Szakdolgozat 1.6

EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM
Bölcsészettudományi Kar
ALAPSZAKOS
ZÁRÓDOLGOZAT
A Szapolyai testvérek története
Szapolyai Imre és István életpályája
Témavezető: Készítette:
Dr. Dreska Gábor Locsmándi Dániel
egyetemi tanársegéd történelem alapszak
latin minor
2010
Tartalom
Bevezetés....................................................................................................................................3
Előszó......................................................................................................................................3
Historiográfia..........................................................................................................................5
A Szapolyai család eredete.....................................................................................................8
A Szapolyai fivérek politikai pályája........................................................................................11
Szapolyai Imre fiatalkora és felemelkedése Mátyás uralmának elején.................................11
Diplomáciai küldetés Bécsben..............................................................................................13
Harcok a felvidéki husziták ellen..........................................................................................15
A boszniai háborúk...............................................................................................................20
Az 1467-es felkelés...............................................................................................................23
Az 1471-es lázadás................................................................................................................26
A csendes felemelkedés évei.................................................................................................28
Szapolyai Imre nádorsága.....................................................................................................33
Szapolyai István a Mátyás halála utáni időkben...................................................................35
Szapolyai István utolsó évei..................................................................................................40
A Szapolyai család további sorsa..........................................................................................45
A Szapolyaiak a kor társadalmában..........................................................................................47
A Mátyás-kori arisztokrácia..................................................................................................47
A Szapolyai család birtokai...................................................................................................49
Főúri udvartartás, familiárisok..............................................................................................52
Házasodási politika, család...................................................................................................54
Egy eltérő életpálya – Szapolyai Miklós...............................................................................58
Vallásosság............................................................................................................................62
A Szapolyaiak és a művészetek............................................................................................64
Összegzés..................................................................................................................................66
Bibliográfia és rövidítésjegyzék................................................................................................68
Források................................................................................................................................68
Felhasznált irodalom.............................................................................................................71
2
Bevezetés
Előszó
Szakdolgozati témám a Szapolyai testvérek története. Munkámban elsősorban a család két

tagjával, Imrével és Istvánnal foglalkozom, akik politikai-katonai téren talán a legtöbbet tették
a család felemelkedéséért. A köznemesi eredetű család az 1400-as években Pozsega
megyében élt, majd a Hunyadi János szolgálatába szegődő Szapolyai Imre Mátyás idején, a
király segítségével kezdett egyre feljebb emelkedni, egyszersmind testvéreit, Miklóst és
Istvánt is támogatta, hogy feljebb jussanak a társadalmi ranglétrán, és ezzel a család érdekeit
is képviseljék.
Éppen ez az oka annak, hogy a két testvérrel együtt foglalkozom. A mai kor szokásaival
ellentétben a középkorban még sokkal fontosabb szerepe volt a családnak. A birtokokat is
sokszor nem egy ember, hanem egy család vagy bizonyos fokú rokonság kapta.1 A testvérek
együtt birtokolták a vagyont, együtt intézték a birtokügyeket.2
Elképzelhető, hogy a család a társadalmi életben is együttműködött és mintegy felosztva a
különböző karriertípusokat, a felemelkedésnek összes lehetséges útját igyekeztek
megvalósítani. Megfigyelhetjük, hogy Imre először pénzügyi-igazgatási feladatok
elvégzésével, később elsősorban diplomáciai tevékenységével szolgálta urát, Miklós egyházi
pályára lépett, István pedig a katonai pályát választotta. Imre halála után legfiatalabb öccse a
nádori tisztség betöltésével a politikai pályát szinte bátyja helyét vette át. Az Imre és István
közötti különbség a képzettségben is megfogható: míg Imre rendelkezett valamilyen szintű
képzettséggel, hiszen több helyen deáknak nevezik és utalnak gazdaság ügyekben való
jártasságára, István még élete vége fel sem beszélt sem latinul, sem németül.3
A család, a testvérek összetartozása mutatható ki a tudatosnak nevezhető
családpolitikában is. A középkori birtokos famíliák számára komoly nehézséget jelentett,
hogy a magyar jogszokás szerint a fiúgyermekek között egyenlően kellett szétosztani a
vagyont. A sokgyermekes családokat a birtokaprózódás fenyegette, ám a kevés gyermeket
1
Jó példa erre Mátyás 1460. október 7-én kelt oklevele, melyben Salgó várát és más birtokokat 12 000
aranyforintért elzálogosítja Szapolyai Imrének és általa testvéreinek, Miklósnak és Istvánnak. Balassa cs. okl.
118.
2
Fügedi: Elefánthyak 34–36.
3
A bécsi egyetem küldöttségével István 1490 áprilisában tolmács útján beszélt, mert – a bécsi bölcsészkar
jegyzőkönyve szerint – a latin és német nyelvben járatlan volt: „…comes predictus… se ad partem cum sibi
collateralibus convertit, tandem tamen per interpretem (nam et ipse Ungarus fuerat, expers linguae latine
alemannique)”. Fraknói: Magyarországi tanárok és tanulók a bécsi egyetemen 21.
3
vállaló szülők attól retteghettek, hogy kihal a család.4 A helyes megoldást az jelenthette, ha
sok (lehetőleg fiú) gyermek született, ám közülük nem házasodott meg mindenki, vagy csak
későn házasodtak, a tudatos családtervezésnek ezt a viszonylag emberséges módját
választván.5 A Szapolyaiak esetén is ezt láthatjuk: Miklós a papi hivatással (vagy legalábbis
foglalkozással) kizárta a lehetőségét a családalapításnak. Imrének nem született fiúgyermeke
(vagy csak nem érte meg a felnőttkort), István viszont kétszer is kötött házasságot – érdekes,
hogy gyermekei csak a második házasságból születtek, Imre halála előtt nem sokkal. A
középső testvér gondoskodott a család fennmaradásáról, az ő gyermekei örökölték meg azt a
vagyont, amit apja és annak testvérei szedtek össze hosszú és ilyen szempontból kétségkívül
sikeres életük során.
A testvérek összetartozását egy különleges és nem sokszor emlegetett dolog is mutatja.
Mind a kortársak, mind a későbbi történészek – a mai kutató számára néha bosszantó vagy
éppen megmosolyogtató módon – összemosták a fivérek alakját, tisztségeit. Erre az egyik
legjobb példa a dalmát (raguzai) Ludovicus Tubero, aki Imre kincstartói tisztségét Istvánra
„ruházza rá”, egyszersmind megörökítve latin nyelvű könyvében a magyar kincstartó szót
(„quincitartonus” alakban).6
Munkám során sokaktól kaptam önzetlen segítséget – néhányukat itt név szerint is meg
szeretném említeni. Elsősorban témavezetőmnek, Dreska Gábor tanár úrnak tartozom hálával,
aki mindig szívesen rendelkezésemre állt, és gyakori megbeszéléseinken türelmesen válaszolt
kérdéseimre. Sokat számított (és ezt csak köszönni tudom), hogy az Eötvös Collegiumban a
Történész Műhely vezetője, Farkas Zoltán tanár úr a leadási határidő előtt már jóval
munkámat sürgette, ezáltal többé-kevésbé sikerült elkerülnöm azt a szakdolgozatot írókat
fenyegető őrületet, mely a leadás előtti hetekben fenyegeti őket. Felsőbbéves támogatóim
(talán mondhatom: barátaim) közül Lakatos Bálintnak vagyok a leghálásabb, aki már évek óta
segít a középkor iránti kíváncsiságom kielégítésében; szakdolgozati téma után kutatva
ötleteim közül ő javasolta a Szapolyai testvérek történetét. Péterfi Bence értékes javaslataival,
ötleteivel sokat segített. Végül – természetesen – családomnak és barátaimnak is köszönöm
támogatásukat.
4
Fügedi: Uram, királyom… 195.
5
Kubinyi: Törvénytelen gyermek 20.
6
Tubero: Commentarium 129.
4
Historiográfia
A Szapolyai testvérek – a betöltött tisztségeknek, vagyonuknak és nem utolsósorban István

fiának, Jánosnak a királyi címe miatt – sokszor előkerülnek történetírásunkban. Összefoglaló,
monografikus jellegű írásmű azonban idáig nem készült róluk.
A korszakban élő, Magyarországon működő történetírók közül legrészletesebben és
legpontosabban Bonfini foglalkozott a testvérekkel.7 Művének utalásaiból szinte fel lehetne
építeni Imre és István életpályájának rövid összefoglalását. Forrásai a kortársak elbeszélései
és saját tapasztalatai lehettek. Thuróczy István és Pietro Ransano egy-egy mondattal
emlékeztek meg István 1474-ben, a boroszlói ostrom idején véghezvitt hadműveleteiről. 8 A
hasonló fogalmazás valószínűvé teszi, hogy Ransano a magyar Thuróczy munkájából vette át
a vonatkozó részeket. A külföldiek közül a lengyel Długosz krónikájában és Peter Eschenloer
boroszlói polgár műveiben kerülnek elő röviden a szepesi urak.9
A 16. században megélénkülő történetírás elsősorban a Mátyás halála utáni időszakkal
foglalkozott. Időben még közel áll a Szapolyaiak életéhez Ludovik Crijević, aki
humanistaként Ludovicus Tubero néven írta meg elsősorban a magyarokkal foglalkozó
világtörténeti művét.10 Ő csak Istvánnal foglalkozik, a nádorról adott jellemzése nagyban
befolyásolta a róla később kialakult képet. Mindenképpen érdemes megemlíteni Szerémi
György alkotását, amelynek elején István meglehetősen fontos – mai tudásunk szerint viszont
téves – szerepet játszik.11 A század második felében, már magyar nyelven alkotó Székely
István és Heltai Gáspár is megemlékeznek a katonapolitikusból nádorrá lett személyről.12
Heltai kizárólag Bonfinit követi. A későbbi történetírók, például a szintén Mátyás halálával
kezdődő időkkel foglalkozó Istvánffy Miklós a korábbi történetírók felfogását veszi át,
amikor a Bécset szinte árulóként feladó nagyúrról ír.13
Az elbeszélő források mellett nagy szerepet kapnak az okleveles és diplomáciai jelegű
anyagok. Jóllehet a Szapolyaiak családi levéltára nem maradt ránk, még így is nagy
anyagmennyiségből tudunk értesüléseket szerezni. Nagy hatalmuk és birtokaik révén
sokakkal kapcsolatban álltak, több fajta dokumentumból előkerülnek. A királyi oklevekből
7
Bonfini: A magyar történelem tizedei.
8
Thuróczy: A magyarok krónikája és Ransanus: Magyarok története.
9
Eschenloer leírása Mátyás és Beatrix esküvőjéről. Szamota: Régi utazások.
10
Tubero: Feljegyzések.
11
Szerémi: Magyarország romlásáról.
12
Tizenhatodik századbeli magyar történetírók.
13
Istvánffy: Magyarok dolgairól írt históriája.
5
elsősorban politikai tevékenységükről értesülhetünk (például Teleki József forráskiadásai),
más családok levéltárainak kincsei pedig a birtokpolitikájukat, nádori-bírói tevékenységüket
ismerhetjük meg (például a Podmaniczky vagy a Zichy család levéltárából). A városi
levéltárak (elsősorban Bártfáé) szintén komoly forrásértékkel bírnak. Az 1460-as években a
felvidéki csehek ellen vívott küzdelmeket például innen ismerjük a legrészletesebben. A 18.
század végén megjelent, Szepes és Sáros megyék forráskiadásai is nagy segítséget nyújtanak.
A történészi szakirodalomban, ahogy már fentebb említettem, még nem született
összefoglaló munka a Szapolyai családról, így az általam vizsgált testvérpárról sem készült
sem monográfia, sem összefoglaló jellegű tanulmány. Dolgozatommal éppen ezt a hiányt
igyekszem pótolni, amikor Imre és István életpályáját mutatom be.
A kép mégsem teljesen üres: más, a Szapolyaiak életéhez kapcsolódó témájú művekben
(részben Mátyás korának hihetetlen népszerűsége miatt) bőséggel találunk utalásokat,14 illetve
főleg az utóbbi időben – elsősorban talán Kubinyi András, Horváth Richárd munkásságának
köszönhetően – szaporodott meg a testvérek életének kisebb szakaszaival foglalkozó, az
egyes jelenségeket aprólékosan feldolgozó tanulmányok száma.15 A történésznek és a téma
iránt érdeklődőnek is nagy segítséget nyújthatnak azok a könyvek, tanulmányok, melyek
általánosságban mutatják be a korszak hatalmi rendszerét, arisztokráciáját.16 A legnagyobb
mégis azon művek száma, melyek ugyan nem a Szapolyaiakkal foglalkoznak, de egy-egy
ponton említik őket a hatalmukból eredő befolyásuk miatt.17
Összegzésképpen megállapítható, hogy a 15. század második felétől felemelkedő család
tagjairól és egészéről bőséges adathalmaz áll rendelkezésünkre. Ez a halmaz azonban
rendezetlen és erősen szétszórt. Ezért is tartom fontos feladatnak, hogy a hazai történetírás
mielőbb foglalkozzon a kérdéssel az igen befolyásos és eddig jóformán mellőzött Szapolyai
családdal, és életüket, tevékenységüket összefoglalóan mutassa be és elemezze. 18 Szerencsére
ez ma már megindulni látszik: az egyik leginkább előremutató kezdeményezésnek a 2003-ban
Miskolcon tartott konferenciát tartom, melyen elsősorban Szapolyai Jánossal és az ő korának
Erdélyével foglalkoztak, de számos előadás a korábbi időszak megismeréséhez nagy
14
Például: Tóth-Szabó: Cseh-huszita mozgalmak.
15
Például: Kubinyi: Szervitorok, Sroka: Genealógia, Horváth: Felső Részek.
16
A 15. századi arisztokráciáról talán a legjobb összefoglalásokat Fügedi Erik nyújtotta.
17
Például: Pálffy: Koronázási lakomák.
18
Horváth Richárd megfogalmazása szerint: „…a Szapolyaiak, de más arisztokraták szerepe az 1460–1470-es
évek politika történetében (pl. 1462–1472 közötti huszita harcok, erdélyi lázadás, Vitéz-összeesküvés) alig-alig
ismert, jóllehet politikaformáló szerepükről az eddigi kutatások alapján is sejtéseink lehetnek. Mindez azonban a
jövő feladata”. Horváth: Felső Részek 952.
6
segítséget nyújtott.19 Az ilyen irányú történeti (rész-)kutatások fellendülése nagy hatással lehet
majd az egész korszakról alkotott képünk bővítésében is.
A Szapolyai testvérek (erkölcsi) értékelése elsősorban a régebbi történészi munkák
jellemzője volt. Kettejük közül elsősorban Istvánt értékelték – főleg a Mátyás halála utáni
bukásban játszott szerepét keresték. A történetírók felfogását átvéve gyakran István nyakába
varrták Bécs és Ausztria elvesztését, a hazai Corvin János helyett a külföldi és erőtlen Jagelló
Ulászló támogatását.20
A Szapolyaiakkal foglalkozó történész még egy nagy nehézségbe ütközik a források és a
szakirodalom feltárása során. A család nevét igen sokféleképpen írták; a magyar nyelvű
szakirodalom Zápolyai és Szapolyai (a 19. században néha Szapolyay) névalakokat használ, a
forrásokban (az adott nyelvtől függően) pedig még tarkább a kép. A latin nyelvű oklevelekben
elsősorban a de Zapola, Zapolia vagy Zapolya írásmód érvényesül. Emiatt főleg a 20. század
első felére és közepére jellemző a Zápolyai, Zápolya család megnevezés, amely a délszláv
eredetet inkább mutatja. Napjainkra azonban inkább a Szapolyai név terjedt el.21 Amikor a
magyar középkorászok ezt indokolják, Barta Gábor indoklására hivatkoznak. Ő a Zápolyai
alakot helytelennek tartja, hiszen a 19. században már igazolták a Szapolyai hangalak
meglétét.22 Itt Jászay Pálnak a reformkorban megjelent könyvére gondol, amelyben a 16.
századi magyar nyelvű történeti munkák (Brodarics, Heltai, Gercséni Ambrus deák) kortársi
véleményét – és ezzel a Szapolyai hangalak helyességét – fogadja el a szerző.23
19
A konferencia anyaga tanulmánykötetben is megjelent: Tanulmányok Szapolyai Jánosról és a kora újkori
Erdélyről. Szerkesztette: Bessenyei József et al. Miskolc, 2004.
20
„Ha közülük [a főurak közül] egy-kettő – mindenekelőtt pedig a hangadó Szapolyai István – átérzi a reá
háramló rettenetes felelősség súlyát, magukkal ragadhatták volna társaikat is, amint Szapolyai szavára
egyértelműen sorakoztak Ulászló mögé.” „Nagy átalakulásokat bajos, sőt helytelen egy-két, különösen személyi
okra vezetni vissza, de ha a személyi kérdést mégis felvetjük,… az élvvágyó s mindenáron uralkodni akaró
özvegy királynénak a magyar jövőre vészesen nehezedő árnyéka mellett… a Szapolyai István árulására kell
elsősorban rámutatnunk. A fekete sereg kiontott vére is elsősorban az ő fejükre száll.” Tóth: Fekete sereg. 347–
348.
21
Ma is találkozhatunk azonban Zapolyai alakkal. A Régi Magyar Családnevek Szótára szerint a Pozsega
megyei Zápolya helynévből képzett Zápolyai a helyes alak; a helytelen Szapolyai változat csak Heltai Gáspár
téves olvasata alapján terjedt el. Régi magyar családnevek szótára 1158. Nem feledkezhetünk meg azonban
arról, hogy Heltai még a Szapolyaiak kortársa volt; v. ö. Jászay: A magyar nemzet napjai 14. (2. jegyzet).
22
Barta: A Sztambulba vezető út 211. (38. jegyzet)
23
Jászay: A magyar nemzet napjai 14. (2. jegyzet)
7
A Szapolyai család eredete
A Szapolyai család eredéről nem sokat tudunk. Ez az állítás nem teljesen igaz: voltak olyan
történetírók, akik azt gondolták, hogy meg tudják fejteni ezt a rejtvényt (vagy valamely
darabját), de a sok különböző megoldás együtt nem ad ki tetszetős és teljesen elfogadható
képet. Mivel nem feladatom ennek kiderítése, csak röviden ismertetek néhány elképzelést,
anélkül, hogy bármelyik mellett elkötelezném magamat.
Már a 18. században élt Carolus Wagner azt gondolta a Szepesség forrásait kiadó
művében, hogy a Szapolyaiak (nevük alapján) a Délvidékről, Zapolyából származnak. 24
Őseiket – szintén hangzás után – a Kapol, Kaplai, Kapolai családdal kötötte össze. Mivel
Kaplai János a vayvoda Russie tisztséget töltötte be 1379–1381 és 1382–1383 között,25 ezzel
meg lehet magyarázni azt is, hogy miért írják körül egyes oklevelek Imrét a „filius Ladislai
filii woyvode” kifejezéssel.26 Azt azonban elismeri, hogy Kaplai János gyermekeiről (éppen
Imréék szüleinek generációjáról) alig tudunk valamit; az oroszországi vajda fiának neve is
csak „Lászlónak is nevezett Leustachius”.27 Később Temesváry János igyekezett megerősíteni
ezt az elképzelést.28
A Szapolyai család genealógiájának Stanislaw A. Sroka szentelt egy tanulmányt a Turul
2005. évben megjelent számában.29 Ő elsősorban az általam bemutatott testvérekkel és azok
leszármazottjaival foglalkozik; az időben visszafelé csak Lászlóról, a testvérek apjáról ír.
(Emellett a Dél-Magyarországról származást említi.) Solymos urának nevezi Lászlót.30
Megnevezi László két feleségét, Dorottyát és Katalint (Imre és István biztosan az elsőtől
születtek).31
Varjú Elemér érdekes megoldást kínált a Szapolyaiak felemelkedésének okára. A
gyulafehérvári Hunyadi-sírok megvizsgálása során arra jutott, hogy a Hunyadiakhoz kell
kapcsolni a családot: Hunyadi János anyja nem a csak Heltai Gáspár által említett Morzsinai
24
Wagner: Szepes IV. 1778. 1. A Pozsega megyei Zapolyát már a 13. században említik. Csánki: Magyarország
történelmi földrajza II. 432.
