaszbból és a középlatinból került (vö.: ; lat. (k.) skatula ’doboz’; vö.: ; szb.-hv. škatula; cseh škatule;
stb.: . – A magyarba elsősorban a kereskedelem szakszavaként került, olasz közvetítéssel; mivel azonban
botanikai és orvosi szakszóként is használatos volt, átadóként a magyarországi latin is számításba jöhet. A
végződéshez vö.: korcsolya, szablya stb. A 2. jelentés a ; ném. alte Schachtel〈idős asszony gúnyos
megnevezése〉 mintájára keletkezett.
TESz.

skicc A: 1789/ Skizzből (NSz. – Kazinczy: Lev. 1: 423); 1794 Skitzek (NSz. – Uránia 3: 211); 1897
Skicc (PallasLex.) J: ’hevenyészett vázlat, rajz; Skizze’.
Olasz (é.) jövevényszó, valószínűleg német közvetítéssel is. ⊗ Ol. (v.-ven.) schiz, (rom.) schézz (mil.)
schìzz ’vázlat, terv, tervezet; minta, rajzolat’, a rom. olaszban ’kidolgozatlan rajz’; – lásd még: ; ném.
Skizze R . scizzo, skitze ’vázlat, minta, rajzolat’. Az olaszba a schizzare ’fröcsköl’szóból került.
Megfelelői: ; ang. sketch;; fr. esquisse; stb.: vázlat, terv, tervezet; ’minta, rajzolat.’

skíz A: 1793 skíz (Csokonai: ÖM. 3: 156); 1845 skiznek (NSz. – Jósika M.: Békesi kal. 2: 5); 1848
sküsz (NSz. – Kossuth: Hirlapja 75) J: ’a legerősebb ütőkártya a tarokkban; Sküs’.
TESz.

skófium † A: 1470 kophioma, cophium (SermDom. 2: 40); 1527 koffyoma (ÉrdyK. 297); 1535 k.
ʒkwʃʃÿawal (MonÍrók. 3: 167); 1552/ Sʒkophiakat (TCr. H2a); 1575 Kóffiomokat (Heltai Gáspár: NySz.);
1585 szkófia (Cal. 193); 1615 iszkofiumos sz. (Zvonarics Imre és Nagy Benedek: NySz.); 1621 ʃzkofiom
(MA. Mitra); 1789 skafiumat (SzT. aranyszkófium) [csak EWUng.]; 1790/ Skófiom (NSz. – Gvadányi:
Fal. nót. 133) J: 1. 1470 ’fejrevaló | papi süveg; Kopfbedeckung | Mitra’ (↑); 2. 1574 ’szövetfajta; Art
Gewebe’ (Heltai Gáspár: NySz.); 3. 1646 ’aranyszál; Goldfaden’ (Radv: Csal. 3: 282).
Vándorszó. ⊗ Lat. (k.) cophia cuphia scophia scuphia: ’fejfedő, süveg’., (h.) cophia, cophium,
scophium, scophia többes szám ’aranyhímzésű ruhadarab’;fr. coiffe, (kfr.) cuffion scofion ’fejfedő, süveg’;
ol. cuffia, R. scùfia, (vel.) scufiòn, (v.-ven.) scufiòn ’ua.’; sp. cofia: ’ua.’;or. скуфия: ’ua.’; stb. [ A
latinból terjedt eltisztázatlan eredetű].. – A magyarba a latinból és az olaszból került. A szó eleji i-s, illetve
k-s változatokhoz vö.: skarlát, skatulya stb.
TESz.

skorbut A: 1676 scorbutus (MNy. 84: 252) [csak EWUng.]; 1790 ? scorbútos sz. (NSz.) [csak
EWUng.]; 1793 skorbutusban (uo.) [csak EWUng.]; 1813 skorbút (Magyary-Kossa: OrvEml. 4: 157);
1835 skorbutosságánál sz. (NSz.) J: ’vitaminhiány okozta betegség; Skorbut’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (k., tud.) scorbutus scorbut: ’skorbut’bizonytalan, esetleg [germán eredetű;
vö.: óész. germ. skyrbjúgr; aln. (kaln.) schorbūk; stb.: ].. Megfelelői: ném. Skorbut;; fr. scorbut; stb.: . – A
szó eleji s-hez vö.: skandál; a korábbi változatok szóvégi s-éhez vö.: ámbitus stb. A latin us végződés
elmaradásához vö.: mód stb., azonban német hatással is számolhatunk.
TESz.

skorpió A: 1395 k. scorpy̋ a (BesztSzj. 1149.); 1416 u./² ʃcoɂpiora (MünchK. 133); 1550 e. skorpiók
[U] (RMKT. 5: 39); 1578 Scorpion fuͤ (BotTört. 52); 1794 Iskorpio (NSz. – Gyarmathi S.: Nyelvmester 1:
346); nyj. korpió (ÚMTsz.) J: 1. 1395 k. ’(mérges)pók-féle állat!!!; Skorpion’ (↑); 2. 1527 ’kínostor,
-korbács; Peitsche als Foltergerät’ (ÉrdyK. 468); 3. [~fű] 1578 ’balla(n)gófű; Salzkraut’ (Gombocz E.:
BotTört. 52).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. scorpio: ’skorpió; ballagófű’, (e.) ’kínostor, -korbács’a [lat. scorpius
scorpios ’skorpió’ < ; gör. σκορπίος ’ua.’].. Megfelelői: ném. Skorpion;; fr. scorpion; stb.: skorpió. – A
szó eleji s-hez vö.: skandál stb. A R. skorpion változat valószínűleg német mintára mutat.
TESz.

skót A: 1590 scotusok (Nyr. 94: 485); 1760 Skótuʃsok (MNy. 63: 22); 1832 skót (NSz. – Harsányi P.:
Mul. 4: 29); 1854 skottok (NSz. – M. Nép K. 1: 415) J: fn 1. 1590 ’Skócia lakosa; Schottländer’ # (↑); 2.
1912 ’fösvény, fukar ember; Geizhals, Knauserer’ (NSz. – Bp. Hirlap dec. 13: 15) | mn 1. 1832 ’a
skótokkal, illetőleg Skóciával kapcsolatos, rájuk vonatkozó; schottisch’ # (↑); 2. 1923 ’fösvény, fukar;
geizig, knauserig’ (Zolnay – Gedényi).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. Scoti többes szám, Scotus ’skót’ [ismeretlen eredetű].. Megfelelői: ; ném.
Schotte;; ang. Scot; stb.: skót ember. – A szókezdő s-hez vö.: skandál; a korábbi változatok szóvégi s-
éhez vö.: ámbitus stb. A skót alakhoz vö.: dán stb. A főnévi és melléknévi 2. jelentés a skótoknak
tulajdonított fösvénységgel függ össze. – Ide tartoznak: R. sott ’házaló’ (1620 (NEl.); sottis ’egy fajta
kockás mintájú szövet’ (1957 (BIdSz.); ezek a németre mennek vissza; vö.: ; ném. (kor. úfn. baj.-osztr.)
schott ’házaló (skóciából, írországból származó)’ , ill. ném schottisch ’skóciai.’
TESz.; NytÉrt. 93: 48; NEl.; NMÉr. sott a. is

skrupulus A: 1578/ scrupulust (MNy. 79: 248) [csak EWUng.]; 1708 skrupulusni sz. (PP. Scūpŭlāris)
J: 1. 1578/ ? ’[súlymérték-fajta]; Art Gewichtsmaß’ (↑) [csak EWUng.], 1604 ’ua.’ (MA. Scrupuláris); 2.
1578/ ? ’[?]; Art Münzeinheit’ (↑) [csak EWUng.], 1831 ’ua.’ (Nyr. 109: 444) [csak EWUng.]; 3. 1583
’[aggály]; Skrupel’ (MonOkm. 42: 85) [csak EWUng.] | | skrupulózus A: 1712 scrupulosus (MNy. 79:
248) [csak EWUng.]; 1858 skrupulozuskodik sz. (NSz. – Jókai: Elátk. csal. 121); 1863 scrupulosusabbak
(NSz. – Kazinczy G. – Molière: Tar. 142) J: ’aggályoskodó; voller Skrupel, ängstlich’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. scrupulus: ’hegyes kövecske; súlymérték legkisebb egysége; nyugtalanító
érzés, szorongás’ [< lat. scrupus ’erős, hegyes kő’]. | lat. scrupulosus ’kövecses; szorongó; kínosan
pontos’. Megfelelői: ; n é m . Skrupel skrupulös;; f r . scrupule scrupuleux; stb.: aggály, gátlás,
’aggodalmaskodó’. – A szó eleji, illetve szóvégi s-hez vö.: skandál, ámbitus stb. A skrupulózus szó belseji
z-jéhez vö.: bazilika stb. A skrupulus 1. és 2. jelentése között fennáló viszonyhoz vö.: font, gíra stb.
TESz.

slafrok ∆ A: 1700 slaffrakját (Nyr. 88: 209); 1725 Schloff Rock (Tóth: MDivatsz. 32); 1733 slofrok
(NEl.) [csak EWUng.]; 1745 ʃlaffruch (MNy. 80: 378) [csak EWUng.]; 1792 Slafrokba (NSz. – Szalkay:
Virg. Éneás. 59); 1816 Slafrag (Gyarmathi: Voc.); 1872 sláfrokjában (NSz. – Tolnai L. Az én ism. 10) J:
’házi köntös | pongyola; Morgenrock, Schlafrock | Hauskleid, Hausrock’.
Német (au.) jövevényszó. ⊗ Ném., (au.) Schlafrock ’kényelmes reggeli köntös, pongyola’ [< ném.
Schlaf ’alvás’ + Rock ’szoknya’].. Megfelelői: szb.-hv. šlafrok; cseh šláfrok; stb.: hálókabát, köntös,
pongyola. – A divat szavaként került a magyarba.
MDiv. 32; TESz.

slag A: 1938 slág (MNyK.¹ 128); 1938 slauh (MKer.) [csak EWUng.]; 1939 slaug (MIp.) [csak
EWUng.]; 1952 slag (Nyr. 76: 114) [csak EWUng.] J: ’tömlő, gumicső; Schlauch 〈zum Befördern von
Flüssigkeiten〉’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Schlauch: ’tömlő, hajlékony cső ’jelentéselkülönülés a [ném. (kfn.)
sllūch ’levetett kígyóbőr; lepel, takaró; cső’].. Megfelelői: szb.-hv. šlauh ’tömlő, cső’. – A szó a
magyarországi német kézművesek és kereskedők nyelvéből kerülhetett át a magyarba. A szóvégi g
hanghelyettesítés eredménye. – Nem tartozik ide: slág ’irtás, vágás’ (1815), mely a ; ném. Schlag ’ütés,
vágás; egyszerre kivágott famennyiség; erdei tisztás’; stb.szóból jött létre; erdélyi nyelvjárási szó.
TESz. slag1,2 a. is

sláger A: 1878 slagert (Kobilarov-Götze: DtLw. 396–7); 1896 sláger (Nyr. 25: 546) J: 1. 1878 ’nagy
színpadi siker | hatásos, divatos film, színdarab; durchschlagender Bühnenerfolg | effektvolles, modisches
Lichtspiel, Theaterstück’ (↑); 2. 1926 ’kelendő árucikk; leicht verkäufliche, gängige Ware’ (Horovitz:
IdSz.⁴); 3. 1932 ’divatos dal, könnyűzenei darab, divatos táncdal; Modelied mit populärer Wirkung,
modisches Tanzlied’ # (PHNyr. 205).
Német (au.) jövevényszó. ⊗ Ném., (au.) Schlager ’felkapott, divatos zeneszám; sikers színdarab;
kelendő árucikk’ [< ném. schlagen ’bever, beüt; 〈fát〉 kivág; legyőz, győzedelmeskedik <különféle
játékokban is>’; stb.].. A jelentés keletkezésének szemléleti alapja, hogy a divatos slágerek a villám
erejéhez és gyorsaságához hasonlóan terjednek. Megfelelői: szb.-hv. šlager; cseh šlágr; stb.: sláger. –
Ugyanerre az etimonra megy vissza: R. sláger ’ütés a kártyajátékban’; adu, tromf (1845).
TESz.

slájm A: 1835 Schleim [es. nem m.] (MNy. 6: 100); 1958 slejm (BIdSz.) [csak EWUng.]; nyj. sláj
(ÚMTsz.) J: ’nyálka, váladék | turha; Schleim | Schleimauswurf’.
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (h. baj.-osztr.) šlāim, – ; ném. Schleim:: ’sikamlós, enyhén
ragadós váladék, nyálka’indoeurópai eredetű; vö.: [gör. λείµαξ ’meztelencsiga’litv. sliẽkas ’földigiliszta’;
stb.].. Megfelelői: szb.-hv. šlajm; cseh šlem; stb.: nyálka, köpet.
TESz.

slamasztika A: 1901/ slamasztika (NSz. – Mikszáth: Kül. házasság 2: 31) J: ’kínos, szorongatott
helyzet | baj, kellemetlenség; peinliche Lage | Mißgeschick’.
Német (au.) jövevényszó. ⊗ Ném. (au.) Schlamastik: ’bosszantó balszerencse, nehéz helyzet;
összevisszaság, zűrzavar;’ [a ném. Schlamassel ’ua.’ tréfás-latinos elferdítésével [< jidd. schlamasl
schlemasl ’balszerencse, balsors’]]. [< jidd. schlim ’rossz, gonosz, ferde’]+ masel ’csillagzat; sors,
végzet’. Megfelelői: cseh N. šlamistika ’balszerencse, balsors, nehézség’. – A magyar szó végződése
olyan jövevényszavak analógiás hatására alakulhatott ki, mint a patika, taktika stb. – A R. slamaszli
(1891), slemázl (1900) ’slamasztika’ a jiddisből (↑) származhat; a li végződéshez vö.: cetli, hecsedli stb.
TESz.

slampet × A: 1875 slampėtt (Nyr. 4: 43); nyj. slampët (MTsz.) J: 1. 1875 ’lusta; faul, träge’ (↑); 2.
1878 ’lompos, rendetlen öltözetű 〈többnyire nő〉 | rongyos; schlampig 〈haupts Frau〉 | zerlumpt’ (Nyr. 7:
41) || slampos A: 1903 slompos (NyF. 10: 71); 1904 slampos (RIdSz.) J: ’lompos, rendetlen öltözetű 〈nő〉
| rendetlen, hanyag; schlampig gekleidet 〈haupts Frau〉 | unordentlich’.
A szócsalád alapja, a slampet: német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) schlampet:
’rendetlen; lompos, rendetlen öltözetű 〈különösen nő〉’ [< ném. schlampen ’rendetlen; hanyag, slampos
ölzözetben járkál’].. – A slampos a slampet szóból keletkezett -s képzővel a ném. schlampig ’rendetlen,
hanyag’ hatására.
TESz. slampos a. is

slendrián A: 1787 Slendrián (NSz. – M. Kurir 312); 1844 slendrian (NSz. – PH. 119) J: fn 1. 1787
’elavult, kényelmes szokás, megcsontosodott eljárás, gyakorlat | elavult ismeretek, tevékenységi módok
összessége; veralteter, bequemer Brauch, routinemäßiges Verfahren | Gesamtheit veralteter Kenntnisse,
Bräuche’ (↑); 2. 1900 ’hanyagság, nemtörődömség | felületesség; Nachlässigkeit | Oberflächlichkeit’
(Tolnai: Magy. szót. Schlendrián) | mn 1. 1846 ’elavult, ósdi, megcsontosodott | ósdi gondolkozású, a
régihez kényelemszeretetből ragaszkodó 〈személy〉; veraltet, verknöchert | von rückständiger Denkart, am
Althergebrachten aus Bequemlichkeit festhaltend 〈Person〉’ (NSz. – PD. 1: 294); 2. 1887 ’hanyag,
nemtörődöm | felületes, rendetlen; nachlässig | unordentlich’ (NSz. – Vajda J.: Próza 184).
Német (au.) jövevényszó. ⊗ Ném. Schlendrian: ’lassú, nehézkes, megszokássá vált tevékenység,
vontatott munka’., R. ’elhanyagolt külsejű ember, (au.) szokásossá vált rendetlenség, hanyagság; lusta,
hanyag ember;’esetleg összetétel a [ném. schlendern ’ballag, bandukol’alapján, utótagja talán a korai úfn.
jān ’munkafolyamat’].. Megfelelői: szb.-hv. šlendrijan; cseh šlendrián; stb.: rendetlenség, hanyagság;
’lusta, hanyag ember’. – A melléknévi jelentések jelzői használatban alakulhattak ki.
MNy. 27: 46; TESz.

slepp A: 1789 Sleppes sz. (NSz. – M. Musa 82); nyj. selëppës sz. (MTsz.), sëleppës sz. (MTsz.), sleppa
(MTsz.) J: 1. 1789 ’ruha uszálya; Schleppe 〈als Teil des Kleides〉’ (↑); 2. 1835 ’kíséret; Gefolge’ (NSz. –
Lovász I.: Ért. nyelvúj. 59); 3. 1879 ’uszályhajó; Schleppkahn’ (NSz. – III. Kákay A.: Szeged puszt. 38).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Schlepp Schleppe: ’ruha uszálya; vontató 〈hajó〉; kíséret’ [< holl. sleep
’ruha uszálya’].. Lásd még: ném. (B.) schlepp ’ua.’. Megfelelői: ; cseh šleple. R. szlepa; stb.: . – A sleppa
változat szóvégi a hangjához vö.: cérna, ciha stb. A szó leginkább a 2., pejoratív jelentésében használatos.
– A R. slepín ’ua.’ (1704) külön átvétel lehet a ; ném. Schleppen többes számú alakból.
MDiv. 32; TESz.
 slicc A: 1835 Schlitz [es. nem m.] (Kunoss: Gyal.); 1879/ schlitz (NSz.) [csak EWUng.]; 1912 slitz
(Mest.) [csak EWUng.]; 1947 sliccnek (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Einschnitt, Schlitz 〈haupts am
Kleid〉’.
TESz.

sligovica ∆ A: 1799 Szlivovitza (NSz. – Gyarmathi S.: Affinitas 340); 1806/ slivoviczához (NSz. –
Kazinczy: Lev. 4: 64); 1838 Szivalicza (Tsz.); 1841 slibovicza (NSz. – Nagy K.: Dag. 97); 1845
sligoviczával (NSz. – Eötvös: Falu jegyzője 2: 287); 1851 slivovicz (NSz. – Bernát g.: Freskó 2: 56); 1873
sligoviczot (NSz. – Csodab. napt. 83) J: ’szilvapálinka; Pflaumenbranntwein’.
MNy. 19: 39; KSzlJsz. 506; TESz.

slisszol A: 1906 slíszolok (NSz. – Ambrus: Berzsenyi 93); 1917 slisszelni sz. (KJassz.) [csak EWUng.];
1959 elslisszolást sz. (NSz.) [csak EWUng.] J: ’(el)szökik, (el)oson; sich drücken, abhauen’.
Jövevényszó, valószínűleg a németből (baj.-osztr.). ⊗ Ném. (baj.-osztr.) schlaißen: ’járás közben a
földet súrolja, csoszogva jár’., – ném. R. sich schleißen ’elszabadul, különválik’ [indoeurópai eredetű; vö.
→sild].. – Az átvétel alapjául a múlt idejű (schliß) vagy a befejezett melléknévi igenévi (geschlissen) alak
szolgálhatott. – A szó mára csak a bizalmas nyelvhasználatban él. – Nem tartozik ide: R. slíszol
’csatlakozik ’ (1809/), melynek alapja a ném. (sich) schließen ’valakihez felzárkózik, csatlakozik.’
TESz.

slukk A: 1917 slukk (Kabdebó 40) J: 1. 1917 ’szippantás (cigarettából); Zug, Einsaugen beim
Rauchen’ (↑); 2. 1929 ’korty | kortyintás; Schluck | Trünkchen’ (NSz. – Krúdy: Úrfikoromban 246).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. (au.) Schluck: ’korty’ [< ném. schlucken ’kortyol’].. – Az 1. jelentés
metaforikus névátvitellel keletkezhetett az eredeti 2. jelentés alapján. A szó csak a bizalmas
nyelvhasználatban él. – A R. slukker ’a cigarettafüst leszívása, beszippantása’ (1915) a slukkból
keletkezhetett, ném. er végződéssel, a bakter, fuser analógiás hatására.
TESz.

slussz A: 1901 slusszkötő (Nyr. 30: 542) [csak EWUng.]; 1906 slúsz (NSz.) [csak EWUng.]; nyj.
slucckötővel (ÚMTsz.) J: 1. 1901 ’derék, derékbőség; Taille’ (Nyr. 30: 542); 2. 1904 ’vége!, nincs
tovább!; Ende, Schluß 〈als Präd〉’ (Radó: IdSz.¹); 3. 1952 ’zárókő 〈boltívben〉; Schlußstein’ (Nyr. 76: 114);
4. 1966 ’egy fajta hús; Art Schweinefleisch zwischen Rippenstück und Keule’ (Bakos: IdSzKéz.¹).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Schluß: ’valaminek a vége, befejezés, lezárás; összezáródás,
összecsukódás’; stb., (h.) ’derék, derékbőség; egy fajta disznóhús’ [< ném. schließen ’becsuk; lezár, elzár;
összeilleszt’; stb.].. Lásd még: ném. (au.) Schlußbraten ’egy fajta húsdarab’. – A magyarba többszörös
átvétellel került, különböző szaknyelvekből.
MDiv. 33; TESz.

smaci A: 1917 smaci (Kandebó); 1926 Smacsni (KBTolv.) [csak EWUng.] J: 1. 1917 ’csók | fogdosás,
csókolódzás; Kuß | Knutscherei, Küsserei’ (↑); 2. 1932 ’szerelmeskedés, cicázás; Liebelei’ (Zolnay –
Gedényi).
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) schmatze, (B.) schmatz – ; ném. Schmatz::
’cuppanós csók’ [< ném. schmatzen ’cuppanós csókot ad; csámcsogva eszik’].. – A szóvégi i-hez vö.:
gázsi, módi stb. A smacsni változat ni végződése a dózni, fecni stb. hatására keletkezhetett.
TESz.

smafu A: 1925 smafu (Zolnay – Gedényi) J: 1. 1925 ’semmiség, semmi, csekélység; Nichtigkeit’ (↑);
2. 1926 ’ügyetlen ember; ungeschickter Mensch’ (ÚMTsz.).
Német (au.) jövevényszó. ⊗ Ném. (au., N.) schmafu: ’aljas, galád, alávaló; fukar, fösvény, zsugori,
irigy; gazember, szélhámos 〈főleg állítmányként vagy határozóként〉’., (B.) schmafuu ’közönséges,
ocsmány, szégyentelen’ [a fr. je m'en fous ’nekem smafu’].. A szó a bécsi németből terjedt el. – 1.
jelentésében állítmányként használatos, a 2., nyelvjárási jelentés magyar fejlemény lehet.
TESz.

smakkol A: 1835 Smackol, Schmecköl (Kunoss: Gyal. 96); 1883 smakkolt (NSz. – Czu tumm! 47); nyj.
makkol (ÚMTsz.), samakkol (MTsz.) J: ’ízlik | ínyére, kedvére van; es schmeckt | einem behagen’.
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) schmacken schmecken – ; ném. schmecken::
’ízlik; ínyére van’; stb. [germán eredetű; vö.: ang. (kang.) smakin;; holl. smaken; stb.: ].. Megfelelői: szb.-
hv. N. šmȅkati; szlk. N. šmakovať; stb.: . – A szó eleji mássalhangzó-torlódás különféle feloldásával
keletkezett változatok többszöri átvételre utalnak.
TESz.

smaragd A: 1166 Smaragdo szn. [lat végződéssel] (HazaiOkmt. 7: 1); 1215/ Smaragdɡ szn. (VárReg.
286); 1416 u./¹ Smaɂaǵdoʃbol (BécsiK. 33); 1516 smaragd (Nyelveml. 203); 1519 Smaragdus (JordK.
65) [csak EWUng.]; 1788–9 smáragdos sz. (NSz. – M. Museum 1: 58); 1791 Smarágd (NSz. – Zay S.:
Mineralógia 167); 1866 Szmaragddal (NSz.) [csak EWUng.] J: ’ékkőként használt zöld színű ásvány;
Smaragd’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. smaragdus: ’smaragd’ [< gör. σµάραγδος ’ua.’; ősi keleti eredetű vándorszó;
vö.: ; akkád baraqtu;; héber bāreqetóind. marakata-, marakta-; stb.: zöldes színű földpát, drágakő,
smaragd].. Megfelelői: ném. Smaragd;; ang. smaragd; stb.: smaragd. – A szókezdő s-hez vö.: skandál
stb.; a smaragdus, smaragdos változat szóvégi s-éhez vö.: ámbitus stb. A latin us ~ os végződés
kieséséhez vö.: mód stb.
TESz.

smarni ∆ A: 1795–9 Smarn (Ethn. 75: 589); 1886 smârninak (Nyr. 15: 553); 1932 smarni (PHNyr.)
[csak EWUng.]; nyj. smörni (Nyr. 110: 200) [csak EWUng.] J: 1. 1795–9 ’[császármorzsa]; Schmarren
〈Art Speise〉’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1904 ’semmiség, vacak; Nichtigkeit’ (Radó: IdSz.¹).
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) schmarn, (B.) schmårn, – ; ném. Schmarren::
’édes tésztaféle; semmiség, badarság’a [ném. Schmer ’zsír’alapján].. Megfelelői: szb.-hv. šmarn ’édes
tésztaféle; semmiség, csekélység’; szln. N. šmárn, šmorn ’édes tésztaféle’. – A ni végződéshez vö.: dózni,
fecni stb.
TESz.

sminkel A: 1835 Sminkeli magát (Kunoss: Gyal.); 1896 sminkölni sz. (Nyr. 25: 546) J: ’arcot, szájat
szépítőszerrel fest, kendőz; schminken’ | | smink A: 1897 Smink (PallasLex. 15: 43) J: ’arcfesték,
szépítőszer; Schminke’.
Német (au.) jövevényszó. ⊗ Ném., (au.) schminken ’arcot, szájat szépítőszerrel fest’ | ném., (au.)
Schminke, (R.) schmink: ’arc, száj stb. festésére használt szépítőszer’ ? [< ném. (ófn., kfn.) smeichen
’kedvesen megsimogat, cirógat’].. Megfelelői: szb.-hv. šminkati šminka; le. szminkovać szminka; stb.:
sminkel, ’smink’. – A szavak részben a színházkultúrával kerültek a magyarba.
TESz. smink a. is

smirgli A: 1786 smergellel (NSz. – Benkő F.: Minerologia 55); 1788 Smirgel (NSz. – Harm. Rendt.
76); 1884 smirgli papir (Nyr. 13: 432); nyj. mirgli (SzegSz.), sm͜ iërkli (NytudÉrt. 72: 86) J: 1. 1786
’csiszolókő, egy ásványfajta; Polierstein 〈Art Mineral〉’ (↑); 2. 1893 ’csiszolópor; Polierpulver’
(PallasLex. Csiszoló papiros); 3. 1932 ’üvegpapír, csiszolópapír; Schmirgelpapier’ (PHNyr. 205).
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. Schmirgel R. schmergel: ’csíszolókő; csíszolópor’ [< ol. smeriglio
’ua.smirglipapír’].. Megfelelői: ; szb.-hv. šmirgla; cseh šmirgl; stb.: smirglipapír. – A különféle változatok
többszörös átvétellel kerülhettek a magyarba. A li végződéshez vö.: cetli, hecsedli stb. A 3., köznyelvben
meghonosodott jelentés önállósodással keletkezett a smirglipapír ’ua.’ összetételből (↑), amely a ; ném.
Schmirgelpapier ’csiszolópapír, dörzspapír, smirgli’ részfordítása.
TESz.

smírol ∆ A: 1874–6/ smírolt (NSz. – Jókai 6: 211); 1960 smírelni sz. (WeltSlav. 5: 336) [csak
EWUng.]; nyj. sm͜ iërül (NytudÉrt. 72: 76) J: 1. 1874–6/ ’〈kártyajátékban〉 a partner ütésébe jó lapot ad;
im Kartenspiel bei den Stichen dem Partner gute Blätter zuwerfen’ (↑); 2. 1960 ’veszteget; bestechen’ (↑).
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) schmieren: ’bezsíroz, olajoz; megveszteget
kártyajátékban a partnernek jó lapot ad’, – ném. schmieren ’bezsíroz, olajoz; megveszteget’ [< ném.
Schmer ’zsír’].. – A magyarba kártyanyelvi szóként került.
TESz.
 smonca ∆ A: 1913 smoncát (Zolnay – Gedényi); 1917 Smancze (MNy. 13: 55) [csak EWUng.] J: 1.
1913 ’semmiség, jelentéktelen dolog | fölösleges tevékenység; Nichtigkeit, unwichtige Sache |
überflüssige Tätigkeit’ (↑); 2. 1915 ’üres fecsegés | mellébeszélés; leeres Geschwätz | Vorbeireden’ (NSz.
– Borssz. Jankó szept. 5.: 4); 3. 1926 ’tréfás történet, vicc; scherzhafte Anekdote, Witz’ (Zolnay –
Gedényi).
Jiddis jövevényszó, talán német közvetítéssel is. ⊗ Jidd. schmonze: ’együgyűen tréfás történet; üres
beszéd’., schmonzes többes szám ’hitelt nem érdemlő történet’; – lásd még: ném., au. (argó) schmonz,
schmonzes ’fecsegés, locsogás, érzelgős mellébeszélés; vicc’. A jiddisben tisztázatlan eredetű. – A szóvégi
a-hoz vö.: cérna, ciha stb. Az 1. jelentés: metafora az eredeti 2. jelentés alapján.
TESz.

smucig A: 1849 smutzigság sz. (NSz. – Ágai A.: Porzó tárca 2: 214); nyj. mucik (ÚMTsz.) J:
’kicsinyesen fukar, zsugori; knauserig, filzig’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. schmutzig: ’mocskos, piszkos; illetlen, tisztességtelen; fukar, fösvény’ [<
ném. Schmutz ’tisztátlanság; mocskosság, piszkosság’].. – Elsősorban bajor-osztrák közvetítéssel került a
magyarba.
TESz.

smukk ∆ A: 1621 smukat (Radv: Csal. 2: 235); 1625 smukkot (StSl. 27: 330) [csak EWUng.]; 1829
smúkokra (NSz. – Décsei J.: Vers. 22) J: ’ékszer; Schmuck(stück)’.
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr., h. kor. úfn.) schmuck – ném., (au.) Schmuck:
’ékesség, díszítmény; ékszer’ [< ném. smücken ’díszít; ékesít’].. Megfelelői: ; szb.-hv. šmuk ’ékszer.’
TESz.

snájdig ∆ A: 1893 sneidig (NSz. – Mikszáth: Almanach 198); 1899 snájdig (NSz. – Kemechey J.:
Mara 2: 44) J: 1. 1893 ’jóvágású, nyalka; stramm’ (↑); 2. 1895 ’merész, vakmerő; wagemutig, tollkühn’
(NSz. – Mikszáth: Almanach 105).
Német jövevényszó. ⊗ Ném., (au.) schneidig ’belevaló, vakmerő, tettrekész’ [< ném. Schneid
’bátroság, tettrekészség, karakánság’].. – A szó az osztrák katonai nyelv közvetítésével került a magyarba.
TESz.

snapsz ∆ A: 1796 snapszot (NSz. – Gvadányi: Nót. test. 75); nyj. snopsz (ÚMTsz.) J: ’pálinka;
Branntwein’.
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném., (au.) Schnaps, (B.) schnåps, (h. baj.-osztr.) šnåpps: ’égetett
szesz; pálinka’ [< ném. schnappen ’csukódik; elkap; levegő után kapkod’; stb.; onomatopoetikus
eredetű].. Megfelelői: szb.-hv. šnaps; szln. N. šnó̦ ps: ’pálinka.’
TESz.

snapszli A: 1928 Snapszli (Zolnay V.: Kártya 353) J: ’egy fajta kártyajáték; Art Kartenspiel’.
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) schnapsel – ; ném. (au.) Schnapsen:: ’egy fajta
kártyajáték’ [< ném. (au.) schnapsen ’egy fajta kártyajátékot játszik’, a ; ném. schnappen ’csattan,
kattan’].. Megfelelői: szb.-hv. šnapsl ’egy fajta kártyajáték’. – A li végződéshez vö.: cetli, hecsedli stb.
TESz.

snassz ∆ A: 1867 snasz (NSz. – Spitz.-napt. 23); 1898 snassz (NSz. – Kozma A.: Szatirák 191) J: mn
1. 1867 ’silány, értéktelen | szegényes; wertlos | armseelig’ (↑); 2. 1882 ’fukar; knauserig’ (NSz. – Vértesi
A.: Öngy. 112); 3. 1900 ’rosszul öltözött, toprongyos | elhanyagolt 〈öltözet〉; schlecht gekleidet, zerlumpt |
vernachlässigt 〈Kleidung〉’ (Tolnai: Magy. szót.) | fn 1907 ’szegénység, pénzzavar; Armut, Geldnot’ (NSz.
– Ambrus: berzsenyi-leányok 224).
Német (au.) jövevényszó. ⊗ Ném. (au.) Gschnas: ’értéktelen holmi’, (B.) ’utánzat, hamisítvány ’ [<
ném. Geschneiße ’hulladékfa’].. – A szó valószínűleg a művészetek nyelvéből került a magyarba.
Eredetileg a magyarban is főnév lehetett, jelzői használatban válhatott melléknévvé. A német szó gyér
adatoltsága kevés támpontot nyújt a magyar jelentésfeljődés tisztázásához.
MNy. 70: 203; TESz.

sneff A: 1678 sneff (NEl.) [csak EWUng.]; 1695 snepfek (uo.) [csak EWUng.]; 1706 sneft □ (uo.) [csak
EWUng.]; 1727 sneppezni sz. (Nyr. 46: 153); 1793 Isneff (KMad. 154); 1795 k. Isnyeff (Takáts R.: Told.
S. r.); 1863 sznepfből (NSz. – Lauka G.: Régi vil. 130); nyj. snëff (KMad. 154) [csak EWUng.], nëff
(ÚMTsz.) J: ’szalonka; Schnepfe’.
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. Schnepfe R. schnepf: ’szalonka’ [germán eredetű; vö.: izl. (óizl.)
mȳrisnīpa ’kis sárszalonka’holl. snip ’szalonka’; stb.].. Megfelelője: szb.-hv. R. šnef. – A szóvégi ff és pp
hanghelyettesítés eredményecopf, csap stb. Néhány változat a szó eleji mássalhangzó-torlódás különféle
feloldásával jött létre. A sneff vadászati szakszó.
TESz.

snidling A: 1799 snidlit (NSz. – Fábián J.: Term. hist. 30); 1857 snidlingnek (NSz. – Lauka G.: Vidék
1: 217); 1875 schnittling (NSz. – Tóth K.: Ördög párn.) J: ’metélőhagyma; Schnittlauch’.
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (au.) Schnittling, (B.) schnidling: ’metélőhagyma’, – ném.
Schnittling ’levágott rész; levágott fiatal ág, hajtás’; stb. [< ném. Schnitt ’vágás, metszés stb.’ [< ném.
schneiden ’vág’]].. Megfelelői: szln. N. šnítlińk; cseh N. šnitlík, šnidlink: ’metélőhagyma’. – A magyarba
a gasztronómia szavaként került. A snidli változat végződése a cetli, hecsedli stb. analógiájára
keletkezhetett.
NJsz.; TESz.

só A [7/1]: 1138/ Sahtu sz. hn. (MNy. 32: 203); [1200] k. Souyou hn. (An. 17.); 1221/ Soht sz. hn.
(VárReg. 92.); 1228/ Soyou hn. (OklSz.); 1243/ Sayow (Gy. 1: 553) [csak EWUng.]; 1334 Sooszek hn.
(Gy. 3: 115) [csak EWUng.]; 1368 Sohordowth (OklSz.); 1368/ ? Sahwth hn. (OklSz.); 1395 k. ʃow
(BesztSzj.); 1411 Thalaborsowa (OklSz.); 1416 u./² ʃaui (MünchK. 20); 1416 u./² ʃaitalan sz. (MünchK.
90); 1530 sohtartoh (OklSz.); 1536 sws kapwztha sz. (OklSz.); 1708 Sovát (PP.); nyj. sojtalan sz. (MTsz.
sótalan) J: 1. 1138/ ’fém és savmaradék vegyülete, elsősorban konyhasó; Salz’ # (↑); 2. 1616 ’valamit
ízessé tevő anyag | szellemesség; Würze | Witz, Geist’ (Balásfi Tamás: NySz.) Sz: ~z 1211 Souzou sz. szn.
(OklSz.) | ~s 1252 souskut hn. (OklSz.) | ~talan, sajtalan 1416 u./² (↑) | ~solat 1416 u./³ ʃoʃolatba
’sziksós pusztaság; natronreicher Ort, natronhaltige Wüste’ (AporK. 78) | ~sajtal 1956 sȧjtȧl ’[?]; salzlos’
(Pais-Eml. 319).
Örökség az ugor, esetleg a finnugor korból. ⊗ A szótő feltehetőleg a savanyú szócsalád tövének
névszói értékű tagjával azonos. Talán az ősmagyar korban válhatott a só jelölőjévé. A ’savanyú és a sós’
ízérzet közötti összefüggéshez vö.: sóstej ’savanyú tej’ (1577); sóska; stb. A magyarázat fonetikai
szempontból problémás. – Indoeurópai szavakkal (lat. sal;; o r . саль; stb.: só) való összefüggése
bizonytalan.
TESz.

sód ∆ A: 1456 k. Sodh (SermDom. 1: 411); 1522 Sood szn. (OklSz.) J: fn 1456 ’tréfálkozó,
bolondoskodó személy; Spaßmacher, Possenreißer’ (↑) | mn 1531 ’álnok, ravasz; heimtückisch | schlau’
(ÉrsK. 263).
Jövevényszó, valószínűleg a németből (feln.). ⊗ Ném. (kor. úfn.) schod: ’együgyű, nevetni való
bolond; rossz ember; mókamester’., (baj.-osztr.) schôde ’rossz ember’, schôte ’mókamester’, N. schote
’tökfilkó, balek’, (argó) schoite, schott, schod ’ua.’ [< héber (ú.) šōṭeh̯ ’buta, bárgyú, ostoba;’].. Lásd még:
jidd. schojte ’ua.’. – A származtatás nehézsége, hogy a németben csak 1565 óta mutatható ki. Mivel
azonban elsősorban az argó szava volt, a vándorló vásári bohócok közvetítésével előbb elkerülhetett
hozzánk, mint ahogyan a németben feljegyzésre került. A melléknévi jelentés jelzői használatban alakult
ki. – A magyarból: rom. N. şod ’furcsa, különös; tréfás’.
UngJb. 8: 43; UElR. 735; TESz.

sódar × A: 1422 Sodor szn. (CsnSz.) [csak EWUng.]; 1432 soldor (OklSz.); 1449 Sodar szn. (Csánki
2: 848); 1456 Solder (SermDom. 2: 486); 1528 soldar (OklSz.); 1548 sodar (OklSz.); 1560 k. sooldar
(GyöngySzt. 2054.) [csak EWUng.]; 1578 sodort (Örd. 133) [csak EWUng.]; 1600 k. sódora (Radv:
Szak. 60); 1673 sódorokat (Amos Comenius: NySz.); 1685 sódér (Amos Comenius: NySz.); 1719
sóderom (Nyr. 71: 26); 1789 zsódért (NSz. – Kováts F.: Pulpitus 22); 1794 sódór (NSz. – Gyarmathi S.:
Nyelvmester 2: 229); 1872 sódėrom (Nyr. 1: 421); nyj. zsoldért (ÚMTsz.) J: 1. 1422 ’[váll, lapocka |
emlős állat, főként disznó (mellső) combja, sonkája]; Schulter(blatt) | (Vorder)schinken’ (↑) [csak
EWUng.]; 2. 1914 ’oldalas; Rippenfleisch’ (ÚMTsz.).
Német (k.-ném.) jövevényszó. ⊗ Ném. (k.-ném., h. kor. úfn.) scholder: ’lapocka; sonka’., (szász Sz.)
ṣ̌oldr ’váll’, (E.) šoldər ’ua.sonka’, – ném. Schulter ’váll’indoeurópai eredetű; vö.: [gör. σκέλος ’comb’; ;
litv. kulnì ’sarok’; stb.].. – A hazai középnémet nyelvjárásokból került a magyarba. A két veláris
magánhangzót tartalmazó változatok hanghelyettesítéssel keletkeztek, a 2. jelentés metonimikus
névátvitellel keletkezhetett.
TESz.

sóder A: 1781 sóderral (NSz. – Majer I.: Reg. 141); nyj. sódér, sútër (ÚMTsz.), soter (SzegSz.) J: 1.
1781 ’kőtörmelék vagy (homokkal kevert) apró kavics, murva 〈út feltöltésére stb.〉; Schotter’ # (↑); 2.
1958 ’szóáradat | mellébeszélés, hazugság; Redefluß | Umschweife, Lüge’ (Zolnay–Gedényi).
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) schoder schotter schutter, – ; ném. Schotter::
’zúzott kő; elsősorban útépítésre használt kőtörmelék’ [< ném. Schutt ’(kő)törmelék; hulladék’]..
Megfelelői: szb.-hv. šoder; szln. N. šōder: ’sóder’. – A változatok többszöri átvételre utalnak. A 2. jelentés
a szórja, nyomja a sódert ’beszél, mint a vízfolyás, tkp. mellébeszél, hazudik’ (1940) metaforikus
szókapcsolatból önállósult.
TESz.

sodó A: 1808/ Sodót (NSz. – Kazinczy: Lev. 6: 16); 1834 sódóval (NSz. – Pesti szak. 371); 1857
sadóból (NSz. – Lauka G.: Vidék 2: 22); 1857 satóval (NSz. – Lauka G.: Vidék 1: 185) J: ’sült tésztákhoz
tálalt édes mártás; Chaudeau’.
Francia jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Fr. chaudeau: ’süteményhez tálalt édes szósz’., R.
’meleg leves; meleg tejből készített édes ital’; – lásd még: ném. Chaudeau ’borsodó’. A franciában a
chaud ’meleg’szóból jött létre. Megfelelői: cseh šodó; le. szodon; stb.: sodó.
TESz.

sodor ige A [1]: 1452 Schodroͤ [ɔ: Schodro] sz. szn. (MNy. 8: 229); 1577 k. ʃodord megh (OrvK. 258);
1786 sudoritott sz. (MNy. 71: 250) J: 1. 1452 ? ’az ujjak vagy a két tenyér közt forgatva csavar |ilyen
módon fonalat, zsineget stb. készít; drehen, zwirnen | spinnen’ # (↑), 1577 k. ’ua.’ (↑); 2. 1792 ’ide-oda
forgatva magával ragad; fortreißen, wegspülen’ # (SzD.); 3. 1795 ’ételt kavar, kever; umrühren, quirlen’
(NSz. – Uj Szak.-könyv 11) Sz: sodródik 1786 Soródik (NyF. 50: 39) | sudri 1897 ’szeles, hebehurgya;
schusselig’ (MTsz.) || sodor nsz A [4]: 1792 sodra (SzD.); 1803 Sodor (NSz. – Baróti Szabó: Tóldalék 11)
J: 1. 1792 ’sodrat, sodorás; Drehen 〈von Faden usw〉’ (↑); 2. 1803 ’vágószerszám köszörült éle |
feltüremlő forgács a köszörült kés, kasza stb. élén; Schärfe, Schneide | sich aufstülpender Span an der
Kante eines Messers, einer Sense usw beim Schleifen’ (↑) R: sodra 1817 ’áramlás 〈folyóé, eseményeké
stb.〉; Strömung 〈des Flusses〉 | Fluß der Ereignisse’ (NSz. – Domby M.: Csokonai 37).
A szócsalád alapja valószínűleg a sodor: fiktív tőből keletkezett származékszó. ⊗ Az abszolút tő
valószínűleg onomatopoetikus eredetű; feltehetőleg a gyors forgó mozgás képzetének megjelenítésére. A
végződés: -r gyakorító képző. – A sodornévszó az ige alapján jöhetett létre, míg az 1183/Sudur
személynév valószínűleg nem tartozik ide. A sodra megszilárdult ragos alakulat gyakran előfordul a kihoz
a sodrából ’felidegesít’ (1817 (NSz.) szószerkezetben. – A N. seder ’forgat, teker, cérnát sodor’ (1838),
’siet’ (1874), amely leginkább a sedre ’hebehurgya’ (1865) folyamatos melléknévi igenévképzős
származékában használatos, feltehetőleg hangrendi átcsapással keletkezett a sodorból, azonban a
párhuzamos keletkezés lehetősége is fennáll (vö.: sündörködik) ; a sedre alakhoz vö. a sudri (↑)
származékszót.
TESz. seder, sudri a. is

sodrony A: 1832 sodrony (NSz. – Helmeczy: Jelenkor 1/1: 184) J: 1. 1832 ’drót, huzal; Draht’ (↑); 2.
1867 ’drótháló | drótkötél; Drahtgitter | Drahtseil’ (NSz. – Szelestey L.: Rab álmai 154).
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ A sodor ’forgat, teker; fon, sodor’-ny névszóképzős
alakja. Hasonló szemlélethez vö.: ném. drehen ’teker, csavar’ > Draht ’huzal, drót, sodrony’. A 2. jelentés
önállósulással jött létre a sodronyrács ’drótháló’ (1835); sodronykötél ’drótkötél’ (1837) összetételekből.
– Hasonló szóalkotáshoz vö.: R. sodorvány (1808); R. sodrány (1829); ’drót’. – Nyelvújítási szavak.
TESz.

sofőr A: 1904 schauffeur (sofőr) (Radó: IdSz.¹ 30); 1912 soffőrsztrájk (NSz. – BP. Hirlap márc. 6.: 12);
1913 soffér (NSz.) J: ’[?]; Chauffeur’ #.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Chauffeur Schofför;; ang. chauffeur; fr. chauffeur; stb.: gépkocsivezető, a
franciában ’fűtő’. A franciából terjedt el [< fr. chauffer ’melegít, fűt’].. Az elnevezés eredetileg a
gőzgépkocsikra vonatkozott. – A magyarba a franciából és a németből került.
TESz.

sógor A: 1450 Swogor szn. (OklSz.); 1512 Sogor szn. (OklSz.); zwH 16. Jh ʃś ogoromnak (RMNy. 2/2:
28) [csak EWUng.]; 1716 sógromtúl (OklSz. Pótl.); nyj. soger (ÚMTsz.), suó (MTsz.) J: 1. 1450 ?
’rokon, 〈különösképpen〉 a házastárs rokona; Verwandter 〈haupts durch Heirat〉’ (↑), 1575 ’ua.’ (helt:
Krón. 38); 2. 1587 ’[〈az egyik házasfél szempontjából:〉 a másik házasfél fivére, 〈a testvér
szempontjából:〉 a nővr férje |[az asszony, nő, né szavakkal mint utótagokkal álkotott összetételekben az
utótaggal együtt:] a másik házasfél nővére vagy a fivér felesége]; Schwager’ # (MNy. 62: 238); 3. 1662/
’〈megszólításként:〉 barát, cimbora, pajtás; Kamerad, Kumpan 〈als gemütliche Anrede〉’ (Szal: Krón. 80);
4. 1775 ’német, illetőleg osztrák ember; Deutscher, Österreicher’ (MNy. 58: 109); 5. 1888 ’nász
〈rokonságnévként〉; Vater des einen. Ehepartners 〈für die Eltern des anderen〉’ (Nyr. 21: 528); 6. 1892 ’a
nagynéne férje; Ehemann der Tante’ (Nyr. 21: 528) Sz: ~ság 1575 ʃwogorʃágnál (Helt: Krón. 40).
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) swoger, (szász E.) schwogər, (h. kor. úfn.) swager,
swoger, – ; ném. Schwager: ’lánytestvér férje; a másik házasfél fiútestvére, R. após; pajtás, cimbora
〈megszólításként〉’indoeurópai eredetű; vö.: [óind. śvāśuraḥ ’az apóshoz tartozó’lat. socer ’após’; stb.]..
Megfelelői: ; szb.-hv. švogor; cseh švagr; stb.: sógor. – A szó eleji mássalhangzó-torlódás feloldásához
vö.: cérna, cikkely stb. A 4. jelentés alapja, hogy Magyarország évszázadokon keresztül Habsburg
fennhatóság alatt állt. Az 5. és 6. jelentés jelentésszűküléssel keletkezett az 1. jelentés alapján. A sógor
gyakran szerepel összetételekben az asszony utótaggal, jelentése ’rokon; sógornő’ ; ehhez vö.:
sógorasszony (16. sz.: RMNy. 2/2: 28). – A magyarból: szb.-hv. N. šogor; rom. N. șogor: ’sógor.’
TESz.

soha A: M13. Jh/ ʃumha (ÓMS.); 1372 u./ ʃonha (JókK. 47); 1458 u. soha (OklSz.); 1495 e. ʃohha
(GuaryK. 1); 1519 ʃemha (LányiK. 266); 1550 ʃʒomha (RMNy. 2/2: 78); 1552 ʃeha (RMNy. 2/2: 97);
1802 so' se (I. OK. 30: 264) [csak EWUng.]; nyj. sasë, saha, sova (MTsz.), suha (ÚMTsz.) J: 1. M13. Jh/
’semmikor sem; niemals’ # (↑); 2. 1510 ’valamikor, valaha; je(mals)’ (MargL. 61).
Összetett szó. ⊗ A sem ’nem; ez sem’ + ha¹ ’EZ NEM KELL’; szervetlen összetétel. – Hasonló
keletkezésmódhoz vö.: semmi, senki. Lásd még: ném. nimmer ’soha’ [< ;ném. (ófn.) nio nie ’soha’ + mer
’többé’); lat. nunquam ’soha, soha többé’ (< ;lat. ne ’nem’ + unquam ’valamikor’); stb. A soha szó belseji
magánhangzója eredetileg ë lehetett, amely a szóvégi a hatására o-vá alakult. A soha alak
denazalizálódással jött létre az eredeti, szó belseji m ~ n-es változatból.
MSzav. 152; TESz.; NyK. 78: 287

sóhajt A: 1577 sohajtani sz. (KolGl.: NyF. 45: 48); 1585 suhaytas sz. (Cal. 450); 1650 sóhajtozva sz.
(NyÚSz.); 1811/ sohatván sz. (NSz. – Pálffy S.: Erbia. 6) J: 1. 1577 ’mélyet lélegzik, és a beszívott
levegőt hosszan, hallhatóan kibocsátja; seufzen’ # (↑); 2. 1585 ’panaszosan nyög | kínlódik; stöhnen |
leiden’ (↑); 3. 1617 ? ’óhajt, kíván, sóvárog; wünschen, sich sehnen’ (Lépes Bálint: NySz.), 1643 ’ua.’
(Com. Jan. 187) Sz: ~ozik 1650 sz. (↑) || sóhaj A: 1787 sohajjal (MNy. 9: 454); 1823 sóhajocskáért sz.
(NSz. – Schedel F.: Haramják 194) J: ’[?]; Seufzer’ #.
A szócsalád alapja a sóhajt: onomatopoetikus eredetű. ⊗ A tő valószínűleg összefügg még a suhog
szócsalád tövével, és esetleg a sóvárog szócsaládéval is. A végződés: gyakorító funkciójú műveltető
képzőóhajt. A 2. és 3. jelentés: metonímia. – A sóhaj a sóhajtból jött létre elvonással; vö.: óhajóhajt.
TESz.

sóher A: 1862 Sokher (NSz. – Toronyai: Rablók 30); 1888 socherok (Zolnay – Gedényi); 1900 Sócher
(Jenő – Vető); 1911 sokker (ZG. sóker) [csak EWUng.]; 1917 sóher (KJassz.) [csak EWUng.] J: 1. 1862
’szegény, pénztelen 〈személy〉; arm, geldlos 〈Person〉’ (↑); 2. 1912 ’üres 〈zseb, pénztársa〉; leer 〈Tasche,
Geldbörse〉’ (Zolnay – Gedényi); 3. 1961 ’szűkmarkú, krajcároskodó; knauserig, geizig’ (ÉrtSz.).
Jiddis jövevényszó, megfelelői azonban vitatottak. ⊗ 1. Jidd. schacherer socher ssaucher: ’házaló,
vándorárus’ [< jidd. sachern sacheren ’kereskedik’].. – 2. Jidd. schocher schochor ’fekete’ [< arab šāḥōr
’ua.〈haj, (napégette) arc, ló stb.〉’].. Lásd még: ném. (argó) schocher ’fekete. A fekete > pénztelen’
jelentésváltozáshoz vö.: ; ném. schwarz〈szín> > <argó〉 ’szegény, pénztelen’. A 2. és a 3. jelentés a
magyarban keletkezett.
 TESz.

sóhivatal A: 1793 só hívatalnál (NSz. – Gvadányi: Rontó Pál 169); 1832 sóhivatali sz. (NSz. –
Helmeczy: Jelenkor 1/2: 714) J: 1. 1793 ’a só eladását intéző állami hatóság, ennek helyiségei; Salzamt’
(↑); 2. 1878 u. ’kétes hírű (vagy valójában nem is létező) hivatal, ahol az ügyeket nem intézik el; Amt von
zweifelhaftem Rufe (od gar nicht existierendes Amt), wo nichts erledigt wird’ # (Zolnay – Gedényi).
Nyr. 77: 465; Mi fán.; TESz.

sok A: 1138/ ? Suk szn. (MNy. 32: 131); 1215/ ? Syca sz. szn. (VárReg. 174.); 1229 Olʃuc hn. (VárReg.
360.); 1271/ Malomsok hn. (Gy. 3: 607); 1372 u./ ʃokaktol (JókK. 2); 1372 u./ ʒokʃagos sz. (JókK. 28);
nyj. sik, szik (MTsz.) J: szn 1. 1138/ ? ’[nagy számú, mennyiségű, nagy tömegű]; viel’ # (↑); 2. 1372 u./
’hosszú tartamú 〈idő stb.〉; lang 〈Zeit usw〉’ # (JókK. 2) | fn 1. [helynevek utótagjaként] 1229/ ’falu,
település; Dorf’ (VárReg. 360.); 2. 1416 u./² ’sokaság; Menge, Unzahl’ (MünchK. 18) Sz: ~aság 1372 u./
ʃokaʃʃagban (JókK. 13) | ~ság 1372 u./ ʃokʃaga ’sokaaság; Menge’ (JókK. 63) | ~ságos 1372 u./ ’nagy
fokú; hochgradig’ (↑) | ~asul 1372 u./ ʃokaʃolyatok (JókK. 145) | ~asít 1416 u./¹ ʃokaʃeit ’[?]; vermehren’
(BécsiK. 197); 1577 ’[?]; multiplizieren’ (Aritm. F3b) [csak EWUng.] | ~adalom 1456 k. sokadalom
(SermDom. 1: 9) | ~asodik 1512 k. Sokaʃodik (WeszprK. 129) | ~ad [mit ReflPron] 1519 ʃokad magaual
(DebrK. 218) | ~all 1549 ʃocall'a [l-j] (Orth. B2a) | ~szoroz 1659 szokszorosz ’[?]; vervielfältigen’
(Czeglédi István: NySz.); 1743 sz. ’[?]; multiplizieren’ (KerMat. 136) [csak EWUng.] | ~szoros 1743
sokszoros (MNy. 7: 419), l. még sokszeres 1708 MNy. 7: 419 | ~szorosít 1840 sokszorosítást sz. (NSz. –
BpSzemle 1: 199) | ~adik 1917 sokadika (NSz. – Móricz: Tragédia 261) R: ~á 1372 u./ ʃokka ’sokáig;
lange’ (JókK. 104) | ~szor 1372 u./ ʃʒokʒor (JókK. 45) | ~áig 1510 Sokayg (MargL. 43) | ~ára 1654
sokára (Ujfalvi Imre: NySz.) | ~szorta 1776 sokszortai sz. (NSz. – Molnár J.: Levelei 245) | ~kalta 1922
e./ sokkalta (NSz. – Gárdonyi: Bankó 186).
Örökség a finnugor korból. ⊗ Vog. (T.) šaw: ’sok’.; zürj. (Lu., P.) če̮ k ’sűrű’;cser. (KH.) čakata
’ua.szilárd, tömör’ [fgr. *čukkɜ vagy *čokkɜ: ’sűrű, vastag’]. Megfelelői: török čoq ’sok, nagyon ’;mong.
čoγča ’halom, tömeg’; stb. A szó belseji *kk > ; m . k változáshoz vö.: csuk, rak stb. A jelentések a
magyarban a ’sűrű, tömör’alapjelentésből jöttek létre. A főnévi 1. jelentéshez vö.: ; lat. civitas ’polgárság;
város’;gör. πολύς ’sok’, πόλις ’vár, város, ország’; stb. Az 1., számnévi jelentés kialakulásához vö.: több.
NyH.; MNy. 10: 255; TESz.; MSzFE.

sokác × A: 1772 Soketz (MNy. 3: 290); 1799 Sokacz (NSz. – Vályi A.: Magy. Orsz. 2: 288); 1815
sokácz (Nyr. 3: 268) J: fn 1772 ’a horvátok egyik néprajzi csoportjának a tagja; Schokatze 〈Mitglied einer
ethnischen Gruppe katholischer Kroaten im historischen bzw heutigen Südungarn〉’ (↑) | mn 1799 ’a
sokácokkal kapcsolatos, rájuk vonatkozó; Schokatzen-’ (↑).
Szerb-horvát jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. Šokac: ’szlavóniai, baranyai és nyugat-bácskai horvát’., N.
’katolikus’. A szerb-horvát népnév esetleg a ném. Sachse ’szász 〈fn〉’ (vö.: szász) népnévvel függ össze,
mely eredetileg talán a középkorban szerbek közé letelepedett németeket jelölte.
MNy. 5: 389; TESz.

sokk A: 1865 choc (sok) (Babos); 1928 sokk (MagySz.) [csak EWUng.] J: 1. 1865 ’összeütközés;
Zusammenstoß’ (↑); 2. 1910 ’testi-lelki megrázkódatás; Schock’ (Kelemen: IdSz.).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Schock;; f r . c h o c ; ; a n g . shock; stb.: (katonai) összeütközés;
’idegrázkódtatás’. A franciából terjedt el [< fr. choquer ’ütközik, összeütközik 〈katonailag〉’].. Az orvosi
jelentés az angolra megy vissza. – A magyarba elsősorban a németből került át. A szó ma leginkább a 2.
jelentésben használatos.
TESz.

sólet A: 1870 solet (NSz. – Báttaszéki L.: szer. gőz. 2); 1879 sólet-jének (NSz. – Sasvári Á.: Bakalev.
87); nyj. csolënt (ÚMTsz.) J: ’rántás nélkül, sütőben készített babfőzelék; Art Bohnengericht: Schalet’.
Jiddis jövevényszó. ⊗ Jidd. scholet schạlet tscholent: ’zsidók által készített szombati étel 〈főképpen
bab hússal〉’ [tisztázatlan eredetű].. Megfelelői: ném. Schalet Schaleet;; f r . schaleth: ’ua.’. – A
szakácsmesterség szava.
Var. 371; TESz.
 soltész A: 1393 solteez (OklSz.); 1480 Solthyz szn. (OklSz.); 1549/ ʃotezianac (TCr. d4b) [csak
EWUng.] J: 1. 1393 ’telepes községek elöljárója; Schultheiß’ (↑); 2. [jelzőként is] 1515 ’szabados,
jobbágyi kötelezettségektől mentesített személy; Freigelassener’ (RMNy. 2/2: 11).
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kfn.) schultheiӡe: ’aki a kötelezettségeket vagy szolgáltatásokat
kiszabja’., (kor. úfn., h. kor. úfn.) schulteß ’bírói és rendőri hivatalnok’, (E.) scholtes ’bíró’, R. schultheiß
’községi elöljáró’a [ném. Schuld ’pénz visszafizetésére vagy ellenszolgáltatás nyújására stb. való
kötelezettség’ és heißen ’parancsol, utasít’tagokból áll].. Megfelelői: lat. (k.) scultetus ’elöljáró, városbíró,
(h.) falusi bíró’; ; le. szoltys soltys ’községi elöljáró’; stb. – A magyar szó közvetlen forrása a középkori
erdélyi német telepesek nyelve, ugyanis a soltész az ő elöljáróikra, míg a kenéz a román vagy ukrán
telepesek elöljáróira vonatkozott. A 2. jelentés alapja, hogy a soltész maga mentes volt a jobbágyi
szolgáltatástól. A soltész ma családnévként és történettudományi szakszóként él.
TESz.

sólya A: 1416 u./² ʃol'l'ackal (MünchK. 81); 1456 k. ʃolaia (SermDom. 2: 6); 1490 Solya (OklSz.);
1604 Sólya (MA.) J: 1. 1416 u./² ’lábbeli, különösen szandál, papucs; Fußbekleidung, haupts Sandale,
Pantoffel’ (↑); 2. zwH16. Jh ’[?]; Art Pflanze’ (MNy. 78: 199) [csak EWUng.]; 3. 1592 ’egy fajta hal;
Plattfisch, Scholle’ (Calepinus: NySz.); 4. 1825 ’az a berendezés, amelyen építés vagy javítás közben
nyugszik; Stapel 〈Schiffbaugerüst〉’ (NSz. – Nátly J.: Vél. 38).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. solea: ’talp; bocskor, papucs, szandál; halfajta’ [< lat. solum ’talp; talaj 〈föld,
talaj〉; stb.’].. – A szó eleji s-hez vö.: salétrom stb. A szó 1. jelentésében, a kolostori ruházkodás egyik
kellékeként került a magyarbabotos, cipellős. A 2. és 3. jelentés: metafora; lásd még: papucs. Ma
hajóépítési szakszóként ismert.
FLatJsz. 33; I. OK. 7: 121; TESz.

sólyom A [4]: 1138/ Soulum szn. (MNy. 32: 130) [csak EWUng.]; 1213/ Solumus sz. hn. (VárReg.
255.); 1243/ Solyomkeo hn. (Gy. 2: 533) [csak EWUng.]; 1255 Salmar sz. hn. (NSz. – Fejér: CD. 4/2:
360); 1266 Solomar sz. hn. (OklSz.); 1395 k. ʒoliom (BesztSzj. 1156.); 1575 ʃóllyom (HChr. 21a) [csak
EWUng.]; 1763 sójom (NSz. – Adámi: Wb. 70) J: ’a varjúnál nagyobb, vadászatra betanítható ragadozó
madár; Falke’ Sz: solymos 1213/ hn. (↑) | solymár 1255 hn. ’[?]; Falkenier’ (↑) | solymász 1708
Solymáʃz ’ua.’ (PP.) | solymászik 1808 Solymáʃzni ’[?]; mit Falken jagen’ (SI.).
Bizonytalan, esetleg török eredetű jövevényszó, magyar képzéssel. ⊗ Vö.: Kāšγ čavlı̈ ’sólyom’csag.
čavli ’fiatal sólyom; karvaly’; oszm. c̦ avlı: ’ua.’ [tisztázatlan eredetű].. A származtatás nehézsége, hogy
képző nélküli forma a törökben sem mutatható ki. – A szóvég -m névszóképzőnek tűnikalom, orom stb. A
szó eleji cs > s dezaffrikálódáshoz vö.: sajt, som² stb. – A madárnév és a származékok közül főként a
solymár eredetileg a középkori lovagi élet és udvari kultúra szavai közé tartozott, korai felbukkanása ezért
kultúrtörténeti értékkel is bír. A 2. jelentés: esetleg metafora. A földrajzi nevekben a sólymos és a
sulymossulyom származékok keverednek. – A magyarból: ; rom. șoim ’sólyom.’
MNy. 39: 99; TESz.; TörK. 212

som¹ × A: 1211 ? Soma, Sumou sz. szn. (PRT. 10: 504, 512) [csak EWUng.]; (†1015) [1220 k./]
Sumlow sz. hn. (DHA. 74); 1258/ Wathasomlyowa sz. hn. (Gy. 3: 519); 1833 Somzik sz. (Kassai 1: 436) J:
’héjából kifejlik; schlagen’ Sz: ~lik (†1015) [1220 k./] sz. hn. (↑) [csak EWUng.]; 1897 soml-ik (somly-
ik) ’héjából kifejlik; sich abschälen’ (MTsz.) | ~zik 1833 ’héjából kifejlik; sich abschälen’ (Kassai 1: 436)
| ~vad 1874 somvad ’[héjából kifejlik]; sich abschälen’ (Nyr. 3: 544) | ~vaszt 1877 ’héjából kifejt;
abschälen, enthülsen’ (Nyr. 6: 273).
TESz. somlik a. is

som² A: 1055 adʃumig sz. hn. (TA.) [csak EWUng.]; 1138/ Somudí sz. szn. (MNy. 32: 205); 1291
sumbucur (OklSz.) J: 1. 1055 ’[?]; Kornelbaum’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1291 ’[?]; Kornelkirsche’ # (↑)
Sz: ~os 1181 Somos szn. (PRT. 8: 277).
KSz. 13: 359; TihAl. 58; TESz.; TörK. 292

somfordál A: 1647 sompordálnak (Geleji Katona István: NySz.); 1793 sonfordál (NSz. – Hatvany I.:
Theátr. 131); 1838 somfordálódva sz. (NSz. – Részv. Gyöngy. 71); 1838 Somportálni sz. (Tsz.); 1842
somporgyáltam (NSz. – P. Horváth L.: Kaleid. 2: 94); nyj. somperdál, sumpërdál (MTsz.) J: ’[?];
(herum)schleichen’.
 Származékszó egy relatív fiktív tőből. ⊗ A relatív tő -r gyakorító képzővel keletkezett. Az abszolút tő
bizonytalan, esetleg onomatopoetikus eredetű, és azonos a sompolyodik szócsaládjának tövével.
Végződése: -dál gyakorító képző; vö.: harapdálharap¹; lásd még: furdalfúr.
MNy. 24: 122; TESz.

somolyog A [1]: 1589 somolyognac (Monoszlai András: NySz.); 1621 Somolygani sz. (MA.); 1805
somolyg (NSz. – Verseghy F.: Ung. Sprach. 119); 1816 Somojgani sz. (Gyarmathi: Voc. 100) J: ’[?];
schmunzeln, lächeln’.
Szóhasadás eredménye. ⊗ A mosolyogból keletkezett hangátvetéssel; vö.: pökköp. Hasonló alaktani
összefüggéshez vö.: nyervog: vernyog.
Nyr. 37: 465; TESz.

sompolyodik × A: 1756 ? meg szonkolyódván [? ɔ: sompolyodván] sz. (NSz. – Biró M.: Micae 1: 170);
1790 el sompolyodott (NSz. – Gvadányi: Fal.nót. 84); 1796 sompolyodik ▼ (NSz.) [csak EWUng.]; 1809
megsomporodott (NSz. – Szekér J.: Robinson 2: 116); 1816 sompolyódik (NSz. – Verseghy F.: Anal. 1:
282); 1830 sompolodott sz. (NSz. – Uránia 3: 184) J: 1. [meg~ik] 1756 ? ’elszontyolodik; den Kopf
hängen lassen’ (↑), 1809 ’ua.’ (↑); 2. 1790 ’óvatosan, lopva megy, ólálkodik; (herum)schleichen’ (↑) ||
sompolyog A: 1793/ sompolygván sz. (NSz. – Verseghy: Kisebb költ. 102); 1801 sompolgó sz. (NSz. –
Háiszler Gy.: Orv. Munk. 1: 336); 1821 sompolyog (NSz.) [csak EWUng.]; 1840 Sompojog (NSz. –
Gáspár J.: Füzérke 40); 1861 sompolyogni sz. (MNyszet. 6: 348) J: 1. 1793/ ’óvatosan, lopva megy,
ólálkodik; (herum)schleichen’ (↑); 2. 1801 ’lappang; sich versteckt halten’ (↑).
Származékszó egy relatív fiktív tőből. ⊗ A relatív tő -l ( > -ly) gyakorító képzővel
keletkezettgombolyag, gombolyít stb. A szótő bizonytalan, esetleg onomatopoetikus eredetű és a
somfordál tövével azonos. A szó végződése: gyakorító-visszaható képző.
NytÉrt. 1: 19; TESz. sompolyog a. is

sonka A: 1601 ? Sunka szn. (CsnSz.) [csak EWUng.]; 1787 Sonkában (NSz. – M. Kurir 327); 1787
sunka (MNy. 46: 275); nyj. zsonka (MTsz.) J: ’[?]; Schinken’ #.
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) schunke schonkə˜, – ; ném. Schinken:: ’comb,
sonka 〈főleg vágómarháé〉’indoeurópai eredetű; vö.: [óind. sákthi ’comb’ang. (óang.) scanca ’lábszár’;
stb.].. Megfelelői: szb.-hv. šunka; rom. șuncă; stb.: sonka. – A szóvégi a-hoz vö.: cérna, ciha stb.
KSzlJsz. 943; TESz.

sonkoly A: 1256/ Sunkulus sz. hn. (Györffy 1: 662); 1422 Sonkolos sz. hn. (FESz. Belényessonkolyos)
[csak EWUng.]; 1538 Sonkolij (PestiN. N3); 1566 Wyaz chonkoly (OklSz. viasz); 1763 sonkoj (NSz. –
Adámi: Wb. 70); 1838 Sonku (Tsz.); nyj. sunkó (ÚMTsz.) J: 1. 1256/ ? ’valaminek az alja, seprője, pl. a
méhviasz; Bodensatz | Bruchstücke’ (↑), 1538 ’ua.’ (↑); 2. 1256/ ? ’méhviasz, lép; Bienenwachs, -wabe’
(↑), 1566 ’ua.’ (↑) Sz: ~os 1256/ hn. (↑).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A hangalak alapján jövevényszónak tűnik, ez azonban a megfelelők hiányában
nem bizonyítható. A jelentések között metaforikus összefüggés áll fenn.
TESz.

sop × A: 1631 sop (StSl. 27: 326) [csak EWUng.]; 1763 sópok (MNy. 18: 209); nyj. sopp (ÚMTsz.),
sup (Nyatl. félszer) J: 1. 1631 ’[szín, félszer]; Schuppen’ (↑); 2. 1880 ’szénapadlás; 〈zur Benennung
versch Wirtschaftsgebäude〉’ (Nyr. 9: 44).
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. R. schuppe ’oldalfalakkal ellátott vagy oldalfalak nélküli fedett
tér’, (baj.-osztr.) schopf, schupfe ’fedett folyosó; pajta, fészer’, (szil.) schupp ’pajta, fészer; baromfiól’,
(E.) schôp ’pajta, fészer’, – ném. Schuppen ’különféle eszközök vagy járművek raktározására szolgáló
fedett tér’ [germán eredetű; vö.: izl. (óizl.) skauf ’fürt, rojt, bojt’; ang. (óang.) scēaf ’köteg, szalmaköteg;’;
stb.].. Megfelelői: ; szlk. šopa, N. šop ’pajta, fészer’le. szopa ’ua.deszkabódé’; stb. – A változatok
többszöri átvételre utalnak. – A szóföldrajz alapján a N. sopa ~ supa ’pajta, fészer’ szlovák
jövevényszónak (↑) tűnik.
TESz.

sopánkodik A: 1586 sopankodnak vala (Félegyházi Tamás: NySz.); 1591 sopankodik ▼ (ÚSzOkl. 1:
228) [csak EWUng.]; 1794 sipánkodik (NSz. – Gyarmathi S.: Nyelvmester 2: 275); 1811 sapánkodásit sz.
(NSz. – György L.: Tal. 2: 73); nyj. supánkodik (ÚMTsz.) J: 1. 1586 ’bizonytalankodik, kétségeskedik;
unsicher sein, zweifeln’ (↑); 2. 1591 ’[siránkozik, sápítozik]; sich beklagen’ (↑).
Származékszó. ⊗ A sí¹ ~ siv- tőből gyakorító-visszaható képzővel. A szó belseji n-hez vö.: esekedik,
siránkoziksír¹. A szó belseji p vagy a tőhöz tartozik a v változataként, vagy mozzanatos képző. Az
eredetibb változat a sipánkodik. A sopánkodik alak szó belseji o-jához vö.: pirít, pironkodikpirong. A
gyakrabban használt 2. jelentés az eredeti. A metonimikus 1. jelentéshez vö: sápódiksáposkodik.
TESz.

sopár ∆ A: 1604 Sopar (MA. Micrólogus) J: fn 1604 ’[?]; Geizhals’ (↑) | mn 1604 ’[?]; geizig’ (↑).
Bizonytalan eredetű, esetleg származékszó. ⊗ Talán a sí¹igesiv- tőváltozatából -ár névszóképzővel jött
létrebúvár, kopár stb. Hangtani, alaktani és jelentéstani szerkezetéhez vö.: sopánkodik. – A sopár és a
sóvárog etimológiai összefüggése a két szó szemantikai kölcsönhatása ellenére sem meggyőző.
TESz. sóvárog a. is

sor¹ A: 1525/ soros sz. (TörtTár. 1908.: 83); 1577 sort (RMKT. 8: 328) J: 1. 1525/ ’gyanús, nem tiszta
előzmény | terhelő körülmény; verdächtige Vorgeschichte | erschwerender Umstand’ (↑); 2. 1616 ?
’egymás mellett, mögött elhelyezkedő személyek, elhelyezett tárgyak láncolata, együttese | nagyobb
mennyiség; Reihe, Zeile | Menge’ # (Balásfi Tamás: NySz.), 1626 ’ua.’ (MA.); 3. 17. sz. ? ’helyzet,
állapot, sors; Lauf der Dinge | Lage, Schicksal’ (Thaly: VÉ. 2: 165), 1712 e. ’ua.’ (Bercs: Lev. ???:
NySz.); 4. 1700/ ’történések egymás utáni rendje, módja; Abfolge’ # (Gyöngyösi István: NySz.); 5.
1767 ? ’házsor, utca; Häuserreihe, Gasse’ (MNyTK. 95: 13), 1823 ’ua.’ (uo.); 6. 1782 ’egymáshoz
hasonló egyedek kategóriája, osztálya; Klasse, Gattung’ (NSz. – Méhtartás 4); 7. 1790 ’emelet; Geschoß
〈Bauwesen〉’ (NSz. – Kazinczy: Orpheus 1: 365); 8. 1792 ’számtani, mértani haladvány; Reihe 〈Math〉’
(Keresztesi: Mat. 170); 9. [főként sora, sorja személyragos alakban] 1794 ’szeszes ital gyöngyözése,
buborékja; Schaumperle’ (NSz. – Gyarmathi S.: Nyelvmester 2: 243); 10. 1803 ’él kicsorbulása | a penge
élesítésekor, egyéb fémanyag megmunkálásakor keletkező acélforgács; Scharte, Grat’ (Márton Scharte);
11. 1845 ? ’katonai sorozás; Musterung 〈Milit〉’ (NSz. – Homonnay I.: Besz. 115), 1878 ’ua.’ (NSz. –
Abonyi L.: Alföld 11); 12. [nagy ~, hosszú ~] 1849 ’bonyodalmas eset | baj; eine lange Geschichte |
verwickelter Fall, Übel’ (NSz. – Erdélyi J.: Szab. hang. 15); 13. 1952 ’a víztől sodort kásás jég; zwei
versponnene Fäden’ (OrmSz.) Sz: ~os 1525/ ’gyanús, kétes erkölcsű; dubiös | unredlich’ (↑); 1636 ’soron
levő, sorra kerülő, szolgáltatásra, szolgálatra kötelezett; an der Reihe befindlich, anstehend’ (MonTME. 1:
46); 1870 ’sorból álló, sort alkotó; angereiht, eine Reihe bildend’ (CzF.) | ~oz 1770 lesorozzam ’felsorol,
számba vesz; aufzählen’ (NyÚSz.); 1835 ’beiktat; einsetzen 〈(in ein Amt〉’ (Kunoss: Gyal. 46); 1838/
’valahová besorol, beoszt; einreihen, einstufen’ (NSz. – Szemere P.: Munkái 3: 291); 1841 ’katonának
behív; zum Militärdienst einziehen’ (NyÚSz.) | ~ol 1776–1821 Sorólni sz. (NSz. – Benyák: Manuscr. 99) |
~ozat 1792 ʃorozatra (SzD. 168) | ~jázik 1838 sorgyázni sz. ’gurul, surran; rollen’ (Tsz.) | ~akozik 1848
sorakozz (NyÚSz.).
NytÉrt. 30: 43; TESz.

sórál ∆ A: 1570 sorál (Heltai Gáspár: NySz.); 1631 fel- ... alá- sórálástól sz. (Káldi György: NySz.) J:
1. 1570 ’(hivalkodva, dologtalanul) járkál, sétál | bolyong, csatangol; (protzenhaft, untätig) spazieren,
herumschweifen | umherstreichen’ (↑); 2. 1835 ? ’somfordál | (el)sompolyog; herumschleichen |
wegschleichen’ (Kassai 4: 331), 1885 ’ua.’ (Nyr. 14: 573).
Származékszó. ⊗ A sor ’örvénylik, kavarog, forog’sorol szóból -ál gyakorító képzővel; vö.: dobáldob¹;
lásd még: metélmet stb. A szó tulajdonképpen a sorol alaktani változata. – Ugyanebből az alapszóból
játszi gyakorító képzővel: sórikál ’(tétlenkedve, pöffeszkedve) jár-kel, kószál’ (1838). – Ide tartozik: a N.
seremorál ’jár-kel, kószál, kóborol’ikerszó, amely a sórál-mórál ’ua.’ (1570) ikerszóból keletkezett.
TESz. seremorál a. is

sordély × A: 1395 k. ʒordel (BesztSzj. 1193.); 1405 k. ʃordel (SchlSzj. 1781.); 1720 sordélynak (NSz. –
Koháry I.: Munkács 1: 15); 1793 Sordélly (NSz. – Nagy F.: Hunyadi 147); 1858 csordélyok (NSz. –
Lisznyai K.: Új pal. dal. 53); nyj. sërdin, sördín, Surgyi, zsördin (ÚMTsz.), sorgyé (Nyr. 30: 186), sördën,
surdé (MTsz.) J: ’a sármányok családjába tartozó, nem költöző énekesmadár, kölesmadár; graue Ammer
〈Art Singvogel〉 (Emberiza c. calandra)’.
Bizonytalan eredetű, esetleg származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő esetleg onomatopoetikus eredtű
lehet, és a szorogszorgalom szócsaládjának tövével azonos. Az összefüggés magyarázata, hogy ezek a
madarak csapatban repülnekseregély. A szóvég -ély névszóképzőnek tűnik.
TESz.; KMad. 300

sorol × A: 1600 k. soroljad (Radv: Csal. 3: 39); 1794 Sórolta (NSz. – Dugonis: Gyapjas vitézek 2: 291)
J: 1. 1600 k. ’kever; umrühren’ (↑); 2. 1647 ’sodor, pödörít; spinnen, zwirnen’ (Szentmártoni Bodó János:
NySz.); 3. 1794 ’ráncol; falten, runzeln’ (↑) || sorlik † A: 1645 sorlik ▼ (NSz. – G. Kat.: V. Titk. 1: 1132)
J: 1. 1645 ’sodródik | tekeredik; treiben 〈intrans〉 | sich winden’ (↑); 2. 1835 ’kihajt, kizöldül; sprießen,
Blätter treiben’ (Kassai 4: 331) | | sor² † A: 1693 sorván sz. (Gyöngyösi István: NySz.) J: ’perdül;
wirbeln’.
A szócsalád alapja a →sor²: onomatopoetikus eredetű. ⊗ A fordulás, forgás, pörgés stb. kifejezésére.
Palatális párjához vö.: sürsürög; lásd még: sűrű. Végződése: -l gyakorító képző. A sorlik szó ik végződése
visszaható funkciójú; vö.: hallikhall¹.
TESz.

sorompó A: 1543 Sarampos sz. (OklSz.); 1553/ ʃaranponal (TCr. E3a) [csak EWUng.]; 1557
sarompokon (LevT. 1: 242); 1571 sorompo (OklSz.); 1571 Srampo (Nyr. 87: 123); 1585 sarãpé ián (Cal.
264); 1807 Soromp (NSz. – Folnesics: Alvina 220); 1836 sarampjain (NSz. – Bárány B.: Árpádi Ház
133); nyj. sȧrampoj, asrompó (ÚMTsz.) J: 1. 1543 ’mozgatható zárókorlát | korlát 〈átvitt értelemben is〉;
Schlagbaum | Schranke 〈auch abstr〉’ (↑); 2. 1553/ ’[?]; Sperrschranke als Art Kampfwerkzeug’ (↑) [csak
EWUng.]; 3. 1604 ’rács, rostély | kerítés, léckerítés; Gitter | Lattenzaun’ (MA.); 4. 1790 ’emlékmű |
síremlék; Monument | Grabmal’ (MNy. 6: 261).
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kfn., baj.-osztr.) schrancpaum schramppaum: ’sorompó’ [<
ném. (kfn.) schranc ’sorompó, rács; állvány stb.’ + boum ’fa’].. – A magyar, illetve a német (baj.-osztr.)
hangtörténet alapján az átvétel a 14. sz. közepe körül mehetett végbe. A magyarban a legtöbb változat a
szó eleji mássalhangzó-torlódás feloldásával keletkezett. A szóvégi ó valószínűleg hanghelyettesítéssel
jött létre a német nazális szóvégből. A 2. és 3. jelentés: metafora az 1. jelentés alapján. A 4. jelentés
keletkezésmódja tisztázatlan. – A N. csörömpő ’sorompó’ hangrendi átcsapással jött létre a sorompóból. –
A magyarból: szb.-hv. N. šaràmpōv ’sánc; sorompó’; rom. N. șarampói ’hídláb, hídoszlop, kerítésdeszka
stb.’
Nyr. 87: 122; TESz.; NMÉr.

sors A: 1512 k. sorsot (WeszprK. 106.) J: 1. 1512 k. ’sorsolókocka, -pálca | sorsolás; Loswürfel,
Losstäbchen | Losen’ (↑); 2. 1519 ’az egyénnek, a közösségnek a természeti adottságoktól és a társadalmi
léttől meghatározott életmenete | fátum; Schicksal | Fátum’ # (JordK. 176) Sz: ~ol 1653 sorsolasokban sz.
’[?]; losen’ (MNy. 4: 374).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. sors: ’sorsolópálca, sorsolás; jóslás; osztályrész’ [tisztázatlan eredetű]..
Megfelelői: fr. sort;; ol. sorte; stb.: sorshúzás; ’sors, végzet’. – A szó eleji, illetve szóvégi s-hez vö.:
salétrom, evidens stb.
TESz.

sort A: 1936 shortok (NSz. – Bp. Hirlap júl. 19.: 10); 1951 sort (SzIdSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; kurze
Sommerhosen’.
Angol jövevényszó. ⊗ Ang. shorts többes szám : ’nyári rövidnadrág’az [ang. short ’rövid’szó alapján]..
Megfelelői: ném. Shorts;; ol. shorts; stb.: nyári rövidnadrág. – A magyarba az egyes számú alak került át.
TESz.

sorvad A: 1600 k. el ... sorvadjon (Radv: Szak. 70); 1653 elsorvandó sz. (Medgyesi Pál: NySz.); 1776
sorvadást sz. (NSz. – Rátz: Orvosi okt. 94); 1795 k. servadni sz. (NSz. – Takáts R.: Told. M. r.); nyj.
sërvadás sz. (MNy. 16: 5), zsarvad (ÚMTsz.) J: 1. 1600 k. ’〈ételnemű〉 túlságosan kiszárad, az állásban
összetöpped; übermäßig trocken werden, verdorren 〈Speise〉’ (↑); 2. [el] 1643 ’elfárad, elgyengül;
ermüden 〈intrans〉’ (Com: Jan. 197); 3. 1644-71/ ’〈tűz〉 lassan kialszik; langsam erlöschen 〈Feuer〉’
(Kecskeméti W. Péter: NySz.); 4. [el~] 1668 ’〈épület〉 roskataggá válik; verfallen 〈Bau〉’ (Matkó István:
NySz.); 5. [el~] 1694 ’megemésztődik, bomlani kezd; verdaut werden’ (Felvinczi György: NySz.); 6.
1767 ’〈élőlény, testi szerv〉 növekedésében elmarad, senyved, pusztulásnak indul; verkümmern, sich
abzehren’ # (PPB. Langveʃco); 7. 1793 ’〈ember〉 emésztődik, gyötrődik, bánkódik | epekedik; sich grämen
| schmachten’ (NSz. – Gvadányi: Rontó Pál 215); 8. 1831 ’〈gazdasági ág, intézmény, közösség〉
működésében, létszámában gyengül, hanyatlik; verkümmern 〈Wirtschaftszweig, Einrichtung,
Gemeinschaft〉’ # (NSz. – Széchenyi: Vil. 487); 9. 1838 ’lehull, lemállik; sich abschälen, sich ablösen’
(Tsz.); 10. [el~] 1838 ’elzsibbad; betäubt werden’ (Tsz. Elsorvadt); 11. [el~] 1890 ’elolvad 〈hó〉; tauen
〈Schnee〉’ (Nyr. 19: 288) Sz: ~ozik 1700 sorvadozó sz. (NSz. – D. Ember Pál: Sz. Siklus el. 4) || sorvaszt
A: 1700 sorvasztó sz. (NSz. – Fejérvári HB. 169); 1778 sarvasztó sz. (NSz. – Rátz S.: Orv. tan. 1: 18) J:
’sorvadást okoz; abzehren’ # || sorvatag † A: 1836 Sorvatag szn. (NSz. – Bárány B.: Árpádi Ház 140);
1837 sorvatagja (NSz. – Figyelmező 2: 135) J: 1. 1836 ? ’sorvadó; verkümmernd, sich abzehrend’ (↑),
1838 ’ua.’ (NSz. – Kunoss: Lombok 23); 2. 1837 ’sorvasztó; abzehrend’ (↑).
A szócsalád alapjai, az igék: származékok egy fiktív tőből. ⊗ A feltehetőleg ’elgyengül, tönkremegy;
elszárad’ alapjelentésű szótő ismeretlen eredetű. A végződések: -d kezdő-gyakorító képző, illetve -szt
műveltető igeképzőhervad, korhad stb. Az igeképző v eleme visszaható képző. A sorvand alak szó belseji
n-je szervetlenbarlang, bogáncs stb. – A sorvatag nyelvújítás kori képződmény az igékből -atag
melléknévképzővel; vö.: lankataglankad, hervataghervad stb. – Elvonással keletkezett az igékből a
nyelvújítás korában: R. sorv ’atrófia, sorvadás’ (1834).
TESz.

sósav A: 1809 sósav (NyÚSz. Sav) J: ’[?]; Salzsäure’ – De vö. 1791 só-savanyúság (NSz. – Zay S.:
Mineralógia 252); 1808 sósavany ’ua.’ (NSz. – Varga M.: Term. Tud. 1: 573).
Német mintára alkotott tükörfordítás, összetett szó. ⊗ Vö.: ném. Salzsäure ’sósav’. – A magyarban: só
+ sav. A sósavanyúságtól (↑) és a sósavanytól (↑) eltérően, melyek szintén német mintára alkotott
tükörfordítások, a sósav bekerült az irodalmi nyelvbe. – Nyelvújítási szó.
TESz.

sóska A: 1430 k. sosca (SchlGl. 2165.) J: 1. 1430 k. ’hosszúkás, lándzsás levelű, savanyú ízű növény;
Sauerampfer’ # (↑); 2. 1525 k. ’borbolya; Berberitze’ (MNy. 11: 38); 3. 19. sz. második fele ’szőlőkacs;
Weinranke’ (ÚMTsz.).
Származékszó. ⊗ A sóssó-ból keletkezett kicsinyítő képzővel. Az elnevezés alapja a savanyú és a só
közötti etimológiai összefüggés. A ’savanyú és a sós’ ízérzetének összefüggéséhez vö.: sóstej ’savanyútej’
(1577 (KolGl.). Hasonló szemlélethez vö.: finn suolaheinä ’sóska’ (< suola ’só’ + heinä ’fű’). A 2. és a 3.
jelentés az eredeti 1. jelentésből fejlődött ki. – További, részben R. megnevezése, ugyancsak a só alapján:
sósgyán ’sóska’ (1531– 2: ItK. 87: 662); sóslórum ’lósóska’ (1590); stb.
MNy. 27: 115; TESz.

sovány A: 1473 Sowanrakothya hn. (OklSz.); 1527 ʃowan (ÉrdyK. 22); 1560 k. Sowany (GyöngySzt.
186.); 1693 soány (Otrokocsi Flóris Ferenc: NySz.); nyj. sohâny (MTsz.) J: mn 1. 1473 ’silány,
terméketlen 〈talaj〉 | ilyen talajon nőtt, satnya 〈növényzet〉; mager 〈Boden〉 | kümmerlich 〈Bewuchs〉’ # (↑);
2. 1522 ’olyan 〈ember, állat, testrész〉, amelyen nincs elég hús- és zsírréteg; mager 〈Lebewesen,
Körperteil〉’ # (OklSz.); 3. 1575 ’szűkös, szegényes; armselig, dürftig’ (Bornemisza Péter: NySz.); 4. 1584
’kevéssé zsíros, nem eléggé tápláló 〈ételnemű〉; fettarm’ (Bornemisza Péter: NySz.); 5. 1604
’jelentéktelen | nem nagy értékű; unbedeutend | geringwertig, dürftig’ (Pázmány Péter: NySz.); 6. 1803
’vékony, lapos; dünn, flach’ (Baróti Szabó Dávid: NySz.) | fn 1. 1840 ’ételféle neveként; 〈als Name einer
Art Speise〉’ (MTsz.); 2. 1961 ’valaminek a sovány része; Mageres’ (ÉrtSz.) Sz: ~odik 1590 k. souaniodot
sz. (SzikszF. 55) | ~ít 1636 soványíttsa (Pázmány Péter: NySz.) | ~ul 1792 Soványúl (NSz. – Sándor I.:
Orras Ovid. 128).
Alapnyelvi örökség, finnugor kori tővel és magyar képzéssel. ⊗ A tőhöz vö.: md. (E.) čova, (M.) šuva
’vékony, finom’; finn hupa ’múlandó; rossz; kellemes, szórakoztató;’, hupi- ’lefogy, lesoványodik’,
hupene- ’kevesbedik, fogy, eltűnik’ [fgr. *čupa ’vékony, sovány’].. A szó belseji *p > ; m . v
hangváltozáshoz vö.: levél, ravasz. Végződése: -ny névszóképzőkemény, vékony stb.
NyH.; TESz.; MSzFE.

sóvárog A [1]: 1628 sovárgással [?U] (Prágai András: NySz.); 1712 sovárog (MNy. 79: 248) [csak
EWUng.]; 1781 zsovárgással sz. (NSz. – Patay S.: Indusok 157); 1806 sóvárgással sz. (NSz. – Szabó S.:
Lizára 114); 1839 sovárg (NSz. – Árvízkönyv 2: 48); 1842 sóvárog (NSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1628 ?
’nyomorog, nagyon szűkösen él; sein Leben fristen’ (↑), 1712 ’ua.’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1766 ’erősen
vágyakozik valamire, erősen kíván valamit; sich sehnen’ (Felsőcsernátoni Bod Péter: NySz.); 3. 1839
’valamit áhítva, valami alkalomra lesve settenkedik valahol, sündörög valaki körül; liebedienern’ (↑); 4.
[ki~] 1898 ’kikönyörög; erflehen’ (Nyr. 27: 414); 5. 1903 ? ’panaszol valamit | sopánkodik valami miatt;
klagen 〈trans〉 | jammern’ (NyF. 9: 30), 1953 ’ua.’ (ÚMTsz.); 6. 1906 ’lassan megy valaki után; langsam
nachgehen’ (MNy. 2: 236) || sóvár A: 1759/ ? sovál (NSz. – Csiksomlyói miszt. 130); 1784 sovár (SzD.
76); 1831 sóvár (NSz. – Horvát E.: Árpád 95) J: mn 1759/ ? ’vágyakozó, sóvárgó; sehnsüchtig’ (↑), 1784
’ua.’ (↑) | fn 1846 ’sóvárgás; Sehnsucht’ (NSz. – PD. 2: 968).
A szócsalád alapja a sóvárog: származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő a sóhajt szócsaládjának tövével
állhat összefüggésben. A végződés: gyakorító képző. A jelentések egymással főként metaforikus
összefüggésben állnak. Az ige ma leginkább a 2. jelentésében használatos. – A sóvár a sóvárogból jött
létre elvonással. Bár a sopárral való összefüggés nem meggyőző, szemantikai kölcsönhatással
számolhatunk.
TESz.

sovinizmus A: 1873 chauvinizmus (MNy. 61: 490); 1889/ sovinizmusa (NSz. – Munkásmozg. tört. 1:
570) J: ’a népek közti gyűlölködést szító, szélsőséges nacionalizmus; Chauvinismus’ | | soviniszta A:
1873 chauvuninisták [ɔ: chauvinisták] (MNy. 61: 489); 1899 soviniszta (NSz. – Ábrányi K.: Képek 69) J:
fn 1873 ’a sovinizmus híve, követője; Chauvinist’ (↑) | mn 1899 ’a sovinizmust illető, azzal kapcsolatos;
chauvinistisch’ (↑).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Chauvinismus;; ang. chauvinism;; fr. chauvinisme; stb.: sovinizmus | ; ném.
Chauvinist;; ang. Chauvinist;; fr. chauviniste; stb.: soviniszta. A franciából terjedt el fr. chauvin ’túlzó,
türelmetlen nacionalista beállítottságú, soviniszta, sovinisztikus’ [< fr. Chauvin szn. (Napóleon
hódításpolitikájának támogatója)].. – A magyarba elsősorban a németből került át; a soviniszta végződése
latinosítás eredménye.
TESz.

sömör nsz A [4]: 1235 ? Sumur szn. (Gy. 1: 306); 1577 k. Seomeorth, Sʒeͦ merth, ló Sʒeͦ meͦ r (OrvK.
464); nyj. sëmrës sz. (ÚMTsz.), sümör (ÚMTsz.) J: 1. 1235 ? ’[kiütés, pörsenés | kiütéses betegség];
Pustel | exanthematische Krankheit’ (↑) [csak EWUng.], 1577 k. ’ua.’ (↑); 2. 1588 ’erkölcsi szeplő, folt,
hiba; moralischer Makel’ (MNy. 6: 459) | | sömörög fn A [4]: 1510 ʃemerges sz. (PéldK. 84); 1562
soͤ mereg (Heltai Gáspár: NySz.); 1578 soͤ moͤ rgoͤ sségét [?U] (Melius Péter: NySz.); 1690/ sömörögrül
(Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 309); nyj. eb-semeleg (MTsz. ëb-sëmërëg) J: 1. 1510 ’ránc; Runzel’ (↑); 2.
1578 ’kiütés, pörsenés | kiütéses betegség; Pustel | exanthemati-sche Krankheit’ (↑) | | sömörög ige × A
[1]: 1533 Semergoͤ t, swͤ mwͤ rgees sz. (Murm. 869.); 1550 k. semeregni sz. (KolGl.) [csak EWUng.]; 1572
Sewmerges sz. (MNy. 26: 231); 1577 k. ʃeͦ meͦ rgeʃereͦ l sz. (OrvK. 455) J: ’ráncosodik; runzelig werden’ ||
sömörgőzik × A: 1535 soͤ moͤ rgeʒis sz. (IrtörtKözl. 6: 304); 1560 k. Sómórgózóth sz. (GyöngySzt. 3781.);
1577 k. ʃʒeͦ meͦ rgeͦ ʒeͦ tteb sz. (OrvK. 61–2) J: 1. 1535 ’ráncossá válik | összehúzódik; runzelig werden | sich
zusammenziehen’ (↑); 2. 1585 ’ráncossá tesz; runzelig machen’ (Cal. 931); 3. 1595 ’kiütéses lesz; Pusteln
bekommen’ (Beythe András: NySz.) | | sömörközik × A: 1541 megh ʃoͤ moͤ rkoͤ zoͤ t uala (KazK. 94) J:
’ráncossá válik; runzelig werden’ || sömörködik × A: 1560 k. egybe sómórkódót sz. (GyöngySzt. 3667.);
1894 ësszêsëmërkëdik ▼ (Nyr. 23: 44) J: 1. 1560 k. ’összeráncolódik; runzelig werden’ (↑); 2. 1894
’összeszárad, összeaszik; zusammentrocknen’ (↑) || sömörget × A: 1585 oͤ szue soͤ moͤ rgetoͤ m (Cal. 247 [ɔ:
263]); 1835 Semerget (Kassai 4: 295) [csak EWUng.] J: 1. 1585 ’ráncossá tesz; runzelig machen’ (↑); 2.
1835 ’[?]; wickeln, eindrehen 〈Haare, Faden〉’ (↑) [csak EWUng.] || sömörödik × A: 1591 soͤ moͤ roͤ doͤ t sz.
(Pécsi Lukács: NySz.); nyj. sëmerëdik ▼ (MTsz.) J: 1. 1591 ’ráncossá válik | összetöpörödik; runzelig
werden | zusammenschrumpfen’ (↑); 2. 1840 ’összehúzódik, beheged 〈seb〉; sich vernarben’ (NSz. –
Gáspár J.: Füzérke 40) | | sömörít × A: 1604 Soͤ moͤ ritem (MA.); nyj. semerít (ÚMTsz.) J: 1. 1604
’ráncossá tesz; runzelig machen’ (↑); 2. 1836 ’pörsenésessé tesz; pustelig machen’ (Kassai 5: 16); 3. 1896
’hullámosít, csavar, teker 〈hajat〉; eindrehen, wickeln 〈Haare〉’ (Ethn. 7: 78) || sömör ige ∆ A: 1835 Semer
(Kassai 4: 295) [csak EWUng.] J: ’[?]; eindrehen, wikkeln 〈Faden〉’.
A sömörige és főnév: származékok egy fiktív tőből. ⊗ A szótő ismeretlen eredetű. A sömör főnév
valószínűleg -r deverbális névszóképzővel keletkezett, utóbbi hozzájárult a sömörige és a névszó
párhuzamos képzéséhezfodor, sanyar, sanyargat stb. – Viszonylag késői adatoltsága ellenére a korábbi
keletkezésű igék alapszava a sömörige lehetett. Az igék ebből keletkeztek különböző igeképzőkkel. Az is
lehetséges azonban, hogy a sömörige másodlagos keletkezésű, és a szócsalád korábbi tagjaiból jött létre
elvonással. A sömörög főnév különös, szokatlan alak; mind a fiktív tőből, mind pedig az igéből is
keletkezhetett. – Onomatopoetikus szóként való magyarázata, illetve a szem szócsaládjával való
összefüggés feltételezése téves.
TESz.

söntés A: 1703 sentés (ABpL. 12: 160) [csak EWUng.]; 1786 Sontes (MNy. 71: 250); 1839 söntés
(MTsz.); nyj. sëntéss (MNyj. 3: 210), sintés (ÚMTsz.) J: 1. 1703 ’italmérő asztal, pult; Schenktisch’ (↑)
[csak EWUng.]; 2. 1786 ’falusi kocsma kármentője | vendéglőnek, kocsmának az a helyisége vagy része,
ahol polc, pult mellett az italokat mérik; mit Lattenwerk abgesonderter Raum für den Schenktisch in einer
Kneipe | Schankstube, Schankstelle einer Gaststätte’ (↑); 3. 1810 k. ’csaposlegény, italhordó legény;
Schenkbursche. Getränkeaufträger’ (MNy. 61: 105); 4. 1838 ’kis kocsma, csapszék; Schenke, Kneipe’
(Tsz.).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Schenktisch: ’söntésasztal, söntéspult’a [ném. schenken ’tölt, önt ’ + Tisch
’asztal’].. – A szó valószínűleg a hazai bajor-osztrák és középnémet nyelvjárások közvetítésével került a
magyarba. Az és végződés részben hiperkorrekcióként, részben az -és (~ -ás) névszóképző hatására
keletkezhetett. A 2–4. jelentés: metonímia.
TESz.

sör A: 1392 Seres sz. szn. (MNy. 63: 369); 1395 k. ʃer (BesztSzj. 822.); 1436 ? Swr szn. (OklSz.); 1522
Seorws sz. szn. (MNyTK. 86: 62); 1604 Sér (MA. Cervíʃia); 1805 sër (NSz. – Verseghy F.: Tiszta magy.
136) J: ’[?]; Bier’ # Sz: ~ös 1392 szn. (↑) | ~öz(ik) 1762 serezés sz. (NSz. – Mátyus I.: Diaet. 1: 331) |
~öző 1900 sörözőjében ’egy fajta vendéglátóipari hely; Bierstube’ (NSz. – BN. ápr. 15.: 8).
Vándorszó. ⊗ A prákrit surä ’alkoholos ital’; maráthi sūr ’ua.’; ;kaz. sı̈ ra ’sör’;csag. širä
’gyümölcslé’;vog. (É.) sārä ’sör’; zürj. sur ’ua.’; ;votj. sur ’ua.’. – A magyarba kelet-európai
vándorszóként került még a honfoglalás előtt, az átadó nyelv azonban bizonytalan. A rokon nyelvekben is
jövevényszó, a permi nyelvekbe azonban valószínűleg már az ópermi időszakban bekerült.
TESz.; MSFOu. 151: 317

sörbet ∆ A: 1618/ serbetre (MNy. 79: 248) [csak EWUng.]; 1621 szerbetet (MonTME. 3: 287); 1670
serbét (TörtTár. 1882: 335); 1682 szörbetet (MonTME. 8: 291); 1706 sörbettel (Pápai János törökországi
naplói 154); 1797 Sorbétot (NSz. – Veres M.: Gazda-aszszony 210); 1850 cserbet, szorbeth (NSz. – vahot
S.: Men. 120) J: ’egy fajta ízesített hűsítő ital; Sorbet’.
Vándorszó. ⊗ Oszm. šerbet, N. šorbet; ; újgör. σερµπέτι; rom. șerbet; szb.-hv. šerbet; ol. sorbetto;; fr.
sorbet;; ném. Scherbett Sorbet; stb.: sörbet. Az oszmán-törökből terjedt el [az eredetéhez vö.: ; vö.
→szirup].. – A magyarba különböző nyelvekből került, többek közt az oszmán-törökből. A sörbet alak
kialakulására a sör is hatással lehetett.
ÉlOsm. 381; TESz.

sőre ∆ A: 1661 sőréjét (MonTME. 1: 296); 1711 sőreje (OklSz.) J: fn 1. 1661 ’hízómarha; Mastvieh’
(↑); 2. 1724 ’hízlalás; Mast’ (MNy. 38: 306); 3. 1807 ’[?]; Viehweide’ (Nyr. 108: 376) | mn 1690 ’hízó
〈marha〉; Mast- 〈zB Mastvieh, -ochse〉’ (Nyr. 22: 520).
TESz.

sőreg × A: 1219/ ? Seureg hn. (VárReg. 74.); 1221/ ? Seuryegu hn. (VárReg. 226.); 1239 ? Zeurug hn.
(Gy. 1: 873) [csak EWUng.]; 1245/ Seureg hn. (Gy. 2: 548); 1250 Sureg hn. (uo.) [csak EWUng.]; 1341
Sewrugh (uo.) [csak EWUng.]; 1395 k. ʃeureg (BesztSzj. 291.); 1405 k. ʃereg (SchlSzj. 789.); 1685
sörege □ (LevT. 2: 343); 1763 Söroͤ g (NSz. – Adámi: Wb. 75); 1887 Síreg (Herman: HalK. 2: 763) J: ’egy
fajta hal; Stör, Sterlet’.
MNy. 13: 185, 17: 24; NyK. 49: 215; AOH. 21: 125; TESz.

sörény A: 1545 sereńe (OklSz.); 1595 Seriny (Ver. 51); 1643 ʃoͤ rénnyel (Com: Jan.); 1805 sërény
(Gáldi: Szótir. 215); nyj. sirín, süríny (ÚMTsz.) J: 1. 1545 ’egyes állatok nyakának felső részén nőtt
hosszú szőrzet; Mähne’ # (↑); 2. 1799 ? ’a hal testének élén felálló uszony; obere Flosse’ (NSz. – Fábián
J.: Term. hist. 599), 1887 ’ua.’ (Herman: HalK. 609); 3. 1839 ? ’dús, hossú hajzat; dichtes, langes Haar’
(NSz. – Jósika M.: Csehek 3: 278), 1845/ ’ua.’ (NSz. – Pákh A.: Életképek 51).
Származékszó. ⊗ A szőr egy feltehető s kezdetű változatból jöhetett létre. E változat megléte az
ugorszőr alapalak alapján feltételezhető; lásd még: sövény: sző¹. Végződése: -ny névszóképzőkemény,
sovány stb.
TESz.

sörét A: 1640 sritthez (Nyr. 43: 413); 1663 srétes sz. (MNy. 61: 490); 1697 Srejtet (MNy. 80: 379)
[csak EWUng.]; 1712 sörét (Nyr. 88: 210); 1741 seret zacskó (NEl.); 1760 selétet, slét (Hazánk!!!:
NySz.); 1805 sërét (NSz. – Verseghy F.: Tiszta magy. 142); 19. sz. sőrit (MNy. 69: 509) J: ’[?]; Schrot
〈Bleikügelchen〉’.
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) schrêd többes szám, schröt többes szám ’apró
ólomgolyók;’, (h. baj.-osztr.) šrēd többes szám ’ua.’, – ; ném. Schrot ’ua.durván őrölt dara, idomtalan
fadarab’; stb. [< ném. schroten ’durvára aprít, zúz’].. Megfelelői: ; szb.-hv. šrot; le. R. śrót; stb.: apró
ólomgolyók;. – A legtöbb változat a mássalhangzó-torlódás feloldásával keletkezett. Az l > r
hangváltozáshoz vö.: srég.
TESz.

sőt A: 1372 u./ ʃewg, Sewt, Sewtt (JókK. 64, 35, 106); 1495 e. ʃo̗ meg (GuaryK. 70); 1506 yso̗ gh
(WinklK. 175); 1508 Iʃoͤ t (DöbrK. 461); 1512 k. seeth (WeszprK. 140); 1516 eseglenn [U] r. (MNy. 64:
202) [csak EWUng.]; 1532 ʃmegh (TihK. 324) J: 1. 1372 u./ ’azonfelül, még ... is; ja ... sogar’ # (JókK.
35); 2. 1372 u./ ’inkább, ellenkezőleg; vielmehr, im Gegenteil’ # (JókK. 53); 3. 1508 ’és még; noch mehr’
(↑).
Összetett szó. ⊗ Az ës, sés, illetve is (nyomatékosító határozószó) + a még eredeti meg változatának
szervetlen összetétele. Az összetétel alaktani szerkezete azonos az ismétével, tulajdonképpen a sőt annak
szóhasadással keletkezett párhuzamos alakja. Az eredeti alakhoz és jelentéshez vö.: 1372 u./Esmeg
’továbbá, még’ (JókK. 89). A sőt alak ebből a változatból jött létre alaktani és hangtani fejlődés útján, pl.
szó belseji e > ö labializációval, denazalizációval, illetve a mássalhangzó-torlódás feloldásával. A szóvégi
g > t hangváltozás az összetétel elhomályosulása után következett be.
TESz.

sötét A: 1211 Setit szn. (OklSz.); A13. Jh/ ʃetit ʃegeb[en] sz. (KTsz.); 1251/ Sytetkuth hn. (OklSz.);
(†1264/) [1324] sethetwelg hn. (OklSz.); 1416 u./² ʃètetuolna (MünchK. 212); 1504u–1530 k. ʃotet (MNy.
59: 224); 1528 ʃwtetbe (SzékK. 361); 1533 Soͤ tteet (Murm. 252.); 1575 ʃuͤ toͤ tbe (HelChr. 111b) [csak
EWUng.]; 1575 ʃuͤ toͤ t (Helt: Krón. 1v.); 1805 sëtét (NSz. – Verseghy F.: Tiszta Magy. 142) J: mn 1. 1211 ?
’fény, világosság nélküli; finster’ # (↑), A13. Jh/ ’ua.’ (↑); 2. 1372 u./ ’gonosz, rosszindulatú; verblendet,
wirr’ # (JókK. 116); 3. 1372 u./ ’gonosz, rosszindulatú; böse, böswillig’ # (JókK. 116); 4. 1416 u./¹ ’titkon
maradó | rejtélyes, nehezen tisztázható; unaufgehellt bleibend | dunkel, ungeklärt’ (↑); 5. 1494 ’feketésbe
hajló 〈szín〉, ilyen színű 〈tárgy〉; dunkel’ # (OklSz.); 6. 1748 ’szomorú, nyomasztó, pesszimista | haragos;
betrübt | zornig’ (Nyr. 35: 277); 7. 1791/ ’nyomorúságos, felvilágosulatlan 〈korszak〉; finster, unaufgeklärt
〈Zeit〉’ (NSz. – Szentjóbi Szabó: Költ. 205) | fn 1. 1416 u./¹ ’a fény hiánya, sötét napszak, sötét hely;
Dunkelheit, Finsternis 〈Tageszeit, Ort〉’ # (BécsiK. 256); 2. 1416 u./² ’[?]; Verborgenheit’ (MünchK. 32);
3. 1791 ’[?]; (finsteres) Verlies’ (NSz. – Szekér J.: Magy. ered. 2: 86); 4. 1805 ’sötét volta, sötétsége
valaminek | sötét része valaminek; Dunkles, dunkler Teil von etw’ (NSz. – Majzik I.: Kisd. Múzsa 83) Sz:
~ség A13. Jh/ (↑) | ~es 1372 u./ sz. (↑) | ~esül 1372 u./ meg ʃeteteʃewlle ’[?]; zum Bösewicht werden’
(JókK. 67) | ~séges 1372 u./ ʃetettʃeges ’[?]; dunkel 〈auch abstr〉’ (JókK. 116) | ~ül [haupts mit VPräf]
1372 u./ meg ʃetetewltett sz. (JókK. 51) | ~ít [haupts mit VPräf] 1416 u./¹ megʃeteteitē (BécsiK. 228) |
~esít [haupts mit VPräf] 1416 u./³ meg ʃeteteʃeite ’[?]; zum Bösewicht machen’ (AporK. 70) | ~edik 1531
meg ʃewtetewdek (ÉrsK. 510) | ~ell-, lik 1646 Setételloͤ sz. (Medgyesi Pál: NySz.); 1788 u./ setétlő sz.
(NSz. – Batsányi: ÖM. 1: 209).
Örökség, ugor kori tő magyar képzéssel. ⊗ A tőhöz vö.: vog. (AK.) šǟtəp- ’sötétedik’; osztj. (DN.)
čĕtimə-: ’alkonyodik, sötétedik’ [ugor *čettɜ- ’elsötétül, sötétedik’].. A szó belseji *tt > ; m. t változáshoz
vö.: lát, öt stb. A végződés: -t névszóképző; a képző előtti tővéghangzó nyúlásához vö.: rovátkol,
rovátkaró; R. szakadat ~ szakadát ’szakadék, szakadékos hegyoldal, szurdok’szakad stb. A melléknévi,
másodlagos jelentések jelzői és határozói használatban alakultak ki.
NyH.; NyK. 68: 424; TESz.; MSzFE.

sövény A: 1219 ? Zeuen szn. (VárReg. 67.) [csak EWUng.]; (†1015) [1220 k.] Suene sz. hn. (DHA. 75)
[csak EWUng.]; 1267 Suwen hn. (Csánki 2: 641); 1283 Swynwar hn. (OklSz.); 1372 u./ ʃewuennek (JókK.
80); 1395 k. ʃeuín (BesztSzj. 338.); 1405 k. ʃeuen (SchlSzj. 842.); 1416 u./¹ ʃo̗ ueṅro̗ l (BécsiK. 255); 1816
k . Szővény (Kassai Bef. 270); nyj. sövín (Nyatl. élősövény) , süvé (MTsz.) J: 1. (†1015) [1220 k./ ?]
’vesszőkből, növényi szárakból font kerítés, fal; Flechtwerk 〈Zaun, Wand〉’ # (↑) [csak EWUng.], 1372 u./
’ua.’ (↑); 2. 1600 k. ’keret, szegély; Umfassung, Rand’ (Radvánszky J.: NySz.); 3. 1664 ’sűrű bokrok
alkotta kerítés, élősövény; lebende Hecke’ # (Lippai János: NySz.) Sz: ~ez 1416 u./¹ megʃo̗ ueṅezem
’sövénnyel bekerít; mit einer Hecke einfrieden’ (BécsiK. 182).
Származékszó. ⊗ A sző¹ feltehető szókezdő s-es változatának -vény képzős alakja. E változat megléte a
sző¹ alapalakból feltételezhető. A sövény és a szövevénysző¹ között szóhasadás ment végbe: a szókezdő s-
es változat a vesszőből való fonásra vonatkozik; vö.: a sövény 1. jelentésével.
TESz.

spádé ∆ A: 1604 spádát [?U] (MNy. 61: 488); 1641 ʃpade (MNy. 80: 379) [csak EWUng.]; 1665 spádé
[?U] (NEl.) [csak EWUng.]; 1787 Spadély (NSz. – Bartzafalvi Szabó: Szigvárt 2.: Szj.) J: ’kardszerű
vívófegyver, koszperd; Spada’.
Olasz (é.) jövevényszó, valószínűleg német közvetítéssel is. ⊗ Ol. (vel., tr., mil.) spada, (fri.) špā́ da
śpade śpáde: : ’kétélű (vívó)kard’.; – lásd még: ném. Spada ’kardfajta’, (baj.-osztr.) spadi ’kétélű kard’.
Az olaszban a lat. spatha: ’széles, kétélű (vívó)kard’ [< gör. σπάϑη ’kardfajta’].. Megfelelői: ; cseh špáda
’vívótőr, kard’; le. szpada: ’vívótőr, spádé’.; stb. – A spádély változat hiperkorrekciós alak.
TESz.

spagát × A: 1569 Spagat (NMÉr.) [csak EWUng.]; 1620 Spagotáért [spagota □] (Nyr. 73: 82); 1783
spagét (MNy. 65: 475); 1812 Spagát (uo.); nyj. espogát, pagátból, spógat (ÚMTsz.) J: ’spárga, zsineg;
Bindfaden’.
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (au.) Spagat, (baj.-osztr.) spaget spàgəd, (Kr.) spôgat:
’zsineg, madzag, spárga’ [< ol. spaghetto ’vékony zsineg, zsinór’].. Lásd még: ; ném. Spagat ’spárga
〈balett- és tornafigura〉’. Megfelelői: szb.-hv. N. špàgât; cseh N. špagát; stb.: zsineg, madzag, spárga. – A
spagota változat szóvégi a-ja a spárga²spágó hangalakjának hatására keletkezhetett.
TESz.

spagetti A: 1907 spaghettiért (NSz. – Ambrus: Solus eris 250); 1961 spagetti (ÉrtSz.) [csak EWUng.]
J: ’[?]; Spaghetti’ #.
Olasz jövevényszó. ⊗ Ol. spaghetti többes szám, N. špaghetti; többes szám: spagetti [< ol. spago
’zsinór, spárga’].. Megfelelői: ; ném. Spaghetti;; cseh spagety špagety; stb.: spagetti.
TESz.

spágó † A: 1544 spagot (OklSz.) J: ’madzag, zsineg; Bindfaden’ || spárga² A: 1593 ʃpargath (MNy.
62: 238); 1757 ispárgák (NSz. – Turzelini–Léstyán: X. Szt. Ferencz 11); 1861 espárga (MNyszet. 6:
356); nyj. ëspârga (MTsz.), párga (ÚMTsz.) J: 1. 1593 ’madzag, zsineg; Bindfaden’ # (↑); 2. 1905 ’egy
fajta figura balettban és tornában; Spagat 〈Ballett- und Turnfigur〉’ (NSz. – Bródy S.: Szinésznők 119).
Olasz (é.) jövevényszó. ⊗ Ol. (vel.) ṣpā́ go, (fri.) śpā́ go: ’(kötöző)zsineg, madzag, spárga’, – ; ol. spago
’ua.’bizonytalan eredetű, esetleg vö.: [lat. (kés.) *spagum ’zsineg, zsinór’].. Megfelelői: ; szb.-hv. špaga;
szln. špaga; stb.: (kötöző)zsineg, madzag, spárga. – A spárga² végződéséhez vö.: articsóka, pálya stb. A
spárga² szó belseji r-je inetimologikus, melyhez a spárga¹ analógiás hatása is hozzájárulhatott. Az
ispárga, espárga-féle szókezdéshez vö.: iskola. – A magyarból: rom. N. șpárgă ’ua.’
TESz. spárga² a. is

spájz A: 1768 spaiszban (MNy. 60: 489); 1797 Spajzban (MNy. 55: 550); 1806/ Speisba (NSz. –
Kazinczy: Lev. 4: 416); 1816 Spájz (Gyarmathi: Voc.); nyj. pájz, spejc (ÚMTsz.) J: ’[?]; Speisekammer’.
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) speis: ’szilárd táplálék; éléskamra’., (B.) speis
’éléskamra’ [< lat. (k.) spensa ’élelmiszer; éléskamra’, spisa ’élelmiszer’].. Lásd még: ném. Speise
’szilárd táplálék, fogás, tál, étel stb.’. Megfelelői: ; szb.-hv. špajz ’éléskamra’; ; cseh spíže ’ua.’, R.
’élelmiszer’. – A szó a nyelvjárásokban és a bizalmas nyelvhasználatban él.
TESz.

spaletta ∆ A: 1865 spallette [es. nem m.] (Babos); 1865 spalett-tábla (uo.); 1888 spaletákat (NSz. –
Berczik Á.: Víg órák 221); 1889 spalettás sz. (NSz. – Reviczky Gy.: Margit 3); 1896 speléták (NSz. –
Kozma A.: Hist. 129); nyj. pallétábla (ÚMTsz.), palét (SzegSz.) J: ’fa ablaktábla; Fensterladen’.
Német (au.) jövevényszó. ⊗ Ném. (au.) Spalett Spalette: ’ablaktábla’ [< ol. spalletta ’ablakkeret,
ablakméyledés’].. Megfelelői: szb.-hv. špaletne; cseh špaleta: ’ablaktábla’. – A szóvégi a-hoz vö.: cérna,
ciha stb.
TESz.

spanyol A: 1539 spaniolok tul (Arch. 176.); 1551 Espanyorok (Gregor) [csak EWUng.]; 1645 ispanyol
(Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 259); 1664 Spanyór (Lippay: Posoni kert 2: 64); 1771 Sponyol (NSz. –
Ventzel: Juhtenyésztés 54); nyj. panyor (ÚMTsz.) J: fn 1. 1539 ’Spanyolország lakosa, illetőleg a főleg
Spanyolországban elő, újlatin nyelvet beszélő nép tagja; Spanier’ # (↑) [csak EWUng.]; 2. 1647 ’egy fajta
pajzs; Art Schild’ (MNy. 7: 322); 3. 1863 ’egy fajta tubák; Art Schnupftabak’ (NSz. – Frankenburg: Bol.
M. kal. 137); 4. 1899 ’csizma; Art Stiefel’ (NSz. – Csényi Gy.: Tisza 23); 5. 1918 ’vírusos influenza;
epidemische Grippe, Influenza’ (MNy. 14: 256) | mn 1553 ’Spanyolországgal kapcsolatos, onnan
származó, arra és a spanyolokra vonatkozó; spanisch’ # (Nádasdy 8).
Olasz (é.) jövevényszó. ⊗ Ol. (rom., tr., bol.) spagnol, (mant.) spagnól, – ; ol. spagnolo spagnuolo:
’spanyol ’ [< ol. Spagna hn. ’Spanyolország’].. Megfelelői: ; ang. Spanish Spaniard;; sp. español; stb.:
spanyol 〈mn〉, ’spanyol 〈fn〉’. – A szó eleji s-hez vö.: sája, skatulya stb. A 2–5. jelentés különböző
szószerkezetek első tagjának önállósulásával jött létre; vö.: spanyol nátha, spanyol csizma stb. spanyol-. –
A magyarból: ; szb.-hv. Španjol ’spanyol 〈fn〉.’
TESz.

spanyol- 1. ~viasz A: 1649 Spanyol viasz (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Siegellack’ | ~fal A: 1663
spanyor falt (MNy. 61: 490) J: ’[?]; spanische Wand’ | meggy A: 1753 Spanyórmegy (NSz.) [csak
EWUng.] J: ’[?]; Schattenmorelle’ | ~nád A: 1788 Sponyoi Nádak (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[?];
spanisches Rohr’ | ~nátha A: 1918 spanyol nátha (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; epidemische Grippe’ |
Ilyenek még: ~gallér ’[?]; spanischer Kragen, Paraphimose’ (1793: NSz.); ~csizma ’[?]; spanischer Stiefel
〈Folterwerkzeug〉’ (1842: uo.).
Tükörfordítások előtagja, azonos a →spanyol szóval. ⊗ A tükörfordítások nemzetközi minta alapján
keletkezett összetett szavak. A spanyolviasz és spanyolnátha szavakhoz vö.: ném. R. spanisches wachs;fr.
cire d'Espagne;; ol. cera di Spagna; stb.: pecsétviasz , illetve ; ném. spanische Krankheit;; ang. Spanish
catarrh;; f r . grippe espagnole; stb.: vírusos nátha(láz), influenza. A spanyolfal, spanyolmeggy,
spanyolnád összetételekhez vö.: ném. spanische Wand ’összecsukható (védő)fal’, R. spanische kirsche
’spanyol meggy (barnásvörös gyümölcsű meggyfa)’, ;ném. spanisches Rohr ’spanyolnád 〈fonásra
használt anyag〉’, a spanyolviasz ma csak a feltalálta a spanyolviasztteljesen nyilvánvaló dolgot saját
találmáynként tüntet fel ’EZ NEM KELL’ kifejezésben él (1900).
TESz. spanyolfal, spanyolviasz a. is

spárga¹ A: 1525 k. spargafÿw (MNy. 11: 81); 16. sz. parga (StUnBB. 1958. 1: 164) J: ’a liliomfélék
családjába tartozó, konyhakertekben is termesztett növény; Spargel (Asparagus officinalis)’.
Olasz jövevényszó. ⊗ Ol. R. spargo, sparago, (vel.) sparego, (fri.) sparg: ’spárga’ [< lat. asparagus
’fiatal sarj, hajtás’ < ; gör. ἀσπάραγος ’ua.’].. Megfelelői: ném. Spargel;cseh N. špargl; ; le. szparag; stb.:
spárga. – A magyarba a mediterrán kertkultúra közvetítésével kerültarticsóka, saláta stb. A szókezdő s-
hez vö.: sája, spágó stb.; a szóvégi a-hoz vö.: pálya, picula stb. – Azonos etimonra megy vissza:
aszparágusz ’EZ NEM KELL 〈dísznövény〉’ (1911 (RévLex.); de vö.: 1854asparagus ’spárga’
(erdőgazdaság), mely valószínűleg még nem számít magyar szónak.
MNy. 42: 60; TESz.

sparhelt × A: 1846 sparherthez (MNy. 71: 251); 1865 sparheerd (Babos); 1873 Porhely, sporherd
(Nyr. 2: 237); 1882/ spórherden (Jókai 58: 61); 1891 spórhel (Nyr. 20: 78); 1894 sparhelyt (Ethn. 5: 241);
nyj. palher, spolhër (Nyatl. tűzhely) , parhët, porhét, sparelt, sparhëlt, sparhercre, sporhënt (ÚMTsz.),
sparhéjt (SzegSz.), sporhed (MTsz.) J: ’takaréktűzhely; Sparherd’ || spór × A: 1875 pór (AkNyÉrt. 4/7:
15); nyj. ëspár, ëspartot, spór!!!??? (ÚMTsz.) J: ’takaréktűzhely; Sparherd’.
A szócsalád kiinduló eleme a sparhelt: német (au.) jövevényszó. ⊗ Ném., (au.) Sparherd, (au. N.)
špǫrhert: ’takaréktűzhely’ [a ném. sparen ’kímél; takarékoskodik’; stb. és a ; ném. Herd ’tűzhely,
főzőhely;’szavak alapján].. Megfelelői: szb.-hv. N. špȍret, šporhert ’takaréktűzhely’. – A szó belseji ó-hoz
vö.: drót, gróf stb. A szó belseji l kialakulása r—r > r—l elhasonulás eredménye lehet. A szó belseji ly
palatalizálódás következtében jött létre; ezt a folyamatot a tűzhely ’EZ NEM KELL, tulajdonképpen
tűzrakó hely’ (1519 (JordK. 20) népetimológás hatása is elősegíthette. – A spór szó elvonással keletkezett
népetimológiás hatásra.
TESz.

speciális A: 1644 specialis (MNy. 69: 234); 1793 speciális (NSz. – M. Hírmondó 1: 850); 1877
spécziális (NSz. – Wohl J. és S.: Besz. 12) J: ’különleges | sajátos, jellegzetes; sonderbar | eigenartig’ ||
specializál A: 1848/ Specialisálni sz. (NSz. – Kossuth: Besz. 2: 82); 1884 specializálni sz. (MagyLex.
Speciális) J: ’részletez | szakosít; detaillieren | spezialisieren’ || specialista A: 1874–6/ specialista (NSz. –
Jókai 61: 196); 1897 specialistánkat (NSz. – Sz. Nogáll J.: Vezeklés 47) J: ’szakember, szakértő;
Spezialist 〈bes Facharzt〉’.
A szócsalád időrendben korábbi tagja, a speciális: latin jövevényszó. ⊗ Lat. specialis: ’egyedi, sajátos,
különleges’ [< lat. species ’kinézet, külalak; alak, forma’ [< lat. specere ’lát, megnéz’]].. Megfelelői: ném.
speziell;; fr. special; stb.: speciális. A szó eleji, illetve szóvégi s-hez a magyarban vö.: spongya, április
stb. A specializál, specialista: nemzetközi szavak; vö.: ; n é m . spezialisieren;; a n g . specialize;; fr.
spécialiser; stb.: specializálódik | ; ném. Spezialist;; ang. specialist;; fr. spécialiste;; stb.: specialista;
legkorábbról a franciából mutatható ki. A magyarba leginkább a németből került, latinosított végződéssel.
– Ide tartozik: speciel ’különösen; mégpedig’ (1957 (BIdSz.), mely a ; ném. speziell (↑) alakra megy
vissza.
TESz.

spék ∆ A: 1544 Specnek (OklSz.); 1546 ispeknek (OklSz.); 1790 espékhez (Gvadányi József: NySz.);
nyj. ëspékës (ÚMTsz.) J: 1. 1544 ’szalonnacsík, amivel a húst sütés előtt megtűzdelik; Speckstreifen,
womit das Fleisch vor dem Braten durchzogen wird’ (↑); 2. 1790 ’spékelés; Spickung’ (↑); 3. 1804
’szalonnával tűzdelt hús; mit Speckstreifen gespicktes Fleisch’ (MNy. 1: 255); 4. 1887 ’a vetőháló
zsinegei; Schnüre des Wurfnetzes’ (Herman: HalK. 826); 5. 1897 ’vékony, hegyes fácska; kleines, spitzes
Holzstängelchen’ (MTsz.) || spékel A [1]: 1566 meg spęrkoͤ lte͂ (HFab. 24); 1600 k. meg espékeljed (Radv:
Szak. 57); 1600 k. ispékelve sz. (Radv: Szak. 24); 1619 ispeckelik (Göntz Miklós: NySz.); 1621 Speckelni
sz. (MA.); 1643 ʃpékeloͤ sz. (Com: Jan. 82); 1673 spéklő (Amos Comenius: NySz.); 18. sz. eleje spekőld
meg (MNyTK. 101: 25) J: 1. [meg~] 1566 ’megtűzdel | megtölt; spicken | füllen’ (↑); 2. 1600 k. ’〈húst〉
szalonnával, zölddséggel megtűzdel; (Fleisch) mit Speckstreifen, Krautwerk durchziehen’ (↑); 3. [át~,
meg~] 1619 ’átszúr, megszúr; durchstechen, durchbohren’ (↑).
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném., (au.) Speck, (baj.-osztr.) speck, (h. kor. úfn.) speck, spicke:
’zsiradékkal teli sejtszövetek 〈sertésnél stb.〉’ [indoeurópai eredetű; vö.: óind. sphītá- ’kövér, telt’litv.
spėkà ’erő’; stb.].| ném., (au.) spicken ’sütés előtt szalonnacsíkokkal megtűzdel’, (B.) spick'n ’ua.’, R.
specken ’ua.megtölt’. Megfelelői: szb.-hv. špikovati, N. špek; ; cseh špikovat, N. špek; stb.: megtűzdel,
megspékel, ’szalonna’. – A spék 2., 3. és 5. jelentése vagy a spékel alapján keletkezett vagy metonimikus
úton az 1. jelentés alapján. A 4. jelentés: metafora a vetőháló zsinegeinek a szalonnacsíkokhoz való
hasonlósága alapján. – A szó ma leginkább a 2. jelentésében él.
TESz. spékel a. is

spekulál A: 1693 speculáltuk (MNy. 79: 248) [csak EWUng.]; 1795 spéculálni sz. (NSz. – M.
Merkurius 633); 1848/ spekulált (NSz. – Madách I.: Művei 3: 475); 1891 pėkulálok (NSz. – Kálmány L..
Szeged népe 3: 187); nyj. ëspëkulál (ÚMTsz.) J: 1. 1693 ’; erforschen | anschauen’ (↑); 2. 1795 ’számít
valamire | kockázatos üzleti vállalkozásba bocsátkozik; grübeln | spitzfindig handeln’ (↑); 3. 1795 ’[?];
spekulieren 〈auf etw rechnen〉 | riskante Geschäfte machen’ () | | spekuláció A: 1698 speculatio (MKsz.
1987.: 39) [csak EWUng.]; 1787 Spekulátzio (NSz. – M. Kurir 312) J: 1. 1698 ’[elmélkedés |
szemlélődés]; Meditation | Überlegung(en)’ (↑); 2. 1795 ? ’[(üzleti) számítás | kockázatos üzleti
vállalkozás]; (geschäftliche) Berechnung | gewagtes Geschäft’ (NSz.), 1796 ’ua.’ (NSz. – M. Kurir 2: 446)
|| spekuláns A: 1796 speculánsok (NSz. – M. Kurir 2: 466); 1818 spekulánsokkal (NSz. – Batthyány V.:
Út. 33); 1835 Speculant [es. nem m.] (Kunoss: Gyal.); nyj. pëkulánt (SzegSz.) J: fn 1796 ’nyerészkedő
személy; Spekulant’ (↑) | mn 1796 ’[?]; spekulierend’ (NSz.) [csak EWUng.] | | spekulatív A: 1800
speculativos (Nyr. 111: 464) [csak EWUng.]; 1804/ speculativus (NSz. – Kazinczy: Lev. 3: 225); 1860/
speculativ (NSz.) [csak EWUng.]; 1861 spekulativ (NSz. – Almási T.: Szer. gyógy. 134); 1876 speculatív
(NSz. – Toldy F.: M. költ. kézikönyve 5: 346); 1912/ spekulatív (NSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1800 ?
’[gondolati spekulációs]; gedanklich’ (↑) [csak EWUng.], 1804/ ’ua.’ (↑); 2. 1835 ’szemlélődő | spekuláló;
spekulierend’ (Kunoss: Gyal.); 3. 1844 ’[?]; ausgeklügelt’ (NSz.) [csak EWUng.]; 4. 1860/ ’[?];
geschäftlich berechnet’ (uo.).
Latin jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Lat. speculari: ’kifürkész, megszemlél’.; – lásd még:
n é m . spekulieren ’megfontol; spekulációs ügyletet köt’ | ;lat. speculatio ’fürkészés, szemlélés;
vizsgálódások’, (h.) speculatio mercatoria ’üzleti spekuláció’; – lásd még: ;ném. Spekulation
’vizsgálódás; 〈kockázatos〉 üzletet’; stb. | ;lat. (h.) speculans ’nyerészkedő, spekuláns’; – lásd még: ném.
Spekulant ’valaki, aki spekulál’ | ;lat. speculativus ’töprengő; spekulatív’; – lásd még: ;ném. spekulativ
’ua.’. A latinban a speculariige a specere ’lát, megnéz’igéből jött létre. Megfelelői: ; ang. speculate
speculation;; fr. spéculer spéculation; stb.: spekulál, ’spekuláció’. – Ide tartozik: N. spekulíroz ’spekulál’
(MNy. 67: (173), ez a németből származik (↑).
TESz. spekuláció a. is

spenót A: 1500 k. Spenacʒ (CasGl. 84.); 1510 spinach (OklSz.); 1516 u. Ispynacz (Nyr. 34: 201); 1530
espynalch (OklSz.); 1547 spinatal (LevT. 1: 44); 1664 Spinacia, Spinata (Lippay: Posoni kert 2: 117);
1766 spinákia (NSz. – Mátyus I.: Diaet. 2: 314); 1779 u. Spenat (NSz. – Miháltz I.: Major. 2: 31); 1794
Spinák (NSz. – Domby S.: Orv. tan. 397); 1816 spenád (Gyarmathi: Voc. Spinát); 1831 Spenot (Kreszn.
Spinácz); 1847 spinotnak (NSz. – Lauka G.: Carr. 34); 1871–3 ispinót (NyK. 10: 329); nyj. pinót (MTsz.),
spënót (NytudÉrt. 67: 160) J: ’[?]; Spinat’ #.
Vándorszó. ⊗ Ném. Spinat N. spenat, spenot, spinåd, spinaz, spinazie; ; sp. espinaca; ol. spinace,
(vel.) spinazzi többes szám, (fri.) spinàze, (mant.) spinàz, (bol.) spinaz, špinā́ ṣ ̑ , (mil.) spinàzz; rom.
spanac spinat;; szb.-hv. spinač spanać; stb.: spenót. Lásd még: ; lat. (vulg.) spinacium spinaceum
spinacia ’ua.’. Forrása: ; újperzsa ispānȃh aspanȃḫ asfinȃǧ ’ua.’ , az ; arab ’isbānȃḫ, ’isfānȃǧ, (hisp.)
ispinȃḫ, isbināḫ, ’isfanȃǧ ’ua.’. – A magyarba különböző nyelvekből került; a c-re végződő változatok
valószínűleg az olaszból származnak, míg a t-re végződőek valószínűleg a németből.
TESz.

spicc² A: 1810 Spitz (NSz. – Hubay M.: Költ. 38); 1871 spiczcze (NSz. – Kvassay E.: Emb. kezd. 1:
113); nyj. picces sz. (ÚMTsz.) J: ’enyhe mámor; leichter Rausch’ Sz: ~es 1882 spiczczes (NSz. – Bol. Ist.
napt. 136).
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) spitz – ; n é m . Spitz:: ’enyhe ittasság,
mámor’esetleg a [ném. (Messer) spitze ’késhegynyi, kevés’alapján].. A ’valaminek a hegye > enyhe
ittasság, mámor’ jelentésfejlődéshez vö.: fr. pointe ’hegy, szegély; enyhe ittasság, mámor’. – A picces alak
a szó eleji mássalhangzó-torlódás feloldásával keletkezett.
TESz.

spicli¹ ∆ A: 1792 Spitzlit (NSz. – Szalkay: Virg. Éneás 84) J: ’spicckutya; Spitzhund’ || spicc³ A: 1855
Spitz (NSz. – Aszalay J.: Omn. 1: 227); 1948 spicc (SIdSz.) [csak EWUng.] J: ’hegyes orrú, felálló fülű
kutyafajta; Spitzhund’.
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) spitzel, (B.) spiz'l:: ’spicc’ |ném. Spitz, (baj.-
osztr.) spitz: ’ua.’ [< ném. spitz ’hegyes, csúcsos’, a megnevezett kutyafajta hegyes orráról és füléről]..
Megfelelői: ang. spitz;; szb.-hv. špic; stb.: spicc. – A li végződéshez vö.: cetli, hecsedli stb. A spicc³ a
kinológia szakszókincsébe tartozik.
TESz. spicc³ a. is

spicli² A: 1828/ spitzlik (NSz. – Kazinczy F.: Napló 315); nyj. picli (MTsz.) J: ’[?]; Aushorcher,
Angeber’.
Német (au.) jövevényszó. ⊗ Ném. (B.) spiz'l: ’a titkosrendőrség ügynöke’., (baj.-osztr.) spitzel
’besúgó’, – ném. Spitzel: ’ua.kém’ [< ném. (argó) Spitz ’rendőrségi ügynök’; lásd még: ; ném. die Ohren
spitzen ’hegyezi a fülét, hallgatózik, figyel’].. Megfelelői: szb.-hv. špicl špiclov; cseh N. špicl; stb.:
besúgó, spicli. – A li végződéshez vö.: cetli, hecsedli stb.
TESz. spicli¹ a. is

spikanárd † A: 1554 spikanardolaja (Magyary-Kossa: OrvEml. 3: 185); 1559 Spica Nardi (SzChr.
226b) [csak EWUng.]; 1560 k. ispikinárdolaja [?U] (Magyary-Kossa: OrvEml. 3: 185); 1590 Spichinard
(SzikszF. 22); 1792 spikanádot (NSz. – Váli: Orvos szót. 42) J: ’egy fajta levendula; Art Lavendel’.
Vándorszó. ⊗ Ném. (kor. úfn.) spicanard, R. spicanardi, spikenarde;; a n g . spikenard; fr. (ófr.)
spicanarde;; sp. espicanardo;; ol. spicanardi spicanardo; stb.: jó illatú növény, egy fajta levendula. Lásd
még: lat., (k.) spica nardi ’ua.’ [a lat. spica ’gabonakalász’ és a nardus ’sertefű’alapján].. – A magyarba
olasz és német közvetítéssel került középlatinból származó botanikai szakszóként.
TESz.

spiné A: 1911 Spine (TolvSz.); 1917 spiné (KJassz.) [csak EWUng.] J: 1. 1911 ’kávéház, kocsma,
bordélyház, üzlet stb. tulajdonosnője; Wirtin eines Cafes, einer Schenke usw, Inhaberin eines Bordells,
eines Geschäfts’ (↑); 2. 1911 ’albérleti szobát, ágyat bérbe adó nő: szobaasszony; Mietfrau | Hökerin’ (↑);
3. 1917 ’vénasszony; (altes) Weib’ (MNy. 13: 92).
Származékszó. ⊗ Az (argó) spi ~ spí (az argóban) ’bolt, üzlet, kávéház tulajdonosa; gazda’; stb. (1900)
szóból -né névszóképozővel. A spi ~ spí német jövevényszó: (argó) spie, spies ’gazda; fogadó, vendéglő’
[< jidd. oschpîß ’gazda, vendéglős’; valószínűleg a ; lat. hospes ’vendég’ szóra megy vissza].. Az 1.
jelentés a ’a gazda felesége > fogadósné, kocsmárosné’ jelentésváltozás útján keletkezett. A 2. és 3.
jelentés: metafora az 1. jelentés alapján.
TESz.

spinét A: 1749 spinét (MNy. 30: 33); 1897 Spinett (PallasLex. 15: 161) J: ’csembalószerű régi
zeneszerszám; Spinett’.
Német jövevényszó. ⊗ A Spinett, R. spinet: ’egy fajta billentyűs hangszer, a zongora elődje’ [< ol.
spinetta R. spinetto: ’ua.’ < ; ol. spina ’tövis, tüske’ vagy az ; ol. Spinetto családnév köznevesülése].. Az
elnevezés a hangszer húrjait megszólaltató tövis alakú toll-pendítőszerkezetre vonatkozhatott. A hangszer
feltatlálója Giovanni Spinetto lehetett. Megfelelői: ang. spinet;; cseh spinet; stb.: spinét.
TESz.

spion ∆ A: 1707 spionokat (NEl.) [csak EWUng.]; 1793/ ispionnak, ispiony (NSz. – Csokonai:
Tempefői 633, 661); 1857/ spiónok (NSz. – Széchenyi: Szat. 491); 1858 Espion (NSz. – Garam: Élcek 2:
25) J: ’kém; Spion’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Spion;; fr. espion;; ol. spione N. spion;; or. шпион; stb.: kém. Az olaszból
terjedt el [< ol. spial ’kém, megfigyelő’; valószínűleg a gótból].. – A magyarba német és olasz
közvetítéssel került. – Ide tartozik: R. spioníroz ’kémlel, kémkedik’ (1706 (NEI.), ennek alapja a ; ném.
spionieren ’ua.’
TESz.

spirál ∆ A: 1841 spirál (NSz. – Honművész 11) J: ’csigavonal, csavarvonal; Schneckenlinie, Spirale’ ||
spirális A: 1865 spiralis [es. nem m.] (Babos); 1926 Spirális (Horovitz: IdSz.⁴) J: ’[?]; spiralig’.
A szócsalád spirál tagja: nemzetközi szó. ⊗ Ném. Spirale;; ang. spiral; fr. spirale; stb.: spirál, szintén a
franciában : ’spirálrugó’. A franciában keletkezett [< lat. (k.) spiralis ’csigavonalú, csavarvonalú’].. A
magyarba főként a német nyelvből került; hangalakjához lásd még a spiralförmig ’spirális, csigavonalú’,
Spiralfeder ’spirálrugó’ stb. összetételek előtagját. – A spirális olyan szavak analógiás hatására
keletkezett, mint a steril: sterilis; lásd még a középlatin adatot (↑).
TESz.

spiritiszta A: 1872/ spiritista (NSz. – Jókai 53: 179); 1897 spiritiszták (PallasLex. Spiritizmus) J: mn
1872/ ’a spiritizmussal kapcsolatos, azt illető; spiritistisch’ (↑) | fn 1875 ’a spiritizmus híve, követője;
Spiritist’ (NSz. – Jókai M. Eml. 2: 101) | | spiritizmus A: 1872/ spiritizmus (NSz. – Jókai 52: 102) J:
’szellemidézés; Spiritismus’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Spiritist;; ang. spiritist; fr. spiritiste; stb.: spiritiszta | ; ném. Spiritismus;;
ang. spiritism;; fr. spiritisme;; stb.: spiritizmus. Az angolból terjedt el [< fr. (ófr.) esperit ’szellem’ vagy ;
lat. spiritus ’lélegzet; fuvallat, szellő; gőz, pára; lélek, élet’].. – A magyarba elsősorban a németből került
át; a spiritiszta szóvége latinosított.
TESz. spiritizmus a. is

spiritusz A: 1562/ spiritusnac (MNy. 74: 512) [csak EWUng.]; 1777 piritus (NSz. – Bessenyei: A'
filósófus 83); 1793/ ispiritussal (I. OK. 30: 259) [csak EWUng.]; 1855–6 spirituszt (NSz. – Vas Gereben
10: 455); nyj. pritusz (SzegSz.) J: 1. 1562/ ’[éltetőelem]; Lebenselement’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1738
’(gyógy)párlat | borszesz; (Medizinal)destillat | Weingeist | technisch hergestellter Äthylalkohol’ #
(Magyary-Kossa: OrvEml. 1: 342); 3. 1772 ’fuvallat; Lufthauch’ (NSz. – Marikowzki: Néphez 450); 4.
1777 ’lélek, szellem | géniusz; Geist | Genius’ (↑).
Latin jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Lat. spiritus: ’lehelet, fuvallat, pára; lélek; élet’., (tud.)
spiritus (vini) ’borszesz, spiritusz’; – lásd még: ném. Spiritus ’lehelet, fuvallat, lélek, élet; borszesz,
spiritusz; ipari úton előállított etil-alkohol’. A latinban a spirare ’fúj; lélegzik; él’szóból keletkezett.
Megfelelői: ang. spirit;; ol. spirito; stb.: szellem; ’borszesz, spiritusz’. – A szó eleji s-hez vö.: spongya
stb. A korábbi változatok szóvégi s-sel való kiejtéséhez vö.: ámbitus stb.; a szóvégi sz-es alakhoz vö.:
cirkusz stb. Az 1., 3. és 4. jelentés viszonyához vö.: lélek, pára.
TESz.

spongya ∆ A: 1519 ʃpongy̋ at (JordK. 448); 1544 spongiat (OklSz.); 1562 spongyiát (Heltai Gáspár:
NySz.); 1746 ? espongyia (Oertel: Harm. ???: NySz.); 1879/ ispongyia (NSz. – Jókai 51: 194); nyj.
ëspongya (MTsz.), pondzsia (ÚMTsz.) J: ’szivacs; Schwamm 〈zum Waschen und Wischen〉’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. spongia: ’helyváltoztatásra képtelen tengeri élőlény; spóratartó tok;
fagomba; gubacs’; stb.., (h.) spondia ’ua.’ [< gör. σπογγία ’ua.’, a gr. σπόγγος ~ σφόγγος ’ua.’változata;
vándorszó, vö.: ; lat. fungus ’gomba’].. Megfelelői: ném. Spongia;; fr. éponge; stb.: szivacs. – A szókezdő
s-es kiejtés a hazai latinságra vezethető visszaspeciális stb. A szó belseji gy-hez vö.: angyal stb. A
változatok a szó eleji mássalhangzó-torlódás feloldásával keletkeztekskatulya, spiritusz stb.
TESz.; GLEl.

spontán A: 1877 spontan (NSz. – Ágai A.: Porzó tárca 2: 318); 1897 Spontán (PallasLex. 15: 167) J:
mn 1. 1877 ’önkéntes; freiwillig’ (↑); 2. 1900 ’ösztönös, önkéntelen; instinktmäßig’ (NSz. – Vay S.:
Társasélet 1: 207) | mn 1. 1891 ’önként; von selbst’ (Füredi: IdSz.); 2. 1900 ’önkéntelenül, ösztönösen;
unwillkürlich, instinktiv’ (Tolnai: Magy. szót. 267).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. spontan: ’magától; hirtelen elhatározásból’ [< lat. (kés.) spontaneus
’önként, szabad akaratból’].. Megfelelői: fr. spontané; o r. спонтанный; stb.: spontán. – A határozói
szerep az igei állítmányhoz kapcsolódó helyzetben jöhetett létre, a szóvégi n határozóragként való
felfogásával. – A R. spontaneus ’önként’ (1835) a latinból származik (↑).
TESz.

spóra A: 1875/ spórái (NSz. – Jókai 59: 165) J: ’ivartalan szaporítósejt; Spore’ || sporadikus A: 1884
Sporadikus (MagyLex. 15: 28) J: ’szórványos; sporadisch’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Spore;; ang. spore;; fr. spore; stb.: spóra; – lásd még: ; lat. (tud.) spora: ’ua.’
[< gör. σπορά ’vetés; mag, csíra’]. | ném. sporadisch;; ang. sporadic; fr. sporadique; stb.: szórványos,
elszórt; – lásd még: ; lat. (tud.) sporadicus ’ua.’ [< gör. σποραδικός ’szétszórt, egyetlen’].. Szakszóként a
tudományos latinból vált elterjedtté. – A magyarba főként a tudományos latinból került át. – Ugyanerre az
etimonra megy vissza: sperma ’sperma’ (1865), ennek alapja a lat. sperma ’mag, (tud.) ondó.’
TESz. sperma a. is

spórol A: 1835 Sparol, spórol (Kunoss: Gyal.); nyj. pórúnyi sz. (ÚMTsz.) J: ’takarékoskodik; sparen’.
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném., (baj.-osztr.) sparen ’takarékoskodik; 〈pénzt〉 egyéb célokra
tartogat, félretesz ’ [< ném. (ófn.) spar ’spórlós, szűkös’].. Megfelelői: szb.-hv. šparati; szln. šparati; stb.:
spórol. – A szó belseji ó-hoz vö.: drót, gróf stb. – Ide tartozik: R., N. spórkassza ’takarékpénztár’ (1880),
ennek alapja a ném., (au.) Sparkasse ’kommunális hitelintézet.’
TESz.

sport A: 1843 sport (Bánhidi: Sportny. 287) J: 1. 1843 ’vadászat | kedvtelés; Jagd | Liebhaberei’ (↑); 2.
1854 ? ’testedzés, testgyakorlás, ezek formáinak összessége; Sport’ # (Bánhidi: Sportny. 287), 1865 ’ua.’
(Babos) Sz: ~os 1892 sportos (NSz.) [csak EWUng.] | ~ol 1896 sportolásnak sz. (NSz. – Sziklay J.: Szer.
apost. 51).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Sport;; ang. sport;; fr. sport; stb.: sport, az angolban ’mulatság, időtöltés,
szórakozás’. Az angolból terjedt el [aferézis az angol R. disport ’ua.’ < ; fr. (ófr.) desport ’ua.’].. – A
magyarba angol és német közvetítéssel került.
TESz.
 spriccer ∆ A: 1879 spriczczert (NSz. – Don Pedrő: Rug. csill. 79); 1883 spriczert (NSz. – Almási T.:
Mil. 10); nyj. spriccër (ÚMTsz.) J: 1. 1879 ’fröccs; Schorle’ (↑); 2. 1942 ’rövid zápor; kurzer Regen’
(MNy. 4: 193) || spriccel A: 1896 ispiriccol (Nyr. 25: 425); 1912 lespricceli (NSz.) [csak EWUng.]; nyj.
piccölődött sz. (ÚMTsz.), spricol, triccűt (ÚMTsz.), pirincöl, priccöl (SzegSz.) J: 1. 1896 ’fröcsköl |
folyadékkal meghint, bepermetez; spritzen, planschen | bespritzen’ (↑); 2. 1916/ ’fecskend, 〈folyadék(ot)〉
lövell; (hervor)spritzen 〈Flüssigkeit〉’ (NSz. – Móricz Zs.: A tűznek 5).
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) spritzer: ’zápor’; (B.) spriz'r: ’ua.fröccs’ | ném.,
(baj.-osztr.) spritzen, (h. baj.-osztr.) špritsn̥ : : ’fröcsköl, folyadékot szénthint, permetez; lubickol, fröcsköl;
kibuggyan; permetező eső’; stb. [indoeurópai eredetű; vö.: gör. σπείρω ’szór, hint, spriccel, permetez’; lett
spraûtiês ’előretör, feltörekszik’; stb.].. Megfelelői: szb.-hv. špricer ’fröccs’, špricati ’fröcsköl’. – A
pirincöl változat szó belseji n-je inetimologikus; vö.: tornánctornác, stiglinctengelic stb. – Ide tartozik: R.
spriccléder ’lovasszekérre akasztott, az ürülék felfogására szolgáló bőrdarab’ (1814 (Gregor.), amely a
ném. R. spritzleder ’ua.’ szóból származik.
TESz. spriccel a. is

sprőd ∆ A: 1932 sprőd (PHNyr. 207); nyj. prődebb (ÚMTsz.) J: 1. 1932 ’tartózkodó, rátarti, gőgös;
kühl, abweisend 〈Person〉’ (↑); 2. 1939 ’merev tartású, törékeny 〈anyag〉; steif, spröde, zerbrechlich
〈Material〉’ (MNyK.³ 260).
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr., h. baj.-osztr.) spröd: ’merev, törékeny, repedezett
〈anyag>; hűvös, elutasító, zárkózott <személy〉’, – ;ném. spröde: ’ua.’valószínűleg [germán eredetű; vö.:
ang. (kang.) sprēþe, ; flam. sprooi: ’törékeny’].. Megfelelői: dán sprød; svéd spröd: ’rideg, merev’. – A
nyelvjárási alak a szó eleji mássalhangzó-torlódás feloldásával keletkezett. – A R. sprőde ’hűvös, elutasító
〈személy〉’ (1835) egy korábbi külön átvétel lehet a németből (↑).
TESz.

srác A: 1888 Schrátz (NSz. – Berkes K.: Tolvaj 132); 1900 Srác (Jenő–Vető 98); 1926 Srac (KBTolv.)
J: 1. 1888 ’kis csibész, kis csirkefogó; Gassenjunge, kleiner Gauner’ (↑); 2. 1917 ’gyerek, fiú; Junge,
Kerl’ # (Kabdebó).
Jiddis jövevényszó, valószínűleg német közvetítéssel is. ⊗ Jidd. schraz sch'raz: ’gyerek’.; – lásd még:
ném. (argó) schratz schraatze, (B. argó) schraz: ’ua.’. A jiddis szó alapja a héber šᵉrāṣīm többes szám,
šᵉrōṣīm többes szám ’férgek; gyermekek’; stb.
MNy. 27: 292; TESz.

srapnel A: 1848 Shrapnel-szomorzene (NSz. – Életk. 2: 636); 1848/ Schrapnerekkel (NSz. – Kossuth:
ÖM. 13: 555); 1849 shrepnell (NSz. – MT. 65); 1891 Szapnėl (NSz. – Kálmány L.: Szeged népe 3: 56);
nyj. slapnel (ÚMTsz.) J: ’egy fajta tüzérségi lövedék, gránátkartács; Schrapnell’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Schrapnell;; ang. shrapnel;; fr. shrapnel(l); stb.: srapnel. Az angolból terjedt
elaz [ang. Shrapnel; szn. köznevesülésével; H. Shrapnel (1761–1842) e lövedékfajta feltalálója volt]..
Hasonló köznevesüléshez vö.: batiszt, makadám stb. – A magyarba elsősorban a németből került át. Az
1810Shrapnell-Bombijával szókapcsolatban a ’Schrapnell’ még személynévként használatos.
TESz.

srég A: 1875 srég (Nyr. 4: 142); 1893 Srét (NSz. – Mikszáth: Pernye 97); 1930 sré (MNy. 26: 399)
[csak EWUng.]; nyj. ségre, serég, sréjjen, strégsas (ÚMTsz.), slégenn (SzamSz.) J: mn 1875 ’ferdén,
átlósan | rézsútosan; schräg | schräg gegenüber’ (↑) | mn 1904 ’ferde, rézsútos, átlós; schräg’ (Radó: IdSz.¹
schräg).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. schräg: ’ferde (se nem függőleges, se nem vízszintes)’indoeurópai
eredetű; vö.: [gör. κορωνός ’görbített’lat. curvus ’ua.íves’; stb.].. – Az egyes változatok szóvégi g-jének
megléte, illetve hiánya többszörös átvételre utal. A szó leginkább a bizalmas nyelvhasználatban él.
TESz.

sróf × A: 1559 shcraufollja egyben [ɔ: schraufollja] sz. (NEl.) [csak EWUng.]; 1619 Stroph furu
(MNy. 80: 379) [csak EWUng.]; 1622 sroffos sz. (NEl.) [csak EWUng.]; 1662 sorófos sz. (KárOkl. 4:
450); 1688 sróf tekerő vas (NEl.) [csak EWUng.]; 1724 Sraff (MNy. 80: 379) [csak EWUng.]; 1759
'Zróffal (NSz. – Szattmáry Király Gy.: Méhes kert 108); 1843 seráf (NSz. – Kunoss E.: Ujd. Szófüzér
102); nyj. saróf (MTsz.), sërof, tróf (ÚMTsz.), slóu̯ f (SzamSz.), sráff (NytudÉrt. 72: 88) J: 1. 1559 ’[fa-,
vascsavar]; Holzschraube, Kopfschraube’ # (↑); 2. 1619 ? ’[csavarmenetes rúd, orsó 〈prés, satu, lakat stb.
alkatrészeként 〉]; Schraubenspindel 〈an der Presse, am Schraubstock, am Schloß usw〉’ (↑) [csak
EWUng.], 1662 ’ua.’ (↑); 3. 1708 ’emelőcsiga; Winde 〈als Hebegerät〉’ (PP. Paralipomena Soróf); 4. 1792
’prés, sajtó | satu, beszorító, befogó eszköz; Kelter | Schraubstock’ (SzD. Soróf) Sz: ~ol 1559 (↑) [csak
EWUng.].
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kor. úfn.) schrauff: ’csavar’., (h. kor. úfn.) schrwff ’ua.’, (baj.-
osztr.) šråf, šraof ’ua.orsó; (szőlő)prés; satu’; stb., – ném. Schraube: ’csavarmenet’, (R., N.) ’emelőcsiga;
(szőlő)prés; satu’; stb.bizonytalan eredetű; kapcsolata a [fr. écrou, (ófr.) escroe ’anyacsavar’ szóval
tisztázatlan].. Megfelelői: cseh šroub; le. śruba; stb.: csavar. – A szó belseji ó és á a német ejtésmódot
tükrözi, illetve hanghelyettesítéssel keletkezett a ; ném. au diftongusból. A stróf változat esetleg a strázsa,
strimpf stb. analógiás hatására utalhat. – A magyarból: ; szb.-hv. šaraf ’’; ; rom. (E.) șrof ’ua.présfa;
emelőcsiga’; stb.
TESz.

stabilizál A: 1770 stabilizáltattunk sz. (MNy. 59: 236) J: ’megerősít, megszilárdít; stabilisieren’ ||
stabil A: 1835 Stabilis [es. nem m.] (Kunoss: Gyal.); 1900 Stabil(is) (Tolnai: Magy. szót.) J: ’szilárdan
álló | tartós, állandó; feststehend | dauerhaft’ | | stabilizáció A: 1948 stabilizáció (Sándor: IdSz.) J:
’állandósítás, megszilárdítás; Stabilisierung’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. stabilisieren;; ang. stabilize;; fr. stabiliser; stb.: stabilizál | ; ném. stabil;;
ang. stable;; fr. stable; stb.: stabil; – lásd még: ; lat. stabilis: ’ua.’ [< lat. stare áll]. | ném. stabilisation;
ang. stabilization;; fr. stabilisation; stb.: stabilizálás. Első adata a franciából származik. – A magyarba
leginkább a németből került, részben latinosított végződéssel. A stabil szó stabilis változata valószínűleg a
latinra (↑) megy vissza. – Ide tartozik: stabiliál ’(hosszú ideig) megőriz’ (1631/ (MNy. 84: 252), melynek
alapja a ; lat. stabilire ’megszilárdít, megerősít.’
TESz.

stáció A: 1620 státicia (MNy. 74: 512) [csak EWUng.]; 1703 statiójok, státiómat (Pusztai) [csak
EWUng.]; 1792 ʃtátziót (NSz. – M. Hírmondó 1: 124); 1845 istáczióját (NSz. – Vahot: Restauráczió 11);
1848 estacziót (NSz. – Bernát G.: Freskó 1: 55); nyj. ëstácció (MTsz.) J: 1. 1620 ’[?]; Anhalteort, Rastort’
(↑) [csak EWUng.]; 2. 1703 ’[kvártély, szállás | tartózkodási hely]; Quartier | Aufenthaltsort’ (↑) [csak
EWUng.]; 3. 1788/ ’állás, hivatalnoki tisztség; Stellung, Amt’ (NSz. – Kazinczy: Lev. 1: 168); 4. 1790
’〈két állomás közti〉 útszakasz | mérföld; Wegstrecke 〈zwischen zwei Stationen〉 | Meile’ (NSz. –
Kazinczy: Orpheus 1: 63); 5. 1804 ’kálváriai állomás; Station eines Kreuzweges’ (NSz. – Verseghy F.:
Rikóti 10).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. statio: ’megállás, nyugalmi helyzet; állomáshely, tartózkodási hely;’, (e.)
’keresztút; keresztút stációja, (h.) állás, hivatal, hivatalnoki tisztség’ [< lat. stare ’áll’].. Megfelelői: ném.
Station ’megállóhely; tartózkodás; vasútállomás’; stb.; ; fr. station ’ua.állás, helyzet, testtartás; megállás’;
stb. – A szó eleji s-es kiejtés a hazai latinságra vezethető visszastallum, stúdium stb. Néhány változat a
szó eleji mássalhangzó-torlódás feloldásával keletkezettiskola stb. A 4. jelentés metonímia az 1. jelentés
alapján.
TESz.

stadion A: 1894 stadion (Sportny.) [csak EWUng.] J: ’nézőtérrel ellátott, rendszerint ovális alakú
sportlétesítmény, vrsenypálya; Stadion, Fußballstadion’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Stadion: ’sportpálya, versenypálya’ [< gör. στάδιον ’egy fajta
hosszmérték; versenypálya’; vö. →stádium].. Megfelelői: cseh stadión; or. штадион; stb.: stadion.
TESz.

stádium A: 1604 ʃtadiomni sz. (MA. Diaúlos) [csak EWUng.]; 1604 ʃtadiumat (MA. Dolichódromus);
1636/ stádiomot (Pázm. 7: 297) [csak EWUng.]; 1845/ stádiumához (NSz. – Endrődi S.: Petőfi napjai
72); 1884 stadion (MagyLex. Stadium) J: 1. 1604 ’hosszmérték-fajta; Art Längenmaß | ein griechisches
Längenmaß’ (↑); 2. 1835 ’versenypálya; Rennbahn | Wettkampfplatz’ (Kunoss: Gyal.); 3. 1845/ ’fejlődési
fok, szakasz; Entwicklungsstufe, Abschnitt’ # (↑).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. stadium: ’meghatározott távolság, hosszmérték; (szabványosított)
versenypálya’., (tud.) stadium (incubatipnis, maturationis) ’lappangási időszak, érési szakasz’ [< gör.
στάδιον ’egy fajta hosszmérték; versenypálya’; gör. στάδιος ’(egyenesen) álló, mozdulatlan, pontosan
kimért’].. Megfelelői: ném. Stadium ’helyzet, állapot; fejlődési fok, szakasz’; ; f r. stade ’stádium;
állomás’; stb. – A szó eleji s-hez vö.: stáció stb. A R. stadion alapja a görög alak. – 2. jelentését
kiszorította a stadion.
TESz.; NéprNytud. 24—5: 91; GLEl. stadium a. is

staféta A: 1697 Stafeta (MNy. 80: 379) [csak EWUng.]; 1700 staféta (Nyr. 90: 314); 1706 staffetán
(Pusztai) [csak EWUng.]; 1763 estafféta (Nyr. 90: 314); 1807 Istafétát (NSz. – Folnesics: Alvina 112);
1809/ Stafettája (NSz. – Kazinczy: Lev. 6: 475) J: 1. 1697 ’[lovasfutár | lovasposta, gyorsposta];
Meldereiter | Eilpost’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1900 ’váltófutás; Staffellauf’ (Bánhidi: Sportny. 290).
Olasz (é.) jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Ol. (vel.) stafèta: ’futár, hírnök’., (mil.) staffètta
’ua.’, (v.-ven.) staféta ’ua.’, – ol. staffetta ’ua.váltófutás, -úszás’; – lásd még: ném. Stafette: ’futár, hírnök;
sportág’., (kor. úfn.) staffeta ’futár, hírvivő’, R. estafete ’ua.’. Az olaszban a staffa ’kengyel’ alapján
keletkezett [< longobard *staffa ’ua.’].. Megfelelői: ; f r . estafette ’gyorsfutár, küldönc 〈sürgönyök
továbbítására〉’, R. ’futár, hírnök 〈gyorsfutárként〉; követ, hírnök’; ; cseh štafeta ’stafétafutás, váltócsapat’;
stb.
TESz.

stafíroz × A: 1766 ki stafirozásra sz. (MNy. 79: 505) [csak EWUng.]; 1785 staférozva sz. (MNy. 71:
251); 1791 stafíroz-ki (NSz. – Poóts A.: Vers. 30. aj.); 1821 kistaffirozni sz. (NSz. – Haszn. Mul. 2: 232)
J: 1. 1766 ’[ellát, felszerel]; ausstatten, ausrüsten’ (↑) [csak EWUng.]; 2. [ki~ ik-vel is] 1785 ’díszít,
csinosít; ausschmücken, verzieren’ (↑); 3. [ki~] 1865 ’(menyasszonyt) kelengyével ellát; einer Braut
Aussteuer geben’ (Babos) | | stafírung A: 1788 Stafirungjai (MNy. 71: 251); 1835 Staffirung (Kunoss:
Gyal.); 1849/ Estafirungot (NSz. – Szigligeti: Liliomfi 141); 1895 staférung (NSz. – Gaal M.: Tört. 139);
nyj. staféromba, taferung (ÚMTsz.) J: 1. 1788 ’felszerelés; Ausstattung, Ausrüstung’ (↑); 2. 1835
’kelengye; Aussteuer’ (↑).
TESz.

stájer A: 1599 Staier kest (MNy. 67: 231); 1742/ Staer (NSz. – Tóth I.: Cziráky J. 171); 1787 Steyert
(NSz. – Orczy: Költ. Holmi 105); 1796 Stájerek (NSz. – Gvadányi: Nót. test. 74); 1796 Stájér (NSz. –
Szaller Gy.: magy. föld. 13); 1842 stajor (NSz. – R. P. Div. 1235); 1860 Istajerben hn. (NSz. – Vajda J.:
Vészh. 97); nyj. stájjër (FelsSz.) [csak EWUng.], estájert (ÚMTsz.) J: mn 1599 ’Stájerországot illető,
arra vonatkozó, onnan származó; steirisch, steiermärkisch’ (↑) | fn 1. 1742/ ’Stájerország lakosa,
Ausztriának Steimark nevű részében lakó személy; Steuer, Steiermärker’ (↑); 2. 1770 ’egy fajta népi tánc,
illetőleg ennek zenéje; Art Volkstanz bzw Volksmusik’ (NSz. – Fejérvári HB. 69); 3. 1942 ’lóhere; (Wie-
sen)klee’ (ÚMTsz.).
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. steierisch steirisch Steier Steirer, (h. kor. úfn.) steiris Steirer::
’Stájerországot illető, arra vonatkozó, onnan származó’, ’stájerországi ember’a [ném. (au.) Steiermark hn.
alapján (egykor hercegség volt, ma ausztriai tartomány neve) [< ném. (au.) Steyr hn. (felső-ausztriai
város) + ; ném. Mark ’határvidék’]].. A főnévi 2. jelentés a stájer tánc ’EZ NEM KELL’ (1760)
sszókapcsolat önállósulásából keletkezett. A főnévi 3. jelentés alapját esetleg olyan szókapcsolatok
képezhetik, mint a stájer here, stájer lóhere stb. ’EZ NEM KELL’
TESz.

stallum A: 1865 stallum (Babos) J: 1. 1865 ’hivatalnoki tisztség; Stellung, Amt’ (↑); 2. 1900 ’[?];
Chorgestühl, Chorherrenstuhl’ (Tolnai: Magy. szót.); 3. 1900 ’[kanonokszék 〈a templomban〉]; Pfründe’
(MagySz.) [csak EWUng.].
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (k.) stallum: ’székhely, tartózkodási hely; szentélyszék’., (h.) ’tartózkodási
hely; állás, hivatal, tisztség’, (e.) stallum canonicale ’kórusülés’a [fr. (ófr.) estal ’állás; tartózkodás;
szentélyszék’alapján].. Megfelelői: fr. stalle ’kórusülés; karosszék, szék’; ; ol. stallo ’elnöki vagy püspöki
szék’. – A szókezdő s-hez vö.: stáció stb.
TESz.

stampedli A: 1895 stamperli (Nyr. 24: 561); 1900 stampedli, stampelli (ZG.) [csak EWUng.]; nyj.
stampëdli (MNyTK. 159: 48) [csak EWUng.], stámpëlli (MNny. 4: 193) J: ’rendszerint fél decinél kisebb
űrtartalmú pálinkás, likőrös stb. pohárka, kupica; Schnapsglas’.
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (au.) Stamperl, (baj.-osztr.) stamperl stámpə ’l: : ’kis,
talpatlan pálinkáspohár’, tkp. ’tömzsi lábacska’ [< ném. Stampfe ’döngölő’].. – A dli végződéshez vö.:
hecsedli, hokedli stb. – A szó a bizalmas nyelvhasználatban él.
TESz.

stand A: 1878 standot (NSz. – Bakahumor 118) J: 1. 1878 ’katonai állomány; Stand des Heeres’ (↑); 2.
1912 ’a ló állóhelye az istállóban; Abteilung für ein Pferd im Stall’ (MNy. 8: 283); 3. 1939 ’bérkocsik,
taxik stb. várakozóhelye; Droschkenstand, Taxistand’ (NSz. – Kiss L.: A szegény ember élete 1); 4. 1939
’utcai, piaci elárusítóhely; Verkaufsbud 〈haupts auf Märkten〉’ # (MNyK.³ 261).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Stand: ’álló helyzet; tartózkodási hely; piaci, utcai elárusítóhely; autók,
kocsik várakozóhelye; 〈lónak〉 elkerített hely az istállóban’; stb. [< ném. (kfn.) standen ’áll’].. Megfelelői:
szb.-hv. N. štȃnt ’piaci, utcai elárusítóhely’. – 1. és 2. jelentésében az osztrák katonai nyelv közvetítésével
került a magyarba.
TESz.

stanicli ∆ A: 1860 staniczlit (NSz. – Jókai: Kakas M. toll 1: 94); 1874–6/ starniczli (NSz. – Jókai 61:
371); 1887 skarniczliből (NSz. – Borúth E.: Próza 60); nyj. stánecli, staneszli, tanyëszli (ÚMTsz.), tanëcli
(MNyj.) J: ’papírzacskó; Papiertüte’.
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (au.) Skarnizel Stanizel, (baj.-osztr.) stá ’nizl starnitzel, (B.)
staniz ’l: ’papírzacskó’ [< ném. (au., N.) skarnitz stranitze ’ua.’].. Megfelelői: szb.-hv. N. štanìcla, štanìcl;
; szlk. škarnicľa šrakniceľ: ’ua.’. – Néhány nyelvjárási változat a szó eleji mássalhangzó-torlódás
feloldásával keletkezett. – Esetleg ugyanerre az etimonra megy vissza: R. stanzeli ’egy fajta tartály’ (1649
(MNy. 84: 252).
TESz.

start A: 1875 start (Bánhidi: Sportny. 291) J: ’indulás, rajt; Start’ Sz: ~ol 1884 ~[start]ol (uo.).
Angol jövevényszó, esetleg német közvetítéssel is. ⊗ Ang. start: ’verseny kezdete, rajt; indulás;
rajthely’.; – lásd még: ném. Start ’ua.’. Az angolban a start ’elindul; elkezd’; stb.szóból ered. Megfelelői:
cseh start;; le. start; stb.: start. – A szókezdő s-es ejtésváltozat német közvetítésre utal.
TESz.

statárium A: 1820 Statáriumnál (NSz. – Kisfaludy K.. Párt-ütők 27); 1844 statariomos sz. (NSz.)
[csak EWUng.]; 1852 statárjom (NSz. – Los. Phőnix 3: 188); 1853 istáriom (NSz. – Jósika M.: Gord.
csomó 1: 171) J: ’rögtönbíráskodás, rögtönítélő eljárás | rögtönítélő bíróság; Standrecht | Standgericht’ ||
statáriális A: 1835 Statarialis [es. nem m.] (Kunoss: Gyal.); 1845 statáriális (NSz.) [csak EWUng.];
1848/ statáriális (NSz. – Kossuth: ÖM. 13: 171) J: ’rögtönítélő; standrechtlich’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (k.) statarium (judicium): ’rögtönítélő bíróság’., (h.) statarium (ius)
’rögtönbíráskodás, statárium’ lat. statarius ’haladéktalanul, azonnal, rögtön, tkp. állva történő, állva
végbemenő’ [lat. stare ’áll’].| lat. (h.) statarialis ’rögtönítélő (eljárás alapján)’. – A szó eleji s-hez vö.:
stáció stb.; a statáriális szóvégi s-éhez vö.: brutális stb. A R. istáriom változat feltehetőleg egyszerejtéssel
és protetikus i-vel keletkezett; legvégül vö.: iskola.
TESz.

statisztika A: 1741 Statisticát (MNy. 79: 248) [csak EWUng.]; 1786 Statistikának (NSz. – M.
Hírmondó 289); 1804/ statisztikájok (NSz. – Bessenyei: Tariménes 28) J: 1. 1741 ’[?]; Staatslehre,
Beschreibung eines Staates’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1796 ’bizonyos tények, tömegjelenségek számszerű
nyilvántartása, elemzése; Statistik’ # (NSz. – M. Merkurius 214) || statiszta A: 1793 Statistákat (NSz. –
Endrődy J.: Ját. tört. 2: 20); 1858/ statisztáknak (NSz. – Vas Gereben 5: 385) J: ’szöveget nem mondó
mellékszereplő; Statist’ || statisztikus A: 1794 Statisticus (NSz. – M. Hírmondó 1: 121); 1865 statisztikus
(NSz. – Egyes. napt. 24) J: 1. 1794 ’az államtudomány ismerője; Staatenkundiger’ (↑); 2. 1842 ’bizonyos
tények, tömegjelenségek számszerű nyilvántartásával, elemzésével foglalkozó szakember; Statistiker’
(NSz. – R. P. Div. 10: 80).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Statistik;; ang. statistics többes szám; ; fr. statistique; stb.: statisztika; – lásd
még: ; lat. (ú.) statistica: ’ua.’. | ném. Statist;; l e . statysta;; o r. статист; stb.: statiszta | ; ném.
Statistiker;; ang. statistician;; fr. statisticien; stb.: statisztikus; – lásd még: ; lat. (ú.) statisticus ’az államot
illető, arra vonatkozó’. A latin szavak a lat. status ’áll; állás, helyzet’ (vö.: státus) szóra mennek vissza.
Főként a németből vált elterjedtté. – A magyarba leginkább a németből került át, részben latinosított
végződéssel. – Ugyanerre az etimonra megy vissza: R. statista ’államtudós; államférfi’ (1778), ez a német
R. staatist ’államtudós; államférfi’; a szóvégi a latinosítás eredménye.
TESz. statiszta a. is

statuál A: 1562 u. statuáltattam vala sz. (Gregor) [csak EWUng.] J: 1. 1562 u. ’birtokba helyez |
hűbéri birtokot adományoz; jmdn in den Besitz (einer Sache) einsetzen | jmdn belehnen’ (↑) [csak
EWUng.]; 2. 1809/ ’kiállít 〈katonát〉; (Soldaten) stellen’ (NSz. – Kazinczy: Lev. 6: 456); 3. [példát ~]
1879 ’elrettentésül szigorú intézkedést hoz; ein Exempel statuieren’ (NSz. – Déryné: Naplója 1: 333).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. statuere: ’elhelyez, letesz; meghatároz’., exemplum statuere (in aliquem)
’példásan megbüntet valakit’ [< lat. stare ’áll’].. Megfelelői: ném. statuieren; fr. statuer; stb.: statuál. – A
szó eleji s-hez vö.: stáció stb. A végződéshez vö.: ágál stb.
TESz.

státus A: 1572 statusban (MNy. 66: 343); 1786 Státus (NSz. – M. Hírmondó 708); 1950 k./ státusz
(NyK. 80: 430) J: 1. 1572 ’állapot, helyzet; Zustand, Position’ (↑); 2. 1756 ’(országos) bírói, hivatalniko
stb. kar; Stand 〈ständisch aufgebauten Gesellschaft〉’ (NSz. – Esterházy M.: Intő lev. 72); 3. 1786 ? ’állat;
Staat’ (↑), 1787 ’ua.’ (NSz. – Bartzafalvi Szabó: Szigvárt I.: Szj.); 4. 1791 ’kerület, körzet; Bezirk |
katholische Kirchenprovinz in Siebenbürgen’ (NSz. – Balia: Erd. törv. 115); 5. 1793 ’testület | személyi
állomás; Körperschaft | Personalbestand’ (NSz. – Szalkay: Pikkó 57); 6. 1913 ’költségvetési hely állás
számára, 〈állami〉 állás; Planstelle, öffentliche Anstellung’ (NSz. – Móricz Zs.: Kerek Ferkó 75).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. status: ’(álló) helyzet, állapot; (társadalmi) helyzet; körülmény(ek)’., (k.)
’birodalom, ország; helyzet, osztály; apparátus’, (h.) status (et ordines) ’országos, illetve birodalmi
rendek’, status personalis ’személyzet’ [< lat. stare ’áll’].. Megfelelői: ném. Status ’(társadalmi) helyzet,
állapot; jogállás’; ; fr. état ’állás; állománykimutatás’, État ’ország’; stb. – A szó eleji, illetve szóvégi s-
hez vö.:stáció, ámbitus stb. A 6. jelentés valószínűleg az 5. jelentésre megy vissza.
TESz.

stég A: 1901 sték (Nyr. 30: 548); 1932 stég (PHNyr.) [csak EWUng.] J: 1. 1901 ’kikötőhajó;
Landungsschiff’ (↑); 2. 1932 ’palló, bürü | fürdőzők számára készített cölöpépítmény; schmale Brükke |
Pfahlbau für Badende’ (PHNyr. 208); 3. 1937 ’hajó kikötőhídja; Landungsbrücke’ (NSz. – Török Rezső:
Vadevezős 89).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Steg: ’egyszerű, keskeny híd, palló; partraszállási hajó’; stb. [< ném.
steigen ’felfele halad; fölmászik’; stb.].. – A szó leginkább hajózási szakszóként került a magyarba.
TESz.

stelázsi × A: 1774 Stellásy (SzegSz.); 1809 stelázsi (MNy. 71: 251); 1835 Stellage (stellázs) (Kunoss:
Gyal. 102); 1844 stelás (MNy. 71: 251); nyj. stëlázsli (FelsSz.) [csak EWUng.], stelizsit, sztelázsi, talázsi,
tëlȧjzsli (ÚMTsz.) J: ’polcos állvány; Regal, Gestell’.
Német (au.) jövevényszó. ⊗ Ném., (au.) Stellage, (B.) stellaschi: ’polcos állvány’ holl. stellage
’állvány’ [ [< holl. stellen ’állít’].a franciából kölcsönzött -age névszóképzővel. Megfelelői: szb.-hv.
štelaža; cseh šteláž; stb.: polc. – A változatok többszörös átvételre utalnak. Egyes változatok hangrendi
kiegyenlítődéssel jöttek létre. A li végződésű nyelvjárási alakok a cetli, hecsedli stb. analógiás hatására
keletkeztek.
TESz.

stempely × A: 1553 Stempölöket (SzegSz. stempöl); 1556 Stempel werew (OklSz.); 1565 Toͤ mpoͤ ly
(Melius Péter: NySz.); 1572 istempeleket (Gregor) [csak EWUng.]; 1585 Stoͤ mpoͤ ly (Cal. 748 [ɔ: 746]);
1708 Stempely (PP.); 1769 Stömpöjősztetni sz. (HOklSzj. 127); 1816 stëmpëly (NSz. – Verseghy F.: Anal.
1: 113); 1832 Estempély (NSz. – Szabó E.: Székely Tájsz. 3); nyj. ëstëmpe, östömpő (MTsz.), esztempej
(ÚMTsz.) J: 1. 1553 ’cölöp, vendégoszlop | dúc, támaszfa; Stützpfahl | Stützbalken’ (↑); 2. 1766
’nyomódúc 〈a nyomdászatban〉 | a betű domború mintája, patrica 〈a nyomdászatban〉; Druckstock,
Klischee 〈in der Buchdruckerei〉 | Patrize 〈in der Buchdruckerei〉’ (Bod: Pol. ???: NySz.); 3. 1788 ’pecsét,
bélyegzőlenyomat | bélyeg, jel; Siegel | Marke, Zeichen’ (NSz. – Decsy: Osmanografia 2: 143); 4. 1817
’pecsétnyomó, bélyegző | alakverő, verőminta 〈különféle szakmákban, mesterségekben használatos
eszközként〉; Stempel als Druckgerät | Stempel als Teil versch Prägevorrichtungen’ (NSz. – Czövek: Hír.
zsiv. 2: 303).
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. Stempel: ’döngölő, vájóvéső; tömködő bot; pecsétnyomó;
lenyomat, bevésés, jelölés; támasztékként használt fatörzs a bányászatban’; stb.., (kfn.) stempel ’ua.’, (h.
kor. úfn.) ’bányatelkek közötti határjel’, (baj.-osztr.) stömpel ’támaszfa, cölöp’ [< ném. (kfn.) stampfen
’összezúz; döngöl; kifejt stb. ’].. – A leginkább Északkelet-Magyarországon és Erdélyben ismert
nyelvjárási szó forrásai a régi hazai bányavidékek középnémet típusú nyelvjárásai lehettek. A
magánhangzóval, illetve a t-vel kezdődő változatok szó eleji mássalhangzó-torlódással keletkeztek. A
szóvéghez vö.: messzely, pendely stb. – Azonos etimonra megy vissza: R. stompoly ’támaszfa’ (1574) egy
umlaut nélküli középnémet alak átvétele. – A R. stemplíroz ’pecsétel’ (1830) változat a magyarban az íroz
végződésű stempel (↑) alakból jött létre (vö.: blamíroz, flangíroz stb.) a stempely 4. jelentése alapján.
TESz.

stempli A: 1848 stempli (NSz. – MT. 821); 1864 istemplije (NSz. – Petheő D.: Huszárd. 63); nyj.
ëstëmplyi, templi (MTsz.), temfli (ÚMTsz.) J: 1. 1848 ’illetékbélyeg, okmánybélyeg, illetőleg maga az
illeték, adó | postai bélyeg; Gebührenmarke bzw die Gebühr selbst | Briefmarke’ (↑); 2. 1857/
’bélyegzőlenyomat, pecsét, bélyeg, jel | pecsétnyomó, bélyegző; Siegel, Stempel, Zeichen | Stempel als
Druckgerät’ (NSz. – Széchenyi: Szat. 109); 3. 1903 ’támoszlop, támfa 〈a bányászatban〉; Stütze,
Stützbalken 〈im Bergbau〉’ (Szeőke: BánySz. 173) Sz: ~z 1848 stempliznek (NSz. – MT. 846).
Német jövevényszó. ⊗ Megfelelőihez vö.: stempely. Lásd még: ném., (au.) Stempelmarke
’illetékbélyeg’, stempelpflichtig ’díjköteles’. Megfelelői: szb.-hv. štempl; szln. štempelj; stb.: bélyeg,
pecsét. – A szó részben az osztrák bürokrácia nyelvéből, részben a hazai bányavidékek német
nyelvjárásaiból került a magyarba. Hasonló kétszeres átvételhez vö.: cikkely : cvikli, sámli : zsámoly stb.
A li végződéshez vö.: cetli, hecsedli stb. 2. jelentésében a szó ma a bizalmas nyelvhasználatban él.
TESz.

stencil A: 1941 Stencil (ÚjIdőkLex. 21–22: 5519) J: ’sokszorosításhoz használt viaszos papírlap;
Wachstuch- od Lederschablone, Dauerschablone’.
Angol jövevényszó. ⊗ Ang. stencil: ’festősablon; minta; sokszorosító sablon’ [< ang. stencil ’sablonnal
rajzol; megjelöl; sokszorosít’].. Megfelelői: fr. stencil ’sokszorosításhoz használt viaszos papírlap’; ; holl.
stencil ’sokszorosított nyomtatvány’; stb. – A magyarba nyomdai műszóként kerülhetett.
TESz.

steppe A: 1844/ steppében (NSz. – Reguly-Alb. XCVIII); 1941 sztyeprétek (NSz.) [csak EWUng.];
1947 szteppéken (NSz.) [csak EWUng.]; 1948 Sztyepp (RévKLex.) [csak EWUng.]; 1954 sztyeppe (Nyr.
78: 222) [csak EWUng.] J: ’nagy, fátlan, füves síkság; Steppe’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Steppe;; ang. steppe;; fr. steppe;; or. степь; stb.: sztyepp. Az oroszból terjedt
el [ismeretlen eredetű].. – A magyarba a németből (steppe),, később az oroszból (sztyep) került át.
TESz. sztyepp a. is

steril A: 1854 Steril (Forst) [csak EWUng.] J: 1. 1854 ’[meddő]; unfruchtbar’ (↑) [csak EWUng.]; 2.
1900 ’csírátlan | csírátlanított; keimfrei | sterilisiert’ (Tolnai: Magy. szót.); 3. 1940 ’[?]; erfolglos, nutzlos’
(Msn. 12: 135) [csak EWUng.] || sterilis ∆ A: 1865 sterilis (Babos) J: 1. 1865 ’[?]; unfruchtbar’ (↑); 2.
1900 ’[?]; keimfrei | sterilisiert’ (Tolnai: Magy. szót.) || sterilitás A: 1886 sterilitas [es. nem m.] (Babos)
[csak EWUng.]; 1897 Sterilitás (PallasLex.) [csak EWUng.] J: 1. 1886 ? ’[?]; Unfruchtbarkeit’ (↑) [csak
EWUng.], 1897 ’ua.’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1957 ’[?]; keimfreier Zustand’ (BIdSz.) [csak EWUng.]; 3.
1957 ’[?]; geistige Unfruchtbarkeit’ (uo.) | | sterilizál A: 1893 sterilizálás sz. (PallasLex. 1: 716) [csak
EWUng.] J: 1. 1893 ’csírátlanít; entkeimen’ (↑); 2. 1900 ’meddővé tesz; unfruchtbar machen’ (Tolnai:
Magy. szót. Steril(is)).
A szócsalád sterilis, sterilitás tagjai: latin jövevényszavak. ⊗ Lat. sterilis: ’terméketlen, meddő; üres,
hozam nélküli’indoeurópai eredetű; vö.: [óind starī́ḥ ’meddő tehén; még nem borjazott tehén, üsző’; gót
staírō ’terméketlen’; stb.]. | lat. sterilitas ’terméketlenség’. Megfelelői: ; ném. Sterilität ’terméketlenség;
steril állapot’fr. stérilité ’terméketlenség; szegénység’. A szó eleji, illetve szóvégi s-hez a magyarban vö.:
stáció, illetve április, fakultás stb. A főnévi 2. jelentés német hatásra utal. – A steril, sterilizál nemzetközi
szavak; vö.: ; ném. steril;; ang. sterile;; fr. stérile; stb.: terméketlen, meddő, steril | ; ném. sterilisieren;;
ang. sterilize; f r. stériliser; stb.: sterilizál; – lásd még: ; lat. sterilizare ’ua.’. A magyarba főként a
németből került át, az ige esetleg a tudományos latinból.
TESz.

stikában A: 1924 stikében (Szirmay); 1930 stikában, stikiben (ZG.) [csak EWUng.] J: ’csendben |
titokban, mások tudta nélkül; leise 〈Adv〉 | heimlich 〈Adv〉’.
Megszilárdult ragos alakulat. ⊗ Az (argóban használatos) alapszóhoz vö.: sticke ’hallgatás, csend
〈felszólításként is〉’ (1882), stiké ’csend; titok’ (1924), stiki ’titok; titokban, suttyomban végzett cselekvés’
(1930), stika ’ua.’ (1943) -ban/-ben inesszívusz raggal. Az alapszó jiddis jövevényszó: schtike, schtiko
’hallgatás, csend’. Forrása: arám šᵉtīqā ’ua.’. Megfelelői: ;ném. (argó) stikem ’csendes, nyugodt’; holl.
stiekem ’titkos, titokban’. – A szó a bizalmas nyelvhasználatban él.
TESz.

stikli ∆ A: 1871 stiklit (NSz. – Kvassay E.: Emb. kezd. 2: 173) J: 1. 1871 ’(kisebb) szélhámosság,
fortélyoskodás | huncutság, csínytevés; (kleinerer) Schwindel, List | Streich’ (↑); 2. 1876 ’kalandos,
vakmerő tett; abenteuerliches Bravourstück’ (NSz. – Vajda J.: Uj. költ. 52); 3. 1963 ’〈az argóban:〉
bűncselekmény; Verbrechen, Delikt 〈in der Gaunerspr〉’ (MMTolv.).
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (B.) stück'l, (Kr.) stick’l: : ’darabka; ostoba csíny’ [< ném.
Stück ’az egész egy darabja, része; műalkotás; bolondozás, tréfa, csíny’; stb.].. – A li végződéshez vö.:
cetli, hecsedli stb.
TESz.

stilét ∆ A: 1688 Stillet (NEl.) [csak EWUng.]; 1705 stilétje (StSl. 27: 330) [csak EWUng.]; 1836
stiletos sz. (NSz. – P. Horváth L.: Elbujd. 2: 56) J: ’keskeny pengéjű, rövid tőr, gyilok; Stilett’.
TESz.

stílus A: 1585 Mérték stilos (Cal. 601) [csak EWUng.]; 1591/ stilus (MNy. 79: 248) [csak EWUng.];
1708 ʃtílus (PP. Magnificus) [csak EWUng.] J: 1. 1585 ’; Stäbchen 〈als Teil einer Waage〉’ (↑); 2. 1591/
’[modor]; Gewohnheit | Manier’ (↑) [csak EWUng.]; 3. 1604/ ’[nyelvi kifejezésmód]; sprachliche
Ausdrucksweise’ # (Gregor) [csak EWUng.]; 4. 1754 ’íróeszköz; Schreibgerät’ (NSz. – Bárány Gy.: Uj
Test. 702); 5. 1806 ’[művészi formanyelv]; einheitliches Gepräge der künstlerischen Erzeugnisse einer
Zeit, einer Persönlichkeit’ # (KLev. 4: 317) || stilizál A: 1725 stylizáltatnának sz. (MNy. 79: 248) [csak
EWUng.]; 1768 stilizálni sz. (Nyr. 46: 153) J: 1. 1725 ’[megszövegez, megfogalmaz]; ver-, abfassen’ (↑)
[csak EWUng.]; 2. 1838/ ’valamit eszményítve, egyszerűsítve ábrázol; einheitlich umformen, stilisieren’
(NSz. – Vörösm. 7: 162) | | stilisztika A: 1793/ Stylisticánk (NSz. – Kazinczy: Lev. 2: 301); 1812/
stilistikai sz. (NSz. – Kazinczy: Lev. 10: 224); 1895 stilisztikai sz. (NSz. – Beöthy Zs.: Szinh. esték 46) J:
’stílustan; Stilkunde’ || stiliszta A: 1806/ Stylistát (NSz. – Kazinczy: Lev. 4: 252); 1844 stilista (NSz. –
Jósika M.: Békesi kal. 1: 48); 1868/ stilisztáinknak (NSz. – Gyulai P.: Krit. dolg. 257) J: ’író(művész);
Stilist’ | | stíl ∆ A: 1808/ styljét (NSz. – Kazinczy: Tüb. Pályamű 157); 1813 stíl (NSz. – Kazinczy:
Báróczy 27) J: 1. 1808/ ’nyelvi stílus; sprachliche Ausdrucksweise’ (↑); 2. 1841 ’művészeti stílus;
Ausdrucksformen eines Kunstwerks’ (NSz. – Honművész 19–20) || stiláris A: 1845 stylaris (NSz. – PD.
2: 183); 1848 stilaris (NSz. – Kossuth: Hirlapja 291); 1926 stiláris (HIdSz.) [csak EWUng.] J: ’a stílust
illető; den Stil betreffend’.
A szócsalád időrendben legkorábbi tagja a stílus: latin jövevényszó. ⊗ Lat. stylus stilus: ’hegyes karó;
íróvessző; írás; kifejezésmód, írásmód; irodalom; nyelv, beszéd’., (k.) stil(l)us ’kifejezésmód szokás,
modor, divat’ [< gör. στῦλος ’cölöp, karó; íróvessző’].. A szó eleji, illetve szóvégi s-hez a magyarban vö.:
stádium, ámbitus stb. – A stilizál, stilisztika, sziliszta, stíl: nemzetközi szavak; vö.: ném. stilisieren; fr.
styliser; stb.: stilizál | ; ném. Stilistik;; fr. stylistique; stb.: stilisztika | ; ném. Stilist;; fr. styliste; stb.:
stiliszta | ; ném. Stil;; fr. style; stb.: stílus; – lásd még: ; lat. stylus (↑). A magyarba leginkább a németből
került, részben latinosított végződéssel. – A stiláris belső keletkezésű; olyan szópárok analógiájára
keletkezhetett, mint a pólus : poláris.
MNy. 54: 311; TESz. stilizál a. is | Nyr. 95: 104

stimmel A: 1817 stimmoljuk (Bolyai F.: Öt szom. V.: 12); 1854 stimolatlan sz. (NSz. – Vas G.: N. napt.
39); 1883 Stimmelj (NSz. – Győry V.: Nót. Kata 39); 1885 stimelni sz. (NSz. – Hamvai S.: Emb. 62);
1898 stimmöl (NSz. – Kozma A.: Szatirák 98); nyj. stímölő sz. (ÚMTsz.) J: 1. 1817 ’〈hangszert〉 hangol;
(ein Musikinstrument) stimmen’ (↑); 2. 1906/ ’egyezik, összhangban van valamivel | rendjén van, rendben
van; übereinstimmen, passen | es stimmt’ # (NSz. – Mikszáth: Vén gazember 15).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. stimmen: ’hangszert hangol; igaz, helyes; illik valamihez’ [< ném.
Stimme ’hang’].. Megfelelői: szb.-hv. štimati štimovati; cseh N. štimovat; stb.: hangol ’〈hangszert〉;
egybeesik, egybevág’. – Ide tartozik: stimmt ’rendben van’ (1906); ez a német ige egyes szám 3. személyű
alakjának átvétele.
TESz.

stóla A: 1416 u./¹ ʃtolat (BécsiK. 62); 1783 stólához (NSz. – Molnár J.: Könyvház 3: 564) J: 1. 1416
u./¹ ’talár; Talar | Purpurmantel’ (↑); 2. 1474 ’papi nyakszalag; Gewandstück von Priestern’ (BirkK. 7); 3.
1783 ’hosszúkás női vállkendő; großes Schultertuch’ # (↑); 4. 1785 ’papi honorárium bizonyos egyházi
szolgálatért (pl. temetésért), stólapénz(ek); Kasualien 〈Vergütungen〉’ (NSz. – M. Hírmondó 762).
Latin jövevényszavak. ⊗ Lat. stola: ’bokáig érő ruhadarab hölgyek számára; talár’., (e.) ’papi
nyakszalag’, stola matrimonialis, funeralis stb. ’házasságkötési, temetési stb. díj’ gör. στολή ’felszerelés;
öltözet, díszöltözet; hadiruha’ [< gör. στέλλω ’elkészít, felszerel’].. Megfelelői: ném. Stola;; ol. stola; stb.:
stóla. – A szó eleji s-hez vö.: stáció stb.
TESz.

stopli A: 1900 stopli (Lumtzer–Melich: DOLw. 243); nyj. stupli, topnicsavar (ÚMTsz.) J: 1. 1900
’dugó; Pfropfen’ (↑); 2. 1934 ’bőrszeg 〈futballcipőn〉; Lederzapfen 〈am Fußballschuh〉’ (Bánhidi: Sportny.
291).
Német (au.) jövevényszó. ⊗ Ném. (au.) Stoppel: ’dugó, dugasz’ [< ném. stopfen ’(meg)tölt; beprésel’;
stb.; vö. →stoppol²].. – A li végződéshez vö.: cetli, hecsedli stb. A sportnyelvben használatos 2. jelentés
metaforikusan keletkezett.
TESz.

stopper A: 1948 stopper (Sándor: IdSz.) J: ’gombnyomással megindítható és megállítható igen pontos
(verseny)óra; Stoppuhr’ – De vö. 1932 stopper-óra ’ua.’ (PHNyr. 209).
Valószínűleg egy összetett szó előtagjának önállósulása. ⊗ A stopperóra (↑) szóból. Az angol stopper
’stopperóra’, ném. Stoppuhr ’ua.’ alapján keletkezhetett; lásd még: ;ang. stop-watch ’ua.’. Megfelelői:
szb.-hv. stoperica;; le. stoper; stb.: . – A R. stopper ’(labdarúgó) középhátvéd’ (1924) alapja a ;ném.
Stopper ’ua.’
TESz.

stoppol¹ A: 1882 stoppolt (NSz. – Teleki S.: Egyről-másról 1: 231); 1910 stopolt (NSz.) [csak
EWUng.]; 1922/ sztopolt (uo.) J: 1. 1882 ’megáll; stehenbleiben’ (↑); 2. 1901 ’megállít | 〈labdát lábbal〉
megállít; (den Ball) abstoppen’ (Bánhidi: Sportny. 291); 3. 1919 ’lefoglal, biztosít vmit; besetzen’
(Zolnay– Gedényi); 4. 1932 ’rögzít; festsetzen’ (PHNyr. 209); 5. 1937 ’stopperórával időt mér; mit
Stoppuhr messen’ (Sauvageot: MFrSz. 1037); 6. 1972 ’[?]; (Kraftwagen) anhalten’ (ÉKsz.) [csak
EWUng.] || stop A: 1897 Stop (PallasLex. 15: 227); 1932 stopp (PHNyr. 209) J: ’〈megállásra, illetőleg
szünet tartására való felszólítás:〉 megállj!; stopp!’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. stoppen: ’megáll; megállít; lefoglal, biztosít; 〈labdát lábbal〉 megállít;
stopperórával mér’.; ang. stop ’megáll 〈tárgyatlan〉; megállít’;fr. stopper ’ua.’; stb. | ném. stop;; ang.
stop;; fr. stop;; stb.: megállj!. Az eredetéhez vö.: stoppol². A németből és az angolból terjedt el. – A
magyarba elsősorban a németből került át.
TESz.

stoppol² A: 1897 stoppolások sz. (NSz. – Krúdy Gy.: Fészek 89); nyj. topa̭ ͦ ō̭ ni sz. (MNyj. 2: 68) J:
’ruhaneműn lyukat fonállal besző; ein Loch im Kleidungsstück stopfen’ #.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. stopfen: ’megtöm, betöm, tömít; foltoz, stoppol’; stb.indoeurópai eredetű;
vö.: [óind tupáti ’ütközik’; gör. τύπτω ’csapódik’; stb.; a német szó jelentése a ; lat. (k.) stuppare ’kócol,
betöm, tömít’].. – A szó belseji pp valószínűleg hanghelyettesítés eredménye. – Ugyanebből a német
szóból: a szórványosan adatolt R. stoppoz ’folttal kijavít’ (1774 (Gregor.).
TESz.
 stószol A: 1893 stosszolót sz. (Jankó: Tord. 147); 1895 stószol (Nyr. 24: 398); nyj. stóccó(l) (ÚMTsz.)
J: 1. 1893 ’bőrt színel, fényessé tesz 〈a tímásmesterség szavaként〉; schlichten, glätten 〈Leder〉’ (↑); 2.
1929 ’elmegy, eltakarodik; sich fortmachen’ (ÚMTsz.); 3. 1967 ’oszlopba rak, felrak; aufschichten, in
Haufen legen’ (Bakos: IdSzKéz.¹) | | stósz A: 1927/ stószokban (NSz. – Babits: Halálfiai 1: 206); nyj.
stócba(n) (ÚMTsz.) J: 1. 1927/ ’rakás, halom; aufgeschichteter Haufen’ (↑); 2. 1939 ’lökés, taszítás;
Schub, Stoß’ (MNyK.³ 263).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. stoßen: ’lök, taszít’, R. ’odébb megy, (baj.-osztr.) állít, fektet, helyez, (h.)
színel, kikészít 〈bőrt〉’indoeurópai eredetű; vö.: [óind tupáti ’ütközik’; lat. tundere ’ua., üt’; stb.]. | ném.
Stoß ’lökés, taszítás; ütközés; rakás, halom’. A stósz megfelelői: ; szb.-hv. štos ’lökés; rakás, halom’cseh
štos ’rakás, halom’; stb. – A ma már csak a bizalmas nyelvhasználatban élő szavak többszörös átvétellel
kerültek a magyarba. A stószol 3. jelentése a stósz 1. jelentése hatására jött létre.
TESz.

stráf × A: 1770 stráfos sz. (MNy. 60: 489); 1880 strófok (NSz. – Lidércz-napt. 61); nyj. estróf
(ÚMTsz.), tráfos sz. (ÚMTsz.) J: ’csík, sáv | díszítésül alkalmazott szalag, csík; Streifen | bandartiges
Stück als Verzierung’.
TESz.

stráfkocsi ∆ A: 1880 "stráf" kocsira (NSz. – Mátrai B.: Él. szinf. 117); 1939 stráfkocsi (NSz.) [csak
EWUng.] J: ’széles, lapos rakfelületű társzekér; Tafelwagen 〈flaches Fuhrwerk〉’ || stráfszekér ∆ A: 1897
stráf-szekér (MTsz.); nyj. tráfszekér (ÚMTsz.) J: ’széles, lapos rakfelületű társzekér; Tafelwagen 〈flaches
Fuhrwerk〉’.
Német (baj.-osztr.) mintára alkotott részfordítás, összetett szó. ⊗ Mindkettőhöz vö.: ném. (B.)
strafwåg’n, (h. baj.-osztr.) strāfwâgn: ’társzekér’ [< ném. (B.) zuəstrāf’n ’(teherfogattal) szállít’ + Wagen
’kocsi’]..
TESz.

strájfa × A: 1795 straiffák (Gregor) [csak EWUng.]; 1803 Strájfák (MNy. 65: 476); nyj. rajfa, trajfa
(SzegSz.), strárfa, strejfa () J: ’az állatokat az istállóban egymástól elválasztó rúd; Streubaum’.
Német mintára alkotott részfordítás, összetett szó. ⊗ Vö.: ném. Streubaum: ’az istállóban a lóállást
elválasztó rúd ’ [< ném. Streu ’alomként szolgáló szalma’ + Baum ’gerenda, fa’].. Bizonyára katonai
szóként került a magyarba. Némelyik változat a szó eleji mássalhangzó-torlódás feloldásával keletkezett.
MNy. 59: 348; TESz.

stramm A: 1893 schrammul (NSz. – Farkas E.: Bakavilág 80); 1928 stramm (MagySz.) [csak
EWUng.] J: 1. 1893 ’feszes; straff’ (↑); 2. 1928 ’keménykötésű | jó kiállású; kraftvoll | von guter
Erscheinung 〈Person〉, stattlich’ (Tolnai: Magy. szót.²).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. stramm: ’feszes; erős, egészséges; derék, daliás, snájdig’ [< holl. stram
’merev, feszes’].. Megfelelői: dán stram;; cseh štram; stb.: feszes, kemény, stramm. – Leginkább a
bizalmas nyelvhasználatban él.
TESz.

strand A: 1904 strand (Radó: IdSz.¹); nyj. trand (SzegSz.) J: 1. 1904 ’tópart, tengerpart; See-,
Meeresufer’ (↑); 2. 1909 ’szabadban levő fürdő napozásra alkalmas hellyel; Strandbad’ # (NSz. – Pesti
Hirlap aug. 10.: 9) Sz: ~ol 1927 strandolunk (NSz. – Bp. Hirlap máj. 25.: 9).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Strand: ’tópart, tengerpart; strandfürdő’indoeurópai eredetű; vö.: [lat.
sternere ’leszór, leterít’; or. простереть ’széttereget, kinyújt’; stb.].. Megfelelői: szb.-hv. štrand; cseh
strand; stb.: strandfürdő. – A 2. jelentéshez vö.: strandfürdő ’szabadban levő fürdő napozásra alkalmas
hellyel’ (1921), amely a ; ném. Strandbad ’ua.’ részfordítása.
TESz.

strapáca ∆ A: 1683 strapácza (NEl.) [csak EWUng.] J: ’[?]; große Anstrengung | Bemühung’ ||
strapacíroz ∆ A: 1708 strapaczéroztatás, strapaczírozhatni sz. (NEl.) J: ’[?]; strapazieren’ | | strapa A:
1874 strȧpāval (Nyr. 3: 523); 1880 strapa (NSz.) [csak EWUng.] J: ’megerőltetés, túlzott igénybevétel |
fáradság; große Anstrengung | Bemühung’ || strapál A: 1895 strapál (Nyr. 24: 479) J: 1. 1895 ’dolgozik,
fárad; arbeiten, sich abmühen’ (↑); 2. 1897 ’túlzottan igénybe vesz, fáraszt; strapazieren’ (MTsz.).
A szócsalád időrendben legkorábbi tagjai a strapáca, strapacíroz: német jövevényszavak. ⊗ Ném.
Strapaze R. strapatz: ’fáradság, vesződség’ [< ol. strapazzo ’végrehajtás’]. | ném. strapazieren ’túlerőltet;
elkoptat, elnyű’ [< ol. strapazzare ’ua.’].. Megfelelői: ; svéd strapats strapatsera; szb.-hv. štrapac
štrapacirati; stb.: megerőltetés, erős igénybevétel, ’erősen igénybevesz, megerőltet’. – A strapál
képzőcserével keletkezett a strapacírozbólblamíroz, gazsulíroz stb. A strapa elvonás a strapáiból.
TESz. strapa a. is; NEl.

strázsa × A: 1296/ ? Strasa hn. (Gy. 2: 553) [csak EWUng.]; 1535 k. ztrassaywl (Lánd 39) [csak
EWUng.]; 1541 e./ Straʃaʃokra sz. (TCr. hlb); 1549 istrása [?U] (RMTK. 5: 46); 1565 istráza [-a PossSf]
(Heltai Gáspár: NySz.); 1566 starázsa [U] (MonÍrók. 3: 113); 1703 estrása mester (Pusztai); 1793/
istorása (NSz. – Csokonai: Cultura 357); 1848 isterázsákot (NSz. – Garay J.: Új. vers. 245); 1848
terázsálni sz. (NSz. – MT. 257); nyj. ëstërázsa (ÚMTsz.) J: 1. 1296/ ? ’[őrség]; Wache’ (↑) [csak
EWUng.], 1541 e. ’ua.’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1535 k. ’[őr]; Wächter’ (↑) Sz: ~´l 1666 Strasallo sz.
(MNy. 42: 78).
Szláv jövevényszó, valószínűleg a szerb-horvátból vagy a szlovénból. ⊗ Szb.-hv. straža: ’őr, őrség;
követ’.; szln. straža ’őrzés, őrizet; őrszolgálat; őrszemélyzet, őrség’; – ;óe. szl. stražь ’őr, kapuőr’, straža
’őr, őrség; őrzés, őrizet’; szlk. stráž, (a költői nyelvben) stráža ’őr, őrség; őrt áll’; ;or. (R., N.) сторóжа
’őrség’, стóрож ’őr, kapuőr’; stb. [< szláv *sterg- ’megóv, őriz’].. – A régi helynév szótörténeti
idetartozása kétséges, szláv névadás is állhat a háttérben. Átadó nyelvként leginkább a szerb-horvát vagy
a szlovén jöhet szóba, hiszen lehetséges, hogy a szó csak a 15–16. sz. körül került a magyarba, a török
elleni közös harcok idején. A strázsa alak szókezdő s-e valószínűleg a szó belseji zs hatásával
magyarázható. A korai adatok szó belseji z-je a kiejtésben zs-nek felel meg. Több változat a szó eleji
mássalhangzó-torlódás feloldásával keletkezett. – Régebben az irodalmi nyelvben is használatos volt. – A
magyar strázsamester ’EZ NEM KELL’ összetételből(1695 (NySz.): ; szb.-hv. straž-meštar ’ua.’
KSzlJsz. 480; TESz.

stréber A: 1886 streberek (NSz. – Mikszáth: T. ház 5); 1891 stréberek (NSz. – Viharos: Főváros 36) J:
’törtető személy; Streber’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Streber: ’törekvő, törtető ember 〈leginkább tanuló, hivatalnok〉’ [< ném.
streben ’valamit elérni próbál, buzgón igyekszik stb.’].. Megfelelői: szb.-hv. štrebeer; cseh štrébr; stb.:
stréber.
DtLw. 422; TESz.

strici A: 1871 striczik (NSz. – Kvassay E.: Emb. kezd. 154); 1917 stricci (KJassz.) J: 1. 1871 ?
’selyemfiú; Zuhälter’ (↑), 1882 ’ua.’ (NSz. – Lauka G.: Gondt. 227); 2. 1882 ’csibész, csirkefogó; (junger)
Gauner’ (NSz. – Lauka G.: Gondt. 225).
Német (B.) jövevényszó. ⊗ Ném. (B.) strizzi: ’naplopó, csibész’., (B. argó) strizi ’strici; csibész’ [? az
ol. strizzare ’kiprésel, kifacsar’ vagy a ; cseh strýc ’nagybátya; honfitárs, földi; szomszéd alapján’]..
TESz.

strimf ∆ A: 1620 ʃtremphemet (MNy. 61: 479); 1621 strimphet (NEl.) [csak EWUng.]; 1675 strünföt
(uo.) [csak EWUng.]; 1758 Strumpfbandli (uo.) [csak EWUng.] J: ’harisnya; Strumpf’ | | strimfli × A:
1636 strimfli (NEl.); 1666 strimpliért (MNy. 61: 490); 1679 strimfili (MNy. 64: 229); 1697–8 strinfle
(Nyr. 43: 413); 1758 Strimpfli (Nyr. 43: 413); 1771 Strimfelkötö (NSz. – Ventzel: Juhtenyésztés 5); 1788
istrimflivel (NSz. – M. Musa 222); 1788 Tirimflis sz. (MNy. 5: 285); 1794 Strumpli köto, Strümpfiket ̈́
(NSz. – Domby S.: Orv. tan. 211, 566); 1825 strinfi (NSz. – Lex. Bud. 679); 1877 trimflit (NSz. –
Kálmány L.: Koszorúk 1: 34); 1882 Istirinfi (NépkGy. 3: 245); nyj. ëstrimflyi, stimfli, stirimfli (MTsz.),
srimfli, strüflim, temfli, templi, timfi, trifli (ÚMTsz.), trimfis □ (ÚMTsz.) J: ’harisnya; Strumpf’.
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) strumpf strümpfe többes szám, (B.) strümpf,
(baj.-osztr.) štrimpf többes szám, – ném., (au.) Strumpf: ’harisnya’ [jelentéselkülönülés a ném. (kfn.)
strumpf ’csonk, (fa)tönk, törzs; a harisnya az alsótest ruházatának maradványa’ szóból].| ; ném. (baj.-
osztr.) strimpfle, (h. baj.-osztr.) štrimpföl: ’harisnya’. – A változatok a szó eleji, illetve szóvégi
mássalhangzó-torlódás különféle feloldásával keletkeztek. A végződéshez vö.: cetli, hecsedli stb. A N.
trimfis változat szóvégi s-e elhomályosult képző lehet.
 TESz.

strófa A: 1659 strophabon (MNy. 84: 252) [csak EWUng.]; 1783 strófát (ItK. 88: 345) [csak EWUng.]
J: ’verssor | versszak; Verszeile | Strophe’.
Latin jövevényszavak. ⊗ Lat. stropha strophe: ’fordulat; kardal váltakozva előadott szakasza; szakasz,
versszak’, (h.) ’ua.versszak, strófa’ [< gör. στροφή ’fordulat, forduló; táncfordulat; az ehhez igazodó
kardal szakasza’].. Megfelelői: ném. Strophe; fr. strophe; stb.: versszak, szakasz, strófa. – A szó eleji s-
hez vö.: skandál, stáció stb.
TESz.

strucc A: 1416 u./¹ ʃtrucoket (BécsiK. 247); 1470 ? Thrucz szn. (OklSz.) [csak EWUng.]; 1531 yztrwcz
(ÉrsK. 263); 1533 Truccz (Murm. 1109.); 1541 uzturuc (KazK. 103); 1599 Istruz (MNy. 67: 94); 1664
Strúcz (Lippay: Posoni kert 2: 121); 1793 Strucc (NSz. – Aszalay: Lesszing mes. 21) J: ’[?]; Strauß
〈Laufvogel〉’ #.
Olasz (é.) jövevényszó. ⊗ Ol. (fri.) struz, (ferr., mil.) struzz, – ; ol. struzzo:: ’struccmadár 〈futómadár〉’
[lat. struthio ’ua.’ < ; gör. στρουϑίων ’ua.’].. Megfelelői: ném. Strauß;; le. struś; stb.: . – A szókezdő s ~
sz kettős ejtésmódhoz vö.: sirokkó, szamár stb. A szó eleji i-s, illetve t-s változatok a mássalhangzó-
torlódás különféle feloldásával keletkeztek. – A ; ném. (kfn.) strûӡ ’ua.’ szóból való származtatása
hangtörténeti okok miatt téves.
MNy. 66: 162; TESz.; UElSk. 483

struccpolitika A: 1900 Struccpolitika (NSz.) J: ’[?]; Vogelstraußpolitik’.

Német mintára alkotott tükörfordítás, összetett szó. ⊗ Vö.: Vogelstraußpolitik ’a közelgő veszély
tudomásul vételét szándékosan mellőző magatartás’. A megnevezés alapja a struccok védekező
magatartásának félreértése, mely szerint a struccok fejüket, illetve hosszú nyakukat a homokba dugják,
hogy védekezéskor könnyebben tudják használni a lábukat. Ezt a viselkedést a fenyegető veszély ostoba
semmibevételével magyarázták; ehhez vö. a régi bolond, miként strucc ’EZ NEM KELL’ (1531)
kifejezést. Hasonló szemlélethez vö.: fr. pratiquer la politique de l'autruche;; ol. fare come lo struzzo:
’struccpolitikát folytat’; stb. – A magyarban: strucc + politika. – Ehhez hasonló még: R. strucclogika ’EZ
NEM KELL’ (1863).
TESz.

strúma A: 1865 struma [es. nem m.] (Babos); 1957 strúma (BIdsz.) J: ’a pajzsmirigy kóros
megnagyobbodása; Struma’.
TESz.

stuccol A: 1848 stutzolták (NSz. – MT. 594); 1932 stuccol (PHNyr.) [csak EWUng.] J: ’rövidre vág;
stutzen’.
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) stutzen, (B.) stutz'n – ; ném. stutzen:: ’rövidre
vág, lenyes’ [< ném. Stutz ’csonk’].. Megfelelői: szb.-hv. N. štȕcati, štȕcovati ’lenyes, lenyír’. – A szó
leginkább a nyelvjárásokban és a bizalmas nyelvhasználatban él.
TESz.

stucli × A: 1612 stuczli (Radv: Csal. 2: 153); 1620 sticzlit (NEl.) [csak EWUng.]; 1626 tuszli (uo.)
[csak EWUng.]; 1645 Stuczen (uo.) [csak EWUng.]; 1692 stuczni (Gregor) [csak EWUng.]; 1736 stuczl
(MNy. 64: 229) J: 1. 1612 ’az alkart és a kezet védő meleg ruhadarab, muff; Muff 〈Kleidungsstück〉’ (↑);
2. 1839 ’félkesztyű, érmelegítő; Halbhandschuh, Pulswärmer’ (MTsz.); 3. 1939 ’boros-, söröspohár;
Wein-, Bierglas’ (MNyTK.³ 264).
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) stutzl stützl stutzn: ’muff; érmelegítő; ivópohár’
[< ném. (f.-ném.) stutz ’fatönk, csonk’].. Lásd még: ném. Stutzen ’rövid vadászfegyver; csőcsonk; rövid
harisnya, zokni R. érmelegítő; muff’. – A változatok többszörös átvételre utalnak. A li, illetve ni
végződéshez vö.: cetli, dózni stb. – A szó eleji t-s változatok a mássalhangzó-torlódás feloldásával
keletkeztek. – Ugyanerre az etimonra megy vissza: R. stuc ’rövid puska’ (1654).
MDiv. 22; TESz.

stúdió A: 1877 studiója (NSz. – Ágai A.: Porzó tárca 2: 329); 1932 stúdió (SFrMSz.) [csak EWUng.]
J: 1. 1877 ’dolgozószoba | műterem; Arbeitszimmer | Atelier’ (↑); 2. 1928 ’[?]; Aufnahmeraum 〈Radio,
Fernsehen, Film〉’ # (NytÉrt. 93: 92).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Studio;; ang. studio;; fr. studio;; ol. studio; stb.: munkatér, műterem, film-,
televízió-, rádióstúdió, a németben, a franciában és az olaszban ’dolgozószoba’. Az olaszból terjedt el [<
ol. R. studio ’tanulás’ (lat. studium ’ua.tanfolyam; (tudományos) törekvés; előszeretet’)].. – A magyarba a
németből (1. jelentés) és az angolból (2. jelentés) került.
TESz.

stúdium A: 1712 Studiumokat (MNy. 79: 248) [csak EWUng.]; 1805/ stúdiumunk (NSz. – Kazinczy:
Lev. 3: 302) J: ’tanulmány | tanulmányozás; Studium | Studieren’ || studíroz ∆ A: 1790/ studirozza (NSz.
– Kazinczy: Lev. 2: 112); 1796 studírozzák (NSz. – Márton Istv.: Morál XLI); 1853 studéroztam (NSz. –
Dobsa L.: Színm. 1: 45) J: 1. 1790/ ’tanulmányoz; studieren’ (↑); 2. 1809/ ’töpreng, elmélkedik; über etw
nachsinnen’ (NSz. – Kazinczy: Lev. 7: 52).
Latin, illetve német jövevényszó. ⊗ A studium szóhoz: lat. studium: ’(tudományos) törekvés; tanulás;
törekvés; tanfolyam’ [< lat. studere ’törekvés, igyekezet; tanulás’].. Megfelelői: ném. Studium; fr. étude;
stb.: tanulás. A szókezdő s-hez a magyarban vö.: stáció stb. – A studírozhoz: ; ném. studieren ’megtanul;
kutat’; stb. [< lat. studere (↑)].. A végződéshez a magyarban vö.: blamíroz, flangíroz stb. – Ide tartozik: R.
student ’tanuló; diák’ (1644 (Gregor); a szórványosan adatolt szó alapja a ; ném. Student ’tanuló.’
TESz.

stukatúr A: 1414 Stukatoros sz. (MNy. 80: 380) [csak EWUng.]; 1635 k. Strucator (uo.) [csak
EWUng.]; 1708 Stakátorozott sz. (PP. Teʃtūdĭnātus); 1808 Stokadorozva sz. (NSz. – Kultsár: Hazai Tud.
1: 400); 1833 Stukatur (NSz. – Mesterszavak 2); 1850 stuckatúron (NSz. – Emlékl. 11); 1878 stukatúrt
(NSz.) [csak EWUng.]; nyj. stokatéros sz. (ÚMTsz.), tukatúr (MNyj. 2: 69) J: 1. 1414 ’[gipszvakolatos
mennyezet]; Stuckdecke’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1897 ’vakolatos nádmennyezet; Rohrdecke mit
Wandbewurf’ (PallasLex. 15: 248) || stukatúra ∆ A: 1708 Stukatúra (PP.); 1783 Stukatura-készíttö (NSz.
– Molnár J.: Könyvház 2: 343); 1801 stukkaturázni sz. (NSz. – Pántzél D.: Mez. gazd. I. k. I. cs. 6); 1805
stokatúra (NSz. – Verseghy F.: Tiszta magy. 118); 1816 Stakatura (Gyarmathi: Voc. 70); nyj. stukortéra,
tukastura (ÚMTsz.) J: ’gipszvakolatos mennyezet; Stuckdecke’.
A szócsalád időrendben legkorábbi tagja. stukatúr: német jövevényszó. ⊗ Ném. Stukkatur: ’stukatúr’
[< ol. stuccatura ’ua.’].. – A stukatúra olasz jövevényszó: stuccatura ’stukkómunka’ [< ol. stucco
’stukkógipsz; stukkódisz’].. Megfelelői: szb.-hv. štukatura; c s e h štukatura; stb.: stukkómunka. A
szókezdő s a magyarban német hatás eredménye lehet.
TESz.

suba A: 1290 Suba (OklSz.); 1585 Szuba (Cal. 189); 1846 zsubában (NSz. – Garay J.: Tollr. 3: 178);
nyj. csubába (ÚMTsz.) J: 1. 1290 ’télikabát, bunda; Winterrock | Pelzmantel’ # (↑); 2. 1519 ’szőrme,
prém; Fell, Pelz’ (JordK. 13); 3. 1888 ’újonc; Rekrut’ (Nyr. 17: 284).
Vándorszó. ⊗ Lat. (k.) schuba;; ném. (kfn.) schûbe schûve; ol. (fir.) žúbba ǵúba, (pol.) žubba, ǧuba,
(svájci) š́ ǫ́p; or. (óor.) шуба; blg. шуба: ’férfikabát; prémkabát’. Forrása: ;arab ǧubba ’pamutból készült
alsónemű, fehérnemű’. – A magyarba leginkább az olaszból kerülhetett, valószínűleg a szó belseji dž
helyettesítésével vagy esetleg a középlatinból. A 2. jelentés: metonímia. A 3. jelentéshez vö.:
bundásbunda.
MNy. 37: 288; KSzlJsz. 945; Száz. 1958.: 283; TESz.; NMÉr.; GPann. 4: 5

subica ∆ A: 1507 ʒwbÿcamat (NyIrK. 6: 187); 1524 Supicza (OklSz.); 1525 subycza (OklSz.); 1566
zsubitzánac (HFab. 104) [csak EWUng.]; 1604 Sobitza (MA. Túnica) J: 1. 1507 ’egy fajta felsőruha,
rövid bunda; Art Oberkleid, kurzer Pelzmantel’ (↑); 2. 1585 ’egy fajta alsóruha; Art Untergewand’ (Cal.
429).
MNy. 37: 288, 65: 31; KSzlJsz. 582; TESz.

sublót × A: 1635/ ʃuplȧdȧja (MNy. 80: 380) [csak EWUng.]; 1679 sup láda (uo.) [csak EWUng.];
1785 sublatokkal (MNy. 71: 251); 1797 subládiban (MNy. 60: 489); 1799/ subládokat (NSz. – Csokonai:
Karnyóné 687); 1814 Sublodra (MNy. 71: 251); 1823 suplót (MNy. 71: 251); 1837 Sublót (MNy. 71:
251); 1935 subla (SzegFüz. 2: 61) [csak EWUng.]; nyj. suglat, zsufláda (ÚMTsz.) J: 1. 1635/ ’[fiók];
Schubfach’ (↑); 2. 1788 ’fiókos szekrény; Kommode’ (Ethn. 49: 232); 3. 1795 ’rekesz; Fach’ (NSz. –
Festetics Urod. Instr. 273).
NytAl. 59; TESz.

sudamlik ∆ A: 1621 Sudamlani sz. (MA.); 1795 k. Sudámlani sz. (Takáts R.: Told. L. v.); 1810
Sudamlom ▼ (NSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1621 ’elillan, eltűnik; entfliehen, verschwinden’ (↑); 2. 1813
’oson; schleichen, schlüpfen’ (Baróti Szabó: Virg. Énéis. 2: 299); 3. 1838 ’suhan; huschen’ (Tsz.) || súdít ×
A: 17. sz. meg sudita (Nyr. 13: 509); nyj. sódét, suddét (OrmSz.) J: 1. 17. sz. ’megüt; schlagen’ (↑); 2.
1863 ’megrándít, megránt; anziehen’ (Kriza: Vadr. 516); 3. 1897 ’megsuhint, meglegyint; leicht berühren,
streifen’ (MTsz.); 4. 1952 ’lódít, hajít; werfen’ (OrmSz.) || súdul × A: 1894 fősúdult (Nyr. 23: 239); nyj.
szélsuddulás sz. (OrmSz.) J: 1. 1894 ’fölnő, fölcseperedik; heranwachsen’ (↑); 2. 1894 ’〈a Nap〉 magasra
emelkedik; hochsteigen 〈Sonne〉’ (Nyr. 23: 239); 3. 1952 ’lódul, szökken; in Schwung kommen, einen
Anlauf nehmen’ (OrmSz.).
Származékszó. ⊗ A suvadigesúd változatából jött létre különböző igeképzőkkel; vö.: háramlik : hárít :
hárulhárint. A súdul 1. és 2. jelentése: metafora az 3. jelentés alapján, az 1. jelentéshez lásd még: szökik.
TESz.

sudár A: 1545 k. súdár [?U] (RMKT. 4: 80); 1685 sudárival (Amos Comenius: NySz.); 1782 sudar
(NSz. – M. Hírmondó 587) J: mn 1. 1545 k. ? ’suhogós, csípős 〈vessző, pálca〉; rauschend, scharf 〈Gerte〉’
(↑), 1748 ’ua.’ (Faludi Ferenc: NySz.); 2. 1545 k. ? ’hosszú, egyenes; lang, gerade’ (↑), 1771 ’ua.’ (NSz. –
Farkas J.: Ungar Gramm. 468); 3. 1792 ? ’nyúlánk, karcsú | felfelé törő, magas; schlank | hoch’ (SzD.),
1808 ’ua.’ (SI.) | fn 1. 1685 ’napsugár; Sonnenstrahl’ (↑); 2. 1792 ’ostorhegy; Schwippe’ (SzD.); 3. 1805
’fa, bokor magasba nyúló része; aufstrebender, gerader Teil eines Baumes, eines Busches’ (NSz. – Farkas
Kár.: Mulat. 136); 4. 1838 ’kútostor; Brunnenstange’ (Tsz.).
Származékszó. ⊗ A suvadigesúd változatából keletkezett -ár névszóképzővelhatár, kopár stb. A
jelentésekhez vö.: sugár, amely a súg és suvad igékkel való összefüggés alapján a sudár párhuzamos
alakja. – A sudár keszkenő ’verejtéktörlő kendő’ (1519) szószerkezet első tagja nem tartozik ide; ez a lat.
sudarium ’ua.’ szóból származhat. A szószerkezet jellegéhez vö.: szikla.
NéNy. 4: 70; Nyr. 61: 135; MNy. 50: 279; TESz.

sufni A: 1924 sufnijukat (NSz. – Bp. Hirlap máj. 13.: 5) J: ’deszkából összetákolt fészer, bódé;
Schuppen’.
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (au.) Schupfen, (baj.-osztr.) schupfen:: ’pajta, fészer’ [< ném.
(kfn., f.-ném.) schopf ’; csűr, pajta’].. Lásd még: ném. Schuppen ’kocsik és mezőgazdasági szerszámok
fedett tárolóhelye ’. – A szó belseji f a pf hangkapcsolat egyszerűsödésével keletkezett. A ni végződéshez
vö.: cakni, lokni stb.
TESz.

súg A: 1300 k. Sugatagtou sz. hn. (OklSz.); 1470 megʃugia (SermDom. 2: 405); 1527 ʃwggot (ÉrdyK.
189); 1863 Csug (Kriza: Vadr. 494); nyj. súgg (SzegSz.), sugik □ (ÚMTsz.) J: 1. 1300 k. ’zúg 〈sebes
folyású víz, szél, erdő stb.〉; sausen, brausen 〈schnell fließendes Wasser, Wind〉 | rauschen 〈Wald〉’ (↑); 2.
1470 ’sugalmaz, sugall; eingeben, suggerieren’ (↑); 3. 1506 ’fojtott, halk hangon mond, közöl valamit;
flüstern’ # (WinklK. 323); 4. [ma be~] 1525 ’elárul, besúg; verraten, angeben’ (VitkK. 63); 5. 1541
’surrog, zúg 〈rovar szárnya, rovar stb.〉; schwirren, surren’ (Sylvester: ÚT. 2: 145); 6. [ki~] 1553/ ’kicsal,
megkaparint; jmdm etw entlocken’ (TCr. D1b: ) Sz: sugatag 1300 k. hn. (↑); 1897 ’uszadékfa 〈amelyet a
folyó a kanyarodásoknál lerak〉; Treibholz, das in den Flußbiegungen ans Land gespült wird’ (MTsz.) | ~ó
1 3 3 9 Sugopatak hn. igenév (MNy. 10: 328); 1525 Sugoknac igenév (VitkK. 63); 1793 ’színházi
alkalmazott, aki a színész szájába adja a szöveget; Souffleur’ (NSz. – Játszó társ. alk. 31); [be-] 1904 e./ ’;
Denunziant, Angeber’ (???) | sugall 1519 ʃwgorlaʃok sz. (JordK. 798) | sugallat 1649 sugallatot (NyÚSz.)
| sugdos 1787 sugdosva sz. (NSz. – M. Kurir 31) | sugalmaz 1863 sugalmazás sz. (NSz. – Kempelen Gy.:
Herostr. 44) | sugdolózik 1876 sugdolóztak (NSz. – Barlanghy B.: Vad emb. 103).
Onomatopoetikus eredetű szócsalád. ⊗ Szorosan összefügg a suhoggal, köztük szóhasadás ment végbe.
A végződés: -g gyakorító képző. A 2. és 4. jelentés: metonímia a 3. jelentés alapján. A 6. jelentéshez vö.:
sikkaszt, suhintsuhog.
TESz.
 sugár A: 1479 Swgar szn. (OklSz.); 1541 súgár [?U] (RMKT. 2: 154) J: mn 1. 1479 ? ’nyúlánk,
karcsú; schlank’ (↑), 1541 ’ua.’ (↑); 2. 1604 ’hajlákony, rugalmas; biegsam, elastisch’ (MA.); 3. 1604
’egyenes; gerade’ (Pázmány Péter: NySz.) | fn 1. 1582–1629 ’valaminek a legjava; das Beste’ (Eszterházi
Miklós: NySz.); 2. 1600 k. ’[?]; Strahl der Vogelfeder’ (MNy. 84: 255) [csak EWUng.]; 3. 1636
’[fénynek, hőnek stb. egyenes vonalban terjedő nyalábja]; Strahl’ # (); 4. 1636 ’magasba nyúló, egyenes,
elvékonyodó faág; hochragender, geradliniger Ast’ (Pázmány Péter: NySz.); 5. 1784 ’a kör kerületének
vagy a gömb felszínének valamely pontját a középponttal összekötő egyenes; Halbmesser, Radius’
(Keresztesi: Mat. 161); 6. 1784 ’ostorvég, ostorhegy, suhogó; Schwippe’ (NSz. – M. Hírmondó 276); 7.
1897 ’ló vagy szarvasmarha hosszú farokszőre; langes Schwanzhaar des Pferdes od des Rindes’ (MTsz.)
Sz: ~oz 1754 sugároznának sz. ’[?]; ausstrahlen 〈Licht, Wärme〉’ (NyÚSz.); 1956 ’[?]; senden 〈Rundfunk,
Fernsehen〉’ (NSz.) [csak EWUng.] | ~zik 1754 sugárzása sz. ’[?]; Strahlen aussenden 〈auch abstr〉 | in
Strahlen hervortreten’ (MNy. 38: 306).
Származékszó. ⊗ A súg igéből keletkezett -ár névszóképzővelhatár, kopár stb. A súg és suvad közötti
összefüggés alapján a sugár és a sudár párhuzamos alakok. A feltehetőleg eredeti ’suhogó, zúgó tárgy’
jelentés a főnévi 4., 6. és 7. jelentésben köszön vissza. A melléknévi jelentések metonimikusan
keletkeztek. A főnévi 1. jelentés keletkezésmódja nem teljesen világos. A főnévi 2. és 3. jelentés:
feltehetőleg metafora a 4. jelentés alapján. Az 5. jelentés tudatos szóalkotás eredménye, a lat. radius ’bot,
pálca; sugár; kör vagy gömb sugara; stb. mintájára.’
NéNy. 4: 70; Nyr. 61: 135; TESz.

suhanc A: 1681 suhanc (Nyr. 73: 345); 1782 Súhántz (MNy. 58: 228); 1792 Suhontz (NSz. – Szűts I.:
Herfort és Kl. 1: 97) J: ’[?]; junger Bursche, Bengel’.
Belső keletkezésű, keletkezésmódja azonban vitatott. ⊗ 1. Származékszó egy fiktív tőből. A szótő a
suhog szócsaládjának tövével azonos. A végződés: játszi névszóképzőlafanc, ribanc stb. A jelentésekhez
vö.: siheder, suttyóstb. – 2. elvonás a suhancárból. E magyarázat legfőbb nehézsége a szokatlan képzési
mód. Lehetséges, hogy a suhanc és suhancár között nem etimológiai, hanem jelentésbeli összefüggés
van.
TESz.

suhancár † A: 1491 Swaynczar (OklSz.); 1495 k. Swanczarnak (uo.); 1549 swhanczar (uo.); 1556
swonchar (uo.); 1792 suantzár (NSz. – Kelemen: Tsapó P. 85) J: mn 1. 1491 ’svájci; schweizerisch’ (↑);
2. 1668 ’karcsú, nyúlánk; (baum)schlank’ (MNy. 8: 363) | fn 1. 1495 k. ’testőr, ajtónálló; Leibgardist,
Türhüter’ (↑); 2. 1559 ’[?]; Schweizer’ (SzChr. 164b); 3. 1645 ’siheder; junger Bursche, Bengel’ (Geleji
Katona István: NySz.).
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) schweizer: ’svájci személy; fejős’., (baj.-osztr., R.)
schweinzer ’ua.’, (h. kor. úfn.) sweyczer, schweintzer ’svájci zsoldos ’, – ném. Schweizer ’svájci ember;
fejős; ajtónálló; (svájci) gárdista’ [< ném. Schweiz hn.].. A középkorban a svájciak számos országban
teljesítettek szolgálatot testőrként és ajtónállóként. – A magyar hangalak a szó eleji mássalhangzó-
torlódás feloldásával és h hiátustöltéssel keletkezett. Az ár végződéshez vö.: bognár, kalmár stb. A
melléknévi 2. és a főnévi 3. jelentés alapja, hogy a középkori testőrök alapvetően magas, sudár, fiatal
emberek voltak.
MNy. 8: 362; TESz.; NMÉr.

suharc × A: 1796 suhartz (NSz. – Pethe F.: Gazd. Ujság 241); nyj. suhárc (ÚMTsz.) J: 1. 1796
’husáng; Knüttel’ (↑); 2. 1818 ’gyökérhajtás; Wurzelschößling’ (Márton Stŏlo); 3. 1897 ’vékony, éles
levelű sásféle; Art Riedgras’ (MTsz.).
Származékok egy fiktív tőből. ⊗ A szótő a suhog szócsaládjának tövével azonos. A végződés:
névszóképző. A jelentések egymáshoz való viszonya nem egészen világos.
TESz.

suhog A: 1565 suhogása sz. (Melius Péter: NySz.); 1792 sohogó sz. (NSz. – M. Museum 2: 297); 1816
suhongni sz. (NSz. – B. Pap F.: Vil. emb. 121); nyj. huzsag, sujog (ÚMTsz.) J: 1. 1565 ’gyors mozgás
közben halk, surrogó, susogó hangot ad 〈ostor, pálca, kard stb.〉; schwirren, sausen’ # (↑); 2. 1577 ’susog |
zümmög; flüstern | summen’ (KolGl.: NyF. 45: 48); 3. 1671/ ’sistereg, forr; zischen, kochen’ (Kecskeméti
W. Péter: NySz.); 4. 1792 ’halk, surrogó, zizegő hangot ad 〈szél, víz, eső stb.〉; rauschen, brausen’ (SzD.);
5. 1880 ’〈munka〉 serényen, fürgén folyik; flink, rührig vonstatten gehen 〈Arbeit〉’ (NSz. – Arany János:
Szegedi Árvízkönyv 43) | | suhan A: 1631 be suhana (NyIrK. 16: 311); 1807 sohan (NSz. – Ajtay S.:
Fedor 317); 1832 suhhan (Kreszn.) J: 1. 1631 ’csúszik, siklik | oson, alig hallhatóan, gyors, könnyed
mozgással halad; gleiten, rutschen | huschen, schleichen’ # (↑); 2. 1645 ’elszökik, megszökik;
durchgehen, entlaufen’ (MonOkm. 24: 353); 3. 1796 ’halkan vagy zajtalanul, sebesen áramlik, folyik;
leise od geräuschlos, schnell fließen, strömen’ (MNy. 6: 85); 4. 1816 ’zuhan; herabstürzen 〈intrans〉’ (NSz.
– Peretsenyi Nagy L.: Gallias 33) || suhint A: 1784 suhintom (SzD. 71) J: 1. 1784 ? ’〈bottal, ostorral stb.〉
sújt, lesújt; (mit einem Stock, mit einer Peitsche usw) schlagen’ # (↑), 1826 ’ua.’ (NSz.) [csak EWUng.];
2. 1786 ’ellop, eltüntet; verschwinden lassen’ (MNy. 65: 476); 3. 1858 ’egyszeri suhogó hangot ad;
einmaligen rauschenden Ton geben’ (NSz. – Kemény Zs.: Zord idő 1: 12); 4. 1891 ’hirtelen összecsap
valamit, rittyent; knistern machen’ (NSz. – Viharos: Főváros 20) | | suhant × A: 1792 suhant (NSz. –
Horváth Á.: Psychologia 375) J: 1. 1792 ’〈bottal, ostorral stb.〉 sújt, lesújt; (mit einem Stock, mit einer
Peitsche usw) schlagen’ (↑); 2. 1875 ’[?]; knistern machen’ (Nyr. 4: 33) [csak EWUng.].
Onomatopoetikus eredetű szócsalád. ⊗ A szótő a suhanc, sucharc tövével, valamint a husáng eredeti
változatának tövével azonos. Összefügg a sújt tövével, a suvad szócsalád tövével és feltehetőleg a
csóválcsóva stb. tövével is. A végződések: különféle igeképzők. A suhog és a súg között szóhasadás ment
végbe. A suhog 5. jelentése: metonímia. A suhint 2. jelentéséhez vö.: sikkaszt.
TESz.

sújt A: 1465 Swÿtho sz. szn. (MNy. 10: 328); 1536 ʃwÿtold... meg sz. (PFab. 54b) [csak EWUng.];
1552 ʃoytogattya sz. (Heltai: Dial. L3a); 1805 sút (NSz. – Verseghy F.: Tiszta magy. 153); 1863 Sójtós sz.
(Kriza: Vadr. 516); nyj. sutani sz. (ÚMTsz.) J: 1. 1465 ? ’〈bottal, ostorral stb.〉 üt, megüt; schlagen 〈mit
einem Stock, mit einer Peitsche usw〉’ (↑), 1536 ’ua.’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1582 ’büntet; strafen’
(Bornemisza Péter: NySz.); 3. 1702 ’dob, hajít | valamihez odaver, odavág; werfen, schleudern |
irgendwohin schmettern’ (Miskolczi Gáspár: NySz.); 4. 1766 ’〈megpróbáltatás, csapás〉 ér valakit,
valamit; heimsuchen’ # (NSz. – Kollarics J.: Int. 140); 5. 1805/ ’〈villám〉 lecsap, bevág; einschlagen,
treffen 〈Blitz〉’ (NSz. – Kazinczy: Lev. 3: 358); 6. [le~] 1809/ ’lever, elszomorít; niederschlagen,
deprimieren’ (NSz. – Kazinczy: Lev. 3: 358); 7. [ki~] 1897 ’kisöpör; auskehren’ (MTsz.) Sz: ~ás 1570
suyttást ’ütés; Schlag’ (Heltai Gáspár: NySz.); 1664 ’sáv, csík; Streifen’ (Lippay: Posoni kert 1: 49) |
sujtás 1685 ’zsinórdísz; Verschnürung’ (MonÍrók. 24: 233).
Belső keletkezésű, valószínűleg származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő a suhog szócsalád tövével
lehetett azonos. A végződése: -t műveltető igeképzőrejt; lásd még: bujt¹. Az 1. jelentés lehetett az eredeti,
a további jelentések ebből alakultak ki metaforikus úton. – Az -ás képzős származék esetében ’csapás,
ütés > ütés, vesszőcsapás nyoma a bőrön, csík; paszomány, sujtás’ jelentésfejlődésen keresztül szóhasadás
ment végbe. – A magyarból: ang. soutache;ném. R. schoitasch;; f r. soutache;; szb.-hv. šujtaš; stb.:
paszomány, sujtás.
MNy. 25: 51; TESz.

sukk ∆ A: 1743 schuch (Gregor) [csak EWUng.]; 1757 such (MNy. 60: 489); 1765 Schukbúl (uo.);
1791 schúkot (NSz. – Pétzeli: Ekkl. hist. 3: 70); 1878 sukkos sz. (NSz. – Pósa L.: Költ. 69) J: ’egy fajta
hosszmérték, láb; Art Längenmaß, Fuß’.
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) schuəhh, ; ném. Schuh:: ’egy fajta lábbeli; egy
fajta hosszmérték, láb’indoeurópai eredetű; vö.: [gör. σκύλος ’állatbőr, héj, tok’; lett čàula ’héj, tok’;
stb.].. Megfelelői: szb.-hv. N. šȕv; szlk. R. šúch; stb.: láb ’〈mint hosszmérték〉’. – A szóvégi k(k)
valószínűleg hanghelyettesítés eredményehapták, sakk stb.
TESz.

sukoró A: 1061/ Sokorow hn. (DHA. 173); 1199 Suchorou szn. (OklSz. szombat); 1230 Sacorou hn.
(SoprTört. 1: 18); 1231 Nylka Socrou hn. (PRT. 1: 706); 1240 Sucoro szn. (PRT. 8: 287); 1253 Sukuro hn.
(PRT. 1: 711); 1508 ʃokoru (NádK. 80); 1550 k. ? meg szwgoro (MNy. 57: 357); 1831 Sukurus sz. hn.
(Kreszn.); 1872 Sugaró hn. (Nyr. 1: 230) J: fn 1061/ ? ’[?]; Tal’ (↑), [1237–40] ’ua.’ (PRT. 1: 772) | mn
1508 ’[?]; gewunden, schlängelig’ (↑).
Szófajváltással keletkezett egy valószínűleg ugor eredetű tő származékából. ⊗ Főnevesült melléknévi
igenév-ó ~ -ú képzővel a zsugorog tőváltozatából. Az elnevezés a völgyek egyenetlen felszínére utalhat. A
szó ma már csak földrajzi névként él.
 MNy. 7: 337, 14: 20; NyK. 48: 283

suli A: 1900 Suli (Jenő – Vető 99) J: 1. 1900 ’iskola; Schule’ (↑); 2. 1916 ’tanítás; Unterricht’ (NSz. –
Borssz. Jankó feb. 27.: 6).
Német jövevényszó. ⊗ Ném., (au.) Schule ’iskola, tanintézet’ [< lat. schola ’’; vö. →iskola].. – A
szóvégi i-hez vö.: gázsi, módi; utóbbi osztrák közvetítést sejtet. Meghonosodását olyan szavak is
elősegítették, mint a cigicigaretta, diridirektor stb. A suli széles körben elterjedt szó, mely már a
választékos köznyelvben is megjelenik. – A sulaj ’ua.’ (1924 (SzTolv.) játszi szóalkotás a suliból; vö.:
bicajbicikli.
TESz.

sullog × A: 1648 sullognak (Szoboszlai Miklós: NySz.); 1791 sullyog (Gvadányi József: NySz.); 1801/
sullongással sz. (NSz. – Bessenyei: Természet Világa 83) J: ’lassan megy, kullog; langsam einhergehen,
schlendern’.
Belső keletkezésű, valószínűleg onomatopoetikus eredetű. ⊗ Hasonló hangalakú és jelentésű,
valószínűleg onomatopoetikus eredtű szavakoz, valamint a sullong változat inetimologikus n-jéhez vö.:
cselleng. Végződése: -g gyakorító képző.
TESz.

súly A: 1372 ? Sulʃalzeg sz. (ÓMOlv. 210); 1527 ʃwllya (ÉrdyK. 62); 1528 ʃul (SzékK. 236); 1608
súllyos sz. (RMNy. 4: 127); 1763 súj, Súll (NSz. – Adámi: Wb. 70) J: fn 1. 1527 ’valaminek a fontossága,
jelentősége; Wichtigkeit, Bedeutung’ # (↑); 2. 1553 ’nehezék; Beschwerer’ (OklSz.); 3. 1565 ’valaminek a
neheze, nehezen elviselhető volta; Schwere’ # (Melius Péter: NySz); 4. 1591 ? ’valamely test tömegének
nyomó- vagy húzóereje, nehézsége; Gewicht’ # (MNy. 42: 78), 1604 ’ua.’ (MA.); 5. 1616 ’nehéz tárgy,
teher; Last’ (Balásfi Tamás: NySz.); 6. 1800 ’súlyméréshez használt meghatározott tömegű fémtárgy;
Metallgegenstand von genau bestimmter Masse zum Gewichtmessen’ (NSz. – Nyulas F.: Orvos vizek 1:
36); 7. 1891 ’súlyzó; Hantel’ (NSz. – Kemechey J.: Gentry 74) | mn 1528 ’súlyos; schwer’ (↑) Sz: ~os
1566 sullyassos sz. (Heltai Gáspár: NySz.) | ~osbít 1784 sullyosbbétásának sz. (NSz. – Tolnay S.:
Marhadög. 173) | ~talanság 1835 sulytalansága (NSz. – Vajda P.: Szépítés 11) | ~osbodik 1851
sulyosbodik (NSz. – Nyulassy A.: Vers. 159) | ~zó 1896 sulyzót (NSz. – Bedőházi J.: Tréf. tört. 8) R: ~ba
1848 ’〈katonai vezényszó, amelyre a puskát úgy kell a vállról leemelni és a jobb láb mellé leereszteni,
hogy a tus ne érintse a földet〉; in die Balance! 〈als Komman-dow〉’ (NSz. – MT. 212).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A 2. és az 5. jelentés lehetett az eredeti. A főnévi 4. jelentés: metonímia; a főnévi
6. és 7. jelentés jelentésszűküléssel keletkezhetett a 2. jelentésből. A súlyba megszilárdult ragos alakulat
alapja a fegyverfogásra felszólító német katonai parancs, az In die Balance! ’egyensúlyba!, tkp.
egyensúlyban tartani!’
TESz.

sulyok × A [4]: 1138/ ? Suluctí sz. szn. (MNy. 32: 133) [csak EWUng.]; 1347 Sulyuk sz. (MNy. 63:
369); 1355/ Swlyok (OklSz.); 1478 ? Swjok hn. (Csánki 5: 959); 1552 ʃulyaknac (Heltai: Dial. K6b); 1566
sullyoc (HFab. 204) [csak EWUng.]; 1604 Sulykolom sz. (MA. Pávio); 1763 sulok (NSz. – Adámi: Wb.
70); 1795 k. súk (NSz. – Takáts R.: Told. K. r.); 1841 sujkolá sz. (NSz. – Emlény 277); nyj. sukk (MTsz.),
suok (ÚMTsz.) J: 1. 1138/ ? ’[valaminek a földbe verésére, döngölésére használt súlyos, kalapácsszerű
eszköz]; Schlegel’ (↑) [csak EWUng.], 1355/ ’ua.’ (↑); 2. 1662/ ’mosófa; Bleuel’ (Szalárdi János: NySz.);
3. 1784 ’faltörő kos; Sturmbock’ (SzD. 103); 4. 1897 ’mángorló; Wäscheglätter’ (MTsz.) Sz: sulykol
1604 Sulykolom (MA. Pávio).
Vitatott eredetű. ⊗ 1. Belső keletkezésű, származékszó. A súlyból keletkezett kicsinyítő képzővel. – 2.
Szerb-horvát vagy szlovén jövevényszó: szb.-hv. N. šuljak ’fatuskó’; szln. N. šuljek ’fatörzsből lefűrészelt
darab’ [ismeretlen eredetű].. Lásd még: szlk. šúľok ’fenyőtoboz; kukoricacső’ukr. шула ’kerítésoszlop;
gerenda’, N. шýлка, шýлька ’kukoricacső’. A származtatás legfőbb nehézsége, hogy az átadóként szóba
jöhető délszláv nyelvekben a magyarsággal érintkező területeken nem mutatható ki megfelelő. – A 2–4.
jelentés: metafora.
KSzlJsz. 742; StSl. 12: 50; TESz.

sulyom A [4]: *1075/1217 Sulmus sz. hn. (MonStrig. 1: 56); 1336 Sulyomusfew sz. hn. (OklSz.); 1369
Sulumus sz. hn. (OklSz.); 1383 Sulyom (Csánki 1: 107); 1395 k. ? ʒolmu (BesztSzj. 878.); 1405 k. ʃuliū
(SchlSzj. 1564.); 1578 sullyom (Melius Péter: NySz.); 1845 sujmot (NSz. – Jósika M.: Békési kal. 2: 226)
J: 1. *1057/1217 ’vízi dió, illetőleg ennek szúrós termése; Wassernuß, Stachelnuß’ (OklSz.); 2. 1528
’tüskeszerű kiszögellésekkel készült, vasból való hadászati vagy vad sebesítésére szolgáló eszköz;
Fußangel’ (MNy. 31: 276); 3. 1600 k. ’csörögetésztából készült, csücskösre formált sütemény;
stachelnußförmige Hobelspäne 〈als Backwerk〉’ (Radv: Szak. 207); 4. [földi~] 1807 ’királydinnye;
Erdstcrnchen’ (Magy. Fűvészk. 261); 5. 1851 ’enyhe szitokszóként; 〈als mildes Schimpfw〉’ (NSz. –
Erdélyi: Közmond. 353).
TESz.; MNy. 89: 223

sumák A: 1832 Sumák (TudGyűjt. 3: 81) J: 1. 1832 ’ostoba, együgyű; albern, dumm’ (↑); 2. 1874
’alattomos, sunyi, mogorván hallgató; hinterlistig’ (Nyr. 3: 231) || sumákol A: 1874 sumakónyi sz. (Nyr.
3: 231); 1887 sumákol (Nyr. 16: 477); 1888 sumagó (Nyr. 17: 334) J: 1. 1874 ’sunyi módon, alattomosan
viselkedik | mogorván hallgat; sich heimtückisch verhalten, vorbeireden | sich ducken’ (↑); 2. 1880
’settenkedik, sompolyog; herumschleichen’ (Nyr. 9: 286); 3. 1891 ’félig-meddig alszik, szendereg;
schlummern, dösen’ (Nyr. 20: 430).
A szócsalád alapja a sumák: szerb-horvát (Kaj.) jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. (Kaj.) šumak: ’ostoba, buta
ember’ [< szb.-hv. N. šuma ’félbolond ember’ [< szb.-hv. šumiti ’ostobaságokat mond’]].. – A
melléknevesüléshez a magyarban vö.: bolond. A sumák ma leggyakoribb, 2. jelentése a sunyik
szócsaládjának hatását tükrözheti. – A sumákol a sumák igeképzős, az alapszónál gyakoribb előfordulású
származéka. – Az a magyarázat, miszerint a sumákol a sunyikból kelezkezett, és a sumák elvonás a
sumákolból, nem meggyőző.
KSzlJsz. 480; TESz. sumákol a. is; Nyr. 104: 106

summa A: 1519 ʃommay̋ at (JordK. 182); 1535 k. summát [?U] (MonÍrók. 3: 182); 1540–50 ʃoma
(MNy. 81: 256) J: 1. 1519 ’tömeg, mennyiség; Menge’ (↑); 2. [jelzőként is] 1535 k. ’összeg | pénzösszeg;
Geldbetrag’ (↑); 3. 1549 ’[összefoglalás, összegezés | lényeg]; Zusammenfassung | das Wesentliche’
(Orth. C1b) [csak EWUng.]; 4. 1908 ’[?]; landwirtschaftliche Saisonarbeit (einer Hofgängerschar)’ (MNy.
4: 288) [csak EWUng.] Sz: ~´l 1577 Sommald öʃɜue ’[?]; summieren’ (Aritm. P4b) | ~´s 1666 summás mn
’összefoglaló; summarisch | pauschal’ (Pósaházi János: NySz.); 1883 ’idénymunkás; Hofgänger,
Deputatarbeiter’ (NSz. – Almási T.: Tót leány 6) | ~´z 1748 summázása sz. (NSz. – Bardotz: Erdély törv.
26) | ~´zat 1792 summázat (NSz. – Márton István: A német nyelv első kezdete, sztr.).
Latin jövevényszavak. ⊗ Lat. summa (res): ’fődolog; összeg, összesség’ (k.) ’summázás, összefoglalás,
összegzés’ [< lat. summus ’legfőbb, legfelső’].. Megfelelői: ném. Summe ’összmennyiség; pénzösszeg’; ;
fr. somme ’összeg, summa; lényeg’; stb. – A szó eleji s-hez vö.: salétrom stb. A summás származékszó 4.,
illetve főnévi jelentései arra utalnak, hogy a summások rendszerint egyszerre – egy összegben, illetve egy
alkalommal átadott terméshányadban – kapták meg kialkudott bérüket.
TESz.

sundám-bundám × A: 1799 Sundán-bundán (NSz. – Gyarmathi S.: Affinitas 380); 1838 per sundám-
bundám (Tsz.); nyj. sundámbundán (ÚMTsz.) J: ’alattomban, suttyomban, nem egyenes úton; insgeheim,
verstohlen’.
Belső keletkezésű, valószínűleg összetett szó, ikerszó. ⊗ Feltehetőleg az önálló szóként nem adatolt
sundám ’alattomban, lopva’ + bunda összetétele valószínűleg -n szuperesszívuszraggal. A sundám játszi
szóalkotásnak tűnik, és összefügghet a sunyikkal; a bunda tréfás szóalkotással kapcsolódik az előtaghoz.
A szóvégi m hasonulás eredménye az eredeti -n határozóragból. – Az ikerszó elterjedését a suba alatt
’bunda alatt, titokban való megegyezés’ (1877 (NSz.) szókapcsolat is támogathatta.
TESz.

sunyik A: 1725–64/ sunt (NSz. – Amade 313); 1777 sunynak (NSz. – Baróti Szabó: Verskoszorú 1:
419 [v. 49]); 1870 sunyik ▼ (CzF.) [csak EWUng.] J: 1. 1725–64/ ’lopva, kacsintva néz | alattomosan
közeledik valakihez; verstohlen, zwinkernd ansehen | hinterlistig nahen’ (↑); 2. 1777 ’meglapul,
meghúzza magát | alattomosan viselkedik; sich drücken | sich hinterlistig benehmen’ (↑); 3. [főként le~ ik-
vel] 1825 ’lekonyul; sich niederbeugen’ (NSz. – Kisfaludy S.: Gyula. 50) || sunnyog × A: 1767 Sunnyogó
sz. (PPB.); 1793 sunnyag (NSz. – Erd. Ját. 1. Boér 217); 1793 sunyogának (NSz. – M. Merkurius 356);
1838 Sunnogni sz. (Tsz.); nyj. szunnyog (MTsz.) J: 1. 1767 ’lapul | alattomosan viselkedik; sich drücken |
sich hinterlistig benehmen’ (↑); 2. 1784 ’sompolyog, ólálkodik; herumschleichen’ (NSz. – M. Hírmondó
429); 3. 1815 ’dörmög, hümmög | suttog; mißmutig hummen | flüstern’ (NSz. – Katona J.: Bánk-bán 17);
4. 1832 ’sunyítva néz | hunyorog; scheel ansehen | plinkern’ (NSz. – Horvát E.: Kis költ. 97); 5. 1862
’alattomosan könyörög; hinterlistig flehen’ (NSz. – Jókai: Kakas M. Pol. 19) | | sunya × A: 1786 suna,
súna (MNy. 71: 251); 1808 Sunnya (SI.); 1866 sunya (NSz. – Greguss Á.: Shaks. Szeget. 252) J: 1. 1786
’lekonyuló 〈orr, fül〉; hängend 〈Nase, Ohr〉’ (↑); 2. 1808 ’alattomos, meglapuló; hinterlistig | sich duckend’
(↑); 3. 1873 ’balkezes; linkshändig’ (Nyr. 2: 326) | | sunyi A: 1794 sunnyi (NSz. – Gyarmathi S.:
Nyelvmester 1: 343); 1838 sunyi (Tsz.) J: 1. 1794 ? ’alattomos; hinterlistig’ # (↑), 1822 ’ua.’ (NSz. –
Liptay Sám.: Parn. 31); 2. 1838 ’hunyorító; zwinkernd’ (↑); 3. 1872/ ’lekonyuló; sich niederbeugend’
(NSz. – Jókai 50: 138); 4. 1873 ’kancsal; schielend’ (Nyr. 2: 425) | | sunyyít A: 1877 sunyitott (NSz. –
Ágai A.: Porzó tárca 1: 14) J: 1. 1877 ’sunyi pillantást vet valakire; scheel ansehen’ (↑); 2. 1879 ’lapul,
alattomosan viselkedik; sich ducken, sich hinterlistig benehmen’ # (NSz. – Németh I.: Elb. 100).
A szócsalád alapja a sunyik: belső keletkezésű, valószínűleg onomatopoetikus eredetű. ⊗ Esetleg a
szunyik szócsaládjával függhet össze. Az eredeti jelentése ’lefele konyul, meglapul, összehúzódik’
lehetett. Az ik végződés visszaható funkciójú. – A sunyi és a sunya a suny (ik)ból keletkezett -i, illetve -a
(folyamatos) melléknévi igenévképzővel. A sunnyog és a sunyít az igei alapszóból jött létre gyakorító,
illetve műveltető képzővel. A szócsalád tagjainak jelentései az alattomos, ravasz viselkedésre
vonatkoznak; lásd még: sumák.
MNy. 34: 240, 62: 465; TESz. sunyi a. is; FiktI. 97

superlát ∆ A: 1348 Sparlah (OklSz.); 1395 k. ʃoporlah, ʃopolath (BesztSzj. 639., 628) [csak EWUng.];
1 4 4 4 suppohorlah (OklSz.); 1490 k. ʃoporla (NagyvGl. 71.); 1538 Superlah (PestiN. Zl); 1588
ʃoporlÿatol (MNy. 62: 99); 1590 superlatos sz. (OklSz.); 1637 sopolát (Nyr. 43: 83); 1668 superlát
(Matkó István: NySz.); 1809 Supellátos sz. (MNy. 38: 132); nyj. supërlát (MTsz.) J: 1. 1348 ’kifeszített
kelme | díszes függöny, kárpit; ausgespanntes Tuch | verzierter Vorhang’ (↑); 2. 1458 ’ágymennyezet |
baldachin; Betthimmel | Baldachin’ (OklSz.); 3. 1560 k. ’királyi korona; Königskrone’ (GyöngySzt.
2589.).
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kfn., kor. úfn.) sperlach: ’kifeszített kelme’., a korai
újfelnémetben ’függöny’, (h. kor. úfn.) soporlah ’függöny’a [ném. (kfn.) sperren ’lezár; bezár;
megakadályoz, meggátol’ és a (kfn.) lachen ’kelme, kendő, terítő, lepedő ’alapján].. – A legtöbb magyar
változat a szó eleji mássalhangzó-torlódás feloldásával keletkezett. A szóvégi t egy szintén szóvégi *k-ból
jöhetett létre, mely hanghelyettesítés eredménye lehetetthapták, sakk stb. A soporla alak a h-ra végződő
alakokból jöhetett létre. A 2. jelentés: metafora az 1. jelentés alapján; A 3. jelentés: metafora a 2. jelentés
alapján.
TESz.

suprál × A: 1560 megsuprálja [?U] (Nádasdy 63); nyj. subbrál (MTsz.), sufrā (ÚMTsz.) J:
’megvesszőz | (meg)ver; mit der Rute schlagen | prügeln’ || supál × A: 1861 supál (MNyszet. 6: 376) J:
’ver, páhol; schlagen, prügeln’.
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ Eredetileg a vesszővel suhintás hangjának megjelenítésére. A tő a
zsuppan szócsaládjának tövével függ össze. A végződése: gyakorító képző. A supál leginkább székely
nyelvjárási szó. – Ugyanebből a tőből: R. supráz ’(meg)vesszőz’ (1723) és suprikál ’ua.ver, ütlegel’
(1792); supákol ’üt, ver’ (1861). A N. supra ’vessző, pálca, virgács; vesszőseprű’ (1832) és suprika ’ua.’
(1841) a suprálból, illetve a suprikálból keletkezett elvonással.
TESz. supál a. is

surc × A: 1494 Swarcz (OklSz.); 1562 sortzokat (Helta Gáspár: NySz.); 1597 surtzát (Illyefalvi István:
NySz.); nyj. su̯ órca (MNny. 4: 194) J: 1. 1494 ’katonai felszerelés egy bizonyos része; gewisser Teil der
Soldatenrüstung’ (↑); 2. 1562 ’öv; Gürtel’ (↑); 3. 1590 ’női alsóruhaféle; Art Frauenunterkleid’ (SzikszF.
228); 4. 1597 ’kötény; Schürze’ (↑).
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) schurz: ’kötény; szoknya; paraszting’; (h. baj.-
osztr.) šuᵃtts: ’kötény’, (h. kor. úfn.) schuͤ rcz: ’a katonai öltözet egy bizonyos része; ágyékkötő, kötény’, –
ném., (au.) Schurz: ’csípő köré kötött ruhadarab’, Schürze: ’egy fajta 〈főleg női〉 felsőruházat’
[indoeurópai eredetű; vö.: ang. short ’rövid’; lett skārdît ’kettéoszt’; stb.].. Megfelelői: cseh šorc; szlk.
šurc; stb.: kötény. – Különféle kézműves mesterségek szavaként főként a keleti és északkeleti
nyelvjárásokban él.
TESz.
 surgyé × A: 17. sz. vége surgyénak (Thaly: VÉ. 2: 255); 1816 Surgye (Gyarmathi: Voc. 100); 1821
surdély (HOklSzj. 128); nyj. súrgyi, szurgyé (ÚMTsz.) J: ’szalmazsák; Strohsack’.
Bizonytalan eredetű, esetleg latin (h.) jövevényszó. ⊗ Vö.: lat. (h.) surge: ’szalmazsák 〈mint derékalj〉’
[a lat. surge ’kelj fel!’ egyes szám 2. személyű felszólító módú alakjának főnevesüléséből [< lat. surgere
’felemelkedik, felkel’]].. A főnevesülés a kollégiumok diáknyelvében következhetett be: a kollégisták
ébresztése a fekhelyükként szolgáló szalmazsák megrázásával történhetett. – A szó belseji gy-hez vö.:
angyal stb. A szóvéghez vö.: gané, karaj¹ stb.
MNy. 3: 332; TESz. surgyé¹ a. is

surján × A: 1565 surián (Melius Péter: NySz.); 1696 u. surgyán (MNy. 59: 236); 1787 surjángok
(NSz. – Bartzafalvi Szabó: Szigvárt 2: 344); nyj. surnyány-erdő (ÚMTsz.) J: mn 1. 1565 ’növő, sarjadó |đ
fiatal; wachsend, sprießend | jung’ (↑); 2. 1837 ’karcsú, vékony; schlank, jung 〈Person | Baum〉’ (NSz. –
Beke K.: Vagyes Tájsz. 10) | fn 1. 1787 ’fiatal hajtás; junger Trieb, Sproß’ (↑); 2. 1815 ’bozót; Gesträuch’
(NSz. – Kazinczy: Munkái 6: 53); 3. 1835 ’gizgaz, gyom; Unkraut’ (Kassai 4: 340); 4. 1839 ’fiatal erdő;
Jungwald’ (MTsz.).
Származékszó. ⊗ Az alapszóhoz vö.: sarjú, sorol. Végződése: -n névszóképzőbizony, haszon stb. A szó
belseji j szervetlen járulékhangfürj, sarjú stb. Keletkezéséhez a burján is hozzájárulhatott. – Esetleg ide
tartozik: surgyé ’kamasz’ (1897). Főnevesült, -e > -é képzős folyamatos melléknévi igenévnek tűnik. A
szó belseji gy affrikálódással keletkezett az inetimologikus j-ből. – Tisztázatlan idetartozású: 1232Suran
hn., Seryan hn. (Gy. 1: 869); 1346Suryan hn. (ÁÚO. 4: 640); 1376Surian szn. (FESz.); 1411Swrgyanfalva
hn. (Nyr. 104: 111); stb.
MNy. 10: 166; TESz. surgyé² a. is

surmó × A: 1897 surmó (MTsz.); 1930 csurmó (ZG.) [csak EWUng.] J: 1. 1897 ’gyerek | suhanc,
siheder; Kind, Junge | Flegel’ (↑); 2. 1930 ’ostoba, faragatlan fickó, tahó; primitiver Kerl, Lümmel’
(Zolnay – Gedényi).
Ismeretlen eredetű. ⊗ Esetleg összefügghet a surján ’fiatal; fiatal sarj, hajtás’ szóval, alaktani
összefüggésük azonban tisztázatlan. Lásd még: N. surnyó ’sarjú; vadhajtás’, surbankó ’kamasz’; stb. A
fiatal élőlények és növényi hajtások közötti összefüggéshez vö.: sarjú.
TESz.

súrol A [1]: 1600 k. sorold (Radv: Szak. 187); 1615 k. súrolva [?U] sz. (MonÍrók. 8: 75); 1636
surollya [l-j] (NySz.) [csak EWUng.]; 1655 surlódik sz. (MNy. 4: 15); 1792 suralóztok sz. (NSz. –
Nagyenyedi próba 109); 1793 súrrolni sz. (NSz. – Mátyus I.: Ó és új Diaet. 6: 161); 1805 Zsarolási sz.
(NSz. – Csokonai: Ódák 12); 1820 sórolni sz. (NSz. – Dugonics: Példabesz. 2: 236); 1863 Sullódik sz.
(Kriza: Vadr. 516) J: 1. 1600 k. ’dörzsöl, dörgöl, horzsol; reiben’ (↑); 2. 1615 k. ’érint, hozzáér | nagyon
megközelít, csaknem elér valamit; leicht berühren, streifen | etw beinahe erreichen’ # (↑); 3. 1753 ’sikál,
dörzsölve tisztít; scheuern’ # (Mikes: TLev. 209); 4. 1792 ’csiszol | koptat; polieren | (ab)wetzen’ (SzD.);
5. 1820 ’reszel; schaben, raspeln’ (NSz. – Beregszászi: Ért. 55) Sz: surlódik 1655 (MNy. 4: 15).
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ A szótő a surrog szócsaládjának tövével azonos. A végződése: gyakorító
képző. Nem zárható ki, hogy a súrol tulajdonképpen egy ősi igére megy vissza, melynek adatolt változata
a sor²sorol. – Németből való származtatása nem valószínű.
TESz.; NMÉr.

surrog A: 1771 surrogott (NSz. – Molnár J.: Egyh. tört. 3: 260); 1829 surog (NSz. – Aurora 8: 11); nyj.
zsurrogás sz. (ÚMTsz.) J: 1. 1771 ’morog; murren’ (↑); 2. 1829 ’tompa, duruzsoló hangot ad; surren’ (↑)
|| surran A: 1830/ végig surrana (NSz. – Vörösm. 2: 383) J: [oft mit VPräf] ’[?]; schleichen, schlüpfen’
#.
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ Eredetileg a gyors mozgást kísérő hangjelenségek érzékeltetésére. A szótő
a súrol tövével azonos. A végződése: gyakorító és mozzanatos képző.
TESz.

suskus A: 1644 Suspust (Kreszn.); 1804/ suskust (NSz. – Bessenyei: Tariménes 429); 1823 fuskus
(Márton Recht) J: 1. 1644 ’szégyen; Schande’ (↑); 2. 1823 ’fondorlat | nem tiszta ügy; Machenschaft |
fauler Zauber’ (↑).
 Ikerszó, onomatopoetikus eredetű. ⊗ Az önálló szóként nem adatolt (sus és kus) összetételi tagok
onomatopoetikus eredetűek, és összefügghetnek a susog, illetve a pusmog szócsaládjának tövével. – A szó
leginkább a 2. jelentésében használatos. Hasonló onomatopoetikus eredetű ikerszóhoz vö.: bim-bam. –
Ide tartoznak: susmus ’bizalmas beszélgetés, suttogás’ (1972); N. susmukol ’suttog, fecseg’, susmusol
’suttog’, susmutol ’susmorog’ stb.
TESz.

susnya † A: 1613 susnya (Pázmány Péter: NySz.); 1861 susma (NSz. – Kelecsény J.: Tájsz. 8) J: mn 1.
1613 ’piszkos | rongyos, lompos; schmutzig | zerlumpt’ (↑); 2. 1784 ’lusta, rest; faul, träge’ (SzD. 77); 3.
1838 ’büdös gyomrú; aus dem Magen übel riechend’ (Tsz.) | fn 1621 ’félénk, gyáva; furchtsames Kind’
(MA.).
Bizonytalan eredetű, esetleg szóhasadás eredménye. ⊗ Valószínűleg a rusnya szóból r—s > s—s
hasonulással. A magyarázat jelentéstani szempontból elfogadhatónak tűnik, azonban a szónak a rusnya
szó lusnya alakjához való hangtani viszonyulása tisztázatlan.
TESz. susnya¹ a. is

susog A: 1527 ʃuʃogʒ (Heyd. 22); 1570 Sussoc (Heltai Gáspár: NySz.); nyj. zsuzsog (ÚMTsz.) J: 1.
1527 ’suttog; flüstern’ (↑); 2. 1783/ ’halkan zúg; leise sausen’ (NSz. – Kazinczy: Lev. 1: 52) || susárol ∆ A
[1]: 1545 öszvesúrárlád [U] (RMKT. 2: 195); 1590 ʃuʃárloknac sz. (KárBibl. 1: 613) [csak EWUng.];
1832 Susárol (Kreszn.) [csak EWUng.] J: 1. 1545 ’alattomosan rágalmaz; hinterlistig verleumden’ (↑); 2.
1621 ’susog, suttog; flüstern’ (MA.) | | sustorékol × A: 1772 sustorikoló sz. (NSz. – Sartori: Filosofia
124); 1791 sustoríkolt (NSz. – Görög – Kerekes: Hadi tört. 5: 383); 1795/ sustorékol (NSz. – Csokonai:
Lev. 2: 626); 1808 Suʃztorékolni sz. (SI.); nyj. sustyuríkul (ÚMTsz.) J: 1. 1772 ’sistergő hangot ad;
zischen, knistern’ (↑); 2. 1826 ’méltatlankodik, morgolódik; murren’ (NSz. – Kölcsey: Zrínyi 184) ||
sustorog A [1]: 1792 ʃuʃtyorog (SzD. Siʃereg); 1800 sustorgott (NSz. – Peretsenyi Nagy L.: Léta 95);
1804 susztorogással sz. (NSz. – Fábchich J.: Pindarus 48); 1839 sustorogsz (NSz.) [csak EWUng.] J: 1.
1792 ’sercegő hangot ad, sistereg; zischen, knistern’ (↑); 2. 1839 ’magában méltatlankodik; vor sich
hinmurren’ (↑); 3. 1861 ’suttogva beszél; flüstern’ (NSz.) [csak EWUng.].
A szócsalád alapja valószínűleg a susog: onomatopoetikus eredetű. ⊗ A szótő a palatoveláris
párhuzamosság alapján összefügg a siseg szócsalád tövével; lásd még: suskus. Végződése: gyakorító
képző. – A susárol, sustorékol és a sustorog feltehetőleg a susog alapján keletkezett különféle (részben
játszi) gyakorító képzőkkel, ugyanakkor a párhuzamos keletkezés lehetőségével is számolhatunk. A
susárol 1. jelentése: metonímia. A sustorog leginkább a 3. jelentésében használatos. – Ide tartozik: sustog
’sziszeg, zizeg’ (1787). A N. sustora ~ szusztora ’egy fajta lámpás; fényforrásként használt égő kanóc’
(1838), ’fösvény, fukar, zsugori; idős ember’ (1875) ide tartozik mint a sustorog relatív tövének -a képzős
folyamatos melléknévi igeneve (vö.: csusza, hulla stb.).
TESz. susárol, sustorog, szusztora a. is

suszter A: 1608 ? Suezter szn. (NEl.) [csak EWUng.]; 1690 ? Schuster szn. (uo.) [csak EWUng.]; 1750
Suszter szn. (MSzA. 57: 85) [csak EWUng.]; 1766 schuster (MonÍrók. 38: 275); 1784 suster (MNy. 71:
252); 1810 Szuszterhez (NSz. – Farkas A.: Misk. gyűl. 49); 1878 susztėr (NSz. – Kálmány L.: Koszorúk
2: 171); 1881 sujszterné (NSz. – Csepreghy F.: Műv. 5: 143); nyj. sújszter (MTsz.) J: 1. 1608 ’[cipész];
Schuhmacher’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1836 ? ’kontár; Pfuscher’ (NSz. – Kazinczy: Poet. munk. 69), 1877
’ua.’ (NSz. – Darmay V.: Uj. költ. 271) Sz: be~ol 1959 besuszterol ’[?]; (nachlässig od mühsam)
eingliedern, zusätzlich anbringen’ (ÉrtSz.).
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) schuster schuester, (B.) schu͡ ast’r, – ; ném. (au.)
Schuster:: ’cipész, kontár’ [< ném. (kfn.) schuoch ’cipő’ + sûter ’szabó; suszter’].. Lásd még: ném. (h.
baj.-osztr.) šui̯ šui̯ χ ’cipő’. Megfelelői: ; szb.-hv. šuster ’cipész; kontár’; ; szlk. šuster ’cipész’; stb. A
besuszterol származékhoz vö.: ; ném. (R., baj.-osztr.) einschustern ’kárt vall, károsodik; beledolgoz,
beletold stb.’
TESz.

suta A: 1468 Swtha szn. (OklSz.); 1655 suta (Apáczai Csere János: NySz.); 1703 Csuta (HOklSzj. 25);
1835 Suti (TudGyűjt. 2: 33) J: mn 1. 1468 ? ’[csonka, kurta]; verstümmelt, kurz, geschnitten’ (↑), 1655
’ua.’ (↑); 2. 1708 ’szarvatlan; hornlos, geweihlos’ (PP.); 3. 1793 ’félszeg, idétlen; unbeholfen’ # (NSz. –
Gvadányi: Rontó Pál XVI. el.); 4. 1795 k. ’buta, együgyű; dumm, einfältig’ (NSz. – Takáts R.: Told. B.
r.); 5. 1799 ’nőstény 〈szarvas, őz〉; weiblich 〈Hirsch, Reh〉’ (NSz. – Fábián J.: Term. hist. 535); 6. 1833
’farkatlan; schwanzlos’ (Kassai 2: 307); 7. 1835 ’bal, balkezes; linkshändig’ (Kassai 4: 303); 8. 1838 ’fél
fülével halló; auf einem Ohr taub’ (Tsz.) | fn 1. 1703 ? ’[őz, szarvas nősténye]; Geiß, Ricke’ (REl. 273)
[csak EWUng.], 1725 ’ua.’ (NSz. – Gradus ad Parn. 210); 2. 1780 ’csonk; Stumpf’ (NSz. – Dugonics:
Ulisses 47); 3. 1808 ’bal kéz; linke Hand’ (NSz. – Farkas Fer.: Éj. diad. 158).
Vándorszó. ⊗ Rom. ciut ciută nőnem : ’csonka, hiányos; rövid szarvú, szarvatlan’., șut, șută nőnem
’ua.’, ciută ’őzsuta, szarvastehén’; blg. шут ’szarvatlan’;szb.-hv. šut ’ua.’;szlk. šuta ’szarvatlan birka,
kecske’, šutý ’szarvatlan’; stb. Forrása: tisztázatlan. A vlach pásztorkultúra szókincséből terjedt el. – A
magyarba leginkább a románból került át, esetleg valamely szláv nyelv közvetítésével is. A magyarban az
1. és 2. jelentés az eredeti, a további jelentések metonimikusan, illetve metaforikusan keletkeztek.
Nyr. 30: 460; NyK. 33: 104; KSzlJsz. 482; TESz.

suttog A: 1577 súttogo sz. (KolGl.: NyF. 45: 48); 1585 Suttogo sz. (Cal. 1038); 1598 sutogiatok
(Baronyai Decsi János: NySz.); nyj. suttyogó sz. (ÚMTsz.) J: ’[?]; flüstern’.
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ A súg, susog típusú hangjelenségek érzékeltetésére. Végződése: -g
gyakorító képző. – A palatoveláris párhuzamosság alapján ide tartozik: setteg ’suttog’ (1553).
TESz.

sutton ∆ A: 1577–80 suttonba (Telegdi Miklós: NySz.); 1580 Suttomba (Telegdi Miklós: NySz.); 1784
ʃuttony (SzD. 77); nyj. suttyom (MTsz.) J: 1. 1577–80 ’zugoly, rejtekhely; Schlupfwinkel | Ofenwinkel’
(↑); 2. 1897 ’félreeső utca; abgelegene Gasse’ (MTsz.) | | sut A: 1715 sutban (MNy. 75: 382) [csak
EWUng.]; 1741 sútban (MNy. 65: 476); 1792 Sod' allya (SzD.); 1816 Sód (Gyarmathi: Voc. 100); 1816
Sutsu [? ɔ: Sutu] (Kriza: Vadr. 517); 1832 sutt (Kreszn.); 1863 Sutu (Kriza: Vadr. 517); nyj. suti (ÚMTsz.),
sutty (MTsz.) J: 1. 1715 ’[kemencezug | rejtekhely]; Ofenwinkel im Bauernhaus | Schlupfwinkel’ (↑)
[csak EWUng.]; 2. 1816 ’tűz melletti kormos fal; rußige Wand beim Feuer’ (↑); 3. 1939 ’gurító a
bányában; Rolle im Bergwerk’ (Melich-Eml. 220).
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) schutten: ’földhányás, földsánc; gurító a bányában; kis
bányaakna’; stb.. | ném. R. schutt ’földhányás, földsánc; gurító a bányában; kis bányaakna’; stb. – ném.
Schutt ’(kő)törmelék; hulladék’ [< ném. schütten ’önt, folyat’; stb.].. – Némelyik változat szóvégi m-je
bizonyos toldalékolt alakokban keletkezett; ehhez vö. az első adatot. A szóvégi ny-hez vö.: bükköny,
hókony stb. Az 1. jelentés alapja a sut jelentéséhez hasonlóan a német ’kis aknaszerű terem’. A 2. jelentés:
tréfás metafora. – A sutu változat szervetlen u-jához vö.: háncs, héj stb. A 2. jelentés: metonímia az 1.
jelentés alapján. A köznyelvben a sut olyan szókapcsolatokban fordul elő, mint a sutba dob ’eldob;
figyelmen kívül hagy’ .
NéprÉrt. 24: 32; Melich-Eml. 214; TESz. sut a. is

suttyan × A: 1844 suttyant (NSz. – Frankenburg: Est. 2: 230); 1863 suttannyon [n-j] (Kriza: Vadr.
484); nyj. suttyanik □ (ÚMTsz.) J: 1. 1844 ’surran, oson; schleichen, schlüpfen’ (↑); 2. 1887 ’egyszeri
suhogó hangot ad; einen rauschenden Ton geben’ (Nyr. 16: 94) || suttyant × A: 1846 suttyantotta (NSz. –
Szabó I.: Aesop meséi 33); 1879 belédsutyántom (Nyr. 8: 42) J: 1. 1846 ’valahová csúsztat, becsúsztat;
hineingleiten lassen’ (↑); 2. 1882 ’suhint; schwingen, schwippen’ (MTsz.) || suttyog × A: 1899 suttyogtak
(NSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; schwirren, sausen’.
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ A szótő a suttyó tövével azonos. A végződése: különféle igeképzők. – A
sutty indulatszó 〈leginkább hirtelen felindulás kifejezésére〉 (1832 (?), 1860/) elvonással keletkezhetett a
szócsalád igéiből.
TESz. sutty a. is

suttyó × A: 1795 k. Suttyó (NSz. – Takáts R.: Told. L. v.); nyj. sityó (ÚMTsz.) J: 1. 1795 k. ’fiatal
legény, siheder; junger Bursche’ (↑); 2. 1911 ’suhogós ág, vessző; rauschender Zweig, elastische Gerte’
(ÚMTsz.).
Szófajváltással keletkezett egy fiktív tő származékából. ⊗ Főnevesült folyamatos melléknévi igenév-ó
képzővel. A szótő a suttyan szócsalád tövével azonos. Az 1. jelentéshez vö.: siheder, suhanc – A suttyó
kicsinyítő képzős származékként való magyarázata nem valószínű.
TESz.

suttyomban A: 1613 suttomban (Pázmány Péter: NySz.); 1791 suttomba (NSz. – Döme K.: Pásztori
dal 43); 1832 suttonban (NSz. – Helmeczy: Jelenkor 1/1: 174); 1838 suttonyban (Tzs. Suttony); 1844
sutyonban (NSz. – Jósika M.: Békesi kal. 1: 139); 1852 suttyomban (NSz. – Jósika M.: Magy. csal. 4: 91)
J: ’[?]; insgeheim, verstohlen’.
Megszilárdult határozóragos főnév szófajváltása. ⊗ A suttonban ~ suttonba szóból, konkrét > elvont
jelentésváltozással: sutton ’kemencezug’ + -ban inesszívuszrag (illetve -ba inesszívusz funkciójú
illatívuszrag). – Az eredeti konkrét jelentéshez vö.: suttonba (1577–80); suttomban (1538 u.): a
kemencezugban.
Melich-Eml. 214; TESz.

suvad × A: 1568 suhodalmáról [U] sz. (Nádasdy 184), de →sudár; 1582 swadalmath, swdalmas sz.
(MNy. 51: 451); 1635 suvadalmából [?U] sz. (MNy. 51: 452); 1676 sohadalmokkal sz. (MNy. 51: 451);
1788 csuhat [d-t] sz. (MNy. 70: 95) [csak EWUng.]; 1836 ki-tsódik □ (Kassai 5: 207); 1839 csóldik □
(MTsz.) J: 1. 1568 ’üt, ver; schlagen’ (↑); 2. 1655 ’lazává válik, kioldódik; sich lockern, sich lösen’
(Apáczai Csere János: NySz.); 3. 1702 ’csúszik, csuszamlik; rutschen’ (↑); 4. 1752 ’beomlik, besüpped;
einstürzen, niedergehen’ (NyIrK. 2: 214); 5. 1762 ’valahová, valamilyen állapotba kerül; irgendwohin, in
einen Zustand geraten’ (NSz. – Landelinus 84); 6. 1784 ? ’〈csonthéjas gyümölcs zöld burkából〉 kifejlik |
〈csonthéjas gyümölcs héja a magról〉 leválik; sich ausschälen | sich abschälen’ (SzD. 71), 1835 ’ua.’
(Kassai 4: 342); 7. 1838 ’esik, zuhan; fallen’ (Tzs. Suhad); 8. 1863 ’〈munka〉 gyorsan halad; schnell
vorangehen 〈Arbeit〉’ (Kriza: Vadr. 398); 9. [meg~] 1863 ’meggebed; verrecken’ (Kriza: Vadr. 517); 10.
[meg~] 1873 ’megnyúlik, megnő; heranwachsen’ (Nyr. 2: 563); 11. [le~] 1877 ’leszáll 〈madár〉;
herabfliegen’ (NSz. – Szabó I.: Argon. 123); 12. [el~] 1886 ’elsurran, eltűnik; weghuschen’ (Nyr. 15:
239); 13. [le~] 1896 ’〈bőr〉 lehorzsolódik, lenyúzódik; sich abschürfen, sich abziehen’ (NSz. – Benedek
E.: Mesevilág 4: 390) Sz: ~alom 1568 ’verés; Schläge, Prügel’ (↑) || suvaszt A: 1803 El-suvasztott (NSz.
– Baróti Szabó: Magy. Vir. 301); 1806 suhaʃztással sz. (I. OK. 30: 261) [csak EWUng.]; 1836 Ki-tsószt,
Tsovaszt (Kassai 5: 207, 217) J: 1. [el~] 1803 ’ellop, elcsen, eltüntet; stehlen, verschwinden lassen’ (↑); 2.
1806 ’[hánt, héjából kifejt]; abschälen, enthülsen’ (↑) [csak EWUng.]; 3. 1825 ’csúsztat valahová |
kicsúszni enged; gleiten lassen | hin-bzw herausgleiten lassen’ (NSz. – Décsei Ján.: Mes. 46); 4. 1836
’füllent; flunkern’ (Kassai 5: 217); 5. 1838 ’〈növényt〉 kitép; (Pflanzen) ausreißen’ (Tsz.); 6. 1843 ’üt, sújt;
schlagen’ (MTsz.) | | suvál × A: 1838 sovállani, Sovárlani sz. (Tsz.); 1861 sovárol (MNyszet. 6: 357)
[csak EWUng.]; 1863 Suválni sz. (Kriza: Vadr. 517); nyj. csóválódik sz. (MNyszet. 6: 348) J: 1. 1838
’hánt, héjából kifejt, héjat lefejt; abschälen, enthülsen’ (↑); 2. [be~] 1861 ’beomlaszt; einstürzen lassen’
(MNyszet. 6: 317) Sz: ~lik 1861 ’〈héj〉 lefejlik, leválik | héjából kefejlik; sich abschälen | sich ausschälen’
(MNyszet. 6: 348); [össze~] 1861 ’összetapadoz, összesűrűsödik, összetöpped; zusammenkleben, sich
verdichten, zusammenschrumpfen’ (MNyszet. 6: 344); 1897 ’beomlik, besüpped; einfallen, einstürzen’
(MTsz.).
A szócsalád alapja valószínűleg a suvad: onomatopoetikus eredetű. ⊗ A szótő összefügg a suhog
szócsalád tövével és feltehetőleg a csóválcsóva szócsalád tövével is. A végződése: kezdő-gyakorító
képző. – A suvaszt és a suvál a suvad alapján keletkezhetett mozzanatos, illetve gyakorító képzővel, bár a
párhuzamos keletkezés lehetősége sem kizárt. A suvaszt bizalmas nyelvhasználatban élő 1. jelentéséhez
vö.: sikkaszt, suhintsuhog. A suvál némelyik változata az [1].tőtípus hatását tükrözi, itt egy ellentétes
irányú fonetikai változással számolhatunk, akárcsak az abál és sikálsikár esetében. A suvál 1. jelentéséhez
(továbbá a suvad 6. jelentéséhez és a suvaszt 2. jelentéséhez) vö.: kopál(lik)kopik.
MNy. 25: 52, 39: 235; Pais-Eml. 369; Kuk. 312; TESz.

suviksz × A: 1793 suvikszot (NSz. – Andrád S.: Virágos-kert 33); 1799 suvitzk (Márton Schuhwachs);
1844 Subiczkos sz. (NSz. – Aradi Vészl. 295); 1856 suviszk (NSz. – Lisznyai K.: Mad. pajt. 263); 1873
Subicz (Nyr. 2: 185); nyj. subiszt-tal (ÚMTsz.) J: 1. 1793 ’cipőkrém; Schuhwichse’ (↑); 2. 1848
’csekélység, semmiség; unbedeutende Kleinigkeit’ (NSz. – Kossuth: Hirlapja 281).
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr., B.) schu͡ ahwix, – ; n é m . Schuhwichse::
’cipőkrém’ [< ném. Schuh ’egy fajta lábbeli’ + Wichse ’tisztítószer, leginkább cipők tisztításához’].. Lásd
még: ném. (baj.-osztr.) wichs ’cipőkrém’. – A szó belseji v ~ b hangváltakozáshoz vö.: civil, ibolya stb. A
szóvégi szk, ck-s változatok hangátvetéssel és részben affrikálódással keletkeztek. A 2. jelentés: tréfás
metafora.
TESz.
 sügér A: 1199 Siguer szn. (OklSz.); 1430 Sygyrthow hn. (OklSz.); 1435 ʃiger (SoprSzj. 130.); 1544
swgert (OklSz.); 1835 Singér (Kassai 4: 307); 1887 súdér, sügre (Herman: HalK. 826, 827) J: 1. 1199 ?
’ízletes húsú, arasznyi nagyságú tüskés szárnyú hal; Barsch’ (↑), 1430 ’ua.’ (↑); 2. 1605 ’egy fajta harci
eszköz; Art Kriegsgerät’ (OklSz.).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A singér változat szó belseji n-je feltehetőleg szervetlen toldalékhang. A 2. R.
jelentés valószínűleg metaforikus jelentésfejlődéssel keletkezett; az elnevezés szemléleti alapját a sügér
tüskeszerű sugaras úszói adhatták.
TESz.

süket A: 1198 ʃukete sz. szn. (ÓMOlv. 63); 1332 Syketfeneuerdeu hn. (OklSz.); 1372 u./ ʃiket (JókK.
3); 1416 u./¹ ʃu̇ kèt (BécsiK. 256); 1582 ʃuͤ koͤ t (Bornemisza Péter: NySz.) J: mn 1. 1198 ? ’nem halló |
nagyothalló; taub, schwerhörig’ # (↑), 1372 u./ ’ua.’ (↑); 2. 1332 ’zajtalan, csendes; geräuschlos’ (↑); 3.
1456 k. ’valamely fontos tulajdonságot nélkülöző, valaminek a hiányával jellemezhető; bar einer
wichtigen Eigenschaft, charakterisiert durch das Fehlen von etw’ (SermDom. 2: 520); 4. 1527 ’[közönyös,
akinek hiába beszélnek]; indolent’ (ÉrdyK. 424); 5. 1662 ’harangzúgás nálküli 〈nagyhét, nagyheti napok〉;
ohne Glockengeläut 〈Karwoche〉’ (Lippai János: NySz.); 6. 1753/ ’tompa 〈hang〉 | rossz akusztikájú
〈helyiség〉; dumpf 〈Schall〉, von schlechter Akustik 〈Raum〉’ (NSz. – Zoltán J.: Telemakus 386); 7. 1943
’hiábavaló, tartalmatlan 〈beszéd〉; eitel, gehaltlos 〈Gerede〉’ (Pais-Eml. 517); 8. 1961 ’buta | ügyetlen;
dumm | ungeschickt’ (ÉrtSz.) | fn 1372 u./ ’[?]; tauber Mensch’ (JókK. 80) [csak EWUng.] || süke × A:
1838 Süke (Tsz.); 1886 sike-lóka (Nyr. 15: 381) J: ’(fél)süket; (halb)-taub’.
A szócsalád alapja a süket: ismeretlen eredetű. ⊗ Az 5. jelentés alapja a szb.-hv. gluha nedelja
’nagyhét’, tkp. ’süket hét’. – A süke elvonás a süketből, a gügye, hülye stb. hatására. – Ide tartozik:
sükebóka ’együgyű, bárgyú, ostoba’ (1873 (Ball.); – Az utótaghoz vö.: bókol.
TESz.

süldő A [6]: 1229/ ? Seldeu hn. (VárReg. 358.); [1237–40] Syldev szn. (PRT. 1: 772); 1395 k. ʒíldew
Díʃno (BesztSzj. 1031.); 1405 k. ʃilde (SchlSzj. 1453.); 1562 Swldew (MNy. 80: 380) [csak EWUng.];
1604 Suͤ duͤ (MA.); 1670 k. Södö (MNy. 80: 380) [csak EWUng.]; 1684 Sőldj Marha (uo.) [csak EWUng.];
1838 Süjdő (Tsz.); nyj. sűdémet, südü, sűdűgyerek (MTsz.) J: mn 1. [1237–40] ’[első évében levő, fiatal
serdülő 〈állat, főként disznó, nyúl〉]; jung 〈Tier, haupts Schwein, Hase〉’ # (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2. 1816
’először vemhes 〈disznó〉; zum erstenmal trächtig 〈Sau〉’ (Gyarmathi: Voc. 100); 3. 1817 ’serdülő
〈személy〉; heranwachsend 〈Person〉’ (NSz. – Czövek: Hír. zsiv. 1: 158); 4. 1824/ ’újonc, a maga
szakmájában kezdő 〈személy〉; angehend, als Neuling tätig’ (NSz. – Vörösm. 8: 221) | fn 1. [1237–40] ?
’[fiatal állat, főként disznó, nyúl]; Jungtier, Frischling, Junghase’ (↑), 1405 k. ’ua.’ (↑); 2. 1750 ’herélt
disznó; verschnittenes Schwein’ (Wagner: Phras. Majalis); 3. 1833 ’ifjonc, kamasz; grüner Junge’ (NSz. –
Vajai L.: Blumauer, Aeneis 2: 29).
Valószínűleg belső keletkezésű, esetleg származékszó egy relatív fiktív tőből. ⊗ A relatív tő -d
gyakorító képzővel keletkezett. Az abszolút tő valószínűleg a sülsüt. A szó végződése: -ő (folyamatos)
melléknévi igenévképző. A jelentésfejlődéshez esetleg vö.: sütő malac ’sütésre alkalmas fiatal disznó’
(1682). Hasonló szemlélethez vö.: bakfis.
Nyr. 79: 98; TESz.

süllő A [6]: 1138/ ? Sileu szn. (MNy. 32: 132); 1211 Silleu szn. (OklSz.); 1260 Scylew hn. (Gy. 3: 388)
[csak EWUng.]; 1274/ Syliethou hn. (Gy. 1: 877) [csak EWUng.]; 1294 ? Selleud sz. hn. (Györffy 1: 345);
1395 k. ʃcilew (BesztSzj. 299.); 1405 k. ʃille (SchlSzj. 798.); 1514 swllw (OklSz.) J: ’[?]; Zander
(Lucioperca lucioperca)’ #.
Jövevényszó egy honfoglalás előtti, csuvas típusú török nyelvből. ⊗ Csuv. šǝ̑la ’fogas (süllő)’ [< csuv.
šǝ̑l ’fog’; a szemléletmódhoz vö.: ; vö. →fogas].. Az ócsuvas alak *šiläk (~ ; köztörök *tišäk) lehetett; a
török alapszóhoz vö.: ; ujg. tiš; KH. tiš; ; oszm. diș; stb.: fog. A ; csuv. l ~ ; köztörök š megfeleléshez vö.:
dél, dől, kölyök. A magyarba átkerült alak: *šillik; a szóvéghez vö.: bölcső, kőrő stb. – A magyarból: ;
ném. (au.) Schill;; rom. șalău: ’fogas (süllő).’
MNy. 23: 190; NyK. 49: 216; TESz.; TörK. 17, 46

süly A: 1109 ? Sild sz. hn. (DHA. 380) [csak EWUng.]; 1121/ ? Siul hn. (MNy. 23: 362) [csak
EWUng.]; 1138/ ? Suhul szn. (MNy. 32: 205) [csak EWUng.]; 1138/ ? Suuledi sz. szn. (MNy. 32: 131);
1259 ? Sul hn. (FESz. Sülysáp) [csak EWUng.]; 1500 k. Swlÿ (CasGl. 37.); 16. sz. süöl (Magyary-Kossa:
OrvEml. 2: 308); 1578 Szuͤ l fuͤ (Gombocz E.: BotTört. 52); 1727 k. süjjnek (Ethn. 3: 63); 1742 sülnek
(NSz. – Miskóltzy F.: Manuale 433); 1812 sühel (MNy. 71: 252); 1824 sűj köszvény (NSz. –
Böszörményi: Kézi könyv 1: 118); 1838 süh (Tsz.) J: 1. 1500 k. ’különféle, keléssel, váladékos
duzzanattal járó betegségek neveként (aranyér, árpa szemhéjon, polip, vérbaj, skorbut); 〈zur Benennung
versch Krankheiten (Hämorrhoiden, Syphilis usw)〉’ (↑); 2. 1824 ? ’[〈szitokszóként〉]; 〈als Schimpfwort〉’
(NSz.) [csak EWUng.], 1835/ ’ua.’ (uo.) [csak EWUng.]; 3. 1952 ’csomó a fában; Knorren’ (OrmSz.).
Örökség az uráli korból. ⊗ Cser. (KH.) šəγəľ; md. (E.) śiľge, (M.) śiľgä; ; finn syylä N. syklä; lapp R.
tjåkle vagy (É.) ciw’hle vagy (É.) čikkâlâs; – szam. szelk. šī̮ la, sēla: ’szemölcs’ [uráli *ćᴕ̈kľä vagy *ćᴕ̈klä:
’ua.’].. Megfelelői: ; tar. sögäl sökel;; kalm. sȫl; stb.: . Az uráli első szótagbeli palatális magánhangzó i
vagy ü lehetett. Az ősmagyarban bizonyosan végbement egy kl > lk hangátvetés; a magyar l ~ ly
hangmegfeleléshez is vö.: toll. – Esetleg ide tartozik: sul, suly〈különféle betegségek megnevezése〉
(1595); visszakölcsönzés lehet a szerb-horvátból; vö.: ; szb.-hv. šuljevi ’aranyér; (kóros) orrvérzés’. Az 1.
jelentés különféle betegségek neveként alkalmazott jelentésárnyalatainak pontos elhatárolását a
rendelkezésre álló adatok nem teszik lehetővé. – A németből, illetve valamely déli szláv nyelvből való
származtatása téves.
FUF. 11: 263; TESz.; MSzFE.; MNy. 79: 82; UElSk. 484; SzKözl. 1985.: 21

süllyed A: 1416 u./¹ èlʃu̇ llèd (BécsiK. 243); 1510 k. el ʃÿlÿettek [d-t] (AporK. 143); 1519 el ʃy̋ ll''ede
(JordK. 139) [csak EWUng.]; 1575/ ʃuͤ llyed (Assz. D2b) [csak EWUng.]; 1647 sellyedett (OklSz.); 1660
megsűlyed (MonTME. 1: 268); 1771 sijednem sz. (Szőnyi: Szentek heged. 345); 1771 síjjed (Szőnyi:
Szentek heged. 51); nyj. sëjed (MTsz.) J: 1. 1416 u./¹ ’elpusztul, megsemmisül; vernichtet werden’ (↑); 2.
1510 k. ’a víz színe alá merül | a víz alá merülve elpusztul; ins Wasser sinken | ins Wasser sinkend
vernichtet werden’ # (↑); 3. 1519 ’lejjebb ereszkedik, lejjebb kerül; sich herablassen, herabgehen’ (↑); 4.
1519 k. ’belevésődik; sich eingraben’ (DebrK. 11); 5. [ma főként le~] 1531 ’lealacsonyodik | rossz
helyzetbe, nyomasztó állapotba kerül; sich erniedrigen | in schlechte Lage, in schlechten Zustand geraten’
(ÉrsK. 243) || süllyeszt A: 1418 Selyezthew sz. szn. (OklSz.); 1495 e. el ... ʃil'eʒto̗ tte volna (GuaryK. 42);
1519 el ʃylleʒte (JordK. 265); 1521 sẃllÿeztÿ (ApMélt. 34); 1621 seölliesztve sz. (Radv: Csal. 2: 231);
1757 séllyesztének (NSz. – Rósás Koszorú 10); 1787/ sűlleszti (NSz. – Földi J.: Költ. 176); 1791 süjjesztö
sz. (NSz. – Szeredai A.: Beszélgetések 1: 89) J: 1. 1495 e. ’elpusztít; vernichten’ (↑); 2. 1521 ’valaminek
lejjebb kerülését, elmerülését okozza; versenken’ # (↑); 3. 1551 ’elfojt, nem enged érvényesülni;
unterdrücken, seine Geltung verhindern’ (Heltai Gáspár: NySz.); 4. 1621 ’berakással beilleszt valahová;
durch Einlegung einfügen’ (↑); 5. 1643 ’eltüntet; verschwinden lassen’ (Com: Jan. 190) Sz: ~ő 1418 szn.
(↑); 1791 PartzPräs (NSz. – Szeredai A.: Beszélgetések 1: 89); 1824 ’[?]; Versenkung 〈im Theater〉’
(NSz.) [csak EWUng.].
Származékok egy fiktív tőből. ⊗ A szótő ismeretlen eredetű. A végződése: kezdő-gyakorító, műveltető
képző. A szó 2. jelentése lehetett az eredeti, a további jelentések részben metaforikusan, részben
metonimikusan keletkeztek.
SzófSz.; TESz.

sün A: [1079] ? Suni sz. szn. (DHA. 226) [csak EWUng.]; 1109 ? Sild sz. hn. (Fejérpataky: Kálmán
kir. okl. 34); 1121/ ? Siul hn. (MNy. 23: 362); 1138/ ? Suuledi sz. szn. (MNy. 32: 131); 1138/ ? Sun szn.
(MNy. 32: 205); 1181 ? Sun szn. (III. Béla kir. eml. 345); 1259 ? Sul hn. (FESz. Sülysáp) [csak EWUng.];
1395 k. ʒeul (BesztSzj. 1087.); 1405 k. zwl (SchlSzj. 1669.); 1416 u./¹ zo̗ l (BécsiK. 281); 1525 k.
Zy̋ ldy̋ zno (MNy. 11: 81); 1533 Suldisno (Murm. 513.); 1550 k. sindhysno (KolGl.: NyF. 45: 10); 1577
zolgj dizno (KolGl.: NyF. 45: 25); 1577 k. Swlÿ Dÿznot (OrvK. 303); 1727 k. süjdisznót (Ethn. 3: 62);
1792 ʃzö́ r diʃznó (SzD. Sül-diʃznó); 1800 Sün (Márton); 1848 Sünd (NSz. – Hanák: Emlősök és madarak
49); nyj. disznyószőcs, disznószőgy (MTsz.), széndisznó (), síndisznó, sövinmȧlȧc (Nyatl. sündisznó),
szűrdisznó (MNy. 58: 419) J: 1. 1395 k. ’tüskés bőrű, rovarevő kis emlős állat; Igel’ # (↑); 2. [~disznó]
1945 ’szúrós, tüskés növényi termés; stachelige Frucht’ (AkNyÉrt. 26/8: 19).
Örökség a finnugor korból. ⊗ Vog. R. soule; cser. (KH.) šülə; md. (E., M.) śejeľ; finn siili; : ’sün’ [fgr.
*śije-le ’ua.’].. A finnugor szavak *-le végződése névszóképző, mely már a finnugor korban a tőhöz
kapcsolódhatott. A szó eleji s ~ sz váltakozás oka ősmagyar kori nyelvjárási kettősség lehetsegg. A
magyarban a két szótagú alakok lehettek az elsődlegesek. A szóvégi mássalhangzók az l szabályos
hangtani fejleményei, bizonyos esetekben mégis számolni lehet a szőcsszűcs, szőr stb. népetimológiás
hatásával.
 ÁKE. 550; MNyTK. 43: 19; NytÉrt. 1: 10; Nyr. 87: 250; TESz.; MSzFE.

sündörködik × A: 1585 swdoͤ lkoͤ doͤ m ▼ (Cal. 161); 1647 suͤ doͤ rkoͤ dését sz. (OklSz. sündörgődzik);
1 80 8 Sündörködni sz. (SI.); nyj. söndörköd-ik (MTsz.) J: 1. 1585 ’hízelkedve forgolódik, jár-kel;
schmeichelnd herumstreichen’ (↑); 2. 1895 ’sürög-forog, lábatlankodik; jmdm unter den Füßen sein’ (Nyr.
24: 240) || sündörög A [1]: 1760 sündörgödzött sz. (NyK. 26: 342); 1796 sündörögtek (NSz. – Bessenyei
S.: Elveszt. parad. 1: 163); 1870 sündörg (CzF.); 1873/ söntörgött (NSz. – Baksay: Irod. dolg. 1: 389);
nyj. sëndërëg, sűdörög (ÚMTsz.), sintereg (MTsz.) J: 1. 1760 ’ólálkodik, settenkedik; herumschleichen’
(↑); 2. 1796 ’hízelegve forgolódik, jár-kel; schmeichelnd herumstreichen’ (↑); 3. 1800 ’sürög-forog,
lábatlankodik; jmdm unter den Füßen sein’ (NSz. – Peretsenyi Nagy L.: Léta 18) Sz: sündörgő(d)zik
1760 ’ólálkodik, settenkedik; herumschleichen’ (↑); 1796 k./ ’hízelkedve forgolódik, jár-kel;
schmeichelnd herumstreichen’ (↑).
Származékszó egy relatív fiktív tőből. ⊗ Az -r gyakorító képzős relatív tő a palatoveláris
párhuzamosság alapján összefügg a sodorral; az is lehetséges, hogy a szócsalád tagjai tulajdonképpen a
sedersodor származékai. A végződése: -ködik gyakorító-visszaható képző, -g gyakorító képző. A szó
belseji n inetimologikus. – A sündör ’hízelgő 〈fn〉’ (1808), ’hízelgő 〈mn〉’ (1838) elvonás az igei
alakulatokból. – A sündörködiknek és a sündörögnek a sodortól független onomatopoetikus eredeztetése
nem valószínű.
Nyr. 68: 51; TESz. sündörög a. is

süpped A: 1510 k. ʃephedy̋ ek [ik □] (AporK. 145); 1560 k. seppedekós sz. (GyöngySzt. 1071.); 1575
ʃebedékes sz. (Helt: Krón. 208); 1585 k. Sóppedek sz. (Gl.) [csak EWUng.]; 1675 Suppadoznak vala sz.
(Szatmár-Némethi Mihály: NySz.); 1683 sippadozni sz. (Tofeus Mihály: NySz.); 1713 Suppedezni sz.
(Kis-Viczay 204); 1810 Süppedek (NSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1510 k. ’〈puha, laza anyag〉 lefelé
nyomódik | puha laza anyagba bemélyed; nach unten sinken 〈weiches, lockeres Material〉 | in weiches,
lockeres Material sinken’ # (↑); 2. [magába ~] 1892 ’tehetetlenül, leverten magába zárkózik; sich
deprimiert verschließen, in sich versunken sein’ (NSz. – Herczeg F.: Mutamur 126) Sz: ~ék 1560 k. sz.
’ingovány; Morast’ (↑); 1789 ’[jelzőként] alávaló, alja 〈nép〉; gemein, niederträchtig 〈Volk〉’ (NSz. –
Szilágyi Sám.: Henriás 93) | ~ékes 1560 k. (↑) || süppeszt A: 1807 suppasztja (NSz. – Farkas Fer.: Vil.
ritk. 2: 81); 1808 Sippaʃztani sz. (SI. 496); 1835 Sepheszt (Kassai 4: 296); 1870 süppeszt (CzF.) J: 1. 1807
’ledönt, összeroskaszt; umstürzen, zusammenfallen lassen’ (↑); 2. 1835 ’süppedésre késztet, süppedést
okoz; (ver)senken’ # (↑).
A szócsalád alapja, a süpped: örökség, ugor kori tő magyar képzéssel. ⊗ A tőhöz vö.: vog. (AL.) šēp-,
(Szo.) sēp- ’elmerül, elsüllyed’ [ugor *čeppɜ- ’besüllyed, elsüllyed, lesüllyed’; onomatopoetikus
eredetű].. A magyar szó belseji pp geminálódással jött létre az ősmagyar *pbőlcsupor, lep stb. A
végződése: -d kezdő-gyakorító képző. Palatális párjában elhomályosult az onomatopoetikus jelleg. Az ü-s
alakok elterjedése a süllyed hatására is végbemehetett. – A süppeszt szó -szt műveltető képzős kései
alakulat a süpped alapján, az árad : árasztár¹ szópár analógiás hatására. – Hasonló onomatopoetikus
szavak a nyelvjárásokban: suppant ’ledob; hengerít, gurít 〈tárgyas〉’ (1784); suppan ’leesik, huppan,
puffan’ (1792); stb.; lásd még: suprál.
FUF. 11: 188; MNy. 28: 47; TESz.; MSzFE.

sürög A [1]: 1057/ ? Sergys sz. szn. (DHA. 161) [csak EWUng.]; 1536 ʃÿrgewdÿk wala sz. (Pesti:
NTest. 142v.); 1566 suͤ reg forog (HFab. 103); 1585 soͤ rgoͤ loͤ des sz. (Cal. 751 [ɔ: 749]); 1591
szuͤ rgoͤ loͤ dgyetec sz. (Pécsi Lukács: NySz.); 1632 sürgés forgásból sz. (Tolnai István: NySz.); 1695/ sürög
(GyöngyD.: Cup. O. ???: NySz.); 1792 ʃireg (SzD. 224); 1805 sürg (NSz. – Verseghy F.: Tiszta magy.
147); 1845 süröngve sz. (NSz. – Tavasz 181); 1847 sereg (NSz. – Erdéélyi: népd. és mondák 2: 271);
1878 sėrėg (NSz. – Kálmány L.: Koszorúk 2: 194); nyj. sörög (MTsz. sërëg), sürrög (MTsz. sürög) J: 1.
1536 ’[szorgoskodik]; sich beeifern, geschäftig tun’ (↑); 2. 1632 ’forgolódik valahol | forgolódik valaki
körül; sich umtun | sich um jmdn herumtun’ (↑); 3. 1804 ’sietve igyekszik valahová; eilen’ (NSz. –
Verseghy: Kolomp. 1: 86); 4. 1837 ’perdül, forog | táncol; sich drehen | tanzen’ (NSz. – Aurora 16: 174);
5. 1843 ’hemzseg, nyüzsög | nyüzsögve tódul valahová; schwärmen, wimmeln | sich schwärmend
drängen’ (NSz. – Garay J.: Vers. 282); 6. 1859 ? ’pezseg, élénken folyik 〈élet, tevékenység〉; brausen
〈Leben, Tätigkeit〉’ (NSz. – Jósika M.: Nov. 1: 91), 1879 ’ua.’ (NSz. – Szabó D.: Béla fut. 104) Sz:
sörgődik 1536 ʃÿrgewdÿk wala ’szorgoskodik; sich beeifern, geschäftig tun’ (Pesti: NTest. 142v.) |
sürgölődik 1585 soͤ rgoͤ loͤ des sz. ’[forgolódik valaki körül | hízelegve sündörög valaki körül]; sich um
jmdn herumtun | scharwenzeln’ (Cal. 751 [ɔ: 749]); 1591 szuͤ rgoͤ loͤ dgyetec ’; sich beeifern, geschäftig tun’
(Pécsi Lukács: NySz.) || sürget A: 1584–8 Suͤ rgetik (MNy. 75: 510) [csak EWUng.]; 1766 soͤ rgetné (NSz.
– Galgóczy: Bathiani 18); 1839 sërgetyű sz. (MTsz.); nyj. sírgettem-forgattam (MTsz. sërget) J: 1. 1584–
8 ’[?]; bedrängen, verfolgen, belästigen’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1603 ’siettet; auf etw drängen, etw
betreiben bzw jmdn antreiben’ # (TörtTár. 1862.: 163); 3. 1839 ’pörget, forgat; drehen’ (MTsz. sërgetyű)
Sz: ~ős 1784 sürgetö́ s (NSz. – M. Hírmondó 170) || sürgős A: 1832 sürgősebb (NSz. – Harsányi P.: Mul.
4: 27); nyj. csürgüs (ÚMTsz.), sirgős (SzegSz.) J: 1. 1832 ’sürgés-forgással tele, eleven, pezsdülő; rege,
bewegt’ (↑); 2. 1844 ’gyorsan elintézendő, siettető; eilig, dringend’ # (NSz. – Kiss M.: Ujdon szavak 90) ||
sürgöny A: 1834 Sürgöny (Math.) J: 1. 1834 ’sürgős, fontos hivatalos irat, diplomáciai levél;
Eilnachricht’ (↑); 2. 1846 ’valamire buzdító, sarkalló dolog, eszköz; Antreibung’ (NSz. – Kuthy L.: Hazai
rejt. 1: 124); 3. 1848 ’futár; Eilbote’ (NSz. – Kossuth: Hirlapja 485); 4. 1848 ’távirat; Telegramm’ (NSz. –
MT. 119) Sz: ~öz 1854 sürgönyözés sz. (NSz. – Degré: Kal. 2: 22).
A szócsalád alapja, a sürög származékszó. ⊗ Az alapszó egy ősi ige, melynek adatolt előfordulása
valószínűleg a sür ’igyekszik, sürög-forog’ (1840 (NSz.). Ugyanez az ige ikerszók előtagjaként is
felbukkan: sű-forr (1819), sürr-forr (1833): zúg, morajlik. A szócsalád korábbról adatolható tagjai (pl.
serdül, serény, serkent, sűrű stb.) a feltehető alapige korai meglétét bizonyítják a meglehetőst kései
felbukkanás ellenére. Ennek az igének a veláris változatához vö.: sarjú, sor²sorol. A sürög végződése g
gyakorító képző. A sürget a sürögből keletkezett -g műveltető képzővel. A sürgős és a sürgöny tudatos
szóalkotással keletkezett a nyelvújítás korában a sürögigesürg- tőváltozatából. A sürgős végződése -ő
(folyamatos) melléknévi igenévképző és -s melléknévképző; a szó a korábbi sürgetős (↑) helyett jött létre.
A sürgöny szó -ny névszóképzővel keletkezettmozdony. – Valószínűleg ide tartozik: 1138/Surgudi sz., szn.
TESz. sürget a. is

sűrű A [6]: 1347 Swrew hn. (MHH. 2: 156); 1372 u. ʃewrew (JókK. 27); 1490 k. ʃyru (NagyvGl. 64.);
1517 sÿrevsegenek sz. (DomK. 79); 1527 megh ʃerwͤ yttee sz. (ÉrdyK. 200); 1536 ʃÿwrew (PFab. 24a)
[csak EWUng.]; 1559 ʃuͤ ruͤ (SzChr. 169b) [csak EWUng.]; 1566 szuͤ roͤ (HFab. 93) [csak EWUng.]; 1630
suͤ ruͤ ven (Molnár Albert: NySz.); 1797 sürvenn (NSz. – Beregszászi: Sprachlehrre 17); 1807 sürjed sz.
(NSz. – Farkas Fer.: Vil. ritk. 2: 71); 1816 süreje (NSz.) [csak EWUng.]; nyj. síri (MTsz.) J: mn 1. 1347 ?
’forgó, örvénylő, tekergő; drehend, wirbelnd | kringelig’ (↑), 1508 ’ua.’ (NádK. 80); 2. 1372 u./ ’tömött,
dúsan nőtt; dicht’ # (↑); 3. 1416 u./¹ ’vastagon folyó; dickflüssig’ # (BécsiK. 272); 4. 1416 u./¹ ’árnyékoló,
sötét, homályos; beschattend, finster’ (BécsiK. 291); 5. 1490 k. ’egymáshoz közeli részecskékből álló,
sok szennyező anyagot tartalmazó 〈levegő, füst, köd〉; dick 〈Luft, Rauchwolke, Nebel usw〉’ # (↑); 6. 1577
k. ’gyakori, rövid időközönként következő; häufig’ # (OrvK. 34); 7. [~vérű] 1750 ? ’indulatos természetű;
vollblütig, aufbrausend’ (NSz. – La Placette J.: Ethika 302), 1807 ’ua.’ (NSz. – Palugyay 112); 8. 1873
’tömzsi, vaskos; gedrungen, dick’ (Nyr. 2: 524); 9. 1897 ’sürgő-forgó, szorgoskodó; geschäftig, regsam’
(MTsz. sűrű gazdasszony) | fn 1. 1508 ? ’erdő mélye, bozótos vadon; Dickicht’ (MNy.), 1527 ’ua.’
(ÉrdyK. 527); 2. [főként vminek a ~je] 1643 ’valaminek a sűrű, sötét része, belseje; dichter, dunklerTeil,
Inneres’ (Com: Jan. 216); 3. 1813 ’emberek nyüzsgő tömege; Menge’ (NSz. – Baróti Szabó: Virg. Énéis
2: 191) Sz: ~ség 1517 (↑) | sűrít 1519 k. el ʃwͤ rite (DebrK. 144) | ~södik 1750 sürűsödik (Faludi Ferenc:
NySz.).
Származékszó. ⊗ Az alapige ősi örökség lehet, melynek adatolt előfordulása a sür ~ sürrsürög. Az
alapszó veláris változatához vö.: sarjú, sor²sorol. Végződése: -ű (folyamatos) melléknévi igenévképző.
Néhány változat szó belseji v-je hiátustöltő lehet. A melléknévi jelentésekhez vö.: sesrény, sürög stb. –
Ide tartoznak: serevény ’sűrű bozót’ (1824); N. sürvedik ’alkonyodik’; stb.
MNy. 7: 388; NytÉrt. 30: 63; TESz.

süsétek × A: 1590 Suͤ setek (SzikszF. 78); 1604 Suͤ ʃetéc (MA. Aláuda); 1604 Suͤ sétec (MA.); nyj. sűsitek
(ÚMTsz.) J: ’búbos pacsirta; Haubenlerche’.
Származékok egy fiktív tőből. ⊗ A szótő onomatopoetikus eredetű, a pacsirta hangjának utánzására jött
létre. A végződése: játszi névszóképzőpizsétek. Egyéb megnevezések: süsölék (1870 (CzF.); N. sisőke,
süsőke, süsüke, süsütke stb.: ’búbospacsirta’. – A süsüvel való összefüggése nem valószínű.
TESz.; KMad. 232

süsü A: 1792 Süsü (SzD.); 1825 süsű (NSz. – Nátly J.: Vél. 35) J: 1. 1792 ’faragatlan, durva 〈ember〉;
ungehobelt 〈Mensch〉’ (↑); 2. 1825 ’együgyű, félkegyelmű | gyámoltalan; einfältig, blödsinnig |
unbeholfen’ (↑); 3. 1888 ’makacs, önfejű; hartnäckig’ (Nyr. 17: 348); 4. 1897 ’süket; taub’ (Nyr. 26: 479).
Belső keletkezésű, keletkezésmódja azonban bizonytalan. ⊗ Játszi szóalkotással, szótagismétléssel
keletkezhetett. Az önálló szóként nem adatolt szóelemek a siseg szócsaládhoz vagy a palatoveláris
párhuzamosság alapján a susog szócsaládhoz tartozhatnak. A szó eredetileg az együgyű, bárgyú emeberek
pösze, beszédhibás kiejtésére utalhatott. Ma főleg a 2., tréfás jelentése ismert.
TESz. süsü² a. is

süt A: 1343 Sytew sz. szn. (MNy. 63: 369); 1416 u./¹ ʃu̇ to̗ to̗ l sz. (BécsiK. 189); 1458 sywthew sz.
(OklSz.); 15. sz. Kalaczithe sz. szn. (MNy. 25: 311); 1519 ʃevtnek vala (CornK. 238); 1533 Sutto sz.
(Murm. 1836.) J: 1. 1343 ? ’[〈ételneműt〉 szárazon vagy zsírban hő hatásának kitéve fogyaszthatóvá
alakít]; braten, backen 〈trans〉’ (↑), 1357 ’ua.’ (OklSz. kenyér-sütő); 2. 1527 ’éget | 〈hő- vagy fényforrás〉
erősen melegít, izzik, világít; brennen, scheinen 〈zB Sonne〉’ (ÉrdyK. 469); 3. 1528 ’izzó vassal bélyeget,
jegyet nyom valakire, valamire; brandmarken’ (MNy. 31: 276); 4. 1550 ’〈dér, fagy, ragya növényen〉 az
elaszáshoz hasonló tüneteket okoz | 〈nagy hideg hatására az emberben〉 égéshez hasonló érzést vált ki;
Brand 〈Pflanzenkrankheit〉 verursachen | brennend schmerzen 〈Frost〉’ (Nyr. 74: 378); 5. [el~, R. ki~]
1552/ ’[〈lőfegyvert〉 egy mozdulattal egyszeri működésbe hoz]; abfeuern 〈Waffe〉’ # (TCr. H3b) [csak
EWUng.]; 6. [le~i, alá ~i, földre ~i] 1566 ’〈szemét, tekintetét, fejét, fülét〉 földre szegezi, lehajtja;
niederschlagen〈 Augen〉, senken 〈Kopf, Ohren〉 |’ (Heltai Gáspár: NySz.); 7. [ma csak el~] 1649
’(rendszerint némi mesterkedéssel) a valóságosnál jobbként elfogadtat | jóként túlad rajta; loslassen | an
den Mann bringen’ (NSz. – G. Kat.: V. titk. 3: 1119); 8. 1649 ’okozza, hogy valami szégyenletes, nem
kívánatos állapotban megrekedjen; steckenbleiben machen, bloßstellen’ (Czeglédi István: NySz.); 9.
1791/ ’erőltetetten, ügyetlenül szövegez | verselési hibát követ el; ungeschickt abfassen | holperige Verse
machen’ (NSz. – Kazinczy: Lev. 2: 193); 10. [pofon ~, nyélbe ~] 1847 ’üt; schlagen’ (NSz. – Döbrentei
G.: Huszárdal. 134); 11. 1867 ’〈hajat〉 sütővassal göndörít; die Haare brennen’ (NSz. – Tolnai L.: Besz. 2:
201) Sz: ~ő 1343 ? szn. ’pék; Bäcker’ (↑); 1357 Kenersytou hn. ’ua.’ (OklSz.); 1544 PartzPräs (OklSz.);
1549 ’sütőedény; Bratpfanne’ (OklSz. béles-sütő); 1882 ’kemennce; Backofen’ (-NépkGy. 3: 413); 1924/
’tűzhelynek zárt üregű része; (Back)röhre’ (NSz. – Gárdonyi: Ida 330) | ~és 1529 e. ʃiteʃet (VirgK. 37) |
~et 1598 suͤ tet ’[?]; Backwer’ (Erasmus Roteradamus: NySz.) | ~kérezik 1771 sütkerezni sz. ’sütöget;
braten, backen’ (MNy. 65: 476); 1838 ’napozik; sich sonnen’ (Tzs.) | ~emény 1771 sütemények-is ’[?];
Gebäck’ (NSz. – Farkas J.: Ungar. Gramm. 451) | ~öde 1845 sütőde (Fogarasi) || sül A: 1395 k. ? ʃílth sz.
(BesztSzj. 1259.); 1405 k. ʃulth sz. (SchlSzj. 1937.); 1406 Sÿwlth sz. szn. (MNy. 10: 328); 1548/ ʃʒoͤ lt sz.
(TCr. k3a) [csak EWUng.] J: 1. 1395 k. ’〈ételnemű〉 szárazon vagy zsírban hő hatására fogyaszthatóvá
válik; braten 〈intrans〉’ (↑); 2. 1519 ’〈hő- vagy fényforrás〉 erősen melegít, éget, izzik, világít; brennen,
scheinen 〈zB Sonne〉’ (JordK. 393); 3. [ma csak el~] 1553 ’〈lőfegyver stb.〉 egyszeri működésbe jön; sich
entladen’ # (Tinódi: Cronica 1: Elv.); 4. [vki vmiben ~] 1584 ’nem kívánatos, szégyíenletes állapotban
megreked; stekkenbleiben’ (Bornemisza Péter: NySz.); 5. 1586 ’naptól, hőségtől kiszárad, tönkremegy |
〈embernek〉 kellemetlenül melege van; austrocknen | einem ist heiß’ (Félegyházi Tamás: NySz.); 6. 1613
’〈rossz hír, név, vélemény〉 hozzátapad valakihez, ráragad valakire; an jmdm haften bleiben’ (Pázmány
Péter: NySz.); 7. [vkitől vki] 1750 ’valakitől ered, származik, valaki révén végbemegy, véghez jut valami
〈alkotás, munka, teljesítmény〉; herrühren, durch jmdn vorgehen’ (NSz. – heptalogus 31); 8. 1790
’következik, történik, sikeresen megvalósul; (er)folgen, herauskommen’ (NSz. – Simai Kr.: Igazházi 39);
9. [főként le~] 1792 e./ ’〈a test bőre〉 a naptól lebarnul; abbrennen, gebräunt werden’ # (NSz. – Ráday G.:
Ö. M. 109) Sz: ~t 1395 k. igenév (↑); 1405 k. ’pecsenye; Braten’ (↑); 1584 ’buta, faragatlan |
szélsőségesen tipikus stb.; dumm, ungehobelt 〈abstr〉 | typisch, echt’ (Bornemisza Péter: NySz.) | ~etlen
1585 Swletlen ’meg nem sült, rosszul sült; unausgebacken, ungebraten’ (Cal. 517); 1743 ’szellemtelen,
ízetlen, buta; unsinnig, dumm, abgeschmackt’ (NSz. – Maróthi: Arithm. el.: 2) | ~etlenség 1765
suͤ ételenség ’ostobaság, szellemtelen tréfa; Unsinn’ (NSz. – Kérd. és fel. 49).
A szócsalád alapja a süt: örökség az ugor korból. ⊗ Vog. (T.) šät-: ’süt’., (KL.) šit- ’megjelenik,
feltűnik’ [ugor *čittɜ- ’süt; megjelenik, feltűnik’; esetleg onomatopoetikus eredetű].. A szó belseji *tt > m.
t változáshoz vö.: hat², →ját stb. – A sül analógiás képződmény lehet a hűt : hűl, nyit : nyílik stb. szópárok
alapján. Némelyik jelentés keletkezésénél szerepet játszhatott a szó lőfegyverek használatával kapcsolatos
alkalmazása is; vö. pl.: belesül ’megakad (a beszédben stb.)’ (1598), eredetileg ’megreked a csőben
〈lövedék〉’ (1609). Másfelől a jelentések elvont értelmét a konyhaművészet vonatkozásában is
magyarázhatjuk; vö.: kifőz ’kifőz; kifőz, kieszel’ (1767 (NySz.). Lásd még: kisüt és esetleg: felsül. A süti
’EZ NEM KELL’ (1972 (ÉKsz.) szórövidülés a süteményből, -i kicsinyítő képzővel.
 NyH.; TESz. belesül a. is; MSzFE.

sütnivaló A: 1783 sütni-valónk (NSz. – Győrfi: Klimius 178) J: 1. [főleg birtokos személyraggal,
állandósult szókapcsolatban] 1783 ’ész; Verstand. Grütze’ (↑); 2. 1792 ’[?]; Sauerteig’ (SzD.).
Szófajváltással keletkezett összetett szó. ⊗ Főnevesülés a süt ’EZ NEM KELL’igesütni főnévi igenévi
alakjából + való ’alkalmas, megfelelő’szóból; (határozói) alárendelés. A konyhaművészet szavaként
jöhetett létre. Hasonló keletkezésmódhoz vö.: ennivalóeszik; innivaló ’ital’ (1592); stb. Valószínűleg a 2.
jelentés az eredeti; a konkrét > elvont jelentésváltozáshoz, illetve a konyhaművészetre és a gondolkodásra
vonatkozó jelentések összefüggéséhez vö.: forral ’kifőz, kieszel’ (1613), tkp. ’felforral’ (1508) (a forr stb.
származékszava); kisüt, sületlensüt; stb.
MNy. 1: 86; Szok. 58; Mi fán. 281; TESz.

süv A [7/1]: 1138/ Sue szn. (MNy. 32: 131) [csak EWUng.]; 1274 Syueteluke hn. (Gy. 2: 184); 1399
Syw szn. (OklSz.); 1405 k. ʃiw (SchlSzj. 227); 1539 ʃuͤ , ʃuͤ em (CorpGr. 41); 1643 ʃuͤ v (Com: Jan. 117);
1844 Súv, sú (NSz. – Kiss M.: Ujdon szavak 90); 1863 Sóe (Kriza: Vadr. 516) J: 1. 1138/ ? ’[nagybácsi];
Onkel’ (↑) [csak EWUng.], 1405 k. ’ua.’ (↑); 2. 1527 ’unokafivér; Vetter’ (ÉrdyK. 395); 3. 1533 ’sógor;
Schwager’ (Murm. 2239.); 4. 1838 ’sógorasszony; Schwägerin’ (Tsz.).
Bizonytalan eredetű, esetleg jövevényszó egy honfoglalás előtti, csuvas típusú török nyelvből. ⊗ Vö.:
csuv. šǝ̑llǝ̑m ’fiatalabb fiútestvérem’; – kök- török siŋil: ’(fiatalabb) lánytestvér’;tat. seŋel: ’ua.’; stb. [? <
török *šiŋ (rokonsági név)].. A származtatásnak hangtani és alaktani nehézségei vannak. A magyarba
átkerült alak a *šı̈ γ lehetett; a szóvég kialakulásához vö.: ölyv. Az eredeti változat feltehetőleg a sí, sű. A
v-re végződő alakváltozat elvonással keletkezhetett a toldalékolt, szó belseji v-s változatokból.
Melich-Eml. 295; TESz.

süveg A: 1307/ ? Syuegd sz. hn. (Gy. 1: 662) [csak EWUng.]; (†1082) [1350] Siweg(faa)m hn.
(HazaiOkmt. 4: 4); 1395 k. ʃÿueg (BesztSzj. 611.); 1416 u./¹ ʃu̇ uèǵǵèl (BécsiK. 45); 1522 Swegh szn.
(MNyTK. 86: 58); 1533 Suͤ uek (Murm. 2020.); 1548 soͤ weg (OklSz. háló-süveg); 1569 sümeg (MNy. 64:
94); 1650 Süueőgh (MNy, 69: 110) [csak EWUng.]; 1710 süöget (TörtTár. 1883.: 400); 1832 sőg
(Kreszn.); nyj. sijeg (MTsz.) J: 1. 1307/ ? ’különböző (férfi) fejfedők megnevezéseként; 〈Benennung
versch Kopfbedeckungen (von Männern)〉’ (↑) [csak EWUng.], 1395 k. ’ua.’ (↑); 2. [madár~] 1405 k.
’fagyal; Rainweide, Liguster’ (SchlSzj. 900.); 3. 1544 ’cukorsüveg; Zuckerhut’ (OklSz.); 4. 1565 ’fityma;
Vorhaut’ (Melius Péter: NySz.); 5. 1787 ’különböző tárgyak domború vagy kúp alakú felső része, teteje |
tetőszerkezet felső, csúcsos része; gewölbter od konischer Oberteil, Haube von etw | First’ (NSz. –
Mátyus I.: Ó és új Diaet. 2: 479).
Bizonytalan eredetű, esetleg jövevényszó egy honfoglalás előtti, csuvas típusú török nyelvből. ⊗ Vö.:
csuv. śəľək əśľək ’kalap, sapka’; – csag. yelek: ’egy fajta fejedelmi fejfedő’;oszm. yelek: ’ua.’ [tisztázatlan
eredetű].. A származtatásnak főként hangtani nehézségei vannak. Az átvett alak egy szó eleji *č-t
tartalmazhatott; a szó eleji cs > s affrikálódáshoz vö.: sarló, saru stb. Az eredeti jelentése feltehetőleg
’kúp alakú fejfedő’. A 2., 3. és 5. jelentés: metafora. A 4. jelentés keletkezésének szemléleti alapja a
valamit beborító, körülvevő lehetett.
BTLw.; MNy. 8: 452; TESz.; TörK. 23

süvölt A: *1061/ [13. sz.] Scieltehege sz. hn. (DHA. 168) [csak EWUng.]; [1321]/ Sywelthe sz. hn.
(Gy. 1: 512) [csak EWUng.]; 1405 k. ʃiuelte sz. (SchlSzj. 2001.); 1416 u./¹ ʃu̇ uo̗ lt (BécsiK. 281); 1577 k.
Sweͦ lteʃe sz. (OrvK. 84); 1585 Szwuoͤ ltoͤ k (Cal. 542); 1595 Seütenni sz. (Ver. 97); 1761 suͤ voͤ tési sz. (NSz. –
Biró M.: Préd. 996) J: 1. *1061/ [13. sz.] ’[〈személy〉 sivít, visít]; schrillen, heulen, kreischen 〈Person〉’
(↑) [csak EWUng.], 1416 u./¹ ’ua.’ (↑); 2. *1061/ [13. sz] ’[〈szél〉 zúg]; heulen, brausen 〈Wind〉’ (↑) [csak
EWUng.], 1772 ’ua.’ (NSz. – Mészáros Ign.: Kartigám 196); 3. 1405 k. ’sípol, fütyül; pfeifen’ (↑); 4. 1536
’[〈kígyó〉 sziszeg]; zischen 〈Schlange〉’ (PFab. 83b) [csak EWUng.]; 5. 1565 ? ’csúfol; über jmdn spötteln’
(Melius Péter: NySz.), 1694 ’ua.’ (MNy. 8: 177); 6. 1577 ’〈fül〉 zúg; sausen 〈Ohr〉’ (↑); 7. 1761 ’〈hangszer〉
éles, magas hangon szól; schrillen 〈Musikinstrument〉’ (↑); 8. 1764 ’〈madár〉 rikolt; schreien 〈Vogel〉’
(NSz. – Kollárics J.: Philothea 136); 9. 1795 ’〈személy〉 zihál, hörög; keuchen, röcheln 〈Person〉’ (NSz. –
M. Kurir 2: 155) Sz: ~ő *1061/[13. Jh] ? hn. (↑) [csak EWUng.]; [1321]/ hn. (↑) [csak EWUng.]; 1405 k.
’síp, furulya; Pfeife, Blockflöte’ (↑); 1793 ’[?]; Gimpel 〈Vogel〉’ (KMad. 314) [csak EWUng.] || süvít A:
1780 Süvít (NSz. – Dugonics: Ulisses 25); 1792 e./ sivító sz. (NSz. – Ráday G.: Ö. M. 174); 1793
sövítgetett sz. (NSz. – Magyar Játék-szin 4: 169); nyj. svétyű sz. (MTsz. sivítyű) J: 1. 1780 ’〈szél, erős
légáramlás〉 fütyülő hangot ad | 〈lövedék〉 fütyül; einen pfeifenden Ton geben 〈Wind, starke Luftströmung〉
| pfeifen 〈Geschoß〉’ # (↑); 2. 1788/ ’〈madár〉 éles hangon szól, rikolt; schreien 〈Vogel〉’ (NSz. – Kazinczy:
Lev. 1: 200); 3. 1792 ’visít; kreischen’ (NSz. – Sándor I.: Orras Ovid. 182); 4. 1804 ’〈hangszer〉 éles,
magas hangon szól; schrillen 〈Musikinstrument〉’ (NSz. – Verseghy F.: Rikóti 6); 5. 1808 ’sziszeg;
zischen’ (SI. Sivítani); 6. 1822 ’fütyül, sípol; pfeifen’ (Wagner: Phras Sibilo); 7. 1843 ’〈szín〉 rikít;
schreien 〈Farbe〉’ (NSz. – Életk. 2/4: 305).
Származékszó. ⊗ A sí¹igesiv- tőváltozatából jött létre mozzanatos, illetve mozzanatos-műveltető
igeképzővel, gyakorító funkcióval is. A sőt változat a mássalhangzók különféle kiesésével keletkezett. A
süvít 7. jelentéséhez vö.: rikít.
SzófSz. sivít a. is; Nyr. 84: 97; TESz.

süvölvény ∆ A: 1877 süvölvénnyel (NSz. – Ágai A.: Porzó tárca 2: 161) J: fn 1877 ’siheder;
Halbwüchsiger’ (↑) | mn 1894/ ’fiatal, növendék 〈fa, állat〉; jung 〈Baum, Tier〉’ (NSz. – Mikszáth: Birtok
103).
Származékszó. ⊗ A süvöltb ő l -vény névszóképzővel. A szó belseji t kieséséhez vö.:
ereszvényeresztvény. A főnévi jelentés keletkezéséhez vö.: siheder, suttyó; a melléknévi jelentés jelzői
használatban alakult ki.
TESz.

sváb A: 1294/ Suap hn. (HOkm. 8: 341) [csak EWUng.]; 1414 Zoap hn. (Csánki 1: 267); 1538 Suab
(PestiN. R1); 1620 svábok [?U] (NEl.) [csak EWUng.]; 1799 Isváb, Sováb (NSz. – Sándor I.: Sokféle 6:
116); nyj. sóháb, subáb (MTsz.), váb, zsváb (ÚMTsz.) J: fn 1. 1294/ ? ’a németek egyik csoportjához
tartozó személy; Schwabe’ (↑), 1538 ’ua.’ (↑); 2. 1575 ’német személy; Deutscher’ (Nyr. 96: 89); 3. 1784/
? ’[magyarországi német]; Ungarndeutscher’ # (NSz.) [csak EWUng.], 1847 ’ua.’ (uo.) [csak EWUng.]; 4.
1848/ ’csótány, svábbogár; Küchenschabe’ (NSz. – Jókai 8: 49); 5. 1877 ’búcsújáró személy; Wallfahrer,
Pilger’ (Nyr. 6: 271) | mn 1604 ’a svábokkal, illetőleg a németekkel kapcsolatos, rájuk vonatkozó;
schwäbisch bzw deutsch’ (MA. Vindélici).
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) svhwâb ’sváb 〈fn〉; svábbogár’, (B.) schwåb
’svábbogár’, – ; ném. Schwabe ’ua.Svábország lakója’, (au.) Schwab ’svábbogár’bizonytalan eredetű;
összefügg a [lat. Suevus ’egy germán néptörzs tagja’ szóval, azonban e szavak egymáshoz való viszonya
tisztázatlan].. Megfelelői: ; szb.-hv. Švaba, N. švába; ; cseh Šváb šváb; stb.: sváb 〈fn〉, ’svábbogár’. –
Egyes változatok a szó eleji mássalhangzó-torlódás feloldásával keletkeztek. A főnévi 4. jelentéshez lásd
még: svábbogár. A főnévi 5. jelentés a hazai németség vallásosságával függhet össze.
TESz.

svábbogár A: 1795 k. sváb' bogár (NSz. – Takáts R.: Told. T. v.); 1852 svábbogárnak (NSz.) [csak
EWUng.] J: ’[?]; Küchenschabe, Kakerlak’.
Összetett szó, keletkezésmódja azonban vitatott. ⊗ A sváb + bogár összetétele; (jelzős) alárendelés. –
1. Német (baj.-osztr.) mintára alkotott tükörfordítás, vö.: ném. (baj.-osztr.) schwabm kêfə’ ’svábbogár’,
tkp. ’EZ NEM KELL’. – 2. Belső keletkezésű a sváb népnév pejoratív alkalmazása alapján ’sváb 〈fn〉’;
lásd még: N. sváb szájú ’szakálltalan, bajusztalan, tkp. EZ NEM KELL’; N. svábtök ’főtt burgonya, tkp.
EZ NEM KELL’; stb. A sváb ( ’svábbogár’jelentésben), illetve annak megfelelői más nyelvekben önálló
szóként is a rovar megnevezésére szolgálnak. – A németben a Schwab, Schwabe ’csótány’ megnevezésére
egyéb népnevek is szolgáltak; vö.: Russe, Franzose stb.; lásd még: ruszli¹.
Nyr. 50: 115; NytÉrt. 30: 207; TESz.

sváda A: 1767 svádája (Nyr. 88: 58); 1825/ Szváda (KLev. 19: 269) [csak EWUng.] J: ’beszédkészség,
ékesszólás; Beredsamkeit’.
Latin jövevényszó, esetleg német közvetítéssel is. ⊗ Lat. Suada szn. (a rábeszélés istennője), (h.)
suada ’rábeszélés; beszéd’; – lásd még: ném. Suada Suade ’beszédkészség, ékesszólás’. A latinban a
suadus ’rábeszélő’ [< lat. suadere ’tanácsot ad; rábeszél’].. Megfelelői: ; l e . swada ’beszédkészség,
ékesszólás’. – Az istennő neve a magyar nyelvű szövegekben is az ékesszólást jelképezi (1683). – A szó
eleji s-es kiejtés a hazai latinságra vezethető vissza. A szó leginkább a jó svádája van ’jó beszédkészségű
szókapcsolatban él.’
 TESz.; MNy. 58: 184, 66: 216

svadron ∆ A: 1664 svadront (NEl.) [csak EWUng.]; 1690 squadront (uo.) [csak EWUng.]; 1765
escadronbéli (MNy. 60: 226); 1784 svadronynál (MNy. 60: 489); 1785 Schvadromjábul (MNy. 60: 489);
1789 Isvadromba (NSz. – Illei: Tornyos Péter 12); 1809/ Svadrónja (NSz. – Kazinczy: Lev. 6: 419) J:
’(lovas)század; Schwadron’.
Vándorszó. ⊗ Ném. Schwadron;; f r. escadron R. squadron, esquadron;; o l . squadrone;; szb.-hv.
eskadron;; c s e h švadrona; o r . эскардон; stb.: lovasszázad. Az olaszból terjedt el [< ol. squadra
’négyszög, négyzet 〈katonai alakulat〉’].. – A magyarba a németből és franciából került.
TESz.

svéd A: 1632 svéd (NEl.) [csak EWUng.]; 1634 svétnek, swedusok (uo.) [csak EWUng.]; 1790 Svédák
(NSz. – Latzkovits J. (?) – Trenk Fr.: Matzedóniai Vitéz 48); 1799 Isvéd, Sövéd (NSz. – Sándor I.: Sokféle
6: 116) J: fn 1632 ’[Svédország lakója, illetőleg egy északi germán nyelvet beszélő nép tagja]; Schwede’
# (↑) [csak EWUng.] | mn 1644 ’[Svédországgal, illetőleg a svédekkel kapcsolatos, rájuk vonatkozó];
schwedisch’ # (NEl.) [csak EWUng.].
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. Schwede, (baj.-osztr.) schwed:: ’Svédország lakója’bizonytalan
eredetű; esetleg összefügg a [lat. Suiones többes szám ’északon, talán a mai Svédországban lakó nép’
szóval].. Megfelelői: szb.-hv. Šved; cseh Švéd; stb.: svéd〈fn〉. – A svedus változat latinosítás eredménye. A
svéda változat a szóvégéhez vö.: cérna, ciha stb. Az isvéd, sövéd alakok a szó eleji mássalhangzó-torlódás
feloldásával keletkeztek. – Egyéb megnevezések: R. svéc ’svéd〈fn〉’ (1643), illetve svecus ’ua.’ (1644
(NEl.), svékus ’ua.’ (1756); ezek a ; lat. (k.) Svecus Sueci többes szám ’ua.’ szóra mennek vissza; lásd
még: Suecia hn. ’Svédország’ (1559 (SzChr. 193a).
MNy. 36: 156; TESz.

svihák A: 1874 svihák (Tóth: Szájrul szájra 375) J: ’[?]; Hochstapler, Windbeutel’.
Szlovák jövevényszónak tűnik. ⊗ Szlk. švihák: ’divatbolond, piperkőc; szélhámos’ [< szlk. švihať
’suhogtat, körülteker; süvölt’].. Lásd még: cseh švihák ’divatbolond, piperkőc. A szélhámos a
divatbolond, piperkőc’ jelentésre megy vissza, bizonyára metonimikus névátvitel a ruhasuhogtatás
alapján.
MNy. 50: 280; KSzlJsz. 484; TESz.

svindler A: 1855 swindler (NSz. – Vas G.: N. napt. 110); 1877 Svindlerek (NSz. – Darmay V.: Uj. költ.
62); 1881 svindlérrel (NSz. – Csepreghy F. Müv. 1: 234); 1892 svindérbe (NSz. – Ábrányi E. – Byron:
Don Juan 2: 176) J: ’szélhámos, csaló; Betrüger’ | | svindli A: 1871 schwindel-matador (NSz. – Barátf.
napt. 47); 1880 svindli (NSz. – Bol. Ist. napt. 11) J: ’csalás, szélhámosság; Betrug, Schwindel’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném., (au.) Schwindler ’hazug, lódító, csaló, szélhámos’ | ném., (au.) Schwindel
’szélhámosság; hazugság, csalás’; stb.. Mindkettő a ném. schwindeln ’szédül; hazudik’; stb. szóra megy
vissza. Megfelelői: ; szb.-hv. švindler švindl; cseh N. švindléř, švindl; stb.: csaló, szélhámos, ’csalás,
szélhámosság’. – A li végződéshez vö.: cetli, hecsedli stb. A szó leginkább a bizalmas nyelvhasználatban
él.
TESz.

svung A: 1860 Schwunggal (Bérczy: Vmsz. 79); 1910 svung (MNy. 6: 102) [csak EWUng.]; nyj. slung
(MNyTK. 159: 52), sum (SzegSz.), sung (ÚMTsz.) J: 1. 1860 ’lendületes mozgás, lendület; schwungvolle
Bewegung’ (↑); 2. 1932 ’szónoki szárnyalás; rednerischer Schwung’ (PHNyr. 210).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Schwung: ’gyors, lendületes mozgás, lendülés; lelkesedés, belső tűz’; stb.
[< ném. schwingen ’lendít, lóbál stb.’].. Megfelelői: szb.-hv. šving; szlk. švung: ’lendület, lengés’. A szó
főleg a bizalmas nyelvhasználatban él.
TESz.

szab A: 1211 Zobas sz. szn. (OklSz.); 1294 Zabou sz. szn. (Györffy 1: 379); 1481 e. Sabo sz. (MNy.
85: 7) [csak EWUng.] J: 1. 1211 ? ’meghatároz, elrendel; bestimmen, anordnen’ # (↑), 1358–9 ’ua.’
(MNy. 15: 144); 2. 1211 ? ’meghatározott mérték szerint, meghatározott formára vág 〈anyagot〉 és így
készít 〈főleg ruhát〉; zuschneiden’ # (OklSz. szabó), 1481 e. ’ua.’ (↑); 3. 1513 ’megfelelően összeilleszt,
rendbeszed; zusammenfügen’ (NagyszK. 160); 4. 1525 ’valamihez igazít valamit vagy magát; etw od sich
nach etw richten’ (VitkK. 2); 5. 1861 ’ver; schlagen, prügeln’ (MNyszet. 6: 346); 6. 1872 ’vág; (ab-,
zer)schneiden’ (Nyr. 1: 422) Sz: ~ás 1211 szn. (↑) | ~ó 1271 Zobov szn. (OklSz.); 1481 e. ’[?]; Schneider’
(↑) | ~dal 1780 Szabdalván sz. (NyF. 50: 35) | ~vány 1801 [az adat közlése nélkül] (NyÚSz.) | ~at 1807
szabat ’[?]; Regel, Vorschrift | Struktur’ (NSz.) [csak EWUng.] | ~ász 1881 szabász-ollót (NSz. –
Csepreghy F.: Műv. 2: 333).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A 2. jelentés a bizonyára eredeti 1. jelentés ’szabással alakít, formáz’ szemantikai
mozzanata alapján keletkezhetett. A legkorábbi személynevek inkább az igazságszolgáltatás, illetve
adószedés tevékenységi köréből származó tisztségneveknek tűnnek. A szabó származékszó ’szabó’
jelentéséhez vö. a hasonló szemléleten alapuló szavakat: ném. Schneider; fr. tailleur; szb.-hv. krojač; stb.:
. A 3. és 4. jelentés az eredeti jelentéshez kapcsolódik; az 5. és 6. jelentés: metafora a 2. jelentés alapján.
TESz.; NytÉrt. 92: 159; MNy. 82: 164

szabad névszó A: 12. sz. v./ zoboducha sz. (HB.); [1237–40] Zubud szn. (PRT. 1: 772); 1249/ Zabady
sz. hn. (Gy. 2: 404) [csak EWUng.]; 1533 Sabat (Murm. 606.) J: mn 1. 12. sz. v./ ’nem gátolt, nem
korlátozott, mentes; frei’ # (↑); 2. 1476 k. ’megengedett; erlaubt’ # (SzabV.); 3. [als Präd] 1832
’〈mondatszóként〉 tessék, be lehet jönni; herein!’ # (NSz. – Császár F.: Krit. lev. 3) | fn 1. 1326 ’valamitől
való mentesség, privilégium; Freiheit, Privileg’ (↑); 2. [heute nur mit Iness- od IllatSf] 1801 ’a szabad
természet, a szabad levegő; das Freie’ # (NSz. – Kisfaludy S.: Kes. szer. 42) Sz: ~ít 12. sz. v./ (↑) | ~ság
13. sz. e./ ʃcobodʃagut ’[?]; Freiheit’ (KTSz.); 1575 ’[?]; freie Zeit’ (HChr. 104a) [csak EWUng.]; 1783
’[?]; Urlaub’ (NSz.) [csak EWUng.] | ~ul 1372 u./ meg ʒabadolnÿ sz. (JókK. 77) | ~ítás 1395 k. ?
ʒabgatas (BesztSzj. 160.); 1493 k. megh zabadeythaʃra (FestK. 22) | ~ulás 1416 u./¹ zabadolas (BécsiK.
236) | ~ulat 1416 u./² ʒ́abadolatot ’[?]; Freikommen’ (MünchK. 109) | ~alom 1826 szabadalma (NSz. –
Egyed A.: Ovid. Kes. 45) R: ~jára 1771 szabadjára (NSz.) [csak EWUng.] | | szabad ige A: 1767
szabadgya [d-j] (MNy. 40: 153) [csak EWUng.]; 1767 szabadna (MNy. 40: 153) J: 1. 1767 ’hagy, enged;
erlauben’ (↑); 2. 1767 ’lehet, meg van engedve; es ist jmdm erlaubt’ # (↑).
A szócsalád alapja, a szabadnévszó: szláv jövevényszó. ⊗ Óe. szl. svobodь ’szabad [eredeti jelentése
önmaga felett szabadon rendelkező’ [< szláv *svo- ’saját, tulajdon’].. Az élő szláv nyelvekből csak
továbbképzett alakban mutatható ki: ; blg. свободен; cseh svobodný; or. свобод(е)н(ый); stb.: szabad.
Lásd még: ; szb.-hv. slobodan; szlk. slobodný; stb.: . – Minthogy a magyarba a továbbképzés nélküli alak
került, igen korai átvételről van szó. Az 1. jelentés valószínűleg a szabadság származékszó alapján
keletkezettkór. A 2. főnévi jelentés önállósodás útján alakult ki egy szabad ég alatt ’EZ NEM KELL ’
(1604) típusú szókapcsolatból. A szabadjára megszilárdult ragos alakhoz vö.: szabadjában ’szabad
〈határozószó〉’ (1621). – A névszó > ige szófajváltás alapja a 2., melléknévi jelentéshez kapcsolódó
állítmányi használat; a 3., melléknévi jelentés az állítmányi szerep révén valamelyest közelebb áll az
igéhez. A szófajváltáshoz vö.: (1526) nem zabad wolna ’nem lenne szabad’; a szabad itt még
melléknévként fordul elő. A teljes szófajváltás akkor ment végbe, amikor a szabadhoz feltételes módjel,
főnévi igenévképző és igei személyjel járult. Az ige ragozási sora nem teljes, ma jobbára csak a szabadna
(feltételes mód, E/3. személy) és a szabadjon (felszólító mód, E/3. személy) fordul elő.
MSzlJsz. 1/2: 263; KSzlJsz. 484; MNy. 53: 52, 66: 29; TESz.

szabadkőműves A: 1760 Szabad Kömiveʃek (MNy. 63: 226); 1799 szabadkőmüves (NSz.) [csak
EWUng.] J: ’testvériságet, erkölcsi tökéletesedést, polgári liberális elveket hirdető nemzetközi szövetség
tagja; Freimaurer’.
Német mintára alkotott tükörfordítás, összetett szó. ⊗ Vö.: ném. Freimaurer: ’szabadkőműves, egy
világméretű humanitárius mozgalom tagja’az [ang. freemason ’ua.’].. Megfelelői: fr. franc-maçon; ol.
frammasone; stb.: . Az elnevezés alapja a középkori szabad építőmesterek céhe, amelyből az újkorban
egy fajta titkos szövetség jött létre. – A magyarban: szabad + kőműves.
TESz.

szabadlábra A: 1753 szabad lábra (NSz. – Kunits: Sedecziás 46); 1859 szabadlábra (NSz.) [csak
EWUng.] J: ’[?]; auf freien Fuß 〈setzen〉’ | | szabadlábon A: 1795 szabad lábon (NSz. – M. Merkurius
1375); 1842 szabadlábon (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; auf freiem Fuße 〈sein〉’.
Német mintára alkotott tükörfordítás, összetett szó. ⊗ Vö.: ném. auf freien, ill. freiem Fuß ’szabadlábon
van, szabad’. Megfelelői: ol. a piede libero ’szabadlábon van’. – A magyraban a szabad + lábra, illetve
lábon összetételi tagokból áll láb szó -n szuperesszívusz ragos, illetve -ra szublatívusz ragos alakja);
utóbbiak tulajdonképpen megszilárdult ragos alakulatok. – Ugyanezekből a lexémákból: szabadlábról ’a
szabadlábra helyezést követően’ (1767).
TESz.

szabados A: 1469 Zabados (OklSz.); 1469 Zabadas (MNy. 57: 240) J: fn 1. 1469 ’felszabadított
rabszolga vagy jobbágy; Freigelassener’ (↑); 2. 1519 ’szabad ember, polgár; Freigeborener, Bürger’
(JordK. 896); 3. 1708 ’futár, küldönc; Eilbote’ (PP.); 4. 1870 ’őrvezető; Gefreiter’ (CzF.) | mn 1. 1513
’szabad, mentesített; frei, befreit’ (CzechK. 166); 2. 1585 ’féktelen, zabolátlan | illetlen; ausgelassen,
zuchtlos’ (Cal. 389); 3. 1613 ’megengedett; erlaubt’ (Pázmány Péter: NySz.); 4. 1617 ’szabad
gondolkodású; freisinnig’ (Vásárhelyi Gergely: NySz.); 5. 1669 ’bizonyos előjogokat biztosító oklevéllel
megajándékozott; mit Freibrief beschenkt’ (Czeglédi István: NySz.).
Származékszó. ⊗ A szabad ’szabadság; szabad; szabad, megengedett’ szóból -s névszóképzővel. A
melléknévi 1. jelentés lehetett az eredeti. A 2., melléknévi jelentés kivételével a főnévi és melléknévi
jelentések mára elavultak, illetve csak történelmi műszóként használatosak.
TESz.

szabály A: 1829/ szabályai (NSz. – Bajza: Munkái 3: 112); nyj. szabájzót, szabāluzószëg sz. (ÚMTsz.)
J: ’[?]; Regel, Maßregel’ # Sz: ~os 1832 szabályos (NSz. – Helmeczy: Jelenkor 1/1: 357) | ~oz 1833
szabályozhatnók sz. (NSz. – Berzsenyi: Művei 2: 345) | ~talan 1833 szabálytalan (NSz. – Kovács Pál:
Nev. nő. 20) | ~zat 1835 szabályozat (Kunoss: Gyal. Regulamentum).
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ A szab ’megszab, elrendel’ igéből áll -ály
névszóképzővel; vö.: apályapad, hatály stb. – Nyelvújítási szó.
NyÚSz.; MNy. 1: 177; TESz.

szabatos A: 1830 szabatos (Bajza: ÖM., Badics-kiadás 3: 276) J: 1. 1830 ’szabályokhoz ragaszkodó |
pontos, precíz 〈főként nyelvi kifejezés〉; sich an Regeln haltend | genau 〈haupts sprachliche Äußerung〉’
(↑); 2. 1833 ’szabályos, szabályszerű; regelmäßig’ (NSz. – Fogarasi: Műszókönyv 41); 3. 1839
’megszabott, meghatározott; vorgeschrieben, bestimmt’ (NSz. – Fáy A.: Takarékpénztár 38).
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ – A R. szabatszab szóból keletkezett -s
melléknévképzővel. Nyelvújítási szóalkotás.
TESz.

szablya A: 1393 ? Zabla szn. (MNy. 63: 370); 1479 zablÿa (Gl.) [csak EWUng.]; 1539 k. sablya
(OklSz.); 1543/ ʃʒabiat (TCr. m3a) [csak EWUng.]; 1547 szablat (OklSz.) J: ’egyélű görbe kard; Säbel’.
Vándorszó. ⊗ Ném. Säbel R. sabel, schebel;; ol. sciabola R. sciabla; ; fr. sabre R. sable;; szb.-hv.
sablja R. sabije;; le. szabla;; or. сабля; stb.: kard, szablya. A fegyverfajta kelet-európai erdetetű, az
elnevezés is innen terjedhetett el; etimonja azonban tisztázatlan. – Régészeti leletek alapján a fegyvert
már a honfoglaláskori magyarok is használták, így valószínű, hogy elnevezése is korai keletkezésű. A
szláv nyelvekben mindenképpen jövevényszó lehet, nyugati terjesztésében a magyar is szerepet játszott.
KSzlJsz. 743; TESz.; NytÉrt. 89: 191

szabódik A: 1536 zabadnÿ sz. (Nyr. 28: 228); 1561 szabódik ▼ [U] (MNy. 68: 91); 1580 szabodol
(Telegdi Miklós: NySz.); 1801 szabód (NSz. – Lafontaine: Term. fia 107); nyj. szobodni sz. (MTsz.) J: 1.
1536 ’mentegetődzik; sich entschuldigen’ (↑); 2. 1621 ’panaszkodik; sich beklagen’ (MA.); 3. 1682
’valamihez alkalmazkodik; sich anpassen’ (Haller János: NySz.); 4. 1754 ’rimánkodik, könyörög; flehen’
(NSz. – Orosz F.: Sz. Pál 280); 5. 1838 ’vonakodik; sich weigern’ (Tzs.) | | szabadkozik A: 1561
szabadkozik ▼ (MNy. 68: 91) J: 1. 1561 ’mentegetődzik; sich entschuldigen’ # (↑); 2. 1621
’panaszkodik; sich beklagen’ (MA.); 3. 1782 ’vonakodik, húzódozik | szabadulni igyekszik valamitől;
sich weigern | sich von etw lossagen’ (MNy. 58: 228); 4. 1792 ’esedezik, rimánkodik; flehen’ (SzD.
Szabadni).
A szócsalád alapja valószínűleg a szabódik: származékszó, az alapszó azonban vitatott. ⊗ Lehetséges,
hogy az alapszó a szab ’hozzáigazít, összeilleszt’ . A végződése: -odik ~ -ódik visszaható képző,
feltehetőleg az -ódik ~ -ődik képzős igék mintájára; vö.: oldódikold, gyötrődikgyötör stb. Eszerint a
magyarázat szerint az eredeti jelentése ’valamihez igazodik, illeszkedik’ lehetett; a további jelentések a
szabad hatására jöttek létre. – Azzal is számolni lehet azonban, hogy az alapszó a szabad ’szabad;
valamitől mentes’ . Ebben az esetben a végződés a visszaható képzőként felfogott -ik képző; eredeti
jelentése ’megszabadul, kiszabadítja magát’ lehetett. A 3. jelentés keletkezéséhez hozzájárulhatott a szab
’hozzáigazít’. – A szabadkozik keletkezésmódja ugyancsak bizonytalan. Vagy a szabódikigeszabadik
változatából keletkezett képzőcserével, vagy a szabad ’szabad; valamitől mentes’ visszaható képzős
származéka.
Nyr. 28: 228, 92: 470; NéprNytud. 11: 63; TESz. szabadkozik a. is

szabotál A: 1921 szabottálása sz. (NSz. – Bp. Hirlap aug. 2.: 2); 1924 szabotálják (NSz. – Bp. Hirlap
máj. 7.: 1) J: ’[?]; sabotieren’ || szabotázs A: 1926 Szabotázs (Horovitz: IdSz.⁴ 403) J: ’[?]; Sabotage’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. sabotieren;; ang. sabotage; fr. saboter; stb.: szabotál | ; ném. Sabotage;; ang.
sabotage; fr. sabotage; stb.: szabotázs. A franciából terjedt eljelentéselkülönülés a fr. saboter ’facipőben
jár; kopog; elfuserál’ , illetve esetleg a ; f r. sabotage ’facipőkészítés’ [< fr. sabot ’facipő; kontár
stb.’].szóból. Az átvitt és pejoratív jelentés kialakulásának alapja valószínűleg a facipőben járás
otrombasága, nehézkessége. – A magyarba a németből, esetleg még francia közvetítéssel is kerülhetett.
TESz.

szacharin A: 1897 saccharin, Szakkarin (NSz. – PallasLex. 15: 369); 1926 Szacharin (HIdSz.) [csak
EWUng.]; 1926/ zaharint (NSz.) [csak EWUng.]; 1949 szaharin (uo.) [csak EWUng.]; nyj. zahërint
(ÚMTsz.) J: ’egy fajta mesterséges édesítőszer; Saccharin’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Saccharin;; ang. saccharin saccharine; fr. saccharine; stb.: ’mesterséges
édesítőszer’. A németből terjedt eltudatos szóalkotás a [lat. saccharum ’cukornedv’ alapján (< ; gör.
σάκχαρον ’ua.’), a kémiai szaknyelvben gyakori -in(e) képzővel].. Alaktanához vö.: aszpirin, benzin stb. –
A magyarba elsősorban a németből került át.
TESz.

szád × A: 1055 zíget zadu (TA.); 1236 Narzad hn. (OklSz.); 1585 k. zádaÿa (Gl.) [csak EWUng.]; 1803
Szágy-fa (NSz. – Baróti Szabó: Tóldalék) J: 1. 1055 ’hegyszorosnak, völgynek stb. kezdete, bejárata;
Mündung, Eingang eines Passes, eines Tals usw’ (↑); 2. 1416 u./¹ ’üregnek, üreges tárgynak a nyílása,
szája; Mundloch, Mündung 〈einer Höhle usw〉’ (BécsiK. 146); 3. 1803 ? ’〈szövőgépen〉 a láncfonalak
alkotta nyílás; Web-, Schußfach’ (↑), 1962 ’ua.’ (ÉrtSz.); 4. [~fal, ~palló] 1883 ’nyílástömő eresztékkel
egyberótt fal, palló stb.; Spundwand, Spundbohle’ (Nyr. 12: 133) Sz: ~ol 1596 be zadoltatom sz. ’[?];
verspunden’ (NyIrK. 16: 311) | ~alló 1792 Szádló ’üvegnek, hordónak dugója, hordó csapja; Pfropf,
Spund’ (SzD. Bé-ʃzádlani); 1897 ’kemencének sárból tapasztott ajtaja; Türchen des Ofenlochs’ (MTsz.).
Származékszó. ⊗ A szá- (a száj ’nyílás; száj’tőváltozatal) szóból -d névszóképzővel. A 4. jelentés a
szádol ~ szádal származék hatására keletkezett.
TESz. szádalló a. is

szadizmus A: 1894/ szadizmusba (NSz. – Ambrus: Midás 2: 82) J: ’a kegyetlenkedés élvezésére való
beteges hajlam; Sadismus’ | | szadista A: 1914 szadista (NSz. – Ambrus: Színházi esték 336) J:
’kegyetlenkedésben beteges élvezetet találó személy; Sadist’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Sadismus;; ang. sadism;; fr. sadisme; stb.: szadizmus ; ném. Sadist;; ang.
sadist; cseh sadista; stb.: szadista. Pszichológiai műszóként a franciából és a németből terjedt ela [fr. de
Sade <D. A. F. de Sade márki fr. író> családnév alapján].. – A magyarba leginkább a németből került, a
szadista latinosított végződéssel.
TESz.

szafaládé A: 1614 zarveladyt (Radv.: Csal. 3: 63); 1855 szalvaládit (NSz. – Beöthy: Besz. 36); 1868
szafoládémat (NSz. – Kunsági – Pot.: Honv. 151); 1875 szalvanádit (NSz. – Tóth K.: Ördög párn. 55);
1894 szafaládék (NSz. – Rebesszer 27) J: ’[?]; Art dickere Knackwurst’ #.
Jövevényszó, valószínűleg az ausztriai németből. ⊗ Ném. (au. R.) safaladi, (baj.-osztr.) salfaladi, – ;
ném. Zervelatwurst R. cervelat: ’egy fajta szárazkolbász’ [< ol. (mil. R.) zervelada, (bre.) servelada
servelat ’ua.’].. Megfelelői: ; szb.-hv. safalada;; szlk. safaláda; stb.: . – A szóvégi é-hez vö.: csokoládé,
pomádé stb.
TESz.

szaft A: 1671 szqftal (MNy. 66: 343); 1879 viola-zaftot (NSz. – Déryné: Naplója 1: 252); nyj. szoft
(ÚMTsz.) J: ’nedv, lé | főzet, párolt vagy sült hús sűrű, zsíros leve; Saft, Bratensoße’ Sz: ~os 1877 szaftos
’bő levű; reich an Saft’ (NSz. – Szulik J.: Elbesz. 11); 1884 ’durván szabadszájú 〈megnyilatkozás〉; derb
〈haupts Witze〉’ (NSz. – Mihaszna A. napt. 32).
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) sǫft, (B.) såft, – ; n é m . Saft: ’(test)nedv,
(gyümölcs)lé stb.; gyümölcslé 〈mint ital〉; húsétel zsíros, fűszeres leve mártások készítéséhez’;
stb.indoeurópai eredetű; vö.: [örm. ham;; lat. sapa; stb.: lé, szaft].. Megfelelői: szb.-hv. N. sȁft, sòft ’ua.’.
– A szaftos származékszó a ; ném. saftig ’bő levű; durva 〈vicc〉’ hatására keletkezhetett.
TESz.

szag A: 1372 u./ ʒagokual (JókK. 93) J: ’[?]; Geruch’ # Sz: ~os 1529 e. zagos (VirgK. 4) | ~ol 1577 k.
ʒagolÿon ’szagol; riechen 〈trans〉’ (OrvK. 15); [haupts ki-] 1771 ’megsejt; ahnen’ (MNy. 60: 490) | ~lik
1577 k. sz. (↑) | ~lál 1759 ʃzaglált ’[?]; schnüffeln’ (NSz. – Gusztini: Üdv. mannája 355) | ~talan 1808
Szagtalan (SI.) | ~lászik 1833 szaglászni sz. (NSz. – Kovács Pál: Thalia 1: 74).
Bizonytalan eredetű, esetleg örökség az uráli korból. ⊗ Vö.: szam. szelk. sanga-, hāku- ’kóstol, ízlel
〈tárgyas〉’ [uráli *śaŋkɜ ’íz, szag; ízlel, szagol’].. Megfelelői: juk. coŋ- ’(meg)szagol’. A szó belseji *ŋk > ;
m. g változáshoz vö.: bog, mag stb. A jelentést az ízlelésbeli és szaglási érzékelés között meglévő szoros
öszzefüggés magyarázza. A magyarázat nehézségét a távoli és szórványosan adatolt rokon nyelvi
megfelelés okozza.
FUFA. 12: 56; TESz.; MSzFE.

száguld A: 1415 Zagoldowth sz. hn. (MNy. 10: 426); 1518 k. el zagolduan sz. (PeerK. 64); 1539
zaghudot (MNy. 6: 230); 1543 ʃʒaguldanac (TCr. m3a) [csak EWUng.]; 1666 szágodik □ (Pósaházi
János: NySz.); 1795 k. szagúldani sz. (NSz. – Takáts R.: Told. M. r.) J: 1. 1415 ’nagyon gyorsan halad,
fut, vágtat; rennen, rasen’ # (↑); 2. 1539 ’〈nagy területen, nagy távolságon át〉 szertejár, portyáz, cirkál;
streifend durchlaufen 〈großes Gebiet, lange Entfernung〉’ (↑); 3. [lovat ~] 1550 k. ’lovat gyorsan jártat,
futtat; ein Pferd laufen lassen’ (KolGl.: NyF. 45: 17) Sz: ó 1415 hn. PartzPräs (↑); 1550/ ’futár; Kurier’
(Tinódi: Cronica 2: a4v) | ~ozik 1777 Száguldoz (NyF. 50: 35).
Örökség, ugor kori tő magyar képzéssel. ⊗ A tőhöz vö.: vog. (T.) šōm- osztj. (Trj.) såγəʌ-: : ’vágtat,
vágtázik’ [ugor *sᴕŋɜ- ’ugrik, fut, vágtat’].. A szó belseji *ŋ > ; m. g változáshoz vö.: egér, jég. Ha a szó
belseji l képző, szokatlan képzésmóddal állunk szemben. A szóvégi d kezdő-gyakorító képzőnek tűnik;
vö. esetleg: lövöldözlő. A magyarba átkerült szó elsősorban a lovon való vágtatásra vonatkozott, így
eredetileg az ugor kori lovaskultúráról tanúskodó kifejezés lehetett. – Ide tartoznak: száglódik
’keresztülvágtat 〈nagy, kiterjedt területen〉’ (1779); szaglódik ’szalad, száguld’ (1795).
ALH. 19: 339; TESz.; MSzFE.

száj A: 13. sz. m. f./ ʒaiaual (GyS.), de →szád; 1372 u./ ʒamrol (JókK. 35); 1405 k. ʒaÿ (SchlSzj.
330.); 1416 u./¹ za (BécsiK. 149.); 1519 ? ʒawaban (JordK. 410) J: 1. 13. sz. m. f./ ’ember, állat fejének
elülső részén levő nyílás, illetőleg a benne levő szervek összessége | az alsó és felső ajak együttese;
Mund, Maul | Lippen’ # (↑); 2. 1489 ’nyílás, bejárat; Öffnung, Mundung, Eingang’ (OklSz.); 3. 1773
’folyó torkolata; Flußmündung’ (NSz. – Teleki Á.: Czid. 35) Sz: ~ú [nur in Synt] 1424 Nagzayw szn.
(OklSz. nagy-szájú) | ~as 1566 sima szaiassokat ’valamilyen szájú; irgendwelchen Mund habend’ (Heltai
Gáspár: NySz.); 1793 ’szájaskodó, nagyszájú; großmutig’ (NSz. – Mátyus I.: Ó és új Diaet. 6: 210) |
~askodik 1787 szájaskodott (MNy. 71: 252) [csak EWUng.] | ~al 1793 szájalók sz. (MNy. 6: 261).
Örökség az uráli korból. ⊗ Vog. (K.) sunt: ’torkolat 〈folyóé>; nyílás <edényé〉;’., (Szo.) sūp ’száj’; ?
zürj. (Ud.) śu-ke̮ ś ’ital’ (R. ke̮ ś ’víz, nedvesség’); ? ;votj. (Sz.) śukaś ’kvasz’ (R. kaś ’víz, nedvesség’);
;cser. (KH.) im-šu ’tűfok’ (im ’tű’); ;finn suu ’száj; torkolat, nyílás’, suunne ’〈a tehén〉 helye az istállóban
’; lp. (N.) čoddâ ’torok’; – szam. jur. śo ’nyelőcső; 〈az üveg> nyaka; torkolat <folyóé〉’; szam. szelk.
suolj, soi ’torok, hang’; szam. kam. soj ’nyak, torok’; stb. [uráli *śuβe ’száj, pofa’].. A száj az eredeti szá
szó E/3. személyű szája alakjából keletkezett elvonással; lásd még: fej².
NyH.; SKES.; TESz.; MSzFE.

szaja † A: 1395 k. ʒay̋ a (BesztSzj. 1194.) J: ’csóka | szajkó; Dohle | Eichelhäher’ || szajkó A: 1457 ?
Zayko szn. (OklSz.); 1525 k. Zaÿko (MNy. 11: 82); 1784 Szojkó (MNy. 64: 470); 1794 zajko (NSz. –
Gyarmathi S.: Nyelvmester 1: 369) J: 1. 1525 k. ’a varjak családjába tartozó, tarka tollazatú, élénk,
hangos madár; Eichelhäher (Garrulus g. glandarius)’ (↑); 2. 1525 k. ’csóka; Dohle’ (↑); 3. 1794 ’fecsegő
ember, különösen olyan személy, aki megtanul és el is mond valamit anélkül, hogy értené; Plauderer
〈haupts Nachschwätzer〉’ (NSz. – Mátyási J.: Valami 303) Sz: ~z 1799 szajkózásra sz. (NSz. – Kováts M.:
Az ember' élete' 2: 44).
KSzlJsz. 484; TESz. szajkó a. is; KMad. 325

szajha A: 1435 ? Zalha szn. (MNy. 67: 235); 1639 szajha tartó [?U] (MonTME. 1: 84) [csak EWUng.];
1792 ʃzájha (SzD. Lotyó) J: ’[?]; Hure’.
Ismeretlen eredetű. ⊗ Összefügghet a szlk. sajha cajha ’szajha’ szóval és esetleg a ;le. salacha
’öregasszony, kofa; koldusasszony; boszorkány’ szóval, etimológiai kapcsolatuk azonban nem világos.
TESz.

szajré A: 1888 szhojrit (Zolnay – Gedényi); 1900 Szchajre (JVTolv.) [csak EWUng.]; 1906 szájré
(ZG.) [csak EWUng.]; 1908 szojre (uo.) [csak EWUng.]; 1911 Sore (TolvSz.) [csak EWUng.]; 1917
szajré (KJassz.) [csak EWUng.] J: 1. 1888 ’lopott, rabolt holmi, zsákmány; Diebsware’ (↑); 2. 1962
’holmi; Habseligkeiten, Kram’ (ÉrtSz.).
Jiddis jövevényszó, valószínűleg német közvetítéssel is. ⊗ Jidd. s'chojro: ’áru’.; ’bevásárlás’, ß ’chôre,
ß’choire ’áru; lopott holmi, tolvajzsákmány’; – lásd még: ném. (argó) schore schorje [ch = χ] ’ua.’. A
jiddis szó a héber (le. ú.) sχoire ’áru’ [< héber sᵉḥōrāh̯ ’kereskedőnő’]. szóból jött létre. – A szajré alak a
szó eleji mássalhangzó-torlódás feloldásával keletkezett.
MNy. 27: 292; TESz.

szak¹ × A: 1405 k. eʒak (SchlSzj. 101.); 1750 ʃzak (Phras. Plaga) J: 1. 1405 k. ’[?]; Teil’ (↑); 2. 1750
’táj, országrész; Gegend, Region’ (↑); 3. 1808 ’darabka | részecske; Stückchen | Teilchen’ (SI.); 4. 1815
’bekezdés, szakasz; Abschnitt, Paragraph’ (NSz. – Kazinczy: Munkái 4: 104–5); 5. 1827 ’oldal; Seite’
(NSz. – Vörösm. 2: 304); 6. 1833 k. ’bevágás, rovátka 〈kerékabroncson〉; Einschnitt, Kerbe 〈am
Radreifen〉’ (NSz. – Székely Mest. Kádár 6) R: ~á, ~a [in Kompos] 1510 ebedevd chaka [t-sz] ’[?];
während’ (MargL. 36r), l. még éjszaka [csak EWUng.].
Örökség az ugor, esetleg a finnugor korból. ⊗ Osztj. (Vj.) jöŋsăk: ’jégkása’. (jöŋk ’jég’), (Likr.) săk
’finomra darált 〈pl. só〉’, (DN.) săχat- ’széttörik, szétroncsol, szétzúz 〈edényt, poharat, csónakot stb.>;
széttörik, szétzúzódik <jég〉’; ? finn sukku ’szétzúzott állapot’, lyödä sukuksi ’darabokra szétver’ (lyödä
’csap, ver’) [ugor *śakkɜ vagy esetleg ; fgr. *śukkɜ: ’darab, rész’].. A szó belseji *kk > ; m. k változáshoz
vö.: rak, sok stb. Eredetileg igenévszó lehetett, ’darabka; darabjaira hull, illetve apróra törik’ jelentéssel.
Eredeti jelentése: az 1. jelentés (lásd még: éjszaka, észak). A 4. jelentés a nyelvújítás korában jött létre
olyan összetételekben, mint az időszak ’EZ NEM KELL’, versszak ’EZ NEM KELL’ stb. A szaká ~ szaka
megszilárdult ragos alakulat -á (> a) latívuszraggal keletkezett. – Ide tartozik: szaka ’időszak’ (1790/),
melynek szóvégi a-ja birtokos személyjel lehetett. A R. szak ’kása, pép’ (1600 k.) a zokhoz tartozik.
MNy. 63: 465; TESz.; MSzFE.