25
Engel: Archontológia 35.
26
Tóth-Szabó: Cseh-huszita mozgalmak. 430. Imre özvegy anyja is így nevezi meg magát: „Katherina
conthoralis condam egregii Ladislai fili vayvode”. Bártfa 225.
27
Wagner: Szepes IV. 1778. 1. Wagner nem ismerte nagyon a Mátyás korában élt testvéreket sem: Miklósról
semmi pontosat nem tud, szerinte valószínűleg gyermekkorában meghalt.
28
1910.
29
Sroka: Genealógia 96–105.
30
Engel: Magyarország a középkor végén. A lemezen sem a Salgó birtoknévnél, sem a Salgó településnél nem
találtam erre utaló nyomot.
31
Sroka: Genealógia 96.
8
Erzsébet, hanem egy Szapolyai lány. Ennek bizonyítéka az lenne, hogy a Varjú által Hunyadi
Jánosnak tulajdonított sírkövön az álló alaktól heraldikai jobb oldalon álló címerpajzson (az
apai címer helyén) a hollós címert, míg a bal (anyai) oldalon a Szapolyaiak hármas halomból
kinövő farkasát láthatjuk.32 Az elméletet többek között Ioan Lupaş, a két világháború között
élt román történész is átvette.33
A 20. század végén Kubinyi András kutatásainak köszönhetően tisztult leginkább a kép. Ő
nem annyira a család őseivel, mint inkább a testvérek felemelkedésének okaival foglalkozott,
de a Szapolyaiak familiárisi rendszerét vizsgáló tanulmányában fontos megállapításokat
tesz.34 Felhívja a figyelmet az 1410-es években Pozsega megyében több falut birtokló, akkor
még legfeljebb csak középnemesi rangban álló Szapolyai családról.35 Rokonaik közül a
Szvinnai családot ismerjük, akikkel 1455-ben pereskedtek (Szvinnai Albert nádori jegyző
felesége egy általunk nem ismert Szapolyai Miklós vajda lánya volt). A kapcsolat később
megjavulhatott, ugyanis IV. Sixtus pápa 1474-ben Szapolyai Imrének mint a török elleni harc
vezetőjének kérésére adja a ciszterciek savnikvári monostorának 120 forintra becsült éves
jövedelmét Imre unokaöccsének, Szvinnai István Esztergom megyei klerikusnak.36 Nem
tudjuk, hogy az a Borkafi János, aki II. Lajos előtt bizonyos birtokokat adott el, és az ez
alkalomból kiadott oklevelekben a néhai Cerneki vagy más néven Szapolyai Borkafi
Andrásnak fiaként tűnik fel, csak névrokona volt-e az ekkor már erdélyi vajda Szapolyai
Jánosnak vagy vérségi kapcsolat is összekötötte őket.37
A nemrég elhunyt középkorász Varjú Elemérhez hasonlóan a Hunyadiak és a Szapolyaiak
kapcsolatát igyekezett kimutatni. Ő fogalmazta meg azt az állítást, melyet a mai szakirodalom
– jobb híján – elfogadni látszik: Szapolyai Imre a törökverő Hunyadi János törvénytelen
gyermeke, így Mátyás király féltestvére volt. Az uralkodó ezért látta el tisztségekkel és
birtokokkal a testvéreket (közülük elsősorban a legidősebbet), és ezért bocsátott meg mindig a
lázadók pártjára álló Szapolyai fivéreknek.38
E. Kovács Péter, aki Hunyadi Mátyás családjával foglalkozott egy cikkében, Varjú Elemér
eredményeire reagált, amikor – adatok híján – bizonyíthatatlannak nevezte azt a feltételezést,
32
Varjú: A Hunyadiak síremlékei 88–93.
33
Radu: Hunyadi János 401.
34
Kubinyi: Szervitorok.
35
DL 34077. (Idézi Kubinyi: Szervitorok 171.) Csánki Dezsőnél is előkerültek korábban Pozsega megyei
Szapolyaiak: Demeter fia János a 14. század második felében néhány birtokot elzálogosított a helyi nemeseknek.
Csánki: Magyarország történelmi földrajza II. 449.
36
Czaich: Dataria 8.
37
„Filius condam Andree Borkaffy de Czernek, alio nomine de Zapolya” – áll az 1525. augusztus 2-i oklevélben.
Melléktartományok okl. 294–297.
38
Kubinyi: Törvénytelen gyermek 22. és Kubinyi: Mátyás király 17.
9
mely szerint Hunyadi János anyja Szapolyai-lány lett volna.39 Amennyiben mindenképpen
rokoni kapcsolatot keresünk a két család között, a szerző által közölt családfa alapján ezt
megtehetjük: Hunyadi János apjának, Vajknak Radul nevű testvérét Lászlónak is hívták –
sajnos pontos hivatkozást nem találtam, milyen oklevélszövegből vagy egyéb forrásból
tudhatjuk mindezt.40 Ő elvileg lehetett az a László, akitől a Szapolyai testvérek származtak. A
névazonosságon kívül azonban ezt az elméletet semmi nem támasztja alá, így csak mint
ötletet, esetleges lehetőséget vetem fel.
A fenti elméletek igen tetszetősek, önmagukban és egymás mellett is megállják helyüket.
A nehézség az, hogy csak egy-egy forráson alapulnak, nincs módunk ellenőrizni vagy mással
alátámasztani őket. Megítélésem szerint egyenlőre ezeket a gondolatokat feltételezésnek
fogadhatjuk el, bizonyítékként viszont nem kezelhetjük. A Szapolyai testvérek őseinek
múltjáról továbbra sem tudunk sokat.
A Szapolyai család címere a 15. század második felétől jelenik meg.41 Imre az első, akinek
pecsétnyomata ránk maradt. 1476-os függőpecsétjén címertartó angyal csücskös talpú
címerpajzsot fog, melyen hármas halomból kinövő, jobb irányba néző, támadó állású farkas
áll; mellette hold és csillag. A címer színei csak későbbi forrásokból maradtak ránk, de ez
alapján kék mezőben levő zöld halomról, ezüst holdról és farkasról, valamint arany csillagról
lehetett szó.42 Ez a pecsétkép volt használatban Imre főkincstartói levelein, délvidéki
kormányzóságának és bánságának emlékein és szepesi grófi pecsétjein – utóbbinál a
címertartó angyalok is megjelentek.43 Feltehetőleg nem adomány-, hanem felvett címerrel van
dolgunk, ugyanis a címerleveleken a címerállat általában az uralkodó neve (azaz a heraldikai
bal oldal) felé fordul.44 Imre nádorságának idején tűnnek fel az egyszarvút ábrázoló pecsétek.
Az unikornis szintén ágaskodó pózban, a farkassal szembefordulva jelenik meg. Ennek
eredete nem ismert.45 A fivérek síremlékeinek tanúsága szerint Imrénél még inkább a farkas,
míg Istvánnál az egyszarvú a hangsúlyosabb címerállat.46
39
E. Kovács: Hunyadi-család 35.
40
E. Kovács: Hunyadi-család 40.
41
Gyulai: Farkas vagy egyszarvú 91. Nem valószínű, hogy sokkal korábban használtak volna már pecsétet,
ugyanis a címeren soha nem látható sisak, ez pedig reneszánsz jellegzetesség. Gyulai: Farkas vagy egyszarvú 93.
42
Gyulai: Farkas vagy egyszarvú 92–93. A címertartó angyal ekkoriban kezd megjelenni Magyarországon
nyugati mintára; korábban például a Garai, Cillei és Hunyadi családok használták. Megítélésem szerint
mintakövetésről van szó (mint a házassági politikában vagy az örökös ispáni cím használatában), de Gyulai a
király szolgálathoz és a főúri státushoz köti. Gyulai: Farkas vagy egyszarvú 93.
43
Gyulai: Farkas vagy egyszarvú 91–92.
44
Gyulai: Farkas vagy egyszarvú 93.
45
Gyulai: Farkas vagy egyszarvú 94–95.
46
Gyulai: Farkas vagy egyszarvú 95.
10
A Szapolyai fivérek politikai pályája
Szapolyai Imre fiatalkora és felemelkedése Mátyás uralmának elején
Szapolyai Imre fiatalságáról nem sokat tudunk. Számos forrás litteratusnak vagy – például
Jan Długosz krónikája – Deáknak nevezi. Egyetemjárásáról nem találtam adatot. 47 Kisfaludy
Katalin szerint Hunyadi János birtokszomszédja volt, de a szövegből nem derül ki, hogy a
szerző mire alapozza ezt az állítását.48 A legtöbbet még a Mátyás által szepesi örökös ispánná
kinevező oklevél narratiójából tudjuk meg – igaz, ezt alapos forráskritikával kell kezelnünk.49
E szerint Imre „már ifjú korától néhai híres atyánknál nevelkedett mind az ő gondoskodása,
mind az ő irányítása közepette, mielőtt jellemének és erkölcseinek tisztessége miatt titkári
hivatalba állíttatott, a hűség első alapjait letette és atyánk személyében a róla való sejtésnek
legkedvesebb bizonyságát adta”.50 Hunyadi János halála után is hűségesen kitartott a család
szolgálatában,51 az Engel-féle archontológia is ebből az időszakból említi őt: Szilágy Erzsébet
nagybányai várnagya volt (1457).52 Életkorát számolgatva még ha 1456-ban fiatalnak is
gondoljuk, születési idejét mindenképpen 1440 elé kell tennünk. Azt a László vajda fia Imrét
azonban, aki egy 1429-es oklevélben hatalmaskodóként jelenik meg Ezdegew-i Pál Luchka
nevű birtokán, még túl fiatalnak tartom ahhoz, hogy a későbbi nádort azonosíthassam vele.53
Mátyás megválasztása és trónra kerülése után pályája gyorsan emelkedésnek indult, bárói
család familiárisából a király tisztségviselőjévé vált. Ezzel nem volt egyedül: a Mátyás által
kinevezett homo novusok egy része a király családjából került ki (Vingárti Geréb vagy
Pongrác család), más részét pedig – szinte természetes szükségszerűségként – a Hunyadi
család szolgálatában a gazdasági-igazgatási feladatokat már elsajátított, gyakorlati
47
Teleki: Hunyadiak kora 613. és Wagner: Szepes II. 101–102.
48
Kisfaludy: Matthias Rex 44.
49
Az oklevelet Wagner közli: Wagner: Szepes I. 145–147. Az oklevéllel nem sokan foglalkoztak, pl. Weber:
Ötödik municipium 428.
50
„Hic namque a juvenali aetate sua apud quondam illustrem genitorem nostrum, et inter curam, et inter
directionem eius enutritus, priusquam ob ingenii, morumque honestatem inter secretaria officia constitutus,
prima fidelitatis fundamenta iecit, ac futurae de se spei se ipsius parentis nostri oculis charissimum dedit, nec
fefellit indicium ejus.”
51
„Non hunc fortuna anceps non incursus, non amicorum mutabilitas, et ambigua spes detruxit…”
52
Engel: Archontológia II. 262.
53
Balassa cs. okl. 96. Ha ekkor még tizenéves, inkább csínytevő kamasznak gondoljuk is, és születési idejét
1409–1419 közé tesszük, akkor halálakor hetven-nyolcvan éves lehetett, ez a matuzsálemi kor pedig nem volt
gyakori abban az időszakban. Emellett így Hunyadi János – életkorkülönbség híján – nem tudott volna
felfigyelni rá mint tehetséges ifjúra. Arról nem is beszélve, hogy Imre nagyapja, és nem apja (László) volt vajda.
11
ismeretekkel rendelkező familiárisok adták (Laki Tuz János, Magyar Balázs).54 Szapolyai
Imre is így kezdte hatalmának építését: nagybányai kamaraispánságáról már 1458 nyarán
tudunk.55 1459-ben Szentpéterszegi Angyallal együtt sókamaraispán.56
A tisztségek viselése mellett Imre megkezdte a családi vagyon gyűjtését is – a
Szapolyaiakra jellemzően nem mindig tiszta eszközökkel. Egy 1459. június 24-én kelt oklevél
szerint Mátyás 12 ezer forintos tartozása fejében elzálogosítja Szapolyai Imrének, Miklósnak
és Istvánnak a Zemplén megyei Tokaj várát egyéb birtokokkal együtt. 57 A királynak viszont
alig több mint egy hónap múlva arról kellett értesülni Bodrog megye jelentéséből, hogy
„familiares egregiorum Johannis Thwz et Emerici litterati” hatalmaskodást követtek el
Bátmonostori Töttös Péter Borsod nevű birtokán.58 Mátyás a királyi tanáccsal együtt („nos
personaliter unacum certis prelatis et baronibus nostris”) igyekezett megbékíteni őket.59
Szapolyai Imre első bárói tisztségét, a kincstartóságot 1459-ben nyerte el Mátyástól.60 Jól
látható, hogy a király itt még a korábban már jól bevált feladatkörnek megfelelően tünteti ki
kedvelt emberét. A 14. század közepe felé megjelenő kincstárnok ugyanis eleinte a
tárnokmester helyetteseként, később önállóan a gazdasági ügyek legfőbb irányítójává vált.61 Ő
az állam és a királyi udvar háztartási költségeinek kezelője.62A 15. század végére ezen tisztség
betöltője a királyi tanács egyik legbefolyásosabb tagjának számított.63 A bárói sorba emelő
pozíciót Imre 1464 tavaszáig töltötte be,64 utóda Besenyői Bertalan (1464–1467) – ő már nem
szerzett báróságot ezzel a tisztséggel.65 Következő thesaurarius ugyanis a kikeresztelkedett
budai zsidó, Ernuszt János lett; ekkor – éppen a reformok miatt – a kincstartóság tényleges
hivatali szervvé kezdett válni. Imrére viszont ez még nem vonatkozott: bárói mivolta számos
előjoggal járt, ettől kezdve számított főúrnak, s jóllehet vagyoni helyzete ezt nem tette volna
54
Fügedi: Mobilitás 58–59. A 15. századi arisztokráciát vizsgáló Fügedi Erik szerint gyakorlatilag csak annyi
történt, hogy „Mátyás személyében nagybirtokos arisztokrácia került az ország trónjára, s familiája is elfoglalta
az ország kormányzásában ura emelkedésének megfelelő helyét”. Fügedi: Mobilitás 59.
55
Mátyás utasítja Zakoli Pétert és társait, hogy szerezzenek elégtételt Szapolyai Imrének („fidelis nostri Emerici
litterati de Zapolya, comitis camare [nostre Ryvuli Dominarum]”), mivel Nomeni Nagy Imre és társai károkat
okoztak neki. Zichy cs. okl. X. 14–15.
56
Teleki: Hunyadiak kora 613.
57
Balassa cs. okl. 116.
58
Zichy cs. okl. X. 83.
59
Zichy cs. okl. X. 86. A békéltetés nem volt sikeres: 1459. augusztus 27-én Guti Ország Mihály nádor előtt
Töttös László tiltakozik, hogy jóllehet Tuz János és Szapolyai Imre előző nap 239 aranyforintnyi kielégítést
adtak, mégsem kapott Péter fiával együtt menedéklevelet. Zichy cs. okl. X. 88–89.
60
1459. május 15-én Szapolyai Imre kincstárnok (és még nagybányai kamaraispán) ad menedéklevelet a bártfai
és lőcsei kereskedők részére. Bártfa 173.
61
Soós: Magyarország kincstartói 8.
62
Csánki: Mátyás udvara. 532.
63
Ember Győző véleményét idézi Soós: Magyarország kincstartói 9.
64
Utoljára 1464. február 16-án nevezte így magát Szapolyai Imre Kallói Jánosnak írt levelében. DL 55769. és
65
12
indokolttá, részt vehetett a királyi tanács ülésein. A középkorász Horváth Richárd éppen a
tanácsüléseken való gyakori részvétellel mutatja be, milyen előkelő, bizalmi helyzetben állt
Imre Mátyásnál.66 Erről az első okleveles adatunk 1461. január 26-ról származik.67 Mivel a
kincstartóság fontos pozíciónak számított, viselője a belső, szűkebb tanácsnak is tagjává
válhatott.68 1461. január 25-én ezért lehetett azon urak között, akik kezességet vállaltak
Mátyásért, hogy az feleségül fogja venni Podjebrád Kunigundát.69 Valószínűleg Bonfini
elbeszélésében is ezért tanácskozott vele Mátyás, amikor a fenyegető német, török és cseh-
huszita veszély miatt „atyai barátaival, elsőbben is János váradi püspökkel, Kanizsai
Lászlóval, Rozgonyi Sebestyénnel, Imre kincstartóval s Pongráccal” beszélte meg a
legsürgősebb teendőket.70 Thesaurariusként bírói feladatokat is ellátott: a király például őt
bízta meg, hogy ítéljen a Sziget városhoz tartozó Stibor Mihály és társainak erőszakoskodási
ügyében.71 Itt nem bizonyos, hogy kincstartói funkciója miatt kapta ezt a feladatot: a király
által Szigetnek küldött levélben Szapolyai Imréről mint kincstartóról, a főúrnak küldött
címzése „generali capitaneo parcium nostrarum Zepusiensium”.
Diplomáciai küldetés Bécsben
Kincstartósága idején – és valószínűleg e tisztsége miatt – vett részt egy Mátyás számára
kiemelten fontos diplomáciai küldetésben.72 A magyar állam jelképe, a Szent Korona V.
(Posztumusz) László születése óta nem az ország, hanem III. Frigyes német-római császár
kezében volt – amíg Mátyást nem koronázták meg ezzel az ereklyeként használt tárggyal,
nem számított törvényes uralkodónak. Az 1459-es pártütést követő harcok lecsillapodásával a
diplomácia vette át a fegyverek helyét: 1462. március közepén Vitéz János magánlátogatás
címén Frigyeshez ment. Mátyás utasítására úgy tett, mintha a király tudta nélkül tárgyalt
volna (Mátyás félt, hogy az ország nem támogatja Frigyesnek tett javaslatát). 73 Április 3-án
született meg az egyezmény Grazban. Eszerint Frigyes visszaadja a koronát és Sopront,
66
Csak Guti Ország Mihály, Szapolyai Imre és Bátori István vettek részt tíznél több alkalommal a királyi tanács
ülésein. Horváth: Bátori István 68.
67
Kubinyi: Bárók a királyi tanácsban 197. és 207. Az országnagyok jótálltak azért, hogy Mátyás megtartja a
Podjebrád Kunigundával kötött házassági szerződést.
68
Ilyen volt például 1461. december 24–28-én vagy 1462. február 10-én. Kubinyi: Bárók a királyi tanácsban
197. és 207.
69
Teleki: Hunyadiak kora 6–7.
70
Bonfini: A magyar történelem tizedei 469.
71
Máramaros 435–436. és 437–438.
72
Ezen alfejezet megírásakor alapvetően a 2009-es Adsumusban megjelent cikkemre támaszkodtam. Locsmándi:
III. Frigyes kísérlete…
73
Fraknói: Királyválasztások 97.
13
valamint Mátyást fiának fogadja. Cserébe élete végéig megtarthatja a magyar királyi címet és
többi magyarországi birtokát,74 Mátyás 80000 forintot fizet, és ha fiúörökös nélkül halna meg,
a magyar trón a császárra száll.75 A béke feltételeit a királyi tanács elfogadta, de Vitéz János
ragaszkodott a rendek megkérdezéséhez. A május 20-án összeülő országgyűlésen a rendek –
jóllehet nagyon örültek a korona visszaszerzésének – az árat magasnak találták.76 26-án az
országgyűlés megszavazta a korona visszavásárlását és az ehhez szükséges adó kivetését, ám
a köznemességgel csak „annyit közöltek, amennyi szükséges volt”: nem tudtak az
örökösödési pontról.77 Az országgyűlés új követeket választott: Vitéz János, Várdai István
kalocsai érsek, Újlaki Miklós, Palóczi László, Lamberger, Thuróczy Benedek és Szapolyai
Imre királyi kincstárnok képviselték Mátyást.78 1463. július első felében értek Sopronba,79
onnan pedig Bécsújhelyre mentek. Módosították a grazi egyezmény néhány pontját, például
Mátyásnak csak akkor kell Frigyes számára katonai segítséget nyújtania, ha az ország nem
háborúzik a török ellen. Megváltoztatták az örökösödési pontot is: csak akkor lesz a
Habsburgoké az ország, ha Mátyásnak törvényes fiúgyermeke vagy fiúunokája nem marad.
Ha pedig Frigyes több fiú utódot hagy hátra, közülük az országgyűlés választhat.80 Július 19-
én egyidejűleg állították ki a szerződési okiratokat Bécsújhelyen és Sopronban.81 A koronát a
követek július 24-én 6 óra körül vették át.82
74
Ezek Fraknó, Kobold, Kismarton, Kőszeg és Rohonc voltak, melyek közül Fraknót és Koboldot Frigyes halála
után 40000 aranyért ki lehetett volna váltani az egyezmény szerint. (E. Kovács: Matthias Corvinus 38–39.)
75
Fraknói 1890. 118.
76
77
Fraknói: Királyválasztások 98.
78
Bonfini 1959. 116. és Teleki: Hunyadiak kora 63–64.
79
III. Frigyes június 10-én utasította a soproni polgárokat, hogy a követeket engedjék be a városba, és a
tárgyalások végéig engedelmeskedjenek nekik. Házi: Sopron I. 5. 69.
80
Fraknói: Királyválasztások 99–100.
81
Itt szeretném megköszönni Fazekas István tanár úrnak, a bécsi levéltári delegátusnak, hogy a soproni
szerződést személyesen láthattam a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchivban. Ezt a magyar követek pecsétjeikkel
erősítették meg, Szapolyai Imre farkast ábrázoló pecsétlenyomata még jól felismerhető.
82
Teleki: Hunyadiak kora 74.
14
Harcok a felvidéki husziták ellen
Kubinyi András az 1990-es Mátyás-tanulmánykötetben arról panaszkodott, hogy a

főkapitányi tisztségről még alig tudunk valamit, sok a megválaszolandó kérdés.83 Azóta
Horváth Richárd jelentetett meg egy jól használható cikket a Századok hasábjain. Szerinte
„kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy a Szapolyai család története részben a Felső Részek
kapitányságával kezdődik”.84 Jóllehet ezzel az állítással teljesen nem értek egyet (a
kincstartóság is kiemelten fontos tisztséget jelentett a korban), való igaz, hogy Istvánnak ez az
első komoly tisztsége, és – ismereteink szerint – Imre is itt mutathatta meg katonai
képességeit először.85
Mátyás trónra kerülésekor olyannyira fontos kihívást jelentettek a cseh rablók a
Felvidéken, hogy Bonfini A magyar történelem tizedei című könyvében a törökkel és a
némettel egyenlő súlyú kihívásként jelentek meg.86 A humanista történetíró – már idézett –
elbeszélése szerint Mátyás ekkor „atyai barátaival”, köztük Szapolyai Imrével tárgyalt. A
németek elleni háború mellett csak említésre kerül, hogy a király a tanáccsal együtt Rozgonyi
Sebestyént nevezte ki a csehek elleni hadműveletek vezetésére.87 1460-ban azonban a csehek
elleni csapatok élén nemcsak őt találjuk főkapitányként, hanem mellette van Szapolyai Imre
és István,88 Upor László és Ólnodi Czudar Sándor mint kapitányok.89 A Felső Részek
főkapitányi posztját gyakran egy időben többen is betöltötték, ámde nem voltak feltétlenül
egyenrangúak: Horváth Richárd tanulmánya szerint az egyetlen főkapitány (capitaneus
supremus) Szapolyai Imre volt, mellette pedig Szapolyai István, Upor László és Magyar
83
Kubinyi: Államszervezet 130. old. 129. jegyzet
84
Horváth: Felső Részek 930.
85
Ennek talán – de nem biztosan! – ellentmond az az 1462. dec. 12-én kelt oklevél (átirata: DL 65921), amely
szerint Mátyás az apjának tett szolgálatai fejében, Nagybánya ostromakor annak védelmében tett érdemei,
valamint a csehek és törökök elleni háborúban szerzett érdemei miatt zálogosítja el Szatmár és Németi
mezővárosokat Szapolyai Imrének és általa testvéreinek. A nehézséget az jelenti, hogy nem tudjuk,
Nagybányának mikori és miféle ostromáról szól a szöveg. Balassa cs. okl. 121. Genealógiai témájú
tanulmányában Sroka is Szapolyai Imrét mint Hunyadi János katonáját mutatja be. Sroka: Genealógia 96.
86
„Uralma elején Mátyás király elé három nehéz háborút hozott a sors… egyik a római, másik a török császárral
folyt le, harmadik a csehekkel, akik maguk között szövetséget alakítottak, ezeket testvériségnek nevezték…”
87
Bonfini: A magyar történelem tizedei 469. Érdekes, hogy a felvidéki harcok az ellen a Giskra János ellen
folytak, akit Erzsébet királyné nevezett ki, és az asszony halála után László király főkapitányának titulálta magát.
Teiszler: Felső Részek 170–172.
88
Tóth-Szabó a Szapolyaiak őszi jelenlétéről ír, de már március-április tájékán Szapolyai István és Upor László,
a Felső Részek kapitányai segítséget kértek Bártfától a vidék védelméhez. Bártfa 195.
89
Természetesen felmerülhet a kérdés, hogy miért éppen a Szapolyaiak kerültek oda. Jóllehet Mátyás korának
elejéről kevés használható adattal rendelkezünk róluk, s azok elsősorban Imrére vonatkoznak. István azonban –
meglepő módon – már Mátyás uralma előtt (1454. január 7.) feltűnik a vidéken mint a felső részek kapitánya.
Erről a tisztségéről (amely egyben azt jelenti, hogy Imrénél fontosabb pozíciót viselt már igen korán és
feltehetőleg fiatalon), nem sikerült többet kiderítenem – feltehetőleg egy elírással lehet dolgunk a
forráskiadásban. Bártfa 117.
15
Balázs hol kapitányi, hol alkapitányi (vicecapitaneus) tisztséget láttak el.90 Úgy látja, hogy
Imre kinevezése valószínűleg csak egy tiszteletbeli cím adományozását jelenthette, hiszen ő
kincstartóként 1459 és 1464 között inkább Budán, 1464 és 1465 között pedig a boszniai
háborúk és dalmát-horvát-szlavón báni feladatai miatt a Délvidéken tartózkodott; a tényleges
katonai teendőket István öccse végezte el, aki valóban a Felvidéken (az 1460-as évek elejétől
főleg a központnak kiépítendő Késmárkon) tartózkodott.91 Ezzel azonban tulajdonképpen
maga a cikk szerzője száll vitába, amikor tanulmánya végén megállapítja, hogy Imre
kincstartóságának a Felső Részek kapitányi posztjával való időbeli egybeesése nagyban
megkönnyíthette a csehek elleni harcok anyagi ügyeinek intézését.92 Ezt a fontos feladatkört
ráadásul éppen az a volt Hunyadi-familiáris látja el, aki felemelkedését Mátyásnak
köszönheti, és addig a hűtlenségnek (tudomásunk szerint) legkisebb jelét sem mutatta.93
Ráadásul – noha 1464–1465-ben Imre csakugyan nem a Felvidéken tartózkodott – az 1460-as
évek elején még ténylegesen részt vett a husziták elleni harcokban.94 Emellett az Alsó Részek
kapitányai is gyakran elhagyták tartózkodási helyüket, ugyanis – a mátyási hadpolitika
részeként – a seregek gyorsan és az egyes régiók között is gyakran mozogtak. 95 A két testvér
között alá- és fölérendeltségi viszonyt sem kell feltétlen látnunk, ugyanis Istvánhoz nem
Imrétől, hanem magától Mátyástól érkezte a parancsok. Imre főkapitányságának okát a kutató
a kincstartóságon kívül – jobb híján – a Mátyás és Szapolyai között feltételezhető rokoni
kapcsolatban látja.96 Ezt azzal is alá lehet támasztani, hogy Mátyás a többi kapitányt is inkább
rokonai vagy hűnek bizonyult familiárisai közül szokta kinevezni; arisztokraták (például
Rozgonyi Sebestyén) csak ritkán látják el a feladatot.97
A kapitányok területi hatókörét ma már nehéz kideríteni, ugyanis bizonyíthatóan még a
megyékhez írt levelek sem alá- vagy fölérendeltségi kapcsolatot jelentenek.98 Ezen területek
megyésispánságaival azonban általában nem kerültek ellentétbe, ugyanis egyrészt ők királyi
vagy a helyi, de királyi városok által küldött csapatokat irányították, a megye vezetésébe nem
90
Horváth: Felső Részek 941. Nem Imre volt az egyetlen főkapitány. Tóth-Szabó Pálnál például 1460-ban
Rozgonyi Sebestyén a főkapitány, mellette – a Szapolyai testvérekkel együtt – négy kapitány teljesít szolgálatot.
Tóth-Szabó: Cseh-huszita mozgalmak 319. Teiszler Éva szerint a Felső Részek kapitányát felváltva nevezték
kapitánynak és főkapitánynak, vagyis a két fogalom tulajdonképpen megegyezett. Teiszler: Felső Részek 178.
91
92
Például az 1461-ben a Sáros és Szepes megyékben beszedett pénz került Szapolyai Istvánhoz. Teiszler: Felső
Részek 175–176.
93
Horváth: Felső Részek 948. és 952.
94
Mátyásnak 1461. január 1-jén Bártfához írott leveléből kiderül, hogy Richnó és Sáros átvételére Szapolyai
Imre megy. Bártfa 201.
95
Teiszler: Felső Részek 178–179.
96
Horváth: Felső Részek 941–942.
97
98
16
szóltak bele; másrészt pedig a kapitány gyakran a működési területére eső megyék ispánja is
volt egyben.99
A hadműveletek váltakozó sikerrel folytak, de a királyi csapatok nem tudtak döntő
győzelmet kicsikarni. A régi, komoly erősségeknek számító Sárost, Richnót100 és Újvárt
ostromolták. A nagy haderő miatt a diadal biztosnak látszott, ám novemberben a
hadműveletek diplomáciai okokból akadtak el: Podjebrád György tárgyalásokat javasolt a
kettejük közötti vitás kérdések – közöttük természetesen a felvidéki husziták problémája –
rendezése céljából.101 A tárgyalások sikertelennek bizonyultak, a Frigyeshez pártoló – és a
magát immár Ausztria kapitányaként megnevező – Giskra János ellen 1461 januárjának elején
újra kirobbant a háborúskodás. A seregek élén ekkor már Szapolyai Imre a főkapitány, István
öccse Upor Lászlóval kapitány volt mellette.102 A hadjárat fő célpontjává Sáros vára vált,
szabályos ostrommal (erődítések emelésével) igyekeztek elfoglalni. Richnó és Újvár ostroma
is ebben az évben történt, előbbiben – Upor Lászlóval együtt Bártfának írt leveléből
feltételezhetően – Szapolyai István is részt vett, a főkapitány viszont időközben ismét
Rozgonyi Sebestyén lett.103 Mátyás is fontosnak tartotta az zajló katonai eseményeket,
személyesen vezette egy ideig a csapatokat. A sikerek után azonban Hont megyébe távozott,
és meghagyta a lőcseieknek, hogy az éppen Murányt bíró csehek ellen hadakozó Szapolyai
Istvánt támogassák, Bártfát pedig arra utasította, hogy száz lovast és száz gyalogost küldjön a
parancsnoknak. (Mivel ezt azok – Szapolyai István panasza szerint – nem akarták teljesíteni,
Mátyásnak újra figyelmeztetnie kellett őket erre.) Az ostromok nem jártak sikerrel, sőt a
zólyomi, liptói és turóci csehek – ideiglenesen – még egy várat is elfoglaltak, ezen kívül pedig
Szepesbe és Sárosba törtek be.104
Az 1462-es év hozott nagy változást a lassan állandósuló háborús helyzetben, ami a helyi
nyersanyagkincsek és gazdag városok miatt különösen hátrányos volt az ország egésze
szempontjából.105 Az 1462. április 3-i grazi egyezmény kimondta, hogy Mátyásnak ki kell
99
Horváth: Felső Részek 937. A királynak mindenképpen érdekében áll az esetleges konfliktus elkerülése mellett
a helyismerettel rendelkező, nagy vagyonú (és tekintélyű) emberek közül választania – csaknem természetes,
hogy a helyi ispánra esik a választása.
100
Novemberben Szapolyai Imre ittlétéről értesülünk. (Mátyás Eperjesről írta a bártfaiaknak, hogy az idő
rövidsége miatt ne neki, hanem a Richnó alatt lévő Szapolyai Imre kincstárnoknak küldjék. Bártfa 193.) Az
ostrom eredménye az lett, hogy november végén a győzelem után a cseh Costka kezébe adták a várat – ebből
később nehézségek adódtak. December elején mindenesetre még Imre a vár alatt tartózkodott. Bártfa 193–194.
101
Tóth-Szabó: Cseh-huszita mozgalmak 319–320.
102
Tóth-Szabó: Cseh-huszita mozgalmak 321.
103
104
Tóth-Szabó: Cseh-huszita mozgalmak 322–323.
105
Ebben az évben Szapolyai István sikertelenül ostromolta a Komorovszki Péter által védett Liptóújvárat,
melyet végül a Szentgyörgyi grófok vettek be. Majláth: Liptó-Új-Vár 134.
17
egyeznie „Giskra főispánnal”; ennek értelmében 1462 elején Vácott Mátyás és a cseh
zsoldosvezér kibékültek egymással.106
A hivatalos békekötés még nem jelentette a harcok megszűnését. 1463 végétől egyszerre
két helyen folytak hadi események a husziták ellen: Nyugat-Magyarországon az ausztriai
bratrik a Sopron megyei Macskakővárát foglalták el, a Felvidéken pedig Szapolyai István
készült a harcra, „a kit Mátyás bölcs előrelátásból Giskra meghódolása után a felső részeken
hagyott”.107 Az egyre nagyobb hadi jártasságot szerző vezér központját a lengyelországi és
liptói huszitákhoz egyaránt közel fekvő Késmárkon rendezte be, és az év vége felé
felszólította a városokat, hogy készüljenek fel a várható harcokra, s ha majd szükség lesz rá,
küldjenek segítséget. 1464 elején a husziták támadást intéztek István ellen, aki önerőből nem
volt képes feltartóztatni a támadókat, ezért Mátyástól kért segítséget. A király a Kassán őrzött
adót Szapolyaira bízta, meghagyta a városoknak, hogy küldjenek segítséget, illetve Dengelegi
Pongrác András vezetésével nagy királyi sereget indított a Felvidékre.108 Együttesen sem értek
azonban el számottevő eredményt, az ellenség száma csak tovább nőtt. A sikertelenség miatt
Mátyás 1465 tavaszán személyesen vezetett ide a seregeket, és a hosszú évek harcait egy
gyors és sikeres hadjárattal zárta le. A Felvidék keleti felén (a Szapolyaiak központján) ezután
végre béke honolt.109 A nyugati részeken 1466-ban még Svehla János és csapatai okoztak
nehézségeket, ugyanis ebben az évben foglalták el a Nyitra megyéhez tartozó
Kosztolányvárát. A káosz teljes volt: ausztriai és morvaországi urak Magyarországra törtek
be, a magyar urak pedig külső országokba támadtak. Jóllehet Svehla János végleges
legyőzésében Szapolyai István tevőlegesen nem vett részt (a huszita zsoldosvezér
kiostromlását Podmaniczki László vagy személyesen Mátyás végezte), egyrészt a végső
győzelem előtt elsősorban ő küzdött a cseh ellen,110 másrészt a hozzá tartozó területet
Szapolyai István igyekezett felkészíteni egy esetleges betörésre: megegyezett Komorovszki
Péterrel, a Mátyással korábban ellenséges vezérrel, hogy az nem fogja támogatni a bratrikat,
illetve elővigyázatosságra intette a városokat.111 Svehla legyőzésével zárultak le véglegesen a
huszita csehek elleni harcok, ekkortól kezdve szilárdult meg a Felvidéken a béke – a jó
106
Tóth-Szabó: Cseh-huszita mozgalmak 324. A szerző ugyan bécsújhelyi békét ír, de azt csak egy évvel később
kötötték meg Mátyás és Frigyes követei. (Erről – és Szapolyai Imrének ebben játszott szerepéről már fentebb
szót ejtettem.)
107
108
Bártfa 1559. Idézi: Tóth-Szabó: Cseh-huszita mozgalmak 328–329.
109
110
Kubinyi: Mátyás király 46.
111
Tóth-Szabó: Cseh-huszita mozgalmak 329–330. A szerző elismeréssel illeti Szapolyai István szerepét: „Ezek
az idejében eszközölt intézkedések eredményezték, hogy a felsőrészek ezúttal mentek maradtak a zsebrákok
látogatásától.”
18
közbiztonságra természetesen nagy szükség volt ebben a gazdasági szempontból kiemelten
fontos országrészben.
A Szapolyaiak nemcsak katonai babérokat arattak a harcok során. A király
tevékenységüket busásan megjutalmazta: egyrészt (részben) ezért kapták a testvérek a szepesi
örökös ispáni (vagy grófi) címet, másrészt számos birtokkal gazdagodhattak. Mátyás vagy
örökjogon adományozott nekik területeket, vagy a harcok (és az azzal járó anyagi terhek)
fejében elzálogosíthatta nekik az adott területet – gyakorlatilag a két eljárás között nem volt
semmilyen különbség, nem ismerünk olyan esetet, amikor a király visszaváltotta volna a
birtokot. Az ekkor történt birtokszerzések közül jó példa Richnó vára, melyet az uralkodó –
annak tartozékaival – 1460 novemberében zálogosított el 12000 aranyforint fejében Szapolyai
Imrének és Rozgonyi Sebestyénnek.112 1459-ben Tokajt, 1460-ban Salgó várát és Ozdin
kastélyt, 1463-ban pedig Szatmár és Németi városokat kapták meg Mátyástól a hadjáratra
fordított kölcsöneik fejében.113 „Természetesen” nemcsak tisztességes úton lehetett birtokot
szerezni ezekben a zavaros időkben: Szepes vára, melyet korábban Thurzó Márton és testvérei
birtokoltak, csak „hosszas tárgyalások” után került 1460-ban a Szapolyaiakhoz.114
A Szapolyaiak a birtokokon kívül politikai hatalmat is szereztek. Megyésispánságaikról
kevés adatunk van, Horváth a szepesi ispáni címet 1462. január 11. és 1485. január 10. közé, a
sárosit 1462. április 2. és 1482. február 21. közé tudta okleveles anyag segítségével
elhelyezni.115 Ennél azonban feltehetőleg tovább állt e megyék élén: állandóan használt
szepesi örökös ispáni címét erre nézve bizonyítéknak foghatjuk fel, Sóvári Sós István és
Roskoványi Miklós még 1488. április 10-én is az ekkor már feltehetőleg elhunyt nádor sárosi
alispánjaiként jelennek meg.116
A politikai mellett a gazdasági hatalom is fontos tényezőnek számított; a Szapolyaiak
inkább helyi birtokaik, mint a főkapitányi tisztség segítségével érték el az ispáni címet.117
Horváth Richárd a család felvidéki felemelkedését vizsgálva figyelte meg azt, hogy még
azokban a megyékben is komoly befolyással bírtak, ahol nem voltak ispánok. Ezt úgy érték el,
hogy ezeken a közigazgatási területeken a famíliájukból való alispánok álltak a vármegye
második legfontosabb (és a tényleges irányítást inkább végrehajtó) pozíciójában. Hiába volt
112
Tóth-Szabó: Cseh-huszita mozgalmak 430–431. Mivel a vár hovatartozása finoman szólva kétséges volt
ezekben az években, a király helyett immár a maguk érdekeit képviselő vezérek valószínűleg többet tudtak tenni
a vár megvédése érdekében.