szak² × A: 1522 ? Zakws sz. szn. (MNyTK. 86: 62); 1693 Szak (Otrokocsi Flóris Ferenc: NySz.); nyj.
cakk (ÚMTsz.) J: 1. 1522 ? ’toka; Doppelkinn’ (↑), 1693 ’ua.’ (↑); 2. 1781 e./ ’[?]; Kropf | baumelnde
Kinnwarze 〈bei Schweinen, Schafen usw〉’ (NSz.) [csak EWUng.] || szaka † A: 1533 Saka (Murm. 710.);
1 5 7 8 szakaia (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 289) J: 1. 1533 ’myelvcsap | nyeldeklő; Zäpfchen |
Kehlkopfdeckel’ (↑); 2. 1578 ’nyaki mirigyek gyulladása, tályogja; Entzündung, Eiterbeule der
Halsdrüsen’ (↑); 3. 1590 ’torokbetegség | torokgyík; Halskrankheit | Rachenbräune’ (SzikszF. 87); 4. 1693
’toka; Doppelkinn’ (NySz.) [csak EWUng.]; 5. 1793 ’〈különféle növények neveként〉; 〈zur Benennung
versch Pflanzenarten〉’ (NSz. – Földi J.: Magy. fűvésztud. 57); 6. 1815 ’lándzsa, szigony, halfogó horog
stb. visszahajló hegye; Haken der Lanze, der Fischgabel, des Angelhakens usw’ (NSz.) [csak EWUng.]; 7.
1878 ’pofaszakáll; Backenbart’ (NSz. – Bakahumor 228).
Bizonytalan eredetű, talán honfoglalás előtti ótörök jövevényszó. ⊗ Vö.: Kāšγ sakak ’áll’csag. sakak
’toka’; csuv. soχa suχa: ’kopoltyú’; stb. [< török *saqa- ’lóg, csüng 〈tárgyatlan〉’].. A magyarba átkerült
alak: *saqaq; a szóvéghez vö.: csipa, eke stb. Eszerint a szuka lehet az eredetibb alak, abból jöhetett létre
a szak az E/3. személyű birtokos személyjelként felfogott szóvég elhagyásával. A szaka 1., 3. és 7.
jelentése: metonímia, a 6. jelentés: valószínűleg metafora az eredeti 4., illetve 2. jelentés alapján.
Növénynévként való használata (5. jelentése) egyes növények szárának göcsörtösségén alapul.
KSz. 10: 348; Nyr. 47: 82; TESz.
 szak- 1. ~író A: 1814 Szakiró (NSz. – Berzsenyi: Művei 3: 72) J: ’valamely tudományszak vagy
szakma témaköréből tanulmányokat közlő tudós; Autor von Fach- od Sachbüchern’ | ~értő A: 1829/
szakértők (NSz. – Bajza: Munkái 3: 112) J: ’[?]; Sachverständiger’ # | ~tudomány A: 1839
szaktudományát (NSz. – Figyelmező 679) J: ’tudományág, tudományszak; Fachwissenschaft’ | ~ember
A: 1841 szak embere (NyÚSz.) J: ’[?]; Fachmann, Spezialist’ # | ~osztály A: 1844 szakosztályunk (NSz.
– Jósika M.: Békesi kal. 1: 127) J: ’; Fachabteilung’ # | ~vélemény A: 1883 szakvéleménye (NSz.) [csak
EWUng.] J: ’[?]; Expertise, Gutachten’ | ~szervezet A: 1899 szakszervezetekbe (NSz. – BpSzemle 98:
174) J: ’[?]; Gewerkschaft’ # | ~barbár A: 1956 szakbarbár (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Fachidiot’ |
Ilyenek még: ~iskola ’[?]; Fachschule’ (1842: NSz. – Athenaeum 1: 9); ~társ ’[?]; Fachgenoss’ (1842:
NSz. – R. P. Div. 398); ~irodalom ’valamely tudományág vagy szakma részleteire vagy egészére
vontakozó irodalom; Fachliteratur’ (1847: NSz. – Szépirod. Szemle 2: 284); ~ismeret ’[?]; Fach- od
Sachkenntnis’ (1847: NSz. – Vas Gereben: Életkép. 20); ~vizsga ’[?]; Fachprüfung’ (1883: NSz. – Szász
K. – Theuriet: Becsv. 30) || 2. ~szerű A: 1838 szakszerű (NSz. – Figyelmező 683) J: ’[?]; fachgemäß’ |
~avatott A: 1853 szakavatottsággal sz. (NSz. – Magy. Erd. Kép. 6) J: ’[?]; fachkundig, sachverständig’ |
~képzett A: 1867/ szakképzettséget sz. (NSz. – Deák F.: Besz. 4: 375) J: ’[?]; fachkundig, qualifiziert’.
Tükörfordítások előtagja, azonos a →szak³→szakma szóval. ⊗ Mind az 1., mind a 2. csoport
tükörfordításai német mintára alkotott összetett szavak; vö.: Fachmann, Fachwissenschaft; fachgemäß,
fachkundig; stb. A régebbi összetételek nyelvújítási szavak, főként ezek analógiás hatására keletkeztek az
újabb összetételek (pl. szakszervezet). – Utótagok a magyarban (címszók kivételével): íróír¹ , értőért,
tudomány tud, véleményvél, szervezetszerv, avatott (< avat), képzett (< képez). – A szaki ’szaktárs’ (1920
(Nyr. 49: 88) szórövidülés a szaktársból -i kicsinyítő képzővel.
NyÚSz.; TESz.

szák A: 1211 ? Zaca sz. szn. (PRT. 10: 505) [csak EWUng.]; 1281 ? Zaak hn. (Gy. 3: 451) [csak
EWUng.]; 1416 u./¹ ? zaknal (BécsiK. 299); 1506 Zak (OklSz.); 1593 ʃʒaakoth (MNy. 62: 351) J: ’egy
fajta halászháló; Art Fischernetz’.
Szláv jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. N. sȁk; szlk. R., N. sak;or. сак; stb.: egy fajta hálóalapja valószínűleg a
[gör. σάκκος ’zsák; vezeklőruha’; stb.].. Forrása: ; akkád šaḳḳu ’ua.’. – A szák nyelvjárási és halászati szó.
KSzlJsz. 485; TESz.

szakács A: 1138/ ? Sacas szn. (MNy. 32: 204); [1237–40] Zakac hn. (PRT. 1: 786); 1405 k. ʒakach
(SchlSzj. 1878.); 1533 sakkacza (Murm. 2482.); 1800 Szokátsné (NSz. – ifj. Cserei F.: Fek. emb. 19) J: 1.
1138/ ? ’ételkészítéssel (hivatásszerűen) foglalkozó férfi; Koch’ # (↑), [1237–40] ’ua.’ (↑); 2. 1912
’kötény; Schürze’ (ÚMTsz.) Sz: ~ka 1874 ’kötény; Schürze’ (Nyr. 3: 288).
Valószínűleg jövevényszó, esetleg az oroszból: ⊗ Or. (e. szl.) sokačь: ’szakács’valószínűleg
jövevényszó, végződése alapján talán egy [török nyelvből].. Lásd még: óe. szl. sokači sokačiji; or. (e. szl.)
sokačiji: ’ua.’. – Az átvétel feltehetőleg még a honfoglalás előtt végbement. A 2. jelentés: metonímia; lásd
még a szakácska származékot. – A magyarból: ; szb.-hv. (Kaj.) sokačszln. N. sokáč; ; rom. (R., N.)
socáci: ’ua.’
KSzlJsz. 745; TESz.

szakad A: 1055 zakadat sz. (TA.); 1231/ Zokadat sz. hn. (OklSz.) J: 1. 1055 ’zuhan | omlik; fallen |
stürzen’ # (↑); 2. 1372 u./ ’〈szövött anyag, papír stb.〉 szétmállik, részekre válik; zerreißen 〈intrans〉’ #
(JókK. 86); 3. 1416 u./¹ ? ’〈közösség〉 megoszlik; sich entzweien 〈Gemeinschaft〉’ (BécsiK. 262), 1512 k.
’ua.’ (WeszprK. 81); 4. 1416 u./² ’széttörik; zerbrechen 〈intrans〉’ (MünchK. 8); 5. [heute haupts el~] 1456
k. ’közösségből kiválik, elkülönül; sich absondern, sich trennen’ # (SermDom. 2: 23); 6. 1511 ’〈folyóvíz〉
többfelé ágazik; sich teilen 〈Fluß〉’ (OklSz. szakadék); 7. 1519 k. ’〈csapadék〉 ömlik, zuhog; es gießt, es
regnet in Strömen’ # (DebrK. 169); 8. 1527 ’származik, keletkezik; entstammen’ (ÉrdyK. 657); 9. [vége ~,
élte ~ stb.] 1527 ’folyamatossága abbamarad, megszűnik; aufhören, enden’ (ÉrdyK. 377); 10. 1554
’〈folyó〉 torkollik, beleömlik valahova; münden 〈Fluß〉’ (RMKT. 3: 103); 11. 1559 ’valakire hárul,
valakinek osztályrészül jut; jmdm zufallen’ (Székely István: NySz.); 12. 1585 ’(valahová) kerül, jut;
(irgendwohin) geraten, verschlagen werden’ (Cal. 1079.) Sz: ~at 1055 ’[?]; Bergsturz’ (↑); 1416 u./²
ʒakadat ’szakadás; Riß’ (MünchK. 29) | ~ék 1335 Zakadak [? ɔ: Zakadek] hn. (OklSz. Pótl.); 1538
ʒakadeek ’[?]; Abgrund’ (PestiN. T4) | ~ozik 1364/ Zakaduztfeuld sz. hn. (OklSz.) | ~ás 1389
Kewzakadas hn. (OklSz.) | ~ozás 1416 u./¹ zakadozaʃʃal (BécsiK. 262) | ~atlan 1621 ʃʒakadatlan (MA.) |
~ár 1802 Szakadár szn. (NyÚSz.); 1845 szakadár ’[?]; Abtrünniger, Separatist’ (NyÚSz.) R: ~tából
[tork- + PossSf szakadtából] 1568 torkok szakattabol ’[?]; aus voller Kehle’ (Meliusz Péter: NySz.) ||
szakaszt A: 12. sz. v./ mıge ʒocoʒtta vola (HB.); 1416 u./² ki ʒ́akaʒ́ťa (MünchK. 29); 1517 fewl ...
zakazÿak (TörtTár. 1890.: 560); 1585 szokasztás sz. (Cal. 231); nyj. szakajszt, szakiszt (MTsz.) J: 1. 12.
sz. v./ ’szétmar; zerfressen, verätzen’ (↑); 2. 1416 u./² ’tép, szakít; reißen 〈trans〉’ (↑); 3. 1527 ’〈közösséget〉
szétválaszt | megoszt; entzweien 〈Gemeinschaft〉 | absondern, teilen’ (ÉrdyK. 655); 4. 1527 ’valaminek
véget vet | 〈folyamatot〉 megszakít; ein Ende machen | unterbrechen’ (ÉrdyK. 299); 5. 1532 ’〈gyümölcsöt,
virágot〉 letép; pflücken 〈Obst, Blume〉’ (TihK. 225); 6. 1550 ’〈kenyértésztát〉 adagokra oszt; 〈Brotteig〉
auswirken’ (MNy. 26: 330); 7. 1552 ’nagyobb tömegből elvesz; nehmen’ (Heltai: Dial. B6a); 8. 1559 ’[?];
hinrichten’ (SzChr. 141b) [csak EWUng.]; 9. 1849/ ’〈időt〉 szán valamire; erübrigen 〈Zeit〉’ (NSz. – Arany
J.: Lev. 1: 188) Sz: ~ó 1550 zakaztho PartzPräs (MNy. 26: 330); 1596 ’szakajtó; Backkorb’ (OklSz.
kënyér-szakasztó) | ~ott 1604 le ßakaztot PartzPerf ’szakított, tépett’ (MA. Térmes); 1621 ’egészen,
teljesen (hasonló); ganz ähnlich’ (MA.) | | szaggat A: 1372 u./ el ʒagatuan sz. (JókK. 60); 1416 u./¹
megzaggatom (BécsiK. 199) J: 1. 1372 u./ ’tép, tépked, szakít; reißen 〈trans〉’ # (↑); 2. 1416 u./¹ ’éles,
hasogató fájdalommal gyötör | kínoz; schmerzen | quälen’ # (BécsiK. 272) [csak EWUng.]; 3. 1416 u./²
’megtépáz | tönkretesz; zerrupfen | verderben’ (MünchK. 25); 4. 1416 u./² ’〈gyümölcsöt stb.〉 leszed;
pflücken 〈Obst usw〉’ (MünchK. 34); 5. [el~] 1495 e. ’elválaszt valakitől; trennen’ (GuaryK. 131); 6. 1564
’részekre oszt; in Stücke teilen, zerreißen’ (OklSz.); 7. [vmire ~] 1618 ’törekszik, vágyódik valamire; nach
einer Sache streben’ (Szenczi Molnár Albert: NySz.); 8. 1788 ’〈ruhát〉 elnyű; abtragen 〈Kleid〉’ (NSz. –
Máriafi: Frazeol. 145); 9. 1840 ’halottnak harangoz; zum Begräbnis läuten’ (NSz. – Gáspár J.: Füzérke
41); 10. 1897 ’dicsekszik; prahlen’ (MTsz.) Sz: ~ás 1416 u./¹ ki zaģataʃaual ’[?]; Herausrupfen’ (BécsiK.
78); 1810 ’[?]; Reißen’ (NSz.) [csak EWUng.] | | szakajt × A: 1470 Zakaythoth sz. szn. (OklSz.); 1779
Benn ... szakajtsad (Kónyi János: NySz.) J: 1. 1470 ’szakít, tép; reißen 〈trans〉’ (↑); 2. [nyakát ~ja] 1779
’tönkremegy; zugrunde gehen’ (↑); 3. 1784 ’〈kenyértésztát〉 részekre oszt; 〈Brotteig〉 auswirken’ (SzD.
92); 4. 1805/ ’〈virágot, gyümölcsöt〉 letép; pflücken 〈Blume, Obst usw〉’ (NSz. – Kazinczy: Lev. 3: 338)
Sz: ~ó 1792 ʃzakajtó PartzPräs (SzD. Szakaʃztok); 1795 k. ’[?]; Backkorb’ (NSz. – Takáts R.: Told. T. v.) ||
szakaszkodik † A: 1519 megh ʒakaʒkodandy̋ k ▼ (JordK. 112) J: ’elerőtlenedik | megbetegszik; krank,
kraftlos werden’ || szakít A: 1700 aláb ... szakithattya sz. (OklSz.); 1838 Szakijja [szakit □] (Tsz.) J: 1.
1700 ’csökkent; vermindern’ (↑); 2. [heute haupts meg~, félbe ~] 1790/ ’valamit félbehagyat, megszakít |
valaminek véget vet; unterbrechen | ein Ende machen’ # (NSz. – Gvadányi: Fal. nót. 90); 3. [heute haupts
le~] 1806 ’〈virágot, gyümölcsöt〉 letép; pflücken 〈Blume, Obst usw〉’ (NSz. – Wandza: Ámor 4); 4. 1808
’tép; reißen 〈trans〉’ # (SI.); 5. 1854 ’időt szán valamire; erübrigen 〈Zeit〉’ (NSz. – Szathmáry K.: Sirály 1:
49); 6. 1857 ’kapcsolatot megszüntet; mit jmdm brechen’ (NSz. – Eötvös J.: Nőv. 1: 228); 7. 1859 ’éles,
hasogató fájdalmat okoz; es reißt jmdm’ (NSz. – Beniczky L.: Kaleid. 1: 3); 8. 1926 ’〈súlyemelésben
súlyt〉 hirtelen mozdulattal feje fölé emel; reißen 〈im Gewichtheben〉’ (Bánhidi: Sportny. 293); 9. 1940
’〈kenyértésztát〉 adagokra oszt; 〈Brotteig〉 auswirken’ (ÚMTsz.) || szakul † A: 1825 szakúlna (NSz. – Kis
J.: Juvenalis 24) J: ’szétesik | szétmorzsolódik; zerfallen | zerbröckeln 〈intrans〉’.
Származékszó. ⊗ Az alapszó egy eredeti igenévszó ’darabokra szakad, szakít 〈tárgyatlan, illetve
tárgyas〉’ jelentésű igei értékű tagja lehet, melynek névszói értékű tagja a szak¹. A végződése: különféle
igeképzők. A szakít és a szakajt az -ít műveltető képző kétirányú fejlődésével jött létre, tulajdonképpen
egymás szóhasadással keletkezett párhuzamos alakjai. A szócsalád egyes tagjainak jelentése az
alapjelentésből magyarázható, a többi jelentés ezekből fejlődött metaforikusan. A szakadár származék a
nyelvújítás korában keletkezett a búvár, sugár stb. analógiás hatására. – Valószínűleg ide tartozik:
1211Zaka szn. (PRT. 10: 507).
TESz.; HBEl. 120; FiktI. 94

szakáll A: 1086 Zacal szn. (DHA. 253) [csak EWUng.]; 1405 u. ʒakaľ (SchlSzj. 340.); 1493 Zakallos
sz. (OklSz.); 1577 kakas szakall (KolGl.) [csak EWUng.] J: 1. 1086 ’állon növő szőrzet; Bart’ # (↑); 2.
[mit Attr] 1525 k. ’〈különböző növények neveként〉; 〈zur Benennung versch Pflanzen〉’ (MNy. 11: 38); 3.
1533 ’kakas, tyúk csőre tövén lecsüngő piros lebernyeg | tehén álla alatti lebernyeg; Fleischlappen am
Hühnerschnabel | Wamme’ (Murm. 1026.); 4. 1616 ’〈különböző eszközökön〉 a nyélből kiálló rész; aus
dem Stiel od Heft herausstehender Werkzeugteil’ (MNy. 26: 329); 5. 1708 ’gyökér vadhajtása; Wildling
der Wurzel’ (MA. Szölötövinec ʃzakállat lemetélni); 6. 1757 ’az üstökös fénycsóvája; Schweif des
Kometen’ (NSz. – Bertalanffi P.: Világ 17); 7. 1783 ’moha; Moos’ (NSz. – Molnár J.: Könyvház 1: 431);
8. 1840 ’bizonyos növények terméséből kiálló szálak együtt; Bart, Fadenschopf 〈bei Pflanzen〉’ (NSz. –
Figyelmező 708); 9. 1841 ’tajtékpipán levő mocsok; Tabakschmutz an der Meerschaumpfeife’ (NSz. –
Nagy K.: Dag. 141) Sz: ~as (†1015) [1220 k./] Zakalus hn. (DHA. 78) [csak EWUng.]; 1405 k. ʒakalus
mn (SchlSzj. 341.); 1469 ’[?]; Wallbüchse 〈Art Kanone〉’ (OklSz.) [csak EWUng.] | ~talan 1405 k.
ʃʒakaltalan (SchlSzj. 343.) | ~ú [nur in Synt] 1424 Nagzakalo szn. (OklSz. nagyszakállú) [csak EWUng.].
Honfoglalás előtti ótörök jövevényszó. ⊗ Ujg. saqal;; oszm. sakal;; tat. sakal; stb.: szakáll [< török
*saqa- ’lóg, csüng 〈tárgyatlan〉’].. Megfelelői a mongol nyelvekben is megtalálhatók. A magyarba átkerült
alak: *saqal. A másodlakos jelentések metaforikusan jöttek létre.
MNy. 3: 310; TESz.

szakállszárasztó ∆ A: 1592 zakall zarazto (Nyr. 76: 290) J: 1. 1592 ’a vár kapuja közelében vagy a
bástyán padokkal ellátott hely, ahol a katonák szolgálaton kívül tartózkodtak, pihentek, beszélgettek;
Stelle mit Bänken beim Burgtor als Rastplatz der Soldaten’ (↑); 2. 1859 ’a falusi házak előtti kis pad,
ahová kiülnek pihenni, beszélgetni; Sitzbank vor Dorfhäusern zum Plaudern’ (NSz. – Dózsa D.: Kornizs
1: 82) || szakállszárító × A: 1852/ szakállszárítón (NSz. – Jókai 1: 140) J: ’; Sitzbank vor Dorfhäusern
zum Plaudern’.
Összetett szó. ⊗ A szakáll + száraszt, illetve szárít összetételi tagokból áll -ószáraz folyamatos
melléknévi igenévképzővel; alárendelő összetétel (tárgyas, jelöletlen). Az elnevezés tréfásan arra utal,
hogy a várat őrző katonák tűzszünetben ilyen bástyapadokra ültek ki, és pihenés közben a nap az esetleg
nedves szakállukat is megszárította. A 2. jelentés: metafora.
Nyr. 76: 289; TESz.

szakasz A: 1423 Zakaz hn. (FESz.) [csak EWUng.]; 1585 zakazonkynt, zakaztot (MNy. 2: 369) J: 1.
1423 ? ’rész | cselekvés, folyamat elkülönülő része; Teil, Abschnitt’ (↑), 1585 ’ua.’ (↑); 2. 1423 ? ’kazal,
asztag; Schober’ (↑), 1594 ’ua.’ (MNy. 61: 238); 3. 1677 ’cselekvés, folyamat elkülönülő része | idő
elkülönülő része; Phase, Zeitabschnitt’ (MonÍrók. 18: 91); 4. 1683 ’épületrész, szárny; Gebäudeteil’
(OklSz.); 5. 1699 ’írásmű kisebb egysége; Paragraph’ # (Otrokocsi Flóris Ferenc: NySz.); 6. 1779 ’kisebb
katonai egység; Zug 〈Milit〉’ # (NSz. – Bessenyei: Hármas vitézek 56); 7. 1784 ’fonalcsomó, köteg;
Garnbündel’ (SzD. 45); 8. 1833 ’vasúti kocsi elkülönített része; Wagenabteil’ # (NSz. – Helmeczy:
Jelenkor 2/2: 816); 9. 1862/ ’útvonal, pálya stb. része; Strecke | Streckenkarte’ (NSz. – Jókai 17: 66) Sz:
~os 1791 Szakaszos (NSz. – Aranka Gy.: Nyelvmiv. 39).
Származékszó. ⊗ A szak¹ ’részecske, darabka’ szóból -sz névszóképzőveltavasz stb. A szakaszt
változathoz vö.: arasz, rekesz stb. A 2–9. jelentés: metafora.
MNy. 22: 236; Melich-Eml. 179; TESz.

szakma A: 1787 Szakma (NSz. – Bartzafalvi Szabó: Szigvárt 2: 274) J: 1. 1787 ’tudományág;
Wissenszweig, Disziplin’ (↑); 2. 1840 ? ’iparág, mesterség | tanultságot, gyakorlatot igénylő foglalkozás;
Gewerbeart | Fach’ # (NSz. – Remény 279), 1844 ’ua.’ (NSz. – PD. 2: 142); 3. 1842 ’életpálya, hivatás;
Fach, Beruf’ # (NSz. – bodor L.: Él. ábr. 76); 4. 1845 ’szerep; Rolle’ (NSz. – PD. 2: 1223); 5. 1846/
’műszak | egy napi munka; Arbeitsschicht | Tagewerk’ (NSz. – Pákh A.: Életképek 119); 6. 1847 ’feladat,
megbízatás; Auftrag, Geschäft’ (NSz. – Greguss Á.: Vill. 33); 7. 1872 ’szakmány, bérmunka; Lohnarbeit’
(NSz. – Abonyi L.: A fonó krón. 2: 186) | | szak³ A: 1835 szak (Tzs. Fach) J: ’tudomány, ismeret,
munkaterület valamely ága, szakma; Fach 〈haupts Wissenschaft〉’ # Sz: ~os 1870 Szakos (CzF.) | ~osít
1953 szakosító sz. (NSz. – Szabad Nép aug. 5.: 2).
A szócsalád alapja a szakma: nyelvújítási elvonás. ⊗ A szakmányból. A jelentések részben az alapszó
jelentéséből fejlődtek ki, részben a szak¹-ből. – A szak³ elvonással keletkezett a szakma főnévből,
jelentése az alapszó 1. jelentéséből jött létre. – Nyelvújítási szóalkotás. – Ide tartozik: szaki ’kolléga,
szaktárs’ (1920), szórövidülés a szaktársból ’EZ NEM KELL’ (1842) -i kicsinyítő képzővel; az
alaktanához vö.: csokicsokoládé, diridirektor stb.
MNy. 1: 235; NyÚSz.; MNy. 68: 82; TESz.

szakmány ∆ A: 1549 Zakmanos sz. szn. (CsnSz.) [csak EWUng.]; 1561 szakmaniost sz. (Meliusz
Péter: NySz.); 1574 ʃʒakmanban (MNy. 62: 351); 1591 szokmánba (Bogáti Fazekas Miklós: NySz.); 1816
szekmany (Gyarmathi: Voc. Szakmány); nyj. szatmány (MTsz.) J: 1. 1549 ’bérmunka | darabbérben,
teljesítmánybérben végzett munka; Lohnarbeit | Gedinge’ (↑); 2. 1604 ’munkaszerződés, megállapodás;
Vereinbarung’ (MA.); 3. 1787 ’terhes munka, robot | földesúri robot; lästige Arbeit’ (NSz. – Gelei J.:
Robinzon 185); 4. 1790 ’napszám | munkabér; Taglohn | Arbeitslohn’ (NSz. – Spilenberg. Elm. 82); 5.
1807 ’egy napra kiszabott munka; Tagewerk’ (Márton); 6. 1835 ’részlet; Einzelheit’ (Kunoss: Gyal.
Detail); 7. 1839 ’szakma | szakterület; Fach | Fachgebiet’ (NSz. – Figyelmező 18) Sz: ~os 1549 szn. ’[?];
Tagelöhner’ (↑) || szakvány ∆ A: 1574 ʃʒaquanban (MNy. 62: 351); 1597 ʃʒakwaniara (MNy. 62: 351) J:
1. 1574 ’bérmunka | teljesítménybérben végzett munka; Lohnarbeit | Gedinge’ (↑); 2. 1604
’munkaszerződés, megállapodás; Vereinbarung’ (MA.); 3. 1700 ’munkabér; Arbeitslohn, Leistungslohn’
(OklSz.); 4. 1944 ’egy napi munkateljesítmény; Tagewerk’ (ÚMTsz.) Sz: ~os 1604 Szakvanyos ’[?];
Gedingearbeiter’ (MA.).
Származékszó. ⊗ Egy feltehetőleg eredeti igenévszó igei értékű tagjából, melynek névszói értékű tagja
a szak¹. A végződése: -mány, illetve -vány deverbális névszóképzők; vö.: alkotmányalkot, ásvány stb. Az
eredeti jelentés az alapszó jelentésének megfelelően ’részekre osztás > a munka, teljesítmény részekre
osztása’ lehetett; a további jelentések ebből alakultak ki.
TESz.

szakóca A: 1557 zakochawal (NytudÉrt. 40: 126); 1840 szakolcza (MNy. 12: 45) J: 1. 1557 ’kis,
rendszerint hosszú nyelű fejsze, szekerce; kleine Axt, meist langstielig’ (↑); 2. 1962 ’[?]; Faustkeil
〈Archäologie〉’ (ÉrtSz.) [csak EWUng.].
Szlovén jövevényszó. ⊗ Szln. sekalce: ’véső, hidegvágó’., N. sękálce ’kis húsvágó bárd; saraboló
kapa; véső’ [< szln. sekati ’vág, bever, beüt’].. – A magyarban hangrendi kiegyenlítődés ment végbe. A
szlovén és a magyar jelentésmegfelelés alapja, hogy a szó vésőszerűen formált fejszére vonatkozik. – 1.
jelentésében leginkább a dunántúli nyelvjárások szava, 2. jelentésében régészeti szakszó.
NytÉrt. 40: 126; TESz.

szakrament ∆ A: 1675 szakermentnek (MNy. 90: 253) [csak EWUng.]; 1763 szakrment (NSz. –
Adámi: Spr. 273); 1793 Szakrament (NSz. – Gvadányi: Rontó Pál 112); 1830 szakkermentez sz. (NSz. –
Auróra 9: 81); nyj. szekermencös sz. (ÚMTsz.) J: ’〈isz.-szerűen, káromkodásként〉 a szentségit!;
Sakrament 〈als Fluch〉’.
N é m e t j ö v e v é n y s z ó . ⊗ N é m . Sakrament N . sakerment: ’ a s z e n t s é g i t !
〈szitokszóként〉’jelentéselkülönüléssel a [ném. Sakrament ’a keresztény istentisztelet ünnepi cselekménye;
a kegyelem eszköze’; vö. →szakramentum].. Megfelelői: ; szb.-hv. sakramenta ’a szentségit!
〈szitokszóként〉’; cseh N. sakrament ’átkozott fickó’. – A szó az osztrák katonai nyelv közvetítésével
kerülhetett a magyarba. – Ugyanerre az etimonra megy vissza: R. szakramentíroz ’káromkodik,
szitkozódik’ (1711), ennek alapja a ; ném. sakramentieren ’ua.’
TESz.

szakramentum A: 1559 Sacramentomoknac (ComLep. 3) [csak EWUng.]; 1594 e. Sacramentumokat

(BCamp. 55) [csak EWUng.]; 1767 Sákramentomi-képen sz. (NSz. – Dániel I.: Egyenes ut 105); 1889
szakramentumokkal (NSz. – Iványi Ö.: Püspök 1: 106); 1892 szekrementom (Kovács: LatEl. 41); 1898
sakrámentom (Rell.: LatSz. 51); nyj. sekrementom, szekremëntom (ÚMTsz.) J: 1. 1559 ’szentség;
Sakrament’ (↑); 2. 1592 ’[?]; etw Hochverehrtes’ (MNy. 79: 248) [csak EWUng.] R: ~át [a ~át!] 1905
’〈isz.-szerűen, káromkodásként:〉 'a szentségit!; 〈zum Ausdruck eines Fluches〉’ ().
Latin jövevényszavak. ⊗ Lat. sacramentum: ’hűségeskü, fogadalom’, (e.) ’vallási titok, kegyelmet
közvetítő rituális aktus’ [< lat. sacrare ’megszentel, felszentel’ [< lat. sacer ’szent’]].. Megfelelői: ném.
Sakrament; fr. sacrement; stb.: szakramentum. – A régi és nyelvjárási változatok s-ező alakjaihoz vö.:
salétrom stb. Az sz-es alakhoz vö.: szeptember stb., azonban a németből átvett szakrament hatása sem
elhanyagolható.
TESz.

szál¹ A: 1211 ? Zalas sz. szn. (PRT. 10: 503) [csak EWUng.]; 1405 k. ʒal (SchlSzj. 284.); 1704
szályokat (RákF.: Lev. 1: 76); 1796 száll karókat (NSz. – Gvadányi: Nót. test. 18); nyj. szála □ (NéprÉrt.
48: 116) J: 1. 1211 ? ’szőrzetnek, tollazatnak egy eleme; Einzelstück der Behaarung, des Gefieders’ # (↑),
1405 k. ’ua.’ (↑); 2. 1211 ? ’növényi szár, fűszál, nádszál stb. | száras növényzetnek egy eleme; Stengel |
Einzelnes eines Halmgewächses’ # (↑), 1405 k. ’ua.’ (SchlSzj. 969.); 3. 1411 ’hosszú, egyenesen
felmeredő tárgy | kőszál, szálfa stb.; langer, aufragender Gegenstand | Felsen, Holzstamm’ (OklSz.
kőszál); 4. [als Attr; egy ~, haupts verneinend] 1510 ’nagyon kevés, egy kicsi; sehr wenig, gering; (k)ein
einzig’ (PéldK. 49); 5. 1519 ’fonal, cérna, illetőleg ennek egy darabja; Faden’ # (JordK. 344); 6. 1563
’〈meghatározott számú személy vagy tárgy〉; 〈Zählwort, nach Num, als Anzahl von Personen, länglichen
Dingen〉’ (LevT. 2: 32); 7. [als Attr von Mann, Mensch] 1695/ ’magas, egyenes tartású 〈termet, személy〉;
hochgewachsen, stämmig’ (Haller János: NySz.); 8. 1821 ’hosszmérték egysége: öl, hat láb; Längenmaß:
sechs Fuß’ (NSz. – Bachich: Tudományok 9); 9. 1843/ ’kötelék; Strang’ # (NSz. – Petőfi: ÖM. 1: 38); 10.
1865/ ’bonyolult történésnek egy összetevője | bonyolult szervezeti egységnek egy tényezője; Faden eines
komplizierten Geschehens | Aufbauelement einer Organisation’ (NSz. – Vas Gereben 10: 247); 11. 1936
’fának hasadása, hasadási iránya; Spaltung, Faser- od Spaltungsrichtung 〈von Holz〉’ (SzamSz.) Sz: ~as
1211 ? szn. (↑); 1519 zalaʃʃ (JordK. 147).
Vitatott eredetű. ⊗ 1. Örökség a finnugor korból; vö.: wog. (T.) sɛ̮jlā ’szálka, fadarab’; osztj. (V.) saγəl
’forgács, szilánk, léc 〈a halrekesztéken〉’; ? ;zürj. (Sz.) ӡ́al ’fenyőfáklyához hasonlító léc vagy faforgács 〈a
varsában〉’;md. (E.) śalgo ’pálca, botocska; fullánk 〈rovaré〉’, (M.) śalga ’ua.tűlevelű fák levele’, (E., M.)
śalgo- ’szúr’finn salko ’hosszú rúd’; lp. (N.) čuolgo: ’emelőrúd’; ’emelőrúd, rúd, amivel a hálót a jég alá
tolják’ [fgr. *śalkɜ ’rúd, pálca, fatörzs’].. Megfelelői: ; j u k . culgo ’feszítővas, feszítőrúd’, culgo-
’keresztülfúr, átfúr’. A szó belseji *lk > ; m . l hangváltozáshoz vö.: gyalog, halad. A magyarban a
legkorábban a 3. jelentés fejlődhetett ki a feltehetőleg finnugor alapjelentésből; a későbbi jelentések ebből
alakultak ki, leginkább metaforikus úton. – 2. Belső keletkezésű, szóhasadással az eredtinek feltehető szil¹
’hasad, reped igenévszó névszói értékű tagjából. Ebben az esetben a magyarban a 2. és az 5. jelentés
lehetett az eredeti; ezek az elhasad, elreped , illetve a vágott dolog, hasított dolog’ jelentésekből
magyarázhatók, a kezdetleges varrásban alkalmazott anyag ugyanis hasított háncsszalag, bőrszalag stb.
volt.
NyK. 50: 341; TESz.; MSzFE.

szál² ∆ A: 1211 ? Zalas sz. szn. (PRT. 10: 503) [csak EWUng.]; 1568 ? szálat [?U] (MNy. 56: 385);
1569 ʒalon (uo.); 1706 szályakot (LevT. 2: 442); 1796 szálákra [szála □] (NSz. – Gvadányi: Nót. test.
253); nyj. száj (MTsz.) J: ’tutaj; Floß’ Sz: ~as 1211 ? szn. (↑); 1588 ʒalaʃʃoknak ’tutajos’ (MNy. 62: 351).
Vándorszó. ⊗ Kāšγ sāl ’tutaj’; kun sal ’ua.’;oszm. sal ’ua.’;rom. sal ’több tutaj összekapcsolásával
készített nagy tutaj’; blg. R. сал ’tutaj; folyami hajó; komp, komphajó’;or. салы többes szám ’nádtutaj’;
ukr. R. сáла ’kévékből összekötött tutaj’; stb. Valószínűleg az altaji nyelvcsaládban jött létre; a szó a
mongol nyelvekben is megtalálható. – A magyarba egy török vagy szláv nyelvből került a kelet-, délkelet-
európai térség hajózási szakszavaként. – A szál¹-gyel való összefüggése nem valószínű.
TESz.; TörK. 300; MNy. 83: 202

szála ∆ A: 1788 Szálán (NSz. – M. Merkurius 154); 1793 Szalában (NSz. – Sándor I.: Külf. ut. 228);
1799 Zála (NSz. – Vályi A.: Magy. Orsz. 2: 50); 1807 szállája (NSz. – Kultsár: Hazai Tud. 2: 238) J:
’(tágas) terem; Saal’.
Olasz (é.) jövevényszó. ⊗ Ol. (vel., vel., v.-ven.) sala: ’terem, szoba’ [germán eredetű; vö.: longobárd
sala ’ua.épület; lakóhely’].. Megfelelői: ném. Saal;; sp. sala;; fr. salle; stb.: (nagy) csarnok, terem. – A R.
szál ’csarnok, terem’ (1790) külön átvétel a németből.
TESz.

szalad¹ A: 1372 u./ elky ʒalada (JókK. 60); 1538 ʒalÿagÿel [d-j] (PestiN. H1); 1552 elszallad (Tinódi
Sebestyén: NySz.) J: 1. 1372 u./ ’szökik, menekül; fliehen, flüchten’ # (↑); 2. 1416 u./¹ ’fut | siet, gyorsan
halad; laufen | eilen’ # (BécsiK. 171); 3. [haupts meg~] 1552 ’lendületbe jön; in Schwung kommen’
(Heltai: Dial. E3a); 4. 1907/ ’〈idő〉 gyorsan múlik; schnell vergehen 〈Zeit〉’ # (NSz. – Juhász Gy.: ÖV. 2);
5. 1962 ’〈konyha, lakószoba〉 nagyon rendetlen állapotban van; durcheinander sein 〈Raum, Zimmer〉’
(ÉrtSz.) Sz: ~ás 1416 u./¹ èl zaladaʃomon (BécsiK. 39) | ~oz 1575 haza szalladoszanac vólna (Heltai
Gáspár: NySz.) | ~gál 1776/ szaladgált (NSz. – Kazinczy: Podotz 57) || szalaszt A: 1474 ki ʒalaʒtondotok
(BirkK. 4) J: 1. [haupts ki~] 1474 ’akaratlanul kiereszt; entschlüpfen lassen’ (↑); 2. 1519 ’enged;
hinablassen | nachlassen’ (JordK. 303); 3. [el~] 1519 ’engedi, hogy elszakadjon; loslassen, entlaufen
lassen’ # (CornK. 116); 4. 1575 ’menekülésre kényszerít | futtat; in die Flucht schlagen | laufen lassen’
(Heltai Gáspár: NySz.) || szalajt A: 1693 szalajtyák [t-j] (Gyöngyösi: ÖK. 2: 26) J: 1. 1693 ’menekülésre
kényszerít | futtat; in die Flucht schlagen | laufen lassen’ (↑); 2. 1919 ’〈magzatot〉 elhajt; abtreiben
〈Leibesfrucht〉’ (Ethn. 30: 90).
Örökség a finnugor, esetleg az uráli korból magyar képzéssel. ⊗ A tőhöz vö.: zürj. (V.) ćue̮ d-
’nyugtalanít, felingerel’, (P.) ćuvav- ’elhalad valami mellett, elmúlik 〈az időre is〉’; ? votj. ćulal-
’keresztülfúr, átszúr’;finn suota ’üzekedő kancanyáj’, suoti- ’üzekedő’; ;lp. (N.) cuođđe- ’a nyájon kívülre
megy réntehenet keresni (a rénszarvas párzás idején)’; – ? szam. jur. sāje- ’dürög’ [fgr. (? uráli) *ćaδa
vagy *śaδa: ’futás; üzekedési időszak; felgerjedt, párzásra kész; fut, szalad’].. A szó belseji *δ > ; m. l
változáshoz vö.: álom, nyél stb. A jelentések összefüggéséhez vö.: fut, ívik¹; lásd még: ; vog. (FL.) χajt-
’fut, szalad; felgerjedt, párzásra kész’;ném. laufen ’szalad’; belaufen ’meghág’, läufig ’felgerjedt, párzásra
kész’; stb. A végződések: -d gyakorító képző; -szt, -ajt műveltető képző (az -ít képző eredeti
alakja)fakad : fakaszt : fakajt.
Vir. 1944.: 33; TESz.; MSzFE.; UEW. 3: 7

szalad² × A: 1395 k. ʒalad (BesztSzj. 824.) J: 1. 1395 k. ’csíráztatott gabona, maláta; Malz’ (↑); 2.
1708 ’kása | egy fajta sült tészta; Grütze, Brei | Art Kuchen’ (PP.) Sz: ~os 1449 Zalados szn. (OklSz.);
1588 ʒalados ’[?]; malzhaltig’ (MNy. 62: 351); 1600 k. ’maláta; Malz’ (BrassSzt. 29); 1793 ’kása | egy
fajta sült tészta; Grütze, Brei | Art Kuchen’ (NSz. – M. Hírmondó 2: 230).
Szláv jövevényszó, esetleg a szerb-horvátból vagy a szlovénból. ⊗ Szb.-hv. slad;; szln. slad; – ; szlk.
slad;; or. солод; stb.: maláta [< szláv *solь ’só’].. – A szerb-horvátból vagy szlovénból való származtatás
mellett szól a szóföldrajzi helyzet is: a szalad székely nyelvjárási szó, a szalados származék pedig
dunántúli.
KSzlJsz. 485; TESz.

szaladia † A: 1544 szaladiat (OklSz.); 1559 zsaládiába, zsaladját [U] (Nádasdy 33, 102); 1564
szaladiát (LevT. 2: 66); 1600 k. szaladgyát (Radv.: Szak. 247) J: ’sózott hal, sózott hering; Salzfisch,
Pökelhering’.
Jövevényszó, de az átadó nyelv bizonytalan. ⊗ Bizonyára a következő szavakkal függ össze: ol. (vel.,
v.-ven.) salàda: ’sózás, besózás; sós étel’., (giul., tr.) salada ’ua.’; fr. R. salado ’besózott, pácolt hús’sp.
saladillo saladija ’ua.’;szb.-hv. (Kaj.) saladia saladija ’besózott hal’. Az eredetéhez vö.: saláta. Az újlatin
nyelvekből terjedt el. – A magyarba kultúrtörténeti okok miatt leginkább az olaszból kerülhetett át, az ia
végződés azonban tisztázatlan, vö. mégis a szb.-hv. alakokkal (↑).
TESz.; UElSk. 444

szalag A: 1346 ? Zalag szn. (AnjOkm. 4: 637) [csak EWUng.]; 1395 k. ʒalacʒiw [g-sz] (BesztSzj.
711.); 1873 szallag-lecsüngvények (NSz. – Orbán B.: Székelyföld 6: 420); nyj. szalang (SzegFüz. 1: 303)
J: 1. 1346 ? ’hajlékony anyagból készült, átfogó, kötöző szerepű keskeny, hosszú csík; Band, Schleife’ #
(↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2. 1589 ? ’díszül alkalmazott pántlika; Textilband als Zierat’ # (Erasmus
Roterodamus: NySz.), 1833 ’ua.’ (NSz. – Kovács Pál: Thalia 1: 172); 3. 1828 ’〈emberi, állati
szervetezben〉 keskeny, rostos, főként rögzítő vagy összekötő szerepű képződmény; Muskelband’ (NSz. –
Bugát P.: Bonctud. 2. Szót.: 23); 4. 1846/ ’sávszerűen húzódó, hosszan elnyúló vagy kanyargó vonalú
valami; etw Streifenähnliches’ (NSz. – Petőfi: ÖM. 4: 29); 5. 1958 ’futószalag mellett dolgozó
munkacsoport; am Fließband arbeitende Gruppe’ (NSz. – Népszabadság jún. 4.: 2); 6. 1962 ’folyton
mozgó, körben futó műszaki szállítóberendezés; Förderband’ (ÉrtSz.).
Vitatott eredetű. ⊗ 1. Örökség, ugor, esetleg uráli kori tő magyar képzéssel; a tőhöz vö.: osztj. (V.) sălə
’a rén hasi hevedere ’; – ? szam. jur. śārā- ’köt, hálót köt; megkötöz, megbilincsel 〈foglyot〉’; ? szam.
szelk. saara- ’megkötöz’; ? szam. kam. sār- ’(oda)kötöz; köt, kifeszít’; stb. [ugor *salɜ vagy esetleg ;
uráli *śaδa: ’szalag, csík ’; ? köt, kötöz].. A szamojéd szavak idetartozása esetén ’szalag; kötöz’ jelentésű
igenévszóval számolhatunk. A szó belseji *δ > m. l változáshoz vö.: elő¹ , szalad¹ stb. A végződése: -g
deverbális vagy denominális névszóképzőcsillag, illetve kéreg. E származtatás szerint a magyar szó
eredetileg az így nevezett tárgyak kötöző szerepére utalhattak. – 2. Belső keletkezésű; származékszó a
szál¹ ’hosszú, egyenesen felmeredő tárgy; sziklaszál, szálfa , illetve szálfű; cérna, fonal, szál’ szóból -g
denominális névszóképzővel; vö.: balogbal, kéreg kér².
Beitr. 222; NyK. 50: 346; Vir. 1952.: 177; TESz.; MSzFE.; ALH. 31: 317

szalamandra A: 1551 salamandra madaram (Nyr. 43: 82); 1629 salomándra (Mesés könyvecske:
NySz.); 1653/ szalamandra (GLEl.) [csak EWUng.]; 1799 Salamándra (NSz.) [csak EWUng.]; 1799
ʃzalamándra (Márton Salamander) J: ’gyíkszerű (kétéltű) állat; Salamander’ | | szalamander A: 1604
Salamander (MA. Salamándra); 1871 szalamánder (NSz.) [csak EWUng.] J: ’gyíkszerű (kétéltű) állat;
Salamander’.
Latin, illetve német jövevényszó. ⊗ A szalamandra szóhoz: lat. salamandra: ’szalamandra’ [< gör.
σαλαµάνδρα ’egy fajta mérges pikkelyes hüllő; szalamandra’].. – A szalamander szóhoz: ném.
Salamander ’egy fajta farkos kétéltű’ [< lat. salamandra (↑)].. – Megfelelői: ; ang. salamander; fr.
salamandre;; ol. salamandra; stb.: szalamandra. – Az első adatban a salamandra főnév jelzői szerepet
tölt be, és a megnevezett madár foltos, pöttyös tollazatára vonatkozik. A korábbi változatok szó eleji s-es
kiejtéséhez vö.: salétrom stb.; az sz-es alakhoz vö.: szeptember stb.
TESz.

szalámi A: 1790/ salám (NSz. – Gvadányi: Fal. nót. 123); 1791 szalám (NSz. – Gvadányi: Orsz. gy.
leírása 136); 1793 szalámi (NSz. – Sándor I.: Külf. ut. 281); 1842 szalamival (NSz. – R. P. Div. 399) J:
’[?]; Salami’ #.
Olasz (é.) jövevényszó, esetleg a németből is jöhetett. ⊗ Ol., (tr., rom.) salame, salami többes szám,
(isztr.) ṣalámẹ, (fri.) salám, (bol.) šalā́ m: ’szalámi’; – lásd még: ném. Salami ’egy fajta szárazkolbász’. Az
olaszban a lat. (k.) salame(n): ’egy fajta sós húsétel’ [lat. sal salem tárgyeset ’só’].. Megfelelői: ; ang.
salami;; cseh salám; stb.: szalámi.
TESz.

száldob × A: 1221/ ? Zalduba sz. szn. (VárReg. 48.); 1226/ Scaldubag sz. hn. (VárReg. 340.) [csak
EWUng.]; 1254/ Zoldubag sz. hn. (OklSz.); 1341 Zodobag sz. hn. (Györffy 1: 665); 1389 Zaldobos sz.
hn. (Csánki 1: 452); 1391 Zaldob (OklSz.); 1450 Fekethewzoldobzeg hn. (OklSz.); 1576 zaldok fát (MNy.
8: 371); 1600 zadok (Nyr. 27: 132); 1655 száldok (Apáczai Csere János: NySz.); 1787 zádog fának (NSz.
– Mátyus I.: Ó és új Diaet. 2: 106); 1838 Szódók (Tzs.); nyj. szádak-fa, szaldék, zódog-fa (MTsz.),
szádukfa (ÚMTsz.) J: ’hárs(fa); Linde’.
Ismeretlen eredetű. ⊗ Feltehetőleg a szó belseji l-es és b-s változat volt az eredeti, és az első szótagi
magánhangzó valószínűleg rövid volt. A szóvégi k inkább csak hangtani változat lehetett. – Erdélyi
nyelvjárási szó.
TESz.

szaletli ∆ A: 1882/ szaletli (NSz. – Jókai 58: 66); 1900 szalétliben (NSz.) [csak EWUng.] J:
’lugasszerű kerti építmény; Gartenhaus, Laube’.
Német (au.) jövevényszó. ⊗ Ném. (au.) Salettl: ’nyitott kerti házacska; lugas’ [alapja az ol. saletta ’kis
helyiség’].. – A li végződéshez vö.: cetli, hecsedli.
TESz.

szalicil A: 1925 Szalicil (RévaiLex. 17: 320); nyj. szalacin (ÚMTsz.), szalicin (SzegSz.) J: ’egy fajta,
tartósítószerként is használt vegyészeti alapanyag; Salizyl’ – De vö. 1879 Salicylsav (NSz. – Árúlajstrom
789); 1897 Szalicilsav ’[?]; Salizylsäure’ (PallasLex. 15: 379).
Valószínűleg egy összetett szó előtagjának önállósulása. ⊗ A szalicilsavból (↑). Ez a ném. Salizylsäure
’egy fajta karbonsav’ részfordítása [< ném. Salizyl ’ua.’ + Säure ’egy fajta kémiai vegyület’]. Megfelelői:
a n g . salicyl;; f r . salicyle; stb.: szalicil. A szalicin változat végződése olyan kémiai vegyületek
elnevezésének analógijára jött létre, mint a glicerin, szacharin stb. – Az sem teljesen kizárt, hogy a ; ném.
Salizyl (↑) átvétele.
TESz.

szálka A: 1211 ? Salca szn. (OklSz.); 1289 ? Zalka hn. (Gy. 1: 548) [csak EWUng.]; 1456 k. ʒalkat
(SermDom. 2: 499); nyj. szájka (NytudÉrt. 1: 58), szaka (Nyatl.) J: 1. 1456 k. ’szilánk; Splitter’ # (↑); 2.
1508 ? ’apró szálacskaszerű növényi törmelék; winzige pflanzliche Abfälle’ (DöbrK. 247.), 1643 ’ua.’
(Com.: Jan. 43); 3. [~ vkinek a szemében] 1635 ’rosszallást vagy irigységet kiváltó, ellenséges lépésre
ingerlő dolog, ritkán személy; jmdm ein Dorn im Auge’ (MonTME. 4: 270); 4. 1643 ’a kalász toklászairól
kinövő szálas képződmény; Granne’ (Com.: Jan. 22); 5. 1702 ’a hal szálas csontocskája; Gräte’ #
(Miskolczi Gáspár: NySz.); 6. 1800 ’a hús rostszála; Fleischfaser | Faser der Hülsenfrucht’ (NSz. –
Nyulas F.: Borvizek 3: 142); 7. [als Attr] 1863 ’vékony; schmal’ (Kriza: Vadr. 517); 8. 1873 ’pipagyújtó
fácska, gyufa; Streichhölzchen, Zünder’ (Nyr. 2: 279).
Származékszó. ⊗ A szál¹ ’szár; hosszú, egyenesen felmeredő tárgy’ szóból jött létre kicsinyítő
képzővel. A 3. jelentés alapja az ismert bibliai hasonlat (Máté 7: 3). Az 5. jelentéshez vö.: szálkás csont
’kis csont, szálka’ (1600 k.). A 7. jelentéshez vö.: szálkás testű ’vékony, csontos’ (1792).
NyK. 50: 344; TESz.
 száll A: 1372 u./ ʒalnakuala (JókK. 40); 1372 u./ le ʒallanÿa sz. (JókK. 43), de →szállás; 1552 meg
ʃʒálot (Heltai: Dial. A8b); 1585 Le szállok (Cal. 310); nyj. szá (OrmSz.) J: 1. [haupts le~] 1372 u./
’valahová telepedik | (le)ereszkedik, (le)bocsátkozik; sich setzen | sich herunterlassen’ # (↑); 2. 1416 u./¹
’megy, indul, kerül, jut valahová | mozdul, vonul 〈sereg, had〉; sich begeben | rücken, ziehen 〈Heer〉’
(BécsiK. 240); 3. 1416 u./² ’〈közlekedési eszközre〉 lép, ül stb. | 〈közlekedési eszközről〉 lelép; ein-,
aufsteigen | aus-, absteigen’ # (MünchK. 41); 4. [heute haupts meg~] 1416 u./² ’átmenetileg lakik valahol;
einkehren, einziehen’ # (MünchK. 154); 5. [meg~] 1456 k. ’〈személyt〉 hatalmába kerít; befallen’
(SermDom. 1: 33); 6. [haupts meg~] 1470 ’megtámad, ostromol | (fegyveres erővel) elfoglal, 〈seregestül〉
ellep; belagern | besetzen’ # (SermDom. 2: 583); 7. [vkire ~] 1470 ’örökségként jut valakire; jmdm
zufallen’ (SermDom. 2: 760); 8. [alá~, le~] 1510 k. ’süllyed, süpped | apad 〈víz〉, ülepedik; sinken | fallen
〈Wasserhöhe〉, sich ablagern 〈Satz〉’ (AporK. 142); 9. [haupts alá~, le~] 1517 ’fogy, csökken, múlik |
csillapodik, gyengül; schwinden | sich legen’ (DomK. 315); 10. [ellene ~, szembe~] 1551 ’felveszi a
harcot | ellene szegül; den Kampf aufnehmen | sich widersetzen’ # (Heltai Gáspár: NySz.); 11. 1772
’repül; fliegen’ # (NSz. – Marikowzki: Néphez 505) Sz: atta 1416 u./² lè ʒ̇allatta Verbaladv ’leszállása
közben’ (MünchK. 170) | ~ó 1416 u./³ ʒallokkal PartzPräs (AporK. 43) [csak EWUng.]; 1555 ’[?];
Logiergast’ (Száz. 1908.: 247) [csak EWUng.]; 1780 ’[?]; Angehöriger einer Besatzungsarmee’ (NSz.)
[csak EWUng.] | ~ás 1470 rea ʒallaʃaert ’[?]; Überkommen’ (SermDom. 2: 760) [csak EWUng.]; 1535 k.
’[?]; Belagerung | Besetzung’ (Lánd. 41) [csak EWUng.] | ~ong 1519 ky zallonghwan sz. (JordK. 761) |
~at 1520 zallatoderth ’alászállás, lebocsátkozás; Sichniederlassen’ (PozsK. 18); 1629 Napszálat ’nyugat;
Westen’ (OklSz.) | ~dogál 1621 ʃʒáldogalni sz. ’apránként aláereszkedik’ (MA.) | ~ingózik 1762
szálingódzik (NSz. – Erdéllyi méhecske 87).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A különféle származékok gazdag jelentésköre arra utal, hogy a magyar
szókészlet igen régi elemei közé tartozik. A különféle jelentések metaforikus úton keletkezhettek.
NytÉrt. 50: 47; TESz.

szállás A: 1211 ? Zalas szn. (OklSz.); 1229 ? Zallas szn. (OklSz.); 1251 zalasadov (OklSz.); 1279
Zallas hn. (OklSz.) J: 1. 1211 ? ’az a hely, ahol valaki (átmenetileg) megszáll | ideiglenes lakóhely,
tartózkodási hely; Unterkunft | zeitweiliger Wohnsitz’ # (↑), 1251 ’ua.’ (↑); 2. 1279 ? ’település 〈többnyire
egy személyé vagy egy családé〉 | tanya; Behausung, Aufenthalt | Einödhof’ (↑), 1285 ’ua.’ (OklSz.); 3.
1389 ’nomád nép települése, sátortábora 〈kunoké, jászoké〉; Zeltlager von Nomadenvölkern’ (Nyr. 67:
41); 4. 1416 u./¹ ’katonai tábor, hadi tábor; Feldlager’ (BécsiK. 30); 5. 1456 k. ’vendégfogadó; Herberge’
(SermDom. 1: 19); 6. 1514 ’szilaj marha, aprómarha teleltető hely a pásztor kunyhójával | idegen földről
legeltetni jött pásztor kalyibája; Überwinterungsstelle des Viehs mit der Hirtenhütte | Hütte eines aus der
Fremde um zu weiden gekommenen Hirten’ (OklSz.); 7. 1681 ’a határban levő, időszakosan használt
gazdasági épületek 〈istálló, ól, akol, ellető, fészer stb.〉 csoportja; eine Gruppe der in der Feldmark
befindlichen, zeitweilig gebrauchten Wirtschaftsgebäude | unbedeckter, eingezäunter Platz vor dem
Schweinestall’ (SzegSz.); 8. 1780 ’az anyaországtól távol eső település, gyarmat; Siedlung fern vom
Mutterland, Kolonie’ (NSz. – M. Hírmondó 590); 9. 1860 ’róka, borz lakóhelye; (kleine) Höhle wild
lebender Tiere’ (Bérczy: Vmsz. 23) Sz: ~ol 1791 szállásoló sz. ’átmenetileg lakik, szállást igénybe vesz;
zeitweilig irgendwo wohnen’ (MNy. 9: 91); 1830 ’szállást ad, szállással ellát; beherbergen’ (NSz. –
Kazinczy: Pyrker 106).
Származékszó. ⊗ A száll (főként ’leereszkedik; befordul’) igéből -ás névszóképzővel. A jelentések
részint az alapszó megfelelő jelentéséhez kapcsolódnak, részint pedig a származékok további jelentéstani
fejleményei. A nyelvújítás korából származó 8. jelentés a kolónia ’gyarmat’ magyar szóval való
helyettesítésére tett kísérlet. – A szállás 1–3. és 6. jelentésében főként kelet-európai vándorszóvá vált; vö.:
szb.-hv. N. sàlāš ’tanya; marhaistálló’rom. sălaș ’szállás, hajlék; pásztorkunyhó; tanya’; stb.;or. шалаш
’kunyhó, viskó’, R. ’kofabódé, zsibárusbolt’; ;votj. šalaš ’kunyhó, viskó’; stb.
Nyr. 32: 155, 37: 98, 67: 41; EtIssl. 4: 58; TESz.

szállít A: 1416 u./¹ lezalleiṫa [t-j] (BécsiK. 207); 1458 k. le ... zalloychya [szállojt □] (OklSz. lëszállít);
1510 le zallehtana (MargL. 43); 1531 zallyttom (ÉrsK. 456); 1551 szalitsd (Heltai Gáspár: NySz.); 1560
zallethanÿ sz. (MNy. 64: 474) J: 1. 1416 u./¹ ’lebocsát, leereszt; herab-, hinablassen’ (↑); 2. 1458 u.
’valahová telepít | szálláshoz juttat, elszállásol; seßhaft machen | beherbergen’ (↑); 3. 1510 ’abbahagy,
véget vet valaminek | csökkent, csillapít, csendesen; unterlassen, ein Ende machen | vermindern, lindern’
(↑); 4. 1519 ’mozdulni, indulni, valahová menni késztet, valahová juttat | valahová vezet, vonulni késztet
〈sereget, népet stb.〉; sich irgendwohin zu bewegen veranlassen, irgendwohin bringen | irgendwohin
führen, irgendwohin loszuziehen veranlassen 〈Heer, Volk usw〉’ (JordK. 328); 5. 1525 k. ’valakire
〈örökségként〉 hagy | valakire átruház, hárít; jmdm etw (als Erbschaft) hinterlassen | auf jmdn etw
übertragen’ (NyK. 28: 76); 6. [le~] 1596 ’〈hadat, sereget〉 feloszlat, elbocsát; 〈Heer, Arme〉 entlassen’
(Baronyai Decsi János: NySz.); 7. 1626–7 ’aláz, megaláz | 〈erkölcsileg, tekintélyben〉 alacsonyabb szintre
helyez; demütigen | 〈moralisch od im Ansehen〉 auf eine niedrigere Stufe setzen’ (Zvonarics Mihály:
NySz.); 8. 1644 ’〈közlekedési eszközön〉 visz, hoz; befördern, transportieren’ # (MonOkm. 24: 149); 9.
[haupts le~, föl~] 1693 ’〈közlekedési eszközre, eszközről〉 le- és fölszállni késztet; auf- bzw aussteigen
lassen’ # (MonÍrók. 15: 10); 10. [haupts alá~, le~, alább ~, lejjebb ~] 1708 ’〈árat〉 csökkent, olcsóbbá
tesz; 〈Preis〉 herabsetzen’ # (PP. Lĕvo); 11. 1797 ’repülni késztet, röpít; zu fliegen veranlassen’ (NSz. –
Molnár J.: Könyvház 9: 36); 12. 1807 ’〈árucikket〉 a megrendelőhöz, vevőhöz juttat, liferál | valamit
valahová rendszeresen, ismételten juttat; 〈wiederholt〉 liefern, zustellen’ # (NSz. – Pesti tiszt. írás 35) Sz:
~mány 1793 Szállítmány ’gyarmat; Kolonie’ (NyÚSz.); 1801 ’szállított tárgy(ak); gelieferte Sache(n)’
(NSz. – Molnár J.: Könyvház 14: 142).
Származékszó. ⊗ A szállb ó l -ít műveltető igeképzővel. A jelentések részint az alapjelentésből
magyarázhatók, részint pedig metaforikus úton jöttek létre a származékszó jelentésfejlődésével. A
jelentések alakulásában fontos szerepet játszottak a különféle igekötők. A szállítmány nyelvújítási
szóalkotás; a szó ’gyarmat, település, kolónia’ jelentése viszonylag korán elavult.
MNy. 36: 49; TESz.

szálló A: 1771 szállót (NSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1771 ’szállás, kvártély; Unterkunft’ (↑); 2. 1834
’kisebb vendégfogadó 〈különösen mesterlegények szállása〉 | szálloda; Herberge | Hotel’ # (Kunoss: Szóf.
64) – De vö. 1416 u./² ʒallo hèlbèn ’kisebb vendégfogadó; Herberge’ (MünchK. 110) || szálloda A: 1845
szállda (Hierolexicon 98); 1851 Szálloda (Ballagi) J: ’szállásadással, a vendégek ellátásával foglalkozó
nagyobb vendéglátóipari üzem; Hotel’ #.
A szócsalád időrendben legkorábbi tagja a szálló: egy szókapcsolat első tagjának önállósulásával jött
létre. ⊗ A szálló hely (↑) szókapcsolatbólszáll ’befordul’ és hely. – A szálloda származékszó nyelvújítás
kori tudatos szóalkotás a szállból -da névszóképzővel; az alaktanához vö.: óvoda, uszodaúszik stb. –
Mindkét szó a hotel helyettesítésére jött létre.
TESz.

szállóige A: 1894 szálló ige (Tóth: Szájrul szájra. Bev. XIV); 1898 Szállóigéink (NSz.) [csak EWUng.]
J: ’[?]; geflügeltes Wort’ #.
Tudatos szóalkotással keletkezett összetett szó. ⊗ A szálló ’repülő’ (a szállige-ó folyamatos melléknévi
igenévképzős alakja) + →ige összetétele; jelzős alárendelés. Ehhez mintaként szolgált a ném. geflügeltes
Wort: ’szállóige’vö.: [gör. ἔπεα πτερόεντα többes szám ’szállóigék’].. – A német szókapcsolat átvételére
tett magyar próbálkozások: röpke szó (1882); repülő szó (1886); szárnyas ige (1896/); stb.
TESz.

szalma A: 1086 Zalamadi sz. hn. (DHA. 252) [csak EWUng.]; 1243/ ? Zalmapataka hn. (Gy. 2: 519)
[csak EWUng.]; 1336 Zalmad sz. hn. (Csánki 1: 525); 1395 k. ʒalma (BesztSzj. 446.); 1575/ ʃʒálma
(Assz. A2b) [csak EWUng.]; 1788 Szolma, szóma (MNy. 5: 287) J: 1. 1086 ’gabonafélék és más szálas
növények szára, levelei főként száraz állapotban; Stroh’ # (↑); 2. [auch als Attr] 1604 ’üres, tartalmatlan,
semmitmondó része valaminek; leerer, inhaltloser Teil einer Sache’ (Magyar István: NySz.); 3. 1943
’szalmaözvegy; Strohwitwe(r)’ (NSz. – Tersánszky J. J.: Vadregény 103) Sz: ~´s 1366 Zalmaszÿgethe hn.
(MNy. 10: 426).
Szláv jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. slama;; szlk. slama;; or. солома; stb.: szalmaindoeurópai eredetű; vö.:
[gör. κάλαµος ’cső, nád’lat. culmus ’fűszál, gabonaszár’; stb.].. – A szalma alak keletkezésmódjához vö.:
szilva, szolga stb. A 3. jelentés önállósulással keletkezett a szalmaözvegyből.
KSzlJsz. 486; TESz.

szalmaözvegy A: 1790 Szalma özvegységre sz. (MNy. 8: 367); 1806/ szalma-özvegységem sz. (NSz.)
[csak EWUng.] J: ’[?]; Strohwitwe(r)’.
Német mintára alkotott tükörfordítás, összetett szó. ⊗ Vö.: ném. Strohwitwe ’feleség, akinek férje
elutazott’ (eredetileg ’elcsábított, megesett lány’), Strohwitwer ’férj, akinek felesége elutazott’. – A
magyarban a szalma ’valaminek az üres része’ + özvegy összetételi tagokból áll. Mind a németben, mind a
magyarban eleinte csak a nőkre vonatkoztatott; ma már férfiakra vonatkoztatva is használják.
DickSpr. 148; TESz.

szalmiák A: 1557 szalamyakot (OklSz.); 1564 szalamiát (Nyr. 43: 83); 1745 Szalamiák (NSz. –
Torkos: Taxa pharm. 13); 1780 salamiák (NSz. – Rácz S.: Orv. tan. 2/2: 34); 1784 szalmiákspiritusz
(Magyary-Kossa: OrvEml. 3: 295); 1793 szalomiaval (NSz. – Mátyus I.: Ó és új Diaet. 6: 230); 1794
szalamina-sónak (NSz. – Nagy S.: Isten jós. 260); 1852 szalmiaksót (NSz. – Peregriny: Természettört.
124) J: ’ammóniumklorid; Salmiak’.
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. Salmiak, (h. kor. úfn.) salmaniackh:: ’ammóniumklorid’ [< ném.
R. salarmaniak, salarmoniac ’ua.’ [< lat. (k.) sal Armaniakum sal Armoniacum ’ua.’, tkp. ’örmény só’]]..
A vegyületet az Elbrusz vidékén, a perzsa hódoltság alatt álló Örményországban (vö.: lat. Armenia hn.
( k . ) Armania hn.) találták. A szalmiák középlatin megnevezését a ; l a t . sal ammoniacum
’ammóniasó’váltotta fel. Megfelelői: ; ang. salmiac;fr. R. salmiac; stb.: szalmiák. – A szalamia változat a
többesjelnek felfogott szóvégi k elhagyásával keletkezett. – Ide tartozik: szalalkáli ’szarvassó,
ammóniumkarbonát’ (1890), melynek alapja a ; lat. (h.) sal alcali ’ua.’, tkp. ’alkálisó.’
TESz. szalalkáli a. is

szalon A: 1835 Salon (szalon) (Kunoss: Gyal.); 1839 szálonokba (NSz. – Árvizkönyv 3: 15); 1848
salónoknak (NSz. – Életk. 2: 69) J: 1. 1835 ’terem | fogadószoba; Saal | Empfangszimmer’ (↑); 2. 1844
’műhely | üzlethelyiség; Werkstatt | Geschäftsraum’ (NSz. – Szigligeti: Szök. kat. 26); 3. 1863 ’irodalmi,
művészeti stb. összejövetel, társaság; literarische, künstlerische Zusammenkunft, Gesellschaft’ (NSz. –
Tompa M.: Versei 6: 27); 4. 1891 ’kiállítási helység, csarnok | kiállítás; Ausstellungsraum | Ausstellung’
(Füredi: IdSz.).
TESz.

szalon- 1. ~élet ∆ A: 1841 salonélet (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Gesellschaftsleben’ | ~hölgy ∆ A:
1843 szalonhölgy (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Salondame’ | ~képes A: 1845 salonképes (NSz. – PD. 1:
197) J: ’[?]; salonfähig’ | ~cukor A: 1890 szalonczukrot (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Bonbon bzw
Fondant in Zierpackung als Christbaumschmuck’ # | ~zenekar A: 1916 Szalonzenekar (NSz. – Bp. Hírlap
ápr. 9.: 29) J: ’egy fajta zenekar; Salonorchester’ | ~tüdő A: 1953 szalontüdő (NSz. – Szabad Nép aug. 7.:
1 ) J: ’[?]; Art Lungengericht’ | ~spicc A: 1964 szalonspicc (HMNSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Taumel,
Schwips’ | Ilyenek még: ~nyelv ’finomkodó társalgási nyelv; gezierte Umgangssprache’ (1844: NSz. –
PD. 2: 75); ~kocsi ’nagy fényűzéssel berendezett vasúti kocsi; Salonwagen’ (1866: NSz. – Asbóth J.:
Boly. tárc. 2: 172).
TESz.

szalonka A: 1742 szolonka (Kniezsa: SzlJsz. 486); 1763 szalánka (NSz. – Adámi: Wb. 71); 1780
Szalonka (NSz. – Molnár J.: Zool. 68); 1791 szalank (MNy. 19: 94) J: ’hosszú, vékony csőrű, ízletes húsú
madár; Schnepfe (Scolopax r. rusticola)’.
Lengyel jövevényszó. ⊗ Le. slomka slonka R. slanka, slęka: ’szalonka’ [tisztázatlan eredetű].. Lásd
még: ; szln. sloka;or. N. слýка; stb.: . – Az átvételt a magyar–lengyel főúri kapcsolatok magyarázhatják,
ahol a vadászás és a lakomák jelentős szerepet játszottak. A szalank változathoz vö.: kolbász, lapát stb. –
A szalán ’ua.’ (1763) és a N. szalon ’ua.’ elvonással keletkezett a szalonka
MNy. 16: 145; KSzlJsz. 486; TESz.

szalonna A: 1249 ? Zolouna hn. (Györffy 1: 803); 1256 ? Zolona hn. (uo.); 1273/ ? Zalona hn. (uo.);
1391 Zalanas sz. szn. (OklSz.); 1444 Zalonnas sz. szn. (MNy. 10: 376); 1516 ʒalannath (RMNy. 2/2: 14);
1566 szallanába (HFab. 166) [csak EWUng.]; 1590 szalonna (SzikszF. 146); 1669 ʃzalánnákot (MNy. 69:
419) [csak EWUng.]; nyj. szalunna (ÚMTsz.) J: 1. 1249 ? ’bőr alatti zsírszövet; Speck’ # (↑), 1391 ’ua.’
(↑); 2. 1796 ’kenyérnek, sült tésztának rosszul sült, ragacsos része; Schliff 〈im Backwerk〉’ (NSz.) [csak
EWUng.]; 3. 1962 ’tök, sárgadinnye bele, húsa; Fruchtfleisch des Kürbisses, der Zuckermelone’ (ÉrtSz.)
Sz: ~´s 1391 szn. (↑) | ~´z 1795 k. szalannázni sz. ’szalonnával tűzdel; spicken’ (NSz. – Takáts R.: Told. P.
v.); [heute haupts -ik] 1810 Szalonnázok ’szalonnát eszik; Speck essen’ (NSz. – Simai Kr.: VSzót. 2: 53).
Jövevényszó egy déli vagy nyugati szláv nyelvből. ⊗ Szb.-hv. slanina;; szln. slanina;; cseh slanina;;
szlk. slanina; stb.: szalonna eredeti jelentése ’sós’ [< szláv *sol- ’megsóz, besóz’].< *solь ’só’. Lásd még:
; or. солонина ’besózott, pácolt hús’. Megfelelői: ; rom. slămină ’szalonna’. – A szóalak keletkezésében
fontos szerepet játszott a szó eleji mássalhangzó-torlódás feloldása és a nyílt szótagbeli i kiesése. A 2. és
3. jelentés: metafora. – A N. szlanina külön átvétel a románból (↑).
KSzlJsz. 487; TESz.

szaltó A: 1897 Salto (szaltó) (PallasLex. 14: 823) J: ’〈átfordulásos〉 légbukfenc; Salto’ – De vö. 1828
Saltomortáléban ’[?]; Salto mortale’ (NSz. – Széchenyi: Lov. 145).
Olasz jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Ol. salto: ’ugrás; szaltó’.; – lásd még: ném. Salto ’szaltó,
szabad átfordulás’. Az olaszban a ;lat. saltus saltum ’ugrás, légbukfenc’. Megfelelői: le. salto;; or.
сальто; stb.: szaltó. – Szótörténeti adatok alapján lehetséges, hogy önállósulással keletkezett a
szaltómortále (↑) összetételből; ehhez vö.: ; ol. salto mortale;; ném. Salto mortale; stb.: többfordulatos
ugrás, tkp. ’halálugrás.’
TESz.

szalu × A: 1395 k. ʒalu (BesztSzj. 754–5.); 1792 Szalúlni sz. (SzD.); nyj. szalluo (ÚMTsz.) J: 1. 1395
k. ’hornyoló, vájó fejsze; Dechsel, Hohlbeil’ (↑); 2. 1883 ’simító ácsszerszám; Zimmermannsgerät zum
Glätten’ (Nyr. 12: 95).
Vitatott eredetű. ⊗ 1. Örökség az ugor korból; vö.: vog. R. sowli;osztj. (V.) suγəl: ’vájófejsze’ [ugor
*sᴕlkɜ vagy *sᴕlγɜ: ’ua.’]. A magyar szó u-jához vö.: falu. Az ugor kori fejszeféle feltehetően a bronzkori
és korai vaskori kultúra egyik jellemző eszközének, a vájófejszének egy típusát képviselte. – 2. Belső
keletkezésű, egy származékszó szófajváltása. Főnevesült folyamatos melléknévi igenév-u képzővel a
szil¹-ből; az a ~ i hangváltozáshoz vö.: sajog¹ ~ csillog, R. aránt ~ iránt stb. Feltehetőleg egy sokkal
általánosabb ’metsző, vágó’ alapjelentéséből magyarázható; hasonló keletkezésű szerszámnevekhez vö.:
fésű, köszörű stb.
Nyr. 62: 66; NyK. 50: 337; Vir. 1960.: 345; TESz.; MSzFE.; MNy. 81: 145

szalutál ∆ A: 1584 ʃalutaltatto̗ k sz. (MonOkm. 42: 218) [csak EWUng.]; 1586 szalutálta [?U] (MNy.
64: 230); nyj. szalotál, szarutál, szerutál (ÚMTsz.) J: 1. 1584 ’üdvözöl, köszönt valakit; begrüßen’ (↑); 2.
1835 ’〈katonásan〉 tiszteleg; salutieren’ (Kunoss: Gyal.).
Latin jövevényszavak. ⊗ Lat. salutare: ’köszönt, üdvözöl’ [< lat. salus ’szerencse; köszöntés,
szerencsekívánat’].. Megfelelői: ném. salutieren ’üdvözöl; tiszteleg’; ; ol. salutare ’ua.’; stb. – A korábbi
változatok szó eleji s-es kiejtéséhez vö.: salétrom stb.; a szó eleji sz-hez vö.: szeptember stb. A szarutál,
szerutál változatok elhasonulással keletkeztek, szóföldrajzi megfontolásból azonban esetleg a ; rom.
săruta ’megcsókol, csókkal üdvözöl’ hatása is számításba jöhet.
TESz.

szalvéta A: 1663 Serviettét (NEl. szerviett) [csak EWUng.]; 1758 szervietták (uo.) [csak EWUng.];
1783 serveták (MNy. 65: 478); 1813 Sálveták (MNy. 65: 477); 1815 Szalvét (MNy. 65: 477); 1815
szervétát (NSz. – Kazinczy: Munkái 5: 12); 1876 szalvéta (NSz.) [csak EWUng.]; nyj. szalvetta, szërv͜ iéta
(ÚMTsz.) J: ’[?]; Serviette’ #.
Vándorszó. ⊗ Ném. Serviette, (baj.-osztr.) salvet salvet(t)e, R. servet;; f r. serviette;; ol. (Cortina
d'Ampezzo) salviéta, (rom.) salviétta R. salvetta; ; szb.-hv. salvet; or. салфетка; stb.: szalvéta, a
franciában és az olaszban : ’törülköző, kéztörlő’. Lásd még: ;lat. (k.) salvieta: ’szalvéta’. A franciából
terjedt el [< fr. servir ’szolgál; szolgál (vmire), tálal stb.’].. – A magyarba a németből, a franciából és az
olaszból került.
TESz.

szám A: (†1086) [12. sz. ?] Zamudi sz. szn. (DHA. 254) [csak EWUng.]; 1372 u./ ʒamabalol (JókK.
51) J: 1. 1372 u./ ’élőlények rendje, csoportja, sora; Reihe, Menge, Anzahl bestimmter Individuen’ (↑); 2.
1416 u./¹ ’megszámlált menyiség | mennyiségtani alapfogalom; Anzahl | Zahl’ # (BécsiK. 44); 3. 1456 k.
’számokkal közölt mennyiségi adat; Quantität’ # (SermDom. 2: 262); 4. 1533 ’mennyiséget jelölő
írásjegy; Ziffer, Nummer’ # (Murm. 2623.); 5. 1544 ’munka; Arbeit, (Tag)werk’ (OklSz. napi-szám); 6.
1700 ’szavak olyan alakja, amelyből kiderül, hogy a személyek, dolog közül egyről vagy többről van szó;
Numerus’ # (NSz. – D. Ember Pál: Sz. Siklus 19); 7. 1834 ’időszaki kiadvány egy időben megjelenő,
azonos tartalmú példányai vagy közülük egy; Exemplar einer Zeitung, Zeitschrift usw’ # (NSz. – Kritikai
Lapok 4: 101); 8. 1848/ ’számtan, matematika | számolás; Arithmetik, Mathematik’ (NSz. – Mérei:
Munkásmozg. 107); 9. 1880–1/ ’műsor önálló része; Nummer innerhalb einer Spielfolge’ # (NSz. – Jókai
63: 21); 10. 1941 ’két egyberakott öl fát elválasztó karó; Trennpfahl zwischen zwei Klaftern Holz’
(NéprÉrt. 33: 262) Sz: ~lál 1372 u./ ʒamlaltattnod sz. (JókK. 33) | ~talan 1372 u./ ʒamtalan (JókK. 3) |
~ú [nur in Synt] 1416 u./³ ʒamouan (AporK. 69) | ~ít 1490 k. ? siomict (ÁbelSzj. 215b); 1701
számittatnak sz. (MNy. 11: 372) | ~oz 1519 megh zamozwan sz. (JordK. 175) | ~os 1527 zamos ’[?];
zahlreich’ (ÉrdyK. 226) | ~ol 1567 meg ... ʒamoltam (RMNy. 2/2: 199) | ~láló 1604 Oͤ ʃʒve ʃʒámlalo ’az,
aki számol; Zählender’ (MA. Nomenclátor); 1653 ’törtszámban a törtvonás fölött álló szám; Zähler
〈Math〉’ (NyÚSz. 567) | ~la 1836 Számla (Fogarasi).
Jövevényszó egy honfoglalás előtti, csuvas típusú török nyelvből. ⊗ Csuv. su̬ m: ’szám’; – ; türkm. sān:
’ua.’.; kar. san ’ua.jelentés; tisztelet’; stb. [< török *sā- ’számol; gondol’; vö. →szán¹]. A magyarba
átkerült alak: *sam; a magánhagzó nyúlása a magyarban történt. Régebbi jelentései (pl. az 1–4.
jelentések) az átadó nyelvre vezethetők vissza. A további jelentések részben metaforikus, részben
metonimikus úton fejlődtek ki. – A számla nyelvújítási szóelvonás a számlálból; vö.: eszmeeszmél,
sétasétál stb.
MNy. 3: 316; TESz.; UAJb. 50: 116; TörK. 35

szamár A: 1138/ Zamar szn. (MNy. 32: 132); 1211 Somardy sz. hn. (OklSz.); 1300 k. ʃcumartíuíʃ
(LeuvGl.) [csak EWUng.] J: fn 1. 1138/ ’hosszú fülű teherhordó állat; Esel’ # (↑); 2. 1381 ? ’ostoba, buta
ember; dummer Mensch’ # (OklSz.), 1541 ’ua.’ (RMKT. 2: 153) | mn 1381 ? ’buta, ostoba; dumm’
(OklSz.), 1616 ’ua.’ (NySz.) [csak EWUng.] Sz: szamaras 1296 Zamarus hn. (Csánki 3: 449) | ~ocska
1416 u./² ʒ́amaroʟkat (MünchK. 196) | ~kodik 1598 szamárkod-ik (Baronyai Decsi János: NySz.).
Olasz (é.) jövevényszó. ⊗ Ol. (mil.) somàr, (rom.) šumár, (isztr.) ṣamę́ r, (pol.) ṣọmǟr, šumár, – ; ol.
somaro: ’szamár’ [lat. (vulg.) *saumarius ’ua.’, a ; lat. sagmarius ’ua.’alapján].. Megfelelői: ; ném. (ófn.)
soumāri, (kfn.) soumære ’málhás állat vezetője; málhás állat; a teher, amelyet az állat hord’; ; szln. somar
’szamár’; stb. Lásd még: ; blg. саиар; szb.-hv. samar: ’málha- vagy tehernyereg’. – A magyar szó olasz
jövevényszavaink legrégebbi rétegébe tartozik, a szókezdő sz egy olasz nyelvjárási s-es változat
átvételével magyarázhatószappan, szerecsen stb. – A magyarból: ; szlk. somár ’szamár; ostoba ember.’
KSzlJsz. 746; MNy. 66: 154; TESz.

szamár- 1. ~tövis A: 1300 k. ʃcumartíuíʃ (LeuvGl.) [csak EWUng.] J: ’szúrós, tüskés gyomnövény;
Eselsdistel’ | ~köröm A: 1585 zamar koͤ roͤ m (Cal. 1096) J: ’a fészkesek családjába tartozó növény,
martilapu; Huflattich’ | ~lapu A: 1585 Zamar lapu (Cal. 1096) J: ’a fészkesek családjába tartozó növény,
martilapu; Huflattich’ | Ilyenek még: ~here ’baltacim; Esparsette’ (1775: Magyary-Kossa: OrvEml. 2:
274); ~kenyér ’a fészkesek családjába tartozó, tüskés, kék virágú növény; Kugeldistel (Echinops)’ (1844:
NSz. – Petőfi: ÖM. 1: 108) || 2. ~fül A: 1789 szamár füleket (NSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1789 ’a szamár
füle, nagy fül; mit den Händen nachgeahmte Ohren, mit denen man einen anderen verspottet’ (↑); 2. 1803
’könyv vagy füzet oldalának behajtott sarka; Eselsohr in einem Buch od Heft’ (Márton Ohr) | ~hurut A:
1791 szamár huruthoz (NSz. – M. Kurir 163) J: ’görcsös köhögési rohamokban megnyilvánuló fertőző
betegség; Keuchhusten’ | ~köhögés A: 1862 szamárköhögés (NSz. – Rózsaági: Fertály mágn. 2: 107) J:
’szamárhurut; Keuchhusten’ # || 3. ~híd A: 1803 szamárhid (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Eselsbrücke’ |
~pad A: 1842/ szamárpadra (NSz. – Széchenyi: Garat 63) J: ’a rossz, hanyag tanulók részére fenntartott
pad az osztályteremben; Eselsbank’ | ~létra A: 1857 szamárlajtorja (MNy. 50: 93); 1888 szamár létrán
(NSz. – Berczik Á.: Protectio 36) J: ’a régi hivatalos tisztviselői rangfokozatok sorrendje, amelyen
automatikusan jutottak előbbre; Rangstufen der Beamten’.
Összetételi előtag, azonos a →szamár szóval. ⊗ Az 1. csoport összetételei belső keletkezésűek. Olyan
növénynevek tartoznak ide, amelyek a népi vélekedés szerint a szamarak táplálékául szolgálnak; hasonló
szemlélethez más nyelvekben vö.: ném. Eselsdistel ’szamártövis’;fr. chardon aux ânes ’ua.’; stb. A 2.
csoport összetételei metaforikusan a szamár tulajdonságaira utalnak; hasonlóan más nyelvekben is: ;ném.
Eselsohr〈gúnyosan, csúfolódva〉, ’lap behajtott része, szamárfül’;ol. orecchio d'asino ’szamárfüles könyv-
vagy füzetlap’; stb. A 3. csoportba tartozó szamárhíd, szamárpad német mintára alkotott tükörfordítások:
Eselsbrücke, Eselsbank stb.; a szamárlétra az előbbiek mintájára alkotott belső keletkezésű összetételnek
tűnik.
MNy. 19: 122, 50: 90; TESz.

számára A: 1525/ számára (TörtTár. 1908.: 84) J: nu 1525/ ’(valaki) részére; für jmdn’ # (↑) | hsz [mit
PossSf im Winneren] 1748 ’részemre (részedre, részére stb.); für mich, dich usw’ # (Faludi Ferenc:
NySz.).
Megszilárdult határozóragos főnév szófajváltása. ⊗ A számára szóból jött létre szám ’élőlények sora,
rendje, csoportja’ + E/3. személyű -á birtokos személyjel + -ra szublatívuszrag). Emellett az alak mellett
létrejött egy külön paradigmasor egyéb birtokos személyjelekkel (-m, -d stb.). – A főnév konkrét
jelentéséhez vö.: 1372 u./karhoӡattacnac ӡamabalol ’a kárhozottak sorából’; 1416 u./¹iǵazaknac zamaba
’az igazak sorából’; stb. – A szófajváltás birtokos jelzős szószerkezetekben mehetett végbe; hasonló
fejlődéshez vö.: részére.
MNy. 54: 33; Névut. 159; TESz.

számkivet ∆ A: 1456 k. ʒamkiueteth sz. (SermDom. 1: 219) J: ’[?]; verbannen’ Sz: ~ett 1456 k. ’[?];
verbannt’ (↑) | ~és 1470 ʃam kÿ veteʃnec ’[?]; Verbannung’ (SermDom. 2: 753) || száműz A: 1823 száműzi
(NSz. – Schedel F.: Haramják. el. 5) J: 1. 1823 ’elűz; vertreiben’ (↑); 2. 1826 ? ’számkivetésbe küld,
hazájából kitilt; verbannen’ # (NyÚSz.), 1832 ’ua.’ (NSz. – Helmeczy: Jelenkor 1/1: 133) Sz: ~ött 1826
száműzött (NyÚSz.) | ~etés 1832 számüzetés (NSz. – Helmeczy: Jelenkor 1/1: 133) – De vö. 1798 szám-
ki-ǘztenek (NSz. – Dugonics: Szerecsenek 2: 388).
A szócsalád időrendben legkorábbi tagja a számkivet: összetett szó. ⊗ Eredeti tagjai a számki ’a sorból
ki’ + vet ’dob, hajít; elűz, elüldöz’; (határozói) alárendelés. A számki eredetileg névutós szerkezet lehet a
szám ’sor’ főnévből + a ki² igekötőből, amely a vetige mellett szám kivé másodlagos alakban is előfordult:
1519 k.vettetoͤ t uala zankiue ’száműzött lett’. Ebben a szószerkezetben a ki > kivé feltehető névutói
szerepe korán elhomályosult, és a vet igekötőjeként fogták fel; a kivet ’elűz, elüldöz’ igéhez vö.: 1416
u./²ki vèʃʃètec (MünchK. 16ra). Így aztán az összetételt szám + kivet tagokra bontották. A számkivet a
középkorban lefoglalást, elkobzást, száműzést jelölő jogi terminus volt, melyet a lat. proscribere ’(nevet)
írásban közzétesz, számkivet, elkoboz’ jelentéstani megfelelőjeként használtak. – A száműz
szóösszevonás az számkiűz (↑) összetételből, amely a nyelvújítás korában keletkezett a számkivet
analógiájára. Hasonló, már elavult összetételek: számkirekeszt ’vkit kirekeszt’ (1774); számkilök ’vkit
kitaszít’ (1835 (NSz.); stb.
TESz. száműz a. is

szamóca A: 1604 Szimolcza (MA.); 1639 Szamocza (MNy. 44: 138); 1784 ʃzamótza (SzD. 76); 1808
Szomoltza (NSz. – Sándor I.: Sokféle 12: 128); 1809 Somótza (NSz. – Simai Kr.: VSzót. 1: 23); 1838
Szemőcze (Tsz.); 1851 zamóczát (NSz. – Egyed A. – Ovid.: Átvált. 1: 4); nyj. cimóca (MTsz.) J: ’[?];
Erdbeere | Walderdbeere (Fragaria)’.
Bizonytalan eredetű, esetleg szlovén jövevényszó. ⊗ Vö.: szln. N. samoníca ’vörös áfonya’ [? < szláv
*samo- ’(saját) maga’ + *nik- ’előrehajol’].. E magyarázat szerint az elnevezés arra utal, hogy a vörös
áfonya és a hasonló növények cserjéje meghajlik a bogyó súlyától. Lásd még: cseh N. smyca ’eper’or.
суница ’erdei szamóca’; stb. – A származtatásnak főként hangtani nehézségei vannak. Az első szótagbeli
i-s változat keletkezésmódja nem teljesen világos. A szamóca alak a szó belseji l kiesésével és
pótlónyúlással keletkezhetett. A somóca változat a som² népetimológiás hatását tükrözi. A szemőce
változat hangrendi átcsapással keletkezett. Eredeti jelentése ’erdei szamóca.’
Nytud. 1: 188; MNy. 43: 172; KSzlJsz. 748; TESz.

szamojéd A: 1750 Samojedák (NSz. – Lázár J.: Geogr. 138); 1799/ szamojéd (NSz. – Csokonai: Műv.
1: 251); 1833 szamojeda □ (NSz. – Helmeczy: Jelenkor 2/2: 640) J: fn 1750 ’Oroszország északkeleti és
Szibéria északi részén lakó, a magyarral rokon nyelvet beszélő uráli nép tagja; Samojede’ (↑) | mn 1833 ’a
szamojédokkal kapcsolatos, rájuk vonatkozó; samojedisch’ ().
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Samojede;; ang. Samoyed Samoyede;; fr. Samoyède; or. самодий, R. самоед;
stb.: szamojéd. Az oroszból terjedt eltisztázatlan eredetű; népetimológiás fejlemény lehet az [or. само
’maga-’ és ед- ’eszik’alapján].. – A magyarba a német vagy orosz irodalmi nyelv közvetítette.
TESz.; UNyAk. 93

szamorodni A: 1828 Szamo rodne [es. nem m.] (MNy. 71: 305) [csak EWUng.]; 1835 e. Szamorodnyi
[es. nem m.] (uo.) [csak EWUng.]; 1850 szamorodninak (NyK. 70: 398); 1861 Számorodni (uo.); 1867
szomorodni (uo.) J: ’egy fajta bor; Tokajer Szamorodner 〈Art Ausbruchwein〉’ – De vö. 1845 Szamorodni
borok ’ua.’ (MNy. 71: 305) [csak EWUng.].
Egy szószerkezet jelzőjének önállósulása. ⊗ A szamorodni bor (↑) szószerkezetből. Részfordítás a le.
samorodne wino: ’borfajta’alapján, ahol a szószerkezet jelzője összetett szó [< le. samo ’maga’ + rodny
-a -e ’termékeny’].. Az elenvezés alapja, hogy ehhez a borfajtához a szőlőnek minden bogyóját
felhasználták, nem csak a válogatott száraz, aszús bogyókat. – A magyar szóvég feltehetőleg az
ordináriordináré hatását mutatja, mivel a borfajta másik neve ordinári(um) bor (1825) volt. – A lengyel
melléknév hímnemű alakjából való származtatás kevéssé valószínű.
KSzlJsz. 488; NyK. 70: 398; MNy. 71: 305; TESz.

szamovár A: 1856 Samovar [es. nem m.] (NSz. – Vas G. T. napt. 166); 1866 szamovarnál (NSz. –
Bérczy K. – Puskin: Anyegin 51); 1876 szamovárt (NSz. – Hevesi L.: Karc. 137) J: ’orosz teafőző;
Samowar’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Samowar;; ang. samovar;; fr. samovar;; or. саиовар; stb.: szamovár. Az
oroszban keletkezett, jelentése ’önfőző’az [or. саио ’ön(maga)-’ + варить ’főz’].. – A magyarba a
németből és oroszból került.
TESz.

számszeríj ∆ A: 1380 k. ʒamʃtrɩl (KönSzj. 139.); 1395 k. ʒomoʃerig (BesztSzj. 144.); 1407 zamscirig
(OklSz.); 1538 számszeríh [U] (MNy. 29: 43); 1538 ʒamʒerigÿ (PestiN. N1); 1566 Zame zery, zamzer iy
(OklSz.); 1577 zamzoljgh (KolGl.: NyF. 45: 49); 1582 Szamszerid (MNy. 29: 43); 1590 Szàmszoͤ r iy
(SzikszF. 156); 1604 Számʃʒer Iv (MA. Ballíʃta) J: ’íjhoz hasonló lövőfegyver; Art Armbrust’.
Szláv jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. samostrel samostril;; szlk. samostrel;; or. самострел; stb.: egy fajta
számszeríj [< szláv *samo- ’ön(maga)-’ + *strělъ ’lövés’].. – A szó a déli szláv nyelvekben csak
viszonylag későn jelent meg, ezért átadó nyelvként inkább valamely nyugati vagy keleti szláv nyelv jöhet
számításba. A magyarban (l > ly) palatalizálódás ment végbe, ebből való a gy, illetve a j. A számszeríj és
néhány további változat népetimológiás keletkezésű, mintha a szám + szer² + íj összetétele volna. – A szó
ma csak ritkán, leginkább történelmi munkákban használatos.
Nyr. 43: 386; MNy. 29: 43; KSzlJsz. 488; TESz.

számtan A: 1835 számtan (Kunoss: Gyal. Mathematica) J: 1. 1835 ’[?]; Mathematik, Rechenkunst’
(↑); 2. 1844 ’; Arithmetik, 〈Lehre vom〉 Rechnen’ # (Ball.) [csak EWUng.].
Összetett szó. ⊗ A szám ’szám’ + tan ’tan, tanítás’tanít összetétele; jelöletlen, birtokos jelzős
alárendelés. Korábbi megnevezések: számvetés (1577); számtudákság (1792); számtudomány (1806); stb.:
matematika; ’aritmetika, számtan’. – Nyelvújítási szó.
KerMat. 63; TESz.

szán¹ A: 1372 u./ ʒantnak sz. (JókK. 158) J: 1. 1372 u./ ’bán, megbán; reuen, bereuen’ (↑); 2. 1456 k.
’sajnál | szánakozik, sajnálkozik rajta; bedauern | bemitleiden’ # (SermDom. 1: 158); 3. 1527 ’gondol,
tervez | akar, szándékozik; denken, planen | wollen, beabsichtigen’ (ÉrdyK. 377); 4. 1582 ’kímél,
kímélettel van iránta; jmdm gegenüber schonungsvoll sein’ (Bornemisza Péter: NySz.); 5. 1582
’valakinek akarja adni; für jmdn bestimmen, jmdm zudenken’ # (Bormenisza Péter: NySz.); 6. 1585
’szentel, felajánl; widmen, weihen | im voraus für etw bestimmen’ # (Cal. 316); 7. 1616 ’sajnál adni;
mißgönnen’ (Balásfi Tamás: NySz.) Sz: ~akozik 1604 Szánakozom (MA.) | ~alom 1618 szánalmas sz.
(Szenczi Molnár Albert: NySz.) | ~almas 1618 (uo.) R: ~t- [+ PossPf + ElatSf] [heute jó-, ön-] 1616
szántábol ’[?]; aus freiem Willen’ (Alvinczi Péter: NySz.).
Honfoglalás előtti ótörök jövevényszó. ⊗ Ujg. san-: ’gondol, vél’;türkm. sān-: ’számol, értékel,
figyelembe vesz’.; csuv. su̬ n- ’kíván, akar; jó szándékú; kíván, akar, remél; (el)vár’; stb. [< török *sā-
’számol; gondol’; vö. →szám]. Lásd még: kun saγı̈ n- ’vmin elgondolkodik’;hak. saγı̈ n- ’szomorkodik,
aggódik; vágyódik’;kum. saγı̈ n- ’ua.’; stb. A magyarba átkerült alak: *san- ’gondol, tervez, akar’, esetleg
*saγin- ’sajnál, kímél’. Lehetséges ugyanis, hogy a magyarba két törökige került át, egymás átfedésével.
Eszerint a 3., 5–7., illetve az 1., 2. és 3. jelentés közötti különbség magyarázata a kétszeres átvételben
rejlik.
MNy. 3: 316; TESz.; StUA. Suppl. 1: 157, 159; TörK. 36

szán² A: 1263/ Zaanuth hn. (OklSz.); 1395 k. ʒan (BesztSzj. 767); 1793 szány (NSz. – Gvadányi:
Rontó Pál 7) J: 1. 1263/ ’két talpon csúszó jármű; Schlitten’ # (↑); 2. 1962 ’csúszó gépalkatrész;
gleitender Maschinenteil’ (ÉrtSz.); 3. 1962 ’hordóknak ferde pályán való görgetésére használt
gerendaszerkezet; Schrotbaum, Schrotleiter zum Fortrollen von Fässern’ (ÉrtSz.) Sz: ~kázik 1552
szánkázhatnék sz. (Nádasdy 89) | ~ka 1577 k. Sʒankan ’[?]; Schlitten’ (OrvK. 45); 1644 ’[?];
Schrotbaum’ (MNy. 80: 380) [csak EWUng.] | ~kó 1785 ʃzánkó sz. (SzD. Riskó).
Vándorszó. ⊗ Bizonyára a következő finnugor és kelet-európai szavakkal függ össze: vog. (Szo.) finn
sun; N. saani, sani;; bask. sana;; csuv. śona; rom. sanie;; or. сани; lett sanus sanas; stb.: szán. – A
magyarba még a honfoglalás előtt kerülhetett egy kelet-európai, esetleg szláv nyelvből. A szánka (↑)
valószínűleg származékszó, de a szlávból való kölcsönzés lehetősége sem zárható ki; vö.: ; szb.-hv.
sanjkati se ’szánkázik’; szln. sanke ’szán, szánkó’; stb. A 2. és 3. jelentés: metafora; lásd még: ; ném.
Schlitten ’csúszótalpas közlekedési eszköz; csúszó gépalkatrész.’
KSzlJsz. 749; TESz.

szanál A: 1897 Szanál (PallasLex. 15: 406); 1900 Sanál (Tolnai: Magy. szót. 254); nyj. szenál
(ÚMTsz.) J: 1. 1897 ’(meg)gyógyít, orvosol; heilen’ (↑); 2. 1900 ’〈anyagi ügyeket〉 rendez | 〈vállalkozást〉
a csődtől megment, talpra állít; die Gesundung eines Unternehmens, Betriebs bewirken’ (NSz. – BN. febr.
22.: 9); 3. 1924 ’〈államháztartás rendbehozása végett〉 fizetéseket csökkent, alkalmazottakat elbocsát;
Gehälter herabsetzen, Personal abbauen 〈aus budgetären Gründen〉’ (NSz. – Bp. Hirlap ápr. 5.: 2); 4. 1958
’〈városrendezés során régi épületeket〉 lebont; veraltete Gebäude niederreißen 〈aus städtebaulichen
Gründen〉’ (NSz. – NSz. jún. 13.: 1).
Latin jövevényszavak. ⊗ Lat. sanare: ’meggyógyít, kigyógyít’ [< lat. sanus ’ép, egészséges’]..
Megfelelői: ném. sanieren ’meggyógyít, kigyógyít fertőtlenít; pénzügyileg rendbehoz; lakóövezetet
rahabilitál’; ; o l . sanare ’meggyógyít, kigyógyít; (pénzügyileg) rendbehoz; rossz körülményeket
felszámol, megszüntet’; stb. – A szó eleji sz-hez vö.: szeptember stb. Eredetileg bizonyára orvosi műszó
volt. A 2–4. jelentés leginkább német hatást sejtet.
TESz.

szanaszét A: 1724 szana szélt (Nyr. 38: 396); 1742 ʃzanaʃzét (Pais-Eml. 591); 1777 Szanaszétt (NyF.
50: 32) J: 1. 1724 ’többféle irányba el, szét; auseinander’ # (↑); 2. 1742 ’mindenfelé, összevissza; überall,
durcheinander’ # (↑) | | szanaszéjjel A: 1817 szana széllyel (NSz. – Fazekas M.: Lúdas 5); 1882
szanaszéjjel (NSz. – Ábrányi K.: Erősebb 15) J: 1. 1817 ’minden irányba szét; auseinander’ (↑); 2. 1875
’mindenfelé, összevissza; überall, durcheinander’ (NSz. – Szász K. 1: 188).
Összetett szó. ⊗ Az önálló szóként nem adatolt szana és a szét, illetve széjjel összetételi tagokból áll. A
szana előtag ismeretlen eredetű, ezért a tagok egymáshoz való viszonya is tisztázatlan. A szavak a
nyelvjárásokból kerülhettek az irodalmi nyelvbe. – Ide tartozik a R. szanaszéltiben ’összevisszaság,
zűrzavar’ összetétel (1706 (MNy. 90: 253).
TESz.

szanatórium A: 1877 Sanatorium (NSz. – Wohl J. és S.: Besz. 51); 1896 szanatórium (NSz. – Kozma
A.: Hist. 134); nyj. szanatérium, (ÚMTsz.), szanatóriom (SzegSz.) J: 1. 1877 ’[?]; Erholungsheim für
Genesende’ (↑); 2. 1896 ’[?]; fachärztlich geleitete Einrichtung zur Behandlung chronisch Kranker’ #
(NSz.) [csak EWUng.].
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Sanatorium;; ang. sanatorium; f r. sanatorium; stb.: egy fajta kórház; :
’(gyógy)üdülőhely’. Az angolból terjedt eltudatos szóalkotás a [lat. (kés.) sanatorius ’gyógyító’ alapján [<
lat. sanare ’meggyógyít, kigyógyít’]].(vö.: szanál). – A magyarba leginkább a németből került.
TESz.

szandál A: 1773 sándáliákat (NSz. – Ker. eszt. 4: 289); 1836 szandálok (NSz. – Szenvey J. – Schiller:
Messz. hölgy 73); 1848 sandaláid (NSz. – Életk. 2: 606); nyj. szanda (SzegSz.), szandár (OrmSz.) J:
’[?]; Sandale’ #.
Vándorszó. ⊗ Ném. Sandale R. sandalien többes szám; ; sp. sandalia;; fr. sandale;; ol. sandalo, (v-
ven.) sàndal; szb.-hv. sandal; stb.: szandál. Lásd még: ; lat. sandalium sandalia többes szám, (kés.)
sandalum: ’szíjas saru, szandál’ [< gör. σανδάλιον σάνδαλον ’ua.’].. – A magyarba különböző nyelvekből
került.
TESz.

szándék A: 1380 k. ʃandy̋ k (KönSzj. 25); 1416 u./¹ zandekban (BécsiK. 319); 1456 k. ʒandokoth
(SermDom. 1: 457); 1545 Saÿandekban (RMNy. 2/2: 58) J: ’[?]; Absicht, Vorhaben’ # Sz: ~ozik 1474
ʒandekoʒaʃrol sz. (BirkK. 6) | ~os 1709/ szándékoskodása sz. (NSz. – Thaly K.: Ocskay 475) | ~ol 1807
szándéklott sz. (NSz. – Kultsár: Hazai Tud. 1: 46).
Származékszó. ⊗ A szán¹ ’valamely célra előre kijelöl’ igéből -dék ~ -dok névszóképzővelajándék,
nyomdoknyom stb. – Ide tartozik: 1456 k.ӡantӡandokal ’szándékosan, tudva és akarva’; összetett szó a
szánt ’határozott’ige (a szán¹ befejezett melléknévi igenévi alakja) + a szándék-val eszközhatározóragos
alakjából. Az összetétel tkp. figura etimologica.
TESz.

szandzsák A: 1535 k. ʒanchakot (Lánd. 16) [csak EWUng.]; 1546/ Szanchyoknac (TCr. i2a) [csak
EWUng.]; 1553 u. szangziakokkal (MonÍrók. 3: 52); 1573 szangyák (Kakuk: ÉlOsm. 348); 1628 száncság
(MonTME. 4: 15); 1644 szandzsák (ÉlOsm. 348) [csak EWUng.]; 1836 Szandsak (NSz. – Székács J.:
Szerb. népd. 324); 1850 sandsiákja (NSz. – Vahot I.: Men. 109) J: 1. 1535 k. ’török főtiszt, kerületi
kormányzó; hoher türkischer Beamter, Bezirksstatthalter’ (↑); 2. 1555 ’török közigazgatási és katonai
egység; türkischer Verwaltungs- und Heeresbezirk’ (LevT. 1: 150); 3. 1589 ? ’zászló; Fahne’ (BudBLev.
471), 1628 ’ua.’ (↑).
Oszmán-török jövevényszó. ⊗ Oszm. sancak ’zászló; katonai közigazgatási egység az Oszmán
Birodalomban’ [< oszm. R. sanc-, sanc̦ - ’beszúr, leszúr’].. Megfelelői: ; szb.-hv. sandžak; albán sanxhak;
rom. sangiac; stb.: zászló, lobogó; török közigazgatási egység. – A szó belseji cs-s változat az oszmán-;
t ö r ö k dž-ből keletkezett hanghelyettesítésselfindzsa. Az 1. jelentés valószínűleg összetételi előtag
önállósulásával jött létre a szandzsákbég ’katonai közigazgatási egység feje’ (1540) szóból.
ÉlOsm. 348; TESz.

szangvinikus A: 1835 Sangvinicus [es. nem m.] (Gyal.) [csak EWUng.]; 1843 sanguinicus (NSz.)
[csak EWUng.]; 1863 legsangvinikusabb (uo.) [csak EWUng.]; 1882 szangvinikus (uo.) [csak EWUng.]
J: mn 1835 ? ’[?]; sanguinisch’ (↑), 1843 ’ua.’ (↑) | fn 1864 ’[?]; Sanguiniker’ (NSz.) [csak EWUng.].
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Sanguiniker: ’derűs természetű ember’., sanguinisch ’vidám, harsány’; ang.
sanguine ’vérvörös; kerek képű, pufók; tüzes, lobbanékony’, sanguineous ’ua.’; or. сангвиник
’szangvinikus 〈fn〉’ , сангвинический ’szangvinikus 〈mn〉’; stb. Lásd még: ;lat. sanguineus ’véres;
vérszínű; vérengző’, sanguinosus ’vérbő, telivér; könnyűvérű, szangvinikus, meggondolatlan’ [< lat.
sanguis ’vér’].. Szakszóként keletkezett a különböző nyelvekben a vérmérsékletet jelölő szavak
analógiájára. Az elnevezés alapja az a feltételezés, hogy a lobbanékony, indulatos természetű emberek
fokozott vérbőséggel rendelkeznek. – A magyarba leginkább a németből került, latinosított végződéssel;
lásd még: flegmatikusflegma, kolerikuskolera, melankolikusmelankólia. – Egyéb megnevezések:
vérmesvér. – Ide tartozik: R. szangvineus ’szangvinikus 〈mn〉’ (1811 (NSz.), mely közvetlenül a latinból
származik (↑).

szanitéc ∆ A: 1890 szanatétok (NSz. – Hatvágások 94); 1915 szanitét (Nyr. 44: 165) [csak EWUng.];
1 9 1 6 szanitéceknél (NSz.) [csak EWUng.]; nyj. szanitész (ÚMTsz.) J: ’egészségügyi katona;
Sanitätssoldat’.
Német (au.) jövevényszó. ⊗ Ném. (au.) Sanität: ’〈katonai〉 egészségügyi szolgálat; betegszállító kocsi’
[< lat. sanitas sanitatis birtokos eset ’egészség’ [< lat. sanus ’ép, egészséges’]].. Lásd még: ném.
Sanitätssoldat ’egészségügyi szolgálatot teljesítő katona’, Sanitätskompanie ’egészségügyi század
〈katonai〉’. – Az osztrák-magyar közös hadsereg nyelve közvetítette a magyarba. A szanitéc alak szóvégi
c-je a német összetétel szó belseji ts hangkapcsolatának hatását mutatja.
TESz.

szankció A: 1791 Sanctio (NSz. – Gvadányi: Orsz. gy. leirása 40); 1806/ sanctiót (NSz. – Kazinczy:
Lev. 4: 196); 1879/ szankció (NSz. – Munkásmozg. tört. 1: 362) J: 1. 1791 ’megerősítés | szentesítés;
Bestätigung | Erhebung zum verbindlichen Gesetz’ (↑); 2. 1882 ’büntető intézkedés; Strafmaßnahme’
(NSz. – Jókai 67: 57) | | szankcionál ∆ A: 1804/ sanctionálta (NSz. – Kazinczy: Lev. 3: 153); 1900
szankcionál (NSz. – BN. ápr. 15.: 10) J: ’megerősít, szentesít; sanktionieren’.
A szócsalád időrendben legkorábbi tagja, a szankció: latin jövevényszó. ⊗ Lat. sanctio: ’rendelet,
büntetőtörvény, kikötés’ [< lat. sancire ’megszentel, felszentel; megerősít; büntetésként megtilt’]..
Megfelelői: ném. Sanktion; fr. sanction; stb.: szankció. A szókezdő sz-hez a magyarban vö.: szeptember
stb. – A szankcionál nemzetközi szó; vö.: ; ném. sanktionieren;; fr. sanctionner;; ol. sanzionare; stb.:
szankcionál. A legkorábbi adatok a franciából származnak. A magyarba a franciából és a németből került;
– Korábbi külön átvételek a ; lat. sancire (↑) szóból: R. sanciál ’szankcionál’ (1700).
TESz.

szánt A: (†1002 e.) [1018 k./] Σαµτὰγ sz. hn. (DHA. 85) [csak EWUng.]; 1075/ Samto sz. hn. (DHA.
215) [csak EWUng.]; 1219/ Zanpto sz. hn. (VárReg. 98.); 1230 Zantou sz. hn. (HOkm. 6: 26) [csak
EWUng.]; [1237–40] Scamto sz. hn. (PRT. 1: 781) [csak EWUng.]; 1267 Somthod sz. hn. (PRT. 10: 526)
[csak EWUng.]; 1372 u./ ʒantuala (JókK. 97); nyj. szantu sz. (MTsz.) J: ’[?]; pflügen’ # Sz: ~ó (†1002 e.)
[1018 k./] hn. ’szántóföld; Ackerland’ (↑) | ~ás 1344 Vrdukzantasa hn. (OklSz.); 1416 u./² ʒ́antaʃaba
’felszántott föld, barázdák; bestelltes Ackerland’ (MünchK. 38) | ~at 1416 u./² ʒ̇antat ’ua.’ (MünchK. 39)
|| számlik × A: 1322 Zamla sz. hn. (Gy. 1: 474) [csak EWUng.]; 1753 számló sz. (MNy. 43: 289); 1794
számlik ▼ (NSz.) [csak EWUng.]; 1840 szánlik (MNy. 12: 45); nyj. szállik (Nyr. 76: 392) J: 1. 1322 ?
’〈szántóföld〉 nyúlik, terjed valamerre, valameddig 〈a szántás irányában〉; sich erstrecken 〈Ackerland, in
der Richtung der Furchen〉’ (↑), 1753 ’ua.’ (↑); 2. 1322 ? ’szántódik, az ekevastól porhanyul és barázdákba
hasítódik 〈föld〉; sich 〈gut, schwer usw〉 pflügen lassen 〈Ackerland〉’ (↑), 1779 u. ’ua.’ (NSz. – Miháltz I.:
Major 1: 8).
Származékok egy fiktív tőből. ⊗ A szótő ismeretlen eredetű. A végződése: műveltető képző, illetve
gyakorító-visszaható képző. Az igei tő eredeti változata az m-es tőváltozat volt. Az m > n változáshoz vö.:
bont, romlik stb. A számlik eredeti jelentése a 2. jelentés volt; a szó a magyar nyelvterület délnyugati és
keleti részén él. – A szám szóból származékszóként való magyarázata téves.
MNy. 43: 289; TESz.; Bereczki-Eml. 85

szapora A: 1372 u./ ʒaporan (JókK. 94); 1395 k. ʃapara fíu (BesztSzj. 401.); 1574 szoporodic sz.
(Kulcsár György: NySz.) J: mn 1. 1372 u./ ’bőséges, kiadós; ergiebig’ (↑); 2. 1395 k. ? ’termékeny,
gyorsan sokasodó; sich schnell vermehrend’ (OklSz.), 1456 k. ’ua.’ (SermDom. 2: 548); 3. 1569 ’gyors;
schnell, hurtig’ (MNy. 56: 385); 4. 1613 ’hasznos, eredményes; nützlich, erfolgreich’ (Pázmány Péter:
NySz.); 5. 1616 ’bő; weit 〈Kleidungsstück〉’ (Balásfi Tamás: NySz.); 6. 1616 ’gyakori; häufig’ (Balásfi
Tamás: NySz.) | fn 1. 1590 ’haszon, siker; Nutzen, Erfolg’ (Károlyi Gáspár: NySz.); 2. 1664 ’sokaság,
tömeg; Menge’ (Gyöngyösi: ÖK. 1: 239); 3. 1793 ’egy fajta tánc, illetőleg annak zenéje; Art Tanz bzw
dessen Musik’ (NSz. – Magyar Játék-szín 3: 189); 4. 1870 ’egy fajta versláb: tribrachys; Art Versfuß:
Tribrachys’ (CzF.); 5. 1915 ’hasmenés; Durchfall’ (MNy. 11: 91) Sz: szaporodik 1456 k. ʒaparodik
(SermDom. 1: 443) | szaporul 1456 k. ʒaparulnak ’[?]; sich vermehren’ (SermDom. 2: 548) | szaporít
1 4 7 0 ʒapareth (SermDom. 2: 268) | ~´tlan 1668 szaporátlan (Matkó István: NySz.) | ~´z 1783
szaporázzák (NSz. – Győrfi: Klimius 62) | szaporulat 1862 szaporulat (Ballagi Zuwachs).
Szláv jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. spor -a -o: ’hosszantartó’;szlk. sporý -á -é: ’bőséges, kiadós’;or.
спор(ый) -а -о: ’ua.termékeny’; stb. [indoeurópai eredetű; vö.:óind sphirás ’kövér, hájas; gazdag,
bőséges; sok’óész. germ. sparr ’takarékos; kímélt’; stb.].. – A magyarba a szláv melléknév nőnemű (vagy
semleges nemű) alakja került át. – A szó ma leginkább a melléknévi 2. és 3. jelentésében használatos.
KSzlJsz. 489; TESz.

szappan A: 1363 ? Ketsapanuskuzy sz. hn. (OklSz.); 1416 u./¹ zappanban (BécsiK. 169); 1510 k.
zaponth (OklSz.); 1590 Szappanyozo sz. (SzikszF. 28); 1828 szappant □ (TudGyűjt. 10: 71); nyj.
szoppany (ÚMTsz.) J: 1. 1363 ? ’zsiradékból és lúgból főzött, szilárd halmazállapotú tisztítószer; Seife’ #
(↑), 1416 u./¹ ’ua.’ (↑); 2. 1870 ’a kenyér, tészta alsó, tömörebb, sületlen szalonnája; Schliff 〈im
Backwerk〉’ (CzF.) Sz: ~os 1363 ? Zappanos hn. (↑); 1422 szn. ’[?]; Seifensieder’ (OklSz.) | ~oz 1559
Zapanozny sz. (OklSz.).
KSzlJsz. 490; TESz.

szapu × A: 1181 ? Sopudh sz. hn. (Gy. 1: 381) [csak EWUng.]; 1267 ? Zapud sz. hn. (uo.) [csak
EWUng.]; 1395 k. ʒapu (BesztSzj. 486.); 1608 szapúnac (Szenczi Molnár Albert: NySz.); 1641 Suput sz.
(MNy. 80: 380) [csak EWUng.]; nyj. szëpu (Nyr. 30: 173), zupuval (ÚMTsz.) J: 1. 1395 k. ’szemes
termények mérésére való edény, mérő; Metze’ (↑); 2. 1490 k. ’kosár | kisebb láda; Korb | Kästchen’
(NagyvGl. 77.); 3. 1748 ’lúgos mosólé; Waschlauge, Beuche’ (NSz. – Faludi: NA. Megsz. 195); 4. 1761 ?
’mosódézsa; Waschbottich’ (NSz. – Biró M.: Préd. 810), 1792 ’ua.’ (SzD.); 5. 1870 ’fakéregből való kis
öblös edény; kleines, bauchiges Borkengefäß’ (CzF.) | | szapul A: 1575 szapulasodban sz. (Bornemisza
Péter: NySz.); nyj. szapól, zupulják (ÚMTsz.) J: 1. 1575 ’〈szennyes ruhát〉 lúgos vízben áztat; laugen,
beuchen’ (↑); 2. 1784 ’megszól, leszól valakit; grob tadeln’ (NSz. – Gombási I.: Préd. 1: 113); 3. 1785 ?
’〈ruhát mosáskor〉 sulykol; bleuen 〈Wäsche〉’ (NSz. – Plutárkus – Lethenyei: Apopht. 279), 1896 ’ua.’
(NSz. – Bársony I.: Víg világ 29).
A szócsalád alapja a szapu: ismeretlen eredetű. ⊗ Az eredeti jelentés ’valamilyen edény vagy
tartály’volt, ebből jöhetett létre az 1., 4. és 5. jelentés. A 2. jelentés: metafora. A 3. jelentés alapja
bizonyosan a szapul 1. jelentése. – A szapul valószínűleg a szapu főnév -l igeképzős származéka; vö.:
gyalulgyalu Az 1. jelentés az eredeti; ez metonimikus úton jött létre a szapu eredeti jelentése alapján. A
mára legismertebb 2. jelentés metaforikus; jelentéstanához vö.: bemárt ( < márt) , eláztat ( < ázik)
’megszól, ócsárol’. – Valószínűleg ide tartozik: 1585 k.Zapolÿ ’vödör’ (Gl.). – A magyarból: lat. (h.) sapo
’űrmérték.’
MNy. 3: 317; TESz. szapul a. is

szar A: 1086 ? Zorosdi sz. szn. (DHA. 253) [csak EWUng.]; 1165 ? Scar szn. (ÓMOlv. 44); 1214/ ?
Zor hn. (Gy. 1: 185) [csak EWUng.]; 1255 Scortas sz. hn. (Gy. 1: 39); 1317 Azyuzartus sz. hn. (uo.);
1372 u./ ʒarat (JókK. 80) J: 1. [auch als Attr] 1086 ? ’ürülék, széklet; Scheiße’ # (↑), 1372 u./ ’ua.’ (↑); 2.
1335 ? ’salak | fémreszelék; Schlacke | Feilspäne, Feilstaub’ (OklSz. vas-szar), 1577 k. ’ua.’ (OrvK. 626)
Sz: ~os 1086 ? sz. szn. (↑); 1479 zaros (OklSz.) || szarik A: 1221 ? Zarou sz. szn. (OklSz.); 1490 k. sars
(ÁbelSzj.: NyK. 31: 226); 1560 k. szarom ▼ (GyöngySzt. 3435.); 1835 Szar (Kassai 4: 367) J: ’[?];
scheißen’ # Sz: ~akodik 1810 Szarakodom (NSz. – Simai Kr.: VSzót. 2: 93).
Örökség a finnugor korból. ⊗ Osztj. (Ni., Kaz.) śɔr: ’széklet, ürülék, trágya’.; cser. (KH.) šǝ̑r ’szar,
ürülék’, šara- ’szarik; bepiszkít’; md. (E.) śeŕńe-, (M.) śäŕńe-, śarondo-, śäŕńďe- ’szarik’ [fgr. *śarɜ vagy
*ćarɜ: ’szar, széklet; szarik’].. A magyar szó megőrizte igenévszói jellegét. – Összetételek be¹ igekötővel:
beszarik ’gatyába csinál’ (1910 (NSz.); beszari ’gyáva’ (1959 (ÉrtSz.).
SzófSzTold.; NyK. 73: 426; TESz.; MSzFE.

szár¹ † A: (†1002 e.) [1018 k./] ϭαγὰϱβϱυεν hn. (ÓMOlv. 15); 1086 Zaczardi sz. hn. (DHA. 253) [csak
EWUng.]; 1109 zaarberin hn. (ÓMOlv. 16); 1256/ Zaharhyg hn. (OklSz.); 1282 k. Zar szn. (OklSz.);
1395 k. ʒarpoʒthow (BesztSzj. 677.) J: 1. (†1002 e.) [1018 k./] ’világos színű, sárgás | vöröses; rotbraun,
rötlichgelb’ (↑); 2. 1211 ’növényzet nélküli, tar 〈hegy, mező, tó, táj〉; pflanzenlos’ (OklSz. 2. szár) [csak
EWUng.]; 3. 1282 k. ’kopasz 〈fej〉, kopasz fejű 〈személy〉; haarlos, kahl’ (↑).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A két szótagú változatok látszanak elsődlegesnek. A korai adatokban a jelentések
nem különíthetők el egyértelműen egymástól. – Az ótörökből való származtatása hangtani nehézségekbe
ütközik.
TESz.; Németh-Festschr. 171

szár² A: 1372 u./ ʒaray (JókK. 125–6) J: 1. 1372 u./ ’a lábnak a térdtől a bokáig terjedő része | a
karnak a könyöktől a csuklóig terjedő része; Unterschenkel | Unterarm’ (↑); 2. 1416 u./¹ ’a növénynek
vékonyan felnyúló vagy kinövő része, amely a levelet, virágot, termést tartja s ahhoz a tápanyagot
közvetíti; Stengel, Halm’ # (BécsiK. 299); 3. 1544 ’nadrágnak, lábbelinek a lábszárt, combot fedő része;
Hosenbein, Stiefelschaft’ # (OklSz. hosszú-szárú); 4. 1548 ’[?]; Tragsäule’ (SzZsolt. 154a) [csak
EWUng.]; 5. 1558 ’valaminek hosszú, kinyúló része, törzse, nyele, szála; langer, herausragender Teil,
Schaft, Griff, Zügel’ (OklSz. fék-szár); 6. 1653 ’kétágú eszköznek az egyik ága | a szöget alkotó két
egyenes valamelyike; Zacke | Schenkel 〈des Winkels〉’ (Keresztesi: Mat. 77).
Örökség az ugor korból. ⊗ Vog. R. sor ’láb, lábszár; csizmaszár’, (Szo.) lāγəl-sor ’lábszár’ (lāγəl ’láb’),
kāt-sor ’alkar’ (kāt ’kar, kéz’); osztj. (DN.) sur ’orsószár’, kŏr-sur ’lábszár’ (kŏr ’láb’), (V.) köt-sor
’kéztő’ (köt ’kar, kéz’) [ugor *sᴕrɜ ’lábszár’].. A 2., 4–6. jelentések metaforikus úton keletkeztek, a 3.
jelentés metonimikus úton jött létre az eredeti 1. jelentés alapján.
ÁKE. 556; TESz.; MSzFE.

szaracén A: 1387 Sarachenus szn. (NytudÉrt. 68: 131); 1559 Saracenoʃoc (SzChr. 114a) [csak
EWUng.]; 1708 Saracénusoknak (PP. Ăgărēni); 1757 Szaraczénusok (NSz. – Turzelini – Léstyán: X. Szt.
Ferencz 50); 1757/ Sarratzénuʃok (GLEl.) [csak EWUng.]; 1835 Szaracen (Kassai 4: 427); 1848
saraczénok (NSz. – Életk. 2: 744); 1861/ szaraczén (NSz. – Hunfalvy: Vogul föld 337) J: fn 1. 1387 ?
’izmaelita; Ismaelit’ (↑), 1604 ’ua.’ (MA. Hiʃmaëlítae); 2. 1559 ’arab, mohamedán; Araber, Muslim’
(SzChr. 133b) [csak EWUng.] | mn 1861/ ’a szaracénokra vonatkozó, tőlük származó; sarazenisch’ (↑).
Latin jövevényszavak. ⊗ Lat. Saraceni többes szám, Saracenus ’Dél-Arábia (Boldog-Arábia) lakosa,
(k.) Ábrahám feleségétől, Sárától származó nép tagja; a király vagy az urak pénzügyeinek intézője
〈Spanyolországban〉’, (h.) ’izmaelita’, Sarachenus ’muzulmán’ [< gör. Σαρακηνοί többes szám,
Σαρακηνός ’Dél-Arábia (Boldog-Arábia) lakosa’ < Σαρακηνή hn. (Arábia egy meghatározott vidékének
neve) < ; arab sharqīyīn ’egy keleti nép tagja’].. Megfelelői: ; ném. Sarazene;; ang. saracen; stb.:
szaracén. A korábbi változatok szó eleji, illetve szóvégi s-ének, kiejtéséhez vö.: salétrom, ámbitus stb.; a
szó eleji sz-es alakhoz vö.: szeptember stb. – A szóvégi us elmaradásához vö.: dán stb.
MNy. 66: 166; TESz.

száraz A: 1227 Zarozpotok hn. (HazaiOkmt. 4: 6); 1229 Zarazozou hn. (PRT. 1: 695) [csak EWUng.];
1255/ Zarrazuelgh hn. (Gy. 2: 525) [csak EWUng.]; 1416 u./¹ zaɂɂaz (BécsiK. 18) J: mn 1. 1227
’nedvesség nélküli, eredeti nedvtartalmát elveszített; trocken, ausgetrocknet | dürr’ # (↑); 2. 1360
’szárazföldi; festländisch’ (OklSz. száraz-vám); 3. 1469 ? ’lesoványodott, összetöpörödött 〈ember〉 |
fogyasztó, sorvasztó 〈betegség〉; mager, hager 〈Person〉 | mager machend, zehrend 〈Krankheit〉’ (MNy. 57:
239), 1590 ’ua.’ (Károlyi Gáspár: NySz.); 4. 1519 ’nem vízi erővel hajtott 〈malom〉; nicht durch Wasser
betrieben 〈Mühle〉’ (JordK. 345); 5. 1552 ’kertelés nélküli, rövid, puszta, egyszerű, szigorú; nackt,
prosaisch’ (Heltai: Dial. F8a); 6. 1577 k. ’szilárd, kevés nedv- és zsírtartalmú 〈ételnemű〉 | hideg 〈Kost〉;
trocken 〈Speise〉 | kalt 〈Kost〉’ # (OrvK. 43); 7. 1643 ? ’nem szoptató 〈dajka〉 | nem fejhető 〈öreg
anyaállat〉; trocken 〈Amme〉 | nicht melkbar 〈altes Muttertier〉’ (Com.: Jan. 44), 1750 ’ua.’ (Wagner: Phras.
Nutrix); 8. 1770 ’rendeltetésének nem egészen megfelelő 〈dolog〉 | feladatkörét hiányosan ellátó 〈személy〉;
nicht vollgültig 〈Gegenstand〉 | seinen Aufgaben nicht voll nachkommend 〈Person〉’ (NSz. – Molnár J.:
Egyh. tört. 2: 458); 9. 1773 ’kedélytelen, rideg 〈személy, magatartás〉 | kevéssé színes, untató 〈előadás,
írásmű, kifejezésmód〉; gemütlos, trocken 〈Person, Verhalten〉 | fad 〈Vortrag, Schriftwerk, Stil〉’ # (NSz. –
Ker. eszt. 4: 183); 10. 1887 ’az édességet vagy egyéb jellegzetes ízt nélkülöző 〈bor〉; trocken 〈Wein〉’
(NSz. – Justh Zs.: Kápr. 28) | fn 1. 1416 u./² ’szárazföld, száraz hely; Boden | Festland’ (MünchK. 56); 2.
1750 ’valaminek száraz része; trockener Teil’ (MNy. 59: 236); 3. 1856/ ’száraz ruhanemű; Trockenes
〈Kleidung〉’ (NSz. – Jókai 9: 215); 4. 1962 ’száraz takarmány; Trockenfutter’ (ÉrtSz.) Sz: ~ság 1551
szaraszság (Heltai Gáspár: NySz.) || száraszt † A: 1456 k. vere ʒaraʒto sz. (SermDom. 2: 117); 1495 e.
meg ʒarraʒta (GuaryK. 64); 1784 szároztatnak sz. (NSz. – Tolnay S.: Marhadög. 134) J: 1. 1456 k.
’szárazra töröl, szárít; trocknen, dörren’ (↑); 2. 1742/ ’sorvaszt; abzehren’ (NSz. – Tóth I.: Cziráky J. 222);
3. 1802/ ’〈mocsarat, talajt〉 lecsapol; trockenlegen’ (NSz. – Kazinczy: Lev. 2: 462) | | szárad A: 1508
zarradaʃt sz. (DöbrK. 173); 1518 k. meg zaaradasa sz. (SándK. 4); 1790 szárodna (NSz. – Nevelők. 46)
J: 1. 1508 ’nedvességét fokozatosan elveszíti | nedvességét fokozatosan elvesztve élettelenné válik;
trocknen 〈intrans〉 | verdörren’ # (↑); 2. 1527 ’〈nedvesség, folyadék〉 elpárolog, eltűnik; auftrocknen,
verdunsten’ (ÉrdyK. 656); 3. 1527 ? ’〈test, testrész〉 sovánnyá válik, összetöpörödik, elsorvad; mager
werden, zusammenschrumpfen, sich auszehren’ (ÉrdyK. 105), 1562 ’ua.’ (Heltai Gáspár: NySz.); 4. 1748
’〈bűn, átok〉 hozzátapad, rajta ragad | 〈ragályos betegség〉 másra átterjed; an jmdm od auf jmds Gewissen
haften bleiben 〈Schuld〉 | sich auf andere übertragen 〈Krankheit〉’ (NSz. – Faludi: NE. 129); 5. 1819
’nedvességét elvesztve rátapad valamire, hozzátapad valamihez; antrocknen, kleben’ # (NSz. – Édes G.:
Hor. 1: 209) | | szárogat A: 1584 szarogatásában sz. (Bornemisza Péter: NySz.); 1801 száragattya [t-j]
(NSz. – Kisfaludy S.: Kes. szer. 13) J: ’szárítgat; nach und nach trocknen, dörren’ || szárít A: 1586 szarito
sz. (OklSz.); 1676 szaraicz meg [szárajt □] (Cseh Márton: NySz.) J: 1. 1586 ’szárazzá tesz | szárító
hatásnak tesz ki; trocknen, dörren 〈trans〉 | trocknen lassen’ # (↑); 2. 1772 ’〈forrást, folyóvizet〉 kiapaszt | a
talaj nedvességét lecsapolja; austrocknen | trockenlegen’ (NSz. – Marikowzki: Néphez el. 22); 3. [rá~]
1803 ’ráragaszt; an jmdm od etw haften lassen’ (NSz. – Dugonics: Jólánka 1: 53) Sz: ~kozik 1845
száritkozzam (NSz. – Eötvös: Falu jegyzője 1: 112).
Alapnyelvi örökség, finnugor kori tővel és magyar képzéssel. ⊗ A tőhöz vö.: vog. (É.) sūr- ’szárad
〈tárgyatlan〉’ , sūrl- ’szárít 〈tárgyas〉’; osztj. (DN.) sor-: ’szárad 〈tárgyatlan〉’;zürj. (I.) śur-: ’kiszárad,
kiszárít’; votj. śurmi̮ - ’megkeményedik 〈bütyök〉’ [fgr. *śarɜ- ’szárít, szárad’].. A végződése: -z (< -sz)
deverbális névszóképzőigaz, kopasz stb., illetve különféle igeképzők. A jelentések egy része a tő
jelentéséből, egy részük pedig egymásból fejlődött. A száraz 3. jelentéséhez lásd még: szikár. A száraz
s z ó -on módhatározóragos alakja különböző beszédfordulatokban ’büntetlen, bántatlan’ (1635)
jelentésben is előfordul. A szárít kiszorította a régebbi száraszt változatot.
ÁKE.; NytÉrt. 38: 16; TESz.; MSzFE.

szárazföld A: 1519 k. zaraz foͤ ld (DebrK. 177); 1808 Szárazföldnek (NSz. – Kultsár: Hazai Tud. 1: 124)
J: ’a Föld felszínének az a része, amelyet nem borít tenger | földrész; Festland | Kontinent’ # Sz: ~i 1807
Száraz Fö́ ldi (NSz. – Kultsár: Hazai Tud. 2: 290).
TESz.

szárcsa A: 1322/ Zarchazek hn. (MNy. 10: 426); 1395 k. ʒarka [ɔ: ʒarcha] (BesztSzj. 1177.); 1585
Szartza (Cal. 583); 1643 ʃártsa (Com: Jan. 30); nyj. sárc (OrmSz.), sárca (MTsz.) J: fn 1. 1322/ ’csóka
nagyságú, fekete tollazatú, fehér csőrű és homlokú vízimadár | 〈különféle sötét színű, fejükön, nyakukon,
homlokukon fehér foltot viselő vízimadarak (vízityúk, búvárkacsa, bíbic, kormorán, réceféle) neveként〉;
Bläßhuhn | 〈Benennung anderer, ähnl Wasservögel〉 (Fulica atra atra)’ (↑); 2. 1870 ’fehér homlokú fekete
ló; schwarzes Pferd mit weißer Stirne’ (CzF.) | mn 1791 ’fehéres, kopaszos 〈ló lába〉; weißlich, kahl 〈Bein
des Pferdes〉’ (NSz. – Gvadányi: Orsz. gy. leírása 50).
Származékszó. ⊗ A szár¹ ’sárgás’-csa kicsinyítő képzős alakja. Az elnevezést az ezzel a szóval jelölt
madár, illetve ló testén látható feltűnő világos folt magyarázza; vö.: holdashold¹, hóka; lásd még: ném.
Bläßhuhn ’szárcsa.’
MNy. 8: 304; Nyr. 76: 466; TESz.

szardella A: 1600 k. szardellát [U] (Radv.: Szak. 155); 1709 szardelle (TörtTár. 3: 196); 1770
Szardelat, szardeli (MNy. 60: 490); 1788 Szerdélik (NSz. – Harm. Rendt. 70); 1793 szárdella (NSz. –
Látzai: Tan. könyv 16); 1793 szardel (NSz. – Sándor I.: Külf. ut. 305); 1795 szárdellye (NSz. – Németh
L.: Europa 198); 1821 Szerdella (NSz. – Bachich: Tudományok 119) J: ’apró heringféle (tengeri) hal;
Sardelle’.
Olasz jövevényszó, esetleg a németből is jöhetett. ⊗ Ol., (rom., mil.) sardella, (vel.) sardela:
’szardella’; – lásd még: ném. Sardelle ’ua.’. Az olaszban a sarda ’szardínia’szóból keletkezett. Megfelelői:
; cseh sardel;; le. sardela; stb.: szardella. – A szó eleji sz-hez vö.: szamár, szappan stb. A szóvégi i-hez
vö.: gázsi, módi stb. A szardel alakhoz esetleg vö.: beszéd, lapát stb.
MNy. 66: 162; TESz.

szardínia A: 1855 sardinát (NSz. – Beöthy L.: Puncs 3: 25); 1861 szárdinával (NSz. – Rosti P.: Uti
eml. 80); 1871 szardina (NSz. – Lidércz-napt. 25); 1875 szardiniás sz. (NSz. – Don Pedrő napt. 126);
1882 szárdín (NSz. – Tóth L.: Méhek 54); 1950 szardínia (HSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; (Öl)sardine’ #.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Sardine;; ang. sardine;; fr. sardine;; ol. sardina; stb.: szardínia ’〈leginkább
Clupea pilchardus〉’. Az olaszból terjedt el lat. sardina ’ua.’ [lat. sarda, esetleg tkp. ’szardíniai hal’].. – A
magyarba átkerült eredeti szardina alak az olaszból és a németből származik. A szardínia hangalakjára a
Szardínia ’EZ NEM KELL’sziget (1604) neve hathatott.
TESz.

szarházi A: 1835 Szarházi (Kassai 4: 367); 1841 szarházó (MTsz.) J: mn 1835 ’csavargó | hitvány,
semmirekellő; herumstrolchend | nichtswürdig’ (↑) | fn 1947 ’hitvány, semmirekellő ember; Scheißkerl’
(NSz. – Csillag 1: 29).
Belső keletkezésű, keletkezésmódja azonban vitatott. ⊗ 1. Az eredeti szarházó változat a R. szarhász,
szarház ’kóborol, csavarog’ (1790) -ó folyamatos melléknévi igenévképzős származéka. A szarházi alak
bizonyára népetimológiával keletkezett; ehhez vö. a második magyarázatot. – 2. Összetett szó a szar +
háziház tagokból. A keletkezésmódjához vö.: semmiházi; kutyaházi ’jöttment’ (1848/ (NSz.).
TESz.

szarka A: 1217 Saracad sz. hn. (Csánki 2: 795); 1310 Zarka hn. (Csánki 5: 731); 1395 k. ʒarka
(BesztSzj. 1188.); nyj. carka (ÚMTsz.) J: 1. 1217 ’a varjak családjába tartozó, fekete-fehér tollú, hosszú
farkú madár; Elster (Pica p. pica)’ # (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2. [als Attr] 1594 ’szarka színű, tarka 〈ló〉;
elsterfarbig, bunt 〈haupts Pferd〉’ (OklSz.); 3. 1836 ’fecsegő 〈személy〉; Plauderer, Schwätzer’ (NSz. –
Jósika M.: Zólyomi 134); 4. 1886 ’olyan személy, aki ellopja, ami a keze ügyébe esik; diebische Elster’
(NSz. – Rózsaági A.: Mill. 1: 41); 5. 1898 ’cisztercita pap; Zisterzienser’ (Dobos).
Jövevényszó egy szláv, valószínűleg déli szláv nyelvből. ⊗ Blg. сварка; szb.-hv. svarka;; szln. sraka;
– ; szlk. straka;; or. сорока; stb.: szarkaindoeurópai eredetű; vö.: [óind c̦ ārikā ’indiai szarka’; litv. šárka
’szarka’; stb.].. – A 2., illetve az 5. jelentés keletkezéséhez vö.: szarka színű tyúk ’EZ NEM KELL’ (1577
k.), illetve szarkabarát ’cisztercita szerzetes, tkp. EZ NEM KELL’ (1832). A jelentések összefüggéséhez
vö.: ; ném. diebische Elster ’tolvaj’ang. magpie ’szarka’; anglikán püspök; ; fr. pie ’szarka; fekete-fehér,
tarka ló; fecsegő, csacsogó ember’; stb. – A magyarból: ; rom. țarcă, N. sárcă: ’szarka.’
KSzlJsz. 491; TESz.

szarkaláb A: 1532 Zarka lab (ItK. 87: 661) [csak EWUng.]; 1708 Szarka-láb (PP.) [csak EWUng.] J:
1. 1532 ’a boglárkafélék családjába tartozó növény; Rittersporn 〈Pflanze〉 (Consolida)’ (↑); 2. 1722 ’egy
fajta paszománydíszítés; Art Verschnürung’ (MNy. 80: 381) [csak EWUng.]; 3. 1839 ’ákom-bákom írás;
Gekritzel’ (NSz. – Jósika M.: Csehek 2: 205); 4. 1870 ’tésztafajta; Art Mehlspeise’ (CzF.); 5. 1882 ’szem
körüli ránc; Krähenfüße 〈an den Augenwinkeln〉’ (NSz. – Kazár E.: Ősök 6).
Összetett szó. ⊗ A szarka ’EZ NEM KELL’ + láb ’EZ NEM KELL’; jelöletlen birtokos jelzős
alárendelő összetétele. Az 1. jelentés alapja a virág és a szarka lába közötti hasonlóság. A 2–5. jelentés:
metafora. Hasonló szemlélethez más nyelvekben vö.: ném. Krähenfüße ’bőrránc 〈a szem körül〉 irkafirka,
ákombákom’;ang. crow's-foot ’bőrránc 〈a szem körül〉’, tkp. ’kakasláb’; ;fr. patte-d'oie ’bőrránc 〈a szem
körül〉’, tkp. ’lúdláb’, pattes de mouche ’irkafirka, ákombákom, tkp. macskakaparás.’
Nyr. 31: 137; MVir. 114; TESz.

szarkofág A: 1806/ sarcophagust (NSz. – Kazinczy: Lev. 4: 309); 1854 Sarkophag [es. nem m.]
(HeckenastIdSz.²); 1860 szarkofag (NSz. – Ormós Zs.: Ut. eml. 2: 185); 1861 sarcophág (NSz. –
Frankenburg: Ősz. vall. 124); 1897 Szarkofág (PallasLex. 15: 428); nyj. szarkófág (ÚMTsz.) J: ’kő-,
díszkoporsó; Sarkophag’.
Latin jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Lat. sarcophagus: ’〈mészkő〉 koporsó’.; – lásd még: ném.
Sarkophag ’〈díszes〉 kőkoporsó’. A latinba a ;gör. σαρκοφάγος ’kőkoporsó’, tkp. ’húsenyésztő’ [< gör.
σάρξ σαρκός birtokos eset ’hús’ + φάγος ’emésztő’].. Az elnevezés alapja, hogy egykor a halottakat olyan
mészkő koporsóba temették, amelyben a holttestek gyorsan lebomlottak. Megfelelői: fr. sarcophage;; ol.
sarcofago; stb.: szarkofág. – A korábbi változatok szó belseji, illetve szóvégi s-sel való kiejtéséhez vö.:
salétrom, ámbitus stb.
TESz.

szarm † A: 1055 koku zarma (TA.); 1208/ Komlouzorm hn. (OklSz.) J: ’vízmeder, völgy, árok elágazó
része; rm eines Flußbettes, Tals, Grabens’.
Belső keletkezésű, valószínűleg szóhasadás eredménye. ⊗ Valószínűleg a szarv ’vízmeder, völgy, árok
elágazó része’ ősmagyar kori, szóvégi β-s változatából keletkezett.
Nyr. 60: 112; TihAl. 22; TESz.

szárma × A: 1784 ʃzárma, ʃzarma (SzD. 74); 1826 szármánt □ (TudGyűjt. 2: 46); 1886 szármát □ (Nyr.
15: 428); nyj. szármány (ÚMTsz.) [csak EWUng.], szármót □ (Nyatl. töltött káposzta) J: 1. 1784 ’töltött
káposzta, illetőleg ennek tölteléke; gefülltes Kraut bzw dessen Fülle’ (↑); 2. 1897 ’savanyított káposztafej;
eingesäuerter Kopfkohl’ (MTsz.).
Szerb-horvát jövevényszó, részben esetleg román közvetítéssel is. ⊗ Szb.-hv. sarma: ’töltött káposzta,
töltött szőlőlevél’.; – lásd még: rom. sarma ’ua.’. A szerb-horvátban az ;oszm. sarma ’ua.’szóból jött létre.
Megfelelői: blg. сарма; mac. сарма; újgör. σαρµάς; stb.: . – Egyes változatok t végződése tisztázatlan
eredetű. – A N. szármáli ’ua.’ (1893) a ; rom. sarmale ’ua.többes szám közvetlen átvétele. ’
MNy. 1: 256; KSzlJsz. 751; TESz.

származik A: 13. sz. e./ ʃarmaʒal (KTSz.); 1372 u./ ʒarmaʒʒek ▼ (JókK. 153) [csak EWUng.]; 1524 ?
ʃar moʒy ky (MNy. 25: 70); 1734 szȧrmozando sz. (NSz. – Sprangar – Petthő: M. Kronika 15) J: 1. 13.
sz. e./ ’utódként létrejön, születik; stammen’ # (↑); 2. 1372 u./ ’folyik, árad; fließen’ (JókK. 67); 3. 1372
u./ ’valami valahonnan ered, valahol keletkezve onnan terjed; herrühren’ # (↑); 4. 1416 u./¹ ’eljön,
bekövetkezik; erfolgen’ (BécsiK. 212); 5. 1416 u./² ’terem 〈gyümölcs〉; gedeihen’ (MünchK. 52); 6. 1470
’szétágazik; sich verzweigen’ (SermDom. 2: 652); 7. 1495 e. ’valaminek a következményeként támad,
valamire mint előzményre visszavezethető; aus einer Sache folgen’ # (GuaryK. 18); 8. 1519 ’valahonnan,
valahová megy, kerül, jut; geraten’ (JordK. 920); 9. 1519 k. ’folytat, áraszt; ausgießen lassen’ (DebrK. 55)
Sz: ~ás 1456 k. ʒarmaʒaʃba (SermDom. 2: 374) | ~tat 1628 származtattac ’elvezet, kibocsát,
megnyilvánít stb.; hinleiten, offenbaren, erlassen usw’ (Prágai András: NySz.); 1754 ’eredetet visszavezet,
megmagyaráz; ableiten, auf etw zurückführen, erläutern’ (NSz. – Szent-Illonay: Cerem. 334) | ~ék 1793
származék-szavak (NyÚSz.).
Származékszó, az alapszó azonban bizonytalan. ⊗ Esetleg a szarmból -z igeképzővel; vö.: ágazikág,
virágzikvirág. Ezt a magyarázatot támogatják a jelentések; hangtani nehézséget jelent azonban az első
szótag magánhangzójának hosszú volta. – Feltehetőleg ugyanebből az alapszóból másik igeképzővel
létrejött nyelvjárási szavak: szármal ’származtat, eredeztet’ (1778); szarmálódik ~ szármálódik
’származik; valahonnan valahová kerül, költözik’ (1816).
SzófSz.; TESz.

szárny A: 1372 u./ ʒarnyokott (JókK. 140); 1416 u./¹ zaɂnay (BécsiK. 4); 1808 Szárnyú □ (SI.); 1881
szárnyája [szárnya □] (NSz. – Kálmány L.: Szeged népe 1: 141) J: 1. 1372 u./ ’madarak, rovarok
repülésre alkalmas szerve | hal valamelyik oldalsó uszonya; Flügel | Seitenflosse der Fische’ # (↑); 2. 1416
u./¹ ’〈állandó szókapcsolatban a biztonság, védettség, oltalom, védelem jelképeként〉; Fittiche 〈in
stehenden Wendungen als Symbol der Geborgenheit und Obhut〉’ (↑); 3. 1527 ’〈állandó szókapcsoaltban a
szabad mozgás, emelkedés, gyorsaság jelképeként〉; 〈in stehenden Wendungen als Symbol der freien
Bewegung, des Aufstiegs und der Schnelligkeit〉’ (ÉrdyK. 570); 4. 1551 ’〈csapat arcvonalán〉 a jobb vagy
bal oldali rész | 〈nagyobb közösségben〉 a többitől eltérő felfogású csoport; Flanke, Flügel 〈milit〉 | Flügel,
Fraktion 〈einer Gemeinschaft〉’ (RMNy. 2/2: 87); 5. 1585 ’különböző eszközök kiálló része;
herausragender Teil versch Geräte’ (Cal. 750 [ɔ: 748]); 6. 1608 ’kabát, köpeny lebegő része | ajtó, ablak
stb. kétfelé nyíló része; Rockschoß | Flügel der Tür, des Fensters usw’ # (Szenczi Molnár Albert: NySz.);
7. 1771 ’épület, építmény szélső része | erdő, hegység nagyobb szélső része; Seitenbau | größerer
Außenteil des Waldes, Gebirges’ (Faludi Ferenc: NySz.); 8. 1775 ’szélmalom kerekének egy lapja;
treibende Fläche der Windmühle’ (NSz. – Pápai Páriz F.: Pax animae 556); 9. 1782 ’különböző testrészek
jobb vagy bal oldala; rechte od linke Seite versch Körperteile’ (NSz. – Rácz S.: Borb. el. 48); 10. 1782
’ékcsont kinövése; Auswuchs auf dem Keilbein’ (NSz. – Rácz S.: Borb. el. 10); 11. 1807 ’hártyaforma
lapos kinövés a mag oldalán; häutiger Samenanhang’ (Magy. Fűvészk. 23); 12. 1894/ ’repülőgép nagy
felületű, bordákkal merevített alkotórésze; Flügel des Flugzeugs’ # (NSz. – Herczeg F.: Mesék 23); 13.
1901 ’család oldalága; Seitenlinie der Familie’ (NSz. – Eötvös K.: Munkái 4: 123); 14. 1951 ’pillangós
növények oldalt álló szirma | a szárnyasan összetett levél egy levélkéje; eines der beiden Seitenblätter der
Schmetterlingsblüte | Blättchen eines gefiederten Blattes’ (Jávorka – Soó 311) Sz: ~as 1395 k. ʒarnaʒ [ɔ:
ʒarnas] ’[?]; Vogel’ (BesztSzj. 1153.); 1533 ’[?]; schnell’ (Murm. 555.) [csak EWUng.] | ~al 1655
szárnyaló sz. (Apáczai Csere János: NySz.).
Vitatott eredetű. ⊗ 1. Belső keletkezésű, a szár² ’alkar’szóból jött létre. A végződése: valószínűleg -n,
-ny kicsinyítő képzőgyertyán, kemény stb. A jelentéséhez vö.: vog. (Szi.) mark ’felkar; a szárny felső
fele’ : (É.) märkäγä ’mindkét szárny 〈dupla〉’lat. ala ’váll; szárny ’; stb. – 2. Jövevényszó egy honfoglalás
előtti, csuvas típusú török nyelvből; vö.: csuv. śu̬ rǝ̑m ’hát’; – AH. yaγrı̈ n ’lapocka’; alt. yarı̈ n ’hát; váll’;
stb. Megfelelői megvannak a mongolban és a mandzsuban. A származtatásnak elsősorban hangtani
nehézségei vannak. A jelentésekhez vö.: ;mong. dali ’szárny ’ : dalu ’lapocka’; ;or. крыло ’szárny ’ :
крыльце ’lapocka 〈állati〉’; stb. A magyarba átkerült alak *śarı̈ n vagy *śaγrı̈ n lehetett. – Mindkét esetben
az ősmagyarban a szó két szótagú volt: a szárny alak hangzókieséssel keletkezhetett. A szárnyú alak a
tollútoll analógiás hatásával magyarázható. A melléknévi 2. és 3. jelentés alapja az elvont használat, a 4–
14. jelentés: metafora; valamennyi jelentés az eredeti 1. jelentésből fejlődött.
MNy. 30: 158; NéNy. 11: 6; TESz.; NyK. 80: 120

szárnyék A: 1577 zarnieka (KolGl.: NyF. 45: 46); nyj. stárnyik (ÚMTsz.) J: 1. 1577 ’ruhának
rendszerint díszes széle, szegélye; gewöhnlich verzierter Besatz, Saum’ (↑); 2. 1585 ’valamely tárgy
oldalsó, szélső része, szárnya; Flügel, seitlicher, äußerer Teil von etw’ (Cal. 47); 3. 1789 ’nádból,
vesszőből vagy kukoricaszárból font fal, amely az állatokat széltől, hidegtől védi; Windschirm’
(MűvHagy. 12: 40) [csak EWUng.]; 4. 1887 ’a vejsze egyik része; Teil des Fischzauns’ (Herman: HalK.
828).
Származékszó. ⊗ A szárny szóból -ék névszóképzővel; az alaktanához vö.: mellék, tájéktáj A jelentések
a szárny különböző jelentései alapján metaforikusan jöttek létre; az 1. és 2. jelentéshez lásd még az
alapszó ’különböző eszközök kiálló része; oldalszárny; nagy erdőperem’ jelentéseit.
Nyr. 75: 464; TESz.

szaru A: 1416 u./¹ ? zaruac (BécsiK. 273); 1416 u./³ ʒaru (AporK. 59); 1585 Szarú (Cal. 261); 1838
Szarva □ (Tsz.) J: 1. 1416 u./¹ ? ’szarvból készült tokszerű tárgy; Behältnis aus Horn’ (↑), 1565 ’ua.’
(Heltai Gáspár: NySz.); 2. [haupts als Attr] 1416 u./³ ’a bőr hámsejtjeinek elváltozása révén alakuló
képződmények 〈szarv, tülök, köröm, pata, szőr, toll, pikkely〉 anyaga; Horn 〈Material〉’ (↑); 3. 1519
’szarvszerűen elágazó tetőszerkezeti elem; Dachsparren’ (OklSz.).
Szóhasadás eredménye. ⊗ A szarv ősmagyar kori, ß-re végződő előzményéből. A szaru alakhoz vö.:
falu, hamu stb.; a szarv, illetve a szaru olyan toldalékolt alakjai, mint a szarut, szaruból stb. kétirányú
paradigmatikus kiegyenlítődéssel jöttek létre. Az 1. és 2. jelentések metonimikus úton a szarv ’állati
szarv’ jelentésére mennek vissza. A szarva változat szóvége elhomályosult birtokos személyjel; vö.:
májamáj. A 3. jelentés a szarufa alapján jött létre. – Ma főleg a 2. jelentésében használatos.
Szóhas. 255; TESz.

szarufa A: 1493 zarwfa (OklSz.) J: ’szarvszerűen elágazó tetőszerkezeti elem; Dachsparren’.

Összetett szó. ⊗ A szarv ’EZ NEM KELL’ szó szaru tőváltozata + fa összetétele; alárendelő jelzős
összetétel. Az elnevezés magyarázata, hogy a szarufa a lefelé fordított szarvhoz hasonlít; a jelentéstanhoz
vö.: rag¹ és ang. horn ’szarv’: horn-bar ’kereszttartó rúd 〈a kocsin〉.’
TESz.

szarv A: 1235–70/ Zarwad sz. hn. (CD. 8/3: 557) [csak EWUng.]; 1271 Kueszorv hn. (ÁÚO. 8: 348);
1308/ Fuenzaru hn. (Gy. 1: 672) [csak EWUng.]; 1395 k. ʒaruaσ sz. (BesztSzj. 1141.) [csak EWUng.];
1416 u./¹ zaru (BécsiK. 148); 1559 ʃʒarú (SzChr. 47b) [csak EWUng.] J: 1. 1235–70/ ? ’vízmeder, völgy,
árok elágazó része | valaminek szarvszerűen elágazó vagy felálló része; Arm 〈von Flüssen, Tälern usw〉 |
Zacke, Zinke’ (↑), 1271 ’ua.’ (↑); 2. 1395 k. ’egyes rovaroknak, csigáknak, kígyóknak stb. a fején levő
(páros) ágszerű vagy csápszerű képződmény; Zunge, Fühler’ (BesztSzj. 1141.); 3. 1405 k. ’némely
emlősállat feján párosan kinövő kemény szaruképződmény; Horn’ # (SchlSzj. 1629.); 4. 1643/ ’kürt;
Blashorn’ (Amos Comenius: NySz.) Sz: ~as 1395 k. ’[?]; gehörnt 〈Tier〉’ (↑); 1490 ’[?]; verzweigt’
(OklSz. szarvas-üllő) [csak EWUng.]; 1568 ’[?]; auffallend 〈Fehler〉’ (NySz.) [csak EWUng.]; 1604 ’[?];
schwierig 〈Frage〉’ (MA. Ceratínae) [csak EWUng.].
Örökség a finnugor korból. ⊗ Vog. (AK.) šōrəp: ’jávorszarvas 〈bika〉’.; osztj. (Kaz.) śărpı̆ ’’;zürj. (S.,
P., KP.) śur ’szarv’;votj. (Sz., K.) śur ’ua.’;cser. (KH., U., B.) šur ’ua.’; md. (E.) śuro, (M.) śura ’ua.’; ;
finn sarvi ’ua.vadászkürt’; lp. (N.) čoar’ve: ’szarv, agancs’ [fgr. *śorβa ’szarv’ < ősárja; vö.: ; av. srū-;
újperzsa sru; stb.: szarv; ’szög, pöcök’; lásd még: ; lat. cervus ’szarvas’].. A szarv változat a toldalékolt
alakokból jött létre analógiás elvonással; vö.: hamvhamu, könyv stb. A régi adatok egy részéről nem
dönthető el, hogy ú-val, u-val vagy v-vel olvasandók-e. – Az igekötős felszarvaz ’EZ NEM KELL’ (1865)
elvont jelentéshez vö.: ; ang. to bestow a pair of horns of one’s husband; fr. planter des cornes; stb.:
ÁKE. 557; MSFOu. 151: 311; TESz. felszarvaz a. is; Raun-Festschr. 237; MSzFE.; IUSprK. 47

szarvas A: 1236 Zorwoskend hn. (Csánki 2: 795); 1329 Zarwastou hn. (Gy. 3: 326) [csak EWUng.];
1395 k. ʒaruas (BesztSzj. 1055.); nyj. szarbas (NyF. 9: 12) J: 1. 1236 ’nagy erdőben élő, nagy testű,
párosujjú kérődző állat, amelynek hímje ágasbogas agancsot visel; Hirsch’ # (↑); 2. 1696 ’hajlított végű
sütemény, kifli, kalács; Hörnchen 〈als Gebäck〉’ (Nyr. 66: 25); 3. 1808 ’kazal formára rakott trágyadomb;
Düngerhaufen in Form eines Schobers’ (SI.).
Származékszó szófajváltásának eredménye. ⊗ A szarvas ’EZ NEM KELL’szarv főnevesülése. –
Hasonló keletkezésmódhoz vö.: farkas. Korábban leginkább olyan jelzős szószerkezetekben élt, mint a
szarvas állat ’szarvas, tkp. EZ NEM KELL’. A 2. jelentés a ném. Hörnchen ’szarvacska’ alapján
keletkezhetett.
TESz.

szarvashiba A: 1785 szarvas hibáknak (NSz.) [csak EWUng.]; 1862 szarvashiba (uo.) [csak EWUng.]
J: ’[?]; Kapitalfehler’.
Összetett szó. ⊗ A szarvas ’feltűnő, szembeötlő’szarv + hiba tagokból áll; jelzős alárendelő összetétel.
Az előtag a hiba kirívó, feltűnő, szemet szúró voltára utal. Az előtag hasonló értelmű használatához vö.:
szarvas vétek ’nehéz, súlyos vétek’ (1568); szarvas bűn ’ua.’ (1750); szarvas csalárdság ’nagy
szélhámosság’ (1700/ (MNy. 90: 253); stb.
TESz.
 szász A: 1239 Zaz Waros hn. (FESz.) [csak EWUng.]; 1297 Zaazfenes hn. (Gy. 3: 355) [csak
EWUng.]; 1405 k. ʒaʒ (SchlSzj. 522.) J: fn 1239 ’a németek egyik csoportjához tartozó személy | erdélyi
vagy szepesi német; Sachse | Sachse in Siebenbürgen od in der Zips’ (↑) | mn 1239 ’a szászokkal
kapcsolatos, rájuk vonatkozó; sächsisch’ (↑).
Jövevényszó egy nyugati szláv nyelvből. ⊗ Szorb (a.) Saks;; cseh Sas;; szlk. Sas; le. Sas: : ’szász’ [<
ném. (ófn.) sahso ’ua.’ , illetve ; aln. (kaln.) sasse ’ua.’].. Lásd még: szln. Sas;; ukr. сас; stb.: . – Az
átvétel irányát szóföldrajzi érvek is alátámasztják. – Minthogy a német szókezdő ś-nek az ómagyar,
illetve középmagyar korban s-es, illetve zs-s megfelelése van (vö.: sajtár¹, zsámoly stb.), a németből való
származtatás téves.
KSzlJsz. 492; TESz.; NMÉr.

szatén A: 1785 Szattin (Nyr. 96: 505); 1888 szatén (NSz. – Bródy S.: Emberek 6); 1891 szaten (Füredi:
IdSz.); 1894 szatint (NSz. – Abonyi Á.: Nov. 2: 25) J: ’[?]; Satin’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Satin: ’fényes felületű atlasszerű anyag’ [< fr. (ófr.) zatin ’ua.’].. Forrása:
arab (atlas) zaitūnī ’zaituni selyemanyag’, a Zaitūn hn. alapján, amely a ; kínai Tesu-thung kikötőváros
arab nevéből származik. Neve európai vándorszóvá lett; vö.: ; ol. satin R. satino;; or. сатин; stb.: szatén;
lásd még: ; lat. (k.) satinus setinus ’ua.’. – A magyarba a divatszakma szavaként került. Az én
végződéshez vö.: kretén, refrén stb. – Tisztázatlan idetartozású: R. szattin ’kis kutyafajta’ (1566 (HFab.
43).
MDiv. 40; TESz.

szatír A: 1518 k. ʃatyrwʃnak (PeerK.); 1786 Szatirusok (Faludi Ferenc: NySz.); 1786 Szatir (NSz. –
Révai: Fal. 228); 1864 szatyrosoknak (NSz. – Szász K.: Shaks. T. rege 192); 1889 szatírok (NSz. –
Rudnyánszky Gy.: Nyár 138) J: 1. 1518 k. ’〈görög-római mitológiában〉 félig állat, félig ember formájú
félisten, erdei isten; Satyr 〈Waldgott〉’ (↑); 2. 1865 ? ’betegesen kéjsóvár, buja férfi; Mann mit krankhaft
gesteigertem Geschlechtstrieb, Sittenstrolch’ (Babos Satyra), 1888 ’ua.’ (NSz.) [csak EWUng.].
Latin jövevényszó, később a németből is. ⊗ Lat. Satyrus: ’Bakkhosz kísérője: félig állat, félig ember
formájú félisten, erdei isten’.; – lásd még: ném. Satyr ’ua.buja férfi’. A latinba a ;gör. Σάτυρος ’Bakkhosz
kísérője; szatír’. Megfelelői: fr. satyre; ol. satiro; stb.: szatír. – A korábbi változatok szó belseji, illetve
szóvégi s-sel való kiejtéséhez vö.: salétrom, ámbitus stb.
TESz.

szatíra A: 1748 satyra (Faludi Ferenc: NySz.); 1783 Szátira (NSz. – Molnár J.: Könyvház 4: 280);
1808/ Satírája (NSz. – Kazinczy: Lev. 5: 284); 1810–20 szatíra (NSz. – Nagy S.: Szatíra címl.) J: 1. 1748
’gúnyos hangú irodalmi műfaj, költemény; Art Literaturgattung, Satire’ (↑); 2. 1787 ’ostorozó gúny;
beißender, scharfer Spott, Ironie’ (NSz. – Bartzafalvi Szabó: Szigvárt I.: Szj.) | | szatirikus A: 1801
sátirikus (NSz. – Molnár J.: Könyvház 16: 4); 1814/ Satyricus (NSz. – Kazinczy: Lev. 12: 19); 1814/
Szatiricus (NSz. – Kazinczy: Lev. 11: 410); 1881 szatirikus (NSz. – Boross M.: Elm. 350) J: mn 1801
’gúnyolódó; satirisch’ (↑) | fn 1835 ’szatíraíró; ’ (Kunoss: Gyal.).
Latin jövevényszavak. ⊗ Lat. satira satyra: ’vegyes tárgyú költemény; gúnyirat’szóhasadással a [lat.
satura (lanx) szóból ’egyveleg, megrakott, teli gyümölcstál; mindenféle’ [< lat. satur ’teli; telített’]]. [<
lat. satis ’elég’] | lat. satiricus ’szatirikus; szatíraíró’. Megfelelői: ; ném. Satire satieisch Satiriker; fr.
satire satirique; stb.: szatíra, ’szatirikus, szatíraíró’. Irodalmi műszóvá válása annak köszönhető, hogy az
ókori római szatírák az emberi gyengeségeket színes egyveleget nyújtó életképekben ábrázolták. – A
korábbi változatok szó eleji s-es kiejtéséhez vö.: salétrom stb. Az sz-es alakhoz vö.: szeptember stb. – Ide
tartozik: szatíros ’szatirikus’ (1662 (ItK. 90: 163).
TESz.

szatócs ∆ A: 1522 Zathoch szn. (OklSz.); 1577 szatoczj (KolGl.: NyF. 45: 49) J: 1. 1522 ? ’halárus;
Fischhändler’ (↑), 1577 ’ua.’ (↑); 2. 1522 ? ’gabonaüzér; Krämer, Greißler’ (↑), 1585 ’ua.’ (Cal. 288); 3.
1585 ’kisebb (vegyes)kereskedés tulajdonosa; Getreidespekulant’ (Cal. 1043); 4. 1839 ’kicsinyeskedő,
garasoskodó, nem nagyvonalú személy; kleinliche Person’ (NSz. – Árvízkönyv 1: 92).
Honfoglalás előtti ótörök jövevényszó. ⊗ Ujg. satı̈ γčı̈ ; CC. satuχčı̈ ; ; csuv. sutuśə; stb.: kereskedő török
*satı̈ γ ’kereskedelem, üzlet’ [ *sat- ’elad, kereskedik’].. A nomádok életében a vándorkereskedők ősidők
óta fontos szerepet játszottak. A magyarba átkerült alak: *satı̈ γčı̈ ; a hangtanához vö.: ács, szűcs. A 4.
jelentés: metafora. Sokkal korábbi lehet, mint az első írott adata.
 MNy. 3: 317; TESz.; TörK. 304

szatyma × A: 1639 szeczma (MNy. 3: 376); 1801 szatyma (MNy. 49: 539); 1817 szatymánra (NSz. –
Szájas Péter 114) J: ’nagyobb sörétféle; Art größeres Schrot’.
Oszmán-török eredetű jövevényszó, szerb-horvát közvetítéssel is. ⊗ Oszm. sac̦ ma: ’sörét’; – lásd még: ;
szb.-hv. sačma: ’ua.’.. Az oszmán-török szó alapja a sac̦ - ’szór, vet; kiönt’. Megfelelői: blg. сачма; albán
sac̦ ma; újgör. σατσµᾶς; stb.: sörét. – A szecsma változat oszmán-török eredetű, míg a szatyma a szerb-
horvátból származik. A szatymán változat szóvégi n-jének szerepe tisztázatlan.
MNy. 4: 36; KSzlJsz. 752; ÉlOsm. 344; TESz.

szatyor A: 1211 ? Zotur szn. (OklSz.); 1364 Zagyurwago szn. (OklSz.); 1395 k. ʒothior hal (BesztSzj.
324.) [csak EWUng.]; 1395 k. ʒathar (BesztSzj. 495.); 1405 k. ʒatyor (SchlSzj. 823.); 1544 Szaťrot
(OklSz.) [csak EWUng.]; 1595 Szatthyor (Ver. 37); nyj. szatyra □ (MTsz. szatyra) , szatyór, zatyorba
(ÚMTSz.) J: 1. 1364 ? ’kosár; Korb’ (↑), 1395 k. ’ua.’ (BesztSzj. 495.); 2. 1395 k. ’[?]; Beutel, Sack |
Einkaufstasche’ # (↑); 3. [öreg, vén ~] 1753 ’ellenszenves vénasszony, öregember; alte Schachtel 〈alte
Frau〉, alter Kracher’ (NSz. – Kunits: Sedecziás 17); 4. 1900 ’csirkeborító | tojóhely 〈tyúkoknak〉;
Hühnerkorb | Legekasten für Hühner’ (Nyr. 29: 336) [csak EWUng.].
Ismeretlen eredetű. ⊗ A szatyra változat szóvége valószínűleg elhomályosult birtokos személyjel. A
korai adatokban az 1. és a 2. jelentés alig különíthető el egymástól. A 2. jelentéshez vö.: ném. alte
Schachtel ’vén szatyor, öregasszony’. – A magyarból: szb.-hv. saćura; szlk. sotor: ’egy fajta kosár.’
TESz.

szattyán A: 1544 zattyant (OklSz.); 1558 zathyan (OklSz.); 1713 szattyánt (NéprKözl. 16–7: 101)
[csak EWUng.]; 1787 szottyánból (NSz. – Mátyus I.: Ó és új Diaet. 1: 397); 1809 Szattyány-bőr (NSz. –
Simai Kr.: VSzót. 1: 132) J: ’szömörcével cserzett, élénk színűre festett, puha borjú-, juh- vagy
kecskebőr; Saffian’.
Oszmán-török eredetű jövevényszó, esetleg szerb-horvát közvetítéssel is. ⊗ Oszm. sahtiyan: ’festett,
puha kecskebőr’; – lásd még: ; szb.-hv. sahtijan: ’ua.’.. Az oszmánban az újperzsa saḫtiyān ’kecskebőr’.
Megfelelői: rom. saftian, R. sahtián; ; blg. сахмиян; cseh safián; stb.: . – Ide tartozik: R. szaffián ’ua.’
(1788), amely a ;ném. Saffian ’ua.’ szóból származik.
KSzlJsz. 752; ÉlOsm. 345; TESz.

szauna A: 1958 szauna-rendszerű gőzfürdőt (NSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1958 ’[?]; Sauna 〈Raum〉’ (↑);
2. 1973 ’[?]; Saunieren’ (NSz.) [csak EWUng.].
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Sauna: ’szaunázásra szolgáló helyiség vagy faház; forró levegőjű, jótékony
hatású izzadást elősegítő helyiség vagy faház’;ang. sauna: ’szaunázik; szauna 〈helyiség〉’;fr. sauna: ’ua.’.
Valamennyi a ;finn sauna: ’izzasztókamra; szauna; bot 〈elvont〉’ szóra megy visszavalószínűleg finnugor
eredetű; vö.: [észt saun ’szauna 〈helyiség〉; kunyhó, viskó’; lp. (N.) suow'dnje ’odú a hóban’; stb.].. A
németből terjedt el az 1936-os berlini olimpiai játékokat követően. – A gőzfűrdő e típusának egyéb, régi
megnevezései: lazsnye ’gőzfürdő’ (1793 (NSz.); orosz jövevényszó: лазня ’fürdőkabin’. Lásd még: orosz
gőzfürdő ’egy fajta gőzfürdő’ (1884 (uo.).

szaval A: 1806/ szavallyák [l-j] (NSz. – Kazinczy: Lev. 4: 405); nyj. szoval (MTsz.) J: 1. 1806/
’élőszóval elmond, előad; mündlich erzählen, vortragen’ (↑); 2. 1818 ’〈verset, drámai szöveget stb.〉
művészi igénnyel előad; 〈künstlerisch〉 deklamieren, rezitieren’ # (NyF. 76: 37); 3. 1825 ’szavaz;
abstimmen’ (Márton Mehrheit); 4. 1834 ’szónokol, beszédet mond | üres frázisokat pufogtat; eine Rede
halten | Phrasen dreschen’ (Kunoss: Szóf.); 5. 1894 ’sokat beszél | felesel; schwatzen | Widerreden’ (Nyr.
23: 578) Sz: ~at 1823 szavallatok ’szavazat; Wahlstimme’ (Márton Mehrheit); 1834 ’szónoklat,
versmondás stb.; Rede | Rezitation’ (Kunoss: Szóf.).
Származékszó. ⊗ A szó ’beszéd’szav- tőváltozatából jött létre-l igeképzővel. A nyelvújítás korában
került be az irodalmi nyelvbe.
TESz.

szavat × A: 1213/ Equizuhada (VárReg. 168.); 1337/ Zuuat szn. (OklSz. zuvat); 1570 szavatyot (Nyr.
26: 58); 1755 zavutyot (MNy. 66: 106) [csak EWUng.]; 1779 szavatnak (Nyr. 44: 128) J: 1. 1213/ ’a vád
vagy gyanú önmagáról való elhárítása; Ablenkung der Anklage od des Verdachtes von sich’ (↑); 2. 1570
’vád, rágalom, pletyka; Beschuldigung, Verleumdung, Klatscherei’ (↑); 3. 1838 ’pletykázó, fecsegő
személy; Zuträger, Lästerzunge’ (Tsz.) | | szavatos A: 1239 Zuodus (OklSz.); 1444 zowathos (OklSz.);
1565 szavatossag sz. (Verbőczi István: NySz.); 1621 Szavattyús (MA.); 1668 szavatyossát (Nyr. 26: 58);
1721 zavatyos (MNy. 58: 231) J: fn 1. 1239 ’az, akire a perben mint a vád elhárítójára, mint kezesre
hivatkozni lehet; Gewährsmann, Streitgehilfe 〈vor Gericht〉’ (↑); 2. 1767 ’a lopás feljelentője; Anzeiger
eines Diebstahls’ (PPB. Szavattyús) | mn 1621 ’hangoskodó, bőbeszédű; lärmend, redelustig’ (↑) Sz: ~ság
1565 ’[?]; Bürgschaft | Garantie’ (↑) || szavatol A: 1807 szavatolni sz. (NSz. – Pesti tiszt. írás 75); 1833
szovatolni sz. (Fogarasi: Műsz. Evictor); 1835 Szuvatló sz. (Kassai 4: 463); 1838 Zuvatolni sz. (Tsz.) J: 1.
1807 ’szavatosságot vállal, kezeskedik; Gewähr leisten, haften’ (↑); 2. 1811/ ’szaval; hersagen’ (NSz. –
Kazinczy: Lev. 8: 374); 3. 1822 ’szavaz; votieren, abstimmen’ (NSz. – Peretsenyi Nagy L.: Mest. szav.
44); 4. 1835 ’rágalmaz | pletykát terjeszt; verleumden | Gerücht, Klatsch zutragen’ (↑); 5. 1838 ’tolvajt
nyomoz; nach dem Dieb fahnden’ (↑).
A szócsalád alapja a szavat: szláv jövevényszó, esetleg a szerb-horvátból. ⊗ Szb.-hv. R. svod; – cseh R.
svod;le. R. zwód;or. R. изаодъ, съводъ ’a lopás vádjának önmagáról való elhárítása, az ártatlanság
bizonyítása az igazi tettesre való utalással’ [< szláv *iz, illetve *sъ (igekötő) + *vodъ ’vezérlés, irányítás’;
az összetett szó tulajdonképpeni jelentése ’〈a gyanú〉 elvezetése’].. Jogi műszóként csak az idézett szláv
nyelvekben él. – A szerb-horvátból való származtatás mellett szól, hogy néhány jogi terminus per,
poroszló stb.) a déli szláv nyelvekből származik. A szóvég zöngétlenedése és palatálissá válása a
magyarban következett be. A szavat ma az erdélyi nyelvjárások szava. – A szavatos és a szavatol
valószínűleg névszóképzős, illetve igeképzős származékok. – A jelentések alakulásában szerepet játszott
az is, hogy a nyelvérzék mindkettőt a szó származékának érezte. A szavatos ma leginkább a szavatosság
származékban használatos. – Az 1835-ös szavatol adat az [1.].tőtípus hatását tükrözi.
KSzlJsz. 493; TESz. szavatos a. is

szavaz A: 1823 szavazni sz. (Márton Abstimmen); nyj. szovaz (MTsz.) J: 1. 1823 ’〈gyűlésen,
választáson stb.〉 állásfoglalását 〈meghatározott módon〉 kinyilvánítja; abstimmen, votieren’ # (↑); 2. [auch
fel~, meg~] 1842 ’mond, szavakkal kifejez | szól, beszél; sagen | reden’ (NyF. 76: 29); 3. 1882 ’szaval |
szónokol; 〈künstlerisch〉 deklamieren, rezitieren | eine Rede halten’ (NSz. – Abonyi L.: Özvegy 3) Sz: ~at
1829 szavazat (MNy. 4: 252).
Származékszó. ⊗ A szó főnév szav- tőváltozatából keletkezett -z igeképzővel. Az 1. jelentésben a
nyelvújítás korában terjedt el a voksolvoks helyett. A 2. jelentés keletkezésénél a köszönetet szavaz ’hálát,
köszönetet fejez ki’ szókapcsolat (1852) is közrejátszhatott, mely német mintára alkotott tükörfordítás;
vö.: ném. einen Dank votieren ’ua.’
TESz.

száz A: 1067/ ? Zaztẏ sz. hn. (Györffy 1: 804); 1217/ Sceculzaz (VárReg. 208.) J: fn 1. 1067/ ? ’száz
egyénből álló (katonai) egység; aus hundert Personen bzw Häusern bestehende Gruppe’ (↑), 1217/ ’ua.’
(↑); 2. 1700 ’évszázad; Jahrhundert’ (NSz. – D. Ember Pál: Sz. Siklus el. 7) | számn 1372 u./ ’tízszer tíz;
hundert’ # (JókK. 82) Sz: ~as 1416 u./¹ zazaʃokat ’(katonai) százados; Hauptmann’ (BécsiK. 24); 1526
mn (SzékK. 39); 1838 ’száz egység értékű pénz; Hunderter(schein)’ (NSz. – Részv. gyöngy. 86); 1870 ’〈a
százat jelölő számjegy neveként〉; Hundert’ (CzF.) | ~ad 1519 k. zazad maganal ’[?]; Hundertstel’ (DebrK.
180); 1604 ’〈szervezeti egység neveként〉; Kompanie 〈Milit〉’ (MA.); 1763 ’száz évnyi idő; Jahrhundert’
(NSz. – Molnár J.: Megtérő reform 339) | ~ados 1519 zazadoʃokath ’; Hauptmann’ (JordK. 50); 1796 mn
(NSz. – Szaller Gy.: Magy. föld. Előb.); 1904 ’száz egység értékű pénz; Hunderter(schein)’ (???!!!nincs
locus) | ~alék 1845 %-ra (NSz. – Széchenyi: Hirlap cikkei 2: 71) | le~alékol 1972 leszázalékol
’rokkantsági állományba helyez; für arbeitsunfähig erklären’ (ÉKsz.).
Örökség a finnugor korból. ⊗ Vog. (T.) šɛ̮̄t; osztj. (V., O.) sat;; zürj. (Sz.) śo; votj. (Sz.) śu; cser. (KH.)
šüδə; md. (E.) śado, (M.) śada; ; finn sata; lp. (N.) čuotte: : ’száz’ [fgr. *śata ’ua.’ < ősárja; vö.: ; óind
śatám; av. satəm; stb.: ; lásd még: ; lat. centum ’ua.’].. – A szóvégi z-hez vö.: ház, kéz stb. A százados
származék déli szláv mintára utalhat; vö.: szb.-hv. R. sȁtnīk ’kapitány’ ( [< szb.-hv. sto ’száz’].).
ÁKE. 559; MSFOu. 151: 311; TESz.; MSzFE.; IUSprK. 47

százszorszép A: 1708 Százʃzor-ʃzép (PP. Bellis) J: ’[?]; Tausendschön (Bellis)’ – De vö. 1673 százszor-
szép virág ’ua.’ (Amos Comenius: NySz.).
 Egy szószerkezet első tagjának önállósulása. ⊗ A százszorszép virág (↑) szószerkezetből. Az első tag
összetett szó a százszor ’sokszor; egészen, igazán, nagyon, tkp. EZ NEM KELL’ (< száz számnév -szor
számhatározó ragos alakja) + szép tagokból. Keletkezésénél idegen nyelvi példák is közrejátszhattak; vö.:
lat. bellis perennis; ném. Tausendschön;; cseh stokrása; stb.: százszorszép. Hasonló szemlélethez vö.:
ezerjófű; R. ezerszép virág ’bársonyvirág’ (1591); R., N. százszorka ’százszorszép’ (1816 k.).
MNy. 63: 135; TESz.

szeccel ∆ A: 1521 Zeczelzek (OklSz.); 1548 szeczelt (RMKT. 4: 172); 1550 zekchel (OklSz.); 1551
Settzel ʒeek (RMNy. 2/2: 84); 1590 Seczely szeek (SzikszF. 197); 1635 szeszel szeket (OklSz.); 1700
teczeles szék sz. (NytÉrt. 88: 16) [csak EWUng.]; 1793 zettzél széken (NSz. – Mészáros Ign.: Montier
173); 1816 szëczël (NSz. – Verseghy F.: Anal. 1: 113) J: 1. 1521 ’szék | karosszék; Stuhl | Armsessel’ (↑);
2. 1548 ’trónszék; Thronsessel’ (↑); 3. 1585 ’szószék | tanszék; Sprechbühne, Kanzel | Lehrstuhl’ (Cal.
172); 4. 1585 ’hordszék; Tragsessel’ (Cal. 454).
Német (f.-ném.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kor. úfn.) sessel: ’szék, karosszék; trónszék; hordszék’., (baj.-
osztr.) seßel, setzel ’kipárnázott karosszék’, (h. kor. úfn.) sessl ’ua.’, – ném. (au.) Sessel: ’ua.’
[indoeurópai eredetű; vö.: lat. sella ’ülés, szék’].; or. седло ’ülés, nyereg’; stb.. – Gyakran a szeccelszék
(↑), tulajdonképpen ’fotelszék’ tautologikus összetételben fordul elő.
TESz.

szécs × A: 1227/ ? Zech szn. (ÁÚO. 6: 444) [csak EWUng.]; 1245/ ? Zeechy sz. hn. (Gy. 2: 549) [csak
EWUng.]; 1816 Széts (Kassai: Bef. 308); nyj. Szëcs (NyF. 67.: 37) J: ’erdőirtás, tisztás; Rodung,
Waldwiese’.
Szláv jövevényszó, esetleg román közvetítéssel is. ⊗ Szln. seč; szlk. sečor. N. сéча; stb.: erdőirtás; –
lásd még: ; rom. seci ’erdei tisztás; hegy oldalában levő tisztás’. A szláv nyelvekben a *sěk ’vág, metsz’
szóból származik. – Leginkább a keleti magyar nyelvterületen fordul elő, ahová a románból és esetleg
valamely szláv nyelvből került. A középső és a nyugati magyar nyelvjárásokban ritkább; ott valamelyik
szláv nyelvből vették át. A köznév kései felbukkanása miatt a középkori személy-, illetve helynevek
idetartozása bizonytalan, mert ezek szláv névadással is keletkezhettek. Ha a névadás a magyarban történt,
a szó kétszeres átvétellel került a magyarba.
NyF. 67: 37; NytÉrt. 70: 217; TESz.

szecska × A: 1587 ʒechkanak (MNy. 62: 351); 1641 Szeczika metelő (MNy. 80: 381) [csak EWUng.];
1697 sacska metélő [?U] (uo.) [csak EWUng.]; 1784 szétskával (NSz. – Tolnay S.: Marhadög 12); 1796
setzkába (NSz. – Plessing: Mezei Kalend. 161); 1805 szëcska (NSz. – Verseghy F.: Tiszta Magy. 117);
1883 Szecskapadon (NSz. – Tóth S.: Erdélyiek 114); nyj. szëcskő, szicska (ÚMTsz.) J: 1. 1587 ’apróra
vágott szalma, főleg mint keveréktakarmány része; Häcksel, haupts als Teil von Mischfutter’ (↑); 2. 1858
’értelmetlen, értéktelen, jelentéktelen dolog; dummes Zeug, wertloses Ding’ (NSz. – Jósika M.: Uderszki
4: 46); 3. 1906–14 ’kisdiák | elsős gimnazista; Schuljunge | Gymnasiast der ersten Klasse’ (ÚMTsz.).
Szláv jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. sječka; (Kaj.) sečka; ; szlk. sečka; or. сечка; stb.: szecska [< szláv *sěk-
’vág, metsz’].. – A változatok keletkezésében fontos szerepet játszott a hasonulás, illetve a hangrendi
kiegyenlítődés. A 2. jelentéshez vö.: szalma. A 3. jelentés népetimológiás úton a ; lat. sexta ’hatodik’
szóra megy vissza, mivel a ; lat. sexta elassis ’hatodik osztály’ a gimnáziumok első osztályát jelentette.
KSzlJsz. 494; MNy. 65: 458; TESz.

szed A: [1079] joccedeth [ɔ: ioscedeth] sz. (OklSz. Pótl.); 1416 u./¹ zėdnėmėg (BécsiK. 4); 1527 zeed
vala (ÉrdyK. 143); 1551 zo̗ ggie [d-j] (LevT. 1: 91) J: 1. [1079] ’összegyűjt, behajt 〈adót, szolgáltatni
valót〉; erheben, einnehmen 〈zB Steuern〉’ (↑); 2. 1395 k. ’gyümölcsöt, virágot stb. egyenként leszakítva
vagy fölemelve, több dolgot egyenként kézbe fogva, sorra véve gyűjt; lesen, pflücken, sammeln’ #
(BesztSzj. 809.); 3. 1456 k. ’szerez, megszerez; für sich gewinnen, erwerben’ (SermDom. 2: 468); 4.
[haupts szét~] 1531 ’valaminek az elemeiből kivesz, elvesz, valamit elemeire szétválaszt; zerpflücken’ #
(ÉrsK. 521); 5. 1536 ’elemenként sorra véve elrendez vagy valamit ismétlődő elemeket tartalmazó
egésszé alakít; einzeln ordnen’ (Pesti: Fab. 13v); 6. [össze~, va egybe~i magát] 1536 ’testi-lelki erejét
igyekszik összegyűjteni; sich zusammennehmen’ # (Pesti: Fab. 66v); 7. [lábát, va inát ~i] 1577 ’szaporán
lépked, siet; sich beeilen’ # (KolGl.: NyF. 45: 49); 8. [rá~, ma fel~, meg~] 1755 ’becsap, félrevezet;
betrügen’ # (NSz. – Haller L.: Telemakus 196); 9. 1780 ’〈nyomdász〉 betűket, betűkből szöveget
összeállít; Schriften setzen 〈Buchdruck〉’ (NSz. – M. Hírmondó 48); 10. 1804 ’üt, ver; schlagen’ (NSz. –
Verseghy F.: Rikóti 65); 11. 1850 ’〈tálból ételt〉 kivesz; zu sich nehmen 〈Speise〉’ (NSz. – Emlékl. 282);
12. 1854 ’〈gyógyszert〉 rendszeresen fogyaszt, bevesz; nehmen 〈Arznei〉’ # (NSz. – Hunfalvy: Plátón
munkái 474); 13. [~i magát] 1881 ’szedelődzködik; sich aufrappeln’ (NSz. – Ábrányi K.: Nemesek 201)
Sz: ~et 1395 k. ʒelew ʃcedeti kor ’[?]; Lesen, Sammeln’ (BesztSzj. 809.) | ~eget 1416 u./¹ zėdėģettèl
(BécsiK. 5) | ~elődzködik 1835 Szedelőtzködik (Kassai 4: 379).
Bizonytalan eredetű, esetleg örökség a finnugor korból. ⊗ Vö.: md. (E., M.) śińďe-: ’tör 〈tárgyas〉,
letör, széttör’ [fgr. *śentä- ’szakít, (le)szed, letör’].. Az egyeztetésnek több nehézsége van; a mordvin
szónak egyéb etimológiai kapcsolatai is lehetnek. A szóvégi d-hez vö.: had, lúd stb. A amagyarban a korai
jelentések arra utalnak, hogy a szó elsősorban a gyűjtögető életmód szókincsébe tartozott.
FUF. 2: 262; TESz.; MSzFE.

szeder A: 1193 Zudurýg hn. (ÓMOlv. 56); 1231/ Scederweg hn. (OklSz.); 1265/ Zederyes sz. hn.
(Györffy 1: 381); 1289/ Scedyries sz. hn. (Györffy 1: 381); 1320 Zyderyeszygeth sz. hn. (OklSz.); 1322
Zedregh sz. hn. (OklSz.); 1395 k. ʒedey̋ r (BesztSzj. 870.); 1395 k. ʒedey̋ ri fa □ (BesztSzj. 868.); 1405 k.
ʒederÿ □ (SchlSzj. 1556.); 1416 u./² ʒederih fanac □ (MünchK. 150); 1516 u. zedewryew □ (Nyr. 34: 201)
[csak EWUng.]; 1532 zoͤ doͤ ries sz. (TihK. 106); 1696 szedervnek [~v □] (Illyés András: NySz.); 1805
szëder (NSz. – Verseghy F.: Tiszta Magy. 136); nyj. södör (Nyatl. 110.), szederje □ (MTsz.), szödörgye,
szödörnye □ (ÚMTsz.) J: 1. 1193 ’földi szeder; Brombeere’ (↑); 2. 1395 k. ’fán termő eper; Maulbeere’
(BesztSzj. 870.) Sz: ~jes 1265/ hn. ’[?]; mit Brombeersträuchern bewachsen’ (↑); 1395 k. ʒedery̋ es ’[?];
bläulich | violett 〈zB Lippen〉’ (BesztSzj. 675.).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A szó alakulását az eper analógiás hatása befolyásolhatta. A szederj változat is
így jöhetett létre, valószínűleg az eper eredeti eperj változata alapján; a szóvég keletkezésére azonban
más magyarázati lehetősegek is felmerülnek, vö.: férj, fürj A szederje típusú alakváltozatok végződése
elhomályosult kicsinyítő képzőnek látszikeper. A jelentésösszefüggéshez is vö.: eper. – A N. szederin
’földi szeder; télizöld’ (1590), ’málna’ (1667) valószínűleg elhomályosult összetétel a szeder + ín² ’inda
összetételi tagokkal.’
SzófSz.; TESz.

szedett-vedett A: 1783 szedett-vedett (NSz. – Molnár J.: Könyvház 2: 51); 1868 szedett vetett (NSz. –
Szigligeti: Trónkereső 26) J: ’[?]; von allen Seiten zusammengeklaubt, zusammengewürfelt’ #.
Összetett szó, ikerszó, utótagja azonban vitatott. ⊗ A szedettszed ’gyűjt’ + vedettvesz ’kap, szerez’)
vagy vetettvet ’dob, hajít’) összetétele -tt befejezett melléknévi igenévképzővel. Ha az utótag összefügg a
vesz szóval, úgy az összetétel tautologikus; vö.: szedés vevés ’adóbeszedés, tkp. beszedés és elvétel’
(1564). Ha azonban az utótag alapja a vet, akkor az ikerszó tagjai ellentétes jelentésű szavak. – A vedett
szó belseji d-je a szedett hatására jött létre. – Ide tartozik: (1526) zečuečyddel ’embertárs, felebarát’ (TelK.
117).
TESz.; MNy. 84: 215

szédül A: 1532 megh sedewlthek (Arch. 112.) [csak EWUng.]; 1560/ meg ʃʒeduͤ le (Huny. C3a) [csak
EWUng.] J: 1. [meg~] 1532 ’〈rendkívüli élmény hatására〉 lelkében zavarttá válik; verwirrt werden’ (↑);
2. [meg~] 1560/ ’egyensúlyát elveszítve lehanyatlik, elesik; vom Schwindel umfallen’ # (↑); 3. 1577 k.
’egyensúlyzavart, kábultságot érez; taumeln’ # (OrvK. 34); 4. 1761 ’tévelyeg, téved; sich auf Irrwegen
befinden’ (NSz. – Bertalanffi: Siralmas panasz 44) Sz: ~ős 1792 szédülösöknek (NSz. – Mátyus I.: Ó és új
Diaet. 5: 219) | ~et 1813 Szédűletéből ’[?]; Taumeln’ (NSz. – Kazinczy: Poétai berke 229) | ~etes 1827/
Szédületes ’[?]; schwindelnd’ (NSz. – Vörösm. 2: 354); 1878 ’[?]; großartig’ (NSz.) [csak EWUng.] ||
szédeleg A: 1533 sedoͤ loͤ k (Murm. 914.); 1533 Sedulgeni sz. (Murm. 916–7.); 1552 ʃʒédelgéʃse sz. (Heltai:
Dial. D5b); 1767 szidoͤ loͤ g (NSz. – Kereskényi: Mauritius 42); 1801 szédelygek (NSz. – Kisfaludy S.: Kes.
szer. 110); 1805 szédëlëg (NSz. – Verseghy F.: Ung. Sprach. 119) J: 1. 1533 ’egyensúlyzavart érez.
szédül; taumeln’ # (↑); 2. 1585 ’kószál, csavarog, kóborol; herumschweifen’ (MNy. 84: 254) [csak
EWUng.]; 3. 1588 ’szellemileg zavarodottan viselkedik; sich verwirrt benehmen’ (Monoszlai András:
NySz.); 4. 1877 ’szélhámoskodik; schwindeln, Hochstapelei begehen’ (NSz. – Vajda J.: Találk. 9) || szédít
A: 1550/ meg ʃʒedite (TCr. q1a) [csak EWUng.]; 1812 szídíteni sz. (NSz. – Kultsár: Hazai Tud. 2: 263) J:
1. 1550/ ’szédülést, egyensúlyzavart okoz; schwindelig machen’ # (↑); 2. 1639 ’szellemi kábultságot vagy
zavart lelkiállapotot okoz; jmdm die Sinne verwirren’ # (IrtörtKözl. 4: 340); 3. 1639 ’önző számításból
rosszra csábít | hazug ígéretekkel, alaptalan reményeket keltve igyekszik valakit a maga nem tiszta
céljainak megnyerni; betören | anschwindeln, flunkern’ # (Verbőczi István: NySz.).
Valószínűleg alapnyelvi örökség, ugor kori tővel és magyar képzéssel. ⊗ A tőhöz vö.: vog. (AK., KK.)
säjγ- ’forog, gurul, kering, körbemegy; szédül’; osztj. (DN.) săjə- săjγ- ’forog, fordul’, (Vj.) sejəγ-
’szédül’ [ugor *sᴕ̈jɜ- ’forog, fordul; szédül’].. A szó belseji *j vokalizálódásához vö.: fő¹ , fú stb. A
végződése: különféle igeképzők; a szó belseji d a szótőbe beépült elhomályosult gyakorító képző. A
szédeleg 4. jelentéséhez vö.: ; ném. schwindeln ’szédül; szélhámosságot követ el.’
NyK. 67: 335; Vir. 1967.: 210; TESz. szédeleg a. is; UEW. 889

szeg¹ A: 1138/ ? Scege sz. szn. (MNy. 32: 134) [csak EWUng.]; 1282 Zegew sz. szn. (ÁÚO. 4: 244)
[csak EWUng.]; 1416 u./¹ zèģ (BécsiK. 195); 1551 szégitec meg (Heltai Gáspár: NySz.); 1875 szögve sz.
(NSz. – Szász K.: Gőthe 2: 79) J: 1. 1138/ ? ’tör; brechen’ (↑), 1314/ ’ua.’ (OklSz.); 2. 1416 u./¹ ’vág,
hasít; schneiden, spalten’ # (↑); 3. 1470 ’〈kedvet〉 tönkretesz; zunichte machen, verderben 〈Lust usw〉’
(SermDom. 2: 392); 4. [haupts meg~] 1490 ’〈törvényt, esküt〉 nem tart meg; brechen, verletzen 〈Gesetz,
Eid usw〉’ # (NagyvGl. 251.); 5. 1513 ’meghajlít | (út)irányát megváltoztatja; biegen | die Richtung
verändern’ (NagyszK. 285); 6. 1559 ’valamilyen irányba tér | irányától eltér; sich wenden | abweichen’
(Székely István: NySz.); 7. 1599 ’valakihez szegődik; sich jmdm anschließen’ (Csáktornyai Mátyás:
NySz.); 8. 1600 k. ? ’szegélyez | 〈ruhaanyagot〉 beszeg; einfassen | 〈Stoff〉 einsäumen’ # (Radv.: Szak.
191), 1767 ’ua.’ (PPB. Bé-ßegni) Sz: ~és 1212 ? Zeges szn. (OklSz. szëges ?, szëgës ?); 1410 Zegeserdew
hn. (OklSz.) | ~edik 1405 k. meg ʒegedeth sz. ’[?]; gebrochen werden’ (SchlSzj. 246.) | ~ik 1416 u./¹
megzègec ’[?]; brechen 〈intrans〉’ (BécsiK. 152) | ~del 1416 u./¹ megzègdèli ’[?]; zerbrechen,
beschädigen’ (BécsiK. 194) | ~ély 1778 szegélyre (MNy. 15: 148) | ~ül 1805 ’helyezkedik | irányul; sich
stellen | sich richten’ (Nyr. 39: 204); [ellen-] 1829/ ’ellenáll, szembeszáll; sich widersetzen’ (NSz. –
Bajza: Munkái 3: 104) | ~élyez 1845 Szegélyez (Fogarasi).
Örökség a finnugor korból. ⊗ Vog. (T.) säŋg-: ’tör, széttör, összetör’.; osztj. (V.) söŋk- ’üt, ver’;zürj.
(Sz., P.) ćeg- ’törik, tör 〈tárgyas, tárgyatlan〉’;votj. (Sz.) č́ ig- ’széttör, eltör, összetör 〈tárgyatlan〉’; ? ;md.
( E . ) śive- ’(le)törik 〈tárgyatlan〉’ [fgr. *ćäŋkɜ- vagy *śäŋkɜ-: ’törik, tör’]. A fgr. *ŋk > ; m . g
hangváltozáshoz vö.: dug, mag stb. A magyarban a szó belseji e eredetileg is nyílt volt; az é-s, illetve az ö-
s változatok a szeg² analógiás hatását mutatják. – A jelentések átvitt használatban, illetve metaforikusan és
metonimikusan alakultak ki az eredeti 1. jelentésből. A szegül származék alapja a 6. jelentés. A szegély
származék a nyelvújítás korában került át a nyelvjárásokból az irodalmi nyelvbe.
s-Laute. 63; TESz. szegül a. is; MSzFE.

szeg² A: 1067 Aruksceguj, Scegholm hn. (ÁÚO. 1: 24, 26), de →sziget; 1138/ ? Cegedi sz. szn. (MNy.
32: 132) [csak EWUng.]; 1183/ Cigeddin sz. hn. (Gy. 1: 900) [csak EWUng.]; 1193 Scegued sz. hn.
(ÓMOlv. 59) [csak EWUng.]; [1200] k. Zeguholmu hn. (An. 28.) [csak EWUng.]; 1203/ Berucscig hn.
(OklSz.); 1214 berugscug hn. (OklSz.); 1358 Erdew Zege (OklSz.); 1372 u./ ʒewgebe (JókK. 133); 1394/
Arokzek (OklSz.) J: 1. 1067/ ’szöglet | csúcs, kiszögellés; Ecke, Winkel | Einsprung, Vorsprung’ (↑); 2.
1357 ? ’falurész | területrész, vidék; Dorfteil, Landteil’ (OklSz.), 1416 u./¹ ’ua.’ (BécsiK. 162); 3. 1784
’sziget; Insel’ (SzD. 71); 4. 1784 ’sarok, zug; Winkel 〈Geom〉’ (↑) Sz: ~es 1212 ? Zeges szn. (OklSz.);
1549 Zeghes ’szögletes; eckig, winkelig’ (OklSz.) | ~elet, ~let 1405 k. ʒegeled (SchlSzj. 1090.); 1553/
ʃʒegletin (TCr. N4b) [csak EWUng.] | ~i 1416 u./¹ delzègi (BécsiK. 162) | ~ű [nur in Synt] 1416 u./¹ nėg
zėģo̗ (BécsiK. 11) | szöglet 1948 szögletet ’[?]; Eckball’ (NSz.) [csak EWUng.].
Belső keletkezésű, valószínűleg jelentéselkülönülés. ⊗ Talán a szeg¹ eredetinek feltehető ’ék’
jelentésből keletkezhetett. Hasonló jelentésfejlődéshez vö.: csúcs. A jelentésfejlődésben a sziget analógiás
hatása is közrejátszhatott. A 4. jelentésben a labiális alak használatos-szög.
TESz. szög² a. is

szeg³ A: 1138/ Scegze sz. szn. (MNy. 32: 131); 13. sz. k./ uoʃ ʃcegegkel (ÓMS.); 1416 u./¹ zègèzėc sz.
(BécsiK. 70); 1564 zeogh (OklSz.); nyj. szëg (ÚMTsz.) J: ’hegyes végű fa- vagy fémrudacska beveréssel
való rögzítésre vagy összekapcsolásra ; Nagel, Stift’ # Sz: ~ez 1138/ sz. szn. (↑) | ~es 1212 ? Zeges szn.
(OklSz.); 1585 szeges (Cal. 205) | ~el 1704 leszegelni sz. (Thaly Kálmán: NySz.) | ~ecs 1790 k. Szegecs
növénynév ’[?]; Knoblauchskraut’ (Nyr. 85: 211); 1835 ’szögecske; Niet, Nägelchen’ (Tzs. Zweck).
Örökség az ugor korból. ⊗ Vog. (T.) süŋ, (P.) säŋk, (AL.) säŋokoə: ’ék’ [ugor *seŋkɜ ’ua.’].. A szó
belseji *ŋk > ; m. g változáshoz vö.: bog, szeg¹ stb. A jelentések az alapszó jelentéséből magyarázhatók. A
szegecs nyelvújítási származékszó.
 SzófSz. szeg, szög a. is; TESz.; MSzFE. szeg, szög a. is

szegény A: [1131–41]/ ? Scigina sz. szn. (MKsz. 1892–3.: 19); 1138/ ? Scegun szn. (MNy. 32: 132);
1152 ? Zegen szn. (Sztp. KritJ. 1: 28); 12. sz. v./ ʃcegin (HB.); 1282/ Scegenÿe sz. szn. (MNy. 11: 426);
1389 ? Zyghen szn. (MNy. 64: 328) [csak EWUng.]; 1416 u./¹ zėģėnėkn.ͨ (BécsiK. 70); 1475 k. zygen
(MNy. 16: 15); 1559 zeghwͤ n (LevT. 1: 332); 1602 Szögén szn. (OklSz.); 1800 szegyén (MNy. 49: 539);
nyj. szëgën, szögin (ÚMTsz.) J: mn 1. [1131–41]/ ? ’sajnálatra méltó, szerencsétlen; bedauernswert,
bemitleidenswert’ # (↑), 12. sz. v./ ’ua.’ (↑); 2. [1131–41]/ ? ’csekély anyagi eszközökkel rendelkező,
szűkölködő; arm, mittellos’ # (↑), 1372 u./ ’ua.’ (JókK. 1); 3. 1372 u./ ’hiányos, fogyatékos;
unvollkommen, mangelhaft’ # (ÓMS.); 4. 1533 ’silány 〈minőségű〉; gering, schlecht’ (Murm. 2180.); 5.
1873 ’gyámoltalan, ügyefogyott; unbeholfen, ungeschickt’ (Nyr. 2: 45) | fn 1. [1131–41]/ ? ’csekély
anyagi eszközzel rendelkező, szűkösen élő személy | koldus; Arme(r), Bettler’ # (↑), 1372 u./ ’ua.’ (JókK.
6); 2. [1131–41]/ ? ’sajnálatra méltó személy; bedauernswerte Person’ # (↑), 1372 u./ ’ua.’ (JókK. 10) Sz:
~cse 1372 u./ ʒegencʒe ’szegény ember; Arme(r)’ (JókK. 62) | ~ség 1372 u./ ʒegenʃeget (JókK. 1) | ~edik
[el-] 1527 el zegeenyettewnk (ÉrdyK. 88) | ~es 1845 Szegényes (Fogarasi).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A szóalakból kiindulva a végződés névszóképző lehet, ez azonban a megfelelő
alapszó hiányában nem bizonyítható minden kétséget kizáróan. A melléknévi 2. jelentés lehetett az
eredeti. – A szeg²-ből származékszóként való magyarázata téves.
TESz.; Deáks. 332

szegfű¹ † A: 1395 k. ʒek phew (BesztSzj. 351.); 1405 k. ʒeg fiw (SchlSzj. 855.); 1493 Zekfy (OklSz.);
1690 szeg-fuͤ vet (NSz.) [csak EWUng.] J: ’szegfűszeg; Gewürznelke’ | | szegfűszeg A: 1847 Szegfűszeg
(NSz. – Sorsj. 83) J: ’[?]; Gewürznelke’ #.
Összetett szó. ⊗ A szegfű1: a szeg³ ’szög, cövek’ + fű¹ ’fű, gyógynövény’szavakból áll; jelzős
alárendelő összetétel. A megnevezés alapja a szegfűszeg bimbóinak a szöghöz hasonló alakja. A
jelentésekhez vö.: lat. (k.) clavellus;; ném. Nelke;; fr. clou de girofle; stb.: szegfűszeg; a felsoroltak
mindegyike a ’szög’ jelentéssel hozható kapcsolatba. – A szegfűszeg a szegfű¹ (↑) + szeg³ jelzős alárendelő
összetétele. A szó akkor keletkezett, amikor a szegfű többnyire csak a ↑szegfű²-t jelentette. – Egyéb, régi
megnevezések: fűszerszám-szegfű (1690 (NSz.); szegfűszer (1783); szegfűszerszám (1791); fűszerszegfű
(1835 (Tzs. Nelke); stb.: szegfűszeg.
Nyr. 67: 18; MNy. 58: 419; TESz. szegfű, szegfűszeg a. is

szegfű² A: 1500 k. Zekfy wyrag (MNy. 21: 141) [csak EWUng.]; 1578 kerti sze͔ kfuͤ hoͤ z (NySz.) [csak
EWUng.]; 1584 Zëk fiu (Beythe István: NySz.); 1604 Szegfuͤ (MA.) [csak EWUng.]; 1604 Szoͤ gfuͤ (MA.)
J: ’egy fajta fűszeres illatú virág; Nelke (Dianthus)’ #.
Jelentéselkülönülés. ⊗ A ↑szegfű¹-ből jött létre. A jelentésfejlődést a virág szegfűszeghez hasonló
fűszeres illata magyarázza. Eleinte az Európában a keresztes hadjáratok idején, vagyis jóval a szegfűszeg
behozatala után elterjedt dísznövényre vonatkoztatva fordult elő, különböző szókapcsolatokban. A szegfű
valószínűleg Mátyás király uralkodása alatt került Magyarországra, az itáliai kertkultúra közvetítésével.
MVir. 174; TESz. szegfű a. is

szegődik A: 1372 u./ ʒegewdeʃt sz. (JókK. 151); 1416 u./² ʒègo̗ ttèl (MünchK. 50); 1442 u. zegedese sz.
(OklSz.); 1506 megh zegho̗ deek ▼ (WinklK. 72r) [csak EWUng.]; 1562 szegédi el (Heltai Gáspár:
NySz.); 1611 Szegoͤ ldoͤ sz. (MA.); 1794 Szegö́ d (NSz. – Böjthi A.: Magy. nyelv. 142) J: 1. 1372 u./
’megállapodik, szerződést köt; einen Vertrag schließen’ (↑); 2. 1525/ ? ’szerződéses munkába áll,
szolgálatot vállal; sich verdingen’ (TörtTár. 1908.: 84), 1581 ’ua.’ (OklSz.); 3. 1748 ’csatlakozik
valakihez; sich jmdm anschließen’ (Faludi Ferenc: NySz.); 4. 1821/ ’irányul | hajlik; sich richten | sich
biegen’ (NSz. – Vörösm. 3: 19); 5. 1843 ’szabadkozik; sich sträuben’ (NSz. – Életk. 2: 6) Sz: ~és 1372 u./
(↑) | ~mény 1833 szegődmény (NSz. – Fogarasi: Műszókönyv).
Származékszó, az alapszó azonban bizonytalan. ⊗ Talán a ↑szeg¹ ’tör igéből keletkezett visszaható
képzővel. A magyarázat gyengesége, hogy a szóképzés időben korábban végbemehetett, mint az alapszó
tör > hajlik, görbül; irányt változtat > fordul > csatlakozik vkihez jelentésváltozása.’
TESz.

szegről-végről A: 1666 szegruͤ l végruͤ l (Pósaházi János: NySz.); 1772 szegröl végröl (NSz. –
Marikowzki: Néphez 578) J: 1. 1666 ’alaposan, részletesen, töviről hegyire; vom Anfang bis zum Ende’
(↑); 2. 1693 ’〈főleg rokonsági fokkal, ismeretséggel kapcsolatban〉 távolról; entfernt 〈Verwandte(r)〉’
(IrtörtKözl. 10: 79); 3. 1794 ’ritkán, néha; manchmal’ (NSz. – Kazinczy: Stella 19); 4. 1845 ’végre,
végül; endlich’ (NSz. – Vahot I.: Restauráczió 22).
Összetett szó. Ikerszó. ⊗ A szeg² főnév -ről külső helyviszonyragos szegről ’falurész’ alakjából + a
végrőlvég ’〈falu〉 széle, pereme ’ főnév ugyancsak külső helyviszonyraggal) szavakból áll. Az összetétel
tulajdonképpen megszilárdult ragos alakulat. Eredetileg, amíg a rokonok ugyanazon település különböző
részein él(het)tek, konkrét utalást jelentett a távoli rokonsági kapcsolatra. A 4. jelentéshez vö.: szegül
végül ’végül (és végre)’ (1601 (MNy. 79: 248); szegrevégre ’végre, végül’ (1748 u.). Ma a 2. jelentése
ismert.
MNy. 19: 48; TESz.

szégye × A: 1211 ? Zegge hn. (OklSz.); 1257 Seege (OklSz. szégye); 1400 zegie (OklSz. szégye); 1559
czeghe (LevT. 1: 333); 1604 Szégye (MA.); 1887 Czége (Hermann: HalK. 2: 779) J: ’erős husángokból
álló, kerítésszerű halfogó rekeszték; Art Wehrvorrichtung (zum Fischfang)’.
EtSz. cége a. is; UngJb. 7: 122; KSzlJsz. 494; I. OK. 10: 159; TESz. cége, csege a. is

szégyen A: 1138/ ? Scegun szn. (MNy. 32: 132) [csak EWUng.]; 1152 ? Zegen szn. (Sztp. KritJ. 1: 28);
1216/ Scegyun szn. (VárReg. 232.); 13. sz. k./ Scegenul sz. (ÓMS.) [csak EWUng.]; 1389 ? Zyghen szn.
(MNy. 64: 328) [csak EWUng.]; 1495 e. ʒeģo̗ n (GuaryK. 83); 1508 ziģenoͤ ľenek sz. (DöbrK. 83); 1517
meg zegenyevluen sz. (DomK. 48); 1589 szedent (BCom. 317) [csak EWUng.]; nyj. mëg-szégyënëdik sz.
(MTsz.), szígën (ÚMTsz.) J: 1. 13. sz./ ’megszégyenülés, szégyellni való helyzet | megalázottság,
megszégyenülés érzése; Schmach | Scham’ # (↑); 2. 1372 u./ ? ’szégyenlősség, tartózkodás |
szemérmesség; Schüchternheit | Schamhaftigkeit’ (JókK. 87), 1585 ’ua.’ (Cal. 882 [ɔ: 872]); 3. [auch als
Attr] 1495 e. ’szégyenletes, gyalázatos tett; Schandtat’ (↑) Sz: ~ül [heute meg-] 13. sz. k./ Scege||-nul
(ÓMS.) | ~get 1372 u./ megʒegenges ’[?]; beschämen’ (JókK. 12) | ~ség 1372 u./ ʒegÿenʃegeben ’[?];
Scham’ (JókK. 87) | ~kedik 1372 u./ ʒegÿenkedenek ’[?]; sich schämen’ (JókK. 85) | ~g 1372 u./
ʒegÿengenÿ ’[?]; sich schämen’ (JókK. 90) | ~telen 1456 k. ʒegentelen (SermDom. 1: 437) | ~telenség
1456 k. ʒegentelenʃegheiert (SermDom. 1: 436) | ~séges 1463 u. ʃegenʃegʃb ’[?]; schmachvoll’ (Gl.) [csak
EWUng.] | ~kedés 1495 k. ʒeģo̗ nko̗ des ’; Sichschämen’ (GuaryK. 82) | ~ít [heute meg-] 1518 k. zegyoͤ net
meegh (SándK. 23) | ~kezik 1849 szégyenkezésben (NSz. – Greguss Á.: Szépészet 25) || szégyell A: 1372
u./ ʒegÿenlÿuala (JókK. 50); 1495 e. meg ʒeģo̗ nle (GuaryK. 47); 1510 zegelÿ vala (MargL. 51); 1521
zegellenem sz. (Arch. 43.); 1529 e. meg zegÿenuen [szégyenl □] sz. (VirgK. 139); 1541 ʃʒigenlem
(SÚTest. 2: 91a) [csak EWUng.]; 1605 Zegieneluen sz. (MNy. 68: 193); nyj. szégyüll (Nyr. 96: 357),
szigëll (MTsz.), szigyḙeli (Nyatl.) J: 1. 1372 u./ ’szégyent érezve húzódozik valamitől; sich scheuen’ #
(↑); 2. 1456 k. ’szégyent érez valamely tett, magatartás miatt; sich schämen’ # (SermDom. 1: 326) Sz:
szégyenlet 1495 e. ʒeģo̗ nletibe ’[?]; Scham’ (GuaryK. 91) | ~ős 1793 szégyenlö́ s (NSz. – Segesvári:
Physico–Theologia 660) | szégyenletes 1845 szégyenletes (Hierolexicon Propudiosus).
A szócsalád alapja a szégyen: ismeretlen eredetű. ⊗ A szégyell a szégyen szó -l igeképzős származéka
nl > ll hasonulássalajánl ~ ajáll.
TESz.; ÁrpSzöv. 336

szégyen- 1. ~vallott † A: 1560 k. sze(gyen) vallott (GyöngySzt. 652.) [csak EWUng.] J: ’[?];
Beschämte(r)’ | ~vallás † A: 1719 szégyen-vallással (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Beschämung’ || 2.
~kurva † A: 1604 Szegyenkurva (MA. propudium) [csak EWUng.] J: ’[?]; allbekannt unzüchtiges
Frauenzimmer’ || 3. ~kő † A: 1748 szégyen koͤ veket (NSz. – Faludi: NE. 113) J: ’[?]; öffentlich
angebrachte Steinbank, an der Übeltäter zur Schau gestellt wurden’ | ~oszlop ∆ A: 1748
szégyenoszlophoz (Faludi Ferenc: NySz.) J: ’pellengér; Schandpfahl’ | ~bélyeg ∆ A: 1824
szégyenbéllyeget (NSz. – Náray A.: Máré 1: 70) J: ’megszégyenítő jel, bélyeg; Schandmal’ | ~folt A:
1842 szégyenfoltot (NSz. – Nagy F.: Mentor 1: 69) J: ’[?]; Schandfleck’ # | Ilyenek még: ~polc ’egy fajta
pellengér; Art Gestell, an dem Übeltäter zur Schau gestellt wurden’ (1780: NSz. – M. Hírmondó 618);
~pad ’[?]; Art Bank, an der Übeltäter zur Schau gestellt wurden’ (1788: NSz. – Trenk históriája 2: 10);
~pad ’[?]; Eselsbank’ (1912: KMNémSz.); ~fa ’pellengér; Schandpfahl’ (1794: NSz. – Kármán: Uránia 3:
236) || 4. ~szemre A: 1793 ʃzégyen ʃzemre (NSz. – M. Hírmondó 1: 758) J: ’[?]; schmachvoll 〈Adv〉’ #.
Összetételi előtag, azonos a →szégyennel. ⊗ Az 1. csoport összetételei névszói származékok a szégyent
vall ’nevetségessé teszi magát; felsül, kudarcot vall, tkp. beismeri a szégyenét, kudarcát’szószerkezet
alapján; vö.: 1518 k. (zegÿo̗ nth vallottam (SándK. 15v). – A szégyenkurva előtagjának jelentése ’a
közösségre ségyent hozó’; vö.: ném. R. schandhure ’feslett nőszemély’. – A 3. csoport szavai jelzős
összetételek; keletkezésükben a német minták is szerepet játszhattak; vö.: ném. Schandpfahl Schandmal
stb. – A szégyenszemre megszilárdult ragos alakulat -re szublatívuszraggal, mely olyan kifejezésekből
vonódhatott el, mint a szégyenszemre állit ’büntetésül a közösség előtt megszégyenít, pellengérre vagy
szégyenkőre állít’, szégyenszemre tesz ’ua.’ (1870).
TESz. szégyenszemre a. is

széjjel A: 1372 u./ ? ʒelnel (JókK. 96); 1520 sellel (GyöngyGl. 266.); 1541 ʃʒilvel (Sylvester: ÚT. 2:
118); 1552 szélyel (RMKT. 3: 335); 1558 ʒellyël (RMNy. 2/2: 146); 1589 szilliel (BCom. 320) [csak
EWUng.]; 1742/ széjjel (NSz. – Tóth I.: Cziráky J. 56); 1808 Szélvel (SI.); 1857 széjel (NSz. – Gaal Gy.:
Népm. 2: 57); nyj. szelel, széllë, szervël, szílle, szíllé, szível (ÚMTsz.) J: 1. 1372 u./ ? ’több irányba
távolodva, távolítva, szét; auseinander 〈Lat〉’ # (↑), 1543/ ’ua.’ (TCr. m2b) [csak EWUng.]; 2. 1520
’szerteszét, mindenütt; umher, durcheinander 〈Lok〉’ # (↑).
Megszilárdult ragos alakulat. ⊗ A szél¹ ’perem, szegély; határterület’ szóból, valószínűleg -l
ablatívuszraggal. Az -l ablatívuszrag jelentésfejlődéséhez vö.: belül, kívül stb. A széjjel alak a szó belseji l
hangzóközi kettőződésével és palatalizációjával keletkezett. – Annak a magyarázatnak, miszerint a széjjel
szó -vel eszközhatározó raggal keletkezett a szél¹-ből, ellentmond, hogy a -vel eszközhatározó rag nem
használatos helymegjelölésre. A szó belseji v-s változatok egyes -vel ragos határozószók analógiájára
jöhettek létreéjjel, holval stb.
I. OK. 7: 109; TESz.; NytÉrt. 89: 119

szék¹ A: 1156 Saulscekei hn. (MonStrig. 1: 108); 1372 u./ ? P[re]dicalo ʒekbe (JókK. 58); 1416 u./¹
zèkec (BécsiK. 149); nyj. szēkën (Nyatl.) J: 1. 1156 ? ’székhely | lakhely, lakás; Residenz | Wohnort,
Wohnsitz’ (↑), 1416 u./² ’ua.’ (MünchK. 22); 2. [prédikáló~, szó~] 1372 u./ ’az a hely, ahonnan a
szentbeszédet mondják; Kanzel, Predigtstuhl’ (↑); 3. 1395 k. ’egy fajta ülőbútor | pad 〈templomban〉;
Stuhl, Sessel | Gestühl’ # (BesztSzj. 1233.); 4. 1416 u./¹ ’trón | állás, hivatal; Thron, Stuhl 〈auch als Amt〉’
(↑); 5. 1462 ? ’Erdélyben egy-egy közigazgatási kerület; Bezirk, Landschaft 〈in Siebenbürgen〉’ (OklSz. 1.
szék), 1575 ’ua.’ (Heltai Gáspár: NySz.); 6. 1515 k. ? ’bírói testület, illetőleg annak tanácskozása;
Richterstuhl | Gericht’ (AporK. 179), 1525/ ’ua.’ (TörtTár. 1908.: 80); 7. 1522 ’vágópad, mészárszék |
munka végzéséhez használt állvány, asztal; Schlachtbank, Metzgerei | Gestell’ (MNy. 11: 83); 8. [pohár~]
1533 ’[?]; Anrichte, Gläserschrank’ (Murm. 1792.) [csak EWUng.]; 9. 1557 ’árnyékszék; Abort’ (MNy.
68: 93) [csak EWUng.]; 10. 1577 ’gyaloghintó | nyugágy; Sänfte | Liegestuhl’ (KolGl.: NyF. 45: 20); 11.
1577 k. ’széklet; Stuhlgang’ (OrvK. 6); 12. 1884 ’bányaerek, telérek kereszteződése; Kreuzung von
Erzadern’ (Nyr. 13: 238) Sz: ~es [1237–40] Scekesmagos hn. (PRT. 1: 781) | ~el 1833 Székelés sz. ’[?];
den Darm entleeren’ (Bugát – Schedel: OrvSz.); 1879 ’[?]; residieren’ (NSz.) [csak EWUng.] | ~let 1902
széklet (SimBal.).
Honfoglalás előtti ótörök jövevényszó. ⊗ Kāšγ säkü ’pult; bódé, bolt’; oszm. seki: ’oszloptalp; ülésre
használt föld- vagy kőpad’.; csuv. saԍǝ̑ sak: ’falhoz erősített pad’.; stb. Megfelelői a mongol nyelvekben
is megtalálhatók. A magyarba átkerült alak: *säki vagy *säkü. A szék alak a szóvégi magánhangzó
eltűnésével és pótlónyúlással keletkezettbér. Az eredeti jelentése ’pad vagy lerakodó helyként szolgáló
pad’ lehetett; a legtöbb jelentés (a 2–4., 7., 9. és 10.) ebből indul ki. Az 1. és 5. jelentés: metonímia. A 6.
jelentés önállósulással jöhetett létre; vö.: törvénytevő szék ’törvényszék, bíróság’ (1590 (NySz.), illetve
törvényszék. A 7. jelentés önállósulással alakult ki a mészárszékből. A 11. jelentés a 9.-ből jött létre; a
hozzájuk kapcsolódó székel, széklet származékok jóval későbbiek lehetnek. – A fgr. *śewk(k)ä ’fonott
ülőalkalmatosság’ (< *seŋä ’fon, megfon’) szóból való származtatása, valamint a török szó ősmagyarból
való magyarázata téves.
KSz. 7: 370; MNy. 3: 317; TESz.; UAJb. 55: 25; TörK. 121

szék² × A: 1380 ? zekfw (OklSz. Pótl.) [csak EWUng.]; 1493 k. ʒeekewel (FestK. 113); 1570 k. szikös
sz. (Radv.: Csal. 3: 52); 1828 széka (TudGyűjt. 10: 71); 1834 szík (Kunoss: Szóf. Csir); nyj. székája [-ja:
PossSf] (MTsz.) J: 1. 1380 k. ? ’valaminek a belseje, veleje; Inneres’ (↑), 1493 k. ’ua.’ (↑); 2. 1380 k. ?
’tojás sárgája; Eidotter’ (↑), 1533 ’ua.’ (Murm. 1030.).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A veláris toldalékolás (1828↑) igen késői analógiás hatás eredménye; hasonlóhoz
vö.: íj, nyír¹ stb. – A sző¹-ből származékszóként való magyarázata téves.
TESz.; Deáks. 258
 szék- 1. ~hely A: 1395 k. ʃek heh [ɔ: ʃek hel] (BesztSzj. 1234.) J: 1. 1395 k. ? ’tartózkodási hely |
uralkodó, intézmény, szervezet stb. állandó tartózkodási és működési helye; Aufenthaltsort | Residenz’ #
(NyÚSz.), 1527 ’ua.’ (ÉrdyK. 461); 2. 1492 ’negyed jobbágytelek; ein Viertel Bauernlehen’ (MNy. 1:
377); 3. 1560 k. ’székház, tanácsház; Rathaus’ (GyöngySzt. 2511.) | ~ház A: 1621 ʃzékház (MA.) J:
’hatóság, intézmény, hivatal stb. központja, központi épülete; Hauptsitz, Stammhaus’ # | ~város A: 1790
Szék Várost (NSz. – Bardotz J.: Erdély törv. 21) J: ’olyan város, amelyben székhely van; Residenz(stadt)’
|| 2. ~ülő † A: 1456 k. ʒek ile (SermDom. 2: 318); 1562 szék-ülők (Magyary-Kossa: OrvEml. 3: 205) J:
’törvényszéki ülnök; Beisitzer’ | ~törés † A: 1574 ʒeek teöreʃnek (RMNy. 2/2: 239) J: ’a törvényszék
megsértése; Beleidigung des Gerichtes’ | ~levél † A: 1590 Szek leuel (SzikszF. 234) [csak EWUng.] J:
’[?]; Urteilsschrift’ | Ilyenek még: ~állás ’törvénykezési szünet; Gerichtsferien’ (1585: Cal. 572); ~gyűlés
’törvényszéki ülés; Sitzung des Gerichts’ (1708: PP.) || 3. ~hús † A: 1632 székhúst (OklSz.) J:
’mészárszékbeli hús; Fleisch aus der Fleischerei’ | ~álló † A: 1786 szék áló (MNy. 65: 477) [csak
EWUng.] J: mn 1786 ’a mészárossal, illetőleg a mészárszékkel kapcsolatos; Fleischer-’ (↑) | fn 1824
’mészáros; Fleischer’ (NSz. – Fáy A.: Kedv-csapongások 1: 98) | ~gazda † A: 1874 székgazda (Nyr. 3:
232) J: ’mészáros; Fleischer’ || 4. ~rekedés A: 1669 székrekedést (Nádányi János: NySz.) J: ’[?];
Stuhlverstopfung’ # || 5. ~újítás † A: 1782 Szék-újítás (NSz. – M. Hírmondó 626) J: ’tisztújítás;
Beamtenneuwahl’ | ~foglaló A: 1837 székfoglalók (NSz. – Figyelmező 2: 65) J: fn 1837 ’tagság, tisztség
elfoglalásakor mondott beszéd, előadás; Antrittsrede, -vorlesung’ (↑) | mn 1838 ’tagság, tisztség
elfoglalásakor mondott, arra az alkalomra írt 〈beszéd, előadás〉; Antritts-’ (IrtörtKözl. 14: 195).
Összetett szavak előtagja, azonos a →szék¹ szóval. ⊗ Az előtag jelentése az 1. csoportban: tisztség,
hivatal; a 2. csoportban: ’törvényszék, bíróság’; a 3. csoportban: mészárszék (vö.: mészárszék); a
székrekedés szónál (4. csoport): széklet; az 5. csoportban: hivatal, tisztség. A tagok között alárendelő
viszony van (többnyire jelöletlen birtokos jelzős és tárgyas kapcsolatok).
TESz.

székács × A: 1795 k. Székáts (NSz. – Takáts R.: Told. Q. v.); nyj. szëkâcs (MTsz.) J: 1. 1795 k. ’egy
fajta galamb, örvös galamb; Art Taube, Ringeltaube’ (↑); 2. 1897 ’harkály; Specht’ (MTsz.); 3. 1897
’húsvágó bárd; Beil zum Zerhauen von Fleisch’ (MTsz.).
Szláv jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. N. sèkâč ’vágóvas, nyeles hidegvágó; beütővas; lemezvágó olló’szlk.
sekáč ’vmit vágó személy; metszőszerszám; nyelesvéső stb.’; or. секач: ’nyeles hidegvágó; tőzegfejtő
〈szerkezet vagy munkás〉’; stb. [< szláv *sěk- ’vág, metsz’].. – Valószínű, hogy az átvett jelentés a sokkal
általánosabb ’vágóeszköz’ lehetett. A jelentést az magyarázza, hogy a madár a csőrével a fát kopácsolja, s
így a kérget felhasítja; lásd még: ; ang. pecker ’harkály; hegyes kapa, csákánykapa’; stb.. Az 1. jelentés
keletkezésének alapja tisztázatlan. Szóföldrajzi okok miatt a 3. jelentés a szlovákból származik.
TESz.

szekatúra A: 1768 secaturából (MNy. 66: 343); 1824 szekatur (NSz. – Nátly J.: Új Szell. 65); 1857/
szekatúráknak (NSz. – Széchenyi: Szat. 40); 1867 szekátura (NSz. – Gyulai P.: Vázl. 2: 161); 1878
székaturának (NSz. – Bakahumor) J: ’zaklatás, bosszantás; Belästigung’ | | szekíroz A: 1832 szekirozza
(IrtörtKözl. 6: 496); 1834 szekírozzák (NSz. – Aurora XIII. Trattner-kiad. 55); 1860 székiroztassa sz.
(NSz. – Kukliné préd. 89); 1890 szekéroztatja sz. (NSz. – Hatvágások 110); nyj. szakéroz (MTsz.),
szëkéroz (ÚMTsz.) J: ’zaklat, bosszant; belästigen’ | | szekánt A: 1835 Secant [es. nem m.] (Kunoss:
Gyal.); 1872 legszekántabb (NSz. – Szigligeti: Amerikai 20); nyj. szëkánt (FelsSz.) [csak EWUng.] J:
’zaklató, bosszantó; belästigend’ | | szekál A: 1885 szekáljon (NSz. – Thewrewk I.: Lányok 5); 1890
szëkállák [l-j] (Nyr. 19: 272) J: ’zaklat, bosszant; belästigen’ | | szekáns A: 1891 secans [es. nem m.]
(FIdSz.) [csak EWUng.]; 1900 szekáns (MagySz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; belästigend’.
A szócsalád időrendben legkorábbi tagjai német (au.) jövevényszavak. ⊗ Ném. (au.) Sekkatur, (B.)
sekatur:: ’terhelés, zaklatás, ugratás, bosszantás’;ol. seccatura: ’szárítás, aszalás; bosszúság, harag’. |
ném. (au.) sekkieren, (B.) sekir'n: ’terhel, zaklat, gyötör’ [< ol. seccare ’(ki)szárít, aszal; terhel, zaklat,
gyötör’ (; lat. siccare ’kiszárít 〈tárgyas〉’)]. | ném. (au.) sekkant, (B.) sekant: ’zaklató, bosszantó’ [< ol.
seccante ’ua.’].. Megfelelői: szb.-hv. sekatura sekirati sekant; szlk. sekatúra sekírovať sekantný; stb.:
terhelés, zaklazás, ’terhel, zaklat, zaklató, bosszantó’. – A szekatúra végződése latinosított. – A szekál
képzőcserével keletkezett a szekírozból (vö.: blamíroz, flangíroz stb.), a szekáns latinosítással a szekántból
(vö.: briliáns, gáláns stb.) keletkezett.
DtLw.; TESz.
 szekció A: 1792 Sektiói (NSz.) [csak EWUng.]; 1793 Szektziók (uo.) [csak EWUng.] J: 1. 1792 ’[?];
Gruppe einer Gesellschaft od Organisation’ (↑); 2. 1854 ’[?]; Schnitt | Sezierung’ (IdSzT.) [csak EWUng.]
|| szektor A: 1897 Szektor (PallasLex. 15: 532) J: 1. 1897 ’körcikk 〈mértani idom〉; Kreisausschnitt’ (↑);
2. 1947 ’övezet, körzet, részleg | munkaterület; Teil, Zone, Bezirk | Sachbereich’ (NSz. – Szabad Nép
márc. 9.: 1).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Sektion: ’boncolás, a halott testének felnyitása; szervezeti csoport’: ;ang.
section: ’vágás; szelet; részlet, rész; zóna, övezet’; stb.;fr. section: ’vágás; részlet, rész; zóna, övezet;
szervezeti csoport’; stb.; – lásd még: ;lat. sectio: ’vágás, metszés; tagolás; boncolás, a halott testének
felnyitása’ [< lat. secare ’vág, metsz’]. | ném. Sektor;; ang. sector; f r. secteur;; o r. сектор; stb.:
feladatkör; ’szakasz, körzet; körcikk’; stb.; – lásd még: lat., (tud.) sector circuli ’körcikk 〈mint geometriai
alakzat〉’. – A magyarba főként a latinból és a németből került át, a szektor 2. jelentése valószínűleg az
oroszból való.
TESz. szektor a. is

székely A: [1131] Scichul szn. (ÓMOlv. 27) [csak EWUng.]; 1213/ Scecul hn. (VárReg. 265.); (†1333)
[1334] Zekelberch hn. (Gy. 2: 48) [csak EWUng.]; 1395 k. ʒekel (BesztSzj. 79); 1506 k. Zekelisegh sz.
(OklSz.); 1553/ Szekoͤ lyoͤ kbe (TCr. B4a) [csak EWUng.] J: fn [1131] ’a magyarságnak egyik, ma főleg
Erdélyben élő csoportjához tartozó személy; Szekler’ # (↑) | mn 1310 ’a székelyekkel kapcsolatos, rájuk
vonatkozó; szeklerisch’ # (OklSz.) [csak EWUng.].
Ismeretlen eredetű. ⊗ A végződés magyar névszóképzőnek tűnik, a szótő azonban ismeretlen eredetű.
A szó eredetileg a magyar nyelvterület peremvidékeire telepített, minden bizonnyal határvédelmi
feladatokat ellátó népcsoportot jelölte; a határőri tevékenységet meglehetőst kései adatok is igazolják. A
legnagyobb, Erdély délkeleti részébe telepített csoport kivételével, akik a 12–13. században települtek át a
jelenlegi Székelyföldre, a legtöbb székely csoport idővel felszívódott a magyarság többi részeibe. A
népcsoportra vonatkozó jelentés ehhez a településtörténeti mozzanathoz köthető. A hazai latin nyelvű
források a székelyeket többes számban, Siculi néven emlegetik, mely téves egyeztetés a lat. Siculus régi,
Szicíliában élő nép nevével.
TESz.; Honism. 13/5: 29

székelygulyás A: 1896 székelygulyás (MNy. 63: 226) J: ’[?]; Gulasch mit Sauerkraut’.
Összetett szó. ⊗ A Székely családnév és a gulyás jelzős alárendelő összetétele. Előtagja Székely József
(1825–1895) költő és levéltáros nevét őrzi, aki ezt az ételfajtát először elkészítette. Hasonló összetételhez
vö.: dobostorta, röntgensugárröntgen stb.
MNy. 6: 366; TESz.

szekér A: 1067 k./ Zekeres sz. hn. (ÁÚO. 1: 26); 1372 u./ ʒekeret (JókK. 157); 1416 u./¹ zèkèr (BécsiK.
218); 1533 Soͤ ker (Murm. 1992.); 1585 szekér (Cal. 131); 1788 szeker (NSz. – Máriafi: Frazeol. 15) J:
’[?]; Wagen, Fuhrwerk’ # Sz: szekeres 1067 k./ hn. (↑).
Vitatott eredetű. ⊗ 1. Honfoglalás előtti iráni jövevényszó; vö.: óind śakaṭa; prákrit sagaḍa: ’szekér,
kordé’. Lásd még: középiráni *sakar ( ? *säkär) ’szekér’. Az óindiai szó a mai dravida nyelv
előzményéből való átvétel lehet. Mind a magyarba, mind az osztjákba (↓) innen került át, az indo-szkíták
egy iráni ágának közvetítésével. A származtatás nehézsége, hogy az iráni nyelvben nem mutatható ki
palatális változata. – 2. Örökség az ugor korból; vö.:osztj. (V.) liker, (Vj.) ikər, (VK.) jikər: ’szán; egy
fajta sí’ [ugor *säkɜrɜ ’egy fajta közlekedési eszköz’ [< iráni (↑)]. A magyarázat abban az esetben
helytálló, ha a magyarban az ugor palatális *ä hatására végbement egy szókeződ ; ugor *s > *ś > ; m. sz
hangfejlődés.
MNy. 58: 419; IrLw. 73; MSFOu. 151: 317; TESz.; MSzFE.; TörK. 151

szekerce A: 1469 Zekerce szn. (OklSz.); 1528 sekertze (MNy. 31: 127); 1833 k. Szekértze (NSz. –
Székely Mest. Aszt. 1); 1863 szekörczéjit (Kriza: Vadr. 455); nyj. szekërce (ÚMTsz.) J: ’rövid nyelű,
faragó szerszám; Beil’.
Jövevényszó a szerb-horvátból vagy a szlovénből. ⊗ Szb.-hv. sjekirica;; szln. sekirica:: ’kis balta,
szekerce’vö.: [szb.-hv. sjekira, illetve ; szln. sekira: ’balta, fejsze’].. Lásd még: óe. szl. sekyra;; szlk.
sekera;; o r . секира; stb.: . – A szekerce alak a szláv szó harmadik nyílt szótagjában végbement
magánhangzó kiesésével, valamint hangrendi kiegyenlítődéssel jött létre.
 KSzlJsz. 495; TESz.

szekernye ∆ A: 1395 k. ʒekerny̋ e (BesztSzj. 647.); 1453 Zewkernÿes, Zewkewrnyes sz. szn. (TörtTár.
1882.: 742, 538); 1549/ ʃʒekérniec (TCr. e4a) [csak EWUng.] J: ’csizmaszerű bőr lábbeli; stiefelähnl
lederne Fußbekleidung’.
Jövevényszó egy déli vagy nyugati szláv nyelvből. ⊗ Szb.-hv. skornja škornja; szln. škorenj, (R., N.)
skórnja, škórnja; cseh R. škorně; le. R. skornia, szkornia; stb.: csizma [< szláv *skora ’bőr’].. A
magyarba átkerült alak: *skornje többes szám. – A szekernye alak hangrendi kiegyenlítődéssel és a szó
eleji mássalhangzó-torlódás feloldásával keletkezett.
KSzlJsz. 495; TESz.

székfű A: 1380 k. zekfw (OklSz. Pótl.); 1838 Szikfű (Tzs.) [csak EWUng.] J: ’fehér virágú, illatos
gyógynövény; Kamille (Matricaria)’.
TESz.

szekrény A: 1416 u./³ ʒekreńe (AporK. 102); 1524 zekrenbe (Arch. 56.) [csak EWUng.]; 1582 szekrin
(Decsi Gáspár: NySz.); 1587 zökren (OklSz. tejes-szëkrény); 1626–7 szoͤ krény (Zvonarics Mihály:
NySz.); nyj. szekrën (MNy. 40: 312), szëkrin (ÚMTsz.), szökrön (MTsz.) J: 1. 1416 u./³ ’láda, ládikó;
Lade, Schrein’ (↑); 2. 1510 ’koporsó; Sarg’ (MargL. 102); 3. 1521 k. ’ajtóval ellátott bútor; Schrank’
(RMNy. 2/2: 10); 4. 1590 ’ládaszerű védő burkolat, tok; Kasten’ (SzikszF. 52); 5. 1837 ’kocsiderék, kas;
Kasten als Teil des Wagens’ (NSz. – Vajda P.: Pesti lev. 2: 120); 6. 1848/ ’tölténytár; Patronenkammer
〈beim Gewehr〉’ (NSz. – Kossuth: ÖM. 13: 451); 7. 1877 ’kintorna; Leierkasten’ (NSz. – Ágai A.: Porzó
tárca 1: 11).
Vándorszó. ⊗ Ném. (kfn.) schrīn: ’koporsó; ereklyetartó; doboz, rekesz, láda’.; fr. (vall., R.) scrin
’szekrény, láda’, (ófr.) escrin ’ua.doboz, szekrényke; ékszerládika; nagy ruhásláda’, scrègn ’doboz,
rekesz, láda’; ;ol. (rom.) scregn ’láda, páncélszekrény’, (vel.) scrigno ’ua.’, (fri.) śkrin ’ua.’; óe. szl.
skrinja ’szekrény, láda, doboz’; szb.-hv. skrinja: ’doboz, koporsó’; stb. Lásd még: ;lat. scrinium: ’kerek,
dobozszerű tároló, illetve papír, könyvek, kenőcsök tárolására szolgáló láda’ [tisztázatlan eredetű].. – A
magyarba az olaszból és a francából került, esetleg német (kfn.) közvetítéssel is; a magyarba feltehetőleg
a magasabb társadalmi osztályok nyelvéből került át.
MNy. 28: 199; KSzlJsz. 949; TESz.; NMÉr.

szekszemonca × A: 1591 szekzamontaja (Salamon királynak ...: NySz.); 1605 zekzamentájokat (MNy.
90: 253) [csak EWUng.]; 1664 szekszemonta (MNy. 8: 372); 1838 Ekczemoncza (Tsz.); nyj. ekce-mence,
seksza-monta, szeksze-monca (MTsz.) J: 1. 1591 ’szeméremtest; Schamteile’ (↑); 2. 1605 ’haszontalan
limlom, cókmók; Kram, Plunder’ (↑) [csak EWUng.]; 3. 1606/ ’amulett; Amulett’ (Pázmány Péter:
NySz.); 4. 1881 ’pereputty, ivadék; Sippschaft, Nachkommeinschaft)’ (Nyr. 10: 570).
Ismeretlen eredetű. ⊗ Feltehetőleg a szó eleji sz-es változatok az eredetibbek, míg a magánhangzóval
kezdődőek másodlagos keletkezésűek, valószínűleg szótaghatár-eltolódással jöttek létre. – A 2. jelentés
látszik eredetibbnek, az 1. jelentés: eufemizmus; a 3. jelentés: metafora. A 4. jelentéshez vö. a pereputty,
retyerutya jelentésfejlődését.
TESz.

szekszena × A: 1618 szekzana (Nytud.Ért. 40: 154); 1651 szekszénás sz. (uo.); 1668 szekszenás sz.
(MonTME. 9: 495); 1803 Szakszina (NSz. – Baróti Szabó: Tóldalék 12); 1839 szëkszinás sz. (MTsz.) J: 1.
1618 ’málhanyereg; Saumsattel’ (↑); 2. 1803 ’limlom, cókmók; Plunder, Kram’ (↑); 3. 1839 ’pálinka;
Branntwein’ (MTsz.).
Szerb-horvát és román jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. seksana sejsana: ’málhás ló; a menyasszony
kelengyéjével megrakott ló’;rom. sacsana: ’málhás ló; poggyász, málha’ [< oszm. seisḫāne seksāne
seksene ’málhás ló; istállófelszerelés; csomag, poggyász’ [< újperzsa sā’is-khāna ’málhás, teherszállító
ló; útipoggyász’]].. – A szó a török hódoltság idején 1. jelentésében került át a szerb-horvátból; ebben a
jelentésében ma már nem használatos. A 3. jelentés a szerb-horvát jelentés alapján alakulhatott ki, a
lakodalmas szokások körében. A 2. jelentésben vett székely szakszina változat a románból származik.
NytÉrt. 40: 154; TESz.

szekta A: 1567–8/ Sectánac (MNy. 66: 343); 1767 Sektái (NSz.) [csak EWUng.]; 1779/ szekták (NSz. –
Bessenyei: Magyar néző 47) J: ’elkülönült kisebb 〈vallási, politikai stb.〉 csoport; Sekte, bes religiöse
Gruppe’ #.
Latin jövevényszavak. ⊗ Lat. secta: ’(politikai, filozófiai) alapelv, tan, cselekvési mód; valamely tan
követői; párt; vallási közösség’ [< lat. sequi ’követ’].. Megfelelői: ném. Sekte; fr. secte; stb.: szekta. – A
korábbi változatok szó eleji s-es kiejtéséhez vö.: salétrom stb.; az sz-es alakhoz vö.: szeptember stb.
TESz.

szekunda ∆ A: 1844/ Secundába (Petőfi: ÖM. 1: 89); 1860 szekundát (NSz. – Virág L.: Darázsf. 3: 79)
J: 1. 1844/ ’megbukott iskolai tanulók csoportja, osztálya; Gruppe, Klasse durchgefallener Schüler’ (↑);
2. 1845 ? ’»elégtelen« osztályzat; Note »ungenügend«’ (NSz.) [csak EWUng.], 1853 ’ua.’ (uo.) [csak
EWUng.]; 3. 1845 ? ’az, aki »elégtelen« osztályzatot kap; Schüler, der die Note »ungenügend« erhält’
(uo.) [csak EWUng.], 1859 ’ua.’ (NSz. – Kálmán F.: Isk. Kal. 27).
Latin (h.) jövevényszó. ⊗ Lat. (h.) secunda (classis nota): ’rossz tanuló osztályzata; rossz jegy’.,
secunda morum classis ’minőségileg nem megfelelő osztály, másodosztály 〈iskolában〉’ [< lat. secundus
-a -um ’második; másodosztályú, másodrendű’].. Megfelelői: ném. R. sekunda ’másodrangú,
másodrendű’. A hazai latinban bekövetkezett jelentésfejlődéshez vö.: príma. – A szó eleji sz-hez vö.:
szeptember stb. A 3. jelentés: metonímia. – Ugyanerre az etimonra megy vissza: R. sékunda ’másodperc’
(1783); lásd még: másodperc.
TESz.

szel A: 1138/ ? Sele sz. szn. (MNy. 32: 132) [csak EWUng.]; 1395 k. ʒeleth sz. (BesztSzj. 1264.) J: 1.
1138/ ? ’egyenes irányban, simán vág | egy keskeny kis darabot levág; schneiden | abschneiden’ # (↑),
1395 k. ’ua.’ (↑); 2. 1780 ’valamely közegben gyorsan, simán, akadálytalanul halad; durchfurchen,
pflügen’ (NSz. – Dugonics: Ulisses. 25); 3. 1817 ’valahol átmegy | valamit keresztez; durchqueren,
kreuzen’ (NSz. – Dugonics: Hadi vez. 125); 4. [haupts pofon ~, nyakon ~] 1847 ’üt, ver; übers Ohr hauen,
ohrfeigen’ (NSz. – Jósika M.: Jós. Ist. 5: 166) Sz: ~et 1395 k. ’[?]; Schnitte’ (↑) | ~etel 16. sz. v.
szeletőljed meg (Radv.: Csal. 3: 38) | ~vény 1819 szelevény ’földművelési mesterségszó; Fachw des
Ackerbaus’ (Kreszn.); 1832 szelvény ’profilmetszet; Profil, (Quer)schnitt’ (NSz. – Helmeczy: Jelenkor
1/1: 242); 1857 ’papírszelet | értékpapír szelvénye; Kupon, Abschnitt | Segment’ (NyÚSz.).
Örökség a finnugor korból. ⊗ Vog. (FL.) sil-: ’vág, metsz’.; osztj. (V.) sül- ’(föl)nyit; fölvág
〈halat〉’;zürj. (V.) će̮ lal- ’vág, metsz’;votj. č́ ali̮ šti̮ - ’karót hegyez’;cser. (KH.) šelä- ’leszúr, szétszakít,
szétvág’; finn säle ’faforgács, szilánk’, N. säli- ’(szét)hasít’ [fgr. *śälä- ’vág, metsz’].. Eredetileg
bizonyára onomatopoetikus jellegű volt. A 2. jelentéshez vö.: hasíthasad a 3. és 4. jelentéshez vö.: vág.
NyK. 32: 267; TESz.; MSzFE.

szél¹ A: 1138/ ? Sele sz. szn. (MNy. 32: 132) [csak EWUng.]; 1245 Ketbarana scele (OklSz. szél²)
[csak EWUng.]; 1539 Zile (RMNy. 2/2: 35) [csak EWUng.]; 1562 sze͔ llyék [? l-j] (Heltai Gáspár: NySz.);
1659 határ szelljben (NyIrK. 32/2: 172) [csak EWUng.]; 1752 széjben (NytudÉrt. 1: 67) J: 1. 1245 ’határ,
vég | határvidék; Grenze | Grenzgebiet’ (↑); 2. 1395 k. ’szegélydísz | szegélyzsinór; Randverzierung |
Paspel’ (↑); 3. 1405 k. ’valaminek a határvonalhoz eső, külső része; Rand | Saum, Kante’ # (SchlSzj.
1034.); 4. 1512 k. ’szélesség; Breite, Weite’ (WeszprK. 102); 5. 1519 ’vízpart; Ufer’ (JordK. 40); 6. 1708
’szövetszélesség 〈mint mérték〉 | a kiszabott szoknya egy része; Stoffbreite 〈als Maß〉 | eine Bahn des
Frauenrockes’ (PP.) Sz: ~eszt [haupts mit VPräf] 1551 El széleszte ’[?]; zerstreuen’ (Heltai Gáspár:
NySz.) | ~ed [haupts mit VPräf] 1566 el széledek (Heltai Gáspár: NySz.) | ~ső 1604 ʃʒélsoͤ (MA.
Choriámbus) | ~sőség 1807 Szélsöségeket (NSz. – Folnesics: Alvina 33) R: ~tében 1590 szeltében
(Károlyi Gáspár: NySz.) | ~ről 1765 föl szérül (MNy. 59: 237).
Örökség az ugor korból. ⊗ Vog. (AK., Szo.) sēl: ’oldal, szél’; osztj. (O.) sil ’szél, perem 〈pl.
kemencének〉, vmi melletti helyiség; hajópárkány, illetve annak felső széle, szegélye; part’ [ugor *selɜ
’szél, perem’].. – A szély változathoz vö.: mál, mell. A ’szél, perem’ jelentés lehetett az eredeti; az 1,
jelentéshez vö.: határ. A 4. és 6. jelentés a széles hatására alakult ki.
SzófSz.; TESz.; MSzFE.

szél² A: 1138/ ? Sele sz. szn. (MNy. 32: 132) [csak EWUng.]; 1138/ ? Selle sz. szn. (MNy. 32: 203)
[csak EWUng.]; 1390 k. ʃeel (MondGl.) [csak EWUng.]; 1416 u./¹ zèl (BécsiK. 115); 1560 k. zęly
(GyöngySzt. 2614.); 1577 zęll (KolGl.: NyF. 45: 49); 1865 szé' (NSz. – Pap Gy.: Palóc népk. 60); nyj. szí
(ÚMTsz.) J: 1. 1138/ ? ’levegőmozgás; Wind’ # (↑), 1390 k. ’ua.’ (↑); 2. 1527 ’lélegzet, szusz; Atem’
(ÉrdyK. 527); 3. 1574 ’levegő, semmi; Luft’ (BudLev. 69); 4. 1577 k. ’bélgáz; Darmwind’ (OrvK. 22); 5.
1657–8 ’híresztelés; Gerücht’ (Nyr. 89: 389); 6. 1708–10 ’szélütés, guta; Schlaganfall’ (Nyr. 88: 59); 7.
1774 ’sűrített levegő; Preßluft’ (NSz. – Kónyi I.: Óra 110) Sz: szellő 1138/ ? szn. (↑) | szeles 1181 ? hn.
(↑); 1405 k. ʒeles (SchlSzj. 94.) | szellet 1416 u./¹ zèllèt ’szellem; Geist’ (BécsiK. 102) | szelleti 1416 u./¹
zèllèti ’szellemi, ihletett; geistig, inspiriert’ (BécsiK. 193) | szelletű [nur in Synt] 1416 u./¹ ʒèllèto̗
’lelkületű; von (bestimmtem) Geiste’ (MünchK. 72) | szellőz 1577 k. ʒelleͦ ʒʒed ’szellőztet; lüften’ (OrvK.
492) | szellőzik 1577 k. ʃʒelleͦ ʒÿk (OrvK. 492) | szelel 1600 k. szeleld ki (Radv.: Szak. 152); [el-] 1792 sz.
’[?]; entfliehen, flüchtig werden’ (MNy. 71: 252) [csak EWUng.] | szellőztet 1664 szellőztet (MNy. 6:
165) | szellent 1873 Elszellent (Nyr. 2: 325).
Jövevényszó egy honfoglalás előtti, csuvas típusú török nyelvből. ⊗ Csuv. śil, – (KH.) yäl, yil; ; oszm.
yel;; tat. yil; stb.: szél [török eredetű].. A szókezdés középcsuvas átvételre mutat; az ócsuv. *ś (~ ;
köztörök *y < őstörök *y) egy magyar sz fokon keresztüli hangváltozásához vö.: szőlő, szűcs. Némi
nehézséget okoz az, hogy a török hangtörténet szerint lennie kellett egy *śel előzménynek, a magyar
adatok azonban egyértelműen egy szó belseji nyílt ä meglétére utalnak. A jelentések metaforikusan,
illetve absztrakcióval jöttek létre az eredeti 1. jelentésből. A szellő származék -ő kicsinyítő képzővel
keletkezett; a szellet a huszita bibliafordítók alkotása a ; lat. spiritus ’szellem, szellő, fuvallat’ mintájára. A
szelel származék szerkezetéhez vö.: ; köztörök yilgär- ’gabonát lapátol’ < yil (↑).› – Az 1372 u./ӡeluel
(JókK. 96) ’szét; összevissza’ megszilárdult ragos alakulat téves olvasattal keletkezett a ; lat. ventre
’hason szóból.’
MNy. 3: 317; TESz.; TörK. 118, 122

szél- 1. ~vész A: 1527 zeel veez (ÉrdyK. 270) J: ’[?]; Sturmwind’ # | ~malom A: 1550 k. zelmalom
(KolGl.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Windmühle’ # | ~kakas A: 1643 ʃʒél ... kokaʃoc (Com.: Jan. 107) J: 1.
1643 ’ház, torony stb. tetején elhelyezett, kakast ábrázoló, szélirányt mutató fémlemez; Wetterhahn’ (↑);
2. 1840 ’nézeteit, különösen politikai felfogását elvtelenül cserélgető, köpönyegforgató ember; seine
(politische) Überzeugung oft wechselnder Mensch’ (NSz. – Erdélyi: Párt. 407) | ~toló A: 1848/ széltoló
(NSz. – Jókai 8: 59) J: fn 1848/ ’felelőtlen, csínytevő személy | szélhámos, csaló személy; Windbeutel,
Hallodri’ (↑) | mn 1892 ’felelőtlenül viselkedő, csínytevésre kész | csaló; schußlig, windig |
schwindlerisch’ (NSz. – Bartók L.: Erzsébet 235) || 2. ~rózsa A: 1822 ʃzélrósa (Wagner: Phras. Rosa) J:
’a világtájak irányát mutató, csillag alakú ábra; Windrose’ | ~malomharc A: 1841 szélmalomharczot
(NSz. – Kossuth L.: Fel. 3) J: ’[?]; ein Kampf gegen Windmühlen’.
Összetételi előtag, azonos a →szél² szóval. ⊗ Az 1. csoport összetételei valószínűleg belső
keletkezésűek, a tagok közötti viszony alárendelő: a szélvész és szélmalom jelöletlen jelzős vagy birtokos
jelzős; a szélkakas jelzős; a széltoló jelöletlen, tárgyas. A szélvész eredetileg mellérendelő összetétel volt;
ehhez vö. a szelet, vészt indít ’EZ NEM KELL’ (1527) szószerkezetet. Ma az összetétel alárendelőnek
számít, ugyanis a vész szó ’vihar’ jelentése már elhomályosult. A szélkakas keletkezésére olyan idegen
nyelvi minták is hatással lehettek, mint a ném. Wetterhahn ’szélkakas’, ;ang. weather-cock ’ua.’ stb. A
széltoló keletkezésének alapja a kezét-lábát sűrűn mozgató, kapkodó, nyugtalan ember képzete lehetett;
ez később az elvont jelentés irányába fejlődött. A 2. csoport összetételei német mintára alkotott
tükörfordítások; vö.: ném. Windrose Kampf gegen Windmühlen; vö. még: ; sp. acometer molinos de
viente, Cervantes Don Quijote című regénye alapján. – Az utótag a magyarban (címszók kivételével): toló
(< tol).
Nyr. 62: 14; MNy. 56: 59; TESz. szélkakas, szélmalomharc, szélrózsa, széltoló, szélvész a. is

szeleburdi A: 1767 szeleverdi (NSz. – Illei: Ptolemaeus 90); 1776 szele-verte (NSz. – Kónyi J.: Gellert
meséi 76); 1784 ʃzeleburdi (SzD. 34); 1792 szeleberdik (A peleskei nótárius pokolba-menetele: NySz.);
1793 szelepurdénak (NSz. – Bethlen I.: Posta Tzug 57); 1798 szeleburgyi (NSz. – Dugonics: Szerecsenek
2: 177); nyj. szelevárgyi (ÚMTsz.) J: ’[?]; windig, schusselig, strudelköpfisch’ #.
Játszi szóalkotással keletkezett összetett szó. ⊗ Az előtag: szél² valószínűleg -e birtokos személyjellel.
A szél²-t tartalmazó ’meggondolatlan, szeles; széllelbélelt’ jelentéskörbe tartozó kifejezésekhez vö.:
széllelbélelt ’ua.’ (1748); lásd még: szeles ’ua.’szél². Az utótag származékszónak tűnik, és összefügghet a
bumfordi, lecsperdi stb. utótagjaival. Az összetétel utótagjához lásd még: eszelő burdia ’mindent jobban
tudó, okoskodó, tudálékos’ (1571 k. (Nyr. 32: 417); N. kalaburdi ’szeles, hebehurgya’ (MTsz.). A
szeleverdi, szelepurdé, szelevárgyi változatok valószínűleg népetimológián alapulnak.
TESz.
 szelemen × A: 1209 Zelemen (ÁÚO. 11: 91); 1395 k. ʒelomom (BesztSzj. 538.); 1550 k. zelemeǹ
(KolGl.: NyF. 45: 17); 1669 ʃzeleméneken (MNy. 69: 426) [csak EWUng.]; 1805 szelemën (NSz. –
Verseghy F.: Tiszta Magy. 131); nyj. szëlemen (ÚMTsz.) J: 1. 1209 ’hegytető, hegygerinc; Bergrücken’
(↑); 2. (†1135) [1249 k. ?] ’gerenda, különösen tetőszerkezeti gerenda; Pfette’ (OklSz.), 1250 ’ua.’
(OklSz.).
Jövevényszó egy déli vagy nyugati szláv nyelvből. ⊗ Szb.-hv. sljeme šljeme: ’tetőszerkezeti gerenda’;
(Kaj.) sleme: ’ua.hegytető, hegygerinc’;szln. sleme: ’tetőszerkezeti gerenda’;szlk. slemä: ’ua.’, slemeno
’ua.hegytető, hegygerinc’;le. ślemię: ’tetőszerkezeti gerenda’; stb. [szláv eredetű; lásd még: lett salmene
’szalmafedél, szalmatető’litv. šelmeny͂ s ’tető vagy ablak oromzata; hosszú erkély’].. A magyarba átkerült
alak: *slě-. A csak középkori adatokban előforduló 1. jelentés szóföldrajzi okok miatt Kaj-horvát eredetű
lehet. Az építőipari szakszóként élő 2. jelentés esetében az átadó nyelv nem határozható meg.
HonfMg. 136; KSzlJsz. 496; I. OK. 10: 161

szelence¹ × A: 1405 k. ʒelence (SchlSzj. 1124.); 1533 seloͤ ncze, Seluͤ ncze (Murm. 2439., 1869.); 1805
szëlëncze (NSz. – Verseghy F.: Tiszta Magy. 121) J: ’doboz; Büchse, Dose | Buchse’.
Jövevényszó egy déli vagy nyugati szláv nyelvből. ⊗ Szb.-hv. slanica: ’sótartó’;szln. solnica:
’ua.’;cseh solnice: ’sóraktár’;szlk. solnica: ’ua.’; stb.;szláv *solь: ’só’.. – A szelence alak palatális irányú
hangrendi kiegyenlítődéssel keletkezett, olyan szavak hatására, mint a kemence, medence stb. Eredeti
jelentése ’sótartó’ lehetett, ez azonban a magyarban nem mutatható ki. – Korábban az irodalmi nyelvben
is használatos volt.
KSzlJsz. 496; TESz.

szelence² × A: 1775 Szelentze (Csapó: FüvKert. 108); 1805 szëlëncze (NSz. – Verseghy F.: Tiszta
Magy. 121); nyj. celënce, szelëmsze (ÚMTsz.) J: 1. 1775 ’gyöngyvirág; Maiglöckchen’ (↑); 2. 1792
’orgonafa, orgonavirág; Flieder’ (SzD. Orgona-fa).
Valószínűleg szlovén jövevényszó. ⊗ Szln. solzica: ’gyöngyvirág’ [< szln. solza ’könny’].. Az
elnevezés metafora alapján keletkezett. – A magyar szónak a szlovéntól való jelentős eltérését feltehetőleg
a szelence¹ analógiás hatása magyarázza. A 2. jelentés: metafora. – A dunántúli nyelvjárások szava.
NyK. 75: 50; TESz.

szelep A: 1835 szelep (Tzs. Ventil) J: ’[?]; Ventil’ #.

Szóképzés latin mintára, származékszó. ⊗ Vö.: lat. (k.) ventile: ’szelep’ [< lat. ventus ’szél’].. – A
magyarban a szél²-ből származik, a képzőnek vélt -ep szóvéggel. Keletkezésében valószínűleg a szerep,
telep stb. analógiás hatása is közrejátszott. – Nyelvújítási szó.
NyÚSz.; TESz.

széles A: 1181 ? Zeles hn. (OklSz.); 1222 Scelus hn. (OklSz.); 1314 ? Zylus szn. (MNy. 63: 369); 1371
Zyleskuth hn. (FESz. Széleskút) [csak EWUng.]; 1372 u./ ʒeles (JókK. 130); 1380 k. ziliss (KönSzj. 94.)
[csak EWUng.]; 1413 Zelewsuth hn. (OklSz.) [csak EWUng.]; 1416 u./¹ mėgzėleʃeitè sz. (BécsiK. 31);
1416 u./² megʒėlèʃeitic sz. (MünchK. 28va) [csak EWUng.]; 1560 k. Zellessegh sz. (GyöngySzt. 3866.);
1560 k. szelies (GyöngySzt. 4294.) J: ’[?]; ausgedehnt | breit’ # Sz: ~ség 1416 u./¹ zelėʃʃėgèt (BécsiK. 11) |
~ségű [nur in Synt] 1416 u./¹ zelėʃʃeģo̗ (BécsiK. 50) | ~ít 1416 u./¹ (↑) | ~ítés 1416 u./¹ megzeleʃeiteʃerè
(BécsiK. 216) | ~ül 1416 u./¹ zeleʃo̗ ltènèc èl (BécsiK. 276).
Származékszó. ⊗ A szél¹ ’szél, perem; szegély’-s melléknévképzős alakja; vö.: felesfél² , oldalasoldal
stb. Az elnevezés magyarázata, hogy bizonyos dolgok, eszközök két széle, illetve szegélye egymástól
távol helyezkedik el.
TESz. szél¹ a. is

szélhámos A: 1613 szélhámos (Pázmány Péter: NySz.) J: mn 1. 1613 ’szélsőséges; extrem’ (↑); 2.
1784 ’szélső hámba fogott 〈ló〉; ins äußere Geschirr gespannt 〈Pferd〉’ (SzD. 74); 3. 1856/ ’csaló;
schwindlerisch’ # (NSz.) [csak EWUng.]; 4. 1882 ’szeleburdi; leichtsinnig’ (Nyr. 11: 332) | fn 1881 ?
’csaló; Schwindler | Hochstapler’ # (Tóth: Szájrul szájra 235), 1887 ’ua.’ (NSz. – Tolnai L.: Jégkisasszony
258) Sz: ~kodik 1856/ szélhámoskodás sz. (NSz. – Jókai 9: 314) | ~ság 1884 szélhámosságnak (NSz. –
Brankovics Gy.: Élet. 110).
Összetett szó. ⊗ A szél¹ ’szél, perem’ + hámoshám¹ ’lószerszám’ melléknévképzővel); tagokból álló
jelzős alárendelő összetétel. A szó valószínűleg a lótartással kapcsolatos kifejezések közé tartozik; a
szélső hámba fogott ló terhe könnyebb volt, ezért a 2. jelentés lehet az eredeti. Az 1. jelentés elvont
használatban fejlődött ki. A melléknévi 3. és 4. jelentés, valamint a főnévi jelentés fejlődéséhez a szél²
népetimológiás hatása is hozzájárulhatott; a jelentéstanhoz vö.: szeleburdi, széltolószél-.
TESz.

szélhüdik ∆ A: 1519 k. zelhewth sz. (DebrK. 549); 1586 meg szelhuͤ t (Félegyházi Tamás: NySz.); 1645
szelhuͤ dt sz. (Geleji Katona István: NySz.); 1784 Még-ʃzélhǘdni sz. (SzD. 57); 1805 Szélhüdik ▼ (NSz.)
[csak EWUng.] J: 1. 1519 ’bőszül | őrjöng; sich erbosen | rasen’ (↑); 2. 1805 ? ’megbénul; gelähmt
werden’ (↑), 1833 ’ua.’ (Bugát – Schedel: OrvSz.) Sz: ~és 1833 szélhüdés ’[?]; Lähmung’ (Bugát –
Schedel: OrvSz. Paralysis).
Származékszó. ⊗ A szél² ’szél; szélhűdés, agyszélütés’ szóból -hedik ~ -hüdik igeképzővel; vö.:
bűnhődikbűn, sebhüdikseb¹, vénhedikvén stb. Az elenevezés alapja az a hiedelem, mely szerint a szélben
titokzatos, emberfeletti erővel rendelkező lények laknak, akik rontást hozhatnak az emberre. – Egyéb
megnevezések a 2. jelentéshez: szélütötte ’gutaütés’ (1708–10); szélütés ’bénulás’ (1789); agyhűdés
’agyvérzés’ (1867 (SzT.). – Önállósulás az összetett szónak felfogott szélhűdés : hűdés ’bénulás’ (1870)
származékból.
Nyr. 76: 36; TESz. hűdés a. is

szelíd névszó A: 1372 u./ ʒeled (JókK. 150); 1372 u./ ʒewledʃegre sz. (JókK. 146); 1493 k. zeleedeketh
(FestK. 40); 1506 megh zelydeite sz. (WinklK. 349); 1527 zylyg (ÉrdyK. 244); 1531 zelig (TelK. 380);
1532 zirigʃegiroͤ l sz. (TihK. 239); 1577 szelegÿtes sz. (KolGl.: NyF. 45: 50); 1635 sziléd (Madarász
Márton: NySz.); 1805 szëlíd (NSz. – Verseghy F.: Tiszta Magy. 120); nyj. szölégy (MTsz.), szölíd
(SzegSz.) J: 1. 1372 u./ ’békés, nyájas természetű, jámbor 〈személy, személyekkel kapcsolatos dolog〉;
sanftmütig 〈Person〉 | zahm 〈Tier〉’ # (↑); 2. 1405 k. ’háziasított, tenyésztett 〈állat〉; domestiziert’ (SchlSzj.
1679.); 3. 1577 ’mérsékelt 〈intenzitású〉, enyhe | lágy 〈főként nem a tapintással kapcsolatos érzékelésekre
vonatkoztatva〉; mäßig | sanft, weich’ (KolGl.: NyF. 45: 50); 4. 1577 k. ’; süß, mild 〈Geschmack〉 |
veredelt 〈Pflanze〉’ (OrvK. 227, 482); 5. 1778 ’megnyugtató, kellemesen ható 〈tárgy, jelenség〉;
beruhigend, angenehm wirkend’ (Faludi Ferenc: NySz.); 6. [~ tudomány(ok)] 1786 ’humán 〈tudomány〉;
zu den Humaniora gehörend’ (NSz. – Révai: Fal. 7–8); 7. 1793/ ’enyhe lejtésű 〈terep〉; geneigt 〈Gelände〉’
(NSz. – Kisfaludy S.: Minden Munkái 7: 174) Sz: ~ség 1372 u./ (↑) | ~ít 1456 k. ʒeledeÿtnek (SermDom.
1: 193) | ~ül [haupts meg-] 1527 meg zylygyewlnek (ÉrdyK. 216) || szelíd ige † A: 1575 meg ʃʒelidnénec
(Helt.: Krón. Előb. II); 1670–80 meg szelődni sz. (MNy. 47: 286) J: 1. 1575 ’〈nép〉 fejletté, műveltté
válik; sich entwickeln, gebildet werden 〈Volk〉’ (↑); 2. 1670–80 ’〈állat〉 megszelídül; zahm werden 〈Tier〉’
(↑).
Ismeretlen eredetű szócsalád, tisztázatlan viszonyú tagokkal. ⊗ Nem dönthető el egyértelműen, hogy
melyik az eredeti szófaja; vö.: akadakaszt Bár egyes származékok inkább deverbális jellegűeknek
látszanak, az ige elszigetelt volta miatt másodlagos fejlődést sejtetszabad.
MNy. 47: 285; TESz.

szelindek A: 1395/ zelednek (OklSz.); 1560 k. Zelendęk (GyöngySzt. 3715.); 1621 szilindek (Kniezsa:
SzlJsz. 497); 1651 szeléndek (IrtörtKözl. 3: 406); 1691 Szelindek (MonÍrók. 8: 45); 1748 szelendékekruͤ l
(NSz. – Faludi: NA. 4); 1805 szilindëk (NSz. – Verseghy F.: Tiszta Magy. 127); 1863 szöléndök (Kriza:
Vadr. 517) J: ’egy fajta vadászkutya | nagy testű. erős kutya; Spürhund | Bullenbeißer’.
Jövevényszó egy déli vagy nyugati szláv nyelvből. ⊗ Szb.-hv. R., N. sljȅdnîk, šljȅdnîk, (Kaj.) slednik;
szln. slednik; cseh R. sledník; le. R. ślednik, szlednik; stb.: vizsla, kopó [< szláv *slědъ ’nyom’].. A
kétszótagos változatok a szó eleji mássalhangzó-torlódás feloldásával és hangátvetéssel keletkeztek.
KSzlJsz. 497; TESz.

szellem A: 1808/ szelleme (NSz. – Kazinczy: Tüb. Pályamű 170–1) J: 1. 1808/ ’elme, értelem; Geist,
Esprit’ # (↑); 2. 1808/ ’felfogás a gondolkodásbeli sajátságok összessége; Mentalität’ # (NSz. – Kazinczy:
Tüb. Pályamű 146); 3. 1814 ’szellő; Gespenst’ # (NSz. – Kölcsey: Munkái 58); 4. 1814/ ’test nélküli lény,
kísértet; Windhauch’ (NSz. – Kazinczy: Munkái 1: 332); 5. 1815 ’lényeg, belső tartalom; Wesen,
Sinngehalt’ # (NSz. – Kazinczy: Munkái 5: 69); 6. 1818 ’hehezet; Behauchung, Aspiration’ (NSz. –
Haszn. Mul. 2: 155); 7. 1842 ’ötletesség, szellemesség; Witz, Scharfsinn’ (NSz. – R. P. Div. Tárcza 29:
232) Sz: ~es 1823 szellemes (Márton geistig) | ~telen 1838 Szellemetlen (Tzs.) | ~iség 1838 Szellemiség
(Tzs.) | ~eskedik 1890 szellemeskedett (NSz. – Szőts P.: Andrássy 75).
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ A szellőszél² alapján a névszóképzőnek érzett em
szóvéggel, a jellem stb. analógiás hatására, a csúnyának tartott szelletszél² kiküszöbölésére. – Nyelvújítási
alkotás.
NyÚSz.; TESz.

szem A: 1067 k./ Zemy szn. (ÁÚO. 1: 27); 1113/ Scumedi sz. hn. (Fejérpataky: Kálmán kir. okl. 60);
1199 Scimed sz. szn. (OklSz.) [csak EWUng.]; 12. sz. v./ ʒumtuchel (HB.); 1416 u./¹ zèmec (BécsiK.
149); 1416 u./² ʒėmėd (MünchK. 21); 1495 e. ʒo̗ meinec (GuaryK. 90) J: 1. 1067 k./ ? ’a látás szerve;
Auge’ # (↑), 12. sz. v./ ’ua.’ (↑); 2. 1067 k./ ? ’kalászos, hüvelyes mezőgazdasági növények magja; Korn’
# (OklSz.), 1211 ’ua.’ (OklSz. babszëm) [csak EWUng.]; 3. [mit PossSf + InessSf] 1416 u./² ’megítélés;
Ansicht, Beurteilung’ (MünchK. 54); 4. 1516 ’több egyforma rész sorozatából álló tárgy egy darabja;
Glied’ (OklSz.); 5. 1519 ’bogyós gyümölcs termése; Beere’ # (JordK. 104); 6. 1531 ’tekintet | figyelem;
Blick | Rücksicht’ (ÉrsK. 270); 7. 1542 ’igen kis mennyiség | egy darabka; ein Körnchen 〈als Maß〉’
(LevT. 1: 18); 8. 1585 ’kötés, horgolás stb. eleme, hurok; Masche’ # (Cal. 919); 9. 1590 ? ’szem alakú
rajzolat (díszítésként); augenförmige Verzierung’ (SzikszF. 134), 1635 ’ua.’ (Madarász Márton: NySz.);
10. 1801 ’értékjel a kártyán | pont a játékkockán; Punkt, Werteinheit 〈auf Spielkarten, Würfeln usw〉’
(NSz. – Endrődy J.: Költ. munk. 210) Sz: ~es 1211 Scimis szn. (OklSz.) [csak EWUng.] | ~ű [nur in Synt]
1372 u./ ʒemeweknek (JókK. 121) | ~esül 1456 k. ʒemeʃvlt volna ’〈gabona〉 szemet hoz; Körner
hervorbringen’ (SermDom. 1: 297) | ~telen 1541 ʃʒemtelenek ’szem nélküli; augenlos’ (Sylvester: ÚT. 2:
[160v.]); 1585 ’tiszteletlen, követelődző; unverschämt, frech’ (Cal. 194) | ~el 1551 ne szoͤ melly ’nézeget,
szemlél; besehen, besichtigen’ (MNy. 68: 92); 1684 ’〈szemenként〉 szétválogat; auslesen, sortieren’
(OklSz. mëgszëmël) | ~ők 1688 szemők ’nagy szemű; großäugig’ (OklSz.) | ~ez 1791 szemeznek
’szemesedik; Körner hervorbringen’ (NSz. – Nagyváti: Mezei gazda 1: 159); 1835 ’kacsingat, tekintetet
vált; mit jmdm äugeln, kokettieren’ (Tzs. Aeugeln) | ~ész 1832 szemésze (NSz. – Helmeczy: Jelenkor 1/1:
233) | ~elvény 1844 Szemelvény ’[?]; Auswahl’ (NSz. – Kiss M.: Ujdon szavak 93).
Örökség az uráli korból. ⊗ Vog. (T., AK., P.) šäm; osztj. (V., DN., O.) sem;; zürj. (Sz., P., KP.) śin; votj.
(Sz.) śin śiń; cser. (KH.) sənzä; md. (E.) śeľme, (M.) śeľmä; ; finn silmä;; lp. (N.) čâl’bme; – szam. jur.
sew;szam. szelk. saj;szam. kam. sima, simə; stb.: szem [uráli *śilmä ’ua.’].. A szóvégi m-hez a magyarban
vö.: csomó. A jelentések metaforikusan, illetve elvont használatban keletkeztek az eredeti 1. jelentés
alapján. A szemtelen származék elvont jelentéséhez vö.: arcátlanorca.
SzófSz.; TESz.; MSzFE.

szemafor A: 1854 Semaphor [es. nem m.] (HeckenastIdSz.²); 1897 Szemafór (PallasLex. 15: 551);
1908 szemafor (NSz. – Bp. Hirl. 1908. nov. 24.: 7) J: ’jelzőoszlop egy vagy több karral; Semaphor’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Semaphor;; ang. semaphore;; fr. sémaphore; stb.: szemafor. Valószínűleg a
franciában keletkezetttudatos szóalkotás a [gör. σῆµα ’jel’ + φορός ’hozó, adó’].. A szó eredetileg a tengeri
hajóknak jelzéseket adó készüléket jelölte. – A magyarba elsősorban a németből került át.
TESz.

szembe A: 1456 k. ʒembe (SermDom. 2: 541); 1553/ Szoͤ mben (TCr. F1a) [csak EWUng.] J: ’valami,
valaki felé arccal fordulva, szemközti helyzetbe irányulva | valaki, valami ellen; in Richtung, entgegen |
gegen jmdn od etw’ # Sz: ~sít 1834 szembesíttessenek (NSz. – Bölöni Farkas S.: Útaz. 145) || szemben A:
1470 k. ʒembe (ZirciGl. 7.); 1513 zemzemben (NagyszK. 97); 1543/ Szoͤ mbe (TCr. m3b) [csak EWUng.];
1588 ʃzòmben (Haszn. 116a) [csak EWUng.] J: 1. 1470 k. ’valakinek a jelenlétében, szemtől szemben;
von Angesicht zu Angesicht’ # (↑); 2. 1540 ’szemközt; gegenüber’ # (Arch. 220.) [csak EWUng.]; 3.
1842/ ’szem előtt 〈tart〉; vor Augen 〈haben〉’ (NSz. – Széchenyi: Garat 41); 4. 1882 ’ellentétben; im
Gegensatz’ # (NSz. – Bartalus I.: Féltud. 5); 5. 1911 ’iránt; gegenüber, für’ # (MNy. 8: 135).
Megszilárdult ragos alakulatok. ⊗ A szem ’EZ NEM KELL’ főnévből -be illatívuszraggal (részben
illatívuszi funkciójú -ben inesszívuszraggal), illetve -ben inesszívuszraggal (részben lokatívuszi funkciójú
-be illatívuszraggal). Hasonló szemlélethez vö.: hátra, hátulhát¹ stb. A határozórag jelentésfejlődéséhez
vö.: azonban, ellenben stb. – A szembe latívuszi viszonyt jelölő igekötővé fejlődött.
TESz.; TNyt. 2/1: 578
 szemcse A: 1828 Szemcsék (NSz. – Bugát P.: Bonctud. 2. Szót.: 40) J: 1. 1828 ’szemecske, apró,
kemény részecske; Körnchen’ # (↑); 2. 1842 ’apró kidudorodás; kleine Vorwölbung’ (NSz. – Athenaeum
2: 35) Sz: ~´s 1853 szemcsés (NSz. – Kővári L.: Erd. ritk. 170).
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ A szem ’mag, szem’ szóból -cse kicsinyítő
képzővel; vö.: levélcse ’cédula, cetli’ (1808 (SI. Levélke) (< levél), üvegcse →(üveg). – A régi Szemcse
(1211Zemse;1522Zemche) személynév ugyanezekből az elemekből alkotott, de a címszótól független szó.
NyÚSz.; TESz.

személy A: 1214/ Scemel szn. (VárReg. 328.); 1372 u./ ʒemelben, ʒemelyere (JókK. 18, 148); 1416 u./¹
zèmel, zėmėlè (BécsiK. 172, 33); 1495 k. zo̗ meľere (MNy. 6: 22); 1541 ʃʒemilit (SÚTest. 1: 134) [csak
EWUng.]; 1788 szeméj (NSz. – Gelei J.: Halló 2: 28); nyj. szëmíjj, szömél (ÚMTsz.), szëmíll (MTsz.) J: 1.
1372 u./ ’külső | alak, forma; Äußeres | Gestalt, Figur’ (↑); 2. 1372 u./ ’képmás, kép; Bild’ (JókK. 148); 3.
1372 u./ ’helyettes, képviselő; Vertreter’ (JókK. 34); 4. 1405 k. ’egyén, ember; Mensch, Person’ #
(SchlSzj. 40.); 5. 1416 u./¹ ’arc, arculat | kinézés, tekintet; Gesicht | Aussehen, Blick’ (BécsiK. 35); 6.
1519 ’nő; Frauensperson’ (DebrK. 205); 7. 1525/ ’rossz erkölcsű nő; Hure’ (TörtTár. 1908.: 83); 8. 1604
’színész; Schauspieler’ (MA. Actor); 9. 1636 ’méltóság; Würde’ (Pázmány Péter: NySz.); 10. 1790/
’nyelvtani kategóriaként; Person 〈Grammatik〉’ # (NSz. – Földi J.: M. Nyelvkönyv 205); 11. 1803 ’szerep;
Rolle’ (NSz. – Le Sage: Sánta örd. 29); 12. 1918 ’személyvonat; Personenzug’ # (MNy. 14: 256) Sz: ~ű
[nur in Synt] 1416 u./¹ zèmelo̗ uèkèt (BécsiK. 117) | ~i 1604 Szemelyi (MA.) | ~es 1636 Személyes (Pázm.
Pred. p. 411: Kreszn.) | ~telen 1645 személytelen (Geleji Katona István: NySz.) | meg~esít 1769
megszemélyesítetett sz. (MNy. 7: 420) | ~eskedik 1831 személyeskedés sz. (NSz. – Széchenyi: Vil. 137) |
~zet 1832 (NyÚSz. (adat nélkül)) | ~iség 1833 személyiségöknek (NSz. – Széchenyi: Stad. 52) – De vö.
1645 személység sz. ’személyiség’ (Geleji Katona István: NySz.).
Származékszó. ⊗ A szem ’EZ NEM KELL’ szóból -l > -ly névszóképzővelharkály, lapálylapos stb.;
lásd még: körtvély. Az embernek valamely testrésze vagy jellemzője segítségével való megjelölésére vö.:
fej², lélek stb., továbbá pl. a lat. persona ’álarc; személy’. Az 5. jelentés lehetett az eredeti, ebből fejlődött
ki az 1., 2. és 4. jelentés. A 3., 6., 8. és 9. jelentés a 4. jelentésre megy vissza. 7. jelentésében eufemizmus.
A 11. jelentés a 8. alapján keletkezhetett. A 12. jelentés önállósulás a személyvonat ’EZ NEM
KELL’(1860) összetételből.
NyK. 45: 14; TESz.

szemenszedett A: 1613 szemen szedett (Pázmány: ÖM. 3: 149); 1847/ szemenszedett (NSz.) [csak
EWUng.] J: ’[?]; (aus)erwählt, auserlesen’.
Összetett szó. ⊗ A szem szó -n szuperesszívuszragos szemen alakjából és a szed szó -tt befejezett
melléknévi igenévképzős szedett alakjából áll; (határozós) alárendelés. Az alaktanához vö.: körmönfont. A
szó a gabonafejtésnek arra a módjára utal, amikor a gabonát szemenként válogatták szét. A szó eredetileg
– átvitt értelemben is – pozitív jelentést hordozott, ma szinte kizárólag pejoratív jelentésben használatos,
főként a szemenszedett hazugság ’hallatlan, szégyentelen (tkp. válogatott) hazugság’ szókapcsolatban
(1896 (NSz.); lásd még: szemenszedett kínzás ’válogatott kínzás’ (1872); szemenszedett füllentés
’szégyentelen hazugság’ (1879); stb.
Szok.; Nyr. 82: 369; TESz.

szemerek † A: 1231 sumurkfa (MNy. 22: 67); 1251/ Zemeryk (OklSz.); 1251/ Zimiriktu hn. (OklSz.);
1269/ zemereg (ÁÚO. 8: 251); 1270 Zemerek (MNy. 10: 426) J: ’egy fajta fenyő; Art Nadelbaum’ ||
szemerke × A: 1389 Zemerkeskeu sz. hn. (OklSz.); 1578 szoͤ moͤ rkénec (Méliusz Péter: NySz.); 1863
Szėmėrike (Kriza: Vadr. 518) J: 1. 1389 ’borókafenyő; Wacholderbaum’ (↑); 2. 1578 ’egy fajta fenyő,
lucfenyő; Nadelbaum, haupts Fichte’ (↑); 3. 1808 ’cserszömörce; Sumach’ (SI.).
Jövevényszó egy délszláv nyelvből vagy a szlovákból. ⊗ A szemerek-hez vö.: szlk. smrek ’fenyő’; a
szemerke szóhoz vö.: blg. смрика: ’közönséges boróka’;szb.-hv. smreka: ’ua.’, N. ’fenyő’; ;szln. smreka:
’, fenyő’ [tisztázatlan eredetű].. Lásd még: cseh smrk ’fenyő’. – A szemerke 3. jelentése talán az ugyanarra
az etimonra visszamenő szömörce hatására alakult ki. – A szemerek kizárólag középkori oklevelekből
ismert, a szemerke erdélyi nyelvjárási szó.
KSzlJsz. 497; TESz. szemerke a. is

szemérem A: 1372 u./ ʒemeremʃegÿtt sz. (JókK. 20); 1372 u./ ʒemermere (JókK. 69); 1416 u./¹
zèmermedèt (BécsiK. 262); 1490 zemyrem (SzalkGl. 164.); 1493 k. zemeerewmthewl (FestK. 163); 1495
e . ʒo̗ mermo̗ t (GuaryK. 89); 1590 Zoͤ moͤ re͂ (SzikszF. 166); 1805 szëmérëm (NSz. – Verseghy F.: Tiszta
Magy. 130) J: 1. 1372 u./ ’szégyen, gyalázat; Schande’ (↑); 2. 1495 e. ’szégyenérzés | szemérmesség;
Schamgefühl | Schamhaftigkeit’ # (GuaryK. 88); 3. 1531 ’szeméremtest, ennek környéke; Schamteile’
(TelK. 210) Sz: ~ség 1372 u./ ʒemeremʃegÿtt ’szégyen, gyalázat; Schande’ (↑) | szemérmetlen 1372 u./
ʒemermetlen (JókK. 122) | szemérmetlenség 1416 u./² ʒ́èmermėtlènʃeģ (MünchK. 85) | szemérmes 1495
e. ʒo̗ mermo̗ s (GuaryK. 103) | szemérmesked~ik 1495 e. ʒo̗ mermo̗ ʃko̗ des sz. (GuaryK. 96) | szemérmetes
1590 Szemermetesseg sz. (SzikszF. 107) | szemérmeteskedik 1723 szemérmeteskeduͤ nk (Csúzi Zsigmond:
NySz.) | szemérmetlenked~ik 1816 Szemérmetlenkedik (NSz. – Verseghy F.: Exercit. 82).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A szemérmetes származék a szemérmes és szemérmetlen keveredéséből jött létre;
vö.: alkalmatosalkalom. – A szem szóból való magyarázata nem valószínű.
TESz.

szemerkél A: 1784 szemerkélek (NSz. – Gombási I.: Préd. 1: 76); 1863 Szimirkál, Szömörkél (Kriza:
Vadr. 518); 1870 szėmėrkél (CzF.); nyj. szëmërkell (ÚMTsz.) J: 1. 1784 ’szemelget, válogat | kotorász,
keresgél; klauben, auslesen | kramen’ (↑); 2. 1792 ’〈eső〉 csepereg; rieseln, tröpfeln’ (SzD. Lanyházni) ||
szemereg A: 1807 Szemergő sz. (Kreszn.); 1832 Szemereg (Kreszn.); 1863 Szėmėrėgni sz. (Kriza: Vadr.
518); nyj. szömörög (SzegSz.) J: 1. 1807 ’〈eső〉 csepereg; rieseln, tröpfeln’ (↑); 2. 1863 ’〈forrás〉 buzog,
előtör; quellen, sprudeln’ (↑).
Származékszó. ⊗ Az alapszó valószínűleg a szemel ’szemezget, válogat’szem ’gabonaszem, szemecske,
darabka’) szóból jött létre. Mindkét szó végződése: gyakorító képző. A szó belseji l > r hangváltozáshoz
vö.: kall, kerekedik, kórálkórász stb. Az egykori nyelvjárási szavak később átkerültek az irodalmi nyelvbe.
– Más névszóképzővel keletkezett ide tartozó szavak: szemergél ’csörgedezik, folydogál’ (1838); R.
szemercsél ’szemelget; kotorászik’ (1863); N. szemetel ’csörgedezik, folydogál.’
SzófSz.; NyIrK. 2: 199; TESz.

szemernyi A: 1843 szemernyi (NSz. – Kemény Zs.: Kort. 1: 24) J: 1. 1843 ’igen kis mennyiségű,
kevés; sehr wenig, ein bißchen’ (↑); 2. 1855 ’egy szemer súlyú, 0,073 gramm; ein Gran schwer, 0,073
Gramm’ (NSz. – M. Nép K. 2: 26).
Származékszó. ⊗ A szemer ’gyógyszerészeti súlymérték: 0,073 gramm’ főnévből (1833) -nyi
melléknévképzővel. A szemer tudatos szóalkotással keletkezett származékszó a szem ’mag,
(gabona)szem’ főnévből a meder alapján kikövetkeztetett -r névszóképzővel; a szemer keletkezésére
hatással lehetett a lat. granum ’mag, szem; súlymérték orvosság és nemesfém mérésére,’ továbbá a ;ném.
Gran ’súlymérték orvosság és nemesfém mérésére’ . A jelentéshez lásd még: árpaszem ’EZ NEM KELL
〈mint súlymérték〉’ (1529–41). Bár a szemernyi eredeti jelentése a 2. jelentés, a szó ma 1. jelentésében
használatos.
Nyúj. 210; TESz.

szemét A: 1086 ? Semet szn. (DHA. 253) [csak EWUng.]; 1138/ Scemet szn. (MNy. 32: 131) [csak
EWUng.]; 1372 u./ ʒemetes sz. (JókK. 96); 1566 szoͤ mętet (Heltai Gáspár: NySz.); 1585 szoͤ mét (Cal.
216); 1708 Szemét (PP.); 1805 szëmet (NSz. – Verseghy F.: Tiszta Magy. 142); nyj. zemet (MTsz.) J: 1.
1086 ? ’hulladék, piszok; Kehricht, Müll’ # (↑), 1372 u./ ’ua.’ (↑); 2. 1521 ’szemétdomb, szeméttároló
hely; Misthaufen, Müllhaufen’ (ApMélt. 39); 3. [auch als Attr] 1529 e. ’hitvány, aljas személy; Mistkerl,
Schurke’ (VirgK. 147) Sz: szemetes 1372 u./ ’[?]; mistig, schmutzig’ (↑); 1895 ’[?]; Müll wegräumend
〈Person〉’ (NSz.) [csak EWUng.]; 1898 ’[?]; Müllkutscher. Müllfuhrmann’ (uo.) [csak EWUng.] |
szemetel 1790 szemetellyünk (NSz. – Simai Kr.: Igazházi 8).
Jövevényszó egy déli vagy nyugati szláv nyelvből. ⊗ Blg. смет: ’szemét(kupac), hulladék’;szb.-hv.
smet: ’ua.hóbucka’;cseh smetí: ’szemét(kupac), hulladék’;szlk. smeť: ’szemét, hitványság’; stb. [< szláv
*sъ (igekötő) + *metь ’söprés’].. Lásd még: or. N. смéтье ’pelyva, polyva’. A magyarba átkerült alak:
*smet (11. sz. u.) vagy esetleg *sъmetь (10. sz. u.). A szemét alakváltozat szó belseji é-je olyan szavak
hatására jött létre, mint a levél, tehén stb. Gyakoriságát és jelentőségét tekintve a szemet hosszú ideig
egyenrangú volt a szeméttel.
KSzlJsz. 498; TESz.

szemfedél A: 1405 k. ʒem fedel (SchlSzj. 307.); 1757 szemfedél (NSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1405 k.
’szemhéj; Augenlid’ (↑); 2. 1405 k. ’halotti lepel; Leichentuch’ (SchlSzj. 2044.); 3. 1456 k. ’durva
ruhaanyagból készült ruha; grobes Tuch | grobes Kleid’ (SermDom. 2: 461); 4. 1775 ’[?]; Augenklappen
〈auch abstr〉’ (NSz.) [csak EWUng.] || szemfedő A: 1830/ szemfedőd (NSz. – Vörösm. 3: 335) J: ’halotti
lepel; Leichentuch’ – De vö. 1754 szem fedő ruhával ’ua.’ (NSz. – Bárány Gy.: Uj test. 473).
A szócsalád időrendben legkorábbi tagja a szemfedél: összetett szó. ⊗ A szem + fedél jelöletlen birtokos
jelzős alárendelő összetétele. Az 1., 2. és 4. jelentés – valószínűleg egymástól függetlenül – a fedél szó
’takaró’ jelentése alapján fejlődött. A 3. jelentés: metonímia a 2. jelentés alapján. – A szemfedő vagy
önállósulással alakult ki a szemfedő ruha (↑) szószerkezetből vagy nyelvújítási alkotás a szemfedél
analógiájára.
TESz.

szemfényvesztés A: 1547 Szemfényvesztés (RMKT. 4: 60) J: 1. 1547 ’csalás, ámítás; Betrügerei,

Täuschung’ (↑); 2. 1551 ’bűvészkedés | varázslat; Gaukelei, Spiegelfechterei’ (Heltai Gáspár: NySz.); 3.
1600 k. ’hibás látás, vakság; schwaches Sehvermögen, Blindheit’ (BrassSzt. 34) | | szemfényvesztő A:
1577 zem fenÿ veztő, szemfeny vesztő, (KolGl.: NyF. 45: 56); 1669 ʃzemfén-veʃztoͤ (MNy. 69: 421) [csak
EWUng.] J: mn 1. 1577 ’varázslással összefüggő; magisch, mit Zauberei zusammenhängend’ (↑); 2. 1578
’csaló, ámító; täuschend, schwindlerisch’ (Nyr. 89: 378); 3. 1643 ’kápráztató; blendend, trügerisch’
(Com.: Jan. 205) | fn 1. 1577 ’varázsló; Zauberer, Magier’ (↑); 2. 1577 ’bűvész, komédiás, csaló; Gaukler,
Taschenspieler’ (↑).
Összetett szó. ⊗ Tagjai a szemfény ’pupilla; a szem világa’ (1405 k.) + vesztés, illetve vesztő (a vesztige-
és névszóképzős, illetve -ő melléknévi igenévképzős alakja); jelöletlen tárgyas alárendelő összetétel.
Előtagja szintén összetett szó (< szem + fény). Eredetileg mindkét szó a magyarok kereszténység előtti
hitvilágának varázslással kapcsolatos szókincsébe tartozott, s azt érzékeltette, hogy a bűvészkedést,
ámítást gyakran a szem elkápráztatásával, a látás akadályozása révén vitték végbe. Hasonló szemlélethez
vö.: ném. Blender ’szemfényvesztő, szélhámos’, Blendwerk ’hamis látszat keltése, szemfényvesztés,
ámítás.’
MNy. 47: 140; Nyr. 89: 378; TESz.

szemfog A: 1708 Szemm fogak (PP. Dens); 1794 szemfogak (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; (oberer)
Eckzahn’ #.
Összetett szó, esetleg német mintára alkotott tükörfordítás. ⊗ A szem + fog² összetétele. Vö.: ném.
Augenzahn Augzahn ’szemfog’. Az elnevezés feltehetőleg abból indul ki, hogy a szemfogak a szemmel
egy vonalban vannak. Hasonló szemlélethez más nyelvekben vö.: ang. eye-tooth;; fr. dent oellière; ol.
denle occhiale;; le. zab podoczny; stb.:
TESz.

szemfüles A: 1723 szem-fuͤ leskedgyél sz. (Nyr. 38: 396) J: ’[?]; findig, pfiffig’ #.
Származékszó. ⊗ A R. szemfülből, mely az éberség jelképe (vö.: szem-fülség Sz. ’leleményes,
furfangos ’ (1604)) -s melléknévképzővel; vö.: bűbájosbűbáj stb. A szemfül összetétel a szem + fül
tagokból jött létre; ma többnyire csak a csupa szem-fül ’csupa szem és fül, nagyon figyelmes’ (1789
(NSz.) állandósult szókapcsolatban él; ennek felel meg a szemfüles jelentése is.
TESz.

szeminárium A: 1619/ seminariumja (MNy. 84: 252) [csak EWUng.]; 1709/ Semináriumban (MNy.
66: 343); 1757 Seminariomot (NSz. – Turzelini – Léstyán: X. Szt. Ferencz 66); 1771 Szemináriumot
(NSz. – Molnár J.: Egyh. tört. 3: 311); nyj. szemenáriom (ÚMTsz.) J: 1. 1619/ ’(papi) oktatási intézmény;
Ausbildungsstätte für Geistliche’ (↑); 2. 1937 ’〈egyetemen, főiskolán〉 tanszéki intézet, ennek helyisége |
〈egyetemen, főiskolán〉 gyakorlati óra; Seminar als Arbeitsgemeinschaft an Hochschulen, Seminarübung |
die Räume dafür’ (Sauvageot: MFrSz.); 3. 1948 ’tanulókör; Lernzirkel’ (Sándor: IdSz.) || szeminarista A:
1736/ szeminarista (MNy. 79: 248) [csak EWUng.]; 1808/ Semináristához (NSz.) [csak EWUng.] J:
[auch als Attr] ’szemináriumi tanuló; Seminarist’.
A szócsalád időrendben korábbi tagja a szeminárium: latin jövevényszó. ⊗ Lat. seminarium: ’fa-,
növényiskola; előképző intézmény’ (e.) seminarium cleri ’papnevelő intézet’ [< lat. seminarius ’a maggal,
a facsemetével kapcsolatos ’ [< lat. semen ’mag’]].. Megfelelői: ném. Seminar ’pap- és tanárképző
intézet; egyetemi, főiskolai szeminárium’fr. séminaire ’papnevelő intézet’: stb. A szó eleji s, illetve sz
hangokhoz a magyarban vö.: salétrom, szeptember stb. – A szeminarista nemzetközi szó; vö.: ; ném.
Seminarist;; ang. seminarist; fr. séminariste; stb.: szeminarista. Legkorábbi adata az angolból való. A
magyarba főként a németből és a franciából kerülhetett; a szóvég latinosítás eredménye; de vö.:
kollégistakollégium stb.
TESz.

szemközt A: 1754 szemközt (NSz. – Bárány Gy.: Uj Test. 345) J: 1. 1754 ’a szeme közé, a szeme
között; zwischen die Augen | zwischen den Augen’ (↑); 2. 1785 ’szembe; entgegen’ (NSz. – Lethenyei –
Plutárkus: Apopht. 266) – De vö. 1669 Szem-koͤ zbe ’[?]; entgegen’ (Pósaházi János: NySz.); 1746
szemkőzzel ’[?]; vor der Front 〈der Truppe〉’ (NSz. – Kováts János: Hadi exerc. 27); 1751 szemkoͤ zben ’[?];
entgegen’ (NSz. – Jekoniás 63), l. még szemközre.
Összetett szó. ⊗ A szem ’EZ NEM KELL’ + a között névutó közt változatának összetétele. Az adatok
(↑) azt igazolják, hogy a régiségben és a nyelvjárásokban egyéb névutók is előfordultak összetételi
utótagként. Az elvont 2. és a 3. jelentéshez vö.: szembe, szemben. Utóbbi gyakorisága miatt a szemközt (a
közismert 3. jelentésben is) viszonylag ritkán, elsősorban a választékos nyelvben használatos.
TESz.

szemlél A: 1493 k. ʒemleelted (FestK. 387); 1541/ meg ʃʒoͤ mlele (TCr. l1a) [csak EWUng.]; 1770
ʃzëmlélö́ dik sz. (Kalmár: Prodr. 127) J: 1. 1493 k. ’figyelmesen néz, vizsgál; anschauen, betrachten’ (↑);
2. 1552 ’nézeget; herumschauen’ (Heltai: Dial. G2a); 3. 1586 ’kiválogat; auswählen, auslesen’
(Félegyházi Tamás Bibliája: NySz.); 4. 1863 ’ismer; kennen’ (Kriza: Vadr. 514) Sz: ~et 1653 szemléleti
’kinézet, kiállás, külső; Aussehen, Äußeres’ (Liszti László: NySz.); 1783 ’tárgy; Gegenstand, Objekt’
(NyÚSz.); 1809 ’szemle; Besichtigung’ (NSz. – Kultsár: Hazai Tud. 1: 122); 1827 ’nézet; Anschauung’
(NSz. – Szilasy J.: Nevelés 1: 122) | ~ődik 1750 Szemlélödésre sz. (NSz. – La Placette J.: Oktatás 4) | ~tet
1760 szemléltetni sz. (NSz. – Bod P.: Anyaszentegyház hist. 11) | ~etes 1826 szemléletes (NSz. –
Verseghy: Lex. term. 425) || szemle A: 1787 Szemletsö́ (NSz. – Bartzafalvi Szabó: Szigvárt 1: 114); 1808/
szemlét (NSz. – Kazinczy: Tüb. Pályamű 173) J: 1. [als erstes Glied von attr Kompos] 1787 ’vizsgálatra
szolgáló; Schau-, Untersuchungs-’ (↑); 2. 1808/ ’vizsgálat, szemügyre vétel; Musterung, Besichtigung’ #
(↑); 3. 1838 ’kritikai szempontú irodalmi összefoglalás; Zeitschrift’ (NSz. – Figyelmező 552); 4. 1844
’látvány; Bild, Anblick’ (NSz. – Petőfi S.: Rob. Hood. 2: 210).
TESz.

szemölcs A: 1405 k. ʒwmwlche sz. (SchlSzj. 1983.); 1488 ʃemelche sz. (MNy. 16: 79); 1550 e. ?
szwmeolychoet sz. (MNy. 57: 357); 1572 ʒemo̗ lchew sz. (ZsélyiSzj.: MNy. 26: 231); 1577 k. ʒeͦ meͦ lchÿeͦ
sz. (OrvK.); 1585 Szoͤ mwlsw, Szoͤ mwtsw sz. (Cal. 430, 19); 1590 szimoͤ lczuͤ sz. (SzikszF. 93); 1604
Suͤ moͤ czoͤ sz. (MA. Verrúca); 1690/ sümölcsről (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 309); 1767 Szömö́ lts (PPB.);
1773 szőmőcsek sz. (MNy. 60: 490); 1775 Szömörts (NSz. – Aranka Gy.: Ker. lél. orvosságai 1: 254);
1808 Szemölts (SI.); 1870 szėmölcs (CzF.); nyj. csömőcsík sz. (ÚMTsz.) J: 1. 1405 k. ’bőrkinövés; Warze’
# (↑); 2. 1828 ’ingerfelfogó kiemelkedés, mirigy a bőrön, nyálkahártyán; Papille’ (NSz. – Bugát P.:
Bonctud. 2. Szót. 41) Sz: ~ő 1405 k. ’bőrkinövés; Warze’ # (↑) | ~ény 1740 e. szömőcsények ’bőrkinövés;
Warze’ (Száz. 17: 364) | ~ök 1755 szemöcsek ’bőrkinövés; Warze’ (MNy. 60: 490).
Származékszó. ⊗ A szem ’mag, (gabona)szem’ szó -őcs kicsinyítő képzős származéka; a szó belseji l
téves hangtani visszafejtés eredménye. Az elnevezés alapja feltehetőleg a szemölcs és a gabonaszem
közötti hasonlóság. A szó eleji s-es és szó belseji r-es változatok keletkezésében a sömör hatása is
közrejátszhatott. A 2. jelentés az orvosi szaknyelvben jött létre. A származékok ma csak nyelvájási szinten
élnek.
MNy. 20: 60; TESz.

szemöldök A: 1405 k. ʒemeldek (SchlSzj. 308.); 1493 k. ʒemeeldewkewmet (FestK. 401); 1517
zevmevldevkebevl (DomK. 127); 1528 zemo̗ ldo̗ ket (SzékK. 295); 1837 szemődökeik (NSz. – Athenaeum
2: 279); nyj. szëmédék, szömödök (Nyatl.), szömdök (ÚMTsz.) J: 1. 1405 k. ’szem fölötti, ív alakú szőrzet
a homlokon; Augenbraue’ # (↑); 2. 1688 ’ajtó-, ablakkeret felső gerendája; den Oberbau tragender
Querbalken’ (HOklSzj. 135).
Belső keletkezésű, keletkezésmódja azonban bizonytalan. ⊗ Lehetséges, hogy a szem ’EZ NEM KELL’
szó származéka. A végződése: feltehetőleg -dök névszóképző; az alaktanához esetleg vö.: az ajándék szó
ajándok változatát. A szó belseji l mibenléte és funkciója tisztázatlan. A 2. jelentés: metafora. – A R.
szemöld ’szemöldök’ (1813) a nyelvújítás korában keletkezett a szemöldökből, a többes szám jeleként
értelmezett szóvégi k elhagyásával.
SzófSz.; TESz.
 szempont A: 1787 szempontból (NSz. – Bartzafalvi Szabó: Szigvárt ajánl. 4) J: ’[?]; Gesichtspunkt’ #.
Tudatos szóalkotással keletkezett összetett szó. ⊗ A szem ’EZ NEM KELL’ + pont ’EZ NEM KELL’
szintaktikailag jelöletlen összetétele. Keletkezését a lat. visus punctum;; ném. Gesichtspunkt: ’aspektus’,
tkp. ’nézőpont’ támogathatta. Hasonlóan más nyelvekben is: ang. point of view; fr. point de vue; stb.:
szempont, nézőpont. – Ide tartozik: nézőpont ’aspektus’ (1787 (NSz.), mely tükörfordítás a ;ném.
Gesichtspunkt ’ua.’ mintájára; a magyarban: nézőnéz + pont. – Nyelvújítási alkotások.
TESz.

szemunca × A: 1710 k. szamonczáját (Cserei Mihály históriája 16: Babos); 1760 szamunca (Hazánk
[1: 375!!!]: NySz.); 1863 Szelemuncza, Szémunczia (Kriza: Vadr. 518); 1882 szelemuncziáját (NépkGy. 3:
304); nyj. szëmonca (MTsz.) J: ’ivadék, pereputty; Nachkomme | Nachkommenschaft’.
Román jövevényszó. ⊗ Rom. sămînţă, (végartikulussal) sămînţa, N . seminţíe, (végartikulussal)
seminţía: ’mag; ivadék; család, nemzetség; faj, fajta’ [< lat. sementia ’vetés’].. – A szóvégi a-hoz vö.:
áfonya. A szelemunca változat valószínűleg játszi szóalkotás eredménye.
TESz.

szemügy A: 1519 k. zoͤ migioͤ t veuen (DebrK. 162–3); 1618 szem uͤ gyet (Szenczi Molnár Albert: NySz.)
J: 1. 1519 k. ’észrevesz, meggyanít | lehetőséget felismer, alkalmat kihasznál; Sehen, Erblicken |
Besichtigen, Untersuchen’ (↑); 2. 1796 ’szemmel adott jel; Wink mit dem Auge’ (NSz. – Karádi: Uránia
61); 3. 1832 ’szempont, szemszög, nézőpont; Gesichtspunkt’ (NSz. – Helmeczy: Jelenkor 1/2: 545).
Összetett szó. ⊗ A szem + ügy² ’figyelem’; jelöletlen, valószínűleg birtokos jelzős, esetleg határozós
alárendelő összetétele. A szó 1. jelentésében leginkább igei alaptagú szószerkezetekben fordul elő; pl. R.
szemügyet vesz ’észlel, érzékel; kihasználja az alkalmat’ (1519 k.↑); R. szemügyet kap ’bátorságot vesz’
(1660 (NySz.); ehhez vö.: vérszemet kap ’ua.’vér-¹ ; szemügyre vesz ’jól megnéz; alaposan végigmér’
(1792). Lásd még: a szeme ügyében van ’látható’ (1784) szókapcsolatot. – Az összetétel ma már csak a
szemügyre vesz (↑) állandósult szókapcsolatban él.
TESz.

szemüveg A: 1789 ʃzem-üveget (MNy. 56: 199) J: ’[?]; Brille’ #.

MNy. 56: 91; TESz.

szén A: 1214/ ? Scencam sz. szn. (VárReg. 322.); 1222 Scenegeteu hn. (OklSz.); 1395 k. eleuenʒen
(BesztSzj. 1286.); 1416 u./² ʒènnèl (MünchK. 208); 1560 k. zeny (GyöngySzt. 3889.); 1616/ szin vonyó
(OklSz.) J: 1. 1222 ’faszén; Holzkohle’ (↑); 2. 1416 u./² ’kialudt parázs; Glut’ (↑); 3. 1783 ’kőszén;
Steinkohle’ # (NSz. – Molnár J.: Könyvház 2: 391); 4. 1800 ’a szerves anyagok fő alkotórésze;
Kohlenstoff’ # (KémEl. 5) [csak EWUng.]; 5. 1828/ ’rajzolószén; Zeichenkohle’ (NSz. – Fazekas: ÖM. 2:
70); 6. 1914 ’egy fajta gyógyszer; Tierkohle 〈Arznei〉’ (NSz. – Borssz. Jankó márc. 22.: 12) Sz: szenes
1453 ? Zenes szn. (TörtTár. 1882.: 526); 1554 zenes mn (OklSz.) | szenesedik 1577 k. ʒeneʃeͦ ggÿek
(OrvK. 127).
Valószínűleg alapnyelvi örökség a finnugor korból, a megfelelések azonban vitatottak. ⊗ 1. Vö.: vog.
(T.) šīnə·w: ’fagomba’;osztj. (DN.) sȧnə: ’ua., nyírfatapló’;votj. (Sz.) semki̮ śeńki: ’tapló, spongya’;cser.
(KH.) šin: ’ua.’;finn sieni: ’gomba, tapló’;lp. (N.) čadna: ’nyírfatapló’ [fgr. *śᴕ̈ne ’tapló, fagomba’].. A
finnugor alapjelentésből a magyarban végbemehetett egy ’izzó parázs > hamvadó parázs > (fa)szén >
kőszén’ jelentésfejlődés; a jelentéstanhoz vö.: üszög; lásd még: ném. Zunder ’egy fajta gyújtóanyag’:
zünden ’meggyullad’; stb. – 2. Vö.: lp. (N.) čidnâ ’faszén’ [fgr. *śine ’ua.’].. A magyarázat gyengéje
távoli rokonság és a lapp szó kevéssé adatolt volta. – A szó belseji magánhangzó eredetileg hosszú nyílt ē
volt, szó belseji i-s változata csak a szénvonó ’piszkafa, tkp. EZ NEM KELL’ (↑1616/) összetételben
fordul elő. A 2. jelentés: metonímia. A 3. jelentés feltehetőleg a kőszén ’EZ NEM KELL’ (1780)
összetételben fejlődött; a 4–6. jelentés: metafora.
NyI. 1: 75; NyK. 83: 396; UEW. 480, 494

széna A: 1055 zenaia (TA.); 1563 szina (Papp L.: NyjtNySt. 85); 1585 Széna (Cal. 427); 1777 szena
(NSz. – Erdődy L.: Sans-Souci 7) J: ’[?]; Heu’ #.
Szláv jövevényszó, esetleg a szlovákból. ⊗ szlk. seno; –; óe. szl. sěno; szb.-hv. sijeno N. sêno, sîno; ;
o r. сено; stb.: szénaindoeurópai eredetű; vö.: [gör. χόρτος ’ua.fű’; stb.; litv. šiẽnas ’széna’; stb.]..
Megfelelő szó van a balti nyelvekben is: ; finn heinä ’ua.’. – A szlovák eredet mellett szól, hogy néhány, a
szénagyűjtés szókincsébe tartozó szavunk bizonyosan vagy valószínűsíthetően a szlovákból valókazal,
petrence stb.
KSzlJsz. 499; NyK. 66: 45; TESz.

szenátor A: 1559 ʃenatorokot (SzChr. 180a) [csak EWUng.]; 1789/ Senátornak (NSz. – Kazinczy: Lev.
1: 449); 1819/ szenátor (NSz. – Fazekas: ÖM. 2: 156); 1845 szénátorfiúk (NSz. – Életk. 1: 61); nyj.
szënátor (MNy. 63: 108), szinátor (SzegSz.) J: ’tanácsos, szenátusi tag; Ratsherr, Senator’ || szenátus A:
1612 Senatus (MNy. 79: 248) [csak EWUng.]; 1794/ sénátusnak (NSz. – Csokonai: Műv. 2: 364); 1897
Szenátus (PallasLex. 15: 571) J: ’(kormányzó)tanács, szenátorok testülete; regierender Rat, Senat’.
Latin jövevényszavak. ⊗ Lat. senator: ’az államtanács tagjai’. | lat. senatus ’legfőbb
kormányzótestület, államtanács’, tkp. ’öregek tanácsa’. A latin szó a senex ’öreg’. Az elnevezés alapja,
hogy az ókori népek legfelsőbb állami testülete tapasztalt, idős emberekből állt. Megfelelői: ném. Senator
Senat; fr. sénateur sénat; stb.: szenátor, ’szenátus’. – A korábbi változatok szó eleji s-es kiejtéséhez vö.:
salétrom stb.; a szó eleji sz-es alakhoz vö.: szeptember stb. A szenátus szóvégi s-éhez vö.: ámbitus stb.
Történettudományi és politikatudományi szakszó.
TESz. szenátus a. is

szende A: 1823 Szende (NSz. – Schedel F.: Haramják 214) J: mn 1. 1823 ’higgadt, szenvedélytelen,
szenvtelen; gelassen, gesetzt’ (↑); 2. 1824 ’enyhe, kellemes 〈hatású〉; sanft, mild’ (MNy. 14: 189); 3. 1824
’naiv, szelíd, szemérmes 〈különösen: nő, gyermek〉; sanftmütig, naiv 〈haupts Frau, Kind〉’ (uo.) | fn
[drámai ~] 1875 ’〈színdarabban〉 naiv fiatal nő szerepe, illetőleg az ezt alakító színésznő; Naive’ (NSz. –
Molnár Gy.: Színp. 79).
Elvonással keletkezett tudatos szóalkotás. ⊗ A szenderetesség szócsalád igéiből keletkezett a
nyelvújítás korában. – Ma főleg a 3., melléknévi jelentésében használatos.
TESz.

szenderetesség † A: 1372 u./ ʃendereteʃʃegevel (JókK. 2) J: ’(lelki) békesség, nyugalom; Seelenfrieden’

| | szenderelet † A: 1456 k. ʒendereleth (SermDom. 1: 268) J: ’békesség, nyugalom; Frieden, Ruhe’ ||
szenderedik A: 1527 el zoͤ ndoͤ roͤ doͤ t volna (ÉrdyK. 638); 1528 elzenderedec ▼ (SzékK. 312); 1802
szendered (NSz. – Peretsenyi Nagy L.: Szakadár 206); 1805 szëndërëdik (NSz. – Verseghy F.: Tiszta
Magy. 145) J: 1. [heute haupts el~ik] 1527 ’〈könnyű álommal〉 alszik, szunnyad, elalszik, elszunnyad;
(ein)schlummern’ (↑); 2. [meg~ik] 1531 ’elcsodálkozik, elámul; erstaunen’ (ÉrsK. 160) || szenderít ∆ A:
1683 szenderítsed [?U] (Thaly: Adal. 1: 133); 1805 szëndërít (NSz. – Verseghy F.: Tiszta Magy. 155) J: 1.
1683 ’álmosít | 〈könnyű〉 álomba merít; schläfrig machen | einschläfern’ (↑); 2. 1806/ ’nyugtat, csillapít;
beruhigen, besänftigen’ (Kazinczy: Lev. 4: 330) || szendereg A: 1788 Szendergö́ sz. (MNy. 5: 315); 1805
szëndërëg, szëndërg (NSz. – Verseghy F.: Ung. Sprach. 119); nyj. szöndörög (SzegSz.) J: ’[?];
schlummern’ || szenderül A: 1821 szenderül (MNy. 3: 273); 1870 szendėrül (CzF.) J: 1. [heute haupts el~]
1821 ’〈könnyű〉 álomba merül, elalszik; einschlummern, einschlafen’ (↑); 2. 1856 ’csillapodik,
megnyugszik; sich beruhigen, sich legen’ (NSz. – Podmaniczky: Ibolyát 2: 152); 3. 1859 ’szendereg;
schlummern’ (NSz. – Dózsa D.: Kornizs 2: 188).
Származékszó egy relatív fiktív tőből. ⊗ A relatív tő két szakaszban jött létre az abszolút tőből: előbb
-d kezdő-gyakorító képzővel, majd -r gyakorító képzővel. A -d képzős relatív szótő a palatoveláris
párhuzamosság alapján összefügghet a szundít szócsalád tövével. Az abszolút tő valószínűleg
onomatopoetikus eredetű, és feltehetőleg összefügg a szunyikkal. A főnevek végződése: -et névszóképző
+ -s melléknévképző + -ség névszóképző, illetve -l gyakorító képző + -et névszóképző. Az igék
végződése: gyakorító-visszaható, műveltető, gyakorító, visszaható igeképző. Tekintve, hogy az abszolút
tő az alvás közben az orron át kiáramló levegő hangját érzékelteti (vö.: szundít), a szócsalád tagjainak
eredetibb jelentése valószínűleg a ’szundít, szundikál. Az olyan jelentések, mint a nyugalom , illetve
megnyugtat’ valószínűleg erre a jelentésre mennek vissza. Az is lehetséges, hogy a szócsalád főnevei
tulajdonképpen tudatos szóalkotással keletkeztek. A szenderedik 2. jelentése metonimikus lehetett, a
hasonlóság alapja az ’elalél a csodálkozástól’. – A R. szenderik ’szendereg, szundikál; nyugszik’ (1808)
kései adatoltsága és elszigeteltsége miatt inkább elvonás lehet a szócsalád igei tagjaiból, mintsem a relatív
szótő lexémájaként megjelenő alapige. A szender ’szendergés, félálom’1805, de vö.: Szender〈csillagnév〉
(1800:/)), ’szenderek’ (1873) nyelvújítási elvonás a szócsalád igéiből.
 TESz. szenderedik a. is

szendvics A: 1853 Sandwich [es. nem m.] (Nyr. 96: 94); 1889 Sandwich, szenduics (Nyr. 96: 94) [csak
EWUng.]; 1904 szendvics (RIdSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; belegte Brotscheibe’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Sandwich;; ang. sandwich; fr. sandwich; stb.: szendvics. Az angolból terjedt
el [< ang. R. Sandwich hn. 〈város Kent angol grófságban〉; az onnan származó J. Montagu, Sandwich
grófja (1718–1792) szenvedélyes kártyajátékos lévén, két szelet kenyér közé tett húsfélét fogyasztott,
hogy az evés miatt se kelljenn abbahagynia a játékot].. – A magyarba angol és német közvetítéssel került.
Nyr. 96: 93; TESz.

szenilis A: 1865 senilis [U] (Babos senex); 1894 Senilis (PallLex.) [csak EWUng.]; 1901 szenilis
(NSz.) [csak EWUng.] J: ’elaggott, öreges | öregség miatt csökkent szellemi működésű; greisenhaft |
altersschwach’ || szenilitás A: 1897 senilitas (PallasLex. Senilis); 1913 szenilitás (NSz.) [csak EWUng.]
J: ’öregkori (szellemi) gyengeség; Senilität’.
Latin jövevényszavak. ⊗ Lat. senilis: ’öreges, aggkori’ [< lat. senex ’idős, koros’]. | lat. (tud.) senilitas
’végelgyengülés, öregkori gyengeség’. Megfelelői: ; ném. senil Senilität; fr. sénlie sénilité; stb.: szenilis,
’szenilitás’.
TESz.

szenna × A: 1578 Szena koro, Sene (Gombocz E.: BotTört. 41); 1708 ʃenna (PP. Sena); 1745 Szennét
levél (NSz. – Torkos: Taxa pharm. 8); 1788 Sénna (NSz. – Harm. Rendt. 123); 1797 szenna-levelet (NSz.
– Veres M.: Gazda-aszszony 168) J: ’egy fajta meleg égövi gyógynövény; Sennespflanze, Sennesblätter’.
Vándorszó. ⊗ Lat. (tud., h.) sen(n)a;; fr. séné, sénette;; ol. (rom., gen.) senna, (tr.) sena;; kat. senet;;
ném. (kfn.) sene R. senna; stb.: szennanövény, szennalevél ’〈gyógyszerként is〉’. Forrása: ; arab sanȧ
sanā ’ua.’. – A magyarba gyógyászati eszközként, illetve életelixírként került át, főként a tudományos
latinból. A szennet változat egy újlatin nyelvből származhat.
TESz.; NMÉr.

szent A: 1156 scentusa sz. hn. (MonStrig. 1: 108); 12. sz. v./ ʃzent (HB.); 1863 Szėmmártonnak [szėnt
□] szn. (Kriza: Vadr. 104); 1863 Szöm-Márton [szönt □] (Kriza: Vadr. 26) J: mn 1. 1156 ? ’minden földi
dolgon felülemelkedő, istennek, isteneknek tetsző; heilig’ # (↑), 12. sz. v./ ’ua.’ (↑); 2. 13. sz. m. f./
’istennek, isteneknek szentel; (einem) Gott geheiligt, gewidmet’ (GyS.); 3. 1577 ’magasztos, tiszteletre
méltó; erhaben, verehrungswürdig’ (KolGl.: NyF. 45: 50); 4. 1585 ’érinthetetlen, sérthetetlen; unantastbar,
unverletzlich’ (Cal. 108); 5. 1763 ’bizonyos; gewiß, sicher’ (NSz. – molnár J.: Megtérő reform. 46); 6.
1847 ’〈nyomatékosító jelzőként〉; 〈in verstärkender Funktion〉’ (NSz. – Pájer A.: Vers. 32) | fn 1. 12. sz. v./
’halála után szentté avatott személy; Heilige(r)’ # (↑); 2. 1372 u./ ’nagyon jámbor ember; sehr frommer
Mensch’ (JókK. 158); 3. [~em] 1844 ’drágám, mindenem 〈kedveskedő megszólításként!!!〉; mein Schatz
〈als liebkosende Anrede〉’ (NSz. – Degré A.: Iparl. 13); 4. 1844 ’〈felkiáltásként vagy enyhe
káromkodásként〉; 〈als Ausruf od milder Fluch〉’ (NSz. – Petőfi 1: 18) Sz: ~es 1156 sz. hn. (↑) | ~ség 1346
Zenthsegh hn. (MNy. 10: 426) | ~séges 1372 u./ ʃentʃeges (JókK. 1) | ~ségesül 1372 u./ ʃentʃegeʃewltetet
sz. ’[?]; heiliggesprochen werden’ (JókK. 2) | ~ségű [nur in Synt] 1372 u./ ʒentʃegew ’[?]; heilig’ (JókK.
7 5 ) | ~eskedik 1771 szenteskedni sz. (NSz. – Borosnyai Lukáts S.: Igaz halála Q2a) | esít 1824
Szentesítsd (MNy. 3: 326) | ~ély 1844 szentélybe (NSz. – Jósika M.: Élet utjai 192).
Szláv jövevényszó, valószínűleg a szerb-horvátból vagy a szlovénból. ⊗ Szb.-hv. svet;; szln. svet; – ;
óe. szl. svętъ; szlk. svätý; or. свят(ой); stb.: szent; : ’(vmely) istennek szentelt, neki szánt’indoeurópai
eredetű; vö.: [óind ęvāntás ’fejlődő, növekvő’av. spənta- ’szent’; stb.].. – Nem teljesen világos, hogy a
bizánci vagy a nyugati kereszténység szavaként került-e a magyarba. A szó belseji szláv v kieséséhez a
magyarban vö.: hála, kár stb. A szó belseji n-hez vö.: abroncs, dorong stb. A melléknévi 5. és 6. jelentés:
metafora. A főnévi 3. jelentéshez vö.: galamb, lélek stb.
MSzlJsz. 1/2: 401; KSzlJsz. 499; TESz.

szent- 1. ~lélek A: 13. sz. e./ ʃcent leluc (KTSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; der Heilige Geist’ | ~kereszt ∆
A: 1270 Scentkerest hn. (MRom. 1: 249) [csak EWUng.]; 1529 e. zent kereztnapÿara (VirgK. 17r) [csak
EWUng.] J: ’[?]; das Heilige Kreuz’ | ~írás A: 1372 u./ ʒent ÿraʃra (JókK. 95) J: 1. 1372 u./ ’[?]; die
Heilige Schrift’ (↑); 2. 1753 ’[?]; strenge Richtlinie’ (NSz.) [csak EWUng.] | ~atya A: 1416 u./² Scēt aťa
(MünchK. 103vb) [csak EWUng.] J: 1. 1416 u./² ’[?]; Herrgott’ (↑); 2. 1529 e. ’[?]; Patriarch |
Kirchenvater’ (VirgK. 56r) [csak EWUng.]; 3. 1798 ’[?]; Papst’ (NSz.) [csak EWUng.]; 4. 1843 ’[?];
katholischer Priester’ (uo.) | Ilyenek még: ~háromság ’[?]; die Heilige Dreifaltigkeit’ (1519: CornK. 30r);
~egyház ’[?]; die christliche Kirche’ (1525: VitkK. 21r) ’[?]; Kirche 〈Gebäude〉’ (1590: ÚSzOkl. 1: 126);
~beszéd ’[?]; Predigt’ (1823: NSz.) || 2. ~jobb A: 1326/ S. Jog hn. (Gy. 1: 668) [csak EWUng.]; 1587
Zenthiob hn. (Suciu 2: 128) [csak EWUng.]; 1897 Szent jobb (PallasLex.) [csak EWUng.] J: ’[?]; die
rechte Hand des Königs Stephan des Heiligen als Reliquie’ || 3. ~igaz A: 1763 szent igaz (NSz.) [csak
EWUng.] J: ’[?]; völlig wahr, ganz wahr’.
Összetételi előtag, azonos a →szent szóval. ⊗ Az 1. csoport összetételei latin mintára alkotott
tükörfordítások; vö.: lat. (e.) spiritus sanctus sancta crux scriptura sacra pater sanctus; az összetételek
egy része e szószerkezetek analógiás hatására keletkezhetett. A szentjobb jelöletlen birtokos jelzős
alárendelő összetétel, melynek előtagja Szent István királyra vonatkozik; az összetétel régi volta csak
helynévi adatok alapján bizonyítható. A szentigazban a nyomatékosító szereppel bíró előtag jelentése
’egészen, igazán, nagyon’.

szentel A: 1372 u./ meg ʒentelÿuala (JókK. 71); 1416 u./¹ megʃcènteleʃerè, ʃcētėlètėdbèn sz. (BécsiK.
125, 31) J: 1. [oft fel~, meg~] 1372 u./ ’[?]; (ein)weihen’ (↑); 2. 1510 ’[?]; widmen’ (MargL. 14v) [csak
EWUng.] Sz: ~és 1416 u./¹ (BécsiK. 25) | ~et 1416 u./¹ ’[?]; Schutz’ (BécsiK. 31).
Vitatott eredetű. ⊗ 1. Belső keletkezésű, származékszó. A szentből igeképzővel; az igeképző
funkciójához vö.: igazoligaz, másol stb. – 2. Szláv jövevényszó, valószínűleg a szerb-horvátból vagy a
szlovénból; vö.: szb.-hv. svetiti;; szln. svetiti; – óe. szl. svętiti; szlk. svätiť; or. святить; stb.: felavat,
beavat [< szláv *svętъ ’szent; (vmely) istennek szentelt, neki szánt’; vö. →szent].. – A kétféle
származtatás egymáshoz való viszonyához vö.: ábrázolábráz, tisztel stb. A 2. jelentéshez vö.: ; szb.-hv.
posvetiti ’felavat, beavat; vmit vkinek szentel, ad, ráfordít’; stb.or. посвятить ’ua.’
KSzlJsz. 499; TESz. szent a. is; FiktI. 64

szentencia A: 1474 ʃente͂ ciat (BirkK. 6); 1748 szententziázván sz. (Faludi Ferenc: NySz.); nyj.
estenciát, sëntëncziát (ÚMTsz.) J: 1. 1474 ’ítélet, döntés | (röviden, nyomatékosan formált) vélemény,
nézet; Urteil | Urteilsspruch’ (↑); 2. 1793/ ? ’[?]; (kurz und eindringlich formulierte) Meinung’ (NSz.)
[csak EWUng.], 1807 ’ua.’ (uo.) [csak EWUng.].
Latin jövevényszavak. ⊗ Lat. sententia: ’vélemény, ítélet; állítás’ [< lat. sentire ’érez; felfog, megért’;
stb.].. Megfelelői: ném. Sentenz; fr. sentence; stb.: szentencia. – A korábbi és a nyelvjárási változatok szó
eleji s-es kiejtéséhez vö.: salétrom stb.; az sz-es alakhoz vö.: szeptember stb.
TESz.

szentimentális A: 1806/ sentimentalis (NSz. – Kazinczy: Lev. 4: 276); 1815 legsentimentálabb (NSz. –
Kazinczy: Munkái 4: 9); 1816/ sentimentális (NSz.) [csak EWUng.]; 1844/ Szentimentális (NSz. – Petőfi:
ÖM. 1: 110) J: ’érzelmes | érzelgős; gefühlvoll | sentimental’ | | szentimentalizmus A: 1817
sentimentalismusra (NSz. – Kölcsey: Csok. 107); 1895 szentimentalizmussal (NSz. – Pekár Gy.: Lavinia
94); 1910 Szentimentalizmus (KLatJsz.) [csak EWUng.] J: 1. 1817 ’érzelmesség, érzelgősség;
Sentimentalität, Empfindsamkeit’ (↑); 2. 1913/ ’[?]; Sentimentalismus 〈Richtung der Kunst und Literatur〉’
(NSz.) [csak EWUng.].
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. sentimental sentimentalisch; a n g . sentimental;; f r . sentimental; stb.:
szentimentális | ; n é m . Sentimentalismus;; a n g . sentimentalism;; f r . sentimentalisme; stb.:
szentimentalizmus. A melléknév a ; lat. (k.) sentimentum: ’érzés, érzelem’ [< lat. sentire ’érez’]. szóra
megy vissza. A melléknév első adata az angolból, a főnév első adata a franciából való. – A magyarba a
franciából és a németből került. A szentimentális vagy latinosított végződéssel jött létre a R. szentimentál
(↑1815) szóból vagy a ném. sentimentalisch (↑) hatására. A 2., főnévi jelentés az irodalom és a
művészetek szavaként terjedt el. – A R. szentimentum ’(nemes) érzés, érzelem’ (1784/ (NSz.) a
középlatinból származik (↑).
TESz.; NytÉrt. 93: 20

szentjánosbogár A: 1794 Sz. János-bogár (NSz. – Kármán: Uránia 1: 121); 1856 szentjánosbogarkák
sz. (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Johanniskäfer’ – De vö. 1772 Szent János' bogara ’ua.’ (NSz. – Sartori:
Filosofia 165).
Összetett szó. ⊗ A Szent János ’Keresztelő Szent János’ szn. és a bogár ’EZ NEM KELL’ jelöletlen
birtokos jelzős alárendelő összetétele. Rövidebb változata: jánosbogár ’EZ NEM KELL’ (1794). Az
elnevezés alapja, hogy a rovarfajta Szent János napja táján rajzik. Ugyanez magyarázza a nyelvjárási
szentivánbogár, szentiványi bogár ’ua.’változatokat is, melyek a János szn. magyar Iván változatát
tartalmazzák. Hasonló összetételekhez, illetve szókapcsolatokhoz más nyelvekben vö.: ném.
Johanniswürmchen St. Johannisfliege;; cseh svatojanska muska;; l e . robaczek świętojáński; stb.: ; a
német elnevezés hozzájárulhatott a magyar összetétel kialakulásához. – Egyéb, részben régi, részben
nyelvjárási elnevezései: fényes bogár, tkp. ’világító bogár’ (1589); éjjel tündöklő bogaracska, tkp. ’éjjel
világító bogaracska’ (1604); mécsbogár, tkp. ’lámpásbogár’ (1897); stb.
TESz.; MNy. 72: 310

szentjánoskenyér A: 1778 szent János-kenyér-syrupot (NSz. – Rácz S.: Orv. tan. 1: 229); 1851/
szentjánoskenyeret (NSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1778 ’egy fajta párfány édes ízű gyökere; Wurzel vom
Engelsüß’ (↑); 2. 1851/ ’egy földközi-tengeri fának szárítva cssemegeként fogyasztott lapos, sötétbarna
édeskés termése; Johannisbrot’ (↑) – De vö. 1577 k. ʒent Ianos kenÿereth ’; Wurzel vom Engelsüß, eigtl
'Brot des Sankt Johannes'’ (OrvK. 163).
Összetett szó. ⊗ A Szent János ’Keresztelő Szent János’ szn. és a kenyér ’EZ NEM KELL jelöletlen
birtokos jelzős alárendelő összetétele. Az összetétel mindkét tagja Keresztelő Szent János legendájára
utal; az egy fajta páfrány édes ízű gyökere ’ jelentéshez lásd még: Szent János étele ’EZ NEM KELL’
(1525 k.); Szent János füve, gyökere ’EZ NEM KELL’ (1590); stb. A 2. jelentés jelentéskölcsönzés a
németből: Johannisbrot ’egy földközi tengeri fának szárítva csemegeként fogyasztott lapos, sötétbarna,
édeskés termése ’. Hasonló megnevezések más nyelvekben: ang. Saint John 's bread;; svéd
Johannesbröd; stb.: szentjánoskenyér.
TESz.

szenved A: 1372 u./ ʒemuedendewnk, ʒenuede (JókK. 31, 15); 1416 u./¹ zènuèdnèc (BécsiK. 113); 1512
k. ken zenuendo̗ sz. (WeszprK. 2); 1535 k. zewmwedny sz. (Lánd. 22) [csak EWUng.]; 1553 szenduednec
(Heltai Gáspár: NySz.); 1559 el ... ʃʒeńuede (SzChr. 76a) [csak EWUng.]; 1577 Czenduedhetÿk sz.
(RMNy. 3/2: 107); nyj. szemmed (ÚMTsz.), szënvedhető sz. (MTsz.) J: 1. [heute haupts el~] 1372 u./ ’tűr,
elvisel | 〈bajt, kárt, kellemetlen állapotot stb.〉 elviselni kénytelen; dulden | erleiden’ # (↑); 2. 1416 u./¹
’〈eseményt, magatartást stb.〉 elfogad, jóváhagy | enged, hagy, megenged; hinnehmen | erlauben’ (↑); 3.
1416 u./² ’gyötrődik, kínlódik | kellemetlen, hátrányos helyzetben van; leiden 〈physische od seelische
Qualen〉 | an etw leiden’ # (MünchK. 161); 4. 1493 k. ’kedvel, szível, szeret; gern haben | gut gesinnt sein
〈jmdm, einer Sache〉’ (FestK. 97); 5. [ki~] 1820 ’meghal; sterben’ (NSz. – Kisfaludy K.: Stibor 23); 6.
1870 ’értékben csökken; an Wert verlieren’ (CzF.) Sz: ~et 1372 u./ zenuedetitt ’tűrés, türelem; Geduld’
(JókK. 3) | ~etesség 1372 u./ ʒenvedetteʃʃegÿt ’tartózkodás, önmegtartóztatás, lemondás; Enthaltsamheit’
(JókK. 50) | ~hetlen 1372 u./ ʒenuedethetlen ’tűrhetetlen, elviselhetetlen; unerträglich’ (JókK. 125) | ~és
1456 k. ʒenuedeʃʃel (SermDom. 1: 343) | ~hető 1470 ʒenwedhete ’megengedhető, tűrhető; erträglich’
(SermDom. 2: 269); 1508 ’szenvedni, tűrni képes; geduldig’ (DöbrK. 332) | ~hetlenség 1470 k.
ʒenuedhetlenʃig ’szenvedésnek alá nem vetettség; Zustand, in dem man der Qual nicht unterworfen ist’
(ZirciGl. 2.) | ~ő 1495 e. ʒenuedo̗ knec ’nélkülöző személy; Not leidende Person’ (GuaryK. 125); 1763
’[?]; passiv 〈Verb〉’ (NSz.) [csak EWUng.]; 1781 ’[?]; passives Verb’ (uo.) [csak EWUng.] | ~elem 1812
szenvedelem ’szenvedély; Leidenschaft’ (NyÚSz.) | ~ély 1820 szenvedély ’ua.’ (NSz. – Kisfaludy K.: Párt-
ütők 3) || szenv † A: 1786 szenveimet (NSz. – M. Hírmondó 480); 1787 szenyv (NyÚSz. 303) J: 1. 1786
’szenvedés; Leid’ (↑); 2. 1843 ’szenvedély; Leidenschaft’ (Bugát: Szóhalm.) | | szenveleg ∆ A: 1831 e.
szenvelyg (NyÚSz. Szemere Pál szavai); 1844 szenveleg (NSz. – Czakó: Kalmár és Teng. 13) J:
’〈magatartást, érzelmet stb.〉 kényeskedve színlel, mesterkélten viselkedik; affektieren, sich zieren’.
TESz. szenveleg a. is

szenvtelen A: 1842 szenvtelenségre sz. (NSz. – Berzsenyi: Művei 1: 318); 1855 Szenvtelen (NSz. –
Jósika: Tud. leánya 1: 278) J: ’érzéketlen, közönyös; apathisch, teilnahmslos’.
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ A szenvszenved tőből -telen melléknévképzővel;
vö.: esztelenész, lelketlenlélek stb. – Nyelvújítási szó.
TESz.

szenzáció A: 1789/ sensatiója (NSz.) [csak EWUng.]; 1798 sensátziót (NSz. – M. Merkurius 396–7);
1817 szenszátziót (NSz. – Czövek: Hír. zsiv. 1: 76); 1876 szenzácziós sz. (NSz. – Hevesi L.: Karc. El.) J:
1. 1789/ ’érzéki benyomás | lelki reagálás; Sinneseindruck | seelisches Reagieren’ (↑); 2. 1798 ’feltűnés |
feltűnést keltő esemény; Aufsehen | aufsehenerregendes Ereignis’ # (↑).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Sensation;; ang. sensation; fr. sensation; stb.: érzés, érzelem; : ’szenzáció,
benyomás’, az angolban és a franciában ’feltűnés, benyomás’. Lásd még: lat. (k.) sensatio ’érzés, érzéki
benyomás, felfogás stb.’ [< lat. sensus ’érzelem, értelem’ [< lat. sentire ’érez’]].. A franciából terjedt el. –
A magyarba főként a németből került, latin végződéssel.
TESz.

szennyes A: 1211 Zennes szn. (PRT. 10: 510); 1213/ ? Scenues hn. (VárReg. 378.) [csak EWUng.];
[1279]/ Zenyes hn. (ÁÚO. 4: 178) [csak EWUng.]; 1372 Zennyes szn. (OklSz.); 1519 k. zennieʃ (DebrK.
47); 1583 ʒenieʃet (RMNy. 2/2: 303) J: mn 1211 ’piszkos, mocskos; schmutzig | unflätig’ (↑) | fn 1583
’szennyes ruha; schmutzige Wäsche’ (↑) Sz: ~ít 1474 ʒenṅeʃɵhe (BirkK. 3) || szenny A: 1211 ? Senned sz.
szn. (PRT. 10: 506) [csak EWUng.]; 1456 k. ʒenÿetetth wala sz. (SermDom. 2: 142); 1519 zennyeben
(CornK. 91) J: 1. 1211 ? ’valamit elcsúfító piszok; Schmutz. Unflat’ (↑), 1456 k. ’ua.’ (↑); 2. 1211 ?
’erkölcsi tisztátalanság; sittliche Unreinheit, Makel’ (↑), 1474 ’ua.’ (BirkK. 3) Sz: ~ít 1456 k. ’[?];
beschmutzen’ (↑) | be~ez 1585 Bé szennyezoͤ m (Cal. 355).
A szócsalád alapja a szennyes: bizonytalan eredetű, esetleg szóhasadás eredménye. ⊗ A szenes ’széntől
szennyes’szén szóból keletkezhetett n > ny palatalizálócióval és a szó belseji mássalhangzó
megkettőzésével. – A szenny elvonás lehet a szennyesből. A magyarázat nehézsége, hogy a szennyes
korábbi adatolású, mint a feltételezett alapszó.
NNyv. 4: 41; TESz.

szép A: [1127–31] ? Scipched sz. szn. (Fejérpataky: Okl. II. István kir. korából 17); 1138/ Zepeʃíensi sz.
szn. [lat. végződéssel] (MNy. 32: 206); 1200 k. Ciploc hn. (Györffy 1: 145); [1200] k. Zepus sz. hn. (An.
32.); 13. sz. k./ ʃcepʃegud sz. (ÓMS.); 1372 u./ ʒepp (JókK. 14); 1372/ ʒep [-b: KomparSf] (JókK. 130);
1416 u./¹ zėp (BécsiK. 31) J: mn 1. [1127–31] ? ’gyönyörködtető, tetszetős; schön’ # (↑), 13. sz. k./ ’ua.’
(ÓMS.); 2. 1525/ ’erkölcsileg jó, megfelelő; richtig, schicklich’ (TörtTár. 1908.: 80); 3. [in adv Funktion]
1585 ’jól, megfelelően; schön’ (Cal. 381); 4. 1608 ’jókora | tetemes, nagy; beträchtlich | bedeutend, groß’
# (Szenczi Molnár Albert: NySz.); 5. 1644 ’kedvező | hasznos; günstig | nützlich’ (MonOkm. 24: 139) | fn
1. 1416 u./³ ’valaminek a legszebbje, java; das Schönste, das Beste’ (AporK. 12); 2. 1590 ? ’szép személy,
szép nő; die Schöne’ (Károlyi Gáspár: NySz.), 1786 ’ua.’ (RefNy. 450); 3. 1815 ’szépség; Schönheit’
(Nyr. 3: 501) Sz: ~ség 13. sz. k./ (↑) | ~ségű [nur in Synt] 1372 u./ ʒepʃegew (JókK. 61) | ~ít 1423 k.
ʒcipehtlek (MNy. 77: 508) [csak EWUng.] | ~séges 1493 k. Zepʃeeges (FestK. 15) | ~ül 1522 zepwltettek
sz. (KeszthK. 396) | ~~eleg 1835 szépelgő sz. (Kunoss: Gyal. Galant) | ~ítkezik 1956 szépítkezés sz.
(NSz. – Urbán E.: Istenítélet Cs. 10/2: 261).
Valószínűleg örökség a finnugor korból. ⊗ Finn seppä: ’kovács, mester, művész’, N. ’ügyes,
rátermett’; ;lp. (N.) čæp'pe: ’ua., okos; kovács’ [fgr. *śeppä ’ügyes, rátermett’].. A rokon nyelvekbéli
lehetséges megfelelésekhez vö.: vog. R. mašter ’mester; ügyes, jártas’osztj. (Kam.) tus ’mester’ : (Szin.)
tus ’szép’;kaz. šebär ’mester’: ; kar. čibär ’szép’; lásd még: ügyesügy¹. A szó belseji *pp > ; m . p
változáshoz vö.: lep, lép stb. A szó belseji magánhangzó eredetileg ë, illetve i lehetett, mely a szebb
középfokú alakban is rövid maradt. A jelentések az eredeti 1., melléknévi jelentésből feljődtek ki; a
melléknévi 2. jelentéshez vö.: ; finn hyvä ’szép; jó ’; a 4. jelentéshez vö.: ; ol. bello ’szép; jelentős.’
MNy. 4: 459; UAJb. 28: 58; NyK. 66: 105; TESz.; MSzFE.

szép-¹ 1. ~anya A: 1533 ʃeep Anyadba (MNy. 4: 318) J: ’nagyanya | valamelyik dédszülő (nagy)anyja;
Großmutter | Urgroßmutter’ | ~atya † A: 1561 sib attiok (Meliusz Péter: NySz.) J: ’szépapa; Großvater |
Urgroßvater’ | ~apa A: 1565 ʃʒêp apia (MNy. 14: 207) J: ’nagyapa | valamelyik dédszülő (nagy)apja;
Großvater | Urgroßvater’.
Összetételi előtag, azonos a →szép ’nagy’ ⊗ szóval. Az összetételek a nagyanya, nagyapa stb. nagy-¹
párhuzamos alakjai. Eleinte közvetlenül a nagyszülőkre vonatkoztak, később általában a felmenőkre.
MNy. 4: 318; TESz. szép- a. is

szép-² 1. ~író A: 1761 szép iróval (NSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1761 ’[?]; Belletrist’ (↑); 2. 1794 ’[?];
Kalligraph’ (NSz.) [csak EWUng.] | ~lélek A: 1800 Szép lelkek (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[?];
Schöngeist’ | ~művészet A: 1824 Szép művészetek (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; die schönen Künste’ |
~irodalom A: 1844 szépirodalmi sz. (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Belletristik’ | Ilyenek még: ~nem ’[?];
das schöne Geschlecht’ (1748: NyÚSz.); ~érzék ’[?]; Gefühl für das Schöne’ (1847: NSz.).
Tükörfordítás előtagja, azonos a →szép ’EZ NEM KELL’ ⊗ szóval. A tükörfordítások német minta
alapján keletkezett összetett szavak; vö.: Schöngeist, die schönen Künste stb. – A szépirodalom korábbi
megnevezése: szépliteratúta ’EZ NEM KELL’ (1818 (NSz.), amely a ném. schöne Literatur ’ua.’
részfordítása.

szeparál A: 1644 separaltuk (MNy. 69: 235) [csak EWUng.]; 1662 separálva sz. (KárOkl. 4: 435)
[csak EWUng.]; 1891 szeparálták (NSz. – Bródy S.: Szinészvér 330); nyj. szëpëráll (Nyr. 110: 201) [csak
EWUng.] J: ’elkülönít, elválaszt; absondern, trennen’ | | szeparé ∆ A: 1899 szeparé (NSz. – Dankó P.:
Cigányszer. 34) J: ’〈vendéglőben, kávéházban, mulatóban〉 különszoba, elkülönített fülke, rekesz;
Séparée’.
A szócsalád időrendben korábbi tagja a szeparál: latin jövevényszó. ⊗ Lat. separare: ’elkülönít,
elválaszt’ [< lat. se(d) ’magának’ + parare ’elkészít’].. Megfelelői: ném. separieren; fr. séparer; stb.:
elkülönít, elválaszt. A korábbi változatok szó eleji s-es kiejtéséhez vö.: salétrom stb. Az sz-es alakhoz vö.:
szeptember stb. – A szeparé német jövevényszó: Séparée,Séparé ’étteremben, kávéházban kisebb
asztaltársaságok részére elkülönített különterem ’ [< fr. (chambre) séparée ’különszoba’]..
TESz.

szepe × A: 1138/ ? Cepe szn. (MNy. 32: 203); 1657 Szépe (MNy. 90: 253) [csak EWUng.]; 1685 szepe
(Nyr. 32: 158); 1785 tzepe (MNy. 36: 336) J: 1. 1657 ? ’pettyes szőrű 〈ló〉 | szeplős; gesprenkeltes Haar
habend 〈Pferd〉 | sommersprossig’ (↑), 1685 ’ua.’ (↑); 2. 1657 ? ’szőke, fehéres, sárgásszürke, fakó 〈ló,
ember〉 | rőt 〈ló, ember〉; blond, fahl | rothaarig 〈Pferd, Mensch〉’ (↑), 1784 ’ua.’ (SzD. 77).
TESz.

szepeg A: 1372 u./ ʒypegeʃeknek sz. (JókK. 65); 1456 k. ʒypegekh (SermDom. 2: 256); 1508
zoͤ poͤ geʃoͤ mben sz. (DöbrK. 20); 1590 czepeges sz. (Károlyi Gáspár: NySz.); 1805 szëpëg (NSz. –
Verseghy F.: Tiszta Magy. 147); nyj. szëppëg, züpög (ÚMTsz.) J: 1. 1372 u./ ’zokog; schluchzen’ (↑); 2.
1718 e. ’ijedezik, félelemtől reszket | vacog; Angst haben | zittern’ (MonÍrók. 8: 326); 3. 1775 ’sírás után
kapkodva szedi a levegőt, hüppög, szipog; schnobern, wimmern’ (NSz. – Kónyi J.: Ábel 81) || szeppen A:
1598 ? Meg szeppenni sz. (Baronyai Decsi János: NySz.); 1618 Megszeppen (Szenczi Molnár Albert:
NySz.); 1838 szöppenni sz. (Tsz.); 1870 szėppen (CzF.) J: [haupts meg~] ’[?]; Angst bekommen’.
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ A szótő egyrészről a palatoveláris párhuzamosság alapján összefügg a
szipszív¹; lásd még: szippant) tővel, másrészről feltehetőleg öszzefügg a sepeddel is. A végződése:
gyakorító és mozzanatos képző. A szepeg 2. jelentése és a szeppen jelentése: metonímiaretten. – A szepeg
ma leginkább a 3. jelentésében használatos.
TESz.

szepelkedik × A: 1569 ʃzepelkegiek ▼ [d-j] (RMNy. 3/2: 88); 1578 sepelkedhetic sz. (Bornemisza
Péter: NySz.); 1585 zapelkoͤ doͤ m [ɔ: zepelkoͤ doͤ m] (Cal. 700); 1604 Szoͤ pelkedem (MA. Nítor); 1621
Szepélkedem (MA.); 1818 szepekedik (NSz. – Verseghy F.: Magy. Gramm. 218); 1870 szepelkėdik (CzF.)
J: ’igyekszik, törekszik, erőlködik; sich bemühen, sich anstrengen’.
Valószínűleg szláv jövevényszó , magyar képzővel. ⊗ Vö.: óe. szl. spěti ’halad, fejlődik’; szln. N. spę́ ti
’siet; növekszik, fejlődik’; szlk. spiet' ’vhová megy, vhová irányul, vmihez közeledik’; or. спеть:
’kifejlődik, megérik; odébb megy’.; stb.indoeurópai eredetű; vö.: [óind sphā́ yatē ’fejlődik, növekszik,
gyarapodik’; ; lat. spes ’várakozás, remény’; stb.].. – A végződés: -kedik gyakorító-visszaható képző. Az
eredeti jelentése ’siet, igyekszik’ lehetett; az adatokkal alátámasztott jelentésárnyalatok valószínűleg
metonimikusan keletkeztek. Bár a szepelkedik onomatopoetikus eredetű szócsaládként való magyarázata
nem meggyőző, az igékből különböző gyakorító képzőkkel létrehozott nyelvjárási szavak, mint a szepetel
’〈gabonát〉 vet; ide-oda lök, rakosgat’ (1816) és szepeleg ’izeg-mozog, forgolódik’ (1832) nyelvjárási
szavak, illetve a szóhasadással létrejött cipekedikige arra utalnak, hogy a szepelkediket a nyelvérzék
onomatopoetikus szónak érezte. – Ide tartozik, de a cipekedikhez is közel áll: R. felceppekezik ’(lassan)
összesezdi magát’ (1566 (HFab. 136).
MNy. 68: 270; TESz.
 szepet × A: 1576 zepetet (ErdPorta 304: Kakuk); 1693 szépetekben (MonÍrók. 15: 71) J: 1. 1576
’utazóláda; Reisekoffer’ (↑); 2. 1784 ’szatypr; Einkauftasche’ (SzD. 79).
Oszmán-török jövevényszó. ⊗ Oszm. sepet ’kosár, R. bőrrel bevont, lóra helyezhető kosár’ [< újperzsa
sapad säpäd ’kosár’].. Megfelelői: ; szb.-hv. sepet;; rom. sipet;; újgör. σεπέτι; stb.: fonott kosár, koffer.
KSzlJsz. 753; ÉlOsm. 358; TESz.

szeplő A: 13. sz. e./ ʃceplev (KT.); 1416 u./¹ zèplo̗ (BécsiK. 117); 1456 k. ʒeple (SermDom. 2: 398);
1456 k. ʒeplu (SermDom. 1: 464); 1559 meg ʃʒoͤ ploͤ ʃittetec sz. (SzChr. 14b) [csak EWUng.]; 1649 szoͤ plé
(Keresztúri Pál: NySz.); 1805 szëplö́ (NSz. – Verseghy F.: Tiszta Magy. 134); nyj. cë̬ plő (ÚMTsz.) J: 1.
13. sz. e./ ’becsületen, tisztességen esett folt; Makel, Schandfleck’ (↑); 2. 1405 k. ’ránc arcon, homlokon;
Runzel im Gesicht’ (SchlSzj. 332.); 3. 1405 k. ’a bőrfesték helyi lerakódása következtében keletkező apró
barnás vagy vöröses folt(ok) | nagyobb foltok a bőrön; Sommersprosse | Leberfleck usw’ # (SchlSzj.
323.); 4. 1513 ’〈állaton, növényen, tárgyon〉 kisebb színes petty(ek); arbiges Tüpfchen 〈auf Tieren,
Pflanzen, Sachen〉’ (NagyszK. 57); 5. [als Attr] 1527 ’bűn; Sünde’ (ÉrdyK. 215); 6. 1585 ’kosz, rüh;
Räude, Krätze’ (Cal. 795); 7. 1585 ’pattanás, szemölcs, himlőhely; Wimmerl, Warze, Pockennarbe’ (Cal.
602); 8. 1708 ’egy fajta kiütéssel járó betegség; Art Krankheit mit (Finnen)ausschlag’ (Magyary-Kossa:
OrvEml. 2: 310) Sz: ~telen, ~tlen 1456 k. ʒepletelen (SermDom. 1: 303); 1515 k. ʒeplewtlen (AporK.
169) | ~sít 1510 zeplevʃehtenem (MargL. 31) | ~s 1519 zepló̗ ʃ (JordK. 93) | ~tel 1520 zepletel ’[?];
unbefleckt, makellos’ (GyöngyGl. 125.) [csak EWUng.].
Valószínűleg jövevényszó egy honfoglalás előtti török nyelvből. ⊗ Csag. sipkil;; üzb. säpkil;; kirg.
säpkil; stb.: szeplő. Lásd még: ; az. säpki;ujg. mod. säpkü, säpgün: ’kiütés’ továbbá esetleg ; csuv. saplə̂k
’folt’ is [< török *säp- vagy *sep- ’elszór, elhint’].. Megfelelői: ; mong. seb ’folt; korpa; tisztát(a)lanság’.
A származtatást valamelyest nehezíti, hogy a magyar szónak nincs pontos megfelelője a törökben, csak
más képzőkkel ellátott származékok ismertek; a csuvas szó idetartozása több szempontból is kérdéses. Az
eredeti igenévszó névszói értékű tagjára utalhatott a ; török -kil képző denominális jellege, továbbá a
mongol szó is. A magyarba átkerült alak: *seplik;; a szóvéghez vö.: bölcső, gyeplő stb. A magyarba az
első szótagbeli ë-s alakja kerülhetett át. A jelentések az eredeti 3. jelentésből keletkeztek metaforikus (a
2., 4., 6–8. jelentés), illetve elvont (1. és 5. jelentés) használatban. A szeplőtel származékhoz vö.: fiatal.
MNy. 3: 317, 38: 8; TESz.; TörK. 315

szépszerint ∆ A: 1687 szépszerént (MonOkm. 15: 108); 1774 szép szerint (NSz. – Bárótzi: Kassándra
6: 46) J: ’önként | békés úton, erőszak nélkül; ungenötigt, freiwillig | auf gütlichem Wege’ || szépszerével
A: 1772 szép szerivel (Nyr. 101: 218) [csak EWUng.]; 1783 szép szerével (NSz. – M. Hírmondó 350);
1837 szépszerivel (NSz.) [csak EWUng.] J: ’önként; ungenötigt, freiwillig’.
Összetett szó. ⊗ A szép + szerint, illetve szerévelszer² E/3. személyű birtokos személyjellel és -vel
társhatározóraggal) tagokból áll. – Ugyanabból a lexémából, másik jelentéssel és másik képzővel: R. szép
szerrel ’békés úton’ (1575).
TESz. szépszerével a. is

szeptember A: 1416 u./² September (MünchK. 9); 1836/ szeptember (NSz. – Jósika: Zólyomi 241); nyj.
szëktëmbër (StUnBB. 1958. 1: 191), szettembër (ÚMTsz.) J: ’[?]; September’ #.
Latin jövevényszavak. ⊗ Lat. (mensis) September: ’szeptember’ [< lat. septem ’hét’].. Eredetileg a
római naptár szerint márciussal kezdődő év hetedik hónapját jelölte; ehhez vö.: október, november,
december. Megfelelői: ném. September; fr. septembre; stb.: szeptember. – A korábbi változatok szó eleji s-
es kiejtéséhez vö.: salétrom stb. Az sz-es alak másodlagos keletkezésű, a klasszicizáló latin, illetve a
német kiejtés alapjánszakramentum, szentencia stb.– Más, részben régi, részben nyelvjárási
megnevezések: Szent Mihály hava ’EZ NEM KELL’ (1540–50 (SzCal. A8a); előszüret ’EZ NEM KELL’,
szüret ’EZ NEM KELL’, kielnced hó, tkp. ’kilencedik hónap’, őszelő ’EZ NEM KELL’ (1810 k. (MNy.
61: 107).
TESz.

szer¹ × A: [1200] k. ʃcerÿ sz. hn. (An. 40.); (†1015) [1220 k./] Zeru hn. (DHA. 74) [csak EWUng.];
1254 Sceuleuscer hn. (OklSz.) [csak EWUng.]; 1340/ Telukzyr hn. (OklSz.); 1575 ʃʒeren (HChr. 134a)
[csak EWUng.]; 1870 szėr (CzF.) [csak EWUng.] J: ’határrész, falurész | utca, házsor; Bodenfläche,
Ortsteil, Dorfteil, Häuserreihe’.
Valószínűleg jövevényszó egy honfoglalás előtti, csuvas típusú török nyelvből. ⊗ Csuv. śǝ̑r ’föld’; –
Kāšγ yer, yir ’föld, talaj; hely’; csag. yär: ’föld, ország; hely’;oszm. yer: ’föld, talaj; hely’; stb. [török
eredetű].. A magyarba átkerült alak: *śer. A szókezdő sz-hez vö.: szél² , szőlő stb. A magyarban
jelentésszűkülés mehetett végbe, elsősorban bizonyos helyek megjelölésére használhatták. Jelentése a
szer² helyre és időre vonatkozó jelentésével keveredhetett.
TED. 954; MNy. 69: 482; TESz. szer a. is

szer² A: 1372 u./ ʒeruel (JókK. 35) [csak EWUng.]; 1416 u./¹ zėɂėuèl (BécsiK. 53); 1416 u./² ʒèɂenèc
(MünchK. 107); nyj. ször (MTsz.) [csak EWUng.] J: fn 1. 1372 u./ ’rend, elrendezés; Ordnung |
Anordnung’ (JókK. 107) [csak EWUng.]; 2. 1372 u./ ’megfelelő mód, eljárás; Weise, Verfahren’ (JókK.
35); 3. 1372 u./ ’időbeli sor, egymásutániság, sorrakerülés; zeitliche Reihenfolge’ (JókK. 53); 4. 1416 u./¹
’sor | réteg; Reihe | Schicht’ (BécsiK. 148, a Vulgáta-beli téves fordítás nyomán); 5. 1456 k. ’mérték,
mértéktartás; Maß, Zurückhaltung’ (SermDom. 1: 160); 6. 1527 ’[?]; Teil von etw’ (ÉrdyK. 59) [csak
EWUng.]; 7. 1531 ’felszerelés, valamihez hozzátartozó holmi, valamihez kellő eszköz; Gerät’ (ÉrsK. 59)
[csak EWUng.]; 8. 1541 e. ’hatékony anyag; Mittel, Arznei’ # (RMNy. 2/2: 47) [csak EWUng.]; 9. 1748
’szolgálatban sorra kerülő személy; Person’ (Faludi Ferenc: NySz. kapus-szer); 10. 1757 ’szertartás;
Zeremonie’ (NSz. – Bertalanffi P.: Világ 662); 11. 1798 ’geometriai arány; geom Verhältnis’ (NSz. –
Dugonics: Tud. 3: 4); 12. 1863 ’szerződés | szövetség; Vertrag, Bündnis’ (NSz. – Lisznyai-alb. 54) | mn
1613 ? ’ügyes, képes, készséges | ügyeskedő; bereitwillig | geschickt’ (Pázmány Péter: NySz.), 1790 ’ua.’
(NSz. – Kazinczy: Orpheus 1: 397) Sz: ~telen 1470 ʒertelen hsz (SermDom. 2: 221); 1517 mn (DomK.
62) | ~telenít 1470 ʒerteleneth ’rendetlenné tesz’ (SermDom. 2: 249) | ~es 1522 Sceres szn. (MNyTK. 86:
46) | ~telenkedik 1630 szertelenkedik (Szenczi Molnár Albert: NySz.).
Örökség az uráli korból. ⊗ Vog. (AK., P., Szo.) sir: ’mód’., (É.) sir ’ua., jelleg, minőség, állapot; fajta,
nemzetség; hagyomány, szokás, népszokás ’; osztj. (DN.) sir ’jellegű, -féle’, (O.) śir, sir ’hagyomány,
szokás; törvény; -féle’; zürj. R. śer ’szokás, hagyomány, divat, mód’; cser. (KH.) sər ’lelkület, jellem;
természet, mód; szokás, minőség; felépítés, szerkezet’; – szam. jur. śerɁ ’dolog, ügy; rossz dolog;
〈névutóként〉 módon’; szam. jen. śieɁsie? ’dolog, holmi’; szam. tvg. sier ’ua.’ [uráli *śerɜ ’sor, rend’]..
Megfelelői: ; juk. ša šair ’valami’. A szócsalád alaktani tulajdonságai alapján feltehető korábbi igenévszói
jellegeszerelem, szerk stb. A jelentések alapja az ’összefogás, egyesülés’ jelentés lehet; a kései főnévi
jelentések esetében feltehető a származékok és összetételek jelentésbesugárzása. – Anonymus
népetimológiásan összekapcsolja a ʃcerÿszer helynevet a szer-vel, és tévesen ’rendezett, rögzített’
jelentést tulajdonít neki. – A szer előbb névutóvá fejlődött; vö.: 1416/¹Vtolzeɂen ’utolsó sorban’ (BécsiK.
90); ez később számhatározó, illetve időhatározó raggá fejlődött; vö.: 1372 u./ʃʒokʒor ’sokszor’, elewʒer
’először’ (JókK. 45, 6). – A szer² taggal alkotott összetett szavak: R. szerbeszéd ’elbeszélés’ (vö.: 1372
u./ʒerbeʒedet JókK. 122); N. félbe-szerbe ’félbe-félbe; félbehagyott, befejezetlen’ (az előtaghoz vö.: fél²);
stb.
s-Laute. 107; NytÉrt. 30: 3; NyI. 2: 117; TESz. szer, félbeszerbe a. is; MSzFE.

szeráj ∆ A: 1579 szarayara (BudBLev. 171); 1628 szerájban (MonTME. 4: 78); 1784 Serráljába (NSz.
– Pétzeli: Zayr A2); 1791 Szérállyit (NSz. – Aranka Gy.: Budai basa 60) J: 1. 1579 ’〈1920-ig a török
birodalomban〉 a szultán vagy más előkelőség palotája; Serail’ (↑); 2. 1784 ’hárem; Harem’ (↑).
Oszmán-török jövevényszó. ⊗ Oszm. sarayR. seray: ’szultáni palota; palota’ [< újperzsa sarāy ’ház,
palota; nagy épület; királyi palota, királyi udvar’].. Megfelelői: ; rom. serai R. saraiй; ; blg. сарай; szb.-
hv. saraj; stb.: (szultáni) palota ; lásd még: ; ném. Serail; fr. sérail; stb.: ; ’hárem’. – A 2. jelentés a
nyugati nyelvek hatását is mutathatja. Ma leginkább 1. jelentésében, történelmi műszóként használatos.
ÉlOsm. 350; TESz.

szerb A: 1516 Zerbfalwa hn. (Csánki 5: 138); 1602/ szerviusok (MNy. 79: 248) [csak EWUng.]; 1757
Serbus (MNy. 74: 512) [csak EWUng.]; 1783 Serbek, serbilusok (MNy. 8: 34); 1801 Szerbusok (NSz. –
Dugonics: Magyar. Uradalm. 112) J: fn 1516 ’déli szláv nyelvet beszélő, főleg Szerbiában lakó, illetőleg
onnan származó személy; Serbe’ # (↑) | mn 1801 ’a szerbekkel kapcsolatus, rájuk vonatkozó; serbisch’ #
(NSz. – Molnár J.: Könyvház 14: 413).
Szerb-horvát jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. Srb Srbin Srblin: ’szerb’egy régi [szláv törzsnévből; vö.: szláv
*sьr̥ bъ ’egy nagycsaládba tartozó személy’].. A szerb-horvát jövevényszó megfelelői más szláv
nyelvekben, illetve a románban: szln. Srb;; szlk. Srb;; or. серб; stb.: szerb , illetve ; rom. sîrb ’ua.szerb’.
– A magyarba először az 1389-es rigómezei csata után, a menekülő szerbek közvetítésével került át,
azonban a gyakran használt rác szó miatt nem vált elterjedtté. Meghonosodására csak később került sor,
főként irodalmi úton; e folyamatban fontos szerepet játszottak a szervius, serbus stb. változatok is. A
szerb kiszorította az irodalmi nyelvből a rác szót és a nyelvjárásokba is bekerült. – A Szirb falva (1405)
földrajzi név előtagja külön átvétel a románból (↑).
HonfMg. 166; TESz.

szerda A: 1177/ Zeredahel hn. (Györffy 1: 392); 1231 Zerida szn. (OklSz.); [1237–40] ? Serda, Zyrida
szn. (PRT. 1: 784, 775); 1258/ Zerdahel hn. (Gy. 2: 634) [csak EWUng.]; 1332–5 Zerada, Zoradahel hn.
(Györffy 1: 392); 1372 u./ ʒeredara (JókK. 26); 1805 szërda (NSz. – Verseghy F.: Tiszta Magy. 116); nyj.
szarada, szërëda (MTsz.), szörë̥ da (ÚMTsz.) J: 1. 1177/ ’a kedd és a csütörtök közé eső nap; Mittwoch’ #
(↑); 2. 1840 ’tarisznya; Ranzen’ (MTsz.); 3. 1903 ’hetivásár; Wochenmarkt’ (NyF. 9.: 12) Sz: szer(e)dás
1435 szn. (MNy. 67: 234); [auch als Attr] 1771 ’; am Mittwoch fastende Person’ (NytudÉrt. 38: 70); 1836
’tarisznya | kötényzseb; Ranzen | Schürzentasche’ (NytudÉrt. 38: 68).
Szláv jövevényszó, valószínűleg a szerb-horvátból vagy a szlovénból. ⊗ Szb.-hv. srijeda N. srêda,
srîda ’közép; szerda’; szln. sreda: ’ua.’; – ;óe. szl. srěda: ’ua.’;szlk. streda: ’szerda’;or. среда середа:
’ua.’; stb. [indoeurópai eredetű; vö.:lat. cor. cordis birtokos eset; ; örm. sirt: ’szív’; stb.].. A ’közép >
szerda’ jelentésváltozás a szláv nyelvekben ment végbe, feltehetőleg a ; ném. (ófn.) mittawëcha ’ua.’
mintájára. – A magyarba a keresztény terminológia részeként került, valószínűleg egy déli szláv nyelvből;
lásd még: csütörtök, péntek. A szó eleji mássalhangzó-torlódás feloldásával előbb létrejött a szereda
változat, melyből a második nyílt szótagbeli magánhangzó kiesésével a nyelvterület középső és nyugati
részein szerdalett. A Szeredahely ~ Szerdahely (↑) földrajzi névi alakok a szerdai napon tartott vásárokra
utalnak; a 3. jelentés kialakulását e vásárok gyakori volta magyarázza. A szeredás származéknak az 1836-
os adatbeli jelentése ugyancsak a szerdai napokon tartott hetivásárral függ össze, ugyanis a parasztok
ilyen tarisznyákkal jártak a vásárba. A szerda 2. jelentése valószínűleg a szeredás származékszó e
jelentésére utal vissza.
MSzlJsz. 1/2: 265; KSzlJsz. 500; Nyr. 88: 188; TESz. szeredás a. is

szerdék¹ × A: 1395 k. ʃerdek (BesztSzj. 1012.); 1594 ʃʒerdiket (MNy. 52: 499); 1604 Szerdéc (MA.);
1702 szérdékhez (Miskolczi Gáspár: NySz. Szërdék); 1763 Sérdék (NSz. – Szakátsmesterség 84); 1808
szérdekes sz. (NSz. – Kresznerics: Közm. 2: 16); nyj. szerdëk, szërdék (MTsz.), szirdík (ÚMTsz.) J: 1.
1395 k. ’aludttejszerű, megsűrűsödött tejtermék; geronnene Milch’ (↑); 2. 1788 ’kotyvalék, különböző
ételféle; Gekoch’ (NSz. – Dugonics: Etelka 1: 78); 3. 1897 ’lekvár alja, sűrű része; fester Teil der
Marmelade’ (MTsz.).
Származékszó. ⊗ Egy eredeti igenévszó igei értékű tagjából, melynek névszói értékű tagja a szer². A
végződése: -dék névszóképzőajándék, szándék stb. A szó olyan jelentések alapján jöhetett létre, mint a
feltehető alapszó ’csoportokat képez; csatlakozik vkihez, összeverődik vkivel’ jelentése. – Szerkezetét
tekintve azonos a szerdék²-vel, mégis attól függetlenül jött létre.
NytÉrt. 30: 20; TESz.

szerdék² ∆ A: 1565 szérdék (Meliusz Péter: NySz.); 1711 szerdíket (IrtörtKözl. 14: 341); 1759/ ?
szerdékkel (NSz. – Csíksomlyói miszt. 129, az adat kora, a közlés hitelessége kérdéses); 1807 szerdék
(Gvadányi József: NySz. 1. Szërdék); 1822 Szírdék (NSz. – Liptay Sám.: Parn. 37); nyj. szërdék (MTsz.),
szördék (OrmSz.) J: 1. 1565 ’szerzemény, zsákmány; Anschaffung, Gewinn, Beute’ (↑); 2. 1820 ’(furcsa)
dolog, tárgy; (sonderbares) Ding’ (NSz. – Fáy A.: Meséi 106); 3. 1824 ’(különös) személy, teremtés, alak,
szerzet; (merkwürdige) Person’ (NSz. – Fáy A.: Kedv-csapongások 2: 86); 4. 1855–60 ’szerkezet,
szerkezeti alkatrész; Apparat | Bestandteil’ (MNy. 38: 309, ).
Származékszó. ⊗ Egy eredeti igenévszó igei értékű tagjából, melynek névszói értékű tagja a szer². A
végződése: -dék névszóképzőszerdék¹ , szándék stb. A szó keletkezésének alapja a feltehető alapszó
’rendez, elrendez; egymáshoz illeszt, összeilleszt;’ jelentése lehetett; ehhez vö.: a szer² ’sor; csoport;
réteg’ jelentését; a jelentésekhez lásd még: szerez. – Szerkezetét tekintve a szó azonos a szerdék¹-gyel, ám
attól függetlenül jött létre. – A szerdák ’összegyűjtött hadnép, sereg; csőcselék, csürhe’ (1791) éppúgy
lehet a szerdék¹ adata, mint a szerdék²-é.
MNy. 30: 182; TESz.

szerecsen A: 1138/ Scerecín szn. (MNy. 32: 132); [1165] k. zerechen szn. (MonStrig. 1: 118); 1215/
Scereʃun szn. (VárReg. 176.); 1375 ? Schereczeni [es. nem m.] (MNy. 53: 270); 1387 zerrechyn (MNy.
83: 253) [csak EWUng.]; 1395 k. ʃerechen (BesztSzj. 84.); 1416 u./¹ Zèɂèʟē (BécsiK. 11); 1533 Sereczoͤ n
(Murm. 1499.); 1750 ʃzeretʃeny (Wagner: Phras. Suffimentum); 1805 szerecsëny (NSz. – Verseghy F.:
Tiszta Magy. 133); nyj. szercsöny (ÚMTsz.) J: fn 1. 1138/ ? ’arab, izmaelita; Araber | Ismaelit’ (↑), 1387
’ua.’ (↑); 2. 1395 k. ’fekete ember, néger; Neger’ (BesztSzj. 84.) | mn 1. 1375 ? ’az arabokkal,
izmaelitákkal kapcsolatos, rájuk vonatkozó, tőlük származó; arabisch | ismaelitisch’ (MNy. 53: 270) [csak
EWUng.], 1518 k. ’ua.’ (PeerK. 38) [csak EWUng.]; 2. 1651 ’fekete, néger; negerisch’ (Zrínyi 1: 22).
Olasz (é.) jövevényszó. ⊗ Ol. (tr.) sarisin, (vel.) sarasin saresin (giul.) serefin. – ; o l . saracene
saracino: ’szaracén, muzulmán; pohánka’ [lat. Saracenus Saracenum tárgyeset ’Dél-Arábia (Boldog
Arábia) lakosa’; vö. →szaracén].. – A legrégebbi olasz jövevényszavaink egyike. Kezdőhangja már a
korai adatokban is sz voltszamár, szappan stb. A 2., melléknévi jelentés metonimikus használatban jött
létre.
Nyr. 39: 258; MNy. 66: 154; TESz.

szerel A: 1807 fölszerelés sz. (NyÚSz.); 1852 szerelvén sz. (NSz.) [csak EWUng.]; 1864 fölszėrėl
(CzF.) J: 1. [föl~] 1807 ’a szükséges dolgokkal, szerszámokkal ellát; aus-, aufrüsten’ # (↑); 2. [le~] 1852
’〈hadsereget, ellenfelet〉 lefegyverez, támadásra képtelenné tesz, visszakozásra késztet, szándékától eltérít
| 〈katonát〉 a katonáskodás kötelékéből elbocsát; entwaffnen | abrüsten 〈trans〉’ # (NSz. – Jósika M.: Magy.
csal. 4: 85); 3. [le~] 1865 ’a fölszerelést leszedi; Gerüst wegnehmen’ # (CzF. leszerel); 4. 1880 ’valamely
készülék, műszaki berendezés alkatrészeinek összeállításával, elhelyezésével, szétbontásával,
leszedésével foglalkozik; zusammenstellen, auf-, abmontieren’ # (NSz. – Arany J.: Arist. 1: 63); 5. 1880
’hangszerel | valamihez hozzáhangol, hozzáalkalmaz; instrumentieren | mit etw abstimmen’ (NSz. –
Arany J.: Arist. 1: 68); 6. 1885 ’〈mozdony〉 üzemanyagot vesz fel; Betriebsmaterial nehmen 〈Lokomotive〉’
(Révész: VasutiSz. Verproviantirungsstation); 7. [vkit ~] 1903 ’〈sportban ellenfél játékost〉 támadásban
megakadályoz; einem den Ball abnehmen’ # (Sportny. 265); 8. [le~] 1940 ’katonáskodást, ritkán
munkaviszonyt befejez; abrüsten 〈intrans | Soldat, auch Arbeiter〉’ # (NSz. – József J.: József A. élete 6)
Sz: ~és 1807 ’[?]; Ausrüstung’ (↑) | ~ék 1851 szerelékkel ’[?]; ds | Armatur’ (NSz. – Remény 1: 325) |
~vény 1859 szerelvények ’ua.’ (NSz. – Vas G.: Mult. eml. 1: 100); 1880 ’[?]; Eisenbahnzug’ (NSz.) [csak
EWUng.] | ~ő 1873 szerelő PartzPräs (NSz. – Orbán B.: Székelyföld 6: 236); 1885 ’[?]; Monteur’
(NyÚSz.).
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ A szer² ’felszerelés, eszköz, szerszám’ szóból -l
igeképzővel. Eredetileg főként igekötős változatait használták. – Nyelvújítási szó. – Ide tartozik: szerel
’valamilyen eszközzel vagy szerszámmal dolgozik’ (1795), amely ugyanabból az alapszóból, ugyanazzal
az -l igeképzővel, de a címszótól függetlenül jött létre.
TESz.

szerelem A: [1131–41]/ Serelmes sz. szn. (OklSz.); 1171 ? Zerem szn. (ÓMOlv. 48); [1200] k. zerelmu
(An. 17.); 1372 u./ ʒerelemuel (JókK. 126); 1416 u./¹ zèrèlmn.ͨ (BécsiK. 196); 1513 zeremnec (NagyszK.
44); 1805 szerelëm (NSz. – Verseghy F.: Tiszta Magy. 130); nyj. szerelöm (OrmSz.) J: 1. [1131–41]/
’(fokozott) szeretete valakinek, valaminek; Liebe, Vorliebe’ (↑); 2. 1416 u./¹ ’buzgalom, igyekezet; Eifer’
(BécsiK. 73); 3. [haupts mit PossSf] 1456 k. ’az a személy, aki a szeretet, szerelem tárgya; Geliebte(r)’
(SermDom. 2: 143); 4. 1490 ’nemi vonzódás | nemi kapcsolat; Liebe 〈sexuell〉 | Liebesverhältnis’ #
(SzalkGl. 184.); 5. [haupts mit PossSf] 1794/ ’az a dolog, amelyre valakinek a fokozott szeretete,
szenvedélye irányul; geliebte Sache, Liebstes’ (NSz. – Kazinczy: Lev. 2: 341) Sz: szerelmes [1131–41]/
szn. (↑); 12. sz. v./ ’[?]; geliebt’ (HB.) [csak EWUng.]; [1200] k. zerelmes ’[?]; liebenswürdig’ (An. 17.);
1829 ’[?]; verliebt’ (NSz.) [csak EWUng.]; [mit PossSf] 1590 ’[?]; Geliebte(r)’ (Károlyi Gáspár: NySz.) |
szerelmetes 1518 k. zerelmetoͤ s ’[?]; geliebt’ (SándK. 4) | szerelmeskedik 1621 Szerelmeskedni sz. (MA.)
R: szerelmest 1372 u./ ʒerelmeʃt ’[?]; gerne, mit Vergnügen’ (JókK. 30) || szeret ige A: 1198 ʃcereteu sz.
szn. (ÓMOlv. 63); 13. sz. e./ ʃceretev sz. (KTSz.); 1416 u./¹ zèɂèt (BécsiK. 10) J: 1. 1198 ? ’rokonszenvet,
vonzódást, jóindulatot érez valaki iránt; jmdn lieben’ # (↑), 13. sz. e./ ’ua.’ (↑); 2. 1198 ? ’nemi vonzódást
érez valaki iránt; jmdm (sinnlich) zugeneigt sein’ # (↑), 1416 u./¹ ’ua.’ (BécsiK. 52); 3. 1372 u./ ’〈lelki
javakat〉 értékel, elérésükre törekszik; schätzen, werten’ (JókK. 61); 4. 1416 u./¹ ’örül valaminek, kedvel,
szívesen fogyaszt valamit | szívesen foglalkozik valamivel; liebhaben, gern genießen | gern tun’ #
(BécsiK. 192); 5. [vmivel ~] 1519 ? ’valamivel ellát, megajándékoz, valamiről készségesen gondoskodik;
(mit etw) beschenken’ (JordK. 226), 1525 ’ua.’ (VitkK. 30); 6. [heute nur im Kond] 16. sz. ’óhajt, akar |
birtokolni kíván; mögen (etw haben od tun)’ # (Nyeml. 257) [csak EWUng.] Sz: ~ő 1198 szn. (↑); 13. sz.
e./ ’[?]; liebend’ (↑); 1416 u./¹ ’szerelmi partner; Geliebte(r)’ (BécsiK. 52); 1560/ ’[?]; geliebt’ (Huny.
C2a) [csak EWUng.] | ~et 1372 u./ ʒeretett (JókK. 10) | ~es 1372 u./ ʒeretes attÿanak ’szeretett; geliebt |
liebenswürdig’ (JókK. 23) | ~etes 1476 k. ʒereteteʃek ’[?]; geliebt’ (SzabV. 40. sor) | ~és 1493 k.
zeretheeʃewel (FestK. 17) | ~kezik 1585 ? szeretkeztek ’[?]; lieben’ (MNy. 75: 510) [csak EWUng.]; 1821
szeretkezö́ sz. ’[?]; jmdm (sinnlich) zugeneigt sein’ (NSz. – Haszn. múlár. 3: 167: Kt.); 1833 ’[?];
geschlechtlich verkehren’ (NSz.) [csak EWUng.] R: ~etest 1474 ʒereteteʃt ’örömmel, készségesen; gerne,
mit Vergnügen’ (BirkK. 6) – De vö. 1810 szeretkőzik ’ua.’ (NSz. – Kazinczy: R. Maximái 185) || szeret
névszó † A: 1229/ ? Sceret szn. (VárReg. 360.); 1520 k. zereti (BodK. 1) J: ’szeretet; Liebe’.
Származékszó. ⊗ Az alapszó egy eredeti igenévszó igei értékű tagja lehet, melynek névszói értékű
tagja a szer². A szócsalád keletkezésének alapja a feltehető alapszó ’csatlakozik vkihez; egymáshoz
kapcsolódnak’ jelentése lehetett; lásd még a szer² ’csoport, csapat, közösség’ jelentését. A végződése:
-elem névszóképző, -t mozzanatos képző, -t névszóképző. Az eredeti szó belseji ë első szótagbeli
hangsúlyos helyzetben nyíltabbá vált; lásd még: szerez. – A szócsalád tagjainak jelentései az eredeti 1.
jelentésből keletkeztek metaforikus úton.
MNy. 56: 318; NytÉrt. 30: 26; TESz.; FiktI. 94; NyK. 78: 286

szerenád A: 1796 Szerenáta (I. OK. 30: 129) [csak EWUng.]; 1810 szerenadát (NSz. – Kultsár: Hazai
Tud. 1: 405); 1839 szerenádot (NSz. – Gaal J.: Szer. és champ. 41); 1844 serenade (NSz. – Frankenburg:
Est. 1: 250); 1883 szerenádéra (NSz. – Bodon J.: Élet. 120); nyj. szërënāt (ÚMTsz.) J: ’éjjeli zene;
Serenade’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Serenade;; ang. serenade; fr. sérénade;; ol. serenata, (É. ) serenada; stb.:
szerenádaz olaszban ’tiszta, derült idő; csendes éj’. Az olaszból terjedt el [< ol. serenare ’felderít,
felvidít’, az ; ol. sera ’este’szóból kiindulva].. – Az időrendileg korábbi változatok leginkább az olaszból
származnak, a későbbiek a németből. – A szerenád alakhoz vö.: marmelád, promenád stb.
TESz.

szerencs † A: 1300 ? Zerench hn. (ÁÚO. 12: 658); 1352 Serench (OklSz.); 1395 k. ʒerench (BesztSzj.
173.) [csak EWUng.]; 1405 k. faranch [? ɔ: ʃaranch] (SchlSzj. 657.) J: ’gonosztevő, rabló; Verbrecher,
Räuber’.
Ismeretlen eredetű. ⊗ Abban az esetben, ha nem jövevényszó, végződése esetleg kicsinyítő képző
lehet.
KSzlJsz. 502; TESz.

szerencse A: 1372 u./ ʒerencʒenek (JókK. 146); 1456 k. ʒerenchatalanʃagokath sz. (SermDom. 2:
329); 1550 u./ szoͤ roͤ ncse (Csoma codex: NySz.); 1805 szërëncse (NSz. – Verseghy F.: Tiszta Magy. 121);
nyj. szirincsis sz. (MTsz.) J: 1. 1372 u./ ’sors, véletlen; Schicksal, Zufall’ # (↑); 2. 1456 k. ’kedvező
körülmény; Glück’ # (↑); 3. 1586 ’kedvező alkalom a férjhezmenésre, illetőleg maga a férjhezmenetel;
gute Partie 〈zum Heiraten bzw das Heiraten für Frauen〉’ (MNy. 63: 98); 4. 1760 ’állandósult
szókapcsolatokban udvariasság kifejezésére; die Ehre, das Vergnügen 〈in Formeln〉’ (NSz. – Weszprémi I.:
Röv. okt. El. 8); 5. 1900 ’tök a kártyában; Schelle 〈Spielkartenfarbe〉’ (Jenő – Vető) Sz: ~´tlen 1456 k. sz.
(↑) | ~´tlenség 1456 k. (↑) | ~´s 1517 zerencheʃen (DomK. 121) | ~´ltet 1522 zerenchaltas (KeszthK. 324)
| ~´tlenkedik 1772 szerentsétlenkedjem (NSz. – Nádudvari: Fog. áld. 338).
Jövevényszó egy déli szláv nyelvből. ⊗ Blg. среща: ’találkozás’;szb.-hv. sreća: ’szerencse’;szln.
sreča: ’ua.sors’ [< szláv *sъręt- ’találkozik’].. Lásd még: óe. szl. sъręšta ’találkozás; sors, végzet,
véletlen’cseh (ócseh) střiece ’találkozás, összejövetel’;or. встреча ’ua.’; stb. A magyarba átkerült alak:
*sręča vagy esetleg *sręšťalencse. A szerencse alak hangrendi kiegyenlítődéssel keletkezett. A 3–5.
jelentések a 2. jelentésre mennek vissza.
NyK. 39: 48; MNy. 6: 395; KSzlJsz. 500; TESz.

szerény A: 1792 ? szerény [a serény alakváltozata is lehet] (NSz. – Gáti I.: Második Jósef 170); 1806/ ?
szeréntelen [nem bizonyos, hogy a szerény az alapszó] sz. (Nyr. 26: 446); 1810/ szerény (NSz. –
Kazinczy: Lev. 7: 345); 1848 szörény (NSz. – MT. 952); nyj. szërénkëdik sz. (MNyj. 16: 22) J: 1. 1792 ?
’saját érdekeit túl nem becsülő, azokkal nem kérkedő 〈személy〉, ilyen személyre valló 〈megnyilatkozás,
magatartás〉; bescheiden’ # (↑), 1810/ ’ua.’ (NSz. – Kazinczy: Lev. 8: 64); 2. 1810/ ’mértéktartó, mérsékelt
| elfogulatlanul tárgyilagos; maßhaltend, unbefangen sachlich’ (↑); 3. 1837–42 ’kevéssel beérő, igényeit
mérséklő 〈személy, ritkán állat〉; genügsam’ # (NSz. – Bajza: Munkái 5: 59); 4. 1847/ ’nem nagy méretű,
nem jelentékeny 〈dolog〉 | nem nagy jelentőségű, közepes értékű 〈alkotás〉; gering | mittelmäßig’ (NSz. –
Arany: Kk. 1: 27); 5. 1854/ ’egyszerű anyagi körülményekhez illő 〈dolog〉, egyszerű anyagi körülmények
között élő 〈személy〉; schlicht, kärglich’ (NSz. – Jókai 6: 3).
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ A szer² ’mód, mértéktartás’ szóból -ény
névszóképzővelkemény, serény stb. A szó keletkezését a lat. modus: ’megfelelő mérték, mód,
mértéktartartás’. : modestus ’szerény, mértékletes, mérsékelt’ is támogathatta. – Nyelvújítási szó.
NyÚSz.; MNy. 2: 277; TESz.

szerep A: 1787 szerepjét (NyÚSz.) J: 1. 1787 ’színműben egy játékos alakítása, az általa mondott
szöveg, az ennek megfelelő viselkedés; Rolle in einem Bühnenwerk’ # (↑); 2. 1798 ? ’sajátos feladat,
feladatkör, rendeltetés; Funktion’ # (NytudÉrt. 38: 71), 1806 ’ua.’ (uo.); 3. 1833 ? ’tudatosan megjátszott,
mesterkélt magatartás; geheuchelte Haltung’ (NSz. – P. Thewrewk J.: Törv. tan 10), 1843 ’ua.’ (NytudÉrt.
38: 72) Sz: ~el [zuerst trans, später und heute intrans] 1840 szereplének ’tárgyas igeként 'szerepet alakít'’
(NSz. – Remény 19) | ~lő 1845/ szereplők (NSz. – Deák F.: Besz. 1: 557).
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó, az alapszó azonban bizonytalan. ⊗ Nyelvújítási szó,
feltehetőleg a ’mód; eljárás, módszer’ jelentésű szer²-ből, a telep (telepedik) , terepterepes stb. szavak
alapján kikövetkeztetett, szokatlan használatú -p névszóképzővel. – A hangalak keletkezéséhez a Szerep
helynév analógiás hatása is hozzájárulhatott (vö.: [1200 k.].Zerep). – Egyéb, régi, ugyancsak nyelvújítás
kori megnevezése ’színműben játszott szerep’ jelentésben: személyviselés (1787) stb.
TESz.

szerez A: 1372 u./ ʒereʒ, ʒerʒenek (JókK. 130, 39); 1416 u./¹ zèɂze (BécsiK. 24); 1416 u./²
megʒ́èɂèʒuėn sz. (MünchK. 36va) [csak EWUng.]; 1416 u./³ ʒo̗ zʒeie sz. (AporK. 130); 1495 e. ʒero̗ ʒ
(GuaryK. 8); 1520 zirzend (GyöngyGl. 342.); 1805 szërëz (NSz. – Verseghy F.: Ung. Sprach. 119) J: 1.
[ma csak írásművel, zeneművel kapcsolatban] 1372 u./ ’alkot; schaffen’ # (JókK. 39); 2. 1372 u./
’(el)rendel, előír, megparancsol; verordnen, vorschreiben’ (JókK. 84); 3. [haupts szerzi magát vmihez]
1372 u./ ’elhatároz valamit | fekészül valamire; sich entschließen | sich vorbereiten’ (JókK. 37); 4. 1372
u./ ’tárgyal, megbeszél; besprechen’ (JókK. 38); 5. 1372 u./ ’elrendez valahogy, előkészít valahogy;
vorrichten, zurechtlegen’ (JókK. 85); 6. 1416 u./¹ ’eltervez, kigondol; ersinnen’ (BécsiK. 260); 7. 1416
u./¹ ’gondoskodik valamiről | elintéz valamit; besorgen | erledigen’ (BécsiK. 6); 8. 1416 u./¹ ’(szépen
elrendezve) elhelyez valahol, odahelyez valahová; zurechtstellen’ (BécsiK. 276); 9. 1416 u./² ’tulajdonává
tesz valamit, összegyűjt valamit; erwerben’ # (MünchK. 139); 10. 1416 u./² ’megállapít,
megállapodásszerűen megígér; bestimmen, bestimmend versprechen’ (MünchK. 63); 11. [be~] 1513
’beilleszt, befoglal 〈szövegbe〉; einstellen, einschließen’ (NagyszK. 314); 12. 1517 ’késztet, kényszerít;
antreiben, zwingen’ (DomK. 219); 13. [főként meg~] 1517 ? ’kiegészít, pótlólag hozzácsatol | fokoz;
ergänzen, hinzufügen | erhöhen’ (DomK. 101), 1577 ’ua.’ (KolGl.: NyF. 45: 50); 14. [vkit ~] 1521 ’valakit
valamely célra talál, megnyer, magához fogad, másvalakihez juttat; jmdm eine Stelle verschaffen, einen
Vertrag mit jmdm über eine Arbeit schließen’ (MNy. 16: 17); 15. [ma főként örömöt, meglepetést ~] 1526
e. ’előidéz, okoz; verursachen’ # (MNy. 43: 158); 16. [be~] 1781 ’előre gondoskofik valamiről, biztosít,
megvásárol valamit, ellátja magát valamivel; im voraus besorgen, einkaufen’ # (NSz. – Patay S.: Indusok
370) Sz: szerzés 1372 u./ ʒerʒeʃe (JókK. 74) | szerzet 1372 u./ ʒerʒete ’odakészíttet, odajuttat; vorrichten,
bereitlegen lassen’ (JókK. 75) | szerző 1416 u./¹ zerzo̗ PartzPräs (BécsiK. 260); 1416 u./³ ’[?]; Schöpfer
〈heute haupts eines Kunstwerkes〉’ (↑) | szerződik 1511 megh zerzewtteth sz. (Nyelveml. 196) |
szerzemény 1645 szerzemény (NyÚSz.).
Származékszó. ⊗ A szer² ’rend; mód stb.’ szóból -z igeképzővel. A jelentések részben az eredeti 1.
jelentésből, részben az alapszó elvont jelentéséből keletkeztek.
MNy. 54: 481; TESz.

széria A: 1896 szeria (NSz. – Adorján Gy.: Billiárdját. 16); 1913 széria (HHSz.) [csak EWUng.] J:
’sorozat; Serie’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Serie;ang. R. serie; fr. série; stb.: sorozat. Lásd még: ; lat. series seria: ’sor,
sorozat’ [< lat. serere ’sorakoztat, összefűz, egymáshoz kapcsol’].. – A magyarba elsősorban a németből
került át. A szóvégi a hanghoz vö.: láda, példa stb.
TESz.
 szerint A: 1372 u./ ʃerent (JókK. 100); 1416 u./¹ zėɂėnt (BécsiK. 66); 1416 u./² ʒèrent (MünchK. 30);
1470 ? ʒabottataʃʃeren (SermDom. 2: 25); 1490 serynt (SzalkGl. 219); 1513 zeerent (CzechK. 118); 1520
zerin (GyöngyGl. 85.); 1522 zeren (HorvK. 99); 1535 ʒoͤ rent (Ozorai Imre: NySz.); 1816 szërint (NSz. –
Verseghy F.: Anal. 1: 174) J: nu 1. 1372 u./ ’valaminek megfelelően, valamihez igazodva, valaminek
módjára; gemäß, entsprechend’ # (↑); 2. 1372 u./ ’valamit tekintve, valamit illetően; mit Rücksicht auf
etw’ (JókK. 63); 3. 1416 u./¹ ’〈helyet jelentő főnév mellett〉 szerte mindenüvé, mindenütt; überallhin,
überall 〈nach einer Ortsbestimmung〉’ (BécsiK. 43); 4. [ma csak az ez idő ~ kapcsolatban] 1416 u./² ’a
mondott időhöz mérten, időben, időszakon át; zur Zeit’ (MünchK. 17); 5. [szere ~] 1519 ’sorjában, rendre;
der Reihe nach’ (JordK. 515); 6. [vki ~] 1568 ’valakinek az akaratához, rendelkezéséhez igazodva; jmds
Wunsch gemäß’ (Meliusz Péter: NySz.); 7. [vkinek a véleménye ~] 1799 ’valaki véleményének,
állításának megfelelően; jmds Meinung nach’ # (NSz. – Kiss J.: Himlőbeolt. 6) | hsz [mit PossSf] 1818 ?
’véleményének, állításának megfelelően; meiner, deiner usw Meinung nach’ # (NSz. – Verseghy F.: Magy.
Gramm. 360, az adat a személyragozás lehetőségéről, de a szamélyragos formák tényleges használatának
hiányáról szól!!! ez valójában lbl...), 1844 ’ua.’ (NSz. – Kiss M.: Ujdon szavak 94).
Megszilárdult ragos alakulat. ⊗ A szer² ’mód; sor; mérték’ főnév -ént ~ -int határozóragos alakja (< -é
latívuszrag + -n helyrag + -t helyrag). A -t helyragnak csak nyomatékosító szerepe van. A R., n-re
végződő változatok vagy a szóvégi t elhagyásával vagy eleve -n helyraggal keletkezhettek. Az egyes
határozói szerepű paradigmatikus alakok a megfelelő birtokos személyjellel keletkeztek. – Ide tartozik: R.
szerejént ’valaminek a rendje szerint, megfelelően ’ (1508); a szer²-ből keletkezett E/3. személyű birtokos
személyjellel és -ént határozóraggal. – A magyarázat, mely szerint a szerint szó belseji é ~ i hangja E/3.
személyű birtokos személyjel, nem tűnik valószínűnek.
MNy. 53: 97, 213; TESz.; TNyt. 2/1: 366

szerk † A: 1372 u./ ʒerkuen sz. (JókK. 155); 1416 u./¹ ? zerkenni sz. (BécsiK. 168) J: ’társul,
csatlakozik valakihez; sich zu jmdm gesellen’ || szerkeszik † A: 1372 u./ ʒerkhewt [d-t] sz. (JókK. 10);
1416 u./¹ ? zerkenni [d-n] sz. (BécsiK. 168); 1416 u./¹ zèrkeggèl [d-j] (BécsiK. 169); 1423 k.
egbeʒerkeʒem ▼ (MNy. 77: 508) [csak EWUng.]; 1518 k. ʃerkezzek (PeerK. 278); 1527 egybe
zoͤ rkoͤ ztetoͤ t sz. (ÉrdyK. 523); 1560 k. szerkesznye [?U] sz. (GyöngySzt. 447.); 1604 Egybe ʃʒoͤ rkezetoͤ t sz.
(MA. Iugális); 1816–31 szerközött sz. (NSz. – E. Illés P.: Költ. 36) J: 1. 1372 u./ ’társul, csatlakozik
valakihez | ragaszkodik valakihez, szilárdan kitart valami mellett; sich zu jmdm gesellen | jmdm treu sein’
(↑); 2. 1416 u./¹ ’közösül valakivel; mit jmdm geschlechtlich verkehren’ (↑); 3. 1456 k. ’ragaszkodik
valamihez, megkapaszkodik valamiben; auf etw bestehen’ (SermDom. 2: 448); 4. 1490 k. ’megállapodást
köt valamire nézve; eine Vereinbarung treffen’ (SzalkGl. 13.); 5. 1508 ’illeszkedik, kapcsolódik
valamihez; sich in etw fügen’ (DöbrK. 481); 6. 1522 ’igazodik valamihez; sich nach einer Sache richten’
(KeszthK. 329); 7. 1816–31/ ’különféle elemekből, dolgokból, eseményekből összeáll, alakul; sich
zusammengesellen, sich ausgestalten’ (↑); 8. 1838 ’odatelepszik egy társaságba; sich niederlassen’ (Tsz.
Osontani) Sz: ~tetik 1372 u./ ʒerkeʒtetet sz. ’hozzá társulóktól körülvett; umringt sein’ (JókK. 60); 1538
’egymás mellé helyeztetik, összeillesztetik; zusammengestellt werden’ (PestiN. A4) | ~tet 1510
zerkeztettem ’[?]; sich zusammengesellen’ (PéldK. 35) [csak EWUng.] | ~kedik 1772 szerkeszkedett
’valahová, valakihez odatelepszik; sich niederlassen’ (Vajda Sámuel: NySz.) || szerket † A: 1416 u./² egbè
ʒèɂketet (MünchK. 49) J: ’össztársít, házastársul összead; trauen 〈trans〉’ | | szerkezet A: 1532 zoͤ rkoͤ zeti
(KrizaK. 17–8); 1792 Szerkezet (NyÚSz.); 1833/ szerközetének (NSz. – Berzsenyi: Művei 2: 238) J: 1.
1532 ’ízület; Gelenk’ (↑); 2. 1792 ’valaminek a felépítése, megszerkesztése | valamely építménynek a
váza; Aufbau, Konstruktion | architektonischer Aufbau’ # (↑); 3. 1813 ? ’〈valamely tudatjelenséggel
kapcsolatban〉 a dolog sajátos természetével összefüggő, azt meghatározó alaptényezők rendszere;
Struktur 〈in irgendeinem Sinngehal〉’ (NSz. – Ajtay Sám.: Erk. Tört. 118), 1833/ ’ua.’ (↑); 4. 1823
’intézmény, társadalmi alakulat felépítése; gesellschaftlicher Aufbau’ # (Márton Constitution); 5. 1833
’szöveg megszerkesztése | szöveg; Abfassung | Text’ (NSz. – Helmeczy: Jelenkor 2/1: 50); 6. 1837/
’valamely szellemi alkotás felépítése, részeinek elrendezése; Komposition eines Kunstwerkes’ # (NSz. –
Vörösm. 7: 23); 7. 1843 ’nyelvtani szerkezet felépítése | egymással nyelvtani viszonyban álló szavak
együttese; grammatische Konstruktion | Syntagma’ (NSz. – Fogarasi J.: Műv. m. nyt. 2); 8. 1862
’valamely készülék alkatrészeinek az összeállítási rendje | készülék; Aufbau eines Apparats | Apparat’ #
(NSz. – Virághalmi F.: Kir. véd. 1: 185); 9. 1887 ’valamely természeti képződmény felépítése,
alkotórészeinek összekapcsolódása; Struktur eines natürlichen Gebildes’ # (NSz. – Akad. Értesítő 125) ||
szerkeszt A: 1653 szerkesztés [az adat nincs pontosan közölve] [U] sz. (Keresztesi: Mat. 74); 1780
szerkeztete sz. (NyF. 14: 48); 1784 szerkesztő [az adat nincs pontosan közölve] sz. (Keresztesi: Mat. 163);
nyj. szërkesztëttem (MTsz.) J: 1. 1653 ’számtani, mértani dolgot összállít; arithmetisch, geometrisch
zusammenstellen’ (↑); 2. 1780 ’több alkatrészből álló dolgot, eszközt, készüléket összállít, összeszerel;
konstruieren 〈Apparat, Satz usw〉’ # (↑); 3. 1792 ’〈személyeket〉 társít, egybefűz | 〈közösséget〉 szervez;
verbinden 〈Personen〉 | organisieren 〈Gemeinschaft〉’ (NSz. – Magyar játékszín 1: 277); 4. 1829/
’szöveget, szövegeket megfelelően válogatva, gondozva nyomtatásra előkészít; redigieren’ # (NSz. –
Berzsenyi: Művei 3: 132); 5. 1831 ’〈írásművet, szellemi terméket〉 meghatározott terv szerint felépít,
előállít; verfassen’ (NSz. – Széchenyi: Vil. 36) Sz: ~ő 1784 PartzPräs (↑); 1829/ szerkesztőségének sz.
’[?]; Redakteur’ (NSz. – Berzsenyi: Művei 3: 132) | ~őség 1829/ (uo.).
A szócsalád alapja a szerk származékszó. ⊗ Az alapszó egy eredeti igenévszó igei értékű tagja lehetett,
melynek névszói értékű tagja a szer²; lásd még: szerelem. Keletkezésének alapja az alapszó ’valakihez
csatlakozik; egymáshoz kapcsolódnak’ jelentése lehetett; lásd még a szer² ’csoport, csapat, közösség’
jelentését. Végződése: -k mozzanatos képző; vö.: alkalkot; lásd még: serkent stb. – A szerkeszik, szerket a
szerkből keletkezett gyakorító-visszaható, illetve műveltető igeképzővel. A szerkeszt a szerkeszik
’megkapaszkodik vmiben’-t műveltető képzős származéka lehet. A szerkezet eredeti változata a szerkeszet
lehetett. A szerkeszikige-t névszóképzős változatának tűnik; a szó belseji z-hez vö.: kárhozik. – Ide
tartozik: szerkentyű ’apparátus’ (1972 (ÉKsz.); játszi szóalkotással keletkezett olyan szavak analógiás
hatására, mint a billentyűbilleg, fogantyúfog¹ stb.
MNy. 54: 481, 56: 316; TESz. szerkezet a. is

szerpentin A: 1874–6/ serpentina (NSz. – Jókai 61: 271); 1877 szerpentinák (NSz. – Ágai A.: Porzó
tárca 1: 177); 1884–7 szerpentinút (NSz. – Földtani Intézet Évkönyve 7: 138) J: 1. 1874–6/ ’kígyózó
hegyi út; Serpentinenstraße’ (↑); 2. 1900 ’papírkígyó; Papierschlange’ (Tolnai: Magy. szót. 260).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Serpentine: ’felfele kanyargósan kígyózó hegyi út’ [< lat. serpentinus
’kígyó-, tekergőző, kígyózó’ [< lat. serpens serpentis birtokos eset ’kígyó’]].. Megfelelői: szb.-hv.
serpentina;; cseh serpentina; stb.: szerpentin; ’papírkígyó’. – A szóvégi a-hoz vö.: cérna, ciha stb. A 2.
jelentés: metafora, valószínűleg a ; fr. serpentin ’papírkígyó’hatására. – Ide tartozik: szerpentin ’egy fajta
sötétzöld ásvány, kígyókő’ (1866), ennek alapja a német Serpentin ’ua.’
TESz.

szerszám A: 1372 u./ ʒerʒamaual (JókK. 113) J: 1. 1372 u./ ? ’munkaeszköz | eszköz; Gerät, Werkzeug
| Mittel’ # (↑), 1456 k. ’ua.’ (SermDom. 2: 268); 2. 1538 ? ’lószerszám; Pferdegeschirr’ (PestiN. C1),
1540 ’ua.’ (MNy. 56: 385); 3. 16. sz. k. ’[?]; Zubehör | Gerätschaft, Zeug’ (MNy. 15: 123), l. még Arch. F.
9.!!! [csak EWUng.]; 4. 1565 ’gyógyszer | 〈bizonyos célokat szolgáló〉 (vegyi) anyag, szer; Heilmittel |
〈zu gewissen Zwecken dienendes chemisches, ärztliches〉 Mittel’ (Meliusz Péter: NySz. patika-szërszám);
5. 1565 ’nemzőszerv; Begattungsorgan’ (Meliusz Péter: NySz.); 6. 1585 ’fűszer; Gewürz’ (Cal. 235); 7.
1585 ? ’fegyver; Waffe’ (Cal. 96), 1591 ’ua.’ (MNy. 62: 232); 8. 1790 ’öreg ember; der/die Alte’ (NSz. –
Simai Kr.: Igazhézi 39); 9. 1870 ’szekér | egy szekérrakomány; Wagen | Fuhre’ (CzF.).
Összetett szó. ⊗ A szer² + szám mellérendelő összetétele. Az összetétel eredetileg gyűjtőszó lehetett,
ahol a szám ’csoport, tömeg’ jelentésben állhatott. A magyarba átkerült alakok olyan szószerkezetek
lehetnek, mint a (minden) szerével számával ’(minden ) tartozékával’ (1553). Az 1. és 3. jelentés az
eredetibb, a további jelentések részben jelentésszűküléssel, részben eufemizmussal vagy tréfás
szóalkotással keletkeztek. A jelentések keletkezését különféle szószerkezetek és összetételek
támogathatták; vö.: hadakozó szerszám ’fegyver, tkp. hadi eszköz’ (1526); lószerszám ’EZ NEM KELL’
(1567); fűszerszám; stb.
Melich-Eml. 301; TESz.

szertartás A: 1510 zertartasa (MargL. 80) J: 1. 1510 ’megőrzés, figyelembevétel; Beachtung,

Wahrung’ (↑); 2. 1517 ’rendelkezés | előírás, rendtartás; Anordnung | Vorschrift’ (DomK. 133); 3. 1527
’lefolyás, kimenetel; Verlauf’ (ÉrdyK. 20); 4. 1528 ’sorrend; Reihe’ (SzékK. 119); 5. 1529 e. ’szokás,
formaság | mód; Gepflogenheit | Art und Weise’ # (VirgK. 134); 6. 1538 ’ünnepélyes vallásos
cselekmény; Zeremonie | Liturgie’ # (PestiN. B3); 7. 1552 ’mértéktartás | rendszeresség; Maßhalten |
Regelmäßigkeit’ (Heltai: Dial. G7b); 8. 1557 ’egyesség; Vereinbarung’ (RMNy. 2/2: 131) Sz: ~os 1847
szertartásos (NSz. – Jósika M.: Jós. Istv. 5: 90).
Összetett szó. ⊗ A szer² ’mód’ + tartástart ’megvalósít, véghezvisz; (meg)szervez’) jelöletlen birtokos
jelzős alárendelő összetétele. Az összetételek olyan igei szerkezeteken alapulnak, mint a szert tart
’eljárásmódot, szokást követ’ (1529 e.). Az egyes jelentések valószínűleg a szer² különféle jelentéseire
mennek vissza, anélkül, hogy egyik a másikból fejlődött volna.
NytÉrt. 30: 19; TESz.

szerte A: 1372 u./ faluʒerte (JókK. 97); 1519 zeren zertte (JordK. 741) [csak EWUng.]; 1533 zwͤ rthe
zwͤ renth (Komjáthi Benedek: NySz.); 1791 szertibe r. (NSz. – Aranka: Rajzolat 3); 1805 szërte (NSz. –
Verseghy F.: Tiszta Magy. 160); 1863 Szėrtibe r. (Kriza: Vadr. 518); 1892 szërtë (Nyr. 21: 558) J: nu
[heute in der Funktion einer Art AdvSf, va auch vmin ~] 1372 u./ ’az előtte álló szóval jelölt helyen vagy
közösségben mindenüvé, mindenütt; überallhin, überall 〈nach einer Ortsbestimmung〉’ # (↑) | hsz 1.
[szerén ~] 1519 ’sorjában, rendre; der Reihe nach’ (JordK. 741); 2. [~széjjel, ~szét, ~szerint, ~szerrel
utótaggal is] 1519 k. ’valamely területen szétszórtan, különféle irányban mindenütt; zerstreut,
(rings)umher’ # (DebrK. 59); 3. 1753 ? ’szanaszét, rendetlen összevisszaságban; unordentlich zerstreut’
(NSz. – zoltán J.: Telemakus 238), 1861 ’ua.’ (MNyszet. 6: 350); 4. [főként igekötői használatban] 1757
’szét-, körül-, mindenüvé; zer-, überallhin’ # (NSz. – Turzelini – Léstyán: X. Szt. Ferencz 275) R:
szertibe 1791 ’[?]; unordentlich zerstreut’ (NSz. – Aranka: Rajzolat 3).
Megszilárdult ragos alakulat. ⊗ A szer¹-ből -t helyraggal + -e ~ i (< -é ~ -í) latívuszraggal. A
latívuszrag jelentésfejlődéséhez vö.: ide, messze stb. Névutóként, illetve az 1–3. határozószói jelentésben
helyhatározói, 4. jelentésében latívuszi funkciója van. – Ide tartozik (csak a -t helyraggal keletkezett): R.
széjjel szert ’szétszórt’ (1731).
TESz.

szérum A: 1793 serumát (NSz. – Mátyus I.: Ó és új Diaet. 6: 781); 1897 Szerum (PallasLex. 15: 650);
1906 szérum (SMűsz.) [csak EWUng.] J: 1. 1793 ’(tej)savó | vérsavó; Molke | Blutserum’ (↑); 2. 1897
’vérsavóból készült oltóanyag; Impfstoff’ (↑).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. serum: ’az alvasztott tej vizes része, (tej)savó’., (h.) serum (sanguinis)
’(vér)savó’esetleg indoeurópai eredetű; vö.: [óind saráh ’folyékony’; ; gör. ὀρός ’tejsavó’].. Megfelelői:
ném. Serum; f r. sérum; stb.: szérum. – A szó eleji sz-hez vö.: szeptember stb. Biológiai és orvosi
szakszóként használatos.
TESz.