113
Balassa cs. okl. 116, 118 és 121. (344, 349 és 358. sz. oklevelek)
114
Horváth: Felső Részek 949. Elképzelhetjük, milyen jellegűek lehettek ezek a tárgyalások, ha a Szapolyaiak
mint a királyi sereg parancsnokai „tárgyaltak”.
115
116
Eperjes 257. 1488. április 17-én az alispánok már Cecei Lőrinc és Bezzegi Borsos Benedek (ugyanott).
117
19
például Zemplén megye főispánja 1459–1468 között Perényi István, ha már 1465-től
Szapolyai-familiárisok töltötték be az alispáni tisztséget. A középkorász azt is feltételezi,
hogy a Szapolyaiak – ha nem is emiatt nyerték ispáni tisztségeiket – a főkapitányi rangot és
hatalmat felhasználva tudták saját embereiket (nyilván a főispán akarata ellenére)
megválasztatni és elfogadtatni az adott megye nemesi közösségével.118
A boszniai háborúk
Szapolyai Imre életében jóllehet fontosak a boszniai háborúkban elért eredmények, egész
életútját tekintve mégis inkább kitérőként kell értelmeznünk azokat. A délvidéki származású
nemes itt lehetőséget kapott arra, hogy a török ellen bizonyítsa katonai tehetségét.
Mátyás törökellenes politikájának elemzése nem feladatom, de a magyar király számára
mindenképpen fontos volt a déli határokat fenyegető törökök elleni védekezés, illetve egy
viszonylag békés helyzet biztosítása. Ezért – és persze presztízsokokból – indult meg a
magyar sereg 1463-ban az ez évben török kézre került Bosznia és főleg annak egyik erős
pontja, Jajca visszaszerzésére. A király nagy sereget vitt magával: a királyi csapatok és a
fizetett nemesi bandériumok mellett egyházi és világi urak is személyesen szálltak hadba.
Jelen volt a kalocsai érsek, a váradi és a pécsi püspökök, Guti Ország Mihály nádor, Újlaki
Miklós erdélyi vajda és macsói bán, Pongrác János erdélyi vajda, Szapolyai Imre kincstartó,
Vezsenyi László lovászmester, a horvátországi Frangepán István és Márton, Vitovec János
szlavón bán.119 Jól látszik, hogy az egyháziak és a világiak közül is azok jöttek el elsősorban,
akik akár területüknél, akár tisztségüknél fogva érintettek voltak a déli határ menti béke
biztosításában. Kivételt éppen a kincstartó jelenthetne, ám neki „birtokainál és eredeténél
fogva nagy személyes összeköttetései voltak a vidéken”.120
Mátyás támadó seregét két részre osztotta: a műszaki csapatokkal és ostromgépekkel
haladó lassabb menetoszlopot a király vezette, a gyorsabbat Szapolyai Imre alá rendelte. Jajca
ostromára az év végén került sor, amikor a török főerők téli szállásaikon tartózkodtak.121 A
vár megvívása nehezen ment, átütő támadásra nem került sor, végül a védők 1463
karácsonyának másnapján adták fel az erődítményt szabad elvonulás fejében – aki akart,
118
Horváth: Felső Részek 940. Mátyás ehhez feltehetőleg hallgatólagosan hozzájárult, „hiszen a feltétlen Mátyás-
hű Szapolyaiak hatalmának megerősödésével a Felső Részeken közvetett módon a királyi hatalom is új bázisra
lelt”.
119
Pálosfalvi: Nikápolytól Mohácsig 123.
120
Thallóczy: Jajcza LXLV.
121
Kubinyi: Magyarország története 221.
20
beállhatott Mátyás seregébe is.122 A király Szapolyai Imrének két év múlva adott oklevelében
is kiemelte az egykori familiárisnak a győzelemben játszott szerepét: „[a hadi sikereket]
elsőként az isteni kegynek, utána a mi előharcosunknak éberségének és munkájának
tulajdonítjuk”.123
Bosznia nagy részének elfoglalásával még nem nyugodhatott meg Mátyás: a megszerzett
területeket meg is kellett tartani. A feladattal gyakorlatilag Szapolyai Imrét bízta meg az
uralkodó: koronázása után egyrészt – új tisztséget hozva létre – kincstartóját Bosznia
helytartójává (gubernator regni Bozne) tette, másrészt rábízta a Boszniával szomszédos
területek tisztségeit: Szapolyai Imre ezután dalmát-horvát és szlavón bánként tűnik fel
előttünk a forrásokban.124 A boszniai helytartóság különösen magas rangot jelentett, ugyanis a
királyi privilegiálisok méltóságsoraiban a világi tisztségek között ez állt a második helyen
(első a nádor), megelőzve az erdélyi vadját és az országbírót is.125 Ezekkel a kinevezésekkel
egy kézbe került a délnyugati részek védelme, mivel Imre a vránai perjelséget és valószínűleg
a zágrábi püspöki várak feletti hatalmat is megkapta.126 Érdekes, hogy Szapolyai
kinevezésével Mátyás azt a Vitovec Jánost és Frangepán Istvánt tette le, akik ugyanabban a
háborúban tettek nagy szolgálatokat a török ellen, ráadásul tapasztaltabbak voltak utóduknál –
a királynak mégis fontosabb volt a terület katonai-közigazgatási központosítást és egy hozzá
hű, „kézzel vezérelhető” vezető jelenléte.127 Gondok adódtak azonban abból, hogy a szlavón
báni tisztséget Imre Újlaki Miklóssal megosztva viselte.128
A déli részek védelmére valóban nagy szükség volt: 1464. július 12. és augusztus 22.
között Mohamed szultán megkísérelte visszafoglalni Jajca várát. Mátyás a felmentő sereggel
az egy évvel korábbi taktikát folytatta: két hadtesttel (ez feltehetőleg 6200 embert jelentett)
előreküldte Szapolyai Imrét. Ő szintén előőrsöket, „száguldozókat” küldött ki, akik hamar
Jajca határára értek. A török szultán – hallván a felmentő sereg közeledtének hírét – egy
122
Thallóczy: Jajcza CIV. Bonfini 200 átállt katonát említ (Bonfini: A magyar történelem tizedei 481.)
123
„…Divinae primum gratiae, deinde ipsius propugnatoris nostri vigiliis et labori tribuimus” Wagner: Szepes I.
146–147.
124
Thallóczy: Jajcza CVII. és Pálosfalvi: Vitovec János 463. Okleveles forrás: Blagay cs. okl. 366–368. (1464.
április 5.).
125
Ilyen oklevél: Frangepán cs. okl. II. 68. (1464. április 5.); méltóságsor: Podmanicky cs. okl. 42–46. (1464.
április 12.), Házi: Sopron I. 5. 106–111. (1464. április 12.) – ekkor Mátyás koronázása miatt számos
privilégiumot kellett megerősítsen.
126
Mátyás kérte a pápától, hogy a védelem hatékonysága érdekében utólag engedélyezze Szapolyai Imre
kinevezését „usque ad octo vel decem annos”. A levél csak évre datált, de mindenképpen május előtt keletkezett,
amikor Szapolyai Imre még a déli részekért felelt. Mátyás levelei 219–220.
127
Pálosfalvi: Vitovec János 463–464.
128
Pálosfalvi: Vitovec János 464. Kubinyi András hívta fel a figyelmet a Szlavónia kormányzása és a
kincstartóság közötti kapcsolatra, mely a 15. század második felében volt jellemző: néha megegyezik a szlavón
bán és a kincstartó személye (például Vitéz János vagy Ernuszt Zsigmond esetében), másszor a volt
kincstartóból lesz bán (Szapolyai Imrét és Tuz Jánost hozza fel a középkorász). Kubinyi: Vémeri Zsigmond 163–
164.
21
utolsó rohamot rendelt el augusztus 22-re, s mivel ez sikertelen volt, Mohamed
menekülésszerűen vonult vissza.129
Mátyás a sikeres felmentő hadjáratból támadóba váltott át, ősszel (október 8–november 9.)
Zvornik ostromára indította csapatait – Szapolyai Imre irányította az egyik seregrészt.130 A vár
megvívása előtt a vezér – kis kitérővel – az 1443 óta török Szrebeniket foglalta el és csak
ezután csatlakozott a Zvornik ostromát megkezdő fősereghez, melyet Mátyás vezetett.131 A
várat nem sikerült bevenni, ennek indoklására már a korszakban különböző magyarázatok
születtek. A török források azt állítják, hogy Mahmud, a szultán vezére portyázó martalócokat
küldött át a Drinán, ezek hírt adtak Zvornik hősies védőinek, s ezek örömrivalgásától a
keresztény seregek rémületbe estek és a Száva felé elmenekültek.132 Bonfini szerint az ostrom
során „Imre lovaskapitányt” egy városból kilőtt nyílvessző megsebesítette a szemén; emiatt
majdnem megvakult, sőt „lanyhábban kezd eljárni” és a felmentő sereg közeledtének hírére ő
javasolta Mátyásnak, hogy vonuljanak vissza. Szerinte a magyar sereg gyengébb és pihenésre
szorul. Az itáliai származású történetíró véleménye lesújtó: „Zvornik falánál a magyarok
eredtek csúfos futásnak a törökök puszta hírére”.133 Thallóczy Lajos igyekezett logikus
magyarázatot találni a menekülésre: a rossz idő miatt parancsolt Mátyás visszavonulást. A
nagy sár miatt nehezen mozogtak; kénytelenségből otthagyták a magasabban beágyazott
lőszerszámokat (az ágyúkat a folyón vitték haza). A lassú visszavonulás miatt Mahmud pasa
és Ali bég martalócai rajta tudtak ütni a magyar seregen.134 A zvorniki vereség eldöntötte a
hadjárat sorsát: Bosznia egyesítése nem sikerült, az ütközőállam nem állt helyre; ezért is lett
olyan fontos Jajca bánsággá alakítása.135
Szapolyai Imre még egy évig tevékenykedett a déli határokon. Addig – Bosznia
helytartójaként – ő intézte a jajcai várkörzet ügyeit. Nagy volt a tekintélye, Raguza ajándékot
küldött neki, a szlavóniai nemesek bizalommal fordultak hozzá.136 A sikertelen katonai
teljesítmény miatt azonban a 1465. március-április fordulójától Vitovec János, Szobi Péter és
Disznósi László lettek társai. Imre azonban nem maradt itt sokáig, április 13-án találkozunk
utoljára vele a Délvidéken.137 Északra küldésének terve viszont már régebben
129
Thallóczy: Jajcza CX–CXII. és Bonfini: A magyar történelem tizedei 482.
130
Thallóczy Lajos szerint mivel Szapolyai Imre volt a vezér, a hadjárat és annak célja – Zvornik elfoglalása – is
az ő fejéből pattant ki. Thallóczy: Jajcza CXIV.
131
132
Thallóczy: Jajcza CXVII.
133
134
Thallóczy: Jajcza CXVIII.
135
Thallóczy: Jajcza CXIX.
136
Thallóczy: Jajcza CXXIII.
137
Pálosfalvi Tamás szerint címét májusig viselte (Pálosfalvi: Vitovec János 464.), de még egy 1465. július 30-i
oklevélben is Bosznia kormányzójának nevezi magát (Bártfa 244.), sőt egy 1465. augusztus 3-i, Frangepán
Duimnak szóló kiváltságlevélben is „…Emerico de Zapolya regni Bozne gubernatore … eodem Emerico de
22
megfogalmazódott a királyban: 1465. március 30-án arról értesítette római követét, hogy
„Boszniába a nagyságos Imre kormányzó felsőbb részeken való elfoglaltsága miatt más
kapitányokat helyezünk, s őket fegyveres népekkel nemsokára oda szándékozzuk küldeni”.138
Áthelyezését Fraknói Vilmos kegyvesztésként értékelte, melynek oka a külpolitikai
elképzelésekben való szembenállás,139 de Mátyás legfeljebb csak vezére katonai képességeibe
vetett hitét vesztette el, hiszen ebben az évben kapta a szepesi örökös ispáni címet. 140 Az oda
kinevező okmányban ráadásul dicséri Imre délvidéki tetteit – igaz, a műfajból kifolyólag
furcsa is lenne ennek ellenkezője.
Az 1467-es felkelés
1467-ben Mátyás ellen az erdélyi országrészben egy komoly felkelés bontakozott ki, mely
hamarosan az ország más területeire is átterjedt. A Szapolyai testvérek – az utókor és a kortárs
történetíró Bonfini számára igencsak meglepő módon – belekeveredtek ebbe, és
szembefordultak az addig őket támogató királlyal. Még meglepőbb módon, jóllehet
hagyományos értelemben vett bárói tisztséget ezután egy jó darabig nem viseltek, nemcsak
hogy büntetlenül élték túl az eseményeket, hanem még Mátyás kegyeiből sem estek ki.
1467 tavaszán Mátyás gazdasági reformokat vezetett be. A kamarahaszna és a
harmincadvám átnevezésével a korábbi kiváltságok megszűntek, és ez elsősorban a
nemességüket igazolni nem tudókat, valamint a kiemelt helyzetű népeket (jászokat, kunokat,
székelyeket) érintette. A zalaiak megtagadták az adó fizetését, de a komolyabb fegyveres
lázadás a központtól távol levő Erdélyből indult. A Mátyás politikájával elégedetlen főurak
ennek az elégedetlenségnek álltak élére, amikor Kolozsmonostorban július 18-án egyezségre
léptek a király ellen, Szentgyörgyi és Bazini Jánost és Zsigmondot, az erdélyi vajdákat,
valamint Ellerbach Bertoldot, Szapolyai Imrét és Istvánt megválasztva uraiknak.141
Zapolya Dalmatie, Croatie et Sclavonie regnorum nostrorum … banis…” szerepel a méltóságsorban. Frangepán
cs. okl. II. 84–87.
138
„Ad Boznam propter occupationem magnifici Emerici gubernatoris in partibus superioribus, alios capitaneos
disponimus, et illos cum gentibus armigeris illuc propediem missuri sumus”. Mátyás levelei 168–169.
139
Fraknói szerint Mátyás a pápa akaratának megfelelően Csehország ellen lépett fel; Szapolyai és a „nemzeti
párt” ezzel elégedetlen volt – ezért távolította el a király Imrét a fontos tisztségekből. Fraknói: A Hunyadiak és a
Jagellók kora 215–216.
140
Pálosfalvi Tamás szerint valószínűleg kárpótlásként kapta a Magyarországon addig csak ritkán használt címet.
Pálosfalvi: Vitovec János 464.
141
Teke: Mátyás 56–57. és Bónis: Regeszták. 376. Az összeesküvők még adófizetést is vállaltak. Fraknói: A
Hunyadiak és a Jagellók kora 221.
23
A felkelésbe a Szapolyai testvérek is belekeveredtek, sőt Antonio Bonfini Tizedeiben
egyenesen Imrét teszi meg a lázadás egyik vezéralakjának. Elbeszélése szerint az 1467-es
moldvai hadjárat során a főúr elhagyta a királyi tábort – a tettet a humanista „illetlenség”
névvel illeti.142 Felsorolja Imrének az uralkodóval szembeni ellentéteit, tudniillik a főurak
szerint Mátyás a saját feje után megy, „minden főnemestől hallgató tiszteletet és maradéktalan
engedelmességet követelt”. A király néha „megdorgálta” Imrét és bosszankodott miatta, ezért
az félni kezdett, hogy ő is a Mátyás kegyéből kieső Szilágyi Mihály sorsára jut. Az áskálódók
szerint ráadásul Imre többre tartotta magát a királynál. A vele ellenkező és szabadszájúan
beszélő bárót Mátyás „néhanapján fenyegetőleg megdorgálta”.143 Ezért Imre 1467-ben nyíltan
elpártolt a királytól, „magát tehetségével és erejével megoltalmazni remélte”. Az uralkodó
ebbe nem nyugodott bele, Vitéz János érsekkel békítette meg őt. Ennek volt köszönhető
Bonfini szerint, hogy a Moldvából visszatérő Mátyást a legidősebb Szapolyai „ragyogó
hadsereggel” fogadta „egy falunál”, és hűséget ígért a királynak, aki őt „derült és nagyon
vidám tekintettel fogadta”, és „szövetséget kötöttek az örökös bizalomra”.144
Bonfini leírása nagyon szép, de nem tudjuk, mennyi igaz belőle – főleg mivel a humanista
ekkor még nem tartózkodott Magyarországon.145 A 19. század végi történetírás arra gondolt,
hogy a Német-római Birodalom felé forduló Mátyás külpolitikájával voltak elégedetlenek a
törökellenes lépéseket fontosabbnak tartó nemesi rétegek.146 Fügedi Erik szerint az újonnan
felemelt bárók azt sérelmezték inkább, hogy az előkelő címeket megkapták ugyan a királytól,
de az azzal járó hatalmat (Mátyás természete és politikája miatt) már nem.147 Hiába emelte fel
őket az uralkodó a saját családjából vagy familiájából,148 onnantól már a korábbi arisztokrácia
életmódját és hatalmát kívánták utánozni – nemhogy hűek lettek volna, de még lázadóbb
hajlamúak voltak.149 A Mátyás által bevezetett egyesített tisztségek (például a horvát-dalmát
és a szlavón báni cím Bosznia kormányzóságával együtt) különösen lázadásra csábított.150
Bármi is volt az oka, a Szapolyai testvérek csatlakoztak a felkeléshez. Ezt az elbeszélő
forrásokon kívül Mátyásnak az a levele bizonyítja legjobban, amelyet szeptember 28-án
Szebennek írt. Ebben azt mondja, hogy hallotta, hogy a szepesi gróf embereket küldött a
142
143
144
Bonfini: A magyar történelem tizedei 497. „…ad pagum quendam Emericus cum florentissimo exercitu
improvisus occurrit, et, veluti ante diximus, per Johannem metropolitem Strigoniensem reconciliatus supplex
regem veniam exoravit; hilari et periucundo vultu susceptus at amplexus ibique perpetue fidei fedus ictum”.
Bonfini: Decades 18.
145
Mátyás 1486 őszén fogadta őt először, 1488-ban kezdte írni művet. Bonfini 674–675.
146
Fraknói: A Hunyadiak és a Jagellók kora 214.
147
Fügedi: Ispánok, bárók, kiskirályok 376.
148
A király állítólag saját szavai szerint „a sárból emelte fel őket”. Fügedi: Mátyás király 436.
149
Fügedi: Mobilitás 63.
150
24
városba, hogy azok ott lázítsanak; megparancsolja, hogy fogják el őket és leveleikkel küldjék
hozzá.151 Kisfaludy Katalin szerint „a fölkelőkhöz Mátyás elkényeztetett bizalmasa, Szapolyai
Imre is csatlakozni készült: bevetésre kész csapataival a Szerémségben állomásozott.152
Fraknói úgy tudta, hogy a Szapolyaiak a Szepességben és Gömörben keltek fel a királyi
hatalom ellen.153
Az elpártolás semmiképpen sem volt hosszú idejű, a Szapolyaiak hamar a helyzet
rendezése során diplomáciai tehetségét megcsillantó Mátyás hűségére tértek vissza, aki
megbocsátott nekik, sőt sem életüket, sem vagyonukat nem vette el.154 Ennek oka lehetett
egyrészt a Szapolyaiak ekkor már tekintélyes vagyona, a királlyal való különleges
kapcsolatuk,155 de azon egyszerűbb lehetőség is elképzelhető, hogy az ekkor még élő Miklós
püspök (éppen a forrongó erdélyi részek egyházi főméltósága) járt közben testvéreiért.156 A
bárók közül mindenestre mások sem lakoltak életükkel a pártütésért (a köznemesek közül
néhányan igen), a székelyek legfőbb sérelme megszűnt: az adót 1468-ban ismét a
hagyományos módon szedette Mátyás.157 A Szapolyaiakban annyira megbízott, hogy 1468-
ban a felső-magyarországi városokat arra utasította, hogy a Kapi várának ostromára kiküldött
Szapolyai Imrének adjanak meg minden segítséget, „amíg csak ő kéri”.158 A szeptemberben
tartott királyi tanácson is részt vehetett Imre.159
A kibékülés tartósságát Bonfini szavai is bizonyítják, aki a Mátyást az 1468-as cseh
hadjáratra kísérők között első helyen említi őket: „Imre szepesi gróf és fivére, István, akinek
rendíthetetlen hűsége magasan kitűnt ebben a háborúban”.160 A hadjárattal kapcsolatban a
trójai hősökhöz hasonlítja a magyar urakat. „Aki Imre ravaszságát, okosságát mérlegeli, azt
151
„Audiamus, quod comes Scepusiensis homines suos ad seducendum vos illiuc mitteret…” Teleki: Hunyadiak
kora 285–286.