-szerű 1. szűk~ † A: 1350 k. scukscerech (Gl.) [csak EWUng.] J: ’[?]; eng’ | közép~ A: 1585 közep
ʃʒerwͤ (Cal. 785) J: ’[?]; mittelmäßig’ # | kicsiny~ A: 1616 kiczin szeruͤ (NySz.) [csak EWUng.] J: ’[?];
kleinlich’ | nagy~ A: 1778 nagy szerü (NSz. – Kováts F.: Utak 170) J: 1. 1778 ’nagy méterű; groß
〈Format, Kraft〉’ (↑); 2. 1835 ’magasztos, kiváló, remek; großartig’ # (Kunoss: Gyal. 59) | Ilyenek még:
kis~ ’[?]; kleinlich’ (1808: SI.); új~ ’[?]; modern’ (1847: NSz.) || 2. idő~ A: 1572–94/ időszerű (NSz.)
[csak EWUng.] J: ’[?]; zeitgemäß’ # | cél~ A: 1832 czélszerű (NyÚSz.) J: ’[?]; zweckmäßig’ # | Ilyenek
még: nép~ ’közkedvelt; populär’ (1833: NSz. – Helmeczy: Jelenkor 2/1: 277); ésszerű ’[?]; vernünftig’
(1838: Tzs.); minta~ ’[?]; musterhaft, vorbildlich’ (1847: NSz.) || 3. egy~ A: 1595 Egy-ʃʒereü (Ver. 98) J:
1. 1595 ’nem több vagy nem sok részből álló | nem bonyolult; einfach’ # (↑); 2. 1750 ’egyenlő, hasonló |
egykorú, hasonlóféle 〈személy〉; gleichförmig’ (Wagner: Phras. Parilis); 3. 1864 ’nem mesterkélt,
természetes; natürlich | aufrichtig’ (CzF.) | két~ † A: 1595 Ket-szeróü (Ver. 31.) [csak EWUng.] J: ’[?];
zweifach’ | három~ † A: 1595 Harom-szereü (Ver. 106.) [csak EWUng.] J: 1. 1595 ’[?]; je drei, immer
drei’ (↑); 2. 1595 ’[?]; dreifach’ (Ver. 108.) [csak EWUng.] || 4. azon~ ∆ A: 1778 azon szerű (NySz.)
[csak EWUng.] J: ’[?]; derartig’ | ilyen~ A: 1778 illyen szerü (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; ähnlich’ |
ily~ A: 1824 illyszerű (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; solcher’ | Ilyenek még: olyan~ ’[?]; solcher’ (1839:
NSz.); oly~ ’ua.’ (1842: NSz.).
Összetételi utótag, származékszó. ⊗ A szer²-ből -ű melléknévképzővel. Összetételekben a szerű
jelentését nagyban befolyásolja a mindenkori összetételi előtag szófaja és jelentése. A lehetséges
jelentések: 1. és 4. csoport: meghatározott alakú, illetve méretű; a 2. csoportban: megfelelő; a 3.
csoportban: ágakból, rétegekből álló. Ez a jelentés lehetett esetleg a többi csoport összetételeiben a
jelentések alapja.
NéprNytud. 1: 84; Nyr. 82: 204; TESZ. szer, célszerű, egyszerű, ész, közép-, nagy, népszerű a. is

szérű A: (†1015) [1220 k./] Zeru hn. (DHA. 74) [csak EWUng.]; 1395 k. ʒerew, bayʃerew (BesztSzj.
439., 186.); 1405 k. ʒewre (SchlSzj. 962.); 1416 u./¹ zo̗ ɂo̗ iet (BécsiK. 6); 1490 k. ʒurun (NagyvGl. 122.);
1519 ʒýredrő̗l, ʒy̋ rew̋ eeth (JordK. 235, 528); 1568 zewry (OklSz.); nyj. sziri, szírű (Nyatl.) J: 1. (†1015)
[1220 k./ ?] ’az a hely, ahol a gabonát nyomtatják, cséplik; Tenne’ (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2. 1636 ’kör
alakú hely, tárgy; ringförmiger Platz, Gegenstand’ (Pázmány Péter: NySz.); 3. 1750 ’valaminek az alja,
alapja; Unterteil, Grund, Boden’ (Wagner: Phras. Solum).
Bizonytalan eredetű, esetleg jövevényszó egy honfoglalás előtti, csuvas típusú török nyelvből. ⊗ Vö.:
csuv. śərə; kāšγ yüzük; CC. yüzük; stb.: karika, gyűrű [az eredetéhez vö.: ; vö. →gyűrű²].. A török szó
eredeti jelentése ’kerek tárgy’ lehetett. Ebben az esetben a szérű és a gyűrű² közötti hangtani eltérés azzal
magyarázható, hogy két különböző nyelvjárásból vagy különböző időben kerültek a magyarba. A
magyarba átkerült alak feltehetőleg: *śürük; a szóvéghez vö.: bölcső, csepű stb. Az etimon csak abban az
esetben lenne elfogadható, ha a 2. jelentés volna az eredeti, azonban ezt a feltételezést szótörténeti adatok
cáfolják. Az 1. jelentést a megjelölt hely kerek alakja magyarázza. A többi jelentés metaforikusan, illetve
metonimikusan jött létre.
MNy. 3: 357, 54: 449, 55: 451; TESz.; TörK. 14

szerv A: 1844 szerves sz. (NyÚSz.) J: 1. 1844 ’végzet; Schicksal, Los’ (↑); 2. 1846 ’emberi, állati,
növényi testnek meghatározott felépítésű és rendeltetésű alkotórésze; Organ 〈Biol〉’ # (↑); 3. 1870
’meghatározott rendeltetésű és hatáskörű állami, társadalmi, gazdasági intézmény; Organ, Organisation’ #
(CzF.) Sz: ~es 1844 ’végzetes; fatal’ (↑); 1854 ’szerves; organisch’ (NSz. – Vas G.: N. napt. 109) | ~ez
1848/ szervezetünkkel sz. (NSz. – Kossuth: ÖM. 13: 699) | ~ezet 1848/ (uo.).
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ A szer² ’időrendi sorrend; eszköz, szerszám’ szóból
az egyes főnevek elv, nyelv stb.) v-s tövéből tévesen kikövetkeztetett -v névszóképzővel. Az alaktanához
vö.: élv, érv stb. A 2. és 3. jelentéshez lásd még: szerkeszt, szerkezetszerk, szerel. A szerv 3. jelentése már
korábban is létezett a szervezet származékban. – Nyelvújítási szó.
TESz.

szervál A: 1932 szervál (Sauvageot: FrMSz. servir) J: ’〈(asztali)teniszben, röplabdában〉 adogat;

anspielen 〈im (Tisch)tennis-, Volleyballspiel〉’ || szerva A: 1953 szerva (Országh: MAngSz.) J: ’szerválás,
adogatás; Anspielen 〈im Tennisspiel usw〉’.
A szócsalád alapja a szervál: angol jövevényszó. ⊗ Ang. serve ’(ki)szolgál; felszolgál; szervál 〈a
teniszben stb.〉’ [< fr. servir ’szolgál, ténykedik’ (; lat. servire ’ua.’)].. Megfelelői: ; szb.-hv. servirati;;
cseh servírovati; stb.: (ki)szolgál; ’szervál, adogat’. – A magyarban a tenisz műszavaként honosodott meg.
– A szerva elvonás a szerválból.
TESz.

szervíroz ∆ A: 1843 szervirozó sz. (MNy. 71: 253); 1909 szervírozni sz. (Var.) [csak EWUng.] J:
’felszolgál, feltálal; servieren’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. servieren: ’ételt felszolgál; feltálal’ [< fr. servir ’(fel)szolgál’ (; lat.
servire ’szolgál, ténykedik’)].. Megfelelői: szb.-hv. servirati;; cseh servírovati; stb.: felszolgál, tálal;
’szervál, adogat 〈a teniszben stb.〉.’
TESz.

szerviz¹ A: 1769 szervíz (MNy. 30: 32); 1802 Serviszek (NSz. – Benkő F.: Magy. Geogr. 4: 117); 1926
Szerviz (HIdSz.) [csak EWUng.] J: ’(asztali) készlet; zusammengehöriges Tafelgeschirr’.
Francia jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Fr. service: ’szolgálat, kiszolgálás; étkészlet’; stb..; –
lásd még: ném. Service R. servies ’étkészlet’. A franciába a lat. servitium ’(rab)szolgaság; kötelezettség’.
A ’szolgálat > felszolgálás > a felszolgáláshoz tartozó eszközök’ jelentésváltozáshoz vö.: ;lat. (k.)
servitium mensae ’asztali étkészlet’. Megfelelői: ; szb.-hv. serviz;; cseh servis; stb.:
TESz.

szerviz² A: 1948 szervisz (Sándor: IdSz.); 1957 szerviz (BIdSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1948 ’gépjavító-
szolgálat; Reparaturdienst’ (↑); 2. 1948 ’[?]; Reparaturwerkstatt 〈für elektrische Geräte und Autos〉’ #
(SIdSz.) [csak EWUng.].
Angol jövevényszó, esetleg német közvetítéssel is. ⊗ Ang. service: ’szolgálat; (rádió-, gépkocsi- stb.)
szerviz(elés) ’; – lásd még: ; ném. Service: ’műszaki szervizszolgálat 〈pl. gépkocsiszervizben〉’. Az
angolban a ; f r. service: ’szolgálat, kiszolgálás; műszaki szervizszolgálat’; stb... Megfelelői: szb.-hv.
servis; le. serwis; stb.: vevőszolgálat, szervizszolgálat. – A 2. jelentés: metonímia. – Ide tartozik: R.
szerviz ’szolgáltatás’ (1704/), ’kiszolgálási díj’ (1708–10); ennek alapja a ném. R. servis ’szolgáltatás,
kiszolgálás.’
TESz.

szervusz A: 1815 Servust (Kobilarov – Götze: DtLw. 434); 1823 szerbusz (MNy. 63: 201); 1842
Szerusz (uo.); 1850/ Szervusz (NSz. – Arany: Kk. 1: 178); 1890 szerbucz (NSz.) [csak EWUng.]; 1899
Szeruszsz (Nyr. 28: 420) [csak EWUng.]; 1908 szervász (ZG.) [csak EWUng.]; 1908/ Szevasz (uo.) [csak
EWUng.]; 1913 szërbusz (NyF. 69: 44) [csak EWUng.]; 1953 cerbusz (Nyr. 77: 143) [csak EWUng.] J:
’〈bizalmas köszönő, elköszönő mondatszó〉; 〈freundschaftliche (duzende) Grußformel〉’ #.
Latin (h.) jövevényszó, esetleg német (au.) közvetítéssel is. ⊗ Lat. (h.) servus (humillimus): ’alázatos
szolgája 〈köszönő formula〉’.; – lásd még: ném. (au.) Servus, ( B . ) serwas seᵃwos: 〈bizalmas
köszönőforma, korábban leginkább katonatisztek használták〉. A hazai latinba a ; lat. servus ’szolga,
rabszolga’. Hasonló szemlélethez vö.: ;ol. schiavo, (vel.) sciao: ’rabszolga’ > ol. ciao〈bizalmas
köszönőforma〉; – lásd még: alászolgája. Megfelelői: ; cseh servus;; le. serwus; stb.: <>. – Ide tartoznak a
leginkább az ifjúsági nyelvben létrejött játszi szóalkotások: szia (1952 (Nyr. 76: 305); sziász (1953 (Nyr.
77: 474); sziasz (1964 (NymLev. 12); szia, szióka (1985 (NyDiv. 15): <>. Több egymással tegeződő
személy találkozásakor többes szám 2. személyű alakja használatos: szervusztok (1856/); sziasztok (1964
(NymLev. 12). Néhány évtizeddel ezelőtt az olasz köszönési forma (↑) is átkerült a magyarba: csaó (1957
(ZG.).
Nyr. 76: 305; TESz.

szerzet A: 1372 u./ ʒerʒetenek (JókK. 8); 1416 u./¹ zerzètet (BécsiK. 211); 1513 zo̗ rzethe (CzechK.
138) J: 1. 1372 u./ ’szerzetesrend | papi rend; Mönchsorden | Priesterstand’ (↑); 2. 1372 u./ ? ’előírás,
elrendelés; Bestimmung, Anordnung’ (JókK. 108), 1416 u./² ’ua.’ (MünchK. 107); 3. 1416 u./¹ ’vallás,
vallási szokás, vallásos cselekvés; Religion, Kult’ (BécsiK. 67); 4. 1416 u./³ ’teremtmény, alkotás;
Geschöpf’ (AporK. 114); 5. 1490 ’dolog; Ding, Sache’ (SzalkGl. 30.); 6. 1527 ’állapot; Zustand’ (ÉrdyK.
642); 7. 1570 ’szerződés, megállapodás; Vertrag’ (RMNy. 2/2: 217); 8. 1591 ’zsákmány, szerzemény;
Beute’ (Bogáti Fazekas Miklós: NySz.); 9. 1598 ? ’furcsa teremtés, ember, 〈ritkán〉 embercsoport;
sonderbarer Mensch, 〈selten〉 sonderbare Menschengruppe’ (Baronyai Decsi János: NySz.), 1719 ’ua.’
(NSz. – Comico-Tragoedia B3); 10. 1618 ’pótlás, hozzátoldás; Zusatz’ (Szenczi Molnár Albert: NySz.)
Sz: ~es 1372 u./ ʒerʒeteʃt ’vallásos | szerzetbeli; religiös | einem Mönchsorden angehörend’ (JókK. 110);
1372 u./ ’szerzetbeli egyén; Mönch’ (JókK. 116).
Származékszó. ⊗ A szerez ’megcsinál, elvégez; előír, elrendel’ névszóképzős alakja. Az 1. jelentés a
szerez közvetítésével a szer¹ ’csoport, közösség’ jelentésére megy vissza. A 7–10. jelentéshez vö. a szerez
s z ó szerződik, szerzemény származékát. A szerzetes származék ’EZ NEM KELL’ keletkezését, illetve
főnevesülését a lat. (k.) regularis ’ua.’ (vö.: regula) ; c s e h řeholník ’ua.’ [< cseh R. řehola
’szerzetesrend’].; stb. is támogathatta.
Nyr. 42: 439; TESz.; NytÉrt. 92: 166

szesz A: 1531 zeze (ÉrsK. 481); 1604 Széʃʒ (MA.); 1800 e. Szeszi □ (Nyr. 11: 578); 1863 Szėszèlődik
sz. (Kriza: Vadr. 518); nyj. szösz (MTsz.) J: 1. 1531 ’szeszély, kedv; Laune’ (↑); 2. 1585 ’alkohol | szeszes
ital; Alkohol | alkoholisches Getränk’ # (Cal. 1102); 3. 1604 ’szag | pára, gőz; Geruch | Dunst, Dampf’
(MA.); 4. 1818 ’petróleum; Petroleum’ (TudGyűjt. 7: 130); 5. 1888 ’ecetesség 〈borban〉; Essigsäure 〈im
Wein〉’ (Nyr. 17: 45) R: szesszel, ~ével 1774 ’ürügy; unter dem Vorwand’ (MNy. 60: 368, 'krumpli'!!!).
Bizonytalan eredetű, talán honfoglalás előtti ótörök jövevényszó. ⊗ Vö.: oszm. sis ’köd, pára’; sór sı̈ s:
’pára, gőzölgés, égett szag; égett szagú’ [tisztázatlan eredetű].. – A származtatás a török adatok
hiányossága miatt bizonytalan. A jelentések metaforikus úton fejlődtek ki a feltehetőleg eredeti 3.
jelentésből.
KSz. 9: 292; BTLw.; TESz.

szeszély A: 1815 szeszély (Nyr. 46: 111); 1820 Szeszéles sz. (NSz. – Kisfaludy K.: Irene 51); nyj.
szöszélyös sz. (ÚMTsz.) J: 1. 1815 ’pillanatnyi kedélyállapot, illetőleg ebből fakadó ötlet, kívánság;
Laune’ # (↑); 2. 1868 ’gyors, meglepő változás; schnelle, überraschende Veränderung’ (NSz. – Greguss
Gy.: Értekezései 143) Sz: ~es 1815 (↑) | ~eskedik 1830 szeszélyeskedik (NSz. – Szentmiklósy A.: Bökv.
41).
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ A szesz ’kedélyállapot, szeszély’ főnévből -ély
névszóképzővelerély, kedély stb. A ném. Laune ’különös ötlet’ magyarítására alkották meg. A 2. jelentés:
metafora. – Nyelvújítási szó.
Nyr. 46: 111; NyK. 45: 1; TESz.

szesztra × A: 1398 ? Zezthra szn. (OklSz.); 1405 k. ʒeʒtra (SchlSzj. 504.); 1435 k. ʃoʃt(ra) (SoprSzj.
94.); nyj. szeszra (ÚMTsz.), szësztra (MNy. 5: 144) J: 1. 1398 ? ’apácarendnek kolostorban élő, de
fogadalmat nem tett tagja; Begine’ (↑), 1405 k. ’ua.’ (↑); 2. 1832 ’cisztercita; Zisterzienser’ (Kreszn.); 3.
1909 ’borzas; zerzaustes Mädchen’ (MNy. 5: 144); 4. 1959 ’vénlány; alte Jungfer’ (ÚMTsz.).
Szláv jövevényszó, valószínűleg a szerb-horvátból vagy a szlovénból. ⊗ Szb.-hv. sestra;; szln. sestra;
– ; óe. szl. sestra;; szlk. sestra;; or. сестра; stb.: lánytestvérindoeurópai eredetű; vö.: [óind. svásar-;lat.
soror; stb.: ].. – A szó a keresztény terminológia részeként került a magyarba, ezért átadó nyelvként
leginkább a szerb-horvát vagy a szlovén jöhet szóba. Főnévi 2. jelentése csak szótárakból mutatható ki,
ezért valószínűleg szótévesztés eredménye. – A szó ma a 3. és 4. jelentésben él.
MSzlJsz. 1/2: 403; MNy. 5: 79; KSzlJsz. 502; TESz.

szét A: 1702 szélt (Miskolczi Gáspár: NySz.); 1742 ʃzanaʃzét (Pais-Eml. 591) [csak EWUng.]; 1791
széjt (Gvadányi József: NySz.); 1792 szélyt (NSz. – Gáti I.: Második Jósef 205); 1808 szít (NSz. – Szekér
J.: Robinzon 1: 136); nyj. sziltmegy (MTsz.) J: 1. 1702 ’elszórtan, szanaszét; durcheinander, umher’ #
(↑); 2. 1705 ’több irányba távolítva, el | ketté; auseinander; entzwei’ # (Bercs.: Lev. 685).
Megszilárdult ragos alakulat. ⊗ A szél¹ ’perem, szegély; szélesség’ főnévből jött létre -t helyraggal. A
helyrag hasonló funkcióváltásához vö.: ellen, után.
TESz.

szexuális A: 1807 SexuálSzövevényt (NSz.) [csak EWUng.]; 1865 sexualis [es. nem m.] (Babos); 1908
sexuális (NSz.) [csak EWUng.]; 1913 szekszuális (HHSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1807 ’[?]; das
grammatische Geschlecht betreffend’ (↑); 2. 1865 ? ’nemi; sexual, sexuell’ (↑), 1908 ’ua.’ (↑) ||
szexualitás A: 1865 sexualitas [es. nem m.] (Babos); 1904 sexualitás (RIdSz.) [csak EWUng.]; 1925
szekszualitást (NSz.) [csak EWUng.] J: ’nemiség; Sexualität’ | | szex A: 1958 sexfilmeken (NSz.) [csak
EWUng.]; 1968/ szexpróba (NytÉrt. 93: 131) [csak EWUng.] J: mn 1958 ’[?]; geschlechtlich, die
Sexualität betreffend’ (↑) | fn 1. 1963 ’nemiség; Sexualität’ (NSz.) [csak EWUng.]; 2. 1977 ’[?];
Geschlechtsverkehr, Sex’ (NytÉrt. 93: 131) [csak EWUng.] || szexi A: 1965 szekszi (ZG.) [csak EWUng.];
1968 szexi (uo.) [csak EWUng.] J: ’[?]; körperlich anziehend, sexy’ Sz: ~s 1977 szexis (NytÉrt. 93: 131)
[csak EWUng.].
A szócsalád szexuális tagja: latin jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Lat., (tud.) sexualis ’nemi,
nem-’; – lásd még: ném. sexual ’ua.’. A latinban a sexus ’nem’. Megfelelői: ; ang. sexual;; fr. sexuel; stb.:
nemi, szexuális. A szóvégi s-hez a magyarban vö.: fatális stb. – A szexualitás, szex, szexi: nemzetközi
szavak; vö.: ném. Sexualität;; ang. sexuality;; fr. sexualité; stb.: szexualitás | ; ném. Sex;; ang. sex;; fr.
sexe; stb.: nem; ’nemi érintkezés, nemi élet’; – lásd még: ; lat. sexus ’nem’ | ;ném. sexy;; ang. sexy:
’nemileg vonzó, izgató’. A szex megfelelőinek ’szexualitás, nemi élet’ jelentése valószínűleg az angolból
származik. A magyarba főként az angolból és a németből került. – Ide tartozik: szexepil ’nemi vonzerő’
(1930 (ZG.), melynek alapja az ;ang. sex appeal ’ua.’
TESz.; NytÉrt. 93: 130

szezon A: 1840 seasont (NSz. – Szemere B.: Utaz. 2: 291); 1842 saison (NSz. – R. P. Div. 974); 1865
szezon (Babos saison); 1887 szezón (NSz. – Radó A.: Versek 58); nyj. szëzony (MNyj. 16: 22) J: ’évad,
idény; Saison’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Saison;; ang. season;; fr. saison; stb.: szezon, az angolban és a franciában
’évszak’. A franciából terjedt el [lat. satio sationem tárgyeset ’vetés; vetési idő’].. – A magyarba a
franciából és a németből került.
TESz.

szfinx A: 1604 Sphynx (MA. Oedipus); 1801 Sfinxek (NSz. – Benkő F.: Magy. Geogr. 3: 19); 1813/
Sfinkszhez (NSz. – Kazinczy: Lev. 10: 355); 1876 szfinxjének (NSz. – Hevesi L.: Karc. 68) J: 1. 1604
’felül ember-, alul oroszlántestű (mitológiai) lény; mythisches Fabelwesen’ (↑); 2. 1808/ ’[?]; Bildwerk,
Relief, Figur von der Form einer Sphinx’ (NSz.) [csak EWUng.].
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. Sphinx: ’mitológiai csodalény: félig ember, félig oroszlán’ [< gör. Σφίγξ ’ua.’
[< gör. σφίγγω ’szorosra köt, szorít; fojt, fojtogat’]].; az elnevezés a görög mitológiából származik: a
thébai szfinx megfojtotta azt, aki a föladott talányt nem tudta megfejteni. Megfelelői: ném. Sphinx; fr.
sphinx; stb.: szfinx. – A korábbi változatok szó eleji s-es kiejtéséhez vö.: skandalum stb.; a szó eleji sz-es
alakhoz vö.: szeptember stb. A 2. jelentés: metafora.
TESz.

szid A: 13. sz. m. f./ ʃcidalmoʃ sz. (GyS.); 1416 u./² megʒidanga (MünchK. 84) J: ’[?]; schelten,
schmähen’ # Sz: ~almas 13. sz. m. f./ ’[?]; scheltend’ (↑) | ~almaz 1372 u./ ʒÿdalmaʒuan sz. (JókK. 11) |
alom 1372 u./ ʒÿdalmat (JókK. 68) | ~almazás 1372 u./ ʒydalmaʒaʃokual (JókK. 108) | ~alomság 1416
u./¹ zidalmʃagodat ’[?]; Beschimpfung’ (BécsiK. 262) | ~almazatos 1479 zÿdalmazatost ’[?]; schädlich’
(NyírkGl. 527.) [csak EWUng.] | ~almasság 1490 sydalmassagyd ’[?]; Beschimpfung’ (SzalkGl. 182.).
Ismeretlen eredetű. ⊗ Az időrendiség alapján igen régi szónak tűnik. – Egy ótörök nyelvből való
származtatása téves. – A magyarból: rom. N. sudui ’szitkozódik, szidalmaz.’
TESz.; StUA. Suppl. 1: 163

szifon A: 1867 sziffon (NSz.) [csak EWUng.]; 1877 syphonhoz (uo.) [csak EWUng.]; 1880 szifontól
(uo.) [csak EWUng.] J: 1. 1867 ’[?]; Schankgefäß bzw -flasche für kohlensäurehaltige Getränke’ # (↑); 2.
1890–92 ’[?]; Geruchsverschluß’ (NSz.) [csak EWUng.].
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Siphon;; ang. siphon;; fr. siphon; stb.: szódásüveg; : ’szagelzáró, az angolban
és a franciában szívócső’. Lásd még: ; lat. sipho siphonis birtokos eset : ’cső; vízlevezető; lopó; szórófej;
szökőkút’ [< gör. σίφων ’ua.’].. A franciából terjedt el. – A magyarba elsősorban a németből került át.

sziget A: 1055 zíget zadu (TA.); 1294 Zegethfey hn. (Gy. 2: 441) [csak EWUng.]; 1332–7/ Seguedfu
hn. (uo.) [csak EWUng.]; 1416 u./¹ zèģètit (BécsiK. 72); 1863 Szėget (Kriza: Vadr. 517); nyj. szëged,
szöget, szüget (MTsz.) J: 1. 1055 ’〈folyó- vagy állóvízben, mocsárban〉 vízzel körülvett szárazföld; Insel’
# (↑); 2. 1863 ’folyókanyarulattól körülvett földterület; durch eine Flußkrümmung umschlossenes
Landgebiet’ (↑); 3. 1864 ’elszigetelt embercsoport; isolierte Menschengruppe’ (NSz. – Hunfalvy: Vogul
föld 342) Sz: ~el 1818 elszigetelt sz. (Nyr. 29: 168) | ~elés 1821 Szigetelés (NSz. – Bachich: Tudományok
70).
Származékszó. ⊗ A szeg² főnév szig ’sarok, szeglet, zug’változatából) -t névszóképzővelevet, menyét
stb. Az eredeti jelentése ’sarok, szeglet, zug; körülhatárolt terület’ lehetett, az 1. jelentés ebből fejlődött ki.
A 2., illetve 3. jelentés: metafora. – Ugyanebből az alapszóból, de valószínűleg a címszótól függetlenül
keletkezet a Szeged helynévszeg².
TihAl. 26; TESz.

szigony A: 1397 Zygon szn. (NytudÉrt. 68: 139); 1494 Zÿgonÿos sz. szn. (MNy. 10: 426); 1533 szygoń
(OklSz.); 1623 Czigonÿ (MNy. 80: 381) [csak EWUng.]; nyj. szigëny, szigény, szügöny (MTsz. 1.
szigony), szigöny, szilonnyal (ÚMTsz.), szögöny (OrmSz.) J: 1. 1397 ’dárda- vagy több ágú villaforma,
horgas hegyű eszköz főként halászoknál; Harpune, Fischgabel’ (↑); 2. 1779 u. ? ’némely növény termésén
nőtt szőrnek a csúcsán visszahajló rövid horog; Angelborste’ (NSz. – Miháltz I.: Major 1: 20), 1870 ’ua.’
(CzF.); 3. 1800 ’horog; Angel’ (Márton); 4. 1936 ’szénahúzó szerszám; Heuhaken’ (ÚMTsz.) Sz: ~os
1494 szn. (↑) | ~oz 1645 szigonyozó sz. (NSz. – G. Kat.: Titk. 1062).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A 2–4. jelentés: metafora az eredeti 1. jelentés alapján. – Nem tartozik ide: a N.
szigony ~ szigonya ’kopoltyú’, mely esetleg népetimológiás alkotás lehet a szirony¹-ből.
MNy. 3: 357; TESz.

szigorú A: 1724 szigoru (Nyr. 66: 25); 1784 ʃzigorú (SzD. 73); 1795 k. sigorú (NSz. – Takáts R.: Told.
L. v.); nyj. cigorú (MTsz.), szigaran, sziguru (ÚMTsz.) J: 1. 1724 ’sanyarú, nyomorúságos | szegényes,
szűkölködő, szűkös; kümmerlich, elend | karg, dürftig’ (↑); 2. 1767 ’szomorú, bánatos | aggódó, gyötrődő;
bekümmert | besorgt’ (PPB.); 3. 1784 ’hitvány, semmirekellő | cudar; niederträchtig | schändlich’ (SzD.
88); 4. 1787 ’fejletlen, satnya, csenevész; verkümmert | kränklich’ (NSz. – Mátyus I.: Ó és új Diaet. 3:
280); 5. 1787 ’sivár, kietlen | zord, mostoha; öde, wüst | rauh, unwirtsam’ (NSz. – Mátyus I.: Ó és új
Diaet. 2: 406); 6. 1798 ’kérlelhetetlen, hajthatatlan | követelményeket következetesen támasztó, valamit
pontosan megkövetelő; unerbittlich | unbeugsam’ # (NSz. – Endrődy J.: Költ. 13); 7. 1834 ’merev | feszes,
szoros; steif | straff’ (Kunoss: Szóf. 66); 8. 1845/ ’pontos, alapos | következetes; genau | konsequent’ #
(NSz. – Endrődi S.: Petőfi napjai 54); 9. 1860 ’sovány, vézna | szikár; dünn | hager’ (MNyszet. 5: 356);
10. 1861 ’szűk 〈út, átjárás〉; eng 〈Weg, Durchgang〉’ (MNyszet. 6: 175) || szigorodik A: 1784 ʃzigorodni
sz. (SzD. 73); 1844 szigorodnék ▼ (NSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1784 ’sorvad | fogyatkozik, soványodik;
siechen | sich vermindern’ (↑); 2. 1784 ’szegényedik, sanyarú állapotba jut; verarmen, in Not kommen’
(↑); 3. 1838 ’szigorúvá válik; streng werden’ (Tzs.) | | szigorog † A: 1784 ʃzigorog (SzD. 82); 1794
szigorgani sz. (NSz.) [csak EWUng.] J: ’tengődik, nyomorog; ein kümmerliches Dasein fristen’ || szigor
A: 1808/ szigor (NSz. – Kazinczy: Tüb. Pályamű 163) J: mn 1. 1808/ ’szigorú, alapos | igényes;
gründlich, genau | anspruchsvoll’ (↑); 2. 1834 ’kemény, kegyetlen | zord; grausam | düster’ (NSz. – Garay
J.: Csatár 169); 3. 1834 ’gyötrő, kínos; peinigend, qualvoll’ (NSz. – Garay J.: Csatár 27); 4. 1836 ’sivár,
kietlen; wüst, öde’ (NSz. – Bárány B.: Árpádi Ház 93) | fn 1. 1833/ ’szigorúság | fegyelem; Strenge |
Disziplin’ # (NSz. – Vörösm. 4: 10); 2. 1836 ’nyomor, nyomorúság | szorult állapot; Elend | Notlage’
(Fogarasi) Sz: ~lat 1853 [a szóalak közlése nélkül] ’[?]; Rigorosum’ (NyÚSz.) | ~ít 1854 szigorlatot sz.
(NSz. – Magy. Erd. Kép. 3: 2) | ~ított 1870 szigoritott ... börtönre ’; verschärft 〈Strafe〉’ (NSz. – Szeg.
bűnkrón. 84) | ~ló 1884–5 szigorló orvostól ’; Doktorand | Kliniker’ (NSz. – Bolondság 69) | ~latozik
1902 Szigorlatozni sz. ’; das Rigorosum ablegen’ (NyÚSz.).
Származékok egy relatív fiktív tőből (a szigor kivételével). ⊗ A relatív tő -r gyakorító képzővel
keletkezett. Az igei természetű, ’kínoz, gyötör, aggaszt; szigorú’ jelentésű abszolút tő ismeretlen eredetű.
A végződése: feltehetőleg -ú melléknévi igenévképző, -dikgyakorító-visszaható képző, -rog gyakorító
képző; vö.: háború, háborodikháborgat, nyomorognyomorék stb. A szókezdő s-es változat téves hangtani
visszafejtéssel keletkezhetett. A jelentések részint a tő jelentéséből, részint egymásból fejlődtek ki. A
nyelvújítás korában kerültek az irodalmi nyelvbe, feltehetően a nyelvjárásokból. – A szigor tudatos
szóalkotással keletkezett a nyelvújítás korában. Elvonással jött létre a szócsalád korábbi tagjaiból, részben
talán a lat. rigor ’merevség, szigor, keménység’. Származékai szintén nyelvújítási alkotások. A szigorlat
egyéb, régi megnevezései: szigorú kísérlet, tulajdonképpen ’erős próbálkozás’ (1845); szigorvizsga,
tulajdonképpen ’szigorú vizsga’ (1848); stb.
MNy. 7: 247; TESz.; FiktI. 159

szíj A: 1270 zius sz. (Györffy 1: 67); 1395 k. ʒíuu (BesztSzj. 661.); 1416 u./² ʒẏat (MünchK. 71); 1451
Zygartholaca hn. (OklSz.); 1519 ʒýýath (JordK. 625); 1557 zjwoth (LevT. 1: 229); 1585 Hát ziy (Cal.
114); 1636 láb-széjakkal (Pázmány Péter: NySz.); 1708 Szijjgjeplővel (HOklSzj. 137); 1736 szíjúval
(MonÍrók. 11: 367) J: 1. [als Attr] 1270 ? ’[?]; Streifen’ (↑), 1393 ’ua.’ (OklSz. szíj-hátú); 2. 1322 ’szalag
alakúra hasított, kikészített bőrdarab; Riemen’ # (OklSz.); 3. 1497 ’más anyagból készült szalag vagy
kötélféle; Band, Seil’ (OklSz. kender-szíj); 4. [als Attr] 1526 ? ’bőrből készített; Leder-’ (OklSz. szíj-
gyeplő), 1544 ’ua.’ (OklSz. szíj-öv) Sz: ~as 1270 (↑) | ~az 1787 szíjazatja sz. (Faludi Ferenc: NySz.).
Bizonytalan eredetű, esetleg örökség, megfelelői azonban vitatottak. ⊗ 1. Örökség az uráli korból; vö.:
szam. jur. sā ’istráng 〈rénszarvas, kutya vontatású fogatban〉’; szam. jen. sa, so ’kantár’; szam. tvg. suaŋ
’kötél, istráng’ [uráli *śᴕβɜ ’istráng’].. – 2. A finnugor korból; vö.: vog. (AK., P., Szo.) sow ’irha, bőr, héj,
kéreg’; osztj. (V.) sŏγ ’bunda, irha, állatbőr’; észt N. suga ’háncs 〈cipő, zsák készítéséhez〉’, lõhmusesuga
’hársfaháncs’ (lõhmus ’hárs’) [fgr. *śuka ’kéreg, háncs; irha, bőr’].. – A szív és sziu változat szóvége
mindkét magyarázat szerint etimologikus, míg a szíj változaté hiátustöltő. A szó eredetileg bőrszalagra,
illetve háncsszalagra vonatkozhatott. – A szil¹-gyel való összefüggése aligha valószínű.
NyK. 41: 235; KSVk. 1934.: 227; NNyv. 3: 26; MNy. 48: 128; TESz.; MSzFE.

szik A: 1055 ʃeku (TA.); 1067 u./ Scekzov hn. (DHA. 183) [csak EWUng.]; 1199 ? Sicodor hn. (Csánki
3: 411); 1256 Zykzov hn. (Gy. 3: 109) [csak EWUng.] J: 1. 1055 ’mocsár, mocsaras hely; Sumpf, Morast’
(↑); 2. 1067 k./ ’szikes talajú, nátriumtartalma miatt rosszul termő föld, hely; natronhaltiger Boden’ (↑); 3.
1560 k. ’bizonyos fajta talajon kikristályosodó, lúgos hatású, nátriumtartalmú fehér anyag; Natronsalz’
(GyöngySzt. 742.) Sz: ~es 1313 Zekes hn. (OklSz.).
Bizonytalan eredetű, esetleg örökség az ugor korból. ⊗ Vö.: vog. (T.) ćik, (AK., P.) śäχ ’só’ [ugor
*ćᴕ̈kkɜ ’ua.’ ? < ősiráni; vö.: ; osz. (K.) cænχχ, (Ny.) cænχæ ’ua.’].. Az egyeztetés súlyos nehézsége a
szókezdő mássalhangzó rendellenes megfelelése. A szó belseji *kk > ; m. k változáshoz vö.: csuk, gyökér
stb. Az oszétból való származtatás mellett szól, hogy a kaukázustól északra fekvő szikes talajok, puszták
és sós tavak szolgáltatták az ott élő finnugor népek számára a nem bányászati úton nyert sót.
ÁKE. 543; TESz.; MSzFE.
 szikár A: 1782 szikár (MNy. 58: 229); 1787 Szikaros sz. (MNy. 65: 478); nyj. ciká̭ r (ÚMTsz.) J: 1.
1782 ’sovány, ösztövér; hager’ (↑); 2. 1784 ? ’száraz, szikkadt, fonnyadt; rocken, dürr, welk’ (SzD. 73),
1803 ’ua.’ (NSz. – Pánztél D.: Mez. gazd. 2/1: 72).
Származékok egy fiktív tőből. ⊗ A szótő azonos a szikkad szócsalád tövével. A végződése: -ár
névszóképzőbúvár, kopár stb. A jelentések összefüggéséhez vö.: száraz.
TESz.

szike A: 1792 Szike (SzD.) J: 1. 1792 ’egy fajta metsző szerszám; Art Messer’ (↑); 2. 1809 ’fogas
sarló; Sichel mit Zähnen’ (Simai Kr.: VSzót. 1: 29); 3. 1843 ’finomabb metszésekre, boncolásra használt
orvosi kés; Skalpell’ (Bugát: Szóhalm. 406).
Ismeretlen eredetű. ⊗ Esetleg a N. lecikkent ’lecsippent, egyszerre vagy hirtelen leszel’ szóval függhet
össze. A 3. jelentésében orvosi műszó.
TESz.

szikkad A: 1527 megh zykkadot vala (ÉrdyK. 329); 1809 Tzikkadt sz. (NSz. – Simai Kr.: VSzót. 1:
190) J: 1. 1527 ’lelkileg megkeményíti magát, elszánttá válik; sich seelisch hart machen’ (↑); 2. 1527
’apad, csökken, megfogyatkozik 〈erő, kedv〉; sich vermindern’ (ÉrdyK. 586); 3. 1643 ’kissé (meg)szárad,
száradni kezd; trocken werden’ # (MonTME. 5: 242); 4. 1693/ ’sovánnyá válik; abmagern’ (Gyöngyösi
István: NySz.) || szikkaszt A: 1677 szikkasztja [?U] (MonÍrók. 18: 24) J: ’[?]; trocknen’.
Onomatopoetikus eredetű szócsalád. ⊗ A szótő a szikár tövével azonos és összefügg a szív¹-gyel. A
végződése: kezdő-gyakorító, illetve műveltető képzők. Az is lehetséges, hogy a szócsalád tagjai
tulajdonképpen a szív¹v nélküli tőváltozatának származékai; ebben az esetben a szó belseji k mozzanatos
képző, mely később megkettőződött. A szikkad 3. jelentése, valamint a szikkaszt jelentése igen közel áll a
folyadékok felszívódására vonatkozó jelentésárnyalathoz. A további jelentések metonimikusan
keletkeztek; a jelentéstanhoz vö.: száraz.
Nyr. 65: 159; TESz.

szikla A: 1490 k. kw ʒycla (NagyvGl. 136.); 1513 zykra (NagyszK. 331); 1519 zykla (CornK. 116r)
[csak EWUng.]; 1788 Kö́ tzikla (MNy. 5: 285) J: ’[?]; Fels’ #.
Szláv jövevényszó. ⊗ Szln. skala;; szlk. skala;; or. скала; stb.: sziklaindoeurópai eredetű; vö.: [gör.
σκάλλω ’kapar, kapál, ás’gót skilja ’hentes, mészáros’; stb.].. – Figyelemre méltó azonban, hogy egyetlen
közbeeső változat sem mutatható ki, amely a szikla alak keletkezéséhez vezetett volna. A szikla
meghonosodásában közrejátszott, hogy kő szinonímájával gyakran használt összetételt (↑) alkot; ehhez
hasonló folyamathoz vö.: sudár. Az első kő előtag nélküli forma, a szikra vagy íráshiba eredménye vagy a
szikra hatására jött létre.
Nyr. 40: 364; KSzlJsz. 502; TESz.; Rácz-Eml. 60

szikra A: 1395 k. ʒikra (BesztSzj. 1284.); 1595 Izkra (Ver. 119); 1816 Tzikra (Kassai Bef. 312); nyj.
iszkora (Nyr. 45: 267) J: 1. 1395 k. ’kicsiny felvillanás vagy szálló tüzes testecske; Funke’ # (↑); 2. [auch
als Attr] 1527 ’kicsiny mennyisége, jelentéktelen nyoma valaminek; kleine Menge, winzige Spur’
(ÉrdyK. 557) Sz: ~´zik 1508 zikrazo sz. (NádK. 100).
Jövevényszó különböző szláv nyelvekből. ⊗ Óe. szl. iskra;; szb.-hv. iskra;; szlk. iskra;le. N. skra;; or.
искра; stb.: szikra [< szláv *ěsk- ~ *jьsk- ’világos, tiszta’].. – A változatok többszörös átvételre utalnak. A
szikra alak az átvett alakból keletkezett hangátvetéssel vagy a mássalhagzó-torlódás feloldásával. Az
iszkora változat újabb átvétel eredménye.
KSzlJsz. 503; MNy. 67: 297; TESz.

szikvíz ∆ A: 1870 szikvíz (CzF.) J: ’szódavíz; Sodawasser’.

Összetett szó. ⊗ A szik ’lúgos talaj’ + víz tagokból álló jelzős alárendelő összetétel. Az elnevezés alapja
tárgyi tévedés: a szódavíz készítéséhez szükséges szénsavat ’EZ NEM KELL’ tévesen a szénsavas
nátriummal, illetve a sziksóval ’EZ NEM KELL’ azonosították. – Egyéb megnevezés: szódavíz ’EZ NEM
KELL’szóda.
TESz.

szil¹ ige × A: 1405 k. ʒollot sz. (SchlSzj. 1089.), de →szilánk; 1558 Zyo kes, Zywo kees, zÿwolt sz.
(OklSz.); 1817 szilányt sz. (NSz. – Haszn. Mul. 1: 31); 1883 szijjok (Nyr. 12: 95) J: 1. 1405 k. ’hasít, vág;
spalten’ (↑); 2. 1558 ’simára farag, gyalul; beschnitzen, bearbeiten, hobeln’ (↑); 3. 1838 ’vékonyan
fölkapál; behacken’ (Tsz. Szívni); 4. 1883 ’reszel; feilen, reiben’ (↑) || szil¹ névszó × A: 1870 szil (CzF.) J:
’szilánk; Holzsplitter, Hackspan’.
Valószínűleg örökség a finnugor korból. ⊗ Finn sali-: ’szaggat, hasogat’;lp. (N.) čuollâ-: ’vág, hasogat,
átvág, ágat metsz’ [fgr. *śale- ’vág, hasít’; onomatopoetikus eredetű].. Eredetileg igenévszói jellegű
lehetett, azonban névszói tagja csak a magyarban őrződött meg (vö. esetleg: szál¹, szalag, szíj). A magyar
szó j-s, v-s stb. alakjai a tővégi l kiesésével, illetve hiátustöltéssel keletkezhettek toldalékolt alakokban. –
A régiségben és a nyelvjárásokban számos szó tartozik ide: szijal ’hasogat, szeletel 〈halat, húst, szárítás
céljából〉’ (1558); szilat ’szelet, darab’ (1600 k.); szilatol ’felhasogat, szeletel, megtisztít, levakar 〈halat,
belet〉’ (1650).
MNy. 11: 415; NyK. 50: 337; TESz.; MSzFE.

szil² A: 1055 zilu kut (TA.); (†1015) [1220 k./] Scilfa (DHA. 74) [csak EWUng.]; 1800 Szijj (MNy. 49:
540); nyj. szijfa (ÚMTsz.) J: ’erdőben, vízparton más fákkal vegyesen élő, kemény anyagú, fogazott
levelű, szárnyas termésű fa; Ulme (Ulmus)’ Sz: ~as (†1015) [1220 k./] Scilos ozov hn. (DHA. 77) [csak
EWUng.].
Örökség a finnugor korból. ⊗ Cser. (KH.) šol: ’szil(fa)’.; md. (E.) śeľej śeľeŋ, (M.) śäľi ’ua.’; ; finn
salava ’kecskefűz’ [fgr. *śala ’szil(fa)’].. Megfelelői: ; lat. salix; ném. (ófn.) salaha salha stb.: fűz(fa). A
szó belseji i ősmagyar kori i̮ előzményéhez vö.: szil¹.
FUF. 2: 259; TESz.; MSzFE.

szilaj A: 1468 Zylay szn. (CsnSz.) [csak EWUng.]; 1585 Szilay (Cal. 583) J: 1. 1468 ? ’fajtalankodó,
buja; Unzucht treibend, wollüstig’ (↑), 1585 ’ua.’ (↑); 2. 1468 ? ’korlátozottságot nem tűrő, vadul
viselkedő; unbändig, wild’ (↑), 1585 ’ua.’ (Cal. 775); 3. 1791 ’télen-nyáron a legelőn tartott 〈nyáj, állat〉;
das ganze Jahr hindurch im Freien gehalten 〈Herde, Vieh〉’ (MűvHagy. 12: 14) [csak EWUng.] Sz: ~odik
1792 Szilajodni sz. (SzD.).
Bizonytalan eredetű, esetleg származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő ismeretlen eredetű. A végződése:
-aj deverbális névszóképző, melléknévképző funkcióval isdévaj, duhaj stb. A származtatás jelentős
hangtani nehézségekbe ütközik.
TESz.; UEW. 28

szilánk A: 1220/ ? Scilac szn. (VárReg. 27.); 1784 ʃzilak (SzD. 80); 1792 Szilag (SzD.); 1792
Szilánkos-fa sz. (SzD.); 1795 k. Szilák (NSz. – Takáts R.: Told. M. v.); 1835 Szilog (Kassai 4: 435); 1843
sziláng (MTsz.); 1858 szilokba (NSz. – Dózsa D.: Zandirhám. 174) J: 1. 1784 ’szálka, forgács; Splitter,
Span’ # (↑); 2. 1795 k. ’kirojtosodott rongy, foszlány; fadenscheiniger Fetzen’ (↑); 3. 1855–60 ’igen kevés
valami; Fünkchen’ (MNy. 38: 387); 4. 1872 ’valamiből egy keskeny darab; schmales Stück’ (Nyr. 1: 332);
5. 1878 ’darab, szelet 〈ennivaló〉; Schnitte 〈Eßware〉’ (Nyr. 7: 478); 6. 1879 ’széttört cserépnek,
porcelánnak, üvegnek apró, szúrós, éles darabkája; Scherbe’ (NSz. – Szabó D.: Béla fut. 36); 7. 1885
’kalász szálkája; Granne’ (NSz. – Mikszáth: Tek. vármegye 35) || szilács × A: 1469 ? Ziwacz szn. (OklSz.
szivács); 1556 zywach (OklSz. szivács-rosta); 1789 szivats (NyÚSz.); 1799 sziátsból (NSz. – Fábián J.:
Term. hist. 51); 1803 ʃzijátshéj (Márton Splint); 1804 szilátsokat (NSz. – Molnár Borb.: Bar. vet. 93);
1852 szijacsoknak (NSz. – Peregriny: Természettört. 305); 1861 sziláncsolni sz. (MNyszet. 6: 350); nyj.
szliács (MTsz. szilács) J: 1. 1556 ’(fűzfa)vesszőből hasított szalag, melyből különféle tárgyakat fonnak,
kötöznek; aus Weidenrute geschnittenes Band’ (↑); 2. 1799 ? ’az élőfa törzsének a háncs és geszt közötti
része; Splint’ (↑), 1803 ’ua.’ (↑); 3. 1804 ’fáklyának való, vékonyra hasított fa; Holzstange für Fackel’ (↑);
4. 1808 ’gyalukéssel csinált forgács | apró törmelék, szilánk; Span | Splitter’ (↑); 5. 1838 ’papucskéreg;
Hinterkappe des Pantoffels’ (Tsz. Szivacs).
Származékszó. ⊗ A szil¹ ’hasít, repeszt’ igéből -k, illetve -cs névszóképzővelculák, forgács stb. – A szó
belseji n szervetlen járulékhang; a szilánk alaktanához vö.: fullánk. – A culák és a szilánk között
szóhasadás ment végbe.
TESz. szilács a. is

szilárd A: 1816 e. Szilárd (NyÚSz.) J: 1. 1816 e. ? ’kemény 〈anyag〉, kemény anyagú, állandó alakú
〈tárgy〉 | biztos helyzetű, tartós, erős 〈építmény, készítmény〉; fest, hart | feststehend, stabil’ # (↑), 1816
’ua.’ (NSz.) [csak EWUng.]; 2. 1829/ ’határozott, kitartó; standhaft, ausdauernd’ # (NSz. – Bajza: Munkái
3: 105); 3. 1833 ’komoly felfogású, tartalmas, magvas 〈színmű, alkotás〉; ernsthaft, inhaltsvoll’ (NyÚSz.);
4. 1842 ’biztos alapokon nyugvó, létében erős, megingathatatlan 〈hatalom, rendszer, gazdasági tényező〉;
fest, unerschütterlich 〈Macht, Ordnung, Preise usw〉’ # (NSz. – Athenaeum 2: 567) Sz: ~ul [heute haupts
meg-] 1836–42/ szilárdulatát sz. (NSz. – Szemere P.: Munkái 2: 152) | ~ít [heute haupts meg-] 1837/
szilárdított sz. (NSz.) [csak EWUng.].
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ A szil² főnévből, a csalárdcsal alapján
kikövetkeztetett, denominális szerepben szabálytalanul alkalmazott -árd deverbális névszóképzővel. A
szóalkotás mintája esetleg a lat. robur ’tölgy; szilárdság, keménység’ > robustus ’szilárd, kemény’ . –
Nyelvújítási szó.
NyÚSz.; TESz.

szilimány × A: 1799 Szirimány (Gyarmathi: Affin.: Bakos sziromjat); 1832 szulimán (MTsz.); 1840
szilimán (NSz. – Remény 33); 1847 szilimány (NSz. – Döbrentei G.: Huszárdal 130); 1863 szilimák
(Kriza: Vadr. 518); nyj. szilimánk, szírimán (ÚMTsz.) J: 1. 1799 ’ügyefogyott, szerencsétlen; unbeholfen,
unglücklich’ (↑); 2. 1840 ’vékony, törékeny | vézna; dünn, zart | schmächtig’ (↑).
Román jövevényszó. ⊗ Rom. sărman, R., N. sărimán, sărumán, sirimán, siromán, sílimán:
’szerencsétlen, nyomorult, nélkülöző’ [szláv eredetű; vö.: egyházi szláv siromachъ; ukr. сiромāха; stb.:
nyomorult, szegény].. Egyes változatok szóvégi k-jának mibenléte nem világos. A 2. jelentés: metonímia.
NyK. 73: 99; TESz.

szilke × A: 1570/ Szilkének (MNy. 80: 381) [csak EWUng.]; 1780 Szélkét (MNy. 71: 253); nyj. szëlke
(ÚMTsz.) J: ’széles szájú öblös cserépedény; irdener Topf 〈haupts zum Essenholen〉’.
Ismeretlen eredetű. ⊗ A végződés kicsinyítő képző lehet, azonban a megfelelő alapszó hiányában ez a
feltételezés nem bizonyítható.
TESz.

szilva A: 1177/ Sciluas sz. hn. (Gy. 2: 131) [csak EWUng.]; 1234 Sciloas, Scilovas sz. hn. (OklSz.);
1334 Kukynzylwakerek (AnjouOkm. 3: 97); 1520 Zelwas sz. (MNy. 11: 83); 1788 Sziva (MNy. 5: 287);
1832 Szija (TudGyűjt. 3: 80); 1865 szivva (NSz. – Pap Gy.: Palóc népk. 41); 1892 szíva (Nyr. 21: 366);
n y j . szëvva, szißa (Nyatl. 97.), sziba (MTsz.), szijja (ÚMTsz.) J: 1. 1177/ ’egy fajta csonthéjas
gyümölcsöt termő fa; Pflaumenbaum (Prunus)’ (↑); 2. 1177/ ’egy fajta csonthéjas gyümölcs; Pflaume’ #
(↑); 3. 1830/ ’szilvapálinka; Pflaumenschnaps’ (NSz. – Vörösm. 3: 354).
Szláv jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. sliva šljiva; szlk. sliva;; or. слива; stb.: szilva; : ’szilvafa’ [< szláv
*sliva ’kékes’].. – A szilva alak egy három szótagú változatból jöhetett létre, a második nyílt szótag
magánhangzójának kiesésévelszalma, szarka stb. A 3. jelentés: metonímia.
NyK. 39: 40; MNy. 6: 193; KSzlJsz. 504; TESz.

szilváner ∆ A: 1842 sylvaner (Benkő-Eml. 349) [csak EWUng.]; 1844 szilvaner (uo.) [csak EWUng.];
1858 szilváner (uo.) [csak EWUng.] J: ’egy fajta szőlő, illetőleg a belőle készült bor; Art Weintraube’ ||
szilváni A: 1844 muscatsylvani (Benkő-Eml. 349.) [csak EWUng.]; 1846 Szilváni (uo.) [csak EWUng.];
1859 silváni (uo.) [csak EWUng.]; 1870 szilványi szőlő (CzF.) J: 1. 1844 ’egy fajta szőlő, illetőleg a
belőle készült bor; Art Weintraube’ (↑); 2. 1924/ ’egy fajta bor; Art Wein’ (NSz.) [csak EWUng.].
TESz. szilváni a. is; Benkő-Eml. 348

szilveszter A: 1899 szilveszteri sz. (NSz. – Bársony I.: Szer. könyve 258); 1900 Silveszterkor (NSz. –
Vay S.: Társasélet 2: 440) J: ’az év utolsó napja, Szilveszter-nap; letzter Tag des Jahres; Silvesterabend,
Silvesternacht’ # – De vö. 1840–51/ Szilveszter-éj ’[?]; Silvesternacht’ (NSz. – Kerényi Fr.: Költ. 45);
1848 Szilveszter-éjszaka ’ua.’ (NSz. – Életk. 1: 28).
Egy összetételi előtag önállósulása. ⊗ A Szilveszter-éj (↑), illetve Szilveszter-éjszaka (↑)
összetetételekből. Ezek a ném. Silvesternacht ’Szilveszter éjszakája’ hatására keletkezhettek. December
31. I. Szilveszter pápa (meghalt 335-ben) halálának évfordulója, illetve névnapja. E személynévből
keletkezett hasonló megnevezésekhez más nyelvekben vö.: ;cseh silvestr ’az év utolsó napja;
szilveszteresti vidám szórakozás’;le. na Sylwestera ’Szilveszter napján’; stb.
TESz.

szilvórium ∆ A: 1777 szilvóriumot (MNy. 29: 286); 1793 szilvóriomhoz (NSz. – Sándor I.: Külf. ut.
371) J: ’[?]; Pflaumenbranntwein’.
Tudatos szóalkotás. ⊗ A azilva szóból latinosított végződéssel keletkezett az oratórium, purgatórium
stb. analógiájára; vö.: pipatóriumpipa, dorgatóriumdorgál stb.
MNy. 29: 285; TESz.

szimatol A: 1777 felszimatol [szövegkörnyezet nélküli adat] (NyF. 50: 33); nyj. szamatol (MTsz.) J: 1.
1777 ? ’szaglász, szagolgat | valaminek a szagát érzi; schnüffeln, beriechen | (irgend)einen Geruch spüren
〈haupts Hund〉’ # (↑), 1779 ’ua.’ (↑); 2. 1777 ? ’fürkész, nyomoz; spähen’ (↑), 1784 ’ua.’ (SzD. 23); 3.
1794 ’piszmog; herumtrödeln’ (NSz. – Gyarmathi S.: Nyelvmester 2: 224); 4. 1860 ’(előre) megsejt,
megérez valamit; (voraus)ahnen’ (NSz. – Ágay – Zil.: Gerst. lóköt. 2: 26); 5. 1877 ’〈állat〉 keveset,
finnyásan eszik; wenig, heikel fressen 〈Tier〉’ (Nyr. 6: 475) || szimat A: 1860 szimat (NSz. – Bérczy K.:
Vadászműszót. 83) J: 1. 1860 ’a vad nyomában maradó szag; Geruch der Ausdünstung von Tieren’ (↑); 2.
1889 ’ösztönös megérzőképesség; instinktive Fähigkeit zum Vorgefühl’ (NSz. – Iványi Ö.: Püspök 1:
132); 3. 1908 ’szaglás, szaglóképesség; Spürnase, Spürsinn’ (!!!NyatSz.).
A szócsalád alapja, a szimatol származékszó. ⊗ A szív¹-ből -tol gyakorító képzővelkaristol, puhatol stb.
A szó belseji m vagy a tőhöz tartozik a v megfelelőjeként vagy mozzanatos képző; utóbbihoz vö.:
kasmatol. A 2. és 5. jelentés: metonímia. A 3. jelentéshez vö.: szuszog. A 4. jelentés: metafora. – A szimat
elvonással keletkezett a szimatolból. – A N. szamuklál ’szaglászik, kutatgat’ (1851), ’bámészkodik, száját
tátja; (el)piszmog’ (1873) a szimatol szóból kelethezhetett játszi szóalkotással, a szaglálszag hatására.
TESz. szamuklál a. is

szimbólum A: 1518 k. ʃimbolum (PeerK. 190) [csak EWUng.]; 1571 Szimbolumabol [U] (Nyr. 92:
465); 1603/ symbolomja (Pázm. 1: 106) [csak EWUng.]; 1805/ symbólja (KLev. 3: 434) [csak EWUng.];
1 9 0 9 szimbóluma (NSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1518 k. ’hitvallás | hittétel; Glaubensbekenntnis |
Glaubenssätze’ (↑); 2. 1645 ’jelkép; Sinnbild’ # (Nyr. 95: 106) || szimbolizál A: 1757 symbolizállya [l-j]
(NSz. – Bod P.: Sz. Heortokrates 26); 1863 Simbolizálta (NSz.) [csak EWUng.]; 1898 szimbolizálni sz.
(NSz. – Papp D.: Rátótiak 80) J: ’jelképez; symbolisieren’ || szimbolikus A: 1796 symbolicus (NSz. – M.
Kurir 1: 393); 1817 Symbolikos (NSz. – Márton I.: Katekizmus 10); 1895 szimbolikus (NSz. – Tóth B.:
Szájrul 312); 1908/ szimbólikus (NSz.) [csak EWUng.] J: mn 1. 1796 ’a hittudományi szimbolikához
tartozó; zur theologischen Symbolik gehörend’ (↑); 2. 1835 ’jelképes; sinnbildlich’ # (Kunoss: Gyal.) ||
szimbolizmus A: 1854 Symbolismus (HeckenastIdSz.²); 1898/ symbolizmus (NSz.) [csak EWUng.]; 1900
Szimbolizmus (PallasLex. 18: 646) J: 1. 1854 ’egyesülés | összefogás; Vereinigung | Zusammenschluß’
(↑); 2. 1866 ’jelképes ábrázolás | jelképrendszer; sinnbildliche Darstellung | Symbolik’ (NSz. –
Henszlmann: Műrég. Kalauz 2: 1); 3. 1900 ’a mondanivalót nagyrészt szimbólumokkal kifejező
művészeti irányzat; Symbolismus 〈Richtung der Kunst und Dichtung〉’ (↑) | | szimbolista A: 1897
szimbolistákat (NSz. – Kabos E.: Vándorok 47) J: fn 1897 ’a szimbolizmus követője; Symbolist’ (↑) | mn
1911/ ’[?]; symbolistisch’ (NSz.) [csak EWUng.].
A szócsalád időrendben legkorábbi tagjai a szimbólum, szimbolizál, szimbolikus: latin jövevényszavak.
⊗ Lat. symbolum: ’ismertetőjegy, ismertetőjel; hitbeli jegyek összessége; hitvallás’ [< gör. σύµβολον ’jel,
jellemző; jelkép, szimbólum, tkp. ismertetőjegy’ [< gör. συµβάλλω ’összedob; egybevág, egybeesik’]]. |
lat. (tud.) symbolizare: ’jelképez, szimbolizál’. | lat. symbolicus ’jelképes, szimbolikus’ [< gör.
συµβολικός ’ismertetőjeggyel kapcsolatos; jelképes, szimbolikus’].. Megfelelői: ; n é m . Symbol
symbolisieren symbolisch;; f r. symbole symboliser symbolique; stb.: szimbólum, ’jelképez, jelképes,
szimbolikus’. A korábbi változatok szó eleji s-sel való kiejtéséhez a magyarban vö.: salétrom stb.; a szó
eleji sz-es alakhoz vö.: szeptember stb. A szimbólum szó um nélküli változata német vagy francia hatásra
utal. A szimbolikus szóvégi s-éhez vö.: ámbitus stb. – A szimbolizmus, szimbolista: nemzetközi szó; vö.: ;
ném. Symbolismus;; ang. symbolism; o l . simbolismo; stb.: szimbolizmus | ; ném. Symbolist;; ang.
symbolist; ol. simbolista; stb.: szimbolista. A legkorábbi adatok az angolból származnak. A magyarba
elsősorban a németből került át, latinosított végződéssel. – Ide tartoznak: szimbola ’jelkép, szimbólum’
(1816 (NSz.); szimbolika ’jelképvilág’ (1847/ (NSz.).
TESz.

szimfónia A: 1789 Sinfonía, Synfonia (NSz. – Kazinczy: Bácsmegyey 262, 118); 1792 Simfónia (NSz.
– M. Hírmondó 1: 366); 1794/ Szimfonia (NSz. – Csokonai: Kiadatl. m. 86) J: 1. 1789 ’többtételes
zenekari mű; Art mehrsätziges Musikstück und dessen Vorführung’ (↑); 2. 1835 ’összhang; Harmonie’
(Kunoss: Gyal.) | | szimfonikus A: 1910 szimfónikus (Kelemen: IdSz.); 1940 szimfonikus (Bal.) [csak
EWUng.] J: mn 1910 ’összhangzatos, szimfóniaszerű 〈zeneköltemény〉; sinfonisch, harmonisch 〈Musik,
Orchester usw〉’ (↑) | fn 1949 ’szimfonikus zenekar tagja; Mitglied eines Sinfonieorchesters’ (NSz. –
Szabad Nép szept.: 2).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Sinfonie Symphonie;; ang. symphony;; f r. symphonie; o l . sinfonia; stb.:
többszólamú zenemű, az angolban, a franciában és az olaszban : ’harmónia’; – lásd még: ; lat.
symphonia: ’polifonikus, harmonikus szerkezetű zene; szimfonikus zenekar’ [< gör. συµφωνία
’egybehangzás; összhang; koncert’].ném. sinfonisch symphonisch;; ang. symphonic;; fr. symphonique;;
ol. sinfonico; stb.: egy szimfonikus zeneművel kapcsolatos, az angolban és az olaszban ’harmonikus’. – A
magyarba olasz és német közvetítéssel került (szimfónia), illetve a németből latinosított végződéssel
(szimfonikus) . A szinfonikus jelentéséhez vö.: ; n é m . Sinfoniker ’szimfonikus zenekar tagja;
szimfóniaszerző.’
TESz.

szimmetria A: 1793 Symmetria (NSz. – M. Hírmondó 2: 359); 1801 semetriát (NSz. – Csízi I.: Regg.
Gond. 50); 1830 szymmétriát (NSz. – P. Thewrewk J.: Alap. 2: 52); 1847 symetriával (NSz. – PD. 2:
1212); 1876 szimmetriája (NSz. – Hevesi L.: Karc. 132) J: ’kiegyenlítettség, (rész)arányosság;
Symmetrie’ || szimmetrikus A: 1835 Symmetricus [es. nem m.] (Kunoss: Gyal.); 1885 szimetrikus (NSz. –
Paskay Gy.: Jur. 49); 1889 szimmetrikusan (NSz. – Iványi Ö.: Püspök 1: 84) J: ’szimmetriás, részarányos;
symmetrisch’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Symmetrie;; ang. symmetry;; fr. symétrie; stb.: szimmetria; – lásd még: lat.,
(h.) symmetria ’kiegyenlítettség’, (h.) symetria ’’ [ [< gör. συµµετϱία ’kiegyenlítettség, arányosság’].< gör.
σύµµετρος ’egyenletes, arányos’ | ;ném. symmetrisch;; ang. symmetric; fr. symétrique stb.: szimmetrikus;
– lásd még: ; lat. symmetros ’arányos’, (h.) symmetrus ’’. – A magyarba átkerült alak: szimmetria a
latinból való vagy a németből latinosított végződéssel; a szimmetrikus szintén a németből került át
latinosított végződéssel.
TESz.

szimpátia A: 1770 Sympathia (NSz. – Fejérvári HB. sz. papm. 121); 1793 szympathiai sz. (NSz. –
Kazinczy: Diogènesz 139); 1802/ szimpátia (NSz. – Csokonai: A varázsfuvola 437) J: ’együttérzés,
rokonszenv; Zuneigung’ || szimpatikus A: 1879/ sympathicus (NSz. – Jókai 66: 259); 1903 szimpatikus
(NSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1879/ ’felé hajló 〈átvitt értelemben〉 | együttérző; zuneigend | mitempfindend’
(↑); 2. 1903 ’rokonszenves, megnyerő; einnehmend, gewinnend’ # (NSz. – Gárdonyi: Az a hatalmas 37).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Sympathie;; ang. sympathy;; fr. sympathie; stb.: rokonszenv, szimpátia; – lásd
még: ; lat. sympathia: ’ua.’ [< gör. συµπάϑεια ’ua.együttérzés, rokonszenv’]. | ném. sympathisch;; ang.
sympathetic;; fr. sympathique; stb.: együttérző. Utóbbiak alapja a főnév alapján keletkezett, esetleg az
egyes nyelvekben külön is létrejöhettek; de vö.: ; lat. (tud.) (nervus) sympathicus ’szimpatikus 〈ideg〉’. – A
magyarba főként a latinból (szimpátia), illetve a németből (szimpatikus) került át, utóbbi latinosított
végződést kapott; lásd még: ; lat. (h.) simpaticus ’együttérző, rokonszenvező’. – A görög szó utótagjára
megy vissza: apátia ’lelki nyugalom’ (1790), ’közömbösség’ (1836); apatikus ’egykedvű, közönyös’
(1825); mindkettő nemzetközi szó; vö.: ; ném. Apathie apathisch;; ang. apathy apathetic;; fr. apathie
apatique; stb.: apátia, ’apatikus’. – A magyarba leginkább a németből vagy a franciából került, latinosított
végződéssel. Lásd még: antipátia.
TESz. apátia a. is

szimpla A: 1707 simpla (MNy. 90: 253) [csak EWUng.]; 1820 Szimpla (MNy. 43: 308) J: mn 1. 1707
’[?]; unkompliziert 〈Mechanismus, Struktur usw〉’ (↑); 2. 1765 ’egyrétű, egy lényeges alkatrészből stb.
álló 〈ablak, puska stb.〉; nicht zusammengesetzt 〈zB Fenster, Flinte〉’ # (↑); 3. 1820 ’egyszerű, nem telt
〈virág(zat)〉; einfach 〈Blüte〉’ (↑); 4. 1821/ ’; unansehnlich, schlicht’ (KLev. 17: 534) [csak EWUng.]; 5.
1885 ’[?]; einfältig, simpel’ (NSz.) [csak EWUng.] | fn 1. 1848 ’egycsövű puska; einläufiges Gewehr’
(NSz. – Életk. 2: 188); 2. 1948 ’kis adag feketekávé; kleine Portion Mokka’ # (NSz. – Szabad Nép febr.:
8).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. simpla: ’egyszeri vételár’., (k.) ’egyszeri, egyszerű’ [< lat. simplus -a -um
’ua.’; lásd még: ; lat. simplex ’ua.’, semel ’egyszer’].. Megfelelői: ném. Simpla Simplum ’egyszerű’,
Simpel ’tökfilkó, balek’, simpel ’egyszerű; együgyű’; ; fr. simple ’ua.’; stb. – A szó eleji sz-hez vö.:
szeptember stb. A főnévi jelentések olyan szószerkezetekből önállósultak, mint pl. a szimpla puska
’egycsövű puska’ , illetve a szimpla (adag) feketekávé ’EZ NEM KELL.’
TESz.

szimulál A: 1619/ simulálni sz. (MNy. 84: 252) [csak EWUng.]; 1662–4 szimulálván [U] sz. (MNy. 73:
171) [csak EWUng.] J: ’tettet, színlel; vortäuschen | nachahmen | eine Rolle spielen’ || szimuláns A: 1868
simulansokat (NSz. – Kunsági – Pot.: Honv. 1: 83); 1893 szimuláns (NSz. – Farkas E.: Bakavilág 84) J:
’betegséget tettető személy; Simulant’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. simulare: ’hasonlóvá tesz; utánoz’ [< lat. similis ’hasonló’]. | lat. (tud.)
simulans ’színlelő; (betegséget) tettető 〈ember〉’. Megfelelői: ; ném. simulieren Simulant;; cseh simulovati
simulant; stb.: szimulál, ’szimuláns’. – A szó eleji sz-hez vö.: szeptember stb.; a szimuláns szóvégi s-éhez
vö.: evidens stb.
TESz.

szín¹ A: 1067 k./ Scenholm hn. (ÁÚO. 1: 24); [1200] k. zenuholmu hn. (An. 32.); 1288 ? Scinth sz. hn.
(Csánki 5: 739) [csak EWUng.]; 1456 k. ʒembe [n-b] (SermDom. 1: 134); 1594 Thehen zin (OklSz.);
1838 színy-nek (Tsz.) J: 1. 1067 k./ ’lombos ágakból épített kunyhó, sátor; Laubhütte’ (↑); 2. 1456 k.
’különféle, főként gazdasági célokra használt építmény; Scheune’ (↑); 3. 1585 k. ’tornác, előcsarnok;
Hausflur’ (Gl.) [csak EWUng.]; 4. 1938 ’padlás; Dachboden’ (ÚMTsz.).
Jövevényszó egy nyugati vagy keleti szláv nyelvből. ⊗ Cseh R. sień ’csarnok, terem’, síń ’tornác’szlk.
sień ’terem, csarnok, N. folyosó, előcsarnok; csűr, pajta’; or. R. сень ’árnyék; védelem; kunyhó, sátor;
mennyezet, baldachin’. сéни többes szám ’tornác, pitvar’ukr. сiни többes szám ’előcsarnok, folyosó’;
stb.indoeurópai eredetű; vö.: [óind. chāyā́ ’árnyék; fény, ragyogás; képmás, másolat’újperzsa aāya
’árnyék; védelem’; stb.].. Lásd még: ; óe. szl. sěnь ’árnyék; sátor, kunyhó. A szó árnyék’ jelentésű
megfelelői megtalálhatók a déli szláv nyelvekben is.
MNy. 8: 153; NéprÉrt. 22: 77; KSzlJsz. 504; TESz.

szín² A: 1146 ? Scines sz. szn. (PRT. 1: 597); 12. sz. v./ ʃcɩne (HB.); 1288 ? Scinth sz. hn. (Csánki 5:
739) [csak EWUng.]; 1476 Makzywnew sz. (OklSz.); 1536 ʒÿnÿen (PFab. 70b) [csak EWUng.]; 1538
zewn (OklSz.); 1553/ ʃʒuͤ nnel (TCr. C2a) [csak EWUng.]; 1577 szenedet (Telegdi Miklós: NySz.); 1585
Czinnel (Cal. 346); 1668 szinnyezié sz. (Matkó István: NySz.); 1863 szény (Kriza: Vadr. 518) J: 1. 1146 ?
’szép alak, szépség, tetszetősség; schöne Gestalt, Schönheit, Anmut’ (↑), 1416 u./¹ ’ua.’ (BécsiK. 45); 2.
12. sz. v./ ’arc | közvetlen jelenlét; Angesicht | unmittelbare Gegenwart’ (↑); 3. 1395 k. ’a fénysugarak
hullámhossza és rezgésszáma szerint alakuló látási érzet; Farbe als Empfindung’ # (BesztSzj. 692.); 4.
[haupts mit PossSf -e] 1416 u./¹ ’felület, felszín; Oberfläche’ # (BécsiK. 141); 5. [haupts mit PossSf -e]
1416 u./² ’valaminek a java, valamiből a legkülönb; das Beste, das Vornehmste’ (MünchK. 168); 6. 1489
’megjelenési forma, külső; Erscheinungsform, das Äußere’ (MKsz. 1895.: 111); 7. 1513 ’kép; Bild,
Bildnis’ (NagyszK. 102); 8. 1513 ’látszat, ürügy; Schein, Vorwand’ (NagyszK. 64); 9. 1595 ’festék;
Farbe, Farbstoff’ (Ver. 78); 10. 1613 ’mód; Art und Weise’ (Pázmány Péter: NySz.); 11. [haupts mit
PossSf -e] 1649 ’valaminek, különösen kelmének szebbik, tetszetősebb külső fele; Vorderseite, haupts
rechte Seite bei Stoffen’ # (NSz. – G. Kat.: V. titk. 3: 1311) Sz: ~es 1146 szn. (↑); 1522 k. zynes ’[?];
farbig’ (OklSz.) | ~ű [nur in Synt] 1395 k. veres ʒinew (BesztSzj. 692.) | ~telen 1551 szintelen (Heltai
Gáspár: NySz.) | ~telenít 1577 k. megh ʒÿntelenitÿ (OrvK. 348) | ~esít 1603 meg zünoͤ settetoͤ t sz.
(Zvonarics Mihály: NySz.) | ~ez 1604 Szinezem (MA.) | ~esedik 1754 színezet (NSz. – K. F.: Gonzaga
Aloysius 13) | ~lel 1762 szinlelve sz. (NSz. – Landelinus 88) R: szintig 1508 zintig ’[?]; bis an den Rand’
(DöbrK. 285) [csak EWUng.] | ~leg 1804 színleg (NSz. – Peretsenyi Nagy L.: Oríthia 98).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A szó belseji í valószínűleg hangsúlyos helyzetbeli hangzónyúlás
következménye. Feltehetőleg a 4. jelentés az eredeti, a további jelentések ebből fejlődtek ki.
TESz.

szín³ A: 1786 színre (NSz. – Révai: Fal. 167) J: 1. 1786 ’színpad; Theaterbühne’ (↑); 2. 1792 ’színház;
Theater’ (NSz. – Magyar játékszín 1: XII); 3. 1876 ’színdarab felvonásának egy része; Teil eines Aktes,
Szene’ (NSz. – Toldy F.: M. költ. kézikönyve 5: 350) Sz: ~ész 1787 színeszkedö́ sz. (NSz. – Kép.: Della-
Valle 32) | ~észkedik 1787 ’[?]; heucheln’ (↑); 1835 szinészkedik ’[?]; schauspielern’ (Kunoss: Gyal.
Debütíroz).
TESz.
 szín-¹ 1. ~nép † A: 1539 szín népek (RMKT. 2: 27) J: 1. 1539 ’formás, deli emberek; wohlgebaute,
stramme Menschen’ (↑); 2. 1555 ’válogatott legénység; ausgewählte Mannschaft’ (LevT. 1: 165); 3. 1636
’a legelőkelőbbek; die Vornehmsten’ (Pázmány Péter: NySz.) || 2. ~méz A: 1560 k. Zyn mesz
(GyöngySzt. 301.) J: ’a legjava, tiszta méz; Jungfernhonig’ | ~bor A: 1616 Ʒÿn bor (RMNy. 2/2: 12)
[csak EWUng.] J: ’[?]; purer Wein’ | ~arany A: 1786 szín-arany (Faludi Ferenc: NySz.) J: ’[?];
Feingold’ # | Ilyenek még: ~must ’először nyert, tiszta must; klarer Most’ (1590: SzikszF. 52); ~magyar
’[?]; kernungarisch’ (1898: NSz. – Középisk. Tanáregy. Közl. 32: 34) || 3. ~igaz A: 1884 szin-igazságot
sz. (NSz.) [csak EWUng.] J: mn 1884 ’[?]; ganz wahr’ # (↑) | fn 1900 ’[?]; die reine od volle Wahrheit’
(NSz.) [csak EWUng.] | ~tiszta A: 1898 Színtisztaság sz. (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; ganz rein’ # |
~józan A: 1899 színjózanok (NSz. – BpSzemle 98: 83) J: ’[?]; ganz nüchtern’.
Összetételi előtag, azonos a →szín² szóval. ⊗ Az 1. csoportban az előtag jelentése ’szép alak, forma, a
2. csoportban a legjobb’, mindkettőben jelzői szerepe van. A 3. csoportban az előtag jelentése
metaforikusan összefügg a szín² ’felület, felszín’ jelentésével; tulajdonképpen a színig ’tele; csordultig’
határozószó párhuzamos, jelöletlen alakja.
TESz.

szín-² 1. ~játék A: 1806 Szín-Játékok (NSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1806 ’[?]; Theaterstück’ (↑); 2. 1846
’[?]; Heuchelei’ (NSz.) [csak EWUng.] | ~hely A: 1823 színhelye (NSz. – Schedel F.: Haramják 197) J: 1.
1823 ’történésnek, eseménynek, főképpen színpadi mű cselekményének színtere, helye; Schauplatz |
Stätte des Geschehens, Tatort’ # (↑); 2. 1836 ’színpad; Bühne, Szene’ (Fogarasi) | ~ház A: 1830/
színházat (NSz. – Bajza: Munkái 4: 82) J: 1. 1830/ ’színielőadások tartására emelt épület; Theater’ # (↑);
2. 1831 ? ’színdarabok előadásával foglalkozó intézmény | színművészet; Bühnenwesen | Bühnenkunsf’
(NSz. – Széchenyi: Vil. 28), 1834 ’ua.’ (NSz. – P. Thewrewk J.: Vel. szapp. 159); 3. 1843 ’színielőadás;
Theatervorstellung’ (NSz. – Életk. 1/1: 72) | Ilyenek még: ~mű ’[?]; Theaterstück’ (1830: NSz.); ~pad
’[?]; Bühne’ (1830: uo.); ~lap ’[?]; Theaterzettel’ (1870: uo.).
Összetételi előtag, azonos a →szín³ szóval. ⊗ A színjátékban a tagok egymással határozói alárendelő
( ’színpadon előadott játék’), a színhelyben jelöletlen birtokos jelzős alárendelő ( ’a színielőadás helye’), a
színházban tautologikus viszonyban vannak. Utóbbi másik megnevezése: játékszín. – Nyelvújítási
alkotások.
TESz. színház, színhely a. is

szinkrón A: 1923 szinkrón (Fülöp: TermtudMűsz.); 1942 Szinkron (ÚILex.) [csak EWUng.] J:
’egyidejű | egyidejűleg működő; gleichzeitig | gleichläufig’ | | szinkronizál A: 1925 Szinkronizáló sz.
(RévaiLex. 17: 633) J: 1. 1925 ’különféle folyamatokat egyidejűsít, összhangba hoz; verschiedenartige
Bewegungen in zeitlichen Gleichlauf bringen, gleichschalten’ (↑); 2. 1932 ’az eredetivel megegyező, de
hazai nyelven mondott szöveggel lát el; fremdsprachigen Bild- und Tonablauf in der eigenen Sprache in
zeitliche Übereinstimmung bringen 〈Film〉’ (Sauvageot: FrMSz. synchroniser) | | szinkron A: 1951
szinkron (NSz. – Szabad Nép jan.: 21) J: ’szinkronizálás; zeitlich mit den Bildern zusammenstimmender
Tonablauf, auch dessen Herstellung’.
A szócsalád szinkrón, szinkronizál tagjai: nemzetközi szavak. ⊗ Ném. synchron;; ang. synchronous;; fr.
synchrone; stb.: szinkrón; – lásd még: ; lat. synchronus: ’kortárs’, (k.) ’egyidejű’ [< gör. σύγχρονος ’ua.’].
| ném. synchronisieren;; ang. synchronize;; fr. synchroniser; stb.: szinkronizál; ezek a fenti melléknév
származékaiként jöttek létre, valószínűleg a ; gör. συγχρονίζω ’egyidejűnek lenni’. A magyarba főként a
németből került át; az ige végződéséhez vö.: aktivizálaktivitás, politizálpolitika stb. – A szinkron elvonás a
szinkronizálból.
TESz.

szint A: 1843 szintez sz. (Ballagi Nivellieren); 1843 szintje (Ballagi Nivellieren) J: ’[?]; Niveau 〈auch
abstr〉’ Sz: ~ez 1843 (↑).
Tudatos szóalkotás. ⊗ Feltehetőleg a földszint összetétel utótagjának önállósulása. Keletkezésében
szerepet játszhatott a tévesen határozóragos főnévnek felfogott szintig ’valaminek a széléig’szín²
határozószó -ig terminatívusz ragjának elhagyása. – Nyelvújítási szó.
TESz.

szintén A: 1456 k. ʒinthen (SermDom. 1: 5); 1535 k. ʒynthyn (Lánd. 47) [csak EWUng.]; 1642 szünten
(MNy. 69: 235); 1649 szenten (uo.); 1772 szüntén (NSz. – Marikowzki: Néphez 228) J: 1. 1456 k.
’különösen; speziell 〈Adv〉’ (↑); 2. 1525/ ’éppen úgy, is; ebenso, auch’ # (TörtTár. 1908.: 80); 3. 1535 k.
’teljessen, egészen; ganz und gar, durchaus’ (↑); 4. 1578 e. ’majdnem, csaknem; fast, beinahe’ (MNy. 75:
510) [csak EWUng.], 1772 ’ua.’ (NSz. – Marikowzki: Néphez 371); 5. 1635 ’színig; bis zum Rand’
(Madarász Márton: NySz.) | | szinte A: 1495 e. ʒinte (GuaryK. 130); 1604 ʃʒinta (MA. Eadem ); 1708
Színte (PP.); 1753 szuͤ nte (NSz. – Kunits: Sedecziás 74); 1796 szénte (NSz. – Iváncsics J.: Jerus. pompa
58); 1892 szintë (Nyr. 21: 561); nyj. iszinte, szüntö (ÚMTsz.) J: 1. 1495 e. ’teljesen, egészen; ganz und
gar, durchaus’ (↑); 2. 1519 k. ’majdnem, csaknem; fast, beinahe’ # (DebrK. 177); 3. 1552 ’éppen úgy, is;
ebenso, auch’ (Heltai: Dial. L8a) || szintég × A: 1759 szinteg (NSz. – Csíksomlyói miszt.); 1778 szintég
(NSz. – Sándor I.: G. svédi grófné 3); nyj. szintëg, szüntög (ÚMTsz.), szintig, szintíg (MTsz.) J: 1. 1759
’éppen úgy, is; ebenso, auch’ (↑); 2. 1780 ’majdnem, csaknem; fast, beinahe’ (NSz. – M. Hírmondó 266).
Megszilárdult ragos alakulatok. ⊗ A szín² ’felület, felszín; külső, külalak; látszat’ szóból különféle
toldalékokkal. Az alapszó a szinte lehetett. A szó belseji t mindenik szóban helyrag; az e elem latívuszrag
vagy E/3. személyű birokos személyjel lehet. A szintén és a szintég a szinte szóból jött létre -n
módhatározó raggal, illetve -g nyomatékosító elemmel; vö.: ittégitt, osztégazután stb. A szó eredeti
jelentése ’látszatára, hasonlóságára’ lehetett. – Ide tartozik: szint ’szinte, kis híján’ (1751), mely a szinte
szóból keletkezett a szóvégi e kiesésévelössze.
Nyr. 61: 82; KTMondt. 423; TESz.

szintézis A: 1826 synthesis [es. nem m.] (GLEl.) [csak EWUng.]; 1884 Synthesis (MagyLex.) [csak
EWUng.]; 1897 Szintézis (PallasLex. 15: 732) J: 1. 1826 ? ’összetevés, összetétel; Verbindung,
Zusammensetzung’ (↑), 1884 ’ua.’ (MagyLex. 15: 81); 2. 1884 ’összegezés, egységbe foglalás; Aufbau
eines Ganzen aus seinen Teilen 〈in der Wissenschaft〉’ (↑); 3. 1923 ’(bonyolultabb) vegyület létrehozása;
chemisches Verfahren’ (Fülöp: TermtudMűsz. 152) | | szintetikus A: 1891 synthetikus (Füredi: IdSz.);
1913 szintétikus (HHSz. szintézis) [csak EWUng.]; 1937 szintetikus (SMFrSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1891
’összetevő; zusammensetzend’ (↑); 2. 1925 ’összegező, egységbe foglaló; zusammenfassend’ (RévaiLex.
17: 640); 3. 1925 ’ragozó-jelező 〈nyelv〉; synthetisch 〈Sprache〉’ (uo.); 4. 1928 ’mesterséges(en)
előállított; künstlich hergestellt’ (TechnLex. 2: 405).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Synthese Synthesis;; ang. synthesis;; fr. synthèse; stb.: összegzés; : ’egységbe
foglalás 〈a tudományban〉; kémiai eljárás’. | ném. synthetisch;; ang. synthetic;; f r. synthétique; stb.:
összegző; ’egységbe foglaló; szintetikus 〈kémiai〉’. Ezek a ; gör. σύνϑεσις ’összeállítás, rend; egységbe
foglalás’ , illetve a ;gör. συνϑετικός ’összeállításba, rendszerbe tartozó’ szavakra mennek vissza. – A
felvilágosodás korában a görögből az európai nyelvekbe átkerült szavak később az újkori latinba is
bekerültek; vö.: lat. (ú., tud.) synthesis ’összeállítás, egységbe foglalás’, syntheticus ’összeállító, egységbe
foglaló’. – A magyarba elsősorban a németből kerültek át.
TESz.

színültig A: 1767 Színǘltig (PPB.) J: ’[?]; bis an den Rand’ #.

Belső keletkezésű, keletkezésmódja azonban vitatott. ⊗ 1. Megszilárdult ragos alakulat, a
csordultigcsorog analógiájára. Kialakulására hatással volt a R. színül ’vminek a széléig’ (1519) is. – 2.
Összetett szó a szín² ’felület, felszín’ + az önálló szóként nem adatolt ültig ’egy bizonyos pozíció
felvételéig’ül¹ ’nyugodtan viselkedik’-t névszóképzővel + -ig terminatívusz raggal) tagokból; (jelöletlen
birtokos jelzős) alárendelés. Hasonló összetételhez vö.: színjártig (1785); színálltig (1881); vminek a
széléig.
TESz.

színvonal A: 1838 színvonal (NyÚSz.) J: 1. 1838 ? ’felszín, felület; Oberfläche’ (↑), 1842 ’ua.’ (NSz. –
PH. 193); 2. 1838 ? ’valaminek felső szintje, magassági foka 〈átvitt értelemben is〉; Niveau, Stufe 〈auch
abstr〉’ # (↑), 1846 ’ua.’ (NSz. – Irinyi J.: Uti jegyz. 2: 123) Sz: ~as 1910 szinvonalas (NSz. – Pesti Hirlap
X. 22.: 2).
Összetett szó. ⊗ A szín² ’felület, felszín’ + vonal ’szint’szavakból; mellérendelő összetétel. –
Nyelvújítási szó.
TESz.

szipirtyó A: 1770 szipirtyók (NSz. – Miháltz I.: Utazó cath. 230) J: 1. 1770 ’veszekedős, rosszindulatú
vénasszony; böses (altes) Weib | Hexe’ (↑); 2. 1832 ’feslett életű (idősebb) nőszemély; (ältere) Hure’
(Kreszn.) || szipa × A: 1770/ ? szipa (NSz. – Bokréta 122); 1777 szipa (NyF. 50: 33); 1877/ szipó (NSz. –
Arany: Kk. 2: 207) J: 1. 1770/ ? ’vén banya; alte Vettel’ (↑), 1777 ’ua.’ (↑); 2. 1838 ’feslett életű (idősebb)
nőszemély; (ältere) Hure’ (Tsz.).
Származékszó. ⊗ A szív¹ szó szip változatából. A szipirtyó végződése ugyanaz a játszi kicsinyítő képző,
mint pl. a kulipintyó, valamint a szepentyó ’szajha’ (1838 (Tsz.) szó esetében is; utóbbi töve azonos a
szepeg szócsalád tövével. A szipa végződése: -a folyamatos melléknévi igenévképző (vö.: csusza, hulla
stb.); itt főnevesülés is történt.
TESz.

szipka A: 1792 Szipka (SzD.) J: 1. 1792 ’szívóeszköz, vékony szívócső; Saugrohr’ (↑); 2. 1792
’valaminek szájba vehető, szájba való része; Mundstück von Pfeifen, Saugrohren usw’ (↑); 3. 1867 ?
’szivar, cigaretta meghosszabbító része; Zigarettenspitze’ (NSz. – Báttaszéki L.: Főv. genre 177), 1896/
’ua.’ (NSz. – Jókai 90: 128); 4. 1914 ’edény csöve; Tülle’ (Herman: Pászt. 242).
Származékszó. ⊗ A szív¹ szó szip változatának -ka kicsinyítő képzős alakja; a képző deverbális
szerepéhez vö.: csacska. A szipka ma leginkább a 3. jelentésében használatos.
TESz.

szipoly A: 1590 Szipol (SzikszF. 69); 1604 Szipoly (MA.); 1796 u. szipoj (NSz. – Csokonai: Kiadatl. m.
129); 1806 Sziboj (Nyr. 45: 26) J: 1. 1590 ’moly; Motte’ (↑); 2. 1796 u. ’gabonaféreg; Kornwurm’ (↑); 3.
1801 ’ragadozó madár; Raubvogel’ (NSz. – Peretsenyi Nagy L.: Mezengy 99); 4. 1807 ’pióca; Blutegel’
(NSz. – Kultsár: Hazai Tud. 1: 214); 5. 1807 ’élősködő személy; Parasit’ (NSz. – Kultsár: Hazai Tud. 1:
214); 6. 1832/ ’iszákos ember; Säufer’ (NSz. – Vörösm. 3: 464); 7. 1850/ ’uzsorás; Reißer, Wucherer’
(Jókai 10: 256); 8. 1872/ ’szívószerv, szipóka; Säugrüssel’ (NSz. – Jókai 50: 132) | | szipolyoz A: 1886
szipolyozáshoz sz. (NSz. – Mikszáth: Koldusdiák 168) J: [haupts ki ~] ’[?]; ausbeuten’.
A szócsalád alapja a szipoly származékszó. ⊗ A szív¹igeszip változatának -l > -ly névszóképzős
alakjafogoly¹. Az 1. jelentést a moly szívóképességére vonatkozó hiedelem magyarázza. Az 5. és 7.
jelentéshez vö.: piócapióka. – A szipolyoz a szipoly igei származéka. A csak nyelvjárási szóként, illetve
állattani műszóként élő alapszóval szemben ez az igei származék a választékos stílus szava.
KSzlJsz. 953; TESz.

sziporkázik A: 1792 sziporkázott (NSz. – Szűts I.: Herfort és Kl. 1: 202); 1838 Sziporkázik ▼ (Tzs.)
[csak EWUng.]; 1857 sziporkáz (NSz. – Sárosy Gy.: Album 155) J: 1. 1792 ’szikrázik, sziporkát szór;
Funken sprühen, funkeln’ (↑); 2. 1860 ’〈beszéd, társalgás〉 szellemességtől csillog | 〈személy〉 szellemes
megjegyzéseket mond; 〈Witze〉 sprühen | geistreich tun’ (NSz. – Thaly K.: Kárp. k. 90) | | sziporka A:
1804 sziporkás sz. (NSz. – Sopronyi M. Társ. 11) J: 1. 1804 ? ’szikra; Funke’ (↑), 1806 ’ua.’ (NSz. –
Nagy János: Magy. Virgilius 73); 2. 1808 ’kicsiny mennyiség, apró dolog; kleine Menge’ (SI.); 3. 1859
’szellemes megjegyzés; Geistesblitz’ (NSz. – Aszalay: Szell. röppentyűk).
A szócsalád alapja, a sziporkázik: belső keletkezésű, valószínűleg játszi szóalkotás. ⊗ Feltehetőleg a
szikrázikszikra szóból. A 2. jelentés kialakulásához vö.: csillog. A sziporka elvonás a sziporkázikból, ma
leginkább a 3. jelentésében használatos.
TESz.

szippant A: 1755 szippantaná (MNy. 60: 490); 1787 szippont (NSz. – M. Kurir 6); 1792 szipanta (NSz.
– Szalkay: Virg. Éneás. 45); 1805 czippantott (I. OK. 30: 259) [csak EWUng.] J: 1. 1755 ’szájával
hirtelen beszív; einmal kurz saugen’ (↑); 2. 1783 ’orrán át hirtelen beszív, egyet szív; einmal schnupfen’ #
(NSz. – Molnár J.: Könyvház 2: 386); 3. 1793 ’szív egyet a pipából, cigarettából; einen Zug aus der
Pfeife, aus der Zigarette tun’ (NSz. – Erd. Ját. 2. Boér 139) || szipákol A: 1765 szipákolásával sz. (NSz. –
Miháltz I.: Ok. hite 121); 1886 szipakol (Nyr. 15: 47); 1887 Szopákol (Herman: HalK. 831); nyj. szupakol
(ÚMTsz.) J: 1. 1765 ’〈burnótot, tubákot〉 beszippantgat; 〈Tabak〉 schnupfen | die Pfeife schmauchen’ (↑);
2. 1854 ? ’váladék visszatartása miatt az orrát szívogatja; schnüffeln’ (NSz. – Degré: Nov. 2: 100), 1857
’ua.’ (NSz. – Lauka G.: Vidék 2: 99); 3. 1873 ’a levegőt kapkodva, orrát szívogatva sírdogál; schnüffelnd
weinen’ (NyK. 10: 335); 4. 1887 ’〈hal kopoltyújával〉 a levegőt beszívja; Luft schnappen 〈Fisch mit den
Kiemen〉’ (↑) || szipog A: 1792 szipoghatná sz. (NSz. – Mátyus I.: Ó és új Diaet. 5: 618); 1848 szipogó sz.
(NSz. – Életk. 2: 172); nyj. szipög (OrmSz.), szopog (MTsz. szopog), szuppog (MTsz. szuppog) J: 1. 1792
’tubákot szippantgat | pipát szívogat; 〈Tabak〉 schnupfen | die Pfeife schmauchen’ (↑); 2. 1816 ’a levegőt
kapkodva, orrát szívogatva sírdogál, szepeg, hüppög; schnüffelnd weinen’ (Gyarmathi: Voc. 100 [ɔ:
108]); 3. 1848 ’a náthás váladék visszatartása miatt orrát szívogatja; schnüffeln’ (↑); 4. 1863 ’szortyog,
horkol; schnarchen’ (Kriza: Vadr. 518); 5. 1887 ’〈hal kopoltyújával〉 a levegőt szívogatja; Luft schnappen
〈Fisch mit den Kiemen〉’ (Herman: HalK. 831).
Származékszó. ⊗ A szív¹igeszip változatából -nt mozzanatos-műveltető igeképzővel és különféle
gyakorító képzőkkel. A szipog mára leginkább a 2. és 3. jelentésében használatos; jelentéséhez és a szipög
palatális változathoz vö.: szepeg. – Ugyanebből az alapszóból származó régi igék: szipokäl ’sűrűn szipog’
(1772); szipál ’ua.’ (1792); szippan ’szipogó hangot ad ki’ (1873). – Ide tartozik még: szipózik ~ szipuzik
’oldószerek gőzének belégzésével kábítja magát’ (1985 (MArg.); az argóban keletkezett.
TESz.

szirén A: 1604 Sirenekhez (MA. Siréneus); 1636/ sirénák (Pázm. 6: 510) [csak EWUng.]; 1730 sziréni
sz. (IrtörtKözl. 14: 107); 1791 Sziren (NSz. – Poóts A.: Vers. 235) J: 1. 1604 ’énekével a hajósokat
magához csábító és elpusztító félig nő, félig madár formájú képzeletbeli lény; Sirene 〈Myth〉’ (↑); 2.
[heute nur ~ek] 1825 ’agy testű vízi emlősállat, tengeri tehén ; Ordnung von Meeressäugern: Seekuh,
Sirene usw’ (NSz. – Farkas A.: Levél Józs. csász. 13); 3. 1842 ’[?]; betörende Schönheit | Vamp’ (NSz. –
R. P. Div. 16: 127).
Latin jövevényszó, később német közvetítéssel is. ⊗ Lat. Siren: ’madárszerű képzeletbeli lény, szirén
〈mitológiai〉’., (kés.) Sirena ’ua.’ [< gör. Σειρήν ’ua.’].; – lásd még: ném. Sirene ’ua.tengeri tehén; csábító
nő’. Megfelelői: ; ang. siren;; fr. sirène; stb.: szirén. – A korábbi változatok szó eleji s-es kiejtéséhez vö.:
salétrom stb. A 2. jelentésében állattani műszó. – Magyarítási kísérlet: sirámok többes szám ’szirének’
(1766 (MNy. 6: 325), a sír¹ szóból -m névszóképzővel.
TESz.

sziréna A: 1893 sziréna (PallasLex. Cagniard) J: ’változó magasságú, éles hangú jelzőkészülék;
Sirene als Warngerät’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Sirene;; ang. siren;; fr. sirène; stb.: sziréna mint jelzőkészülék. A franciából
terjedt el [eredetéhez vö.: ; vö. →szirén; jelentése metaforikus, a szirének és a sziréna hangja közötti
feltételezett hasonlóság alapján].. – A magyarba elsősorban a németből került át; a szóvégi a
hanghelyettesítéssel keletkezett.
TESz.

szirom A: 1790 Nőszirom (Nyr. 85: 212) [csak EWUng.]; 1805/ szirmokkal (NSz. – Kazinczy: Lev. 3:
415); nyj. cirom (ÚMTsz.) J: ’[?]; Blütenblatt’ #.
Szóhasadással keletkezett, nyelvújítási szóalkotás eredményeként. ⊗ A szirony¹ ’keskeny, színes
bőrszalag; színes bőrszálakkal való díszítés’. Az elnevezés alapja valószínűleg a színes bőrszalagok és a
virágszirmok közötti alaki hasonlóság. – Nyelvújítási szó.
NyÚSz.; TESz.

szirony¹ A: 1138/ ? Cirun szn. (MNy. 32: 205); 1405 k. ʃiron (SchlSzj. 1579.); 1520 k. Zyrnios sz. szn.
(OklSz.); 1572 Zyrmot (OklSz.); 1577 szirony (KolGl.: NyF. 45: 50); 1702 Szirom szn. (CsnSz.) [csak
EWUng.]; 1786 tzirommal (NSz. – Kónyi J.: Democritus 1: 92); 1788 Szironnyájú [szironnya □] sz. (NSz.
– Dugonics: Etelka 1: 160); 1833 k. Szilony (NSz. – Székely Mest. Szij. 4) J: 1. 1405 k. ’hántolt
fonóvessző w vesszőből hasogatott kötözőanyag; Flechtgerte | Bast’ (↑); 2. 1520 k. ? ’keskeny (színes)
bőrszalag | színes bőrszálakkal való díszítés; schmaler (bunter) Lederstreifen, Lederfaden |
Lederstückchen 〈Verzierung〉’ (↑), 1572 ’ua.’ (↑); 3. 1621 ’bőrhártya, pergamen; Pergament’ (MA.); 4.
1788 ’kopoltyú; Kieme’ (↑).
Vitatott eredetű. ⊗ 1. Belső keletkezésű, származékszó a szil¹ ’hasít’ igéből -n ( ~ -ny)
névszóképzővelbizony, haszon stb. A szó belseji l > r hangváltozáshoz vö.: kerekedik, virág stb. Ezt a
magyarázatot támogatják a korábbi, hasítással kapcsolatos jelentések. – 2. Török jövevényszó; vö.: Kāšγ
sı̈ δrüm ’ostor, korbács’; oszm. ’bőrszíj’csag. sı̈ rı̈ m ’öv, szíj ’; stb. [< török *sı̈ δı̈ r ’lehúz, lehasít’].. Ezt a
magyarázatot támogatja, hogy a bolgár-törökök (onogurok), akiktől a szót átvehettük, híres
szőrmekereskedők voltak; ugyancsak tőlük származik a ködmön és a szűcs szavunk is. Ebben az esetben a
szó belseji r lehetett az eredeti. A szóvégi mássalhangzó m > n ~ ny fejlődési folyamaton esett áthiszen,
talántalántán stb. Eszerint a jelentések a bőrre vonatkozó jelölésből indulnak ki (2. és 3. jelentés). – Nem
tartozik ide: R. szerma ~ szirma ’aranyfonál’ (1604), amely az oszm. sirma ’ua.’ átvétele.
BTLw.; TESz.; TörK. 349

szirony² × A: 1708 Szirnyos sz. (PP.); 1802 szironnya [ny-j] (NSz. – Peretsenyi Nagy L.: Szakadár 58);
1810 k. Szirogy, Sziroty (MNy. 61: 106); 1818 sziromos sz. (NSz. – Peretsenyi Nagy L.: Tibullus 17);
1833 Szilogy (Kassai 1: 411) J: 1. 1708 ’a hónak olvadás után megfagyott felszíne; Harsch’ (↑); 2. 1802
’zúzmara | hódara, daraeső; Rauhreif | Graupelregen’ ().
Valószínűleg örökség, uráli kori tővel, magyar képzéssel. ⊗ A tőhöz vö.: zürj. (Sz., V.) ćare̮ m
’(kemény) jégkéreg a havon’; – szam. jur. sírra ’hó; tél’; szam. szelk. si̮ re ’hó’; szam. kam. səre ’ua.,
hóesés’; stb. [uráli *śarɜ ’(fagyott) hó, jégréteg a havon’].. A végződése: -n ~ -ny denominális
névszóképzőgyertyán, kemény stb. A szó belseji i-hez vö.: szil1,2. Nagy területen élő nyelvjárási szó. – A
lengyelből való származtatása nem valószínű.
FUF. 2: 184; KSzlJsz. 953; TESz.; MSzFE.

szirt A: 1302 Zÿrtus sz. hn. (MNy. 10: 426); 1405 k. nayk ʒirth (SchlSzj. 304.); 1416 u./³ ko̗ ʒúrtot
(AporK. 35); 1894 cirt (Nyr. 23: 94 ('cikrȧ'!!!)) J: 1. [kő~ előtaggal is] 1302 ? ’magasan, meredek,
csupasz szikla(csúcs); Felsen, Felsklippe’ (↑), 1416 u./¹ ’ua.’ (BécsiK. 225); 2. [nyak~ előtaggal is] 1405
k. ’a nyakcsigolya csontjának kidudorodó csuklója, tarkó; Genick’ (↑); 3. 1887 ’szakadékos part
folyókanyarulatban | a mellette levő sebes víz; Prallufer 〈in Flußschleifen〉 | Stromschnelle’ (MTsz.) Sz:
~es 1302 hn. (↑).
Jövevényszó egy török nyelvből. ⊗ CC sı̈ rt ’hegyhát, domb’; – csag. sı̈ rt ’hát’; tat. sı̈ rt: ’ua.,
(hát)gerinc hegyhát, hegygerinc’; stb. [török eredetű].. A magyarba átkerült alak: *sı̈ rt ’hegyhát; hát’. A
magyar szó eredetileg veláris i̮ -t tartalmazott. Az átvétel meglehetősen korán végbemehetett, talán egy
kipcsak típusú török nyelvből.
MNy. 3: 357; TESz.; TörK. 97, 542

szirup A: 1550–70 Syropboͤ l, Syruppal (AsszR.) [csak EWUng.]; 1629 szirupot (NEl.) [csak EWUng.]
J: 1. 1550–70 ’[?]; Arznei in süßem Saft’ (↑); 2. 1600 k. ’[?]; eingedickter Fruchtsaft’ (RadvSzak. 263)
[csak EWUng.] Sz: ~os 1802 Szirupos ’[?]; mit Sirup versetzt’ (NSz. – Benkő F.: Magy. Geogr. 4: 178);
1934 ’érzelgős, mézesmázos; süßlich, kitschig’ (NSz. – Móra: Daru utca 2: 266).
Vándorszó. ⊗ Lat. (k.) siropus syrupus siruppus: ’gyógyfőzet’.; ném. Sirup ’sűrű, cukros lé, szirup’, R.
’gyógyfőzet’; ;ol. (v.-ven.) siròp ’sűrű, cukros (gyümölcs)lé’, (giul.) sirupo ’ua.’, R. scirupo ’ua.’; szb.-hv.
sirup ’ua.’; or. сироп: ’ua.’; stb. Forrása: ;arab šarāb: ’ital’ [< arab šarib šariba ’iszik’].. A latinból és az
olaszból terjedt el. – A magyarba a latinból (1. jelentés), az olaszból és a németből (2. jelentés) került át.
TESz.

sziszeg A: 1552 sziszoͤ g (Heltai Gáspár: NySz.); 1585 Sziszegue sz. (Cal. 306); 1790 szisszegés sz.
(NSz. – Pétzeli: Mind. Gyüjt. 4: 339); 1805 sziszëg (NSz. – Verseghy F.: Tiszta Magy. 147); 1881 szüszeg
(NSz. – Széchy K.: Szép Ilonka 51); nyj. szësszëg, szíszog (Nyatl.) J: 1. 1552 ’〈állat, különösen kígyó,
lúd〉 támadás vagy védekezés közben halk, sivító hangot ad; zischen’ # (↑); 2. 1585 ’〈személy〉 selypesen,
pöszén beszél; lispeln 〈Person〉’ (↑); 3. 1788 ’csicsereg; zwitschern’ (NSz. – Kazinczy: Geszner 13); 4.
1796 ? ’〈személy〉 fájdalmában összeszorított szájjal befelé szívja a levegőt; zischeln 〈Person vor
Schmerz〉’ (I. OK. 30: 262) [csak EWUng.], 1854/ ’ua.’ (NSz. – Jókai 6: 69); 5. 1810 ’pisszeg; zur
Mahnung od zum Ausdruck des Mißfallens zischen’ (NSz. – Dugonics: Radnai tört. 73) || sziszereg × A:
1 7 5 6 sziszergettek (Biró Márton: NySz.); 1789/ sziszereg (I. OK. 30: 262) [csak EWUng.]; 1791
szeszergett (NSz. – Szekér J.: Magy. ered. 2: 149); 1834 szëszërëg (MTsz.); 1838 Szöszörög (Tsz.) J: 1.
1756 ’fél; sich fürchten’ (↑); 2. 1788 ’zümmög, döng; summen’ (NSz. – Kazinczy: Geszner 149); 3. 1789/
’[?]; zischen’ (↑); 4. 1793 ’csicsereg; zwitschern’ (NSz. – Kazinczy: Diogénesz 39); 5. 1802 ’suhog;
rauschen’ (NSz. – Peretsenyi Nagy L.: Szakadár 179); 6. 1936 ’vacog, didereg; zittern, frösteln’
(SzamSz.) || szisszen A: 1796 sziszenés (NSz. – Gvadányi: Világ. hist. 2: 54); 1803 meg ... sziszszennek
(Pais-Eml. 592) J: ’[?]; einmal zischen, zischeln’ #.
Onomatopoetikus eredetű szócsalád. ⊗ A tő a palatoveláris párhuzamosság alapján a szuszog szócsalád
tövével függhet össze. A végződése: különböző gyakorító képzők, illetve mozzanatos képzők. A sziszereg
1. és 6. jelentése: metonímia.
TESz. szeszereg a. is
 sziszifuszi A: 1847 sysiphusi (NSz.) [csak EWUng.]; 1901/ szizifuszi (uo.) [csak EWUng.]; 1910
sziszifuszi (uo.) J: ’[?]; vergeblich 〈Mühe〉 | außergewöhnlich anstrengend 〈Arbeit〉’.
Származékszó egy latin tulajdonnévből. ⊗ A lat. Sisyphus szn.-ből [< gör. Σίσυφος szn. (a görög
mitológia szerint a korinthoszi király azzal bűnhődött vétkeiért, hogy egy sziklát kellett egy hegycsúcsra
felgördítenie, de valahányszor felért vele, az újra a mélybe gördült)].. A végződése: -i
melléknévképződrákói stb. Ma csak a sziszifuszi munka ’EZ NEM KELL’ szószerkezetben él (1880
(NSz.); vö.: ; ném. Sisyphusarbeit;; ang. Sisyphean task;; or. сизифов труд; stb.: .

szít A: 1405 k. ʒito sz. (SchlSzj. 1918.) J: 1. 1405 k. ’〈tüzet〉 éleszt, égését fokozza; anfachen 〈Feuer〉’
(↑); 2. 1559 ’valakihez, valamihez vonzódik, húz hozzá; zu jmdm od es mit etw halten’ (SzChr. 159b)
[csak EWUng.]; 3. 1589–91 ’〈érzelmet, indulatot, valamely folyamatot stb.〉 előidéz, gerjeszt, növel,
〈személyt〉 valamire biztat; anstiften, anzetteln’ (MNy. 75: 511) [csak EWUng.]; 4. 1594 e./ ’gyűjt,
összekotor; sammeln, zusammenscharren’ (BCamp. 52) [csak EWUng.]; 5. 1793/ ’vonz, a maga körébe
von, a maga oldalára állít; für sich gewinnen’ (NSz. – Kazinczy: Lev. 2: 301); 6. 1838 ’〈gyertyát, mécsest〉
koppant, 〈lámpabelet, kanócot〉 lecsavar; schneuzen 〈Kerze〉, zurückdrehen 〈Docht〉’ (Tsz.); 7. [ki~, be~ is]
1897 ’kihúz, kijjebb kapar 〈parazsat, tüzet〉; scharren 〈Glut, Kohle usw〉’ (MTsz.) Sz: ~ó 1405 k. ’[?];
Schürzeug’ (↑).
Bizonytalan eredetű, esetleg származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő ismeretlen eredetű. Végződése
műveltető igeképző lehet. A 3. jelentés metaforikus úton alakult ki az 1. jelentés alapján; a 2. és 5.
jelentéshez vö. a szív¹ ’húz’ jelentését; a 4., 6. és 7. jelentés a tűz szításával, illetve a parázs kikaparásával
függhet össze.
TESz.

szita A: [1237–40] ? Sita szn. (PRT. 1: 782); 1374 Zyta szn. (OklSz.); 1405 k. ʒitha (SchlSzj. 1127.) J:
’[?]; Sieb 〈haupts Mehlsieb〉’ # Sz: ~´s 1494 Scitas szn. (MNy. 13: 257) | ~´l 1508 zitalas sz. ’[?]; sieben,
beuteln’ (DöbrK. 316); 1784 ’csepereg, szemerkél 〈az eső〉; rieseln’ (SzD. 52).
Szláv jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. sito;; szlk. sito;; or. сито; stb.: szita [< szláv *sej- ’vet’].. Megfelelői: ;
újgör. σήτα; rom. sitǎ: ’szita.’
MNy. 6: 62; KSzlJsz. 505; TESz.

szitakötő A: 1782 szita-kötö́ (NSz. – Méhtartás 19) J: ’[?]; Libelle 〈Zool〉 (Odonata)’ #.
Összetett szó. ⊗ Tagjai a szita és a kötő (< a kötige-ő képzős folyamatos melléknévi igeneve); tárgyas,
jelöletlen alárendelő összetétel. – Az előtag a szitakötő szitaszerű szárnyára utal. Vö.: N. szita, szitás,
szitalepke ’szitakötő’. Az összetétel keletkezése és az utótag szerepe nem világos; lehet, hogy a szitás
’szitakötő mester’ jelentése is közrejátszhatott, tréfás-játszi azonosítással. – Ugyanezekből a tagokból:
1389Zytaketheu szn. ’EZ NEM KELL, azonban a szitakötő’ jelentésű közszó ettől független alakulat.
Nyr. 99: 223; TESz.

szitkozódik A: 1474 ʒitkoʒodaʃʃal sz. (BirkK. 3); 1529 e. zitkozotam (VirgK. 5); 1643 szitkozódic ▼
(NySz.) [csak EWUng.]; 1767 szidkozódni sz. (MNy. 73: 245) [csak EWUng.]; 1878 czitkozódott (NSz. –
Bakahumor 113) J: ’[?]; fluchen, schimpfen’ # Sz: ~ás 1474 (↑) || szitok A: 1508 zytkyat (DöbrK. 77);
1511/ Szitokért (TörtTár. 1903.: 417); 1552 ʃʒittockal (Heltai: Dial. M3b) J: ’[?]; Fluch, Schimpfwort’.
A szócsalád alapja, a szitkozódik származékszó. ⊗ A szidből jött létre gyakorító-visszaható képzővel.
Hasonló képzési módhoz vö.: csipkelődikcsíp, hánykolódikhány stb. – A szitok a szitkozódikból keletkezett
elvonással és a mássalhangzó-torlódás feloldásával.
MSzav. 162; TESz.

szittya A: 1533 Scytha (IrtörtKözl. 11: 492); 1723 ʃcytának (Csúzy 154) [csak EWUng.]; 1760 Stzitták
(MNy. 63: 103); 1768 Szittyákkal (MNy. 52: 485); 1779/ szithákról, szítákkal (NSz. – Bessenyei: Magyar
néző 22, 35); 1789 Szíttjáktól (MNy. 52: 485); 1859 szkithák (Ethn. 5: 223); 1870 szkütha (CzF.); 1960
szkíták (NSz.) [csak EWUng.] J: fn 1. [heute nur szkíta] 1533 ’〈az ókorban〉 a délorosz síkság lakója,
szkíta; Bewohner der südrussischen Steppe, Skythe, Szythe 〈im Altertum〉’ (↑); 2. 1800 ? ’magyar,
főképpen öntudatos, büszke magyar ember; stolzer) Ungar’ (NSz.) [csak EWUng.], 1809 ’ua.’ (NSz. –
Simai Kr.: Vszót. Told. 3) | mn 1797 ’a szkítákra, illetőleg a szittya-magyarokra vonatkozó, rájuk
jellemző, tőlük származó; skythisch bzw ungarisch von echtem Schrot und Korn’ (MNy. 52: 485).
Latin jövevényszó. ⊗ Latin Scythes, Scytha, Scythae többes szám ’〈az ókorban〉 egy indoiráni nyelvet
beszélő eurázsiai nomád nép, illetve annak tagjai ’ [< gör. Σκύϑης Σκύϑη Σκύϑα vokatívusz, Σκύται többes
szám ’ua.’; végső soron iráni eredetű].. Megfelelői: ném. Skythe Szythe; fr. Scythe; stb.: szkíta, szittya. –
A régi ejtésmódnak megfelelően a magyraban mind az sk-s, mind az sc-s olvasat meglehetett. A
viszonylag későn feltűnő szittya változat keletkezésében a lat. Scythia ’a szkíták országa’ [< gör. Σκυϑία
hn.]. is közrejátszhatott; vö.: 1521zytyaban hn.; 1527zyttyaban hn., Scyttyay sz.; 1554–5Sʒithiabol hn.,
ʃʒitya hn., ʃʒittyay sz. (HÉn. M3b, N1b) stb. A végződéshez vö.: ostya. A szkítáknak a magyarok őseivel
való azonosítása a régi magyar krónikák félreértésén alapul.
Nyr. 30: 142; TESz.; GLEl. s(z)kíta a. is

szittyó A: 1495 e. ʃcitt·an (GuaryK. 28); 1583 zitthyo (Gombocz E.: BotTört. 130); 1596 Zithio (MNy.
58: 497); 1809 Szíttyó (NSz.) [csak EWUng.] J: ’nedves, szikes réteken tenyésző, hengeres levelű,
egyszikű növény; Binse (Juncus)’.
Jövevényszó egy déli vagy nyugati szláv nyelvből. ⊗ Szb.-hv. sita: ’káka’.; szln. sitje ’nád, nádas’; N.
sîtje ’káka’; cseh N. sítí ’ua.’szlk. sítie ’kákával benőtt terület’; stb. [< szláv *se̯ i- ’kötöz’].. Lásd még:
szln. N. sît ’káka’;cseh sítina ’ua.’;le. sitowie ’gyékény; nád, nádas’; stb. A magyarba átkerült alak:
*sitьja többes szám. A szittyó alak végződéséhez vö.: istálló, kagyló stb.
MNy. 6: 65, 39: 5; KSzlJsz. 505; TESz.

szív¹ A: 1456 k. kÿ ʒÿa (SermDom. 2: 260), de →szívós; 1478 Zywo sz. szn. (OklSz.); 1552
elszouárkozuán sz. (Heltai Gáspár: NySz.); 1577 verszipo sz. (KolGl.: NyF. 45: 50); 1590 fel-szijhattya
sz. (Károlyi Gáspár: NySz.); 1707 Szévátyú sz. (MNy. 8: 129); 1763 szivu □ (NSz. – Székely Á.: Marhák.
27); 1766/ ki szípó sz. (NSz.) [csak EWUng.]; 1771 szívta (NSz.) [csak EWUng.]; 1880 ê-szil □ (Nyr. 9:
282); nyj. szin (MTsz.) J: 1. 1456 k. ’szájjal, szívószervvel, szívóeszközzel ritkított levegőjű teret
előidézve valamely folyékony anyagot kivon, kiszivárogtat s így valahova juttat; saugen’ # (↑); 2. 1519
’〈lyukacsos szerkezetű anyag〉 apránként magába vesz, elnyel; einsaugen, verschlingen’ # (JordK. 907); 3.
1550 e. ’légnemű anyagot belehel; einatmen’ # (RMKT. 4: 66, átírt szöveg!!!); 4. [ki~] 1595 ’〈orrot〉 kifúj;
sich schneuzen’ (Ver. 64.) [csak EWUng.]; 5. 1626 ’vonz; (an)ziehen’ (Fűsűs (!!!ilyen szerző NySz.-ben
nincs): NySz.); 6. [be~] 1643 ’orrán át beszippant; aufschnupfen’ (Com.: Jan. 174); 7. 1669 ’valahonnan
mint forrásból merít, szerez; entnehmen’ (Czeglédi István: NySz.); 8. [vissza~] 1763 ’[?]; zurücknehmen
〈Behauptung, Beschwerde〉’ (NSz.) [csak EWUng.]; 9. [~ja a fogát, ínyét] 1792 ’nyelvét, ajkát rátapasztva
tisztít | 〈bosszúsága jeleképpen〉 a levegőt befelé szíva sajátos hangot hallat; in den Zähnen herumsaugen |
im Ärger die Luft durch die Zähne einziehen’ (NSz. – Horváth Á.: Felf. titok. 175); 10. 1794 ’〈pipát,
szivart, cigarettát〉 szív, 〈dohányt, kábítószert〉 fogyaszt; rauchen, schnupfen’ # (NSz. – Mátyási J.: Valami
184); 11. [be~] 1831 ’[?]; sich betrinken’ (NSz.) [csak EWUng.]; 12. 1838 ’〈tésztát〉 nyújt; ausrollen,
ausziehen 〈Teig〉’ (Tsz.); 13. [főként ki~] 1897 ’színt elhalványít, kifakít; die Farbe ausziehen’ (NSz. –
Bársony I.: Ecce homo 25) Sz: szivárkozik 1552 sz. ’szivárog; sickern’ (↑) | szivár 1585 k. spongÿazovar
’szivacs; Schwamm’ (Gl. spongya); 1870 ’szívóeszköz; Heber’ (CzF.) | szivat 1643 ʃzivattyuval sz. ’[?];
pumpen’ (Com.: Jan. 90); 1992 ’[?]; schikanieren’ (KatSz.) [csak EWUng.] | szivattyú 1643 ʃzivattyuval
’szívószerkezet; Pumpe’ (Com.: Jan. 90); 1897 ’szivárvány; Regenbogen’ (MTsz.) | szivárog 1658 e.
szivárgani sz. ’[?]; sickern’ (ErdTörtAd. 1: 94) | ~ódik 1677 szivódnak ’szikkad; trocken werden’
(MonÍrók. 18: 104); [haupts mit VPräf] 1851/ ’szívódik; aufgesogen werden’ (NSz. – Jókai 10: 219); [fel-]
1930 ’eltűnik | elmegy; verschwinden | weggehen’ (ZG) [csak EWUng.] | ~óka 1685 szívókáján (MNy.
64: 230) | szivattyúz 1803 ʃzivattyúzni sz. (Márton Pumpen).
TESz.

szív² A: 1372 u./ ʒeueuel, ʒÿueben (JókK. 36, 4); 1405 k. ʒiw (SchlSzj. 415.); 1416 u./¹ zu̇ , zu̇ uo̗ cbèn
(BécsiK. 261); 1456 k. ʒibe [szí □] (SermDom. 1: 284) J: 1. 1372 u./ ’az emberi léleknek, főként
érzéseknek, szeretetnek, jóindulatnak a hordozója, foglalatja; Seele’ (JókK. 4); 2. 1405 k. ’ember, állat
valamely belső szerve; inneres Organ 〈im allg〉’ (↑); 3. 1416 u./¹ ’valaminek a belső része; Inneres’
(BécsiK. 242); 4. 1533 ’vérkeringést biztosító, létfontosságú szerv; Herz 〈Organ〉’ # (Murm. 714.); 5.
1536 ’bátorság; Mut’ (Pesti: Fab. 19); 6. [~em] 1585 ’kedvesem; mein(e) Liebe(r), Liebste(r) 〈als
Anrede〉’ (LevT. 2: 68); 7. 1588–9 ’[?]; Herz als Spielkartenfarbe’ (MNy. 75: 511) [csak EWUng.]; 8.
1797 ’valamely helynek, intézménynek a központja; Zentrum’ (NSz. – Gvadányi: Világ. hist. 4: 209); 9.
1878 ’stilizált szívforma | szív alakú tárgy; stilisierte Herzfigur, herzförmiges Ding’ # (NSz. – Dömötör J.:
Munk. 22) Sz: ~ű [nur in Synt] 1416 u./¹ zu̇ uo̗ uèc (BécsiK. 133) | ~etlen, ~telen 1604 Szivetlen (MA.);
1742/ szivtelen (NSz. – tóth I.: Cziráky J. 121) | ~es 1636 szíves ’bátor; mutig’ (Pázmány Péter: NySz.);
1679 ’jószívű, készséges, kedves; freundlich, herzlich’ (Kertész: Száll. 87) | ~el 1750–71 meg ne szívelje
’szívére vesz; zu Herzen nehmen’ (Faludi Ferenc: NySz.); 1774 ’kedvel; lieb haben’ (NSz. – Kónyi I.: Óra
75) | ~eskedik 1767 szíveskedel ’szerelmeskedik; liebeln, sich liebkosen’ (NSz. – Illei: Titus 130); 1787
’készséges, kedves magatartást tanúsít; belieben’ (NSz. – Kép: Della-Valle 161) | ~lel 1818 szivlelhetvén
sz. ’kedvel; lieb haben’ (NSz. – Fáy A.: Friss bokréta 6); [meg-] 1877 ’〈tanácsot, tanítást〉 megfogad;
beherzigen 〈Rat, Lehre〉’ (NSz. – Szabó I.: Argon. 19) | ~élyes 1842 szivélyes (NyÚSz.).
JSFOu. 30/5: 58; TESz.; MSzFE.

szivacs A: 1828 Szivacs (NyÚSz.) J: 1. 1828 ? ’tengerben, édesvízben gyakran telepesen élő,
alacsonyrendű állatfajta; Schwamm 〈Zool〉’ (↑), 1838 ’ua.’ (Tzs. szivacskorall); 2. 1834 ’szivacsfaj
telepeinek a vázából, illetőleg gumiból, műanyagból készült, lyukacsos szerkezetű, a vizet magába szívó
mosdó- és törlőeszköz; Schwamm zum Waschen und Säubern’ # (Kunoss: Szóf. 66); 3. 1843
’részegeskedő ember; Saufbruder’ (NSz. – Egressy B.: Ördög 233) Sz: ~os 1828 szivacsos (NyÚSz.).
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ A szív¹ ’felszív’ igéből -cs névszóképzővel,
melynek a szabálytól eltérően itt deverbális névszóképző szerepe van; vö.: gyutacsgyufa stb. A 3. jelentés:
tréfás metafora. – Nyelvújítási szó.
TESz.

sziváj × A: 1766 szíváj (NSz. – Mátyus: Diaet. 2: 375); 1787–93 sziválly (MNy. 18: 209); 1790/ ʃzivály
(NSz. – Földi J.: M. Nyelvkönyv 119) J: 1. 1766 ’ragadós, nyúlós, tapadós 〈agyagföld, talaj〉; klitschig,
viskos 〈Lehm〉’ (↑); 2. 1793 ’rostos, nehezen rágható 〈étel〉; ledern, zäh 〈Eßware〉’ (NSz. – Mátyus I.: Ó és
új Diaet. 6: 516).
Származékszó. ⊗ A szív¹ ’EZ NEM KELL; húz’ szóból jott létre -ály névszóképzővel. Ez a képző
ritkán fordul elő melléknévképzőként; de vö.: apályapad; lásd még: csekély, kevély Azonban nem zárható
ki, hogy a sziváj eredetileg főnév volt, és a szófajváltás jelzői használatban ment végbe. A jelentésekhez
vö.: szívós. – A sziváj székely nyelvjárási szó.
TESz.

szivar A: 1837 szivar (NyÚSz.); 1844 Szívar (NSz. – Kiss M.: Ujdon szavak 95); 1844 szivárt (NSz. –
Jósika M.: Békési kal. 1: 173); nyj. cibar (MTsz.) J: 1. 1837 ’dohánylevelekből sodort hengerke, melyet
élvezeti cikként hoznak forgalomba; Zigarre’ # (↑); 2. 1930 ’férfi, pasas; Mann, Kerl’ (Zolnay – Gedényi)
Sz: ~ozik 1841/ szivarozó sz. (NSz. – Gaal J.: Alf. képek 144) | ~ka 1857/ szivarkát ’[?]; Zigarette’ (NSz.
– Szemere B.: Munkái 3: 81).
Tudatos szóalkotás. ⊗ A nyelvújítás korában keletkezett, valószínűleg kétféle szóalkotási mód együttes
hatására: egyrészt elvonással a szivárogszív¹ szóból, másrészt a szív¹ származékaként (a képzés módjához
vö. ugyanannak az igének a szivar származékát). – A szipa ’szivar’ (1837 e.) és szivola ’ua.’ (1844)
megnevezéseket – a ném. Zigarre ’ua.’ (vö.: cigaretta) szóval való hangalaki hasonlóságnak
köszönhetően – kiszorította a szivar; a szivarka származék nem tudta megállítani a cigaretta elterjedését.
TESz.

szivárvány A: 1416 u./² ʒ́ouaruāt (MünchK. 69); 1544/ ʃʒauaruan (HÉn. I4b) [csak EWUng.]; 1559
ʃʒauaruań, ʃʒiuaruant (SzChr. 76a, 5a) [csak EWUng.]; 1585 Sziuáruany, Szuáruány (Cal. 368, 90); 1643
szeaaruanyáuál (OklSz.); nyj. szivárgyán (MTsz.) J: 1. 1416 u./² ’szivacs; Schwamm’ (↑); 2. 1533 ’a
vízcseppek fénytörése révén látható, ív alakú tünemény; Regenbogen’ # (Murm. 219.); 3. 1577 ’szívókút,
szökőkútszerű forrás; Pumpbrunnen’ (KolGl.: NyF. 45: 50); 4. 1585 ’szívócső, szívóeszköz, szivattyú;
Saugrohr, -heber, -pumpe’ (Cal. 368); 5. 1585 ? ’félkörív, boltív, ívlet épületelem; Wölbungsbogen’ (Cal.
90), 1725 ’ua.’ (MNy. 39: 384).
Származékok egy relatív fiktív tőből. ⊗ A relatív fiktív tő, mely a R. szivárog és R. szivárkozikszív¹
tövével azonos, -r gyakorító képzővel keletkezett a szív¹-ből. Végződése: -vány névszóképző. Az 1., 3. és
4. jelentés az alapige ’szív’ jelentésére megy vissza, az 1. jelentés a középkori bibliafordítók újító
kísérletezésének eredménye. A 2. jelentés keletkezését az a népi hiedelem magyarázza, hogy a szivárvány,
illetve a szivárványon át egy égi mitológiai lény 〈kecske, ökör〉 a földről a vizet elszívja; hasonló
szemlélethez vö.: votj. vujuiś ’szivárvány’, tkp. ’vízivó’; ;ol. (vel.) arcumbè ’szivárvány’ (vö.: lat. arcus
’ua.; íj 〈fegyver〉; hajlat, görbület’ + bibere ’iszik’); szln. N. pijâvka ’szivárvány’ (vö.: ;szláv *pija-
’iszik’); stb.
Nyr. 73: 246; TESz.; NytÉrt. 92: 168

szívós A: 1398 Ziuos szn. (OklSz.); 1566 sziusb (Heltai Gáspár: NySz.); 1708 Szíjos, Szívos (PP.
Lentus); 1767 Szyjas (PPB.); 1775 szijjas (NSz. – Szeli K.: Oktatás 129); 1784 ʃzívós (SzD. 73) J: 1. 1566
’rugalmas rostú 〈növény〉 | hajlékony, nem törékeny 〈fa, vessző〉; zähfaserig 〈Pflanze〉 | biegsam 〈Rute〉’
(↑); 2. 1755 ’kemény, erős 〈rost, ín az emberi vagy állati szervezetben〉 | rágós 〈hús〉; hart, stark 〈Faser,
Sehne〉 | zäh 〈Fleisch〉’ (NSz. – Pinamonti J. P.: Magános 385); 3. 1767 ’hajlítható, nyújtható 〈anyag〉 |
nyúlós, tapadós, ragacsos; biegsam, dehnbar | klebrig’ (↑); 4. 1774 ’agyagos, nedvesen tapadós, szárazon
kőkemény 〈föld〉; klitschig 〈Lehm〉’ (NSz. – Lenvetés 5); 5. 1835–58 ’sokat kibíró, káros hatásoknak
ellenálló 〈szervezet, élőlény, természet, közösség〉; widerstandsfähig’ # (NSz. – Széchenyi: Hunn. 142); 6.
1843 ’kitartó | makacs; ausdauernd | hartnäckig’ # (NSz. – Szontagh: Társ. Philos. 182); 7. 1873 ’fölszíne-
fagyott, kérges 〈hó〉; vereist 〈Schnee〉’ (NyK. 10: 336).
Származékszó. ⊗ A szív¹ ’húz; szív’-s melléknévképzős alakja; vö.: lakoslak¹, tilostiloszik stb. A szívós
alak olyan melléknevek analógiás hatására keletkezett, mint a rágósrág, tudóstud stb. Egyes változatok a
szíj hatását mutatják. A jelentések keletkezéséhez vö. még: ném. ziehen ’húz, nyújt stb.’: zäh ’sűrű
folyású; nehezen aprítható; ellenálló’; stb.
TESz.

szkepticizmus A: 1789 Scepticismust (NSz. – M. Musa 53); 1831 skepticismus (NSz. – Széchenyi: Vil.
369); 1871 skepticizmusa (NSz. – Barátf.-napt. 73); 1906 szkepticizmus (SMűsz.) [csak EWUng.] J: 1.
1789 ’kétely, kétség; Zweifel’ (↑); 2. 1806/ ’az objektív valóság megismerésének lehetőségében kételkedő
filozófiai irányzat; Skeptizismus als philos Richtung’ (Kazinczy: Lev. 4: 256) | | szkeptikus A: 1793
scepticuʃok (GLEl.) [csak EWUng.]; 1854/ szkeptikus (NSz. – Gyulai P.: Krit. dolg. 33) J: fn 1. 1793 ’a
szkepticizmus híve, követője; Anhänger, Vertreter des Skeptizismus’ (↑); 2. 1880 ’kételkedő, kétkedő
személy; Zweifler, Skeptiker’ (NSz. – Mátrai B.: Él. szinf. 240) | mn 1809/ ’kételkedő, kétkedő;
zweiflerisch, zum Zweifel neigend’ (NSz. – Vitkovics M.: Művei 3: 18) | | szkepszis A: 1840 skepsis'
(NSz. – Szemere B.: Utaz. 1: 114); 1908 szkepszissel (NSz. – Bp. Hirlap 1908. márc. 3.: 13) J:
’kételkedés, kétely; Skepsis’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Skeptizismus;; ang. scepticism;; fr. scepticisme; stb.: szkepticizmus; – lásd
még: ; lat. (ú.) scepticismus: ’szkeptikus filozófiai irányzat’ | ném. Skeptiker skeptisch;; ang. sceptic;; fr.
sceptique; stb.: szkeptikus 〈fn〉, ’szkeptikus 〈mn〉’; – lásd még: ;lat. (k.) sceptici többes szám : ’szkeptikus
〈filozófusok〉’ [< gör. Σκεπτικοί többes szám ’ua.’; l. még gör. σκεπτικός ’a megfontolást, a kételkedést
illető’].| ném. Skepsis;; ang. scepsis;; or. скепсис; stb.: szkepszis; – lásd még: ; lat. (k.) scepsis ’kétség,
kétely’ [< gör. σκέψις ’megvizsgálás, megfontolás, elgondolkodás; kétség, kétely’].. A görög szavak a
szintén gör. σκέπτοµαι ’megszemlél, megvizsgál’ szóra mennek vissza. Filozófiai műszóként terjedt el. –
A magyarba a latinból és a németből került.
TESz.

szláv A: 1783 Slávuʃokkal, Sláv (NytudÉrt. 40: 194); 1790/ sclavusok (NSz. – Gvadányi: Fal. nót. 73);
1793 scláv (NSz. – Gvadányi: Rontó Pál 261); 1808/ szláv, szlávus (NytudÉrt. 40: 195) J: fn 1783 ’Kelet-
és Dél-Európában lakó, egymással közeli rokonságban levő indoeurópai nyelvet beszélő nép tagja; Slawe’
# (l. fent az első adatot) | mn 1. 1783 ’a szlávokkal kapcsolatos, rájuk vonatkozó, tőlük származó;
slawisch’ # (l. fent a második adatot); 2. 1842 ’szlovák; slowakisch’ (NytudÉrt. 40: 195) || szlavista A:
1872 szlavista (NytudÉrt. 40: 200); 1892 szlávisták (Ethn. 3: 121) J: ’a szláv népek nyelvével és
irodalmával tudományosan foglalkozó személy; Slawist’ | | szlavisztika A: 1 8 9 7 szlavisztikában
(NytudÉrt. 40: 200) J: ’a szláv népek nyelvével és irodalmával foglalkozó tudományág; Slawistik’.
A szócsalád időrendben legkorábbi tagja, a szláv: latin (k.) jövevényszó, valószínűleg német
közvetítéssel is ⊗ Lat. (k.) Sclavus Slavus ’szláv〈fn〉; szláv rabszolga’; – lásd még: ; ném. Slawe
’szláv〈fn〉’. A latin szavak végső soron a szláv népek 9–10. sz.-ból adatolt önmegnevezésére mennek
vissza: vö.: ; szláv *slověninъ többes szám ’szláv〈fn〉’ [tisztázatlan eredetű].. Megfelelői: ; ang. Slav;; fr.
Slave; stb.: . – A szlavista, szlavisztika jövevényszók, valószínűleg a németből; vö.: ; ném. Slawist
’szlavista, a szlavisztika kutatója’, Slawistik ’a szláv nyelvek és kultúrák kutatásával foglalkozó
tudomány’. A magyar végződések latinosítás eredményei.
TESz.; ZVerglIdg. 83: 124

szlovák A: 1828 Slowák' (NytudÉrt. 38: 184); 1835 slovák, Szlowakoknak (uo.); 1840 szlovák (FilKözl.
9: 213); 1939 Szlovják (MNy. 61: 490) [csak EWUng.] J: fn 1828 ’nyugati szláv nyelvet beszélő, főként
Szlovákiában élő nép tagja; Slowake’ # (↑) | mn 1835 ’a szlovákokkal kapcsolatos, rájuk vonatkozó, tőlük
származó; slowakisch’ # (↑).
Szlovák jövevényszó. ⊗ Szlk. Slovák, (K.) Sloviak: ’szlovák 〈fn〉’ [< szlk. R. Slovenin ’ua.’, tkp.
’szláv〈fn〉’ képzőcserével. A régi népnévi forma a ; szlk. Slovenka ’szlovák nő’ és a slovenský ’szlovák
〈mn〉’ szavakban őrződött meg. – A szlovák szó az első világháborút követően vált ismertebbé, az irodalmi
nyelvben csak a második világháború után honosodott meg, kiszorítva a tót változatot. – Végső soron
ugyanerre az etimonra megy vissza: 1575Sclovác orʃʒágban (HChr. 2a). Az adat közvetlen idetartozása
azonban a nagy időbeli eltérés és a lokalizálás nehézségei miatt bizonytalan, keletkezését esetleg a ; lat.
Sclavus ’szláv〈fn〉’ szó támogathatta; nem világos azonban, hogy az adat melyik szláv népre vonatkozik.
KSzlJsz. 506; NytÉrt. 40: 195; TESz.

szlovén A: 1819 Sloveneknek (NytudÉrt. 40: 196); 1873 szlovén (uo.) J: fn 1819 ’déli szláv nyelvet
beszélő, főként Szlovéniában élő nép tagja; Slowene’ # (↑) | mn 1873 ’a szlovénekkel kapcsolatos, rájuk
vonatkozó, tőlük származó; slowenisch’ # ().
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Slowene: ’Szlovénia lakója’ [< szln. Sloven ’szláv férfi’].. – Mivel a 16.
századtól kezdődően a szlovénok saját megnevezésükre csupán egyes nyelvjárásokban használták, a
magyar szó csak a német tudományos és irodalmi nyelvből származhat. – A szlovénok más
megnevezésére a magyarban vö.: vend.
MNy. 18: 167; NytÉrt. 40: 196; TESz.

szmoking A: 1894/ smokingban (NSz. – Herczeg F.: Mesék 101); 1897 szmokingba (NSz. – Gárdonyi
G.: Menyasszony 89) J: ’selyemmel borított hajtókájú kabátból, hozzávaló nadrágból, mellényből álló
férfiöltöny; Smoking’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Smoking;; fr. smoking;; ol. smoking; stb.: szmoking. Ezek az ; ang. smoking-
jacket smoking-suit: ’házikabát, házi ruha’, tkp. ’dohányzó kabát’ szóra mennek vissza [< ang. smoke
’dohányzik’].. – A magyarba a németből és franciából került.
TESz.

sznob A: 1884 Snob [es. nem m.] (MagyLex. 14: 606); 1897 sznob (PallasLex. Snob) J: ’előkelősködő,
műveltnek, kifinomultnak stb. látszani akaró személy; Snob’ | | sznobizmus A: 1900 snobizmus (Tolnai:
Magy. szót.); 1932 sznobizmus (PHNyr.) [csak EWUng.] J: ’nagyképűsködés, sznobság; Snobismus’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Snob;; ang. snob;; fr. snob; stb.: sznob, a régi angolban ’cipész, varga;
polgár’; – az angolból terjedt el [ismeretlen eredetű].| ; ném. Snobismus;; ang. snobism; fr. snobisme; stb.:
sznobizmus. – A magyarba elsősorban a németből került át.
TESz.

szó A: 1213/ ? Zouʃa sz. szn. (VárReg. 169.); 13. sz. e./ ʃcovol (KTSz.); 13. sz. k./ ʃcouuo (ÓMS.);
1372 u./ ʒauÿt (JókK. 72); 1536 ʒood (PFab. 14a) [csak EWUng.] J: 1. 1213/ ? ’hang | kiáltás; Stimme,
Ton | Ruf’ (↑), 1326/ ’ua.’ (OklSz. tyúk-szó); 2. 13. sz. e./ ’a nyelv legkisebb, önálló értelmű egysége;
Wort’ # (↑); 3. 13. sz. k./ ’beszéd | az, amit valaki mond 〈kijelentés, kérés, intelem, ígéret, vélemény stb.〉;
Rede | jmds Worte 〈Äußerung, Bitte usw〉’ (); 4. 1518 k. ’beszélgetés, tárgyalás | vita; Gespräch,
Unterredung | Wortwechsel’ (PeerK. 196); 5. 1518 k. ? ’szóbeszéd, híresztelés; Gerede’ (PeerK. 337),
1535 k. ’ua.’ (Lánd. 22) [csak EWUng.]; 6. 1536 ’szóhasználat, szófűzés | kiejtés; Wortgebrauch,
Wortfügung | Aussprache’ (Pesti Gábor: NySz.) Sz: ~l 13. sz. e./ ʃcolanoc (KT.) | ~lás 1372 u./ ʒolaʃaban
’[?]; Sprechen’ (JókK. 9); 1791 ’[?]; Redewendung’ (NSz.) [csak EWUng.] | ~ltat 1372 u./ ʒoltata ’[?];
Reden, Wort’ (JókK. 35) | ~zat 1372 u./ ʒoʒatott ’hang, hangzás, zaj, lárma; Ton, Klang, Lärm | Rede,
Wort’ (JókK. 16); 1790/ ’〈magas szintű〉 nyilatkozat, felhívás 〈néphez, nemzethez〉; Proklamation’ (NSz. –
Verseghy: Kisebb költ. 53) | ~zatol 1372 u./ ʒoʒatlonk ’hangot hallat; Stimme hören lassen’ (JókK. 30) |
~zatlik 1372 u./ ʒoʒatlikuala ’hangzik; lauten’ (JókK. 43) | ~lal 1416 u./² megʒ́olala (MünchK. 30) | ~lt-
[mit PossSf] 1416 u./² ʒ́oltat ’[?]; Reden, Sprechen’ (MünchK. 197) | szavú [nur in Synt] 1443 Zepzawo
szn. (OklSz.) | ~lhatlan, ~hatatlan 1493 k. Zolhatlan ’beszélni nem tudó; sprachlos’ (FestK. 6); 1508
zolhatatlanʃaga sz. (DöbrK. 11) | ~lít 1508 zolayta (NádK. 422) | ~talan, ~tlan 1586 szotalan (Félegyházi
Tamás: NySz.); 1723 szótlanná (Csúzi Zsigmond: NySz.) | össze~lalkozik 1589 eozue zolalkozasom sz.
’[?]; in Wortwechsel geraten’ (SzOkl. 58) [csak EWUng.] | ~longat 1594 ßolongatuan egjmast sz. (MNy.
42: 78) | ~nok 1805 szónok (NyÚSz.) | ~lam 1812 szólamok (NyÚSz.).
Örökség az ugor korból. ⊗ Vog. (É.) såw: ’szó; hang; (ének)hang’., (Szo.) sow ’dallam’; osztj. (O.) săw
’jajszó; énekszó’, (Ko.) săw ’dallam’ [ugor *saβɜ ’szó, beszéd’ < török vö.: kök-; török sab ’szó; beszéd’;
Kāšγ sav ’szó, közmondás; történet; üzenet, hír; dicsőség, hírnév’; stb.].. – Az 1–4. jelentések lehettek az
eredetibbek. Az 5. és 6. jelentés valószínűleg a 3.-ból keletkezhetett. A szónok, szólam nyelvújítási
származékszavak. – Valamely iráni nyelvből való származtatása nem valószínű.
NyH.; I. OK. 2: 349; TESz.; MSzFE.; ÉFOu. 13: 233; TörK. 139

szó- 1. ~szóló A: 1456 k. ʒoʒolonkh (SermDom. 2: 295) [csak EWUng.] J: ’[?]; Fürsprecher’ – De vö.
1456 k. ʒonk ʒolo ’ua.’ (SermDom. 1: 331) [csak EWUng.] | ~beszéd A: 1527 zobezeedben (ÉrdyK. 192)
[csak EWUng.] J: 1. 1527 ’[?]; Gespräch’ (↑); 2. 1538 ’[?]; Wortart’ (PestiN. C1) [csak EWUng.]; 3. 1588
? ’[?]; Klatsch, Geschwätz’ # (NySz.) [csak EWUng.], 1723 ’ua.’ (uo.) [csak EWUng.] | ~járás A: 1538
ʒo jaraʃrol (PestiN. Z4) [csak EWUng.] J: 1. 1538 ’[?]; Wortart’ (↑); 2. 1604 ’[?]; Ausdrucksweise’ (MA.)
[csak EWUng.] | ~fiabeszéd † A: 1598 szophia beszedet (Gyarmathi Miklós: NySz.) J: ’üres szóbeszéd,
mese; leeres Geschwätz’ | ~fiaszó † A: 1615 szofia szo (NySz.) [csak EWUng.] J: ’üres szóbeszéd, mese;
leeres Geschwätz’ | ~szátyár A: 1642 szószátyár [U] (MonTME. 5: 106); 1803 Szó-szatyár (NSz. –
Baróti Szabó: Tóldalék 12) J: ’[?]; Schwätzer’ | Ilyenek még: ~szólás ’[?]; Appellieren’ (1560 k.:
GyöngySzt. 184.); ~csaplár ’[?]; Plaudertasche’ (1750–71: NySz.) || 2. ~tár A: 1767 Zótár (PPB.
Lexicon) J: 1. 1767 ’a szavak jelentését feltüntető, rendszerint ábécérendbe szedett szógyűjtemény;
Wörterbuch’ # (↑); 2. 1790/ ’szókészlet, szókincs; Wortschatz’ (NSz. – Földi J.: M. Nyelvkönyv 253) |
~tag A: 1781 Szótagolni sz. (NyÚSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Silbe’ # | ~szék A: 1823 szószéken (NSz. –
Schedel F.: Haramják, el. 10) J: ’[?]; Kanzel | Katheder’ | ~játék A: 1838 Szójáték (Tzs.) [csak EWUng.]
J: ’[?]; Wortspiel’ | Ilyenek még: ~rend ’[?]; Stil’ (1806: NyÚSz.) ’[?]; Wortfolge’ (1845: uo.); ~könyv ’a
szavak jelentését feltüntető, rendszerint ábécérendbe szedett szógyűjtemény; Wörterbuch’ (1835: Tzs.).
Összetett szavak előtagja, azonos a →szóval. ⊗ Az 1. csoport szavai belső keletkezésűek. A szószóló és
a szójárás összetétel tagjai egymással jelöletlen birtokos jelzős alárendőlő kapcsolatban vannak, míg a
szóbeszéd tautologikus összetétel. A szófiabeszéd és a szófiaszó előtagja ugyancsak összetett szó, a szó és
a fia ( a fiú E/3. személyű birtokos személyjeles alakja) összetétele, valószínűsíthető jelentése
’szószaporítás.’A szószátyár utótagja esetleg a R. szatyár ’piszkos, koszos; durva, vulgáris’ (1604). – A 2.
csoport szavai tudatos szóalkotással keletkeztek a nyelvújítás korában, főként német mintára; vö.: ném.
Wörterbuch Wortschatz Wortspiel stb. – Utótagok a magyarban (címszók kivételével): szóló (< szó),
járásjár.
TESz. szófia, szószátyár, szószék, szótár a. is

szoba A: 1221/ ? Zoba szn. (VárReg. 364.); 1300 fold zuba (NytudÉrt. 41: 113); 1395 k. ʒoba
(BesztSzj. 515.); 1818 szóbában (Márton Tŭbŭlātum) J: 1. 1221/ ? ’kemence; Ofen’ (↑), 1300 ’ua.’ (↑); 2.
1395 k. ’〈épületben〉 helyiség, amelyben tartózkodnak, dolgoznak, stb.; 〈heizbare〉 Wohnstube, Zimmer’ #
(↑); 3. 1533 ’fürdőszoba; Badezimmer’ (Murm. 1747.); 4. 1835 ’padlás; Dachboden’ (TudGyűjt. 2: 33).
Vándorszó. ⊗ Lat. (k.) stuba: ’fürdőszoba; gőzfürdő; szoba, kamra’.; ném. (ófn.) stuba stupa ’fűthető
szoba; fürdőszoba’, (kfn.) stube ’ua.’; ;fr. étuve ’fürdőszoba, gőzfürdő’, (ófr.) estuve ’fürdőszoba’; ol.
stufa: ’fűtési rendszer’;or. (óor.) istъba: ’lakóház; fürdőszoba’; stb. Ezek vagy a ;lat. (vulg.) *extupa:
’gőz- és izzasztófürdőnek berendezett helyiség’ [< lat. (vulg.) *extupare ’kigőzöl’]. szóra vagy valamely
germán nyelvre mennek vissza; vö.: ném. (ófn.) stioban ’párolog’;ang. (óang.) stýman ’gőzölög’; stb. – A
magyarba a középlatinból és a németből került. A szó belseji t kieséséhez vö.: szobor, zarándok stb. – A
magyarból: ; rom. sobă ’kályha, N. lakószoba; ház’;szb.-hv. soba ’szoba; fürdőszoba; kályha’;oszm. soba
’kályha; melegház’; stb.
NytÉrt. 41: 113; KSzlJsz. 755; TESz.; NMÉr.

szobor A: 1450 Zobros sz. szn. (OklSz.); 1488 Zobor szn. (OklSz.); 1522 Zubor szn. (MNyTK. 86:
24); 1604 Szobor (MA.); 1763 czobor (NSz. – Adámi: Wb. 73) J: 1. 1450 ’oszlop, karó; Säule, Pfahl’ (↑);
2. 1604 ’emberi, állati vagy más alakot három dimenzióban ábrázoló alkotás; Skulptur’ # (↑); 3. 1833/
’emlékoszlop, síremlék; Gedenksäule, Grabmal’ (NSz. – Vörösm. 4: 115) Sz: szobros 1450 szn. (↑) |
szobroz 1792 szobrozni sz. ’[?]; skulpturieren’ (SzD.) [csak EWUng.]; 1963 ’[?]; herumstehen’ (ZG.)
[csak EWUng.] | szobrász 1827 Szobrászok (NSz. – Kölcsey: Képz. 253) | szobrászat 1830 szobrászat
(NSz. – P. Thewrewk J.: Alap. 2: 86).
Jövevényszó egy déli szláv nyelvből. ⊗ Blg. стобор: ’léckerítés, palánk; mellvéd, korlát’;szb.-hv.
(ószb.) stobor: ’oszlop’., R. stȍbōr ’udvar, folyosó, bekerített terület’, (Ča.) stabar ’cölöp, karó’; szln.
steber ’támpillér, oszlop’, N. stobor ’oszlop’indoeurópai eredetű; vö.: [óind. stámbhas ’szárfa, oszlop’;
óész. germ. stafr ’bot, pálca, rúd, vessző’; stb.].. Lásd még: or. (e. szl.) стоборие ’oszlopsor’. A szó eleji
mássalhangzó-torlódás feloldásához vö.: szoba. A 2. jelentés: valószínűleg metonímia. A szobroz
származék újabb keletkezésű jelentése tréfás metaforán alapul.
KSzlJsz. 507; TESz.

szociális A: 1834 socialis (Nyr. 87: 465); 1852/ szociális (NSz. – Kossuth-Eml. 1. el.: VII) J: 1. 1834
’társadalmi; die menschliche Gesellschaft betreffend’ (↑); 2. 1873/ ’jóléti; fürsorgerisch’ # (NSz. –
Munkásmozg. tört. 1: 272) | | szocialista A: 1839 socialisták (Nyr. 87: 462); 1889 szoczialista-hajszot
(NSz.) [csak EWUng.]; 1889 szocziálista-apa (NSz. – Iványi Ö.: Püspök 1: 142); nyj. cocista, szocilista,
szicialista (MTsz.), szuczalista (ÚMTsz.) J: fn 1839 ’a szocializmus híve, követője; Sozialist’ # (↑) | mn
1841 ’a szocializmust illető, rá vonatkozó, vele kapcsolatos; sozialistisch’ # (Nyr. 87: 468) || szocializmus
A: 1841 socialismushoz (Nyr. 87: 468); 1897 Szocializmus (PallasLex. 15: 771); 1900 szoziálizmus (NSz.
– Vay S.: Társasélet 2: 210); nyj. cocilizmus (ÚMTsz.) J: ’[?]; Sozialismus’ #.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. sozial;; ang. social;; fr. social; stb.: szociális; – lásd még: ; lat. socialis:
’szociális; társasági, közösségi’ [< lat. socius ’(baj)társ, pajtás; közösen, együtt’]. | ném. Sozialist;; ang.
socialis; f r. socialiste; stb.: szocialista | ; ném. Sozialismus;; ang. socialism;; f r. socialisme; stb.:
szocializmus. Modern jelentése a franciából terjedt el. – A magyarba elsősorban a németből került át; a
szocialista szóvége latinosított. – Ugyanerre az etimonra mennek vissza: asszociáció ’egyesülés,
egyesület’ (1865), képzettársítás (1911), illetve asszociál ’egyesít, összeköt’ (1879), ’asszociál,
önkéntelen képzettársításokat végez’ (1911); ezek a ; l a t . associatio ’egyesülés, egyesítés;
gondolattársítás’ , illetve a ; lat. associare ’csatlakozik valakihez; kapcsolódik valamihez;’ szóra mennek
vissza.
TESz. asszociáció a. is

szóda A: 1593 ʃoda Meʃternek (MNy. 62: 352); 1793 zóda (NSz. – Látzai: Tan. könyv 5); 1897 Szolda
(NSz. – Tömörkény I.: Jegenyék 11) J: 1. 1593 ’nátriumkarbonát, sziksó; Natriumkarbonat’ (↑); 2. 1877/
’szódavíz; Sodawasser’ # (NSz. – Jókai 26: 74); 3. 1914 ’szódabikarbóna; Natriumbikarbonat’ (NSz. –
Magyarország jún. 21.: 38).
V á n d o r s z ó . ⊗ L a t . ( k . ) (Salsola) soda: ’ b a l l a g ó f ű ’ ; ( t u d . ) soda: ’nátriumhidroxid;
nátriumkarbonát’;ném. Soda: ’nátriumkarbonát’;fr. soude: ’ua.’;ol. soda: ’ua.’;or. сода: ’ua.’; stb. [< Az
olaszból terjedt el(szicíliai) arab suwwād ’fejfájás csillapítására használt gyógynövény’].. Szaknyelvi
jelentése a modern kémiában jött létre. – A magyarba főként a tudományos latinból került át. A 2., illetve
a 3. jelentés önállósulással keletkezett a szódavíz ’EZ NEM KELL’ (1872/), illetve a szódabikarbóna
’nátriumkarbonát, sziksó’ (1911) összetételekből.
TESz.

szófa ∆ A: 1762–87 Soffához (NSz. – Orczy: Költ. Holmi 98); 1784 ʃzófa (SzD. 75); 1788 sófára (NSz.
– Decsy: Osmanografia 1: 275); 1788 Zsófánn (NSz. – Gelei J.: Halló 2: 122); 1813 zófa (Mondolat
Pamlag) J: ’kerevet, pamlag; Sofa’.
Vándorszó. ⊗ Ném. Sofa;; fr. sofa, (kfr.) sopha;; ol. sofà; szb.-hv. sofa; or. софа; oszm. sofa; stb.:
kerevet, szófa. Kelet-Európában az oszmán törökből, Nyugat-Európában a franciából terjedt el. Forrása: ;
arab ṣuffa: ’párkány, párkányzat; pad’.. – A magyarba a németből, esetleg a franciából kerülhetett.
TESz.

szója A: 1884 Soja (MagyLex. 14: 611); 1897 Sójabab (PallasLex. 15: 57); 1927 Szójabab (NkLex.)
[csak EWUng.] J: ’egy fajta hüvelyes termésű növény; Soja 〈Pflanze〉’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Soja: ’szójaszósz’;holl. soja: ’ua.’;ang. soy soya: ’ua.szójabab’;fr. soja soya:
’ua.’; stb. Európában a hollandból terjedt el;japán soy shōyū: ’szójaszósz; szójaolaj’.. – A magyarba
elsősorban a németből került át.
TESz.
 szokik A: 1348 ? Zukathlan sz. hn. (MNy. 63: 369); 1372 u./ ʒoktakuala (JókK. 73); 1506 yde
zokandyk ▼ (WinklK. 290); 1552 megʃʒoc (Heltai: Dial. H3a); 1585 ʃakaʃsŭnk sz. (MNy. 59: 482); 1838
Szokik (Tzs.) [csak EWUng.] J: 1. 1348 ? ’rendszeresen, szokásszerűen tesz; pflegen 〈zu tun〉’ # (↑), 1372
u./ ’ua.’ (↑); 2. 1348 ? ’valamihez fokozatosan hozzászokik; sich an etw gewöhnen’ # (↑), 1495 e. ’ua.’
(GuaryK. 24) Sz: ~atlan 1348 ? hn. (↑); 1372 u./ ʒokatlan (JókK. 14) | ~ás 1372 u./ ʒokaʃnal (JókK. 60) |
~tat 1527 zoktattya (ÉrdyK. 232) | ~ásos 1581 szokásos ’szokással bíró; etw gewohnt, gewöhnt’ (OklSz.);
1636 ’rendszeres, megszokott; üblich, gepflogen, gewohnt’ (NyÚSz.) | ~ványos 1833 Szokványos (Bugát
– Schedel: OrvSz.).
Ismeretlen eredetű. ⊗ Az 1. jelentéás a múlt idejű alakhoz kapcsolódik, és a befejezett cselekvés által
előidézett állapotot fejezi ki; de vö.: 1476 k.ʒoknak jelen idő ’szokott.’
TESz.

szokmány × A: 1560 k. Szukmanj (GyöngySzt. 4499.); 1567 Zokmanÿ (NyIrK. 10: 106); 1585
Zokmant (uo.); 1635/ Szakmant (MNy. 80: 381) [csak EWUng.]; 1714 szukmán (uo.); 1825 szomány
(NSz. – Lex. Bud. 769); nyj. szumám, szumán (ÚMTsz.) J: 1. 1560 k. ’durva posztóból készült
felsőkabátféle; Art Überrock aus grobem Tuch’ (↑); 2. 1913 ’bekecs; Pekesche, Pelzrock’ (ÚMTsz.).
Vándorszó. ⊗ Rom. sucman suman: ’daróckabát; flauskabát ’;le. sukmana: ’hosszú parasztkabát’;blg.
сукман: ’zárt női ruha’;or. сукман: ’posztó, posztóruha’;ukr. сукман сукмана: ’ua.’; stb. A szláv
nyelvekből terjedt el [bizonytalan eredetű; vö.: or. сукно ’posztó’ , illetve ; csuv. səkman səχman ’egy
fajta kabát’; stb.].. – A magyarba elsősorban a románból került át. A 2. jelentés: metafora.
NyIrK. 10: 106; TESz.

szoknya A: 1372 u./ ʒoknÿam (JókK. 47); 1395 k. ʒognÿa (BesztSzj. 669.); 1476 saknia (OklSz.); 1612
szuknyámot [?U] (MNy. 90: 253) [csak EWUng.] J: 1. 1372 u./ ’reverenda, barátcsuha | köntös, felsőruha;
Soutane, Kutte | breiter Mantel, Oberkleid’ (↑); 2. 1476 ’derékon rögzített, alul nyitott női ruhadarab;
Frauenrock’ # (↑); 3. 1808 ’alsőszoknya; Unterrock’ (NSz. – Sándor I.: Sokféle 12: 200); 4. 1819 ’〈főként
szólásszerű kifejezésekben〉 nő, asszony; Frauenzimmer’ (NSz. – Horváth Á.: Péld. 72); 5. 1872/ ’női
ruha; Frauenkleid’ (NSz. – Jókai 45: 167).
Szláv jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. suknja: ’szoknya; alsószoknya ’.; szlk. sukňa: ’szoknya; régimódi
ruhadaram férfiak és nők számára, amely a testet nyaktól térdig fedi’.; or. N. сýкня ’ruha’; stb. [< szláv
*sukno ’posztó’].. – A 4. jelentés: metonímia a 2. jelentés alapján.
KSzlJsz. 507; TESz.

szokotál × A: 1646 megszokotál (StCercLingv. 19: 557); 1880 szokotyáltuk (NSz. – Teleki S.: Eml. 2:
62); nyj. szëkëtál, szërkëtál (MTsz.) J: 1. 1646 ’számol, számba vesz | összeállít, összerak; rechnen,
(zusammen)zählen | zusammenstellen, -setzen’ (↑); 2. 1832 ’szerez; verschaffen’ (NSz. – Szabó E.:
Székely Tájsz. 11); 3. 1832 ’fontolgat, gondolkozik | vizsgál, szemügyre vesz; erwägen | ins Auge fassen’
(uo.); 4. 1880 ’számít valamire; auf etw rechnen’ (Nyr. 9: 132); 5. 1897 ’zsémbel, pöröl, akadékoskodik;
sich mit jmdm krachen’ (MTsz.).
Román jövevényszó. ⊗ Rom. socoti: ’számol, kiszámít; megfontol, fontolóra vesz; vél, gondol’
[tisztázatlan eredetű].. – Az 5. jelentés valószínűleg metonimikus. – A szokota ’gondos, körültekintő’
(1832), ’akadékoskodó, gáncsoskodó’ (1903) elvonás a szokotálból. – Mindkettő erdélyi nyelvjárási szó.
LRom. 13: 558; NyK. 73: 88; TESz.; REl. 244

szolga A: 1138/ Sulgadí sz. szn. (MNy. 32: 204); 1211 Zolgat sz. szn. (OklSz.); 1222 Zuluga-
Geurienses hn. (OklSz.); 13. sz. e./ ʃulgam (KTSz.) [csak EWUng.]; 1559 zoga byro (LevT. 1: 348) J: 1.
1138/ ’az, aki alkalmazotti minőségben kényszerből vagy önként vállalt függő viszonyban másnak vagy
másoknak munkát végez; Knecht, Diener’ # (↑); 2. [als erstes Glied des Kompos →szolgabíró] 1404 ’[?];
Adeliger’ (MNy. 13: 257) [csak EWUng.]; 3. [mit PossSf] 1510 k. ’〈udvariassági formaként〉; 〈als
Ausdruck der Ergebenheit〉’ (MNy. 1: 214); 4. 1832 ’〈olyan tárgyak, szerszámok megnevezéseként,
amelyek hordozóként, tartóként vagy általában segítőként szolgálják az embert〉; 〈zur Benennung von
Gebrauchsgegenständen〉’ (NSz. – Czuczor G.: Vizi moln.); 5. [~´m] 1847 ’〈kedveskedő megszólításként〉;
mein Lieber, mein Kind 〈als liebkosende Anrede〉’ (NSz. – Arany J.: Toldi IV. ének: 19. vsz.) Sz: ~´l 1372
u./ ʒolgalnÿ sz. (JókK. 25) | ~´lat 1372 u./ ʒolgalattyara (JókK. 13) | ~´ló 1372 u./ ʒolgaloknac ’szolga;
Knecht, Diener’ (JókK. 7); 1405 k. ’szolgálólány; Dienstmagd’ (SchlSzj. 215) | ~´ltat 1456 k.
ʒolgaltatikual[a] sz. (JókK. 36) | ~i 1493 k. zolgay (FestK. 352) | ~lom 1808 szolgalma (NSz. – Kultsár:
Hazai Tud. 2: 415).
Szláv jövevényszó. ⊗ Óe. szl. sluga: ’szolga, szolgáló; diakónus’;szb.-hv. sluga: ’szolga, szolgáló
〈udvariassági formulaként is〉’;szlk. sluha: ’szolga, szolgáló; valaminek a hirdetője, híve’;or. слуга:
’szolga, szolgáló 〈udvariassági formulaként is〉; inas; lakáj’; stb. [valószínűleg indoeurópai eredetű; vö.:ír
sluag ’sereg, csapat’; ; litv. slaugýti ’segít, támogat’].. Megfelelői: rom. sluga ’szolga 〈használati
tárgyként is〉’. – Valószínűleg ugyanabból a nyelvből való, mint a szabad. A szuluga változat a
mássalhangzó-torlódás felolásával jött létre, a szulga (> szolga) alak ebből fejlődött a második nyílt
szótagbeli magánhagzó kiesésével. A 2. jelentéshez vö.: jobbágy. A 4. jelentés önállósulással
keletkezhetett a szolgafa szóból, de a ; ném. Knecht ’szolga, R. szerszám, eszköz’ hatását sem lehet
figyelmen kívül hagyni. A román szó (↑) eszközökre vonatkozó másodlagos jelentése valószínűleg a
magyarból való.
MNy. 13: 238; KSzlJsz. 508; TESz.

szolgabíró A: 1404 Solgabirak (MNy. 13: 257); 1448 Solgabiro (MNy. 26: 330) J: 1. 1404 ’a
nemesség bírája | megyei főtisztviselő; Richter der Adeligen in den mittelalterlichen Komitaten’ (↑); 2.
1610 ’esküdt | társbíró; Schöffe, Mitrichter’ (MNy. 53: 207); 3. 1643 ’[?]; Bezirksbeamter’ (NySz.) [csak
EWUng.].
Összetett szó. ⊗ A szolga + bíró jelöletlen birtokos jelzős alárendelő összetétele. Az előtag arra utal,
hogy a szolgabíró (lat. (k.) servientes regis többes szám ’királyi szolgák’) eredetileg a köznemesség
ügyeiben bíráskodott; a ;lat. (k.) iudex nobilium ’a nemesség bírája’ megnevezés is erről tanúskodik. Ez a
tisztség már a 13. században is létezett, később azonban a szolgabíró szó alacsonyabb rangú
tisztségviselőre vonatkozott. A 2. jelentésre csupán a 17. századi északkeleti városokban találunk
adatokat. A járási főjegyzői tisztség, amelyre a 3. jelentés vonatkozott, a tanácsrendszer létrehozásával
1950-ben megszűnt. – Ma csak történelmi szakszóként él.
MNy. 13: 238; MSzav. 164; TESz.

szolgafa × A: 1790 szolga fának (Gvadányi József: NySz.); 1790/ szolgafára (NSz.) [csak EWUng.] J:
1. 1790 ’bográcstartó fa; Art Haken, auf dem beim Kochen der Kessel hängt’ (↑); 2. 1792 ’csizmahúzó;
Stiefelknecht’ (SzD.); 3. 1809 ? ’〈különféle hordozó-, tartóeszközök megnevezéseként〉; 〈zur Benennung
versch Behälter, Traggeräte usw〉’ (NSz.) [csak EWUng.], 1839 ’ua.’ (MTsz.).
Összetett szó. ⊗ A szolga〈használati tárgy megnevezésére〉 + fa ’EZ NEM KELL’tagokból áll; jelzős
alárendelő összetétel. Az előtag a valamire való, szolgáló eszközre utal. Az előtag hasonló használatához
vö.: szolgavas ’a nyárs forgatására használt egy fajta villa’ (1808); lásd még: ném. Knecht ’szolga;
csizmahúzó’; stb.
TESz.

szolid A: 1824 solid (NSz. – Nátly J.: Új Szell. 53); 1849/ szolid (NSz. – Szigligeti: Liliomfi 169);
1863 legsolídebb (NSz. – Kazinczy G. – Molière: Tart. El.: XVII); 1874–6/ szolíd (NSz. – Jókai 61: 366)
J: 1. 1824 ’alapos | kiegyensúlyozott; gründlich | ausgeglichen’ (↑); 2. 1835 ’szilárd | megalapozott; fest |
fundiert’ (Kunoss: Gyal.); 3. 1865 ’[?]; gediegen’ (Babos); 4. 1871 ’egyszerű, szerény; schlicht,
bescheiden’ (NSz. – Kvassay E.: Emb. kezd. 1: 22).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. solid solide: ’szilárd 〈tárgy, eszköz〉; szolíd, megbízható; erkölcsileg
kifogástalan’;ang. solide: ’szilárd 〈tárgy, eszköz〉; masszív; erős testalkatú’: ;fr. solide: ’ua.’; stb. [ Főként
a franciából terjedt ellat. solidus ’szilárd, rendíthetetlen, megbízható’].. – A magyarba elsősorban a
németből került át. A 4. jelentés a magyarban keletkezett, a szelíd szó ’jámbor 〈ember; állat〉’ jelentésének
hatására.
TESz.

szóló A: 1787 Solo (NSz. – Bartzafalvi Szabó: Szigvárt 2: Szj.); 1789 Solájátszóló (Gáldi: Szótir. 34)
J: fn 1787 ’egyedül előadott zene-, énekszám-részlet; Alleinspiel 〈Musik, Kartenspiel usw〉’ (↑) | mn 1835
’egyedül előadott 〈ének, tánc〉; Solo- 〈zB Sologesang, -tanz usw〉’ (Kunoss: Gyal.) | | szólista A: 1867
solistája (NSz. – Spitz-napt. 37); 1880 szolistákat (NSz. – Frankenburg: Bécsi élm. 1: 216); 1913 szólista
(HHSz.) [csak EWUng.] J: ’szólót éneklő, táncoló személy; Solist(in)’.
 Olasz jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Ol. solo: ’egyedül; magánszám, szóló’.; – lásd még: ném.
solo ’egyedül’, Solo ’magánszám’ | ;ol. solista ’szólista’; – lásd még: ;ném. Solist(in) ’ua.’. Az olaszban
a ;lat. solus ’egyetlen, egyedüli’ szóra megy vissza. Megfelelői: fr. solo soliste;; or. соло солист; stb.:
szóló, ’szólista.’
TESz.

szomak † A: 1591 zomok (Pécsi: SzűzK. 126: Kakuk); 1603 zomakh (Radv.: Csal. 2: 104); 1651
Szomakjában (Zrinyi Miklós: NySz.) J: ’ivóedény, kulacs; Feldflasche’.
Oszmán-török jövevényszó. ⊗ Oszm. somak, R . sunak, suŋak, sumak: ’víz tárolására szolgáló
bőredény’? [ ? < [oszm. su ’víz’]..
ÉlOsm. 373; TESz.

szombat A: (†1002 e.) [1018 k./] Σοµβώτου hn. (DHA. 85) [csak EWUng.]; 1086 Zumboddi sz. szn.
(DHA. 253) [csak EWUng.]; 1135/ Zomboth szn. (Gy. 3: 183) [csak EWUng.]; 1138/ Sumbuth hn. (MNy.
32: 203); 1171 Sumbud szn. (OklSz.); 1321 Ryma Zumbath hn. (Gy. 2: 528) [csak EWUng.]; 1322/
Zombathteleke hn. (Gy. 3: 375) [csak EWUng.]; 1405 k. ʒombat (SchlSzj. 158.) J: 1. (†1002 e.) [1018
k./] ’a vasárnap előtti nap; Sonnabend’ # (↑); 2. 1790 ’olyan nap, amelyen nem dolgoznak; dienstfreier
Tag’ (NSz. – Szirmay A.: II. Leopold 128); 3. 1803 ’nagy egyházi ünnep előtti nap; der Tag vor einem
großen kirchlichen Feiertag’ (Márton Vorabend); 4. 1900 ’nyolc, nyolcas 〈a kártyában〉; acht bzw Acht
〈im Kartenspiel〉’ (Jenő – Vető) Sz: ~i 1416 u./³ ʒombati (AporK. 48) | ~os 1621 ʃzombatos ’[?]; Sabbatist’
(MA.).
Jövevényszó egy déli vagy keleti szláv nyelvből. ⊗ Blg. събота; szb.-hv. subota;; or. суббота; ukr.
субота; – ; óe. szl. sǫbota sǫbotъ: szombat [< gör. (biz.) *σάµβατον, -α többes szám].. Megfelelői a
keleti szláv nyelvekben is megvannak. Forrása: ; héber šabbaϑ ’a hét utolsó napja, pihenőnap’. A görög és
a szláv szó szó belseji nazálisához vö.: ; ném. Samstag;; f r. samedi; rom. sîmbătă: ’szombat’. – A
magyarba valószínűleg a keleti kereszténység szakszavaként kerültkereszt, pap stb. A szó belseji m-hez
vö.: galamb, gomba stb. – A szóvég elmaradásához a magyarban vö.: kolbász, lapát stb.; az is lehetséges
azonban, hogy a szóvégi a nélküli szláv változat került átvételre; vö. a második óe. szl. alakkal (↑). A régi
földrajzi nevek a szombati napon tartott heti vásárokkal kapcsolatosak. Az argóból való 4. jelentés
kialakulása nem világos.
MSzlJsz. 1/2: 270; KSzlJsz. 508; TESz.

szomjú ∆ A: 1372 u./ ʒomÿwʃagual sz. (JókK. 72); 1416 u./¹ zomiohozandol sz. (BécsiK. 4); 1416 u./²
ʒ́omiaʒattad sz. (MünchK. 62); 1493 k. Zomehoʒeek, ʒomehʃaagan sz. (FestK. 28, 150); 1513
zomyʃagban sz. (NagyszK. 23); 1548 Szomńuhozot sz. (Székely István: NySz.) J: mn 1372 u./ ? ’szomjas;
durstig’ (↑), 1389 ’ua.’ (OklSz.) | fn 1372 u./ ? ’szomjúság; Durst’ (↑), 1416 u./³ ’ua.’ (AporK. 67) Sz:
~ság 1372 u./ (↑) | ~s 1380 Somius szn. ’szomjas; durstig’ (MNy. 63: 369) | ~hozik 1416 u./¹ (↑) |
szomjazik 1416 u./³ ʒomiaʒot sz. (AporK. 8) | szomjazatta 1416 u./³ ʒōiaʒatban Verbaladv (AporK. 78) |
szomjazat 1416 u./³ ’szomjúság; Durst’ (uo.) || szomj A: 1783 szomja (NSz. – Molnár J.: Könyvház 1: 47)
J: 1. 1783 ’mohó vágy; Begierde’ (↑); 2. 1796 ’szomjúság; Durst’ (Nyr. 37: 405) Sz: ~as 1798 szomjas
(NSz. – Endrődy J.: Költ. 16).
A szócsalád alapja, a szomjú: összetett szó. ⊗ Az eredeti összetétel mára elhomályosult: az önálló
szóként nem adatolt szom ’szomjúság’ + juh ’belső szerv; gyomor’jonh tagokból. Az előtag alapnyelvi
örökség a finnugor korból; vö.: zürj. (KP.) śima·l- ’éhes, étvágya van’;votj. (Sz.) śumem ’éhes’, śumal-
’éhes’ [fgr. *śomɜ ’éhség, szomjúság’].. Eszerint az összetétel eredetileg főnév lehetett, ’szomjas
gyomor’; ebből fejlődhetett ki a melléknévi jelentés. – A szomj nyelvújítás kori elvonás a
származékokból.
NyH.; TESz.; MSzFE.

szomoga × A: 1270 Scumoga hn. (ZichyOkm. 1: 22) [csak EWUng.]; 1342/ Hwzÿuzomoga hn. (MNy.
10: 426) [csak EWUng.]; 1357 Meheszomugathwe hn. (MNy. 31: 231) [csak EWUng.]; 1357/
Meheszamugathew hn. (uo.) [csak EWUng.]; 1479 Czomogafolyasa hn. (uo.) [csak EWUng.]; 1883
szomoga (Nyr. 12: 528) [csak EWUng.] J: ’[?]; wäßrige Niederung, wo Binsen gedeihen’.
Jövevényszó egy keleti szláv nyelvből. ⊗ Or. смуга ’csík; folt’; f.-or. N. смуга ’járhatatlan ingovány’;
ukr. смуга ’csík; zóna, övezet, N. folyók kisebb élő vagy holtága’indoeurópai eredetű; vö.: [óész. germ.
smuga ’átjáró (nyílás)’; lett smaugs ’karcsú’; stb.].. Lásd még: ; szln. smuga ’csík’; kasub smuga
’keskeny, vizenyős rét; pocsolya; tócsa; keskeny folyó’szlk. smuha ’fekete csík’; stb. – E származtatás
mellett szól a szóföldrajz is: a szó az északkeleti nyelvjárás szava. Jelentéséhez és az átvétel irányához
vö.: gorond.
MNy. 31: 231; KSzlJsz. 509; FESz.

szomorú A: 1211 Somorou, Summorav szn. (PRT. 10: 513, 504); 1238 Scvmuro szn. (OklSz.); 1251/
Scomorou (ÁÚO. 7: 329); 1273 Zumorwfeyze (OklSz.); 1288/ Zomoro szn. (OklSz.); 1372 u./
ʒomorwʃagot sz. (JókK. 50); 1416 u./² ʒ́omoran, ʒ́omorouac (MünchK. 49, 167); 1456 k. ʒumuruknak
(SermDom. 2: 176); 1528 zomoruuaban (SzékK. 243); 1628 szomorván (Prágai András: NySz.); 1690 leg
szomorább (Pápai Páriz Ferenc: NySz.); 1863 Szomoján (Kriza: Vadr. 518); nyj. szamaru (ÚMTsz.) J: mn
1. 1211 ? ’bánatos, bús | szomorúságot kifejező; traurig | trüb, betrübt’ # (↑), 1251/ ’ua.’ (↑); 2. 1416 u./¹
’nehezen elviselhető, kellemetlen; betrüblich, schmerzlich’ # (BécsiK. 254); 3. [~ idő] 1416 u./² ’borús;
bewölkt, trüb’ (MünchK. 44) | fn 1742/ ’bánat; Traurigkeit’ (NSz. – Tóth I.: Cziráky J. 185) Sz: ~l 1372
u./ ʒomorwluan sz. (JókK. 10) | ~ság 1372 u./ ʒomorwʃagot (JókK. 50) | ~s 1470 k. ʒomoruʃ ’[?]; traurig’
(ZirciGl. 10.) | | szomorít A: 1372 u./ ʒomoroÿtottuala (JókK. 55) J: [heute haupts el~] ’[?]; betrüben,
traurig machen’ || szomorodik A: 1372 u./ meg ʒomoroduan sz. (JókK. 103); 1416 u./² meg ʒ́omorodec ▼
(MünchK. 20vb) [csak EWUng.]; 1578 meg szomoroszik (Örd. 116) [csak EWUng.] J: 1. [el~ik, va
meg~ik] 1372 u./ ’szomorúvá válik; traurig werden’ # (↑); 2. 1416 u./² ’lélekben megzavarodik; in
Verwirrung geraten’ (MünchK. 107) Sz: ~at 1416 u./³ ʒomorodatnak ’[?]; Betrübnis’ (AporK. 5) ||
szomorkodik A: 1512 k. zomorkodÿk ▼ (WeszprK. 64r) [csak EWUng.]; 1818 szomolykodván sz. (NSz.
– Peretsenyi Nagy L.: Tibullus 123) J: ’[?]; traurig sein’ | | szomorog A: 1519 zomorgany sz. (CornK.
364); 1529 e. zomorogÿon (VirgK. 123) J: ’szomorkodik; traurig sein’.
Valószínűleg alapnyelvi örökség, finnugor kori tővel, magyar képzéssel. ⊗ A tőhöz vö.: md. (E.)
śumuŕďe- śumoŕďe-: ’bánkódik, búsul’ [fgr. *śomɜ-rɜ ’bánat, szomorúság’; ? szomorú].. A magyarázat a
távoli rokonság miatt bizonytalan. A szó végződése: -ú folyamatos melléknévi igenévképző, illetve
különféle deverbális igeképzők. A szomorú szó belseji v-s változatai a [7/2].tőtípus hatását mutatják. Az
alapszó egy -r gyakorító képzős ősmagyar ige lehetett. Emellett az ige mellett létrejöhetett egy szomor
főnévi alak is ugyanzzal az -r képzővel. Ehhez esetleg vö.: 1211Somur szn. (PRT. 10: 507); 1268/Zumur
hn. (Gy. 2: 223). Hasonló párhuzamos alakokhoz vö.: fintorog, fodor, komor stb. – A nyelvújítás kori
szomor ’szomorú’ (1785), ’szomorúság’ (1807) főnév szóelvonással keletkezett a szócsalád többi tagjából;
az ősmagyar kori főnévvel nem azonos, újabb alakulat. A szomorkás ’szomorú’ (1793) melléknév ebből
az újabb keletkezésű főnévből származik; vö.: édeskésédes.) – Az or. (óor.) смурый ’sötétszürke, borús’
szóból való származtatása téves.
NyK. 35: 237; TESz.; MSzFE.; FiktI. 161; UElSk. 456

szomszéd A: 1299 Zumzed hn. (NévtÉ. 11: 39) [csak EWUng.]; 1322 Zomzed hn. (OklSz.); 1379
Zomzydwara hn. (FESz. Szomszédvár) [csak EWUng.]; 1416 u./¹ zomzed (BécsiK. 247); 1416 u./¹
Zomzėdʃagbèli[èc] sz. (BécsiK. 10); 1583 zonzedy (MNy. 90: 254) [csak EWUng.] J: mn 1. 1299 ?
’közvetlen közelben levő, határos; benachbart, angrenzend’ # (↑), 1416 u./¹ ’ua.’ (↑); 2. 1585 ’közvetlen
közelben lakó; nachbarlich, Nachbar-’ # (MNy. 60: 500) | fn 1. 1299 ? ’közvetlen közelben lakó vagy ülő
személy; Nachbar’ # (↑), 1416 u./¹ ’ua.’ (↑); 2. 1748 ’szomszédság, közvetlen közelség; Nachbarschaft,
unmittelbare Nähe’ # (NSz. – Faludi: NA. 147); 3. 1804 ’kevéssé ismert vagy ismeretlen személyek
megszólításaként vagy megnevezéseként; 〈als Anrede bzw Benennung für wenig od nicht bekannte
Person〉’ (NSz. – Peretsenyi Nagy L.: Oríthia 29) Sz: ~ság 1372 u./ ʒomʒedʃagot (JókK. 159) | ~os 1560
k. Zomszedos (GyöngySzt. 210.) | ~ol 1795 Szomszédoltatott sz. (NSz. – M. Kurir 2: 654).
Szláv jövevényszó. ⊗ Óe. szl. sǫsědъ; szb.-hv. susjed;; szlk. sused;; o r. сосед; stb.: szomszéd
[tulajdonképpeni jelentésük ’együtt ülő’ < szláv *son (igekötő) + *sědъ ’ülés’].. – A szó belseji m-hez vö.:
galamb, gomba stb.
KSzlJsz. 510; TESz.

szonáta A: 1796 szonátájit (NSz. – M. Merkurius 467); 1847 sonatja (NSz. – Szépirod. Szemle 1:
146); 1884 szonátáit (NSz. – Bartalus I.: Zen. él. 27) J: ’szigorúan kötött formában írt, három- vagy
négytételes, hangszeres zenedarab; Sonate’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Sonate;; ang. sonata;; fr. sonate;; ol. sonata; stb.: szonáta, az olaszban :
’csengetés, harangozás’. Az olaszból terjedt el [< ol. sonare ’hangszeren játszik; csenget; kong’].. Az
elenvezés a zenedarab hangszeres jellegére utal az inkább énekhangra írt kantátával szemben; vö.:
kantáta ’EZ NEM KELL, tkp. többszólamú énekszám’ (1797 (NSz.). – A magyarba az olaszból, esetleg
még a németből kerülhetett. – A sonat változat a francia kiejtést tükrözi.
TESz.

szonda A: 1782 szonddal (NSz. – Rácz S.: Borb. el. 99); 1891 sonda (Füredi: IdSz.); 1900 szondálás
sz. (PallasLex. 18: 653) J: 1. 1782 ’orvosi vizsgáló műszer, kutasz; Sonde 〈als ärztliches Gerät〉’ (↑); 2.
1865 ’(víz)mélységmérő; Lot zum Messen der Wassertiefe’ (Babos); 3. 1957 ’rádiós kutatóballon;
Radiosonde’ (Bakos: IdSz.); 4. 1972 ’[?]; Alkotest-Röhrchen’ (ÉKsz.) [csak EWUng.] Sz: ~´z 1912
Szondázás sz. (NSz.) [csak EWUng.].
Francia jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Fr. sonde: ’(víz)mélységmérő; egy fajta orvosi eszköz’;
stb..; – lásd még: ném. Sonde ’ua.’. A franciában tisztázatlan eredetű. Megfelelői: ol. sonda;; or. зонд;
stb.: . – A szóvégi a-hoz vö.: cérna, ciha stb. A 3. jelentés önállósulással jött létre a rádiószonda
’rádiószonda’ (1957 (NSz.) összetételből; ez tükörfordítás a ;ném. Radiosonde ’mérési eredményeit
rádióhullámokon sugárzó meteorológiai megfigyelőállomás’alapján. A 4. jelentés: metafora az 1. jelentés
alapján. A szondáz származék képzőcserével jött létre a R. szondíroz ’EZ NEM KELL’ (1869 (NSz.)
igéből; ennek alapja a ;ném. sondieren ’ua.’
TESz.

szonett A: 1789 Sonnet (NSz. – Kazinczy: Bácsmegyey 262); 1805/ Sonettjeinek (NSz. – Kazinczy:
Lev. 3: 394); 1808 Sonettók (NSz. – Kazinczy: Lev. 5: 450); 1809/ soneted, Szonnettot (NSz. – Kazinczy:
Lev. 6: 338, 453); 1813 Szonéta □ (NSz. – Verseghy F.: Almarék 51); 1830 Szonettet (NSz. – P.
Thewrewk J.: Alap. 1: 25) J: ’olasz eredetű lírai vers(forma); Sonett’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Sonett;; ang. sonnet;; fr. sonnet;; ol. sonetto; stb.: szonett. Az olaszból terjedt
el [< prov. (óprov.) sonet ’dalocska; versfajta’ < ; prov. (óprov.) son ’vers’].. – A magyarba a németből, a
franciából és az olaszból került; a szonéta szóvége latinosított.
TESz.

szongor † A: 1395 k. ʒongor (BesztSzj. 1161.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Falke’.

Török, közelebbről valószínűleg kun eredetű jövevényszó. ⊗ CC. sonġur, songur; Kāšγ songqur; oszm.
sungur; stb.: sólyom. Megfelelői a mongol nyelvekben is megtalálhatók. Széles körben elterjedt
solymászati szakszó volt; vö.: ; újperzsa šonqār; arab sunqur; gör. συγκούριον; stb.: kerecsensólyom.
Hangtani felépítése inkább kun átvételre utal. – A 14–15. században mind madár-, mind családnévként
közkedvelt volt, azonban már évszázadokkal ezelőtt teljesen kiszorította a sólyom.
KSz. 8: 342; TE. 3: 277; MNy. 75: 32; TörK. 96

szontyorít † A: 1456 k. ʒonchoreÿtÿak [t-j] (SermDom. 1: 379); 1456 k. ʒonthoreÿtÿak [t-j]

(SermDom. 2: 531); 1456 k. ʒontÿoreÿtÿakh [t-j] (SermDom. 2: 531) J: ’szomorúnak mutat; traurig
erscheinen lassen’ | | szontyolodik A: 1519 ʒontýorodanak (JordK. 712); 1527 megh zonttyorodeek ▼
(ÉrdyK. 515) [csak EWUng.]; 1560 k. Zotyorodas sz. (GyöngySzt. 2440.); 1621 ʃzonkolyodni sz. (MA.);
1645 megszontyolodott (Geleji Katona István: NySz.); 1689 meg-szonyolodék (MNy. 8: 176); 1690
szompolyodik (Gyöngyösi: ÖK. 3: 47); 1708 Elʃzontyolódni sz. (PP.) [csak EWUng.]; 1794 szonkojodni
sz. (NSz. – Gyarmathi S.: Nyelvmester 1: 370); nyj. elszuntyolodni sz. (MTsz.) J: 1. [heute haupts el~ik]
1519 ’elszomorodik; traurig werden’ (↑); 2. [el~ik, meg~ik] 1838 ’elálmosodik; schläfrig werden’ (Tsz.);
3. [meg~ik] 1881 ’elszégyelli magát; sich schämen’ (Nyr. 10: 569).
Származékok egy relatív fiktív tőből. ⊗ A relatív tő -r gyakorító képzővel keletkezett. Az abszolút tő
összefügghet a szotyog szócsalád tövével; a szó belseji n valószínűleg inetimologikus. A végződések: -ít
( < -ëjt) műveltető képző, -odik gyakorító-visszaható képző. A szontyolodik számos változatát a szó
hangfestő jellege magyarázza. A szomorú szócsalád hatása is számításba jöhet. Ha a szontyorít és a
szontyolodik összefügg a szotyog szócsaláddal, a jelentések az esés, az ütközés és az elszomorodás
metonimikus kapcsolatát tükrözik; a jelentésekhez vö.: kétségbeesik ’EZ NEM KELL, tkp. EZ NEM
KELL’ (1495 e.ketʃegben eʃuen sz.: GuaryK. 40), továbbá olyan kifejezéseket, mint a magába zuhan ’EZ
NEM KELL, tkp. EZ NEM KELL’. A szontyolodik 2. jelentése azzal magyarázható, hogy a szomorúság
gyakran erőtlenséggel jár együtt. – Nyelvjárási szavak ugyanebből a relatív tőből: szontyolog ~
szontyorog ’szomorú’ (1843); N. szontyola, szontyoli ’szomorú.’
BHtört. 167; TESz. szontyolodik a. is; MNy. 91: 74
 szopik A: 1211 Zopa sz. szn. (PRT. 10: 504) [csak EWUng.]; 1386 Zupus sz. szn. (OklSz.); 1416 u./¹
zopokat sz. (BécsiK. 206); 1585 szopok (Cal. 412) [csak EWUng.]; 1818 szopik ▼ (NSz.) [csak EWUng.]
J: 1. 1211 ? ’száját, szívószervét rátapasztva vagy valamit a szájába véve szív; saugen’ # (↑), 1416 u./¹
’ua.’ (↑); 2. 1793 ’szájában nyelvéve érintgetve elolvaszt; lutschen’ (NSz. – Mátyus I.: Ó és új Diaet. 6:
382); 3. 1794 ’csókol; küssen’ (NSz. – Gyarmathi S.: Nyelvmester 2: 235); 4. 1846 ’keveset vagy
apránként szeszes italból fogyaszt, iszik; einen Schluck trinken 〈alkoholisches Getränk〉’ (NSz. – Erdélyi:
Népd. és mondák 1: 155); 5. [be~ik] 1884 ’szeszes italból jócskán iszik; sich betrinken’ (Nyr. 13: 578,
sajtóhibás adat, vö. MTsz.!!!); 6. 1924 ? ’〈játékban a kártya pontértéke stb.〉 nem elég a nyeréshez; ist
nicht viel wert 〈im Kartenspiel〉’ (Zolnai – Gedényi), 1928 ’ua.’ (↑); 7. [be~] 1971 ’rossz osztályzatot kap,
bedacizik!!!?; Unannehmlichkeiten bekommen 〈zB schlechte Note, lächerliches Tor im Fußballspiel usw〉’
(Nyr. 95: 419) Sz: ~ós 1360 szn. (↑) | ~tat 1493 k. zoptathaad (FestK. 43) | ~tatós 1577 k. ʒoptatos
’szopós; saugend’ (OrvK. 39); 1655 ’szoptató; stillend’ (Apáczai Csere János: NySz.) | ~óka 1580
zopokaya (MNy. 2: 75) | ~ogat 1626–7 ki szopogatni sz. (Zvonarics Mihály: NySz.).
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ Összefügg a szív¹-gyel (vö. leginkább a szip változattal); az i̮ ~ o
váltakozáshoz vö.: pirong. Hasonló finnugor szavakhoz való viszonyához vö.: szív¹. A 6. jelentés az
argóban keletkezett.
TESz.; MNy. 74: 472

szopornyica A: 1600 k. ʃzaporniczás sz. (MNyTK. 94: 16); 1658 szaparniczások sz. (ErdOrszEml. 11:
411); 1663 szopornyiczás sz. (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 309) J: ’takonykór; Rotz als Tierkrankheit |
Staupe’.
Jövevényszó, valószínűleg a szerb-horvátból vagy a szlovákból. ⊗ Ugyan egy esetleg szláv
*sopolьnica ~ *sopělnica megfelelő nem mutatható ki, emellett a származtatás mellett szólnak a
következő adatok: ; szb.-hv. sopoline;; szlk. sopl'avka, N. sopľavica, soplivica: ’takonykór 〈állatbetegség〉’
[< szláv *sopělь ’takony’].. Lásd még: ; szb.-hv. (Kaj.) soporina ’ua.’; ; cseh soplivka ’bűzös orrhurut’. –
A szopornyica nyelvjárási és állatgyógyászati szó; korábban elsősorban lovakra vonatkozott, ma inkább
kutyákkal kapcsolatban használják. – A szopornyika ’takonykór 〈állatbetegség〉’ (1832) úgy keletkezett,
hogy a szopornyica végződését képzőnek érezték, és -ka kicsinyítő képzővel helyettesítették.
KSzlJsz. 510; NyK. 75: 53; TESz.

szoppan † A: 1395 k. zopan (BesztSzj. 1100.) [csak EWUng.]; 1405 k. zappan (SchlSzj. 1682.) [csak
EWUng.]; 1557 szoppan (NySz.) [csak EWUng.] J: 1. 1395 ’[?]; Falle’ (↑); 2. 1557 ’[?]; schmaler Raum’
(↑).
SchlSzj. 74

szoprán A: 1835 Sopran [es. nem m.] (Kunoss: Gyal.); 1841/ soprán (NSz. – Gaal J.: Alf. képek 169);
1 8 6 4 szoprán (NSz. – Petheő D.: Huszárd. 65) J: fn 1. 1835 ? ’a legmagasabb női (ill.
gyermek-)énekhang; Sopranstimme’ (↑), 1864 ’ua.’ (NSz.) [csak EWUng.]; 2. 1843 ’szoprán szólam;
Gesamtheit der Sopranstimmen im Chor bzw Sopranpartie’ (NSz. – Gondol – Dickens: Twist. 3: 25); 3.
1951 ’szoprán énekesnő; Sopranistin’ (SzikraIdSz.) | mn 1841/ ’[?]; Sopran-’ (↑).
Olasz jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Ol., (v.-ven.) soprano, (vel.) sopran, (mil.) sopràn:
’szoprán 〈hang, énekesnő〉’; – lásd még: ném. Sopran ’ua.’. Az olaszban zenei műszóként jött létre a
soprano ’legfőbb, legfelsőbb’. Hasonló szemlélethez vö.: alt. Megfelelői: ; fr. soprano;; or. сопрано; stb.:
szoprán ’〈hang, énekesnő〉.’
TESz.

szór A: 1405 k. ʒoro lapath sz. (SchlSzj. 2095.) J: 1. 1405 k. ’〈kicsépelt gabonát〉 lapáttal magasba
hány, hogy a szem és a pelyva külön váljék; worfeln 〈Dreschgut〉’ (↑); 2. 1552/ ’szétdobál, hajít;
zerschmeißen, schleudern’ # (TCr. H4a) [csak EWUng.]; 3. 1577 k. ’hint, permetez, hullat; sprenkeln,
sprühen, streuen’ # (OrvK. 6); 4. 1753 ’mondogat, hajtogat; wiederholt sagen’ (NSz. – Kunits: Sedecziás
59); 5. [pénzt ~] 1771 ’pazarol; verschwenden, vergeuden’ # (NSz. – Faludi: NU. 73); 6. 1792
’lőfegyverből a kilőtt sörét, golyó nagyobb területen oszlik el; streuen 〈Gewehr〉’ (NSz. – Szalkay: Virg.
Éneás 46); 7. 1884 ’hullik 〈a gabona szeme〉; fallen 〈Getreidekörner〉’ (NSz. – Brankovics Gy.: Élet. 21)
Sz: ~ódik 1774 szóródik (NSz. – Szilágyi Sám.: Gazdaság 56) | ~vány 1833 Szórványos sz. (Bugát –
Schedel: OrvSz.) | ~ványos 1833 (uo.).
 Honfoglalás előtti ótörök jövevényszó. ⊗ Kāšγ sawur-;csag. savur-; csuv. sǝ̑vǝ̑r-; stb.: szór, hint [<
ótörök *sav- ’ua.’].. A magyarba átkerült alak: *saβur-; a szó belseji réshang kieséséhez vö.: gyónik. A
földmüvelés műszavaként került a magyarba (vö.: 1. jelentés). – A szórvány, szórványos nyelvújítási
származékszavak.
MNy. 3: 358; TESz.; StUA. Suppl. 1: 165; TörK. 63

szórakozik A: 1830 Elszórakozás sz. (NyÚSz.); 1836 Szórakozik ▼ (Fogarasi) J: ’[?]; sich unterhalten’
# Sz: ~ás 1830 (↑) | ~tat 1860 szórakoztatását sz. (NSz. – Ormós Zs.: Ut. eml. 1. el.: 8) || szórakozott A:
1833 Szétszórakozott (NyÚSz.) J: ’[?]; unaufmerksam, vergeßlich’ #.
Német mintájú képzett tükörszavak. ⊗ Vö.: ném. sich zerstreuen ’(el)szórakozik’ , illetve zerstreut
’szórakozott’ [< ném. (zer)streuen ’szétszór; vkit szórakoztat’].. – A magyarban a szór szóból származik
-kozik gyakorító-visszaható képzővel, illetzve -tt befejezett melléknévi igenévképzővel; vö.: zárkózik,
zárkózottzár. – Ide tartozik: a R. elszórja magát ’elszórakozik’ (1808) szószerkezet. – Nyelvújítási
szavak.
TESz.

szorgalom A: 1372 u./ ʒorgalmaert (JókK. 117); 1490 sorgalmatossaghom sz. (MNy. 62: 81); 1552
zorgolmatazna sz. (MNy. 62: 493); 1750 ʃzorgalom (Wagner: Phras. Sedulitas) J: 1. 1372 u./ ’készséges
gondoskodás, ügybuzgalom; Fürsorge’ (↑); 2. 1372 u./ ? ’aggasztó, nyugtalanító gond | aggodalmaskodás;
Sorge, Besorgnis’ (JókK. 144), 1416 u./² ’ua.’ (MünchK. 24); 3. 1416 u./² ’sietség, serénység, sürgölődés;
Eifer’ (MünchK. 65); 4. 1585 ’kitartó buzgalom; Fleiß’ # (Cal. 1012) Sz: szorgalmasság 1372 u./
ʒorgalmaʃʃagual ’[?]; Fleiß’ (JókK. 70) | szorgalmatos 1372 u./ ʒorgalmatus ’[?]; sorgfältig’ (JókK. 49);
1372 u./ ’[?]; fleißig’ (JókK. 113) [csak EWUng.] | szorgalmatosság 1372 u./ ʒorgalmatuʃʃagokot ’[?];
Fleiß’ (JókK. 113); 1510 ’[?]; Sorge, Besorgnis’ (MargL. 35) [csak EWUng.] | szorgalmazik 1416 u./¹
zoɂģalmazikuala ’[?]; sich befleißigen’ (BécsiK. 54, a 'solita erat' téves fordítása); 1416 u./² ’[?]; sich
ängstigen’ (MünchK. 12vb) [csak EWUng.] | szorgalmazat 1416 u./¹ zorgalmazattat ’[?]; Sorge’
(BécsiK. 213) | szorgalmazatos 1416 u./¹ zorgalmazatoʃon ’[?]; eifrig’ (BécsiK. 254); 1416 u./² ’[?];
besorgt’ (MünchK. 13ra) [csak EWUng.] | szorgalmazatosság 1416 u./² ʒ́orgalmaʒatoʃʃaga ’[?]; Sorge’
(MünchK. 38) | szorgalmas 1508 zorgalmas ’[?]; sorgsam’ (DöbrK. 94); 1527 ’[?]; fleißig’ (ÉrdyK. 552) |
szorgalmaz 1543 zorgalmazd ’[?]; aneifern’ (LevT. 1: 21) R: szorgalmast 1372 u./ ʒorgalmaʃt ’[?];
sorgsam’ (JókK. 144) | szorgalmazatost 1416 u./¹ zorgalmazatoʃt ’ua.’ (BécsiK. 168) || szorog † A: 1372
u./ ʒorognakuala (JókK. 70); 1805 szorg (NSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1372 u./ ’igyekszik, törekszik; nach
einer Sache streben’ (↑); 2. 1573 ’szorongatott helyzetben van; sich in bedrängten Umständen befinden’
(Valkai András: NySz.); 3. 1805 ’[?]; sich ängstigen’ (↑); 4. 1832 ’siet, sürgölődik; sich tummeln,
geschäftig sein’ (NSz. – Szabó E.: Székely Tájsz. 12); 5. 1832 ’siettet | nyugtalanít; jmdn eilen machen |
beunruhigen’ (NSz. – Szabó E.: Székely Tájsz. 12) || szorgat † A: 1416 u./³ ʒorgatuan sz. (AporK. 11) J:
1. 1416 u./³ ’létrehoz, teremt; erschaffen’ (↑); 2. 1577 ’sürget, szorgalmaz; betreiben’ (MNy. 68: 92) ||
szorgos A: 1476 k. ʒorgoʃth r. (SzabV. 5. sor); 1482 Zorgws szn. (OklSz.) J: 1. 1476 k. ’siető; eilend’ (↑);
2. 1611 ’zsúfolt, sűrű; enggedrängt, dicht’ (MA.); 3. 1651 ’serény, szorgalmas; eifrig, fleißig’ # (Zrinyi
Miklós: NySz.); 4. 1653 ’sürgető; dringend’ (Medgyesi Pál: NySz.); 5. 1879 ’munkával elhalmozott
〈főleg malom〉; überlastet 〈haupts Mühle〉’ (Nyr. 8: 39) Sz: ~lkodik 1651 (↑) R: ~t 1476 k. ’[?]; eilend
〈Adv〉’ (↑) || szorgolódik ∆ A: 1748 szorgolódik (Faludi Ferenc: NySz.) J: ’sürgölődik; geschäftig sein’ ||
szorgol ∆ A: 1816 szorgolva sz. (NSz. – Kisfaludy S.: Hunyady 91) J: ’sürget, szorgalmaz, nem hagy
nyugton; betreiben | beunruhigen’.
A szócsalád alapja, a szorog származékszó. ⊗ Az alapszó egy ősi ige lehet, melynek adatolt
előfordulása a sor²sorol. A tő palatális változatához vö.: sürög, sűrű. Nem zárható ki annak a lehetősége,
hogy az ősi alapszó egy igenévszói jellegű ugor kori örökség. A feltételezett ugor megfeleléshez vö.: vog.
(AK.) sarχt- ’elűz, elkerget’, (AL.) sirχt- ’ua.ostoroz’; osztj. (V.) sarək: ’gyorsan; nemsokára, hamarosan’
[ugor *sarɜ ’gyorsan, sietve’; ? siet, igyekszik].. A magyarázat nehézsége, hogy az alapszó igenévszói
jellege, illetve a névszói értékű megfelelések csak a rokon nyelvekben mutathatók ki, míg az ide tartozó
magyar szócsaládok, illetve szavak (pl. a sarjú, sarkall, sarok, serkent stb.) egy igei értékű alapszóra
mutatnak. A szó eleji sz ~ s hangváltozáshoz vö.: sző¹ : sövény, szőr : sörény stb. – A szorog végződése:
gyakorító képző. A szócsalád tagjai a szorogból keletkeztek -alom névszóképzővel, -s melléknévképzővel,
illetve különféle igeképzőkkel. – A szócsalád tagjainak jelentésfejlődésére a szoros szócsalád is hatással
lehetett.
TESz.; NytÉrt. 89: 218; UEW. 885
 szóror ∆ A: 1474 ʃoror (BirkK. 6); 1892 Szóror (Kovács: LatEl. 41) J: ’apácanővér; Ordensschwester’.
TESz.

szoros A: 1086 ? Zorosdi sz. szn. (DHA. 253) [csak EWUng.]; 1270 Zurusut hn. (OklSz.); 1380 k.
ʒorus (KönSzj. 92.); 1416 u./¹ zoɂos (BécsiK. 23); 1560 k. szoross (GyöngySzt. 1895.) J: mn 1. 1086 ?
’szűk, keskeny; eng, schmal’ # (↑), 1270 ’ua.’ (↑); 2. 1456 k. ’szigorú, pontos; streng, genau’ (SermDom.
1: 25); 3. 1456 k. ’szűkölködő, nélkülözést, szükséget okozó 〈anyagi helyzet〉; drückend 〈materielle Lage〉’
(SermDom. 1: 316); 4. 1456 k. ’szorongatott 〈lelkiállapot〉; bedrängt 〈Seelenzustand〉’ (SermDom. 2: 588);
5. 1508 ’zsúfolt, sűrű, tömött, összenyomott; dicht’ (NádK. 82); 6. 1529 e. ’feszesen álló, szűk; knapp,
passend’ # (VirgK. 149); 7. 1529 e. ’erős, bizalmas, közeli 〈kapcsolat〉; eng, vertraut 〈Beziehung〉’ #
(VirgK. 134); 8. 1585 ’összeszorított 〈marok〉; zusammengepreßt 〈Hand〉’ (Cal. 509); 9. 1702 ’sürgető,
időben szűkre szabott; eilig’ (Miskolczi Gáspár: NySz.); 10. 1952 ’a versenyzők között kis különbséget
mutató 〈eredmény〉; geringen Unterschied zeigend 〈Wettbewerb, Resultat〉’ (Bánhidi: Sportny. 296) | fn 1.
1567 ’szűk, meredek falú völgy, út; Engpaß’ # (MNy. 56: 385); 2. 1577 ’a tengernek két szárazföldet
elválasztó, keskeny része; Meerenge’ # (KolGl.: NyF. 45: 51); 3. [haupts mit PossSf Sg/3] 1763 ’valamely
tárgynak összeszűkülő része; Verengung, Einschnürung’ (NSz. – Szakátsmesterség 172–3) Sz: ~ság 1430
k . zorossag (SchlSzj. 2205.) | | szorít A: 1372 u./ ʒoroÿtaʃamÿat sz. (JókK. 31); 1416 u./¹ zoreituā sz.
(BécsiK. 148); 1423 k. ʒcorohto sz. (MNy. 77: 509) [csak EWUng.]; 1470 megh ʒorwtnak (SermDom. 2:
583); 1508 zorettotad (NádK. 355); 1515 k. ʒorÿtÿa (AporK. 162); 1555 ʒwrithoth (RMNy. 2/2: 118) J: 1.
1372 u./ ’szorultságot, szükséget, nyomorultságot okoz; Bedrängnis verursachen’ (↑); 2. 1416 u./¹
’röviden összefoglal; kurz zusammenfassen’ (↑); 3. 1416 u./¹ ’szorosan körülvesz, szorosra fűz;
zusammendrücken’ # (BécsiK. 16); 4. 1416 u./¹ ’aggodalommal, nyomasztó érzéssel tölt el; bedrängen’
(BécsiK. 81); 5. [meg~] 1416 u./² ’összenyom, megnyomorít; zusammendrängen’ (MünchK. 75); 6. 1495
e. ’erősen fog, erősen fogva összenyom | rögzítve tart; esthalten, pressen | befestigt halten’ # (GuaryK.
50); 7. [heute nur rá~] 1495 e. ’kényszerít, késztet; zwingen’ (GuaryK. 93); 8. 1551 ’valahová menni
kényszerít, irányít, terel; treiben, drängen, lenken’ (Heltai Gáspár: NySz.); 9. [be~] 1574 ’útját elzárva
valahol benn rekeszt; hineinzwängen’ (RMKT. 4: 247); 10. 1577 k. ’〈valamely testrészben〉 nyomásszerű,
feszítésszerű érzést okoz; Druckgefühl verursachen’ (OrvK. 194); 11. 1750–71 ’vonz; anziehen’ (Faludi
Ferenc: NySz.); 12. [haupts ki~] 1833 ’valamit nagynehezen előteremt, biztosít, eredményként elér;
auftreiben, ausschwitzen 〈Geld usw〉’ (NSz. – Széchenyi: Stad. 277); 13. 1838–45 ’közösül; mit jmdm
geschlechtlich verkehren’ (MNyTK. 107: 34); 14. 1890 ’erejét megfeszítve dolgozik; angestrengt
arbeiten’ (NSz. – Csényi Gy.: Koszorú 75) Sz: ~ás 1372 u./ (↑) | ~ozik 1416 u./¹ mėģzoɂeitozuā sz. ’[?];
oft zusammendrücken’ (BécsiK. 16) | ~ó 1423 k. ’[?]; Lendenschurz | Gürtel’ (↑); 1931 ’[?]; (Box)ring’
(Sportny. 296) [csak EWUng.] | | szorongat A: 1416 u./¹ zorongaṫṫa [t+j] (BécsiK. 205–6) J: 1. 1416/¹
’szorult helyzetbe hoz, zaklat, készerít | sanyargat; nötigen, zwingen | abtöten’ # (↑); 2. 1495 e. ’erősen,
hosszasan szorít | ölelget; festhalten, pressen | fest umarmen’ # (GuaryK. 2, 94); 3. 1519 ’szorosan
körülvesz; umdrängen’ (JordK. 469); 4. 1528 ’súlyosan ránehezedik; schwer aufliegen’ (SzékK. 273); 5.
1577 k. ’〈györcsszerű fájdalom〉 gyötör, kínoz, csikar; peinigen 〈Schmerz〉’ (OrvK. 252); 6. 1590
’aggasztó, nyomasztó érzést okoz; bedrängen, beklemmen’ (Károlyi Gáspár: NySz.); 7. 1666 ’szigorít;
verschärfen’ (Bartha Boldizsár: NySz.); 8. 1882 ’rejteget, titkolgat; verheimlichen’ (MTsz.) Sz: ~ás 1416
u./² ʒ́orongatas (MünchK. 159) | | szorul A: 1456 k. ʒorul (SermDom. 2: 510) J: 1. 1456 k. ’〈testrész〉
görcsösen fáj | 〈testrészben〉 nyomásszerű érzés keletkezik; schmerzen | einen Druck spüren’ (↑); 2.
[haupts be~] 1495 e. ’szűk helyre, veszélyes helyzetbe kerül, ahonnan nem tud kiszabadulni | szükségbe,
nyomorúságba, szorult helyzetbe jut; steckenbleiben’ # (GuaryK. 98); 3. 1527 ’[?]; in Bedrängnis
kommen’ # (ÉrdyK. 589) [csak EWUng.]; 4. 1577 k. ’〈testi váladék〉 útján elakad, megreked, nem tud
kiürülni; verstopft sein 〈Stuhlgang usw〉’ (OrvK. 84); 5. [rá~] 1594 e./ ’rákényszerül, rá van utalva
valamire, valakinek a segítségére; angewiesen sein auf etw’ (BIst. c8a) [csak EWUng.]; 6. 1598 ’valami
megnyilvánulni kész tulajdonság van benne; stecken 〈intrans〉, in jmdm verborgen sein’ (Baronyai Decsi
János: NySz.); 7. 1712 e. ’valahová nyomul, vonul, menni kényszerül; sich drängen, gedrängt werden’
(Thaly Kálmán: NySz.); 8. 1786 ’szűkebbé, szorosabbá, szorítóvá válik; drückender werden’ (NSz. – M.
Hírmondó 137); 9. [haupts bele~, benne ~] 1799 ’〈hang, lélegzet〉 elakad, benne reked; steckenbleiben
〈Laut, Atem〉’ (NSz. – Kováts József: Éneis 1: 204); 10. [haupts el~, össze~] 1836/ ’〈szív〉 lelki
fájdalomtól, meghatottságtól elfogódottá válik; sich zusammenschnüren 〈Herz〉’ (NSz. – Eötvös J.: Költ.
15); 11. 1844 ? ’olyan helyzetben van, hogy valami szorítja, valami szorosan, feszesen rásimul; gedrückt
werden’ # (NSz. – Czakó: Kalmár és Teng. 88), 1870 ’ua.’ (CzF.); 12. 1884 ’kikap, fenyítésben,
megdorgálásban részesül; für etw büßen (müssen)’ (NSz. – Kacziány G.: Mondur. 41) Sz: ~tság 1770
Szorulttság (Kreszn.) || szorong A: 1577 k. ʒorongaʃabol sz. (OrvK. 31) J: 1. 1577 k. ’szorít, köröskörül
nyom; pressen, von überallher drücken’ (↑); 2. 1611 ’összenyomódik, szűk helyen összezsúfolódva
nehezen fér el; sich drängen’ # (↑); 3. 1618 ’valaki köré sereglik; sich scharen’ (Szenczi Molnár Albert:
NySz.); 4. 1628 ’szorul helyzetben tart, aggaszt; bedrängen, beklemmen’ (Prágai András: NySz.); 5. 1630
’bizonytalanság, nyomasztó feszültség hatása alatt gyötrődik, aggodalmaskodik; sich in (seelischer)
Bedrängnis befinden’ # (Szenczi Molnár Albert: NySz.) Sz: ~ás 1577 k. (↑) || szoronkodik ∆ A: 1618 ki
szoronkodhatic ▼ (Szenczi Molnár Albert: NySz.) J: 1. [ki~ik] 1618 ’szorult helyzetből kivergődik; sich
aus der Bedrängnis loswinden’ (↑); 2. 1779 ’szorong 〈tömegben〉; sich drängen’ (NSz. – Próbákbúl szedett
oktatás 6); 3. 1825 ’egészen közel nyomul, közel férkőzik valakihez; sich annähern’ (NSz. – Aurora 4:
194); 4. 1825 ’lelkileg szorong, aggódik; sich ängstigen’ (NSz. – Erdélyi J.: Gunyortzák 152).
Alapnyelvi örökség, finnugor kori tővel és magyar képzéssel. ⊗ A tőhöz vö.: vog. (AK.) sar ’két tó
közötti erdőhát’;osztj. (Kam.) sărt ’szűk utca’;zürj. (V.) me̮ śer ’két folyó közti területsáv’ (me̮ ’föld, talaj,
terület’); votj. (Sz., K.) śures: ’út’ [fgr. *śorɜ ’keskeny; keskenyedik, szűkül’].. A szótő esetleg igenévszó
lehetett; ebben az esetben a szoros egy melléknévképzős denominális származékszó. A deverbális
származékok különféle igeképzőkkel keletkeztek. A szorongat, szorong, szoronkodik szó belseji n-je vagy
szervetlen járulékhang vagy mozzanatos képző. A jelentések a magyarban az eredeti jelentés alapján
jöttek létre. A szócsalád egyes tagjainak lelki jelenségekre vonatkoztatásához vö.: szűk : szükség, illetve
aggik¹ : aggódik, töpörödik : töprenkedik; lásd még: sp. estrecho ’keskeny’ : estrechez ’szükség’ , illetve ;
ném. Enge ’szorosság’ : Angst ’félelem’, drängen ’szorít, nyom’ : sich bedrängen ’gyötrődik, szorong’;
stb.
FUF. 22: 171; NyK. 66: 107; TESz.; MSzFE. szorul a. is; NytÉrt. 92: 171

szoroz A: 1827 szorozat sz. (Keresztesi: Mat. 97); 1834 szorzás sz. (Keresztesi: Mat. 136) J: 1. 1827
’sorozatos összeadást leegyszerűsítő számtani műveletet végez; multiplizieren’ # (↑); 2. 1864
’megsokszoroz | felfokoz; vervielfachen’ (NSz. – Ács Zs.: Shaks. Vel. kalm. 167); 3. [haupts se nem oszt,
se nem ~, nem sokat ~] 1962 ’(fontos) tényezőként szerepel, jelentősége van, számít; zählen, Bedeutung
haben’ (ÉrtSz.) Sz: szorzás 1827 szorozás (Keresztesi: Mat. 136) | szorzat 1827 (↑) | szorzó 1834 szorzó
fn ’[?]; Multiplikator’ (Keresztesi: Mat. 136) | szorzandó 1838 szorzandó fn ’[?]; Multiplikand’
(Keresztesi: Mat. 136).
Tudatos szóalkotás. ⊗ A sokszorsok megszilárdult ragos alakulat sokszoroz ’EZ NEM KELL’
származékából, a toldalékegyüttesenek a sok alapszótól való önállósulásával. – Nyelvújítási alkotás.
TESz.

szortíroz A: 1830 gyapju-sortirozást sz. (NSz. – Széchenyi: Hit. 143); 1865 szortirozni sz. (Babos);
1885 szortírozza (NSz.) [csak EWUng.]; nyj. szoltíroz (SzegSz.), Szortéjozni sz. (ÚMTsz.) J: ’〈fajta,
minőség szerint〉 szétválogat, osztályoz; sortieren’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. sortieren: ’(osztályokba) rendez, kiválogat’ [< ol. sortire ’nyer, kisorsol;
szétválaszt, elválaszt’ (; lat. sortiri ’kisorsol; kiválaszt’ < ; lat. sors sortis birtokos eset ’sors, végzet’)]..
Megfelelői: szb.-hv. sortirati;; cseh sortýrovati; stb.: szortíroz. – Főképpen a kereskedelmi nyelv révén
kerülhetett a magyarba.
TESz.

szortyog A: 1647 Szortyogni sz. (Major Márton: NySz.) J: 1. 1647 ’az orrát szívja, hangosan szipog;
schnüffeln, schnupfen’ (↑); 2. 1792 ’〈állat〉 harákol; sich räuspern 〈Tier〉’ (SzD. Píp); 3. 1830 e. ’〈pipa〉
szívás közben cuppogó hangot ad; schnarren 〈Pfeife〉’ (NSz. – Kisfaludy K.: Munkái 8: 219); 4. 1862
’rotyog; brodeln’ (NSz. – Szokoly V.: Tarka 2: 66); 5. 1867 ’〈vizenyős föld, átázott lábbeli〉 járás közben
cuppog; quatschen 〈feuchter Boden, durchfeuchtete Fußbekleidung〉’ (NSz. – Bodon Á. – Verg.: Gazd.
77).
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ A szótő a palatoveláris párhuzamosság alapján összefügg a szörpöl,
szörtyöget szócsalád tövével. A végződése: -g gyakorító képző. A szó belseji ty a hangutánzás egy játszi
elemefortyan, hortyog. – Tájszó ugyanebből a tőből mozzanatos képzővel: szortyan ’egyszeri szortyogó
hangot ad’ (1749).
TESz.
 szósz A: 1659 szoszos sz. (NEl.) [csak EWUng.]; 1834 Soys (MNy. 66: 343); 1835 Szósz (Kunoss:
Gyal.); 1900 zósz (Lumtzer – Melich: DOLw. 250) J: 1. 1659 ’mártás; Tunke, Soße’ # (↑); 2. 1880 k.
’zűrzavar, kavarodás | nehéz helyzet; Wirrwarr | schwere Situation’ (NSz. – Papp M.: Itt-ott 346); 3. 1883
’szóáradat; Wortschwall’ (NSz. – Democritos: Tisza-korm. 8).
Német (au.) jövevényszó. ⊗ Ném. (au.) Sauce: ’mártás’., (B.) sooß ’ua.szorongatott helyzet;
szóáradat’, (baj.-osztr.) soß ’ua.’, – ném. Soße ’mártás, lé’ [< fr. sauce ’ua.szóáradat’; stb., a ; lat. salsus
’sós’alapján].. Megfelelői: ; ang. sauce;; cseh sos; stb.: mártás.
DtLw.; TESz.

szotyka × A: 1791 szotyka (NSz. – Ravazdy: Méhtolmács 219) J: 1. 1791 ’lotyó, szajha; Hure’ (↑); 2.
1885 ’talpraesett, ügyes leánygyermek; schlagfertiges, geschicktes junges Mädchen’ (Nyr. 14: 574).
Onomatopoetikus eredetű, keletkezésmódja azonban bizonytalan. ⊗ Feltehetőleg a szotyogige-a képzős
folyamatos melléknévi igenevéből jött létre, második nyílt szótagbéli hangzókieséssel. A végződés a -ka
kicsinyítő képző hatására keletkezhetett. Az is lehetséges azonban, hogy közvetlenül a szotyog tövéből
-ka kicsinyítő képzővel keletkezett. Az alaktanához és jelentéstanához vö.: cafka. A 2. jelentés: tréfás
metafora. – Ide tartozik ugyanebből a tőből főnevesült melléknévi igenévként: szotyó ~ szotyu ’szajha’
(1838).
TESz.

szotyog × A: 1302 Zuchugo sz. szn. (AnjOkm. 1: 49) [csak EWUng.]; 1766 szotyogni sz. (NSz. – Lázár
J.: Florinda 161) J: 1. 1302 ’szortyog, cuppog; quatschen’ (↑); 2. 1766 ’hull, potyog; fallen, plumpsen’
(↑); 3. 1789 ’selypít, gügyög; lispeln, lallen’ (NSz. – Rájnis: Virgilius eklogái. Mentőírás 40) || szotyos ×
A: 1598 ? Zotyos szn. (OklSz.); 1795 szotyosódni sz. (NSz. – Gáti I.: Term. hist. 55); 1803 ʃzotyós
(Márton Molsch); nyj. zottyos (ÚMTsz.) J: ’túlérett, kásás 〈gyümölcs〉; überreif 〈Obst〉’ | | szottyan A:
1668 ki szottyanna (Matkó István: NySz.) J: 1. 1668 ’csúszik, pottyan; gleiten, plumpsen’ (↑); 2. [kedve
~] 1788 ’támad, keletkezik; anwandeln 〈Lust〉’ (NSz. – Dugonics: Etelka 1: 38).
Onomatopoetikus eredetű tőből származó szócsalád. ⊗ Eredetileg a lehulló, lágy, puha tárgyak
odaütődésekor keletkező tompa zajok érzékeltetésére használták. A szótő a szotyka, szotyolszotyola
tövével azonos. A tő a palatoveláris párhuzamosság alapján összefügghet a zötyköl szócsaládjával; vö.: N.
szötyös ’túlérett 〈gyümölcs〉’, amely a szotyos palatális párhuzamos alakja. Az igék végződései: gyakorító
és mozzanatos képzők. A szotyos végződése melléknévképzőpiros, szoros stb. A szotyog 2. jelentése és a
szottyan jelentése: metonímia. A szotyos jelentése valószínűleg szintén metonimikus keletkezésű: a
túlérett gyümölcs magátol lehull. A szotyog 1. jelentéséhez vö.: cuppant. , szortyog. A 3. jelentés:
feltehetőleg metafora. A szottyan bizalmas nyelvhasználatban is előforduló 2. jelentése a hirtelen mozgás
mozzanata révén az 1. jelentéshez kapcsolódik; vö.: rittyentrittyen.
TESz. szottyan a. is

szotyola A: 1894 szotolya (MTsz.); 1897–1901 szotyola (MTsz.) [csak EWUng.]; nyj. szotyëla
(ÚMTsz.) J: 1. 1894 ’napraforgó; Sonnenblume’ (↑); 2. 1906 ’napraforgómag; Sonnenblumenkerne’
(ÚMTsz.) [csak EWUng.].
Származékszó szófajváltásának eredménye. ⊗ Főnevesült folyamatos melléknévi igenév-a képzővel
(vö.: csusza, hulla stb.) a szotyol ’ütöget, vereget; ütögetéssel puhít, potyol’ tájszóból (1897–1901
(MTsz.). Valószínűleg onomatopoetikus eredetű ige A szótő a szotyka tövével és a szotyog szócsalád
tövével azonos; A végződése: gyakorító képző. A szotyola keletkezése vagy azzal függ össze, hogy a
napraforgó magját a tányérból bottal szokták kiverni, vagy pedig az olajütés képzete adott indítékot
kialakulásához. – A szó a 2. jelentésében, dunántúli nyelvjárási szóból vált a bizalmas nyelvhasználat
szavává.
TESz.

szovjet A: 1917 szovjet-eknek (MNy. 55: 393) J: fn 1. 1917 ’〈a volt Szovjetunióban〉 tanács mint
igazgatási testület; Vertretungsorgan in Rußland nach der Februarrevolution, später Verwaltungsbehörde
in der Sowjetunion’ (↑); 2. [~ek] 1919 ’a volt Szovjetunió lakói, szovjet emberek; Einwohner von Sowjet-
Rußland, später der Sowjetunion’ (NytudÉrt. 65: 115) | mn 1. 1919 ’a tanácsokra épülő államformával
kapcsolatos, arra vonatkozó; Räte-, Sowjet-’ (NytudÉrt. 65: 114); 2. 1921 ’a Szovjetunióval kapcsolatos,
arra vonatkozó, onnan származó; sowjetrussisch bzw sowjetisch’ # (NSz. – Bp. Hirlap máj. 14.: 4).
 Orosz jövevényszó. ⊗ Or. совет: ’tanács, tanácsadás; tanács 〈testület, intézmény〉’ [< óe. szl. *sъvětъ
’tanácsadás; tanács; határozat; akarat, szándék’, az ; ó e . s z l . sъ (igekötő) + větъ ’tanács,
megállapodás’összetétele, a ; gör. συµβούλιον ’tanácsülés’].. Megfelelői: ném. Sowjet;; ang. soviet; fr.
soviet; cseh sovět;stb.: szovjet.
MNy. 55: 393; NytÉrt. 65: 114; TESz.

sző¹ A: 1219/ ? Zeuen sz. szn. (VárReg. 67.); 1372 u./ ʒewnÿ, ʒewueuenben sz. (JókK. 140, 27); 1391
Zithazeue sz. szn. (OklSz.); 1490 k. ʒuveuen, ʒv́ nÿ sz. (NagyvGl. 14., 189.); 1553 zywth sz. (OklSz.);
1796 szö́ jt (NSz. – Vitéz I.: Törpe Péter 1: 132); nyj. szëttes sz. (ÚMTsz.), szől □ (ÚMTsz.), szőn □
(MTsz.), szü (ÚMTsz.) J: 1. 1372 u./ ’fonalsorozat egymásba fűzésével összefüggő anyagot készít;
weben’ # (↑); 2. 1416 u./¹ ’összeillesztéssel előállít; durch Zusammensetzung herstellen’ (BécsiK. 33); 3.
1753 ? ’kigondol, tervez; ersinnen, Gedanken fassen’ (NSz. – Kunits: Sedecziás 54), 1767 ’ua.’ (NSz. –
Illei: Ptolemaeus 87); 4. 1792 ’kővel kacsázik; Hüpfsteine werfen’ (SzD.); 5. 1794 ’〈rovar váladékából
szálakat, hálót〉 készít; spinnen 〈Insekt aus Körpersekret〉’ # (NSz. – Gyarmathi S.: Robinzon 105) Sz:
szövevény 1372 u./ ʒewueuenben ’bozót; Gestrüpp’ (JókK. 27); 1655 ’kuszaság, bonyodalom; Gespinst’
(Sélyei Balog István: NySz.) | szövő 1391 ? szn. ’takács; Weber’ (↑); 1519 zw̋ ó̗ nek ’ua.’ (JordK. 77) |
szövés 1395 k. ʒeues (BesztSzj. 623.) | szövendék 1430 k. zeuendek ’ruha nyakkivágása; Halsausschnitt’
(SchlSzj. 2222.) | szövevényes 1621 Zeövevenyes ’bozótos; buschig’ (MNy. 10: 370); 1750 ’bonyolult;
verwickelt’ (Wahner: Phras. Spinoʃus) | szövet 1779 szövetet ’kanyarulat; Kurve’ (NyF. 50: 47); 1792
’szövéssel készült kelme; Gewebe’ (SzD.) | ~ttes 1846 szőttes ’[?]; Hausgesponnenes | hausgewebte
Leinwand’ (MNy. 66: 100) | szövődmény 1870 szövődményes (CzF.).
Örökség a finnugor korból. ⊗ Vog. (T.) säw: ’fonat’., säw- ’fon’; osztj. (V.) söγ ’fonat’, söγ- ’fon’; zürj.
R. śi, śi̮ ’(megfont) fonál, rost(szál)’, votj. (Sz.) śi ’haj’; ? ; finn sää ’kötő- vagy cérnafonál; fonál, cérna,
húr, kötél’ [fgr. *śäŋe, esetleg *śäkɜ, *śäγɜ vagy *śäβɜ: ’haj(fonat); fon, sodor’].. A szó belseji finnugor
mássalhangzó kialakulásához vö.: hó² , jó² stb. A magyarban csak az ősi igenévszó igei értékű tagja
őrződött meg. A szőj, szől, szőn változatokhoz vö.: fő¹. Az 1., 3. és 5. jelentés viszonyához vö.: ; ném.
spinnen;; ang. spin; stb.: fon; ’kigondol’. A szövendék származék alaktanához vö.: növendéknő¹.
NyH.; NytÉrt. 30: 6; TESz.; MSzFE.

sző² † A: 1086 ? Seudi sz. szn. (DHA. 253) [csak EWUng.]; 1198 zeu szn. (ÓMOlv. 63) [csak
EWUng.]; [1270] zeu (Gy. 1: 67) [csak EWUng.] J: 1. 1086 ? ’szőke 〈haj〉; blond’ (↑), 1198 ’ua.’ (↑); 2.
[1270] ’a gesztenyeszínnél világosabb, fakó színű 〈szőrű ló, szarvasmarha〉; weißgelb, fahl 〈Pferd, Ochse
usw〉’ (↑) || szőke A: 1181 ? Scuched sz. hn. (Gy. 1: 393) [csak EWUng.]; 1198 ? ʃcuke szn. (ÓMOlv. 63)
[csak EWUng.]; 1211 Zeuke szn. (PRT. 10: 508); 1408 ? Zeke szn. (MNy. 67: 235) [csak EWUng.]; 1549
ʒekes sz. (RMNy. 2/2: 67); 1594 szőjke [?U] (OklSz.); 1818 szölke (NSz. – Helikon 106); nyj. szülke
(MTsz.) J: 1. 1181 ? ’szalmasárga színű 〈haj, szőr〉; blond’ # (↑), 1211 ’ua.’ (↑); 2. 1181 ? ’világossárga,
fakó; weißgelb, fahl’ (↑), 1539 ’ua.’ (RMNy. 2/2: 34); 3. 1750 ’világos színű; hellfarbig’ (MNy. 60: 491)
Sz: ~´s 1549 (↑) | szőkít 1836 Szőkít (Fogarasi).
A szócsalád alapja a →sző²: valószínűleg örökség az ugor korból. ⊗ Osztj. (V.) säŋki: ’világos, tiszta;
éles, vakító; fény 〈égbolté vagy tűzé〉’., (DN.) sȧŋkə ’világos, tiszta; fény; világosság, világ’ [ugor *säŋɜ
’világos, tiszta’].. A szóvég kialakulásához vö.: nő², sző¹ stb. A szó eredetileg a világosabb színárnyalatok
jelölésére szolgált. – A szőke a sző²-ből keletkezett kicsinyítő képzővel; vö.: szürkeszür.
NyK. 47: 462; TESz. szőke a. is; MSzFE. szőke a. is

szöcske A: [1275] ? Zechke hn. (Gy. 1: 409) [csak EWUng.]; 1366 Zukche szn. (OklSz.); 1538
ʒewkchewk (PestiN. P2); 1560 k. sechkő (GyöngySzt. 3299.); 1566 szekcze, szektsoͤ (Heltai Gáspár:
NySz.); 1590 Szoͤ czkoͤ (SzikszF. 71); 1604 Szoͤ tskuͤ k (MA. Aethaliónes); 1643 ʃʒoͤ tskéc (Com.: Jan. 51);
1797 szötskök (NSz. – Nagy S.: Dafnis 51); 1797 k./ Szűtske (NSz. – Csokonai: Lilla 51); 1801 Szökö́ tse
(NSz. – Sándor I.: Sokféle 7: 233); 1803 Szütskő (NSz. – Szent-Györgyi: Természeti dolgok 241); nyj.
sëcka (Nyatl.), szëcska, szëcskú (MTsz.) J: 1. [1275] ? ’tücsök; Grille’ (↑), 1538 ’ua.’ (↑); 2. [1275] ? ’a
sáskához hasonló rovar, kabóca; Grashüpfer’ # (↑), 1664 ’ua.’ (Lippay: Posoni kert 2: 240).
Származékszó szófajváltásának eredménye. ⊗ A szökösszökik szóból főnevesült folyamatos melléknévi
igenév-e ~ -ő képzővel. A szöcske alak az eredeti háromszótagos változatból, a második nyílt szótagban
lezajlott hangzókieséssel, s > cs affrikálódással és kcs > csk hangátvetéssel keletkezhetett. A szöcsök
keletkezéséhez a tücsök analógiás hatása is hozzájárulhatott. A 2. jelentés valószínűleg metafora az 1.
jelentés alapján. – A magyarázat, mely sszerint a vércse típusú szavak analógiájára keletkezett, nem
valószínű.
KSzlJsz. 954; TESz.; NytÉrt. 92: 173; TNyt. 1: 69

szög A: 1138/ ? Scege sz. szn. (MNy. 32: 134) [csak EWUng.]; 1218 Sacsard hn. (PRT. 1: 644); 1226
k. Sexardiensis [g-sz] hn. [lat végződéssel] (PRT. 1: 679); 1270 Suegus sz. (Gy. 1: 67) [csak EWUng.];
1282–5 Sceugzard hn. (SRH. 1: 180); 1290 zug (OklSz.); 1303 zeg (OklSz.); 1311 zuk (OklSz.); 1660
szég (Pethő Gergely: NySz.); 1870 szėg (CzF.) J: 1. 1138/ ? ’barna; braun’ (↑), 1282–5 ’ua.’ (↑); 2. 1784
’szőke; szőke’ (SzD. 77).
Valószínűleg örökség az ugor korból. ⊗ Szóhasadással keletkezhetett a sző² párhuzamos
ellentétpárjaként. A folyamat alapja az ugor *säŋɜ ’világos, tiszta’ szó belseji ŋ (~ γ) kétirányú fejlődése
lehetett (magánhangzó, illetve zárhang); vö.: felhő : felleg. A ’sárgás és a barna’ jelentésösszefüggését a
barna világos árnyalatai képezhetik; vö.: R. szegsárga ’világosbarna’ (1686). A viszonylag kései
felbukkanás ellenére a 2. jelentés vonatkozhat az eredeti színárnyalatra.
Nyjtört. 67; TESz.; MSzFE. szőke a. is

-szög 1. három~ A: 1778 három szeget (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Dreieck’ # – De vö. 1560 k.
haarom szegw borso sz. ’[?]; drei Ecken habend 〈Gegenstand〉’ (GyöngySzt. 4622.) [csak EWUng.] |
négy~ A: 1784 négyszegü sz. (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Viereck’ # – De vö. 1416 u./¹ nėg zėģo sz.
’[?]; vier Ecken habend 〈Gegenstand〉’ (BécsiK. 11) | hat~ A: 1784 Hat-szög (NSz.) [csak EWUng.] J:
’[?]; Sechseck’ # – De vö. 1585 Hat zegwͤ sz. ’[?]; sechs Ecken habend 〈Gegenstand〉’ (Cal. 976) [csak
EWUng.] || 2. derék~ A: 1784 derék szegü sz. (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; rechter Winkel’ # | tompa~
A: 1784 tompa szegü sz. (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; stumpfer Winkel’ # | hegyes~ A: 1891 hegyes
szögeik (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; spitzer Winkel’ #.
Összetételi utótag, azonos a szög→szeg² szóval. ⊗ Az 1. csoport összetételeinek számnévi, a 2. csoport
összetételeinek melléknévi előtagja van. E geometriai műszó keletkezésében latin és német minták is
szerepet játszhattak; vö.: lat. triangulum ’háromszög’, angulus obtusus ’tompaszög’; ;ném. Dreieck
’háromszög’, stumpfer Winkel ’tompaszög’; stb. Az 1. csoportba tartozó geometriai műszavak előzményei
a tárgyak szögleteinek számára vonatkoztak, geometriai jelentés nélkül (↑). Mindkét csoport műszavai
szegelet ’EZ NEM KELL’szeg² utótagú, geometriai idomokat jelölő összetételekre mennek vissza; vö.: R.
háromszegelet ’háromszög’ (1655 (MEnc. 56); R. tompa ... szegelet ’tompaszög’ (1655 (MEnc. 49). A
korábbi illabiális változatokat teljesen kiszorította a szög. Az összetételek egy része nyelvújítási alkotás.
TESz. derékszög, háromszög, szög² a. is

szökik A: 1198 ? ʃcuke zeu sz. szn. (ÓMOlv. 63); [1200] k. Zecuseu sz. hn. (An. 47.); 1211 Zekeu sz.
szn. (PRT. 10: 504) [csak EWUng.]; 1405 k. ʒektete fiw sz. (SchlSzj. 877.); 1416 u./¹ zo̗ knèc (BécsiK.
205); 1690 szoͤ knék ▼ (NSz.) [csak EWUng.]; 1802/ meg ... szükkennem sz. (NSz.) [csak EWUng.]; 1825
szök (NSz. – Erdélyi J.: Gunyortzák 122); nyj. szëkik (Nyr. 34: 106) J: 1. 1198 ? ’ugrik, ugrál | táncol;
springen, hüpfen | tanzen’ (↑), [1200] k. ’ua.’ (↑); 2. 1198 ? ’menekül | észrevétlenül távozik; (ent)fliehen,
flüchten | sich unbemerkt hin- bzw wegbegeben’ # (↑), 1456 k. ’ua.’ (SermDom. 1: 373); 3. 1476 ’kitör,
kimegy; ausbrechen 〈intrans〉, ausfallen’ (SzabV.); 4. 1752 ’〈folyadék〉 sugár alakban lövell;
hervorspritzen’ (MNy. 60: 118); 5. 1780 ’〈bajusz〉 serken | 〈növény〉 feljődésének újabb állapotába jut;
hervorsprießen 〈Bart〉 | 〈in Halme, Ähren usw〉 schießen’ (MNy. 6: 461); 6. 1832 ’〈vér〉 elfut, elborít;
schießen 〈Blut〉’ (TudGyűjt. 3: 81) Sz: ~ös [1200] k. sz. szn. ’[?]; springen’ (↑) | ~tet 1405 k./ sz. (↑) | ~ell
1410 Zekellew sz. szn. (MNy. 10: 426) | ~dös 1416 u./² ʒo̗ kdo̗ ʃo̗ (MünchK. 40) | ~del 1456 k. ʒegdeleʃ
nekwl sz. (SermDom. 2: 298) | ~décsel 1533 Sukdeczuloͤ sz. (Murm. 1230.) | ~evény 1703/ szökövény
(NSz. – Thaly Kálmán: Ocskay 22) | ~ken 1802/ szökkenve sz. (↑).
Honfoglalás előtti ótörök jövevényszó. ⊗ (KH.) sek- ’ugrál, ugrándozik; gyorsan megy’oszm. sek-
’ugrál, ugrándozik’;csuv. sik- ’ugrik, ugrál; szökell; ráragad 〈betegség〉’; stb. Megfelelői a mongol
nyelvekben is megtalálhatók. A magyarba átkerült alak feltehetőleg a *sek- lehetett. A szó egy korábbi
keletkezésű szëk alakból jöhetett létre, melynek későbbi fejleménye az ikes ige Alapjelentése (az 1.
jelentés) a szökell, szökdel származékban őrződött meg. A szökevény származék alaktanához és
jelentéstanához vö.: szb.-hv. uskok ’ugrás; szökevény.’
MNy. 3: 358; KCsA. 1. Kieg.: 526; TESz.
 szökőév A: 1835 szökőév (Tzs. Schaltjahr) J: ’[?]; Schaltjahr’ #.
Összetett szó. ⊗ A szökikige-ő folyamatos melléknévi igenévképzős szökő ’ugró’ alakja és az év jelzős
alárendelő összetétele. Az elnevezés alapja, hogy szökőévben Mátyás napja február 24-ről átugrik február
25-re; vö.: Mátyás ugrása ’EZ NEM KELL, tkp. EZ NEM KELL’ (1585); lásd még: szökőnap ’EZ NEM
KELL, tkp. EZ NEM KELL’ (1750). A ’szökőév’ egyéb, régi megnevezései: szökellő esztendő (1519);
ugró esztendő (1667); szökő esztendő (1708); tkp. ’EZ NEM KELL’; napszökő esztendő,, tkp. ’EZ NEM
KELL’ (1533). Hasonló szemlélethez más nyelvekben vö.: ang. leap-year;; finn karkausvuosi: tkp.
’szökőév’. – A február megnevezése szökőévben: napszökőhó (1750); szökőhónap (1818 (Márt.
Intercalaris).
TESz.

szökőkút A: 1782 szökö́ kútból (NSz. – M. Hírmondó 6); 1785 szökökutakat (NSz.) [csak EWUng.] J:
’[?]; Springbrunnen’ #.
Összetett szó, esetleg német mintára alkotott tükörfordítás. ⊗ A szökik ’ugrik’-ő folyamatos melléknévi
igenévképzős szökő ’ugró’ alakja és a kút jelzős alárendelő kapcsolata. Vö.: ném. Springbrunnen, tkp.
’ugó, szökellő kút’. – Egyéb, régi megnevezések: ugrókút (1758); szökdöző kút (1772); felszökő kút (1790
(NSz.); lövellő kút (1803); stb.: szökőkút.
TESz.

szőlő A: 1075/ sceulleus sz. hn. (MonStrig. 1: 54); 1121/ Zeuleus sz. hn. (MNy. 23: 364); 1156 Sceleus
sz. hn. (MonStrig. 1: 108); 1181 ? Zeles sz. hn. (III. Béla kir. eml. 345); 1260/ Chybrezeule hn. (OklSz.);
1298 Taybazeley hn. (OklSz.); 1372 u./ ʒewlewt (JókK. 91); 1591 szőllőmet (Gér: Kárcs. 3: 487); 1688
szölyeő (MNy. 38: 383); 1882 szöljő (NépkGy. 3: 231); nyj. széllé (Nyatl.), szüllé (ÚMTsz.) J: 1. 1075/ ?
’gyümölcsként fogyasztott és bor készítésére használt ősszel érő fürtös bogyótermésű cserje; Weinrebe’
(↑), 1372 u./ ’ua.’ (↑); 2. 1075/ ? ’gyümölcsként fogyasztott és bor készítésére használt ősszel érő fürtös
bogyótermés; Weintraube’ # (↑), 1372 u./ ’ua.’ (JókK. 92); 3. 1193 ’az a földterület, ahol ezt a növényt
termesztik; Weinberg, Weingarten’ # (OklSz.) [csak EWUng.]; 4. [mit Attr] 1500 k. ’bizonyos
növényeken fürtösen termő gyümölcs | ribizli; traubenförmige Frucht versch Pflanzen | Johannisbeere’
(MNy. 21: 141) Sz: ~s 1075/ hn. (↑) | szőlészet 1857 Szőlőszet (Ballagi).
Jövevényszó egy honfoglalás előtti, csuvas típusú török nyelvből. ⊗ Csuv. śi̮ rla ’bogyó, kerti
szamóca’, iśĕn śi̮ rli ’szőlő(fürt)’; – tat. yiläk ’bogyó’;nog. yilek yelek ’ua.’;alt. yīlek ’ua.’; stb. Megfelelői
megvannak a mongolban és a tunguzban. A magyarba átkerült alak feltehetőleg *śiγläk ’szőlő(fürt)’. A
szó eleji sz-hez vö.: szél² , szűcs; a magánhangzóhoz lásd még: bölcső, gyűszű stb. A magyarság már a
honfoglalás előtti időkben, a Fekete-tenger vidékén megismerkedhetett a szőlőtermesztéssel; ez egyúttal
korábbi átvételt feltételez, de a kárpát-medencei szőlőtermesztés valószínűleg többirányú kulturális hatás
eredménye.
MNy. 3: 358, 29: 275; TESz.; MNy. 74: 63; TörK. 293

szömörce A: 1282 Zemerche (OklSz.); 1288 ? scemerce (MonStrig. 2: 240) [csak EWUng.]; 1735
Szemertze (MNy. 1: 362); 1783 szömörtze (NSz. – Molnár J.: Könyvház 4: 208); 1792 Szemeritze (SzD.)
J: 1. 1282 ? ’mezei juhar; Art Ahorn’ (↑), 1735 ’ua.’ (↑); 2. 1282 ? ’meszes talajon tenyésző, cserző
anyagot tartalmazó cserje; Sumach (Cotinus Coggyria)’ (↑), 1783 ’ua.’ (↑); 3. 1282 ? ’vörös fenyő;
Lärche’ (↑), 1903 ’ua.’ (Nyr. 32: 525).
Bizonytalan eredetű, esetleg szláv jövevényszó. ⊗ Az esetleges szláv megfelelőihez vö.: szemerek, blg.
смърч ’fenyő; közönséges boróka; törpefenyő’; szb.-hv. smrč smrča ’’;szlk. smreč ’tűlevelű erdő’; stb. –
A származtatás nehézsége, hogy a szláv szó c-s változata csak kései tudatos szóalkotásként bukkan fel,
eltérő jelentéssel: ; szb.-hv. smarca ’pisztáciafa’. Lehetséges, hogy első adata cs-vel olvasandó, és a szláv
adatokra megy vissza. A szömörce alak keletkezésénél egy magyar kicsinyítő képző hatása, de a téves
olvasat is számításba jöhet. E származtatás esetén a 3. jelentés lehet az eredeti, míg az 1. és 2. jelentés
egyes fa- és bokorfélék összetévesztésén alapulhat. – A szó ma leginkább a növénytani szakszókincsben
és a nyelvjárásokban él.
KSzlJsz. 758; TESz.

szömörcsög × A: 1198 ʃumurcuc szn. (ÓMOlv. 63); 1395 k. ʒemerchek (BesztSzj. 386.); 1549
zomorcok (OklSz.); 1550 Szümörczökel [U] (NytudÉrt. 80: 17); 1793 Szömörtsö́ k (NSz. – Földi J.: Magy.
fűvésztud. 57); 1806 szömöltsök (NSz. – Márton J.: Képes Könyv 3: 34); 1818 szömörtsög (Márton
Phallus); 1870 szömörcsėg (CzF.) J: 1. 1198 ’kucsmagomba; Morchel (Phallus impudicus)’ (↑); 2. 1600
k. ’egy fajta gombóc; Art Knödel, Kloß’ (Radv.: Szak. 36).
Szláv jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. smrčak; szlk. smrčok; o r. сморчокç stb.: kucsmagomba [< szláv
*smъrkъ ’ua.’].. A magyarba átkerült alak *smъrčъkъю A szóvég zöngésüléséhez vö.: hörcsög; ezt a
folyamatot a szömörcsök mellé összetételi utótagként kapcsolódó gomba is támogatta. – A szó a botanikai
szaknyelvben is él. – A R. szömörcs ’ua.’ (1804) elvonással keletkezett a szömörcsögből.
KSzlJsz. 511; TESz.

szőnyeg A: 1395 k. ʒeneg (BesztSzj. 574.); 1448 zenek (OklSz.); 1509 zenyegh (OklSz.); 1516
zewnyegh (Nyelveml. 206); 1522 Zwnek (OklSz.); 1533 Zuͤ niek (Murm. 1921.); 1544 zönigh (OklSz.);
1565 zeölnyeg (OklSz.); 1582 szoͤ nyoͤ g (Bornemisza Péter: NySz.); 1604 Szuͤ nyég (MA.); 1604 Szuͤ nnyeg
(MA. Fratílli) J: 1. 1395 k. ’bútorra, földre terített, falra függesztett szövött vagy csomózott kelme;
Wandteppich, Teppich’ # (↑); 2. [~re kerül, hoz] 1833 ’tárgyalás anyaga, napirend; Tagesordnung’ (NSz. –
Helmeczy: Jelenkor 2/2: 814); 3. 1958 ’birkózószőnyeg; Ringkampfmatte’ (NSz. – NSz. máj. 14.: 12).
Származékszó. ⊗ A sző¹ ’sző’-g névszóképzős szőn(ik) változatábólharag, sereg stb. A 2. jelentés a
ném. aufs Tapet bringen ’szóvá tesz’ szószerkezet alapján keletkezhetett; lásd még: fr. être sur le tapis
’szóba kerül.’
TESz.

szőr A: 1307 zeurus sz. szn. (MNy. 10: 426); 1416 u./¹ zo̗ rt (BécsiK. 175); 1550 k. zertheleffonal [ɔ:
zerthelen] sz. (KolGl.: NyF. 45: 11) J: 1. 1307 ’állatok 〈főként emlősök〉, ember bőréből nőtt,
szaruanyagból való szál, e szálak összessége, kivéve az emberi hajat; Haar 〈von Tieren und Menschen,
außer dem Kopfhaar〉’ # (↑); 2. 1510 ’bolyhosság. bolyhok 〈kelmén〉; Flocke, Flor 〈am Tuch, Stoff,
Grobzeug〉’ (MargL. 24); 3. 1526 ? ’daróc, nemez, posztó | gyapjú; Flaus, Filz | Wolle’ (SzékK. 13), 1604
’ua.’ (MA. Vdo); 4. 1590 ’növényi részeken nőtt szálacska, pihe; haarartiges Gebilde an Pflanzen’
(SzikszF. 24); 5. 1643 ’(lószőrből font) madárfogó hurok, tőr; Vogelgarn aus Roßhaar’ (Com.: Jan. 81); 6.
1896 ’széles, színes gyapjúszalag, pántlika 〈párna, dunyha huzatának fűzőjeként, ruha szegélyeként stb.〉;
breites, farbiges wollenes Band 〈als Saum, Besatz usw〉’ (Ethn. 7: 75) Sz: ~ös 1307 szn. (↑) | ~telen 1550
k. (↑) | ~öz 1846 jól szőrözött sz. ’szőrrel ellát; behaaren’ (NSz. – PD. 1: 23); 1950 ’hibát keresve
aprólékosan, szigorúan felülvizsgál; kritteln | allzu gründlich untersuchen’ (Zolnay – Gedényi) | szőrzet
1833 Szőrzet (Bugát – Schedel: OrvSz. 92).
Örökség az ugor korból. ⊗ Vog. (T.) šǟr: ’lófarok’., (Szo.) sāγər ’lószőr’, (É.) sa’ı̊ r ’haj’ [ugor *säγɜ-rɜ
vagy *säkrɜ: ’haj’].. A 2–5. jelentés az eredeti 1. jelentésből fejlődött feltehetőleg már a honfoglalás előtt,
részben metaforikus úton, részben az állati szőr felhasználása révén. A 6. jelentés a 3. jelentés fejleménye
lehet. – Egy feltételezett igen ősi eurázsiai vándorszó megléte adatok hiányában nem bizonyítható.
ÁKE. 549; TESz.; MSzFE.

szörfözik A: 1982 átszörfözött (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Windsurfing betreiben’ || szörf A: 1982
szörf (NSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1982 ’[?]; 〈mit einem Segel ausgerüstetes〉 Surfbrett’ (↑); 2. 1994 ’[?];
Windsurfing’ (MLar.) [csak EWUng.].
A szócsalád kiinduló eleme a szörfözik: angol jövevényszó. ⊗ Ang. surf: ’szörfözik’ [< ang. surf
’hullámtörés’; ismeretlen eredetű].. Megfelelői: ném. surfen;; holl. surfen; stb.: szörfözik. A magyarban a
szó -z igeképzős alakja honosodott megbifláz, csakliz stb. – A szörf elvonásnak látszik a szörfözikből; ezt
a folyamatot a ; ném. Surfbrett és az ; ang. surf-board ’szörfdeszka’ is támogathatta.

szőrme A: 1850 szőrme (NSz. – Reguly-Alb. CXXII) J: ’[?]; Rauchware, Pelz’ #.

Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ A szőr főnévből a me végződésű szavak
analógiájára tévesen képzőnek felfogott me végződéssel; vö.: érmeérem, kelme stb. – Nyelvújítási szó.
TESz.

szörnyül † A: 13. sz. e./ ʃcurnevle[nec] (KTSz.); 1456 k. ʒerneltetik sz. (SermDom. 1: 325); 1493 k.
ʒernyewkewdem sz. (FestK. 398); 1527 megh zernywͤ l (ÉrdyK. 126); 1531 el zewrnylkedenek sz. (ÉrsK.
97); 1785 szörnyül (NSz. – Cziriék M.: Érzékeny levelek 119); nyj. el-szërnyülködik, szörnyélködni sz.
(MTsz.) J: 1. 13. sz. e./ ’elszörnyed, megretten | szörnyűnek tart, irtózik tőle; sich entsetzen | schaudern’
(↑); 2. 1456 k. ’bemocskol, beszennyez; beschmutzen’ (↑); 3. 1527 ’bemocskolódik, taszító külsejűvé
válik | eltorzul; besudelt werden | entstellt werden’ (↑) Sz: ~ködik 1493 k. (↑) | | szörnyű A: 1372 u./
ʒernyew, ʒernyw, ʒewrnew (JókK. 152, 146, 54); 1439 Szewrnyw szn. (OklSz.); 1470 ʒerne (SermDom.
2: 284); 1529 e. zwrnÿw (VirgK. 28); 1630 szérnyuͤ séges sz. (Szenczi molnár Albert: NySz.); 1863
Szèrnyü (Kriza: Vadr. 518); nyj. szörjü (MTsz.) J: 1. 1372 u./ ’rettenetes, borzasztó; schrecklich,
entsetzlich’ # (↑); 2. 1470 ’szennyes, tisztátalan; schmutzig, unsauber’ (↑); 3. 1604 ’szigorú, kemény |
komor, zord; streng, hart | düster’ (MA.); 4. [auch in adv Funktion] 1604 ’rendkívül, szerfölött;
ungeheuer, schrecklich’ # (MA.) Sz: ~ség 1372 u./ zewrnewʃeges sz. (JókK. 62) | ~séges 1372 u./ (uo.) ||
szörnyűdik † A: 1372 u./ meg ʒÿrnÿeedett sz. (JókK. 2); 1508 meg zoͤ rńoͤ denek (DöbrK. 518); 1527 meg
zernywͤ doͤ t (ÉrdyK. 568); 1792 el-szörnyǘdött (NSz. – Gáti I.: Második Jósef 81) J: 1. 1372 u./ ’taszító
külsejűvé válik | eltorzul; ein abstoßendes Aussehen gewinnen, entstellt werden’ (↑); 2. 1508 ’felborzad,
égnek áll 〈haj, szőr〉; sich sträuben 〈Haar〉’ (↑); 3. 1792 ’elszörnyed, megretten; sich entsetzen,
erschrecken’ (↑) | | szörnyekedik † A: 1405 k. ʒēnekedeth sz. (SchlSzj. 2131.); 1650 szoͤ rnyekedést sz.
(NSz. – Medgyesi Pál: Dialogus 121); 1795 szörnyekedik-is ▼ (NSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1405 k.
’csodálkozik, álmélkodik; erstaunen’ (↑); 2. 1650 ’irtózik, iszonyodik | rémül, retten; schaudern | sich
entsetzen’ (↑) | | szörnyít † A: 1493 k. megh ʒerneyteenek (FestK. 395); 1518 k. megh nem zo̗ rnÿo̗ to̗ m
(SándK. 23); 1613 szoͤ rnyítik (Pázmány Péter: NySz.) J: 1. 1493 k. ’bemocskol | elcsúfít, eltorzít;
besudeln | entstellen’ (↑); 2. 1518 k. ’csúffá tesz, megszégyenít; zuschanden machen’ (↑); 3. 1613
’szörnyűnek tart, mond | 〈bajt〉 nagyítva mond; für schrecklich halten | übertrieben darstellen 〈Unheil,
Übel〉’ (↑); 4. 1742/ ’rémít, borzaszt; in Schrecken versetzen’ (NSz. – Tóth I.: Cziráky J. 220) || szörny A:
1777 szörnye (NyF. 50: 63) J: 1. 1777 ’valaminek a szörnyű, ijesztő, kegyetlen volta, rémítőség;
Schreckenerregendes 〈einer Erscheinung〉’ (↑); 2. 1796 ’szörnyű tett, esemény, szörnyűség;
Ungeheuerlichkeit 〈Tat, Ereignis〉’ (RMKtár. 6: 171); 3. [auch als Attr] 1811 ’rém, szörnyeteg; Ungeheuer,
Greuel’ # (NSz. – Kazinczy: Töv. Vir. 21) || szörnyeteg A: 1788 szörnyeteg (NyÚSz.); 1807 szörnyetékes
sz. (NSz. – Zarka: Max. 95); 1807 szörnyétek (NSz. – Zarka: Max. 56) J: 1. [auch als Attr] 1788 ’szörnyű
lény; Ungeheuer, Greuel’ # (↑); 2. 1792 ’szörnyűség, borzalom; Ungeheuerlichkeit’ (SzD. Szörnyǘ) ||
szörnyed A: 1792 El-ʃzörnyedni sz. (SzD. 45) J: 1. [haupts el~] 1792 ’elborzad, iszonyat fogja el; sich
entsetzen’ # (↑); 2. [el~] 1897 ’lesoványodik, 〈terjedelmében〉 összeesik; abmagern, eingehen’ (MTsz.).
A szócsalád időrendben korábbi tagjai származékok egy fiktív tőből. ⊗ A szótő ismeretlen eredetű. Egy
’megijeszt, eltorzít, bemocskol stb.’ jelentésű ige lehetett. A szörnyű végződése folyamatos melléknévi
iegnévképzőnek tűnik. Az igék -ül, -dik, -kedik visszaható képzővel, illetve -ít műveltető képzővel
keletkezhettek. – A szörny nyelvújítás kori tudatos szóalkotás, elvonással keletkezett a szócsalád korábbi
tagjaiból. A szörnyeteg és a szörnyed (esetleg ugyancsak tudatos szóalkotással keletkezett) származékok a
szörnyből. – Tisztázatlan idetartozású: 1221/Scyrni szn.; († 1157/) 1230 k.Zurnu hn.
NNyv. 1: 199; TESz. szörnyű a. is; MNy. 78: 97

szörpöl × A: 1585 zwͤ rbelem (Cal. 716 [717]); 1772 szoͤ rpoͤ l (NSz. – Bessenyei: Emb. próbája 120);
1794 zörbölget sz. (NSz. – Böjthy A.: Magy. nyelv. 308); nyj. szërpol (ÚMTsz.) J: ’szürcsöl; schlürfen’ ||
szörp A: 1833 Szörp (Bugát – Schedel: OrvSz.) J: ’[?]; Sirup, Fruchttrank’ #.
A szócsalád alapja, a szörpöl onomatopoetikus eredetű. ⊗ A szótő a szörtyöget szócsalád tövével
azonos és összefügg a szürcsöl szócsalád tövével. A végződése: gyakorító képző. – A szörp nyelvújítási
szóelvonás a szörpölből, részben a szirup hatására.
TESz.

szörtyöget ∆ A: 1643 ʃzoͤ rtyoͤ getve sz. (Com.: Jan. 181) J: ’szürcsöl; schlürfen’ | | szörtyög A: 1848
szörtyögő sz. (NSz. – ÉletK. 2: 791); 1897 szörcsögött föl (NSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1848 ’〈pipa〉
szortyog; schlürfendes Geräusch geben 〈Tabakpfeife〉’ (↑); 2. 1863 ’〈állat, ember〉 rekedt, harákoló hangot
ad; sich räuspern 〈Tier, Person〉’ (NSz. – Bérczy K.: Vadászrajz 36).
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ A szótő azonos a szörpöl szócsalád tövével és összefügg a szürcsöl
tövével. A szörtyög a szortyog palatális párhuzamos alakja. A végződés: gyakorító-műveltető képző,
gyakorító képző.
TESz.

szösz A: 1343 ? Zuzd sz. hn. (Csánki 3: 351); 1405 k. ʒes (SchlSzj. 2119.); 1479 ? Zewzd sz. hn.
(Csánki 3: 351); 1513 zoͤ z (NagyszK. 75); nyj. szësz (Nyatl.) J: 1. 1405 k. ’csepű, kóc, pehelyszerű
textilhulladék | a kender vagy len gerebenezésekor nyert másodrendű fonal; Werg, Hede | Mittelsorte von
gehechelten Hanf- od Flachsfasern’ # (↑); 2. 1533 ’egy napi munkával megfont fonalmennyiség;
Garnmenge als Tagesarbeit’ (Murm. 1888.).
Bizonytalan eredetű, esetleg örökség a finnugor korból. ⊗ Vö.: zürj. (Sz., P.) se̬ ʒ́ ’legfinomabb,
legtisztább kender- vagy lenrost’, R. ’rost, fonal, kóc, csepű’ [fgr. *säćɜ vagy *sećɜ: ’finom kender- vagy
lenrost’].. Az egyeztetés súlyos nehézsége a szókezdő sz szabálytalan megfelelése; azonban vö.: szűz. A
szó belseji *ć > m. sz változáshoz vö.: keszeg, rész. – A szó a mi a szösz ’EZ NEM KELL ’ (1877 (NSz.)
állandó szókapcsolatban is előfordul. – Az is lehetséges, hogy őspermi jövevényszó.
JSFOu. 30/22: 6; TESz.; MSzFE.

szöszke A: 1509 Zezke szn. (MNy. 10: 427); 1784 ʃzöʃzke (SzD. 77) J: ’szőke; blond’ || szöszi A: 1913
szöszi-pöszi (Nyr. 42: 457) J: ’szőke; blond’.
A szócsalád alapja, a szöszke származékszó. ⊗ A szöszből keletkezett kicsinyítő képzővel. Az elnevezés
alapja a szösznek a világosszőke hajhoz hasonló színe; a szó keletkezését a szőkesző² analógiás hatása is
támogathatta. – A szöszi a szöszke alapján jött létre játszi szóalkotással; vö.: csokicsokoládé, diridirektor
stb.
TESz.

szöszmötöl A: 1825 szöszmötelni, szöszmötélés, szöszmötölni sz. (NSz. – Lex. Bud. 696, 391, 402); nyj.
szöszmetöl (ÚMTsz.) J: ’[?]; herumbasteln, pusseln’.
Származékok egy fiktív tőből. ⊗ A szótő onomatopoetikus eredetű és a palatoveláris párhuzamosság
alapján összefügghet a szuszog szócsalád tövével; vö. a szuszmotol ’szöszmötöl, piszmog’ (1870 (CzF.)
tájszóval, mely valószínűleg a szöszmötöl veláris párhuzamos alakja. A végződése: gyakorító képző,
amelyben a szó belseji m feltehetőleg mozzanatos képzőkasmatol. – Ide tartozik nyelvjárási szóként
ugyanebből a tőből: szöszmölődik ’ua.’ (1861).
TESz.

szöveg A: 1835 szöveg (Tzs. Text) J: 1. 1835 ’nyelvileg megformált mondanivaló egésze; Text’ # (↑);
2. 1844 ? ’szövvevény, bonyodalom; Geflecht, Gespinst 〈abstr〉’ (NSz. – Jósika M.: Békesi kal. 1: 105),
1846 ’ua.’ (NSz. – Kuthy L.: Hazai rejt. 2: 197); 3. 1845 ’megzenésítésre szánt költői mű; Libretto’ (NSz.
– PD. 2: 146); 4. 1853 ’szövet; Stoff, Gewebe’ (NSz. – Beöthy L.: Puncs 1: 19); 5. 1875 ’téma,
mondanivaló tárgya; Thema’ (NSz. – Szász K.: Gőthe 16); 6. 1928 ’üres beszéd, locsogás; (leeres)
Gerede’ (Zolnay – Gedényi).
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ A sző¹ ’sző; kigondol’-g névszóképzős szöv-
változatábóltömeg, üteg stb. A szó keletkezésében a latin texere ’sző’ : textus ’szövet; szöveg’ hatása is
közrejátszhatott. Egyéb megnevezések ugyanebből a tőből: R. szövet (1807), szövény (1832), szövedék
(1835): szöveg. – Mindegyik nyelvújítási szóalkotás.
Nyúj. 210; TESz.

szövétnek ∆ A: 1372 u./ ʒewuednekednek (JókK. 157); 1416 u./¹ zo̗ uėtnèknèc (BécsiK. 299); 1493 k.
zewethneketh (FestK. 130); 1495 e. ʒ̗o̗ uetno̗ ke (GuaryK. 98); 1508 zoͤ vidnekemet (DöbrK. 37); 1509
Zwidnek (NytudÉrt. 50: 52); 1519 ʒeweethnó̗ ke (JordK. 371); 1538 ʒeuítnek (PestiN. M2); 1541
ʃʒoͤ uindeket (Sylvester: ÚT. 7); 1595 Szvuítnek (Ver. 121); 1669 ʃʒoͤ vétnyek (MNy. 69: 421) [csak
EWUng.]; 1696 szivetnek (Illyés András: NySz.); 1750 ʃʒuͤ vétneg (Wagner: Phras. Funale); 1805
szövétnëket (NSz. – Verseghy F.: tiszta Magy. 59) J: 1. 1372 u./ ’gyertya, fáklya; Kerze | Fackel’ (↑); 2.
1509 ’gyertyatartó; Kerzenleuchter’ (↑).
Szláv jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. svijetnjak: ’gyertyatartó, csillár’., (Ča., R.) svitnjak ’fáklya’; szlk.
svietnik ’gyertyatartó’; or. N. свемни́к ’olajmécses’; stb. [< szláv světъ ’fény’, amely összefügg a lat.
vitrum ’üveg’ szóval.]. – A nagyszámú alakváltozat kialakulásában a szó eleji mássalhangzó-torlódás
feloldásának, a zöngésülésnek és a hangátvetésnek volt a legfontosabb szerepe. A második szótag
magánhangzója eredetileg rövid volt. A szláv adatok egy része arra utal, hogy a 2. jelentés volt az eredeti,
ez azonban a magyarban csak egyetlen adattal igazolható.
AkNyÉrt. 20/3: 4; KSzlJsz. 511; TESz.

szövetség A: 1495 e. ʒo̗ uetʃegot (GuaryK. 30) J: 1. 1495 e. ’kapcsolat | szövetkezés, együttműködés;
Bund | Zusammenarbeit’ (↑); 2. 1519 k. ’egyezség, megállapodás; Pakt, Bündnis’ # (DebrK. 406); 3. 1755
’államok közti egyesülés; Staatenbund’ # (NSz. – Haller L.: Telemakus 64) Sz: ~es 1604 Szoͤ vetʃegeʃoc
’[?]; verbündet’ (MA. Foederáti); 1750 ’[?]; Verbündete(r)’ (NSz. – Kovács J.: Krónika 48) || szövetkezik
A: 1624 oͤ szve-szoͤ vetkezik ▼ (Szenczi Molnár Albert: NySz.); 1870 szövetkėzik (CzF.) J: ’[?]; sich
verbinden, sich anschließen’ # Sz: ~és 1624 oͤ szve szoͤ vetkezésboͤ l (Szenczi Molnár Albert: NySz.) | ~et
1707 ? szoͤ vetkezet ’szövetség’ (Nyr. 45: 26); 1872 ’kereskedelmi társulás; Vereinigung, Genossenschaft
〈Handel, Landwirtschaft usw〉’ (Nyr. 33: 404).
Származékszó. ⊗ A A sző¹igeszöv- tőváltozatából jöttek létre -t műveltető képző és -ség névszóképző,
illetve a -kezik képzőbokor kapcsolatával. A jelentések az alapszó ’sző’ jelentésének átvitt használatából
magyarázhatók.
Nyr. 55: 58; TESz.

szpáhi ∆ A: 1532 ʃpahÿakath (Arch. 103.) [csak EWUng.]; 1554 Zpaiaʃagot sz. (TCr. L3b) [csak
EWUng.]; 1554 ezpahya (LevT. 1: 146); 1555 izpayaknak (LevT. 1: 150); 1558 hiszpahiajoktól
(MonÍrók. 3: 208); 1573 izpahi (ErdPorta. 83); 1589 sjpahjnak (BudLev. 493); 1627 szipaja (Kakuk:
ÉlOsm. 367); 1632 iszpai (MonTME. 1: 31); 1651 Szapiak (TörtTár. 1895.: 728); 1651 Szpahi (Zrínyi 2:
13); 1661 espaják (MonTME. 6: 12); 1665 szpái (ÉlOsm. 367) [csak EWUng.]; 1796 Spáhisok (NSz. –
M. Kurir 1: 137); 1864 szpáhinak (NSz. – Salamon F.: Magyarország 110) J: 1. 1532 ’török lovas katona
〈főleg hódoltsági területen〉; türkischer Reitersoldat | Belehnter 〈mit einem Gut in eroberten Ländern〉’ (↑);
2. 1932 ’francia gyarmati lovas katona Észak-Afrikában; nordafrikanischer Reitersoldat im französischen
Heer’ (SFrMSz. spahi).
Oszmán-török eredetű jövevényszó, szerb-horvát közvetítéssel is. ⊗ Oszm. sipāhi, R. spahi, sipāhī,
ispāhī, ispai: ’földbirtokkal fizetett török lovas katona’; – lásd még: ; szb.-hv. spahija R. spàija: ’ua.’. Az
oszmánban az újperzsa sipāhī: ’a sereghez tartozó; lovas katona;’ [< újperzsa sipāh ’sereg’].. Megfelelői a
balkáni nyelvekben is megvannak; vö.: ; b l g . спахия; r o m . spahiu; stb.: török lovas katona.
Vándorszóként számos nyelvben elterjedt; vö.: ; ném. Spahi; fr. spahi; stb.: . – A szókezdő i-s, illetve e-s
változatok a szó eleji mássalhangzó-torlódás feloldásával keletkeztek. A szóvégi i-s változatok az
oszmán-törökből valók, az ija, ia, ja, a végűek a szerb-horvátból.
KSzlJsz. 227; ÉlOsm. 367; TESz.

sztaniol A: 1788 Stanniol (NSz. – Harm. Rendt. 77); 1879 staniol, sztaniol (NSz. – Árúlajstrom 939,
295) J: ’[?]; Stanniol’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Stanniol R. stagnol: ’finomra sodort, ónból vagy alumíniumból készült
fólia’ ol. stagnolo ’ónfólia’ [< ol. stagno ’ón’].. Megfelelői: ; cseh staniol;; le. staniol; stb.: sztaniol.
TESz.

sztár A: 1896 Starja (MNy. 63: 226); 1901 sztár (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Star 〈als berühmte
Person〉’ #.
Angol jövevényszó, esetleg német közvetítéssel is. ⊗ Ang. star: ’csillag; ünnepelt színpadi, mozi-,
filmcsillag’.; – lásd még: ném. Star ’híres színész(nő), sportoló(nő)’. Az angolban indoeruópai eredetű;
vö.: gör. ἀστήρ; lat. stella; stb.: csillag. Megfelelői: ; fr. star;; cseh star; stb.: csillag. A ’csillag > híresség’
jelentésváltozáshoz vö.: csillag.
TESz.

sztrájk A: 1861 nyomdász-strike (MNy. 58: 216); 1865 sztreik (Babos strike); 1868 strájkkal, Sztrájk
(Népr. és Nytud. 3–4: 36); nyj. strájgolt sz. (ÚMTsz.), trájk (SzegSz.) J: ’[?]; Streik’ # Sz: ~ol 1870
strike-olnak, strikel (Népr. és Nytud. 3–4: 36).
Angol jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Ang. strike: ’csapás, ütés; munkabeszüntetés’.; – lásd
még: ném. Streik ’munkabeszüntetés’. Az angolban a to strike work ’beszünteti a munkát, sztrájkol’.
Megfelelői: szb.-hv. štrajk; le. strajk; stb.: sztrájk.
NéprNytud. 3—4: 36; TESz.

szú A: 1395 k. ʒu fereg (BesztSzj. 1133.); 1405 k. ʒul (SchlSzj. 1722.); 1531 zwa (ÉrsK. 189); 1562
szuuás sz. (Meliusz Péter: NySz.); 1783 szulyon (NSz. – Molnár J.: Könyvház 1: 91); nyj. szuj (MTsz.) J:
’[?]; Holzwurm (Ipidae)’ # Sz: szuvas 1562 (↑) | szuvasodik 1626–7 szuasodás sz. (Zvonarics Mihály:
NySz.).
Örökség a finnugor korból. ⊗ Vog. (K.) såu; osztj. (V.) soγ; zürj. (SZ., P.) pu-ćej (pu ’fa, faanyag’); ;
votj. (SZ.) pi̮ -č́ ej (pi̮ ’ua.’): szú, az osztjákban ’faörlő féreg, levélhernyó’ is [fgr. *ćuγɜ, *ćukɜ vagy *śuγɜ,
*śukɜ: ’szú’].. A szul változat analógiás keletkezésű másodlagos alakulat lehetfő¹, nő¹.
SzófSz.; TESz.; MSzFE.

szubjektív A: 1830 szubjektív (NSz. – Szalay L.: Észr. Muz. 33); 1856/ szubjektívek (NSz. – Papp F.:
Gyulai 1: 496) J: 1. 1830 ’alanyi | nem tárgyilagos; vom Subjekt ausgehend | unsachlich’ (↑); 2. 1948
’csak az egyéni tudatot elismerő 〈idealizmus〉; subjektiv 〈Idealismus〉’ (Sándor: IdSz.) || szubjektivitás A:
1830 subjectivitasban (NSz. – Szalay L.: Észr. Muz. 7–8); 1884 subjectivitás (Magy. Lex. Subjectum);
1900/ szubjektivitással (NSz. – Ady: ÖPM. 1: 314) J: ’alanyiság | személyes elfogultság; persönliche
Auffassung | Voreingenommenheit’ | | szubjektivizmus A: 1 8 9 5 szubjektivizmusnak (PallasLex.
Idealizmus) J: 1. 1895 ’szubjektív idealizmus; subjektiver Idealismus’ (↑); 2. 1948/ ’személyes
elfogultság; Voreingenommenheit’ (NSz. – Szabédy L.: Nyelv és irod. 276).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. subjektiv;; ang. subjective;; fr. subjectif; stb.: szubjektív, nem tárgyaligos; –
lásd még: ; lat. subjectivus: ’az alanyhoz tartozó, alanyi’, tkp. ’hozzácsatolt; utána vetett’ [< lat. subjectus
’alávetett’]. | ném. Subjektivität;; ang. subjectivity;; fr. subjectivité; stb.: szubjektivitás; ’elfogultság’ | ;
n é m . Subjektivismus;; a n g . subjectivism;; f r . subjectivisme; stb.: szubjektivizmus. – A magyarba
elsősorban a németből került át; a szubjektivitás végződéséhez vö.: ; lat. (h.) subjectivitas ’szubjektivitás.’
TESz.

szufla A: 1858 szuflája (NSz. – Huszár-adomák 159); nyj. cufla (ÚMTsz.), sufla, szupla (MTsz.) J: 1.
1858 ’lélek; Seele’ (↑); 2. 1865 ’lélegzet, szusz; Atem’ (NSz. – Nyulassy A.: Kátyol. 94); 3. 1878 ’erő;
Kraft’ (Nyr. 7: 428) || szuflál ∆ A: 1873 Szuflál (Nyr. 2: 524) J: ’lehel; hauchen’.
Feltehetőleg a szócsalád alapja, a szuflál valószínűleg jövevényszó. ⊗ A következő szavakkal függhet
össze: fr. souffler ’lélegzik; (fel)fúj’;rom. sufla ’lélegzik; fúj’; lásd még: ;lat. sufflare ’fúj, lehel’vö.: [lat.
sub ’alatt, körül, mellett’ és flare ’fúj’]. – A szufla elvonásnak tűnik a szuflálból, az időrendiség azonban
ennek ellentmondani látszik. A 2. és 3. jelentésében ma főleg a bizalmas nyelvhasználat szava.
TESz.

szuggerál A: 1616 suggeralomis (MNy. 79: 248) [csak EWUng.]; 1893 szuggerálták (NSz. – Bródy S.:
Kétlelkű 150) J: 1. 1616 ’[?]; vorschlagen, empfehlen’ (↑); 2. 1835 ’kézre, kéz alá ad; zur Hand geben’
(Kunoss: Gyal.); 3. 1865 ’akaratát (fokozatosan) átviszi valakire; suggerieren’ # (Babos) || szuggesztió A:
1865 suggestio [es. nem m.] (Babos); 1893 szuggesztiójával (NSz. – Tóth B. – Bourget: Assz. sziv. 2:
130); 1900 szuggeszczió (NSz. – Vay S.: Társasélet 1: 446) J: ’szuggerálás, sugalmazás; Suggestion’ ||
szuggesztív A: 1894 szuggesztív (NSz. – Pekár Gy.: Hom. 117) J: ’szuggesztión alapuló, lenyűgöző
hatású; 〈seelisch〉 beeinflussend, eindringlich’.
A szócsalád időrendben legkorábbi tagja, a szuggerál latin jövevényszó. ⊗ Lat. suggerere:
’bemagyaráz, kéz alá ad; bebeszél’ [< lat. sub ’alul, alsó’ + gerere ’visz, (véghez)visz’].. Megfelelői: ném.
suggerieren; f r . suggérer; stb.: szuggerál. A magyarban az ál végződés az ágál stb. típusú igék
analógiájára alakult ki. – A szuggesztió, szuggesztív nemzetközi szó; vö.: ; ném. Suggestion;; ang.
suggestion; fr. suggestion; stb.: sugallat, szintén a franciában ’javaslat, indítvány’, az angolban ’ua.ötlet,
gondolat’; – lásd még: ; lat. suggestio suggestionis birtokos eset ’befolyásolás, emlékezés’ | ; ném.
suggestiv;; ang. suggestive;; fr. suggestif; stb.: szuggesztív, (lélekre) ható, nyomatékos, az angolban és a
franciában ’ingerlő, sikamlós; emlékeztető’. A magyarba főként a latin (szuggesztió), illetve a ném.
(szuggesztív) közvetítésével került.
TESz.

szuka A: 1515 zuka (LevT. 2: 2) J: 1. 1515 ’nőstény kutya, 〈ritkán〉 más kisebb emlős nősténye;
Hündin, 〈selten〉 Weibchen anderer kleinerer Säuger’ (↑); 2. 1657–63 ’nőszemély | ringyó; Weibsperson |
Hure’ (StudSl. 17: 94).
Jövevényszó egy nyugati vagy keleti szláv nyelvből. ⊗ Szlk. suka: ’nőstény kutya, szuka; feslett
nőszemély’;le. suka: ’szuka’;or. сука: ’ua.nő’;ukr. сука: ’ua.’; stb. [indoeurópai eredetű; vö.:lat. canis;;
gót hunds; stb.: kutya].. – A középkori férfinevek (vö.: 1226/Scukam [-m: lat.]) idetartozása tisztázatlan.
KSzlJsz. 513; TESz.

szulák A: 1533 Sulak (Murm. 1445.); 1577 szulak (KolGl.: NyF. 45: 51); 1583 zulák [?U] (Gombocz
E.: BotTört. 129); 1585 Szulák (Cal. 205); 1604 Szuloc (MA.); 1708 Szúlák (PP.); 1775 Salokfű (MNy. 6:
275); 1832 szálank (TudGyűjt. 3: 80) J: 1. 1533 ’egy fajta sárgás virágú gyógynövény, lestyán;
Liebstöckel’ (↑); 2. 1583 ’szántóföldeken gyakori, káros gyomnövény, folyófű; Winde 〈Bot〉’ (↑); 3. 1585
’erdőkben közönséges, felkapaszkodó, szívós szárú cserje, iszalag; Waldrebe’ (↑); 4. 1585 ’illatos, a
bodzafélék családjába tartozó cserje, lonc; Geißblatt’ (Cal. 781).
Valószínűleg déli szláv eredetű jövevényszó. ⊗ Blg. N. съ́влак, съ́влек; szb.-hv. svlak slak;; szln. slak;
– cseh R., N. svlak: ’szulák 〈növénytani〉’ [eredeti jelentése ’összehúz, összevon’ < szláv *sъ (igekötő) +
volkъ ’húzás, vonás’].. Lásd még: ; cseh svlačec ’szulák 〈növénytani〉’. – A magyarban szóhasadás
következett be a szulák és az ugyanarra az etimonra visszamenő iszalag között. Az 1., 3. és 4. jelentés:
metafora az eredeti 2. jelentés alapján. – A szulák nyelvjárási és növénytani szó.
MNy. 11: 412; KSzlJsz. 514; TESz.

szultán A: 1535 k. zwlthan, zolthannak (Lánd. 5.: 6) [csak EWUng.]; 1575 Soldán (HChr. 17b) [csak
EWUng.]; 1645–6 Szultánnál (Zrínyi 1: 73); 1799/ zultán (NSz. – Csokonai: Karnyóné 710) J: 1. 1535 k.
’mohamedán uralkodó, különösen a török császár; Sultan’ (↑); 2. 1867 ’zsarnok, basáskodó ember;
Despot, Tyrann’ (NSz. – Homoród: Besz. 119).
Oszmán-török jövevényszó. ⊗ Oszm. sultān, R . sultan ’mohamedán uralkodó’ újperzsa sulṭān
’uralkodó, császár’ [< arab sulṭān ’ua.’].. Megfelelői: ; blg. сулман; szb.-hv. sultan; stb.: mohamedán
uralkodó; lásd még: ; ném. Sultan;; or. сулман; stb.: . – Ugyanerre az etimonra megy vissza: 950 k.
ζαλταν szn.; 1284/Zoltan szn. (Sztp. 2/2: 340); honfoglalás előtti ótörök jövevényszó.
ÉlOsm. 372; TESz.

szundít A: 1784 ʃzundít (SzD. 75) J: ’[?]; schlummern’ || szundikál A: 1792 ʃzundikálni sz. (SzD. 219);
1835 szúnydikált (NSz. – Vörösm. 399); 1843 szundokálhassatok sz. (NSz. – Életk. 2: 5: 387); nyj.
szongyikāl (ÚMTsz.) J: ’[?]; schlummern’ || szundizik A: 1888 Szondizni sz. (NSz. – Berkes K.: Tolvaj
130); 1912 szundizni sz. (ZG.) [csak EWUng.]; 1962 szundiz (ÉrtSz.) [csak EWUng.]; 1962 szundizik ▼
(ÉrtSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1888 ’alszik; schlafen’ (↑); 2. 1917 ’álmodik; träumen’ ().
Származékok egy relatív fiktív tőből. ⊗ A -d kezdő-gyakorító képzős relatív tő a palatoveláris
párhuzamosság alapján összefügghet a szenderetesség szócsalád tövével. Az abszolút tő valószínűleg
onomatopoetikus eredetű és az alvás közben az orron át kiáramló levegő hangját utánozza. Szorosan
összefügg a szunyik szóval. A végződések: -ít gyakorító-műveltető képző és különböző játszi gyakorító
képzők. – Valószínűleg ugyanebből a relatív tőből -a folyamatos melléknévi igenévképzővel: 1272/Zunda
szn. A szundi ’szendergő, szundikáló’ (1860), ’csend; alvás’ (1926) feltehetőleg a szócsalád igei tagjaiból
keletkezett elvonással. – A cig. szundizikból való származtatása alaktani okok miatt nem valószínű, de a
magyar szó elterjedését az argóban a ; cig. sundìjava ’álmodik’ hangtani és jelentéstani megfelelése is
támogathatta.
SzófSz. szundikál a. is; TESz. szundizik a. is

szunyik × A: 1252/ ? Zuna sz. szn. (ÁÚO. 2: 229); 1790 szúnyni sz. (NSz. – Kazinczy: Orpheus 2:
258); 1791 szúnta sz. (Gvadányi József: NySz. Szúnyt-); 1843 szunyi sz. (MTsz.); 1875 szunyik ▼ (Nyr.
4: 182); nyj. beszomni sz. (MTsz.) J: 1. 1252/ ? ’huny, behuny 〈szemet〉; die Augen schließen’ (↑), 1790
’ua.’ (↑); 2. 1252/ ? ’szendereg, alszik; schlummern, schlafen’ (↑), 1858 ’ua.’ (NSz. – Lisznyai K.: Új pal.
dal. 42) || szunnyad A: 1416 u./² èl ʒ́uńodoʒanac sz. (MünchK. 60); 1456 k. ʒunÿado sz. (SermDom. 2:
562); 1519 ʒwńny̋ adoz sz. (JordK. 858); 1720 szúnnyadva sz. (NSz. – Koháry I.: Munkács 5: 17); 1790
Szúnyadik □ (NSz. – Kóré: Embergyűlülés 93) J: 1. 1416 u./² ’szendereg, bóbiskol; schlummern’ (↑); 2.
1550 k. ’kábul, elbódul | dermed, zsibbad; betäubt werden | erstarren’ (KolGl.: NyF. 45: 51) Sz: ~oz(ik)
1416 u./² (↑) | ~ás 1456 k. ʒunadas (SermDom. 1: 22) | | szunnyaszt × A: 1565 el szúnniasztó [U] sz.
(Meliusz Péter: NySz.); 1604 Szunnyaʃʒtom (MA.); 1786 szúnyasztó sz. (NSz. – Pétzeli: Henriás 119) J:
1. 1565 ’álomba szenderít, altat; einschläfern’ (↑); 2. 1956 ’szendereg, alszik; schlummern, schlafen’
(Ethn. 67: 501) || szunyáta × A: 1583 szunniatak (Félegyházi Tamás: NySz.); 1585 zunyata (Cal. 991);
1604 Szunyáta (MA.); 1635 Szúnyata (Madarász Márton: NySz.) J: 1. 1583 ’aluszékony, álmatag | lomha,
tunya, rest; verschlafen | träge, faul’ (↑); 2. 1926 ’szótlan, hallgatag; schweigsam’ (ÚMTsz.) || szunyókál
A: 1768 szunyókál (MNy. 46: 275); 1770 szúnnjókál (uo.); 1788 szunyokáltam (NSz. – Trenk históriája 3:
38) J: ’[?]; schlummern’.
A szócsalád alapja valószínűleg a szunyik: feltehetőleg onomatopoetikus eredetű. ⊗ Összefügg a
szundít szócsalád tövével, továbbá esetleg a sunyik szócsalád tövével is; utóbbi összefüggéshez vö.:
senyved : szenved, seped : szepeg stb. Az első bizonyosan idetartozó adat kései volta miatt nem zárható ki,
hogy a szunyik a szócsalád többi tagjából keletkezett elvonással. A szom alak a huny szó hum ~ kum
változatainak hatását tükrözheti. – A szunnyad, szunnyaszt és a szunyókál valószínűleg a szunyikból
keletkezett különböző igeképzőkkel. – A szunyáta játszi szóalkotással keletkezhetett a szunyik
sármazékaként; a végződéshez vö.: gombátagombóta. – Ide tartoznak: R. elszunnyít ’elaltat’ (1604),
továbbá szunyál ’szendereg, szundikál’ (1820).
RNyj. 6; Nyjtört. 68; TESz. szunnyad a. is

szúnyog A: 1230 Zunug hn. (OklSz.); 1330/ Zwnyoglaza hn. (OklSz.); 1331 Zunyug szn. (CsnSz.)
[csak EWUng.]; 1395 k. ʒunug (BesztSzj. 1137.); 1585 Szúnyog (Cal. 275); 1798 Szunk □ (MNy. 70: 19,
22); 1800 szunnyogos sz. (NSz. – M. Kurir 2: 47); nyj. szung □ (OrmSz.), szunyák (NyF. 9: 31) J: 1. 1230
? ’apró, karcsú, hártyás szárnyú rovar, nősténye vérszívó; Mücke’ # (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2. 1957
’szitakötő; Libelle’ (MNyj. 4: 195).
Jövevényszó egy török nyelvből, valószínűleg a besenyőből. ⊗ Vö.: ujg. singäk ’légy’; Kāšγ siŋäk ’ua.〈a
városi lakóknál>; szúnyog <a nomádoknál〉’; csuv. šǝ̑na ’légy’; stb. Megfelelői: ; mong. šimaγul simuγul,
(kmong.) šimo’ul, šimūl ’ua.szúnyog’. Ezek a mongol adatok a török szó egykori hangrendjére engednek
következtetni. Egy esetleges besenyő eredetről a szó belseji ; köztörök *ŋ > ; besenyő n hangváltozás
árulkodhat; vö.: ; oszm. domuz N. doŋuz; CC. tonguz; stb.: disznó : ; besenyő Tonuz-aba szn. A magyarba
átkerült alak *sı̈ nı̈ q vagy *sı̈ nuq. Az ı̈ > u labializációhoz vö.: gyula, a palatalizációhoz vö.: köpönyeg.
MNy. 3: 358; NyK. 49: 271; TESz.; TörK. 96, 104

szuperál A: 1619 superalt (MNy. 79: 248) [csak EWUng.]; 1851 Szuperálta (NSz. – Erdélyi:
Közmond. 80); 1867 superál (NSz. – Tolnai L.: Besz. 2: 78); 1879 supėrál (Nyr. 8: 331) [csak EWUng.]
J: 1. 1619 ’[?]; siegen | die Oberhand gewinnen’ (↑); 2. 1765 ’felülmúl, meghalad | legyőz; übertreffen |
besiegen’ (NSz. – Fejérvári: HB. 86); 3. [ki~] 1864 ’szolgálatból elbocsát; für dienstuntauglich erklären |
ausrangieren, wegwerfen’ # (NSz. – Petheő D.: Huszárd. 62); 4. 1867 ’sikerül | jól üt ki; gelingen | gut
ausfallen’ (↑); 5. 1879 ’működik; funktionieren’ # (↑).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. superare: ’felülmúl; hátramarad, fennmarad’, (h.) ’fölös(leges); sikerül’ [<
lat. superus ’felső, legfőbb’ [< lat. super ’fölé (részeshatározói eset)’]].. – A régebbi és a nyelvjárási
változatok szó eleji s-es kiejtéséhez vö.: salétrom stb.; az sz-es alakhoz vö.: szeptember stb. Az 1. jelentés
a latin ige tárgyatlan használatát helyezi előtérbe, míg a 2. jelentés a tárgyas használatot. A 4. és 5.
jelentés olyan szószerkezetekben jött létre, mint pl. a jól szuperál ’jól működik.’
TESz.

szupojkó × A: 1655 Szupolyka-húsu (Apáczai Csere János: NySz.); 1784 szupulykóvá (NSz. –
Gombási I.: Préd. 1: 267); 1805 szupujkó (NSz. – Aranka Gy.: Apró munkáji 19); nyj. szupujka (MTsz.) J:
1. 1655 ? ’karcsú | elvékonyodó; schlank | sich verschmälernd’ (↑), 1784 ’ua.’ (SzD. 77); 2. 1784 ’kicsi;
klein’ (SzD. 77); 3. 1901 ’száraz testű | sovány; verhutzelt | mager’ (NyK. 31: 398).
Bizonytalan eredetű; a szótő bizonytalan eredetű, esetleg örökség a finnugor korból, magyar képzővel.
⊗ A tőhöz vö.: zürj. R. śopi̮ d ’keskeny, vastag, összepréselt’votj. (Sz.) śubed ’karcsú, keskeny, szűk’finn
suppea ’beszorított, összepréselt’; lp. N. čǫp’pe ’szűk tarisznya’ [fgr. *ćuppa ’karcsú, keskeny’].. A tő
egyeztetésének számos, többek közt hangtani nehézsége van; a mássalhangzók jelentésfejlődéshez
azonban vö.: szú, illetve epe. A szó végződése: feltehetőleg kicsinyítő képző. Az 1. jelentés lehetett az
eredeti. – Erdélyi nyelvjárási szó.
TESz.; UEW. 44

szúr A: 1435 Zuro sz. szn. (MNy. 67: 235); 1527 zwrkallyak vala sz. (ÉrdyK. 469) J: 1. 1435 ? ’hegyes
eszközt valakibe, valamibe beledöf | döf; stechen, stoßen’ # (↑), 1527 ’ua.’ (↑); 2. 1653 ’〈hegyes tárgy,
érdes felületű test〉 fájdalmat okoz; verletzen, stechen 〈spitzer od rauher Gegenstand〉’ # (Medgyesi Pál:
NySz.); 3. 1794 ’valahová dug | hozzátesz, mellékel; stecken | anschließen’ (NSz. – Gyarmathi S.:
Nyelvmester 2: 253); 4. 1795 ’keserűséget, lelki fájdalmat okoz; kränken, verletzen 〈abstr〉’ (NSz. –
Gvadányi: Időtöltés 70); 5. 1930 ’közösül; geschlechtlich verkehren’ (Zolnay – Gedényi); 6. [~ az oldala]
1934 ’bordái közt nyilalló fájdalmat érez; Seitenstechen haben’ (NSz. – Móra: Daru utca 1: 120) Sz:
szurkál 1527 (↑) | ~dal 1604 ʃʒuͤ rdallyac (MA. Stímulus) | szurony 1833 szuronnyal (NyÚSz.).
Örökség a finnugor korból. ⊗ Cser. (KH.) šǝ̑re-: ’lök, döngöl; sulykol 〈ruhát〉; szúr’.; finn survaa-:
’dob, lök; ruhát mos’., survo- ’összetapos’ [fgr. *śurβa- ’ütközik’].. A 2. jelentés metonimikus, a 3.
jelentés metaforikus úton keletkezett az eredeti 1. jelentés alapján. – Ide tartozik: R. szulák ’tövis, tüske,
fullánk’ (1655), amely a szúrból keletkezett; a képzési módhoz vö.: fulákfullánk, szilákszilánk; a szó
belseji l-hez vö.: illanillik², kerekedik.
NyH.; TESz.; MSzFE.

szurdok A: 1193 zorduc hn. (ÓMOlv. 55); (†1015) [1220 k./] Zurduk hn. (DHA. 74) [csak EWUng.];
1267/ zurduk (OklSz.); 1291 Zurdhoc hn. (Gy. 3: 249) [csak EWUng.]; 1566 szurdékában (Heltai Gáspár:
NySz.); 1663 surdokbann (Czeglédi István: NySz.); 1838 Sordék (Tsz.); nyj. sordik, szurgyék (MTsz.),
surjék (OrmSz.), Szúldik (MNny. 6: 103) J: 1. 1193 ’szoros, keskeny völgy, út, vízmeder két meredek faló
magaslat között; Klamm, Engpaß’ # (↑); 2. 1456 k. ’(feltűnő) szöglet, utcasarok; (auffällige) Ecke,
Straßenecke’ (SermDom. 2: 531); 3. 1541 ’szűk hely, rejtett zug | kuckó, kemencezug; Enge, Winkel |
Ofenwinkel’ (RMKT. 2: 85); 4. [auch als Attr] 1663 ’titkon | titkon elkövetett, szégyellni való;
Heimlichkeit | heimlich begangene Tat’ (↑); 5. 1809 ’viskó, kunyhó | kicsiny helyiség; Hütte | kleine
Räumlichkeit’ (NSz. – Simai Kr.: VSzót. 1: 213).
Származékszó egy finnugor eredetű tőből. ⊗ Az eredetileg valószínűleg igenévszói jellegű szótő a
szoros szócsaládjának tövével állhat összefüggésben. A végződése: -dok ~ -dék névszóképző; vö.:
nyomdoknyom, szándék stb. A 2. jelentés: valószínűleg metonímia; lásd még: szeg², zug.
NytÉrt. 30: 62; TESz.

szurkol A: 1792 szurkolt sz. (NSz. – Mátyus I.: Ó és új Diaet. 5: 367) J: 1. 1792 ’szurokkal beken;
pichen’ (↑); 2. 1844/ ’félve izgul, szorong; Dampf haben, in Druck sein’ (NSz. – Petőfi: ÖM. 1: 154); 3.
[el~] 1870 ’eloson, lopva távozik; sich drücken’ (CzF.); 4. 1879/ ? ’versenyt, mérkőzést valamelyik
résztvevőnek győzelmet kívánva figyelemmel kísér; jmdm den Daumen drücken’ # (NSz. – Jókai 51: 24),
1898 ’ua.’ (Dobos).
Származékszó. ⊗ A szurok ’EZ NEM KELL’szurk változatából jött létre -l igeképzővel. A 2. és 4.
jelentés keletkezését az magyarázza, hogy a kezek a félelem vagy az izgalom következtében gyakran
ragadóssá válnak. A 3. jelentéshez vö. még: drukkol. – Valószínűleg ide tartozik: leszurkol ’kénytelen-
kelletlen kifizet’ (1961 (ÉrtSz.).
Nyr. 94: 166; TESz.

szurok A: (†1075) [1217 ?] surkuscher sz. hn. (MonStrig. 1: 53); 1416 u./¹ zurockal (BécsiK. 130);
1519 k. zwrkal (DebrK. 29); 1520 k. zuruknal (BodK. 24) J: 1. (†1075) [1217 ?] ’gyanta |
kátrány(termék); Harz, Pech’ # (↑), 1416 u./¹ ’ua.’ (↑); 2. 1613 ’szenny, mocsok; Schmutz, Unreinlichkeit’
(NySz.) [csak EWUng.]; 3. 1838 ’hamuvá nem vált égési termék; Ruß’ (Tsz.) Sz: szurkos (†1075)
[1217 ?] hn. (↑); 1527 zwrkos ’[?]; pechig’ (ÉrdyK. 314); 1613 ’piszkos, koszos; schmutzig’ (NySz.)
[csak EWUng.].
Alapnyelvi örökség, finnugor kori tővel és magyar képzéssel. ⊗ A tőhöz vö.: zürj. (Sz., P.) śir:
’(fenyő)gyanta, kátrány’;votj. (SZ., G.) śir: ’(fenyő)gyanta’ [fgr. *śurɜ ’(fenyő)gyanta’].. A végződése: -k
névszóképzőfészek, torok stb.
s-Laute. 107; TESz.; MSzFE.

szurtos A: 1604 Szirtos (MA.); 1774 szurtos (MNy. 71: 254); 1792 tzirtos (SzD. Szirtos) J: ’szennyes,
mocskos; schmutzig, dreckig’.
Ismeretlen eredetű. ⊗ Az elsődleges változat a szirtos lehetett, a szurtos alak esetleg a szurkosszurok
hatására keletkezhetett. – Ide tartozik: R. szurt ’kosz, piszok; korom’ (1784) tudatos szóalkotással
keletkezett, elvonás a szurtosból, melynek szóvégi s-ét tévesen melléknévképzőnek vélték.
TESz.

szuszakol¹ × A: 1791 szuszakoltak (NSz. – Görög – Kerekes: Hadi tört. 4: 738) J: ’valahová
(erőszakkal) begyömöszöl, tömköd; hineinstopfen, verstauen’.
TESz. szuszakol a. is

szuszék × A: 1508 zvzokomba (DöbrK. 290); 1510 Zwzek (OklSz.); 1560 zwzkoth (MNy. 63: 99); 1566
szúszékokat (HFab. 179) [csak EWUng.]; 1634 Szuszikoczka sz. (OklSz.); 1734 Szuszak (MNy. 80: 381)
[csak EWUng.]; 1796 szuszénk (NSz. – M. Merkurius 1333) J: 1. 1508 ’gabonatartó láda, hombár;
Getreidekasten’ (↑); 2. 1815 ’álomszuszék; Langschläfer’ (NSz. – Katona J.: Bánk bán 18).
Szláv jövevényszó. ⊗ Blg. N. съсек ’a magtár egy része’szlk. súsek ’gabonatartó láda’; or. N. сусéк
’tároló rekesz; a tároló egy része’; stb. [eredeti jelentése ’a csűr elkülönített része’ < szláv *son (igekötő)
+ *sěkъ ’aratás’]. – A szuszok változat olyan szavak analógiás hatására keletkezett, mint a hajlék ~ hajlok;
az 1560-ből adatolt változat a [4.].tőtípus hatását mutatja. A 2. jelentés az álomszuszékra megy vissza. –
Valószínűleg a magyarból (esetleg visszakölcsönzésként): szlk. N. susák, súsok ’gabonatartó láda.’
Nyr. 31: 101; KSzlJsz. 515; MNy. 61: 468; TESz.

szuszimuszi × A: 1775 szuszi muszi (NSz. – Simai Kr.: Mesters. ravaszs. 45); 1808 Szeʃzemuʃza (SI.);
1838 Szusza-musza (Tsz.) J: 1. 1775 ’élhetetlen, ügyetlen; untüchtig, unbeholfen’ (↑); 2. 1784 ’lomha,
nehézkes, piszmogó; schwerfällig, lässig’ (SzD. 67); 3. 1795 k. ’álomszuszék, aluszékony; schläfrig’
(NSz. – Takáts R.: Told. K. v.); 4. 1838 ’alattomos, alamuszi; heimtückisch’ (Tsz.).
Játszi szóalkotás útján keletkezett ikerszó. ⊗ A szuszi ’mammogó, majszoló’; keletkezésmódjához vö.:
csigabiga, csonka-bonkacsonka stb. Az önálló szóként nem adatolt előtag a szuszogige származéka -i
folyamatos melléknévi igenévképzővel. A szeszemusza, illetve szuszamusza változatok elhasonulással,
illetve hangrendi kiegyenlítődéssel keletkeztek. Az ’élhetetlen, ügyetlen > alamuszi’ jelentésváltozáshoz
vö.: alamuszi. – Esetleg ide tartozik: a N. szuszog-maszog ikerszó ’vontatottan, nehézkesen dolgozik’
(Nyr. 94: 217).
TESz.

szuszog A: 1598 szuszogy [g-j] (Baronyai Decsi János: NySz.) J: 1. 1598 ’nehezen, szuszogva beszél |
suttog, motyog; näseln | flüstern, mummeln’ (↑); 2. 1604 ’orrán át hangosan lélegzik; schnaufen’ # (MA.);
3. 1708 ’haragszik; böse sein’ (RákF.: Lev. 2: 201); 4. 1760 ? ’piszmog, bíbelődik | időt tölt, időt húz;
herumtrödeln, pusseln | verbringen, die Zeit ziehen’ (NSz. – Bod P.: Sz. Hilarius 25), 1778 ’ua.’ () ||
szuszma × A: 1630 szuszma (Sallai István: NySz.) J: mn 1. 1630 ’tutyimutyi, alamuszi | lusta, tunya;
unbeholfen | träge’ (↑); 2. 1897 ’hallgatag, szótlan; schweigsam’ (MTsz.) | fn 1. 1897 ’szusz, lélegzet;
Atem’ (MTsz.); 2. 1897 ’lélek; Seele’ (MTsz.) || szusszan A: 1785 szuszszonni sz. (NSz. – M. Hírmondó
374); 1786 szúszszanással sz. (NSz. – M. Hírmondó 219); 1792 szuszszannyak [n-j] (NSz. – Nagyenyedi
próba 239) J: 1. 1785 ’mukkan; sich mucksen’ (↑); 2. 1786 ’egyet szuszog; einmal schnaufen’ (↑); 3.
1792 ’rövid ideig pihen; eine kleine Weile ruhen’ (↑); 4. [kedve ~] 1806/ ’kedve szottyan; Lust
bekommen’ (NSz. – Kazinczy: Lev. 4: 388) | | szusszant A: 1786 szusszantani sz. (NSz. – Kónyi J.:
Democritus 1: 120); 1851 szuszantás sz. (NSz. – Falu könyve 198) J: 1. 1786 ’egyet szuszog; einmal
schnaufen’ (↑); 2. 1838 ’kifújja magát; sich verschnaufen’ (Tsz.) || szusz A: 1788 Szuszt (NSz. – Gelei J.:
Halló 1: 30); nyj. szussz (MTsz.) J: 1. 1788 ’harag, sértődés; Ärger, Gekränktheit’ (↑); 2. 1790 ’lélegzés,
lélegzet; Atem’ (NSz. – M. Kurir 1319); 3. 1838 ’forgószél; Wirbelwind’ (Tsz.); 4. 1851 ’erő; Kraft’ (NSz.
– Erdélyi J.: Velenczei hölgy 6); 5. 1897 ’gőg; Hochmut’ (MTsz.) || szuszakol² × A: 1792 Szuʃzakolni sz.
(SzD.) J: 1. 1792 ’keres, kutat; suchen’ (↑); 2. 1870 ’szuszogva csinál; schnaufend etw machen |
schnaufen’ (CzF.) || szuszmog × A: 1800 Szuszmogni sz. (Márton) J: ’piszmog, bíbelődik; herumtrödeln,
pusseln’.
A szócsalád igéi onomatopoetikus eredetűek. ⊗ Eredendően valószínűleg a hangos, nehézkes
levegővétel hangját jelenítette meg. A szótő a szuszakol¹ tövével lehet azonos. A tő a palatoveláris
párhuzamosság alapján összefügghet a sziszeg és a szöszmötöl szócsalád tövével is. A végződése:
különféle igeképzők. A N. szusza ’szuszogó; orrhangon beszélő; ügyetlen’ (1675 szn.: CsnSz., 1875 (Nyr.
4: 560), amely -a folyamatos melléknévi igenévképzővel keletkezett (vö.: csusza, hulla) ugyanabból a
tőből, arra utal, hogy a szótő egykor önálló lexémaként a szócsalád igei tagjainak alapszava lehetett. A
’ténfereg, piszmog’ típusú jelentések metonimikus úton keletkeztek (vö.: szöszmötöl); ezekhez, valamint a
szuszog és szusszan 1. jelentéséhez vö.: ném. nuscheln ’ua.érthetetlenül beszél’. A szuszog 3. jelentéséhez
vö.: fúj . A szusszan 3. és egyben leggyakoribb jelentése, valamint a szuszakol² 1. jelentése szintén
metonimikus. A szusszan 4. jelentése a szottyan hatását tükrözheti. – A szuszma az onomatopoetikus
eredetű tőből keletkezett, -m mozzanatos képzővel, (vö.: szuszmog) é s -a folyamatos melléknévi
igenévképzővelbuszma. Melléknévi és főnévi jelentései metonímiák. A főként 2. jelentésében használatos
szusz a szócsalád igéiből lett elvonva. – Ide tartozó, ugyanebből a tőből képzett régies alakok: szuszmata
’élhetetlen, ügyetlen’ (1708); szuszakodik ’babrál, piszmog’ (1792). – A magyarázat, miszerint a szuszma
elvonással keletkezett a szuszmálkodik ’ua., lustálkodik’ igéből (1792) nem valószínű, ez az ige ugyanis
bizonyosan a szuszma származéka.
TESz.; FiktI. 97

szuterén A: 1891 szuterren (Füredi: IdSz.); 1900 szuterénbe (NSz. – BH. jún. 23.: 6) J: ’lakható
alagsor; bewohnbares Kellergeschoß’ #.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Souterrain: ’lakható alagsor’ [< fr. souterrain ’föld alatti helyiség,
folyosó’; végső soron a ; lat. subterraneus ’föld alatti’ szóra megy vissza].. Megfelelői: szb.-hv. suteren;;
cseh suterén; stb.: lakható alagsor. – Az én végződéshez vö.: kretén, refrén stb. – Az 1854-es Souterrain
’föld alatti folyosó’ adat korábbi átvétel a franciából (↑), melyet mára már csak az idegen szavak szótárai
őriznek.
TESz.

szutykos A: 1788 szutskos (MNy. 71: 254); 1831 szutykos (NSz. – Horvát E.: Árpád 449); 1838
Szotykos (Tzs.) J: 1. 1788 ’piszkos, mocskos; schmutzig, schmierig’ (↑); 2. 1838 ’taknyos; rotzig’ (Tsz.);
3. 1838 ’túlérett, szottyos 〈gyümölcs〉; überreif, molsch 〈Obst〉’ (↑) | | szutyok A: 1838 Szucsok, Szutyok
(Tsz.); nyj. szotykol sz. (ÚMTsz.) [csak EWUng.] J: 1. 1838 ’takony; Rotz’ (↑); 2. 1838 ’(ragadós) piszok,
mocsok; (klebriger) Schmutz | Kot’ ().
Onomatopoetikus eredetű tőből származó szócsalád, melynek tagjai tisztázatlan viszonyban állnak
egymással. ⊗ A szótörténet szerint a szutykos látszik a szócsalád alapjának. Ebben az esetben a szutykos
melléknévképzővel keletkezett közvetlenül a tőből, mely azonos a szutyongat szócsalád tövével, és
összefügg a szotyog szócsalád tövével; e magyarázat szerint a szutyok elvonással jött létre a szutykosból.
Lehetséges azonban, hogy a szutyok a tőből keletkezett -k névszóképzővel, a szutykos pedig ennek
melléknévi származéka. Hasonló összefüggéshez vö.: lucskos. A szutykos feltehetőleg eredeti 3.
jelentéséhez vö.: szotyosszotyog. A további jelentések kialakulását mind a hasonlóságon, mind a
névátvitelen alapuló jelentésváltozások támogathatták.
TESz.

szutyongat A: 1758 szatyongatta (OklSz.); 1760 k. Szutyongatásokkal sz. (MNy. 53: 520); 1791
szútyongatott (NSz. – Ravazdy: Méhtolmács 260); 1846 szuttyongatotthoz sz. (NSz. – Kuthy L.: Hazai
rejt. 1: 131) J: 1. 1758 ’sanyargat, nyomorgat; martern, bedrücken’ (↑); 2. 1760 k. ’bosszant,
kellemetlenkedik; ärgern, jmdm lästig sein’ (↑); 3. 1791 ’nógat, sürget; antreiben’ (↑); 4. 1838 ’szid;
schelten’ (Tzs.).
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ A szótő a szutykos szócsalád tövével azonos és összefügg a szotyog
szócsalád tövével. A végződése: -gat gyakorító-műveltető képző; a szó belseji n inetimolgikusnak látszik.
Az eredeti jelentése feltehetőleg ’gyengéden üt, meglegyint’; ehhez vö. a szútyol ’gyötör, kínoz’ (1792) és
a szotyolszotyola közötti összefüggést. Az 1. jelentés: metonímia; a további jelentések ebből fejlődtek ki.
– A szó ma leginkább a 3. jelentésében használatos.
TESz.

szuvat × A: 1784 ʃzuvatok (SzD. 79); nyj. szavaty, szovat (ÚMTsz.), szúvatos sz. (MTsz.), zuvat
(MTsz.) J: 1. 1784 ’lehulló vagy levert vakolat, sártapasz, vályog darabja, törmeléke | tűzhelyről levert
égett föld; Bruchstücke von abgefallenem Wandputz | vom Feuerherd abgeschlagene Schamotte’ (↑); 2.
1874 ’polyva; Spreu’ (Nyr. 3: 261); 3. 1875 ’kéményben levő korom; Ruß im Schornstein’ (Nyr. 4: 175);
4. 1879 ’törmelék, szmét | szemétdomb, trágyadomb; Abraum, Mist | Misthaufen. Düngerhaufen’ (Nyr. 8:
473); 5. 1880 ’göröngy, rög; Scholle’ (Nyr. 9: 177).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A 2–5. jeletnés: metafora a valószínűleg eredeti 1. jelentés alapján. – Palóc és
székely nyelvjárási szó.
TESz.

szuverenitás A: 1796 suveranitássa, Souverainitássok (NSz. – M. Kurir 1: 107, 2: 772); 1871/

szuverainitása (NSz. – Munkásmozg. tört. 1: 170); 1895 szuverénitásában (NSz. – Beöthy Zs.: Szinh.
esték 252); 1937 szuverenitás (Dengl. 463) [csak EWUng.] J: ’önrendelkezési jog | függetlenség;
Souveränität’ || szuverén A: 1806/ Souverain (NSz. – Verseghy: Kisebb költ. 180); 1890 szuverén (NSz. –
Ethnográfia 1: 218) J: fn 1806/ ’uralkodó; Herrscher’ (↑) | mn 1. 1844 ’korlátlan 〈hatalom〉; unbeschränkt
〈Herrschaft, Macht〉’ (NSz. – Tóth L.: Uti tárcza 3: 59); 2. 1878 ’független 〈uralkodó, állam〉; unabhängig
〈Herrscher, Staat〉’ (NSz. – Asbóth J.: Álm. 76).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Souveränität;; ang. sovereignty, ; f r. souveraineté; stb.: szuverenitás, az
angolban és a franciában : ’felségterület’ is | ném. souverän Souverän;; ang. sovereign;; fr. souverain;
stb.: független, szuverén, ’(egyed)uralkodó’. A franciából terjedt el [< lat. (vulg.) *superanus ’felül levő,
legfelső’ [< lat. super ’felett, felül’]].. – A magyarba elsősorban a németből került, a szuverenitás
latinosított végződéssel.
TESz.

szűcs A: 1181 ? Scuched sz. hn. (III. Béla kir. eml. 345); (†1135) [1249 k. ?] Zelch hn. (PRT. 8: 273);
1267/ Swch hn. (Gy. 3: 138) [csak EWUng.]; 1317 Zoch hn. (MNy. 46: 91); 1325 Zewch hn. (Csánki 3:
320) [csak EWUng.]; 1380 k. ʒv́ ydʃch (KönSzj. 144.); 1549 Ʒechnenek (RMNy. 2/2: 67) J: ’[?];
Kürschner’ #.
Jövevényszó egy honfoglalás előtti, csuvas típusú török nyelvből. ⊗ Csuv. śəvəźə ’szabó’; – Kāšγ yiči
’ua.’; alt. yikči ’varró, aki var’ [< ;csuv. śəvə ~ ; köztörök yig(i) yik: ’varrás, varrat’ [< ;ótörök *yi-, *yü-
’(meg)varr’; lásd még: gyűszű. A magyarba átkerült alak: *śiγči vagy esetleg *śiβči; hangtanához vö.:
szatócs, illetve bölcs. Magyar vidéken az első szűcsök feltehetőleg bolgárok, kazárok vagy kabarok
lehettek, akik eredetileg mindenféle ruhanemű előállításával foglalkozhattak.
MNy. 3: 359, 29: 157; TESz.; NytÉrt. 92: 161; TörK. 299

szügy A: 1138/ ? Scege sz. szn. (MNy. 32: 134) [csak EWUng.]; [1237–40] ? Syd szn. (PRT. 1: 780)
[csak EWUng.]; 1274 ? Scyud hn. (ÁÚO. 4: 45) [csak EWUng.]; 1462 ? Zygelew sz. (OklSz.); 1513
Zegyes sz. szn. (MNy. 11: 83); 1533 Suͤ geloͤ sz. (Murm. 1997.); nyj. szëgy (MTsz.) J: 1. 1462 ’lónak,
ritkán más állatnak a két első lába közötti erős, izmos része; Brust eines Tieres, bes vom Pferd’ (↑); 2.
1513 ? ’emberi mell, mellkas; menschliche Brust’ (↑), 1789 ’ua.’ (NSz. – Pétzeli: Mind. Gyüjt. 2: 203); 3.
[heute haupts szegy] 1551 ’szarvasmarhának, birkának a két első lába közötti erős, izmos része | ez mint
elkészített húsétel; Brust eines Tieres, bes vom Rind. Schaf | Bruststück’ (Heltai Gáspár: NySz.).
Bizonytalan eredetű, esetleg örökség az uráli korból. ⊗ Vö.: finn sisä ’belső rész’, sisälö ’ua.kebel’; –
szam. jen. śuďo, śuso ’mell’, suďe, suse ’belső rész’; szam. tvg. sinśa ’mell’; stb. [uráli *śićä vagy *śińćä:
’belső rész’]. A szó belseji mássalhangzó kialakulásához vö.: kégy, illetve agy. A magyarázat nehézsége
leginkább annak tulajdonítható, hogy a magyar adatokban nem mutatható ki a ’belső rész > test belseje >
állat mellrésze’ jelentésfejlődés. – Az irodalmi nyelvben a szegy 3. jelentése a legismertebb.
Beitr. 152; NNyv. 4: 31; TESz.; MSzFE.

szűk A: 13. sz. m. f./ Scíukʃegben sz. (GyS.); 1300 k. ʃcukʃcereh (LeuvGl.); 1372 u./ ʒewkeʃek sz.
(JókK. 157); 1456 k. ʒikʃege sz. (SermDom. 2: 263); 1517 zevgseg sz. (DomK. 136); 1562 Zegsegerwl sz.
(MNy. 6: 231) J: mn 1. 13. sz. m. f./ ? ’ínséges, szűkös; dürftig, kärglich’ (↑), 1517 ’ua.’ (↑); 2. 1300 k.
’csekély kiterjedésű, kis térközű; eng, schmal’ # (↑); 3. 1527 ’kevés, nem kielégítő mennyiségű; knapp,
mager’ (ÉrdyK. 463); 4. 1585 ’szoros, feszes 〈ruha, cipő〉; eng, fest anliegend 〈Kleid, Schuh〉’ # (Cal.
1034); 5. 1600 k. ’rövid 〈időtartalom〉; kurz, knapp 〈Zeit〉’ # (BrassSzt. 19); 6. 1743 ’korlátozott, kevés
lehetőséget adó; beschränkt’ # (NSz. – Maróthi: Artihm. el. 4); 7. 1793 ’keskeny 〈váll, mell stb.〉; schmal
〈Schulter. Brust usw〉’ (NSz. – Német M.: Kett. Kints 263); 8. 1861/ ’kevés személyből álló 〈közösség〉;
eng 〈Gesellschaft〉’ (NSz. – Eötvös J.: Elb. 140) | fn 1580 ’valaminek a hiánya, szűkös volta; Mangel,
Knappheit’ (Telegdi Miklós: NySz.) Sz: szükség 13. sz. m. f./ ’ínség, nyomor; Not’ (↑); 1372 u./
’szükséglet; Bedarf’ (JókK. 106); 1416 u./¹ ’〈állítmányként〉 kell, szükséges; notwendig 〈als Präd〉’
(BécsiK. 41); 1528 ’[?]; Notdurft’ (SzékK. 171r) [csak EWUng.] | ~ös 1372 u./ (↑) | ~öslik 1416 u./²
ʒ́uͤ ko̗ ʃlik ’valamire szüksége van, szűkölködik valamiben; bedürfen’ (MünchK. 199) | ~ül 1474 ʒvkvlni sz.
’szűkösködik; Not leiden’ (BirkK. 2); 1575 ’csökken; sich vermindern’ (Heltai Gáspár: NySz.) |
szükséges 1474 ʒvkʃeges (BirkK. 7) | ~ölködik 1512 k. zykelkednem sz. (WeszprK. 120) | ~ít 1549/
ʃzuͤ kÿtnec vala (TCr. d2a) [csak EWUng.] | szükségtelen 1743 szuͤ kségtelen (NSz. – Maróthi: Aritm. el. 2)
| ~ület 1792 ʃzǘkǘlet (SzD.) | szükségel 1816 szükségel (MNy. 5: 124) | szükséglet 1826 szükséglet (Nyr.
54: 143).
Ismeretlen eredetű. ⊗ Feltehetően hely, térség kiterjedésére vonatkozó melléknév lehetett. A konkrét >
elvont jelentésfejlődés következtében elvont jelentései is hamar kialakultak.
TESz.

szűkmarkú A: 1750 Szuͤ kmarkú (Wagner: Phras. Avarus) J: ’[?]; knauserig, geizig’.
Összetett szó. ⊗ A szűk + a marok szó -ú melléknévképzős markú alakjának jelzős alárendelő
összetételéből. Az előtag ökölbe szorított, szorosan összezárt kézre utal. Ellentétpárjához vö.: bőkezű.
Egyéb, régi megnevezések: szoros markú (1592 (Cis. N4b); szűkkezű (1750); stb.: fukar, fösvény. Hasonló
szemlélethez más nyelvekben vö.: ang. close fisted, tkp. ’zárt öklű’, tight-fisted, tkp. ’szoros, szorosan zárt
öklű’fr. avoir la main fermée , tkp. ’zárt keze van’; stb.: szűkmarkú, fukar.
TESz.

szűköl A: 1556 szűkölt vala [U] (RMKT. 6: 136); 1818 szükül (NSz. – Zakál Gy.: Őrség 25); nyj.
szükkül (MTsz.) J: ’[?]; winseln’.
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ Elsősorban a kutya fájdalmas vonításának utánzására. A végződése: -köl
gyakorító képző.
TESz.

szül A: 1138/ ? Silev sz. (MNy. 32: 203) [csak EWUng.]; 1202–3 k./ Sulemer sz. szn. (Sztp. KritJ. 64);
13. sz. e./ ʃciluttet, ʃcilheʃʃen sz. (KT.); 1372 u./ ʒewl (JókK. 116) J: 1. 1138/ ? ’gyermeket világra hoz;
gebären’ # (↑), 1202–3 k./ ’ua.’ (↑); 2. 1416 u./¹ ’nemz; zeugen’ (BécsiK. 252); 3. 1527 ’létrehoz, előidéz,
okoz; hervorrufen, verursachen’ # (ÉrdyK. 521) Sz: ~ő, ~e 1138/ ? szn. (↑); 1372 u./ ʒewleÿ (JókK. 156) |
~emér 1202–3 k./ szn. ’[?]; Nachkomme’ (↑) | ~ött 13. sz. e./ ʃciluttet ’gyermek; Kind’ (↑) | ~etik 13. sz.
e . / ʃculet... sz. (KTSz.) | ~etet 13. sz. e./ ʃcilete[t]vi ’születés; Geburt’ (KTSz.) | ~és 1372 u./
ʒewʒʒewleʃenek (JókK. 78) | ~etés 1405 k. ʒiletes (SchlSzj. 1994.) | ~et 1416 u./² ʒúleteto̗ l ’születés;
Geburt’ (MünchK. 188) | ~t- [mit PossSf] 1416 u./³ ʒúltet ’ua.’ (AporK. 42); 1456 k. ’gyermek, szülött;
Kind’ (SermDom. 2: 142) | ~emény 1519 zylemenywel (JordK. 274) | ~ész 1817 Szülész (TudGyűjt. 7:
107).
Valószínűleg örökség az ugor korból. ⊗ Vog. (KK.) sēl-: ’megszerez, beszerez’., (É.) sēl- ’keres;
szerez, vásárol’ [ugor *silɜ- ’vesz, szerez’].. A ’szerez > gyermeket szerez > szül’ jelentésváltozáshoz vö.:
lat. parare ’(meg)szerez; elkészít’ : parere ’szül’ang. get ’kap; szerez, vásárol stb.’: beget ’nemz’;ném.
bekommen : Kinder bekommen; stb. A szüle ~ szülő származékhoz vö.: pengő ~ penge. A R. szülemér
származék szokatlan alakulat; alaktanához vö.: alamár ’lusta, lomha’ (1615 (NySz.). (< alszik); csalmár
’ravasz, huncut’ (1668 (uo.) (< csal).
NyK. 76: 364; TESz.; MSzFE.

szűnik A: 1372 u./ ʒenykuala ▼ (JókK. 158); 1416 u./¹ megzo̗ nic (BécsiK. 241); 1476 k. ʒwnetlen sz.
(SzabV.); 1536 Zÿnetele͂ sz. (PFab. 38b) [csak EWUng.] J: 1. 1372 u./ ’abbahagy, elhagy; abbrechen,
aufhören’ (↑); 2. 1416 u./² ’csillapodik; abnehmen 〈intrans〉’ # (MünchK. 105); 3. 1416 u./² ’megenged;
erlauben’ (MünchK. 121) Sz: szünetlen, szüntelen 1372 u./ ʒenettlen (JókK. 3); 1551 Szuͤ ntelen (MNy.
67: 488) | szüntet 1416 u./¹ megzo̗ ntèti (BécsiK. 163) | ~és 1456 k. meg ʒenes (SermDom. 2: 165) |
szünet 1577 k. ʒwnetÿ (OrvK. 148) | szünt- [mit PossSf] 1709 szünte ’[]; Abschluß, Ende’ (Irod. Közl.
14: 335) | szünetel 1835 szünetel (Tzs. Pausieren) | | szűn névszó † A: 1796 Szünnep (NSz. – M.
Hírmondó 260); 1790 szǘn napjain (NSz. – Gvadányi: Fal. nót. 148) J: ’szünet; Pause’.
A szócsalád alapja, a szűnik honfoglalás előtti ótörök jövevényszó. ⊗ Ujg. sön-: ’kialszik,
elcsendesedik, megszűnik’;türkm. sȫn-: ’kialszik’.; tat. sün- ’ua.’; stb. Megfelelői megtalálhatók a
mongolban és a tunguzban is. A magyarba átkerült alak *sön- lehetett; a későbbi hangzónyúláshoz vö.:
tűr¹. A török igék képző nélküli átvétele korai sajátosság; a szó ikesedése későbbi jelenség. – A szűn főnév
tudatos elvonással keletkezett a szünet (↑) származékból, ma kizárólag a szünnap ’EZ NEM KELL’ (↑)
összetételben fordul elő.
MNy. 3: 359; TESz.; StUA. Suppl. 1: 167

szür ∆ A: 1258 Zirku hn. (OklSz. kő); 1299/ Zywrkw (Gy. 2: 159) [csak EWUng.]; 1395 k. ʒÿr
(BesztSzj. 685); nyj. szűr-lúd (MTsz.) J: ’szürke; grau’ | | szürke A: 1273 k. Zurke szn. (ÁÚO. 9: 47);
1460 k. ʒwrke (JászGl. 12.); 1480 Zyrke szn. (OklSz.); 1538 zewrke (OklSz.) J: mn 1. 1273 k. ? ’a fekete
és a fehér vegyülékéből keletkezett színű, hamuszínű; grau’ # (↑), 1460 k. ’ua.’ (↑); 2. 1758/ ’tompán
sötétes 〈fény〉; dunkel, dämmerig’ # (MNy. 46: 275); 3. 1794 ’öszülő 〈haj〉; gräulich 〈Haar〉’ # (NSz. –
Baróti Szabó: Par. maj. 59); 4. 1835 ? ’jelentéktelen, jellegtelen 〈ember〉 | unalmas 〈esemény〉;
unscheinbar 〈Mensch〉 | einförmig, fad 〈Ereignis〉’ # (NSz. – Jósika M.: Váz. 29), 1862/ ’ua.’ (NSz. – Jókai
17: 388) | fn 1792 ’szürke ló; Grauschimmel’ (NSz. – M. Hírmondó 2: 118) Sz: ~´s 1483 Zwrkes szn.
(OklSz.) | szürkít 1585 Meg szwrkitoͤ m (Cal. 444) | szürkül 1758/ ʃzűrkűlt (MNy. 46: 275) | szürkület
1777 szürkületkor (NyF. 50: 48).
A szócsalád alapja a szür: örökség a finnugor korból. ⊗ Vog. (É.) sēri: ’szürkület, virradat’;zürj. (Sz.,
P.) ʒ́or: ’szürke, őszhajú’;votj. (Sz.) ǯ́ ar: ’pirkadat, hajnalhasadás’ [fgr. *ćerɜ ’szürke, ősz’].. – A szó eleji
*ć > m. sz hangváltozáshoz vö.: szeg¹. – A szürke a szürból keletkezett kicsinyítő képzővelszőkesző²,
tarkatar². Eredeti jelentése: a melléknévi 1. és 2. jelentés. A főnévi jelentés olyan jelzős kapcsolatokban
fejlődött ki, mint a szürke ló ’EZ NEM KELL’ (1583).
TESz. szürke a. is; MSzFE. szürke a. is

szűr¹ A: 1416 u./² ki ʒ́u̇ ritec (MünchK. 57); 1519 megh ʒýrween sz. (JordK. 64); 1528 Sewrew sz.
(MNy. 31: 277) J: 1. 1416 u./² ’〈folyadékot〉 lyukacsos eszközön átbocsát, hogy szilárd részeitől
megtisztítsa; seihen, filtern’ # (↑); 2. 1519 ’〈gyümölcs, különösen szőlő levét〉 héjtól, magtól, szártól
elkülönítve másik edénybe önt; 〈Obst-, bes Traubensaft〉 gefiltert übergießen | ausheben 〈Wein〉’ (↑); 3.
1547/ ’szüretel; Weinlese halten’ (HÉn. Gg3b) [csak EWUng.]; 4. 1763 ’kivonatol; einen Auszug machen’
(NSz. – Molnár J.: Megtérő reform. 33); 5. 1870 ’〈betegség〉 soványít; mager machen 〈Krankheit〉’ (CzF.);
6. 1901 ’lapos kővel, kacsázik; Hüpfsteine werfen’ (SzegSz.) Sz: ~ő 1528 Sewrew Sytha PartzPräs (MNy.
31: 277); 1577 lezẅrő ’[?]; Seiher, Filter’ (OklSz. lé-szűrő) | szüremlik 1907 szüremlődik sz. (NyF. 40:
25).
Jövevényszó egy honfoglalás előtti, csuvas típusú török nyelvből. ⊗ Csuv. sər- sø̈ r-: ’szűr’; – ; ujg.
süz-: ’átszitál, tisztít’.; kaz. süz- ’hálóval halászik’; stb. Megfelelői a mongol nyelvekben is
megtalálhatók. Lásd még: csuv. sərɛԍɛ sörɛԍɛ; kizili sȫzirβä: ’vonóháló’. A magyarba átkerült alak: *sür-;
a későbbi hangzónyúláshoz vö.: szűnik. Az eredeti jelentése ’vizet szűr’lehetett, és valószínűleg halászati
szakszó volt. A borkészítés műszavává (vö.: 1. és 2. jelentés, illetve a 2. jelentésből fejlődött 3. jelentés)
feltehetőleg a magyarban vált. a 4–6. jelentés: metafora.
MNy. 3: 359; TESz.; StUA. Suppl. 1: 169

szűr² A: 1518 k. zwrrben (PeerK. 341); 1524 zewrnek (OklSz.); 1528 ? zer (OklSz.); 1541 zyrben
(KazK. 72) J: 1. 1518 k. ’durva posztóból készült köpenyszerű felsőruha | darócruha; Bauernmantel aus
grobem Tuch’ (↑); 2. 1524 ’durva posztó; grobes Tuch’ (OklSz.).
Belső keletkezésű, valószínűleg szófajváltás eredménye. ⊗ A szür ’szürke; sötét ’főnevesülése. A szó
keletkezését különféle szószerkezetek is támogathatták; vö.: (nemez) szűr pokróc ’EZ NEM KELL’
(1544); lásd még: szűr csuha (1553 u.); szűr köntös (1558): durva (tkp. szürke) posztóból készült
köpenyszerű felsőruha. A 2. jelentés látszik eredetinek. Az 1. jelentés ebből fejlődött ki. A ’színnév >
anyagnév’ jelentésváltozáshoz vö.: lat. (k.) griseus ’szürke’ > lat. (k.) grisum: ’egy állatfajta prémje’;fr.
(ófr.) vair: ’tarka, színes 〈szövet, toll〉’;fr. vair: ’szürke mókusprém’.; lásd még: daróc².
MSzav. 165; MNy. 31: 335; TESz.

szürcsöl A: 1585 Swritselé, Ziritsoͤ l'oͤ sz. (Cal. 473, 809); 1585 fel sziritseloͤ m (Cal. 9); 1636 szuͤ csoͤ lve
[ɔ: szuͤ rcsoͤ lve] sz. (Samarjai János: NySz.); 1643 ʃzuͤ rtsoͤ lve sz. (ComJan. 181) [csak EWUng.]; 1648
suͤ rczoͤ li (Szoboszlai Miklós: NySz.); 1754 szuͤ rtséli (NSz. – Bertalanffi: Ker. Boͤ ltseség 184); 1762
szürtyülgetvén (NSz. – Mátyus I.: Diaet. 1: 68); 1784 ʃzörtsölni sz. (SzD. 76); 1792 szürtyülhetö sz. (NSz.
– Mátyus I.: Ó és új Diaet. 5: 440); nyj. csürcsöl (MTsz.) J: ’[?]; schlürfen’ #.
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ A tő a szörpöl, szörtyöget szócsaládok tövével függ össze. A végződése:
gyakorító képző. – Ugyanebből a tőből: szürcsög ’szürcsöl’ (1805 (?), 1808).
SzófSz.; TESz.

szüret A: 1471 zÿwrethel (MNy. 79: 248) [csak EWUng.]; 1519 ʒy̋ rethnek (JordK. 104); 1551 szuͤ retet
(Heltai Gáspár: NySz.); 1582 zewrethen (MNy. 63: 99) J: 1. 1471 ’a szőlő betakarítása és feldolgozása |
más gyümölcs vagy mezőgazdasági termék begyűjtése; Weinlese | Ernte, Lese’ # (↑); 2. 1767 ’valaminek
rendkívüli gyakorisága vagy bősége; außergewöhnliche Häufigkeit od Reichlichkeit’ (PPB. Virgĭdēmia);
3. 1860 ’rendkívüli, különösen kedvező alkalom vagy körülmény; außerordentliche, bes günstige
Gelegenheit od solcher Umstand’ (NSz. – Kukliné préd. 171) Sz: ~el 1743 Szüretlésre sz. (NSz. –
Maróthi: Arithm. 17).
Származékszó. ⊗ A szűr¹ ’bort fejt’-t névszóképzős alakja. A 2. jelentés metonímia, a 3. jelentés
metafora az 1. jelentés alapján.
ÉdAny. 265; TESz.

szütyő × A: 1651 szütyőben (Nyr. 19: 89); 1812/ szüttyő (NSz. – Szemere P.: Munkái 2: 219); nyj.
szütyü (MTsz.) J: 1. 1651 ’zacskó, tarisznya | pénzeszacskó; Sack, Beutel, Ranzen | Geldbeutel’ (↑); 2.
1807 ’növény magját körülvevő hártyás burok; Schötchen’ (Magy. Fűvészk. Bev. 22).
 Szóhasadás eredménye. ⊗ A tüszőből keletkezett hangátvetéssel. Az eredeti t-s változat
palatalizációjához vö.: a tüsző szó gyüszü, gyüző változatát. – A 2. jelentés jelentéskölcsönzés a lat. (tud.)
utriculus ’zsákocska, zacskó szóból.’
TESz.

szűz A: 13. sz. e./ ʃcuʒ lean (KT.); 13. sz. e./ ʃceuʒ (KTSz.); 1405 k. ʒiʒ (SchlSzj. 273.) J: mn 1. 13. sz.
e./ ’nemi szempontból érintetlen 〈személy〉; unberührt 〈sexuell〉’ # (↑); 2. 1380 k. ’tiszta erkölcsű,
szemérmes | jámbor; züchtig, keusch | fromm’ (KönSzj. 32.); 3. 1438 ? ’természetes állapotban levő |
tiszta, mással nem kevert, másból nem álló; in natürlichem Zustand befindlich | rein, unberührt’ #
(OklSz.), 1527 ’ua.’ (ÉrdyK. 188) | fn 1. 1372 u./ ’leány, hajadon; Jungfrau’ (JókK. 77); 2. 1511/ ’apáca;
Nonne’ (TörtTár. 1903.: 415) Sz: szüzesség 13. sz. e./ ʃcuz ʃegnec (KT.) | szüzességes 1493 k. zyzeʃʃeeges
(FestK. 147) | ~ei, ~i 1510 zvzey (MargL. 174); 1533 Suͤ sy (Murm. 589.) | ~ies 1843 szűzies (NSz. – Nagy
Ig.: Roche. 3: 35).
Bizonytalan eredetű, esetleg örökség a finnugor korból. ⊗ Vö.: vog. (AK.) śȫś ’fiú 〈megszólításban〉’,
(KL.) śė̄ś ’hajadon, szűz’ (oåj ’leány’); ;zürj. (Sz., P.) se̮ ʒ́ ’világos, tiszta’;votj. (Sz.) śuǯ́ al- ’tisztít,
megtisztít’ [fgr. *sićɜ vagy *süćɜ: ’tiszta’]. A magyarázatnak hangtani nehézségei vannak; de vö.: szösz,
illetve fűz², hozzá. A szűzi ~ szűzei származékhoz vö.: mennyeimenny.
ÁKE. 584; NytÉrt. 47: 47; TESz.; MSzFE.; MNy. 90: 454

szűz- 1. ~föld A: 1761 Szuͤ z foͤ ldbuͤ l-való (NSz. – Biró M.: Préd. 751) J: ’meg nem művelt föld; vom
Pflug noch unberührter Boden’ | ~beszéd A: 1867 szűz beszédemet (NSz. – Mészáros L.: Lev. 27) J:
’parlamenti képviselő első beszéde; Jungfernrede’ | ~nemzés A: 1890 Szüznemzés (NSz.) [csak EWUng.]
J: ’[?]; Jungfernzeugung’ | Ilyenek még: ~pecsenye ’[?]; Jungfernbraten’ (1902: NSz. – Királyi Pál:
Czímszójegyzékéből); ~érmék ’ua.’ (1962: ÉrtSz.) || 2. ~hártya A: 1782 szűzhártya (NSz. – Rácz
Sámuel: Borbélyságnak eleji 52) J: ’[?]; Jungfernhäutchen’ | ~koszorú A: 1844 szűzkoszorút (NSz.) [csak
EWUng.] J: ’[?]; Jungfernkranz’.
Tükörfordítások előtagja, azonos a →szűz szóval. ⊗ A tükörfordítások német mintára alkotott összetett
szavak; vö.: ném. Jungfernrede Jungfernzeugung Jungfernhäutchen R. jungfernerde ’szántatlan föld stb.
Az 1. csoport szavaiban az összetételi tagok egymással jelző alárendelő viszonyban vannak (az előtag
jelentése érintetlen; tiszta) a 2. csoport összetételeiben a tagok jelöletlen birtokos jelzős alárendelő
viszonyban állnak (az előtag jelentése szűz’). Hasonló szemlélethez vö.: ang. virgin land ’szűzföld’,
virginal membrane ’szűzhártya’ stb. – Az utótag a magyarban (a címszavak kivételével): nemzésnemz. – A
szűzdohány ’az állami felvásárlás alól törvényellenesen kivont dohány’ (1877) a magyarban keletkezett a
tükörfordítások analógiájára. – Ide tartozik: szűzfa ’barátcserje’ (1578), amely a ;lat. (tud.) Vitex agnus
castus ’ua.’ alapján keletkezett; lásd még: ; ném. Keuschlamm ’ua.’
TESz.

szvetter × A: 1920 sweater (szueter) (Kelemen: IdSz.³); 1929 szuetter (RIdSz.) [csak EWUng.]; 1936
Szvetter (HIdSz.) [csak EWUng.]; nyj. cëttër, szësztër (ÚMTsz.), cvë̄ der, vesztèr, vëttër (Nyatl. kötött
mellény), cvetter, szefter, szepter (MNyj. 3: 128), szöveter (MNyj. 3: 129) J: ’[?]; Pullover’.
Angol jövevényszó, valószínűleg német közvetítéssel is. ⊗ Ang. sweater: ’hosszú ujjú gyapjúpulóver
〈eredetileg atlétáké〉; kötött mellény’.; – lásd még: ném. Sweater ’pulóver’. Az angolban a sweat
’izzad’szóból jött létre. Megfelelői: fr. sweater;; ol. sweater; stb.: pulóver. – Egyes nyelvjárási változatok
a szó eleji mássalhangzó-torlódás különféle feloldásával keletkeztek.
MNy. 3: 128; Szók. 3; TESz.

tabak¹ × A: 1544 Thobak szn. (Nyr. 42: 124); 1688 tobakkal (Thaly: VÉ. 2: 69); 1698 tabak (Nyr. 12:
122) J: 1. 1544 ’tímár; Gerber’ (↑); 2. 1897 ’hulladék, különösen tímársági hulladék; Abfall, Abschnitzel
〈haupts in der Gerberei〉’ (MTsz.); 3. 1897 ’kutyaszar; Hundekot’ (MTsz.).
KSzlJsz. 759; ÉlOsm. 385; TESz.

tabella A: 1703/ tabellában (Pusztai) [csak EWUng.] J: ’(rovatolt) táblázat; Tabelle’.

Latin jövevényszó. ⊗ Lat. tabella: ’írótábla, abakusz; jegyzetfüzet, notesz; okirat, ügyirat, okmány,
akta’ [< lat. tabula ’tábla; lista, jegyzék’; stb.; vö. →tábla; lásd még: ; lat. (k.) tablellus ’kis tábla,
táblácska’].. Megfelelői: ném. Tabelle;; ol. tabella; stb.: táblázat.
TESz.
 taberna × A: 1559 ? Thywornas sz. szn. (CsnSz.) [csak EWUng.]; 1560 k. Thawernas sz. (GyöngySzt.
4349.); 1785 Deverna | (MNy. 37: 37); 1787 Tivornyákban (NSz. – Bartzafalvi Szabó: Szigvárt. 2: 22);
1816 Tavirnya (Gyarmathi: Voc.); 1853 Tebernát (NSz. – Tót End.: Z. Bok. 2: 79); 1892 tabernában
(NSz. – Bodnár G.: Elbesz. 6); nyj. dëvërna (ÚMTsz.) J: ’kocsma, csapszék | (vendég)fogadó; Taverne,
Gasthof’.
Vándorszó. ⊗ Ném. Taverne: ’vendéglő, fogadó’., R. taberne ’ua.vendégfogadó; árusítóbódé’; fr.
taverne: ’ua., borozó, söröspince’;ol. (bol.) taverna: ’vendéglő, lebuj’; sp. taberna ’vendéglő, fogadó’;
;le. tawerna: ’italmérés, kocsma, csapszék’; stb. Lásd még: ;lat. taberna, (k.) taverna:: ’deszkabódé,
árusítóbódé; vendéglő, fogadó’ [tisztázatlan eredetű].. – A magyarba főként a németből és az olaszból
került át.
TESz.

tábit † A: 1395 k. tabÿr ruha [ɔ: tabÿt] (BesztSzj. 645.) [csak EWUng.]; 1503 Thabyth (OlkSz.) [csak
EWUng.]; 1516 Thabyd (Nyelveml. 205); 1763 Tábit (NSz. – Adámi: Wb. 75); 1786 tábat (Faludi
Ferenc: NySz.); 1784 thabyt [Akk] (SzD.) J: 1. 1395 k. ’[?]; Moireseide’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1784
’teveszőr posztó; Kamelott’ (↑).
Vándorszó. ⊗ Lat. (k.) attabi, thabit, (h.) tabit; ; ang. tabby, taby; ; fr. tabis, (ófr.) atabis, attabi; ol. R.
tabì; ; s p . tabi; stb.: moaréselyem. Forrása: arab ‛attābī ’ua.’; a szó az ; arab Al-‛attābīya〈Bagdad
városrésze, ahol a moaréselymet szövik〉 hn.-re megy vissza. Európában a kereskedők által terjedt el. – A
magyarba különböző nyelvekből került.
TESz.

tábla A: 1405 k. penʒ oluaʃo tabla (SchlSzj. 2043.); 1549 tábla (DTízp. H1a) [csak EWUng.] J: 1.
1405 k. ’különféle célra használt, négyszögletes, lapos tárgy (fából, fémből, kőből stb.); viereckige Platte,
zB (Schach)brett, Schreibtafel, Buchdeckel usw’ # (↑); 2. 1510 ’kép, ábra; Abbildung’ (MargL. 75); 3.
1555 ’bíróság, bírói testület; Gerichtshof’ (RMNy. 3/2: 12); 4. 1548 ’[?]; (Inhalts)verzeichnis | Tabelle’
(SzZsolt A.) [csak EWUng.]; 5. 1566 ’földterület; Ackerstück, Feld’ (OklSz.) [csak EWUng.] Sz: ~´s
1575 oks táblás mn (Heltai Gáspár: NySz.); 1696 ’[?]; Art Geldstück’ (MNy. 83: 247) [csak EWUng.] | ~
´z 1585 táblazok (Cal. 106) | ~´zat 1643 táblázat ’faburkolat, faborítás; Täfelung’ (Com: Jan. 108); 1873
’tabella; Tabelle’ (NyÚSz. 319).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. tabula, tabla ’deszka, tábla, fatábla, fémlemez; játéktábla, írótábla, abakusz;
térkép; jegyzék, lajstrom; parcella; törvénytábla’; stb.; lásd még: lat. tabulas figere ’kifüggeszt, kihirdet,
közzétesz 〈táblákon〉’ , tabula picta ’festmény, ábra’, (k.) tabula, tabla ’fémlemez; márványtábla’, (h.)
tabula comitatus ’megyei törvényszék’, tabula septem-viralis ’legfőbb bíróság’ [tisztázatlan eredetű]..
Megfelelői: ; a n g . table;; f r . table; stb.: tábla, lap, a franciában ’asztal’is. – A magyar alak
kétszótagúságához vö.: tégla stb. – A magyarból: ; szb.-hv. tabla;szln. R. tabla: ’tábla, deszka, padló;
szántóterület stb.’
TESz.

tabletta A: 1918 tabletta (Szily-Eml. 85); nyj. tablëtta (NytudÉrt. 67: 160) J: ’[?]; Tablette’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Tablette: ’pirula’ [< fr. tablette ’lemez, tábla, lap; kis tábla, táblácska;
pirula’ < ; f r. table ’lemez, tábla, lap; tábla; asztal’; stb.].. A megnevezés alapja, hogy bizonyos
gyógyszereket négyszögeletesre préseltek. Megfelelői: ang. tablet; cseh tableta; stb.: pirulais. – A szóvégi
a-hoz vö.: cérna, ciha stb.
TESz.

tabló A: 1794/ tableaut (NSz. – Kazinczy: Lev. 2: 362); 1810/ tablót (NSz. – Kazinczy: Lev. 7: 468) J:
1. 1794/ ’kép, festmény; Bild’ (↑); 2. 1835 ’hatásos élőkép; wirkungsvoll gruppiertes Bild’ (Kunoss: Gyal.
Tableau); 3. 1865 ’(táblázatos) kimutatás; (tabellarischer) Ausweis’ (Babos); 4. 1921 ’hazárdjátékosok
csoportja; Gruppe von Hasardspielern’ (Zolnay – Gedényi); 5. 1928 ’csoportkép | több személy
fényképéből összeállított kép; Gruppenbild | aus Photographien von mehreren Personen
zusammengestelltes Bild’ # (Tolnai: Magy. szót.²).
Francia jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Fr. tableau: ’festmény; jelenet 〈a színházban〉; tábla;
táblázat’.; – lásd még: ném. Tableau ’festmény; hatásos élőkép; hirdetőtábla’, (au.) ’táblázat, tabella,
vázlat, kimutatás’. A franciában a table ’tábla, lap, lemez stb.’hatására. Megfelelői: ang. tableau;; cseh
tabló; stb.: csoportkép. – A 4., 5. jelentés: metafora a 2. jelentés alapján.
TESz.

tábor A: 1223/ ? Thabor szn. (Gy. 1: 302) [csak EWUng.]; 1383 Thabor (MNy. 31: 177) J: 1. 1383
’hadsereg, csapat; Heer’ (↑); 2. 1519 ’katonai alakulatok ideiglenes szálláshelye | ideiglenes telep; (Feld-,
Heerlager | Quartier’ # (JordK. 49); 3. [jelzőként is] 1779/ ? ’egybegyűlt vagy összetartozó emberek,
embercsoportok sokasága; Schar, Haufen’ (NSz. – Verseghy: Kisebb költ. 14), 1828/ ’ua.’ (NSz. –
Fazekas: ÖM. 2: 71); 4. 1792 ’táborozás; längerer Aufenthalt im Freien, Lagern’ (SzD.); 5. 1952
’téglaégetéskor halomba rakott tégla, terméskő; beim Ziegelbrennen angehäufte Ziegel | Rohsteine’
(OrmSz.) Sz: ~oz(ik) 1636 Táborozás sz. (Pázm. Pred. p. 590.: Kreszn.) | ~nok 1734 Tábornok (MNy. 8:
36).
Jövevényszó, valószínűleg egy török nyelvből. ⊗ Csag. dapqur, topqur ’sereg, csapat’; oszm. R. tabγur
’öv, cölöpfal’, tapkur ’ua.sor, vonal; szekérvár’; stb. Világszerte elterjedt szó volt; vö.: ; mong. dapqur
’réteg, sor’; újperzsa tāpqūr ’réteg; adó’; stb. A magyarba átkerült alak feltehetőleg: *tabur.. Az átvétel
idejét nem lehet pontosan meghatározni. A tábornok származékszó az asztalnok, pohárnok stb.
analógiájára keletkezett. – A magyarból: ;blg. табор; le. tabor; or. табор; stb.: tábor; ; oszm. tabur
’zászlóalj; szakasz, részleg’ a magyarból jött létre visszakölcsönzésként.
NyK. 49: 305; MNy. 31: 168, 178, 50: 167; TE. 4: 291; TESz.; TörK. 103

tabu A: 1817 Taboo (Nyr. 97: 351); 1831 Tabu (Nyr. 97: 351) J: ’szentség, sérthetetlenség | előírás,
amely szerint bizonyos tárgyakat, személyeket stb. kerülni kell; Unantastbarkeit | Gebot, Sachen od
Personen zu meiden’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Tabu;; ang. taboo, tabu; ; fr. tabou; stb.: tabu. Ezek a polinéz tapu, tabu
’szentséges, szent, tkp. megjelölt, kijelölt’ szóra mennek vissza. Az európai nyelvekben az angolból
terjedt el. – A magyarba angol és német közvetítéssel került.
Nyr. 97: 350; TESz.

tácli × A: 1603 taczli (Radv: Csal. 2: 109); 1629 taczll (Nyr. 43: 84); 1651 táczli (NEl.) [csak
EWUng.]; 1659 taszli (UjMMuzeum!!!: NySz.); 1772 tászléval (MNy. 66: 100) J: 1. 1603 ’kézelő;
Hemdmanschette’ (↑); 2. 1661 ’ingfodor | csipke; Hemdkrause | Spitzen’ (KárOkl. 4: 417).
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) tátzl: ’kis kéz, kezecske; ingfodor, zsabó; ingujjra
varrott csipke’., (T.) tatzl ’ujj nélküli kesztyű’ [< ném. Tatze ’mancs, talp; durva, vaskos kéz’, (f.-ném.)
’ütés, főként a kézre’].. – A li végződéshez vö.: cetli, hecsedli stb.
TESz.

taccs ∆ A: 1901 tachbirók (Bánhidi: Sportny. 297); 1904 taccsra, (uo.); 1904 tacsolással sz. (uo.) J: 1.
1901 ’partvonal, oldalvonal; Seitenlinie’ (↑); 2. 1928 ’bedobás, partdobás; Einwurf’ (Bánhidi: Sportny.) –
De vö. 1904 tacsvonal ’[?]; Seitenlinie’ (Bánhidi: Sportny. 297).
Egy összetételi előtag önállósulása. ⊗ A taccsvonalból (↑). Ez részfordítás az ang. touch-line
’partvonal, oldalvonal’szóból. A 2. jelentés metonímia. – A taccsbíró ’partjelző’ (1901↑) összetétel az
;ang. touch-judge ’partjelző 〈a rögbiben〉’ hatását tükrözi.
TESz.

tacskó A: 1558 taczkot (MNy. 61: 490); 1591 tachkokat (NySz.) [csak EWUng.]; 1598 tatskók
(Baronyai Decsi János: NySz.) J: 1. 1558 ’dakszli; Dackel’ (↑); 2. 1838 ’éretlen kölyök; Grünschnabel’
(Tsz.).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. taxo, tasio ’borz, feltehetőleg a tacskó’ is [germán eredetű; vö.: germán
*þahsu ’borz’; lásd még: ; ném. (ófn.) dachs ’ua.’].. – A magyar alak hangátvetéssel alakulhatott ki:
*taksó (~ takcsó) > *taskó ~ tacskó. A 2. jelentéshez vö.: kölyök, süldő stb.
TESz.

tafota ∆ A: 1391 Taphata (OklSz.); 1457–8 taffota (Tóth: MDivatsz. 40); 1469 Thaphotha (OklSz.);
1471 Thafath (OklSz.); 1539 tafota (Radv: Csal. 2: 6); 1796 Tafótája (NSz. – Paap: Nemzeti besz. 132) J:
’egy fajta könnyű selyemszövet; Taft’ | | taft A: 1857 Tafft (NSz. – Délibáb Naptár 278); 1904 taft
(RIdSz.) [csak EWUng.] J: ’egy fajta könnyű selyemszövet; Taft’.
A szócsalád időrendben legkorábbi tagja, a tafota: olasz jövevényszó. ⊗ Ol. taffettà, (birtokos eset)
taffettà, (rom.) tafeta, (giul., bre.) taftà: ’taft’. Forrása: ; újperzsa tāftä ’egy fajta szövet, tkp. szőtt’.
Megfelelői: ; lat. (k.) taffata, taffet(t)a; ; fr. (ófr.) taffetas; stb.: egy fajta szövet. Európában az újlatin
nyelvekből terjedt el. A tafat változathoz vö.: beszéd, lapát stb. – A taft német jövevényszó: Taffet, Taft
’egy fajta fényes anyag’ [< ol. taffettà (↑), esetleg ; fr. taffetas (↑)].. – Megfelelői: ; ang. taffety;; holl.
taf;; svéd taft; stb.:
TESz.

tag A: 1372 u./ tagÿ (JókK. 162); 1435 k. tog (SoprSzj. 33.) J: 1. 1372 u./ ’(főként kiágazó) testrész;
Glied, Körperteil’ # (↑); 2. 1416 u./¹ ’valakinek a követője; Körper, Leib’ (BécsiK. 118); 3. 1495 e.
’valakinek a követője; Anhänger(in)’ (GuaryK. 77); 4. 1522 ’földterület egy darabja; Feldstück’ (MNyTK.
86: 52); 5. 1535 k. ’[?]; Mitglied’ # (Lánd. 29) [csak EWUng.]; 6. 1551–65 ’holttest; Leiche’ (Heltai
Gáspár: NySz.); 7. 1585 ’valaminek jól elkülönülő része, eleme; Teil, Element’ (Cal. 1083 [ɔ: 1085]); 8.
1857 ’játszópartner | valamiben résztvevő személy; Mitspieler | Teilnehmer(in)’ (NSz. – Abonyi L.: Regék
2: 219); 9. 1930 ’férfi, pasas; Mann, Quidam’ (Zolnay–Gedényi) Sz: ~ol 1405 k. tagloth sz. ’testet levág,
megcsonkít, feldarabol; Gliedmaßen abhauen, verstümmeln, zerstückeln’ (SchlSzj. 396.); 1508 ’t, ver;
schlagen’ (NádK. 563); 1790 ’részekre bont, elemez; zerteilen, zerlegen’ (Nyr. 10: 309); 1792 ’tagolva
mond; artikulieren’ (SzD. 218) | ~os 1416 u./¹ tagoʃbaknac ’[?]; korpulent’ (BécsiK. 118) | ~lal 1582 le
thaglaltha ’üt, ver; schlagen’ (MNy. 50: 206); 1819 ’részletez; detaillieren’ (NyÚSz.) | ~ozat 1806 tagzat
(NyÚSz.) | ~ság 1834/ tagságról (NSz. – Bajza: Munkái 5: 195) | ~osít 1835 tagosít ’[?]; gliedern’ (Tzs.
Begliedern); 1842 ’földtulajdont egy darabban kijelöl; Grundstücke zusammenlegen’ (NSz. – Kővári L.:
Szék. 110) | ~ozódik 1892 tagozódást sz. (Ethn. 3: 327) | ~olódik 1895 tagolódtak (NSz. – Bárczay:
Hadügy 1: 136).
Ismeretlen eredetű. ⊗ Az 1. jelentés látszik eredetinek, a többi végső soron erre megy vissza.
TESz.

tág A: 1456 k. meg tagol sz. (SermDom. 1: 296) J: 1. 1456 k. ’széles, nagy terjedelmű; weit, breit,
geräumig’ # (↑); 2. 1506 ’laza, bő; locker, nicht fest’ # (WinklK. 103); 3. 1810/ ’erkölcsileg nem szilárd,
túlzottan engedékeny; lax 〈Gewissen〉’ (NSz. – Kazinczy: Lev. 7: 327) Sz: ~ul 1456 k. ’[?]; sich
ausdehnen’ (↑); 1552/ ’[?]; sich fortmachen’ (TCr. K2a) [csak EWUng.] | ~ít 1506 thagohad megh ’[?];
mildern’ (WinklK. 103); 1748 ’[?]; breiter machen’ (NySz.); [mit Verneinungsw] 1874 ’[?]; nicht
nachgeben’ (NSz.) [csak EWUng.] | ~as 1551 tágas (Heltai Gáspár: NySz.) [csak EWUng.].
Valószínűleg származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő a tár¹ , tát tövével lehet azonos. A szó
végződése: valószínűleg -g deverbális névszóképzőboldog, részeg stb. A 2. jelentés: metonímia. A 3.
jelentés: metafora a 2. jelentés alapján.
TESz.

tagad A: 1202–3 Togodou sz. szn. (Sztp. KritJ. 1: 63); 1288 Tagodo sz. szn. (OklSz.); 1309 Tagado sz.
szn. (OklSz.); 1372 u./ meg tagattattam sz. (JókK. 154) J: 1. [főként meg~] 1202–3 ? ’[elutasít, nem
vállal]; ab-, verleugnen’ (↑), 1372 u./ ’ua.’ (↑); 2. 1202–3 ? ’[valaminek az igazságát vitatja, nemet mond];
verneinen, leugnen’ # (↑), 1416 u./¹ ’ua.’ (BécsiK. 7); 3. [ki~] 1529 e. ’eltaszít magától valakit | az
örökségből kizár; verstoßen | enterben’ # (VirgK. 27) Sz: ~hatatlan 1589 tagadhatatlanul (MNy. 42: 78).
Belső keletkezésű, valószínűleg származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő ismeretlen eredetű. A szóvég
-d gyakorító képzőnek tűnik. A jelentések feltehetőleg egy eredeti ’nemet mond jelentésből jöttek létre.’
TESz.; FiktI. 163

tagbaszakadt A: 1794 tagba szakadt (NSz.) [csak EWUng.]; 1815 tagba szakadt (uo.) [csak EWUng.]
J: ’[?]; vierschrötig’ – De vö. 1791 négy tagba szakadt ’ua.’ (NSz.).
Önállósulás ⊗ a négy tagba szakadt (↑) szószerkezetből, amelynek elemei: négy + tag ’testrész’-ba
illatívuszraggal +szakadtszakad-t melléknévi igenévképzővel). Ez a szószerkezet a lat. quadratus
’négyszögletes; zömök, köpcös, tömzsi; nagy 〈különösen az ökör〉’ , ill. a ném vierschrötig ’széles
felépítésű és erős, tkp. négyrészes’ mintájára jött létre. A szószerkezet egy korábbi adatban nagy tagokban
szakadt ’tenyerestalpas, tkp. nagy darabokra tépett’ népetimológiás alakban fordul elő (1766 (NSz.), a
nagy hatására. – Az önállósuláshoz a tagostag ’testes, kövér’ jelentése is hozzájárulhatott.
TESz.

tagló A: 1799 tagló (NSz. – Kováts József: Éneis. 1: 88) J: 1. 1799 ’nagyobb állatok leütésére,
levágására és feldarabolására alkalmazott, hosszú nyelű fejszeszerű szerszám; Fleischeraxt, Fleischbeil’
(↑); 2. 1848/ ’buzogány | hosszúnyelű csatabárd, dárdaheggyel, horoggal a foka helyén; Streitkolben | Art
Hellebarde’ (NSz. – Petőfi: ÖM. 3: 307) Sz: ~z 1855 taglózni sz. ’ritmikusan tagol, erőszakosan formál
〈nyelvet〉; rhythmisch, gewaltsam gliedern 〈Sprache〉’ (NSz. – Laczikonyha 196); 1870 ’taglóval leüt; mit
der Fleischeraxt niederschlagen’ (NSz. – Lőrinczi Zs.: Shaks. VI. Henrik 2: 91).
Származékszó szófajváltásának eredménye. ⊗ Főnevesült folyamatos melléknévi igenév-ó képzővel a
’megcsonkít, szétdarabol, feldarabol, illetve csap, ver, üt’ jelentésű tagoltag szóból.
TESz.

tahó A: 1844 tah-ó (NSz. – Somogyi A.: Szók 47); nyj. dahó (Nyr. 36: 382), tohó (OrmSz.) J: 1.
[jelzőként is] 1844 ’durva, műveletlen, buta ember; grober, ungebildeter, dummer Mensch’ (↑); 2. 1875
’nagyon gazdag, a cselédjeit hajszoló ember; sehr reicher Mensch, der seine Knechte immer antreibt’
(Nyr. 4: 378); 3. 1881 ’bácskai palóc; Palocze aus der Batschka’ (MTsz.).
Ismeretlen eredetű. ⊗ Esetleg a N. tafó, tajóka ’buta, ostoba, bamba, esetlen, bárgyú’ szóval függhet
össze; ezek a szavak is ismeretlen eredetűek. Manapság csak a bizonyosan elsődleges 1. jelentésében
használatos.
KSzlJsz. 957; TESz.

táj A: 1435 Baczkafayarthaya hn. (OklSz.); 1476 k. vartaÿath r. (SzabV. 10. sor); 1749 tállyban r.
(Királyi beszélgetéseknek...!!!: NySz.) J: 1. [személyraggal] 1435 ’valaminek a közelében, környékén
levő hely, terület; Umgebung’ # (↑); 2. 1519 ’viszonylag egységes jellegű terület, területi egység; Gegend,
Landschaft, Region’ # (JordK. 304); 3. [testrésznév birtokos jelzővel] 1668 ’valamely testrész környéke;
Körpergegend’ # (Matkó István: NySz.); 4. [jelzői szerepben, összetételi előtagként] 1808 ’táji jellegű,
nyelvjárási; Dialekt-, Mundart-’ # (SI.) Sz: ~ék 1677 tájéka (MonÍrók. 18: 64) | ~ékoztat 1858
tájékoztatván sz. (NSz. – Jósika M.: Uderszki 2: 38), l. még tájékoz 'zurechtweisen' (1796)!!! | ~ékozott
1864 tájékozottságot sz. (NSz. – Hunfalvy: Vogul föld 44) | ~ékozatlan 1869/ tájékozatlan (Szily: Adal.
3) | ~ékozódik 1800 tájékozódás sz. (NSz. – Asbóth J.: Uj Magyarország 84) R: ~att 1476 k. ’[?]; um 〈als
Ortsbestimmung〉’ (↑) | ~án 1510 taÿan ’[?]; um, gegen 〈als Zeitbestimmung〉’ (Arch. 19.) [csak EWUng.]
| ~ban 1562 tájban [?U] ’ua.’ (NySz.) [csak EWUng.] | ~t 1844 tájt ’ua.’ (NSz.) [csak EWUng.].
Alapnyelvi örökség, a megfelelői azonban vitatottak. ⊗ 1. Az ugor korból: osztj. (V.) tăγi̮ , (DN.) tăχə:
’hely’ [ugor *taγɜ vagy *takɜ: ’ua.’].. A táj alakhoz a magyarban vö.: fej² , száj stb. – 2. Örökség a
finnugor korból: lp. (L.) tăi'va ’darab, szelet, rész; környék, vidék; rövidebb időtartam’, (Wfs.) ᴅa͔ ’iwe̮
’környék, vidék’ [fgr. *tajβe ’ua.’].. A magyarázat nehézsége, hogy megfelelés csak egy távoli rokon
nyelvben található. A szó belseji *jβ; m . j változáshoz vö.: hajó. – A tájék származékszó bizonyosan a
környék, mellék, vidék alaktani és jelentéstani hatására keletkezett.
UAJb. 26: 147; NyK. 73: 416; TESz.; MSzFE.

tajdok × A: 1767 Tajdok (PPB.); 1816 Tabajdok (Gyarmathi: Voc. 100 [ɔ: 108]); 1863 Abajdok, Tajak,
tajk (Kriza: Vadr. 491, 519); 1875 abajdog-kunyhó (NSz. – Belényesi G.: Bret. Kal. 33); nyj. tajdag
(ÚMTsz.), tajdó, tajdók (Nyr. 41: 81) J: 1. 1767 ’mocskos, undok | hitvány; schmutzig, scheußlich |
wertlos’ (↑); 2. 1838 ’esetlen, otromba | ügytlen, gyámoltalan; plump, ungeschlacht | ungeschickt, hilflos’
(Tsz.); 3. 1913 ’boldogtalan; unglücklich’ (ÚMTsz. abajdok).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A kétszótagú szó eleji t-s változatok látszanak elsődlegesnek; a háromszótagos és
a szó eleji a-s változatok valószínűleg az abajdoc hatására keletkezhettek. A 2., 3. jelentés: metonímia az
1. jelentés alapján. – Székely nyelvjárási szó.
TESz.

tájfun A: 1872 tejfun (NSz. – Hevesi L.: Jelky 171); 1884 Taifun (MagyLex. 15: 268); 1904 tájfun
(RIdSz.) [csak EWUng.] J: ’Kelet-Ázsiában pusztító trópusi forgószél; Taifun’.
Angol jövevényszó, esetleg német közvetítéssel is. ⊗ Ang. typhoon: ’forgószél, főként Délkelet-Ázsia
partjainál’.; – lásd még: ném. Taifun, Teifun ’ua.’. Forrása: valószínűleg a kínai N. tai fung ’ua.’, tkp.
’nagy szél’. Megfelelői: ; le. taifun; or. тайфун; stb.: tájfun.
TESz.

tajga A: 1930 taigákkal (ChEmb. 16) [csak EWUng.]; 1939 tajga (Nyr. 77: 455) J: ’tűlevelű őserdő
Európa és Ázsia északi részén; Taiga’.
 Orosz jövevényszó. ⊗ Or. тайга: ’tajga’ [török eredetű; vö.: tel. tajγa; sór tajγa; stb.: gyéren benőtt
sziklás hegység].. Megfelelői: ném. Taiga;; ang. taiga;; fr. taı̈ ga; stb.: tajga. – 1945 után terjedt el, főként
az orosz irodalom fordításával.
TESz.

tajték A: 1395 k. thay̋ tek (BesztSzj. 284.); 1541 taytikat (Sylvester: ÚT. 2: 135); 1807 Talyték
(Márton); nyj. tojták (MTsz.) J: 1. 1395 k. ’hab; Schaum’ (↑); 2. 1416 u./² ’habzó nyál; Geifer’ (MünchK.
131); 3. [tengeri ~] 1512 k. ’szivacs; Schwamm’ (WerszprK. 109); 4. 1577 ’tajtékkő; Meerschaum’
(KolGl.: NyF. 45: 51); 5. [salétrom~] 1585 ’sziksó; Soda’ (Cal. 80); 6. [arany~, ezüst~] 1585 ’vékony
(fém)lap; Gold-, Silberschaum’ (Cal. 49 [ɔ: 94]) Sz: ~zik 1416 u./² taitekoʒuā sz. (MünchK. 89).
Bizonytalan eredetű, esetleg származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő ismeretlen eredetű. A szóvég -ék
névszóképzőnek tűnikhajlék, nyomorék stb. A 2., 3., 5. jelentés: metafora az 1. jelentés alapján. A 4.
jelentés a tajtékkő ’EZ NEM KELL’ (1533) összetétel alapján keletkezett. A 6. jelentéshez vö.: ném.
Gold- vagy Silberschaum ’nagyon vékony, hamis aranyfüst, illetve ezüstfüst réz-cink ötvözetből’. – A N.
tajt ’hab, tajték, habanyag’ (1816), ’tajték, hab, nyál’ (1842), ’tajtékpipa’ (1856/) a nyelvújítás korában
keletkezett elvonással a tajtékból.
TESz.

ták ∆ A: 1767 Ták (PPB.) J: fn 1767 ’foltoz, toldoz-foldoz; Flicken am Schuhwerk’ (↑) | mn 1861
’hitvány, haszontalan; wertlos, zerfetzt’ (↑) || tákol A: 1784 tákolni sz. (SzD. 83); 1842 tajkolt sz. (NSz. –
Bodor L.: Pog. hitr. 16) J: 1. 1784 ’foltoz, toldoz-foldoz; flicken’ (↑); 2. [ma főként össze~] 1838
’(össze)eszkábál; zusammenbasteln’ (Tsz.).
A szócsalád alapja a ták: szerb-horvát vagy szlovén jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. R. tȁk; szln. tȃk:
’cipősarok’ [< ol. tacco, (v.-ven., giul., fri.) tac ’ua.’].. Megfelelői: ; blg. ток; fr. (kfr.) tacon: ’ua.’. – A
magyar főnévi jelentés metonimikus jelentésváltozással keletkezett. – A tákol a tákból igeképzővel
alkotott származékszó. Ma a 2. jelentésében használatos.
TESz. tákol a. is; Nyr. 102: 230

takács ∆ A: 1266 Takach szn. (Sztp. 1: 460) [csak EWUng.]; 1405 k. tacach (SchlSzj. 2098.) J:
’szövéssel foglalkozó iparos, szövőmunkás; Weber’.
Szláv jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. tkač, (Ča.) takač, N. tìkāč; ; szlk. tkáč; or. ткач; stb.: takács, szövő [<
szláv *tъka- ’sző’].. – Ma mindenekelőtt családnévként ismert.
KSzlJsz. 516; TESz.

takar A: 1211 Thocorou sz. szn. (OklSz.); A13. Jh/ tacaruta (KTSz.) J: 1. 1211 ? ’〈termést〉 betakarít |
arat; einbringen, ernten | zusammentragen, anhäufen’ (↑), 1495 e. ’ua.’ (GuaryK. 116); 2. A13. Jh/
’valamibe göngyöl, valamivel körülvesz | fed, borít; (ein)hüllen | (zu)decken’ # (↑); 3. 1535 k. ? ’[gondoz,
ellát]; verpflegen’ (Lánd 8) [csak EWUng.], 1560 k. ’ua.’ (RMKT. 4: 28); 4. 1549/ ’[temet, eltemet];
beisetzen, begraben’ (TCr. d1b) [csak EWUng.]; 5. [ki~] 1559 ’[?]; auseinandertragen, verschwenden’
(SzChr. 163b) [csak EWUng.] Sz: ~ó 1211 szn. (↑); 1458 haythakarow ’[?]; Decke’ (OklSz.) | ~gat 1506
takarghatham (WinklK. 89) | ~ás 1511/ takarásnak ’[?]; Sammlung, Einbringung’ (TörtTár. 1903: 416) |
~mány 1560 k. ? Takar[many] (GyöngySzt. 940.); 1561 takarmani (MNy. 68: 92) | ~ózik 1590 foͤ
takarozot sz. (SzikszF. 91).
Bizonytalan eredetű, esetleg származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő ismeretlen eredetű. A szóvég
gyakorító képzőnek tűnik. Lehetséges, hogy a palatoveláris párhuzamosság alapján a teker szóval függ
össze. Ebben az esetben a takar lehetett az elsődleges szó. A 2. jelentés volt bizonyosan az eredeti; az 1.
jelentés a ’beburkol, betakar, becsomagol’ jelentésből jött létre mezőgazdasági szakszóként, és a termés
betakarításának módját jelölte. A továbbiak főként a 2. jelentés alapján jöttek létre. – Ide tartozik: takart
’töltött káposzta’ (1795–9 (Ethn. 75: 591); önállósulás lehet a takart káposzta ’ua.’, tkp. ’betakart
káposzta’ (1794) szószerkezet jelzőjéből. – Az ótörökből való származtatása téves.
MNy. 6: 152, 307; TESz. takart a. is; NytÉrt. 89: 233; ÁrpSzöv. 136; FiktI. 159

takarékos A: 1527 tokarekoʃon (ÉrdyK. 642); 1630 takarikosságoddal sz. (Molnár Albert: NySz.);
1807 Takarékas (Márton) J: 1. 1527 ’a tékozlást, pazarlást kerülő; sparsam’ # (↑); 2. 1728 ’csinos,
takaros; sauber, nett’ (Mikes: TLev. 116); 3. 1794 ’egyszerű, szerény; einfach, bescheiden’ (NSz. – Bölöni
S.: Mária 15) Sz: ~kodik 1822 Takarékoskodni sz. (Wagner: Phras. Parco) | | takarék A: 1808 Takarék
(SI.) J: 1. 1808 ’begyűjtött és eltett termény, termék | megtakarított javak; eingebrachte und gespeicherte
Ernte | Ersparnisse’ (↑); 2. 1833 ’a takarékossággal megtakarítással kapcsolatos; zur Ersparung gehörig,
Spar-’ # (NSz. – Helmeczy: Jelenkor 2/2: 497); 3. 1839 ’takarékosság; Sparsamkeit’ (NSz. – Szontagh:
Magy. Philos. 295); 4. 1880 ’takarékpénztár; Sparkasse’ # (NSz. – Abonyi Lajos: Szegedi Árvízkönyv
12); 5. 1960 ’takarékláng; Sparflamme’ # (NSz. ápr. 16.: 9).
Származékszó. ⊗ A takar ’benyújt, beterjeszt, összehord, összegyűjt’szóból. A takarékosból keletkezett
-ékos képzőbokorral, amelynek keletkezésmódja bizonytalan, hasonló képzőbokorhoz azonban vö.: R.
takaré-konyság ’mértékletesség, mértéktartás, takarékosság’ (1591). A takarékos 2. jelentésére a takarít is
hatással lehetett. – A takarék a nyelvújítás korában keletkezett -ék képzővel. A 4., 5. jelentéshez lásd még:
takarékpénztár ’EZ NEM KELL’ összetételt (1833), illetve a takarék gázláng ’takarékláng’ (1959)
szószerkezetet. – Ugyanebből az alapszóból -ék képzővel: R. takarék ’tartó, tok, takaró, terítő’ (1604); ez
azonban az alapszó ’beburkol, betakar, befed’ jelentése alapján jött létre, és független a későbbi szavaktól.
– A takarékosnak a takarék ’megtakarítás’ szóból való magyarázata szótörténeti okok miatt nem
valószínű.
TESz.

takarít A: 1513 takaretanǵa (NagyszK. 226); 1519 takaroy̋ ttanak (JordK. 446); 1535 k. Megh
Thakarytottak (Lánd 47) [csak EWUng.] J: 1. 1513 ’valahova rejt, dug; verbergen, -stecken’ (↑); 2. 1519
’fed, takar; ver-, zudecken’ (↑); 3. 1527 ’összehajtogat; zusammenfalten’ (ÉrdyK. 379); 4. 1535 k. ’[?];
(ver)sorgen’ (↑) [csak EWUng.]; 5. 1549/ ’[temet, eltemet]; begraben, beisetzen’ (TCr. d1b) [csak
EWUng.]; 6. 1552/ ? ’[〈termést〉 összegyűjt és behord]; einbringen’ (TCr. I2b), 1555 ’ua.’ (MNy. 84: 253)
[csak EWUng.]; 7. 1640 ’lenyom; niederdrücken, nicht aufstehen lassen’ (MonOkm. 24: 75); 8. [főként
meg~] 1777 ’takarékossággal szerez, megtakarít; (er)sparen’ # (NSz. – Ésopus' Meséi 1: 49); 9. 1777
’tisztává tesz, rendet teremt; putzen, aufräumen, säubern’ # (Jeles gondolatok).
Származékszó. ⊗ A takar ’fed, takar; benyújt, beterjeszt’; stb.-ít műveltető-mozzanatos képzős alakja.
A 7. jelentés a 2. alapján jött létre; a 9. jelentés keletkezése vagy a betakarított gyümölcsök tárolásával
vagy a kalászszedéssel függ össze.
TESz.

takarodik A [3]: 1456 k. takarodo sz. (SermDom. 2: 764); 1508 takarodic ▼ (NádK. 65); 1566 El
takaroszom (NySz.) [csak EWUng.] J: 1. 1456 k. ’(csoportosan) megy, vonul | kotródik; sich (in
Gruppen) irgendwohin drängen | sich begeben | sich (fort)packen’ # (↑); 2. 1583 u. ’terményt betakarít;
Feldfrüchte einbringen’ (Nyr. 14: 357) Sz: ~ó 1456 k. igenév (↑); 1565 takarodôkor ’[?]; Zapfenstreich’
(Melius Péter: NySz.).
Származékszó. ⊗ A takar ’benyújt, beterjeszt; összehord, összegyűjt’ szóból -odik visszaható képzővel.
A 2. jelentéshez lásd még a takarít ’bevisz, betakarít’ jelentését.
TESz.

takaros A: 1577 takarosan (Telegdi Miklós: NySz.) J: 1. 1577 ’takarékos; sparsam’ (↑); 2. 1708
’fösvény; geizig’ (PP. Ăvārus); 3. 1712 k. ? ’csinos; nett, sauber, hübsch’ (OklSz.), 1770/ ’ua.’ (NSz. –
Bokréta 47).
Származékszó. ⊗ A takar ’benyújt, beterjeszt; összehord, összegyűjt, felhalmoz’-s deverbális
névszóképzős alakja. A 3. jelentés eredetileg a termésekből rakott rendezett állapotú boglyára utal.
MNy. 60: 208; TESz.

takony A [4]: 1405 k. tacon (SchlSzj. 357.); 1405 k. tacnos sz. (SchlSzj. 358.); 1506 taknÿaval
(WinklK. 98); 1538 takonÿ (PestiN. E4) J: ’váladék | orrváladék; Segregat | Rotz’ # Sz: taknyos 1405 k.
mn (↑); 1763 ’[?]; Rotzbengel’ (NSz. – Thomas J.: Nyelvm. 2: 222).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A taknyos származékszó főnévi jelentéséhez vö.: ném. rotzig ’taknyos;
takonykór’; Rotzbengel, Rotzkerl ’piszkos vagy pimasz, éretlen fiú’;fr. morveux ’taknyos, illetlen taknyos
(kölyök), takonypóc.’
TESz.

takonypóc × A: 1809 Takony-pótz (NSz. – Simai Kr.: VSzót. 1: 227); 1839 takony-pőc (MTsz.) J:
’taknyos kölyök; Rotzbube’.
Összetett szó. ⊗ A takony + N. pócpolc ’EZ NEM KELLjelöletlen birtokos jelzős alárendelő
összetétele. Az összetétel eredeti jelentése takony-tartó’ lehetett; vö.: takonytok ’kotnyeles (gyermek), tkp.
takony-tartály’ (19. sz. vége).
MNy. 40: 12; TESz.

taksa A: 1559 taxa (RMNy. 3: 29); 1643 taksától (Com: Jan. 123) J: ’megszabott pénzösszeg, illeték;
festgesetzte Geldsumme, Gebühr’ | | taksál A: 1599 taxaltattnak megh sz. (RMNy. 2/2: 270) [csak
EWUng.]; 1707 taxállyák [l-j] (Pusztai) [csak EWUng.]; 1790 taksálván sz. (NSz. – Rácz S.: Beszéd 50);
1791 takszálták (NSz. – Szeitz L.. Válasz 94) J: 1. 1599 ’értékel, megbecsül valamit; taxieren’ (↑) [csak
EWUng.]; 2. 1720 ’illet | sértő szavakkal illet: becsmérel; berühren | beleidigen’ (MNy. 66: 101); 3. [vkit
~] 1783 ’[?]; jmdn eine Gebühr od Taxe entrichten lassen | erpressen’ (MNy. 66: 101).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (k.) taxa: ’meghatározott ár, becsült érték’., (h.) ’díj, illeték, tarifa, adó’ | lat.
taxare ’(erőteljesen) megtapogat, megfog; (tapogatással) értékel’ [< lat. tangere ’megérint, hozzáér;
felbecsül, felmér’].. Megfelelői: ; ném. Taxe, taxieren; ; fr. taxe, taxer; stb.: tarifa, díj, ’felbecsül, értékel,
taksál’. – A ksz-es, illetve ks-es alakhoz vö.: iksz, voks stb.
TESz.

taktika A: 1788 tactikához (NSz. – Decsy: Osmanografia 2: 281); 1790 Taktikát (NSz. – Gvadányi:
NFejérvár 11); 1800 Taktik (NSz.) [csak EWUng.] J: ’harcmód, taktikázás; Taktik’ Sz: ~´zik 1793 (NSz.
– M. Kurir 3: 388) || taktikus A: 1796 tacti[c]ust (NSz. – M. Kurir 1: 270); 1844/ taktikusok (NSz. – Gaal
J.: Alf. képek 257) J: fn 1796 ’taktikázó személy; Taktiker’ (↑) | mn 1805/ ’taktikai; taktisch’ (NSz. –
Kazinczy: Lev. 3: 347).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (ú.) tactica: ’taktika’., (h.) tactica, tactice ’a sikeres hadakozás mestersége’
[< gör. τακτκή ’a hadrendbe állítás mestersége’, τακτκά ’ua.’].| lat. (ú., h.) tacticus ’taktikai, taktikus’ gör.
τακτκός: ’egy hadsereg felállításával kapcsolatos’. < ; gör. (ión) τάσσω, (att.) τάττω ’elrendez, felállít’.
Megfelelői: ; ném. Taktik, Taktiker, taktisch; ; f r. tactique; stb.: taktika, ’taktikus (ember), taktikai,
taktikus’. – A taktik változat német hatásra utal. A taktikus szóvégi s-éhez vö.: ámbitus stb.
TESz.

taktus A: 1787 Taktus (NSz. – Bartzafalvi Szabó: Szigvárt I. Szj.); 1788 Táktust (NSz. – Horváth Á.:
Hol-mi 1: 133); 1815 taktot (NSz.) J: 1. 1787 ’ütem; Takt, Zeitmaß’ # (↑); 2. 1788 ’érintés | érintkezés;
Berührung, Kontakt’ (↑).
Latin jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Lat. tactus: ’érintés, érintkezés’., (h.) tactus in musica
’időmérték, ritmus a zenében’, tactum dare ’megadja a ritmust’; – lásd még: ném. Takt ’ritmikus
mértékegység; szabályos csapás’. A latinban a tangere ’megérint, hozzáér, megtámad’. A zenében azzal az
elgondolással vezették be, hogy a ritmusos egységeket ütéssel jelölték (vö.: műteni. Megfelelői: ang.
tact;; cseh takt; stb.: ritmus, ütem. – A szóvégi s-hez vö.: ámbitus stb. A R. takt változat német hatásra
utal.
TESz.

tál A: 1171 ? talud sz. hn. (ÓMOlv. 47); 1372 u./ talat (JókK. 84); 1594 on tall (MNy. 61: 245) J: 1.
1372 u./ ’lapos edény ételnemű felszolgálására, tartására, készítésére; Schüssel’ # (↑); 2. 1544 ’étkezési
fogás; Gericht, Gang’ (OklSz.) Sz: ~nok 1181/ ? Talnok hn. (Sztp. KritJ. 1: 44); 1585 Taluokok [ɔ:
Talnokok] ’[?]; Truchseß’ (Cal. 1011.) | ~as 1402 Thalas szn. (OklSz.); 1590 Thalas ’edényszekrény;
Geschirrschrank’ (OklSz.); 1897 ’fazekasmester; Töpfermeister’ (MTsz.).
Örökség az ugor korból. ⊗ Vog. (AL., P.) tūl: ’négyszögletű vályúszerű fatál’ [ugor *talɜ ’teknő, tál’; ?
< ősiráni; vö.: ; újperzsa tāl ’teknő, tál, tányér; ércből, aranyból vagy ezüstből készült ütőshangszer’].. A
szó a magyarban fa- vagy cserépedényt is jelöl, amit egykor főző- vagy tálalóedényként is használtak.
Nagy fatálként korábban étkezőasztal szerepét is betöltötte; vö. az olyan régi kifejezésekkel, mint az
asztalt vet ’asztalt terít, tkp. EZ NEM KELL’, felszedi az asztalt ’leszedi az asztalt, tkp. EZ NEM KELL’.
A tálnok származékhoz vö.: fegyvernök esetleg pohárnok stb.
ÁKE.; MSFOu. 151: 324; MSzFE.; TESz.

talaj A: 1787 talaly (NyÚSz.); 1787 talályról (NSz. – Gelei J.: Robinzon 359); 1795 k. Talally (NSz. –
Takáts R.: Told. M. v.); 1818 talajja (NSz. – Batthyáni V.: Út. 11); 1835 talaj (Tzs. Boden) J: 1. 1787
’padló; (Fuß)boden’ (↑); 2. 1803 ’a termelés szempontjából tekintett föld; Boden, Erdreich’ # (Márton
Grund).
 Tudatos szóalkotással keletkezett szóösszevonás. ⊗ A talp ’EZ NEM KELL’ + aljal szavakból az
előtag megrövidülésévelcsőr, talap stb. – Nyelvújítási szóalkotás.
TESz.

talál A: 1490 k. talaltam (NagyvGl. 272.); 1597 tanalta (RMNy. 2/2: 15) [csak EWUng.] J: 1. 1490 k.
’rábukkan (valakire) | találkozik valakivel; vorfinden | begegnen’ # (↑); 2. 1521 ’hozzájut valamihez |
elnyer, megszerez; dazukommen | gewinnen’ (RMNy. 2/2: 11); 3. 1525/ ’megesik, hogy ..., történetesen,
esetleg tesz valamit; es könnte sich ergeben, daß ...’ # (TörtTár. 1908.: 81); 4. 1525/ ’ítél, vél; erachten’
(TörtTár. 1908.: 81); 5. 1525/ ’valakit valamilyen állapotban, helyzetben levőnek tapasztal; antreffen’ #
(TörtTár. 1908.: 83); 6. 1527 ’eltalál, célba juttat; treffen’ (ÉrdyK. 545); 7. [ma ki~] 1552 ’kieszel;
erfinden’ (Heltai: Dial. A2b); 8. 1583 ’[lel, észrevesz, meglát valamit]; finden’ # (NytÉrt. 40: 217) [csak
EWUng.]; 9. [meg ~] 16. sz. ’kéréssel felkeres; ersuchen’ (Nyelveml. 257); 10. 1780 ’eljut valahova;
gelangen’ (NSz. – M. Hírmondó 58); 11. 1838 ’egyezik, megfelel | illik valamihez; stimmen | passen’
(Tsz.) Sz: ~kozik 1536 talalkoʒek ’[?]; sich befinden’ (Pesti: Fab. 27b); 1633/ ’[?]; (einander) begegnen’
(NSz.) | ~mány 1569 talalmaniokra (DPréd. C2a) [csak EWUng.] | ~ós 1784 találós ’találékony; findig’
(NSz. – M. Hírmondó 258); 1792 találós-meʃe ’fejtörő; in der Art eines Rätsels’ (SzD.) | ~ékony 1813
találékony (NSz. – Ajtay Sám.: Erk. Tört. 80) | ~ka 1847 talákára (NSz. – Szépirod. Szemle 2: 301) | ~at
1862–86 találat (NSz. – Erdélyi: Pályák 453) R: ~omra 1792 találomra (NSz. – Őri Fülep G.: Nemz.
büszk. 121).
Örökség, uráli kori tő magyar képzéssel. ⊗ A tőhöz vö.: cser. (KH., U., B.) tola- ’jön’; finn tule-
’ua.lesz’; ? ;lp. (K.) tollı̊ - ’jön’; – szam. jur. to- ’ua.’; szam. szelk. tü-, tǖ- ’ua., megy’; stb. uráli *tule-
’jön’.. A ’jön > talál’ jelentésváltozáshoz vö.: ; lat. venire ’jön’: invenire ’talál’; ; ném. (ófn.) funden ’siet,
igyekszik’ [ném. finden ’ua.’; stb. A végződése: -l gyakorító képző. Egyes változatok szó belseji l > n
hangváltozásához esetleg vö.: dalol; vö. →dal. A 2–11. jelentések az ősi 1. jelentésből alakultak ki.].
TESz.; MSzFE.

talántán A: 1372 u./ netalamtal (JókK. 63); 1416 u./² talantal (MünchK. 34); 1493 k. thalanthan
(FestK. 74); 1512 k. netalantam (WeszprK. 143); 1520 k. ne talandan (BodK. 13); 1529 e. Ne talamtan
(VirgK. 59); 1548 netalamtam (SzZsolt. 10b) [csak EWUng.]; 1551 ne tolantan (LevT. 1: 86); 1563
talántán (LevT. 2: 61) J: ’talán; vielleicht, möglicherweise’ | | talán A: 1474 talam (BirkK. 3); 1542
netallam (LevT. 1: 15); 1549/ talám (HÉn. h3b); 1555 nettallan (RMNy. 2/2: 111); 1558 kéntalán
(NádLev. 30); 1584 talánd (LevT. 2: 74); 1689 Tolán (Landovics István: NySz.); 1788 taláng (MNy. 66:
101); 1800 talány (ifj. Cserei F.: Fek. emb.); nyj. tȧlȧ (MTsz.), talá̭ nt, tëlán (ÚMTsz.) J: ’[?]; vielleicht,
möglicherweise’ # || tán A: 1602 tan (TörtTár. 1862.: 162) J: ’[?]; vielleicht, möglicherweise’.
A szócsalád alapja a talán: egy személyragozott ige szófajváltása. ⊗ A találom ’vélem, tartom’a talál
kijelentő módú egyes szám 1. személyű alakjából. A szóvégi m > n változáshoz vö.: hiszen. A szóvégi d,
illetve g néhány változatban nyomatékosító szerepű szervetlen toldalékhang; lásd még: ittenditt,
osztángazután stb. A tán szóösszevonás a talánbólbár². Sokkal korábbi lehet, mint az első adata. – A
talántán a talán + tán tautologikus összetétele.
TESz. talán a. is

talány A: 1816 talány (NyÚSz.) J: ’rejtvény | titok; Rätsel | Geheimnis’ Sz: ~os 1832 talányos (NSz. –
Uránia 5: 198).
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ A szótő a talál tövével azonos. A szó végződése:
deverbális névszóképzőként értelmezett -ány; vö.: sétánysétál. – Nyelvújítási szó. – Elvonásként való
magyarázata a talánoz ’»talánnal« válaszol’ (1784) szóból alig valószínű.
TESz.

talap ∆ A: 1836 Talap (Fogarasi) J: 1. 1836 ’talapzat; Fußgestell, Postament’ (↑); 2. 1837 ’alap;
Grundlage’ (NSz. – Figyelmező 1: 195); 3. 1839 ’talaj; Boden, Fußboden’ (NSz. – Athenaeum 1: 304); 4.
1891 ’talp; Sohle’ (NSz. – Hanvay Z.: Sportszil. 34) || talapzat A: 1839 talapzatán (NSz. – Árvízkönyv 2:
281) J: 1. 1839 ’szobortalp | oszloptalapzat; Postament | Sockel’ # (↑); 2. 1843 ’padlózat; Fußboden’
(NSz. – Vajda P.: Éj. 3: 113); 3. 1861 ’tutaj; Holzfloß’ (NSz. – Rosti P.: Uti eml. 147).
A szócsalád alapja a talap: tudatos szóalkotással keletkezett szóösszevonás. ⊗ A talp + alap szavakból
mindkét tag megrövidülésével. Hasonló keletkezésmódhoz vö.: csőr, indok stb. – A talapzat a talap
származékszava -zat névszóképzővel az alapzatalap analógiájára. – Nyelvújítási szóalkotás.
 TESz. talapzat a. is

talár A: 1798 Talarbann (NSz. – M. Merkurius 52); 1833 talárját (NSz. – Vajai L.: Blumauer–Aeneis
1: 82) J: ’hosszú, bő palást; Talár’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Talar ’egy fajta felső ruha, papok, bírók stb. hivatalos öltözete’ [< lat. (k.)
talare ’bokáig érő felső ruházat’, a ; lat. (tunica vestis) talaris ’ua.’].. Megfelelői: ; svéd talar;; cseh
talár; stb.: talár. – A R. taláris ’ua.’ (1794/) vagy külön átvétel a latinból (↑), vagy egy visszalatinosított
alak lehetett.
TESz.

tálca A: 1651 tácza (Radv: Csal. 2: 312); 1808 Táltza (SI. Tálka); nyj. tárcát (ÚMTsz.) J: 1. 1651
’csésze; Tasse’ (↑); 2. 1720 ’nagy, lapos tál | mosdótál; (Wasch)becken’ (NSz. – Koháry I.: Munkács 1:
17); 3. 1790 ’főleg ételek, italok felszolgálására használt, keskeny peremű, lapos tárgy; Tablett’ # (NSz. –
Barits A.: Kir. Kor. 50).
Olasz (é.) jövevényszó. ⊗ Ol. (vel.) tazza: ’ivópohár’., (fri.) tā́ za, táṣa ’ua.’, (bol.) tazza, tā́ ṣ a ’csésze;
egy fajta tányér, serpenyő’, – ol. tazza: ’tál, csésze, edény, tálka, pohár; a szökőkút medencéje’ [< arab
ṭāssa ’csésze, edény’].. Megfelelői: ném. Tasse, (baj.-osztr.) tatze ’tálka, csésze’fr. tasse ’ua.’;or. таз
’mosdókagyló, mosdó, teknő, tál’. – A szó belseji l másodlagos, a tál hatására keletkezett. – Egy
megfelelő szó, ami a magyarban az effajta edény meglétére utal, a hazai latinban már a korábbi időkben
adatolt volt; vö.: ; lat. (h.) tacie többes szám ’csésze’; lásd még: ; lat. (k.) tacea, tacia ’ua.’. – A R. tácé
’alátét’ (1810), tacé ’tálka, csésze’ (1833) esetleg külön átvétel a bajor-osztrákból. – Nem tartozik ide:
tálcsa ’tálacska’ (1527), a tál szóból keletkezett kicsinyítő képzővel.
NytÉrt. 50: 112; TESz.

talentum A: 1541 talent, Talentum (SÚTest. 2: 170b) [csak EWUng.]; 1568 tatentommal (Melius Péter:
NySz.); 1604 Telentom (MA. Taléntum); 1700 túlentommal (NSz.) [csak EWUng.]; 1723 tálentumokkal
(Csúzy 70) [csak EWUng.]; nyj. tálëntom (ÚMTsz.) J: 1. 1541 ’[ókori súly- és pénzegység]; antike
Gewichtsund Münzeinheit’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1651 ’(veleszületett) tehetség; angeborene Begabung’
(Zrínyi 1: 153); 3. 1783 ’[tehetséges ember]; talentvoller Mensch’ (NSz.) [csak EWUng.].
Latin jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Lat. talentum: ’(görög) súlymérték; különböző
pénzösszegek neve’., (e., h.) ’szellemi képesség’; – lásd még: ném. Talent ’ókori súly- és pénzegység;
veleszületett tehetség; tehetséges ember’. A latinban a ;gör. τάλαντον ’mérleg, mérlegserpenyő; egy
meghatározott súly; ennek megfelelő pénzösszeg’szóból származik. Megfelelői: fr. talent;; ol. talento;
stb.: tehetség, adottság. – A Bibliából vált elterjedtté. A 2. jelentés egy Máté evangéliumában (25: 14–30)
lévő példázat alapján keletkezett.
TESz.

talián ∆ A: 1370 ? Talyanfalwa hn. (Csánki 2: 108); 1553/ Talyanoknac (MNy. 66: 343); 1585 talián
(Cal. 267); 1784 tallán (SzD. 89); 1803/ Tálián (NSz. – Nagy S.: Más. szatira 4); 1890 taliánus (NSz. –
Hatvágások 48); 1894/ talliánt (NSz. – herczeg F.: Mesék 54); 1899 taliány (NSz.) [csak EWUng.]; nyj.
italián, talëjány, tarján!!! (ÚMTsz.) J: fn 1370 ? ’olasz; taliener(in)’ (↑), 1553/ ’ua.’ (↑) | mn 1585 ’olasz;
italienisch’ (↑).
Olasz (é.) jövevényszó. ⊗ Ol. (vel., v.-ven.) taliàn, (tr.) talián, – ; ol. italiano: ’olasz’, Ilaliano ’olasz
〈fn〉’ [< ol. Italia hn.].. Megfelelői: ; szb.-hv. Talijan;; albán tal'an: ’olasz 〈fn〉’. – A taliánus változat
végződése latinosítás eredménye; vö.: dánusdán, gótusgót stb.
TESz.

talicska A: 1538 Talyczka (OklSz.); 1556 tarycka (OklSz.); 1707 Talyicska (MNy. 8: 129); 1834
tolicskát (NSz. – Vajda P.: Legszebb 94); 1838 Tacska (Tsz.); nyj. tajicska, taliccsa (MTsz.), tëlëcskāt
(ÚMTsz.) J: 1. 1538 ’taliga; Schubkarren’ # (↑); 2. 1604 ’öszvér; Maulesel’ (MA.) Sz: ~´zik 1773
talicskázott volna (MNy. 66: 101).
Vitatott eredetű. ⊗ 1. Orosz vagy ukrán jövevényszó: or. тележка; ukr. телiжка: : ’szekér, taliga,
kordé’ [< or. телега, illetve ; ukr. телiга: ’fogat, szekér, jármű’].. A szó belseji csk esetleg egy keleti
szláv nyelvjárási kiejtésre megy vissza, vagy a magyarban keletkezett affrikálódással. – 2. Belső
keletkezésű, származékszó. A taliga szóból jött létre -csa kicsinyítő képzővel. A talicska alak e
magyarázat szerint az eredeti *taligcsa változatból keletkezett hangátvetéssel; vö.: szöcske, zacskó stb.
Egy ilyen folyamatra azonban semmilyen szótörténeti adat nincs. – A 2. jelentés: metaforikus. –
Valószínűleg a magyarból: szlk. talička ’talicska, taliga.’
MNy. 24: 272; KSzlJsz. 761; WeltSlav. 2: 65; TESz.

taliga A: 1395 k. thalíga (BesztSzj. 766.); 1630 taloga (HOklSzj. 141); 1669 talyigácskákhoz sz.
(Pósaházi János: NySz.); 1789 tallyigás sz. (NSz. – M. Kurir 1430); 1797 tajgákra (NSz. – M. Merkurius
1203); 1810 Tajigájával (Balassa: Eke 211); 1821 toliga (NSz. – P. Horváth Á.: M. ny. dialect. 64) J: 1.
1395 k. ’két-, ritkán négykerekű jármű, kordé; zwei-, selten vierrädriges Gefährt, Karren’ # (↑); 2. 1521
’eketaliga; Pflugkarren’ (MNy. 3: 323); 3. 1549–50 ’talicska, targonca; Schubkarren’ (MNy. 2: 112) Sz: ~
´s 1452 Thaligas szn. (OklSz.).
Vándorszó. ⊗ Rom. teleagă: ’kétkerekű szekér, taliga; szekér, fogat, teherautó; eketaliga’.; or. телега
’egy fajta szekér, taliga, kordé’;ukr. телiга ’ua.’;blg. талига ’ua.’;újgör. ταλίχα ’ua.’;oszm. talika ’ua.’;
stb. Forrása: bizonytalan, a szó úgy tűnik, Kelet-Európából terjedt el. – A magyarba valószínűleg
elsősorban az oroszból vagy az ukránból került át. A balkáni nyelvekbe a magyar közvetítésével is
kerülhetett.
KSzlJsz. 759; TESz.

talizmán A: 1790 Talismánok (NSz. – Kazinczy: Orpheus 1: 21); 1792 Taliszmánt (NSz. – Fülep G.:
Uzong 94); 1826–7/ talizmánjában (NSz. – Toldy Ferenc: Krit. berke 145) J: ’bűvös ereklye; Talisman’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Talisman;; ang. talisman;; fr. talisman;; sp. talisman; stb.: talizmán. Forrása:
; gör. (biz.) τέλεσµα: ’varázslat, megszentelt tárgy’., az újperzsa ṭilism ’ua.(vallásos) szertartás’ és az arab
ṭilasm ’ua.’közvetítésével; a szóvégi an keletkezése tisztázatlan. A nyugat-euópai nyelvekbe valószínűleg
a spanyol közvetítésével került. – A magyarba leginkább a németből került át. – Nem tartozik ide:
1651talisman ’egy fajta iszlám tudós’ (ÉlOsm. 116), bizonytalan, esetleg oszmán eredetű; vö.: ;oszm.
tališman ’ua.’; lásd még: ; újperzsa dānišmand ’bölcs.’
TESz.

talkedli A: 1857 talkedlit (NSz. – Lauka G.: Vidék 2: 165); 1876 dalkedli-sütőbe (Mártonffy: NémJsz.
32); 1908 Dalkelli (NSz.); nyj. derkëdli, tarkëdli, tolkëlli (ÚMTsz.), talkerli (Mártonffy: NémJsz. 23) J:
’fánkféle tészta; Art Pfannkuchen’.
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (au.) Dalken: ’egy fajta fánk’., (baj.-osztr.) dålk’n ’rosszul
elkészített sütemény’, dålkaʳl ’egy fajta tésztaféle’, (St.) talken ’zsírban kisütött tésztaféle’ [tisztázatlan
eredetű].. – A dli végződéshez vö.: hecsedli, hokedli stb. A szó ma leginkább a bizalmas
nyelvhasználatban él.
TESz.

tallér A: 1544 tallert (OklSz.); 1555 thaler (OklSz.); 1573 tallirral (RMNy. 3/2: 97); 1618 thalérban
(Molnár Albert: NySz.); 1630 Tallérinak (Molnár Albert: NySz.); 1632 Talljertis (MNy. 68: 479); 1644
tarért (M. T. Akadémia Évkönyvei!!!: NySz.); 1653 talyér (Magyary-Kossa: OrvEml. 3: 371) J: ’a 16–
19. sz.-ban használatos pénzfajta; Taler’.
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. Taler, (korai úfn.) taler:: ’egy fajta régi pénzérme’ [< ném.
Joachimstaler (Guldengroschen), egy pénzérme megnevezése, amelyet 1518-tól Csehorszában Szt.
Joachimsthalban (Jächymov) vertek].. Megfelelői: fr. thaler;; cseh tolar; stb.: tallér. – Az ér végződéshez
vö.: hóhér, kacér stb. A tallér ma történelmi szakszóként él.
TESz.

talmi A: 1875 talmi (NSz. – Endrődi S.: Fal. álm. 11); 1884 tálmi (NSz. – Brankovics Gy.: Élet. 41) J:
mn 1875 ’hamis, nem valódi; falsch, wertlos’ (↑) | fn 1882 ? ’aranyutánzat; Talmigold’ (NSz. – Tóth L.:
Méhek 106), 1898 ’ua.’ (NSz. – Jókai 95: 266).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Talmi: ’vékony aranybevonattal ellátott réz-cink ötvözetből készült
ékszer; nem valódi, értéktelen dolog’., talmin ’hamis, értéktelen’, (au.) talmi: ’ua.’ [< ném. Talmigold
’hamis arany’].. A német összetétel a fr. Tallois-demi-or ’Tallois-félarany’ alapján keletkezhetett; ez
állítólag az ötvözet feltalálójától, Talloisról kapta nevét. – A főnévi jelentés keletkezésében a talmiarany
’talmi arany’ (1878) szóból való önállósodás is szerepet játszhatott.
TESz.
 talmud A: 1559 Talmvdot (SzChr. 101a) [csak EWUng.]; 1746 Tálmud (Nyr. 92: 467) J: ’a zsidó
hagyományok, bibliamagyarázatok, hitviták stb. héber és arameus nyelvű összefoglalása; Talmud’.
Vándorszó. ⊗ Héber (kés.) talmūd: ’tan, tanítás’.; ném. Talmud ’ua.’;fr. Talmud ’ua.’;ol. talmud
’ua.’;sp. Talmud ’ua.’;or. талмуд ’ua.’;lat. (k., h.) Talmud ’a zsidó tanok, előírások, hagyományok
feljegyzése’; stb. A latinból terjedt el. Végső soron a héber lāmad ’tanít, oktat’ szóra megy vissza.
Hasonló szemlélethez vö.: katekizmus. – A magyarba főként a latinból került.
TESz.

talon A: 1854 Talon (Forst.) [csak EWUng.]; nyj. dalom (SzegSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1854
’[〈kártyajátékban〉 az osztás után fennmaradó kártyák összessége]; der nach dem Geben übrigbleibende
Kartenstoß’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1865 ’értékpapír szelvényíve; Erneuerungsschein bei Wertpapieren |
Gutschein’ (↑).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Talon: ’papírcsíkok ellenőrző szelvényként; értékpapírok szelvényíve; az
osztás után fennmaradó kártyák összessége’ [< fr. talon ’ua.sarok, maradék, fennmaradó kártya’, végső
soron a ; lat. talus ’boka; játékkocka’ szóra megy vissza].. Megfelelői: ang. talon;; ol. tallone N. talon;
stb.: értékpapírok szelvényíve; ’az osztás után fennmaradó kártyák összessége’
TESz.

talp A: 1211 Tolpa sz. szn. (PRT. 10: 508) [csak EWUng.]; 1329 Talpas sz. szn. (OklSz.); 1395 k. talp
(BesztSzj. 650.); 1585 Tap (Cal. 795); nyj. tóp (MTsz.) J: 1. 1211 ’[a lábfej alsó felülete]; Fußsohle’ # (↑)
[csak EWUng.]; 2. 1286/ ? ’[cipő alja]; Schuhsohle’ # (MNy. 83: 201) [csak EWUng.], 1395 k. ’ua.’ (↑);
3. 1395 k. ’keréktalp | fémlemez; Felge | Metallplatte’ (BesztSzj. 778.); 4. 1482 ’alapgerenda;
Grundbalken’ (OklSz.); 5. 1585 k. ’[valami alsó része, aljzat]; Untersatz’ # (Gl.) [csak EWUng.]; 6. 1705
’tutaj; Holzfloß’ (Bercs: Lev. 638); 7. 1798 ’síkidom alapvonala; Basis einer Flächengestalt’ (NSz. –
Dugonics: Tud. 3: 15); 8. 1872 ’küszöb; Schwelle’ (NépkGy. 1: 7) Sz: ~as 1286/ Tolpos szn. (MNy. 83:
201) [csak EWUng.]; 1533 talpas ’[?]; breitfüßig’ (Murm. 808.); 1669 ’gyalogos katona; Fußsoldat’
(Károlyi Gáspár: NySz.) | ~al 1416 u./¹ megtalpalta ’letipor, tönkretesz; niedertreten, zugrunde richten’
(BécsiK. 197); 1549 ’cipőt talppal ellát; besohlen’ (OklSz.); 1603 ’lépked; schreiten’ (Mihálykó János:
NySz.) | ~alatnyi 1561 Talpalatni ’[?]; fußbreit’ (Melius Péter: NySz.) R: ~ig 1544 talpig ’egészen; ganz,
völlig’ (RMKT. 2: 179).
Olasz (é.) jövevényszó. ⊗ Ol. (comel.) talpa: ’mancs’., tolpu ’talpgerenda, ászokgerenda’, (fri.) tálpa
’macska mancsa; pata’, talpe ’talp, alj, alapzat’, tǫ́lp ’kútostor’, (val.) talpa ’fatönk’, (vel.) tolpo
’ua.talpgerenda, ászokgerenda’ [tisztázatlan eredetű, valószínűleg korai latin időből].. Megfelelői: ném.
(R., N.) talpe;; fr. (R., N.) tarpe; stb.: láb, talp, mancs ’〈pejoratív is〉’. – A szóvégi a hangzóvesztéshez
vö.: beszéd, lapát stb. A magyarban a jelentésbővülés következtében emberi talpat is jelöl. A legtöbb
magyar jelentés metafora. A megszilárdult ragos alakult elődjéhez (↑) vö.: talpamiglan ’talpamig’ (1513
(NagyszK. 48). – Németből való származtatása időrenti okoból téves. – A magyarból: ; rom. talpă ’talp;
talpgerenda, ászokgerenda; felni, keréktalp; stb.’
MNy. 51: 100; TESz.; GPann. 2: 20; NMÉr.

táltos A: 1211 Tholtus szn. (PRT. 10: 512); 1416 u./¹ taltoʃoc (BécsiK. 122); 1439 ? That(o)s szn. (I.
OK. 12: 274); 1621 Tátos (MA.); 1794 Tátast (NSz. – Kazinczy: Vak Lantos 99) J: 1. 1211 ? ’csodálatos
képességekkel bíró, emberfölötti hatalmakkal érintkező személy, sámán, varázsló, jós; Schamane,
Zauberer’ (↑) [csak EWUng.], 1416 u./¹ ’ua.’ (↑); 2. [jelzőként] 1700 ’csodálatos erőkkel felruházott;
Zauber-’ (NSz. – D. Ember Pál: Sz. Siklus 169); 3. 1791 ’csodálatos képességekkel felruházott,
képzeletbeli ló | szép, erőteljes ló, paripa; Zauberpferd, -stier | Roß’ (NSz. – Görög – Kerekes: Hadi tört.
4: 640); 4. 1820/ ? ’garabonciás diák; fahrender Student, der Unwetter hervorrufen kann’ (NSz. –
Fazekas: ÖM. 2: 162), 1838 ’ua.’ (Tsz.) Sz: meg~odik 1955 megtáltosodik (NSz. – MN. jún. 1.: 6).
Örökség, ugor kori tő magyar képzéssel. ⊗ A tőhöz vö.: vog. (É.) tūltėn, tūltnė ? könnyű, egyszerű,
tūltχati ’birkózik, harcol’; osztj. (É.) tolt ’óriás’ (tkp. ’varázsló’), toltn, tolten ’varázserejű’, (Vj.) tolt ’láz’
[ugor *tultɜ ’varázslás, varázserő’].. A szó végződése: valószínűleg -s képző a foglalkozásnevek
képzőjének funkciójával; vö.: kerekeskerék, szekeresszekér; lásd még: orvos. A magyarban az eredeti
jelentés esetleg ’varázserejű, mágikus’volt; ilyen módön a szó főnevesülése már igen korán
bekövetkezett. Főnévként a sámán személyét jelölhette (vö.: 1. jelentés). A sámánok ismertetőjegye az
önkívületbe esés képességén kívül a különböző állatokkal való viaskodás és a ló, bika alakjába való
átváltozás képessége (vö.: 2. és 3. jelentés). – A tát szóból való magyarázata alig valószínű.
 NyK. 62: 328; TESz.; MSzFE.; MNy. 76: 133, 87: 346

tályog A: 1516–8 Tharghÿ (MNy. 13: 272); 1551 thaloba (LevT. 1: 86); 1577 k. Tarÿagos sz. (OrvK.
531); 1585 talgiu (Cal. 1011); 1647 tályog (Major Márton: NySz.); 1656 Talera (Magyary-Kossa:
OrvEml. 2: 311); 1727 Tájogot (Ethn. 3: 63); 1743 tályák [tsz] (NSz. – Miskóltzy F.: Manuale 83); 1750
tarjág (Wagner: Phras. Vomica); 1763 tájok (NSz. – Adámi: Wb. 76); 1787 táragy (MNy. 66: 101); 1832
Tálló (TudGyűjt. 3: 81); 1838 vértál, Vértán (Tsz.); 1886 tárkelevény (Nyr. 15: 429) J: ’daganat, kiütés |
gennyfelhalmozódás a test szövetében; Wucherung, Ausschlag | Eitergeschwulst’.
Jövevényszó valószínűleg különböző déli vagy nyugati szláv nyelvekből. ⊗ Szb.-hv. talog: ’üledék,
seprő’., N. ’hunyor’, N. talov ’ua.’; szln. N. tálog, táloh, tálov, télog ’ua.’; cseh R. talov, tálov ’genny’;
szlk. N. tálov ’ua.’; stb. [< szláv *talъ ’felolvad’].. Megfelelői a keleti szláv nyelvekben is megvannak. A
’hunyor’ jelentés azzal magyarázható, hogy a növény gyökerét a kelevény gyógyítására használták. –
Mivel a változatok arra utalnaknak, hogy mind a szóvégi g-s szláv alak, mind a v-s bekerült a magyarba,
és a nyugati szláv szóhoz a magyar jelentés közelebb áll, ezért a magyar szó különböző nyelvekből
jöhetett létre. A változatok sokfélesége egy bonyolult és nem teljesen világos folyamat eredménye.
Számolni lehet pl. egy l > r > rj > rgy hangváltozással (az inetimologikus j-hez vö.: fürj, néhány változat
képzőnek vélt szóvégének elhagyásával, sőt a tar³tarka hatásával is. – Végül feltehetőleg ugyanerre az
etimonra mennek vissza: 1297Talug hn. 〈halastó〉; R. tólag ’tó; pocsolya’ (1792).
MNy. 63: 39; TESz.

támad A: A13. Jh/ tamag [d-j] (KTSz.); 1416 u./³ tammad (AporK. 54); 1566 reám támottál [d-t]
(HFab. 35) [csak EWUng.] J: 1. A13. Jh/ ’útnak indul; sich auf den Weg machen’ (↑); 2. A13. Jh/
’születik, keletkezik, ered; entstehen’ # (KTSz.); 3. [fel~] 1372 u./ ’újra életre kel; auferstehen’ # (JókK.
158); 4. 1416 u./¹ ’ellenségként lép fel valakivel szemben, harcot kezd, lázadást indít valaki ellen;
angreifen | sich gegen jmdn wenden, rebellieren’ # (BécsiK. 28); 5. 1416 u./¹ ’〈égitest〉 feltűnik az
égboltonb, feljön; aufsteigen 〈haupts Gestirn〉’ (BécsiK. 263); 6. 1416 u./² ’〈tenger〉 háborog; hochgehen
〈die See〉’ (MünchK. 180); 7. [mellé ~, mellette ~] 1531 ’pártjára kel valakinek, segítségére van valakinek;
beistehen, beschützen’ (ThewrK. 135); 8. [rá~] 1818 ’indulatosan kikel valaki ellen, ráförmed valakire;
jmdn anfahren’ # (Márton Invectǐo) Sz: ~at A13. Jh/ tamadatia ’[?]; Herkunft, Ursprung’ (KTsz.); [nap-]
1559 ’[?]; Sonnenaufgang’ (SzChr. 71a) [csak EWUng.] | ~ás [fel-] 1372 u./ fel tamadaʃarol ’[?];
Auferstehung’ (JókK. 158); 1527 ’[?]; Angriff’ (ÉrdyK. 591) [csak EWUng.] | ~oz 1416 u./² tamadoʒ uala
(MünchK. 180) || támaszt A: 1416 u./¹ tamazion [támaszt □] (BécsiK. 27); 1416 u./³ tammaʒtot (AporK.
34); 1584 tamozth (Úsz. 77) [csak EWUng.] J: 1. 1416 u./¹ ’előidéz, okoz; verursachen’ (↑); 2. [fel~]
1416 u./¹ ’újra életre kelt; erwecken’ # (BécsiK. 9); 3. [fel~] 1416 u./¹ ’fellázít valaki ellen | felbizdít
valamire; empören, aufrühren | anfeuern’ (BécsiK. 308); 4. [fel~] 1416 u./¹ ’felépít; aufbauen’ (BécsiK.
231); 5. 1416 u./¹ ’teremt; erschaffen’ (BécsiK. 231); 6. 1517 ’valamihez döntve, valamit aládúcolva
helyzetében megszilárdít; unterstützen’ # (DomK. 172); 7. 1525 k. ’segít, pártfogol; jmdm (helfend)
beistehen’ (NyK. 28: 75); 8. 1527 ’(kérdést) feltesz; (Frage) stellen’ (ÉrdyK. 4); 9. [főként eleibe ~] 1551
’〈példaként, követelményként, okulásra〉 állít, felhoz; vorbringen’ (Heltai Gáspár: NySz.); 10. 1567 ?
’rábíz valakire; jmdm anvertrauen’ (RMNy. 3/2: 69), 1619 ’ua.’ (LevT. 2: 216); 11. [főként alá~] 1763
’érvvel támogat; begründen, unterstützen’ # (NSz. – Molnár J.: Megtérő reform. 110); 12. 1807 ’〈jogot,
követelményt〉 érvényesíteni igyekszik; erheben, stellen 〈Anspruch〉’ (NSz. – Pesti tiszt. írás 124); 13.
[vmit ~] 1855 ’támaszkodik valamihez; sich anlehnen’ (NSz. – Tóth Endre: Uj Költ. 145) Sz: ~ék 1613
támaszték (Pázmány Péter: NySz.) || támaszkodik A: 1416 u./¹ megtamazkoggec ▼ [d-j] (BécsiK. 223);
1755 támoszkodik (NSz. – Pinamonti J. P.: Magános 383) J: 1. 1416 u./¹ ’[?]; sich stützen, sich
(an)lehnen’ # (↑); 2. 1527 ’valakinek, valaminek a segítségét igénybe veszi, arra rászorul, ráhagyatkozik;
Hilfe in Anspruch nehmen’ (ÉrdyK. 372); 3. 1603 ’〈tárgy〉 valamin nyugszik, valamihez támasztva áll; auf
etw liegen, ruhen 〈Gegenstand〉’ (Zvonarics Mihály: NySz.); 4. 1787 ’valamely állítás bizonyításában
alapul vesz, felhasznál; in der Beweisführung sich auf etw stützen’ (NSz. – Baróti Szabó: Ki nyertes 9) ||
támogat A: 1495/ tamogatna (GuaryK. 77); 1751 támagatnia sz. (NSz. – Orosz F.: Magy. új csillaga 25)
J: 1. 1495 e. ’gondjaiba vesz; unterstützen, fördern’ (↑); 2. 1519 k. ’támasztgat, állítgat; 't stützen,
aufstellen’ (DebrK. 5); 3. 1527 ’segít, pártfogol; jmdm beistehen’ # (ÉrdyK. 327); 4. 1585 ’[érvekkel
erősít]; unterstützen | bekräftigen 〈mit Gründen〉’ (MNy. 84: 254); 5. 1815 ’biztonságos tartást nyújt
valakinek, kéri, engedi, hogy rátámaszkodjék valaki; mit der Hand unterstützen’ # (NSz. – Kazinczy:
Munkái 2: 210); 6. [vmit ~] 1882 ? ’támaszkodik valamihez, valamire; sich an etw lehnen’ (NSz. – Csiky
G.: Prol. 41), 1883 ’ua.’ (NSz. – Győry V.: Nót. Kata 33) || támasz A: 1527 tamazya (ÉrdyK. 516) J: 1.
1527 ’[az a szilárd tárgy, amelyre valakinek, valaminek rá lehet nehezedni, támaszkodni]; Stütze’ (↑)
[csak EWUng.]; 2. 1562 ’valaminek szilárd alapja 〈átvitt értelemben〉; Grundlage 〈abstr〉’ (Heltai Gáspár:
NySz.); 3. 1608 ’az a személy, aki a rászorulónak segítséget nyújt; Rückhalt bietende Person’ # (Molnár
Albert: NySz.); 4. 1669 ’érv; Beweisgrund’ (Czeglédi István: NySz.); 5. 1848/ ’anyagi segítség, alap,
amire támaszkodni lehet | oltalmazó erő, amiben bízni lehet; Rückhalt | Stütze 〈abstr〉’ # (NSz. – Kossuth:
Ö. M. 13: 867).
Származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő ismeretlen eredetű és azonos a támolyog tövével; távolabbról
a tántorgat szócsalád tövével függ össze, esetleg a tápászkodik, táplál tövével. A szó végződése:
különböző deverbális igeképzők, illetve -sz deverbális névszóképző. A szavak jelentései feltehetőleg a tő
eredeti ’felemelkedik, felmegy, felszáll’ jelentéséből keletkeztek. – A szó a nyelvújítás korában a támaszt,
támogat, támasz tagokból lett elvonva; vö.: tám ’tartóelem, tartó, állvány, keret’ (1835 (Tzs. Pult). Főként
különböző összetételek előtagjaként használatos; vö. pl.: támoszlop ’támpillér, támasztópillér’ (1842);
támpont ’EZ NEM KELL’ (1842); támfal ’EZ NEM KELL’ (1863); stb. – A szótő ótörök származtatása
téves.
TESz. tám- a. is; StUA. Suppl. 1: 175; FiktI. 162

tamariszkusz A: 1577 k. Tamariʃcus (OrvK. 219); 1604 Tamaric (MA. Myríca); 1708 Tamariskos-fa
(PP. Tămărīce); 1783 Tamariska (NSz. – Molnár J.: Könyvház 1: 352); 1800 tamarís (NSz. – Nyulas F.:
Borvizek 2: 3); 1853 tamarisk (NSz. – Jósika M.: Királyb. 2: 85); 1875 tamariszkuszok (NSz. – Endrődi
S.: Fal. álm. 74); 1879 Tamarix (NSz. – Homoród: Két nőv. 30); nyj. Mariska, tamaricska, tamaricsku
(ÚMTsz.) J: ’egy fajta (dísz)cserje; Tamariske (Tamarix tetrandra)’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. tamamarix, tamariscus, tamarice, tamarica (h.) tamarisca: ’tamariska,
tamariszkusz’ [tisztázatlan eredetű].. Megfelelői: ; ném. Tamariske; fr. tamaris, tamarix, tamarisc; stb.: . –
A szó belseji, illetve szóvégi s-hez vö.: árestál, ámbitus stb.; a szó belseji, illetve szóvégi sz-es alakhoz
vö.: amnesztia, cirkusz stb. A tamarisk változathoz vö.: basiliskbaziliszkusz. Több változat jelentésének
keletkezésében a népetimológia is szerepet játszhatott.
TESz. tamariska a. is

tamás A: 1616 Thamas (MNy. 79: 249) [csak EWUng.] J: ’[hitetlenkedő személy]; Zweifler’ Sz:
~kodik 1788 Tamáskodom (NSz. – M. Kurir 254).
Köznévvé vált tulajdonnév. ⊗ A magyar Tamás szn.-ből 〈Tamás apostol neve, aki Krisztus
feltámadásában kételkedett〉 (1416 u./²) [< lat. (e.) Thomas szn.].. Forrása: arámi tᵉōmā ’ikertestvér’.
Hasonló köznévhez vö.: júdás, kaján stb. A ’szkeptikus, kétkedő’ jelentés keletkezéséhez vö.: Szent
Tamás szolgája vagyok, amikor látom, akkor hiszem ’EZ NEM KELL’ (1577).
TESz.

tambura A: 1626 tamburákkal (Káldi György: NySz.); 1627 tomburás sz. (MNy. 61: 490); 1643
tombora (Com. Jan. 169); 1777 Timbora (NSz. – Baróti Szabó: Új mért. 5); 1795 tambra (NSz. – Magy.
Merkur, Bibl. 112); 1818 Támbura (NSz. – Peretsenyi Nagy L.: Tibullus 13); nyj. dombora (ÚMTsz.) J:
1. 1626 ’lanthoz hasonló pengetős hangszer; Tanbur’ (↑); 2. 1831 ’hosszúkás alakú, tollal pengethető népi
hangszer, citera; Art Zither’ (NSz. – Horváth E.: Árpád 485).
Szerb-horvát jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. tambura: ’tambura’ [< oszm. tambura, dambura ’húros, illetve
pengetős hangszer’].. Forrása: arab ṭanbūr ’ua.’. Az oszmán-törökből terjedt el. Megfelelői: ; újgör.
ταµπουρᾶς; rom. tambură, R. tembur; stb.: . – A szó 1. jelentésében a zenei szaknyelvben, 2. jelentésében
a nyelvjárásokban él.
NytÉrt. 71: 75; ÉlOsm. 386; TESz.

támla A: 1843 támla (NyÚSz., az adatot nem idézi) J: 1. 1843 ? ’bútornak, berendezési tárgynak az a
része, amelyhez vagy amelyre a kart, hátat, fejet támasztani lehet; Rücklehne’ # (↑), 1847 ’ua.’ (NSz. –
Jósika M.: Jós. Istv. 1: 70); 2. 1853 ’támasztékul vagy felfüggesztésre szolgáló állvány, pl. fogas,
kottatartó stb.; Gestell’ (NSz. – Jósika M.: Királyb. 3: 171) || támlány ∆ A: 1843 támlány (NyúSz. Támla,
az adat idézése nélkül) J: 1. 1843 ’karosszék; Armstuhl’ (↑); 2. 1847 ’háttámlás szék a templomban az
egyházi kar részére; Lehnstuhl im Kirchenchor’ (NSz. – Jósika M.: Jós. Istv. 4: 174); 3. 1862/ ’valamit
tartó, alátámasztó állvány; unterstützendes Gestell’ (NSz. – Jókai 17: 230); 4. 1874–6/ ’berendezés, tárgy
támlája; Lehne’ (NSz. – Jókai 61: 13).
 Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ A tám ’tartóelem, tartó, támaszték’támad szóból
névszóképzőként értelmezett végződéssel, a la, lány végű szavak analógiájáratábla, foszlányfoszlik stb. –
Nyelvújítási alkotások.
TESz.

támolyog A [1]: 1792 támolygott, támolyogjon (NSz. – SzűtsI.: Herfort és Kl. 1: 16, 338); 1804–31
Támolog (NSz. – Kresznerics: PhilolGond. 101); 1853 támolyg (NSz. – Tóth K.: Kinizsi 35); 1895
támorog (TMNy. 422) J: 1. 1792 ’bizonytalan léptekkel, szédelegve valahová megy; wankend gehen’ #
(↑); 2. 1792 ’szédülést érezve nehezen őrzi meg egyensúlyát; taumeln’ # (NSz. – Horváth Á.: Felf. titok
449); 3. 1792 ’kábult, elragadtatott lekiállapotban van; betäubt sein’ (NSz. – Szűts I.: Herfort és Kl. 1:
65); 4. 1829 ’támaszkodik valamire; sich auf etw stützen’ (NSz. – Aurora 8: 351); 5. 1837 ’hivalkodva
járkál; flanieren | umhergehen'’ (NSz. – Beke K.: Vegyes Tájsz. 11).
Származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő ismeretlen eredetű és a támad szócsaládjának tövével azonos,
távolabbról a tántorgat szócsaládjának tövével függ össze. A szó végződése: -lyog gyakorító
képzőimbolyog, tébolyog stb. Az l ~ r hangváltozáshoz vö.: kelepce, kelepel stb. – Ide tartozik a hangrendi
átcsapással keletkezett témelyg (1853); N. témelyėdik: ’imbolyog, támolyog.’
TESz.; FiktI. 151

tanács A: 1213/ Tanals szn. (VárReg. 150.); 1229/ Thanalchu szn. (VárReg. 359.); 1303/ Thanalch
szn. (OklSz.); 1372 u./ tanalcʒat (JókK. 5); 1416 u./¹ tanaʟot (BécsiK. 31); nyj. tanác (MTsz.) J: 1. 1213/
? ’[tapasztaltabb egyén segítő javaslata, intelme]; Ratschlag | Mahnung’ # (↑), 1372 u./ ’ua.’ (↑); 2. 1416
u./¹ ’elhatározás; Entschluß’ (BécsiK. 12); 3. 1416 u./¹ ’megbeszélés, tanácskozás; Beratung’ (BécsiK.
22); 4. 1416 u./¹ ? ’valamely közösség, intézmény ügyeiben megbeszéléseket tartó testület; Rat, Senat’ #
(BécsiK. 62), 1416 u./² ’ua.’ (BécsiK. 22); 5. 1511/ ? ’tanácskozó testület tagja, tanácsadó személy;
Mitglied eines Rats’ (TörtTár. 1903.: 415), 1531 ’ua.’ (ÉrsK. 35) [csak EWUng.]; 6. 1558 ’valamiről való
tudomás; Kenntnis | Weisheit’ (MNy. 59: 361); 7. 1880 ’beszéd, mondanivaló; Rede’ (Nyr. 9: 530); 8.
1917 ’a népképviseleti ; Dorf-, Stadtrat, Sowjet’ # (MNy. 55: 393) Sz: ~os 1416 u./¹ tanalʟoʃimtol ’[?];
Mitglied eines Rats’ (BécsiK. 75); 1712 e. ’[?]; ratsam’ (NySz.) [csak EWUng.] | ~oz 1416 u./¹
tanalʟoztakuala ’tanácsol, sugalmaz; einen Ratschlag geben’ (BécsiK. 51) | ~kozik 1512 k. Tanachkozlac
’int, oktat; mahnen | unterrichten’ (WeszprK. 148); 1520 ’tanácskozást tart; beraten 〈intrans〉’ (GyöngyGl.
353.) | ~ol 1527 tanacholaa (ÉrdyK. 544) | ~talan 1632 tanácstalan (Tolnai István: NySz.).
Belső keletkezésű, valószínűleg egy uráli eredetű tőből való származékszó. ⊗ A tőhöz vö.: tanít. A
végződés -cs névszóképző lehetforgács, szilácsszilánk stb. A szó belseji l szervetlen járulékhangács,
boldog stb. A jelentések az eredeti 1. jelentés alapján alakultak kitanakodik; lásd még: ném. Rat ’javaslat,
ajánlat, tanács; tanácskozás’; stb.. A 8. jelentés az ; or. совет ’tanács, szovjet 〈közigazgatási hatóság〉
hatására alakult ki.’
Nyr. 20: 290; TESz.

tanakodik A [3]: 1416 u./² egbè tanakottac vala [d-t] (MünchK. 189); 1784 tanakodik ▼ (SzD. 30)
[csak EWUng.]; 1785 tanakozásért sz. (NSz. – Katona 80); 1806 tana-k-ʃz-ik (Révai: ElGr. 866); 1856
tanakosznak (NSz. – Vas Gereben 7: 392); nyj. tanyakodik (MTsz.) J: 1. [tsz-ban | R. gyakran rosszalló
árnyalattal is] 1416 u./² ’tanácskoznak valamiről, összebeszélve elhatároznak valamit; beraten, sich
beratschlagen’ (↑); 2. 1776/ ’magában latolgat valamit, töpreng; abwägend sinnen, grübeln’ (NSz. –
Kazinczy: Podotz 29); 3. 1784 ’gyanakszik; argwöhnen’ (SzD. 90).
Belső keletkezésű, valószínűleg egy uráli eredetű tőből való származékszó. ⊗ A tőhöz vö.: tanít. A
végződés -kodik (~ -kedik) gyakorító-visszaható képző lehet; vö.: bizakodikbízik, cselekedik stb. A szó
arra utalhat, hogy a tanácskozó emberek egymást kölcsönösen tanítják. A jelentésekhez lásd még: tanács.
TESz.

tánc A: 1347 Thanchus sz. szn. (CsnSz.) [csak EWUng.]; 1416 u./¹ tancokat (BécsiK. 14); 1595
Taancz (Ver. 108.) [csak EWUng.] J: 1. 1347 ’[rendszerint zene ütemére végzett ritmusos mozgás]; Tanz’
# (↑) [csak EWUng.]; 2. 1416 u./¹ ’[táncdal, dallam]; Tanzlied | (Tanz)-melodie’ (↑); 3. 1518 k.
’táncmulatság; Tanzunterhaltung’ (PeerK. 339); 4. 1787 ’küzdelem; Kampf’ (NSz. – M. Kurir 80); 5.
1789/ ’mozgás | rángatódzás; Bewegung | Gezappel’ (NSz. – Dugonics: Tárházi 50) Sz: ~os 1347 szn. (↑)
[csak EWUng.] || táncol A: 1518 k. tanczolnakee (SándK. 10); 1783 tántzaltatják sz. (NSz. – Molnár J.:
Könyvház 2: 369) J: 1. 1518 k. ’táncot jár; tanzen’ # (↑); 2. 1560 k. ’ugrándozik, ugrál; tänzeln’
(GyöngySzt. 4493.) Sz: ~tat 1559 tancʒoltata (SzChr. 22b) [csak EWUng.].
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kfn., baj.-osztr.) tanz, (h. kor. úfn.) tancz – ; ném. Tanz: ’ritmusos,
többnyire zenével kísért testmozdulat; táncos szórakozás’ [< fr. (ófr.) danse ’tánc’]. | ném. tanzen ’zenére
ritmusosan mozog’ [< fr. (ófr.) danser ’táncol’].. Megfelelői: szb.-hv. tanac, tancati; ; cseh tanec, tančiti;
stb.: tánc, ’táncol’. – A szavak az udvari kultúrával kerültek a magyarba. A tánc 2. jelentése: metonímia. –
Nem lehetetlen, hogy a táncol a tánc származékszava.
TESz.

tángál A: 1589 tangallia [l-j] (Pais-Eml. 384); 1613 lángállya [l-j] (Pázmány Péter: NySz.); 1835
Tangál (Gyal.) [csak EWUng.]; nyj. dángál (ÚMTsz.) J: 1. [ma főként el~] 1589 ’ver, üt; prügeln’ (↑); 2.
1613 ’érint, illet; berühren’ (↑).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. tangere: ’megérint, hozzáér’, (k., h.) ’üt, ver’ [ismeretlen eredetű]..
Megfelelői: ném. tangieren;; ol. tangere; stb.: megérint, hozzáér. – Az ál végződéshez vö.: ágál stb.
TESz.

tangó A: 1914 tangó (NSz. – Borssz. Jankó febr. 22.: 6) J: ’[?]; Art Gesellschaftstanz’ Sz: ~zik 1914
tangóztak (NSz. – Bp. Hirlap jan. 11.: 12).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Tango;; ang. tango;; fr. tango;; sp. (d.-am.) tango; stb.: egy fajta tánc. A dél-
amerikai spanyolból terjedt elbizonytalan eredetű, a megnevezés esetleg a dob nevére megy vissza; vö.
pl.: [sp. (Honduras) tango ’egy fajta dob’].. – A magyarba leginkább a németből került át. – Nem tartozik
ide: tangó ’bolhapiac, ócskapiac 〈az argóban〉’ (1961), tkp. játszi szóalkotás a ; ném. (au.) Tandelmarkt
’bolhapiac, ócskapiac előtagjából.’
TESz.

tanít A: zwH13. Jh/ tonohtuananac sz. (GyS.); 1372 u./ tanoÿtlak (JókK. 32); M16. Jh tanetuanok sz.
(MNy. 7: 198) [csak EWUng.] J: ’[?]; lehren’ # Sz: ~vány zwH13. Jh/ (↑) | ~ás 1372 u./ tanoÿtaʃarol
(JókK. 28) | ~ó 1372 u./ igenév (JókK. 133); 1517 taneytoyok ’[?]; Lehrer’ (DomK. 3) | ~atta 1416 u./²
taneitatta Verbaladv. (MünchK. 78vb) [csak EWUng.] || tanul A: 1372 u./ tanulnÿ sz. (JókK. 95); 1416
u./¹ tanolnac (BécsiK. 251) J: ’[?]; lernen’ Sz: ~ság 1372 u./ tanuʃagnak ’tanulás, tudomány; Studium |
Wissenschaft’ (JókK. 109); 1803 ’valamiből leszűrhető tapasztalat; Erfahrung, Lehre’ (Márton Lehre) | ~ó
1513 igenév (NagyszK. 1); 1566 tanóló ’[?]; Schüler’ (Heltai Gáspár: NySz.) | ~ságos 1527 tanwʃagos
’tanult, művelt; gelernt, gebildet’ (ÉrdyK. 25); 1803 ’tanulságot tartalmazó; lehrreich’ (Márton Lehrreich) |
~mány 1700 tanulmányában ’tanulás, tanulmányozás; Studium’ (NyÚSz.); 1814/ ? ’tudományos
dolgozat; Studie, Abhandlung’ (NSz. – Berzsenyi: Művei 3: 72); 1847 ’ua.’ (PD. 1847. 2.: 925) || tanoda
∆ A: 1787 Tanoda (NyÚSz.) J: ’oktatási intézmény; Lehranstalt’ || tan A: 1795 Tan (DebrGr. 286) J: ’[?];
Lehre | Lehren’ | | tanonc ∆ A: 1830 Tanoncz (Éptan. 2: 1) J: 1. 1830 ’olyan valaki, aki valamit
tanulmányoz; Studierender’ (↑); 2. 1835–58 ? ’szakmunkát tanuló inas; Lehrling’ (NSz. – Széchenyi:
Hunn. 50) || tanár A: 1833 tanár (Fogarasi: Műsz. XIII.) J: 1. 1833 ’tudós, doktor; Gelehrter’ (↑); 2. 1836
’közép- és felsőfokon oktató pedagógus; Lehrer | Professor’ # (NyÚSz.).
A szócsalád alapjai, az igék: örökségek, uráli kori tővel, magyar képzéssel. ⊗ A tőhöz vö.: cser. (KH.)
tǝ̑menä- ’tanul, gyakorol’, (B.) tunema- ’ua.’; md. (E., M.) tonado- ’tanul; vmire rászokik’; – szam. jur.
tanarā- ’büntetéssel betanít, kioktat’; szam. szelk. tanuti̮ ’tanul, elsajátít’; stb. [uráli *tuna- ’hozzászokik,
tanul’].. Megfelelői: ; török tanu- tanı̈ -;; mong. tani-: ’elismer, elfogad, tud’. A szó végződése: -ít
műveltető igeképző, illetve -ul gyakorító képző. – A tan az igékből tudatos szóalkotással létrejött elvonás;
a tanoda, tanonc, tanár származékszavakhoz hasonlóan nyelvújítási szó. – A szócsalád több tagja a tanú
származékszavaival keveredett.
NyH.; MNy. 58: 420; TESz.; MSzFE.

tank A: 1917 tank (KIdSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1917 ’[harckocsi]; gepanzerter Kampfwagen’ # (↑)
[csak EWUng.]; 2. 1926 ’folyadéktartály; Art Flüssigkeitsbehälter’ # (Horovitz: IdSz.⁴) Sz: ~ol 1957
tankol ’[?]; tanken’ (BIdSz.) [csak EWUng.].
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Tank;; ang. tank;; fr. tank; stb.: egy fajta folyadéktartó ’〈hajó, gépkocsi stb.〉;
páncélozott gépjármű, harckocsi’. Főként az angolból terjedt el [hindusztáni eredetű; vö.: gudzsaráti
tānkh; maráthi tānken: ’víztartály, ciszterna’].. A másodlagos ’páncélozott gépjármű, harckocsi’ jelentés
az első világháborúban álnévként keletkezett. – A magyarba angol és német közvetítéssel került.
TESz.; NytÉrt. 93: 75
 tanórok × A: 1337 tormok, Tornuk (OklSz.); 1343 taronuk (OklSz.); 1425 tharonak (OklSz.); 1450
Tanorok (OklSz.); 1454 thorolnok (OklSz.); 1633 tanarogia (Prodan: UrbFog. 326: Bakos); 1643 tanora
□ (HOklSzj. 141); 1718 tanor kapunál (NyIrK. 28: 171) [csak EWUng.]; 1783 tanárok (NSz. – Molnár J.:
Könyvház 4: 279) J: 1. 1337 ’szántóföldna kertek mögött; Ackerfeld hinter den Gärten’ (↑); 2. 1591
’bekerített rét, kaszáló | bekerített erdőrészlet; umzäunte Weide, Wiese | umzäunter Teil im Wald’
(HOklSzj. 141); 3. 1643 ’[sánc elsáncolás | gyepű]; Schanze | Hag, Buschwerk’ (↑); 4. 1774 ’[?]; Zaun der
Wirtschaftshöfe’ (NytÉrt. 89: 292); 5. 1836 ’a gyepű kapuja; Tor im Hag’ (Kassai 5: 46); 6. 1836 ’a gyepű
kapuja; Tor im Hag’ (Kassai 5: 46); 7. 1896 ’utaköz; Gäßchen, Durchgang’ (Nyr. 25: 526); 8. 1897
’alacsony kerítés átlépéséhez való egyfokú lépcső; einstufige Treppe zum Übersteigen von niedrigen
Zäunen’ (MTsz.); 9. 1897 ’mezőre nyíló út, amely kapuval van elzárva; mit einem Tor versperrter Weg
zum Ackerfeld’ (MTsz.); 10. 1897 ’finom réti gyep, fű; feines Gras’ (MTsz.); 11. 1914 ’mélyút, horhos;
Hohlweg’ (MNy. 10: 382).
FUF. 12: 45; KSzlJsz. 516; TESz.; NytÉrt. 89: 291

tanti ∆ A: 1808/ tántja, tantya [t-j] (Kazinczy: Lev. 5: 409, 491); 1876 tantehoz (NSz. – Szabó E.:Költ.
135); 1884 tanti (NSz. – Gyarmathy Zs.: Fel. 132); 1889 tantá-val (NSz. – Reviczky Gy.: Margit 20);
1892 tántikámnak sz. (NSz. – Ábrányi E. – Byron: Don Juan 2: 128) J: ’nagynéni; Tante’.
Német (au.) jövevényszó. ⊗ Ném. (au.) Tante: ’az apa vagy az anya lánytestvére’ [< fr. tante ’ua.’].. –
A szó bizonyosan a bécsi német közvetítésével került a magyarba. A szóvégi i-hez vö.: gázsi, módi stb. –
A tanta változat szóvégi a-jához vö.: cérna, ciha stb.
TESz.

tántorgat † A: 1456 k. tantorgatÿa [t-j] (SermDom. 2: 249) J: 1. 1456 k. ’tántorgóvá tesz; taumelig
machen’ (↑); 2. 1805/ ’megtántorítani próbálgat; versuchen taumelig zu machen’ (NSz. – Kazinczy: Lev.
3: 419) | | tántorodik A [3]: 1508 tantorodandik ▼ (DöbrK. 261); 1611 Tantoroʃzom (MA.); 1851
tántorodom (NSz. – Egyed A. – Ovid.: Átvált. 2: 86) J: 1. 1508 ’megbotránkozik; Anstoß nehmen’ (↑); 2.
[ma főként meg~ik R. be~ik, el~ik, ki~ik is] 1519 ’hirtelen egyensúlyát veszti | valahová támolyogva,
tántorogva megy, esik; straucheln, das Gleichgewicht verlieren | daher-, dahinwanken, lallen’ # (JordK.
711); 3. [főként meg~ik] 1527 ’erkölcsi szilárdságát elveszti | vétkezik valamiben; straucheln 〈abstr〉’
(ÉrdyK. 541); 4. 1741 ’〈tárgy〉 szilárdságát, tartását elveszti; wackeln 〈Stehendes〉’ (Biró Márton: NySz.) ||
tántorul † A: 1508 tantorol (DöbrK. 294) [csak EWUng.]; 1527 tantowltatyk sz. (ÉrdyK. 372) [csak
EWUng.] J: ’[?]; Anstoß nehmen’ | | tántorít A: 1519 tantoroýth ... megh (JordK. 646); 1519 meg
tantoreytot volna (CornK. 25); 1566 kitantoríttya [t-j] (Heltai Gáspár: NySz.) J: 1. [meg~] 1519
’megbotránkoztat; den Anstoß geben’ (↑); 2. [el~] 1527 ’egyensúlyában, lépéseiben ingadozóvá tesz |
eltérít, eltávolít valahonnan, valamitől; wanken machen | wegführen’ # (ÉrdyK. 393); 3. 1527 ’erkölcsileg
ingadozóvá tesz, megzavar; ins Wanken bringen 〈abstr〉’ (ÉrdyK. 181) || tántorog A [1]: 1527 tantorgov
sz. (ÉrdK. 27); 1527 tantorogy [g-j] (ÉrdyK. 540) J: 1. 1527 ’egyensúlyát vesztve, dülöngélve jár,
támolyog; taumeln’ (ÉrdyK. 540); 2. 1527 ’erkölcsileg ingadozik, tévelyeg; wanken, irren’ (ÉrdyK. 27);
3. 1782 ’〈eszköznek, alkatrésznek〉 egy kis játéka van, mozog; Spielraum haben 〈Gerät, Bestandteil〉’
(NSz. – Rácz I.: Borb. el. 175).
Származékszó egy relatív fiktív tőből. ⊗ A relatív tő -t mozzanatos képzővel + -r gyakorító képzővel
keletkezett. Az abszolút tő a támad szócsalád tövével, illetve a támolyog tövével függ össze. A
végződések: különféle igeképzők. A jelentésváltozást valószínűleg a támolyog, támaszkodiktámad
jelentése befolyásolta.
TESz. tántorodik a. is; FiktI. 151, 162

tantusz ∆ A: 1810 Tantuszt (Nyr. 88: 202); 1820 Tantus (NSz. – Kisfaludy K.: Mikor 94) J: ’pénzt
helyettesítő érme; Rechenpfennig 〈haupts für Münzfernspreche〉 | Spielmarke’.
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) tantus: ’zseton, tantusz; játékpénz’ [< sp. tantos
többes szám ’tömeg, mennyiség; játékpénz’ [< sp. tant ’amennyi’]].(lat. tantus ’ua.’). Az eredei többes
számú alak átvételéhez vö.: keksz, notesz stb. – Azonos etimonra megy vissza: R. dántes ’játékpénz’
(1785), ez a ném. R. dantes, tantes ’ua.szóból jött létre.’
Nyr. 88: 201; DtLw.; TESz.
 tanú A: zwH13. Jh/ tonoʃagaban sz. (GyS.); 1372 u./ tanoc (JókK. 49); 1490 thanw (SzalkGl. 16.) J:
1. zwH13. Jh/ ? ’tanúskodás, tanúvallomás | bizonyság, bizonyíték; Zeugenschaft | Zeugnis, Beweis’ (↑),
1519 ’ua.’ (JordK. 54); 2. 1372 u./ ’olyan egyén, aki valamiről személyes élményei alapján nyilatkozni
tud; Zeuge 〈auch abstr〉’ # (↑) Sz: ~ság zwH13. Jh/ (↑) | ~l 1416 u./² tanolnac ’tanúként nyilatkozik,
tanúként vall; als Zeuge aussagen’ (MünchK. 66) | ~sít 1835 tanusít (Kunoss: Gyal. Testificál) | ~skodik
1837 Tanúskodni sz. (NyÚSz.).
Honfoglalás előtti ótörök jövevényszó. ⊗ Ujg. tanuq;CC. tanuq, tanı̈ q; ; csuv. tı̈ nȇ; stb.: tanú [< török
*tanu- ’felismer, megismer, tud’].. A magyarba átkerült alak: *tanuq; a szóvéghez vö.: apró, ocsú stb. A
jogi terminológia honfoglalás előtti török elemeihez vö.: kölcsön, törvény stb. Az 1. jelentés a tanúság és
a tanúl származékszó alapján jött létre; a tanúság a nyelvtörténet folyamán gyakran összekeveredett a
tanulságtanít származékszóval. A tanúsít és tanúskodik származékszavak a nyelvújítás termékei.
MNy. 3: 360; TESz.; TörK. 259

tanya A: 1109 thona (OklSz.); 1193 Tainad sz. hn. (ÓMOlv. 59); 1222/ thania (Gy. 3: 388) [csak
EWUng.]; 1240 thuna (OklSz.); nyj. tónya (MTsz.) J: 1. 1109 ’[halászat | halászó hely]; Fischfang | Ort
zum Fischen’ (↑); 2. 1225 ? ’mély víz | örvény; tiefe Stelle im Wasser | Wirbel’ (ÁÚO. 1: 210), 1589 ’ua.’
(OklSz.); 3. 1519 ? ’tartózkodás, tartózkodási hely; Stätte von etw, Aufenthalt 〈auch abstr〉’ (JordK. 56a),
1693 ’ua.’ (Otrokocsi Flóris Ferenc: NySz.); 4. 1708 ’állóvíz, tó | tócsa; Teich | Pfütze’ (PP. Tonya); 5.
1771 ’a határban levő kisebb gazdasági település; Gehöft, Einödhof’ # (Faludi Ferenc: NySz.); 6. 1804
’[?]; Gesellschaft’ (I. OK. 30: 262); 7. 1848/ ’lakóház; Behausung’ (NSz. – Jókai 8: 86); 8. 1887
’halászkunyhó; Fischerhütte’ (Herman: HalK. 2: 831); 9. 1906 ’présház; Kelterhaus’ (ÚMTsz.) Sz: ~´z(ik)
1754 ? tanyaszák (MNy. 90: 254) [csak EWUng.]; 1791 tanyázni sz. (NSz. – Ravazdy: Méhtolmács 134) |
~si 1894 tanyasit (NyK. 24: 137).
Szláv eredetű jövevényszó, esetleg a keleti szlávból. ⊗ Or. тоня: ’hely, ahová a halászhálót
kivetik’;ukr. тоня: ’ua.veszélyes, mély hely a vízben’.; – szln. N. tônja ’mély víz; pocsolya, tócsa;
mocsár, láp’ ; szlk. toňa ’csendes és mély víz a folyóban’; stb. [< szláv *top- ’lemerül, alámerül; vízbe
fojt’].. – A keleti szlávból való átvétel mellett szól, hogy a régi adatokat illetően hosszú ideig biztonságsal
csak az 1. jelentés adatolt. Mivel azonban nagyon sok olyan középkori adat van, amely csupán a mély
vízben lehetséges vizahalászatra vonatkozik, nem kizárt, hogy a 2. jelentés az elsődleges, miközben az
átvétel egy másik irányból is lehetséges. A 4. jelentés mindkét szóban forgó jelentéssel összefügghet, a
további jelentések metonimikusan végső soron az 1. jelentésre mennek vissza.
Nytud. 5: 11; MNy. 49: 198; KSzlJsz. 517; AEthn. 12: 16; TESz.

tányér A: 1395 k. tany̋ er (BesztSzj. 1299.); 1405 k. talner (SchlSzj. 1902.); 1516 Thanyr (Nyelveml.
204); 1527 thangyrokath (Heyd. 38); 1566 tannéráról (Heltai Gáspár: NySz.); 1639 Tangyel (HOklSzj.
35); 1754 k. tángyár (VectTrans!!!: NySz.) J: 1. 1395 k. ’kerek, lapos edény, amelyből esznek; Teller’ #
(↑); 2. 1585 ’tányérhoz hasonló lemez, korong; Platte, Scheibe’ (Cal. 997).
Olasz (é.) jövevényszó. ⊗ Ol. (fri.) taę̄́r, tajîr, (mant.) tayẹ̄́r, (bre.) taẹ̄́ra stb.: (fa)tányér, vágódeszka, –
ol. R. tagliere ’vágódeszka’. Végső soron a ; lat. taliare ’bevág, bemetsz, leválaszt’ szóra megy vissza.
Megfelelői: ném. Teller ’tányér’;fr. tailloir ’húsvágó deszka’; stb. – A magyar ly > ny hangváltozáshoz
vö.: fekély, harkály stb. A tálnyér változat elhasonulással jöhetett létre vagy a tál hatására. – A magyarból:
; szb.-hv. tanjir ’tányér.’
KSzlJsz. 959; I. OK. 7: 130; MNy. 58: 421; TESz.

tapasz A: 1211 ? Thopos szn. (PRT. 10: 515) [csak EWUng.]; 1221 ? Thopoz szn. (Sztp. 1: 123);
1330/ ? Thapaz hn. (Györffy 1: 394); 1565 tapaszos hn. (Melius Péter: NySz.) J: 1. 1565 ’vályog |
vakolat; Lehm | Wandbewurf’ (↑); 2. 1565 ’ragadós anyag | ragasztó; klebriger Stoff | Klebstoff’ (Melius
Péter: NySz.); 3. 1833 ’gyógytapasz; Pflaster als Heilmittel’ # (Bugár – Schedel: OrvSz.) | | tapaszt A:
1389 Haztapaztou sz. szn. (NytudÉrt. 68: 95); 1416 u./² Tapaʒiatoc [tapaszt □] (MünchK. 168); 1551 meg
taposzta (Heltai Gáspár: NySz.) J: 1. 1389 ’vakol | habarccsal beken; verputzen | verschmieren’ (↑); 2.
1416 u./² ’megtapogat; betasten’ (↑); 3. 1519 ’betöm, bedug; füllen’ (JordK. 393); 4. 1607 ’marasztal,
tartóztat; zurückhalten’ (LevT. 2: 117); 5. 1644–71/ ’hozzáilleszt | erősen odaszorít valamihez; fügen |
kleben’ (Kecskeméti W. Péter: NySz.) || tapad A: 1777 tapad (NSz. – Bessenyei Gy.: Anyai Oktatás 82)
J: 1. 1777 ’szorosan hozzásimul | ragaszkodik valakihez; haften bleiben | an jmdm hängen’ (↑); 2. 1792
’ragad; kleben 〈intrans〉’ # (SzD.); 3. 1808 ’〈szem〉 rászegeződik; haften bleiben 〈Blick〉’ (NSz. –
Kazinczy: Marmontel 200) Sz: ~ós 1840 tapadós (NSz. – Árvízkönyv 4: 102).
 Származékszó. ⊗ A top ~ tap igéből -sz névszóképzővel, illetve -szt műveltető képzővel, -d kezdő-
gyakorító képzővel (visszaható funkcióban). A jelentések az alapszóval metonimikusan függnek össze. –
A tapadból keletkezett hangrendi átcsapással: teped ’ragaszt 〈tárgyatlan〉’ (1870).
NyK. 49: 296; TESz.

tápászkodik A: 1802/ feltápászkodik ▼ (NSz. – Csokonai: A varázsfuvola 432); 1816 támbáskodó sz.
(Gyarmathi: Voc. Zsámba); 1857 tápászkodik fel (NSz. – Délibáb Naptár 34) J: 1. 1802/ ’kapaszkodik,
kúszik; klettern’ (↑), 1861 ’ua.’ (MNyszet. 6: 351); 2. [főként fel~ik] 1815 ’fektéből, ültéből támaszkodó
mozdulatokkal felkelni igyekszik; stützend sich aufrichten, erheben’ # (MNy. 66: 101); 3. 1861
’betegségből felépül; gesunden’ (MNyszet. 6: 376).
Származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő ismeretlen eredetű és a támad, táplál szócsalád tövével,
illetve a támolyog tövével függhet össze. Az m ~ p váltakozáshoz vö.: töm : töpörödik. A szó belseji m ~
mb ~ mp megfeleléshez vö.: tombol, topog. Végződése: gyakorító-visszaható képző; vö.: ereszkedikereget,
ragaszkodikragad, támaszkodiktámad stb.
MNy. 63: 150; TESz.

tapasztal A: 1416 u./³ tapaʒtalnak (AporK. 86); 1562 Tapasztollyátoc [l-j] (Heltai Gáspár: NySz.);
1604 Tapoʃʒtalhato sz. (MA.); nyj. kapasztal (MTSz.) J: 1. 1416 u./³ ’érint, tapint; tasten’ (↑); 2. 1566
’[rajtakap, tetten ér | valahol talál]; ertappen | finden’ (HFab. 214) [csak EWUng.]; 3. 1590 ’megismer,
észlel; erfahren | erleben’ # (Károlyi Gáspár: NySz.) Sz: ~atlan 1736 tapasztalatlan (NSz. – Neuhold:
Oktatás 22) | ~at 1778 tapasztalat (KözlSz. 29: 83) [csak EWUng.].
Származékszó. ⊗ A tapaszt ’megtapint, megtapogat’tapasz szóból -l gyakorító képzővelmagasztal,
marasztalmarad stb. A jelentések az eredeti 1. jelentésből jöttek létre konkrét > elvont irányú
jelentésváltozássalérdekel, fog¹ stb.
NyK. 16: 254, 49: 296; TESz.

tapenol A: 1930 tapenol, taperol (Zolnay–Gedényi) J: 1. 1930 ’(meg)tapogat; betasten, antappen’ (↑);
2. 1930 ’fogdos 〈nőt〉; abgreifen 〈Weib〉’ (↑).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. antappen: ’csomagol, megragad; megtapint, megtapogat’., tappen
’bizonytalanul vmi után nyúl’, 〈az argóban〉 ’hozzányúl’ [< ném. (kor. úfn.) tappe ’mancs, talp, láb’]..
Lásd még: jidd. tapen ’megtapint, megtapogat’. – A szó alaktani sajátossága, hogy a magyar -l igeképző a
német főnévi igenévhez lett hozzákapcsolva. – Ide tartozik: tapiz ’megtapint, megtapogat’ (1930), játszi
szóalkotással keletkezett a tapenol szóból.
TESz.

tapéta A: 1801 Tapétokat (NSz. – Benkő F.: Magy. Georg. 3: 15); 1816 tapetet (NSz. – B. Pap F.: Vil.
emb. 95); 1879 tapétákra (NSz. – Árúlajstrom 881!!!); 1884 tapettáit (NSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1801 ?
’faliszőnyeg; Wandteppich’ (↑), 1835 ’ua.’ (Kunoss: Gyal.); 2. 1801 ’falborítás; Tapete’ # (NSz. – Benkő
F.: Magy. Georg. 2: 79).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Tapete: ’szövet vagy papír falburkolat’ [< lat. (k.) tapeta ’faliszőnyeg’ < ;
lat. tapetum, tapeta többes szám ’ua.’].. Megfelelői: cseh tapeta;; le. tapeta; stb.: tapéta. – A szóvégi a-
hoz vö.: cérna, ciha stb.
TESz.

tapicskál × A: 1816 Tapicskálni, tapiskálni sz. (Gyarmathi: Voc. 101); 1839 tipiskál (MTsz.); 1863
Topicskál (Kriza: Vadr. 520); nyj. tapickál, tipisgál (ÚMTsz.) J: 1. 1816 ’topog; trappeln, trampeln’ (↑); 2.
1842 ’tocsog 〈vízben, sárban〉; platschen 〈im Wasser, im Kot〉’ (NSz. – Nagy F.: Mentor 1: 141) ||
tapicskol × A: 1838 tapicskolunk (NSz. – Kunoss: Természet 58); 1847 tapiczkolni sz. (NSz. – PD. 2:
1584); 1855 topiczkolnak (Nyr. 94: 237); 1893 tapiskolt (NSz. – Kozma A.: Próza 183); nyj. tapicgól
(ÚMTsz.) J: 1. 1838 ’tocsog, pancsol 〈vízben, sárban〉; platschen 〈im Wasser, im Kot〉’ (↑); 2. 1855
’topog; trappeln, trampeln’ (↑).
Származékszó. ⊗ A top ~ tap igéből játszi gyakorító képzővel.
Szók. 24; TESz.

táplál A: 1456 k. táplálta (SermDom. 1: 216) J: 1. 1456 k. ’élelemmel ellát | az élő szervezetet
fenntartó, gyarapító anyag szerepét tölti be; speisen, füttern, ernähren’ # (↑); 2. 1456 k. ’támogat,
gyámolít; jmdn unterstützen’ (SermDom. 2: 334); 3. [magát ~ja] 1583 ’magát eltartja; sich erhalten’
(Félegyházi Tamás: NySz.); 4. 1583 ’〈érzést, gondolatot, szándékot〉 éltet, erősít; hegen 〈Gefühl,
Gedanken〉’ # (Félegyházi Tamás: NySz.); 5. 1590 ’energiát szolgáltató anyaggal, üzemanyaggal
folyamatosan ellát; speisen 〈mit Betriebsenergie〉’ # (Károlyi Gáspár: NySz.) Sz: ~ás 1456 k. taplalaʃnak
(SermDom. 2: 334) | ~ék 1804 táplálékait (Nyr. 41: 311) | ~kozik 1833 táplálkozás sz. (NyÚSz.) || táp A:
1778 Táp (MNy. 11: 128) J: 1. [jelzőként is] 1778 ’táplálék | tápanyag; Nahrung | Nährstoff’ # (↑); 2.
1778 ’valaminek gyámolítója, támogatója; Helfer’ (↑); 3. 1844 ’lelkesítő erő; Begeisterung’ (Vörösmarty:
Gondolatok a könyvtárban).
A szócsalád alapja a táplál: belső keletkezésű, valószínűleg származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő
ismeretlen eredetű és a támad, illetve a tápászkodik szócsaládjának tövével állhat összefüggésben. A szó
belseji p-hez vö.: tápászkodik. Végződése: -lál igeképző, ami főként denominális igeképzőként áll és
deverbális igeképzőként csak ritkán használatosbóklál, bugyolál. A 2. jelentés lehetett az eredeti; az 1.
jelentés: metonímia. – A táp nyelvújítási szóelvonás a táplálból; főként összetett szavak előtagjaként
fordul elő; vö.: tápszer ’EZ NEM KELL’ (1837 (NSz.); tápsó ’EZ NEM KELL’ (1929 (uo.); táptalaj ’EZ
NEM KELL’ (1934 (uo.).
MNy. 63: 149; TESz.

tapló A [6]: (†1086) [12. sz. ?] Toplouuiza hn. (DHA. 254) [csak EWUng.]; 1395 k. taplow (BesztSzj.
436.); 1405 k. twplo (SchlSzj. 959.); 1506 k. taplaia (OklSz.); 1546 toplos sz. (OklSz.); nyj. topjó, toplu
(MTsz.), toplyó (ÚMTsz.) J: 1. (†1086) [12. sz. ?] ’[fatapló, taplógomba]; Schwamm, Baumpilz’ (↑),
1395 k. ’ua.’ (↑); 2. 1506 k. ’taplógombából készült tűzgyújtó eszköz; Feuerschwamm’ (↑).
Jövevényszó, valószínűleg egy török nyelvből. ⊗ Ujg. tupulγak: ’egy fajta növény’;csag. topalak:
’ua.’.; balk. N. topluq ’gomba’; stb.? < [török tob ’gömbölyű, kerek’].. Lásd még: vog. (É.) tāpl’eχ, (T.)
täpl’iχ ’taplógomba’. A magyarba átkerült alak: feltehetőleg *toplaq; a szóvéghez vö.: apró, borsó stb. Az
eredeti török növénynév jelentése nem határozható meg közelebbről. – Az 1. jelentés lehetett az eredeti; a
’természeti tárgy > ebből készült használati eszköz’ jelentésváltozáshoz vö.: héj, kő; lásd még: ; ném.
Schwamm ’fagomba; taplógomba.’
KSz. 15: 346; TESz.

tapogat A: 1456 k. tapoghattakh (SermDom. 2: 383); 1536 tapogassa meg [tapagat □] (Arch. 139.);
1793 tappogatásaikkal sz. (NSz. – Mátyus I.: Ó és új Diaet. 6: 83) J: 1. 1456 k. ’többször megfog,
megtapint; betasten, befühlen’ # (↑); 2. 1536 ’[érintéssel, tapintással vizsgál]; durch Betasten untersuchen’
# (↑) [csak EWUng.]; 3. 1590 ’〈kezével, ujjaival〉 bizonytalanul keresgél; herumtappen’ (Károlyi Gáspár:
NySz.); 4. 1604 ’kutat, vizsgál; untersuchen, forschen’ (Pázmány Péter: NySz.); 5. 1617 ’(falat) tapaszt;
(Wand) lehmen, bewerfen’ (Melotai Nyilas István: NySz.); 6. 1792 ’egy fajta módon halászik; auf eine
bestimmte Art fischen’ (SzD.) Sz: ~ó 1577–80 igenév (Telegdi Miklós: NySz.); 1590 fn ’hálófajta,
halászeszköz; Art Fischergerät’ (SzikszF. 59); 1807 ’csáp; Fühler’ (Márton) | ~ó(d)zik 1725
tapogatodznak (Nyr. 38: 397) | | tapint A: 1736 tapintani sz. (MNy. 6: 35); 1791 tappintást sz. (NSz. –
Gvadányi: Orsz. gy. leírása 151); 1874 topintok (NSz. – Várady – Molière: Szer. 126) J: 1. 1736 ’megfog,
megérint; betasten, befühlen’ # (↑); 2. [tárgyatlanul, -ra, -re ragos határozóval, gyakran rá- ik-vel] 1840/
’valamire rámutat, valamit érint; berühren 〈abstr〉’ (NSz. – Sárosy Gy.: Színműv. 293) Sz: ~at 1791
tapintatú sz. ’[?]; Betasten’ (NSz. – Laczkovics: Beszéd 105); 1836/ ’[?]; Zartgefühl’ (NSz.) [csak
EWUng.] | ~atlan 1842/ tapintatlansága sz. (NSz. – Széchenyi: Garat 8) | ~atos 1843 tapintatos
(NyÚSz.).
Származékszó. ⊗ – A top ~ tap igéből keletkeztek gyakorító-műveltető képzővel, illetve mozzanatos-
műveltető képzővel. A jelentésekhez vö.: tapasz. – Ide tartozik R. igeként ugyanabból az alapszóból:
tapat ’tapint, tapogat’ (1546).
NyK. 49: 296; TESz.

tapot × A: 1531 tapot wala (ÉrsK. 311) J: 1. 1531 ’dobog, kopog; pochen’ (↑); 2. 1583 u. ? ’járkál |
tipeg-topog; herumgehen | herumtrampeln’ (Nyr. 14: 459), 1766 ’ua.’ (NSz. – Lázr J.: Florinda 130); 3.
1773 ’lép; treten’ (MNy. 60: 491); 4. 1839 ’toporzékol; stampfen’ (NSz. – Remény 48) || tapod A: 1536
meg tapodlak (Pesti: Fab. 22v.); 1585 El tapadom (Cal. 795); 1636 topodák (Pázmány Péter: NySz.) J: 1.
1536 ’tapos | (lábával) lenyom; treten, stampfen | (mit den Füßen) niedertreten’ (↑); 2. 1565 ’lép, lépked;
schreiten’ (Melius Péter: NySz.); 3. 1751 ’toporzékol; stampfen’ (Haller János: NySz.) R: ~lal [~tat
se(m)] 1786 tapodttat sem ’[?]; keinen Schritt 〈főként elvont〉’ (NSz.) [csak EWUng.] | | tapos A: 1678
tapossák (Derkai György: NySz.) J: 1. 1678 ’rálép | rálépve összenyom; treten | stampfen’ # (↑); 2. 1775
’lépked; schreiten’ (NSz. – Bárótzi: Erkölcsi levelek 130); 3. [ma főként el~] 1789 ’eltipor | elnyom;
zertreten | unterdrücken’ (NSz. – Wályi A.: Újj tanítás 53); 4. [évet ~] 1864 ’a megjelölt életévében jár; im
... Lebensjahr sein’ (NSz. – Kazár E.: Csend. Or. 288).
Származékszó. ⊗ A top ~ tap igéből különböző igeképzőkkel. A tapos 3., 4. jelentése metafora.
SzófSz. tapos a. is; MNy. 55: 459; TESz. tapos a. is; MSzFE. tapod a. is

tapsifüles A: 1643 tepsi fülesek (MNy. 7: 318); 1775 Tapsi füless (MNy. 58: 109); 1833 tapsifülese
(NSz.) [csak EWUng.] J: 1. [jelzőként is] 1643 ’nagyfülű személy; Person mit großen Ohren’ (↑); 2. 1775
’farkas; Wolf’ (↑); 3. 1836 ’nyúl; Hase’ (Kassai 5: 49); 4. 1881 ’szamár 〈átvitt értelemben is〉; Langohr,
Eselchen 〈auch als Dummkopf〉’ (Nyr. 10: 570).
MNy. 7: 318; TESz.

tapsol A: 1416 u./¹ tapʃolaʃt sz. (BécsiK. 42); 1784 tapsalással sz. (NSz. – M. Hírmondó 787) J: 1.
1416 u./¹ ’tenyerét összeütti; Beifall klatschen’ # (↑); 2. 1493 k. ’ujjong | tetszést nyilvánít; frohlocken |
Beifall äußern’ (FestK. 44) Sz: ~ás 1416 u./¹ (↑) || taps A: 1786 Taps (NSz. – M. Hírmondó 736) J: ’[?];
Applaus’ | | tapsikol A: 1797 tapsikolva sz. (NSz. – Nagy S.: Dafnis 17) J: 1. 1797 ’locsog | csobog;
quatschen | plätschern’ (↑); 2. 1810 ’〈kisgyerek〉 tapsol; Beifall klatschen 〈haupts kleines Kind〉’ (NSz. –
Simai Kr.: VSzót. 2: 110).
A szócsalád alapja a tapsol származékszó. ⊗ A top ~ tap igéből gyakorító képzővel. A 2. jelentés
metonímia. – A taps a tapsolból nyelvújítási szóalkotásként keletkezett elvonással. A tapsikol a tapsol
szóból keletkezett játszi szóalkotással. Az 1. jelentéshez vö.: tapicskál. – Ide tartozik még
származékszóként ugyanabból az alapszóból mint a tapsol: R. tapsog ’tapsol’ (1774 (NSz.). A tapsikál
’tapsol 〈főként kisgyerek〉’ (1962 (ÉrtSz.) játszi szóalkotással keletkezett a tapsikol alapján.
TESz.

tar¹ ∆ A: [1163–73]/ Thorsa sz. hn. (Gy. 1: 673) [csak EWUng.]; 1211 ? Tarsa sz. szn. (PRT. 10: 515)
[csak EWUng.]; 1220/ ? Tord sz. hn. (VárReg. 21.) [csak EWUng.]; 1248 Tharkveley hn. (Csánki 1: 313)
[csak EWUng.]; 1528 tarkopaz (SzékK. 295) J: 1. [1163–73]/ ? ’[kopasz]; kahl’ (↑) [csak EWUng.], 1248
’ua.’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1549/ ’[?]; kahlgeschoren’ (HÉn. 12b) [csak EWUng.]; 3. 1585 ’csonka;
verstümmelt’ (Cal. 684) Sz: ~ol 1426 Tarlo sz. szn. (OklSz.).
Jövevényszó egy honfoglalás előtti, csuvas típusú török nyelvből. ⊗ Vö.: Kāšγ tāz; ujg. taz; tat. taz;
stb.: kopasz, tar. Megfelelői a mongol nyelvekben is megtalálhatók. A magyarba átkerült alak (a ;
köztörök z ~ ; csuv. r alapján) *tar vö.: karó, sárkány stb. – A tarol származékszó a folyamatos
melléknévi igenévként értelmezett tarló hatására keletkezhetett.
MNy. 3: 360; TED. 570; TESz.

tar² ∆ A: 1600 k. tarpecsenyét (Radv: Szak. 14) J: ’[?]; Nackenstück des Schlachtviehs’ | | tarja A:
1834 tarja (NSz. – Pesti szak. 64); 1874 torja (CzF.) J: 1. 1834 ’[?]; Nackenstück des Schlachtviehs’ #
(↑); 2. 1885 ’a marha gerince húsostul, hátszín; Lendenbraten’ (Nyr. 14: 279).
SzófSz. tarja a. is; TESz. tarja a. is; MSzFE. tarja a. is

tár¹ A: 1643 tárva sz. (Szily-Eml. 115) J: ’nyit | hozzáférhetővé tesz; öffnen | erschließen’ # Sz: ~ol
1779 ki-tárlotta ’nyit; öffnen’ (Kónyi János: NySz.) | ~lat 1834 Tárlat ’nyílás; Öffnung’ (Kunoss: Szóf.);
1856 ’kiállítás; Ausstellung’ (NSz. – Jósika M.: Tatár. 2: 51) | ~ul 1836 Tárúl, kitárúl (Fogarasi) | ~ó
1894–6 ’tárna; Stollen im Bergbau’ (NSz. – Földtani Intézet Évkönyve 11: 246).
Valószínűleg onomatopoetikus eredetű. ⊗ Eredetileg feltehetőleg a száj kinyitásakor hallható
hangjelenség utánzásáraá. Ha a szóvégi r gyakorító képző, a tő azonos a tág, tát tövével. De azzal is
számolni lehet, hogy ez a hang a tőhöz tartozik. Az sem zárható ki teljesen, hogy a tár egyes finnugor
nyelvek hasonló hangalakú és jelentésű szavával ősrokon; vö.: zürj. (Le.) taral- ’kinyit 〈szem〉’;cser. (B.)
tora ’távoli, messzi’, tore- ’szétcsúsztat, széttol; szétszór, szétoszlat’. Onomatopoetikus természete és a
szó bizonytalan eredete ellenére azonban az etimológiai összefüggés nem bizonyítható. – A R. tár ’nyílt,
nyitott’ melléknév (1784) szófajváltással kelethezhetett a tár igéből, bár (főként a cseremisz példa
alapján) esetleg egy eredeti igenévszó névszói értékű tagjáról lehet szó.
NyH.; SzófSz.; TESz.; MSzFE.

tár² A: 1658 táruknak (MNy. 90: 254) [csak EWUng.] J: 1. 1658 ’[?]; verkäufliche Sachen’ (↑) [csak
EWUng.]; 2. 1715 ’őrző, tároló hely; Lagerraum, Magazin’ (NyÚSz.); 3. 1792 ’kincs, vagyon; Schatz,
Vermögen’ (SzD.); 4. 1803 ’gyűjtemény; Sammlung’ (NSz. – Édes Gergely: Kes. 89) Sz: ~ol 1890
Tárolni sz. ’[?]; lagern’ (Ballagi).
Valószínűleg szláv jövevényszó. ⊗ Blg. товар: ’teher, rakomány’;szb.-hv. tovar: ’oldalteher’;cseh
tovar: ’áru’;le. towar: ’kereskedelmi áru’;or. товар: ’áru, teher’, (óor.) ’vagyon, tulajdon’; ;ukr. товар:
’áru, szedett-vedett holmi, cókmók; marha’ [török eredetű; vö.: ujg. tavar;; csag. tavar; stb.: vagyon, áru,
jószág ? [< örm. tvar ’juh, juhnyáj’]].. A szó etimológiailag azonos a tárral, de valószínűleg egy
független, későbbi átvétel közvetlenül a szlávból. Az egyszótagúság a szó belseji β kiesésével
magyarázható. A tár jelentésének egy része a tár- előtagú illetve a -tár utótagú összetételek hatására
keletkezhetettleltár, naptárnap- stb.
KSzlJsz. 762; TESz.

tár- 1. ~szekér ∆ A: 1395 k. thar ʒeker (BesztSzj. 762.) J: ’[?]; Lastwagen’ | ~ház ∆ A: 1490 k. taar
haʒ (NagyvGl. 48.) J: ’raktár; Lagerhaus, Vorratshaus’ | ~könyv † A: 1781 Tárkönyvnek (NyÚSz.) [csak
EWUng.] J: ’[?]; Enzyklopädie’.
Összetételi előtag, valószínűleg vándorszó. ⊗ Ujg. tavar: ’vagyon, tulajdon, áru’.; tel. tabar ’áru,
tulajdon’;kipcs. tavar ’ua.’; a főként ’rakomány, áru’ jelentésű szláv megfelelőkhöz és a feltehetőleg török
eredetű szóhoz vö.: tár². Az etimológiailag azonos tár²-től független, korábbi átvételnek tűnik. A szó
valószínűleg egy régi, esetleg még a honfoglalás előtt a magyarba került, a cserekereskedelemmel
kapcsolatos kelet-európai vándorszó, amelynek átadó nyelve azonban nem megállapítható. A hangtanához
vö.: őr¹ , szór stb. A társzekér előtagja inkább ’teher’jelentésű, míg a tárházé inkább ’áru, vagyon’. Az
újabb keletkezésű, de mára már elavult tárkönyv a nyelvújítás eredményeként jött létre.
KSzlJsz. 762; TESz.; TörK. 62

tára A: 1788 Tárra (NSz. – Harm. Rendt. 85); 1838 tara (Tzs.); 1892 Tára (Kőrösi: OlEl. 35) J:
’burkolat-, göngyölegsúly; Tara’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Tara;; ang. tare;; fr. tare;; ol. tara; stb.: a csomagolás súlya; ’csomagolás, az
angolban franciában és olaszban önsúly, tiszta súly’is. Főként az olasz nyelvi hatás által vált elterjedtté [<
arab ṭarḥ ’levonás, levont összeg’, N. ṭarḥ ’ua.’ < ; arab ṭarḥ ’levon; eltávolít’].. Az arab szó a bruttó
súlyból való levonást jelöli, amivel a nettó súlyt meghatározzák. – A magyarba elsősorban a németből
került át.
TESz.

tarack¹ A: 1490 Taraz, Tarazk (OklSz.) [csak EWUng.]; 1511 Trazk (OklSz.); 1520 Taraczkh (OklSz.);
1799 Toroczk (NSz. – Gyarmathi S.: Affinitas 354) J: ’egy fajta löveg; Feldschlange bzw Haubitze’.
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kor. úfn. baj.-osztr.) darax: ’ágyú, amelyből kő- és
tűzgolyókat lőttek ki’ [< ném. (kor. úfn.) tarrisbüchs, (baj.-osztr.) tarraßbüchse: ’löveg, amit a falra
állítottak’].. – A szóvégi szk, ck-s változatok hangátvetéssel és részben affrikálódással keletkezteksuviksz.
A szóvégi k nélküli változatokhoz vö.: barack, palack stb. A tarack történelmi és katonai szakszó. Az
efféle lövedék megnevezéséhez lásd még: lat. (h.) Tharaskones többes tárgyeset.
KSzlJsz. 960; TESz.

tarack² A: 1590 Taraczk (SzikszF. 154) [csak EWUng.]; 1833 Taratznak (Kassai 2: 184); 1836 Taraszk
(Kassai 5: 55); nyj. torocka (Nyatl.) J: 1. 1590 ’[a pázsitfüvek családjába tartozó, nehezen irtható
gyomnövény]; Quecke’ (↑); 2. 1895 ’vad inda; wilde Ranke’ (Nyr. 24: 587).
Bolgár vagy szerb-horvát jövevényszó. ⊗ Blg. тросък: ’csillagpázsit; tarack; perje; porcsin’;szb.-hv.
troska: ’porcsin; tarack; perje’ [ismeretlen eredetű].. Lásd még: szln. trosk, troska ’eper’; ; cseh truskavec
’ua.’; stb. – A torocka változat egy későbbi külön átvétel lehet.
MNy. 3: 344; KSzlJsz. 518; TESz.

tarafara † A: 1618 tarafarasb sz. (Molnár Albert: NySz.); 1630 tárafarán (Molnár Albert: NySz.) J: fn
1618 ’szükségtelen díszítés, cifrázat; Schnörkel’ (↑) | mn 1630 ’cifrázott; geschnörkelt’ (↑).
 Játszi szóalkotás útján keletkezett ikerszó. ⊗ A tarka ’tarka, színes’szóból; a keletkezésmódjához vö.:
csecsebecse, csonkabonkacsonka stb. – A tara ’tarka, színes’tarka szóból jött létre kicsinyítő képzővel.
MNy. 33: 170; TESz.

taraj A: 1525 k. Kakastharay̋ a (MNy. 11: 39); 1566 taréia (Heltai Gáspár: NySz.); 1577 tarelia
(KOlGl.: NyF. 45: 29); 1577 k. tareÿ (OrvK. 65); 1578 tare (Gombocz E.: BotTört. 37); 1595 Tyktara
(Beythe András: NySz.); 1736 táré (MonÍrók. 11: 342); 1799/ tarréját (I.OK. 30: 259) [csak EWUng.];
1799/ tarréját (I. OK 30: 259) [csak EWUng.]; nyj. tëra, tora (ÚMTsz.) J: 1. 1525 k. ’tyúkfélék fején
húsos, vörös (fogazott) képződmény; Hahnenkamm’ # (↑); 2. 1590 ’tarajszerű tárgy, képződmény, pl.: a
sarkantyú fogazott fémlapja; kammartiges Gebilde, zB Rädchen des Sporns’ (SzikszF. 11); 3. 1668 ’fej |
fejtető; Kopf | Scheitel’ (Matkó István: NySz.); 4. 1858 ’hegygerinc görbe vonalú éle; Gebirgskamm’
(NSz. – Jósika M.: Uderszki 5: 91); 5. 1859 ’hullámok tajtékos háta; Wellenkamm’ (NSz. – Jósika M.:
Nov. 3: 217).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A taraj : taréj : taré : tara összefüggéséhez vö.: csuhé, karaj¹ stb. A 2., 4., 5.
jelentés: metafora, a 3. jelentés: metonímia az 1. jelentés alapján. A testrészek neveinek más dolgokra
vagy fogalmakra való átviteléhez vö.: fej², láb stb.
TESz.

tárca A: 1834 tárcza (NyÚSz.); nyj. tácámat (ÚMTsz.) J: 1. 1834 ’miniszteri ügykör | minisztérium;
Portefeuille eines Ministers | Ministerium’ (↑); 2. 1835 ’könyvszerűen összehajtható, zsebben hordható
tartó pénz, iratok stb. számára | cigarettatárca, szivartárca; Brieftasche | Zigarettendose, Zigarrenetui’ #
(Tzs. Brieftasche); 3. 1841 ’irodalmi színvonalú rövidebb írásmű, illetőleg ilyeneket közlő rovat
újságban; Feuilleton’ (NSz. – Emlény 169); 4. 1843 ’notesz; Notizbuch’ (NSz. – Nagy Ig.: Besz. 2: 198).
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ A tár² ’raktár, tároló’ szóból képzőként értelmezett
szóvégi ca-val a ca végű szavak analógiájáratálca; lásd még: mérce. A szó keletkezését részben a ném.
Portefeuille ’egy miniszter hatásköre’, részben a ;ném. Feuilleton ’az újság kulturális rovata’ szó
segíthette elő. A 2. és 4. jelentés: metafora. – Nyelvújítási származékszó.
TESz.

tárcsa A: 1688 tárcsa [U] (Radv: Csal. 2: 389) J: 1. 1688 ’pajzs | céltábla; Tartsche | Schießscheibe’
(↑); 2. 1838 ’kerek lap, tányér vagy korong alakú eszköz, alkatrész; Scheibe’ # (Tzs.) Sz: ~´z 1874
tárcsáz ’[?]; auf eine Schießscheibe schießen’ (CzF.); 1950 ’[?]; eine Nummer wählen 〈am Telephon〉’
(NSz.).
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kor. úfn.) tartsche, (h. kor. úfn.) tartsch, – ném. Tartsche: ’egy
fajta ovális középkori pajzs’ [< fr. (ófr.) targe ’ua.’; vö. →tárgy]. – A szóvégi a-hoz vö.: cérna, ciha stb. A
metaforikus 2. jelentés keletkezésénél a tudatos nyelvformálás is közrejátszhatott.
KSzlJsz. 764; TESz.

targonca A: 1575 torbontzáckal (Helt: Krón. 61v.); 1600 tarboncza (TörtTár. 1901.: 471); 1670
Taraboncza (MNy. 80: 381) [csak EWUng.]; 1671 Tarbuncza (uo.); 1686 targonczákat (MonOkm. 14:
183); zwH17. Jh Tarkoncza (MNy. 80: 381) [csak EWUng.]; 1699 torgonca (MNy. 90: 254) [csak
EWUng.]; 1788 Targantzák (NSz. – Harm. Rendt. 71); 1798 torgantzájára (NSz. – M. Kurir 459); 1838
Targancz (Tzs.); nyj. darabonca, tarabonc, tarnóca, tërëbonc (ÚMTsz.), targancs (MTsz.), tarhonca
(Nyatl.) J: 1. 1575 ’[?]; Schubkarren’ (↑); 2. [villamos~] 1949 ’[?]; kleines Fördergerät, Stapler usw’
(NSz.) [csak EWUng.] Sz: ~´s 1838 Targonczás (Tzs.).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A hangszerkezet alapján jövevényszónak tűnik, ami azonban alkalmas
megfelelés hiányában nem bizonyítható. A magyarban a négyszótagú szó belseji b-s változatok
eredetibbnek tűnnek. – Németből való származtatása nem valószínű. – A magyarból: rom. N. tărăboanță
’talicska, taliga.’
KSzlJsz. 765; TESz.; NMÉr.

tárgy A: 1495 Targh (Kassai 5: 56); 1590 Targy (SzikszF. 154) [csak EWUng.]; 1723 tárjomhoz (Csúzi
Zsigmond: NySz.) J: 1. 1495 ’pajzs | ostromtető; Art Schild | Sturmdach’ (↑); 2. 1590 ’cél, céltábla;
Ziel(scheibe)’ (Károlyi Gáspár: NySz.); 3. 1748 ? ’az, amire vagy akire valamely tevékenység vagy
érzelmi állásfoglalás irányul; Person, Sache, auf die sich die Handlung richtet’ # (NSz. – Faludi F.: NA.
Megsz. 199), 1750 ’ua.’ (NSz. – La Placette J.: Ethika 5); 4. 1793/ ’[?]; Thema einer künstlerischen
Darstellung’ (NSz.) [csak EWUng.]; 5. 1806 ’az a mondatrész, amelyre a mondatban kifejezezz cselekvés
irányul; Akkusativobjekt’ (NSz. – Kardos Ad.: Versegi mocsk. 42); 6. 1831 ’élettelen dolog | használati
cikk, holmi eszköz; Ding, Gebrauchsgegenstand’ # (NSz. – Bitnicz: Gazd. szót. 6) Sz: ~alat 1776–1821
Tárgyalatja ’elintézés; Erledigung’ (NSz. – Benyák: Manuscr. 98) | ~al 1789/ tárgyal ’céloz, irányoz;
zielen’ (NSz. – Dugonics: Tárházi 44); 1806 sz. ’[?]; besprechen’ (↑) | ~ilagos 1833 tárgyilagos (Fogarasi:
Műsz. Objectum) | ~talan 1840 tárgytalan ’[?]; gegenstandslos’ (NSz. – Kuthy L.: I. Károly 312) | ~atlan
1844 tárgyatlan ’[?]; intransitiv’ (NSz. – Táncsics: M. nyelvt. 35).
Francia (ófr.) jövevényszó. ⊗ Fr. (ófr.) targe: ’egy fajta pajzs; hordozható fedezék’, – ;fr. targe: ’ovális
pajzs’ [< ófrank *targa ’egy fajta pajzs’].. Megfelelői: ang. R. targe;sp. tarja;; ol. targa: ’ua.’is. Lásd
még: ; lat. (k.) targa, targea, targia, (h.) targa: ’ua.’is. – A szóvégi gy (< d'ž) az ófrancia kiejtést
tükrözheti; a szó belseji j dezaffrikálódással keletkezett. A 2., illetve a 3. jelentés metonímia. A későbbi
jelentések, valamint a származékok nyelvújítási szóalkotások.
MNy. 10: 403; TESz.

tarhenol ∆ A: 1924 tarhenolni sz. (Szirmay 47.) J: ’[?]; (um Geld) anpumpen’ | | tarhál A: 1928
tarhálni sz. (Zolnay – Gedényi) J: ’(kölcsönként) kér(eget), pénzt koldul; (um Geld) anpumpen’.
A szócsalád alapja a tarhenol: német jövevényszó. ⊗ Ném. (argó) tarchenen: ’koldul, kéreget, megvág,
megpumpol’ [< jidd. tarch’nen ’terhel, megterhel; zavar, terhel, zaklat’].. – A tarhál a tarhenolból jött
létre a blamálblamíroz, flangálflangíroz analógiájára. – A bizalmas nyelvhasználatban él.
TESz. tarhál a. is

tarhó ∆ A: 1363 Tarhus sz. szn. (MNy. 71: 113); 1395 k. thar (BesztSzj. 1017.); 1405 k. taruh
(SchlSzj. 1438.); 1522 Tharhos sz. szn. (MNyTK. 105.: 27); 1550 tarojánn [?U] (Nádasdy 78); 1598
tarlóiátis [U] (MNy. 6: 225); 1604 Taróh (MA.); 1621 Tarh, Tarhotis (MA.); 1666 tallóját (Czeglédi
István: NySz.); 1708 Taroh (PP.); 1759 Tarhót (MNy. 37: 131); 1799 Tarha □ (NSz. – Gyarmathi S.:
Affinitas 343) J: 1. 1363 ’(édes) aludttej; (süße) Dickmilch’ (↑); 2. 1897 ’összement tej; geronnene Milch’
(MTsz.).
Jövevényszó egy nyugati szláv nyelvből, valószínűleg a szlovákból. ⊗ Szlk. tvaroh;– ; cseh tvaroh;; le.
twaróg:: ’túró’ [tisztázatlan eredetű].. Lásd még: or. тварог, творог ’ua.’is. – A szó eleji
mássalhangzótorlódás feloldásához vö.: cérna, hála stb. A tarh változat, illetve a tarhó alak az olyan
toldalékolt formák alapján keletkezett, mint a *tarohot > tarhot > tarhót. A tarha változat szóvége esetleg
elhalványult birtokos személyjel, vagy a hinta ~ hintó váltakozás analógiájára keletkezett. A tarló változat
népetimológián alapul a tarló hatására. A szó a nyelvjárásokban él, főként az Alföldön.
MNy. 1: 165; KSzlJsz. 519; TESz.

tarhonya A: 1600 k. tarhonyáját [?U] (Radv: Szak. 97); nyj. targonya (ÚMTsz.), tȧrhȧnyâs (MTsz.) J:
1. 1600 k. ? ’egy fajta, aludttejjel készített étel; mit Sauermilch bereitete Speise’ (↑), 1784 ’ua.’ (SzD. 86);
2. 1600 k. ? ’tojással gyúrt lisztből készült, szárított tésztagolyócskák; Art Eiergraupen’ (↑), 1816 ’ua.’ #
(Kassai Bef. 309) Sz: ~´s 1856 tarhonyás (NSz. – Vas Gereben.: Nevess. 2: 166).
Oszmán-török eredetű jövevényszó, esetleg délszláv közvetítéssel is. ⊗ Oszm. tarhanaR . tārḫāne,
terḫāne: ’aludttejből és lisztből készült leves; aludttejből és lisztből készült száraz golyócskák’; – lásd
még: ; blg. тархана; szb.-hv. tarana, R. tarhàna: ’tarhonya’. Az oszmánba az ; újperzsa tarḫāna,
tarḫāne ’egy fajta sajt’ hatására került. Megfelelői: ; r o m . trahana N. tarhaná; ; albán tarhana:
’tarhonya.’
MNy. 1: 258; NéNy. 5: 69; KSzlJsz. 765; ÉlOsm. 387; TESz.

tarifa A: 1711 tariffákot (MNy. 90: 254) [csak EWUng.]; 1836/ tarifának (NSz. – Deák F.: Besz. 1:
191); 1854 Tarif (HeckenastIdSz.²) J: ’díjszabás, árjegyzék; Tarif’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Tarif;; ang. tariff;; fr. tarif;; ol. tariffa N. tarifa; stb.: ’ár, díj, tarifa’. Főként
az olasz nyelvi hatás által vált elterjedtté [< arab taʽrīf, taʽrīfa ’ismertetés, kihirdetés (díjaké)’ < ; arab
ʽarafa ’ismer, tud’].. – A magyarba német és olasz közvetítéssel került kereskedelmi szakszóként.
TESz.

tarisznya A: 1510 k. Tanistrath (OklSz.); 1516 tanyztra (OklSz.); 1544 ször tanizrat (OklSz.); 1547
Ször tarisznat [U] (OklSz.); 1558 tanyesztrába [U] (Nádasdy 27); 1565 tariznÿas sz. szn. (MNy. 10: 427);
17. Jh tarisnya (Nyr. 5: 160); 1728 Tonistrafű (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 277); 1810 toniszrájok (NSz.
– M. Kurir 1: 533); 1881 tanyiszrára (NSz. – Kálmány L.: Szeged népe 1: 71); nyj. talisnya, tarasznyát,
tariszja, taroznyát (ÚMTsz.), taszirnya (MTsz.) J: 1. 1510 k. ’egyszerű, vászonból, bőrből készült
táskaféle; Ranzen, Wandertasche’ # (↑); 2. [vén ~] 1824 ’öregasszony, vén szatyor; altes Weib’ (NSz. –
Böszörményi: Kézi könyv 1: 24).
Vándorszó. ⊗ A következő szavakkal függ össze: egyfelől vö.: ném. (k.-ném.) tanister; cseh tanystra;
szlk. tanistra N. kanistra; ukr. N. танíстра; stb.: tarisznya, batyu; lásd még: ; lat. canistrum ’fonott
kosár’ [< gör. (kés.) κάνιστρον ’ua.’].; – másfelől vö.: ; albán trajstë; l e . tajstra;; ukr. тайстра:
’tarisznya, batyu’; lásd még a ; gör. (biz.) τάγιστρα többes szám, τάιστρα többes szám ’abrakostarisznya’.
– A két csoport hangtani összefüggése és e csoportok szavainak etimológiája nem tekinthető tisztázottnak.
– Az átadó nyelv tisztázatlan, a szó esetleg a szlávból került a magyarba. A magyarban végbement az n
hangátvetése és palatalizálódása.
KSzlJsz. 766; TESz.

táritoppos × A: 1604 Tárittuppos (MA.); 1604 Tarituppos (MA. Pulvinátus); 1643 taritoppoʃoc (Com:
Jan. 55); 1766 tari-puppos (NSz. – Kollarics J.: Int. 51); 1801 Tari púpos (NSz. – Sándor I.: Sokféle 7:
235); nyj. taritopos (ÚMTsz.) J: 1. 1604 ’kipárnázott, párna alakú; gepolstert | polsterförmig’ (↑); 2. 1630
’cifra; verschnörkelt’ (Molnár Albert: NySz.); 3. 1643 ’széles lábú, tenyeres-talpas, esetlen; schwerfällig’
(↑); 4. 1838 ’púposhátú; bucklig’ (Tsz.).
TESz.

tarka A: 950 k. ταϱκατζο̑υ sz. szn. (ÓMOlv. 10) [csak EWUng.]; 1213/ Tarca szn. (VárReg. 166.);
1526 Tharkabarson (OklSz.) J: 1. 1213/ ’több színű, foltos; bunt | scheckig’ # (↑); 2. 1585 ’igen
különféle, változatos; mannigfaltig’ # (Cal. 794); 3. [~barát, ~pap] 1832 ’cisztercita; Zisterzienser’
(Kreszn.); 4. 1838 ’kétszínű 〈ember〉; heuchlerisch, doppelzüngig’ (Tsz.) Sz: ~´z 1628 tarkázzuc
(Samarjai János: NySz.) | tarkít 1770 tarkítja (MNy. 43: 308) | ~´llik 1787 tarkálnak (NSz. – M. Musa
708) | | tarcsa † A: [1163–73]/ ? Thorsa hn. (Gy. 1: 673) [csak EWUng.]; 1211 ? Tarsa szn. (PRT. 10:
515); 1300 ? Tarcha szn. (ÁÚO. 10: 401) [csak EWUng.]; 1521 tarcha (OklSz.) J: ’tarka; bunt | scheckig’
| | tar³ × A: 1193 Tarýneu hn. (ÓMOlv. 59); 1395 k. tarpoʒthow (BesztSzj. 678., 679.) J: ’több színű,
foltos, tarka; bunt | scheckig’.
A szócsalád alapja a tar3: valószínűleg jövevényszó egy honfoglalás előtti török nyelvből. ⊗ A
törökben vö. egyfelől a Kāšγ tarγı̈ l ’a hátán fekete fehér csíkos állat’kaz. tarγı̈ l ’fekete foltos vörös
〈tehén〉’, tarlan ’vörös, sárga vagy fekete foltos fehér 〈ló〉’;kirg. tarlan ’szürke’; stb.; másfelől ;csuv. tur
’barna 〈ló〉’. A kétszeres török képviselet megerősíti a származtatást. – A magyar szó a korábbi
nyelvekben a ló szőrének színéül szolgált. – A tárcsa és a tarka kicsinyítő képzős származékszavakhóka,
vércse stb.
MNy. 8: 303; NyrÉrt. 40: 279; Nyr. 98: 350; TESz.

tarkabarka A: 1519 k. tarcabarcaʃagat sz. (DebrK. 379) J: mn 1519 k. ’nagyon tarka; buntscheckig,
vielfarbig’ (↑) | fn 1655 ’kaméleon; Chamäleon’ (Apáczai Csere János: NySz.).
Játszi szóalkotás útján keletkezett ikerszó. ⊗ A tarka szóból; keletkezésmódjához vö.: csecsebecse,
csigabiga stb. A főnévi jelentés a kaméleon változó színére utal.
TESz.

tarkó A: 1504 ? Tharko szn. (OklSz.); 1693 tarkóján (RNySz. 500); 1861 tirkóját (NSz. – Merényi L.:
Er. népm. 1: 93); nyj. targó, tilkó (Nyatl.) J: ’[?]; Genick, Hinterkopf’ #.
Származékszó. ⊗ A tar² szóból kicsinyítő képzővelfakó, szánkószán² s t b . A tirkó változat
elhasonulással keletkezett. A Tarkó szn. (1504) a tar¹ ’kopasz, tar’ származéka is lehet.
TESz.

tárkony A: 1234/ ? Torcunca sz. szn. (VárReg. 130.); 1395 k. ? tȧrhon (BesztSzj. 343.); 1405 k. tarkon
(SchlSzj. 897.); 1516 u. Tarkony (Nyr. 34: 202); 1592 Tárkony gyoͤ keret (Cis. L2a) [csak EWUng.]; 1900
tárkány (NSz. – Móicz P.: Hajdúk 3) J: ’az ürömmel rokon, termesztett fűszer- és gyógynövény; Estragon
(Artemisia dracunculus)’.
Vándorszó. ⊗ Arab ṭarḫūn; oszm. tarhun, tarchun, targun; ; gör. (biz.) ταρχόν, τραχόν; ; lat. (k.)
tarcon, tarchun; ; fr. (kfr.) targon;ol. R. tarchun;ném. R. dragun, dragon; ; szb.-hv. (Kaj.) tarkan; stb.:
tárkony. Forrása: ; gör. δρακόντιον ’ua.’, tkp. ’kis sárkány, kis kígyó’; vö.: gör. δρακών ’sárkány, kígyó’;
lásd még: ;lat. dracunculus ’kis sárkány, kis kígyó; tárkony’. A szó növénynévként való elterjedéséhez
Európában az arab is hozzájárult. – A magyarba a latinból vagy olaszból került.
NytÉrt. 38: 142, 184; TESz.

tarló A: 1212/ Tarlofew hn. (Györffy 1: 328); 1256/ Kendurturlow hn. (OklSz.); *1061/[13. Jh]
Bezegdtorloÿa hn. (DHA. 168); 1381 Nadtarla hn. (OklSz.); 1395 k. tharlou (BesztSzj. 202); 1470 tarros
sz. (OklSz.); 1620 torró (MNy. 6: 273); 1736 tallón (MonÍrók. 11: 361); 1786 tarókat (NSz. – Tolnay S.:
Lovak 17); 1860 toru (MNyszet. 5: 90); nyj. tarú, tóró (MTsz.), tolla (ÚMTsz.) J: 1. 1212/ ’szántóföld;
Ackerfeld’ (↑); 2. 1381 ? ’levágott fűféléknek, főként a gabonának földben maradt szára | learatott
gabonaföld; Stoppel | Stoppelfeld’ (↑), 1470 ’ua.’ (↑); 3. 1405 k. ’kalász; Ähre’ (SchlSzj. 2127.); 4. 1519
’vetés, gabonaföld; Saat, Getreidefeld’ (JordK. 537); 5. 1550 k. ’szalmaszál, szalma; Strohhalm | Stroh’
(KolGl.: NyF. 45: 18); 6. 1590 ’másodkaszálású széna, sarjú; Grummet’ (SzikszF. 58); 7. 1790 ’borosta,
sörte; Borste’ (NSz. – Gvadányi: Fal. nót. 70) Sz: ~z, tallóz 1357 Kustorlozou sz. hn. ’[?]; abstoppeln’
(MNy. 10: 427); 1898 Tallózás sz. ’[?]; auslesen 〈abstr〉’ (Nyr. 27: 504) [csak EWUng.].
Honfoglalás előtti ótörök jövevényszó. ⊗ KH. tarı̈ γlaγ, tarlaγ; csag. tarlaγ; CC. tarlov;; oszm. tarla;
stb.: szántóföld [< török *tarı̈ - ’megművel, beépít’].. A magyarba átkerült alak: *tarlaġ; a szóvéghez vö.:
gyarló, tiló stb. A 2., 4. jelentés: metonímia az eredeti 1. jelentés alapján; a 2. jelentésre a taroltar¹ is
hatással lehetett. – A magyarba a földművelési terminológia fontos szavaként került a honfoglalás előtt. –
A kunból való származtatása nem valószínű.
MNy. 3: 361, 29: 278; Száz. 1958.: 305; TESz.; TörK. 77

tárna A: 1848 tárna (NyÚSz.) J: ’föld alatti vízszintes vájat; Stollen 〈Bergbau〉’.
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ A tár¹ ’nyit, feltár’ szóból névszóképzőként
értelmezett szóvégi na-val a na végű szavak analógiájáraakna. – Nyelvújítási szó. A bányászat szakszava.
– Egyéb megnevezés: tárótár¹.
NyÚSz.; TESz.

tárnok ∆ A: 1113 Tawarnyc hn. (Fejérpataky: Kálmán kir. okl. 61); 1220/ Tauornicoru͂ [lat
végződéssel] (VárReg. 20.); 1220/ Tauornuc hn. (VárReg. 21.); (†1194) [1230 k.] Tawarnucc hn. (ÁÚO.
11: 56); 1235 Taarnuk hn. (OklSz.); 1251/ Tarnuk hn. (Györffy 1: 730); 1332 Tharniky sz. hn. (Györffy 1:
873); 1348 Tharnak szn. (NytudÉrt. 68: 143); 1352 Tharnoktele hn. (Gy. 1: 674) [csak EWUng.]; 1517
tarnok mester (TörtTár. 1890.: 559) J: ’a királyi ingóság őrzője, a begyűjtött termények gondozója, a
pénzügyek kezelője; Hüter des königlichen Mobiliarvermögens, Versorger des eingesammelten Getreides,
Verwalter der Finanzen’.
Valószínűleg szláv eredetű jövevényszó. ⊗ Feltehetőleg a szláv *tovarnikъ ’a (királyi) ingó vagyon
őrzője’ [< szláv *tovarъ ’áru’; vö. →tár², ; vö. →tár-]alapján. Lásd még: cseh továrník;; szlk. továrnik:
’gyáros, gyártó’; stb.; ezek átvétele a magyarba időrendi és jelentéstani okokból nem jöhet számba. – A
szlávból való származtatás mellett szól a korai adatok három szótagúsága; ezért a tárnoknak a tár-
származékszavaként való magyarázata nem meggyőző. A származtatás nehézsége abban áll, hogy a
magyar szó szláv elődje nem addatolt. A tárnok történelmi művekben fordul elő. – A magyarból (esetleg
visszakölcsönzésként): szb.-hv. R. tarnik ’kincstárnok.’
KSzlJsz. 767; TESz.; UElSk. 498

tárogató A: 1611 Tárogato (MA.); 1836 táragatóba (MNy. 65: 208); 1874 tárigatyú (CzF.) J: 1. 1611
’dudás, sípos; Hornbläser, Pfeifer’ (↑); 2. 1636 ? ’egy fajta fafúvós hangszer; Art Holzblasinstrument,
Schalmei’ (Szentmártoni Bodó János: NySz.), 1783 ’ua.’ (NSz. – Molnár J.: Könyvház 3: 651) Sz: ~zik
1877/ tárogatózásban sz. (NSz. – Jókai 57: 170) – De vö. 1533 Tarogato ʃyp ’[?]; Schalmei’ (Murm.:
ÚNySz.); 1572 tárogató syposa ’[?]; Hornbläser, Pfeifer’ (OklSz.); 1742 tárgató sipokkal (MNy. 65:
208); 1791 tárégató Sipjokat (NSz. – Szekér J.: Magy. Ered. 1: 89); 1792 tárigató sip (MNy. 65: 208);
1816 Tarrogato-sip ’[?]; Schalmei’ (Gyarmathi: Voc.).
Különféle szószerkezetek jelzőjének önállósulása. ⊗ A tárogató síp ( ↑ ) , tárogató sípos (↑)
szószerkezetekből. A tárogató jelző valószínűleg a tárogat ’gyakran nyit’ folyamatos melléknévi
igeneve(1598); ez a tár¹ ’kinyit’ szóból -gat gyakorító képzővel jött létre. A szószerkezet (↑) tárogató
jelzője arra utalhat, hogy ez a fajta fafúvós hangszer a síp furatainak nyitásával és csukásával működik. –
Onomatopoetikus értelmezése nem valószínű.
MNy. 65: 207; TESz.
 taroglya × A: 1553 Tharoglya (MNy. 72: 127) [csak EWUng.]; 1643 taráglyán (Com: Jan. 78); 1673
taraglyán (Amos Comenius: NySz.); 1887 Tráglya háló (Herman: HalK. 2: 836); nyj. tarogja (MTsz.),
tòrgoja, trágla, tragló (ÚMTsz.) J: 1. 1553 ’[talicska, taliga]; Art kleiner Karren’ (↑) [csak EWUng.]; 2.
1643 ’rács-, illetőleg létraszerű szállítóeszköz; gitterartige Trage, Tragbahre’ (↑); 3. 1876 ’létra; die
Leiter’ (Nyr. 5: 471); 4. 1887 ’egy fajta halászháló; Art Fischernetz’ (↑).
Jövevényszó, de az átadó nyelv vitatott. ⊗ 1. Jövevényszó a szerb-horvátból vagy szlovénből: szb.-hv.
tralje többes szám ’egy fajta hordágy’; szln. N. traglje többes szám ’ua.’, trágle többes szám ’talicska,
taliga’ [< ném. (baj.-osztr.) tragel (↓)].. – 2. Német (baj.-osztr.) jövevényszó: tragel ’egy fajta nagy
halászháló; egy fajta hordsaroglya négy nyéllel’ [< ném. (kfn.) trage ’amin, amivel vmit visznek’].. – A
magyar hangalak mindkét származtatás esetében a szó eleji mássalhangzótorlódás feloldásával és
hangrendi kiegyenlítődéssel keletkezettsaroglya. A N. tr-es változatok későbbi átvételek lehetnek. A
magyar szóföldrajz alapján – déli tájszó – az első származtatás tűnik valószínűbbnek.
KSzlJsz. 763; Nyr. 94: 487; TESz.

tarokk A: 1776/ tarokoznak sz. (IrtörtKözl. 14: 97); 1793 tarokkot (NSz. – Kazinczy: Diogènesz 212);
1804 darokkot (NSz. – Verseghy F.: Rikóti 68) J: 1. 1776/ ’egy fajta kártyajáték; Tarockspiel’ (↑); 2. 1788
’tarokk-kártya; Tarockkarte’ (NSz. – Harm. Rendt. 201).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Tarock; ang. taroc, tarot; ; fr. tarot, tarots többes szám; ; ol. tarocco; stb.:
tarokk ’〈játék, kártya〉’. Az olaszból terjedt el [ismeretlen eredetű].. – A magyarba elsősorban a németből
került át.
TESz.

társ A: 1138/ ? Tarʃadí sz. szn. (MNy. 32: 134); 1372 u./ tarʃyrol (JókK. 1); 1529 e. tarisi (VirgK. 22);
1565 tarásáuá (Melius Péter: NySz.); 1863 Táss (Kriza: Vadr. 519) J: 1. 1138/ ? ’az, aki idejének
jelentékeny részét együtt tölti el valakivel; Gefährte, Genosse, Kamerad’ # (↑), 1372 u./ ’ua.’ (↑); 2. 1575/
’[házastárs]; Ehemann | Ehefrau’ (Assz. B3a) [csak EWUng.]; 3. 1790 ’valaminek a mása, párja;
Ebenbild, Gegenstück’ (NSz. – Nagy János: Nyájos Múzsa 109) Sz: ~alkodik 1372 u./ tarʃolkodtatt sz.
’[?]; sich assoziieren’ (JókK. 133); 1794 sz. ’beszélget; ein Gespräch führen, konvenieren’ (NyÚSz.
Társalkodóné) | ~aság 1372 u./ tarʃolkodtatt (JókK. 44) | ~ít 1474 tarʃohtani sz. (BirkK. 5) | ~ol 1493 k.
taarʃolodat sz. ’társít; zugesellen’ (FestK. 387) | ~as 1519 Feletárʃas sz. (MA. Cónjugus) | ~talan 1743
társatlan (NSz. – Maróthi: Arithm. 257) | ~ul 1 7 8 3 Társulni sz. (NyÚSz.) | ~adalom 1786
Társadalomnak ’[?]; Gruppe’ (NSz. – M. Hírmondó 486); 1834 társadalmi ’[?]; Gesellschaft
〈soziologisch〉’ (NyÚSz.) | ~alog 1790/ társaloghatok sz. (NSz. – Kazinczy: Lev. 2: 89) | ~ulat 1829/
társulatok (NSz. – Bajza: Munkái 3: 113).
Valószínűleg szláv jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. (Ča.) tovariš, (Kaj.) tovaruš ’társ, pajtás, bajtárs’; szlk.
tovariš ’segéd, R. társ, pajtás, barát’; or. товарищ: ’társ, pajtás, bajtárs’; stb. [bizonytalan, esetlegtörök
eredetű].. A keleti szlávból: ; rom. tovarăș ’ua.’. – E származtatás ellen szól, hogy mind a szláv, mind a
magyar szó elvileg ugyanabból az átadó nyelvből származhat. A szó magyarban való hosszú ideig tartó
létezése mellett szól az egyszótagos alak korai megjelenése. A 2. jelentés önállósulással jött létre a
házastárs ’férj, feleség’ összetételből (1527). Néhány származék nyelvújítási alkotás. – A tovaris ’kozák,
illetve orosz katona’ (1636 (MNy. 74: 423) külön átvétel az oroszból; a második világháború után került
újból a magyarba.
KSzlJsz. 769; TESz.

tarsoly A [4]: 1349 Thassulus sz. szn. (OklSz.); 1383 Thasul szn. (NytÉrt. 68: 143) [csak EWUng.];
1400 Tassal szn. (uo.) [csak EWUng.]; 1416 u./² taʃʃolt (MünchK. 31); 1451 Thasolyos sz. szn. (OklSz.);
1550/ taslyaba (TCr. qlb) [csak EWUng.]; 1578 tarsollya (Melius Péter: NySz.); 16. sz. byka tarʃõ (MNy.
39: 332); 1736 torsolyokra (Szegedi János: NySz.); 1787 tarsaj (NSz. – M. kurir 496); 1796 társolyba
(NSz. – Zsebalmanak 100); 1846 tarsóra (NSz. – Erdélyi: Népd. és mondák 1: 112) J: 1. 1349 ’[iszák,
tarisznya | erszény]; Felleisen | Beutel’ (↑); 2. 1575 ’a huszárok derékszíján függő díszes táskaféle;
Säbeltasche’ (Helt: Krón. 93v.); 3. 1578 ’női kézitáska; Damenhandtasche’ (Melius Péter: NySz.); 4. 16.
sz. ’pásztortáska; Hirtentäschel’ (↑).
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (Kr.) taschlkraut: ’pásztortáska’., täsch·l ’táska, iszák,
tarisznya’, (baj.-osztr., St.) taschel ’ua.’, – ném. Täschel ’ua.kis táska’ [< ném. Tasche ’tasak, erszény;
edény, tartály’].. – A szó belseji elhasonuláshoz vö.: farsang, hárs. A szóvéghez vö.: fertály, pendely stb.
 TESz.

tart A: 1138/ Tortou sz. szn. (MNy. 32: 132) [csak EWUng.]; 1138/ Tartaudí sz. szn. (MNy. 32: 204);
A13. Jh/ tart (KT.) J: 1. 1138/ ? ’[〈szolgálatot〉 teljesít | 〈tisztséget〉 visel]; (Dienst) verrichten | amten’ (↑),
1416 u./¹ ’ua.’ (BécsiK. 82); 2. A13. Jh/ ’[?]; fassen, (fest)halten, stützen, befestigen’ # (↑); 3. 1269/
’birtoklol | eladnivalót tart; bei sich behalten, aufbewahren | in Erinnerung behalten usw’ # (OklSz.
nyergës-tartó); 4. 1372 u./ ’[?]; anhalten | hindern’ (???); 5. 1372 u./ ’〈előíráshoz, fogadáshoz, szokáshoz,
ünnephez〉 igazodik; sich an etw halten od nach etw richten’ (???); 6. 1372 u./ ’valamilyen álapotot,
helyzetet biztosít részére; jmdm einen Zustand sichern | etw irgendwo lagern, aufbewahren’ # (JókK.
146); 7. 1395 k. ’valaminek tárolási helyül szolgál | valamit tárol; zur Lagerung dienen’ (BesztSzj. 1022.);
8. 1416 u./¹ ’valaminek tekint, valaminek gondol | valahogyan értékel; für etw halten | einschätzen |
behaupten’ # (BécsiK. 87); 9. 1416 u./¹ ’cselekvést végrehajt | rendezvényt megrendez; vollführen |
veranstalten’ # (BécsiK. 145); 10. 1416 u./¹ ’valahová nyújt | valami felé fordít; hin-, her-, vorhalten
〈wenden, zeigen usw〉’ # (BécsiK. 7); 11. [főként el~, fel~] 1416 u./² ’élelemmel, anyagiakkal ellát;
unterhalten, versorgen’ # (MünchK. 115); 12. 1476 k. ’valakihez, valahová tartozik; es mit jmdm halten,
zu etw gehören’ (SzabV. 126. sor); 13. [ellent ~] 1506 ’ellenkezik; sich widersetzen’ (WinklK. 127); 14.
1508 ’útját valahová irányítja, valahová, valakivel halad | útjában, munkájában egy bizonyos ponton van;
nach od in Richtung auf etw (zu)gehen, fahren usw | bis od an etw gelangt sein’ (NádK. 572); 15. 1517
’〈személyt〉 szolgálatában alkalmazva gondoskodik róla | 〈állatot, járművet〉 birtokaként ellát, üzemeltet,
karban tart; in Dienst halten | benützen | halten, züchten’ # (TörtTár. 1890.: 558); 16. [magát meg~ja]
1519 ’tartózkodik, őrizkedik valamitől | óvakodik valamit megtenni; sich enthalten | sich einer Sache
enthalten’ (JordK. 761); 17. 1527 ’időben folyik, valameddig terjed | térben valameddig terjed; sich bis
etw erstrecken, bis etw dauern, (an)dauern’ # (ÉrdyK. 509); 18. [~ vkitől, vmitől | a vonzat ragja talán
téves, az ige más jelentésű!!!] 1527 ? ’fél; fürchten | in Ehren halten’ # (ÉrdyK. 623), 1560 ’ua.’ (Heltai
Gáspár: NySz.); 19. 1529 e. ’tartóztat, marasztal, vendégül ott fog valahol; zu bleiben anhalten, bewirten’
# (VirgK. 87); 20. [számot, igényt, jogot ~] 1566 ’a maga részére jogosnak gondol, igényt támaszt rá;
beanspruchen’ (Heltai Gáspár: NySz.); 21. [~ja] 1635 ’〈valakinek kedve, hangulata, szeszélye, tetszése〉
kívánja, diktálja; (jmds Lust, Laune usw) sein’ # (Madarász Márton: NySz.); 22. 1708 ’〈eskü, fogadás〉
kötelez; verbinden, verpflichten 〈Schwur, Wette〉’ (PP. Obstrictus); 23. [szemmel, R. szemén, szeme előtt,
R. maga előtt ~] 1750–71 ’figyel, ügyel valamire; im Auge behalten’ # (Faludi Ferenc: NySz.); 24. [ki~]
1790 ’〈nehézségeket〉 kiáll, elszenved | 〈nehézségek ellenére〉 helytáll valamiben, valaki mellett;
aushalten, erleiden | ausdauern’ # (NSz. – Tör. Háb. Hist. 11) Sz: ~ó 1269/ szn. ’valamit tartó személy;
Haltender, Tragender’ (↑); 1395 k. ’valamit tartó tárgy; Träger | Halterung’ (BesztSzj. 1303) | ~ás 1372 u./
tartaʃara (JókK. 65) | ~at 1416 u./² tartattal ’[?]; Beobachtung | Pflicht’ (MünchK. 151) | ~ós 1604 Tartos
(MA.) | ~alék 1651 tartalékja ’akadály, feltartóztatás; Behinderung’ (Zrínyi 1: 60); 1703 ’[?]; Ersatz,
Reserve’ (Pusztai) [csak EWUng.] | ~ósít 1842 tartósitása sz. (NSz. – P. Horváth L.: Kaleid. 2: 25) | ~am
1844 tartamára (NSz. – Bajza: Emb. mivelőd. tört. 2: 58).
Bizonytalan eredetű, esetleg örökség a finnugor korból. ⊗ Vö.: finn tarttu- ’megragad, megfog, elkap,
vmi után kap; megakad, elakad, megreked; megfertőz, ragályos’; vót tarttu- ’ua.’ [fgr. *tarttɜ- ’megreked,
ráragad’].. A magyarázat nehézsége a távoli és bizonytalan rokonság; a szó kétségkívül a magyar szókincs
egyik nagyon régi eleme lehet. A finnugor szó és a magyar alapjelentés (2. jelentés) feltehető
kapcsolatához vö.: finn pitä- ’tart’:; md. (E.) ped'a-, (M.) ped'e- ’csatlakozik, ráragad, tapad’. – A
jelentések különböző igekötők és szószerkezetek részeként keletkeztek és szilárdultak meg. – Az
ótörökből való újabb származtatása nem valószínű.
MNy. 51: 201; NyK. 65: 160; TESz.; MSzFE.; StUA. Suppl. 1: 177, 180

tartalom A [4]: 1416 u./¹ taɂtalma (BécsiK. 66); 1807 Tartalom (NSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1416/¹
’írásnak, beszédnek lényeges mondanivalója, rövid foglalata; Inhalt, Sinn’ # (↑); 2. 1827 ’[?]; Gesamtheit
der enthaltenen Sachen, (Gesamtjinhalt, Fassungsvermögen’ # (NSz.) [csak EWUng.]; 3. 1837
’[valaminek belső értéke]; innerer Gehalt, Wert 〈abstr〉’ (uo.) [csak EWUng.]; 4. 1868 e. ’tartalomjegyzék;
Inhaltsverzeichnis’ (ÉrtSz.) Sz: tartalmas 1835 tartalmas ’[?]; inhaltreich’ (Tzs. Inhaltreich); 1837–43/
’[?]; wertvoll, gehaltvoll’ (NSz.) [csak EWUng.] | tartalmatlan 1837 tartalmatlan ’[?]; gehaltlos’ (↑)
[csak EWUng.].
Összetett szó, valószínűleg tudatos szóalkotással keletkezett. ⊗ A tart ’tartalmaz’ szóból -alom
névszóképzővel. A szó a nyelvújítás korában vált újra elterjedtté. A 2. jelentés valószínűleg a geometriai
szaknyelv által terjedt el.
NyÚSz.; TESz.

tartály A: 1843 Tartály (NyÚSz.) J: ’folyékony vagy légnemű anyag tárolására szolgáló, nagy
űrtartalmú edény; Behälter, Behältnis’ # | | tartány ∆ A: 1843 Tartány (NyÚSz.) J: 1. 1843 ’tartály;
Behälter’ (↑); 2. 1874 ’nagyméretű, beépített tartály; umfangreiches Reservoir, Tank’ (Nyr. 3: 169).
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ A tart ’tárol, tart; a tárolásra szolgál’-ály, illetve
-ány névszóképzős alakja; vö.: aggályaggik¹, illetve hajtány (hajt²). – Nyelvújítási származékszó.
TESz.

tartár A: 1886 tartarral (NSz. – Bródy S.: Don Quixote 1: 221); 1897 tartármártással (NSz. – Abonyi
Á.: Hajnal 10) J: ’[?]; Soße aus Mayonnaise, Wein und versch Gewürzen’.
Jövevényszó egy francia szószerkezet alapján. ⊗ Vö.: fr. sauce tartare ’majonézből, borból és
különböző fűszerekből készült mártás’ [< fr. sauce ’szósz, mártás’ és tartar ’tatár’]. A francia szószerkezet
megfelelői: ol. salsa tartara;; cseh tartarská omáčka; stb.: majonézből, borból és különböző fűszerekből
készült mártás. – Nem teljesen kizárt, hogy a tartár önállósulás a tartármártás ’ua.’ összetételből.
TESz.

tartomány A: 1372 u./ tartomanya (JókK. 129); 1669 tartomán (MNy. 69: 421) [csak EWUng.] J: 1.
1372 u./ ’ország ; Land 〈eines Gesamtreichs〉’ # (↑); 2. 1430 k. ’tartozék; Zubehör, Anhängsel’ (SchlGl.
2194.); 3. 1456 k. ’valamihez hozzátartozó vidék, környék, határ; Umgebung’ (SermDom. 2: 605); 4.
1511/ ? ’birtok; Besitz’ (TörtTár. 1903: 418), 1522 ’ua.’ (KeszthK. 202); 5. 1519 k. ’[valamely államnak,
birodalomnak sajátosan elkülönülő, rendszerint később hozzácsatolt része]; Provinz’ (DebrK. 9) [csak
EWUng.]; 6. 1650 ’szerzetesrendnek egy nagyobb területi egységre kiterjedő szervezeti egysége;
Ordensprovinz’ (NSz. – Medgyesi P. Dialogus 166); 7. 1789 ’valaminek a területe, terjeszkedési köre,
birodalma; Bereich, Gebiet’ (NSz. – Kazinczy: Bácsmegyey 211); 8. 1830/ ’időtartam; Zeitdauer’ (NSz. –
Vörösm. 3: 339).
Származékszó. ⊗ A tart ’birtokol, tulajdonol vmit; kényszer alatt tart’ szóból -mány névszóképzővel.
Hasonló szemlélethez vö.: blg. държа ’tart’ : държава ’ország, táj, föld, birodalom, N. vagyon,
tulajdon’; ;szb.-hv. držati ’tart’ : država ’ország, táj, föld’; stb.; lásd még: ;lat. tenere ’tart’: (k.)
tenementum, tenimentum stb.: ’terület, vagyon, tulajdon.’
TESz.; NytÉrt. 92: 178

tartozik A: 1372 u./ tartoʒnak (JókK. 111); 1416 u./¹ taɂtozom ▼ (BécsiK. 9) [csak EWUng.] J: 1.
1372 u./ ’köteles valamit megtenni; verpflichtet sein’ (↑); 2. 1416 u./¹ ’valami valamivel részként szerves
kapcsolatban van; zu etw gehören’ # (BécsiK. 52); 3. 1416 u./² ’adóssága, fizetési kötelezettsége van;
schulden, jmdm schuldig sein’ (MünchK. 48); 4. 1492 ’valaki valakivel, valamely közösséggel
kapcsolatban van, azzal közösséget vállal; zu jmdm, zu einer Gemeinschaft gehören’ # (MNy. 37: 203); 5.
[vmihez ~ik] 1578 ’igazodik, valamihez tartja magát; sich an etw halten’ (KárOkl. 3: 407); 6. 1585
’vonatkozik; sich beziehen’ # (Cal. 452); 7. [vkire, vmire, vmi elé ~ik] 1618 ? ’valakinek, valaminek
hatáskörébe, jogkörébe vág; jmdn, etw betreffen, jmds Sache sein’ # (Molnár Albert: NySz.), 1782 ’ua.’
(NSz. – Kovásznai: Cato, Laelius 16) Sz: ~ás 1493 k. tharthozaaʃokban ’[?]; Schuld 〈Betrag〉’ (FestK. 76)
| ~ék 1832 tartozék (NyÚSz.).
Származékszó. ⊗ A tart ’vmihez tartja magát, egy dologhoz igazodik’-z(ik) gyakorító-visszaható
képzővelöltözik, rejtezikrejt stb. Az 1., 3. jelentéshez vö.: köt ’hozzáköt, megköt’ : kötelez
’kötelez’köteles; ehhez a jelentéshez lásd még: lat. tenere ’tart; kötelez’, (k.) teneri ’tartozik, adós’. A
tartozik és a tartóziktartóztat között szóhasadás ment végbe.
Szóképz. 50; NytÉrt. 40: 54; TESz.

tartóztat A: 1416 u./¹ megtartoztata (BécsiK. 175) J: 1. 1416 u./¹ ’megállít, visszatart; aufhalten,
zurückhalten’ # (↑); 2. 1493 k. ’megőriz, kegyelmében megtart, megsegít; erhalten, helfen’ (FestK. 404);
3. [~ja, meg~ja magát] 1519 ’uralkodik indulatain, fegyelmezi, türtőzteti magát; sich zurückhalten’
(CornK. 82); 4. [le~ R. meg~] 1519 k. ? ’fogságba, hatósági őrizetbe vesz; verhaften’ # (DebrK. 60), 1524
’ua.’ (MNy. 25: 68); 5. 1577 ’fékez, zaboláz; bezähmen’ (KolGl.: NyF. 45: 52); 6. 1577 k. ’〈testi funkciót〉
erővel visszatart, elfojt; zurückbehalten, verhalten’ (OrvK. 56); 7. 1695/ ’marasztal; zu bleiben bitten’ #
(Haller János: NySz.); 8. [le~] 1786 ’〈anyagi javakat〉 lefoglal; in Beschlag nehmen’ (NSz. – M.
Hírmondó 542) || tartózik † A: 1520 k. tartozik vala ▼ (BodK. 15); 1792 tartódzom (SzD.) J: 1. 1520 k.
’fogódzik, tartja magát, támaszkodik; sich festhalten, sich anklammern’ (↑); 2. 1544 ’tartóztatja magát;
sich zurückhalten’ (RMKT. 2: 259); 3. [meg~ik] 1548 ? ’megállapodik, megpihen, megmarad valahol;
stehenbleiben, rasten | verbleiben’ (LevT. 1: 51), 1575 ’ua.’ (Helt: Krón. 105); 4. [meg~ik] 1586
’föltartóztatva, megakadályoztatva van; aufgehalten, verhindert sein’ (LevT. 2: 41); 5. 1674 ’tartózkodik
valahol; sich aufhalten, sich befinden’ (G. C. J.: NySz.); 6. [a tartózz, tartózzál felszólító alakokban] 1774
’megfékező, csillapító fenyegetésként; 〈als bezähmende Drohung〉’ (NSz. – Bárótzi: Kassándra 3: 19); 7.
[vmihez ~ik] 1777 ’valamihez igazodik | valamire ügyel, figyel; sich nach etw richten | sich an etw halten’
(NSz. – Ésopus' Meséi 1: 138) | | tartózódik † A: 1584 tartozódik sz. (Bornemisza Péter: NySz.) J:
’tartóztatja magát, tartózkodik valami cselekvéstől; sich von etw zurückhalten, sich einer Tat enthalten’ ||
tartózkodik A: 1639 meg-tartózkodik ▼ (NySz.) [csak EWUng.]; 1643 meg-tartozkodáʃʃal sz. (Com:
Jan. 173) J: 1. [meg~ik] 1639 ’[?]; anhalten, rasten | verbleiben’ (↑) [csak EWUng.]; 2. [vmitől ~ik] 1643
’távol tartja magát valamitől, őrizkedik valamitől; sich einer Sache enthalten, sich hüten, etw zu tun’ #
(↑); 3. [vhová, vmihez ik] 1663–1711 ’megállapodik, megpihen, ottmarad valahol; sich in eine Richtung
begeben’ (MonÍrók. 27: 34); 4. 1712 e. ’valahol van, időz; sich aufhalten od befinden’ # (Bercs: Lev.???:
NySz.); 5. 1712 e. ’föltartóztatva, akadályoztatva van; aufgehalten od verhindert sein’ (Bercs: Lev.???:
NySz.); 6. 1720 ’fogódzkodik; sich festhalten, anklammern’ (László Pál: NySz.).
A szócsalád alapja a tartózik:: származékszó. ⊗ A tart ’vmihez tartja magát; tartózkodik vmitől’; stb.
szóból -ózik gyakorító-visszaható képzővel; vö.: hallgatózikhallgat, nyújtóziknyújt stb. A tartózik és a
tartozik között szóhasadás ment végbe. – A tartóztat, tartózódik, tartózkodik a tartózikige-tat műveltető
képzős, illetve -ódik, -kodik gyakorító-visszaható képzős származéka. – Ide tartozik: R. tartokozik
’ellenáll, ellenkezik, tűrtőzteti magát, kapaszkodik, megfogódzkodik’ (1689) a tartige-kozik gyakorító-
visszaható képzős származéka.
TESz.

táska A: 1138/ ? Taʃcadí sz. szn. (MNy. 32: 131); 1513 taʃkakat (NagyszK. 8); 1585 táska (Cal. 209);
nyj. tácska (MTsz.) J: 1. 1138/ ? ’kisebb tárgyak hordására szolgáló, bőrből, vászonból stb. készült
tartóeszköz; Ranzen, Tasche, oft mit Traggriff’ # (↑), 1513 ’ua.’ (↑); 2. 1590 ’burok; Beutel’ (SzikszF. 94);
3. 1725–64/ ’összehajtogatott és ízesítővel töltött tészta; Art gefüllte Mehlspeise’ (NSz. – Amade 542); 4.
1793 ’növényi héj, becő, hüvely; Schote, Hülse’ (NSz. – Látzai: Tan. könyv 10); 5. 1897 ’duzzadás,
táskásodás; Anschwellung der Haut | flache Vorwölbung am Wandputz’ (MTsz.) Sz: ~´s 1577 k. Taʃkas
(OrvK. 238) || tasak A: 1835 tas-ak (NSz. – Vajda P.: Nyelvt. 6); 1837 Tasak (NSz. – Beke K.: Vegyes
Tájsz. 10) J: 1. 1835 ? ’[bőrtok, tarsoly | táska]; lederner Beutel | Handtasche’ (↑), 1837 ’ua.’ (↑); 2. 1873
’zacskó; Tüte, Papierbeutel | Umschlag’ # (Nyr. 2: 134); 3. 1874 ’süveg; Haube, Mütze’ (Nyr. 3: 525); 4.
1898 ’zacskószerű képlet, képződmény a szervezetben; Beutel, Blase 〈Med〉’ (NSz. – BpSzemle 96: 218).
A szócsalád alapja a táska: olasz (é.) jövevényszó. ⊗ Ol. (R., vel., fri., bre.) tasca: ’erszény, pénzes
zacskó; táska; zsák’; stb.valószínűleg [germán eredetű; vö.: ófrank *taska ’zseb, táska, tarisznya’; ném.
(ófn.) tasca ’ua., iszák, tarisznya; zacskó, zsákocska’; stb.].. Megfelelői: szb.-hv. taška ’zseb, táska,
tarisznya’szlk. táška ’ua.pénztárca, erszény; egy fajta tésztaétel’; stb. – A magyarba a kereskedelem
nyelvével került. A szó belseji s-hez vö.: egres, rest stb. – A tasak valószínűleg hangátvetéssel keletkezett
a taska; szóból; az alaktanához vö.: csutka : csutakcsuta.
KSzlJsz. 769; TESz. tasak a. is

taszít A: 1456 k. beltaʒÿtÿa [t-j] (SermDom. 2: 544); 1590 toszítandgya (Károlyi Gáspár: NySz.); nyj.
tajszit (MTsz.) J: 1. 1456 k. ’hirtelen mozdulattal lök, nyom; stoßen, stürzen’ # (↑); 2. 1817 ’elidegenít,
eltávolít; entfremden’ # (NSz. – Peretsenyi Nagy L.: Heroineis 2: 89); 3. 1861/ ’〈test, tömeg egy másik
testet〉 gyors távolodásra késztet; abstoßen’ (NSz. – Madách I.: Ember trag. 5) || taszigál A: 1490 k. fel
taʒÿgalnÿ sz. (NagyvGl. 111.); 1562 ki taszszigálác (Heltai Gáspár: NySz.); 1784 toszigálásban sz. (NSz.
– M. Hírmondó 408); 1880 tászigáljuk (NSz. – Arany J.: Arist. 1: 364) J: ’ide-oda lökdös; hin und her
stoßen, herumstoßen’ #.
Származékszó. ⊗ A tosz ’elmozdít, tol, lök, taszít’ szóból műveltető, illetve gyakorító képzővel; vö.:
merítmer¹, huzigálhúz stb. – Ide tartoznak: taszint ’lök, taszít’ (1801); taszingál ’ide-oda lökdös’ (1802);
ezek ugyanabból az alapszóból keletkeztek; a szó belseji n vagy egy szervetlen járulékhang, vagy
mozzanatos képző lehet.
TESz.
 tat × A: 1305/ Tathus sz. hn. (Gy. 1: 710) [csak EWUng.]; 1836 Tat hal (Kassai 5: 64) J: ’egy fajta
silány hal, nyálkás compó; Art wertloser Fisch, Schleie’.
Örökség az uráli korból. ⊗ Vog. (AK.) toχt: ’a csónak keresztléce’.; osztj. (V.) tŏγət ’vékony keresztléc,
szegély a csónakban’;zürj. (Ud.) ti̮ k ’keresztfa, keresztléc’;cser. (KH.) tǝ̑ktǝ̑ ’hajóborda’; lp. R. totko
’hajóváz, bordázat’; – szam. jur. tade ’keresztfa a kenuban’; szam. szelk. tāte̮ ’pad a csónakban’ [uráli
*tuktɜ ’keresztfa, keresztléc 〈csónakban〉’].. – A szó belseji *kt > > m. t változáshoz vö.: fut, két stb. A 3.
jelentés lehetett az eredeti. Az 1., 2., 4. jelentés: metonímia; az 5. jelentés: metafora.
NyK. 49: 36; TESz. tat² a. is; MSzFE.

tat² A: 1585 Haio tattya [t-j] (Cal. 887 [ɔ: 877]); nyj. taty, toty (MTsz.) J: 1. 1585 ’hajófar;
Hinterschiff’ (↑); 2. 1784 ’hajópalló; Brücke 〈Schiff〉’ (SzD. 31); 3. 1825 ’kivájt csónak ülőhelyül
szolgáló farésze; Hinterteil des Einbaumes, zugleich als Sitzplatz’ (NSz. – Nátly J.: Vél. 39); 4. 1826
’vízijármű (csónak, hajó stb.); Wasserfahrzeug 〈Boot, Schiff〉’ (NSz. – Egyed A.: Ovid. Kes. 160); 5. 1839
’pártázata, széle valaminek, pl. ágynak, kályhának stb.; Randleiste vom Bett, Ofen, Boot usw’ (MTsz.).
SzófSz.; TESz. tat¹ a. is; MSzFE.

tát A: 1416 u./³ meg tattatot sz. (AporK. 80); 1709 tuttogot sz. (MNy. 75: 382) [csak EWUng.]; 1816
Táltja (Kassai Bef. 310) J: ’[?]; (weit) aufsperren 〈haupts den Mund〉’ # Sz: ~ogat 1518 k. tatogataʃawal
sz. (PeerK. 63) | ~og 1578 tatog (ÖrdK. 189) [csak EWUng.] | ~ong 1822 Tátong (MNy. 4: 420) | ~ika
1892 Tátika ’[?]; Löwenmaul’ (Ethn. 3: 60).
Valószínűleg onomatopoetikus eredetű. ⊗ A szótő a tág, tár¹ tövével lehet azonos. A végződése: -t
műveltető igeképző.
MNy. 50: 257; TESz.

tata × A: 1202–3/ ? Tata szn. (Sztp. 2/2: 65) [csak EWUng.]; 1221 ? Tota hn. (ÁÚO. 1: 183) [csak
EWUng.]; 1559 Tatanac (SzChr. 158a) [csak EWUng.]; 1790 Tátát (NSz. – Gvadányi: Fal. nót. 71); 1805
Táti (NSz. – Mánx Út. 187); 1844 tátét (NSz. – Élet. mellékl. 42); nyj. tátá, tátë (ÚMTsz.) J: 1. 1202–3/ ?
’[keresztapa]; Taufpate’ (↑) [csak EWUng.], 1559 ’ua.’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1202–3/ ? ’[apa | nagyapa];
Vater | Großvater’ (↑) [csak EWUng.], 16. sz. ’ua.’ (Tudomány-Tár: NySz.); 3. 1263 ’[?]; Mentor’ (Fejér:
CD. 4/3: 105); 4. 1847 ’öreg ember; alter Mann’ (NSz. – PD. 1: 210).
Vitatott eredetű. ⊗ 1. Belső keletkezésű, onomatopoetikus eredetű. A kisgyermek első artikulált hangjai
utánzásának megkettőzésével. Az alaktanához vö.: mama, papa stb. Hasonló onomatopoetikus szavak
más nyelvekben is vannak (↓) . – 2. Vándorszó; vö.: lat. tata;; gör. τατᾶ, τέττα; ; ném. (R., N.) tat(t)e;
jidd. tate; szb.-hv. tata; stb.: apa ’〈a gyermeknyelvben〉’. Mind onomatopoetikus eredetű, megkettőzéssel.
– Kétszeres átvétellel került a magyarba: az ómagyar korban a latinból vagy egy szláv nyelvből; a későbbi
alakok a németből vagy a jiddisből származnak.
TESz.

tatár A: 1181/ ? Tatar szn. (Sztp. 1: 43) [csak EWUng.]; 1322 Tatar hn. (OklSz.) [csak EWUng.];
1330/ Tataar szn. (Gy. 1: 146) [csak EWUng.]; 1505 Thatharros (OklSz.); 1604 Tartaroc (MA. Tatari)
[csak EWUng.]; nyj. tëtár (ÚMTsz.) J: fn 1. 1181/ ? ’[tatár személy]; Tatar’ # (↑) [csak EWUng.], 1322
’ua.’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1756 ’szitokszóként; 〈Schimpfw〉’ (OklSz.) | mn 1. 1181/ ? ’[tatár személy];
tatarisch’ # (↑) [csak EWUng.], 1330/ ’ua.’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1713 ’istentelen; gottlos’ (Kis-Viczay
Péter: NySz.).
Vándorszó. ⊗ Csag. tatar;; tat. (Kaz.) tatar;; or. татарин, (óor.) tatary többes szám; ; le. Tatar;; rom.
tatar;; ném. Tatar; stb.: tatár 〈fn〉. Ezek a mong. tatari ’dadogó, hebegő’ szóra mennek vissza. A török
nyelvekből terjedt el. Néhány nyugat-európai nyelvben szó belseji r-rel is él a szó; vö.: ; ang. Tartar;; fr.
Tartare; stb.: tatár 〈fn〉; lásd még: ;lat. (h.) Tartari többes szám ’ua.’; ezek a ; lat. Tartarus ’alvilág’
népetimológiás hatására keletkezhettek. – A magyarba valószínűleg egy honfoglalás előtti török nyelvből,
történeti okokból leginkább a kunból kerülhetett. A szó belseji r-es változat valószínűleg a hazai latinból
származik. A melléknévi és főnévi 2. jelentés esetleg a krími tatárokhoz kapcsolódik, akik a török
hódoltság alatt Magyarországot többször is feldúlták.
TESz.

tatárka A: 1533 Tatarka (Murm. 1540.) J: 1. 1533 ’hajdina, pohánka; Buchweizen (Fagopyrum
tataricum)’ (↑); 2. 1590 ’cirok, köles; Hirse’ (SzikszF. 34).
Ukrán jövevényszó. ⊗ Ukr. татарка: ’pohánka, hajdina, tatárka’vö.: [ukr. татарин ’tatár 〈fn〉’]..
Lásd még: szlk. tatarka; o r. татарка stb.: pohánka, hajdina, tatárka. A szláv szó tulajdonképpeni
jelentése ’tatár búza, tatár gabona’; a jelentéséhez vö.: hajdina, pohánka. Az ukránból való átvétel mellett
szóföldrajzi okok szólnak; a szó az északkelet-magyarországi nyelvjárásokból a botanikai szaknyelvbe is
bekerült.
MNy. 1: 257, 45: 303; KSzlJsz. 521; TESz.

tataroz A: 1535 k. Be Thataraznÿk sz. (Lánd. 50) [csak EWUng.]; 1580 tatarozd (Telegdi Miklós:
NySz.); 1621 Tatarázni sz. (MA.) J: 1. 1535 k. ’[〈épületet〉 helyreállít, tetszetős állapotba hoz |
〈különböző dolgokat〉 javít, díszít]; renovieren, restaurieren | (versch Sachen) ausbessern’ # (↑) [csak
EWUng.]; 2. 1561 ’[?]; ver-, zustopfen’ (NytÉrt. 88: 94) [csak EWUng.]; 3. [meg~] 1889 ’megver;
durchprügeln’ (Nyr. 18: 526).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A 3. jelentés kialakulásához vö.: rak ’üt, ver’. – Az olaszból való származtatása
téves.
TESz.; NytÉrt. 88: 94

tátorján A: 1553 Tatorian szn. (CsnSz.) [csak EWUng.]; 1577 k. Tatorÿannak (OrvK. 235); 1636
Tatorián (Szentmártoni Bodó János: NySz.); 1708 Tátorján (PP.); 1791 Tatarján (NSz. – M. Kurir 460) J:
1. 1553 ? ’[fehér virágú, nagy, szeldelt levelű, vastag törzsű, magas évelő növény]; Meerkohl (Crambe
tataria)’ (↑) [csak EWUng.], 1577 k. ’ua.’ (OrvK. 235); 2. 1922 e./ ’[?]; Sturmwind’ (ÉrtSz.) [csak
EWUng.].
Valószínűleg jövevényszó egy honfoglalás előtti török nyelvből. ⊗ Türkm. N. tatı̈ ran ’fűféle, fűfajta’;
kirg. N. tatı̈ ran ’fűféle hegyi növény’; karacs-balkár tatran ’retek’ [< török *tatı̈ r ’egy fajta gyom, gaz 〈a
sztyeppén〉’].. A magyarba átkerült alak: *tatı̈ ran. Az r > rj változáshoz vö.: fürj, nyár¹ stb.; a változás a
bojtorján alak hatására is bekövetkezhetett. 1. jelentésében növénytani műszó. A metonimikusan
keletkezett 2. jelentés esetleg azzal magyarázható, hogy a tátorján száraz leveleit a szélvihar elhordja. – A
tatár szóból való magyarázata téves.
TESz.; MNy. 76: 129

táv A: 1800 táv (NSz. – Tari pál Theoriája 28) J: 1. 1800 ’bolygók körpályája; Kreisbahn der Planeten’
(↑); 2. 1838 ’messzeség; Ferne’ (Tzs.); 3. 1871 ’megszabott távolság | sportben a rajthely és a cél közti
távolság; Distanz | Strecke, Distanz 〈im Sport〉’ (Bánhidi: Sportny. 77) Sz: ~lat 1820 távlat-arányra ’[?];
Perspektive’ (NSz. – Császár F.: Utazás 1: 116) | ~lati 1845 távlati ’[?]; perspektivisch’ (NSz. – Életk. 2:
180).
TESz.

táv- 1. ~cső A: 1817 Távtsővei (TudGyűjt. 6: 147) J: ’[?]; Fernrohr’ # | ~író A: 1838 Táviró (Tzs.) J:
’jelekké átalakított közléseket nagy távolságra továbbító villamos berendezés; Fernschreiber’ | ~irat A:
1845 táv-irat (Fogarasi) J: 1. 1845 ’távírás; Telegraphie’ (↑); 2. 1860 ’távírón továbbított közlemény,
sürgöny; Telegramm’ # (Fogarasi) Sz: ~iratozik 1858 táviratozni sz. (NSz. – Garam: Élcek 2: 162) |
~beszélő A: 1877 távbeszélőnek (NSz. – Falusi Könyvt. 12: 39) J: fn 1877 ’telefon; Fernsprecher’ (↑) |
mn 1899 ’a telefonnal kapcsolatos; Fernsprech-’ (NSz. – Akad. Értesitő 10: 479) | ~fűtés A: 1958
távfűtést (NSz. – MN. szept. 17.: 3) J: ’épületeknek kisebb-nagyobb távolságból való fűtése;
Fernheizung’ | Ilyenek még: ~írász ’; Telegraphist’ (1874: NSz. – Lauka G.: Uj nov. 301); ~írdász ’ua.’
(1909: NSz. – Az Újság 10.: 6); ~irányítás ’gépi berendezés távolról való irányítása; Fernsteuerung’
(1958: NSz. – M. Tud. 109); ~vezérlés ’ua.’ (1958: NSz. – EH. 21: 5) || 2. ~köz A: 1860 távközökben
(NSz. – Ormós Zs.: Ut. eml. 1: 133) J: ’tárgyak, személyek stb. közti távolság; Abstand’ | ~gyaloglás A:
1 8 7 5 távgyaloglás (Bánhidi: Sportny. 79) J: ’hosszútávon való versenyszerű gyaloglás;
Langstreckengehen’ | ~úszás A: 1880 távuszás (Bánhidi: Sportny. 300) J: ’hosszútávon való versenyszerű
úszás; Dauerschwimmen’ | Ilyenek még: ~futás ’hosszútávon való versenyszerű úszás; Langstreckenlauf’
(1894: Bánhidi: Sportny. 300); ~repülés ’nagyobb távolságon történő versenyszerű repülés;
Langstreckenflug’ (1927: NSz. – Bp. Hirlap máj. 25.: 8).
Összetett szavak előtagja, azonos a →táv szóval. ⊗ Az 1. csoport összetételei német mintára alkotott
tükörfordítások; vö.: Fernrohr, Fernsprecher, Fernheizung stb. Ebben a csoportban a táv- jelentése
’távolba ható’. A 2. csoport összetételei főként az 1. csoport szavainak analógiájára keletkeztek. Itt a táv-
szó jelentése ’távolság’. – A távíró egyéb, régi megnevezései: R. messzeíró, távolíró ’EZ NEM KELL’
(1799 (MNy 68: 324). – Utótagok a magyarban (címszók kivételével): író, iratír1), beszélő, (< beszéd),
fűtés (< fűt), gyaloglás (< gyalog), úszás (< úszik).
TESz.

tavaly A: 1435 ? Thawaly sz. szn. (MNy. 67: 235); 1560 tavalj (LevT. 2: 28); 1595 tawal (MNy. 62:
353); 1848/ tavaj (NSz. – Mérei: Munkásmozg. 246); nyj. taa, tavval (ÚMTsz.), tava, tavó (MTsz.) J:
’[?]; im vorigen Jahr’ # Sz: ~i 1435 ? szn. (↑); 1528 thawaly (OklSz.).
Belső keletkezésű, valószínűleg szóhasadás eredménye. ⊗ A távol ’messzi, távoli’ szóból l > ly
palatalizálódással és ’messzi, távoli > régóta, hosszú idő múlva’jelentésváltozással. Hasonló
jelentésváltozáshoz vö.: messze. – A szóhasadás feltehetőleg már az ősmagyar korban végbemehetett.
MNy. 34: 249, 48: 155; NytÉrt. 38: 19; TESz.; TNyt. 1: 414

tavasz A: 1416 u./³ tauaʒt (AporK. 29); 1863 tavajszon (Kriza: Vadr. 95) J: 1. 1416 u./³ ’a tél és a nyár
közötti évszak; Frühling’ # (↑); 2. [jelzőként] 1513 ’tavaszi; Frühlings-’ (NagyszK. 114); 3. 1565
’[tavasszal elvetett gabona | tavaszi vetés]; Sommergetreide | Frühjahrsaussaat’ (MNy. 78: 383) Sz: ~i
1513 Tauazy (NagyszK. 360) | ~odik 1717 e. tavaszodik (RNySz. 478) | ~ias 1859 tavaszias (NSz. –
Dózsa D.: Kornizs 2: 94) R: tavasszal 1492 thawassal (OklSz.).
Alapnyelvi örökség, finnugor kori tővel és magyar képzéssel. ⊗ A tőhöz vö.: vog. (AK., P.) tūjə
’tavasz’;osztj. (Vj.) toγ ’ua.’; ? ;zürj. (Sz.) tu- ’sszaporodik, sokasodik; növekedik, emelkedik 〈víz〉’, tuli̮ s
’tavasz’; ? ;votj. (Sz.) tud-vu ’áradás, árvíz’ ((vu ’víz’), tuli̮ s ’tavasz; tavasszal’; md. (E.) tundo, (M.)
tunda: ’ua.’;finn touko: ’magvetés; (növekedő) vetés; vetésidő’ [fgr. *toβkɜ ’tavasz’].. A permi szavak
idetartozása esetén esetleg egy ’árad, ömlik, emelkedik, nő’ alapjelentés is kikövetkeztethető, ily módon
eredeti igenévszóról van szó; az évszakok és a tipikus természeti jelenségek és munkák kapcsolatához
vö.: kikelet, nyár² stb. A végződése: denominális, esetleg deverbális -sz névszóképzőravasz, esetleg eresz.
NyK. 68: 424; TESz.; MSzFE.

távész fn † A: 1261/ ? Tauzuezy hn. (OklSz.) [csak EWUng.]; 1427 Thauez szn. (OklSz. tavasz); 1428
Thawyz szn. (uo.); 1527 taweezokat (ÉrdyK. 527) [csak EWUng.] J: ’[vadász]; Jäger’ || távész ige ∆ A:
1456 k. taueʒokh sz. (SermDom. 2: 519); 1560 k. Thawęszny, Thewezo sz. (GyöngySzt. 2580., 3802.);
nyj. tájész (NyH.⁴ 76) J: ’vadászik | madarászik; jagen | Vögel fangen’.
Ismeretlen eredetű szócsalád, tisztázatlan viszonyú tagokkal. ⊗ A végződés denominális vagy
deverbális képzőnek tűnik, a feltételezhető tő veláris magánhangzóharmóniája ezt az átvételt azonban
nem támasztja alá. – A szócsalád összefüggése a távol, illetve a tova szavakkal aligha valószínű.
Ethn. 62: 281; TESz.

távol A: 1372 u./ taual, tauolualo (JókK. 160, 114); 1495 e. tauul (GuaryK. 27); 1508 k. tauol' (SimK.
1); 1519 tawl (JordK. 351); 1653 távuly (ItK. 88: 474) [csak EWUng.]; 1739 távól (NSz. – Madai:
Oktatás 33); 1754 távúb (NSz. – Orosz F.: Sz. Pál 18); 1784 tavol (SzD. 90); nyj. távoj (ÚMTsz.) J: mn 1.
1372 u./ ’messze, nagy távolságban 〈átvitt jelentésben is〉; entfernt, weit 〈auch abstr〉’ # (JókK. 114); 2.
1372 u./ ’távolról; von fern’ (JókK. 160); 3. 1516 ’messzire, távolra; fernhin’ (GömK. 233); 4. 1519
’érzelmileg, lelkileg elkülönülve; fern, fremd’ # (↑); 5. 1605 ’időben messze; vor bzw nach langer Zeit’
(TörtTár. 1878.: 16) | mn 1699 ? ’távoli; weit’ (OklSz.), 1719 ’ua.’ (NSz. – ComicoTragoedia A6) | fn
1786 ’távolság | messzeség; Ferne | Weite’ # (NSz. – Sándor I.: Rabner. 389) Sz: ~ít 1748 távolítanak
(Faludi Ferenc: NySz.) | ~odik 1784 Távolyodom (SzD. 90) | ~ság 1792 Távolyság (SzD.).
Megszilárdult ragos alakulat. ⊗ Az önálló szóként nem adatolt ősm. kori tá- ’messzire’ szóból
keletkezett -l ablatívuszraggal. A tá- határozószó ugyancsak megszilárdult ragos alakulat; a tova tövéből
-á latívuszraggal keletkezhetettha¹ stb. A szó belseji v egy hiátustöltő vagy esetleg egy – a tőhöz hozzátett
– uráli *-mɜ névmásképző lehetetttova. Az első szótagi á nem magyarázható a magánhangzó hangsúlyos
helyzetben való nyúlásával. – A távol eredeti jelentése a határozói 2. jelentés lehetett. A határozószból -l
ablatívuszraggal végbement jelentésváltozáshoz vö.: alulalá, belül, közel stb. A melléknévi jelentés jelzős
szószerkezetben alakult kimessze. A főnévi jelentés is jelzős szószerkezetben jött létre (mint a távoli hely,
vidék stb. ’EZ NEM KELL’), önállósulással.
Ethn. 62: 284; MNy. 50: 330, 67: 70; TESz.; MSzFE. tova a. is
 távozik A: 1372 u./ el tauoʒot (JókK. 2); 1416 u./² tauoʒicuala èl ▼ (MünchK. 56va) [csak EWUng.];
1753 távazandgyák (NSz. – Hadi regul. Gb); nyj. távódzik (MTsz.) J: 1. 1372 u./ ’valahonnan elmegy |
eltávolodik; fortgehen | sich entfernen’ # (↑); 2. 1416 u./² ’〈állásból〉 visszavonul; scheiden 〈aus einer
Stellung〉’ (MünchK. 148); 3. 1595 ’[valamit távol tart | valamit kerül]; fernhalten, meiden’ (Ver. 114.)
[csak EWUng.]; 4. 1600 k. ’[?]; entfernen, fortbewegen’ (BrassSzt.) [csak EWUng.]; 5. 1796 ’valamitől
bizonyos távolságra van; von etw in gewisser Entfernung sein’ (NSz. – Szaller Gy.: Magy. föld. 74) Sz:
el~tat 1372 u./ eltauoʒtattnÿ sz. ’[?]; entfernen’ (JókK. 119) | el~ás 1456 k. eltauoʒas ’[?]; Entfernung
〈von Gott〉’ (SermDom. 2: 17); 1960 ’[?]; kurzer Urlaub 〈beim Milit〉’ (ÉrtSz.) [csak EWUng.] | el~tatás
1456 k. elthauoʒtatas ’[?]; Abscheu’ (SermDom. 2: 224).
Származékszó. ⊗ Az alapszó a távol, tova tövével azonos. A végződése: -z denominális igeképző. Az 1.
jelentés lehetett az eredeti; a későbbi jelentések főként ebből alakultak ki.
MNy. 50: 330; TESz.

taxi A: 1929 takszi, taxi (Radó: IdSz.⁸ 164, 165) J: ’[?]; Taxi’ #.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Taxi;; ang. taxi;; fr. taxi; stb.: bérautó, bérelt kocsi. A franciából terjedt ela
[fr. taximètre ’taxióra, taxaméter, viteldíjmérő’ összetételi előtag önállósulásával keletkezett, később
metonimikusan magát a bérautót jelölte].. – A magyarba elsősorban a németből került át.
TESz.

te A: A13. Jh/ te (KTsz.) [csak EWUng.]; 1372 u./ tÿ (JókK. 159); 1416 u./¹ tėgedèt r. (BécsiK. 2) [csak
EWUng.]; 1416 u./² tèto̗ llèd (MünchK. 18); 1467 k. thew (MNy. 20: 85); 1528 teh (SzékK. 55) J: 1. A13.
Jh/ ’[te, akihez beszélek]; du’ # (↑) [csak EWUng.]; 2. A13. Jh/ ’〈birtokos jelzőként〉 az, aki, ami a tied;
dein’ # (↑) Sz: ~gez 1795 tegezni sz. ’[?]; duzen’ (NSz. – M. Merkurius 444) | ~geződik 1879 tegeződik
(NSz. – Ábrányi K.: Edmund 1: 35) R: téged A13. Jh/ tegud (KTSz.) || ten ∆ A: 1372 u./ ten magadot
(JókK. 24) [csak EWUng.]; 1416 u./² Tėnto̗ llèd (MünchK. 18); 1513 theen (CzechK. 1v) [csak EWUng.]
J: 1. 1372 u./ ’[?]; du selbst’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1513 ’[?]; dein’ (↑) [csak EWUng.] R: ~neid 1416
u./² tennèidhèʒ ’[?]; die Deinen’ (MünchK. 40ra) [csak EWUng.] || tennen ∆ A: 1416 u./¹ tėnėn (BécsiK.
100); 1513 tennen benned, tennoͤ n (NagyszK. 36, 78) J: 1. 1416 u./¹ ’[?]; du selbst’ (↑); 2. 1416 u./² ’[?];
dein’ (MünchK. 33vb).
A szócsalád alapja a te: alapnyelvi örökség az uráli korból. ⊗ Zürj. (Sz., P., KP.) te;; votj. (Sz., K., G.)
ton;; cser. (KH.) təń; md. (E., M.) ton;; finn sinä; lp. (N.) dǭn, dǫn; – szam. jen. tod'i;szam. szelk. tat,
tan; szam. kam. tan; stb.: te [uráli *tȣ̈ ’te itt’ ~ *to ’te ott’].. Megfelelői: ; juk. tet ’te’mong. či ’ua.’, ta
’ti’;lat. tu ’te’; stb. Végeredményben bizonyosan azonos a ti elődjével. – A te alak kétféle módon jöhetett
létre: vagy a ti változat nyíltabbá válásával, vagy egy *ŋ névmásképzőnek a tőhöz való hozzáadásával. –
A téged szó belseji g-jéhez vö.: engemén; a szóvégi d egyes szám 2. személyű determináló funkciójú
birtokos személyjel. A tegez származékszó a nyelvújítás terméke, a téged kikövetkeztetett tövéből. A ten
névmásképzős származék; vö.: tinti. A tennen a névmásképző ismétlésével és a szó belseji n
megkettőzésével keletkezett.
SzófSz.; TESz.; MSzFE.

tea A: 1664 thé (MNy.); 1702 thea edény (NEl.) [csak EWUng.]; 1760 Théa (NSz. – Weszprémi I.:
Röv. Okt. 70); nyj. tëha, téjja (ÚMTsz.) J: 1. 1664 ? ’[?]; Tee 〈Pflanze, Ware〉’ # (↑) [csak EWUng.], 1693
’ua.’ (MNy. 79: 249) [csak EWUng.]; 2. 1664 ? ’[?]; Tee 〈Getränk〉’ # (↑) [csak EWUng.], 1702 ’ua.’ (↑)
Sz: ~´zik 1762 theázás sz. (NSz.) [csak EWUng.].
Vándorszó. ⊗ Ném. Tee;; ang. tea;; holl. thee;; fr. thé;; lat. (tud.) theo; stb.: tea : ’〈növény, ital〉’..
Forrása: kínai (D.) tʽe, (É.) ṭṣ’a: ’ua.’csája. Az indoeurópai nyelvekbe a hollandból került, a ; maláj téh
’ua.’ közvetítésével.
TESz.

tearózsa A: 1852 thea-rózsa (NSz. – Peregriny: Természettört. 342); 1886 tearózsák (NSz. – Bródy S.:
Don Quixote 2: 106) J: ’halványsárga virágú rózsa; Teerose (Rosa chinensis)’.
Német mintára alkotott tükörfordítás, összetett szó. ⊗ Vö.: ném. Teerose ’egy fajta sárga rózsa’. A
megnevezés a rózsa teára emlékeztető illatán alapul, az összetétel keletkezéséhez esetleg egy, ennek a
rózsának a szirmaival ízesített kínai tea is hozzájárulhatott. Megfelelői: ang. tea-rose; fr. rose thé; stb.: . –
A magyarban: tea + rózsa.
 TESz.

teátrum ∆ A: 1623 Theatrumban (MNy. 74: 512) [csak EWUng.]; 1636/ theatromok-ba (Pázm. 6: 481)
[csak EWUng.]; 1651 theátrumon (Zrínyi 2: 61); 1793 Téátromáról (NSz. – M. Merkurius 284); 1874
diátrumosnak sz. (NSz.) J: 1. 1623 ’[?]; Schauplatz (von Sehenswürdigkeiten) | Schaubühne, Theater’
(↑); 2. 1792 ’színjátszás, színművészet; Schauspielkunst, Bühnenwesen’ (Magyary-kossa: OrvEml. 1:
153); 3. 1809/ ’[?]; Bühnenstück | dramatisches Werk’ (KLev. 6: 192) [csak EWUng.] | | teátrális ∆ A:
1791/ Thealralis (NSz. – Kazinczy: Lev. 2: 184); 1808/ thealralis (NSz. – Kazinczy: Lev. 6: 168); 1847
téátrálisokkal (NSz.) [csak EWUng.] J: mn 1. 1791/ ’színpadi, színházi; zum Theater gehörig’ (↑); 2.
1812/ ’színpadi, színházi; theatralisch’ (KLev. 10: 181) [csak EWUng.] | fn 1847 ’[?]; Schauspieler’ (↑)
[csak EWUng.].
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. theatrum: ’színhely, helyszín; színpad, színház; közönség’.[< gör. ϑέατροµ
’ua.’ < ;gör. ϑεάοµαι ’néz, megtekint 〈lárma, veszekedés, látványosság, színdarab〉’ | ;lat. theatralis ’a
színházhoz tartozó; teátrális’. Megfelelői: ném. Theater, theatralisch; ; fr. théâtre, théâtral; stb.: színház,
’teátrális’. – A teátrális szóvégi s-éhez vö.: április stb. – Ide tartoznak: R. teátralista (1796 (NSz.); R.
teátrista (1847 (uo.): színész.
TESz.

tébécé A: 1926 tébécé (Minerva 5: 70) J: ’[?]; Tuberkulose’.

Mozaikszó. ⊗ A lat. (tud.) tuberculosis ’gümőkór, tuberkulózis’ szótagkezdő betűinek hasonlósága
alapján. – Ide tartozik: tébé ’ua.’ (1970).
TESz.

tébláb ige × A: 1577 k. tebbeͦ labbowa sz. (OrvK. 482); 1621 Tebni, labni sz. (MA.); 1789 tép-lép
(NSz. – Szilágyi Sám.: Henriás 46); 1795 téblább sz. (MNy. 74: 29); 1829 Tépek lábok (TudGyűjt. 11:
96); 1840/ téblábni sz. (NSz. – Vörösm. 6: 351); 1846 tib-lábott (NSz. – Kuthy L.: Hazai Rejt. 2: 480);
nyj. tip-láb (MTsz.) J: 1. 1577 ’ide-odajár, tántorog; taumeln’ (↑); 2. 1621 ’tétovázik, habozik; zögern’
(↑); 3. 1829 ’lábatlankodik; jmdm im Wege stehen | sich ungeschickt benehmen’ (↑) Sz: ~ol 1848/ ’[?];
taumeln’ (NSz. – Jókai 8: 30) || tébláb nsz × A: 1872 tibláb (Nyr. 1: 426) [csak EWUng.]; 1906 Téb-láb
(MNy. 2: 282) [csak EWUng.] J: mn 1. 1872 ’[?]; langsam, ohne Anstrengung’ (↑) [csak EWUng.]; 2.
1903 ’láb alatt; unter den Füßen’ (NyF. 10: 79) | mn 1. 1905 ’olyan 〈ember〉, aki mindig láb alatt van; im
Wege stehend | sich ungeschickt benehmend 〈Person〉’ (NyF. 17: 42); 2. 1906 ’gyámoltalan, teddide-
teddoda 〈ember〉; unbehilflich, kraftlos 〈Person〉’ ().
A szócsalád alapja a téblábige: összetett szó. ⊗ A téb előtag a tébolyog, tévelyeg szócsaládba tartozik,
és az eredeti igetövet helyettessítheti. Az utótag azonos a lább igével. A tép-lép változat a tép és a lép¹
népetimológiás hatására keletkezett. A téblábol származékszó a bizalmas nyelvhasználatban is előfordul.
– A téb-lábnévszó az egyes szám 3. személyű ige későbbi szófajváltásának eredménye. Az igealak alapján
tévesen határozószóként értelmezték, amihez a mezítlábmezítlábbal analógiája is hozzájárulhatott. A
melléknévi jelentések a határozószó jelzői használatából alakultak ki.
Nyr. 67: 8; TESz.

tébolyog A [1]: 1508 tibel'ǵoͤ nk (DöbrK. 496); 1519 tebolgandotok (JordK. 420); 1527 teebolyogni sz.
(ÉrdyK. 279); 1791 tébojgásban sz. (NSz. – Szeredai A.: Beszélgetések 2: 88); nyj. tébëlëg, tébölög,
tévajog (MTsz.), tiborog (ÚMTsz.) J: 1. 1508 ’bizonytalankodik; unsicher sein’ (↑); 2. 1527 ’bolyong,
kóborol; umherirren’ (ÉrdyK. 522); 3. 1527 ’hitben tévelyeg; irrgläubig sein’ (ÉrdyK. 647); 4. 1527
’megzavarodik; in Verlegenheit geraten’ (ÉrdyK. 647); 5. 1791 ’megőrül; irrsinnig werden’ (↑) || tébolyít
A: 1531 megh theboloyth (ÉrdK. 224); 1793 meg-tibolítaná (NSz. – Mészáros Ign.: Montier 254); 1794
meg tébojitotta (NSz. – Harsányi S.: Érz. mes. 361) J: 1. [meg~] 1531 ’megzavar, felzaklat; verstören,
aufregen’ (↑); 2. [meg~] 1794 ’megőrjít, tébolyulttá tesz; wahnsinnig machen’ # (↑) || tébolyodik A: 1584
tébolyodni sz. (Beythe István: NySz.); 1584 meg tibolyodnéc ▼ (Bornemisza Péter: NySz.); 1742
tibolodása sz. (NSz. – Miskólczy F.: Manuale 174); 1787 megtébojodott (NSz. – M. Kurir 467); 1838
Tibelyedni sz. (Tsz.); 1863 Tibėjėdik (Kriza: Vadr. 520) J: 1. [meg~ik] 1584 ’megőrül; wahnsinnig
werden’ # (↑); 2. 1761 ’valahova téved; sich verirren’ (NSz. – Biró M.: Préd. 409) Sz: ~ott 1650 meg-
tébolyodott mn-i igenév (NSz. – Medgyesi P. Dialogus 83); 1786 ’[?]; Wahnsinniger’ (NSz. – II. József
rendel. a házass. egyezésekről Cb!!!) || téboly A: 1805 tébolykert (NSz. – Verseghy F.: Ung. Sprach. 322)
J: 1. 1805 ’tévedés; Irrtum’ (↑); 2. 1834 ’őrültség | elmezavar; Irrsinn’ # (Kunoss: Szóf.) Sz: ~da 1843
tébolyda (NSz. – Életk. 2/2: 167) || tébolyul A: 1852 tébolyult sz. (NSz. – Lévai J.: Költ. 62) J: ’megőrül;
wahnsinnig werden’.
A szócsalád időrendben legkorábbi igéi szóhasadás eredményei. ⊗ A tévelyeg szóból, illetve a
szócsalád más tagjaiból: tévelyít, tévelyedik. A szóhasadásnál felmerülő veláris képző használatban a
bolyong hatására közrejátszhatott. A szótőben végbemenő v > b hangváltozáshoz vö.: ibolya. A
szóhasadás többnyire konkrét > elvont jelentésváltozással jár. A téboly az igékből tudatos szóalkotással
lett elvonva a nyelvújítás korában. A tébolyul a téboly származéka.
Nyr. 67: 8; MNy. 67: 71; TESz.

technikus A: 1619 Technikos (MNy. 66: 343) [csak EWUng.]; 1797 technicus (ItK. 90: 173) [csak
EWUng.]; 1833/ technikus (NSz. – Szemere P.: Munkái 1: 241) J: mn 1. 1619 ’[mesterséges, művi];
künstlich’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1797 ’[?]; fachsprachlich’ (↑) [csak EWUng.]; 3. 1833/ ’műszaki,
technikai; technisch’ (↑) | fn 1. 1848 ’műegyetemi hallgató; Student einer technischen Hochschule od
Universität’ (NSz. – MT. 104); 2. 1856 ’[?]; technische Fachkraft’ (NSz.); 3. 1895 ’művész; Künstler’
(NSz. – Beöthy Zs.: Szinh. esték 232) || technológia A: 1796 Technológiának (NSz.) [csak EWUng.] J: 1.
1796 ’[?]; technische Wissenschaften’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1804/ ’[?]; schriftstellerische Technik’
(NSz.) [csak EWUng.]; 3. 1835 ’[?]; Technologie’ (Tzs.) [csak EWUng.] || technika A: 1812/ technicájok
(NSz. – Kazinczy: Lev. 10: 240); 1830 Technikai sz. (NSz. – Széchenyi: Hit. 85); 1898 teknikai sz. (NSz.
– Bródy S.: Kecske 11) J: 1. 1812/ ’gyakorlottság, mesterségbeli tudás; Fertigkeit, Gesamtheit der
Kunstgriffe’ # (↑); 2. 1830 ’műszaki tudomány; technische Wissenschaften’ (↑); 3. 1835 ’művészet;
Kunst’ (Kunoss: Gyal.); 4. 1893 ’műszaki főiskola; technische Hochschule’ (NSz. – Kozma A.: Próza 58);
5. 1962 ’műszaki fölszerelés; technische Ausrüstung’ (ÉrtSz.) | | technikum A: 1900 technikum (NSz. –
Tolnai: Magy. szót.) J: ’egy fajta műszaki szakiskola; Art technische Fachschule’.
A szócsalád időrendben legkorábbi tagja a technikus: latin jövevényszó, később a németből is. ⊗ Lat.
technicus: ’művészi; művészeti tanár’, (h.) ’ua.mesterséges, művi’ [< gör. τεχνικός ’művészi, művészetre
vonatkozó; tudományos’].; – ném. technisch ’a technikára vonatkozó, technikában használatos’.
Techniker ’műszaki szakember’. Megfelelői: ; f r . technique ’műszaki, technikai’; ; o l . tecnico
’ua.technikus’; stb. – A technológia, technika: nemzetközi szó; vö.: ; n é m . Technologie;; ang.
technology;; fr. technologie; stb.: technológia | ; ném. Technik;; fr. technique;; or. техника; stb.: műszaki
tudomány, technika. A technika 4. jelentése önállósulás a technika iskola ’műszaki iskola’ szószerkezetből
(1812). A magyarba leginkább a németből került, latinosított végződéssel. – A technikum a ; ném.
Technikum ’műszaki szakiskola szóból jött létre.’
TESz. technika a. is

tege ∆ A: 1337 ? Thege szn. (OklSz.); 1545 thege (LevT. 1: 28); 1805 tëge (NSz. – Verseghy F.: Tiszta
Magy. 121) J: 1. 1545 ? ’tegnap; gestern’ (↑), 1645 ’ua.’ (Geleji Katona: NySz.); 2. 1545 ? ’nemrég,
minap; neulich’ (↑), 1777 ’ua.’ (NSz. – Baróti Szabó: Vers-koszorú 1: 110) | | tegeten † A: 1416 u./¹
Tegeten (BécsiK. 19); 1568 Thygyten (RMNy. 3/2: 73) J: ’nemrég, minap; unlängst, neulich’ || tegetlen ∆
A: 1508 tegetlen (NádK. 314); 1531 tegytlen (ÉrsK. 74); 1550 étegétlenn (RMKT. 5: 213); 1610 tegedlen
(CorpGr. 246) J: 1. 1508 ’nemrég, minap; unlängst, neulich’ (↑); 2. 1604 ’tegnap; gestern’ (MA. Héri) ||
teget ∆ A: 1808 Tegett (SI.); 1838 Trgét, Tégent (Tsz.); nyj. teged, tögöd (MTsz.) J: 1. 1808 ’minap;
neulich’ (↑); 2. 1808 ’tegnap; gestern’ (↑).
Megszilárdult ragos alakulatok. ⊗ Az önálló szóként nem adatolt ősm. kori teg- határozószóból
különböző határozóragokkal. A teg- határozószó a tététova határozószó tövéből keletkezett -g
névmásképzővel; ehhez a toldalékhoz vö.: engemén, tégedte. A szócsalád alapjának a tege tűnik; -e (> -é)
latívuszraggal jött létre. A jelentésváltozás folyamata ’ide, eddig > itt > ekkor > nemrég, múltkor >
tegnap’ lépéseken keresztül történhetett. A többi határozószó végződése: -t helyrag, -t lokatívuszrag + -n,,
-t helyrag + -len, lehetett, ahol a -len nyomatékosító szerepű. – Hasonló jelentésváltozáshoz vö.: zürj.
(Sz.) te̮ n ’múltkor, nemrég, nemrégiben’, (KP.) tȯn ’tegnap’; ;votj. (SZ., K., J.) tolon ’ua.’; szam. jur.
t’eńāna ’ua.’; szam. szelk. t’e ćêl ’ua.’ (ćêl ’nap’); szam. kam. tije, tēji ’azonnal, rögtön.’
MNy. 53: 207; NytÉrt. 38: 50; TESz.; MSzFE. té-, tétova a. is

tégely A [4]: 1530–86 tegelben (MKsz. 1896.: 281); 1590 tégelye (Károlyi Gáspár: NySz.); 1644–71/
téglyet (Kecskeméti W. Péter: NySz.); 1763 Tégej (NSz. – Adámi: Wb. 77) J: 1. 1530–86 ’fémolvasztás,
vegyi műveletek céljára szolgáló tűzálló edény; feuerfestes Gefäß zum Metallschmelzen und zu chem
Vorgängen’ (↑); 2. 1611 ’kiöntő edény; Gießtopf’ (MA.); 3. 1797 ’[?]; kleine Büchse für Salbe’ (NSz.).
 Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kfn.) tëgel, tigel ’olvasztótégely’, R. tegel ’ua.kiöntő edény; egy
fajta serpenyő; egy fajta doboz’, (h. kor. úfn.) tegl ’edény, egy fajta serpenyő’, – ném. Tiegel: ’lapos
edény, serpenyő; tégelysajtó fémlemeze’ [< ol. teglia ’serpenyő’ [< lat. (k.) tegula ’agyagedény; (agyag)
tetőcserép’]].. Megfelelői: ; szb.-hv. tegla; le. tegiel; stb.: tégely. – A fémkohászat és az orvostudomány
szakszavaként került a magyarba. A szóvégi ly-hez vö.: messzely, stempely.
DtLw.; TESz.

tegez nsz ∆ A [4]: 1237 ? Tegz szn. (ÓMOlv. 89) [csak EWUng.]; 1342 Tegzes sz. szn. (OklSz.); 1361
Teguzgarto szn. (OklSz.); 1395 k. thegeʒ (BesztSzj. 130.); 1490 Tegewz (OklSz.) J: 1. 1237 ? ’a nyilak,
esetleg a nyilak és az íj tartására szolgáló tok; Pfeilköcher’ (↑), 1342 ’ua.’ (↑); 2. 1704 e. ’íj; Handbogen’
(Nyr. 45: 130) Sz: tegzes 1342 szn. (↑) | | tegez ige † A [1]: 1654 tegzettem (MNy. 90: 254) [csak
EWUng.]; 1772 tegezi (MNy. 40: 157) J: 1. 1654 ’[nyilat kilő]; mit Pfeilen schießen’ (↑) [csak EWUng.];
2. 1779 ’〈fegyver〉 övez, körülvesz; umgürten 〈Waffe〉’ (Kónyi János: NySz.).
A szócsalád alapja a tegez: alapnyelvi örökség az ugor korból. ⊗ Vog. (AK.) tǟwət: ’tegez, tok’;osztj.
(V.) tüγət: ’puzdra, tegez’ [ugor *täŋɜtɜ ’tegez a szíjon’].. Az ugor *ŋ > ; m. g hangváltozáshoz vö.: fog¹,
száguld stb. A szó eredetileg az ugor lovas vadászat terminológiájához tartozott. A 2. jelentés metonímia.
– A tegezige téves szóhasználatból keletkezett, miután -z képzős igének fogták fel.
FUF. 31: 114; TESz.; MSzFE.

tégla A: 1332–7 Tetlas [ɔ: Teglas] sz. hn. (Csánki 1: 527); 1334 Tyglasweugl sz. hn. (OklSz.); 1337
Teglas sz. szn. (CsnSz.) [csak EWUng.]; 1393 tegla (OklSz.); 1416 u./¹ ko̗ tėǵlaual (BécsiK. 18); 1522
Theglÿas sz. szn. (MnyTK. 105: 40); nyj. tyégla (ÚMTsz.) J: 1. 1332–7 ? ’[?]; Baustein aus gebranntem
Ton’ # (↑), 1393/ ’ua.’ (↑); 2. 1332–7 ? ’[?]; Dachziegel’ (↑), 1590 ’ua.’ (SzikszF. 208) [csak EWUng.]; 3.
1978 ’[?]; eingebauter Agent, Spitzel’ (Nyr. 102: 148) Sz: ~´s 1332–7 hn. (↑).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. tegula: ’(tető)cserép’., (h.) tegula, tegla ’tégla’ [< lat. tegere ’fed, betakar,
eltakar’].. Megfelelői: ném. Ziegel;; ang. (óang.) tigel: ’égetett agyagból készült építőelem. – A tetőcserép
< építőelem’ jelentésváltozás a magyarban metonimikusan magyarázható. A latin és magyar szavak
hangtani viszonyához vö.: fáklya, tábla stb. – A magyarból: rom. N. téglă ’tégla’; ; szlk. tehla ’tégla.’
TESz.

tegnap A: 1416 u./¹ tegnap (BécsiK. 168); 1588 thonnap (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 299); 1610
tégnap (CorpGr. 246); 1784 tege-nap (SzD. 83); 1801 Tennap (NSz. – Sándor I.: Sokféle 7: 236); 1805
tëgnapi sz. (NSz. – Verseghy F.: Ung. Sprach. 16); 1821 temnak (NSz. – Gáti I.: Dialectus 22); 1838
Tebnak (Tsz.); nyj. tënnap (ÚMTsz.) [csak EWUng.], tannap, ténap, tönnep (ÚMTsz.) J: hsz 1. 1416 u./¹
’a mait megelőző napon; gestern’ # (↑); 2. 1763 ’nemrég; unlängst, neulich’ (NSz. – Telek J.: Vil. lámp.
85) | fn 1. 1416 u./² ’a mait megelőző nap; der gestrige Tag’ (MünchK. 176); 2. 1851/ ’a közelmúlt; die
jüngste Vergangenheit’ (NSz. – Arany : Kk. 1: 221) Sz: ~i 1416 u./³ tegnapi (AporK. 49).
Összetett szó. ⊗ A tege ’tegnap’ + nap¹ ’nap’határozós alárendelő összetétele. Az eredeti változat
tegenap lehetett. A tegnap alak magánhangzó-kieséssel keletkezett. Ez a folyamat ahhoz vezetett, hogy a
nyelvérzék az összetételt jelzős szerkezetnek érzékelte.
MNy. 53: 207; TESz.

tehát A: A13. Jh/ tahat (KTSz.); 1372 u./ Tehat (JókK. 9); 1493 k. thahag (FestK. 11); 1515 k. that
(AporK. 179) [csak EWUng.]; 1528 Tahad, tohat (SzékK. 373, 356); 1535 tęhat, tihat (Ozorai Imre:
NySz.); nyj. tëhát (MTsz.) J: hsz 1. A13. Jh/ ’hát; also, denn’ (↑); 2. 1372 u./ ’akkor; so, dann’ (↑) | ksz
1372 u./ ’ezért, következésképpen; also, folglich’ # (JókK. 4).
Összetett szó. ⊗ Az előtag egy ősi mutató névmás, azonos a tova tövével; az utótag: hát²; szervetlen
összetétel. A tehát alak az eredeti tahát ~ tohát változatból keletkezett elhasonulással. A szóvégi g az
ismégismét, illetve a sőgsőt analógiájára keletkezhetett. Eredetileg időhatározószó volt; kötőszóvá
következtető mondatokban vált.
MNy. 15: 77, 52: 474; NytÉrt. 38: 48; TESz.

téhel † A: 1552 betehoͤ lte, betehelyic (MNy. 40: 157) J: ’〈malterral〉 beken, vakol; bemörteln,
verputzen’ | | téhelyez † A: 1552 tehoͤ lyoͤ zè[s] sz. (MNy. 40: 157); 1767 Tehelyezni sz. (PPB.) J: ’[?];
bemörteln, verputzen’ | | téhely² A: 1792 Téhely (SzD.) J: 1. 1792 ’vakolókanál; Kelle’ (↑); 2. 1792
’vakolat 〈a falon〉; Wandbewurf’ (SzD.).
 Ismeretlen eredetű szócsalád, tisztázatlan viszonyú tagokkal. ⊗ A szavak belső keletkezéssel nem
magyarázhatóak, ezért jövevényszavaknak tűnnek. Az időrend mindenesetre az igék eredetisége mellett
szól.
TESz.; NMÉr.

téhely¹ † A: 1560 kees tehel (OklSz.); 1591 tehellye (Heltai Gáspár: NySz.); 1621 téhely (MA.); 1635
tehöly (MonTME. 1: 38); 1763 tehej (NSz. – Adámi: Wb. 77) J: 1. 1560 ’tok, borotvatok; Behälter,
Messerbesteck’ (↑); 2. 1838 ’borbélyműhely; Barbierstube’ (Tsz.).
TESz.; NMÉr.

tehén A: 1296 Thehuenustelke sz. hn. (OklSz.); 1344 Tehenusteluk sz. hn. (OklSz.); 1405 k. tehen
paʃto[r] (SchlSzj. 1450.); 1416 u./¹ tèhèn (BécsiK. 139); 1594 teheń (OklSz.); 1745 Tengeri-Tehény-kő
(NSz. – Torkos: Taxa pharm. 15); nyj. tehinnek, tejen, töhenkëdik (MTsz.), tehíny (Nyatl.) J: 1. 1296 ?
’szarvasmarha; Rindvieh’ (↑), 1405 k. ’ua.’ (↑); 2. 1507 ? ’a szarvasmarhának, ritkábban más páros ujjú
kérődző állatnak a nősténye; Kuh | Weibchen eines Wiederkäuers’ # (NyIrK. 6: 187), 1551 ’ua.’ (RMNy.
2/2: 83); 3. [jelzőként] 1772 ’nőstény 〈szarvasmarha, bivaly stb.〉; Weibchen des Rinds, Büffels’
(HOklSzj. 143); 4. 1913 ’elhízott, nehézkesen mozgó nő; dickes Weib’ (NSz. – Krúdy: A vörös postakocsi
209) Sz: tehenes 1296 hn. () | ~kedik 1668 keresztuͤ l tehenkedik (Matkó István: NySz.) | tehenész 1794
tehenész ’[?]; Melker’ (MNy. 2: 396).
Vitatott eredetű. ⊗ 1. Jövevényszó egy iráni nyelvből; vö.: av. daēnav- ’nőstény állat’;kperzsa dēnodag
’nőstény; tej’indoeurópai eredetű; vö.: [óind dhénā ’egy állat nősténye, tejelő tehén’, dhenúḥ ’tejelő
tehén’; kind. dheṇu- ’éppen borjadzó tehén’; stb.; vö. →tej]. A szó eleji iráni d > ; m. t változás alapján az
ősmagyar egy egészen korai periódusából való átvétel lehet; a hangtanához vö.: tej, tíz. Emellett a
származtatás mellett szól a tejiráni eredete is. Így a 2. jelentés lehetett az eredeti. Ennek ellenére a
származtatásnak hangtani és jelentéstani nehézségei vannak. – 2. Alapnyelvi örökség, uráli kori tővel,
magyar képzéssel. A tőhöz vö.: finn teva ’hím jávorszarvas’, tevana, tevane ’nőstény jávorszarvas’ –
szam. jur. tī ’(szelíd) rénszarvas’; szam. kam. tägö ’rénszarvas’; stb. [uráli *teβä ’jávorszarvas vagy
rénszarvas’].. Megfelelői: török tebe ’teve’; nanáj teme ’tehén’; stb. A magyarázat feltételezi, hogy a m.
szóvégi n egy képző; az alaktanához vö.: gyertyán, vadon stb. Az 1. jelentés lehetett az eredeti. – A szó
belseji h mindkét magyarázat alapján másodlagos hiátustöltő lehet.
ÁKE.; TESz.; ÉFOu. 13: 240; UEW. 522

teher A [4]: 1348 Therhes sz. szn. (NytÉrt. 68: 144) [csak EWUng.]; 1416 u./¹ tèrehnèc, tèrhe (BécsiK.
258, 259); 1527 teroͤ h (ÉrdyK. 597); 1533 tere □ (Murm. 2570.); 1566 terhoͤ (Heltai Gáspár: NySz.); 1595
Teréh, Terh (Ver. 62, 70); 1604 Terhésház sz. (MA.); 1619 terhuͤ vet (Forró Pál: NySz.); 1731
teherszekerektől (OklSz.); 1785 tehre □ (NSz. – M. Hírmondó 676); 1794 terǘvel (NSz. – Baróti Szabó:
Par. maj. 81); 1797 terbül (MNy. 49: 542); 18. sz. teribe (MNy. 37: 131); 1816 Tehër (NSz. – Verseghy F.:
Anal. 1: 144); nyj. derübe, tërë, terhi (MTsz.) J: 1. 1348 ? ’[súlyos tömeg, amely valamire, valakire
nehezedik, amelyet tartani, mozgatni stb kell]; Last, Bürde’ # (↑) [csak EWUng.], 1416 u./¹ ’ua.’ (↑); 2.
1416 u./² ? ’másállapot, terhesség; Schwangerschaft’ (MünchK. 30ra), 1550 k./ ’ua.’ (Csoma codex!!!:
NySz.); 3. 1481 ’kötelezettség, tartozás; Pflicht, Schuld’ # (OklSz.); 4. 1551 ’szolgaság; Knechtschaft’
(Heltai Gáspár: NySz.); 5. 1607 ’vödör, korsó; Eimer, Krug’ (TörtTár. 1867.: 146) Sz: terhes 1348 szn.
(↑) [csak EWUng.]; 1416 u./² m̄ gtèɂho̩ ʃo̩ lenᶜ ’[?]; schwanger’ (BécsiK. 43); 1490 k. ’[?]; Ladung’
(NagyvGl. 115.) [csak EWUng.]; 1595 ’[?]; schwer’ (Ver. 70.) | terhesül 1416 u./¹ ’[?]; beladen werden’
(↑) | terhel 1416 u./¹ megtèrheltètetnèc sz. ’[?]; (geistig) belastet sein’ (BécsiK. 213); 1538 sz. ’[?];
beladen’ (Pesti Nb1) [csak EWUng.]; 1538 terheles sz. ’[?]; beladen’ (Pesti Nb1); 1560 k. ’[?]; belästigen’
(GyöngySzt. 705) [csak EWUng.] | terhesség 1527 terheʃʃeegheeboͤ l ’[?]; Schwangerschaft’ (ÉrdyK.
384).
Vitatott eredetű. ⊗ 1. Valószínűleg német (feln.) jövevényszó: (kfn.) trehte, (korai úfn.) trecht:
’szállítás, rakomány; terhesség’ [< ném. tragen ’visz, hord’].. Az eredeti hangalak tereh lehetett, ami a szó
eleji mássalhangzótorlódás feloldásával és a tárgyeset ragjaként értelmezett szóvégi t elhagyásával
keletkezett. A teher alak hangátvetés eredménye. – 2. Belső keletkezésű, egy származékszó szófajváltása.
Főnevesült folyamatos melléknévi igenév az -ő képző eredeti -h alakjával a tér¹ szóból. A magyarázat
jelentős nehézségei, hogy ez a toldalék korábban vokalizálódott, amitől a későbbi változatok szóvégi h-ja
megmagyarázatlan maradt, illetve hogy a ’kiterített 〈dolog〉’ > ’nehéz dolog, rakomány’ jelentésváltozásra
nem található analógia. – Németből való származtatása sokkal valószínűbbnek tűnik. A 2–5. jelentés:
metafora az 1. jelentés alapján. – A magyarból: szb.-hv. N. tȑh; szlk. t’archa; stb.: teher, rakomány.
StSl. 12: 267; TESz.; NéprNytud. 29—30: 195

tej A: 1256 ? Teyes sz. hn. (OklSz.); 1395 k. theÿ (BesztSzj. 1014.); 1405 k. tee (SchlSzj. 1446.); 1416
u./¹ tèièt (BécsiK. 89); 1580 Téy (Pécsi János: NySz.); 1716 tejj (MNy. 71: 254) [csak EWUng.]; 1803/
Téh (NSz. – Nagy I.: Más. szatira 10); 1863 tekút (Kriza: Vadr. 519) J: 1. 1256 ? ’az anya (anyaállat)
emlőiben keletkező, fiatal ivadékok táplálására alkalmas folyadék; Milch’ # (↑), 1345 ’ua.’ (Nyr. 106:
232); 2. 1395 k. ’tejhez hasonló növényi nedv; milchähnl Pflanzensaff’ (BesztSzj. 383.); 3. 1533 ’haltej;
Fischmilch’ (Murm. 1136.) Sz: ~es 1256 hn. (↑); 1519 teyeʃth (JordK. 807) | ~el 1774 tejelloͤ sz. ’[?];
Milch spenden’ (NSz. – Kónyi J. Óra 96); [le-] 1924 letejelni sz. ’[?]; blechen, bluten (müssen) 〈zahlen〉’
(ZG.).
Jövevényszó egy iráni nyelvből. ⊗ Vö.: osz. (K.) dœjyn, (Ny.) dœyun ’(mellet) szopik’; kperzsa dāyag
’dajka, dada’; szogd δ’yh: ’iszik (csecsemő)’;újperzsa dāye: ’dajka, dada, nevelőanya’;kurd da:
’anya’indoeurópai eredetű; vö.: [óind dháyati ’szopik, iszik’; g ö r. ϑήνιον ’tej’].. – A magyarba
valószínűleg egy alánnal rokon középiráni nyelvből került, ahol a szó palatális magánhangzóval
létezetttehén, üveg stb. Az ; óiráni d > > ; m. t változáshoz vö.: tehén, tíz. Az 1. jelentés 1345-ből való
adata népetimológiai természetű, de a latin szövegkörnyezet egyértelműen a ’tej’ jelentés mellett szól. A
2., 3. jelentés: metafora az eredeti 1. jelentés alapján. – Ugor kori alapnyelvi szóként való magyarázata
téves.
MSFOu. 151: 327; TESZ.; TörK. 147; FUF. 50: 81

tejfog A: 1770 téj-foga (NSz. – Kalmár Gy.: Prodromus 341); 1828 Tejfogak (NSz. – Bugát P.:
Bonctud. 2. Szót.: 44) J: ’[?]; Milchzahn’.
Német mintára alkotott tükörfordítás, összetett szó. ⊗ Vö.: ném. Milchzahn: ’tejfog’.. Megfelelői: ang.
milk-tooth;; fr. dent de lait; stb.: ’tejfog’. Lásd még: ; lat. (tud.) dentes lactei többes szám ’tejfogak’. –
Ezek az egymással bizonyosan összefüggő megnevezések feltehetőleg abból indulnak ki, hogy ezek a
fogak a szopás ideje alatt nőnek. – A magyarban: tej + fog². Egyéb megnevezések: N. csikófog, ’EZ NEM
KELL’, szopósfog, ’EZ NEM KELL’ stb.
TESz.

tejút A: 1665 téi uton (NyÚSz.); 1793 Tejút (NSz. – Látzai: Tan. könyv 169) J: ’[?]; Milchstraße’.
Latin esetleg német mintára alkotott tükörfordítás, összetett szó. ⊗ Vö.: lat. via lactea; ném.
Milchstraße:: ’tejút’.. Megfelelői: ; ang. milky way;; f r. voie lactée;; l e . droga mleczna; stb.: . – A
magyarban: tej + út. Egyéb megnevezések: R. tejesút (1651); N. szekérút, ’EZ NEM KELL’, ég útja, ’EZ
NEM KELL’, hadak útja, ’EZ NEM KELL’; stb.
AkNyÉrt. 26/8: 3; MNyTK. 124: 127; TESz.

téka ∆ A: 1603 Tecaban (MNy. 90: 254) [csak EWUng.]; 1693 téka (MNy. 79: 249) [csak EWUng.] J:
1. 1603 ’[az a hely, ahol tartanak valamit pl. könyvtár, patika]; Lager, zB Bibliothek, Apotheke’ (↑) [csak
EWUng.]; 2. 1759 ’az, amiben tartanak valamit, pl. láda, fiók, szekrény stb.; Behältnis, zB Kasten, Lade’
(Hazánk!!!: NySz.).
TESz.

teke A: 1566 toͤ cke (Heltai Gáspár: NySz.); 1577 teke (KolGl.: NyF. 45: 52) J: 1. 1566 ’gömb, golyó;
Kugel’ (↑); 2. 1708 ’tekejáték; Kegelschieben’ (PP.) Sz: ~´zik 1708 Tekézni sz. (PP.).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A tökből, illetve a tő származékaként való magyarázata hangtörténeti okokból
téves.
TESz.; NytÉrt. 88: 50

teker A: [1200] k. Tekereu sz. hn. (An. 50); 1395 k. thekerew sz. (BesztSzj. 658.) [csak EWUng.]; 1566
tekoͤ rte, toͤ keroͤ gnec sz. (Heltai Gáspár: NySz.); nyj. tëkeres sz. (MTsz.), tëkërménye̯ s (ÚMTsz.) J: 1.
[1200] k. ’[körben vagy valami köré csavar]; (um)winden, wickeln’ # (↑); 2. 1513 ’forgatással működtet,
mozgat; drehen’ # (OklSz.); 3. 1533 ’csavarva, sodorva készít; rollen’ # (Murm. 2424.); 4. 1574 ’nemileg
közösül; koitieren’ (Magyaery-Kossa: OrvEml. 3: 227); 5. 1615 ’ingerel; reizen’ (Zvonarics Imre és Nagy
Benedek: NySz.) Sz: ~ő [1200] k. hn. (↑); 1538 ’csörlő; Winde, Spill’ (PestiN. N1) | ~eg 1323 ?
Tekereger hn. (OklSz.); 1456 k. thekerwg uala (SermDom. 2: 114) | ~es 1323 Tekeruser hn. ’[?]; krumm’
(Gy. 2: 439) | ~ület 1417 Thelekthekeruleth hn. ’[?]; Krümmung’ (OklSz.) | ~get 1444 Tekergetew sz. szn.
(OklSz.) | ~vény 1490 Tekerwin ’hajítógép; Wurfmaschine’ (OklSz.) | ~gős 1493 k. tekerges ’[?]; krumm’
(FestK. 399) | ~cs 1517 zalmatekerchet (DomK. 25) | ~edik 1527 tekeroͤ doͤ t vala (ÉrdyK. 315).
Bizonytalan eredetű, talán honfoglalás előtti ótörök jövevényszó. ⊗ Az alábbi szavakkal lehet
kapcsolatban: oszm. devir- ’forgat, teker, fordít, megfordít, felcserél’; csuv. tavǝ̑r- ’felhajt, feltűr 〈pl.
fuhaujj〉; fordít, megfordít’ , illetve ; alt. tēr- ’ide-oda járkál’;jak. tüör- ’forgat, teker, megfordít’; stb.
Megfelelői: ;mong. tegere- ’teker, csavar’. Esetleg ide tartoznak még: ;csag. täkir-män;; oszm. değirmen:
’malom’. Feltehetőleg a magyarba átkerült alak: *teker- vagy *tekir-. A származtatás mindenekelőtt
hangtani okokból problémás. A magyarban egy első szótagi ë > e változás mehetett végbe.
MNy. 3: 361; TESz.; StUA. Suppl. 1: 183

teketória A: 1704 e./ teketóriázott sz. (NSz.) [csak EWUng.]; 1788 tegetóriával (NSz. – Galei J.: Halló
1: 47); 1794/ teketória (NSz. – Csokonai: Alkalm. versek 223); 1798 teke' tornyát (NSz.) [csak EWUng.]
J: 1. 1704 e./ ’[?]; Gefackel’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1788 ’színlelés | fölösleges körülményeskedés; viel
Federlesens. Fisimatenten’ (↑) Sz: ~´zik 1704 e. (↑) [csak EWUng.].
Bizonytalan eredetű, esetleg latin jövevényszó. ⊗ Vö.: lat. tectorius ’a fal, a mennyezet fehér festése’,
tkp. ’a födémhez tartozó’, (opus) tectorium ’stukkógipsz, gipszvakolat; falfestés, (h.) tarka mészfesték;
(piros) smink’ [< lat. tegere ’beborít, betakar, befed, eltakar, elrejt stb.’].. – A magyarba a főnevesült
többes számú semleges nemű alak került. A jelentések azzal magyarázhatók, hogy akinek titkolni valója
van, nehézkesen, zavarosan fejezi ki magát.
TESz.

tekint A: A13. Jh/ tekunte (KTsz.) [csak EWUng.]; 1372 u./ tekente (JókK. 67) [csak EWUng.]; 1416
u./¹ tèkėnʟèd [t-s] (BécsiK. 22); 1456 k. thekÿnthwen sz. (SermDom. 2: 161) J: 1. A13. Jh/ ’[néz valahová
| rövid ideig néz valamit]; blicken, ansehen’ # (↑) [csak EWUng.]; 2. M13. Jh/ ’együttérzéssel,
segítőkészséggel van valaki iránt | törődik valakivel; jmdn fürsorglich betreuen | sich um jmdn kümmern’
(ÓMS.); 3. 1416 u./¹ ’figyelembe vesz valamit, tekintettel van valamire; beachten, berücksichtigen’ # (↑);
4. 1416 u./¹ ’bizalommal néz valakire | segítséget vár valakitől; vertrauensvoll anblikken | von jmdm Hilfe
erwarten’ (BécsiK. 170); 5. 1416 u./² ’lát, látási érzékkel rendelkezik; sehen, sehen können’ (MünchK.
154); 6. [ma be~] 1644 ’betér valahová rövid időre; einen Abstecher machen’ (MonOkm. 24: 244); 7.
1761 e. ’valahogyan, valaminek, valamilyennek tart, elfogad; für etw betrachten, nehmen’ # (ÉrtSz.); 8.
1796 ’valamit illet, valamire vonatkozik; sich beziehen’ (NSz. – Sándor I.: Sokféle 4: 164) Sz: ~és 1372
u./ tekenteʃben (JókK. 125) | ~et 1510 tekentetyben (MargL. 5) | ~etes 1552 tekintetesb ’szép, mutatós;
ansehnlich, schön’ (Heltai: Dial. G8a); 1597 ’társadalmilag nagy tekintélyű; Ansehen genießend, achtbar’
(Illyefalvi István: NySz.); 1644 ’〈megtisztelő megszólításban〉; 〈bei Anrede, etwa 'ehrenwert'〉’ (LevT. 2:
302) | ~get 1756 sz. (NSz. – Biró M.: Micae 1: 152) | ~ély 1829/ tekintélyű sz. (NSz. – Bajza: Munkái 3:
102) | | tekinget A: 1651 tekinget (Zrínyi 1: 33); 1750 tekéngetni sz. (Faludi Ferenc: NySz.) J: ’[?];
herumblicken, hin und her blicken’ #.
Valószínűleg alapnyelvi örökség, ugor kori tővel és magyar képzéssel. ⊗ A tőhöz vö.: osztj. (V.) täγən-
’észben tart, emlékezik’, täγəntəγlə- ’szándékozik, tervez’ [ugor *täkkɜ- ’néz, szemlél, figyel’].. A szó
belseji ; m. k ~ ; osztj. γ (szó belseji *kk)) váltakozáshoz vö.: fakad, rokon stb. A végződése: -n visszaható
igeképző; ehhez járult a -t visszaható igeképző, illetve a -get gyakorító képző; a tekingethez vö.:
bólingatbólogat, kacsingatkacsint. Talán ugyanabból a tőből főnevesült folyamatos melléknévi igenév-e
képzővel: 1211Teke szn. (PRT. 10: 504).
NyK. 73: 417; TESz.; MSzFE.

teknő A: 1230/ Tekeneu hn. (ZalaOkl. 1: 5) [csak EWUng.]; 1339 Thekenie hn. (Csánki 3: 114); 1405
k . tekenes sz. (SchlSzj. 1698.); 1510 teknevben (MargL. 52); 1519 k. tekoͤ noͤ nek (DebrK. 221); 1527
thecknwth (OklSz.); 1556 teknível (TörtTár. 1881.: 282); nyj. teknyé (Nyatl.) J: 1. 1230/ ? ’[teknő alakú
völgy]; Talmulde’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1495 e. ’rendsz. fából kivájt, tál alakú, dagasztásra, mosásra stb.
használt házi eszköz; Trog, Mulde’ # (GuaryK. 32); 3. 1560 k. ’mosdótál, kád; Waschbecken, Wanne’
(GyöngySzt. 1133.); 4. 1791 ’folyómeder; Flußbett’ (NSz. – Pétzeli: Ekkl. hist. 5: 104); 5. 1818 ’a
hajónak víz alatti része; Teil des Schiffes unter der Wasserlinie’ (Márton Alvĕus); 6. 1832 ’vízimalom
része; Teil der Wassermühle’ (NSz. – Czuczor G.: Vizi moln.); 7. 1860 ’vadállatok szálláshelye; Bau,
Lager vom Wild’ (NSz. – Bérczy K.: Vadászműszót. 23) Sz: ~s 1272–90 Tekeneus hn. (Györffy 1: 434);
1395 k. tekeneus ’csontpáncéllal ellátott 〈hüllő〉; beschildet 〈Reptil〉’ (BesztSzj. 1110.); 1405 k.
’teknősbéka; Schildkröte’ (↑) | ~c 1848 teknyőc ’ua.’ (NSz. – Hanák: Emlösök és madarak 8).
Honfoglalás előtti ótörök jövevényszó. ⊗ Käsy täknä; CC. tegänä;csuv. takana; stb.: vályú, teknő [a
törökben esetleg jövevényszó].. A magyarba átkerült alak: *täkänä.. A végződés kialakulásához vö.:
penge ~ pengő, szüle ~ szülőszül stb. A kétszótagos alakok másodlagos keletkezésűeksárkány. Az 1., 4–7
jelentések: metaforák az eredeti 2., 3. jelentés alapján. A teknőc származékszó az állattani szakszóalkotás
tudatos terméke a teknős főnévből.
MNy. 3: 361; TESz.

teknősbéka A: 1395 k. tekeneus beka (BesztSzj. 1110.); 1536 teknewʃbekarol (Pesti: Fab. 44a) J: ’[?];
Schildkröte’ #.
Összetett szó. ⊗ A teknős (< teknő ’vályú, teknő’-s melléknévképzővel) + béka ’varangy’jelzős
alárendelő összetétele. Az elnevezéssel kapcsolatban a magyar összetétel azokhoz az idegen nyelvű
szavakhoz hasonló, amelyek az állat páncélját a teknővel azonosítják; vö.: szb.-hv. kornjača:
’teknősbéka’. (szb.-hv. korito ’vályú, teknő’); ;rom. broasc țestoasă ’teknősbéka’ (;rom. țest
’dagasztóteknő, tésztaláda’); stb. Az utótag egy varangy fejével, illetve bőrével való hasonlóságra utal;
vö.: ;ném. Schildkröte ’teknősbéka’ (;ném. Kröte ’mirigyes, bibircsókos bőrű állat’); lásd még a román
adatot (↑) (;rom. broască ’béka, varangy’).
TESz.

tékozol A [1]: 1416 u./¹ tékozlatnac èl sz. (BécsiK. 219); 1416 u./¹ éltekozlatoc (BécsiK. 136); 1508
tekozl (DöbrK. 307); 1539 el ... tikozlÿak (Arch. 182) [csak EWUng.]; 1585 Tekozolua sz. (Cal. 856);
1610 tékazlani sz. (???) J: 1. 1416 u./¹ ’szétszór; zerstreuen’ (↑); 2. 1416 u./¹ ’ide-oda döfköd | ide-oda
mozog; hin und her stoßen | sich hin und her bewegen’ (BécsiK. 151); 3. 1416 u./¹ ’szétdúl, lerombol |
elpusztít; zerstören | verwüsten’ (↑); 4. 1416 u./² ’pazarol; verprassen, vertun’ # (MünchK. 147) Sz:
tékozló 1456 k. thekoʒlonak ’[?]; Verschwender’ (SermDom. 2: 166) | | tékozik † A: 1456 k. tekozÿk
(SermDom. 2: 563) J: ’elszóródik | elszéled; zerstreut werden | auseinandergehen, sich zerstreuen’ Sz:
~tat 1470 el thekoʃtatÿa ’[?]; zerstreuen’ (SermDom. 2: 736) || tékoz † A: 1805 tékoz (NSz. – Verseghy F.:
Tiszta magy. 144) J: ’pazarló; verschwenderisch’.
A szócsalád alapja a tékozik: származékszó. ⊗ Az alapszó feltehetőleg egy önálló szóként nem adatolt
’széjjel, szét-’jelentésű határozószó az uráli korból; megszilárdult ragos alakulat lehet a tova tövéből az -é
latívuszrag -i̯ előzményével: lásd még: távol, távozik. A szó belseji é az első szótagban a tététova hatását
mutathatja. A végződése: -kozik (-kezik) denominális igeképző; vö.: barátkozikbarát, ellenkezikellen stb. –
A tékozol a tékozikból keletkezett -l gyakorító képzővel. A tékoz az igékből jött létre elvonással a
nyelvújítás korában.
MNy. 15: 80; TESz.

tel nsz † A: 1256/ Theled sz. hn. (Gy. 1: 674) [csak TESz.]; 1310 telethlen sz. szn. (MNy. 1: 427); 1872
Csoktele hn. (Nyr. 1: 283) J: ’[?]; Grund, Boden’ || telik A: 1372 u./ beltelyenek [l-j] (JókK. 24); 1372 u./
tewl sz. (JókK. 24), de →telek; 1416/¹ bètèlnᶜ (BécsiK. 304); 1416 u./² bètèlic ▼ (MünchK. 20rb) [csak
EWUng.]; 1566 toͤ llic be (HFab. 201) [csak EWUng.]; 1803 tell □ (NSz. – Gaal Gy.: Tud. palótz 1: 38);
1814 tel vala □ (NSz. – Hoblik M.: Versei 46) J: 1. 1372 u./ ’tele lesz; voll werden, sich füllen’ # (↑); 2.
[meg~ik] 1372 u./ ’végbemegy, megtörténik; sich vollziehen’ (JókK. 140); 3. 1416 u./² ’〈idő〉 múlik;
vergehen 〈Zeit〉’ # (MünchK. 109); 4. 1416 u./² ’teljessé válik | beteljesül; sich vervollständigen | sich
erfüllen’ (MünchK. 173); 5. 1511/ ’futja valamire; langen, genug sein’ # (↑); 6. 1519 ’csoportosul,
csatlakozik; sich zugesellen’ (JordK. 713); 7. [öröme, kedve ~ik vmiben] 1524 ’örömét, kedvét találja
valamiben; Freude an etw haben’ # (MNy. 25: 69); 8. 1568 ’hízik | növekszik; fett werden, anwachsen’
(Melius Péter: NySz.); 9. [~ik vkitől] 1660 ’valamivé válik, valamire képes; können, vermögen’ #
(Medgyesi Pál: NySz.) Sz: ~hetetlen 1372 u./ telhetettlen (JókK. 151) | ~hetetlenség 1456 k.
telhetetlenʃegheierth (SermDom. 1: 437) | ~t- [birtokos személyraggal] 1590 Hold tolte (SzikszF. 224)
[csak EWUng.] | ~ít 1755 telytenek (NSz. – PinamontiJ. P.: Magános 386) | | tel ige † A: 1470 teli
(SermDom. 2: 749) [csak EWUng.]; 1506 thelyedh be (WinklK. 19r) [csak EWUng.]; 1582 tellyed be
(NySz.) [csak EWUng.] J: 1. 1470 ’[?]; vervollständigen, erfüllen’ (↑) [csak EWUng.]; 2. [főként be~]
1506 ’[?]; füllen’ (↑) [csak EWUng.].
Örökség a finnugor korból. ⊗ Vog. (T.) täwl: ’teljes, egész, teli’.; osztj. (O.) tel ’ua.’;zürj. (KP.) dȯl
’ua., egész, teljes’; votj. dol-dol, dolak ’ua.〈határozószóként is〉’; ? ;cser. (U., M., B.) tić ’teljes, egész,
teli’; ? ;finn täysi ’ua., egész, teljes; teljesség, bőség, sokaság’; ; lp. (N.) dœw’ de- ’tölt, teletölt’, (K.) tīvt,
tievt ’teljes, egész, teli’ [fgr. *täβδe vagy *tälkɜ: ’teljes, egész, teli’; ? megtelik, teljessé válik].. A szó
eredetileg igenévszó volt. A telnévszó a magyarban már korán elavult, csak néhány földrajzi névben
adatolt. A ’talaj, föld, föld, talaj, padló’ jelentéshez vö.: telek¹; lásd még: tele, televény. A telikige
másodlagosan keletkezett -ik visszaható igeképzővel; a visszahatás megjelölésére.
NyK. 69: 170; TESz. teljes a. is; MSzFE. tele a. is

tél A: 1269 teleleu horost sz. (OklSz.); 1372 u./ tely sz. (JókK. 28); 1416 u./¹ tèlbé (BécsiK. 316); 1531
theel (ÉrsK. 476) J: ’[?]; Winter’ # Sz: telel 1269 sz. (↑) | ~i 1372 u./ (↑) | ~ies 1836 telies (NSz. – Vajda
P.: Robinson 54).
Örökség a finnugor korból. ⊗ Vog. (T.) tǟl; osztj. (O.) tȧ̆l; zürj. (Sz.) te̮ l; votj. (SZ., K., G.) tol; cser.
(KH.) tel;; md. (E.) t'el'e, (M.) t ’al’a; finn talvi; lp. (N.) dal've:: ’tél’ [fgr. *tälβä ’’].. A hangtanához vö.:
hajó, hályog.
TESz.; MSzFE.

tele A: 1372 u./ tele tewlt (JókK. 51); 1527 tellyeb (ÉrdyK. 480); 1561 Teli (Melius Péter: NySz.);
1562 tellyi (Heltai Gáspár: NySz.); 1574 telé (Heltai Gáspár: NySz.); 1616/ telli (OklSz.); 1775 telle
(NSz. – Kónyi J.: Ábel 147) J: hsz 1. 1372 u./ ’színültig levő állapotban; (bis an den Rand) voll’ (↑); 2.
1372 u./ ’színültig levő állapotban; voll gefüllt 〈sein〉’ (JókK. 7) | mn 1. 1562 ’[színültig levő, megtelt];
voll, gefüllt’ # (NySz.); 2. 1527 ’teljes; völlig, ganz’ (↑).
Belső keletkezésű, de keletkezésmódja vitatott. ⊗ 1. Megszilárdult ragos alakulat. A tel névszóból -e
latívuszraggalbele, ide stb. Az eredeti határozói funkció ezzel az értelmezéssel magyarázható. – 2.
származékszó a telik igéből telnévszó) -e folyamatos melléknévi igenévképzővelfürge, kerge stb. Eszerint
a szó eredetileg esetleg melléknév lehetett; határozószóvá határozói funkcióban vált; vö. az első
szótörténeti adatokat (↑).
NyK. 69: 170; TESz. teljes a. is

telefon A: 1857 telephon [es. nem m.] (NSz. – Délibáb Naptár 205); 1878 telefonba (NytÉrt. 93: 73)
[csak EWUng.]; 1893 telefónozott sz. (NSz. – Bródy S.: Kétlelkű 15); nyj. tëlëfón (MTsz.), telefony
(ÚMTsz.) J: 1. 1857 ? ’távíró(készülék) akusztikai jele, jelzése; akustisches Signal eines Telegraphen’ (↑);
2. 1878 ’[?]; Fernsprecher’ # (↑) Sz: ~oz 1882 telefonozza (NSz.) [csak EWUng.] || telefoníroz ∆ A: 1904
telephoníroz (RIdSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; telephonieren’ | | telefonál A: 1904 telephonál (Radó:
IdSz.¹) J: ’[?]; telephonieren’ #.
A szócsalád időrendben legkorábbi tagja a telefon: nemzetközi szó. ⊗ Ném. Telephon; ang. telephone;
fr. téléphone; stb.: távbeszélő, telefon. A franciában keletkezetttudatos szóalkotás a [gör. τῆλε ’távoli,
messzi’ + ; gör. φωνή ’hang; beszéd’].. A magyarba főként a németből került. – A telefoníroz német
jövevényszó: telephonieren ’távbeszélőn beszél, telefonál’. Megfelelői: ; ang. (tele)phone; fr. téléphoner;
stb.: . A telefonál a telefonírozból keletkezett képzőcserévelblamíroz, flangíroz stb. – A telefon egyéb
megnevezései: R. távhangzó, tkp. ’messzire hangzó’ (1882 (SoprSz. 39: 305); távbeszélő ’EZ NEM
KELL’ (1897 (PallLex.). A telefon 1. jelentésére nincs biztos adat.
TESz.

telek¹ A [4]: 1086 theluch (DHA. 250) [csak EWUng.]; 1194/ Telky sz. hn. (MonStrig. 1: 146); 1211
Telug szn. (OklSz.); 1211 Zegthelegu hn. (OklSz.); (†1015) [1220 k.] Dedteluke hn. (DHA. 74) [csak
EWUng.]; 1228/ dienus teleke hn. (OklSz.); 1401 Budimer telleke hn. (OklSz.); 1851 telk (NSz. – Egyed
A. – Ovid.: Átvált. 1: 4); 1855 telykek (SoprSz. 34: 233) [csak EWUng.] J: 1. 1086 ’[földterület |
faluhely]; Grund, Boden | Gelände eines Dorfes’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1206 ’jószág, birtok | építkezésre
is alkalmas kisebb földtulajdon; Grundbesitz | Baugrund’ # (OklSz.); 3. 1228 ’megművelt föld; bebauter
Boden’ (OklSz.); 4. 1271 ’trágyás legelőrész, trágyázott föld; gedüngte Weide, gedüngter Boden’
(OklSz.); 5. 1387 ’műveletlen földterület | cserjés, bozótos hely; unbebauter Boden | Gesträuch’ (OklSz.);
6. 1870 ’trágya; Dünger, Mist’ (Nyr. 97: 341) Sz: telkes 1255/ Telcus hn. (Sztp. 1: 325).
Származékszó. ⊗ Valószínűleg a tel ’föld, talaj, padló’névszóból, ami egy eredeti igenévszó névszói
értékű tagja. De azzal is számolni lehet, hogy a szó a tel igéből, ugynanannak az igenévszónak az igei
értékű tagjából jött létre. A végződése: -k névszóképzőfarok, lélek, illetve burok, hajlék stb. Az eredeti
jelentés ’vmivel elkevert, áztatott föld’ lehetett; ehhez vö. a 4. jelentést; lásd még: televény. A 6. jelentés:
metonímia a 4. jelentés alapján.
MNy. 30: 40, 43: 207, 67: 418; TESz.
 telek² A [4]: 1685 telekes sz. (MNy. 61: 490); 1721 telekő sz. (MNy. 7: 278); 1735 tellekes sz. (MNy.
60: 492); 1838 telke (Tzs. Telek); nyj. telëg, telenk, tellenk (ÚMTsz.) J: 1. 1685 ’bocskorszíj;
Bundriemen’ (↑); 2. 1721 ’ostorszíj | ortorzsinór; Peitschenriemen | Peitschenschnur’ (↑).
Ismeretlen eredetű. ⊗ Az 1. jelentés lehetett az eredeti; a 2. jelentés: metafora.
TESz.

telepedik A [3]: 1456 k. le telepedet sz. (SermDom. 1: 480); 1513 le telepoͤ doͤ tvolna (NagyszK. 159);
1551 letelepedic ▼ (NySz.) [csak EWUng.]; 1552 meg telepeʃnek (RMNy. 2/2: 96); 1704 telepeszik,
telepszem (Bercs: Lev. 192, 256) J: 1. 1456 k. ’helyet foglal, elhelyezkedik; sich niederlassen. Platz
nehmen’ (↑); 2. 1518 k. ’elfoglalja leendő lakóhelyét, állandó jelleggel letelepül; sich ansiedeln’ # (PeerK.
313) || telepít A: 1533 le telepete (MNy. 61: 490); 1574 le tęlępity (RMNy. 2/2: 242) J: 1. [főként le~]
1533 ’embert, embercsoportot lakóhelyére költöztet; seßhaft machen, ansiedeln’ # (↑); 2. 1640
’(létesítményt) állandóra elhelyez; (Errichtung) dauerhaft anlegen, hinstellen’ # (Keresszegi H. István:
NySz.) | | telep A: 1763 Telep (NSz. – Adámi: Wb. 77) J: 1. 1763 ’a letelepedés helye; Niederlassung,
Sitz, Ansiedlung’ (↑); 2. 1801 ’település, telepítés; Kolonie, Siedlung’ (NyÚSz.); 3. 1840/ ’tároló hely,
lerakat; Lager, Depot’ # (NSz. – Deák F.: Besz. 1: 388); 4. 1844 ’áramszolgáltató berendezés; Batterie
〈Phys〉’ (NyÚSz.) Sz: ~es 1840 telepes (NSz. – Figyelmező 559) || települ A: 1833 települni (NyÚSz.);
1835 telepűl (Tzs.) J: 1. 1833 ? ’helyet foglal, elhelyezkedik; sich niederlassen, Platz nehmen’ (↑), 1835
’ua.’ (↑); 2. 1833 ? ’elfoglalja leendő lakóhelyét, állandó jelleggel letelepedik; sich ansiedeln’ # (↑), 1838/
’ua.’ (NSz. – Erdélyi J.: Költ. : 200, ).
A szócsalád időrendben legkorábbi igéi egy relatív fiktív tőből eredő származékszavak. ⊗ A relatív tő
-p mozzanatos képzővel keletkezett a tel ’megtelik, teljessé válik’ szóból telnévszó). A végződések: -d
gyakorító-visszaható képző, -ít műveltető képző. – A telep szó az igékből lett elvonva, a nyelvújítás
termékeként; keletkezéséhez a telek¹ analógiája is hozzájárult. A települ a relatív tőből jött létre -ül
visszaható igeképzővel. A szó jelentésváltozásához vö.: telek¹.
TESz.; FiktI. 161

televény A: 1641 televény (MonTME. 5: 84); 1836 Telveny (Kassai 5: 87) J: 1. 1641 ’trágya; Dünger’
(↑); 2. 1708 ’összetorlódott, összehordott dolgok | összehordott szemét, gaz; zusammengetragene Sachen |
angehäufter Mist, gejätetes Unkraut’ (PP.); 3. 1838 ’kerti föld | zsíros, kövér föld; Gartenerde |
Humuserde’ (Tzs.); 4. 1853 ’tartalom; Inhalt’ (NSz. – E. Illés P.: Költ. 80).
Származékszó. ⊗ A telik ’megtelik’ igéből telnévszó) -vény névszóképzőveleresztvény, sövény stb. A
földterület feltöltéséhez vö.: telek¹. Leginkább mezőgazdasági szakszóként él. – Az ukránból való
származtatása nem valószínű.
MNy. 30: 40; NytÉrt. 88: 72; TESz.

televízió A: 1929 televisio (Radó: Idsz.⁸); 1932 televizió (SFrMSz. télévision); 1963 televízió (NSz.)
[csak EWUng.] J: 1. 1929 ’mozgóképek továbbítása; Übertragung bewegter Bilder | Fernsehsendung’ (↑);
2. 1938 ’tv-készülék | tv-adó; Fernsehapparat’ # (Rádió- és televízióújság 1963. júl. 15–21.: 6); 3. 1962
’[?]; Fernsehanstalt: Fernsehsender’ # (ÉrtSz.) [csak EWUng.] | | tévé A: 1973 tévéből (NSz.) [csak
EWUng.] J: 1. 1973 ’[?]; Übertragung bewegter Bilder | Fernsehsendung’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1988
’[?]; Fernsehapparat’ # (NSz.) [csak EWUng.]; 3. 1988 ’[?]; Fernsehanstalt | Fernsehsender’ # (uo.) [csak
EWUng.] – De vö. 1959 TV-néző ’[?]; Fernsehsendung’ (NSz.) [csak EWUng.].
A szócsalád alapja a televízió: nemzetközi szó. ⊗ Ném. Television: ’mozgóképek továbbítása;
televízió’;ang. television: ’ua.tévékészülék’;fr. télévision: ’ua.’; stb. [ A franciából terjedt eltudatos
szóalkotás agör. τῆλε ’nagyon messze, távol’ és a ; lat. visio ’nézőpont, szempont’ alapján].. A magyarba
különböző világnyelvekből került. A tévé rövidített alak, de keletkezésében nemzetközi megfelelők is
közrejátszhattak; vö.: ném. TV ’mozgóképek továbbítása; televízió’ang. TV, T.V. ’ua.tévékészülék’;fr. T. V.
’ua.’; stb. A televízió rövidített alakja az angolból terjedt el.
TESz.

teliden-tele × A: 1577 k. teledeͦ n tele (OrvK. 98); 1636 Teliden-teli (Pázmány Péter: NySz.); 1786
teliden tele (NSz. – Sándor I.: Rabner. 118); 1795 teleden teli (NSz. – Molnár J.: könyvház 7: 119) J:
’egészen tele, színültig; ganz voll’ || telides-tele × A: 1781 tellyedes tele (NSz. – M. Hírmondó 272); 1789
teledes teli (NSz. – Pétzeli: Mind. Gyüjt. 2: 149); 1791 telides teli (NSz. – M. Kurir 1168); 1837/ telides-
tele (NSz. – Vörösm. 6: 121) J: ’egészen tele; ganz voll’ || telis-tele A: 1814 teles-teli (NSz. – Egyházy
D.: Ifj. kép. 58); 1832 Telis teli (Kreszn.) J: ’egészen tele; ganz voll’ || telisded-tele × A: 1836 telésded
tele, telisded-tele (P. Horváth L.: Elbujd. 1: 13, 2: 205); 1838 Telesded-teli (Tzs.) J: ’egészen tele; ganz
voll’.
Játszi szóalkotás útján keletkezett ikerszó. ⊗ A tele ~ teli szóból. A keletkezésmódjához vö.:
diribdarab, icipici stb. Az előtag mindegyiknél ugyanannak a továbbképzéseként keletkezett. A teliden-,
telides- és a telisded- szavaknál a szó belseji d (-ded) kicsinyítő képző; vö.: gyengédgyenge, kicsidkicsi
stb. A telides- és a telis- végződése -s melléknévképző, a teliden- végződése -n módhatározórag. Egyéb
R., illetve N. megnevezések: telljen teli (1617); telesleg tele (1792): egészen, teljesen; stb.
TESz.

telivér A: 1830 telivér (NyÚSz.) J: fn 1830 ’tiszta fajú állat, főként ló; Vollblut’ (↑) | mn 1. 1833
’fajtiszta!!!; rassenrein’ (NSz. – Helmeczy: Jelenkor 2/1: 323); 2. 1844 ’igazi, vérbeli; unverfälscht’ (NSz.
– Kemény: Korteskedés 2: 9).
Angol mintára alkotott tükörfordítás, összetett szó. ⊗ Vö.: ang. full-blood ’telivér 〈fn〉’ , full-blooded
’telivér 〈mn〉’. Az angol minta a magyar lótartást fellendítő gróf Széchenyi István (1791 – 1860) angol
kapcsolatai alapján feltételezhető. A szó elterjesztéséhez a német is hozzájárulhatott; vö.: Vollblut ’telivér
〈fn〉’, vollblütig ’telivér 〈mn〉’. – A magyarban: teli ’teljes, egész’ (a tele változata) + vér. – A telivéresség
(1777), telivérűség (1800) ’vérmesség, szangvinikus vérmérséklet; agyvérzés, szélütés’ ugyanazokból az
elemekből keletkeztek, de a címszótól függetlenül.
Msn. 8: 125; TESz.

teljes A: A13. Jh/ teles (KTSz.); 1372 u./ telleʃek, telÿʃen (JókK. 1, 7); 1372 u./ tellyeʃewlt (JókK. 134);
1416 u./¹ tèllès (BécsiK. 4); 1553 toͤ llyes (Heltai Gáspár: NySz.); 1568 tellisek (Melius Péter: NySz.);
1580 k. Teljes (MKsz. 1887.: 108); 1608 tellves (Molnár Albert: NySz.); 1863 têjes (Kriza: Vadr. 461);
1863 tejesleg r. (Kriza: Vadr. 519); nyj. tejjes (OrmSz.) J: 1. A13. Jh/ ’valamivel tele, valamiben
bővelkedő; voll’ # (↑); 2. 1405 k. ’kerek, gömbölyded; rund, rundlich’ (SchlSzj. 60.); 3. 1416 u./¹ ’a
legnagyobb fokú, mértékű | korlátozás, megszorítás nélküli; vollkommen | absolut’ (↑); 4. 1416 u./²
’csorbítatlan | hiánytalan; unverkürzt | unverkümmert, völlig’ # (MünchK. 203); 5. 1512 k. ’egész; ganz,
gesamt’ # (WeszprK.) Sz: ~ség 1372 u./ telyeʃʃeguel (JókK. 7) | ~ít 1372 u./ meg telÿeʃeÿtÿuala (JókK. 22)
| ~edik 1372 u./ telyeʃegyenek (JókK. 124) | ~ül 1372 u./ (↑) | ~séges 1456 k. telles ʃeghes (SermDom. 2:
553) | ~ítmény 1853 Teljesítmény (NyÚSz.) R: ~séggel 1456 k. telleʃʃegel ’[?]; vollständig, vollkommen,
ganz’ (SermDom. 1: 292) [csak EWUng.].
Származékszó. ⊗ Valószínűleg a tel névszóból, egy eredeti igenévszó névszói értékű tagjából. De azzal
is számolni lehet, hogy a tel igéből, ugyanannak az igenévszónak az igei értékű tagjából keletkezett. A
végződése: -s melléknévképző; vö.: lakoslak¹, tilostiloszik stb. A szó belseji lj-s változat megkettőzéssel
és az eredeti teles változat szó belseji l hangjának palatalizációjával magyarázható; vö.: beljebbbe¹,
feljebbfel stb. – Ide tartozik: R. telj ’bőség, gazdagság, tökéletesség, tökély’ (1759), ’elégedettség,
beteljesedés’ (1832), ’teljesség, bőség, gazdagság’ (1845); a teljes szóból keletkezett elvonással tudatos
szóalkotás által a nyelvújítás termékeként. – Csak a teljhatalom összetétel előtagjaként él ’EZ NEM
KELL’ (1823 (NSz.).
TESz.

tél-túl × A: 1570 tiltul (Heltai Gáspár: NySz.); 1604 Tetul (MA. Interrádo); 1608 tétul (Molnár Albert:
NySz.); 1664 téltul (MonÍrók. 8: 371); 1790 tétól (Gvadányi József: NySz.); nyj. tëltul, téntul (ÚMTsz.)
J: 1. 1570 ’itt-ott, néhány helyen; hie und dort, hüben und drüben’ (↑); 2. 1597 ’innen-onnan; von hier
und dort’ (Illyefalvi István: NySz.); 3. 1664 ’összevissza, szanaszét; durcheinander’ (↑); 4. 1702
’felületesen; oberflächlich’ (Miskolczi Gáspár: NySz.); 5. 1790 ’ide-oda; hin und her’ (↑).
Összetett szó, ikerszó. ⊗ A tététova határozószó megszilárdult ragos alakulatának -l ablatívuszragos tél
alakja + a túl összetétele. A 2. jelentés lehetett az eredeti. A lokatívuszi 1., 5. jelentéshez vö.: közel, távol.
TESz.

téma A: 1790/ thema (NSz. – Gvadányi: Fal. nót. 202); 1808/ théma (NSz. – Kazinczy: Lev. 6: 163);
1894/ témái (NSz. – herczeg F.: Mesék [hátsó borítéklap I.]) J: 1. 1790/ ’a közlés tárgya; behandelter
Gegenstand’ # (↑); 2. 1847 ’zenei motívum; musikalisches Thema’ (NSz. – PD. 1: 832) | | tematika A:
1915/ tematikai sz. (NSz. – Bartók B.: Lev. 3: 373) J: ’tárgykör, témakör; Thematik’.
 Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Thema;; ang. theme;; f r. thème; stb.: említett tárgy; : ’a beszéd tárgya;
motívum 〈zene〉’.; – lásd még: lat. (h.) thema ’az eszmecsere, megbeszélés témája’ [< gör. ϑέµα ’ua.’| ;
ném. Thematik;; ol. tematica;; or. тематика; stb.: tematika, témakör. – A magyarba a téma a latinból (1.
jelentés) és német közvetítéssel (2. jelentés) került, a tematika főként a németből, latin végződéssel.
TESz.

temeng ∆ A: 1479 themeng (Gl.) [csak EWUng.]; 1490 Temyngh (OklSz.) J: ’általvető, iszák;
Quersack’.
Ismeretlen eredetű. ⊗ Jövevényszó lehet, az átadó nyelv azonban meghatározhatatlan.
TESz.

temet A: E12. Jh/ tumetívc (HB.); 1270/ Temethyn sz. hn. (Sztp. 211: 51) [csak EWUng.]; 1416 u.
èltèmèti (BécsiK. 193) J: 1. E12. Jh/ ’〈halottat, állati hullát〉 elföldel | 〈halottat〉 kegyeletet kifejező
szertartás keretében elbúcsúztat; begraben | zu Grabe tragen’ # (↑); 2. 1270/ ’[?]; mit Erde, Kies
beschütten 〈Boden〉’ (↑); 3. 1372 u./ ’tömegével elborít | tömegével elborítva elpusztít; verschütten,
verschüttend vernichtenten’ # (JókK. 160); 4. [főként el~] 1545 ’elfelejteni, elfojtani igyekszik; trachten,
etw zu vergessen’ (RMKT. 2: 194); 5. 1667 ’〈növényt〉 ülteet; pflanzen’ (Lippay: Posoni kert 3: 21); 6.
1788 ’〈gödröt, üreget〉 földdel, ritkán más anyaggal betölt; (Grube, Höhlung) verschütten’ # (NSz. – M.
Musa 266); 7. 1788 ’eldug, elrejt, magába rejt 〈átvitt értelemben is〉; verstecken, verbergen 〈auch abstr〉’ #
(NSz. – Dugonics: Etelka 1: 107); 8. 1840 ’töm 〈kacsát, libát〉; (Ente, Gans) stopfen’ (MTsz.); 9. 1897
’rágalmazással tönkretesz; mit Verleumdung zugrunde richten’ (MTsz.) Sz: ~vény 1270/ hn. (↑) [csak
EWUng.] | ~és 1372 u./ temeteʃemre (JókK. 141) | ~ség 1372 u./ temetʃegre ’[?]; Begräbnis’ (JókK. 143) |
~et 1416 u./² eltemetetben ’ua.’ (MünchK.) | ~ő 1506 temethoͤ foͤ ldeth PartzPräs (WinklK. 179); 1552
’temetés; Begräbnis’ (Nádasdy 85); 1620 ’[?]; Friedhof’ (Nyr. 92: 342) | ~kezik 1508 temetkoͤ zek (NádK.
469).
Származékszó. ⊗ A tömből -t műveltető igeképzővel; vö.: siratsír¹, tölt stb. A jelentésváltozáshoz vö.
az alapszó ’ás, kiás’ jelentését, a töltigetöltevény származékszavát. A jelentések főként az eredeti 1.
jelentésből keletkeztek. A temető származékszó főnevesüléséhez vö.: temető föld (1506), temetőhely
(1519 (JordK. 38) stb., tkp. ’temetkezési hely’. Más megnevezés a temető szóra: cinterem. – A
magyarázat, hogy a t végződés egy mozzanatos képző, alig valószínű.
MNy. 30: 39; TESz.; Nyr. 100: 458

temondád × A: 1577 k. The mondád fweth (OrvK. 37) J: 1. [főként ~fű] 1577 ’〈különféle növények,
pl. nárcisz és több keresztesvirágú megnevezésére〉; 〈zur Benennung versch Pflanzen, zB der Narzisse und
mehrerer Kreuzblütler〉’ (↑); 2. 1618 ’pletyka; Klatsch, üble Nachrede’ (Vasárh: Evang.!!!: NySz.) ||
temonda ∆ A: 1664 te-monda (Gyöngyösi: ÖK. 1: 158); 1879 Témonda (Nyr. 8: 532); nyj. tamonda
(ÚMTsz.) J: ’pletyka; Gerede, üble Nachrede’.
A szócsalád alapja a temondád: egy mondat főnevesülésével keletkezett összetétel. ⊗ A te mondád ’te
mondtad’ (1416 u./² ((MünchK. 33va) alapján te és a mond egyes szám 2. személyű elbeszélő múltú
alakja). Hasonló főnevesüléshet vö.: lebuj, légyott stb. A 2. jelentés volt az elsődleges; ez azzal
magyarázható, hogy a fecsegő nők egymásra hivatkoznak. A növénynevek keletkezése nem világos; a szó
használata ebben a jelentésben esetleg bármilyen babonával összefügghet. – A temonda elvonás a
temondádból.
TESz.

temperamentum A: 1583 temperamentom (MNy. 66: 344); 1698 temperamentum (Magyary-Kossa:

OrvEml. 3: 442); 1801 Temperámentumon (NSz. – Háiszler Gy.: Orv. munk. 1: 2) J: 1. 1583 ’klíma;
Klima’ (↑); 2. 1698 ’levegő mint természeti elem; Luft als Naturelement’ (↑); 3. 1752 ’vérmérséklet;
Gefühlsanlage’ # (NSz. – Pictet–Dániel: Ker. Ethica 193); 4. 1891 ’[?]; Lebhaftigkeit |
Leidenschaftlichkeit’ # (FIdSz.) Sz: ~os 1897 temperamentumos ’[?]; temperamentvoll’ (NSz.) [csak
EWUng.].
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. temperamentum: ’helyes arány, középút; mértékletesség’., temperamentum
coeli ’mérsékelt éghajlat’, (tud., h.) temperamentum sanguinis ’vérmérséklet’ lat. temperare ’mérsékel;
csökkent, megfékez, kordában tart; szabályoz, irányít, vezet’ [< lat. tempus ’idő, vmire alkalmas idő’]..
Megfelelői: ném. Temperament;; fr. tempérament; stb.: vérmérséklet, temperamentum. – A 3. jelentés
azon az egykori véleményen alapul, hogy a lelki állapotot, az ember alaptermészetet az emberi testnedvek
aránya határozza meg. A 4. jelentés úgy keletkezett, hogy ez a vérmérséklet a szenvedélyes, élénk
embernek legerősebben a megnyilvánlásában mutatkozik; lásd még: temperamentumos származékszó.
TESz.

templom A: 1410 k. tȇplȗ (MNy. 53: 347); 1416 u./¹ tèmplom (BécsiK. 305); 1416 u./² templomnac
(MünchK. 19); 1515 k. Templwmhoʒ (AporK. 172); 1566 timpolomokba (HFab. 52) [csak EWUng.];
1863 Tamplom, támpolony, taplom, teplom (Kriza: Vadr. 519); nyj. támlom, támplom, tamplony, táplony,
tëmplom (MTsz.), templon, teplam (ÚMTsz.) J: ’[?]; Kirche | Tempel’ #.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. templum: ’(a madárjóstól) kijelölt megfigyelőkör; (valamely istenségnek)
felszentelt hely; templom’bizonytalan eredetű, esetleg a [lat. tempus ’(idő)szakasz, részletalapján; a
korábbi jelentés körülfogott helyiség’ lehetett].. Megfelelői: ném. Tempel;; f r . temple; stb.: nem
keresztény, illetve nem katolikus templom. – A magyarban a legtöbb változat a szó belseji
mássalhangzótorlódás feloldásával és hangrendi kiegyenlítődéssel keletkezett. – A magyarból: ; szb.-hv.
(Kaj.) templom;; szln. templom: ’templom.’
TESz.

tempó A: 1759 tempo (NSz. – Fáber: Hadi emb. 160); 1789/ tempóra (NSz. – Kazinczy: Lev. 1: 351);
1863 timpó (Kriza: Vadr. 520); nyj. tëmpó (MTsz.) J: fn 1. 1759 ’idő(tartam); Zeitspanne, Zeitdauer’ (↑);
2. 1788 ’ütem; Takt’ (NSz. – Kazinczy: Geszner 6); 3. 1799/ ? ’[viselkedés(mód), modor]; Benehmen,
Verhalten’ (I. OK. 30: 262), 1841 ’ua.’ (NSz. – Honművész 142); 4. 1817 ’[?]; Schnelligkeit’ # (NSz.)
[csak EWUng.]; 5. 1836 ’[?]; Endkampf 〈im Sport〉’ (uo.); 6. 1863 ’〈mesterségbeli〉 fogás; Kunstgriff’ (↑);
7. 1889 ’[?]; Arm- bzw Beinschlag 〈beim Schwimmen〉’ (NSz.) [csak EWUng.] | isz 1901 ’hajrá!,
gyorsabban!; 〈Anfeuerung zu größerer Schnelligkeit〉’ (Bánhidi: Sportny. 301).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Tempo;; a n g . tempo;; f r . tempo;; o l . tempo:: ’időtartam, időszakasz;
időmérték, ütem, ritmus, taktus; gyorsaság, sebesség’., a németben ’magatartásmód; töltetgyújtás a
nagyobb sebességért’is, az olaszban ’〈a sportban〉 a futás (utolsó) szakasza ’is. Az olaszból terjedt el [lat.
tempus, tempum tárgyeset ’idő, időtartam’].. – A magyarba a legtöbb jelentés a németből került, néhány
(pl. a 2., 5.) az olaszból.
TESz.

tendencia A: 1830 tendentiáját (NSz. – Szalay L.: Észr. Muz. 50); 1877 tendencziájának (NSz. – Wohl
J. és S.: Besz. 196) J: ’irányzat(osság), célzat(osság); Tendenz’ | | tendenciózus A: 1864 tendentiosus
(NSz. – Kvassay E.: Röv. éj. 173); 1872/ tendentiósus (NSz. – Munkásmozg. tört. 1: 226); 1880
tendentiozus (NSz. – Mátrai B.: Él. szinf. 174); 1910 tendenciózus (KIdSz.) [csak EWUng.] J:
’irányzatos, célzatos; tendenziös’ || tendál A: 1865 tendálni sz. (Babos) J: ’irányul; tendieren’.
A szócsalád tendencia, tendál tagjai latin jövevényszavak. ⊗ Lat. (k., h.) tendentia: ’irány, tendencia’. |
lat. tendere ’feszít, kihúz, kiterít, széttár, bővül, kiszélesedik; igyekszik, megerőlteti magát, törekszik
vmire, (h.) vmire irányul, tendál’indoeurópai eredetű; vö.: [óind tanṓti ’kinyújt, megnyújt, feszít; nyúlik,
megnyúlik, kiterjed; tart’; ; gör. τείνω, τιταίνω ’megfeszít, kinyújt’; stb.].. Megfelelői: ; ném. Tendenz,
tendieren; ; ol. tendenza, tendere; stb.: irány, tendencia, ’hajlik, hajlamos’. A tendál szó ál végződése a
magyarban keletkezett, az ágál stb. analógiájára. – A tendenciózus: nemzetközi szó; vö.: ; ném.
tendenziös;; fr. tendancieux;; ol. tendenzioso; stb.: szándékos, irányzatos, célzatos. A magyarba több
nyelvből került, latinosított végződéssel. – A R. tendenc ’irány, tendencia’ (1809/) a németből (↑)
származik.
TESz.

ténfereg A [1]: 1685 e. ténfereg (Sámbár ellen. p. 346.: Kreszn.); 1790 dénfereg (NSz. – Andrád S.:
Anekdoták 2: aj. 7); 1790 tenferegni (NSz. – Görög–Kerekes: hadi tört. 2: 385); 1799 ténfergés sz. (NSz.)
[csak EWUng.]; 1829 Ténförgök (TudGyűjt. 11: 95); 1863 Ténfėrėg (Kriza: Vadr. 520); nyj. dénbörög
(SzegSz.), tímfereg (ÚMTsz.) J: 1. 1685 e. ’fetreng | hempereg, hentereg; sich wälzen | sich herumkugeln’
(↑); 2. 1790 ’bolyong, tévelyeg; umherschlendern | jmdm unter den Füßen sein’ (↑); 3. 1790 ’lézeng,
lődörög | lábatlankodik; umherschweifen’ (↑); 4. 1791 ’támolyog, tántorog; taumeln’ (NSz. – M. Kurir
642).
Bizonytalan eredetű, esetleg szóhasadás eredménye. ⊗ Feltehetőleg a fenteregigeféntereg változata
hangátvetéssel. Az 1. jelentés lehetett az eredeti, a többi valószínűleg a tévelyeg hatására jött létre. –
Összefüggése a fordít szócsaláddal, illetve az ótörök származtatás téves.
TESz.; StUA. Suppl. 1: 187

teng ∆ A: 1531 (e)tengünk (ThewrK. 167); 1564 teneg (OklSz.); 1689 toͤ ngoͤ dik sz. (Landovics István:
NySz.); 1805 tënëg, tëng (NSz. – Verseghy F.: Ung. Sprach. 119) J: ’szűkös viszonyok között él,
tengődik; sich kümmerlich fortbringen’ Sz: ~et 1578 sz. ’[?]; (sein Leben) fristen’ (Örd. 115) [csak
EWUng.] | ~ődik 1689 ’[?]; sich kümmerlich fortbringen’ (↑) || tendül × A: 1564 tendillyenek [l-j] [?U]
(OklSz.) [csak EWUng.]; 1564 töndülljenek [U] (OklSz.) [csak EWUng.]; 1591 megh ... tendw'l (Nyr. 70:
154); nyj. tëndül (ÚMTsz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; (wieder) zu Kräften kommen | sich bessern,
zunehmen’.
Származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő bizonytalan, esetleg onomatopoetikus eredetű. Szorosan
összefügghet a tenyészik szótövével. A végződése: -g gyakorító képző, -dül kezdő-visszaható igeképző.
Az onomatopoetikus magyarázat mellett szólnak a cseng, leng, peng stb. onomatopoetikus igék, amelyek
alaktani struktúrája a tengével azonos; vö. a teng-leng ’inog, ingadozik; henyél, teng-leng, lóg’ összetételt
is (1617 (NySz), ikerszó a teng + leng tagokból. A feltehetőleg az ugyancsak onomatopoetikus lézeng és
pang igék nemcsak alaktani, hanem jelentéstani szempontból is közel állnak a teng szóhoz. A teng és a
tenyészik jelentéseinek viszonyához vö.: vegetál; a jelentésváltozás két irányba bizonyosan úgy ment
végbe párhuzamosan, hogy a -g, illetve az -ész gyakorító képző a tőhöz járult. Az ugyanebből a tőből
különböző képzőkkel főnevesült folyamatos melléknévi igenévnek tűnő személynevek is arra utalhatnak,
hogy a tő akkor önálló lexámaként élt: 1231Thene szn. (ÁÚO. 6: 496); 1276Theneu szn. (ÁÚO. 9: 165).
A tenget és tengődik származékszavak ma valamivel gyakrabban használatosak, mint a teng. A tendül,
amelynek alakja inkább tenghez, jelentése inkább a tenyészikhez áll közel, kapcsolatot képez ezek között
az igék között; a jelentéshez lásd még: pendülpeng. – A N. tönd(ik) ’megerősödik; javul, nő, gyarapodik’
(Nyr. 38: 320) szorosan összefügg a tendül szóval; vö.: csend¹ : csendülcseng. – A lengtörök tőből való
magyarázata leginkább alaktani okok miatt nem valószínű.
Nyr. 70: 154; TESz.; StUA. Suppl. 1: 189; FiktI. 52, 86; MNy. 90: 465

tengelic A: 1320 Tengelych hn. (OklSz.); 1357 Tenglich hn. (OklSz.); 1358 Tengwlich hn. (OklSz.);
1525 k. Thengely̋ ch (MNy. 11: 82); 1533 Tengoͤ licz (Murm. 1046.); 1560 k. Tyngylich (GyöngySzt. 140.);
1577 tengiricz (Kol.: NyF. 45: 52); 1805 tengëlicz (NSz. – Verseghy F.: Ung. Sprach. 313); 1825
Tenglicze (NSz. – Fáy: Mes. aph. 107) J: 1. 1320 ’tarka tollú kis énekesmadár; Stieglitz’ (↑); 2. 1897
’gerle; Turteltaube (Carduelis carduelis carduelis)’ (MTsz.).
Jövevényszó egy dél- vagy nyugati szláv nyelvből. ⊗ Blg. щиглец; szb.-hv. štiglec, štiglic, štiglic; cseh
R. stehlec;szlk. N. štiglic; stb.: tengelice [onomatopoetikus].. Lásd még: ; cseh stehlík; szlk. stehlík: ’ua.’.
– Szláv nyelvből való származtatása mellett szólnak szótörténeti és jelentéstani okok is. A szó eleji
mássalhangzótorlódás feloldásához vö.: kadarka, toklász. A szó belseji n inetimologikus. A tenglice
változat vagy a szóvégi a-s szláv változatra megy vissza, vagy talán kicsinyítő képzővel jött létre. A 2.
jelentés: metafora. – Ide tartoznak: stiglic (1695 (MNy. 90: 254); tiglinc (1787); stiglinc (1801/); istiglic
(1844); stb.: . Ezek feltehetőleg ugyancsak egy dél- vagy nyugati szláv nyelvből (↑) jöttek létre,
keletkezésükhöz a ; ném. Stieglitz ’pintyféle madár’ is hozzájárult, ami cseh jövevényszó (↑). A stiglinc
változat szó belseji n-je inetimologikus; az istiglic változat eleje a mássalhangzótorlódás feloldására
szolgál. – A tengelic németből (kfn.) való származtatása nem meggyőző.
KSzlJsz. 770; StSl. 12: 51; TESz.; NMÉr.

tengely A: 1395 k. tengel (BesztSzj. 777.); 1587 Töngö (OklSz. tengëly-karika); 1590 Tengely, tẽngoͤ ly
(SzikszF. 56, 154); 1805 tengëly (NSz. – Verseghy F.: Ung. Sprach. 21); nyj. ténge (ÚMTsz.), tengő,
tengü (MTsz.) J: 1. 1395 k. ’forgó vagy lengő testek rögzítésére szolgáló rúd, jármű kerekeinek
támasztéka; Achse’ # (↑); 2. 1925 ’a növény szára és gyökere együtt; Stengel samt Wurzel der Pflanze’
(RévaiLex. 18: 121) Sz: ~es 1463 szn. (MNy. 54: 560).
Honfoglalás előtti ótörök jövevényszó. ⊗ Oszm. dingil;; k a r. tengil;; csuv. tənəl; stb.: tengely.
Megfelelői a mongol nyelvekben is megtalálhatóak. A magyarba átkerült alak: *teŋil. A z l > ly
palatalizációhoz vö.: keselyű, toklyó stb. Másodlagos 2. jelentésében növénytani műszó.
MNy. 3: 361; TESz.

tenger A: 1152 Tengurdi sz. szn. (PRT. 1: 601); A13. Jh/ [te]nguruknec (KTSz.); 1256 Tengerd sz. hn.
(OklSz.); 1416 u./¹ tèngėɂt (BécsiK. 18); 1495 e. tengo̗ r (GuaryK. 6); 1528 tengyer (SzékK. 349); 1533
tengwͤ r (KomjSzP. I3a) [csak EWUng.]; 1548 toͤ ngoͤ rnec (SzZsolt. 30a); nyj. tengely, téngeri (MTsz.) J: 1.
1152 ? ’[nagy kiterjedésű sós állóvíz]; Meer, See’ # (↑) [csak EWUng.], A13. Jh/ ’ua.’ (↑); 2. [jelzőként]
1573 ’rengeteg, tömérdek; ungeheuer, unzählig’ (Bornemisza Péter: NySz.); 3. 1636 ’nagy mennyiség;
Unmenge’ (Pázmány Péter: NySz.) Sz: ~i 1416 u./³ tengeri ’[?]; Meer(es)-’ (AporK. 45) | ~nyi 1750
tengernyi (Wagner: Phras. Vexo) | ~ész 1829 tengerész (MNy. 4: 256).
Jövevényszó egy honfoglalás előtti, csuvas típusú török nyelvből. ⊗ Vö.: Kāšγ tängiz; CC. tängiz;tat.
diŋgez; stb.: tenger. Megfelelői a mongol nyelvekben is megtalálhatóak. A szóvégi ; köztörök z – ; csuv. r
megfeleléshez vö.: iker, sár¹ stb. A magyarba átkerült alak: *täŋir. A szó eredetileg a Fekete-tengert
jelölte; ebben a térségben élt a magyarság a honfoglalás előtt hosszú ideig. A 2., 3. jelentés: metafora.
MNy. 3: 361, 58: 151; TESz.; TörK. 305

tengeri × A: 1724 tengerit (Balassa: Kukorica 90); 1805 tengëri (NSz. – Verseghy F.: Tiszta magy.
125); 1846 tengiri (NSz. – Kuthy L.: Hazai rejt. 1: 82); nyj. téngeri (MTsz.), tengöri (ÚMTsz.) J:
’kukorica; Mais’.
Egy szószerkezet jelzőjének önállósulása. ⊗ A tengeri búza (↑) szószerkezetből. A szószerkezet jelzője
a tengeren túli (amerikai), illetve a növény származásának tengeri hajózással való kapcsolatára
vonatkozik. Hasonló keletkezésmódhoz vö.: kölni.
TESz.

tengerszem A: 1750 Tenger-Szemek (NyÚSz.) J: ’hegyi tó; Berg-see, Karsee’ – De vö. 1742 tengeri
szem ’ua.’ (StudSl. 7: 255).
Latin, esetleg német mintára alkotott tükörfordítás, összetett szó. ⊗ Vö.: lat. (h.) oculus maris; ném.
Meerauge〈különösen a Magas Tátrában〉: hegyi tó, tengerszem. A kifejezés valószínűleg a latinban
keletkezett, és azon a téves gondolaton alapul, hogy a mély hegyi tavak a tengerrel kapcsolatban
állhatnak, mintegy azok részeként. Megfelelői: ; c s e h morské oko;; szlk. morské oko: ’ua.’. – A
magyarban: tenger + szem. Lásd még birtokos szószerkezetként: tenger szeme ’ua.’ (1808).
StSl. 7: 255; TESz.

tenisz A: 1819 Tennis játéknál (NSz. – Haszn. Mul. 2: 273); 1899 tenniszt (NSz. – Herczeg F.: Vihar
57); 1903 teniszeztek sz. (Sportny. 301) J: ’[?]; Tennis’ # Sz: ~ezik 1895 lawn-tennisez (NSz. – Ágai A.:
Vízen 2: 342).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Tennis;; ang. tennis;; fr. tennis; stb.: tenisz. Az angolból terjedt el [< ang.
lawn-tennis ’tenisz (gyepjátékként)’].. Az angol szó a ; fr. (ófr.) tenez! ’fogjátok meg 〈a labdát〉!’ (a ; fr.
tenir ’tart’ többes szám 2. személy felszólító módú alakja) szóra megy vissza. – A magyarba az angolból
került, esetleg német közvetítéssel is.
TESz.

tenor A: 1518 k. Tenorral (SándK. 19); 1802 Ténornak (NSz. – Gáti I.: Klav. 15); 1885 tenór (NSz.)
[csak EWUng.] J: 1. [jelzőként] 1518 k. ’(leg)magas(abb) férfi énekhang | ilyen hangon énekelt szólam,
tenorszólam; Tenorstimme | Tenorpart’ (↑); 2. 1763 ? ’[?]; Tonart, Stil’ (MNy. 59: 237) [csak EWUng.],
1804 ’ua.’ (NSz.) [csak EWUng.]; 3. 1763 ? ’[?]; Inhalt, Grundzug’ (MNy. 59: 237), 1854/ ’ua.’ (NSz.)
[csak EWUng.]; 4. 1841/ ’[?]; Tenor 〈Sänger〉’ (uo.) | | tenorista A: 1835 Tenorista (Kunoss: Gyal.) J:
’tenor(hangú) énekes; Tenorist’.
A szócsalád időrendben legkorábbi tagja a tenor: latin jövevényszó. ⊗ Lat. tenor ’tartós folyamat,
lényeges tartalom stb.; szótaghangsúly; hangmagasság, (k.) tenorhang, (h.) tenorszólam’ [< lat. tenere
’tart, fog, tartalmaz, magában foglal stb.’; a megnevezés alapja, hogy (a többszólamúságban) a tenorhang
a fődallamot viszi, miközben a többi hang ehhez igazodik].. Megfelelői: ; ném. Tenor;; ol. tenore; cseh
tenor; stb.: tenor, az olaszban ’tenorénekes, tenorista’. A magyarban a 2. jelentéshez vö.: tónus. A 4.
jelentés az olasz hatására keletkezhetett. – A tenorista jövevényszó, valószínűleg a németből: Tenorist
’énekes, aki a tenort énekli’; a végződés a ; lat. (ú., h.) tenorista ’tenorénekes, tenorista’ szótól is
függhetett. Megfelelői: ; szb.-hv. tenorista;; cseh tenorista; stb.:
TESz.; NytÉrt. 89: 55

ténsúr † A: 1803/ Teins Úr (NSz. – Nagy S.: Más. szatira 56); 1805 e. tensurak (ÉrtSz.
ténsasszonyság); 1837 ténsúr (NSz. – Athenaeum 2: 396); 1846 tees ur (NSz. – Életk. 1: 183); 1853–4
tenis uram (NSz. – Fal. Est. 118); 1856 tejéns ur (NSz. – Vas G.: Nevess. 1: 209); 1867 tejsúr (NSz. –
Báttaszéki L.: Főv. genre 90); nyj. tés-úr (MTsz.) J: ’〈főleg megszólításként〉 tekintetes úr; gnädiger Herr
〈auch als Anrede〉’ || ténsasszony † A: 1805 e. tensasszonysógok sz. (ÉrtSz. ténsasszonyság); 1836 teéns
asszony' (P. Horváth L.: Elbujd. 2: 310); 1840 ténsasszony (NSz. – Gaal J.: Pazar fösv. 326); 1845
tejnsasszony (NSz. – Jósika M.: Békesi kal. 2: 14); 1860 tejéns aszszony (NSz. – Kukliné préd. 151); nyj.
tejsasszony, tésasszony (ÚMTsz.) J: ’〈főleg megszólításként〉 tekintetes asszony; gnädige Frau 〈auch als
Anrede〉’.
MNy. 33: 248; TESz.

tente A: 1792 tente (SzD. Tsütsǘlni ɔ: Tsútsolni); 1851 tenti (NSz. – Erdélyi: Közmond. 456) J:
’lefekvésre és alvásra biztató szó; schlaf, Kindlein, schlaf! 〈Interj〉’ | | tentél A: 1792 tentélni sz. (SzD.
Tsütsǘlni ɔ: Tsútsolni); 1863 Tentil (Kassai 5: 93); nyj. tentéll (SzamSz.) J: ’〈gyermeknyelvi szóként〉
alszik; schlafen 〈in der Kinderspr〉’.
Onomatopoetikus eredetű szócsalád tisztázatlan viszonyú tagokkal. ⊗ A szócsalád tagjainak alaktani
struktúrája nem világos. Ha az alapszó a tente, a tentél ebből keletkezett igeképzővel. Az is lehetséges
azonban, hogy a tente a tentélből elvonással jött létre.
TESz.

tény A: 1811 tény (MNy. 2: 277) J: 1. 1811 ’erény; Tugend’ (↑); 2. 1813–5 ? ’vitathatatatlan valóság;
Tatsache’ # (MNy. 5: 124), 1845 ’ua.’ (NSz. – Eötvös: Falu jegyzője 1: 195); 3. 1831 ’végbement
esemény, megtörtént tett; Faktum’ # (NyÚSz.); 4. 1843 ’cselekvés; Aktion, Tat’ (NSz. – Széchenyi: Üdv.
45) Sz: ~kedik 1816–31/ (NSz. – E. Illés P.: Költ.) | ~ező 1829/ tényezőinek (NSz. – Bajza: Munkái 3:
101) | ~leges 1833 tényleges (NSz. – P. Thewrewk J.: Ber. Tük. 63) R: ~leg 1830 tényleges ’[?]; Praxis’
(NSz. – P. Thewrewk J.: Ber. Tük. 63); 1831 ’[?]; wirklich 〈Adv〉’ (↑).
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ A tesz ’tesz, csinál; okoz, előidéz stb.’té-
tőváltozatából -ény névszóképzővellény, vény stb. Az 1. jelentés a ném. tun ’tesz, csinál’ és a Tugend
’kimagasló erkölcsi tulajdonság’ szavak közti vélhető összefüggés alapján keletkezett. A 2–4. jelentések
a ;ném. Tatsache ’vmi megtörtént dolog’ előtagjának hatását mutatják. A tényleg megszilárdult ragos alak
főnevesüléséhez vö.: előlegelő¹, fölösleg stb. – Nyelvújítási szó.
TESz.

tenyér A: 1405 k. tener (SchlSzj. 392.); 1416 u./² tènèreket (MünchK. 66); 1507 tenÿer (MNy. 8: 370);
1577 teuęren (KolGl.: NyF. 45: 37); 1585 Tenyér (Cal. 484); 1598 terenyét (Baronyai Decsy János:
NySz.); nyj. tënèr, tënëret (ÚMTsz.), tënyér, tinyér (Nyatl.), tönyér (SzegSz.) J: ’[?]; Handteller’ # Sz:
~nyi 1584 tenyerny ’[?]; handbreit’ (NMÉr.) | tenyeres 1938 tenyeres ’[?]; Vorhand 〈Sport〉’ (Sportny.
302) [csak EWUng.].
TESz.; NMÉr.

tenyészik A: 1519 magh teneeʒó̗ tt sz. (JordK. [6]); 1519 k. teniʒó̗ sz. (DebrK.???: NySz.); 1585
Tenizoͤ m ▼ (Cal. 986) [csak EWUng.]; 1585 Tyuk tenyezes sz. (Cal. 884 [ɔ: 874]); 1772 tenyész (NySz.)
[csak EWUng.] J: 1. [ma csak tárgyatlanul] 1519 ’magot terem, utódot létrehoz | termékenynek
mutatkozik; befruchten | fruchtbar sein’ (↑); 2. 1519 ’〈növény, állat, régen ember is〉 nagyobb
mennyiségben él, fejlődik; leben, gedeihen 〈Pflanze, Tier, vormals auch Mensc〉’ (JordK. 8); 3. [fel~ik,
meg~ik] 1626–7 ’felocsúdik, magához tér; zu sich kommen’ (Zvonarics Mihály: NySz.); 4. 1708 ?
’gyarapodik, mennyiségben növekszik; sich mehren’ (MA.), 1781 ’ua.’ (NSz. – Rájnis: Kalaúz 42); 5.
[el~ik] 1728 ’elterjed 〈kiütés〉; sich ausbreiten 〈Ausschlag〉’ (OklSz.); 6. [el~ik] 1736 ’eltűnik, elvirágzik;
verschwinden | verblühen’ (Szegedi János: NySz.); 7. 1754 ’〈szokás, állapot, magatartás〉 terjedőben,
divatban van, uralkodik; im Schwange sein 〈Gewohnheit, Zustand, Haltung〉’ (NSz. – Bárény Gy.: Uj.
test. 1254); 8. 1768 ’elterül, elterpeszkedik; sich breitmachen’ (NSz. – Gerő Gy.: Herkules 2: 15); 9. 1777
’okoz, előidéz; bewirken, verursachen’ (NSz. – Baróti Szabó: Új mért. 262); 10. 1777 ’tenyészt; züchten’
(uo.) Sz: ~ő 1519 PartzPräs (↑); 1519 k. ’nőstény; weiblich 〈Tier〉’ (↑); 1532 ’tenyészállatként tartott; als
Zuchttier gehalten’ (OklSz.) | ~t 1531 teneztoͤ sz. ’[?]; seine Zucht vermehren 〈Weibchen eines Tieres〉’
(TelK. 112); 1792 ’[?]; Tiere züchten’ (SzD.) [csak EWUng.] | ~et 1604 Tenyeßet ’[?]; Fruchtbarkeit’
(MA.) [csak EWUng.]; 1782 ’[?]; Zucht | Kultur 〈Biol〉’ (NSz.).
Származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A tő eredetéhez és a magyarázat részleteihez vö.: teng. Végződése:
-ész gyakorító képző; a szó egészen korán illeszkedett be az ikes igék sorába, de az iktelen változat még
sokáig nem volt használatos. A szó ma leginkább a 2. jelentésben fordul elő; a tenyészt származékszó (a
későbbi jelentésben) az irodalmi nyelvben is használatos. – Az összetételek előtagjaként szereplő tenyész-
nyelvújítás kori elvonás a tenyészikből; vö.: R. tenyésznedv ’sperma’ (1802); tenyészló ’tenyészcsődör,
tenyészmén; tenyészkanca’ (1834); tenyészbika ’tenyészbika’ (1835); stb. Néhány ezek közül az
összetételek közül német mintára alkotott tükörfordítás; vö.: ném. Zuchtstute ’tenyésztésre tartott kanca’,
Zuchtstier ’tenyészbika’ stb.
TESz.; MNy. 90: 465

teológus A: 1588 theologusok (MNy. 84: 252) [csak EWUng.]; 1605/ Theológusok (Pázm. 1: 463)
[csak EWUng.]; 1636/ Teológusok (Pázm. 7: 113) [csak EWUng.]; 1865 theolog (Babos) J: fn 1588
’[teológiával foglalkozó személy]; Theologe’ (↑) [csak EWUng.] | mn 1696 ’[teológiai]; theologisch’
(MNy. 79: 249) [csak EWUng.] | | teológia A: 1605/ Theológiát (Pázm. 1: 533) [csak EWUng.]; 1757
Teologyiát (NSz. – Turzelini–Léstyán: X. Szt. Ferencz 4); 1801 Théologiát (NSz. – Benkő F.: Magy.
Geogr. 2: 11) J: ’hittan, hittudomány; Theologie’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. theologus: ’Istennel, illetve isteni dolgokkal foglalkozó ember’, (e.)
’hittudós’ [< gör. ϑεολόγος ’ua.’]. | lat. theologia ’teológia’, (e.) hittan, hittudomány [< gör. ϑεολόγία ’ua.’;
l. még gör. ϑεός ’Isten’ + λογία ’gyűjtemény, tanítás’].. Megfelelői: ném. Theologe, Theologie; ; ang.
theologue, theology; stb.: hittudós, teológus, ’hittudomány, teológia’. – A teológus szóvégi s-éhez vö.:
ámbitus stb. A R. teológ változat a német (au.) hatására utal.
TESz. teológia a. is

teória A: 1644 Theoria-szerént (RMK. 326) [csak EWUng.]; 1882 theóriák (NSz. – Tóth L.: Méhek
68); 1894/ teóriája (NSz. – Herczeg F.: Mesék 184) J: ’elmélet; Theorie’ || teoretikus A: 1800 theoreticos
(Nyr. 111: 464) [csak EWUng.]; 1805/ theoreticus (NSz. – Kazinczy: Lev. 3: 438); 1826/ theoretikusnak
(NSz. – Szemere P.: Munkái 3: 314); 1898 teoretikus (NSz. – Hock J.: Reform 87) J: mn 1800 ?
’[elméleti]; theoretisch’ (↑) [csak EWUng.], 1805/ ’ua.’ (↑) | fn 1826/ ’elméleti szakember; Theoretiker’
(↑).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. theoria: ’vizsgálatok, elemzések, dogma, doktrina’ [< gör. ϑεωρία ’vizsgálat,
szemlélet, elemzés; tudományos felismerés; tan, tanítás, tudomány, teória’ [< gör. ϑεωρός ’szemlélő;
kutató, tudós 〈fn〉’]]. | lat. theoreticus ’kutató, vizsgáló; spekulatív, feltevéseken alapuló, elméleti’. [< gör.
ϑεωρετικός ’(elméleti) kutató, vizsgáló; filozófus; természettudós’]. Megfelelői: ném. Theorie,
theoretisch; ; fr. théorie, théorétique; stb.: elmélet, teória, ’elméleti, teoretikus’. – A teoretikus szóvégi s-
éhez vö.: ámbitus stb.
TESz.

tép A: 1274/ Thepe sz. szn. (ÁÚO. 9: 68) [csak EWUng.]; 1512 k. ki tepik (WeszprK. 32); 1519 el
týpýeek (JordK. 63); 1838 Tibázni sz. (Tsz.) J: 1. 1512 k. ’húzva, ráncigálva szaggat | leszakít, kiszakít;
raufen, zausen | reißen, pflücken’ # (↑); 2. [el~] 1519 ’elvág, elmetsz; abschneiden’ (↑); 3. 1641 ’legyőz,
megsemmisít, tönkretesz; besiegen, zugrunde richten’ (Keresztúri Pál: NySz.); 4. 1669 ’〈szálas anyagot〉
széthúzkodva rendez, szétbont; zupfen’ (Nadányi János: NySz.); 5. 1699 ’〈baromfit〉 tollaitól megfoszt,
tollat kiszakít; rupfen’ (Felvinczi György: NySz.); 6. [szét~, össze~, vmire~, vmivé~] 1769 ’darabokra
szaggat; in Stücke reißen’ # (NSz. – Molnár J.: Egyh. tört. 1: 375); 7. 1772/ ’kínoz, gyötör; plagen,
martern’ (NSz. – Bessenyei: Ágis 90) Sz: ~elődik 1616 tépeloͤ doͤ sz. (Balásfi Tamás: NySz.) | ~áz 1664
típázza (Thaly: VÉ. 1: 192).
Ismeretlen eredetű. ⊗ Bizonyosan egy nagyon régi kifejezésről van szó. Az 1. jelentés látszik
elsődlegesnek. A tépelődik származékszó az -l gyakorító képzős igén alapul; ehhez vö.: R. téplő
’kendertörő’ (1838). – Finnugorból való magyarázata nem valószínű.
TESz.

teper A: 1742/ tepertetett sz. (NSz. – Tóth I.: Cziráky J. 137) J: 1. [ma főként le~] 1742/ ’földre
leszorít; niederwerfen’ # (↑); 2. 1784 ’teker | csavar; winden | drehen’ (SzD. 88); 3. 1787 ’begyűjt,
tulajdonába vesz; für sich erlangen’ (NSz. – M. Musa 638); 4. 1792 ’tapos 〈szőlőt〉; treten 〈Weintrauben
im Tretfaß〉’ (SzD.).
Szóhasadás eredménye. ⊗ A tiporból keletkezett hangrendi átcsapással. A 2. jelentés a teker hatását
tükrözi. A 3. jelentés: valószínűleg metonímia az 1. jelentés alapján.
 TESz.

tepsi A: 1513 ? Thepse szn. (AOH. 20: 145) [csak EWUng.]; 1539 Tepzia (OklSz.); 1548 tepcia [?
irrige Lesimg] (OklSz.); 1571 tepesia (MNy. 64: 230); 1608 tepszit (TörtTár 1878.: 159); 1640 tepsi
(TörtTár. 1899.: 676); 1752 tepsző (MNy. 10: 87); 1763 Tepzába (NSz. – Szakátsmesterség 194); nyj.
tapsiás (Nyr. 94: 217), tapszia, tëpsia, tepszë (ÚMTsz.), tepsü (MTsz.) J: 1. 1513 ? ’[sütésre használt,
alacsony oldalú edény]; Backblech’ # (↑) [csak EWUng.], 1539 ’ua.’ (↑); 2. 1832 ’egy fajta kalács; Art
Kuchen’ (MTsz.); 3. 1894 ’vénasszony; Vettel’ (NSz. – Abonyi Á.: Nov. 1: 30).
Vándorszó. ⊗ Oszm. tepsi R. depsi, tebši, tepisi ’tálca; lapos tál’újgör. ταψί, τεψί ’serpenyő, sütőlemez,
tepsi ’;albán tepsi ’ua.’; ; rom. tipsie, tepsie ’ua.serpenyő, tálca’; ;blg. тепсия ’serpenyő, sütőlemez,
tepsi’; ; szb.-hv. tepsija, tapsija ’ua.’; stb. Valószínűleg az oszmán-törökből vált elterjedtté [< újperzsa
tabšī ’tálca; a szélein felfelé hajlított lemez 〈aranyból, ezüstből, rézből〉’].. – A magyarba először a szerb-
horvátból (tepszia),, később az oszmán-törökből (tepszi, esetleg tepsi) került. A 2. jelentés: metonímia. A
3. jelentéshez vö.: skatulya ’idős nő.’
KSzlJsz. 521; TESz. tepsi¹ a. is

tér¹ A: 1372 u./ teretuala, megteruen (JókK. 101, 13); 1493 k. meg teernem (FestK. 378) J: 1. 1372 u./
’megy valahová, jön valahová; gehen, kommen’ (JókK. 101); 2. [főként el~] 1372 u./ ’eredeti irányától
elfordulva más irányban halad tovább, másfelé kanyarodik; umschwenken’ # (JókK. 112); 3. [főként rá~]
1474 ’új szokást, magatartást vesz fel; neue Gewohnheit annehmen’ (BirkK. 2); 4. [főként meg~] 1493 k.
’bűnét, tévelygését megbánva istenhívővé válik; sich bekehren’ (↑); 5. [magába, szívéhez ~] 1495 e.
’magába száll, lelkiismeret-vizsgálatot tart; in sich gehen’ (GuaryK. 133); 6. 1512 ’valakihez fordul; sich
an jmdn wenden’ (WeszprK. 99); 7. 1519 ’visszahárul | visszafizetődik; zurückfallen | rückvergütet
werden’ (JordK. 382); 8. [ki~] 1527 ’révületből, kábulatból, önkívületből magára ocsúdik | józanul kezd
gondolkozni; von etw ablassen’ (ÉrdyK. 362); 9. [magához ~, észre ~] 1527 ’révületből, kábulatból,
önkívületből magára ocsúdik | józanul kezd gondolkodni; zu sich kommen | zur Vernunft kommen’ #
(ÉrdyK. 362); 10. [főként rá~] 1535 ’[?]; zur Sache (zu reden) kommen’ # (Vit. I2b) [csak EWUng.]; 11.
1551 ’〈indulat〉 csillapodik | 〈betegség〉 múlni kezd; nachlassen (〈Emotion〉 | vergehen 〈Krankheit〉’ (Heltai
Gáspár: NySz.); 12. [el~] 1836 ’különbözik valamitől; von etw verschieden sein’ # (NSz. – Vörösm. 6:
94) Sz: meg~és 1493 k./ megh theereʃe (FestK. 9) | ~ette 1526 megh téréttem Verbaladv (SzékK. 40v).
Örökség az ugor korból. ⊗ Osztj. (Vj.) tir: ’meghatározott szélesség 〈hálónál〉’., (V.) tirəŋ ’magas, mély
〈vonóháló〉’, (Vj.) tärimt- ’szétterül 〈pl. vitorla〉’ [ugor *tärɜ ’tér, helyiség’].; lásd még: tér². Eredetileg
egy ’széles, tágas; terjed, szétterjed, tere van’ jelentésű ősi igenévszó névszói értékű tagja lehetett, bár a
tér²-vel való etimológiai összefüggése hangtani nehézségkbe ütközik. A szóvégi j-s tőváltozatokhoz vö.:
marjul, terjed. A magyarban egy nagyon gazdag szócsalád alapszavából keletkezett, maga a szó azonban
fokozatosan elavult, és csak a nyelvújítás korában éledt újjá.
Nyr. 54: 12; TESz.; StUA. Suppl. 1: 190

tér² × A: 1555 Thernenk el (MNy. 84: 263) [csak EWUng.]; 1565 tért, tęr (MNy. 14: 208); 1568 bele
têr (Melius Péter: NySz.); nyj. tîr (MTsz.) J: 1. [főként bele~, el~] 1555 ’[elfér valahol]; Raum haben’
(↑); 2. [össze~] 1568 ’összefér, összhangban van, összeegyeztethető; sich vereinbaren lassen, verträglich
sein’ (Melius Péter: NySz.); 3. [hozzá(ja) ~] 1606 ’térbeli akadályon keresztül közelébe férkőzik
valakinek, eljut valahová; jmdm od etw beikommen, jmdn od etw erreichen’ (MonÍrók. 30: 553).
Örökség a finnugor korból. ⊗ Zürj. (Sz., P.) te̮ r; votj. (Sz.) ter-:: ’teret vagy helyet talál, odamegy’ [fgr.
*terɜ- ’’].; lásd még: tér³. Eredetileg egy ősi ’széles, tágas; terjed, szétterjed, tere van’ jelentésű igenévszó
igei értékű tagja lehetett, bár a tér³-mal való etimológiai összefüggése hangtani nehézségekbe ütközik; az
igei értékű taghoz lásd még: terít, terjed, terpeszkedik.
TESz.; MSzFE.

tér³ A: 1365 ? Baranther hn. (OklSz.); 1372 u./ ter (JókK. 54); 1539 teer (KulcsK. 252); 1562 tęr
(Heltai Gáspár: NySz.); 1635 terjen [térj □] (Madarász Márton: NySz.); 1643 téren (Com: Jan. 207); 1774
teret (NSz. – Vesznás: Méhes 28) J: fn 1. 1365 ? ’síkság; Ebene’ (↑), 1635 ’ua.’ (↑); 2. 1643 ’szabad,
fedetlen terület; freie, ungedeckte Fläche’ (↑); 3. 1750 ’hézag, üresen maradó hely | szabad terjeszkedési
lehetőséget kínűló hely; Zwischenraum | freies, weites Feld’ # (Wagner: Phras. Spatium); 4.
[személyragosan] 1772/ ’valaminek a pályája, útja; Strecke, (Lauf)bahn’ (↑); 5. 1784 ? ’három dimenziójú
kiterjedés; Raum 〈drei Dimension〉’ (Keresztesi: Mat. 173), 1850 ’ua.’ (Keresztesi: Mat. 193); 6. 1787
’valamely célra elkülönített terület; abgesonderter Platz’ (MNy. 9: 364); 7. 1793 ’mértani síkidom;
geometrische Flächenfigur’ (NSz. – Látzai: Tan. könyv 109); 8. [személyragosan] 1796 ’valaminek a
szélessége; Breite’ (NSz. – Gvadányi: Világ. hist. 1: 175); 9. 1796 ? ’〈valamely városban, községben〉
beépítetlen közterület; öffentlicher Platz’ # (NSz. – Gvadányi:Világ. hist. 1: 175), 1833 ’ua.’ (Fogarasi:
M ű s z . Forum); 10. 1797/ ’tevékenységi terület | lehetőség a tevékenységre, érvényesülésre;
Tätigkeitsfeld, Spielraum’ # (NSz. – Csokonai: Alkalm. versek 56); 11. 1807 ’épületben belső térség,
belterület; Innenraum’ (NSz. – Farkas Fer.: Vil. ritk. 10); 12. 1863 ’valamely eseménynek színhelye;
Schauplatz’ (NSz. – Kazinczy G. – Molière: Tart. 152) | mn 1. 1372 u./ ’nagy, kiterjedt 〈földdarab, síkság,
tenger〉; weitausgedehnt 〈Feld, Ebene, Meer〉’ (↑); 2. 1551 ’sík 〈földterület〉; eben 〈Boden〉’ (Heltai Gáspár:
NySz.); 3. 1790 ’széles; breit’ (Nyr. 27: 467).
NyK. 63: 379; TESz.; MSzFE.

terasz A: 1806 teraszszokra (NSz. – Kultsár: Hazai Tud. 268); 1815 terasz (NSz. – Kazinczy: Munkái
9: 252); 1841 terraszra (NSz. – Kuthy L.: Munk. 1: 89); 1848 terrász (NSz. – Unio 50) J: 1. 1806
’vízszintes terepfok; waagerechte Geländestufe’ (↑); 2. 1841 ’ház földszintjéhez épített vagy a tetőn levő,
nyitott és fedetlen, olykor fedett tér; Terrasse als Teil eines Hauses’ # (↑).
Francia jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Fr. terrasse: ’fedetlen, egy ház földszintjéhez épített
hely; vízszintes terepfok’; stb.; – lásd még: ;ném. Terrasse: ’ua.nagy, nyitott erkély’. A franciába a ;prov.
(óprov.) terrassa: ’felhalmozott föld; magasított kilátó’; stb. szóból [a lat. terra ’föld, talaj; földfelszín
stb.’ alapján].. Megfelelői: szb.-hv. terasa;; cseh terasa; stb.: terasz.
TESz.

tercenella † A: 1619 tarczanellát (Nyr. 73: 82); 1631 tarcolán (Radv: Csal. 2: 257); 1633 terczellana,
terczenell (Nyr. 73: 82); 1640 terczenállal (Nyr. 43: 84); 1647 terczanel (Nyr. 43: 84); 1650 Terczen
(MNy. 69: 236); 1653 Tarczelan (MNy. 80: 381); 1664 terczella (MNy. 65: 90); 1670 Terczelen (OklSz.);
1679 terczenolla (Nyr. 43: 84); 1680 tarczalanna (Nyr. 73: 82); 1685 terczenalya (Nyr. 73: 82) J: ’egy
fajta selyem; Art Seidenstoff’.
Vándorszó. ⊗ Fr. (kfr.) tiercenel: ’egy fajta kelme, vászon’., R. tiercelin ’ua.’, N. tercenelle ’ua.’; prov.
(óprov.) tersanel ’egy fajta selyemszövet’;ol. terzanella ’ua.’;sp. tercianela ’ua.’;szb.-hv. tercenel ’ua.’.
Az újlatin nyelvekbe a ;lat. (k.) tersanellum ’ua.’alapján került; lásd még: lat. (h.) tercenel, tercenella
’ua.’. Végső soron a ; lat. tertia ’harmadik; egyharmad’ nőnemű szóra megy vissza. – A magyarba főként
az olaszból került, esetleg francia közvetítéssel. A tarcolán típusú változatok részben hangátvetéssel,
részben a mazolán anyagnév analógiájára keletkezhettek.
TESz. tarcolán a. is

térd A: 1372 u./ terdyuel (JókK. 13); 1416 u./¹ tèrdeʟkècnèc sz. (BécsiK. 261); 1527 le terboͤ koͤ det vona
sz. (ÉrdyK. 169); 1770 térgyeltek sz. (MNy. 71: 255) J: 1. 1372 u./ ’a comb és a lábszár közötti ízület,
ennek elöl kidomborodó része | a combnak a térdízület fölöttib része; Knie | knienaher Schenkelteil’ # (↑);
2. 1533 ’fűnek, gabonának szárán lévő bütyök; Halmknoten’ (Murm. 1531.); 3. 1844/ ’ruhának a térdet
fedő része; das Knie bedekkender Teil der Hose’ (NSz. – Pető: ÖM. 1: 156) Sz: ~epel 1372 u./ (↑) |
~ecske 1416 u./¹ (↑) | ~el 1754 térdelve sz. (NSz. – K. F.: Gonzaga Aloysius 13).
Jövevényszó egy honfoglalás előtti, csuvas típusú török nyelvből, magyar képzéssel. ⊗ Vö.: csuv. čər;
– ; ujg. tiz; Kāšγ tīz; stb.: térd [török eredetű].. A szóvégi ; török r ~ z megfeleléshez vö.: ökör, sár¹ stb. A
magyarba átkerült alakja valószínűleg: *tēr. Végződése: -d kicsinyítő képzőapród, gyengédgyenge stb. A
2. jelentés: metafora; a 3. jelentés: metonímia. A térdepel származékszó -p és -l képzővel jött létre.
MNy. 3: 362; TESz.

térdkalács A: 1405 k. tēd kalach (SoprSzj. 41); 1508 terdkalač (DöbrK. 524) J: ’[?]; Kniescheibe’ #.
Összetett szó. ⊗ A térd + kalács¹ ’EZ NEM KELL’jelöletlen birtokos jelzős alárendelő összetétele.
Szókapcsolatokban is előfordul: (vki) térdének kalácsa (1510 (MargL. 21); (vkinek) térde kalácsa (1636
(NySz.); stb.: vki térdkalácsa. Az összetétel a térd kereksége alapján keletkezett, ami hasonló a kerek
kalácshoz. Egyéb megnevezések: N. térdpohár ’EZ NEM KELL’, térdsipka ’EZ NEM KELL’. A testrész
más nyelvekben való megnevezésének hasonló szemléletéhez vö.: ném. Kniescheibe tkp. ’korong a
térden’ang. kneepan tkp. ’térdserpenyő’;finn polvilumpio tkp. ’térdgomb’; stb.
MNy. 64: 453; TESz.
 terebély ∆ A: 1720 k. terepély (NSz. – Koháry I.: Üdőmulatás 11); 1784 terebély (SzD. 87); 1787
terepely (Faludi Ferenc: NySz.); 1795 Terepéj (NSz. – Zsebkalendáriom 4); 1795 k. terepény (NSz. –
Takáts R.: Told. M. v.); nyj. telepe (MTsz.) J: mn 1. 1720 k. ’nagy koronájú 〈fa, bokor〉 | szétterülő, nagy
kiterjedésű 〈tárgy〉; dicht belaubt | sperrig’ (↑); 2. 1770 k./ ’zömök, testes 〈személy〉; wohlbeleibt’ (NSz. –
Balla G.: Nagykőr. krón. 3) | fn 1. 1784 ’lombozat; Laubwerk’ (NSz. – Dugonics: Tud. 2: 3); 2. 1864/
’terjedelem, nagyság; Umfang, Größe’ (NSz. – Vas Gereben 7: 121) || terebélyes A: 1754 terebélyes (NSz.
– Biró M.: Angyali szövets. 742); 1775 terebéles (NSz. – Molnár J.: Pásztor-ember 155); 1796 terébélyes
(NSz. – Takáts Á.: Gotthold elm. 71); 1798 terepélyes (NSz. – Sándor I.: Sokféle 5: 74); nyj. terebényes
(MTsz.) J: 1. 1754 ’nagy koronájú 〈fa, bokor〉 | nagy kiterjedésű, szélesen elterülő; dicht belaubt | sperrig’
# (↑); 2. 1775 ’sokfelé ágazó | szövevényes; weitverzweigt | verwickelt’ (↑); 3. 1843 ’testes, zömök
〈személy, termet, testrész〉; wohlbeleibt, dick’ (NSz. – Életk. 2/5: 393) Sz: ~edik 1790 terebélyesedett
(NSz. – Pétzeli: Mind. Gyűjt. 4: 217).
A szócsalád alapja, a terebély: relatív fiktív tőből keletkezett származékszó. ⊗ Az eredeti változat a
terepély,, amelynek relatív töve -p mozzanatos képzővel a terpeszkedik szócsaládéval azonos. A szóvég:
-ély névszóképzőfekély, veszélyvész stb. Az eredeti, valószínűleg főnévként használatos terebély
melléknevesülése feltehetőleg a terebélyes visszahatásával magyarázható. – A terebélyes a terebélyből
elvont, melléknévképzős származékszó. A szócsalád tagjai a nyelvújítás korában terjedtek el. –
Ugyanebből a relatív tőből: R. terepék ’tágas’ (1790).
KazTájsz. 376; TESz. terebélyes a. is

terefere A: 1792 terefere beszédet (NSz. – Simai Kr.: Gyapai 45); nyj. dere-bere (MTsz.) J: [jelzőként
is] ’üres (fecsegés); (leeres) Geschwätz’ | | tereferél A: 1794 tiri-ferélésnek sz. (NSz. – M. Merkurius
149); 1798 tereferél (MNy. 40: 246); 1856 dereferélni sz. (NSz. – Szelestey L.: Tünd. 59); nyj. tereverél
(ÚMTsz.) J: ’fecseg, locsog; schwatzen, plaudern’.
TESz.

téreget ∆ A: 1550 k./ terengetik vala (Csoma codex!!!: NySz.); 1552 téregetik (Csoma codex!!!:
NySz.); 1553/ teroͤ ngetė (Tinódi: Cronica 1: Z4); 1566 tęregoͤ tte vólna (Heltai Gáspár: NySz.); 1577
térengetik (Hunyadi Ferenc: NySz.); 1582 teregessuͤ k (Decsi Gáspár: NySz.); 1596 teringetni sz.
(Baronyai Decsi János: NySz.); 1874 tėrėget (CzF.) J: 1. 1550 k./ ’terel, hajt; treiben’ (↑); 2. 1552 ’forgat,
megfordít; (herum)drehen’ (↑); 3. 1626–7 ’valamely hitre, elvre térít, megtérít; bekehren (wollen)’
(Zvonarics Mihály: NySz.) | | terel A: 1750 terelni sz. (Wagner: Phras. Finio); 1784 Térelni sz. (SzD.
103); nyj. teréllëk (MTsz.) J: 1. 1750 ’valakinek vagy valaminek a haladását más irányba fordítja; in eine
andere Richtung lenken, treiben | leiten’ # (↑); 2. 1750 ’〈figyelmet, beszédet〉 másfelé fordít; darauf lenken
〈Interesse〉, darauf bringen 〈Gespräch〉’ # (Wagner: Phras. Deduco) Sz: ~get 1830 térelgeti (NSz. – Aurora
9: 108).
Származékszó. ⊗ A tér¹ ’elfordul, megfordul; vkihez fordul’ igéből gyakorító-műveltető, illetve
műveltető képzővel. A térenget változat szó belseji n hangja szervetlen betoldásbolyong. Az első szó
belseji e mindkét szónál a terít, terjed stb. hatását mutatja. – Ide tartoznak: R. téreng ’menekül, szökik,
elfut’ (1624); N. térint ’irányít, terel, hajt’; stb.
TESz. terel a. is

terem¹ A [1]: E12. Jh/ terumteve sz. (HB.); 1372 u./ teremtettert, terremtene sz. (JókK. 10, 20); 1405 k.
termefa sz. (SchlSzj. 1568.); 1416 u./¹ tèrem (BécsiK. 214); 1416 u./³ to̗ remtettek sz. (AporK. 121); 1495
e . tero̗ mt sz. (GuaryK. 126); 1535 terentoͤ ie sz. (Vit. Ee8b) [csak EWUng.]; 1588 toͤ roͤ m (Frankovics
Gergely: NySz.); 1794 termik □ (NSz. – Böjthi A.: Magy. nyelv 168); nyj. tërem (ÚMTsz.), terëntette sz.
(SoprSzj. 28: 189) J: 1. E12. Jh/ ’létrejön, lesz, nő; zustande kommen | gedeihen’ # (↑); 2. 1405 k.
’létrehoz, termést hoz; Frucht tragen’ # (↑); 3. 1519 ’hirtelen megjelenik; plötzlich erscheinen’ # (JordK.
746) Sz: ~t E12. Jh/ (↑) | ~tő E12.Jh/ PartzPräs od Verbaladv (HB.); 1372 u./ teremtew ’Isten; Gott’
(JókK. 140) | ~tet 1372 u./ teremtettert ’teremtmény; Geschöpf’ (↑) | termés 1416 u./¹ tèmeʃinèc (BécsiK.
226) | ~tés 1416 u./³ teremteʃebewl (AporK. 53) | termetlen 1456 k. termetlen ’[?]; ungeschaffen’
(SermDom. 2: 447) | ~tetlen 1493 k. theremtethlen ’ua.’ (FestK. 174) | ~tmény 1493 k. teremtmeenyewd
(FestK. 180) | termék 1611 Termékarany ’[?]; natürlich’ (MA.); 1808 ’[?]; Produkt’ (SI.) [csak EWUng.] |
termékeny 1611 Terméken (MA.) | terméketlen 1645 terméketlennek (Geleji Katona István: NySz.) |
termény 1649 terményje (NyÚSz.) | termeszt 1724 termeszti (Nyr. 38: 397) | termékenyít 1766
termékenyitsd (NSz. – Poenitentia 31) | termel 1836 Termelék sz. (Fogarasi) | termékenyül 1838
Termékenyűl (Tzs.) | termelékeny 1953 termelékenyebbé (NSz. – SzN. aug. 9.: 2).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A magyar szókincs igen régi eleme lehet, emellett szól a számos korai
származékszó is. A szóvégi m egy képző lehet, ez azonban nem bizonyítható.
TESz.

terem² A [4]: 1225 ? Terem hn. (OklSz.); 1256 Therimthetwk hn. (ÁÚO. 7: 430) [csak EWUng.]; 1264/
Teremy sz. hn. (Gy. 3: 562) [csak EWUng.]; 1395 k. terem, therm (BesztSzj. 501, 512); 1513 termebe
(NagyszK. 383) [csak EWUng.]; 1833 terėm (Fogarasi: Műsz. Sala); nyj. teröm (NytudÉrt. 67: 156) J: 1.
1225 ? ’csarnok, nagy helyiség; Halle, Saal’ # (↑), 1256 ’ua.’ (↑); 2. 1416 u./³ ’anyaméh; Mutterleib 〈nur
auf die Heilige Jungfrau bezogen〉’ (AporK. 129) Sz: termes 1411 Theremes szn. (OklSz.).
Szláv jövevényszó. ⊗ Blg. трем: ’csarnok, hall, terem; tornác, lugas’;szlk. triem: ’veranda; terem,
csarnok; erkély; lépcsőház’., terem ’(fogadó)terem’; or. терем: ’csarnok, hall, terem; toronyszoba’, R.
’kupola; magas ház, kastély; fedett veranda’; stb. [?<gör. τέρεµνον ’ház, lakás’].. – Átadó nyelvként
főként a bolgár jön szóbapalota. A csupán az egyes kódexek tipikus nyelvhasználatában kialakult 2.
jelentés metaforikusan keletkezhetett; különös módon a kun termä szónak – aminek a török és mongol
nyelvekben sok megfelelője van, és valószínűleg ugyanarra az etimonra megy vissza mint a magyar szó –
ugyanaz a jelentése, mivel azonban a kifejezés a keresztény egyházzal kapcsolatos, a kunból való átvétel
alig valószínű. – A terem a 16. sz.-tól elavult, majd csak a nyelvújítás korában éledt újjá.
NyK. 39: 36; KSzlJsz. 771; MNy. 63: 437; TESz.; TörK. 275

teremburáját × A: 1846 tereburáját (NSz. – Életk. 1: 182); 1877 teremburáját (NSz. – Falusi Könyvt.
3–4: 65); nyj. terebuláját, terëmbuláját (ÚMTsz.) J: ’[?]; 〈ein Fluchw, (heute schon eher) ein mildes od
scherzhaftes Schimpfw〉’.
Szóösszevonás. ⊗ A teremtő ’EZ NEM KELL’urát (tárgyragos úr ’EZ NEM KELL’) szószerkezetből.
A szó egy durva felkiáltás megszépítő átalakításaként keletkezett. A szó belseji b szervetlen toldalékhang
l e h e t , e s e t l e g a buraborít hatására keletkezett. A keletkezésmódjához vö.: istenfájátisten-,
kutyafájátkutya-.
NéNy. 6: 199; TESz.

terepes × A: 1750 terebes (Wagner: Phras. Diffuʃus); 1771 terepes (Faludi Ferenc: NySz.) J: ’kiterjedt,
szétterült | kövér, testes; ausgebreitet, ausgedehnt | dick, stämmig’ || terep A: 1784 terep (SzD. 88); 1822
Térep (NSz. – Peretsenyi Nagy L.: Mest. szav. 36); 1852 tereb (NSz. – Peregriny: Természettört. 307–8)
J: mn 1784 ’terebélyes; ausgebreitet’ (↑) | fn 1. 1807 ’nagy lap | sima tábla; großes Blatt | ebenes Brett’
(NSz. – Farkas Fer.: Vil. ritk. 2: 33); 2. 1808 ’síkság; Ebene’ (SI.); 3. 1810 k. ’kiterjedés; Ausdehnung’
(MNy. 61: 106); 4. 1814 ’terebélyes lombozat; großes Laubwerk’ (NSz. – Egyházy D.: Ifj. kép. 6); 5.
1822 ’sajátos adottságokkal rendelkező, valamely célra alkalmas terület | valamely tevékenység területe;
Gelände | Schauplatz’ # (MNy. 59: 85); 6. 1852 ’ernyős virágzat; Schirmdolde’ (↑).
Tudatos szóalkotás. ⊗ Alapszava a terepes lehetett; ez a terepélyes ~ terebélyesterebély szóból
szóösszerántással keletkezett. A terep valószínűleg elvonás a terepesből. A terep eredeti jelentése
’kiterjedt, széleskörű’ lehetett, a főnévi jelentéshez vö.: tér³; a főnévi jelentés kialakulását az -s
melléknévképzős terepes is befolyáshatta. – Nyelvújítási szó.
Nyr. 32: 545; MNy. 59: 84; TESz. terep a. is

tergelye ∆ A: 1590 Tergelie (SzikszF. 90 [ɔ: 80]); 1784 tergélye (SzD. 81); 1800 Tergely (Márton);
1805 tergëlye (NSz. – Verseghy F.: Tiszta magy. 122) J: 1. 1590 ’egy fajta hal, bucó; Art Barsch’ (↑); 2.
1800 ’egy fajta csík, vágó csík; Art Schmerle’ (↑).
Szerb-horvát jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. triglja, trlja ’(vörös) márna’ [< újgör. τρῖγλα ’tengeri márna’].. –
A tergelye alak a szó eleji mássalhangzótorlódás feloldásával és hangrendi kiegyenlítődéssel keletkezett.
A birtokos személyjelként értelmezett szóvég elhagyásával létrejött tergely változat keletkezéséhez vö.:
kolbász, lapát stb.
KSzlJsz. 522; TESz.

tergenye × A: 1708 Tergenye (PP.); 1784 terhenye (SzD.); 1805 tergënye (NSz. – Verseghy F.: Tiszta
magy. 122); nyj. tergönye (ÚMTsz.) J: 1. 1708 ’csomag, poggyász | teher; Gepäck, Bündel | Last, Fracht’
(↑); 2. 1890/ ’szamárnyereg, melyre a terhet rakják | ágas teherhordó bot; Sattel des Packesels | gegabelter
Stock zum Lastentragen’ (NSz. – Baksay: Irod. dolg. 3: 240).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A 2. jelentés: feltehetőleg metonímia a bizonyosan elsődleges 1. jelentés alapján.
TESz.

teringette × A: 1657 teréngetette (MonOkm. 24: 533); 1789/ terregette (NSz. – Dugonics: Tárházi 46);
1795/ teringette (MNy. 46: 275); 1861 keringette (MNyszet. 6: 223); 1863 teringötte (Kriza: Vadr. 60);
1874 terėgette (CzF.); nyj. teröngette (ÚMTsz.) J: ’[?]; 〈ein Fluchw, (heute schon eher) mildes od
scherzhaftes Schimpfw〉’ | | teringettét × A: 1787 teringettét, Téringettét (Bartzafalvi Szabó: Szigvárt 1:
91, 210); 1790 teregettét (NSz. – Simai Kr.: Igazházi 85); 1838 Teréngettét (Tsz.); 1856 terringettét (NSz.
– Jókai: M. nép adom. 132); 1863 keringettét (Kriza: Vadr. 143); 1874 teréngėttét (CzF.); nyj. teröngettét
(ÚMTsz.) J: ’[?]; 〈ein Fluchw, (heute schon eher) mildes od scherzhaftes Schimpfw〉’.
A szócsalád alapja a teringette: eufemisztikus szóalkotás. ⊗ A teremtette ’teringettét, mennydörgős
mennykő, tkp. teremt, alkot’ szitokszóból (1667), amely az ördög teremtette ’EZ NEM KELL’ (1660 k.)
szószerkezetből keletkezett (vö.: terem¹). A hangalakot feltehetőleg a R. terenget, teringettéreget is
befolyásolta. A teringettét a teringette szóból keletkezett tárgyraggal; vö.: kutyafájátkutya-, teremburáját
stb.
TESz.

terít A: 1372 u. terehetek (JókK. 105); 1372 u./ letereÿtuen sz. (JókK. 54); 1416 u./¹ ki tèɂeituen sz.
(BécsiK. 7); 1456 k. terytik uala (SermDom. 1: 31); 1585 meg toͤ ritem (Cal. 840); nyj. terűtöt sz. (MTsz.)
J: 1. 1372 u./ ’〈lepelszerű anyagot〉 ráborít valamire | 〈lepelszerű anyaggal〉letakar valamit; ausbreiten |
bedecken’ # (JókK. 105); 2. [magát le~i] 1372 u./ ’leborul | ráveti magát valamire; niederfallen | sich
hinwerfen’ (JókK. 54); 3. 1416 u./¹ ’szétterjeszt, kitár | szétterjesztve, kifeszítve tart; ausbreiten,
ausstrecken | starr aushalten’ (↑); 4. [gyakran le~, ~el~] 1560 k. ’földre teper, földhöz vág, ledönt lever;
jmdn zu Boden werfen, strecken, umfallen’ # (GyöngySzt. 357.); 5. 1578 ’〈szórható anyagot〉 egy
bizonyos rétegben valaminek a felületén elrendez; zer-, ausstreuen’ (Melius Péter: NySz.); 6. [meg~ ik-vel
is] 1584 ’az étkezéskor használt használt tárgyakat elhelyezi az asztalon; den Tisch decken’ (Thaly: VÉ.
1: 24); 7. [főként le~] 1693 ’〈fegyverrel〉 állatot elejt, embert eltalál; das Wild zur Strecke bringen | den
Gegner umlegen’ (MonÍrók. 15: 83); 8. 1962 ’〈kártyajátékban〉 lapjait kirakja; Spielkarte aufdecken’
(ÉrtSz.) Sz: ~et 1416 u./³ tereitetemnek ’[?]; Hülle | Decke’ (AporK. 102) | ~ő 1604 Teritoͤ igenév ’aki
valamit leterít’ (MA.); 1792 ’amivel valamit leterítenek; Decke’ (MA.) | ~ék 1784 teríték (SzD. 41) ||
terül A: 1456 k. ky terule (SermDom. 2: 758); 1510 k. ? el tero̗ le (KrisztL. 20); 1519 k. el teryuͤ lt (DebrK.
478); 1527 el terewl (ÉrdyK. 592); 1531 kitervͤ lt sz. (TelK. 5); 1536 kÿ terÿlt (Pesti: NTest. 12v.); 1578
toͤ ruͤ lel (Melius Péter: NySz.); 1588 terroͤ l el (Frankovics Gergely: NySz.) J: 1. 1456 k. ’elterjed | tért
hódít; sich verbreiten | um sich greifen’ (↑); 2. 1531 ’szerteágazik; sich verzweigen’ (↑); 3. 1557 ’a föld
felszíne felett laposan szétárad 〈füst, szag〉; sich flach verbreiten 〈Rauch, Geruch〉’ # (RMKT. 6: 248); 4.
1577 k. ’megdagad, felpuffad; anschwellen’ (OrvK. 208); 5. 1577 k. ’mereven kifeszülve áll 〈végtag〉;
ausgestreckt, starr sein’ (OrvK. 49); 6. 1578 ’egész terjedelmében elnyúlik, laposan szétterjeszkedve
valamely helyet betölt; sich (auf dem Boden) hinstrecken’ # (↑); 7. [földre, földhöz ~] 1790 ’lezuhan |
elesik; niederstürzen | niederfallen’ (NSz. – M. Kurir 1005); 8. [főként meg~] 1839 ’megtelik a rávaló
dolgokkal 〈főként étkezőasztal〉; gedeckt werden 〈bes Tisch〉’ (NSz. – Remény 112) Sz: ~et 1644
területben (MNy. 69: 236) || tereget A: 1522 teryegetel (KeszthK. 4); 1600 k. teregesd [tereget □] (Radv:
Szak. 36); 1791 terigetni sz. (NSz. – Nagyváti: Mezei Gazda 1: 304); 1796 teringetni sz. (NSz. –
Bessenyei S.: Elveszt. parad. 2: 279); 1805 terëget (NSz. – Verseghy F.: Tiszta magy. 155); nyj. tergyëget
(MTsz. terjëget), leterögették (MNyj. 16: 139), tertyöget (MTsz. tergyëget) J: 1. 1522 ’valahová juttat,
letaszít; irgendwohin bringen, niederstoßen’ (↑); 2. 1584 ’terjeszt, áraszt; verbreiten’ (Bornemisza Péter:
NySz.); 3. 1600 k. ’valaminek a felületén szétterít, szétrakosgat; auf irgendeiner Oberfläche ausbreiten,
auseinanderlegen’ # (↑); 4. 1801 ’sorban ledönt 〈szél fákat〉; reihenweise umlegen 〈der Wind die Bäume〉’
(NSz. – Kisfaludy S.: Kes. szer. 157); 5. 1803 ’〈fegyverlövéssel〉 több élőlényt egymás után eltalál;
erlegen’ (Baróti Szabó Dávid: NySz.); 6. [főként ki~] 1832 ’nyilvánosságra hoz, előterjeszt; an die
Öffentlichkeit bringen | lüften, ausbreiten 〈abstr〉’ (NSz. – Fáy A.: Bélteky 1: 251); 7. 1861 ’kimosott
ruhát szárításra kiterít; Wäsche aufhängen’ # (NSz. – Merényi I.: Er. népm. 2: 21).
Származékszó egy finnugor eredetű tőből. ⊗ Egy eredeti igenévszó igei értékű tagjábóltér¹ , tér². A
szócsaládban a jelentéstani viszonyok bonyolultak, a jelentések hathattak egymásra. A terít szócsalád
tagjai különböző igeképzőkkel keletkeztek. Az 1510 k. el tero̗ le (↑) adat a térit szócsaládhoz is
tartozhatott. szó belseji j egyes változatokban szervetlen járulékhang lehetettterjed.
TESz.; UEW. 894

térít A: 1470 tereyti meg (SermDom. 2: 239); 1506 theereite (WinklK. 90); 1507 terÿcen meg [terít
vagy térít □] (NyIrK. 6: 187); 1518 k. haza tereettenek (SándK. : 30); 1527 teroͤ yty vala (ÉrdyK. 49); 1783
teritgeté sz. (NSz. – Molnár J.: Könyvház 1: 236) J: 1. [meg~] 1470 ’visszaterel; zurücktreiben 〈Tier〉’
(↑); 2. 1495 e. ’(beszédet, figyelmet) valamilyen tárgyra irányít; (Gespräch, Aufmerksamkeit) lenken’
(GuaryK. 126); 3. [magát ~i] 1506 ’valakihez fordul; sich zu jmdm wenden’ (↑); 4. [főként meg~] 1507
’költséget fedez, kárpótlást fizet; (rück)vergüten’ # (↑); 5. [főként meg~, vmely hitre~] 1508 ’valamely
vallásnak, helyes életmódnak stb. megnyer ; bekehren’ (NádK. 41); 6. [el~] 1512 k. ’eltántorít, rosszra
csábít; abwendig machen, von etw abbringen’ (WeszprK. 83); 7. [főként el~] 1518 k. ’bizonyos,
rendszerint az eredetitől eltérő irányba fordít; ablenken’ # (↑); 8. 1528 ’változtat; verändern’ (SzékK.
279); 9. [észre, eszméletre, magához stb. ~] 1748 ’józan belátásra bír | ájult, kábult állapotból öntudatra
hoz; jmdn zu Verstand bzw zur Besinnung bringen’ # (Faludi Ferenc: NySz.) Sz: ~vény 1833 téritvény
(Fogarasi: Műsz. Revelsales) || térül A: 1510 k. ? el tero̗ le (KrisztL. 20); 1510 tĕro̗ lÿ [l-j] (KrisztL. 28–9);
1519 terw̋ lwen sz. (JordK. 561); 1788 terǘlly [l-j] (NSz. – Dugonics: Etelka 1: 335); 1863 Tėrül-férül
(Kriza: Vadr. 520) J: 1. 1510 k. ’megtér, jó útra tér; sich bekehren’ (KrisztL. 29); 2. 1510 k. ? ’haladási
irányát, helyét megváltoztatva másfelé meg, fordul; die Richtung ändern, sich wenden’ (KrisztL. 20),
1519 ’ua.’ (↑); 3. [vmire ~] 1568 ’valamely beszédtémára, tárgyra rátér; auf etw zu sprechen kommen’
(Melius Péter: NySz.); 4. [~-fordul] 1577–80 ’gyorsan jön-megy, sürög-forog; kommen und gehen, sich
rühren und regen’ (Telegdi Miklós: NySz.); 5. [meg ~] 1621 ’visszafizetődik, kiegyenlítődik 〈költség,
fáradság〉; vergütet od ersetzt werden’ # (KNagysz.???: NySz.); 6. [magához ~] 1793 ’eszméletét
visszanyeri; zu sich kommen’ (Mészáros Ign.: Montier 86).
Származékszó. ⊗ A tér¹ ’megy, jár; elfordul, megfordul; megtér’; stb. szóból műveltető-, illetve
visszaható igeképzővel. Néhány változat keveredett a terít változataival. A hangtához és jelentéstanához
lásd még: tereltéreget. A térül gyakran használatos a térül-fordul ikerszóban (↑). – Ugyanebből az
alapszóból R. származékszóként ide tartozik: térenget ’ide-oda vezet, hajlít stb.’ (1541); téreng ’ide-oda
tekereg, kanyarog; ívelten, kanyarogva lefolyik’ (1577 k.); stb.
TESz.

terjed A: 1372 u./ terÿednÿ sz. (JókK. 8); 1688 terjedik □ (Constantinápoly várossának leírása!!!:
NySz.); 1807 Tertyedt sz. (Magy. Fűvészk. 39); 1821 térgyet sz. (NSz. – Haszn. Mul. 2: 399) J: 1. 1372
u./ ’〈testrész〉 kiterjesztve messzire nyúlik; sich weit strecken, starr ausgestreckt sein 〈Körperteil〉’ (↑); 2.
1372 u./ ’egyre nagyobb teret, több helyet foglal el; sich verbreiten’ # (JókK. 13); 3. 1372 u./ ’szaporodik,
sokasul; sich vermehren, anwachsen’ (JókK. 145); 4. 1456 k. ’〈eszmei, társadalmi jelenség〉 egyre
ismertebbé válik, tért hódít; um sich greifen 〈abstr〉’ # (SermDom. 1: 312); 5. 1456 k. ’felfuvalkodik,
pöffeszkedik | nagyra tör; sich überheben | hohe Ziele verfolgen’ (SermDom. 2: 600); 6. 1476 k. ’elszéled,
szétszóródik; sich zerstreuen’ (SzabV.); 7. 1508 ’〈szag, füst stb.〉 szétárad, továbbhalad; sich verbreiten
〈Geruch, Rauch usw〉’ (DöbrK. 39); 8. 1519 ’híre megy valaminek; ruchbar werden’ # (CornK. 82); 9.
1527 ’kitágul; sich dehnen’ (ÉrdyK. 63); 10. [el~, le~] 1531 ’laposan elterül, leborul; herabfallen, sinken’
(ÉrsK. 27); 11. [el~] 1608 ’szétmállik; zerfallen’ (Molnár Albert: NySz.); 12. [elé, eleibe] 1671 ’elékerül,
eléterjesztetik; jmdm unterbreitet werden’ (Komáromi Csipkés György: NySz.); 13. [vmennyire, vmeddig
~] 1688 ’〈térben, időben〉 valameddig tart; reichen, dauern, währen’ (↑) Sz: ~elem 1784 terjedelem (SzD.
90) | ~elmes 1834/ terjedelmességökben sz. (NSz. – Szemere P.: Munkái 3: 263) || terjeszkedik A: 1372
u./ le teryeʒkedÿkuala ▼ (JókK. 43–4); 1416 u./¹ ki tèrièzkedet (BécsiK. 271); 1474 le terieʒkeduen sz.
(BirkK. 8) J: 1. [el~ik, le~ik] 1372 u./ ’leborul; herabfallen’ (↑); 2. [ki~ik] 1416 u./¹ ’szárnyát, karját
kiterjeszti; die Flügel ausbreiten | die Arme ausstrecken’ (↑); 3. 1712 e. ’egyre nagyobb teret foglal el,
terjed; sich ausbreiten’ # (Bercs: Lev. ???: NySz.) | | terjeszt A: 1372 u./ ky terÿeʒtÿuala (JókK. 43–4);
1416 u./¹ ki tèrièzti (BécsiK. 271) J: 1. 1372 u./ ’kifeszít, kinyújtva tart; ausstrecken, vorhalten’ (↑); 2.
[főként magát le~i, el~i, földre ~i,] 1372 u./ ’földre veti magát, leborul; zu Boden sinken’ (JókK. 80); 3.
1416 u./¹ ’leterít, szélesen elterít; ausbreiten’ (↑); 4. 1416 u./ ’leterít, legyőz, megsemisít; vorlegen,
unterbreiten’ (BécsiK. 19); 5. 1493 k. ’okozza, hogy valami nagyobb területen elterjedjen; verbreiten’ #
(FestK. 154); 6. 1508 ’időben meghosszabbít, megőriz, fenntart; verlängern 〈zeitlich〉’ (DöbrK. 157); 7.
[el~] 1572 ’eltérít | elhárít; ablenken | ablehnen’ (Bécsi kalendáriom!!!: NySz.); 8. [meg~] 1577 k. ’kitágít;
ausdehnen’ (OrvK. 61); 9. 1594 e. ’[növel, fokoz]; steigern | vermehren’ (BISt. C8a) [csak EWUng.]; 10.
[ki~] 1731 ’kimond, kijelent | elhíresztel; aussagen | verbreiten, verschreien’ (NSz. – Reizner: Szeged
monogr. 4: 479) || terjeng A: 1813 terjengnek (NSz. – Helmeczy–Eckartshausen 28) J: 1. 1813 ’kinyúlik
〈kéz〉; ausgestreckt sein 〈Hand〉’ (↑); 2. 1815 ’lassan, fokozatosan szétárad; sich verbreiten’ (NSz. –
Kazinczy: Munkái 6: 187); 3. 1838 ’〈szöveg〉 túl hosszadalmasan részletez; weitschweifig sein 〈Text〉’
(NSz. – Figyelmező 655); 4. 1856 ’viszonylag nagy helyet foglal el valahol; sich breitmachen’ (NSz. –
Jókai 20: 125) Sz: ~ős 1864 Terjengős (Ballagi).
A szócsalád időrendben legkorábbi tagjai származékszavak. ⊗ A tér¹ ’megy, jár; elfordul’ vagy esetleg
a tér² ’elfér, belefér’ szóból különböző igeképzőkkel. A szó belseji j valószínűleg inetimologikus; vö.:
terjülterít, marjul, őrjöngőrül stb. – A terjeng gyakorító képzővel keletkezett a szócsalád korábbi tagjai
alapján, feltehetőleg tudatos szóalkotással a nyelvújítás korából.
TESz.

terjék † A: 1408 Teryek szn. (MNyTK. 140: 65); 1529 e. teriek (VirgK. 97); 1557 törjéket [U] (MNy.
67: 489); 1604 Thyriek (MA. Alexiphármacum); 1608 tiriakóval [tiriakó □] [?U] (OrvEml. 3: 444) [csak
EWUng.]; 1676 teriiket (Cseh Márton: NySz.); 1798 ? Tériák (MNy. 7: 177); 1863 Tiria □ (Kriza: Vadr.
520) J: ’állati mérreg ellen használt szer | mákonyt is tartalmazó gyógyszer; Arznei gegen tierisches Gift |
Arznei mit Opium’.
TESz.

térkép A: 1833 térképek (MNy. 4: 421) J: 1. 1833 ’terv, vázlat; Entwurf | Aufriß’ (↑); 2. 1838 ’a Föld
felszínének vagy egy részének rajzát ábrázoló lap; Landkarte, Plan’ # (NyÚSz.); 3. 1841 ’elterülő táj
képe; Aussicht, Landschaftsbild’ (NSz. – Kuthy L.: Munk. 1: 90) Sz: ~ez 1855 térképezni sz. (NSz. – Vas
G.: N. napt. 53) | ~észet 1872 Térképészet (Ballagi) | ~ész 1877 térképész (NSz. – Fraknói: Magyarorsz.
műv. állapotai 26).
Tudatos szóalkotással keletkezett összetett szó. ⊗ A tér³ + kép jelöletlen birtokos jelzős alárendelő
összetétele. Az összetett szó különböző jelentései az összetételi tagok jelentéséből magyarázhatók. –
Nyelvújítási származékszó.
NyÚSz.; TESz.

természet A: 1372 u./ termeʒetyʒerent (JókK. 81); 1405 k. termeʒth (SchlSzj. 36.); 1490 termyseth
(SzalkGl. 153); 1533 term oͤ zete [!] sz. (Murm. 1431.); 1600 k. Thŏrmeʒetnek (BrassSzt. 20) J: 1. 1372 u.
’tuglajdonság, sajátossá; Eigenschaft, Beschaffenheit’ # (↑); 2. 1372 u./ ’teremtmény, élőlény | termék,
termés; Geschöpf | Produkt, Frucht’ (JókK. 148); 3. 1405 k. ’a bennünket körülvevő, nem az embertől
létrehozott világ; Natur’ # (↑); 4. 1517 ’nemi szerv; Genitale’ (DomK. 176); 5. 1552 ’az emberi szervezet;
der menschliche Organismus’ (Heltai: Dial. Llb); 6. 1608 ’havi vérzés, menstruáció; Menstruation’
(Molnár Albert: NySz.); 7. 1786 ’indulat | hevesség; Erregung | Heftigkeit’ (NSz. – Tolnay S.: Ménesek
64); 8. 1880 ’ondó; Sperma’ (Nyr. 9: 177) Sz: ~es 1405 k. termeʒetes (SchlSzj. 37.) | ~i 1416 u./³
termeʒeti (AporK. 129) R: ~ben 1833 ’nem pénzben, hanem termékben, használati tárgyban; in natura, in
Form von Naturalleistungen, in Waren’ (NSz. – Értesitő 18).
Származékszó. ⊗ A terem¹ ’létrejön, létesül, gyümölcsöt terem’ szóból. A végződése: -et névszóképző.
A szó belseji sz gyakorító képzőnek tűnikfohász.– Hasonló szemlélethez vö.: lat. natura ’születés,
származás; ivarszerv; vmi jellege, minősége, állapota’; stb. < nasci ’születik; lesz, válik vmivé; nő stb.’. A
termeszt (↑) változat a ragozott alak harmadik nyílt szótagi magánhangzójának kiesésével kelethezhetett.
MNy. 49: 81; TESz.

termet A: 1416 u./² tèrmèttel (MünchK. 154) J: 1. 1416 u./² ’külső forma, alak, alkat; Gestalt, Wuchs’ #
(↑); 2. 1561 ’termés, hozam | teremtmény; Frucht, Ertrag | Geschöpf’ (Melius Péter: NySz.); 3. 1577
’tulajdonság, sajátság; Eigenschaft, Beschaffenheit’ (Telegdi Miklós: NySz.).
Származékszó. ⊗ A terem¹ ’létrejön, létesül, gyümölcsöt terem’ szóból -et névszóképzővel; vö.:
főzetfő¹, gyülekezetgyűlik stb. A jelentések a fejlődés eredményére utalnak.
MNy. 33: 166; TESz.

terminus A: 1548 terminosokra (MNy. 90: 254); 1566 terminusin (ErdEml. 2: 302) [csak EWUng.] J:
1. 1548 ’[határidő, időhatár]; anberaumter Gerichtstag | festgesetzter Zeitpunkt’ (↑) [csak EWUng.]; 2.
1566 ’[?]; Grenze, Mark’ (↑) [csak EWUng.]; 3. 1570 ’[meghatározás]; Definition | Fachausdruck’
(RMKtár. 36: 36) [csak EWUng.].
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. terminus: ’határ; jelkő, határkő, határvonal; vég, vége valaminek’, (k.)
’meghatározott idő; határidő; fogalom-meghatározás, szabály, előírás’ [< lat. termo ’határkő vagy jelkő’]..
Megfelelői: ném. Termin, Terminus; ; ol. termine; stb.: határidő, időpont; ’szakszó, terminus’. – A szóvégi
s-hez vö.: ámbitus stb. – Ide tartozik: terminológia ’szakszókincs’ (1806/ (KLev. 4: 403); ez nemzetközi
mintákat követ; vö.: ; ném. Terminologie;; fr. terminologie; stb.:
TESz.

termosz A: 1929 thermos (Radó: IdSz.⁸ thermophor); 1937 termosz-ra (ErdMúz. 1937.: 370) [csak
EWUng.] J: ’hőpalack; Thermosflasche’ – De vö. 1908 Thermos-készülék (MNy. 55: 468); 1912
thermos-kulacsok (NytÉrt. 93: 72); 1927 Thermos-palack ’ua.’ (NapkeletLex. 2: 588).
Különböző összetételek előtagjának önállósulásával keletkezett. ⊗ A termosz-készülék (↑),
termoszkulacs (↑), termoszpalack (↑) szavakból. Az utóbbi két összetétel részfordítás angol, illetve német
mintára; vö.: ang. thermos flask, thermos bottle: ’duplafalú edény az italok melegen vagy hidegen
tartására’az előtag tkp. egy márkajelzés a [gör. ϑερµός ’meleg, forró’alapján].; ; ném. Thermosflasche
’termoszpalack’. A termosz megfelelői: ; fr. thermos;; ol. t(h)ermos; stb. : termoszpalack, termosz.
TESz.

terpentin A: 1550 k. terpentinat (MNy. 90: 254) [csak EWUng.]; 1556 Thörpenthina (MNy. 80: 381)
[csak EWUng.]; 1745 Terpentin (NSz. – Torkos: Taxa pharm. 22); 1772 terpetin (NSz. – Marikowzki:
Néphez 460); 1797/ Terpetényre (MNy. 71: 255); 1897 Törpetyinnel (NSz. – Gárdonyi G.: Menyasszony
123); nyj. terpëntín, törpenté (MTsz.), törpenting (SzegSz.) J: ’fenyőbalzsam: a terebint-fa gyantája |
ebből készített oldószer; Harz der Terebinthe | Terpentin als Lösungsmittel’.
Vándorszó. ⊗ Lat. (k.) terebint(h)inus -a -um: ’terpentinfából származó 〈(fenyő)gyanta〉’; (h.)
terpentina: ’a terpentinfa gyantája, olaja’;ném. Terpentin: ’ua.’;fr. (kfr.) terbentine: ’ua.’; cseh terpentýn,
N . terpetýn ’ua.’;or. терпентин: ’ua.’; stb. [< A középlatinból vált elterjedttégör. τερεβίνος ’a
terpentinfából készített dolog’].. – A magyarba részben magyarországi latin és német forrásokból került. A
terpetin, terpetény változatokhoz vö. a N. cseh alakot.
TESz.

terpesz A: 1832 Terpesz (Kreszn., értelmezés és példa nélkül) J: mn 1832 ? ’a lábak, ritkán a karok
szétterpesztett állapotával megvalósított 〈állás, ugrás, ülés, kézenállás〉; gegrätscht, Grätsch-’ (↑), 1869
’ua.’ (Bánhidi: Sportny. 302) | fn 1. 1872 ’terpeszkedő testtartás; Gespreize’ (Bánhidi: Sportny. 302); 2.
1962 ’terpeszállás; Grätsche. Grätschstellung’ (ÉrtSz.).
Elvonással keletkezett tudatos szóalkotás. ⊗ A terpeszkedik ’elterpeszkedik’ , illetve terpeszt ’terpeszt,
széttár, kitár’terpeszkedik szavakbkól. A keletkezésmódjához vö.: torlasztorlaszt, vigaszvigasztal stb.
Eredetileg melléknév volt. Mára főként összetételekben él; vö.: terpeszugrás ’EZ NEM KELL’ (1869);
terpeszállás ’EZ NEM KELL’ (1888 (Sportny. 302). – A R. terpesz ’elterpeszkedik, terpeszkedik’ige
(1818) ugyancsak elvonás a terpeszkedikből. – Nyelvújítási szóalkotás.
TESz.

terpeszkedik A: 1585 El terpeszkoͤ doͤ m ▼ (Cal. 335); 1604 Elterpeʃʒkedem (MA. Divárico); 1805
terpeszkëdik (NSz. – Verseghy F.: Tiszta magy. 146) J: 1. [főként el~ik] 1585 ’〈személy, állat〉 kelleténél
nagyobb helyet elfoglalva, kényelmesen elnyúlva ül vagy fekszik; sich breitmachen’ # (↑); 2. 1735 e.
’szerte rohangászik 〈kutya〉; umherrennen 〈Hund〉’ (Thaly Kálmán: NySz.); 3. 1804 ’valami hosszan
elnyúlik, elterül; sich weit ausbreiten 〈Gegenstand〉’ (NSz. – Verseghy F.: Rikóti 18); 4. 1833
’pöffeszkedik, előnyös helyzetével visszaél; sich aufblasen, mißbrauchen’ (NSz. – P. Thewrewk J.: Ber.
Tük. 76) || terped A: 1611 Terpedni sz. (MA.); 1742/ terepedésiért sz. (NSz. – Tóth I.: Cziráky J. 148);
1766 terepedik □ (NSz. – Illei: Vigaszt. 198); 1874 terepėdik □ (CzF.) J: 1. 1611 ’kelleténél nagyobb
helyet foglal el | kiterjed, kinyúlik; sich breitmachen | sich ausdehnen’ (↑); 2. 1754 ’dologtalanul tölti az
időt | lustán heverészik; untätig sein | faulenzen’ (NSz. – Bertalanffi: Ker. Boͤ ltseség 312) | | terpeszt A:
1784 el-terpeʃzti (SzD. 80) J: 1. [főként el~, szét~] 1784 ’szétvet, kiterjeszt, szétvetve, kiterjesztve tart
〈főként végtagokat, ujjakat〉; spreizen, ausbreiten 〈haupts Beine〉’ (↑); 2. 1804 ’〈hatalmat〉 kiterjeszt,
megszilárdít, helyzetében megszilárdítva véd; (Gewalt) erstrek-ken, befestigen, verteidigen’ (NSz. –
Verseghy F.: Rikóti 129); 3. 1810/ ’felpuffaszt; aufblasen’ (NSz. – Kazinczy: Lev. 7: 508).
 Származékszó egy relatív fiktív tőből. ⊗ A relatív tő a tér 1 ’megy, jön; elfordul’ vagy a tér 2 ’elfér,
belefér’ szóból keletkezett -p mozzanatos képzővel; a képzőhöz vö.: állapik, csillapít stb. – A szavak
végződései: különféle igeképzők. A relatív tő eredetileg szintén egy szó belseji e magánhangzót
tartalmazhatott (vö. a terped szó terepedik változatát). Az rp hangkapcsolat feltehetőleg második nyílt
szótagi magánhangzó-kieséssel jött létre. – Ugyanebből a relatív tőből: R. terepül ’erjed, szétterjed,
szétárad’ (1807).
TESz.

terror A: 1621/ terrort (MNy. 79: 249) [csak EWUng.] J: 1. 1621/ ’[rémület]; Schreck’ (↑); 2. 1897
’rémuralom; Schreckensherrschaft’ (PallasLex. 16: 117) | | terrorista A: 1795 Terroristák (M. Kurir 2:
260) J: ’[?]; Terrorist’ || terrorizál A: 1851 terrorizált sz. (NSz. – Remény 2: 265) J: ’[?]; terrorisieren’ #.
A szócsalád időrendben legkorábbi tagja, a terror: latin jövevényszó, később nemzetközi szó. ⊗ Lat.
terror: ’ijedség, rémület’ [< lat. terrere ’megijeszt, megrémít’].; – ném. Terror;; ang. terror;; fr. terreur;
stb.: ijedség, rémület; ’rémuralom’. 2. jelentésében nemzetközi szóként a franciából terjedt el a jakobinus
uralommal, illetve a francia forradalommal kapcsolatban. – A terrorista, terrorizál: nemzetközi szavak;
vö.: ; ném. Terrorist;; ang. terrorist;; fr. lerroriste; stb.: terrorista | ; ném. terrorisieren;; ang. terrorize;;
fr. terroriser; stb.: megfélemlít, rettegésben tart. Ezek is a franciából terjedtek el. A magyarba a franciából
és a németből került.
TESz. terrorista a. is

tértetik † A: M13. Jh/ therthetyk kyul (ÓMS.) J: ’terjed vagy megnyilvánul; hervorbrechen od sich
außerhalb von etw befinden’.
Származékszó. ⊗ A tér¹ ’megy, jár; elfordul’ vagy esetleg a tér² ’elfér, belefér’ alapján. A végződése:
-tetik szenvedő igeképző. Mivel a szó csak egyszer adatolt, sem olvasata sem jelentése nem
meghatározható teljes bizonyossággal. Az első szótagi magánhangzó hosszúsága amellett szól, hogy a
képző a mássalhangzóra végződő alapszóhoz hozzátoldott.
TESz. tertetik a. is; ÁrpSzöv. 187

terv A: 1829/ terveinek (NSz. – Bajza: Munkái 3: 114) J: 1. 1829/ ’a jövőre vonatkozó elgondolás,
elhatározás; Absicht, Plan’ # (↑); 2. 1831/ ’valaminek az elgondolt, megszabott kerete; Rahmen 〈abstr〉’
(NSz. – Kritikai Lapok 1: 20); 3. 1874 ’tervrajz | vázlat; Konstruktionszeichnung | Skizze’ (CzF.); 4. 1945
u. ’nagyszabású, törvényben, rendeletben, határozatban rögzített gazdasági, termelési program;
Wirtschaftsplan | Projekt’ (ÉrtSz.).
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ A terít vagy a terjed szócsalád tövéből -v
névszóképzővelszerv; lásd még: élv. A szó keletkezéséhez a lat. planus: ’sík, sima, lapos’. : lat. (ú.)
planum ’terv’ is hozzájárulhatott. – Ugyanebből a tőből: R. terj ’’ (1816). – Nyelvújítási származékszó.
NyÚSz.; Nyr. 74: 168; TESz.

tesped A: 1814 tespedt sz. (NyÚSz. 338); 1841 téspednek (NSz. – P. H. 18); 1843 szét-tepsed (MTsz.);
1846 töspedez sz. (NSz. – Nagy I.: Vers. 27) J: 1. 1814 ’lomhán, unatkozva tétlenkedik | egyhelyben, egy
állapotban marad; untätig sein, stocken’ (↑); 2. 1843 ’laposan szétterül; sich niederbreiten’ (MTsz.) ||
tespeszt ∆ A: 1831 tespesztő sz. (NyÚSz.) J: ’tétlenségre kárhoztat; zur Untätigkeit verurteilen, untätig
machen’.
A szócsalád alapja a tesped: relatív fiktív tőből keletkezett származékszó. ⊗ Az eredeti változat a
tepsed. A relatív tő -s gyakorító képzővel a tapostapot palatális párhuzamos alakja. A szó végződése: -d
kezdő-gyakorító igeképző. A tesped alak hangátvetés eredménye. – A tespeszt a tesped alapján jött létre
-szt műveltető képzővel tudatos szóalkotással. – N. ugyanebből a relatív tőből: tepseg ’szétnyomódik,
elterül, elnyúlik’ (1836), ’lép, tapos, topog’ (1863); tepsen ’hirtelen elesik’ (1863); tepsel ’szétnyom,
szétfeszít, kinyújt’ (1874), illetve tepsi ’szétnyomott, a formából kiment’ (1839); az utóbbihoz vö. esetleg:
1219/Thepʃa szn. (VárReg. 45). A relatív tőhöz lásd még: R. tepséres ’ua.’ (1787).
Nyúj. 148; TESz. tepseg a. is

tessék A: 1790/ Tessék (NSz.) [csak EWUng.] J: hsz 1. 1790/ ’[?]; 〈als Anbietungsformel〉’ # (↑) [csak
EWUng.]; 2. [gyakran csak ~] 1793 ’biztatás, megengedés, beleegyezés kifejezésére; 〈als Aneiferung,
Erlaubnis, Beistimmung〉’ # (NSz. – Csokonai: Cultura 365); 3. 1855 ’megszólításra, érdeklődésre,
telefonhívásra stb. adott válaszként; 〈als Erwiderung auf eine Anrede, eine Anfrage usw〉’ # (NSz. – Vas
Gereben 1: 94); 4. 1856/ ’rosszul hallott, meg nem értett beszéd megismétlését kérő kérdésként |
felháborodást kifejező kérdésként; 〈als fragende Bitte zur Wiederholung nicht verstandener Worte | als
empörte Frage〉’ # (NSz. – Vas Gereben 2: 26); 5. [gyakran na ~, no ~ | és ~] 1865/ ’〈bosszúság,
felháborodás kifejezésére〉 | 〈meglepetés kifejezésére〉; 〈zum Ausdruck des Ärgers〉 | 〈zum Ausdruck der
Überraschung〉’ (NSz. – Vas Gereben 10: 150) | fn 1888 ’zöld szín a ferbliben; das Grün im Färbelspiel’
(NSz. – Parlaghy: Kártyajátékok 168) Sz: ~el 1821 tessékelni sz. (NSz. – Mátyási J.: Bar. 136).
Személyragozott ige szófajváltása. ⊗ A R. tetik ’kedve van’ felszólító mód egyes szám 3. személyű
tessék alakjából. A szófajváltás a tessék . .. hallgatni ’EZ NEM KELL’ (1716 (NSz.); tessék venni ’EZ
NEM KELL’, tessék mondani ’EZ NEM KELL’ stb. típusú udvarias szószerkezetekben mehetett végbe a
különben szükséges főnévi igenév elhagyásával. Más, ugyanilyen módon keletkezett alakok: tessen
(1793); tessenek (1881); legyen szíves ’(menni, mondani stb.), legyen (olyan) kedves!’. – Ide tartozik
még: a tessék-lássék ’csak úgy, formálisan’ (1848–89 (NSz.); a tessék + lássék ’látszania kell’ szavakból
(a lát egyes szám 3. szmélyű felszólító módú szenvedő alakja).
KSzáll. 139; TESz.

test A: E12. Jh/ teʃtet (HB.); nyj. testy (ÚMTsz.) J: 1. E12. Jh/ ’élőlények szervezete a maga anyagi
mivoltában, külső fizikai formájában; Körper der Lebewesen’ # (↑); 2. 1470 ’[?]; Substanz, Hauptteil’
(SermDom. 2: 460) [csak EWUng.]; 3. 1533 ’szeméremtest; Schamteile’ (Murm. 786.); 4. 1585 ’a
háromdimenziós tér felületekkel határolt része; Körper 〈in der Math und Phys〉’ # (Cal. 748 [ɔ: 746]); 5.
1590 ’testrész; Körperteil’ (SzikszF. 167); 6. 1788 ’testület | magasabb katonai szervezeti egység;
Körperschaft | Armeekorps’ (NSz. – Trenk históriája 1: 30) Sz: ~i 1372 u./ teʃtÿ (JókK. 53) | ~es 1456 k.
teʃtuʃʃegh sz. ’[?]; beleibt’ (SermDom. 2: 195) | ~esít 1513 megteʃtoͤ ʃitted (NagyszK. 267) | ~esül 1519
meg teʃteʃevleʃerevl sz. (CornK. 8) | ~iség 1650 testisegben (NyÚSz.) | ~ület 1834 Testület (NyÚSz.).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A jelentések összefüggéséhez vö.: lat. corpus ’test, holttest, tetem;
nemzőképesség, nemi érettség; személy; anyag, matéria; testület’;ném. Körper ’élőlény törzse;
matematikai és fizikai test; főrész; testület’; stb.
TESz.

testamentum A: 1416 u./¹ tèʃtamètoma, teʃtamentom (BécsiK. 90, 164); 1416 u./³ teʃtamontomat
(AporK. 44); 1536 Wy̋ Teʃtamentum (PNTest Titelblatt) [csak EWUng.]; 1604 Teʃtemontom (MA.); 1708
Teʃtámentom (PP. Testāmentum); 1775 testamentyarul [t-j] (MNy. 49: 542) [csak EWUng.]; 1860
testámentumot (NSz. – Kukliné préd. 207); nyj. testámen (ÚMTsz.) [csak EWUng.], testalentum,
tëstámentum (ÚMTsz.) J: 1. 1416 u./¹ ’[?]; Bund, bes zwischen Gott und seinem auserwählten Volk’ (↑);
2. 1495 e. ’[?]; letztwillige Verfügung’ (GuaryK. 127) [csak EWUng.]; 3. [Ó~ vagy Új~] 1536 ’[?];
Gesamtheit der Bücher und Schriften in den Hauptteilen der Bibel’ # (↑) Sz: ~os 1524 teʃtamentomoʃʃa
’[?]; Testamentsvollstrecker bzw testamentarischer Erbe’ (MNy. 13: 122) || testál A: 1563–71/ testálhatott
sz. (MNy. 79: 249) [csak EWUng.]; 1878 testál (Nyr. 7: 235) [csak EWUng.] J: ’végrendelkezik |
hagyományoz; testieren | hinterlassen’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. testamentum: ’végrendelet’, (e.) ’szövetség Isten és a kiválasztott, illetve
saját népe közt, (e.) az Ó- és az Újtestamentum a Biblia két fő része’ | ;lat. testari: ’bizonyít, igazol,
tanúsít; végrendelkezik, igazol’ [< lat. testis ’tanú’].. Megfelelői: ném. Testament, testieren; fr. testament,
tester stb.: végrendelet, ’végrendelkezik, igazol’. – A szó belseji s-hez vö.: árestál stb. A R. testament
változat a német alakot tükrözi, a N. testámen ennek továbbfejlődése. A N. testalentum elhasonulással,
illetve a testálige hatására keletkezhetett.
TESz.

testőr A: 1769 test ör ök [!] (NSz. – Telek J.: Korona 723); 1790 Test-örrjei (NSz.) [csak EWUng.] J:
1. 1769 ’személyi védelmet ellátó katona; Leibwächter’ # (↑); 2. 1803 ’testőrség; Leib wache’ (Nyr. 3:
411) Sz: ~ség 1833 test-örség (Fogarasi Praetoriana turma).
Tudatos szóalkotással keletkezett szórövidülés. ⊗ A testőrző ’testőr’ összetételből (1745), a testet őrző
’ua.’, tkp. ’a testet őrző, illetve testőrző’ (1643) szószerkezet alapján. – Nyelvújítási alkotás.
TESz.

testvér A: 1650 Test-vér Atjáfiakat (NSz. – Medgyesi P.: Dialogus 162); 1886 tes'vír, Tesvir (NSz. –
Rákosi V.: Verőfény 9, 69); nyj. tesférgyit (Nyatl.), tesvér, tës-vír, tezs-vír (MTsz.) J: 1. [jelzőként] 1650
’vér szerinti; Bluts-verwandte(r)’ (↑); 2. 1659 ’vérrokonság; Blutsverwandtschaft’ (Czeglédi István:
NySz.); 3. 1770 ’ugyanazon szülőktől származó, bármelyik nembeli személyek egyike; Bruder bzw
Schwester, Geschwister’ # (MNy. 43: 308); 4. 1848/ ’valamilyen szempontból összetartozó személyek
közül egy 〈főleg megszólításként〉; Kamerad, Genosse, Bruder 〈bes als Anrede〉’ (NSz. – Petőfi: ÖM. 3:
45) Sz: ~ség 1750 Teʃt-vérség (Wagner: Phras Sanguis) | ~i 1772 teʃt-véri (MNy. 43: 308) | ~iség 1810
testvériséget (IrtörtKözl. 13: 369) | ~ies 1842 Testvéries (NyÚSz.) – De vö. 1640 egj test uer ’[?];
Geschwister’ (SzT.) [csak EWUng.].
Egy összetétel utótagjának önállósulásával keletkezett. ⊗ A egytestvér szóból (↑), amely egy
mellérendelő szószerkezet főnevesülése; vö.: egy test és vér ’vérrokon, tkp. test és vér’ (1625). A
megnevezés az Ótestamentum azon nézetén alapul, mely szerint a test ’test, törzs, illetve hús és csontok’
és vér ’EZ NEM KELL egysége képletesen a rokonságra, illetve az ember’ jelentésre használatos. – Az
egytestvér főként szószerkezetben fordul elő főnévi jelzőként; pl.: egytestvér atyafi ’vérrokon, testvér’
(1644 (SzT.); egytestvér öcs ’fiatalabb fiútestvér’ (1662 (uo.). A testvér egyéb megnevezései: atyafi,
egyveng, egy ember lányai ’ugyanannak az apának lányai’ (1533), egy ember fiai ’ugyanannak az apának
fiai’ (1590).
Nyr. 3: 385; Slavica. 8: 73; TESz.; NyIrK. 23: 46

tesz A [2/2]: 950 k. τεβέλης sz. szn. (ÓMOlv. 10) [csak EWUng.]; 1086 ? Tuel sz. hn. (DHA. 252) [csak
EWUng.]; 1138/ ? Tehel sz. szn. (MNy. 32: 132); 1214/ Tuelegy szn. (VárReg. 325.) [csak EWUng.];
A13. Jh/ teun (KTSz.); M13. Jh/ thez (ÓMS.); 1372 u./ tetuolna, tegem, bel teue, teyendetek, tewtem
(JókK. 7, 12, 16, 105, 25); 1410 k. teʒen □ (MvS.); 1410 k. ? tith haʒ sz. (MvGl.); 1416 u./¹ tėzėc, tèze͂
(BécsiK. 101); 1456 k. thunek (SermDom. 2: 279); 1470 tÿʒed (SermDom. 2: 11) J: 1. A13. Jh/
’cselekszik, végrehajt | a tárgyban kifejezett cselekvést végzi; handeln, durchführen’ # (↑); 2. 1372 u./
’[?]; legen | in irgendeine Lage versetzen’ # (↑); 3. 1372 u./ ’a tárgyban kifejezett dolgot okozza, előidézi,
eredményezi; bewirken, verursachen: schaffen’ # (JókK. 20); 4. [le~] 1517 ’felhagy valamivel | lemond
valamiről; verzichten, aufgeben’ # (DomK. 115); 5. [hozzá~] 1517 ’mondanivalót előzményhez hozzáfűz,
kiegészítésül, pótlólag mond; hinzufügen’ # (DomK. 101); 6. 1519 ’valaminek tart, tekint, vall; für etw
halten | voraussetzen’ (JordK. 657); 7. 1527 ’elér, betölt, kiegyenlít | összegül ad; betragen, ausmachen’
(ÉrdyK. 514); 8. 1527 ’jelent | jelképez; bedeuten | symbolisieren’ (ÉrdyK. 579); 9. [~i magát] 1566
’valamilyennek mutatja, tetteti magát; sich verstellen’ (Heltai Gáspár: NySz.); 10. [fel~] 1616 ’elhatároz,
eltökél; beschließen | bestimmen 〈Aufgabe, Ziel usw〉’ (Balásfi Tamás: NySz.); 11. [ki~ magáért vmiben]
1708 ’kiváló teljesítményt nyújt; gute Leistung erzielen’ (PP. Collator) Sz: tettetes 1372 u./ tettetes ’[?];
deutlich’ (JókK. 149) [csak EWUng.] | tetet, tétet 1372 u./ tettetned sz. (JókK. 11) | tét 1372 u./ yo
tetemet ’tett; Tat’ (JókK. 94); 1410 k. ? ’[?]; Ankleide- 〈<in attr Funktion〉’ (MvGl.) [csak EWUng.]; 1838
’kockáztatott összeg, érték; Einsatz’ (NyÚSz.) | tehetség 1372 u./ tehetʃegem ’[?]; Fähigkeit’ (JókK. 100);
1767 ’[?]; Vermögen’ (PPB.) | tétel 1372 u./ yo tetelre ’tevés, cselekvés; Tun. Handlung’ (JókK. 154);
1708 ’alapelvként számító igazság; (Lehr)satz’ (NyÚSz.) | tételem 1372 u./ tetelme ’cselekvés, intézés;
Handlung, Ausführung’ (JókK. 74) | tevő, tévő 1416 u./¹ teuo̩ igenév (BécsiK. 312); 1416 u./¹ ’alkotója
valaminek; Schöpfer’ (BécsiK. 226); 1806 ’[?]; Ofentür’ (MNy. 66: 102) | tett 1416 u./² gilkoʃʃaǵ tetèieɂt
(MünchK. 82vb) [csak EWUng.] | tette 1416 u./² tettè Verbaladv (MünchK. 30va) [csak EWUng.] |
tétemény 1456 k. tetemen ’[?]; Tat, Ausführung’ (SermDom. 2: 447) | tehetős 1550 k. tehetős ’[?];
wirksam, kräftig’ (KolGl.: NyF. 45: 12); 1835 ’[?]; wohlhabend’ (Tzs.) | tétlen 1560 k. tetlen ’[valamit
nem téve]; etw nicht ausführend 〈Adv〉’ (GyöngySzt. 48.); 1813 ’dologtalanul; untätig 〈Adv〉’ (NyÚSz.);
1841 ’dologtalan; untätig’ (NyÚSz.) | tehetséges 1577–80 ? tehetséges (Telegdi Miklós: NySz.); 1604
’hatalmas-féle ???; stark, mächtig’ (MA. Póllens); 1857 ’alkotóképes; begabt’ (Ballagi) | tehetségtelen
1604 Tehetsegtelen ’tenni nem tudó; etw nicht tun könnend’ (MA. Impos); 1806 ’(alkotó)képességet
nélkülöző; talentlos’ (NSz. – Mátyási J.: Vél. 43) | tevékeny 1647 tévékeny ’tevő; tuend’ (Geleji Katona
István: NySz.); 1838 ’szorgalmas; tätig’ (NyÚSz.) | telleget 1717 töllögette ’[?]; hin und her legen’ (MNy.
66: 101) | tettes 1822 tettes mn (NSz. – Aurora 1: 181); 1832 ’[?]; Täter’ (NSz. – Helmeczy: Jelenkor 1/1:
58) | teendő 1836 Teendő (Fogarasi) R: tettleg 1832 tettleg (NyÚSz.).
Alapnyelvi örökség, finnugor kori tővel és magyar képzéssel. ⊗ A tőhöz vö.: ? vog. (T.) täj-: ’sző’; ?
;osztj. (V., Vj., Trj.) tĕj-: ’〈hálót〉 köt ’;md. (E.) t'eje-, (M.) t'ije-: ’tesz, csinál, cselekszik’; finn teke-
’ua.’; ;lp. (N.) dâkkâ-: ’ua.’ [fgr. *teke- ’tesz, csinál, cselekszik’].. Megfelelői: mong. tege- ’ua.’óind
dadhāti ’tesz, helyet, fektet, lerak’;lat. facere ’tesz, csinál, cselekszik’; stb. A végződése: -sz gyakorító
képzőeszik, lesz stb. A magyarban az ë-s tőváltozat az é-t tartalmazóval összevetve korábbinak tűnik, és
ezzel a feltevéssel kapcsolatban a megfelelés is szokatlan; de vö.: visz. A szóhoz viszonylag korán számos
igekötő kapcsolódott, ami által a jelentések tovább árnyalódtak. – A R. tith haʒ (↑) szóban a tit a titok egy
adata lehet.
TESz.; MSzFE.; IUSprK. 47; NyK. 92: 83

teszt A: 1913 teszt-nek (Nyr. 94: 351) J: ’kísérleti vizsgálat, próba; Prüfungsmethode, Prüfung
〈Psychologie, Pädagogik, Industrie usw〉’ Sz: ~el 1977 tesztel (NytÉrt. 93: 145).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Test;; ang. test;; f r. test; stb.: vizsgálati módszer, vizsga ’〈pszichológia,
pedagógia, ipar stb.〉’. Pszichológiai szakszóként az angolból terjedt el ang. R. test ’próbatégely (az
aranyfinomításnál)’ [< fr. (ófr.) test ’edény, agyagedény, cserépedény’].< ; lat. testu, testum ’’. – A
magyarba főként az angolból került. – Ugyanerre az etimonra megy vissza: teszt ’agyagedény,
cserépedény’ (1644–71/: MNy. 90: 255), amely korábban külön átvétel volt a ném. R. test ’ua.’ szóból.
Nyr. 94: 350; TESz.

tészta A: 1430 k. testa (SchGl. 2250.); 1592 téʃʒtát (Cis. Pla) [csak EWUng.]; 1789 tésztává (NSz. –
Rácz S.: Physiologia 142) J: 1. 1430 k. ’kovász; Sauerteig’ (↑); 2. 1456 k. ’[főként lisztből, ritkábban
másból készült nyúlós massza]; zähe Masse, haupts Teig’ # (SermDom. 2: 154) [csak EWUng.]; 3. 1760
’az ilyen masszából készült különféle ételnemű; Backwerk bzw Mehlspeise’ # (NSz. – Weszprémi I.: Röv.
okt. 26); 4. 1908/ ’hazugság, ámítás; Lüge, Irreführung’ (Zolnay – Gedényi).
Szláv jövevényszó. ⊗ Blg. тесто; cseh těsto; or. тесто; stb.: tészta [< szláv *těsk- ’nyom, szorít;
gyúr, dagaszt’].. – Átadó nyelvként főként a bolgár jön szóbakovász. A 3. jelentés: metonímia a 2. jelentés
alapján. A 4. jelentés: tréfás metafora.
NyK. 39: 37; KSzlJsz. 522; Slavica. 2: 56; TESz.

tesztemény † A: 1510 Tezthemelth (OklSz.); 1512 Teztamen (OklSz.); 1533 Teztemeel (OklSz.); 1590
teztemenÿ (Radv: Csal. 2: 75); 1607 keztemény (Radv: Csal. 2: 126); 1607 teztemet □ (Radv: Csal. 2: 127)
J: ’kendő; (Hand)tuch’.
Oszmán-török eredetű jövevényszó, esetleg délszláv közvetítéssel is. ⊗ Oszm. R. testemel ’kelme,
kendő’; – lásd még: blg. тестемел; szb.-hv. testemelj; stb. . Az oszmánban az ; újperzsa dast-māl
’kelme, kendő, kendőcske’szóból került, eredeti jelentése ’a nők fátyolszerű fejdísze’. Lásd még: rom.
testemel ’kelme, kendő’. – Az (l >) ly > ny hangváltozáshoz vö.: fekély, vőfély stb. A szó eleji k
elhasonulással vagy a keszkenő hatására keletkezett.
MNy. 50: 80; ÉlOsm. 124; TESz.

tetem A: 1211 ? Thetemeh sz. szn. (PRT. 10: 511–2); 1405 k. tetem (SchlSzj. 410.); 1416 u./¹ Elefant
tètèm[mèl] (BécsiK. 48); 1416 u./³ tetenv́ m (AporK. 62); 1522 elefanth teteem (KeszthK. 113); 1566
toͤ ttemét (HFab. 127) [csak EWUng.]; 1789 hódtetény (MNy. 15: 144); nyj. hôt-tetöm (MTsz.) J: 1.
1211 ? ’élőlények csontja; Knochen eines Lebewesens’ (↑), 1405 k. ’ua.’ (↑); 2. [R. gyakran többes
számban] 1416 u./¹ ’a halott test maradványai, csontjai, hulla, holttest; Gebeine, Leiche’ (BécsiK. 101); 3.
1416 u./¹ ’csont mint felhasználásra kerülő anyag; Knochen 〈als Material〉’ (↑); 4. 1416 u./³ ’testrész, tag |
emberi test; Glied, Körperteil | Körper’ (↑); 5. [gyakran holt ~, vak ~] 1551 ’rendellenes csontkinövés;
regelwidriger Knochenauswuchs’ (LevT. 1: 87).
Valószínűleg alapnyelvi örökség, finnugor kori tővel, magyar képzéssel. ⊗ A tőhöz vö.: finn tähti,
tähde ’hátramaradó, megőrzött’; lp. (N.) dak'te ’csont, láb’ [fgr. *täktä ’csont, csontváz, tetem,
maradvány’].. A magyarázat nehézsége a távoli rokonság. A szó belsejének keletkezéséhez vö.: két.
Végződése: -m névszóképzőorom; lásd még: álom. A magyar jelentések az 1. jelentésből magyarázhatók;
a mára leginkább ismert 2. jelentés feltehetőleg a 4. jelentésből keletkezett.
TESz.; MSzFE.

tetemes A: 1395 k. ? ketenus (BesztSzj. 323); 1429 Thetemes szn. (MNy. 10: 427); 1577 tetemes
(OklSz.); 1805 tetemës (NSz. – Verseghy F.: Tiszta magy. 138) J: 1. 1395 k. ? ’csotos, nagycsontú;
knochig, grobbeinig’ (↑), 1429 ’ua.’ (↑); 2. 1577 ’csontból készített | csonttal díszített; beinern | mit Bein
geschmückt’ (↑); 3. 1616 ’leplezhetetlen, szembeötlő 〈hazugság, hamisság, vétek〉; augenfällig 〈Lüge,
Sünde〉’ (Balásfi Tamás: NySz.); 4. 1780 ’nagyfokú, számottevő, jelentékeny; bedeutend, erheblich’ #
(NSz. – M. Hírmondó 454); 5. 1784 ’testes, tagbaszakadt 〈élőlény〉 | jókora, nagy tárgy; wohlbeleibt, dick
| groß, sperrig’ (SzD. 81); 6. 1838 ’súlyosan vétkes; schwer schuldig’ (Tsz.).
Származékszó. ⊗ A tetem ’csont; láb; holttest, hulla; testrész, végtag stb.’-s névszóképzővel. Az 1., 2.
jelentések lehettek az eredetiek. A 3. jelentés metaforikusan keletkezett; ehhez vö.: R. csontos hazugság
’tiszta hazugság’ szószerkezetet (1668); a szószerkezet tagjai a csontos ’EZ NEM KELL’ (1532 (TihK.
100), ’erős, durva’ (1668 (NySz.) (a csont származékszava) és a hazugsághazug. A 4. és 6. jelentés a 3.
alapján keletkezett.
MNy. 68: 147; TESz.

tetemrehívás A: 1790 Tetemre hívás (NSz. – Bardotz J.: Erdély törv. 12); 1900 tetemrehívás (NSz.)
[csak EWUng.] J: ’a gyilkosság kiderítésének az a babonás módja, hogy a gyanusítottakat a holttesthez
hívják; Bahrgericht’.
Összetett szó. ⊗ A tetemretetem ’holttest, hulla’-re szublatívuszraggal) + híváshív¹ alárendelő
összetétele. A kifejezés azon az egész Európa-szerte elterjedt középkori szokáson alapul, hogy a
gyillkosokat a meggyilkolt ravatalánál perelték; a seb vérzése bizonyította a vétkességet. A szokás Arany
János (1817–1882) Tetemrehívás című versében őrződött meg.
TESz.

tetik † A: 1372 u./ meg tettÿk ▼ (JókK. 2); 1416 u./² tètetuala (MünchK. 16); 1474 meg teʃʃek (BirkK.
2) J: 1. 1372 u./ ’nyilvánvaló(vá), érthető(vé válik); deutlich sein, werden’ (↑); 2. 1416 u./² ’megjelenik,
láthatóvá válik; sichtbar werden | aussehen wie ...’ (↑); 3. [vkinek ~ik] 1416 u./² ’valahogyan gondolja,
véli, sejti; der Meinung sein’ (MünchK. 46); 4. [vkinek ~ik] 1416 u./² ’kedve tartja, úgy határoz; Lust
haben, etw zu tun’ (MünchK. 106); 5. [fel~ik] 1416 u./² ’megvirrad; Tag werden’ (MünchK. 166); 6.
[vkinek ~ik] 1533 ’szépnek, jónak, helyesnek látszik valaki előtt, kedvező benyomást tesz valakire;
gefallen’ (Komjáthi Benedek: NySz.) Sz: ~etes 1372 u./ tettetes ’látható; sichtbar’ (JókK. 149); 1559 ’[?];
hochgewachsen’ (SzChr. 27b) || tetszik A: 1372 u./ Tecʒÿk ▼ (JókK. 66); 1416 u./¹ tèccikuala (BécsiK.
31) J: 1. [főként ki~ik R. meg~ik] 1372 u./ ’nyilvánvaló(vá), érthető(vé válik); deutlich sein, werden’ (↑);
2. 1416 u./¹ ’(valamilyennek) látszik; den Anschein haben’ # (↑); 3. [vkinek ~ik] 1416 u./² ’valahogyan
gondolja, véli, sejti; der Meinung sein’ (MünchK. 53); 4. [vkinek ~ik] 1474 ’kedve tartja, úgy határoz;
Lust haben, etw zu tun’ # (BirkK. 7); 5. [föl~ik, meg~ik] 1519 ’megjelenik, láthatóvá válik; sichtbar
werden’ (JordK. 432); 6. [vkinek ~ik] 1526 ’szépnek, jónak, helyesnek látszik valaki előtt, kedvező
benyomást tesz valakire; gefallen’ # (Nyelveml. 256); 7. [vissza~ik] 1624 ’kedvezőtlen benyomást tesz;
mißfällig sein’ (Molnár Albert: NySz.); 8. [főnévi igenévi alannyal] 1709 ’〈magázott személy
cselekvésének udvarias körülírásában, hozzá szólva〉; 〈in höflicher Anrede zur Umschreibung einer
Tätigkeit〉’ (LevT. 2: 372) Sz: ~és 1585 tetczés (Cal. 331) | ~etős 1764 tetszetö́ sen (NSz. – Kollárics J.:
Philothea 209) | ~őleges 1833 tetszőleges ’tetsző, örömöt okozó; Freude bereitend’ (NSz. – Nefelejts 46);
1840 ’látszólagos; scheinbar’ (NSz. – Figyelmező 441); 1886 ’tetszés szerinti; beliebig’ (Nyr. 15: 307) |
~eleg 1834 tetszelgő sz. (NyÚSz.).
A szócsalád alapja a telik: ismeretlen eredetű. ⊗ A tetszik a tetikből keletkezett egy sz elemmel; ehhez
vö.: játszikjáték, metszmet stb. Mindkét szó jelentésének összefüggéséhez vö.: tűnik.
TESz. tetszik a. is

tétova A: 1372 u./ ymte toua (JókK. 21); 1676–1782 Títovázó sz. (IrtörtKözl. 14: 216); 1794 tétová
(NSz. – Farkas A.: Útazása 125); 1808 Téltova (SI.); 1813 téttova (NSz. – Baróti Szabó: Virg. Énéis 2:
143) J: hsz 1. 1372 u./ ’innen-onnan; von hier und dort’ (↑); 2. 1456 k. ’ide-oda; hin und her’ (SermDom.
2: 128); 3. 1795 k. ’bizonytalanul, határozatlanul | tétovázva; unsicher | unschlüssig’ (NSz. – Takáts R.:
Told. E.r.) | fn 1. 1524 ’fondorlat, mesterkedés; Machenschaft’ (MNy. 13: 123); 2. 1573 ’tétovázás,
ingadozás; Zögerung, Schwankung’ (Szalai Á.: NySz.) | mn 1761 ’bizonytalankodó, határozatlan;
unentschlossen, unsicher’ (NSz. – Bertalanffi: Siralmas panasz 100) Sz: ~´zik 1560 tétoázának (RMKT.
5: 244).
Összetett szó. ⊗ A té ’ide, eddig’ + tova mellérendelő összetétele. A té előtag alapnyelvi örökség az
uráli korból; vö.: vog. (T., AK., Szo.) ti;; osztj. (V.) tim., (É.) tä;; zürj. (SZ., KP.) ta;; votj. (Sz., K., G.)
ta;; cser. (KH.) ti, tiδe; md. (E.) t'e, (M.) t'ä; finn tämä;; lp. (N.) dât: ’ez’; – szam. jur. t'ikī ’az (ott), et
itt’; szam. szelk. tina ’az, ez’; szam. kam. tije ’azonnal, rögtön’; stb. [uráli *tä (*te ~ *ti) ’ez’].
Megfelelői: ; juk. tiŋ ’ua.’;török tigi ’az ott’;mong. tere ’az, amaz’;óind tat ’ez, az’;gör. το ’ua.’; stb. A
magyarban -i̯ latívuszraggal jött létre: tei̯ > téki² , le stb. A té a régi nyelvben szószerezetekben is
előfordult; vö.: 1416 u./¹teʃtoua ’ide és oda’; 1519ʃem the ʃê towa ’sem ide sem oda’; stb. A tétova
határozói jelentésénél a latívuszi 2. jelentés volt az eredeti; ez másodlagosan keletkezett az ablatívuszi 1.
jelentésből; a határozói 3. jelentés és a főnévi jelentések valószínűleg tudatos szóalkotással a határozói 2.
jelentésből lett elvonatkoztatva. – Mára már csak melléknévi jelentésében használatos.
MSzav. 169; TESz.; MSzFE. té-, tétova a. is

tetovíroz ∆ A: 1813 tátovirozzák (Nyr. 94: 474); 1833–4 tättovirozás sz. (Nyr. 94: 475) [csak EWUng.];
1845 tatovirozott sz. (NSz.) [csak EWUng.]; 1852 tatovírozott sz. (uo.) [csak EWUng.]; 1855 tetovirozott
sz. (uo.) J: ’[?]; tätowieren’ | | tetovál A: 1886 tetoválja (NSz. – Bródy S.: Don Quixote 1: 44) J: ’[?];
tätowieren’ #.
A szócsalád alapja, a tetovíroz: német jövevényszó. ⊗ Ném. tätowieren R. tatowieren, tatuieren,
tätuieren ’a bőrbe festékkel rajzol’ [< fr. tatouer ’ua.’ < ; ang. tattoo ’ua.tetoválás’; ez a polinéz tatau ’jel
(bőrön), tetoválás’ szóra megy vissza].. – A tetovál képzőcserével keletkezett a tetovírozbólblamíroz,
flangíroz stb.
TESz. tetovál a. is

tető A [6]: [1200] k. Teteuetlen sz. hn. (An.); 1229/ Erthethev hn. (Gy. 2: 420) [csak EWUng.]; 1256
Felsytethey hn. (ÁÚO. 7: 475) [csak EWUng.]; 1372 u./ teteÿere (JókK. 64); (†1092) [1399] Tetes sz. hn.
(DHA. 284) [csak EWUng.]; 1416 u./¹ tètèie (BécsiK. 215); 1416 u./² tèteʃt sz. (MünchK. 121); 1528
tetteetho̗ l (SzékK. 342); 1763 Tetej (NSz. – Adámi: Wb. 78); 1799 tetö́ jétö́ l (NSz. – Vályi A.: Magy. Orsz.
2: 157); 1882 tetéjben (NSz. – Kálmány L.: Szeged népe 2: 23); nyj. tetü (Nyatl.) J: 1. [1200] k.
’hegynek, épületnek, fának stb. a felső része, csúcsa; oberer Teil von etw, Gipfel, Wipfel, Dach usw’ # (↑);
2. 1405 k. ’élőlény feje, fejebúbja; Kopf | Scheitel’ (SchlSzj. 279); 3. 1510 ’valaminek felső foka, felső
mértéke; Gipfelpunkt 〈abstr〉’ (MargL. 44); 4. 1560 k. ’folyadék felszíne; Oberfläche irgendeiner
Flüssigkeit’ (GyöngySzt. 1346.); 5. 1585 ’valaminek a vége; Ende | Zipfel’ (Cal. 832); 6. 1877 ’valaminek
a fedele, fedőlapja; Deckel, Deckfläche’ # (NSz. – Varga J.: Babonák 166) Sz: ~tlen [1200] k. (↑) | ~s
(†1092) [1399] hn. (↑) [csak EWUng.]; 1416 u./² tèteʃt ’tetézett, púpozott; gehäuft’ (MünchK. 121) | ~z
1531 teteztet sz. ’[?]; häufen’ (ÉrsK. 552) | ~zik 1796 tetö́ dzik ’[?]; den Höhepunkt erreichen’ (NSz. –
Szaller Gy.: Magy. föld. 84) R: tetejébe 1877/ tetejében ’ráadásul; noch dazu’ (NSz. – Mikszáth: A várm.
rókája 119).
Származékszó szófajváltásának eredménye. ⊗ Főnevesült folyamatos melléknévi igenév-ő képzővel a
tetik ’érthető, világos’ szóból. A megnevezés arra utal, hogy vmi felső részét már messziről látni. A szó
eredetileg a hegycsúcsra vonatkozott; a további jelentések az eredeti 1. jelentés alapján alakultak ki. –
Különböző beszédfordulatokban is él; vö.: tetőtől talpig ’EZ NEM KELL’ (1506), ’egészen, teljesen’
(1752); nincs teteje ’nincs értelme’ (1898).
MNy. 65: 1, 10; TESz.

tetszhalál A: 1831 e. Tetszhalál (NyÚSz.) J: ’[?]; Scheintod’ – De vö. 1799 tettzett halál ’ua.’ (NSz. –
Kováts M.: Az ember' élete' 1: 332) | | tetszhalott A: 1836 tetszholt (Jósika M.: Abafi: Tompa 2: 115);
1 8 3 7 tetszhalottak (NSz. – Figyelmező 1: 29); nyj. tëtthalott (ÚMTsz.) J: [jelzőként is] ’[?];
Scheintote(r)’.
Német mintára alkotott tükörfordítás, összetett szó. ⊗ Vö.: ném. Scheintod ’tetszhalál’, scheintot,
Scheintote(r) ’tetszhalott’. Az előtaghoz vö.: ;ném. scheinen ’kinéz, látszik, tűnik, azt a látszatot kelti’. –
A magyarban: tetsz + halál, illetve halotthal¹. A tetsz tudatos szóalkotással keletkezett elvonás a tetszik
’látszik, látszatot kelt’tetik szóból. – Nyelvújítási alkotás.
TESz.

tettet A: 1416 k./ tèttètnė (BécsiK. 91); 1456 k. tetete, tettethe (SermDom. 2: 183, 1: 199) [csak
EWUng.]; 1551 téttettet sz. (Heltai Gáspár: NySz.); 1759 tétetett sz. (NSz. – Fáber: hadi emb. 93) J: 1.
[később tárgyatlanul is] 1416 u./¹ ’félrevezetés szándékával, a látszat kedvéért mutat, színlel;
(er)heucheln, simulieren’ (↑); 2. 1529 e. ’látni enged, látási lehetőséget nyújt 〈homály〉; sehen lassen,
Sehmöglichkeit bieten 〈Zwielicht〉’ (VirgK. 127) Sz: ~és 1456 k. tettetes (SermDom. 2: 183) | ~ős 1470
’[?]; verzückt | heuchlerisch’ (SermDom. 2: 183, 221) [csak EWUng.].
Származékszó. ⊗ A tetik ’láthatóvá válik, látszik, tűnik’ szóból -t, illetve -tet műveltető képzővel. A
megnevezés (illetve az 1. jelentés) azon alapul, hogy a képmutató a gyakran nem meglévő érzéseket és a
jó tulajdonságokat színleli. Az első szótagi szó belseji é-s változatok arra utalnak, hogy a szó a tetet ~
tétet ’készíttet, csináltat’ (a tesz származéka) kifejezéssel keveredett.
TESz.

tetű A [7/2]: 1395 k. tethew (BesztSzj. 1143.); 1405 k. tetw (SchlSzj. 1727.); 1410 Thethwes sz. hn.
(Csánki 2: 651); 1525 k. Tethyw (MNy. 11: 82) J: ’[?]; Laus’ # Sz: tetves 1410 hn. (↑) | tetvészik 1735 e.
’tölti az időt, pepecsel; trödeln, nölen’ (II. Rákóczi Ferenc: NySz.) | tetvészkedik 1791 tetvészkedés sz.
’[?]; sich lausen’ (NSz. – Ravazdy: Méhtolmács 75); 1950 k. ’[?]; herumfummeln’ (NSz.).
Valószínűleg örökség a finnugor korból. ⊗ Vog. (T.) tǟkəm; osztj. (V.) töγtəm; zürj. (Sz., P.) toj;; votj.
(Sz., K., G.) tej;; cser. (KH., U.) ti;; finn täi;; lp. (N.) dik'ke:: ’tetű’ [fgr. *täje ’ua.’ > ; ugor *täje-tɜ
’ua.’].. Megfelelői: nanáj čikte; grúz tili; stb.: . A magyarázatnak elsősörban hangtani nehézségei vannak;
a szó belseji *j kieséséhez azonban vö.: here, titok stb.
FUF. 21: 37; TESz.; MSzFE.; MNy. 81: 153

tév- 1. ~út A: 1834 Tévút (NyÚSz.) J: ’[?]; Irrweg’ Sz: ~tan 1842 tévtan ’[?]; Irrlehre’ # (NSz. –
Eötvös J. – Lukács: Fogh. 8) | ~hit 1844 tévhit ’[?]; Irrglaube’ # (MNy. 4: 256) | Ilyenek még: ~kert
’labirintus; Irrgarten’ (1839: NSz. – Jósika M.: Nov. 3: 29); ~eszme ’tévtan | tévhit; Irrlehre | falsche Idee’
(1843: NSz. – Kemény: Korteskedés 1: 95).
Tükörfordítások előtagja, elvonás. ⊗ A tükörfordítások német minták alapján keletkezett összetett
szavak; vö.: Irrweg, Irrlehre, Irrglaube. – Az önálló szóként nem adatolt tév elvonás a tévelyeg szócsalád
tagjaiból. Az utótag (címszók kivételével): tantanít. – Nyelvújítási szó.
NyÚSz.; TESz.

teve A: 1395 k. theue (BesztSzj. 970.); 1416 u./¹ tèuėknᶜ (BécsiK. 12); 1575 Toͤ uéken (HChr. 105b)
[csak EWUng.]; nyj. tebeszőr (MTsz.) J: ’[?]; Kamel’ #.
Jövevényszó egy török nyelvből. ⊗ Ujg. töbä, täwä; Kāšγ tevey; CC. tövä;; oszm. deve; stb.: teve.
Megfelelői a mongol és a mandzsu-tunguz nyelvekben is megtalálhatók. Lásd még: ; cser. (B.) tüje; szb.-
hv. deva;; albán deve; stb.: . A magyarba átkerült alak: *täβä. – Az átvétel idejét nem lehet pontosan
meghatározni.
MNy. 3: 362; TESz.; TörK. 104, 305

tévelyeg A [1]: 1372 u./ teuelgeʃe sz. (JókK. 115); 1416 u./¹ tėuėlgènėd sz. (BécsiK. 88); 1416 u./²
Teuèlgetec (MünchK. 55); 1493 k. thewelegnek (FestK. 4–5); 1508 teuoͤ lgoͤ ttem (NádK. 327); 1510 k.
teueligez (KrisztL. 3v) [csak EWUng.]; 1519 teevelÿegh vala (JordK. 553); 1559 tiuelǵes sz. (Székely
István: NySz.); 1763 tévejegni sz. (NSz. – Adámi: Wb. 79); 1805 tévelyëg (NSz. – Verseghy F.: Tiszta
magy. 147) J: 1. 1372 u./ ’valamiben téved | tévesen gondolkozik; im Irrtum sein | falsch denken’ (↑); 2.
1416 u./¹ ’tévhitet vall; irrgläubig sein’ (BécsiK. 277); 3. 1416 u./¹ ’megzavarodik; in Verwirrung geraten’
(BécsiK. 258); 4. 1416 u./³ ’utat tévesztve bolyong; irregehen’ # (AporK. 79) || tévehedik † A: 1416 u./¹
èl teuehednetec (BécsiK. 107); 1416 u./² èlteuèhedendic ▼ (MünchK. 24rb) [csak EWUng.] J: 1. [el~ik]
1416 u./¹ ’eltávozik, eltávolodik; sich entfernen’ (↑); 2. [el~ik] 1416 u./² ’eltéved; sich verirren’ (MünchK.
47) || téveszt A: 1456 k. eltheueʒthe (SermDom. 1: 215) J: 1. [főként el~] 1456 ’(szem elől) elveszít; (aus
dem Auge) verlieren’ (↑); 2. 1527 ’tévesen választ meg | elhibáz; fehltreffen | verfehlen’ # (ÉrdyK. 251);
3. [el~, meg~] 1586 ’félrevezet |megcsal; irreführen: täuschen’ (Félegyházi Tamás: NySz.); 4. [el~] 1671
’szétszór | eltávolít; zerstreuen | entfernen’ (KNagysz. ???: NySz.) || téved A: 1519 el teevednee (JordK.
410) J: 1. [el~] 1519 ’utat tévesztve szándéka ellenére valahova jut; sich verirren’ # (↑); 2. 1705 ’nem
rendeltetési helyére kerül; fehlgehen’ # (Bercs: Lev. 518); 3. 1772/ ’helytelenül ítél | hibázik, melléfog;
ein Fehlurteil treffen | fehlgreifen’ # (NSz. – Bessenyei: Emb. próbája 98); 4. 1803/ ’erkölcsi botlást követ
el; (sittlich) fehlen’ (NSz. – Bessenyei: Emb. próbája 138) Sz: ~ez 1772 tévedezéstekböl sz. (NSz. –
Szathmár Paxi Ábr.: Vai Judith E2!!!) | | tévelyedik A: 1541 el ... tiueleǵgetek [d-j] (Sylvester: ÚT. 2:
110v.); 1560 k. Eltewelednye sz. (GyöngySzt. 1015.); 1560 k. el Teuelyettel [d-j] (GyöngySzt. 49.); 1577
k. teweͦ lÿeodes sz. (OrvK. 32); 1584 El teuelyedic ▼ (NySz.) [csak EWUng.]; 1789 el tévölödtek (MNy.
12: 342); 1804 tévejedés sz. (NSz. – Farkas A.: Menny. 55); 1805 tévelyëdik (NSz. – Verseghy F.: Tiszta
magy. 145); 1863 Tibėjėdik (Kriza: Vadr. 520) J: 1. [el~ik] 1541 ’a helyes útról letéved | eltéved; sich
verirren, sich herumtreiben’ (↑); 2. [meg~ik] 1604 ’megzavarodik | érzékcsalódásai vannak; in Verwirrung
geraten | Sinnestäuschungen haben’ (MA. Hallúcinor); 3. 1789 ’erkölcsi botlást követ el; sittlich
verfehlen’ (NSz. – Orczy: Két N. Elm. 181); 4. 1794 ’valahova téved, jut; sich verirren’ (NSz. – Wieland:
Araspes 81) || tévelyít A: 1562 el ... téuelyítsen [?U] (Heltai Gáspár: NySz.); 1603 El teuoͤ lettic (Zvonarics
Mihály: NySz.) J: [el~] ’tévedésbe visz; irreführen’ || tévely ∆ A: 1785 Tévej-kertben (NSz. – Cziriék M.:
Érzékeny levelek 31); 1792 Tévely-kert (SzD. Tévedni) J: 1. 1785 ’labirintus; Irrtum | Verirrung’ (↑); 2.
1846 ’elmebaj; Wahnsinn’ (NSz. – Életk. 1: 18) || téveteg A: 1842 téveteg (NSz. – Bodor L.: Él. ábr.) J:
mn 1. 1842 ’bizonytalankodó; unsicher’ (NSz. – Bodor L.: Él. ábr.); 2. 1851 ’imbolygó; schwankend’
(NSz. – Bernát G.: Freskó 2: 2); 3. 1854/ ’könnyen tévedő; fehlsam’ (NSz. – Jókai 6: 132); 4. 1854 ’téves
irányba vezető; irrig’ (Ballagi Irrig) | fn 1858 ’tévút; Irrweg’ (NSz. – Toldy: Műszótár) || téves A: 1854
téves (Ballagi) J: 1. 1854 ’hibás, a valóságtól eltérő; irrig, falsch’ # (↑); 2. 1889 ’megtévesztő; täuschend’
(NSz. – Abonyi L.: Pénzes moln. 52).
A szócsalád igéi alapnyelvi örökségek; ugor kori tő magyar képzéssel. ⊗ A tőhöz vö.: vog. (AK., Szo.)
tip- ’eltéved’; osztj. (V.) tĕw-, (DN.) tĕp- ’, eltűnik, elvész’ [ugor *tepɜ- ’eltéved; téved’].. A szó belseji *p
> > ; m . v hangváltozáshoz vö.: ravasz. A magyarban az igető önállóan csak a tébláb előtagjában
szerepel. Az igék végződése: különböző gyakorító képző, gyakorító-visszaható képző, illetve műveltető
képző. – A tévely az igékből (szó belseji ly-nal) lett elvonva tudatos szóalkotás által a nyelvújítás korában.
A téveteg, téves ugyancsak a nyelvújítás termékei.
SzófSz.; TESz.; MSzFE. téved a. is

textil A: 1918 textiladót (NSz. – Az Est júl. 16.: 6) J: ’[?]; Stoff, Gewebe | Textilwaren’ #.
Különböző összetételi előtagok elkülönülése. ⊗ A textilipar ’EZ NEM KELL’ (1891), textiláru ’EZ
NEM KELL’ (1900) szavakból. Ezek a ném. Textilindustrie ’textilipar’, Textilwaren többes szám
’textilipar’ tükörfordításai. A német összetétel előtagja a fr. textile: ’szőtt; szövetre, kelmére vonatkozó’
szóból keletkezett [< lat. textilis ’szőtt’ [< lat. texere ’sző’]].. Ennek megfelelői: ang. textile ’szövet, textil;
anyag, kelme’; ; or. текстиль ’szövet, anyag’; stb.
TESz.

tézis A: 1645 theʃiʃeboͤ l (MNy. 66: 232); 1817 theseseket (IrtörtKözl. 19: 76); 1832 theszist (IrtörtKözl.
19: 362); 1884 thézist (NSz. – Kacziány G.: Mondur 171); 1897 Tézis (PallasLex. 16: 135) J: ’tétel;
These’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. thesis: ’tétel, állítás’ [< gör. ϑέσις ’ua.’ [< gör. τίϑηµι ’letesz, lerak, odarak,
helyez stb.’]].. Megfelelői: ném. These;; fr. thèse; stb.: tétel, állítás. – A korábbi változatok hangzóközi s
> zs-jének kiejtéséhez vö.: bazsalikom stb.: a z-s alakhoz vö.: bazilika stb. A szóvégi s-hez vö.: április stb.
A R. többes számú thesesek a latin többes számú alak alapján keletkezett. – Manapság csak filozófiai
szakszóként használatos.
TESz.

tézsla × A: 1402 ? Tesla hn. (Csánki 3: 454); 1552 theslaywal (OklSz.); 1577 tęsola (KolGl.: NyF. 45.:
53); 1604 Tésla rud (MA.); 1664 tesoia (HOklSzj. 145); 1723 szánto tésolyával (HOklSzj. 131); 1781 e./
Tészla (NSz. – Pázmándy S.: Sched. 176); 1816 tezsla, Tézsollya (Gyarmathy: Voc. 101); nyj. dérzsola
(MTsz.), gyirslȧ, tërézsolya, tezola, torzsolla (ÚMTsz.) J: ’pótrúd a négyes, hatos ökörfogatnál, illetőleg
az eke, borona előtti rúd; Vorspanndeichsel bzw Ziehstange am Pflug, an der Egge’.
Jövevényszó egy nyugati szláv nyelvből. ⊗ Cseh R. těžadlo ’pótrúd a fogatnál, eke, borona előtti
rúd’szlk. t’ažadlo ’járomszeg, R. pótrúd a fogatnál, eke, borona előtti rúd’, N. t’ažalo ’járomszeg’; le. R.
ciężadło ’kocsirúd, szekérrúd’ [< szláv *tęgъ ’vonat’].. Megfelelői: ; rom. tânjală ’pótrúd a fogatnál, eke,
borona előtti rúd 〈ekerész, boronarész〉’. – Az eredeti változat háromszotagú. A szó belseji sz-es , illetve z-
s változat keletkezésmódja nem világos. – Az erdélyi nyelvjárási ténzsola ~ tinzsala ’ua.’ vagy külön
átvétel a románból, vagy a magyarban keletkezett egy inetimologikus n betoldásával.
Nyr. 31: 379; KSzlJsz. 522; TESz.

ti A: E12. Jh/ tɩv (HB.); 1372 u./ te, ty (JókK. 126, 105); 1416 u./¹ tv̇ (BécsiK. 1); 1518 u. tikteket r.
(PeerK. 187); 1527 thew (Heg. 26); 1535 tuͤ teket r. (Vit. B3b) [csak EWUng.]; 1736 tékteket r. (Szegedi
János: NySz.); 1760 k. tők □ (MNy. 53: 521); 1781 tí (NSz. – Rájnis: Kalaúz 114); 1781 tík □ (uo.); 1794
tǘ (NSz. – Böjthi A.: Magy. nyelv 115); 1838 tük □ (Tsz.); nyj. të (ÚMTsz.), tüg □ (ÚMTsz.) J: 1. E12.
Jh/ ’ti, akikhez beszélek; ihr’ # (↑); 2. 1372 u./ ’〈birtokos jelzőként〉 aki, ami a tietek; euer’ # (JókK. 99)
R: ~teket 1372 u./ tÿteket (JókK. 99) || tin ∆ A: 1416 u./² tu̇ n (MünchK. 205); 1506 to̗ n (WinklK. 192);
1519 tÿmmagatoknak (JordK. 320) J: ’saját; ihr selbst’ || tinnen ∆ A: 1416 u./² tu̇ no̗ nmagatocat (MünchK.
98); 1513 tynnoͤ m magatokat (NagyszK. 297); 1536 tÿnnen kewʒtetek (PNTest. 119) J: ’saját 〈magatokat〉;
ihr selbst’.
 A szócsalád alapja a ti: alapnyelvi örökség az uráli korból. ⊗ Osztj. (V.) -təγ, (O.) -ti;; zürj. (Sz.) ti;;
votj. (SZ., G., MU.) ti;; cser. (KH.) tä;; md. (E.) tiń, ťiń, (M.) ťiń; ; finn te; lp. (N.) dῑ; – szam. tvg. têŋ;
szam. szelk. te, ti; szam. kam. šiɂ; stb.: ti, az osztjákban többes szám 2. személyű személyrag [uráli *tȣ̈
’ti’].. Megfelelői: ; juk. tit ’ti, tiétek’; ; mong. ta ’ti’; stb. Lásd még: te. A szó tartalmaz egy; ugor (? uráli)
*ŋ névmásképzőt (vö. a szam. tvg. szóval), amely később vokalizálódott. A R. ͜ tiü változatból
monoftongizálódott tí ~ tű alak feltehetőleg csak a 18. sz.-ban rövidült meg; vö. még: N. tü. A tik változat
szóvégi k-ja tkp. többesjel; vö.: minkmi¹. A titeket megszilárdult ragos alakulat a minketmi¹ , benneteket
analógiájára keletkezett. A tin és tinnen a tiből jött létre -n névmásképzővel; vö.: ennenen, ten, tennente.
MNy. 9: 337; Melich-Eml. 490; TESz.; MSzFE.

tied A: 1372 u./ tÿed (JókK. 47); 1420 k. Thiet (ÓMOlv. 282); 1527 tyeed (ÉrdyK. 58); 1582 Tiyed
(Bornemisza Péter: NySz.); 1621 Tijéd (MA.); 1754 téd (NSz. – Csete I.: Panegyrici 315); 1755 téeidet
(NSz. – Haller L.: Telemakus 262); 1763 tëed (NSz. – Adámi: Wb. 77); 1816 Teéd (Gyarmathi: Voc. 101);
nyj. tëëd, tehéd, tihid (ÚMTsz.) J: ’[?]; deiner | dein 〈als Präd〉’ # || tietek A: 1474 tieteknek (BirkK. 1);
1604 Tiétek (MA.); 1816 tiétëk (NSz. – Verseghy F.: Anal. 1: 250); nyj. tëëtëk, tëjetek, tétëk (ÚMTsz.) J:
’[?]; euer 〈auch als Präd〉’ #.
Megszilárdult ragos alakulatok. ⊗ Az alapszó a te eredeti ti, változata. A szó belseji é mindkét szóban
birtokjel. A tied végződése egyes szám 2. személyű -d birtokos személyjel; a tietek végződése többes
szám 2. személyű -tek személyjel. A szó belseji h, j hiátustöltő. – Ide tartozik: tiedé ’(ez a) tiéd, hozzád
tartozik’ (1604); ez a tiedből keletkezett -é birtokjellel.
NyK. 51: 74; TESz. tietek a. is

tífusz A: 1818 tífus (Márton Typhus); 1878 tifuszban (NSz. – Vértesi A.: Nyom. isk. 88); nyj. téfusz,
tífoc (ÚMTsz.), tirfusz (SzegSz.) J: 1. 1818 ’láz | lázas, delíriumos betegség; Fieber | Krankheit mit
Sinnestäuschungen’ (↑); 2. 1897 ’egy fajta fertőző betegség, pl. hasi kiütéses hagymáz; Bauchtyphus,
Flecktyphus’ (PallasLex. 16: 182–3).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Typhus;; ang. typhus;; fr. typhus; stb.: hastífusz, kiütéses tífusz. Lásd még: ;
lat. (k.) typhus: ’láz’., (tud.) typhus abdominalis ’hastífusz’, typhus exanthemiticus ’kiütéses tífusz’ [< gör.
τῦφος ’gőz, pára; érzéketlenséget okozó láz’].. – A magyarba a latinból és a németből került.
TESz.

tigris A: 1527 tigriʃ (ÉrdyK. 309) J: ’[?]; Tiger’ #.