152
153
154
A megbocsátásnak egy ránk maradt dokumentumát, melyet a Szapolyai-familiáris Varjú Pál részére állított ki
a király, Katona István közli. Az 1468. február 10-én kelt szöveg már egy korábban kötött egyezményre
hivatkozik. Katona XV. 254–256.
155
Gondolhatunk itt az esetleges rokoni szálakra. Kubinyi: Törvénytelen gyermek 22.
156
Miklós püspök ekkori tevékenységéről nem sokat tudunk, de feltehetőleg – az egyháziakkal együtt – erős
királyi hatalomban volt érdekelt. Ezzel szemben Kubinyi András a felkelőkhöz való csatlakozását valószínűsíti.
157
Teke: Mátyás 59.
158
„…dum per praefatum Emericum comitem requisiti fueritis”. A levél nincs pontosan datálva, de mivel „regni
nostro anno undecimo, coronationis vero quarto” évben írták, feltehetőleg 1468. január 14. és március 29. között
keletkezett. Wagner: Diplomatarium Sarosiensis 72.
159
Az országnagyok kezeskedtek, hogy Mátyás nem szedet be több rendkívüli adót. Kubinyi: Bárók a királyi
tanácsban 197. és 207.
160
Bonfini: A magyar történelem tizedei 502. Érdekes, hogy a két testvér közül a kevésbé kompromittálódott
Istvánnak éppen a hűségét emeli ki. „Emericus comes Scepusiensis Stephanusque frater, cuius virtus
constantissimaque fides in eo bello nimis enituit”. Bonfini: Decades 27. A háború áprilistól szeptember elejéig
tartott. Fraknói: A Hunyadiak és a Jagellók kora 226–227.
25
fogja mondani, itt egy másik Ulysses vagy Palamedes, István minden tekintetben mintázta
Agamemnont,… a király pedig Achillest”.161
Az 1471-es lázadás
Mátyásnak az 1467-es után még egyszer, 1471-ben kellett komolyabb belső ellenállással
szembenéznie – igaz, ez kezdetekor szinte az egész országra kiterjedt, a korábbival
ellentétben alig maradt meg valaki Mátyás hűségén.162 A főurak elégedetlenek voltak a királyi
politikával. Mátyás ígéretei ellenére többször is rendkívüli adót vetett ki a rendek
megkérdezése nélkül, ráadásul túl sokat és az adómentességre jogosultaktól is.163 A királyi
bíráskodás során gyakran túllépte megengedett hatáskörét, és rendkívüli hatalmánál fogva
szabályszerű eljárás nélkül ítélt el valakit vagy kobozta el birtokát.164 Végül az uralkodó – a
nyugati hadjáratok kedvéért – látszólag elhanyagolta a déli határrész védelmét, a törökök
portyái egyre fenyegetőbbé váltak, ráadásul egy új várat is emeltek a magyarok ellenében
Szabácsnál. A török veszélyt szem előtt tartó Vitéz János és Csezmicei János ráadásul egyre
kevésbé voltak elégedettek Mátyás erőskezű irányításával, ezért állhatott az ország legfőbb
egyházi méltósága a felkelés élére.165
Nem tudjuk biztosan, hogy a Szapolyai testvérek belekeveredtek-e a szervezkedésbe.166
Bonfini is bizonytalankodik: „egyesek bizony még Imre szepesi grófot sem zárják ki közülük,
aki – mint elbeszéltük – egyszer már, az erdélyi hadjárat előtt, elpártolt a királytól”.167 A
humanista történetíró ezután egyik legkülönösebb leírásával igyekszik magyarázni a már nem
megkérdőjelezett hűtlenség okát. Könyvében Imre így indokolja, miért árulta el a királyt a sok
jótétemény ellenére: „Megvallom, elpártoltam a királytól, de csak úgy, hogy a pártütéssel a
legkevésbé se ártsak neki, hanem magamat mentsem ellenségeim féltékenységétől és
ármánykodásától”.168 Sőt, az indoklásban még ennél is tovább megy Bonfini, amikor
161
Bonfini: A magyar történelem tizedei 502. „Si quis Emericum astum sapientiamque pensitarit, alterum
Ulyssem Palamedemve fuisse dixerit, Stephanus Agamemnonem … et rex Achillem omni ex parte referebat“.
162
Állítólag még a nádor is csak azzal az állítással indokolta királyhűségét, hogy „akit a szent koronával
koronázva látsz, imádd, szentséges királynak tekintsd és tiszteld, ha ökör volna is”. Bonfini: A magyar
történelem tizedei 511.
163
Teke: Mátyás 77.
164
Teke: Mátyás 78.
165
Teke: Mátyás 80–82.
166
Teke: Mátyás 79.
167
168
Bonfini: A magyar történelem tizedei 511. „Hunc [sc. Emericum] quandoque rogatum, cur id fecerit tot
beneficiis et honoribus affectus, respondisse ferunt: Fateor me a rege defecisse, sed ita tamen, ut illi nunquam
26
hozzáteszi: „Mert ebben az emberben annyi furfang és ész volt, hogy pártütésével
kijózanodásra késztette a rágalmazók által ellene felbőszített királyt, és ezzel a mesterkedéssel
megmutatta a fejedelemnek meg ellenlábasainak, milyen fontos ő. Ezt a módot használta tehát
arra, hogy bölcsen megőrizze a királyt az országnak, önmagát a királynak”.169 Az érvelés
természetesen igen suta, sajnos Bonfini nem fejti ki részletesebben – nem is tudom mással
magyarázni, mint hogy a humanista történetíró maga sem értette, mi fordíthatta szembe a
királyt és az általa felemelt egykori köznemest – feltéve, ha valóban szembekerültek
egymással. Az okleveles anyagok tanúsága alapján – még ha kezdetben a lázadók közé is
állhatott – hamar Mátyás hűségére tért, ugyanis a szeptember 21-én tartott királyi tanácsban
az uralkodó mellett kiálló főurak listáján a harmadik helyen szerepelt (a sorban István öccse
követte őt).170 A király a következő év elején már komoly feladattal látta el: őt nevezte ki a
Felső Részek védelmére kiküldött kapitánynak, akinek feladata volt a betörő lengyel Kázmér
herceg elleni védelem.171
A lázadást Mátyás gyorsan megfékezte. Lengyelországból a sereggel hazatért, és mintha
mi sem történt volna, országgyűlést hívott össze Budára.172 Ígéretekkel bomlasztotta fel a
lázadók táborát (például Újlaki Miklósnak a Bosznia királya cím elismerését, az
országgyűlésnek az adók hagyományos, „szabályos” szedését ajánlotta). A taktika bevált:
egyre többen pártoltak vissza Mátyáshoz, a lázadók elvesztették bázisukat, és Kázmér lengyel
herceg sem merte nagyon hangosan hangoztatni követeléseit. Igaz, a gyors sikerekben a király
mellett álló és ekkor már igen nagy erőt képviselő zsoldossereg szerepét sem szabad
alábecsülni.173 A végén jóformán egyedül maradó esztergomi érseket Bonfini szerint éppen
Szapolyai Imre térítette vissza az uralkodó hűségére – szinte tükörképeként vagy
paródiájaként annak, hogy 1467-ben Vitéz János tette meg ezt a szívességet Mátyásnak.174
ipse deficiendo nocuerim et me ab inimicorum obtrectationibus et insidiis asseruerim.” Bonfini: Decades 41.
169
Bonfini: A magyar történelem tizedei 511. „Vir enim ille tanta calliditate ac prudentia fuit, ut deficiendo
regem delatorum criminibus irritatum ad respiciendum impelleret, et hac arte, quanti momenti ipse foret, principi
et inimicis ostenderet. Eo igitur temperamento usus est, et regem regno et se regi prudentissime conservavit.“
170
Kubinyi: Bárók a királyi tanácsban 198. és 207.
171
1472. január 22-én Csupor Miklós erdélyi vajda írta a bártfaiaknak, hogy a király kinevezte a Felső Részek
kapitányának Szapolyai Imrét. Mátyás maga 24-én küldött hasonló tartamú üzenetet; egyszersmind azt is
meghagyta, hogy Kassa, Eperjes, Lőcse és Bártfa 400 gyalogossal legyenek a főúr segítségére. Bártfa 279.
172
Mátyás az összeesküvés kirobbanása után „sereget állított, sok főnemest hívott össze Budára; odajött a nádor
meg az alemann [Beckensloer] János váradi püspök és az összeesküvők közül is sok, akit mezővárosokkal,
falvakkal titkon megvesztegetve magához békített”. Bonfini: A magyar történelem tizedei 512.
173
Teke: Mátyás 86–93.
174
A király Esztergomba ment, „aztán a közismerten komoly és bölcs férfiút, az ékesszólásban és
ravaszkodásban egyaránt kitűnő szepesi Imrét a nádorral meg néhány püspökkel beküldte a várba, hogy békítsék
ki az érseket”. Érdekes, hogy Bonfini előbb említi (és jobban dicséri) Imrét, mint a folyamatosan királyhű
nádort. Bonfini: A magyar történelem tizedei 512.
27
A csendes felemelkedés évei
Az 1470-es évektől, a Mátyás elleni utolsó felkelés leverése után a Szapolyai testvérek a
korábbiakhoz képest szinte eltűnnek a szemünk elől. Természetesen a korhoz képest elég
sokat tudunk róluk, de korántsem azzal a részletességgel, mellyel eddigi pályájukat lehetett
követni. Ennek részben az az oka, hogy a belpolitikában nyugodtabb évek következtek,
Mátyás hatalma immár teljesen megszilárdult. A szakirodalom is kevesebbet foglalkozott
ezzel a korral, illetve elsősorban olyan témákat vizsgált (például Mátyás és Beatrix
házassága), melyek a Szapolyaiakhoz nem vagy csak közvetetten köthetők. Az országhatáron
kívül pedig a király inkább személyesen intézte ügyeit. Imre egészen 1486-ig nem töltött be
semmi olyan hivatalt, mint ami korábban például a Bosznia helytartója cím volt; a
méltóságsorokból is eltűnik. A családi vagyont azonban ezekben az időkben mesésen
gyarapították, és Imre elsősorban diplomáciai,175 István pedig katonai feladatokat látott el.176
Már szó esett arról, hogy közvetlenül az 1471-es felkelés után Mátyás Szapolyai Imrére
bízta a lengyel ügyet. A harcok során Imre nemcsak haderejét, hanem egyéb lehetőségeit is
kihasználta. Bártfától és a kereskedőik segítségével komoly kapcsolatokat kiépítő városoktól
igyekezett híreket szerezni az ellenségről.177 Felderítés céljából minden hájjal megkent
kémeket (Buda és Myhno nevű oláhokat és társaikat) küldött ki.178 A harcok nem tartottak
sokáig: márciustól béketárgyalások kezdődtek, május 8-án fegyverszünetet kötöttek. A
békekötésre azonban csak 1474. február 21-én került sor Ófalunál – a magyar királyt Rangoni
Gábor erdélyi, Osvát zágrábi püspökök, Szapolyai Imre, György pécsi prépost és Gáspár
szepesi prépost képviselték.179
Imre a 70-es évek közepétől a belügyek intézésében nyújtott Mátyásnak (nem hivatalos)
segítséget. 1474 augusztusában a király Pozsonynak üzente, hogy küldjenek két polgárt
Budára Szapolyai Imréhez és Bátori Istvánhoz, akikre a hivatalos ügyek intézését bízta. 180 A
király ekkor Csehországban harcolt (a levelet Oppelnből küldte), azaz gyakorlatilag
175
Kubinyi András nem véletlenül nevezi őt a korszak „szürke eminenciásának”. Kubinyi: Bárók a királyi
tanácsban 178.
176
Horváth Richárd egy cikkében kiemeli, hogy a belpolitikailag zavaros 1471-es év után a katonai urak jobban
Mátyás bizalmába kerültek. Horváth: Bátori István 60. A Szapolyai testvérek a kétféle feladattípus ellátásával
ilyen szempontból csak jól járhattak.
177
Bártfa 280.
178
A kémek erkölcsösségéről sokatmondó az a tény, hogy Imrének arra kellett kérnie Bártfa városát, hogy, mivel
királyi ügyekben járnak el, régi adósságért fel ne tartóztassák és ne üldözzék őket. Bártfa 281.
179
Békeszerződések 200. A békekötéssel Mátyás 1474. január 10-én bízta meg őket. Nehring: Quellen zur
ungarischen Aussenpolitik… 94.
180
28
helyetteseiként hagyta hátra ezeket az urakat. Ténylegesen is megfogalmazódott ez egy évvel
később: Mátyás 1475. október 28-án Sopronnak üzente, hogy mivel ő a török elleni hadjárat
miatt nem lesz az országban, „hátrahagyjuk a mi helyünkön a mi teljes hatókörünkkel
Szapolyai Imrét”, neki kell engedelmeskedniük.181 A helytartóság különösen annak fényében
érdekes és meglepő, hogy a nádor – akinek ezt a tisztséget elméletileg el kellett volna látnia –
Guti Ország Mihály személyében még életben volt.182 Így Imre, jóllehet hivatalosan nem látott
el bárói feladatokat, mégis jóformán az ország első embere lett. A királyi kegyet mutatja az is,
hogy 1476-ban Mátyás esküvőjén „a király melletti legelső asztal a nagy grófé volt, utána
következtek a kormányzó, a vajda, Bánffy Miklós, a kalocsai érsek, az erdélyi püspök és a
nagyváradi püspök”.183
A hetvenes években nagy port verhetett fel a hazai közéletben Szapolyai Imre és Garai
Jób pereskedése, mely egészen a pápáig jutott. 1475. március 16-án írta IV. Sixtus a
gyulafehérvári püspöknek, hogy rábízza a szövevényessé vált ügyet; egyben be is számolt
röviden a korábbi eseményekről. Elbeszélése szerint Garai Jób és Szapolyai Imre egyezségre
léptek egymással, ám Jób – jóllehet erre hitet tettek – nem nyújtott segítséget Imrének. A
milkói püspök (az esztergomi vicarius) előtt beperelte, de Jób a Szentszékhez fellebbezett és
leveleket szerzett a veszprémi püspökhöz és a székesfehérvári lectorhoz, akik az ügyet a
Mihály milkói püspöknek utalták vissza. Ezt az összekuszálódott helyzetet akarta IV. Sixtus
pápa rendezni.184 1476. március 27-én Mátyás még mindig a helyzet rendezetlensége miatt
kellett írjon a pápának. A két fél közötti pert Rangoni Gábor egri püspök és pápai legátus
igyekezett megoldani, de ő Rómába tért vissza. A király kérte a pápát, hogy mivel mindketten
hatalmas bárók és ezért perük különösen káros, „pro conservanda pace” nevezzen ki egy új
legátust vagy nevezzen ki valakit az ország főpapjai közül.185 Az ügy kimenetele nem ismert;
mindenesetre tudva azt, hogy Garai Jób nem tartozott Mátyás kedvelt emberei közé, nehezen
képzelhető el, hogy az uralkodó által feltehetőleg támogatott Imre nem ért el sikert az ügyben.
181
„reliquimus loco nostri cum plena nostra facultate… Emericum de Zapolya” Házi: Sopron I. 5. 341–342.
Hasonló levél ment aznap Kassának is. Teleki: Hunyadiak kora 546–547.
182
Feltehető, hogy a nádor korára és/vagy egészségi állapotára való tekintettel nem tudta betölteni ezt a feladatát.
183
Szamota: Régi utazások 107. Meglátásom szerint Pálffy Géza helytelenül magyarázza: „A király melletti
legelső asztal a nagy grófé [Guthi Országh Mihály nádoré] volt, utána következtek a kormányzó [Szapolyai
István], a vajda [Pongrác János], Bánffy Miklós [pozsonyi ispán], a kalocsai érsek, az erdélyi püspök és a
nagyváradi püspök”. A sorrendet szerintem kétféleképpen értelmezhetjük. Az első esetben Szapolyai Imre ült a
királyhoz legközelebb: Guti Ország Mihály nem számított grófnak, az ő pozíciójának leginkább a helytartó felel
meg. A másik esetben, ha a lakodalmat leíró Peter Eschenloer Gutit tartotta is grófnak, a helytartó (a korabeli
oklevelek alapján) akkor is csak Imre lehetett, s nem István. Pálffy: Koronázási lakomák 1017. Fügedi Erik
megoldási javaslata szerint a király jobbján a nádor ült, tőle jobbra pedig Szapolyai Imre mint Bosznia
kormányzója. Fügedi: Uram, királyom… 92.
184
Bónis: Regeszták. 411.
185
Mátyás levelei 424–425. és Bónis: Regeszták. 415.
29
Míg Imre elsősorban a határokon belül maradt, István azokon kívül, a harcmezőn
igyekezett nagy dolgokat véghezvinni. Az 1470-es évektől kezdve jóformán állandósuló
harcok – jóllehet a szakirodalom az ország egésze szempontjából eltérően ítéli meg ezeket –
erre remek alkalmat kínáltak. Az 1474-es híres „boroszlói táborozás” alkalmával, ahol Mátyás
katonai tehetségét csillogtathatta, Istvánra fontos feladat hárult. A király ugyanis „seregének
egy részével elküldte a nagyságos férfiút, Zápolya István örökös szepesi grófot, hadának
főkapitányát az akkoriban katonai őrizettől megfosztott Lengyelországba, hogy ott tűzzel-
vassal igen nagy pusztítást vigyen végbe”.186 Az István alá rendelt sereget a glogaui és
liegnitzi herceg szekérvárral felszerelt 2000 fős gyalogsága és egy 1000–1200 fős lovasság
alkották.187 A csapat kicsiben követte királya példáját: a brandenburgi határ melletti
Mesenitzet megszállva a közvetlen környéküket nem bántották, hogy maguknak maradjon
ellátmány, de azon túl keleti irányban Poznanig minden földet feldúltak, 50 ezer forint
hadisarcot szereztek.188 Ebben a háborúban végzett tevékenységük okán Bonfini a magyar
főurak közül Szapolyai Istvánt, Despot Pált és Jaksics zászlóaljparancsnokot emeli ki. A
király a kitüntetetteket „rangja szerint megajándékozta, leginkább Istvánt, aki egy csatában
sem hiányzott a király mellől, és a legnagyobb veszedelemben sem kímélte életét, vagyonát, ő
adományul kapta Trencsén mezővárost…”.189
1479-ben is az északnyugati végeken időzött: részt vett az 1479-es olmützi magyar-cseh
királytalálkozón; ő volt Szilézia teljhatalmú kapitánya. 190 Az 1474-es fejedelmi gyűlés
választotta meg erre a tisztségre,191 melyet előtte Podmaniczky Lászlót töltött be.192 Hivatalát
nem tudta hibátlanul ellátni: Mátyás 1474-es hazamenetele után a fegyelmet nem tudta olyan
mértékben fenntartani, mint a keménykezű Hunyadi.193 A határok védelmét sem volt képes
ellátni, ugyanis a rá bízott hadsereg mérete nem volt arányos a feladattal, ráadásul a városok –
186
Thuróczy: A magyarok krónikája 334. „Missoque inter haec magnifico viro Staphano de Zapoliia comite
Scepusiensi perpetuo summo sue expeditionis capitaneo sui exercitus quadam cum parte in Poloniam tunc militis
custodia orbatam, in illaque maximas vastitates ferri et ignis ministerio edere fecit“. Thuróczy: Chronica 291.