Latin jövevényszó. ⊗ Lat. tigris: ’tigris’ [< gör. τίγρις ’ua.’, tkp. ’nyílsebes állat’; ez egy iráni eredetű
alapszóból származik; vö.: ; av. tiγri- ~ tiγra- ’nyíl’; ; óperzsa tigrə ’csúcsos, hegyes’].. Megfelelői: ném.
Tiger;; fr. tigre; stb.: tigris. – A szóvégi s-hez vö.: április stb.
TESz.

tikkad A: 1550 el tikkadtak (MNy. 2: 170) J: 1. [főként el~, ki~] 1550 ’〈ember, állat〉 szomjúságtól,
fáradtságtól stb. ellankad, elfárad; ermatten, erschlaffen’ (↑); 2. 1713 ’csillapul, alábbhagy; nachlassen’
(Kis-Viczay 193); 3. 1784 ’fullad; austrocknen, verdorren 〈Pflanze〉’ (SzD. 86); 4. 1784 ’fullad; ersticken’
(SzD.) || tikkaszt A: 1617 el-tikkasztyák [t-j] (Lippai János: NySz.) J: [főként el~] ’[?]; ermatten 〈trans〉’.
SzófSz.; TESz.

tikog × A: 1766 tikog (NSz. – Mátyus I.: Diaet. 2: 162) J: ’fuldokol, fuldokolva köhög; um Atem
ringen, von Husten fast ersticken’ || tikácsol × A: 1784 tikátsol (SzD.); nyj. tikácul (MTsz.) J: ’fuldokol,
fuldokolva köhög; um Atem ringen, von Husten fast ersticken’.
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ Emberek vagy állatok fuldokló köhögését utánzó hang; hasonló
hangalakú és jelentésű onomatopoetikus szóként vö.: cikákolcakó. A szótő a tikkad szócsaládjának
tövével azonos. A végződése: gyakorító képző; az alaktanhoz (és a jelentéstanhoz) vö.: kahog : kahácsol.
Ugyanebből a tőből egy másik gyakorító igeképzővel: tikol ’levegőért kapkod’ (1890).
TESz.

tiktak A: 1838 Tiki-taka, tik-tak (NSz. – Balogh: Ludas Matyi 45); 1872 tikk-takkot (NSz. – Illésy Gy.:
Költ. 4) J: isz 1838 ’[?]; 〈zur Nachahmung des Pochens〉’ (↑) | fn 1849/ ’az óra ketyegése; Ticken der Uhr’
(NSz. – Szigligeti: Liliomfi 170).
 Német jövevényszó. ⊗ Ném. ticktack〈ketyegés utánzására〉, R. ’órainga; óra’ [onomatopoetikus]..
Hasonló onomatopoetikus eredetű szóhoz vö.: ; ang. tick-tack; f r. tictac; stb.: 〈ketyegés utánzására〉,
’óraketyegés’. – Metaforaként a szív dobogásának kifejezéssére is használták (vö. az első adattal).
TESz.

tilinkó × A: 1588 ? Tillinka szn. (CsnSz.) [csak EWUng.]; 1784 tilinka (SzD. 87); 1791 tillinkóddal
(Ravazdy: Méhtolmács); 1795 k. tilinkó (NSz. – Takáts R.: Told. N. r.); nyj. dilinka (ÚMTsz.), tirinkó,
titilinka (MTsz.) J: ’egyszerű furulya, pásztorsíp; Blockflöte, Hirtenflöte’ Sz: ~zik 1792 sz. (SzD.).
Román jövevényszó. ⊗ Rom. tilincă, titilincă, (végartikulussal) tilinca, titilinca ’cölöpflóta,
pásztorsíp’onomatopoetikus; vö.: [sp. tilín ’harangütés’].. – A szóföldrajzon túl e származtatás mellett
szól az is, hogy a pásztorkodó kultúra szavafurulya. Az eredeti változat szóvégi a-jához vö.: áfonya. A
tilinkó a -kó kicsinyítő képző hatását tükrözi.
TESz.

tiló A: 1555 thilolt sz. (OklSz.); 1597 Kender tilo (OklSz.); 1745 tillo forma (Ethn. 97: 304); 1818 Tilu
(NSz. – Zakál Gy.: Őrség 47); nyj. tilú (ÚMTsz.) J: ’a kender és a len szárának összetörésére és a
pozdorjától való megtisztítására használt eszköz; Hanf-, Flachsbreche bzw -schwinge’ Sz: tilol 1555 sz.
(↑).
Jövevényszó egy honfoglalás előtti, csuvas típusú török nyelvből. ⊗ Csuv. ti̮ lǝ̑ ’kender-, lentörő, illetve
kender-, lentiloló’, ti̮ lla- ’tör, eltör, tilol’; – sór talı̈ q ’a bőr puhítására való eszköz 〈cserzés〉; ék’ [török
eredetű; vö.: tat. talqǝ̑ ’törőszerszám, tiloló’, talqǝ̑- ’tör, eltör, tilol’; kaz. talqı̈ ’törőszerszám, tiloló’alt.
talqı̈ -: ’lágyít, puhít; kendert tör’.]. A ; csuv. i̮ ~ ; köztörök a váltakozáshoz vö.: tinó, tyúk stb. A
magyarba átkerült alak: *tı̈ lı̈ g; a szóvéghez vö.: gyarló, tarló stb. A magyarba a kender felhasználásának
szakszavaként került.
MNy. 3: 362, 67: 214; TESz.; TörK. 34

tiloszik ∆ A: E12. Jh/ tɩluvt sz. (HB.); 1506 tyloeek ▼ (WinklK. 144); 1508 tiloǵǵal [d-j] (DöbrK.
154); 1508 tilovek meg (NádK. 155); 1519 k. megh tylloth sz. (DebrK. 509); 1577 k. tÿlodnÿ sz. (OrvK.
204); 1586 tilhozik (Nyr. 26: 456); 1615 tilódnának (ErdTörtAd. 3: 145); 1847 tilozza (NSz. – Szépirod.
Szemle 2: 306); 1847 tiloszik (CzF.) J: 1. E12. Jh/ ’tilt; verboten sein’ (↑); 2. 1506 ’tartózkodik valamitől;
sich einer Sache enthalten’ (↑) || tilt A: E12. Jh/ tɩlutoa (HB.); 1372 u./ megtyltla (JókK. 109); 1744 meg
téltot sz. (OklSz. Pótl. mëgtilt); nyj. titnya sz. (MTsz.) J: 1. E12. Jh/ ’nem engedélyez | tilosnak nyilvánít;
verbieten, untersagen’ # (↑); 2. 1372 u./ ’távol tart | visszatart; fern-, zurückhalten’ (↑) Sz: ~akozik 1843
Tiltakozni sz. (Kunoss: Ujd. Szóf.) || tilos A: 1221/ Tilos hn. (VárReg. 47.); 1560 tilos (LevT. 1: 385) J:
mn 1221/ ? ’tiltott, meg nem engedett; verboten’ # (↑), 1560 ’ua.’ (↑) | fn 1. 1785 ’tiltott terület; Gehege,
Schonung’ (MNy. 49: 542); 2. 1842 ’tiltott dolog; Verbotenes’ (NSz. – Töpfer–Nagy Ig.: Egysz. 618) ||
tilalom A [4]: 15. sz. Somogy tilalm, Boros Jenew Tilalma hn. (MNy. 11: 84); 1503 tylalm (MNy. 9: 444);
1519 k. tilalom (DebrK. 83) J: 1. 15. sz. ? ’tiltott terület; Gehege’ (↑), 1591 ’ua.’ (HOklSzj. 145); 2. 1503
’tiltó rendelkezés; Verbot’ # (↑) Sz: tilalmas 1511/ tilalmas ’tiltott; verboten’ (TörtTár. 1903.: 417).
TESz. tilt a. is; HBEl. 78; StUA. Suppl. 1: 194

tímár A: 1193 Timar hn. (ÓMOlv. 57) [csak EWUng.]; [1237–40] tymar (PRT. 1: 776) J: ’bőrrel
foglalkozó iparos: varga, szíjgyártó stb. | bőrcserző mester; Handwerker für Lederwaren 〈Schuster,
Riemer usw〉 | Gerber’.
Jövevényszó, valószínűleg olasz (é.) eredetű. ⊗ Ol. (tr.) tomara, (rom.) tọmā́ ra, (fel.) tomèr, (mant.)
tmera, (bol.) tmara, R. tomera, – ; ol. tomaio: ’cipőfelsőrész-bőr’ [< gör. (biz.) τοµάρη ’〈állati eredetű〉
bőr’].. Lásd még: ; lat. (k.) tomaria, tomarium ’ua.’. – A magyarban vagy egy o > i hangváltozás ment
végbe (vö.: csipa, gyertya stb.), vagy a szó eleji olasz tm mássalhangzótorlódás egy i betoldásával
oldódott fel. A szóvégi a hangzóvesztéshez vö.: beszéd, lapát stb. – A ’cserzett bőr > cserzővarga, tímár’
irányú jelentésváltozás az ár végződésű magyar foglalkozásnevek analógiáját követhettebodnár, kádár¹
stb. – Nem tartozik ide: timár ’hűbérbirtok’ (1535), ez az ; oszm. tımar ’ua.szóból jött létre.’
MNy. 38: 250; TESz.; GPann. 4: 4

timon † A: 1663 timo pénzen (MNy. 83: 254) [csak EWUng.]; 1669 tallér timon (uo.) [csak EWUng.];
1672/ timonyt (uo.) [csak EWUng.]; 1673 Demyn (uo.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Art Geldmünze’.
 Vándorszó. ⊗ Újperzsa N. tîmä́ n, tı̈ man, tumä́ n; kurd tûman; örm. tʽumanoszm. R. tuman;; csag.
tuman, tümän; ; blg. туман; or. туман,томан; ; rom. timin;; ném. Toman; stb.: régi perzsa pénzegység;
’egy fajta pénzérme’bizonytalan, esetleg [török eredetű; lásd még: oszm. tuman ’tízezer’].. – A magyarba
vagy az oszmánból vagy egy balkáni nyelvből került (vö. a románnal ↑). A török adózás egy gyakran
használt szava a 17. sz.-ban. – Nem tartozik ide: timon ’kormánylapát’ (1832), szerb-horvát jövevényszó:
timun, N. tȉmun ’ua.’; lásd még: ; ol. timone ’ua.’; ; fr. timon ’kocsirúd, szekérrúd, R. kormánylapát’; stb.
TörtSz. 20: 85; TESz.; Száz. 1980.: 104

timsó A: 1430 k. temso (SchlSzj. 2183.); 1525 k. Thy̋ mso (MNy. 11: 83); 1578 témsót (Melius Péter:
NySz.); nyj. kimsó, tyimsó (ÚMTsz.) J: ’[?]; Alaun’ | | timföld A: 1835 timföld (Tzs. Alaun) J:
’alumíniumoxid; Tonerde’.
Összetett szó. ⊗ A tim + só ’EZ NEM KELL’ , illetve föld ’EZ NEM KELL’ összetétele. Az előtag
ismeretlen eredetű, és a jelentése sem meghatározható. – A timföld a nyelvújítás eredménye, a két anyag
kémiai hasonlósága alapján keletkezett.
TESz. timföld a. is

tincs A: 1767 Tints (PPB.); 1784 tents (SzD. 57) J: ’[?]; Locke, (Haar)büschel’.
Ismeretlen eredetű. ⊗ Valószínűleg nem tartozik ide: tincsődik ’hízik’ (1708). – Az 1491-es Tynch szn.
feltehetőleg a Timoteus szn. becézett alakja.
TESz.

tinglitangli ∆ A: 1896 tingli-tangliján (MNy. 63: 226) J: 1. 1896 ’alacsony színvonalú zenés
szórakozóhely; Tingeltangel’ (↑); 2. 1930 ’silány, értéktelen műsor, zene, tánc stb.; schlechtes Programm |
wertlose Musik’ (Zolnay – Gedényi).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Tingeltangel: ’alacsonyabb színvonalú varieté vagy tánchelyiség’
[onomatopoetikus; cintányért és csörgőt tartalmazó zene alapján].. Megfelelői: szb.-hv. tingltangl; cseh
tingltangl; stb.: . – A li végződéshez vö.: cetli, hecsedli stb. A 2. jelentés: metonímia.
TESz.

tinó A [6]: 1219/ Tinod sz. hn. (VárReg. 62); 1528 Thyno (OklSz.); 1635 tinaját (MonTME. 1: 41);
1818 tinunak (NSz. – Zakál Gy.: Őrség 22); nyj. tina (MTsz.), tinye (ÚMTsz.) J: 1. 1528 ? ’bikaborjú |
ökörborjú; Stierkalb | Jungochse’ (↑), 1550 ’ua.’ (OklSz.); 2. 1528 ? ’üsző; Kalbe’ (↑), 1696 ’ua.’ (OklSz.).
Jövevényszó egy honfoglalás előtti, csuvas típusú török nyelvből. ⊗ Csuv. ti̮ na ’kétéves tehén;
bikaborjú’; – AH. tana ’borjú’; kirg. tana ’kétéves tehén’; stb. [iráni eredetűtehén. A ; csuv. i̮ ~ ; köztörök
a váltakozás magyarban való folytatásához az i hangon keresztül vö.: ír¹ , tiló stb. A magyarba átkerült
alak: *tı̈ na. A végződés kialakítása a magyarban nem teljesen tisztázott; de vö.: istálló, kagyló stb.
MNy. 3: 363; TESz.; TörK. 235

tinor † A: 1584 k. fekete tinor, Tino or (NytÉrt. 80: 29) [csak EWUng.] J: ’[?]; Pilzarten’ – De vö.
1601 Tinor gomba ’ua.’ (NytÉrt. 80: 29) | | tinóru A: 1807 tinórú (Magy. Fűvészk. 583); 1838 Tinóru
(Tzs.) J: ’vargánya; Steinpilz’ – De vö. 1795 Tinó-orrú gomba ’ua.’ (NSz. – Gáti I.: Term. hist. 108).
Különféle szószerkezetek jelzőjének önállósulása. ⊗ A tinor a tinor gomba, tkp. ’borjúorr-gomba’ (↑)
szószerkezetből keletkezett; a tinórú a tinó orrú gomba, tkp. ’borjú orrú gomba’ (↑) szószerkezetből jöt
létre. A szószerkezetek alapja, hogy ez a gombafajta a fiatal borjak orrára hasonlít. Hasonlóan más
nyelvekben is: lat. (tud.) boletus bovinus tkp. ’tinógomba, medvegomba’;ném. Kuhpilz ’vargánya,
tinóru’;szln. kravša ’ua.’; stb. – Tisztázatlan idetartozású: tinovargomba ’gombafajta’ (1600 k.).
NytÉrt. 80: 29; TESz. tinóru a. is

tinta A: 1219/ ? Tynta szn. (VárReg. 11.); 1508 tenthaat (NádK. 589); 1519 teentanak (JordK. 875);
1521 tÿntawal (ApMélt. 8) J: 1. 1508 ’[?]; Tinte’ # (↑); 2. 1604 ? ’[?]; Ausscheidung der Kopffüßer 〈auch
als Farbstoff〉’ (MA. Sépia) [csak EWUng.], 1780 ’ua.’ (NSz.) [csak EWUng.].
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (k.) tincta (aqua): ’színezett víz; tollvonás; tinta’ [< lat. tingere ’belemárt;
színez’].. Megfelelői: ném. Tinte;; ol. tinta; stb.: ’egy fajta írófolyadék’.
TESz.

tintok ∆ A: 1776 Tintoch ... Keszkenő (MNy. 66: 102); 1780 Tintuch (MNy. 60: 228); 1781 tintuk
(MNy. 30: 32); 1795 Tintok (MNy. 12: 352) J: ’fátyolszövet; Schleiergewebe’.
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kor. úfn.) dünntůch, (St.) dünntuch: ’fátyolszövet’ [< ném. dünn
’vékony, átlátszó stb.’ + Tuch ’szövet, anyag’].. – A szó belseji i-hez vö.: firhang, fírol stb. A szóvégi k
hanghelyettesítéssel keletkezetthapták, silbak stb.
MNy. 2: 240; TESz.

tipickél × A: 1664 tipiczkélve sz. (Lippay: Posoni kert 2: 7); 1792 tipitzkelni sz. (SzD. Lipitzkelni);
1815 Tipiskélnek-taposkálnak (NSz. – Vitkovics M.: Művei 3: 49); 1872 tipisgált (NSz. – Tóvölgyi:
Rónák 125) J: ’tipeg; trippeln’ | | tipeg A: 1720 tipoghat sz. (NSz.) [csak EWUng.]; 1783 tipeg, topog
(NSz. – Molnár J.: Könyvház 2: 284); 1857 tippegnek (NSz. – Hegedüs L.: Czig. adom. 128); 1863 Tėpėg
(Kriza: Vadr. 520) J: 1. 1720 ’[apró léptekkel jár]; trippeln’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1880 ’bök | tapint;
stoßen | betasten’ (NSz. – Frankenburg Á.: Bécsi élm. 2: 45).
A szócsalád alapja a tipeg: szóhasadás. ⊗ A topogból elhasonulással keletkezett, amely a
magánhangzóharmónia megváltozásához vezetett. Ez a folyamat részben a tipeg-topog ’EZ NEM KELL’
(↑1783) ikerszó közvetítésével ment végbe; ehhez vö. a tipp-topp〈a járás hangjának utánzása〉 ikerszót
(1803). A 2. jelentéshez vö.: tapogat. – A tipickél a tipeg alapján keletkezett játszi gyakorító képzővel. – A
tipereg ’nyugtalanul tipeg; tipeg-topog’ (1860) a tipeg tövéből jött létre gyakorító képzővel, a
toporogtopog hatására; vö. a tepereg-toporog ’nyugtalanul tipeg’ (1808) és a tipereg-toporog ’ua.’ (1877)
ikerszavakkal.
TESz. tipeg, tipp-topp a. is

tipli A: 1763 tipli fúró (Szműv. 10) [csak EWUng.]; 1910 tippli (MNy. 6: 100); 1912 dipli (Mest. 340)
[csak EWUng.] J: 1. 1763 ’[(pontszerű) lyuk]; (punktförmiges) Loch’ (↑); 2. 1910 ’falba helyezett alátét,
faliék; Dübel’ (↑); 3. 1950 ’dudor, daganat; Beule’ (NSz. – Zolnai B. 18).
Német (au.) jövevényszó. ⊗ Ném. (au.) Dippel: ’tipli, csap, faék’., Tippel ’ua.duzzanat, duzzadás,
dudor, R. pont’ [germán eredetű; vö.: ang. dowel-pin ’pecek, csap, faék,, szeg’; ; svéd dubb ’pecek, csap,
faék’; stb.].. – A li végződéshez vö.: cetli, hecsedli stb.
TESz.

tipor A [1]: 1603 tiporya (Hollósi Gottfrid: NySz.); 1791 tiprottatódott sz. (NSz. – Laczkovics: Beszéd
120) J: ’[?]; (mit den Füßen) treten, zertreten’ Sz: tipródik 1791 sz. (↑).
Származékszó. ⊗ A top igéből -r gyakorító képzővel; az eredeti első szótagi o-s változathoz vö.:
toporogtopog. A szó belseji i elhasonulással keletkezett; vö.: tipegtipickél. – Tájszó ugyanebből a tőből:
tipod (1595 ((Ver. 15.); tipos (1854): lép, tapos, topog; vö.: tapod, tapostapot.
TESz.

tipp A: 1888 tip-ünkben (Bánhidi: Sportny.); 1892 tippjét (NSz. – Kozma A.: Korképek 18) J: 1. 1888
’sporteredményre vonatkozó föltevés; Voraussage des wahrscheinlichen Ergebnisses eines Wettkampfes’
(↑); 2. 1928 ’ötlet; Einfall, Gedanke’ (Tolnai: Magy. szót.²) | | tippel A: 1888 „tip"-előnek sz. (Bánhidi:
Sportny. 305); 1892 tippel (NSz. – Kozma A.: korképek 18) J: 1. 1888 ’sporteredményt illetően föltesz
valamit; eine Wettvoraussage abgeben’ (↑); 2. 1904 ’[találgat]; herumrätseln’ (PKSz.) [csak EWUng.].
Angol jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Ang. tip: ’bizalmas tanács, jelzés, nyerési tipp; ötlet’.; –
lásd még: ném. Tip ’előrejelzés 〈a győztesé〉’ | ;ang. tip ’könnyedén megérint; sejtet, jelez; előrejelez,
jósol’, tip the wink ’titokban jelet ad’; – lásd még: ;ném. tippen ’előrejelez, jósol’. Az agnolban
valószínűleg germán eredetű; vö.: holl. tippen;; svéd tippa; stb.: (könnyedén) megérint. Megfelelői: ;
szb.-hv. tip, tipovati; cseh tip, tipovat stb.: tipp, javaslat, ötlet, ’tippel.’
TESz.

tippan¹ × A: 1787 tippanó sz. (NSz. – Mátyus I.: Ó és új Diaet. 2: 69); 1861 tiponyó sz. (MNyszet. 6:
352) J: ’〈kenyér〉 ragacsossá válik; klebrig, schliffig werden 〈Brot〉’.
Szóhasadás eredménye. ⊗ A toppantopog szóból elhasonulással és metonimikusan keletkezett; ehhez a
folyamathoz vö.: tapasz és tappanós ’ragadós, ragacsos, nyúlós’ (1836). – Ugyanebből a tőből: tippad
’ragacsossá, nyúlóssá válik 〈kenyér, tészta>; tapad <föld, talaj〉’ (1831/). A tájszó keletkezéséhez a R.
toppad ’gyengül, erőtlenné, esetlenné, nehézkessé válik’ (1763 (NSz.) hozzájárulhatott, melyet
valószínűleg a top igéből képeztek.
NyK. 49: 297; TESz.
 tippan² A: 1677 tipannal (OklSz.); 1717 Tippanra (MNy. 65: 340); 1816 Tippont (NSz. – Peretsenyi
Nagy L.: Gallias 65); 1835 Pippan-fű (Kassai 4: 126); 1863 tipannyal [ny-v] (NSz. – Bérczy K.:
Vadászrajz. 69) J: ’egy fajta pázsitfű; Straußgras (Agrostis)’.
Ismeretlen eredetű. ⊗ A szó eleji p-t tartalmazó változat a pippan hatását mutatja. – Nyelvjárási szóként
és botanikai szakszóként él.
TESz.

tip-top A: 1962 tip-top, tipp-topp (ÉrtSz. tip-top¹) J: ’[?]; tipptopp’.

Német jövevényszó. ⊗ Ném. tipptopp: ’kifogástalan, hibátlan, teljesen kielégítő’ [< ang. tiptop ’kitűnő,
kimagasló, kiváló, tkp. a csúcs csúcsa’, a tip ’csúcs’ + top ’ua.’ összetétele].. Megfelelői: szb.-hv. tip-top;;
cseh tiptop; stb.: kifogástalan, tökéletes, hibátlan. – A szó már a 20. sz. elején bekerült a magyarba, bár az
első adat meglehetősen későról származik.
TESz.

típus A: 1563 typuʃʃa (MNy. 66: 344); 1698 típusunk [U] (MNy. 64: 470); 1815 typuszt (NSz. –
Kazinczy: Munkái 8: 102) J: 1. 1563 ’minta(kép); Urbild’ (↑); 2. 1609/ ’[?]; Type, Letter’ (Pázm. 2: 636)
[csak EWUng.]; 3. 1809/ ’[?]; Presse, Druckerei’ (NSz.) [csak EWUng.]; 4. 1828 ’[saját(os)ság,
jelleg(zetesség)]; Art | Eigenart | Typ(us) als Grundform’ # (uo.) || tipikus A: 1847 typicus (NSz. – PD. 2:
1336); 1882 típikus (NSz. – Beöthy Zs.: Színműírók 397); 1890 tipikus (NSz. – Ethnographia 1: 197) J:
’típus szerinti, típusos; typisch’ # || tipizál A: 1895 typizál (NSz. – Ágai A.: Tört. El. VII.); 1949 tipizálják
(NSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1895 ’tipikus vonásokat kiemelve ábrázol; typisch darstellen’ (↑); 2. 1949
’típus(ok)ba sorol, típusok szerint csoportosít; nach Typen einteilen’ (NSz. – Szabad Nép 1949. szept. 7.:
1).
A szócsalád időrendben korábbi tagja a típus: latin jövevényszó. ⊗ Lat. typus: ’alak, alakzat, jelleg,
mód, fajta; rendszeresség; modell, sablon, minta’., (h.) ’nyomdabetű’ gör. τύπος ’ütés, benyomás, nyomat;
veret, forma, (arc)kép; nyomat, veret 〈érmén〉’ [< gör. τύπτω ’ver, üt, csap;’].. Megfelelői: ném. Typ, Typus
’minta(kép); minta, modell; jelleg, jellemző; fajta, féle’; stb., Type ’nyomdabetű’; ; fr. type ’minta(kép);
minta, modell; nyomdabetű’; stb. A magyar szóvégi s-hez vö.: ámbitus stb. – A tipikus: nemzetközi szó;
vö.: ; ném. typisch;; ang. typic, typical; fr. typique; stb.: jellegzetes, tipikus; – lásd még: ; lat. (kés.)
typicus ’jelképes, szimbolikus; rendszeresen ismétlődő’ [< gör. τυπικός ’jelképes, mintaszerű, tipikus’].. A
magyarba vagy a németből került latinosított végződéssel vagy a latinból. A tipizál német jövevényszó:
typisieren ’tipikusan ábrázol’. Megfelelői: ; ol. tipizare; cseh typisovaty; stb.: . A szóvéghez a magyarban
vö.: etimologizáletimológia stb.
TESz.

tiráda ∆ A: 1790 Tirádákat (NSz. – Kazinczy: Orpheus 2. bor.: 1); 1816 tirádok (NSz. – B. Pap J.: Vil.
emb. 133); 1830 tiradájival (NSz. – Szalay L.: Észr. Muz. 49) J: 1. 1790 ’szóáradat | körmondat;
Wortschwall | Großsatz’ (↑); 2. 1897 ’futam; Tonlauf’ (PallasLex. 16: 198).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Tirade;; ang. tirade;; fr. tirade;; ol. tirata:: ’szóáradat, tiráda’, az olaszban
’felhúzás, húzás, vonás’ is. Az olaszból terjedt el [< ol. tirare ’húz, ráncigál, rángat’].. – A magyarba a
németből és franciából került; A tiráda alak szóvége hanghelyettesítés eredménye.
TESz.

tirpák × A: 1836 Tirpák (Kassai 5: 212) J: fn 1836 ’szlovák, különösen Nyíregyháza környéki szlovák;
Slowake 〈haupts in der Umgebung von Nyíregyháza (Ostungarn)〉’ (↑) | mn 1. 1897 ’tökéletlen, hülye;
unvollkommen, blödsinnig’ (Nyr. 26: 523); 2. 1900 ’a tirpákokra vonatkozó, rájuk jellemző, tőlük
származó; slowakisch, haupts die Slowaken in der Umgebung von Nyíregyháza betreffend’ (Egyetértés
szept. 7.: 3).
Szlovák jövevényszó. ⊗ Szlk. Trpák (meghatározott területen élő szlovákok gúnyneve), trpák ’fajankó,
faragatlan, buta fickó’ [< szlk. N. trpov ’csak’].. A megnevezés alapja, hogy bizonyos szlovák
nyelvjárásokban a köznyelvi teprv ’csak (még)’ helyett trpov hangzik. – A szó leginkább az északkeleti
magyar nyelvjárásokban él.
Ethn. 47: 20; KSzlJsz. 524; TESz.

tiszafa A: 1250/ Tyzafa (OklSz.); 1783 Tiszsza-fa-gomba (NSz. – Molnár J.: Könyvház 1: 425) J:
’hazánkban ma már ritka tűlevelű fa!!!; Eibe (Taxus)’.
Összetett szó. ⊗ Az önálló szóként nem adatolt tisza ’tiszafa’ (vö. esetleg: 1211Tyza szn.: PRT. 10: 515)
+ fa tautologikus összetétele. A tiszaszláv jövevényszó; vö.: szb.-hv. tis, (Kaj.) tisa;; szlk. tis N. tísa; ; or.
тис; stb.: tiszafa [tisztázatlan eredetű].. – A tiszafa leginkább a növénytani szakszókincsben él.
KSzlJsz. 524; TESz.

tiszavirág A: 1847 Tiszavirág (NSz. – Sorsj. 85) J: ’egy fajta kérész; Eintagsfliege (Palingenia
longicauda)’ – De vö. 1819 Tisza virágjának ’ua.’ (NSz. – Haszn. Mul. 1: 293).
Összetett szó. ⊗ A magyar Tisza hn. ’EZ NEM KELL’ + virág ’EZ NEM KELL’jelöletlen birtokos
jelzős alárendelő összetétele. A megnevezés azon alapul, hogy a megnevezett folyó felszíne a kis rovarok
rövid ideig tartó rajzása miatt virágszirmokkal fedettnek tűnik. – Az összetett szó korábban a Tisza
virágja (↑) birtokos szószerkezetben létezett, ahol a birtokos személyjel a birtokos kapcsolat
elhalványulása után kiesett.
TESz.

tiszt A: A13. Jh/ tiʃctes[ʃegu]t sz. (KTSz.) [csak EWUng.]; 1875 tüsztösség sz. (Nyr. 4: 421) J: 1. A13.
Jh/ ’[elismerés, tisztelet | méltóság]; Ehre | Würde’ (↑); 2. 1372 u./ ’kötelesség, hivatal; Pflicht, Amt,
Beruf’ (JókK. 52); 3. 1608 ’tisztviselő; Beamter’ (KárOkl. 4: 285); 4. 1644 ’magasabb rangú egyenruhás
tisztviselő, főleg katonatiszt; höherer Uniformierter, bes Offizier’ # (MonOkm. 24: 134); 5. 1897
’mindegyik sakkfigura a parasztokon kívül; Schachfigur, außer Bauer’ (PallasLex. 14: 804) Sz: ~es A13.
Jh/ sz. (↑) [csak EWUng.] | ~esség A13. Jh/ (↑) [csak EWUng.] | ~esít 1416 u./² megtiʒ́tetleneitetec ’[?];
verehren’ (MünchK. 74) | ~etlen 1416 u./² megtiʒ́tetleneitetec sz. ’[?]; verleumdet’ (MünchK. 188) |
~etlenít 1416 u./² ’[?]; verleumden’ (uo.) | ~esül 1493 k. thyztheʃewlth sz. ’[?]; verklärt werden’ (FestK.
99) | ~ességes 1513 tyztoͤ ʃʃegoͤ s (CzechK. 97) | ~ség 1703/ tisztségre (Pusztai) [csak EWUng.].
Szláv jövevényszó. ⊗ Óe. szl. čьstь: ’becsület, tisztesség, tisztelet; méltóság, tisztség’;blg. чест:
’becsület, tisztesség, tisztelet, dicsőség, hírnév; megtiszteltetés, tisztelgés, tiszteletadás’;szlk. čest':
’becsület, tisztesség, tisztelet, megtiszteltetés’;or. честь: ’ua.’, R. ’rang, rend, cím, kitüntetés’; stb.
[indoeurópai eredetű; vö.:óind cíttiṣ ’gondolkodás, felismerés, megértés, szándék, terv’; a v . čisti-
’gondolkodás, felismerés, megértés’; stb.; – lásd még: ; szláv *čis- ’számol, becsül, értékel’].. – A szó
eleji t-hez vö.: tiszta, tisztesfű. A 2. jelentés az 1.-ból keletkezett. Ez a két jelentés a tiszttartó
’jószágigazgató’ (1453 k.) és a tisztviselő ’közhivatalnok, köztisztviselő’ (1506 k.) összetételekben
található meg, amelynek 3., 4. jelentéséből önállósulással jöttek létre. Az 5. jelentés: metafora a 4. jelentés
alapján, bizonyosan sokkal korábbi mint adatoltsága.
KSzlJsz. 524; TESz.

tiszta A: A13. Jh/ tɩʃtan (KT.) J: mn 1. A13. Jh/ ’érintetlen, szeplőtelen; keusch’ (↑); 2. 1314 ?
’[szennytől, piszoktól mentes]; rein, sauber’ # (SzSzHn. 211.) [csak EWUng.], 1372 u./ ’ua.’ (JókK. 131);
3. 1372 u./ ’igaz, őszinte | ártatlan, hamisság nélküli; aufrichtig | unschuldig’ # (JókK. 123); 4. 1416 u./²
’frissen mosott; frisch 〈Wäsche〉’ # (MünchK. 69); 5. 1513 ’átlátszó, világos; durchsichtig, klar’ #
(NagyszK. 13); 6. [jelzőként is] 1518 k. ’keveretlen | csupa, merő; unvermischt | bloß, lauter’ # (SándK.
2); 7. 1518–23 ’nem terhelt, kötelezettségek nélküli; schuldenfrei’ (Nyr. 36: 168); 8. 1519 ’napos
felhőtlen; klar, heiter’ # (JordK. 61); 9. 1552 ’tökéletes, hibátlan 〈nyelvhasználat〉; fehlerlos
〈SprGebrauch〉’ (Heltai: Dial. A3b) | fn 1. 1525 ’tisztaság; Lichtung’ (OklSz.); 2. 1552 ’tiszta személy;
reine, keusche, unschuldige Person’ (Heltai: Dial. D2a); 3. 1693 ’tiszta ruha; reine Wäsche’ (MonÍrók. 15:
111); 4. 1748 ’tisztaság, tiszta dolog; Reinheit, das Reine’ (NSz. – Faludi: NA. 142); 5. [főként vminek a
~´ja] 1796 ’valaminek a tiszta része; der reine Teil von etw’ (NSz. – Takáts Á.: Gotthóld elm. 166); 6.
1832 ’búza; Weizen’ (MTsz.) Sz: ~ság 1372 u./ tÿʒtaʃagert (JókK. 46) | ~ságos 1372 u./ tyʒtaʃagos ’[?];
unschuldig’ (JókK. 2) | tisztít 1372 u./ tyʒtoÿtuan sz. (JókK. 65) | tisztul 1416 u. tiztolhat meg sz. ’[?];
rein werden’ (BécsiK. 191); 1508 ’[?]; sich fortmachen’ (DöbrK. 197) [csak EWUng.] | tisztulat 1416 u./²
tiʒtolatban ’[?]; Reinwerden | Abführung’ (MünchK. 42) | tisztulás 1456 k. tiʒtolaʃa (SermDom. 1: 224) |
~´talan 1518 k. tiztaa(land)talan [!] (SándK. 37) | tisztogat 1585 tiztogatás sz. (Cal. 208) | ~´s 1630
Tisztás-félig hn. ’[?]; Lichtung’ (NytÉrt. 92: 184) | ~´z 1796 tisztázzuk (NSz. – Kiss József: Egészs. kat.
78) | ~´zat 1824 tisztázat ’[?]; Reinschrift’ (MNy. 4: 252) | ~´zatlan 1833 tisztázatlan (NSz. – Helmeczy:
Jelenkor 2/2: 515) | ~´lkodik 1872 tisztálkodás sz. (Nyr. 1: 396).
Szláv jövevényszó. ⊗ Óe. szl. čistъ -a -o: ’tiszta, szemérmes; átlátszó’;szb.-hv. čist -a -o: ’világos,
tiszta; szemérmes, szűzies; elegyítetlen, keveretlen’;szlk. čistý -á -é: ’ua.hamisítatlan, valódi, tiszta;
terheletlen’;or. чист(ый) -а -о: ’világos, tiszta; elegyítetlen, keveretlen, valódi, hamisítatlan; őszinte,
egyenes, nyílt, ártatlan, vétlen; átlátszó; terheletlen’; stb. [indoeurópai eredetű; vö.:óind chinátti ’hasít,
repeszt’lat. scindere ’ua.’; stb.].. – A magyarba a szláv melléknév nőnemű vagy semleges nemű alakja
került átnéma, puszta stb. A szó eleji t-hez vö.: tiszt, tisztesfű. A melléknévi jelentések vagy a magyarban
keletkeztek az 1. jelentés alapján, vagy sokkal több jött az átadó nyelvből. A főnévi jelentések különböző
jelzős szószerkezetekből alakultak ki. A tisztás származékszó talán szláv mintára keletkezett szóképzés;
vö.: szb.-hv. čistina; szlk. čistina; ukr. N. чистина́; stb.: tisztás.
KSzlJsz. 525; TESz.; NytÉrt. 92: 184

tisztel A: 1372 u./ tÿʒtelykuala (JókK. 24); 1416 u./¹ tiztėlėm (BécsiK. 35); 1495 e. tiʒto̗ l (GuaryK. 41);
1544/ tuͤ ʃʒteltete sz. (HÉn. t4b) [csak EWUng.]; 1725 Tésztelem (NSz. – Gradus ad Parn. 1017) J: ’[?];
(ver)ehren’ # Sz: ~endő 1372 u./ tyʒtelendew ’[?]; ehrwürdig’ (JókK. 12); 1851 ’[?]; katholischer
Geistlicher’ (NSz.) [csak EWUng.] | ~etlen 1416 u./¹ tiztelètlèn (BécsiK. 260) | ~et 1433–5 tiʃteletes sz.
(MKsz. 1984.: 16) [csak EWUng.] | ~etes 1433–5 ’[?]; ehrwürdig’ (uo.) [csak EWUng.]; 1836 ’[?];
protestantischer Geistlicher’ (NSz.) [csak EWUng.] | ~eg 1842 tisztelegnek (NSz. – Fekete: Darl. 259).
Vitatott eredetű. ⊗ 1. Belső keletkezésű, származékszó. A tiszt ’becsület, tisztesség, tisztelet; méltóság,
tisztség’ szóból igeképzővel. – 2. Szláv jövevényszó: vö.: óe. szl. čьstiti; szb.-hv. častiti; szlk. ctit'; or.
честить; stb.: becsül, tisztel [< szláv *čьstь ’becsület, tisztesség, tisztelet’; vö. →tiszt].. – A felsorolt
magyarázatok nem feltétlenül zárják ki egymást.
Nyr. 58: 4; KSzlJsz. 525; TESz.

tisztesfű A: 1500 k. Thÿzteʃ fyw (MNy. 21: 141); 1583 tiztos fiu (Gombocz E.: BotTört. 132); 1604
Tiʃʒtesfu (MA.) [csak EWUng.] J: ’az ajakosok családjába tartozó gyógy-, illetőleg gyomnövény; Ziest
(Stachys)’.
Összetett szó. ⊗ Az önálló szóként nem adatolt tisztes ’tisztesfű’ + fű tautologikus összetétele. Az
előtag egy szláv jövevényszó; vö.: szln. čistec ’ua.mezei zsálya’;szlk. čistec ’tisztesfű’;or. чистец
’ua.gyömbérgyökér’; stb.; stb. [< szláv *čist- ’világos, tiszta’; vö. →tiszta]. A megnevezés azon az
egykori feltevésen alapul, hogy a tisztesfűnek tisztító hatása van. – Az előtag hangalakja a tiszt szó tisztes
származékának népetimológiás hatására keletkezett. Az összetétel a nyelvjárásokban és a növénytani
szaknyelvben él.
KSzlJsz. 526; TESz.

titán A: 1526 Ty̋ tannak szn. (SzékK. 47r) [csak EWUng.]; 1604 Titanusok (MA. Aʃtraeus) [csak
EWUng.]; 1792 Titánok (GLEl.) [csak EWUng.] J: 1. 1526 ? ’[〈a görög mitológiában〉 egy a titánok,
Uranosz és Gaia gyermekei közül]; einer der Titanen 〈Myth〉 | Riese 〈auch abstr〉’ (↑) [csak EWUng.],
1604 ’ua.’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1807 ’[?]; Titan 〈chem Element〉’ (KémEl. 13) [csak EWUng.]; 3. 1846/
’[?]; sich als Geistesgröße gebärender Mensch | radikaler Neuerer 〈ironisierend〉’ (???).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. Titan, Titanus, Titanus többes szám ’óriási mitológiai lény’ [< gör. τιτάν,
τιτᾶνες többes szám ’ua.’].. Megfelelői: ; ném. Titan;; fr. titan; stb.: ; ’egy fajta kémiai elem’. – A R.
titanus változat szóvégi s-éhez vö.: ámbitus stb. Az 1. jelentéshez vö.: gigász. A 2. jelentés a nemzetközi
kémiai szaknyelvben keletkezett a fém szilárdsága alapján. A 3. jelentés leginkább az ifjú titán ’(fiatal)
magas ember szószerkezetben él.’
TESz.

titok A [4]: A13. Jh/ titcon r. (KTSz.); 1372 u./ tÿtok (JókK. 42); 1416 u./¹ titk (BécsiK. 121) J: fn 1.
A13. Jh/ ’mások előtt leplezett, elhallgatott dolog; Geheimnis’ # (↑); 2. 1372 u./ ’megmagyarázhatatlan,
rejtélyesnek látszó jelenség; unerklärbare, rätselhafte Erscheinung’ (JókK. 4) | mn 1372 u./ ’titkos;
heimlich, geheim’ (↑) Sz: ~titkos 1372 u./ tÿtkoʃa ’bizalmas személy; Vertrauter’ (JókK. 75); 1470 ’[?];
geheim’ (SermDom. 2: 128); 1779 ’titkár; Sekretär’ (NSz. – Akad. Értesítő 10: 137) | titkol 1416 u./¹
èltitkoltat sz. (BécsiK. 239) | ~nok 1554 titoknoka ’[?]; Sekretär’ (Radv: Csal. 2: 10) | titkoló(d)zik 1775
titkoloznunk sz. (NSz. – Bárótzi: Erköltsi mesék 72); 1777 titkolódzunk (NSz. – Bessenyei: A' filósófus
13), l. még titkolódik 1780!!! | titkár 1829 (MNy. 4: 256) | ~zatos 1876 (NSz. – Bulla J.: Humoros elb.
15), l. még titokzat 1844!!! R: titkon A13. Jh/ (↑) | titkonnan 1372 u./ tytkonnan ’[?]; im geheimen’
(JókK. 83).
Valószínűleg alapnyelvi örökség, ugor kori tővel és magyar képzéssel. ⊗ A tőhöz vö.: vog. (T., K., P.)
tujt- ’elrejt, eltitkol’, (Szo.) tūjt- ’elrejt, eldug’ [ugor *tajɜ-ttɜ- ’elrejt, eltitkol’; ? < ősiráni; vö.: ; av. tāiia-
’lopás’, taiiā ’rejtett, titkos’].. A magyarázatnak hangtani és alaktani nehézségei vannak; a szó belseji *j
hang változásához vö.: here, tetű stb. A tő a tiloszik, tulajdon szócsaládjának tövével, illetve a tolvaj
tövével állhat kapcsolatban; esetleg a tit ? meghitt, bizalmas, intim elemben, a mára elavult tit ház ?
öltözőhelyiség szószerkezetben (vö.: 1410 k.tith haʒ (MvGl.)) maradt meg; lásd még: tesz. Végződése: -k
deverbális névszóképzőajándék, hajlék stb. A titkár, titokzatos származékszó a nyelvújítás korában
keletkezett; a titkár fokozatosan kiszorította a titoknok szót.
ÁKE. 601; TESz.; MSzFE.

titulus ∆ A: 1531 tytwloʃt (ÉrsK. 67); 1575 Tituluʃʃa (HChr. 14a) [csak EWUng.] J: 1. 1531 ’ranggal
járó cím; Ehrenname, Titel | dieser als Anrede, Aufschrift’ (↑); 2. 1575 ’[cím(zés) | levélcím]; Anschrift |
Briefanschrift’ (↑); 3. 1577 ’fejezet-, könyvcím; Titel 〈eines Kapitels, Buches〉’ (MNy. 62: 359) || titulál ∆
A: 1696 u. titulált sz. (MNy. 59: 238) J: 1. 1696 u. ’rangja szerint szólít; mit einem Titel anreden’ (↑); 2.
1708 ’címez 〈levelet〉; mit einem Titel versehen 〈einen Brief〉’ (PP.).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. titulus: ’cím, felirat; megkülönböztető cím’ [tisztázatlan eredetű]. | lat
titulare ’címmel ellát; elnevez’. Megfelelői: ném. Titulus, titulieren; ; ol. titolo, titolare; stb.: cím, rang,
titulus, ’címez, titulál’. – A titulus szóvégi s-éhez vö.: ámbitus stb. – A magyarból: ; rom. tituluș ’cím.’
TESz.

tivornyázik A: 1750 k. Devernyézhetnek sz. (MNy. 53: 521); 1789 tivornyázott (NyÚSz.); 1791
tivornyázik ▼ (NSz.) [csak EWUng.]; 1794 tibornyázott (NSz. – M. Merkurius 832); 1818 divornyáz □
(MNy. 66: 102); 1830 devernyázván sz. (MNy. 53: 521); nyj. devërnáz, dévérnyázik (ÚMTsz.), dëvërnyáz
(MTsz.) J: ’vadul mulatozik; ein Zechgelage halten’ | | tivornya A: 1791/ tivornyává (MNy. 46: 276);
1802 deverna (MNy. 65: 233) [csak EWUng.]; 1821 tibornyájokat (NSz. – Hasz. múl. Ktár. 3: 25); nyj.
dëvërnȧ (ÚMTsz.) J: ’vad, fékevesztett mulatozás; Zechgelage’.
A s z ó c s a l á d a l a p j a a tivornyázik: s z á r m a z é k s z ó . ⊗ A taberna ’kocsma, csapszék;
vendégfogadó’tivornya változatából -z igeképzővel és metonimikus jelentésváltozással. – A tivornya
elvonás a tivornyázikból.
TESz.

tíz A: 1211 ? Thyze sz. szn. (PRT. 10: 514); 1384 Thyzhaz (OklSz.) [csak EWUng.]; 1553/ tuͤ z ezer
(TCr. B3a) [csak EWUng.] J: szn!!! 1211 ? ’a kilencnél eggyel több; zehn’ # (OklSz.), 1384 ’ua.’ (↑)
[csak EWUng.] | fn 1395 k. ’tíz egyénből álló katonai egység; milit Einheit von zehn Mann’ (BesztSzj.
194.) Sz: ~es 1389 ? Tyzes szn. (MNy. 64: 328) [csak EWUng.]; 1604 ’; aus zehn Einheiten bestehend’
(MA.); 1792 ’pénzfajta; Zehner 〈Geld〉’ (NSz. – Sándor I.: Orras Ovid. Told. 7) | tized 1416 u./¹ tized
’tizedik; zehnte’ (BécsiK. 194); 1506 ’adófajta, valamiből egy tizedrésznyi mennyiség; Zehent 〈Abgabe〉’
(WinklK. 143); 1517 ’[?]; Zehntel’ (Arch. 35.) [csak EWUng.]; 1585 ’katonai egység; milit Einheit von
zehn Mann’ (Cal. 254); 1676 ’városrész; Stadtteil’ (Nyr. 64: 88) | tizedik 1416 u./³ Tiʒediket (AporK. 124)
| tizedes 1519 ’katonai elöljáró; Korporal’ (JordK. 50); 1754 ’tized egységnyi; aus einem Zehntel
bestehend’ (NSz. – Biro M.: Angyali szövets. 95); 1807 ’a tíz egyik hatványával osztott 〈szám〉; durch
Zehnerpotenzen teilbar’ (NSz. – Kultsár: Hazai Tud. 2: 114) | tizedel [főként meg-] 1584 meg tizedlettec
(Bornemisza Péter: NySz.) | ~szeres 1803 tizʃzeres (Márton Zehenfach).
Jövevényszó egy iráni nyelvből. ⊗ Av. dasa;; kperzsa dah;; szogd δs (= δas) ; ; osz. dæs; sugni δīs;
stb.: tízindoeurópai eredetű; vö.: [óind dáśa; gör. δέκα; stb.: ].. – A szó eleji ; iráni d > ; m . t
hangváltozáshoz vö.: tehén, tej. A szóvégi z a magyarban zöngésedéssel keletkezett. A tized, tizedes
származékok katonai jelentéséhez vö.: száz.
MSFOu. 151: 329; TESz.; TörK. 148

tizen- 1. ~két A: 1372 u./ tiʒenket (JókK. 1) J: ’[?]; zwölf 〈nur als adj Num〉’ # | ~kettő A: 1372 u./
tyʒenkettenek (JókK. 90) J: ’[?]; zwölf’ # Sz: ~kettedik 1490 tyzen kettoͤ d (SzalkGl. 1.) | ~egy A: 1416
u./² tiʒènegget (MünchK. 168) J: ’[?]; elf’ # Sz: ~egyedik 1416 u./² tiʒèn egged (MünchK. 50) | Ilyenek
még: ~három ’; dreizehn’ (1416 u./¹: BécsiK. 314); ~négy ’[?]; vierzehn’ (1416 u./¹; ~hat ’[?]; sechzehn’
(1416 u./² || 2. ~éves A: 1959 tizen-évesekkel (Nyr. 93: 302) J: ’tizenegy- és tizenkilencéves közötti korú;
Teenager’.
Összetételi előtag, megszilárdult ragos alakulat. ⊗ Az önálló szóként nem adatolt tizen- a tíz szóból jött
létre -n szuperesszívusz-raggal. Az 1. csoportban az összetételek eredeti jelentése tkp. ’egy, kettő stb. tíz
felett’; hasonló szemlélethez vö.: vog. (T.) low-təmər-kat ’tizenhat’, tkp. ’tíz (és) arra hat’óe. szl. edinъ na
desęte ’tizenegy, tkp. egy a tízre’; stb. – A tizenéves keletkezéséhez az ;ang. teenager ’fiatalkorú’, tkp. ’10
és 19 év közötti’ lényegesen hozzájárult.
StSl. 19: 175; TESz.; NyK. 88: 189, 204; Zahlw. 182

tó A [7/1]: 1138/ ? Taudí sz. szn. (MNy. 32: 132); 1211 Posontaua hn. (PRT. 10: 510); 1219/ Hodoʃto
hn. (VárReg. 86.); (†1015) [1220 k./] Apattoa hn. (DHA. 79) [csak EWUng.]; (†1015) [1220 k./] Tow
(DHA. 74) [csak EWUng.]; *1067/1267 k./ Wensellev towa hn. (DHA. 184) [csak EWUng.]; 1275 k.
Thold sz. hn. (Györffy 1: 677); 1372 u./ to (JókK. 26); 1769 tálakban (NSz. – Telek J.: Korona 574) J:
’[?]; See, Teich’ # Sz: ~ka 1325/ Rewtokaia hn. ’[?]; (kleiner) Teich’ (OklSz.) | ~csa 1519 toczakra
(JordK. 20) | tavi 1585 Taui (Cal. 751 [ɔ: 749]).
Örökség az uráli korból. ⊗ Vog. (T.) tō; osztj. (V.) tŏγ; zürj. (Sz., P.) ti̮ ; votj. (Sz.) ti̮ ; – szam. jur. tō;
szam. szelk. to, tū; szam. kam. tu; stb.: (kis) tó, tavacska, a szam. kam.-ban ’folyó(ág)’ is [uráli *toβɜ
’tó’].. – A főként a Told hn.-ben előforduló szó belseji l valószínűleg a t͜ ou változatra vezethető vissza;
lásd még: 1536tolcha sz. ’tócsa, pocsolya.’
FUFA. 12: 18; TESz.; MSzFE.

toalett A: 1748 toallettát (Faludi Ferenc: NySz.); 1788 toalet (D. Éltes: FrSz. 93); 1792 toálettjánál
(NSz. – Szalkay: Virg. Éneás. 57); 1793 Toilet (NSz. – M. Hírmondó 1: 213); 1799 toalett (D. Éltess:
FrSz. 93) J: 1. 1748 ’elegáns (társasági) női ruha; Gesellschaftskleid für Damen’ (↑); 2. 1790/
’öltözőasztal; Putztisch’ (NSz. – Gvadányi: Fal. nót. 69); 3. 1805 ’(divatos) öltözködés | szépítkezés;
(modische) Kleidung | Kosmetik’ (NSz. – Farkas Kár.: Mulat. 38); 4. 1806 ’öltözőtükör;
Toilettenutensilien’ (NSz. – Wandza: Ámor 14); 5. 1900 ’öltöző(szoba) | mosdó; Toilettenzimmer |
Waschraum’ (Tolnai: Magy. szót.); 6. 1904 ’illemhely; Abort’ (Radó: IdSz.¹).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Toilette;; ang. toilet;; f r. toilette;; o l . toilette, toletta; stb.: szépítkezés;
’ruházat; öltözőasztal; öltöző(helyiség); mosdóhelyiség, illemhely stb., a franciábankis kendő, kendőcske;
pipereholmi’ is. A franciából terjedt el [< fr. toile ’kelme, kendő, eredetileg kozmetikumok tárolására
használt asztalterítő’].. – A magyarba a franciából került, német közvetítéssel is, különösen a szóvégi e
nélküli osztrák kiejtésben. Az 1748-as szóvégi a-s változat vagy az olasz hatását mutatja, vagy
hanghelyettesítés eredménye. Manapság leginkább a 6. jelentése ismert.
TESz.

toboroz A [1]: 1553 u. toborzok táncot [?U] sz. (MonÍrók. 3: 11); 1795 k. Doborzok sz. (NSz. – Takáts
R.: Told. B. v.); 1801 Topporzok sz. (PPB.); 1816 táborozó sz. (NyÚSz.); 1836 toborz (Fogarasi); 1868
toborozási sz. (NSz. – Orbán B.: Székelyföld 1: 21) J: 1. 1553 u. ’táncol; tanzen | springen’ (↑); 2. 1816
’katonákat gyűjt, verbuvál; Soldaten anwerben’ (↑); 3. 1859 ’〈valamely célra embereket〉 gyűjt; für
gewisse Aufgaben Menschen werben’ (NSz. – Hegedüs L.: Árny. 1: 158) Sz: toborzék 1553 u. ’tánc |
ugrándozás; Tanz | Springerei’ (MonÍrók. 3: 11) | toborzó 1575 ’tánc; Tanz’ (Heltai Gáspár: NySz.);
1830 ? ’régi táncfajta, verbunkos; Werbetanz | Werbungslied’ (NSz. – Döbrentei G.: Shaks. Macb. 274);
1831 k./ ’ua.’ (NSz. – Czuczor: KM. 3: 215).
Származékszó egy relatív fiktív tőből. ⊗ A relatív tő -r gyakorító képzővel keletkezett a top
igébőltipor, toporogtopog. A szóvég: -z gyakorító képző. A szó belseji b-hez vö.: tobzódik, tomb²tombol
stb. A toboroz szó sokáig csak a toborzék ~ toborzok és a toborzó származékszavakban volt adatolt. Az
ige használata csak a nyelvújítás korában vált gyakorivá, amikor a táboroz(ik) tábor hatására 2. jelentését
megkapta. Manapság főként a metaforikus 3. jelentés fordul elő.
Ethn. 16: 227; Nyr. 44: 211; TESz.

toboz A [4]: 1372 ? Toboz szn. (OklSz.) [csak EWUng.]; 1554 Toboz (NytudÉrt. 50: 58); 1895/
tobzaira (NSz. – Baksay: Irod. dolg. 3: 227) J: 1. 1372 ? ’[(bizonyos mértékegységnyi) fenyőszurok,
fenyőgyanta]; Kienharz, Tannenharz 〈in bestimmter Maßeinheit〉’ (↑) [csak EWUng.], 1554 ’ua.’ (↑); 2.
1798 ’elfásodott tengelyű termős virágzat, illetőleg ebből fejlődött pikkelyes termés | a fenyő pikkelyes
termése; Zapfenfrucht | Tannenzapfen’ # (MNy. 55: 368–9).
Ismeretlen eredetű. ⊗ Az elsődleges jelentés ’fenyőgyanta’ lehetett. Az adatolt 1. jelentés valószínűleg
arra utal, hogy a fenyőgyantát egykor kis dobozban, szelencében tárolták, amely egyúttal
mértékegységként is szolgált. A 2. jelentés: metafora vagy metonímia, mert a toboztermésen olykor
gyöngy formájú gyantacseppek láthatók. – A magyarázat, miszerint a toboz szóhasadással keletkezett a
dobozból, téves.
MNy. 55: 367; NytÉrt. 50: 57; TESz.

tobzódik A: 1533 tobʒodas sz. (KomjSzP. I4b) [csak EWUng.]; 1560 k. dobzodo sz. (GyöngySzt.
4139.); 1750 dobzódom ▼ (NSz.) J: 1. 1533 ’[dőzsöl, dorbézol]; zechen’ (↑); 2. 1553 u. ’dúskál
valamiben; schwelgen’ (MonÍrók. 3: 116); 3. 1807 ’dühöng | tombol; wüten | toben’ (NSz. – Folnesics:
Alvina 34).
Származékszó egy relatív fiktív tőből. ⊗ A relatív tő -z gyakorító képzővel keletkezett a top igéből; a
szó belseji b hasonulás eredménye. A szóvég: -ódik gyakorító-visszaható képző. A jelentéséhez vö.:
tombol.
TESz.

tocsog A: 1848/ tocsogóban sz. (NSz. – Jókai 8: 212) J: ’[?]; mit klatschendem Geräusch waten’ ||
toccsan A: 1893 toccsan (Nyr. 22: 413) J: ’[?]; platschen’.
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ A szótő a totyakos, totyog szócsaládok tövével függhet össze. A
végződése: gyakorító és mozzanatos képző. Ugyanabból a tőből keletkezett gyakorító képzővel, mint a
nyelvjárási szó: tocskol ’(szét)fröccsent, (szét)szór’ (1897).
TESz.

tódul A: 1508 toldvlanak (DöbrK. 117); 1512 k. tuldulas sz. (WeszprK. 93); 1541 feel todula (KazK.
81); 1651/ meg tódult (Zrínyi 1: 110); 1865 tódolt (NSz. – Pap Gy.: Palóc népk. 95) J: 1. 1508 ’〈tömeg〉
tolakodva nyomul; sich haufenweise drängen, bestürmen’ # (↑); 2. 1636 ’zúdul, tömegesen szakad
valakire 〈baj, fájdalom stb.〉; sich ergießen 〈Unglück. Schmerz〉’ (Pázmány Péter: NySz.); 3. 1651/
’〈folyadék〉 árad, áramlik; zuströmen 〈Flüssigkeit〉’ (↑); 4. 1788 ’növekszik; sich vergrößern’ (NSz. –
Gelei J.: Halló 2: 248) | | tódít A: 1725–64/ tódító sz. (NSz. – Amade 117); 1767 toldítá (Gyöngyösi
István: NySz.) J: 1. 1725–64/ ? ’növel; steigern’ (↑), 1770/ ’ua.’ (NSz. – Bokréta 103); 2. 1767 ’megtold,
kiegészít; hinzufügen’ (↑); 3. 1803 ’〈beszédet〉 túlozva megtold | túloz, felnagyít; übertreiben | flunkern’
(Márton Uibertreiben); 4. 1847 ’zúdít, áramoltat; strömen lassen’ (NSz. – Kemény Zs.: Gyulai 5: 205).
Származékszó. ⊗ A told szóból -ul visszaható igeképzővel, illetve -ít műveltető képzővel. A tódul, tódít
alakok az eredeti változatból keletkeztek a szó belseji l kiesésével és a szó belseji magánhangzó
nyúlásával. A jelentések feltehetőleg az alapszó jelentéséből fejlődtek ki. A tódít 3. jelentése a lódítlóg 3.
jelentésének befolyására is utalhat.
TESz.

tóga A: 1759 tógás sz. (NSz. – Maki I.: Gyám. imáds. A2b) J: 1. 1759 ’bő felső ruha; Art Kittel der
Hörer in den kalvinistischen Lehranstalten’ (↑); 2. 1805 e./ ’[?]; weites altrömisches Männergewand’
(NSz.) [csak EWUng.]; 3. 1877 ’[?]; Robe der Richter’ (uo.) [csak EWUng.].
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. toga: ’széles ókori római férfiruha’ [< lat. tegere ’befed’].. Megfelelői: ném.
Toga;; fr. toge; stb.: ’hivatalos öltözet 〈papoké, bíróké stb.〉’. – Ugyanerre az etimonra megy vissza:
tógátus ’tógát viselő; tógát 〈egy fajta köpeny vagy reverenda〉 vieslő diák’ (1694 (MNy. 79: 246).
TESz.

tohonya A: 1795 Tohonya (MNy. 78: 256) [csak EWUng.]; 1872 Torhonya (Nyr. 1: 332) J: 1. 1795
’[lusta, lomha]; faul, träge’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1867 ’idomtalan, nagy; plump, groß’ (NSz. – Rákosi J.:
Shaks. Winds. 223).
Belső keletkezésű, valószínűleg játszi szóalkotással jött létre. ⊗ Az onomatopoetikusként értelmezett
tunya ’lusta, lomha, lassú’ szóból keletkezhetett. – Ide tartoznak: N. döhöme, döhönye, töhönye ’esetlen,
otromba, nagy’, ezek a tohonya szóból keletkeztek hangrendi átcsapással.
TESz.

tojástánc A: 1847 tojástánczhoz (NSz. – Szépirod. Szemle 1: 194) J: ’egy fajta tánc; Eiertanz’.
Német vagy olasz mintára alkotott tükörfordítás, összetett szó. ⊗ Vö.: ném. Eiertanz;; ol. danza delle
uova: ’tojástánc’. A megnevezés egy olasz táncfajtán alapul, ahol lerakott tojások között kell táncolni
azok megérintése nélkül. Bizonyosan az olasz vándorszínészekkel terjedt el. – A magyarban: tojástojik.
Mára többnyire csak az elvont jelentésű tojástáncot jár ’kényes helyzetben óvatosan viselkedik’
szószerkezetben él (1862/ (NSz.).
TESz.

tojik A: 1536 toÿk wala ▼ (Pesti: Fab. 55); 1536 toÿnek (Pesti: Fab. 64); 1816 toj (Kassai Bef. 281);
1818 tólytt (Peretsenyi Nagy L.: Tibullus 101) J: 1. 1536 ’〈madár, szárnyas〉 tojást rak; Eierlegen 〈Vogel〉’
# (↑); 2. 1750 ’utódot világra hoz; zur Welt bringen’ (Wagner: Phras. Pario); 3. 1782 ’〈rovar〉 petét rak;
Eier legen 〈Insekt〉’ (NSz. – Méhtartás 16); 4. 1851 ’székletet űrít; den Darm entleeren’ (NSz. – Erdélyi:
Közmond. 91) Sz: ~ó 1577 k. Toÿo mn-i igenév (OrvK. 200); 1863 ’[?]; Legenest’ (Kriza: Vadr. 145);
1936 ’[?]; Legehenne’ (SzamSz.) [csak EWUng.] | ~ás 1604 Tojás ’tojás lerakása | madár rovar petéje;
Eierlegen’ (MA.); 1708 ’[?]; Ei’ (PP.) | ~ásdad 1807 tojásdad (Magy. Fűvészk. 1: 164).
Vitatott eredetű. ⊗ 1. Honfoglalás előtti ótörök jövevényszó; vö.: ktör. tuγ-, toγ- ’szül, világra hoz’; alt.
tū- ’ua.tojást rak; megszületik’; ; csuv. tu-, tǝ̄v- ’ua.’; stb. Megfelelői megvannak a mongolban és a
mandzsu-tunguzban. A magyarba átkerült alak: *toγ-. Emellett a származtatás mellett szólhat az
ótöröktyúk eredete. – 2. Örökség az uráli korból; vö.: ? vog. (T.) tōl- ’hoz’; osztj. (V., DN., K.) tu- ’ua.,
hoz, visz’;md. (E., M.) tuje- ’ua.’;finn tuo- ’ua., vezet, bevezet’; – szam. jur. tā- ’ad, hoz, visz’; szam.
szelk. tatti̮ - ’visz, hord, szállít, hoz’; szam. kam. det-, tet- ’hoz, visz, ad’; stb. [uráli *toγe- ’hoz, visz,
ad’].. Megfelelői: juk. tadi;; lat. dare; stb.: ad. A jelentésekhez vö.: ; zürj. (SZ.) vaj- ’visz, hord, szállít;
szül, világra hoz’; ; észt too- ’hoz, visz’, muna too- ’tojást rak’. A magyarban az 1. jelentés vagy
jelentésszűküléssel vagy a monyt tojik ’tojást rak’ szószerkezet (1536) egy korábbi ’ad, hoz, visz’
jelentésből fejlődött ki. – A m. szóvégi j egy hiátustöltő lehet a toldalékolt alakokban a *γ helyett. A 2–4.
jelentés: metafora.
MNy. 66: 97, 69: 216; TESz.; MSzFE.; StUA. Suppl. 1: 196; IUSprK. 42

tok¹ A: 1138/ ? Tocu szn. (MNy. 32: 204); 1198 ? thuc szn. (MNy. 11: 367); 1329 Took (OklSz.); 1395
k . thok hal (BesztSzj. 292.) J: ’porcos vázú, íváskor a folyókba vándorló tengeri hal; Stör (Acipenser
sturio)’.
Bizonytalan eredetű, talán honfoglalás előtti ótörök jövevényszó. ⊗ Vö.: türkm. doqı̈ ’viza 〈egy fajta
hal〉’; tob. tuγu: ’kecsege’ [? < török *to- ’jóllakott’].. A magyarba átkerült alak *toqı̈ vagy *toqu lehetett.
A magyarság ezt a fajta halat a Fekete-tenger vidékén ismerhette meg. A magyar halászati szakszókincs
honfoglalás előtti török elemeihez vö.: gyalom, gyertya, sőreg, süllő. Noha a tok-hez köthető ótörök
adatok a faunisztnohika szempontjából fontosak, a csekély adatoltság, valamint az etimonok hiányának
következtében a származtatás bizonytalan.
KSz. 13: 359; MNy. 33: 135; TESz. tok² a. is; TörK. 296

tok² A: 1138/ ? Tocu szn. (MNy. 32: 204); 1198 ? thuc szn. (MNy. 11: 367); 1380 Tokus sz. szn.
(OklSz.); 1405 k. tok (SchlSzj. 1403.); nyj. tak (ÚMTsz.), tokú □ (MTsz.), tuku □ (MTsz.) J: 1. 1405 k.
’burok, tartó; Futteral, Kapsel’ # (↑); 2. 1456 k. ’lószerszám; Pferdegeschirr’ (SermDom. 1: 154); 3. 1577
’termés védőburka; Fruchtkapsel’ (KolGl.: NyF. 45: 39); 4. 1792 ’madár testén levő szaruképződmény,
amelyből a toll kifejlődik; Schleiße’ (SzD.); 5. 1882 ’ablaknak, ajtónak falba erősített tartója; Fenster-,
Türstock’ (NSz. – Kozma F.: Aszt. 2) Sz: ~os 1211 ? Tucus szn. (OklSz.); 1456 k. tokoʃokath
’felszerszámozott 〈ló〉; angeschirrt 〈Pferd〉’ (SermDom. 1: 154); 17. sz. vége ’kuruc kori német katona;
deutscher Soldat’ (MNy. 42: 78) | ~mány 1766 hajtokmánnak ’[?]; Futteral 〈für Haarknoten〉’ (MNy. 60:
229); 1795 k. ’[?]; Behälter für einen Wetzstein’ (NSz.) [csak EWUng.]; 1947 ’[?]; Spannfutter an
Maschinen’ (uo.).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A 2–5. jelentés a valószínűleg eredeti 1. jelentés alapján keletkezett
metaforikusan. A tokmány származékszó keletkezésmódja szokatlan, mert a -mány képző deverbális
névszóképző. – A jelentéstani nehézségek miatt a németből, illetve a latinból való származtatása alig
valószínű. – A magyarból: szb.-hv. tok;; szln. tok;; rom. toc:: ’tok, tartó, hüvely, tartály stb.’
TESz. tok¹ a. is; NMÉr.; UElSk. 506

toka A: 1138/ ? Tuca szn. (MNy. 32: 132); 1214/ ? Toca (VárReg. 301.); 1708 Tokája (PP.) J: 1.
1138/ ? ’az áll alatt kidomborodó vagy lelógó zsírpárna; Doppelkinn’ (↑), 1708 ’ua.’ (PP.); 2. 1805
’tyúkfélék áll alatt levő bőrredője, alsó taréj; nackter Hautlappen unter dem Schnabel von Hühnervögeln’
(NSz. – Márton J.: Képes Könyv 1: 24).
Megszilárdult ragos alakulat egy szláv eredetű tőből. ⊗ A tőhöz vö.: óe. szl. tukъ ’háj, zsír’; szb.-hv.
(Ča.) tȕk ’ua.’; ; szlk. tuk ’ua.’; or. R. тук ’zsír, szalonna’; stb. [indoeurópai eredetű; vö.: ír tón ’hátulsó
rész, ülep, far’; óész. germ. þjó ’comb’; stb..]. – A végződés: megszilárdult egyes szám 3. személyű
birtokos személyjel; vö.: mohamoh¹, zúzazúz² stb.
KSzlJsz. 526; TESz.

tóka¹ × A: 1708 Tóka (PP.); 1789 tokájával (NSz. – Barcsay: Két N. Elm. 115); nyj. dóka, taka, tokó
(ÚMTsz.) J: ’[?]; Signalgerät aus Holz od Metall | Signalglocke’.
Román jövevényszó. ⊗ Rom. toacă, (végartikulussal) toaca ’fa vagy fém jelzőeszköz; jelzőharang’ [<
rom. toca ’üt, ver, kopog’].. – A szóvégi a-hoz vö.: áfonya. A keleti nyelvjárások szava.
TESz.

tóka² × A: 1807 Tóka (Márton) J: ’kacsa, vadkacsa; (Wild)ente’.

Származékszó. ⊗ A tóból keletkezett kicsinyítő képzővel. Az elnevezés alapja a kacsa vízkedvelő
életmódja lehetett. Sárközi nyelvjárási szó. – A téka-től függetlenül keletkezett: tóka ’kis tó, tavacska,
tócsa, kacsaúsztató’tó.
TESz.

tokány A: 1759 tokánt, tokánymódra (NagyDem. 63, 62); 1796 tukán (Gombocz E.: BotTört. 295) J: 1.
1759 ’pörköltféle húsétel; Art Schmorfleisch’ (↑); 2. 1767 ’kolbász; Wurst’ (PPB. Isicium); 3. 1792
’puliszka, pép; Polenta, Brei’ (NSz. – Gáti I.: Második Jósef 120); 4. 1792 ’szárított juhhús; getrocknetes
Schaffleisch’ (SzD.).
Román jövevényszó. ⊗ Rom. tocană: ’egy fajta pörkölt; polenta, puliszka’ [< rom. a toca ’szétdarabol,
feldarabol, széthasogat; bever, beüt; zörget, kopog’].. A szóvégi magánhangzó nélküli alakhoz vö.:
beszéd, kolbász stb. Az eredetileg edrélyi nyelvjárási szó a vendéglátóipar közvetítésével került az
irodalmi nyelvbe.
NyK. 73: 86; TESz.

tokár † A: 1618 thokar (FESz. Tokár-tető) [csak EWUng.] J: ’[?]; Drechsler’.

Szlovák jövevényszó. ⊗ Szlk. tokárvö.: [szlk. točit' ’forgat, teker; esztergál’].. Lásd még: ; szb.-hv.
tokar;; or. токарь; stb.: esztergályos. – A szó manapság csak családnévként és helynevekben fordul elő.
FESz. Tokár-tető a. is

toklász × A: 1402 ? Toklas szn. (OklSz.); 1631 Sztaklatz (MNy. 80: 381) [csak EWUng.]; 1634 Toklacz
gabona (OklSz.); 1776 taklátz (NSz. – Weszprémi: Gazda ember 2: 22); 1790 taklászos sz. (NSz. –
Spilenberg. Elm. 62); 1792 Tokláʃz (SzD.); nyj. tákrác (ÚMTsz.) J: 1. 1402 ? ’a pázsitfüvek családjába
tartozó gyomnövény, rozsnyok, vadóc stb.; Roggentrespe, Schwindelhafer usw’ (Geleji Katona István:
NySz.), 1631 ’ua.’ (↑); 2. 1634 ? ’üres kalász; leere Kornähre’ (↑), 1792 ’ua.’ (↑); 3. 1858 ’madár testén
levő szaruképződmény, amelyből a toll fejlődik; Schleiße, Kiel’ (NSz. – Jókai: Elátk. csal. 2: 20); 4. 1874
’a kalászos növények maghéja a rajta levő serteszállal együtt; Spelze mit der Granne’ (CzF.); 5. 1897 ’a
maghéjban maradt búzaszem | búzának, rozsnak az alja, szemete; in der Spelze gebliebenes Getreidekorn:
Ausschuß, Brack von Weizen, Roggen’ (MTsz.); 6. 1910 ’halszálka; Gräte’ (ÚMTsz.).
KSzlJsz. 527; TESz.

toklyó × A: 1661 toklyó juhot (MonTME. 1: 289) [csak EWUng.]; 1763 Tok juh □ (Nyr. 44: 128); 1792
toklók (NSz. – Németh Mik.: Selyem júhokról 7b); 1796 tokjóját (MNy. 49: 543); nyj. toklu (ÚMTsz.) J:
1. 1661 ’egy-két éves juh; ein- bis zweijähriges Lamm’ (↑); 2. 1887 ’ostoba, buta személy (rendszerint
gyerek); dumme, blöde Person 〈haupts Kind〉’ (Nyr. 16: 524).
Jövevényszó egy török nyelvből. ⊗ Kāšγ toqlı̈ ; oszm. toklu;; kirg. toqtu;; tuv. toγdu; stb.: bárány
egyéves korig. Megfelelői a mongol nyelvekben is megtalálhatóak. Lásd még: or. N. тохтуй
’ürü’újperzsa toqlī ’féléves bárány’; tadzsik tūqlī ’bárány’. A magyarba átkerült alak: *toqlu.. A
palatalizációhoz vö.: kölyü, tengely stb. A tokjuh változat egy népetimológiai képződmény, feltehetőleg
egy korábbi tokju (< toklyu < toklu) alakból. A 2. jelentéshez vö: barom, marha stb. – Az adatok és
bizonyos hangtani problémák egy meglehetősen késői átvételre utalnak; ebből a szempontból
mindenekelőtt a kunra lehet gondolni.
MNy. 3: 363; AOr. 17: 28; TESz.; TörK. 122
 tol A: 1456 k. toleÿtia uoth sz. (SermDom. 1: 180), de →told; 1480 Tholyo sz. szn. (OklSz.); 1600 k.
taliultak megh sz. (MNy. 84: 255) [csak EWUng.]; 1600 k. tojd (Radv: Szak. 176); 1788 Tulni sz. (NSz. –
Máriafi: Frazeol. 154); nyj. tój □ (ÚMTsz.), túl (ÚMTsz.) J: 1. 1456 k. ’nyomással mozdít, helyez, taszít;
schieben, rücken’ # (↑); 2. 1582 ’lök, vet; stoßen’ (Bornemisza Péter: NySz.); 3. [gyakra rá~] 1740
’valakire hárít; abwälzen’ (NSz. – Taxonyi J.: Tükör. 1: 373); 4. 1830 e. ’későbbre halaszt; verschieben’
(NSz. – Kisfaludy K.: Munkái 10: 287); 5. [ki~ vkivel] 1921 ’[?]; jmdm übel mitspielen’ (?) Sz: ~ít 1456
k. ’[?]; schieben, rücken’ (↑) | ~ong 1575 be tolonga (HChr. 106b) [csak EWUng.] | ~ul [haupts mit
VPräf] 1600 k. (↑) [csak EWUng.] | ~akod-, ~aksz~ik 1742/ tolakodik (NSz. – Tóth I.: Cziráky J. 85);
1881 tolakszik (NSz. – Csepreghy F.: Műv. 3: 359) | ~at 1796 tolatta (NSz. – M. Kurir 1: 507) | ~onc
1853 toloncz ’[?]; Schübling’ (NyÚSz.) | ~oncol 1886 tolonczolták (NSz. – Bródy S.: Don Quixote 1: 25).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A toly (< toj) változat az l palatalizációjával keletkezett, amely hangzóközi
helyzetben ragozott alakban van jelen. – Kapcsolata a tosz szóval nem meggyőző, mert a szóvégi l képző
volta nem bizonyítható.
TESz. kitol a. is

told A: 1268 Toldalagh sz. hn. (Csánki 5: 741); 1416 u./¹ tolga [d-j] (BécsiK. 3); 1442 Thodalogh sz.
hn. (Csánki 5: 741) J: ’hozzáad | kiegészít; anfügen | ergänzen, (hin)zusetzen’ # Sz: ~alék 1268 hn. (↑);
1416 u./² toldalec ’[?]; Flicklappen’ (MünchK. 119); 1794 ’[?]; Suffix’ (NSz.) | ~oz 1577 toldozni sz.
(KolGl.: NyF. 45: 53).
Származékszó. ⊗ Az alapszó a tol lehetett. A végződése: -d gyakorító képző. A keletkezés alapja
vélhetően az alapszó feltehető eredeti ’vhová fektet, helyez, tol’ jelentése.
NytÉrt. 46: 154; TESz.

toll A [6/2]: 1316 ? Tulus sz. szn. (AnjOkm. 1: 402) [csak EWUng.]; 1389 ? Tallas sz. szn. (OklSz.);
1395 k. toul (BesztSzj. 1221.); 1405 k. tal (SchlSzj. 1808.); 1416 u./¹ tollain (BécsiK. 324); 1431 Tolwas
sz. szn. (OklSz.); 1520 tollvbolchÿnalth (GyöngyGl. 233.); 1604 Toluval (MA. Plumarius); 1779 Kócsag-
tollyút (Thaly: Adal. 2: 132); 1863 Tulu (Kriza: Vadr. 520); 1877 tojú (NSz. – Kálmány L.: Koszorúk 1:
174); nyj. tojjú, túlú (MTsz.) J: 1. 1316 ? ’[a szárnyasok testét borító képződmény]; Feder 〈der Vögel〉’ #
(↑) [csak EWUng.], 1395 k. ’ua.’ (↑); 2. 1416 u./² ’íróeszköz; Schreibfeder’ # (MünchK. 109); 3. 1525 k.
’varangyosbéka úszóhártyája; Schwimmhaut der Kröte’ (MNy. 11: 81); 4. 1550 k. ’tárgyak, eszközök
tollszerűen kiszélesedő része; Bart, Blatt usw eines Gerätes’ (KolGl.: NyF. 45: 9); 5. 1781 ’írás(ód),
írásművészet; Schreibweise, Stil’ (NSz. – Rájnis: Kalaúz 22) Sz: ~as 1316 szn. (↑) [csak EWUng.]; 1416
u./³ tollas (AporK. 121) | ~ászkodik 1531 tollazkoduan sz. (TelK. 24) | ~asodik 1585 Meg tollasodom
’[?]; sich befiedern’ (Cal. 814); [meg-] 1767 ’[?]; reich werden’ (NSz.) | ~az 16. sz. tollazás sz. (RMKT.
5: 292) | ~aztat 1693 tollazattya (Gyöngyösi: ÖK. 2: 194).
Örökség az uráli korból. ⊗ Vog. (T.) tōl: ’szárny’.; osztj. (V.) tŏγəl ’ua.toll’;zürj. (Le.) ti̮ l ’toll’;votj.
(SZ.) ti̮ li̮ ’ua.’;md. (E., M.) tolga ’ua.’;lp. (N.) dǫl’ge ’ua.’; – szam. jur. to ’ua.szárny’; szam. szelk. tuu, tu
’ua.’; stb. [uráli *tulka ’toll; szárny’].. Megfelelői: török tü ’haj, szőr, tollazat’, tülüg ’szőrös, tollas’. A szó
belseji *lk > > ; m. l (> ll) változáshoz vö.: gyalog, váll stb.; a v ~ u-s tőhöz vö.: daru, falu stb. A 3., 4.
jelentés: metafora; az 5. jelentés: metonímia az eredeti 1. jelentés alapján. A 2. jelentés a libatoll
íróeszközként való felhasználásán alapul.
SzófSz.; TESz.; MSzFE.; MNy. 81: 149

tolmács A: 1075/ talmach sz. (MonStrig. 1: 54); 1138/ ? Tulmas szn. (MNy. 32: 134); 1209 Tholomach
hn. (Gy. 1: 481) [csak EWUng.]; 1235 Tolmac hn. (ÁÚO. 7: 7) [csak EWUng.]; 1274 Tulmach szn.
(ÁÚO. 9: 92) [csak EWUng.]; 1430 k. tolmach (SchlGl. 2204.); 1573 tólmatia (RMNy. 3/2: 96) J: 1.
1075/ ’beszédet élőszóval más nyelvre fordító személy; Dolmetscher’ # (↑); 2. 1541 ’közvetítő;
Verkündiger | Vermittler 〈einer Nachricht, Bitte usw〉’ (Sylvester: ÚT. 1: 48) Sz: ~oz 1416 u./¹ tolmaʟozo
sz. ’[?]; dolmetschen’ (BécsiK. 80) | ~ol 1416 u./¹ tolmaʟoknal sz. (BécsiK. 76).
Jövevényszó, de az átadó nyelv vitatott. ⊗ 1. Egy török nyelvből; vö.: CC. tı̈ lmač, tolmač; oszm. R.
dılmac̦ ; üzb. tilmåč; stb.: tolmács [tisztázatlan eredetű].. Lásd még: ; besenyő Βοροταλµάτ <a hatodik
besenyő törzs neve>. – 2. Valamelyik szláv nyelvből; vö.: szln. tolmač; cseh tulmač; stb.: толмач, R.
тълмачь; stb.: tolmács [török eredetű (↑)].›. – Megfelelői: rom. tâlmaci, tălmaci; ; ném. Dolmetscher;
stb.: . Időrendi és szóföldrajzi okokból mindkét származtatás lehetséges. A magyarba átkerült alak
*tı̈ lmač, illetve *tulmač lehetett.
MNy. 18: 5; KSzlJsz. 772; TESz.; ABpL. 12: 111; TörK. 260
 tolvaj A: 1138/ ? Tulhoidi sz. szn. (MNy. 32: 132) [csak EWUng.]; 1193 ? toloý hn. (ÓMOlv. 57) [csak
EWUng.]; 1211 ? Tholloyd sz. szn. (PRT. 10: 508) [csak EWUng.]; 1214/ Tuluoy hn. (VárReg. 324.);
1216/ Toluoy szn. (VárReg. 324.); 1276 Toluajfölde [U] hn. (MNy. 71: 65); 1372 u./ toluaÿ (JókK. 148) J:
fn 1138/ ? ’[az, aki lop]; Dieb’ # (↑) [csak EWUng.], 1214/ ’ua.’ (↑) | mn 1. 1416 u./¹ ’olyan 〈személy,
állat stb.〉, aki, ami lop; diebisch’ # (BécsiK. 189); 2. 1667 ’kártékony; schädlich’ (Lippay: Posoni kert 3:
90) Sz: ~ol 1372 u./ meg toluaÿolnakuala (JókK. 104) | ~csa 1416 u./¹ toluaiʟa ’[?]; Diebchen’ (BécsiK.
189) | ~ság 1495 k. tholuaiʃagot (PiryH. 2) | ~lás 1506 k. tolvajlasok (OklSz.).
Származékszó egy bizonytalan, esetleg ugor eredetű tőből. ⊗ A szótő a tiloszik és a tulajdon szócsalád
tövével függhet össze. Mindezek kapcsolatban állhatnak a titok tövével, de a magyarázatnak hangtani és
alaktani nehézségei vannak. A szó belseji v visszaható igeképző lehet; vö. a tiloszik változat szó belseji v-
jét. Az aj végződés deverbális névszóképző; vö.: kacajkacag, szilaj stb. A jelentésösszefüggés a tolvajok
tiltott tevékenységével magyarázható. – A magyarból: szln. tolovaj;szb.-hv. N. tȍlvaj; ; rom. tălhar,
tâlhar: ’tolvaj, gazember.’
TESz.

tomb¹ × A: 1364 ? Tomb szn. (OklSz. 1. tomb); 1456 k. tomboth (SermDom. 2: 430); nyj. tomp
(ÚMTsz.) J: 1. 1456 k. ’mérték; Art Maß’ (↑); 2. 1792 ’dúc | tuskó; Stütze | Klotz’ (SzD.).
TESz.

tombác × A: 1624 tumbasz hajóival (TörtTár. 1882.: 459); 1669 tombásain (Károlyi Gáspár: NySz.);
1697 tumbeszokra (Nyr. 96: 232); 1697/ Tumbászokra (NSz. – Kliegl 1: 78); 1706 tombászok (Pusztai)
[csak EWUng.]; 1788 Tambáczai (MNy. 66: 102); 1799 Tombácz (MNy. 60: 492); 1833 Dombász (Kassai
1: 445) J: 1. 1624 ’ponton | csónakszerűen kivájt fatörzs, amelyen a vízimalom áll; Ponton: Art Einbaum,
der die Wassermühle trägt’ (↑); 2. 1874 ’kapufélfa | faoszlop; Torpfosten: Säule, Pfeiler aus Holz’ (Nyr. 3:
327).
Oszmán-török jövevényszó, valószínűleg egy délszláv nyelvből is származhat. ⊗ Oszm. tombazR.
tumbāz: ’ponton, úszómű, hídelem’; – lásd még: szb.-hv. tumbas; szln. tombas: ’ua.’. Az oszmánban az
;újperzsa dum ’farok, végdarab; evező’; stb. és a bāz (bāχtan) ’játszik’ alapján került. – Az eredeti
változatok egy szóvégi sz-t tartalmaznak, a szóvégi c affrikálódáson alapul. A 2. jelentés: metafora.
KSzlJsz. 773; ÉlOsm. 398; TESz.

tombás¹ † A: 1405 k. tõbas (SczSzj. 2004.) J: ’énekmondó; Sängerin’.

Valószínűleg latin jövevényszó, magyar képzéssel. ⊗ Vö.: lat. (k., h.) tumba: ’sír’ [< gör. τύµβα ’ua.’]..
– A végződés: -s névszóképzőkocsmáros, mészáros stb. A metonimikus magyar jelentés a halott
megsiratására vonatkozik.
TESz. tombás a. is; NMÉr.

tombás² † A: 1405 k. tõbas (SchlSz. 2007.) J: ’mulattató; Spielmann’.

Vitatott eredetű. ⊗ 1. Jövevényszó, de az átadó nyelv bizonytalan; esetleg a következő újlatin
szavakkal függ össze: fr. (ófr.) tumber ’esik, leesik; bukfenceket vet’, tombe ’bukfenc’; ol. R. tombar
’bukfenceket vet’;sp. tumbar ’ua.feldönt, felbök’, tumbo ’bukfenc’;rom. tumbă ’ua.’; – lásd még: ;lat.
tumba ’ua.’ [a galloromán *tomb- ’bukfenceket vet’ alapján; onomatopoetikus eredetű]. A magyarba -s
névszóképzővel melléknévként honosodhatott meg, azután bizonyosan főnevesülés ment végbelugas. A
származtatás nehézsége, hogy ez a fejlődés adatokkal nem bizonyítható. A magyar jelentés a zenészek
akrobatikus bemutatójára utal. – 2. Belső keletkezésű, összefügg a tomb²tombol szóval. A keletkezés
folyamata a következő lehetett: az igéből először -a képzővel egy folyamatos melléknévi igenév, abból -s
képzővel melléknév keletkezett; később főnevesülés ment végbe, de ez a változás adatokkal nem
alátámasztható. Ennél a magyarázatnál is a zenészek akrobata mutatványa lehetett a jelentéstani alap.
TESz. tombás a. is; NMÉr.

tombol A: 1400 Tumbolo sz. szn. (OklSz.); 1479 Thombolo sz. szn. (CsnSz.) [csak EWUng.]; 1527
tombolo sz. (ÉrdyK. 525); 1736 megdombolta (OklSz. 628); 1785 dimbolásra sz. (NSz. – Bacsányi:
Magy. Vit. 40); 1836 Tompolva sz. (NSz. – Bárány B.: Árpádi ház 6) J: 1. 1400 ’ugrál, szökdel | vigad,
mulat, dorbézol; springen | zechen’ (↑); 2. 1536 ’〈állat, különösen ló〉 dobog, toporzékol; stampfen 〈Tier,
haupts Pferd〉’ (Pesti: Fab. 77b); 3. 1651 ’[?]; sehr laut tönen 〈zb Trommel〉’ (ASyr. Klb) [csak EWUng.];
4. 1786 ’〈pusztító, romboló természeti vagy társadalmi jelenség〉 dühöng; wüten 〈zerstörende Natur- od
soziale Erscheinung〉’ (NSz. – Faludi F.: Költ. M. 1); 5. 1835 ’〈személy〉 őrjöng, dühöng; toben 〈Person〉’
(Tzs.) || tomb² † A: 1505 tombj (RMKT. 1: 161) J: ’ugrál, szökdel; springen’.
A szócsalád alapja a tomb2: szóhasadás eredménye. ⊗ A top igéből. A hangtanához vö.: toboroz,
tobzódik. A szó belseji m inetimologikus. – A tombol a tomb gyakorító képzős származékszava. A szó
mára leginkább a 4., 5. jelentésében használatos. – A N. tömböl ’ujjong, sikongat, örvendez’ (1788) a
tombolból keletkezett hangrendi átcsapással. – A származtatás, mely szerint a tombol a szócsalád
alapjaként a németből ered, nem meggyőző.
TESz.; NMÉr.

tombola A: 1865 tombola (Babos) J: ’egy fajta (tárgy)sorsjáték; Tombola’.

Olasz (é.) jövevényszó, esetleg a németből is jöhetett. ⊗ Ol. (tr., ver.) tombola, (vel.) tòmbola: : ’egy
fajta sorsjáték’.; – lásd még: ném. Tombola ’ua.’. Az olaszban tkp. ’nyereményeső a szerencsekerékben’,
az ol. tombolare ’esik, puffan, lepottyan, leesik’ alapján. Megfelelői: ; ang. tombola;; or. томбола; stb.:
TESz.

tomolykó × A: 1622 Domolykó (herman: HalK. 123); 1795 k. Tomojkó (NSz. – Takáts R.: Told. T. v.);
1808 Tamajkó (SI.); nyj. domorkó, tomolkó (MTsz.), tumujkó (ÚMTsz.) J: ’egy fajta hal; Art Fisch’.
Ismeretlen eredetű. ⊗ A változatok egymáshoz való időrendi viszonya tisztázatlan. – Nem tartozik ide:
R. timalykó, tomalykó ’értelmetlen, esztelen, zavart, őrült’ (1836).
TESz.

tomp ∆ A: 1221 Tumpud sz. szn. (OklSz.); 1367 Thompos sz. szn. (OklSz.); 1604 Tomp (MA. Ila);
1805 tomb (NSz. – Verseghy F.: Tiszta magy. 119) J: ’állat hátsó combjának felső, domború része; oberer,
gewölbter Teil der hinteren Keule’.
Vitatott eredetű. ⊗ 1. Belső keletkezésű, szóhasadással a top ’a láb alsó része; láb’szóból, metonimikus
jelentésváltozással. – 2. Örökség a finnugor korból: vö.: votj. (Sz.) ti̮ bi̮ r: ’hát, hátgerinc’;cser. (KH., U.,
B.) tup: ’hát’ [fgr. *tuppɜ ’hát, hátgerinc’].. A szó belseji *pp > > m. p változáshoz vö.: csupor, lép² stb. A
jelentések összefüggéséhez vö.:ágyék; lásd még: ; csag. put ’csípő; comb’; ; mong. darama ’hát; csípő’. A
magyarázatnak jelentős szemantikai nehézségei vannak. – A szó belseji m mindkét esetben
másodlagosgömb, pempő stb.
NéNy. 9: 166; TESz.; MSzFE. tompor a. is

tompa A: 1202–3 k./ Tompa szn. (Sztp. 1: 62) [csak EWUng.]; (†1135) [1249 k.] Tumpa szn. (PRT. 8:
273); 1372 u./ tompa (JókK. 72) J: 1. 1372 u./ ’nem hegyes, nem éles; dumpf, klanglos 〈Stimme〉’ (↑); 2.
1456 k. ’[?]; stumpf 〈nicht scharf, nicht gespitzt〉’ # (SermDom. 2: 126); 3. 1519 ’nehéz felfogású;
stumpfsinnig’ (CornK. 164); 4. 1577 k. ’közönyös, fásult; gleichgültig’ (OrvK. 21); 5. 1776 ’hosszan
tartó, de nem éles 〈fájdalom〉; dumpf 〈Schmerz〉’ (NSz. – Rátz S.: Orvosi okt. 73); 6. 1911 ’nem elütő,
halvány 〈szín, fény〉; stumpf, matt’ (NSz. – Krúdy: Szindbád ifjúsága 87) Sz: tompít 1517 megne
tompehtanaya (DomK. 47) | tompul 1519 meg tompul (CornK. 164).
Szláv jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. tup -a -o;; szlk. tupý -á -é; or. туп(ой) -а -о; stb.: tompa; : ’érzéketlen,
eltompult, bárgyú; tompa, kopott; tompa 〈fájdalom〉’valószínűleg indoeurópai eredetű; vö.: [ném. (ófn.)
stumpf ’csonkított, csonka, tompa, kopott’].. – A magyarba a szláv szó nőnemű vagy semleges nemű
alakja került át. A szó belseji m-hez vö.: galamb, gomba stb. A 6. jelentés keletkezéséhez talán a ném.
stumpf ’nem éles; tompa, matt’; stb. is hozzájárult. – Németből való származtatása nem valószínű.
KSzlJsz. 528; TESz.; NMÉr.

tompak † A: 1761 tompak (NSz. – Biró M.: Préd. 7); 1773 Tompák (MNy. 71: 255); 1784 Tombáktól
(NSz. – Benkő F.: Kövek 89); 1785 Tombak (MNy. 71: 255); 1805 tompag (NSz. – Verseghy F.: Ung.
Sprach. 315) J: ’réz és horgany ötvözete; Tombak’.
TESz.

tompor A: 1519 tomporan (JordK. 922); 1592 tomparán (Cis. K1b) [csak EWUng.]; 1600 k.
tomporáját [~a □] (Radv: Szak. 38); 1755 tamporámat [~a □] (NSz. – Pinamonti J. P.: Magános 568) J:
1. 1519 ’csípő | derék; Hüfte | Kreuz’ (↑); 2. 1592 ? ’a combnak a csípő és a farcsont között kodomborodó
része; gewölbter Teil des Schenkels zwischen Hüftbein und Sitzbein’ (↑), 1600 k. ’ua.’ (↑).
Származékszó. ⊗ A tomp igéből -r névszóképzővelodor¹, sömör stb. Az a -ra végződő változathoz vö.:
orjaor, zúzazúz² stb. Manapság a 2. jelentése ismert.
TESz.

tonhal A: 1794 Tun-hal (NSz. – Nagy S.: Isten jós. 224); 1838 tonhalászat sz. (NSz. – Athenaeum 2:
227) J: ’[?]; Thunfisch’.
Német mintára alkotott részfordítás, összetett szó. ⊗ Vö.: ném. Thunfisch R. thonfisch: ’meleg tengeri,
ízletes húsú nagy hal’. A német tautologikus összetétel előtagja a ; fr. thon, thoum ’ua.’ vagy az ; ol. tonno
’ua.szóból származik.’
TESz.

tonka × A: 1510 tonka (PéldK. 51); 1833 konta (TudGyűjt. 10: 78); nyj. tomka (ÚMTsz.) J: 1. 1510
’tompa, életlen; unscharf, stumpf 〈Messer, Schwert usw〉’ (↑); 2. 1803 ’csonka, csonkult; abgestumpft,
verstümmelt’ (NSz. – Baróti Szabó: Tóldalék 13); 3. 1832 ’Kreszn.; stumpf 〈Nase〉’ ().
Belső keletkezésű, valószínűleg szóvegyülés eredménye. ⊗ A tompa és a csonka szóból keletkezhetett.
A konta változat hangátvetéssel magyarázható.
TESz.

tonna A: 1548 Thwnna (OklSz.); 1553/ tonnakba (TCr. Sla) [csak EWUng.]; 1558 tunÿa (MNy. 80:
382) [csak EWUng.]; 1558 thomnawal (LevT. 1: 227) J: 1. 1548 ’hordó | űr- és súlymértékfajta; Faß | Art
Hohl- und Gewichtsmaß’ (↑); 2. 1784 ’[?]; Bottich, Schaff’ (SzD. 18) [csak EWUng.]; 3. 1884 ’1000 kg
súly; Gewicht von 1000 kg, Tonne’ # (MagyLex. 15: 394).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (k.) ton(n)a, tunna, (h.) tunna: ’hordó; hordó, tartály’ [ismeretlen eredetű]..
Megfelelői: ; ném. Tonne;; fr. tonne; stb.: nagyobb hordó; ’1000 kg súly’. – A németből való átvétel nem
feltételezhető; a régi magyarországi németből való adatok a magyarországi latinban gyökereznek.
TESz.; NMÉr.

tónus A: 1708 tonuson-valo (PP. Diătŏnus); 1785–90/ tónusát (NSz. – Verseghy: Kisebb költ. 50);
1813/ tónért (NSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1708 ’hang, hangzás; Ton, Klang’ (↑); 2. 1789/ ’[?]; Art,
Gehabe, Ton’ (KLev. 1: 302) [csak EWUng.]; 3. 1793 ’hangsúly, nyomaték; Betonung’ (NSz. – M.
Hírmondó 2: 123); 4. 1817 ? ’feszültség; Anspannung 〈Med〉’ (NSz. – Kölcsey: Csok. 108), 1865 ’ua.’
(Babos); 5. 1891 ’színezet, színárnyalat; Farbton’ (Füredi: IdSz.).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. tonus: ’kötél vagy húr megfeszítése; hang, hangsúly; tónus’, (h.) ’hang,
hangnem, stílus, (tud.) feszültség’ [< gör. τόνος ’megfeszítés, kifeszítés; hang, nyomaték’ [< gör. τείνω
’(meg)feszít’]].. Megfelelői: ném. Ton;; fr. ton; stb.: hang. – A szóvégi s-hez vö.: ámbitus stb. A tón
változat német vagy francia hatást mutat.
TESz.

tonzúra A: 1808/ tonsurája (NSz. – Kazinczy: Lev. 6: 91); 1809 tonzúra (Gáldi: Szótir. 278) J:
’〈katolikus papok, szerzetesek feje tetején〉 kiborotvált kis kerek rész, pilis; Tonsur’.
TESz.

top nsz × A: 1211 ? Topa, Tupa sz. szn. (OklSz.); (†1135) [1249 k. ?] Tapa sz. szn. (ÁÚO. 1: 49) [csak
EWUng.]; 1585 Top zelet (Cal. 795) [csak EWUng.]; 1799 tapot (MNy. 71: 254); 1807 Libatopp (Magy.
Fűvészk. 186) J: 1. 1585 ’[?]; Keule eines Tieres’ (↑); 2. 1792 ’lépés; Tritt’ (NSz. – Etédi: magyar gyász
116); 3. 1799 ’lábnyom; Fußstapfen’ (NSz. – Gyarmathi S.: Affinitas 343); 4. 1807 ’[láb, a lábfej alsó
része]; Fuß | der untere Teil des Fußes’ (↑) || top ige × A: 1211 ? Topa, Tupa sz. szn. (OklSz.); (†1135)
[1249 k. ?] Tapa (ÁÚO. 1: 49) [csak EWUng.]; 1838 Top (Tzs.), de → tapaszt (tapasz), tombol, tapsol,
topog, tapogat, tapot, tobzódik, toboroz, tipor, toporzékol, topánka (topán), tapicskál; nyj. tapni sz.
(MTsz.), tupik □ (ÚMTsz.) J: 1. 1838 ’leteper, lenyom; ducken’ (↑); 2. 1870 ’négykézláb áll, megy; auf
allen vieren stehen, gehen’ (CzF.); 3. 1872 ’lép; treten’ (Nyr. 1: 332).
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ Eredetileg az erős lépésnél keletkező hangok utánzására. Ez az igenévszó
a dobog szócsalád tövével függhet össze; lásd még: dob². Hasonló onomatopoetikus szavak más uráli
nyelvekben is vannak: md. (E., M.) tapa- ’(szét)tör, (szét)zúz; széttapos, letipor’; finn tappa- ’agyonüt;
meggyilkol; leöl, levág’; szam. jur. tapar- ’lábbal tapos, meglök’; szam. szelk. tapi̮ r- ’ua.’; stb. A szó
onomatopoetikus természete ellenére az etimológiai összefüggés nem bizonyítható. További nyelvek
hasonló onomatopoetikus szavai: ; or. топать ’(lábbal) dobol, topog’; ;csuv. tapta- ’letapos, letipor’; stb.
A névszó eredeti jelentése a 2. jelentés, a többi metonímia. Ez a főnév összetételi utótagként a ’libatop’
(↑1807) összetételben fordul elő, melynek előtagja a liba. A topige eredeti jelentése a 3. jelentés. Az 1.,
illetve a 2. jelentés: metonímia, illetve tréfás metafora ez alapján. – A N. topa ’sánta; lúdtalpas’ (1827)
vagy (folyamatos) melléknévi igenévképzővel kelletkezett az igéből, vagy névszóból kicsinyítő képzővel;
vö. A R. szn. (↑). – Tisztázatlan idetartozású: 1138/Tupundí A hn.
MNyTK. 59: 15; TESz. libatop, topa a. is; UEW. 509

topán ∆ A: 1454 ? Thopan szn. (CsnSz.) [csak EWUng.]; 1751 topányod (Thaly: VÉ. 1: 284); 1801
Toppány (NSz. – Sándor I.: Sokféle 7: 240); 1828 topánját (NSz. – Uránia 172) J: ’egy fajta lábbeli: cipő,
rövid szárú csizma, bakancs; Schuh | Halbstiefel, Schnürstiefel’ || topánka ∆ A: 1735 Toppánkáknak (Nyr.
89: 391); 1736 topánka (MNy. 64: 231); 1770 Topánykája (NSz. – Sándor I.: Sokféle 7: 240) J: ’egyfajta
lábbeli: cipő, rövid szárú csizma, bakancs; Schuh | Halbstiefel, Schnürstiefel’.
Valószínűleg a szócsalád alapja a topán: bizonytalan eredetű, esetleg származékszó. ⊗ Talán a top
igéből -ány névszóképzővel, vagy a topatop szóból -n névszóképzővel; vö.: foszlányfoszlik, illetve
gyertyán. A magyarázat nehézsége az alapszó és a végződés nem egészen világos alaktani kapcsolatában,
valamint a képzési mód ritkaságában áll. A toppancstopog jelentéstani analógiája azonban emellett az
értelmezés mellett szól. – A topánka valószínűleg a topánból keletkezett kicsinyítő képzővel. Ha az
alapszó eredeti változata a topány volt, a depalatalizáció elsőként feltehetőleg a származékszóban ment
végbe. – Valószínűleg ide tartozik: R. topánka ’bor; pálinka 〈az argóban〉’ (1775); a jelentéséhez vö.:
csizma.
MNy. 52: 74; NytÉrt. 71: 76; TESz.

topáz A: 1208/ Topazio szn. [lat végződéssel] (VárReg. 330.) [csak EWUng.]; 1416 u./³ thopaʃiomnak
(AporK. 95); 1519 topaʃius (JordK. 927) [csak EWUng.]; 1533 Topas (Murm. 1555.); 1655 topáz
(Apáczai Csere János: NySz.); 1783 Topász (Molnár J.: Könyvház 4: 223); 1801 Topátz (NSz. – Benkő F.:
Magy. Geogr. 2: 26) J: ’egyfajta drágakő; Topas’.
Vándorszó. ⊗ Lat. topazion, topazius, topazos, topazus, (k.) topazium;; fr. topaze;; ol. topazio;; ném.
Topas, (kfn.) topāʒe, topaʒīus, (korai úfn.) topaas;; szb.-hv. topaz; stb.: topáz. Latin nyelvi hatás által vált
elterjedtté [< gör. τόπαζος, illetve τόπάζιον: ’ua.’].. – A magyarba a latinból került át (topázium, topázius)
és a németből (topáz).
TESz.

topog A: 1416 u./¹ topoǵnakuala (BécsiK. 41); 1772 topogáʃokat sz. (MNy. 46: 276); 1790 tappogott
(NSz. – Andrád S.: Anekdoták 2: 124) J: ’apró léptekkel járkál | toporog; trappeln | mit den Füßen
stampfen’ Sz: ~ás 1416 u./¹ nagtapoǵaʃʃal (BécsiK. 41) | | toppant A: 1468 Toppanto sz. szn. (OklSz.);
1522 Thopantho sz. szn. (OklSz.); 1585 Toppantok (Cal. 1034 [ɔ: 1035]); 1855 tappontván sz. (NSz. –
Jósika: Tud. leánya 1: 197) J: ’[?]; mit dem Fuß einmal stampfen’ # || toppan A: 18. sz. eleje toppanának
(MNy. 46: 276); 1793 toppanik □ (NSz. – Molnár J.: Könyvház 5: 260); 1838 Topancs sz. (Tzs.); 1873
tappancsaival sz. (NSz. – Athenaeum 1: 94) J: 1. 18. sz. eleje ’hirtelen odalép | váratlanul megjelenik;
plötzlich hintreten | unerwartet erscheinen’ # (↑); 2. 1792 ’toppantva lép, lábával dobog; mit dem Fuß
einmal stampfen’ (SzD.) Sz: tappancs 1808 Toppants ’bocskor; Riemenschuh’ (Tzs.); 1858 ’mancs;
Pfote, Tatze’ (NSz. – Jókai: Elátk. csal. 2: 110) | | toporog A [1]: 1787 toporgott (MNy. 66: 102); 1794
toporog (NSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1787 ’(nyugtalanul) topog; (unruhig) trampeln’ # (↑); 2. 1794
’toporzékol; stampfen’ (↑).
Származékszó. ⊗ A top ~ tap igéből különböző, az onomatopoetikus szavakra jellemző képzőkkel. –
Ide tartoznak R. igeként, illetve tájszóként: toporcol ’tipeg-topog; lábbal dobol, topog’ (1792); toprong
’(nyugtalanul) dobog’ (1795), illetve toppint ’egyet dobbant a lábával’ (1820).
TESz.; FiktI. 114

topolya × A: 1113 Topol (Fejérpataky: Kálmán kir. okl. 58); 1289 topul (OklSz.); 1317 Topolya (MNy.
10: 427); 1337 Tupulya hn. (SztárOkl. 1: 147) [csak EWUng.]; 1397 Taplia hn. (Csánki 1: 364); 1408
Topola hn. (uo.); 1500 k. thapalfa (MNy. 21: 140) J: ’egyfajta nyárfa, főleg fehér nyárfa; Art Pappel
〈haupts Silberpappel〉’.
Szláv jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. topola;; szlk. topol' N. topol’a; ; o r. тополь; ukr. тополя; stb.:
nyárfavalószínűleg indoeurópai eredetű; vö.: [gör. πτελέα ’szilfa’lat. populus ’nyárfa’; stb.].. – A a-s és
anélküli változatok esetleg különböző nyelvekből származhatnak. Néhány korai adat esetleg szerb-horvát
vagy szlovák szó is lehet. A nyárfafajta megnevezésének használata egy időre visszaszorult, a 18. sz.-ban
bekövetkezett későbbi átvétele azonban a szó szélesebb körű elterjedéséhez vezetett. Ami a korai átvélelt
illeti, az átadó nyelv nem határozható meg közelebbről, a későbbi átvétel esetében a szóföldrajzi okok
inkább a szlovák mellett szólnak.
KSzlJsz. 528; TESz.

topor × A: 1235/ Tupur szn. (VárReg. 140.); [1290] k. Thopor hn. (Gy. 1: 395); 1654 toporákat [~a □]
(MNy. 90: 255) [csak EWUng.]; 1658 topor (Radv: Csal. 2: 332) J: ’kis kézi balta; kleines Handbeil’.
Jövevényszó egy szláv nyelvből, esetleg román közvetítéssel is. ⊗ Blg. топор: ’fejsze, balta,
bárd’;szlk. topor: ’csatabárd, bárd, fejsze’., N. ’fa nyél’; or. топор ’fejsze, balta, bárd, kapa’; stb.; – lásd
még: ;rom. topor ’fejsze, balta, csákánykapa, csatabárd, bárd’. A szláv nyelvekbe feltehetőleg az ;iráni
*tapara- ’balta, fejsze, bárd’ szóból került. – Az első adat bizonyosan ide tartozik, mert a név viselője egy
királyi kádár volt. A szótörténet sejteti, hogy a szó korai megjelenése után ugyan kiszorult, de az újabb
átvétel következtében (amelyben a román is szerepet játszhatott) újra elterjedt. A topora szóvége
valószínűleg megszilárdult birtokos személyjel.
NyF. 67: 39; KSzlJsz. 529; NyK. 73: 91; TESz.

toportyánféreg ∆ A: 1747 Taporján féreg (MNy. 22: 68); 1791 toportyán féreg (NSz. – Ravazdy:
Méhtolmács 38); 1838 Toportyánféreg (Tsz.) [csak EWUng.]; nyj. toporcsán-féreg (MTsz.) J: 1. 1747
’medve; Bär’ (↑); 2. 1833 ’farkas; Wolf’ (Kassai 2: 149).
Összetett szó. ⊗ Az elsődlegesen önálló szóként nem adatolt toportyán + féreg ’vadállat’jelzős
alárendelő összetétele. Az előtag ismeretlen eredetű. – A néhány adattal igazolt N. toportyán ’farkas’
önállósulás az összetételből.
MNy. 3: 363; TESz. toportyán a. is

toporzékol A: 1645 Toborzikol (Geleji Katona István: NySz.); 1787 toporzékolnak (NSz. – Bartzafalvi
Szabó: Szigvárt. 1: 90); 1809 táborzékolását sz. (NSz. – Kultsár: Hazai Tud. 2: 394); 1833 Doborzékol
(Kassai 1: 444) J: 1. 1645 ’dobog | ugrál; pochen | springen’ (↑); 2. 1693 ’táncol | ugrándozik; tanzen |
tänzeln’ (Nyr. 44: 212); 3. 1787 ’topog, a földet rugdalja; stampfen 〈haupts vor Wut od Ungeduld〉’ (↑).
Származékszó. ⊗ A toborzéktoboroz szóból igeképzővel. – Ma főleg a 3. jelentésében használatos.
MNy. 39: 198; TESz.

toprongyos A: 1792 toprongyos (SzD. Ribantz); 1809 horongyos (Simai Kr.: VSzót. 1: 182); 1875
hatrongyos (Nyr. 4: 142) J: 1. 1792 ’[?]; zerlumpt’ (↑); 2. 1875 ’[?]; hergelaufen | strolchend’ (↑).
Belső keletkezésű, valószínűleg összetett szó. ⊗ Az utótag a rongyos lehetett. – Az előtag bizonytalan;
esetleg a top(p) ’hopp’ indulatszó lehet (1807). – A magyarázat, miszerint a toprong ’dühöng, tombol
〈farkas〉’ (1791) származékszava lenne, aligha valószínű.
TESz.

tor¹ A: 1138/ ? Turdí sz. szn. (MNy. 32: 203); 1220/ Tord sz. hn. (VárReg. 21.); 1552 torba (Heltai:
Dial. F6a) J: 1. 1552 ’bőséges, ünnepélyes lakoma; Mahl, Ehrenschmaus’ (↑); 2. 1565 ’temetés utáni
vendégség a halott emlékére; Leichenschmaus’ (Melius Péter: NySz.); 3. [főként disznó~] 1799/ ?
’disznóöléskor tartott lakoma, vendégség; Schlachtfest’ (NSz. – Csokonai: Karnyóné 702), 1807 ’ua.’
(Márton).
Vitatott eredetű. ⊗ 1. – 2. Belső keletkezésű, jelentéselkülönülés a tor- szóból (a torok töve). A tő
esetleg az ősmagyarban létezett ’torok, gége’jelentéssel, emellett szól talán a Turdi szn. A jelentéstani
összefüggés alapulhat a torok vagy garat evésnél és ivásnál betöltött szerepén; vö. a torok
származékszavának jelentésével; lásd még: lat. gula: ’nyelőcső, garat; étvágy, falánkság, nagyétkűség;
lakoma, vendégség’.. – 2. Honfoglalás előtti ótörök jövevényszó; vö.: csag. tor: ’lakoma, vendégség,
ellátás, kiszolgálás’ [ismeretlen eredetű].. A származtatás jelentős nehézsége, hogy csupán egy török
adaton alapul. – A 2., 3. jelentés jelentésszűküléssel keletkezett. A 2. jelentés egy ősi népszokáson alapul,
a halott megvendégelése, illetve egy lélek itallal és étellel való megbékítése értelemben. Ma a szó főként
a 3. jelentésben ismert.
NNyv. 3: 89; TESz.; TörK. 271
 tor² A: 1808 Tor (SI.) J: 1. 1808 ’állatok mellkasi része; Brustkorb von Tieren’ (↑); 2. 1834/ ’rovarok,
pókok, rákok testének középső, a fej és a potroh közötti része; Thorax der Gliederfüßer’ (MNy. 7: 266).
MNy. 7: 266; TESz.

torbágy † A: [1200] k. turobag hn. (An. 49.); 1268 k. Turbag hn. (MNy. 82: 450); 1384 turbagh
(ZichyOkm. 4: 282); 1390 Torbag hn. (MNy. 78: 179) J: ’[?]; Hügel’.
Ismeretlen eredetű. ⊗ A szóvégi névszóképzőnek tűnikjobbágy; lásd még: 1086Hassag hn. (DHA.
251), a hárs származékszava; 1238/Narrag hn. (Gy. 1: 793), a nyár¹ származékszava; stb. A torbágy
jelentése nem határozható meg pontosan; a szó a földrajzi tulajdonnevek alapján egy földrajzi, illetve
topogtáfiai köznév lehetett. – Összefüggése a turba szóval és köznévként való magyarázata egy ótörök
szn.-ből téves.
Nyr. 6: 241; MNy. 78: 179, 82: 450; FESz. Biatorbágy a. is

torbocsin † A: 1287 Thorbochyn hn. (ÁÚO. 9: 457) [csak TESz.]; 1395 k. torbochil (BesztSzj. 192.);
1405 k. torbachin (SchlSzj. 680.) J: ’egyfajta középkori hajítófegyver; Art Schleudermaschine im
Mittelalter’.
Vándorszó. ⊗ Lat. (k., h.) trabuchellus;; fr. (ófr.) trebuchelol. R. trabocchello, (vel.) trabuchelo:
’parittya mint harci eszköz’. Ezek a következő igékkel függnek össze: ; lat. (k.) trabucare, trebucare; ; fr.
(ófr.) trebuchier;; prov. (óprov.) trabucar;ol. R. trabuccare: ’ledönt, megszüntet, megsemmisít, elpusztít
stb.’. – A magyarban vagy az ófranciából vagy a R. olaszból ered, bár a hangtani megfelelés egyik esetben
sem kétségtelen. Az elsődleges magyar alak a torbocsil volt, az l > n hangváltozás a magyarban a
szóvégen ment végbe. A középkori harci eszközök elavulásával a szó viszonylag korán kihalt.
TESz. torbacsin a. is

torha × A: 1694 torha (Felvinczi György: NySz.); 1863 Tarhutt sz. (Kriza: Vadr. 519) J: 1. 1694 ’puha,
lágy, petyhüdt; weich, schlaff’ (↑); 2. 1791 ’korhadt, málló, törékeny; morsch | bröckelig, zerbrechlich’
(NSz. – M. Kurir 1364).
TESz.; NytÉrt. 105: 52

torlaszt A: 1831 torlasztja (Nyr. 91: 364) J: 1. 1831 ’duzzaszt; stauen’ (↑); 2. 1831 ’összehalmoz,
gyűjt; an-, zusammenhäufen’ (NSz. – Széchenyi: Vil. 216); 3. 1834 ’barikádot emel | magasra halmoz;
Barrikaden bauen | auf(einander)stauen’ (NSz. – Helmeczy: Jelenkor 3: 27) || torlasz A: 1836 torlaszokat
(Nyr. 91: 364) J: 1. 1836 ’barikád; Barrikade’ (↑); 2. 1843 ’〈vízen, úton〉 jégből, kövekből, fatörzsekből
stb. álló, a közlekedést akadályozó halmaz; Eisbarre' | Verhau, Wegsperre’ # (NSz. – Vachot I.: Orsz.
Almanach 271) Sz: ~ol 1848 torlaszoltatik sz. (NSz. – Kossuth: Hirlapja 403).
A szócsalád alapja a torlaszt: tudatos szóalkotásból eredő származékszó. ⊗ A torol¹ ’felhalmoz,
összegyűjt’-aszt műveltető képzős alakja; vö.: gyullasztgyújt, mulasztmúlik stb. – A torlasz tudatos
szóalkotással keletkezett elvonás a torlaszt ’torlaszt épít’ szóból. – A barikád ’torlasz, barikád’
magyarításához lásd még: torladéktorol. – Nyelvújítási alkotások.
TESz. torlasz a. is

torló † A: 1277 Turloud sz. szn. (ÓMOlv. 101); 1290 turlouk (OklSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Knecht,
der aus Dank für seine Freilassung nach dem Tod seines Herren der Kirche gewisse Dienste leistet’.
Származékszó szófajváltásának eredménye. ⊗ Főnevesült folyamatos melléknévi igenév-ó képzővel a
torol²-ből. A szó alapjelentése ’szolgáltató’ lehetett; lásd még: dusnok.
TESz. torol¹ a. is

torma A: (†1252) [1270] Tormas sz. hn. (Gy. 2: 607) [csak EWUng.]; 1334 Turma szn. (AnjOkm. 3:
106) [csak EWUng.]; 1395 k. torma (BesztSzj. 424.) J: ’[?]; Meerrettich’ # Sz: ~´s (†1252) [1270] hn. (↑)
[csak EWUng.].
Honfoglalás előtti ótörök jövevényszó. ⊗ Kāšγ turma ’répa’; oszm. N. turma ’ua.’tat. torma ’retek’;
stb.? < [újperzsa tur(u)b, turf ’’].. A magyarba átkerült alak: * turma. A ’torma’ jelentés feltehetőleg a
törökben keletkezett, bizonyosan az ehhez hasonló formájú gyökértermések alapján.
MNy. 3: 364; Nyr. 61: 108; TE. 2: 505; TESz.; TörK. 309
 torna A: 1806 Tornát (NSz. – Dugonics: Szittyiai tört. 1: 36) J: 1. 1806 ’lovagi torna(játék); Ritter-
kampf(spiel)’ (↑); 2. 1846 ? ’a tesgyakorlás, a gimnasztika helye; Ort des Turnens, der Gymnastik’ (MNy.
65: 299), 1857 ’ua.’ (uo.); 3. 1847 ’testgyakorlás | gimnasztika; Turnen | Gymnastik’ # (MNy. 67: 59); 4.
1896 ’mérkőzéssorozat; Meisterschaftsspiele, Wettkampf’ (MNy. 67: 64) Sz: ~´z-, ~´szik 1847 tornázó
vitéz sz. ’harcjátékot, bajvívást űz; im Turnier kämpfen’ (NSz. – Eötvös: Magyarorsz. 1514-ben 3: 82);
1863 ’gimnasztikázik; turnen’ (MNy. 67: 60) | ~´sz 1869 tornász ’tornát űző sportoló; Turner’ (MNy. 67:
61).
Tudatos szóalkotással keletkezett szórövidülés egy latin szó alapján. ⊗ Vö.: lat. (k., h.) tornamentum,
torneamentum ’lovagi tornajáték, torna, verseny’; a szó felépítéséhez a ném. R. turnei, tornei ’ua.’ is
hozzájárulhatott. A 2. jelentés: metonímia, a 3., 4. jelentés: metafora az eredeti 1. jelentés alapján. –
Nyelvújítási alkotás.
TESz.

tornác A: 1490 tornacyat (SzalkGl. 136.); 1533 Ternacz (Murm. 1679.); 1685 tornász (Amos
Comenius: NySz.); 1863 Tornáncz (Kriza: Vadr. 520); nyj. tërnác (MTsz.), tòrnanc (Nyatl.) J: 1. 1490
’előcsarnok, verandaszerű előtér | főként falusi házak folyosóhoz hasonló, fedett külső része; Vorhalle,
verandaartiger Vorplatz | überdachter Vorraum, Gang haupts von dörflichen Häusern’ (↑); 2. 1600 k.
’erkély; Erker’ (BrassSzt. 14); 3. 1897 ’előudvar | az udvarnak a kúttól a tornácig terjedő része; Vorhof |
der Teil des Hofes zwischen dem Brunnen und dem Vorraum’ (MTsz.); 4. 1897 ’tartóoszlop; Stützbalken’
(Ethn. 8: 93).
Jövevényszó, de az átadó nyelv vitatott. ⊗ 1. A következő nyugat-európai vándorszavakkal függ össze:
ném. (kfn.) tërraʒ, tarraʒ, torrāʒ ’fal, bástya, barikád, torlasz; magas nyitott hely; erkély’, (kor. úfn.)
tarras ’ua.’; fr. (ófr.) terrace ’földgát, földsánc; emelvény, kilátó; magas, nyitott terem’;ol. terrazzo
’erkély; terepfok’; stb. Az eredetéhez vö.: terasz.. A magyarba esetleg a németből került, ez ellen szól
azonban a magyarból megmagyarázhatatlan rr > rnelhasonulás; de vö.: hernác. – 2. Német (feln.)
jövevényszó: vö.: ném. (kor. úfn.) durniz, dornicz ’fűthető helyiség; szoba’, (baj.-osztr.) dornitze, turnitz
’étterem, étkező; vendéglő, étterem, étkezőhelyiség’bizonytalan, esetleg [szláv eredetű].. A származtatás
nehézsége a szó belseji á tisztázatlan keletkezése; itt esetleg egy fajta hasonulásról lehet szó. – A 3.
jelentés: metafora az 1. jelentés alapján; a 4. jelentés: metonímia valószínűleg a 2. jelentés alapján. – A
magyarból: szb.-hv. (Kaj.) tr̀ nāc ’előcsarnok, nagy terem’; szlk. N. trnác ’erkély; veranda’; rom. N.
târnáţ ’fedett előtér’; stb.
KSzlJsz. 963; TESz.; NMÉr.

tornádó A: 1884 Tornados [es. nem m.] (MagyLex. 15: 399); 1894 tornadó (PallasLex. Forgószél);
1913 tornádó (HHSz.) [csak EWUng.] J: ’az Atlanti-óceánon és Észak-Amerikában pusztító forgószél,
ciklon; Tornado’.
Nemzetközi szó. ⊗ ném. Tornado;; ang. tornado;; fr. tornade, tournade; R. tornado;; sp. tornado; stb.:
forgószél. Az angolból terjedt el [< ang. R. ternado ’zivatar, rossz idő, vihar’ ? < sp. tronada ’ua.’].. – A
magyarba elsősorban a németből került át.
TESz.

torok A [4]: 1055 ? turku hn. (TA.); E12. Jh/ turchucat (HB.); 1219/ Torka sz. szn. (VárReg. 41.); 1274
byktorok sz. (OklSz.); 1388 Wastork hn. (Gy. 1: 696) [csak EWUng.] J: 1. 1055 ? ’térségnek, területnek,
helyiségnek stb. bejárati része, kezdete | üreges tárgynak a nyílásához közeli, elszűkülő része; Mündung |
Kehle von etw’ (↑), 1274 ’ua.’ (↑); 2. E12. Jh/ ’a szájüregnek és a nyelőcsőnek, illetőleg a garatnak
érintkező része; Kehle’ # (↑); 3. 1372 u./ ’nyak, a nyak elülső része; Hals’ (JókK. 11); 4. 1530 k. ?
’állatprém nyaki része; Fell am Halse’ (OklSz. torok-suba), 1579 ’ua.’ (OklSz. nyest-torok); 5. 1559
’[folyóvíz torkolata]; Flußmündung’ (SzChr. 59b) [csak EWUng.] Sz: torkos 1290 Torkus szn. (OklSz.) |
torkosság 1372 u./ torkoʃʃagual (JókK. 85) | torkoskodik 1529 e. torkoʃkodaʃth sz. (VirgK. 5) | torkolat
1604 Toroklattya (MA. Spinéticum) | letorkol 1610 torkolliam le ’[?]; jmdn schweigen heißen’ (OklSz.) |
torkollik 1838 megtorkolik ’megreked, megakad; steckenbleiben’ (Tsz.); 1893 ’[?]; münden’ (NSz.).
Örökség, ugor kori tő magyar képzéssel. ⊗ A tőhöz vö.: vog. (T.) tor ’török, gége, nyak’, (P., Szo.) tur
’torok, gége, nyak; hang’; osztj. (V., O.) tur ’nyak, torok, gége’ [ugor *turɜ ’torok, gége, nyak’].. A
végződése: -k kicsinyítő képzőfészek, lélek stb. Az étkezésre vonatkozó származékszavak metonimikusan
keletkeztek. A letorkol származékszó jelentéstani alapjához vö. a torkára forrasztja a szót ’hallgatásra bír
vkit, tkp. vkinek torkára forraszja a szavakat szólást.’
 TESz.; MSzFE.

torokgyík A: 1489 thorokgÿk (MNy. 70: 474) J: ’[?]; Diphtherie’.

Összetett szó. ⊗ A torok + gyík jelöletlen birtokos jelzős alárendelő összetétele. Az állatnevek gyakori
elemei a betegségneveknekbéka, farkas, pók stb. – Ugyanezekből az elemekből alkotott, de a címszótól
független: torokgyík ’egy fajta növény’ (1590 (SzikszF. 28).
TESz.

torol¹ † A [1]: 1508 torlanak (DöbrK. 70) [csak EWUng.]; 1754 kapatollasa sz. (OklSz. Pótl. kapa-
torlás); 1757 ? torolva sz. (NSz. – Turzelini–Léstyán: X. Szt. Ferencz 244); 1784 torolni sz. (SzD. 85);
1787 torrolja (NSz. – Faludi: BE. 91); 1833 dorlik sz. (Kassai 1: 450); 1861 dollik sz. (MNyszet. 6: 321)
J: 1. 1508 ’[?]; ausstoßen’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1519 ? ’[?]; aufstapeln: anhäufen’ (JordK. 290) [csak
EWUng.], 1784 ’ua.’ (↑); 3. 1822 ’[töm | tölt]; stopfen, füllen’ (SzD. 85) Sz: torlik 1519 ’összetorlódik;
sich anhäufen’ (JordK. 290) || torlódik A: 1786 torlódása sz. (NSz. – Baróti Szabó: Vers-koszorú 3: 151);
1803 torlódik ▼ (BVir. 165) [csak EWUng.]; 1858 fel talódik (MNy. 71: 255) [csak EWUng.] J: 1. 1786
’(össze)gyűlik | felduzzad; sich versammeln | sich anstauen’ (↑); 2. 1803 ’összegyülekezik | csoportosul;
sich zusammenscharen, sich ansammeln’ (↑); 3. 1803 ’halmozódik | tornyosodik; sich anhäufen | sich
auftürmen’ # (Baróti Szabó Dávid: NySz.) || torlad ∆ A: 1830 e. Torladni sz. (NSz. – Kisfaludy: Munkái
10: 170) J: ’összetorlódik | tornyosul; sich anhäufen, sich auftürmen’ Sz: ~ék 1832 ’barikád; Barrikade’
(NSz. – Helmeczy: Jelenkor 1/1: 387).
A szócsalád alapja a torol1: származékszó. ⊗ A tol ’tol, csúsztat, (el)mozdít’ igéből -l gyakorító
képzővel. A torol alak az ll > rl elhasonulással és a szóvégi mássalhangzótorlódás feloldásával
keletkezett. A torlik származékszó -ik visszaható igeképzővel jött létre. A torlódik és a torlad-ódik
visszaható igeképzővel, illetve -d kezdő-gyakorító képzővel keletkezett a nyelvújítás korában. – A –tor,
illetve a torok szavakkal való összefüggése és az ótörökből való származtatása alig valószínű.
MNy. 39: 347; TESz. torlódik a. is; StUA. Suppl. 1: 198

torol² A: 1519 k. meg ... torolnom sz. (DebrK. 25), de →torló; 1847 torl (NSz. – Döbrentei G.:
Huszárdal 121) J: [főként meg~] ’valamely bűntettet, súlyos sérelmet mintegy erkölcsi kötelességet
teljesítve megbosszul, megbüntet; rächen, Vergeltung üben’.
Származékszó. ⊗ Valószínűleg a tor¹ ’ünnepi lakoma’ szóból -l denominális igeképzővel. A
megnevezés azon az egykori szokáson alapulhat, hogy néhány nép az ellenség feletti győzelmet egy
lakomával ünnepelte. Ilyen módon lehetett a győzedelmi lakoma a bosszú ötletével összekapcsolva.
MNy. 18: 160; TESz. torol¹ a. is

torongy × A: 1585 Torongy (Cal. 1064); 1824 torongya □ (SzegSz.); 1867 toronty (NSz. – Jankai J.: Uj
Költ. 170) J: 1. 1585 ’egyfajta fekély, különösen a végbélben, a külső nemi szerveken; Feigwarze’ (↑); 2.
1782 ? ’belső részek, belek; Eingeweide, Gedärme’ (NSz. – Méhtartás 25), 1838 ’ua.’ (Tzs.); 3. 1791 ?
’gyermek, fickó; Kind, Fratz’ (NSz. – Ravazdy: Méhtolmács 241), 1800 ’ua.’ (Márton); 4. 1824 ’csirke
köldökzsinórja, illetőleg a kikelő csirkére tapadt tojáshéj; Nabelschnur des Kükens bzw an dem aus dem
Ei schlüpfenden Küken haftende Eierschale’ (SzegSz.); 5. 1873 ’hátulgombolós nadrágból kilógó ing; aus
der Hose hinten heraushängendes Kinderhemd’ (Nyr. 2: 92); 6. 1876 ’a lúd hasa alatti kövér rész; Fett
unter dem Bauch der Gans’ (Nyr. 5: 89).
Jövevényszó egy dél- vagy nyugati szláv nyelvből. ⊗ Szb.-hv. trut: ’kelés az ujjon’;szln. trod: ’kólika;
méhelőreesés’;cseh trud: ’pattanás az arcon’;le. trąd: ’lepra’; – ;óe. szl. trǫdъ: ’egy fajta betegség
〈valószínűleg dizentéria〉’; stb. [tisztázatlan eredetű].. – A szó belseji n-hez vö.: abroncs, dorong stb. A
szóvég a magyarban palatalizálódott. A torongya változat szóvége elhomályosult birtokos személyjel. A 2.
jelentés: metonímia. A 3., illetve 5. jelentés keletkezéséhez a poronty, illetve a rongyos hathattak. A 4.
jelentés feltehetőleg a másodikra megy vissza. A 6. jelentés: metonímia a 2. jelentés alapján.
KSzlJsz. 530; TESz.

torontál × A: 1234 ? Truntayl szn. (HOkm. 8: 31) [csak EWUng.]; 1323 Turuntal hn. (Pais-Eml. 340);
1329 Torontal hn. (Pais-Eml. 340); 1395 k. torontay̋ l (BesztSzj. 1162.); 1405 k. torontal (SchlSzj. 1748.)
J: ’kis sólyomféle madár; Art Falke’.
Valószínűleg egy honfoglalás előtti ótörök jövevényszó. ⊗ Kāšγ turumtay;kipcs. turumtay, turuntay; ;
oszm. turumtay; stb.: egy fajta sólyom. Megfelelői a mongol nyelvekben is megtalálhatók. A magyarba
átkerült alak: feltehetőleg a *turumtay.. A magyar szó végződése tisztázatlan, esetleg a karvaly típusú
szavak hangalakjának hatására jött létre. A szó az ótörök eredetű magyar ragadozómadár-nevek közé
tartozikbese, ölyv, turul. – Köznévként a 15. sz.-ig mutatható ki; tulajdonnévként a valamikori bánátbeli
Torontál vármegye nevében maradt fenn (↑1323; lásd még: 1326Comitatu de Turuntal: FESz.).
MNy. 10: 295; Pais-Eml. 340; TESz.; TörK. 87

torony A [4]: 1291 torn (ÁÚO. 10: 55); 1324 Symonthurnya hn. (OklSz.); 1333 Chaakt(h)ornya hn.
(Csánki 3: 9); 1332–7 Toronia hn. (Csánki 1: 364); 1371 Toron hn. (OklSz.); 1487–8 Felthorom hn.
(Csánki 3: 680); 1585 tormozas sz. (Cal. 1094) [csak EWUng.]; 1841 tornytól (NSz. – Emlény 123) J: 1.
1291 ’kis alapterületű, magas építmény; Turm’ # (↑); 2. 1787 ’〈sakkjátékban〉 bástya; Turm als Figur im
Schachspiel’ (NSz. – M. Musa 734) Sz: tornyos 1332/ Tornusteluk hn. (OklSz.); 1585 Tornyos mn (Cal.
1095); 1832 ’[?]; Turmwächter’ (MNy. 71: 256) [csak EWUng.] | tornyoz 1585 sz. (↑) [csak EWUng.] |
tornyosodik 1775 tornyosodik (NSz. – Kónyi J.: Díszes erk. 104) | tornyosul 1788 tornyosúltt sz. (NSz.
– Gelei J.: Halló 2: 310).
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kfn., baj.-osztr.) turn: ’épületek része, magas keskeny építmény;
fogház, börtön’., (k.-ném.) torn, torm, turm ’ua.’, (E.) tūrn ’ua.’, – ném. Turm ’ua.sakkfigura’ [< fr. (ófr.)
torn ’torony’ (; lat. turris, turrem tárgyeset ’ua.’)].. Megfelelői: ; szb.-hv. (Kaj.) turen;; szlk. turňa, tureň;
stb.: . – A torony alak a szóvégi mássalhangzótorlódás feloldásával és n > ny palatalizációval
keletkezettbókony, hókony stb. – A magyarból: szb.-hv. N. toronj, turanj ’ua.’
MNy. 47: 85; TESz.

torpad × A: 1577 k. torpad (OrvK. 585); 1784 tojpadt sz. (SzD. 37) J: 1. 1577 k. ’(be)süpped,
(be)horpad; einsinken’ (↑); 2. [főként meg~] 1585 ’valahol megragad, (ott)marad; ankleben’ (Cal. 536); 3.
[meg~] 1704 ’hirtelen megáll | megakad; plötzlich aufhören | stocken’ (Bercs: Lev. 122) || torpan A: 1836
Be-torpan (Kassai 5: 135); nyj. megtorpanik □ (MTsz.) J: 1. [be~] 1836 ’belép, betoppan; (ein)treten,
hinein-, hereinplatzen’ (↑); 2. [meg~] 1854/ ’hirtelen megáll; plötzlich aufhören’ (NSz. – Jókai 6: 192).
Származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő ismeretlen eredetű. A végződése: gyakorító-, illetve
mozzanatos igeképző. A szó belseji p mozzanatos képzőnek látszik. A jelentés keletkezéséhez a
horpadhorpasz és a toppantopog szavak is hozzájárulhattak.
TESz.

torpedó A: 1813 Torpedónak, Torpédó (NSz. – Kultsár: Hazai Tud. 2: 385, 386) J: ’víz alatti lövedék,
robban(t)ószerkezet; Torpedo’ Sz: ~z [főként meg-] 1916 megtorpedózták ’[?]; mit einem Torpedo
beschießen’ (NSz.) [csak EWUng.]; 1952 ’; zu verhindern suchen’ (uo.) [csak EWUng.].
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Torpedo;; ang. torpedó;; fr. torpédo; or. торпедо; stb.: torpedó ’〈eredetileg
egy fajta tengeri akna, 1866-tól önmagától haladó lövedék〉’. Főként az angolból terjedt eltudatos
szóalkotás a lat. torpedo ’zsibbasztó rája, tkp. érzéketlenség’ [< lat. torpere ’érzéketlenné válik’].. – A
magyarba leginkább a németből került át. – A R. torpedó ’zsibbasztó rája’ (1628 (RMKT. NF. 8: 487)
közvetlenül a latinból (↑) jött létre.
TESz.

torta A: 1546 tortanak (OklSz.) J: ’[?]; Torte’ # || tortáta † A: 1559 tortata (OklSz.) [csak EWUng.] J:
’[?]; Torte’.
Olasz (é.) jövevényszó. ⊗ Ol. (É.) tòrta, tọ́rta; - ol. torta: ’kerek, töltött vagy gyümölcsökkel
megrakott sütemény’ [lat. torta, tortam tárgyeset ’kerek kenyér; fonott kalács’]| ; ol. (vel.) tortèta
’sütemény, gyümölcskosár’. Megfelelői: ; ném. Torte; f r. tourte; stb.: torta , illetve sp. R. torteta
’sütemény, gyümölcskosár.’
TESz.

tortúra A: 1629 torturáról (MNy. 90: 255) [csak EWUng.]; 1793 tortúrára (NSz. – Gvadányi: Rontó
Pál 228) J: 1. 1629 ’[kín, gyötrelem | kínzás, gyötrés]; Qual | Quälerei, Folter’ (↑); 2. 1813/ ’vesződség,
bajlódás; Schererei’ (NSz. – Kazinczy: Lev. 11: 141).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (k., e.) torture: ’kín, fájdalom; szenvedés, gyötrelem’, tkp. ’elfordítás,
kicsavarás’ [< lat. torquere ’(el)forgat, (ki)teker; kínoz, gyötör’].. Megfelelői: ném. Tortur;; fr. torture;
stb.: kínzás, gyötrés, gyötrelem, tortúra. – 1. jelentésében a bírósági kínvallatás és az inkvizíció által
terjedt el. Később a 2. jelentés lépett előtérbe, főként mint a bürökrata fortélyok megítélése.
 TESz.

torz A: 1787 torz (NSz.) [csak EWUng.] J: mn 1. 1787 ’[?]; streitsüchtig’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1823
’[?]; mißförmig 〈Gestalt〉 | verzerrt 〈Werk〉’ # (NSz.) [csak EWUng.]; 3. 1837 ’[torzonborz]; zerzaust
〈Haar〉’ (MNy. 71: 256) [csak EWUng.]; 4. 1877 ’visszataszító 〈arckifejezés〉; widerlich 〈Miene〉’ (NSz. –
Tóth Ede: Művei 2: 11) | fn 1843 ’torzkép | torz dolog!!!; Spottbild | mißförmiges Ding’ (Széchenyi:
Hirlapi cikkei) Sz: ~ít 1823 sz. (NSz. – Schedel F.: Haramják el. 8) | ~ul [főként el-] 1836 Torzul (NSz. –
Bárány B.: Árpádi Ház 102).
Tudatos szóalkotás, a keletkezésmódja azonban bizonytalan. ⊗ Barczafalvi Szabó Dávid nyelvújító
alkotta meg valószínűleg a deformitás kifejezésése, bizonyosan úgy, hogy több, alakilag és jelentésében
hasonló szót elegyített; vö.: torzó, torzonborztorza-borza, trucc; lásd még: lat. torsio; ném. Torsion; stb.:
fordulat, forgás.
TESz.

torza-borza × A: 1560 torza-borza (RMKT. 5: 256) J: ’[?]; zerzaust’ || torzas-borzas × A: 1628 torzas
borzas (Prágai András: NySz.); 1673 borzas torzas (???) J: ’[?]; zerzaust’ || torzonborz A: 1724 torzon-
borz (Nyr. 38: 398); 1810 torzonborsz (NSz. – Farkas A.: Misk. gyűl. 60) J: ’[?]; zerzaust’.
A szócsalád alapja a torzas-borzas: játszi szóalkotással keletkezett ikerszó. ⊗ A borzas-ból
’összeborzolt, borzas’borzad. A keletkezésmódjához vö.: hórigorgas, icipici stb. – A torza-borza elvonás
a torzas-borzasból. A torzonborz játszi szóalkotással keletkezett a korábbi ikerszó előtagja alapján, és
tévesen határozószóként fogták fel. A másodlagos előtagokból különböző szavak keletkeztek; vö.: torzos
’összeborzolt, borzas’ (1786); torzan ’visszataszítóan viselkedik’ (1792 (SzT.); torzad ’ua.’ (1808);
torzong ’ua.’ (1824); torzon ’összeborzolt, borzas’ (1832 (NSz.); torzaszt ’összeborzol, tép’ (1838 (Tsz.);
stb.
MNy. 61: 402; TESz.

torzó A: 1851 torzóján (NSz. – Csengery A.: Szónokok és statusf. 150) J: 1. 1851 ’törzs; Rumpf
〈Mensch〉’ (↑); 2. 1860 ’csonkaszobor; Bruchstück 〈Statue〉’ (NSz. – Ormós Zs.: Ut. eml. 3: 225); 3. 1881
’befejezetlen mű; unvollendetes Kunstwerk’ (NSz. – Csepreghy F.: Műv. 5: 179).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Torso;; ang. torso;; fr. torse; ol. torso; stb.: töredék, letört darab ’〈szobor〉;
befejezetlen műalkotás, az angolban, franciában és olaszban torzsa, fatönk; törzs, test 〈ember〉’ is. Az
olaszból terjedt el lat. (kés., k.) tursus: ’szár, torzsa, tönk’. < ; lat. thyrsus ’ua.Bakkhosz-bot, Tirzus-bot’ <
; gör. ϑύρσος ’ua.’. – A magyarba német és olasz közvetítéssel került. A 3. jelentés leginkább a torzóban
maradt ’befejezetlen maradt’ szószerkezetben él (1881).
TESz.

torzsa A: 1219/ ? Torʃa szn. (VárReg. 87.); 1395 k. torʃa (BesztSzj. 420); 1560 k. torzan (GyöngySzt.
3009.); 1792 Torzsa (SzD.) [csak EWUng.] J: 1. 1395 k. ’vastag növényi szár; Strunk, dicker Stengel’ #
(↑); 2. 1600 k. ’gyümölcs csutkája; Butzen’ (Radv: Szak. 23); 3. 1719 ’kukoricacsutka; abgekörnter
Maiskolben’ (HOklSzj. 149); 4. 1807 ’megvastagodott tengelyű füzérvirágzat; Blütenstand mit dicker
Hauptachse’ (Magy. Fűvészk. 55) | | torzs A: 1328/ ? Turs szn. (Gy. 1: 226) [csak EWUng.]; 1550 k.
kaposthators (KolGl.) [csak EWUng.]; 1832 torzs (Kreszn.); nyj. tōls, torcs (ÚMTsz.) J: 1. 1550 k.
’[vastag növényi szár]; Strunk, dicker Stengel’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1585 ’fatörzs; Baumstamm’ (↑); 3.
1786 ’leszakadt, levágott növény földben maradt szára, töve; Stoppel 〈am Feld〉’ (MNy. 65: 475); 4. 1831
’torzó; Torso’ (NyÚSz.) Sz: ~ika 1578 torsika ’[?]; Wasserschierling’ (NySz.).
Olasz (é.) jövevényszó. ⊗ Ol. (v.-ven.) tọ́rsọ, tǫ́rs, (fri.) tǫrsǫ, tǫ́rṣ, (pol.) tọ́rš, – ; ol. torso: ’magház,
káposztatorzsa stb.’ [az eredetéhez vö.: ; vö. →torzó].. – A torzs és torzsa hangalakja a nyelvjárási
kettősségre megy vissza az olaszban. A torzsa szóvégi a-jához vö.: datolya, pálya.
TESz.

torzsalkodik A: 1628 toͤ rsoͤ lkoͤ désnec sz. (Prágai András: NySz.); 1668 torsolkodol (Pósaházi János:
NySz.); 1785/ torzsolkodni sz. (NSz. – Kazinczy: Lev. 1: 79); 1801/ torsalkodgyanak (NSz. – Bessenyei:
Természet Világa 187); 1808 Torzsalkodni sz. (NSz. – Sándor I.: Sokféle 11: 184); 1862 torzsálkodott
(NSz. – Kemény Zs.: Zord idő 1: 66) J: ’[?]; streiten, zanken’.
Származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő bizonytalan, esetleg onomatopoetikus eredetű. A végződése:
-kodik ~ -ködik gyakorító-visszaható képző. Lehetséges, hogy a szó palatoveláris párhuzamossága a tő
onomatopoetikus természetére vezethető vissza. – Esetleg ide tartoznak: torzonkodik (1786); törzsönködik
(1790); veszekszik. – A dörzsöllel, illetve a torzas-borzastorza-borza szóval való összefüggése nem
valószínű.
MNy. 61: 402; TESz.

tosz × A: 1293 ? Thuzon [? ɔ: Thuzou] sz. szn. (OklSz. kopó); 1548/ eltoʃʒogatnac sz. (RMKT. 3: 268);
1874 toszik □ (CzF.) J: 1. 1548/ ’dug | valahová tesz, rak; stecken | stellen, legen’ (↑); 2. 1604 ’tol | taszít,
lök; schieben | stoßen’ (MA.); 3. 1664 ’valakire hárít; etw anderen auferlegen’ (MNy. 8: 418); 4. 1874
’közösül; mit jmdm geschlechtlich verkehren’ (↑).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A hangfelépítés szempontjából régi szónak tűnik. A jelentés alapján a tolhoz
köthető, de az alaktani nehézségek ez ellen szólnak. A 2. jelentés minden esetben a tol ’lök, taszít’
hatására keletkezhetett. A további jelentések metaforikusak. – Németből való származtatása téves.
TESz.; NMÉr.

tószt A: 1835 Toast [es. nem m.] (Kunoss: Gyal.); 1846 toaszt (NSz. – PD. 1: 422); 1865 tószt (Babos
toast) J: ’pohárköszöntő; Trinkspruch’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Toast;; ang. toast;; fr. toast, tost; stb.: pohárköszöntő; ’pirított kenyérszelet’.
Az angolból terjedt el ang. toast ’pirít 〈kenyér〉; vkire iszik’ [< fr. (ófr., kfr.) tostee ’pirított kenyérszelet’].
[< fr. toster ’pirít’]. A ’pohárköszöntő’ jelentés valószínűleg azon az egykori szokáson alapul, hogy
Angliában a pohárköszöntőnél egy szelet pirított kenyeret mártottak a pohárba. – A magyarba elsősorban
a németből került át.
TESz.

tót A: 1121/ Tout hn. (MNy. 23: 363); 1138/ ? Tottí sz. szn. (MNy. 32: 132); 1202 u./ ? Totu szn.
(LtKözl. 33: 215) [csak EWUng.]; 1219/ Tot hn. (VárReg. 96.); 1405 k. thot (SchlSzj. 553.); 1522 Tolth
szn. (MnyTK. 86.: 67) J: fn 1. 1121/ ’szláv személy; Slawe’ (↑); 2. 1800 ’szlovák személy; Slowake’
(Márton) | mn 1. 1240 ’a szlávokra jellemző, tőlük származó, rájuk vonatkozó; slawisch’ (Márton); 2.
1637/ ? ’[a szlovákokra jellemző, tőlük származó, rájuk vonatkozó]; slowakisch’ (MNy. 80: 256), 1773
’ua.’ (FESz. Tótdiós) [csak EWUng.].
Jövevényszó, de az átadó nyelv bizonytalan. ⊗ Bizonyára a következő szavakkal függ össze: ném.
(ófn.) thiot ’nép’;gót þiuda ’ua.’;lat. Teutoni gyűjtőnév ’germán nép’, (k.) Theotisci többes szám
’germánok’; ol. R. todésco ’német’óporosz tauto ’ország, táj, föld’; litv. (ólitv.) tautà: ’nép’;lett tautà:
’ua.’indoeurópai eredetű; vö.: [ír (óír) tūath ’ua.ország, táj, föld’; izl. (óizl.) þjōđ ’nép, népség, emberek’;
stb.].. Lásd még: ; litv. Tauta hn. ’Németország’. – Megfelelő történelmi és nyelvi feltételek hiányában
nehezen megállapítható, melyik nyelvből és mikor került a magyarba, bár az átvétel esetleg az
ófelnémetből történhetett, talán még a honfoglalás előtt. A szó belseji ó egy diftongusra megy vissza. A
tót először a szlávok általános megnevezéseként volt használatos, későb főként azoké a szláv népeké,
amelyek magukat slověne-nak nevezték (szlovének, szlovákok, szlavónok) és nem volt önálló államuk; a
további jelentésszűkülés következtében a szó csak a szlovákokra vonatkozott. A 2. jelentéseknek ma egy
bizonyos pejoratív értelmük vandigó, oláh stb.
MNy. 25: 321; TESz.

tótágas A: 1788 Tót-ágasoktól (NSz. – Dugonics: Etelka 1: 191) J: ’[?]; Kopfstan 〈auch abstr〉’.
Összetett szó. ⊗ A tót + ágaság jelzős alárendelő összetétele. Az előtag népnévként gúnyos, lekicsinylő
értelemben, használatos; vö.: cigányútracigány, franc² vö. még a különböző csehül áll ’vki vagy vmi
rossz állapotban van, tkp. áll mint egy cseh’, tótul nevet ’bőg, sír, nyöszörög, vinnyog, tkp. nevet mint egy
szlovák stb. típusú szószerkezeteket. – Az utótag jelentése elágazó befejeződő oszlop lehetett, így az
összetétel jelentése mintegy rossz, nem szabályos oszlop’. A szó ma főleg a tótágast áll ’fejenáll;
összevissza van’ szószerkezetben fordul elő (1801/ (NSz.).
Ethn. 38: 239; Mi fán. 343; TESz.

totem A: 1845 totemjekről (NSz. – Gondol: Mohikán 2: 109) J: ’〈természeti népeknél〉 a nemzetség
vagy a törzs ősének tekintett növény, állat, tárgy; Totem’ || totemizmus A: 1897 totemizmus (PallasLex.
Totem) J: ’a totem tiszteletén alapuló ősi vallási forma; Totemismus’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Totem;; ang. totem;; f r. totem; stb.: totem | ; ném. Totemismus;; ang.
totemism;; fr. totémisme; stb.: totemhit, totemizmus. A totem forrása egy észak-amerikai indián nyelv;
vö.: ; algonkin totam, toodaim ’(öröklődő) törzsjel’ [< algonkin ote ’nemzetség, család’].. Néprajzi
szakszóként az angolból terjedt el. – A magyarba német és angol közvetítéssel került.
TESz.

totó A: 1950 totó (HSz.⁹) J: ’[?]; Totó’ # Sz: ~zik 1950 (uo.).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. (au.) Toto: ’sportfogadás a fociban’ [< ném. Totalisator ’hivatalos
fogadóhely a lóversenyen’, a ; ném. Lotto ’lottó’ hangtani hatására].. Megfelelői: svéd toto;; holl. toto;
stb.: totó.
TESz.

totojázik A: 1810 k. totoláz (MNy. 61: 106); 1831 Totolászok (TudGyűjt. 7: 24); 1892 totojász (Nyr.
21: 477); 1897–1901 totojáz (MTsz.) [csak EWUng.]; 1906 totojázik ▼ (ÚMTsz.) J: 1. 1810 k. ’piszmog;
trödeln, takkeln’ (↑); 2. 1831 ’lábatlankodik; einem unter den Füßen sein’ (↑); 3. 1878 ’dédelget;
verzärteln’ (SzegSz.) || totojgat × A: 1875 k. totojgat (ÚMTsz.); 1879 futujgatja [ɔ: tutujgatja] (Nyr. 8:
469) J: 1. 1875 k. ’dédelget, kényeztet; verzärteln’ (↑); 2. 1880 ’bíbelődik; herumbasteln’ (Nyr. 9: 93).
Onomatopoetikus eredetű, keletkezésmódja azonban bizonytalan. ⊗ A szócsalád tagjai a dajka- és
gyermeknyelvben jöttek létre; hasonló onomatopoetikus szóként vö.: csucsujgat. Mivel a szótörténeti
adatok következtében a totojázik eredeti változatának a szó belseji l-es tűnik, a totojázik tkp. gyakorító
képzős származékszó az onomatopoetikus tutul ’becézget, babusgat 〈főként gyereket〉’ igéből (1873); a
tutul további jelentéseihez vö.: dúdol. Azonban az sem zárható ki, hogy a totojgat gyakorító-műveltető
képzős származékszó ugyanabból az alapszóból. A totojgat a totojázik alapján a csucsujgat hatására
keletkezhetett. A totojázik 1. jelentése, illetve a totojgat 2. jelentés feltehetőleg metonímia az eredeti 3.,
illetve 1. jelentés alapján, mert a kisgyerekek kényeztetése tkp. egy aprólékos, időigényes tevékenység. –
Ide tartozik: tojtat ’dédelget, elkényeztet’ (1863).
TESz. totojáz a. is

tott † A: 1416 u./² tat vǵ (MünchK. 46); 1527 Toth (Heyd. 55); 1566 tott (HFab. 181) [csak EWUng.];
1621 Tatt (MA.) J: 1. 1416 u./² ’valóban | bizony, úgy van; wahrlich | ja’ (↑); 2. 1510 k. ’akkor; damals’
(AporK. 143).
Megszilárdult ragos alakulat. ⊗ A tova tövéből -t (> -tt) lokatívuszraggal. Eredetileg mutató névmási
funkciója volt. Főként a tott úgy ~ tát úgy ’valóban úgy’ szószerkezetben (↑1416 u./²) volt használatos,
nyomatékosító szerepe feltehetőleg pont ebben az összefüggésben fejlődött ki; lásd még: ám, egyem. –
Összerántásként való értelmezése a tud ’ismer’tudott befejezett melléknévi igenevéből alig valószínű.
NytÉrt. 38: 52; TESz.

totyakos A: 1799/ totyakos (NSz. – Csokonai: Műv. 2: 293–4); nyj. trogyakos (SzegSz.) J: 1. 1799/
’nehézkes, lomha; schwerfällig, träge’ (↑); 2. 1848 ’elhízott, nagy hasú, nagy ülepű 〈személy〉; dickleibig,
mit großem Gesäß 〈Person〉’ (NSz. – Bernát G.: Freskó 1: 42); 3. 1897 ’lompos, elhanyagolt külsejű; von
verwahrlostem Aussehen’ (MTsz.) | | totya × A: 1832 totya (Kreszn.) J: 1. 1832 ’lomha, nehézkes;
schwerfällig, träge’ (↑); 2. 1838 ’együgyű, élhetetlen; einfältig, unbeholfen’ (Tsz.); 3. 1881 ’széles fenekű
〈edény〉; mit breitem Boden 〈Topf〉’ (Nyr. 10: 522); 4. 1886 ’nagy hasú, nagy ülepű 〈személy〉; dickleibig,
mit großem Gesäß 〈Person〉’ (Nyr. 15: 473); 5. 1907 ’lottyadt, szotyós 〈gyümölcs〉; molsch 〈Obst〉’ (Nyr.
44: 431).
Származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő a totyog szócsaládjának tövével azonos. A végződése: játszi
melléknévképző (vö.: csatakos, lucskos), illetve -a folyamatos melléknévi igenévképző (vö.: csusza,
hulla stb.). – Tisztázatlan idetartozású: 1395 k.tolÿakas ’teknősbéka’ (BesztSzj. 1109.).
TESz.

totyog A: 1774 totyog (NSz. – Meliboeus: Ungr. Sprachmeist. 251); nyj. togyog (MTsz.) J: 1. 1774
’lomhán, nehézkesen jár; trotten’ # (↑); 2. 1792 ’piszmog; herumtrödeln’ (SzD. Piʃzmogni); 3. 1813
’motyog; undeutlich reden’ (NSz. – Ajtay Sám.: Erk. Tört. 83) | | tottyan A: 1799/ totytyan (NSz. –
Csokonai: Karnyóné 690); nyj. toggyan (OrmSz.) J: ’lomhán, nehézkesen a földhöz ütődik; schwer
aufschlagen, auftreffen’ || tottyad × A: 1845 Tottyadt sz. (Fogarasi) J: 1. 1845 ’ellustul, elnehezedik; faul,
schwerfällig werden’ (↑); 2. 1845 ’megromlik, elromlik 〈különösen bor, gyümölcs〉; verderben 〈haupts
Wein, Obst〉’ (↑).
TESz.

tova A: 1372 u./ yde ʃtoua (JókK. 161); 1416 u./² toabba r. (MünchK. 84); 1470 inentua (SermDom. 2:
516); 1838–45 tojább r. (MNyTK. 107: 36); nyj. ta, taj, tóa, tohi (MTsz.), tá (ÚMTsz.), tohébbat r. (???)
J: 1. [ide s ~] 1372 u./ ’ide-oda; hin und her, dahin und dorthin’ # (↑); 2. [innen ~] 1456 k. ’ettől kezdve;
von dieser Zeit an’ (SermDom. 2: 516); 3. 1519 ’el, messzebbre; fort, hinweg’ # (JordK. 587); 4. 1552
’távolabbi helyen; fern’ (Heltai: Dial. M5a); 5. 1636 ’távolabbi időre; weiterhin, in der Zukunft’ (Pázmány
Péter: NySz.); 6. 1704 ’körülbelül; ungefähr, etwa’ (Bercs: Lev. 17) Sz: ~´bbi 1757 további (NSz. – Szent
Margit 19) | ~´bbít 1798 továbbítására sz. (NSz. – Molnár J.: Könyvház 10: 125) R: ~´bb 1372 u./ Touab
r. (CornK. 10) | ~´bbá 1372 u./ touaba (JókK. 18).
Megszilárdult ragos alakulat. ⊗ Egy ősi mutató névmásból keletkezett -a (> -á) latívuszraggaloda. A
névmás maga alapnyelvi örökség az uráli korból; vö.: vog. (K.) tåt ’az, amaz’, (Szo.) tot ’ott’; ;osztj. (V.)
tom ’az, amaz’, (Vj.) tŏt ’akkor(iban)’; ;zürj. (Sz.) ti̮ ’az, amaz’;votj. (SZ.) tu ’ua.’;cser. (KH.) tə ’ua.’,
(B.) tu ’ő, az’; ;md. (E., M.) tona ’az, amaz’;finn tuo ’ua., az (ott)’; lp. (N.) duot ’odaát, amott
〈közelebb〉’; – szam. jur. tāki ’az, amaz’; szam. szelk. to ’ez (itt), másik, az, amaz’; szam. kam. di, də ’az,
ő’; stb. [uráli *to ’az, amaz’].. A szó belseji v egy hiátustöltő vagy esetleg egy a tőhöz kapcsolódó ; uráli
*-mɜ névmásképző fejleménye lehettávol. A tova eredeti jelentése ’oda, távolabbi’ lehetett. Az eredeti
latívuszi jelentés részben lokatívuszi jelentéssé alakultoda, messze stb. Az időre vonatkozó 2., 5.
jelentésekhez vö.: innét, közel stb.
MNy. 15: 86, 67: 71; TESz.; MSzFE.

tő A [7/1]: 1055 adaruk tue hn. (TA.); 1181/ Veztew hn. (Sztp. KritJ. 1: 44); 1254/ malnalucateue hn.
(OklSz.); 1326 Arkuspothaktuwe hn. (OklSz.); 1372 u./ cʒerfateweueben (JókK. 40); 1456 k. ʒeletenek
(SermDom. 1: 324); 1590 szoͤ loͤ toͤ ie (Károli Gáspár: NySz.); nyj. tévibe (ÚMTsz.), türül (MTsz.) J: 1.
1055 ’folyó, árok stb. torkolata, vége; Flußmündung, Einfluß’ (↑); 2. 1254/ ’[(földrajzi hely) közvetlen
környéke]; nächste Umgebung 〈eines Ortes〉’ (↑); 3. 1372 u./ ’a növénynek a földben levő gyökeres része |
növényszárnak, fatörzsnek stb. közvetlenül a föld feletti része; Wurzel | Stamm, Stock’ # (TA.); 4. 1395 k.
’szőlőteke; Weinstock’ # (BesztSzj. 802.); 5. 1405 k. ’testrésznek, végtagnak al érintkező része törzzse;
Ansatz, Wurzel’ (SchlSzj. 292.); 6. 1577 k. ’hajszál, szőr gyökere; Haarwurzel’ (OrvK. 82); 7. 1584
’alkotóelem; Bestandteil’ (Károlyi Gáspár: NySz.); 8. 1872 ’szótő; Wortstamm’ (Nyr. 1: 252) Sz: töves
1211 ? Tuus szn. (PRT. 10: 505); 1300/ Thuʷesd!!! sz. hn. (Györffy 1: 751) | ~cik 1792 ’agyagból, földből,
vályogból a ház előtt rakott ülőke; gestampftes Erdbänkchen vor dem Haus’ (SzD. Póltzik); 1888 ’favágó
tőke; Hackblock’ (Nyr. 17: 234).
Örökség a finnugor korból. ⊗ Zürj. (Sz.) din: ’a fatörzs vastag vége’., dini̮ n ’-nál/-nél, mellett’; votj.
(G.) di̮ ń ’a fatörzs vastag vége’, dińi̮ n ’-nál/-nél, mellett’; ;cser. (KH.) təŋ ’ua.kezdet; vmi alapja;
folyótorkolat’; md. (E.) t’em, t’eń, t’eńiń ’nekem’, (M.) t’ejeń ’ua.’, t'ejs ’közelben, -hoz/-hez/-höz’; finn
tyvi ’tővég, fatörzs, vastag vég’, N. tykö ’-ra/-re, -hoz, -hez, -höz’ [fgr. *tiŋe vagy *tüŋe: ’tővég, vastag
favég’].. Megfelelői: ; ótörök töŋörge ’fatörzs’;mong. tüngke ’egy fűféle elburjánzása’; stb. A magyar szó
tőváltozatai egy ősmagyar γ (< ; fgr. *ŋ) hangváltozással keletkeztek különböző hangtani helyzetben. Az
1–3. jelentések lehettek az eredetiek. A 4–8. jelentés metaforikusan jött létre.
SzófSz.; TihAl. 22; TESz. tőcik a. is; MSzFE.

több A: 1372 u./ tebbet, tewbet (JókK. 11, 60); 1416 u./¹ to̗ bbèc (BécsiK. 142); 1476 k. twb (SzabV.);
nyj. tëbb (ÚMTsz.) J: szn 1. 1372 u./ ’nagyobb számú, mennyiségű, tömegű; mehr’ # (JókK. 11); 2. 1372
u./ ’néhány; mehrere, etliche’ # (JókK. 21) | mn 1. 1513 ’idősebb; älter’ (NagyszK. 373); 2. 1519 ’[egyéb,
többi]; übrig, ander’ (JordK. 77) [csak EWUng.] | fn 1. 1526 k. ’nagyobb jelentőségű dolog; etwas
Höheres, Wichtigeres’ (MNy. 69: 230); 2. 1630 ’nagyobb vagyon; größeres Vermögen’ (Molnár Albert:
NySz.) Sz: ~ít 1416 u./² To̩ bbihedmeg ’[?]; mehren’ (MünchK. 150) | ~es 1604 Toͤ bbés (MA.) | ~szöröz
1770 többszörözve sz. (MNy. 75: 256) | ~let 1853 Többlet (NyÚSz. az adat idézése nélkül!!!) R: ~é 1372
u./ tebe (JókK. 71) [csak EWUng.] | ~en 1372 u./ teben (JókK. 76) [csak EWUng.] | ~ször~ 1372 u./
tebʒer (JókK. 9) | ~i 1474 tɵbbi ’egyéb dolog, többi személy; das Übrige, die Übrigen’ (BirkK. 7) | ~nyire
1619 toͤ bnyere (Forró Pál: NySz.).
Megszilárdult középfokú alak. ⊗ A feltehetőleg ’sok’ jelentésű tő örökség a finnugor korból; vö.: zürj.
(Ud.) top ’sűrű, szilárd, tömör; szűk’, (Sz.) topi̮ d ’ua.; erős 〈ember〉’; votj. (Sz.) tupi̮ t: ’megfelelő,
alkalmas, iilő, kellő, illedelmes’ [fgr. *teppɜ ’sűrű, szilárd, tömör’].. A végződések: -b középfokjel, ami az
eredeti szóvégi p zöngésedéséhez vezethetett; ehhez vö.: szép : szebb középfok. A ’sűrű > sok’
jelentésváltozáshoz vö.: sok. A szóvégi i a többi (↑) megszilárdult ragozott alakban tkp. egyes szám 3.
személyű birtokos személyjel.
MNy. 12: 118; NyK. 67: 126; TESz.; MSzFE.

tőgy A: 1554 tölgyelnek sz. (MNy. 64: 231); 1774 Tőgyellő sz. (MNy. 50: 501); 1820 tögyes sz. (NSz.
– Dugonics: Példabesz. 1: 156); nyj. töcs (ÚMTsz.) J: 1. 1554 ’fejős állatok emlője; Euter’ # (↑); 2. 1847
’kiálló, kidudorodó rész; Vorsprung, Bauchung’ (NSz. – Vas Gereben: Életkép. 31).
Valószínűleg örökség a finnugor korból. ⊗ Vog. (T.) tal’ək: ’csúcs, vég, felső vízfolyás’.; osztj. (V.) tö̆ j
’〈folyónak, fának> felső vége; <dárda〉 hegye, csúcsa ’;votj. (Sz., M.) tul’i̮ m ’a fa felső zsenge hajtásai’;
finn R. tutka ’csúcs, hegyes vég; vizsgálat, ellenőrzés, kritika, bírálat’; ? lp. (N.) duŧkum, duŧkun ’bimbó,
rügy’ [fgr. *tuδ’ka ’kiálló rész, csúcs, hegy’].. A palatális hangrend a szó belseji *δ’ hatására
keletkezhetetthere, tölgy. A m. szóvégi gy > lgy váltakozáshoz vö.: hölgy, völgy stb. Az eredeti jelentés
’kiálló rész’ lehetett.
Nyr. 55: 28; NytÉrt. 58: 170; TESz.; MSzFE.

tök A: 1138/ Tuke sz. szn. (MNy. 32: 132) [csak EWUng.]; 1198 Theke sz. szn. (ÁÚO. 6: 193); 1211
Tecu szn. (PRT. 10: 507) [csak EWUng.]; 1405 k. thwk (SchlSzj. 943.); 1490 Thewk hn. (Csánki 1: 16);
nyj. tëk (ÚMTsz.) J: 1. 1138/ ? ’[kúszó indájú, tölcséres virágú növény, illetőleg ennek termése]; Kürbis’
# (↑) [csak EWUng.], 1405 k. ’ua.’ (↑); 2. 1138/ ? ’[herezacskó a herével együtt]; Hodensack mit den
Hoden’ (↑) [csak EWUng.], 1577 ’ua.’ (KolGl.) [csak EWUng.]; 3. M16. Jh ’[?]; Blase | Lederbeutel’
(Nyr. 104: 103) [csak EWUng.]; 4. [jelzőként is] 1598 ’buta; Dummkopf’ (Baronyai Decsi János: NySz.);
5. 1666 ’a magyar és a német kártya egyik színe; Schellen als Farbe im ungarischen und im deutschen
Kartenspiel’ (SzilyEml. 88) Sz: ~ös 1211 ? Tucus szn. ’[?]; einen Kürbis betreffend od den Hodensack
betreffend 〈haupts Hodenbruch habend〉’ (PRT. 10: 508); 1554 ’tököt termő; einen Kürbis betreffend’
(MNy. 68: 223); 1577 ’heresérves; den Hodensack betreffend 〈haupts Hodenbruch habend〉’ (KolGl.: NyF.
45: 53).
Jövevényszó egy délszláv nyelvből. ⊗ Blg. тиква: ’tök; ostoba, tökfilkó’;szb.-hv. tikva: ’ua.’;szln.
tikva: ’tök’ [tisztázatlan eredetű].. Lásd még: szlk. tekvica ’; fej; tökfilkó’; ; or. тыква, R. tyky ’tök’; stb.
A magyarba átkerült alak: *tiki ( < *tyky); a palatális magánhangzók egy délszláv nyelvből való
származtatás mellett szólnak. A 2. jelentés: tréfás metafora, amellyel a 3. jelentés is összefügghet. A 4.
jelentéshez vö. a szláv jelentés mellett a tökfilkó, tökkelütött szavakat is. Az 5. jelentés keletkezéséhez egy
félreértés vezetett: a németben a kártyaszín neve a többes számú Schellen, mert ezen a kártyán ezt a színt
csengőkkel ábrázolják; az irodalmi nyelvi ’csengő, harang jelentés mellett ennek a német szónak
nyelvjárási here 〈főként a lovaké〉’jelentése is van, és a magyar megnevezés tévedésből ezt tükrözi. –
Valószínűleg ide tartozik: tökölődik ’fáradozik, bajlódik; piszmog, babrál’ (1816 (GyVoc. 108).
MNy. 1: 266, 6: 58; KSzlJsz. 530; TESz.

tök- 1. ~részeg A: 1847 tökrészegen (NSz. – Jósika M.: Reg. Képl. 2: 196) J: ’[?]; sternhagelvoll’ |
~józan A: 1898 tök-józanon (NSz. – Ambrus Z.: Kisassz. 58) J: ’teljesen józan; völlig nüchtern’ |
~mindegy A: 1930 tökmindegy (Zolnay–Gedényi) J: ’teljesen mindegy; ganz egal’ | Ilyenek még:
~utolsó ’[?]; allerletzter’ (1930: NSz. – Zolnay–Gedényi); ~hülye ’[?]; stockdumm’ (1957: NSz.); ~igaz
’[?]; sonnenklar, ganz klar’ (1961: ZG.); ~jó ’[?]; ganz gut’ (1993: Nyr. 117: 117).
Összetételi előtag, azonos a →tök szóval. ⊗ Az előtag tréfásan használt, jelentése ’teljes, egész’. Az
összetétel megfelelői az összehasonlító mondatokban is előfordulnak; vö. pl.: olyan részeg, mint a tök
’részeg mint az ágyú, tkp. mint a tök’ (1882); stb. A hasonló jelentésváltozáshoz vö.: holt-.
TESz.

tőke A: 1293 Egurthuke (OklSz.); 1325 Teukees sz. hn. (Gy. 1: 151) [csak EWUng.]; 1395 k. tekeu
(BesztSzj. 927.); 1446 Theketherebes sz. hn. (Csánki 1: 486); nyj. tíke, töjke (ÚMTsz.), tűke (MTsz.) J: 1.
1293 ’fatörzs; (Wurzel)stock’ (↑); 2. 1510 ’kivágott fa törzse | különféle munkafolyamatok végzéséhez
használatos tuskó; Hauklotz | Block, Hackklotz’ # (MargL. 139); 3. 1517 ’szőlőtőke; Weinstock’ #
(DomK. 291); 4. 1577–80 ’növényeknek a föld alatti része, tő; Stamm, Stock’ (Telegdi Miklós: NySz.); 5.
1588 ’méhkas; Bienenkorb’ (OklSz.); 6. 1785 ’faragatlan, durva ember; grober Kerl’ (NSz. – Lethenyei–
Plutárkus: Apopht. 138); 7. 1787 ’[(kisebb) állatcsoport]; Tierschar, Trupp’ (MNy. 71: 256); 8. 1790/
’szótő; Wortstamm’ (NSz. – Kazinczy: Lev. 2: 77); 9. 1798 ’pénzalap | kamatozó pénzösszeg, vagyon;
Kapital | Vermögen’ # (NSz. – Nánásy B.: Test. 381); 10. 1833 ’tömeg; Masse’ (NSz. – Helmeczy:
Jelenkor 2/1: 106); 11. 1852/ ’kapitalizmus; Kapitalismus’ (NSz. – Kossuth-Eml. I. el.: 7); 12. 1863
’tőkésréce; Stockente’ (NSz. – Bérczy K.: Vadászrajz. 360) Sz: ~´s 1325 hn. (↑) [csak EWUng.]; 1636
tőkés ’tuskós; klotzig’ (Pázmány Péter: NySz.); 1841 ’kapitalista; Kapitalist’ (NSz. – Emlény 2).
Származékszó. ⊗ A tő ’tő, törzs, fatönk’ szóból -ke kicsinyítő képzővel. Az 1395 körüli tekeu (↑) adat
esetleg -kő képzővel keletkezhetett, de elszigetelt változat maradt. A 2. jelentés: metonímia az 1. jelentés
alapján. Az 5., 7. jelentés metaforikusan keletkezett az 1. és a 3. alapján. A 9. jelentés önállósodás lehet a
R . tőkepénz ’tőke’ (1780) összetétel előtagjából; ez tudatos szóalkotással keletkezett a nyelvújítás
korában, esetleg a ném. R. stammgold ’tőke’ hatására. A 12. jelentés önállósulás a tőkeruca ’tőkés réce’
(1860) előtagjából, ami a ném. Stockente ’úszóréce’ tükörfordítása.
MNy. 70: 348; TESz.

tőkehal A: 1604 Toͤ kehal (MA. Sálpa); 1799 tö́ kehal (Márt. Stockfisch) J: ’az Atlantióceán északi
részében és melléktengereiben élő hal; Stockfisch’.
Német mintára alkotott tükörfordítás, összetett szó. ⊗ Vö.: ném. Stockfisch, (korai úfn.) stockvisch:
’szárított tőkehal’. A német összetétel előtagja arra utal, hogy ezt a halat egy fajta rúdon, esetleg tőkén
szárították. – A magyarban: tőke + hal².
TESz.

tökél A: 1372 u./ ʃtekeled meg, tewkelletel (JókK. 6, 148); 1874 tėkél (CzF.); nyj. tökîletlen sz. (MTsz.)
J: 1. 1372 u./ ’megtesz, végrehajt; vollführen, vollenden’ (JókK. 148); 2. [meg~] 1416 u./¹ ’megerősít;
befestigen’ (BécsiK. 38); 3. 1416 u./² ’teljessé, egésszé, éppé tesz; völlig, ganz machen | verheilen’
(MünchK. 71); 4. 1416 u./² ’〈idő〉 betelik, elmúlik; vergehen 〈Zeit〉’ (MünchK. 112); 5. 1476 k. ?
’elhatároz; beschließen’ (SzabV. 113. sor), 1519 ’ua.’ (JordK. 816); 6. 1513 ’késztet, buzdít; aneifern’
(CzechK. 19); 7. 1525 k. ’kínoz; martern’ (GyöngyK. 11); 8. 1872 ’kopaszt; enthaaren, abfedern’ (Nyr. 1:
333) Sz: ~és 1372 u./ tewkelleʃere ’[?]; Vollenden’ (JókK. 117) | ~et 1372 u./ tekellettiben ’[?]; Erfüllung.
Vervollkommnung’ (JókK. 101) | ~etes 1372 u./ tekelleteʃ (JókK. 6) | ~etesség 1372 u./ tewkelteʃʃegere
(JókK. 120) [csak EWUng.] | ~etlenség 1372 u./ tewkelletlenʃegnek (JókaiK. 118) | ~etesedik 1416 u./³ ?
to̩ kelleʃetek (AporK. 69); 1792 Tökélletèʃedni sz. (SzD.) | ~etlen 1456 k. tekeletlenek (SermDom. 1: 491) |
~etességes 1495 e. to̩ keleto̩ ʃʃego̩ s ’[?]; vollkommen’ (GuaryK. 61) | | tökít † A: 1493 k. meg tekeytenek
(FestK. 395); 1552/ tekítik vala (RMKT. 3: 327) [csak EWUng.]; 1616 meg toͤ kkétésére sz. (Lépes Bálint:
NySz.) J: 1. [meg~] 1493 k. ’(meg)kínoz; martern’ (↑); 2. 1552/ ’[fegyverrel támad, pusztít, tönkre tesz];
bewaffnet angreifen, zerstören, zugrunde richten’ (↑) [csak EWUng.]; 3. [ki~] 1879 ’kihord; hinaustragen’
(Nyr. 8: 569) | | tökély A: 1792 Tökély (SzD.) J: 1. 1792 ’erény; Tugend’ (↑); 2. 1823 ’teljesség |
tökéletesség; Vollständigkeit | Vollendung’ (Nyr. 10: 218); 3. [főként vminek a ~e] 1847 ’valaminek
tökéletes kifejezője, jellegzetes képviselője; Repräsentant’ (Petőfi: ÖM. 5: 41).
A szócsalád alapjai, az igék: származékszavak, a képzési mód azonban bizonytalan. ⊗ Valószínűleg a a
teszigete- ~ tö- tőváltozatából keletkeztek. A végződés -l gyakorító képző, illetve -ít műveltető képző. A
szó belseji k mibenléte és funkciója tisztázatlan. Esetleg egy alaktani elem lehet, vagy a tőhöz tartozik. A
tökél jelentései egy eredeti ’megvalósít, véghezvisz’ jelentésből jöhettek létre jelentésbővüléssel; vö.: lat.
facere ’csinál, tesz, elvégez, befejez’ : perficere ’megvalósít, véghezvisz, elvégez, befejez’ : perfectus
’tökéletes, befejezett’; ;ném. vollenden ’befejez, elkészít’ : vollendet ’teljes, tökéletes’: stb. A tökít
jelentésváltozásában egy ellentétes, pejoratív folyamat mehetett végbe; lásd még: a tökél, eltökít stb. 7.
jelentése. – A tökély az igék alapján keletkezett tudatos szóalkotással a nyelvújítás termékeként, a
tökéletesség (↑) származékszó helyett. – A szócsalád ótörökből való származtatása nem valószínű.
TESz.; FiktI. 47, 115; StUA. Suppl. 1: 201

tökfilkó A: 1792 Tökfilkó (Pais–Eml. 592) J: ’[?]; Dummkopf’.

Összetett szó. ⊗ A tök ’ostoba, tökfilkó’ + filkó ’buta ifjú’tautologikus összetétele. A kártyajáték
nyelvében a tök filkó ’tök felső’ (1817) egy a címszótól független alak, amelyben a tök kártyaszínként
szerepel, míg filkó jelentése ’felső’.
TESz.

tökkelütött A: 1724 toͤ kkel-uͤ toͤ tt (Nyr. 38: 398) J: ’[?]; (stock)-dumm’.
Összetett szó. ⊗ A tök szó -vel eszközhatározó ragos tökkel + az ütige-tt befejezett melléknévi
igenévképzős ütött alakjának határozós alárendelő összetétele. Az alaktanához vö.: széllelbélelt
’könnyelmű, meggondolatlan, tkp. EZ NEM KELL’ (1747 (NSz.), szemenszedett stb. Az összetétel
keletkezéséhez vö.: tökkel üttetett az agya ’buta, ostoba, tkp. EZ NEM KELL’ (1723).
TESz.

tölcsér A: 1405 k. telcher (SchlSzj. 1117.); 1460 Thewlcher szn. (OklSz.); 1547 techergÿarto szn.
(MNy. 13: 258); 1579 thőltherth (MNy. 62: 238); 1792 e./ törcsérkéik sz. (NSz. – Ráday G.: Ö. M. 62) J:
1. 1405 k./ ’vízióra; Wasseruhr, Klep-sydra’ (↑); 2. 1544 ? ’fordított kúp alakú, vékony csőben végződő
eszköz; Trichter’ # (OklSz.), 1577 k. ’ua.’ (OrvK. 114); 3. 1544 ? ’szűk szájú korsó; (Abfüll)gefäß mit
enger Tülle’ (OklSz.), 1577 ’ua.’ (KolGl.: NyF. 45: 53); 4. 1759 ’virágkehely; Blütenkelch’ (NSz. –
Szattmáry Király Gy.: Méhes kert 30); 5. 1838 ’kráter | tölcsér alakú mélyedés; Krater | trichterförmige
Vertiefung’ (NSz. – Kunoss: Természet 56); 6. 1862/ ’légörvény | vízörvény; Windhose, Wasserhose’
(NSz. – Jókai 17: 103).
Származékszó. ⊗ A tölt ’önt, kiönt’ igéből névszóképzővel. A szó belseji cs mibenléte és funkciója
tisztázatlan, alaktani elemnek tűnikhajcsár. Az eredeti jelentése ’egy fajta eszköz a víz áttöltésére’
lehetett; vö.: a 2., 3. jelentést. Az 1., 4–6. jelentés: metafora a 2., 3. jelentés alapján.
TESz.

tőle A: A13. Jh/ tule (KTSz.) [csak EWUng.]; 1372 u./ ew tewle (JókK. 10); 1416 u./³ o̗ to̗ llo̗ (AporK.
47); 1456 k. thÿ teletekh (SermDom. 2: 256); 1526 twlle (Nyelveml. 257); 1527 ÿtÿle (MNy. 6: 229) [csak
EWUng.]; [1535] ̇ tẏw̋ ledẏs (Arch. 138.); 1620–1718 tűlő (SoprSz. 36: 325) [csak EWUng.]; nyj. tellem
(ÚMTsz.), töllë, tűlle, tülö (Nyatl.) J: 1. [als Rektion] A13. Jh/ ’attól, akitől valami ered, akitől a
cselekvés kiindul (kül. szenvedő igék mellett); von 〈haupts bei passiven Verben〉’ # (↑) [csak EWUng.]; 2.
[auch als Rektion] M13. Jh/ ’valakitől, valamitől eltávolodva, eltávolítva; von’ # (↑); 3. 1416 u./¹ ’mint
én, mint te stb. 〈összehasonlításban〉; als er 〈vergleichend〉’ (BécsiK. 7); 4. 1495 e. ’általa | részéről;
seitens, von’ (GuaryK. 20); 5. 1526 e. ’[vele]; mit ihm’ (MNy. 43: 158) [csak EWUng.]; 6. 1526
’közvetítésével, általa; durch’ (MNy. 37: 205); 7. 1590 ’miatta; wegen’ (SzikszF. 166); 8. [~d] 1771
’〈állatterelő szóként〉 jobbra!; rechts! 〈als Treibew〉’ (NSz. – Faludi: NU. 14); 9. 1826/ ’valaki felől ugyan;
von jmdm aus’ (NSz. – Kölcsey: Munkái 184) – De vö. E12. Jh/ gɩmɩlcetvl ’[?]; von, aus’ (HB.).
Megszilárdult ragos alakulat. ⊗ A től (↑) szóból -e. egyes szám 3. személyű birtokos személyjellel. A
tőle alak mellett létrejött birtokos személyjeles alakjai teljes ragozási sort alkotnak. A jelentések az
alapszóból magyarázhatók. A 8. jelentés metonimikusan keletkezett a mezőgazdaság nyelvében. – A től
ugyancsak megszilárdult ragos alakulat. A tőből keletkezett -l ablatívuszraggal. Eredetileg határozószó
volt, amelyből az ősmagyarban névutó keletkezett. Ez a névutó az ősmagyar kor végén vagy az ómagyar
kor elején határozóraggá alakult: 13. sz. eleji keʒdetuitul ’kezdettől’ (KT.). Raghalmozással jött létre a
tőle szóból (a tőlemtől, tőledtől stb. megválva): szókapcsolatban): 1416 u./¹to̗ llèdto̗ l, to̗ lleto̗ l ’nélküled,
nélküle.’
BTMondt. 38; TESz.; ÁrpSzöv. 232

tölgy A: 1181 tulg (III. Béla kir. eml. 345); 1321 Teulgfa (OklSz.); 1373 Telgyes sz. hn. (OklSz.) J:
’[?]; Eiche’ # Sz: ~es 1211 Tulgusfoca hn. (OklSz.) | | töl × A: 1192/ Tulrew hn. (Gy. 1: 236) [csak
EWUng.]; 1257 k. Teul hn. (Csánki 2: 653); 1500 k. thelfa (MNy. 21: 140); 1536 tewlÿfarol (Pesti: Fab.
42); 1552 telyfa (Heltai Gáspár: NySz.); 1818 Töll (NSz. – Zakál Gy.: Őrség 13); nyj. tőfa, tüfa (MTsz.),
töjfa (ÚMTsz.) J: ’tölgyfa; Eiche’ Sz: ~ös 1211 Tulus focca hn. (OklSz.).
Bizonytalan eredetű, esetleg alán jövevényszó. ⊗ A tölgy és a töl alakok egymáshoz való viszonya
tisztázatlan; esetleg kétszeres átvételről lehet szó. A tölgyhöz vö.: osz. tuldz, (K.) tūlʒ, (Ny.) tolʒä:
’tölgy’valószínűleg indoeurópai eredetű; vö.: [óind dā́ ru ’fa’gör. δρῦς ’tölgy, fa’].. Egy, a töl szónak
megfelelő előd azonban nem bizonyítható. – A magyar szó palatális magánhangzójához vö.: üveg, vért.
MSFOu. 151: 330; ALH. 14: 56; TESz.; TörK. 171

tölt A: 1358–9 tulteuin sz. hn. (MNy. 15: 144); 1372 u./ bel tewlt (JókK. 31); 1435 Thelthewen sz. hn.
(OklSz.); 1535 k. Thewtette woth meg sz. (Lánd 38); nyj. tëltëm (MTsz.) J: 1. [főként fel~] 1358–9 ’föld
felhalmozásával gátat épít | 〈utat, területet〉 föld, kavics stb. rászórásával magasabbra emel; Damm
aufschütten | (Straße, Boden) mit Erde, Kies beschütten’ (↑); 2. [be~, meg~] 1372 u./ ’telerak, teletesz;
füllen’ # (↑); 3. [be~] 1416 u./² ’beteljesít, megvalósít; erfüllen’ (BécsiK. 38); 4. 1494 ’tűzfegyverbe
töltényt helyez; ein Gewehr laden’ # (OklSz.); 5. 1517 ’önt; gießen’ # (DomK. 283); 6. 1526/ ’〈időt〉
valamire felhasznál; (Zeit) aufwenden, zubringen’ # (TörtTár. 1908.: 82); 7. 1533 ’ennivalóba töltelékként
belerak; füllen, farcieren’ (Murm. 2123.); 8. [gyakran ki~] 1550 k./ ’〈haragját, bosszúját〉 szabadjára
engedi | kedvét leli valamiben; Rache, Zorn auslassen | Freude an etw haben’ (Csoma codex!!!: NySz.); 9.
[ma főként ki~] 1557 ’kiegészít | teljessé tesz; ergänzen | vervollständigen’ # (KárOkl. 3: 294); 10. 1890
’villamos energiát felhalmoz | villanyárammal üzemképessé tesz; Elektrizität akkumulieren | laden’
(AkÉrt. 1: 227) Sz: ~evény 1358–9 hn. ’töltés, gát; Damm, Deich’ (↑) | ~ő 1395 k. theulthew ’vízióra;
Wasseruhr’ (BesztSzj. 558.) | ~és 1405 k. ? teules (SchlSzj. 2106.); 1493 k. thewltheʃeete ’teljesítés;
Erfüllung’ (FestK. 159); 1519 ’gát; Damm, Deich’ (OklSz.) | ~elék 1574 töltelékjére ’a hordó feltöltésére
használt bor; Wein zum Auffüllen eines Fasses’ (MNy. 64: 231); 1600 k. ’étel töltésére felhasznált
élelmiszerkeverék; Füllung für Geflügel, Pasteten usw’ (Radv: Szak. 27) | ~ény 1843 vaktöltény
(NyÚSz.).
Származékszó. ⊗ A tel, igéből, ami egy eredeti igenévszó igei értékű tagjatel,névszó. A végződések: -t
műveltető képző. A magánhangzó labializálódásához vö.: kel¹, költ².
TESz.

töm A: 1138/ Tume sz. szn. (MNy. 32: 132) [csak EWUng.]; 1215/ Temem sz. szn. [lat végződéssel]
(VárReg. 291.); 1577 k. teͦ mÿk sz. (OrvK. 134); 1585 temue sz. (Cal. 1026); 1833 Dömköd sz. (Kassai 1:
468) J: 1. 1138/ ? ’[〈valamely anyagot, tárgyat〉 nyílásba, üregbe begyömöszöl | 〈nyílást, üreges tárgyat〉
valamivel telegyömöszöl]; stopfen, vollpropfen’ # (↑), 1577 k. ’ua.’ (↑); 2. 1589 ’tör, zúz, szétnyomkon;
zerstampfen’ (MNy. 56: 386); 3. 1693 ’temet; begraben’ (Otrokocsi Flóris Ferenc: NySz.); 4. [belé~] 1696
’bemagyaráz neki, igyekszik elhitetni vele; jmdm etw einpauken’ (Illyés András: NySz.); 5. 1792 ’hízlalás
céljából kukoricát stb. nyomkod belé 〈kacsába, libába〉; stopfen 〈Ente, Gans〉’ (SzD. Gölö́ dör); 6. 1869
’fölöslegesen vagy szabályellenes anyagi javakkal bőven ellát; jmdn mit Geld vollstopfen’ (NSz. –
Berczik Á.: Két vigjáték 121); 7. 1874 ’sokat és mohón eszik; sich stopfen’ # (CzF.) Sz: ~ik 1577 k. ’[?];
steckenbleiben, festsitzen’ (↑) | ~ít 1800 Tömíteni sz. (NyÚSz.).
Örökség a finnugor korból. ⊗ Cser. (KH.) temə: ’teljes, egész, teli’., teme- ’tölt, telít’, temä- ’teli,
jóllakott; nő, növekszik, hízik’ [fgr. *temɜ ’teli, teljes; betöm, foltoz, megtölt’].. A 3. jelentéshez vö.:
temet.
UAJb. 28: 76; TESz.; MSzFE.

tömb A: 1831 tömb (NyÚSz.) J: 1. 1831 ? ’különböző elemekből alakult egység, csomó; Gruppe,
Haufen’ (↑), 1849/ ’ua.’ (NSz. – Balogh Ján.: Hangok 218); 2. 1837/ ’emberek csoportja, tömörülése;
Menschengruppe, Menge’ (Nyr. 85: 261); 3. 1885 ’valamely anyagnak nagyobb darabja, összefüggő
egésze; Block, Massiv’ # (NSz. – Bartók L.: Kárp. eml. 31); 4. 1900 ’könnyen leválasztható papírlapok
együttese | irattartó; Papierblock | Aktenmappe’ (NSz. – Vay S.: Társasélet 2: 29); 5. 1942 ’háztömb;
Häuserblock’ # (Kelemen).
TESz.

tömeg A: 1828/ tömege (NSz. – Vörösm. 6: 190) J: 1. 1828/ ’nagyobb mennyiségű anyag részeinek
összessége | valamely testnek anyagbeli mennyisége; Masse irgendeiner Materie, stoffliches Ganzes eines
Gegenstandes’ # (↑); 2. 1828/ ? ’összegyűlt emberek sokasága; Menschenmenge’ # (NSz. – Bajza:
Munkái 4: 40), 1833 ’ua.’ (NSz. – Helmeczy: Jelenkor 2/1: 152); 3. [jelzőként is] 1831 ’valaminek nagy
mennyisége, sokasága; Gruppe, Haufen’ # (NSz. – Kritikai Lapok 1: 140); 4. 1833 ’a társadalmat alkotó
emberek többsége | az átlagemberek sokasága; Mehrheit der Gesellschaft | Durchschnittsmenschen’ #
(NSz. – Helmeczy: Jelenkor 2/1: 307); 5. 1835 ’szilárd tömbű, erős, tartós tárgy; fester, beständiger
Gegenstand’ (NSz. – Jósika M.: Váz. 23); 6. 1843 ’(csődre került vagy hagyatéki) vagyonmennyiség,
vagyonállomány; Vermögensmasse’ (NSz. – Athenaeum 29); 7. 1856/ ’kuporgó alak; kauernde Gestalt’
(NSz. – Jókai 14: 198); 8. 1861/ ’valaminek egységes tömbje; Block’ (NSz. – Eötvös J.: Elb. 143); 9.
1868 ’katonai alakulat neveként; Hauptmasse 〈Milit〉’ (NSz. – Vahot I.: Honv. Könyve 140) Sz: ~es 1833/
’nagyobb földdarabra kiterjedő; ein größeres Bodenstück erfassend’ (NSz. – Berzsenyi: Művei 2: 344);
1850 ’nagy számban előforduló; massenhaft’ (NSz. – Kemény Zs.: Forr. után 192).
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ A töm szóból -g, névszóképzővel a -g képzős
szavak analógiájáracsillag, harag stb.; lásd még: kötegköt, szöveg, üteg stb. A szó megalkotója
valószínűleg Vörösmarty Mihály költő volt (1800-1855). A jelentésre főként a tömb lehetett hatással. –
Nyelvújítási alkotás.
TESz.
 töméntelen A: 1602 Tamitalan (Eszterházi Tamás: NySz.); 1613 táméntalan (Pázmány Péter: NySz.);
1621 Támétalan (MA.); 1650 teméntelen (Medgyesi Pál: NySz.); 1767 Töménytelen (NSz. – Viski P.:
Mennyei ép. 109); 1781 töméntelen (NSz. – M. Hírmondó 186); nyj. temintelen (MTsz.) J: mn 1. [in adv
Funktion] 1602 ’nagyon, roppantul; sehr’ (↑); 2. 1613 ’roppant sok egyedből álló; zahlreich’ (↑); 3. 1826 ?
’nagyon nagy; sehr groß’ (NSz. – Hébe 244), 1840 ’ua.’ (NSz. – Nagy E.: Eszmék 58) | szn 1650 ’nagyon
sok; unzählig’ (↑).
Származékszó, az alapszó azonban bizonytalan. ⊗ Az alapszó a tömény ’számos; nagyon sok’ lehetett.
A végződések: -telen melléknévképző; hasonló jelentésváltozáshoz vö.: számtalanszám. A palatális,
illetve a veláris változatok egymáshoz való időrendi viszonya tisztázatlan.
Nyr. 18: 6; TESz.

tömény A: 1213/ Tumen szn. (VárReg. 270.); 1405 k. twmen (SchlSzj. 181.); 1490 k. tamenesere
(ÁbelSzj. 215 b); 1515 k. themen (AporK. 167); 1518 k. tŏ̗men̋ eezo̗ r (SándK. 10) J: szn [gyakran ~ezer]
1405 k. ’tízezer | nagyon sok; zehntausend | sehr viel’ (↑) | fn 1. 1515 k. ’sereg, légió, katonai egység;
Heer | Heereseinheit’ (↑); 2. [~só] 1600 ’kősó egységének neveként; Art Salzmaß’ (OklSz. Pótl. Tëmén-
só); 3. 1808 ’tízezres értékű pénz neveként; Zehntausender 〈Geld〉’ (NSz. – Napoleon élete 217–8); 4.
1813 ’vegyi anyag, érc kristályosodott tömbje; Kristallblock’ (NSz. – Mond. 95); 5. 1978/ ’[?];
hochprozentiges alkoholisches Getränk’ (NSz.) | mn 1. 1771 ’népes, zsúfolt; zahlreich, überfüllt’ (NSz. –
Szőnyi: Szentek heged. 168); 2. [hsz-i funkcióban: ~sok] 1780 ’nagyon sok; sehr viel’ (NyF. 50: 64); 3.
1829 ’vegyileg telített állapotú 〈oldat〉; konzentriert | unvermischt’ # (NyÚSz.); 4. 1956 ’jellegzetees és
nagyfokú 〈tulajdonság〉; hundertprozentig, unverfälscht 〈abstr〉’ (Irod. Újs. aug. 25.: 4).
Honfoglalás előtti ótörök jövevényszó. ⊗ Kök-török tümän ’tízezer’; CC. tümän ’ua.’; oszm. tümen
’ua.számos, sok; nagy’; stb.? < [tokhár tmām, tmane, tumane ’tízezer’].. Megfelelői: ; mong. tümen
’ua.számtalan’;újperzsa tümän ’tízezer; ennyi emberből álló egység; kerület, megye, körzet;
pénzegység’;örm. duman ’katonai egység’;or. туман ’tízezer’; stb. A magyarba átkerült alak: *tümän. A
számnévi és valószínűleg a főnévi 1. jelentés az ótörökből származik. A nyelvújítás korában -ány/-ény
névszóképzős származékszónak fogták fel, így a második szótagi é használata megszilárdult, és
bizonyosan ez által keletkezett a tömre, valamint annak szócsaládjára utaló főnévi 4. és a melléknévi
jelentés.
MNy. 3: 364; TE. 2: 639; TESz.

tömérdek A: 1355 Themerduk szn. (OklSz.); 1355/ Temerdecberch hn. (OklSz.); 1380 k. Temerdik
(KönSzj. 69.); 1456 k. temerdugb (SermDom. 2: 214); 1519 k. temerdoͤ kʃegeert sz. (DebrK. 55); 1805
temérdëk (NSz. – Verseghy F.: Tiszta magy. 127); 1816 temir-dek (Gyarmathi: Voc. 77); 1833 tömérdeg
(Fogarasi: Műsz. Massa); 1833/ tömérdek (NSz. – Toldy Ferenc: Krit. berke 340) J: mn 1. 1355 ?
’vaskos, zömök; stämmig, untersetzt’ (↑), 1456 k. ’ua.’ (↑); 2. 1380 k. ’sűrű, tömött; dicht’ (↑); 3. 1456 k.
’népes, zsúfolt; zahlreich, gedrängt’ (SermDom. 1: 338); 4. 1519 k. ’terhes 〈nő〉; schwanger’ (DebrK.
219); 5. 1533 ’durva, szemcsés; grob, körnig’ (Murm. 308.); 6. 1535 ’nagy, súlyos 〈átvitt értelemben is〉;
sehr groß, schwer 〈auch abstr〉’ (Ozorai Imre: NySz.); 7. 1613 ’faragatlan 〈ember, magatartás〉;
ungehobelt, klotzig’ (Pázmány Péter: NySz.) | szn [hsz-i funkcióban is] 1651 ? ’roppant sok; sehr viel’
(Zrínyi Miklós: NySz.) | fn 1. 1784 ’köbtartalom; Rauminhalt’ (NSz. – Dugonics: Tud. 2: 137); 2. 1794
’valamely tárgy, test tömege; Masse eines Gegenstandes, eines Körpers’ (NSz. – Dugonics: Gyapjas
vitézek 1: 97).
Bizonytalan eredetű, esetleg származékszó. ⊗ Az alapszó a töm ’betöm, foltoz; teletöm’ lehetett, a
képzési mód azonban nem világos. A végződése névszóképzőnek tűnikvakondok. A ’nagyon sok’
jelentéshez vö.: töméntelen; a főnévi szófajhoz vö.: tömeg. – Esetleg ide tartoznak: 1001/Temirdi sz., hn.
(DHA. 41); [1093–5].Tumurdi sz., hn. (DHA. 300); ezek a tömérdekk nélküli változatai lehetnek.
TESz.

tömjén A: 1416 u./¹ temiènt (BécsiK. 98); 1495 e. to̗ míeno̗ ʒo̗ sz. (GuaryK. 13); 1508 Toͤ mieeń illat
(MNy. 68: 93); 1568 Tuͤ mienezzuͤ nk sz. (Melius Péter: NySz.); 1577 feier timięn (KolGl.: NyF. 45: 53);
1584 temenyt (Bornemisza Péter: NySz.); 1604 Temioͤ n (MA. Tús); nyj. gyömjén, temin, tëmjén (ÚMTsz.),
tömíny (MTsz.) J: 1. 1416 u./¹ ’templomi füstölőszerül használt gyanta, ennek füstje; Weihrauch’ (↑); 2.
1525 k. ’különböző illatos növények megnevezésének elemeként; 〈als Element von Benennung versch
wohlriechender Pflanzen〉’ (MNy. 11: 39, 80); 3. 1805 ’hízelkedés, magasztalás; Schmeichelei,
übermäßiges Lob’ (NSz. – Kis J.: Kazinczy öszvekel 7) Sz: ~ez 1416 u./¹ tèmiènezo̩ t sz. ’[?];
weihräuchern’ (BécsiK. 211); 1787 ’[?]; rühmen | jmdn übertrieben loben’ (NSz.) [csak EWUng.] | ~ező
1416 u./¹ ’[?]; Rauchfaß’ (↑).
Bolgár vagy szerb-horvát jövevényszó. ⊗ Blg. темян, тамян ’füstölőszer; egy fajta boróka,
benzoéfa’; szb.-hv. tamjan: ’füstölőszer; tömjéncserje, tömjénfa’a szlávban a [gör. (biz.) ϑυµίαµα
’füstölőszer’ alapján].. Lásd még: ; óe. szl. tьmijanъ ’ua.égő áldozat’szlk. temian, tymian ’füstölőszer’;or.
темян ’ua.kerti kakukkfű’: stb. – A szó a magyarba egyházi szakszóként került, de hogy az átadó nyelv
egy, a görög vagy latin egyházhoz tartozó szláv nyelve-e, nem megállpítható. A tömjénez származékszó
későbbi jelentéséhez a ; ném. jmdm Weihrauch streuen ’vkit túlságosan dicsér’ is hozzájárulhatott. A 3.
jelentés valószínűleg a származékszó ezen jelentésére megy vissza.
MSzlJsz. 1/2: 404; KSzlJsz. 531; TESz.

tömkeleg A: 1760 tömkeleg, tőmkelegről (Molnár János: NySz.); 1787 tömpeleg (NyÚSz.); 1791
tömpelyeget (NSz. – Sándor I.: Sokféle 1: 126); 1793 tömpölyeg (NyÚSz.) J: 1. 1760 ’útvesztő,
labirintus; Irrgang, Labyrinth’ (↑); 2. 1828 ’belső fül; Innenohr’ (NSz. – Bugát P.: Bonctud. 2. Szót.: 4); 3.
1835 ’valaminek zűrzavaros, szövevényes sokasága; Unmenge, Wirrwarr’ (NSz. – Jósika M.: Váz. 115);
4. 1839 ’valamely mondanivalónak körülményes bevezetése, hosszas kerülgetése; Umschweife’ (NSz. –
Nagy Ig. – Hugo: Rug. 45); 5. 1855/ ’tömeg; Gedränge’ (Jókai 19: 116).
Belső keletkezésű, valószínűleg származékszó. ⊗ Feltehetőleg egy relatív fiktív tőből, ami talán a
tömből keletkezett. A szóvég: névszóképző; A relatív tő azonban tisztázatlan, a képzési mód szabálytalan.
A szó belseji k és a p közötti időrendi viszony ugyancsak tisztázatlan. A 5. jelentés keletkezéséhez a 3.
jelentés és a tömeg egyformán hozzájárulhatott. – A szó a nyelvújítás korában terjedt el, ma 3. jelentésben
él.
SzófSz.; TESz.

tömlő A [6]: 1374 ? Temlesto sz. hn. (OklSz.); 1404 themle (OklSz.); 1416 u./¹ to̗ mlo̗ iet (BécsiK. 31);
1880 tömlejét (NSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1404 ’bőrből vagy más hajlákony, vízhatlan anyagból való
hosszúkás tartály folyadék tárolására; Schlauchsack für Lagerung’ (↑); 2. 1533 ’hangszer fújtató része;
Gebläse eines Musikinstruments’ (Murm. 2489.); 3. 1548/ ’[?]; weibliche Brust’ (TCr. k3b) [csak
EWUng.]; 4. 1552 ’felfuvalkodott ember; hochmütiger Mensch’ (Heltai: Dial. M7b); 5. 1559 ’[?]; Art
aufblasbares Kissen aus Tierfell zum Überqueren von Flüssen’ (SzChr. 115r) [csak EWUng.]; 6. 1828
’élőlény szervezetében levő üreges képződmény; hohles Gebilde in einem Organismus’ (Bugát P.:
Bonctud. 2. Szót.: 29); 7. 1836 ’juhásztarisznyául szolgáló hosszúkás bőrtok; Lederranzen’ (Kassai 5: 88);
8. 1860 ’állat odúja; Loch eines Tieres’ (NSz. – Bérczy K.: Vadászműszót. 24); 9. 1874 ’folyékony vagy
gáznemű anyagok vezetésére szolgáló, rugalmas cső | öntözőcső; (Garten)schlauch’ # (CzF.); 10. 1882
’tömlőállat; Hohltier, Pflanzentier’ (NSz. – Arnóthi: Föld al. 7); 11. 1962 ’〈jármű kerekén〉 levegővel
töltött köralakú gumicső; Reifenluftschlauch’ (ÉrtSz.).
Vitatott eredetű. ⊗ 1. Belső keletkezésű, egy származékszó szófajváltása. Főnevesült folyamatos
melléknévi igenév-ő képzővel. Valószínűleg a töm ’betöm, teletöm’szóból; a szó beelseji l az emlőemik,
himlő típusú szavak hatását tükrözi. A R. tömöl ’ua.’ (1808) bizonyosan nem a tömlő alapszava, hanem
abből keletkezett elvonással a nyelvújítás termékeként. A tömlő eredetileg a tárolás és a szállítás
eszközének megnevezése, amit teletömtek, később metaforikusan különböző üregek és üreges dolgok
megnevezésére szolgált. A 4. jelentés: tréfás metafora. A 10. jelentés: metonímia. Az első adathoz vö.
talán: N. tömle ’a vízinövények rothadt részeinek leülepedése’. – 2. Jövevényszó egy nyugati szláv
nyelvből; vö.: cseh tlumok ’erszény, zacskó, bőrzsák’, (ócseh) telma ’pásztortarisznya’; szlk. N. telma
’zacskó, zsákocska; tarisznya, batyu’le. tlumok ’erszény, zacskó, útipoggyász’ [tisztázatlan eredetű]..
Megfelelői a keleti szláv nyelvekben is megvannak. E származtatás szerint a magyar szó a telma típusú
nyugati szláv változatból, hangrendi kiegyenlítődéssel és hangátvetéssel keletkezett a töm hatására. A
nehézség abban áll, hogy a nyugati szláv szó ugyancsak hangátvetéssel keletkezett a magyarból. –
Tisztázatlan idetartozású: [1200 k.].tulbou ’a folyón való átkelésre használt állati szőrméből készült
párna’ (An 7.).
MNy. 30: 40; NytÉrt. 88: 126; TESz.; MNy. 84: 67

tömlöc ∆ A: E12. Jh/ tɩmnucebelevl (HB.); 1318 Themlechou hn. (OklSz.); 1372 u./ tewmlewbe [? ɔ:
tewmlewcbe] (JókK. 115); 1405 k. temelch (SchlSzj. 1042.); 1416 u./² to̗ mlo̗ ćbè (MünchK. 21); 1528
temlvczben, Tvmleczben (SzékK. 373, 372); 1863 Tėmlecz (Kriza: Vadr. 520); nyj. tëmlëc (MTsz.) J: 1.
E12. Jh/ ’börtön; Kerker, Gefängnis’ (↑); 2. 1887 ’a varsának az a része, amelyben a hal fogva van; Teil
der Fischreuse, wo der Fisch gefangen gehalten wird’ (herman: HalK. 2: 835); 3. 1897 ’takarékpersely;
Sparbüchse’ (MTsz.).
Szláv jövevényszó, esetleg a szerb-horvátból. ⊗ Szb.-hv. tamnica, (Kaj.) temnica; – ; óe. szl.
tьmьnicaszlk. R. temnica;or. R. темни́ца; stb.: börtön, fogház [< szláv *tьmьnъ ’sötét, komor’]..
Megfelelői: ; ném. (kfn.) temnitze, timenitze; ; rom. temniță: ’börtön’. – Mivel egy jogi műszóról van szó,
átadó nyelvként leginkább a szerb-horvát jöhet szóbaper¹. A szóvégi a hangzóvesztéshez vö.: kolbász,
lapát stb. Az n > l hangváltozáshoz (és a tömlöc alak keletkezéséhez) vö.: lengyel. A 2., 3. jelentés:
metafora. – A szó korábban az irodalmi nyelvhez tartozott, ma a nyelvjárásokban hanyatlásnak indult.
MNy. 6: 111; KSzlJsz. 531; TESz.

tömör A: 1773 tömör (MNy. 60: 493) J: mn 1. 1773 ’zömök, tömzsi; stämmig, gedrungen’ (↑); 2. 1829
’tömött szerkezetű, sűrű halmazállapotú 〈anyag〉; massiv 〈Material〉’ # (NyÚSz.); 3. 1841 ’komoly | nagy,
tartalmas; ernst, gehaltvoll | kurz und bündig, knapp’ # (NSz. – Athenaeum 1: 140); 4. 1846 ’szilárd
tartású, erős 〈építmény〉; massiv, fest 〈Bau〉’ (NSz. – Kuthy L.: Hazai rejt. 31); 5. 1851 ’tömörült,
összetartó 〈embercsoport〉; massiert, zusammenhaltend 〈Menschengruppe〉’ (NSz. – Kemény: Még egy
szó 30); 6. 1861 ’vegyileg tömény 〈oldat, folyadék〉; konzentriert’ (NSz. – Otsváry: Hongy. védk. 36); 7.
1879 ’dúsan nőtt, tömött, sűrű; dicht, üppig’ (NSz. – Degré A.: Gyámleány 65) | fn 1. 1786 ’ezred, katonai
egység; Regiment’ (NSz. – M. Hírmondó 529); 2. 1847 ’gazdagság, gazdag pompa; Üppigkeit, üppige
Pracht’ (NSz. – Jósika M.: Reg. képl. 3: 48); 3. 1857 ’tömeg, állag; Masse’ (NSz. – Abonyi L.: Regék 1:
87) Sz: ~ül 1844 tömörülése sz. (NSz. – Kemény Zs.: Kort. 2: 32) | ~ít 1844 tömörítve sz. (NSz. –
Kemény Zs.: Kort. 2: 74).
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ A töm ’betöm, foltoz; akad, szorul’ igéből -r
névszóképzővel; vö.: gunyorgúnyol, vidorvidul stb. Keletkezésére a tömény is hatással volt, amit tévesen
a töm származékaként értelmeztek. – Ide tartozik (a tömör szóból játszi szóalkotással keletkezett):
tömörzsök (1789 (NSz.); tömörzsi (1895 (Nyr. 24: 479): zümük, köpcös, zsúfolt, tömött.
TESz.

tömpe A: 1392 ? Thempe szn. (CsnSz.) [csak EWUng.]; 1780 tömpe (MNy. 60: 493); 1792 tempe (Nyr.
98: 155) [csak EWUng.] J: 1. 1780 ’nem hegyes, nem éles; stumpf 〈konkr〉’ (↑); 2. 1788 ’érzéketlen;
unempfindlich’ (NSz. – Kazinczy: Geszner 258); 3. 1792 ’[?]; untersetzt, gedrungen’ (↑).
Szóhasadás eredménye. ⊗ Hangrendi átcsapással keletkezett a tompa szóból, ennek palatális
párhuzamos alakjaként. vö.: csúcs : csűcs, kolonc : kölönc stb. A 3. jelentés feltehetőleg a tömzsi, illetve a
törpe. – hatására alakult ki. Nem tartoznak ide: tömpe, tömp, tömpöly ’egy fajta oszlop, szárfa, facölöp’
(1565); ezek a stempely szóval lehetnek összefüggésben.
TESz.

tömzsi A: 1840 Dömzsi (NSz. – Gáspár J.: Füzérke 10); 1846 tömzsi (NSz. – Kuthy L.: Hazai rejt. 2:
247); nyj. temzse (MTsz.) J: ’[?]; untersetzt, gedrungen, dick’.
Játszi szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ A töm ’betöm, foltoz; teletöm’ szóból -si kicsinyítő
képzővelbuksi. A képző affrikálódásához és zöngésedéséhez vö.: kapzsi. – Ide tartozik: tömzsök ’zömök,
köpcös, tömzsi’ (1879), képzőcserével keletkezett a tömzsi szóból.
TESz.

tönkő × A: 1211 ? Tenke szn. (PRT. 10: 510); 1217/ ? Tenkeu szn. (VárReg. 208); 1585 toͤ nkoͤ (Cal.
1006); 1763 tenkö (NSz. – Adámi: Wb. 81); 1836 Tönke (Kassai 5: 264); nyj. tünkő (MTsz.) J: 1. 1585
’karó | tőke, tuskó; Pfahl | Baumstumpf’ (↑); 2. 1781 ’növényszár; Stengel, Sproßachse der Pflanzen’
(NSz. – Magy: Gramm. 168) || tönk A: 1211 ? Thencu szn. (PRT. 10: 508) [csak EWUng.]; 1211 Tenc
szn. (PRT. 10: 512); 1616 teonkit (HOklSzj. 148); 1790 tengre (NSz. – Gvadányi: Tör. háb. 192); 1808
töngöt (NSz. – Márton J.: Képes Könyv 8: 35); 1808 tenknek (Nyr. 44: 115) J: 1. 1616 ’(fa)tuskó | a
fatörzs egy darabja, rönk; Strunk, Klotz | Holzblock’ (↑); 2. 1807 ’a gomba szára; Pilzstrunk’ (magy.
Fűvészk. 41); 3. 1808 ’növényszár | törzs; Stengel | Stamm’ (NSz. – Márton J.: Képes Könyv 8: 35); 4.
1808 ’csőd, anyagi összeomlás | bukás; Pleite | Fall, Sturz’ (Nyr. 44: 115); 5. 1810 ’alap; Fundament’
(NSz. – Dugonics: Radnai tört. 77); 6. 1822 ’nyomor; Elend’ (Wagner: Phras. Incita).
 TESz. tönk a. is

tönköly A: 1427 Thenkel szn. (CsnSz.) [csak EWUng.]; 1498 tenkel (OklSz.); 1538 tenkelÿ (PestiN.
Z2); 1545 teonkeoli (OklSz.); 1577 k. Tenkeͦ lth (OrvK. 76); 1625 tönkénél [?U] (MNy. 90: 255) [csak
EWUng.]; 1744 tengelyt (MNy. 75: 382) [csak EWUng.]; 1763 tenkej (NSz. – Adámi: Wb. 78); 1774
tönkö (NSz. – Kónya J.: Óra 94); 1794 tenkelly (NSz. – Gyarmathi S.: Nyelvmester 1: 372); nyj. tënkëly
(MTsz.) J: ’búzafajta; Dinkel (Triticum spelta)’.
Német (f.-ném.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kfn. baj.-osztr.) dinkel, tinkel (h. kor. úfn.) tinkel, – ; ném.
Dinkel: ’egy fajta búza, tönköly’ [tisztázatlan eredetű].. – A németből szótörténeti okokból csak a
felnémetből származhat. Az átvétel a ; m . i > ë hangváltozás előtt, azaz a 14. sz. közepe előtt kellett
végbemennie. A szó belseji ö labializációval keletkezett. A szóvégi ly-hez vö.: fertály, pendely stb.
MNy. 14: 146; TESz.

tönkre~ 1. ~tesz A: 1725–64/ tönkre tesz (NSz. – Amade 550) J: 1. 1725–64/ ’testileg, lelkileg,
anyagilag romlásba dönt valakit; zugrunde richten, verderben’ # (↑); 2. 1788 ’elpusztít, használhatatlanná
tesz; kaputtmachen’ # (NSz. – Gelei J.: Halló 1: 97) | ~ver A: 1813 tönkre veré (NSz. – Helmeczi–
Eckartshausen 186) J: 1. 1813 ’〈természt〉 elpusztít; verwüsten 〈Saat〉’ # (↑); 2. 1824 ’〈ellenséget〉
megsemmisít; vernichtend schlagen 〈Feind〉’ # (NSz. – Édes Gergely 14); 3. 1841 ’tönkretesz; ruinieren’
(NSz. – Széchenyi: Kel. népe 225) | ~jut A: 1822 tenkre jutni sz. (Wagner: Phras Frigeo) J: 1. 1822
’anyagi csődbe jut; pleite gehen’ (↑); 2. 1833 ’elpusztul, tönkremegy; verderben, kaputtgehen’ (NSz. –
Császár F.: Nőt. phil. 3: 7) | ~megy A: 1832 ? tenkre ment sz. (NSz. – Fáy A.: Bélteky 2: 257); 1860/
tönkre megyünk (NSz. – Jókai 15: 405) J: 1. 1860/ ’elpusztul; zugrunde gehen’ # (↑); 2. 1884 ’anyagi
romlásba jut; pleite gehen’ # (NSz. – Győry V.: Öreg béres 2) | Ilyenek még: ~gyaláz ’[?]; zu Tode
schimpfen’ (1788: MNy. 9: 365); ~zúz ’[?]; zerschlagen, kurz und klein schlagen’ (1834: NSz. – Bártfay
J.: Zaránd 5).
TESz.

töpörödik A: 1456 k. megtheperedekh ▼ (SermDom. 2: 172–3); 1527 meg teperoͤ deeʃnek sz. (ÉrdyK.
131); 1590 Czoͤ poͤ roͤ doͤ t sz. (SzikszF. 99) [csak EWUng.]; 1613 toͤ poͤ roͤ dést sz. (Pázmány Péter: NySz.);
1838 Köpörödni sz. (Tsz.) J: 1. 1456 k. ’〈élőlény bőre, testrész, személy〉 öregségtől, betegségtől aszottá
válik, megráncosodik; zusammenschrumpfen, runzelig werden 〈Haut, Körperteil, Person〉’ # (↑); 2. 1763 ?
’〈gyümölcs〉 összefonnyad megaszalódik; verdorren 〈Obst〉’ (NSz. – Adámi: Wb. 78), 1887 ’ua.’ (NSz. –
Baksay: Gyalogösvény 2: 308); 3. 1803 ’fogyatkozik; weniger werden’ (NSz. – Baróti Szabó: Magy. Vir.
35) || töpik ∆ A: 1577 k. teͦ peͦ th sz. (OrvK. 300); 1784 tepni sz. (SzD. 79); 1902 töpik ▼ (NSz.) [csak
EWUng.] J: 1. 1577 k. ’〈gyümölcs〉 összefonnyad, megaszalódik; ausdörren 〈Obst〉’ (↑); 2. 1628 ’〈élőlény
bőre, testrész, személy〉 összezsugorodik, ráncossá válik; zusammenschrumpfen, runzelig werden 〈Haut,
Körperteil, Person〉’ (Prágai András: NySz.); 3. 1813 ’fogyatkozik; weniger werden’ (NSz. – Mond. 12) ||
töpped A: 1763 Tepedni sz. (NSz. – Adámi: Wb. 78); 1784 töpödni sz. (SzD. 81); 1786 többet [d-t] sz.
(MNy. 66: 102) J: 1. 1763 ’〈gyümölcs〉 összefonnyad, megaszalódik; verdorren 〈Obst〉’ (↑); 2. 1784
’〈élőlény bőre〉 ráncossá válik; runzelig werden 〈Haut〉’ (↑); 3. 1784 ’szárad, tikkad; trocknen,
verschmachten’ (SzD. 79); 4. 1863 ’beleragaad; klebenbleiben’ (Kriza: Vadr. 520).
A szócsalád alapja a töpik: belső keletkezésű, valószínűleg származékszó. ⊗ A töm ’elakad, megakad,
szorul’ szóból keletkezhetett. A szóvégi m > p hangváltozáshoz vö.: támad : tápászkodik stb. Az ik
végződésnek visszaható funkciója van. – A töpörödik és a töpped a töpikből keletkezett -dik, illetve -d
gyakorító-visszaható képzővel. A szó belseji r gyakorító képző. – Ide tartozik (az alapszóból ugyancsak -r
gyakorító képzővel keletkezett): töpörül ’összezsugorodik, töpörödötté válik’ (1681/); töpörít ’ráncol’
(1786); töpörű ’ráncos, redős, kiszáradt’ (1840); stb. – Ide tartozik még: N. töppeszt ’ráncol.’
TESz.

töpörtyű A: 1395 k. theper[t]ew (BesztSzj. 437.); 1405 k. tepe[r]te (SchlSzj. 960.); 1416 u./³ teperto̗
(AporK. 62); 1585 Toͤ poͤ rtoͤ (Cal. 268); 1763 töpertü (NSz. – Adámi: Wb. 81); 1784 tepertyǘ (SzD. 83);
1794 töpörtyö (NSz. – Gyarmathi S.: Nyelvmester 1: 371); 1874 töpörtyű (CzF.); nyj. tëpërté, të̥ pë̥ rtyí
(Nyatl.) J: fn 1. 1395 k. ’rőzse, száraz gally; Reisig’ (↑); 2. 1463 ? ’kistermetű személy, főként gyermek;
niederstämmige Person, bes Kind von kleinem Wuchs’ (OklSz.), 1836 ’ua.’ (NSz. – Tóth L.: Vata. 43); 3.
1763 ’forgács | szilánk; Span, Splitter’ (↑); 4. 1763 ’valaminek törmelékes alja, seprűje; Bodensatz |
Abfall’ (↑); 5. 1784 ’szalonnának, hájnak a zsír kiolvasztása során összezsugorodott darabkája;
Speckgriebe’ # (↑); 6. 1791 ’ránc, ráncosodás; Runzel’ (NSz. – Poóts A.: Vers. 9); 7. 1874 ’száj szélén
levő pörsenés; Pustel an der Lippe’ (CzF. töpörtős) | mn 1. 1788 ’összetöpörödött | kicsi; verhutzelt |
klein’ (NSz. – Dugonics: Etelka 1: 194); 2. 1820 ’ráncos; runzelig’ (NSz. – Dugonics: Péld. 2: 325).
Szófajváltással keletkezett egy relatív fiktív tő származékából. ⊗ Főnevesült folyamatos melléknévi
igenév-ű képzővel; vö.: csengettyűcseng, sarkantyú stb. A relatív tő -t műveltető igeképzővel keletkezett
egy igéből, ami a töpörödik relatív tövével azonos; ehhez lásd még: törpe. A jelentéshez vö. a töpörödik
szócsalád jelentését. A melléknévi jelentés keletkezésében a nyelvújítás tudatos nyelvformálása is
közrejátszott.
TESz.; Rédei-Festschr. 64

töprenkedik ∆ A: 1647 teprenkednek (Geleji Katona István: NySz.); 1679 toͤ proͤ nkoͤ dik ▼ (Diószegi K.
István: NySz.); 1774 töprénkedett (NSz. – Kónyi J.: Óra 29); 1777 Téplekedem (NSz. – Baróti Szabó: Új
mért. 189); 1783 töprenkedésnek sz. (NSz. – Molnár J.: Könyvház 2: 239); 1794 töprekedett (NSz. –
Dugonics: Gyapjas vitézek 2: 78); 1862 Tömprenkedik (NSz. – M–E. Kalend. 33) J: ’tanácstalanul
tanakodik, magában vagy másokkal töpreng; sich beratschlagen, grübeln’ | | töpreng A: 1693/ tepreng
(Gyöngyösi István: NySz.); 1712 e. töprengeném (Bercs: Lev.???: NySz.); 1792 töpröngeni sz. (SzD.
Teprengeni) J: ’[?]; grübeln, sich grämen’.
Származékszó egy relatív fiktív tőből. ⊗ A relatív tő a töpiktöpörödik szóból -r gyakorító képzővel
keletkezetthentereg, töpörtyű stb. – A szavak végződése: gyakorító-visszaható képző, illetve gyakorító
képző. A szó belseji n-hez vö.: sopánkodik, eseng, esenkedikesekedik stb. Az ’összezsugorodik >
tépelődik, töpreng’ jelentésváltozáshoz vö.: aggik¹: aggikagg, szorongszoros stb. – Ide tartozik: töprent
’nyugtalanít, aggaszt’ (1838–45).
TESz. töpreng a. is

tör A: A13. Jh/ [m]ege turied (KTSz.); 1372 u./ meg tewrnÿ, teredelmeʃekett sz. (JókK. 122); 1833
Dörmöl sz. (Kassai 1: 470) J: 1. A13. Jh/ ’több részre különít, részeire választ; brechen 〈trans〉’ (↑); 2.
[meg~ is] 1367 ’összezúz; (zer)schlagen’ (OklSz. csertörő); 3. [meg~] 1372 u./ ’megfékez | megbüntet;
bändigen | bestrafen’ (JókK. 122); 4. 1416 u./¹ ’〈törvényt〉 megszeg; (Gesetz) verletzen’ (BécsiK. 157); 5.
1493 k. ’valakire támad; jmdn anfallen’ (FestK. 403); 6. 1506 ’meggyötör | kínoz; martern’ (WinklK. 93);
7. 1527 ’〈utat〉 vág; (Weg) bahnen’ (ÉrdyK. 391); 8. [kelevézt, kopját ~] 1543 ’[?]; turnieren’ (TCr. m4a)
[csak EWUng.]; 9. [~i magát] 1559 ’[valamiért fáradozik]; sich bemühen’ (SzChr. Vorw. a2b) [csak
EWUng.]; 10. 1566 ’valahova nyomul, törekszik; irgendwohin streben’ (Heltai Gáspár: NySz.); 11. [fejét
~i] 1569 ’[valamin erősen gondolkodik]; sich den Kopfzerbrechen’ # (DPréd. A4b); 12. 1585 ’dörzsöl;
(zer)reiben’ (Cal. 435); 13. 1775 ’〈nyelvet〉 hibásan beszél; radebrechen’ (MNy. 60: 493); 14. 1784 ’oszt
〈matematikában〉; brechen, teilen 〈Math〉’ (NSz. – Dugonics: Tud. 1: 147); 15. [kezét ~i] 1789 ’kezét
tördeli; die Hände ringen’ (NSz. – Wályi A.: Újj tanítás 26) Sz: ~és 1372 u./ tewreʃuel (JókK. 159) |
~edelem 1372 u./ tewredelmnek (JókK. 32) | ~edelmes 1372 u./ (↑) | ~edelmesség 1372 u./
tewredelmeʃʃeg (JókK. 109) | ~etet 1416 u./¹ to̗ rètètbol ’[?]; Peinigung’ (BécsiK. 242) | ~etetes 1416 u./¹
to̗ ɂètètèʃ[ʃėǵeieɂt] ’[?]; qualvoll’ (BécsiK. 91) | ~etetesség 1416 u./¹ to̗ rètèteʃʃeg ’[?]; Qual, Pein’ (BécsiK.
134) | ~del 1416 u./¹ megto̗ rdèlec (BécsiK. 242) | ~edelmez 1416 u./¹ to̗ ro̗ dèlmèztètic sz. ’[?]; jmdn
brechen’ (BécsiK. 279) | ~et 1416 u./² to̗ rueṅ to̗ rètec ’[?]; (Gesetzes)bruch’ (MünchK. 85) | ~ődik 1416
u./³ meg to̗ ro̗ ggec (AporK. 131) | ~ik 1456 k. tereth sz. ’[?]; brechen 〈intrans〉’ (SermDom. 2: 138); 1577
’[?]; sich wundreiben, schwielig werde’ (KolGl.) [csak EWUng.] | ~et 1476 k. to̗ rueṅ to̗ rètec sz. ’[?];
brechen lassen’ (MünchK. 85) | ~edék 1548 theredeket (OklSz.) | ~ékeny 1588 toͤ rekoͤ n (Frankovics
Gergely: NySz.) | ~melék 1801/ törmelékit (NSz. – Bessenyei: Természet Világa 364) | be~ő 1940 betörő
’[?]; Einbrecher’ (Bal.).
Ismeretlen eredetű. ⊗ Az 1., 2. jelentések látszanak eredetibbnek; a többi metaforikus vagy
metonimikus úton keletkezett ezekből. A törik és a tör alaktani és jelentéstani viszonyához vö.: hall¹ :
hallik, érez : érzik stb. A törmelék származékszó az -m műveltető igeképzővel keletkezett törmöl
’széttörik, összetörik’ige továbbképzése (1668). A töredelem ’megbánás, bánat’ származékszó szóképzés a
lat. contritio ’ua.’ mintájára. – Az ótörökből való származtatása téves.
TESz.; StUA. Suppl. 1: 203

tőr¹ A: 1138/ ? Turídí sz. szn. (MNy. 32: 133); 1152 ? Turus sz. szn. (OklSz.); M13. Jh/ buthuruth
(ÓMS.); 1372 u./ tewr (JókK. 93); 1416 Teres sz. szn. (CsnSz.) [csak EWUng.] J: 1. M13. Jh/ ’viszonylag
rövid, könnyű szúrófegyver 〈ez mint a fájdalom jelképe〉; Dolch 〈auch abstr, als Symbol des Leides〉’ #
(↑); 2. 1604 ’ár, lyukasztó eszköz; Ahle’ (MA.); 3. 1839 ’〈sportban hosszú, hajlékony pengéjű gömbvégű
vívóeszköz〉; Florett’ (Bánhidi Sportny. 309); 4. 1962 ’〈hajózásban〉 a kötél kezelésében használt vaspálca;
Marlpfriem’ (ÉrtSz.) Sz: ~lő 1395 k. theuleu ’[?]; Mörder’ (BesztSzj. 122.).
Valószínűleg örökség a finnugor korból. ⊗ Votj. (SZ., G.) tir: ’fejsze, balta, bárd’;cser. (KH.) ter:
’vágóél, kés, penge’;finn terä: ’ua., élesség; csúcs, hegyes vég’;lp. (N.) dærre: ’(fejsze)vágás’ [fgr. *terä
’él, vágóél, penge, csúcs, hegyes vég’].. A ’metszés, illetve vágás eszköze’ jelentés a finnugor
alapjelentésből fejlődhetett ki. A magyar jelentések metaforikusan keletkezhettek a korábbi 1. jelentésből;
a 2., 4. jelentések keletkezésében a tőrök hatásával is kell számolni. A régi személynevek a tőr² szóhoz is
tartozhattak.
TESz.; MSzFE.

tőr² A: 1138/ ? Turídí sz. szn. (MNy. 32: 133); 1152 ? Turus sz. szn. (OklSz.); 1372 u./ terben, tewrben
(JókK. 1); 1456 k. turbe (SermDom. 2: 480); 1548 toͤ oͤ roͤ koͤ t (SzZsolt. 37a) J: ’hurok, kelepce, csapda
〈átvitt értelemben is〉; Schlinge, Falle 〈auch abstr〉’.
Bizonytalan eredetű, talán honfoglalás előtti ótörök jövevényszó. ⊗ Vö.: ujg. tor, tōr; Kāšγ tōr; ; oszm.
tor;; kirg. tōr; stb.: madárháló, háló [ismeretlen eredetű].. Megfelelői: ; mong. toγur, tōr; ; újperzsa tōr;
lak thor; stb.: . A származás csak akkor érvényes, ha vagy a törökban vagy a magyarban egy hangrendi
átcsapás következett be, erre azonban nincs utalás a nyelvek szóalakjaiban. Eredetileg főként hurokszerű
csapdákat jelöltek vele, az elvont használat a tőrbe csal, tőrt vet ’valakinek csapdát állít’ stb. típusú
szószerkezetekben jött létre. – A régi személynevek a tőr¹-hez is tartozhatnak.
ÁKE.; BTLw.; TESz.; TörK. 297

törek A [4]: 1262 ? Turek hn. (Csánki 3: 118); 1395 k. theurek (BesztSzj. 447.); 1794/ Törék (I. OK.
30: 259) [csak EWUng.]; 1796 törköt (NSz. – Iváncsics J.: Jerus. pompa 56); 1809 Tö́ reg (NSz. – Simai
Kr.: VSzót. 1: 47); 1840 török (MNy. 12: 45); nyj. tërek, törekk (Nyatl.) J: 1. 1395 k. ’a gabonaszár és
kalász törmeléke; Rüttstroh, Spreu’ (↑); 2. 1809 ’trágya; Dünger’ (↑); 3. 1832 ’töredék; Bruchstück'’
(Kreszn.).
Származékszó. ⊗ A tör ’tör, eltör, összetör; széttör, szétzúz, összetör’ igéből -k névszóképzővelkerek,
rejtekrejt stb. A 2. jelentés azon a körülményen alapul, hogy a törekszalmát az istállókban alomként is
használták.
TESz.

törekedik A [2/3]: 1416 u./¹ to̗ rèkedeʃbè sz. (BécsiK. 266); 1416 u./² to̗ rèkettècuolna [d-t] (MünchK.
89); 1456 k. terekedik ▼ (SermDom. 1: 462); 1495 e. to̗ reko̗ dic (GuaryK. 13); 1535 k. Thewrekewʒnek
(Lánd. 23) [csak EWUng.]; 1590 k. toͤ roͤ koͤ dni sz. (Fortuna!!!: NySz.); 1604/ törekvésére [U] sz. (MNy.
84: 252) [csak EWUng.]; 1618 toͤ rekesznec (Molnár Albert: NySz.); 1771 tö́ rekszem (NSz. – Szőnyi:
Szentek heged. 47); 1874 törekėdik (CzF.) J: 1. 1416 u./¹ ’valakivel küzd, harcol; kämpfen’ (↑); 2. 1416
u./² ’vitatkozik, veszekszik; diskutieren, streiten’ (↑); 3. 1456 k. ’valamilyen cél elérésén fáradozik; nach
etw streben, ein Ziel erstreben’ # (↑); 4. 1493 ’könyörög valamiért; um etw flehen’ (FestK. 20); 5. 1508
’valami miatt búsul; sich abgrämen’ (DöbrK. 290); 6. 1577–80 ’igyeszik valahova jutni; vordringen’
(Telegdi Miklós: NySz.) Sz: ~és 1416 u./¹ ’[?]; Kampf’ (↑) | törekvés 1604/ (↑).
Származékszó. ⊗ A tör szóból -kedik visszaható igeképzővel. Ennek eredetileg egy d-s töve volt, a
változatok a [2/3].tőtípusba tartozó igék hatására keletkeztek. A jelentések főként az alapszó jelentéséből
alakultak ki.
TESz.

töremora × A: 1751 töremoráért (OklSz.); 1833 Töremura (Kassai 1: 411); 1836 Tere-mura (Kassai 5:
95) J: ’törmelék, hulladék; Schutt, Abfall’.
Összetett szó, ikerszó. ⊗ A töre + mora szavakból. Az önállóan nem adatolt tagok a tör-mar
’összeroncsol, szétroncsol, szétzúz’ ikerszóból keletkeztek (1585) -e, illetve -a folyamatos melléknévi
igenévképzővel; vö.: szüleszül, csusza stb. – Ide tartozik: törött-marott ’összetörött, selejtes’ (1559) -tt
befejezett melléknévi igenévképzővel.
MNy. 52: 300; TESz.
 törköly A: 1508 zoͤ loͤ toͤ rkoͤ l' (NádK. 82); 1533 Toͤ rkoͤ l (Murm. 2182.); 1552 toͤ rkoͤ re (OklSz.); 1553
therkel (OklSz.); 1557 tewrkelye (LevT. 1: 263); 1629 toͤ rkély (Nomenclatura!!!: NySz.); nyj. törkü
(FelsSz.) [csak EWUng.], tërkê (MTsz.) J: 1. 1508 ’a szőlő kisajtolása után visszamaradó mag, szőlőhéj;
Treber’ (↑); 2. 1830/ ’pálinka; Treberbranntwein’ (NSz. – Vörösm. 3: 354).
Vitatott eredetű. ⊗ 1. Német (feln.) jövevényszó: Torkel, (baj.-osztr., St.) torkel: ’szőlőprés, borsajtó’ [<
lat. (k.) torcula ’ua.’, a ; lat. torquere ’forgat, teker, csavar’].. A magyar hangalak palatális irányba történő
hangrendi kiegyenlítődéssel kelethezhetett. A jelentéstani nehézség metonímiával ( ’prés > törköly’)
magyarázható; ehhez vö. még: törkölynyomó ’olajprés, olajütő’ (1590). – 2. Belső keletkezésű,
származékszó a tör ’széttör, szétzúz, összetör’ szóból -k és -ly névszóképzővel; az alaktanhoz vö.: törek,
illetve személy, zugolyzug. A törköly alak egy korábbi háromszótagos változatból keletkezhetett a
második nyílt szótag magánhangzójának kiesésével. – Egyik magyarázat sem meggyőző. A 2. jelentés a
törkölypálinka ’EZ NEM KELL’ (1791) összetétel önállóulása lehet.
TESz.; NMÉr.

törlejt † A: 1372 u./ tewrlewÿte (JókK. 122); 1416 u./¹ to̗ ɂleitètėtuala sz. (BécsiK. 48); 1456 k.
Therleÿteny sz. (SermDom. 2: 525); 1476 k. twrletenek (SzabV.); 1513 toͤ rlitoͤ sz. (NagyszK. 288) J: 1.
1372 u./ ’〈szellemi munkát〉 alkot, készít; schaffen, verfassen’ (↑); 2. 1416 u./¹ ’csiszolással alakít | farag;
mit Schleifen formen | schnitzen, bearbeiten’ (BécsiK. 273); 3. [viadalt ~] 1476 k. ’küzdelmet folytat;
einen Kampf führen’ (↑) Sz: ~et 1416 u./¹ to̗ rleitètbè ’[?]; geschnitztes Bildwerk, Götzenbild’ (BécsiK.
273) | ~ő 1416 u./¹ ’szoborkészítő, fazekasműhely; Bildhauer-, Töpferwerkstatt | ’ (BécsiK. 311); 1416 u./¹
’fazekas; Töpfer’ (BécsiK. 266).
Származékszó. ⊗ A töröl ’letöröl, megtöröl; dörzsöl, súrol’ szóból -ejt műveltető-mozzanatos
igeképzővel (az -ít műveltető-mozzanatos képző kiindulási alakja). A 2. jelentés lehetett az eredeti. A
jelentésfejlődés folyamata feltehetőleg: ’dörzsöl, súrol > vmit dörzsöléssel, dörzsölve előállít’. Az 1.
jelentés metaforikusan keletkezett.
MNy. 46: 130; ISzabV. 140; TESz.

törleszkedik A: 1702 törleszkedik ▼ (NySz.) [csak EWUng.]; 1702 törlészkedve r. (Miskolczi Gáspár:
NySz.); 1815 törlőszködöm (NSz. – Kazinczy: Munkái 5: 100) J: 1. 1702 ’hízelkedve valakihez
dörgölődzik; sich (an etw) reiben’ # (↑); 2. 1791 ’illegeti magát | izeg-mozog; sich zieren | hin und her
rücken’ (NSz. – Poóts A.: Vers. 99); 3. 1862/ ’igyekszik valakinek a kegyeibe férkőzni; sich (bei jmdm)
anschmieren, scharwenzeln’ (NSz. – Deák F.: Besz. 5: 61); 4. 1874 ’festi, kendőzi magát; sich schminken’
(CzF.).
Származékszó. ⊗ A töröl ’EZ NEM KELL’ szóból gyakorító-visszaható képzővel; vö.:
dülleszkedikdülled, kapaszkodik stb. A megnevezés azon alapul, hogy a hízelgő macskák gyakran
dörgölőznek az emberhez. A 2., 3. jelentés: metafora az 1. jelentés alapján; a 4. jelentés: metonímia az 1.
jelentés alapján. – Ugyanebből az alapszóból -ődik visszaható igeképzővel: törlődik ’dörgölőzik’ (1566).
TESz.

törleszt A: 1833 törlesztése sz. (NyÚSz.) J: 1. 1833 ? ’〈adósságot〉 eltöröl, megsemmisít; (Schuld)
tilgen’ (↑), 1834 ’ua.’ (NyÚSz.); 2. 1833 ? ’〈adósságot〉 részletekben megfizet, leró; in Raten (ab)zahlen,
abtragen’ # (↑), 1838 ’ua.’ (Tzs.).
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ A töröl ’elpusztít, megsemmisít; megszüntet,
eltöröl’ szóból -eszt műveltető képzővel; vö.: éleszt (él¹), meneszt (megy¹) stb. – Nyelvújítási szó.
NyÚSz.; TESz.

török A: 1055 ? turku hn. (TA.); 1211 Thurkh hn. (MNy. 24: 263); 1211 Turk hn. (PRT. 10: 515) [csak
EWUng.]; 1239 Thevreker hn. (ÁÚO. 7: 73); 1390 Terek hn. (Csánki 5: 143); (†1092) [1399] Turuk hn.
(PRT. 10: 497); 1444 k. Thewrewk hn. (Csánki 5: 143); 1476 k. Twrwknepek (SzabV.) J: fn 1. 1055 ?
’valamely török nyelvet beszélő ember; eine Türksprache sprechender Mensch’ (↑), (†1092) [1399] ’ua.’
(↑); 2. 1476 k. ’oszmán-török ember; Osmane’ (SzabV.); 3. 1831 ’a török nyelveket beszélő népek tagja;
Angehöriger einer türksprachigen Volksgruppe’ (NSz. – Horváth E.: Árpád 486) | mn 1. 1476 k. ’az
oszmán-törökökkel kapcsolatos, rájuk vonatkozó; osmanisch’ # (↑); 2. 1864 ’a török nyelvű népekkel
kapcsolatos, rájuk vonatkozó; türksprachige Völker betreffend’ (NSz. – Hunfalvy: Vogul föld 47) Sz: ~ös
1722 Törökös (MNy. 58: 230).
MNy. 5: 437, 23: 271; TihAl. 16; TESz.; TörK. 270, 321; StUA. 33: 10
 török- 1. ~búza × A: 1577 toͤ roͤ k búza (KolGl.: NyF. 45: 23) J: ’kukorica, tengeri; Mais’ | ~borsó A:
1577 k. Teoreok borʃooth (OrvK. 452) J: ’egyfajta borsó; Art Erbse’ | ~bab × A: 1585 Toͤ roͤ k bab (Cal.
4 0 9 ) J: ’rendszerint téglavörös virágú, nagy, sötéten tarkázott magvú bab; Feuerbohne (Phaseolus
coccineus)’ | ~bors A: 1604 Toͤ roͤ kbors (MA. Bors) J: ’paprika; Paprika’ | ~szegfű × A: 1664 Toͤ roͤ k
szegfuͤ (NévtD. 44: 105) [csak EWUng.] J: ’egyfajta szegfű; Bartnelke (Dianthus barbatus)’ | Ilyenek
még: ~mogyoró ’amerikai mogyoró, földi mogyoró; Erdnuß’ (1762: NSz. – Mátyus I.: Diaet. 1: 168);
~köles ’rizs; Reis’ (1808: SI.); ~paradicsom ’[?]; Eierfrucht’ (1942: ÚILex. Tojásgyümölcs) || 2. ~ülés A:
1912 török ülés (KMNémSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Schneidersitz’ #.
TESz.

tőrök × A [4]: 1544 törköt (OklSz. lyukasztó-tőrök); 1551 toͤ regkel (Heltai Gáspár: NySz.); 1577 tőrők
(KolGl.: NyF. 45: 54); 1833 Törk (NSz. – Lakos J.: Székely mest. 16) J: ’vaskosabb árféle hegyes eszköz
szúrásra, lyukasztásra, kukoricamorzsolásra, kötés kioldására stb.; Ahle’ || tőrke × A: 1874 törke (Nyr. 10:
138) J: ’árféle eszköz; Ahle’ || tőrkő × A: 1883 törkő (Nyr. 12: 380) J: ’árféle eszköz; Ahle’.
NéprÉrt. 7: 86; TESz.

töröl A [1]: 1416 u./¹ èlto̗ rlèndi, to̗ ro̗ l (BécsiK. 112, 71); 1478 Therlew sz. szn. (OklSz.); 1519 tó̗ rlyó̗ m
kẏ (JordK. 889); 1536 tewrÿlget sz. (PFab. 32a) [csak EWUng.]; 1592 toͤ relned sz. (Cisio!!!: NySz.);
1645 toͤ ruͤ lje (Geleji Katona István: NySz.); 1711 töllölközik sz. (IrtörtKözl. 14: 349); 1763 Terülni sz.
(NSz. – Adámi: Wb. 78); nyj. tërël (ÚMTsz.), türü (MTsz.) J: 1. 1416 u./¹ ’szennyet, nedvességet
dörzsöléssel eltávolít | tárgyat, testrészt végigsimít, megdörzsöl; '(ab)wischen | reiben’ # (BécsiK. 112); 2.
[el~] 1416 u./¹ ’megsemmisít | elpusztít; zunichte machen’ (BécsiK. 71); 3. 1416 u./³ ’írásból, szövegből
kihúz | érvénytelenít; streichen, abschaffen’ (AporK. 20); 4. [pofon ~] 1874 ’pofon üt; jmdn ohrfeigen’
(NSz. – Boross M.: kis. munk. 1: 37) Sz: törlés 1474 meg tɵrleσ (BirkK. 7) | törlő 1478 szn. (↑); 1518 k.
’[?]; Handtuch’ (MNy. 56: 177) [csak EWUng.] | ~köző 1790 törölközö́ mn-i igenév (NSz. – Pétzeli:
Mind. Gyűjt. 3: 150); 1874 ’[?]; Handtuch’ (CzF.).
Származékszó. ⊗ A tör ’tör, eltör, összetör; széttör, szétzúz; dörzsöl, dörgöl, súrol’ igéből -l gyakorító
képzővel. Az 1., 2. jelentések tűnnek eredetinek. A 3. és 4. jelentés a 1. alapján keletkezhetett.
TESz.

törpe A: 1219/ Terpe szn. (VárReg. 74.); 1395 k. terpe (BesztSzj. 2–3); 1518 k. toͤ rpe (PeerK. 66);
1863 Tėrpe (Kriza: Vadr. 345) J: fn 1. 1219/ ? ’kicsiny termetű személy; Person von kleiner Gestalt’ (↑),
1395 k. ’ua.’ (↑); 2. 1395 k. ’kicsiny termetű mesebeli élőlény; Zwerg, Gnom, Purzelmännchen’ #
(BesztSzj. 3); 3. 1713 ’szellemileg jelentéktelen ember; geistig unbedeutender Mensch’ (Kis-Viczay 193) |
mn 1. 1219/ ? ’rendellenesen kicsiny; zwerghaft’ (↑), 1518 k. ’ua.’ (↑); 2. 1750–71 ’szellemileg
jelentéktelen; geistig unbedeutend’ (Faludi Ferenc: NySz.) Sz: törpül [főként el~] 1809/ törpűl (NSz. –
Kazinczy: Lev. 7: 127).
Szófajváltással keletkezett egy relatív fiktív tő származékából. ⊗ Főnevesült folyamatos melléknévi
igenév-e (< é) képzővel. A relatív tő -r gyakorító képzővel keletkezett a töpiktöpörödik szóból. A relatív
tőhöz lásd még: apró töprö ’kicsinyes, aprólékos’ (17. sz./: NySz.); töpörül ’összezsugorodik’ (1681/
(uo.); stb. A törpe alak a második nyílt szótagi magánhangzó kiesésével és p ~ r hangátvetéssel
keletkezett. – Az értelmezés, miszerint a törpe a töpiktöpörödik folyamatos melléknévi igenévi alakjából
jött létre, alig valószínű.
MNy. 7: 247; TESz.; Rédei-Festschr. 58

tört A: 1838 Tört (Tzs.) J: ’törtszám; Bruch(zahl)’ – De vö. 1743 Toͤ rtt-számmal ’ua.’ (NSz. – Maróthi:
Arithm. 236).
Egy összetételi előtag önállósulása. ⊗ A törtszám (↑) szóból (a tör befejezett melléknévi igeneve ’EZ
NEM KELL’ + szám ’EZ NEM KELL’ összetétele). Hasonlóan más nyelvekben is: lat. numerus fractus;;
ném. Bruchzahl;; fr. nombre fractionnaire: ’törtszám’. – Egyéb, régi megnevezések: szegdelt szám,, tkp.
’felvágott szám’ (1591); osztalom,, tkp. ’vmi részekre osztott, darab’ (1853); stb.
TESz.

történik A: 1372 u./ tertenek, tewrtenek ▼ (JókK. 12, 70); 1490 toͤ rtynethywel sz. (SzalkGl. 82); 1533
twrtynnek (Komjáthi Benedek: NySz.); 1560/ tuͤ rtenek (Huny. 32b) [csak EWUng.]; 1564 tertínetektől sz.
ͤ
(OklSz.); nyj. tö́ rkḙ̄ nik (MNy. 4: 302) J: ’[?]; geschehen, sich ereignen’ # Sz: ~et 1456 k. tertenetel
’véletlen esemény; Zufall’ (SermDom. 1: 245); 1490 ’[?]; Ereignis’ (↑); 1769 ’történelem; Geschichte als
Unterrichtsfach’ (NyÚSz.) | ~etes 1513 történetes sz. (Illyés András: NySz.) | ~ész 1836 Történész
(Fogarasi) | ~elem 1842 Történelem (NyÚSz.) | ~elmi 1842 történelmi (NSz. – Berzsenyi: Művei 1: 241).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A származékszavak, amik a történelem tantárggyal függnek össze, a nyelvújítás
korában keletkeztek
TESz.

törtet A: 1773 törtetve sz. (MNy. 60: 493) J: 1. 1773 ’(nyelvet) hibásan, törve beszél; (eine Sprache)
radebrechen’ (↑); 2. 1788 ’valahova akadályokon keresztülhatolva halad; drängen’ # (NSz. – Trenk
históriája 1: 113); 3. 1789 ’tör, valamit részeire választ; brechen’ (NSz. – M. Kurir 58); 4. 1803 ? ’utat tör;
Bahn brechen’ (NSz. – Szent-Györgyi: Természeti dolgok 172), 1838 ’ua.’ (Tsz.); 5. 1851 ’kezét tördeli;
die Hände ringen’ (NSz. – Nagyenyedi Album 262); 6. 1883 ’kíméletlenül törekszik pályáján előrejutni;
(rücksichtslos) streben, ein Streber sein’ (NSz. – Szász K.: Kisebb költ. 2: 402).
Származékszó. ⊗ A tör ’tör, eltör, összetör; vhova tart; igyekszik, fáradozik stb.’ szóból -tet műveltető
képzővel, aminek itt gyakorító képzői funkciója van. Az alaktanához vö.: baktat, lüktetlükög,
nyomtatnyom. Az 5. jelentés keletkezéséhez a kezét töri(1789); kezét tördeliEZ NEM KELL (1825 (NSz.)
típusú szószerkezetek is hozzájárulhattak. – Ide tartozik (ugyanebből az alapszóból -t műveltető képzővel
keletkezett): 1211Therteuh sz., szn. (PRT. 10: 514).
Nyr. 46: 95; TESz.

törvény A: M13. Jh/ turuentelen sz. (ÓMS.); 1372 u./ tewruen, tewruenyenel kewl (JókK. 125); 1413
Therwen szn. (MNy. 10: 428); 1490 terwynywel (SzalkGl. 93); 1533 twͤ ruyn (Komjáthi Benedek: NySz.);
1533/ toruoͤ nye (TCr. B2a) J: fn 1. M13. Jh/ ’jogok és kötelességek (írásos) foglalata | a közösségi
magatartás szabályainak összessége; Gesetz | Rechtsgewohnheit, Sittengesetz’ (↑); 2. 1416 u./²
’igazságszolgáltatás(i eljárás); Gericht(sverfahren)’ (MünchK. 22); 3. 1560 k. ’a fejlődésben és az
állapotben megnyilvánuló szabályszerűség; Gesetzmäßigkeit, (Natur)gesetz’ (GyöngySzt.) | mn 1574
’törvényes; rechtmäßig’ (Istvánfi Pál: NySz.) Sz: ~telen M13. Jh/ (↑) | ~kedik 1470 tervenkedes sz.
(SermDom. 2: 21) | ~kezik 1581 toͤ ruenkoͤ zeseroͤ l sz. (MNy. 68: 93) | ~es 1583 u. törvényes (Nyr. 14: 565)
| ~esít 1790 törvényesittethessék sz. (NSz. – M. Kurir 673).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A végződés -vény deverbális névszóképzőnek tűnik, ami azonban az etimon
tisztázatlansága miatt nem bizonyítható. – Az ótörökből való származtatása alaktani okokból nem
valószínű.
TESz.

törvényszék ∆ A: 1604 Toͤ rvényʃʒék (MA.) J: 1. 1604 ’bírói testület, bíróság; Gerichtshof’ (↑); 2. 1636
’bírósági tárgyalás; Gerichtsverhandlung’ (Pázmány Péter: NySz.) Sz: ~i 1792 Törvényszéki (NSz. –
Kelemen: Tsapó P. 66) – De vö. 1585 Toͤ ruen teuoͤ szek ’[?]; Stuhl des Richters | Gerichtshof’ (Cal. 1083).
Összetett szó. ⊗ A törvény ’bíróság (bírósági eljárás)’ + szék¹ ’székhely, rezidencia’jelöletlen birtokos
jelzős alárendelő összetétele. Az összetett szó keletkezéséhez a régebbi törvénytevő szék (↑) szószerkezet
is hozzájárulhatott. Hasonló szemlélethez vö.: ném. Richterstuhl;; l a t . sedes (iudiciaria): ’bíróság;
törvényszék’. – Korábbi megnevezés: ítélőszék ’ua.’, tkp. ’EZ NEM KELL’ (vö.: 1372 u./ytelewʒekÿ).
TESz.

törzs~ 1. ~tiszt A: 1835 Törzstiszt (NyÚSz.) [csak EWUng.] J: ’[tőrnagyi, alezredesi, ezredesi rangban
levő katonatiszt, illetőleg a vezérkarhoz tartozó katonatiszt]; Stabsoffizier’ | ~kar A: 1866 törzskart
(NSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Generalstab’ | ~orvos A: 1874 törzsorvos (CzF.) [csak EWUng.] J: ’[?];
Stabsartzt’ || 2. ~szó † A: 1838 Törzsszó (Tzs.) J: ’tőszó; Stammwort’ | ~fa ∆ A: 1842 törzsfája (NSz. –
Kliegl 1: 276) J: ’családfa; Stammbaum’ | ~könyv A: 1891 törzskönyvezett sz. (NSz.) [csak EWUng.] J:
’[?]; Stammbuch’ || 3. ~fő A: 1851 törzsfő (NSz. – Egyed A. – Ovid.: Átvált. 3: 107) J: ’;
Stammeshäuptling’ | ~főnök A: 1854 törzs ... osztályfőnök (NSz. – Hunfalvy: Plátón munkái 27) J: ’[?];
Stammeshäuptling’ | ~szövetség A: 1949 törzsszövetség (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Stammesverband’
|| 4. ~vendég A: 1853/ törzsvendégei (NSz. – Arany J.: Lev. 2: 81–2) J: ’[?]; Stammgast’ | ~közönség A:
1800 törzsközönsége (NSz. – Mátrai B.: Él. szinf. 205) J: ’[?]; Stammpublikum’ | ~asztal A: 1884–5
törzsasztalnál (NSz. – Bolondság 236) J: ’[?]; Stammtisch’ | Ilyenek még: ~gárda ’; Stammbelegschaft’
(1887: NSz. – Bayer: Játékszín tört. 1: 74); ~tag ’[?]; Stammitglied’ (1897: NSz. – Kazár E.: Össze-vissza
1: 137).
Tükörfordítás előtagja, azonos a törzs→törzsök szóval. ⊗ A tükörfordítások német minta alapján
keletkezett összetett szavak. Az első csoportban az előtagoknak ’vezető, felelős emberek
közössége’jelentése van, mindenek előtt katonai összefüggésben; vö.: ném. Stabsoffizier Stabsarzt. A 2.
csoport a genetikai, a 3. csoport a társadalmi kapcsolatokra utal, a 4. csoport a régiséget és
rendszerességet jelöli; vö.: ; ném. Stambuch, Stammeshäuptling, Stammgast stb. – Az utótag a magyarban
(címszók kivételével): főfej². A tükörfordítás analógiájára további összetett szavak is keletkeztek; vö.:
törzslakos ’őslakó, őslakos’ (1853); törzsszám ’prímszám’ (1858), azonosító szám (1962); stb.
TESz.

törzsök × A: [1200] k. ? Tursoc hn. (An. 35); 1366 zyltursuc (OklSz.); 1416 u./¹ to̗ vʃo̗ kėt (BécsiK. 38);
1420 Thersek szn. (OklSz.); 1441 Thwrsek szn. (uo.); 1560 k. tőrzők (GyöngySzt. 3445.); 1836 törzsik
(Kassai 5: 139); nyj. törcsök (ÚMTsz.), tőzsökös sz. (MTsz.), tözzsök (MTsz.) J: fn 1. [1200] k. ? ’fatörzs,
tuskó; Baumstamm | Klotz’ (↑), 1366 ’ua.’ (↑); 2. 1416 u./¹ ’ember vagy állat törzse; Rumpf’ (↑); 3. 1584
’néptörzs | nemzetség; Volksstamm | Sippe’ (Bornemisza Péter: NySz.); 4. 1708 ’család, nemzetség őse;
Stammvater’ (PP. Fămĭlia); 5. 1708 ’vastag növényi szár; dicker Pflanzenstengel’ (PP. Ūnĭʃtirpis); 6. 1757
’kezdete, gyökere vminek; Ursprung’ (NSz. – Igaz Ut. aj. 1: 3); 7. 1781 ’szótő | szógyökér; Wortstamm |
Wurzel 〈in der Grammatik〉’ (NSz. – Magy. Gramm. 44); 8. 1807/ ’valaminek a fő része, fő tömege;
Hauptteil’ (Kazinczy: Lev. 4: 539) | mn 1. 1767 ’kicsiny, tömzsi; klein, gedrungen’ (NSz. – Illei:
Ptolemaeus 88); 2. 1831 ’ősi, eredeti; uralt, ursprünglich’ (NSz. – Széchenyi: Vil. 344) Sz: ~ös 1724
toͤ ržoͤ koͤ s (Nyr. 38: 398) || törzs A: 1604 toͤ rts (MA. Caúdex); 1793 törseket (NSz. – Magyar Játékszín 3:
153); 1815 törzs (Nyr. 3: 501) J: 1. 1604 ’tuskó | fa dereka, vastag része; Klotz | Baumstamm’ # (↑); 2.
1831 ’vastag növényi szár | lekaszált, levágott növény földben maradt szára, töve; dicker Pflan-zenstengel
| Stoppel’ (NSz. – Horvát E.: Árpád 486); 3. 1843 ’a vezetés legfontosabb közegeit magába foglaló szerv;
Stab beim Militär. Gruppe von Mitarbeitern’ (NyÚSz.); 4. 1863 ’azonos származású és nyelvű
nemzetségek közössége; Volksstamm’ # (NSz. – Frankenburg A.: Bol. M. kal. 259); 5. 1866 ’család,
nemzetség ősapja | apa; Stammvater | Vater’ (NSz. – Ormodi B.: Uj. költ. 56); 6. 1871 ’valaminek a fő
része, fő tömege; Hauptteil’ # (NSz. – Földtani Intézet Évkönyve 1: 388); 7. 1885 ’test a fej és a végtagok
nélkül; Rumpf’ # (NSz. – Szász K. – Dante: A Pokol 363); 8. 1888 ’pasziánszban a négy összetartozó
kártyacsomó; die vier zusammengehörenden Kartenpakete bei der Patience’ (NSz. – Parlaghy:
Kártyajátékok 20).
Valószínűleg belső keletkezésű szócsalád tisztázatlan viszonyú tagokkal. ⊗ Az alapszó talán a törzs,
ami a torzstorzsa szóból is keletkezhetett hangrendi átcsapással. Ez ellen szól azonban, hogy a törzsök,
amelynek szóvége névszóképző vagy elhomályosult többesjel lehetett, sokkal korábbi. Így az alapszó
esetleg a törzsök is lehetett, amelyből a törzs elvonással jött létre. Mindkét szó jelentése metafora az 1.
jelentés alapján.
TESz. törzs a. is

tősgyökeres A: 1560 tews gÿwkeres (MNy. 64: 473); 1636 Tős-gyökeres (Pázmány Péter: NySz.) J:
’[?]; (wasch)echt, bodenständig’.
Összetett szó. ⊗ A tős ’gyökeres’tő-s melléknévképzővel) + gyökeres ’meggyökeresedett, gyökere
van’gyökér szóból -s melléknévképzővel) mellérendelő összetétele. A származtatás más nyelvekben is a
’gyökér’ jelentésű szóval kapcsolatos; vö. pl.: lat. iisdem radicibus natus ’ugyanolyan származású’, tkp.
’ugyanarról a tőről fakadó’; or. коренной житель: ’őslakó, őslakos’. (корень ’gyökér’).
Nyr. 62: 39; TESz.

tövik † A [2/1]: 1416 u./¹ to̗ tèzti sz. (BécsiK. 265), de →tövis; 1416 u./³ to̗ ÿem bele ▼ (AporK. 19);
1508 bele tuͤ th sz. (NádK. 370); 1536 tewÿk wala (Pesti: NTest. 115); 1541 be tuͤ yk (Sylvester: ÚT. 2:
123); 1602 szem toͤ uoͤ sz. (Eszterházi Tamás: NySz.) J: 1. 1416 u./¹ ’rögzít; befestigen | einprägen’ (↑); 2.
[be~ik, bele~ik] 1416 u./³ ’belesüpped, beletapad, belerögződik; hineinsinken | haftenbleiben’ (↑); 3.
[be~ik, bele~ik] 1506 ’belefúródik, beleszúródik, behatol; sich einbohren, hineindringen’ (WinklK. 102);
4. 1602 ’szúr; stechen’ (↑) Sz: tőteszt 1416 u./ ’rögzít, bevés; befestigen’ (↑).
Örökség a finnugor korból. ⊗ Vog. (T.) täw-: ’szúr, bök, döf, szorít, nyom’;osztj. (Vj.) töki-: ’töm,
szigetel 〈csónakot, házat〉’; ? ;zürj. (Lu., Ud.) toj-: ’(össze)tör, (meg)tör, (össze)tapos, (szét)tipor; tol,
csúsztat’; ? ;votj. (Sz.) tuj-: ’(bele)helyez, (bele)tesz’;finn työntä-: ’lök, taszít, tol, csúsztat; kitartóan
tökerszik; kiküld, elküld’ [fgr. *tekɜ- ’lök, taszít’].. A tő hangtani és alaktani felépítéséhez vö.: fő¹, lő stb.
A szó már a 17. sz.-tól kihalt, csak a tövis, tű, tüske, tüz¹ típusú származékszavak alapszavaként él.
NyK. 41: 378; TESz.; MSzFE. tűz a. is

tövis A: (†1135) [1249 k. ?] Tius szn. (PRT. 8: 273); 1269/ Thyues hn. (Gy. 2: 188) [csak EWUng.];
1280 Tywised sz. hn. (Györffy 1: 731); 1284/ teuisfa (OklSz.); 1295/ Thwysseszek sz. hn. (Györffy 1:
510); 1327/ Teouiskeos sz. hn. (Györffy 1: 636); 1334 Tuizmesde hn. (OklSz.) [csak EWUng.]; 1395 k.
ʒamar thuʒc sz. (BesztSzj. 402.) [csak EWUng.]; 1416 u./¹ tu̇ uis (BécsiK. 255); 1456 u. tÿʃʃek (SermDom.
1: 340); 1519 tó̗ wy̋ cʒkekben sz. (JordK. 393); 1533 Seder tuͤ s (Murm. 1340.); 1552 tuͤ ss (Heltai Gáspár:
NySz.); 1801 Tüves, Tüvös [hajdani szóalakokként] (NSz. – Sándor I.: Sokféle 7: 243); nyj. tühüs, tüvüs
(MTsz.), tüicsk, tüvicskes sz. (MTsz.) J: 1. (†1135) [1249 k. ?] ’[növényeken lévő kemény, hegyes, szúrós
képződmény]; Dorn, Stachel der Pflanze’ # (↑), 1284/ ’ua.’ (↑); 2. 1295/ ’tüskés növény | tüskés gally;
stachelige Pflanze | stacheliger Zweig’ (↑); 3. 1533 ’hegyes, szúrós szaruképződmény némely állat bőrén;
Stachel eines Tieres’ (Murm. 1138.); 4. 1585 ’valaminek szúrós, tüskeszerűen kiálló része; Dorn eines
Gegenstandes’ (Cal. 681); 5. [~ vkinek a szemében] 1754 ’bántó hiba; Dorn im Auge’ (NSz. – Szent-
Illonay: Cerem. 171); 6. 1754 ’gyötrő gond, baj | valamely bántás, sérelem nehezen felejthető emléke;
peinliche Sorge | bleibende Beleidigung’ (NSz. – Csete I.: Panegyrici 21b) Sz: ~es 1295/ ? (Györffy 1:
510) | ~kes 1327/ hn. (↑) | ~k 1327/ sz. hn. (↑) | ~ke 1359 Tyuyske hn. (OklSz.).
Származékszó. ⊗ A tövik szó R. iktelen változatából -s névszóképzővel; vö.: lakoslak¹, tilostiloszik stb.
Eredetileg melléknév lehetett ’tüskés, szúrós’jelentéssel; a főnevesülés már korán, az ősmagyar korra
végbemehetett. A jelentések az 1. jelentésből jöttek létre jelentésbővüléssel.
TESz.

tőzeg A: 1585 toͤ zet (Cal. 134); 1647 tőzekvel (Geleji Katona István: NySz.); 1708 tözök (PP.); 1784
tö́ zeg (SzD. 88); 1808 tüzek (SI.); 1825 tőzék (NSz. – Peretsenyi Nagy L.: Felelet 8); 1836 tűzek (Kassai
5: 286); nyj. teőzik (MTsz.) J: 1. 1585 ’(szárított) trágya; getrockneter Mist’ (↑); 2. 1864 ’vizenyős
talajban korhadó növényrészek tömege | korhadt növényrészeket tartalmazó talaj; Torf | Torferde’ (NSz. –
Hunfalvy: Vogul föld 89).
Török eredetű jövevényszó, esetleg kun közvetítéssel is. ⊗ Vö.: Kāšγ täzäk;oszm. tezek;; tat. tizäk;
stb.: fűtésre használt megszáradt trágya [török eredetű].. A magyarba átkerült alak *tezäk lehetett. A szó
belseji ő az ö. hangsúly okozta nyúlásán alapul. A szóvégi g-hez vö.: hörcsög, maszlag stb. A ma
ismertebb 2. jelentés újabb metonimikus fejlemény. – Török hangtani és magyar szótörténeti okokból a
honfoglalás előtti átvétel kizárt.
MNy. 34: 207; TESz.; TörK. 245

tőzsde A: 1843 tőzsde (Bloch Börse) J: ’börze; Börse 〈Marktorganisation bzw Gebäude〉’.
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ A tőzs ’tőzsde, kereskedelem’ szóból (1843) a
névszóképzőként értelmezett de végződéssel, a da ~ de végű szavak analógiájára; vö.: kaloda, kende stb.;
lásd még: zenedezene. A tőzs tudatos szóalkotással keletkezett elvonás a tőzsér szóból. – Nyelvújítási
alkotás.
NyÚSz.; TESz.

tőzsér ∆ A: 1419 Tewser szn. (OklSz.); 1452 Thwser szn. (OklSz.); 1506 to̗ seer (WinklK. 145); 1522
Booltheser szn. (MNyTK. 105: 30); 1557 Thewzer (OklSz. ökör-tőzsér); 1590 toͤ sséri (Károlyi Gáspár:
NySz.); 1670 Tősir (OklSz.); 1705 tölsérek (MNy. 90: 255); 1816 Tőzsér (Kassai Bef. Tsiszár) J:
’kereskedő, főként marhakereskedő; Händler, haupts Viehhändler’.
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (korai úfn. k.-ném.) tewscher: ’csaló, szélhámos’., (h. kor. úfn.)
roß teüscher ’lókereskedő, lócsiszár’, – ném. Täuscher: ’kereskedő; csaló, szélhámos’ [< ném. (kfn.)
tiuschen ’megbízhatatlanul beszél’].. – A szó belseji ő a ném. eü diftongus monoftongizálódásával
keletkezett. – Az arabból való származtatása hangtani és szótörténeti okokból alig valószínű.
TESz.; NMÉr.

trabális A: 1761 trabalis (NSz. – Biró M.: Préd. 704); 1806/ trabális (NSz. – Kazinczy: Lev. 4: 19);
1880 drabális (NSz. – Balázs S.: Tarka kép. 2: 16); nyj. trapális, travális (ÚMTsz.) J: ’〈idomtalanul〉
nagy, tagbaszakadt; grobschlächtig | groß’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. trabalis: ’gerendaszerű(en nagy)’, (h.) ’nagy, erős’ [< lat. trabs ’gerenda’]..
– A szóvégi s-hez vö.: április stb. A t > d zöngésedéshez vö.: trécsel, trombita stb. Ma csak az esetlen
emberekre vonatkozik.
TESz.

traccs A: 1871 Tratsch-hoz (NSz. – Kvassay E.: Emb. kezd. 1: 115); 1889 tracs (NSz. – Hangay O.:
Muzsa 110); 1892 tracscsban (NSz. – Ábrányi E. – Byron: Don Juan 2: 269) J: ’(női) terefere, fecsegés,
pletykázás; Tratscherei’ | | traccsol A: 1887 taraccsol (Nyr. 16: 524); 1899 Tracsolva sz. (NSz. – Ady:
Versek 20); 1900 traccsol (MagySz.); nyj. trāicsōl (SzamSz.), troccsul (ÚMTsz.) J: ’fecseg, trécsel;
tratschen, klatschen’.
Német (au.) jövevényszó. ⊗ Ném. (au.) Tratsch, (B.) tråtsch, (baj.-osztr.) drådsch: ’pletyka, szóbeszéd
másokról’ | ném., (au.) tratschen, N. trotschen, (baj.-osztr.) trátsch·n: ’pletykál, másokról rosszat terjeszt’
[valószínűleg onomatopoetikus].. – A traccsol alak taraccsol változata a szó eleji mássalhangzótorlódás
feloldásával keletkezett. – Ide tartozik: triccs-traccs ’pletyka, szóbeszéd másokról’ (1881), ez a ném. N.
tritschtratsch ’ua.szóból származik.’
TESz.

tradíció A: 1605 Tradíciókat (Nyr. 96: 90); 1791 tráditziót (NSz. – Pétzeli: Ekkl. hist. 1: XXXV) J: 1.
1605 ’(apostoli, egyházi) tan, tanítás; (apostolische, kirchliche) Lehre’ (↑); 2. 1708–10 ’hagyomány;
Überlieferung’ (Nyr. 96: 90) | | tradicionális A: 1848 traditionalis (NSz. – Életk. 2: 208); 1867
traditionálís (NSz. – Mészáros L.: Eml. 1: 134); 1895 tradiczionálisak (NSz. – Justh Zs.: Fuimus 93);
1900 tradicziónális (NSz. – Vay S.: Társasélet 1: 261) J: ’hagyományos; traditionell’.
A szócsalád időrendben korábbi tagja a tradíció: latin jövevényszó. ⊗ Lat. traditio: ’tan, hagyomány,
tradíció’, tkp. ’átadás, átruházás’ [< lat. tradere ’átad’].. Megfelelői: ném. Tradition;; fr. tradition; stb.:
hagyomány, tradíció. A magyarban ma a 2. jelentése ismert. – A tradicionális: nemzetközi szó; vö.: ; ném.
traditionell;; ang. traditional; fr. traditionnel; stb.: hagyományos. Az első adatok a franciából mutathatók
ki. Lásd még: ; lat. (k., kés.) traditionalis ’adománynak megfelelő, (h.) hagyományos 〈egyházi
műszóként〉’. A magyarba valószínűleg a magyarországi latinból került, egyházon kívüli elterjedését a
német, francia vagy más példák is elősegíthették.
TESz.

trádor ∆ A: 1722 trador vánkusra (NéNy. 6: 149); 1723 trádorban (Csúzi Zsigmond: NySz.) J:
’arannyal átszőtt szövet; mit Gold durchwirkter Stoff’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. R. drap d'or ’arannyal átszőtt anyag’ [< fr. drap d'or ’ua.’, a ; fr. drap
’posztó, kelme’ és a d'or ’arany 〈fn〉’ összetétele].. – Németből való származtatása a szó eleji t miatt
feltehető.
NéNy. 6: 148; TESz.

trafik A: 1851 trafikok (Nyr. 97: 489); 1863/ trafikából [trafika □] (NSz. – Jókai 24: 3); nyj. tarafik
(ÚMTsz.) J: 1. 1851 ’dohánybolt; Tabakladen’ # (↑); 2. 1851 ’dohányáru; Tabakware’ (Nyr. 97: 489).
Német (au.) jövevényszó. ⊗ Ném. (au.) Trafik: ’dohánybolt’ [< fr. trafic ’bolt, üzlet’ < ; ol. traffico
’ua.’].. Megfelelői: szb.-hv. trafika;; cseh trafika; stb.: dohánybolt. – A trafika változat a R. trafika ’bolt,
üzlet, kiskereskedés’ (1841) hatására jöhetett létre; ez utóbbi elvonás a trafikálból. A 2. jelentés:
metonímia; vö.: trafikdohány ’egy fajta rossz minőségű dohány’ (1851).
TESz.

trafikál A: 1795 trafikáló sz. (NSz. – M. Merkurius 640); 1840 Tráfikál (NSz. – Gáspár J.: Füzérke
44); nyj. tarafikál (MTsz.) J: 1. 1795 ’kufárkodik, üzérkedik; Schacher treiben’ (↑); 2. 1840
’ármánykodik, fondorkodik; Ränke schmieden, paktieren’ (↑); 3. 1906/ ’beszélget, társalog; sich
unterhalten | plaudern’ (NSz. – Mikszáth: Vén gazember 1).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. R. traffegieren, traphigiren; ang. traffic;; fr. trafiquer;; ol. trafficare; stb.:
kufárkodik, üzérkedik, az olaszban ’törekszik vmire’. Az olaszból terjedt el? < [kat. trafegar ’átönt, áttölt,
túltölt; átrak, kirak 〈árut〉’].. – A magyarba az olaszból, esetleg német közvetítéssel is kerülhetett. A 2., 3.
jelentés: metonímia. A szó ma már csak a bizalmas nyelvhasználatban él.
TESz.

trafó A: 1949 trafo-műhelyben (NSz. – Szabad Nép szept. 8.: 1) J: ’transzformátor; Trafo’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Trafo: ’transzformátor, áramátalakító’. [< ném. Transformator
’transzformátor’; vö.: transzformátortranszformál. Megfelelői: ;szb.-hv. trafo; szlk. trafo; stb.: ’’.
TESz.

tragacs A: 1876 tragacs | (NSz. – Bulla J.: Humoros elb. 184); 1877 taragács (Nyr. 6: 373); nyj.
tarogács, tragocsot (ÚMTsz.) J: 1. 1876 ’talicska, targoncs; Schubkarren’ (↑); 2. 1956 ’silány, ócska
közlekedési eszköz; alter, schlechter Wagen. Karrete’ # (NSz. – Urbán E.: Istenítélet. Cs. 10/1: 1066).
Jövevényszó, valószínűleg a németből (baj.-osztr.). ⊗ Ném. (baj.-osztr.) trágátsch: ’talicska, taliga’ [<
cseh trakař, N. trakač: ’ua.’ < ? ; ném. (kfn.) trager ’tartó, hordozó’].. – A változatok egy része a szó eleji
mássalhangzótorlódás feloldásával keletkezett. A 2. jelentés: metafora.
Nyr. 34: 27; MsgNépr. 2: 251; KSzlJsz. 774; DtLw.; TESz.

trágár A: 1494–5 Tragar (OklSz.); 1560 k. traagar (GyöngySzt. 2775.); 1585 trágár (Cal. 201) J: fn
1. 1494–5 ’teherhordó | házaló kereskedő; Lastträger | Hausierer’ (↑); 2. 1585 ’csavargó | szemfényvesztő;
Landstreicher | Possenreißer’ (Cal. 201) | mn 1565 ’durva, illetlen 〈személy, beszéd〉; zotig, pöbelhaft’ #
(Melius Péter: NySz.) Sz: ~ság 1578 tragarsagokban (Bornemisza Péter: NySz.) | ~kodik 1589
trágárkodot (Monoszlai András: NySz.).
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) trager: ’teherhordó; házaló’., (Kr.) trågar ’ua.’, –
ném. Träger ’vki vagy vmi, ami visz vmit’ [< ném. tragen ’szállít, fuvaroz; magával visz’; stb.].. – A
második szó belseji á hangrendi kiegyenlítődéssel keletkezettbognár, kalmár stb. A főnévi 2. és a
melléknévi jelentés metaforikusan keletkezett az eredeti főnévi 1. jelentésből.
TESz.

tragédia A: 1558 Tragoedia (Bornemissza Élektra-fordításának címlapja); 1604 Tragaedia iro (MA.
Accius) [csak EWUng.]; 1607/ tragédiákat (Pázm. 2: 321) [csak EWUng.]; 1708 Trágyédia (PP.
Trăgĭcus); 1816/ tragödiája (NSz. – Szemere P.: Munkái 3: 197); 1838/ tragődia (NSz. – Szemere P.:
Munkái 3: 324) J: 1. 1558 ’egyfajta dráma: szomorújáték mint a komédia ellentéte; Trauerspiel, Tragödie’
# (↑); 2. 1743 ’gyászos, megrendítő esemény; Unglück’ # (NSz. – Taxonyi J.: Tükör 2: 471).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. tragoedia: ’szomorújáték, tragédia 〈a komédiával ellentétben〉; megrázó
esemény’ [< gör. τραγῳδία ’szomorújáték, tragédia’ [< gör. τραγῳδός ’tragédiai szereplő; tragédiaíró’]].,
ez esetleg a gör. ῥαψῳδός ’vándorénekes’ mintájára készült (vö.: rapszódia; lásd még: tragikus, illetve
komédia). Megfelelői: ; ném. Tragödie;; fr. tragédie; stb.: tragédia. – A korábbi változatok szó belseji gy-
s ejtéséhez vö.: angyal stb. A szó belseji ő ~ é a középlatin kétalakúságán alapulfőnix. A későbbi ö-s és ő-s
változatok német hatást mutatnak.
TESz.

tragikus A: 1604 Tragicus (MA. Tréʃpis); 1806 Tragikusok (NSz. – Kis János: M. Nyelv. 106); 1815
trágyikus (NSz. – Virág B.: Hor. lev. 13) J: mn 1. 1604 ’a tragédiával kapcsolatos, tragédiai; die Tragödie
betreffend, mit ihr zusammenhängend’ (↑); 2. 1808 ’gyászos, megrendítő; erschütternd, tragisch’ # (↑) | fn
1. 1806 ’tragédiaköltő; Tragödiendichter’ (↑); 2. 1815 ’tragikus színész; Tragöde’ (↑) || tragikum A: 1832
tragicumot (NSz. – Toldy F.: Kisfaludy K. él. 5); 1847 tragikumban (NSz. – PD. 2: 1336) J: ’végzetes,
elkerülhetetlen történés mint a tragédia lényege; Tragik’ || tragika A: 1880 tragikává (NSz. – Mátrai B.:
Él. szinf. 15) J: ’tragikus szerepeket játszó színésznő; Tragödin’.
A szócsalád alapja a tragikus: latin jövevényszó. ⊗ Lat. tragicus: ’a tragédiához tartozó; tragédiaíró,
tragikus szerepet játszó színész’ [< gör. τραγικός ’a tragédiához tartozó, arra vonatkozó, tkp.
kecskebakszerű’ [< gör. τράγος ’bakkecske’]].; a megnevezés alapja, hogy a drámai műfaj feltételezett
előfutárainak szereplői (kultikus szertartások, karénekek stb.) kecskebőrbe öltöztek. Megfelelői: ném.
tragisch, Tragiker; ; fr. tragique; stb.: tragikus, megrendítő, ’tragédiaköltő’. A szóvégi s-hez a magyarban
vö.: ámbitus stb. A korábbi változatok szó belseji gy-s ejtéséhez vö.: angyal stb. – A tragikum, tragika a
magyarban a latin melléknév semleges nemű, illetve nőnemű alakjának főnevesülésével keletkezett; vö.:
komikum, komikakomikus – Ide tartoznak: tragikomédia ’EZ NEM KELL’ (1819 (NSz.); tragikomikus
’EZ NEM KELL’ (1844/ (NSz.); mindkét szó utótagjához vö.: komikus.
TESz.

trágya A: 1529 tragha (OklSz.); 1600 k. trágyával [U] (Radv: Szak. 19); 1600 k. trageanak (Radv:
Szak. 294); 1616 tarágiázott sz. (Balásfi Tamás: NySz.); 1763 terágya (Adámi: NySz.); nyj. tërágya
(MTsz.) J: 1. 1529 ’〈fűszeres〉 édesség, nyalánkság, csemege | ízesítő; (gewürztes) Naschwerk | Würze’
(↑); 2. 1636 ’talaj termőerejének javítására használt anyag; Dünger’ (Nyr. 40: 455) Sz: ~´z 1616 sz. ’[?];
würzen’ (↑); 1664 ’[?]; düngen’ (PKert. 2: 199) [csak EWUng.].
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (k.) tragea: ’ételízesítő’., (h.) tragema ’gyümölcsöstál; utolsó fogás,
desszert; ropogtatni való ínyencség’ változat a lat. tragemata többes szám ’édesség, desszert’ [< gör.
τράγηµα, τραγήµατα többes szám ’ua.’alapján, tkp. ’ropogtatni való’ < ; gör. τρώγω ’rágcsál, ropogtat;
eszik’].. – A szó belseji gy-hez vö.: angyal stb. A 2. jelentés az ételízesítő jelentésű szó metonimikus
használatával magyarázható, mely a trágyának a talaj javítására való felhasználására vonatkozik.
Nyr. 12: 155; TESz.; MNy. 76: 75

traktál ∆ A: 1551 traktal (MNy. 5: 224); 1696 tráktálási sz. (Illyés András: NySz.); 1787 taraktálni sz.
(NSz. – M.Kurir 230); 1846 trektál (NSz. – Kuthy L.: Hazai rejt. 1: 217); 1863 terektálni sz. (Kriza: Vadr.
60); nyj. tërëktál (ÚMTsz.) J: 1. 1551 ’tárgyal | tanácskozik; unterhandeln | sich beraten’ (↑); 2. 1768 ’[?];
ansprechen’ (Nyr. 101: 218) [csak EWUng.]; 3. 1770 ’bánik valakivel, valamivel; behandeln’ (NSz. –
Fejérvári HB. 87); 4. 1787 ’vendégül lát, megvendégel; bewirten’ (↑) || trakta ∆ A: 1608 tracta (MNy. 79:
249) [csak EWUng.]; 1645 trakta (Eszterházi Miklós: NySz.); 1868 terekták (NSz.) [csak EWUng.]; 1872
tarakta (NSz. – Besze J.: Él. bety. 10) J: 1. 1608 ’[?]; Unterhandlung(en) | Vertrag’ (↑) [csak EWUng.]; 2.
1700 ’[?]; Abhandlung, Traktat’ (NSz.); 3. 1788–9 ’lakoma, vendéglátás; Gastmahl’ (NSz. – M. Museum
1: 232).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. tractare: ’húz, vonszol, cipel, von; (vmilyen módon) bánik vkivel, kezel
vkit; ellenőriz, megvizsgál, megvitat, megtárgyal; átgondol, megfontol’, (k.) ’gondoskodik vkiről;
vendégül lát, jóltart’ [< lat. trahere ’ráncigál, rángat; szétterít, kitár; kifejt, ismeretet, magyaráz’; stb.]. |
lat. (k., h.) tracta ’huzavona; tárgyalás’. Az ige megfelelői: ; ném. traktieren;; ol. trattare; stb.: vkivel
vhogy bánik, vkit kezel; ’ellát, gondoskodik, megvendégel’. – A trakta 3. jelentése a traktál 4. jelentésén
alapul. – Ide tartoznak: traktér ~ traktír ’vendéglő, fogadó; vendéglős’ (1752 (MNy. 30: 32); traktátum
’tárgyalás; szerződés; tanulmány, értekezés, traktátus’ (1788 (NSz.); traktátus ’ua.’ (1813/ (uo.).
TESz.

traktor A: 1917 tractor [es. nem m.] (NytÉrt. 93: 65) [csak EWUng.]; 1927 traktor (NapkeletLex.
Gőzeke) J: ’[?]; Traktor’ # || traktorista A: 1950 traktorista (HSz.⁹) J: ’[?]; Traktorist’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Traktor;; fr. tracteur;; or. трактор; stb.: traktor, a franciában : ’vontatott,
nehézkes, lassú’. Valószínűleg a franciában keletkezetta [lat. trahere ’húz’alapján]. | ném. Traktorist;; fr.
tractoriste; o r. тракторист; stb.: traktorista. – A magyarba a traktor főként a németből került, a
traktorista pedig az oroszból latinosított végződéssel.
TESz.

traktus A: 1559 Tractuʃt (SzChr. 120a) [csak EWUng.]; 1818 traktus (Márton Sĕnĭōrātus) J: 1. 1559
’[?]; Teil der heiligen Messe’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1666 ’[?]; Kirchenbezirk’ (MNy. 84: 252) [csak
EWUng.]; 3. 1670 ’[?]; Geschoß, Stockwerk | größerer Teil, Flügel eines Gebäudes’ (MNy. 80: 382) [csak
EWUng.].
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. tractus: ’vonat; méret, terjedelem, fekvés, helyzet; környék, vidék’, (e.)
’szakmai kiállítás és vásár része, (h.) hosszú sor; egyházmegye; szint, emelet’ [< lat. trahere ’húz’]..
Megfelelői: ném. Trakt ’útszakasz, távolság; épületrész’; ; fr. trait ’(egyház)megye’; stb. – A szóvégi s-
hez vö.: ámbitus stb. A ma legismertebb 3. jelentés kialakulása, illetve megszilárdulása német hatásra és
végbemehetett.
TESz.

trampli A: 1851 tromplinak (NSz. – Remény 2: 45); 1876 trámpli (Nyr. 5: 474); 1883 trampli
(Kobilarov–Götze: DtLw. 448); 1893 dramdli [? ɔ: drampli] (Nyr. 22: 384); nyj. tarampli, trapli
(ÚMTsz.) J: fn 1. 1851 ’esetlen, ostoba, nagy testű nő; Trampel’ (↑); 2. 1897 ’idomtalan, széles, nagy láb;
plumper, breiter Fuß’ (MTsz.) | mn 1. 1876 ’lomha, esetlen; träge, plump’ (↑); 2. 1893 ’otromba, durva;
ungeschlacht, derb’ (↑).
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) trappel: ’nehézkesen járó ember; félbolond’.,
dråmpl ’esetlen kislány’, (B.) tråmp’l ’ua.’, – ném. (au.) Trampel: ’esetlen, ügyetlen, nehézkes ember,
főként kislány’ [< ném. trampeln ’esetlenül, figyelmetlenül megy; lábbal topog, dobol’].. – A li
végződéshez vö.: cetli, hecsedli stb. A főnévi 2. jelentés: metonímia. A melléknévi jelentések jelzői
funkcióban fejlődhettek ki. A szó főleg a bizalmas nyelvhasználatban él.
 TESz.

trancsíroz A: 1740 trancsirozó sz. (CsákyOkl. 1/2: 812) [csak EWUng.]; 1752 feltránzsírozzák
(MonÍrók. 38: 538); 1776 trantsíroznak (NSz. – Ésopus meséi 2: 46); 1783 trantsérozó sz. (NSz. –
Győrfi: Klimius 169); 1836 transirozó sz. (MNy. 38: 385); nyj. tërancsíroz, trandzséroz (ÚMTsz.) J: 1.
1740 ’〈étkezéshez állatot a bevett gyakorlatnak megfelelően〉 darabol | hozzáértés nélkül vagdalva
darabol; tranchieren | zerhacken’ (↑); 2. 1752 ’boncol; sezieren’ (↑).
Német (au.) jövevényszó. ⊗ Ném. (au.) tranchieren: ’szeletel 〈húst>, felbont, szétszed < sült
szárnyast〉’ [< fr. trancher ’levág, lemetsz, szétvág, szétszed’, a ; lat. truncare ’(le)vág, (le)metsz’ vagy a ;
lat. (vulg.) *trinicare ’elharmadol’].. Lásd még: ném. (au.) Tranchiermesser ’darabolásra használt kés’.
Megfelelői: ; szb.-hv. tranširati; holl. trancheren; stb.: vág, darabol, szeletel. – A 2. jelentés: metafora. –
Ide tartozik: N. trancsírol ’ua.’; -l igeképzővel kelethezhetett, a trancsírkés ’bontókés, darabolókés’
összetétel előtagja alapján (1878/), amely a ; n é m . Tranchiermesser (↑) részfordítása. Lásd még:
trancsírtányér ’EZ NEM KELL’ (1855/); N. trancsírdeszka ’EZ NEM KELL’. – A R. trancsér (1588)
tisztázatlan jelentése miatt a szó idetartozása kétséges.
TESz.

transz A: 1897 Trance (trensz) (PallasLex. 16: 362); 1913 transz (HHSz.) [csak EWUng.] J:
’önkívületi állapot; Ekstase, Stadium der Hypnose’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Trance;; ang. trance;; fr. trance, transe; stb.: eksztázis, a hipnózis szakasza, a
franciában ’szorongásos állapot’. Műszóként az angolból terjedt el [< fr. (ófr.) transe ’átmenet életből a
halálba; nagy félelem’].. – A magyarba főként az angol, esetleg a német nyelvből kerülhetett. Ma
leginkább a transzba esik, illetve van ’EZ NEM KELL’ szószerkezetekben használatos.
TESz.

transzformál A: 1812/ transformálja (NSz. – Kazinczy: Lev. 10: 215); 1845 tránsformálni sz. (Jósika
M.: Békési kal.); 1926 Transzformál (HIdSz.) [csak EWUng.] J: ’átalakít; umwandeln 〈Math,
Elektrotechnik, Psychologie〉’ | | transzformátor A: 1887 transzformátorok (NSz.) J: ’áramátalakító;
Transformator, Umspanner’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. transformieren;; ang. transform;; fr. transformer; stb.: átalakít, transzformál;
– lásd még: ; lat. transformare: ’átalakít, átformál, átrendez, megváltoztat; megváltoztat, átalakít’vö.: [lat.
formare ’formál, kialakít, formáz’]. | ném. Transformator;; ang. transformer R. transformator; ; fr.
transformateur; stb.: transzformátor, áramátalakító. A nemzetközi műszaki szaknyelvben keletkezett, a ;
lat. transformare (↑) alapján. – A magyarba főként a németből került.
TESz.

transzport A: 1744 Transportal (MNy. 80: 382); 1793 tránsportokon (NSz. – M. Hírmondó 1: 423);
1796 tránszport (D. Éltes: FrSz. 93); 1862/ transzporttal (NSz. – Gyulai P.: Krit. dolg. 65); 1890
tránczport (NSz. – Hatvágások 133) J: 1. 1744 ’[?]; einmalige Fördermenge, Lieferung’ (↑); 2. 1793 ’[?];
Beförderung’ (↑) | | transzportál A: 1794 tránsportáltatásra sz. (NSz. – M. Merkurius 41); 1795
transportáltassanak sz. (NSz. – M. Kurir 2: 614); 1890 tránczporálni sz. (NSz. – Hatvágások 48); 1898
eltranszportál (Rell: LatSz. 53) J: ’átvisz, átszállít | átirányít; wegbefördern | liefern’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Transport;; a n g . transport;; f r . transport; stb.: szállítás, fuvarozás; :
’szállítmány, áruszállítmány’ ] ; ném. transportieren;; ang. transport;; f r. transporter; stb.: eltávolít,
elvisz, elszállít; – lásd még: ; lat. transportare: ’átvisz, átszállít, átvezet’ [< lat. trans ’át, keresztül’ +
portare ’visz, hord, szállít’].. – A magyarba mindkettő leginkább a németből került. Az alaktanához vö.:
export, importál stb. – Ide tartoznak: R. transportus ’szállítás, fuvarozás, transzport; szállítmány,
áruszállítmány’ (1741), ez a lat. (k., h.) transportus ’ua.’szóból keletkezett; a transzportíroz ’szállít,
fuvaroz, továbbít’ (1857) a németből (↑) jött létre.
TESz.

trapéz A: 1827 trapez (Keresztesi: Mat. 187); 1897 Trapéz (PallasLex. 16: 366) J: 1. 1827 ’olyan
négyszög, amelynek csak két oldala párhuzamos; Trapez 〈Geom〉’ (↑); 2. 1874 ’akrobaták lengő nyújtója;
Schwebereck’ (Bánhidi: Sportny. 310) | | trapezoid A: 1838 trapezoida (Keresztesi: Mat. 187); 1865
trapezoid (Babos); 1897 trapézoid (PallasLex. 16: 366) J: fn 1838 ’olyan négyszög, amelynek nincsenek
párhuzamos oldalai; Trapezoid’ (↑) | mn 1865 ’trapéz alakú; trapezförmig’ (↑).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Trapez;; ang. trapeze; fr. trapèze; stb.: trapéz : ’〈geometriai〉; lengőnyújtó
(trapéz)’; – lásd még: ;lat. trapezium: ’egyenlőtlen oldalú négyszög’, tkp. ’asztalka’ [< gör. τραπέζιον
’ua.’]. | ném. Trapezoid;; ang. trapezoid;; fr. trapézoı̈ de; stb.: trapezoid, a franciában ’trapézszerű’ is; –
lásd még: ; lat. (ú.) trapezoides többes szám ’trapezoid’ [< gör. τραπέζο-ειδής ’trapézszerű, tkp.
asztalszerű’].. – A magyarba leginkább a németből került át. A trapezoida változat végződése latinosítás
eredménye.
TESz.

trapp A: 1794 troppban (Kobilarov–Götze: DtLw. 449); 1877 strabba (Nyr. 6: 374); 1883 trappban
(NSz.); nyj. tarabba, tróbba (ÚMTsz.) J: 1. 1794 ’a ló járásmódja, amikor két-két patájának csattogása
egyszerre hallható; Getrabe’ (↑); 2. 1940 ’〈lóhajtó szóként〉; 〈als pferdeantreibendes W〉’ (ÚMTsz.) ||
trappol A: 1848 trappolt (NSz.) [csak EWUng.]; 1877/ troppolását sz. (Jókai 57: 167); 1888 strappoló
(Nyr. 17: 44) J: ’〈négylábú állat, különösen ló〉 üget | 〈ember〉 szalad, siet; traben | laufen, eilen’.
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) trapp, (T.) trąoo, – ; ném. Trab:: ’a ló gyors
járása; futólépés’ | ;ném. (baj.-osztr.) trappen, (T.) trąppm, – ; ném. traben:: ’ügetve fut; hangosan
lép’indoeurópai eredetű; vö.: [lat. trepidare ’tipeg-topog’litv. trepsė́ti ’lábbal dobog’; stb.].. – A szavak az
Osztrák-Magyar Monarchia hadseregének német nyelvi közvetítésével kerültek a magyarba. Néhány
változat részben a szó eleji mássalhangzótorlódás feloldásával, részben – az expresszivitás kifejezéseként
– annak kiegészítésével keletkezett. Mindkét szó főleg a bizalmas nyelvhasználatban él.
DtLw.; TESz.

trappista A: 1848 trappistai sz. (NSz. – Életk. 2: 176) J: 1. 1848 ’francia eredetű szerzetesrend tagja;
Trappist’ (↑); 2. 1904 ’egy fajta sajt; Trappistenkäse’ # (Radó: IdSz.¹).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Trappist;; ang. Trappist;; fr. trappiste; stb.: trappista szerzetes, a franciában
’egy fajta sajt, likőr’. A franciából terjedt el [< La Trappe hn. 〈egykori cisztercita apátság Soligny la
Trappe-ban 〉].. – A magyarba a franciából és a németből került, latinosított végződésselpiarista.
TESz.

trébely † A: 1621 trébelyezett sz. (NEl.) [csak EWUng.]; 1661 trébelezett sz. (KárOkl. 4: 419); 1735
trébéjés sz. (MNy. 38: 384) J: ’fém formálásához használt eszköz; Werkzeug zum Metalltreiben’ || trébel
A: 1644–71/ Trébellő sz. (Kecskeméti W. Péter: NySz.) J: ’fémet domborúvá formál, kalapál; (Metall)
treiben’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Treiber: ’szerszám a fém kalapálására’ | ;ném. treiben: ’fémet hideg
állapotban formáz’ [germán eredetű; vö.: óész. germ. drīfa; ang. (óang.) drīfan; stb.: hajt].. – A szóvégi l (
> ly) elhasonulás eredményeborbély, erkély stb. A palatalizálódást elősegíthette a trébel igével való
homonímia elkerülésére való törekvés . A szó belseji é mindkét szónál középnémet közvetítést sejtet. – A
trébel az arany- és ezüstművesek szakszava. – Nem tartozik ide: R. trébely ’szőlőpréselés maradéka’
(1592 (MNy. 90: 255), ez a ném. Treber ’ua.szóból jött létre.’
TESz.

trécsel A [1]: 1519 k. dereczel'en [l-j] (DebrK. 345); 1520 terechelesektvl sz. (GyöngyGl. 386.); 1548
k . terécselj (RMKT. 4: 79); 1577–80 Tréchéloͤ sz. (Telegdi Miklós: NySz.); 1608 tréczelne (Molnár
Albert: NySz.); 1770 teretsö́ lve (NSz. – Molnár J.: Egyh. tört. 467); 1792 tiritsel (SzD. Tirihol); 1859
terecslek (NSz. – Kemény Zs.: Rajongók 4: 114); 1870 trécsėl (CzF.); nyj. derencső (OrmSz.),
törécsöjjünk [l-j] (MTsz.), treccsöl (ÚMTsz.) J: ’hiábavalóságokról beszél, fecseg; schwatzen, plaudern’.
Vitatott eredetű. ⊗ 1. Onomatopoetikus eredetű. A szótő a terefere ikerszó előtagjával lehet azonos. A
végződések: -l gyakorító képző. Ugyanebből a tőből: terel, tereturál (1808); terél {1838–45): fecseg,
locsog. A szó eleji tr-es alak elterjedésében bizonyosan a traccsoltraccs szó is közrejátszhatott. – 2.
Német (baj.-osztr.) jövevényszó: trätschen, trätschel ’fecseg, locsog’ [onomatopoetikus; vö. →traccs].. A
háromszótagos változatok a szó eleji mássalhangzótorlódás feloldásával keletkeztek. A származtatás
nehézsége, hogy a bajor-osztrák megfelelők későbbiek, mint a magyar szavak adatai.
TESz.

tréfál A: 1456 k. trufalnak (SermDom. 1: 436); 1528 trefal vala (SzékK. 253); 1585 Tréfálok (Cal.
561); 1598 tréffál (BDAd. 147); 1608 trafalok (OklSz.); 1763 teréfálni sz. (NSz. – Adámi: Spr. 283);
1879 tėréfálkodék sz. (Nyr. 8: 336) J: 1. 1456 k. ’hízeleg, simogat; fröhlich stimmen’ (↑); 2. 1522
’tréfákat mond, csinál; scherzen, Spaß machen, Possen treiben’ (HorvK. 257) Sz: ~ód~ik 1604 Trefalodo
sz. ’[?]; scherzen’ (MA.) | ~kod-, kozik 1759/ tréfálkodni sz. (NSz. – Csíksomlyói miszt. 177); 1795
tréfálkozott (NSz.) [csak EWUng.] || tréfa A: 1498 e. ? trufe (Gl.) [csak EWUng.]; 1500 k. trufas sz. (uo.)
[csak EWUng.]; 1511 Threfa Almas, Treffaalmas hn. (Csánki 5: 67); 1585 Tréfa (Cal. 320); 1585 trofason
sz. (Cal. 789); 1600 k. Trifa bezed (BrassSzt. 11); 1763 teréfa (NSz. – Adámi: Wb. 80); nyj. tëréfȧ
(MTsz.) J: 1. 1498 e. ? ’[nevettető célzatú viselkedés, tett, mondás]; Scherz, Spaß, Witz’ # (↑) [csak
EWUng.], 1500 k. ’ua.’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1904 ’[egyfajta fröccs]; Art gespritzter Wein’ (PKSz.) Sz:
~´s 1500 k. (↑) [csak EWUng.] | ~´z 1833 tréfázva sz. (NSz. – Császár F.: Nőt. phil. 35).
Olasz (é.) jövevényszó, esetleg a latinból is jöhetett. ⊗ Ol. (bol.) trufar, (vern.) truffar – ; ol. truffare::
’átejt, rászed, becsap’.; – lásd még: lat. (k.) truf(f)are, (h.) trufare ’rászed, túljár az eszén’bizonytalan
eredetű, esetleg vö.: [lat. turbare ’zavar, összekuszál’; lásd még: ; prov. (óprov.) trufa;; fr. (ófr.) truffe
’tréfa, móka’]. | ; ol. (v.-ven.) trúfa, (bol.) troffa, (mant., rom.) tróffa, – ; ol. truffa: ’csalás, szélhámosság;
csalás, ámítás stb.’; – lásd még: ; lat. (k., h.) truf(f)a ’csalás, megtévesztés, becsapás, szélhámosság; tréfa,
móka’. – A középkori szórakoztatással, illetve bohóccal honosodott meg a magyarban. A későbbi-mai
hangalak elhasonulással keletkezett; az első szótagi é magyar fejlődés. – Azonban az sem zárható ki, hogy
a tréfál származékszó a tréfa szóból. A tréfa 2. jelentése: metonímia az argóban.
FilKözl. 1: 111, 14: 480; MNy. 69: 86; TESz.

treff A: 1787 Treffeket (NSz. – Orczy: Költ. Holmi 117); 1865 tref (Babos) J: ’a francia, illetőleg a
tarokk-kártyának stilizált fekete lóherével jelzett színe; Treff’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Treff: ’stilizált lóherelevél a francia kártya színeként’ [< ném. (svájci)
Treffle ’ua.’ < ; fr. trèfle ’ua.’, tkp. ’lóhere’ (; lat. trifolium ’ua.’)].. Megfelelői: le. trefl;; or. треф; stb.:
’treff’.
TESz.

treffel ∆ A: 1835 Trefföl (Kunoss: Gyal.); 1848 treffelte (NSz. – Bernát G.: Freskó 1: 96); 1890 trefelne
(NSz. – Hatvágások 82) J: ’; (Ziel) treffen’ | | trafál A: 1874 trafál (Nyr. 3: 525); 1886 trefál (NSz. –
Rákosi V.: Verőfény 54); nyj. tarafál (MTsz.), trëfál (ÚMTsz.) J: ’〈célpontot〉 eltalál; (Ziel) treffen |
erraten’.
KSzlJsz. 965; TESz. trafál a. is

tréfli ∆ A: 1845 traifok (NSz. – Jósika M.: Békesi 2: 120–1); 1867 tréfi (NSz. – Spitz.-napt. 129); 1872
tréfli (NSz. – Tóvölgyi: Rónák 27); 1880 tréfni (NSz. – Makróczy J.: Becs. szeg. 16); 1884 trefli (NSz. –
Teleki S.: Term. ut. 196); 1884–5 trefnyi (NSz. – Bolondság 152) J: mn 1. 1845 ’rituálisan tisztátalan
〈személy〉; rituell unrein 〈Pers〉’ (↑); 2. 1867 ’az izraelita étkezési előírásoknak meg nem felelő; den
jüdischen Speisevorschriften nicht entsprechend’ (↑); 3. 1898 ’gyanús, becstelen 〈személy〉 | becstelen,
tisztességtelen 〈dolog, ügy〉; unehrlich, verdächtig 〈Person〉 | ungerecht, ehrlos 〈Angelegenheit〉’ (NSz. –
Betyárleg. 47) | fn 1872 ’az izraelita étkezési előírásoknak meg nem felelő étel, ital; nach den jüdischen
Speisevorschriften unerlaubte Speise od solches Getränk’ (NSz. – Tóvölgyi: Rónák 58).
Jiddis jövevényszó, német (h.) közvetítéssel is. ⊗ Jidd. (h.) trēfə, trēfı̆ ’szertartásosan tisztátalan’,
(ném.) trefe, trefel, treife ’ua.gyanús, tisztességtelen’; – lásd még: ; ném. (h.) trēfl̥ ’ua.’. A jiddisbe a ;
héber ṭərēfā ’tépett hús; szertartásosan tisztátalan 〈étel〉; stb.’ közvetítésével került. A szóvégi ; jidd. ə, ı̆
hangokat a magyarországi németben tévesen -l kicsinyítő képzővel helyettesítették. – A li végződéshez
vö.: cetli, hecsedli stb.
MNy. 57: 84; TESz.

trehány A: 1867 terhány (NSz. – Bud. Kalend. 27); 1873 Trèhány (Nyr. 2: 181) [csak EWUng.]; nyj.
tërhán (ÚMTsz.), trohánság sz. (ÚMTsz.), tráhán (MTsz.) J: 1. 1867 ’rongyos, piszkos; zerlumpt,
lumpig’ (↑); 2. 1867 ’rendetlen, hanyag; schlampig, nachlässig’ (↑); 3. 1875 ’hitvány, alávaló;
niederträchtig’ (Nyr. 4: 379); 4. 1886 ’lusta, lomha; träge’ (Nyr. 15: 96).
Szlovák jövevényszó. ⊗ Szlk. trhan: ’csavargó, csibész, züllött ember, jöttment; szegény éhenkórász;
semmirekellő; csaló, szélhámos’ [< szlk. trhat' ’tép, szakít’].. Lásd még: cseh trhan ’züllött fickó,
csavargó, csibész; kötekedő fickó’; stb.. – A melléknevesüléshez a magyarban vö.: bolond, gonosz stb. A
szó leginkább a 2. jelentésében használatos.
Nyr. 33: 570; KSzlJsz. 533; TESz.

trén ∆ A: 1848 trainnel (NSz. – MT. 121); 1877 trénnel (NSz. – Darmay V.: Uj. költ. 198) J: 1. 1848
’vonat | katonai poggyászvonat; Zug | militärischer Nachschubzug’ (↑); 2. 1865 ? ’szállító osztag, katonai
málhás csapat; Troß’ (Babos train), 1869 ’ua.’ (Salamon F.: Magyarorsz. 1849-ben 105).
Német (au.) jövevényszó. ⊗ Ném., (au.) Train ’vonat; utánpótlási csapat’ [< fr. train ’mozgás; csapat,
egység, alakulat, kíséret; vonat, utánpótlási csapat’; stb. < ; fr. traîner ’húz, vonszol, ráncigál, rángat,
vontat’].. Megfelelői: ol. treno;; cseh trén; stb.: vonat, trén. – A magyarba katonai szakszóként került.
TESz.

tréning A: 1822 trainingből (NytÉrt. 93: 33) [csak EWUng.]; 1881 trainning (NSz. – Ábrányi K.:
Nemesek 109); 1897 tréning (PallasLex. Training) J: ’edzés, gyakorlás; Training’ | | treníroz A: 1822
trainiroztatnak sz. (NytÉrt. 93: 33) [csak EWUng.]; 1879 trenirozás sz. (Bánhidi: Sportny. 310); 1890
trenérozás sz. (NSz. – Hatvágások 25); 1911 trénirozva sz. (Nyr. 40: 77) [csak EWUng.]; 1926 treníroz
(HIdSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1822 ’gyakoroltat; trainieren 〈trans〉’ (↑); 2. 1949 ’[edz]; trainieren 〈intrans〉’
(NSz.) | | tréner A: 1854 Trainer [es. nem m.] (Forst.) [csak EWUng.]; 1904 tréner (RIdSz. trainer) J:
’edző; Trainer’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Training;; ang. training;; fr. training; stb.: edzés, tréning | ; ném. trainieren;;
ang. train;; fr. entraîner; stb.: gyakorol, kiképez | ; ném. Trainer;; ang. trainer;; fr. trainer; stb.: edző,
tréner. Az angolból terjedt el [< fr. (ófr.) traı̈ ner ’húz, cipel, vonszol; vonszol, hurcol’].. – A magyarba az
angolból és németből (tréning, tréner), a németből került (treníroz); utóbbihoz lásd még: ; or.
тренировать ’gyakorol, kiképez.’
TESz.; NytÉrt. 93: 33

tretina † A: 1524 tregÿnabwl (MNy. 13: 124); 1566 tretinam [lat végződéssel] (Bakos); 1569 tredinam
[lat végződéssel] (Bakos); 1578 tretinat (OklSz.); 1715 trétinával (MNy. 39: 146); 1766 tretyinát (MNy.
39: 147) J: 1. 1524 ’egyfajta adó, román jobbágyoktól beszolgáltatott állat 〈tehén, juh〉; Naturalabgabe
rumänischer Lehnbauern 〈Rind, Schaf〉’ (↑); 2. 1633 ’a dézsma váltságdíja; Ablöse für den Zehent’
(Takáts: Rajzok 2: 312).
Román jövevényszó. ⊗ Rom. tretină, (végartikulussal) tretina, N. tred’ina, tret’ina: ’hároméves kanca’
[< rom. tretin ’hároméves ló’; ez egy szláv nyelvre megy vissza; vö.: ; or. третий; ukr. третiй; stb.:
harmadik].. – A magyarba a havasalföldi pásztorkodó kultúra szavaként került. Az 1. jelentés azon alapul,
hogy Erdélyben az adót egykor jószággal fizették. A szóvégi a-hoz vö.: áfonya.
MNy. 3: 376, 39: 145; Nyr. 38: 135; TESz.

tribün A: 1802/ tribűnre (NSz. – Kazinczy: Lev. 2: 492) J: 1. 1802/ ’szónoki emelvény | emelvény;
Rednerbühne | Podium’ (↑); 2. 1846 ’nézőtérül épített emelvény; Gerüst für das Publikum’ # (NSz. – PD.
1: 500).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Tribüne;; ang. tribune;; o l . tribuna; stb.: szónoki emelvény, pódium; :
’karzat, galéria, állvány a nézőknek vagy hallgatóknak’. Lásd még: ; lat. (k.) tribuna: ’egy fajta szószék;
emelvény, dobogó; kórus, kar’ [< lat. tribunal ’megemelt ülőhely egy lelátón; törvényszék, bíróság’].. A
franciából és olaszból terjedt el. – A magyarba a franciából került át, esetleg német közvetítéssel is.
TESz.

trikó A: 1834 tricot □ (Tóth: MDivatsz. 40); 1843 trikot □ (NSz. – Nagy Ig.: Szin. 456); 1845
trikóskodni sz. (NSz. – Szigligeti: Vándorszin. 26) J: 1. 1834 ’gépi kötéssel készült textilanyag; Trikot’
(↑); 2. 1842 ’ilyen anyagból készült ruhadarab; Wirkware, haupts Unterhemd, Sportdreß’ # (NSz. – R. P.
Div. Tárcza 33: 260).
Francia jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Fr. tricot: ’kötött anyag; ruha szőtt anyagból’.; – lásd
még: ném. Trikot ’ua.’. A franciában a tricoter ’köt’ szóból keletkezett. Megfelelői: ang. tricot;; cseh
triko; stb.: trikó, póló; ’kötött áru.’
MDiv. 40; TESz.

trilla A: 1762–87 trilláját (NSz. – Orczy: Költ. Holmi 104) J: ’két szomszédos zenei hangnak a
vibráltatása; Triller’.
 Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Triller R. trille;; ang. trill; fr. trille;; ol. trillo; stb.: trilla. Zenei műszóként az
olaszból terjedt el [onomatopoetikus].. – A magyarba valószínűleg a németből, olaszból került.
TESz.

trillió A: 1847 trillió (NSz. – Lauka G.: Carr. 26); 1878 Triliom (NSz. – Bernát G.: Ad. 14) J: 1. 1847
’nagyon sok; sehr viel’ (↑); 2. 1884 ’milliószor billió; eine Trillion’ (MagyLex. 15: 431).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Trillion;; ang. trillión;fr. R. trillion; stb.: milliószor billió. A R. franciából
terjedt el [tudatos szóalkotás a lat. tri- ’három’ + ; fr. million ’millió’alapján].. Lásd még: ; ang. (am.)
trillion; fr. trillion; ol. trilione; stb.: milliószor millió. – A magyarba leginkább a németből került át. A
triliom változathoz vö.: billiombillió. A 2. jelentés az eredeti; az 1. jelentés a milliárd stb. hasonló
jelentésének analógiájára keletkezett.
TESz.

tripla A: 1627/ Tripla (MNy. 66: 344) J: mn 1627/ ’háromszoros; dreifach’ (↑) | fn 1793 ’háromszorosa
vminek; Triplum’ (NSz. – Sándor I.: Külf. ut. 175) Sz: ~´z 1758 triplázva sz. (MNy. 66: 103).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. triplus -a -um: ’háromszoros’ [< gör. τριπλοῦς ’ua.’ < τριπλός ’ua.’]..
Megfelelői: ném. tripel, Triplum; ; fr. triple; stb.: hármas, háromszoros, ’tripla.’
TESz.

tróger A: 1623 trágernek [?U] (MNy. 90: 256); 1696 Trogernek (MNy. 64: 231); 1793/ Tragerek (NSz.
– Csokonai: Tempefői 646); 1888 trógerja (NSz. – Balassa Á.: Laci 4); nyj. tológer (MTsz. trágër),
trógër (ÚMTsz.) J: 1. 1623 ’[teherhordó]; Lastträger’ (↑); 2. [jelzőként is] 1898 ’[faragatlan, nyers, aljas
ember]; ungehobelter, gemeiner Mensch, Schuft’ (Dobos); 3. 1906–7 ’nadrágtartó; Hosenträger’
(ÚMTsz.); 4. 1941 ’tartórúd, tartógerenda; Tragbalken’ (ÚMTsz.).
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) trager: ’teherhordó’., (T.) trągɛr ’ua.házaló;
oromfa’, hosen-trągɛr ’nadrágtartó’, (h. baj.-osztr.) trọ̄xᵃ ’teherhordó’, – ném. Träger ’ua.tartógerenda,
gyámgerenda’ [az eredetéhez vö.: trágár – A szó belseji ó-hoz vö.: drót, gróf stb. A 2. jelentés: pejoratív
metafora az 1. jelentés alapján.
TESz.

trojka A: 1884 Troïka (MagyLex. 15: 433); 1885 trojka (Nyr. 77: 451) J: ’orosz hármas fogat; Troika’.
Orosz jövevényszó. ⊗ Or. тройка: ’hármasfogat; hármas 〈játékkártya, érdemjegy〉; férfiöltöny
mellénnyel’ [< or. трое ’összesen három’].. Megfelelői: ném. Troika;; ang. troika;; fr. troika; stb.: trojka.
– A magyarba az irodalmi nyelv közvetítésével került.
Nyr. 77: 451; TESz.

trolibusz A: 1937 trolleybusz (Dengl 419); 1938 Trollibusz (PIdSz.) [csak EWUng.]; 1951 trolibusz
(SzIdSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Trolleybus’ # | | troli A: 1953 troli (Országh: MAngSz.) J: ’[?];
Trolleybus’ #.
A szócsalád alapja a trolibusz: nemzetközi szó. ⊗ Ném. Trolleybus;; ang. trolley-bus;; fr. trolleybus;;
or. троллейбус; stb.: elektromos trolibusz. Az angolból terjedt el [< ang. trolley ’zsúrkocsi, talicska,
taliga; áramszedő’ + bus ’busz’].. A magyarba főként a németből került. – A troli önállósulás a magyar
összetételként értelmezett trolibusz első részéből. – Az első trolibusz Budapesten 1933-ban került
forgalomba.
TESz.; NytÉrt. 93: 91

trombita A: 1416 u./¹ trombitanac (BécsiK. 125); 1430 k. torombita fuuo (SchlGl. 2220); 1558
trombeta (OklSz.); 1763 terombita (NSz. – Adámi: Wb. 80); nyj. dorombita (MTsz.) J: 1. 1416 u./¹
’egyfajta fúvós hangszer; Horn, Trompete’ # (↑); 2. 1766 ’méhkürt; Muttertrompete’ (NSz. – Weszprémi:
Bába mest. 18) Sz: ~´s 1428 Trombithas szn. (OklSz.) | | trombitál A: 1416 u./² trombitaltatnod sz.
(MünchK. 23); nyj. drombitál, torombital (ÚMTsz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; trompeten’ # || tromba ∆ A:
1463 Thorombas sz. szn. (OklSz.) [csak EWUng.]; 1932 tromba (SFrMSz.) [csak EWUng.] J: ’[?];
Trompete’.
Olasz (é.) jövevényszó. ⊗ Ol. (tr.) trombeta, (vel.) trombèta, (fri.) trombę́ ta, – ol. trombetta: ’trombita’
[< ;ol. tromba ’ua.tuba, kürt’; végső soron az ;ófrank *trumba ’trombita, jelzőkürt’ szóra megy vissza |;
ol. (tr., giul.) trombetar, (vel.) trombetare (vern.) trombettar, – ; ol. trombettare: ’trombitál’ | ;ol. tromba
’trombita; tuba, kürt’. Megfelelői: ; ném. Trompete;cseh N. trumpeta; stb.: trombita; – ; ném. trompeten;;
fr. trompeter; stb.: trombitál; – ; fr. trombe ’trombita; tuba, kürt’;sp. trompa ’tuba, kürt’. – Nem kizárt,
hogy a trombitál magyar származékszó a trombita-́ ból; vö.: tréfa : tréfál, tromf : tromfol stb. A trombita
főnévi 2. jelentéséhez vö. a kürt ’méhkürt’ jelentését. – A tromba valószínűleg kétszeres átvétellel került a
magyarba: a középkori adatok alapján későbbi korok zenei szakszavának tűnik; esetleges összefüggése a
dorombol szóval tisztázatlan. – Végső soron ugyanerre az etimonra megy vissza: N. toromba ’csőnyaláb,
csőköteg, suba, talár’ (1829); valamelyik szláv nyelvből származik; vö.: ;szb.-hv. truba ’trombita; tekercs,
henger’;szlk. truba ’trombita’, N. ’cső; sütő’; stb.
TESz. toromba a. is

trombózis A: 1884 Thrombosis [es. nem m.] (MagyLex. 15: 369); 1897 Trombózis (PallasLex. 16: 400)
J: ’vérrög-képződés; Thrombose’.
Latin (tud.) jövevényszó. ⊗ Lat. (tud.) thrombosis: ’vérrögképződés’ [< ϑρόµβωσις αἵµατος ’alvadás (a
véré)’]. [< gör. ϑρόµβοβ ’(vér)alvadék’]. Megfelelői: ném. Thrombose;; fr. thrombose; stb.: trombózis. –
A szó belseji z-hez vö.: bazilika stb.; a szóvégi s-hez vö.: április stb. Az orvosi szaknyelvből terjedt el.
TESz.

tromf ∆ A: 1585 tromfal (Cal. 1045); 1671 meg-tromfolni sz. (NEl.); nyj. tramf (ÚMTsz.), trumful sz.
(FelsSz.) J: 1. 1585 ’megtorlás, bosszú | visszavágás; Vergeltung | Rückschlag’ (↑); 2. 1588–9 ’[ütőkártya,
nyerő kártya | döntő érv]; Stechkarte | entscheidendes Argument’ (MNy. 75: 511) [csak EWUng.]; 3. 1594
e. ’előny, haszon; Vorteil’ (Irtört. 1954: 281); 4. 1754 ’diadal; Triumph’ (NSz. – Csete I.: Panegyrici 62);
5. 1816 ’felpénz, foglaló; Aufgeld’ (Gyarmathi: Voc.) Sz: ~ol 1643/ tromfollya-eg (NySz.) [csak
EWUng.].
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (korai úfn., baj.-osztr.) trumpf: ’diadalmenet; a fennamardó ütő
kártya színe 〈a kártyajátékban〉’, – ;ném. Trumpf: ’ua.megtorlás; döntő érv; előny’ [< ném. (kor. úfn.)
triumph ’nagy győzelem; pompás bevonulás, diadalmenet’ [< lat. triumphus ’ua.’]].. A kártyanyelvi
kifejezés a franciában keletkezett. Megfelelői: cseh trumf;; szlk. trumf, R. tromf; stb.: ’ütőkártya, adu’. –
A tromfol származékszó esetleg a ; n é m . trumpfen ’kártyázik nyerő színnel játszik ellenállást
tanúsít’hatására keletkezhetett.
DtLw.; TESz.

trón A: 1814 trónoknak (NSz. – Kazinczy: Munkái 1: 353) J: ’uralkodói szák, trónus | uralkodói
hatalom; Thron | Herrschergewalt’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Thron: ’egy uralkodó fejedelem pompás ülőhelye; uralkodói jelkép’ [< fr.
(ófr.) tron ’uralkodói székhely, fejedelmi székhely’ < ; lat. thronus ’ua.’; vö. →trónus].. Megfelelői: cseh
trón, trůn; ; le. tron; stb.:
TESz.

trónus ∆ A: 1734 trónus (MNy. 43: 308); nyj. torónusos sz. (ÚMTsz.) J: ’uralkodó díszes karasszéke,
trón | uralkodói hatalom, trón; Thron | Herrschergewalt’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. thronus: ’magasított ülés; trón’, (k.) ’az uralkodó díszhelye’ [< gör. ϑρόνος
’karosszék, fotel, szék; trón; uralkodói hatalom’].. Megfelelői: ném. Thron;; fr. trone; stb.: trón. – A
szóvégi s-hez vö.: ámbitus stb. A trónus : trón összefüggéséhez vö.: stílus : stílus, tónus : tón stb. – Ide
tartozik: detronizál ’letesz, lerak, abbahagy, hatalmától megfoszt’ (1734 (MNy. 68: 337); ez vagy a ; lat.
(k., h.) dethronisare ’ua.’ vagy a ; ném. dethronisieren ’ua.’ szóból származik. – A trónus már csak az
alkotmányjog, illetve a történettudomány szakszavaként él.
TESz. detronizál a. is

tropa A: 1888 tropa (NSz. – Balassa Á.: Laci 74); 1888 troppa (NSz. – Parlaghy: Kártyajátékok 169)
J: 1. 1888 ’〈kártyában〉 huszonegynél több; mehr als 21 〈im Kartenspiel〉’ (↑); 2. 1888 ’tönkrement
〈anyagilag〉; bankrott’ (↑); 3. 1930 ’elhasználódott, elromlott; kaputt, hin’ (Zolnay–Gedényi).
Jövevényszó, valószínűleg olasz (é.) eredetű. ⊗ Ol. (tr., vel.) tropo: ’túlzás, felesleg, többlet; túlzott,
mértéktelen, túlzás’., (mant.) trop ’túlságosan sok, nagyon is sok’, – ol. troppo: ’túlzás, túl sok’ [< fr.
(ófr.) trop ’ua.’].. – A szó a kártyajáték szavaként került a magyarba. Manapság csak az állítmányi
’tönkrement’ jelentésben, továbbá a tropára megy ’tönkremegy’ (1930 (ZG) szószerkezetben használatos.
TESz.
 tropikál A: 1948 tropikál (Szabad Nép ápr. 18.: [hirdetésben]!!!) J: ’ritkás szövésű kelmefajta; Art
Tuch’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Tropical: ’könnyű, légáteresztő kelme’az [ang. tropical cloth ’tropikál-
szövet, tkp. trópusi szövet’].. A megnevezés arra utal, hogy ebből az anyagból készült ruha nyáron, így
például a trópusi éghajlaton viselhető.
TESz.

tropikus A: 1757 Tropicusok (MNy. 74: 512) [csak EWUng.]; 1877 tropikus (NSz. – Xántus J.: Ceylon
2 ) J: fn 1757 ’[?]; Sonnenwendekreis’ (↑) [csak EWUng.] | mn 1. 1822 ’[?]; auf die Sonnenwende
bezogen’ (NSz. – Karap P.: Kalend. 24); 2. 1865 ? ’trópusi, forró égövi; tropisch’ (↑), 1877 ’ua.’ (NSz.)
[csak EWUng.] || trópus A: 1884 Tropus[ok] (MagyLex. 15: 434); 1913 trópus (HHSz.) [csak EWUng.]
J: 1. 1884 ’naptérítő kör(ök); Sonnenwendekreis’ (↑); 2. 1910 ’(a naptérítők közti) forró égöv az
egyenlítő két oldalán; Tropen’ (Kelemen: IdSz.).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. tropicus: ’a napfordulóra vonatkozó; naptérítő kör’ [< gör. τροπικός ’a
napfordulóra vonatkozó’].lat. tropus ’fordulat’ gör. τροπος ’változás, fordulat’ [< gör. τρέπειν ’fordít,
megfordít’].. – A szóvégi s-hez vö.: ámbitus stb. A tropikus 2. melléknévi jelentése, illetve a trópus 2.
jelentése a ; ném. tropisch ’trópusi’ , illetve a Tropen ’trópusok’ hatására keletkezhetett. – A R. trópus
’egy szó képletes használata’ (1763) bizonyosan a ; lat. tropus ’ua.’ külön átvétele. – Németből való
származtatása téves.
TESz.

trotli A: 1857/ Trottlik (NSz. – Széchenyi: Szat. 105); 1912 trotli (NSz.) [csak EWUng.]; nyj. trójtli
(ÚMTsz.), trotyli (MTsz.) J: [jelzőként is] ’gyámolatlan, bárgyú személy; Dummkopf, Trottel’.
Német (au.) jövevényszó. ⊗ Ném., (au.) Trottel ’ostoba, tökfilkó; jóindulatú, akaratgyenge ember’ ? [<
ném. trotteln ’lassan, de figyelmetlenül megy’].. Megfelelői: szb.-hv. trotl;; cseh trotl; stb.: hülye,
félkegyelmű. – A li végződéshez vö.: cetli, hecsedli stb.
TESz.

trotty A: 1801 troty (NSz. – Sándor I.: Sokféle 8: 165); 1860 Torty (MNyszet. 5: 346); 1883 trottyot
(NSz. – Bodon J.: Élet. 150) J: 1. 1801 ’öreg asszony | élhetetlen, totyakos öreg ember; altes Weib |
unbeholfener alter Mann’ (↑); 2. 1808 ’öreg, kopott holmi; altes, abgenütztes Zeug’ (NSz. – Sándor I.:
Sokféle 12: 138); 3. 1860 ’bő, lecsüngő nadrágfenék | ruha buggyos része; pludriger, hinunterhängender
Hosenboden | bauschiges Kleid’ (↑); 4. 1878 ’trombitás; Trompeter’ (NSz. – Bakahumor 102); 5. 1930
’bélgáz; Darmgase’ (Zolnay–Gedényi) | | trottyos A: 1863 tortyos (Kriza: Vadr. 520); 1873 trotyosan
(NSz. – Orbán B.: Székelyföld 6: 140); 1892 trottyos (NSz. – Kacziány G.: Manőver 55) J: mn 1. 1863
’bő, lötyögő, buggyos; bauschig, pludrig’ (↑); 2. 1892 ? ’totyakos; schwerfällig, unbeholfen’ (↑), 1906–7
’ua.’ (ÚMTsz.) | fn 1. 1902 ’trombitás; Trompeter’ (ÚMTsz.); 2. 1904 ’totyakos öreg ember; unbeholfener
alter Mann’ (ÚMTsz.).
Onomatopoetikus eredetű szócsalád tisztázatlan viszonyú tagokkal. ⊗ A szótörténet alapján a trotty
látszik a szócsalád kiinduló elemének. A totyakos, illetve a totyog szócsaládjának tövével függhet össze.
Eszerint a magyarázat szerint a szó belseji r hozzájárult a szó onomatopoetikus természetének
megerősítéséhez a tőben és a trottyos a trotty melléknévképzős származéka. Lehetséges azonban, hogy a
trottyos a szócsalád kiinduló elemeként -s deverbális melléknévképzővel (vö.: piros, pohos stb.) jött létre
é s a trotty a trottyosból keletkezett elvonással. A személyekre vonatkozó jelentések metonímia
eredményei. – Ide tartoznak: R. tratyu ’idős hölgy’ (1531), illetve N. tortyog ’tocsog, captat 〈nedves cipő〉’
(1838); tortyan ’buggyosodik, dagad 〈pl. a vízbe nyomott lenvászon〉’ (1861): stb.
Nyr. 55: 155; TESz.

tröszt A: 1897 tröszt (PallasLex. 16: 406) J: ’több vállalat, cég társulása egy nagyvállalattá; Trust’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Trust;ang., (am.) trust;; fr. trust; stb.: tröszt, az angolban ’bizalom, hitel,
kölcsön’ is. Az amerikai angolból terjedt el [< ang. (am.) trust-company ’tröszt’].. – A magyarba
elsősorban a németből került át.
TESz.

trubadúr A: 1824 Troubadurok (NSz. – Fábián G.: Mafiz 9); 1863 trobadour (NSz. – Erdélyi J.:
Kisebb prózái 1: 31); 1865 trubádur (Babos); 1904 trubadúr (NSz. – Jókai 64: 77) J: 1. 1824 ’középkori
provanszál lovagi költő; Troubadour’ (↑); 2. 1877/ ’szerelmes férfi; Verliebter’ (Jókai 64: 77).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Troubadour;; ang. troubadour;; fr. troubadour; ol. trovatore; stb.: trubadúr, a
franciában ’sóvárgó szerelmes’. A franciából és az olaszból terjedt el prov. trobador ’trubadúr’ [< prov.
trobar ’költ’].. – A magyarba elsősorban a franciából került át.
TESz.

trucc A: 1722 trucz (OklSz.); 1725–64/ trucczára (NSz. – Amade 89); 1748 trútzára (Faludi Ferenc:
NySz.); nyj. turucc (SzegSz.) J: ’dac, makacsság; Trotz, Trutz’ || truccol A: 1724 trúczolva sz. (Nyr. 46:
153); 1750 trutzolsz (NSz. – Graduál 698); 1800 Truttzolni sz. (Márton); nyj. druccuj [l-j] (ÚMTsz.),
turuccol (ÚMTsz.) J: ’dacol, szembeszáll; trotzen’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Trutz, (baj.-osztr.) trutz:: ’ellenállás, védelem’ [ismeretlen eredetű]. |
ném., (baj.-osztr.) trotzen, trutzen ’dacol, szembeszáll; makrancos, önfejű’. Megfelelői: szb.-hv. truc,
trucovati; cseh N. truc, trucovat; stb.: ’dac, makacsság, dacol, szembeszáll’. – Mindkét szó a bizalmas
nyelvhasználatban él.
TESz.

trupp ∆ A: 1664 Trup (MNy. 8: 371); 1703 truppokat (MNy. 66: 344); nyj. turupp (ÚMTsz.) J: 1. 1664
’(kis) sereg; (kleine) Schar’ (↑); 2. 1703 ’csapat, csoport; Truppe’ (↑).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Trupp, (baj.-osztr.) trupp:: ’kis sereg; kisebb katonai egység’ [< fr. troupe
’csoport, csapat, sereg; társaság, társulat, színészek csoportja’].. Megfelelői: ang. troop;; ol. truppa; stb.:
csapat, osztag. – Ide tartoznak: R. truppe ’színészek csoportja’ (1808/), R. trupa ’csoport, csapat, sereg’
(1890); mindkettő a ; ném. Truppe ’ua.színészek csoportja’ szóra megy vissza.
TESz.

trükk A: 1904 truc (trük) (Radó: IdSz.¹); 1910 trükk (MNy. 6: 102) [csak EWUng.] J: ’ügyes fogás |
szemfényvesztő mutatvány; Trick | gauklerhaftes Kunststück’.
Francia jövevényszó. ⊗ Fr. truc: ’mesterfogás; színlelés, tettetés; ütés a kártyajátékban’; stb. [< prov.
truc ’csapás, ütés, vágás’ [< prov. (óprov.) trucar ’ver, csap, meglök, megüt’]].; végső soron a lat. trudere
’ua.’ szóra megy vissza. Megfelelői: ; ném. Trick;; ol. trucco; stb.: trükk.
TESz.

tuba¹ A: 1224 ? Tuba szn. (OklSz.) [csak EWUng.]; 1456 k. tubas sz. (SermDom. 2: 538) [csak
EWUng.]; 1813 túba (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Art (Blech)blasinstrument’ Sz: ~´s 1456 k. (↑) [csak
EWUng.].
Vándorszó. ⊗ Lat. (k.) tuba;; fr. tuba, (ófr.) tube;; prov. (óprov.) tuba;; ol. tuba:: ’egy fajta (réz)fúvós
hangszer’ [bizonytalan eredetű; vö. →tubus].. – A magyarba főként az olaszból, esetleg a latinból került
át. A középkorban gyakran a zenészekkel kapcsolatban említették.

tuba² × A: 1224 ? Tuba szn. (OklSz.); 1666 tubát (Czeglédi István: NySz.) J: 1. 1224 ? ’[galamb];
Taube’ (↑), 1666 ’ua.’ (↑); 2. [~´m] 1705 ’〈kedveskedő megszólításként:〉 szerelmesem, kedvesem; mein
Schatz, mein Täubchen 〈als liebkosende Anrede〉’ (Thaly: Adal. 2: 100).
Származékszó, keletkezésmódja azonban bizonytalan. ⊗ Vagy a N. tub (a galambok hívogató szava)
(ÚMTsz.) kicsinyítő képzős alakja vagy főnevesült folyamatos melléknévi igenév-a képzővel egy
onomatopoetikus tőből, ami a turbékol szóval függhet össze. Mivel az állatcsalogató szó és az igei tő
végső soron azonos, a két értelmezés tulajdonképpen nem zárja ki egymástruca, zsiba stb. Hasonló
onomatopoetikus szavak: ném. (ófn.) tuba ’galamb’; a magyar szó ebből való származtatása nem
valószínű. A 2. jelentéshez vö.: galamb. – Ugyanebből az állatcsalogató szóból különböző kicsinyítő
képzőkkel: tubu (1794/ (I. OK. 30: 259); tubica (1809); tubi (1832): galambocska ’〈kedveskedő, becéző
megszólításként is〉.’
TESz. tuba a. is; KMad. 193

tubák ∆ A: 1610 tabaka □ (MNy. 90: 256) [csak EWUng.]; 1620 Tabakal (MNy. 61: 480); 1643 Tobak
(MNy. 40: 283); 1662 Tabácát (Lippai János: NySz.); 1670 tabák (Czeglédi István: NySz.); 1765
tubáknak (NSz. – Miháltz I.: Ok. hite 121) J: 1. 1610 ’[dohány]; Tabak’ (↑); 2. 1664 ’[burnót];
Schnupftabak’ (PKert. 2: 117) [csak EWUng.] Sz: ~ol 1685 tobákolhassak sz. (MNy. 64: 231).
 Vándorszó. ⊗ Ném. Tabak R., N. toback, tubak, tuback; ; ol. (É.) tabā́ k, tọbák, tabákọ, tabákǫ; sp.
tabacoszb.-hv. N. tàbȃk, tùbak; ; le. tabaka;; or. табак; stb.: dohány. A spanyolból terjedt el araukán (egy
karib-tengeri indián nyelv) tabaco: ’egy fajta síp és szivar’.. A magyarba főként az olaszból, később a
németből került át (tubák).
TESz.

tubarózsa A: 1749 tubarózsa [?U] (Királyi beszélgetéseknek...!!!: NySz.); 1766 tuberó'sa (NSz. –
Mátyus I.: Diaet. 2: 74); 1767 Tubarósa (PPB.); nyj. tubirózsa (ÚMTsz.) J: 1. 1749 ’[?]; Tuberose’ (↑); 2.
[~´m] 1815 ’[?]; mein Liebchen 〈liebkosende Anrede〉’ (NSz.) [csak EWUng.]; 3. 1892 ’[?]; 〈als
Benennung versch anderer Pflanzen, zB Seifenkraut, Pfingstrose〉’ (Ethn. 3: 60) [csak EWUng.].
Latin (tud.) jövevényszó. ⊗ Lat. (tud.) (Polyanthes) tuberosa: ’tubarózsa’ [lat. tuberosus -a -um
’gumós, csomós’ [< lat. tuber ’daganat, duzzanat, gumó’]].. Megfelelői: ném. Tuberose;; ang. tuberose;
stb.: tubarózsa. – A szó belseji zs-hez vö.: bazsalikom stb. A tubarózsa alak keletkezéséhez és
megszilárdulásáshoz mind a hangrendi kiegyenlítődés, mind a népetimológia hozzájárult (vö.: tuba²,
rózsa).
TESz.

tubin † A: 1553 tabin (Nyr. 43: 85); 1640 k. tubin (Nyr. 43: 85); 1749 Tubintot (Királyi
beszélgetéseknek...!!!: NySz.) J: ’habos selyem, egyfajta taft; Art Taft’.
Vándorszó. ⊗ Ném. Tobin R. tabin;ol. R. tabino;; le. tabin, tobin; or. R. табенек ’egy fajta taft,
selyem’. Forrásához vö.: tábit. Európában a kereskedelem révén vált elterjedtté. – A magyarba elsősorban
a németből került át.
TESz.

tubus A: 1650 tubust (MNy. 90: 256) [csak EWUng.]; 1787 túbuson (MNy. 66: 344) J: 1. 1650 ’[cső];
Rohr’ (↑); 2. 1693 ’[látcső]; Fernrohr’ (MNy. 90: 256) [csak EWUng.]; 3. 1819/ ’[?]; (Korn)speicher’
(KLev. 16: 372); 4. 1885 ’hallócső; Hörrohr | Sprachrohr’ (NSz.) [csak EWUng.]; 5. 1898 ’[henger alakú
(krém-, paszta- stb.) tartó lecsavarható, átszúrható véggel]; Tube’ (NSz. bádogtubus).
Latin jövevényszó, esetleg német közvetítéssel is. ⊗ Lat. tubus: ’cső; vízvezetékcső’., (h.) tubus
(opticus) ’távcső, messzelátó’; – lásd még: ném. Tubus ’cső; távcső, messzelátó’, Tube ’csőszerű,
hajlékony tartó’. A latinban tisztázatlan eredetű. Megfelelői: ang. tube;; fr. tube; stb.: cső; ’tubus’. – A
szóvégi s-hez vö.: ámbitus stb. A 3. jelentés valószínűleg a csőszerű tartályokra vonatkozik. A 4.
jelentéshez vö.: akusztikus tubus ’hallócső’ (1830 (NSz.). Az 5. jelentés: metafora; vö. ehhez a fent
említett nemzetközi szavakat.
TESz.

tucat A: 1579 Tuczett (NEl.) [csak EWUng.]; 1599 tucin (MNy. 67: 233); 1600 duczat (MNy. 64: 231);
1615 tutzen (NEl.) [csak EWUng.]; 1623 duczont (uo.) [csak EWUng.]; 1635 toczet (OklSz.); 1763 tuczat
(NSz. – Adámi: Wb. 80); 1765 Tüczett (MNy. 66: 103); 1785 tüttzet (NSz. – M. Hírmondó 767); 1800
tuzzet (NSz. – Nyulas F.: Borvizek 3: 106); 1808 Tuʃzat, tutzínt (SI.); 1874 tuczët (CzF.); nyj. cucat, cutat
(MTsz.), trucat, tücét (ÚMTsz.) J: ’[?]; Dutzend’ #.
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kései kfn.) totzen, tutzen, (korai úfn.) tutzet, (h. kor. úfn.) duzat,
tusin, (baj.-osztr.) tutsət, – ném. Dutzend:: ’12 darab egy fajtából’ [< fr. (ófr.) dozaine ’ua.’].. Megfelelői: ;
szb.-hv. tuce;; cseh tucet; stb.: . – A szó belseji ü-s változatok hangrendi átcsapással kelethezhettek.
TESz.

tud A: 1138/ ? Tuda sz. szn. (MNy. 32: 203); A13. Jh/ Tudyuc (KT.) [csak EWUng.] J: 1. A13. Jh/
’tapasztalata, ismerete, értesülése van valamiről; jmdn kennen | von jmdm Kenntnis haben | etw wissen’
(↑); 2. 1372 u./ ’képes valamit megtenni, lehetősége van valamit megtenni; können | entschlossen sein’ #
(JókK. 14); 3. 1416 u./¹ ’valamiről meg van győződve | valamiben bízik; überzeugt sein, Zuversicht haben
| meinen, ahnen’ # (BécsiK. 160); 4. [~ vkit] 1416 u./¹ ’[nemi kapcsolata van valakivel]; mit jmdm
Geschlechtsverkehr haben’ (BécsiK. 44); 5. [be~, hozzá~ stb.] 1575 ’beleszámít, felszámít, felró;
einrechnen, aufrechnen | aufschreiben’ (Helt: Krón. 165v.); 6. [ki~, el~] 1583 u. ’elkerget, kitúr
valahonnan | kiforgat valamiből; jmdn um etw bringen | jmdn verjagen’ (Nyr. 14: 219); 7. [le~] 1839 ’leró
| elvégez; abrechnen | abtragen, verrichten’ (NSz. – Erdélyi J.: Költ. 49) Sz: ~atlan M13. Jh/ (ÓMS.) |
~omány 1372 u./ tudomanÿnac ’[?]; Wissenschaft’ (JókK. 107) | ~ományú [csak szókapcsolatban] 1372
u./ nagÿ tudomanÿw (JókK. 127) | ~akozik 1372 u./ tudakoʒyk uala (JókK. 42) | ~ós 1372 u./
tudoʃboltuolna mn (JókK. 61); 1585 ? ’[?]; Gelehrter’ (Cal. 819); 1590 ’ua.’ (Károlyi Gáspár: NySz.) |
~omásos 1380 k. Tudemaʃchus ’[?]; gelehrt’ (KönSzj. 46) | ~ás 1416 u./¹ megtudaʃa (BécsiK. 319) |
~ományos 1416 u./¹ tvdomaṅoʃoc (BécsiK. 104) | ~t- [személyraggal] 1416 u./² tuttat ’[?]; Wissen’
(MünchK. 89) | ~akozat 1416 u./³ tudakoʒattal (AporK. 10) | ~hatatlan 1456 k. tudhatatlan (SermDom.
1: 288) | ~akozás 1474 tudakoʒas ’[?]; Erkundigung’ (BirkK. 6) | ~ákos 1585 Tudakos ’[?]; überklug’
(Cal. 954) | ~ósít 1621 Túdóʃitani sz. (MA.) | ki~ódik 1630 ki tudódik (Molnár Albert: NySz.) | ~omás
1643 tudomáʃa (Com: Jan. 185) | ~akozódik 1748 tudakozódik (NSz. – Faludi: NE. 26) | ~akol 1774
tudakolni sz. (NSz. – Bárótzi: Kassándra 3: 228) | ~álékos 1789 tudálékos ’tudós, tudományos; gelehrt,
gelehrsam’ (NSz. – Illei: Tornyos Péter 11); 1828 ’tudákos; überklug’ (NSz. – Széchenyi: Lov. 152) | ~at
1792 ’[?]; Bewußtsein’ (NyÚSz.).
Örökség az uráli korból. ⊗ Zürj. (SZ., P.) te̮ d-: ’tud, ismer, elismer, elfogad, megtapasztal’.; votj. (Sz.,
K.) tod- ’tud, megért’;finn tunte- ’érez, ismer, elismer, tud’;lp. (N.) dǫw’dâ- ’tud; észlel, érzékel; jártas
vmiben; elismer, elfogad’; – szam. jur. tumtā- ’ismer’; szam. kam. tǝ̑mnə- ’tud, megért’; koj. tymne- ’tud’;
stb. [uráli *tumte- ’érez, ismer’].. A szó belseji *mt > > ; m. d változáshoz vö.: lúd, vad stb. A jelentések
egy ősmagyar ’ismer’ jelentésből alakultak ki; a jelentéstani viszonyhoz vö. pl.: ; ném. kennen ’tud
vmiről; már egyszer látott, hallott, olvasott’, können ’képes vmire; megért’. A tudtul megszilárdult ragos
alakulat a tudtul ad ’tudat, tudtul ad’ szószerkezetben található (1835).
TESz.; MSzFE.

tudniillik A: 1512 k. tudnÿa, illik (WeszprK. 118); 1519 Tudnye Illik (LányiK. 232); 1525/ tudniillik
(TörtTár. 1908: 82); 1737 Tudnillik (NSz. – Földi J.: Költ. 171) J: ’[?]; das heißt, nämlich’ #.
Összetett szó. ⊗ A tudni (a tud főnévi igeneve ’EZ NEM KELL’) + illik¹ ’szabad’alanyos alárendelő
összetétele. Összetett mondatokban keletkezett a mondathatár eltolódásával. A lat. scilicet ’azt jelenti,
ugyanis, mert’, tkp. ’tudni kell’ (< ;lat. scire ’ismer, tud’ + licet ’szabad’) kötőszó magyarítására alkották
meg. – Korábbi megnevezések ugyanezzel az előtaggal: 1372 u./tudnÿ melt (JókK. 114); 1416
u./¹tudnameɂt (BécsiK. 14); stb.
MNy. 16: 139; KTMondt. 450; TESz.; TNyt. 2/1: 787

tufa A: 1871 tufa (NSz. – Földtani Intézet Évkönyve 1: 428); 1873 tuff (NSz. – Petrovics: Geol. 69);
1875/ tuffa-vulkán (NSz. – Földtani Intézet Évkönyve 3: 446) J: ’lyukacsos kőzet; Tuffstein’ – De vö.
1796 Tuf-könek ’ua.’ (NSz. – Teleki D.: Utazások 88).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Tuff;; ang. tufa, tuff; ; fr. tuf;; ol. tufo R. tufa; stb.: tufa(kő). Lásd még: lat.
(k.) tufa ’ua.’ [< lat. tophus, tufus ’ua.’]. Az olaszból terjedt el. – A magyarba német és olasz közvetítéssel
került. – A R. tufkő (↑) német mintára alkotott részfordítás; vö.: Tuffstein ’üledék vulkanikus kilövellt
anyagból’. – Egyéb megnevezés: darázskő ’EZ NEM KELL’ (1818 (Márt. tofus),), nyelvjárási szóként él.
TESz.

tuhaszt × A: 1621 Tuhaztás sz. (MA.); 1674 bétuhasztya [t-j] (Rendes élet példája: NySz.); nyj.
duhaszt (ÚMTsz.) J: 1. 1621 ’felhalmoz, feltölt; anhäufen, auffüllen’ (↑); 2. 1674 ’bedugaszol, eltöm;
zustopfen’ (↑) || tuhad × A: 1646 bé-nem-tuhad (Medgyesi Pál: NySz.); 1792 meg-tuhodtak (SzD.); 1878
beduhad (Nyr. 7: 190); nyj. betohad (MNy. 10: 429) J: 1. 1646 ’eltömődik, elzáródik; sich verstopfen,
sich schließen’ (↑); 2. 1792 ’feltöltődik, felhalmozódik; sich füllen, sich anhäufen’ (↑); 3. 1912 ’étellel
tömi magát, túlságosan sokat eszik; sich vollstopfen’ (Nyr. 41: 194) || tuhul × A: 1792 tuhúlni sz. (SzD.);
1 8 3 2 tuhul (Kreszn.); nyj. fel-tohul (ÚMTsz.), összetujull (SzamSz.) J: 1. 1792 ’feltöltődik,
felhalmozódik; sich füllen, sich anhäufen | sich auftürmen’ (↑); 2. 1936 ’betömődik, elzáródik; sich
verstopfen, sich schließen’ (SzamSz.).
Származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő ismeretlen eredetű. A végződések: műveltető, illetve
visszaható igeképző. A szó eleji t-s alakok tűnnek eredetinek; a szó eleji d-s változatok a zöngésedéssel
keletkeztek. – A dug szóval való összefüggése nem valószínű.
TESz.

tuja A: 1559 túja (Nádasdy 105); 1808/ Thuja' (NSz. – Kazinczy: Lev. 6: 92); 1897 tujabokor (NSz. –
Pekár Gy.: Hatalom 142); 1899 tulyafa (NSz. – Jakab Ö.: Élet. 37) J: ’örökzöld dísznövény; Thuja,
Lebensbaum (Thuja)’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. thya: ’illatos cédrus’., (tud.) Thuja ’tuja’, (h.) thya, thyia ’illatos cédrus; vad
ciprusfa’ [< gör. ϑυία ~ ϑύεια ’illatos cédrus’ < ; gör. ϑύω ’áldozatot mutat be’; a megnevezés az illatos,
tűzáldozatra alkalmas fa felhasználásán alapul].. Megfelelői: ném. Thuja;; f r . thuya; stb.: tuja. –
Növénytani szakszóként terjdet el.
TESz.

tukma ∆ A: 1565 tokma (Verbőczi István: NySz.); 1565 Tukmába (Melius Péter: NySz.) J: 1. 1565
’egyezség, szerződés; Vereinbarung, Vertrag’ (↑); 2. 1874 ’intézvény, intézvényezett váltó; Tratte’ (CzF.) ||
tukmál A: 1621 Tokmálni, Tukmálni sz. (MA.); 1838 Dukmálni sz. (Tsz.) J: 1. 1621 ’alkuszik, szerződik;
unterhandeln, vereinbaren’ (↑); 2. [ma főként rá~] 1790 ’valakire ráerőszakol vmit; jmdm etw
aufdrängen’ (NSz. – Görög–Kerekes: Hadi tört. 3: 406); 3. 1838 ’szerez; erwerben’ (Tsz. Tokmálni); 4.
1857 ’rábeszél, ösztönöz; zureden, antreiben’ (NSz. – Sárosy Gy. Album 64).
A szócsalád alapja a tukma:szláv eredetű jövevényszó. ⊗ Szln. tekma ’vetélkedő, verseny’; szlk. N.
tokma ’ár, érték’; ukr. токма ’megállapodás, megegyezés, szerződés, egyezség’; stb. szláv *tъkъmъ, -a,
-o ’azonos, ugyanaz’ [szláv *tъk- ’sző’].. Lásd még: ; óe. szl. tъkъma, tъkъmo ’csak’; szb.-hv. R. takmina
’egyezmény, megállapodás, szerződés’; stb. – Bár a délszláv nyelvekből pontos megfelelő nem mutatható
ki, átadó nyelvként leginkább ezek jönnek szóba, mivel egy jogi jelentőségű kifejezésről van szóper¹,
poroszló stb. – A tukmál a tukma szóból igeképzővel alkotott származékszó: ez a szó (főként a 2.
jelentésben) sokkal gyakrabban használatos, mint az alapszó.
KSzlJsz. 534; TESz. tukmál a. is

túl A: 1231 ? tvvlẏ sz. (OklSz.); 1341/ Tulso Borsva sz. hn. (Györffy 1: 541); 1476 k. twlbelwl
(SzabV.); 1540 ezenthel (LevT. 1: 9) [csak EWUng.]; 1788 Tunnan r. (MNy. 5: 287); 1808 Tovúl (SI.);
nyj. tú, tull (Nyatl. vizen túl) J: hsz 1. 1341/ ’ott | szemközt; dort | gegenüber’ (↑); 2. 1839/ ’túlságosan;
zu, allzu’ (NSz. – Széchenyi: Hirlapi cikkei 1: 232) | nu 1. 1512 k. ’szemközti, távolabb levő területen;
jenseits’ # (WeszprK. 9); 2. 1518 k. ’[valamely időpontot meghaladva]; über einen Zeitpunkt hinaus’ #
(SándK. 15r) [csak EWUng.]; 3. 1552 ’távolabb levő területre; hinüber’ (Heltai: Dial. E2b); 4. 1575
’[valamin kívül]; außer’ (HChr. 581) [csak EWUng.]; 5. 1682 ’valamin felülemelkedve; über etw hinaus’
(Haller János: NySz.); 6. 1808 ’valamilyen mértéket meghaladva; über ein Maß’ (SI.) | fn [főként
személyragosan] 1519 ’valaminek túlsó része; jenseitiger Teil’ (JordK. 364) Sz: ~i 1231 ? (↑); 1832 Túli
(Kreszn.) | ~só 1341/ hn. (↑) | ~oz 1828/ túlozva sz. (NSz. – Berzsenyi: Művei 3: 128) | ~ságos 1831
túlságosaknak (NSz. – Széchenyi: Vil. 526) R: ~nan 1788 ’[?]; jenseits’ (↑).
Megszilárdult ragos alakulat. ⊗ Az alapszó és a végződés valószínűleg a távol megfelelő morfémájával
azonos; a túl tkp. a –távol szóhasadással keletkezett párja lehet . A szó belseji ú hosszúsága az -á (< -i̮ )
latívuszrag, illetve az alapszóként feltehető ősmagyar szó szó belseji -v-jének kiesésével, és az így
keletkezett diftongus monoftongizálódásával magyarázható. – A szó eredetileg határozószó volt
ablatívuszi jelentésbem. Az ablatívusz > lokatívusz jelentésfejlődéshez vö.: közel, távol stb. A
határozószóból névutó lett; ebben a funkcióban csak egy határozóragos főnévhez kapcsolódik: 1512
k.iordan vizen twl ’a Jordán folyón túl’ (WcszprK. 5r). – Ide tartozik: túlontúl ’túlságosan, túlzottan
〈határozószó〉’ (1863); a túlból keletkezett raghalmozással.
MNy. 67: 71; TESz.

túl- 1. ~part A: 1806 túlpartokon (NSz. – Wandzsa: Ámor 120) J: ’[?]; das jenseitige Ufer’ | ~világ A:
1810/ túlvilág (NSz. – Kazinczy: Lev. 8: 98) J: 1. 1810/ ’Európán kívüli földrész; außereuropäischer
Erdteil’ (↑); 2. 1816 ? ’a halál utáni élet; das Jenseits’ (MNy. 5: 124), 1826–7 ’ua.’ (NSz. – Toldy Ferenc:
Krit. berke 77) | ~oldal A: 1832 tul oldalán (NSz. – Helmeczy: Jelenkor 1/1: 60) J: 1. 1832 ’[?]; andere
Seite’ # (↑); 2. 1912 ’[?]; die folgende Seite’ (KMNémSz.) || 2. ~erő A: 1829/ túlerővel (NSz. – Bajza:
Munkái 3: 105) J: 1. 1829/ ’az egyik harcoló félnek a másikénál nagyobb katonai ereje; Übermacht’ #
(↑); 2. 1855/ ’a megszokottnál nagyobb erő; Übergewicht’ (NSz. – Madách I.: Művei 2: 227) | ~súly A:
1835 túlsúly (Tzs.) J: ’[?]; Übergewicht’ # | ~népesedés A: 1837 túlnépesedés (NSz. – Figyelmező 1:
197) J: ’[?]; Übervölkerung’ # | Ilyenek még: ~terhelés ’[?]; Überlastung’ (1847: NSz. – Szépirod.
Szemle 1: 119); ~termelés ’[?]; Überproduktion’ (1878/: NSz. – Munkásmozg. tört. 1: 343) || 3. ~feszített
A: 1837 Túlfeszített (NSz. – Garay J.: Árbocz 52) J: ’[?]; überspannt’ # | ~buzgó A: 1841 túlbuzgó (NSz.
– Széchenyi: Kel. népe 267) J: ’[?]; übereifrig’ # | ~zsúfolt A: 1894 tulzsufoltság sz. (NSz. – Sebők Zs.:
Elbesz. 19) J: ’[?]; überfüllt’ # | Ilyenek még: ~érzékeny ’a megszokottnál érzékenyebb; überempfindlich’
(1854/: NSz. – Jókai 6: 202); ~fűtött ’[?]; überhitzt’ (1877: NSz. – Ágai A.: Porzó tárca 2: 316) || 4. ~élés
A: 1899 túlélés (BpSz. 99: 377) [csak EWUng.] J: ’[?]; Überleben von jmdm’ | ~óra A: 1915
túlórázásnak sz. (NSz. – Kolozsvári Hírlap szeptember 18.: 2) J: ’[?]; Überstunde’ | ~koros A: 1958
túlkoros (NSz. – EH. már. 19.: 6) J: ’a korhatáron túli korban levő; überjährig’.
Összetételi előtag, azonos a →túl szóval. ⊗ Az 1, 2., 4. csoportban az előtag jelzői szerepben áll,
jelentése ’túlsó, nagyobb mint általában és egy bizonyos időt túllép. A 3. csoportban határozói funkcióban
áll egészen, igazán, túlzottan’. A 2., 3. csoport összetételeinél német hatással is számolni lehet; vö.: ném.
Übermacht, Übergewicht; überspannt, übereifrig stb. – A túl- további nyelvekben való más használatához
vö.: túladunai ’a Dunán túlról származó’ (1803/); túlatiszai ’a Tiszán túlról származó’ (1813/); stb.
TESz.; MNy. 79: 337

tulajdon A: 1372 u./ ewn tulaÿdon (JókK. 3); 1470 tuladunʃagugban, Twlaÿdanʃagakat sz. (SermDom.
197, 37); 1516 tuladon (GömK. 164); 1541 tullaidon (KazK. 109); 1585 talaydon (Cal. 996) J: nm 1.
[főként birtokos személyragos szóval kapcsolatosan] 1372 u./ ’saját, valakihez tartozó, tulajdonát képező;
eigen, jmdm gehörend’ # (↑); 2. [~ én, ~ enyém stb.] 1416 u./² ’〈nyomósító szóként〉; 〈als Verstärkungsw:
ich, mein usw selbst〉’ (MünchK. 169); 3. 1872 ’ugyanaz; derselbe’ (NSz. – Besze J.: Él. bety. 35) | fn 1.
1372 u./ ’valakihez közel álló, hozzátartozó személy; Nächster, Angehöriger’ (JókK. 3); 2. 1416 u./² ’az
az anyagi vagy szellemi érték, amellyel valaki rendelkezik, birtokol ; Eigentum, Besitz’ # (MünchK. 205);
3. 1416 u./² ’jellemző tulajdonság, sajátság; Eigentümlichkeit’ (MünchK. 187) | mn 1. 1416 u./¹ ?
’tulajdonképpeni, eredeti 〈értelem〉 | valóságos; eigentlich 〈Sinn〉 | wirklich, wahr’ (BécsiK. 246), 1529–41
’ua.’ (RMNy. 2/2: 42); 2. 1527 ? ’személyes, magán; persönlich, privat’ (Heg. 3), 1541 ’ua.’ (KazK. 109);
3. 1585 ’sajátos, egyéni; eigenartig, individuell’ (↑), 1604 ’bizonyos, meghatározott; gewiß’ (MA.
Redículus) | hsz 1. 1416 u./¹ ’tulajdonképpen; eigentlich’ (BécsiK. 202); 2. 1474 ? ’egyedül, egymagában
csak; nur, allein’ (BirkK. 1), 1476 k. ’ua.’ (SzabV.); 3. 1764 ’egészen, valósággal; ganz, geradezu’ (NSz. –
Kollárics J.: Philothea el. XXVI.) Sz: ~ít 1372 u./ tulaÿdonohad ’elkülönít; trennen’ (JókK. 98); 1495 e.
’valaminek betud; anrechnen, zumuten’ (GuaryK. 59) | ~ság 1416 u./¹ tulaidōʃagara (BécsiK. 201) | ~os
1 5 1 0 tulaÿdonos ’válogatós, különlegeskedő; wählerisch’ (PéldK. 15); 1752 ’valamit birtokló; (als
Eigentum) besitzend’ (NSz. – Stehelin: Házi Kints. 653); 1780 k. ’valaminek a birtokosa; Eigentümer,
Besitzer’ (Nyr. 30: 472) || tulaj † A: 1519 twlaý (JordK. 912) J: ’egymaga; er allein’.
A szócsalád alapszava valószínűleg a tulaj: származékszó egy bizonytalan eredetű, talán ugor tőből. ⊗
A szótő a tiloszik szócsalád tövével és a tolvaj tövével függhet össze. Ezek mind a titok tövével állnak
kapcsolatban, a magyarázatnak azonban hangtani és alaktani nehézségei vannak. A végződés aj deverbális
névszóképzőszilaj, tolvaj stb. A tulaj eredeti jelentése ’rejtett, titkos’ lehetett; az időrendben legkorábbi
adat rag nélküli határozószóként fordul elő. – A tulajdon valószínűleg a tulajból jött létre -d
névszóképzővel + -n módhatározóraggal; eredetileg határozószó lehetett. Névmássá valószínűleg
személyes névmásokkal alkotott szókapcsolatokban vált én, ön stb.). Névmásból főnévvé birtokos
szószerkezetben vált, a szerkezet alaptagjakéntsaját. A főnévi 2. jelentés esetleg a tulajdon titkosságán,
rejtettségén alapul. – A mai köznyelvben széles körben elterjedt tulaj ’birtokos, tulajdonos’ (1942) játszi
szóalkotással keletkezett elvonás a tulajdonos ’ua.’származékszóból. – A túl szóból való magyarázata nem
valószínű.
MNy. 36: 296; Nyr. 77: 311; TESz.; Deáks. 323

tulipán A: 1587 Tulipán (NéNy. 1: 17); 1651–75 Tulipantya [t-j] (NéNy. 1: 113); 1790 tulipány (NSz.
– Kultsár: Landon 39) J: ’[?]; Tulpe (Tulipa)’ #.
Vándorszó. ⊗ Ném. Tulpe R. tulipán;; holl. tulp;; o l . tulipano, N. tulipan, ; cseh tulipán;; szlk.
tulipán; stb.: tulipán. Európában a hollandból terjedt el [az eredetéhez vö.: ; vö. →turbán].. Lásd még: ;
lat. (tud., ú.) tulipa ’ua.’. A megnevezés tudatos szóalkotásként metaforikusan a tulipán turbánszerű
alakjára vonatkozik. – A magyarba valószínűleg az olaszból vagy a németből került. A tulipánt változat
szóvégi t-je inetimologikusrubin.
MNy. 2: 263; NéNy. 1: 15; TESz.

tulipiros A: 1818 tulipirosnak (NSz. – Zakál Gy.: Őrség 21); 1836 Turi-piros (TudGyűjt. 8: 69); 1838
Túlipiros (Tzs.); 1891 Tuni piros (NSz. – Kálmány L.: Szeged népe 3: 27) J: fn 1818 ’egyfajta szőlő;
Traubensorte’ (↑) | mn 1. 1848–9/ ’élénk piros; knallrot’ (NSz. – Jókai M.: Forr. 258); 2. 1864 ’igen nagy,
igen jó 〈kedv〉; hoch, sehr gut 〈Laune〉’ (NSz. – Lidércz–napt. 75).
Összetett szó. ⊗ A tuli + piros jelzős alárendelő összetétele. Az előtag származása és jelentése
ismeretlen; a szó belseji l-es alak látszik elsődlegesnek. A tulipiros eredeti jelentése a melléknévi 1.
jelentés lehet, a főnévi jelentés és a melléknévi 2. jelentés metaforikusan vagy metonimikusan keletkezett.
 Melich-Eml. 48; TESz.

tulok A [4]: [1291–4] Tulukd sz. hn. (Györffy 1: 678); 1395 k. tuluk (BesztSzj. 999); 1440 Thwlok szn.
(Csánki 3: 533); 1519 twlkoth, twlýkoknak (JordK. 243, 814); nyj. tujok (MTsz.), tulak (ÚMTsz.) J: 1.
[1291–4] ? ’(fiatal) ökör, esetleg tehén; junger Ochse, evtl (junge) Kuh’ (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2. 1792
’nagy tábla kősó; großer Block Steinsalz’ (NSz. – Gáti I.: Második Jósef 12); 3. 1886 ’a szarvasmarhával
rokon, vadon élő állatfajta; wild lebendes Rind’ (NSz. – Lóczy: Khina 786).
Bizonytalan eredetű, talán honfoglalás előtti ótörök jövevényszó. ⊗ A feltételezett ótörök szóval
függhet össze, ami az ótörök *toγ ’megszületik’ szóból -l igeképzővel és valószínűleg -q névszóképzővel
keletkezett, és ’fiatal állat, borjú’ jelentése volt. A származtatás nehézsége, hogy egy ilyen származékszó a
törökben nem kimutatható; de vö.: ;ótörök *toγum ’vágómarha’;mong. tuγul ’fiatal állat, borjú’.
Feltehetőleg a magyarba átkerült alak: *tuvuluk; a hangalakhoz vö.: ács, bátor stb. A metaforikus 2.
jelentéshez vö.: barom, marha.
MNy. 3: 365; TESz.; Benkő-Eml. 255

tumultus A: 1618/ tumultus (MNy. 79: 249) [csak EWUng.] J: 1. 1618/ ’[tolongás, sokadalom |
csődület]; Getümmel | Auflauf’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1655/ ’lármás nyugtalanság | kavarodás,
felfordulás; lärmerfüllte Unruhe | Rummel’ (MNy. 66: 344).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. tumultus: ’lármás csődület; zűrzavar, tolongás’ [< lat. tumere ’(fel)dagad;
megharagít, felbosszant’; stb.].. Megfelelői: ném. Tumult;; fr. tumulte; stb.: tumultus. – A szóvégi s-hez
vö.: ámbitus stb.
TESz.

tundra A: 1840 Tundrán (Ath. 4: 448) [csak EWUng.] J: ’[hideg éghajlatú, gyér növényzetű, fátlan
vidék]; Kältesteppe’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Tundra;; ang. tundra;; fr. toundra;; or. тундра; stb.: tundra, szintén az
oroszban : ’tőzeg, turfa; magas kopasz hegy’. Az oroszból terjedt el [< finn tunturi ’fátlan fennsík’ vagy a ;
lp. (N.) duoddâr ’ua.’, (K.) tūndar, touddar ’ua.’].. – A magyarba az oroszból és a németből került.
TESz.

tunika A: 1725/ Tunica [es. nem m.] (Száz 1883.: 802) [csak EWUng.]; 1734 Tunikájáért (MNy. 80:
382) [csak EWUng.]; 1871 tuniquel-kel (NSz.) [csak EWUng.]; 1879 tünikkel (uo.) [csak EWUng.]; 1894
tunikomból (uo.) [csak EWUng.]; nyj. tubikába (ÚMTsz.) J: 1. 1725/ ? ’[?]; mantelartiges langes
Kleidung stück’ (↑) [csak EWUng.], 1859 ’ua.’ (NSz.) [csak EWUng.]; 2. 1734 ? ’[ingszerű öltözék];
hemdartiges Kleid’ (↑) [csak EWUng.], 1811/ ’ua.’ (NSz. – Kazinczy: Töv. Vir. 34); 3. 1871 ? ’[?]; Bluse |
unterer krauser Teil der Bluse’ (NSz.) [csak EWUng.], 1875 ’ua.’ (uo.).
Latin jövevényszó, német és francia közvetítéssel is. ⊗ Lat. tunica: ’ingszerű ruha, egy fajta hosszú
blúz’., (h.) ’vastag szövetből készült kabát’; – lásd még: ném. Tunika ’egy fajta hosszú ruha’;fr. tunique ’’.
A latin szó végső soron a föníciai ktn ’lenvászonból készült ruha’ szóra megy vissza; lásd még: ;gör.
χιτών ’tunika’. Megfelelői: ol. tunica; or. туника stb.:
TESz.

tunya A: 1381 Tunya szn. (OklSz.); 1456 k. thulÿnak, thwna (SermDom. 2: 553, 1: 75); 1566 túnnyác
(HFab. 181) [csak EWUng.]; 1575 tunyo (HChr. 204b); 1585 Tunyábban, tuhnya (Cal. 527, 546); 1604
Kunya (MA.); 1762 tongyóvá (NSz. – Mátyus I.: Diaet. 1: 550); 1836 Tunyha (Kassai 5: 239); 1861
dunyha (MNyszet. 6: 321) J: 1. 1381 ? ’lusta, lomha, esetlen | tétlen, kényszeredetten lassú; träge, plump |
untätig, müßig’ (↑), 1456 k. ’ua.’ (↑); 2. 1585 ’gyáva; feige’ (Cal. 508 [ɔ: 506]); 3. 1588 ’könnyű; leicht’
(Monoszlai András: NySz.); 4. 1604 ’esztelen, ostoba; töricht, dumm’ (MA.); 5. 1861 ’kövérkés 〈nő〉;
molett 〈Weib〉’ (MNyszet. 6: 321) Sz: ~ság 1456 k. tunasagnak (SermDom. 1: 4) | ~tunyul [ma főként
el~] 1456 k. tunasagnak (SermDom. 2: 338) | ~´lkodik 1470 tunÿalkodÿal ’; faul, träge sein’ (SermDom.
2: 665).
Bizonytalan eredetű, esetleg szerb-horvát (Kaj.) jövevényszó. ⊗ Vö.: szb.-hv. (Kaj.) stúnja: ’tétlen
személy’ [< szb.-hv. (Kaj.) stúnja ’ingyen’].. Lásd még: óe. szl. tuńe ’ua.’szb.-hv. tunj ’hiábavaló,
hasztalan, termés nélküli, gyümölcstelen’;szlk. (K.) tuńi ’olcsó’;or. туне ’szabad, ráérő, hiábavaló’; stb. –
A szó elejének kieséséhez vö.: kadarka, toklász. A melléknevesüléshez a magyarban vö.: bolond, gonosz
stb. A származtatás nehézsége, hogy a Kaj. főnév keletkezési ideje ismeretlen. Bár a tunya
onomatopoetikus magyarázata nem meggyőző, a változatok sokfélesége arra utal, hogy a nyelvérzék
onomatopoetikusnak fogta fel. A 2. jelentés: metafora. A 3–5. jelentés: metonímia. – A magyarból: ; szb.-
hv. tunjav ’buta, bárgyú, ostoba.’
MNy. 53: 203; TESz.; UElSk. 515

tupíroz A: 1896/ tupirozott sz. (Jókai 94: 48); 1963 tupérozott sz. (NSz.) [csak EWUng.] J: ’hajat
felborzolva fésül; toupieren’ | | tupír A: 1965 Tupír (NSz. – E. H. jan. 27.: 3) J: ’felborzoló hajfésülés;
Toupieren’.
A szócsalád alapja a tupíroz: német jövevényszó ⊗ Ném. toupieren: ’hajat a fésűvel felborzol’ [< ném.
Toupet ’homlok fölé fésült tincs; parókarész’ [< fr. toupet ’tincs, fürt, csomó; hajtincs; sisak, fedő’]].. – A
tupír elvonás a tupíroz.ból. – A R. dupé ’hajtincs’ (1769 (MNy. 70: 96) a francia szóból (↑) keletkezett.
MNy. 69: 287; TESz.

túr¹ A: 1510 k. thwr wala (Gl.) [csak EWUng.]; 1839 dúrni sz. (NSz. – Szász K.: Magy. nyelvtud. 1:
62) J: 1. [tajtékot ~] 1510 k. ’[tajtékzik]; schäumen’ (↑); 2. 1520 k. ’a földet forgatja, mozgatja; graben,
wühlen’ # (BodK. 5); 3. [fel ~ is] 1786 ’valamiben kotorász, turkál; herumwühlen’ # (Faludi Ferenc:
NySz.) Sz: turkál 1598 turkálna (Baronyai Decsi János: NySz.).
Bizonytalan eredetű, esetleg örökség a finnugor korból. ⊗ Vö.: finn touri- ’ás, kiás, túr (kézzel),
megkever, felkever, kavar’, töyri-, töyrää- ’túr, kiás’ [fgr. *toprɜ-, *tokrɜ- vagy *toŋrɜ-: ’ás, kiás, túr’].. A
magyarázat gyengéje a távoli rokonság, valamint a körülmény, hogy a finn szó onomatopoetikus
természetű. A dúr változathoz vö.: dörzsöl. – Az 1., 3. jelentés: metafora az eredeti 2. jelentés alapján. –
Az ótörökből való származtatása alig valószínű.
TESz.; StUA. Suppl. 1: 205; UEW. 531

túr² ∆ A: 1152 ? Turus sz. szn. (PRT. 1: 601); 1395 k. thur (BesztSzj. 973.) J: 1. 1152 ? ’fekély,
sebhely, var; Schwäre, Geschwür, Narbe’ (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2. 1875 ’orbánc; Rotlauf’ (Nyr. 4: 478) Sz:
~os 1152 ? szn. (↑).
Szlovén jövevényszó. ⊗ Szln. túr, tvór ’kelevény, gennyes tályog, kelés, furunkulus’ [tisztázatlan
eredetű].. Lásd még: ; óe. szl. tvorъ ’egy fajta betegség 〈esetleg kelés〉’. – Az egykoron az egész
nyelvterületen elterjedt szó ma nyelvjárási szóként elavulóban van, leghamarabb a közös lónak túros a
háta , tkp. ’a lónak, amin közösen lovagolnak, sérült a háta beszédfordulatban él.’
MSzlJsz. 1/1: 171; KSzlJsz. 535; TESz.

túra A: 1884 túrára (NSz. – Kvassay E.: Vármegye 223) J: 1. 1884 ’(tánc)forduló; Tour 〈im Tanz〉’
(↑); 2. 1895 ’sportként gyalog, kerékpáron, csónakon stb. tett hosszabb út; Sporttour’ # (Bánhidi: Sportny.
311) || túrázik A: 1894 [túrá]zó sz. (Bánhidi: Sportny. 311); 1962 túrázik ▼ (ÉrtSz.) J: ’túrá(ka)t ttesz;
Touren unternehmen’.
A szócsalád alapja valószínűleg a túrázik: jövevényszó egy német szószerkezet alapján. ⊗ Vö.: ném.
Touren unternehmen ’kirándul’. A német szószerkezet névszói tagja a magyarban -z igeképzőt kapott. – A
túra elvonás a túrázikból. Az 1. jelentés a ném. Tour: ’megfordulás, átfordulás alakzat a körtáncban’; stb.
[< fr. tour ’ua.’]. hatására utalhat.
TESz.

turba × A: 1528 thwrbam [lat végződéssel] (TörtTár. 1895.: 5); 1543 turbath (OklSz.); 1874 tulba
(CzF.) J: ’bőrtarsoly, táska; Felleisen’.
Oszmán-török jövevényszó. ⊗ Oszm. torbaR . tubra: ’bőrtáska, bőrzsák’ [török eredetű; vö.: AH.
tobra; CC. topra;türkm. tōrba; stb.: ].. Megfelelői: ; újperzsa tōbra ’zacskó, zsákocska, csomag, köteg’;
szb.-hv. torba ’(oldal)táska, zsák’; stb. – A ; török o > > ; m. u hangváltozáshoz vö.: csuha, kulán stb. –
Azonos etimonra megy vissza: [1200 k.].tulbou ’egy fajta tömlő’ (An. 7.); feltehetőleg egy honfoglalás
előtti ótörök nyelvből származik.
KSzlJsz. 775; ÉlOsm. 401; TESz.; MNy. 84: 67

turbán A: 1644 Turbánt □ (Lippay: Posoni kert 1: 42); 1783 turbánt (NSz. – M. Hírmondó 572); 1792
Turbány (SzD.) J: 1. 1644 ’turbánliliom; Türkenbund (Lilium martagon)’ (↑); 2. 1783 ’kendőből csavart,
keleti férfi fejfedő; Turban’ (↑); 3. 1865 ’divatos, turbánszerű fejfedő hölgyek számára; modische,
turbanähnl Kopfbedeckung für Frauen’ (NSz. – Egyes. napt. 69).
 Vándorszó. ⊗ Ném. Turban R. turbant; ; fr. turban; ol. turbante;; szb.-hv. turban;oszm. N. tülbend,
tulbant; stb.: a muzulmánok fejfedője, a franciában ’divatos női fejfedő’, a németben ’ua.; turbánliliom
〈virág〉’. Európában az oszmán-törökből terjedt el [< újperzsa dulbänd ’a muzulmánok fejfedője’].. – A
magyarba elsősorban a németből került át.
TESz.

turbékol A: 1772 turbékolasokkal sz. (NSz. – Besenyei: Huny. László 94); 1788 túrbúkol (NSz. – M.
Musa 811); 1791 turbíkol (NSz. – Ravazdy: Méhtolmács 132); 1792 turbikolni sz. (SzD.); 1808
Turbokolnak (NSz. – Sándor: Told. 34); 1811–8 urbikoló sz. (NSz. – Katona J.: Műv. 3: 271) J: 1. 1772
’〈galamb〉 búgó hangot ad; turteln’ (↑); 2. 1830 e. ’enyeleg; liebkosen’ (NSz. – Kisfaludy K.: Munkái 6:
44).
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ Az utánzott hangadáshoz vö. az u ~ uhog hangutánzó szót. A tő
összefügghet a tuba² szóval; a magyarázat szerint a tőhöz kapcsolódó szó belseji r a szó onomatopoetikus
természetének nyomatékosításaként kapcsolódott. A végződések: -ékol gyakorító képző; vö.:
kukorékolkukorít. A tréfás 2. jelentéshez vö.: galamb, tuba². – R. ige ugyanebből a tőből: turbol ’turbékol’
(1802).
TESz.

turbina A: 1891 turbina (Füredi: IdSz.) J: ’egyfajta erőgép; Turbine’.

Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Turbine;; ang. turbine;; f r. turbine; stb.: turbina. A franciából terjedt
eltudatos szóalkotás a [lat. turbo, turbinem tárgyeset ’örvény orsó, cséve’ szó alapján].. A megnevezés
alapja, hogy egy ilyen hidraulikus gép forgómozgást termel. – A magyarba elsősorban a németből került
át; a szóvégi a hanghelyettesítéssel keletkezett.
TESz.

turbolya A: 1516 u. Twrbolya (Nyr. 34: 202) [csak EWUng.]; 1632 Turbulia viz (MNy. 80: 382) [csak
EWUng.]; 1766 turbollya (NSz. – Mátyus I.: Diaet. 2: 448); 1771 Turbuja (NSz. – Ventzel: Juhtenyésztés
58); 1846 turbula (NSz. – Erdélyi: Népd. és mondák 1: 120) J: 1. 1516 u. ’az ernyősök családjába
tartozó, ánizs illatú növény; Kerbel’ (↑); 2. 1578 ’az ernyősök családjába tartozó gumós növény, baraboly;
Kälberkopf’ (Gombocz E.: BotTört. 41); 3. 1800 ’berzenke; Nadelkerbel’ (Márton).
Szerb-horvát vagy szlovák jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. trbulja: ’bürök’;szlk. trebul'a: ’turbolya; baraboly’
[tisztázatlan eredetű].. Lásd még: szln. trebelje ’aggófű’; ; l e . trzebula ’turbolya; baraboly’; stb. –
Nyelvjárási, valamint növénytani szóként él.
KSzlJsz. 536; TESz.

turfa ∆ A: 1774 Torff (NSz.) [csak EWUng.]; 1780 Torf (uo.) [csak EWUng.]; 1782 Turfa (NSz. – M.
Hírmondó 522); 1784 Törf (NSz.) [csak EWUng.]; 1787 Turffa (NSz. – Mátyus I.: Ó és új Diaet. 1: 348);
1800 Torfa (Márton); nyj. durfa, tulfa (ÚMTsz.) J: ’(gyep)tőzeg; Torf’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Torf R. turf;; ang. turf, torf; ; fr. tourbe;; sp. turba; stb.: ’tőzeg, az angolban
pázsit, gyep; lóverseny’ is. Lásd még: ; lat. (k.) turba, turfa, turva ’ua.’ [indoeurópai eredetű; vö.: óind
darbhás ’fűcsomó’; ; or. дерба ’ugar, parlag, pázsit, gyep’].. – A magyarba a latinból és a németből
került. – Ide tartozik: turf, R. törf. ’versenypálya; lóverseny’ (1854 (Sportny. 34), az angolból származik
(↑).
TESz.

turha A: 1577 k. turha (OrvK. 103); 1595 torhat (Gombocz E.: BotTört. 59) J: 1. 1577 k. ’takony;
Popel’ (↑); 2. 1577 k. ’[sűrű, zöldesszürke nyálka, amely köhögés közben feltör]; Schleim’ (OrvK. 134)
[csak EWUng.]; 3. 1887 ’[?]; Schlamm’ (HalK. 836) [csak EWUng.].
Ismeretlen eredetű. ⊗ A főnév és a torha között feltehetőleg szóhasadás ment végbe, a turha ma ritkán
fordul elő, leginkább 2. jelentésében. – Szláv nyelvekből való származtatása jelentéstani okokból nem
meggyőző.
TESz.; NytÉrt. 105: 52

turista A: 1798 Turista (Gáldi: Szótir. 139) J: mn 1. 1798 ’utazó | világjáró; (welt)reisend’ (↑); 2. 1860
’[kirándulást tevő]; Ausflüge machend’ (NSz.) [csak EWUng.]; 3. 1884 ’a turisztikát illető; die Touristik
betreffend’ (Bánhidi: Sportny. 311) | fn 1. 1851 ’[?]; Reisender im Ausland’ # (NSz.) [csak EWUng.]; 2.
1863 ? ’[?]; Ausflügler, Wanderer’ # (uo.) [csak EWUng.], 1880 k. ’ua.’ (uo.) [csak EWUng.] || turisztika
A: 1886 turisztika (Bánhidi: Sportny. 311) J: 1. 1886 ’[?]; Wandern’ (↑); 2. 1963 ’[?]; Reise im Ausland’
(NSz.) [csak EWUng.] | | turizmus A: 1951 turizmus (SzikraIdSz. 427) J: 1. 1951 ’idegenforgalom;
Fremdenverkehr’ (↑); 2. 1957 ’természetjárás; Wandern’ (Bakos: IdSz.).
A szócsalád turista, turizmus tagjai: nemzetközi szavak. ⊗ Ném. Tourist; ang. tourist;; fr. touriste; stb.:
’utas, utazó, kiránduló’ | ; n é m . Tourismus;; a n g . tourism;; f r . tourisme; stb.: a turisták utazása;
’idegenforgalom, turizmus’. Az angol nyelvi hatás által vált elterjedtté [< ang. [< fr. tour ’(kör)utazás,
kirándulás’ < ; f r. tour ’ua.’].. A magyarba főként a németből került; a melléknévi jelentések jelzői
használatban keletkeztek. – A turisztika: német jövevényszó: Touristik ’utazás, kirándulás; turizmus’.
Megfelelői: ; cseh turistika;; le. turystyka; stb.: . A szóvég latinosítás eredménye.
TESz.

turma × A: 1732 turma (NyIrK. 10: 98) J: ’juhnyáj; Schafherde’.

Román jövevényszó. ⊗ Rom. turmă, (végartikulussal) turma ’juhnyáj’ [< lat. turma ’római lovas
csapat; alakulat, sereg’].. Megfelelői: bulg. турма ’sűrű füst, R. csapat, egység, sereg’; ; albán turmë
’halom, rakás, mennyiség, tömeg’; stb. – A szóvégi a-hoz vö.: áfonya. – A havasalföldi pásztorkodó
kultúra műszava.
TESz.; REl. 277

turné A: 1891 tournée [es. nem m.] (Füredi: IdSz.); 1910 turné (Kelemen: IdSz. tournée) J: 1. 1891
’körutazás; Rundreise’ (↑), 1910 ’ua.’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1900 ’művészkörút; Gastspielreise’ (Tolnai:
Magy. szót.).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Tournee;; fr. tournée;; ol. tournée; stb.: körutazás, turné, a franciában ’ide-
oda járkálás’. A franciából terjedt el fr. tourner ’forog, fordul, fordít; vmit körüljár;’ [< lat. tornare
’legömbölyít, lekerekít, esztergál, farag’].. – A magyarba a franciából és a németből került.
TESz.

turnír ∆ A: 1572 turnelra (OklSz.); 1575 torniroc (Heltai Gáspár: NySz.); 1575 Turnyierba (Nyr. 33:
371); 1607 turnírokat (NEl.) [csak EWUng.]; 1635 turnérok (uo.) [csak EWUng.] J: ’lovagi torna(játék);
Ritterkampf(spiel)’.
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kfn.) turner, turnier ’lovagi torna(játék)’, – ném. Turnier ’’;
sportverseny [< ném. (kfn.) turnieren ’lovat hajt, részt vesz a versenyben’ [< fr. (ófr.) tornier, tornoier
’forog, fordul, nyüzsög, sürög-forog, lovagi tornán küzd’]]. Megfelelői: ; szb.-hv. turnir;; or. турнир;
stb.: ’lovagi torna(játék); sportverseny’. – A turnel változat elhasonulással keletkezett.
TESz.

turnus A: 1854 Turnus (Heckenast: IdSz.²) J: 1. 1854 ’(ismétlődő) sorrend; (wiederkehrende)

Reihenfolge’ (↑); 2. 1865 ? ’körforgás; Kreislauf’ (Babos), 1891 ’ua.’ (Füredi: IdSz.); 3. 1900 ’időszak;
Zeitabschnitt’ (Tolnai: Magy. szót.); 4. 1918 ’egymást felváló csoport (egyike); eine der sich
abwechselnden Gruppen’ (NSz. – Borssz. Jankó jún. 30.: 2).
Latin (k.) vagy német jövevényszó. ⊗ Lat. (k.) turnus: ’orsó, cséve; körmozgás, forgómozgás;
meghatározott ismétlődés’ [< lat. tornus ’hajlítóvas; vájóvéső’ [< gör. τόρνος ’ua.körmozgás,
forgómozgás’]]. vagy ném. Turnus ’körmozgás, forgómozgás; meghatározott ismétlődés’ [< lat. (k.)
turnus (↑)]. Megfelelői: ; szb.-hv. turnus;; cseh turnus; stb.: rendszeres váltás; ’forduló’; stb.. – A latin
átvétel mellett szól a szóvégi s hangértéke, a német mellett a szó késői felbukkanása. A ma legismertebb
4. jelentés metonímia az 1. jelentés alapján.
TESz.

túró A: 1152 ? Turus sz. szn. (OklSz.); 1374 ? Turos sz. szn. (OklSz.); 1395 k. thuro (BesztSzj. 1018.);
1469 turu szn. (MNy. 57: 242); 1872 túrú (NépkGy. 2: 261); nyj. turó, túru (Nyatl.) J: 1. 1395 k.
’aludttejből készült tejtermék; Quark’ # (↑); 2. 1395 k. ’sajt; Käse’ (BesztSzj. 1019.); 3. 1936 ’a fitymában
levő váladék; Ausscheidung unter der Vorhaut’ (SzamSz.); 4. 1940 ’tagadás kifejezéseként; 〈als Ausdruck
der Verneinung〉’ (Zolnay–Gedényi) Sz: ~s 1152 ? szn. (↑); 1544 twros (OklSz.).
MNy. 3: 366, 57: 221; Nyr. 58: 59; KCsA. 1: 84; TESz.

turpisság A: 1598 turpissága [U] (Baronyai Decsi János: NySz.) J: ’csalárdság; Arglist, Schlauheit’.
 L a t i n j ö v e v é n y s z ó , m a g y a r k é p z é s s e l . ⊗ V ö . : l a t . turpis: ’utálatos; gyalázatos,
szégyenletes’indoeurópai eredetű; vö.: [óind trápatē ’szégyelli magát’; gör. τρέπω ’fordít, megfordít’;
stb.].. – A végződés: -ság névszóképző; vö.: csalárdságcsal, hamissághamis stb. – A R. turpis ’álnok,
alattomos, sunyi, ravasz’ (1819) későbbi elvonás a turpisságból.
TESz.

turul A: 1217/ Turul szn. (Sztp. 1: 105) [csak EWUng.]; 1282 k. turul (OklSz.); 1522 Wyzesthwrol,
Wyzesthwrwr hn. (MNyTK. 86: 82, 83); 1853 toroly (NSz. – Szikszói Enyhlapok 140) J: ’〈az ősmagyar
mondavilágban〉 sashoz vagy sólyomhoz hasonló madár; ein adler- od falkenähnl Vogel 〈im ung
Sagenkreis〉’.
Honfoglalás előtti ótörök jövevényszó. ⊗ Kāšγ toγrı̈ l ’vadászsólyom’csag. toγrul ’egy fajta
ragadozómadár’; oszm. toğrul: ’sólyom’; stb. [? < török *toγrā- ’darabokra vagdal’].. A magyarba
átkerült alak *toγrul, esetleg *tuγrul lehetett. A szó belseji γ vokalizálódásához vö.: búza, gyűszű stb., így
a régi adatokban egy első szótagi ú mutatható ki. A turul alak kiejtése és írása 19. sz.-i téves olvasat
eredménye. – A turul Árpád törzsének totemisztikus madara volt. – Ma csak történelmi szakszóként él.
MNy. 3: 366, 45: 37, 49: 314; TESz.; TörK. 296

tus¹ A: 1782 Tus (NSz. – M. Hírmondó 104); 1823 túsfesték (NSz. – Márton: Lexikon 2: 635) J:
’rajzolásra, írásra használt, sellak vagy arab mézga oldatához kevert koromból, cinkfehérből stb. készített
festék; Tusche’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Tusche R. tusch: ’tintaszerű fekete folyadék’ ném. tuschen ’tussal rajzol,
tkp. egyszínűre fest’ [< fr. toucher ’megérint, tapint, eltalál; festéket felvisz’; stb.].. Megfelelői: ; cseh tuš;
le. tusz; stb.: tus.
TESz. tus² a. is

tus² A: 1784 Tust (NSz. – M. Hírmondó 698); 1824 tuss (NSz. – Láng Á.: Mátyás 78); 1890 tustot
(Ethn. 1: 393); nyj. dus (ÚMTsz.) J: 1. 1784 ’üdvözlésképpen játszott gyors akkordismétlés vagy
tremoló; Tusch’ (↑); 2. 1785 ’ivás valakinek az egészségére; das Trinken auf jmds Gesundheit’ (NSz. – M.
Hírmondó 254).
Német (au.) jövevényszó. ⊗ Ném., (au.) Tusch ’a zenekar rövid köszöntése’ [< ném. (f.-ném.) tuschen
’lök, taszít; durran, csattan, zúg, zeng’].. Megfelelői: cseh tuš; le. tusz; stb.: tus. – A tust változat a tust
húz ’EZ NEM KELL’ típusú szószerkezetekben keletkezhetett. A R. 2. jelentés: metonímia.
TESz. tus³ a. is

tus³ A: 1878 Tust (NSz. – Jogász humor 145); 1896 Tuss (NSz. – Adorján Gy.: Biliárdját. 16) J: 1.
1878 ’〈biliárdjátékban〉 lökés; Billardstoß’ (↑); 2. 1884 ’〈vívásban elért〉 találat; Treffer 〈im Fechten〉’
(Bánhidi: Sportny. 311); 3. 1948 ’〈birkózásban〉 kétvállra-fektetés; Schultersieg 〈im Ringkampf〉’ (Sándor:
IdSz.).
Francia jövevényszó. ⊗ Fr. touche: ’érintés, ütés; lökés a biliárdban; találat’ [< fr. toucher ’megérint,
hozzáér; eltalál, szúr’].. Megfelelői: szb.-hv. tuš ’találat 〈vívásban>; tus <birkózásban〉’; ; or. туш ’lökés a
biliárdban’; stb. – A 3. jelentés alapja, hogy a vesztes mindkét válla talajt ér.
TESz. tus⁴ a. is

tus⁴ A: 1900 (le-) tussolja sz. (Tolnai: Magy. szót. Tussol); 1904 tus (Radó: IdSz.¹) J: ’zuhany;
Dusche’ Sz: ~ol 1900 (↑).
Német (B.) jövevényszó. ⊗ Ném. (B.) tuš: ’zuhany’, – ném. Dusche ’zuhany; fürdés a zuhany alatt’ [<
f r. douche ’ua.’].. Megfelelői: cseh tuš; l e . tusz; stb.: . – A R. douche ’ua.’ (1854) külön átvétel a
franciából (↑).
TESz. tus⁵ a. is

tusa¹ × A: 1435 ? Twsa szn. (MNy. 71: 116) [csak EWUng.]; 1600 k. tusájáról (Radv: Szak. 195) J: 1.
1600 k. ’valaminek az alsó, vastagabb vége 〈pl. tojásé, boté, növényé, kézi lőfegyveré stb.〉; unteres,
dickes Ende 〈eines Eies, Stockes, einer Pflanze, Handfeuerwaffe usw〉’ (↑); 2. 1792 ’〈növényi〉 torzsa |
kukoricacsutka; Strunk 〈einer Pflanze〉 | abgekörnter Maiskolben’ (SzD.); 3. 1836 ’(fa)tönk;
(Baum)stumpf, Holzklotz’ (Kassai 5: 244) | | tus⁵ A: 1838 Tus (Tzs.) J: 1. 1838 ’valaminek az alsó,
vastagabb vége 〈pl. tojásé, boté, növényé, kézi lőfegyveré stb.〉; unteres, dickes Ende 〈eines Stockes, einer
Handfeuerwaffe〉’ (↑); 2. 1838 ’〈növényi〉 torzsa | kukoricacsutka; Strunk 〈einer Pflanze〉 | abgekörnter
Maiskolben’ (Kassai 5: 244).
TESz. tus¹ a. is

tusakodik A: 1533 tussokodot sz. (IrtörtKözl. 6: 304); 1543/ tuʃakodic ▼ (TCr. m2b) [csak EWUng.];
1566 tússakodnék [?U] (Heltai Gáspár: NySz.); 1575 tussokodásától [?U] sz. (Heltai Gáspár: NySz.) J: 1.
1533 ’küzd, harcol; kämpfen’ (↑); 2. 1560 ? ’civódik; zanken’ (Heltai Gáspár: NySz.), 1636 ’ua.’
(Pázmány Péter: NySz.) || tusa² A: 1814 tusa (NyÚSz.); 1882 túsáztam sz. (NSz. – Szemere M.: Munkái
1: 312) J: 1. 1814 ’harc, küzdelem; Kampf, Ringen’ (↑); 2. 1815 ’vívódás; Seelenkampf’ (NSz. –
Kazinczy: Munkái 7: 325) Sz: ~´zik 1815 tusáztunk (NSz. – Kazinczy: Munkái 6: 185).
A szócsalád alapja a tusakodik: bizonytalan eredetű, esetleg származékszó. ⊗ Az alapszó a tusa¹ ’alsó,
vastag rész 〈egy boté, kézifegyveré〉’ lehetett; a denominális képzési módhoz vö. fegyverkedikfegyver,
fejedelemkedikfejedelem. – A tusa² nyelvújítás kori elvonás a tusakodikból. – Mindkét szó 2. jelentése:
metaforikus.
TESz.

tuskó A [6]: 1472 ? Thwsko szn. (CsnSz.) [csak EWUng.]; E17.Jh fatuskón (Thaly: VÉ. 2: 260); 1818
tuskú (NSz. – Haszn. Mul. 2: 228); 1874 tucskó (CzF. tuskó); 1881 tuskajáért (NSz. – Tomor F.: Kor.
tükre 69); nyj. ducskó (MTsz.) J: 1. 1472 ? ’[faragatlan, goromba személy]; grobe Person’ (↑) [csak
EWUng.], E17. Jh ’ua.’ (↑); 2. 1774 ’fatönk; Holzklotz’ # (NSz. – Szilágyi Sám.: Gazdaság 27); 3. 1808
’fustély, furkósbot; Knotenstock’ (SI.); 4. 1900 ’kukoricacsutka; abgekörnter Maiskolben’ (Nyr. 29: 590).
Valószínűleg származékszó. ⊗ Esetleg a tus⁵ ’〈bot, kézifegyver〉 alsó vastag vége ’ →(tusa¹ ) -kó
kicsinyítő képzővelbuckó, butykó stb. Az elvont 1. jelentés a valószínűleg eredeti 2. jelentésből jött létre.
A származtatás nehézségét az okozza, hogy a tuskó korábbi előfordulású, mint a feltételezett alapszó.
TESz.

túsz A: 1295 Thwz (OklSz.); 1562 túszúl (Heltai Gáspár: NySz.); nyj. túz (Nyr. 94: 218) J: 1. 1295
’személyzálog, kezes; Geisel, Bürge’ # (↑); 2. 1792 ? ’[?]; Vergütung, Ersatz’ (SzD.) [csak EWUng.],
1838 ’ua.’ (Tsz.) [csak EWUng.].
Ismeretlen eredetű. ⊗ A nagy számban meglévő, ebből a szóból keletkezett régi személynevek arra
utalnak, hogy egy régi és elterjedt szó ez.
TESz.

tuszkol A: 1787 rá tuszkolt sz. (NSz. – Horváth A.: Hunniás 141); 1893 tuszakolt (NSz. – Mikszáth:
Almanach 129) J: 1. [rá~] 1787 ’valakire rátukmál; jmdm etw aufzwingen’ (↑); 2. 1809 ’nógatva,
lökdösve menni késztet; drängen, stoßen’ (NSz. – Simai Kr.: VSzót. 1: 141).
Származékszó. ⊗ Feltehetőleg a tosz s z ó b ó l -kol gyakorító képzővel; az alaktanához vö.:
iszkoliszkódikpocskolpocsadék stb. Az értelmezés kis nehézsége, hogy a szó belseji u-t tartalmazó köznévi
alapszó megléte nem bizonyítható.
TESz.

tutaj A: 1568–73 tutalÿ (Gl.) [csak EWUng.]; 1708 Tuloly (PP. Rătis); 1766 tutajokon (Bod: Pol. ???:
NySz.); 1793 tútolyunk (NSz. – Molnár J.: Könyvház 5: 266); 1796 tutájok (Gvadányi József: NySz.) J:
1. 1568–73 ’[úsztatva szállított, egymás mellé kapcsolt szálfasor]; Holzfloß’ # (↑); 2. 1767 ? ’gerendasor,
gerendázat; Balkenwerk’ (PPB.), 1800 k. ’ua.’ (MNy. 53: 521); 3. 1825 ’úszó alkalmatosság, pl.
összekötözött nád- v. gyékénycsomó; Machwerk zum Flößen 〈aus Rohr, Binsen usw〉’ (NSz. – Nátly J.:
Vél. 40) Sz: ~os 1708 ’[?]; Flößer’ (PP. Rătiārius) | ~oz 1838 Tutajoz (Tzs.).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A 2., 3. jelentés: metafora a valószínűleg eredeti 1. jelentés alapján.
KSzlJsz. 965; TESz.

tuti A: 1904 Tuttira (PKSz.) [csak EWUng.]; 1910 tuti (NSz. – Borssz. Jankó jún. 26.: 8) J: ’biztos,
bizonyos; gewiß’.
Német (B.) jövevényszó. ⊗ Ném. (a bécsi argóban) tutti: ’jó; szép; rendben; sikeres, sikerült’., – ném.
R. tutti ’mind együtt; kész, vége 〈állítmányként〉’ [< ol. tutti ’mind, összes, valamennyi’, többes alakja a
tutto ’egészen, teljesen’szónak].. – A bizalmas nyelvhasználat szava.
TESz.

tútor † A: 1425 Thuthor szn. (OklSz.); 1524 thwtorra (Arch. 50.); 1708 Tútor (PP.) [csak EWUng.] J:
1. 1425 ? ’[?]; Vormund | Protektor’ (↑), 1524 ’ua.’ (↑); 2. 1425 ? ’[?]; Gutsverwalter’ (↑), 1590 ’ua.’
(SzikszF. 215).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. tutor: ’oltalmazó, védelmező, intéző, kezelő; gyám’, (h.) ’ua.kormányzó,
helytartó, régens, védnök, pártfogó’ [< lat. tueri ’megtekint, megszemlél; oltalmaz, megvéd’]..
Megfelelői: ném. Tutor ’gyám; nevelő, tanár; diákok tanácsadója’; ; fr. tuteur ’gyám; védnök, pártfogó,
támogató’; stb. – Ezt részben a gubernátor, protektorprotekció jövevényszavak, részben a nyelvújítás
gyámgyámol, gondnokgond típusú termékei kiszorították.

tutyimutyi A: 1824 tutyi mutyi (NSz. – Láng Á.: Mátyás 19); 1836 Tetyemutya (Kassai 5: 94); nyj.
tetye-mutyi, tityi-mutyi (MTsz.), tyutyu-mutyu (ÚMTsz.) J: ’[?]; unbeholfen’.
Összetett szó, ikerszó. ⊗ Az önálló szóként nem adatolt tagok származékszavak, és a totyog, illetve a
motyog fiktív töveiből származnak. A végződése: -i folyamatos melléknévi igenévképző. A
keletkezésmódjához vö.: csetepaté, csihi-puhi stb. – Valószínűleg az előtaggal kapcsolatos: tutyi
’nemezlábbeli’ (1837), ’sisak, fedő’ (1838), ’posztósapka’ (1897); ez a nyelvjárási szó esetleg
onomatopoetikus eredetű.
TESz. tutyi a. is

túzok A: (†1082) [1350] Tuzuk hn. (HazaiOkmt. 4: 3); 1395 k. thuʒuk (BesztSzj. 1165.); 1405 k. tuʒok
(SchlSzj. 1750.); 1533 Tuʃok (Murm. 1107.); 1577 túzok (KolGl.) [csak EWUng.] J: 1. (†1082) [1350]
’[mezőn élő, pulyka nagyságú, sárgásbarna színű madár]; Trappe’ (↑); 2. 1749 ’ász 〈a kártyában〉; As 〈im
Kartenspiel〉’ (Királyi beszélgetések!!!: NySz.).
Jövevényszó egy honfoglalás előtti, valószínűleg csuvas típusú török nyelvből. ⊗ Vö.: csag. togdaq;
kirg. tōdaq; balk. dudak; stb.: túzok. Megfelelői a mongol nyelvekben is megtalálhatók. A magyarba
átkerült alak: *tuγδaq vagy *tuδaq. A hangtanához vö.: búza.
MNy. 3: 366, 56: 298; TE. 2: 521; TESz.; TörK. 30

tű A [7/1]: 1395 k. arantheu (BesztSzj. 616.); 1416 u./² to̗ foc (MünchK. 49); 1542 u. gomboʃthw
(RMNy. 2/2: 149) [csak EWUng.]; 1547 Thugÿarto szn. (MNy. 13: 258); 1560 k. Tŏy (GyöngySzt. 287.);
1646 tüvecske sz. (Radv: Csal. 2: 290); nyj. tí, tüjj (Nyatl.) J: 1. 1395 k. ’valahová fölerősíthető,
rászúrható díszítés | ruhadarab részeinek összeerősítésére alkalmazott eszköz; Brosche | Heftel’ # (↑); 2.
1416 u./² ’varrásra, kézimunkázásra szolgáló vékony, hegyes eszköz 〈szerszám alkatrész is〉; Nadel 〈auch
als Werkzeugteil〉’ (↑); 3. 1790–9/ ’növények szúrós, tű alakú levélkéje | növény tüskéje; Nadelblatt |
Stachel 〈Bot〉’ (NSz. – Verseghy F.: Kisebb költ. 14); 4. 1962 ’gátnak függőlegesen állított, rúd alakú
alkotóeleme; Nadel eines Wehrs’ (ÉrtSz.).
Származékszó szófajváltásának eredménye. ⊗ Főnevesült folyamatos melléknévi igenév-ő ~ -ű
képzővel a tövik ’befúr, becsavar, behatol’v nélküli tőváltozatából. Az alapszó v-s tőváltozathoz vö.:
tüvecske (↑) származékszó. A v nélküli tővaltozatú igékből keletkezett hasonló folyamatos melléknévi
igenekehez vö.: hű¹. – Az 1. jelentés lehetett az eredeti; a 2–4. jelentés: metafora. – Szólások a
kifejezéssel: tűvé tesz, R. tűvé csinál: ’nagyon keres vmit’ (1789).
TESz.

tücsök A: 1595 Thpeücheük (Ver. 43); 1754 trpütsök (NSz. – Selyem-eresztés 37); 1763 truͤ csoͤ k
(Gyöngyösi István: NySz.); 1792 tütsök (SzD. Tsótán); 1820 tprücsök (NSz. – Dugonics: Példabesz. 1:
199); nyj. csütök, trüccsög, trüsek (ÚMTsz.), ticsḙ̈ k (Nyatl.) J: 1. 1595 ’legtöbbnyire mezőkön, föld alatti
lyukakban élő, rövid testű, egyenes szárnyú rovar; Grille (Gryllidae)’ # (↑); 2. 1817 ? ’bolondság,
rögeszme; Narrheit, Wahn’ (NSz. – P. Horváth Ádám: Magyar 398), 1851 ’ua.’ (NSz. – Erdélyi:
Közmond. 397); 3. 1903 ’kis termetű személy, tökmag; Knirps’ (NyF. 10: 68).
Származékszó egy fiktív tőből. ⊗ Szorosan összefügg az prücsök szóval; néhány adat hangtanához és
szó eleji írásformájához vö.: prüszköl, tüsszent. A tő onomatopoetikus eredetű. A végződések: -k
kicsinyítő képző. A csütök változat hangátvetéssel keletkezett. A 2. jelentéshez vö.: bogarasbogár. A 3.
jelentés: tréfás metafora az 1. jelentés alapján.
 TESz.

tüdő A [6]: 1193 ? tudeu hn. (ÓMOlv. 59.) [csak EWUng.]; 1193 ? Tudey hn. (ÓMOlv. 54); 1276/ ?
Tiudei hn. (Györffy 1: 242); 1405 k. tidew (SchlSzj. 428.); 1435 k. tide (SoprSzj. 24.); 1518 k. tódo̗ io̗ k
(SándK. 8); 1577 k. Twdeÿet (OrvK. 20); 1585 Toͤ doͤ (Cal. 783); 1801 Tüdǘ-rothadásról (NSz. – Házi orv.
158) J: 1. 1193 ? ’légzőszerv a mellkasban; Lunge’ # (↑), 1405 k. ’ua.’ (↑); 2. 1595 ’lép; Milz’ (Ver. 100).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A magyar szókincs nagyon régi eleme lehet. – Uráli magyarázata hangtani és
alaktani okok miatt téves.
TESz.; UEW. 519

tügy ∆ A: 1331 Tyges sz. szn. (OklSz.); 1405 k. tigy (SchlSzj. 321); 1416 u./¹ tu̇ go̗ ko̗ n (BécsiK. 196);
1890 ablak-tölgy (Nyr. 19: 419); nyj. tögyes sz. (MTsz.) J: 1. 1331 ’állkapca, pofa; Kinnlade | Wange’ (↑);
2. [ablak ~, ajtó ~] 1890 ’[?]; Fenster-, Türpfosten, (Rahmen)-schenkel’ (↑).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A tölgy változat szó belseji l-je másodlagos járulékhang, bizonyosan a tölgy.
népetimológiás hatására keletkezett. A 2. jelentés: metafora az 1. jelentés alapján; hasonló szemlélethez
vö.: N. ablakhomlok ’ablakboltozat, ablakívbolt, tkp. EZ NEM KELL’, ablakszem ’ablaküveg, tkp. EZ
NEM KELL.’
TESz.

tükör A [4]: 1215/ ? Ticuram sz. szn. [lat végződéssel] (VárReg. 283.); A13. Jh/ tukere (KT.); 1291
Tykur szn. (SoprSzv. 1: 54) [csak EWUng.]; 1474 tukɵrbe (BirkK. 4); 1532 to̗ ko̗ re (KrizaK. 12v) [csak
EWUng.]; 1803 tǘkrözni sz. (Márton Spiegeln); 1838 Tyükör (Tsz.); 1874 gyűkör (CzF.); nyj. tíker, tíkör
(MTsz.), tökêr (ÚMTsz.) J: 1. 1215/ ? ’[foncsorozott üveglap vagy csiszolt fémlap]; Spiegel’ # (↑), 1474
’ua.’ (↑); 2. A13. Jh/ ’jelkép; Symbol’ (↑); 3. 1519 k. ’példakép, mintakép; Vorbild, Musterbild’ (DebrK.
261); 4. 1525 k. ’csillámkő; Glimmer’ (MNy. 11: 83); 5. 1552 ? ’uralkodók gondolkodási és cselekvési
útmutatója | ismeretek rövid összefoglalása; Fürstenspiegel | kurzer Abriß gewisser Kenntnisse’ (Heltai:
Dial. M3a), 1816/ ’ua.’ (NSz. – Szemere P.: Munkái 3: 196); 6. 1566 ? ’madár tollain ragyogó folt;
schillernder Fleck auf dem Gefieder | Spiegel, Schürze 〈beim Rotwild〉’ (Heltai Gáspár: NySz.); 7. 1788 ’a
víz csillogó felszíne | tárgy fényló lapja; glänzende Wasserfläche | glänzende Oberfläche von etw’ (NSz. –
Kazinczy: Geszner 46); 8. 1860 ’selyemből készült rátét vagy betét a ruhán; seidener Aufschlag od
Einsatz am Revers, Kragen usw’ (NSz. – Rómer: Bakony 70); 9. 1894 ’rönk hosszmetszetén látható
bélsugarak rajza; Spiegelfasern 〈im Längsschnitt des Baumstammes〉’ (PallasLex. ); 10. 1925
’nyomdatermékeny a szedés által elfoglalt rész; Satzspiegel’ (RévaiLex. 18: 555); 11. 1925 ’vetődésben
elcsúszott kőzettömegek simára csiszolódott lapja; blankpolierter Harnisch 〈Geol〉’ (RévaiLex. 18: 555)
Sz: tükrös 1404 Tykeres szn. (MNy. 10: 428); 1527 tykoͤ roͤ s ’[?]; glänzend klar’ (ÉrdyK. 37) | tükröz
1794 (NSz. – Böjthi A.: Magy. nyelv 308).
Jövevényszó egy honfoglalás előtti, csuvas típusú török nyelvből. ⊗ Csuv. təgər ’tükör; szemüveg;
üveg’, tügər ’üveg’, tügerek ’kerek, gömbölyű. A csuvas szó jelentése valami kerek’ lehetett; vö.: csag.
täkir ’kerek, gömbölyű’; ; oszm. teker, tekerlek ’kocsikerék’; ;tat. tügäräk ’kerek, gömbölyű; kör’; stb.
Megfelelői a mongol nyelvekben is megtalálhatók. A magyarba átkerült alak: *tiker.. Az 1., 3–11. jelentés:
metafora az eredeti 2. jelentés alapján.
MNy. 3: 366, 55: 524; KSzlJsz. 966; TESz.; TörK. 319

tükörszó A: 1936 tükörszó (MNy. 32: 45) J: ’idegen szónak szóelemenkénti lefordításából származó,
többnyire képzett vagy összetett szó; Lehnübersetzung’.
Tudatos szóalkotással keletkezett összetett szó. ⊗ A tükör + szó jelzős alárendelő összetétele. A szót
Eckhardt Sándor (1890–1969) nyelvész alkotta meg, a német Lehnübersetzung ’idegen nyelvű összetett
szavak egyes alkotóelemeinek fordítása ’ , illetve a fr. calque ’ua.’, tkp. ’másolat, átütés kifejezések
alapján.’
MNy. 64: 455; TESz.

tükörtojás A: 1899 tükörtojás (SimBal. Spiegel-) J: ’[?]; Spiegelei’.

Német mintára alkotott tükörfordítás, összetett szó. ⊗ Vö.: ném. Spiegelei ’tükörtojás’. A megnevezés
az ép tojássárgája tükörhöz való hasonlóságán alapul. Hasonló szemlélethez vö.: ;fr. æfus au miroir
’tükörtojás’. – A magyarban: tükör + tojástojik. – Korábbi megnevezése: olasz rántotta ’ua.’, tkp. ’olasz
tojásétel’ (1835); lásd még: ökörszem¹.
 TESz.

tülekedik A [3]: 1816 külekedni sz. (NSz. – Helmeczi M.: Ért. 42); 1834 Küllekedik, Tüllekedik,
Türlekedik ▼ (Kassai 3: 246); 1838 külekezik (NSz. – Athenaeum 1: 388); 1848/ tülekedtek (NSz. – Jókai
8: 201); 1871 dülekedtem (NSz. – Székely napt. 35); 1875 k. tüleködik (ÚMTsz.); 1899 tülekszik (NSz. –
Cserzy M.: Pusztán 55); nyj. külekëd-ik (MTsz. külekëd-ik), türekedni sz. (ÚMTsz.) J: ’[?]; sich drängeln |
sich um etw reißen’ #.
Belső keletkezésű, valószínűleg tudatos szóalkotással keletkezett szóhasadás. ⊗ Ez a dulakodikdúl
szóból hangrendi átcspással és a szó eleji d > t zöngésedésével keletkezhetett. A szó eleji k ~ t
váltakozáshoz vö.: N. tüdök ~ köldök stb. A tőtípus a cselekedik hatását mutatja. – Nyelvújítási
származékszó.
MNy. 23: 131; Szóhas. 106; TESz.; FiktI. 115, 136

tüll A: 1831 tulle (MNy. 66: 344); 1833 tüll (NSz. – Értesítő 30); 1855 till-gyártással (NSz. – Aszalay
J.: Omn. 1: 154) J: ’[?]; Tüll’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Tüll;; ang. tulle;; fr. tulle; stb.: tüll. A franciából terjedt el [< fr. Tulle hn.
(francia iparváros, ahol ezt az anyagot először állították elő)].. – A magyarba a franciából és a németből
került.
TESz.

tülök A [4]: 1560 k. ? Thw̋ rŏk (GyöngySzt. 3862.); 1781 e./ Tülök (NSz. – Pázmándy S.: Sched. 178);
1784 tülk, türk (SzD. 80); nyj. tűrökkel (ÚMTsz.), türük (MTsz.) J: 1. 1560 k. ? ’szarv; 'Horn als
Stirnauswuchs bei Horntieren’ (↑), 1781 e./ ’ua.’ (↑); 2. 1792 ’szaruból való tartó; Behälter aus Horn’
(SzD.); 3. 1799 ’ivókürt; Trinkhorn’ (MNy. 16: 53); 4. 1802/ ’kürt; Horn, Klappenhorn’ (NSz. –
Csokonai: A varázsfuvola 411) || tülköl A: 1574 k. toͤ lkoͤ lec (MNy. 5: 228); 1625 k. tűrkölni sz. (MNy. 86:
255) [csak EWUng.]; 1795 k. Tülkölni sz. (NSz. – Takáts R.: Told. O. v.); 1846 türkülő sz. (NSz. – Garay
J.: Tollr. 3: 148); nyj. türkeltünk (ÚMTsz.) J: 1. 1574 k. ’öklel; mit den Hörnern stoßen’ (↑); 2. 1792
’kürtöl; Horn blasen | hupen’ (SzD. Tülök); 3. 1861 ’húsvéti tojásokat összekoccant; Ostereier
zusammenstoßen’ (MNyszet. 6: 335).
A szócsalád alapja valószínűleg a tülök:: ismeretlen eredetű. ⊗ Az eredeti, R. türök (↑) változat
etimonját tekintve azonosnak tűnik a kürt szóval. Az r ~ l váltakozáshoz vö.: iramlik : illik². Az 1. jelentés
lehetett az eredeti. A kürt és a tülök között később szóhasadás ment végbe. – A tülköl a tülökből
keletkezhetett denominális igeképzővel. – A magyarázat, miszerint a szócsalád alapja a tülköl, nem
meggyőző.
NéprÉrt. 25: 36; Nyr. 81: 121; TESz.

tündér A: 1416 u./² tuͤ nderlètnᶜ sz. (MünchK. 83); 1551 k. tendér országból [U] (Száz 1982.: 642)
[csak EWUng.]; 1571 tündöres sz. (Nyr. 30: 429); 1575 Tönder [U] szn. (MNy. 63: 99); 1589 tinderes sz.
(Monoszlai András: NySz.); 1652!!! tuͤ ndiri (Bökényi Filep János: NySz.); 1885 tüngyér (NSz. – Benedek
E.: Szék. Tünd. 86) J: fn 1. 1416 u./² ? ’kísértet, testetlen fantáziakép; Gespenst’ (↑), 1583 ’ua.’
(Félegyházi Tamás: NySz.); 2. 1604 ’varázsló hatalmú, magát elváltoztató képzeletbeli lény, többnyire
fiatal nőalak; zauberkräftige Person, Fee’ # (MA.); 3. 1792 ’elvont eszme; Idee’ (NSz. – Bartzafalvi
Szabó: Tudományok 38); 4. [főként ~e vminek] 1811 ’valaminek árnyéka, nem igazi alakja; bloße
Schatten von etw’ (NSz. – Terhes Sám.: Ziza. 42); 5. 1853 ’bájos fiatal nő, lányka; feenhaftes Wesen’
(NSz. – Kemény Zs.: Ködk. 10); 6. 1875 ? ’züllött, könnyelmű nőszemély; lotterhaftes Weib’ (NSz. –
Don pedrő napt. 33), 1914 ’ua.’ (NSz. – Pesti Hírlap 1914. dec. 20.: ); 7. 1939 ’denevér; Fledermaus’
(Nyr. 68: 6) | mn 1. 1551 k. ’[változékony]; unbeständig 〈oft pejor〉’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1660
’mulandó, tünékeny; flüchtig’ (Medgyesi Pál: NySz.); 3. 1734 ? ’tündéri, varázslatosan szép; zauberhaft
schön’ (Mikes: TLev. 142), 1751 k. ’ua.’ (NSz. – Jekoniás 77) Sz: ~let 1416 u./² ’[?]; Gespenst’ (↑) | ~i
1803 (NSz. – Édes Gergely: Kes. 96) || tünde A: 1830/ Tünde szn. (NSz. – Vörösm. 3: 292); 1836 Tünde
(Fogarasi) J: fn 1830/ ’tündér; Fee’ (↑) | mn 1. 1836 ? ’változékony, tünékeny; unbeständig, flüchtig’
(NSz. – Bárány B.: Árpádi Ház 72), 1838 ’ua.’ (Tzs.); 2. 1836 ? ’tündéri, varázslatosan bájos; feenhaft’
(NSz. – Bárány B.: Árpádi Ház 140), 1839 ’ua.’ (NSz. – Athenaeum 2: 728).
A szócsalád alapja a tündér: relatív fiktív tőből keletkezett származékszó. ⊗ A relatív tő a tündöklik
szóéval azonos. A szóvég: -ér névszóképző; vö.: füzérfűz¹, vezér stb. A szó eredetileg olyan lényre utalt,
akinek jellemző tulajdonsága a hirtelen megjelenés, eltűnés vagy átváltozás képessége. A R. tündérlet
származékszó valószínűleg a Müncheni Kódex fordítóinak tudatos szóalkotása; vö.: címerletcímer¹,
császárlatcsászár stb. A főnévi 7. jelentés a tűnik alapszó eredeti ’láthatóvá válik’ jelentésére mehet
vissza. A 7. jelentéshez vö.: tündevény,, a –denevér; népetimológiai változata; a jelentéshez lásd még:
vámpír. – A tünde eredetileg női személynévként keletkezett tudatos szóalkotással a tündér alapján.
Felépítését tekintve tkp. -e képzős folyamatos melléknévi igenévfüge, penge stb.
MNy. 61: 289; TESz.

tündöklik A [1]: 1513 tindoͤ lic ▼ (NagyszK. 203–4); 1513 tyndekloͤ sz. (NagyszK. 73); 1533
twͤ ndwͤ klwͤ sz. (Komjáthi Benedek: NySz.); 1548 tvͤ ndoͤ kloͤ sz. (OklSz.); 1706 feltündököltető sz. (Thaly:
Adal. 2: 144); 1807 tündököl (NSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1513 ’csillog, ragyog; glänzen | grell prunken
〈Farbe, etw Farbiges〉’ (NagyszK. 204); 2. 1513 ’〈szín, színes tárgy〉 élénken pompázik; vor Freude
strahlen’ (NagyszK. 73); 3. 1550 ’áttetszik, átlátszik; durchschimmern’ (MNy. 11: 84); 4. 1588–9
’javaknak, kiváló tulajdonságoknak birtokában van | virágzó állapotban van; brillieren, prunken 〈abstr〉 |
in höchster Blüte stehen’ (Balassi: ÖM. 1: 95); 5. 1636 ’feltűnést kelt; Aufsehen erregen’ (Pázmány Péter:
NySz.).
Származékszó egy relatív fiktív tőből. ⊗ A relatív tő – azonos a tündér tövével – -d gyakorító képzővel
keletkezett a tűnikből. A szóvég: gyakorító-visszaható képző; a végződés és a tő viszonyához hasonló
kapcsolathoz vö.: haldokol : halódikhal¹.
MNy. 61: 295; TESz.

tűnik A: 1260 ? Tunev sz. szn. (ÁÚO. 7: 357) [csak EWUng.]; 1553 tuͤ nt (Heltai Gáspár: NySz.); 1604
Tuͤ noͤ m ▼ (MA.); 1613 tuͤ nik (Pázmány Péter: NySz.); 1635 eltoͤ noͤ sz. (Madarász Márton: NySz.); 1693/
El tuͤ n □ (Gyöngyösi István: NySz.) J: 1. 1553 ’gondolataiban felmerül, eszébe jut, megsejlik | elmosódó
emlékként fölidéződik; einem in den Sinn kommen | es dünkt einem’ (↑); 2. 1585 ’[átváltozik, új alakot
ölt]; sich verwandeln’ (MNy. 75: 511) [csak EWUng.]; 3. [gyakran elő~ik, fel~ik] 1604 ’látszik | szembe
ötlik, láthatóvá válik; erscheinen, sichtbar werden, auftauchen’ # (MA. Transpáreo); 4. [főként el~ik]
1618 ’szem elől vész, elvész, elhányódik; verschwinden, verlorengehen’ # (Molnár Albert: NySz.); 5.
[be~ik] 1628 ’bejut; hineingelangen’ (Prágai András: NySz.); 6. [főként el~ik, le~ik, korábban ki~ik] 1651
’elmúlik, megszűnik | megsemmisül; vergehen | vernichtet werden’ # (Zrinyi Miklós: NySz.); 7. [fel~ik,
ki~ik, szembe~ik] 1750–71 ’különös figyelmet kelt; auffallen | sich auszeichnen’ # (Faludi Ferenc:
NySz.); 8. [bele~ik] 1875 ’beleszeret, belebolundul valakibe; sich in jmdn vernarren’ (Nyr. 4: 472); 9.
1897 ’〈játékban〉 huny; nichtschauen 〈beim Versteckspiel〉’ (MTsz.) Sz: tünet 1621 Tuͤ net ’kísértetlátás;
Vision’ (MA.); 1764 ’látszat; Anschein’ (NSz. – Kollárics J.: Philothea 238); 1784 ? ’jelenség;
Erscheinung’ (SzD. 38); 1792 ’ua.’ (NyÚSz.); 1802 ’betegségre valló jel; Symptom’ (NSz. – Zsoldos J.:
Aszszony orvos 18) | ki~ő 1771 ’megmutatkozó, nyilvánvalóvá váló; sich zeigend, sich offenbarend’
(NSz. – Székely A.: Gyerm. nev. 204); 1825 ’(ki)látszó, kiálló, feltűnő; herausragend’ (NSz. – Aurora 4:
68); 1832 ’kiváló, nagyszerű; ausgezeichnet, großartig’ (NSz. – Helmeczy: Jelenkor 1/1: 136); 1845 ’a
legjobb iskolai osztályzat; Vorzüglich 〈als Schulnote〉’ (NSz. – Életk. 1: 76); 1876 ’kitűnő tanuló;
Vorzugsschüler’ (NSz. – Toldy F.: M. költ. kézikönyve 5: 370) | tünemény 1786 Tünemény (NyÚSz.).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A szóalak sokkal régebbi, mint amire az adatok következtetni engednek. Az
eredeti jelentése ’láthatatlanná, illetve láthatóvá válik’ lehetett, a jelentések többsége ebből alakult ki
igekötő hozzájárulásával.
TESz. kitűnő a. is

tűnődik A: 1712 e. tünődném ▼ (Bercs: Lev. ???: NySz.) J: 1. [gyakran el~ik] 1712 e. ’elmélkedik,
gondolataiba merül | aggodalmaskodva töpreng valamin; nachsinnen, in Träumerei versinken | grübeln,
sich kümmern’ # (↑); 2. 1792 ’habozik, tanácstalankodik, tétovázik; sich fragen, ratlos sein’ (NSz. –
Kelemen: Tsapó P. 90); 3. 1792 ’feltűnik, szembeötlik | 〈emlékezetben〉 felmerül; Aufsehen erregen |
auftauchen 〈Erinnerung〉’ (NSz. – Osvald Zs.: Hazafi 49); 4. 1814 ’tündöklik; glänzen’ (NSz. – Hoblik
M.: Versei 9).
Származékszó. ⊗ A tűnik szóból gyakorító-visszaható képzővel. A jelentések az alapszó különböző
jelentéseiből alakultak ki. – Ugyanebből az alapszóból másik gyakorító-visszaható képzővel: tünekedik
’tépelődik, töpreng’ (1792), ’megpróbál feltűnést kelteni’ (1874); tűnölődik ’tépelődik, töpreng’ (1794);
stb.
MNy. 61: 296; TESz.
 tüntet A: 1599 tuͤ ntette (Csáktornyai Mátyás: NySz.) J: 1. 1599 ’átváltoztat; verwandeln, umändern’
(↑); 2. [vhová ~, el ~] 1650 k. ’(hirtelen) elrejt a szem elől; verschwinden lassen’ # (Zrinyi Miklós:
NySz.); 3. [ma fel~] 1700 ’valaminek, valamilyennek, valahogyan láttat, beállít; erscheinen lassen,
einstellen’ # (NSz. – D. Ember Pál: Sz. Siklus 233); 4. 1753 ’megszüntet, megsemmisít; in Erinnerung
bringen’ (NSz. – Kunits: Sedecziás 21); 5. [el~, korábban ki~] 1753 ’megszüntet, megsemmisít;
vernichten’ # (NSz. – Kunits: Sedecziás 21); 6. [főként fel~, elő~, korábban ki~] 1783 ’(ki)mutat,
kinyilvánít, megláttat; bezeigen | an gut sichtbare Stelle auffällig setzen, legen’ (NSz. – Molnár J.:
Könyvház 4: 5); 7. [vkit ki~] 1824 ’megbecsülésének, elismerésének jelét nyilvánítja valaki iránt |
nyilvánosan megjutalmaz; auszeichnen | belohnen’ # (NSz. – Guzmics i.: Theokritosz 108); 8. [ki~i
magát] 1832 ’kiválónak mutatkozik; sich hervortun’ (NSz. – Harsányi P.: Mul. 2: 80); 9. 1848/
’tiltakozásának vagy egyetértésének feltűnő jelét adja, főként csoportos felvonuláson való részvétellel
vagy valahonnan való távolmaradással; demonstrieren’ # (NSz. – Deák F.: Besz. 2: 14); 10. 1895
’hivalkodó módon igyekszik feltűnést kelteni; Aufsehen erregen’ (NSz. – Reviczky Gy.: Költ. 2: 235).
Származékszó. ⊗ A tűnikből műveltető igeképzővel. A jelentések főként az alapszó különböző
jelentéseiből fejlődtek ki. Az 1. jelentéshez lásd még: tündér.
MNy. 61: 293; TESz.

tűr¹ A: 1299/ ? Tyre sz. hn. (Gy. 3: 377) [csak EWUng.]; 1372 u./ tewrhettendew sz. (JókK. 21); 1416
u./¹ tu̇ rietec (BécsiK. 107); 1493 k. thyrhethy sz. (FestK. 96); 1508 terelmes sz. (DöbrK. 22) J: 1. 1372 u./
’testi-lelki bántalmakat elvisel | fizikai hatást elvisel; dulden, ertragen’ # (↑); 2. 1416 u./² ’elvisel valakit;
jmdn leiden’ (MünchK. 24); 3. 1416 u./² ’türelemmel van, vár; geduldig sein’ (MünchK. 101); 4. 1527
’tűrtőztet, mérsékel; sich zurückhalten’ (ÉrdyK. 385); 5. 1636 ’káros jelenséget elfogad; schädliche
Erscheinungen gelten lasse’ (Pázmány Péter: NySz.) Sz: ~hetendő 1372 u./ Partzlnst (↑) | ~hetetlen 1416
u./¹ tv̇ ɂhètètlèn (BécsiK. 42) | ~hető 1416 u./¹ tv̇ ɂhèto̗ (BécsiK. 63) | türedelmesség 1474 tvredelmeʃʃegre
’türelem; Geduld’ (BirkK. 5) | ~és 1474 tvreʃebe (BirkK. 2) | ~türelmes 1508 (↑) | türtőztet 1736
türtöztetnem sz. (Mikes: TLev. 157) | türelem 1792 tǘrelem (SzD.) | türelmetlen 1792 tǘrelmetlen
(SzD.).
Jövevényszó egy honfoglalás előtti, csuvas típusú török nyelvből. ⊗ Vö.: Käsy tȫz-; csag. töz-; tat. tüz-;
stb.: eltűr, elvisel, elszenved. Megfelelői a mongol nyelvekben is megtalálhatók. A mai csuvas nyelvben
nincs meg; a ; csuv. r ~ ; köztörök z-hez vö.: ökör, sár¹ stb. A magyarba átkerült alak: *tür- vagy *tör-; a
másodlagos hangzónyúláshoz vö.: szűnik. Hasonló jelentésváltozáshoz vö.: ; ném. dulden : geduldig sein :
sich gedulden. A türelem származékszó valószínűleg nyelvújítás kori elvonás a türelmesből; de vö.:
türedelem ’türelem’ (a 16. sz. első fele). A türtőztet származékszó a tartóztat alaktani hatására utal.
MNy. 3: 367; TESz.

tűr² A: 1525/ türettel sz. (MNy. 64: 231); 1560 k. Betwͤ rwe sz. (GyöngySzt. 3769.); 1595 Teürni sz.
(Ver. 79) J: 1. 1525/ ’összehajtogat, összegöngyöl; zusammenfalten, zurollen’ (↑); 2. [fel~] 1584 ’〈ruha
szélét, ujját〉 felhajtja; aufstreifen’ # (Bornemisza Péter: NySz.) Sz: türet 1525/ ’göngyöleg; Bündel’ (↑) |
türemlik 1 7 0 2 tuͤ remlésit sz. ’[?]; sich falten’ (Miskolczi Gáspár: NySz.) | türemkedik 1894
betüremkedtek (NSz. – Bársony I.: Erdőn 138).
Honfoglalás előtti ótörök jövevényszó. ⊗ Ujg. tür-: ’hajtogat, redőz, ráncol; forgat, teker; felhalmoz,
összegyűjt’;csag. tür-: ’ua.’;türkm. düyr-: ’odagurít, gurít’;jak. tǖr-: ’ua.’; stb. [valószínűleg török
eredetű].. A magyarba átkerült alakja a *tǖr vagy a *tür- lehetett.
MNy. 3: 367; TESz.

türkiz A: 1525 thurkes (MNy. 53: 269); 1533 Tyrkes (OklSz.); 1538 Thewrkys (OklSz.); 1553
Thewrkes (OklSz.); 1563 Torkys (OklSz.); 1600 e. Türkyʃek (MNy. 56: 386); 1668 Turkis (Nyr. 43: 85);
1688 terkisekkel, tirkisekkel (Radv: Csal. 2: 382, 387); 1704 türkések (II. Rákóczi Ferenc: NySz.); 1792
Türkisz (NSz. – Fülep G.: Uzong. 297); 1793 Türkiz (NSz. – Gvadányi: Rontó Pál 365) J: ’világoskék
vagy zöldeskék színű, átlátszatlan féldrágakő; Türkis’.
Vándorszó. ⊗ Ném. Türkis, (kfn.) turggīs, turkīs, turkoys, türckis (h. korai úfn.) tẅrkas; ; sp. turquesa;;
f r. turquoise, (ófr.) torchoise; o l . turchese;; szb.-hv. tirkis; stb.: türkiz. Ez a fajta drágakő a török
közvetítéssel vált ismertté; Nyugat-Európában a megnevezés mindenekelőtt az olaszból és a franciából
terjedt el; vö.: ; ol. turco;; fr. turc: ’török〈mn〉’. – A magyarba leginkább a németből, esetleg még olasz
közvetítéssel is kerülhetett. A legtöbb adat szóvégi sz-szel vagy s-sel ejtendő.
 TESz.; NMÉr.

tüske A: 1410 Twske szn. (CsnSz.) [csak EWUng.]; 1512 Thewske szn. (MNy. 67: 235); M16. Jh
twʃkek (MNy. 7: 198) [csak EWUng.]; 1590 Tuͤ skes sz. (SzikszF. 39); nyj. tiskezsborona sz. (Nyatl.
tüskeborona) J: 1. 1410 ? ’[növény tövise]; Stachel, Dorn einer Pflanze’ # (↑) [csak EWUng.], 1590 ’ua.’
(↑); 2. M16. Jh ? ’[tövises növény]; Stachelpflanze’ (↑) [csak EWUng.], 1643 ’ua.’ (Com: Jan. 28); 3.
1683 ’hátrányos tulajdonság; nachteilige Eigenschaft’ (Thaly: Adal. 1: 145); 4. 1689 ’állat tövise | hal
szálkája; Stachel eines Tieres | Gräte’ # (Landovics István: NySz.); 5. 1746 ’szúróeszköz | különféle
eszközök szúró, szögszerű alkatrésze; Stichgerät | stechender, nageiförmiger Teil versch Gerate’ (NSz. –
Kováts János: Hadi exerc. 17); 6. 1824 ’rövid, kemény szőrszál, sörte; Borste’ (NSz. – Virág B.: Hor. ód.
165); 7. 1847 ’valamely bántás, sérelem fájó, nehezen felejthető emléke; Kränkung, bleibende
Beleidigung’ # (NSz. – Kemény Zs.: Gyulai 5: 121) | | tüsök × A [4]: M16. Jh tuʃʃukuk (MNy. 7: 199)
[csak EWUng.]; 1817 tüskökkel (NSz. – Dugonics: Hadi vez. 112); 1836 Tüsök (Kassai 5: 280); 1851
tüskkel (NSz. – Egyed A. – Ovid.: Átvált. 1: 63) J: ’tüske; Dorn, Stachel’.
Származékszó. ⊗ A tövis ’〈növény vagy állat〉 tövise, tüskéje, fullánkja stb.’ R. tüs változata különböző
kicsinyítő képzővel. A szavak egymáshoz való alaktani kapcsolatához vö.: bütyök : bütykö, csutka :
csutakcsuta stb.
TESz.

tüstént A: 1645 tvͤ stént (Geleji Katona István: NySz.); 1743 toͤ stényt (NSz. – Taxonyi J.: Tükör 2: 385);
1790 Tüstint (NSz. – Latzkovits J. – Trenk Fr.: Matzedóniai Vitéz 16); 1792 tüstén (NSz. – Horváth Á.:
Hol-mi 3b: 43); 1792 Tüstent (SzD.); 1838 üscsint (Tsz.); 1872 tüstést (NépkGy. 1: 370); nyj. istént
(ÚMTsz.), üstint, üstönt (MTsz.) J: ’azonnal, rögtön; sofort, gleich’ Sz: tüsténkedik 1791 tüsténkedések
sz. (NSz. – Ravazdy: Méhtolmács 5).
Megszilárdult ragos alakulat, alapszava azonban vitatott. ⊗ Az alapszó a tő ’EZ NEM KELL;
legközelebbi környezet 〈egy helyé〉’ lehetett. A végződések: -st + módhatározórag + -ént módhatározórag;
a különböző változatokhoz vö.: ismét, megint stb. Eredetileg helyhatározószó lehetett; az idő-
meghatározáshoz vö.: előtt, nyombannyom stb. – Korábbi megnevezés más végződéssel: tüstenként
’azonnal, rögtön’ (1642 (MNy. 84: 252). Egyéb megnevezések, ugyancsak más határozóraggal vagy
raghalmozással: tüsténte (1834); tüsténtiben (1853–4); stb.:
MNy. 15: 78; TESz.

tüsző A: 1510 k. tyze (Gl.) [csak EWUng.]; 1529 e. tizw penzth, to̗ zo̗ (VirgK. 26, 106); 1533 gyuͤ soͤ
(Murm. 1896.); 1585 Tẃszoͤ (Cal. 101); 1590 Gyuͤ szuͤ (SzikszF. 213); 1656 tüszűben (MonOkm. 23: 349);
1855–80 dészű (MNy. 10: 87); nyj. csűsző (MTsz.), dëszü (ÚMTsz.) J: 1. 1510 k. ’[erszény, főleg övön
levő erszény | erszénnyel ellátott széles öv]; Geldbeutel | breiter Gürtel mit Geldbeutel’ (↑); 2. 1807 ’több
magvú, fölrepedő, üreges termés; Kapselfrucht’ (Magy. Fűvészk. 24); 3. 1917 ’zsákocska, tasak, golyó
alakú képlet bőrön, nyálkahártyán; Follikel’ (NSz. – Móricz: Tragédia 284).
Vándorszó. ⊗ Oszm. kese N. kise ’zacskó, zsákocska, pénztárca, erszény’; albán gése ’papírzacskó,
papírtasak, pénztárca’; ; rom. chisea N. chisău, tisău ’szelence, doboz; dohányzacskó’; ;blg. кесия
’ua.’;szb.-hv. kese ’ua.’;le. kiesa ’ua.’; stb. Forrása: egy sémi nyelv; vö.: ; akkád (óakkád) kīsu, arámi
kīsā: ’ua.’. – A magyarba különböző nyelvekből került át, részben az oszmán-törökből. A szó eleji
mássalhangzó a magyarban különböző hanghelyettesítésből alakult ki. – Néhány szomszédos nyelvbe a
magyar közvetítésével is bekerülhetett.
Nyr. 71: 46; I. OK. 15: 78; TESz.

tüsszent A: 1590 Tperuͤ szentes [ɔ: Tpruͤ szentes] sz. (SzikszF. 111); 1595 Teüʃʒentenni sz. (Ver. 101);
1604 trpuͤ ʃʒentec (MA.); 1621 tuͤ ʃʒʃʒentec (MA.); 1791/ Trüsszentek (NSz. – Kazinczy: Lev. 2: 236) J:
’[?]; niesen’ # || tüsszög A: 1748 tprüszög (NySz.) [csak EWUng.]; 1764 tüszszögést sz. (NSz. – Kollárics
J.: Philothea 248); 1842 trüszög (NSz. – Kliegl 1: 28); nyj. tisszëg (Nyatl. 552.) J: 1. 1748 ’〈ló〉 prüszköl;
schnauben 〈Pferd〉’ (↑); 2. 1764 ’többször egymás után tüsszent; niesen’ # (↑); 3. 1833 ’〈lábbeli〉 járás
közben sajátos szuszogó hangot ad; während des Gangs schnaufende Töne von sich geben
〈Fußbekleidung〉’ (NSz. – Vörösm. 6: 33); 4. 1842 ? ’mérgelődik; sich ärgern’ (↑), 1882 ’’ (NSz. – Abonyi
L.: Özvegy 39); 5. 1881 ’〈gép, különösen mozdony〉 pöfög; pusten 〈Maschine, haupts Lokomotive〉’ (NSz.
– Bajza L.: Mártha 48); 6. 1901 ’pityereg; weinen’ (MTsz.) || tüszköl A: 1789/ tüszköl (NSz. – Kazinczy:
Lev. 1: 326); 1798 trüszkölve sz. (NSz. – Mátyási J.: Vers. 172); nyj. tücköl (ÚMTsz.) J: 1. 1789/
’többször egymás után tüsszent; niesen’ (↑); 2. 1825 ’〈ló〉 prüszköl; schnauben 〈Pferd〉’ (NSz. – Vörösm.
2: 44); 3. 1848 ’mérgelődik; sich ärgern’ (NSz. – Kossuth: Hirlapja 75); 4. 1871 ’〈gép, főként mozdony〉
pöfög; pusten 〈Maschine, haupts Lokomotive〉’ (NSz. – Darmay V.: Felhők 76); 5. 1893 ’〈gyertya〉
pislákol; blinzeln 〈Kerze〉’ (NSz. – Gabányi Á.: A művészet 1: 211–2).
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ A tő szorosan összefügg a prüszköl szócsalád tövével; a hangtanhoz vö.:
prücsök ~ tücsök. Végződése: -nt mozzanatos-műveltető igeképző, -g, -köl gyakorító képző. A tüsszög 4.
és a tüszköl 3. jelentéséhez vö.: fúj. A tüszköl 5. jelentése: metafora a pislogás megszakítására.
TESz.

tütü A: 1713 prütü (Nyr. 71: 17); 1716 ptrütü (uo.); 1792 Tütü (SzD.); nyj. püpü, tütű (MNy. 39: 219)
J: 1. 1713 ’ital, víz 〈a gyermeknyelvben〉; Trank, Wasser 〈in der Kinderspr〉’ (↑); 2. 1840 ’szeszes ital,
itóka; alkoholisches Getränk 〈scherzhaft〉’ (MNy. 12: 45).
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ Eredetileg valószínűleg a kisgyerek hangjának utánzása, amikor először
adnak neki egy üvegből vagy kanálból inni. Onomatopoetikus szóhoz hasonló hangalakú, illetve írásképű
adatokhoz vö.: prüszköl, tüsszent. A gyermeknyelvből származó tütü tovább terjedt, de használata
fokozatosan visszaszorult.
MNy. 39: 217; TESz.

tűz¹ A: 1508 meg tvͤ zoͤ t (DöbrK. 483); 1516 Thewzwth sz. (Nyelveml. 206); 1533 Tyzewth sz. (OklSz.);
1636 tőzött sz. (: NySz.); 1662/ tődzött sz. (Szalárdi János: NySz.); 1708 Megtǘdzeni sz. (PP.); 1767
Tözzeni sz. (PPB. Trājecto); 1808 Tüvezni sz. (SI.); 1836 Néki tüzik □ (Kassai 5: 287) J: 1. 1508 ’szúr;
stechen’ (↑); 2. 1516 ’díszöltésekkel végigvarr | átöltöget; steppen | nadeln’ # (↑); 3. 1549 ? ’beszúrt,
ráerősített, rávarrt dologgal díszít; mit aufgestecktem Schmuck verzieren’ (RMNy. 2/2: 65), 1564 ’ua.’
(RMNy. 2/2: 65); 4. 1551 ’tűvel, tűfélével valahová odaerősít, 〈hegyes, nyeles tárgyat〉 feltűnő helyre
rögzít; an-, aufstecken’ # (Heltai Gáspár: NySz.); 5. 1760 ’〈építményt〉 összeeszkábál; zusammenschlagen
〈bauen〉’ (NSz. – Molnár J.: Jel. Épül. 146); 6. 1793 ’hímez, kivarr; aussticken’ (NSz. – Szűts I.: Herfort
és Kl. 2: 160); 7. 1806 ’〈figyelmet〉 ráirányít valakire, valamire | 〈tekintetet〉 rászögez valakire, valamire;
auf jmdn, auf etw hinlenken | den Blick auf jmdn, auf etw heften’ (NSz. – Verseghy: Aglája 54); 8.
[össze~] 1836 ’összekap, összevész valakivel; mit jmdm in Streit geraten’ (Kassai 5: 287); 9. 1836 ’〈nap,
napfény〉 égetően süt; stechen, brennen 〈Sonne〉’ (↑); 10. 1839 ’belekapaszkodik valamibe | beleütközik
valamibe; sich anklammern | sich an etw stoßen’ (NSz. – Athenaeum 1: 655); 11. [ki~] 1843 ’〈célul,
feladatul, tárgyként, jutalmul stb.〉 kijelöl, kilátásba helyez; (zum Ziel, aufs Programm, eine Prämie usw)
setzen’ (NSz. – Nagy Ig.: Roche 4: 225); 12. 1874 ’(át)lyuggat; durchstechen’ (CzF.) Sz: ~del 1792
tö́ zdelve sz. (NSz. – Szűts I.: Herfort és Kl. 1: 33).
Örökség az ugor korból. ⊗ Vog. (T.) täwə·t, (P.) tāwt; ; osztj. (V.) tö̆ γət, (DN.) tüt ’tűz’ [ugor *tüγɜ-tɜ
vagy *tüβɜ-tɜ ’ua.’].. Megfelelői: nanáj tawa;; tung. toγo, tova; stb.: . A hangtanához vö.: húz. – A fizikai,
illetve szellemi jelenségek hasonló jelentéstani szemléletéhez vö.: ; ném. Feuer ’égés, tűz; fényesség,
ragyogás; vérmérséklet’; stb., Brand ’tűz(vész); nagy felindulás’; stb.. A szó elvont jelentésben különböző
szólásokban fordul elő; vö.: tűzön-vízen át ’mindenen keresztül’ (1561 (MNy. 67: 485); tűzzel-vassal
’minden eszközzel, könyörtelen módon’ (1636); stb. – Tisztázatlan idetartozású: 1240 k.Tyzfa; 1344Twz
hn. (OklSz. fehér).
MNy. 50: 160; TESz.

tűz² A: 1372 u./ tÿʒes sz. (OklSz.); 1372 u./ tewʒ (OklSz.); 1395 k. tuʒ (BesztSzj. 1282.) [csak
EWUng.]; nyj. tyűz (MTsz.) J: 1. 1372 u./ ’meggyújtott anyag gyors égési folyamata | égéskor keletkező
láng, szikra, parázs; Feuer | Flamme, Glut’ # (↑); 2. 1416 u./¹ ’tűzvész; Feuerbrunst’ (BécsiK. 114); 3.
1500 k. ’égő, lázt okozó testi fájdalom | gyulladás; brennender Schmerz | hohes Fieber, Entzündung’
(MNy. 11: 134); 4. 1513 ’heves indulat, lelkesedés | gyors működés; Heftigkeit, Begeisterung |
Schnelligkeit’ (NagyszK. 44); 5. 1527 ’valaminek fénye, ragyogása; Glanz’ (ÉrdyK. 556); 6. 1742/ ?
’lőfegyver működtetése | heves katonai harcok helye, ideje; Abfeuern von Feuerwaffen 〈auch als Befehl〉 |
Beschuß aus Feuerwaffen’ (NSz. – Tóth I.: Cziráky J. 101), 1786 ’ua.’ (NSz. – Kónyi J.: Paraszt 15); 7.
1811/ ’erő, alkoholtartalom 〈szeszes italban〉; hoher Alkoholgehalt’ (NSz. – Kazinczy: Töv. Vir. 23) Sz:
tüzes 1372 u./ tÿʒes ’[?]; brennend’ (JókK. 1); 1519 ’[?]; leidenschaftlich | anregend’ (CornK. 67r) [csak
EWUng.] | tüzesül 1372 u./ tewʒeʃewlt sz. ’[?]; heiß werden’ (JókK. 131) | tüzel 1611 Tuͤ zelleni sz. ’[?];
heizen’ (MA.); 1772 ’[?]; schießen’ (NSz.); 1792 ’[?]; antreiben | aufhetzen’ (SzD.) [csak EWUng.]; 1962
’[?]; läufig sein 〈Hündin〉’ (ÉrtSz.) [csak EWUng.] | tüzelő 1638 tüzelö mn (OklSz.); 1770–80 ? ’tűzhely,
kandalló; Herd, Kamin’ (NSz. – Németh: Ezópus 307); 1782/ ’ua.’ (NSz. – Kazinczy: Lev. 1: 20); 1786
’tüzelőanyag; Brennstoff’ (NSz. – kónyi J.: Paraszt 176) | tüzér 1841 tüzérség sz. (NyÚSz.).
TESz.; MNy. 81: 154; UEW. 895

tüzetes A: 1843 tüzetes (NyÚSz.); 1846 tűzöttesen (NyÚSz.) J: 1. 1843 ? ’részletes, beható;
ausführlich, eingehend’ (↑), 1848 ’ua.’ (NSz. – Kossuth: Hirlapja 471); 2. 1845 ’hivatalból végzett,
szakszerű; fachgemäß, pflichtgemäß’ (Fogarasi ném–m. Ex professo); 3. 1846 ? ’célul kitűzött |
szándékosan választott; zum Ziel gesetzt | auserwählt’ (NyÚSz.), 1848 ’ua.’ (NSz. – Kossuth: Hirlapja
265); 4. 1854 ’nyilvános; öffentlich’ (NSz. – Szathmáry K. Sirály I. Ajánl.); 5. 1855/ ’buzgó; eifrig’ (NSz.
– Arany J.: Lev. 2: 71); 6. 1872 ’fontos, hangsúlyos, nyomatékos; bedeutend, nachdrücklich’ (Nyr. 1:
110).
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ A tűz¹ ’vkihez fordul; célül tűz ki, programra tűz’-
etes melléknévképzővel, valószínűleg az épületesépít, rettenetesretten típusú szavak analógiájára. A
tüzöttes (↑) változatban a tűz¹ szó tűzött befejezett melléknévi igeneve található meg. A 3. jelentés lehetett
az eredeti. A szó ma főként 1. jelentésében él. – Nyelvújítási alkotás.
NyÚSz.; SMNy.² 342; TESz.

tűzfal A: 1782 Tüz-falnak (NSz. – Maróthi Gy.: arithm. 289); 1792 Tǘz-fal (NSz.) [csak EWUng.] J: 1.
1782 ? ’a ház oromfala, vértelek; Giebelmauer’ (↑), 1831 ’ua.’ (NSz. – Bitnicz: Gazd. szót. 20); 2. 1790
’nyílás nélküli erős fal, amely a tűz tovaterjedését gátolja; Brand-, Feuermauer’ # (NSz. – Görög–
Kerekes: Hadi tört. 2: 188); 3. 1896 ’a konyha és a pitvar közti fal; Wand zwischen Küche und
Mittelraum des Bauernhauses’ (Ethn. 7: 73).
Német mintára alkotott tükörfordítás, összetett szó. ⊗ Vö.: ném. Feuermauer ’a tűz terjedését gátló,
nyílás nélküli válaszfal’. – A magyarban: tűz² + fal². – Az 1., 3. jelentés: metafora az eredeti 2. jelentés
alapján. – Nyelvújítási alkotás.
TESz.

uborka A: 1405 k. vgũca dínne (SchlSzj. 942.); 1519 wgorkaak (JordK. 139); 1529 wborka (OklSz.);
1583–4 buborka (MNy. 44: 152); 1708 Uhorka (PP. Cŭcŭmer); 1816 iborkának (NSz. – Kaló: Méhtartás
257); 1838 gugorka (Tsz. Buborka); nyj. huborka (MTsz.), ogorka (ÚMTsz.) J: ’[?]; Gurke’ #.
KSzlJsz. 537; StSl. 3: 440; MNy. 60: 478; TESz.

uborkafa A: 1666 ugorka fára (Pósaházi János: NySz.); 1808 Uborkafa (SI.) J: ’〈jelképesen〉 érdem
nélkül elért magas rang vagy vagyon; unverdienter hoher Posten od Wohlstand 〈sinnbildlich〉’.
TESz.

uborkaszezon A: 1893 Uborkasaison (Ballagi); 1936 uborkaszezon (NSz.) [csak EWUng.] J:

’eseménytelen időszak, különösen a köz- vagy az üzleti életben; Sauregurkenzeit’.
Német mintára alkotott tükörfordítás, összetett szó. ⊗ Vö.: ném. Sauregurkenzeit ’gazdasági
holtszezon; eseménytelen politikai élet’. A megnevezés egy bizonyos nyári időszak eseménytelenségére
emlékeztet (például az uborkaérés). – A magyarban: uborka + szezon. Egyéb, régi megnevezések:
uborkaévad (1877); uborkaidény (1887); stb.: . – Ugyanezzel az utótaggal: holtszezon ’ua.’, tkp.
’holtszezon’ (1899/); ehhez vö.: fr. morte-saison;; ném. Saison morte: ’uborkaszezon.’
TESz.

uccu A: 1777 uttzu (NSz. – Bessenyei: A' filózófus 126); 1786 uszszú (NSz. – Kónyi J.: Democritus I.:
94); 1787 Utszu (NSz. – Gelei J.: Robinzon 299); 1794 Uczu (NSz. – Böjthi A.: Magy. nyelv 244); 1808
Uʃzu, Uʃzuʃz (SI.); 1815 k. husz (Kassai Bef. 65); 1861 utczó (NSz. – Merényi L.: Er. népm. 2: 178); nyj.
huccu (MTsz.), jucczu (ÚMTsz.) J: ’〈indulatszó〉; 〈um Ausdruck des Anspornens〉’.
Belső keletkezésű, valószínűleg származékszó egy relatív fiktív tőből. ⊗ Az -sz gyakorító képzős
relatív tő azonos az uszít tövével. A végződés -u képzőnek tűnik, funkciója azonban tisztázatlan. A szóban
egy szó belseji sz > ssz megkettőzés és ssz > cc affrikálódás ment végbe. Eredetileg a kutyák uszítására
vonatkozhatott. – Onomatopoetikus értelmezése téves.
MondSz. 218; TESz.
 udvar A: 1075/ hudwordiensium sz. hn. [lat végződéssel] (MonStrig. 1: 54); [1200] k. hýmuʃuduor hn.
(An. 17.) [csak EWUng.]; 1209 Odort sz. hn. (Gy. 3: 461) [csak EWUng.]; 1211 udori sz. hn. (OklSz.);
(†1138) [13. sz.] Vdvary sz. hn. (Fejér: CD. 2: 112); 1372 u./ oduarÿ sz. (JókK. 83); 1395 k. vtuar
(BesztSzj. 496.) J: 1. 1075/ ’nemesi kúria | az uralkodó székhelye; Edelsitz | Wohnsitz des Herrschers’
(↑); 2. 1476 k. ’az uralkodó kísérete, környezete; Hofstaat’ (SzabV.); 3. 1506 ? ’a házhoz tartozó,
rendszerint körülkerített tér; zum Haus gehörender, meistens umschlossener Platz, Hof’ # (WinklK. 203),
1510 ’ua.’ (NyK. 28: 75); 4. 1585 ’a nap vagy hold körüli fénygyűrű; Hof um Sonne und Mond’ (Cal.
471); 5. 1585 k. ’tanya, major; Meierhof, Bauernhof’ (Gl.) [csak EWUng.]; 6. 1739 ’valamit körülvevő
elszíneződés; Verfärbung um etw’ (NSz. – Gömöri D.: A pestisről 102); 7. 1749 ’felület része, pl. a címer
egyik része; Teil einer Fläche 〈zB Wappenfeld〉’ (NSz. – Csatári J.: Magy. hist. 276); 8. 1784 ’terület;
Fläche, Flächeninhalt’ (NSz. – Dugonics: Tud. 2: 71); 9. 1887 ’a vejsze része; Teil der Reuse’ (Herman:
HalK. 836) Sz: ~i 1211 hn. (↑) | ~os 1230 Vduoros szn. (OklSz.) | ~ol 1476 k. odwarlany sz. (SzabV.) |
~iatlan 1644 udvaritlanság sz. (Kertész: Száll. 154) | ~ias 1664 udvariás (Kertész: Száll. 154) | ~onc
1835 udvaroncz (Tzs. Höfling).
KSzlJsz. 539; TESz.

udvarnok ∆ A: 1075/ hudwornicum [lat végződéssel] (MonStrig. 1: 57); [1118]/ udvarnicorum [lat
végződéssel] (PRT. 10: 500); 1138/ vduornic hn. (MNy. 32: 205) [csak EWUng.]; [1151] k. udornici [lat
végződéssel] (PRT. 1: 600); 1199 utuarnicis [lat végződéssel] (HazaiOkmt. 2: 1); 1206 Vduornuk hn.
(Györffy 1: 237); 1206 Wduarnoc hn. (FESz. Bélaudvarnok) [csak EWUng.]; 1217 odwomicos
[ végződéssel] (OklSz.); 1249 Vduornoc hn. (Fejér: CD. 5/1: 315); 1335 Wduarnok hn. (Csánki 3: 119);
1452 Wdwarnak hn. (OklSz.) J: 1. 1075/ ’az udvarhoz tartozó, kézművességgel, földműveléssel szolgáló
ember; Angehöriger eines Gutshofs, Handwerker, Bauer’ (↑); 2. 1748 ’udvaronc; Höfling’ (Kreszn.).
KSzlJsz. 540; Vasmer-Festschr. 23; TESz.

ufó A: 1972 UFO (ÚMLex. Ergänzungsband)); 1992 ufó (KDsz.) J: 1. 1972 ’azonosítatlan repülő
tárgy; unbekanntes Flugobjekt’ (↑); 2. 1992 ’földönkívüli létforma; außerirdisches Wesen’ (↑).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. UFO, Ufo; ; ang. UFO, U.F.O., Ufo, ufo; ; ol. UFO; stb.: ismeretlen repülő
tárgy. Az angolból terjedt el [betűszó az unidentified flying object ’ismeretlen repülő tárgy’szóból].. – A
magyarba főként az angolból került. A 2. jelentés valószínűleg a magyarban keletkezett.

ugar A: 1299/ vgar (MHH. 1: 177); 1779 u. ugorlás sz. (NSz. – Miháltz I.: Major 1: 23); nyj. igar
(ÚMTsz.) J: 1. 1299/ ’először felszántott föld; Neubruch’ (↑); 2. 16. sz. m. f. ’felszántott állapotban
pihentetett föld; Brachfeld | Brache’ (MNy. 60: 105) [csak EWUng.].
Jövevényszó egy dél- vagy nyugati szláv nyelvből. ⊗ Bulg. угар; szb.-hv. ugar;; szlk. úhor; le. ugór;
stb.: ugar, parlag eredeti jelentése ’égetéssel nyert szántóföld’ [< szláv *u (igekötő) + *gorъ ’égés’]..
Megfelelői a keleti szláv nyelvekben is megvannak; további megfelelői: ; albán ugar ’ugar, parlag’rom.
ogor ’szántóföld; ugar’. – Az 1. jelentés főként a ; lat. novalis ’új szántás szóval határozható meg,
amellyel a magyar szót az okiratokban és szótárakban gyakran értelmezik. Mivel ennek a latin szónak
parlagon heverő szántóföld’ jelentése is volt, lehetséges, hogy néhány nyelvemlékben a ; lat. novalis szót
az ugar 2. jelentésével ábrázolták. Ez által azonban az 1. jelentés valódisága nem vonható kétségbe, mivel
az a szövegkörnyezetből egyértelműen következik.
MNy. 46: 113; KSzlJsz. 541; TESz.

ugat A: 1372 u./ vgatuala (JókK. 153) J: 1. 1372 u./ ’〈állat, főként kutya〉 több egymást követő éles
hangot ad; bellen’ # (↑); 2. 1519 ’〈személy〉 acsarkodik, rosszat mond valakire | kellemetlenül sokat
beszél, fecseg; jmdn anfeinden, jmdm Böses nachreden | faseln’ (JordK. 1a).
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ A vakog típusú hangjelenségek érzékeltetésére szolgálhatott. Végződése:
-gat gyakorító-műveltető képző. A 2. jelentés: metafora.
TESz.

ugor A: 1864 ugor nyelveket (NyK. 3: 24) J: mn 1. 1864 ’a magyar, vogul és osztják néppel
kapcsolatos, rájuk vonatkozó; ugrisch’ (↑); 2. 1871 ’finnugor; finnisch-ugrisch’ (NyK. 10: 1) | fn 1864
’annak a finnugor nép- és nyelvcsoportnak a tagja, amelybe a magyar, vogul és osztják tartozik; Ugrier’
(NSz. – Hunfalvy: Vogul föld 351).
 Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Ugrier, ugrisch; ; ang. Ugrian, Ugric; ; fr. Ougrien, ougrien; ; or. угры,
többes szám угорский; stb.: ugor〈fn〉, ’ugor〈mn〉’. Tudományos szakszóként valószínűleg a németben
keletkezett az ugor nyelvek és népek megnevezéseként (magyar, osztják, vogul). Végső soron a ; török
onogur népnévre megy vissza (vö.: nándor. úz), így a magyarság idegen nyelvi megnevezésének
etimonjával azonos; vö.: ; ném. Ungar, ungarisch; ; ang. Hungarian; fr. Hongrois, hongrois; stb. – A
magyarba elsősorban a németből került át. A melléknévi 2. jelentésben a szó az újbóli szakszóalkotás
kísérleteként maradt fenn.
FgrRok. 142; TESz.

ugrifüles A: 1820 ugri füles (NSz. – Peretsenyi Nagy L.: Ovid. 103); 1844 ugrifüles (NSz.) [csak
EWUng.] J: mn 1. 1820 ’szertelen; überschwenglich’ (↑); 2. 1844 ’dőre, bolond(os); närrisch, töricht’
(NSz. – Szigligeti: Kinizsi 44); 3. 1857 ’járatlan, kapkodó; vorschnell, fahrig’ (NSz. – Lauka G.: Vidék 1:
189); 4. 1867 ’mindenre használható; zu allem brauchbar’ (NSz. – Lévay J.: Shaks. IV. Henrik 2: 179) | fn
1. 1846 ’szeleburdi, kapkodó személy; Springinsfeld’ (Ballagi Springinsfeld); 2. 1874 ’nyúl; Hase’ (CzF.).
Összetett szó. ⊗ Az ugri ’ugrálló, szökellő’ (< ugrik-i (folyamatos) melléknévi igenévképzővel) +
fülesfül tagokból; (jelzői) alárendeléssel. -ó (folyamatos) melléknévi igenévképzővel is: ugrófüles ’szilaj
legényke, szeleburdi kislány’ (1862). – Az előtag bizonyosan az utótag által kifejezett hosszú fülű állat
élénkségét, ide-oda ugrálását jelenti, amihez – az emberekre vonatkoztatva – a szórakozottság,
szeleburdiság képzete is hozzájárult. Ma a szó a melléknévi 3. és a főnévi jelentésében használatos.
TESz.

ugrik A: 1548/ fel vgordnac sz. (TCr. k2a) [csak EWUng.]; 1585 vgrom ▼ (Cal. 1087); 1613 Ki-
ugornak (Pázmány Péter: NySz.); 1616 eloͤ úgorduánn sz. (Balásfi Tamás: NySz.); nyj. ugardani sz.
(MTsz.) J: 1. 1548/ ’(helyéről) rugalmas mozdulattal valamerre lendül, szökken; einen Sprung machen’ #
(↑); 2. [el~ik] 1583 ’elmenekül; entfliehen’ (Nyr. 10: 469); 3. 1585 ’〈szikra〉 pattan; springen 〈Funke〉’
(Cal. 1011); 4. [haupts ki~ik] 1808 ’kilép 〈szerzetből〉; austreten 〈aus dem Mönchsorden〉’ (SI.); 5. [haupts
meg~ik] 1838 ’〈mén, bika stb.〉 közösül; bespringen’ (Tsz. Megugrotta); 6. [be~ik] 1895 ’bedől
valaminek; auf etw hereinfallen’ # (NSz. – Abonyi Á.: Más. férj 2: 96); 7. [be~ik] 1904 ’felkészülés
nélkül vállal, és azonnal eljátszik valamely szerepet; einspringen’ (Zolnay – Gedényi); 8. 1907
’feldühödik; sich erzürnen’ (NSz. – Ambrus: Solus eris 160); 9. [be~ik] 1964 ’〈motor〉 működni kezd;
anspringen 〈Motor〉’ (NSz. – MN. máj. 10.: 5); 10. [haupts el~ik] 1972 ’odalesz, elúszik 〈pénz〉;
draufgehen 〈Geld〉’ (ÉKsz.) Sz: ugordik 1548/ (↑) | ugrál 1565 ’[?]; hüpfen’ (↑); 1907 ’[?]; sich wichtig
machen’ (NSz.) [csak EWUng.] | ugrándozik 1574 ugrándoznak (Kulcsár György: NySz.) | ugrat 1594
vghratta ’[?]; springen lassen’ (Úsz. 231) [csak EWUng.]; 1897 ’nevetségessé próbál tenni valakit;
necken’ (NSz. – Petelei: Felhők 126) | ugraszt 1783 ugrasztó sz. (NSz. – Molnár J.: Könyvház 1: 44).
Ismeretlen eredetű. ⊗ Az elsődleges tőváltozat az ugor- lehetett. A szó belseji o az ik végződés második
szótagba való járulásának következtében került a szóba, amiből azután a magánhangzó kiesett; ennek a
folyamatnak az eredménye az ugrik alak. A 6. jelentéshez vö.: R. tréfát ugraszt ’tréfál, tréfálkozik, tkp.
tréfát ugraszt’ (1748), amivel a 8. jelentés összefüggni látszik. Az előtaggal képzett alakok jelentése
gyakran a ném. springen ’ugrik egyet; ugrál, szökell’; stb. különböző előtaggal képzett alakjainak
hatására jöttek létre. – Ide tartozik: az ugrabugrál ’ugrál, ugrándozik’ ikerszó (1858/), amelynek előtagja
egy folyamatos melléknévi igenév-a képzővel az ugrik szóból. Tisztázatlan idetartozású: 1292–7Vgra sz.,
szn. (ÓMOlv. 108). – A szláv nyelvekből való származtatása alaktani és hangtani okokból nem valószínű.
TESz. ugrabugrál a. is; NyK. 75: 54

úgy A: 13. sz. e./ ug (KT.); 1481 e. ud (MNy. 85: 7) [csak EWUng.]; nyj. júgy, ú', új (ÚMTsz.), uty
(MTsz.) J: hsz 1. 13. sz. e./ ’olyan módon; so’ # (↑); 2. 1416 u./¹ ’akkor; dann’ (BécsiK. 3); 3. 1416 u./¹
’olyan mértékben, annyira; derart, dermaßen’ # (BécsiK. 18); 4. 1456 k. ’bizony, valóban | igen; wahrlich
| ja’ # (SermDom. 1: 283); 5. 1527 ’körülbelül; etwa’ # (Heyd. 64); 6. 1636 ’éppúgy; ebenso’ (Pázmány
Péter: NySz.) | mut. névm 1527 ’olyan; solcher’ (ÉrdyK. 169) | | ugyan A: 13. sz. e./ vg[o]n (KTSz.);
1372 u./ vgyan (JókK. 105) [csak EWUng.]; 1528 hugÿan (SzékK. 335); 1838–45 ujjan, Unyan (MNyTK.
107: 36); nyj. ugyant □ (MTsz.) [csak EWUng.], utyon (MTsz.) [csak EWUng.] J: hsz 1. 13. sz. e./ ’úgy;
so’ (↑); 2. 1416 u./² ’bizony, valóban; wirklich’ (MünchK. 147); 3. 1456 k. ’majdnem, csaknem; beinahe’
(SermDom. 2: 143); 4. 1519 ’éppúgy; ebenso’ (JordK. 735) [csak EWUng.]; 5. 1848 ’[?]; 〈zum Ausdruck
von Ungeduld, Anspornen usw〉’ (NSz.) [csak EWUng.] | ksz 1. 1474 ’noha, bár; zwar’ (BirkK. 2); 2.
1527 ’hanem; aber, doch’ (Heyd. 30).
A szócsalád kiinduló eleme az úgy: belső keletkezésű, de keletkezésmódja vitatott. ⊗ Az o mutató
névmásból, amely az a¹az¹ eredeti változata, zártabbá válással. A keletkezésmódjához vö.: 1.
Megszilárdult ragos alakulat -l ablatívuszraggal, palatalizációval és l > ly > gy affrikálódással. – 2. -gy
névmásképzővel keletkezett származékszó. – Hasonló keletkezésmódhoz vö.: hogy¹ , így. A szó eleji ú
emfatikus nyúlás eredményeígy. – Az ugyan megszilárdult ragos alakulat az úgy szóból -n határozóraggal;
vö.: hogyanhogy¹ , ígyenígy stb. A szó eleji u rövidsége az alapszó eredeti rövid magánhangzóját őrizte
meg. – Mindkét szó eredetileg határozószó volt. Az úgy jelzői funkcióban vált névmássá. Az ugyan
kötőszói funkciója összetett mondatokban alakult ki.
MNy. 35: 150, 50: 320; TESz.

ugyan- 1. ~ottan A: 1372 u./ vgyanottan (JókK. 147) J: ’[?]; ebendort’ | ~itten A: 1486 k. vgÿan
Iththen (MNy. 21: 115) J: ’[?]; ebenda’ | ~akkor A: 1574 wgia ãʒkor (MNy. 62: 354) J: ’[?]; zur gleichen
Zeit’ # | Ilyenek még: ~ott ’[?]; ebendort’ (1527: ÉrdyK. 656); ~itt ’[?]; ebenda’ (1577 k.: OrvK. 18);
~onnan ’[?]; vom selben Platz’ (1585: Cal. 526) || 2. ~azon A: 1416 u./³ vģan aʒon (AporK. 64) J:
’ugyanaz; der-/die-/dasselbe’ | ~ő A: 1503 vgẏan eö (MNy. 60: 106) J: ’[?]; gleichfalls er/sie/es’ # |
~annyi A: 1 5 1 9 vgyan annee (JordK. 30a) J: ’[?]; ebensoviel’ # | Ilyenek még: ~az ’[?];
der-/die-/dasselbe’ (1519 k.: DebrK. 277); ~ez ’[?]; der-/die-/dasselbe’ (1587: MNy. 62: 354); ~ily ’[?];
gleich’ (1604: MA. Xóes) || 3. ~is A: 1514 vganis (LobkK. 347) [csak EWUng.] J: hsz 1514 ’[?];
wahrlich’ (↑) | ksz 1527 ? ’[?]; nämlich’ # (ÉrdyK. 141), 1594 ’ua.’ (Berrár: TörtMondt. 148) | ~csak A:
1552 Vgyan chac (Heltai: Dial. F6B) J: 1. 1552 ’valóban | alaposan; wirklich | tüchtig’ (↑); 2. 1577
’szintén; ebenfalls’ # (Nyr. 74: 372) || 4. ~egy A: 1 5 2 8 vģan eģféle (SzékK. 178) J: ’[?];
der-/die-/dasselbe’.
Összetételi előtag, azonos az ugyan→úgy szóval. ⊗ Az összetett szavak a mondatokban a hanghatár
eltolódásával keletkeztek; az előtagnak minden csoportban nyomtékosító funkciója van. Az ugyanis
kötőszóvá vált, más ugyan- előtagú összetételek alkalomadtán ezzel a szófajjal helyettesíthetők (pl.
ugyanakkor ’ellenben, viszont, de, azonban’, ugyancsak ’is’). – Az utótagok (címszók kivételével): akkor,
azonaz¹
TESz.

ugye A: 1585 Vgye (Cal. 977); 1807 Úgye (Márt.) [csak EWUng.] J: 1. 1585 ’nemde?; nicht wahr?,
wirklich?’ # (↑); 2. 1604 ’lám, bezzeg; fürwahr, wahrlich’ # (MA. Bábae); 3. 1923 k. ’〈töltelékszóként〉;
〈als Füllw〉’ (Nyr. 74: 49).
Összetett szó. ⊗ Az úgy ’EZ NEM KELL EZ NEM KELL 〈határozószó〉’ + -e ’vajon’tagokból;
szervetlen összetétel. Olyan kérdő mondatokban keletkezett hangeltolással, ahol az állítás helyességének
megerősítése szükséges. Eredetileg kérdő határozószói funkciója volt; később nyomatékosító funkcióban,
illetve jelentés nélküli töltelékszóként használták.
MondSz. 192; TESz.

uhog × A: 1616 uhughattok sz. (Balásfi Tamás: NySz.); 1795 k. Uhogni sz. (NSz. – Takáts R.: Told. U.
v.) J: ’huhog; uhuen’ | | uhu A: 1822 Uhu (NSz. – Pucz Ant.: Babona 125) J: ’a legnagyobb európai
bagoly; Uhu (Bubo bubo)’.
A szócsalád időrendben legkorábbi tagja az uhog: onomatopoetikus szó. ⊗ A szótő a huhogat
szócsaládjának tövével függ össze; lásd még: 1372 u./.v.v.v (a galamb turbékolását utánzó szó) (JókK. 73).
A szó végződése: -g gyakorító képző. A hasonló onomatopoetikus szavakhoz más nyelvekben vö.:
huhogat. Az uhu onomatopoetikus főnévként az uhog szóval párhuzamosan keletkezett, az állattani
szaknyelvben és a köznyelvben való elterjedéséhez feltehetőleg a ném. Uhu ’nagy európai bagoly’ is
hozzájárult. – A N. buha ’bagoly’ (1797 (SzT.) nem tartozik ide; ez a ;rom. buhă ’ua.’szóból jött létre. A
N . buhu ~ puhu ’uhu’ (1840) egyrészt a buha, másrészt az uhu hatását tükrözi; lásd még: N. buhog
’huhog.’
TESz.; KMad. 199

uj † A: 1347 Koluswy (PRT. 8: 232); 1395 k. vÿa (BesztSzj. 43.) J: ’[?]; Onkel’.
Szláv jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. ujac:; szlk. ujec;; le. wuj;; or. уй, N. вуй; stb.: nagybácsi az anyai
részrőlindoeurópai eredetű; vö.: [lat. avus ’nagyapa’; ; gót awô ’nagyanya’].; stb.. – Az uja változatból
egyes szám 3. személyű birtokos személyjellel keletkezhetett, ami a tőhöz kapcsolódottbátya
 MNy. 66: 327

új A: 1177/ Vyuuar hn. (Gy. 2: 189) [csak EWUng.]; 1193 Ojvduor hn. (ÓMOlv. 53); 1198/ Viwar hn.
(Gy. 1: 58) [csak EWUng.]; 13. sz. e./ vy (KTSz.); 1233 Oýufoluu hn. (MNy. 10: 428); 1372 u./
megvÿyoytuan sz. (JókK. 154); 1774 Újj-Módja (NSz. – Szilágyi Sám.: Gazdaság 149) J: ’[?]; neu, frisch,
zeitgemäß’ # Sz: ~ság (†1235) [13. sz. m. f./ ?] Wysag hn. (Györffy 1: 285); 1372 u./ vÿʃagott ’új dolog,
újdonság; Neuheit’ (JókK. 54); 1763 ’hírlap, napilap; Zeitung’ (NyÚSz.) | ~ít 1372 u./ sz. ’[?];
wiederholen’ (↑); 1560 k. ’[?]; erneuern’ (GyöngySzt. 4351.) [csak EWUng.]; 1972 ’[?]; stehlen’ (ÉKsz.)
[csak EWUng.] | ~ul [heute haupts meg-] 1416 u./¹ megvyolaʃat sz. (BécsiK. 285) | ~ulat 1416 u./² m̄ g
vẏolatban ’[?]; Erneuerung’ (MünchK. 50) | ~ító 1490 k. t[em]pl[o]mvyetoknak ’[?]; Erneuerer’
(NagyvGl. 183.) | ~ítás 1493 k. meg wyoytaaʃaanak (FestK. 344) | ~onc 1787 ujoncz (NyÚSz.) | ~donság
1 7 9 2 újdoni-ság (SzD.) | ~ságol 1792 Újságolni sz. (SzD.) | ~ráz 1844 ujráztatják sz. (NSz. –
Frankenburg: Est. 1: 174) | meg~hodik 1860 megujhodás sz. (TMNy. 456) R: ~an 1372 u./ vÿan ’újként;
als neu’ (JókK. 67) | ~abban 1372 u./ vÿaban ’ua.’ (JókK. 67); 1519 k. ’újra; aufs neue’ (DebrK. 378);
1735 ? ’mostanában, az újabb időkben; neulich, heutzutage’ (MNy. 55: 551); 1838 ’ua.’ (NSz. –
Athenaeum 1: 128) | ~onnan 1416/² vyonnan ’ismét, újra; wieder, aufs neue’ (MünchK. 64) | ra 1759 ?
újra fogni ’ismét; wieder’ (NSz. – Szattmáry Király Gy.: Méhes kert 85–6) | ~donnan új 1770 Ujj donan
Uj ’[?]; nagelneu’ (MNy. 60: 493) | ~donat út 1792 ujdonat uj ’ua.’ (NSz. – R. P. – Lessing: Katona-
szerencse 67) | ~ból 1845 ? újból ’ismét; aufs neue’ (NSz. – Arany J.: E. A. II. É.: 502); 1860/ ’ua.’ (NSz.
– Arany: Kk. 2: 99).
Örökség a finnugor korból. ⊗ Zürj. (Sz.) vi̮ ľ; votj. (Sz.) vi̮ ľ; cser. (KH., U.) u;; md. (E., M.) od;; finn
uusi;; lp. (N.) ǫdâs: ’új’ [fgr. *ßuδ’e ’ua.’].. A szó eleji *ß eltűnéséhez vö.: ón, öt; a finnugor *δ’ > m. j
hangváltozáshoz vö.: fajd, fej¹ stb. A szó eleji magánhangónyúlás már az ősmagyarban végbemehetett.
TESz.; MSzFE.

újfent A: 1838 új fent (NSz. – Aglája 22); 1842/ újjfent (NSz.) [csak EWUng.] J: ’újra, ismét; aufs
neue’.
Összetett szó. ⊗ Valószínűleg az új ’EZ NEM KELL’ + fent ’azelőtt, korábban 〈említett〉’fenn tagokból;
(valószínűleg határozói, szervetlen) alárendeléssel. Az utótagnak nyomatékosító funkciója van; lásd még:
új módra, új formán ’újra’ (1708). Az előtagnak egy különböző határozóragokkal ellátott alakban betöltött
szerepe ugyancsak az időmeghatározás; vö.: újabban, újonnnan, újra stb. új. A magyarázat nehézsége,
hogy az új szó ragozott alakban csak ritkán használatos határozói szószerkezetben; a ragtalan melléknév
hasonló szerepéhez vö.: jó holval ’hajnalban’ (1519 (JordK. 616); nagy hirtelen ’nagyon gyorsan’ (1521
(TelK. 339); stb.
TESz.

ujj¹ A: 1372 u./ vÿaÿ (JókK. 103); 1590 Vii (SzikszF. 89); 1643 kis új (Com.: Jan. 50) J: 1. 1372 u./
’〈emberi, állati végtagon〉 ízekre tagolt, kiágazásszerű, mozgatható részek egyike; Finger, Zehe’ # (↑); 2.
1416 u./³ ’kézi ujjakra való bilincs; Handfessel’ (AporK. 122, [az 'ujj²' szóhoz is kapcsolódhat!!!]); 3.
1743 ’〈mértéknévként〉 1/12 láb; Fingerbreit 〈Maßeinheit〉’ (NSz. – Maróthi: Arithm. 357); 4. 1756 e./ ’a
kesztyűnek egy-egy ujj fedésére való része; Handschuhfinger’ (Csík, Gyergyó leirások: NySz.) Sz: ~ú
[nur in Synt] 1389 Hothwyw szn. (NytudÉrt. 68: 95) | ~acska 1416 u./³ ’kézi ujjakra való bilincs;
Handfessel’ (AporK. 122, [az 'ujj²' szóhoz is kapcsolódhat!!!]); 1585 Vyotska ’[?]; Fingerchen’ (Cal. 323)
[csak EWUng.] | ~nyi 1510 keet vyne (MargL. 86).
NyK. 40: 355; MNy. 61: 298; TESz.; MSzFE.

ujj² A: 1495 e. vÿaba (GuaryK. 113); 1527 keontheʃwyyath (Heyd. 67); 1631 újából (Nyr. 9: 329);
1803 ujj (Márton Ärmel) J: ’ruhadarabnak a kart fedő része; Ärmel’ # Sz: ~atlan 1531 wyotlan (ÉrsK.
417) | ~as 1585 Vyas ruha mn (Cal. 635); 1836 Ujjas ’kiskabátféle ruhadarab; Wams’ (Fogarasi).
Vitatott eredetű. ⊗ 1. Örökség az uráli korból; vö.: vog. (T.) tɛ̮jət ’ruhaujj’; osztj. (V.) li̮ t, (DN.) tit ’ua.’;
;zürj. (Sz.) soj ’kar’;votj. (SZ., G.) suj ’ua.’;cser. (KH., U., B.) šokš ’ruhaujj’;lp. (N.) soaggja ’ua.szárny’;
– szam. jur. ćū ’ruhaujj’; szam. szelk. tyynang, tönak ’ua.’; szam. kam. tш ’ua.’; stb. [uráli *soja ’kar;
ruhaujj’].. A szó eleji *s eltűnéséhez vö.: áll¹ , ég² stb. A rokon nyelvek megfelelőinek
jelentésösszefüggéshez vö.: ; ném. Arm ’az ember mellső végtagjai, kar’ : Ärmel ’a kart takaró ruharész’; ;
o r . рука ’kar ’: рукав ’ruhaujj’. – 2. Belső keletkezésű, jelentéselkülönülés az ujj¹ szóból. A
jelentésváltozás ’ujj > ruhaujj’ metaforán alapulhat, de a kétféle rokon nyelvi megfelelő ennek a
feltételezésnek ellent mond. – A R. ujj ’bilincs’ (1416 u./³) az ujj¹ szóhoz tartozik.
MNy. 61: 298; TESz.; MSzFE.

ujjongat × A: 1702 Ujjágat (Miskolczi Gáspár: NySz.); 1752 újongatott (MNy. 60: 493); 1792
ujjongatni sz. (SzD. Üvölteni); 1794 ujjugatok (NSz. – Gyarmathi S.: Nyelvmester 1: 354); 1795 k.
Ujangatni sz. (NSz. – Takáts R.: Told. P. r.); 1825 k./ Ujjogató sz. (NSz. – Debreczeni: Kióvi csata 35) J:
’kurjongat; johlen, grölen’ || ujjong A: 1837–43/ ujjongás-féle sz. (NSz. – Bajza: Munkái 6: 139); 1838
újongva sz. (NSz. – Részv. gyöngy. 116) J: ’[?]; jauchzen, jubeln’.
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ Mint (részben) hasonló hangalakú és a funkciójú onomatopoetikus
szóhoz, valamint az ujjongat szó ujjágat változatához vö.: kurjongat. A végződés: gyakorító-műveltető
képző, gyakorító képző. A szó belseji n inetimologikus. – Valószínűleg ide tartozik: ujjé〈az öröm
kifejezésére szolgáló indulatszó〉 (1884).
TESz. ujjong a. is

ukáz ∆ A: 1711 ukázzát (MNy. 74: 423) [csak EWUng.]; 1794 Ukaʃeja (NSz. – M. Hírmondó 1: 154);
1808 Ukas (NSz. – Kultsár: Hazai Tud. 1: 379); 1814 Ukázs (NSz. – Kultsár: Hazai Tud. 2: 188); 1848
ukászilag r. (NSz. – MT. 100) J: 1. 1711 ’az orosz cártól kibocsátott rendelet; Erlaß des Zaren’ (↑); 2.
1847 ’rendelkezés, parancs; Verordnung, Befehl’ (Nyr. 87: 473).
Orosz jövevényszó, a német közvetítésével is. ⊗ Or. указ: ’a cárok rendelete’.; – vö. még: ném. Ukas
R . ukase ’ua.parancs, utasítás’. Az oroszban a ; szláv *u (igekötő) + *kazъ ’figyelmeztetés, intés’.
Megfelelői: ; ang. ukase ’a cárok rendelete’; ; fr. oukase, ukase ’ua.’; le. R. ukaz ’ua.erőszakos, szigorú
parancs’; stb. – A szó keletkezése összefügg a cári birodalom katonai és diplomatikus kapcsolataival a
Rákóczi-féle szabadságharc alatt (a 18. sz. elején).
Nyr. 87: 473; TESz.; MNy. 74: 423

ukmukfukk A: 1912 ukkmukkfukk (NSz. – Borssz. Jankó okt. 6.: 12) J: ’gyorsan, se szó, se beszéd;
(auf) Knall und Fall’.
Játszi szóalkotás útján keletkezett ikerszó. ⊗ A mukkmukkan szóból kelethezhetett. A
keletkezésmódjához vö.: pif-paf-pufpiff-puff. Az eredeti jelentése esetleg ’egy mukkanás nélkül’ lehetett.
TESz.

ukrán A: 1916 ukránok (Nyr. 45: 80) J: fn 1916 ’főként Ukrajnában élő, keleti szláv nyelvet beszélő
nép tagja; Ukrainer’ # (↑) | mn 1916 ’az ukránokkal kapcsolatos, rájuk vonatkozó, tőlük származó;
ukrainisch’ # (↑).
Elvonással keletkezett. ⊗ A R. magyar Ukránia ’Ukrajna’ hn. alapján (1757); ez a latinosított alakja az
Ukrajna ’ua.’ hn.-nek (1636) [< or. Украйна ’ua.’, az ; or. край ’szél, perem; határterület’alapján].. A
latinosítás hangátvetéssel történet, bizonyosan a lat. Polonia ’Lengyelország’, Litvania ’Litvánia’ stb. hn.
hatására. – Hasonló elvonáshoz vö.: norvég
Nyr. 81: 489; TESz.

ulánus ∆ A: 1749 Ulanusoknak (Nyr. 87: 351); 1792 Ulánusai (NSz. – M. Hírmondó 2: 179); 1800/
hulánus (Nyr. 87: 352); 1841 uhlán (uo.); 1854 uhlános (uo.); nyj. holány (ÚMTsz.) J: ’dzsidás lovas
katona; Ulan’ || uláner ∆ A: 1787 Úlánerek (Nyr. 87: 351); 1788 Holaner (MNy. 70: 228) [csak EWUng.]
J: ’ulánus; Ulan’.
A szócsalád kiinduló eleme az uláner: német (au.) jövevényszó. ⊗ Ném. Ulan, (au.) Ulaner (B.)
holaner: ’lándzsával felfegyverzett lovaskatona’ [< le. ulan ’könnyű (tatár) lovas lándzsával’].. A lengyel
szó az ; ukr. улан ’ua.’ szón keresztül végső soron a törökre megy vissza; vö.: tat. Kr. oγul; ; csag. oγul;
stb.: valakinek a fia; ’fiú’. Megfelelői: ; fr. uhlan; or. улан; stb.: ulánus, dzsidás. – Az ulánus az uláner
alapján jött létre latinosítással, bizonyosan az -s melléknévképző hatására.
Nyr. 87: 350; TESz.

ultimátum A: 1792 Ultimátumok (NSz. – M. Hírmondó 1: 128) J: ’a legvégső felszólítás; Ultimatum’.

Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Ultimatum;; ang. ultimatum; f r. ultimatum; stb.: ultimátum, szintén az
angolban : ’alapelv; (vég)következtetés’. Lásd még: lat. (ú.) ultimatum ’végső akarat’ [< lat. (k.)
ultimatus ’utóbbi’]. [< lat. (kés.) ultimare ’végére jár; végére ér’]. A diplomatanyelv szakszavaként
először az angolban adatolt. – A magyarba főként az újkori latinból és a németből került.
 TESz.

ultimó A: 1814 ultimo (NSz.) [csak EWUng.]; 1845 pagát ultimó (NSz. – Életk. 2: 739) J: ’az utolsó
ütés 〈kártyajátékban〉; letzter Stich 〈im Tarockspiel〉 bzw Zuruf beim letzten Stich’ | | ulti A: 1917
ultibemondás (Zolnay – Gedényi) J: 1. 1917 ’utolsó ütés 〈kártyajátékban〉; letzter Stich 〈im Kartenspiel〉’
(↑); 2. 1930 ’magyar kártyával rendszerint hármasban játszott egy fajta kártyajáték; Art Kartenspiel mit
ungarischen Spielkarten’ (Zolnay – Gedényi) Sz: ~zik 1930 ultizik (Zolnay – Gedényi).
TESz.

umbrella ∆ A: 1785 umbrellák (MNy. 66: 103); 1810 Umréllák (MNy. 66: 103); 1854 ombrella
(Heckenast: IdSz.²); nyj. ambrél (MTsz.), ambrella (ÚMTsz.) J: ’ernyőfajta, pl. napernyő, esernyő;
(Sonnen-, Regen)schirm’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. R. ombrella, ombrello, (B., R.) åmbrell; ang. umbrella;; fr. ombrelle;; ol.
ombrello, ombrella, umbrello; stb.: napernyő, esenyő. Lásd még: lat., (k.) umbrella ’ua.’ [< lat. umbra
’árnyék’].. – A magyarba főként az olaszból és a németből került.
TESz.

un A: 1350 ? Vntato sz. hn. (Csánki 3: 634); 1456 k. vntato sz. (SermDom. 2: 304); 1519 meg vnnyak
[n-j] (CornK. 159); 1552 ontalon sz. (Heltai: Dial. H3b) J: ’[?]; überdrüssig sein, etw satt haben’ # Sz:
~tat 1350 ? sz. hn. (↑); 1456 k. sz. ’[?]; belästigen’ (↑) | ~ás 1493 k. meg wnaʃʃal (FestK. 400) | talan
1527 wntalan ’[?]; unaufhörlich’ (ÉrdyK. 77) | ~os-~talan 1527 wnoʃ wtalan (ÉrdyK. 378) | ~alom 1580
unalom (Telegdi Miklós: NySz.) | ~almas 1613 únalmas (Pázmány Péter: NySz.) | ~atkozik 1619 meg
unatkozot vala (Forró Pál: NySz.) R: ~tig 1598 untig (Baronyai Decsi János: NySz.).
Ismeretlen eredetű. ⊗ Alaktani tulajdonságai miatt a magyar nyelv igen régi elemének tűnik.
TESz.

uncia A: 1533 vncia (Murm. 2608.) J: 1. 1533 ’egy tizenketted rész; ein Zwölftel’ (↑); 2. 1604 ’egy
fajta (kereskedelmi) súlymérték; Unze als Gewichtsmaß bzw Masseneinheit, Handelsgewicht’ (MA.
Séxtula).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. uncia: ’különböző mértékek egy tizenketted része’, tkp. ’(egy) egység,
modul, elem, (k.) éremfajta, pénznem; egy fajta mérték’ [< lat. unus ’egy’].. Megfelelői: ang. ounce,
uncia; ; fr. once; stb.: uncia. – A R. unc ’egy fajta súlymérték’ (1556) a ; ném. Unze, (kfn.) unz, unze
’ua.szóból származik.’
TESz.

undokol † A: 1405 k. vndoklem (SchlSzj. 362); 1456 k. onduklÿa [l-j] (SermDom. 1: 348); 1470
vnduklÿa [l-j] (SermDom. 2: 568); 1522 vndokolya [l-j] (HorvK. 242) J: ’undoknak tart valamit,
undorodik valamitől; verabscheuen | verachten’ Sz: undoklat 1416 u./¹ vndoklat˙ta ’[?]; Ekel’ (BécsiK.
158) | | undok A: 1416 u./² vndoc (MünchK. 149); 1456 k. onduk (SermDom. 1: 351); 1495 e. onduc,
ondog (GuaryK. 2, 17); 1533 vndeek (NyK. 46: 161) J: 1. 1416 u./¹ ’[?]; garstig, ekelhaft, greulich’ # (↑);
2. 1578 ’[?]; schamlos’ (Örd. 194) [csak EWUng.] Sz: ~ság 1416 u./¹ vndokʃaģ (BécsiK. 167) | ~ít 1416
u./² megvndokeita ’[?]; ekelhaft machen’ (MünchK. 131) | ~ságos 1495 e. ondogʃagos ’[?]; ekelhaft’
(GuaryK. 13).
Származékszó. ⊗ Az alapszó a un; a tagok közti alaktani kapcsolat tisztázatlan. Lehetséges, hogy a
szócsalád kiinduló eleme az undok, ami az unból jött létre -dok névszóképzővelajándék ~ ajándok stb. Az
undokol az undokból kelethezhetett -l igeképzővel. – De avval is számolni lehet, hogy a kiinduló elem az
undokol; az alapszóból kelethezhetett a -dokol gyakorító képzővel; vö.: bujdokolbújik), fuldokolfúl² stb.
Ebben az esetben az undok elvonás egy igéből.
TESz. undok a. is

undorodik A: 1626–7 undorozik ▼ (Zvonarics Mihály: NySz.); 1723 úndorodást sz. (Nyr. 38: 398);
1806 ondorodást sz. (Nyr. 44: 127); 1830 undoroszik (NSz. – Uránia 3: 104) J: ’[?]; Abscheu, Ekel haben
| es graut einem’ # | | undor A: 1772 undor (NyÚSz.) J: mn 1772 ’undorító; ekelhaft’ (↑) | fn 1784
’undorító érzés; Ekel, Abscheu’ # (NSz. – Tolnay S.: Marhadög. 43) Sz: ~ít 1803 undorító sz. (Márton
Ekelhaft) || undorog × A: 1799 undorgók sz. (NSz. – Fábián J.: Term. hist. 91); nyj. undorog (ÚMTsz.) J:
’undorodik; Abscheu haben’.
 A szócsalád kiinduló eleme az undorodik: származékszó. ⊗ Valószínűleg az unból, -rodik gyakorító-
visszaható képzővel. A szó belseji d gyakorító képző. A jelentéshez vö.: undokol. Az undor elvonással
keletkezett az undorodikból. Az undorog a z undorodik alapján -rog gyakorító képzővel jöhetett
létredudorog. – Nem tartozik ide: N. ungorkodik ’fáradozik’ (1862/), ’ugrat, húz, veszekedést szít’
(1876/); származékszó egy ismeretlen eredetű fiktív tőből.
TESz. ungorkodik a. is

uniformis A: 1753 Uniformissa (MNy. 66: 103) J: fn 1753 ’egyenruha; Uniform’ (↑) | mn 1790
’egyforma; einförmig’ (NSz.) [csak EWUng.] | | uniformizál A: 1900 uniformizál (Tolnai: Magy. szót.
Uniformis) J: ’egyformává, egyöntetűvé tesz; uniformieren’.
Latin jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Lat. uniformis: ’egyforma’., (k.) ’egyformaság,
azonosság’, (h.) uniformis (vestitus) ’egyenruha’; – vö. még: ném. uniform ’egyforma’, Uniform
’egyforma szolgálati öltözék ’ | ;lat. (k., h.) uniformisare ’egyformán alakít’; – vö. még: ném.
uniformieren, uniformisieren ’ua.’. A latin melléknév összetétel a ;lat. unus ’egy’ + forma ’forma’alapján;
lásd még: ;fr. uniforme ’egyforma; egyenruha’. – A R. uniformíroz ’egyenruhába öltöztet, egyenlővé tesz’
(1796) a németből származik. Az uniformíroz : uniformizál összefüggéséhez vö.: blamíroz stb. – A
formaruha ’egyenruha’ (1789 (TESz.) tudatos szóalkotással keletkezett összetétel a latinból (↑) vagy
francia minta alapján; lásd még: ;fr. habit uniforme ’ua.’
TESz. formaruha a. is

unikornis ∆ A: 1395 k. vnicorny̋ s (BesztSzj. 1048.); 1416 u./³ vnikornis (AporK. 52) [csak EWUng.];
1807 Únikornis [csillagnévként] (NSz. – Nagy F.: Ódák 110) J: 1. 1395 k. ’egyszarvú, orrszarvú 〈állat〉;
Einhorn 〈Fabeltier〉 | Nashorn’ (↑); 2. 1807 ’[?]; Einhorn 〈Sternbild〉’ (NSz.) [csak EWUng.].
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. unicornis: ’egyszarvú 〈mesebeli állat〉’., tkp. ’egy szarvú’tükörfordítás a
[gör. µονóκερος ’ua.’, µονóκερως ’egyszarvú’alapján; a latinban az unus ’egy’ és a cornu ’szarv’alapján]..
Megfelelői: ang. unicorn;; fr. unicorne; stb.: egyszarvú, R. ’orrszarvú’. – A szóvégi s-hez vö.: április stb.
A adatok alapján nem megállpítható, hogy ennek a hosszú, egyenes szarvú mesebeli lénynek tkp. mikor
került át a neve egy fajta orrszarvúra. – Egyéb megnevezések: R. egyszarvú ’EZ NEM KELL’ (1508),
tükörfordítás latin mintára (↑).
TESz.

unitárius A: 1638 unitariusok (Nyr. 95: 475); 1657–8 unitárius (Nyr. 95: 476); 1845 Unitár (NSz.)
[csak EWUng.]; 1863 Unitáros (Kriza: Vadr. 296); 1882 unitérus (NSz.) [csak EWUng.] J: fn 1638
’Szentháromság-tagadó (antitrinitárius) protestáns személy; Unitarier’ (↑) | mn 1657–8 ’Szentháromság-
tagadó (antitrinitárius) 〈felekezet, egyház〉; unitarisch’ (↑).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (e., ú., h.) unitarius ’unitárius 〈mn〉’, unitarii többes szám ’unitárius 〈fn〉’ [<
lat. unitas ’egység, modul, elem’alapján; a megnevezés azon alapul, hogy az unitáriusok a szentháromság
tanait elutasítják, illetve Isten egységét hangsúlyozzák].. Megfelelői: ; ném. unitär, unitarisch, Unitarier;
; fr. unitaririen, unitarien; stb.: unitárius 〈mn〉, ’unitárius 〈fn〉’. – A szóvégi s-hez vö.: ámbitus stb. Az
unitárus ~ unitáros változathoz vö.: patikárus ~ patikárospatika. Az unitár változat a ; ném. unitär
hatását mutatja. – A vallás korábbi megnevezéséhez vö.: unitária relígió ’unitárius vallás’ (1600 (Nyr. 95:
475); lásd még: unitária hit ’ua.’ (1813 (uo.).
TESz.

unoka A: 1209 Vnuca szn. (OklSz.); 1211 Vnca szn. (PRT. 10: 92) [csak EWUng.]; 1211 Vnoca szn.
(OklSz.); 1227 Vnaka szn. (OklSz.); 1229 Vnica szn. (OklSz.); 1268 Vanakatelke hn. (Csánki 5: 743);
1283 Moharunukaya (OklSz.); 1446 Onoka szn. (OklSz.); 1763 Unok (NSz. – Adámi: Wb. 82) J: 1. 1209
’a szülők valamelyik gyermekének gyermeke; Enkel | Enkelin’ # (↑); 2. 1263 ’unokatestvér; Neffe’
(OklSz.).
Szláv jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. unuk: ’unoka’., unuka ’leány unoka’alapján; le. wnuk ’unoka’alapján;
;or. внук ’ua.’, внука ’leány unoka’alapján; stb.indoeurópai eredetű; vö.: [lat. anus ’agg nő’alapján; ; ném.
(ófn.) ano ’ősanya’alapján; stb.].. – A magyarba vagy a nőnemű alak került, vagy (amennyiben a
hímnemet átvette) a magyar szó szóvégi a-ja elhalványult birtokos személyjel vagy esetleg kicsinyítő
képző. A későbbi unok változat a szláv hímnemű alak átvételeként nehézkesen észrevehető,
keletkezéséhez vö. sokkal korábbról: kolbász, lapát stb. A szó eleji u valószínűleg vokalizálódás
ereményeoláh, olasz, továbbá a vanaka változat, aminek szókezdő hangja egy elsődleges v-re utal.
Azonban valóban nem kizárható, hogy a szó eleji u közvetlenül a szerb-horvátból jön. A 2. jelentés a
magyarban keletkezett, ez a jelentés valószínűleg fontos szerepet töltött be az unoka- szó keletkezésénél.
Nyr. 44: 373; KSzlJsz. 541; TESz.

unoka- 1. ~bátya A: 1774 Unoka Bátyámnak (Nyr. 42: 224) J: ’[?]; der ältere Cousin’ # | ~húg A:
1774 unoka huga (Nyr. 42: 224) J: ’[?]; die jüngere Cousine’ # | ~néne A: 1774 unokanénémmel (Nyr.
42: 224) J: ’[?]; die ältere Cousine’ # | ~öcs A: 1774 unoka öttse (Nyr. 42: 224) J: ’[?]; der jüngere
Cousin’ # | ~testvér A: 1803 unokatestvér (MNy. 3: 90) J: ’[?]; Cousin bzw Cousine’.
Összetételi előtag, azonos az →unoka szóval. ⊗ Az összetételek a nyelvújítás termékei; az unoka
előtag oldalági rokont jelöl itt.
TESz.

unszol A: 1372 u./ onʒolyad (JókK. 107); 1433–5 wʒunlak (MKsz. 1984.: 16) [csak EWUng.]; 1520
onzonlak (PozsK. 5); 1552/ vnzola (TCr. I2b) [csak EWUng.]; 1556 úszolják [U] (RMKT. 6: 139); 1560
k. vnszollóm (GyöngySzt. 436.); 1641 unszoló sz. (Laskai János: NySz.); 1815 k. úntzol (Kassai Bef. 62)
J: 1. 1372 u./ ’kérlel, rábeszél, igyekszik valakit rábírni valamire; nötigen, drängeln’ (↑); 2. 1604 ’kínál;
anbieten’ (MA. Invíto); 3. 1696 ’üldöz, hajszol; nachjagen’ (Illyés András: NySz.) Sz: ~atta 1416 u./¹
onzollatta Verbaladv (BécsiK. 145) [csak EWUng.].
Belső keletkezésű, valószínűleg származékszó egy relatív fiktív tőből. ⊗ A relatív tő az uszít tövével
lehet azonos. Végződése: gyakorító képzőcsomoszol, vonszolvon stb. A szó belseji n feltehetőleg
szervetlen járulékhangkancsal, szorongatszoros stb. – Onomatopoetikus magyarázata és az ótörökből való
származtatása nem valószínű.
TESz.; StUA. Suppl. 1: 209

úr A: (1002) 1009/ Hurhyda hn. (DHA. 52) [csak EWUng.]; 12. sz. v./ uromc (HB.) J: 1. (1002) 1009/
’a hatalom és a vagyon birtokosa; Besitzer von Macht und Vermögen’ # (↑); 2. 1180–3 ’uralkodó,
parancsoló; Herrscher, Gebieter’ # (ÓMOlv. 50); 3. 12. sz. v./ ’Isten, Jézus Krisztus; Gott | Jesus Christus’
# (↑); 4. 1495 e. ’férj; Ehegatte’ (GuaryK. 79); 5. 1527 ’hatalom, uralkodó erő; Macht, herrschende Kraft’
# (ÉrdyK. 632) Sz: uraság 1138/ ? vrʃag szn. (MNy. 32: 134); 1405 k. vraʃag (SchlSzj. 4.) | urad (†1086)
[12. sz.] Vrodi szn. (DHA. 254) [csak EWUng.]; 13. sz. k./ urodū ’uracska; Herr’ (ÓMS.) | uralkodó
1372 u./ vralkodaya fn (JókK. 147) | ~i 1400 Vri szn. (OklSz.) | uralkodat 1416 u./¹ vɂalkodatťanac ’[?];
Herrschaft’ (BécsiK. 47) | uralkodik 1416 u./¹ vralkodic (BécsiK. 161) | uracska 1459 Wrachka szn.
(OklSz.) | ural 1527 Wrallyaak vala ’úrnak elismer, tisztel; jmdn als Herrn anerkennen’ (ÉrdyK. 400);
1836 uralt ’uralkodik; beherrschen’ (NSz. – Gaal J.: Szirmay I.: 76) | urizál 1708–10/ sz. (Bethl.: Élet.
193) | uraz 1759–67 urazza (Hazánk: NySz.) | uraskodik 1783 uraskodni sz. ’uralkodik; beherrschen’
(NSz. – Rosthy: Zsidók 292); 1837 uraskodnak ’urizál; den Herrn spielen’ (NSz. – Jósika M.: Báthori I.
130) | uradalom 1786 Urodalomba (NSz. – M. Hírmondó 179) | uralom 1841 uralom (NyÚSz.).
Vitatott eredetű. ⊗ 1. Honfoglalás előtti ótörök jövevényszó; vö.: ótörök urı̈ ’fiatal felnőtt’alapján; ;ujg.
urug ’mag, szem; vetés, utód, ivadék’alapján; Kāšγ urı̈ ’fiú, fiúgyermek’alapján; tat. N. oru ’szaporodási
képesség’csuv. vǝ̑rǝ̑ ’mag’alapján; stb.? < [török *ur- ’megtermékenyít, nemz’].. A magyarba átkerült
alak: *uru vagy *uri ’utód, ivadék, rokon. A származás összefügg az örökösök fogalmával és az őket
megillető örökséggel, így a korábbi időkben mindenekelőtt a magasabb társadalmi rétegekkel volt
kapcsolatos. A jelentésváltozás mag > fiú; örökös > vagyonos személy’ lehetett. – 2. Örökség a finnugor
korból; vö.: finn uros ’felnőtt; bátrabb férfi, hős’, urho ’hős, dalia’, uros ’hím, hím rénszarvas’alapján; ? ;
lp. (N.) vârres, vâres ’hím állat’, vârek ’hím rénszarvas’ [fgr. *urɜ ’hím állat > férfi’].. A magyarázat
főként azért bizonytalan, mert a megfelelők csak a távoli rokon nyelvekben találhatók meg. – A
magyarban eredetileg a társadalmilag magas pozíciókban lévők megnevezésére szolgált; a címek és a
rangjelzések szociális értékcsökkenéséhez vö.: asszony, tekintetestekint stb. – Iráni származtatása téves.
MNy. 58: 133; FUV.; TESz.; MSzFE.; MNy. 90: 138, 91: 63, 65: 68

urbárium ∆ A: 1570 Urbárium (MNy. 65: 443); 1786 Urbáriomi sz. (NSz. – II. József rendel. adózás
felosztásáról III.); nyj. orbáriomos sz. (ÚMTsz.) J: ’úrbéri kötelezettség | ennek összegzése, rögzítése;
Fronabgabe, Frondienst | Registrierung der Fronabgaben bzw Frondienste’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. (k.) urbarium: ’(föld)birtok’., (h.) ’robot és közteher összessége’ [< lat. (k.)
urbura ’(királyi) bányászati jog’; vö. →urbura].. Megfelelői: ném. Urbarium ’egy fajta
telekkönyv’alapján; szlk. R. urbarium ’robot, munka’. – Történettudományi műszó.
TESz.

urbura † A: 1249/ Urbora (MNy. 65: 438); 1347 vrbura (OklSz.) J: 1. 1249/ ’〈földesúri〉 bevtel,
jövedelem; 〈gutsherrlicher〉 Ertrag’ (↑); 2. 1347 ’bányabér, -vám; bergbauliche Abgabe, Bergzins’ (↑) Sz:
~´s 1809 Urborások ’[?]; Bergzinseinnehmer’ (MNy. 65: 441) [csak EWUng.] || úrbér ∆ A: 1605 Vrber
(MNy. 65: 442); 1812 úrbéreseknek sz. (MNy. 65: 438); 1826 úrbér (NyÚSz. 355); nyj. úrbírelnök (Nyr.
94: 233) J: 1. 1605 ’[?]; bergbauliche Abgabe, Bergzins’ (↑); 2. 1812 ? ’jobbágyi szolgáltatások
összessége; Gesamtheit der Fronabgaben, der Frondienste’ (↑), 1826 ’ua.’ (↑).
A szócsalád időrendben korábbi tagja az urbura: latin jövevényszó. ⊗ Lat. (k.) urbura (~ urbora ~
urbara) ’(királyi) bányászati jog, (h.) bányabér’ lat. (k.) urbor ’hasznosítás, felhasználás, használat’ [<
ném. (kfn.) urbor (~ urbar ~ urbur ~ urber) ’bevétel, jövedelem, hozam, haszon; hasznot hozó tulajdon,
földbirtok’].. Megfelelői: ; szb.-hv. urbor;; cseh urbura: ’ua.’. – Az úrbér német jövevényszó: (kfn.)
urber (↑) [< ném. (kfn.) erbern ’létrehoz, előállít’].. A magyar hangalak az úr + bér népetimológiás
hatására alakult ki.
MNy. 65: 442; TESz. úrbér a. is

urna A: 1693 urna (MNy. 90: 256) [csak EWUng.] J: 1. 1693 ’hamvveder; Urne, Aschenkrug’ # (↑); 2.
1793 ’(vizes)korsó | kőedény-, cserépedény-fajta; (Wasser)krug | Art Tongeschirr, Töpfergut’ (NSz. – M.
Hírmondó 1: 735); 3. 1861 ’sorshúzó urna; Lostopf’ (NSz. – Orsz. gyűl. beszédek 2); 4. 1865
’szavazatgyűjtő láda; Wahlurne’ # (NSz. – Szalay L.: Államférfiak 2: 324); 5. 1915 ’[?]; Sammelbüchse’
(NSz.) [csak EWUng.].
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. urna: ’(vizes)korsó; edény érmékre vagy szavazatokra, sorshúzó edény;
hamvveder, urna; egy fajta űrmérték’.bizonytalan eredetű; vö. esetleg: [lat. urceus ’korsó, tkp.
agyagedény’ [< lat. urere ’(el)éget, kiszárít’]]. Megfelelői: ném. Urne;; fr. urne; stb.: hamvveder, urna.
TESz.

úrvacsora A: 1583 vr vaczorat (Félegyházi Tamás: NySz.); 1826 úrvacsorának (NSz.) [csak EWUng.]
J: ’Krisztus utolsó vacsorájára emlékeztető szertartás; das (heilige) Abendmahl’ – De vö. 1510 vr
vachorayan ’ua.’ (MargL. 12).
Összetett szó. ⊗ Az úr + vacsora tagokból; alárendeléssel (birtokos, szervetlen), a korábbi birtokos
szerkezetű úr vacsorája (↑) alapján. A keletkezésmódjához vö: úr napja ’Krisztus teste, úrnapja, tkp. az
Úr napja’ (1519 (CornK. 168); úrnap ’ua.’ (1769 (NSz.). – Az úrvacsora kifejezés keletkezésére
bizonyosan a latin is hatással volt; vö.: lat. Coena Domini ’eukarisztia’, tkp. ’az Úr asztala vagy
vacsorája’. Megfelelői: ang. Lord's Supper;; szlk. Večera Pána; stb.: a szent vacsora. – A megnevezés az
evangéliumokban megörökített Krisztus utolsó vacsorájára vonatkozik, a mai magyarban a protestánsok
használják. – Korábbi megnevezések az utolsó vacsorára: R. végvacsora (1513); utolsó vacsora (1636/
(Pázm. 7: 121).
TESz.

uszály A: 1822/ uszályra (NSz. – Vörösm. 8: 74); 1843 uszalyos sz. (NSz. – Nagy Ig.: Roche 1: 199);
1843 uszalja (NSz. – Vajda P.: Éj. 2: 37); 1844 Úszály (NSz. – Kiss M.: Ujdon szavak 105); 1872
uszolyát (NSz. – Tóvölgyi: Rónák 32) J: 1. 1822/ ’ruha, szoknya hosszan elnyúló hátsó része | hosszan
lecsüngő fátyol, szalag; Schleppe | hängende Bandverzierung, Schleife’ (↑); 2. 1838 ’valamit
szolgalelkűen követő felfogás | kíséret; Servilität | Gefolge 〈pejor〉’ (NSz. – Figyelmező 305); 3. 1852/
’üstökös, felső hosszan elnyúló vége; Schweif 〈Komet, Wolke〉’ (NSz. – Jókai 21: 237); 4. 1873
’vontatóhajó | vontatóhajóval mozgatott teherszállytó vízi jármű; Schleppkahn’ # (Nyr. 3: 170) Sz: ~os
1838 Uszályos (Tzs.) – De vö. 1803 úszó alj ’[?]; Schleppe, lang herabhängende Schleife’ (Márton).
Tudatos szóalkotással keletkezett szóösszevonás. ⊗ Az úszó alj (↑) szószerkezetből; ez az úszik (-ó
(folyamatos) melléknévi igenévképzővel) és az alj ’női kabát’al szavakból áll. A megnevezés az úszik szó
’lebeg’ jelentésén alapulhat; lásd még: úszó ruha ’uszály, tkp. lebegő ruha’ (1791/). Az uszály 2. jelentése
az eredeti 1. jelentés alapján keletkezett elvonással; a 3. jelentés: metafora; a 4. jelentés önállósulás útján
alakult ki a uszály hajó ’uszály’ szószerkezetből (1854), ami tükörfordítása a ném. Schleppkahn ’uszály
saját hajtómű nélkül’ szónak. – Nyelvújítási alkotás.
TESz.
 úszik A: 1138/ ? vza sz. szn. (MNy. 32: 131); 1372 u./ vʒo sz. (JókK. 160); 1514 el vʃʃamik sz. (LobkK.
89); 1528 vzh (SzékK. 354); 1740 úszik ▼ (NSz. – Taxonyi J.: Tükör 1: 278); 1838 Kihuszom (Tsz. 205)
J: 1. 1372 u./ ’folyadékban, folyadék felszínén (mozgással) halad; schwimmen’ # (↑); 2. 1613 ’valamivel
tele van | valamiben bővelkedik; voll sein | in etw schwimmen 〈abstr〉’ (Pázmány Péter: NySz.); 3. 1754
’valami borítja; mit etw bedeckt sein’ (NSz. – Biró M.: Angyali szövets. 230); 4. 1801/ ’lebeg; schweben’
(NSz. – Csokonai: Alkalm. versek 171); 5. 1860 ’eladósodik | 〈pénz〉 elvész; in Schulden geraten |
verlorengehen 〈Geld〉’ (NSz. – Jókai: Kakas M. toll. 2: 131) Sz: ~tat 1383/ Vztatou sz. hn. (MNy. 10:
428) | ~kál 1585 vzkalok (Cal. 701) | uszony 1841 uszonyokká (NSz. – Nemzeti Almanach 208) | uszoda
1843 uszda (NSz. – Életk. 2/2: 167).
Örökség, uráli kori tő magyar képzéssel. ⊗ A tőhöz vö.: vog. (T., AK.) oj-;; osztj. (Ko.) üj-;; zürj. (P.)
uj-;; votj. (Sz.) uj-;; cser. (KH.) iä; md. (E., M.) uje-;; finn ui-; lp. (N.) vuoggjâ; – szam.jur. ŋū-; szam.
szelk. ū- ’úszik’ [uráli *uje- vagy *oje-: ’ua.’].. Megfelelői: ; mandzsu oj-; tunguz *oje-: . A szó
végződése: -sz elhomályosult gyakorító képzőalszik, játszikjáték stb. Az úszik alak későbbi analógiás
hatás eredménye. A 2–5. jelentés: metafora. Az uszony és az uszoda származékszavak a nyelvújítás
korában keletkeztek.
SzófSz.; TESz.; MSzFE.

uszít A: 1568 huzettsa (Meliusz Péter: NySz.); 1591 Huzitsatok (Salamon királynak Markalffal...:
NySz.); 1708 uʃzítani sz. (PP.); 1792 Húszítják (NSz. – Sándor I.: Orras Ovid. 120); 1863 Oszitt (Kriza:
Vadr. 511); nyj. haszit (FelsSz.), hiszít, iszit (ÚMTsz.), ucít (SzegSz.) J: 1. 1568 ’〈kutyát, esetleg más
állatot〉 támadásra biztat; zum Angriff hetzen 〈Hund od anderes Tier〉’ # (); 2. 1799 ’izgat, lázít; aufreizen,
aufwiegeln’ # (NSz. – Molnár J.: Könyvház 11: 221) Sz: ~ás 1784 uszítás (SzD. 60).
Belső keletkezésű, valószínűleg származékszó egy relatív fiktív tőből. ⊗ A relatív tő -sz gyakorító
képzővel keletkezett; vö.: játszikjáték, metszmet stb. Az abszolút tő ismeretlen eredetű. A szó végződése:
-ít műveltető képző. – Az abszolút tő onomatopoetikus értelmezése téves.
TESz.

uszkár A: 1815 uszkár (NyÚSz.; az adat idézése nélkül) J: ’egy fajta kutya, pudli; Pudel’.
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ Az úszik igéből -ár névszóképzővelszikár. A szó
belseji k mozzanatos képző; vö.: úszkálúszik. A megnevezés arra vonatkozik, hogy ez a fajta kutya
vízkedvelő és különösen jól tud úszni; hasonló szemlélethez vö.: ném. Pudel ’eredetileg vízi vadászatra
idomított kutyafaj’ (vö.: pudli). A szó keletkezését az úszik más, -k mozzanatos képzős származékszavai is
befolyásolhatták; vö.: úszkorál (1792), uszkároz (1885) stb.: körülúszik. – Nyelvújítási alkotás.
TESz.

uszkuruc × A: 1408 oskorusf a , ozkorusfa (Hadrovics); 1753 uszkuruszfa (OklSz. Pótl.); 1798
Uszkurutz-fa (Nyr. 64: 18); nyj. uckuruc (MTsz.), uszkurus (ÚMTsz.) J: ’berkenye; Eberesche’.
Jövevényszó egy délszláv nyelvből és a szlovákból. ⊗ Blg. скоруша; szb.-hv. oskoruša; szln. oskoruš;
s z l k . oskoruša, skoruša: ’(vörös/madár)berkenye’ [tisztázatlan eredetű].. Megfelelői más szláv
nyelvekben is megtalálhatók. – A korai adatok szóföldrajzi helymeghatározása egy délszláv átvétel
mellett szól (főként a szerb-horvát mellett), a jelenlegi nyelvterületi arányok ezzel szemben a szlovák
átvételre utalnak. A szláv szóvégi a hangzóvesztéshez vö.: kolbász, lapát stb. Az uszkurusz változat
hasonuláson alapul, az uszkuruc alak affrikálódáson.
Nyr. 64: 18; TESz.

út A: 1055 hodu utu rea, ohut (TA.); 1229 uothpenez (ÁÚO. 1: 262); 1255 Charadaoth hn. (Sztp. KritJ.
1: 331); (†1058) [13. sz./] Wenchwuta hn. (DHA. 178) J: 1. 1055 ’a közlekedés számára létesített sáv;
Weg, Straße’ # (↑); 2. 12. sz. v./ ’lehetőség valaminek elérésére, megoldására; Möglichkeit, um etw zu
erledigen’ # (HB.); 3. 1416 u./¹ ’a cselekvés, viselkedés normától megszabott irányvonala, rendje;
Laufbahn’ # (BécsiK. 105); 4. 1456 k. ’utazás; Fahrt, Reise’ # (SermDom. 1: 205); 5. 1515 ’alkalom,
körülmény; Anlaß’ (LevT. 2: 2); 6. 1531 ’mód, eljárás; Art und Weise, Verfahren’ (TelK. 18); 7. 1720
’történés, lefolyása, folyamata; Gang, Ablauf’ (Mikes: TLev. 43) Sz: utas 1138/ ? vtos szn. (MNy. 32:
131); 1585 vtas mn (Cal. 132); 1604 ’[?]; Fahrgast, Reisender’ (MA. Viátor) | i 1395 k. vtÿ (BesztSzj.
365.) | ~talan 1493 k. wtathlanba (FestK. 28) | utazik 1597 utazásokon sz. (OklSz.) | utász 1834 utász
(NyÚSz.).
 Örökség az ugor, esetleg az uráli korból. ⊗ Vog. (AK.) āχt: ’víziút két tenger között; egy tenger
lefolyása’.alapján; osztj. (V.) ɔγət ’földszoros 〈két víz között〉’alapján; – szam. jur. ŋūɂ, ŋut ’nyom,
út’alapján; szam. szelk. wuettэ ’ua.’alapján; szam. kam. aći, aӡ́e ’ua.ránc, redő’ [ugor *ukta, esetleg ;
uráli *utka: ’nyom’].. Az ugor alapnyelvben egy *tk > *kt hangátvetés mehetett végbe. A 3., 5–7. jelentés:
metafora; a 4. jelentés: metonímia.
NyK. 53: 267, 56: 39; TESz.; MSzFE.

utal A: 1416 u./² utaluā sz. (MünchK. 134) J: 1. [utat ~] 1416 u./² ’〈utat〉 jár; 〈den Weg〉 durchlegen’
(↑); 2. 1770 ’irányít, vezet; weisen, lenken’ (Kalmár: Prodr. 395); 3. 1792 ’valakire, valamire hivatkozik;
sich auf jmdn od etw berufen’ # (NSz. – Horváth A.: Felf. titok. 341); 4. 1808 ’utazik; fahren’ (NSz. –
Dugonics: Szittyai tört. 2: 251); 5. 1816 ’valahová utasít, rendel, küld; verweisen an jmdn od etw’ (NSz. –
P. Horváth Ádám: Tétényi leány 97); 6. 1816 ? ’valamire mutat, valamit sejtet; auf etw hinweisen,
andeuten’ # (NSz. – Ajtay Sám.: Anekd. 225), 1833 ’ua.’ (NSz. – Helmeczy: Jelenkor 2/2: 527); 7. 1820
’úttal ellát, utat csinál; den Weg bereiten’ (Kreszn.); 8. 1834 ’valamire utasítást ad; anweisen’ (NSz. –
Helmeczy: Jelenkor 3: 157); 9. 1851/ ’(későbbre) halaszt; verschieben’ (NSz. – Kemény Zs.: Tanulm. 1:
253); 10. [vkire, vmire rá van ~va] 1876 ’valakitől függ; auf jmdn od etw angewiesen sein’ (NSz. – Toldy
F.: M. költ. kézikönyve 5: 142) Sz: ~vány 1835 utalványoztok sz. (NSz. – Berzsenyi: MŰvei 3: 188).
Származékszó. ⊗ Az út ’EZ NEM KELL EZ NEM KELL’ szóból -l igeképzővel; vö.: földelföld. Az 1.
jelentés a nyelvújítás korában került ismét használtaba, főként elvont jelentésben.
TESz.

utál A: 1212 Vtalo sz. szn. (HazaiOkmt. 6: 10); 13. sz. e./ utalatlon sz. (KTSz.) [csak EWUng.]; 1566
megv́ tállà (HFab. 37) J: 1. 1212 ? ’undorodik 〈valakitől, valamitől〉; verabscheuen, es ekelt einem’ # (↑),
13. sz. e./ ’ua.’ (↑); 2. 1212 ? ’megvet, lenéz | gyűlöl; verachten | hassen, Abneigung empfinden’ # (↑), 13.
sz. e./ ’ua.’ (↑) Sz: ~atlan 13. sz. e./ ’[?]; ohne Abscheu, ohne Abneigung’ (↑) | ~at 1372 u./ vtalatÿat
(JókK. 3) | ~atos 1372 u./ vtalatus (JókK. 46) | ~ás 1372 u./ meg vtalaʃrol (JókK. 79) | ~atosság 1416 u./¹
vtalatoʃʃagaban (BécsiK. 40).
Bizonytalan eredetű, esetleg örökség; ugor kori tőből, magyar képzéssel. ⊗ A tőhöz vö.: vog. (AK.)
ajt- ’hány, okádik’, (Szo.) ājət- ’hányás’alapján; osztj. (V.) aγət- ’hány, okádik’, (Vj.) aγət ’hányás’ [ugor
*aktɜ ’hányás; hány, okádik’].. A szó belseji *kt > ; m . l változáshoz vö.: fut, út. A magyar szó egy
feltehetőleg alapnyelvi igenévszó igei értékű tagjából keletkezhetett. A szó végződése: talán -ál gyakorító
képző; vö.: dobáldob¹ , ugrálugrik stb. – A magyarázat mindenekelőtt jelentős fonetikai és alaktani
nehézségekbe ütközik.
SzófSz.; NyK. 63: 381; TESz.; MSzFE.

után A: 1372 u./ maʃvtan (JókK. 14); 1516 votan (GömK. 78); 1535 k. wttan (Lánd. 17) [csak
EWUng.]; 1588 vtonna (Haszn. 100a) [csak EWUng.]; nyj. otán, utá (ÚMTsz.), utáng (MTsz.) J: nu 1.
1372 u./ ’helyet, időpontot, eseményt, időbeli sorrendet követően; nach’ # (); 2. 1372 u./ ’alapján |
következtében; aufgrund, zufolge’ (JókK. 106–7); 3. 1456 k. ’valamire 〈vágyik, törekszik stb.〉;
〈verlangen, streben usw〉 nach etw, jmdm’ (SermDom. 2: 485); 4. 1515 ’értékrendben követve valakit,
valamit; jmdm, etw folgend’ # (LevT. 2: 2); 5. 1525 k. ’felé, irányába; in Richtung von’ (MNy. 11: 39); 6.
1527 ’szerint; gemäß’ (ÉrdyK. 614); 7. 1560 k. ’mögött; hinter 〈Dat〉’ # (GyöngySzt. 2252.); 8. 1560 k.
’miatt; wegen’ (GyöngySzt. 2621.) | hsz 1. [mit PossSf] 1372 u./ ’utánam, utánad stb.; nach mir, dir usw’
# (JókK. 6); 2. 1629 ’hátul; hinten’ (Mesés könyvecske: NySz.) Sz: ~i 1585 vtanni (Cal. 819) | ~oz 1815
utánnazás sz. (NyF. 76: 39) | ~zat 1823 utánazat (NSz. – Schedel F.: Haramják 212).
Toldalékolt főnév szófajváltásával keletkezett. ⊗ Az után ’vkinek vagy vminek az útján’ szóból út ’EZ
NEM KELL’ + -á E/3. személyű birtokos személyjel + -n helyrag). Ehhez a konkrét jelentéshez vö.: 1416
u./¹mėǵfoɂdolaʃnac ’a visszafordulás útján, a visszaúton’. – A szófajváltás a birtokos szószerkezetekben a
birtokos személyjel elhalványulása következtében mehetett végbe; hasonló fejlődéshez vö.: részére,
számára stb. – A szó gyakran összetételek előtagjaként is előfordul; vö.: R. utánidő ’utóidő’ (1787
(NyÚSz.); utánképzés ’másolat, utánzat’ (1835 (Tzs.); utánnyomat ’utánnyomás’ (1843 (Tzs.); stb.; ezek
német minta alapján keletkeztek. Az utánoz, utánzat nyelvújítási származékszavak.
KTMondt. 227; Névut. 86; TESz.

utasít A: 1745 utositnak (MNy. 6: 318); 1771 útasítani sz. (NSz. – Székely A.: Gyerm. nev. 144); 1774
utasitom (NSz. – Bárótzi: Kassándra 4: 130) J: 1. 1745 ’irányít | útbaigazít; lenken | jmdm den Weg
weisen’ (↑); 2. 1774 ’tájékoztat, értesít; unterweisen’ (↑); 3. 1792 ’figyelmeztet, felszólít | rendelettel
felszólít; anmahnen | anordnen, anweisen’ # (NSz. – Decsy: Korona 258); 4. 1880 ’sorol, helyez;
einreihen | stellen’ (NSz. – Csiky – Sophokles: Trag. el. XI).
Származékszó. ⊗ Az út ’EZ NEM KELL EZ NEM KELL’ szóból -sít denominális igeképzővel; vö.:
létesítlét, tanúsíttanú stb. A -sít képző különböző igék analógiáját mutatja, amelyek az -s képzőt
tartalmazó -it műveltető igeképzős melléknévből keletkeztek; vö.: okosítokos, világosítvilág stb. A
jelentések részben az eredeti 1. jelentésből feljődtek ki, részben a többiből; a jelentésváltozáshoz lásd
még: utal. A szó eredetileg nyelvjárási szó lehetett. – Korábbi megnevezés: R. utahít ’kormányoz, irányít,
vezet’ (1636), származékszó az útból -hít igeképzővel.
MNy. 6: 318; TESz.

utca A: 1337 Purusucha, Jobwlcha (OklSz.); 1574 ochara (Ethn. 95: 244) [csak EWUng.]; 1575
vtzánként (HChr. 63b) [csak EWUng.]; 1577 úcza (KolGl.: NyF. 45: 54); 1708 Útʃza (PP.); 1715
Utczadeákja (OklSz.) J: 1. 1337 ’〈városban, falun〉 közlekedési útvonal; Gasse, (Stadt)straße’ # (↑); 2.
1533 ’piac; Marktplatz’ (Murm. 402.) Sz: ~´cska 1416 u./¹ vcaʟkabā (BécsiK. 239).
Szláv jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. ulica;; szlk. ulica;; or. улицa; stb.: utca [eredeti jelentése ’mélyút,
szurdok’ < szláv *uljь ’üreges fa; méhkaptár’].. Megfelelői: rom. uliţă: ’utca’.. – Az ulca változat a
második nyílt szótag magánhangzójának kiesésével keletkezettmálna, pálca stb. A még néhány
nyelvjárásban élő úca változat keletkezéséhhez az l kiesése által bekövetkezett pótlónyúlás vezetett. A szó
hangalakja és főként az írásmódja egyértelműen az út szó által népetimológiailag meghatározott. A 2.
jelentés csak Murmelius szótárában adatolt, ahol azonban többször előfordul a ; lat. forum ’piactér’ jelzős
szószerkezet fordításaiban. – Moldovában a N. ulica ’szűk utca’ a románból származik (↑).
KSzlJsz. 542; TESz.

utó A: 1416 u./² vtonac (MünchK. 92); 1416 u./³ vto (AporK. 123); 1832 utaja (MTsz.) J: mn 1. 1416
u./² ’utolsó; letzter’ (↑); 2. 1573 ’hátsó; am Ende befindlich’ (Pontianus császár históriája: NySz.) | fn 1.
[haupts mit PossSf] 1790 ’utód, leszármazott; Nachkomme’ (NyÚSz.); 2. 1825/ ’időszak, folyamat
befejező szakasza, vége; Ende’ (NSz. – Vörösm. 2: 45); 3. 1825/ ’valaminek a széle, határához közel eső
része; Rand’ (NSz. – Vörösm. 2: 22); 4. 1832 ’ocsú; Hintergetreide’ (MTsz.); 5. 1838 ’valaminek a hátsó
része, hátulja; Hinterteil’ (Tsz.) Sz: ~lagos 1838 utólagos sz. (NSz. – Figyelmező 270) | ~lag 1874 utólag
(CzF.).
Származékszó. ⊗ Az út ’EZ NEM KELL’ szóból -ó névszóképzővelmogyoró, ormóorom stb.; lásd még:
alsó, utolsó stb. Az eredeti jelentés ’megtett útszakasz lehetett, amiből a jelzői funkciójúvalaki
nyomdokaiban, valami mögött levő;, továbbá utolsó’ jelentések jöhettek létre. A főnévi jelentések az utol
főnévi jelentése alapján jöttek látre. A szó a 16. sz. után csak a szótárakban adatolt, de a nyelvújítás
korában ismét használtba került. – A magyarázat, miszerint az utó az utolból való elvonás lenne, nem
valószínű.
MNy. 58: 29; TESz.

utó- 1. ~fájdalom A: 1777 utófájdalom (NSz. – Szeli K.: Bábamesterség 82) J: ’[?]; Nachwehen’ |
~hang A: 1815 utóhangjait (NSz. – Kazinczy: Munkái 7: 201) J: 1. 1815 ’utólagos véleménynyilvánítás;
nachträgliche Meinungsäußerung’ (↑); 2. 1834/ ’utószó; Nachwort’ (NSz. – Vörösm. 1: 26); 3. 1835 ’a
hangforrás elnémulása után hallható hang; Nachhall’ (Tzs. Nachhall) | ~kor A: 1822 utókortúl (NSz. –
Aurora 1: 75) J: ’[?]; Nachwelt’ # | Ilyenek még: ~hatás ’[?]; Nachwirkung’ (1837/: NSz. – Vörösm. 7:
122); ~íz ’[?]; Nachgeschmack’ (1838: NSz. – Kunoss: Részvét 115) || 2. ~szó A: 1806 utószavak (NSz. –
Vig L.: Versegi okosk. 96) J: 1. 1806 ’névutó; Postposition’ (↑); 2. 1817 ’írásmű végén levő, azzal
kapcsolatos mondanivaló; Nachwort’ # (NSz. – Kassai J.: M. nyelvtanító könyv 22) | ~véd A: 1835
Utóvéd (Tzs. Nachhut) J: ’[?]; Nachhut’ | ~tag A: 1838 utótag (Tzs.) J: ’több tagból álló egység utolsó
tagja | összetett szó utolsó tagja; letztes Glied | Grundwort der Komposita’ | Ilyenek még: ~had ’utóvéd;
Nachhut | Nachtrab’ (1832: NSz. – Czuczor: Hunyadi 26); ~étek ’[?]; Nachtisch’ (1835: Tzs. Nachessen) ||
3. ~irat A: 1832 utóirat (NSz. – Helmeczy: Jelenkor 1/1: 386) J: ’[?]; Nachschrift’ # | ~játék A: 1835
utójáték (Tzs.) J: ’[?]; Nachspiel’ # | ~érés A: 1877 utóérés (NSz. – Bereczki: Gyümölcs. vázlatok 1:
188) J: ’[?]; Nachreife’ | Ilyenek még: ~költség ’utólagos költség; nachträgliche Kosten’ (1835: Tzs.);
~kúra ’[?]; Nachkur’ (1896: NSz. – Mikszáth: Katánghy 53) || 4. ~végre A: 1872 utóvégre (NépkGyűjt. 2:
437) J: 1. 1872 ’végül; endlich’ (↑); 2. 1873 ’elvégre, hiszen; schließlich’ # (NSz. – Győry V.: Don
Quijote 1: 177).
Tükörfordítások előtagja, elvonás, azonos az →utó szóval. ⊗ A tükörfordítások német minta alapján
keletkezett összetett szavak; vö.: ném. Nachwehen, Nachwort, Nachspiel stb. Az előtag a következő
jelentésekben áll: 1. csoport: vmit követőalapján; 2. csoport: egy egység utolsóként álló elemealapján; 3.
csoport: pótló, járulékos, kiegészítő, utóvégre (4. csoport) egy tautologikus összetétel, tkp. ’végül,
elvégre’. – Utótagok a magyarban (címszók kivételével): fájdalomfáj, védvéd-, érés (< érik), végrevég. –
Nyelvújítási szóalkotások. – Az utó- helyett néha utol is áll: R. utoltag ’utótag’ (1780); R. utolszó ’névutó’
(1780); stb.utol
TESz.

utód A: 1828 utódról (NyÚSz.) J: 1. 1828 ’később bekövetkező dolog, következmény; Folge,
Konsequenz’ (↑); 2. 1829 ? ’leszármazott; Nachfahre, Nachkomme’ # (MNy. 4: 256), 1833 ’ua.’ (NSz. –
Helmeczy: Jelenkor 2/2: 683); 3. 1833 ’tisztségben, munkakörben valakit felváltó személy; Nachfolger’ #
(NSz. – Helmeczy: Jelenkor 2/2: 830) Sz: ~lás 1853 utódlás (Ráth: MűszótTörv.).
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ Az utó ’vég; utód, ivadék’-d névszóképzővel a -d
képzős szavak analógiájáraelőd. Eredetileg filozófiai szakszó volt. A 2. és 3. jelentés az előd ellentéteként
keletkezett. – Nyelvújítási szóalkotás.
NyÚSz.; TESz.

utol A: 1416 u./¹ vtollat, vtoliba (BécsiK. 9, 251); 1416 u./² vtoľi (MünchK. 37); 1416 u./² utoľľat [l-j]
(MünchK. 149); 1535 utolliat [l-j] (Vit. P3b) [csak EWUng.]; 1598 vtól (Baronyai Decsi János: NySz.);
1604 utul (MA. Dóchimus); 1784 utóly (SzD. 25); 1808 utúl (SI.); 1832 utójpálinka (MTsz.); nyj. itolír
(MTsz.) J: fn 1. [haupts mit PossSf] 1416 u./¹ ’maradvány 〈embercsoporté〉 | későbbi nemzedék; Überrest
〈einer Menschengruppe〉 | Nachkommenschaft’ (BécsiK. 9); 2. 1416 u./¹ ’végső, befejező szakasz
〈időszaké, folyamaté〉; Ende 〈eines Vorgangs, Zeitabschnitts〉’ (BécsiK. 251); 3. 1416 u./¹ ’valaminek a
széle, határához közel eső területe; Rand’ (BécsiK. 242); 4. 1416 u./² ’valaminek a hátsó része, hátulja;
Hinterteil’ (MünchK. 78); 5. 1416 u./² ’valaminek a vége, utolsó része; letzter Teil, Schlußteil’ (MünchK.
149) | hsz 1. 1470 ’hátul; hinten’ (SermDom. 2: 755); 2. 1527 ’hátrább; weiter hinten’ (ÉrdyK. 116); 3.
1541 ’utoljára, végül; zum letzten Mal’ (Sylvester: ÚT. 1: 32); 4. 1552 ’utolsóként; zuletzt’ (RMKT. 3:
68); 5. 1585 ’hátra; nach hinten’ (Cal. 826); 6. [~jut, ~ér] 1616 ’el〈ér〉, egészen közelébe, hozzá〈ér〉;
über(holen)’ # (Alvinczi Péter: NySz.) | mn 1. 1604 ’utolsó; letzter’ (MA. Bellária); 2. 1767 ’utólagos,
későbbi; nachträglich’ (PPB.) R: ~szor 1416 u./¹ vtolzer (BécsiK. 320) | | utóbb A: 1416 u./² vtolban
(MünchK. 96); 1588 ? vtobb (Frankovics Gergely: NySz.); 1640 utollyab [l-j] (Keresszegi H. István:
NySz.); 1645–1783 utóbbá (NSz. – Molnár J.: Könyvház 3: 296); 1792 utólabb (SzD. utól) J: hsz 1. 1416
u./² ’később; später’ (↑); 2. 1640 ’hátrább; weiter hinten’ (↑); 3. [in postp Funktion] 1757 ’valamivel
később; nachher’ (NSz. – Bertalanffi P.: Világ 2); 4. 1781 ’legutoljára | végül; zuletzt | endlich’ (NSz. – M.
Hírmondó 237); 5. 1860 ’végül is, tulajdonképpen; schließlich’ (NSz. – Jakab I.: Rózsaün. 27) | mn 1792
’utólagos; nachträglich’ (↑) R: ~szor 1416 u./² vtolbʒèr (MünchK. 53).
A szócsalád kiinduló eleme az utol: megszilárdult ragos alakulat. ⊗ Az út ’EZ NEM KELL’ szóból
keletkezett -l ablatívuszraggal. Eredetileg határozószó lehetett ’a megtett útszakasz irányából’ jelentésben.
A konkrét > elvont irányú jelentésfejlődéshez vö.: közel, messze stb. Az ablatívuszrag funkcióváltásához
vö.: elöl, távol stb. A szó jelzői szerepben fejlődött határozószóból melléknévvé, később pedig főnévvé.
Ez a fejlődés sokkal korábban végbemehetett, mint az adatok alapján goldolható lenne. – Az utóbb az
utolból jött létre -b középfokjellel és lb > bb hasonulással. A jelentések az utol szó alapján keletkeztek.
SzófSz. utó a. is; TESz.

utoljára A: 1669 elutollyára [l-j] (Czeglédi István: NySz.); 1739 utollára (NSz. – Madai: Oktatás 82);
1761 utólyára [l-j] (NSz. – Bertalanffi: Siralmas panasz 52); 1781 utoljára (NSz. – M. Hírmondó 219);
1832/ utójára (NSz. – Vörösm. 3: 438); nyj. utajára, utujára (ÚMTsz.) J: 1. 1669 ’végül; endlich’ (↑); 2.
1778 ? ’utolsó ízben, utolsó alkalommal; zum letzten Mal’ # (NSz. – Wáti: Róm. imp. 183), 1818 ’ua.’
(Márton Ultĭmum); 3. 1792 ’később; später’ (SzD. utól); 4. 1840 ’utóvégre; schließlich’ (NSz. – Emlény
84); 5. 1852 ’utolsóként; zuletzt’ (NSz. – Jósika M.: Magy. csal. 1: 186).
Megszilárdult ragos alakulat. ⊗ Az utol ’vég; utolsó rész’ szóból E/3. személyű ja birtokos
személyjellel + -ra szublatívuszraggal. Különböző határozószók hasonló keletkezésmódjához vö.: eleinte,
javábanjó¹ stb. – Korábbi, hasonló megnevezések, ugyancsak az utolból különböző határozóragokkal:
utolra ’utoljára’ (1577– 80); utolján ’végre’ (1651/).
 KTMondt. 188; TESz.

utolsó A: 1372 u./ vtolʃo (JókK. 88); 1405 k. vtoloʃo (SchlSzj. 303.); 1456 k. vtoʃo (SermDom. 1: 451);
1474 vtulʃo (BirkK. 5); 1526 Vtoʃʃo (SzékK. 91); 1535 k. wttolʃʃw (Lánd. 26) [csak EWUng.]; 1587
útolsó (LevT. 2: 49); nyj. utùrsò (NyIrK. 14: 185), utussó (MTsz.) J: 1. 1372 u./ ’legkésőbbi, a többi után
következő; letzter 〈zeitlich, räumlich〉’ # (↑); 2. 1906 ’aljas, hitvány; niederträchtig’ (NSz. – Bacsó:
Adavid. nyj. 23).
Származékszó. ⊗ Az utol ’hátul; vég, vége 〈egy szakasznak〉’-só melléknévképzővelalsó, túlsótúl stb. A
változatokhoz vö.: alsó, felső. A 2. jelentés: metafora.
TESz.

útonálló A: 1668 uton-álló (Matkó István: NySz.); 1763 úton-álló (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[?];
Wegelagerer’.
Összetett szó. ⊗ Az útonút-n szuperesszívusz raggal) + állóáll¹-ó (folyamatos) melléknévi
igenévképzővel) tagokból; alárendelés (határozói). Ehhez vö.: őrönálló ’őr, őrszem’ (1538); ajtónálló
’ajtónálló’ (1570); stb. A kifejezés megnevezése egykor a szervetlen tárgyas összetett szó útálló ’útonálló,
tkp. aki elállja vki útját’ (1585). A szó pejoratív jelentésváltozásához vö.: R. utat álló tolvaj ’az utat elálló
vagy az útban álló tolvaj’ (1647).
MNy. 57: 431; TESz.

utópia A: 1791 Utopiába [elképzelt hely neveként] hn. (NSz. – Poóts A.: Vers. 19. aj.); 1836/
Utópiának (NSz. – Jósika M.: Abafi 2: 305) J: 1. 1791 ’seholsincs-ország | elképzelt eszményi
társadalom; Nirgendland | Wunschland 〈als ideale Gesellschaft〉’ (↑); 2. 1884 ’megvalósíthatatlan
elgondolás, ábránd; Idealbild, Wunschtraum’ (MagyLex. 15: 481) || utópista A: 1841 utópisták (NSz. –
Széchenyi: Kel. népe 229); 1884 utópisták (MagyLex. Utópia) J: fn 1841 ’utópiákkal foglalkozó
személy; Utopist’ (↑) | mn 1925 ’utópisztikus; utopisch’ (RévaiLex. Utópia).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Utopia, Utopie; ang. Utopia;; f r . utopie; stb.: ’seholország, elképzelt
eszményi társadalom; utópia’alapján; – vö. még: lat. (ú.) Utopia: ’seholország’. [Morus Tamás angol
humanista művének címe alapján (1516, [tudatos szóalkotásként a gör. oὐ〈tagadószó〉 + τόπος ’föld,
ország. hely’]| ; ném. Utopist;; ang. utopist; fr. utopiste; stb.: utópistaalapján; – az első adat a francia. – A
magyarba leginkább a németből került át. – Ide tartozik: utópisztikus ’utópisztikus, utópista’ (1904
(RIdSz.), latinosított szóvéggel keletkezett az ; ang. utopistic ’ua.alapján.’
TESz.; NytÉrt. 93: 44

útszéli A: 1835 útszéli (NSz. – Jósika M.: Irány 184) J: ’közönséges, alantas; ordinär’.
Jelentéselkülönülés. ⊗ Az útszéli ’az úton fekvő’ kifejezésből (1799–1800/): származékszó az útszél
’útpadka, útszegély’út + szél¹) összetételből -i melléknévképzővel. A keletkezés különböző konkrét
jelentésű szószerkezeten alapul; vö.: útszéli csárda (1853); útszéli fogadó (1873); stb.: ’útszéli csapszék,
illetve fogadó’. A pejoratív jelentés ebből fejlődött ki metonimikusan.
TESz.

úttörő A: 1808 Ut-törő (SI.); 1814 úttörők (NSz.) [csak EWUng.] J: fn 1. 1808 ’járatlan helyen,
elsőként áthatoló személy; Bahnbrecher’ (↑); 2. 1808 ’újító, kezdeményező személy; Vorläufer’ # (↑); 3.
1946 ’a hazánkban 1946–1990-ig működő ifjúsági szervezet tagja; Mitglied der Jugendorganisation
„Junge Pioniere"’ # (Úttörő Gyermekújság febr. 6.: [3]) | mn 1. 1843/ ’újító, kezdeményező;
bahnbrechend’ # (NSz. – Erdélyi: Pályák 111); 2. 1946 ’az úttörőkhöz tartozó, velük kapcsolatos;
Pionier-’ # (Úttörő Gyermekújság febr. 27.: 7).
Német mintára alkotott tükörfordítás, összetett szó. ⊗ Vö.: ném. Bahnbrecher: ’élharcos, úttörő;
előharcos, úttörő’a [ném. Bahn brechen ’utat készít’ szószerkezet alapján].. Hasonló szemlélethez vö.:
ang. path-breaker ’úttörő’. – A magyarban: út + törő (< tör-ő (folyamatos) melléknévi igenévképzővel). A
főnévi 2. jelentés az eredeti konkrét jelentésből származik; a főnévi 3. jelentés, illetve a melléknévi 2.
jelentés az ; or. пионер ’a szovjet gyermekszervezet tagja’ hatására keletkezett. – Nyelvújítási alkotás.
TESz.

úz A: 1138/ ? vza sz. szn. (MNy. 32: 131); 1272 ? Ovzd sz. hn. (Gy. 1: 797); 1881 Úz (NSz.) J: fn
1138/ ? ’[?]; Uze’ (↑), 1881 ’ua.’ (↑) | mn 1913 ’[?]; die Uzen betreffend’ (MNy. 9: 363).
 Valószínűleg jövevényszó egy török nyelvből. ⊗ Egy török nép megnevezésének átvételéről lehet szó,
amit oyuznak hívtak [török eredetű; valószínűleg a török *oq ’nyíl(vessző); tő’ szóból ; török -z képzővel
(vö.: ; vö. →nándor); vö. esetleg: ; csag. oγuzoszm. R. oγuz: ’durva, csiszolatlan’].. Lásd még: oszm.
guz;; gör. (biz.) Οῦζoι többes szám; ; o r. гуз: ’úz törzs’. A szó korai létezésére a helynevek, és a
személynevek utalnak, ma történelmi szakszóként él; ehhez vö. még: ; ném. Uze;; ang. Oghuz; stb.: egy
török népcsoporthoz tartozó.
KCsA. 1: 148

uzovál ∆ A: 1678 usualhatjuk sz. (!!!Tököly: NySz.); 1700 usuáltak (NSz. – Ember Pál: Sz. Siklus el.
9); 1866 uzoválják (NSz. – Bud. Kalend. 22); nyj. úzovál, uzsovál (MTsz.), uzuvál (ÚMTsz.) J:
’(fel)használ; gebrauchen, benützen’.
TESz.

úzus ∆ A: 1569 usus fructussa [es. nem m.] (ÚSzOkl. 1: 15) [csak EWUng.]; 1576 usus (ErdEml. 3:
107) [csak EWUng.]; 1592 vsûssat (MNy. 63: 100 ['villongó'!!!]); 1862 úzus (NSz. – Jókai: Kakas M.
Pol. 147); 1875 uzusban (NSz. – Molnár Gy.: Szinp. 29) J: ’használat, szokás | gyakorlat; (Ge)brauch,
Usus | Praxis’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. usus: ’használat, szokás, gyakorlat’;lat. uti: ’használ, alkalmaz’.. Lásd még:
lat. usus-fructus, usus et fructus, usus fructusque ’haszonélvezet’. Megfelelői: ; ném. Usus;; ang. use;
stb.: szokás, használat. – A korábbi változatok szó belseji s > zs-s ejtéséhez vö.: bazsalikom stb.; a z-s
alakhoz vö.: bazilika stb. A szó belseji s-hez vö.:ámbitus stb. – A magyarból: rom. R. úzuș ’ua.’
TESz.

uzsgyi A: 1792 usdé (NSz. – M. Hírmondó 2: 248); 1794 Usdi (NSz. – Gyarmathi S.: Nyelvmester 2:
277); 1858 uzsde (NSz. – Magyar F.: Ó virgo 25); 1859 usgyi (NSz. – Abonyi L.: Egy. pall. 3: 75); 1872
usgyé (NépkGy. 2: 448); 1897–1901 uzsgyi (MTsz.) [csak EWUng.]; nyj. uzsdré (ÚMTsz.), uzsgyë,
úzsgyé (MTsz.) J: ’〈isz〉; 〈Interj zum Ausdruck des (jähen Fortjrennens bzw des Hetzens〉’.
Bizonytalan eredetű, esetleg cigány jövevényszó. ⊗ Vö.: cig. uštji: ’kelj fel!’, a ;cig. uštjel: ’feláll,
felkel’ E/2. felszólító módú alakjaindoeurópai eredetű; vö.: [óind tiṣṭhati ’áll’alapján; ; óperzsa sbā̆ya
’állít’alapján; stb.].. – A származtatás nehézsége az a körülmény, hogy a a szótörténet alapján a szó belseji
d-s változat korábbinak tűnik; ez a hang a másodlagos depalatalizáció eredménye lehet. – Összetett
szóként való magyarázata alig valószínű.
TESz. uzsgyé a. is; MNy. 89: 201

uzsonna A: 1395 k. oʃʃona (BesztSzj. 1242.); 1405 k. vʃunna (SchlSzj. 1830.); 1521 Wsanna (OklSz.);
1533 Osona (Murm. 2102.); 1538 oʃonna (PestiN. M3); 1544 usonnara (OklSz.); 1577 osonnja (KolGl.:
NyF. 45: 45); 1642 ozsonya [U] (MonTME. 5: 110); 1647 osánna (Major Márton: NySz.); 1781 ósonjára
(NSz. – Kovásznai: Két komédia 49) J: ’[?]; Vesper(brot)’ # Sz: ~´l 1643 uʃonálnac (Com.: Jan. 112) | ~
´zik 1763 uzsonnázni sz. (Nyr. 32: 93).
Szláv jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. užina: ’vecsernye, vacsora, uzsonna’.alapján; le. N. jużyna ’ua.’alapján;
or. ужин, N. ýжина ’estebéd’alapján; stb. [< szláv *ugъ, *jugъ ’dél 〈égtáj〉’alapján; vö. →jugszél]. A
szláv szó eredeti jelentéséhez és jelentésváltozásához vö.: ; szln. južina ’ebéd’, mala južina ’vecsernye,
vacsora, uzsonna, tkp. kis ebédalapján; a dél 〈égtáj〉’ és a ’Dél 〈napszak〉’ jelentések összefüggéséhez vö.:
dél. Megfelelői: ; ném. (au.) Jause;rom. N. ojína: ’vecsernye, vacsora, uzsonna’. – A változatok
hangrendi kiegyenlítődéssel keletkeztek.
KSzlJsz. 543; TESz.

uzsora A: 1376 Wsuralaka sz. hn. (Csánki 2: 654); 1416 u./² vʃoraual (MünchK. 61); 1527 ozoraʃnak
sz. (ÉrdyK. 137) J: 1. 1376 ? ’kamat | nyereség; Zins | Gewinn’ (↑), 1416 u./² ’ua.’ (↑); 2. 1470 ?
’aránytalanul és jogtalanul nagy nyereség; Wucher’ (SermDom. 2: 262), 1508 ’ua.’ (DöbrK. 31) Sz: ~´s
1376 hn. (↑) | ~´lkodik 1416 u./² vʃoralkodnac ’[?]; auf Wucher leihen’ (MünchK. 121) | ~´skodik 1527
wʃuraʃkodyk (ÉrdyK. 618) | ~´z [heute haupts ki-] 1752 U'sorázásban sz. (NSz. – Pictet–Dániel: Ker.
Ethica 252).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. usura: ’hasznosítás, alkalmazás, felhasználás 〈a kölcsöné〉; bér, kamat’., (h.)
usura (mordens) ’(uzsora)kamat’ [< lat. uti ’használ, alkalmaz, hasznosít’].. Megfelelői: fr. usure;; ol.
usura; stb.: uzsora. – A szó belseji zs-hez vö.: bazsalikom stb. – A magyarból: ; szb.-hv. (Kaj.) užura
’kamar, bér, uzsora.’
TESz.

ücsörög A: 1905 űcsörög (NyF. 16: 53); 1947 ücsörög (NSz.) [csak EWUng.]; nyj. ütyörög (ÚMTsz.)
J: 1. 1905 ? ’tétlenül álldogál; untätig herumstehen’ (↑); 2. 1910 ’tétlenül üldögél; untätig herumsitzen’ #
(Radványi: Ipolyszalk. 59).
Játszi szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ Valószínűleg az ül¹ ’EZ NEM KELL’ szóból -rög
gyakorító képzővel, az ácsorog alapján, amit nyelvérzék az áll¹ szóhoz köt. A szó az üldögélhez képest
egy ’tétlenül üldögél’ül¹ gúnyos, pejoratív jelentést nyert el.
MNy. 71: 67; TESz.

üdül A: 1578 fel vͤ doͤ l (Meliusz Péter: NySz.); 1621 Foͤ luͤ duͤ lni sz. (MA.); 1814 idülni sz. (NyÚSz.);
1847 ödűlni sz. (NSz. – Kemény Zs.: Gyulai 4: 14) J: 1. [haupts fel~] 1578 ’felélénkül, felfrissül | erőre
kap, meggyógyul; aufleben, frisch werden | erstarken, gesund werden’ # (↑); 2. [fel~] 1621 ’felébred,
felocsúdik, felserken; aufdämmern’ (↑); 3. 1859 ’〈betegség, sérülés〉 gyógyul | 〈egészség〉 javul; heilen
〈intrans〉 | sich bessern 〈Gesundheit〉’ (NSz. – Dózsa D.: Kornizs 2: 34); 4. 1867 ’pihenés, felfrissülés
céljából időzik valahol; auf Erholung sein’ # (NSz. – Tompa M.: Leguj. költ. 145) Sz: ~ő 1822/ üdűlő
’[?]; erstarkend’ (NSz.) [csak EWUng.]; 1839 üdülőtől ’üdülő személy; Kurgast, Urlauber’ (NSz. –
Eötvös J.: Carth. 2: 277); 1915 ’üdülőhely, üdülőépület; Erholungsheim’ (NSz. – Balaton 74) || üdít A:
1793 fel-ǘdítésére sz. (NSz. – Szűts I.: Herfort és Kl. 2: 304); 1806 felüdítik (NyÚSz.) J: 1. 1793 ? ’lelki
állapotot feljavít, lelkileg boldogít | 〈fájdalmat〉 csillapít; seelisch aufbessern, beglücken | 〈Schmerz〉
lindern’ (↑), 1826 ’ua.’ (NSz. – Egyed A.: Ovid. Kes. 26); 2. 1793 ? ’testi állapotot feljavít | hízlal, táplál,
nevel; körperlich aufbessern | mästen, züchten’ (↑), 1832 ’ua.’ (Kreszn.); 3. 1806 ’felébreszt, felkelt,
felidéz | serkent, buzdít; aufwecken | aufmuntern’ (↑); 4. 1837 ’frissít; erfrischen’ # (NSz. – Parthenon
106) Sz: ~ő 1893 üdítőn ’[?]; erfrischend’ (NSz.) [csak EWUng.]; 1949 ’frissítő ital; Erfrischungsgetränk’
(uo.) [csak EWUng.] | | üde A: 1847 üde (NSz. – Jósika M.: Jós. Istv. 1: 80) J: 1. 1847 ’egészséges,
fiatalos frisseséget mutató 〈személy, testrész〉; frisch 〈Person, Körperteil〉’ # (↑); 2. 1860/ ’tisztaságával
kellemesen ható, frissítő 〈természeti jelenség, főként levegő, víz, növényzet, gyümölcs〉; erquicklich’ #
(NSz. – Jókai 15: 364); 3. 1879 ’élő | élénk, mozgalmas, pezsdítő; lebend | bewegt’ (NSz. – Szabó D.:
Béla fut. 258).
A szócsalád kiinduló eleme az üdül: származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A feltehetőleg igei szótő
ismeretlen eredetű és valószínűleg az üdvöz szócsaládjának tövével van összefüggésben. A szó végződése:
-ül visszaható igeképző. A 2–4. jelentés: metafora. – Az üdít az üdül alapján az épít : épül, fordít : fordul
stb. analógiájára keletkezett. Az 1., 3., 4. jelentések: metafora. Az nyelvújítás korában az üde
keletkezésében a ferde : ferdül, ferdít stb. típusú szavak alaktani analógiája szerepet jásztott. A 2., 3.
jelentés: metafora. – Tisztázatlan idetartozású: 1255Vde hn. (ÁÚO. 11: 420). – Az ótörökből való
származtatása téves.
TESz.; StUA. Suppl. 1: 211

üdvöz névszó ∆ A: 13. sz. e./ iduʒleg (KTSz.); 1416 u./² vdo̗ ʒo̗ c, V́ duo̗ ʒ (MünchK. 70, 68); 1493 k.
Idueʒleghy (FestK. 1); 1763 Uͤ dvez (NSz. – Adámi: Wb. 82) J: mn 13. sz. e./ ’áldó szóval üdvözölt,
köszöntött; gesegnet, begrüßt’ (↑) | fn 1844 ’üdvözlés; Begrüßung’ (NSz.) [csak EWUng.] | | üdvözít A:
13. sz. e./ iduʒuht [ɔ: iduʒuhtut ~ iduʒuhtet] sz. (KTSz.); 1372 u./ ydueʒeÿtÿ (JókK. 106); 1372 u./
ewduewʒewÿtew, ewdueʒeytew sz. (JókK. 74, 128); 1405 k. vdueʒeite sz. (SchlSzj. 33.); 1416 u./¹
v̇ duo̗ zeitet (BécsiK. 133); 1456 k. Ideʒeÿtenk sz. (SermDom. 1: 267); 1470 wdeʒÿth (SermDom. 2: 761)
J: 1. 13. sz. e./ ? ’üdvösségre juttat, mennyországbeli boldogságban részesít; in himmlische Seligkeit
bringen’ (↑); 2. 1372 u./ ’ua.’ (JókK. 25); 3. 1416 u./¹ ’megszabadít, megment; erretten, befreien’ (↑); 4.
1416 u./² ’meggyógyít; heilen’ (MünchK. 154) Sz: ~ő 1372 u./ ydueʒeÿtemnek ’Megváltó, Jézus; Heiland’
(JókK. 25) || üdvözül A: 1372 u./ yduewʒewltenek (JókK. 114); 1416 u./¹ v̇ duo̗ zo̗ l (BécsiK. 208); 1456 k.
ÿdhueʒelÿenekh [l-j] (SermDom. 1: 341); 1495 e. iduo̗ ʒu̇ l (GuaryK. 45); 1528 v́ duo̗ zv́ lendo̗ sz. (SzékK.
240–1) J: 1. 1372 u./ ’a vallásos tanok szerint a mennyországba kerül; in den Himmel kommen’ (↑); 2.
1416 u./¹ ’megmenekül, megszabadul; entgehen’ (↑); 3. [haupts meg~] 1416 u./² ’meggyógyul; geheilt
werden’ (MünchK. 79); 4. 1416 u./² ’felüdül, kipiheni magát; sich erfrischen, sich ausruhen’ (MünchK.
193) Sz: ~és 1416 u./¹ v̇ duo̗ zo̗ les ’[?]; Seligwerden’ (BécsiK. 208) || üdvösség A: 1372 u./ ÿduewʃegnek,
ÿdueʃʃegnek, ewduewʃʃegenek (JókK. 55, 5, 126); 1416 u./¹ v̇ duo̗ ʃʃeģ (BécsiK. 254); 1528 v́ do̗ ssegv́ nknek
(SzékK. 104) J: 1. 1372 u./ ’üdvözülés, mennyei boldogság; himmlische Seligkeit’ (↑); 2. 1416 u./¹
’megmenekülés, megszabadulás; Rettung’ (BécsiK. 274); 3. 1416 u./¹ ’jóllét, boldogulás; Wohlsein’
(BécsiK. 77) Sz: ~es 1372 u./ idueʃʃeges ’[?]; selig’ (JókK. 25) | | üdvöz ige † A: 1516 ? Iduezlek [? ɔ:
Iduezleg] (GömK. 34); 1567 k. vͤ dvezic (Görcsönyi A.: NySz.) J: ’; grüßen’ | | üdv A: 1728 üdvömött
(IrtörtKözl. 12: 222); 1813 idv (Mondolat 68) J: 1. 1728 ’boldogulás, boldogság; Wohlergehen’ (↑); 2.
1813 ’üdvözülés, üdvösség; himmlische Seligkeit’ (↑); 3. 1815 ’üdvözlés | 〈üdvözlő szóként〉; Begrüßung |
〈als Grußformel〉’ (NSz. – Kazinczy: Munkái 7: 208); 4. 1847 ’menekülés, szabadulás; Rettung’ (NSz. –
Eötvös: Magyarorsz. 1514-ben 1: 137) || üdvös A: 1801 Üdves (NSz. – Sándor I.: Soféle 7: 199); 1813
Üdvös (Mondolat 98) J: 1. 1801 ’egészséges, ép | helyes, hasznos, boldogító; gesund | nützlich, günstig’
(↑); 2. 1821 ’boldog, szerencsés; glücklich’ (NSz. – Vörösm. 3: 38).
A szócsalád kiinduló eleme az üdvöz: származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A feltehetőleg igei szótő
ismeretlen eredetű és valószínűleg az üdül szócsaládjának tövével van összefüggésben. A szó belseji v egy
visszaható igeképző lehetnyomvad, olvaszt stb. A végződése: valószínűleg -z melléknévképzőigaz, száraz
stb. – Az üdvözítüdvözül, illetve az üdvösség származékszavak -ít igeképzővel és -ül, illetve -ség
névszóképzővel keletkeztek az üdvöz ’áldott; üdvözölt, köszöntött’szóból. Az utóbbi szó a -z képzős,
igeként használt szavak analógiájára jött létre. Az üdv szó elvonás a származékszóból, ahogy esetleg az
üdvös is, ami az üdv s z ó -s melléknévképzős származékszava lehet. – A szócsalád tagjainak
jelentéstanához vö.: lat. salus ’egészség; megmentés; köszöntés, üdvözlet’, salvus ’egészséges;
megmentett’; stb., salvere ’egészséges, áldott’, salvator ’megmentő; Üdvözítő, Megváltó’. – Tisztázatlan
idetartozású: 1255Vde hn. (ÁÚO. 11: 420).
SzófSz. üdv a. is; TESz. üdvözít a. is

üdvözlégy A: 1827/ üdvözlégy szájú (NSz.); 1893 „üdvözlégy"-ük (uo.) J: 1. [als Attr] 1827/ ’[?]; oft
Avemaria betend | andächtig’ (↑); 2. 1893 ’[?]; der englische Gruß 〈Benennung eines Gebets〉’ (NSz.) – De
vö. 1525 v́ duo̗ zleģ mariat ’ua.’ (VitkK. 35r [49]).
Egy szószerkezet állítmányának önállósulása. ⊗ Az üdvöz légy Mária (↑) kifejezésből, ami
tükörfordítás a lat. ave Maria ’üdvözlégy’, tkp. ’üdvözölve légy, Mária!’ mintájára. Az állítmány részei:
üdvöz és a lesz E/2. személy felszólító módú alakja. Ezek főnevesüléssel váltak összetétellémiatyánk. Ez a
katolikus imádság úgy kezdődik, ahogy a Biblia szerint (Lukács 1:28) Gábriel Arkangyal köszöntötte
Szűz Máriát; vö.: 13. sz. eleje iduzleg (KTSz.); 1416 u./²Vduo̗ ӡ leg maria (MünchK. 54va): üdvöz légy,
Mária!. – Egyéb, régi megnevezés: angyali üdvözlet ’üdvözlégy, tkp. angyali köszöntés’ (1531 (ÉrsK.
364).

üdvözöl A: 1416 u./² v̇ duo̗ zlènditèc (MünchK. 23); 1462 k. idvezleteth sz. (MNy. 14: 137) [csak
EWUng.]; 1822 üdvözölgetni sz. (Wagner: Phras. Persaluto) J: 1. 1416 u./² ’〈főként találkozáskor,
valakinek az érkezésekor〉 köszönő szóval, mozdulattal örömét, tiszteletét fejezi ki; (be)grüßen’ # (↑); 2.
1513 ’magasztaló imát mond; ein Lobgebet sagen’ (NagyszK. 295); 3. 1588 ’〈levélben, üzenetben〉 közli,
hogy szeretettel, tisztelettel, jót kívánva gondol valakire; 〈in einem Brief od durch eine Botschaft〉
begrüßen’ # (Monoszlai András: NySz.); 4. 1842/ ’〈valahol megjelenő, köztiszteletben álló személyt〉
köszönő beszéddel fogad; eine Begrüßungsansprache halten’ (NSz. – Petőfi: ÖM. 5: 6); 5. 1843 ’〈tervet,
bejelentést〉 lelkes helyesléssel fogad; mit Beipflichtung bewillkommnen’ (NSz. – PH. 129) Sz: üdvözlet
1416 u./³ v́ duo̗ ʒletet (AporK. 133).
Származékszó. ⊗ Az üdvöz névszóból -l igeképzővel keletkezett. Az alapszó a melléknév, az eredeti
jelentés ’áldottnak, egészségesnek mond’ lehetett; az alaktanához vö.: drágálldrága, kevesellkevés stb. De
az is lehetséges, hogy az ige a főnévből ered; ebben az esetben az üdvözöl ’üdvöz-t mond’ jelentésű volt.
Hasonló származékszavakhoz vö.: énekelének, szólszó stb. A 2–5. jelentés: metafora az 1. jelentés alapján.
Nyr. 58: 5; TESz.

üget A: 1395 k. ÿgetew sz. (BesztSzj. 946.); 1569 uͤ gettem (Comoedia Balassi Menyhért árultatásáról:
NySz.) J: 1. 1395 k. ’〈ló, szamár〉 gyorsan halad, úgy, hogy közben átlós lábaival egyszerre lép; traben
〈haupts Pferd, Esel〉’ (↑); 2. 1767 ? ’〈személy〉 szapora léptekkel, gyorsan jár; im schnellen Schritt gehen
〈Person〉’ (NSz. – Illei: Salamon 8), 1808 ’ua.’ (NSz. – Verseghy F.: Term. emb. 163) Sz: ~ő 1395 k.
PartzPräs (↑); 1883 ’lóverseny | lóversenypálya; Pferderennen | Pferderennbahn’ (Sportny.) [csak
EWUng.].
Származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő ismeretlen eredetű. A szó végződése: -get gyakorító-
műveltető képző vagy -t mozzanatos-műveltető igeképző gyakorító funkcióval. A 2. jelentés metafora. –
Onomatopoetikus értelmezése nem meggyőző.
TESz.

ügy¹ † A: (1002) 1009/ Apurig hn. (Szentpétery: Szt. István 61); 1434 wyzafolowgy (OklSz.) [csak
EWUng.] J: ’folyó, patak; Fluß, Bach’.
Vitatott eredetű. ⊗ 1. Belső keletkezésű, az ősmagyar víz változat szó eleji ß hangjának szóhasadása. A
szó eleji mássalhangzó eltűnéséhez vö.: imád. – 2. Örökség a finnugor korból; vö.: zürj. R. zi̮ ľk
’nedvesség, nyirkosság’, (V.) ziľs ’nedves, mocsaras, ingoványos hely’, (KP.) ziľkja ’nedves, mocsaras,
ingoványos’ [fgr. *siδ'ɜ ’nedvesség; nedves, mocsaras, ingoványos hely’].. A magyarázat nehézsége, hogy
a megfelelő szó csak néhány rokon nyelvben található meg. A hangtanához vö.: ügy²; a jelentéstani
viszonyhoz vö.: zürj. va ’víz; folyó.’
MNy. 23: 353; TESz. ügy² a. is; MSzFE.

ügy² A: 1213/ ? Vyes sz. szn. (VárReg. 151.); 13. sz. e./ ygnec (KTSz.); 1416 u./¹ u̇ gnèc (BécsiK. 171);
1816 vigy (Gyarmathi: Voc. 94) J: 1. 13. sz. e./ ’tény, történés, megtörtént dolog; Geschehen, Vorfall’ #
(↑); 2. 1372 u./ ’ok; Grund, Ursache’ (JókK. 108); 3. 1416 u./¹ ’〈bonyodalmas, gondokkal járó〉 dolog,
tennivaló; Angelegenheit, Sache’ # (BécsiK. 263); 4. 1416 u./¹ ? ’ítélet alapjául szolgáló, megvizsgálandó
tett, ok | bűntett; Rechtsfall | Tatbestand’ (BécsiK. 256), 1416 u./² ’ua.’ (MünchK. 164); 5. [heute in Synt
ügyet sem vet] 1416 u./² ’figyelem, törődés; Beachtung, Aufmerksamkeit’ # (MünchK. 78va) [csak
EWUng.]; 6. [mit PossSf] 1495 e. ’valakinek a helyzete, sorsa; Lage, Schicksal’ (GuaryK. 32); 7. 1560
k. ? ’peres eljárás; Prozeß, Rechtsstreit’ (GyöngySzt. 4218.), 1619 ’ua.’ (OklSz. ügyes); 8. 1567
’ügyeskedés, ravaszkodás; Geschäftigkeit, Schlauheit’ (RMNy. 3/2: 64) Sz: ~es 1213/ ? szn. (↑); 1619 ?
Ügyeseért ’ügyfél; Prozeßpartei’ (OklSz.); 1652 ’ua.’ (MonTME. 1: 174); 1792 ? ’valamely
tevékenységben helyét megálló, alkalmas, rátermett; geschickt’ (SzD.); 1803 ’ua.’ (Márton Geschickt) |
~ehít 1416 u./¹ igèhėtnė ’figyelmeztet, buzdít valakit; aneifern’ (BécsiK. 61); 1416 u./² ’sugall valamit;
suggerieren’ (MünchK. 202) | ~ehesz(ik), ~ehedik 1416 u./² v̇ geho̗ tuala ’figyelemmel csüng valakin;
jmdm Beachtung schenken’ (MünchK. 156) | ~etlen 1617 igyetlen ’ügyefogyott, gyámoltalan’ (MonOkm.
19: 79) | ~el 1764 igyelni sz. (NSz. – Dudás I.: Lelki éd. A1) | ~ész 1786/ ügyész (NyF. 50: 50) | ~nök
1808 ügynök (Nyr. 44: 115).
Bizonytalan eredetű, esetleg örökség a finnugor korból. ⊗ Vö.: zürj. (Sz.) ziľ: ’szorgos, igyekvő, gyors,
gondos; buzgóság, szorgalom, gondosság, igyekezet’., ziľ- ’iparkodik, igyekszik, törekszik, serénykedik’
[fgr. *siδ'ɜ ’sietség, buzgóság, szorgalom, törekvés gyors, serény, szorgos’].. A magyarázat mellett szólnak
az igyekezik jelentései. Ellene pedig az, hogy a szónak csupán néhány rokon nyelvben van megfelelője. A
hangtanához vö.: ősz², illetve hagy; a szó jelentésváltozásához vö.: dolog. A szó gyakran a keze ügyében
van ’vkinek kapóra jön’ szószerkezetben áll (1708). A nyelvújítás kori származékszavak jogi, illetve
kereskedelmi szakszavak.
FUF. 14: 119; TESz. ügy¹ a. is; MSzFE.

ügyefogyott A: 1553 e./ igie fogyot (HÉn. z1a) [csak EWUng.]; 1843 ügyefogyott (Tzs. Dürftig) [csak
EWUng.] J: 1. 1553 e./ ’sivár; gemütlos’ (↑); 2. 1643 ’gyámoltalan, ügyetlen; unbeholfen, ungeschickt’
(MonÍrók. 8: 153).
Összetett szó. ⊗ Az ügyeügy² ’helyzet, sors, végzet’-e birtokos személyjellel) + fogyott (< fogy- tt
(befejezett) melléknévi igenévképzővel) tagokból; (alanyi) alárendelés. A keletkezésmódjához vö.:
agyafúrt, eszeveszett stb. – Más, korábbi megnevezés: fogyott ügyű ’gyámoltalan, ügyetlen’
szószerkezetben (1747).
TESz.

ügyvéd A: 1814 ügyvéd (NyÚSz.); nyj. üdvégy (ÚMTsz.) [csak EWUng.], üdvígy, igyvígy, ügyvíg
(ÚMTsz.) J: ’jogvédelemmel foglalkozó szakképzett személy; Rechtsanwalt’ # – De vö. 1787 ügyvédő
(NyÚSz.); 1791 Ügy-védlőt ’ua.’ (NSz. – Igazság jutalma 121).
Tudatos szóalkotással keletkezett összetett szó. ⊗ Az ügy² ’alap, ok (ítélethozatalé)’ + véd
’védő’alapján; alárendelés (tárgyi vagy birtokosi, jelöletlen). Az utótag a védelem, védő stb. véd alapján
jött létre; lásd még: véd-. Az alaktanához és jelentéstanához vö.: honvéd. A N. változatok hangátvetéssel
és a népetimológia hatására keletkeztek. – Egyéb, régi megnevezések: ügymentő (1793 (NyÚSz.);
ügybiztos (1803 (uo.): ügyvéd. – Nyelvújítási szó. – Ugyanezekből az elemekből alkotott, de a címszótól
független: R. ügyvéd ’védőbeszéd’ (1790).
TESz.

ühegy † A: [1079] Uchuga sz. szn. (DHA. 226); [1131–41] vhvg (PRT. 1: 595); [1131–41]/ uhugi
(OklSz. uhug); 1282 k. uheg (uo.) J: 1. [1131–41] ’[?]; Freigelassener’ (↑); 2. 1282 k. ’[?]; Gefangener’
(OklSz. uhug).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A korai középkori Magyarországon azokat a személyeket jelölte, akik a
társadalmi hierarchiában meghatározott helyet foglaltak el. A szó már az Árpád-kor végén kihalhatott; a
14. sz.-tól nincs több adat a szóra. A hangalak és a jelentés csak körülbelüli pontossággal határozható
meg.
NyK. 42: 247; IstvK. 492: 500

ük ∆ A: 1211 ? Ikeh sz. szn. (PRT. 10: 514); 1215/ Yku hn. (VárReg. 174.); 1268 ? Vk hn. (ÁÚO. 8:
210); 1395 k. yk (BesztSzj. 13.); 1405 k. wk (SchlSzj. 194.) [csak EWUng.]; 1541 ikeye [ike □] (KazK.
39); 1560 k. Ŏkód (GyöngySzt. 2444.); 1838 Uk (Tsz.) J: 1. 1395 k. ’nagyanya; Großmutter’ (↑); 2. 1560
k. ’ükanya | távoli női ős; Urgroßmutter | Ahnin’ (↑); 3. 1807 ’ükapa; Urgroßvater’ (Márton).
Örökség a finnugor korból. ⊗ Vog. (T.) jükǟ·, (AK.) ēk˳ə ’asszony, nő’alapján; ; finn eukko R. euhko
’idős nő, nagyanya; nő, anya’ [feltehetőleg fgr. *ißkkɜ ’idiő nő; nagyanya’].. A szó belsejének
keletkezéséhez vö.: gyakor, lyuk. A R. ike változat (↑) E/3. személyű -e birtokos személyjelet tartalmazott.
A szó ma összetételek előtagjaként fordul elő; ükanya ’dédanya’ (1783); ükapa ’dédapa’ (1833); ükunoka
’ükunoka’ (1884); stb.
TESz. ük- a. is; UEW. 76

ül¹ A: 1138/ vleu sz. szn. (MNy. 32: 134); 1256 Wophaylese sz. hn. (OklSz.); 1274 yulese sz. hn.
(OklSz.); 1299 vlese sz. hn. (OklSz.) [csak EWUng.]; 1372 u./ le ewle (JókK. 84); 1456
Myhalfyandraselese sz. hn. (Csánki 2: 629); 1510 k. ylÿewen sz. (AporK. 142); 1528 le ... illniek sz.
(SzékK. 329); 1604 uͤ tetes sz. (MA. Sátio); nyj. leüjtem (MTsz.) J: 1. 1138/ ? ’〈ember, állat〉 függőlegesen
tartott törzsének alsó részére nehezedve nyugszik valahol vagy helyezkedik valahová; sitzen’ # (↑), 1372
u./ ’ua.’ (↑); 2. 1256 ’helyet birtokol, megtelepszik, lakik valahol | helyet megszállva tart, véd; wohnen |
besetzt halten’ (↑); 3. 1416 u./¹ ’birtokot, hatalmi pozíciót, hivatalt elfoglal, betölt; Besitzung, Herrschaft,
Amt antreten’ (BécsiK. 102); 4. 1416 u./² ’időt tölt valahol | nyugton marad valahol; verweilen | sich ruhig
verhalten’ (MünchK. 168); 5. 1470 ’〈baromfitojást〉 rajta ülve kikölt; auf den Eiern sitzen’ (SermDom. 2:
243); 6. 1512 k. ’〈helység, település〉 valahol van, elterül; sich befinden, liegen 〈Ortschaft〉’ (WeszprK.
68); 7. [fel~] 1575 ’haragra gerjed | fellázad, harcolni kezd; in Zorn geraten | sich empören’ (Helt.: Krón.
151); 8. 1630 ’ránehezedik, rátelepszik valamire | elborít, belep valamit; lasten | bedecken’ (Szenczi
Molnár Albert: NySz.); 9. 1790 ’börtönbüntetés alatt van; im Kerker sitzen’ (NSz. – Kazinczy: Orpheus 2:
152); 10. [vmin ~, rá~ vmire] 1799/ ’valamit féltve őriz | valamit más hátrányára huzamosan igénybe
vesz; sorgsam bewahren, auf einem Buch, auf seinem Geld usw sitzen’ (NSz. – Csokonai: Műv. 2: 298);
11. [fel~, be~] 1804/ ? ’〈járműre〉 felszáll; einsteigen 〈in ein Fahrzeug〉’ # (NSz. – Kazinczy: Lev. 3: 195),
1863 ’ua.’ (NSz. – Szigligeti: Fenn az ernyő 27); 12. [fel~] 1844 ’hagyja magát becsapni, lépre megy;
beschwindelt werden’ (NSz. – Mozaik 160); 13. 1847 ’ülést tart; Sitzung abhalten’ (NSz. – Szépirod.
Szemle 1: 92); 14. 1942 ’[?]; treffen 〈Anspielung, Antwort〉’ (ZG.) [csak EWUng.] Sz: ~és 1256 hn.
’lakhely; Wohnsitz’ (↑); 1416 u./¹ v̇ lėʃenc ̣ ’[?]; Sitzen’ (BécsiK. 60); 1550 k. ’[?]; Stuhl’ (KolGl.) [csak
EWUng.]; 1604 ’[?]; Besetzung 〈durch Truppen〉’ (MA.) [csak EWUng.]; 1847 ülésezése sz. ’[?]; Sitzung,
Beratung’ (NSz. – Kemény Zs.: Gyulai 2: 129) | ~tet 1416 u./¹ v̇ ltètlèc ’ülőhellyel kínál; jmdm einen Sitz
anbieten’ (BécsiK. 198); 1508/ ’〈növényt〉 plántál; (be)pflanzen’ (DöbrK. 152); 1536 ’[?]; stiften’ (PFab.
67a) [csak EWUng.]; 1649 ’tojást költet; eine Henne setzen’ (HOklSzj. 151) | ~ette 1416 u./¹ vlèttè
Verbaladv (BécsiK. 60) | ~et 1416 u./² vlete ’[?]; Sitzen’ (MünchK. 2) | ~tepik 1416 u./² fel vltèpec
’hirtelen felül; sich plötzlich aufrichten’ (MünchK. 123); 1493 k. ’ülve letelepszik valahová; sich setzen’
(FestK. 105) | ~dögél 1531 yldoͤ gelne (ÉrsK. 523) | fel~tet 1613/ felűlteté ’ingerel, buzdít; anreizen’
(Pázm.: K. 1038: NyK. 15: 336); 1833 ’rászed, becsap; hereinlegen 〈abstr〉’ (NSz. – P. Thewrewk J.: Ber.
Tük. 123) | ~eped(ik), ~epszik 1643 uͤ lepedet sz. (Com.: Jan. 4); 1845/ ülepszik (NSz. – Döbrentei G.:
Huszárdal. 93) | ~ep 1781 e./ Uͤ lep (NSz. – Pázmándy S.: Sched. 176) | ~tetvény 1792 ültetvénnyel (MNy.
3: 125) | ~edék 1808 Üledék (SI. Ülep) | ~őke 1821 moh-ülö́ kéhez (NSz. – Haszn. múl. Ktár. 3: 16) |
~nök 1836 ülnök (NyÚSz.).
 Belső keletkezésű, valószínűleg származékszó. ⊗ Az alapszó az igy lehetett; a szó végződése: -l
igeképző. Az ül alak keletkezése depalatalizálódással és dl > ll > l hangváltozással ment végbe; legvégül
vö.: beszélbeszéd, hall¹. A 2., 3. jelentés: metafora az 1. jelentés alapján. A szó tulajdonképpeni jelentése
’megszentel’ lehetett.
TESz.

ül² A: 1456 k. Illietek (SermDom. 1: 210); 1508 vͤ dlj (NádK. 489); 1518 k. wͤ doͤ ľ (PeerK.: NySz.,
lapszámjelzés nélkül); 1533 wdwͤ lwk (Komjáthi Benedek: NySz.); 1559 ÿdlik (Szék.: Krón. 18v.); 1604
Ülloͤ c (MA.) J: 1. 1456 k. ’〈ünnepet〉 megtart, megszentel | 〈valamennyi időt〉 ünnepléssel tölt; 〈ein Fest〉
feiern | 〈eine gewisse Zeit〉 feiern’ # (↑); 2. 1804 ’valakit vendégséggel, lakomával ünnepel; jmdn durch
ein Fest ehren’ (NSz. – Fábchich J.: Pindarus 18); 3. 1833 ’lakomát, vendégséget tart; eine Fete
veranstalten’ (NSz. – Helmeczy: Jelenkor 2/2: 811) Sz: ~ő 1470 ille ’szent, megtartandó 〈ünnep〉; heilig,
zu feiernd 〈Fest〉’ (SermDom. 2: 359).
TESz.

üld ∆ A: 12. sz. v./ ıldetuıtvl sz. (HB.); 1808 Üldeni sz. (SI.) J: ’üldöz; verfolgen’ Sz: ~et 12. sz. v./
’[?]; Verfolgung’ (↑) || üldöz A: 1416 u./¹ v̇ ldo̗ zneie (BécsiK. 18); 1510 evldezÿk vala (MargL. 81); 1519
megh ýldeʒnek (JordK. 603); 1552/ oͤ ldezicvala (HÉn. q1b) [csak EWUng.] J: 1. 1416 u./¹ ’űz, kerget;
verfolgen, nachjagen’ # (↑); 2. 1416 u./¹ ’ártani igyekszik valakinek | zaklat, nyugtalanít; jmdm schaden
wollen | behelligen’ (BécsiK. 67), 1416 u./² ’ua.’ (MünchK. 20); 3. 1604 ? ’öldököl; morden, metzeln’
(MA. Oͤ ldoͤ zés), 1621 ’ua.’ (MA. oͤ ldoͤ zoͤ m); 4. 1912/ ’hibáztat; mißbilligen’ (NSz. – Babits: Írás 122); 5.
1962 ’〈törvény bűncselekményt〉 leleplezni és büntetni igyekszik; ahnden’ # (ÉrtSz.) Sz: ~ő 1416 u./¹
v̇ ldo̗ zo̗ io̗ kèt ’aki üldöz; Verfolger’ (BécsiK. 69) | ~et 1416 u./² v̇ ldo̗ zet ’[?]; Verfolgung’ (MünchK. 38).
Származékszó, az alapszó képzési módja vitatott. ⊗ Kiinduló elem valószínűleg az üld, ami vagy az
üld¹ ’EZ NEM KELL’ vagy az öl¹ ’EZ NEM KELL’ szóból -d gyakorító képzővel keletkezett. A szó arra
utalhat, hogy a vadállatra való vadászat folyamatos üldözést követelt, ami főként lóháton zajlott; vö.: R.
utána ül ’ülve üldöz, tkp. nyomában ül’ (1583 u.); lásd még: lat. sedere ’ül’: insidiae többes szám
’leshely, állás’, insidior ’megles vkit’. A jelentéstani viszonyhoz lásd még az öl¹ vogul adatait, illetve a
üldöz szó ’megöl’ jelentését. A szó nagyon korán elavult, a nyelvújítás korában szórványosan került
vissza a használatba. – Az üldöz vagy az üld szóból -z gyakorító képzővel, vagy az ül¹ből -döz gyakorító
képzővel kelethezhetett. – Ugor kori magyarázata főként jelentéstani okokból nem valószínű.
Ethn. 62: 277; MNy. 51: 489, 56: 76; TESz. üldöz a. is; NyK. 80: 121; UEW. 850

üllő A: 1138/ ? vleu szn. (MNy. 32: 134) [csak EWUng.]; 1395 k. ÿlew (BesztSzj. 722.); 1405 k. wle
(SchlSzj. 1284.); 1518 k. wͤ loͤ oͤ k (PeerK. 53); 1554 Zarvas illew (OklSz. szarvas-üllő); 1658 üllőstől
(Radv.: Csal. 2: 333, esetleg átírt adat); nyj. illé, üllü (Nyatl. 284.) J: 1. 1138/ ? ’tőkére erősített acéltömb,
amelyen a kovácsok, lakatosok az izzó vasat formázzák; Amboß’ (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2. 1782 ’a fülben
levő hallócsontocskák egyike; Amboß im Ohr’ (NSz. – Rácz S.: Borb. el. 2); 3. 1787 ’valaminek középső,
szilárd, űllandó pontja 〈pl. kerék agya, föld pólusa〉; der mittlere, feste Punkt von etw 〈zB Nabe, Erdpol〉’
(NSz. – M. Kurir 514); 4. 1796 ? ’lakatosok, palafedő munkások szerszáma a kulcs fejének, szög végének
elhajlítására, elverésére; Werkzeug der Schlosser, der Dachdecker’ (NSz. – Hatvany P.: Tört. 228), 1833
’ua.’ (NSz. – Lakos J.: Székely mest. 22).
Származékszó szófajváltásának eredménye. ⊗ Folyamatos melléknévi igenév főnevesülése az -ő
képzős ül¹ ’EZ NEM KELL’szónak. Az 1. jelentés eredetileg a munkadarab elhelyezkedésére utalhatott. A
2. jelentéshez vö.: ném. Amboß ’üllő 〈csontocska a fülben〉’. A 3. jelentésre a kellőközép analógiás hatása
is befolyással lehetett. A 4. jelentés valószínűleg az 1. alapján keletkezett.
TESz.

ünnep A: 1372 u./ ydneppre (JókK. 38); 1405 k. inep (SchlSzj. 159.); 1416 u./¹ ynnèpèto̗ l (BécsiK. 26);
1490 ennebnek, wͤ dnepe (SzalkGl. 150., 167.); 1500 k. yvdnepenek (AporK. 152); 1535 wͤ nep (Vit. K6a)
[csak EWUng.]; 1538 iunepet (PestiN. S4); 1595 Eünnep (Ver. 35); 1668 önnepeken (OklSz. sátoros-
ünnep); 1794 ünnap (NSz. – Gyarmathi S.: Nyelvmester 1: 363); 1816 k. üdnap (Kassai Bef. 255); nyj.
énepekett (ÚMTsz.) J: 1. 1372 u./ ’örvendetes esemény megünneplése; Freudentag’ # (↑); 2. 1372 u./
’〈egyházi〉 ünnepnap; 〈kirchlicher〉 Festtag’ # (JókK. 49); 3. 1372 u./ ’egyházi szertartás; kirchliche
Zeremonie’ (JókK. 73) Sz: ~lés 1416 u./¹ innèpleʃ nèlkv̇ l (BécsiK. 71) | ~let 1416 u./¹ innèplètenèc ’[?];
Feiern’ (BécsiK. 192) | ~lő 1456 k. inneplew PartzPräs (SermDom. 2: 735); 1748 ? ’[?]; Festkleid’ (NSz.)
[csak EWUng.]; 1787 ’ua.’ (uo.) [csak EWUng.] | ~el 1538 innepelnÿ (PestiN. E1) | ~i 1604 Ünnèpi
(MA.) | ~ély 1816 ünnepély (MNy. 5: 124) | ~ség 1884 ünnepség (NyÚSz.).
Összetett szó. ⊗ Valószínűleg az így + nap¹ ’EZ NEM KELLalapján; alárendelés (jelzői). Az eredeti
jelentése szent nap’ lehetett. Az alkotás hangtani okokból már korán elavult, ezért a szó egy új összetétel
előtagja lett; vö.: 1416 u./¹innepnap ’ünnepnap’. Eredetileg feltehetőleg egyházi műszó volt.
TESz.; TörK. 273

ünő A: 1193 Tarýneu hn. (ÓMOlv. 59); 1293 Vnee szn. (HOkm. 8: 321) [csak EWUng.]; 1337 Ine
zakala hn. (OklSz. 2. inő); 1395 k. ÿne (BesztSzj. 998.); 1416 u./¹ v̇ no̗ (BécsiK. 186); 1533 Ewnoͤ (Murm.
473.); 1551 vͤ nnoͤ ket (Heltai Gáspár: NySz.); nyj. ünü, ünyő (ÚMTsz.) J: ’(fiatal) tehén | kérődző állatok
nősténye; (junge) Kuh | Ricke, Schmaltier usw'’.
Honfoglalás előtti ótörök jövevényszó. ⊗ Kök-török ingäk; CC. inäk;; csuv. ənɛ; stb.: tehén.
Megfelelői a mongol nyelvekben is megtalálhatók. A magyarba átkerült alak: *inäg. A szóvéghez vö.:
kölyű, seprő stb. – Az önikönött szóból folyamatos melléknévi igenévként való magyarázata nem
valószínű.
MNy. 3: 368; TESz.; TörK. 280; MNy. 84: 479

űr- 1. ~mérték A: 1836 Ürmérték (NyÚsz. Ür) [csak EWUng.] J: ’[?]; Raummaß’ # | ~tartalom A:
1872 ürtartalom (Ball.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Rauminhalt’ # | ~méret A: 1874 ürméret (CzF.) [csak
EWUng.] J: ’[?]; Kaliber’ || 2. ~állomás A: 1958 űrállomást (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Raumstation’
| ~hajó A: 1959 űrhajó (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Raumschiff’ # | ~kutatás A: 1960 űrkutatás
(NSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Raumforschung’ | Ilyenek még: ~utas ’[?]; Raumfahrer’ (1960: NSz.);
~rakéta ’[?]; Trägerrakete’ (1969: uo.).
Tükörfordítás előtagja, azonos az űr→üreg szóval. ⊗ A tükörfordítások német minta alapján
keletkezett összetett szavak; vö.: Raummaß, Rauminhalt, Raumschiff, Raumforschung stb. – A második
tag a magyarban (címszók kivételével): mérték, méret, mér, kutatás (< kutat). – Az űrlap ’EZ NEM
KELL’ (1874 (CzF.) nem tartozik ide közvetlenöl; ez összetétel az űr ’üres, üreges’üreg + lap szavakból.

üreg A: 1113 Erig hn. (Fejérpataky: Kálmán kir. okl. 56); 1138/ ? Iruge sz. szn. (MNy. 32: 132); 1164/
Yreg hn. (LtKözl. 2: 157); 1171 Irig hn. (ÓMOlv. 47); 1226/ Vrug szn. (VárReg. 341.) [csak EWUng.];
1229/ Irug hn. (VárReg. 352.); 1441 Felsewirek hn. (Csánki 3: 430) [csak EWUng.]; 1551 üreg [U]
(Heltai Gáspár: NySz.); 1619 uͤ roͤ gh (Göntz Miklós: NySz.); 1782 örögökben (NSz. – Rácz S.: Borb. el.
5); nyj. öreg (ÚMTsz.), ürekes sz. (MTsz.) J: fn 1. 1113 ’valamilyen szilárd anyagban található kisebb-
nagyobb üres tér; Höhle’ # (↑); 2. 1801/ ’világűr; Weltraum’ (NSz. – Csokonai: Alkalm. versek 216); 3.
1872 ’falusi házak tornáca; überdachter Vorraum von Dorfhäusern’ (Nyr. 1: 422) | mn 1585 ’üreges; hohl’
(Cal. 176) Sz: ~es 1585 wreges (Cal. 678) | | üres A: 1372 u./ ewreʃewlnek sz. (JókK. 117); 1416 u./¹
v̇ ɂèʃèn (BécsiK. 10); 1456 k. Ireʃen (SermDom. 1: 318); 1575 Vͤ roͤ sen (Heltai Gáspár: NySz.); nyj. vüres
(MTsz.) J: 1. 1372 u./ ’semmit nem tartalmazó; leer’ # (↑); 2. 1456 k. ’elfoglaltságtól mentes, szabad;
nicht mit Arbeit od Pflichten belastet’ (↑); 3. 1792 ’be nem töltött 〈állás, hivatal〉; unbesetzt 〈Amt〉’ (NSz.
– Pétzeli: Mind. Gyüjt. 6: 272) Sz: ~ül 1372 u./ (↑) | ~ség 1474 vreʃʃegek ’[?]; 〈seelische〉 Leere’ (BirkK.
1); 1560 k. ’[?]; Liederlichkeit; Höhle’ (GyöngySzt. 2406., 4166.) [csak EWUng.] | ~edik 1533 megh
ewreshedyk (Komjáthi Benedek: NySz.) | | ürül A: 1372 u./ yrewlyewnek (JókK. 114); 1660 Meg oͤ ruͤ l
(Medgyesi Pál: NySz.); 1832 űrül (Kreszn.) J: ’[?]; leer werden, frei werden’ # Sz: ~ék 1854 ürülék
(Ballagi Excrement) | | ürít A: 1548 vréte (SzZsolt. 30a) [csak EWUng.]; 1560 k. Megh óryteny sz.
(GyöngySzt. 4033.); 1566 ki vͤ ritene (HFab. 35) [csak EWUng.]; 1582 uͤ reyteni sz. (Bornemisza Péter:
NySz.); nyj. virittem (ÚMTsz.) J: 1. 1548 ’[?]; leermachen’ # (↑); 2. 1844 ’[?]; abführen 〈Stuhlgang,
Harn〉’ (Ball.) [csak EWUng.] || űr A: 1763 Uͤ r (NSz. – Adámi: Wb. 83); 1832 űr (Kreszn.) J: fn 1. 1763
’üres tér, üresség; Höhle, Leere’ # (↑); 2. 1815/ ’világűr; Weltraum’ # (NSz. – Berzsenyi: Művei 1: 139) |
mn 1763 ’üres, üreges; hohl’ (↑).
A szócsalád időrendben legkorábbi tagja egy fiktív tőből eredő származékszó. ⊗ A szótő ismeretlen
eredetű. A szótő, ami igenévszói természetű lehetett, a magyar szókincs ősi elemeihez tartozhatott. Az
üreg és a üres szócsalád tagjai a tő névszói értékű tagjából keletkeztek -g, illetve -s névszóképzővel. Az
ürül és ürít szavak az igei értékű tagból -l gyakorító képzővel, illetve -ít műveltető képzővel jöttek létre. –
Az űr elvonás a névszókból. – Ide tartozik: N. üredék ’barlang, üreg’ (1783), ’térfogat, befogadóképesség’
(1936).
 MNy. 21: 263; TESz.

ürge A: 1469 ? urge szn. (MNy. 57: 238); 1525 k. ewrge (MNy. 11: 81); 1559 irgeket (SzChr. 209b)
[csak EWUng.]; 1577 w̋ rge (KolGl.: NyF. 45: 55) J: 1. 1469 ? ’fürge mezei rágcsáló; Ziesel (Citellus
citellus)’ # (↑), 1525 k. ’ua.’ (↑); 2. 1924 ’férfi, pasas; Mann 〈im Arg〉’ (Zolnay – Gedényi).
Valószínűleg jövevényszó egy honfoglalás előtti török nyelvből. ⊗ Alt. örkö;; hak. örke, örge; tuv.
örge:: ’ürge’ [török eredetű].. – A 2. jelentés: tréfás metafora; lásd még a pók szót. – Tisztázatlan
idetartozású: R. ír ’ürge’ (1395 k.).
MNy. 3: 368; TESz.

üröm A: 1212 ? Eurim hn. (HOkm. 6: 9) [csak EWUng.]; 1260 ? Vrumvelg hn. (Gy. 3: 452) [csak
EWUng.]; 1362 Irmes sz. hn. (Csánki 1: 137); 1395 k. fer ÿeem [ɔ: ÿrem] (BesztSzj. 374.); 1405 k. vrem
(SchlSzj. 878.); 1416 u./¹ v̇ ro̗ mbè (BécsiK. 222); 1435 k. irim (SoprSzj. 210.); 1533 Ewrem (Murm.
1415.); 1592 uͤ rm (Cisio: NySz.); 1595 Eüreüm (Ver. 1); nyj. írem (MTsz.), ürëm (ÚMTsz.) J: 1. 1212 ?
’keserű ízű gyógynövény; Wermut 〈Pflanze〉 (Artemisia)’ (↑), 1362 ’ua.’ (↑); 2. 1416 u./¹ ’keserűség,
szenvedés; Bitternis, Leiden’ (↑) Sz: ürmös 1362 hn. (↑); 1556 ’[?]; Wermutwein’ (MNy. 90: 256) [csak
EWUng.].
Valószínűleg jövevényszó egy honfoglalás előtti török nyelvből. ⊗ Tat. ärem;; bask. ärem;; csuv. arǝ̑m
ɛrəm: : ’fehér üröm’.. Megfelelői a mongol nyelvekben is megtalálhatóak. Lásd még: kirg. ermen;ujg.
mod. ärmän;üzb. erman; stb.: . Tisztázatlan idetartozású: ; kirg. izän ’egy fajta növény, amit a tevék
szívesen esznek’. A magyarba átkerült alak: *irem vagy *erem. A szó eleji magánhangzó fejlődése nem
teljesen tisztázott. A 2. jelentés metonímia az üröm keresű íze alapján. Az ürmös származékszó
köznévként önállósodással keletkezett az ürmös bor ’vermut’ (1585) kifejezésből; lásd még a ; ném.
Wermut ’üröm 〈gyógynövény〉; keserűség; vermut.’
MNy. 3: 368; KCsA. 1. Kieg.: 527; TESz.; TörK. 47

ürü A: 1395 k. vru (BesztSzj. 1007.); 1416 u./¹ o̗ ro̗ knèc (BécsiK. 129); 1528 evrukkul [ɔ: evruktul]
(SzékK. 186v) [csak EWUng.]; 1538 ewryw (PestiN. P4); 1571 irű (ErdOrszEml. 2: 380); 1787 ö́ rü (NSz.
– Mátyus I.: Ó és új Diaet. 2: 212); nyj. üre, ürrü (ÚMTsz.) J: 1. 1395 k. ’herélt kos; Hammel’ (↑); 2.
1560 k. ’herélt kecske; verschnittener Ziegenbock’ (GyöngySzt. 3766.).
Honfoglalás előtti ótörök jövevényszó. ⊗ Kāšγ irk ’négyéves bárány’alapján; kipcs. örük: ’fiatal
ürü’.alapján; kirg. irik ’hároméves ürü’alapján; stb. Megfelelői a mongol nyelvekben is megtalálhatók. A
magyarba átkerült alak: *irig; a szóvéghez vö.: kölyű, ünő stb.
MNy. 3: 368; TESz.; MNy. 73: 157

ürügy A: 1621 uͤ roͤ gy (MA.); 1621 Uruͤ gyével [ɔ: Uͤ ruͤ gyével] (MA.); 1669 uͤ ͤ regy (Pósaházi János:
NySz.); 1695 irigjivel (MNy. 38: 206); 1708 Ürǘgy (PP.); 1804 ǘrǘgyǘ sz. (NSz. – Molnár J.: Könyvház
22: 45); 1812 örögyǘl (NSz. – Holosovszki I.: Kálnoki 6); 1874 ürüd, ürűt (CzF. ürügy (2)) J: ’[?];
Vorwand’ #.
Belső keletkezésű, keletkezésmódja azonban bizonytalan. ⊗ Feltehetőleg az ör, ürü szóból, ami az örv²
’kifogás, ürügy’ R. változata. Lehetséges, hogy tautologikus összetételként keletkezett; a második rész
ebben az esetben azonos lehet az ügy² ’ok, indíték’ szóval. A szó azonban származékszó is lehet -gy
kicsinyítő képzővel., vö.: jobbágy. – A szóban az üres, űrüreg megléte is érzékelhető; vö.: üres ügy, űrügy
’kifogás, ürügy’ (1808).
NéNy. 8: 22; TESz.

üst A: 1395 k. y̋ ʃt (BesztSzj. 1290.); 1405 k. wʃth (SchlSzj. 1890.); 1533 Ewst (Murm. 1845.); 1560 k.
űsth (GyöngySzt. 2166.) [csak EWUng.]; nyj. üs (ÚMtsz.) J: 1. 1395 k. ’kondér | bogrács; größeres,
bauchiges Metallgefäß zum Erhitzen von Flüssigkeiten | Kochkessel’ (↑); 2. 1683 ’lepárló berendezés
üsthöz hasonló része; kesselartiger Teil der Destillieranlage’ (HOklSzj. 29); 3. 1831 ’kazán; Dampfkessel’
(NSz. – Horvát E.: Árpád 486).
TESz.

üsti † A: 1317/ Isty (OklSz.); 1405 k. hwʃti (SchlSzj. 1376.); 1460 vsthy (OklSz.); 1500 Ewschy [ɔ:
Ewsthy] (MNy. 13: 256 "Ősi"!!!); 1559 uͤ ʃti (SzChr. 220a) [csak EWUng.] J: ’tarka 〈állat, különösen ló〉;
scheckig, gefleckt 〈Tier, haupts Pferd〉’.
Ismeretlen eredetű. ⊗ A változatok egymáshoz való viszonya tisztázatlan.
TESz.

üstök A: 1405 k. iʃtek (SchlSzj. 294.); 1416 u./¹ v̇ ʃto̗ kenèl (BécsiK. 214); 1495 e. iʃto̗ ko̗ n (GuaryK.
113); 1552 uͤ ʃtekbe (Heltai: Dial. M3b); 1560/ uͤ ʃʒtoͤ koͤ s sz. (Huny. C3a) [csak EWUng.]; 1575 vͤ ʃteges sz.
(HChr. 67a) [csak EWUng.]; 1595 Eüʃteük (Ver. 21); 1771 üstékén (NSz. – Faludi: NU. 171); 1865
üstükös sz. (Toldy I.: Nőkről 119); nyj. észtekét, üstëk (ÚMTsz.) J: 1. 1405 k. ’szép, hosszú férfihaj;
schöne, lange Männerhaare | Stirnhaar’ # (↑); 2. 1456 k. ’az üstökös fénycsóvája; Kometenschweif’
(SermDom. 1: 195); 3. 1550 k. ’a ló fején levő hosszú szőrzet; Haarbüschel am Kopf des Pferdes’ (MNy.
86: 252) [csak EWUng.]; 4. 1771 ’tető (lecsüngő) része | eresz; (herabhängender) Teil eines Daches |
Dachtraufe’ (↑); 5. 1794 ’bugás vagy füzéres, porzós virágzat 〈nádé, kukoricáé stb.〉; Rispe, Ähre 〈des
Schilfrohrs, Maises usw〉’ (NSz. – Baróti Szabó: Par. maj. 51) Sz: ~ős 1405 k. iʃtekes ’[?]; haarig,
schopfig’ (SchlSzj. 295.); 1456 k. istekes hugh ’[?]; Schweif-, Kometen- 〈Stern〉’ (SermDom. 1: 195);
1757 ? ’üstökös csillag; Komet’ (NSz. – Bertalanffi P.: Világ 17); 1789/ ’ua.’ (NSz. – Kazinczy: Lev. 1:
292).
Ismeretlen eredetű. ⊗ Végződése esetleg képző lehet. A 2–5. jelentés: metafora az 1. jelentés alapján.
A z üstökös származékszó főnévi jelentéséhez vö.: gör. κοµήτης ’hajat viselő ;üstökös’;lat. stella crinita
’üstökös’, tkp. ’hosszúhajú csillag’alapján; ném. Schweifstern, R. haarstern ’üstökös’.
NyK. 35: 61; TESz.

üstöllést × A: 1792 Üstöllést (SzD.); 1834 Istölléstt (Kassai 3: 51); 1838 Üstellést (Tsz.); nyj. östöllés,
üstöllést, üstölést (MTsz.) J: 1. 1792 ’azonnal, tüstént; sofort’ (↑); 2. 1825/ ’egyenest, közvetlenül, direkt;
direkt, geradewegs’ (NSz. – Vörösmarty Emlékkönyve 191).
Megszilárdult ragos alakulat. Az alapszó azonban bizonytalan. ⊗ Feltehetőleg a tüstént szóból
keletkezett játszi szóalkotással. Végződése -st módhatározórag lehetett; vö.: megestmegint, örömestöröm
TESz.

üsző A: 1395 k. yʃew (BesztSzj. 1001.); 1405 k. iʒe (SchlSzj. 1421.); 1507 uʒo (NyIrK. 6: 187); 1746
Öszsző (MNy. 50: 500); 1818 üszü (NSz. – Zakál Gy.: Őrség 22) J: [auch als Attr] ’fiatal tehén; Färse’.
Valószínűleg örökség, ugor kori tővel és magyar képzéssel. ⊗ A tőhöz vö.: osztj. (V.) ĕs ’anya’, (C.) ĕs
’jávorszarvas tehén’, (O.) ȧ̆s ’anya; nőstény 〈állat〉’ [ugor *isɜ ’anya; nőstény állat’].. A szó végződése: -ő
~ -é kicsinyítő képzőelő¹ , vessző stb. – A magyarázat, miszerint az űzik ’felgerjedt, párzásra kész,
üzekedik’űz főnevesült folyamatos melléknévi igeneve lenne, nem valószínű.
MNy. 34: 279; NyK. 73: 418; TESz.; MSzFE.

üszög A: 1390 Jzeges sz. szn. (OklSz.); 1395 k. y̋ ʃeug (BesztSzj. 1313.); 1405 k. vʒug (SchlSzj. 1919.);
1416 u./¹ v̇ zo̗ ģ (BécsiK. 221); 1489 k. Yzekes sz. (MKsz. 1895.: 109); 1506 o̗ zo̗ gghel (WinklK. 166); 1647
üszökét (ItK. 87: 192) [csak EWUng.]; 1754 üszköltem sz. (NyK. 26: 344); 1838 Üszk (Tsz.); nyj. üszëk
(MTsz.) J: 1. 1390 ? ’[?]; Fackel’ (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2. 1390 ? ’üszkösödés; Gangräne’ # (↑), 1577 k.
’ua.’ (OrvK. 328); 3. 1425 ’parázs; (gelöschter) Brand | Glut’ # (OklSz.); 4. 1525 k. ’szédítő vadóc,
konkolyperje; Schwindelhafer’ (MNy. 11: 81); 5. 1577 k. ’korcs magzat a méhben, méhüszög; entartete
Leibesfrucht’ (OrvK. 335); 6. 1708 ’gomba okozta növényi betegség; Brand 〈als Pflanzenkrankheit〉’ (PP.)
Sz: ~ös 1390 szn. (↑) | üszkös 1874 üszkös (CzF. üszög) | üszkösödik 1884 üszkösödésbe sz. (NSz. –
Kacziány G.: Mondur 132).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A szóvégi g elsődlegesnek tűnik, amelyből a szóvégi k zöngétlenedéssel
keletkezett. Az eredeti jelentés a 3. lehet, mi után az 1., 2. jelentés metonimikusan, az 5., 6. jelentés
metaforikusan jött létre. A 4. jelentés azzal magyarázható, hogy ez a gyomnövény olyan gyorsan terjed,
mint a tűz.
TESz.

üt A: 1211 Vteh sz. szn. (PRT. 10: 512) [csak EWUng.]; 1258 Iteu sz. szn. (OklSz.); 1372 u./ ewte
(JókK. 77–8) J: 1. 1211 ’csapást mér valakire, valamire, ver; schlagen 〈trans〉’ # (↑); 2. 1273 ’〈villám〉
sújt, belecsap; einschlagen 〈Blitz〉’ (OklSz.); 3. 1372 u./ ’ütéssel valahova juttat, lever, bever stb.;
(hin)einschlagen, eintreiben’ # (JókK. 31); 4. 1499–16. sz. e. ? ’[?]; etw erzeugen, hervorbringen, machen’
(MNy. 49: 207) [csak EWUng.], 1506 k. ’ua.’ (OklSz.) [csak EWUng.]; 5. [haupts mit VPräf] 1584 ’[?];
angreifen’ (Honism. 4: 43) [csak EWUng.]; 6. 1585 ’〈kártyában, sakkban az ellenfél lapját, figuráját〉
elviszi, elveszi; stechen 〈Kartenspiel, Schach〉’ # (Cal. 1045); 7. 1585 ’hasonlít rá; jmdm nacharten,
nachgeschlagen sein’ (Cal. 643); 8. 1645 ’talál, illik; treffen’ (Geleji Katona István: NySz.) Sz: ~ő 1211
szn. (↑); 1550 k. tyzythe ’[?]; Schläger’ (KolGl.: NyF. 45: 19) | ~öget 1372 u./ ʃmeg ewtewgettem (JókK.
31) | ~köző 1491 Ithkewze ’[?]; Turniersattel’ (OklSz.); 1918 ’[?]; Puffer an Schienenfahrzeugen’ (NSz.)
[csak EWUng.] | ~és 1495 e. meń iteʃnec (GuaryK. 128) | ~közet 1517 evtkevzetyt (DomK. 129) | ~ődött
1884 ütődött ’[?]; verrückt’ (NSz.) [csak EWUng.].
Bizonytalan eredetű, esetleg örökség a finnugor korból. ⊗ Vö.: vog. (T.) jikt-: ’vág, metsz’alapján;
;osztj. (V.) öγət-: ’ua.’alapján; ;zürj. (Lu.) okti̮ -: ’kidönt, kivág 〈fát〉’alapján; ;votj. ukti̮ -: ’’;lp. (N.)
āvtâtâk: ’a fa vágására szolgáló hely télen’ [fgr. *äktɜ- ’üt, ver, kivág, aprít, metsz’].. A magyarázatnak
jelentős hangtani nehézségei vannak; a tő szó belseji magánhangzójához azonban vö.: ia-fia. A szó belseji
*kt > m. t hangváltozáshoz vö.: fut, jut stb. – Az ütleg ’ütés, verés’névszó (1785) főnevesüléssel
keletkezett az ige E/1. személyű alakjából a nyelvújítás korában; vö.: félszfél¹ , merszmer². Az ütlegel
’csap, ver, üt’ származékszó (1815) ebből jött létre igeképzővel.
NyK. 72: 155; TESz.; MSzFE.; UEW. 3: 7

üteg A: 1834 Üteg (NyÚSz.) J: 1. 1834 ’bizonyos számú lövegből álló tüzérségi egység; Batterie
〈Milit〉’ (↑); 2. 1835 ’bőrkiütés; Hautausschlag’ (NSz. – Lovász I.: Ért. nyelvúj. 58); 3. 1845 ’ütem, taktus;
Takt als rhythmische Maßeinheit’ (Fogarasi Tact); 4. 1860/ ’áramszolgáltató elem, telep; elektrische
Batterie’ (NSz. – Jókai 15: 231); 5. 1903 ’egy fajta mozsártörő; Art Mörserkeule’ (NéprÉrt. 4: 143).
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ Az üt szóból -g névszóképzővel keletkezett a -g
névszóképzős szavak analógiájáraharag; az alaktanához vö.: szöveg, tömeg stb. Az 1., 4. jelentésekre a fr.
batterie ’üteg’ (vö.: ;fr. battre ’csap, ver, üt’) is hatással volt. A 3. jelentéshez vö.: ütem. – Nyelvújítási
szó.
NyÚSz.; TESz.

ütem A: 1843 ütem (NyÚSz.) J: 1. 1843 ’típus; Typ’ (↑); 2. 1856 ’ritmusegység, taktus; Takt als
rhythmische Einheit’ # (NyÚSz.).
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ Az üt ’EZ NEM KELL’ szóból -m névszóképzővel
keletkezett, az -m névszóképzős szavak analógiájára; vö.: vö.: álom. Az 1. jelentéshez vö.: típus; a 2.
jelentéshez vö.: taktus.– Más, régi megnevezés a 2. jelentéshez: üteny (1854), szintén tudatos
szóalkotással keletkezett származékszó az ütből. – Nyelvújítási alkotás.
TESz.

üvecs × A: 1838 Üvecs (Tsz.) J: ’fiatal (nőstény) bárány; junges (weibliches) Lamm’.
MNy. 44: 34; TESz.; TörK. 102

üveg A: 1359 feneseueg (OklSz.); 1395 k. yegÿ, vÿueg (BesztSzj. 556., 565.); 1405 k. iueg (SchlSzj.
1123.); 1518 k. uͤ week (SándK. 7); 1531 wwek (ÉrsK. 330); 1533 ewvek (Murm. 1594.); 1559 uͤ ueg
poharral (SzChr. 101b) [csak EWUng.]; 1577 k. wegeͦ th (OrvK. 37); 1653 éveg (Medgyesi Pál: NySz.);
1788 ö́ g (MNy. 5: 287); 1854 üjeg (Magy. Erd. Kép. 3: 40); nyj. ëeg, ijeg, öeg, üheg, üög (MTsz.) J: 1.
1359 ’üvegből való edény, eszköz; Gegenstand aus Glas 〈Trinkglas, Flasche usw〉’ # (↑); 2. 1372 u./
’kemény, többnyire átlátszó, törékeny anyag; Glas als harter, meist durchsichtiger, zerbrechlicher Stoff’
(JókK. 83) Sz: ~es 1453 Iweges szn. ’[?]; Glaser’ (TörtTár. 1882.: 541); 1590 ’[?]; glasig’ (SzikszF. 6.)
[csak EWUng.] | ~esedik 1791 üvegesedést sz. (NSz. – Zay S.: Mineralógia 121) | ~ez 1808 Üvegezni sz.
(SI.).
Jövevényszó, valószínűleg az alánból. ⊗ Osz. (K.) avg, (Ny.) avgä: ’üveg 〈anyag〉; palack, üveg’ [iráni
eredetű; vö.: kperzsa āpakēnak ’kristály’alapján; ; újperzsa ābgīna ’ua.; üveg 〈anyag〉’alapján; ; szogd ʼ
ʼpkynʼk ’kristály’alapján; stb.].. Megfelelői: ; örm. apʼakʼi ’ua.; üveg 〈anyag〉’alapján; cserkesz abg, apkə
’üveg 〈anyag〉; ivópohár’alapján; stb. – A magyarba egy feltételezett óoszét palatális alak kerülhetett
átvért. Néhány magyar változat a ß kiesésével és hiátustöltővel keletkezett. – A magyarból: rom. N. uiágă
’üveg 〈anyag〉; palack, üveg.’
MSFOu. 151: 335; TESz.; TörK. 168
 üvölt A: 1372 u./ ewueltuen, ÿwelteʃuel sz. (JókK. 35, 17); 1372 u./ ewuewltÿkuala (JókK. 58); 1410 k.
ẏelteʃt sz. (MvS.); 1416 u./¹ v̇ uo̗ lto̗ (BécsiK. 16); 1456 k. iuethnet [ɔ: iuethnec] (SermDom. 1: 31); 1522
eweltek (KesztK. 348); 1528 Ewlte, wultvala (SzékK. 365); 1577 k. weoltheͦ (OrvK. 25); 1855–6/ őtött
(NSz. – Vas Gereben 9: 452); nyj. üőtt (MTsz.), ühöjtözni sz. (MTsz.) J: 1. 1372 u./ ’kiált, kiáltoz |
〈személy〉 fájdalmában, dühében ordít; schreien 〈schmerzvoll, zornig〉’ # (↑); 2. 1788 ’〈szél, vihar〉 erős
hang kíséretében, nagy erővel fúj, tombol; brausen 〈Sturm〉’ (NSz. – Kazinczy: Geszner 212); 3. 1794
’〈állat〉 elnyújtott, mély hangot ad; heulen 〈Tier〉’ (NSz. – Gyarmathi S.: Nyelvmester 2: 275) Sz: ~és
1372 u./ (↑) | ~et 1416 u./² iuo̗ ltetn ͨ ’[?]; Geschrei’ (MünchK. 85rb) [csak EWUng.] | ~özik 1765
uͤ voͤ ltoͤ zésekkel sz. (NSz. – Miháltz I.: Ok. hite 249).
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ Eredetileg az elnyújtott kiáltás hangjának utánzására jött létre. A szó
végződése: -lt mozzanatos képzőrikolt, süvölt stb. A legtöbb változat keletkezésénél a v hiátustöltő által
feltételezett változásjelenségek (hangkiesés, vokalizálódás stb.) játszottak szerepet. A 2., 3. jelentés:
metafora. – Ugyanebből a tőből másik mozzanatos képzővel: üvít ’kiált, ordít’ (1805/).
TESz.

űz A: 1372 u./ el ewʒ (JókK. 17); 1416 u./¹ èlu̇ zlèc (BécsiK. 185); 1456 k. kÿ iʒek (SermDom. 1: 448);
1569 üdzé (SzegSz. űdz); 1884 üzik □ (Nyr. 13: 384); nyj. izz (ÚMTsz.) J: 1. 1372 u./ ’kerget, futásra,
menekülésre késztet | siettet, hajt, hajszol; vertreiben’ # (↑); 2. 1535 ’〈valamilyen cselekvést,
tevékenységet〉 rendszeresen, állandóan végez; ausüben, betreiben’ # (Vit. A5a) [csak EWUng.]; 3.
[haupts ~ik] 1774 ’〈állat〉 párosodik; brunsten, stieren’ (NSz. – Juh-nevelés 37).
Valószínűleg örökség az ugor korból. ⊗ Vog. (É.) it-ńoχs: ’ugráló mókus’. (ńoχs ’mókus, coboly’),
(AK.) itγəl- ’ugrik’alapján; osztj. (Trj.) it-: ’fáról fára ugrik 〈mókus, coboly〉’ [ugor *itɜ- ’fut, ugrik’].. A
magyarázatnak bizonyos nehézségei vannak; a korábbi magyar jelentések ugyanis tárgyasak. A szó belseji
*t > m. z változáshoz vö.: húz, kéz stb. A 3. jelentéshez vö.: ; ném. laufen ’gyorsan jár’ : belaufen
’meghág 〈vadkan〉’alapján; lásd még: üzekedik. – Egy ótörök nyelvből való származtatása nem valószínű.
TESz.; NyK. 80: 121; StUA. Suppl. 1: 214; UEW. 848

üzbég¹ † A: 1095 e. Wzbeg (RMNy. 2/2: 344); 1150 Izbeg szn. (PRT. 1: 599); 1342 Ezbeg hn.
(AnjOkm. 4: 196); 1604 Vzbék (MA.); 1866 özbegeknek (NyK. 5: 273) J: ’[?]; Flüchtling’.
Jövevényszó egy szláv nyelvből, esetleg a csehből. ⊗ Cseh zběh: ’szökevény, menekülő’alapján; – ;
szln. izbeg: ’kiút, mentség, kibúvó, kifogás’alapján; ;ukr. збiг: ’szökevény, menekülő’alapján; stb. [<
szláv *iz (igekötő) + *běgъ ’futás; menekülés’].. A ’szökevény, menekülő’ jelentés metonimikusan
keletkezett.
NyK. 42: 240

üzbég² A: 1817 Usbegkek (HLex.); 1854 Uzbekek (NyK. 42: 241); 1937 özbeg, özbégtől (NSz.); 1949
Üzbek (uo.); 1962 üzbég (ÉrtSz.) J: fn 1817 ’[?]; Usbeke’ (↑) | mn 1949 ’az üzbégekkel kapcsolatos, rájuk
vonatkozó, tőlük származó; usbekisch’ (NSz.).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Usbeke, Ösbeke; ; ang. Usbeg, Uzbek; ; fr. Ouzbek, Uzbeg; ; or. узбек; oszm.
özbek; stb.: üzbég 〈fn〉. Főként az oszmánból vált elterjedtté; lásd még: csag. özbäk ’ua.szerény, egyszerű
becsületes, jóravaló’. A török szó végső soron az Aranyhorda kánjának nevére Ösbeg (14. sz.) megy
vissza. – A magyarba elsősorban a németből került át.
NyK. 42: 241

üzekedik A: 1628 uͤ zekedve sz. (Prágai András: NySz.); 1643 uͤ zelkedet sz. (Com.: Jan. 78); 1792
üdzekedni, ǘzelkedésnek sz. (SzD.); 1795 k. Űzekedik ▼ (NSz.) [csak EWUng.]; 1860 Üzekesznek (NSz.
– Bérczy K.: Vadászműszót. 35); nyj. izekëdik, üddzekëdik (Nyatl. 337.), üzekszik (MNy. 9: 238), üzzekëd
(ÚMTsz.) J: 1. 1628 ’késztet; zu einer Sache bewegen’ (↑); 2. 1643 ’párosodik 〈állat〉; stieren, läufig sein’
().
Származékszó. ⊗ Az űz szóból -kedik visszaható igeképzővel. Az üzelkedik változat szó belseji l-je
gyakorító képzőnek tűnik (vö.: megűzel ’hajt, űz, követ’ (1671)), de nem kizárható, hogy egy szervetlen
járulékhang. Az sz-es tőváltozat a cselekedik : cselekszik, mosakodik : mosakszikmos stb. analógiájára jött
létre. Az üzekedik ma már csak 2. jelentésében él. – Ide tartozik nyelvjárási szóként ugyanebből az
alapszóból más képzővel: űződik (1838); üszköl (1897) stb.: felgerjedt, tüzelő.
MNy. 34: 283; TESz.
 üzelem A: 1816 üzelem (MNy. 5: 124); 1847 üzelmek (NSz. – Jósika M.: Kétem. ház. 1); 1867
űzelemhez (NSz. – Szász K.: Shaks. VIII. Henrik 157) J: 1. 1845 ’üldözés; Verfolgung’ (↑); 2. 1847
’olyan dolog, amellyel valaki tartósan foglalkozik; Beschäftigung’ (↑); 3. 1847 ’üzlet; Geschäft’ (NSz. –
Szépirod. Szemle 1: 142); 4. 1847 ’szokás, életmód; Lebensgewohnheit’ (NSz. – Szépirod. Szemle 1:
222); 5. [haupts in Pl] 1867 ’csalárd, haszonleső, törvénybe ütköző tettek sorozata; Machenschaften,
Umtriebe’ # ().
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ Az űz ’követ; hajt’ igéből -elem névszóképzővel;
vö.: kérelemkér¹, védelemvéd stb. Az 1816-os adat jelentése tisztázatlan. A 3. és 5. jelentés az 2. jelentés
alapján magyarázható. A szó ma már csak az 5. jelentésben használatos. – Nyelvújítási alkotás.
TESz.

üzem A: 1862 üzem (NyÚSz.) J: 1. 1862 ’vállalat, gyár; Betrieb, Werk’ # (↑); 2. 1899/ ’termelőeszköz,
gép működése; Gang, Arbeitsprozeß’ (NSz. – Munkásmozg. tört. 1: 561) Sz: ~i 1891 üzemi (AkÉrt. 2:
650) | ~el 1956 üzemelnek (NSz. – Urbán E.: Istenítélet Cs. 10/2: 630) | ~eltet 1958 üzemeltetjük (NSz. –
MN. aug. 20.: 4).
Német mintájú képzett tükörszó, származékszó. ⊗ Vö.: ném. Betrieb: ’gyár, üzlet, üzem, folyamat’a
[ n é m . treiben ’vadászik hajt, űz; foglalkozik; gyakorol, folytat stb.’].. – A magyarban: űz-m
névszóképzővel, az -m névszóképzős szavak analógiájára. – Nyelvújítási származékszó.
Nyúj. 210; TESz.

üzen A: 1372 u./ Meg yʒenuen sz. (JókK. 39); 1416 u./¹ megizènė (BécsiK. 54); 1493 k. wzeneʃe sz.
(FestK. 272–3); 1508 meg ózeni (DöbrK. 39); nyj. izënte, izzen (ÚMTsz.) J: ’[?]; sagen lassen’ # Sz: ~és
1493 k. yzeneeʃe (FestK. 200) | et 1493 k. wzeneteth (FestK. 298) | ~get 1527 yzenghetween sz. (ÉrdyK.
333).
Bizonytalan eredetű, esetleg származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő ismeretlen eredetű; a végződése
-n mozzanatos képző lehetett. A szó eleji i-s változatok tűnnek eredetinek.
TESz.; FiktI. 15, 83

üzér A: 1840 üzérektől (NSz. – Figyelmező 535); 1845 űzér (NSz. – Jósika M.: Békesi kal. 2: 36) J: 1.
1840 ’kereskedő; Geschäftsmann’ (↑); 2. 1856 ’nyerészkedő, a vevőt megkárosító kereskedő | tiltott
árukkal, értékkel kereskkedő személy; Schacherer | Schieber’ (NSz. – Gyulai: Árvizk. 287) Sz: ~kedik
1843 Üzérkedni (-ik) sz. (Kunoss: Ujd. Szóf.).
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ Az űz ’gyakorol, folytat, űz 〈tevékenységet〉’ szóból
-ér névszóképzővel keletkezett az -ér névszóképzős szavak analógiájára; vö.: füzérfűz¹, vezér stb. A ma
használatos 2. jelentés az eredeti 1. jelentésből jelentésszűkülés jött létre. – Nyelvújítási alkotás.
TESz.

üzlet A: 1841 Üzlet (NyÚSz.); 1842 űzletet (NSz. – Athenaeum 2: 394) J: 1. 1841 ’(kisebb)
kereskedelmi vállalkozás | bolt; Handel | Kaufladen’ # (↑); 2. 1842 ’adásvétel lebonyolítása; Abwicklung
eines Geschäfts’ # (NSz. – Athenaeum 2: 396); 3. 1845 ’üzem; Betrieb’ (Fogarasi); 4. 1863 ’üzelmek;
Manipulationen’ (NSz. – Kazinczy G. – Molière: Tart. El. XXIII); 5. 1865 ’valaminek a gyakorlása,
űzése; Ausübung’ (NSz. – Horváth M.: Függetlenségi harcz. 2: 81); 6. 1940 ’bordélyház; Bordell’
(SzegSz.) Sz: ~el 1957 űzletöl (SzegSz.).
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ Az űz ’gyakorol, folytat, űz 〈tevékenységet〉’ szóból
a névszóképzőként értelmezett let végződéssel jött létre a let végű szavak analógiájára, mint az épületépít,
rémlületrémül stb.: ehhez hasonló még: keresletkeres, többlettöbb stb. Az 1., 2. jelentés a ném. Geschäft
’kereskedelem; bolt; egy üzlet lebonyolítása’; stb. hatására utalhat. Az eufemisztikus 6. jelentés az 1.
alapján keletkezett. – Nyelvújítási alkotás.
AkNyÉrt. 23/3: 37; TESz.

vacak A: 1829 Vaszak (TudGyűjt. 11: 96); 1888 vacak (Nyr. 17: 576) [csak EWUng.]; 1894 vaczkol sz.
(NSz. – Bársony I.: Erdőn 163) J: fn 1. 1829 ’értéktelen holmi, limlom; Plunder, Kram’ # (↑); 2. 1930
’hímvessző; männliches Glied’ (Zolnay – Gedényi) | mn 1912 ’értéktelen, rossz, hitvány; wertlos,
schlecht’ # (NSz. – Borssz. Jankó máj. 5.: 8) Sz: ~ol 1835 vaszakolni sz. (Tzs. Stören).
Szóhasadás eredménye. ⊗ A vacok ’fekvőhely, vacok; szegényes fekvőhely’. A főnévi 2. jelentés: tréfás
metafora. A melléknévi jelentés a jelzői használat eredménye. – Ide tartozik: a vicik-vacak ’kacat, limlom,
holni’ ikerszó (1873), ’értéktelen, rossz’ (1962), ami játszi szóalkotással keletkezett a vacak szóból.
MNy. 55: 369; Szóhas. 74; TESz. vicik-vacak a. is

vacillál A: 1619/ vacillálni sz. (MNy. 66: 344) J: ’habozik, tétovázik; wanken, zaudern’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. vacillare: ’inog, ingadozik, inog, billeg; gyenge lábakon áll 〈elvont〉’, (h.)
’ingadozó, állhatatlan’ [valószínűleg onomatopoetikus].. Megfelelői: fr. vaciller; ol. vacillare; stb.: inog,
ingadozik, tétovázik.
TESz.

vackor A: 1664 Vatzkor koͤ rtvély (MNy. 8: 419); 1791 vatzkar-is (NSz. – Soos M.: Pénelopé 36); nyj.
backārfa, vaszkor (ÚMTsz.) J: mn 1664 ’vadon növő, nemesítetlen 〈körte, alma〉; wild, unveredelt 〈Apfel,
Birne〉’ (↑) | fn 1747 ’vadkörte | vadalma; Holzapfel | Holzbirne’ (Nyr. 98: 154).
TESz.

vacog A: 1400 ? Wachogow sz. szn. (OklSz.); 1790 vatzogoti (NSz. – Kömlei: Segitő könyv 237); 1816
vatzagó sz. (NSz. – Peretsenyi Nagy L.: Gallias 42) J: 1. 1400 ? ’hidegtől, félelemtől reszket; vor Kälte,
vor Angst zittern’ # (↑), 1790 ’ua.’ (↑); 2. 1863 ’〈tyúk〉 kotyog; glucken 〈Henne〉’ (Kriza: Vadr. 522); 3.
1863 ’〈kisgyermek〉 kuncog, göcög; kichern, lachen 〈kleines Kind〉’ (Kriza: Vadr. 522).
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ Eredetileg a hidegtől vagy félelemtől reszkető ember fogvacogásának
utánzására jött létre. Végződése: -g gyakorító képző. A 2., 3. jelentés: metafora, a 3. jelentés létrejöttében
valószínűleg a kacag hatása is szerepet játszott.
TESz.

vacok A: 1538 waczek [es. nem m.] (OklSz.); 1618/ vacok szekeren (MNy. 79: 249) [csak EWUng.];
1680 k. vaczkomból (Grétsy: Szóhas. 75); 1784 vaʃzok (SzD. 93); 1792 vászkából (NSz. – M. Kurir 17);
1874 vaczk (CzF.) J: 1. 1538 ? ’táska, tarisznya; Felleisen’ (↑); 2. 1618/ ? ’alvóhely, nyugvóhely 〈állatoké
is〉 | szegényes, silány rendetlen fekvőhely; Gebett, Lager 〈auch als Ruheplatz von Tieren〉 | armseliger,
schlampiger Liegeplatz’ (↑), 1777 ’ua.’ (Grétsy: Szóhas. 77); 3. 1680 k. ’rongyos ruha; zerlumptes Kleid’
(↑); 4. 1792 ’ágybeli, ágynemű; Bettwäsche’ (SzD.); 5. 1807 ’a kocsány végén levő, megvastagodott
csúcs, amelyen a virág részei állnak; Rezeptakulum 〈Bot〉’ (Magy. Fűvészk. 20); 6. 1863 ’bemélyedés,
vájat, amely valamit tart vagy magába foglal; Lager 〈Technik〉’ (Kriza: Vadr. 522).
Valószínűleg jövevényszó, de az átadó nyelv bizonytalan. ⊗ Feltehetőleg a következő szavakkal függ
össze: ném. (kor. úfn.) watsackh ’táska, iszák, tarisznya’, (h. kor. úfn.) watsak ’ua.’; le. R. wacek ’táska,
iszák, tarisznya’;cseh vaček ’(pénzes) erszény’;szlk. vačok ’ua.’. A szláv szavak német átvételek [< ném.
(kfn.) wāt ’ruha, szövet’ + sac ’zsák, táska’; stb.].. – A magyarba esetleg a németből vagy a lengyelből
került. A származtatás jelentős nehézsége, hogy az 1. jelentés csak az 1538-as adathoz köthető, ami
azonban egy lengyel szó is lehet. Amennyiben az első adat magyar, a 3. jelentés ebből jött létre
metonimikusan. A 2. 5. jelentés metonímia, az 5., 6. jelentés metafora a 3. jelentés alapján.
KSzlJsz. 776; MNy. 55: 369; Szóhas. 74; TESz.

vacsora A: 1395 k. vagara (BesztSzj. 1243.); 1405 k. vachora (SchlSzj. 1831.); 1533 Voczora (Murm.
2103.); 1754 vátsorát (NSz. – Bárány Gy.: Uj Test. 323); nyj. bacsora (ÚMTsz.), vacsira, vacsura
(MTsz.) J: 1. 1395 k. ’esti étkezés; Abendessen’ # (↑); 2. 1901 ’halottak emlékére való ebéd; Mittagsmahl
als Totenerinnerung’ (Nyr. 30: 178) Sz: ~´l 1416 u./¹ vaʟoralo sz. (BécsiK. 145) | ~´tlan 1416 u./¹
vaʟoratlan (BécsiK. 146) | ~´latta 1416 u./² vaʟoralatta Verbaladv (MünchK. 32va) [csak EWUng.] | ~
´zik 1858 vacsorázni sz. (NSz. – Garam: Élcek 1: 97).
Szláv jövevényszó, esetleg szerb-horvát vagy szlovák ⊗ Szb.-hv. večera; szlk. večera; – ; óe. szl.
večeŕa; szln. večerja; ukr. вечеря; stb.: vacsora, estebéd [< szláv *večerъ ’este’].. – A szerb-horvát vagy
szlovák származtatás mellett szól a szó belseji depalatalizált r. A vacsora változat hangrendi
kiegyenlítéssel keletkezett. A vacsira változathoz vö.: harisnya, karima. A 2. jelentéshez vö.: úrvacsora
KSzlJsz. 544; TESz.

vad A: 1138/ Wadí szn. (MNy. 32: 204) [csak EWUng.]; 1138/ Wodasu sz. hn. (MonStrig. 1: 95); 1214/
Wadu szn. (VárReg. 314.); 1298 vodberekina (OklSz.); 1372 u./ vadnak (JókK. 152); nyj. odas sz.
(MTsz.) J: fn 1. 1138/ ? ’vadon élő állat; wildes Tier, Wild’ # (↑), 1372 u./ ’ua.’ (↑); 2. 1208/ ’erdő; Wald’
(OklSz.); 3. 1791 ’vadember; Naturmensch’ (NSz. – Voltaire: Igaz. jut. 30); 4. 1806 ’vadon; Wildnis’
(NSz. – Márton J.: Képes Könyv 3: 1); 5. 1831/ ’képtelen, lehetetlen dolog; Absurdität’ (NSz. – Kritikai
Lapok 1: 87) | mn 1. 1251 ’[?]; unreguliert 〈Gewässer〉’ (Oklsz. vad-víz) [csak EWUng.]; 2. 1298 ’eredeti
életkörülményei között, vadon élő, nem nemesített, nem termesztett 〈növény〉, nem tenyészett 〈állat〉;
nicht gezüchtet 〈Tier, Pflanze〉’ # (↑); 3. 1340 ’bősz, kegyetlen, erőszakos | féktelen; grimmig | zügellos’
(OklSz.) [csak EWUng.]; 4. 1456 k. ’civilizálatlan, primitív 〈nép〉; barbarisch, primitiv’ # (SermDom. 2:
473); 5. 1590 ’fanyar, csípős 〈íz〉; herb’ (SzikszF. 53); 6. 1628 ’félénk; scheu’ (Prágai András: NySz.); 7.
1748 ’heves; heftig’ # (NSz. – Faludi: NE. 109); 8. 1750 ’képtelen, lehetetlen; unmöglich, absurd’ (NSz. –
Faludi: UE. 1: 26); 9. 1757 ’elhagyott, kietlen 〈terület〉; wüst 〈Gebiet〉’ # (NSz. – Turzelini – Léstyán: X.
Szt. Ferencz 16) Sz: ~as 1138/ hn. (↑) | ~ász 1256 Wadaz hn. (Györffy 1: 154); 1395 k. vadaʒ ’[?]; Jäger’
(BesztSzj. 798.) | ~ászik 1405 k. vadaʒo sz. ’vadász; Jäger’ (SchlSzj. 1478.) | ~ászat 1416 u./¹
vadazatnac (BécsiK. 319) | ~ászás 1456 k. vadaʒaʃa (SermDom. 1: 432) | ~ul 1552 meg vadult (Heltai:
Dial. I3a) | ~óc 1567 wadocz ’konkoly, vadzab; Lolch’ (OklSz.); 1792 ’vad; zügellos | scheu’ (NSz. – M.
Museum 2: 158).
Örökség a finnugor korból. ⊗ Osztj. (V.) wont, (DN.) unt; lp. (N.) vuow'de, (L.) vuou'tē: : ’erdő’ [fgr.
*ßamta ’ua.’].. A szó belseji *mt > > ; m. d hangváltozáshoz vö.: ad, tud stb. A jelentéstanához vö.: ; lat.
silva ’erdő’: silvaticus ’erdő-; vad’; ; n é m . wild ’szelídítetlen; civilizálatlan; fegyelmezetlen’; stb.:
Wilde(r) ’primitív ember, vadember’, Wildnis ’vad környék’ stb.
TESz.; MSzFE.

vad- 1. ~víz A: 1251 Cheruoduiz hn. (OklSz.); 1808 Vad víz (SI.) J: ’〈feltörő〉 talajvíz | esőzéskor,
hóolvadáskor a hegyről lezúduló víztömeg; 〈hervorquellendes〉 Grundwasser | Wildwasser’ | ~hús A:
1550 watthusst (LevT. 1: 1) [csak EWUng.] J: ’kötőszövet megvastagodása sejtburjánzás következtében;
Fleischwucherung’ | ~hajtás A: 1877 vadhajtás (NSz. – Bereczki: Gyümölcs. vázlatok 1: 132) J:
’fattyúhajtás; Wildling 〈am Baum〉’ || 2. ~kert † A: 1283 Wodkerth hn. (OklSz.); 1358–9 wadkerth (MNy.
15: 144) J: 1. 1283 ’erdei kert, erdőkert; Waldgarten’ (↑); 2. 1575 ’állatkert; Tiergarten’ (HChr. 169a)
[csak EWUng.] || 3. ~disznó A: 1395 k. vad dy̋ ʃno (BesztSzj. 1029.) J: ’[?]; Wildschwein’ # | ~macska
A: 1395 k. vad magka (BesztSzj. 1067.) J: ’[?]; Wildkatze’ # | ~méh A: 1395 k. vad meÿ (BesztSzj.
1146.) J: ’[?]; Waldbiene’ | Ilyenek még: ~szamár ’[?]; Witdesel’ (1395 k.: BesztSzj. 967.); ~kan ’[?];
Wildeber’ (1405 k.: SchlSzj. 1458.) || 4. ~alma A: 1395 k. vad alma fa (BesztSzj. 915.) J: ’[?]; Holzapfel’
| ~szőlő A: 1395 k. vad ʒelew (BesztSzj. 811.) J: ’borostyánszőlő; Jungfernrebe’ | ~körte A: 1560 k. Vad
kórthwely̋ (GyöngySzt. 245.) J: ’[?]; Holzbirne’ # | Ilyenek még: ~zab ’a zabbal rokon gyomnövény;
Wildhafer’ (1585: Cal. 1121.); ~gesztenye ’[?]; Roßkastanie’ (1808: SI.) || 5. ~házasság A: 1796 vad
Házasságot (NSz. – Sándor I.: Sokféle 4: 33) J: ’[?]; wilde Ehe’ # | ~regényes A: 1836/ vad regényes
(NSz. – Gaal J.: Alf. képek 4–5) J: ’[?]; wildromantisch’ # | ~idegen A: 1798 vad-idegenséget sz. (NSz. –
Mátyási J.: Vers. 96) J: ’[?]; wildfremd’ # | Ilyenek még: ~nyugat ’[?]; Wildwest’ (1915: NSz. – Krúdy:
Pest 1915-ben 197); ~evezős ’evezést egyesületen kívül, nem versenyszerűen űző személy; Ruderer, der
kein Mitglied eines Ruderervereins ist’ (1927: NSz. – Bp. Hirlap júl. 10.: 22).
TESz.

vádli A: 1848 vádlit (NSz. – Életk. 2: 159); nyj. vándli (ÚMTsz.) J: ’lábikra; Wade’.
DtLw.; TESz.

vádol A: 13. sz. m. f./ vadulatıa sz. (GyS.); 1372 u./ vadlana, vadolom (JókK. 10, 25); 1493 k.
hamyʃwaadolaaʃokon sz. (FestK. 148–9); 1566 vádallhatod sz. (HFab. 72) [csak EWUng.] J: 1. 13. sz.
m. f./ ’valamilyen váddal illet; anklagen, beschuldigen’ # (↑); 2. 1474 ’vall, megvall, bevall; gestehen,
bekennen’ (BirkK. 8); 3. [haupts el~] 1828 ’vállal, elvállal; auf sich nehmen’ (TudGyűjt. 10: 68) Sz: ~at
13. sz. m. f./ ’[?]; Beschuldigung, Anklage’ (↑) | ~ás 1416 u./¹ vadolaʃeɂt (BécsiK. 75) | vádló 1495 e.
vadolo PartzPräs (GuaryK. 118); 1520 vadolo ’[?]; Ankläger’ (GyöngySzt. 114.); 1539 vádoló ’[?];
Akkusativ’ (SGramm. 40) [csak EWUng.] | vádlott 1520 megvadold PartzPerf (GyöngyGl. 121.); 1838
vádlottnak ’[?]; Angeklagte(r)’ (NSz. – Erdélyi Hiradó 2: 132) || vád A: 1551 vádak [U] (Nádasdy 153) J:
1. 1551 ’megbélyegző panasz, ill. büntetőeljárás jogi alapja; Beschuldigung, Anklage’ # (↑); 2. 1807
’vádló | vádhatóság; Ankläger | Anklagebehörde’ (NSz. – Kisfaludy S.: Regék 255) Sz: ~askodik 1630
vádaskodásockal sz. (Szenczi Molnár Albert: NySz.).
 Nytud. 5: 276; NNyv. 1: 151; KSzlJsz. 544; TESz.

vadon A: 1342 ? Vodon szn. (OklSz.); 1527 vadon erdoͤ ben (ÉrdyK. 544); 1760 vadony (NSz. – Molnár
J.: Jel. Épül. 540) J: mn 1. 1527 ’sűrű, elhagyott, zord 〈erdő〉; wild, öde, dicht 〈Wald〉’ (↑); 2. 1760
’műveletlen, vad; unbebaut’ (↑) | fn 1. 1792 ’elhagyott, kietlen, zord vidék; Einöde’ (SzD. Barlangos); 2.
1794 ? ’sűrű, elhagyott erdő; Wildnis, Gestrüpp’ (NSz. – Kármán: Uránia 3: 164); 3. 1829/ ’ua.’ (NSz. –
Bajza: Munkái 3: 90); 4. 1834 ’vadember; Naturmensch’ (NSz. – P. Thewrewk J.: Honsz. 48); 5. 1838
’vadcsemete; Wildling’ (Tsz.).
MNy. 35: 45; TESz.; MSzFE. vad a. is

vadonatúj A: 1789 vadonnat új (NSz. – Szilágy Sám.: Henriás El. B2–B2a); 1799 vadonnatúj (Márt.
Nagelneu) [csak EWUng.]; 1806 vadonat új (NSz. – Babótsai I.: Vigk. Mihály 17) J: ’[?]; nagelneu’.
Összetett szó. ⊗ A vadonat ( vad szó -n és -t határozóraggal) kifejezésből; alárendelő (határozói). Az
előtagnak nyomatékosító szerepe van; egykor a -t helyett szintén az -n határozórag állt: vadonanúj
’vadonatúj’ (1621). A vadonat más melléknevek előtt is hasonló szerepben fordul elő: vadonat idegen
’teljesen idegen, vadidegen’ (1858/); vadonat véres ’vértől elborítva’ (1871); stb. – Ide tartozik: vadonúj
’vadonatúj’ (1838).
TESz.

vág A: 1320 Fridmanvagasa sz. hn. (Csánki 1: 257); 1372 u./ Vaganak (JókK. 39) J: 1. 1320 ’〈élőfát,
erdőrészt〉 kiirt; abholzen’ # (↑); 2. 1341 ’éles eszközzel lemetsz, behasít, földarabol; spalten, hacken |
eine Spur ziehen’ # (OklSz. kő-vágó); 3. 1416 u./¹ ’〈valaminek, valakinek az útját, haladását〉 elrekeszti,
másfelé tereli; sperren 〈Weg, Wasser usw〉’ # (BécsiK. 23); 4. 1416 u./² ’leöl, lekaszabol; niedermetzeln,
schlachten’ # (MünchK. 191); 5. 1456 k. ’hirtelen mozdulattal üt, csap, dob; plötzlich entscheiden und
handeln’ (SermDom. 1: 230); 6. 1818 ? ’illik valahová, összeegyeztethető valamivel | kapcsolódik,
tartozik valamihez; in od zu etw passen od gehören’ # (NSz. – Haszn. Mul. 2: 194), 1823 ’ua.’ (Márton
Einschlagen); 7. [haupts meg~] 1888 ’gyorsan felel; jmdn anzapfen; bestehlen’ (NSz. – Balassa Á.: Laci
68); 8. [haupts be~~] 1897 ’bemagol; sich etw einpauken’ (Zolnay – Gedényi); 9. [be~] 1926 ’gyorsan
megeszik, befal, megiszik valamit; heftig und gierig essen’ (Zolnay – Gedényi); 10. [el~] 1927–36
’〈iskolában〉 elbuktat; 〈im Examen〉 durchfallen lassen’ (Zolnay – Gedényi) Sz: ~ás 1320 hn. (↑) | vagdal
1416 u./¹ (↑) | vagdaltat 1416 u./¹ ki vaģdaltata ’[?]; aushacken lassen’ (BécsiK. 13) | ~at 1416 u./¹
èlvaģatni ’[?]; 〈das Strömen〉 beendigen lassen’ (BécsiK. 23) | vagdalkozik 1594 e./ Vagdalkoznak (BIst.
B7a) [csak EWUng.] | ~ány 1777 Vágány csavarvájat ’[?]; Schraubenrille’ (NyÚSz.); 1858 ’vasúti sínpár;
(Bahn)gleis’ (NSz. – Frankenburg: Zsibvásár 1: 139) | ~ódik 1782 vágódik (NSz. – M. Hírmondó 762) |
vagdos 1790 vakdosnának (NSz. – M. Kurir 456) | vagdalt 1937 vagdalt ’[?]; Hackbraten’ (SMFrSz.)
[csak EWUng.].
Örökség az ugor, esetleg a finnugor korból. ⊗ Vog. (T.) waƞk-: ’csap, ver, üt’;osztj. (V.) waγ-:
’megmunkál, megfarag’; ? ;zürj. (Sz.) vundi̮ -: ’vág; (le)kaszál, arat’; ? ;votj. (Sz., K.) vand-: ’vág; levág,
leöl 〈állatot〉’ [ugor *ßaƞkɜ- (? ; fgr. *ßaƞɜ- ’csap, ver, vág, metsz’].. A szó belsejének keletkezéséhez vö.:
ág, ígér stb. A jelentéséhez vö.: ném. schneiden ’(késsel) szétoszt; (le)kaszál, arat; operál’; stb.. A magyar
igék jelentését számos igekötő meghatározza. – Tisztázatlan idetartozású: 1138/Vaga sz., szn. (MNy. 32:
134).
TESz.; MSzFE.

vagány A: 1720 ? Vagány szn. (CsnSz.) [csak EWUng.]; 1888 Wáágán-gazember (Zolnay – Gedényi);
1900 Vágán (JVTolv.) [csak EWUng.]; 1910 vagány (ZG.) [csak EWUng.] J: ’csibész, jassz; Gauner’.
Francia jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Fr. vagant: ’csavargó, csibész’.; – lásd még: ném.
Vagant ’ua.’. A franciában a vaguer ’bolyong, barangol’ [< lat. vagari ’ua.’].. Megfelelői: cseh R. vagant;
le. R. wagant; stb.: csavargó, csibész.
TESz.

vágóhíd A: 1536 wago hijdra (Pesti: Fab. 56v); 1794 vágóhidon (NSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1536
’vágóállatok levágására való hely; Schlachthof’ # (↑); 2. 1865/ ’bírósági tárgyalás; Gerichtsverhandlung’
(NSz. – Vas Gereben 6: 40); 3. 1868/ ’emberek lemészárlása; Gemetzel’ (NSz. – Szigligeti: Trónkereső
280–1).
 Német mintára alkotott tükörfordítás, összetett szó. ⊗ Vö.: ném. (h.) schlachtbrücke ’vágóhíd’. A
német megnevezés eredetileg egy fajta pallóhídra utal, amit általában egy patak fölé építettek, és amin
állatot öltek. – A magyarban: vágó (a vág folyamatos melléknévi igeneve) + híd szavakból.
NytÉrt. 71: 82; TESz.

vagon A: 1841 Waggonokra (NytÉrt. 93: 32) [csak EWUng.]; 1866/ vagonban (NSz. – Gyulai P.: Krit.
dolg. 217); 1878 bagony (NSz. – Bakahumor 219); nyj. vagón (Nyr. 52: 94) J: ’[?]; Eisenbahnwagen’ # ||
vagoníroz A: 1918 bevaggonirozniok sz. (NSz. – Bp. Hirlap decz. 6.: 5); 1958 bevagonírozzák (NSz.)
[csak EWUng.] J: [be~] ’vagonba rak; einwaggonieren’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Waggon: ’vasúti kocsi, főként tehervagon’ [< ang. wag(g)on ’ua.’].. |
ném. einwaggonieren ’vagonba rakodik’. A vagon megfelelői: ; fr. wagon; szb.-hv. vagon; stb.: vagon,
vasúti kocsi. – A bagon változat a bajor-osztrák nyelvjárási alakok közvetítésével kerülhetett a magyarba.
EtSz. bagony a. is; TESz.

vágtat A: 1760 vágtatom (NSz. – Molnár J.: Jel. Épül. bev. XXII) J: 1. 1760 ’siettet, sietve hajt; eilen
lassen, eilend treiben’ (↑); 2. 1774 ? ’〈ló. lovagló személy〉 nagy sebességgel rohan; galoppieren | rasen,
rennen 〈Person, Fahrzeug usw〉’ # (NSz. – Bárótzi: Kassándra 6: 52), 1787 ’ua.’ (Faludi Ferenc: NySz.); 3.
1838 ’vagdal, tördel; zerschneiden, zerhauen’ (Tsz. Vágtató) || vágta A: 1843 Vágta (NyÚSz.) J: 1. 1843
’a lónak a leggyorsabb futása; Galopp’ (↑); 2. 1938 ’rövidtávú futóverseny; Sprint’ (Bánhidi: Sportny.
316) Sz: ~´zik 1939 vágtázó sz. (Bánhidi: Sportny. 316).
A szócsalád kiinduló eleme a vágtat: származékszó. ⊗ A vág ’ver, üt, csap; dob, vet’ igéből -tat
gyakorító-műveltető képzővelfirtat, kaptat stb. A vágtat 3. jelentése főként a nyelvjárásokban él. – A
vágta elvonás a vágtat szóból; a lovaglósport nyelvében keletkezett és él.
Nyr. 46: 97; TESz.

vagy¹ A: 1372 u./ vagÿ (JókK. 32) [csak EWUng.]; 1495 k. vai (MNy. 6: 22); 1547 avad (LevT. 1: 41);
1863 Vȧegy (Kriza: Vadr. 522); nyj. vaty (NSz. – Bacsó: Adavid. nyj. 41), vej, vuj (ÚMTsz.), voj (MTsz.)
J: ksz 1. 1372 u./ ’két lehetőség közti választás kifejezésére; oder’ # (↑); 2. 1474 ’azaz, vagyis; das heißt’
(BirkK. 5); 3. [vagy ... vagy] 1474 ’akár ... akár; entweder . . . oder’ # (BirkK. 4a) [csak EWUng.] | hsz 1.
1551 ’körülvelül; etwa’ # (MNy. 22: 117); 2. 1618 ’legalább | akár csak; wenigstens | wenn auch’ (Szenczi
Molnár Albert: NySz.) Sz: ~lagos 1842 vagylagos (NyÚSz., az adat idézése nélkül!!!).
MNy. 22: 117; TESz.; NéprNytud. 15—16: 120; TNyt. 1: 477

vágyik A: 1211 ? Vagia sz. szn. (PRT. 10: 503) [csak EWUng.]; 1484 Naghrawago sz. szn. (OklSz.
nagyra-vágyó); 1527 vagyogywnk [d-j] sz. (ÉrdyK. 251); 1598 váģ (Baronyai Decsi János: NySz.); 1784
vágyom ▼ (NSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1484 ’kívánságot érez, sóvárog valami után; Sehnsucht,
Verlangen haben’ # (↑); 2. 1527 ’valahová el szeretne jutni, valahol szeretne lenni; sich irgendwohin
sehnen, irgendwo sein mögen’ (↑); 3. 1584 ’testi gyönyör élvezetére érez kívánságot; fleischliche Gelüste
haben’ (Bornemisza Péter: NySz.) Sz: ~ódik 1527 (↑) | ~akoz(ik), ~akodik 1581 vagiakoznak (MNy. 67:
487 'bőségesen'!!!); 1604 Vágyakodás sz. (MA.) | | vágy A: 1804 vágyamot (Nyr. 41: 311) J: 1. 1804
’erős, kínzó kívánság valami után; Sehnsucht’ # (↑); 2. 1804 ? ’valamely kívánságnak a tárgya; Objekt der
Sehnsucht’ (Nyr. 41: 311), 1842 ’ua.’ (NSz. – Széchenyi: Garat 38); 3. 1832 ’nemi vonzódás; Gelüste’
(NSz. – Uránia 5: 193).
A szócsalád kiinduló eleme a vágyik: ismeretlen eredetű. ⊗ A vágy főnév a vágyik főnévi
származékszavából elvonással keletkezett a nyelvújítás korában; vö.: vágyakodás (1604); vágyás (1792:
SzD.); vágyódás (1808 (SI.); vágyóság (1832 (Kreszn.); stb.: sóvárgás, vágy. – Finnugor örökségként való
magyarázata nem valószínű.
TESz.; UEW. 549

vagyis A: 1739 vagy-is (NSz. – Madai: Oktatás 50) J: 1. 1739 ? ’azaz; das heißt’ # (↑), 1754 ’ua.’
(NSz. – Biró M.: Angyali szövets. 665); 2. 1739 ? ’vagy; oder’ (↑), 1757 ’ua.’ (NSz. – Bertalanffi P.: Világ
204); 3. 1786 ’illetőleg, jobban mondva; besser gesagt’ # (NSz. – Révai: Fal. 195).
Összetett szó. ⊗ A vagy¹ ’vagy; azt jelenti, vagyis’ + -is tagokból; szervetlen összetétel. Összetett
mondatokban keletkezett a mondathatár eltolódásával. A 3. jelentés az elsőből fejlődött ki.
TESz.
 vagyon A: 1138/ ? Wagín szn. (MonStrig. 1: 95); 1570 Vagyonsága sz. (Dávid Ferenc: NySz.); 1590
vagyon (Károlyi Gáspár: NySz.); 1769 vagyomokat (MNy. 8: 32); 1771 vagyamos sz. (Faludi Ferenc:
NySz.); 1784 vagyony (SzD. 93) J: 1. 1138/ ? ’a létező, meglevő, ami van; Vorhandenes’ (↑), 1570 ’ua.’
(↑); 2. 1692 ’anyagi javak; Vermögen, Habe’ # (MonÍrók. 34: 202); 3. 1777 ’valaminek a tömege; Masse’
(Molnár János: NySz.); 4. 1792 ’szellemi tulajdon, tehetség; Geistesgabe’ (SzD.); 5. 1795 ’lény; Wesen’
(NSz. – Sándor I.: Sokféle 3: 80) Sz: ~os 1708 vagyonos (MNy. 8: 32) | ~talan 1772 vagyontalansága sz.
’nem létező; nicht existierend’ (NSz. – Mészáros Ign.: Kartigám 201); 1808 Vagyonatlan ’szegény;
mittellos’ (SI.) | | vagy² † A: 1138/ ? Wagís sz. szn. (MNy. 32: 203) [csak EWUng.]; 1138/ ? Mawag,
Mauog szn. (MonStrig. 1: 90, 89); 1416 u./¹ vagokat (BécsiK. 75) J: 1. 1138/ ’ami, aki van, létező,
meglevő; Vorhandenes’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1138/ ? ’vagyon, birtok; Besitz, Vermögen’ (↑), 1416 u./¹
’ua.’ (↑) || van² ∆ A: 1835 van (NSz. – Vajda P.: Nyelvt. 109) J: 1. 1835 ’a meglevő; Vorhandenes’ (↑); 2.
1855 ’létező, lény; Wesen’ (NSz. – Szontagh: Egyezm. Philos. 35); 3. 1886 ’vagyon; Vermögen’ (Nyr. 15:
355).
Különböző személyragos igék szófajváltása. ⊗ A vagyon szóból (R. E/3. személyű, kijelentő módú alak
-n személyjellel a van¹-ből) vagy szóból (eredetileg a van¹ E/3. személyű kijelentő módú alakja), illetve a
van¹ (E/3. személy kijelentő mód) kifejezésből; mindhárom igealak jelentése eszerint ’(ő) van’. A
szófajváltás az ősmagyarban mehetett végbe; a szavak ez által igenévszóvá váltak. Hasonló fejlődéshez
vö.: csuv. pur ’van; gazdagság, bőség, jólét, készlet’;oszm. var ’van; vagyon’. – A szócsalád tagjainak
eredeti jelentése az 1. jelentés, bár ez a vagy szóra későbbi korból nem adatolt. – A magyarázat, hogy a
vagyon egy deverbális névszó-n névszóképzővel a vagy igéből, alig valószínű.
TESz.; ÁrpSzöv. 240, 242; MSFOu. 185: 62; TNyt. 1: 558

vaj¹ A: [1018–38]/ Waÿas sz. hn. (DHA. 97) [csak EWUng.]; 1075/ woioser sz. hn. (MonStrig. 1: 55);
1395 k. way̋ (BesztSzj. 1021.) J: 1. [1018–38]/ ’zsír | zsiradék; Fett | Fettstoff’ (↑) [csak EWUng.]; 2.
1395 k. ’tejfölből, tejszínből köpült zsiradék; Butter’ # (↑) Sz: ~as [1018–38]/ hn. (↑) | ~az 1600 k. vajazd
meg (Radv.: Szak. 180).
Örökség a finnugor korból. ⊗ Vog. (T.) wāj: ’zsír’;osztj. (V.) woj: ’ua., vaj, olaj’;zürj. (Sz.) vi̮ j:
’vaj’;votj. (Sz.) we̮ j: ’ua., zsír, olaj’;cser. (KH., U.) ü: ’olaj, vaj’;md. (E.) oj, (M.) vaj: ’ua., zsír’; finn voi
’vaj’; ;lp. (N.) vuoggjâ: ’; (félig) folyékony zsiradék’; [fgr. *ßoje ’zsír, zsiradék’].. Megfelelői: tat. mai;
türkm. mai; stb.: vaj, zsír.
MSzFE.; TESz.

vaj² × A: 1372 u./ vaÿha (JókK. 74); 1416 u./² Vach (MünchK. 104); 1616 vah (Zólyomi P. Boldizsár:
NySz.); 1773 Vallyha (NSz. – Losontzi I.: Tükör 3); 1823/ Vajh (NSz. – A. Székely S.: Székelyek Erd.⁴
88); 1832 Váj (NSz. – Szabó E.: Székely Tájsz. 14) J: hsz 1. 1372 u./ ’[?]; wenn nur’ (↑); 2. 1514 ’[?]; ob,
ob ... wohl’ (LobK. 5) [csak EWUng.] | isz 1416 u./² ’[?]; 〈zum Ausdruck versch Gefühle, auch in
verstärkender Funktion〉’ ().
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ Önkéntelen hangkitörésből keletkezett. A vijjog tövével lehet
összefüggésben. Hasonló onomatopoetikus szavak: lat. vah; rom. vai; stb.: 〈indulatszó〉. A szóvégi j ~ h
váltakozáshoz vö.: á, eh. Az indulatszó szófajváltása óhajtó, illetve kérdő mondatokban történt meg. A
határozói 2. jelentés a vajon hatását tükrözi.
MNy. 22: 117; KTMondt. 19; TESz.; TNyt. 2/1: 821

váj A: 1270 waiut sz. (Györffy 1: 67); 1372 u./ kywaÿa (JókK. 67); 1585 ki váiom (Cal. 395) J: 1.
1270 ’〈üregelve, mélyítve〉 kapar, kotor, ás; aushöhlen’ # (↑); 2. 1668 ’〈hegyes dolgot〉 valamibe mélyeszt;
versenken 〈einen spitzigen Gegenstand〉’ (Matkó István: NySz. Vájicskál) Sz: ~ás 1372 u./ vaÿaʃokbalol
(JókK. 67) | ~kál 1585 vaykalok (Cal. 1010) | ~ol 1604 Vayoloc ’〈üregelve, mélyítve〉 kapar, kotor, ás;
aushöhlen’ (MA.), l. még →vajtó | ~at 1796 vájatoknak (NSz. – Vályi A.: Magy. Orsz. 1: 310) | ~ár 1937
vájár (Sauvageot: MFrSz.).
Vitatott eredetű. ⊗ 1. Belső keletkezésű, szóhasadással a vásikból. Hangtanához vö.: esik : ejt, feslik :
fejt stb. A jelentéstani összefüggés a váj és a vásik között a ’kapar, vakar’ alapjelentéssel támasztható alá.
– 2. Jövevényszó egy valószínűleg honfoglalás előtti török nyelvből; vö.: Käsy oγ-; csag. oγ- türkm. ōγ-;
tat. uγ-; : ’kiás, kiváj’ [török eredetű].. A magyar szó eleje a ; török v pótlóhanggal magyarázható.
NyK. 31: 248; TESz.; StUA. Suppl. 1: 216
 vajákol ∆ A: 1657 vahákol (Jesuita páterek titkai: NySz.); 1842 vajákol (NSz. – Bodor L.: Pog. hitr.
87); 1854 vahakolni sz. (NSz. – Ipolyi A.: Mythologia 400) J: ’kiabál, kiált 〈varázsszót〉; ausrufen 〈haupts
Zauberwort(e)〉’ | | vajákos ∆ A: 1856/ vajákost (NSz. – Jókai 9: 45) J: [auch als Attr] ’kuruzsló 〈nő〉;
Kurpfuscher(in)’.
A szócsalád kiinduló eleme a vajákol: származékszó. ⊗ A vaj² ~ vah szóból keletkezett gyakorító
képzővelharákol, kovákol stb. A bájos szócsalád jelentéstani hatásával is számolni lehet. – A vajákos a
vajákol alapján jeletkezett -s névszóképzővel. Ez a főnév a kiinduló elemnél sokkal ismertebb lett, de
használata ma már egyre jobban visszaszorult. – Ide tartozik: R. vahorász ’kikiált 〈főként varázsigét〉’
(1763).
TESz. vajákos, vahákol a. is

vajda A: 950 k. βοεβόδου [es. nem m.] (ÓMOlv. 6); 1193 Wajoda szn. (ÓMOlv. 55); 1199 voieuoda
(HOkm. 5: 4) [csak EWUng.]; 1200 voywoda (Smičiklas: CD. 2: 358); 1209 Woyauoda szn. (OklSz.);
1214/ Voiouoda szn. (VárReg. 304.); 1285/ Woyda hn. (Györffy 1: 154); 1285 k. Waiuuada hn. (Györffy
1: 681); 1302/ Wayda hn. (Györffy 1: 154) J: 1. 950 k. ? ’fejedelem, vezér | valamely tartomány legfőbb
tisztviselője; Fürst, Heerführer | oberster Beamter einer Provinz’ (↑), 1193 ’ua.’ (↑); 2. 1494 ’[?]; Führer
einer milit Einheit’ (StSl. 25: 144) [csak EWUng.]; 3. 1604 ’nagyobb cigány csoport vezetője,
cigányvajda; Zigeunerhauptmann’ (MonÍrók. 32: 32) [csak EWUng.]; 4. 1811 ’[?]; von der Steuer
freigestellter Bauer’ (MNy. 84: 480) [csak EWUng.]; 5. 1839 ’munkacsoport vezetője, bandagazda;
Vorarbeiter’ (MTsz.) Sz: ~ság 1435 k. vaÿda ʃag (SoprSzj. 82.).
Szláv eredetű jövevényszó, esetleg az oroszból. ⊗ Or. R. воевóдa ’hadvezér’; – óe. szl. vojevoda
’ua.parancsnok; a tartomány legfelsőbb állami tisztviselője’; szb.-hv. vojvoda: ’fővezér, főparancsnok;
fejedelem’;le. wojewoda: ’hadvezér; a tartomány legfelsőbb állami tisztviselője’; stb. [< szláv *voje-
’hadsereg’ + *vod- ’vezet, irányít’].. A szlávból: ; ném. Woiwode ’fejedelem, herceg; a tartomány
legfelsőbb állami tisztviselője’; ; fr. voїvode ’egy tartomány legfelsőbb köztisztviselője; cigányvajda’; stb.
– Az óoroszból való származtatás mellett szól, hogy az átvétel még a honfoglalás előtt megtörtént. A
magyarba az eredetileg négyszótagos változat került, ami a második szótag magánhangzójának kiesésével
a vajda alak keletkezéséhez vezetett. A rangjelölés értékének csökkenéséhez vö.: asszony, hadnagy stb. –
A magyarból: ; szlk. vajda ’parancsnok, tiszt; cigányvajda, (K.) főispán.’
KSzlJsz. 545; TESz.; MNy. 84: 480

vájdling × A: 1812 Vaidlingnak (MNy. 71: 381) [csak EWUng.]; 1816 vajdlink (uo.) [csak EWUng.];
1820 veidling (MNy. 90: 373) [csak EWUng.]; 1900 vájdling (ÚMTsz.); 1901 vájling (Nyr. 30: 541) [csak
EWUng.]; nyj. vájlunggal (ÚMTsz.), váling (SzegSz.) J: ’nagy és mély tál; Art große und tiefe Schüssel’.
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) waidling, veitling ’(agyag) edény, aminek felső
kerülete sokkal szélesebb, mint az alsó’ [a ném. weit ’kiterjedt, tágas; nagy’; stb.alapján]..
MNny. 4: 195; NJsz. 42; TESz.

vajon A: 1493 k. walýon (FestK. 401); 1510 vallyon (PéldK. 86) [csak EWUng.]; 1544 Vajjon (RMKT.
2: 186); 1855–60 ván (MNy. 38: 388); 1874 vajon (CzF.) [csak EWUng.]; nyj. vajan, vaján (ÚMTsz.),
vallan (MTsz.) J: ’[?]; ob, ob ... wohl’ #.
Belső keletkezésű, keletkezésmódja azonban bizonytalan. ⊗ Talán személyragozott ige
szófajváltásának eredménye. Feltehetőleg egy felszólító módú E/3. személyű ’legyen!’kifejezésből, ami a
val-ból (a van¹ tőváltozata) -j + felszólító módjellel + -n E/3. személyjellel keletkezett. Eredetileg
megengedő szóként használhatták, amiből kérdő partikula alakult ki. A magyarázat nehézsége, hogy a
fejlődés szótörténetileg nem bizonyítható. – Finnugor magyarázata nem meggyőző.
MNy. 19: 113, 22: 117; TESz.; Hajdú-Eml. 263; TNyt. 1: 509

vajtó × A: 1594 vayto (OklSz.); 1604 Vaylo (MA. Artópta) J: ’szakajtó | kenyérkosár; Backkorb |
Brotkorb’.
Származékszó szófajváltásának eredménye. ⊗ Főnevesült melléknévi igenév-ö képzővel a vájol ~ vajol
váj szóból. Az eredeti változat a vajló lehetett; a vajtó alak keletkezéséhez vö. esetleg a szakajtószakad
stb. szavakat. – Ide tartozik: R. vajtikó ’kosár’ (1728 (MNy. 90: 373).
TESz.

vajúdik A: 1456 k. vaÿoʒik ▼ (SermDom. 2: 334); 1508 vayonni [d-n] (NádK. 550); 1530 vaÿsodÿcʒ
(Arch. 88.) [csak EWUng.]; 1545 Megvajudt (RMKT. 2: 470); 1618 elvájuszic (Szenczi Molnár Albert:
NySz.); 1643 vajuvo sz. (Pathai István: NySz.) J: 1. 1456 k. ’nélkülöz, szükséget lát | nehezen tengődve
él; Not leiden | sich kümmerlich fortbringen’ (↑); 2. 1530 ? ’fárad, gyengül | sínylődik; ermüden,
schmachten’ (↑), 1545 ’ua.’ (↑); 3. 1750 ’〈nő, nőstény állat〉 a szülést megelőző hosszas kínlódáson megy
át; Geburtsschmerzen haben’ # (Wagner: Phras. Parturio); 4. 1819/ ’valamit hosszas kínlódással próbál
eldönteni, megvalósítani; mit Mühe und Not zustande bringen | mit Mühe und Not zustande kommen’
(NSz. – Vitkovics M.: Művei 3: 169) | | vajik † A: 1554 el wayhatnam ▼ sz. (MNy. 6: 231) [csak
EWUng.] J: ’nehezen tengődve, nyomorogva él; sich kümmerlich fortbringen’ || vajul ∆ A: 1567–76 meg
vayúlt vala (Görcsönyi A.: NySz.); 1810/ vȧjultam (NSz. – Vitkovics M.: Művei 3: 117) J: 1. 1567–76
’fárad, gyengül; ermüden’ (↑); 2. 1800 e. ’〈nő, nőstény állat〉 a szülést megelőző hosszas kínlódáson megy
át; Geburtsschmerzen haben’ # (TörtEml.: NySz., az adat kora bizonytalan, a forrásjelzés nem oldahtó
fel.!!!); 3. 1810/ ’nagy nehezen készülődik valamire; mit schwerer Mühe sich auf etw vorbereiten’ (↑) ||
vajlódik ∆ A: 1728 vajlódott (OklSz.); 1785 vajlódik ▼ (NySz.) [csak EWUng.]; 1838 vajludik (Tsz.) J:
1. 1728 ’〈nő, nőstény állat〉 a szülést megelőző hosszas kínlódáson megy át; Geburtsschmerzen haben’ #
(↑); 2. 1766 ’szenved, kínlódik; leiden’ (NSz. – Illei: Vigaszt. 190); 3. 1784 ’nehezen tengődve,
nyomorogva él; sich kümmerlich fortbringen’ (SzD. 82).
A szócsalád kiinduló eleme a vajik: bizonytalan, esetleg onomatopoetikus eredetű. ⊗ Eredetileg talán a
fájdalmas sikoltás hangjának utánzására keletkezett. Végső soron a vaj² szóval lehet azonos. Ez alapján az
értelmezés alapján keletkezett a jelentés metonimikusan. – A vajúdik, vajul és a vajlódik a vajik
különböző visszaható igeképzős származékszavai. A vajlódik keletkezéséhez a bajlódikbaj, kínlódikkín is
hozzájárulhatott.
TESz.

vak A: 1138/ Wacdi sz. szn. (MNy. 32: 131); 1164/ Wogd sz. szn. (LtKözl. 2: 157); 1165 vokud sz. szn.
(ÓMOlv. 44); 1336 vokpynche (OklSz.); 1372 u./ vak (JókK.) J: fn 1. 1138/ ’nem látó, világtalan ember;
Blinde(r)’ # (↑); 2. 1615 ’a kocka legkevesebbet mutató lapja; die den niedrigsten Wert zeigende Seite
eines Spielwürfels’ (Zvonarics Mihály: NySz.) | mn 1. 1336 ’sötét, homályos; dunkel’ (↑); 2. 1416 u./¹
’nem látó, világtalan; blind’ # (BécsiK. 113); 3. 1674 ’bizonytalan, kétes; ungewiß’ (Rendes élet példája:
NySz.) Sz: ~ság 1416 u./¹ vakʃaggal (BécsiK. 313) | ~ít [haupts meg-] 1416 u./² megvakeitotta (MünchK.
197) | ~ul [haupts meg-] 1490 k. meg vakul (Bornemisza Péter: NySz.) | ~si 1604 Vakʃi (MA. Gramióʃus)
R: ~tában 1704 vaktában (Thaly Kálmán: NySz.).
Ismeretlen eredetű. ⊗ Eredetileg vagy melléknév lehetett, vagy mindig két szófajhoz tartozott. A főnévi
2. jelentés: metonímia, ahol a kocka csekély értékű oldalán csak egy (esetleg egy sem) pont ( szem)
található, miközben a legnagyobb oldal hat pontot ábrázol. A vaksi származékszóhoz vö.: buksi
TESz.

vak- 1. ~pince † A: 1336 vokpynche (OklSz. pince) [csak EWUng.] J: ’[?]; kellerartige Höhle’ | ~seb †
A: 1405 k. vak ʃeb (SchlSzj. 1972.) J: ’sebhely; Wundmal’ | ~szem × A: 1525 wakzem (MNy. 3: 323) J:
’halánték; Schläfe’ | ~ablak A: 1529 e. vak ablakba (VirgK. 25) J: ’[?]; blindes Fenster’ # | Ilyenek még:
~lárma ’az ellenség megijesztésére, megtévesztésére csapott harci zaj; blinder Alarm’ (1707/: NSz. –
Thaly K.: Ocskay 118); ~bél ’[?]; Blinddarm’ (1782: NSz. – Rácz S.: Borb. el. 47) || 2. ~szerencse A:
1584 vak szereczenec [ɔ: vak szerenczenec] (Bornemisza Péter: NySz.) J: ’véletlen szerencse; Glücksfall’
| ~sors ∆ A: 1785 vak sorsnak (NSz. – Kónyi J.: Democritus 2: 156) J: ’véletlen; Zufall’ | ~eset † A:
1795/ vak esetre (NSz. – Csokonai: Didó 380) J: ’véletlen; Zufall’ || 3. ~buzgóság A: 1650 vak
buzgóságból (NSz. – Medgyesi P.: Dialogus 82) J: ’vakburgalom; Blindgläubigkeit’ | ~hit A: 1659
vakhitet (Czeglédi István: NySz.) J: ’kritika nélküli, feltétlen hit; blinder Glaube’ || 4. ~bor † A: 1743 vak
bor (OklSz.) J: 1. ’csempészett, titokban, feketén árult bor; Schmuggelwein’ (↑); 2. 1905 ’zavaros, sötét
bor; trüber Wein’ (MNy. 1: 417) | ~pálinka † A: 1744 vak-pályinkát (OklSz.) J: ’csempészúton szerzett
pálinka; Schmuggelbranntwein’ | ~csapszék † A: 1751 vak csapszéknek (Nyr. 90: 426) J: ’csempészett
szeszesitalt titokban árusító kocsma; Kneipe, wo geschmuggelte Spirituosen verkauft werden’ || 5. ~meleg
∆ A: 1864 vak déli melegben (NSz. – Arany J.: BH. 11. É.: 49) J: ’fullasztó, vihar előtti, nem erős
napsütéssel járó meleg; Schwüle vor Gewitter’.
Összetételi előtag, azonos a →vak szóval. ⊗ Az előtag a következő jelentésekben áll: 1. csoport: nem
igazi; 2. csoport: véletlen; 3. csoport: túlzott, mértéktelen; 4. csoport: törvénytelen, törvényellenes. A
vakmeleg szóban (5. csoport) a vak- arra utal, hogy a párás hőségben a nap homályosan látszódik. Néhány
összetételre a latin, illetve a német minták is hatással lehettek; vö.: lat. colon coecum; ném. Blinddarm: ’a
vastagbél vakon végződő része’;ném. Blindgläubigkeit ’kritika nélküli hit vmiben’; stb. – Az utótag a
magyarban (címszók kivételével): esetesik, buzgóságbuzog
TESz.

vakáció A: 1613 vacatioÿ (MNy. 79: 249) [csak EWUng.]; 1787 Vákátzió (NSz. – Bartzafalvi Szabó:
Szigvárt I. Szj.); 1804 Vakációra (NSz. – Fábchich J.: Pindarus 277); nyj. vágácijó, vágáció, vakácia
(ÚMTsz.) J: 1. 1613 ’[?]; Aussetzen einer Tätigkeit’ (↑); 2. 1787 ’〈iskolai〉 szünidő; Ferienzeit,
Schulferien’ # (↑) Sz: ~zik 1852/ vakácziózol (NSz. – Arany J.: Lev. 2: 11).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. vacatio: ’vmi feloldása, kiszabadítása’., (h.) vacatio a scholis ’szünidő,
vakáció’ [< lat. vacare ’vmitől szabad, betöltetlen, üres’].. Megfelelői: ang. vacation; le. wakacje; stb.:
szünidő, vakáció.
TESz.

vakar A: 1372 u./ eluakara (JókK. 66) J: 1. 1372 u./ ’valaminek a felületét kaparja | kaparva tisztogat;
kratzen | schaben’ # (↑); 2. 1527 ’(meg)dörzsöl, dörgöl; reiben’ (ÉrdyK. 79); 3. 1536 ’(össze)gyűjt,
gyűjtöget; sammeln’ (PFab. 21b) [csak EWUng.]; 4. 1566 ’kotorász; kramen’ (Heltai Gáspár: NySz.); 5.
[el~] 1585 ’eltakarodik, elkotródik; sich aus dem Staub machen’ (MNy. 75: 505) [csak EWUng.] Sz: ~ó
1395 k. vakarou ’[?]; Striegel, Kratzer’ (BesztSzj. 989.) | ~cs 1395 k. vakarch ’[?]; Schabsel’ (BesztSzj.
1270.); 1770 ’[?]; Nesthäkchen | kleines Kind’ (NSz.) | ~gat 1508 vakargattak (DöbrK. 209) | el~odik
1553/ el ... vakarodec ’eltakarodik, elkotródik; sich aus dem Staub machen’ (TCr. C3a) [csak EWUng.] |
~ék 1604 Vakaréc (MA.) | ~ódzik 1784 vakaródzni sz. (SzD. 69).
Belső keletkezésű, esetleg származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő ismeretlen eredetű. A végződés -r
gyakorító képző lehetkapar, kavar stb. A 2. jelentés: metafora az eredeti 1. jelentés alapján. A 3., 4.
jelentéshez vö.: kapar. Az 5. jelentéshez vö. a elvakarodik (↑) származékszót; lásd még: kotor
TESz.; FiktI. 83, 159

vakmerő A: 1372 u./ vacmerew (JókK. 93) [csak EWUng.]; 1423 k. vakmeree (MNy. 77: 508) [csak
EWUng.] J: 1. 1372 u./ ’[?]; tollkühn, vermessen’ # (↑) [csak EWUng.]; 2. 1536 ’[?]; herausfordernd |
anmaßend’ (PFab. 77a) [csak EWUng.]; 3. 1538 ’[?]; eigensinnig’ (PestiN. Y1) [csak EWUng.]; 4. 1560
k. ’[?]; zornig’ (GyöngySzt. 4464.) [csak EWUng.] Sz: ~ség 1372 u./ (↑) | ~ködik 1490 vakmeroͤ koͤ dninch
’[?]; sich erkühnen’ (SzalkGl. 32.) [csak EWUng.] | ~sködik 1756 vakmeroͤ skoͤ duͤ nk (NSz. – Biró M.:
Micae 1: 151).
Összetett szó. ⊗ A vak + merő ’merész’ (< mer²-ő (folyamatos) melléknévi igenévképzővel) tagokból;
(határozói, jelöletlen) alárendelés. A megnevezés azon a nézeten alapul, hogy egy nagyon merész ember
gyakran meggondolás nélkül, mintegy vakon cselekszik; vö.: az 1. jelentés. Lásd még: vakmerész
’vakmerő’ (1519 k.).
TESz.; MNy. 85: 343

vakog × A: 1602 kakogiac bakogiac (Eszterházi Tamás: NySz. kákog-bákog); 1685 vákog (Amos
Comenius: NySz.); 1773 vakogni sz. (MNy. 60: 494); 1891 vakkogó sz. (NSz. – Kemechey J.: Gentry 26)
J: 1. 1602 ’a szavakat keresve, akadozva beszél, dadog; stottern’ (↑); 2. 1685 ’〈állat〉 makog; quäken
〈Tier〉’ (↑); 3. 1778 ’〈béka〉 brekeg; quaken’ (NSz. – Sófalvi: Természet széps. 107); 4. 1792 ’sírdogál,
szipog, hüppög; schnüffelnd weinen’ (SzD. Makogni); 5. 1794 ’〈kacsa〉 hápog; schnattern 〈Ente〉’ (NSz. –
Gyarmathi S.: Nyelvmester 2: 273); 6. 1876 ’〈kutya〉 csahol; kläffen 〈Hund〉’ (Nyr. 5: 230) || vakkant A:
1839 kivakkant (MTsz.) J: 1. 1839 ’〈személy〉 egyet-egyet szól ; hier und da ein Wort sagen’ (↑); 2. 1845
’〈kutya〉 egyet ugat; blaffen 〈Hund〉’ (NSz. – Életk. 1: 436).
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ A szótő a bakcsó, makog töveivel és a palatoveláris párhuzamosság
alapján a vekeng tövével függ össze. Végződése: gyakorító képző, mozzanatos-műveltető igeképző. A
vakkant mára leginkább a 2. jelentésében használatos. – Ugyanebből a tőből mozzanatos, illetve
(folyamatos) melléknévi igenévképzővel: vakkan ’egyet rikolt 〈madár>; csahol, ugat, vakkant <kutya〉’
(1887), illetve N. bagi ~ bákó ’lüke, fajankó’ (1794), ’együgyű, jámbor, eltompult, bárgyú’ (1838). Talán
ebből a tőből főnevesült melléknévi igenévként: 1211Boca szn., Bocu szn. (PRT. 10: 510, 505);
1229/Bokou szn. (VärReg. 351.).
TESz. vakkant, bákó, bakog a. is
 vakol A: 1588 vakolta (MNy. 62: 354); nyj. vakkòlnak (ÚMTsz.) J: ’[?]; verputzen 〈Wand, Mauer〉’ #
Sz: ~at 1792 vakolat (SzD. Vakolni).
Valószínűleg jövevényszó, esetleg a németből (szász E.). ⊗ Ném. (E.) wacken bewacken: ’fal
(agyaggal) bevakolva’? < [ném. (kor. úfn.) waicken ’puhul; puhuláshoz beáztatott’].. – A magyarba
valamely szász német kőműves mesterség szakszavaként kerülhetett. – Magyarázata a vályog szóból alig
valószínű.
TESz.; MNy. 75: 85; NMÉr.

vakondok A: 1395 k. vakondok (BesztSzj. 1091.); 1405 k. vadondag (SchlSzj. 1673.); 1520 k.
vakandakhoz (BodK. 3r) [csak EWUng.]; 1525 k. wakwndok (MNy. 11: 82); 1595 vakondnak □ (Beythe
András: NySz.); 1788 Vakúndok (NSz. – Dugonics: Etelka 2: 60); nyj. vakantó, vakontag (MTsz.
vakandok) , vakkondok, vakondëk (ÚMTsz.) J: ’[?]; Maulwurf (Talpa e. europea)’ # | | vakond A: 1676
vakundat (MNy. 90: 373) [csak EWUng.]; 1830 k. vakand (NSz. – Czech J.: Győri közm. 19); 1844
Vakond (NSz. – Kiss M.: Ujdon szavak 107); nyj. vȧkhȧnd, vakon (ÚMTsz.), vakkand (Nyatl.) J: ’[?];
Maulwurf (Talpa e. europea)’ #.
A szócsalád kiinduló eleme a vakondok: származékszó. ⊗ A vakból kicsinyítő képzővellependék,
lövöldék stb. A megnevezés azon alapul, hogy a vakond a néphit szerint vak. – A vakond a többes számű
alakként értelmezett vakondokból jött létre elvonással. – A N. vakoncs, vakoncsok ’ua.’ ugyancsak a
vakból keletkeztek más kicsinyítő képzővel; vö.: N. lepencs, lepencséklependék.
MNy. 17: 44; TESz.

vala- 1. ~ki A: 1372 u./ valaky (JókK. 146) J: nm 1. 1372 u./ ’bárki, meg nem határozott személy;
jemand’ # (↑); 2. 1372 u./ ’aki; wer 〈Rel〉’ (JókK. 24) | fn 1794 ’jelentős személy; bedeutende Person’ #
(NSz. – Mátyási J.: Valami 302) | ~mi A: 1372 u./ valamÿt (JókK. 45) J: 1. 1372 u./ ’meg nem határozott
tárgy, akármi; etwas’ # (↑); 2. 1372 u./ ’ami; was 〈Rel〉’ (JókK. 50); 3. 1416 u./² ’bármilyen; irgendein’
(MünchK. 177); 4. 1510 k. ’némi, csekély; einiges’ (MNy. 1: 213); 5. 1536 ’csekély, jelentéktelen dolog;
ein bißchen’ (Pesti Gábor: NySz.) | ~mely A: 1372 u./ valamel (JókK. 10) J: 1. 1372 u./ ’valamilyen,
bármilyen; irgendwelcher’ # (↑); 2. 1416 u./² ’ami; was 〈Rel〉’ (MünchK. 25); 3. 1416 u./² ’amelyik;
welcher 〈Rel〉’ (MünchK. 31); 4. 1416 u./² ’aki; wer 〈Rel〉’ (MünchK. 51); 5. 1560 k. ’valami, meg nem
határozott tárgy, dolog; etwas’ (GyöngySzt. 995.) | Ilyenek még: ~mennyi ’csekély, jelentéktelen dolog;
ein bißchen’ (1372 u./: JókK. 4) ’amennyi; soviel’ (1416 u./²: MünchK. 135) ’mind; alle’ (1416 u./²:
MünchK. 75); ~hány ’ahány; wieviel 〈Rel〉’ (1510: PéldK. 57) ’néhány; einige’ (1609: LevT. 2: 201) || 2.
~hol A: 1372 u./ valahol (JókK. 45) J: 1. 1372 u./ ’valamilyen helyen, bárhol; irgendwo’ # (↑); 2. 1416
u./¹ ’ahol; wo 〈Rel〉’ (BécsiK. 2) | ~mikoron † A: 1372 u./ valamÿkoron (JókK. 12) J: ’amikor; als, wenn’
| ~mint A: 1493 k. vala||ment (FestK. 380–1) J: 1. 1493 k. ’ahogyan; wie 〈Rel〉’ (↑); 2. 1552 ’hogyan?;
wie?’ (Heltai: Dial. A5a); 3. 1577 ’valahogy, akárhogy; irgendwie’ (KolGl.: NyF. 45: 55) | Ilyenek még:
~hova ’; irgendwohin’ (1372 u./: JókK. 20) ’ahova; wohin 〈Rel〉’ (1416 u./¹: BécsiK. 2); ~ha ’egykor,
régen; dereinst’ (1372 u./: JókK. 22) ’egykor, majd; je’ (1416 u./²: MünchK. 38) ’végre, valahára; endlich’
(1598: Baronyai Decsi János: NySz.); ~hogy ’[?]; irgendwie’ (1524: MNy. 25: 69).
Összetételi előtag, azonos a vala (a →való változata) szóval. ⊗ A vala eredeti ’lévő, megtalálható’
jelentése elhomályosult, ami által fokozatosan a határozatlanság megjelölésévé vált. Az 1. csoportban
névmások, a 2. csoportban határozószavak tartoznak. Az összetételek vonatkozó mellékmondatokban
keletkeztek mondattani összeolvadással. – Az utótagok (címszók kivételével): kiki¹, mi, mikoronmi²
TESz.

valag A: 1416 u./² valag megṅito (MünchK. 111); 1493 Anyadwaloga hn. (OklSz.); 1828 Válag (NSz.
– Bugát P.: Bonctud. 2: Szót. 45); nyj. vallag (ÚMTsz.) J: 1. 1416 u./² ’női szeméremtest; Vulva’ (↑); 2.
1795 ’ülep, fenék; Arsch’ (MNy. 50: 209).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A 2. jelentés metonímia.
TESz.

valál † A: 13. sz. k./ ualallal (ÓMS.); 1515 velalokban (RMKT. 2: 365); 1597 Velall (OklSz.); 1604
vellal (LevT. 2: 172) J: 1. 13. sz. k./ ? ’tény, való helyzet; Wirklichkeit 〈haupts grausames Geschehnis〉’
(↑); 2. 13. sz. k./ ? ’közösség törvénye; Gesetz einer Gemeinschaft’ (↑); 3. 13. sz. k./ ? ’jelenlét, létezés;
Dasein’ (ÓMS.) [csak EWUng.]; 4. 1416 u./¹ ’birtok, jószág | anyagi javak; Besitz | Vermögen’ (BécsiK.
26); 5. 1511/ ’helység, falu | faluközösség; Ortschaft | Dorfgemeinschaft’ (TörtTár. 1903.: 416); 6. 1553 u.
? ’elöljáró | törvényhozó közösség; Gemeindevorstand | Gesetzgeberschaft’ (MonÍrók. 3: 63), 1557 ’ua.’
(MNy. 2: 76).
Származékszó. ⊗ A val- szóból (a van¹ tőváltozata) -ál névszóképzővel; vö.: halálhal¹. Az eredeti
jelentése ’ami van, valóság’ lehetett; ehhez a jelentéshez vö.: vagyon. A 13. sz. közepéről származó
ualallal (↑) adat jelentése bizonytalan: az 1–3. jelentésekkel éppúgy értelmezhető. A biztos adatok ezekre
a jelentésekre nem találhatók, a legbizonytalanabb jelentés azonban a ’valóság 〈főként kegyetlen
esemény〉’. A 4., 5. jelentés az alapszó konkrét jelentése alapján keletkezett. – A válik, vall szavakkal való
összefüggése nem valószínű.
TESz.; ÁrpSzöv. 348; MNy. 78: 29

választ A: 13. sz. k./ Walaʃth (ÓMS.); 1416 u./³ valoʒtattam sz. (AporK. 27); 1559 vallaʃʒtac (SzChr.
75b) [csak EWUng.] J: 1. 13. sz. k./ ’〈személyeket〉 egymástól elszakít | elkülönít, eltávolít; trennen
〈Personen〉 | scheiden, entfernen’ # (↑); 2. 1372 u./ ’több személy, dolog, lehetőség közül egyet vagy
néhányat kiemel, a(zok) mellett dönt; wählen’ # (JókK. 1); 3. 1416 u./¹ ’valamiül elfogad; auserwählen’
(BécsiK. 53); 4. [meg~] 1416 u./² ’megkülönböztet, különbséget tesz; unterscheiden’ (MünchK. 44); 5.
1416 u./² ’szembeállít, egymás ellen fordít; gegenüberstellen’ (MünchK. 32); 6. 1416 u./³ ? ’változtat;
ändern’ (↑), 1640 ’ua.’ (LevT. 2: 283); 7. 1470 ? ’tisztségre kijelöl; zu etw wählen’ # (SermDom. 2: 220)
[csak EWUng.], 1474 ’ua.’ (BirkK. 6); 8. [el~] 1508 ’〈csecsemőnek, állat kicsinyének〉 szoptatását
megszünteti; abstillen’ # (NádK. 400) [csak EWUng.]; 9. [el~, meg~] 1533 ’eldönt valamit; entscheiden’
(Komjáthi Benedek: NySz.) Sz: ~ott 1372 u./ ’[?]; Ausgewählte(r)’ (JókK. 82) [csak EWUng.] | ~at 1416
u./² valaʒtȧttȧ ’[?]; Wahl, Wählen’ (MünchK. 5) | ~ás 1416 u./² valaʒtaʃt (MünchK. 141) | ~ó 1474
valaʒtoknak ’[?]; Wähler’ (BirkK. 6) | ~ék 1635 választéki ’elválasztás, különbség; Unterschied’
(Lethenyei István: NySz.); 1838 ’kiválasztás | választási lehetőség; Auswahl’ (Tzs.) | ~mány 1804
választmányra (NSz. – Georch I.: Honnyi törv. 1: 190) | ~ékos 1811 választékos ’szétválasztott,
bemélyedéses; getrennt’ (NSz. – György L.: Énekek 157); 1836 ’jó ízléssel kiválasztott; gewählt’ (NSz. –
Jósika M.: Zólyomi 1) | | válasz A: 1325/ Valazut hn. (Gy. 2: 93) [csak EWUng.]; 1372 u./ valaʒoʃt sz.
(JókK. 91); 1393 Vallazud hn. (FESz. Borválaszút) [csak EWUng.]; 1405 k. ? hay valaʒt □ (SchlSzj. 291.
(a 'választ' ige íráshibás igeneve is lehet!!!)); 1533 Valaztÿg (Arch. 122.) [csak EWUng.]; 1742
váloszolnyi sz. (NyÚSz.) J: 1. [auch als Attr] 1325/ ’szétválás | elágazás; Scheide | Trennung’ # (↑); 2.
1372 u./ ’különbség | megkülönböztetés; Unterschied | Unterscheidung’ (↑); 3. 1405 k. ? ’elválasztás |
elkülönítés; Scheidung | Scheitel’ (↑), 1416 u./¹ ’ua.’ (BécsiK. 210); 4. 1456 k. ’jóslat, intelem;
Voraussage, Mahnung’ (SermDom. 1: 188); 5. 1456 k. ’[?]; Abteilung, Klasse’ (SermDom. 2: 428) [csak
EWUng.]; 6. [auch als Attr] 1510 k. ’reagálás, viszonzás | felelet; Antwort’ # (MNy. 1: 214); 7. 1553/
’választás; Wahl’ (TCr. B1a) [csak EWUng.] Sz: ~os 1372 u./ ’[?]; unterschiedlich’ (↑) | ~ol 1742 sz. (↑) ||
válogat A: 1416 u./¹ mėģvalaģata (BécsiK. 31); 1416 u./¹ valogatuā sz. (BécsiK. 212); 1585 vallogatot
sz. (Cal. 589) J: 1. 1416 u./¹ ’elválaszt, választékot csinál; scheiteln’ (BécsiK. 31); 2. 1416 u./¹ ? ’több
egyedből egyeseket bizonyos szempontok alapján elkülönít, sorban kiválaszt; ordnen, auslesen’ #
(BécsiK. 212), 1476 ’ua.’ (SzabV. 74. sor); 3. 1456 k. ’megkülönböztet; unterscheiden’ (SermDom. 2:
641); 4. 1585 ’több egyént valaminek megválaszt; zu etw wählen’ (Cal. 53); 5. 1598 ’viszonylag sokat
elutasít, nem fogad el igényeihez képest megfelelőnek; wählerisch sein’ # (Baronyai Decsi János: NySz.)
Sz: ~atlan 1456 k. valagatatlan (SermDom. 2: 641) | ~ott 1456 k. valogatotnep ’[?]; ausgewählt |
Ausgewählte(r)’ (SzabV. 74. sor); 1911 ’[?]; Nationalmannschaft’ (Sportny.) [csak EWUng.] | ~ós 1680
Válogatós (Pápai Páriz Ferenc: NySz.).
Származékszó. ⊗ A válik ’elkülönül; távozik stb.’ szóból -szt műveltetői igeképzővel, -sz
névszóképzővel, illetve -gat gyakorító képzővel; vö.: támaszt : támasztámogattámad; lásd még: ereget,
eresz stb. A válasz (↑1533) t-s változatához vö.: araszszakasz stb. A jelentéstanhoz vö. még a vált
jelentését.
TESz. válasz a. is

válaszút A: 1325–6 Valazut hn. (Gy. 2: 93) [csak EWUng.]; 1393 Vallazud hn. (FESz. Borválaszút)
[csak EWUng.]; 1763 válasz útig (NSz. – Léstyán M.: Szt. Ignátz 11) J: 1. 1325–6 ’két- vagy többféle
ágazó út; Scheideweg 〈konkr〉’ (↑); 2. 1793 ’olyan helyzet, amelyben két vagy több lehetőség közül kell
választani; Entweder-Oder’ (NSz. – Berzeviczy P.: Alcides 1 [címlap]).
Összetett szó. ⊗ A válasz ’elkülönítés, elválasztás’választ + út tagokból; alárendeléssel (birtokos jelzős,
jelöletlen). A régi helynevek arra utalnak, hogy 1. jelentésükben egykor köznevek voltak; ez az
összeetétel a beszélt nyelvben lehetett használatos, de írásos bizonyítékok erre nem találhatók. Az is
lehetséges, hogy a szó a nyelvújítás korában újból feléledt, talán a ném. Scheideweg ’keresztút’mintájára.
Az elvont 2. jelentés is a ;ném. am Scheideweg stehen ’választás előtt áll’ hatására keletkezhetett.
TESz.

valcer ∆ A: 1793 valtzereznek sz. (MNy. 30: 86) [csak EWUng.]; nyj. vājcēr (ÚMTsz.), vālcër
(NytudÉrt. 72: 23) J: ’háromnegyedes ütemű páros tánc, ill. annak zenéje, keringő; Walzer’.
Német (au.) jövevényszó. ⊗ Ném., (au.) Walzer ’keringő’ [< ném. walzen ’forogva mozog, gurít,
forog’].. Lásd még: ném. R. walzerisch tanzen ’forgómozgásokkal táncol’. Megfelelői: szb.-hv.
valcerszlk. R. valzer; stb.: keringő. – A szó valószínűleg a bécsi német közvetítésével került a magyarba.
Egyéb megnevezésekhez vö.: keringőkerül. – A R. volceris ’ua.’ (1790) a ; ném. walzerisch (↑) szóra
megy vissza.
TESz.

válfaj A: 1807 Válfajoknak (Magy. Fűvészk. 3) J: ’fajon belüli hasonló tulajdonságú egyedek csoportja
| változat, fajta; Abart | Varietät’.
Tudatos szóalkotással keletkezett összetett szó. ⊗ Az önálló szóként nem adatolt vál + faj szavakból;
alárendelő (jelzői). A vál elvonás a válik;bólgyógy-, tám- stb.; amely ’választás, választó, választ;
megkülönböztető’ jelentésben áll. – Nyelvújítási alkotás.
TESz.

válik A: 13. sz. k./ ? ualmum [ɔ: ualnum ~ ualnam] sz. (ÓMS.); 1416 u./¹ èlualic ▼ (BécsiK. 262);
1541 vāllik (Sylvester: ÚT. 2: 16); 1664/ vál (Gyöngy.: MV. 9) J: 1. 13. sz. k./ ’elszakad valakitől, elhagy
valakit | elkülönül, eltávolodik; von jmdm scheiden | sich absondern, trennen’ # (↑); 2. [(el)~ik] 1525/
’házassági együttélést megszakít, megszüntet; sich scheiden lassen 〈Ehe〉’ # (TörtTár. 1908.: 83); 3. 1527
’változik, valamilyenné lesz; (zu) etw werden’ # (ÉrdyK. 282); 4. [el~ik va meg~ik] 1536 ’kiderül, eldől;
es entscheidet sich’ # (PFab. 57a) [csak EWUng.]; 5. 1584 ’akad, kerül, található; sich finden’
(Bornemisza Péter: NySz.); 6. [be~ik] 1877 ’[]; sich bewähren’ # (NSz.) [csak EWUng.] Sz: ~adék 1815
Váladék (NyÚSz.).
Örökség a finnugor korból. ⊗ Vog. (T.) wɛ̮jl-: ’lemegy, leszáll, enged, bocsát’.; osztj. (V.) waγəl-
’leszáll, lesüllyed’;cser. (KH.) wale- ’leszáll, leereszkedik, lemászik’;md. (E., M.) valgo- ’leszáll,
leereszkedik, lemegy; lenyugszik, lemegy 〈égitest>; leereszkedik, leszáll <madár〉’; finn valkama, R.
valka ’kikötőhely, gázló’, N. valka- ’önt, folyik’; lp. (N.) vuol'ge-: ’elmegy, eltávozik, elindul, útnak
indul; valahol van, található; lesz, válik’ [fgr. *ßalka- ’leszáll, lemegy’].. A szó belseji *lk > > ; m . l
változáshoz vö.: ̮ halad, szál ̮1 stb. Az elsődleges konkrét ’elmegy; eltávozik ’ jelentésből a magyarban
főként elvont jelentések keletkeztek.
TESz.; MSzFE.

vall A: 1372 u./ valyak [l-j] (JókK. 69); 1372 u./ vallot (JókK. 1) J: 1. 1372 u./ ’tanúsít, bizonyít;
bezeugen, beweisen’ (JókK. 69); 2. 1372 u./ ’bír valamit, birtokában van valaminek; besitzen, haben’
(JókK. 1); 3. 1372 u./ ’〈valakinek, valaminek〉 tart, ítél; halten für etw’ (JókK. 36); 4. 1416 u./¹
’〈nyilvánosan〉 elismer, hirdet | hitet tesz valaki, valami mellett; behaupten, verkündigen | sich bekennen’
# (BécsiK. 25); 5. 1416 u./² ’vallomést tesz; ein Geständnis ablegen’ # (MünchK. 102); 6. [gonoszul ~]
1416 u./² ’súlyos betegségben szenved; an schwerer Krankheit leiden’ (MünchK. 10va) [csak EWUng.]; 7.
1416 u./² ? ’valamit elnyer; gewinnen, erreichen’ (MünchK. 22), 1493 k. ’ua.’ (FestK. 16); 8. 1456 k.
’nyilatkozatot tesz; bekennen, eine Erklärung abgeben’ (SermDom. 1: 133); 9. 1476 k. ’valamit
elszenved; erleiden’ (SzabV. 29. sor); 10. [prókátort ~] 1560 ’〈ügyvédet〉 fogad; einen Anwalt bestellen’
(LevT. 2: 26); 11. [fel~] 1643 ’bejelent; anmelden’ (OklSz.); 12. [meg~] 1875 ’megtart, elvégez; abhalten’
(Nyr. 4: 329) Sz: ~at 1372 u./ vallatnÿ sz. ’[?]; verhören’ (JókK. 94) | ~ás 1372 u./ vallaʃt ’tanúságtétel;
Bekenntnis’ (JókK. 103); 1571 ’hit; Glaube’ (Nyr. 94: 232) | ~at 1416 u./¹ vallatomat ’bírás; Besitzen),
Habe(n)’ (BécsiK. 60); 1416 u./² ’valaminek a megvallása; Bekennen von etw’ (MünchK. 176) | ~atás
1483 valatása (MNy. 9: 444) | ~ástalan 1762 Vallástalan (NSz. – Mátyus I.: Diaet. 1: 447) | ~ásos 1772
Vallásos (NSz. – Bessenyei: Emb. próbája 99) | ~omás 1787 vallomás (NyÚSz., az adat közlése
nélkül!!!).
 Szóhasadás eredménye. ⊗ A vadl szóból (a vádol ’bevall, beismer, elismer’ tőváltozata). A dl > ll
hasonuláshoz vö.: hall ̮1. A 4. jelentés látszik eredetinek. A 2., 6., 9., 10. jelentések keletkezésében a
van¹val- tőváltozata is közrejátszhatott. – A magyarból: szb.-hv. valovati; szlk. vodlovať; stb.: elárul,
bevall, beismer.
MNy. 6: 399, 51: 50; Nytud. 5: 277; TESz.; Benkő-Eml. 546

váll A: 1372 u./ vallat (JókK. 88) [csak EWUng.]; 1395 k. engual (BesztSzj. 603.) J: 1. 1372 u./ ’az
embernek a nyaktól két oldalt a kar tövéig terjedő páros testrlsze; Schulter, Schulterstück | Achsel’ # (↑);
2. 1395 k. ’a törzs felső részét fedő, blúz- vagy mellényféle ruhadarab; Leibchen, Mieder | Schulterstück
eines Kleides’ (↑); 3. 1416 u./³ ’[?]; Schutz’ (AporK. 50) Sz: ~as 1418 Vallas szn. (OklSz.).
Örökség a finnugor korból. ⊗ ? Vog. (AK., P.) wojləp: ’övszerű szíj a vállon’;finn olka: ’váll’; lp. (N.)
oal'ge ’ua.’ [fgr. *ßolka ’váll’].. A szó belsejének keletkezéséhez vö.: loll, toll stb. A 3. jelentéshez lásd
még: vállal.
TESz.; MSzFE.

vállal A: 1603 felvállalták [?U] (OklSz.); 1636 válalta (Pázmány Péter: NySz.); 1751 k. válolná (NSz.
– Jekoniás 60) J: 1. 1603 ’feladatot elvégzésre, munkakört betöltésre elfogad; einen Auftrag übernehmen’
# (↑); 2. 1636 ’feltételeket, kötelezettségeket kész teljesíteni, terhet kész elviselni; sich verpflichten’ # (↑);
3. [fel~] 1668 ’felkarol valamit, kiáll valami mellett; für etw eintreten, sich dessen annehmen’ (Matkó
István: NySz.); 4. [vmit ~] 1751 k. ? ’valamely (rendszerint helytelen) tett elkövetőjének, előidézőjének
vallja magát; etw verantworten’ # (↑), 1787 ’ua.’ (Faludi Ferenc: NySz.); 5. [vkit ~] 1816 ’valakit
valamilyen minőségben elismer, elfogad; jmdn als etw annehmen, akzeptieren’ (MNy. 45: 344) Sz:
~kozik 1636 neki vállalkozám (NyÚSz.) | ~at 1808/ vállalata ’[?]; Unternehmen’ (NSz.) [csak EWUng.];
1833 ? ’üzem; Betrieb’ (NyÚSz.); 1881 ’ua.’ (NSz. – Véka L.: Köd. el. 3: 78) | ~kozó 1833 vállalkozói
’[?]; Unternehmer’ (NSz. – Helmeczy: Jelenkor 2/2: 688).
Származékszó. ⊗ A váll ’EZ NEM KELL’ szóból -l igeképzővel. Az eredeti jelentése ’vállára vesz,
rárak, megterhel’ lehetett. A 4. és 5. jelentés létrejöttében a vall ’állít, kijelent; kinyilvánít, kijelent’ is
közrejátszhatott. A vállalat, vállalkozó nyelvújítási származékszavak.
TESz.

vallon A: 1447 ? Balaven szn. (Bárczi: FrJsz. 10); 1563 balónok (MNy. 31: 189); 1598 vallonok (MNy.
90: 373) [csak EWUng.]; 1601 bolon, valon (MNy. 90: 373); 1602 balom, bolommal, valomok (uo.); 1619
ballonok (MNy. 90: 373); 1620 balonyakkal (uo.) [csak EWUng.] J: fn 1447 ? ’romanizálódott kelták és
germánok leszármazottja Dél-Belgiumban és Észak-Franciaországban; Wallone’ (↑), 1563 ’ua.’ (↑) | mn
1601 ’a vallonokra vonatkozó, hozzájuk tartozó, tőlük származó; wallonisch’ (MNy. 31: 189).
Vándorszó. ⊗ Ném. Wallone; ang. Walloon; fr. vallon, (ófr., vall.) walon; ; ol. vallone; le. Walon; or.
валлoнeи; stb.: vallon 〈fn〉. A romanizált kelták neveként keletkezett, alapszava germán eredetű; vö.: ;
ang. (óang.) Walh Wealh ’kelta, gall, római 〈fn〉’óész. germ. Valir többes szám ’gallok, franciák’; stb. – A
magyarba elsősorban a franciából (kfr.) került át; a szó eleji b-hez vö.: bakter, bognár stb.
MNy. 31: 189, 33: 333; TESz.

való A: 1171 volóód sz. szn. (ÓMOlv. 47); 12. sz. v./ uolov (HB.); 13. sz. e./ [v]olo (KTSz.); 13. sz. m.
f./ walacnok (GyS.); 1372 u./ yʃtenheʒuala, yʃtenbenualo (JókK. 59, 9); 1525 k. walv (NyK. 28: 75);
1533 vola (Murm. 638.) J: mn 1. 1171 ? ’létező, előforduló; seiend, befindlich’ # (↑), 12. sz. v./ ’ua.’ (↑);
2. 1372 u./ ’valahonnan, valakitől származó; aus, von jmdm stammend’ # (JókK. 37); 3. 1372 u./
’valamire megfelelő, alkalmas; für etw, zu jmdm bestimmt, geeignet, geschaffen usw’ # (JókK. 106); 4.
1416 u./¹ ’igaz; wahr’ (BécsiK. 37); 5. 1585 ’valóságos; wirklich’ (Cal. 972); 6. 1585 ’valahova tartozó;
(irgendwohin) gehörig’ # (RMNy. 2/2: 311) | fn 1. [haupts mit PossSf] 1561 ’lényege, mivolta; Wesen,
Natur’ (Méliusz Péter: NySz.); 2. 1616 ? ’valóság | ami van; Wirklichkeit | das Seiende’ (Balásfi Tamás:
NySz.), 1658 ’ua.’ (MNy. 49: 507); 3. 1748 ? ’igazság; Wahrheit’ (NSz. – Faludi: NE. 6) Sz: ~ság 1493 k.
waloʃagnak (FestK. 143) | ~tlan 1577 k. valotalan (OrvK. 41) | ~di 1780 valódi (MNy. 7: 254) R: ~ban
1456 k. valoban (SermDom. 2: 323) | ~jában 1645 valójában (Geleji Katona István: NySz.).
Származékszó. ⊗ A val-ból (a van¹ tőváltozata) -o (folyamatos) melléknévi igenévképzővel. A szóvégi
a-s változathoz vö.: csusza, hulla. Ehhez a változathoz lásd még: vala-. Ez a változat később
szófajváltással a létige múlt idejű alakjává vált. A való eredetileg egy folyamatos melléknévi igenév ’lévő,
való, megtalálható; vkitől származó’ jelentésben. Korán fejlődött szófajváltással melléknévvé. A főnévi
jelentés főnevesüléssel alakult ki.
TESz.

valószínű A: 1827 valószinüséggel sz. (NSz. – Toldy F.: Aesth. lev. 67) J: ’[?]; wahrscheinlich’ # R:
~leg 1835 valószínűleg (Tzs. Wahrscheinlichkeit).
Német mintára alkotott tükörfordítás, összetett szó. ⊗ Vö.: ném. wahrscheinlich ’feltehetőleg’.
Hasonlóan más nyelvekben is: ;lat. verisimilis; fr. vraisemblable: ’ua.’. – A magyarban: való + szín²
’megjelenési forma’-ű melléknévképzővel. Nyelvújítási szóalkotás.
NyÚSz.; TESz.

valpót † A: 1208/ Wolpach [ɔ: Wolpath] (Sztp. 1: 75); 1248 wolpot (Sztp. 1: 264); 1332–5 Wolpo hn.
(Gy. 1: 402); 1453 Walpoth szn. (OklSz.) J: ’(udvari) hivatalnok; (königlicher) Beamter’.
Nyr. 45: 57; MNy. 41: 85

válság A: 1847 válságos sz. (Nyr. 54: 143) J: 1. 1847 ’testi betegségnek, lelki fájdalomnak a
legsúlyosabb, bizonytalan kimenetelű szakasza | valaminek, különösen valamely közösség életének
nehéz, súlyos, a jövő szempontjából sorsdöntő szakasza; Krisis 〈Med〉 | Krise 〈im Leben einer
Gemeinschaft〉’ # (↑); 2. 1861 ’a társadalmi intézményekben, a politikai s különösen a gazdasági életben a
rend fennmaradását, a dolgok egyensúlyát veszélyeztető nehézség; Krise 〈Polit, Wirtschaft usw〉’ # (NSz.
– Kemény Zs.: Unio 16) Sz: ~os 1847 (↑).
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ A válik ’dönt, elhatározza magát’ szóból -ság
névszóképzővel. – Nyelvújítási szóalkotás.
TESz.

vált A: 1138/ ? Waltaudí sz. szn. (MNy. 32: 132); 1372 u./ valta (JókK. 16); 1493 k. megh waathwaan
sz. (FestK. 353) J: 1. [heute haupts valóra ~] 1372 u./ ’változtat; ändern | verwirklichen’ # (↑); 2. 1395 k.
’kölcsönösen, viszonzásul ad, mond, ír valamit; wechseln, austauschen 〈geben, mitteilen〉’ # (BesztSzj.
65.); 3. [haupts meg~] 1416 u./¹ ’valakit megment, megszabadít; erretten, erlösen’ (BécsiK. 77); 4. 1416
u./² ’〈pénzt apróbbra, egy pénzfajtát másra〉 becserél; 〈Geld〉 (um)wechseln’ # (MünchK. 52); 5. 1416
u./³ ? ’〈irányt változtatva〉 tart valahová, megindul valahová; die Richtung ändern’ (AporK. 48), 1519 ’ua.’
(JordK. 333); 6. 1456 k. ’〈valami, valaki helyébe〉 csereértéket biztosít; 〈im Tauschwert〉 auslösen’ #
(SermDom. 2: 525); 7. 1479 ’vásárol | 〈helyiséget〉 használati díjért lefoglal; kaufen, lösen | mieten’ (Gl.)
[csak EWUng.]; 8. 1567–8 ’hivatalos iratot kér, megszerez; Amtspapiere einholen’ (Görcsönyi A.:
NySz.); 9. [haupts fel~] 1703–6 ’valakinek, valaminek (rendszeresen) a helyébe lép, feladatát átveszi;
ablösen, jmdm folgen’ # (TörtTár. 1881.: 158); 10. 1748 ’eéválaszt, megkülönböztet; absondern’ (Faludi
Ferenc: NySz.); 11. [jól, rosszul ~ a füle, esze, hangja vkinek] 1777 ’jól, rosszul működik, jól rosszul hall;
gut, schlecht funktionieren 〈Gehör, Verstand, Stimme〉’ (NSz. – Baróti Szabó: Uj mért. 140) Sz: ~ozás
1372 u./ valtoʒaʃanal kewl (JókK. 126) | ~oztat 1372 u./ valtoʒtatak (JókK. 53) | ~ó 1395 k. gyroualthew
’[?]; Wechsler’ (BesztSzj. 65.) [csak EWUng.]; 1508 ’megváltó; Heiland’ (DöbrK. 502); 1890/ ’[?];
Weiche 〈für Schienen〉’ (NSz.) [csak EWUng.]; 1931 u. ’[?]; Stafette’ (Nyr. 102: 4) [csak EWUng.] |
~ozik 1416 u./¹ valtozuā sz. (BécsiK. 81) | ~ság 1416 u./² valtʃagot ’[?]; Lösegeld’ (MünchK. 23ra) [csak
EWUng.]; 1416 u./² ’[?]; Erlösung’ (MünchK. 26rb) [csak EWUng.] | ~ozat 1416 u./³ ? valtoʒat́t́at ’lépés,
irányvétel; Schritt, Richtung’ (AporK. 48); 1664 ’változás; Veränderung’ (MNy. 6: 166); 1789 ’forma,
variáns; Variante’ (NSz. – Rájnis: Virgilius Eklog. Mentő-irás 80).
Származékszó. ⊗ A válik szóból -t műveltető igeképzővelolt², keltkel¹ stb. Az 1–10. jelentések főként
az alapszó ’elkülönül, kiválik; elválaszt’ jelentéséből magyarázhatók. a 11. jelentés valami funkciójára,
szerepére vonatkozik, ami változási képességet, alkalmazkodóképességet követel.
TESz.

váltigen × A: 1510 k. valtẏken (MNy. 1: 213); 1611 Váltigen (MA.) J: 1. 1510 k. ’nagyon | huzamosan;
sehr | immerfort’ (↑); 2. 1936 ’alkalmasint, körülbelül; annähernd’ (SzamSz.) || váltig A: 1541–7 valteg
(LevT. 1: 13); 1559 valtyg (MNy. 67: 487); 1566 váltic (Heltai Gáspár: NySz.) J: 1. 1541–7 ’hosszú időn
át, gyakran; anhaltend, immerfort’ (↑); 2. 1566 ’nagyon, erősen; sehr’ (↑); 3. 1786 ? ’egészen, teljesen |
egyre inkább; ganz | immer mehr’ (NSz. – Faludi F.: Költ. M. 1: 122), 1793 ’ua.’ (NSz. – Magyar
Játékszin 4: 165); 4. 1863 ’csaknem | körülbelül; beinahe | annähernd’ (Kriza: Vadr. 522).
 Megszilárdult ragos alakulatok. ⊗ A feltételezhető váltig kiinduló elem a vált ’elkülönítés, elválasztás;
döntés’ szóból jött létre (önállóan nem adatolt származékszó a válikb ó l -t névszóképzővel) -ig
terminatívuszraggal; vö.: fogytigfogy, untigun stb. Az eredeti jelentés ’a döntésig’ lehetett; az adatolt
jelentések ebből jöttek létre metonimikusan. – A váltigen a váltig szóból keletkezett -n határozóraggal,
ami itt nyomatékosító szerepben áll; vö.: mostanmost, ottanott stb. Más nyomatékosító alak a váltigból
-lan határozóraggal: váltiglan ’nagyon, folyton’ (1791/); vö.: holtiglanhal¹. – A R. választig (1553 u.);
választigen (1792): folyton folyvást; ’nagyon, hosszan, sokáig’ a választ ’megkülönböztetés,
különbségtétel’szóból keletkeztek, amik a válaszválaszt változatai.
TESz. váltig a. is; TNyt. 2/1: 588

váltó A: 1812 váltót (NSz. – Katona J.: Műv. I. c.) J: ’fizetési kötelezettségről kiállított, részben
nyomtatott szövegű értékpapír; Wechsel als Wertpapier’ – De vö. 1771 Váltó irás (NSz. – Faludi: UE. 3:
65); 1783 váltó levelekkel (NSz. – Molnár J.: Könyvház 3: 444); 1786 váltó tzédula ’ua.’ (NSz. – Sándor
I.: Rabner 295).
Különféle szószerkezetek jelzőjének önállósulása. ⊗ A váltó írás (↑), váltó levél (↑), váltó cédula (↑)
szóból. Nemzetközi minta alapján alkotott tükörfordítások; vö.: ném. Wechselbrief; ang. bill of exchange;
f r. lettre de change; stb.: ’váltó’. – A magyarban a váltó szóból a ->vált ’(csereértékben) kivált’-ó
folyamatos melléknévi igenévképzős alakjából és a írásír, ’levél’, cédula szóból. Az önállósodást a ;ném.
Wechselbrief > Wechsel ’egy fajta értékpapír’ is befolyásolhatta.
TESz.

valuta A: 1813/ valuttában (NSz. – Kazinczy: Lev. 10: 408); 1813/ valuta (NSz. – Kazinczy: Lev. 11:
66) J: ’valamely ország törvényes fizetési eszköze; (ausländische) Währung’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Valuta; ang. valuta; ol. valuta; stb.: (külföldi) pénznem. Az olasz nyelvi hatás
által vált elterjedtté [< ol. valere ’értékes’ (; lat. valere ’jól van, ereje van’)].. – A magyarba elsősorban a
németből került át.
TESz.

vályog A: 1693 vályog (Otrokocsi Flóris Ferenc: NySz.); 1774 Vájog (MNy. 57: 88); 1784 vályag
(SzD. 56); 1795 válog (NSz. – Festetits Urod. Instr. 39); 1798 Válykokból-is (NSz. – Gvadányi: Verses
levelezés 126); 1816 Vállyog (Gyarmathi: Voc.); 1872 Vályugot (NSz. – Népkölt. Gyűjt. 2: 269); nyj.
vájjuk (MNy. 57: 88), vállog (Nyatl.) J: 1. 1693 ’sár | agyag; Kot | Lehm, Ton(erde)’ (↑); 2. 1774 ’agyagos
talaj; Lehmboden’ (↑); 3. 1792 ’égetetlen tégla, vályogtégla; Lehmziegel’ (SzD.).
Szlovák vagy ukrán jövevényszó. ⊗ Szlk. váľok, N. valek, válek ’agyagtégla, vályogtégla’; ukr. вальок
’nedves agyagrög’, (Kárp.) вальокь ’agyagtégla, vályogtégla’ [< szláv *val- ’görget, gurít, gurul, fordul
〈tárgyas〉; gyúr, dagaszt’].. Lásd még: szb.-hv. N. valjak ’agyagtégla, vályogtégla’; or. N. валькóвый
’szalmával kevert agyagból épített 〈fal〉’; stb. – Nem kizárt, hogy a szó a szlovákból és az ukránból is
bekerült magyarba. Az 1798-as változat a [4].tőtípus hatását tükrözi. A szó ma főként 3. jelentésében
használatos. – A N. vályog ’sodrófa, nyújtófa’ (1835) végső soron ugyanarra az etimonra megy vissza; a ;
szlk. válek válok ’kis henger; sodrófa, nyújtófa szóból jött létre.’
WeltSlav. 2: 72; MNy. 57: 88; TESz.

vályú A: 1121/ Walus sz. szn. (MNy. 23: 364); 1395 k. valu (BesztSzj. 838.); 1414 Kwvalo hn. (Csánki
2: 248); 1528 waliw (MNy. 31: 277); 1585 Vállu (Cal. 86); 1795 vállyuk (NSz. – Festetits Urod. Instr.
269); nyj. vájju, valló (ÚMTsz.), vájó (MTsz.) J: 1. 1121/ ’csónak alakú, állatok etetésére, itatására
szolgáló (fa)edény; Futter-, Tränktrog’ # (↑); 2. 1414 ? ’csatornaszerű vájat, mélyedés; Rinne, Kanal’
(Csánki 2: 248) [csak EWUng.], 1590 ’ua.’ (SzikszF.); 3. 1688 ’kis mozsár; kleiner Mörser’ (HOklSzj.
36) Sz: ~s 1121/ hn. (↑).
Valószínűleg jövevényszó egy honfoglalás előtti, csuvas típusú török nyelvből. ⊗ Csuv. vulə̄ ’fatörzs;
puskacső’, valak, N. vulak ’lefolyó, csatorna’; – Kāšγ oluq ’vályú, teknő, kis csónak’; tat. ulaq: ’teknő,
fefolyó, csatorna, vízvezeték’; stb. [török eredetű].. A magyarba átkerült alak: *valuq vagy *valoq; a
szóvéghez vö.: apró, tanú stb. – A magyarból: ; szb.-hv. valov; rom. vălău; stb.: vályú, teknő.
MNy. 3: 368; NéNy. 3: 249; TESz.; TörK. 40

vám A: 1146 ? Wamma sz. hn. (Gy. 2: 413) [csak EWUng.]; 1247 Wamosthelek sz. hn. (Gy. 3: 462)
[csak EWUng.]; 1264/ vamzob (OklSz.) J: 1. 1146 ? ’hely. ahol vámolnak; Zollstelle’ # (↑), 1247 ’ua.’
(↑); 2. 1264/ ’dézsma, tized | használati adó, illeték; Zehent | Gebrauchsgebühr, -abgäbe’ (↑); 3. 1522
’szállított áru(k) utáni illeték; Abgabe für Waren’ # (OklSz. vásár-vám) Sz: ~os 1247 hn. (↑) [csak
EWUng.] | ~ol 1557 wamlas sz. (LevT. 1: 249).
Jövevényszó egy iráni nyelvből. ⊗ Kperzsa abām: ’kölcsön; adósság 〈pénz〉’;újperzsa vām: ’ua.’.,
bām, ābām, āvām ’adósság 〈pénz〉’, R. fām, āfām ’ua.’; kurd wam: ’ua.’ [tisztázatlan eredetű].. A kelet-
európai kereskedelemmel már a honfoglalás előtt bekerülhetett a magyarba. – Az újperzsából való
származtatás nem valószínű. – A magyarból: szb.-hv. R. vam, vama ’vám, útdíj.’
ÁKE.; TESz.; TörK. 169

vámpír A: 1786 Vampierok (NytudÉrt. 71: 83); 1794 Vampír (uo.); 1799 Vámpir (NSz. – Fábián J.:
Term. hist. 408) J: 1. 1786 ’vérszívó (éjjeli) kísértet; blutsaugendes Nachtgespenst | gnadenloser
Ausbeuter’ (↑); 2. 1794 ’egy fajta denevér; Art Fledermaus’ (NytudÉrt. 71: 83); 3. 1882 ’démoni nő;
Vamp’ (NSz. – Tóth L.: Méhek 82).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Vampir; ang. vampire; fr. vampire; szb.-hv. vampir, N. upir; stb.: vérszívó
lény; ’egy fajta denevér’. A szerb-horvátban keletkezettvalószínűleg [szláv eredetű; vö.: blg. вапир; or.
упырь; stb.: vámpír].. Az irodalmi nyelvből vált elterjedtté. – A magyarba elsősorban a németből került át.
NytÉrt. 71: 83; TESz.

van¹ A: 1138/ Mawag, Mauog szn. (MonStrig. 1: 90, 89); 12. sz. v. uogmuc, uola (HB.); 13. sz. e./
wagun □ (KTsz.); 13. sz. e./ wala, uog, uolna (KTsz.); 1372 u./ vadnak (JókK. 26); 1372 u./ vagÿon □
(JókK. 6); 1456 k. vagan □ (SermDom. 2: 470); 1456 k. vannak, voth (SermDom. 2: 454, 126); 1490 k.
uain [? ɔ: uan] (ÁbelSzj. 214b, NyK. 31: 226!!! dl); 1604 van (MA. Gázeus); 1645 Vagynak (CorpGr.
313); nyj. ólt (MTsz.), ult (ÚMTsz.), vajan □ (ÚMTsz.), vaon, von □ (MTsz.) J: 1. 1138/ ? ’létezik,
valahol található; sein, sich befinden’ # (↑), 13. sz. e./ ’ua.’ (↑); 2. 12. sz. v./ ’〈igei-névszói állítmány igei
részeként〉; 〈als Kopula〉’ # (↑); 3. [vala, volt, volna] 12. sz. v./ ’〈összetett igealak részeként〉; 〈als
Hilfsverb zusammengesetzter Verbformen〉’ # (HB.); 4. [vkinek ~] 1372 u./ ’valaki bír, a tulajdona; haben’
# (JókK. 14) Sz: volta 1372 u./ yelenuoltam ’[?]; Sein, Wesen’ (JókK. 37).
SzófSz. val-, vol-, vagy- a. is; TESz.; MSzFE.; Schlachter-Festschr. 19; ÁrpSzöv. 240

vanálik † A: 1416 u./² m̄ g vanalnac (MünchK. 53vb); 1456 k. vanalÿek ▼ [l-j] (SermDom. 2: 556) J:
1. 1416 u./² ’[?]; geheilt werden’ (↑); 2. 1456 k. ’[?]; benützen’ (↑) Sz: ~at 1456 k. vanalatra ’[?];
Vorwärtskommen | Heilung’ (SermDom. 2: 276) | ~atos 1470 vanalatus ’[?]; geheilt’ (SermDom. 2: 237).

vandál A: 1559 vandaloc (Szék.: Krón. 118); 1602 vandálokat [?U] (MNy. 79: 246) [csak EWUng.];
1602 Vandaluʃok (RMKtár. 27: 205) J: fn 1. 1559 ’egy keleti germán nép tagja; Wandale 〈Angehöriger
eines ostgermanischen Volkes〉’ (↑); 2. 1805/ ’Magyarországon és Ausztriában lakó szlovén, vend;
Slowene in Ungarn und in Österreich, Wende’ (NSz. – Kazinczy: Lev. 3: 416); 3. 1807/ ’kíméletlenül
pusztító ember; zerstörungswütiger Mensch’ (NSz. – Kazinczy: Lev. 5: 68) | mn 1. 1799 ’a szlovénokhoz,
vendekhez tartozó, tőlük származó, rájuk vonatkozó; slowenisch, wendisch’ (NSz. – Vályi A.: Magy.
Orsz. 2: 606); 2. 1816 ’vad, kegyetlen, pusztító; wild, grausam’ (NSz. – Berzsenyi D.: Versei 202) ||
vandalizmus A: 1806/ vandalismusnak (NSz.) [csak EWUng.]; 1876 vandalizmust (NSz. – Hevesi L.:
Karc. 188) J: ’kíméletlen rombolás, erre való hajlam; Wandalismus’.
A szócsalád időrendben legkorábbi tagja a vandál: latin jövevényszó, később nemzetközi szó is. ⊗ Lat.
Vandali többes szám, vandalus ’keleti germán néphez tartozó 〈az ókorban〉’ [tisztázatlan eredetű].; – ;
n é m . Wandale; f r . Vandale; o l . vandalo; stb.: vandál; ’kíméletlenül pusztító ember’. A magyarba
nemzetközi szóként főként a németből került. A főnévi 2. jelentés a vend szóval tévesen egyeztetve
keletkezhetett; a főnévi 3. jelentéshez vö. a nemzetközi megfelelőket (↑). A végződéshez vö.: alán, dán
stb. – A vandalizmus: nemzetközi szó; vö.: ; ném. Wandalismus; ang. vandalism; fr. vandalisme; stb.:
vandalizmus. A franciából terjedt eltudatos szóalkotás a [fr. Vandale (↑) alapján].. A magyarba főként a
németből került át.
TESz.

vándorol A: 1519 vandorlok sz. (JordK. 335); 1597/ vándolni [?U] sz. (MNy. 80: 383) [csak EWUng.];
1608 Vándarló sz. (Szenczi Molnár Albert: NySz.); 1643 vándorolhaʃs sz. (Com.: Jan. 92); 1875 k.
vándalló sz. (ÚMTsz.) J: 1. 1519 ’〈személy, rendszerint gyalogszerrel〉 huzamosan úton van | zarándokol;
wandern | pilgern’ # (↑); 2. 1560 k. ’kóborol, céltalanul bolyong; herumstreichen’ # (GyöngySzt. 1344.);
3. 1838 ’〈tárgy〉 huzamos ideig egyik embertől a másikig jut | kallódik; von einem zu dem anderen
Menschen gelangen 〈Gegenstand〉 | verkommen’ (NSz. – Kunoss: Lombok 13) Sz: vándorló 1519 (↑) |
vándorlás 1727 vándorlásban (Mikes: TLev. 114) || vándor A: 1638 k. Vandor szn. (MNy. 42: 78); 1643
vándoroc (Com.: Jan. 209) J: fn 1638 ? ’vándor személy | zarándok; Wanderer | Pilger’ # (↑), 1643 ’ua.’
(↑) | mn 1. 1649 ’változó, változásban levő; veränderlich’ (NSz. – G. Kat.: V. titk. 3: 1082); 2. 1767 ’olyan
〈személy〉, aki valamely célból vándorol; fahrend 〈Person〉 | in andere Gegenden gelangend 〈Anekdote,
Motiv〉’ (PPB. Circumcellio); 3. 1800 ? ’költöző 〈madár〉 | lakóhelyét időnként változtató 〈állat〉; ziehend
〈Vogel, Tier〉’ (Márton), 1807 ’ua.’ (NSz. – Nagy F.: Ódák 172).
A szócsalád kiinduló eleme a vándorol: német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném., (kfn.) wandern ’gyalogol;
bolyong, barangol; továbbadódik’; stb., (h. kor. úfn.) wanndern ’utazik, megy’ [< ném. (kfn.) wanten
’forgat, teker, ismételten fordít’].. Megfelelői: szb.-hv. vandrovati ’barangol, bujkál, csavarog’cseh
vandrovat ’ua.; húz 〈tárgyatlan〉’; stb. – A vándol változat rl > ll hasonulással és rövidüléssel keletkezett a
vándorl- tőváltozatban. – A vándor elvonás a vándorolból; szélesebb körben a nyelvújítás korában terjedt
el.
TESz.

vanília A: 1745 Banilia (NSz. – Torkos: Taxa pharm. 2); 1783 Vániglia (NSz. – Molnár J.: Könyvház
1: 421); 1788 Vanillia (NSz. – Harm. Rendt. 21); 1798 Vanily (NSz. – Sándor I.: Sokféle 5: 96); 1799
vanill (MNy. 43: 309); 1799/ vanilla (MNy. 43: 309); 1811 vaníli (NSz. – Farkas Fer.: Pátens 22); 1834
vaníliapép (NSz. – Pesti szak. 457); nyj. vanélia (SzegSz.) J: ’[?]; Vanille (Vanilla planiflora)’.
TESz.

vánkos A: 1372 u./ vankoʃok (JókK. 86); 1395 k. vankaʃ (BesztSzj. 584.); 1405 k. vancσ (SchlSzj.
1147.); 1490 k. vancuσ (NagyvGl. 260.) J: 1. 1372 u./ ’párna; Kissen’ # (↑); 2. 1593 ’alátét | az, amin
vagy amiben valami mozog, forog; Unterlage | Achslager, Achsschemel’ (MNy. 62: 354).
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kfn., baj.-osztr.) wangkuss wangeküsse: ’vánkos’ [< ném. (kfn.)
wange ’arc, orca, pofa’ + kuss, küsse ’vánkos’].. Megfelelői (részben a magyarból): szb.-hv. (Kaj.)
vanjkuš vankuš; szlk. vankuš, N. vánkoš; stb.: vánkos. – A szóvégi s arra utal, hogy az átvétel a 13. sz.
végén mehetett végbeprés. A metaforikus 2. jelentéshez vö. a párna hasonló jelentésváltozását.
KSzlJsz. 776; NyK. 69: 199; TESz.

vanna × A: 1548 fyredo̗ e vanna (OklSz. fürdő-vanna); 1603 vadna (MNy. 80: 383) [csak EWUng.];
1636 Vonnakba (MNy. 4: 181) J: 1. 1548 ’kád; Wanne’ (↑); 2. 1596 ’〈élelmiszer tárolására használt〉 fa-
vagy fémedény, bödön; Holz- od Metalltönnchen 〈für Lebensmittel〉’ (OklSz.).
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kfn., h. kor. úfn.) wanne, – ; ném. Wanne: : ’takarmánypácoló
kád; mosókád, fürdőkád; sütésre használt ovális fémedény’ [< lat. vannus ’takarmánypácoló kád’, a ; lat.
ventus ’szél’].. Megfelelői: cseh vana; le. wanna; stb.: kád, vályú. – A szó földrajzi elterjedése (tájszavak
északkeleten) középnémet közvetítést sejtet. A szóvégi a-hoz vö.: cérna, ciha stb. A vadna változat
elhasonulás útján keletkezett. A 2. jelentés metafora.
MNy. 12: 315; TESz.

vánszorodik ∆ A: 1577 k. el vanʒorodÿk ▼ (OrvK. 202); 1750 fől vánczorodván sz. (MNy. 60: 494);
nyj. elváncsorodik (MTsz.) J: 1. 1577 k. ’elsatnyul | elerőtlenedik; verkümmern | kraftlos werden’ (↑); 2.
[fel~ik] 1750 ’föltápászkodik; auftaumeln’ (↑); 3. 1750 ’nehezen, erőtlenül vonszolja magát; sich
schleppen’ (MNy. 60: 494) || vánszorog A: 1611 Vánʃʒorogni sz. (MA.); 1716 vánczorgot elő (OklSz.);
1734 fel ványszorogván sz. (MNy. 58: 230); 1788 vontzorgott (NSz. – Kazinczy: Geszner 219); 1805
vánszorog (NSz. – Verseghy F.: Ung. Sprach. 119) J: 1. 1611 ’elsatnyul | elerőtlenedik; verkümmern |
kraftlos werden’ (↑); 2. 1618 ? ’nehezen, erőtlenül vonszolja magát; sich schleppen’ # (Szenczi Molnár
Albert: NySz.), 1716 ’ua.’ (↑); 3. 1691 u. ’valahol hányódik, teng-leng | csavarog; sein Leben fristen | sich
herumtreiben’ (MonÍrók. 8: 25); 4. 1714 ’〈intézmény〉 nemigen fejlődik, nem virágzik, csak tengődik;
vegetieren 〈Organisation〉’ (IrtörtKözl. 9: 319).
Származékszó egy relatív fiktív tőből. ⊗ A relatív tő -r gyakorító képzővel keletkezett. A szó belseji sz
ugyancsak gyakorító képző. Az abszolút tő bizonytalan, esetleg finnugior eredetű, és a ványol
szócsaládjának tövével függhet össze. Végződése: -odik visszaható képző, -rog gyakorító képző; vö.:
tántorodik, tántorogtántorgat. Az igék 1. jelentéséhez vö.: ványadványol. A 2., 3. jelentés az 1.-ből
magyarázható; lásd még: vergődik ’vánszorog, vonszolja magát, tehetetlenül megy’ver. – Ide tartoznak:
vánszorit ’enyhít, mérsékel, gyengít’ (1784); vánszorgat ’felsegít, talpra állít’ (1790); stb.
MNy. 34: 240; TESz. vánszorog a. is

ványol × A: 1602 Ványalós sz. szn. (OklSz.); 17. sz. e. vaniolo sz. (OklSz.) J: 1. 1602 ? ’〈laza
gyapjúszövetet〉 tömörít; walken, filzen’ (↑), 17. sz. e. ’ua.’ (↑); 2. [meg ~ vkit] 1792 ’megdögönyöz |
negver; massieren | prügeln’ (SzD.); 3. 1838 ’elkoptat, elnyű; verschleißen 〈trans〉’ (Tsz.); 4. 1882 ’〈bőrt〉
hajlékonnyá tesz, a lábbeli formájához igazít; Schuhleder anpassen’ (NSz. – Kozma F.: Csizm. 28) ||
ványad ∆ A: 1675 vánnyadni sz. (Szatmár-Némethi Mihály: NySz.); 1815 ványodni sz. (NSz. – Helmeczi
M.: Ért. 42); 1843 ványadtak sz. (NSz. – Athenaeum 1: 83); 1874 ványhad (CzF.) J: 1. 1675 ’elsatnyul |
elerőtlenedik; verkümmern | kraftlos werden’ (↑); 2. 1815 k. ’sápad; bleich werden’ (Kassai Bef. 101); 3.
1874 ’kopik, elnyűvődik; verschleißen 〈intrans〉’ (CzF.) Sz: ~t 1693 Vánnyadt ’elsatnyult, legyengült;
verkümmert’ (Otrokocsi Flóris Ferenc: NySz., az adat nincs pontosan közölve); 1874 ’kopott, elnyűtt;
abgenutzt’ (CzF.).
Származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő bizonytalan, esetleg finnugor eredetű; vö.: finn vanu-
’összesűrűsödik, sűrűsödik vagy képlékennyé válik’, vanutta- ’kallóz, ványol, tömörít, gyúr, dagaszt’;
é s z t vanu-: ’kallóz, ványol; összemegy, zsugorodik 〈anyag〉; nemezelődik, filcesedik, vastagodik,
megalvad’ [fgr. *ßańɜ- ’üt, ver’].. A magyarázat gyengéje főként az, hogy a megfelelők csak távoli rokon
nyelvekben fordulnak elő. Végződése: -l, -d gyakorító képző. A ványol eredeti jelentése ’csap, ver, üt ,
illetve ütéssel puhít’ lehetett; a további jelentések ebből fejlődhettek ki. A ványad eredeti jelentése ’ütéstől
puhul lehetett, amiből az 1., 2. jelentés metaforikus úton alakulhatott ki. Az alábbi jelentésfejlődéséhez
csap, ver, üt > elsorvad, elsatnyul’ vö.: csappancsappant. Ma főként a ványadt származékszó használatos.
– Török nyelvből való származtatása nem valószínű.
Nyr. 43: 107; MNy. 34: 236; TESz. ványad a. is; MSzFE.; StUA. Suppl. 1: 219

vápa A: 1263/ agyaguapa (OklSz.); 1577 k. vaapas sz. (OrvK. 419); 1578 lápáya [?U] (Meliusz Péter:
NySz.); 1809 Bápás sz. (NSz. – Simai Kr.: VSzót. 1: 145) J: 1. 1263/ ’árok, gödör; Graben | Grube’ (↑);
2. 1560 k. ’mélyedés, bemélyedés; Vertiefung, Höhlung’ (GyöngySzt. 3998.); 3. 1604 ’tócsa, mocsár;
Pfütze | Moor’ (MA.).
Valószínűleg szláv eredetű jövevényszó. ⊗ Óe. szl. vapa ’mocsár, láp, ingovány; tó ’; szln. N. vápa
’pocsolya, tócsa’ [valószínűleg indoeurópai eredetű; vö.: óind vāpī ’hosszúkás tó’].. Lásd még: le. R.
wapowiec ’feneketlen hegyi ösvény, szakadék ’. – A származtatás némileg megnehezített, mivel a szláv
szó kevés nyelvből kimutatható. Az első szótagi á hangzónyúlással keletkezett, az a-s változat ezzel
egyidejűleg volt használatos. A vápa és a láp között fonetikai kölcsönhatás figyelhető meg. – A vápa
tájszóként és különböző szaknyelvekben él.
KSz. 7: 252; SzegFüz. 3: 139; MNy. 49: 200; TESz.

var A: 1395 k. varʃ Beka [? ɔ: varaʃ] sz. (BesztSzj. 1111.); 1405 k. var (SchlSzj. 465.); 1551 varr
(Heltai Gáspár: NySz.) J: 1. 1395 k. ? ’az állati bőrfelületnek színben is elütő, kiemelkedő foltja,
bibircsókja; Warze’ (↑), 1533 ’ua.’ (Murm. 925.) [csak EWUng.]; 2. 1405 k. ’sebekkel járó betegség | rüh;
Hautkrankheit | Krätze’ (↑); 3. 1416 u./² ’a hegedő seb érdes, barnás felülete; Schorf’ # (MünchK. 149); 4.
1783 ’növényi sérülés, betegség; Grind an Pflanzen’ (NSz. – Selyem-mívelése 39) Sz: ~as 1395 k. ?
’bibircsókos 〈béka, gyík〉; warzig 〈Kröte, Eidechse〉’ (↑); 1533 ’ua.’ (Murm. 925.) [csak EWUng.]; 1405 k.
? ’sebes; schorfig’ (SchlSzj. 2045.); 1510 ’ua.’ (MargL. 50) | ~asodik 1577 k. megh varaʃodÿk (OrvK.
270).
Bizonytalan eredetű, esetleg belső fejlődés. ⊗ Összefügghet a varr szóval. Ha a varr eredetileg
igenévszó volt, a var szóban a névszói értékű tag őrződött meg; az igei értékű taghoz vö.: varr. Ebben az
esetben a 3. jelentés volt az eredeti. Lásd még: zürj. vuri̮ s; votj. wuri̮ s: ’varrás; begyógyult seb’. De azzal
is számolni lehet, hogy a ’varrás, varrat > var, pörk’ jelentésváltozás metaforán alapul.
NytÉrt. 40: 50; TESz.; UEW. 584

vár¹ A: 1184 ? Warov sz. szn. (OklSz.); 1372 u./ varÿ meg (JókK. 10) J: 1. 1184 ? ’valakinek a
megérkeztére, valaminek a bekövetkezésére, megtörténésére számít, felkészül; warten | erwarten’ # (↑),
1372 u./ ’ua.’ (↑); 2. 1372 u./ ’egy ideig nyugalomban van, marad, nem tesz semmit; abwarten | ruhig
bleiben’ (JókK. 67); 3. 1416 u./¹ ’remél | reménykedik, bízik valakiben; erhoffen | sich auf jmdn
verlassen’ (BécsiK. 87); 4. [haupts el~] 1526 e. ’számít valami teljesítményre, megkíván, megkövetel
valamit; erfordern’ # (MNy. 43: 158); 5. 1825 ’valakit érni fog valami, részese lesz valaminek; jmdm
steht etw bevor’ # (NSz. – Kis J.: Juvenalis 24) Sz: ~tatik 1416 u./¹ vartatic ’várakozik; warten’ (BécsiK.
253) | ~tatván 1416 u./² keueʃʃe vartatuan ’[?]; (kurz) darauf’ (MünchK. 66) | ~dalom 1416 u./²
varodalmtol ’[?]; Erwartung’ (MünchK. 159) | ~ás 1456 k. varasatol (SermDom. 1: 53) | ~atlan 1574
váratlan hsz (Kulcsár György: NySz.); 1585 mn (Cal. 544) | ~akozik 1527 varankozaʃnak sz. (ÉrdyK.
105) | ~andós 1590 várandos ’[?]; schwanger’ (Károlyi Gáspár: NySz.).
Örökség az ugor korból. ⊗ Vog. (T.) ōr-: ’vár’., (KK.) ūr- ’ua.óvakodik, őrizkedik’, (Szo.) ūr- ’vár;
kímél’ [ugor *ßar3- ’megóv, őriz, vár’].. Az 1., 2. jelentések voltak az eredetiek; a 3., 4. jelentéshez vö.:
lat. exspectare ’vár; elvár, remél, igényel.’
TESz.; MSzFE.

vár² A: 1055 feheruuaru hn. (TA.); 1086 Waradi sz. szn. (DHA. 253) [csak EWUng.]; 1193 war
(OklSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1055 ’erődítmény, megerősített hely; Festung, Burg’ # (↑); 2. 1520
’uralkodói, főúri kastély; Schloß’ (GyöngyGl. 36.); 3. 1887 ’a hold udvara; Hof des Mondes’ (Nyr. 16:
240).
Jövevényszó egy iráni nyelvből. ⊗ Av. vāra-: ’fedezet, véderő’;kperzsa war: ’vár, erőd’.; újperzsa bār
’fal, erőd, vár’; afgán bāra ’megerősítés; gát, sánc’; stb. [indoeurópai eredetű; vö.: óind. vr̥ ṇṓti
’körülvesz, körülfog, védekezik’]. – A magyarba egy iráni nyelvből került, ami pontosan nem
meghatározható. Az eredeti jelentés ’földgát, földsánc’ lehetett.
ÁKE.; MSFOu. 151: 336; TESz.; TörK. 170

varacs † A: 1395 k. ? varʃ Beka [? ɔ: varaʃ] (BesztSzj. 1111.) [csak EWUng.]; 1758 Varacsos békák sz.
(NSz. – Kereskényi: Ágoston 172); 1808 Varats (SI.) [csak EWUng.] J: 1. 1395 k. ? ’bibircsók 〈főként
békán〉; Warze 〈bes der Kröte〉’ (↑), 1758 ’ua.’ (↑); 2. 1808 ’kisebesedett bőrfelület; Schorf, Grind’ (↑) ||
varacsk × A: 1577 k. varacʒkawal (OrvK. 95); 1832 Varacsk (Kreszn.); 1838 Varaczkos sz. (Tsz.); nyj.
varancskozsbéka, varatykozsbéka, varicskozsbéka sz. (Nyatl. 636.) J: 1. 1577 k. ’kisebesedett bőrfelület |
sebhely; Schorf, Narbe’ (↑); 2. 1742 ’felületi egyenetlenség; Unebenheit’ (NSz. – Miskóltzy K.: Manuale
10); 3. 1784 ’bibircsók 〈főként békán〉; Warze 〈bes der Kröte〉’ (SzD. 90) Sz: ~os 1742 varatskos (NSz. –
Miskóltzy K.: Manuale 10) || varangyok × A: 1722 varangyaki sz. (MNy. 37: 131); 1792 varangyékos-
béka sz. (SzD. Tsirke); 1800 varangyok (Márton); 1870/ varangyikos sz. (NSz. – Jókai 42: 269); 1874
varancsag, varancsék (CzF.); nyj. varancsokos sz. (Nyr. 27: 494), varangyagos sz. (MTsz.) J: 1. 1722
’bibircsók 〈főként békán〉; Warze 〈bes der Kröte〉’ (↑); 2. 1800 ’varangyos béka; Kröte’ (↑) || varangy A:
1788 Varantsos sz. (NSz. – Horváth Á.: Hol-mi 1: 164); 1793 varontzos sz. (NSz. – Gvadányi: Rontó Pál
160); 1808 Varangyos sz. (SI.); 1845 varandok (NSz. – Arany J.: E. A. 4. É.: 71) J: 1. [auch als Attr] 1788
’bibircsók 〈főként békán〉; Warze 〈bes der Kröte〉’ (↑); 2. 1799 ? ’a sebnek beszáradt felülete; Schorf,
Grind’ (???!!!nincs locus), 1808 ’ua.’ (↑); 3. 1832 ? ’varangyos béka; Kröte’ # (Kreszn.), 1843 ’ua.’
(Kunoss: Ujd. Szóf. 110); 4. 1846/ ’felületi egyenetlenség; Unebenheit’ (NSz. – Pákh A.: Életképek 190);
5. 1856 ’visszataszítóan rút, ellenszenves egyén; Greuel’ (NSz. – Lisznyai K.: Mad. pajt. 96) Sz: ~os
1788 Varantsos (NSz. – Horváth Á.: Hol-mi 1: 164).
A szócsalád kiinduló eleme a varacs: származékszó. ⊗ Az alapszó a var ’szemölcs, dudor; var, ragya’;
a megnevezés a varangy szemölcseire, illetve szemölcsös bőrére utal. Végződése: vagy -cs kicsinyítő
képző (vö.: kavics), vagy -s melléknévképző, ami affrikálódott. Az első adat végső soron nem ide tartozik.
– A varacsk a varacsból jött létre -k kicsinyítő képzővel; vö.: tövisktövis. A varangyok, illetve a varangy
szó belseji n-je inetimologikus; a varangyok, varangycs ~ gy hangcseréjéhez vö.: göröngy, roncsol :
rongyos stb. A varangyok szóvégi k-ja ugyancsak kicsinyítő képző. – Ide tartozik: N. varakos
’szemölcsös, bibircsókos 〈a varangy bőre〉’ (1589 (Úsz. 224).
Nyr. 70: 154; TESz. varangyos a. is

varádics A: 1395 k. varadích (BesztSzj. 379.); 1531 Wratÿch koro (ItK. 87: 662) [csak EWUng.]; 1708
Varádits (PP.); 1728 viradics (MNy. 7: 374); 1833 Garádits (Kassai 2: 349) J: ’a fészkesek családjába
tartozó növény: a margitvirág egyik fajtája; 〈zur Benennung versch Korbblütler, zB Rainfarn, Beifuß〉
(Chrysanthenum vulgare)’.
Jövevényszó egy dél- vagy nyugati szláv nyelvből. ⊗ Szb.-hv. vratič; szln. vratič; cseh vratič; szlk.
vratič; stb.: gilisztaűző varádics [< szláv *vort- ’fordít, átfordít; visszaad’].. Megfelelői a keleti szláv
nyelvekben is megvannak. A megnevezés alapja, hogy a közvélemény szerint ez a növény visszaadja a
szűzességet. – A legtöbb változat a szó eleji mássalhangzótorlódás feloldásával keletkezett. Tisztázatlan,
miért a d foglalta el az eredeti szó belseji t helyét. A garádics változat a hangalakilag hasonló grádics
népetimológiás hatására utalhat. – A szó ma nyelvjárásokban és a botanikai szaknyelvben él.
KSzlJsz. 548; TESz.

varázs A: 1405 k. varaʃus sz. (SchlSzj. 2015.); 1490 varazrul (SzalkGl. 83.) J: 1. [seit der Z der
SprErn oft auch als erstes Glied von Kompos] 1405 k. ’természetfölötti, mágikus eszköz valamely
esemény befolyásolására, ill. mágikus cselekmények sorozata; Zauber 〈in der Glaubenswelt des Volkes
und der Naturvölker〉’ (↑); 2. 1815 ’varázsló; Zauberer’ (NSz. – Kazinczy: Diogenész 256); 3. 1830
’elbűvölő tulajdonság, báj; bezaubernder Reiz | persönlicher Zauber’ (NSz. – Szalay L.: Észr. Muz. 12); 4.
1895 ’vízi szellem; Wassergeist’ (Ethn. 6: 102) Sz: ~os 1405 k. (↑) || varázsol A: 1416 u./¹ varaʃolaʃert sz.
(BécsiK. 250); 1423 k. varaʃloo sz. (MNy. 77: 509) [csak EWUng.]; 1575 vráʃɔloit sz. (HChr. 17a) [csak
EWUng.]; 1578 wrassolnac (Méliusz Péter: NySz.); 1839 verázsol (MTsz.) J: 1. 1416 u./¹ ’varázslatot űz;
zaubern’ # (↑); 2. 1423 k. ’jósol; wahrsagen’ (↑); 3. [heute haupts el~] 1800 ’bűvöl, varázslatos hatása
van; bezaubern, behexen’ (Márton); 4. 1838 ’virraszt; wach sein, übernachten’ (Tsz.) Sz: varázslás 1416
u./¹ (↑) | varázsló 1423 k. (↑) | varázslat 1577 k. Varaʃlatnak (OrvK. 315) | varázslatos 1845 varázslatos
(MNy. 4: 256).
A szócsalád kiinduló eleme a varázsol: jövevényszó egy délszláv nyelvból vagy a szlovákból. ⊗ Blg.
N. вражя ’varázsol’szln. vražiti ’gyűlöl, engedáskálódik, acsarkodik; elvarázsol, megbabonáz, megigéz’;
szlk. vražiť: ’varázsol, kuruzslással foglalkozik, sarlatánkodik’? < [szláv *vorgь ’ellenség; ördög’].. Lásd
még: ; le. wróżyć ’jósol, jövendöl’; ; or. ворожить ’ua.varázsol’; stb. – A 4. jelentés feltehetőleg azzal
magyarázható, hogy a varázslást, szellemidézést főként éjjel gyakorolták. – A leginkább a 3. jelentésében
önállóan használatos varázs a varázsol szóból kétszer lett elvonva. Az egykori varázs ugyanis kihalt, és
csak a nyelvújítás korában vonták el újból. Ez által keletkezett számos összetétel a német mintájára:
varázssíp ’EZ NEM KELL’ (1797 (NyÚSz.); varázsvessző ’EZ NEM KELL’ (1823 (uo.); stb.
KSzlJsz. 548; TESz.

varég A: 1138/ Warang hn. (MNy. 32: 132); 1138/ Warung szn. (MNy. 32: 134); 1888 waráng (NSz.);
1896 varägok, varingok (PallLex. Normannok); 1897 Varégek (PallLex.) J: fn 1. 1138/ ? ’[?]; Söldner als
Leibwächter’ (↑); 2. 1896 ’[?]; Waräger’ (↑) | mn 1888 ’[?]; die Waräger betreffend’ (↑) – De vö. 1816
Waräger ’[?]; Waräger’ (Hübner Oroszok); 1816 Väringi ’[?]; die Waräger betreffend’ (Hübner Oroszok).
Vándorszó. ⊗ Svéd wäring, varäg, varjag; ; izl. váering; ném. Waräger, R. wäringer; ; or. варяг;
(óor.) варягь, ; lat. Varini többes szám, (k.) Varangus, Varingos többes tárgyeset; ; gör. (biz.) ßάραγγoς;
arab varank; stb.: ’varég, viking 〈fn〉’, Lásd még: ; óész. germ. waeringr ’normann 〈fn〉’, tkp. ’skandináv
kereskedő’ [< óész. germ. vár ’hűség; szövetséges’].. Az orosz nyelvi hatás által vált elterjedtté. Az
elterjedésében szerepet játszhatott, hogy a középkorban a bizánci császár testőrségében varégok
szolgáltak. – A magyarba a régi adatok valószínűleg a latinból kerültek; ezek azonban csak a
tulajdonnevekben adatoltak, így a főnévi 1. jelentés némileg bizonytalan. Az újabb népnévi adatok főként
a németből származnak.
MÁllEr. 88

varga ∆ A: 1389 ? Vorga szn. (MNy. 64: 328) [csak EWUng.]; 1389 Varga szn. (OklSz.); 1500 k.
vargha (MNy. 50: 201); 1857 verga (MNyszet. 2: 417); nyj. vërga, vorga (MTsz.) J: fn 1. 1389 ?
’lábbelikészítő iparos; Schuhmacher’ (↑), 1500 k. ’ua.’ (↑); 2. [haupts cserző~] 1389 ? ’tímár, bőrkikészítő
iparos; Gerber’ (↑), 1560 k. ’ua.’ (GyöngySzt. 2404.); 3. 1838–45 ? ’városi lakos; Stadtbewohner’
(MNyTK. 107: 36), 1840 ’ua.’ (NSz. – Gáspár J.: Füzérke 46); 4. 1876 ’kullancs; Zecke’ (Nyr. 5: 231); 5.
1879 ’görbe kés; krummes Messer’ (Nyr. 8: 285); 6. 1887 ’csomó a halászhálón; Knoten am Fischernetz’
(Herman: HalK. 838); 7. 1898 ’»elégtelen« osztályzat; die Note »ungenügend«’ (Dobos) | mn 1585
’durva, goromba, hitvány; 'grob, niederträchtig’ (Cal. 102).
Belső keletkezésű, valószínűleg egy fiktív tövű származékszó szófajváltása. ⊗ Főnevesült melléknévi
igenév lehet -a képzővel. A relatív tő feltehetőleg a varr szóból -g gyakorító képzővel keletkezett. A varr:
varga etimológiai összefüggése mellett szól, hogy a cipőt főként varrással készítették. Hasonló
szemlélethez vö.: lat. suere ’varr’> sutor ’cipész’; ;szláv *ši- ’varr’ > szb.-hv. N. šávac ’szabó’;cseh švec
’cipész’; szlk. R. švec ’cipész, csizmakészítő’; stb. – A főnévi 2., 3. jelentés metonímia az eredeti 1.
jelentés alapján, a főnévi 5. jelentés talán a bőrmegmunkáláshoz tartozik, a 4., 6., 7. jelentés pejoratív
jelentésváltozással keletkezhetett. A melléknévi jelentés jelzői funkcióban fejlődhetett ki. – A cipő
készítésével kapcsolatos szólás esetleg: vargát fog, kap, ránt ’megég, megperszelődik 〈cipő, lábbeli〉’
(1845).
TESz.; NytÉrt. 92: 199; Rédei-Festschr. 60

vargabetű A: 1775 varga betǘt (NSz. – Simai Kr.: Mesters. ravaszs. 50); 1847 Vargabetű (NSz.) [csak
EWUng.] J: ’kerülő út; Umweg’.
Összetett szó. ⊗ A varga + betű tagokból; alárendeléssel (birtokos jelzős, jelöletlen). A megnevezés
valószínűleg azon alapul, hogy a csizmakészítő a bőrt betűformában, kagyargós vonalakban vágja. Az
összetétel főként különböző szószerkezetekben használatos: vargabetűt vet, kanyarít, csinál stb. ’kerülőt
tesz’. A régi kézművesség nyelvének szólásaihoz lásd még: cserbenhagy, dugába dőldonga stb.
TESz.

vargánya A: 1584 k. varga annýa, varganya (MNy. 58: 474); 1706 Vargánya (MNy. 2: 22); 1793/
vérgánya (NSz. – Csokonai: Cultura 357); 1857 vergánya (MNyszet. 2: 417); nyj. vërgányo (MTsz.) J:
’[?]; Herrenpilz, Steinpilz (Boletus impolitus; Boletus edulis)’.
Szerb-horvát jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. vrganj, vrganja birtokos eset, varganj, varganja birtokos eset
’tinóru, vargánya’ [vitatott eredetű ↓].. Lásd még: szln. N. vrgânj ’ua.’. – A származtatás alapján a szerb-
horváth szó birtokos esetű alakja került a magyarba. A származtatás problémája, hogy az szerb-horvát
alak eredete vitatott. A ; szb.-hv. varganj vagy a ; szb.-hv. vrganj szóra megy vissza vagy a magyarból
vették vissza. Lehetséges, hogy a ; szb.-hv. vrganj szó a magyar úrgomba ’ua.’ (1544 (OklSz.)
összetételből származik a ; szb.-hv. -anj rag kölcsönzésével; a hangtanához vö. esetleg: orbánc. A
birtokos összetétel tagjai úr + gomba; szervetlen) arra utalnak, hogy ez a fajta gomba a jómódúak
csemegéje volt; vö.: ; ném. Herrenpilz ’vargánya’. De azzal is számolni lehet, hogy a ; szb.-hv. vrganj a ;
szb.-hv. vrg ’tök’, vrž ’csomó, görcs, tönk szóval összefügg, és eredeti eldobott dolog; kiszélesítés,
kiöblösítés’ jelentésében a ; szláv *vьrg- ~ *verg- ’dob, vet’ szóra megy vissza. – Az első adat a varga és
az anya népetimológiás hatására keletkezett.
MNy. 58: 474; TESz.; UElSk. 527

varjú A: 1138/ ? voreod sz. szn. (MonStrig. 1: 91); 1265 Worreozowelgy hn. (OklSz.); 1322 Vorias sz.
szn. (NytÉrt. 68: 151) [csak EWUng.]; 1329 Woryupataka hn. (Gy. 2: 71) [csak EWUng.]; 1333–5 Voras
sz. hn. (Györffy 1: 876); 1347 Waryu szn. (OklSz.); 1395 k. varíu (BesztSzj. 1187.); 1499 Vargyas sz. hn.
(MNy. 43: 261); 1788 Varnyu (MNy. 5: 239); 1808 Vartyú (NSz. – Sándor I.: Sokféle 9: 44); 1874 vari
(CzF.); nyj. vardzsu (ÚMTsz.), varja □ (ÚMTsz.) J: ’[?]; Krähe (Corvidae)’ #.
Örökség, uráli kori tő magyar képzéssel. ⊗ Vog. (KL.) urin-jēkwä (jēkwä ’asszony, nő’); ; osztj. (V.)
urηi̮ , (DN.) wărηȧj: ’varjú’; – a tőhöz vö. még: ; md. (E.) varaka, varśej, (M.) varśi; ; finn varis, N. vares;
lapp (N.) vuorâǯâs, vuorrââs; – szam. jur. warηäe; szam. szelk. kuerè, kē̮ra; szam. kam. bari̮ ; stb.: [ugor
*ßarɜ-ηɜ ’ua.’ (< ; uráli *ßarɜ ’ua.’; onomatopoetikus eredetű)].. Megfelelői: ; mong. keriye ’ua.’. – A
végződés hangtanához vö.: borjú, gyapjú
TESz.; MSzFE.

varkocs A: 1833 Varkotsba (Kassai 2: 191); 1845 vrekocsára (NSz. – Életk. 1: 181); 1889 vakorcsát
(NSz. – Mikszáth-Almanach 133); 1894/ varkócsba (NSz. – Herczeg F.: Mesék 28); nyj. brëkocs (MTsz.),
frëkocs (ÚMTsz.) J: ’hajfonat, copf; Zopf’.
Szlovák jövevényszó. ⊗ Szlk. vrkoč N. varkoč, brkoč: ’fonat, copf’ [tisztázatlan eredetű].. Lásd még: ;
szb.-hv. vrkoč ’piperkőc, jampec’le. warkocz ’fonat, copf’; stb. – A szóföldrajz egyértelműen alátámasztja
a szlovákból való származtatást, mivel a szó a szlováksággal szomszédos nyelvjárásokban él; az irodalmi
nyelvben is előfordul.
Nyr. 33: 570; KSzlJsz. 549; TESz.

vármegye A: 1329 Warmedye hn. (SzSzHn. 115) [csak EWUng.]; 1504 varmegjeben (Száz. 6: 478) J:
1. 1329 ’[?]; Herrschaftsbereich einer königlichen Burg’ (↑); 2. 1504 ’a vármegyét igazgató szervezet;
Komitat’ (↑); 3. 1504 k. ’[?]; Munizipalorganisation des Komitats’ (MNy. 9: 444); 4. 1644 ’a vármegyétől
kiállított csapat; Heeresaufgebot des Komitats’ (IrtörtKözl. 11: 66).
Összetett szó. ⊗ A vár² + megye tagokból; alárendeléssel (birtokos jelzős, jelöletlen). Valószínűleg
szólamhatár-eltolódással keletkezett a Fehérvár-megye ’EZ NEM KELL’ típusú jelöletlen birtokos
szerkezetekben (> Fehér vármegye ’ua.’). Az 1. jelentés lehetett az eredeti. A vármegyék a nemesség
független szervezeteiként a 11–13. sz.-ban jöttek létre. – A magyarból: szb.-hv. R. varmedja; rom. R.
varméghie: ’vármegye.’
TESz.

város A: 1193 Woroʃt sz. hn. (ÓMOlv. 53); 1198 Varos hn. (Györffy 1: 732); 1224/ Waras hn. (OklSz.);
13. sz. e./ [v]araʃat (KTSz.) [csak EWUng.]; 1332–5 Vyuarus hn. (Györffy 1: 153) J: ’[?]; Stadt’ # Sz: ~i
1405 k. varaʃÿ (SchlSzj. 509.).
Származékszó. ⊗ A vár² ’EZ NEM KELL’ szóból -s névszóképzővel. Az eredeti váras változathoz,
valamint a szó belseji a : o viszonyához vö.: lábos. A szó eredetileg melléknév lehetett; a főnevesülés
igen korán végbemehetett. Főnévként egy szilárd, viszonylag sűrű lakosú települést jelölt. – A magyarból:
szb.-hv. varoš, (Kaj.) varaš ’város’; szln. N. váraš ’ua.’: ; rom. oraș ’ua.’; albán varrósh ’előváros’; stb.
TESz.

varr A: 1225 ? Worov sz. szn. (OklSz.); 1370 Vorrow sz. szn. (CsnSz.) [csak EWUng.]; 1375 Warrou
sz. szn. (OklSz.); 1380 k. ʃarwaro [? u-v] sz. (KönSzj. 145.) J: 1. 1370 ? ’tűbe fűzött szálas anyaggal
összeerősít | varrással elkészít; (fertig)nähen’ # (↑), 1380 k. ’ua.’ (↑); 2. 1370 ? ’öltésekkel díszít, kivarr;
sticken, ausnähen’ (↑), 1395 k. ’ua.’ (BesztSzj. 609.); 3. 1559 ’[?]; einfügen’ (SzChr. 180a) [csak
EWUng.]; 4. 1874 ’hézagot betömve foltoz, megerősít | alkatrészekből összeállít; flicken |
zusammenstellen’ (CzF.); 5. 1887 ’〈hálót〉 köt; Netze knüpfen’ (Herman: HalK. 838) Sz: ~atlan 1416 u./²
varratlan ’toldás nélküli, egyben szőtt; ’ (MünchK. 211) | ~ás 1506 varraʃoknak (WinklK. 292) | ~ogat
1527 varrogathnaa (ÉrdyK. 270) | ~ottas 1796 varrottas mn (NSz. – M. Merkurius 478); 1891 fn ’[?];
Art ungarische Stickerei’ (NSz. – Gyarmathy Zs.: Havasok 3) | ~at 1836 Varrat ’[?]; Naht’ (Fogarasi) |
~oda 1942 e. varrodába (ÉrtSz.).
Örökség a finnugor korból. ⊗ Zürj. (Sz., P., KP.) vur-; votj. (Sz., K.) vur-; cser. (KH.) ǝ̑rγe-; : ’varr’
[fgr. *ßork3- ’ua.’].. Az esetleges igenévszói természethez az alapnyelvben vö.: var. A szó eretedi r
hangja (vö.: fordít, nyereg stb.) hangzóközi helyzetben megkettőződött (vö.: forr). Az 5. jelentéshez vö.:
varga ’csomók a halászhálón.’
TESz.; UEW. 584

varsa A: 1211 ? Varsa szn. (OklSz.); 1252 Varsathu hn. (OklSz.); (†1061) [13. sz./] Vorsadteue sz. hn.
(Gy. 2: 424) [csak EWUng.]; 1356 worsa (OklSz.); 1395 k. verʃʃe (BesztSzj. 313.); 1585 k. [ha]l Veórse
(Gl.) [csak EWUng.]; 1649 varzsával [U] (MNy. 6: 272); 1762 vársa (NSz. – Landelinus 33) J:
’vesszőből font, a halak betévedésére számító halfogó eszköz; Fischreuse’ Sz: vörsök 1446 ? Wersegd sz.
hn. (Csánki 1: 37); 1829 Vörsök ’a varsa része | vesszőketrec; Teil der Fischreuse | Käfig aus Ruten’
(TudGyűjt. 11: 96).
Szláv eredetű jövevényszó, esetleg az oroszból. ⊗ Or. верша; – ; szb.-hv. vrša; szlk. vrša; stb.: varsa?
< [szláv *vьrchъ ’hegycsúcs, csúcs stb.’].. Megfelelői: ; rom. vîrșă ’varsa’. – Ez a halászati szakszó talán
a honfoglalás előttről származik az oroszbóltanya, zátony. A változatok hangrendi kiegyenlítődéssel
keletkeztek veláris, illetve palatális irányba. – A moldvai N. virse ’ua.’ későbbi külön átvétel a románból
(↑).
MSzlJsz. 1/1: 174; AkNyÉrt. 20/3: 97; KSzlJsz. 550; TESz. vörsök a. is

várta ∆ A: 1533 Varta (Murm. 25D1: ÚNySz.); 1704 várdára (MNy. 90: 374) [csak EWUng.] J: 1.
1533 ’őrhely; Warte’ (↑); 2. 1574 k. ’(véd)őrség | őrszem; Besatzung | Wache’ (Görcsönyi A.: NySz.).
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kor. úfn.) warte: ’vigyázó körülnézés, figyelés’, – ;ném. Warte:
’őrtorony; kilátóhely’indoeurópai eredetű; vö.: [lat. vereri ’tisztel, fél, retteg’; lett vērt ’néz, észrevesz’;
stb.].. Megfelelői: cseh (R., N.) varta; l e . warta; stb.: őrjárat, járőr, őr. – A szó a közép-német
közvetítésével katonai szakszóként került a magyarba. A szóvégi a-hoz vö.: cérna, ciha stb. A 2. jelentés:
metonímia. – A magyarból: ; ukr. варта ’ua.’
TESz.

vartyog × A: 1604 Vartyagoc (MA.); 1643 vartyogo sz. (Com.: Jan. 40); 1702 vartzogó sz. (Miskolczi
Gáspár: NySz.); 1705 vratyogás sz. (Bercs.: Lev. 504); 1818 vortyogással sz. (NSz. – Zakál Gy.: Őrség
24); 1854 Vertyogni sz. (NSz. – Magy. Erd. Kép. 3: 40); nyj. vërtyëg (MTsz.) J: 1. 1604 ’〈béka〉 brekeg;
quaken 〈Frosch〉’ (↑); 2. 1790 ’gagyog, fecseg; schwatzen’ (NSz. – Andrád S.: Anekdoták 2: 263); 3. 1818
’〈madár〉 káráló hangot ad; glucken 〈Vogel〉’ (↑); 4. 1887 ’szürcsölve, csámcsogva eszik; schlürfend,
schmatzend essen’ (Nyr. 16: 574); 5. 1888 ’rotyog; brodeln’ (Nyr. 17: 325); 6. 1901 ’zsörtölődik; greinen’
(MTsz.).
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ Onomatopoetikus szóhoz hasonló hangalakhoz és funkcióhoz vö.:
karattyol. Végződése: -g gyakorító képző. A szó belseji ty a hangutánzás játszi elemefortyan, hortyog stb.
TESz.; FiktI. 53

vas A: 1138/ Wasas, Wosas sz. szn. (MonStrig. 1: 91); 13. sz. k./ uoʃ ʃcegegkel (ÓMS.); 1395 k. vas
(BesztSzj. 454.) [csak EWUng.] J: 1. 1138/ ’szürke színű fém | ebből az anyagból készült tárgy, eszköz,
alkatrész; Eisen | Gegenstand, Gerät aus Eisen’ # (↑); 2. 1416 u./² ’[?]; Kette(n), Schelle(n)’ (MünchK. 8);
3. 1416 u./³ ’kard | tőr; Schwert | Dolch’ (AporK. 70); 4. 1422 ’kemény, szilárd tárgy; etw Eisenhartes’
(OklSz.); 5. 1876 ’fillér, krajcár; kleines Geldstück’ (Nyr. 5: 329) Sz: ~as 1138/ szn. (↑); 1372 u./
vaʃʃasok ’vasból való; eisern’ (JókK. 126); 1590 ’vaskereskedő; Eisenhändler’ (MNy. 63: 100); 1704 ’[?];
Kürassier’ (Pusztai) [csak EWUng.] | ~al 1584 meg wassallok ’[?]; mit einem Schwert kämpfen’ (Úsz.
212) [csak EWUng.]; 1645 vasalt sz. ’[?]; bügeln’ (MonOkm. 24: 302); 1792 ’[?]; fesseln’ (NSz.) [csak
EWUng.] | ~aló 1792 vasaló ’[?]; Bügeleisen’ (SzD. vas).
Örökség az uráli korból. ⊗ Vog. (T.) ätküš: ’ólom’.; osztj. (V.) wăγ ’vas, fém 〈különböző
fémnevekben〉; pénz’;zürj. (SZ., P.) ezi̮ ś ’ezüst’;votj. (SZ., K., G.) azveś ’ua.’; ? ;cser. (KH.) kərtńi-waž
’vasérc’; md. (E.) uśke, viśkä ’huzal, drót, sodrony’, (M.) uśkä ’ua.lánc’; ; finn vaski ’érc; réz; bronz’; ;lp.
(N.) væi'ke ’réz’; – szam. jur. jeśe, ẃeśe ’vas; pénz’; szam. szelk. ke̮ zi̮ , kwe̮ zi̮ ’vas’; szam. kam. baza,
waza ’ua.’; stb. [uráli *ßaśke ’valamilyen fém’].. Megfelelői: ; tokhár wäs, yasa ’arany. A magyarban az
adatolt 1. jelentés az elsődleges valamilyen fém’ jelentésből jelentésszűküléssel jöhetett létre.
KSz. 17: 26; MSFOu. 151: 339; TESz.; MSzFE.; IUSprK. 42

vas- 1. ~szar † A: 1290 ? Wozor hn. (CD. 7/3: 95) [csak EWUng.]; 1328 ? Vassary, Veszar, Voszar hn.
(Csánki 3: 457) [csak EWUng.]; 1590 Vas szar (SzikszF. 5) [csak EWUng.] J: ’[?]; Eisenschlacke’ – De
vö. 1585 Vasnak ... szara ’ua.’ (Cal. 956) [csak EWUng.] | ~macska A: 1395 k. vas mochka (BesztSzj.
273.) J: 1. 1395 k. ’horgony; Anker’ (↑); 2. 1553/ ’horgas végű csáklya; Enterhaken’ (TCr. R4b) [csak
EWUng.]; 3. 1708 ’az, amire a kandallóban a tűzifát rakják, tűzbak | olyan vasállvány, amelyre a fazekat
tették a tűz fölé; Feuerbock | Eisengestell über dem Feuer, auf das man die Töpfe stellt’ (PP.) | ~saru † A:
1685 vas-saruk (NySz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Fußslück vom Panzer’ || 2. ~verő † A: 1355 Wosuereuzek
hn. (OklSz.) [csak EWUng.]; 1506 verewknek (WinklK. 38r) [csak EWUng.] J: 1. 1355 ’[?]; Schmied’
(↑); 2. 1506 ’kalapács; Hammer’ (↑) | ~gyúró A: 1429 Vasgyuro (OklSz.); 1787 Vasgyúró (NSz. – M.
Musa 818) J: 1. 1429 ? ’[?]; Schmied’ (↑), 1787 ’ua.’ (↑); 2. [auch als Attr] 1803 ’erős ember; sehr starker
Mensch’ (NSz.) [csak EWUng.]; 3. 1835 ’kérkedő alak; Großsprecher’ (Tzs. Bramarbas) || 3. szőrű † A:
1594 Vas szőrű [U] (OklSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; eisengraues Haar habend 〈Rind〉’ | ~deres A: 1708
vas deres (Nyr. 22: 521) J: ’fekete alapszínű 〈ló〉; eisengrau 〈Pferd〉’ | ~fejű × A: 1863 vasfejű (NSz.)
[csak EWUng.] J: ’[?]; dunkelgrau 〈Vogel〉’ || 4. ~kalapos A: 1848/ vaskalapos (NSz. – Endrődi S.:
Petőfi napjai 474) J: ’konzervatív gondolkodású 〈személy〉; konservativ 〈Person〉’.
Tükörfordítás előtagja, azonos a →vas szóval. ⊗ A tükörfordítások német minta alapján keletkezett
összetett szavak; vö.: Bahnhof, R. eiserne Jungfer; eiserner Vorhang, Eisenkraut.. A vasfüggöny 2.
jelentésének elterjedéséhez a második világháború után az ang. iron curtain és az ; o r. железный
занавес: ’tűzbiztos függöny a színházban; politikai hatáskörök közti határvonal’ is hozzájárult, ami
Európa politikai felosztására utal. A vasfű előtagja arra utal, hogy a növény leve bizonyos
vasvegyületekre kémiailag hatással van. – Esetleg ide tartozik: vasorrú ’vasból készült orra van’ (1874
(CzF.); a népmesékből ered, főként a bába utótagú szószerkezetekben.
TESz. vasderes, vasgyúró, vaskalapos, vasmacska a. is

vas-² 1. ~út A: 1828 vas Ut (NSz. – Széchenyi: Lov. 97) J: 1. 1828 ’sínekkel ellátott pálya; Eisenbahn’
# (↑); 2. 1845/ ’vonat; Zug’ (NSz. – Gaal J.: Alf. képek 297); 3. 1879 ’vasútállomás; Bahnhof’ (NSz. –
Ábrányi K.: Edmund 1: 382) Sz: ~utas 1878 vasutas mn ’[?]; zum Bahnhof gehörend’ (NSz. – Dömötör
J.: Munk. 191); 1897 fn ’[?]; Eisenbahner’ (NSz. – Sz. Nogáll J.: Vezeklés 172) | ~pálya ∆ A: 1838
vaspálya (NyÚSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Eisenbahn’ | ~szűz ∆ A: 1848/ vasszűzé (NSz.) [csak
EWUng.] J: ’[?]; die eiserne Jungfer 〈Art Folterwerkzeug〉’ | ~függöny A: 1895 vasfüggönye (NSz.) [csak
EWUng.] J: 1. 1895 ’[?]; feuersicherer Vorhang im Theater’ (↑); 2. 1928 ’[?]; Grenzscheide zwischen
polit Machtbereichen’ (NSz.) [csak EWUng.] || 2. ~fű A: 1838 vasfü (Tzs.) [csak EWUng.] J: ’[?];
Eisenkraut’.
TESz. vasút a. is

vásár A: 1055 uuaʃara (TA.) J: 1. 1055 ’vásárhely; Marktflecken’ # (↑); 2. 1379 ? ’kijelölt helyen
időszakosan tartott, nagyobb arányú adásvétel; Messe, (Kauf)handel’ # (OklSz.), 1416 u./² ’ua.’ (MünchK.
84); 3. 1796 ’zűrzavar, kavarodás; Rummel’ (NSz. – Iváncsics J.: Jerus. pompa 16) Sz: ~os 1345 wasarus
(OklSz.) [csak EWUng.] | ~ol 1536 waʃarlanak wala (Pesti: NTest. 160v).
Jövevényszó egy iráni nyelvből. ⊗ Kperzsa wāzār: ’vásár, piac’;szogd (manicheista) w'crn: ’ua.’.;
újperzsa bāzār, wāǰār, wāčār ’ua., piactér, bazár’valószínűleg [iráni eredetű].. Megfelelői: kalm. učar:
’vásár, piac, bazár’.; ; csag. učar ’ua.’; ; örm. vačaṙ ’vásár, piac; kereskedelem, üzlet’; stb. A magyarba
átkerült alak: *ßāčār; a magyar s kialakulásához vö.: borsó, keselyű stb. A szó a pontuszi kereskedelem
által kerülhetett az ősmagyar nyelvbe. A 3. jelentéshez vö.: zsibvásár.– A magyarból: szb.-hv. N. vášar
’kiállítás, vásár; tolongás, tömeg, tolakodás.’
MSFOu. 151: 340; TESz.; TörK. 169

vásárfia A: 1660 k. vásárfiát (IrtörtKözl. 11: 67) J: ’vásárban vett ajándék; Marktgeschenk’.
Összetett szó. ⊗ – A vásár + fia (a fiú E/3. személyű birtokos személyjeles alakja) tagokból; (birtokos
jelzős) alárendelés. Hasonló keletkezésmódhoz vö.: barátfüle, istennyilaisten- stb. Az utótag a
’valahonnan származó, jövő 〈személy〉’ jelentésre vezethető vissza, így az összetétel eredeti jelentése
’(ajándék, vásárfia) a vásárról, búcsúból származó’ lehetett. – Ugyanazzal az utótaggal: búcsúfia
’búcsújáráson vett ajándék, búcsúban vett ajándék’ (1845 (NSz.); angyalfia ’karácsonyi ajándék’ (1882
(uo.); stb. – A szó ritkán az utótagban is előfordul birtokos személyjel nélkül: R. vásárfi ’vásárfia’ (1808).
TESz.

vasárnap A: 1405 k. vaʃarnap (SchlSzj. 145.); 1506 vaʃaarnapon (Arch. 17.) [csak EWUng.]; 1508
voʃarnapeleuth (MNy. 9: 86); 1539 weʃʃarnap (Arch. 187.) [csak EWUng.]; nyj. vësárnop (MTsz.) J: fn
1405 k. ’a szombat és a hétfő közötti nap; Sonntag’ # (↑) | hsz 1456 k. ’a szombat és a hétfő közötti
napon; am Sonntag’ # (SermDom. 2: 160).
Összetett szó. ⊗ A vásár + nap ’EZ NEM KELL’szavakból; alárendelő (birtokos jelzős, jelöletlen). A
keletkezésmódjához vö.: hónap. Hasonló szemlélethez más nyelvekben vö.: oszm. R. bazar-güni; az.
basar-günü: ’vasárnap, tkp. vásárnap’. – Az előtag fokozatosan különült el a vásár szótól, amire az elslő
szótagi eltérő magánhangzók is utalnak. Az eredeti szófaj főnév volt; a szervetlen formában való
határozói használathoz vö.: holnap, tegnap. Az összetétel még a magyarság keresztény hitre térítése előtt
keletkezhetett. Először bizonyosan a vásártartással kapcsolatos munkaszüneti napra vonatkozott, később a
keresztényeg hetenkénti ünnepnapját jelölte.
TESz.

vásik A: 1430 k. megwasalt sz. (SchlSzj. 2157.); 1512 k. wassobtaknak [ɔ: wassotbaknak] sz.
(WeszprK. 147); 1527 vaʃothʃagokath sz. (ÉrdyK. 291); 1838 vásik ▼ (NSz.) [csak EWUng.]; 1895 vás
(NSz. – Komjáthi: Hom. 423) J: 1. 1430 k. ’〈fog fanyar vagy savanyú ételtől〉 érzéketlenné vagy
kellemetlenül érzékennyé válik; abgewetzt werden | verderben 〈haupts Zähne〉’ (↑); 2. [bele~ik a foga]
1540–53 ’valamely vállalkozása kudarcot vall; mißglücken’ (RMKT. 6: 83); 3. [haupts ~ik a foga vmire]
1554 ’nagyon vágyik valamire; wünschen, etw zu bekommen’ (Nádasdy 13); 4. 1667 ’bevájódik,
belemélyed valamibe; sich einsenken’ (Lippay: Posoni kert 3: 82); 5. 1897 ’apránként elkél, elfogy; nach
und nach ausgehen, schwinden’ (MTsz.) Sz: ~lal 1430 k. vaʃlalvan sz. ’[?]; abwetzen’ (↑); 1510 sz.
’fáraszt, kínoz; quälen, peinigen’ (MargL. 46) | ~lik 1430 k. meguaslany sz. ’[?]; abgewetzt werden,
verderben’ (SchlSzj. 2151.) | ~ott 1512 k. ’szertelenkedő, rendetlen, csintalan; ungezogen’ (↑); 1560 k.
’kopott; abgewetz’ (GyöngySzt. 257.).
Valószínűleg örökség a finnugor korból. ⊗ Vog. (T.) ašk-: ’(össze)gereblyéz, összeránt; lekapar,
ledörzsöl, levakar’.; osztj. (Vj.) wocaytd- wočəγə-, (O.) osi- ’vakar, kapar’; zürj. (Sz.) vušti̮ -: ’vakar,
kapar, dörzsöl’;votj. (Sz., K.) vušt-: ’ua., esztergál, farag’ [fgr. *ßačɜ- ’vakar, kapar, dörzsöl’].. A ; fgr. *č
> ; m . s hangváltozáshoz vö.: füst, kés stb. A szó visszaható jelentése a visszaható igeképzőként
értelmezett -ik végződéssel függ össze. A vásott (↑) befejezett melléknévi igenév ’neveletlen jelentése
arra utal, hogy a szónak egy elvont erkölcsöleg elromlik’ jelentése is volt; vö. szintén: romlik. Az 5.
jelentés a váj népetimológiás hatására jött létre.
NyK. 53: 260; TESz.; MSzFE.

vaskó × A: 1649/ vaskoknak (MNy. 80: 383) [csak EWUng.]; 1767 Vaskó kés (PPB.); 1789 u.
vatskóval (Ethn. 65: 215); 1863 Vaska (Kriza: Vadr. 522) J: 1. 1649/ ’nyeletlen, rossz kés; heftloses, altes
Messer’ (↑); 2. 1777 ’kard; Säbel’ (NSz. – Bessenyei: A' filósófus 129); 3. 1840 ’csizmatisztító szerszám;
Kratzeisen zum Stiefelputzen’ (NSz. – Gáspár J.: Füzérke 46).
Származékszó. ⊗ A vas ’vasból készült eszköz; kard’ szóból -kó kicsinyítő képzővel; vö.: pejkópej,
szánkószán² stb. A 1. jelentés lehetett az eredeti. A 3. jelentés egy rossz kés sajátos felhasználásával
magyarázható. – Valószínűleg nem tartozik ide: N. vaskó ’egy halfajta.’
TESz.

vaskos A: 1746 vaskos (NSz. – Kováts János: Hadi exerc. 6); 1778 Vacskos (MNy. 71: 381) [csak
EWUng.]; 1838 Vaczkos (Tsz.); nyj. vacakos (MTsz.) J: 1. 1746 ’izmos, erős; kräftig, stark’ (↑); 2. 1778
’köpcös | zömök; stämmig | untersetzt’ (↑); 3. 1821 ’öblös, mély 〈hang〉; volltönend, tief 〈Stimme〉’ (NSz.
– Kolmár J.: Próbatét. 77); 4. 1826 ’igen nagy; sehr groß’ (NSz. – Egyed A.: Ovid. Kes. 11); 5. 1840
’otromba, durva; derb, drastisch’ (NSz. – Figyelmező 206); 6. 1844/ ’sűrű, tömör 〈étel〉; dick, steif
〈Speise〉’ (NSz. – Vöröm. 5: 128).
Bizonytalan eredetű, esetleg származékszó. ⊗ Talán a vas szóból. A képzési mód szabálytalan és
szokatlan; de vö.: nehézkesnehéz. A megnevezés a vas tömörsége és súlya közti hasonlóságon és a zömök
testalkaton, illetve az olyan formájú tárgyakon alapulhat. A jelentésekhez lásd még: vastag
MNy. 17: 192; TESz.

vastag A: 1451 Vasthagh szn. (OklSz.); 1456 k. vaʃtaghoth (SermDom. 2: 748) J: 1. 1451 ? ’nagy
átmérőjű, keresztmetszetű; dick’ # (↑), 1456 k. ’ua.’ (↑); 2. 1531 ’erős | szilárd; stark | fest’ (ThewrK.
165); 3. 1545 ’erőteljes, izmos; kräftig’ (RMKT. 2: 175); 4. 1577 k. ? ’kövér, jól táplált; beleibt | feist’
(OrvK. 73), 1625 ’ua.’ (HOklSzj. 163); 5. 1582 ’sűrű, tömény; dicht’ (Bártfai kalendáriom: NySz.); 6.
1607 ? ’durva | otromba; grob | derb, plump’ (Nyr. 14: 171), 1668 ’ua.’ (Matkó István: NySz.); 7. 1750
’mély 〈hang〉; tief 〈Stimme〉’ (Wagner: Phras. gravis); 8. 1761 ’ostoba; blöd’ (NSz. – Biró M.: Préd. 108);
9. 1803 ’tompa; stumpf’ (NSz. – Baróti Szabó: Magy. Vir. 153); 10. 1815 k. ’terhes 〈nő〉; schwanger’
(Kassai Bef. 115) Sz: ~sz(ik), ~odik 1578 meg vastagoszic (Bornemisza Péter: NySz.); 1585 Meg
vastagodoͤ m [ɔ: vastagodom] (Cal. 564).
TESz.; NytÉrt. 92: 204

vaszar × A: 1290 ? Wozor hn. (CD. 7/3: 95) [csak EWUng.]; 1403 ? Vazar hn. (Csánki 3: 259); 1796/
Vaszar (Kassai Bef. 116); 1914 vaszor (Pászt. 336) [csak EWUng.] J: ’nemi szerv 〈hím és nőstény lóé,
tehéné〉 | ennek része; Geschlechtsorgan 〈eines Hengstes, Stiers bzw einer Stute, Kuh〉 | Teil dieses
Geschlechtsorgans’ | | vaszara × A: 1570–80 vaszarajában (MNy. 64: 232); 1656/ vaszorájában (Cseh
Márton: NySz.); nyj. faszura (ÚMTsz.), vacorája (MTsz.) J: ’nemi szerv 〈hím és nőstény lóé, tehéné〉 |
ennek része; Geschlechtsorgan 〈eines Hengstes, Stiers bzw einer Stute, Kuh〉 | Teil dieses
Geschlechtsorgans’.
A szócsalád kiinduló eleme a vaszar: ismeretlen eredetű. ⊗ A vaszara ebből jött létre -a E/3. személyű
birtokos személyjellel; vö.: zúzazúz² , epe stb. – A vas + szar összetételből való magyarázata hangtani
okokból alig valószínű.
TESz. vaszara a. is; Nyr. 109: 363

vaszarkodik × A: 1585 vaszarkodas sz. (Cal. 670); 1645 vaszarkodik ▼ (Geleji Katona István: NySz.);
nyj. vaszalkodik (MTsz.) J: ’erőlködik; sich anstrengen’ || vaszarodik × A: 1869 vaszarodik ▼ (AkNyÉrt.
1/7: 23) J: ’erőlködik; sich anstrengen’ | | vaszari × A: 1897 vaszari (MTsz.) J: ’erőlködő; sich
anstrengend’.
Származékszó. ⊗ Az alapszó a vaszar lehet. Végződése: -kodik, -odik gyakorító-visszaható képző,
illetve -i játszi kicsinyítő képző; vö.: agyarkodikagyar, álmodikálom, illetve csalicsalige). A szó
jelentéstani oka esetleg az állatok hágása közbeni erőlködése lehetett.
TESz.
 vászon A: 1464 Wazon szn. (CsnSz.) [csak EWUng.]; 1507 waznatt (OklSz.); 1599 Vaszony (MNy. 67:
229) [csak EWUng.] J: 1. 1464 ’len-, kender- vagy vékony pamutfonálból (vászonkötéssel) szőtt szövet ;
Leinwand’ # (↑); 2. 1843 ’ilyen anyagra festett kép; Gemälde auf Leinwand’ (NSz. – Garay J.: Vers. 71);
3. 1916/ ’vetítővászon; Bildwand’ (NSz. – Babits: Összegy. m. 1: 194).
Valószínűleg jövevényszó, de az átadó nyelv bizonytalan. ⊗ Az etimon végső soron az óiráni vanhana-
’ruha, szövet’ szóval függhet összeindoeurópai eredetű; vö.: [óind. vásana- ’ruha’lat. vestis ’ruházat’;
stb.]. – A szó valószínűleg a kereskedelemmel már a honfoglalás előtt bekerült a magyarba. A 2., 3.
jelentés: metonímia.
MSFOu. 151: 340; TESz.

vászoncseléd ∆ A: 1809 Fejér-vász.[on] tseléd (NSz. – Simai Kr.: VSzót. 1: 25); 1834 vászoncseléd
(NSz. – Jakab I.: Fal. lak. 32) J: ’nőszemély; Frau’.
Összetett szó. ⊗ A vászon + cseléd ’nőszemély, fehérnép’ tagokból; alárendelés (jelzői). Az előtag az
ősi női viseletre, színezetlen lenvászon ruházatra utal; lásd még: fehércselédfehér-. A vászon szó
’festetlen, színezetlen, fehér;’ jelentésben más összetételekben is előfordul; vö.: vászonkorsó ’festetlen
korsó’ (1794); vászonfazék ’máz nélküli edény’ (1820); stb. – Hasonló megnevezések: vászonnép (1777);
vászonszemély (1879 (NSz.); stb.: nőszemély, fehérnép.
TESz.

vatalé × A: 1416 u./¹ vatale (BécsiK. 289); 1558 Fa watoley (OklSz.); 1587 watolait (OklSz.); 1708
Vataléj (PP.); 1735 Vatalé (MNy. 1: 362); 1800 k. vatallér (MNy. 50: 210); 1854 vatola (NSz. – Ipolyi A.:
Mythologia 534); nyj. fatalé, vatali (MTsz.), vatalérból (ÚMTsz.) J: ’(fából készült) folydéktartó edény,
pl. palack, csobolyó; (hölzerner) Behälter für Flüssigkeiten, Tragfäßchen’.
Ismeretlen eredetű. ⊗ A hangszerkezethez vö.: ganaj ~ gané, paraj ~ paré. A fatalé, vatallér változat a
népetimológia eredménye lehet.
TESz.

vatelin A: 1937 vatelin (Sauvageot: MFrSz.); nyj. vatëlin (NytudÉrt. 67: 160) J: ’[?]; Watteline’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Watteline: ’vattaszerű szövetbélés’a [ném. Watte ’laza puffos halom
selyemből, pamutból stb.’; vö. →vatta].. Megfelelői: cseh vatelin;; le. watolina; stb.: vatelin. – Az in
végződéshez vö.: muszlin, puplin stb.
TESz.

vatta A: 1818 Vatta (NSz. – Mokri: Manuf. 453); 1828/ vatával (NSz. – Kazinczy F.: Napló 300); nyj.
batta (ÚMTsz.) J: ’[?]; Watte’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Watte ’laza puffos halom selyemből, pamutból stb.’ [? [< holl. watten
’ua.’ ? < ; fr. ouate ’ua.’].. Megfelelői: ; szb.-hv. vata; cseh vata; stb.: . – A batta változat szó eleji b-je a
bajor-osztrák közvetítésével kerülhetett a magyarba. A szóvégi a hanghelyettesítés eredményecérnaciha
stb. – Ide tartozik: R. vattiroz ’vattával bélel, kitöm’ (1806/), ez a ; ném. wattieren ’ua.szóból származik.’
TESz.

váz A: 1416 u./¹ uaz (BécsiK. 116); 1565 uászhoz (Méliusz Péter: NySz.); 1577–80 váss (Telegdi
Miklós: NySz.); 1700 láz (Nyr. 71: 16); 1839 vázu □ (MTsz.); nyj. vájz (ÚMTsz.) J: 1. 1416 u./¹
’madárijesztő; Vogelscheuche, Popanz’ (↑); 2. 1559 ’báb; Puppe, Figur’ (ComLep. 37); 3. 1577–80
’rémalak, rémkép | árny; Schreckgestalt | Gespenst’ (Telegdi Miklós: NySz.); 4. 1643 ? ’csontváz; Skelett’
(Com.: Jan. 53), 1647 ’ua.’ (MNyv. 3: 130); 5. 1831 ’gondolatmenet, keret; Schema, Gedankengang’ #
(NyÚSz.); 6. 1873/ ’〈építményben〉 tartószerkezet; Gestell, Gerüst’ # (NSz. – Arany: Kk. 2: 163) Sz: ~ol
1794 Vázolás sz. (NSz. – Fábchich: Kengyelfutó 49) | ~(o)lat 1831/ vázolat (NSz. – Kritikai Lapok 2:
70).
Ismeretlen eredetű. ⊗ Jövevényszónak tűnik, de idegen nyelvi megfelelők nem találhatók. – A láz
változathoz vö.: lék, vápa. Az eredeti jelentése ’egy fajta alakzat’ lehetett. Az 5., 6. jelentések nyelvújítási
eredetűek.
TESz.

váza A: 1800 Vazokra (NSz. – M. Kurir 1: 103); 1809 vázákkal (NSz. – Kultsár: Hazai Tud. 1: 117);
1875 vásók (NSz. – Almási T.: Clar. 48) J: ’[?]; Vase’ #.
 Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Vase;; ang. vase;; fr. vase;; ol. vaso; stb.: váza ’(vágott virágnak), szintén a
franciában és az olaszban edény; urna’. A franciából terjedt el [lat. vas ’edény’].. – A magyarba a
franciából és a németből került. A váza végződése hanghelyettesítéssel jött létre. – Ide tartozik: R. vása
’edény’ (1796), ez a latinból származik; vö.: ; lat. (e.) vasa sacra többes szám ’szent edények, templomi
edények.’
TESz.

vazallus A: 1664 vazallusságát [?U] sz. (MNy. 90: 374) [csak EWUng.]; 1759 Vasalusi (NSz. – Fáber:
Hadi emb. M6); 1814/ vasalljává (KLev. 11: 374); 1818 Vazallusává (NSz.) [csak EWUng.] J: [auch als
Attr] ’alattvaló | hűbéres; Untertan | Lehensmann, Vasall’.
Latin jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Lat. (k.) vasallus, (h.) vasallus: ’hűbéres 〈fn〉’; – lásd
még: ; ném. Vasall ’ua.’. A latinban a (k.) vassus ’a cselédséghez tartozó, szolgáló’: ez a gallból ered.
Megfelelői: ; ang. vassal;; fr. vassal: stb.: hűbéres 〈fn〉. – A korábbi változatok hangzóközi zs-jének
kiejtéséhez vö.: bazsalikom stb. a szó belseji z-s alakhoz vö.: bazilika stb. A szóvégi s-hez vö.: ámbitus
stb.
TESz.

vazelin A: 1884 Vaselina □ (MagyLex. 15: 548); 1891 vazelint (NSz. – Malonyay D.: Fejek 109); nyj.
vazalin (ÚMTsz.) J: ’sárgásfehér, kenőcsszerű anyag; Vaselin(e)’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Vaselin Vaseline;; ang. (am.) vaseline;; fr. vaseline; ol. vasel(l)ina; stb.:
vazelin. Az amerikai angolból terjedt el [ [< ang. (am.) Vaseline〈félig folyós szénhidrogén elegyének
̓̓
márkaneve〉; tudatos szóalkotással keletkezett a ; ném. Wasser ’víz’]. és a gör. έλαιον ’olaj; kövérség,
zsírtartalom’ alapján a kémiai szaknyelvben gyakori -in(e) képzővel. Az alaktanához vö.: glicerin, lanolin
stb. – A magyarba elsősorban a németből került át; a szóvégi a hanghelyettesítés eredménye.
TESz.

vécé A: 1934 vécé (Nyr. 99: 82); nyj. véc, veve, véce (SzegSz.) J: ’(vízöblítéses) illemhely;
Wasserklosett’ # Sz: ~zik 1972 vécézik ’[?]; das Klosett aufsuchen’ (ÉKsz.) [csak EWUng.] – De vö.
1909 W. C.-nek ’(vízöblítéses) illemhely; Wasserklosett’ (Var. 389) [csak EWUng.].
Betűszó. ⊗ A magyar kiejtés alapján a WC (↑) hangkapcsolat az angol water-closet ’vízöblítéses vécé’
kifejezés tagjainak kezdőbetűjével azonos. A rövidítés megfelelői: ném. WC;; ang. W.C.;; fr. W.C.; stb.: .
A magyarhoz hasonló keletkezésmódhoz vö.: tévételevízió stb.
Nyr. 99: 80; TESz.

vecsernye A: 1416 u./³ wechernýek (AporK. 147); nyj. vëcsërnye, vësernye (ÚMTsz.), vecsörnye
(SzegSz.) J: 1. 1416 u./³ ’délutáni, esti istentisztelet a katolikusoknál; Vesper’ (↑); 2. 1553 ’este, a
vecsernye ideje; Abend, Vesperzeit’ (RMKT. 3: 124).
Szláv eredetű jövevényszó, esetleg szerb-horvát vagy szlovén. ⊗ Szb.-hv. večernja; szln. večernja; – ;
szlk. večiereň; or. вечерня; stb.: : ’esti istentisztelet’ [az eredetéhez vö.: ; vö. →vacsora].. – A horvátból
vagy a szlovénból való származtatás mellett szól, hogy a magyar szó az egyházi terminológiához tartozik.
A 2. jelentés metonímia.
MSzlJsz. 1/2: 408; KSzlJsz. 551; TESz.

vecsin † A: 1592 Wechyn (MNy. 67: 212); 1607 vecsinek (uo.); 1630 Vecsinnyek (uo.) J: ’román
szabados; rumänischer Freigelassener’.
Román jövevényszó. ⊗ Rom. vecin: ’szomszéd; jobbágy’ [< lat. vicinus ’szomszéd’].. – A szó egy régi
román népcsoporthoz tartozókat jelölte az erdélyi Fogarasból.
TESz.

véd A: 1462 k. vegh [d-j] (MNy. 14: 136) [csak EWUng.]; 1660 videlmez sz. (Medgyesi Pál: NySz.);
1787 véteni sz. (NSz. – Bartzafalvi Szabó: Szigvárt 1: 72); nyj. megvít (MTsz.) J: 1. 1462 k. ’óv, őriz;
verteidigen, (be)schützen’ # (↑); 2. 1668 ’〈valamely álláspontot〉 ellenérvekkel szemben támogat, erősít |
〈vitában, perben〉 valakinek az ügyét, érdekét képviseli; vertreten 〈Meinung〉 | für jmdn od etw eintreten’ #
(Matkó István: NySz.) Sz: ~elem 1513 wedelmez [felszólító módban] sz. (CzechK. 189) | ~elmez 1513
[felszólító módban] (uo.) | ~telen 1794 védetlen (NyÚSz.) | ~enc 1815 Védencz (NyÚSz.) | ~nök 1834
Védnök (Kunoss: Szóf. 74) | ~ekezik 1874 védekėzik (CzF.).
Örökség a finnugor korból. ⊗ Osztj. (Ni.) wat-, (Kaz.) want-: ’megnéz, ránéz’; zürj. (Sz., Lu.) vidli̮
’néz, megszemlél; megtapint, megtapogat; megvizsgál, tesztel 〈ételt〉’ [fgr. *ßäntɜ- ’lát, megnéz’].. A szó
belseji *nt > > m. d változáshoz vö.: fed, köd stb. A jelentéstani viszonyhoz vö.: ’lát’: megóv, véd vö.:
vigyáz;; lásd még: ; votj. utʹ- ’megnéz, megszemlél; vigyáz, odafigyel’: óv, őriz, megvéd. – A későbbi
származékszavak főként a nyelvújítás korában keletkeztek.
NyK. 60: 99; TESz.; UEW. 564

véd- 1. ~fal † A: 1791 véd falairól (MNy. 4: 421) J: ’védőfal; Schutzmauer’ | ~angyal A: 1794
Védangyala (NSz. – Kazinczy: Vak Lantos 95–6) J: ’őrangyal; Schutzengel’ | ~jegy A: 1887 Védjegy
(Ballagi – György: KerSz.) J: ’az áru valódiságát bizonyító, törvényesen védett jel; Schutzmarke’ |
Ilyenek még: ~szent ’védőszent; Schutzheilige(r)’ (1815: NSz. – Katona J.: Bánk-bán 78); ~vám
’védővám; Schutzzoll’ (1833: NSz. – Helmeczy: Jelenkor 2/1: 100).
Tükörfordítások előtagja, a →véd alapján megalkotva. ⊗ A tükörfordítások német minta alapján
keletkezett összetett szavak: Schutzmauer, Schutzengel, Schutzmarke stb. – Az előtag folyamatos
melléknévi igenévi értékűjár, lát stb. – A magyar összetétel analógiájára keletkezett további szavak:
véderő ’fegyveres erők összessége’ (1817); védegylet ’egyesület az érdekek megóvására’ (1844); stb.
TESz.

vedel A: 1772 Vedeli (Kreszn.); 1794 vedell (NSz. – Kovács P.: Közm. 193); 1874 vedėl (CzF.); nyj.
vëdël, vederj (MTsz.) J: 1. 1772 ’mohón iszik; saufen, einschlürfen’ (↑); 2. [auch be~] 1897 ’mohón
eszik, fal | túlságosan jóllakik; fressen | sich überfressen’ (MTsz.).
Belső keletkezésű, valószínűleg származékszó. ⊗ Az alapszó a vid- (a víz tőváltozata) lehet; végződése:
-l igeképző; vö.: kezelkéz, szemelszem stb. A z ~ d váltakozáshoz vö.: büdös, édes. A szó belseji e a
vedervödör analógiájára az i-t helyettesítheti. A magyarázat nehézsége, hogy a vedel szó belseji i -s
változata nem mutatható ki. – A 2. jelentés: játszi metafora.
TESz.

vedlik A: 1784 vedlem ▼ (SzD. 96); 1784 Vedlett sz. (SzD. 96); 1815 k. vetlik (Kassai Bef. 120, régi
alakként) J: 1. 1784 ’〈állat〉 bőre felső rétegét, tollát, szőrét, pikkelyét folyamatosan leveti; sich häuten |
sich haaren’ # (↑); 2. 1798 ’haja, szőre hullik | bőre hámlik; die Haare verlieren | sich abhäuten’ (NSz. –
Veszelszki: Fa- és fǘszeres könyv 146); 3. [vmiből ~ik] 1806/ ’kezd kibontakozni valamiből; sich
allmählich freimachen, sich entfesseln’ (NSz. – Kováts József: Vers. 110); 4. 1851 ’〈valamely tárgynak〉
felületi rétege lehull, lemállik | 〈ruhanemű〉 kopik, silányul; verwittern, abbröckeln | verschleißen
〈intrans〉’ (NSz. – Székely J.: Liliputi 1); 5. 1852 ’〈ember〉 lerongyolódik, tönkremegy; herunterkommen
〈Mensch〉’ (NSz. – Kuthy L.: Munk. 8: 89); 6. [vmivé, va vmire ~ik] 1891 ’mássá válik; sich als etw
entpuppen’ (NSz. – Irod. Évk. 106).
Származékszó. ⊗ Valószínűleg a vet ’dob, hajít; fektet, helyez’ igéből -lik gyakorító-visszaható
képzővel. A szó belseji tl – ~ dl váltakozáshoz vö.: mándli, pántlikapántli stb. – Nem tartozik ide: R., N.
verdik ’a szőrét, tollait elveszti, leveti a bőrét’ (1645), a ver származékszava.
MNy. 24: 345; TESz.

vég A: 1055 uuege (TA.); (†1194) [1230 k.] Weguhomoc hn. (OklSz.); 1287 Hydwyge hn. (Györffy 1:
317); 1416 u./¹ vėget (BécsiK. 104) J: fn 1. 1055 ’valaminek 〈térben〉 befejező része | valami széle,
határa; räumliches Ende | Rand’ # (↑); 2. 1362–5 ’szövött anyag göngyölege; Stück 〈Stoff〉’ (MNy. 10:
428); 3. 1416 u./¹ ’folyamat, állapot, cselekvés befejeződése | idő befejező szakasza; Schluß | zeitliches
Ende | Ende des Lebens, Tod’ # (BécsiK. 104), l. még végig; 4. 1456 k. ’közvetett cél; Zweck’ (SermDom.
2: 518); 5. [~ek] 1535 k. ’a török hódoltság korában az országnak a török birodalommal határos részei;
Reichsgrenze Ungarns während der Türkenherrschaft’ (MonÍrók. 3: 129); 6. 1598 ’mód | mérték; Weise |
Maß | Bedingung’ (Erasmus Roterodamus: NySz.) | mn 1193 ’végső, utolsó; sich am Ende befindend | am
Ende liegend’ # (OklSz.) Sz: ~ez 1372 u./ meg vegeʒe ’elhatároz; beschließen’ (JókK. 77); 1372 u./
’befejez, véghez visz; erledigen, beenden’ (JókK. 75) | ~(e)zet 1372 u./ vegeʒetÿn ’vég, befejezés; Ende,
Schluß’ (JókK. 38); 1372 u./ ’elhatározás; Entschluß’ (JókK. 31); 1791 ’sors; Schicksal’ (NyÚSz.) |
~ezetlen 1372 u./ vegeʒetlen ’végtelen; endlos’ (JókK. 34) | ~(e)zetes 1416 u./¹ vegèzètes ’[?];
(vor)bestimmt’ (BécsiK. 167); 1837/ végzetes ’[?]; schicksalhaft’ (NSz. – Vörösm. 7: 26) | ~es 1449
Weges szn. (OklSz.) | ~ső 1468 Wegsew szn. (OklSz.) | ~i 1469 Falwegy szn. (OklSz.) | ~ezik 1474 Meg
vegeʒnek ’bevégződik; enden’ (BirkK. 8) | ~zés 1528 véégezeʃek ’[?]; Beschluß’ (SzékK. 137) | ~telen
1529 e. vegtelen ’[?]; unendlich’ (VirgK. 12); 1792 ’[?]; das Unendliche’ (NSz.) [csak EWUng.] | ~let
1792 végletnek (NyÚSz.) R: ~esleg 1372 u./ vegeʃleg ’végleg; endgültig’ (JókK. 124) | ~ezetül 1416 u./²
vegèʒèto̗ l (MünchK. 152) | ~re 1527 wygre ’végül; endlich’ (Heyd. 55) | ~tére 1621 vegtére ’ua.’ (MA.) |
~ül 1639 veguͤ l (Verbőczi István: NySz.) | ~leg 1832 Végleg (NSz. – Helmeczy: Jelenkor 1/2: 454).
Bizonytalan eredetű, esetleg örökség a finnugor korból. ⊗ Vö.: finn viime: ’az utolsó; utoljára, végül;
legutóbbi, múlt’;észt viimane viimne: ’utolsó’ [fgr. *ßiηe ’vég, vége valaminek’].. A magyarázat a távoli
rokonság miatt bizonytalan. A szó belseji η* > m. g változáshoz vö.: ég² , jég stb. A főnévi 2. jelentés
magyar fejlődésűnek tűnik, de a jelentéstani háttér tisztázatlan maradt. A melléknévi jelentés a főnév
jelzői használata következtében alakult ki. – A magyarból: ; szb.-hv. vig;rom. N. vig: ’a szövet, anyag
vége.’
SzófSz.; TESz.; MSzFE.

vegetál A: 1794 vegetaló sz. (NSz.); 1795 u./ vegetálni sz. (uo.) J: 1. 1794 ’[?]; kümmerlich
dahinleben’ (↑); 2. 1800 ’[?]; gedeihen 〈Pflanzen〉’ (NSz.) [csak EWUng.] | | vegetáció A: 1808/
vegetátiónak (NSz.); 1877 vegetáció (uo.) J: 1. 1808/ ’[?]; grundlegende Lebensfunktion | kümmerliches
Dahinleben’ (↑); 2. 1833/ ’[?]; Pflanzenwuchs | Gesamtheit von Pflanzen’ (NSz.) | | vegetatív A: 1900
vegetativ (MagySz.); 1926 Vegetatív (HIdSz.) J: 1. 1900 ’[?]; gedeihend | das Wachstum fördernd’ (↑); 2.
1937 ’[?]; nicht dem Willen unterliegend 〈Lebensfunktion〉’ (PHLex.).
A szócsalád időrendben legkorábbi tagjai a vegetál, vegetáció: latin jövevényszavak. ⊗ Lat. vegetare:
’élénkít; vidít; ingerel, izgat’ [< lat. vegere ’mozgásba hoz; élénk, eleven’]. | lat. vegetatio ’üdítő mozgás;
a növényzet növekedése’. Megfelelői: ; ném. vegetieren Vegetation; fr. végéter. végétation; stb.: fejlődik,
növekszik; ’nyomorúségosan éldegél, a növényzet növekedése; növények összessége’. – A vegetatív:
nemzetközi szó; vö.: ; ném. vegetativ;; ang. vegetative;; fr. végétatif; stb.: növényi; ’nincs alávetve az
akaratnak’. – Ide tartoznak: vegetábilis ’növényi’ (1793 (NSz.); vegetáriánus ’EZ NEM KELL’ (1874–6
(uo.).

végett A: 1563 Veget (MNy. 63: 100); 1580 wegett (MNy. 63: 100); nyj. végött, vígett (MTsz.) J: nu 1.
1563 ’céljából, érdekében; wegen, zwecks’ # (↑); 2. 1575 ’miatt, következtében; infolge, halber’ (Helt.:
Krón. 25) | hsz 1. [mit PossSf] 1630 ’miattam, miattad stb.; meinethalber, deinethalber usw’ (Simonyi:
Hat. 2: 274); 2. 1786 ’végül, a végén; endlich’ (NSz. – Révai: Fal. 16); 3. [mit PossSf] 1872 ’felőlem,
felőled stb.; meinetwillen, deinetwillen usw’ (NSz. – Sing F.: Utazók könyvt. 1: 83).
Megszilárdult ragos alakulat. ⊗ A vég ’cél, vég’ szóból -t (> -tt) helyraggal; vö.: miattmiá. Eredetileg
célfogalomként szolgált, amelyből az okhatározói funkció kialakult; hasonló jelentésváltozáshoz vö.:
miatt. – Ugyanebből az alapszóból -re szublatívuszraggal: végre ’vmi céljából, végett’ (vö.: 1456 k.mÿ
ueghre ’miért? mi okból?’).
KTMondt. 248; Névut. 91; TESz.

végig A: 1372 u./ vegiglen (JókK. 145); 1416 u./¹ veģiģ (BécsiK. 269); nyj. vígeslen-vígig (MTsz.) J:
1. 1372 u./ ’cselekvés, állapot befejeződéséig, megszűntéig; bis zum Schluß’ # (↑); 2. 1527 ’teljesen,
egészen, minden részletében; gänzlich, bis ins Einzelste’ # (ÉrdyK. 520); 3. 1577 k. ’valaminek
hosszirányú kiterjedésén a végéig haladva | valami mentén; längs bis ans od zum Ende | entlang’ # (OrvK.
37).
Megszilárdult ragos alakulat. ⊗ A vég ’vég, befejezés; vég, lezárás’-ig terminatívuszraggalailg, mindig
stb. A végiglen változat szóvégi len eleme nyomatékosító; vö.: eddiglenez¹, estvéleiglenest stb. A 18. sz.
végétől a szó feltűnt igekötői (1771), illetve névutói (1777) funkcióban is; az utóbbi mindig -n
határozóraggal ellátott főnévvel áll.
Névut. 118; TESz.

vegzál ∆ A: 1585 vexallia [l-j] (MNy. 65: 85); 1723 vexálni sz. (MNy. 60: 494) [csak EWUng.]; 1808
Vekszálni sz. (NSz. – Sándor I.: Sokféle 12: 185); 1890 zegváll (AkNyÉrt. 15/3: 10); 1913 vegzál (HHSz.)
[csak EWUng.]; nyj. vakszál (MTsz.) J: ’zaklat, háborgat; behelligen, belästigen, vexieren’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. vexare: ’ráncigál, rángat, ráz; megver, ütlegel; terhel, zaklat, kínoz,
gyötör’vö.: [lat. vehere ’visz, szállít, hord, hajt stb.’].. Megfelelői: ném. vexieren;; fr. vexer; stb.: ugrat,
ingerel. – Ide tartozik: R. vexa ’alkalmatlankodás, zaklatás, terhelés’ (1706); valószínűleg a ; lat. (k., h.)
vexa ’ua.’szóból keletkezett, vagy esetleg elvonás a vegzálból.
TESz.

vegy- 1. ~tan A: 1833 vegytan (Bugát – Schedel: OrvSz.) J: ’[?]; Chemie’ | ~szer A: 1846
Vegyszerészeink sz. (NSz. – PD. 1: 298) J: ’[?]; chemischer Stoff’ | ~konyha A: 1861/ Vegykonyhájában
(NSz. – Madách I.: Ember trag. 5–6) J: ’laboratórium; Laboratorium’ | Ilyenek még: ~jel ’az elemek
tudományos betűjele; chemisches Zeichen’ (1874: CzF.); ~érték ’[?]; Valenz’ (1887: NSz.) || 2. ~bontás
A: 1833 Vegybontás (Bugát – Schedel: OrvSz.) J: ’kémiai elemzés; chemische Analyse’ | ~tiszta A: 1842
vegytisztaságu sz. (NSz. – Athenaeum 1: 821) J: ’hozzá nem tartozó anyagoktól mentes; chemisch rein’ |
~tisztító A: 1908 vegytisztító (NSz. – Bp. Hirlapok okt. 31.: 12) J: ’vegytisztítással foglalkozó üzem,
iparos; chemische Reinigungsanstalt | Angestellter darin’ | Ilyenek még: ~bomlás ’[?]; chemisches
Sichzersetzen’ (1854: NSz. – Magy. Erd. Kép. 3: 118); ~elemzés ’kémiai szempontból elemez; chemische
Analyse’ (1861: NSz. – Rosti P.: Uti eml. 186).
Összetételi előtag, azonos a vegy→vegyít szóval. ⊗ Az 1. csoport tagjai közt jelzői, illetve birtokos, a
2. csoport tagjai közt határozói viszony áll fenn. Az összetételek nyelvújítási alkotások. – Az utótagok
(címszók kivételével): tantanít, szerszer², bontás (< bont), tisztító (< tiszta).
TESz.

vegyít A: 1676 vegyíteni sz. (Cseh: OrvK.); 1805 vëgyít (NSz. – Verseghy F.: Tiszta Magy. 155); 1838
Vigyítni sz. (Tsz.); nyj. ögyit, vidít (MTsz.) J: 1. 1676 ’kever, elegyít; mischen, mengen’ # (↑); 2. 1790 ?
’〈különböző érzelmi elemeket〉 társít; verbinden, fühlen 〈zB Furcht und Staunen, Haß und Liebe〉’ (NSz. –
Kazinczy: Orpheus 1: 395), 1794 ’ua.’ (NSz. – Zarvotzay: Feleség 8); 3. [~i magát] 1804 ’beleavatkozik,
beleártja magát valamibe; sich einmischen’ (NSz. – Fábchich J.: Pindarus 10); 4. 1828 ’kémiailag egyesít;
verbinden 〈Chem〉’ (NSz. – Bugát P.: Bonctud. II. Szót.: 46); 5. 1863 ’valakihez csatlakozik; sich jmdm
anschließen’ (Kriza: Vadr. 523) || vegyes A: 1760 vegyesleg r. (NSz. – Orosz F.: Röv. krónika 43); 1771
vögyös (NSz. – Ker. eszt. 1: 396); 1805 vëgyësleg r. (NSz. – Verseghy: Ung. Sprach. 131); 1808 Ögyes
(NSz. – Sándor I.: Sokféle 11: 109) J: 1. 1760 ’különféle elemekből összetevődött; gemischt, heterogen
〈Zusammengesetztes〉’ (↑); 2. 1771 ’kevert, elegyes; gemischt, unter-, vermischt’ # (↑); 3. 1830/
’egymásnak ellentmondó elemekből álló 〈érzelem〉; gegensätzlich 〈Gefühl〉’ (NSz. – Vörösm. 1: 94); 4.
1846 ’kétes elemekből álló 〈társaság〉; aus zweifelhaften Elementen bestehend 〈Gesellschaft〉’ (NSz. –
Életk. 1: 99) R: ~leg 1760 (↑) | ~t 1768 vegyest (MNy. 60: 494) || vegyül A: 1779 vegyülni sz. (NyF. 50:
64); 1863 Vigyül (Kriza: Vadr. 523); nyj. vidül, vügyül (MTsz.) J: 1. 1779 ’valamibe belekerül, jut;
hineingeraten’ (↑); 2. 1780 ’valamivel keveredik; sich 〈mit etw〉 (ver)mischen’ # (NyF. 50: 64); 3. 1819–
25/ ’valamilyen dologba belekeveredik, beleavatkozik; sich in etw einmischen | eingemischt werden’
(NSz. – Vörösm.: Zalán I. kidolg. 89. l.: 28. sor); 4. 1826 ’nemileg közösül; geschlechtlich verkehren’
(NSz. – Verseghy: Lex. term. 75); 5. 1847 ’valamibe belemélyed, belemerül; sich vertiefen’ (NSz. –
Lauka G.: Carr. 79); 6. 1852 ? ’kémiailag egyesül; chemisch verbinden’ (NSz. – Peregriny: Természettört.
415), 1855 ’ua.’ (NSz. – M. Nép K. 2: 22) Sz: ~ék 1790 vegyǘlék (MNy. 14: 17) | ~et 1792 Vegyǘlet
(SzD. Vegy) || vegy ∆ A: 1787 vegy-gyel (NyÚSz.) J: 1. 1787 ’keverék, elegy; Mischung’ (↑); 2. [auch als
Attr] 1874 ’vegyület; chemische Verbindung’ (CzF.) Sz: ~i 1854 vegyileg (NSz. – Vas G.: N. napt. 113) ||
vegyész A: 1845 Vegyész (Fogarasi) J: ’[?]; Chemiker’ # Sz: ~et 1845 Vegyészet (Fogarasi).
Tudatos szóalkotás. ⊗ A vegyít az elvegyít szóból keletkezett, ami az elegyít ’kever, elegyít’ szó belseji
v-vel jétrejött változata, az igekötőként értelmezett el- elem elhagyásával. A vegyes és a vegyül az
elegyeselegyülelegyít szóbelseji v-s változatából keltkezett az el- elem elhagyásával. A vegy elvonás a
vegyít, vegyes, vegyül szóból. A vegyész a vegyít, illetve a vegyes kikövetkeztetett tövéből jött létre -ész
névszóképzővel; vö.: bölcsészbölcs. – A szócsalád tagjai – a vegyit kivételével – nyelvújítási alkotások.
TESz. vegyész a. is

vehemens A: 1810/ vehemens (Kazinczy: Lev. 7: 239) J: ’heves, indulatos, szenvedélyes; vehement’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. vehemens: ’heves, erős, impulzíív’, tkp. ’(vki, vmi mellett) elrohanó; elhajtó’
[< lat. vehere ’vezet, visz, hord; (járművet) irányít, vezet’; a folyamatos melléknévi igenév eredetileg a
kocsiverseny hatáskörében volt használatos].. Megfelelői: ném. vehement;; f r. véhément; heves, erős,
impulzíív. – A szóvégi s-hez vö.: evidens stb. – Ide tartozik: vehemencia ’hevesség, lendület, vehemencia’
(1877 (NSz.); de vö.: 1865vehementia ’ua.’ (Babos), esetleg nem magyar.
TESz.
 vejsze ∆ A: 1055 ʃeku ueieze hn. (TA.); 1138/ Veíces sz. szn. (MNy. 32: 130); 1212 Veyzhel hn.
(Györffy 1: 329); 1261/ ? Sebusuezy hn. (OklSz.); 1265 veyzhel (Gy. 3: 439) [csak EWUng.]; 1337 veez
(OklSz.); 1438 Wyshel hn. (OklSz. vejsze-hely); 1762 veszét (MNy. 16: 53); 1838 Vejész, Vejsze (Tzs.);
nyj. vésze (MTsz.) J: 1. 1055 ? ’nádból, vesszőből készített, a víz színétől a fenekéig érő, labirintusszerű
halfogó rekeszték; Fischzaun’ (↑), 1265 ’ua.’ (↑); 2. 1784 ’hálóból való, varsában végződő halfogó
eszköz; Fischnetz mit Fangreuse’ (SzD. 31); 3. 1784 ? ’halastó | 〈lápban, mocsárban, érben〉 az a hely,
ahol halászni lehet; Fischteich | Ort für Fischerei’ (SzD. 91), 1887 ’ua.’ (Herman: HalK. 839) Sz: ~´s
1138/ szn. (↑).
Valószínűleg alapnyelvi örökség, finnugor kori tővel, magyar képzéssel. ⊗ A tőhöz vö.: vog. (É.) uj-;;
zürj. (Sz., P.) vej-;; votj. (Sz.) vi̮ j; md. (E., M.) vaja-;; finn vajoa-;; lp. (N.) vuoggjo-: : ’csökken,
elsüllyed’ [fgr. *ßaja- ’ua’].. A magyarázatnak hangtani nehézségei vannak; az első szótagi
magánhangzóhoz azonban vö.: vessző. Végződése: feltehetőleg sz deverbális névszóképző; a magyarázat,
hogy a szóvégi e E/3. személyű birtokos személyjel, alaktanilag nem megalapozott. A szó valószínűleg a
halászat rekeszék segítségével történő ősi módszerére utal; a jelentéséhez vö.: ném. sinken ’lassan lefelé
mozog’: Senknetz ’halászháló, amit a vízbe eresztenek és kiemelnek’. – Az ótörökből való származtatása
nem valószínű.
TESz.; NyK. 88: 210; TörK. 41; UEW. 551

véka × A: 1395 k. veka (BesztSzj. 487.); 1405 k. vÿca (SchlSzj. 1021.); 1560 k. Veeka (GyöngySzt.
2020.) J: 1. 1395 k. ’kosár; Korb’ (↑); 2. 1491 ’gabonafélék űrmértéke; Scheffel’ (OklSz. fehérvári-véka);
3. 1560 k. ’edény; Gefäß’ (↑) Sz: ~´s 1406 Vekas szn. (OklSz.).
MNy. 38: 325; TESz.

vekeng A: 1645 vekeg (Geleji Katona István: NySz.); 1789 vekengésben sz. (NSz. – Görög – Kerekes:
Hadi tört. 1: 588); 1874 vekėng (CzF.) J: 1. 1645 ’kételkedik, habozik; zweifeln, zögern’ (↑); 2. 1789
’vitázik, vitatkozik; diskutieren’ (NSz. – Görög – Kerekes: Hadi tört. 1: 540).
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ Eredetileg az akadozó beszédmód utánzására szolgált, mint a vakog;
palatális alakja; lásd még: vekeg ’ugat 〈kutya〉’ (1900); ez utóbbi és a vekeng között szóhasadás
következett be. Végződése: -g gyakorító képző. A szó belseji n inetimologikus. A 1., 2. jelentés:
metonímia.
TESz.

vekker A: 1900 vekker (Tolnai: Magy. szót. 296); nyj. bëkkër (ÚMTsz.) J: 1. 1900 ’zsebóra;
Taschenuhr’ (↑); 2. 1910 ’ébresztőóra; Wecker’ (Kelemen: IdSz. 203).
Német (au.) jövevényszó. ⊗ Ném., (au.) Wecker ’ébresztőóra’ [< ném. wecken ’álmából riaszt,
felkelt’].. Megfelelői: holl. wekker;; szb.-hv. veker; stb.: vekker, ébresztőóra. – A nyelvjárási változatok
bajor-osztrák közvetítésnek vélhetők. A bëkkër változat szó eleji b-jéhez vö.: bakter, bükköny stb. A 2.
jelentés a köznyelvben terjedt el.
MNny. 4: 185; TESz.

vekni × A: 1871 veknyi (NSz. – M. – E. Kalend. 42); 1880 vekli-t (NSz. – Déryné: Naplója 2: 336);
1940 vekni (NSz.) [csak EWUng.]; nyj. békni (NytudÉrt. 72: 84), vëkni (ÚMTsz.) J: ’hosszúkás, tojásdad
alakú kenyér, cipó | hosszúkás töltött kalács; Wecken | Art länglicher gefüllter Kuchen’.
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) wegken wégkl, (B.) weck'n – ; ném. (au.)
Wecken:: ’egy fajta hosszúkás fehér kenyér’jelentéselkülönülés a [ném. (kfn.) wecke ’ék; ékformájú, két
hegyes végű péksütemény’].. Megfelelői: szb.-hv. vekna;szlk. R. vekľa, vekňa stb.: vekni, cipó. – A li ~ ni
végződéshez vö.: cetli, dózni stb. A békni változat szó eleji b-jéhez vö.: bakter, bükköny stb.
TESz.

vékony A: 1380 k. Wekan (KönSzj. 93.); 1417 Thwrwekonya hn. (OklSz.); 1428 Vekon szn. (CsnSz.)
[csak EWUng.]; 1527 wykonth (Heyd. 31); 1595 vikonÿ (Radv.: Csal. 2: 81); 1702 véknyát (Miskolczi
Gáspár: NySz.) J: mn 1. 1380 k. ’csekély vastagságú, szélességű, keskeny; dünn | schmal’ # (↑); 2. 1474
’lenge, könnyű. áttetsző 〈kelme〉; luftig, durchscheinend 〈Stoff〉’ (BirkK. 2); 3. 1493 k. ’nem kielégítő,
gyenge, gyarló, hitvány; schwach, dürftig, gering’ (FestK. 367); 4. 1522 ? ’sovány, törékeny alkatú,
nyúlánk; schlank’ # (OklSz.), 1536 ’ua.’ (Pesti: Fab. 27v); 5. 1577 k. ’nem erős, könnyű 〈bor〉 | híg
〈ételnemű〉; leicht 〈Wein〉 | dünn 〈Speise〉’ (OrvK. 8); 6. 1585 ’a szokásosnál, átlagosnál magasabb 〈hang〉;
hoch 〈Stimme〉’ # (Cal. 195); 7. 1585 ? ’finom, kiválóan fogékony 〈értelmi, érzelmi képesség〉; hell, leicht
〈Kopf, Auffassung〉’ (Cal. 1022), 1643 ’ua.’ (Com.: Jan. 163); 8. 1598 ’csekély értékű; minderwertig’
(Baronyai Decsi János: NySz.) | fn 1. [haupts mit PossSf] 1417 ’valaminek az elkeskenyedő része;
schmalerTeil von etw’ (↑); 2. 1493 k. ’az emberi, állati törzs közepének oldalsó, érzékeny tájéka; Lende’
(FestK. 308).
Alapnyelvi örökség, finnugor kori tővel és magyar képzéssel. ⊗ A tőhöz vö.: zürj. (V.) vekńi: ’keskeny,
vékony’;votj. (Sz., K.) vekč́ i: ’vékony, finom, kicsi; karcsú, kicsi’ [fgr. *ßekkɜ ’vékony’].. A szó belseji
*kk > m. k változáshoz vö.: gyökér, lök stb. A végződése: -ny kicsinyítő képzőkemény, sovány stb. A
főnévi jelentések különböző birtokos szószerkezetekben fejlődhettek ki.
TESz.; MSzFE.

vél A: 1456 k. velhetek sz. (SermDom. 1: 199); 1541 villi͞ tek (Sylvester: ÚT. 2: 113) J: 1. 1456 k.
’valószínűnek gondol, sejt, valamilyen hiszemben van; meinen, vermuten | für etw halten, eine Meinung
äußern’ # (↑); 2. 1470 ’remél; (er)hoffen’ (SermDom. 2: 213); 3. 1545 ’valamit valahogyan értelmez,
értékel, magyaráz; deuten, auslegen’ # (Nádasdy 76); 4. [~el~] 1884 ’félreismer | tévesen ítél meg;
verkennen | irrig beurteilen’ (Nyr. 13: 237) Sz: ~és 1456 k. veleʃel (SermDom. 1: 290) | ~ekedik 1456 k.
velekedes sz. (SermDom. 1: 285) | ~ekedés 1456 k. (uo.) | ~etlen 1456 k. veletlen mn ’[?]; zufällig’
(SermDom. 2: 384); 1567–8 hsz ’[?]; zufällig’ (Görcsönyi A.: NySz.); 1586 fn ’csodálatos, nem sejtett
dolog; Zufall’ (Félegyházi Tamás: NySz.) | ~emény 1748 vélemény (NyÚSz.) | ~elem 1804 vélelmemet
(NSz. – Verseghy F.: Rikóti 115) | ~eményez 1831 véleményeztem (NSz. – Berzsenyi 3: 165).
Bizonytalan eredetű, esetleg örökség a finnugor korból. ⊗ Vö.: zürj. (Sz.) velal-: ’megért, felfog;
megtanul, elsajátít’;votj. (SZ., K., G.) valal-: ’megért, felfog, belát’ [fgr. *ßᴕ̈lᴕ̈- ’lát vagy megérint,
kitapint’].. A magyarázat nehézsége, hogy a többi finnugor nyelvben nincsenek kimutatható megfelelők. –
A magyar szó elvont jelentéséhez vö.: lát, felfogfel²; lásd még: ném. denken ’szellemileg dolgozik; hisz’;
stb.: dünken ’tűnik, látszik; beképzel’. – Németből való származtatása téves.
TESz.; ÉFOu. 15: 403; UEW. 589

vele A: 13. sz. e./ te veled (KTSz.); 1372 u./ vele, velem (JókK. 27, 150) [csak EWUng.]; 1416 u./¹
o̗ uèlec (BécsiK. 209); 1416 u./² èn vèllèm (MünchK. 36); 1486 k. velev (MNy. 21: 115); 1552 vèle
(Heltai: Dial. A8a); nyj. velyi, vílem (ÚMTsz.) J: 1. [auch als Rektion] 13. sz. e./ ’valakivel együtt
〈társhatározóként〉; mit jmdm 〈als Komitativ〉’ # (↑); 2. [auch als Rektion] 1416 u./¹ ’valakivel, valamivel
〈vonzatként, a -val, -vel ragos határozó helyett〉; mit ihm | damit’ # (↑); 3. [Isten ~] 1486
’〈búcsúüdvözletként〉; 〈Abschiedsgruß〉’ # (RMNy. 2/2: 359); 4. 1510 k. ’általa 〈műveltető igékkel
kapcsolatban〉; durch ihn, dadurch 〈neben kausativen Verben〉’ # (MNy. 1: 213); 5. [auch als Rektion]
1527 ’iránta, hozzá; zu ihm’ (ÉrdyK. 575); 6. 1578 ’tőle, általa 〈eredethatározóként〉 | miatta
〈okhatározóként〉; durch 〈für Herkunftsbestimmung〉 | wegen 〈für Kausalbestimmung〉’ (Meliusz Péter:
NySz.).
Megszilárdult ragos alakulat. ⊗ Az önálló szóként nem adatolt ősm. kori ßel ’-val/-vel’ E/3. személyű
-e birtokos személyjellel. Emellett az alak mellett létrejött egy külön paradigmasor egyéb birtokos
személyjelekkel (-m, -d stb.). – A ßel határozószó ugyancsak egy megszilárdult ragos alakulat. A tő
örökség lehet a finnugor, esetleg az uráli korból; vö.: vog. (T.) wäw ’erő’;osztj. (V.) wöy ’ua.,
erősség’;zürj. (Sz.) je̬ z-vi̮ j ’ín a húsban, izület’ (je̮ z ’ízület, csukló’); ;votj. (Sz., M.) joz-vi ’a test végtagjai’
(joz ’ízület, csukló’); ;cser. (KH., U.) wi ’erő’;md. (E.) vij, (M.) vi ’erő, hatalom; sereg, csapat,
osztag’;finn väki ’erő, erősség, hatalom; nép, néptömeg’; – ? szam. jur. wika ’erő’ [fgr. (? uráli) *ßäke
’ua.’].. Végződése: -l ablatívuszrag. Ebből a határozószóból az ősmagyarban névutó is keletkezett, de ezt
a funkciót nem tudjuk adatolni. A jelentésfejlődés folyamata ’erővel > segítséggel’ lehetett. Ez a névutó
valószínűleg már az ősmagyarban határozóraggá vált: a 12. sz. v./ ӡumtuchel ’szemetekkel’, halaláál
’halállal’; 13. sz. e./ ʃcovol ’szóval’; 13. sz. k./ ʃyrolmol ’sírással’. A -vel (~ -val) határozórag néhány
változata a szó eleji v kiesésével, illetve hiátustöltővel keletkezett. – A veletekvel alakban ’veletek’ (1372
u./veletekuel)) a -vel határozóragnak nyomatékosító szerepe van. – A magyarázat, hogy a vele az -l
ablatívuszragból alakult ki, illetve az ősm. ßel határozószó tövének más fgr. magyarázata alig valószínű.
MNy. 22: 258; FUF. 21: 56; TESz.; MSzFE.; ÁrpSzöv. 226; UEW. 567

velence † A: 1647 velencze (Major Márton: NySz.); 1660 k. velencz (Kemény János: NySz.) J: 1. 1647
’egy fajta kelme, barhent; feines Gewebe aus Leinen od Baumwolle | Barchent’ (↑); 2. 1713 ’[?];
Wetterfahne’ (NySz.) [csak EWUng.].
Vándorszó. ⊗ Ang. R. valence ’finom kelme’fr. valence ’egy fajta sisakfedő kelme ’; ol. R. valenza
’függönynek való gyapjúszövet; függöny’; szb.-hv. R. vȅlenca ’tarka szőnyeg’; albán R. veléndzë
’gyapjútakaró’újgör. ßελένζα ’gyapjútakaró, gyapjúköpeny’; stb. Mind valószínűleg a ; fr. Valence hn.-re
megy vissza, ahol egy jelentős textilipar volt. – A magyarba főként az olaszból került; a hangalak
kialakulását bizonyosan a velesz kelmefajta neve, illetve a magyar Velence hn. ’EZ NEM KELL’ [< ol.
Venezia hn.].analogikusan-népetimológiailag határozta meg. Az utóbbira utalhat: 1533velenczey Erews
’egy fajta kelme Velencéből’ (OklSz.). A 2. jelentés metonimikusan kelethezhetett. – A velesz szóval való
közvetlen etimológiai kapcsolata téves.
TESz. velesz a. is; UElSk. 532

velesz × A: 1391 ? vellez szn. (OklSz.); 1395 veleʒ (BesztSzj. 686.); 1405 k. veles (SchlSzj. 1250.);
1538 veletz (Pesti Gábor: NySz.); 1810 vallis, vallisz (MNy. 66: 104); 1821 valetz (uo.); nyj. velíz (MTsz.)
J: ’egy fajta kelme, barhent; grobes Baumwollgewebe’.
Vándorszó. ⊗ Ném. R. walles, vallis; ’finom birkagyapjúból készült ruhaszövet’; ol. R. valescio
’gyapjúból készült vászon’, (vel.) valessio, velesio ’könnyű vászon gyapjúból és kenderből’, (per.)
valesso ’gyapjúból készült vászon’; szb.-hv. R. valez, veleis ’egy fajta bársony’; szln. R. vȃlez ’egy fajta
vászon’. Lásd még: lat. (k.) valesius valisius ’egy fajta pamutszövet’. Forrása: bizonytalan, esetleg a ;
ném. Wales hn.-vel függ össze. – A magyarba leginkább az olaszból, később esetleg német közvetítéssel is
kerülhetett. Az első szótagi szó belseji e hangrendi kiegyenlítődés eredménye, vagy a Velence ’EZ NEM
KELL’ hn. hatására utalhat.
TESz.; Pellegrini-Festschr. 676

vellejt † A: 1506 velleite (WinklK. 92) J: ’〈erőt〉 magába vesz, gyűjt; 〈Kräfte〉 sammeln’ || velleget × A:
1779 Velleget (NyF. 50: 34); 1879 levėllėgető sz. (Nyr. 8: 93–4); nyj. völlöget (ÚMTsz.) J: ’veszeget, el-el
vesz; 〈von etw〉 oft nehmen’.
Származékszó egy relatív fiktív tőből. ⊗ A relatív tő -l gyakorító képzővel keletkezett a ve-ből (a vesz
tőváltozata). A végződés: műveltető képző, gyakorító képzőtörlejt, illetve tellegettesz csak a magyar
középkor kései kódexirodalmában található meg; a velleget székely nyelvjárási szó.
TESz.

vélom † A: 1474 velõmat (BirkK. 5); 1881 vélomot (NSz. – Beöthy Zs.: Ráskai 8) J: 1. 1474
’apácafátyol; Nonnenschleier’ (↑); 2. 1527 ’halotti lepel; Grabtuch’ (ÉrdyK. 218); 3. 1556 ’egy fajta
kelme, pl. bársonyszövet; Art Tuch, zB Samtgewebe’ (OklSz.).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. velum: ’egy fajta szövet; vitorla; kelme, kendő, faliszőnyeg, ebből ponyva’
[tisztázatlan eredetű].. Megfelelői: ang. R. velum ’ponyva 〈mennyezetként〉’fr. velum ’ua.’;ol. velo ’lágy,
áttetsző szövet; apácafátyol’; stb. – Az 1., 2. jelentés a latin eredetű egyházi szaknyelvhez tartozott. –
Ugyanerre az etimonra megy vissza: R. vihel ’apácafátyol’ (1395 k.vÿ hel: BesztSzj. 626.); ez a ; ném.
(kor. úfn.) wiel ’(apáca)fátyol’, weiel ’az apácák fejfedőjének felső része; apácák fejkendője’, veile, feile
’kabát, köpeny.’
TESz.; NMÉr. vijel a. is

velő A: 1405 k. velw (SchlSzj. 451.); 1416 u./³ Velo̗ s sz. (AporK. 13); 1435 k. veleÿ □ (SoprSzj. 44.);
1495 aģa veleÿet (GuaryK. 22); 1500 k. welyw (CasGl. 58.); 1520 weles sz. (GyöngyGl. 4.); 1566
velleissec sz. (Heltai Gáspár: NySz.); nyj. verő (MTsz.) J: 1. 1405 k. ’a csontokban, csontok üregeiben
levő lágy szövetállomány; Knochenmark’ # (↑); 2. 1430 k. ? ’agyvelő; Gehirn’ (SchlGl. 2141.) [csak
EWUng.], 1495 e. ’ua.’ (↑); 3. 1520 ’zsiradék, kövérség; Fett, Fette’ (GyöngyGl. 4.) [csak EWUng.]; 4.
[haupts mit PossSf Sg/3] 1566 ’valaminek a lényege, nyelvi megnyilatkozás fő tartalma, magva; Wesen,
Kern’ # (↑); 5. 1643 ’valaminek belső része, legbelseje; Kern, Innerstes’ (Com.: Jan. 17) Sz: ~s 1416 u./³
’hízlalt, kövér, zsíros; gemästet, fett’ (↑); 1566 ’tartalmas, tömör; kernig 〈abstr〉’ (↑); 1590 ’velőt
tartalmazó, velővel készített; markig’ (Károlyi Gáspár: NySz.).
Örökség a finnugor korból. ⊗ Vog. (T.) wäləm: ’csontvelő’.; osztj. (V.) weləm ’velő’;zürj. (Sz., P.) vem
’ua., agy’;votj. (SZ.) viji̮ m ’ua.’;cser. (KH.) vim ’velő’;md. (E.) ud'em ’ua., agy’: ;finn ydin ’velő’, N. yty
’ua., csontvelő, mag’; lp. (N.) ȃdȃ: ’velő, velőscsont; bizonyos zsírosság’ [fgr. *ßiδɜ(-mɜ) ’csontvelő,
agy’].. A szó belseji l-hez vö.: fal², nyél stb. A végződéshez vö.: elő¹, fenyő stb. A 1., 2. jelentés ugyanúgy
urálinak tűnik; a jelentéséhez vö.: lat. medulla ’velő; csontvelő’. A velő ’agy’ jelentésben főként az
agyvelő összetételben, illetve agya veleje (↑1495 e.), feje veleje (1512 k.) szószerkezetekben fordul elő.
SzófSz.; TESz.; MSzFE.

velúr A: 1854 Velours [es. nem m.] (Heckenast: IdSz.²); 1867 Velour (Tóth: MDivatsz. 41); 1891 velur
(Füredi: IdSz.); 1904 velúr (RIdSz.) [csak EWUng.]; 1907/ velör-kalpag (NSz.) [csak EWUng.] J:
’bársonyszerű szövet; Velours’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Velours;; ang. velours velure;; fr. velours; stb.: egy fajta bársony, szintén az
angolban ’egy fajta nemez, filc, szintén a franciában bársonyosság, lágyság’. A franciából terjedt ela lat.
villosus ’bolyhos, szőrös’ [< lat. villus ’szőr, boholy’].. A névadásnak az lehet az alapja, hogy a szövet
felszíne finom szálakkal befedett, bolyhos. – A magyarba a franciából és a németből került.
TESz.

vemhes A: 1086 ? Uuehmes hn. (DHA. 252) [csak EWUng.]; 1555 vemhes (MNy. 64: 91) [csak
EWUng.] J: 1. 1555 ? ’olyan 〈kanca〉, amelyik már megcsikózott: csikója van; Fohlen geworfen 〈Stute〉’
(↑), 1625 ’ua.’ (HOklSzj. 163); 2. 1555 ? ’méhében magzatot viselő 〈ló, szamár stb.〉; trächtig 〈Stute, Kuh
usw〉’ (↑), 1792 ’ua.’ (SzD. Vehem) | | vehem ∆ A: 1416 u./¹ vèhemrè (BécsiK. 307); 1416 u./² vèhmet
(MünchK. 51); 1432 uempch (MNy. 12: 336); 1533 Vehoͤ m (Murm. 467.); 1555 vemhek (MNy. 64: 91)
[csak EWUng.]; 1800 vemh (NSz. – Baróti Szabó: Orthogr. 72); 1816 Vemhe □ (Gyarmathi: Voc.) J: 1.
1416 u./¹ ’(szamár)csikó; (Esels)füllen’ (↑); 2. 1604 ’őzgida | szarvasborjú; Rehkitz | Hirschkalb’ (MA.
Hínnulus); 3. 1784 ’magzat 〈emlősé〉; Leibesfrucht eines Säugers’ (NSz. – Tolnay S.: Marhadög. 55).
A szócsalád kiinduló eleme a vehem: ismeretlen eredetű. ⊗ A vemh- tőváltozat hangátvetéssel
keletkezett a vehm- tőváltozatból. A 2. jelentés metafora az 1. jelentés alapján. A 3. jelentés a vemhes
alapján jöhetett létre. – A vemhes-s melléknévképzős származékszó a vehem szó vemh- tőváltozatból.
TESz. vehem a. is

vén A: [1093–5] ? uueinic sz. hn. (PRT. 1: 591); 1138/ vene sz. szn. (MNy. 32: 134); 1138/ ? vín szn.
(MNy. 32: 133); 1372 u./ ven aʒont (JókK. 92); 1546/ vuͤ n (HÉn. Z2a) [csak EWUng.]; 1550/ voͤ n (HÉn.
M4a) [csak EWUng.]; 1562 vényeknec (Heltai Gáspár: NySz.); 1863 vinyebb (Kriza: Vadr. 523) J: mn 1.
1372 u./ ’(nagyon) öreg | valamihez, valakihez képest már nem elég fiatal, nem elég zsenge; (sehr) alt |
(verhältnismäßig) nicht jung genug’ # (↑); 2. 1517 ’bölcs, sokat tudó, tapasztalt; weise, bewandert’
(DomK. 4); 3. 1787 ’ősi, régi; ursprünglich, altüberliefert’ (NSz. – M. Kurir 66); 4. 1794 ’valamely
állapotban már sok időt eltöltött; betagt’ (NSz. – Kovács P.: Közm. 225) | fn 1. 1416 u./¹ ’öregember;
Greis’ (BécsiK. 106); 2. 1416 u./¹ ’valamely közösség koros, bölcs, tekintélyes, vezető szerepű tagja;
Person im Ältestenrat’ (BécsiK. 145); 3. 1416 u./² ’ős, előd, régen élt ember; Urahn(e)’ (MünchK. 21) Sz:
~ség 1395 k. venʃeges sz. ’[?]; hohes Alter’ (BesztSzj. 61.); 1636 ’[?]; sehr alte Person’ (NySz.) [csak
EWUng.] | ~séges 1395 k. (uo.) | ~hesz(ik), ~hedik 1416 u./² m͡ gvenheʒel ’[?]; (sehr) alt werden’
(MünchK. 215); 1508 meg venhoͤ ttem ’ua.’ (DöbrK. 88) | ~ül 1416 u./³ veno̗ ltiglen sz. (AporK. 23) | ~hül
1509 Kyuuenhelew sz. szn. ’[?]; (sehr) alt werden’ (OklSz.) | ~ít 1755 vénítö́ sz. (NSz. – Haller L.:
Telemakus 136).
Bizonytalan eredetű, esetleg örökség a finnugor korból. ⊗ Vö.: zürj. (FV.) vener: ’öreg, rossz, kopott’
[fgr. *ßᴕ̈nɜ ’régi, öreg’].. A magyarázat jelentős nehézsége a távoli rokonság és a zürjén csekély számú
adata. A -h denominális igeképzős származékszavához vö.: bűnhődikbűn ), hírheszikhír stb.
TESz.; MSzFE.

véna A: 1757 Vénák (NyIrK. 31: 158) [csak EWUng.] J: 1. 1757 ’telér; Erzader’ (↑); 2. 1802 ’költői
tehetség; poetische Ader’ (I. OK. 30: 262) [csak EWUng.]; 3. 1813/ ? ’gyűjtőér; Vene 〈Anat〉’ (NSz. –
Kazinczy: Lev. 10: 495), 1835 ’ua.’ (Kunoss: Gyal.).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Vene: ’visszér, véna’.; ang. vein ’ua.telér, érctartalmú ér, érctelep’;fr. veine
’ua.’;ol. vena ’ua.’; stb. Forrása: ;lat. vena ’ua.szellemi adottság, költői véna’. – A legkorábbi és akkoriban
elterjedt jelentés átadó nyelve tisztázatlan. Orvosi szakszóként a latinból került át. A 2. jelentéshez vö.:
ném. poetische Ader; fr. veine poétique; stb.: költői hajlam.
TESz.

vend ∆ A: 1808 Vind (NSz. – Sándor I.: Sokféle 12: 5); 1818 Vendusok (Márton Vĕnĕdi); 1835 vend
(Tzs. Wende) J: fn 1. 1808 ’hazai szlovén; Slowene in Ungarn’ (↑); 2. 1818 ’szorb; Sorbe’ (↑) | mn 1836
’e népcsoportok valamelyikére vonatkozó, velük kapcsolatos, tőlük származó; slowenisch bzw sorbisch’
(MNy. 61: 491).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Wende R. winde: ’szláv〈fn〉; szorb〈fn〉’ [? < lat. Venedi Veneti <a germán,
kelta, illetve ázsiai népek megnevezése>].. A latin név a germánok és szlávok keleti határán került át. – A
vendus változat latinosítás eredménye, feltehetőleg a ; ném. wendisch ’szorb’hatására. Mivel a vend a
hazai latinban már 1626-tól adatolt, magyar szókét válhatott ismertté a korábbi időkben is. ’Szlovén 〈fn.>;
szlovén <mn〉’ jelentésben a szót az irodalmi nyelvben a -^szlovén szó szorította ki.
TESz.

vendég A: 1138/ Wendeg szn. (MNy. 32: 134); [1153] k. ? Vandiga sz. szn. (PRT. 1: 603); 1198 vendic
szn. (ÓMOlv. 63); 1211 Vendek, Vendug szn. (OklSz.); 1217/ Vẽdegu szn. (VárReg. 34.); 1328 Vendygh
szn. (OklSz.); 1372 u./ vendege (JókK. 3); 1416 u./¹ vèndėģģe (BécsiK. 48) J: 1. 1138/ ’idegen
származású, máshonnan jött személy | otthontalan személy; Ansiedler 〈aus einem fremden Land〉’ (↑); 2.
1372 u./ ’rokonnál, ismerősnél látogatóban levő személy; Logierbesuch’ # (↑); 3. [als Attr] 1500 k. ’;
ausländisch 〈Person, Ort usw〉’ (AporK. 42) [csak EWUng.]; 4. 1514 ’vendégfogadóban megszálló,
étkező személy | valahol valamely szolgáltatást igánybe vevő személy; Gast 〈im Gasthaus, im Restaurant
usw〉 | Kunde 〈beim Friseur usw〉’ # (LobkK. 24); 5. [als Attr] 1577 k. ’pótlékul, helyettesítésül szolgáló
〈tárgy〉 | alkalmi jellegű 〈dolog〉; Ersatz- | zufällig 〈Ding〉’ (OrvK. 318); 6. 1874 ’valahová meghívott
előadóművész(nő); Gastspieler(in)’ (CzF.) Sz: ~es [1237–40] Vendegus szn. (PRT. 1: 773) | ~ség 1416 u./¹
vèndegʃeg (BécsiK. 202) | ~el [haupts meg-] 1416 u./² meġ vèndeģľèn ͨ (MünchK. 145) | ~ezik 1456 k.
vendegheʒik uala ’[?]; bei jmdm zu Gaste sein’ (SermDom. 2: 449) | ~lő 1808 Vendéglö́ ’vendéglős;
Gastherr’ (SI.); 1834 ’vendégfogadó hely, étterem; Gasthaus’ (Nyr. 86: 225) | ~lős 1844 vendéglőst ’[?];
Inhaber eines Gasthauses’ (NSz. – Degré A.: Iparl. 22).
Olasz jövevényszó. ⊗ Ol. R. venedigo ’velencei; Veneto régióra vonatkozó’, – ol. venetico ’venét 〈mn〉’
[< lat. Veneti többes szám ’venét 〈fn.> <régi nép az Adria északi partján〉’].. A szó belseji d és g
északolasz sajátosságok; ehhez vö.: ; ném. Venedig hn.; lásd még: ; szb.-hv. Venedik hn., Venedika hn.; ;
oszm. Venedik hn.; stb.: 〈város Északkelet-Olaszországban: Velence〉. – A magyarban a szó először a
velencei telepesekre vonatkozott, majd jelentésbővüléssel minden más jövevényre; a ma általános 2., 4.
jelentés jelentésszűküléssel jött létre; a jelentéséhez vö.: ; rom. venetic ’idegen, jöttment’. – Összefüggése
az idegen és a vidék szóval alig valószínű.
TESz.; ABpL. 10: 115; UElSk. 535

vendégoldal A: 1785 vendégoldalakat (MNy. 66: 105) J: ’a szekér két oldalára erősített hosszú rúd,
amellyel a szekér szélesebbre növelhető; Inhaber eines Gasthauses 〈am Heuwagen〉’.
Összetett szó. ⊗ A vendég ’tartalék, csere’ + oldal tagokból; alárendelő (jelzői). Az előtag
alkalomszerű, kiegészítő funkcióra, az utótaggal megnevezett dolgok nem igazi jellegére utal. hasonló
szemlélethez vö.: R. vendégszem ’üvegszem’ (1647); vendéghaj ’paróka’ (1713); vendégorca ’maszk,
álarc’ (1771); stb.
TESz.

véndely × A: 1560 k. Vendel (GyöngySzt. 309.); 1585 Véndel (Cal. 18); 1594 Vendeli (OklSz.); 1718
vendől (Nyr. 72: 89); 1776 véndő (MNy. 50: 211); 1805 vëndël (NSz. – Verseghy F.: Tiszta Magy. 129);
1833 Vindöly (NSz. – Nyíri I.: Mesterszavak 9); 1838 Vindöly (Tzs.); 1838 vöndöl (Tsz. Vendely); nyj.
vindej (ÚMTsz.), vindű (MTsz.) J: 1. 1560 k. ’boroshordó; Weinfaß’ (↑); 2. 1644 ’zsiradék tárolására
használt edény, bödön; Tönnchen, Topf’ (MNy. 80: 383) [csak EWUng.].
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (h. kor. úfn.) wändel többes szám : ’bödön’., (baj.-osztr.) wándl
’ua.kosár’ [< ném. Wanne ’fémből vagy fából készült nagyobb, ovális edény’; vö. →vanna].. – A
szóvéghez vö.: cikkely, gépely stb. Csak 2. jelentésében él nyelvjárási szóként Nyugat-Magyarországon.
TESz.

venerék † A: 1372 u./ venerekuel (JókK. 131); 1416 u./¹ vènèreket (BécsiK. 118); 1490 venerichit
(MNy. 62: 81) J: ’egy fajta (szeszes) ital; Art (alkoholisches) Getränk’.
Ismeretlen eredetű. ⊗ A végződése névszóképzőnek tűnik, ami azonban nem bizonyítható. A szót korán
kiszorította az italiszik.
 TESz.

vénic × A: 1257 Wenuz (OklSz.); 1288/ Wenyz (uo.); 1316 Wenezk sz. hn. (FESz. Vönöck) [csak
EWUng.]; 1364 venz (OklSz.); 1762 Bencfa hn. (NytudÉrt. 22: 14); 1783 Venitz (NSz. – Molnár J.:
Könyvház 1: 381); 1797 Velentz-fa (MNy. 10: 20); 1815 k. vintz (Kassai Bef. 126); 1838 Véniczfa (Tzs.);
nyj. venics (MTsz.), Venyecz (MNy. 10: 20) J: 1. 1257 ’szilfa; Ulme (Ulmus laevis)’ (↑); 2. 1775 ’erdei
iszalag | vad venyige; Waldrebe | wilde Weinrebe’ (MNy. 10: 20); 3. 1798 ’komlógyertyán; Hopfenbuche’
(Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 279).
NytÉrt. 40: 126; TESz.

ventilátor A: 1793 ventilatorjiknak (NSz. – Haffner M.: Projectum 12); 1859 ventillatorok (Nyr. 99:
79); 1872 ventilátora (NSz. – Tolnai L.: Az én ism. 164); 1954 ventillátor (HSz.) [csak EWUng.] J: 1.
1793 ’szellőz(tet)ő | szellőztető készülék; Öffnung in der Wand zur Lüftung’ (↑); 2. 1886/ ’[?];
Vorrichtung zur Lüftung’ # (NSz.) [csak EWUng.].
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Ventilator;; ang. ventilátor;; fr. ventilateur; stb.: készülék a szellőztetésre.
Lásd még: ; lat. ventilator: ’szita a gaboona szeleléséhez’. Műszaki szakszóként az angolból terjedt el [<
ang. ventilate ’szellőztet’ < ; lat. ventilare ’ua.’].. – A magyarba elsősorban a németből került át.
TESz.

vény ∆ A: 1839 Vény (NyÚSz.) J: ’recept; Rezept 〈für ein Medikamen〉’ | | vevény A: 1840 Vevény
(NyÚSz.) J: 1. 1840 ? ’valaminek az átadását, átvételét tanúsító elismervény; Empfangsschein,
Einhändigungsschein’ (↑), 1842 ’ua.’ (NSz. – R. P. Div. Tárcza 30: 233); 2. 1860 ’recept; Rezept 〈für ein
Medikamen〉’ (NSz. – Brassai S.: Czig. zene 41).
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ A ve- szóból (a vesz ’EZ NEM KELL’tőváltozata)
-ny, illetve -vény névszóképzővellény, tény, illetve növevénynövény stb. A ’recept, vény’ jelentéshez vö.:
recept (receptum). A vevény főként a receptreceptum. A vevény ’feladóvevény, átvételi elismervény
〈postahivatalé〉’, tértivevény ’EZ NEM KELL’ típusú összetételekben él. – Nyelvújítási szóalkotás.
TESz.

venyige A: 1479 zelewenegÿe (Gl.) [csak EWUng.]; 1536 wenÿke weʒʒew (Pesti Gábor: NySz.); 1541
veńikekuel (Sylvester János: NySz.); 1570 k. wenẏth (MNy. 56: 385); 1600 k. venych (MNyj. 13: 74);
1604 Venyékes sz. (MA.); 1631 Vinyike (Káldi, Pred. p. 448.: 449: Kreszn. !!!); 1781 e./ Vinege (NSz. –
Pázmándy S.: Sched. 176); 1800 venyertz (Márton); 1802 venyigéknek (I. OK. 30: 259) [csak EWUng.];
1805 venyëge (NSz. – Verseghy F.: Tiszta Magy. 121); 1816 vinyikó (Kassai Bef. 314); 1854 Venyicse
(NSz. – Magy. Erd. Kép. 3: 40); nyj. venigë, venyöge (ÚMTsz.), vennike, vërnyike (MTsz.) J: 1. 1479
’szőlővessző | levágott szőlővessző, rőzse; Rebe | Reisig’ (↑); 2. 1798 ’ligeti szőlő; Wildrebe’ (Magyary-
Kossa: OrvEml. 2: 280).
Jövevényszó különböző szláv nyelvekből. ⊗ Valószínűleg két szláv szó szóvegyülése. Vö. egyfelől:
blg. виняга ’szőlő(fürt)’; szb.-hv. vinjaga: ’vadszőlő’;szln. vinjaga: ’ua.’ [< szláv *vino ’bor’ + *jaga
’bogyó’].; – másfelől vö.: szln. vejnik ’rőzsenyaláb, rőzseköteg’cseh věník: ’ua.’; or. веник ’vessző, pálca
〈az orosz fürdőben〉’ [< szláv *vi- ’teker, köt; fon’].. Mindkét szóval történt már néhány szláv nyelvben
szóvegyülés: szb.-hv. N. venika, vinika ’vadszőlő’szln. vinika ’ua.szőlő, szőlőinda’, viničje gyűjtőnév
’ua.’, vinička ’szőlő, szőlőinda’. – A magyar változatok a szláv sokféleséget tükrözik; néhány változat
végződése tisztázatlan. A cs-s változat a szlovén (↑) gyűjtőnevekre megy vissza.
KSzlJsz. 552; TESz.

ver A: 1138/ Werete sz. szn. (MNy. 32: 135) [csak EWUng.]; 13. sz. k./ werethul sz. (ÓMS.); 1416 u./¹
megvèr (BécsiK. 188); 1416 u./¹ vėɂėʃeģckèl sz. (BécsiK. 86); 1559 meg veert vala (SzChr. 10a) [csak
EWUng.] J: 1. 1138/ ? ’ütlegel | ütésekkel büntet; prügeln | schlagen’ # (↑), 13. sz. k./ ’ua.’ (↑); 2. 1303/
’〈természeti jelenség〉 ütéshez hasonlóan nyilvánul meg, vág, csapkod; schlagen 〈Naturerscheinung〉’ #
(OklSz. 2. verő); 3. 1329 ’legyőz, lesújt | elpusztít; niederwerfen, niederschlagen | vernichten’ # (OklSz.
1. verő); 4. 1338 ’valamit megüt | ütéssel megszólaltat; klopfen | durch Schlagen Töne erzeugen’ #
(OklSz. dob-verő); 5. 1355 ’valamit ütéssel létrehoz, alakít | valamilyen állapotba hoz; hämmern | in einen
Zustand bringen’ (OklSz. vas-verő); 6. [meg~] 1416 u./¹ ’megbüntet; bestrafen’ # (BécsiK. 30); 7. [ki~]
1416 u./² ’〈izzadtság, tajték stb.〉 kiütközik valakin; anschlagen 〈Schaum, Schweiß〉’ (MünchK. 162); 8.
1426 ’fon, sodor | 〈kötelet, zsinórt stb.〉 sodrással, fonással készít; drehen, flechten | seilen’ (Csánki 1:
139); 9. [át~] 1493 k. ’szúr, döf; stechen, stoßen’ (FestK. 396); 10. 1495 e. ’ütésekkel, veréssel valahová
juttat; treiben, schlagen’ (GuaryK. 26); 11. 1527 ’valahová rögzít, erősít; an etw befestigen’ (ÉrdyK. 475);
12. 1585 ’〈szív〉 dobog; pochen, klopfen 〈Herz〉’ # (Cal. 770); 13. [szemmel ~] 1783 ’megbabonáz; mit
dem bösen Blick treffen’ (NSz. – Győrfi: Klimius 279) Sz: ~ő 1303/ Werewmal hn. PartzPräs (OklSz. 2.
verő); 1395 k. vereu ’kalapács; Hammer’ (BesztSzj. 723.) | ~és 1372 u./ vereʃiuel ’[?]; Schlagen’ (JókK.
33); 1474 ’[?]; Prügel’ (BirkK. 4b) | ~eség 1372 u./ vereʃegeket ’[?]; Prügel’ (JókK. 31); 1470 ’[?];
Niedergeschlagenheit’ (SermDom. 2: 142) [csak EWUng.]; 1577 ’[?]; Strafe’ (KolGl.) [csak EWUng.];
1873 ’[?]; Niederlage’ (Ball.) [csak EWUng.] | ~et 1476 k. verethnÿ sz. ’[?]; mit Kanonen beschießen’
(SzabV.) | ~eked(ik), ~ekszik 1529 e. verekwdni sz. ’[?]; sich mit jmdm raufen’ (VirgK. 72); 1560 k. ’[?];
kämpfen, zanken’ (GyöngySzt. 3282.) [csak EWUng.]; 1856/ verekszik (NSz. – Vas Gereben 8: 453) |
~ődik 1584 veroͤ duen sz. (Bornemisza Péter: NySz.) | ~des 1585 ? áltauordosom (Cal. 156); 1767 Által-
verdeʃem (PPB. Cancello) | ~etlen 1585 ? Reretle[n] [ɔ: veretlen] (Cal. 525); 1594 veretlen (MNy. 61:
362) | ~gődik 1660 k. vergődvén sz. (Kemény János: NySz.) | ~et 1792 veret fn ’[?]; Bündel’ (SzD.
Széna); 1842 ’[?]; Gepräge’ (NSz.) [csak EWUng.].
Ismeretlen eredetű. ⊗ A korai adatok, illetve a számos jelentés és a származékszavak arra utalhatnak,
hogy ez a magyar nyelv egy régi szava. Valószínűleg az 1. jelentés az eredeti, amiből a továbbiak
metaforikusan keletkeztek; hasonló jelentésváltozáshoz vö.: üt. A 8. jelentés feltehetőleg a ném. Tau
Fäden schlagen ’ütésekkel létrehozott kötél, fonál’ szószerkezet alapján jött létre. A verés származékszó
összetételekben gyakran vész ’irtás’ előtaggal fordul elő hn.-ként; vö.: 1256/Vezueres (HOkm. 7: 60). – Az
ótörökből való származtatása nem valószínű.
NytÉrt. 71: 41; TESz. ver1,2 a. is; TörK. 41

vér A: 1138/ ? vír szn. (MNy. 32: 203), de →vörös; 1211 ? Weruss sz. szn. (OklSz.); 13. sz. k./ werud,
wırud (ÓMS.); 1372 u./ vÿer (JókK. 68); 1416 u./¹ vėr (BécsiK. 179) J: 1. 13. sz. k./ ’az ember és a
gerinces állatok ereiben keringő piros színű nedv, illetőleg a rovarok, férgek, gerinctelenek szervezetében
ehhez hasonló sárgás nedv; Blut’ # (↑); 2. 1416 u./¹ ’származás | származáson alapuló fajta; Abstammung |
Blutsverwandte(r)’ (BécsiK. 28); 3. [auch als Attr] 1642 ’[?]; Rot-’ (MNy. 78: 384) [csak EWUng.]; 4.
1644 ’vérhas; Dysenterie’ (MonOkm. 24: 224) Sz: ~es 1211 ? szn. (↑); 1372 u./ vereʃekualanak mn (JókK.
103); 1405 k. ? ’véreshurka; Blutwurst’ (SchlSzj. 1946.); 1560 k. ’ua.’ (GyöngySzt. 3232.) | ~esít 1372 u./
meg vereʃeÿte (JókK. 68) | ~esül 1372 u./ meguereʃewlt (JókK. 69) | ~ez 1513 meg weeroͤ zted (CzechK.
72) | ~me 1548 uermeuel ’állati vérből készült étel; Speise aus tierischem Blut’ (OklSz.) | ~mes 1585
Vérmoͤ s ’véres, vérrel készített 〈étel〉; mit Blut bereitet 〈Speise〉’ (Cal. 168); 1792 ’bővérű, heves
természetű; sanguinisch’ (NSz. – Szűts I.: Herfort és Kl. 1: 250) | ~engző 1751 k. Vérengző (NSz. –
Jekoniás 87).
Örökség a finnugor korból. ⊗ Vog. (P.) wǖr; osztj. (V., DN.) wĕr; zürj. (Sz., P., KP.) vir; votj. (Sz.) vur;
cser. (KH.) wər; md. (E.) veŕ; (M.) ver; finn veri;; lp. (N.) vârrâ: : ’vér’ [fgr. *ßire ’ua.’].. – A véres
származékszó az eredeti veres változatból keletkezett a ragnélküli alapszó hatására. A vérme és vérmes
származékszavak -m kicsinyítő képzőjéhez vö.: alom, tetem stb. A szó színre utaló szerepéhez vö.: vércse,
vörhenyő, vörös; lásd még: ; vog. (Szo.) wiyr ’piros, vörös’, (AK.) wärtmət- ’kipirul, pirkad 〈égbolt〉’; ;
finn verevä ’véres; piros, vörös’; stb.
NyH.; TESz.; MSzFE.

vér-¹ 1. ~folyás † A: 1416 u./² véɂfolaʃban (MünchK. 40rb) [csak EWUng.] J: ’[?]; krankhafte Blutung
der Gebärmutter’ | ~folyat † A: 1416 u./² ver foľatban (MünchK. 64va) [csak EWUng.] J: ’[?];
krankhafte Blutung der Gebärmutter’ | ~hasalat † A: 1490 k. verhasalat (NagyvGl. 296.) [csak EWUng.]
J: ’[?]; Dysenterie’ | ~has A: 1508 ver has (DöbrK. 387) J: ’[?]; Dysenterie’ | ~szem A: 1630 vér szemet
(Szenczi Molnár Albert: NySz.) J: 1. 1630 ’felbátorodik, nekibátorodik | elszemtelenedik;
Überheblichkeit’ (↑); 2. 1748 ’megerősödés, felfrissülés; Erstarkung | Erneuerung’ () || 2. ~köpő † A:
1533 Veer poͤ koͤ (Murm. 1000.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Lungenkranke(r)’ | ~szívó A: 1539 Vveer zywo
(KulcsK. 7) [csak EWUng.] J: mn 1. 1539 ’[?]; jmdn erbarmungslos ausbeutend | Wucher treibend’ (↑); 2.
1847 ’[?]; blutsaugend 〈Vampir〉’ (NSz.) [csak EWUng.] | fn 1. 1791 ’[?]; Blutegel’ (NSz.) [csak
EWUng.]; 2. 1842 ’[?]; blutdürstiger Mensch’ (uo.) [csak EWUng.]; 3. 1889 ’[?]; Vampir’ (uo.) | ~szopó
† A: 1577 versopo (KolGl.) [csak EWUng.] J: fn 1. 1577 ’[?]; Blutegel’ (↑); 2. 1771 ’[?]; blutdürstiger
Mensch’ (NSz.) [csak EWUng.]; 3. 1799 ’[?]; Vampir’ (uo.) [csak EWUng.] | mn 1. 1720 ? ’vérszomjas;
blutdürstig’ (NSz.) [csak EWUng.], 1728 ’ua.’ (uo.) [csak EWUng.]; 2. 1748 ’[?]; blutsaugend 〈Blutegel〉’
(uo.) [csak EWUng.].
Összetételi előtag, azonos a →vér szóval. ⊗ Az 1. csoportban az előtag főnévi jelzőként
’véres’jelentésben áll. A vérszem főként a vérszemet kap ’gőgőssé, nagyképűvé válik’ (1700 k. (NSz.),
tkp. ’véres szemet kap’ szókapcsolatban fordul elő. A 2. csoportban szervetlen tárgyi kalcsolatban áll az
utótaggal. – Az utótagok (címszók kivételével): folyás, folyatfolyik, hasalathas, köpő (< köp), szívószív¹,
szopószopik
TESz. vérhas, vérszem a. is

vér-² 1. ~szomjúhozó ∆ A: 1767 Vér-ʃʒomjúhozó (PPB. sangvinarius) [csak EWUng.] J: ’vérszomjas;

blutdürstig’ | ~szomjas A: 1835 vérszomjas (Tzs. Blutdürʃtig) [csak EWUng.] J: ’[?]; blutdürstig’ | ~bő
A: 1845 vérbő (NyÚSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; blutreich’ | ~szegény A: 1874 vérszegénység sz. (CzF.)
[csak EWUng.] J: 1. 1874 ’[?]; an Blutarmut leidend’ (↑); 2. 1879 ’[?]; inhaltlos, inhaltlich matt’ (NSz.)
[csak EWUng.] || 2. ~fürdő A: 1790 vér ferdőbe (NyÚSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Blutbad, blutiger
Kampf’ | ~tanú A: 1795 k. vér'tanú (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Blutzeuge’ | ~rokon A: 1804 Vér
rokonok (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Blutsverwandte(r)’ | ~pad A: 1832 vérpadon (NSz. – Helmeczy:
Jelenkor 1/2: 765) J: ’[?]; Blutgerüst’ | Ilyenek még: ~díj ’[?]; Blutgeld’ (1835: Tzs. Blutgeld); ~bosszú
’[?]; Blutrache’ (1835: Tzs. Blutrache); ~baj ’[?]; Syphilis’ (1854: NSz.).
Tükörfordítás előtagja, azonos a →vér szóval. ⊗ A tükörfordítások német minta alapján keletkezett
összetett szavak; vö.: blutdürstig, blutarm, Blutbad, Blutzeuge stb. Főként az 1. csoport szavainak
analógiájára a magyarban további összetett szavak is keletkeztek: vö.: vérpozsdító ’élénkítő’ (1761
(NSz.); vérfagyasztó ’ijesztő, rémisztő’ (1839 (uo.); vérlázító ’felháborító’ (1846 (uo.). – Utótagok a
magyarban (címszók kivételével): szomjúhozó, szomjasszomjú, fürdőfüröszt
TESz. vérpad, vértanú a. is

veranda A: 1842 verandáktul (NSz. – P. Horváth L.: Kaleid. 1: 81); 1850 varandába (NSz. – Reguly-
Alb. 227); 1871 verandáival (NSz. – Benedikty J.: Nil. eml. 6); nyj. vërënda, vëronda (SzegSz.) J: 1.
1842 ’fedett folyosó, tornác; bedeckter Gang’ (↑); 2. 1850 ’falsíkból kiugró (fedett, üvegezett) épületrész;
überdachter Vorbau an einem Wohnhaus’ (↑).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Veranda;; ang. veranda;; f r. véranda; port. varanda; stb.: veranda. Az
európai nyelvekbe valószínűleg az angol indiai nyelvekből való közvetítésével került; vö.: hindi varandā;
bengáli bārāndā: ’ua.’. Az indiai szavak a portugálból származhatnak [< port. vara ’vessző, pálca’].. – A
magyarba elsősorban a németből került át.
TESz.; NytÉrt. 93: 31

verbéna A: 1578 Verbena (Gombocz E.: BotTört. 55); 1875 verbénákkal (NSz. – Beöthy Zs.: Kálozdy
2: 205); 1898 verbína (Rell.: LatSz. 54); nyj. verbénia (ÚMTsz.) J: ’vasfű; Verbene (Verbena officinalis)’.
Latin (tud.) jövevényszó. ⊗ Lat. (tud.) Verbena (offoconalis): ’vasfű, verbéna’.lat. verbena, verbenae
többes szám ’kultikus célú gyógyító fű; felszentelt babér, mirtusz, olajág’; indoeurópai eredetű; vö.: óe.
s z l . vrьba ’fűz(fa)’;litv. vir͂ bas ’gally, vessző, pálca’, vir͂ balas ’vékony pálcácska; kötőtű’; stb.].
Megfelelői: ; ném. Verbene;; ol. verbena; stb.: vasfű. – Egyéb megnevezések: galambóc, szaporafű (1578
(BotTört. 55); vasfű (1708 (PP Sagmen), az utóbbi tükörfordítás a ; ném. Eisenkraut alapján.
TESz.

verbunk ∆ A: 1752 verbunkos sz. (MNy. 90: 374) [csak EWUng.]; 1754 Verbungon (MNy. 60: 494);
1891 vèrbunkba (NSz. – Kálmány L.: Szeged népe 3: 57); nyj. verdung (ÚMTsz.) J: 1. 1752 ’toborzás;
Werbung’ (↑); 2. 1774 ’verbuváló katonák, toborzók; Werber, die Soldaten anwerben’ (MNy. 60: 494); 3.
1790 ’verbunkos tánc, ill. ennek zenéje; Werbungstanz bzw dessen Musik’ (NSz. – Pétzeli: Korona 37)
Sz: ~os 1752 ’[?]; werbend’ (↑); 1759 ’[?]; Werber’ (Ethn. 91: 424) [csak EWUng.]; 1791 ’egy fajta tánc,
ill. annak zenéje; Werbungstanz’ (NSz. – Gvadányi: Orsz. gy. leírása 199).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Werbung: ’toborzás, főként katonai szolgálatra’ [< ném. werben
’igyekszik nyerni’].. – A szó az osztrák katonai nyelv közvetítésével került a magyarba. A 2. jelentés
metonímia. A 3. jelentés önállósulással jött létre a verbungtänc összetétel előtagjából ’EZ NEM KELL’
(1785).
TESz.
 verbuvál ∆ A: 1705 verbováló sz. (Pusztai) [csak EWUng.]; 1735 verbuálni sz. (Nyr. 45: 389); 1749
verbeválni sz. (Királyi beszélgetéseknek, ...: NySz.); 1774 Verbuválló sz. (MNy. 60: 367
'kötelődzködik'!!!) J: ’toboroz; (an)werben’.
Egy nyugati szláv vagy szerb-horvát eredetű jövevényszó. ⊗ Cseh verbovati; szlk. verbovať; le.
werbować; szb.-hv. verbovati, vrbovati: ’toboroz’ [< ném. werben ’igyekszik nyerni’].. – A verbuvál alak
szó belseji u-ja végső soron az ugyanarra az etimonra visszamenő verbunk szó hatására keletkezhetett. –
Latinosított főnévként ide tartozik: R. verbuváns ’katonák toborzója’ (1757).
KSzlJsz. 778; TESz.

vércse A: 1395 k. verche (BesztSzj. 1195.); 1405 k. virche (SchlSzj. 1784.); 1533 Veercze (Murm.
1055.); nyj. Vercseszőrű (MTsz.), vírcsa (ÚMTsz.) J: fn 1395 k. ’galamb nagyságú, vöröses hátú
ragadozó madár; Turmfalke (Falco tinnunculus)’ # (↑) | mn 1441 ? ’vöröses színű 〈főként ló, ló szőre〉;
rötlich 〈bes Pferd〉’ (MNy. 26: 410), 1591 ’ua.’ (MNy. 8: 306).
Származékszó. ⊗ A vér szóból ’EZ NEM KELL’-cse kicsinyítő képzővel; vö.: gyermekcsegyermek,
tócsató stb. A megnevezés a madár tollazatának vöröses foltjaira utalhat. A melléknévi jelentéshez vö.:
vércseszínű ’vöröses 〈ló〉’ (1585); az összetétel előtagja a vér vörös színére utal és nem a madárral való
hasonlóságon alapul. – Ugyanilyen felépítésű, de a szótól függetlenül keletkezett: N. vörcse ’pattanás,
pustula.’
MNy. 8: 306; Balassa-Eml. 28; TESz.

verdung × A: 1614 verdun (Csal. 3: 64) [csak EWUng.]; 1643 ferdung (Com.: Jan. 166); 1675/
Verdungh (MNy. 80: 383) [csak EWUng.]; nyj. berdung, vërdung (MTsz.), vėrdug, vergung (ÚMTsz.) J:
1. 1614 ? ’súlymérték ötödrésze | 1/5 lat; Fünftel eines Gewichtsmaßes | 1/5 Lot’ (↑), 1643 ’ua.’ (↑); 2.
1724 ’súly-, illetőleg űrmérték negyedrésze; Viertel eines Gewichts- od Hohlmaßes’ (Száz. 38: 815).
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. R. vierding, vierdung ’negyed(rész), egynegyed’, (h. kor. úfn.)
virdung ’súly- vagy űrmérték negyede’ [< ném. vier ’négy’].. – Az 1. jelentés téves fordítás eredménye.
EtSz. ferdunk a. is; TESz.

veréb A: [1256]/ Vereb hn. (Gy. 3: 139) [csak EWUng.]; 1276/ Verub hn. (Gy. 2: 414) [csak EWUng.];
1395 k. vereb (BesztSzj. 1215.); 1416 u./² vèrèbec (MünchK. 32); 1493 k. wereeb (FestK. 74); 1533
Verebb (Murm. 1103.); 1548 verreb (Székely István: NySz.); nyj. bereb (ÚMTsz.), verép (Nyatl. 634.) J:
1. [1265]/ ’az énkesemadarak egyik alcsaládjába tartozó, közönséges kis madár; Sperling (Passer d.
domesticus; Passer m. montanus)’ # (↑); 2. [haupts szürke ~] 1877 ’jelentéktelen ember, átlagember;
unbedeutender Mensch’ (NSz. – Vajda J.: Találk. 16); 3. 1888 ’könnyen rászedhető ember, pali; Gimpel,
Pimpf’ (NSz. – Berkes K.: Tolvaj 137); 4. [~nádi ~] 1899 ’[?]; Rohrammer’ (MNy. 75: 442) [csak
EWUng.].
Szláv eredetű jövevényszó, esetleg az oroszból. ⊗ Vö.: or. воробей, R. веребии, N. вирябей; – ; blg.
врабец, врабей; ; szlk. vrabec; stb: veréb [szláv eredetű; lásd még: lett zvir͂ bulis; litv. žvìrblis: ’ua.’].. A
felsorolt szláv adatok származékszavak, amelyeknek adatokkal alá nem támasztott alapszava a magyarba
és már finnugor nyelvekbe is bekerült; vö.: ; finn varpu;; észt värb; stb.: . A magyarba átkerült alak:
*verebъ. A hangalak alapján a származtatás az oroszból valószínű. A 2., 3. jelentés: tréfás-gúnyos
metafora. A 4. jelentés: terminológiai hiba, ami metaforán alapul.
KSzlJsz. 553; TESz.

verejték A: 1506 vereiteko̗ dnek (WinklK. 235); 1510 verehtekkel (MargL. 180); 1512 k. verettekkel,
veriteke (WeszprK. 60, 59); 1513 wereeteekeenek (CzechK. 111); 1560 k. weretyk (GyöngySzt. 1353.);
1689 Virejtékes sz. (Landovics István: NySz.); 1736 veroͤ tékezik sz. (NSz. – Neihold: Oktatás 17); 1755
verőttékünkkel (MNy. 50: 211); 1801 Verö́ dék (NSz. – Sándor I.: Sokféle 7: 246); nyj. viritték (ÚMTsz.)
J: ’izzadtság; Schweiß’ # Sz: ~ezik 1533 Vereitekoͤ zoͤ sz. (Murm. 1749.) | ~es 1604 Veritikes (MA.
Sudátus) | | verejtezik ∆ A: 1506 vereito̗ zel (WinklK. 235); 1508 veritoͤ zec ▼ (NádK. 48); 1510
verehteznÿ sz. (MargL. 180); 1528 veritto̗ zo̗ t vala (SzékK. 296); 1552 megverétőznek (RMKT. 6: 38);
1863 Verittézik (Kriza: Vadr. 523); nyj. verejtez (MTsz.) J: ’verejtékezik, izzad; schwitzen’.
Származékszó. ⊗ A *ver ’kiütközik’ szóból -ék névszóképzővel (vö.: ajándék, szándék stb.), illetve -z
gyakorító képzővel (vö.: áldoz, szerez stb.); a szó belseji -ejt ~ -ít műveltető képző. – Ide tartozik: R.
verej (vö.: 1416 u./²vézéié ’izzadság, veríték’ (MönchK. 81vb)), keletkezésmódja azonban bizonytalan:
lehet -j névszóképzős származékszó a ver szóból vagy elvonás a verejtékből.
 TESz.

verem A: 12. sz. v./ vermut (HB.); (†1015) [1220/] Verum hn. (DHA. 74) [csak EWUng.]; 1221/ ?
Weremt szn. (VárReg. 363.) [csak EWUng.]; 1416 u./¹ vèrèmbè (BécsiK. 177); 1495 e. vero̗ mbe (GuaryK.
8); 1805 verëm (NSz. – Verseghy F.: Tiszta Magy. 130) J: 1. 12. sz. v./ ’〈földbe ásott nagyobb〉 gödör |
sírgödör; Grube | Todesgrube’ # (↑); 2. 1222 ? ’árok; Graben’ (SzegFüz. 2: 126), 1604 ’ua.’ (MA. Fóʃʃa);
3. 1234/ ? ’〈föld alatti〉 üreg, vájat | barlang; (unterirdische) Aushöhlung | Grotte’ (OklSz. Poklos), 1395 k.
’ua.’ (BesztSzj. 217.) Sz: ~es 1257 Wermus hn. (OklSz.) | vermel 1583 elvermeltetik sz. (Nyr. 10: 470).
Jövevényszó, valószínűleg az alánból. ⊗ Vö.: osz. (K.) ŭærn, ŭorm, orm, (Ny.) ŭærmæ: ’gödör, verem,
pince’ [iráni eredetű; vö.: kperzsa warm ’kút; tartály, konténer’; ; szogd wrm ’gödör, verem’; stb.]..
Megfelelői: ; grúz ormo ’gödör, verem’; ; tokhár warm ’megőrzés; barlang, üreg’. – A 1., 3. jelentés
lehetett az eredeti.
TESz.; MSFOu. 151: 342; TörK. 171

vereten † A: 1265 vreten, wereten (OklSz.) J: ’egy fajta területmárték; Art Feldmaß’.
MNy. 48: 152; TESz. verecsen a. is

verfelye × A: 1533 Verfoͤ le tetem (Murm. 2521.); 1538 verselÿe [ɔ: verfelÿe] (PestiN. R4); 1545 verfeľe
(OklSz.); 1585 k. wór fólÿe (Gl.); 1591 verfellyes sz. (TanMJ. 101); 1767 Vörfély (PPB.); nyj. verfölye
(MTsz.) J: ’[?]; Karo 〈als Stoffmuster〉’.
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kfn.) würfel, (f.-ném.) wirfel, wirfl, (al., sváb) werfələ, – ; ném.
Würfel: ’egy fajta geometriai test; dobókocka; kocka 〈anyagmintaként〉’ [< ném. werfen ’dob, hajít, vet,
röpít’].. – A szövő- és szabómesterség szakszavaként került át a magyarba.
TanMJ. 100

verkli A: 1838 werklis sz. (NSz. – Kunoss: Lombok 32b); 1840 verkli (NSz. – Nagy Ig.: Árgyrus 36) J:
1. 1838 ’kintorna, sípláda; Leierkasten, Drehorgel’ (↑); 2. 1910 ’bérkocsi és felszerelése; Mietwagen mit
Ausrüstung’ (Zolnay – Gedényi); 3. [auch als Attr] 1930 ’szakadatlanul ismétlődő, lélektelen munka,
elfoglaltság; sich immerfort wiederholende, geistlose Arbeit’ (Zolnay – Gedényi) Sz: ~s 1838 ’[?]; eine
Drehorgel bedienend’ (↑); 1853/ verklis ’[?]; Drehorgelspieler’ (NSz. – Arany J.: Lev. 1: 301) | ~zik 1840
verkliz (NSz. – Nagy Ig.: Árgyrus 36).
Német (au.) jövevényszó. ⊗ Ném. (au.) Werkel, (B.) werk’l: : ’verkli, tekerőorgona’ [< ném. Werk
’tevékenység, cselekvés; készítmény, termék; mesterséges szerkezet’; stb.].. – A 2., 3. jelentés: metafora.
TESz.

vermut A: 1904 vermut (Radó: IdSz.¹) J: ’[?]; Wermutwein’.

Német jövevényszó. ⊗ Ném. Wermut: ’egy fajta keserű ízű növény; ürmös’ [ismeretlen eredetű].. Lásd
még a ném. Wermutwein ’ürmös’szót. Megfelelői: ; szb.-hv. vermut;; cseh vermut; stb.:
TESz.

vernyog × A: 1788 irnyogsz-virnyogsz (NSz. – M. Musa 219); 1838 Vernyog (Tsz.); nyj. vërnyog
(MTsz.) J: 1. 1788 ’〈személy〉 éles, bántó hangot ad, nyekereg; stöhnen, wimmern’ (↑); 2. 1838 ’〈macska〉
éles, kellemetlen hangon nyávog; miauen 〈Katze〉’ (↑) || vernyákol × A: 1791 virnyákolta (NSz. – Görög
– Kerekes: Hadi tört. 5: 274); 1792 Bernyákolnak (SzD.); 1796 virnyíkolnak (NSz. – Bessenyei S.:
Elveszt. parad. 2: 376); 1803 Vernyikolni sz. (NSz. – Baróti Szabó: Tóldalék 16); 1808 Vernyákolni sz.
(SI. Bernyákolni); nyj. vërnyákol, vinyákol (MTsz.), vérnyákol (ÚMTsz.) J: 1. 1791 ’nyávog; miauen’ (↑);
2. 1796 ’〈személy, főként gyerek〉 visít, sivalkodik; quietschen, kreischen 〈Person, haupts Kind〉’ (NSz. –
Bessenyei S.: Elveszt. parad. 1: 297); 3. 1876 ’csúnyán énekel, kornyikál; leiern’ (NSz. – Mátrai B.:
Koncsag L. 46).
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ A szócsalád tagjai a hangátvetés következtében összefüggnek a nyervog
szócsaláddal. A szótő másrészt a vinnyog tövével függ össze, a különbség tkp. csupán a betoldott szó
belseji -r-ben van; vö. a vinyákol változattal.
TESz.

verő- 1. ~mál † A: 1303/ Werewmal hn. (OklSz. 2. verő) [csak EWUng.]; 1334 Wereumal (uo.) [csak
EWUng.] J: ’[?]; Südabhang eines Berges’ | ~fény A: 1312 Verofyn hn. (Györffy 1: 333); 1577 k.
vereͦ fenÿeͦ n (OrvK. 6) J: ’[?]; starkes Sonnenlicht’ | ~fél † A: 1518 werewfel (OklSz. 2. verő) [csak
EWUng.] J: ’[?]; von der Sonne beschienener Teil einer Fläche’ – De vö. 1455 Fashalomwerewfele hn.
’ua.’ (uo.) [csak EWUng.] || 2. ~disznó † A: 1524 werew dÿznoth (MNy. 13: 124) J: ’sütni való, fiatal
szopós malac; Schlachtschwein’ | ~ártány † A: 1561 verö artantis (MNy. 17: 48) J: ’[?]; verschnittener
Eber als Schlachtschwein’ | ~malac × A: 1669 Verő malacz (I. Apafi Mihály fejedelem udvartartása 1:
114) J: ’sütni való, fiatal szopós malac; Spanferkel zum Braten’ | Ilyenek még: ~marha ’[?]; Rind zum
Schlachten’ (1636: OklSz.); ~kos ’[?]; Widder zum Schlachten’ (1789: NSz.).
Összetételi előtag, azonos a verő→ver szóval. ⊗ Az 1. csoportnál az előtag aktív folyamatos
melléknévi igenév, ami arra utal, hogy a nap a felszínre úgy süt, mintha a sugarai azt ütnék. A 2. csoport
előtagja passzív folyamatos melléknévi igenév és a levágásra, , leütésre szánt haszonállatot jelöli. –
Későbbi elvonás a régi összetételből: R., N. verő ’napfény’ (1772), ’déli hegyoldal’ (1904 (Nyr. 97: 341).
TESz. verőfény, verőmalac a. is

verőce × A: 1355 ? Vereche hn. (FESz. Veréce) [csak EWUng.]; 1411 vereche (OklSz.); 1645 verétze
(NSz. – G. Kat.: V. titk. 1: 592); 1657 vericze (MNy. 90: 374) [csak EWUng.]; 1750 veroͤ cze (Wagner:
Phras. Oʃtium); 1784 verö́ tze (SzD. 90); 1874 verőczke (CzF.); 1880 veréczczel (NSz. – Makróczy J.:
Becs. szeg. 48); nyj. dëvércë (MTsz.) J: 1. 1355 ? ’kis kapu, ajtócska | lécajtó, rácsajtó; kleines Tor,
Türchen | Lattentür’ (↑), 1411 ’ua.’ (↑); 2. 1813 ’kerítés, főleg léckerítés, rácsos kerítés; Zaun, Gitter’
(NSz. – Mond. 101); 3. 1838 ’sorompó; Sperrschranke’ (Tzs.); 4. 1843 ’küzdőhely; Kampfplatz’ (Kunoss:
Ujd. Szóf.); 5. 1860 ’bekerített hely állatok, főleg házőrző vagy vadászktyák számára; Zwinger, haupts
für Wach- od Jagdhunde’ (NSz. – Bérczy K.: Vadászműszót. 56).
Szláv jövevényszó. ⊗ Óe. szl. dvьrьca ’ajtócska; ablak’; szln. N. dvérce ’ajtócska; rácsos ajtó’; szlk.
dvercia dverce ’ajtócska’; or. дверца: ’ua.’; stb. [< szláv *dvьrь ’kapu; ajtó’].. – A változatok keletkezése
a szó eleji mássalhangzótorlódás feloldásával kezdődött; A szó eleji d-s változat későbbi átvétel a
szlovákból. A 2. jelentés metonímia (talán metafora is). A 3–5. jelentések a 2. jelentésre mennek vissza, a
feltehetőleg tudatosan keletkezett 4. jelentés valószínűleg a ver hatására utal. – A szó főként az Alföldön
és a palóc nyelvjárási terület egy részén él.
KSzlJsz. 554; TESz.

verpec † A: 1437 Verpeczes sz. szn. (OklSz.); 1496 verpecz (uo.) J: ’egy fajta, bockorféle lábbeli; Art
Bundschuh’.
Ukrán (Kárp.) jövevényszó. ⊗ Ukr. (kárp., R.) верпец, (kárp.) вѝрпц’i többes szám: egy fajta bocskor
[tisztázatlan eredetű]..
MNy. 50: 465; TESz.

vers A: 1372 u./ verʃett (JókK. 73); 1913 vörs (Nyr. 42: 335) [csak EWUng.]; nyj. vörszöt (ÚMTsz.)
[csak EWUng.] J: 1. 1372 u./ ’előírt imaszöveg; vorgeschriebener Gebetstext’ (↑); 2. 1474 ’ritmusos
szövegrész; rhythmischer Textteil’ (BirkK. 8); 3. 1490 ’költemény | dalszöveg; Gedicht | Liedertext’ #
(MNy. 62: 81); 4. 1604 ’verssor | versszak; Verszeile | Strophe’ (MA. Octóʃtichon) Sz: ~es 1604 Verʃes
koͤ nyv (MA. Cénto) | ~ezet 1612/ versezeteket ’cikkely, szakasz’ (MNy. 8: 264) | ~el 1771 verselésre sz.
(NSz. – Pálya-Futó 3) | ~ike 1880 versikék (NSz.) [csak EWUng.].
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. versus R. vorsus ’barázda; sor az írásban; vers; versszak, strófa; költészet’ [<
lat. vertere ’megfordít, átfordí’; a latinban egykor az eke megfordítására vonatkozott]., megfelelői: ; ném.
Vers;; fr. vers; stb.: vers; ’versforma; sor; versszak, strófa’. – A latin us végződés kieséséhez vö.: ádvent
stb. A szóvégi s-hez vö.: evidens stb. – A magyarból: rom. R. verș ’vers, rím.’
TESz.

versben × A: 1576 versbe (NySz. vers) [csak EWUng.]; 1788 versben (NSz.) [csak EWUng.] J: ’-szer,
alkalommal; -mal’ || versent ∆ A: 1598 versent (Erasmus Roterodamus: NySz.); 1821 vörsönt (NSz. – P.
Horváth Á.: M. ny. dialect. 58) J: ’versengve, versenyezve; um die Wette’ | | versen × A: 1645 versen
(NySz.) [csak EWUng.] J: ’-szer, alkalommal; -mal’ || verset × A: 1695/ verset (Haller János: NySz.) J:
1. 1695/ ’versengve, versenyezve; um die Wette’ (↑); 2. 1894 ’-szer, alkalommal; -mal’ (Nyr. 23: 92) [csak
EWUng.].
Megszilárdult ragos alakulatok. ⊗ A vers ’sor; megismétlődő szakasz’ szóból -ben inesszívuszraggal,
-nt, -n, -t határozóraggal. A keletkezés jelentéstani alapja egy tevékenység ismétlődése.
 TESz. verseng a. is; MNy. 78: 173

versenkedik † A: 1395 k. ve'ʃenkedes sz. (BesztSzj. 179.); 1519 verʃenkó̗ dyk ▼ (JordK. 389) J:
’verseng, vetélkedik; wetteifern’ || versenség † A: 1405 k. verʳʃenʃeg (SchlSzj. 663.) [csak EWUng.] J:
’[?]; Streit, Zank’ || verseng A: 1479 versenges sz. (Gl.) [csak EWUng.]; 1577 k. veͦ rʃeͦ ngeͦ ttenek (OrvK.
223) J: ’[?]; wetteifern, rivalisieren’ # | | versenyes ∆ A: 1533 versenysek [ɔ: versenyesek] (Komjáthi
Benedek: NySz.); 1541 verseǹesek (Sylvester János: NySz.); 1552 Versönyös [?U] (RNySz. 375); 1577 k.
veͦ rʃeͦ nÿeͦ s (OrvK. 16) J: 1. 1533 ’versengő, vetélkedő; rivalisierend’ (↑); 2. 1577 k. ’makacs, nyakas;
hartnäckig’ (↑) || verseny A: 1643 voͤ rʃoͤ nnyel (Com.: Jan. 156); 1673 versennyel [U] (Amos Comenius:
NySz.); 1763 Versen (NSz. – Adámi: Wb. 85) J: ’versengés; Wettbewerb’ # Sz: ~ez 1645 versenyez
(NyÚSz.) || versel † A: 1653 veselloͤ t sz. (MNy. 15: 149) J: ’verseng, versenyez; wetteifern’.
A szócsalád tagjai belső fejlemények, valószínűleg származékszavak (verseny kivételével). ⊗ Az
alapszó a versent, illetve a versenversben lehetett. Végződése: különböző igeképzők és névszóképzők;
vö.: ellenkedikellen, tüsténkediktüstént stb. Az értelmezés nehézsége, hogy a legtöbb származékszó
korábbról adatolt mint feltételezett alapszava. A szócsalád tagjainak jelentése a versent ’versengve,
versenyezve’ jelentéséből jól magyarázható. A verseny elvonás az igékből vagy névszókból. –
Tisztázatlan idetartozású: 1138/Werʃun szn. (MNy. 32: 135). – Az ótörökből való származtatása téves.
TESz. verseng a. is; MNy. 78: 173; StUA. Suppl. 1: 227,

verszt ∆ A: 1854 Werst [es. nem m.] (HeckenastIdSz.²); 1885 verszt (Nyr. 77: 451); 1963 versztányira
sz. (NSz.) [csak EWUng.] J: ’orosz hosszmérték; Werst’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Werst;; ang. verst;; fr. verste;; or. верста; stb.: verszt 〈hosszmérték〉, szintén
az oroszban : ’sor, egyenes vonlú elrendezés’. Az oroszból terjedt elindoeurópai eredetű; vö.: [óind
vártanam ’forgatás, csavarás’].; litv. var͂ stas ’ekeforduló’; stb.. – A magyarba a németből került,
valószínűleg az irodalmi nyelv (verszt), illetve az orosz (verszta) közvetítésével.
MNy. 6: 63; TESz.

vért A: 1086 ? Uuertis sz. hn. (DHA. 253) [csak EWUng.]; 1146 ? Wirthis sz. hn. (PRT. 1: 599); [1200]
k. ? uertus sz. hn. (An. 50.) [csak EWUng.]; 1342 Vertus sz. szn. (OklSz.) [csak EWUng.]; 1372 u./
verteuel (JókK. 147) J: 1. 1086 ? ’pajzs; Schild 〈Schutzwaffe〉’ (↑), [1200] k. ’ua.’ (↑); 2. 1808 ’harcos
védőpáncélja; Harnisch’ (NSz. – Sándor I.: Sokféle 11: 160) Sz: ~es 1086 ? hn. (↑); 1342 szn. (↑); 1850/
’[?]; Kürassier’ (NSz.) [csak EWUng.] | ~ez 1831 vértez (NyÚSz.).
Valószínűleg alán eredetű jövevényszó. ⊗ Vö.: osz. (Ny., K.) ŭart, vart ’pajzs’ [iráni eredetű; vö.: av.
vərəϑra-; kperzsa vartīk, gurtīk: ’védekezés, pajzs’; stb.].. Megfelelői: ; örm. vert ’páncél, felszerelés’. –
A magyarba egy feltételezett óoszét palatális alak kerülhetettüveg. Anonymus szövegében [1200 k.]. ...
uertus uocatur ... propter clipeoʃ theutonicorum in ibi dimiʃʃoʃ a hn. bizonytalan etimológiája ellenére
igazolja a szó akkori ’pajzs’ jelentésének létezését.
MSFOu. 151: 343; TESz.; TörK. 165

vértelek × A: 1654 verteleti [? ɔ: vertelek] (OklSz.); 1781 e./ Vértelek (Nyr. 44: 208); 1874 vértelék
(CzF.); nyj. virteleg (MTsz.) J: ’oromfal; Dachgiebel’.
Ismeretlen eredetű. ⊗ A hangalak a vér (esetleg a verből) és a telek¹ népetimológiás hatására
kelethezhetett.
TESz.

vés A: 1211 ? Vehseh sz. szn. (PRT. 10: 516) [csak EWUng.]; 1395 k. veʒew sz. (BesztSzj. 758.); 1405
k. viʃe sz. (SchlSzj. 1320.); 1585 k. Vėsẃ [?U] (Gl.) [csak EWUng.] J: 1. 1211 ? ’szilárd anyagba vájatot,
lyukat metsz | metszve alakít; meißeln | schneiden’ (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2. 1651/ ’ás; graben’ (Zrínyi 1:
31); 3. [állandósult szókapcsolatokban] 1830 ’emlékezetébe, szívébe fogad; einprägen, einschärfen’ (NSz.
– Széchenyi: Hit. 209) Sz: ~ő 1395 k. fn ’[?]; Meißel, Stichel’ (↑).
Örökség a finnugor korból. ⊗ Osztj. (V.) väńtʹ: ’felvág, hasít’.; zürj. (Vm., AV.) ve̮ ź ’ferdén átvág’; finn
veitsi ’kés’, veistä- ’farag, megmunkál’ [fgr. *ßaŋćɜ ’vág; kés’].. A rokon nyelvek megfelelőinek esetleges
igenévszói természete a magyarban nem figyelhető meg. A magyarban a ŋć > γć > i̯ ć > s változással is
számolni kell. A jelentésekhez vö.: ; ném. schneiden ’késsel feloszt’: einschneiden ’késsel bemetsz.’
NyK. 67: 128; TESz.; MSzFE.
 vese A: 1405 k. veʃe (SchlSzj. 430.); 1416 u./¹ vèʃecbèn (BécsiK. 261); 1533 Vesse (Murm. 720.); nyj.
vesë (Nyatl. 427.) J: ’[?]; Niere’ #.
Bizonytalan eredetű, esetleg örökség ugor kori tőből. ⊗ A tőhöz vö.: vog. (T.) üćəw, (AK.) wǟśəj, (P.)
wǟśəγ: ’hímvessző’ [ugor *ßᴕ̈ćɜ ’ua.’].. A szó belseji *ć > ; m. s változáshoz vö.: les, vés stb. A szóvégi e
egy E/3. személyű birtokos személyjel lehetepe, zúzazúz² stb. Az ősmagyarban a ves alapszó még
létezhetett. Ez esetleg a vespecsenye ’ágyék’(1600 k.) összetétel előtagjában őrződött meg, amennyiben
az összetétel nem másodlatos, magánhangzó-kieséssel keletkezett képződmény. – A magyarázatnak
jelentős jelentéstani nehézségei vannak; de vö.: ; ném. (ófn.) nioro niero ’here, ágyék; vese.’
TESz.; MSzFE.

vesz A: 1086 ? Wevdi sz. szn. (DHA. 253) [csak EWUng.]; 1211 Cwsveth sz. szn. (OklSz.); 13. sz. e./
weged (KTSz.); 13. sz. k./ Wegh (ÓMS.); 1372 u./ ueʒed, vewn, vewue (JókK. 53, 8, 6); 1416 u./¹ èluezen
□ (BécsiK. 121); 1416 u./¹ uo̗ k, vèndic, vėzėkuala (BécsiK. 133, 21, 52); 1456 k. veÿendek, wuekwttem
(SermDom. 1: 320, 319, 2: 471); 1490 ? wywe (SzalkGl. 194. (a 'visz' alakja is lehet!!!)); 1493 k. weeʒen
□ (FestK. 13); 1524 ? el wyʃygk ['elveszik, elvészik', í-ző változat] (MNy. 25: 67); 1527 ? el ... wytthem
(Heyd. 67); 1577 k. el veʒen □ (OrvK. 14); 1863 vejszem (Kriza: Vadr. 557) J: 1. 1211 ’〈ételt, italt〉
elfogyaszt, elfogad, szed; zu sich nehmen 〈Speise, Getränk〉’ # (↑); 2. 13. sz. e./ ’〈megbízást, felelősséget,
munkát stb.〉 magára vállal; auf sich nehmen 〈Auftrag, Verantwortung usw〉’ # (↑); 3. 13. sz. k./ ’valakit,
valamit magához fogad, választ; jmdn zu sich nehmen’ # (↑); 4. 1372 u./ ’valamit megfog | fölemel;
anfassen, nehmen | hochheben’ # (JókK. 6); 5. 1372 u./ ’vásárol; kaufen’ (JókK. 7); 6. 1372 u./ ’szerez,
birtokba vesz | 〈várost, területet〉 meghódít, elfoglal; erwerben, in Besitz nehmen | erobern’ (JókK. 13); 7.
1372 u./ ’felfog, tudomásul vesz valamit | valamit meggondol; begreifen | erwägen’ (JókK. 9); 8. 1372 u./
’kap, elnyer | valaminek részesévé válik; erhalten, gewinnen | an etw teilhaben’ (JókK. 32); 9. 1372 u./
’valamiképpen értelmez, valaminek tekint | érzelmi hozzáállással fogad; (irgendwie) auffassen,
hinnehmen’ # (JókK. 76); 10. 1416 u./¹ ’eltávolít, eltüntet, megszüntet; entfernen, wegmachen’ (BécsiK.
257); 11. 1416 u./¹ ’〈ruhadarabot stb.〉 magára ölt | magára terít, illeszt; anziehen, sich etw umnehmen’ #
(BécsiK. 57); 12. [haupts be~, fel~] 1456 k. ’elismer, helyesel | igazként elfogad; anerkennen, bejahen |
für Wahrheit halten’ (SermDom. 2: 462); 13. [körül~] 1517 ’körülfog 〈átvitt értelemben is〉; umgeben
〈auch abstr〉’ # (DomK. 27); 14. [rá~] 1569 ’valamire késztet | becsap, rászed; zu etw bewegen | betrügen’
# (ComBal. C2a) [csak EWUng.]; 15. 1585 ’(valahová) vezet, juttat; (irgendwohin) bringen, führen’ (Cal.
310); 16. [be~i magát] 1704–12 ’valahová húzódik | valamibe behatol; sich einnisten, eindringen’ (Thaly
Kálmán: NySz.); 17. [ki~i magát] 1832 ’(valahogyan) hat, valamilyennek tűnik; (irgendwie) erscheinen,
sich ausnehmen’ (NSz. – Szalay L.: Alph. lev. 20) Sz: vét 1211 szn. ’vétel, vevés; Annahme, Empfang’
(↑); [ki-] 1838 ’kivétel; Ausnahme’ (NSz. – Athenaeum 1: 112); 1927 ’kivett pénzösszeg; gekündigter
Betrag’ (Sauvageot: MFrSz.) | vétel 1372 u./ odoʒaʃ vetelutan ’[?]; Annahme’ (JókK. 156); [be-] 1517
’befogadás; Aufnahme, Empfang’ (DomK. 23); 1590 ’értelmi felfogás; Begreifen’ (Károlyi Gáspár:
NySz.); 1643 ’jövedelem; Einkommen, Einnahme’ (Com.: Jan. 189); [ki-] 1585 ’[?]; Ausnahme’ (Cal.
384) [csak EWUng.]; 1591 ’számtani kivonás; Subtraktion’ (ifj. Heltai Gáspár: NySz.); 1748 ’ritkaság,
különlegesség; Besonderes’ (NSz. – Faludi: NA. 23) | vevő 1416 u./² veuo̗ kèt ’vásárló; Käufer’ (MünchK.
52) | kivételes 1834 kivételes (NSz. – P. Thewrewk J.: Honbarát 93) | kivételez 1858 kivételező sz. (NSz.
– Toldy: Műszótár).
Belső keletkezésű, valószínűleg szóhasadás eredménye. ⊗ A viszből kelethezhetett a szó belseji
magánhangzó nyíltabbá válásával. A szóhasadás már nagyon korán, az ősmagyarban, esetleg az ugor
korban végbemehetett. Ha összefügg a visz szóval, a magyar szó belseji ë az elsődleges, az é ezzel
szemben pedig másodlagos; lásd még: tesz. A ’vesz és a visz’ fogalmak ugyanazzal a szóval való
kifejezéséhez vagy az etimológiailag összefüggő szavakhoz vö. a visz megfelelőit a rokon nyelvekben;
lásd még: óind bhárati ’elvisz, magával visz; hoz’; lat. ferre ’hoz, visz’;or. брать ’vesz, fog’; ; ném.
nehmen : mitnehmen stb. – A magyarban egyes szó belseji i-s változatok is a viszhez tartozhatnak. A
jelentések az eredeti 1. jelentés alapján alakultak ki, részben a visz hatására. A 17. jelentésre a ;ném. sich
(irgendwie) ausnehmen ’(valahogyan) működik’ lehetett hatással.
MNy. 5: 19; TESz.; ÁrpSzöv. 203, 212, 240

vész névszó A: (†1015) [1220 k.] Voduez hn. (DHA. 74) [csak EWUng.]; 1319 ? Weichkefew sz. hn.
(MNy. 43: 134); 1372 u./ veʒuel (JókK. 54); 1416 u./¹ vèz (BécsiK. 165); 1490 k. veeʒ (NagyvGl. 240.);
1541 vēʃʒ (Sylvester János: NySz.) J: 1. (†1015) [1220 k./] ’pusztulás | súlyos járványos betegség;
Verfall; Seuche | Not, Gefahr’ # (↑); 2. 1256/ ’elpusztult erdőrész | irtás; vernichteter Waldteil | Rodung’
(HazaiOkmt. 7: 60); 3. 1372 u./ ’pusztító természeti erő | vihar; wütende Naturkraft | Sturm’ (↑); 4. 1405
k. ’villám, villámcsapás; Donnerschlag’ (SchlSzj. 73.) Sz: ~es 1548 veʃʒes ’[?]; wütend’ (SzZsolt. 155a)
[csak EWUng.]; 1807 ? ’veszedelmes, fenyegető; drohend, gefährlich’ (NSz. – Kisfaludy S.: Regék 143);
1813 ’ua.’ (NSz. – Helmeczy – Eckartshausen 199) | át~el 1913 átvészel (MNy. 9: 286) || vész ige A: 13.
sz. e./ verʃenel [? veʃc[e]lenel] sz. (KTSz.) [csak EWUng.]; 1282 k. Weznemut hn. (OklSz.); 1372 u./ veʒe
el (JókK. 63); 1416 u./¹ èluèz (BécsiK. 203); 1526 vééz (SzékK. 28); 1552 vèʃʒeteket sz. (Heltai: Dial.
F7a); 1578 veszék [veszik □] [U] (RMKT. 4: 257) [csak EWUng.] J: 1. [haupts el~] 13. sz. e./ ’〈személy〉
rossz útra tér, erkölcsi romlásba dől; fehllaufen 〈Person〉 | sich entsittlichen’ (↑); 2. [haupts el~] 1282 k.
’〈élőlény〉 elpusztul, meghal | 〈tárgy, dolog〉 tönkremegy, használhatatlanná válik, megsemmisül;
umkommen 〈Lebewesen〉 | zugrunde gehen, vernichtet werden 〈Gegenstand〉’ (↑); 3. [el~] 1416 u./²
’elkallódik, eltűnik; verlorengehen 〈Gegenstand〉’ (MünchK. 146); 4. [össze~, v a egybe~] 1495 e.
’valakivel összekülönbözik | valakibe beleköt; sich zerstreiten | mit jmdm anbinden’ # (GuaryK. 86); 5.
[haupts meg~] 1578 ’〈állat〉 veszetté válik; toll werden 〈Tier〉’ # (Méliusz Péter: NySz.); 6. [egybe~, bele~]
1578 ’összebonyolódik | összegubancolódik; sich verwickeln | sich in etw übermäßig vertiefen’ (Méliusz
Péter: NySz.); 7. 1847 ’valahova visszavonul | valahol túl sokáig időzik; sich zurückziehen | irgendwo
lange verweilen’ (NSz. – Erdélyi: Népd. és mondák 2: 452) Sz: veszély 13. sz. e./ veʒelÿtt (↑) |
veszedelem 1372 u./ veʒedelmett (JókK. 18) | veszedelmes 1372 u./ veʒedelmes (JókK. 4) |
veszedelmezik 1416 u./¹ vèzedèlmèzic ’[?]; in Gefahr sein’ (BécsiK. 240) | elveszés 1416 u./¹ èluèzeʃed
’[?]; Untergang’ (BécsiK. 199) | veszett 1456 k. eʒeueʒet PartzPerf (SermDom. 2: 27) [csak EWUng.];
1578 ’[?]; toll 〈Tier〉’ (NySz.); 1858/ (NSz.) [csak EWUng.] | veszt- [mit PossSf] 1519 k. veztebe (DebrK.
19) | veszék 1493 k. wezekyt ’háborgás, nyugtalanság; Unruhigkeit, Aufruhr’ (FestK. 378) | veszendő
1495 e. el veʒendo̗ PartzInst (GuaryK. 32); 1679 veszendőben ’[?]; Untergang’ (MonTME. 8: 39) |
veszélyes 1640 veszélyes (NyÚSz.) | veszélyeztet 1832 veszélyeztetve sz. (NyÚSz.).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A szókincs egy nagyon régi eleme, ami már az ősmagyarban igenévszóként
létezett ’hanyatlás, romlás; tönkremegy’jelentésben. Főnévként gyakran összetételi utótagként fordult elő;
v ö . : ízvész ’zendülés, lázadás’ (1519); jajvész ’fájdalomkiáltás’ (1604). Az igei értékű tag
jelentésváltozását különböző igekötők befolyásolták. – Finnugor egyeztetése nem valószínű.
NyK. 66: 385; TESz.; MSzFE.; ÁrpSzöv. 325

veszék † A: 1493 k. weʒekyt (FestK. 378) [csak EWUng.] J: ’[?]; Qual’ Sz: ~el 1536 weʒekelÿk wala
’[?]; jammern | beweinen’ (PNTest. 136).
MondSz. 328; MNy. 72: 315

veszekedik A: 1527 vezekoͤ znek (ÉrdyK. 524); 1536 weʒekedek [ɔ: weʒekednek] (Pesti: Fab. 18); 1566
veszszekoͤ dnek (Heltai Gáspár: NySz.); 1597 veszekedic vala ▼ (NySz.); 1805 veszekëdës sz. (NSz. –
Verseghy F.: Ung. Sprach. 308); 1959 veszekvéssé sz. (Nyr. 84: 103) [csak EWUng.] J: 1. 1527
’pörlekedik, marakodik, ellenséges hangon vitázik valakivel, szid valakit; sich zanken, streiten’ # (↑); 2.
1536 ’vesződik, bajlódik | gyötrődik, kínlódik; sich (ab)mühen | leiden’ (↑); 3. 1577 ’veszélyben van; in
Gefahr sein’ (KolGl.: NyF. 45: 56); 4. [haupts meg~ik] 1626–7 ’elromlik | erőtlenné, hitvánnyá válik;
verderben | kraftlos, gering werden’ (Zvonarics Mihály: NySz.); 5. 1639 ? ’elpusztul, meghal;
umkommen, sterben’ (Veresmarti Mihály: NySz.), 1866 ’ua.’ (NSz. – Üstökös-Alb. 1: 41); 6. [haupts
meg~ett] 1643 ’〈ember〉 dühödten, vadul, féktelenül viselkedik | 〈állat〉 megvész; wütend werden, sich
zügellos gebärden 〈Mensch〉 | toll werden 〈Tier〉’ (Com.: Jan. 36); 7. 1718 ’verekszik; sich herumprügeln’
(MNy. 58: 231); 8. [meg van ~ve] 1815 ’megvesztegetéssel, túlfizetéssel le van foglalva; bestechlich sein,
gekauft sein’ (NSz. – Kazinczy: Munkái 4: 160); 9. [~ik vkibe, vki után] 1887 ’belebolondul valakibe,
bolondul valakiért; sich in jmdn verschießen, für jmdn schwärmen’ (NSz. – Kabos E.: Vásár 56).
Származékszó. ⊗ A vesz ~ vész ’duhbe gurul, kikel magából’vésznévszó) kifejezésből -kedik gyakorító-
visszaható képzővel. A veszekvés változat a [2/3].tőtípus hatására utal. A 2. jelentéshez vö.: vesződik
TESz.

vesződik A: 1535 veʒoͤ dni sz. (Vit. Z6a) [csak EWUng.]; 1537 k. veʃedeʃel sz. (Arch. 148.) [csak
EWUng.]; 1557 wezwdnek (LevT. 1: 262); 1566 veszédnéc ▼ [?U] (Heltai Gáspár: NySz.); 1575
veʃʒʃʒédet vólna (Helt.: Krón. 175); nyj. megveszëdik (MTsz.) J: 1. 1535 ’veszekszik, civakodik; zanken,
sich streiten’ (↑); 2. 1536 ’gyötrődik, kínlódik | vajúdik; leiden | Geburtswehen haben’ (Pesti: Fab. 51b)
[csak EWUng.]; 3. 1537 k. ’sok nehézséggel járó, kevés sikerrel biztató feladattal küszködik | nehezen
kezelhető emberekkel bajlódik; sich (ab)plagen | mit unumgänglichen Menschen sich abrackern’ # (↑); 4.
1557 ’valahol időzve odavész | ellenség martalékává válik; irgendwo umkommen | dem Feinde
ausgeliefert sein’ (↑); 5. 1566 ’veszélyben van | pusztulásnak van kitéve; in Gefahr sein | der Verwüstung
ausgesetzt sein’ (↑); 6. 1575 ’erejét veszti, elsatnyul | nehezen tengődve él, kínlódik; kraftlos werden | sich
fortfristen’ (HChr. 175a) [csak EWUng.]; 7. 1585 ’nyugtalankodik, emészti magát; unruhig sein, sich
grämen’ (LevT. 2: 75); 8. 1611 ’〈út〉 rosszul járhatóvá, veszélyessé válik; unbefahrbar, gefährlich werden
〈Weg〉’ (MonÍrók. 7: 218); 9. [~ik vkiért] 1784/ ’bolondul valaki után; in jmdn vernarrt sein’ (NSz. – Ákáb
I.: Éneás 46) Sz: ~ség 1754 veszödsége (NSz. – Bárány Gy.: Uj. Test. 372) | | veszkődik × A: 1788 ki
veszködni sz. (NSz. – Molnár F.: Leel Kürthe 8); 1792 ki-veʃzkö́ dik ▼ (SzD.); 1876 veszköd (NSz. –
Mátrai B.: Koncsag L. 19); nyj. veszkëdik (MTsz.) J: 1. [ki~ik] 1788 ’kitör, kiront valahonnan | kivergődik
valamiből; hinausrennen | sich loswinden’ (); 2. [vki, vmi után ~ik] 1815 k. ’bolondul, bomlik érte; in
jmdn vernarrt sein, sich um etw reißen’ (Kassai Bef. 140); 3. 1824 ? ’sopánkodik, jajveszékel; wehklagen’
(NSz. – Láng Á.: Mátyás 40), 1846 ’ua.’ (NSz. – Szabó I.: Aesop meséi 295); 4. 1824 ? ’vesződséges
dologgal bajlódik | bosszankodva foglalkozik valamivel; sich (ab)mühen | etw verdrießlich tun’ (NSz. –
Láng Á.: Mátyás 40), 1882 e. ’ua.’ (ÉrtSz.); 5. 1831 ’nyugtalankodik, féktelenkedik 〈főként ló〉; unruhig,
ungezügelt sein 〈haupts Pferd〉’ (NSz. – Horvát E.: Árpád 223); 6. 1843 ? ’civakodik, veszekedik; sich
streiten’ (NSz. – Vajda P.: Éj. 2: 12), 1883 ’ua.’ (NSz. – Lukácsy S.: Ágnes 55); 7. 1860 ’tengődik; sich
fortfristen’ (NSz. – Tóth K.: Össz. költ. 2: 297); 8. 1874 ’akadékoskodik, bosszant valakit; nörgeln’
(CzF.).
A szócsalád időrendben korábbi tagja a vesződik: származékszó. ⊗ A vesz ~ vész igéből vésznévszó)
-ődik visszaható igeképzővel. Az 1. és 9. jelentés a vész ’megkergül, megbolondul’ jelentésén alapul; lásd
még: veszekedik. A 2–8. jelentésekhez vö. az alapszó ’életét veszti, meghal; tönkremegy; erkölcstelen
lesz, megromlik’ jelentéseit. – A vesződik vagy szóvegyüléssel keletkezett a vesződik és a veszekedik
szavakból vagy a vesz ~ vész s z ó b ó l -kődik visszaható igeképzővel; vö.: hánykódikhány,
költözködikköltözik, rázkódikráz stb. – Ugyanabból az alapszóból különböző visszaható képzővel
keletkezett: N. veszelődik, vészelődik ’kínlódik, gyötrődik, sok veszélyt megél, fáradozik’ , illetve N.
veszkelődik ’sok vesződség van vmivel, dobálózik.’
TESz.

vessző A: 1325 vezeus sz. szn. (ZichyOkm. 1: 270); 1330 Vesscews sz. szn. (Gy. 1: 458) [csak
EWUng.]; 1363 Wezzeu (OklSz.); 1395 k. ueʒe (BesztSzj. 884.); 1416 u./¹ vèzzèien ͨ (BécsiK. 59); nyj.
vesszű (ÚMTsz.) J: 1. 1325 ? ’fa, cserje (levágott) ága; Rute, Gerte’ # (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2. 1363
’mérőpálca; Meßstab’ (↑); 3. 1643 ’írásjel, ékezet; Komma, Strich’ # (Com.: Jan. 159); 4. 1787 ’férfi nemi
szerve; Penis’ (NSz. – Mátyus I.: Ó és új Diaet. 3.) Sz: (meg)~z 1527 meg vezzewzy vala (ÉrdyK. 336).
Valószínűleg alapnyelvi örökség, finnugor kori tővel, magyar képzéssel. ⊗ A tőhöz vö.: vog. (P.) wošə
’a háló végéhez erősített két karó’;osztj. (Vj.) wăsa ’hajórúd’; ? cser. R. waze ’vessző, pálca’lp. (N.)
vāǯos ’keresztrúd a halszárító keretén’ [fgr. *ßaćɜ ’vékony, hajlékony ág’].. A magyarázattal kapcsolatban
a palatoveláris vokalizmusnak hangtani nehézségei vannak; de vö.:mese, vejsze stb. A végződése:
valószínűleg -ő kicsinyítő képzőfenyő, velő stb.
Vir. 1950.: 155; NytÉrt. 58: 171; TESz.; MSzFE.

vesszőfutás A: 1804 vesszö́ futás (NSz. – Fábchich J.: Pindarus 190); 1867 vesszőfutásra (NSz.) [csak
EWUng.] J: 1. 1804 ’régi katonai büntetés: az elítélt két sor katona közt fut, akik vesszővel ráhúznak;
Spießrutenlaufen’ (↑); 2. 1871 ’megalázó, kínos helyzetek sorozata; eine Serie demütigender, peinlicher
Situationen’ (NSz. – Kvassay E.: Emb. kezd. 1: 149).
Német mintára alkotott tükörfordítás, összetett szó. ⊗ Vö.: ném. Spießrutenlaufen ’egy fajta katonai
büntetés a 19. sz. előtt; megalázó helyzet’. A szó egy katonai büntetést jelöl, ahol a vétkesnek eredetileg
100-300 katona közt kell futnia, és azok a kitartott dárdáikkal ölték meg; később a dárda helyét átvette a
vessző. – A magyarban: vessző + futásfut. Lásd a korábbi szószerkezeteket: vesszőt szalad (1785); vesszőt
fut (1786).
TESz.

vesszőparipa A: 1805 veszszö́ paripán (NSz. – Kis János: Tárház 1: 61); 1830/ vesszőparipája (NSz.)
[csak EWUng.] J: 1. 1805 ’vessző, bot vagy nád, amellyel a gyermekek lovacskáznak; Steckenpferd
〈Kinderspielzeug〉’ (↑); 2. 1830/ ’valakinek kedvenc, sokszor makacsul emlegetett gondolata,
foglalatossága; Liebhaberei, Hobby’ # (NSz. – Bajza: Munkái 4: 160).
Német mintára alkotott tükörfordítás, összetett szó. ⊗ Vö.: ném. Steckenpferd ’lófej egy boton 〈fából
készült gyerekjáték〉; kedvtelés’. – A magyarban: vessző + paripa. Az elvont jelentés a németben az ;ang.
hobby(-horse) ’kedvenc gondolat, kedvtelés’ hatására keletkezett (vö.: hobbi). – Egyéb megnevezések: R.
nádparipa,, tkp. ’EZ NEM KELL’ (1823); R. vesszőló,, tkp. ’EZ NEM KELL’ (1850/); stb.
TESz.

veszt A: 1372 u./ veʒtualael (JókK. 146); 1416 u./¹ èluèzti (BécsiK. 281); 1604 Elveʃʒthetetlen sz. (MA.
Impérditus) J: 1. 1372 u./ ’〈élőlényt〉 elpusztít, megöl | 〈dolgot〉 megsemmisít, szétrombol, elront;
umbringen | vernichten, zerstören’ (↑); 2. [haupts el~] 1372 u./ ’elszenvedi, engedi, hogy valamije
megfogyatkozzék, elpusztuljon | valamit birtokából kiengedni kénytelen, valamije elkallódik; umkommen
lassen | verlieren’ # (JókK. 44); 3. [ki~] 1510 k. ’kifoszt, vagyonából kiforgat; ausplündern’ (MNy. 1:
214); 4. 1527 ’〈küzdelemben, perben, játékban stb.〉 alulmarad, hátrányt szenved; besiegt werden,
unterliegen’ # (ÉrdyK. 554); 5. 1560 k. ’〈utat, célt stb.〉 szem elől téveszt; verfehlen 〈Weg, Ziel usw〉’
(GyöngySzt. 3444.); 6. [össze~, egybe~] 1566 ’veszekedést szít, egymás ellen haragít; gegeneinander
hetzen’ (Heltai Gáspár: NySz.) Sz: ~és 1493 k. el wezteeʃe (FestK. 367) | ~eség 1519 veztezʃeggel
(CornK. 14) | ~es 1768 vesztes ’[?]; besiegt, unterlegen’ (NSz. – Kováts F.: Norbert. A2) | | veszet † A:
1416 u./¹ èluèzèʃʃed [t-s] (BécsiK. 79) [csak EWUng.]; 1490 el vezethe (SzalkGl. 73.) [csak EWUng.];
1562 el ueszszese [t-s] (NySz.) [csak EWUng.] J: 1. 1416 u./¹ ’[?]; umbringen | vernichten’ (↑); 2. 1416
u./² ’[?]; verlieren, umkommen lassen’ (MünchK. 65vb) [csak EWUng.]; 3. 1536 ’[?]; verschwenden’
(PFab. 17b) [csak EWUng.]; 4. 1720 ’[?]; besiegt werden, unterliegen’ (NSz.) [csak EWUng.] || veszít A:
1552 veʃitnec el (HDial. E4a) [csak EWUng.]; 1600 k. veszétse (RadvSzak. 27) [csak EWUng.]; 1788
Veszíje [t-s] (NSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1552 ’[?]; verschwenden’ (↑); 2. 1600 k. ’[?]; verlieren’ # (↑); 3.
1803 ’[?]; umbringen | vernichten’ (NSz.) [csak EWUng.]; 4. 1846 ’[?]; verfehlen 〈Weg, Ziel usw〉’ (uo.);
5. [össze~] 1865 ’[?]; gegeneinander hetzen’ # (uo.) [csak EWUng.] || veszeszt † A: 1584 el veszesznek
[veszeszt □] (NySz.) [csak EWUng.] J: 1. [haupts el~] 1584 ’[?]; umbringen | vernichten’ (↑); 2. 1750/
’[?]; verlieren’ (NSz.) [csak EWUng.]; 3. [össze~] 1760 ’[?]; gegeneinander hetzen’ (uo.); 4. 1807 ’[?];
verschwenden’ (uo.) [csak EWUng.]; 5. 1863 ’[?]; verfehlen 〈Weg, Ziel usw〉’ (uo.) [csak EWUng.] ||
veszejt × A: 1728 veszejtsen (OklSz.) [csak EWUng.]; 1784 veszéjtse é (NSz.) [csak EWUng.] J: 1.
[heute haupts el~] 1728 ’[?]; umbringen | vernichten’ (↑) [csak EWUng.]; 2. 1750 ’[?]; verlieren |
umkommen lassen’ (NySz.) [csak EWUng.]; 3. 1789 ’[?]; verschwenden’ (NSz.) [csak EWUng.]; 4. 1863
’[?]; besiegt werden, unterliegen’ (uo.) [csak EWUng.].
Származékszó. ⊗ A vesz, igéből, ami a vész változata vésznévszó). Végződése: -t, -et, -ít ~ -ejt, illetve
-szt műveltető képző. Ehhez hasonló megfeleléshez vö.: szakaszt : szakajt : szakítszakít. A jelentések
részben az alapszó ’életét veszti, meghal; megsemmisül’ jelentéséből, részben egy másikból jött létre.
TESz.

veszteg névszó A: 1354/ Wezteg szn. (OklSz.); 1372 u./ veʒteglenek, veʃtegvegeben sz. (JókK. 138, 4);
1416 u./¹ veztegleʃt sz. (BécsiK. 267); 1470 veʃtekʃekbe sz. (SermDom. 2: 735) [csak EWUng.]; 1522
wezteeg (KeszthK. 127); 1805 vesztëg (NSz. – Verseghy F.: Tiszta Magy. 125); nyj. veszték (MTsz.) J: mn
1. 1354/ ? ’hallgatag, csendes | nyugodt, mozdulatlan; ungesprächig, still | ruhig, unbeweglich’ (↑), 1372
u./ ’ua.’ (JókK. 4) [csak EWUng.]; 2. 1778 ’tevékenység nélküli, pihenő, szabad 〈idő〉; frei 〈Zeit〉’ (NSz. –
Révai: Alagyák 12); 3. 1835 ’álló, felhasználatlan, veszendőbe menő 〈anyag, áru〉; unverbraucht,
verlorengehend 〈Material, Ware〉’ (Tzs. Ladenhüter) | hsz 1. 1493 k. ’élettelenül | mozdulatlanul; leblos |
unbeweglich’ (FestK. 373); 2. 1528 ’tétlenül | szótlanul, csendben; untätig | still’ (SzékK. 340); 3. [~~
álló] 1639 ’ingatlan 〈vagyon〉; immobil 〈Vermögen, Habe〉’ (Verbőczi István: NySz.) Sz: ~el 1372 u./
’hallgat, nyugalomban van; stillschweigen’ (↑); 1416 u./³ ’lecsillapodik; nachlegen’ (AporK. 78); 1616
’elmulaszt, elhanyagol; verfehlen, vernachlässigen’ (Alvinczi Péter: NySz.); 1696 ’tétlenségre kárhoztatva
időt veszteget valahol; säumen, stehen’ (Illyés András: NySz.) | ~ség 1372 u./ ’[?]; Stille, Schweigen’ (↑) |
~lés 1416 u./¹ (↑) | ~ít 1456 k. veʒtegeÿthuen sz. ’lecsillapít; beruhigen’ (SermDom. 2: 101) || veszteg ige
A: 1416 u./¹ Vèztègy (BécsiK. 225); 1479 Weszteg (OklSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1416 u./¹ ’hallgat;
stillschweigen’ (↑); 2. 1479 ? ’tétlenül marad | fékezi magát; untätig sein | sich beherrschen’ (↑), 1522
’ua.’ (KeszthK. 97); 3. 1548 ’lecsillapodik; sich legen, sich beruhigen’ (Székely István: NySz.) Sz: ~tet
1416 u./¹ vèztèglèttèm ’[?]; zum Stillschweigen bringen’ (BécsiK. 185).
 A szócsalád kiinduló eleme a vesztegnévszó: belső keletkezésű, valószínűleg megszilárdult ragos
alakulat. ⊗ Az alapszó a veszt ’pusztulás, vész, romlás’, a vesz ~ vészigevésznévszó) származéka lehet.
Végződése: -g latívuszragbezzeg esetleg leg-. A magyarázat szerint a ’mozdulatlanul, nyugodtan
〈határozószó〉’ lehetett az eredeti jelentés. A szó jelzői használatban válhatott melléknévvé. A magyarázat
nehézsége, hogy a szó legkorábbi adata melléknév. További nehézségek, hogy a -g latívuszraggal
keletkezett határozószó jelzői használata a magyarban nem megszokott. – A vesztegige feltehetőleg
elvonással keletkezett a vesztegl ~ vesztegel ’elhallgat’ (↑) származékszóból. – Származtatása valamelyik
szláv nyelvből alig valószínű.
MNy. 21: 120; TESz.

veszteget A: 1531 veztegette (TelK. 323); 1577 k. megh veʒteͦ gethÿ (OrvK. 97); 1805 vesztëget (NSz. –
Verseghy F.: Tiszta Magy. 155) J: 1. 1531 ’elront, tönkretesz | meghamisít; verderben | verfälschen’ (↑); 2.
1575/ ’gyötör, kínoz; peinigen, quälen’ (Assz. E2b) [csak EWUng.]; 3. [heute haupts el~] 1577 k. ?
’haszontalanul, eredménytelenül használ fel, fecsérel; verschwenden’ # (OrvK. 262), 1585 ’ua.’ (Cal.
331); 4. [heute haupts meg~] 1643 ’megveszteget, részrehajló magatartásra bír; korrumpieren, bestechen’
# (Com.: Jan. 134); 5. 1681 ’értéken alul árul. elkótyavetyél; verschleudern 〈Waren〉’ (TörtTár. 1883:
162); 6. 1775 ’ámít, áltat | félrevezet; betrügen | irreführen’ (NSz. – Kónyi J.: Díszes erk. 61); 7. 1883
’megszól | szemrehányást tesz; jmdm Übles nachsagen | jmdm etw vorwerfen’ (Nyr. 12: 143).
Származékszó. ⊗ A veszt ’elpusztít, megöl; szétrombol, elpusztít stb.’ szóból -get gyakorító képzővel. A
jelentések részben az alapszó jelentése alapján, részben metaforikusan keletkeztek más szóból.
TESz.

vet A: [1131–41]/ Weteh sz. szn. (MKsz. 1892–3.: 16); 12. sz. v./ veteve (HB.); 1372 u./ vettne (JókK.
18); 1416 u./¹ vètem (BécsiK. 312); 1493 k. weethy eel (FestK. 3) J: 1. [1131–41]/ ? ’növényi magvakat a
földbe szór | 〈növényt〉 ültet; säen | einsetzen 〈Pflanze〉’ # (↑), 1265 ’ua.’ (CD. 7/1: 330) [csak EWUng.];
2. 12. sz. v./ ’valakit valahová helyez, juttat, küld; jmdn od etw irgendwohin setzen, legen, stellen | werfen
〈auch abstr〉’ (↑); 3. 1357 ’〈vizet〉 elvezet, leereszt; 〈Wasser〉 wegleiten | ablassen’ (OklSz. víz-vető); 4.
[meg~] 1456 k. ’lenéz, alábecsül; verachten, verschmähen’ # (SermDom. 2: 432); 5. [meg~] 1577
’megold 〈feladatot〉; lösen 〈Aufgabe〉’ (Aritm. F3b) [csak EWUng.] Sz: ~ő [1131–41]/ szn. (↑) | ~és 1265
Vetys hn. (CD. 7/1: 330) [csak EWUng.] | ~ődik 1372 u./ vetedni sz. ’vetélkedik, viszálykodik; wetteifern,
streiten’ (JókK. 7); 1873 sz. ’[?]; sich werfen 〈Sport〉’ (Sportny.) [csak EWUng.] | ~emény 1416 u./¹
vètèmėnėc (BécsiK. 6) | etlen 1495 e. vetetlen (GuaryK. 87) | ~él 1544 uizbe uetelö hetfön sz. ’[?]; werfen
〈iter〉’ (OklSz. vízbevetélő-hétfő); 1604 ’abortál; abortieren’ (MA. Elvètelt ...) | ~ület 1850 Vetület
(NyÚSz.) | ~ít 1858 Vetítni sz. (NyÚSz.) R: hozzá~őleg 1829 hozzávetőleg ’[?]; ungefähr, annähernd’
(NSz. – Pák D.: Vad. 1: 29).
Bizonytalan eredetű, esetleg örökség a finnugor korból. ⊗ Vö.: cser. (KH.) üδe-, (U., B.) wüδe-:
’vet’;md. (E., M.) vid'e-: ’ua.’ [esetleg fgr. *ßettä- ’dob, vet’].. A magyarázatnak jelentős hangtani –
magánhangzót és mássalhangzót is érintő – nehézségei vannak. – A szó gyakran különböző igekötőkkel
el, ki² , meg¹ , össze stb.) áll, illetve különböző szókapcsolatokban (pl.: asztalt vet ’asztalt előkészít’,
szemét veti vkire ’EZ NEM KELL’ (1372 k./ (JókK. 83, 122); számot vet vmivel ’számol vmivel’ (1416
u./² ((MünchK. 24va); stb.) használatos.
TESz.; MSzFE.

vét A: 1138/ ? Weíteh sz. szn. (MNy. 32: 132); 1211 ? Vitcus sz. szn. (OklSz.); 1372 u./ vetket sz.
(JókK. 68); 1416 u./¹ vėttėc (BécsiK. 34); 1524 el ... wythyk (MNy. 25: 67); 1526 véétety sz. (SzékK. 24)
J: 1. [vki ellen, va vkit, vkinek ~] 1138/ ? ’bűnt követ el valaki ellen | árt valakinek; jmdm etw verschulden
| jmdn schädigen’ # (↑), 1372 u./ ’ua.’ (↑); 2. [heute haupts el~] 1138/ ? ’eltéveszt, elhibáz | összetéveszt;
verfehlen | verwechseln’ (↑), 1551 ’ua.’ (Heltai Gáspár: NySz.); 3. [el~] 1524 ? ’elfeledkezik valamiről |
elmulaszt valamit; vergessen | versäumen’ (↑), 1552 ’ua.’ (Heltai: Dial. E8a); 4. 1595 ’téved; irren’ (Ver.
32.) [csak EWUng.] Sz: ~ő 1138/ ? szn. (↑); [uta-] 1560 k. uta veteot ’[?]; Sünder(in)’ (GyöngySzt. 4446.)
[csak EWUng.] | ~kes 1211 ? szn. (↑); 1525/ vétkes ’hibás 〈dolog〉; fehlerhaft 〈Ding〉’ (TörtTár. 1908.: 82);
1531 ’bűnös; schuldig’ (ThewrK. 170) | ~ek 1372 u./ (↑) | ~kezet 1372 u./ vettkeʒetÿt ’[?]; Sünde’ (JókK.
80) | ~kezik 1416 u./¹ vetkezec (BécsiK. 198) | ~et 1416 u./² vėtèto̗ nkèt ’[?]; Sünde’ (MünchK. 23) | ~és
1456 k. veteʃnek ’ua.’ (SermDom. 1: 347) | ~kezés 1470 vethkeʃeʒek [ɔ: vethkeʒeʃek] ’[?]; Verstoß’
(SermDom. 2: 739) | ~keztet 1470 wethkeʒtethnek ’megbotránkoztat; Anstoß erregen’ (SermDom. 2: 713)
| ~ség 1551 vétség (Heltai Gáspár: NySz.) | ~len 1803/ vétlennek mn (NSz. – Kazinczy: Lev. 3: 85).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A számos régi származékszó a szó régiségére utalhat. A hangalak alapján a
szóvégi t műveltető képző lehet. A 2. jelentés tűnik elsődlegesnek, a továbbiak metaforák. – A veszből
származékszóként való magyarázata jelentéstani okok miatt nem valószínű.
TESz.; MNyTK. 200: 213

vetélkedik A: 1372 u./ vetelgednÿ sz. (JókK. 93); 1405 k. vetelkede sz. (SchlSzj. 2013.); 1533
vetelgoͤ doͤ sz. (Murm. 2346.); 1585 vetélkoͤ doͤ m ▼ (Cal. 328); 1586 vetoͤ lkoͤ dni sz. (Félegyházi Tamás:
NySz.); 1841 vetélykedni sz. (NSz. – Vajda P.: Dalhon 3: 138) J: 1. 1372 u./ ’〈tudományosan〉 vitatkozik |
veszekedik, viszálykodik; disputieren | sich streiten’ (↑); 2. 1490 ’törekszik, erőfeszítést tesz; streben,
Anstrengung machen’ (SzalkGl. 21.); 3. 1608 ’töpreng; grübeln’ (Szenczi Molnár Albert: NySz.); 4.
1660–1/ ’katonai harcot vív; kämpfen’ (Zrínyi 2: 190); 5. 1708 ’verseng; wetteifern, rivalisieren’ # (PP.
Aemulus); 6. [el~ik] 1796 ’elvetél; abortieren’ (MNy. 6: 83); 7. 1803/ ’értékes tulajdonságaiban fölér vele;
jmdm od etw gleichkommen’ (I. OK. 30: 253) [csak EWUng.] Sz: ~és 1490 vetelkedissel (MNy. 62: 81) ||
vetekedik A: 1372 u./ ? vetekeʒeʃben sz. (JókK. 35–6); 1416 u./¹ vètėkedem ▼ (BécsiK. 209) [csak
EWUng.]; 1416 u./¹ vèto̗ ko̗ deʃebè sz. (BécsiK. 266); 1528 vettegednekvala (SzékK. 359); 1713 veteked
(Kis-Viczay 240); 1845 vetekszem (NSz. – Homonnay I.: Besz. 101) J: 1. 1372 u./ ? ’〈tudományosan〉
vitatkozik | veszekszik, viszálykodik; disputieren | sich streiten’ (↑), 1416 u./¹ ’ua.’ (↑); 2. 1529 e.
’verseng; wetteifern, rivalisieren’ # (VirgK. 147); 3. 1670–80 ’értékes tulajdonságaiban fölér vele; jmdm
od etw gleichkommen’ # (Thaly: VÉ. 2: 236); 4. 1767 ’elfajul, elvetemedik; entarten’ (PPB.); 5. [el~ik]
1863 ’〈seb〉 elmérgesedik; vereitern’ (Kriza: Vadr. 523) Sz: vetekeszés, ~és 1372 u./ ? (↑); 1416 u./¹
’〈tudományos〉 vitatkozás; Disputieren’ (↑) | ~et 1416 u./¹ vètèkedètebè ’[?]; Zwistigkeit | Wortstreit’
(BécsiK. 264).
Származékszó. ⊗ A vetél ’dob’vet, illetve vet ’dob, helyez’ szavakból -kedik gyakorítő képzővel. A
megnevezés eredetileg a gondolatok, vélemények felvetésére utalhatott. A jelentésfejlődéshez vö.: vet,
vitat; az ’egymást megtámadják’: felér egy dologgal jelentések kapcsolatához vö.: vetődikvet. További
származékszavak ebből az alapszóból más igeképzővel: R. veteg ’vitatkozik, veszekszik’ (1456
k.vetegenk); R. vetenik ~ vetönik ’felér, megfelel’ (1518 k.). – Ide tartozik: vetély ’vetélkedés, rivalizálás’
(1776–1821), tudatos szóalkotás az igék alapján nyelvújítási szóként; a szó ma csak a vetélytárs
összetételben él. – A 1273 k./vetekeӡeʃben sz. (↑) adat egy R. vetekezik ’vitatkozik, veszekszik’
származékszava is lehet.
TESz.

vetélő A: 1405 k. vetelw (SchlSzj. 2101.); 1490 k. vetele (NagyvGl. 142.); 1565 vetéloͤ iebe [?U]
(Méliusz Péter: NySz.); 1666 vetéllot (Pósaházi János: NySz.); 1769 Takáts vetöllő (HOklSzj. 140); 1818
Vetülü (NSz. – Zakál Gy.: Őrség 47); 1843 Vetölle (NSz. – Matusik N.: Veszprémi Csapómest.); 1851
vetlőjét (NSz. – Egyed A. – Ovid.: Átvált. 1: 105); nyj. vetürlő (ErdMúz. 1944.: 494) J: [auch als Attr] ’a
szövőgépnek csónak alakú alkatrésze, amely ide-oda mozogva a vetülékfonalat a láncfonalak közé beveti;
Weberschiffchen’.
Származékszó szófajváltásának eredménye. ⊗ Főnevesült a folyamatos melléknévi igenév-ő képzővel a
vetélvet szóból. A megnevezés a vetélő ide-oda mozgására vonatkozik. Nyelvjárási szinten a szövés
szakszavaként is él.
TESz.

vetélytárs A: 1831/ vetélytársért (NSz. – Vörösm. 6: 250) J: ’rivális; Rivale’ #.

Összetett szó. ⊗ A vetély ’vetélkedés, rivalizálás’vetélkedik + társ tagokból; (jelzői) alárendeléssel. Az
összetétel előzményeihez vö.: vele vetekedő ’vetélytárs, versenytárs, tkp. megméreti magát vele’ (1604);
vetélkedő társ ’konkurens, rivális, pertárs’ (1708); vetekedő társ ’ua.’ (1750); stb. – Nyelvújítási szó.
TESz.

vetemik † A: 1456 k. el vetenÿek ▼ [n-j] (SermDom. 2: 509); 1598 megvetemet sz. (Sóvári Soós
Kristóf: NySz.); 1893 vetënyik, Elvetënt (Nyr. 22: 80) J: 1. 1456 k. ’eltér valamitől | felhagy valamivel;
abweichen | von etw ablassen’ (↑); 2. 1598 ’elfajzik, megromlik | 〈deszka〉 elhajlik, meggörbül; entarten,
verworfen werden | sich (ver)werfen 〈Brett〉’ (↑); 3. 1893 ’nem sikerül; mißlingen’ (Nyr. 22: 287) ||
vetemedik A: 1574 Meg-vetemedet (Kulcsár György: NySz.); 1669 ki vetemedik ▼ (NySz.) [csak
EWUng.]; 1805 vetemëdik (NSz. – Verseghy F.: Tiszta Magy. 145); 1833 vetemszik (NSz. – Vajai L.:
Blumauer, Aeneis 3: 139); nyj. vetemödik (MTsz.) J: 1. 1574 ’〈emberi természet〉 elfajzik, megromlik;
entarten, verderben | sich erdreisten, zu etw versteigen’ # (↑); 2. 1583 u. ’vetődik, vettetik, hányódik,
kerül valahová; verschlagen werden’ (Nyr. 12: 415); 3. 1750 ’rákényszerül valamire, kénytelen valamit
megtenni, vállalni; zu etw gezwungen sein’ (NySz.) [csak EWUng.]; 4. [elő~ik] 1783 ’előkerül, megkerül;
hervorkommen, sich finden’ (MNy. 6: 372); 5. [meg~ik, el~ik] 1803 ’〈fa, kéregpapír stb.〉 száradás,
merevedés folyamán elgörbül, meghajlik; sich (ver)werfen 〈Brett, Pappe〉’ # (Márton Werfen); 6. 1833
’〈növény〉 gyors feljődésnek indul; schnell gedeihen 〈Pflanze〉’ (Kassai 2: 162); 7. [meg~ik] 1888
’〈baromfi〉 fölpuffad; auftreiben 〈Geflügel〉’ (Nyr. 17: 235) || vetemül A: 1793 elvetemǘltt sz. (MNy. 7: 19)
J: 1. [haupts el~] 1793 ’gonosszá válik, erkölcsileg lealacsonyul; verworfen werden’ # (↑); 2. [el~, meg~]
1833 ’〈deszka, ritkán egyéb anyag〉 elgörbül; sich (ver)werfen 〈Brett usw〉’ (NSz. – Helmeczy: Jelenkor
2/1: 42); 3. [el~] 1863 ’〈seb〉 elmérgesedik; vereitern’ (Kriza: Vadr. Ebbed) Sz: el~t 1793 ’[?]; verworfen,
verrucht’ (↑).
A szócsalád kiinduló eleme a vetemik: származékszó. ⊗ A vet ’dob’ szóból mozzanatos képzővel; vö.:
elemikél¹ , futamikfut stb. – A vetemedik, vetemül származékszavak a vetemik szóból keletkeztek -d
gyakorító-visszaható képzővel, illetve -ül visszaható képzővel. Az eredeti jelentés ’(hirtelen) ellöki magát
vmitől ’ lehetett; vö.: a vetemik 1. jelentését, a vetemedik 2., 6. jelentését; lásd még: vetődikvet. A
vetemedik szó vetemszik változata a [3].tőtípus hatását mutatja. A vetemül ma főként az elvetemült (↑)
származékszóban él.
TESz. vetemedik a. is

veterán A: 1797 veteranusával (ItK. 90: 168) [csak EWUng.]; 1831 veterán (NSz.) [csak EWUng.];
1845 veteran (NSz. – Nagy Ig.: Magy. titk. 7: 67) J: fn 1. 1797 ’[?]; verdienter Fachmann, Künstler,
Sportler usw’ (↑); 2. 1799 ’idős ember; alter Mann’ (NSz. – Virág B.: Poét. munk. 170); 3. 1865 ’öreg,
kiszolgált katona; altgedienter Soldat’ (Babos) | mn 1831 ’idős, koros; alt’ (NSz. – Széchenyi: Vil. 14).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Veteran;; ang. veteran; fr. vétéran; stb.: veterán : ’〈katonai, szolgálati〉’. Lásd
még: ; lat. veteranus: ’idős, öreg, koros’., veterani többes szám ’kiszolgált katona’ [< lat. vetus ’öreg,
idős’].. – A magyarba a latinból és a németből került.
TESz.

veternye ∆ A: 1372 u./ veternÿett, vetternÿe corra (JókK. 41, 32) J: 1. 1372 u./ ’reggeli istentisztelet;
Frühgottesdienst’ (↑); 2. 1611 ’vecsernye; Vesper’ (MA.) Sz: ~i 1456 k. veterneÿ (SermDom. 1: 35) [csak
EWUng.].
Szláv jövevényszó. ⊗ Óe. szl. utrьnja; szb.-hv. jutrenja; cseh jitřně; or. утреня; stb.: reggeli áhítat,
istentisztelet [< szláv *utro ’reggel 〈fn〉’].. – Eldöntetlen maradt, hogy a szó a keleti vagy a nyugati
egyházból került a magyarba. A hangalak keletkezésénél feltehetőleg a vecsernye analógiás hatása is
szerepet játszott; a kettő közt nincs etimológiai összefüggés; a csupán szótárakból adatolt 2. jelentés hibán
alapul. – A veternye a 19. sz. végén székely nyelvjárási szóként létezett még.
MSzlJsz. 1/2: 408; KSzlJsz. 556; TESz.

vetkőzik A: 1372 u./ le uetkeʒtettuen sz. (JókK. 68); 1416 u./² le vètkeʒ́tètec (MünchK. 104); 1495 e.
vetko̗ zel le (GuaryK. 87); 1574 vetkezék ▼ [?U] (RMKT. 4: 247) [csak EWUng.]; 1750–71 vetkőznek ki
(Faludi Ferenc: NySz.); 1788 le vétkezék (BalGen.!!!?: NySz.); 1805 vetkëzik (NSz. – Verseghy F.: Tiszta
Magy. 157); nyj. vetkőddzik (SzegSz.) J: 1. 1372 u./ ’megán levő ruháit leveti; sich entkleiden’ # (↑); 2.
[mit versch VPräf] 1531 ’valamely tulajdonságát, szokását elhagyja; eine Gewohnheit ablegen, eine
Eigenschaft abtun’ (ÉrsK. 180); 3. 1585 ’〈állat〉 vedlik; sich häuten, haaren 〈Tier〉’ (Cal. 1111); 4. 1851
’〈fal〉 a vakolatot ledobja | kopik, málladozik; abblättern 〈Verputz〉 | sich abtragen, abwittern’ (NSz. –
Remény 1: 274); 5. 1866 ’〈fa〉 lombját hullatja; sich entlauben’ (NSz. – Kuthen: Uj költ. 190) Sz: ~tet
1372 u./ sz. (↑).
TESz.

vétó A: 1793 Vetot (NSz. – M. Hírmondó 1: 490); 1854 Véto (Heckenast: IdSz.²); 1877 vétózza sz.
(NSz. – Xántus J.: Ceylon 22) J: ’megsemmisítő hatályú tiltakozás; Veto’ Sz: ~z [haupts meg-] 1877 (↑).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Veto;; ang. veto;; fr. veto; stb.: vétó. Modern értelemben az angolból terjedt
el [< lat. veto ’megtiltom’, az ókori Róma néptribunusának tiltószava].. – A magyarba a németből és a
franciából került.
TESz.

vetrece × A: 1544 wetreezennek [~n □] (OklSz.); 1572 Vetrecenek (OklSz.); 1785 Vetrencze (Nyr. 9:
73); 1805 vetrëcze (NSz. – Verseghy F.: Tiszta Magy. 121); 1832 Vetrenyce (Kreszn.); 1838 Vetricze
(Tsz.); 1874 vėtrėcze (CzF.); nyj. veterce (ÚMTsz.) J: 1. 1544 ’egy fajta gulyás-, illetőleg pörköltféle étel;
Art Schmorfleisch od Ragout’ (↑); 2. 1621 ’sült szalonnaszelet; gebratene Speckschnitte’ (MA.).
Valószínűleg szerb-horvát vagy szlovén jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. jetrenica, R. jeternica, jeternice
’májashurka, R. vagdalt máj, vagdalt hús stb.’; szln. jetrnica: ’májashurka’ [< szb.-hv. jetra, illetve ; szln.
jetra: ’máj’].. – A származtatást a szláv és a magyar szó eltérése akadályozza, mert a pirított máj
megnevezése könnyen átültethető egy fajta dinsztelt marha húsra. A szó eleji v magyarázata
problémásveternye, itt a szó eleji v feltehetőleg egy analógiás hatásra vezethető vissza. A változatok
keletkezéséhez a magánhangzó-kiesés és feltehetőleg a hangrendi kiegyenlítődés is hozzájárult. A szó
belseji n ~ ny-es változatok tűnnek eredetinek. A vetrece alak eszerint valószínűleg egy téves hangtani
visszafejlődés eredménye. A vetrecen változat hangátvetéssel keletkezett. A 2. jelentés fejlődési folyamata
nem egészen világos, talán egy terminológiai tévedés szolgált alapul. – Kapcsolata a vátra ’tűzhely,
tűzrakó hely; szénégető boksa, szenítőtér’ (1613 (REl. 245) szóval nem meggyőző; ez a nyelvjárási szó a ;
rom. vatră ’tűzrakó hely; tűzhely, kemencetűztér’szóból származik, a havasalföldi oláh pásztorkodó
kultúra műszava, a ; szlk. vatra ’pásztortűz’ vagy az ; ukr. ватра ’tűz; tűzhely szóból.’
TESz.; REl. 167, 245

vezekel A: 1831 Vezekelni sz. (Nyr. 27: 348); 1835 vezeklesz (NSz. – Bajza: Versei 175); 1844
vezékeltetési sz. (NSz. – Életk. 1: 435); 1874 vezeklik □ (CzF.) J: 1. 1831 ’sirat valamit | siránkozik
valami miatt; beweinen | wehklagen’ (↑); 2. 1831 ? ’önkéntes bűnhődést, önsanyargatásfélét vállal valami
vétek kiengeszteléséért, kiegyenlítéséért; eine Schuld sühnen’ # (NyÚSz.), 1835 ’ua.’ (Tzs. Büßen).
Téves olvasat. ⊗ A veszékelveszék szóból. A 2. jelentés metonímia az 1. jelentés alapján, ami jajgató
sírással, jajveszékeléssel járó vezeklés.
TESz.

vezényel A: 1834/ vezényleni sz. (NSz. – Deák F.: Besz. 1: 96); 1849/ vezényelt (NSz. – Petőfi: ÖM. 5:
242) J: 1. 1834/ ’vezet | valahova irányít; führen | lenken’ (↑); 2. 1848/ ’katonai egységet paranccsal vezet
| vezényszóval parancsol; kommandieren | befehlen’ # (NSz. – Balogh Ján.: Hangok 17); 3. 1852 ’katonai
paranccsal valahova rendel; beordern, (hin)kommandieren’ (NSz. – Jósika M.: Magy. csal. 3: 162); 4.
1860 ’erélyesen irányít; tatkräftig leiten’ (NSz. – Ormós Zs.: Ut. eml. 3: 203); 5. 1860 ’zenét, előadást
karmozdulatokkal irányít; dirigieren 〈Musik〉’ # (NSz. – Brassai S.: Czig. zene, el. II) Sz: vezénylet 1848/
vezényletét (NSz. – Kossuth: ÖM. 13: 292) | | vezény ∆ A: 1848 vezényével (Nyr. 72: 160) J: 1. 1848
’vezénylés; Befehlsführung’ (↑); 2. [~szó] 1848 ’vezénylő 〈szó〉; Kommando-’ ().
A szócsalád kiinduló eleme a vezényel: tudatos szóalkotásból eredő származékszó. ⊗ A szótő a vezér,
vezet tövével azonos. Végződése: igeképzőként értelmezett -ényel; vö.: igényeligény, merényelmerény stb.
A jelentések részben a vezet jelentésén, részben a kölcsönös metaforikus fejlődésen alapulnak. – A vezény
elvonással jött létre a vezényel szóból; ma már csak 2. jelentésében él. – Korábbi, R. szóalkotások
ugyanerre a tőre: vezédes ’parancsnok’ (1786); vezéd ’parancs’ (1787). – Nyelvújítási szóalkotás.
TESz.

vezér A: 1372 u./ veʒerlenÿ sz. (JókK. 94); 1416 u./¹ vèzère (BécsiK. 233); 1535 k. ? few weʒÿr (Lánd.
38); 1552 vezérli sz. (Heltai: Dial. F7a); 1582 viserloͤ sz. (Bornemisza Péter: NySz.) J: 1. 1372 u./ ?
’közösség, mozgalom elöljárója, vezetője; Haupt, Führer’ # (↑), 1416 u./¹ ’ua.’ (↑); 2. 1416 u./¹ ’hadsereg
vezetője; Heerführer’ # (↑); 3. 1416 u./² ’vezető, irányító személy; Anführer, Weiser’ (MünchK. 42); 4.
1560 k. ’pásztor; Hirt’ (GyöngySzt. 566.); 5. 1662 ’csoportja élén haladó állat; Leittier’ (Lippai János:
NySz.); 6. 1717 ’eketaliga része; Teil des Pflugkarrens’ (MNy. 71: 382) [csak EWUng.]; 7. 1801
’elektromosságot vezető test; Elektrizitätsleiter’ (NSz. – Sándor I.: Sokféle 7: 32); 8. 1859 ’[?];
Hauptfigur im Schachspiel, Dame’ (Nyr. 82: 433) [csak EWUng.]; 9. 1958 ’vezérigazgató;
Generaldirektor’ (NSz. – NSz. márc. 22.: 2) Sz: ~el 1372 u./ sz. (↑) | ~lés 1517 vezerleʃe (DomK. 31) |
~let 1757 vezérletibö́ l (NSz. – Turzelini – Léstyán: X. Szt. Ferencz 36).
Származékszó egy finnugor eredetű tőből. ⊗ A tőhöz vö.: vezet A végződése: -ér deverbális
névszóképző; vö.: füzérfűz, tündér stb. A legtöbb jelentés metaforikus úton fejlődött az eredeti 1.
jelentésből. A 9. jelentés önállósodás a vezérigazgató ’EZ NEM KELL’ szóból (1876). – Nem tartozik ide:
R. vezér, vezir ’miniszter 〈az iszlám országokban〉’ (? 1535 k. (Lánd. 38; 1565); , ez az oszm. vezīr: ’ua.’
[< újperzsa wazīr ’ua.’ < ; arab wazir ’ua.’ szóból származik]..
ÉlOsm. 414; TESz.

vezércikkely ∆ A: 1776–1821 Vezér Czikkely (NSz. – Benyák: Manuscr. 97); 1784 vezértzikkelyek
(NSz. – Benyák: II. Jósef. int. 26) J: ’[?]; Leitartikel’ || vezércikk A: 1841 vezér czikkein (NSz. – Eötvös
J.: Kelet népe 65); 1841 vezérczikkeiben (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Leitartikel’.
Német vagy angol mintára alkotott tükörfordítás, összetett szó. ⊗ Vö.: ném. Leitartikel;; ang. leading
article: ’vezető értekezés egy újság első oldalán’. – A magyarban: vezér + cikkely, illetve cikk. Zur. A szó
keletkezéséhez a régi nyelvben az éppúgy nem ritka vezér- előtagot tartalmazó összetételek is
hozzájárulhattak; vö.: vezérgyeplő ’vezetékló gyeplője’ (1604); vezércsillag ’Sarkcsillag 〈a
tájékozódáshoz〉’ (1645); vezérürü ’EZ NEM KELL’ (1797); stb.
Nyr. 75: 186, 458; TESz. vezércikk a. is

vezet A: 12. sz. v./ vezeʃʃe [vezet □] (HB.); 1416 u./¹ vèzètvėn sz. (BécsiK. 14); 1568 Vészeti (Méliusz
Péter: NySz.) J: 1. 12. sz. v./ ’kalauzol, kísér; begleiten’ # (↑); 2. 1372 u./ ’irányít, igazgat | valamit
vezényel; führen, leiten | Leiter von etw sein, (an)führen’ # (JókK. 102); 3. [életet ~] 1372 u./ ’〈helyes
vagy helytelen〉 életmódot követ; einen (guten, schlechten usw) Lebenswandel führen’ (JókK. 125); 4.
1395 k. ’járművet hajt; lenken, führen 〈Fahrzeug〉’ # (BesztSzj. 768.); 5. 1777/ ’valamit eredményez |
valahova visz; etw ergeben | führen 〈Weg, Pfad usw〉’ # (NSz. – Bessenyei: Anyai okt. 40); 6. 1799
’〈áramló anyagot〉 terjedésében elősegít; strömendes Material leiten’ # (NSz. – Vályi A.: Magy. Orsz. 3:
383); 7. 1838 ’[?]; voranstehen 〈Sport〉’ (Sportny.) [csak EWUng.] Sz: ~ő 1395 k. ʒeker veʒethew ’[?];
Lenker’ (BesztSzj. 768.) | ~ék 1510 k. vezeteek newe ’[?]; Familien- 〈Name〉’ (KrisztL. 2r) [csak
EWUng.]; 1533 ’[?]; geleitet 〈Pferd〉’ (Murm. 460.) [csak EWUng.]; 1537 ’[?]; Handpferd’ (Arch. 147.)
[csak EWUng.]; 1837 ’valamit vezető cső; Leitung 〈Technik〉’ (Nyr. 12: 558).
Örökség, finnugor kori tő magyar képzéssel. ⊗ A tőhöz vö.: cser. (KH.) wiδe-: ’vezet’;md. (E.) vet'a-,
(M.) vät'e-: ’ua., vezet’; finn vetä- ’húz’; ;észt veda-: ’vezet, irányít, húz, vonszol, vontat’ [fgr. *ßetä-
’vezet, irányít, húz’].. Megfelelői: av. vad-;; óe. szl. vesti; stb.: vezet; ’megházasodik’. Végződése: -t
műveltető képző; vö.: emletemik, tilttiloszik stb.
MSFOu. 151: 344; TESz.; MSzFE.; IUSprK. 48

vézna A: 1620 vészna (RMKT. XVII. sz. 2: 140); 1792 Vézne (MNy. 71: 382) [csak EWUng.]; 1792
vézna, Véznya (SzD. Satnya) J: 1. 1620 ’satnya, csenevész; verkümmert’ (↑); 2. 1816 ’szikár | sovány;
hager, schmächtig’ # (NSz. – Helmeczi M.: Ért. 42).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A 2. jelentés metafora. – Ugor, illetve finnugor magyarázata nem valószínű.
TESz.

viadukt A: 1844 viaduct (Nyr. 95: 365); 1885 Viadukt (MagyLex. 16: 9) J: ’völgyhíd; Viadukt’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Viadukt; ang. viaduct; fr. viaduc; stb.: völgyhíd, viadukt. Az angolból terjedt
eltudatos szóalkotás a lat. via ’út’ + ductus ’vezetés, irányítás’tagokból, az ; ang. aqueduct ’vízvezeték’ [<
lat. aquae ductus ’ua.’].. – A magyarba angol és német közvetítéssel került. – A R. viaduktus ’viadukt,
völgyhíd’ (1844) szóhoz vö.: ; lat. (k.) viaductus ’bejövő, kimenő út.’
Nyr. 95: 365; TESz.

viasz A: 1372 u./ vyaʒt (JókK. 141); 1416 u./¹ viuz (BécsiK. 46); 1513/ Viask (MNy. 80: 383); 1519 k.
vyhiuz (DebrK. 44); 1524 wÿzzabol [?visz] (MNy. 13: 123); 1533 vios (Murm. 2559.); 1595 Viacz szn.
(OklSz.); 1822 Viáʃzos sz. (Wagner: Phras. Ceratus); nyj. éasz, iusz, viagz, viajsz (ÚMTsz.), vijaksz,
vijassz (MTsz.) J: ’[?]; Wachs’ # Sz: ~ol 1604 Vioʃʒolas sz. (MA. Caeratúra).
Jövevényszó a szerb-horvátból vagy szlovénből. ⊗ Szb.-hv. vosak, (Kaj.) vojsk; ; szln. vosek vosk; (R.,
N.) vȏjsk: ’viasz’indoeurópai eredetű; vö.: [ném. (ófn.) wahs;; lett vasks; stb.: ].. Lásd még: ; óe. szl.
voskь; szlk. vosk;; or. воск; stb.: . – A magyar szó egy szerb-horvát vagy szlovén, inetimologikus j-t
tartalmazó változatából keletkezett. A viasz alak valószínűleg egy viaszkgyertya ’viaszgyertya’ típusú
összetett szóból a szóvégi k kiesésével jött létre.
KSzlJsz. 556; TESz.
 vibrál A: 1815 vibrál (NSz. – Kazinczy: Munkái 4: 330) J: ’rezeg, remeg, reszket; zittern, vibrieren’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. vibrare: ’rezeg, vibrál; remeg, reszket’esetleg indoeurópai eredetű; vö.: [litv.
wỹbur-iu ’lenget, lóbál’; ném. (ófn.) wipf ’lendítés, lendület’; stb.].. Megfelelői: ném. vibrieren;; fr.
vibrer; stb.: rezeg, remeg, vibrál. – Ide tartoznak: vibráció ’EZ NEM KELL’ (1875/ (NSz.); vibrátor ’EZ
NEM KELL’ (1950 (uo.).
TESz.; FiktI. 68

vicc A: 1799 vittzet (I. OK. 30: 263) [csak EWUng.]; 1810/ vitzet (NSz. – Szemere P.: Munkái 2: 268)
J: 1. 1799 ’élc | tréfa; Witz | Scherz’ (↑); 2. 1839 ? ’fortély, mesterség; Kniff, Kunst’ (NSz. – Gaal J.: Pel.
nót. 85), 1878 ’ua.’ (NSz. – Borúth E.: Nyárlev. 100); 3. 1845 ’különös, meglepő, váratlan dolog;
sonderbare, überraschende Sache’ (NSz. – Jósika M.: Békési kal. 2: 220) Sz: ~es 1835 Witzeskedik sz.
(Kunoss: Gyal.) | ~el 1844 vitzelők sz. (NSz. – Mozaik 42).
Német jövevényszó. ⊗ Ném., (au.) Witz ’vidám eset; tréfás szólás, móka, R. okosság, eszesség,
leleményesség, ötletesség’ [germán eredetű; vö.: ang. (óang.) witt ’szellem, elme; tréfa, móka, vicc’óész.
germ. vit ’értelem, ész’; stb.].. Megfelelői: szb.-hv. vic;; le. wic; stb.: tréfa, móka, vicc. – A 2., 3. jelentés
elvonás az 1. jelentés alapján.
TESz.

vice- 1. ~császár † A: 1470 vice chaʃar (SermDom. 2: 266) J: ’tisztségviselő a császári udvarban;
Stellvertreter eines Fürsten’ | ~plébános † A: 1533 Vice plebanus (Murm. 2258) J: ’lelkészhelyettes;
Stellvertreter eines Pfarrers’ | ~kapitány † A: 1540 Wÿche Chapÿan (RMNy. 2/2: 37) J: ’a kapitány
helyettese; Vizekapitän’ | ~ispán † A: 1535 k. wycze Iʃpanÿes (Lánd. 16) [csak EWUng.]; 1725–64/
viczispány (NSz. – Amade 166) J: ’alispán; Stellvertreter eines Verwaltungsbeamten’ | Ilyenek még:
~püspök ’; Stellvertreter eines Bischofs’ (1585: Cal. 81); ~bíró ’[?]; Stellvertreter eines Richters’ (1604:
MNy. 69: 238).
Részfordítás első tagja, latin jövevényszó. ⊗ Az összetételek latin példáihoz vö.: lat. (k.) viceimperator
’fejedelem helyettese’, viceplebanus ’lelkész helyettese’, vicecomes ’állami tisztviselő helyettese’ stb. –
Az utótag a magyarban (címszók kivételével): plébánosplébánia. – Későbbi összetételek részfordítás,
illetve német minta alapján: R. viceháziúr ’EZ NEM KELL’ (1871 (NSz.); R. viceházmester ’EZ NEM
KELL’ (1896/ (uo.). A R. vice ’helyettes’ (1631), ’viceházmester’ (1897) elkülönülés az előbbi összetétel
alapján.
TESz. vice a. is

vicinális A: 1857/ vicinalis (NSz. – Eötvös J.: Fr. forradalom okai 165); 1892 viczinális (NSz. –
Herczeg F.: Mutamur 133) J: mn 1. 1857/ ’összekötő 〈út〉, mellék〈út〉; Ortsverbindungs- 〈zB Straße〉’ (↑);
2. 1865 ’szomszédos; nachbarlich, benachbart’ (Babos) | fn 1896 ’helyiérdekű vasút; Lokalbahn’ (MNy.
63: 227).
Latin jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Lat. vicinalis: ’szomszédos, szomszédi’.; – lásd még:
ném. R. vizinal ’ua.helyi’. A latinban a vicinus ’szomszéd’ [< lat. vicus ’házcsoport, házsor’].. – A szóvégi
s-hez vö.: brutális stb. A ’szomszédos, szomszéd, határos > szomszédos település’ jelentésváltozás a
németben mehetett végbe. A főnévi jelentések a vicinális vasút ’helyiérdekű vasút’ szószerkezet alapján
keletkezett (1891), vicinális vonat ’ua.’ (1894/ (NSz.), nemzetközi minta alapján alkotott részfordítások;
vö.: ném. R. vizinalbahn;ol. ferrovia vicinale; stb.:
TESz.

vicsog × A: 1750 k. Rád vitsog (IrtörtKözl. 12: 217); 1762 viczógások sz. (NSz. – Landelinus 64); 1787
vitsogva sz. (NSz. – Gelei J.: Robinzon 262); 1807 k./ vicscsogó sz. (NSz. – Kisfaludy S.: Minden
Munkái 7: 28) J: 1. 1750 k. ’vigyorog | kuncog; grinsen | kichern’ (↑); 2. 1841 ’szétnyílik;
auseinandergehen, sich öffnen’ (MTsz.); 3. 1861 ’acsarkodik; stänkern’ (NSz. – Bud. Kalend. 31) ||
viccsan × A: 1792 Vittsani [ɔ: Vittsanni] sz. (SzD.) J: 1. 1792 ’kifeslik, kihasad; sich entfalten, einen Riß
bekommen’ (↑); 2. 1815 k. ’vihog | vigyorog; kichern | grinsen’ (Kassai Bef. 165); 3. 1836 ’kivillan;
hervorschimmern’ (NSz. – Bárány B.: Árpádi Ház 53); 4. 1863 ’kimarjul, kificamodik; verrenkt werden’
(Kriza: Vadr. 523).
TESz.
 vicsorodik ∆ A: 1575 meg viczorodik ... belê ▼ (Szegedi Lőrinc: NySz.) J: 1. 1575 ’〈dühös ember,
állat foga〉 kivillan; hervorschimmern, fletschen 〈Zähne eines wütenden Menschen od Tieres〉’ (↑); 2. 1748
’(el)vigyorodik; (auf)grinsen’ (Faludi Ferenc: NySz.) | | vicsorít A: 1616 vicsorítására [?U] sz. (Balásfi
Tamás: NySz.); nyj. vicsirit (MTsz.) J: 1. 1616 ’〈dühében〉 a fogát mutatja; die Zähne fletschen’ (↑); 2.
1807/ ’villant, villogtat; blinken, blitzen’ (NSz. – Kazinczy: Lev. 4: 576) || vicsorog A: 1713 vitsorgó sz.
(Kis-Viczay Péter: NySz.); 1793 vitsorognak (NSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1713 ’nevetgél, vihog; kichern’
(↑); 2. 1777 ’acsarkodik | 〈dühében〉 a fogát mutatja; anfeinden | die Zähne fletschen’ (NSz. – Molnár J.:
Préd. 427); 3. 1863 ’nyikorog; knarren’ (Kriza: Vadr. 372).
MNy. 26: 131; Szóhas. 178; TESz. vicsorít a. is

vidék A: 1372 u./ vÿdeknek (OklSz.); 1416 u./¹ vidėc (BécsiK. 43); 1490 vydik (SzalkGl. 84.); 1672
védékét (Nógrádi Mátyás: NySz.); nyj. vigyik (MTsz.), vüdék (MNy. 55: 51) J: 1. 1372 u./ ’〈valamely
országhoz, településhez viszonyítva〉 más, idegen hely; Gegend, Gebiet’ # (↑); 2. 1416 u./¹ ’tartomány,
országrész; Landesteil’ (BécsiK. 14); 3. 1416 u./¹ ? ’a fővárostól vagy valamely nagyvárostól távolabb
eső, a nagyvárosi életmódhoz nemigen igazodó terület, település; ländliches Gebiet, Kleinstadt, Dorf’ #
(BécsiK. 251), 1866 ’ua.’ (NSz. – Tóth Kálm.: Bol. Miska 167); 4. 1416 u./² ’valamely helységnek,
városnak a környéke; Umgebung einer Ortschaft’ # (MünchK. 17); 5. 1511/ ’[?]; fremdes Gebiet 〈im
Vergleich zu einer Siedlung〉’ (TörtTár. 1903.: 418) [csak EWUng.]; 6. [als Attr] 1584 ’környéken levő |
környékről származó; 'in der Umgebung seiend | aus der Umgebung stammend’ (NytudÉrt. 88: 47); 7.
1844/ ’valamely testrész tájéka; Gegend eines Körperteils’ (NSz. – Petőfi: ÖM. 1: 127) Sz: ~i 1511/
vidéki ’[?]; von einem anderen Ort stammend’ (TörtTár. 1903.: 418); 1845/ ’[?]; nicht in der Hauptstadt
wohnend’ (NSz.) [csak EWUng.] | ~ies 1851 vidékies (NSz. – Remény 1: 299).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A szó hangalakja alapján a szóvégi k esetleg névszóképző lehet, ami azonban
nehezen bizonyítható. – Tisztázatlan idetartozású: 1211Vidikes szn.; 1227Videkus szn.; 1291Wydekwelge
hn. (OklSz.). – A vendég szóból való magyarázata téves.
TESz.; MNy. 74: 339; GPann. 2: 113; UElSk. 535

videó A: 1958 videofrekvencia (BIdSz.) [csak EWUng.]; 1984 videó (Közn. 40/11: 14) J: mn 1958
’[?]; bildführend | magnetische Bildaufzeichnung bzw -wiedergäbe betreffend’ (↑) | fn 1984 ’[?];
Videorecorder | Videoaufzeichnung’ # (↑) Sz: ~zik 1984 videózásnak sz. (Közn. 40/11: 14) [csak
EWUng.].
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Video-: ’mágneses képfelvételre vonatkozó’., Video ’videomagnó, videó;
videofelvétel’; ang., (am.) video ’televízió, videó; televíziózás; videomagnó, videó; videofelvétel’; fr.
vidéo ’videó; képjel’; stb. A televíziótechnika fejlődésével terjedt el az amerikai angolbóltudatos
szóalkotás a [lat. videre ’lát’].. – A magyarba főként az angolból került.
Közn. 40/11: 14; MNy. 83: 357

vidra A: 1264 Vidra hn. (ÁÚO. 8: 88); 1395 k. vídra (BesztSzj. 1078.) J: 1. 1264 ’a hódhoz hasonló,
úszóhártyás, halevő ragadozó állat; Fischotter (Lutra lutra)’ (↑); 2. 1794 ’[?]; Fischotterpelz’ (NSz.) [csak
EWUng.].
Szláv jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. vidra;; szlk. vydra;; or. выдра; stb.: : ’közönséges vidra’indoeurópai
eredetű; vö.: [óind. udrás ’vízi állat’gör. ὕδρα ’vízisikló’; stb.]..
KSzlJsz. 557; TESz.

vidul A: 1372 u./ meg vÿdoluan sz. (JókK. 127); 1456 k. megvidula (SermDom. 2: 12); 1708 Vídúlok
(PP.) J: 1. 1372 u./ ’vidámmá válik, vidámodik | megújul; sich erheitern | sich erneuern’ (↑); 2. 1800–3/
’kitisztul 〈időjárás〉; sich aufklären 〈Wetter〉’ (NSz. – Fazekas: ÖM. 2: 10) | | vidám A: 1416 u./³ meg
vidameha sz. (AporK. 67); 1604 vídam (MA. Accínctus) J: 1. 1416 u./³ ’víg, jókedvű; froh, lustig’ # (↑);
2. 1585 ’élénk, mozgalmas; bewegt, rege’ (Cal. 48) Sz: ~ságos 1456 k. vidamʃaghos ’[?]; fröhlich’
(SermDom. 2: 758) || vidít A: 1456 k. megh videÿtÿa (SermDom. 2: 279); 1470 meg videtota (SermDom.
2: 213); 1694 vídítsd (Felvinczi György: NySz.) J: [heute haupts fel~] ’vidámmá tesz, vidámít; erheitern’.
Valószínűleg belső keletkezésű, esetleg származékszavak egy fiktív tőből. ⊗ A tő ismeretlen eredetű és
összefügghet a víg tövével. Az értelmezés szerint a tővégi magánhangzó í lehetett. Az igék ebből a ví-
tőből -dít, illetve -dul igeképzővel kelethezhettek. A vidám végződésének alaktani felépítése bizonytalan.
Számolni lehet azzal, hogy az igék a vidám alapján -ul, illetve -ít igeképzőkkel keletkeztek. – Ide tartozik:
vidor ’vidám’ (1794); tudatos szóalkotással jött létre a nyelvújítás korában a bátor¹ analógiájára.
TESz. vidám a. is

víg A: 1138/ Wíg szn. (MNy. 32: 134); 1372 u./ vÿg, vigÿ (JókK. 18, 3) J: ’[?]; lustig’ # Sz: vigad 1372
u./ vygadna ’[?]; lustig sein, sich freuen’ (JókK. 71); [meg-] 1372 u./ megvÿgaduan sz. ’megvigasztalódik;
sich trösten’ (JókK. 134) | vigasság 1372 u./ vigaʃag ’[?]; Freude’ (JókK. 28) | vigasságos 1372 u./
vÿgaʃagoʃt (JókK. 20) | vigadalom 1416 u./² víģadalmatocat ’[?]; Trost’ (MünchK. 120) | vigadolat 1416
u./³ vígadolatťokra ’[?]; Lustbarkeit’ (AporK. 72) | vigadoz 1495 e. vígadoʒ (GuaryK. 9) | ~ság 1526
vÿgsagra (MNy. 37: 204) | vigalom 1824 vígalmakkal (NSz. – Nátly J.: Új Szell. 53).
Valószínűleg belső keletkezésű, esetleg származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő ismeretlen eredetű és
a vidul szócsaládjával állhat összefüggésben. A tővégi magánhangzó eredetileg hosszú lehetett. A szóvég
-g deverbális névszóképzőnek látszikboldog, részeg stb. Néhány származékszó ’megvigasztalódik, illetve
vigasztalás’ jelentése a vigasztal szócsalád hatását mutatják.
TESz.

vigály × A: 1790 vigály (MNy. 32: 187); 1790/ vígály (NSz. – Földi J.: M. Nyelvkönyv 119); 1827/
vigáj (NSz. – Fazekas: ÖM. 2: 203) J: mn 1790 ’ritkás, gyér; schütter, licht’ (↑) | fn 1838 ’ritkás vetés,
erdő stb.; schüttere Saat, lichter Wald’ (Tzs.) || vigályos × A: 1794/ vigályos (NSz. – Csokonai: Műv. 2:
121); 1815 k. Vigálos (Kassai Bef. 154); 1872 Vígájos (Nyr. 1: 426) J: mn 1794/ ’ritkás, gyér; schütter,
licht’ (↑) | fn 1864 ’ritkás vetés, erdő stb.; schüttere Saat, lichter Wald’ (NSz. – Petheő D.: Huszárd. 111).
TESz.

viganó ∆ A: 1793/ viganójokat (NSz. – Csokonai: Cultura 371); 1799 Vigánó (MNy. 3: 456); 1801/
Biganóddal (NSz. – Bessenyei: Természet Világa 88) J: 1. 1793/ ’empire stílusban készült női ruha |
divatos női szoknya; Art kurzer Rock’ (↑); 2. 1813 ’felsőkabát; Frauenkleid, Überrock für Frauen’ (NSz. –
Limit. 21).
MNy. 11: 456; TESz.

vigasztal A: 1372 u./ vÿgaʒtalÿuala (JókK. 102); 1755 megvígasztalni sz. (MNy. 37: 128) J: 1. 1372 u./
’(meg)gyógyít; heilen’ (↑); 2. 1372 u./ ’valakinek bánatát, szomorúságát enyhíteni igyekszik; trösten’ #
(JókK. 73); 3. 1755 ’kárpótol valakit; entschädigen’ (↑) Sz: ~ás 1372 u. vÿgaʒtalaʃarol (JókK. 59) | ~at
1416 u./¹ vigaztalaṫṫara ’[?]; Trost’ (BécsiK. 258) | ~tatik 1456 k. vighaʒtaltatikh ’[?]; getröstet werden’
(SermDom. 2: 453) [csak EWUng.] | ~ódik 1791 vígasztalódik (NSz. – Poóts A.: Vers. 33) || vigaszik †
A: 1372 u./ meg Vÿgaʃtat sz. (JókK. 72); 1416 u./² megviģaʒic ▼ (MünchK. 27); 1832 Vígaszik (Kreszn.)
J: ’meggyógyul; genesen’ Sz: ~ás 1372 u./ vÿgaʒaʃat ’[?]; Genesen’ (JókK. 60) | ~hatatlan 1456 k.
vigaʒhatatlanok ’gyógyíthatatlan; unheilbar’ (SermDom. 2: 488) [csak EWUng.] || vigaszt † A: 1372 u./
meg vigaʒt (JókK. 72); 1546 ví(g)assza [?U] (Nádasdy 124) J: 1. 1372 u./ ’meggyógyít; gesund machen’
(↑); 2. 1546 ’vidít, vidámít; anheitern’ (↑) Sz: ~ás 1474 vigaʒtaʃara ’gyógyítás; Heilen’ (BirkK. 3) ||
vigasz A: 1807 Vígasz (NSz. – Folnesics: Alvina 30); 1807 Vigasztalan sz. (NyÚSz.) J: ’[?]; Trost’ #.
TESz.

vigéc ∆ A: 1884 vigécz (NSz. – Teleki S.: Term. ut. 215); nyj. vigic (ÚMTsz.) J: [jelzői haszn. is]
’kereskedelmi utazó, ügynök; Handlungsreisender’.
Jövevényszó egy német szószerkezet alapján. ⊗ Vö.: ném. wie geht's? ’hogy van?; mi újság?’. A
kifejezés az osztrák kereskedelmi utazók megnevezésére szolgált, akik így köszöntötték egymást. –
Hasonló átvételhez vö.: berdó, kótyavetye stb.
TESz.

vigília A: 1372 u./ vygylyakra (JókK. 155); 1787 vigilliája (NSz.); 1881 vigíliája (uo.) J: 1. [auch im
Pl] 1372 u./ ’[?]; Nachtwache | nächtliches Psalmodieren, Bittgebet(e)’ (↑); 2. 1508 ’[?]; Vorabend |
Abendgottesdienst vor einem Festtag’ (DöbrK. 263); 3. 1787 ’[?]; Text eines Vigiliengesanges’ (↑); 4.
1822 ’[?]; Fasten am Vortag eines Festes’ (NSz.).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. vigilia: ’éjjeliőr, éberség; ébrenlét, ügyeletes őrség’., vigiliae többes szám
’egyházi éjszakai ünnep’, (e.) vigilia ’őrség, őrzés; előünnep’, vigiliae többes szám ’éjszakai könyörgés’,
(h.) vigilia ’munkaidő vége, záróra, ünnepnap előestéje’ [< lat. vigil ’éber; éjjeliőr’].. Megfelelői: ném.
Vigil ’az ünnep előestje’, Vigilie ’ua.; éjjeli őrszolgálat, éjjeliőr 〈az ókori római seregben〉’ang. vigil
’virrasztás; előadás, illetve ünnep előestje ’;fr. vigile nőnem ’ünnepi előadás; mise a halotti toron, hímnem
éjszakai őr, éjjeli őrszolgálat parancsnoka 〈az ókori római seregben〉’; stb. – A korábbi változatok szó
belseji gy-s kiejtéséhez vö.: angyal stb.; a g-s alakhoz vö.: evangélium stb.

vigyáz A: 1372 u./ vÿgyaʒnakuala (JókK. 49); 1752 végyázással sz. (OklSz.); nyj. vëgyâzz (MTsz.) J:
1. 1372 u./ ’virraszt | virrasztva őrködik; wachen | achten, aufpassen’ (↑); 2. 1495 e. ’valamit figyelemmel
kísér, valamire ügyel; auf etw achten, achtgeben’ # (GuaryK. 113); 3. 1552 ’valakit véd, őriz; behüten’ #
(Heltai: Dial. H6b); 4. 1566 ’óvakodik, óvatosan cselekszik; sich vorsehen’ # (Heltai Gáspár: NySz.) Sz:
~ó 1416 u./¹ vigazo mn.-i igenév (BécsiK. 136); 1527 ’őr; Wächter’ (ÉrdyK. 361) | ~atta 1416 u./²
vigaʒattoc Verbaladv (MünchK. 71ra) [csak EWUng.] | ~atlan 1581 vigyázatlanságok sz. (OklSz.) R: ~z!
1809 Vigyázz! ’[?]; stillgestanden!’ (NSz. – Peretsenyi Nagy L.: Gond. 19).
Örökség, finnugor kori tő magyar képzéssel. ⊗ A tőhöz vö.: zürj. (Lu.) viʒ́-: ’tart; lát, megnéz;
elhasznál, elpazarol (pénzt)’;votj. (Sz.) voӡ̌ ́-: ’tart; megtart, megőriz, megóv, véd; megfigyel 〈szertartást〉;
bánik vmivel, kezel’; észt viisa- ’megles, titokban megfigyel’, viisu- ’lesben áll, hallgatózik’ [fgr. *ßića-
’lát, megnéz’].. Végződése: -z gyakorító képzőnéz, nyúz stb. A 2. jelentés lehetett az eredeti; a
jelentésfejlődéséhez vö.: figyelmezfigyelem, lát lásd még: ném. sehen : sich vorsehen;; lat. tueri ’megnéz,
lát; megőriz, óv’; stb.
NytÉrt. 38: 16; TESz.; MSzFE.

vigyorog A: 1508 viģorgnak vala (DöbrK. 444); 1518 k. wygyorogwan sz. (PeerK. 63) J: 1. 1508 ?
’vicsorog; die Zähne fletschen’ (↑), 1518 k. ’ua.’ (↑); 2. 1508 ? ’fogait mutogatva, gúnyosan vagy ostobán
nevet, mosolyog | vihog; grinsen | kichern’ (↑), 1582 ’ua.’ (Decsi Gáspár: NySz.) || vigyor A: 1566 vigyor
(Heltai Gáspár: NySz.); 1816 Vidor (Gyarmathi: Voc.) J: fn 1. 1566 ’〈gyúnyos, csúfolódó
megszólításként〉; 〈als spottende Anrede〉’ (↑); 2. 1790/ ’hézag, rés, repedés; Fuge, Spalte’ (NSz. – Földi
J.: M. Nyelvkönyv 150); 3. 1830 ’gúnyos vagy ostoba, általában hangtalan nevetés; Gegrinse’ (NSz. –
Aurora 9: 185) | mn 1811 ’vidám; lustig’ (NSz. – György L.: Tal. 1: 37) || vigyorít × A: 1585 vigioritom
(Cal. 925) J: 1. 1585 ’száját széles mosolyra húzza; den Mund breit, zum Lächeln verziehen’ (↑); 2. 1759
’vicsorít; die Zähne fletschen’ (NSz. – Imrech I.: Élő vizek 101) | | vigyorodik A: 1788 vigyorodni sz.
(NSz.) [csak EWUng.]; 1874 vigyorodik ▼ (CzF.) [csak EWUng.] J: [heute haupts el~ik] ’[?]; zu grinsen
anfangen’ || vigyori A: 1816 vigyori (Gyarmathi: Voc.) J: ’nevetős 〈személy〉; grinsend 〈Person〉’.
A szócsalád alapjai, az igék: származékszavak egy relatív fiktív tőből. ⊗ Az r gyakorító képzős relatív
tő a vicsorodik szócsaládjával függ szorosan össze. Az abszolút tő onomatopoetikus eredetű; a fogakat
mutogató vicsorgás, illetve az ezzel együttjáró hang utánzására használták. A szó végződése: különféle
igeképzők. Mivel ebben a szócsaládban a ’vigyorog’típusú jelentések, a vicsorodik szócsaládban ezzel
szemben a ’villogtatja a fogát’ típusú van túlsúlyban, a két szócsalád közt szóhasadás ment végbeagyar:
acsarkodik. – A vigyor az igékből lett elvonva; ma leginkább a főnévi 3. jelentésében használatos. A
vigyori az igék alapján keletkezett játszi szóalkotással -i (folyamatos) melléknévi igenévképzővel; vö.:
zsugorizsugorog. – R. igék ugyanabból az abszolút tőből mozzanatos és gyakorító képzővel: viggyan
’felvillan’ (1820); vigyog ’kuncog, vihog’ (1832).
MNy. 26: 131; Szóhas. 178; TESz.

vihar A: 1643 vihar (Com.: Jan. 10); 1826 Viher (TudGyűjt. 2: 45); 1838 Vihér (Tsz.); nyj. vihir
(MTsz.), vijer (ÚMTsz.) J: 1. 1643 ’erős szél; Sturm(wind)’ # (↑); 2. 1831 ’nagyfokú zavar, felfordulás;
Aufruhr, Tumult’ (NSz. – P. Thewrewk J.: Alap. 3: 34); 3. 1840 ’érzelmek heves kavargása vagy kitörése;
Gefühlsausbruch’ (NSz. – Kuthy L.: I. Károly 296) Sz: ~os 1825/ viharos (NSz. – Vörösm. 2: 172) | ~zik
1832 viharzik (NSz. – Aurora 11: 218).
Szláv jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. vihar vihor, (Kaj.) viher;; szln. vihar viher;; szlk. víchor; or. вихорь
вихрь; stb.: forgószél, vihar [< szláv *vi- ’fúj; fon’].. Megfelelői: ; rom. vifor;; finn vihuri: ’forgószél,
vihar’. – Az első adat egyedülálló, ami arra utal, hogy a vihar kezdetben egy szűken határolt nyelvjárási
szó lehetett. A nyelvújítás korában további elterjedés jellemzi, egészen az irodalmi nyelvig. A palatális
változatok későbbi átvételek a szerb-horvátból (Kaj.) vagy a szlovénból. A 2., 3. jelentés az irodalmi
nyelvben keletkezett a ; ném. Sturm ’viharos szél, szélvész; zendülés, felfordulás, tumultus; heves
izgalom’; stb.
KSzlJsz. 557; TESz.
 viheder × A: 1793 vihadar (NSz. – M. Hírmondó 2: 126); 1815 vihatarnak (MNy. 50: 285); 1826
vihetőr (TudGyűjt. 2: 45); 1832 Viheder (TudGyűjt. 3: 81); 1854 viheter (NSz. – Ipolyi A.: Mythologia
220); nyj. vijeter (ÚMTsz.) J: 1. 1793 ’zivatar, vihar; Gewitter, Sturmwind’ (↑); 2. 1859 ’nagyfokú zavar,
felfordulás; Aufruhr, Tumult’ (NSz. – Thaly K.: Zengő 1. 2: 35); 3. 1870/ ’bányalég, sújtólég;
Schlagwetter’ (NSz. – Jókai 42: 30).
Vitatott eredetű. ⊗ 1. Jövevényszó különböző szláv nyelvekből; vö.: szb.-hv. vjetar;; szlk. vietor;; or.
ветер; stb.: szélindoeurópai eredetű; vö.: [óind vā́ tas ’ua.’ír feth ’levegő’; stb., továbbá valószínűleg ; lat.
ventus;; gót winds; stb.: szél].. A szóföldrajz alapján több átadó nyelv jön szóba, főként a szerb-horvát és
a szlovák. – 2. Belső keletkezésű, szóvegyüléssel. A vihar és a zivatar szavakból jött létre. A magyarázat
mellett szólnak a veláris változatok, amelyek korábban palatális változatként voltak adatoltak. – A két
lehetőség azonban nem feltétlenül mond egymásnak ellent. Egyrészt azért, mert a változatok hangalakja
az első származtatásnál is a vihar és a zivatar hatását mutatja; másfelől vö. az első származtatást a zivatar
szóval.
Nyr. 46: 154; KSzlJsz. 780; TESz.

vihog A: 1581 vihagast sz. (MNy. 68: 94); 1807 Vihogni sz. (Márton); 1808 Vikogni sz. (SI.) J: 1. 1581
’bántó, éles hangon nevet; kichern’ # (↑); 2. 1809 ’〈ló〉 örömében nyihog; wiehern’ (NSz. – Simai Kr.:
VSzót. 1: 165) | | vihorászik A: 1815 k. vihorász (Kassai Bef. 155); 1962 vihorászik ▼ (ÉrtSz.) [csak
EWUng.] J: ’vihog; kichern’ | | viháncol A: 1858/ vihánczolni sz. (NSz. – Jókai 11: 249); 1886
vihanczolással sz. (NSz. – Jókai 69: 98) J: ’[?]; schäkern’.
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ Hasonló hangalakú, onomatopoetikus szavakhoz vö.: vijjog, vinnyog,
visít. Egy etimológiai összefüggés a tő és a szavak tövei közt nem kizárt, bár nem is bizonyítható.
Végződése: különböző (részben játszi) gyakorító képző. A viháncol eredeti jelentése ’nevetgél, kuncog,
vihog lehetett, amiből a enyeleg, évődik’ keletkezett metonimikusan.
TESz. viháncol a. is; FiktI. 56

vijjog A: 1806 vijjognak (NSz. – Wandza: Ámor 130); 1817 vijjong (NSz. – Vitkovics: Meséi 35);
1825/ víjjogtak (NSz.) [csak EWUng.]; 1826 vijogva sz. (NSz. – Aurora 5: 60) J: 1. 1806 ’〈madár〉 éles
hangon rikoltozik; schreien, kreischen 〈Vogel〉’ (↑); 2. 1944 ’[?]; ein sausendes Geräusch hervorbringen
〈Sirene, Granate usw〉’ (NSz.) [csak EWUng.].
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ A ragadozómadarak kiáltását utánzó szó; hasonló hangalakú,
onomatopoetikus szóhoz vö.: vihog, vinnyog, visít. Egy etimológiai összefüggés a vijjog töve és ezeknek a
szavaknak a tövei közt nem kizárt, de nem is igazolható. Talán a vaj² , vív szavakkal való etimológiai
összefüggéssel is számolni lehet. Végződése: -g gyakorító képző. – Ugyanebből a tőből mozzanatos
képzővel: R. vijjan ’egy éles sikító hangot ad ki hirtelen’ (1864).
TESz.; FiktI. 56

vikárius ∆ A: 1372 u./ vikarÿuʃa (JókK. 17); 1405 k. vicaris (SchlSzj. 501.); 1527 vykarioʃʃa (ÉrdyK.
329); 1740 Vikáriusának (NSz.); 1863 Vikáros szn. (Vadr. 385) J: ’[?]; Stellvertreter, haupts im
kirchlichen Amt’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. vicarius: ’vki helyét elfoglaló’, (h.) ’az egyházi hivatal helyettese’ [< lat.
vicarius ’vki vagy vmi helyét elfoglaló vagy kiegészítő’ < lat. vicis: ’váltás, csere, változatosság; válasz,
viszonzás; oldal, hely; szerep stb.’.. Megfelelői: ; ném. Vikar; fr. vicaire; stb.: helyettes, vikárius. – A
szóvégi s-hez vö.: ; vö. →ámbitus stb. A vikáris változathoz vö.: ; vö. →kalamáris, a vikáros változathoz
vö.: patikáros; vö. →patika].

víkend A: 1928 week-end (NytÉrt. 93: 99) [csak EWUng.]; 1929 wikend (Radó: IdSz.⁸); 1932 víkend
(PHNyr. 222) [csak EWUng.] J: ’hétvégi munkaszünet, hétvége; Wochenende’ Sz: ~ez(ik) 1942
vikendezik ’[?]; das Wochenende verbringen’ (KMNémSz.) [csak EWUng.].
Angol jövevényszó, esetleg német közvetítéssel is. ⊗ Ang. week-end: ’hétvége’.; – lásd még: ném.
Weekend ’’. Az angolban a week ’hét 〈fn〉’ + end ’vég, vége valaminek’szavakból. Megfelelői: fr. week-
end;; le. weekend; stb.: hétvége.
TESz.

viksz × A: 1813 viksre (NSz. – Limit. 5); 1832 avix (NSz. – Csermák F.: Mesterszók); 1833 Vikszos sz.
(NSz. – Lakos J.: Székely mest. 13); 1906/ bikszos sz. (NSz.) [csak EWUng.]; nyj. viszk (ÚMTsz.) J:
’viaszos kenőcs 〈padló, cipő fényesítésére〉; (Schuh)wichse’ | | vikszel × A: 1819 vikszőlt sz. (MNy. 90:
374) [csak EWUng.]; 1864 „vixolás"-ában sz. (NSz. – Kvassay E.: Röv. éj. 179); 1916 vikszelt sz. (NSz.)
[csak EWUng.] J: ’〈cipőt, padlót〉 fényesít; wichsen 〈Fußboden, Schuh〉’.
Német (au.) jövevényszó. ⊗ Ném., (au.) Wichse, (B.) wix: ’tisztítószer cipőre, padlóra’ | ném., (au.)
wichsen ’viasszerű anyaggal dörzsöl és fényesít’ [< ném. Wachs ’méhviasz’].. Megfelelői: szb.-hv. N.
vȉks, vȉksati; cseh N. viks, viksovat; stb.: cipőkrém, padlóviasz, ’viaszol, fényesít’. – A biksz változat szó
eleji b-jéhez vö.: bakter, bükköny stb. – A viszk változat hangátvetéssel keletkezett. – Nem teljesen kizárt,
hogy a vikszel a német átvétel mellett esetleg a viksz származéka lehet. – A R. vikszkalap ’egy fajta kalap’
összetétel előtagja (1805 (MNy. 90: 347) bizonyosan a ném. Wichs ’diákegyesület tagjának ünnepi
öltözete szóból származik.’
DtLw.; TESz.

világ A: 12. sz. v./ vılagbele (HB.); 1309/ Hulduualach hn. (Gy. 2: 165) [csak EWUng.]; 1470
velagban (SermDom. 2: 356); nyj. vëlág, vélág (MTsz.) J: 1. 12. sz. v./ ’az emberi társadalom | a földi
élet; die menschliche Gesellschaft | das irdische Leben’ # (↑); 2. 13. sz. e./ ’a földkerekség |
világmindenség; Weltall | Welt, Erdreich’ # (KT.) [csak EWUng.]; 3. 13. sz. k./ ’fény | világosság; Licht |
Erleuchtung 〈auch abstr〉’ (ÓMS.); 4. 1372 u./ ’létezés | a földi célokra irányuló élet; Dasein | weltliches
Leben’ # (JókK. 2); 5. 1787 ? ’földrész; Erdteil’ (NSz. – M. Kurir 131), 1801 ’ua.’ (NSz. – Benkő F.:
Magy. Geogr. 2: 4); 6. 1791 ’hasonló lények, dolgok stb. rendszere, köre, élmények, érzelmek rendszere;
Bereich’ (NSz. – Zay S.: Mineralógia bev. 2); 7. 1791/ ’kor; Zeitalter’ (NSz. – Szentjóbi Szabó: Költ. 135)
Sz: ~os 1275 Vylagus hn. (ÁÚO. 12: 157) | ~osság 1372 u./ vÿlagoʃʃagara (JókK. 2) | ~i 1372 u./
ezvÿlagÿ ’[?]; weltlich’ (JókK. 2) | ~osul 1372 u./ vilagoʃʃolot sz. ’[?]; sich erhellen’ (JókK. 5) | ~osít 1372
u . / vÿlagoʃohon ’[?]; Sehkraft geben’ (JókK. 28) | ~osulat 1416 u./³ vilagoʃolatom ’[?]; Erleuchtung
〈abstr〉’ (AporK. 109) | ~osítás 1493 k. wylagoʃythaʃaawal ’[?]; Klarmachen’ (FestK. 79) | fel~osodik
1493 k. fel wylagoʃodeek ’[?]; sich erhellen’ (FestK. 348) | ~ít 1508 vilageha (DöbrK. 126) | ~talan 1508
velagtalanʃagocbol sz. ’vak; blind’ (NádK. 599) | ~ol 1621 Vilagolni sz. ’[?]; leuchten’ (MA.) | fel~osodás
1 7 8 9 fel-világosodás ’[?]; Aufklärung 〈Geistesbewegung〉’ (NSz.) [csak EWUng.] | ~ias 1845
Világiasítani sz. ’[?]; profan’ (NyÚSz.).
Örökség, finnugor kori tő magyar képzéssel. ⊗ A tőhöz vö.: cser. (U.) wolγǝ̑δo: ’tiszta, világos;
tisztaság, világosság’; ? ;md. (E.) valdo, (M.) valda: ’világos, fényes’; finn valkea ’fehér, világos, fénylő;
tűz, világító láng’; ? ;lp. (N.) viel'gâd: ’világos, halvány, fehér’ [fgr. *ßalkɜ ’világos, fehér, fénylő; világít,
fénylik’; valószínűleg onomatopoetikus].. Az eredeti igenévszó igei értékű tagjához lásd még:
villámikvillám, villanvillog stb. A szó belseji *a > >m. (i̮ >) i változáshoz vö.: szil², szilaj; az *lk > > ; m.
l változáshoz vö. halad, válik stb. Végződése: -g deverbális névszóképzőcsillag, harag stb. A magyarban
a 2. jelentés az eredeti 3. jelentésből jöhetett létre szláv hatásra (vö.: ; óe. szl. světъ ’fény; világ’); a
jelentéshez lásd még: óind. rókaḥ ’fény, világosság’: lokáḥ ’szabad hely; világmindenség; világ’. A
további jelentésbeli kapcsolatokhoz vö.: ; fr. monde ’világ; társasági szabályok; világi élet’; stb.; ; finn
olevainen ’világmindenség’: oleminen ’jelenlét, létezés’; stb. – A szó gyakran a szeme világa
’látóképesség’ összetételben áll (1527 (ÉrdyK. 233). – Más, a finnugorból való magyarázata nem
valószínű.
NytÉrt. 38: 20; TESz.; MSzFE.; NytÉrt. 92: 209; UEW. 555

világfi ∆ A: 1833 világfi (NSz. – Fogarasi: Műszókönyv 7) J: 1. 1833 ’világi ember; Mann nicht vom
geistlichen Stande’ (↑); 2. 1836 ’az élet anyagi javát élvező, előkelő társaságban forgó férfi; Lebemann’
(NSz. – Aurora 15. Aczélmetszetek. A' büvész) – De vö. 1752 Világ Fia ’világi ember; Mann nicht vom
geistlichen Stande’ (NSz. – Stehelin: Házi Kints. 534).
Összetett szó. ⊗ A világ + fifiú tagokból; alárendeléssel (birtokos jelzős, jelöletlen). Az elsődleges
világ fia (↑) egy birtokos szerkezetből vált összetett szóvá; az összeolvadást a sokkal korábbi atyafi,
hazafihazafia stb. típusú szavak segíthették elő. – Egyéb megnevezések: R. világférfiú (1842); R.
világférfi (1843): világfi; ’világi férfi’; valószínűleg német mintára alkotott tükörfordítások; vö.: ném.
Weltmensch ’ua.’. – A kifejezést több nyelvben birtokos szerkezettel fejezik ki; vö.: ang. man of the
world;; fr. un homme du monde; stb.: , tkp. világi férfi.
TESz.
 villa¹ A: 1395 k. vílla (BesztSzj. 483.); 1529 wella (Radv.: Csal. 2: 5); 1549 wilat (RMNy. 2/2: 67);
1643–4 vidla (TörtTár. 1883.: 178); 1697 véllával (Amos Comenius: NySz.); nyj. vëlla (MTsz.) J: 1.
1395 k. ’több ágú, hosszú nyelű munkaeszköz; Gabel 〈Arbeitsgerät mit Zinken und langem Stiel〉’ (↑); 2.
1483 ’több ágban végződő, szúró jellegű evőeszköz; Gabel 〈Eßgerät〉’ # (OklSz.); 3. 1585 ’bitófa; Galgen’
(Cal. 443); 4. 1731 ’a villához hasonló tárgy, eszköz stb.; gabelähnl Ding, Gerät’ (MNy. 50: 500).
NyK. 39: 51, 49: 352; KSzlJsz. 558; TESz.

villa² A: 1806 Villa [es. nem m.] (NSz.) [csak EWUng.]; 1841 villák (uo.) [csak EWUng.] J: 1. 1806 ?
’[]; Landhaus, Landsitz | Villa, Eigenheim’ # (↑), 1841 ’ua.’ (↑); 2. 1835 ? ’major(ság); Gehöft, Meierhof’
(Kunoss: Gyal.), 1854 ’ua.’ (NSz.) [csak EWUng.].
TESz.

villám A: 1206/ Willam szn. (ÁÚO. 11: 84) [csak EWUng.]; [1237–40] ? Vylyam szn. (PRT. 1: 786);
1519 k. vellam (DebrK. 42); 1813 villamok (NSz. – Verseghy F.: Almarék 9) J: 1. 1206/ ? ’a természetben
történő fény- és hangjelenségtől kísért, nagy erejű elektromos kisülés; Blitz’ # (↑), 1519 k. ’ua.’ (↑); 2.
1630 ’villanás, felvillanó fény; Lichtblitz’ (Szenczi Molnár Albert: NySz.); 3. 1828/ ’szókapcsolatokban,
enyhe szitokszóként; 〈in festen Verbindungen als mildes Fluchw〉’ (NSz. – Vörösm. 3: 207); 4. 1859/
’elektromosság, villany; Elektrizität’ (NSz. – Madách I.: Művei 3: 306) Sz: ~os 1571 vyllamos
’villámokkal teli; voller Blitze’ (MNy. 5: 281); 1783 ’elektromos; elektrisch’ (NSz. – Molnár J.:
Könyvház 3: 431); 1898 ’villamoskocsi; Straßenbahnwagen’ (NSz. – Hegedűs S.: Óriások 120) || villamik
† A: 1372 u./ vÿllamat sz. (JókK. 138); 1416 u./¹ villamo sz. (BécsiK. 262); 1490 k. vilamaσ (NagyvGl.
63.); 1495 e. vellamaʃnac sz. (GuaryK. 19); 1536 meg vyllamek ▼ (Pesti Gábor: NySz.) J: 1. 1372 u./
’villámlik; blitzen’ (↑); 2. 1416 u./¹ ’villog, ragyog; blinken, leuchten’ (↑); 3. [meg~ik] 1536
’kivilágosodik, megvirrad; Tag werden’ (↑); 4. 1552 ’villámsebesen megy; blitzschnell eilen’ (MNy. 5:
224) Sz: ~at 1372 u./ ’[?]; Blitz’ (↑) | ~ás 1405 k. villamas ’; Blitz | Blinken’ (SchlSzj. 72.) || villamodik †
A: 1416 u./¹ vilamodat, villamodat sz. (BécsiK. 146, 36); 1493 k. wyllamodyeek megh ▼ (FestK. 402);
1531 megh velamodnek (ÉrsK. 361); 1585 meg villámodás sz. (Cal. 324) J: 1. 1416 u./¹ ’hajnalodik,
virrad; Tag werden’ (↑); 2. 1604 ’villámlik; blitzen’ (MA.); 3. 1618 ’ragyog, fénylik; blinken’ (Szenczi
Molnár Albert: NySz.) Sz: ~at 1416 u./¹ ’hajnal; Frühmorgen’ (↑); 1416 u./¹ ’hajnalban; frühmorgens’
(BécsiK. 146) | | villámlik A: 1533 Vellamlik ▼ (Murm. 227); 1585 Villamlok, villamlom (Cal. 248 [ɔ:
264]); 1768 vilámlódot sz. (NSz. – Miháltz I.: Seneca el.); 1836 Villáml (NSz. – Bárány B.: Árpádi Ház
43); nyj. vëllámlik (Nyatl. 607.), villámol (MTsz.), vilánylik (ÚMTsz.) J: 1. 1533 ’villám keletkezik; es
blitzt’ # (↑); 2. 1585 ’ragyog, tündöklik; blinken’ (↑); 3. 1767 ’felvillan, feltűnik; aufleuchten’ (↑); 4. 1768
’〈szem〉 indulattól villog; Blitze schleudern 〈Auge〉’ # (↑); 5. 1847 ’eszébe jut, felötlik 〈gondolat〉;
durchfahren, durchblitzen 〈Gedanke〉’ (NSz. – Kemény Zs.: Gyulai 3: 157); 6. 1894 ’villámként cikázik,
suhan; blitzschnell fliegen’ (NSz. – Bársony I.: Erdőn 10).
A szócsalád kiinduló elemei a villam és a villamik: származékszavak egy finnugor eredetű tőből. ⊗ A
tőhöz vö.: világ. A végződések: -m deverbális névszóképző, -mik mozzanatos-visszaható képzőfödém,
folyamikfolyik stb. A szó belseji ll hangzónyúlás eredménye hangzóközi pozícióban. – A villamodik a
villamikból keletkezett; vö.: élemedikél, csavarodikcsavar stb. A villámlik keletkezhetett a villám szóból -l
denominális igeképzővel, vagy a villamik szóból is mozzanatos-visszaható képzővel. A szócsalád
tagjainak eredeti jelentése a tő ’villog, világít, fénylik’ jelentéséből származhat. A villám 4. jelentése,
illetve a villámos származékszó ’elektromos’ jelentése a nyelvújítás korában keletkezett. A villamadat (↑)
származékszó határozói jelentéséhez vö..: holnap, tegnap stb.
NytÉrt. 38: 20; TESz.; FiktI. 174

villany A: 1831 villany (NyÚSz.); 1843 villam (NyÚSz.) [csak EWUng.]; 1843 vilany (NyÚSz.); 1890
villanszikrátul (NSz. – Szász K.: Uti tárca 143); nyj. vëlȧny, villon (ÚMTsz.) J: 1. 1831 ’villamos energia;
Elektrizität’ # (↑); 2. 1837 ’villám; Blitz’ (NSz. – Jósika M.: Bátori 2: 159); 3. 1839 ’mágnes; Magnet’
(NSz. – Athenaeum 1: 183); 4. 1855 ’villanyvilágítás; elektrische Beleuchtung, Licht’ # (NSz. – Vas G.:
N. napt. 29); 5. 1874 ’foszfor; Phosphor’ (CzF.) Sz: ~os 1835 villanyos ’elektromos; elektrisch’ (Tzs.
Elektrisch); 1890/ ’villamosvasút, villamoskocsi; (elektrische) Straßenbahn’ (NSz. – Jókai 79: 2) |
villamos 1843 ’elektromos; elektrisch’ (NyÚSz.); 1890/ ’városi, elektromos villamosvasút; elektrische
Straßenbahn’ ().
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ A villám szócsalád kikövetkeztetett tövéből -ny,
illetve -m névszóképzővel az -ny, illetve -m képzős szavak analógiájárabizony, folyamfolyik stb. Korábbi
megnevezések a 2. jelentéshez: villány ’villám’ (1824); ez ugyancsak szóalkotás ugyanabból a tőből. A
képzőként értelmezett -ány szóvéggel keletkezett, az ány végű szavak analógiájához vö.: átalányáltal,
talány stb. A villanyos és a villamos származékszavak főnevesülését a villamos kocsi ’EZ NEM KELLi’
(1895), villamos vasút ’EZ NEM KELL’ (1901/ (NSz.) típusú szószerketezek befolyásolhatták. –
Nyelvújítási szóalkotás.
NyÚSz.; Nyr. 89: 22; TESz. villamos a. is

villog A: 1519 k. villagoc sz. (DebrK. 264); 1608 Vilagó sz. (Szenzi molnár Albert: NySz.); 1664
villogó sz. (Gyöngyösi: ÖK. 1: 185); 1872 vellogás sz. (Nyr. 1: 424); nyj. vëllog (MTsz.) J: 1. 1519 k.
’〈szem érzelemtől felélénkülve〉 ragyog, szikrázik; aufleuchten, Feuer sprühen 〈Auge〉’ # (↑); 2. 1604
’hirtelen felragyog | élénken csillog; blinken, glitzern’ # (MA.); 3. 1768 ’villámlik; blitzen’ (NSz. –
Kovács F.: Norbert A6); 4. 1792 ’ide-oda cikázik, mozog; blitzschnell sich hin und her bewegen’ (SzD.
Lobogó); 5. 1838 ’ide-oda tekintget; hin- und herblicken’ (Tsz.) | | villó † A: 1792 Villó (NSz. –
Bartzafalvi Szabó: Tudományok 16); 1858 viló (NSz. – Fáy A.: Halmay 2: 51) J: 1. 1792 ’levegő; Luft’
(↑); 2. 1828 ’foszfor; Phosphor’ (↑) || villan A: 1805 villan (NSz. – Verseghy F.: Tiszta Magy. 64); 1843
Megvillanik □ (NSz. – Kunoss E.: Vers. 260); nyj. vëllantó sz. (MTsz.) J: 1. [haupts fel~] 1805 ’〈fény〉
hirtelen felragyog; (auf)blinken, (auf)blitzen’ # (↑); 2. 1812 ’eszébe ötlik valami | felfigyel valamire;
durch den Kopf schießen 〈Gedanke〉 | auf etw aufmerksam werden’ (NSz. – Berzsenyi: Művei 3: 51); 3.
1815 ’villámlik; blitzen’ (NSz. – Döme K.: Metast. 421); 4. 1820/ ’(hirtelen) feltűnik; blitzschnell
erscheinen, auftauchen’ (NSz. – Berzsenyi: Művei 3: 85); 5. 1824 ’valahol hirtelen ott terem | siklik,
repül; sich irgendwohin blitzschnell begeben | gleiten, fliegen’ (NSz. – Hébe 131); 6. [fel~, meg~] 1839
’〈szem〉 hirtelen felragyog; aufleuchten 〈Auge〉’ # (NSz. – Árvízkönyv 2: 271) || villódzik A: 1854 villózni
sz. (Ballagi); 1857 Villódzó sz. (Ballagi); 1874 villódzik ▼ (CzF.) J: ’[?]; flimmern, blinken’.
A szócsalád időrendben legkorábbi tagja a villog: származékszó egy finnugor eredetű tőből. ⊗ A tőhöz
vö.: világ A végződése: -g gyakorító képző. – A későbbi villan, villódzik igék tudatos szóalkotások az -n
mozzanatos képzővel, illetve -ódzik gyakorító-visszaható képzővel ellátott kikövetkeztetett tőből. Ezek a
nyelvújítás korában keletkeztek a csillog, döcög szócsalád, illetve a hallgatódzikhallgat, rejtőzikrejt stb.
analógiájára. A villó ugyancsak tudatos szóalkotás a nyelvújítás korából. ez tkp. a tő főnevesült
folyamatos melléknévi igeneve -ó képzővel. Ehhez a folyamatos melléknévi igenévhez vö.: villó
’villámló, felvillanó’ (1860). Főnévként a kémiai szaknyelvben volt használatos. – Ide tartoznak,
ugyanebből a tőből: R. villancsó ’szentjánosbogár’ (1585); villong ’villog, csillog’ (1761); stb.
NytÉrt. 30: 20; TESz.; NyK. 81: 238; FiktI. 174

villong A: 1474 vilõgaʃat sz. (BirkK. 6); 1519 villongaʃnak sz. (CornK. 14); 1519 wýrlongaʃokban
(JordK. 274); 1562 villangas sz. (Telegdi Miklós: NySz.); 1632 vilangó sz. (MNy. 1: 413); 1643
vironganac (Com.: Jan. 132); 1675 vilyongó sz. (MNy. 43: 292); 1683 virgok (MNy. 35: 51); 1717 e.
villogtam (MNy. 43: 292); 1776 virrognak vala (NSz. – Ésopus' Meséi 2: 213); 1777 virrongástól sz.
(NSz. – Jeles gondolatok 90); 1829 virog (NSz. – Décsei J.: Vers. 173) J: 1. 1474 ’kötekedik | veszekedik,
perlekedik; stänkern | zanken’ (↑); 2. 1560 k. ’tusakodik, küzd; ringen, kämpfen’ (↑); 3. 1717 e.
’nyugtalankodik; sich beunruhigen’ (↑) Sz: ~ás 1474 (↑).
Belső keletkezésű, de keletkezésmódja vitatott. ⊗ 1. Valószínűleg szóhasadás eredménye. A villog
szóból egy szó belseji szervetlen n beillesztésével. A jelentés keletkezése a dühös ember szemének
csillogásával magyarázható. Az l ~ r váltakozáshoz vö.: harisnya, virág stb. – Valószínűleg ide tartozik:
1456 k.vilos ’erős, szilárd’; a villog tövéből keletkezhetett -s melléknévképzővelpiros, tilostiloszik stb. –
2. Onomatopoetikus eredetű, a veszekedés kifejezésére. Végződése: -ng gyakorító-mozzanatos képző. Az
esetleges onomatopoetikus rokonsághoz vö.: virdit ’sír’ (1794), ’rikácsol’ (1881).
MNy. 35: 51; NytÉrt. 38: 27; TESz. virdít a. is

vincellér A: 1396 Winceler szn. (MNy. 63: 370); 1416 u./² vincelèrecn ͨ (MünchK. 53); 1568
vincʒelerkedik sz. (Méliusz Péter: NySz.); 1588 vencʒelerkedig sz. (MNy. 62: 355); 1603 wintzlér
(Mihálykó János: NySz.); 1704–12 vinczellér (Thaly Kálmán: NySz.) J: 1. 1396 ’a szőlő gondozásával
megbízott (szakképzett) mezőgazdasági alkalmazott; Winzer’ (↑); 2. 1585 ’(haszon)bérlő; Pächter’ (Cal.
236); 3. 1780 ’egy fajta, a szőlőben kárt tevő bogár; Art Schädling des Weinstocks’ (NSz. – Prónay P.:
Szőllők. 36).
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kfn.) vînzürl, (baj.-osztr.) weinzierl (h. kor. úfn.) weincirel, –
ném., (au.) Winzer: ’a bort termelő, feldolgozó ember’ [< lat. vinitor ’ua.’ < ; lat. vinum ’bor’]..
Megfelelői: ; szb.-hv. (Kaj.) vincerl;cseh R. vincour; stb.: borosgazda, szőlősgazda, vincellér. – A szó a
közép-német közvetítésével kerülhetet már a 12. sz.-ban a magyarba. A vincellér alak egy hangátvetéssel
és a szó belseji mássalhangzótorlódás feloldásával, illetve a -ér képző analógiás hatásával keletkezett
foglalkozásnév. A 2., 3. jelentés: metonímia. – A magyarból: szb.-hv. N. vincelir:rom. N. vinţeler:
’borosgazda, szőlősgazda, vincellér.’
TESz.; NMÉr.

vinkli ∆ A: 1833 Vinklihankli (NSz. – Lakos J.: Székely mest. 2); 1874 vinkli (Nyr. 3: 383) [csak
EWUng.] J: 1. 1833 ’szögmérő | derékszög; Winkelmaß | rechter Winkel’ (↑); 2. 1900 ’zug, sarok; Ecke,
abgelegene Stelle’ (Lumtzer – Melich: DOLw. 262); 3. 1930 ’〈labdarúgásban〉 a kapu felső sarka; oberes
Eck des Tores 〈beim Fußballspiel〉’ (Zolnay – Gedényi); 4. 1930 ’szorult helyzet; bedrängte Lage’ (Zolnay
– Gedényi).
Német (au.) jövevényszó. ⊗ Ném., (au.) Winkel ’két fal vagy egyenes által létrehozott szeglet’ [< ném.
(kfn.) winken ’bólint, inog, rezeg’].. – A szó ma már csak 1. jelentésében használatos különböző
szaknyelvekben.
TESz.

vinkó A: 1646/ vinkó (NyK. 70: 406) J: ’(rossz, svanyú) bor; (haupts schlechter, saurer) Wein’.
Jövevényszó egy nyugati szláv nyelvből, valószínűleg a szlovákból. ⊗ Szlk. vínko; – ; cseh vínko; le.
winko: : ’borocska’ [< szláv *vino ’bor’].. – A szlovák eredetet mellett szól, hogy a hasonló jelentésű N.
drapák ’újbor; lőre’ (1861 (NyK. 70: 405) és a burcsák ’újbor, murci’ (1889 (MTsz.) a szlovákból
származnak; vö.: szlk. drapák ’egy fajta fogóeszköz; finom dohány’, burčák ’újbor’. – A vinkó szónak ma
tréfás-pejoratív hangzása van.
NyK. 70: 405; TESz.

vinyetta A: 1805/ vignettje (NSz. – Kazinczy: Lev. 3: 434); 1809/ vignette (NSz. – Kazinczy: Lev. 6:
182); 1814/ vignéttel (NSz. – Kazinczy: Lev. 11: 171); 1835 vinyett (Kunoss: Gyal. Vignette); 1924
vinyetta (NSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1805/ ’képszerű díszítés 〈főleg címlapon〉 | címkép; graphische
Verzierung 〈haupts auf Büchern〉 | Titelbild’ (↑); 2. 1865 ’szőlőlevél; Weinblatt’ (Babos); 3. 1883 ’címke,
címjegy 〈árun, könyvön, füzeten stb.〉; Etikett 〈haupts auf Waren〉’ ().
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Vignette; ang. vignette; f r. vignette; o l . vignetta; stb.: grafikai díszítés,
záródísz stb; : ’címke’. A franciából terjedt el [< fr. R. vignette ’stilizált szőlővessző-díszítés (könyveken,
levélpapíron stb.)’ [< fr. vigne ’szőlővessző, szőlőtőke’]].. – A magyarba a németből és franciából került; a
szóvégi a valószínűleg hanghelyettesítés eredményeblanketta, paletta stb. – A vinyetta változat esetleg
olasz hatásra enged következtetni.
TESz.

vinnye × A: [1093–5] ? uueihna hn. (PRT. 1: 591); [1237–40] ? Vegne hn. (PRT. 1: 776) [csak
EWUng.]; 1318 ? Vigne hn. (Gy. 2: 557) [csak EWUng.]; 1520 wÿnnÿe (MNy. 8: 230); 1570/ Kovács
Vinyiket (MNy. 80: 383) [csak EWUng.]; 1805 e./ vinnyóit (I. OK. 30: 264) [csak EWUng.]; nyj. vínye
(MTsz.) J: ’kovácsműhely; Eisenschmiede’.
Jövevényszó egy dél- vagy nyugati szláv nyelvből. ⊗ Blg. вигня ’ércolvasztó’, видня ’kovácsműhely’,
вигне ’a kovácsműhely előtere’; szb.-hv. viganj: ’kovácsműhely’;szln. vigenj: ’ua.kémény’;cseh vỳhně:
’kémény, füstelvezetőcső’;szlk. vyheň: ’kovácsműhely; kovácstűzhely’az eredetéhez vö.: [szláv *ognь
’tűz’].. Megfelelői: ; cig. vin͂ a wigńa ’kovácsműhely; tűzhely’. A régi helynevek is, amik szintén szláv
névadáson alapulhatnak, (végső soron) ide tarotznak, mivel az ottani vaskohókról nevezték el. – Ma
székely nyelvjárási szóként él.
MNy. 39: 232; KSzlJsz. 781; TESz.; Gy. 2: 557; MNy. 86: 170

vinnyog A: 1634 vinniognak (Csanaki Máté: NySz.); 1682 hinyog (CorpGr. 513); 1825 hinnyagás sz.
(NSz. – Lex. Bud. 263); 1863 vannyogó sz. (Kriza: Vadr. 510); nyj. vénnyogott (ÚMTsz.) J: 1. 1634
’〈személy〉 nyög, nyüszít; stöhnen, wimmern 〈Person〉’ (↑); 2. 1682 ’〈ló〉 nyihog; wiehern’ (↑); 3. 1759/
’vihog, vihorászik | gúnyosan, vigyorog; kichern | spöttisch grinsen’ (↑); 4. 1764 ’〈állat, főként kutya〉
nyüszítget; winseln 〈haupts Hund〉’ (NSz. – Dudás I.: Lelki éd. B7); 5. 1886 ’〈hó〉 csikorog; knirschen
〈Schnee〉’ (NSz. – Jakab Ö.: Marossz. tört. 6); 6. 1890 ’〈tárgy, eszköz〉 éles, magas, csörömpölő hangot ad;
hohen, schrillen od rasselnden Laut hören lassen 〈Gegenstand, Gerät〉’ (NSz. – Herczeg F.: Fenn 2).
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ Hasonló hangalakú, onomatopoetikus szóhoz vö.: vihog, vijjog, visít. A
vinnyog töve és az előző szavak tövei közti etimológiai összefüggés nem kizárt, de nem is bizonyítható. A
tő azonban etimológiailag összefügg a vernyog szócsaládjának tövével. Végződése: -g gyakorító képző. –
Ma főként 4. jelentésében használatos.
TESz.; FiktI. 56

viola A: 1276 Viola szn. (Nyr. 46: 88, az adat közlése nélkül); 1346 Bẏola szn. (MNy. 11: 328); 1395 k.
viola (BesztSzj. 427.); 1578 violyánac (Méliusz Péter: NySz.); 1583 vióla (Gombocz E.: BotTört.); 1643/
Vivola (Amos Comenius: NySz.); 1753 vijóla (NSz. – Lippai: Posoni kert 611); 1794 viloja (NSz. –
Gyarmathi S.: Nyelvmester 1: 374); 1865 Violla (NSz. – Pap Gy.: Palóc népk. 63); nyj. vihola (MTsz.),
viluja (SzegSz.) J: 1. 1276 ? ’egy fajta, különféle színű, illatos kerti virág; Levkoje (Matthiola incana)’ #
(↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2. [~´m] 1770/ ’〈kedveskedő megszólításként〉 szerelmesem, kedvesem; mein
Liebchen 〈als liebkosende Anrede〉’ (NSz. – Bokréta 32); 3. 1787 ’ibolya; Veilchen’ (NSz. – Zavira: On.
Bot. 23).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. viola: ’ibolya; ibolyakék; különböző fajta nyáti ibolya’bizonytalan eredetű,
esetleg egy földközi-tengeri nyelvből, a [gör. ἴoν ’ibolya’ szóból származik].. Megfelelői: ném. Viole;; ol.
viola; stb.: . – A 2. jelentéshez vö.: rózsa stb. A 3. jelentésben a szóhasadással létrejött ibolya kiszorította.
TESz.

vipera A: 1495 e. vipera (GuaryK. 24); 1577 k. vipęra (OrvK. 224); 1898 vípera (Rell.: LatSz. 54) J:
1. 1495 e. ’egy fajta mérges kígyó; Viper (Vipera berus)’ # (↑); 2. 1825 ’gonoszkodó, áskálódó
nőszemély; boshaftes, ränkesüchtiges Weib’ (NSz. – Maróthy M.: Amália 65).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. vipera: ’vipera; kígyó 〈mint szitokszó〉’ [< lat. *vivi-pera, *vivo-pera, tkp.
’elevenszülő’; l. még lat. vivus ’élő, létező’ és a parere ’szül, világra hoz’; a megnevezés alapja, hogy a
viperák ivadékai rögtön a tojásrakás után kimásznak a tojásból].. Megfelelői: ném. Viper;; fr. vipère; stb.:
vipera ’〈elvont értelemben is〉’. – Az elvont jelentéshez vö.: áspis stb.
TESz.

virág A: 1237 Vyragus sz. szn. (OklSz.); 13. sz. k./ viragnac uıraga (ÓMS.); 1470 veragos sz.
(SermDom. 2: 127); nyj. vërág (MTsz.), vérágós sz. (ÚMTsz.) J: 1. 1237 ? ’virágzó növény | növénynek
szaporodás céljára módosult hajtása; blühende Pflanze, Blume | Blüte’ # (↑), 13. sz. k./ ’ua.’ (↑); 2. 1490
k. ’szép leány | 〈megszólításban〉 kedvesem; schönes Mädchen | Liebchen 〈als Anrede〉’ (MNy. 25: 90); 3.
[haupts mit PossSf Sg/3] 1506 ’valaminek legértékesebb, legszebb része | valakinek, valaminek
legerőteljesebb állapota; das Beste | schönster Zustand’ (WinklK. 247); 4. 1545 ’virág alakú díszítőelem;
Blütenmuster’ (OklSz.); 5. 1641 ’bor felszínén képződött, fehéres gombákból álló hártya; Kahm’
(Nomenclatura ...: NySz.); 6. 1879 ’fehér folt 〈bőrön, körmön, állat szőrén〉; weißer Fleck 〈am Nagel, an
der Haut, am Haar der Tiere〉’ (Nyr. 8: 327) Sz: ~os 1237 szn. (↑) | ~(o)zik 1416 u./¹ viragoz ’[?]; blühen’
(BécsiK. 200) | ~oz 1585 virágozás sz. ’virággal díszít; mit Blumen zieren’ (Cal. 74).
Szóhasadás eredménye. ⊗ A világ ’fény’ szóból szó belseji l ~ r váltakozással; vö.: halántékhalánk,
villong stb. A ’fény > ragyogás, csillogás > virág’ jelentésváltozáshoz vö.: gör. ἄνϑoς ’fény, ragyogás,
csillogás; virág’. A szóhasadás az ősmagyar korban mehetett végbe, a virág szó eredetileg a fák
virágzására utalt; az eredeti jelentése ’világító, fényes jelenség lehetett, amiből a virágzás, virágzat >
virág’ jelentés kialakult. A 2. jelentés metafora; a 4. jelentés metonímia az 1. jelentés alapján. Az 5.
jelentéshez vö.: ;gör. ἄνϑoς oἴνου; lat. flos vini ’penész, pimpó’. – Ide tartozik: virány ’virág’ (1805/),
’határ, mező’ (1808), ’a virágzás ideje’ (1814), ’frissesség, üdeség; virágzat’ (1844); ezek a
származékszavak tudatos szóalkotások a virágkikövetkeztetett tövéből.
NytÉrt. 38: 20; TESz. virány a. is

virág- 1. ~vasárnap A: 1506 veragh vasárnap (WinklK. 141) J: ’[?]; Palmsonntag’ | ~szombat † A:
1512 k. verag zombatig (WeszprK. 9) J: ’virágvasárnap előtti szombat; Samstag vor dem Palmsonntag’ |
~szerda † A: 1515 Viragh ʒeredan (RMNy. 2/2: 13) J: ’virágvasárnap előtti vagy virágvasárnap utáni
szerda; Mittwoch vor od nach dem Palmsonntag’ | ~hét † A: 1580 virághétben (MNy. 64: 232) J:
’virágvasárnap előtti vagy virágvasárnap utáni hét; Woche vor od nach dem Palmsonntag’ | Ilyenek még:
~kedd ’virágvasárnap utáni kedd; Dienstag vor od nach dem Palmsonntag’ (1527: ÉrdyK. 134);
~csütörtök ’[?]; Donnerstag vor od nach dem Palmsonntag’ (1606: NytÉrt. 92: 211) || 2. ~ének A: 1541
virāg inekekben (Sylvester: ÚT. 2: [164]) J: ’régi magyar szerelmi dal; altes ungarisches Liebeslied’ |
~kor A: 17. sz. virágkoromban (Thaly: VÉ. 2: 174) J: ’valaminek, valakinek életében, fejlődésében a
legszebb, eredményekben leggazdagabb időszak; Blütezeit, Glanzperiode’ | ~nyelv A: 1838 virágnyelvvel
(NSz. – Kunoss: Lombok 4) J: 1. 1838 ’szerelmi közlésnek valamely virággal vagy nevével való
kifejezése; sprachlicher Ausdruck der Liebe durch Blumen od Blumennamen’ (↑); 2. 1846 ’óvatosságból,
tapintatból használt jelképes kifejezésmód; bildliche, nicht konkrete Ausdrucksweise’ (NSz. – Garay J.:
Tollr. 2: 32).
Összetételi előtag, azonos a →virág szóval. ⊗ Az 1. csoportban a virágvasárnap dél- vagy nyugati
szláv minta alapján keletkezett tükörfordítás; vö.: szb.-hv. Cvetna nedelja;; szln. cvetna nedelja; szlk.
Kvetná nedeľa; l e . Kwietna niedziela: ’virágvasárnap’. A többi tag a magyarban a virágvasárnap;
analógiájára alakult ki, és közvetlen szláv megfelelői is vannak: ;óe. szl. sobota cvetьna ’virágvasárnap
előtti szombat’;szb.-hv. cvetni petek ’virágvasárnap előtti péntek’; stb. – A 2. csoportban összetételeinek
előtagja jelzői értékű. A virágének egy vers vagy dal, amelyben a szeretett személyt különböző
virágnevekkel illetik. A virágkorban a virág ’virágzás’ jelentésben áll és a fejlődés csúcspontját jelöli;
hasonlóan más nyelvekben is: ném. Blütezeit;; o l . epoca di fioritura; stb.: fénykor. – A virágnyelv
tükörfordítás a ;ném. Blumensprache ’a közlés virágokkal való kifejezése’szószerkezetből; hasonló
megnevezések más nyelvekben: ; ang. language of flowers;; fr. langage des fleurs; stb.: . A 2. jelentés
metafora.
TESz. virágének, virágkor, virágnyelv a. is

vircsaft ∆ A: 1635 Birtsoftot (MNy. 90: 374) [csak EWUng.]; 1664 virttschaftra (NEl.) [csak
EWUng.]; 1902/ lógó-vircsaft (NSz. – Bartók B.: Lev. 1: 21) J: 1. 1635 ’[?]; Gasterei’ (↑); 2. 1902/
’rendetlenség; Unordnung’ (↑); 3. 1926 ’〈rendetlen, tervszerűtlen〉 gazdálkodás, tevékenység;
unordentliche, unplanmäßige Wirtschaft, Tätigkeit’ (NSz. – Bp. Hirlap 1926. márc. 6.: 11).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Wirtschaft: ’tervszerű tevékenység; háztartás; vendéglő, étterem;
rendszertelen munka, összevisszaság, zűrzavar’ [< ném. Wirt ’vendéglátó, házigazda, vendéglős’].. – Az
első adat bajor-osztrák közvetítésre utalbognár, bükköny
TESz.

virgács A: 1704 virgást (MNy. 46: 84); 1793 virgászal (NSz. – Szalkay: Pikkó 16); 1838 Virgács
(Tzs.); nyj. virgáncs (MTsz.) J: 1. 1704 ’fenyítésre való vesszőnyalád; Geißelrute’ # (↑); 2. 1794
’(meg)vesszőzés; Geißelung’ (NSz. – Kármán: Uránia 3: 179) Sz: ~ol 1808 Virgásolni sz. (SI.).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. virga virgas többes tárgyeset : ’vessző, pálca, vesszőnyaláb,
vesszőköteg’valószínűleg indoeurópai eredetű; vö.: [óind. vēṡkáh ’fojtóhurok’szószerkezetből; óész.
germ. visk ’szalma vagy nád kéve, szalmacsutak’; stb.].. Lásd még: (az iskolai latinból): accipies virgas
’vesszőcsapást kapsz’, impigne nebuloni duodecim virgas! ’adj a csirkefogónak 12 vesszőcsapást!’. – A
magyar a többes tárgyesetű alakot vette át. A szóvégi s > cs affrikálódásához vö.: grádics; a fenyítőeszköz
megnevezésében azonban a korbács szó hatásával is számolni kell. A N. változatok szó belseji n-jéhez
vö.: bakancs, bogáncs stb. – A R. virga ’vessző, pálca’ (1577 k. (OrvK. 311) a latin egyes szám átvétele. –
A magyarból: szb.-hv. virgaz ’virgács; vesszőcsapás.’
TESz.; NyK. 84: 252; ArNy. 64

virginál névszó † A: 1518 k. virginaalth (SándK. 17) J: ’egy fajta spinétszerű hangszer; Art Spinett’ ||
virginál ige † A: 1591 Virginalt (MNy. 62: 355) [csak EWUng.] J: ’[?]; auf einer Art Zimbel spielen’.
A szócsalád kiinduló eleme, a névszó: német jövevényszó. ⊗ Ném. R. virginal, virginailinstrument
’egy fajta spinét’ [< ang. R. virginal ’ua.’].. Végső soron a lat. virginalis ’szűzies; a lányokkal
kapcsolatos’ szóra megy vissza, de a megnevezés alapja tisztázatlan. Megfelelői: ; fr. (kfr.) virginal;; ol.
virginale; stb.: egy fajta spinét. – A virginálige szófajváltással keletkezett; a szó igei használatának alapja
az igeképzőként értelmezett szóvégi lábráz, gyámol stb. – A R. virgina ’egy fajta cintányér’ (1591 (MNy.
62: 355) elvonással jött létre a virginál igéből.
TESz.

virgonc A: 1621 Virgontz (MA.); 1668 virganczok (NSz. – Matkó: BCsák. 412) J: ’[?]; munter, lebhaft’
#.
 Játszi szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ A virog ~ virrog szóból (a villong változatai) játszi
névszóképzővel; hasonló képzési módhoz vö.: lafanc, lobonc stb. Az eredeti jelentés ’nyugtalan 〈személy〉’
lehetett.
TESz.

virics † A: 1395 k. vírích, verech (BesztSzj. 825., 827.); 1708 Viríts (PP.) J: 1. 1395 k. ’sörcefre |
maláta; Bierwürze | Malz’ (↑); 2. 1604 ’a meglékelt, meghasított fából, főleg nyírfából kifolyó nedv;
Birkensaft’ (MA. Hydródes).
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kfn., kor. úfn.) wirz: ’ételízesítő, fűszer; mézsörcefre; sörcefre’ [<
ném. (kfn.) wurz ’növény, gyógynövény, gyökér’].. – A szóvégi cs-hez vö.: akác: agacs
TESz.

virrad A: 1372 u./ vÿradolan r. (JókK. 26); 1506 verrad vala (WinklK. 229); 1526 wy̋ rrattanak [d-t]
sz. (SzékK. 75); 1533 Meg verad (Murm. 173.); 1566 virradóra r. (HFab. 186) [csak EWUng.]; 1608
Vérrataîg [d-t] sz. (Szenczi Molnár Albert: NySz.); 1815 k. Virhad (Kassai Bef. 159); 1838 Virjad (Tsz.);
1 8 6 3 virnyad (Kriza: Vadr. 523); nyj. vërad, vérad (MTsz.), vírjadik □ (ÚMTsz.) J: 1. 1372 u./
’világosodni kezd (napfelkelte előtt); der Morgen dämmert, der Morgen bricht an’ # (↑); 2. 1551 ? ’ébred;
erwachen’ (Heltai Gáspár: NySz.), 1662/ ’ua.’ (Szalárdi Miklós: NySz.); 3. [vmire ~] 1758 ’valami
valakinek osztályrészül jut; etw jmdm bevorstehen’ (NSz. – Kereskényi: Ágoston 72); 4. 1769 ’〈jobb
korszak〉 kezdődik; kommen 〈bessere Zeit〉’ (NSz. – Telek J.: Korona 412); 5. 1806 ’megnyilvánul; sich
äußern’ (NSz. – Verseghy: Aglája 68); 6. 1818 ’kipirul; röten’ (NSz. – Helikon 36) Sz: ~t- [mit PossSf]
1526 ’[?]; Morgendämmerung’ (↑) | ~at 1808 Virradat (SI.) R: ~ólan 1372 u./ ’[?]; bei Tagesanbruch’ (↑)
| ~óra 1566 ’ua.’ (↑) || virraszt A: 1432 Virrazto sz. szn. (OklSz.); 1447 Virasto sz. szn. (MNy. 9: 133);
1522 Veraztho sz. szn. (OklSz.); 1536 wÿrraʒtwan sz. (Pesti Gábor: NySz.); 1565 verraztôba sz. (Méliusz
Péter: NySz.); 1608 vérrasztó sz. (Szenczi Molnár Albert: NySz.); nyj. vërasztó, vírasztó sz. (MTsz.),
vërnyaszt (MTsz.), virjasztanak (ÚMTsz.) J: 1. 1432 ’éjszakai őrséget áll | ébren maradva valakit, valamit
őriz; Nachtwache halten | wachen’ (↑); 2. 1628 ? ’az éjszakát ébren tölti; aufbleiben, aufsein’ # (Prágai
András: NySz.), 1792 ’ua.’ (SzD. Virradni); 3. [napot fel~] 1683 ’〈napot〉 elérkezni enged; anbrechen
lassen 〈Tag〉’ (Thaly: Adal. I: 171); 4. 1757 ’ragyogtat, világít; leuchten’ (NSz. – Turzelini – Léstyán: X.
Szt. Ferencz 31); 5. 1759 ’felébreszt; wecken’ (NSz. – Imrech I.: Élő vizek 76) Sz: ~ó 1432 szn. (↑); 1508
virraztook ’(éjjeli)őr; Nachtwache’ (DöbrK. 475) || virrogat × A: 1636 verragatást sz. (Samarjai János:
NySz.); 1767 virogatott (NSz. – Illei: Ptolomaeus 86); 1778 Virrogatni sz. (NSz. – Kalmár Gy.: Ének. 9);
1792 virrugatásokkal sz. (NSz. – M. Kurir 279); nyj. vérogatás sz. (ÚMTsz.) J: ’virraszt; wachen’.
A szócsalád kiinduló eleme a virrad: származékszó egy finnugor eredetű tőből. ⊗ A szótő a világ,
villong stb. tövével függ össze, mint szóhasadással keletkezett párhuzamos alakok, és azonos a virul
szóval. Az l ~ r hangcseréhez vö.: virág A végződések: -d gyakorító-kezdő képző, illetve -szt műveltető
képző. Az igék megőrizték a tő eredeti ’világít, fénylik’ jelentését; eredetileg a napfény feltűnésére
utalhatott. Hasonló szemlélethez vö.: pirulpirít : pirkad; lat. lux ’fény’: lucescit ’beköszönt a reggel’; stb.
A későbbi ’felébred, őrködik, figyel’ jelentések analogikusan alakultak ki. – A virrogat későbbi
származékszóként keletkezett a korábbi -gat gyakorító képzős igék alapjánereget, támogattámad. – A
virradólan ( ↑ ) , virradóra (↑) megszilárdult ragos alakulatok -lan határozóraggal, illetve -ra
szublatívuszraggak keletkeztek az önállóan nem adatolt virradó ’virradat, hajnal’származékszóból, ami a
virrad folyamatos melléknévi igenevének főnevesülése. – Ide tartoznak: virratás ’őrség, őrszolgálat’
(1536 (PNTest. 116a); virradtig ’hajnalig, napkeltéig’ (1553/ (TCr. E1a). – Más, a finnugorból való
magyarázata nem valószínű.
NytÉrt. 38: 20; TESz.; UEW. 559

virsli A: 1803 Virstléznek sz. (NSz. – Gaal Gy.: Tud. palótz 1: 27); 1810 virslit (NSz. – Farkas A.:
Misk. gyűl. 94); 1846 virstlis sz. (NSz. – Jósika: Akarat. I: 139); 1851 würstlis sz. (MNy. 71: 382) [csak
EWUng.]; 1866 birslinek (NSz. – Üstökös-Alb. 1: 40); nyj. bérsli, b ͥ ézsli (ÚMTsz.), virsi (MTsz.) J: ’[?];
Würstchen’ #.
Német (au.) jövevényszó. ⊗ Ném. (au.) Würstel Würschtel, (T.) wirstl:: ’virsli’ [< ném. Wurst ’bélbe
töltött vagdalt hús’].. Megfelelői: szb.-hv. viršla; szlk. viršle virštle; stb.: virsli. – A változatok többszörös
átvételre utalnak. A -li végződéshez vö.: cetli, hecsedli stb. – Azonos etimonra megy vissza: N. vurstli
’ua.’
 TESz.

virtigli × A: 1877 virtigli (Nyr. 6: 326); 1878 virtikli (NSz. – Bakahumor 31) J: ’igazi, valóságos,
tényleges; wirklich, tatsächlich’.
Német (au.) jövevényszó. ⊗ Ném., (au.) wirklich ’tényleges, valós, eredeti’ [< ném. wirken ’dolgozik,
tevékenykedik; hatással van’].. – A magyarban katonai szakszóként honosodott meg. – A virtigli alak
főként a szó belseji mássalhangzótorlódás feloldásával keletkezett. – A R. virti ’igazi, valódi, valóságos’
(1864) virtigli szóösszerántásának eredménye lehet.
DtLw.; TESz.

virtus ∆ A: 1584 virtuʃerth (MonOkm. 42: 176) [csak EWUng.]; 1822 Vírtus (NSz. – Liptay Sám.:
Parn. 21); 1890 vértussa (NSz. – Hatvágások 89) J: 1. 1584 ’erény | érdem; Tugend | Verdienst’ (↑); 2.
1590 ’tehetség, rátermettség; Fähigkeit, Tüchtigkeit’ (BÖM. 1: 379) [csak EWUng.]; 3. 1692 ’[?];
Tapferkeit | (Wage)mut, Schneid’ (Lisznyai Kovács Pál: NySz.) Sz: ~kodik 1882 virtuskodását sz. (NSz.)
[csak EWUng.].
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. virtus: ’bátorság, vitézség, hősiesség; erény, érdem, vagyon, képesség’, tkp.
’férfiúi bátorság, (k.) erő; féktelenség, pajkosság’ [< lat. vir ’férfi’].. Megfelelői: ang. virtue ’erő,
képesség; erény, érdem’; ; ol. virtu ’erő; erény, érdem’; stb. – A szóvégi s-hez vö.: ámbitus stb.
TESz.

virul A: 1527 meg vyrwla (ÉrdyK. 437) J: 1. 1527 ’kihajt, kizöldül; aufsprossen, Knospen treiben’ (↑);
2. 1808 ’virágzik; blühen’ # (SI.); 3. 1808 ’kinyílik | megmutatkozik; aufbrechen | sich zeigen’ (SI.); 4.
1828 ’〈személy〉 szépsége, ereje teljében van; gesund sein, blühen 〈Person〉’ (NSz. – Uránia 313); 5. 1833
’〈intézmány, jelenség〉 kedvező körülmények közt van, virágzik; gedeihen 〈Institution, Unternehmen〉’
(NSz. – Helmeczy: Jelenkor 2/1: 194); 6. 1872 ’kezdődik, beköszönt; beginnen, eintreten’ (NSz. – Erdődi
– Hafiz 1: 56) || virít A: 1757 viritó sz. (NSz. – Telek J.: Tav. rosa 6–7); 1778 virrítva sz. (NSz. – Kalmár
Gy.: Ének 8); 1798 virétt (NSz. – Endrődy J.: Költ. 22) J: 1. 1757 ’virágzik; blühen, offene Blüten haben’
# (↑); 2. 1769 ? ’zöldell, kihajt; aufsprossen, ausschlagen’ (NSz. – Telek J.: Korona 115), 1784 ’ua.’ (SzD.
8); 3. 1772/ ’ragyog; glänzen’ (NSz. – Bessenyei: Emb. próbája 44); 4. 1777 ’mutatkozik; sich zeigen’
(NSz. – Bessenyei: A' filósófus 22); 5. 1778 ’〈mező〉 virágzó növényekkel van tele; blumig sein 〈Wiese〉’
(MNy. 12: 330); 6. 1789 ’〈személy〉 egészsége, szépsége teljésben van; gesund, schön sein 〈Person〉’
(NSz. – Kazinczy: Básmegyey 207); 7. 1798 ’〈valami〉 fejlődésének legmagasabb fokán van; blühen,
gedeihen’ (↑); 8. 1804/ ’élénk, feltűnő színben tündököl | villog; auffallende Farben haben | schimmern’
(NSz. – Kazinczy: Lev. 3: 229); 9. 1820 ’virulóvá tesz; zur Blüte bringen’ (NSz. – Kisfaludy K.: Irene
27).
A szócsalád kiinduló eleme a virul: származékszó egy finnugor eredetű tőből. ⊗ A szótő a világ,villog
stb. tövével függ össze és a virrad tövével azonos. Végződése: ul gyakorító-visszaható képző; vö.:
hárulhárint, vidul stb. A jelentésváltozásra főként a virág jelentésfejlődése gyakorolt hatást. – A virít
tudatos szóalkotással keletkezett származékszó a nyelvújítás korából; a virul alapján keletkezett a borít,
tanít stb. szócsaládjának analógiájára. A jelentéshez vö. a virág, illetve a virul jelentését. – Valószínűleg
ide tartozik: virdit ’virágzik, nyílik’ (1802 (I. OK. 30: 264).
NytÉrt. 38: 20; TESz.

vírus A: 1891 vịrus (Füredi: IdSz.); 1953 vírussal (NSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1891 ’méreg(anyag);
Gift(Stoff)’ (↑); 2. 1942 ’a baktériumnál kisebb kórokozó; Virus’ # (ÚjIdőkLex. 24: 6132).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. virus: ’sűrű, nyűlós folyadék, nyálka; állati tenyészanyag; méreg’., (tud.)
’kórokozó’indoeurópai eredetű; vö.: [óind. visám ’méreg’: óész. germ. veisa ’pocsolya, mocsár’; stb.]..
Megfelelői: ném. Virus;; fr. virus; stb.: vírus. – A szóvégi s-hez vö.: ámbitus stb.
TESz.

visel A: 13. sz. e./ viʃelled (KTSz.); 1416 u./¹ viʃèli (BécsiK. 302); 1493 k. wyʃʃeleed (FestK. 17); 1550–
65 veseltete sz. (Heltai Gáspár: NySz.); 1863 Vüselni sz. (Kriza: Vadr. 523); nyj. üsel, üszel (MTsz.) J: 1.
13. sz. e./ ’〈küldetést, feladatot〉 vállal, véghezvisz, teljesít | tisztséget betölt; vollbringen 〈Sendung,
Aufgabe〉 | ein Amt innehaben’ (↑); 2. 1372 u./ ’〈valamely tárgyat〉 visz, hordoz; tragen 〈eine Last〉’ (JókK.
88); 3. 1372 u./ ’〈kellemetlenséget, szenvedést stb.〉 eltűr; ertragen 〈Unangenehmes〉’ # (JókK. 20); 4.
[magát valahogyan ~i] 1372 u./ ’valamilyen életmódot folytat | valamilyen magatartást tanúsít; eine
Lebensweise führen od Haltung bezeigen’ (JókK. 38); 5. 1395 k. ’〈öltözéket stb.〉 szokásszerűen hord,
használ | 〈hajat, szakállt stb.〉 valamilyen formában kialakítva hord; tragen 〈Kleidungsstück usw〉 | haben,
tragen 〈Frisur, Bart〉’ # (BesztSzj. 89.); 6. [haupts gondot ~] 1395 k. ’gondoskodik valakiről, valamiről;
besorgen’ # (BesztSzj. 47.); 7. 1416 u./¹ ’vezet, irányít; führen, leiten’ (BécsiK. 36); 8. 1416 u./¹
’magzatként hordoz; schwanger sein’ (BécsiK. 89); 9. 1416 u./¹ ’valamit bír, birtokol; besitzen’ (↑); 10.
[magával ~] 1627 ’maga után von, együtt jár vele; 〈als Folge〉 nach sich ziehen’ (Pázmány Péter: NySz.);
11. [meg~, va el~] 1784 ? ’meglátszik rajta valaminek a rossz hatása; 〈Krankheit, Schlag usw〉 einen her-,
mitnehmen’ # (SzD. 104), 1798 ’ua.’ (NSz. – Mátyási J.: Vers. 356); 12. [le~, meg~] 1843 ? ’szid | leszól;
beschimpfen | herabsetzen’ (NSz. – Tóth L. – Scribe: Rág. 185), 1864 ’ua.’ (NSz. – Fábián G.: Cicero
levelei 7: 194) Sz: ~tetik 1416 u./¹ viʃeltetnec ’hordoztatik; getragen werden’ (BécsiK. 112); 1836
’valamilyen érzelmet tanúsít; ein Gefühl bezeigen’ (Fogarasi) | ~et 1416 u./² viʃèlètirè (MünchK. 110) |
(el)~hetetlen 1416 u./² viʃèlhètetlènekèt (MünchK. 56) | ~ő 1507 wẏʃeleu ’hétköznapi 〈ruhadarab〉; an
Arbeitstagen getragen 〈Kleidungsstück〉’ (NyIrK. 6: 187) | ~ős 1590 viseloͤ s ’terhes; schwanger’ (Károlyi
Gáspár: NySz.) | ~tes 1643 viseltes ’[?]; abgetragen’ (Radv.: Csal. 2: 287) | ~kedik 1784 viselkedett sz.
’viseltes; sich abtragen’ (MNy. 66: 106); 1845 ’valamilyen magatartást tanúsít; sich benehmen, sich
verhalten’ (Fogarasi).
Származékszó. ⊗ A vi- (a visz tőváltozata) szóból keletkezett. A végződés: -sel gyakorító képzőperzsel,
tapsol stb. Az üsel ~ vüsel változatok egymáshoz való viszonyához vö.: iszolog ~ viszolyog, imád ~
vimád stb. A 7., 9. jelentés a visz R. használatán alapul. A viselős származékszó ma már csak a
nyelvjárásokban él; a jelentéséhez vö.: terhesteher; lásd még: szln. noseča nőnem ’(vmi) hordozója’:
nosečna ’terhes, állapotos.’
TESz.

visít A: 1592 viʃit (Cisio: NySz.); 1605 uysettia (MNy. 68: 192) J: 1. 1592 ’〈madár〉 csipog, csiripel;
zwitschern’ (↑); 2. 1660 ’sivalkodik; quietschen’ # (Medgyesi Pál: NySz.); 3. 1784 ’nevet, kacag; lachen’
(SzD. 43); 4. 1801 ’〈tárgy, eszköz〉 éles, magas hangot ad ; einen schrillen Laut hören lassen 〈Gegenstand,
Gerät〉’ (NSz. – Méhes I.: Kor. Népos geogr. kúlcsa 103); 5. 1805 ’〈szél〉 süvít; brausen, sausen 〈Wind〉’
(NSz. – Bozóky Ist.: Tav. vir. 21); 6. 1839 ’〈hó〉 csikorog; knirschen 〈Scnee〉’ (NSz. – Emlény 65) ||
visong A: 1826 visongását sz. (NSz. – Hébe 243) J: 1. 1826 ’visítoz; schreien, kreischen’ (↑); 2. 1830
’〈szél〉 süvít; brausen, sausen 〈Wind〉’ (NSz. – Kazinczy: Pyrker 124); 3. 1846 ’〈állat〉 vinnyog, nyüszít;
winseln 〈Tier〉’ (NSz. – Kuthy L.: Hazai rejt. 1: 80); 4. 1850/ ’〈személy〉 sivalkodik; quietschen 〈Person〉’
(NSz. – Arany: Kk. 1: 145); 5. 1885 ’〈fúvós hangszer〉 éles, sivító hangot ad; einen scharfen, schrillen Ton
geben 〈Blasinstrumen〉’ (NSz. – Ábrányi E. – Byron: Don Juan 1: 166).
Onomatopoetikus eredetű. ⊗ Eredetileg a magas hangon, élesen sikító élőlények utánzására
keletkezett; hasonló onomatopoetikus szóként vö.: vihog, vijjog, vinnyog. A tő etimológiai összefüggése
ezzel a szóval nem kizárható, de nem is bizonyítható. Végződése: gyakorító-műveltető képző, gyakorító
képző. – A visong mára leginkább a 4. jelentésében használatos.
TESz.; FiktI. 56

viskó A: 1647 viskó (MNy. 7: 322) J: ’[?]; armselige Hütte’.

Bizonytalan eredetű, esetleg szlovák vagy ukrán jövevényszó. ⊗ Vö.: szlk. výška: ’magasság’, N.
’(élés)kamra a lakásban vagy egy magas épületben’; ;ukr. вишка: ’torony’, N. ’tároló’vö.: [szlk. vysoký;
ukr. високий: ’magas’].. Lásd még: cseh výška ’magasság, N. (élés)kamra a lakásban vagy egy magas
épületben’; ; or. вышка ’(kis) torony, R. lakófülke, padlásszoba; tároló; ’. – A szóvégi ó-hoz vö.: kunyhó,
szittyó stb. A származtatás főként jelentéstani szempontból bizonytalan, de a feltevés mellett szól, hogy a
magyarban is egy magasabban elhelyezkedő helyiséget jelölhetett.
I. OK. 10: 165; TESz.

visz A: 1372 u./ kyuÿge, vewue, vÿn, vynned, altal vÿue, vÿʒÿuala (JókK. 80, 92, 27, 27, 27, 57); 1416
u./¹ vizen □ (BécsiK. 275); 1416 u./¹ vu̇ n ͨ (BécsiK. 21); 1416 u./² viènḋn ͨ (MünchK. 98); 1510 k. vwʒÿed
[a vy-ból van javítva] (AporK. 143); 1550 vejendjük [U] (RMKT. 5: 226); 1564 vészem [?U] (RMKT. 4:
196); nyj. viszön □ (Nyatl.) J: 1. 1372 u./ ’valakit, valamit hordoz, szállít; hinschaffen | weiterbefördern’ #
(JókK. 27); 2. 1372 u./ ’〈személyt〉 valahova vezet, kísér | 〈személyt〉 erőszakkal elhurcol; führen |
verschleppen’ # (JókK. 13), 1416 u./¹ ’〈út〉 valahová vezet | eredményre, következmányre jut, vezet;
irgendwohin führen 〈Weg usw〉 | zu einer Folge herbeiführen | begünstigen | előmozdít, elősegít’ (BécsiK.
23?, 277? !!! ez a TESz.-ben 3 különböző jelentés!); 3. 1416 u./¹ ’teherként rárak; belasten’ (BécsiK.
228); 4. 1527 ’elvisel | végez, folytat; ertragen | ausführen’ (Heyd. 17); 5. 1583 ’valakire, valamire ért,
vonatkoztat; etw auf jmdn od etw beziehen’ (Félegyházi Tamás: NySz.); 6. 1643 ’〈erejével〉 elsodor,
valahová távolít; mit sich reißen’ # (Com.: Jan. 89); 7. [haupts el~] 1643 ’〈jutalmat〉 elnyer; davontragen
〈Lohn usw〉 | in Besitz nehmen’ # (Com.: Jan. 209) Sz: vitel 1416 u./¹ Vitelero̗ l sz. ’[?]; Tragen’ (AporK.
10) | elvitelet 1416 u./¹ èluitèlète ’[?]; Umsiedeln’ (BécsiK. 237) | kivihetetlen 1811/ ki-vihetetlennek
(NSz. – Kazinczy: Lev. 8: 311) | kivihető 1828 ki nem vihető (NSz. – Széchenyi: Lov. 39) | kivitelez
1956 kivitelezését sz. (NSz. – Kuczka P.: Irod. Újs. júl. 21.: 5).
Örökség, finnugor kori tő magyar képzéssel. ⊗ A tőhöz vö.: vog. (T.) wü-, (AK.) wiγ- ’vesz, fog’; osztj.
(V., DN.) wĕ- wĕj-: ’ua.’;zürj. (Sz., P.) vaj-: ’hoz, visz; visz, hord, szállít, előidéz, okoz; szül, világra
hoz’;votj. (Sz.) vaj-: ’(oda)hoz, (oda)visz, odaszállít, eljuttat, bevezet; (gyümölcsöt) hoz, terem; szül,
világra hoz, alkot, teremt’;md. (E., M.) vije-: ’hoz, visz, vezet, szállít 〈tárgyas〉’;finn vie-: ’vezet, elvisz,
elvezet’;lp. (K.) vı̊ kkı̊ -: ’vezet’ [fgr. *ßiye- ’(el)vesz, (meg)fog; visz, hord, szállít’].. Megfelelői: ; av.
vaz-;; lat. vehere; stb.: szállít, húz. A magyar szó belseji rövid magánhangzó kialakulása valamelyest
szokatlan; de vö.: tesz A végződése: -sz gyakorító képzőlesz, tesz. A visz jelentése eltolódott a távolság
kifejezésésének irányába, ez által vált a szó a hoz ellentétévé. A vesz és a visz korai adatai részben
egymással keveredtek.
MSFOu. 151: 345; TESz.; IUSprK. 48; UEW. 573

viszálykodik A: 1531 Viʃalkodok sz. (ThewrK. 180); 1568 vizzalkodas sz. (Méliusz Péter: NySz.); 1603
viszhálkodás sz. (Zvonarics Mihály: NySz.); 1758 viszalkodásba sz. (NSz. – Kereskényi: Ágoston 82);
1805 visszálkodik ▼ (NSz.) [csak EWUng.]; 1862/ viszálykodásoknak sz. (NSz. – Gyulai P.: Krit. dolg.
9 7 ) J: ’ellenségeskedik | perlekedik, veszekszik; streiten | zanken’ | | viszályos A: 1777 viszszálos,
viszszályos (Molnár János: NySz.); 1796 viszályosan (NSz. – Molnár J.: Könyvház 8: 39); 1818 viszállos
(NSz. – Peretsenyi Nagy L.: Tibullus 115) J: 1. 1777 ’ellentétes; gegenteilig’ (↑); 2. 1784 ’kölcsönös |
megfordítható; gegenseitig | umwendbar’ (SzD. 95); 3. 1806 ? ’viszálykodó; zwieträchtig’ (NSz. –
Verseghy: Aglája 97), 1823/ ’ua.’ (NSz. – Kisfaludy K.: Munkái 8: 88); 4. 1823 ’viszontagságos;
wechselvoll’ (NSz. – Aurora 2: 156) || viszály A: 1806 Viszály (NSz. – Peretsenyi Nagy L.: Ért. 15); 1832
visszályokkal (NSz. – arsányi P.: Mul. 1: 104) J: 1. 1806 ’békétlenség, viszálykodás; Streit, Zwist’ (↑); 2.
1832 ’viszontagság | nehézség, baj; Wechselfälle | Schwierigkeit’ (↑); 3. 1838 ’valaminek a fonákja;
Rückseite’ (Tsz.).
A szócsalád kiinduló eleme a viszálykodik: származékszó. ⊗ A visszál ’elfordít, csavar, felcserél,
megfordít’ szóból -kodik igeképzővel; vö.: (fel)fuvalkodikfúj, munkálkodikmunka stb. – A viszály tudatos
szóalkotással lett elvonva a viszálykodikból; vö.: hiányhiányos, magánymagányos stb. A viszályos tudatos
szóalkotás a viszály szóból -s melléknévképzővel; az alaktanához vö.: közönyösközöny, magányosmagán
stb. A szó belseji l > ly palatalizáció eredetileg a viszályosban ment végbe. A viszály és a viszályos
nyelvújítási szavak. – Ugyanebből az alapszóból: visszáltatás ’viszály, veszekedés’ (1533).
Szóképz. 61; TESz.

viszett † A: 1474 ɵ viʒette (BirkK. 6); 1506 remenseegh vizet (WinklK. 168r) [csak EWUng.] J: hsz
[mit PossSf] 1474 ’[?]; (an)statt meiner, deiner usw | für mich, dich usw’ (↑) | nu 1506 ’helyett, gyanánt;
anstatt, für’ (↑).
Megszilárdult ragos alakulat. ⊗ A szótő ismeretlen eredetű; a szótő a vissza, illetve a viszon
szócsaládjának tövével állhat összefüggésben. Végződése: -t (> -tt) helyhatározóraggal módhatározói
funkcióban. A szó már a 16. sz.-ban elavult volt.
TESz.

viszket A: 1405 k. viʒketh (SchlSzj. 462.) J: 1. 1405 k. ’testén kellemetlenül csiklandozó bizsergést
érez; jucken’ # (↑); 2. [in Synt] 1556 ? ’nyugtalankodik; es zuckt einem’ (Heltai Gáspár: NySz.), 1616
’ua.’ (Balásfi Tamás: NySz.) Sz: ~és 1430 k. viskethes (SchlSzj. 2268.) | ~eg 1435 k. viʃceteg fn ’kiütés;
(juckender) Ausschlag’ (SoprSzj. 56.); 1773 mn ’[?]; juckend’ (NSz. – Bessenyei: Tamás 50) | ~eges 1476
Vyzketegestho hn. (OklSz.).
Származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő feltehetőleg onomatopoetikus eredetű, az enyhe viszketés
utánzására keletkezett; a jelentéséhez vö.: bizserél. A palatoveláris párhuzamosság alapján a viszolyog
tövével és a fickándozik, viszkolódik szócsalád töveivel függhet össze. Végződése: -ket deverbális
igeképzőreszket. – Ugyanebből a tőből nyelvjárási szóként: viszked ’viszket; rándul egyet’ (1767).
TESz.

viszkolódik × A: 1792 viʃzkolódott (NSz. – M. Hírmondó 2: 797); 1835 felveczkelődvén sz. (MNy. 26:
234); 1863 Viszkolódik ▼ (NSz.) [csak EWUng.] J: ’fészkelődik, izeg-mozog; sich hin und her bewegen’
|| viszkol × A: 1861 viszkolni sz. (MNyszet. 6: 355) J: 1. 1861 ’fészkelődik, izeg-mozog; sich hin und her
bewegen’ (↑); 2. 1873 ’ide-oda húzgat, mozgat; herumziehen, hin und her rühren’ (Nyr. 2: 93).
Onomatopoetikus eredetű tőből származó szócsalád, melynek tagjai tisztázatlan viszonyban állnak
egymással. ⊗ A szószerkezet alapján a viszkol látszik a szócsalád kiinduló elemének. A szótő feltehetőleg
a viszolyogéval azonos. A tő a fickándozik szócsaládjának tövével, valamint a palatoveláris
párhuzamosság alapján a viszket tövével függhet össze. Végződése: gyakorító képző. A viszkolódik
feltehetőleg a viszkolból gyakorító-visszaható képzővel keletkezett származékszó. A szótörténet alapján
számolni kell azzal, hogy a viszkol elvonással jött létre a viszkolódikból. – Ugyanebből a tőből játszi
szóalkotással: viszkotol ’ide-oda mozog’ (1861); viszkota ’nyugtalan, fickándozó 〈személy〉’ (1897).
Tisztázatlan idetartozású: viszkota ’szeméthalom; vegyes szemét’ (1861).
TESz.

viszolyog A: 1824 viszologtam (NSz. – Édesi Gergely 34); 1838 Viszolyog (Tsz.); 1943 viszolygató sz.
(NSz.) [csak EWUng.]; nyj. iszolog, viszorog (MTsz.) J: 1. 1824 ’húzódozik, idegenkedik; mit
Widerwillen etw tun’ (↑); 2. 1838 ’fájdalom, hideglelés, borsózás fut végig a hátán; es überläuft einen
kall’ (↑).
Belső keletkezésű, valószínűleg onomatopoetikus eredetű. ⊗ A szótő a viszkolódik szócsaládjának
tövével lehetett azonos és a palatoveláris párhuzamosság alapján a viszket tövével függ össze. Végződése:
-log ~ -lyog gyakorító képzőmosolyog, támolyog stb. Az iszolog változathoz vö.: ibolya, imád stb. Az 1.
jelentés: metonímia az eredeti 2. jelentés alapján.
MNy. 55: 417; TESz.

viszon ∆ A: 1460 k. vÿʒonkodaʃʃnalkwl sz. (JászGl. 15.); 1527 vyzon ellen (ÉrdyK. 4); 1779
visszonkodás sz. (Kónyi János: NySz.) J: hsz 1. 1460 k. ’ellenben, pedig; gegenseitig, gegenseits’ (↑); 2.
1835 ’vissza; zurück’ (Kunoss: Gyal. Retorsio); 3. 1835 ’ismét, újra; wieder’ (Kunoss: Gyal. Correpetál) |
mn 1768 ’kölcsönös; gegenseitig’ (NSz. – Gerő Gy.: Herkules 1: 2) Sz: ~kodás 1460 k. ’[?];
Gegenseitigkeit’ (↑) | | viszontag ∆ A: 1460 k. ? wẏʒontagw [...] sz. (JászGl. 6.); 1526 vysontagkepen
(Nyelveml. 257); 1527 wyʒhonthad (Heyd. 21); 1533 u. viszontak (MonÍrók. 3: 58); 1536 Vÿʒʒontag
(Pesti: Fab. 21); 1541 viʃʒhontag (Sylvester: ÚT. 1: 141); 1604 Vizantag (MA. Amoebaeus) J: hsz 1. 1460
k. ’kölcsönösen; gegenseitig, gegenseits’ (JászGl. 6.) [csak EWUng.]; 2. 1526 ’hasonlóképpen |
viszonzásul; gleicherweise | als Erwiderung’ (↑); 3. 1527 ’vissza; zurück’ (↑); 4. 1531 ? ’ismét; wieder’
(ThewrK. 178), 1553 u. ’ua.’ (MonÍrók. 3: 102); 5. 1760 k. ’viszonzásul, válaszul; als Antwort’ (MNy. 53:
521) | ksz 1536 ’pedig, ellenben; dagegen, aber’ (↑) | mn 1790 ’kölcsönös; gegenseitig’ (Pais-Eml. 179) ||
viszont A: 1506 wyzonthwalo (WinklK. 360); 1514 vizzont (LobK. 81); 1574 viszent (Istvánfi Pál:
NySz.); 1750 viszant (Faludi Ferenc: NySz.) J: hsz 1. 1506 ’kölcsönösen; gegenseitig, gegenseits’ (↑); 2.
1532 ’vissza; zurück’ (TihK. 21); 3. 1552 ’hasonlóképpen; gleicherweise’ (RMNy. 2/2: 89); 4. 1560 k.
’viszonzásul; als Erwiderung’ (GyöngySzt. 2978.); 5. 1560 k. ’ismét; wieder’ (GyöngySzt. 2395.) | ksz
1514 ’ellenkezőleg, megfordítva | de, pedig; dagegen | aber’ # (↑) | mn 1775 ’kölcsönös; gegenseitig’
(NSz. – Bárótzi: Erk. mesék 101).
Megszilárdult ragos alakulatok. ⊗ A kiinduló elem a viszon lehetett. A tő ismeretlen eredetű és a tő
megegyezik a vissza tövével. Végződése: -n helyrag. – A viszont a viszon szóból -t helyraggal; a viszontag
a viszontból (határozói szerepű) -g nyomatékosító elemmel vagy latívuszraggal jött létrebezzeg, innét,
szintégszintén stb. Az eredeti jelentés a határozói 1. jelentés volt; a melléknévi jelentéshez vö.: közel,
messze stb. – A viszon előfordul a viszonellen ’azzal szemben, az ellen azonban, mégis’ (1527)
összetételben is. Az összetett szó utótagja az ellen ’EZ NEM KELL’. – Ide tartoznak az alábbi R. szavak:
viszontan ? egyformán, éppúgy, szintén, ugyancsak (1533); viszonton ’válaszként’ (16. sz.); viszonta
’kölcsönös’ (1750); ezek a viszont szóból keletkeztek.
TESz. viszont a. is

viszonoz A: 1772 viszonozni sz. (NSz. – Bessenyei: Emb. próbája 80); 1774 viszszanozá (NSz. – Kónyi
J.: Orfeus 13); 1774 viszszonozta (NSz. – Kónyi J.: Várta 33); 1792 viʃzonyozni sz. (SzD. viszont); 1798
viszszányozta (Gvadányi József: NySz.); 1816 viszonzani sz. (NSz. – Helmeczy M.: Ért. 7); 1826/ viszonz
(NSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1772 ’cselekvésre hasonló cselekvéssel válaszol; erwidern, entgelten’ # (↑);
2. 1774 ’felel; antworten’ (NSz. – Kónyi J.: Várta 33); 3. 1774 ’ismétel; wiederholen’ (NSz. – Kónyi J.:
Orfeus 13).
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ A viszon ’kölcsönös; vissza’ szóból -z igeképzővel;
vö.: ellenezellen, magánozmagán stb. Más megnevezések az első jelentéshez a viszontviszontagviszon
szóból: R. viszontoz (1772), viszontagol (1792); lásd még: viszonyol. – Nyelvújítási származékszó.
TESz.

viszont- 1. ~szeretet A: 1769 viszont-szeretettel (NSz. – Telek J.: Korona elölj. b. 2) J: ’szeretetet
viszonzó szeretet; erwiderte Liebe’ – De vö. 1764 viszont-szeretés ’ua.’ (Nyr. 79: 340) | ~szolgálat A:
1 8 0 8 viszontszolgálatomat (NSz. – Holosovszki Imre: Lel. 2) J: ’viszonzásképpen tett szolgálat;
Gegendienst’ – De vö. 1790 viszont-szolgál ’[?]; Gegendienst leisten’ (Nyr. 79: 340) | ~látogatás A: 1815
viszontlátogatás (NSz. – Kazinczy: Munkái 9: 8) J: ’viszonzásképpen tett látogatás; Gegenbesuch’ |
Ilyenek még: ~barátság ’[?]; gegenseitige Freundschaft’ (1790: NSz. – Kazinczy: Orpheus 1: Boríték 1);
~érzés ’[?]; (gegenseitige) Sympathie’ (1819: MNy. 3: 274) || 2. ~per A: 1804 viszont-pert (NSz.) [csak
EWUng.] J: ’[?]; Gegenprozeß’ | ~kereset A: 1807 viszont kereset (NSz. – Pesti tiszt. irás 138) J:
’alperestől a felperes ellen ugyanazon bírósághoz beadott kereset, visszkereset; Rückklage’ | ~válasz A:
1 8 1 6 / viszontválaszomra (NSz.) [csak EWUng.] J: ’vitában, levelezésben válaszra adott válasz;
Rückantwort’ | ~vád A: 1823 viszontvád (Márton) J: ’vádlott által a magánvádló ellen emelt vád; Gegen-,
Widerklage’ | Ilyenek még: ~erő ’[?]; Gegenkraft’ (1823: NyÚSz.) || 3. ~látás A: 1812 viszontlátásnak
(Nyr. 85: 262); 1857 a viszontlátásra r. (Nyr. 79: 341) J: ’[?]; Wiedersehen’ # R: ~látásra 1857 ’[?]; auf
Wiedersehen’ (↑) – De vö. 1753/ viszont meglátásra ’[?]; Wiedersehen’ (Nyr. 79: 340) | ~hallás A: 1838
viszonhallás (NSz. – Athenaeum 2: 206); 1958 viszonthallásra r. (EMFrSz.) [csak EWUng.] J: ’[?];
Wiederhören’ R: ~hallásra 1958 ’[?]; auf Wiederhören 〈beim Telephongespräch〉’ (↑) | ~eladó A: 1916
viszonteladókkal (NSz. – Bp. Hirlap szept. 14.: 14) J: ’nagykereskedőtől – nyereséggel való – további
eladásra vásárló kereskedő; Wiederverkäufer’.
Tükörfordítások előtagja, azonos a viszont→viszon szóval. ⊗ A tükörfordítások német minta alapján
keletkezett összetett szavak; vö.: ném. Gegenliebe Rückklage Wiedersehen stb. Az előtag jelentései a
következkők: 1. csoport: kölcsönösen ’〈határozószó〉’; 2. csoport: vissza-, ellen-; 3. csoport: ismét, újra. –
A viszontlátásra szóhoz vö.: ; n é m . auf Wiedersehen;; f r . au revoir; stb.: a viszontlátásra; játszi
mozaikszó ebből: viszlát ’ua.’ (1957 (NSz.). A viszonthallásra (↑) változat a viszontlátásra analógiájára
keletkezhetett.
TESz.

viszontagság A: 1572 viszontaksaggal (Bécsi kalendáriom: NySz.); 1584 Viszontagságos [?U] sz.
(Beyte András: NySz.); 1761 viszontogság (NSz. – Bertalanffi: Siralmas panasz 110); 1790
viszszontagságaival (NSz. – Gvadányi: Fal. nót. I. [címlap]) J: 1. 1572 ’váltakozás | változás, fordulat;
Wechsel | Wendung’ (↑); 2. 1584 ’kölcsönösség; Gegenseitigkeit’ (Beythe András: NySz.); 3. 1759 ?
’kedvezőtlen fordulat, kellemetlenség; Wechselfälle’ # (NSz. – Szattmáry Király Gy.: Méhes kert 262),
1761 ’ua.’ (↑) Sz: ~os 1584 ’kölcsönös; gegenseitig’ (↑); 1782 ’nem jó irányba változó, kellemetlen
fordulatokkal teli; an Wechselfällen reich, vielgeprüft’ (NSz. – M. Hírmondó 236).
Származékszó. ⊗ A R. viszontag ’egyformán, éppúgy; ismét, újból; kölcsönös’viszon szóból -ság
névszóképzővel; vö.: távolságtávol, visszaságvissza stb. A 3. jelentés a nyelvújítás korában keletkezett az
1. jelentésből; hasonló jelentéshez vö.: viszontság (1813), a viszontviszonszóból-ság névszóképzővel.
TESz.

viszonyol † A: 1780 viszonlása sz. (NyÚSz.); 1784 viʃzonyolni sz. (SzD. 93); 1791 viszánolta (NSz. –
Szekér J.: Magy. ered. 1: 15); 1791 viszszonlotta (NSz. – Gvadányi: Orsz. gy. leírása 202); 1802
viszonolva sz. (NSz. – Kováts Mih.: Gyenge élet meghosszabbítása 3: 256) J: 1. 1780 ’cselekvést
viszonoz; erwidern, entgelten’ (↑); 2. 1789 ’válaszol, felel; antworten’ (NSz. – Baróti Szabó: Költ. munk.
2: 200); 3. 1839 ’vonatkozik; sich beziehen, sich verhalten’ (NSz. – Figyelmező 109) || viszonyos † A:
1780 viszonyos (NyF. 50: 51); 1787 viszszonos (NSz. – Gelei J.: Robinzon 344); 1791 viszányos (NSz. –
Szekér J.: Magy. ered. 2: 155); 1794 viszonos (NSz. – Molnár Borb.: Munk. 3: 120) J: 1. 1780 ?
’kölcsönös; gegenseitig, beiderseitig’ (↑), 1784 ’ua.’ (SzD. 90); 2. 1780 ? ’visszhangzó; widerhallend’ (↑),
1787 ’ua.’ (↑); 3. 1826 ’viszonylagos; verhältnismäßig, relativ’ (NSz. – Verseghy: Lex. term. 20) ||
viszony A: 1805 viszony (NSz. – Verseghy F.: Tiszta Magy. 132); 1832 viszonja (NSz. – Nefelejts 80) J:
1. 1805 ? ’összefüggés | vonatkozás; Verhältnis | Beziehung’ # (↑), 1822 ’ua.’ (Wagner: Phras. Respectus);
2. 1812 ’házasságon kívüli nemi kapcsolat; Liebesverhältnis’ # (NSz. – Katona J.: Műv. 1. c: 32); 3. 1819
’váltakozás; Wechsel’ (NSz. – Édes G.: Hor. 1: 179); 4. 1827 ’kapcsolat; Verbindung, Verhältnis’ # (NSz.
– Szilasy J.: Nevelés 2: 207); 5. [~ok] 1831/ ’körülmények; Umstände’ # (NSz. – Kritikai Lapok 1: 2); 6.
1842 ’arány; Proportion’ (Keresztesi: Mat. 163); 7. 1880 ’harag, viszálykodás; Streitigkeit’ (Nyr. 9: 42)
Sz: ~lik 1834 viszonylik (NSz. – Nefelejts 65) | ~ít 1837 viszonyításában sz. (NSz. – Figyelmező 1: 19) |
~ul 1839 viszonyúlva sz. (NSz. – Figyelmező 108) | ~lat 1840 viszonylattal ’vonatkozás; Beziehung’
(NSz. – BpSzemle 1: 159); 1900 ’〈közlekedésben〉 valamely útvonalon közlekedő kocsik; Linie
〈festgesetzter Verkehr auf einer Strecke〉’ (NSz. – BH. jún. 25.: 3) R: ~lag 1837/ viszonlag ’[?]; relativ
〈Adv〉’ (NSz. – Vörösm. 7: 23).
A szócsalád kiinduló eleme a viszonyol, viszonyos:: tudatos szóalkotásból eredő származékszó. ⊗ A
viszon ’kölcsönös’ szóból -l igeképzővel, illetve .s melléknévképzővel; vö.: csodálcsoda, kevesellkevés,
illetve betegesbeteg, kékeskék stb. – A viszony tudatos szóalkotással keletkezett elvonás a viszonyol,
viszonyos; szóból; vö.: hiányhiányos, magánymagán. A 7 . j e l e n t é s t a viszályviszálykodik is
befolyásolhatta. – Nyelvújítási szó.
NyÚSz.; Pais-Eml. 179; TESz. viszony a. is

vissz- 1. ~hang A: 1777 visz' hang (NyÚSz.); 1785 Vissz' hang (NSz.) [csak EWUng.] J: ’ekhó;
Widerhall’ # | ~fény A: 1815 visszfény (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Widerschein’ | ~fuvar A: 1838
Viszfuvar (Tzs.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Rückfracht’ || 2. ~ér A: 1828 Viszerek (NSz. – Bugát P.: Bonctud.
2. Szót.: 47); 1828 visszér (NyÚSz.) J: ’[?]; Vene’ #.
Tükörfordítások előtagja, elvonás. ⊗ A tükörfordítások német minta alapján keletkezett összetett
szavak; vö.: Widerhall, Widerschein, Rückfracht stb. Az önálló szóként nem adatolt vissz a vissza szóból
lett elvonva és ’vissza’jelentésben áll. – A visszér szót a fenti összetétel analógiája alapján alkotta Bugát
Pál (1793– 1865), mivel a vér ezeken az ereken áramlik vissza a szívhez.
TESz. visszér, visszhang a. is

vissza A: 1237/ ? Vyzaah hn. (FESz. Viszák) [csak EWUng.]; 1337 Vyzzamenewpatak hn. (OklSz.);
1416 u./¹ vizhaėltèttètnėm (BécsiK. 75); 1430 vizyayarouiz hn. (OklSz.); 1434 wyzafolowgy hn. (OklSz.);
1527 vyzzaa (ÉrdyK. 521); 1553 vuͤ ʃʒʃʒa (TCr. C1a) [csak EWUng.]; 1832 viszva (Kreszn.); 1863
vijszajövök (Kriza: Vadr. 95); nyj. ösznye-visznya, viszra (MTsz.), visztra (ÚMTsz.) J: hsz 1. 1237 e./ ?
’ellenkező irányba; in entgegengesetzte Richtung | zurück’ # (↑), 1337 ’ua.’ (↑); 2. 1416 u./¹ ’fonákul,
visszásan | ellentétes módon; verkehrt | gegensätzlich’ (BécsiK. 76); 3. 1519 ’korábbi helyzetbe,
állapotba; in früheren Zustand’ # (CornK. 167); 4. 1531 ? ’viszonzásul, hasonlóképpen; als Erwiderung’
(ÉrsK. 188), 1536 ’ua.’ (Pesti: Fab. 83); 5. 1583 ? ’korábbi időszakba; in frühere Zeit’ # (Félegyházi
Tamás: NySz.), 1780 ’ua.’ (NSz. – Szathmáry Király M.: Polgári rend-tartás A3); 6. 1624 ’újból; wieder’
(Szenczi Molnár Albert: NySz. 2: 234) | fn 1. 1456 k. ’viszálykodás | ellentétes viszony; Streit |
Widerspruch’ (SermDom. 2: 629); 2. 1613 ’visszatetsző dolog; mißfällige Sache’ (Pázmány Péter:
NySz.); 3. 1693 ’valami ellenkezője; Gegenteil’ (Gyöngyösi: ÖK. 2: 185) Sz: ~ság 1474 viʒʒaʃag
’visszásság; Übelstand’ (BirkK. 2) | ~´s 1586 visszásoknak (Félegyházi Tamás: NySz.) | ~´sság 1788
viszszásságokbann (NSz. – Gelei J.: Halló 1: 142) | ~kozik 1848 visszakozz (NSz. – AkNyÉrt. 7/1: 20) R:
~´ja 1560 k. w[y]szaya ’[?]; Rückweg’ (GyöngySzt. 2568.) [csak EWUng.]; 1635 ’valami fonákja,
visszássága; Widrigkeit, Übelstand’ (MonTME. 4: 239); 1664 ’ruha, kelme ellentétes oldala; Rückseite’
(Gyöngyösi: ÖK. 1: 239).
Megszilárdult ragos alakulat. ⊗ A szótő ismeretlen eredetű, a viszon és a viszett szócsalád tövével
függhet össze. Végződése: feltehetőleg -a (> -á) latívuszrag. A szó belseji h, j elhasonulással keletkeztek.
Eredetileg ellentétességet kifejező helyhatározó volt, ami mellett a határozói jelentés metaforikusan
kialakulhatott. A határozói 1. jelentés igekötői funkciót kapott. A határozószó > főnév szófajváltáshoz vö.:
messze, távol stb.; az elvont jelentéshez vö.: viszálykodik, viszál stb.
TESz.

visszaél A: 1416 u./¹ vizhaėltèttètnėm sz. (BécsiK. 75) J: ’[?]; mißbrauchen’ #.