Lényegében ugyanezt ismétli Petrus Ransanus is: „… utque hostem maiore concuteret terrore, misit Stephanum
cognomento de Zapolia totius exercitus sui ducem, viribus bellica virtute insignem cum quadam parte copiarum,
quae tendens in Poloniam omnem regionem popularetur, et quicquid ei fieret obvium, igni ferroque absumeret“.
Ransanus: Epithoma rerum… 171. (Magyarul: Ransanus: Magyarok története 150.) Érdekes, hogy mindkét
szerzőnél csakis itt kerülnek elő a Szapolyaiak, és közülük is csak a fiatalabb testvér. Az eset leírásakor Bonfini
Szapolyai István mellett Kinizsi Pált említi. Bonfini: A magyar történelem tizedei 518.
187
Tóth: Fekete sereg. 170–171.
188
Tóth: Fekete sereg. 171. A hadicselt furcsa és a történetírásban szinte egyedülálló módon Gyárfás István
eredménytelenként értékelte, ugyanis küldetésüket nem teljesítették, Kázmér nem ment haza. Gyárfás: Fekete
sereg 619.
189
190
191
Kubinyi: Mátyás király. 79
192
Tóth: Fekete sereg. 146.
193
30
a magas adóra hivatkozva – nemigen adtak pénzt. (A szükséges zsoldot is a főkapitány szedte
be.) Végül 1477 tavaszán érkezett egy 2000 fős zsoldos lovas segédhad, akiknek segítségével
felvehették a harcot a rablókkal.194
1479-ben Mátyás a stájerországi Regede, Pettau és Fürstenfeld ellen küldte Geréb Péterrel
együtt, de a török betörés miatt seregestül hazahívta a szepesi urat.195 Amikor azonban
Ausztria ellen törtek ki a harcok 1480-ban, Marburg ostromát a király Szapolyai Istvánra és
Tettauerre bízta.196 Innentől kezdve gyakorlatilag a Mátyás halálát követő zavaros időkig – a
rövid és csalóka fegyvernyugvásokat leszámítva – István a nyugati fronton harcolt. A
küzdelemben nem válogatott az eszközökben: Regede elfoglalását például ma nem tartanánk
lovagiasnak: a vezér a törökök üldözésének ürügyével bekéretőzött a külvárosba, azt
megszállta, majd az éj leple alatt a várat is elfoglalta; ezután a város is kénytelen-kelletlen
megadta magát.197 A „magyar Liviust” egy ízben bátorságával különösen elismerésre
késztette: az 1482-es hainburgi vesztes ütközetben a menekülő magyarokat igyekezett
megállítani. A németek Tettauerrel együtt elfogták és magukkal vitték, de „István, akit a
földkerekség legbátrabb emberének tartanak”, megszökött a fogságból.198 Gyorsaságát is
dicséri a humanista szerző: a Bécs elleni támadó parancs megkapásakor „István feltöltötte a
sereget, és hihetetlen gyorsasággal végrehajtotta a királyi parancsot”.199 A nagy sikert, Bécs
elfoglalását követően a vezér abban a kitüntetésben részesült, hogy az Ausztria fővárosába
való ünnepélyes bevonuláskor ő követhette Mátyást (1485. június 1.).200 Az év végétől kezdve
István képviselte Mátyást az elfoglalt hercegségben: Ausztria főkapitánya lett.201 Ebben az
évben a cseh zsoldosvezér, Černahora kiesett Mátyás kegyéből – István ezzel is jobb
helyzetbe került.202 A császárváros eleste utáni legkomolyabb ostrom Bécsújhelyhez köthető.
Ennek megkezdését is Szapolyaira bízta az uralkodó, míg maga – a meghódított területet
kiszélesítendő – Laat, Retzet és Eggendorfot foglalta el.203 Mátyás nem volt elégedett vezére
tevékenységével a sikertelen támadások és a hanyag ostromzár miatt, de ő sem ért el
194
195
196
Bonfini: A magyar történelem tizedei 551. Az ostrom egyébként sikertelen volt, mert Frigyes felmentő sereget
küldött.
197
Bonfini: A magyar történelem tizedei 553. Mátyás egyenesen megtiltotta Szapolyai Istvánnak, hogy ilyen
esetben mellőzzön bármiféle hadüzenő formaságot. Tóth: Fekete sereg. 219.
198
Bonfini: A magyar történelem tizedei 559. „Stephanus dux ubique gentium fortissimus semper habitus.”
Bonfini: Decades 118. Pálosfalvi: Nikápolytól Mohácsig 168–169.
199
„Stephanus datis exercitibus supplementis mira celeritate regia mandata peragit”. Bonfini: Decades 123.
200
201
A tisztségben Černahorai Boškovič Dabiš és Jan Trnka előzték meg, akik azonban csak rövid ideig töltötték
be ezt a fontos pozíciót. Kubinyi: Ausztriai kormányzat 118. Amennyiben István egyéb elfoglaltságai miatt nem
tudott Ausztriában tartózkodni, Ernuszt Zsigmond pécsi püspök helyettesítette. Kubinyi: Püspöki kar. 84.
202
203
31
komolyabb sikert addig, amíg 1487-ben kiéheztetéssel meg nem törte a védőket.204 Szapolyai
István más módon is igyekezett kapcsolódni a királyhoz; Szerémi György krónikája szerint ő
volt a törvénytelen születésű Corvin János herceg keresztapja.205
Ezalatt Imrének sem ment rosszul a sora: diplomáciai ügyek segítségével bizonyította a
királynak saját értékességét. Az 1477. év végén létrejött, a két aláírási helyszínről elnevezett
gmunden-korneuburgi béke előkészítésében is részt vett Veronai Gábor egri, Filipec Jónos
váradi püspökkel, Lendvai Bánfi Miklós pozsonyi ispánnal és György pozsonyi préposttal.206
A csehekkel levő feszült viszonyt és háborúskodások sorát lezáró olmützi békét 1479. július
21-én kötöttek meg Hunyadi Mátyás és Jagelló Ulászló. Ebben kölcsönösen elismerték
egymás cseh királyságát és elhatározták, hogy Mátyás részét csak 400 ezer aranyforintért
lehet majd visszaváltani. A békét több magyar főúr megerősítette és ezzel tartalmát garantálta
– köztük volt természetesen Szapolyai Imre is. Igen előkelő helyen, a világiak között elsőként
áll a listán, mellette Újlaki Lőrinc herceg, Bazini és Szentgyörgyi Zsigmond és mások
szerepelnek.207
Politikai tevékenység mellett igyekezett a családi vagyont tovább gyarapítani. Többek
között 1476 körül megszerezte az árulás vádjába keveredett Tornaiaktól Tornát, a Pozsega
megyei Kővárat, 1486-ban (ideiglenesen) Barkót.208
204
205
Szerémi: Magyarország romlásáról 45.
206
Békeszerződések 209.
207
Békeszerződések 236.
208
Horváth: Szapolyai Imre 270.
32
Szapolyai Imre nádorsága
A fentiek alapján nincs mit csodálni azon, hogy 1485-1486 fordulóján elérte az ország
legnagyobb méltóságát, és a király helyettese, nádor lett. Azt kell igazából csodálnunk, hogy a
kezdetekben igen alacsonyról induló nagybányai familiáris várnagy milyen magasra jutott,
illetve azt, hogy a király az örökösödési problémák ellenére (az 1486-os nádori törvények
értelmében Imre lett volna a kiskorú trónörökös gyámja a király halála esetén) éppen őt
nevezte ki. Ebben egyesek szerint a rendek növekvő hatalmát kell látnunk, akik a királyi
hatalommal szemben igyekeztek ellensúlyt képezni; az ennek nem örülő Mátyás – ha már
valakit kénytelen volt – a magához közel álló Szapolyai Imrét nevezte ki.209 Mások szerint
Szapolyai Imre a Mátyás politikájával elégedetlen köznemességre támaszkodott, így a király –
ha a köznemeseket nem akarta magára haragítani – jóban kellett lennie Imrével, és folyamatos
adományokkal maga mellett tartania őt.210 Fügedi Erik szerint az uralkodó Szapolyai
kiválasztásával csak „a kisebbik rossz elvét érvényesítette. Pártra és hívekre lett volna
szükség, de ilyenek már régen nem álltak a király mellett”.211
Az 1486. január 1. és 25. között született,212 nádori törvényeknek nevezett cikkelyek
szerint azonban Szapolyai Imre a király akaratából (per Mathiam regem) lett nádor; az
országlakosok csak beleegyeztek ebbe (ex consensu regnicolarum).213 A törvényeket annak
ellenére tartom ismertetésre érdemesnek, hogy a rövid idő alatt, melyet Imre nádorként
tölthetett, leglényegesebb pontjai nem kerülhettek elő. Az első törvénycikk kimondja, hogy a
királyi család magvaszakadásakor királyválasztó országgyűlésre kerül sor, ahol az első
szavazat a nádort illeti.214 A király halála esetén a palatinus a kiskorú trónörökös gyámja, az
ország nemességének pedig neki mint valódi uruknak és királyuknak kell minden dologban
engedelmeskedniük.215 A nádornak a halott uralkodó örökösének kiskorúsága idején joga van
országgyűléseket összehívni.216 Szükség esetén ő az ország főkapitánya (supremus capitaneus
regni), aki a király akarata és szándéka szerint vezeti a sereget (és parancsol az abban szolgáló
nemeseknek).217 Az országlakosok közötti ellentétek (differentiae, seditiones, controversiae),
209
Schönherr: Hunyadi Corvin János 70–71. Hasonló véleményen van Fraknói Vilmos, aki Imrét „a régi,
nemzeti politika határozott képviselője”-ként mutatja be.
210
211
Fügedi: Mátyás király 435–436.
212
DRH II. 311.
213
DRH II. 314.
214
DRH II. 314–315.
215
„ …ac vero domino, et regi, semper obedire, et in omnibus rebus obtemperare tenentur” 1485:2. tc. DRH II.
315.
216
1485:3. tc. DRH II. 315.
217
1485:4. tc. DRH II. 315.
33
de a király és a nemesek közötti ellentétek estén is az ő feladata azok elsimítása; utóbbi
esetben békítő szerepe van.218 Diplomáciai feladatokat is elláthat, ugyanis a király helyett
kihallgathatja a követeket.219 Mátyás kibővítette és megerősítette helyettesének bírói
feladatkörét is: az adománybirtokokkal kapcsolatos panaszokat először a nádorhoz kell
beterjeszteni. Ő az ország leghatalmasabb bírája (iudicum regni maximus), hatalmaskodás
vagy birtokjogok tárgyában bárkit törvény elé idézhet. (Minden más bíró csak a
hatalmaskodások ügyében rendelhet el idézéseket.) Még a király is csak rendkívüli hatalmánál
fogva bírálhatja felül a nádor döntéseit (bármely más bíró döntéseit rendes királyi hatalmánál
fogva teheti meg).220 Végül, a nádor a király távollétében annak helytartója (locumtenens);
ilyenkor a kegyelmezésen és a koronára háramlott javak adományozásán kívül minden királyi
előjoggal bír.221
Korábbi tapasztalatai nem lehettek túl kedvezőek, Mátyás mégis megbízott Szapolyai
Imrében, még ha mi ennek okát csak találgatni tudjuk is. Nem került sor annak bizonyítására,
hogy a király halála után Corvin Jánost támogatta volna-e: rövid nádorsága után 1487
szeptemberében meghalt.222
A nádori pozícióban töltött másfél-két év alatt Imre a „hagyományos” nádori feladatokat
látta el. Elsősorban bírói tevékenységének nyomai maradtak ránk. Egy viszonylag egyszerűbb
esetre példa, hogy 1486. december 8-án arra utasította a váradi káptalant: vizsgálják ki Sztári
Bálint azon panaszát, mely szerint annak a varsányi vásárról hazafelé tartó jobbágyaitól
Muroni Vér András emberei két hordó bort elvettek.223 Nádorként ennél jóval bonyolultabb
ügyeket is el kellett látnia. A Várdai Mátyás, Miklós és Aladár közötti birtokperben például ő
kötelezte a fentieket, hogy bizonyos Hont, Bars és Fejér megyei birtokokat adjanak át Töttös
Orsolyának és jegyesének, Várdai Jánosnak.224 A per azonban nem intéződött el egyszerűen:
Imre a per vesztesei részére elengedte ugyan a bírság rá eső részét (octingentos florenos),225 a
budai káptalan be is iktatta a jegyeseket a birtokba,226 de a király máshogy döntött. Mátyás
utasította az ország bíráit, hogy ne ítélkezzenek a Töttös-örökség ügyében; majd ő
218
1485:5–6. tc. DRH II. 316.
219
1485:7. tc. DRH II. 316.
220
1485:8–9. tc. DRH II. 316–317.
221
1485:10. tc. DRH II. 317.
222
Nádorságának időbeli határait Fügedi Erik 1486. január 25. (DL 39323 – tulajdonképpen az 1486-os,
nyomtatásban is megjelent törvénykönyv méltóságsora) és 1487. szeptember 7. közé tudta helyezni. Fügedi:
Mobilitás 105.
223
224
Zichy cs. okl. XI. 423–429.
225
226
34
személyesen fog intézkedni.227 (Erre a következő évben került sor.228) A nádor 1486
májusában Szepesváráról üzente Bártfának, hogy teendőit elvégezve foglalkozik majd a Svarc
Győzővel egy ezer forintos szőlő okán kipattant ügyükben.229 Júniusban ténylegesen
hozzákezdett a feladathoz: a várostól az időpont és hely megnevezését kérte a tárgyaláshoz,230
szeptemberben pedig reményét fejezte ki, hogy az ügy a szüretig befejezést nyer.231
A szüretet a nádor már nem élte meg. Izsépi Márton írta meg Bártfa városának szeptember
13-án, hogy Szapolyai Imre meghalt. Előző napon (12-én) Szepeshelyen, az általa építtetett
kápolnában temették el.232 Gyermeke nem volt; nagy vagyonát legközelebbi hozzátartozója,
Szapolyai István örökölte meg.
Szapolyai István a Mátyás halála utáni időkben
A Szapolyai testvérek közül a – tudomásunk szerint – középső István élt a legtovább. Imre
1487-es halála után ő lett a családfő. 1490-ig azonban nem sok változás történt addigi
pályájában: Ausztria főkapitányaként az újonnan megszerzett terület legfontosabb irányítója
volt; nem ért rá sok mással foglalkozni. A helyzet Mátyás halálával változott meg, amikor az
egész országban az addigi viszonylagos nyugalom megszűnt, és trónkövetelők kezdtek
vetélkedni a magyar trónért.
Szapolyai István azok között volt, akik Mátyás haláltusáját saját szemükkel nézhették
végig – a király erőszakos haláláról szőtt (utólagos) történetek némelyike szerint ő is részt vett
a király megölésében. Szerémi György leírása szerint a főurak 1490-ben összesküvést szőttek
Mátyás ellen, mivel „ez az átkozott ember nem akar békében maradni, s nekünk
gyermekeinkkel együtt nem hagy nyugtot a saját házunkban”.233 A szervezkedőknek István
„kincstárnok” javasolta azt,234 hogy öljék meg a királyt, sőt vállalkozott – a királyhoz való
állandó bejutás lehetősége miatt – a gyilkosságban való részvételre. Így is történt: a tűznél
melegedő Mátyás csak őt akarta beengedni. A vele levő nemes is erővel vele jött. Elkapták az
227
228
229
Bártfa 366.
230
Bártfa 367.
231
Bártfa 369. Jó szándékát értékelhetjük, de előrelátását már kevésbé: az ügy még a pápa előtt is megfordult
(Bártfa 449–450) és még 1498-ból is van peranyag (Bártfa 503.). A nehézséget részben az okozta, hogy Svarc a
Bártfával rivalizáló Kassa város bírója volt.
232
Bártfa 381.
233
234
Máshol is előfordul, hogy Istvánt öccse tisztségével „ruházzák fel” a történetírók, pl. Tubero: Commentarium
129.
35
ajtót nyitó kamarást és a maguk oldalára állították. A király előre érezte, hogy meg akarják
ölni, de nem védekezett.235 A támadók „megragadták a királyt s az asztalra dobták. István
előrántotta köpenye alól a háromélű kardot, s alulról alfelébe döfte egészen a melléig. Sokan
akarták látni kegyetlen halálát, de senkit sem engedtek bemenni a királyhoz”.236 Ezt a
történetet vette át a 16. század második felében működött Székely István is.237
A történettudomány ma elfogadott vélekedése szerint a Mátyás erőszakos haláláról szóló
történetek csak legendák. Számunkra az a fontos, hogy Szapolyai István az elsők között
készülhetett fel a királyválasztással kapcsolatos bonyodalmakra és lehetőségekre: a
zavarosban halászók számára hatalmas lehetőségeket nyújt egy ilyen helyzet.238 István (a
királyi tanáccsal együtt) egyelőre Bécsben maradt, továbbra is ellátta a főkapitányi
feladatkörből következő kötelességeket. 1490. április 11-én a fővárosban tűz ütött ki; a rendet
Szapolyai István és katonái tartották fenn, ők gondoskodtak az oltásról is.239 Mátyás
hazavitele után is Ausztriában maradt, Bécsből irányította a várost és az elhunyt király által
elfoglalt területeket. Ehhez elvileg pénzt is kapott a királyi tanácstól,240 de hogy anyagi
gondjai voltak, azt bizonyítja egy Bártfához küldött levele, melyben a harmincadvámok
küldését kéri a katonák fizetése céljára.241 Az itt állomásozó képzett zsoldossereg számbelileg
jelentős volt ugyan,242 de nagy területen, várak és városok őrségeibe voltak szétszórva,
emellett a lakosság – Mátyás politikájának ellenére és részben következményére – ellenséges
hangulatú volt velük szemben, megszálló csapatként tekintettek rájuk.243 Ennek ellenére
István igyekezte a lázadó hangokat megfékezni. A bécsi városi tanácsot emlékeztette, hogy
235
Szerémi itt bibliai párhuzammal Jézushoz hasonlítja a királyt: Mátyás „Barátaim, miért jöttetek?” kérdéssel
fogadja a gyilkosokat, majd – halálát érezve – „Komám, tedd hamar, amit tenni akartok” felszólítással teljesíti be
sorsát. A Bibliában Jézus mondja ezt az őt eláruló Júdásnak az utolsó vacsorán (János 13,27) és a getszemáni
kertben (Máté 26,50). A bibliai személyeket tovább behelyettesítve Szerémi tulajdonképpen az áruló Júdáshoz
hasonlítja Szapolyai Istvánt.
236
237
Tizenhatodik századbeli magyar történetírók 57.
238
Ha királygyilkos nem is volt, túlságosan nem sajnálta Mátyást, legalábbis erre utal az 1490. április 21-én
Bártfának írt levél: „Immár arról elmélkedjünk, hogy Magyarországot a szorongattatástól és elnyomatástól, amit
ekkorig szenvedett, megszabadítsuk, régi szabadságába visszahelyezzük”. Fraknói: A Hunyadiak és a Jagellók
kora 334.
239
Kubinyi: Két sorsdöntő esztendő 2.
240
Kubinyi: Két sorsdöntő esztendő 3. A rendek 17000 aranyért elzálogosították Kismartont Szapolyai Istvánnak.
Nagy: Lajta 378.
241
Bártfa 414. A vámok megszerzése azért is volt nagyon fontos, mert azokat eredetileg a Corvin János pártján
álló Cecei Kis Máté kezelte volna. Kubinyi: Két sorsdöntő esztendő 33.
242
Mintegy 6000 főt tett ki. Kulcsár: Jagelló-kor 58. Más számítások szerint Mátyás 1485 és 1490 között
mintegy 3000 katonát állomásoztatott Bécsben. Stadt Wien 57.
243
A bécsiek még élénken emlékezhettek az ostromra, melynek során Mátyás csapatai tönkretették a szőlőket
Ottakring és Dornbach környékén, illetve a Stubentor melletti elővárost elpusztították. Stadt Wien 57. A naplóíró
Johannes Tichtel visszaemlékezése alapján az éhség miatt a városlakók lóhúsra fanyalodtak, minden húsféle ára
az egekbe szökött. Miksa visszatértének viszont annyira örült, hogy a későbbi császárt Isten által adott
„mindenható, Isten kegyében álló, tiszta, serény és harcias” Miksának nevezte – a nevet egymás mellett négyszer
(három különböző színnel) írva le. Tichtel’s Tagebuch 32. és 53.