Összetett szó. ⊗ A vissza (igekötői funkcióban) + él¹ ’használ, alkalmaz’tagokból. A vissza pejoratív
jelentéséhez vö.: visszaság ’visszás állapot, kellemetlenség’ (1474 (BirkK. 2); visszatetszik ’eltérő,
kedvezőtlen’ (1624 (NySz.); stb. A visszaél eredeti jelentése ’vmit tisztességtelenül használ’ lehetett.
TESz.

visszál † A: 1416 u./³ viʒhala meg (AporK. 70); 1551 viszalt, viszszalt sz. (MNy. 68: 94); 1599 Vizallt
sz. (MNy. 67: 233) J: 1. 1416 u./³ ’ellenkezőjére fordít 〈beszédet〉 | megváltoztat; verdrehen, umkehren
〈Rede〉 | umändern’ (↑); 2. 1551 ’〈fonalat〉 összesodor; kordieren, zwirnen’ (↑); 3. 1604 ’〈szövésbe〉
közbesző; 〈in die Webe〉 einflechten’ (MA.); 4. 1629 ’〈hajat〉 fodorít; 〈Haare〉 krausen’ (RMKT. XVII. sz.
2: 202); 5. 1772 ’felel, válaszol | viszonoz; antworten, entgegnen | erwidern’ (NSz. – Mészáros Ign.:
Kartigám 250); 6. 1780 ’fordít, megfordít; umdrehen’ (NSz. – M. Hírmondó 349).
Származékszó. ⊗ A vissza ’vissza; ellentétes’ szóból -l denominális igeképzővel; vö.: vö.: hátrál
→(hát¹), igeneligen stb. A 2., 3. jelentés: metafora az 1. jelentés alapján; a 4. jelentés a 2.-ból keletkezett.
TESz.

vitamin A: 1922 vitamin (RévaiLex. Pellagra) J: ’[?]; Vitamin’ #.

Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Vitamin;ang., (am.) vitamin;; fr. vitamine; le. witamina; stb.: vitamin. Az
amerikai angolból terjedt el [tudatos szóalkotás, amit az amerikai-lengyel feltaláló K. Funk (1912)
alkotott a lat. vita ’élet’ + ; ang. amine ’kémiai vegyület, ami ammóniából származik’].. A megnevezés
abból indult ki, hogy ezt a létfontosságú anyagot általában aminoknak tartották. – A magyarba angol és
német közvetítéssel került.
TESz.

vitat A: 1546/ egyben vitata (Tinódi: Cronica 2: [h4v.]); 1549 vÿutatia (Tinódi: Cronica 2: d3v); 1636
víttatni sz. (Pázmány Péter: NySz.); 1662/ vétattatik sz. (Szalárdi János: NySz.) J: 1. [egybe~, össze~]
1546/ ’egymás ellen fordít, egymás ellen feltüzel; aufeinander hetzen’ (↑); 2. 1549 ’ostromot, harcot indít
valami ellen; belagern’ (↑); 3. 1580 ’vitát folytat valamiről | 〈állást, igényt〉 kétségesnek tart, támad;
disputieren | bestreiten’ # (Telegdi Miklós: NySz.); 4. [magában ~ vmit] 1737 ’töpreng valamin; grübeln’
(RNySz. 464); 5. [vkit ~, vkire vmit ~] 1743 ’meggyőz valakit, rábeszél valakit valamire | ráerőltet valamit
valakire; zu etw überreden | aufdrängen’ (NSz. – Taxonyi J.: Tükör 2: 380) Sz: ~hatatlan 1790
vitathatatlan (NSz. – Kondé: II. Fridrik 19) | ~kozik 1829/ vitatkozó sz. ’vitát folytat; disputieren’ (NSz. –
Bajza: Munkái 3: 113); 1935 ’ellenkezik; sich widersetzen’ (Nyr. 75: 472) | ~ható 1902 vitatható
(SimBal.) | | vita A: 1668 vita (Matkó István: NySz.) J: 1. 1668 ’egymással szembeállítható érvekkel
folytatott szellemi küzdelem; Auseinandersetzung, Diskussion, Wortstreit’ # (↑); 2. 1712 e. ’harc,
küzdelem, viaskodás; Kampf, Gerangel’ (NySz.) [csak EWUng.]; 3. 1795 k. ’baj, bajlódás; Übel, Mühe’
(NSz. – Takáts R.: Told. P. r.); 4. 1804 ’civakodás, veszekedés, pörpatvar; Streit, Zänkerei’ (NSz. –
Peretsenyi Nagy L.: Oríthia 52) Sz: ~´zik 1691 vitázás sz. (MonÍrók. 23: 737) | ~´s 1832 vitás (NSz. –
Helmeczy: Jelenkor 1/1: 366).
A szócsalád kiinduló eleme a vitat: származékszó. ⊗ A R. ví (a vív ’harcol, küzd’változata) -tat
műveltető igeképzővel; vö.: altatalszik, nyomtatnyomige) stb. A konkrét > elvont jelentésváltozásban a
lat. concertare ’harcol, veszekedik 〈elvont értelemben is〉’ is közrejátszhatott. – A vita szó valószínűleg
e l v o n á s a vitatból vagy esetleg a N. vitálkodik ’itázik, vitatkozik; sír, pityereg, nyafog,
akadékoskodik’szóból. Ehhez hasonló szokatlan keletkezésmódhoz vö. esetleg: csörtecsörtölőz,
vágtavágtat
TESz.

vitéz A: 1208/ Witẻz hn. (OklSz.); 1372 u./ viteʒheʒ (JókK. 39); 1416 u./¹ vitèz (BécsiK. 261); 1732
vétéz (Fr. Imre: NySz.); nyj. vitíz (ÚMTsz.), vityéz (MTsz.) J: fn 1. 1208/ ’katona, arcos | hős; Soldat,
Krieger | Held’ (↑); 2. [auch als Attr] 1920 u. ’〈a Horthy-korszakban〉 a vitézi rend tagja; Mitglied eines
erblichen Ordens in der Horthy-Ära’ (RévaiLex. 19: 395) | mn 1462 ’bátor, hős; tapfer, mutig’ (RMKT. I²:
460) Sz: ség 1372 u./ vÿteʃʃegnek (JókK. 36) | ~i 1416 u./¹ o̗ vitèzi ʃèɂèģekn ͨ (BécsiK. 17) | ~kedik 1416
u./¹ vitèzkednèc (BécsiK. 307) | ~lő 1416 u./¹ vitèzlo̗ (BécsiK. 276).
Jövevényszó egy déli szláv nyelvből. ⊗ Blg. R. ви́тез ’katona, lovag’szb.-hv. vitez ’lovag, hős’: szln.
vitez: ’lovag’valószínűleg [germán eredetű; vö.: óész. germ. víkingr ’viking’].. Lásd még: ; szlk. víťaz
’hős’; ; or. витязь ’ua.harcos’; stb. Egy szláv nyelvből, valószínűleg a magyaron keresztül is: ; rom.
viteaz ’dalia, hős, lovag, követő; bátor, vitéz’. A szó főnévi 1. jelentésben és melléknévi jelentésében
korábban az irodalmi nyelvhez tartozott; mai használata régiesen, választékosan, illetve népiesen hat.
 NyK. 39: 68; KSzlJsz. 560; TESz.

vitla A: 1585 Vitla (Cal. 1124) J: 1. 1585 ’vessző, kötöző vessző; Gerte, Reis zum Binden’ (↑); 2.
1884–7 ’csörlő, egy fajta emelőgép; Winde, Haspel’ (NSz. – Földtani Intézet Évkönyve 7: 198).
Jövevényszó, valószínűleg egy déli szláv nyelvből. ⊗ Blg. витло: ’csavar’;szb.-hv. vitao: ’orsó,
cséve’; (Kaj.) vitel: ’ua.felvonó, lift, járgány’;szln. vitlo: ’ua.fonalgombolyító’ [< szláv *vi- ’teker, köt;
fon’].. Lásd még: or. R., N. витéль ’fémszál 〈arany-, ezüstszál〉’. – Az 1. jelentés a szláv nyelvekből nem
kimutatható, a szláv alapszó és az adatolt jelentések azonban feltételezik, hogy valaha léteztek. A 2.
jelentés későbbi átvétel eredménye. – A vitla nyelvjárási és műszaki szakszóként él.
KSzlJsz. 560; TESz.

vitorla A: 1395 k. vítorla (BesztSzj. 269.); 1560 k. Vytollas sz. (GyöngySzt. 282.); 1560 k. Vytorlya
(GyöngySzt. 2118.); 1600 k. wÿnthornÿath (BrassSzt. 23) J: 1. 1395 k. ’hajó, csónak mozgását a szél
erejével elősegítő, kifeszített vászon; Segel’ # (↑); 2. 1533 ’vászon, kelme | függöny, kárpit, baldachin;
Tuch, Stoff | (Zwischen)vorhang, Baldachin’ (Komjáthi Benedek: NySz.); 3. 1590 ’széljelző zászló,
szélkakas; Wetterfahne’ (SzikszF. 208); 4. 1803 ? ’szélmalom forgó szárnya; Flügel der Windmühle’
(NSz. – Baróti Szabó: Magy. Vir. 322), 1830/ ’ua.’ (NSz. – Vörösm. 3: 388); 5. 1860 ’lompos farok
〈rókáé, mókusé〉; Schwanz des Fuchses, des Eichhörnchens’ (NSz. – Bérczy K.: Vadászműszót. 24); 6.
1874 ’a pillangós virágúak pártáján a legfelső szirom; Fahne in der Botanik’ (CzF.) Sz: ~´s 1560 k. ’[?];
Segelboot’ (↑) | ~´zik 1604 Vitorlazoc (MA. Velíficio).
Bolgár vagy szerb-horvát jövevényszó. ⊗ Blg. ветрило: ’vitorla; legyező’;szln. vetrilo: ’vitorla;
ventilátor’vö.: [blg. ветрея ’párolog, elillan; szellőztet, levegőztet’; stb. , illetve a ; szln. vetriti
’szellőztet, levegőztet’; mindkettő a ; szláv *větrь ’szél’ szóra megy vissza].. Lásd még: or. ветрило
’vitorla 〈a költészetben〉’ ; ; u k r. вiтрило ’vitorla; szél’. A vintornya változat szó belseji n-je
inetimologikus. A 2. jelentés metonímia. A 3–6. jelentés: metafora. – 1418vytorna ’a lekaszált fű
mértékegysége’ a szóhasadás a vitorla szóból keletkezhetett, a levágott füvet ugyanis vitorlavászonnal
takarták le; az értelmezés, aminek alapján a jelentésnek ’kasza a fűvágáshoz’ kellene lennie, téves.
KSzlJsz. 561; TESz.; ABpL. 11: 117

vitrázs ∆ A: 1904 vitrage (vitrázs) (Radó: IdSz.¹) J: ’ablakkeretre erősített kis függöny; durchsichtiger
Fenstervorhang’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Vitrage;; ang. vitrage;; fr. vitrage; stb.: ablakfüggöny. A franciából terjedt el
[< fr. rideau de vitrage ’ablakfüggöny’; a vitrage a ; fr. vitre ’ablaküveg, üvegtábla’szóból keletkezett].. –
A magyarba elsősorban a németből került át.
TESz.

vitrin A: 1926 Vitrina (RévLex.) [csak EWUng.]; 1926 Vitrín (Horovitz: IdSz.⁴); 1958 vitrines sz.
(NSz.) [csak EWUng.] J: ’üveges szekrény; Vitrine’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Vitrine;; ang. vitrine; fr. vitrine; stb.:: ’vitrin’. A franciából terjedt eltudatos
szóalkotás a [fr. verrine ’vastag üvegcsövek, védő üvegtest, R. üvegtábla’, amely a ; lat. (k.) vitrinus
’üvegből készült, üveges’ szóra megy visza].. !– A magyarba elsősorban a németből került át; a vitrina
változat végződése bizonyosan hanghelyettesítéssel keletkezett.
TESz.

vitriol ∆ A: 1799 vitrióllal (NSz. – M. Hírmondó 716); 1831 Vitriolgőzzel (OrvEml. 1: 302) [csak
EWUng.]; nyj. vitrinyolajjal, vitriolaj (ÚMTsz.) J: 1. 1799 ? ’tömény (füstölgő) kénsav; Schwefelsäure’
(↑), 1846 ’ua.’ (NSz.) [csak EWUng.]; 2. 1812/ ’[?]; Art Sulfat’ (uo.) – De vö. 1781 vitriol-olajat ’tömény
(füstölgő) kénsav; Schwefelsäure’ (NSz. – M. Hírmondó 716).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Vitriol: ’a kénsav sója, szulfát’ [< lat. (k.) vitriolum ’ua.’ [< lat. vitreolus
’finom üvegszerű’]].. A jelentésváltozás oka a latinban valószínűleg az, hogy bizonyos szulfátok az
üveghez hasonlónak tűnnek. Megfelelői: szb.-hv. vitriol;cseh N. vitriol; stb.: ’kénsav’. – A szótörténet
alapján az önállósodás a vitriololaj (↑) összetételből alakulhatott ki; ehhez vö.: ném. Vitriolöl: ’kénsav’.;
lásd még: ; ang. oil of vitriol; fr. huile de vitriol: ’ua.’. – A R. vitriolium ’egy fajta szulfát’ (1530–86
(MNy. 87: 410) korábbi külön átvétel a latinból (↑); lásd még: ; lat. (h.) vitriolum ’ua.’
TESz.
 vitustánc A: 1823 Vítus-táncznál (NSz. – Schedel F.: Haramják 37); 1847 vitus tánczot (NSz.) [csak
EWUng.] J: ’kóros rángatózás; Veitstanz’ – De vö. 1793 Szent Vitus tántzának ’ua.’ (NSz. – Mátyus I.: Ó
és új Diaet. 6: 97).
Nemzetközi minta alapján alkotott tükörfordítás, összetett szó. ⊗ Vö.: ném. Veitstanz;; ang. St. Vitus's
dance;; ol. ballo di San Vito; stb.: izomrángásos idegbetegség . A kifejezés Szent Vitus legendájára megy
vissza, mi szerint Diocletianus gyermekéből kiűzte az ördögöt. – Egyéb megnevezés: Vid-tánc ’ua.’
(1810). A betegség megnevezése birtokos szószerkezettel van kifejezve (↑).
TESz.

vityilló A: 1789/ Vityilló (NSz. – Kazinczy: Lev. 1: 505); 1851 vityiló (NSz. – Egyed A. – Ovid.:
Átvált. 2: 92); nyj. vígyolló (ÚMTsz.) J: ’[?]; armselige Hütte’.
Játszi szóalkotás. ⊗ A -> viskó szóból.
TESz.

vív A: 1349/ viadalfa sz. (OklSz.); 1395 k. Bayiuuag [ɔ: Bayuiuas] sz. (BesztSzj. 185.); 1405 k.
viuathlan sz. (SchlSzj. 673.); 1416 u./¹ vyot (BécsiK. 18); 1416 u./¹ viu □ (BécsiK. 162); 1559 vijna
(Szék.: Krón. 1: 23); 1566 véjvának [U] (RMKT. 6: 134); 1568 vinni [vin □] sz. (Méliusz Péter: NySz.);
1575 viyu □ (Heltai Gáspár: NySz.); 1702 meg-vívik □ (Miskolczi Gáspár: NySz.) J: 1. 1349/ ? ’arcot,
küzdelmet, ostromot, párbajt folytat; kämpfen | belagern’ # (↑), 1405 k. ’ua.’ (↑); 2. 1372 u./ ’lelkileg
tusakodik; seelisch kämpfen’ (JókK. 12); 3. 1585 ’〈veszélytelen karddal, tőrrel〉 szabályszerű tornajátékot,
sportjátékot folytat; fechten’ # (Cal. 68); 4. 1799 ’〈gond, szenvedés, nyugtalanító érzés〉 kínoz, gyötör;
peinigen 〈Sorge, Leid, Unruhe〉’ (NSz. – Nagy F.: Jérusálem 31); 5. 1873 ’lármázik; lärmen’ (Nyr. 2: 473);
6. 1877 ’verekszik, birkózik, civakodik; sich (herum)prügeln | zanken’ (Nyr. 6: 133) Sz: viadal 1349/ (↑) |
~ás 1395 k. [íráshibás adat] ’[?]; Kampf’ (↑); 1519 vyvaʃʃal ’[?]; Belagerung’ (JordK. 313); 1834 ’[?];
Fechten’ (Sportny.) [csak EWUng.] | ~atlan 1405 k. ’[?]; kampflos’ (↑) | ~ó [vissza-] 1416 u./² viʒ́ha viuo
’elfajzott, ellenségeskedő; entartet | zwistig’ (MünchK. 46); 1874 ’[?]; Fechter’ (CzF.) [csak EWUng.] |
viaskodik 1456 k. viaʃkottanak (SermDom. 2: 323) | viaskodás 1495 e. viaʃcodaʃba (GuaryK. 101) |
~ódik 1782 viodására sz. ’[?]; kämpfen’ (NSz. – Kónyi J.: Háládatos protest. 10); 1793 ? ’[?]; grübeln’
(NSz.) [csak EWUng.]; 1884 ’ua.’ (uo.) [csak EWUng.] | ~mány 1848 Vívmány (Ballagi m.-ném. pótlék
38).
Vitatott eredetű. ⊗ 1. Örökség a finnugor korból: finn voi- ’képes, bír, megtehet’, voitta- ’felülmúl,
meghalad, legyőz, leküzd; kap, nyer’; ;észt või- ’képes, megtehet’, võita- ’legyőz, leküzd; (játékban) nyer,
vet 〈kártyát〉’, võitle- ’harcol, küzd’ [fgr. *ßoje- ’képes, bír’].. A jelentésekhez vö.: zürj. (Sz., P.) vermi̮ -
’képes, bír; leküzd, legyőz 〈a birkózásban〉’. A ; fgr. *o > ; m. i hangváltozáshoz vö.: faj: fiú; lásd még:
hajhéj: hiu. – 2. Belső keletkezésű, onomatopoetikus eredetű. A vaj², vajikvajúdik, illetve a vijjog tövével
függhet össze. Az eredeti jelentése ’harc közben hangosan sikolt ’ lehetett. – Az eredeti változat mindkét
magyarázatnál a ví lehetett; a szóvégi v, illetve j hiátustöltők; a vin változathoz vö.: fő¹, rí stb.
TESz.; UEW. 579; Nyr. 116: 340

vivát ∆ A: 1693 vivát (MNy. 79: 249) [csak EWUng.]; 1786 Vívat (NSz. – M. Hírmondó 683) J: isz
1693 ’éljen!; er/sie/es lebe hoch! 〈als Ausdruck der Begeisterung, der Ovation, der Freude〉’ (↑) | fn 1.
1761 ’éljenkiáltás, éljenzés; Hochruf’ (NSz. – Bertalanffi: Siralmas panasz 9); 2. 1848 ’választási jelölt;
Wahlkandidat’ (NSz. – Erdélyi: Népd. és mondák 3: 139).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. vivat: ’éljen!’az E/3. személyű, jelen idejű, elbeszélő múltú, felslzólító módú
[lat. vivere ’él, létezik’].. Megfelelői: ném. vivat Vivat;; f r. vivat; stb.: éljen!, éljenkiáltás, éljenzés
Hasonló fejlődéshez vö.: éljen. – A főnévi 2. jelentés metonimikusan keletkezett: a tisztségre jelölteket
éljenzik.
TESz.

víz A: 12. sz. v./ vıʒe (HB.); nyj. vides sz. (MTsz.) J: 1. 12. sz. v./ ’nedvesség, lé; Saft’ (↑); 2. 1214/ ’e
folyadéknak a földfelszín agy részét borító tömege; Gewässer’ # (MNyTK. 53: 29); 3. 13. sz. k./ ’a
hidrogén és az oxigén vegyületéből álló színtelen, szagtalan folyadék; Wasser’ # (ÓMS.) [csak EWUng.];
4. 1533 ’[?]; Körpersäfte’ (Murm. 784.) [csak EWUng.]; 5. 1796 ’vérsavó; Blutwasser, Serum’ (NSz. –
Német M.: Lovak orv. 76); 6. 1799 ’drágakő tiszta, átlátszó színe; Durchsichtigkeit des Edelsteins’ (NSz.
– Fábián J.: Term. hist. 103) Sz: vizes 1214/ wyzeskewrus hn. (MNyTK. 53: 29) | ~i 1395 k. viʒÿ
(BesztSzj. 1106.) | vizetlen 1416 u./² viʒètlèn mn (MünchK. 136); 1416 u./³ ’pusztaság; Einöde’ (AporK.
35) | vizesség 1456 k. viʒeʃʃeghe (SermDom. 1: 339) | megvizesül 1456 k. megh viʒeʃel (SermDom. 1:
352) | vizez 1490 vizezy (SzalkGl. 64.) | vizel 1533 Viseloͤ sz. (Murm. 1943.) | vizelet 1533 Viselet (Murm.
784.) | vizenyős 1604 Vizenyoͤ s (MA.) | vizenyő 1808 Vizenyǘ mn ’vizes; wässerig’ (SI.); 1883 fn ’ödéma;
Ödem’ (NSz. – Balogh: OrvMűsz. Oedema) | ~hatlan 1835 vízhatlan (Tzs. Wasserdicht).
Örökség az uráli korból. ⊗ Vog. (T.) üť, (AK.) wiť; ; zürj. (Sz., P., KP.) va;; votj. (Sz., G.) vu;; cser.
(KH.) wət; md. (E.) veď väď, (M.) veď; ; finn vesi; – szam. jur. jīɂ, wit; szam. szelk. yt, üt; szam. kam.
bш; stb.: víz [uráli *ßete ’ua.’].. Megfelelői: ; óind udakám ’ua.’gót watō ’folyó’;óe. szl. voda ’víz’;lat.
unda ’hullám’; stb. A vides változat másodlagos d hangjához vö.: bűz ~ büdös. A vizenyős származékszó
-ny névszóképzőjéhez vö.: laponyalapos, savanyú stb.
MSFOu. 151: 344; TESz.; MSzFE.; IUSprK. 43

viza A: 1230 wizahal (OklSz.) J: ’nagyra növő, vizeinkben ma már igen ritka, a tokfélék családjába
tartozó hal; Hausen (Huso huso)’.
Vándorszó. ⊗ Rom. viză, (végartikulussal) viza;cseh vyz vyza;; szlk. vyza;; le. wyz wyza;; ukr. виз;
stb.: viza. A szavak egymáshoz és a magyar szóhoz való kapcsolata nem kellően tisztázott; ezen kívül
bizonytalan maradt, hogy a ; ném. (ófn.) hūso; lat. (k.) huso: ’viza’ az említett szóval összefügg. Ez a
halfajta a Fekete-tengerben és az ebbe torkolló folyókban él, így a megnevezés egy a térségben lévő
nyelben kelethezhetett. – Néhány szomszédos nyelbe a magyarból került; vö. pl.: ; szb.-hv. (Kaj.) vȉza;
szln. víza: ’viza.’
KSzlJsz. 782; TESz.

víziló A: 1669 vizi lo (Nadányi János: NySz.); 1794 Vízi-lótól (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Nilpferd’.
Összetett szó. ⊗ A vízi ’EZ NEM KELL’víz + ló tagokból; (jelzői) alárendeléssel. Az összetétel
keletkezését a következő idegennyelvi szavak befolyásolhatták: lat. hippopotamus ’víziló’;gör.
ἱπποπóταµος ’ua.’, tkp. ’ló-folyó’vgl: [gör. ἳππος ’ló’ és a πoταµóς ’folyó’szavakból].; ném. R.
wasserpferd ’víziló’. Egyéb, régi megnevezése: tengeri ló ’ua.’EZ NEM KELL ’EZ NEM KELL’ (1745).
TESz.

vizit A: 1782/ visitet (NSz. – Kazinczy: Lev. 1: 19); 1792/ vizitemet (NSz. – Kazinczy: Lev. 2: 283) J:
1. 1782/ ’látogatás; Besuch’ (↑); 2. 1877 ’orvosi beteglátogatás, vizsgálat; Krankenbesuch des Arztes’ #
(Nyr. 6: 326).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Visite;; ang. visit;; fr. visite; stb.: látogatás, vizit. A franciából terjedt el fr.
visiter ’vizsgálva szemlél, vizsgál; meglátogat’ [< lat. visitare ’gyakran lát, szemügyre vesz’].. – A
magyarba a franciából és a németből került. – Ide tartozik: vizitke ’egy fajta blúz, kabátka’ (1857); ez a N.
szó a vizitből kicsinyítő képzővel jött létre.
TESz. vizitke a. is

vizitáció ∆ A: 1495 e. viʃitaciot (GuaryK. 58); 1792 visitatiótol (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 71); 1865
vizitáció (NSz. – Egyes napt. 8); nyj. vizsitációra (ÚMTsz.) J: 1. 1495 e. ’(meg)látogatás; Besuch’ (↑); 2.
1792 ’vizsgálat; Untersuchung, Prüfung’ (↑); 3. 1853 ’sorozás; Musterung 〈Milit〉’ (NSz. – Beöthy L.:
Puncs 1: 159) | | vizitál ∆ A: 1495 e. viʃitaľa meg [l-j] (GuaryK. 59); 1793 vizitált (NSz. – Gvadányi:
Rontó Pál 125); nyj. vizsitál (MTsz.) J: 1. 1495 e. ’meglátogat; besuchen’ (↑); 2. 1668 ’megvizsgál;
untersuchen, prüfen’ (Magyary-Kossa: OrvEml. 3: 455); 3. 1849 ’〈katonát〉 soroz; (Rekruten) mustern’
(NSz. – MT. 1) | | vizita × A: 1706 visitát (Nyr. 89: 392); 1789 vizitát (NSz. – Pétzeli: Mind. Gyűjt. 1:
330); 1804 vi'sitákat (NSz. – Molnár Borb.: Bar. vet. 92) J: 1. 1706 ’látogatás, vizit; Besuch’ (↑); 2. 1881
’sorozás; Musterung 〈Milit〉’ (Nyr. 10: 191).
A szócsalád vizitáció, vizitál tagjai: latin jövevényszavak. ⊗ Lat. visitatio: ’megtekintés, megszemlélés,
látogatás’ | ;lat. visitare: ’ismételten meglátogat, megszemlél’, (e.) ’vizsgálva szemlél, megvizsgál’ [< lat.
visere ’szemügyre vesz, alaposan megvizsgál’ [< lat. videre ’lát, megnéz’]].. Megfelelői: ném. Visitation
visitieren; fr. visitation visiter; stb.: ’átvizsgálás, motozás, átvizsgál, ellenőriz’. – A korábbi és nyelvjárási
változatok hangzóközi zs-jéhez vö.: bazsalikom stb.; a z-s alakhoz vö.: bazilika stb. – A vizita a
magyarban elvonással keletkezett a vizitál szóból; vö.: diskuradiskurzus, disputadisputál stb.
TESz. vizitál a. is

vízkereszt A: 1416 u./² viʒkèrèzt napia (MünchK. 1) J: ’[?]; Dreikönigstag | Epiphanienfest’.

 Déli szláv minta alapján alkotott tükörfordítás, összetett szó. ⊗ Vö.: blg. N. вóдокръ́ст ’vízkereszt
napja, tkp. vízkeresztség’szb.-hv. Vodokrst ’ u a . ’ ; s z l n . vodokrst ’háromkirályok napja’, tkp.
’vízkeresztség’. A megnevezés Jézus megkeresztelésére vonatkozik, ami a Megváltó megnyilatkozásának
ünnepe lett. – A magyarban: víz ’EZ NEM KELL’; – Az utótaghoz vö.: keresztség
TESz.; NytÉrt. 92: 215

vízszintes A: 1808 vizszintes (NSz. – Varga M.: Term. Tud. 1: 58) J: ’[?]; waagerech’ #.
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ A vízszint ’vízszintes’ (1790) határozószóból -s
melléknévképzővel. A vízszint határozószó összetétellel keletkezett megszilárdult ragos alakulat. Olyan
szószerkezetből keletkezett, amely a víz ’EZ NEM KELL’ és a -t lokatívuszragos szín² ’felület, felszín
szóból áll, és eredeti jelentése a víz felszínén’ lehetett.földszint. – A későbbi korból adatolt vízszint ’a víz
felszíne’ (1864) főnevesülés a vízszint határozószóból. – Ide tartoznak: R. vízfektű ’vízszintes’ (1812); R.
vízszínleg ’vízszintes 〈határozószó〉’ (1836). – Nyelvújítási alkotás.
TESz.

vízum A: 1921 vizumot (NSz. – Borssz. Jankó máj. 8.: 10); 1932 (útlevél)vízum (SFrMSz. visa) [csak
EWUng.] J: ’útlevél láttamozás | beutazási engedély; Sichtvermerk | Einreisebewilligung’.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Visum: ’hivatalos bejegyzés az útlevélben; beutazási engedély’a [lat. visa
’látott dolgok’]. többes számából elvont egyes szám latinosítása [< lat. visus ’látott’] [< lat. videre ’lát,
észlel, felismer’]. A megnevezés alapja, hogy az útlevél csak hivatalos jóváhagyással érvényes.
Megfelelői: holl. visum;; cseh vízum; stb.: vízum. – A R. visa ’bejegyzés, jóváhagyás’ (1904) valószínűleg
a ; fr. visa ’ua.’szóból származik, ami a lat. többes számú alaknak (↑) felel meg; lásd még: ; ang. visa;; or.
виза; stb.: ’ua.’
TESz.

vizsgál A: 1531 megh ... uisgalod (ThewrK. 170); 1645 természet-vizsgáló [?U] sz. (Weber János:
NySz.); 1750 vizsgálásra sz. (NySz.) [csak EWUng.]; nyj. bizsgál (MTsz.) J: 1. 1531 ’alaposan,
részletesen megnáz, figyel: vizsgálatot folytat; untersuchen, prüfen’ # (↑); 2. 1577 k. ’〈orvos〉 valakinek,
valamely szervnek az egészségi állapotáról igyekszik észleleteket szerezni; untersuchen 〈Arzt〉’ (OrvK.
424) Sz: ~ódik 1645 vizsgálódásban sz. (Medgyesi Pál: NySz.) | ~at 1747 visgálatjokra (Nyr. 42: 162) ||
vizsga A: 1804 vizsgán (Nyr. 41: 311); 1806/ visgább (NSz. – Kazinczy: Lev. 4: 187); 1822 Vízʃga
(Wagner: Phras. Musca) J: mn 1. 1804 ’kutatni vágyó; forschbegierig’ (↑); 2. 1808 ’fürkésző; forschend’
(Nyr. 48: 149) | fn 1. 1817 ’vizsgálat; Untersuchung’ (TudGyűjt. 2: 115); 2. 1833 ’eszmecsere;
Diskussion’ (NyÚSz.); 3. 1834 ’kísérlet; Experiment’ (NSz. – Vajda P.: Legszebb 33); 4. 1857 ’[?];
Prüfung, Examen’ # (NSz.) [csak EWUng.] Sz: ~´zik 1886 vizsgázni sz. (NSz. – Rákosi V.: Bujtogatók
54).
A szócsalád kiinduló eleme a vizsgál: származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő ismeretlen eredetű és
esetleg a vizsla szócsaládjának tövével van összefüggésben. Végződése: -gál gyakorító képző. – A vizsga
tudatos szóalkotás a nyelvújítás eredményeként igéből elvonvairka. – Korábbi elvonás az igéből: R.
vizsga ’agyafúrt; huncut, csintalan, eleven’, ami csak a vizsgaság ’agyafúrtság; csintalanság, elevenség’
(1621) származékszóban adatolt. – Esetleg ide tartozik: 1221/Visam [-m: lat]szn. (VárReg. 92.)
TESz.

vizsla A: 1350 Vyslasvereb sz. hn. (OklSz.); 1395 k. viʃla, vyʒla (BesztSzj. 792., 793.) J: fn 1350 ’egy
fajta vadászkutya; Spürhund, Vorstehhund’ # (↑) | mn 1566 ’éles szemű, fürkésző, kutató; scharfsichtig,
prüfend, forschend’ (Heltai Gáspár: NySz.) || vizslál × A: 1631 e./ visláltatik sz. (Rimai János: NySz.) J:
’vizsgál, fürkész; prüfen, herumspüren’ || vizslat × A: 1779 u. vislatással sz. (NSz. – Miháltz I.: Major 2:
62); 1803 ki-vizslatom (NySz.) [csak EWUng.] J: 1. 1779 u. ’keresgél, fürkész; herumsuchen,
herumspüren’ (↑); 2. 1784 ’koslat, lót-fut; herumstreifen, herumlaufen’ (SzD. 94).
Vitatott eredetű szócsalád. ⊗ 1. A szócsalád kiinduló eleme a vizsla: szláv eredetű jövevényszó; vö.:
szb.-hv. vižao, (Kaj.) vižel; ; szlk. vyžla; l e . wyżel; o r. выжлец; stb.: vizsla, kopó [? < szláv *vyg-
’világos, tiszta, fénylő’].. A megnevezés talán a kutyafajta fénylő szőrére vezethető vissza. A vizslái a
vizsla szóból igeképzővel alkotott származékszó, funkciójához vö.: szolgálszolga. A vizslat a vizsla szóból
lett képezve a koslat, zaklat analógiájára. – 2. A szócsalád időrendben legkorábbi tagja a vizsla: belső
keletkezésű, egy fiktív tőből keletkezett származékszó. A relatív tő -l gyakorító képzővel keletkezett. Az
abszolút tő a vizsgál szócsaládjának tövével azonos. A vizsla végződése -a (folyamatos) melléknévi
igenévképzőcsusza, hulla stb. Az értelmezés alapján először feltehetőleg a melléknevesülés, majd a
főnevesülés ment végbe. A vizslál és a vizslat vagy a vizsla szóból, vagy közvetlenül a (relatív vagy
abszolút) tőből keletkezett különböző igeképzőkkel. A magyarázat nehézsége, hogy a relatív tő önálló
igeként nem adatolt.
MNy. 69: 476; TESz.

vodka A: 1658 votkát (HadtörtKözl. 1897.: 630); 1799 Vatka, Vodka (NSz. – Gyarmathi S.: Affinitas
333); 1838 vatyka (Tsz.); nyj. vótka (MTsz.) J: ’egy fajta pálinka; Wodka’ #.
Nyugati szláv vagy orosz eredetű jövevényszó. ⊗ Cseh vodka;; szlk. vodka;; le. wódka; or. водкаЮ :
’vodka’ [< szláv *voda ’EZ NEM KELL’].. Megfelelői: ném. Wodka;; fr. vodka; stb.: vodka. – A korai
változatok valószínűleg szlovák jövevényszavak. Egy későbbi átvétel az oroszból is van: részben az
szépirodalmi fordításokból, részben a két világháború alatt és a 2. világháború után; ez utóbbi átvétel a
szó elterjedéséhez vezetett, valamint az irodalmi nyelvbe való bekerüléséhez.
KSzlJsz. 561; TESz.

vogul A: 1802/ vogulokkal (I. OK. 30: 257) [csak EWUng.] J: fn 1802/ ’Északnyugat-Szibériában
lakó, a magyarral rokon nyelvet beszélő nép tagja; Wogule’ (↑) | mn 1890 ’e néppel kapcsolatos, rájuk
vonatkozó; wogulisch’ (NSz. – Akad. Értesítő 123).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Wogule;; ang. Vogul;; fr. vogoul; or. вогул; stb.: vogul 〈fn〉. Valószínűleg a
Wogulka (az Ob mellékfolyója) nevével függ össze ; vö.: vog. wōľ-jā; osztj. wŏχaλ’-jŏχan: ’Vogulka’. A
folyó neve az osztjákban a Vogulka mellett élő embereket is jelöli; vö.: osztj. R. woγaľ-χuj ’vogulkai
ember’; lásd még: ; osztj. oγàľət ’vogul 〈fn〉’. – A magyarba valószínűleg a német, illetve az orosz
irodalmi nyelvből került. – Korábbi, régi megnevezés: vogulic (1750) ’vogul 〈fn〉’, közvetlen átvétel az or.
R . вогулици többes szám ’ua.’szóból. – A vogulok önelnevezése a ; vog. (K.) mańś, (Szo.) màńš́ i, (T.)
mäńśi, amely a magyar tudományos szaknyelvben is elterjedt; vö.: manysi (1841/ (NSz.); R. máncsi
(1864 (uo.).
NyK. 47: 445; TESz.; UNyAk. 24

voks A: 1525/ vox (TörtTár. 1908.: 85); 1657–8/ voksolék sz. (Kemény 209) [csak EWUng.]; 1746
vaksolnak sz. (NSz. – Kováts J.: Hadi exerc. 61); 1791 vóksok (NSz. – Balia: Erd. törv. 144) J: 1. 1525/ ?
’szavazat; Votum’ (↑), 1535 k. ’ua.’ (Lánd. 29) [csak EWUng.]; 2. 1525/ ? ’nézet, vélemény; Meinung,
Dafürhalten’ (↑), 1618 ’ua.’ (Szenczi Molnár Albert: NySz.); 3. 1700/ ’a szavazatok leadása, szavazás;
Stimmabgabe | Wahlstimme’ (Gyöngyösi István: NySz.); 4. 1791 ’[?]; Mitspracherecht’ (NSz.) [csak
EWUng.] Sz: ~ol 1613–5 voxolás sz. (TörtTár. 1881.: 3) [csak EWUng.].
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. vox: ’hang, hangzás; állítás, kijelentés’, (k.) ’szavazati jog, (h.)
szavazat’indoeurópai eredetű; vö.: [óind vak;; av. vāxš: ’nyelv, hang, beszéd, szó’; stb.].. Megfelelői: fr.
voix ’hang, szó; szavazat’; ; ol. voce ’hang, szó’; stb. – A szóvégi s-hez vö.: féniksfőnix stb.
TESz.

volán A: 1926 Volnat □ [es. nem m.] (RévaiLex. 19: 439); 1937 volán (Dengl) [csak EWUng.] J:
’kormánykerék; Lenkrad’.
Francia jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Fr. volant: ’kormánykerék, kormány, volán’.; – lásd
még: ném. R. volant ’ua.’. A franciában a volant de direction ’ua.’; a volant a fr. voler ’repül’szóból
keletkezett. Megfelelői: sbkr volan; tschech volant; stb.: ’kormánykerék, kormány, volán’. – Az án
végződés a francia nazális kiejtést tükrözi. – Ugyanerre az etimonra megy vissza: R. volán ’redőzött
szegély’ (1788), a fr. volant ’ua.’, esetleg a ; ném. Volant ’ua.szóból ered.’
TESz.

volontér × A: 1663 Volentir (NEl.) [csak EWUng.]; 1684 volanter (uo.) [csak EWUng.]; 1704
voluntéroskodtanak sz. (uo.) [csak EWUng.]; 1704 voluntert (Pusztai) [csak EWUng.]; 1706 volentér
hadnagya (NEl.) [csak EWUng.]; 1708 volonterja (uo.) [csak EWUng.]; 1709 volluntírformában (Pusztai)
[csak EWUng.]; nyj. vólentír (MTsz.), volintér, volontër (ÚMTsz.) J: fn 1663 ’önkéntes katona;
freiwilliger Soldat’ (↑) | mn 1. 1704 ’önkéntes 〈katona〉; freiwillig 〈Soldat〉’ (Pusztai) [csak EWUng.]; 2.
1739 ’[?]; unehelich 〈Kind〉’ (MNy. 75: 382) [csak EWUng.].
Francia jövevényszó, esetleg német közvetítéssel is. ⊗ Fr. volontaire: ’szándékos; önkéntes; önkéntes
katona’; – lásd még: ;ném. Volontär: ’aki jövőbeli szakmai tevékenységének előkészítésén dolgozik’, R.
’önkéntes katona’. A franciába a ;lat. voluntarius: ’önkéntes’a [lat. velle ’akar’alapján]. szóból került.
Megfelelői: szb.-hv. volonter;; cseh volontér; stb.: önkéntes katona. – A magyarba katonai műszóként
került. A nyelvjárásokban használt melléknévi 2. jelentés a ’törvényen kívüli szabadlegény’ jelentésből
keletkezhetett.
TESz.

volt A: 1887 Volttal (Nyr. 95: 108); 1901 Voltá-t (NSz.) [csak EWUng.] J: ’a villamos feszültség
mértékegysége; Volt’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Volt;; ang. volt;; fr. volt;; ol. volt; stb.: volt. Az ismert szakszó Volta EZ
NEM KELL (1745–1827) olasz fizikus családnevéből származik. a legkorábbi adat a franciából van. – A
magyarba elsősorban a németből került át. – A szó összetételben más jelentésben is előfordul; vö.: Volta
áram ’galvánáram’ (1885).
TESz.

von A: 1372 u./ vonhattyakuala el sz. (JókK. 142); 1495 e. viʒʒa voṅo sz. (GuaryK. 131); nyj. vanyogó
sz. (MTsz.) J: 1. [el~, ki~] 1372 u./ ’eltávolít, eltérít | megment, megszabadít; entfernen, abwendig
machen | erretten, befreien’ (↑); 2. [fel~] 1372 u./ ’felemel; aufheben, hochziehen’ (JókK. 64); 3. 1372 u./
’húz, húzva kifeszít | időben valameddig nyújt; ziehen, spannen | hinziehen 〈Zeit〉’ (JókK. 6); 4. [meg~]
1416 u./¹ ’valakinek nem nyújt, valakitől megtagad valamit | valakit eltilt valamitől; jmdm etw entziehen
od versagen’ # (BécsiK. 206); 5. 1416 u./³ ’szív, szippant; saugen, einatmen’ (AporK. 95); 6. [vissza~,
visszát ~, ujjat ~, üstököt ~] 1495 e. ’haragot szít, ellenségeskedést, ciakodást kezd; sich mit jmdm
anlegen’ (↑); 7. 1508 ’húz 〈vonalat〉; ziehen 〈Linie〉’ (DöbrK. 418) [csak EWUng.]; 8. [haupts be~] 1526
’beborít, beföd; überziehen | bedecken’ # (MNy. 2: 256) [csak EWUng.]; 9. [elő~, v a elövé ~,
felelősségre, kérdőre ~] 1527 ’〈tárgyat〉 elővesz | 〈személyt〉 előállít; zur Verantwortung ziehen | zur Frage
stellen usw’ # (ÉrdyK. 594); 10. 1535 ’valakire, valamire vonatkoztat; auf etw, auf jmdn beziehen’
(Ozorai Imre: NySz.); 11. 1560 k. ’〈testrészt〉 félrehúz, megrándít, összevon; zucken 〈Achsel〉, verziehen
〈Mund〉, zusammenziehen 〈Brauen〉’ # (GyöngySzt. 3781.); 12. 1560 k. ’vonz 〈személyt, anyagot stb.〉 |
csábít, 〈érdeklődést〉 magára irányít; anziehen 〈jmdn, etw〉 | attraktiv sein’ (GyöngySzt. 706.); 13. [ki~]
1565 ’〈írásból〉 kihúz, kitöröl; durch-, wegstreichen’ (MNy. 56: 118); 14. 1568 ’〈hangszer húrján〉 vonóval
játszik, húros hangszeren valamilyen dallamot játszik; auf einem Streichinstrument spielen’ (Méliusz
Péter: NySz.); 15. [haupts maga után ~, va utána ~] 1577 k. ? ’törvényszerű következményként előidéz;
als Folge nach sich ziehen’ # (OrvK. 231), 1598 ’ua.’ (Baronyai Decsi János: NySz.); 16. 1600 k.
’vegyileg kiválaszt, kiold; extrahieren 〈Chem〉’ (Radv.: Szak. 116); 17. [ki~, le~, v a el~] 1652
’mennyiségből, összegből leszámít; abziehen 〈eine Zahl〉’ # (Keresztesi: Mat. 175); 18. [vkihez ~] 1660 e.
’valakihez vonzódik, valakihez pártol; sich von jmdm angezogen fühlen, sich zu jmdm schlagen’ (a két
Rákóczy György Levelezése: NySz.); 19. [vmihez ~] 1795 ’valamihez hasonlít; ähnlich sein’ (NSz. – Gáti
I.: Term. hist. 13); 20. [le~] 1818 ’tanulságként, következtetésként kiszűr, megállapít, összefoglal; eine
Schlußfolgerung auf etw ziehen’ # (Márton Analogismus) Sz: ~ont 1416 u./³ vonontottam ’beszív
〈levegőt〉; einatmen’ (AporK. 95) | ~ás 1456 k. wonaʃʃal [későbbi kéztől] ’[?]; Ruck’ (SermDom. 2: 519);
1551 ’[?]; Linie’ (NySz.) [csak EWUng.] | ~agik 1456 k. wwanagÿk ’haláltusát vív; mit dem Tode ringen’
(SermDom. 2: 588) [csak EWUng.] | ~tat 1476 k. fel vontata (SzabV.) | ~ít 1508 voneitas sz. ’vonalka;
ziehen 〈Linie〉’ (DöbrK. 418); 1536 el wonÿtot wolna ’von, húz, rándít; ziehen, rucken’ (Pesti: Fab. 28v) |
~akodik 1508 vonacodaʃan sz. ’haláltusa; mit dem Tode ringen’ (NádK. 172); 1589 ’[?]; ringen’
(ÚSzOkl. 1: 58) [csak EWUng.]; 1644 ’[?]; zanken’ (MNy. 69: 239) [csak EWUng.]; 1792 ? ’húzódozik;
sich sträuben’ (SzD.); 1813 ’ua.’ (Nyr. 48: 132) | ~agod(ik), ~agszik 1516 vonagodo sz. ’haláltusát vív;
mit dem Tode ringen’ (GömK. 132); 1586 ’reszket, vonaglik; in Zuckungen liegen, sich winden’
(Félegyházi Tamás: NySz.) | ~ó 1517 vononak PartzPräs ’valamit, valakit, valahová úzó személy’ (DomK.
232); 1568 ’hangszer vonója; Bogen von Streichinstrumenten’ (Méliusz Péter: NySz.); [szén-] 1616 szin
uonyo ’piszkavas; Ofengabel’ (OklSz.) [csak EWUng.] | ~t 1526 vonth ’(földből?, bányából?) kinyert
〈arany, ezüst〉; (über)zogen’ (MNy. 2: 256) | ~aglik 1708 Vonaglani sz. (PP.) | ~ós 1776 vonyós ’igavonó
〈állat〉; z u g k r ä f t i g 〈Zugtier〉’ (MNy. 59: 239); 1868 ’vonóval megszólaltatható hangszer;
Streichinstrument’ (NSz. – Greguss Gy.: Értekezései 131) | vonyogó 1621 ’kampós eeszköz a szénának,
szalmának a kazalból, boglyából való kihúzására; Art Harke zum Herausziehen von Heu od Stroh aus
dem Haufen’ (MA.); 1897 ’anszer vonója; Streichbogen’ (MTsz.) || vonsz † A: 1372 u./ vonʒauala (JókK.
21); 1416 u./¹ uonzon □ (BécsiK. 235); 1549 meg vonʃʒác (Orth. A3b) [csak EWUng.]; 1783 k.
vonczolták sz. (Nyr. 109: 402) [csak EWUng.] J: 1. 1372 u./ ’húz, von; ziehen’ (↑); 2. 1527 ’vonzerővel
magához kapcsol | 〈belső hajlam, vágy〉 késztet valamire; locken | antreiben 〈Neigung, Wunsch〉’ (ÉrdyK.
330); 3. 1549 ’vonalat húz; Linie ziehen’ (↑); 4. 1585 ’〈anyag, tárgy fizikai tulajdonságainál fogva
magához ránt vagy magától bizonyos távolságban tart〉; anziehen 〈Material, Gegenstand〉’ (Cal. 629); 5.
1604 ’valakihez húz, pártol; jmdm zugeneigt sein’ (Pázmány Péter: NySz.); 6. 1606 ’〈terhet,
kötelezettséget〉 hosszan, nehezen elvisel; etw lange schwer ertragen 〈Last, Pflicht〉’ (LevT. 2: 169); 7.
1690 ’ősökre, fajtára vezethető vissza | hasonlít valamihez; jmdm nachgeraten | ähnlich sein’ (NSz. –
Pápai Páriz F.: Pax corporis 224) Sz: ~ol 1704–12 vonszolták ’[?]; schleppen, zerren’ (Thaly Kálmán:
NySz.).
Valószínűleg a szócsalád kiinduló eleme a von: ismeretlen eredetű. ⊗ A magyar szókincs egyik nagyon
régi eleme lehet. – A vonsz a von szó -sz gyakorító képzős származékszava lehetmet, tetik. A vonszol
származékszó ma az irodalmi nyelv szava.
TESz. vonyogó a. is; MSzFE.

vonal A: 1793 vonal (Nyr. 24: 381); 1801 Ércz vonál (NyÚSz.) J: 1. 1793 ’íróeszközzel úzott nyom,
geometriai pontok folytonossága | kijelölt határvonal; Linie | Grenzlinie’ # (↑); 2. 1801 ’drót, huzal;
Dracht’ (↑); 3. [haupts mit PossSf] 1824 ’alak, forma, rajzolat | arcvonás; Gestalt, Form, Riß |
Gesichtszug’ # (NSz. – Nátly J.: Új Szell. 51); 4. 1833 ’valaminek osszú sora, menete, vonulata; Zug,
Reihe | Gebicts-streifen’ (NSz. – Helmeczy: Jelenkor 2/2: 472); 5. 1835 ’sajátosság, tulajdonság;
Eigenschaft, Zug’ (IrtörtKözl. 14: 72); 6. 1837 ? ’irány, irányzat | mozgó test pályája; Richtung, Tendenz |
Bahn. Weg’ (NSz. – Athenaeum 2: 830), 1841 ’ua.’ (NSz. – Nemzeti Almanach 276); 7. 1839
’gondolatmenet; Gedankenfolge’ (NSz. – Athenaeum 1: 411); 8. 1842 ’régi hosszmérték: 1/12 hüvelyk;
Art altes Maß 〈<zB 1/12 Zoll〉’ (NSz. – Nemzeti Almanach 87); 9. 1843 ’szint; Niveau’ (NSz. – Szontagh:
Társ. Philos. 39); 10. 1849/ ’vasúti szerelvény | vasútvonal; Bahnzug | Bahnlinie, Strecke’ (NSz. – Petőfi
5: 438); 11. 1870 ’működési terület | feladatkör; Telegrafen-, Telefonlinie’ # (NSz.) [csak EWUng.]; 12.
1870/ ? ’működési terület | feladatkör; Betätigungsfeld | Aufgabengebiet’ (NSz. – Jókai 42: 361), 1899
’ua.’ (NSz. – BpSzemle 97: 138); 13. 1961 ’egyszeri használatra jogosító jegy 〈közlekedési eszközön〉;
Karte für einmalige Fahrt auf einer Strek-ke, ohne Umsteigen’ (ÉdAny. 294) Sz: ~az 1834 Vonalozni sz.
(NyÚSz.) | ~zó 1835 Vonalzó ’[?]; Lineal’ (Tzs. Linienzieher).
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ A von szóból -l névszóképzővel; vö.: fonalfon,
-*lepel stb. A szó belseji a ~ á-t tartalmazó változathoz vö.: fedél, fonalfon stb. Korábbi megnevezések a
’vonal’jelentésre: vonás, vonásocska, vonítás (< von). A 13. jelentés főként a vonaljegy (1962 (ÉrtSz.)
összetételben él. – Nyelvújítási származékszó.
TESz.

vonat A: 1780 k./ vonat (MNy. 12: 329); nyj. vonyat (MTsz.) J: 1. 1780 u./ ? ’húzás | sorshúzás; Zug |
Losziehung’ (↑), 1792 ’ua.’ (SzD. Vonni); 2. 1813 ’vonal | vonalhúzás; Linie | Strich’ (Mondolat 91); 3.
1826 ’(arc)vonás; Gesichtszug’ (NSz. – Aurora 5: 18); 4. 1830 ’vonzódás; Neigung’ (NSz. – Bajza: Külf.
Játékszín 144); 5. 1832 ’jellemző tulajdonság; Eigenschaft’ (NSz. – Fáy A.: Bélteky 2: 172); 6. 1833
’ívköz, nyílás 〈hídé〉; Spannweite 〈einer Brücke〉’ (NyÚSz.); 7. 1834/ ’földrajzi vonulat; Gebirgszug’
(NSz. – Széchenyi: Hirlapi cikkei 1: 65); 8. 1835 ’írásbeli ékezet; diakritisches Zeichen’ (NSz. – Vajda P.:
Nyelvt. 2); 9. 1837 ’vegyi kivonat; Extrakt’ (NSz. – Háiszler Gy.: Orv. Munk. 3: 97); 10. 1840 ’vasúti
szerelvény | vasúti közlekedés; Bahnzug | Zugverkehr’ # (NSz. – Szemere B.: Utaz. 2: 30); 11. 1855–6/
’menet, csapat | szállítással foglalkozó katonai alakulat, illetőleg annak fölszerelése; Marsch, Truppe |
Train und dessen Ausrüstung’ (NSz. – Vas Gereben 10: 319); 12. 1897 ’varrott szegély, korc;
Randstreifen’ (MTsz.).
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ A von szóból keletkezett -l névszóképzővel a -t
képzős szavak analógiájára; vö.: gondolatgondol, mondatmond stb. A szót korábban a von különböző
jelentései alapján használták. A 10. jelentés jelentéskölcsönzés a ném. Zug ’vonat, szerelvény’szóból, az
előtte lévő jelentések mára elavultak. – Ide tartoznak: kivonat ’kivonat, extraktum’ (1800), ’rövid
összefoglaló’ (1831/); levonat ’gyenge utánzat, másolat’ (1881); ezek a kivon, illetve a levonvon
összetételből létrejött származékszavak. – Nyelvújítási származékszó.
TESz.
 vonatkozik A: 1755 vonatkozott (Nyr. 45: 26); 1828 elvonatkozik ▼ (MNy. 3: 274) [csak EWUng.] J:
1. 1755 ’vonul | féreúzódik; ziehen | sich zurückziehen’ (↑); 2. 1787 ’vonakodik, húzódozik; sich
sträuben’ (NSz. – Bartzafalvi Szabó: Szigvárt 2: 683); 3. 1837–43/ ? ’kapcsolatban van valakivel,
valamivel, irányul valamire, valakire | érint valakit, valamit, érvényes valakire, valamire nézve; sich
beziehen, Bezug haben | betreffen’ # (NSz. – Bajza: Munkái 6: 133), 1838 ’ua.’ (Tzs.); 4. 1841
’hivatkozik, utal valamire; sich auf etw berufen’ (NSz. – Athenaeum 1: 60) Sz: ~tat 1874 vonatkoztat
(CzF.) R: ~ólag 1847 vonatkozólag (NSz. – Szépirod. Szemle 1: 54).
Származékszó. ⊗ A von szóból visszaható igeképzővel; a képzési módhoz vö.: csatlakozikcsal,
fogyatkozikfogy stb. Az 1., 2. jelentéshez vö. még a vonakodikvon, illetve a vonul jelentését. A 3. jelentés
keletkezésére a ném. sich beziehen ’vmire vonatkozik’ hatást gyakorolt. A 4. jelentéshez vö.:
hivatkozikhív¹.
TESz.

vonít A: 1815 k. Vonít (Kassai Bef. 169–70); 1846 vonyít (NSz.) [csak EWUng.]; nyj. vunyít (ÚMTsz.)
J: ’[?]; heulen 〈Tier, bes Hund, Wolf〉’.
Jelentéselkülönülés. ⊗ A vonít ’húz, ránt, rángat,’von szóból. A jelentéselkülönülés azon alapul, hogy a
sivítás elnyújtott hangokból áll. Más, -it képzővel keletkezett hasonló jelentésű szóhoz vö.: nyüszít, visít
stb., ezek azonban onomatopoetikus eredetűek.
TESz.; NyK. 80: 431

vonul A: 1771 vonyult sz. (MNy. 71: 382) [csak EWUng.]; 1771 vonúlok (NSz. – Szőnyi: Szentek
heged. 75); 1774 vonúlik (NSz. – Szőnyi Benj.: Fisika 185) J: 1. 1771 ’valahová húzódik, megy, halad;
sich hinziehen, verlaufen’ (MNy. 71: 382) [csak EWUng.]; 2. 1771 ’〈személy kísérettel〉 lassan,
méltóságteljesen elhalad; ziehen, marschieren | da-hinschreiten, würdevoll vorüberziehen 〈Person mit
Geleit〉’ # (NSz. – Szőnyi: Szentek heged. 75); 3. 1774 ’〈testrész〉 megrándul, megvonaglik, összehúzódik;
zucken, sich zusammenziehen 〈Körperteil〉’ (↑); 4. 1799 ’irányul valamerre | vonzódik valakihez; auf etw
gerichtet sein | jmdm zugetan sein’ (NSz. – Mándy: Magy. Sunád 38); 5. 1841 ’kinyúlik | mereven
kivonva áll; sich dehnen, sich auseinanderziehen | sich straffen’ (NSz. – Széchenyi: Kel. népe 255); 6.
[le~] 1880 ’valamely összegből valamennyi levonódik, levonatik; abgezogen werden 〈Zahl〉’ (Nyr. 9: 557)
Sz: ~at 1802/ vonulatot (NSz. – Kováts J.: Vers. 61).
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ A von szóból -ul visszaható igeképzővel az -ul
képzős szavak analógiájára; vö.: járuljár, nyomulnyom stb. A jelentések a von és annak
származékszavainak különböző jelentéseivel függnek össze. – Nyelvújítási származékszó.
TESz.

vonz A: 1760 vonzó sz. (NyÚSz.); 1805 vonozni sz. (NyÚSz.); nyj. vondzák (Nyr. 99: 171) J: 1. 1760
’tetszést, érdeklődést keltve arra késztet valakit, hogy közelébe kerüljön, foglalkozzék vele; anziehen,
locken, Zuneigung erwecken’ # (↑); 2. [maga után, magára, fejére ~] 1766 ’von; nach bzw auf sich
ziehen’ (NSz. – Galgóczy: Bathiani 19); 3. 1787 ’〈valamely anyag, tárgy fizikai tulajdonságainál fogva
egy másik anyagot, tárgyat〉 magához ránt vagy magához képest megfelelő távolságban tart; anziehen
〈Phys〉’ # (NSz. – Faludi: T. É. 114); 4. 1792 ’〈belső ösztönzés, hajlam, vágy〉 bizonyos irányban mozogni,
bizonyos területen működni, szerepelni késztet; antreiben 〈Neigung, Wunsch〉’ (NSz. – Gvadányi: XII.
Károly el. 2); 5. 1835 ’〈szó, kifejezés maga mellé〉 meghatározott nyelvtani alakot kíván; regieren
〈Grammatik〉’ (NSz. – Vajda P.: Nyelvt. 77) Sz: ~ó 1760 (↑) | ~ódik 1792 vonzódó sz. (NSz. – Döme K.:
Vesz. 24) | ~at 1800 Vonzat-rohn ’a húzás iránya, vonala; Zugrichtung’ (MNy. 4: 422); 1835 ’az ige
meghatározott determinánsa; Rektion’ (NSz. – Vajda P.: Nyelvt. 77) | ~alom 1830 vonzalom (MNy. 4:
256).
Szóhasadás eredménye. ⊗ A vonszvon szóból. A nyelvújítás kezdetén keletkezhetett. Az elkülönülést
megkönnyíthette, hogy a vonsz szó zvel irt alakját tévesen zvel olvasták, illetve ejtették, illetve a szó
végződését -z igeképzőnek godolták. – Ide tartozik: vonzerő összetett szó ’EZ NEM KELL 〈elvont〉’
(1836); a vonz ’húz’ (ami itt folyamatos melléknévi igenév jelentéstani értékében áll) + erő tagokból. A
hasonló típusú összetett szavak keletkezéséhez vö.: jár-, lát- stb.
TESz.

votják A: 1791 Votiaki sz. (NSz.) [csak EWUng.]; 1801 Vojtyáknak, Vogyák (NSz. – Molnár J.:
Könyvház 16: 136); 1808 Vottyákok (NSz. – Sándor I.: Sokféle 10: 85); 1892 votjákok (Ethn. 3: 93) J: fn
1791 ’a Kámától északra eső vidéken lakó, a magyarral rokon nyelvet beszélő nép tagja; Wotjake’ (↑) |
mn 1801 ’e néppel kapcsolatos, rájuk vonatkozó; wotjakisch’ (↑).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Wotjake;; ang. Votyak;; fr. Votiak;or. R. вотяк; stb.: votják 〈fn〉. Az oroszból
terjedt el [a ; votj. udmurt ’ua.’, tkp. esetleg ’mezei ember’ első szótagja alapján, ami a népneveknél
használatos orosz -як névszóképzővel. – A magyarba a német és orosz irodalmi nyelvből került. – A
votjákok önelnevezése a ; votj. udmurt, ami a magyar szaknyelvben is elterjedt; vö.: udmurt ’ua.’ (1864
(NSz.); ez az ; or. удмурт ’ua.szóból jött létre.’
TESz.; UNyAk. 45

vő A: 1086 Wevdi sz. szn. (DHA. 253.) [csak EWUng.]; 1351 ? Keu wey szn. (ÓMOlv. 193); 1380 k.
wev (KönSzj. 16.); 1405 k. vefel (SclhSzj. 252.) [csak EWUng.]; 1456 k. veÿth (SermDom. 1: 438); 1490
k . vehÿ (NagyvGl. 144.); 1573 vey szn. (CsnSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1086 ? ’valaki lányának férje;
Schwiegersohn’ # (↑), 1380 k. ’ua.’ (↑); 2. 1086 ? ’vőlegény; Bräutigam’ (↑), 1380 k. ’ua.’ (KönSzj. 9.).
Örökség az uráli korból. ⊗ Osztj. (V.) voŋ; cser. (KH.) wiŋγə; md. (M.) ov ova;; finn vävy, R. väy; ? ;
lp. (N.) vivvâ; – szam.jur. jīj,wij; szam. szelk. kuneä, ķuenek; stb.: vő, szintén a szelkupban ’sógor’ [uráli
*ßäŋe ’vő, vőlegény’].. A szó belseji *ŋ vokalizálódásához vö.: nő² , tő. A vej változat birtokos
személyjeles alakokból (pl. vejem, vejed stb.) lett elvonvafej². A 2. jelentés önállósulással keletkezhetett a
vőlegény szóból.
NyH.; TESz.; MSzFE.

vöcsök A: 1519 vó̗ czó̗ kó̗ th (JordK. 95); 1590 Vetsek (SzikszF. 77); 1795 k. vitsek (NSz. – Takáts R.:
Told. Q. v.); 1801 Vetseg (NSz. – Peretsenyi Nagy L.: Mezengy 50); 1874 vöcsköt (CzF.) [csak EWUng.]
J: ’hosszú nyakú, úszóhártyás lábú tavi madár; Lappentaucher (Podicipitiformes)’.
Valószínűleg alapnyelvi örökség, finnugor kori tővel, magyar képzéssel. ⊗ A tőhöz vö.: vog. R. u̯ asse
’kacsa’osztj. (V.) wäsəγ ’ua.’zürj. (Ud.) ve̮ ź ’fütyülő réce’; ? votj. R. vaťi, vaći ’kacsa’; észt vais väis
’cigányréce, bukóréce’; ?; lp. (K.) vāǯ-lointe ’tengeri madár’lointe ’madár’). [feltehetőleg fgr. *ßaćɜ ’egy
fajta kacsa’].. A szó belseji magánhangzó hangtanához vö.: mese, vessző stb. A szó belseji cs-hez vö.:
facsar, öcs stb. A végződés: -k névszóképzőfazék, lélek stb.
FUF. 19: 167; TESz.; MSzFE.

vödör A: [1165] k. VVaderei sz. szn. (MonStrig. 1: 118); 1217/ Vederey sz. szn. (VárReg. 209.); 1405 k.
veder (SchlSzj. 1114.); 1416 u./² vedrekèt (MüncK. 86rb) [csak EWUng.]; 1511/ vödör (TörtTár. 1903.:
416); 16. sz. e. widerben (MNy. 21: 142); 1799/ vedér (I. OK. 30: 259) [csak EWUng.]; 1874 vėdėr
(CzF.); nyj. vüdör (MTsz.) J: 1. [1165] k. ? ’egy fajta edény; Eimer, Kübel’ # (↑), 1405 k. ’ua.’ (↑); 2.
1511/ ’egy fajta űrmérték, főleg bormérték; Eimer 〈Hohlmaß, haupts für Wein〉’ (↑).
Szláv jövevényszó. ⊗ Óe. szl. vědro vědrьtöbbes birtokos eset; ; szb.-hv. vjedro vedro vedara többes
birtokos eset, R. vidar többes birtokos eset; szlk. vedro vedier többes birtokos eset; ; or. ведро вёдер
többes birtokos eset; stb.: ’vödör 〈korábban űrmérték is〉’ [< szláv *voda ’EZ NEM KELL’].. – A magyar
a szláv többes számú birtokos esetű alakot vette át. Ez azzal magyarázható, hogy a szót gyakran
űrmértékként használták, és a szláv főnevek négynél nagyobb szám után többes birtokos esetben állnak.
MNy. 6: 62; KSzlJsz. 562; TESz.

vőfély A: 1395 k. vey fel (BesztSzj. 69.); 1405 k. vefel (SchlSzj. 252.); 1572 wewfel (ZsélyiSzj.: MNy.
26: 231); 1577 vő felÿ [U] (KolGl.: NyF. 45: 57); 1792 vőfénykedik sz. (Nyr. 44: 128); 1793/ vőfi (I. OK.
30: 259) [csak EWUng.]; 1863 Vőfé (Kriza: Vadr. 523); nyj. véfőj, vőféj, fővély, vőfeny (ÚMTsz.) J: ’a
lakodalmat megszervező férfi; Brautführer’.
Összetett szó. ⊗ A vő ’vőlegény’ + fél² ’embertárs, felebarát; alárendelés (birtokos jelzős, jelöletlen).
Az eredeti jelentés segítő, a vőlegény pajtása’ lehetett, tekintettel a vőfény szerepére. Az alakváltozatok
részben hangtani, részben népetimológiai alapokra vezethetők vissza.
TESz.

vőlegény A: 1250 ? Vylegin szn. (OklSz.); 1405 k. wolegen (SchlSzj. 250.); 1420 Velegen (OklSz.);
1533 Woͤ legen (Murm. 2220.) [csak EWUng.]; 1575 vélegényi (HChr. 188b) [csak EWUng.]; nyj.
vőlyegén (ÚMTsz.) J: ’[?]; Bräutigam’ #.
Összetett szó. ⊗ A vő + legény tagokból; (jelzői) alárendeléssel. Az előtag a vevő (a vesz folyamatos
melléknévi igenéve) szóösszerántásával keletkezett. Az összetétel eredeti jelentése ’vevő legény,
agglegény (menyasszony)vásáron’ lehetett; ehhez vö.: eladó lány ’házasságra érett lány, tkp. megvehető
lány’ (1643 (NySz.). – A magyarázat, miszerint az előtag a vővel azonos, nem valószínű.
TESz.; Rédei-Festschr. 60

völgy A: 1211 Furizuelgi hn. (PRT. 10: 510); (†1015) [1220 k./] Welg hn. (DHA. 74) [csak EWUng.];
1231/ ? Scederweg hn. (OklSz.); 1256/ Sasweolgy hn. (Györffy 1: 675); 1338 Weulgzad (OklSz.) [csak
EWUng.]; 1342 Worrewlabvelgu hn. (OklSz.); 1370 Papragwlg hn. (OklSz.); 1372 u./ vewlgbe (JókK.
14); 1470 vegÿeknek (SermDom. 2: 258); nyj. végy (Nyatl.) J: 1. 1211 ’hegyek, magaslatok közötti,
alacsonyabban fekvő terület; Tal’ # (↑); 2. 1577 k. ’kelés magva; Kern eines Geschwürs’ (OrvK. 527); 3.
1577–80 ’fák, cserjék, gyümölcsök stb. (puha) bele; Mark 〈Bot〉’ (Telegdi Miklós: NySz.); 4. 1592
’mélyedés; Aushöhlung’ (Cis. N2a) [csak EWUng.] Sz: ~~es 1479 Welgyes szn. (MNy. 10: 429).
Örökség az uráli korból. ⊗ Vog. (KL.) vuol': ’folyókanyar’.; osztj. (Trj.) wăγəл’〈az Ob egyik
mellékfolyója〉; ; zürj. (Sz.) vol' (egy kis folyó); – szam. jur. jaχaw wäej ’a folyókanyarulatok közti
hosszú egyenes folyószakaszok’ (jaχa ’folyó’) [uráli *ßaδ’kɜ ’kis folyó; folyókanyar, két kanyar közti
szakasz’].. A szóvégi magánhangzóhoz és a szóvégi gy-hez a magyarban vö.: hölgy. Eredeti jelentése a
magyarban ’folyómeder lehetett; a völgy’ jelentés ebből alakult ki metonimikusan. – A siralom völgye
szószerkezet ’a földi siralomvölgy’ (1698) tükörfordítás ; lat. (e.) vallis lacrimarum ’siralomvölgy’; lásd
még: ; ném. Jammertal ’földi élet.’
FUF. 11: 208; TESz.; MSzFE.

vörhenyő ∆ A: 1416 u./² vėrheno̗ (MünchK. 44); 1531 werhoͤ nyoͤ ʃnek sz. (ÉrsK. 72); 1575 verhenyes
sz. (Helt.: Krón. 101v.); 1577 k. veͦ rheͦ nÿe ͦʒÿnw (OrvK. 11); 1585 Verheͦ nyw [ɔ: Verhoͤ nyw] (Cal. 476);
1590 Voͤ rhenyoͤ szinoͤ (SzikszF. 78); 1629 vérhenyes sz. (NSz. – Nom. 13); 1636 voͤ rhenyes sz. (Samarjai
János: NySz.); 1789 vérhenyöst sz. (NSz. – Fekésházy Gy.: Férgekről 136); 1808 Verenyǘ (SI.); 1818
vörnye (NSz. – Zakál Gy.: Őrség 23); 1882 verhenyés sz. (NSz. – Teleki S.: Egyről-másról 2: 80) J:
’pirosas, vöröses; rötlich’ Sz: ~s 1531 (↑) || vörhenyeges ∆ A: 1577 k. veͦ rheͦ nÿegeͦ s ʒünw (OrvK. 232);
1 5 9 0 Voͤ rhoͤ nieges (SzikszF. 65); 1608 verhennyegoͤ s (Szenczi Molnár Albert: NySz.); 1664
verhenyegeʃʃen (PKert. 2: 73) [csak EWUng.]; 1755 vörnyeges (MNy. 60: 496); 1757 vernyeges (MNy.
37: 131); 1761 vörnyögös (MNy. 60: 496); 1762 vernyeheges (uo.); 1774 vörhenyeges (uo.); nyj.
vergenyes (ÚMTsz.) J: ’pirosas, vöröses; rötlich’ | | vöreny A: 1752/ ? verhenyt (NSz. – Csíksomlyói
miszt. 122); 1763 Voͤ rhoͤ n (NSz. – Adámi: Wb. 87); 1763 voͤ rhoͤ nyes sz. (NSz. – Adámi: Wb. 87); 1805
vöröny (NyÚSz.); 1833 vörheny (Bugát – Scedel: OrvSz.); 1874 vėrhėny (CzF.) J: fn 1. 1752/ ?
’vörösség, vörös szín; Röte’ (↑), 1874 ’ua.’ (↑); 2. 1833 ’skarlát; Scharlach’ (↑) | mn 1763 ’vörös,
vörösesbarna; rot, rotbraun’ (↑).
Nyr. 32: 545, 54: 123; TESz. vörheny a. is

vörös A: 1121/ Weresthow hn. (MNy. 23: 362); 1211 ? Weruss ['véres' is lehet, l. vér] szn. (OklSz.);
1227 Werustou hn. (OklSz.); 1231 Wyrusmort hn. (OklSz.); 1275 Wereskurtuel (OklSz.); 1276 veristo hn.
(Csánki 3: 260); 1278/ Weressalma hn. (Sztp. 2/2–3: 206) [csak EWUng.]; 1311 Weurusto hn. (OklSz.);
1416 u./¹ vèrès (BécsiK. 291); 1416 u./² vères (MünchK. 68); 1416 u./³ voros (AporK. 132); 1481 e.
wúreʃch (MNy. 85: 7) [csak EWUng.]; 1533 Veroͤ sseiteni sz. (Murm. 2558.); 1556 wöres (OklSz.); 1600
verres (Ethn. 95: 244) [csak EWUng.]; 1805 vërës (NSz. – Verseghy F.: Tiszta Magy. 140) J: mn 1. 1121/
’(barnás árnyalatú) piros | pirosas; (braun)rot | rötlich; 1’ (↑); 2. 1848 ’piros színű 〈a forradalom
jelképeként〉; rot 〈als Revolutionssymbol〉’ # (NSz. – Kossuth Eml. 2: 157) | fn 1. 1560 k. ’piros színű
tárgy 〈festék, fonal, ruha stb.〉; Rotes, roter Stoff’ (GyöngySzt. 3207.); 2. 1577 k. ’vörös szín; Rot’ (OrvK.
17); 3. 1714 ’vörös kiütéses betegség, skarlát; exanthematöse Krankheit, Scharlach’ (Nyr. 71: 109); 4.
1847 ’vörösbor; Rotwein’ (NSz. – Vas Gereben: Életkép. 47); 5. 1851 ’forradalmár | kommunista elvű
személy; Revolutionär | Kommunist’ # (MNy. 55: 393); 6. 1857 ’játékkártyában piros színű figura,
illetőleg ilyennel mintázott kártyalap; Rot 〈Spielkarte〉’ (NSz. – Lauka G.: Vidék 1: 192) Sz: ~ség 1416
u./¹ vèrèʃʃen (BécsiK. 291) | ~ül 1510 meg vereʃevlny sz. (PéldK. 40) | ~ít 1533 sz. (↑) | ~lik 1536
wereʃlÿk (Pesti: Fab. 46) | ~ödik 1559 vörösödni sz. (Nádasdy 105) | ~es 1585 Veress (Cal. 1022 [ɔ:
1020]).
Szóhasadás eredménye. ⊗ A veres, szóból, ami a véresvér szó metaforikus jelentésváltozással
keletkezett változata. Eredetileg ’véres’ jelentésű volt; a színnévre való jelentésváltozás, a vér színével
magyarázható; lásd még: vércse, vörhenyő stb.
TESz.

vukli ∆ A: 1789 Bukkliát (MNy. 11: 370); 1794 k./ Vukliját (NSz. – Csokonai: Műv. 2: 311) J:
’hajtekercs, göndörített hajfürt; Haarlocke’.
TESz.

vulkán A: 1786 Volkán, Vulkán (NSz. – Benkő F.: Minerologia 154) J: ’tűzhányó; Vulkan’ ||
vulkanikus A: 1861 vulkanikus (NSz. – Zöld. örd. napt. 29); 1887 vulkánikus (NSz. – Riedl: Arany 141)
J: ’vulkáni; vulkanisch’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Vulkan;; ang. volcano R. vulcan;; fr. volcan, (kfr.) vulcan;; ol. vulcano;; sp.
volcan; stb.: vulkán. A spanyolban keletkezett [a latin Vulcanus szn., Volcanus szn. ’a tűz istene;
tűz’alapján].| ; ném. vulkanisch;; ang. volcanic;; fr. volcanique; stb.: vulkanikus. Mindkettő a franciából
(kfr.) terjedt el. – A magyarba elsősorban a németből került át. A vulkanikus végződéséhez vö.: kritikus,
tragikus stb. – 1214/Vulcanus szn., (†1135) [1249 k.].Vulcan szn. közvetlen átvételek a latinból (↑).
TESz.

vurstli ∆ A: 1896 wurstlinak (MNy. 63: 227); 1900 vursli (ZG.) [csak EWUng.] J: ’mutatványos bódék
sora, népi szórakozások helye; Vergnügungspark’.
Jövevényszó egy német (au.) szószerkezet alapján. ⊗ Vö.: ném. (au.) Wurstelprater ’vidámpark a bécsi
Práterben’ [< ném. Wurstel ’Paprika Jancsi’ + Prater hn. 〈városrész Bécsben〉]. – A li végződéshez vö.:
cetli, hecsedli stb.
Msn. 6: 28; TESz.

xerox A: 1972 xerox (ÉKsz.) J: ’[?]; Xerographie | Gerät für xerographisches Verfahren | so
gewonnene Photokopie’.
Angol jövevényszó. ⊗ Ang. xerox: ’xerox, xerográfia; ezzel az eljárással nyert fénymásolat’tudatos
szóalkotás az [ang. xerography ’elektromos sokszorosítási eljárás’; l. még gör. ξηρός ’száraz’ + γραφή
’írás, irat’].. Az angol szó eredetileg márkajelzés volt. – A csupán műszaki szóként ismert xerográfia
’elektromos sokszorosítási eljárás’ (1958 (BIdSz.) a ném. Xerographie ’ua.’ szóból, esetleg az angolból
(↑) jött létre, latin végződéssel. A köznyelvben a xeroxoz ’xerografikusan sokszorosít származékszó is él.’
ÉKsz.

xilofon A: 1897 Xilofon (PallasLex.) J: ’[?]; Xylophon’.

Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Xylophon; ang. xylophone; fr. xylophone; stb.: xilofon. A franciából terjedt
eltudatos szóalkotás a [gör. ξύλου ’fa’ + φoνή ’hang, hangzás’].. Az ütőhangszer a Távol-Keletről, illetve
Afrikából érkezett Európába; az európai zenében elsőként a francia C. Saint-Saëns (1835–1921)
alkalmazta. – A magyarba elsősorban a németből került át.
ÉKsz.

zab A: 1211 ? Zob szn. (PRT. 10: 509); 1212/ Zabus sz. hn. (Györffy 1: 328); 1264 vamzob (OklSz.
vám-zab); 1395 k. ʒapb [? ɔ: ʒabb] (BesztSzj. 471.); 1525 k. Zaab (MNy. 11: 38); 1533 Zabb (Murm.
1514.); nyj. ab (MTsz.), zapp (ÚMTsz.) J: 1. 1211 ? ’laza virágzatú, hegyes szemtermásű
takarmánynövény; Hafer’ # (↑), 1496–9 ’ua.’ (Nyr. 16: 172); 2. 1264/ ’lóabrak; Pferdefutter’ (↑); 3. 1815
k. ’kukorica címere; Rispe, Ähre des Maises’ (Kassai Bef. 173); 4. 1815 k. ’apró fehér mirigy marha, ló,
juh szájában; kleine weiße Drüse im Tiermaul 〈Pferd, Schaf usw〉’ (Kassai Bef. 173) Sz: ~os 1212/ hn.
(↑); 1594 mn ’zabot tartalmazó; Hafer enthaltend’ (OklSz.); 1924 ’mérges; zornig, wütend’ (Nyr. 77:
143).
Jövevényszó egy délszláv nyelvből. ⊗ Blg. ӡoб: ’(állati) eledel, takarmány, abrak’.; szb.-hv. zob
’ua.zab, abrak’;szln. zob ’ua.’ [az eredetéhez vö.: ; vö. →zabál]. Lásd még: cseh zob ’madáreleség’; ; or.
(nyj.) ӡóбь ’táplálék, (állati) eledel, takarmány, abrak’; stb. – Az ab változathoz vö.: zanót, →zászpa stb.
A 3., 4. jelentés: metafora az 1. jelentés alapján; a 4. jelentéshez vö.: árpa. A zabos származékszó
’haragos, dühös, mérges’ jelentését a zabbal etetett ló élénksége eredményezhette. – Szláv jövevényszó
vagy esetleg a magyarból: ; rom. zob ’zab, abrak; (állati) eledel, takarmány, abrak.’
MNy. 24: 365; KSzlJsz. 563; StSl. 2: 106; TESz.
 zabál A: 1395 k. ʒobalo sz. (BesztSzj. 962.); 1405 k. ʒabalo sz. (SchlSzj. 1785.); 1577 k. ʒabalÿk □
(OrvK. 90); 1592 meg zabállic □ (Cis. O3a) [csak EWUng.]; nyj. abál (MTsz.), zabáll (Nyatl.) J: ’[?];
fressen | sich überessen’ Sz: ~ít 1456 k. ʒabaleytodh ’[?]; fressen’ (SermDom. 2: 702) [csak EWUng.] |
~ont 1470 ʒabalontod ’ua.’ (uo.) [csak EWUng.].
Szláv jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. zobati: ’szemenként eszik, szemezget; 〈állat takarmányt〉 eszik’.; szlk.
zobat' ’felcsipeget, magot szemelget’; or. N. ӡoбámь ’csipeget valamiből; elnyel, felfal, lenyel’; stb.
[indoeurópai eredetű; vö.: av. zafar- ’száj, pofa’; ír gop ’ua.csőr’; stb..]. – A zabálik változat feltehetőleg
az eszik analógiájára keletkezett. – Esetleg ide tartozik: 1395 k.hakallo ’egy fajta madár’; úgy tűnik, hogy
ez az alak a zabál főnevesült folyamatos melléknévi igenevének hibásan írt alakja.
KSzlJsz. 563; TESz. hakalló a. is

zábé × A: 1291 ? Zabemalaca hn. (OklSz.); 1765 zábéi (HOklSzj. 67); 1838 Kapu-zába (Tsz.) J:
’kapufélfa; Torpfosten’.
TESz.

zabigyerek ∆ A: 1855 zabi gyermek (NSz. – Aszalay J.: Omn. 1: 295); 1880 zabi-gyerek (NSz. – Teleki
S.: Eml. 2: 243) J: ’ázasságon kívül született gyermek; uneheliches Kind’ – De vö. 1590 zab gyermek
’ua.’ (SzikszF. 118).
Összetett szó. ⊗ A zabi ’csekélyebb értékű, nem valódi, értéktelen, tkp. a zabhoz hasonló’ (< zab ’zab,
abrak; lovak takarmánya, abrak’ játszi -i melléknévképzővel) + gyerek (-gyermek); (jelzői) alárendelés.
Más gabonafélékkel való összehasonlításban a zab csekélyértékűsége, értéktelensége pejoratív
jelentésértékkel jelenik meg az előtagban, és így a házasságon kívül született gyermek lekicsinylett és
értéktelennek tartott származására utal. – Ugyanezzel az előtaggal alkotott összetételek, ugyancsak
pejoratív jelentésben: zab vitézségű ’csalárd, hamis bátorság’ (1793); zab leány ’házasságon kívüli leány’
(1795 k.); zabi kisasszony ’ua.’ (1899); stb. – Elvonás a zabigyerekből: zabi ’házasságon kívüli gyermek’
(18003).
TESz.

zabla A: 1393 ? Zabla szn. (MNy. 63: 370); 1395 k. ʒabla (BesztSzj. 979.); 1470 meg ʒabolaʃta sz.
(SermDom. 2: 564) [csak EWUng.]; 1495 k. Zabala (OklSz.); 1524 zablÿat (MNy. 13: 122); 1604 Zobola
(MA. Frenígerus); nyj. ȧblȧ (MTsz.) J: 1. 1393 ? ’a kantárnak a ló szájába tett része; Pferdegebiß’ (↑),
1395 k. ’ua.’ (↑); 2. 1875 ’a szájszél kipállása; Hautwolf am Mundwinkel’ (Nyr. 4: 324) Sz: zaboláz
[haupts meg-] 1470 (↑) | zabolátlan 1519 zabolatlan (CornK. 282).
Szlovén jövevényszó. ⊗ Szln. N. zobálo ’lófogazat, zabla, szájnyílás, szájvas’ [vö.: szln. zobati ’eszik
〈főként bogyókat, cseresznyét>, fal, zabál, elfogyaszt <főként magokat〉’].. A megnevezés azon nyugszik,
hogy a ló a kantárnál rág, harap. Lásd még: blg. зъбaлeц; szlk. zubadlo; stb.: lófogazat, zabla, szájnyílás,
szájvas; ezek hangalakját népetimológiás úton a ; szláv *zǫbъ ’fog’ befolyásolta. – A magyarban a zabla
átvétele előtt, az emlőemik volt használatos hasonló jelentésben, végül azonban a zabla kiszorította ezt
egy új zablatípus megnevezéseként. A zabla alak egy eredeti három szótagú változatból keletkezett a
második, nyílt szótagbeli magánhangzó kiesésével. A szó eleji z nélküli változathoz vö.: zanót, →zászpa
stb. A 2. jelentéshez vö.: –zab,, amely végső soron ugyanarra az etimonra megy vissza. – A magyarból: ;
rom. zăbală ’lófogazat, zabla, szájnyílás, szájvas.’
NyK. 32: 361; KSzlJsz. 564; TESz.; NyK. 80: 163

zabrál ∆ A: 1916 Zabrál (Nyr. 46: 297) J: ’fosztogat, harácsol; plündern, rauben’.
Jövevényszó egy nyugati vagy keleti szláv nyelvből. ⊗ Szlk. zabrat';; le. zabrać; or. зaбpamь; ukr.
зaбpamu stb.: elvesz, elszed, elrabol [< szláv *za (igekötő) + *bьr- ’(el)vesz, (meg)fog’].. Megfelelői:
ném. R. sabralieren ’(ki)rabol, kifoszt, kirámol’. – A szó az I. világháború idején került a magyarba. Az
argóhoz közel álló bizalmas nyelvben volt használatos, de mára ott visszaszorulóban van.
TESz.

zacc A: 1900 zacc (Lumtzer – Melich: DOLw. 263); 1901 szacc (Nyr. 30: 541) [csak EWUng.] J:
’folyadék, főleg kávé alján leülepedett sűrű rész; Bodensatz’ Sz: ~os 1932 zaccos (PHNyr. 223).
Német (au.) jövevényszó. ⊗ Ném., (au.) Satz ’egy gondolat kifejezése; tétel, hangszeres zenedarab egy
tétele, része; ugrás; maradvány, maradék, üledék’; stb. [< ném. setzen ’ua.’].. – A szó eleji sz-es változatok
bajor-osztrák közvetítésre utalnak. A szó ma már csak a bizalmas nyelvhasználatban él.
 TESz.

zacskó A: 1508 ʃakc̄ onal kil (DöbrK. 456); 1536 ʃachkot (PFab. 67a) [csak EWUng.]; 1577 k.
Sacÿkoban, ʒacʒkoban (OrvK. 117, 29); 1578 satskában, Szakczóban (Méliusz Péter: NySz.); 1708
'Zaktsó (PP.); 1801 Zsáktsó (NSz. – Sándor I.: Sokféle 7: 252); 1838 Acskó, dacskó (Tsz.); nyj. acsku,
zëcskó (MTsz.), gyacskó (ÚMTsz.) J: 1. 1508 ’tarsoly, tarisznya; Ranzen, Beutel’ (↑); 2. 1577 k. ’kis
zsákocska; Säckchen’ # (↑); 3. 1760 ’belső szervek, valamint mirigyek váladékának tömlőszerű tartója;
beutelartiger Behälter innerer Organe, deren Sekrete’ (NSz. – Szattmáry Király Gy.: Barmokrúl 88); 4.
1794 ’az erszényesek emlőit körülvevő bőrtömlő; Bauchsack eines Beuteltieres’ (NSz. – Nagy S.: Isten
jós. 393).
Származékszó. ⊗ A zsák ’tasak, erszény; zsákocska, zacskó’ szóból -csó; kicsinyítő képzővelbakcsó
stb. Az eredeti változata a zsakcsó; volt; a kcs > csk hangátvetéshez vö.: szöcske, →tacskó stb. A szó eleji
mássalhangzó változatosságához vö.: zsák. A zacska változat a [6.].tőtípus hatását mutatja. Az acskó
változat téves hangeltolódáson nyugszik.
TESz.

zafír A: 1300 Safel szn. (OklSz.); 1395 k. ʃaphol (BesztSzj. 637.); 1508 safir (DöbrK. 479); 1516
saffyl (Nyelveml. 203); 1517 ʃaphyrus (DomK. 186); 1519 ʃaffyrom □ (JordK. 61); 1525 k. Saffer (MNy.
11: 83); 1563–4 safilj (MNy. 63: 97); 1570 Saffelÿ (RMNy. 2/2: 210); 1595 Safill (Radv.: Csal. 2: 76);
1640 saffér (NytudÉrt. 50: 111); 1640 zaphiros sz. (NytudÉrt. 50: 111); 1708 'Záfirkö (PP.); 1805 záfír
(NSz. – Verseghy F.: Tiszta Magy. 136); 1807 Zafírkö́ (Márton) J: ’korundféle átlátszó kék drágakő;
Saphir’.
Vándorszó. ⊗ Gör. σάπφειϱος; lat. sappírus., (kés.) sapp(h)irus; ném. Saphir, (kfn.) saphīr(e); fr.
saphir; ol. zaffiro, (vel., R.) saphil. saphyl (nyj.) żafir, ṣafîr stb.: zafír ’〈drágakő, nemeskő, ékszer〉’.
Valószínűsíthető forrása: héber sappīr ’ua.’. – A magyarba részben a latinból, részben az olaszból és
németből került. A kiejtés a régi magyar nyelvben elsősorban szó eleji zs-vel hangozhatott.
NytÉrt. 50: 111; TESz.

zagyva A: 1567 Zagwa szn. (CsnSz) [csak EWUng.]; 1660 szagyván (Medgyesi Pál: NySz.); 1763
Zagyva (NSz. – Adámi: Wb. 87) J: mn 1. 1567 ? ’zavaros; verworren’ (↑), 1660 ’ua.’ (↑); 2. 1792
’összevissza zagyvált, elegyes; durcheinander gemischt’ (SzD.) | fn 1763 ’zagyvalék; Mischmasch’ (↑)
Sz: ~lék 1787 zagyvalékokat-is (NSz. – Mátyus I.: Ó és új Diaet. 2: 280) | | zagyvál A: 1598 zagyval
(Gyarmathi Miklós: NySz.); 1616 zagyuálóia sz. (Balásfi Tamás: NySz.) J: 1. 1598 ’összevissza kever,
elegyít; (durcheinander) vermischen, vermengen’ (↑); 2. 1792 ’összevissza, zagyván beszél;
durcheinanderbringen 〈Rede〉 | einen Kohl (zusammen)reden’ # (NSz. – Nagyenyedi próba 252).
Ismeretlen eredetű szócsalád, tisztázatlan viszonyú tagokkal. ⊗ A szó kiindulási alakja nem állapítható
meg, képzéssel és elvonással is szóba jöhet. A hangalak keletkezésénél a Zagyva folyónév (vö.: [1200
k.].zogea hn.) is szerepet játszhatott, de ez szláv eredetű, így nem tartozik ide. – Bizonytalan idetartozású:
R. zagyva ’nád, nádas; káka’ (1621).
TESz. zagyvál a. is

zahin ∆ A: 1576 zaymok (BudBLev. 92); 1576 zajnok (ErdPorta. 281); 1587 szaimok (BudBLev. 387);
1636 zahim (TörtTár. 1894.: 104); 1674 zám [ɔ: zain] (MonTME. 7 [5]: 259); 1720 zahin (NSz. – Koháry
I.: Munkács 1: 10); 1898 zahiny (AkÉrt. 9: 63); 1899 zuhin (AkÉrt. 10: 513); nyj. zahén, zohin, zuhan
(ÚMTsz.), zahi (MTsz.) J: fn 1. 1576 ’egy fajta hűbéres 〈a török hódoltság idején〉; Art Lehensmann zur
Zeit der Türkenherrschaft in Ungarn’ (↑); 2. 1887 ’kövér bika; dickes Schaf’ (Nyr. 16: 93) | mn 1. 1636
’vaskos, kövér; robust, dick’ (↑); 2. 1875 ’dúsgazdag; sehr reich’ (MTsz.); 3. 1898 ’tömött 〈föld〉; fett
〈Boden〉’ (AkÉrt. 1898.: 63); 4. 1898 ’rátarti; hoffärtig’ (AkÉrt. 1898.: 63).
Oszmán-török jövevényszó. ⊗ Oszm. R. zaim ’lovasságot kiállító , hűbéres földesúr; valaminek a feje,
stb.; vagyonos, tekintélyes ember’ [< újperzsa zäʽim ’főnök, vezető; parancsnok’ < ; arab zaʽim ’vezető,
vezér’].. Megfelelői a balkáni nyelvekben is megvannak; vö.: szb.-hv. (R.) záim zájim;; újgör. ζαῖ́ µης stb.:
’török hűbérúr’. – A főnévi 2. jelentés pejoratív, a melléknévi jelentések metaforák. – A szó belseji h
hiátustöltő hang.
ÉlOsm. 428; TESz.
 zaj¹ névszó A: 1416 u./¹ Zay (BécsiK. 195) J: 1. 1416 u./¹ ’zajongás, lármázás | zúgolódás; Murren |
Unruhe, Aufruhr’ (↑); 2. 1416 u./² ’lárma; Lärm’ # (MünchK. 40va) [csak EWUng.]; 3. 1604 ’zörej;
Geräusch’ (MA.) Sz: ~os 1454 Zayos szn. (OklSz.); 1519 zayoʃak ’részeg; betrunken’ (JordK. 710); 1604
’zajt okozó; geräuschvoll’ (MA.); 1664 ’[?]; lärmig’ (MNy. 2: 165) [csak EWUng.] | ~talan 1833
zajtalanabb (NSz. – Kovács Pál: Thalia 1: 80) || zaj ige † A: 1416 u./¹ Zaiognak sz. (BécsiK. 249); 1560
zajának (RMKT 5: 250); 1585 Szaygok sz. (Cal. 717 [ɔ: 718]) J: ’zajong; lärmen, rummeln’ Sz: ~ong
1416 u./¹ Zaiognac (BécsiK. 249) | ~gás 1416 u./¹ zaigaʃoc (BécsiK. 74) | ~gódik 1470 ʒaÿgodÿatok ’[?];
murren’ (SermDom. 2: 568) | ~gódás 1470 ʒaÿgodas ’[?]; Murren | Gerücht’ (SermDom. 2: 43) | ~dul
[meg-, fel-] 1561 meg zajdolásnak ’[?]; lärmen | rummeln’ (KárOkl. 3: 329).
Örökség a finnugor korból. ⊗ Vog. (T., K.) so̰ j: ’hang, kiáltás, lárma, zaj’;osztj. (V.) sö̆ j: ’hang,
beszédhang, zörej, nesz’; ? ;cser. (KH.) šakte-: ’játszik 〈hangszeren〉; hangzik, hallatszik, szól valahogyan,
zeng, hangot ad’;finn soi-: ’cseng, hangzik, hallatszik, szól valahogyan; énekel 〈madár>, dürög <vad〉’;lp.
(N.) čuoggjâ-: ’hallatszik, hangzik, visszhangzik; kelepel; cseng, kong’ [fgr. *śoje ’hang, hangzás,
hangszín; hangzik, hallatszik, szól valahogyan’; onomatopoetikus eredetű].. A szó onomatopoetikus
természete is megőrződött; az ige azonban már régebb óta tovább élt különböző származékszavakban (pl.
gyakorító képzővel, kezdő-gyakorító képzővel), de az ige maga elavult. A szó eredeti változata a szaj
lehetett; a sz > zöngésedéshez vö.: zug.
Beitr. 221; TESz.; MSzFE.

zaj² ∆ A: 1560 zajnak (MNy. 61: 491); 1843 szajlik sz. (MTsz.); nyj. saj (MTsz) J: 1. 1560 ’jégzajlás |
zajló jég; Eisgang | Treibeis’ (↑); 2. 1855–60 ’a víz színén képződő vékony jégréteg; dünne Eisschicht auf
dem Wasser’ (MNy. 38: 387) Sz: ~lik 1788 zajlik (NSz. – M. Musa 153).
Vitatott eredetű. ⊗ 1. Belső keletkezésű, jelentéselkülönüléssel a zaj¹ szóból. Ez a folyamat a jégzajlás
erős, morajló hangján nyugszik. – 2. Örökség a finnugor korból: vö.: vog. (KL.) saɩ̊ ’zajló, úszó jég’;osztj.
(V.) ťoγ ’vékony jég a folyón, jégdara, finomra őrölt jég ’;lp. (N.) čuokke ’jégkéreg a legelőn’ [fgr. *śaka
vagy *ćaka: ’zajló, úszó jég, vékony jég’]. A magyarázatnak jelentős hangtani nehézségei vannak; a szó
eleji *ś ~ *ć > m. sz (> z) hangváltozáshoz azonban vö. esetleg szeg¹. – A saj változathoz vö.: sző¹ ~
sövény.
NyH.; TESz.; MSzFE.

zajda × A: 1604 Zayda (MA. Sárcina); nyj. ajda (MTsz.) J: ’batyu, málha; Bündel, Gepäck’.
Szlovák vagy kárpátukrán jövevényszó. ⊗ Szlk. (nyj.) zajda;; ukr. (Kárp.) зáŭдa: ’köteg, csomag,
nyaláb’ [tisztázatlan eredetű].. Lásd még: le. sajdak sahajdak ’tegez, tok’, (nyj.) zajda ’köteg, csomag,
nyaláb’; ; or. caaдaк ’az íj tokja; íjászfelszerelés’; stb. – A származtatás mellett szól a szó északi és
északkeleti nyelvjárásokban való elterjedtsége. Az ajda változathoz vö.: zanót, →zászpa stb.
MNy. 61: 214; Nyr. 89: 478; TESz.

zákány × A: 1655 zákány (Apáczai Csere János: NySz.); 1810 k. Záklás sz. (MNy. 61: 106); 1838
Zákályos, Zákás sz. (Tsz.); 1858 záklya □ (MNyszet. 3: 243) J: 1. 1655 ’üledék; Bodensatz’ (↑); 2. 1807
’egy fajta moszat; Haar-, Widertonmoos’ (Nyr. 37: 217); 3. 1810 k. ’a sületlen kenyér, kalács szalonnás
része; Schlief, unausgebackener Teil’ (↑).
Szlovák jövevényszó. ⊗ Szlk. zákal: ’akadály, bizonytalan, zavaros hely(zet); sületlen, szalonnás rész a
kenyérben; zavaros, homályos folyadék, cefre’; stb. [< szlk. za (elöljárószó) + kal ’szemét, trágya, szenny;
iszap, sár, üledék’].. Lásd még: cseh zákal ’zavarosság, zagyvaság; hályog 〈a szemen〉 pára-, köd-, por-,
füstréteg’; stb.; ; le. zakal ’összecsomósodott utcai sár; a kenyér sületlen, szalonnás része’; stb.. – A
zákány alak szóvégéhez vö.: sármánysármálú. A 2. jelentés: metonímia az 1. jelentés alapján. A 3.
jelentés, amely leginkább egy elhomályosult birtokos személyjeles zákla és záklya változathoz köthető,
későbbi külön átvétel. – Valószínűleg nem tartozik ide: R. zakány ’egy fajta madár’ (1575); ismeretlen
eredetű.
KSzlJsz. 564; TESz.

zakatol A: 1630 ? megzakabolhatjuk [? ɔ: megzakatolhatjuk] sz. (MNy. 73: 97) [csak EWUng.]; 1737
szakatollyák [l-j] (uo.) [csak EWUng.]; 1762 zakatlás sz. (NSz. – Mátyus I.: Diaet. 1: 397); 1784
zakatolni sz. (SzD. 97) J: 1. 1630 ? ’zavar, háborgat; treiben | belästigen’ (↑), 1737 ’ua.’ (MNy. 73: 97)
[csak EWUng.]; 2. 1762 ’zörget, dörömböl | lármázik, zajt csap; klopfen | lärmen’ (↑); 3. 1799 ’dadog;
stottern’ (NSz. – Gyarmathi S.: Affinitas 356).
 Onomatopoetikus eredetű szócsalád. ⊗ A szótő a zaklat tövével azonos és a zokog szócsaládjának
tövével áll összefüggésben. A szó végződése: gyakorító képzőkasmatol, →puhatol stb. Az 1. jelentés:
metonímia a 2. jelentés alapján. – A zakotál ’lármáz(ik), zajong, zajt csap, neszez’ (1874) nyelvjárási szó,
a zakatol egy másik gyakorító képzős alakja alapján keletkezett. Az erdélyi nyelvjárási zakota ’)rongy,
limlom, ócskaság, vacak; zörej, nesz, lárma, zaj; sürgés-forgás, felfordulás’ (1832), ’izgága 〈személy>;
viharos, zivataros <időjárás〉’ (1872) szó a zakotálból lett elvonva.
TESz. zakota a. is; MNy. 73: 97

zaklat A: 1592 zaklatták [?U] (Csáktornyai Mátyás: NySz.) J: ’minduntalan zavar, háborgat;
belästigen’.
Származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő a zakatoléval azonos. A szó végződése: -lat gyakorító-
műveltető képző; vö.: caplatcappolódik, vizslatvizsla stb. – A zakurál ’terhel, zaklat, háborgat; sürget,
követel; űz, hajt; könyörög, esedezik’ (1745 k. (MNy. 75: 382) nyelvjárási szó játszi szóalkotással
keletkezett a zaklat. alapján. – A zaklat németből való származtatása téves.
MNy. 69: 348; TESz. zakurál a. is; NMÉr.

zakó A: 1881 zakkok (NSz. – Beliczay J.: Egyetl. leány. 129); 1900 szakkó-kabátban (NSz. – BN. 1900.
aug. 1.: 4); 1903/ zakó (uo.) J: ’[?]; Sakko’ #.
Német jövevényszó. ⊗ Ném. Sakko: ’férfizakó’ [< ném. Suck ’anyagból, szövetből készült, hosszúkás
tartó, tok; rövid, derékban nem karcsúsított férfikabát, bő kabát’, az ; ol. sacco ’zsák’ kölcsönzésével,
bizonyosan az ; ang. sack (coat) ’bő, laza hátú kabát’ mintájára].. – A R. sakk ’egy fajta bő, tág kabát’
(1794/ (I. OK. 30: 257) egy korábbi külön átvétel az angolból (↑).
TESz.

zalámbol × A: 1646 szalabolo sz. (RNySz. 450); 1808 zalámbullyon [l-j] (NSz. – Kresznerics: Közm.
2: 199); 1837 zalámbol (NSz. – Aurora 16: 116); nyj. zalámpul (ÚMTsz.), zalámbul (MTsz.) J: ’kószál,
kóborol; herumschweifen’.
Származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő bizonytalan, esetleg hangutánzó-hangfestő eredetű. A szó
végződése: -bol; gyakorító képződorombol. A szó onomatopoetikus jellegét megerősítő szó belseji m
valószínűleg inetimologikus. A jelentéstanához (részben a hangtanához is) vö.: barangol, →csatangol. A
szó eleji sz > z hangváltozáshoz vö.: zarándok. – A zalámbol a dunántúli nyelvjárások szava.
TESz.

zálog A: 1346 ? Zalag szn. (AnjOkm. 4: 637) [csak EWUng.]; 1416 u./¹ zalagba (BécsiK. 217); 1422
Zalogosradelew sz. hn. (OklSz.); 1565 ʃzaloghban (MDecr. H6a) [csak EWUng.]; 1576 szallogba (MNy.
5: 281); 1837 Álog (NSz. – Ordódy: Tájsz. 1); nyj. Zárog (ÚMTsz.) J: 1. 1346 ? ’biztosíték, biztosítékul
lekötött vagy átadott vagyontárgy; Pfand’ # (↑), 1416 u./¹ ’ua.’ (↑); 2. 1805 e. ’zálogosdi; Pfänderspiel’
(ÉrtSz.) Sz: ~os 1422 hn. (↑) | ~osság 1493 zalagossag ’biztosíték, biztosítékul lekötött vagy átadott
vagyontárgy; Pfand’ (OklSz.) | el~osít 1519 el zalagoʃoyttotta (JordK. 112) | ~osdi 1789/ zálogosdit (NSz.
– Kazinczy: Lev. 1: 502).
Szláv jövevényszó, esetleg a szerb-horvátból. ⊗ Szb.-hv. zalog; – – ; óe. szl. zalogь; szlk. záloh;; or.
залог stb.: zálog, biztosíték [< szláv *za, (igekötő) *logъ ’fekvés, állás, helyzet’].. – Mivel egy jogi
műszóról van szó, átadó nyelvként leginkább a szerb-horvát jöhet szóbaper¹. Az álog változathoz vö.:
zanót, →zászpa stb. A 2. jelentés vagy a zálogosdi származékszó alapján vagy a zálogjáték ’zálogosdi’
(1799) összetételből keletkezett. – A bizalmas nyelvhasználatban gyakori zaci ’zálogház’ (1906) játszi
szóalkotáson nyugszik a zálogház ’ua.’ (1781) (< zálog + →ház) összetétel alapján.
MNy. 24: 208; KSzlJsz. 565; TESz. zaci a. is

zamat A: 1796 szamatja (NSz. – Takács J.: Költem. 84); 1804 zamatja (NSz. – Fábchich J.: Pindarus
26); nyj. iszamattya [t-j] (MTsz.), izmat (MTsz.), szamaty, zamak, zammat (ÚMTsz.) J: ’gyümölcsnek,
italnak jellegzetes, kellemes íze és illata együtt; Aroma’ #.
Valószínűleg belső keletkezésű, esetleg tudatos szóalkotás általi elvonással. ⊗ Az elvonás alapja a
szimatol ’szagot, illatot érez’ lehetett; vö. még ennek a szamatol, illetve szimat. változatát. A ’szag, illat >
íz’ jelentésfejlődés az illat-, szag- és ízérzékelés metonimikus összefüggésén nyugszikbűz, →íz¹; lásd
még: aroma.
TESz.
 zanót A: 1395 k. ʒanolt (BesztSzj. 407.); 1405 k. ʒanuth (SchlSzj. 927.); 1435 k. ʃanath (SoprSzj.
193.); 1516 u. zanoth (Nyr. 34: 202) [csak EWUng.]; 1706 zanétszaggatás, zanyétjátul (MNy. 90: 374)
[csak EWUng.]; 1744 Zánócz füvet (MNy. 75: 383) [csak EWUng.]; 1815 k. Anótz (Kassai Bef. 177) J:
1. 1395 k. ’a pillangós virágúak családjába tartozó alacsony cserje; Geißklee (Cytisus)’ (↑); 2. 1525 k.
’rekettye; Ginster’ (MNy. 11: 39); 3. 1578 ’iglice; Hauhechel’ (Méliusz Péter: NySz.); 4. 1604 ’gyep;
Rasen’ (MA.); 5. 1706 ? ’bozót; Dickicht’ (↑) [csak EWUng.], 1874 ’ua.’ (Nyr. 3: 231); 6. 1706 ?
’gizgazos része a határnak; unkrautbedeckter Flurteil’ (↑) [csak EWUng.], 1888 ’ua.’ (Nyr. 17: 384).
Jövevényszó egy déli vagy nyugati szláv nyelvből. ⊗ Szb.-hv. zanovijet zanovet zanovit: ’pillangós
virágú cserje, zanót’.; szln. zanovet ’ua.’;szlk. zanovit ’mézfű, mézkerep’, zanovec ’egy fajta galaj’; ;le.
zanowid ’pillangós virágú cserje, zanót’, żanowiec ’rekettye’; stb.tisztázatlan közvetítéssel a [lat. genista
’ua.’ szóra megy vissza].. – A három szótagú szláv szó a magyarban két szótagúvá vált, amely folyamat
bizonyosan avval kezdődött, hogy egy toldalékolt alak harmadik szótagja nyílttá vált, amelynél a
magánhangzó elmaradt; ehhez a folyamathoz, akárcsak a téves hangtani regresszióból származó zanolt
változathoz vö.: pokróc. A szóvégi t-s változatok a szerb-horvátból vagy a szlovénból eredhetnek; a
szóvégi c-sek vagy affrikálódással keletkeztek (vö.: kanóc) vagy későbbi külön átvételek a szlovákból. Az
anóc változat téves tagolással keletkezett, amelynél a szó eleji z-t a határozott névelő részeként
értelmeztékzászpa, →zátony stb. – A szó a nyelvjárásokban és a növénytani szaknyelvben él.
KSzlJsz. 567; TESz.

záp¹ A: 1590 Szap, Zaap (SzikszF. 74, 205); 1826 El ápúl sz. (Kreszn. Ápúl) J: ’megromlott, rossz
szagú 〈tojás〉; faul, stinkend 〈Ei〉’ # Sz: ~ul [haupts meg-] 1702 meg zápúlnak (Miskolczi Gáspár: NySz.).
Ismeretlen eredetű. ⊗ Az áporodikkal függhet össze, amely azonos jelentéskörhöz tartozik, a két szó
egymáshoz való viszonya azonban az etimológia bizonytalanságai miatt nem világos.
TESz.

záp² × A: 1774 sürü Zápúak sz. (MNy. 60: 496); 1887 száp (Herman: HalK. 1: 301) J: 1. 1774
’szekéroldal foka, keresztléc; Sprosse der Wagenleiter, der Leiter’ (↑); 2. 1792 ’kerékküllő; Radspeiche’
(SzD. 59); 3. 1874 ’pecek 〈hajózásban〉; Knebel, Bolzen 〈in der Schiffahrt〉’ (CzF.); 4. 1897 ’gyámfa;
Strebeholz’ (MTsz.).
Bizonytalan eredetű, esetleg örökség az ugor korból. ⊗ Vö.: vog. (T.) šapə·l ’cölöp, karó rúd, oszlop’,
(FK.) sōpəl ’, fatönk’ [ugor *sappɜ ’cölöp, karó, rúd, pózna’].. A magyarázatnak hangtani és időrendi
nehézségei vannak.
FUF. 22: 173; TESz.; MSzFE.

zápfog A: 1405 k. ʒap fog (SchlSzj. 348.); 1782 záp-fogok (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; Backenzahn’
#.
Összetett szó. ⊗ Az előtag: valószínűleg záp¹ ’romlott, rohadt, rossz szagú’; az utótag: fog² ’fog’;
(jelzői) alárendelés. Ennél a magyarázatnál a megnevezés azon nyugszik, hogy a zápfog gyorsabban
romlik, lyukad ki mint a többi. Azonban az is lehetséges, hogy a záp előtag maga ’zápfog’ jelentésű; vö.:
(1416 u./¹zapioc ’ua.’; ebben az esetben az összetétel tautologikus.
KSzlJsz. 971; TESz.

zápor A: 1559 ʒapor (SzChr. 234a) [csak EWUng.] J: ’felhőszakadás; Regenguß’ # Sz: ~ozik 1803
záporozott (NyF. 50: 42) – De vö. 1519 zapor eʃoͤ ’ua.’ (DebrK. 169); 1577 szapor esseoͤ ’ua.’ (KolGl.:
NyF. 45: 27).
Egy szószerkezet jelzőjének önállósulása. ⊗ A zápor eső (↑) szószerkezetből, amley később
összetétellé fejlődött; vö.: 1595Szapor-esseü ’zápor(eső), felhőszakadás’ (Ver. 47.). A szószerkezet szláv
mintájú részfordításnak tűnik; vö.: cseh sporý déšť ’kiadós eső’ [az eredetéhez vö.: ; vö. →szapora].
Nyr. 81: 492; TESz.

zár névszó A: 1395 k. ʒauar (BesztSzj. 526.); 1516 zar (OklSz.); 1552 zauárokat (Heltai Gáspár:
NySz.); 1585 szar (Cal. 912); 1585 k. aÿtho záwor (Gl.) [csak EWUng.] J: 1. 1395 k. ’valaminek csukott
állapotban való rögzítésére szolgáló szerkezet | retesz; Schloß | Riegel’ # (↑); 2. 1604 ’zabla, fék;
Pferdegebiß’ (MA. Lupátum); 3. 1779 ’börtön; Kerker’ (NSz. – Kónyi: Zrínyi 2); 4. 1803 ’Kloster;
kolostor’ (NyÚSz.); 5. 1804 ’ingóságok hivatalos lefoglalása, bírói zárlat; Beschlag, Sequester’ (NyÚSz.);
6. 1807 ’valamely terület hivatalos körülzására, elszigetelése | a közlekedés elzárása; Embargo, Blockade
| Sperre’ (NSz. – Kultsár: Hazai Tud. 2: 212); 7. 1833 ’pénztári zárás | zárszámadás; Schlußrechnung |
Schlußbericht’ (NSz. – Széchenyi: Stad. 105); 8. 1838 ’kilincs; Klinke’ (Tsz.) Sz: ~ka 1881 zárka (NSz. –
Boross M.: Élm. 284) | závárzat 1892 závárzatját (NSz. – Kacziány G.: Manőver 103) || zárol A: 1519 k.
beh zarla (DebrK. 114); 1531 bezawarla (ÉrsK. 357); 1541 be ... zāroluān̄ sz. (Sylvester: ÚT. 1: 100) J:
1. 1519 ’(be)zár; (ein)schließen’ (↑); 2. 1807 ’bírói zár alá vesz; etw gerichtlich sperren’ (NSz. – Pesti
tiszt. irás 129) Sz: zárlat 1829 Zárlat (NSz. – Pák D.: Vad. 2: 201) | | zár ige A: 1531 zawaryatok be
(ÉrsK. 115); 1541 zárjátok [U] (RMKT. 2: 83); 1568 szaarta (Méliusz Péter: NySz.) J: 1. 1531 ’csukott
állapotban rögzít; schließen’ # (↑); 2. 1568 ’valaova rejt, rekeszt | valahol elzárva tart; verbergen |
versteckt halten’ # (↑); 3. 1692 ’valamire kötelez | kényszerít; verpflichten | zwingen’ (Lisznyai Kovács
Pál: NySz.); 4. 1723 ? ’befejez, bevégez; beenden, schließen | Reihe zusammenrücken’ # (Csuzi: Síp. p.
549: Kreszn.), 1801 ’ua.’ (NSz. – Pánztél D.: Mez. gazd. 1: 16); 5. 1803 ’〈intézmény, üzem stb.〉
szolgáltatásait szünetelteti; für Besucher unzugänglich gemacht sein’ (NSz. – Dugonics: Jólánka 1: 161)
Sz: ~ódik 1568 be zarodik (Méliusz Péter: NySz.) | ~kózik [haupts mit VPräf] 1575 Bezarkoztac
(Bornemisza Péter: NySz.) | ~adék 1796 záradékja (NSz. – Paap: Nemzeti besz. 196) | ~kózott 1809
zárkozott PartzPerf (NSz.) [csak EWUng.]; 1840 ’[?]; verschlossen’ (uo.) [csak EWUng.] | ~ul 1832
zárulékokkal sz. (NSz. – Helmeczy: Jelenkor 1/1: 21) | ~da 1838 Zárda (Tzs.) | ki~t 1898 kizártságának
sz. ’[?]; ausgeschlossen’ (NSz.) [csak EWUng.].
A szócsalád alapja a zárnévszó: jövevényszó egy délszláv vagy nyugati szláv nyekvből. ⊗ Szb.-hv.
zuvor: ’retesz, zár; kallantyú, zárnyelv’;szln. zavor: ’(kocsi)fék’;cseh závora: ’retesz, zár; kallantyú,
zárnyelv’;szlk. závor: ’ua.’; – ;óe. szl. zavorъ zavora: ’ua.’; stb. [< szláv *za (igekötő) + *vorъ ’(be)zárás,
becsukás, elzárás, eltorlaszolás’].. Megfelelői a keleti szláv nyelvekben is megvannak. – A magyarban
závor > závár > zár hangváltozás ment végbe. A 3., 4., 8. jelentés: metonímia, az 5., 6. jelentés: elvont
metafora az 1. jelentés alapján. A 7. jelentés a zárige 4. jelentésre megy vissza. – A zárol a zár névszóból
igeképzővel létrejött származékszó. A zárige a zárolzárl- tőváltozatából keletkezett mássalhangzó-
kieséssel, olyan konjugált alakokban mint pl. zárlnak, zárltam stb. A 2–5. jelentések az 1. jelentésre
mennek vissza, melyből leginkább metonimikusan keletkeztek. A kizárt a ném. ausgeschlossen
’lehetetlen’ hatását tükrözi.
Nyr. 38: 244; MNy. 24: 208, 44: 83; KSzlJsz. 568; TESz. zár1,2 a. is

zarándok A: 1222 ʒarannuk potok hn. (MNy. 24: 321); 1327 Zaranduk hn. (OklSz.); 1372 u./
ʒaradnok (JókK. 84); 1400 Zarandok szn. (OklSz.); 1514 zarandykoth (LobkK. 222) [csak EWUng.];
1518 k. zaradokoth (PeerK. 13); 1519 ʒarandek (JordK. 617); 1554 szarandok (OklSz.); 1575
ʃʒarándakoc (HChr. 30b) [csak EWUng.]; 1796 szárándok' (NSz. – Vitéz I.: Törpe Péter 1: 104); 1831/
zarándok [lehet, hogy csak a kiadásban írták át z-vel] (NSz. – Vörösm. 2: 459); nyj. szalándok (MTsz.) J:
1. 1222 ’utas, vándor | idegen; Reisender, Wanderer; Fremder’ (↑); 2. 1529 e. ? ’utazás, vándorlás; Reise,
Wanderung 〈haupts aus religiösem Zweck〉’ (VirgK. 3v) [csak EWUng.], 1554 ’ua.’ (↑); 3. 1575 ’vallási
ügyben utazó, búcsújáró; Pilger, Wallfahrer’ (↑) [csak EWUng.] Sz: ~ol 1416 u./¹ zaɂādoklana (BécsiK.
1) | ~lat 1416 u./¹ zaɂādoklat́t́anac (BécsiK. 1) | ~ság 1495 e. ʒarandocʃag (GuaryK. 122).
Jövevényszó egy szláv nyelvből, valószínűleg a bolgárból. ⊗ Blg. cmpaннuк: ’idegen, külföldi;
vándor’; – ; óe. szl. stranьnikъ: ’idegen, külföldi’.; or. cmpaннuк ’vándor; zarándokló, búcsújáró’, R.
cmopoнuкъ, cmopoньuкъ ’idegen, külföldi’ [< szláv *storna ’ország, táj’].. – A szó a magyarban
valószínűleg a vándorló szláv szerzetesek által honosodott meg, nem feltétlenül a keresztény terminológia
szavaként. Az átvétel után a szó eleji mássalhangzótorlódás feloldása, hangrendi kiegyenlítődés és a szó
belseji nn elhasonulása ment végbe. A szó eleji z-s alak csak a 19. sz. elején szilárdult meg. A 2. jelentés:
metonímia. A 3. jelentés fokozatosan előtérbe került; mára már csak ebben a jelentésében ismert. – A
magyarból: rom. sărăntoc ’koldus, kéregető; koldusszegény férfi.’
MSzlJsz. 1/2: 410; Nyr. 62: 79; KSzlJsz. 568; TESz.; GPann. 2: 113

zászló A: 1086 Zaztou szn. (DHA. 253) [csak EWUng.]; 1121/ Zazlou hn. (MNy. 23: 364); [1237–40]
Zazlo hn. (PRT. 1: 778); 1395 k. ʒaʒto viʒelew (BesztSzj. 150.); 1559 ʃʒaʒlos sz. (SzChr. 96b) [csak
EWUng.]; 1784 áʃzló (SzD. 53); 1878 lászló (NSz. – Kálmány L.: Koszorúk 2: 55) J: 1. 1086 ? ’lobogó;
Fahne, Standarte, Flagge’ # (↑) [csak EWUng.], 1121/ ’ua.’ (↑); 2. 1553/ ’[?]; Bataillon’ (TCr. T1b) [csak
EWUng.]; 3. 1846 ’a kukorica virága, címere; Rispe, Ähre des Maises’ (Balassa: Kukorica 111); 4. 1874
’zászlóhoz hasonló lemez, szélkakas stb.; Absteck-, Wetterfahne usw’ (CzF.); 5. 1887 ’lebegő, lobogó
szőrzet, toll; schwebende, flatternde Behaarung, Feder’ (NSz. – Baksay: Gyalogösvény 1: 105) Sz: ~s
1538 ʒaʒlos wr mn (PestiN. [F4]); 1908 fn ’tisztjelölt; Offiziersanwärter’ (NSz. – Bp. Hirlap nov. 19.: 8).
Szláv eredetű jövevényszó, esetleg szerb-horvát vagy szlovén. ⊗ Szb.-hv. zastava: ’zászló, lobogó, kis
zászló, lobogó’.; szln. zastava ’ua.’; – ;szlk. zástava ’ua.’; or. (R.) зacmaвa ’előretolt sereg, csapat,
osztag’; stb. [eredeti jelentésben ’valamilyen álló helyzetű tárgy szimbólumaként’ < szláv *za (igekötő) +
*sta- ’áll’]. – A szóvég elmaradásához a magyarban vö.: kolbász, →lapát stb. Az szt > szl
hangváltozáshoz vö.: boroszlán, →poroszló. Az ászló változathoz vö.: zanót, →zátony stb. A lászló
változat hasonulás eredménye. A 2. jelentés: metonímiabandérium. A 3–5. jelentés: metaforikus.
MNy. 6: 111; KSzlJsz. 569; TESz.; NéprNytud. 24—5: 112

zászpa A: 1585 Szazpa, Százpa (Cal. 1111, 356); 1585 Zászpás sz. (Cal. 475); 1666 záspát (Pósaházi
János: NySz.); nyj. ászpa (MTsz.) J: 1. 1585 ? ’egy fajta növény: tyúkbolondító; Germer’ (Cal. 1111),
1661 ’ua.’ (MNy. 10: 23); 2. 1585 ? ’hunyor; Nieswurz’ (Cal. 356), 1664 ’ua.’ (MNy. 10: 23); 3. 1838
’bolhafű; Flohkraut’ (Tsz.).
Bizonytalan eredetű, esetleg szláv jövevényszó. ⊗ Egy nem adatolt szláv főnévből származhat, amely a
szláv *zasъpa-: ’elalszik’ szóra megy vissza; vö.: ukr. cn'ячка cnюх ’beléndek’ [< ukr. cnamu ’alszik’].. –
A származtatás mellett szól a zászpa és a hunyor váltakozó használata: talán mindkét szó a megnevezett
növény álmosító, altató hatására vonatkozik. Az ászpa változathoz vö.: zanót, →zátony stb. – Nyelvjárási
és növénytani szakszóként él.
Pais-Eml. 331; TESz.

zátony A: 1254 Zatun (OklSz.); 1340/ zaton (OklSz.); 1784 zátony (SzD. 96); 1808 Átony (SI.) J: 1.
1254 ’sziget; Insel 〈auch als Fischplatz〉’ (↑); 2. 1254 ? ’sekély víz, gázló, hajózást akadályozó
kiemelkedés; Sandbank’ # (↑), 1763 ’ua.’ (NSz. – Thomas J.: Nyelvm. 2: 88).
Szláv eredetű jövevényszó, esetleg az oroszból. ⊗ Or. зamoн: ’a szárazföldbe mélyen benyúló öböl;
halgát; téli kikötő’; – ; szln. zaton: ’tengeröböl’., (V.) záton ’sziget’; szlk. zátoň ’tengeröböl’, (nyj.) záton
’sekély, alacsony víz, gázló’; stb. [< szláv *za (igekötő) + *ton- ’lemerül, alámerül, belemárt; vízbe fojt’].
– Az oroszból való származtatás mellett szól az a körülmény, hogy a zátony mint halászati műszó végül is
az ugyanerre az etimonra visszavezethető tanya szóval kerülhetett a magyarba. Szövegkörnyezetét
tekintve az sem zárható ki, hogy a régi adatokban az 1. és 2. jelentés létezett. Mivel azonban ez a
körülmény nem igazolható egyértelműen, a 2. jelentés egy későbbi átvételt is jelenthet. Az átony
változathoz vö.: zanót, →zátony stb.
MNy. 15: 119; KSzlJsz. 570; TESz.; NyDtáj. 145

zavar ige A: 1240 Zouorog sz. szn. (OklSz.); 1460 k. ʒwr(ue) zawaraÿ [? ɔ: zawarÿa] (JászGl. 5.) [csak
EWUng.]; 1585 szauarom (Cal. 665); nyj. zabar (MTsz.) J: 1. 1240 ? ’víz alját, üledékét felkavarja;
trüben 〈Flüssigkeit〉’ (↑), 1536 ’ua.’ (PFab. 10b) [csak EWUng.]; 2. 1240 ? ’(össze)kever, elegyít;
umrühren, vermischen’ (↑), 1577 ’ua.’ (Aritm. B3b) [csak EWUng.]; 3. 1604 ’háborgat, háborít; stören,
beunruhigen | verwirren’ # (MA. Turbo); 4. [heute haupts el~] 1759 ’ajt, kerget; treiben, verjagen’ # (NSz.
– Csíksomlyói miszt. 167) Sz: ~odik [haupts mit VPräf] 1575 egybe zauarada (HChr. 86b) [csak
EWUng.] | ~og 1577 k. ʒawarogh ige (OrvK. 15) | ~gás 1837 zavargás (NSz. – Vajda P.: Pesti lev. 2: 29)
|| zavar névszó A: 1308 ? Zouorfuk hn. (Gy. 1: 232) [csak EWUng.]; 1429 Zavaros sz. szn. (MNy. 67:
235); 1470 ʒauarus sz. (SermDom. 2: 674); 1585 Sauoros sz. (Cal. 405); nyj. avaros sz. (MTsz.), zȧbȧr
(MTsz.) J: fn 1. 1470 ’[?]; Trübesein 〈von Flüssigkeit〉’ (↑); 2. 1573 ’viharos időjárás | szélvész;
Sturmwetter | Sturm’ (Krakkói kalendáriom: NySz.); 3. 1613 ’zűrzavar, összevisszaság; Wirrwarr’ #
(Pázmány Péter: NySz.); 4. 1668 ’elfogódottság, zavarodottság; Verstörtheit, Konfusion’ # (Pósaházi
János: NySz.) | mn 1. 1769 ’borús, homályos; düster, trüb’ (NSz. – Telek J.: Korona 404); 2. 1773
’zavaros; unklar’ (NSz. – Bessenyei: Buda 68) Sz: ~os 1429 szn. (↑) | ~talan 1604 zavaratlan (MA.).
Valószínűleg származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő ismeretlen eredetű. A szóvég -r képző lehetett,
amely igék és névszók párhuzamos képzésére is szolgálhatott, vö.: csavar, →fodor stb. A melléknévi
jelentések a nyelvújítás idején jöttek használatba. – A zargat ’(meg)hajt, siettet; terhel, zaklat, háborgat’
(1838) a zavar és kerget igék szóvegyüléséből keletkezett.
TESz. zargat a. is

zebra A: 1793 tzebra (NSz. – Látzai: Tan. könyv 18); 1795 Zebrának (NSz. – Tsernátoni: Emb. ért.
235); 1801 Zébrák (NSz. – Benkő F.: Magy. Geogr. 3: 2) J: 1. 1793 ’fekete-fehér csíkos afrikai állat;
Z e b r a 〈Tier〉 (Equus zebra)’ # (↑); 2. 1962 ’párhuzamos csíkokkal megjelölt gyalogátkelőhely;
Fußgängerüberweg’ # (ÉrtSz.).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Zebra;; fr. zèbre; sp. cebra R. ezebra;; port. zêbra, R. zevra; stb.: zebra. A
portugálból és a spanyolból terjedt elbizonytalan eredetű, esetleg vö.: [lat. equifer, (vulg.) *ecifer,
*eciferum tárgyeset, *eciferam tárgyeset: vadló].. – A magyarba leginkább a németből került át. A tzebra
változat a német kiejtésnek felel meg. A 2. jelentés: metafora.
TESz.

zefír¹ A: 1774 Zefiruȧʃok (NSz.) [csak EWUng.]; 1792 e. zephyrke sz. (NSz. – Ráday G.: Ö. M. 64);
1794/ zephírus (NSz. – Csokonai: Műv. 2: 129); 1803/ zefír szárnyakon (NSz.) [csak EWUng.] J:
’könnyű nyugati szél, enyhe szellő; Zephir 〈Wind〉’.
Latin jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Lat. zephyrus sephyrus: ’lágy, enyhe szél, szellő,
(dél)nyugati szél’.; – lásd még: ném. Zephir ’enyhe, lágy nyugati szél’, a latinba a ;gör. ζέφυϱος
’(észak)nyugati szél, esti szél’? < [gör. ζόφος (~ *ζέφος) ’sötétség, homály; nyugat’]; a szó eredetileg
bizonyosan a szélirányra vonatkozott. Megfelelői: fr. zéphyr;; o l . zeffiro; stb.: zefír, délnyugati szél,
szellő. – A R. változatok szóvégi s-séhez vö.: ámbitus stb. Több adat is létezik arra, hogy a szél nevét
személynévként, mint egy fajta mitológiai lényre vonatkoztatva használták.
TESz.

zefír² A: 1896 zefirnek (PallasLex. 13: 761); 1926 Zéfir (RévLex.) [csak EWUng.]; 1951 zefír
(SzIdSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1896 ’könnyű, vászonkötésű pamutszövet; leichtes Baumwollegewebe’
(↑); 2. 1926 ’lazán sodrott gyapjúfonal; Zephirgarn 〈Art Kammgarn〉’ (RévaiLex. 19: 651).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Zephir;; ang. zephyr; f r. zéphyr;; o l . zefír; stb.: könnyű pamutszövet,
pamutvászon, gyapotszövet, az angolban ’zefírfonal 〈egy fajta fésűsfonal, fésűs gyapjúfonál〉’is. Az
eredetéhez vö.: zefír¹; a ’lágy szél, szellő jelentés metaforikusan leheletvékony anyag, szövet; finom,
könnyű fonál, cérna jelentéssé alakult. – A magyarba elsősorban a franciából került át, német
közvetítéssel is. – Feltehetőleg ugyanerre az etimonra megy vissza a következő korai magyar adat,
valószínűleg egy fajta könnyű, lágy anyag, szövet’ jelentésben: Duo stamina grisei panni vulgariter zefer
dicti (1353 (OklSz.); más nyelvekben azonban anyagmegjelölésként ilyen korai időből nem ismert. A
magyarba kultúrtörténeti okokból elsősorban az olaszból kerülhetett.
TESz.; Pellegrini-Festschr. 674

zeke × A: 1560 k. zeke (GyöngySzt. 3124.); 1643 zegéc (Com.: Jan. 101); 1838 zseke (Tsz. Czedele) J:
1. 1560 k. ’durva gyapjúszövetből készült női vagy férfikabát; Frauen- od Männermantel aus grobem
Wollstoff’ (↑); 2. 1585 ? ’rövid katonakabát; kurzer Soldatenmantel’ (Cal. 938), 1754 ’ua.’ (NSz. –
Bertalanffi: Ker. Boͤ ltseség 94); 3. 1808/ ’posztó; Flausch’ (NSz. – Kazinczy: Lev. 5: 433).
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kfn.) seeg, (korai úfn.) sege:: ’rövid női kabát’ [< lat. sagum saga
többes szám ’katonai köpenyként használt négyszögű szövetdarab; rövid kabát’].. – A német hangtörténet
alapján az átvétel a 13. sz. után, a bajor-osztrákból következett be. A szó belseji k a bajor-osztrák szó
belseji zöngétlen media hanghelyettesítésével keletkezett. A 2. jelentés: metafora; a 3. jelentés:
metonímia. – Más német szóból való származtatás hangtani okokból téves.
TESz.; NMÉr.

zeller A: 1624 ? Zeller szn. (NEl.) [csak EWUng.]; 1664 Zellert (Lippay: Posoni kert 2: 71); 1708
Selléri □ (PP. Apium); 1762 Celleri □ (NSz. – Mátyus I.: Diaet. 1: 140); 1783 Czeller (NSz. – Molnár J.:
Könyvház 1: 351); nyj. cöllër, zëllër (Nyatl. 66.) J: ’[?]; Sellerie (Apium graveolens)’ #.
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) zêllərə zella, (B.) zeller – ; ném. Sellerie:: ’egy
fajta saláta- és fűszernövény’ [< fr. céleri ’ua.’ < ; ol. (É.) séleri többes szám, séler ’ua.’].. Megfelelői:
szb.-hv. celer;; cseh celer; stb.: . – A változatok többszöri átvételre utalnak.
TESz.

zelnice A: 1584 Zelnicze fa (Beythe András: NySz.); 1803 zelnitza (Márton Aalkirsche) J: 1. 1584
’májusfa, madárcseresznyefa; Vogelkirschbaum (Padus)’ (↑); 2. 1584 ’madárcseresznye; Vogelkirsche’ ().
Valószínűleg jövevényszó, esetleg a szlovénból. ⊗ Vö.: szln. zelenica: ’puszpáng’ [< szln. zelen ’zöld’;
ennek az alapszónak az eredetéhez vö.: ; óind híranyam ’arany’lat. helvus ’méz-, halványsárga’; stb.].. –
A származtatás hangtanilag kétségtelen, bár jelentős nehézségekbe ütközik a szlovén és a német jelentés
különbözősége miatt.
Nyr. 44: 84; TESz.

zemes † A: 1488 zemes (OklSz.); 1566 zęmesbe (Heltai Gáspár: NySz.); 1610 zemis (MNy. 79: 511)
[csak EWUng.] J: fn 1488 ’egy fajta kikészített bőr; Sämischleder’ (↑) | mn 1604 ’finoman kikészített,
cserzett; sämisch’ (MA.).
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kfn.) sæmisch, (korai úfn.) semiß – ; ném. sämisch:: ’finomított,
zsíros cserzésű 〈bőr〉’ [< fr. chamois ’zerge; zergebőr’ [< lat. camox ’zerge’]].. Lásd még: ném.
Sämischleder ’puha, szövetszerű bőr’. Megfelelői: ; cseh zámiš; le. zamesz;; or. зaмшa; stb.: zergebőr. –
Az eredeti szófaj a magyarban is a melléknév lehetett, a főnévi jelentés a zemes irha ’zergebőr’ (1604)
szószerkezetből való önállósulással keletkezett.
MNy. 56: 370; TESz.

zene A: 1832 zenéjök (Gáldi: Szótir. 490); 1874 zėne (CzF.) J: 1. 1832 ’melódia, dallam; Melodie’ (↑);
2. 1835 ’(művészi) muzsika; Musik’ # (Tzs. Musik) Sz: ~´sz 1834 zenész (NSz. – Tiboldi Ist.: Bacch. 24) |
~´l 1836 zenélni sz. (NyÚSz.) | ~de 1850 k. zenede ’[?]; Konservatorium’ (NyÚSz. Hangász).
Egy ikerszó előtagjának önállósulásával keletkezett tudatos szóalkotás alapján. ⊗ A zenebona ~ R.
zanabona; szóbólmonda, →zűr stb. Az előtag jelentésváltozásához a zeng 2. jelentése is hozzájárulhatott.
– A zenede származékszó képzőként értelmezett szóvégi devel keletkezett, a nyelvújítás kori, de-re
végződő szavak analógiája alapján; vö.: bölcsődebölcső, tőzsde stb. – Nyelvújítási származékszó.
TESz.

zenebona A: 1456 k. ʒanabanatol sz. (SermDom. 1: 387); 1575 zoͤ nebona (HChr. 203a) [csak
EWUng.]; 1575 zennebonnákat (Heltai Gáspár: NySz.); 1759 zenebonóját (NSz. – Pázmány: Kempis 68)
J: 1. 1456 k. ’mendemonda, szóbeszéd; Gerede, Klatsch’ (↑); 2. 1470 ’hangos, zajos veszekedés,
perpatvar; lärmender Streit’ (SermDom. 2: 191).
Összetett szó, ikerszó. ⊗ Az önálló szóként nem adatolt tagok a zeng és a bong fiktív töveiből való
származékszavak. A végződése: -e, i l l e t v e -a. (folyamatos) melléknévi igenévképző. A
keletkezésmódjához vö.: csetepaté, →csihi-puhi. A zanabana változat hangrendi kiegyenlítődéssel
keletkezett.
TESz.

zeng A: 1240/ ? Zengev sz. hn. (ÁÚO. 7: 104); 1395 k. ʒongebochor sz. (BesztSzj. 1130.) [csak
EWUng.]; 1437 Zenghewhegh sz. hn. (OklSz.); 1529 e. zwngesth sz. (VirgK. 138); 1552/ ʃʒengeni sz.
(TCr. K4a) [csak EWUng.]; 1553/ Szoͤ noͤ g (TCr. F1b) [csak EWUng.]; 1574 szoͤ nioͤ g (Istvánfi Pál: NySz.);
1588 zęneg (Monoszlai András: NySz.); 1805 zëng, zsëng (NSz. – Verseghy F.: Tiszta Magy. 147); 1816
zënëg (NSz. – Verseghy F.: Anal. 1: 311) J: 1. 1240/ ? ’messzehangzóan szól, hangzik; (laut) schallen’ #
(↑), 1437 ’ua.’ (↑); 2. 1395 k. ’[?]; summer’ (↑); 3. 1456 k. ’(menny)dörög; donnern’ (SermDom. 2: 319)
[csak EWUng.]; 4. 1526 ’énekel, dalol; singen’ (SzékK. 92) Sz: ~és 1456 k. menÿ ʒengeʃʃek (SermDom.
2: 319) [csak EWUng.] | ~(e)zet 1490 ’[?]; Ertönen, Dröhnen’ (↑) | ~edez 1519 k. zengedoznek (DebrK.
17) | | zendül A: 1490 k. ʒendul (NagyvGl. 203.); 1517 zevndevlet sz. (DomK. 106); 1520 zendeles sz.
(GyöngyGl. 78.) [csak EWUng.]; 1533 ʃwͤ l ʒwͤ ndwles sz. (KomjSzP. I5a) [csak EWUng.]; 1550/
Szoͤ nduͤ les sz. (TCr. a1b) [csak EWUng.] J: 1. 1490 k. ’zjongva háborog; toben | revoltieren’ (↑); 2. 1519
’zengeni kezd; ertönen’ (JordK. 519) Sz: ~és 1490 k. ʒenduleσ (NagyvGl. 137.) || zendít A: 1553/ meg
zoͤ nditéc (TCr. Z3s) [csak EWUng.]; 1559 meg ʒenditi vala (Székely István: NySz.); 1586 foͤ l szenditek
(Félegyházi Tamás: NySz.) J: 1. [haupts mit VPräf] 1553/ ’zenget; erschallen, ertönen lassen’ (↑); 2. 1559
’lázít, bujtogat; aufwiegeln’ (↑).
Onomatopoetikus eredetű szócsalád. ⊗ A tő a zenebona ikerszó előtagjának tövével azonos.
Végződése: különféle igeképzők. A zendül: 1. jelentése metafora és metonímia a 2. jelentés alapján.
TESz.

zerge A: 1722 zerge (Nyr. 88: 60) J: ’[?]; Gemse (Rupicapra rupicapra)’ #.
Valószínűleg jövevényszó, de az átadó nyelv bizonytalan. ⊗ Végső soron az alábbi török szavakkal
függhet össze: csag. särkä;; kaz. serkä;; kkalp. särkä;; üzb. serka;; tuv. särgä: ’bakkecske 〈a kasztrált
is〉’. Lásd még: ;mong. serkä ’vezérkos’. – Szótörténeti okok miatt a török mint átadó nyelv aligha jöhet
szóba.
 MNy. 3: 369, 11: 316; TESz.

zérus A: 1743 Zerusnak-is (NSz. – Maróthi: Arithm. 1); 1842 zérus (NSz. – Kőváry L.: Szék. 45) J:
’nulla, zéró; Zero’ || zéró A: 1787 zéróért (Orczy Lőrinc: NySz.) J: ’nulla, zérus; Zero’.
A szócsalád alapja a zéró:: nemzetközi szó. ⊗ Ném. Zero;; ang. zero;; fr. zéró;; ol. zero; stb.: zéró,
nulla. Az olaszból terjedt el [< arab ṣifr ’üres; zéró, nulla, semmi; szám(jegy)’].. Forrása: ; óind śūnyam
’üresség, semmi, nulla’. A magyarba leginkább a németből került. – A zérus a magyarban a zéró
latinosított végződésével keletkezett.
TESz.

ziccer A: 1921 ziccert (NSz.) [csak EWUng.] J: ’[?]; große Chance, günstige Möglichkeit’.
Jövevényszó egy német morféma alapján. ⊗ A szó megalkotásánál bizonyosan a ném. sitzen ’talál,
eltalál 〈lövés, szavak〉’ jelentése volt a kiindulópont, amelyhez a ném. -er névszóképzőt kapcsolták. – A
párhuzamos jelentésekhez a magyarban vö.: ül¹ ’ua.’; ezt a körülményt ez a folyamat is támogathatta. Az
így keletkezett Sitzer származékszó egy meggyőző német szónak tűnik, amely azonban ebben a
jelentésben nem adatolható. Azonban feltűnő, hogy a ;szb.-hv. zicer szó ’nagy esély, lehetőség’
jelentésben is adatolható. Hasonló képzéshez a magyar sportnyelvben vö.: drukkerdrukkol.

zihál A: 1794 zihál (NSz. – Gyarmathi S.: Nyelvmester 2: 273) J: 1. 1794 ’〈ló〉 fújtat; schnaufen
〈Pferd〉’ (↑); 2. 1801 ’nehezen lélegzik; keuchen’ # (NSz. – Háiszler Gy.: Orv. munk. 1: 126); 3. 1889
’〈eső〉 szitál; nieseln’ (MTsz.).
Onomatopoetikus eredetű szócsalád. ⊗ A tőhöz vö. a zivatar második értelmezését. Végződése: -ál.
gyakorító képző. A 3. jelentés: valószínűleg metafora a 2. jelentés alapján, részben mindkét cselekvés
megszakítottsága alapján.
TESz.

zilál A: 1792 el ... szilálva sz. (NSz. – M. Hírmondó 1: 706); 1844 össze-visszazilált (NSz. –
Frankenburg: Est. 1: 243) J: 1. [haupts mit VPräf] 1792 ’szétszór; zerstreuen, versprengen’ (↑); 2. 1844
’összekuszál; verwirren | zerzausen’ (↑).
Származékszó. ⊗ A szil¹ ’fénylik, világít’ szóból -l gyakorító képzővel és jelentésbővüléssel; vö.:
dobáldob¹, ugrálugrik stb. A szó eleji sz > z zöngésedéséhez vö.: zarándok, →zug stb. Az 1. jelentéshez
lásd még: hasad, hasít. A 2. jelentés: metonímia.
TESz.

ziliz A: 1790 k. Ziliz (Nyr. 85: 209); 1815 k. Zilíz (Kassai Bef. 183) J: ’a mályvafélék családjába
tartozó gyógynövény; Eibisch (Althaea)’.
Jövevényszó egy dél- vagy nyugati szláv nyelvből. ⊗ Szb.-hv. sljez slijez šljez; szln. slez; cseh slez;
szlk. slez stb.: a mályvafélékhez tartozó gyógynövényesetleg indoeurópai eredetű; vö.: [óész. germ. slíkr
’sima, síkos’ném. (ófn.) slīhhan ’(meg)csúszik, kúszik, lopódzik’; stb.].. – Növénytani műszóként él.
KSzlJsz. 572; TESz.

zimankó A: 1810 k. zamankó (NSz. – Farkas A.: Poét. vir. 43); 1815 k. Zimankós sz. (Kassai Bef. 315)
[csak EWUng.] J: 1. 1810 k. ’hideg, havas eső; kalter Schneeregen’ (↑); 2. 1816 ’hóval, havas esővel járó
rossz idő; Unwetter’ (Gyarmathi: Voc.); 3. 1848/ ’megpróbáltatás; Schicksalsprüfung’ (NSz. – Arany: Kk.
1: 62); 4. 1861 ’verekedés, verés | pörlekedés, veszekedés; Schlägerei | Zänkerei’ (NSz. – Kelecsény J.:
Tájsz. 8).
Ukrán jövevényszó. ⊗ Ukr. зимoнька зимонько vokatívusz : ’téli (hideg)’ [< ukr. зимa ’tél’].. – A
magyarba az ukrán szó vokatívusza került át. A zamankó változat hangrendi kiegyenlítődéssel keletkezett.
Az 1. jelentés: metafora a valószínűleg eredeti 2. jelentés alapján. A 3., 4. jelentéshez vö. a zehernye
’zivatar, vihar; rossz idő(járás), ítéletidő’ (1803), ’zivataros, viharos; kötekedő, izgága stb.’ (1815)
jelentésű nyelvjárási szót, amelyet talán egy onomatopoetikus tőből képeztek.
StSl. 19: 174; TESz. zehernye a. is

zivatar A: 1621 Zivatar (MA.); 1636 zuhatar (MNy. 50: 283); 1859 zihadar (uo.); nyj. ziheter, züeter
(MTsz.) J: 1. 1621 ’csattanás, durranás | zörgés; Knall(en) | Gerassel’ (↑); 2. 1636 ’szélvész, fergeteg;
Sturmwind’ (↑); 3. 1779 ’égiháború; Gewitter’ # (NSz. – Bessenyei: Holmi 342).
 Vitatott eredetű. ⊗ 1. Szerb-horvát jövevényszó: zli vetar ’rossz szél, gonosz szél’ [< szb.-hv. zli ’rossz,
gonosz’ + vetar ’szél’].. E származtatás szerint a magyarban a szó eleji mássalhangzótorlódás fel lett
oldva. A változatok mindkét irányú (részleges) hangrendi kiegyenlítődést és a vihar és a zuhan, →zuhé
hatását is tükrözik. Az 1., 3. jelentés: metonímia az eredeti 2. jelentés alapján. – 2. Belső keletkezésű,
származékszó egy fiktív tőből. A tő a zihál, →zuhé tövével és a zuhan szócsaládjának tövével függ össze.
Végződése: névszóképző, amelynek szokatlansága az értelmezés nehézségét okozza; de vö.: siheder. A
változatokban a szó belseji v és h hiátustöltőként szerepel. A 2., 3. jelentés: metonímia az eredeti 1.
jelentés alapján. – A származtatások nem feltétlenül zárják ki egymást; lásd még: viheder – Ide tartozik:
zihar ~ zivar ’szélvész, fergeteg, viharos szél; zivatar, vihar’ (1806) nyelvjárási szó.
MNy. 50: 282; KSzlJsz. 972; NytÉrt. 50: 62; TESz.; MNy. 73: 98

zizeg A: 1815 Zizeg (NSz. – Kazinczy: Munkái 7: 5); 1842 zizengve sz. (NSz. – Kliegl. 1: 22); 1858
zizzegő sz. (NSz. – Kemény Zs.: Rajongók 1: 25); 1881 zözzegését sz. (NSz. – Csepreghy F.: Műv. 1: 200)
J: ’[?]; rascheln’ # || zizzen A: 1856 zizzené(s) sz. () J: ’[?]; einmal rascheln’.
Onomatopoetikus eredetű szócsalád. ⊗ Hasonló hangalakú, onomatopoetikus igékhez vö.: sziszeg,
→zsizseg. Végződése: gyakorító és mozzanatos képző. – Ugyanebből a tőből mozzanatos-műveltetői
igeképzővel: R. zizzent ’egyszer zizeg, zörög’ (1851).
TESz.

zok × A: 1439 ? Zok szn. (OklSz.); 1600 k. Borsó szak [?U] (RadvSzak. 196) [csak EWUng.]; 1600 k.
zakot (Csal. 3: 46) [csak EWUng.]; nyj. szaku (MTsz.) [csak EWUng.] J: fn 1. 1600 k. ’[?]; Art Grütze’
(↑); 2. 1872 ’[?]; Kot’ (Nyr. 1: 422) [csak EWUng.] | mn 1. 1600 k. ’sűrű; dick, steif’ (↑); 2. 1876 ’tömött,
ragacsos bélű, szalonnás 〈kemény〉; dicht, wasserstreifig 〈Brot〉’ (Nyr. 5: 473); 3. 1877 ’kemény | tömör
〈föld〉; hart | derb 〈Erde〉’ (Nyr. 6: 425).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A szó eleji z ~ sz hangokhoz vö.: zomak, →zománc stb. Az elsődleges szófaj
nehezen állapítható meg, de jelentéstanilag mindkettő a tömörséggel, sűrűséggel, töménységgel függ
össze. A jelentések metaforák a bizonyosan eredeti 1. jelentés alapján. – Németből való származtatása
tartalmi okokból alig valószínű.
TESz.; NMÉr.

zokni A: 1906 szokli (ÚMTsz.); 1909 zokni (NSz.) [csak EWUng.]; nyj. zokkëlli (NytudÉrt. 72: 86) J:
’[?]; Socke’ #.
Német (au.) jövevényszó. ⊗ Ném. (au.) Socken. Sockerl –; ném. Socke:: ’rövid harisnya, zokni’ [< lat.
soccus ’kis. lapos, könnyű (görög típusú) cipő’].. – A változatok többszöri átvételre utalnak. A szó végi li
~ ni-hez vö.: cetli, →dózni stb.
TESz.

zokog A: 1456 k. ʒokogaʃokal sz. (SermDom. 2: 90); 1575 zockogot volna (HChr. 40b) [csak
EWUng.]; 1575/ ʃʒokogua sz. (Assz. C1b) [csak EWUng.]; 1840 zakog (MTsz.) [csak EWUng.] J: 1.
1456 k. ’[?]; schluchzen’ # (↑); 2. 1840 ’[?]; holpern’ (↑) [csak EWUng.] | | zokkan × A: 1512 k.
zohkantok [? ɔ: zokkantak] sz. (WeszprK. 53r) [csak EWUng.]; 1840 zakkan (MTsz.) [csak EWUng.];
1876 zokkan (NSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1512 k. ’[?]; sich anschlagend zu Boden od an etw Hartes
stürzen’ (↑); 2. 1840 ’[?]; holpern, anstoßen’ (↑); 3. 1876 ’[?]; zucken’ (↑).
Onomatopoetikus eredetű szócsalád. ⊗ A tő a zakatol tövével és a palatoveláris párhuzamosság alapján
a zökken szócsaládjának tövével függ össze. Végződése: gyakorító és mozzanatos képző. A zokog
jelentéseinek egymással való metonimikus viszonyaihoz vö.: zökögzökken.
TESz.; MNy. 73: 98

zokon A: 1838 Zokon (Tzs.) J: ’[?]; schwer, übel 〈Adv〉’ || zokul ∆ A: 1854 zokul (NSz. – M. Nép K. 1:
86) J: ’[?]; schwer, übel 〈Adv〉’.
Megszilárdult ragos alakulatok. ⊗ Az önálló szóként nem adatolt zokzokszó alakból -n, illetve -ul
határozóraggal. A keletkezésének ideje tudatos szóalkotásra utal, habár a népnyelvi használatát tekintve
egy spontán keletkezés sem zárható ki. A szó mára már csak olyan állandó szófordulatokban él mint pl.
zokon, illetve zokul esik ’valamit a szívére vesz, rossz néven vesz’. – Hasonló jelentésű, korábbi
szófordulatok: zokon legyen (neki) ’valami legyen neki rossz’ (1847/); zokul hat (rá) ’rosszul érint valakit
valami’ (1858); stb.
 TESz.

zokszó A: 1758/ zok-ʃzóval (MNy. 46: 276) J: ’[?]; Klagewort | Vorwurf’.

Összetett szó. ⊗ A zok + szó tagokból; jelzős alárendeléssel. Az önálló szóként nem adatolt zok elvonás
a zokogból és egy folyamatos melléknévi igenév jelentéstani értékében áll; keletkezésmódjához vö.:
gyógy-, →men- stb. – Ugyanezzel az előtaggal alkotott további összetételek: R. zokcsuklás (1802/);
zokpanasz (1817): panasz, panaszkodás.
TESz.

zomak × A: 1086 Scumoku szn. (DHA. 253) [csak EWUng.]; 1338 Zumakzeg hn. (OklSz. 2. szëg);
1395 k. ʒomak (BesztSzj. 1104.); 1529 e. zomok kegioa (VirgK. 53v) [csak EWUng.] J: fn 1086 ? ’egy
fajta kígyó; (haupts kurze, dicke) Schlange’ (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑) | mn 1086 ? ’[?]; untersetzt, gedrungen’
(↑), 1566 ’ua.’ (NySz.) [csak EWUng.].
Szláv eredetű jövevényszó, esetleg a délszlávból. ⊗ Blg. смок: ’egy fajta kígyó’;szb.-hv. smuk: ’ua.’.;
szln. (R., nyj.) smòk ’sárkány’; – cseh smok zmok ’ua.nagy kígyó’; or. R. смок ’sárkány’; stb. [? < szláv
*smyk- ’siklik, csúszik’.]. – A szó eleji sz > z hangváltozás valószínűleg a 16. sz.-ban ment végbe. A
melléknévi jelentés a zomokkígyó ’egy fajta kígyó’ (1513 (NagyszK. 243) közvetítésével kelethezhetett,
mivel a tagok eredetileg tautologikus viszonya jelzőssé vált. – A nyelvjárásokban mára csak a melléknévi
jelentés él, a főnévi jelentés korábban leginkább mesékben fordul elő.
Nyr. 37: 117; KSzlJsz. 572; AEthn. 20: 87; TESz.

zománc A: 1490 Zmalczos sz. (OklSz.); 1497 smalcz (OklSz.); 1518 k. zománcza [U] (MNy. 56: 387);
1532 Zomancz (OklSz.); 1550 k. szomanczozo sz. (MNy. 90: 375) [csak EWUng.]; 1570 somaltz (Dávid
Ferenc: NySz.); 1582 ʃománcz (MNy. 29: 143); 1582 ʒomalczos sz. (Radv.: Csal. 2: 57); 1595 Xomancz
(Ver. 122); 1621 ʃzomántz (MA.) J: 1. 1490 ’(fém)tárgyakra ráégetett, sima, fényes, üvegszerű bevonat;
Email | Glasur’ # (↑); 2. 1763 ’mázoláshoz használt gipsz; Gips’ (NSz. – Adámi: Wb. 88); 3. 1792 ’fény,
ragyogás | valaminek eredeti szépsége, üdesége; Glanz | echte Schönheit’ (NSz. – Gáti I.: Második Jósef
64); 4. 1808 ’a fogkoronát borító védőbevonat; Zahnschmelz’ # (NSz. – Kazinczy: Marmontel 201); 5.
1818 ’ruhadísz; Zierat’ (NSz. – Haszn. Mul. 3: 328); 6. 1827/ ’rozsda | patina; (Edel)rost’ (NSz. –
Vörösm. 2: 314); 7. 1843 ’külső látszat, máz; Anschein’ (NSz. – Athenaeum 1: 364) Sz: ~os 1490 (↑) |
~oz 1550 k. sz. (↑).
Vándorszó. ⊗ Ném. Schmelz, (kfn.) smelz;; fr. émail, (ófr.) esmal:; prov. (óprov.) esmaut;; ol. smalto;
stb.: zománc; : ’fényezés, fémtárgyakra ráégetett fényes bevonat’. Lásd még: ; lat. (k.) smaltum: ’ua.’..
Ezek a ófrank *smalt ’egybeolvad, összeolvad’ szóra mennek vissza. – A magyarba minden bizonnyal
többszöri átvétellel került, először leginkább a németből, aztán francia közvetítéssel is. A korábbi adatok
szó elejének kiejtése mindenesetre zs-vel és s-sel hangozhatott. A 2–7. jelentés: metafora.
KSzlJsz. 973; NyK. 50: 20; TESz.; NMÉr.

zóna A: 1619/ szóna (MNy. 79: 249) [csak EWUng.]; 1757 Zona (MNy. 74: 512) [csak EWUng.];
1799/ zónája (I. OK. 30: 259) [csak EWUng.] J: 1. 1619/ ’(föld)övezet; Erdzone’ (↑); 2. 1882/
’környezet; Milieu’ (NSz. – Jókai 70: 76); 3. 1890/ ’városrész; Stadtteil’ (NSz.) [csak EWUng.]; 4. 1891
’[?]; Tarifzone 〈Verkehr, Post〉’ (uo.) [csak EWUng.]; 5. 1895 ’[?]; Besatzungszone’ (uo.) [csak EWUng.];
6. [auch als Attr] 1925/ ’[?]; kleine Portion Speise 〈in Restaurants〉’ (ZG.) [csak EWUng.].
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. zona: ’(éghajlati) öv, földövezet’ [< gör. ζώνη ’ua.’ [< gör. ζώννυµι
’körülövez, övez; körülvesz’]].. Megfelelői: ném. Zone; fr. zone; stb.: zóna, öv(ezet), körzet, sáv. – A
jelentések többsége nemzetközi, leginkább német hatást mutat. A 4. jelentés a magyar államvasútaknál
1880 után bevezetett szakaszos, közlekedéspolitikailag kedvező tarifarendszer megjelenése után
keletkezett. Valami olcsóbbá tételének mozzanata is a 6. jelentéshez vezetett.
TESz.

zongora A: 1787 Szárnyongora (NSz.) [csak EWUng.]; 1787 zongora (Nyr. 1: 47); nyj. zangura
(MTsz.) J: ’[?]; Klavier’ # Sz: ~´zik 1787 zongoráz (NyÚSz.) | zongorista 1873 zongorista ’[?]; Pianist’
(NSz. – Csodab. napt. 60).
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ A zeng ’(hangosan) zeng, hangot ad’ alapján a
képzőként értelmezett ora, végződéssel, az ora;-ra végződő szavak analógiájára; vö.: fuvorafuvola,
hangora ’harmónika’ (1846) (< hang), tamboratambura stb. – Nyelvújítási származékszó.
 TESz.

zordon A: 1270 Zurdyn (OklSz.); 1344 zordon (OklSz.); 1585 Szordanul (Cal. 1103) J: mn 1. 1270
’sötétszürke; dunkelgrau’ (↑); 2. 1390 ? ’ijesztő | félelmetes; erschrecklich | fürchterlich’ (OklSz.), 1630
’ua.’ (Szenczi Molnár Albert: NySz.); 3. 1585 ’faragatlan, bárdolatlan; tölpelhaft, ungebärdig’ (Cal. 124);
4. 1757 ’(ridegen) komor | barátságtalan; (rauh) düster, finster | unfreundlich’ (NSz. – Turzelini – Léstyán:
X. Szt. Ferencz 85); 5. 1814 ’kedvezőtlen, mostoha 〈időjárás〉; rauh 〈Klima〉’ (NSz. – Egyházy D.: Ifj.
kép. 144) | fn 1. 1816 ’zordság 〈klímáé〉; Rauheit 〈des Klimas〉’ (NSz. – Peretsenyi Nagy L.: Gallias 43);
2. 1817 ’vadon, rengeteg; Wildnis’ (NSz. – Fazekas M.: Lúdas 10) || zord A: 1808 Zord (SI.) J: 1. 1808
’durva, faragatlan; tölpelhaft, rauh’ (↑); 2. 1816 ’kedvezőtlen, mostoha 〈időjárás〉; rauh 〈Klima〉’ (NSz. –
Ajtay Sám.: Anekd. 113); 3. 1834/ ’barátságtalan | (ridegen) komor; unfreundlich | (rauh) düster, finster’
(NSz. – Vörösm. 1: 127).
A szócsalád alapja a zordon: ismeretlen eredetű. ⊗ Valami negatív vagy pejoratív értelmének
kifejezésére a magyar nyelv gyakran használ sötét színárnyalatot jelzőként tartalmazó szókapcsolatokat,
kifejezéseket, lásd még: sötét. A főnévi használat a vadon–vadon főnévi jelentéseinek hatására is
visszavezethető. A melléknévi 4., 5. jelentés nyelvújítás kori.– A zord a zordon,ból elvonással alakult ki,
tudatos szóalkotással a nyelvújítás idején, az új : újdon, →vad : vadon szópárok alapján.
TESz.

zökken A: 1618 megzoͤ ckennek (Szenczi Molnár Albert: NySz.); 1842 megzökenteni sz. (MNy. 66:
106) J: 1. [meg~] 1618 ’botlik; stolpern’ (↑); 2. 1761 ’hirtelen rándulással valahova jut; mit einem Ruck
irgendwohin gelangen’ (NSz. – Juhász M.: Áitatos versek 151); 3. 1792 ’〈jármű〉 haladás közben
valamibe beleütközve megrázkódik; holpern, anstoßen 〈Wagen〉’ # (SzD.); 4. 1856 ’hirtelen valamilyen
állapotba kerül; plötzlich in irgendeinen Zustand kommen’ (NSz. – Lisznyai K.: Mad. pajt. 101) Sz: ~ő
1854/ zökkenőnél ’[?]; holprige Oberfläche’ (NSz.) [csak EWUng.]; 1916 ’akadály, nehézség; Hindernis,
Schwierigkeit’ (uo.) [csak EWUng.] || zökög × A: 1621 Zoͤ koͤ gni sz. (MA.); nyj. zëkëg (MTsz.) J: 1. 1621
’rázkódik, többször zökken; holpern, anstoßen’ (↑); 2. 1736 ’[?]; schluchzen’ (NySz.) [csak EWUng.].
Onomatopoetikus eredetű szócsalád. ⊗ A szócsalád tagjai a zokog szócsalád igéinek palatális
párhuzamos alakjai. Végződése: mozzanatos és gyakorító képző. Az sem zárható ki, hogy a zökken és a
zökög tulajdonképpen az onomatopoetikus zök ’lök, taszít, ráz, rázkódik, zötyög igék’ (1872/ (NSz.)ige
származékszavai, e nyelvjárási szó kései és ritka adatoltsága miatt a feltevés azonban nem meggyőző. A
zökken 2., 4. jelentése: metonímia. A zökög jelentései ugyancsak metonimikus viszonyban állnak
egymással: a csuklás a test rázkódásából adódik. – Ugyanebből a tőből: zököd ’ide-oda lök, taszít’ (1873).
SzófSz.; TESz.; MNy. 73: 98

zöld A: 1215/ ? Heldo̗ [? ɔ: Zeldo̗ ] sz. hn. (VárReg. 291.); 1221 Zeldes sz. hn. (HOkm. 6: 16) [csak
EWUng.]; 1316 Zeulduar szn. (MNy. 10: 429); 1332–7 Zeudes sz. hn. (Csánki 2: 72) [csak EWUng.];
1395 k. zold (BesztSzj. 676.); 1409 Sold, Swld hn. (MNy. 13: 3); 1414 Syld, Zyld hn. (uo.); 1529 e. zwld
(VirgK. 65); 1585 Szoͤ ld (Cal. 845); 1589 zöd (BCom. 328); nyj. őd, zéd (ÚMTsz.), zűd (MTsz.) J: mn 1.
1215/ ? ’a sárga és a kék közötti színű; grün’ # (↑), 1221 ’ua.’ (↑); 2. 1604 ’éretlen 〈gyümölcs〉; unreif
〈Obst〉’ (MA. Víridis); 3. 1833 ’viruló | egészséges; blühend | gesund’ (NSz. – Szalay L.: Fridr. 55); 4.
1840/ ’értelmetlen, sületlen 〈beszéd〉; ungereimt 〈Gerede〉’ (NSz. – Sárosy Gy.: Szinműv. 292); 5. 1857/
’nagyon sápadt 〈arc〉; sehr blaß 〈Gesicht〉’ (NSz. – Vas Gereben 4: 81) | fn 1. 1544 ? ’〈zöld〉 növény |
növényi hajtás; (grünende) Pflanze | Pflanzensproß’ (OklSz.), 1578 ’ua.’ (Méliusz Péter: NySz. házi-zöld);
2. 1548 ’zöld szín; grüne Farbe’ # (OklSz.); 3. 1720 ’zöld szín a kártyában, zöld színű kártyalap; Grün der
Spielkarte’ (NSz. – Koháry I.: Munkács 3: 34); 4. 1840 ’sületlenség; ungereimtes Gerede’ (NSz. –
Szigligeti: Micbán. 88); 5. 1844 ’növényzettel borított szabad természet; das Grüne’ # (NSz. –
Frankenburg: Est. 2: 153); 6. 1972 ’szabad utat jelző zöld fény; Grün der Verkehrsampel’ # (ÉKsz.) Sz:
~es 1215/ ? hn. (↑); 1221 hn. (↑) | ~ell 1416 u./¹ zo̗ ldèlo̗ (BécsiK. 201) | ~ül 1490 zoͤ ldvlnek (SzalkGl.
208.) | ~ség 1495 e. ʒo̗ ldʃegebo̗ l ’valaminek a zöld volta; Grünsein von etw’ (GuaryK. 5); 1600 k.
zöldséget ’(leves)zöldség; Suppengemüse’ (Radv.: Szak. 128).
Vitatott eredetű. ⊗ 1. Jövevényszó egy iráni nyelvből, esetleg az alánból. vö.: osz. zældæ ’egy fajta
alacsony fűféle’; szogd. zrɣwn ’zöld’;horezmi zrdyk ’sárga’;kperzsa zard ’ua.’;újperzsa zard ’ua.’, zarda
’epe’; stb.indoeurópai eredetű; vö.: [óind hárita- ’sárga, zöld’; gör. χλωϱός ’sárgászöld’].. – 2. Belső
keletkezésű, származékszó a sző²-ből, -d. kicsinyítő képzővel. A korábbi adatok sz-szel is hangozhattak. A
szó belseji l másodlagos keletkezésűboldog, →bölcs stb.A ’sárga és a zöld’ közti viszonyhoz vö. pl. a fent
levezetett származtatást.
MSFOu. 151: 350; TESz.; TörK. 166

zöldfülő A: 1885 ződfülű (NSz. – Pel. nót. napt. 30) J: mn 1885 ’tapasztalatlan; erfahrungslos’ (↑) | fn
1942 ’[?]; Grünschnabel’ (KMNémSz. zöld) [csak EWUng.].
TESz.

zöm A: 1815 zöm (NyÚSz.) J: ’valaminek a nagyobb része, többsége; Großteil’.

Elvonással keletkezett tudatos szóalkotás. ⊗ A zömökből, amelynek a szóvégi k-ját többesjelként
értelmeztékboncsok, →szemöldök stb. Mára leginkább egyes szám, illetve többes szám 3. személyű
birtokos személyjellel van használatban. – Nyelvújítási alkotás.
TESz.

zömök A: 1767 Zömök (PPB.); 1786 szömökös sz. (MNy. 71: 383) [csak EWUng.]; 1794 zö́ mö́ k (NSz.
– Gyarmathi S.: Nyelvmester 1: 373); 1810/ Tzömök (NSz. – Kazinczy: Lev. 8: 133); 1838 Zsömök (Tsz.);
1863 zsėmėk (Kriza: Vadr. 524.); nyj. zömek (MTsz.) J: ’[?]; untersetzt, gedrungen 〈Person〉’.
Hangrendi átcsapással keletkezett szóhasadás. ⊗ A zomok ’zömök, köpcös, tömzsi’zomak szóból;
hasonló fejlődéshez vö.: tömpe. Az 1810/-es régi változathoz vö.: cimbora. A szó eleji z > zs
hangváltozáshoz vö.: zökken. – Esetleg ide tartozik: nyj. dömök ’zömök, köpcös, tömzsi 〈személy〉.’
TESz.

zönge A: 1850 Zönge (NyÚSz.); 1874 zėnge (CzF.) J: 1. 1850 ’hangrezgés; Tonschwingung’ (↑); 2.
1874 ’zenei hang; musikalischer Ton’ (↑); 3. 1894 ’beszédhangnak a hangszalagok rezgésétől eredő
eleme; Stimmhaftigkeit der Sprachlaute’ (PallasLex. Hangok) Sz: ~´s 1894 zöngés (PallasLex. Hangok) |
~´tlen 1894 zöngétlen (uo.).
Egy származékszó szófajváltása tudatos szóalkotással. ⊗ A zöngből (a zeng ’(hangosan) zeng, hangot
ad’ változata) főnevesült folyamatos melléknévi igenév-e képzővelcsörge, →penge stb. Nyelvészeti
műszó. – Nyelvújítási alkotás.
TESz.

zördül A: 1372 u./ ʒerdewleʃt sz. (JókK. 16); 1548 Megzerduͤ le (Székely István: NySz.); 1575 zoͤ rduͤ lle
(Heltai Gáspár: NySz.); nyj. mëgzërdül (MTsz.) J: 1. [heute haupts meg~] 1372 u./ ’egyszeri zörgő hangot
ad, hallat; rasseln’ # (↑); 2. 1620 ’(katonai) zendülést kezd; meutern, sich empören’ (MonTME. 3: 219); 3.
[össze~] 1791 ’összekap, összevész; sich entzweien’ (NSz. – Szeitz L.: Trenk 20); 4. 1898 ’〈vizsgán〉
megbukik; durchfallen 〈im Examen〉’ (Dobos) || zörög A: 1372 u./ ʒergeʃeet sz. (JókK. 44); 1517 zevrgest
sz. (DomK. 227); 1553/ ʃʒoͤ rgénec (TCr. Q4a) [csak EWUng.]; 1566 zergoͤ nec (HFab. 127) [csak
EWUng.]; 1575 zoͤ regne (HChr. 31b) [csak EWUng.]; 1769 zörögnének (NSz.) [csak EWUng.]; 1863
zėrėg (Kriza: Vadr. 524); nyj. zërrëg, zürög (ÚMTsz.) J: 1. 1372 u./ ’〈ütödés, rázás stb. következtében〉
szaggatott, érdes angot ad; rasseln’ # (↑); 2. 1784 ’morog, mérgelődik; murren, sich ärgern’ (SzD. 25); 3.
1877 ’〈ég〉 dörög; es donnert’ (Nyr. 6: 325) || zördít A: 1495 k. meg ʒo̗ rdeÿte (GuaryK. 87); 1600 zoͤ rdit
(NSz.) [csak EWUng.] J: ’zörget, zörgő hangot kelt valamivel; rasseln machen’ | | zörget A: 1519
Zergheʃʃetek [zerget □] (JordK. 373); 1531 zoͤ rgetoͤ knek sz. (ÉrsK. 247); 1585 Szoͤ rgetoͤ k (Cal. 249); 1697
zuͤ rgeti (Amos Comenius: NySz.); 1863 Mėgzėrgetėm (Kriza: Vadr. 524) J: 1. 1519 ’〈ajtón, ablakon〉
kopogtatva vagy más módon zat keltve bebocsátást kér; klopfen, poltern’ (↑); 2. 1536 ’valamit ütögetve,
rázva stb. folyamatos zörgő hangot idéz elő; rasseln machen’ # (Pesti: Fab. 86v); 3. 1548/ ’〈hangszeren〉
játszik; spielen 〈Musikinstrument〉’ (TCr. k3b) [csak EWUng.]; 4. 1892 ’szapul, szid valakit;
heruntermachen, schimpfen’ (Nyr. 21: 335) | | zörren A: 1774 ? törrent [? ɔ: zörrent] (NSz.) [csak
EWUng.]; 1814 Zörrent (uo.) [csak EWUng.]; 1841 zörrenik □ (uo.) [csak EWUng.] J: 1. [heute haupts
meg~] 1774 ? ’[?]; einmal rasseln’ (↑), 1814 ’ua.’ (NSz.) [csak EWUng.]; 2. 1815/ ’[?]; einmal rasseln’
(uo.) [csak EWUng.]; 3. 1843 ’[?]; (mit rasselndem Geräusch) springen od fallen’ (uo.) [csak EWUng.];
4. 1870 ’[?]; mit Geräusch auffahren | plötzlich erscheinen’ (uo.) [csak EWUng.] || zörej A: 1803 zörejt
(NSz. – Édes Gerg.: Íram. 162) J: ’[?]; Geräusch’ #.
A szócsalád alapjai az igék: onomatopoetikus eredetűek. ⊗ Hasonló hangjelenségek utánzására mint pl.
a csörög, →dörög igéknél; vö. a zörömböl ’csörömpöl, zörög, kerepel’ (1799/ (I. OK. 30: 253) nyelvjárási
szóval, amely a tőből valószínűleg a dörömböldörömböz hatására képeztek. Végződése: különféle
igeképzők. A zördül 2. jelentéséhez vö.: zendülzeng. A szócsalád ugyanezen tagjának 3., illetve 4.
jelentéséhez vö.: koccankocog, ruccan, illetve zúg; a 4. jelentéshez szintén még: ném. durchs Examen
rasseln ’megbukik 〈vizsgán〉’. A zörög 2. jelentése: metafora. – A zörej a szócsalád igéi alapján
keletkezett névszóképzővel; vö.: dörejdörög, rörejröhög stb.
TESz.

zötyköl A: 1734 zötskölték (MNy. 73: 98) [csak EWUng.]; 1851 zögykölődtek sz. (NSz. – Székely J.:
Liliputi 56); 1877 zötykölte (NSz. – Boross M.: Lelkész 97); nyj. összezecsekölődött sz. (MTsz.) J:
’rázogat; rütteln | 〈durch Rütteln〉zerquetschen, quälen’ | | zötyög A: 1836 Zötyög (Fogarasi) J: ’[?];
holpern’ # | | zöttyen A: 1838 Zöttyen (Tzs.) J: 1. 1838 ’〈jármű〉 puhán zökken; anstoßen, holpern
〈Wagen〉’ (↑); 2. 1901/ ’〈személy〉 nehézkesen leül; plumpsen 〈Person〉’ (NSz. – Gárdonyi: Egri csill. 2:
294).
Onomatopoetikus eredetű szócsalád. ⊗ A tő a palatoveláris párhuzamosság alapján összefüggésben
állhat a szotyog szócsaládjával. Végződése: -köl, -g, gyakorító képzők, -n. mozzanatos képző. – A nyj.
zömöcsköl ’rázással összezúz’ (1838) a zötykölzöcsköl változatából játszi szóalkotással kelethezhetett.
TESz. zötyög, zöcsköl a. is

zrí A: 1900 [zri]fiu (Zolnay – Gedényi); 1918 zrí (ZG.) [csak EWUng.] J: 1. 1900 ? ’lármás jelenet,
ramazúri; Rummel, Radau’ (↑), 1909 ’ua.’ (Zolnay – Gedényi); 2. 1908/ ? ’rendőrség | rendőr; Polizei |
Polizist’ (Zolnay – Gedényi), 1910 ’ua.’ (Zolnay – Gedényi); 3. 1911 ’hihetetlen dolog; Unglaubliches’
(TolvSz. 74).
Bizonytalan eredetű, esetleg egy tulajdonnévből származó köznév. ⊗ – A magyar Zrí hn. ’Zrínyi utcai
rendőrkapitányság 〈az argóban〉’ (1919 (ZG.) alakból, amely talán a m. Zrínyi szn. szórövidülése. A 2.
jelentés lehetett az eredeti, a mára legismertebb 1., illetve 3. jelentés metonimikusan keletkezett.
TESz.

zubbony A: 1570 zwbon (OklSz.); 1582 zwponnak (BudBLev. 253); 1604 zobbon (TörtTár. 1888.:
572); 1604 zobonh (Nyr. 42: 25); 1611 Zubony (MA.); 1641 zubbony (TörtTár. 1898.: 218); 1705
supponya (Zrínyi 2: 157); 1874 ubony (CzF.); nyj. obony (ÚMTsz.), ubbony, zabuny (MTsz.) J: 1. 1570
’ujjatlan kabát | munkakabát; Rock ohne Ärmel | Arbeitskittel’ (↑); 2. 1786 ’hátulgombolós gyermekruha;
hinten geknöpfter Kinderanzug’ (NSz. – Kónyi J.: Democritus 1: 10); 3. 1796 ’egyenruha kabátja;
Waffenrock, (Uniform)blu-se’ (NSz. – Kiss József: Egészs. kat. 91); 4. 1853 ? ’női ing; Bluse 〈für Frauen〉’
(NSz. – E. Illés P.: Költ. 147), 1874 ’ua.’ (CzF.).
Vándorszó. ⊗ Ol. giubbone: ’blúz; bőrkabát’; (gen. R.) zubone: ’ua.’, (bol.) dzibon: ’alsószoknya ’,
(vel.) zibun: ’ua.’;rom. zăbun: ’kabát, köpeny; csuha, kámzsa; öltözék, ruha’;blg. (nyj.) забун: ’rövid
köntös, felsőruha’; szb.-hv. zobun zubun ’egy fajta mellény, kabátka, zeke’, (nyj.) zùbūn ’ua.’;albán
zabun: ’női kabát; blúz’;oszm. zıbın zubın: ’gyermekkabátka (vattával bélelt vagy flanell)’; stb. [< Az
olaszból terjedt elol. giubba ’blúz, kabát 〈leginkább katonai〉’ [< arab ğubba ’pamutból készült alsónemű,
fehérnemű’]].. – Az átadó nyelv tisztázatlan; a Balkánról, de éppúgy Olaszországból is érkezhetett. A z
nélküli változatokhoz vö.: zacskó, →zászló stb.
KSzlJsz. 786; ÉlOsm. 432; TESz.

zubog A: 1651 ? zubogh [szövegkörnyezet nélküli adat] (Nyr. 30: 187); 1787 zubog (NSz. – Orczy:
Költ. Holmi 228); 1871 zobog (NSz. – Orbán B.: Székelyföld 5: 240) J: 1. 1787 ’mély, döngő hangot ad;
dröhnen’ (↑); 2. 1795 ’〈forrásban levő folyadék〉 buzog; wallen, kochen 〈Flüssigkeit〉’ (NSz. – Festetits
Urod. Instr. 309); 3. 1803 ’〈erős sodrású víz〉 zúgva, kavarogva folyik, ömlik; strömen, tosen’ (NSz. –
Édes Gergely: Kes. 33) | | zuborog × A: 1786 zuborgó sz. (NSz. – M. Hírmondó 460); 1818 zuborog
(NSz.) [csak EWUng.] J: 1. 1786 ’〈víz〉 zubog, zúgva kavarog; strömen, tosen’ (↑); 2. 1844 ’〈gyomor〉
korog; knurren 〈Magen〉’ (NSz. – Somogyi A.: Szók 49).
Onomatopoetikus eredetű szócsalád. ⊗ Hasonló hangjelenségek utánzására mint pl. a zúg, →zsuppan;
lásd még: a hangátvetés következtében keletkezhetett buzoggal való etimológiai viszony sem zárható ki
teljesen. Végződése: gyakorító képző. A zubog 1. jelentése és a zuborog 2. jelentése: metafora. A zubog
mára leginkább a 2. jelentésében használatos. – Ugyanebből a tőből: R. zuborkál ’vízben lubickol; vizet
felkavar’ (1795 k.), illetve zabban ’lubickol, pancsol, pacskol’ (1801/) nyelvjárási szó.
 TESz.

zuboly × A: 1549 czuborfa (RMKT. 3: 229); 1565 szubolia (NySz.); 1565 zubollya (Méliusz Péter:
NySz.); 1608 szoͤ voͤ zugolra (Szenczi Molnár Albert: NySz. 3: 337); 1608 zugoly fája (NySz. 3: 1293);
1693 zugó (Otrokocsi Flóris Ferenc: NySz.); 1708 Zúgoly-fa (PP.); 1816 Tsubor (Kassai Bef. 311); 1862
czobor (CzF.); 1876 Zubboly (Nyr. 45: 352) J: 1. 1549 ’szövőszék hengere; Walze am Webstuhl’ (↑); 2.
1868 e. ’takács; Weber’ (Ethn. 28: 163).
Bizonytalan eredetű, esetleg szláv jövevényszó. ⊗ Vö.: or. сувой ’orsó, csiga, tekercs, henger, köteg,
nyaláb; erezet a fában’; stb.; ukr. сувiй cyвою birtokos eset : ’lenvászonköteg’ [< szláv *sq (igekötő) +
*vojь ’tekercselt, csévélt kelme, szövet’].. – A származtatás nehézsége részben abban áll, hogy a magyar
szóvégnek nem teljesen tisztázott a keletkezésmódja. További nehézséget jelent, hogy a magyar szó
feltételezett előde csak a keleti szláv nyelvekben adatolható, ahonnan az átvétel szóföldrajzi okok miatt
nem teljesen meggyőző. A származtatás mellett szól azonban a návoly ’a szövőszék része, amely köré a
lenvászont vagy a cérnát, fonalat tekercselik’ (1881 (Nyr. 10: 325) nyelvjárási szó, amely végső soron
(egy másik szláv igekötővel) ugyanerre az etimonra tűnik visszavezethetőnek; vö.: ; blg. навой; szlk.
návoj; ukr. навiй ’ua.’. A zuboly változatai a szobor, →zubog, →zúg analógiás hatására utalnak. A 2.
jelentés: metonímia.
TESz.; MNy. 91: 208

zug A: 1237 ? Zugud sz. szn. (ÓMOlv. 89) [csak EWUng.]; 1625 k. zŭg (MNy. 86: 255) [csak
EWUng.]; 1789 szukbann [szug □] (Orczy Lőrinc: NySz.) J: 1. 1237 ? ’félreeső, eldugott hely | sarok,
szöglet; Winkel | Ecke’ # (↑), 1625 k. ’ua.’ (↑); 2. 1799 ’szűk, keskeny utcácska, zsákutca; Sackgasse’
(Márton Gäschen); 3. 1862 ’félreeső, szűk helyiség; entlegene, enge Kammer’ # (NSz. – Szász K. –
Hugo: Száz. leg. 66) || zugoly ∆ A: 1531 zwgholyaban [zugolya □] (ÉrsK. 37); 1552 Szuglya □ (RNySz.
374); 1585 Szugoly (Cal. 70); 1710 szugulyája (MNy. 90: 375) [csak EWUng.]; 1714 zuglókban
(Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 160); 1763 szugoj (NSz. – Adámi: Wb. 74); 1787 sugolyában (NSz. –
Flaudi: B. E. 26); 1838 szubulyék sz. (Tsz. Szurdék) J: 1. 1531 ’félreeső, eldugott hely | szöglet, sarok;
Winkel | Ecke’ (↑); 2. 1784 ’szoros szurdok; Engpaß’ (SzD. 77); 3. 1785 ’félreeső szűk, kis helyiség;
entlegene, enge Kammer’ (NSz. – Kónyi j.: Democritus 2: 135); 4. [összetételben előtagként] 1823
’engedély nélkül működő; illegal tätig | Schwarz-, Winkel-’ (NSz. – Putz Ant.: Nyári rózsák 298); 5. 1887
’szűk utca | zsákutca; schmale Gasse | Sackgasse’ (Nyr. 16: 382).
NéNy. 5: 119; FUF. 31: 115; TESz.; MSzFE.

zug- 1. ~iskola ∆ A: 1835 zugiskola (Tzs.) J: ’alacsony színvonalú, megvesztegethető tanárokat

foglalkoztató (magán)iskola; Winkelschule’ | ~lap A: 1844 zúglapjaik (NSz. – Életk. melléklet 25) J:
’zugújság, revolverező lap; Winkelblatt’ | ~ügyvéd A: 1847 zugügyvédek (NSz. – Jósika M.: Kétem. ház.
195) J: ’zugjogász; Winkeladvokat’ | Ilyenek még: ~nyomda ’rosszul felszerelt és rossz minőségű
kiadványokat megjelentető kis nyomda; Winkeldruckerei’ (1848: NSz. – Kossuth: Hirlapja 491);
~kocsma ’rossz hírű kiskocsma; Winkelkneipe’ (1851: NSz. – Los. Phőnix 2: 99).
Tükörfordítás előtagja, azonos a →zug szóval. ⊗ A tükörfordítások német minta alapján keletkezett
összetett szavak; vö.: ném. Winkelschule Winkelblatt Winkeladvokat stb. – Nyelvújítási szó.
TESz.

zúg A: 1171 ? Zuga sz. szn. (ÓMOlv. 48); 1272 Zugo sz. hn. (Györffy 1: 111) [csak EWUng.]; 1372 u./
ʒugnak (JókK. 149); 1560 k. szwgho sz. (GyöngySzt. 1445.) J: 1. 1272 ’folyamatos, átható, mély hangot
ad; sausen, brausen’ # (↑); 2. 1372 u./ ’zúgolódik; murren’ (↑); 3. 1529 e. ’szuszog | zihál; schnaufen |
keuchen’ (VirgK. 82); 4. 1641 ’közösül; sich begatten’ (MNy. 90: 375) [csak EWUng.]; 5. [haupts el~]
1917 ’〈vizsgán〉 elbukik; durchfallen 〈in der Prüfung〉’ (MNy. 13: 92) Sz: ~ó 1272 hn. (↑) | ~ás 1372 u./
ʒugaʃnalkyl (JókK. 30) [csak EWUng.] | ~ódik 1456 k. ʒughodas sz. (SermDom. 1: 331) | ~olódik 1569
ʃʒugolodgyanac [d-j] (DPréd. Vorw.) [csak EWUng.] || zúdul A: 1538 egybezúdola [U] (RMKT. 2: 15);
1552/ oͤ ʃʒue ʃʒodulanac (Tinódi: Cronica 1: H4v); 1574 le szudula (Csengeri András: NySz.); 1618
eloͤ zúdulnac (Szenczi Molnár Albert: NySz.) J: 1. 1538 ’nagy erővel, tömegesen tódul valahová; sich
ergießen’ # (↑); 2. [össze~] 1552 ’〈két harcoló csoport〉 összecsap, egymásnak ront; zusammenstoßen
〈kämpfende Gruppen〉’ (↑); 3. [heute fel~] 1562 ’lázad, zendül; sich empören’ (Heltai Gáspár: NySz.) ||
zúdít A: 1777 zúdíttya [t-j] (NyF. 50: 37) J: 1. 1777 ’hajít, dob; werfen’ (↑); 2. 1792 ’valamit hirtelen,
nagy mennyiségben bocsát, önt valakire; (über)schütten’ # (SzD.).
 Onomatopoetikus eredetű szócsalád. ⊗ A tő szorosan összefügg a zuhan szócsaládjának tövével.
Végződése: különféle igeképzők. A zúg és zuhogzuhan között szóhasadás ment végbesúg : →suhog. A
zúg 4. jelentéséhez vö.: bőg, →búg¹ stb. Az 5. jelentéshez vö.: zördül. A zúdul és zúdít legtöbb
jelentésében metonimikusan, a zúggal ellentétben, a sordó erejű, gyors mozgás megjelenítése vált
uralkodóvá.
MNy. 39: 235; Nyr. 80: 5; TESz.

zuhan A: 1330 Zuhanos sz. hn. (OklSz.); 1604 zohanoʃoczka sz. (MA. Stríngor); 1832 zuhhan
(Kreszn.) J: 1. 1330 ? ’(magasból) nagy erővel a földre esik; stürzen’ # (↑), 1604 ’ua.’ (↑); 2. 1330 ?
’árad, áramlik; strömen, sich ergießen’ (↑), 1645 ’ua.’ (Geleji Katona István: NySz.); 3. 1920 ’〈ár〉 nagy
mértékben csökken; in bedeutendem Maß fallen 〈Preis〉’ (NSz. – Bp. Hirlap dec. 17.: 2) || zuhog A: 1572
szohogassal, zohogoua sz. (Bécsi kalendáriom: NySz.); 1574 szuagassal sz. (Csengeri András: NySz.);
1626–7 zuhogo sz. (Zvonarics Mihály: NySz.); nyj. zsúhogott (ÚMTsz.) J: 1. 1572 ’〈víz〉 bőven és zúgva
ömlik | 〈eső〉 sűrűn hull; strömen 〈Wasser〉 | gießen 〈Regen〉’ # (↑); 2. 1572 ’zúg, morajlik; sausen,
brausen’ (↑); 3. 1825 ’sűrűn, gyors egymásutánban ütődik, csapódik valami; hageln’ (NSz. – Aurora 4:
220); 4. 1897 ’nehéz léptekkel szalad, robog; mit dröhnenden Schritten laufen’ (MTsz.) || zuhint A: 1792
zuhintom (SzD.) J: 1. 1792 ’zúdulni enged, zúdít; sich ergießen lassen, überschütten’ (↑); 2. 1825/ ’〈nagy
erővel〉 leejt, ledob; kräftig fallen lassen, abwerfen’ (NSz. – Kisfaludy K.: Munkái 8: 214); 3. 1848/
’suhint; schwingen, schwippen’ (NSz. – Jókai 8: 31) || zuhatag A: 1819 zuhatag (NSz. – Édes Gerg.: Hor.
2: 199) J: 1. 1819 ’áradat; Flut, Strom’ (↑); 2. 1825/ ’vízesés; Wasserfall’ (NSz. – Berzsenyi: Művei 3:
103) || zuhany A: 1834 zuhanyjai (NSz. – Tiboldi Ist.: Bacch. 43) J: ’[?]; Dusche’ #.
A szócsalád alapjai az igék: onomatopoetikus eredetűek. ⊗ A szótő a zuhééval azonos. Végződése:
különféle igeképzők. A zuhog és a zúg között szóhasadás ment végbesuhog : →súg. – A – zuhatag és
zuhany a nyelvújítás idején keletkezett a szócsalád igéi alapján, különböző névszóképzőkkelbalgatag,
→sivatag stb., illetve villany. – Tájszó ugyanebből a tőből: zuhít ’zúdulni enged, zúdít’ (1788).
TESz. zuhog a. is

zuhé A: 1643 zuhajal (NySz.) [csak EWUng.]; 1789 Zuhé (NSz. – Kolumbán I.: Vida hist. B/8); nyj.
zuhéjj, zuhi (MTsz.) J: fn 1. 1643 ’[?]; lauter Sturz’ (↑); 2. 1928 ’eső, zápor; Platzregen’ (Zolnay –
Gedényi) | isz 1789 ’[?]; 〈zur Nachahmung des Stürzens〉’ (↑).
Származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő a zuhan szócsaládjának tövével azonos. Az eredeti változatok
végződése: -aj; névszóképző; vö.: kacajkacag, robajrobog stb. A zuhé alak keletkezéséhez vö.: gané,
→karaj¹ stb. A mára leginkább használt főnévi 2. jelentés metonimikusan keletkezett. Az indulatszó
tulajdonképpen egy, a szemtanúkból feltörő kiáltás.
TESz.

zupa × A: 1649 szuppabol (MNy. 90: 375) [csak EWUng.]; 1877 zupa, zuppa (Nyr. 6: 326, 412) J:
’〈katonai étkezésben〉 reggelire adott rántott leves | gyenge minőségű leves; Einbrennsuppe als Frühstück
〈beim Milit〉 | Suppe von schlechter Qualität’.
Német (au.) jövevényszó. ⊗ Ném., (au.) Suppe ’híg, folyékony étel’ [< aln. (kaln.) soppe suppe
’beáztatott kenyér; leves, kotyvalék, mártás, szósz’].. – A szó az osztrák-magyar katonai nyelvből került a
magyarba. A szóvégi a hanghelyettesítés eredményecérna, →ciha stb. – A N. s͔ upå ’leves’ külön átvétele a
rom. supă ’ua.szónak.’
TESz.

zupás ∆ A: 1877 zupások (Nyr. 6: 326) J: [jelzőként is] ’a kötelező időn túl szolgáló altiszt;
weiterdienender Unteroffizier’ || zupál ∆ A: 1893 bezsupálok (NSz. – Farkas E.: Bakavilág 100); nyj. be-
zupál (MTsz. 1. zupál), bezuppál (MNy. 26: 57) J: [haupts be~] ’a kötelező időn túl szolgál 〈a
katonaságnál〉; weiterdienen 〈beim Milit〉’.
Származékszó. ⊗ A zupa szóból -s névszóképzővel, illetve -l igeképzővel. Az Osztrák-Magyar
Monarchia magyar katonai argójában keletkezett. Hasonló jelentésfejlődéshez vö.: fr. biscuit
’továbbszolgáló, szolgálatban maradó tiszthelyettes, altiszt’, tkp. ’kétszersült’. – A zupál szó eleji zs-s
változatára a zsufa hatása lehet a magyarázat.
TESz.
 zuppon † A: 1604 zuppon (MA. Alex); 1618 zuppunt (RMKT. NF. 8: 242) [csak EWUng.]; 1620
suppont (MNy. 90: 375) [csak EWUng.]; 1787 zuppan (NSz. – Mátyus I.: Ó és új Diaet. 2: 452); 1853
zupán (NSz. – Szikszói Enyhlapok 300) J: ’egy fajta leves; Art Suppe’.
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) suppen suppm, (h. baj.-osztr.) suppm̥ – ; ném.
Suppe: ’híg, folyékony étel’ [az eredetéhez vö.: zupa. – A magyar változatok hangrendi kiegyenlítődéssel
keletkeztek. A zupán változat a zupa analógiás hatására is utalhat.
TESz.

zúr ∆ A: 1460 k. ? ʒwr(ue) zawaraÿ sz. (JászGl. 5.) [csak EWUng.]; 1559 ʒurni ʒauarni sz. (SzChr.
101b) [csak EWUng.]; 1585 szurt szauart, zúrt zauart sz. (Cal. 665, 253) [csak EWUng.]; 1662/ egybe-
zuródott sz. (Szalárdi János: NySz.) J: 1. 1460 k. ? ’összekever, elegyít; vermischen, vermengen’ (↑),
1559 ’ua.’ (↑); 2. 1568 ’összezavar, megzavar; verwirren’ (NySz.) [csak EWUng.] | | zurbol × A: 1578
zúrbolod (Méliusz Péter: NySz.); 1643 zurbulo sz. (OklSz. vaj-zurboló); 1863 zuburolni, zurubolni sz.
(Kriza: Vadr. 524); nyj. zuborolni sz. (MTsz.) J: 1. 1578 ’〈vizet vagy más folyadékot〉 erősen kavar;
kräftig rühren 〈Wasser od andere Flüssigkeit〉’ (↑); 2. 1634 ’köpül; verbuttern’ (↑); 3. 1900 ’〈víz〉
örvénylik; wirbeln, kreiseln 〈Wasser〉’ (NSz. – Bársony I.: Assz. 145).
MNy. 11: 15; TESz. zurbol a. is

zúz¹ A: 1219/ Zuuzo sz. szn. (VárReg. 65.) [csak EWUng.]; 1519 meg ʒwʒogathwan sz. (JordK. 456);
1750 oͤ szve zuzza [z-j] (NSz. – Graduál 965); 1763 Oͤ szve-zúzni sz. (NSz. – Thomas J.: Nyelvm. 205);
1775 öszve szuzattatván sz. (NSz. – Csapó: Füves kert 25) J: 1. 1519 ’ide-oda rángat | megggyötör; hin
und her zerren | peinigen’ (↑); 2. 1750 ’összetör, összenyom 〈átvitt értelemben is〉; zerschlagen, quetschen
〈auch abstr〉’ # (↑); 3. 1769 ’elpusztít; vernichten’ (NSz. – Telek J.: Korona 447); 4. 1800 ’〈kukoricát〉
morzsol; abkörnen 〈Mais〉’ (Márton) Sz: ~ódik [oft mit VPräf] 1806 öszve zúzódnának (NSz. –
Wwandza: Ámor 13) | ~da 1854 zúzda (Ballagi Pochwerk).
Bizonytalan eredetű, esetleg onomatopoetikus. ⊗ Talán szilárd, kemény tárgyak összetörésekor
keletlező hangjelenség megjelenítésére. A szó egy eredeti igenévszó igei realizációja lehet, melynek
névszói realizációja a zúz². Az eredeti 2. jelentés alapjánlétrejött 1., 3. jelentés keletkezéséhez
valószínűleg metafora és metonímia is hozzájárulhatott. A 4. jelentés: metafora a 2. jelentés alapján.
SzófSz.; TESz. zúz a. is

zúz² × A: 1405 k. ʒuʒ (SchlSzj. 434.); 1595 Zuuz (Ver. 46.) [csak EWUng.] J: 1. 1405 k. ’szárnyas
zúzógyomra; Verdauungsorgan 〈haupts Leber od Magen der Vögel〉’ (↑); 2. 1789/ ’az emberi érzelmek,
indulatok vélt székhelyének jelképeként; vermeintlicher Sitz der Gefühle und Regungen im Menschen’
(NSz. – Dugonics: Tárházi 27) || zúza A: 1779 zuzzája (NySz.) [csak EWUng.]; 1792 zúzája (SzD.) J: 1.
1779 ? ’szárnyas zúzógyomra; Muskelmagen, Magen der Vögel’ # (↑), 1792 ’ua.’ (↑); 2. 1779 ? ’az
emberi érzelmek, indulatok vélt székhelyének jelképeként; vermeintlicher Sitz der Gefühle und Regungen
im Menschen’ (↑), 1838 ’ua.’ (Tsz.).
A szócsalád alapja a →zúz²: bizonytalan eredetű, esetleg onomatopoetikus. ⊗ Egy eredeti igenévszó
névszói értékű tagja lehetett, melynek igei realizációja a zúz¹ lehetett. A 2. jelentéshez vö.: epe, →máj. –
A zúza a zúz²-ból keletkezett egyes szám 3. személyű birtokos személyjellel, amely a tövekbe olvadt; vö.:
májamáj, mohamoh¹ stb.
MNy. 11: 361; TESz. zúza a. is

zúzmaráz × A: 1405 k. vʒ maraʒ (SchlSzj. 104.); 1493 k. ʒwʒmaraʒok (FestK. 33); 1533 zuzmaras
(Murm. 239.); 1604 Zuzmaráz (MA.); 1613 zúzmaráztól [?U] (Nagyszombati kalendáriom: NySz.); 1792
zuzmoráza (NSz. – M. Hírmondó 1: 555); nyj. zuzmarácz (ÚMTsz.) J: ’zúzmara; Rauhreif’ || zúzmara A:
1573 vzmaros sz. (Krakkói kalendáriom: NySz.); 1628 zuzmarája (Prágai András: NySz.); 1742 zuzmora
(Kniezsa: SzlJsz. 329); 1800 zúzmora (NSz. – Peretsenyi Nagy L.: Léta 165); 1808 Zúzmara (SI. 502);
1818 Zúzmera (NSz. – Peretsenyi Nagy L.: Tibullus 17); nyj. szuzmara, uzmëra (ÚMTsz.), uzmura,
zuzmar (Nyatl. 604.), zsuzsmarás sz. (MTsz.) J: ’áramló ködös levegőből fagypont alá hűlt tárgyakra
kicsapódott (kristályos) jég; Rauhreif’.
A szócsalád alapja a zúzmaráz:: összetétel. ⊗ A zúz ’zúzmara’ (1527) + maráz tagokból, tautologikus.
A zúz ismeretlen eredetű. – A zúzmara elvonás a zúzmarázból; vö.: ábraárbáz. A két szótagos változat a
birtokos személyjelként értelmezett szóvégi a elhagyásával keletkezett. Az úzmaráz változathoz vö.:
zacskó, →zanót stb. – Egyéb megnevezések: R. hóharmat ’zúzmara, tkp. hóharmat’ (1585).
TESz. zúzmara a. is

zuzmó A: 1807 Zuzmó (Magy. Fűvészk. 571); nyj. uzmó (Nyr. 97: 341) J: ’fatörzsön, sziklán élő,
kéregszerű kezdetleges növényi telep; Flechte 〈Bot〉’.
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ A R., N. zúzzúzmara zúzmaráz szóból, feltehetőleg
a koszmó ’fejkosz; piszok, szenny’ analógiájára. A megnevezés arra utalhatott, hogy a fatörzseket beborító
foltok a zúzmarához hasonlóak. A N. uzmó változathoz vö.: zacskó – Nyelvújítási szó.
Nyúj. 81; TESz.

züllik A: 1565 el zuͤ lletéc sz. (MNy. 14: 7); 1815 k. zűrlik ▼ (Kassai Bef. 195); 1838 szürlik (Tzs.) J:
1. [el~ik] 1565 ’elapad 〈tej〉 | elfogy; austrocknen, vergehen 〈Milch〉 | abnehmen’ (↑); 2. 1647 ’〈borjú,
malac〉 anyjától elszakad; entwöhnt, abgestoßen sein’ (MNy. 3: 39); 3. 1811 ’közösségből eltávozik,
kiválik; sich trennen, entrissen werden’ (NSz. – Nagy F.: Bion 77); 4. 1838 ’vénül; ältern’ (Tsz.); 5.
1860 ? ’tönkremegy, elpusztul; herunterkommen, verderben’ (NSz. – Thaly K.: Kárp. k. 116), 1881 ’ua.’
(NSz. – Hegedűs I.: Költ. 84); 6. 1879 ’szétszóródik; zerstreutwerden’ (NSz. – Arany J.: Tsz. VI. é.: 82);
7. 1895 ’erkölcsileg hanyatlik; verkommen, verlottern’ # (NSz. – Tanos P.: Erdő 189); 8. 1898 ’lumpol,
tivornyázik; lumpen, zechen’ # (Dobos) Sz: ~eszt 1815 k. el-zűlleszti ’apaszt 〈tejet〉; vergehen lassen
〈Milch〉’ (Kassai Bef. 195); 1874 ’tönkretesz, szétszór; zugrunde richten, zerstreuen’ (CzF.).
Ismeretlen eredetű. ⊗ A zürlik ~ szürlik változat talán ll > rl elhasonulással keletkezett. A jelentések
bizonyosan metaforikusan alakultak ki.
TESz.

zümmög A: 1863 zümmög (NSz. – Arany J.: BH. 2. É.: 31); 1877 zümög (NSz. – Mindszenty G.:
Legúj. költ. 201); nyj. zimmög (Nyatl. 634.), zsümmög (MTsz.) J: ’[?]; summen’ #.
Onomatopoetikus eredetű szócsalád. ⊗ A zumog ~ zunnog ~ zsummog ’zümmög, dörmög, morog’
(1792 (SzD.), ’zúg, búg, zümmög 〈leginkább méhek〉’ (1874 (CzF) nyelvjárási szó palatális párhuzamos
alakja. Végződése: -g gyakorító képző. Hasonló onomatopoetikus eredetű szavak: ném. summen; fr.
zonzonner; stb.: zümmög. – Ide tartozik: züm-züm〈hangutánzó szó a méhek zümmögésének vagy ehhez
hasonló hangjelenségek utánzására〉 (1907/ (Mondsz. 374).
TESz.

zűr A: 1808 Zǘr (SI.); 1815 k. Zúr (Kasssai Bef. 192) J: ’zavaros helyzet, felfordulás; Durcheinander,
Wirrwarr’ #.
TESz.

zürjén A: 1841/ szirjänt (NSz. – Hunfalvy: Vogul föld 46); 1883 zürjénekkel (MagyLex. Permiek) J: fn
1841/ ’Oroszország európai részének északkeleti területén élő, finnugor nyelvet beszélő nép tagja;
Syrjäne’ (↑) | mn 1864 ’a zürjénekhez tartozó, tőlük származó, velük kapcsolatos; syrjänisch’ (NSz. –
Hunfalvy: Vogul föld 64).
TESz.; Raun-Festschr. 275; UNyAk. 41

zűrzavar ige † A: 1460 k. ? ʒur(ue) zawaraÿ [? ɔ: zawarÿa] (JászGl. 5.); 1559 ʒurni ʒauarni sz.
(SzChr. 101b) [csak EWUng.]; 1568 zurszavarok sz. (Méliusz Péter: NySz.); 1645 szuͤ rték zavarták
(Géleji Katona István: NySz. mëg-zűrzavar); 1657 oͤ szvezuͤ ri-zavarja (Gyöngyösi László: NySz.) J: 1.
1460 k. ? ’összekever, elegyít; vermischen, vermengen’ (↑), 1559 ’ua.’ (↑); 2. 1568 ’összezavar;
verwirren’ (↑) || zűrzavar névszó A: 1552 zur zauar (Heltai: Dial. K7b); 1569 ʃʒurʃʒauar (DPréd. C4a)
[csak EWUng.]; 1577 zuͤ r zauar (KolGl.: NyF. 45: 57) J: 1. 1552 ’zavaros helyzet, felfordulás; Wirrwarr’
# (↑); 2. 1582 ’viharos időjárás | szélvész, förgeteg; Sturmwetter | Sturmwind’ (Kal.???: NySz.) Sz: ~os
1585 zur zauaros (Cal. 1093).
A szócsalád alapja a zűrzavarige: összetétel, ikerszó. ⊗ A zúr ~ zűr + zavar igékből; a
keletkezésmódjához vö.: csetlik-botlik, →dúl-fúl stb. – A zűrzavarnévszó az ige alapján keletkezett; vö. a
zavar szófaji kettősségét.
TESz.
 zsába A: 1578 farsába [?U] (MNy. 87: 406) [csak EWUng.]; 1810 k. Zsába (MNy. 61: 106); 1873
zsaba (Nyr. 2: 181) J: 1. [heute haupts ideg~] 1578 ’(heves) idegfájdalom; (heftiger) Nervenschmerz’ (↑);
2. 1861 ’szárnyasállatok nyelvén támadt bőrkeményedés; Pips’ (MNyszet. 6: 355); 3. 1873 ’béka; Frosch’
(↑).
Szláv jövevényszó. ⊗ Szln. žaba: ’béka; lovak szájbetegsége’;szlk. žaba: ’béka; ínydaganat,
nyelvrák’;or. жаба: ’varangy; torokgyík’; stb. [indoeurópai eredetű; vö.:holl. (kholl.) quappe ’menyhal,
ebihal’; óporosz gabawo ’varangy’; stb.].. – A szláv jelentés alapján lehetséges, hogy a magyar a szót
’fájdalmas szenvedés, kín jelentésben vette át és az 1. jelentés jelentésszűküléssel keletkezett. A béka >
egy fajta betegség’ jelentésváltozás a szláv nyelvekben is bekövetkezett; a jelentéséhez vö.: béka, →rák
stb. A 3. jelentés szintén későbbi külön átvétel eredménye.
KSzlJsz. 573; TESz.

zsabó A: 1812/ Jabotlan sz. (NSz. – Kazinczy: Lev. 10: 236); 1815 zsabót (NSz. – Kazinczy: Munkái
4: 194) J: ’mellfodor; Jabot’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Jabot;; ang. jabot;; f r. jabot; stb.: mellfodor, csipkés dísz, zsabó. A
franciából terjedt eljelentéselkülönüléssel a [fr. jabot ’(madár)begy’ szóból, mivel ezt a fodros díszt az
ingek, blúzok mellrészére varrták].. – A magyarba a franciából, valószínűleg valószínűleg német
közvetítéssel is. – Korábbi megnevezés: R. sapotli ’zsabó’ (1782), a ; ném. (baj.-osztr.) schä-paj
’ua.szóból ered.’
TESz.

zsák A: 1211 ? Sac szn. (PRT. 10: 510) [csak EWUng.]; 1372 u./ ʒakual (JókK. 126); 1395 k. tarʃak
(BesztSzj. 148.) [csak EWUng.]; 1519 k. ʃag (DebrK. 569); 1538 zalma saak (PestiN. O3) [csak
EWUng.]; 1549 ʃɔác (Orth. B1b) [csak EWUng.]; 1566 szackal (Heltai Gáspár: NySz.); nyj. zák (MTsz.)
J: 1. 1211 ? ’durva vászon; grobes Tuch’ (↑), 1372 u./ ’ua.’ (↑); 2. 1395 k. ? ’durva anyagból készült
ruhadarab | vezeklőruha; Kleidungsstück aus grobem Tuch | Büßergewand’ (↑), 1416 u./¹ ’ua.’ (BécsiK.
57); 3. 1416 u./¹ ’tarisznya; Beutel, Ranzen’ (BécsiK. 38); 4. 1416 u./² ’durva anyagból készült hosszúkás
tartó; Sack | Säcklein’ # (MünchK. 140); 5. 1556 ’halászháló kiöblösödő része; Ausbuchtung des
Fischernetzes’ (OklSz. háló-zsák); 6. 1560 k. ’víztároló; Zisterne’ (GyöngySzt. 4059.); 7. 1655 ’gyomor,
bendő; Mager’ (Sélyei Balog István: NySz.) Sz: ~ol 1505 Megh ... saakolny sz. ’[?]; beladen’ (OklSz.);
1585 ’[?]; 〈in einen Sack〉 einpacken’ (Cal. 255) [csak EWUng.].
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kfn.) sac: ’táska, tarisznya; durva szövet, posztó; gyomor, bendő;
durva szövetből, posztóból készült ruhadarab; gyászruha 〈a zsidóknál〉’, – ném. Sack ’durva anyagból,
szövetből, papírból stb. készült, hosszúkás, tömlőszerű tartó, tok. ’ [< lat. saccus ’ua.’].. Forrása: akk.
sakku ’ua.vezeklőruha’. Megfelelői: ang. sack;; szb.-hv. zak; stb.: táska, tarisznya. – A szó eleji
mássalhangzók részben a német kiejtésre mennek vissza, részben már a magyarban bekövetkezett
zöngésedéssel keletkeztek. A 6. jelentés: metafora a 4. jelentés alapján.
TESz.

zsakett A: 1859 jacketben (NytÉrt. 93: 54) [csak EWUng.]; 1900 zsakettekben (NSz.) [csak EWUng.]
J: 1. 1859 ’kabát(ka), zakó; Sakko’ (↑); 2. 1895 ’férfiöltönynek elöl rövid, hátul hosszú fekete kabátja;
Cut(away)’ (PallasLex. 9: 789).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Jackett: ’egy fajta hosszú férfikabát’;ang. jacket: ’férfikabát, zakó;
kosztümkabát’;fr. jaquette: ’férfi öltöny vagy női kösztüm felső, kabátrésze; gyerekkabát’; stb. [< A
franciából terjedt elfr. jaque ’testhez álló, térdig érő, ujjas férfiruha, öltöny’].. – A magyarba a franciából
és a németből került. – Ide tartozik: R. saketli ’kabátka’ (1786 (MNy. 65: 474), a ném. (baj.-osztr.)
schakettl ’ua.szóból ered.’
TESz.

zsákmány A: 1399 sacmanum [lat végződéssel] (OklSz.); 1520 Sakman (OklSz.); 1530–46 Zsákmánt
töttél [U] (RMKT. 2: 71); 1550 e. Zsákmányba [U] (RMKT. 5: 30); 1575 ʃɔakmánra (HChr. 89b) [csak
EWUng.]; 1810 Zakmányra (NSz. – Simai Kr.: VSzót. 2: 136) J: 1. 1399 ’jogtalan megszerzés, rablás;
Plünderung’ (↑); 2. 1550 e. ? ’háborúban szerzett holmi | rablással szerzett ingóság; Kriegsbeute | Beute
〈durch Raub〉’ # (↑), 1567 ’ua.’ (MNy. 56: 387); 3. 1753 ’fogás, vadászat, halászat szerzeménye; Beute in
der Fischerei und Jägerei’ # (NSz. – Kunits: Sedecziás 24); 4. 1787 ’áldozat, martalék; Raub, Opfer’ #
(NSz. – Gvadányi: Pösty. För. 11) Sz: ~ol 1553 ʃakmanlác (Tinódi: Cronica 1: F2).
 Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kfn.) sachman: ’szekerész; fosztogató, rabló’., (kor. úfn.) sakman
’ua.azok, akik a lefoglalt (raktár)készleteket zsákokba rakták’, (h. kor. úfn.) sackman ’(ki)rablás,
kifosztás, fosztogatás’, (baj.-osztr. R.) sackman ’rabló’ [< ném. Sack ’ua.’ + Mann ’ua.’].. Lásd még: ném.
(kfn.) saeman machen ’(ki)rabol, kifoszt, kirámol, fosztogat’. Megfelelői: ; lat. (k.) saccomatmi többes
szám ’rabló’, saccomannum ’(ki)rablás, kifosztás, fosztogatás’sp. sacomano ’ua.’;szb.-hv. (nyj.) zakman
’ua.hadizsákmány’; stb. – A német hangtörténet alapján az átvétel már a 12. sz.-ban bekövetkezhetett. A
mány végződéshez vö.: ármány (^ármányos), -mfurmány.. A 2. jelentés: metonímia az 1. jelentés alapján;
a 3., 4. jelentés: metafora a 2. jelentés alapján.
MNy. 36: 297; TESz.

zsákutca A: 1822 zʃákutʃza (Wagner: Phras. Angiportus) J: 1. 1822 ’elrekesztett végű utca; Sackgasse
〈konkr〉’ (↑); 2. 1860/ ’olyan helyzet, amelyből nincs kivezető út; Sackgasse 〈abstr〉’ (NSz. – Jókai 15:
307).
Német mintára alkotott tükörfordítás, összetett szó. ⊗ Vö.: ném. Sackgasse ’ua.’ [< ném. Sack ’ua.’ +
Gasse ’ua.’]. A megnevezés a kijárat nélküli utcának a zsákhoz való hasonlóságán nyugszik. – A
magyarban -mzsák + ->utca. tagokból. A 2. jelentés: metafora. Lásd még az ->út-at mint utótagot: R.
zsákút ’zsákutca’ (1880). – Korábbi megnevezések: vak utca (1811); vak út (1820): , tkp. ’vak út’.
Hasonló szemlélethez más nyelvekben vö.: ang. blind alley;; f r. cul-de-sac;; cseh slepá ulke; stb.:
zsákutca, a franciában tkp. ’zsák alja, feneke, az angolban és a csehben tkp. vak utca.’
TESz.

zsalu A: 1797 Sallut (MNy. 55: 551); 1806 salúja (NSz. – Wandza: Ámor 137); 1815 Schalló (MNy.
66: 107); 1835 zsalu (Tzs. Fensterschirm) J: 1. 1797 ’ablakredőny; Jalousie’ (↑); 2. 1928 ’zsaludeszka;
Schalbrett | Verschalung’ (TechnLex. 2: 646).
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (T.) schalü: ’redőny, roló’ [< ném., (au.) Jalousie ’redőny,
roló vékony, keskeny falécekből’ < fr. Jalousie ’ua.buzgóság, buzgalom, szorgalom; féltékenység’].. – A
2. jelentés: metafora. – A R. zsaluzi ’redőny, roló’ (1804/) a ném. Jalousie
TESz.

zsalugáter × A: 1786 sallókáterhez (MNy. 66: 107); 1800 Salukáter (Márton); 1800/ salokatréja (NSz.
– Vitkovics M.: Művei 2: 6); 1813 Salugatterre (NSz. – Limit. 13); 1816 Zsalugatter (Gyarmathi: Voc.);
1833 salugátert (NSz. – Lakos J.: Székely mest. 4); 1849 Zsalugáter (MNy. 66: 107); 1854/ salugáderos
sz. (NSz. – Jókai 6: 268); 1882/ salugádoros sz. (NSz. – Jókai 67: 204); nyj. salugatër (ÚMTsz.),
sarugátélyos, zsalugétëros sz. (ÚMTsz.) J: ’ablakredőny; Jalousie’.
Német (B.) jövevényszó. ⊗ Ném. (B.) schalluu-gader: ’redőny, roló’ [német összetétel; a tagokhoz vö.:
->-zsalu és -ygádor.].. Megfelelői: szb.-hv. salukatre ’ua.’. – Széles körben elterjedt nyelvjárási szó.
TESz.

zsálya A: [1237–40] ? Salya hn. (PRT. 1: 783); 1395 k. ʃaluia (BesztSzj. 350.); 1470 k. ? vad [saya]
(Gl.) [csak EWUng.]; 1510 salyat (MargL. 216); 1520 k. Sallÿa (MNy. 11: 134) [csak EWUng.]; 1540 k.
sala (MNy. 11: 132); 1578 sállya (Méliusz Péter: NySz.); 1595 Zalya (Ver. 93.) [csak EWUng.]; 1708
'Zállya (PP.); 1763 Zalva, Zalyva (NSz. – Adámi: Wb. 87); 1783 'Sálya (NSz. – Molnár J.: Könyvház 1:
322); 1786 'zállát (NSz. – Tolvay S.: Lovak 135); 1791/ zsáját (NSz. – Szentjóbi Szabó: Költ. 146) J:
’kakastaréjfű; Salbei (Salvia)’.
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. salvia: ’zsálya’vö.: [lat. salvus ’ép, egészséges’; a megnevezés bizonyosan a
növény gyógyerejéből származik].. Megfelelői: ném. Salbei;; o l . salvia; stb.: zsálya. – A korábbi
változatok szó eleji s-es kiejtéséhez vö.: -^salétrom stb. A szó eleji zs a magyarban keletkezhetett; vö.:
-^zsinagóga, -mzsinat, -^zsöllye.. A különböző változatok a szó belseji v kiesésével, továbbá
kettőződéssel, illetve elhasonulással keletkeztek. – A magyarból: ; rom. jale ’zsálya; egy fajta, ehhez
hasonló növény.’
TESz.

zsámbok † A: 1138/ Sambuh szn. (Monstrig. 1: 89) [csak EWUng.]; 1231/ sumbukfa (Sztp. 1: 154)
[csak EWUng.]; 1258 Samboch hn. (Sztp. 1: 370) [csak EWUng.]; 1328 Sambuk hn. (AnjOkm. 2: 357)
[csak EWUng.]; 1380 Sambok hn. (FESz. Zsámbok) [csak EWUng.]; 1401 Sambek hn. (MNyj. 22: 62)
[csak EWUng.] J: ’[?]; Holunderbaum | Holunderstrauch’.
 Vándorszó. ⊗ Ol. sambuco, (fri.) sambúk sambügo (rom.) sambúk, (parm.) zambük;prov. (óprov.)
sambuc;; fr. (kfr.) sambuc, (R.) sambouc;; sp. sauco sabuco sabugo;; port. sabugo; stb.: bodza(fa). Ezek
a ; lat. sambucus sambu-cum tárgyeset ’ua.’ szóra mennek vissza. – A magyarba növénytani műszóként a
latinból, népi átvételként az olaszból került. A szó eleji zs vagy az átadó nyelvre megy vissza vagy az s;-
ből keletkezett zöngésedéssel; lásd még: ->zsálya, ->zso!d stb. A zsámbék változat elhasonulással
keletkezett.
MNy. 39: 200; NyK. 85: 306

zsámoly A: 1395 k. ʒamul (BesztSzj. 1236.); 1416 u./² ʃamoľa (MünchK. 22); 1493 k. ʃameel-zeekeye
(FestK. 105); 1522 ʃamely zekerevl (HorvK. 11); 1618 zsámolyhoz (Radv.: Csal. 3: 21); 1780 sámolyka
sz. (NSz. – Dugonics: Uliss. történetei 77); 1821 zsámoj (NSz. – Gáti I.: Dialectus 22); nyj. zsámó (Nyatl.
209) J: 1. 1395 k. ’a széknél alacsonyabb, lábtámaszul, ülésül használható bútordarab; Fußschemel,
Hocker’ # (↑); 2. 1766 ’támasztékul használt emelvény; Stützgestell’ (NSz. – Lázár J.: Florinda 155); 3.
1776 ’támasz, gyámolító; Stütze, Anhalt’ (NSz. – Kónyi J.: Gellert meséi 36); 4. 1787 ’trónlépcső |
térdeplő; Stufe des Throns | Betschemel’ (NSz. – Pétzeli: Yung. 2: 80); 5. 1792 ’kikötőhíd; Vorlegebrücke’
(SzD.); 6. 1842 ’asztali evőeszköztartó; Besteckstütze’ (MNy. 66: 107); 7. 1887 ’alacsony tornaszer; Art
Turngerät’ (Bánhidi: Sportny. 324).
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kfn., baj.-osztr.) schamel ’Sche’mel: ’lábtartó (zsámoly); alacsony
asztal’., – ném. Schemel ’ülőke, hokedli; lábtartó (zsámoly); forgózsámoly; tartóelem, tartó, támaszték’
[az eredetéhez vö.: ->sámli]... – A szó elejéhez vö.: ->zsák, -*zsinór stb. A szóvéghez vö.: –>gépely, –
>ráspoly stb. A 3–7. jelentések: metaforák az 1., illetve 2. jelentés alapján.
TESz.

zsandár ∆ A: 1715 Sandarn (MNy. 79: 505) [csak EWUng.]; 1851 Zsandár tiszt (MNy. 66: 107); 1852
zsándárok (MNy. 66: 107); nyj. zsëndárok, zsondár (ÚMTsz.) J: 1. 1715 ’[?]; schwerer Reiter’ (↑); 2.
1851 ’(osztrák) csendőr; (österreichischer) Gendarm’ (↑).
Német jövevényszó. ⊗ Ném., (au.) Gendarm, (nyj.) schandarm, schandär: ’rendőr, (R.) fegyveres
rendőr; fegyveres lovas’ [< fr. gendarme ’fegyveres rendőr; rendőr’].. Megfelelői: szb.-hv. zandarm,
(nyj.) zandar;; cseh (R.) zandarm, (nyj.) zandár; stb.: csendőr, csendőr. – Az osztrák katonai-
közigazgatási nyelvből került a magyarba. Az ár végződés a ->bognár, ->kalmár stb. végű szavak
analógiájára is keletkezhetett.
TESz.

zsarátnok × A: 1577 k. ʃaratnak twʒben (OrvK. 144); 1787 zsarátnag (NSz. – Gelei J.: Robinzon 203);
1789 zsarátnokját (Orczy Lőrinc: NySz.); 1791 zsarádnakba (NSz. – Gvadányi: Orsz. gy. leírása 127) J:
’parázs, kialvóban levő parázs; Glut(asche)’.
Jövevényszó egy szláv nyelvből, valószínűleg a szerb-horvátból. ⊗ Szb.-hv. zeratak: ’parázs, égő, izzó
szén’; – ;óe. szl. zeratbkb zaratbkb: ’hamu’;le. zarzqtek zerzatek: ’ua., parázs’;or. (nyj.) xcapomoK: ’a
kemence belső része’ [< szláv *ger- ’ég(et), izzik, perzsel’].. – A magyar szó hangalakja az ->asztalnok,
-fbajnok stb. szavak analógiájára keletkezett. – A nyj. zsarát ’parázs(hamu)’ (1792) nyelvújítási elvonás a
zsarátnokból.
KSzlJsz. 574; TESz.

zsargon A: 1805/ oskola-jargont (NSz. – Verseghy: Kisebb költ. 138); 1815 zsargon-jától (RefNy. 517)
J: 1. 1805/ ’csoportnyelv; Jargon’ (↑); 2. 1818 ’értelmetlen, zagyva beszéd; Galimathias’ (Gáldi: Szótir.
345).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Jargon;; ang. Jargon;; fr. Jargon; stb.: csoportnyelv, zsargon, a franciában
’dialektus, nyelvjárás, tájszólás 〈komédiákban〉; idegen, érthetetlen, zavaros nyelv, beszéd’. A franciából
terjedt el fr. gargoter ’hadar, motyog, bugyog, bugyborékol’ [< fr. (ófr.) gargole ’torok, gége, garat’].. – A
magyarba a franciából, de német közvetítéssel is kerülhetett.
TESz.

zsarnok A: 1806 zsarnok (NyÚSz.) J: fn 1. 1806 ’végrehajtás; Exekution, Zwangsvollstreckung’ (↑); 2.

1829 ’kegyetlen egyeduralkodó; Tyrann’ # (NSz. – Pák D.: Vad. 2: 201); 3. 1833/ ’hatalmaskodó személy;
Despot’ # (NSz. – Bajza: Munkái 3: 10) | mn 1831 ’zsarnokoskodó, zsarnoki; tyrannisch, willkürlich’
(NyÚSz.) Sz: ~i 1806 ’végrehajtással kapcsolatos; exekutiv’ (↑); 1838 ’zsarnokkal kapcsolatos;
tyrannisch’ (Tzs.) | ~ság 1829/ zsarnokság (NSz. – Bajza: Munkái 3: 113) | ~oskodik 1835
zsarnokoskodik (Kunoss: Gyal. Tyrannizál).
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. ⊗ A ->zsarol kikövetkeztetett tövéből a
névszóképzőként értelmezett nok, végződéssel, a nok;-ra végződő szavak analógiájára; vö.: ->asztalnok,
-* bajnok stb. Az 1. jelentés eredetileg egy jogi műszó volt; a 2. jelentéshez vö. a ->zsarol. ’zsarnokként
uralkodik’ jelentését. – Korábbi megnevezés: zsaroló ’zsarnok’ (1801). – Nyelvújítási szóalkotás.
Nyr. 85: 262; TESz.

zsarol A: 1677 meg Sarolták (MNy. 90: 375) [csak EWUng.]; 1724 zsarrolván sz. (Nyr. 38: 399); 1770
ki-zsarolják (Kalmár: Prodr. 413); nyj. zsarull (Nyr. 96: 360) J: 1. 1677 ? ’valakit erőszakkal kényszerít
valamire; jmdn zwingen’ (↑), 1724 ’ua.’ (↑); 2. 1677 ? ’valakitől erőszakkal kicsikar valamit; erpressen’ #
(↑), 1770 ’ua.’ (↑); 3. 1816 ’veszekszik, kötekedik; streiten’ (Gyarmathi: Voc.).
Ismeretlen eredetű. ⊗ Valószínűleg jövevényszó lehetett, de az idegen nyelvi megfelelői nem
adatolhatók.
TESz.

zsaru A: 1870 zsarók (NSz.) [csak EWUng.]; 1886 zsoró (Nyr. 15: 519); 1901 saru (ZG.) [csak
EWUng.]; 1908 zsalu (uo.) [csak EWUng.]; 1911 zsaru (Pais-Eml. 515) [csak EWUng.] J: 1. 1870
’csendbiztos, pandúr; Gendarm’ (↑); 2. 1897 ’rendőr; Bulle 〈Polizist〉’ (Nyr. 26: 213).
Bizonytalan eredetű, esetleg játszi szóalkotás. ⊗ Talán a ->zsandár.ból. A nyelvjárásokban
keletkezhetett; ezekből került át az argóba, de mára még szélesebb körben vált elterjedtté. – Ide tartozik
még: zsernyák ’hekus, zsaru 〈rendőr〉’ (1932 (NSz.).
TESz.

zsázsa A: 1544 sasat (OklSz.); 1578 Sása fuͤ (Gombocz E.: BotTört. 46); 1818 zsázsa (Márton
Lĕpĭdium) J: 1. 1544 ? ’salátatorma; Art Salatpflanze’ (↑), 1578 ’ua.’ (↑); 2. 1604 ’vízitorma;
Brunnenkresse’ (MA. Anáphalis); 3. 1664 ’apró (fehér) keresztes virágú gyom-, illetőleg gyógynövény;
Kresse’ (Lippay: Posoni kert 2: 20).
Ismeretlen eredetű. ⊗ Manapság növénytani műszóként használatos. – Nem tartozik ide: R. sása ’leves,
szósz, mártás’ (1600 k.). Ez elvonás a R. salsás ~ sásás ’lédús, nedvdús, levesben, levessel vagy
szószban, szósszal’ (vö.: 1416 u./²n\4\6/2 falfas,, 1462Sasas);); a lat. salsa: ’sós ételek’ [< lat. sal ’só’].
szóból ered.
TESz.

zseb A: 1549 ʃɔeb (Orth. B1b) [csak EWUng.]; 1562 zebben (Méliusz Péter: NySz.); nyj. zsëbje
(ÚMTsz.) J: 1. 1549 ’tarisznya, zacskó; Beutel, Quersack’ (↑); 2. 1595 ? ’ruhának zacskószerű része;
Tasche 〈der Kleidung〉’ # (Ver. 122), 1604 ’ua.’ (MA.) Sz: ~es 1604 Sebes ’[?]; beuteltragend’ (MA.);
1930 ’zsebtolvaj; Taschendieb’ (ZG.) [csak EWUng.] | ~el [haupts ki-] 1786 zsebelö́ sz. ’lopó;
(be)stehlen’ (NSz. – Elmés megjegyz. 13).
Oszmán-török jövevényszó. ⊗ Oszm. cep, (R.) ceb:: ’a ruha zacskószerű öblös része a keblen’ [<
újperzsa jaib ’; zseb’ [< arab jaib ’kebel; ruhakebel; mélyedés; zseb’]].. Megfelelői: blg. ÓMceó Ö3KOÓ
’zacskó, tasak; táska, batyu, zseb; tarisznya, zsák’or. 3em ’zacskó, tasak; zseb, táska, batyu’;albán xhep
’ua.tarisznya, zsák’. – A magyarban a szó eleji zs hanghelyettesítés eredménye; vö.: -mzsiger, -> zsivány..
A szó ma leginkább a 2. jelentésben használatos. – A magyarból: ; szb.-hv. (Ča., dalm., Kaj.) zep;; ném.
(E.) schupp;; rom. jeb; ’zseb, táska, tarisznya, zacskó.’
ÉlOsm. 89; TESz.

zsebrák × A: 1456 k. ʃobrak (SermDom. 2: 688); 1519 k. zobragʃagva sz. (DebrK. 278); 1560 k.
'Sobrac (GyöngySzt. 2745.); 1708 'Zobrák (PP.); 1761 subrák (NSz. – Biró M.: Préd. 899); 1783
sibrákságot sz. (NSz. – Kónyi j.: XIV. Kelemen 305); 1800 Zsabrák (Márton); 1801 zsebrák (NSz. –
Molnár J.: Könyvház 16: 209); 1815 k. Zsubrik (Kassai Bef. 189); nyj. zsëbrák (MTsz.) J: 1. 1456 k.
’szegény, szűkölködő ember | koldus; Notleidende(r) | Bettler’ (↑); 2. [auch als Attr] 1519 k. ’fösvény,
zsugori személy; Knauser’ (↑); 3. 1858/ ’harácsoló zsoldos katona; plündernder Söldner’ (NSz. – Jókai
11: 281) Sz: ~ság 1470 ʃobrakʃagoth ’[?]; Dürftigkeit’ (SermDom. 2: 533).
Jövevényszó egy nyugati szláv nyelvből. ⊗ Cseh zebrák;; szlk. korunni svédek;; le. zobrák;: ’koldus,
kéregető’ [? onomatopoetikus; talán a koldusok mormogó, siránkozó hangjának utánzására].. Megfelelői
más szláv nyelvekben is megtalálhatók. – Tisztázatlan idetartozású: 1470 k.zobrag [bori]. ’koriander’ (Gl.
zob-rágbori).). Összetételnek és íráshibának tűnik; vö.: –bors és 1590Sobrag bors fu ’koriander’ (SzikszF.
13).
KSzlJsz. 580; TESz.; MNy. 87: 359

zselatin A: 1837 gelatin (MNy. 64: 471); 1865 zselátin (Babos gelatine); 1891 zselatin (Füredi: IdSz.
gelatine) J: ’[?]; Gelatine’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Gelatine;; ang. gelatin gelatine;; fr. gélatine;; ol. gelatina; stb.: zselatin, az
olaszban ’kocsonya, aszpik; zselé’is. Az olaszból terjedt el [lat. (k.) gelatina ’kocsonyás(odó), zselés(edő)
anyag’, a ; lat. gelare ’(meg)fagy’alapján].. – A magyarba a franciából és a németből került.
TESz.

zselé A: 1854/ geleék (NSz. – Jókai 6: 43); 1865 zselé (Babos gelatine) J: ’kocsonyás gyümölcs- vagy
húslé; Gelee’.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Gelee;; ang. jelly;; fr. gelée; stb.: zselé. A franciából terjedt el [< fr. geler
’(meg)fagy’].. – A magyarba a franciából és a németből került.
TESz.

zsellér A: 1265 ? sedlerium [lat végződéssel] (Györffy 1: 193) [csak EWUng.]; 1365 Selnerhel hn.
(OklSz. zsëller-hely); 1370/ Seller (OklSz.); 1510 k. zÿller (Gl.) [csak EWUng.]; 1546 ʃelÿerẏtis (RMNy.
2/2: 62); 1548 sellyére (Nádasdy 137); 1587 söllÿer helth (Úsz. 86) [csak EWUng.]; 1598 zelerthwl
(RMNy. 3/2: 119); 1635 zsellérem [U] (Radv.: Csal. 266); 1787 szellére (Orczy Lőrinc: NySz.); 1794
'Séllér (NSz. – Kármán: Uránia 2: 209); 1805 zsëllér (NSz. – Verseghy F.: Tiszta Magy. 135) J: 1. 1265 ?
’telketlen jobbágy | egynyolcad teleknél kisebb földön gazdálkodó jobbágy; Insasse, Häusler |
Leibeigener, der weniger als ein Achtelgut besitzt’ (↑), 1365 ’ua.’ (↑); 2. 1510 k. ’[?]; Fremdling’ (↑); 3.
1623 ’[?]; Häuslerwohnung’ (MNy. 69: 239); 4. 1848/ ? ’föld nélküli mezőgazdasági munkás, napszámos;
Tagelöhner 〈in der Landwirtschaft〉’ (NSz. – Kossuth: ÖM. 13: 113), 1854 ’ua.’ (NSz. – Vas G.: Kisk.
napt. 18).
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kfn.) seidener seldenare seider: ’jobbágykunyhó, jobbágytelek
lakója vagy birtokosa, zsellér; bérlő; napszámos’., (kor. úfn.) seidener, seidner ’ua.’, (baj.-osztr.) seidner,
söldner ’egyheted vagy egynyolcad telekrészen lakó, azon gazdálkodó jobbágy, zsellér’, (T.) seiner ’más
házában lakó, telketlen jobbágy, zsellér, jobbágykunyhó, jobbágytelek lakója’ [< ném. (kfn.) selde sölde
’lakás, szállásadó ház, vendégfogadó; parasztház a hozzátartozó telekkel együtt’].. Megfelelői (részben a
magyarból): szb.-hv. ziljer zeljar;; rom. jeler; stb.: jobbágykunyhó, jobbágytelek lakója vagy birtokosa,
zsellér;. A magyarba a feudális földbirtokrendszer szavaként került. A német hang- és szótörténet alapján
középnémet közvetítéssel lehet számolni. A szó eleji mássalhangzókhoz vö.: –zsák, –zsindely stb. A szó
belseji ll hasonulással keletkezett a In-ből. A 2., 4. jelentés: metafora, a 3. jelentés: metonímia az 1.
jelentés alapján.
KSzlJsz. 974; TESz.; NMÉr.

zsémbes A: 1566 zsémbesec [U] (Heltai Gáspár: NySz.); 1598 zembes (Baronyai Decsi János: NySz.);
1675 simbes (Szatmár-Némethi Mihály: NySz.); 1793 zsömbös (NSz. – Verseghy: Poézis 59); 1805
zsëmbës (NSz. – Verseghy F.: Tiszta Magy. 138); 1846 zsembéskedéseit sz. (NSz. – Császár F.: Besz. 2:
44) J: ’civakodó, veszekedő | zsörtölődő; zänkisch | muckerisch’ Sz: ~kedik 1757 'zimbeskedvén sz.
(NSz. – Turzelini – Léstyán: X. Szt. Ferencz 246) | | zsémbel A: 1577–80 semboͤ loͤ deseket sz. (Telegdi
Miklós: NySz.); 1590 sémbeloͤ dése sz. (Károlyi Gáspár: NySz.); 1621 Zembelyoͤ dés sz. (MA.); 1668
simbeloͤ doͤ l sz. (Matkó István: NySz.); 1708 'Zémbelö́ döm sz. (PP.); 1805 zsëmbëlö́ dik sz. (NSz. –
Verseghy F.: Tiszta Magy. 146); 1816 zsímbelő-aszszony sz. (Gyarmathi: Voc. Zsana) J: ’civakodik,
perlekedik | zsörtölődik; zanken | brummen’ Sz: ~ődik 1577–80 sz. (↑) | | zsémb ∆ A: 1640 se͔ mbét
(Keresszegi H. István: NySz.); 1759 zsémbbe (Hazánk [1: 292]: NySz.); 1771 'Simb' (NSz. – Szentek
Heged. 293); 1805 zsëmb (NSz. – Verseghy F.: Tiszta Magy. 119) J: ’szidalom | zsémbeskedés,
zsörtölődés; Schimpf | Gekeif’.
A szócsalád zsémbel és zsémb tagjai német (k.-ném.) jövevényszavak. ⊗ Ném. schimpfen, (korai úfn.
k.-ném.) schimpen:: ’tréfál, mókázik valakivel; kicsúfol, kigúnyol; káromkodik, szitkozódik’ [< ném.
Schimpf (↑)]. | ném. Schimpf, (korai úfn. k.-ném.) schemph schimp: ’sértő szándékú tréfa; gúny,
csúfol(ód)ás’ [ismeretlen eredetű].. – Az átvétel a hazai középnémet nyelvjárás közvetítésével mehetett
végbe. A szó elejéhez vö.: –zsindely, –zsúp stb. A szó belseji, illetve szóvégi b zöngésedéssel keletkezett.
A zsémb esetleg elvonás lehetett a zsémbelből. – A zsémbes a zsémbből elvont, -s melléknévképzős
származékszó.
TESz.; NMÉr.

zsemle A: 1395 k. ʒemle (BesztSzj. 1257.); 1405 k. ʃēle (SchlSzj. 1847.); 1416 u./¹ ʃemlè (BécsiK.
173); 1484 Semlyesythewlcza hn. (OklSz.); 1529 zemlye (OklSz.); 1590 Soͤ mlye (SzikszF. 34); 1600 e.
zsömlye-darát (Radv.: Csal. 3: 41); 1616 soͤ mlyoͤ t-is (Alvinczi Péter: NySz.); 1788 Zsémle-Kása (NSz. –
Harm. Rendt. 179); 1794 Semje (NSz. – M. Merkurius 816); 1863 zsömleprézlis (NSz. – Kakas M. napt.
21); nyj. zsëmlye (MTsz.) J: fn 1. 1395 ’lisztláng, lángliszt; Kaisermehl’ (↑); 2. 1484 ? ’lisztlángból
készített sütemény; aus Kaisermehl bereitetes Gebäck’ (↑), 1519 ’ua.’ (JordK. 46); 3. 1604 ’cipószerű
(pék)sütemény, zsemlecipó; Weißbrötchen’ # (MA.) | mn 19. sz. v. ’zsemleszínű; semmelblond’ (HOklSzj.
176).
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kfn.) semele: ’finom búzaliszt, búzakenyér; zsemlecipó, zsemle’.,
(h. kor. úfn.) semel, zemel ’zsemlecipó, zsemle’, – ném., (au.) Semmel ’fehér lisztből készült kerek
(pék)sütemény’ [< lat. simila ’a legfinomabb búzaliszt’].. Forrása: egy kelet-sémi nyelv; vö. pl.: akkád
samidu ’finomliszt’. Megfelelői: ; cseh zemle;; le. (R., N.) zemla; stb.: zsemlecipó, zsemle. – A német
hangtörténet alapján az átvétel legkésőbb a 13. sz.-ban végbemehetett. A zsemle alak a második nyílt
szótag magánhangzójának kiesésével keletkezett. A szó elejéhez vö.: –zsák, –zsellér stb. A N. zselyme
változat hangátvetés eredménye. A melléknévi jelentés a zsemlefakó (1786), zsemleszínű (1891)
’zsemleszínű, zsemleszőke’ összetételekből való önállósulással keletkezett. – A magyarból: ; szb.-hv.
zem-Ija ’zsemlecipó, zsemle.’
TESz.

zsendice × A: 1549 Semthÿcʒebewl (NyIrK. 6: 375); 1597 sendicze (SzikszF. 147); 1608 Zenticze
(MNy. 80: 384) [csak EWUng.]; 1623 ʒengicze (uo.) [csak EWUng.]; 1641 Senczicze (uo.) [csak
EWUng.]; 1775 u. ʃentyitzével (NyIrK. 9: 152); 1796 zsintica (Gombocz E.: BotTört. 295); 1801 k.
Zsentitze (Gáldi: DictKlein. 450); 1805 zsëngicze (NSz. – Verseghy F.: Tiszta Magy. 121); 1832
Zsindiczét (NSz. – Fáy A.: Bélteky 2: 36); nyj. zëncica (MNy. 24: 63), zsëndicë, zsendlice (ÚMTsz.),
zsingyice, zsömlice (NyIrK. 6: 286, 379) J: ’juhtej vagy juhsajt savójából felforralás után kivált folyékony
fehérje | összement (juh)tej; (haupts aufgekochte) quarkige Molke geronnener Schafmilch’.
Vándorszó. ⊗ Szlk. (N.) zincica zentica zintica zincica; – ; cseh zincica;; le. zetyca, (N.) zencyca
zincica. zyntyca;; ukr. Mcenmút/a xcimmú-ua;; rom. jintitä, (N.) jintitä jingitä;; ném. (szász E.) schen-
titze; stb.: ’(édes) tejsavó’ [szláv eredetű].. A havasalföldi oláh pásztorkodó kultúra műszava. – A
magyarba részben a románból, részben a szlovákból és az ukránból került át. A zsendice ~ zsindice stb.
változat a zsendül {->zseng) hatására keletkezhetett.
KSzlJsz. 575; TESz.; REl. 223

zseng ∆ A: 1156 ? sengeu sz. hn. (MonStrig. 1: 108); 1577 k. ʒengeʃeͦ k sz. (OrvK. 641); 1782 zsengö-
virág-olaj sz. (NSz. – Rácz S.: Borb. el. 83); 1805 zsënëg (NSz. – Verseghy F.: Ung. Sprach. 119); 1838/
zsöngenek (NSz. – Erdélyi J.: Költ. 40) J: ’kihajt, sarjadzik; hervorsprießen’ Sz: ~és 1577 k. ’kihajt,
sarjadzik; Ausschlag, Schwäre’ (↑) || zsenge A: 1283/ Senge szn. (Sztp. 2/2–3: 309) [csak EWUng.]; 1405
k . ʒenge (SchlSzj. 972.); 1561 zsoͤ ngek [U] (Méliusz Péter: NySz.); 1805 zsënge (NSz. – Verseghy F.:
Tiszta Magy. 121) J: fn 1. 1283/ ’elsőszülött gyermek; Erstgeburt’ (↑); 2. 1405 k. ’első, korai termés;
erste Frucht’ (↑); 3. 1522 ’első alkotás, első mű; Erstlingsarbeit’ (KeszthK. 203); 4. 1616 ’valaminek
kezdeti állapota; Anfangsstadium’ (Balásfi Tamás: NySz.) | mn 1. 1590 ’fiatal | fejlődésben levő; jung,
zart | in Entwicklung begriffen’ # (Károlyi Gáspár: NySz.); 2. 1807 ? ’ifjúkori | kialakulatlan, éretlen;
jugendlich | unreif’ (NSz. – P. Horvát E.: Tiszamell. Elm. 31), 1817 ’ua.’ (NSz. – Márton I.: Katekizmus
15); 3. 1854/ ’friss, új; frisch, neu’ (NSz. – Jókai 6: 474) Sz: zsengül 1590 sz. ’érik | gyümölcsöt hoz;
reifen | Früchte tragen’ (↑) || zsendül A: 1551 szoͤ lyoͤ serduͤ letkor sz. (Heltai Gáspár: NySz.); 1577 megh
szondw̋ lny [ɔ: szoͤ ndw̋ lny] sz. (KolGl.: NyF. 45: 51); 1582 zenduͤ le (Bornemisza Péter: NySz.); 1591
zendoͤ letiuel sz. (Pécsi Lukács: NySz.); 1874 zsėndül (CzF.) J: 1. 1551 ’〈gyümölcs〉 érik; reifen 〈Obst〉’
(↑); 2. 1577 ’fejlődik | kihajt, sarjad; sich entwickeln | sprießen’ (↑); 3. 1804 ’keletkezik; entstehen’ (NSz.
– Verseghy F.: Rikóti 46); 4. 1879 ’felüdül, gyógyul; sich erholen’ (NSz. – Arany J.: TSz. 10. é.: 84) ||
zsendít × A: 1804 zsendíti (NSz. – Verseghy F.: Rikóti 50); 1874 zsėndít (CzF.) J: 1. 1804 ’fejleszt,
sarjaszt; entwickeln’ (↑); 2. 1815 k. ’érlel; zur Reife bringen’ (Kassai Bef. 185); 3. 1914 ’〈állatot〉 hízlal;
mästen’ (Herman: Pászt. 691).
A szócsalád igéi egy fiktív tő származékszavai. ⊗ A szótő bizonytalan, esetleg onomatopoetikus
eredetű. Talán a kemény növényi részek leszakításakor vagy rágása közben keletkető hangot imitálja; de
esetleg azzal is számolhatunk, hogy a minden élő szervezetben keringő, áramló, cirkuláló testnedv
megjelenítéséről van szó. Az utóbbi értelmezéshez vö.: -*bizserél, -^pezsdül, ->pozsog;; a jelentéshez
lásd még: fakad.. A szó végződése: különféle igeképzők. A zseng a ->zsong palatális párhuzamos alakja
lehetett, különösen, ha az onomatopoetikus magyarázat utóbbi változata helyesnek bizonyul; vö. szintén:
1565szonga ’zsenge, lágy, fiatal, ifjú; fejlődésben, alakulóban van’. – A – zsenge származékszó a
zsengből, -e; (folyamatos) melléknévi igenévképzővel; vö.: -mfene, -mfürge stb. A zsengül származékszó
keletkezésénél a zsendül is közrejátszthatott.
TESz. zsendül, zsenge a. is; MNy. 76: 462

zseni A: 1789 genie [es. nem m.] (MNy. 30: 34); 1793/ zseni (NSz. – Csokonai: Cultura 350); 1795
Seni (Nyr. 64: 112); 1813 Zsení (NSz. – Nagy Józs.: Poét. Gyűjt. 112) J: ’lángész, lángelme; Genie’ ||
zseniális A: 1808/ geniális (NSz. – Kazinczy: Lev. 5: 372); 1867 zsenialisabb (NSz. – Báttaszéki L.: Főv.
genre 56); 1878 zseniális (NSz. – Vértesi A.: Nyom. isk. 4) J: ’lángeszű, -elméjű; genial’ || zsenialitás A:
1827 genialitásnak (NSz. – Toldy F.: Aesth. lev. 11); 1881 zsenialitását (NSz. – Beliczay J.: Egyetl. leány
112) J: ’lángelméjűség; Genialität’.
Francia jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Fr. génié: ’lángész, zseni’.; – lásd még: ném. Genie
’ua.’ | ;fr. genial ’lángeszű, lángelméjű, zseniális’; – lásd még: ;ném. genial genialisch ’ua.’ | ;fr. génialité
’lángelmójűség, zsenialitás’; – lásd még: ;ném. Genialität ’ua.’. A francia szócsalád alapja a génié a ;lat.
genius ’védőszellem’, (kés.) ’alkotó elme’ szóra megy vissza. Lásd még: ;lat. geniälis ’a géniuszhoz
tartozó’, genialitas ’vidám szellem, szemlélet; vidámság’. Megfelelői: holl. genie geniaal genialiteit;;
szb.-hv. génije genijalan genijalnost; stb.: lángész, zseni, ’lángeszű, lángelméjű, zseniális, lángelmójűség,
zsenialitás’. – A zsenialitás szóvége latinosított.
TESz.

zseníroz A: 1795/ Magát ... genierozza (NSz. – Csokonai: Műv. 2: 223); 1803/ genirozza (NSz. –
Kazinczy: Lev. 3: 104); 1815 zsenirozni sz. (NSz. – Katona J.: Rózsa 112); 1816 zseníroz (NSz. –
Verseghy F.: Anal. 1: 289); 1817 Zsėnirozni sz. (NSz. – Bolyai F.: Öt szom. 5: 40); nyj. zsënirozzák
(ÚMTsz.) J: ’feszélyez, zavarba ejt; genieren’.
Német (au.) jövevényszó. ⊗ Ném., (au.) genieren, (B.) schenir'n: ’zavar, kínos valakinek’ [< fr. géner
’kínoz, gyötör, szorít, bánt, zavar; akadályoz, gátol’; stb.].. Megfelelői: szb.-hv. zenirati;; le. zenowac;
stb.: zavar, feszélyez. A végződéshez vö.: ~*blamiroz, -ygazsuliroz stb.
TESz.

zsib † A: 1391 Syb szn. (NytudÉrt. 68: 132); 1527 ʃyb (ÉrdyK. 603) J: 1. 1391 ? ’[?]; Dieb, Bösewicht’
(↑), 1527 ’ua.’ (↑); 2. 1708 ’csaló; Gaukler’ (PP.).
Ismeretlen eredetű. ⊗ Jövevényszó lehetett, amely feltűnő hasonlóságot mutat a cseh zibal;; le. szibal:
’csaló, gazember, gonosztevő’ szavakkal, amelyek alaktani viszonya azonban tisztázatlan.
TESz. zsib- a. is

zsiba × A: 1714 sibai (MNy. 75: 383) [csak EWUng.]; 1748 Zsibáit [?U] (uo.) [csak EWUng.] J:
’kisliba; Gänschen’.
Származékszó, keletkezésmódja azonban bizonytalan. ⊗ Vagy a zsib〈kislibák hívogató szava〉 (1874)
szóból kicsinyítő képzővel vagy a -a tövéből, főnevesült folyamatos melléknévi igenévként –zsibong.
képzővel. Mivel az állatcsalogató szó és az igei tő végső soron azonos, a két értelmezés tulajdonképpen
nem zárja ki egymást; vö.: –réce, –ruca stb.
TESz.

zsibbad A: 1604 Sibbadas sz. (MA.); 1708 'Zibbadok (PP.) J: ’[?]; gefühllos werden, erstarren’ # ||
zsibbaszt A: 1621 ʃibbaʃʒtom (MA.); 1708 'Zibbaʃztom (PP.) J: ’[?]; erstarren machen’ #.
Onomatopoetikus eredetű szócsalád. ⊗ Eredetileg a –bizserél, –pezsdül, –pozsog. típusú
hangjelenségek érzékeltetésére szolgálhatott. A tő végső soron a –zsibongéval lehetett azonos. Végződése:
kezdő-gyakorító, műveltető képző. A jelentések metonimikusan keletkeztek. – Ugyanebből a tőből
gyakorító képzővel: zsiborog ’enyhén bizsereg 〈főként végtagok az újrainduló vérkeringéstől〉’ (1868). A
N. zsebbed ’érzéketlenné válik, dermed, megmerevedik’ (1872) a zsibbad palatális párhuzamos alakja.
TESz.

zsibong A: 1536 ? ʃÿbogak (Pesti: Fab. 62); 1594 sibongas sz. (MNy. 42: 78); 1616 sibogni sz. (NySz.)
[csak EWUng.]; 1749 'sibbong (NSz. – Bod P.: Sz. Judás 42); 1774 zsibongásunkat sz. (NSz. – Bárótzi:
Kassándra 4: 61); 1784 'zibogás sz. (SzD. 74); 1788–9 zsibeg (NSz. – M. Museum 1: 36); nyj. sibong
(MTsz.) J: 1. 1536 ? ’susog, pusmog | 〈tömeg〉 zajong; summen, wispeln | lärmen’ (↑), 1607 ’ua.’ (MNy.
61: 491); 2. 1653 ? ’hemzseg, nyüzsög; wimmeln’ (Liszti László: NySz.), 1753/ ’ua.’ (NSz. – Zoltán J.:
Telemakus 124); 3. 1822 ’sajog | bizsereg, zsibbad; brennend schmerzen | gefühllos werden’ (NSz. –
Haszn. Mul. 2: 159).
Onomatopoetikus eredetű szócsalád. ⊗ A tő végső soron a –zsibbad szócsaládjának tövével lehetett
azonos. A –csipog és feltehetőleg a –zsivaj tövével függ össze. Végződése: -g gyakorító képző. A szó
belseji n inetimologikus. A 2. jelentés: metonímia. A 3. jelentés a –zsibbad hatását tükrözi.
TESz.

zsibvásár A: 1560 k. szyb wasar (GyöngySzt. 2349.); 1604 Sibváʃar (MA.); 1708 'Zib-vásár (PP.) J: 1.
1560 k. ’[?]; Markt, wo gestohlene Sachen verkauft werden’ (↑); 2. 1708 ’[?]; Trödelmarkt’ (PP.) [csak
EWUng.]; 3. 1819 ? ’[?]; Getöse’ (NSz.) [csak EWUng.], 1906 ’ua.’ (uo.) [csak EWUng.].
Összetett szó. ⊗ A –zsib ’tolvaj, gazember’+ –vásár ’vásár, piac; (jelöletlen, birtokosi) alárendelés. A
2., 3. jelentés: metonímia. – Az előtag, amely magában egyesíti a bolhapiac, zsibvásár, ócskapiac’
jelentést, más szavakkal új összetételt képez: zsibárus ’házaló, zsibárus, ószeres’ (1793); zsihkalmár ’ua.’
(1793); zsibáru ’bolhapiaci áru, zsibáru’ (1808); stb.
TESz. zsib- a. is

zsidó A: 1244 Sydou szn. (OklSz.); 13. sz. k./ ʃydou (ÓMS.); 1358–9 Zydo szn. (MNy. 16: 153); 1812/
Zsidajáról (NSz.) [csak EWUng.] J: fn 1. 1244 ’az egész földön szétszórtan, Izraelben saját államában
élő nép tagja; Jude’ # (↑); 2. 1793/ ’[?]; Krämer | Kaufmann’ (NSz.) [csak EWUng.]; 3. 1844 ’az ultimó
különdíja a tarokkban; Sonderpreis des letzten Stiches mit dem Pagat im Tarock’ (NSz. – Életk. 1: 545);
4. 1874 ’felfordult kártyalap a csomagban; umgestürztes, verkehrtes Blatt im Kartenpaket’ (CzF.) | mn
1416 u./¹ ’a zsidókkal kapcsolatos, rájuk vonatkozó, tőlük származó; jüdisch’ # (BécsiK. 51) Sz: ~ság
1495 e. ʃidoʃagnac (GuaryK. 104).
Szláv jövevényszó. ⊗ Óe. szl. zidovim zidb zidovitöbbes szám; ; szb.-hv. Zidov;; szlk. Zid Zidov többes
szám birtokos eset; ; or. mcuó ’ Mcudoe, a többes szám birtokos eset; stb.: zsidókeleti újlatin átvétel; vö.:
[lat. Judaeus ’ua.’].. A szó a ; héber Jahü-dä törzsnevekre megy vissza; vö.: –júdás.. A magyarba átkerült
alak: *zidovb egyes szám alanyeset vagy többes szám birtokos eset. Eldönthetetlen, hogy a szó a
magyarba egy nyugati- vagy keleti egyházhoz tartozó nyelvből került-e. A főnévi 2. jelentéshez vö.: –
görög.. A főnévi 3. jelentés a zsidóknak a pénzügyletekkel kapcsolatos tevékenységével függhet össze. A
főnévi 4. jelentéshez vö. az ugyancsak egy népnévre visszamenő – tótágast.
MNy. 39: 6; KSzlJsz. 576; TESz.

zsiger A: 1825/ Zsiger (Tsz.); nyj. csigër, dsigër (MTsz.), dzégér, dzséger (ÚMTsz.) J: ’állat belső
szerveinek valamelyike; Eingeweide’ Sz: ~el [haupts ki-] 1835 zsigerel ’〈állatot〉 kibelez; die Eingeweide
herausnehmen’ (Tzs. Ausweiden); 1933/ ’kihasznál; jmdn ausbeuten’ (NSz. – Kosztolányi: Kortársak
116).
Oszmán-török eredetű jövevényszó, esetleg szerb-horvát közvetítéssel is. ⊗ Oszm. ciger, (R.) ciger::
’tüdő; máj’.; – lásd még: szb.-hv. dzigerica, (R.) dziger. ’belső részek, belsőségek, zsigerek’. Az
oszmánban az ;újperzsa jigar ’máj; szív’szóból. Megfelelői: blg. daicucep;; gör. raiyégi; stb.: belső
részek, belsőségek, zsigerek. – Az oszmánból való közvetlen származtatást a szó kései adatoltsága
gyengíti. A szó eleji zs hanghelyettesítéssel keletkezett; vö.: –zseb, –zsivány.
Nyr. 40: 351, 80: 374; ÉlOsm. 94, 532; MNy. 70: 488; TESz.

zsilett A: 1921 zsilettem (NSz.) [csak EWUng.]; 1937 zsilet (PHLex. Gilette) [csak EWUng.] J: 1.
1921 ’borotvapenge; Rasierklinge’ (↑); 2. 1928 ’(ön)borotvakészülék; Gilette-Rasierapparat’ (Nyr. 67:
160).
Német jövevényszó. ⊗ Ném. (R.) gillette: ’egy fajta borotvapenge, borotválkozókés’az [ang. (am.)
Gillette; családnévből; King Camp Gillette (1855–1932) személyéhez köthető, aki ezt a fajta
borotvakészüléket és -pengét feltalálta].. Megfelelői: ol. gillette;; szb.-hv. illet;cseh ziletka; stb.? egy fajta
borotvakészülék és -penge. – A szó gyakran a zsilettpenge ’borotvapenge’ (1936 (NSz.) összetételben áll;
ehhez vö.: ; ném. (R.) gilletteklinge ’ua.’
Nyr. 98: 502; TESz.

zsilip A: (†1086) [12. sz.] Zlip hn. (PRT. 8: 270); 1256 Seleb hn. (Györffy 1: 138) [csak EWUng.];
1264 Seleb (OklSz.); 1264/ Seeleeb (OklSz.); 1319 Zelpestu sz. hn. (Györffy 1: 803) [csak EWUng.];
1379 zelephomok (OklSz.); 1391/ Zeloph (OklSz.); 1506 sylybffa (OklSz.); 1553 sylypeth (OklSz.); 1627
siliepie (NytudÉrt. 1: 58); 1708 Selep (PP.); 1792 zsilip (SzD. 199); 1794 dselep (NSz. – Gyarmathi S.:
Nyelvmester 1: 361); nyj. zsëlíb (ÚMTsz.), zsirip (MTsz.) J: 1. (†1086) [12. sz.] ’a malom csatornája,
malomvályú | más rendeltetésű csatorna; Wasserrinne der Mühle | Kanal anderer Bestimmung’ (↑); 2.
1793 ’a víz szintjét szabályozó berendezés; Schleuse’ # (NSz. – Sándor I.: Külf. ut. 265); 3. 1829
’mélység; Abgrund’ (TudGyűjt. 11: 97); 4. 1877 ’lapályos, vizenyős helyeken levő feneketlen sár;
bodenloser Schlamm auf wäßrigen, morastigen Niederungen’ (Nyr. 6: 133) Sz: ~es 1319 hn. (↑).
Jövevényszó egy délszláv nyelvből. ⊗ Blg. atc.ieó: ’fatörzsből kivájt vályú’;szb.-hv. zlijeb: ’lefolyó,
csatorna, vízelvezető árok’;szln. zieh: ’(fa)csatorna; mélyedés’ [tisztázatlan eredetű].. Lásd még: szlk.
zl'ab ’gödör, árok, vájt csatorna, vályú, malom-csatorna’; ; or. otco-Aoö ’lefolyó, csatorna, vízelvezető
árok’; stb. – A szó a magyarba a vízimalmok intézményével kapcsolatban, a molnárság műszavaként
került be. A kétszótagos változatok a szó eleji mássalhangzótorlódás feloldásával keletkeztek. Az 1319-
ből adatolt változat a [4.].tőtípus hatását mutatja. A 2. jelentés a folyószabályozásokkal magyarázható. A
3., 4. jelentés: metonímia az 1. jelentés alapján.
KSzlJsz. 577; NyK. 65: 94; TESz.; MNy. 79: 462

zsinagóga A: 1416 u./² ʃinagogaiocban (MünchK. 20); 1609/ Synagóga (Pázm. 2: 767) [csak
EWUng.]; 1779/ zsinagógába (NSz. – Bessenyei: Magyar néző 34); 1788 'Sinágógákba (NSz. – M.
Merkurius 25); 1793 Szinagógájok (NSz. – Sándor I.: Külf. ut. 248) J: 1. 1416 u./² ’〈zsidó〉 vallási
közösség; Glaubensgemeinschaft (der Juden) | deren Versammlungsort, Judenschule’ (↑); 2. 1577 ’zsidó
imaház, templom; Gotteshaus, Tempel der Juden’ # (MNy. 67: 492); 3. 1887 ’lárma, zsivaj; Lärm, Radau’
(NSz. – Baksay: Gyalogösvény 2: 318).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. synagoga: ’zsidó vallási gyülekezet, közösség’, (e.) ’zsidó imaház, templom’
[< gör. avvaycoyr) ’zsidó hitközösség, illetve közösségi ház’ [< gör. aoviyw ’összehoz, egymáshoz vezet,
összegyűjt’]].. Megfelelői: ném. administrator; f r. synagogue; stb.: zsinagóga. Elsősorban a bibliai
szövegek révén terjedt el. – A korábbi változatok szó eleji s-es kiejtéséhez vö.: -^salétrom stb. A szó eleji
zs a magyarban keletkezhetett; vö.: -mzsálya, -^zsinat, -^zsöllye.. A szó eleji sz a klasszicizáló latin, illetve
német kiejtésen nyugszik. A 3. jelentés kialakulásához vö.: ->zsinat.
TESz.

zsinár × A: 1533 zynar (Komjáthi Benedek: NySz.); 1584 sinaroc (Bornemisza Péter: NySz.); 1621
ʃinár (MA.); 1708 'Zínár (PP.); 1801 Sinárd (NSz. – Sándor I.: Sokféle 8: 65); 1808 Zsinárd (SI.); 1826
zsimár (MTsz.) J: 1. 1533 ’fösvény, fukar; geizig’ (↑); 2. 1621 ’alávaló; niederträchtig’ (↑); 3. 1825
’csaló; gaunerhaft’ (SzegSz.).
Ismeretlen eredetű. ⊗ Jövevényszónak tűnik, de megfelelői a rokon nyelvekben nem adatolhatók.
TESz.

zsinat A: 1519 k. Sinadot, Sinatot (DebrK. 94, 158); 1708 'Zinat (PP.) [csak EWUng.]; 1763 Zinat
(NSz.) [csak EWUng.]; 1825 tsinatolás sz. (NSz. – Lex. Bud. 264); nyj. zsanatol sz. (ÚMTsz.) J: 1. 1519
u. ’a katolikus (vagy protestáns) egyház törvényhozó és intézkedő gyűlése, testülete; Synode’ (↑); 2. 1604
’zsidó vallási közösség | zsidó iskola; Glaubensgemeinschaft der Juden | Judenschule’ (MA.) [csak
EWUng.]; 3. 1616 ? ’zsivaj. lárma; Lärm, Radau’ (Balásfi Tamás: NySz.), 1645 ’ua.’ (NySz.) [csak
EWUng.]; 4. 1860 ’zsidó imaház, templom; Bethaus, Tempel der Juden’ (NSz. – Ormós Zs.: Ut. eml. 1:
77) Sz: ~ol 1645 sinatlások sz. ’lármázik; lärmen’ (Geleji Katona István: NySz.).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. synodus: ’papi egyesület, egyházi gyülekezet, gyűlés, zsinat’., (e.) ’egyházi
gyülekezet, zsinat’, synodus oeconomica ’egyetemes zsinat, konferencia’ gör. ovvoöoc ’gyűlés,
összejövetel, gyülekezet’ [< gör. ouv ’együtt’].+ ööoc ’menés, menet stb.’. Megfelelői: ném.
administrator fr. synode;; stb.: ’egyházi gyülekezet, zsinat’.. – A latin us végződés kieséséhez vö.: advent
stb. A korábbi változatok szó eleji s-es kiejtéséhez vö.: -^zsálya, -^zsinagóga, -^zsöllye.. A 2., 4. jelentésre
a -^zsinagóga volt hatással. A 3. jelentés bizonyosan úgy is keletkezett, hogy a szót a zsibong, ->zsivaj
szavakhoz való hasonlóság alapján onomatopoetikusnak érezték, de metonímia is hozzájárulhatott, mivel
a nem zsidók számára érthetetlen volt a zsinagóga hangzavara; ehhez vö.: ; ném. irgendwo herrscht ein
Lärm wie in einer Judenschule ’valahol hangzavar van, valami nagyon hangos dolog történik’. – A latin
szó eredeti alakjában is bekerült a magyarba: sinódus ’egyházi gyülekezet, zsinat’ (1602/ (RMKtár. 27:
68); (szent) szinódus ’a görög-ortodox egyház legfelsőbb hatósága’ (1926 (HIdSz.); mára leginkább
egyházi műszóként használatos.
TESz.; GLEl. 11, 360

zsindely A: 1371 ? Sendel szn. (MNy. 11: 425); 1405 k. ʃendel (SchlSzj. 1087.); 1500 Sindelsegh
(OklSz.); 1553/ ʃindoͤ l (TCr. S1a) [csak EWUng.]; 1575 ʃɔendeleckel (HChr. 169a) [csak EWUng.]; 1577
sendelj (KolGl.: NyF. 45: 57); 1611 Séndely (MA.); 1696 u. söndöllözése sz. (MNy. 59: 239) [csak
EWUng.]; 1697 Sindelly (OklSz.); 1736 zendejezőknek sz. (NytudÉrt. 1: 67); 1805 sindël (NSz. –
Verseghy F.: Tiszta Magy. 129); 1836 szendely (MNy. 38: 56); 1838 Zsendéj (Tsz.); nyj. sëndü, singely,
sündöl, zsëndëly (MTsz.) J: 1. 1405 k. ’tetőfedésre használt hosszú, keskeny falemez; Schindel’ (↑); 2.
1590 ’tetőcserép; Dachziegel’ (SzikszF. 207) Sz: ~ez 1588 meg ʃindeleʃte (MNy. 62: 234).
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kfn. baj.-osztr.) schindel, (kfn. k.-ném.) sehende! (baj.-osztr.)
schintl, (szász E.) sendal. – ném. Schindel:: ’zsindely, tetőfedésre használt hosszú, keskeny deszka,
tetőcserép’ [< lat. (k.) scindula ’ua.’].. Megfelelői: ; cseh sin-del;; le. szyndel; stb.: ’ua.’. – A szó a hazai
német építőmesterek közvetítésével került a magyarba. A szó elejéhez vö.: –zsák, –zsellér;; a szóvéghez
vö.: –messzely, –pendely stb. – A magyarból: ; szb.-hv. (Kaj.) sindol ’ua.’
TESz.

zsineg A: 1613 zsineg [U] (Pázm.: Kal. p. 604: Kreszn.); 1617 sineg (Lépes Bálint: NySz.); 1763 Zineg
(NSz. – Adámi: Wb. 69); 1808 Zsineg (SI.) [csak EWUng.]; 1808 singes sz. (NSz. – Farkas Fer.: Éj. diad.
143); nyj. zsüneg (ÚMTsz.) J: ’zsinór, madzag; Schnur, Bindfaden’.
Szóhasadás eredménye. ⊗ A –singből, ’mérőbot, mérőrúd’ jelentésben. Ennek a metonimikus
fejlődésnek a jelentéstani alapja az a körülmény, hogy a hosszúságot nem csak bottal, rúddal vagy
pálcával, hanem zsinórral is mérték. A szó keletkezésében a –zsinórral való hangtani és jelentéstani
hasonlóság is szerepet játszhatott.
MNy. 63: 156; TESz.

zsinór A: 1538 ʃÿnor (PestiN. F3); 1552 isnórokat (Heltai Gáspár: NySz.); 1558 zsinórt [U] (Nádasdy
24); 1581 snoros sz. (Radv.: Csal. 2: 54); 1735 k. ? szinor (MNy. 38: 54); 1747 sinyortt (MNy. 59: 239);
1799/ sínórjok (NSz. – Csokonai: Lev. 2: 662); nyj. szinyort (ÚMTsz.) J: 1. 1538 ’zsinegszerű, sodrott,
font különféle célra (pl. ruházkodási kellékként, kötözőanyagként stb.) használt készítmény; Schnur als
Litze, Senkel’ # (↑); 2. 1560 k. ’mérőzsinór, zsinórmérték; Richtschnur’ (GyöngySzt. 35.); 3. 1794 ?
’földöv | szélességi kör; Erdgürtel | Breitenkreis’ (NSz. – Baróti Szabó: Par. maj. 181), 1799 ’ua.’ (NSz. –
Kováts M.: Az ember élete 1: 218); 4. 1851 ’egyenes irány, sor; Richte’ (NSz. – Bernát G.: Freskó 3: 27);
5. 1897 ’zsinórdobás 〈tekézésben〉; Schub, der die drei mittleren Kegel trifft 〈beim Kegelspiel〉’ (Nyr. 26:
76) Sz: ~os 1580 Sinoros (MNy. 63: 101) | ~oz 1588 synorozot sz. (MNy. 61: 491).
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kfn.) snür snuor: ’zsineg, kötelék, szalag; mérőzsinór,
zsinórmérték’., (h. kor. úfn.) schnür ’zsineg, zsinór’, (B.) schnür ’zsinórdobás a kuglijátékban’, – ném.
Schnur: ’(kötöző)zsineg, madzag, spárga’indoeurópai eredetű; vö.: [izl. (óizl.) snóri ’sodrott kötél’; litv.
nérti ’felfűz, befűz’; stb.].. Megfelelői: szb.-hv. znor znora ’cipőfűző’le. sznur ’zsineg, zsinór, kötél’; stb.
– A változatok a szó eleji mássalhangzótorlódás különféle feloldásával keletkeztek. A szó eleji
mássalhangzókhoz vö.: –zsámoly, –zsindely stb. A 3. jelentés ’mérőzsinór, zsinórmérték > hosszúság,
szélesség > szélességi kör’ jelentésváltozással keletkezett a 2. jelentés alapján. A 4. jelentéshez vö.: zsinór
igazában ’nyílegyenesen 〈határozószó〉’ (1667); lásd még: zsinóregyenes ’nyílegyenes 〈melléknév〉’
(1874).
TESz.

zsír A: 1225 ? Syra sz. hn. (FESz. Zsira) [csak EWUng.]; 1249 Ziros sz. hn. (Györffy 1: 817); 1416 u./²
ʃirt (MünchK. 125) J: 1. 1225 ? ’valaminek gyümölcse, terméke; Frucht, Ertrag’ (↑), 1539 ’ua.’ (KulcsK.
42); 2. 1416 u./² ’nedvesség; Saft, Feuchtigkeit’ (↑); 3. 1456 k. ’állati vagy növény eredetű, nagy
kalóriaértékű anyag; Fett(igkeit)’ # (SermDom. 1: 355); 4. 1456 k. ’erő, munkaképesség; Kraft,
Arbeitsfähigkeit’ (SermDom. 1: 229); 5. 1930 ’[?]; As od Zehner in einer Art Kartenspiel’ (NytÉrt. 131:
59) [csak EWUng.] Sz: ~os 1249 hn. (↑) | ~talan 1508 zsirtalan (DöbrK. 84) | ~oz 1604 Sirozom ’[?];
einfetten’ (MA.); 1930 ’[?]; hohe Karten in den Stich geben | Art Kartenspiel spielen’ (NytÉrt. 131: 59)
[csak EWUng.] | zsiradék 1770 Zsiradék (NSz. – Molnár J.: Egyh. tört. 2: 333) | ~osodik 1792
Zsíroʃodom (SzD. Zsír).
Szláv jövevényszó. ⊗ Szln. zir: ’makk; táplálék, eleség; termékenység, szaporaság; gyümölcs, termés;
haszon, nyereség’;szlk. zir: ’zsírosság, zsiradék, (disznó)háj; makkoltatás’;or. 3tcup: ’zsír, zsiradék,
(disznó)háj, olaj’; stb. [? < szláv *zi- ’él, létezik’].. – Az első adat szláv névadáson is alapulhat. A 2., 4.
jelentés: metonímia. Az 5. jelentés valószínűleg a zsíroz származékszó legkésőbbi jelentése alapján
keletkezett.
KSzlJsz. 578; TESz.

zsiráf A: 1798 Giraffe (MNy. 68: 325); 1799 Girafa □ (NSz. – Fábián J.: Term. hist. 539); 1807
Giraffa (Márton); 1834 girafnak (NSz. – Nefelejts 10); 1844 Zsiráf (NSz. – Szigligeti: Szök. kat. 26);
1865 zsiráff (Bakos giraffe) [csak EWUng.] J: ’[?]; Giraffe’ #.
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Giraffe, (B.) schiraff;; ang. giraffe;; fr. girafe;; ol. giraffa; stb.: zsiráf. Az
olaszból terjedt el [< arab zaräjä ’ua.’].. – A magyarba a németből és olaszból került.
TESz.

zsitár × A: 1658 zsitár [az adat közlése nélkül] [U] (StCercLingv. 19: 555); 1736 sitár (ErdMúz. 1947.:
162) J: ’csősz | erdőkerülő; Feldhüter | Waldhüter’.
Román jövevényszó. ⊗ Rom. jitar: ’csősz, mezőőr’., (ma)ßtär ’erdőőr, erdőkerülő’ [szláv eredetű; vö.:
or. (e. szl.) zitan ’az éléstár, magtár felügyelője’]..
TESz.; REl. 246

zsivaj A: 1704 zsibajt (RákF.: Lev. 4: 37); 1784 'zivaj (SzD. 96); 1808 Zsibbaj (SI.); nyj. csivaj (MTsz.
zsibaj) J: 1. 1704 ’zaj, lárma, zsibongás; Gelärme’ (↑); 2. 1912 ’zsibvásár; Trödelmarkt’ (ÚMTsz.).
Származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A tő a –zsibong tövével függ össze. Végződése: -aj; névszóképző;
vö.: moraj (–morog), robaj (–robog) stb. A 2. jelentés keletkezéséhez a –zsibvásár is hozzájárulhatott.
TESz.

zsivány A: 1569 zsiván [U] (MNy. 56: 387); 1775 Zsivány (MNy, 58: 108); 1780 sivánkodni sz. (MNy.
60: 496); 19. sz. e. Zsívány (MNy. 4: 268); nyj. zsiány (ÚMTsz.) J: mn 1. 1569 ’elvetemült, gonosz;
verworfen, ruchlos’ (↑); 2. 1881 ’huncut, pajkos; schelmisch, mutwillig’ (NSz. – Széchy K.: Szép Ilonka
75) | fn 1. 1775 ’tolvaj; Dieb’ (↑); 2. 1780 ’ravasz, álnok ember; Schelm, Wicht’ (↑); 3. 1792 ’rabló,
útonálló; Räuber’ (SzD.).
Bizonytalan eredetű, esetleg oszmán jövevényszó. ⊗ Vö.: oszm. civän, (R.) cevän eifan:: ’fiatal;
fiatalember, legény’ [< újperzsa fawän ’fiatal; ifjú, fiatalember, ifjonc; ifjúkor, ifjúság, fiatalság; fickó,
fiú’].. – A származtatás nagy mértékű gyengéje abban áll, hogy az oszmán szó jelentése a magyarban nem
adatolható; hasonló pejoratív jelentésváltozásra azonban vö.: –brávó;; lásd még: ném. Bube ’fiúgyermek,
ifjú; gazfickó, gazember’. A szó eleji hanghelyettesítéshez vö.: –zseb, –zsiger.. – A magyarból: ; szlk.
zivan ’ua.’. – A –silány szóval való etimológiai viszony szótörténetileg nem valószínű.
Nyr. 40: 350; ÉlOsm. 95; TESz.

zsizseg × A: 1794 zsizseg (NSz. – Kármán: Uránia 1: 136) J: 1. 1794 ’zümmög; summen’ (↑); 2. 1815
’nyüzsög; wimmeln’ (NSz. – Kazinczy: Munkái 2: 343); 3. 1838 ’serceg, sistereg; prasseln’ (Tzs.).
Onomatopoetikus eredetű szócsalád. ⊗ A szótő a ->siseg szócsalád tövével függhet össze. Végződése:
-g. gyakorító képző. A 2. jelentéshez vö.: -mzsong.
TESz.

zsizsik A: 1529–41 ʃiʃik (RMNy. 2/2: 49); 1595 Xixik (Ver. 122); 1597 sesekes sz. (OklSz.); 1606 susok
(ErdTörtAd. 3: 82); 1673 sisékek (Amos Comenius: NySz.); 1774 'Zúsok (NSz. – Szilágyi Sám.:
Gazdaság 78); 1803 Zsízsiknek (NSz. – Szent-Györgyi: Természeti dolgok 233); 1819 zsézsékes sz. (NSz.
– Csondor J.: G. Utasítások 133); 1838 Zsisku □ (Tsz.); 1874 zsüzsök (CzF.); nyj. zsizsëk (ÚMTsz.) J:
’gabonában, hüvelyesek magjában kárt tevő bogár; Kornwurm (Lariidae)’.
Jövevényszó a szerb-horvátból vagy szlovénből. ⊗ Szb.-hv. zizak, (Kaj.) zizek; szln. zizek zuzek::
’gabonazsizsik’ [hangutánzó-hangfestő].. Lásd még: szlk. iázik zizik ’ua.’; ezek azonban a magyarból is
származhatnak. – A zsisku változat keletkezésmódja nem teljesen tisztázott.
KSzlJsz. 579; TESz.

zsoké A: 1819 Jokeyklub (Nyr. 94: 238); 1854 dzsoki (HeckenastIdSz.²); 1886 zsoké (Nyr. 94: 238) J:
’hivatásos versenylovas; Jockei’.
Angol jövevényszó, esetleg francia közvetítéssel is. ⊗ Ang. Jockey: ’zsoké, (hivatásos) versenylovas’.;
– lásd még: ixzjockey ’ua.’. Az angolban az ang. (sk.) Jock〈John〉 szn.-ből kicsinyítő képzővel.
Megfelelői: ; ném. Jockei;; or. DKOKeü; stb.: zsoké.
Nyr. 94: 236; TESz.

zsold A: 1193 ? Sold, Zold hn. (ÓMOlv. 57, 54) [csak EWUng.]; 1357 Soldus sz. szn. (OklSz.); 1416
u./¹ ʃoldoʃi sz. (BécsiK. 24); 1527 zolgyaat [d-j] (ÉrdyK. 89); 1541 zsódos [U] sz. (MonÍrók. 3: 51); 1559
ʃʒolgaiara [d-j] (SzChr. 131a) [csak EWUng.]; 1636 'zóldos sz. (Pázmány Péter: NySz.); 1669 sódgya
(Pósaházi János: NySz.) J: 1. 1193 ? ’〈katonai〉 illetmény; Löhnung der Soldaten’ # (↑), 1357 ’ua.’ (↑); 2.
1604 ’zsoldos (katonai) szolgálat; Soldatendienst für Sold’ (MA. Perméreo) Sz: ~os 1357 szn. (↑).
Vándorszó. ⊗ Ném. Sold: ’a katonák bérezése, bérfizetése, illetménye; szolgálat, munka(idő)’., (kfn.)
soll ’a leszolgált munka bére, fizetsége; tartozás, adósság; kötelesség, kötelezettség; szolgálat,
munka(idő); ajándék’; fr. solde ’a katonák bérezése, bérfizetése, illetménye’, (ófr.) solt, sout ’ua.egy fajta
pénzérme’; ;ol. soldo ’ua.katonai szolgálat, fizetség’, (nyj.) saldo, Saldi, sóit, sóid ’egy fajta pénzérme’;
;cseh zold ’a katonák bérezése, bérfizetése, illetménye’;le. zold ’ua.’. Ezek a lat. (nummus) solidus, (vulg.)
(nummus) soldus ’aranypénz, aranyérme’ második tagjára mennek vissza. – A magyarba jelentéstani,
időrendi okok miatt a németből, esetleg olasz közvetítéssel is kerülhetett.
TESz.; NMÉr.; NyK. 85: 306

zsoldonár † A: 1476 Soldonar szn. (OklSz. soldonár); 1533 ? Soldonar (Murm. 2421.); 1553 u.
soddonar (MonÍrók. 3: 62); 1673 solnéroc (NySz. zsolnér); 1793 Soldovára (NSz.) J: 1. 1476 ? ’[?];
Söldner’ (↑), 1553 u. ’ua.’ (↑); 2. 1793 ’[?]; jmds Gefolgsmann, Anhänger’ (↑).
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kfn.) soldencere, (baj.-osztr.) soldenar – ; n é m . Söldner::
’pénzért, fizetségért szolgáló katona’ [< ném. Sold ’a katonák bérezése, bérfizetése, illetménye’].. –
Megfelelői: holl. soldenier;; cseh zoldnef: ’zsoldos 〈katona〉’. – A szó eleji zs-hez vö.: -^zsámoly, -^zsinór
stb. A magyarban hangrendi kiegyenlítődés ment végbe; vö.: -* bognár.

zsolna × A: 1759 Zsolna (NSz. – Szattmáry Király Gy.: Méhes kert 251) J: ’zöld harkály; Grünspecht’.
Szláv jövevényszó, esetleg a szlovákból. ⊗ Szlk. zlna;– ; szln. zolna;; or. Mcemw; stb.: ’zöld harkály’
[szláv eredetű; vö.: szláv *zbltb ’sárga’, végső soron indoeurópai eredetű; vö.: ; óind híranyam ’arany’lat.
lielvus ’méz-, halványsárga’; stb.].. – A szlovákból való származtatás mellett szóföldrajzi okok szólnak.
KSzlJsz. 580; TESz.

zsolozsma A: 1234/ Zolusma (OklSz.); 1267/ zulusma (OklSz.); 1289 sulusma (OklSz.); 1409/
banzolosma (OklSz.); 1456 k. ʃoloʃmaba, ʃzoloʃmakban (SermDom. 2: 407, 421); 1500 k. ʃoloʒmath
(AporK. 150); 1754 Sóloz'ma (NSz. – Biró M.: Angyali szövets. 85); 1768 solyosmával (NSz. – Kováts
F.: Norbert A8); 1794 Z̀ oloz̀ ma (NSz. – Fábchich: Kengyelfutó 50) J: 1. 1234/ ’a bánnak járó
szolgáltatások összessége; Gesamtheit der Abgaben, Leistungen für den Ban’ (↑); 2. 1456 k. ’istentisztelet
〈a mise kivételével〉 | breviáriumolvasás, zsoltár, ima; Gottesdienst 〈die Messe ausgenommen〉 |
Brevierlesen, Psalm, Gebet ’ (SermDom. 1: 35); 3. 1750 ’papi imádságos könyv, breviárium; Brevier’
(Wagner: Phras. Horae Canonicae).
Szláv jövevényszó. ⊗ Óe. szl. sluibba: ’szolgálat; istentisztelet’;szb.-hv. sluzba: ’szolgálat; hivatal,
tiszt(ség); működés’.; szlk. sluzba: ’állás, (tartós) alkalmazás; kötelesség, kötelezettség; hivatal, tisztség
űzése, gyakorlása; segítség, ténykedés’;or. cjiyoicóa: ’szolgálat, hivatal, tisztség űzése, gyakorlása, állás,
munka; istentisztelet’; stb. [< szláv *sluz- ’szolgál, ténykedik’ < *sluga ’szolga, szolgáló’; l. még
->szolga]... – A szó eleji sz > s > zs hangváltozás a szó belseji zs hatásával magyarázható. A szó belseji m
keletkezéséhez vö. a ->dorozsba.dorozsma változatát. A zsolozsma alak csak a 19. sz.-ban került
túlsúlyba. Lehetséges, hogy az 1. és a leginkább használt 2. jelentés tulajdonképpen egymástól független
átvételek eredményei; ugyanakkor az is elképzelhető, hogy mindkettő az eredeti ’szolgálat, munka(idő)’
jelentésre megy vissza. A 3. jelentés: metonímia a 2. jelentés alapján.
 MSzLJsz. 1/2: 414; KSzlJsz. 580; TESz.

zsoltár A: 1372 u./ ʒoltarenekleʃekuel (JókK. 155); 1416 u./¹ ʃoltarnac (BécsiK. 126); 1416 u./³
ʃortarban (AporK. 132); 1474 ʒʃoltãral (BirkK. 2); 1604 Sóltár (MA.); 1860 zsótárokat (NSz. – Tóth K.:
Össz. költ. 1: 88) J: 1. 1372 u./ ’az ószövetség egyik könyvét alkotó vallásos énekek valamelyike; Psalm’
(↑); 2. 1416 u./¹ ’hárfához hasonló zeneszerszám; harfenartiges Musikinstrument’ (↑); 3. 1531 ’egyházi
ének; geistliches Lied’ (TelK. 151); 4. 1795/ ’zsoltárkönyv; Psalmenbuch’ (NSz. – Csokonai: Gerson 672)
Sz: ~i 1493 k. ʃolthary ’[?]; psalmartig’ (FestK. 2).
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kfn. bajor) saltare salter: ’zsoltár(os)könyv; zsoltár’., (h. kor.
úfn.) salter ’zsoltár(os)könyv’, – ném. Psalter: ’az ószövetségi Zsoltárok könyve’, (R.) ’egy fajta húros
hangszer; 〈imához használt〉 rózsafüzér ’ [< lat. (k.) psalterium ’zsoltár(os)könyv; egy fajta húros
hangszer’ [< gör. y ’/xATr’/giov ’hárfa’]].. Megfelelői: cseh zaltäf;; le. (R.) zoltarz; stb.: zsoltár
’zsoltár(os)könyv’. – A német hangtörténet alapján az átvétel a 13. sz. folyamán mehetett végbe. A szó
elejéhez vö.: –zsák, –zsellér,; Az ár végződéshez vö.: –kalmár.. – A magyarból: ; szb.-hv. (Kaj.) zoltar;;
szln. (V.) zoltár. ’zsoltár.’
KSzlJsz. 788; TESz.; NMÉr.

zsombék A: 1386 Sombokos sz. hn. (OklSz.); 1396 Sombik hn. (OklSz.); 1520 k. Zombokos sz. szn.
(OklSz.); 1619 sembékre (Erdélyi történelmi adatok: NySz.); 1653 zombékos sz. (Liszti László: NySz.);
1688 zsombékos [U] sz. (Géresi: NySz.); 1696 u. zsambékok [U] (MNy. 59: 239); 1784 'zombok (SzD.
95); 1874 zsámbékok (NSz. – Lauka G.: Uj. nov. 132); nyj. zsumbék (MTsz.) J: 1. 1386 ’〈mocsárból,
lápból stb.〉 kiemelkedő halmocska; feste Moorstelle’ (OklSz. zsombékos); 2. 1759 ’hangyaboly;
Ameisenhaufen’ (NSz. – Szattmáry Király Gy.: Méhes kert 95); 3. 1795 ’[?]; auf Sumpfland gedeihendes
hohes Gras’ (MNy. 78: 256) [csak EWUng.]; 4. 1807 ’(fűvel benőtt) vakondtúrás; (grasiger)
Maulwurfshaufen’ (Márton) Sz: ~os 1386 Sombokos hn. (OklSz.).
Belső keletkezésű, valószínűleg származékszó. ⊗ Alaktani-hangtani okok miatt a végződés képzőnek
tűnik; vö.: –fazék, –hajlék stb. Az alapszó rendkívül bizonytalan, a R. zsomb ’nedves, lápos, ingoványos,
mocsaras terület’ (1785 (MNy. 90: 375) lehetett? < [ném. (k.-ném.) sump ’ua.akna legmélyebb része,
többnyire vízzel telített’].. Jelentéstani szempontból a magyarázat jónak tűnik, de jelentős időrendi
nehézségei vannak. A R. zsombö ’mocsaras, ingoványos terület, mocsárvidék’ (vö.: 1717Forró Somboja
hn. (NytÉrt. 22: 31)) bizonyosan a zsombok.ból való elvonás. – Német (↑) jövevényszó, bányászati
műszóként: zsomp ’a víz összegyűjtésére szolgáló mélyedés az aknában’ (1854); a szó elejéhez vö.: –
zsák, –zsúp stb. – A németből, illetve egy iráni nyelvből való közvetlen származtatása nem valószínű.
TESz.; NyK. 75: 55; NMÉr.; UElSk. 201

zsombor A: 1790 k. Kánya zsombor (Nyr. 85: 211); 1830 e. zsomporos sz. (NSz. – Kisfaludy K.:
Munkái 8: 219) J: 1. 1790 k. ’egy fajta keresztes virágú növény; Art Kreuzblütler (Alliaria; Sisymbrium)’
(↑); 2. 1885 ’sás | káka; Schilfgras | Binsengras’ (Nyr. 14: 455).
Bizonytalan eredetű, esetleg szóhasadás eredménye. ⊗ Talán a –csombor.ból. Ennek alapja mindkét
növény erős, szúrós szaga éppúgy lehetett, mint a népgyógyászati felhasználásuk. A növénytani szaknyelv
a nyelvjárásokból vette át a szót. A 2. jelentés: metafora.
TESz.

zsompor × A: 1453 ? Zompol szn. (TörtTár. 1882.: 525); 1742 sompor, zsompor (MNy. 75: 383) [csak
EWUng.]; 1832 Zsombor (Kreszn. 195); nyj. csompér, zsomboly (MTsz.), zsumpor (ÚMTsz.) J: 1. 1742
’véka; Scheffel’ (↑); 2. 1808 ’egy fajta (szalmából font) kosár | szakajtókosár; Strohkorb | Backkorb’ (SI.).
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) (back- bröd- mel ’)sump3',’ (bách)simpa'l, sim-
pa'l, – ; ném. (au.) Simperl:: ’szalmából font kenyérkosár’ [tisztázatlan eredetű].. – Nyugat-
magyarországi nyelvjárási szó.
TESz.

zsong A: 1797 zsong (NSz. – Beregszászi: Sprachlehre 103); 1839 zongásokat sz. (NSz.) [csak
EWUng.]; 1874 zsong-og (CzF. zsong (1)) J: 1. 1797 ’dong, zümmög; summen’ (↑); 2. 1874 ’〈dallam,
érzés, stb.〉 elmosódva, határozatlanul kavarog, rajzik a tudatban; unbestimmt schwirren im Bewußtsein
〈Melodie, Gefühl usw〉’ (↑); 3. 1877 ’nyüzsög, rajzik; schwärmen’ (NSz. – Ágay A.: Porzó tárca 2: 43); 4.
[be~] 1958 ’lázba, izgalomba hoz; erregt werden’ (Zolnay –Gedényi) Sz: ~ít 1838 Zsongít ’erőt ad; Kraft
spenden’ (Tzs.); [haupts el-] 1854 ’elandalít; in Träumereien versenken’ (NSz. – Magy. Erd. Kép. 2: 48).
Onomatopoetikus eredetű szócsalád. ⊗ A tő a palatoveláris párhuzamosság alapján összefüggésben
állhat a –zseng szócsaládjával. Végződése: -g. gyakorító képző. A zong változat a –zeng hatását tükrözi. A
2. jelentés: metafora. A metonimikus 3. jelentéshez vö: –dong.. A 4. jelentés egyfelől a 2. jelentésre megy
vissza, másfelől vö.: –pozsog.. – A R. zson ’a méhek zümmögése’ (1815 k.) a zsongból lett elvonva.
TESz.

zsonglőr A: 1863 jongleurök (MNy. 66: 345); 1865 zsonglőr (Babos jongleur) J: 1. 1863 ? ’bűvész,
szemfényvesztő; Gaukler, Zauberkünstler’ (↑), 1865 ’ua.’ (↑); 2. 1901 ’ügyességi mutatványokat végző
artista; Geschicklichkeitsübungen vorführender Artist’ # (NSz. – BH. szept. 18.: 12).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Jongleur;; ang. Jongleur;; fr. Jongleur; stb.: ügyességi mutatványokat végző
artista, a régi franciában és régi angolban ’vándor, utazó bűvész, mutatványos, szemfényvesztő’. A
franciából terjedt el [< fr. (ófr.) jogier ’tréfál, tréfálkozik, viccel(ődik), dalokat előad’ (; lat. joculari
’ua.’)].. Lásd még: lat. joculator: ’bohóc, tréfás ember, mókamester’.. – A magyarba elsősorban a
franciából, esetleg a németből került át.
TESz.

zsöllye A: 1510 k. Sellyezek (OklSz.); 1519 k. Seliebe (DebrK. 85) [csak EWUng.]; 1557 zselle [U]
(Nádasdy 18); 1575 ʃɔellyébe, ʃɔęllyét (HChr. 175b, 176a) [csak EWUng.]; 1585 Séllye (Cal. 458); 1720
zellyes sz. (NSz. – Koháry I.: Munkács 1: 15); 1832 Zsöllye-szék (Kreszn.); 1837 zsöllyeszékben (NSz. –
Athenaeum 2: 564); 1784 zsėllye (CzF. zsellye) J: 1. 1510 k. ’kényelmes karosszék; (bequemer)
Armstuhl’ (↑); 2. 1519 k. ’[?]; Art Bank (mit Armen) zum Leichentransport | flache Kiste als
provisorischer Sarg | Totenbahre’ (↑); 3. 1912 ’(drágább) nézőtéri ülőhely; Parterresitz’ (Kelemen).
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. sella: ’trónszék; egy fajta gyaloghintó; kocsiülés; ülés, nyereg’; stb.vö.: [lat.
sedere ’ül’].. Megfelelői: fr. seile;; ol. sella: ’ülés, nyereg’. – A korábbi és régi változatok szó eleji s-es
kiejtéséhez vö.: -* salétrom stb.; a szó eleji zs-hez vö.: -mzsálya, –^zsinagóga, -^zsinat.. A 2. jelentés
valószínűleg a latin szó ’ülés, nyereg’ jelentésén, illetve a túlvilágra való átlovaglás képzetén nyugodhat;
vö.: Szent Mihály lova (-ló). Mára csak a 3. jelentésében használatos.
TESz.; MNy. 68: 292

zsörtölődik A: 1798 zsörtölö́ dött (NSz. – Mátyási J.: Vers. 290); 1838 Zsertelődöm ▼ (Tsz.); 1874
zsėrtėlődik (CzF.); nyj. csörtölődik (ÚMTsz.) J: ’veszekszik, perlekedik; poltern, schimpfen’ || zsörtöl ×
A: 1851/ zsörtölő sz. (NSz. – Szemere P.: Munkái 1: 134) J: ’veszekszik, perlekedik; poltern, schimpfen’.
Onomatopoetikus eredetű tőből származó szócsalád, melynek tagjai tisztázatlan viszonyban állnak
egymással. ⊗ A tő a ->csörtölöz szócsaládjának tövével függ össze. A zsörtöl és zsörtölődik között
képzéssel és elvonással is számolhatunk. A szó végződésének -töl gyakorító, -ödik gyakorító-visszaható
funkciója van. – Ugyanebből a tőből: R. zsörgölödik ’dörmög, zsémbelődik, szidalmaz, átkoz’ (1791),
illetve a zsörtös ’zsémbelődő’ (1830) nyelvjárási szó.
TESz.

zsufa × A: 1447 Zwfa szn. (OklSz.); 1548 sufahoz (OklSz.); 1565 zsuffát [U] (Heltai Gáspár: NySz.);
nyj. zsupa (ÚMTsz.) J: fn 1447 ? ’sáfrányos leves | savanyú leves; Suppe mit Safran | saure Suppe’ (↑),
1548 ’ua.’ (↑) | mn 1447 ? ’fakó, sárga; fahl, wachsgelb’ (↑), 1595 ’ua.’ (Ver. 42).
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kfn.) süfe, (baj.-osztr.) suf supfe – ; ném. Suppe:: ’híg,
folyékony étel’ [az eredetéhez vö.: -mzupa]... – A szó elejéhez vö.: -mzsák, -^zsellér stb.; a szóvégi a-hoz
v ö . : -*cérna, -mciha stb. A N. zsupa változat szó belseji p-je a -mzupa hatásával magyarázható.
Melléknévi jelentése: metafora.
TESz.

zsúfol A: 1804/ zsúfolt sz. (NSz. – Fazekas: ÖM. 2: 18); 1847 Zsufolt sz. (NSz. – PD. 2: 1565); 1872
zsuffolásig sz. (NSz. – Hang F.: Utazók könyvt. 1: 43); nyj. Zsuppolva (ÚMTsz.) J: 1. 1804/ ’viszonylag
szűk helyre szorít, helyez be valamit; überfüllen, (zusammen)pferchen’ # (↑); 2. 1838 ’töm; stopfen’
(Tzs.).
Származékszó. ⊗ A zsúfból (a ->zsúp ’szalmaköteg, zsúp’ változata) -l igeképzővel. A szó szerkezete
alapján tulajdonképpen a zsúpol ’szalmaköteggel, zsúppal befed’ ((~>zsúp)) szóval azonos, de ettől
függetlenül keletkezett. A megnevezés a szalmaszálak kötegekbe szorítására, illetve a kötegnek a
tetőfedéskor szorosan, tömött sorban való elhelyezésére utalhatott. Így az eredeti jelentése ’valamit
szorosan, tömötten összerak, tömörít’ lehetett.
MNy. 49: 468; TESz.

zsuga A: 1862 Zsuga (NSz. – Toronyai: Rablók 29) J: 1. 1862 ’játékkártya; Spielkarte’ (↑); 2. 1908
’kártyajáték | annak egy része; Kartenspiel | eine Partie davon’ (ZG.) [csak EWUng.] Sz: ~´zik 1888
zsugázni sz. (Zolnay – Gedényi) | ~´s 1900 Zsugás ’kártyás’ (Jenő – Vető 107) | | zsugál ∆ A: 1888
zsugálni sz. (NSz.) [csak EWUng.] J: ’kártyázik; Karten spielen’.
Olasz jövevényszó. ⊗ Ol. gioco giuoco, (R.) giogo zoco giuco (nyj.) zugo, zogo, zugo, giuco: ’játék’ | ;
ol. giocare giuocare, (R.) giugare (nyj.) zugar, zogár, zugár: ’játszik’. Ezek a lat. jocus jocum tárgyeset
’tréfa, móka, szójáték, játék’ , illetve a ;lat. jocari ’tréfál, tréfálkozik, viccel(ődik)’, (k.) jocare
’játszik’szavakra mennek vissza. A szó kártyajátékkal kapcsolatban való használatához vö.: ;ol. carte da
gioco ’játékkártya’, giocare alle carte ’kártyázik’. A korábbi zsugáit kiszorította a zsugázik a zsuga
származékszavaként. – A szócsalád mindkét szavát valószínűleg az Észak-Olaszországban állomásozó
magyar katonák terjesztették el. – Románból való származtatása téves.
TESz.

zsugorog × A: 1506 Sogorganÿ (WinklK. 206); 1566 suggorog (Heltai Gáspár: NySz.); 1770/ sugarag
(NSz. – Bokréta 165); 1792 Zsugorogni sz. (SzD. Zsugor) J: 1. 1506 ’zsugorodik, görcsösen
összehúzódva megmerevedik; sich verkrampfen’ (↑); 2. 1558 ’szűkölködik, nyomorogva tengődik; Not
leiden, sich fortfristen’ (RMNy. 3/2: 24); 3. 1566 ’meghúzza magát valahol | kuporog valahol; sich
verkriechen | kauern’ (↑); 4. 1635 ’kunyerál, kéreget; betteln’ (MonTME. 4: 278); 5. 1792 ’zsugoriskodik;
geizen, knausern’ (SzD. 204) | | zsugorodik A: 1510 meg sugorodanak (MargL. 194); 1519 meg
sugorodik ▼ (NySz.) [csak EWUng.]; 1578 fel sugoroszic (Örd. 186) [csak EWUng.]; 1600 k. meg ...
zsugorodják [ɔ: zsugorodjék] [?U] (Radv.: Szak. 43); nyj. sugaraggy le [d-j] (NyIrK. 14: 184) J: 1. 1510
’görcsösen összehúzódik, összehúzódva megmerevedik 〈test, testrész〉; sich verkrampfen, schrumpfen’ #
(↑); 2. 1600 k. ’〈ételnemű〉 megsűrűsödik, összemegy; sich eindicken 〈Kochkunst〉’ (Radv.: Szak. 189); 3.
1670–1704 ’hozzátörleszkedik, hozzácsatlakozik valakihez; sich an jmdn heranmachen’ (SzentseiK. 85);
4. 1702 ’kuporodik, meghúzódik valahol; niederkauern’ (Miskolczi Gáspár: NySz.); 5. 1574 ’ráncot,
gyűrődést vetve egyre kisebb lesz; sich runzeln’ (NSz. – Orosz F.: Sz. Pál 125); 6. 1842 ’mennyiségben,
mértékben csökken; sich vermindern’ (NSz. – P. Horváth L. – Byron: Manfred 26) | | zsugorít A: 1574
sugoreitotta vala meg (Kulcsár György: NySz.); 1584 sugorijto sz. (NévtD. 44: 39) [csak EWUng.]; 1728
fel zugorétotta (OklSz.); 1803 zsúgoritó sz. (NSz. – Le Sage: Sánta örd. 16); nyj. guzsorit (MTsz.) J: 1.
1574 ’〈testet, testrészt〉 összehúz, görcsbe szorít | összenyomorít; schrumpfen 〈trans〉 | zusammendrücken’
(↑); 2. 1580 ’kis terjedelemben hozzáfűz, hozzáír; in geringem Ausmaß zufügen, dazuschreiben’ (Telegdi
Miklós: NySz.); 3. 1584 ’[?]; eindicken 〈Kochkunst〉’ (↑); 4. 1792 ’kuporgat; zusammenscharren’ (SzD.
204); 5. 1808 ’valaminek az összeráncosodását előidézi; runzeln 〈trans〉’ (SI.); 6. 1895 ’valóságosnál
kisebbnek tüntet fel; kleiner erscheinen lassen’ (NSz. – Ágai A.: Vizen 1: bev.: XXIV) | | zsugorgat A:
1593/ sugorgassuk (MNy. 79: 249) [csak EWUng.]; 1691 u. zsugorgatja (MonÍrók. 8: 72) J: 1. 1593/
’kuporgat; zusammenscharren’ (↑); 2. 1691 u. ’megőriz, rejt; aufbewahren’ (↑) || zsugori A: 1787 sugori
(NSz. – Pétzeli: Yung. 2: 259); 1803 zsugorikodni sz. (Márton Knauʃern) J: ’[?]; geizig, knauserig’ #.
Alapnyelvi örökség, valószínűleg az ugor korból, magyar képzéssel. ⊗ A tőhöz vö.:vog. (AK.)
sin0k„3r- ’nélkülöz, vminek híján van’, (KL.) sun-kér- ’összemegy, ráncosodik, szárad 〈bőr〉’ [ugor
*cunk3-(r3-j ’összemegy, ráncosodik, szárad’].. Ennek a magyarázatnak több hangtani nehézsége van. Az
ősmagyarban létezhetett egy -r gyakorító képzős sugor ’összemegy, ráncosodik, szárad; meggörbül,
elgörbül’ jelentésű ige; vö.: –fodor, –szomorú stb. Erre az igére több, régi adat is utal; vö.: 1061/Sokorow
sz., hn. (DHA. 173); 1199Suchurou sz., szn. (OklSz. szombat);); 1508fokom ’meggörbülve, elgörbülve’;
stb. Az igék végződése különböző deverbális képző; a zsugort szóvége -i játszi kicsinyítő képző; vö.: ku-
pori (-kuporit).
MNy. 7: 385, 14: 21; TESz. zsugorodik a. is; MSzFE. zsugorodik a. is

zsúp × A: 1234 ? Zup szn. (VárReg. 135.) [csak EWUng.]; 1257 ? Swp szn. (Györffy 1: 291) [csak
EWUng.]; 1505 ? Supra (MNy. 47: 2); 1579 ʃupértt (MNy. 62: 356); 1634 zup (OklSz.); 1664 zúpbúl
(PKert. 2: 77) [csak EWUng.]; 1705 zsuppot (Bercs.: Lev. 450); 1855–60 zsóp (MNy. 38: 388); 1874 zsúf
(CzF. zsúfol); nyj. zsuff (SzamSz.), zsupa □ (ÚMTsz.) J: 1. 1234 ? ’tetőfedéshez használt szalmaköteg;
Strohbund’ (↑), 1579 ’ua.’ (↑); 2. 1705 ’szalmafedél, -tető; Strohdach’ (↑).
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kfn.) schop schoup, (T.) scháp (szász E.) schöfi (f.-ném.) schaub:
’szalmaköteg, zsúp’ [< ném. schieben ’megtolással, lökéssel mozgásba hoz’].. – A változatok többszöri
átvételre utalnak. A szó elejéhez vö.: –zsák, –zsindely stb. A 2. jelentés: metonímia; ehhez vö.: zsúppal
fedett istálló szószerkezet ’szalmaköteggel fedett istálló’ (1637); lásd még: ; ném. (kfn.) schoupdach
’szalmafedél, szalmatető’. – A ; ném. (kor. úfn.) schup ’egy kanálnyi, villányi’ szóból való származtatása
téves.
MNy. 49: 468; TESz.; NMÉr.

zsuppan × A: 1536 bele ʃuppana (Pesti: Fab. 16v); 1808 Suppanni sz. (SI.); 1840 zsuppanás sz. (NSz.
– Athenaeum 1: 393) J: ’nagy zajjal leesik, zuppan; plumpsen’ || zsupsz A: 1843 zsupp (NSz. – Nagy Ig.:
Napl. 78); 1856 zsupsz (NSz. – Vas G.: Nevess. 2: 172); 1857/ Zsuppsz (NSz. – Jókai 16: 17); 1881 zsup
(NSz. – Csepreghy F.: Műv. 1: 76); 1884–5 supsz (NSz. – Bolondság 236) J: ’〈isz〉; 〈Interj zur
Nachahmung des Plumpsens od ähnl Lauterscheinungen〉’.
A szócsalád alapja a zsuppan:: onomatopoetikus eredetű. ⊗ A tő a –supräl szócsalád tövével és
feltehetőleg a –esobb szócsalád igéinek tövével függ össze. Végződése: mozzanatos képző. – A zsupszsz
nélküli eredeti változata a zsuppanból lett elvonva. A szóvégi sz nyomatékosító elem; vö.: –esobb.. –
Hasonló onomatopoetikus szócsaládok tagjaként ide tartoznak: zuppan ’puffan, lepottyan, leesik’ (1807);
zupái ’nagyzajjal ütöget’ (1838); zupog ’durran, pattog, csattan, pufog’ (1838), illetve zupp〈indulatszó a
leesés, lepottyanás, puffanás megjelenítésére〉 (1829/), ’a szűrkészítő szerkezet kalapácsának alatrésze’
(1832); mind nyelvjárási szó.
MNyj. 9: 9; TESz. zsupaz, zuppan a. is

zsuppol A: 1899 zsuppôlták (Nyr. 28: 288); 1900 suppol (DOLw.) [csak EWUng.]; 1900 haza
zsuppolni sz. (NSz.) [csak EWUng.]; nyj. zsúpol (ÚMTsz.) J: [haupts haza~, ki~] ’(ki)toloncol; auf den
Schub bringen’ – De vö. 1843 zsúpon kivitettek ’ua.’ (NSz. – Életk. 1/5: 84); 1874 zsuppon elvitték ’ua.’
(CzF. zsúp) [csak EWUng.].
Származékszó különböző magyar szószerkezetek alapján. ⊗ Vö.: zsúpon kivitet (↑), zsuppon elvisz (\)..
Ezek a szószerkezetek a ném. auf den Schub bringen: ’kitoloncol’ szószerkezet alapján keletkeztek; lásd
még: ;ném. Schub, (B.) schub:: ’(ki)toloncolás, leginkább csavargóké’ [< ném. schieben ’előre, hátra,
oldalra nyom, tol, taszít’].. – A változatok hangalakja a –zsúp hatására keletkezhetett.
TESz.

zsúr A: 1884 jouron (NSz.) [csak EWUng.]; 1896 zsúrokat (uo.) [csak EWUng.] J: ’(délutáni) társas
összejövetel; geselliges Beisammensein, Kränzchen’.
Francia jövevényszó, német közvetítéssel is. ⊗ Fr. jour: ’nappali világosság, fény, napfény; nap,
nappal; fogadónap’.; – lásd még: ném. Jour ’fogadónap, kávédélután, vendégség, találkozó’. A francia szó
a ;lat. diurnum ’nap’ alapján keletkezett; lásd még: ;prov. (óprov.) jorn ’ua.’. Megfelelői: szb.-hv. zur;;
szlk. zur; stb.: (vendég)fogadónap, zsúr(nap). – Ugyanerre a francia etimonra megy vissza: R. zsúr ’nap,
nappal’ (1865).
TESz.

zsurló A: 1803 súrló (Márton); 1818 zsurló (Márton Ănăbăsis) J: ’[?]; Schachtelhalm (Equisetum)’ –
De vö. 1798 súrló-fǘ (NévtD. 44: 98) [csak EWUng.].
Egy összetételi előtag önállósulása. ⊗ A surlófü ~ súrlófű (↑) szóból. Ez az összetétel a -súrol
folyamatos melléknévi igenevéből + -fű1 tagokból keletkezett; (jelzői) alárendelés. A megnevezés azon
nyugszik, hogy ennek a növénynek a kemény, érdes szára alkalmas volt edények, öblös tárgyak súrolással
való tisztítására. A s > zs zöngésedéshez vö.: –súrol.
TESz.

zsurmol × A: 1770 Zsurmulnom sz. (MNy. 60: 371); 1770 zsúrmut [zsúrmul □] sz. (MNy. 60: 371);
1817 zsurmoláshoz sz. (NSz. – Haszn. Mul. 2: 104); 1835 Surmol (Kassai 4: 162) J: 1. 1770 ’〈kukoricát〉
morzsol; 〈Mais〉 abkörnen’ (↑); 2. 1832 ’apró darabokra dörzsöl; zerbröckeln 〈trans〉’ (Kreszn.); 3. 1886/
’mormol, mormog; murmeln’ (NSz. – Jókai 75: 143).
 Származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A tő a -ysúrol tövével és a -^surrog szócsaládjának tövével függ
össze. Végződése: gyakorító képző; vö.: -+durmol, -> mormol.. A zsur-mol hangátvetéssel való
keletkezéséhez feltehetőleg a morzsol (^morzsa) is hozzájárulhatott. A 3. jelentés a -^mormol hatását
tükrözi. – A N. zsurmóka ’egy fajta reszelt, morzsolt tészta’ (1826) és zsurma ’morzsa’ (1830) játszi
szóalkotással keletkezett a zsurmol alapján.
TESz.

zsűri A: 1795 Dʃorrik (Jury) (Nyr. 98: 98); 1846 dzsuri (Nyr. 98: 99); 1882 zsűri (MagyLex. Jury);
1891 zsüri (Füredi: IdSz. jury) J: 1. 1795 ’esküdtbíróság, esküdtszék; Geschworenengericht’ (↑); 2. 1862
’szakértőkből álló bíráló bizottság 〈sportrendezvényeken, képzőművészeti kiállításokon stb.〉; Jury’ #
(Nyr. 98: 99).
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Jury;; ang. jury;; f r. jury; stb.: zsűri, bírálóbizottság, döntőbíróság, az
angolban, franciában és a régi németben ’esküdtbíróság, az esküdtek testülete’is. Az angolból terjedt el [<
fr. (ófr.) jurée ’eskü; bírói vizsgálat’; végső soron a ; lat. jurare ’(meg)esküszik’ igére megy vissza].. – A
magyarba főként az angolból került, habár francia kiejtéssel.
Nyr. 98: 98; TESz.
6s-
Összetett szavak előtagja, azonos az →ős szóval. ⊗ Az 1. és 2. csoport szavai belső keletkezésűek. Az
1. csoportban az előtag jelöletlen birtokos jelzős viszonyban áll az utótaggal; a 2. csoportban jelzői
szerepe van, jelentése ’ősi örökséghez tartozó’. A 3–6. csoport szavai német mintára alkotott
tükörfordítások, illetve azok alapján keletkezett analógiás fejlemények; vö.: ném. Urvater Urheimat
Urwald stb. A jelzői előtag jelentései itt: a legkorábbi felmenő (3. csoport); első, ősrégi (4. csoport);
körülményeit vagy jogait tekintve az első (5. csoport); természetes, primitív, született (6. csoport). A 7.
csoportban az előtag tréfás-pejoratív jelentésű ellenben az öreg ’régi’jelentéssel. – Utótagok a magyarban
(címszavak kivételével): fifiú, örökségörök, bemutató ( < mutatmut, lakoslak¹ , termelés ( < terem¹),
tehetségtesz, jogászjog.
\anilia
Vándorszó. ⊗ Ném. Vanille, R. vanilla, banille; ; fr. vanille; sp. vainilla; ol. vaniglia, R. vainilla,
vainiglia; szb.-hv. vanilija; le. wanilia; stb.: vanília : ’〈növény, fűszer〉’. Lásd még: ;lat. (ú., tud.) vanilla:
’ua.’. A spanyolból terjedt el [< sp. vaina ’hüvely, tok’, a termés alakja alapján].. – A magyarba az
olaszból és a németből került át.
abríktol
Német jövevényszó. ⊗ Ném. abrichten: ’betanít, idomít, szoktat, kiképez’ [< ném. ab (igekötő) +
richten ’(ki)egyenesít; rendbe hoz’; stb.].. – A magyarba az ausztriai német katonai nyelvből került.
agenda
Latin jövevényszó. ⊗ Latin (középlatin) agenda (sacra) ’(vallási) szertartás, ami tennivalók, teendők,
(egyházi latin) megkereszteltek anyakönyve’, (magyarországi latin) agenda ’foglalkozások, teendők,
feladatok’ [< latin agere ’tesz, cselekszik; (meg)hajt, siettet’; stb.; vö. →ágál].. Megfelelői: ném. Agenda
’írótábla; jegyzetfüzet; napirend’fr. agenda ’jegyzetnaptár’; stb. – A korábbi változatok hangzóközi
helyzetben feltehetőleg gy-s ejtésmódúak voltak. Vö.: angyal stb.; A g-s ejtésmódhoz vö.: evangélium stb.
Korábban a nyugati egyház szakszava volt, a reformáció óta inkább a protestáns egyházi terminológiában
használatos.
alak
Bizonytalan eredetű, esetleg származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A tő bizonytalan eredetű és esetleg az ál-
lal hozható összefüggésbe. A végződése -k névszóképzőnek tűnik. Az elsődleges jelentése ’képmutató,
alakoskodó’. ehhez vö. az 1. és 2. jelentést. – Az ótörökből való származtatása nem valószínű.
alisas
Származékszó. ⊗ A busa-ból -s melléknévképzővel, aminek itt nyomatékosító funkciója van. A szó
főleg a 3. jelentésében használatos. – Ide tartozik még: nyj. búsan ’gazdag, bőséges’; valószínűleg a
busásan ( < busás ’gazdag, bőséges’-n módhatározóraggal) és dúsan ’’dús-n módhatározóraggal)
szóvegyülésével keletkezett.
alkörmós
Olasz (é.) jövevényszó, esetleg a németből is jöhetett. ⊗ Ol. (bol., mil., gen.) alchermes: ’bíbortetűből
készített vörös festékanyag, ital, orvosság stb.’; – lásd még: ; ném. Alkermes: ’’., (erd.) ’piros ételfesték’.
Az olaszba a sp. alquermes-ből ’egy fajta piros orvosság’, ami az’ < ;arab al-qirmiz-ből ’bíbortetű; ebből
készített festék’ ered’; amely legvégső forrásként az ;óind kṛ́mh ’féreg’-re megy vissza. Megfelelői: frz
alkermès ’édes, vörös borpárlat, likőr’; ;le. alkiermes ’alkörmös 〈növény〉; vörös festékanyag’; stb. – A
hangalakot a körmösköröm népetimológiás magyarázata befolyásolta. A 2. jelentést botanikai műszóként
is használták.
alél¹
alél²
Származékszó egy finnugor eredetű tőből. ⊗ A szótő megegyezik az alszik szócsaládjának tövével.
Végződése: -él gyakorító képző. Az alaktanhoz vö.: metélmet. A képzésmód elhomályosulása miatt
elkülönült az alszik szócsaládtól.
angáría
Vándorszó. ⊗ Ném. Angarien többes számban : ’beszolgáltatási kötelezettség, (lovas) robotmunka’.; fr.
(R.) angarie ’robotmunka’;ol. (É. ) angarìa ’járandóság, földeken végzett munka stb.’;blg. aнгapuя
’robotmunka’;oszm. angarya ’’. Lásd még: latin angaria ’(lovas) robotmunka, robotfuvar hivatalos
célokra, (k.) kifizetési kötelezettség, (h.) robotmunka; fizetési határidő; postaló-állomás’ [< gör. άγγαϱεία
’a perzsa lovasfutárok szolgálata’].. – A magyarba jogi műszóként került be, részben a latinból, részben az
olaszon keresztül.
ar
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Ar; ang. are; fr. are; stb.: ’ár mint földterületi mérték’.. A francia nyelvi hatás
által vált elterjedtté.a [lat. area alapján ’táj, vidék; udvar(tér); pálya; terület 〈a geometriában〉’]. – A
magyarba a németből és franciából került.
aranyoz
A szócsalád időrendben legkorábbi tagja egy relatív fiktív tőből eredő származékszó. ⊗ A relatív tő
valószínűleg -ány névszóképzővel keletkezett. Az alaktanához vö.: sovány. Az abszolút tő azonos az iránt
eredeti alakjával. – A szóvégi i̮ ~a-hoz vö.: irt : →arat. A szóvégen: -z igeképző; -ú melléknévképző. Az
alaktanához vö.: irányú. – A később előforduló arány az arányoz-ból keletkezett elvonással a nyelvújítás
korában. A szócsalád tagjai, az irányú szócsaládjának, szóhasadás útján párhuzamosan keletkező
ellentétpárjai. – A tő más ugor kori magyarázata téves.
arm
Román eredetű jövevényszó. ⊗ Rom. armaș: ’fegyveres 〈férfi〉; ítéletvégrehajtó, hóhér; törvényszolga’
[< rom. armā ’fegyver’ (; lat. arma ’’)].. – Erdélyben nyelvjárási szóként használatos.
artézikat
Német mintára alkotott részfordítás, összetett szó. ⊗ Vö.: ném. artesischer Brunnen artesisches
Wasser. A németbe a ; fr. puits artésien ’artézi kút’ami tulajdonképpen ’artois-i kút’, mivel az első, ilyen
forráskutakat ott fúrták. Megfelelői: szb.-hv. arteski bunar arteska voda; cseh artéská studně artéská
voda; stb.: ’artézi kút’., ’artézi víz’. – Egyes alakok népetimológiás úton keletkeztek.
avik
Alapnyelvi örökség az uráli korból. ⊗ Vog. (T.) tō-: ’be(le)megy’.;; osztj. (V.) lăηa- ’, belép’; – szam.
j u r. t’ū- ’be(le)megy’; szam. kam. šɯ- ’belép, be(le)jön’; stb. [uráli *soηe- ’be(le)megy, behatol,
benyomul’].. Megfelelői: juk. *šogu-, šon- ’be(le)megy, belép’. Az avik¹ viszonya más, rokon nyelvi
szavakhoz tisztázatlan. De vö.: ; zürj. (Sz.) sun-; votj. (Sz.) zum-; cser. (B.) šuηγalta-: ’(alá)merül’. – A
szó eleji *s > ; m. Ø hangváltozáshoz vö.: áll¹ev, a szó belseji *η > ; m. v hangváltozáshoz vö.: avul, tő
stb. A v nélküli változatok vokalizálódással keletkezett diftongusos formán keresztül jöttek létre. A 2.
jelentés az 1.-ből magyarázható ’beáztatott anyag összemegy, tömörebbé válik’. – A belé ótt adatról (1565
(↑) kevésbé valószínű, hogy az avikavul alakhoz tartozik.
az
Ismeretlen eredetű. ⊗ A jelentések metaforikusan keletkeztek, de pontosan nem megállapítható, hogy
melyik jelentés az eredeti.
bagäy
Származékszó. ⊗ A bak-ból ’hím állat; bakkecske’-z gyakorító képzővel. A szó belseji gk > g
zöngésedéssel keletkezett. Ide tartozik: nyj. baklat ’párzik; körüljár, megkörnyékez’.
bagöcs
Származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő hangutánzó-hangfestő eredetű. A végződése igéből képzett
névszóképző lehet. Az alaktanához vö.: habarcs (→habar), vakarcs (→vakar) stb. A szó a rovar
jellegzetes zümmügését, búgását utánozzabogár, bögöly; lásd még: bong, búg¹. – Ide tartozik: babóc
’cserebogár’ (1874). – Ide tartoznak még: nyj. bagó, bagoj, bongu ’bögöly’. – Az bagoly-ból
származékszóként való magyarázata nem valószínű.
baiin
 Jövevényszó eltérő dél- és nyugati szláv nyelvekből. ⊗ Szb.-hv. (Kaj., arch.) bolen: ’tengeri hal’.,
bolinj ’egy fajta hal’; szln. bolen ’ragadozó őn’; szlk. bolen bolin: ’ua’.; ;le. bolen: ’rózsás márna’; stb.
[tisztázatlan eredetű].. Lásd még: ; u k r . бiлuзнa ’ragadozó őn’. – Egyes változatok (részben
népetimológia következtében) inetimologikus szóvéget tartalmaznak. A változatok, mint pl. a bőjin,
palatális irányú hangrendi kiegyenlítődés által keletkeztek. – A szó az állattani szaknyelvben is él.
bajadér
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Bajadere;; ang. bayadere; fr. bayadère; stb.: ’indiai templomi táncosnő’., az
angolban és a franciában is ’egyfajta szövetfajta, kelme’. A francia nyelvi hatás által vált elterjedtté [<
port. bailadeira ’táncosnő’].. – A magyarba a franciából és a németből került.
bakói
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kfn., úfn.) bocken: ’öklel, döf mint egy bakbűzlik, büdös mint egy
bak; felágaskodik, felveti a farát 〈ló〉; bakot (meg)kíván 〈nőstány birka, kecske〉; cölöpöt földbe ver;
kendert tilol;makacskodik, csökönyösködik’; stb. [< ném. Bock ’hím állat’].. – Tisztázatlan idetartozású:
bakol ’hurkol, köt, csomóz’ (1888).
baltacím
Nyelvújítási összetett szó. ⊗ A balta + önálló szóként nem adatolt cím ’bugás virágzat’; alárendelő
(valószínűleg jelzői). A cím a címer¹-ből ’bugás virágzat, kalász’ keletkezett szórövidüléssel’. Az
elnevezés alapja a virágzat felhajló, baltaszerű alakja. Lásd még: baltavirág ’baltacim, eszparzett(a)’
(1838 (Tzs.). – Összetett szóként már elhalványult. – Nyelvújítás kori botanikai szakszó. – Ugyanebből a
korból származó, ugyanezzel a második taggal képzett összetett szavak: cipőcím ’szakny. Cypripedium
calceolus’ (1807 (MFűvK.); patkócím ’patkófű, koronafürt’ (1807 (uo.)
banális
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. banal;; ang. banal; fr. banal;; stb.: ’banális’. A francia nyelvi hatás által vált
elterjedtté [< fr. (R.) banal ’egy hűbér(úr)i törvénykezési területhez tartozó’ ’ [(ófr.) ban ’kényszerítő erő;
bírósági kerület’]].. – Lásd még: ; lat. (k.) bannalis ’a bánhoz, adott hatósági körzethez tartozó’. A
magyarba a németből és franciából került; latinosított végződéssel.
bares
Szláv eredetű jövevényszó. ⊗ Szln. bršč: ’medvetalp’;szlk. bršť: ’; lengyel zöldségleves’.; or. бoрщ
’medvetalp; káposztaleves céklával’; stb. [Az eredetéhez vö.: ; vö. →barázda]. – A barcsa változat
nyelvújítási származékszó a m. Barcsay családnév alapján. – Ugyanerre az etimonra megy vissza: borscs
’orosz káposztaleves céklával’ (1933/ (NSz.); az oroszból származik (↑).
basonít
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszavak. ⊗ A hasonból hasonlat-ít műveltető, illetve -ul
kezdő-visszaható igeképzővel. – Nyelvújítási származékszavak.
berzenkedő
Hangutánzó-hangfestő. ⊗ A palatoveláris párhuzamosság alapján a szótő és a borzad szócsalád töve
összefüggésben áll. Végződése: különböző igeképzők. – A szó belseji r inetimologikus; a szótő eredeti
alakjához vö.: bizgat, bozót. – Ugyanebből a tőből -e (folyamatos) melléknévi igenévképzővel:
1211Berze szn. (PRT. 10: 507). – Tisztázatlan idetartozású: 1319 (berzet sz., hn. (AnjOkm. 1: 502).
bestia¹
Szerb-horvát jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. bešlija: ’őr; török lovas katona’ [< oszm. (R.) beșli ’önkéntes
lovas katona a nagyvezír testőrségében’].. – A R. besli ’ua.’ (1576) az oszmánból való közvetlen átvétel. –
Valószínűleg hazai latin adat: 1514Beslie többes számban ’könnyűfegyverzetű török lovas katona’. Lásd
még: lat. (h.) beslia ’tolvajok hadnagya’, ami utalás ezeknek a katonáknak a rabló, garázda magatartására.
bestia²
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. bestia: ’állat; vadállat, fenevad 〈mint szitokszó, káromkodás〉’, (h.)
’(vad)állatjószág’? [indoeurópai eredetű; vö. esetleg: [ír (óír) dāsacht ’düh, dühöngés, veszettség’; litv.
dvasià ’szellem, értelem, elme’; stb.]. | lat. bestialis ’(vad)állatias’. Megfelelői: ; ném. Bestie bestialisch;
o l . bestia bestiale; stb.: ’vadállat, fenevad’., ’vadállatias’. – A szó belseji s-hez vö.: áristom stb. A
bestiális szóvégi s-éhez vö.: brutális stb.
betendes
Szláv eredetű jövevényszó, magyar képzővel. ⊗ Vö.: óe. szl. blędь ’tévhit; erkölcstelenség, feslettség’;
or. блядь: ’szajha’ [< szláv *blęd- ’téved, eltéveszt’].. Lásd még: ; szb.-hv. blenuti ’csodálkozik, ámul;
zavarba jön, zavarttá válik, megzavarodik’; ; c s e h blésti ’locsog, fecseg’; stb. – Végződése: -s
névszóképző, illletve -z igeképző.
bilukom
 Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) willkumm: ’nem talpas ivópohár’., willkomm
’pohár, serleg, amelyben a vendégnek üdvözlő italt kínálnak’jelentéselkülönüléssel a [ném. (kfn., kor.
úfn.) willekum willekomen ’üdvözlés, fogadás, baráti köszöntés’ szóból’ < ; ném. (kfn.) wille ’vágy,
kívánság 〈a fogadó félé〉’ + komen ’közeledik, érkezik’].. Megfelelői: fr. (ófr.) wilecome velcome; ol. (R.)
bellicome;; stb.: ’ivópohár az üdvözlésre érkezéskor’.. – A szó eleji b-hez vö.: bognár, bükköny stb.
blaniíroz
A szócsalád kiinduló eleme a blamíroz: német jövevényszó. ⊗ Ném. blamieren: ’nevetségessé tesz,
megszégyenít’ [< fr. blȃmer ’vádol, hibáztat’].. Megfelelői: cseh blamovati; le. blamować się; stb.:
’blamál valakit, nevetségessé tesz vkit’.. – A blamál a blamíroz-ból keletkezett képzőcserévelflangíroz,
gazsulíroz stb. – A blama alak elvonás a blamál-ból. Ide tartozik: bla-mázs ’felsülés, baklövés’ (1878); ez
a ném., (au.) Blamage-ból ered ’kínos megszégyenülés, felsülés’. ’
boksz
Jövevényszó egy német összetétel alapján. ⊗ Vö.: ném. Boxkalf: ’cipőkészítéshez kikészített,
feldolgozott borjúbőr’ [< ang. box-calf ’’].. Megfelelői: frz box-calf, box; or. бoкc: ’’.. – Az 1. jelentés:
metonímia.
bonriván
Francia jövevényszó, esetleg német közvetítéssel. ⊗ Fr. bon vivant: ’világfi, élvhajhász’.; – lásd még:
ném. Bonvivant ’’. A franciában bon ’jó’ + vivant ’élő’ [< fr. vivre ’él, létezik’].. Megfelelői: cseh
bonvivant; le. bon vivant;; stb.: ’világfi, élvhajhász’.. – A 2. jelentés egy színházi műszó.
bor-
Összetételi előtag, azonos a →bor-ral. ⊗ Az 1. csoport összetételei a bor és az ásványvíz savanykás
ízén alapulnak (egészen a borkút tréfás-metaforikus 3. jelentéséig). Ehhez a csoporthoz tartozik a csak
helynévként adatolt borfő ’savanyúkút, savanyúforrás’; vö.: 1245Burfeu hn. (Gy. 3: 180). A 2. csoportban
a borkő keletkezésénél talán a lat. (k.) lapis vinei ’borkő’ közrejátszhatott; lásd még: frz vinpierre;;or.
винный кaмeнь ’’. A borvirág 5. jelentése esetleg nemzetközi példák hatására keletkezhetett; vö.: ;ang.
wine-flowers; fr. fleurs de vin: ’penész, pimpó’; lásd még: ;lat. flos vini ’’
boros/ián
Szerb-horvát jövevényszó. ⊗ Szb.-hv. (nyj.) brstan bersljan: ’repkény, borostyán’ [az eredetéhez vö.: ;
vö. →borostyán¹].. Lásd még: szln. bršljan; le. (R.) brzestan brzostan; stb. ’’. – A szó belseji l ~ ly hangot
tartalmazó változatok különböző szerb-horvát változatokra mennek vissza: a szó belseji szl. st > ; m. szl
hangváltozáshoz vö.: poroszló, zászló. Az 1., 2. jelentés a borostyán¹ hatását tükrözi. A 3. jelentés:
metafora.
borsók
Származékszó. ⊗ A borsó-ból ’borsó’ kicsinyítő képzővel. A jelentések egymástól függetlenül
keletkeztek, a borsóval való hasonlóság alapján.
brokateil
Vándorszó. ⊗ Ném. Brokatelle, (R.) brocadell;; f r. brocadelle brocatelle;; o l . broccatello, (vel.)
brocadello, (mil.) broccadell, (bol.) brucadêl; sp. brocatel;; stb.: ’félselyem damaszt’. | ; ném. Brokat,
(R.) brocard prokat; fr. brocart;; ol. broccato, (tr.) brocada (vel.) brocado; sp. brocado;; or. (R.) бpoкam;
stb.: ’brokát’. Az olasz nyelvi hatás által vált elterjedtté [< ol. broccare ’aranyszállal átszőtt, hímzett
selyem’ ’].. – A magyarba részben az olaszból (brokadell, esetleg brokát), részben a németből (prokát,
valószínűleg brokát, esetleg brokadell alak is).
butyka
Származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő ismeretlen eredetű és a bütyök szócsaládjával, mint annak
veláris párhuzamos alakja, állnak összefüggésben. Végződése: -kó kicsinyítő képző. A háromszótagos
változatok lehetnek az eredetiek. – Ugyanebből a tőből -ka gyakorító képzővel: butyka ’bütyök; duzzanat’
(1803). – A buckó szócsaládjával való összefüggése nem valószínű.
buua
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. bulla: ’buborék; púp, dudor, gomb; arany tartó, tok vagy bulla’, (k.) ’kerek
ékszer- dísztárgytalizmántartó, tok; pecsét, (h.) buborék; kerek ékszer- dísztárgy; függőpecsét; ónpecsét,
oklevél függő pecsétes tokkal’vö.: [lat. bullare bullire ’pezseg, bugyborékol; buborékot vet’]..
Megfelelői: ném. Bulle; fr. bulle; stb.: ’bulla’..
bábé
Valószínűleg tréfás szóképzéssel létrejött származékszó. ⊗ Feltehetőleg a láb- b ó l -ó kicsinyítő
képzővel. A szó eleji b a báb, baba hatására keletkezhetett. A bambó alak szó belseji m-je inetimologikus.
– A gyermeknyelvből.
 báhány
Jövevényszó, valószínűleg különböző szláv nyelvekből. ⊗ Blg. (R.) бaлвaнь: ’bálvány(isten),
bálvány(kép)’; (nyj.) бaлвáн: ’szikla, sziklatömb’;szb.-hv. balvan: ’(tartó)gerenda’, (Ča., Kaj.) bolván:
’bálvány(isten), bálvány(kép)’;szlk. balvan: ’nagy kő, tömb’, (nyj.) ’bálvány(isten); idol; kép, szobor’;
;or. бoлвaн: ’fatuskó, farönk; öntőforma’, (R.) ’bálvány(isten), bálvány(kép)’; stb. [? <török *balvan
’emlékkő; síremlék’; Vö.: ; ótörök balbal ’ua.’].. – Nem zárható ki, hogy a magyar és a szláv szavak
egyaránt egy harmadik, (keleti) nyelvből származnak.
báüs
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) walisch: ’házaló; olasz vándorkereskedő’, – ném.
welsch ’román, római, újlatin; olasz; francia’ [germán eredetű; vö.: ang. Welsh ’walesi, Walesből
származó’holl. Waals ’vallon’; stb.].. Forrása: kelta *valha <egy kelta törzs neve Gallia Narbonensis-ben>
– A szóvégi b-hez vö.: bognár, bükköny stb.
bókoay
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kor. úfn.) balken – ; ném. Balken:: ’gerenda; fa vagy acél
tartógerenda’indoeurópai eredetű; vö.: [gör. φάλαγξ ’fatörzs, fatuskó’litv. balžiena ’hosszgerenda,
oldalgerenda’; stb.].. – A szóvégi on ~ ony-ból korai átvételre következtethetünk. vö.: bükköny, furmány.
A 2. jelentés: metafora.
bögyörö
Szófajváltással keletkezett egy relatív fiktív tő származékából. ⊗ Főnevesült folyamatos melléknévi
igenév-ő képzővel. A relatív tő a bögyörödik ~ begyeredik ’kiegyenesedik, felegyenesedik’ (1856 (EtSz.),
nyj. bigyerész ’megérint, tapogat, piszkál’ (MTsz.) stb. igékkel azonos. Az abszolút tő a begy-gyel, illetve
a biggyeszt szócsaládjával függ össze. Sokáig nem volt adatolható a szó, mivel csak a nyelvjárásokban
lehetett használatban. – Ide tartozik: az angyalbögyörő összetétel ’burgonyanudli’ (1898), ’kis fiú
hímvesszője’ (1898–1948 ((ÚMTsz.); játszi szóalkotással keletkezett az angyal + bögyörő tagokból.
börberí
Angol jövevényszó. ⊗ Ang. Burberry: ’egy fajta könnyű kelme’. [ezt a szövetet elsőként gyártó
londoni Burberry cég nevéből köznevesült]. Megfelelői: ol. burbery;, ; le. burberry: ’vízhatlan kabát’. –
Az első adatok magára a cégre vonatkozhattak. – Textilipari műszó.
böuér
Német (h.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kor. úfn., baj.-osztr.) peler peller: ’belsőség- és
húsfeldolgozóhúsfüstölő, kolbászárus, nem tanult hentes’ [< ném. (kor. úfn.) pel pelle ’belső részek,
belsőségek, zsigerek’, esetleg a ; vö. →bél-ből].. Lásd még: ném. (h.) Beler szn., Peler szn. – A
magyarországi németből való származtatás mellett szól számos hazai német személynév.
bűzni
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (T.) hüishaͅ is: ’növényi termés hüvelye’., hilse
’ua.töltényhüvely’, (h. baj.-osztr.) hülsṇ ’hüvely’, – ném. Hülse ’hüvely 〈növényi termésé〉; tok; töltény-,
cigarettahüvely’indoeurópai eredetű; jelentésekhez vö.: [óind śā́ lā ’kunyhó, viskó’; ; gót hulistr ’lepel,
takaró’; stb.].. – A ni végződéshez vö.: dózni, fecni stb. A li végződés a cetli, hecsedli stb. analógiájára
keletkezhetett.
cagehőr
Német (au.) jövevényszó. ⊗ Ném. (au.) Zugehör: ’hozzá tartozó, kiegészítés, pótlás’ [< ném. (R.)
zugehören ’tartozik vkihez/vmihez’]..
cihödik
Származékszó egy fiktív, illetve egy relatív fiktív tőből. ⊗ Az abszolút tő bizonytalan, esetleg
hangutánzó-hangfestő eredetű. a szócsalád tagjai a nehézkes mozgást megjelenítő hangfestő igéknek
tűnnek. A cihelődik relatív töve -l gyakorító képzőt tartalmaz. Mindkét szó végződése: gyakorító-
visszaható képző. A cihelődik főleg a 2. jelentésében él. – Ide tartozik még: nyj. cihög ’lassan összeszedi
magát’.’
cimet
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) zimmet – ; ném. Zimt:: ’egy fajta fűszer’ [< lat.
cinnamum cinnamomum ’’ [< gör. κίνναµον κιννάµωµον ’’]].. Forrása: esetleg maláj kayumanis ’,
tulajdonképpen édes fa’, a ; héber qinnāmōn ’fahéj’közvetítésével. Megfelelői: ; szb.-hv. cimet;; szln.
cimet: ’’. – A R. cinnamomon (1533); cinamom (1604); ’’ közvetlen a latinból (↑) származik.
cinadóma
Latin (k.) jövevényszó. ⊗ Lat. (k.) cenedonia: ’vérehulló fecskefű’, a lat. chelidonia (herba) ’
változata, tulajdonképpen fecskefarokhoz hasonló növény’ [< lat. chelidonius fecskéhez, fecskafarokhoz
hasonló; ’fecske-’ < ; gör. χελιδóνιος ’’].. – A 2. jelentés: metafóra a növény virágzatának(?) sárga színe
alapján.
cirkálom
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. circulus: ’kör, délkör; körpálya 〈égitesté〉; földkerekség; abroncs, karika,
gyűrű’., (k.) ’kör; versenypálya; abroncs; körző, (h.) körző’ [< lat. circus ’kör; körvonal; stb.’cirkusz.
Megfelelői: ;ném. Zirkel ’kör; körző’;ang. circle kör; abroncs; ’kör; kőröző 〈személy〉’; stb. – A magyarba
a latin tárgyesetes alak került át. – A R. circulus ’számlap; (bűv-/varázs)kör; stb.’ (1625 (SzT.) a latin
alanyeset átvétele.
cirokéi
Származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő bizonytalan, esetleg hangutánzó-hangfestő eredetű. a
szócsalád tagjai a gyermeknyelvben a simogatás, cirógatás hangulatfestő igei kifejezéseként
keletkezhettek. A szó végződése: gyakorító képző. – Ide tartozik: ciróka-maróka〈becéző, babusgató
simogatásnál használt ikerszó〉 (1791); az összetétel második tagja a mar¹-re megy vissza.
crikipuszi
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. ⊗ Ném. (baj.-osztr.) zwikkẽ-bussəl, (B.) zwick·rbusz·l: ’olyan csók,
amelyet gyermekek úgy adnak felnőtteknek, hogy mindkét oldalról az arcukba csípnek’ [< ném. zwicken
’csíp, csipked, vág’ + (baj.-osztr.) busse(r)l ’puszi, csókocska’]..
csaja¹
Ismeretlen eredetű. ⊗ A szó eleji cs > s hangváltozáshoz vö.: sekély stb. A szó belseji v kieséséhez vö.:
muszka, pitvar. A csajkó (↑) származékszó természettudományi műszóvá vált.
csaja²
Vándorszó. ⊗ Oszm. čai; ném. (B. R.) tschai; port. chá; szb.-hv. čaj; cseh čaj; or. чaй; stb.: ’tea’..
Forrása: kínai (É. ) ṭṣʼa ’’. Az orosz, illetve portugál nyelvi hatás által vált elterjedtté. – Az átadó nyelv,
akárcsak a csáj : csája viszonya, tisztázatlan.
csea
Cseh jövevényszó. ⊗ Cseh Čech ’cseh 〈ember〉’ [tisztázatlan eredetű].. Lásd még: ; blg. чeх; or. чeх;
stb. ’’. – Valószínűleg ugyanerre az etimonra megy vissza: cselák ’cseh 〈ember〉’ (1918); a ; cseh Čechák
’cseh ember 〈pejoratív〉’ szóból származhat. A hangalakot feltehetőleg a melák és a polyák befolyásolta.
csecs¹
Valószínűleg hangutánzó-hangfestő eredetű. ⊗ Feltehetőleg a csecsemő szopásának hangutánzására. A
szóvégi e-s változat valószínűleg az -e egyes szám 3. személyű birtokos személyjel elhalványulásával
keletkezett. Az alaktanához vö: epe, vese stb. Hasonlóan más finnugor nyelvekben is: vog. (T.) ćüćü· ’tej 〈a
gyermeknyelvben〉’ ’;cser. (KH.) cə·zə ’mellbimbó, emlő, (anya)mell’;lp. (N.) čiȝ̌ 'ȝ̌ e ’’; stb. Genetikus
összefüggés nem mutatható ki, mivel hasonló szavak más nyelvekben is adatolhatóak; ehhez vö.: cici. –
Manapság a szó a durva nyelvhasználatban, valamint nyelvjárási szóként használatos.
csecs²
Bizonytalan eredetű, esetleg örmény jövevényszó. ⊗ Vö.: örm. čͤečͤ: ’himlőhely, ragya’ [tisztázatlan
eredetű].. A magyarba talán örmény telepesek vagy orvosok révén kerülhetett át.
cselö
Szóösszevonódás. ⊗ A csá + elő, illetve elé szavakból ’előre’előtt. – Mindkét szó eredeti jelentése ’gyí,
illetve hő’ lehetett. A jelentésfejlődéséhez, illetve az indulatszó > főnév fejlődéshez vö.: cica, csikó stb.
csemetét
Francia (ófr.) jövevényszó. ⊗ Fr. (ófr.) chamelot, – ; fr. camelot: ’teveszőr szövet, posztó’.. Forrása:
valószínűleg arab ḫamlāt többes szám ’a szövet durva oldala; rost(szál)’. Megfelelői: ném. Schamelott
Schamlot; ol. cammellotto;; stb.: ’durva (teveszőr)szövet, kamelot’.; lásd még: ; lat. (k.) chamelotum ’’. –
A szó eleji cs és a szóvégi t megfelel az ófrancia kiejtésnek. A csemelet alak hangrendi kiegyenlítődéssel
keletkezett.
csempe
Ismeretlen eredetű. ⊗ A 2. jelentés: metonímia. – A 3., 4. jelentések: metafora. – Ide tartoznak:
csempely (1838); nyj. csemp: ’kályha, kemence’. – A csempe²csempesz szóval való összefüggés, illetve a
szó német származtatása nem valószínű.
csempész
A szócsalád kiinduló elem valószínűleg a csempesz: ismeretlen eredetű. ⊗ A csempész alak lehetett az
eredeti. a csempes változathoz vö.: –csendes.. A főnévi jelentés feltehetőleg a ́→csempészet, csempész
hatására keletkezett. – A csempe feltehetőleg a csempesz-ből lett elvonva. Eredetileg mindkét szó testi
fogyatékosságra, hibára vonatkozhatott. – Ide tartozik: R. csemp ’csel, csalás, szélhámosság’ (1808 (SI.);
ami ugyancsak a csempesz-ből lett elvonva.– A csempe¹ szócsaládjával való összefüggés aligha valószínű.
csepöte
Származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő ismeretlen eredetű és a cseplye tövével, valamint a
cseperedik abszolút tövével azonos. A szó végződése: -ő (folyamatos) melléknévi igenévképző +
kicsinyítő képző. A szó belseji ö az első szótagban a csepp (~ csöpp) hatását mutatja. Az eredeti jelentése
’hajtás, sarj’ lehetett. – Ugyanebből a tőből: csepe ’egy fajta tölgy; fiatal tölgyfa’ (1318 ? Chepe szn.:
AnjOkm. 1: 452; 1832); csepölce ’cserje, bokor’ (1792); csepött ’bozót, cserjés’ (1832).
csepü
Honfoglalás előtti ótörök jövevényszó. ⊗ Ujg. čöbik: ’tisztátlanság, piszok, maradék’;tat. čübək: ’kóc,
csepű, hulladék’.; sór šöbäγ ’a kenderszár kemény tokja’; stb.’ [< török čöp čöb ’szemét(kupac),
hulladék’; lásd még: ; vö. →seprő].. Kiindulási alakja: török *čöpäk vagy *čöpik; a szóvéghez vö.:
bölcső, gyűszű stb. A csepül származékszó jelentése tulajdonképpen ’csepűnek, hulladéknak mond, tart
vmit’ a csepű, kóc értéktelenségével hozható összefüggésbe.
cserese
Román jövevényszó. ⊗ Rom. cercel cercei többes számban : ’fülbevaló; bőrlebernyeg’ [lat. circellus
’gyűrűcske, karikácska’].. – A csercselye változat lehetett az elsődleges. A csercse alak vagy a román
többes számú alakból keletkezett vagy a birtokos személyjelnek érzett -je (< -lye) kiesésével.
cserét
Ukrán jövevényszó. ⊗ Ukr. oчepeт, (Kárp.) чepéт: ’nád, nádas’ [szláv eredetű; lásd még: litv. kir͂ sti
’vág, metsz’].. Lásd még: ; szb.-hv. cret, (Kaj.) črèt ’mocsárerdő’szln. čreta, (nyj.) črẹ̑t ’mocsár, láp,
ingovány, nádas’; ; or. (nyj.) чepéт ’nád, nádas; stb.’. – Az északkeleti nyelvjárások szava ma is. –
Ugyanerre az etimonra megy vissza: 1231Cheret hn.; külön átvételként a szerb-horvátból vagy
szlovénból.
csetlik-botíik
Összetett szó, ikerszó. ⊗ A R. csetel ~ csetlik-ből ’botladozik, megbotlik, botorkál, tántorog’ (1792) +
botlik. A keletkezésmódjához vö.: dúl-fúl, fúr-faragfúr stb. – A csetel ~ csetlik valószínűleg hangutánzó-
hangfestő eredetű. a szótő a csetten, illetve csötönöz szócsaládjával állhat összefüggésben. A szó
végződése: gyakorító képző. A szó keletkezését feltehetőleg a tagok hasonló jelentése segítette elő.
csimbalkodsk
Származékszó egy relatív fiktív tőből. ⊗ A relatív tő -l, illetve -sz gyakorító képzővel keletkezett. A
csimberkedik változat szó belseji r-je ugyancsak egy gyakorító képző vagy l ~ r hangcserével keletkezett.
Az abszolút tő esetleg a csüng-gel függ össze. A szó végződése: különböző gyakorító-visszaható képzők.
Az értelmezés nehézsége, hogy a csüng szó belseji magánhangzója palatális, míg a csimbalkodik,
csimpaszkodik, csimbalkódzik szavaké evvel szemben velárisak. A szócsalád viszonya a csíp szóhoz
tisztázatlan, de a szó keletkezéséhez esetleg a csíp is hozzájárulhatott. De azzal is számolni lehet, hogy
egyes változatok összefüggnek a csíp-pel, ami a különböző eredetű változatok keveredéséhez vezetett.
csinrat
Szlovák jövevényszó. ⊗ Szlk. činovať: ’háromnyüstös vászon’az eredetéhez vö.: [szlk. činy többes
számban ’csép csinvessző, keresztcsép 〈a szövőszéken〉’; a szlávba a ; ném. (kfn.) schin ’fa- vagy
acélszegély, léc’; vö. →sín].. Lásd még: cseh činovať; ukr. (nyj.) чинóвaть; stb.: háromnyüstös vászon. –
A csimbat változathoz vö.: bognár, bükköny stb. – Azonos etimonra megy vissza: csin ’keresztszál a
szövőszéken’ (1806 (EtSz.).
csirikel
Hangutánzó-hangfestő eredetű. ⊗ A szótő a civakodik szócsaládjával és a cseveg, csipog stb. tövével
függ össze. A szóvég: gyakorító képző.
csuklik²
Származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő bizonytalan, esetleg hangutánzó-hangfestő eredetű, a
csuklással járó görcs, illetve hanghatás kifejezésére. A szóvég: -l mozzanatos képző. – Az -ik-es ragozás
egyes szám 3. személyű -ik személyragú tő hasonló jelentéséhez: nyj. csukik ’csuklik’. – Hasonló
hangalakú és jelentésű szavak: ném. schlucken ’csuklik’;szlk. (nyj.) čikútkať ’’; ném. schluchzen
’hangosan sír’. – A csukkal, illetve a csukikkal való összefüggése nem valószínű.
csuras
Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Tschuwasche;; fr. Tchouvache;; or. чyвaш; stb.: : ’csuvas’.. Forrása: csuv.
ťš́ ə̂vaš ’’; ez a ;tat. ďž́ ywaš ’nyugodt, szerény, békés’ szóval függhet össze. Az orosz nyelvi hatás által vált
elterjedtté. – A magyarba elsősorban a németből került át. – A csuvas alakhoz vö.: alán.
 cséré
A szócsalád kiinduló eleme az cséve: szláv eredetű jövevényszó. ⊗ Blg. (nyj.) цeвá: ’orsó,
(fonál)cséve; üreges (fa)ág, növényi szár; nád(szár); lőfegyver csöve’;szlk. cieva ér, hajszálér; nád(szár);:
’orsó, (fonál)cséve’;ukr. (R.) цíвa: ’orsó, (fonál)cséve’; stb. [szláv eredetű; lásd még: lett saiva ’;
kötőtű’litv. šaivà ’orsó, (fonál)cséve’].. – A magyarban hangrendi kiegyenlítődés ment végbe. A szláv c >
> ; m . cs hanghelyettesítéshez vö.: császár, csép stb. A jelentéséhez vö.: cső, amely végső soron
ugyanerre az etimonra megy vissza. – A csévél a cséve-́ ből igeképzővel alkotott származékszó, amely
gyakorta ennek alapszavaként használatos.
csökik
A szócsalád kiinduló eleme csökik: jövevényszó egy török nyelvből. ⊗ Ujg. čök-; oszm. c̦ ök-; alt. čök-;
stb.: leszáll, leereszkedik, süllyed, összetörik. Lásd még: Kāšγ čök-; CC. čök-; kar. č́ ok-: ’térdet hajlít’;
stb. Megfelelői a mongol nyelvekben is megtalálhatóak. – Az ’összemegy, mérséklődik, csökken’
másodlagos jelentés a törökből kerülhetett a magyarba; az átadó nyelv talán a kun vagy a besenyő volt. –
A csökik 4. jelentése a csökönyös hatására keletkezett. – A csökken mozzanatos képzős származékszó a
csökikből. A csökevény-vény névszóképzővel alkotott nyelvújítási származékszó. – A ; török čökün-
’alászáll’ alakból való származtatása nem valószínű.
csörtölöz
A szócsalád kiinduló elemei az igék: hangutánzó-hangfestő eredetűek. ⊗ A szótő a csörög
szócsaládjának tövével, valamint a csörömpöl tövével azonos. A szóvég: különféle igeképzők, amelynél a
-t-nek műveltetői, az -l-nek gyakorító funkciója van. A csörtöl és a csörtölőz viszonya tisztázatlan; vagy a
csörtölőz származékszó a csörtölből gyakorító képzővel, vagy a csörtöl elvonás a csörtölőzből. – A csörte
tudatos szóalkotással keletkezett az idegen asszó helyettesítésére. A csörtet 3. és 4. jelentés keletkezését
bizonyosan a zsörtölődik, illetve a törtet befolyásolta.
csötöaöz
Származékszó egy fiktív tőből. ⊗ A szótő bizonytalan, esetleg hangutánzó-hangfestő eredetű; a
csetlikcsetlik-botlik tövével és a csetten szócsaládjának tövével függ össze. A szóvég: gyakorító képző. A
4. jelentés keletkezése feltehetőleg a csörög, csörömpöl stb. analógiás hatásán nyugodhat. – Ide tartoznak:
nyj. csötöllő ’sánta’, csötönköl ’ténferegve, botladozva megy’, csötönödik ’’, csötöz ’ua.akadékoskodik.’
csücs
A szócsalád eleme a csűcs: szóhasadás eredménye. ⊗ Hangrendi átcsapással keletkezett a csúcs-ból,
ennek palatális párhuzamos alakjaként. Kisebb csúcsot jelöl mint a veláris változat. – A csücsök a
csűcsből kicsinyítő képzővel alkotott származékszó.
csüuÖ
Szófajváltással keletkezett egy fiktív tő származékából. ⊗ Főnevesült folyamatos melléknévi igenév-ő
képzővel; az alaktanhoz vö.: kendő, szülőszül stb. A szótő hangutánzó-hangfestő eredetű, a halászmadár
éles, vijjogó hangjának utánzására.
cárira
Vitatott eredetű. ⊗ 1. Cigány eredetű jövevényszó: (ném.) čâveri, tshā́ vorin, (balt.) tschawrin,
tschėwrėn, (erd.) cavri: ’csirke; tyúk’ [< oszm. yavru ’kicsi, fiatal’].. – 2. Belső keletkezésű,
szófajváltással keletkezett egy relatív tő származékából. Főnevesült folyamatos melléknévi igenév-a
képzővel; az alaktanhoz vö.: cafra, csigolya¹ stb. Az -r gyakorító képzős relatív tő a cafra, cafrang
töveivel függ össze. Az abszolút tőhöz vö.: cáfol. A jelentéséhez vö.: cafat, cafka.
címer
Német (feln.) jövevényszó. ⊗ Ném. (kfn.) zimbere, (korai úfn.) zimer (baj.-osztr.) zämer, – ném.
Ziemer:: ’vad vagy marha hátrészének húsa’ [< fr. (ófr.) cimier ’’].. Megfelelői: ; cseh (nyj.) cemr ’’; ; le.
comber ’comb, sonka, a konccsont tájéka 〈állaté〉; sonka’.’
de'
Valószínűleg szófajváltás. ⊗ A de² szóból. Egymást követő, ellentétes mondatokban, ráértéssel
válthatott az ellentétes közléstartalom kötőszavává.
depntál
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. deputare: ’levág, lenyes; elválaszt, szétválaszt; valamit valamire szán,
rendel; valaminek vél, tart, valamire becsül’, (h.) ’meghatároz, szán, rendel, (ki)küld, követként küld;
kijelöl, utasít; átad, hord’vö.: [lat. putare ’(meg)tisztít; gondol; vág, metszés’; stb.]. | lat. (kés.) deputatio
’küldöttség, (h.) rendelkezés, határozat követség, bizottság, küldöttség’. Megfelelői: ; ném. deputieren
Deputation;; fr. députer députation; stb.: (ki)küld, követként küld, ’küldöttség.’
dezertör
 Nemzetközi szó. ⊗ Ném. Deserteur; fr. déserteur;; or. (R.) дезертир; stb.: szökevény, dezetőr; – lásd
még: ; lat. desertor: ’valamit cserben hagyó személy; katonaszökevény’ [< lat. deserere ’elhagy vmit,
elmegy’]. | ném. desertieren;; fr. déserter; or. дезертировать; stb.: dezertál; – lásd még: ; lat. (k.)
desertare ’elhagy vmit, elmegy’. A francia nyelvből terjedt el, ahol mindkettő katonai műszó volt. – A
magyarba a dezertőr alak leginkább német közvetítéssel került, a dezertor változat a latinból, a dezertál a
latinból, esetleg a németből került át a magyarba. Lásd még: dezertíroz ’átáll, átpártol az ellenséghez’
(1796), amely a ; ném. desertieren ’ua.’ szóból ered.
dibol
Bizonytalan eredetű, esetleg származékszó. ⊗ Az alapszó talán a dibdáb ikerszó első tagja. A
végződése denominális igeképzőnek látszik. – A dob¹, illetve tipor szavakkal való összefüggése nem
valószínű.
diáríum
Latin jövevényszó. ⊗ Lat. diarium: ’napi élelemadag katonák, rabszolgák, rabok számára; napló’ [< lat.
dies ’nap, nappal’szóból].. Megfelelői: ném. Diarium;; f r . diaire; stb.: napló, a németben szintén
’jegyzetfüzet, notesz; első szövegváltozat, fogalmazvány; írásfüzet.’
domo
Ismeretlen eredetű. ⊗ A 2. jelentés lehetett az eredeti, a további jelentések ebből, metaforikus úton
alakultak ki; ehhez vö.: cipó. A jelentésfejlődéshez a domb is hozzájárulhatott.
duz
A szócsalád kiinduló eleme a dúz: valószínűleg hangutánzó-hangfestő eredetű. ⊗ Eredetileg
feltehetőleg a felemelkedés kifejezésére. A duzzad szócsaládjának tövével lehet azonos. A 3. jelentés
szótörténetileg esetleg sokkal korábbi mint az első adat; így akkor a dúz a duzzad szócsalád tagjainak is
alapszava lenne. – A duzzog a dúzból képzett gyakorító képzős származékszó. A 2. jelentés látszik
eredetinek. – Ide tartozik: duzzaszkodik ’mérgelődik, bosszankodik’ (1750 (Phras. Stomachor).
döl
Jövevényszó egy honfoglalás előtti, csuvas típusú török nyelvből. ⊗ Vö.: ujg. tüš-; CC. tüš-; oszm.
düș-; stb.: esik, összeomlik; : ’leereszkedik, leszáll, merül, süllyed; meghal’ [török eredetű].. Az
ótörökben esetleg egy igenévszó lehetett; az esetleges névszói realizációjához vö.: dél. Kiindulási alakja (;
köztörök š ~ ; csuv. l): valószínűleg *dül-. Az 1., 3., 5. jelentések egy eredeti ’esik, leesik, hullik,
le)zuhan’ jelentésből keletkeztek; a 4., 6. jelentések: metafora. A 4. jelentés leginkább a dűlőre visz
’döntésre, elhatározásra visz’, dűlőre jut ’döntésre, elhatározásra jut’ típusú szószerkezetben használatos.
dúc
Valószínűleg elvonással keletkezett. ⊗ Feltehetőleg a duzzadból A z > c hangváltozás szokatlan. 2.
jelentésében orvosi műszóként él. – A dúc¹-gyel való összefüggése nem valószínű.
dünnyög¹
Hangutánzó-hangfestő eredetű. ⊗ A szótő a dong tövével függ össze. A szó végződése: -g gyakorító
képző.
dünnyög²
Hangutánzó-hangfestő eredetű. ⊗ A dunnyog palatális párhuzamos alakja. A szótő a döng tövével függ
össze. A szó végződése: -g gyakorító képző.
e/ík
Örökség az uráli korból. ⊗ Vog. (T.) tǟl-: ’〈csónakba, lóra〉 száll, ül’.; osztj. (Vj.) jel- ’ua.’;zürj. (V.)
se̮ l-, se̮ v- ’valamibe beleül, valamire ráül’; – szam. jur. ťī- ’〈szánra, csónakba〉 száll, ül’; szam. szelk. ti-
’ua.’; szam. kam. ši- ’〈lóra〉 ül’; stb. [uráli *säle- vagy *sälke-: ’valamibe vagy valamire ül, száll’]. A
hangtanhoz vö.: áll¹, öl² stb. A szó belseji ll másodlagos nyúlás eredménye.
egyembelü
A szócsalád időrendben legkorábbi tagja, az egyembelű: összetett szó. ⊗ Az egyen + belű (a bele
változata) szavakból. Eredetileg névutós szerkezet volt ’együtt 〈irányjelölésként〉; azonos módon’. – Az
egyembe és egyemben feltehetőleg ugyancsak hasonló, névutós szerkezetből kialakult összetett szavakra
vezethetők vissza. Ezekben az utótagként álló névutók rövidültek és határozóraggá váltak. Hasonló
fejlődéshez vö.: bele, benne. – Az egyembe és az egyemben megszilárdult ragos alakulatok is lehetnek,
melyek az utótagokból létrejött határozóragokkal keletkeztek.
eika¹
Származékszó. ⊗ Az alapszó valószínűleg a nyj. ci (ÚMTsz.), disznóhívogató és -terelő szó. A szó
végződése: kicsinyítő képző. A cinka változat szó belseji n-je feltehetőleg szervetlen toldalékhang. – Ide
tartoznak: nyj. ciku, cuga ’disznó, malac’.
 eika²
Ismeretlen eredetű. ⊗ A végződése kicsinyítő képzőnek tűnik, de teljes bizonyossággal nem állapítható
meg. A szó eredetileg a zsenge növényi hajtást jelölhette. – Ide tartoznak: cicka ’csíra’ (1798); cikósaláta
’salátatorzsa’ (1808); cikófa ’fűzfavessző’ (1816 (Voc. 97); cikó ’fűzbarka; magról kelt vöröshagyma;
szalmakoszorúba font vöröshagyma; stb.’ (1836 (Kassai 5: 255); cikora ’csíra’ (1836). – Az értelmezés.
miszerint a cica, illetve szék² szavakból jött létre, nem valószínű.
ejtőzik
Származékszó. ⊗ Az ehéh szóból -t műveltető és -ődzik ~ -őzik visszaható képzővel. A képzőbeli dz ~ z
hangcseréhez vö.: kérődzik; lásd még: csókolózikcsókol, kergetőzik, kerget stb. A szó belseji ht > jt
hangfejlődéshez vö.: ájtatos, azonban az ejt analógiás hatása is közrejátszhatott. – Ugyanebből az
alapszóból -t műveltető képzővel + -ődik visszaható képzővel: (meg)ejtődik ’lesoványodik’ (1600 (MNy.
78: 97).
elektro-
Részfordítások előtagja, nemzetközi szó. ⊗ A részfordítások nemzetközi mintára alkotott összetett
s z a v a k ; v ö . : n é m . Elektromotor, ElektromagnetElektrotekniker;; f r . électromoteur,
électromagnèteélectrotechnicien;; o l . elettromotorre, elettromagneteelettrotecnico; stb.: elektromotor,
’elektromágnes, elektrotechnikus’. Az önálló szóként nem adtolt előtaghoz vö.: lat. electrum: ’elektrum
(arany- és ezüstötvözet; magnéziumötvözet); világos borostyánkő’ [< gör. ἣλεκτϱον ’ua.’]..
ellen-
Összetételi előtag, azonos az →ellennel. ⊗ Azok az összetételek, amelyekben az ellen határozói
funkciót tölt be, olyan igei szerkezetek főnévi megfelelői, mint az 1372 u./ellent neked mondand ’neked
ellent fog mondani’ (JókK. 51); 1416 u./¹nèkic èllènèc ... alhatōc ’ellenállhatunk nekik’ (BécsiK. 19); stb.
Az összetételek mellett ugyanezzel az előtaggal a megfelelő szószerkezetek is létrejöttek: ellentmondás
’EZ NEM KELL’ (1618 (NySz.); ellentállás ’EZ NEM KELL’ (1682); stb. Az összetételek keletkezésénél
idegen nyelvi példák is közrejátszhattak; az ellenmondáshoz vö.: lat. contradictio ’ellentmondás’; az
ellentételhez vö.: ;lat. antithesis ’ellentét’, tkp. ’a betűk felcserélése’; stb. – Utótagok (címszavak
kivételével): mondásmond, vetésvet, állásáll¹, tartástart¹.
elr¹
Örökség az ugor korból. ⊗ Vog. (T.) täwə·t älə·mpǟlt: ’a folyó másik oldala’.; osztj. (J.) ȧʌəm ’a
más(ik) 〈oldal〉; ’ , ȧs ȧəmpinə ’az Ob túlsó felén’ [ugor *äl(ɜ)-mɜ ’másik oldal’].. A szóvégi v ~ ü
hangváltozás a magyarban szabályos folytatója a ; fgr. *-m névszóképzőnek. – Ma csak néhány földrajzi
név utótagjaként él; vö. pl.: Erdély hn. ( [1200 k.].: ↑).
elr²
Tudatos szóalkotással keletkezett szóösszerántás. ⊗ Alapja a R. elev ’magyarázat, következtetés tárgya;
alapelv’ (1784); valószínűleg tudatos elvonás az eleve szóból. – Nyelvújítási alkotás.
eltökit
Összetett