36
Mátyás jó királyként szabadságokat adott nekik; ha nem maradnak békességben, ő (a
helytartó) kegyetlen lesz hozzájuk.244 A bécsi egyetemmel is tárgyalt a magyar
királyválasztással kapcsolatban; a leendő magyar király iránti hűségre akarta őket kötelezni.245
Várható volt azonban, hogy egy esetleges támadáskor nem tudnak majd kitartani a támadók
ellen.
A királyválasztó országgyűlésen Szapolyai István nem volt jelen. Ennek ellenére Antonio
Bonfini szinte „királycsinálónak” állítja be történeti művében. Mikor ugyanis a követek nem
tudtak választani a jelöltek közül, arra jutottak, hogy „két-két követet küldenek István
grófhoz, … és ezek puhatolják ki az ő szándékát és elképzeléseit, hogy azt, akit ő királynak
javasol, az összes többi elfogadja”. Jóllehet valójában annyi történt, hogy mindkét nagy párt
képviselői elküldték követeiket a maguk mellé állításukra,246 az ország egyik legnagyobb
földesurának és hadvezérének szava sokat nyomott a latban.247 A jelöltek közül Ulászló tudta
megnyerni magának: május 7-én – István kérésére – Lublin248 és Podolin várakat, a
lengyelektől visszaváltandó 13 szepesi várost és a Mátyástól zálogjogon kapott Kremsir várát
és uradalmát ígérte neki.249 A követek „úgy találták, hogy István inkább Csehország királyát
pártolja, mint bárki mást, sőt, véleményéhez hozzátette, hogy ha a főurak valaki mást
választanának, ő akkor is azt tekinti királynak, aki az állam számára a saját meggyőződése
szerint a legmegfelelőbb.250 Döntését a főkapitány azzal indokolta, hogy Miksát gyűlöli az
ország, ő zsarnok lenne; János Albert erkölcse és vakmerősége nem jó (egyébként is a
bátynak illene uralkodnia), Corvin János pedig fattyú, és az ő megválasztásával a külföldi
ellenségek száma nem csökkenne.251 Jámbor, tapasztalatlan fejedelmet akart és külföldit, hogy
az ellenség számát ezzel is apasszák.252
István „jó lóra tett”, az ország előkelői is elsősorban Ulászlót támogatták, aki gyorsan
lépett, és a nagy hatalommal bíró Beatrixot egy házassági ígérettel maga mellé állította.
244
Istvánffy: Magyarok dolgairól írt históriája. 32–33.
245
Fraknói: Magyarországi tanárok és tanulók a bécsi egyetemen 21.
246
Maffeo Triviliensis jelentéséből tudjuk ezt. Fraknói: Királyválasztások 127. és Magyar dipl. eml. 237.
247
Kubinyi András hívja fel a figyelmet arra, hogy a fekete sereg felett is hatalommal bíró Istvánt milyen fontos
volt a jelölteknek megnyerni maguk számára. Kubinyi: Két sorsdöntő esztendő 17.
248
Weber: Lubló 149–150.
249
Fraknói: II. Ulászló királlyá választása 16–17. és Fraknói: Királyválasztások 115. Ulászló érdekében Filipec
János beszélt. Tóth: Fekete sereg. 309. Szabó Dezső Miksa pártján igyekezett Istvánt láttatni, de ennek okát
(bizonyos urak kötelezik magukat a pozsonyi béke11. pontjának betartására) nem tartom meggyőzőnek. (Szabó:
Pozsonyi béke 402.) Mindenesetre Tóth Zoltán is elképzelhetőnek tartotta ezt. Tóth: Fekete sereg. 313.
250
251
Kubinyi András szerint ezért nem Mátyás törvénytelen fiát támogatták, mert tőle nem várhattak sokat; csak a
köznemesség bízhatott abban, hogy Corvin János mágnássá emeli őket. Kubinyi: Két sorsdöntő esztendő 13–14.
252
Bonfini: A magyar történelem tizedei 601. Székely György szerint az Ulászló mellé állás oka egyrészt a
Mátyással és politikájával való személyes ellentét és a gyenge király alatti oligarcha-uralom iránti vágy voltak.
Székely: A rendek válaszúton 420.
37
Szapolyai szempontjából ez azért volt fontos, mert az özvegy királyné küldött egy jelentősebb
pénzösszeget a fekete seregnek, amely Ausztriában állt István szolgálatára.253 Ez azért is jött
kapóra Istvánnak, mert Corvin János felbomló pártjából egyre többen álltak át Miksa
oldalára.254
Miksa fegyveres támadásakor Szapolyai Istvánnak alapvetően két választási lehetősége
volt: vagy csapatait összevonva valamely fontosabb ponton (például Bécsben vagy
Bécsújhelyen) megpróbálja feltartóztatni a még így is túlerőben lévő ellenséget, vagy a
szétszórt helyőrségekkel nem legyőzni, hanem lassítani próbálja Miksát. István az utóbbit
választotta. Mind a történetírók, mind a későbbi történészek közül sokan kárhoztatták ezért a
tettéért.255 A taktika talán bevált volna, de Miksa is ügyesen taktikázott: csak a legfontosabb
várakat és városokat foglalta el, és így gyorsan tudott haladni.256 Az irányt is okosan
választotta meg, ugyanis – akárcsak 1459-ben apja, Frigyes – délnyugatról támadt
Magyarországra.257 Szapolyai ellen még az a vád is elhangzott, hogy a katonák zsoldját
elsikkasztotta.258 Mentségére legyen mondva, hogy Ausztriát ebben az évben élelemhiány
sújtotta,259 így a Sziléziából Morvaországba vonuló fekete sereg sem tudott segíteni,260
ráadásul csak későn, augusztus 20-a után érkeztek meg a Duna északi partjára.261 István
helyőrséget hagyott Bécsben Upor László parancsnoksága alatt,262 amely azonban a hősies
kitartás ellenére sem tudta megakadályozni a bécsi fellegvár elfoglalását.263 A fellegvár
253
Ezt maga Szapolyai kérte a vele tárgyaló Filipec Jánostól. Tóth: Fekete sereg. 309.
254
255
Szapolyai Istvánnak „minden böcsületi, egyedül ez az elhagyatott és emberül meg nem tartatott Bécsnek
gyalázatjával méltán megkisebbíttethetik”. Istvánffy: Magyarok dolgairól írt históriája. 32. „Ezalatt Miksa
római király Ausztriát, melynek megoltalmazására Zápolyai kísérletet sem tett, elfoglalta…” Fraknói: A
Hunyadiak és a Jagellók kora 347. „A magyar fővezér, Szapolyai István eljárása merőben menthetetlen.” „…
feláldozta Ausztriát, s hazamenekült, hogy a lengyel támadásnak közvetlenül kitett birtokait megmentse.”
„Semmi sem jellemzi jobban az akkori viszonyokat, hogy örökös gyalázat helyett még jutalmat kapott »költségei
és szolgálatai fejében«.” Tóth: Fekete sereg. 311–312. A külföldi szerzők érthető módon egyáltalán nem érezték
tettének aljasságát: Smets például tárgyilagosan közli, hogy István „erős had kiséretében elhagyta a várost s az
Ulászló elleni párt leverése végett átkelt a Lajtán”. Smets: Osztrák Birodalom 394.
256
E. Kovács: Miksa magyarországi hadjárata 40.
257
258
István „meg tudta volna tartani Bécset, ha a zsoldot, melynek – mint mondják – bővében volt, kifizette volna
a katonáknak, és nem tartotta volna saját hasznát többre a közérdeknél”. Tubero: Feljegyzések 141.
259
Kubinyi: Két sorsdöntő esztendő 92–30. István felszólította a fontos földrajzi helyzetben lévő Sopront, hogy
ne akadályozzák az élelmiszereknek Ausztriába történő juttatását. Sopron I. 6. 64–65. Idézi: E. Kovács: Miksa
magyarországi hadjárata 41.
260
Tóth: Fekete sereg. 312–313.
261
262
Az őrség mintegy 400 főt számlált. Wenzel: Marino Sanuto 74.
263
Kubinyi: Két sorsdöntő esztendő 30. Az Istvánffy említi, hogy Miksa a város ostroma előtt már elküldte
néhány emberét Bécsbe, akik a hangulatot a magyarok ellen fordították. Ezt nem tartom valószínűnek, hiszen –
szintén Istvánffy tudósítása szerint Bécsben már korábban sem szerették új uraikat. Istvánffy: Magyarok
dolgairól írt históriája. 32.
38
augusztus 29-én esett el.264 Szapolyai István maga hazatért Magyarországra,265 ahol
elképzelhető, hogy részt vett a Corvin János elleni harcokban és Ulászló hatalma
megszilárdításában.266 A csontmezei ütközetben való részvétele nem bizonyított: Bonfini és
más szerzők nem írják, és Szapolyai István okleveleinek kiadási helyei sem valószínűsítik
azt,267 de egyes szakirodalmakban szerepel,268 és egy olasz nyelvű forrás is megerősítheti ezt:
egy Milánóból Nápolyba írt követjelentés szerint a koronát állítólag („dice etiam”) az erdélyi
vajda, István gróf, István apát és mások vitték el Ulászlónak.269 Hamarosan új feladattal kellett
szembenéznie: az elsősorban a Felvidék felől várható lengyel támadás elleni védelmet a
helyismerettel és sok katonai tapasztalattal rendelkező Istvánra bízta az uralkodó. Ennél a
küldetésnél saját birtokai és így személyes érdekeltsége miatt jobb teljesítményt várhattak
tőle.270
1490 őszén még Durholcz Pál, Szapolyai szepesi kapitánya szállt szembe a betörő János
Alberttel, de ekkor még komoly harci cselekményre nem került sor; a Jagelló testvérek hamar
(1491. február 20.) kiegyeztek egymással. A magyaróvári fegyverszüneti tárgyalások 1490
szentestéjétől a következő év vízkeresztjég tartottak; a magyar delegáció élén Szapolyai
István állt.271 A béke nem volt tartós: Szapolyai István az 1491-es év nagy részét a Miksa ellen
harcoló királyi seregben töltötte (a fővezér Báthori István vajda volt),272 a nyár végén viszont
ismét szűkebb hazájába kellett mennie, mivel János Albert ismét öccse ellen tört. 273 Költségei
fedezésére Ulászló megengedte, hogy a rendkívüli adót saját célokra használja fel.274 A helyi
főurak és városok csapatait is alá rendelték,275 sőt a király már a főúr érkezése előtt küldött
csapatokat Zelena Gergely vezetésével a szorult helyzetben lévő városok számára.276 A
szeptember közepén megérkező István a Bártfát megszerezni igyekvő lengyel herceggel az
264
265
A Szeréminél olvasható történetet, mely szerint „István kincstárnokot” a bécsiek elfogták, és úgy kellett
megszöknie, nem tartom elfogadhatónak, hiszen akkor nem hagyhatott volna hátra helyőrséget Bécsben.
266
Smets: Osztrák Birodalom 394.
267
Horváth: Szapolyai-itinerarium 5. Ezúton is szeretném megköszönni a szerzőnek, hogy a kéziratban lévő
itinerariumot nagylelkűen rendelkezésemre bocsátotta.
268
Draskóczy: Tizenötödik század 211.
269
Beatrix okl. 174. Neumann Tibor értelmezése szerint a jelentés Kinizsi Pált írja erdélyi vajdának, Bátori
István pedig mint „lo Conte Stephano” szerepel. Neumann: II. Ulászló koronázása 334.
270
Kubinyi: Két sorsdöntő esztendő 31–32.
271
Neumann: Békekötés Pozsonyban – országgyűlés Budán 340.
272
Istvánffy: Magyarok dolgairól írt históriája. 53–54. A történetíró szerint a védők végül Szapolyai Istvánnal és
Bátori Istvánnal tárgyaltak a megadás feltételeiről.
273
Szapolyai felvonulásáról Petri Fodor Lászlónak szeptember 8-án Pataki Péter leleszi notariushoz írt levele
számol be részletesen. DL 46169. Ekkor ismét a Felső Részek kapitányának címét viselte. Neumann II. Ulászló
koronázása 331. és DL 97807 (idézi: Teiszler: Felső részek).
274
Kubinyi: Két sorsdöntő esztendő 40. Saját területén (Gömör megyében) csak a királyi ígéret után
engedélyezte a beszedést. DL 90206.
275
Neumann: Békekötés Pozsonyban – országgyűlés Budán 344–345.
276
Neumann: Békekötés Pozsonyban – országgyűlés Budán 346–347.
39
őszön sikertelen béketárgyalásokat folytatott,277 de csatát – elegendő katona híján – nem
vállalt.278 Szorult helyzete csak akkor javult, amikor a pozsonyi béke november 7-i megkötése
után a Haugwitz vezette fekete sereget a Felvidékre vezényelték.279 A döntő ütközetre
szenteste napján Kassa mellett került sor. A történetírók a csatával kapcsolatban elismerték
István katonai tehetségét és harci erényeit.280 A csata magyar győzelemmel zárult; utána a
vezérek a János Albert hűségére tért Eperjest foglalták vissza.281 A lengyel herceg
legyőzésével Ulászlónak sikerült elérnie azt, amire még évek múlva is a legbüszkébb volt:
sikerült megteremtenie a békét.
Szapolyai István utolsó évei
1492 elején országgyűlést tartottak. A hagyományos történeti szakmunkákban azt találhatjuk,

hogy ezen a diétán lett Szapolyai István az ország nádora.282 Katona István is ezt állítja, sőt
március 29-re teszi a nádorrá tétel napját.283 A 15. századi arisztokráciával is foglalkozó
Fügedi Erik utalt arra a csak éves jelzéssel rendelkező oklevélre, mely már 1491-ben
nádornak nevezi Szapolyai Istvánt.284 Egy másik, szerencsére datált oklevélből ennél többet
tudhatunk meg: Ulászló 1491. február 16-án már nádornak nevezi őt egy, a szebeniekhez írott
pozsonyi levelében.285 Az oklevelet Katona István hamisnak tartja, ugyanis szerinte Ulászló a
kérdéses időpontban nem tartózkodott Pozsonyban. Igaz, ő egyedül ezt az egy oklevelet
ismeri, mely szerint Szapolyai már ebben az évben nádor volt.286 Más, ebből az évből
277
Bártfa 439. A tárgyalásokba a helyi városokat és a nemességet is bevonta.
278
Vitius Gotius szeptember 13-i (Budán kelt) levelében azt írta, hogy Szapolyainak háromezer lovasa van, de
legalább ötezerre lenne szüksége. Neumann: Békekötés Pozsonyban – országgyűlés Budán 360.
279
280
Bonfini: A magyar történelem tizedei 638–639. és Tubero: Feljegyzések 185–193. Szerémi György a csatát
1493 decemberére teszi; a hadvezéri babérokat is a rácokat felvonultató Kinizsi Pálnak juttatja. Szerémi:
Magyarország romlásáról 50. Az ütközet időpontjának Székely György 1492. január 1-jét mondja. Székely: A
rendek válaszúton 446.
281
282
Kulcsár: Jagelló-kor 65., Kubinyi: Magyarország története 333., Sroka: Genealógia 97. A nádorság 1491-es
kezdetét említi Kisfaludy Katalin: Kisfaludy: Matthias Rex 175.
283
Egy „régi kézirat” tanúsága szerint: In anno domini 1492. 29. Martii, hoc est, feria 5. proxima post festum
annuntiationis B. M. V. dominus Stephanus de Zapolya, comes Scepusiensis, creatus est Budae in palatinum…”.
Katona: Historia critica XVII. 441.
284
Fügedi: Mobilitás 105. A kérdéses oklevél a DL 102246; Szapolyai István nádor engedélyére Pápán egy házat
építhetnek.
285
„feria tertia proxima post festum B. Valentini Martyris”. Wagner: Diplomatarium Sarosiensis 192.
286
Katona: Historia critica XVII. 178. Ulászló 1491. február 7-én a Szina melletti táborban, február 15-e és 20-a
között a Kassa menti táborban tartózkodott. 1496. február 8-tól április 28-ig Pozsonyban volt; elképzelhető, hogy
ebben az évben írta a levelet; igaz, ekkor már a Corvin János csapatai ellen vonuló Szapolyai nádorról lehetett
benne szó. Sebestyén: A magyar királyok tartózkodási helyei 94–95.
40
származó okleveleiben Szapolyai nem szokta magát nádornak nevezni, sem a király őt,287
pedig nyilván ez igen nagy mértékben emelhette tekintélyét. Annyi bizonyos, hogy az 1439:2.
és az 1492:33. törvénycikkek alapján a nádort az országgyűlésen választják.288 A következő
kérdés, melyet meg kell válaszolnunk, volt-e 1491-ben ilyen országgyűlés. A Magyarország
történeti kronológiája 1491. április 24. körüli időpontra tesz egy Rákos mezei diétát, de az
1492 februárjában tartott budai országgyűlésre teszi Szapolyai István nádorrá választását. 289 A
középkorász Neumann Tibor szerint azonban ekkor nem rendeztek gyűlést.290 Egy újabb
tanulmányában közli Ulászlónak azt a tudomásunk szerint meg nem valósult szándékát, hogy
1491 őszén üljön össze az országgyűlés az adó összehívása céljából.291 Ő azon a véleményen
van, hogy Ulászló a koronázásával egybekötve tarthatott egy országgyűlést, melyen – egy
ránk nem maradt dekrétumban – a nemesi kiváltságokat, a választási feltételeket és az ország
védelmi övezetekre való felosztását foglalhatták írásba. Hitelesnek tartja Bonfinit, amikor az
azt állítja, hogy a koronázás után osztották szét az országos tisztségeket – igaz, a humanista
éppen a nádorról nem ejt egy szót sem.292 Neumann egy másik tanulmányában a
nádorválasztást az 1492 tavaszán tartott országgyűléssel köti össze.293 Elképzelhetőnek tartom
akár azt is, hogy Ulászló 1491-ben csak megígérte Istvánnak, hogy majd a zavaros idők
elmúltával őt fogja kinevezni nádornak – a kérdés most még nem érzem lezártnak.
Élete végére Szapolyai István eljutott bátyjához hasonlóan elérte a legmagasabb tisztséget:
palatinus, a király helyettese lett; feladatát haláláig, 1499-ig látta el.294 1493-tól emellett
koronaőri tisztséget is betöltött.295 Nádorsága elsősorban Budához kötötte, huzamosabban
csak kétszer mozdult ki: egyszer egy diplomáciai esemény, másszor egy katonai esemény
miatt – ekkor mutathatta be utoljára az utókor által olyannyira dicsért hadvezéri tehetségét.
287
Például Wagner: Szepes IV. 22–23. vagy Wagner: Diplomatarium Sarosiensis 193–194. vagy Eperjes 270–
272. vagy Szent-Iványi cs. okl. 65. vagy DL 90206.
288
„Insuper quod regia maiestas palatinum regni antiqua consuetudine ipsius regni requirente eo, quod idem
palatinus ex parte regnicolarum regie serenitati, et ex parte ipsius regie serenitatis regnicoli iudicium et iustitiam
facere potest et tenetur, ex consilio prelatorum ac baronum et regni nobilium pari voluntate eligat”. 1439:2. tc.
DRH I. 287.
289
Kronológia 320–321.
290
Neumann: II. Ulászló koronázása 327.
291
Neumann: Békekötés Pozsonyban – országgyűlés Budán 344. A szerző tanulmányának még csak az első
közleménye jelent meg a Századok hasábjain; sajnos éppen az 1492-es országgyűlést tárgyaló rész nem látott
még napvilágot.
292
Neumann: II. Ulászló koronázása 335–336. Bonfini: A magyar történelem tizedei 615.
293
Neumann: Bátori István 102.
294
Hatalmára – bár nyilván túloz – jól rávilágít Szerémi György: „… mert a király [Ulászló] tartott is Istvántól.
Ha ugyanis István kincstárnok azt mondta volna neki, hogy ne egyék semmit egy hétig, mást tenni egyáltalán
nem mert volna; mert nem féltek tőle úgy, mint Mátyás királytól.” Szerémi: Magyarország romlásáról 51.
295
Hivatali társa Bakócz Tamás volt. Istvánffy: Magyarok dolgairól írt históriája. 79.
41
Nádorként ugyanúgy bírói feladatokat látott el, mint ahogy előtte öccse tette azt.
Védelmébe vette egyszer Szentiváni Istvánt és Balázst,296 másszor a Károlyiakat, név szerint
Jánost, Lászlót és Andrást.297 A Sopronban tartózkodó németújhelyi zsidók számára is
legalább háromhavi tartózkodási engedélyt kért.298 Felszólította a turóci konventet, hogy a
kiküldött nádori emberrel együtt iktassák be birtokába Kaszai Miklóst;299 tanúskodott előtte
zajló birtokügyekben.300 Feljelentések esetén kivizsgáltatta a gyanús eseteket, például arra
kérte Győr hatóságát 1493. szeptember 12-én, hogy vizsgálják ki, hatalmaskodtak-e a
Kanizsiaiak a Pokiak Mérges nevű birtokán.301 Kérésre átírt jogbiztosító iratokat is: 1493.
február 18-án a váradi káptalannak Zthári Bálint és Muroni Vér András közti perrel
foglalkozó oklevelét másolta le és erősítette meg.302 A király kérésére elmaradt iratok Budára
hozását kérte Justh Andrástól, és a fizetett összegről nyugtát kért.303
Az Ulászló és Beatrix közötti házassági vitába is belekeveredett. Ő is tudta, hogy Ulászló
házassági ígérete csak csel lesz,304 de emellett jelen volt akkor, amikor Beatrix ügyéről 1492
márciusában a királyi tanács tárgyalt,305 illetve az özvegy házasságával kapcsolatban
nyilatkozott. Jóllehet az esküvőn jelen levő urak között nem sorolja fel Szapolyait, mégis
felemlegeti, amikor a királynéi pénzen szerzett hadak vezetéséről beszél.306 Még 1496
októberében is levelet írt Ludovico Sforza milánói herceg a magyar főúrnak, hogy támogassa
Beatrix házassági ügyét.307
1493-ban a nádor örökösödési szerződést kötött Újlaki Lőrinccel.308 Ez igen jó
lehetőségnek tűnt a családi vagyont mindenáron gyarapítani kívánó Szapolyai számára, hiszen
az apja boszniai királysága miatt hercegi címet viselő Lőrinc később valóban örökös nélkül
hunyt el.309 Végül azonban az örökség – Werbőczy István nádorsága idején – II. Lajoshoz
került.310 Talán a szerződésnek köszönhető, hogy Szapolyai István Újlakiért annak lázadása
296
Szent-Iványi cs. okl. 66.
297
Károlyi cs. okl. 14–15.
298
Magyar-zsidó okl. 243–244. és Sopron I. 6. 154.
299
Justh cs. okl. 162.
300
Kanizsai László fiai és Kanizsai György osztották fel egymás között Sárvár, Léka, Kapuvár és Kanizsa
várakat. Sopron vm. okl. 567–570. Monyorókereki Elderboch János saját tartozásairól új szerződést kötött
Szapolyai nádor előtt. Magyar-zsidó okl. 236–238.
301
Győr vm. okl. 104–105.
302
Teleki cs. okl. 179.
303
Justh cs. okl. 184–185.
304
Schönherr: Hunyadi Corvin János 143. Egy névtelen jelentés is Szapolyai István nevét a házasságot támogató
urak között sorolja fel. Beatrix okl. 235–236.
305
Kubinyi: Bárók a királyi tanácsban 199. és 207.
306
Beatrix okl. 219–231.
307
Beatrix okl. 345–346.
308
309
Tringli: Az újkor hajnala 90.
310
42
idején szót emelt: Ulászló ne katonai erővel, hanem bírósági eszközökkel lépjen fel ellene.311
A király válaszában saját eljárásának jogosságát hirdette és megfenyegette a Lőrincet esetleg
támogatókat.312 Végül Újlakinak nem esett komolyabb baja, sőt halála előtt, II. Lajos
uralkodása idején országbíró lett.313
1494-ben a Jagelló család tagjai találkozót tartottak Lőcsén. A felvidék természetes
helyszínül kínálkozott, hiszen a magyar és a lengyel király területeinek határán helyezkedett
el. Mivel a terület Szapolyai István érdekkörébe tartozott, az ellátásban is fontos szerepet
vállalt,314 illetve magyar országnagyként is jelen illett lennie. 315 Az étel-ital biztosításával nem
volt gond Bonfini leírása szerint („a királynak kétszáz hordó bort küldött ajándékba…
töméntelen mennyiségű, különböző fajtájú halat, rengeteg ökröt, borjút, árpát, gabonát…316),
ám a személyes megjelenéssel kis gond akadt. István az azóta lengyel királlyá lett János
Alberttől való félelmében és az Ulászlóval való súrlódások miatt (Corvin János várainak
megostromlása, Újlaki Lőrinc támogatása) csak akkor volt hajlandó odamenni, amikor
menlevelet kapott.317 Megjelenésével, gazdagsága fitogtatásával viszont általános elismerést
keltett.318
Bonfini tudósítása szerint ezen az országgyűlésen bízták meg Szapolyai Istvánt és Bakóc
Tamást a Szent Korona őrzésével, mely addig a visegrádi várban volt.319 A tisztséget 1497-ig
töltötte be, az abban az évben tartott országgyűlésen a köznemesség a főurak ellen fordult és
lemondatták őket a koronaőrségről.320 A nádort emellett még közpénzek eltulajdonításával és
a királyi hatalomra töréssel is megvádolták.321
311
Bonfini: A magyar történelem tizedei 658. Fraknói: A Hunyadiak és a Jagellók kora 358.
312
313
314
1494. március 23-án írta II. Ulászló Eperjes városnak, hogy adjanak a királytalálkozóra élelmiszereket,
melyeknek gyűjtését Szapolyai István végezheti, aki a városoknak dupla árat fizethet a gabonáért és az egyéb
terhekért. Eperjes 282–283.
315
Egyesek szerint Szapolyai Istvánnak a diplomáciai eseménynek nemcsak lebonyolításában, hanem
létrejöttében is nagy szerepe volt: Divéky Adorján a lőcsei királytalálkozó okaiként egyrészt az Ulászló hatalmát
veszélyeztető Miksát, másrészt az Ulászlót Szapolyai István vezetésével támadó köznemességet nevezi meg.
Divéky: 1494. évi lőcsei fejedelmi kongresszus 376.
316
317
318
„Emlékezetes eset, hogy a lengyel és a magyar fejedelmek gazdagságuk hiú fitogtatása kedvéért
drágakövekkel és gyöngyökkel aggatták tele magukat, az egyik lengyel merő igazgyöngybe öltözött, mire a
nádor, aki e napokban egyetlen olyan darabot sem viselt magán, amely ne került volna legalább háromezer
aranyba, ezt a lengyel részéről kihívásnak érezte, és azonnal föltett egy olyan roppant értékű követ, hogy a
polyák az első pillantásra legyőzöttnek ismerte el magát, és fölékszerezett ruháját, amellyel a magyarokat el
akarta kápráztatni, elégette.” Bonfini: A magyar történelem tizedei 652–653.
319
320
Kulcsár: Jagelló-kor 100.
321
Fraknói: A Hunyadiak és a Jagellók kora 363. Utóbbi vádat elsősorban Corvin János hangoztatta Fraknói: A
Hunyadiak és a Jagellók kora 374.
43
Szapolyai István utolsó hadvezéri tevékenységét ironikus módon éppen a családját
felemelő király fia ellen vívta: a nem túl ismert esetre 1496-ban került sor. Corvin János a
lengyelekhez fordult segítségért, hogy az apja által neki szánt országot megszerezze magának.
Ezzel az Ulászló politikájával elégedetlen horvátországi mozgolódáshoz csatlakozott –
személyesen nem is vett részt az eseményekben, hiszen ezen év márciusában tartotta
esküvőjét Frangepán Beatrixszal Modrusban.322 Ulászló – már csak a támadás várható iránya
miatt is – nádorára bízta a támadás visszaverését.323 Szapolyai 1496 januárjában
összegyűjtötte a seregeket,324 majd az ellenség ellen vonult. Március 3-án üzente meg
Rosenberkből (Rózsahegy) a segédcsapatokat küldött Bártfának, hogy az ellenséget
visszaverte.325 A nádor már korábban, 1493-ben összetűzésbe keveredett a herceggel. Az
Ausztria védelmére fordított kiadásai fejében Corvin Jánostól követelt kárpótlást. A nagy
hatalmú főúrnak ellentmondani nem merészelő herceg Árva, Likava és Szklabina várakat adta
zálogba. Ezen kívül – Poki Péter várnagy árulása következtében – 1493 telének elején Bajmóc
várát szerezte meg.326 A politikába visszatérni próbáló és ehhez az urakat megnyerni
szándékozó Corvin 1494. július 10-i oklevelében a három zálogba adott várat a nádornak adta
– Árva kiváltását ráadásul a hercegnek kellett állnia.327 Amikor az 1498-as országgyűlésen
Mátyás fia panaszlevelet adott be (részben elvett birtokai miatt), az nem lépett fel Szapolyai
ellen.328
Szapolyai István a Corvin elleni hadjárat után visszatért Budára, ahonnan már nem nagyon
mozdult ki. Hosszú és eredményesnek nevezhető életpályát befutva 1499. december 23-án
hunyt el Pápán.329 Ránk maradt végrendeletében Ulászlónak juttatandó ajándékokról, fiai
taníttatásáról gondoskodik.330 Végakaratának megfelelően Szepeshelyen temették el.331
322
Schönherr: Hunyadi Corvin János 226–227.
323
Ulászló 1496. január 18-i levelében értesíti erről Bártfát.
324
1496. január 25-én írt Bártfának és Kassának, hogy legyenek készen hadinépeikkel és hadiszereikkel Corvin
János ellen. Bártfa 478.
325
Bártfa 480.
326
Schönherr: Hunyadi Corvin János 202. A Bonfini szerint szabályos ostromot folytató Szapolyai a király
felszólítása ellenére sem hagyott fel a harci cselekményekkel. Bonfini: A magyar történelem tizedei 647.
327
Schönherr: Hunyadi Corvin János 210.
328
Schönherr: Hunyadi Corvin János 238–239. A szerző szerint Corvinnak a köznemességre szüksége lévén nem
lépett fel a szintén ezen réteg felé közeledő nádor ellen. Emellett feltehetőleg Szapolyai hatalma is
közrejátszhatott a döntésben.
329
Kubinyi: Szervitorok 181.
330
Wagner: Szepes I. 1774. 148–151. Fiai nevelőinek kiválasztotta [lego!] Bakócz Tamást, György veszprémi
püspököt, Vingárti Geréb Pétert, Újlaki Lőrincet, Somi Józsát és Ráskai Balázst.
331
Wagner: Szepes II. 1774. 12. A magyar fordításban helytelenül az olvasható, hogy itt halt meg. Lőcsei krónika
20.
44
A Szapolyai család további sorsa
István halála után a családfő hivatalosan János lett. Az ekkor még igen fiatal ifjú helyett
azonban anyja irányította a családot. Az előkelő származású, özvegy Hedvig nagy álmokat
dédelgetett, fiai számára minél nagyobb hatalmat szeretett volna biztosítani. Ezt gyermekei
kiházasításával igyekezett elérni: először Szapolyai Györggyel szerette volna elvetetni Corvin
Erzsébetet, aki a Hunyadiak leszármazottja volt. Kettejük eljegyzése nem vezetett
házassághoz, pedig még házassági szerződést is kötöttek, mely alapján a Corvin Kristóf halála
esetén a Hunyadi család birtokai Erzsébetre és férjére szállnak – Kristóf éppen a szerződés
megkötését követő néhány héten belül halt meg.332 Hedvig másik terve az volt, hogy Jagelló
Annát kérje meg János számára (1505-ben). Ez a kapcsolat sem jött létre, azonban 1512-ben
sikerült Zsigmond lengyel királyhoz adnia Borbálát.333
Szapolyai János felnőve folytatta a család által kijelölt utat. Dolgozatomnak nem témája
az ő életpályájának bemutatása, jóllehet még arról sem áll rendelkezésünkre jól használható
összefoglalás. Ezért életét csak röviden, a legfontosabb eseményeket kiemelve ismertetem.
Már 1510-ben kinevezték erdélyi vajdának – a tisztséget királlyá választásáig töltötte be.334 A
török elleni harcok a körülményekhez képest sikeresen vezette, például Havasalföld és
Szerbia területén viselt hadat.335 Részt vett az 1514-es parasztfelkelés leverésében, részben itt
szerzett érdemeit ismerték el azzal, hogy a királyi javadalmakat egyedül neki nem kellett
visszaszolgáltatnia az uralkodónak.336 A politikai életben a hatalom megszerzése érdekében az
országgyűléseken egyre nagyobb súlyt képviselő kis- és középnemesség szövetségese lett. Az
1505-ös országgyűlésen neki (is) érdekében állt volna a magyar király nemzetiségének
törvényben való rögzítése,337 amely azonban Ulászló fiának, Lajosnak születésekor
okafogyottá vált. A nagy lehetőség a mohácsi csatával jött el számára,338 amikor II. Lajos
király halálával trónörökös nélkül ürült meg a trón. A csatával egyébként ő vált a Szapolyai
család egyetlen élő férfitagjává, hiszen öccse, György a csatamezőn lelte halálát. 339 Gyorsan
lépett: még ez év november 11-én az ősi szokások szerint királlyá koronáztatta magát
332
Fraknói: A Hunyadiak és a Jagellók kora 375. A birtokokat végül az özvegy Frangepán Beatrix kezével
együtt György brandenburgi gróf szerezte meg. Tringli: Az újkor hajnala 91.
333
334
335
336
337
338
A magyar történelem egyik nagy kérdése, hogy felelős-e Szapolyai János a mohácsi vereségért, és ha igen,
milyen mértékben. A jelenlegi szakirodalom megítélésem szerint inkább azt látszik elfogadni, hogy a vajda – az
ellentétes értelmű királyi parancsok miatt – nem tudott időben a helyszínre érkezni. Tringli: Az újkor hajnala
107.
339
45
Székesfehérvárott.340 Nem tudott azonban a teljes ország felett uralkodni, hiszen Habsburg
Ferdinánd – ironikus módon részben a Szapolyai János nagybátyjai által is megerősített
bécsújhelyi szerződésre hivatkozva – szintén jogot formált a magyar koronára, és csaknem
pontosan egy évvel vetélytársa után, 1527. november 3-án ő is fejére illesztette a királyi
jelvényt.341 Emellett az ország déli részét egyre inkább a török tartotta uralma alatt.
A körülmények ismeretében meglepően hosszú ideig tartó uralkodás után, 1540-ben hunyt
el – hátrahagyva csecsemő fiának egy igen rossz állapotban lévő országot. A lengyel anyától
született János Zsigmondnak nem adatott meg az, mint ami apja és nagyapja nemzedékének: a
család rangját és vagyonát már nem tudta gyarapítani – igaz, a magyar királyi címet nehéz lett
volna felülmúlni. A nemzetközi politikai színpadon rossz híre volt, ugyanis törökbarátsággal
és a reformációs irányzatok támogatásával vádolták.342 A speyeri egyezményben 1570-ben
lemondott választott magyar királyi címéről, és Erdély fejedelmeként, Oppeln és Ratibor
hercegeként 1571. március 14-én hunyt el gyermektelenül;343 ezzel a Szapolyai család, mely
alig egy évszázaddal előbb indult meg a felemelkedés útján, kihalt.
340
341
342
Barlay: Romon virág 94.
343
Acsády: Magyarország három részre szakadása 412.
46
A Szapolyaiak a kor társadalmában
A Mátyás-kori arisztokrácia
A Szapolyaikat dolgozatom nagyobb részében mint a királlyal, az országgal és a többi főúrral

kapcsolatban álló, a hatalom gyakorlásában részt vállaló testvérpárt mutattam be. Jóllehet
kevesebbet szeretnék foglalkozni vele, nem kerülhetem meg életüknek egy másik, szintén
nagyon fontos vonatkozását sem. Ha a kor társadalmát piramisként képzeljük el, melynek
csúcsán a király áll, a Szapolyai testvérek – jóllehet az uralkodóhoz igen közel állnak – mégis
alávetett helyzetben vannak. Amennyiben viszont a képzeletbeli piramisból egy olyan
részletet vágunk ki, amely a szepességi urakat láttatja az élen, az alattuk levő réteget is
megtekinthetjük. Ide tartoznak familiárisaik, szolgáik, mágnási udvartartásuk. Itt
vizsgálhatjuk a frissen felemelkedő Szapolyai família önmagáról kialakított vagy kialakítás
alatt álló képét is, azaz a hatalmi önreprezentáció egyes elemeit: hogyan választották el
magukat a nemesség többi részétől (akár a társadalmilag alacsonyabb rangúaktól, akár a velük
egy szinten állóktól).
A középkori magyar arisztokrácia – részint a családok kihalása, részint az uralkodói
szándék miatt – gyakran változott; a régi családok eltűnését újak felemelkedése követte. A 15.
század közepén ez különösen igaz volt, ugyanis a Habsburg Albert halálát követő
polgárháborús idők, a gyakori uralkodóváltás és a háborúk következtében megsokasodó
elhalálozások miatt nagyobb lehetőség mutatkozott a felemelkedésre az alacsonyabb sorban
élők számára. Mátyás trónra kerülését követően pedig a fiatal uralkodónak (és a mögötte álló
tanácsadó testületnek) kimondottan érdekében állt egy teljesen új, elsősorban Mátyástól függő
és ezért hozzá mindenkor hűséges réteg kialakítása. Az ifjú Hunyadi ezért a részint
megtartotta a hűséges bárói családokat, de csak a bírók és udvari méltóságok között (ez
rangvesztést jelent; korábban ők a nádori, báni tisztségeket töltötték be), részint az előkelőket
(proceres) kapcsolta magához, ám többnyire ők is azokat a tisztségtípusokat láthatták el, mint
a bárók.344 A kormányzati tisztségeket nemcsak ők, vagyis a régóta előkelő családok
szerezhették meg, hanem az addigi köznemességnek is lehetősége nyílt akár a legmagasabb
tisztségek elérésére is. A legnagyobb mértékű felemelkedésre éppen Szapolyai Imrének nyílt
módja, aki az ország legmagasabb tisztségét tölthette be.345 Felemelkedése, karrierje nemcsak
344
Ide tartoznak a Rozgonyiak, akik Zsigmond király ideje óta jórészt kiestek a hatalomból.
345
Fügedi: Mobilitás 57–58.
47
őt érintette, hiszen „a bárói méltóság betöltése, a vele együtt járó hatalom és megbecsülés
nemcsak az egyénnek, hanem a családnak is szólt”.346
Az újonnan felemelkedetteket származásuk szerint több csoportba sorolhatjuk. Az első a
Hunyadi-rokonság, akikre Mátyás mint természetes szövetségeseiként számíthatott (Vingárti
Gerébek, Pongrácok). A második csoport a régi Hunyadi-familiárisokból áll; Laki Tuz Balázst
és Magyar Balázst sorolhatjuk ide. A harmadik halmaz a hivatalnoki feladatukat
kiemelkedően ellátottakat tartalmazza, mint például Ernuszt János.347 Szapolyai Imre helyzete
különleges: Fügedi Erik a Hunyadi-familiárisok és a hivatalnokok közé is besorolja, de mások
véleménye alapján akár a rokoni kör részévé is tehetjük. 348 Ezzel jóformán meg is lehetne
magyarázni a pozsegai eredetű nemes szédületes felemelkedését, hiszen amellett, hogy „jó
helyre született” és megfelelő urakat szolgált, még tehetséges hivatalnok is volt. Mátyás
részéről természetes és okos döntés volt, hogy volt familiárisi rétegét felemelje, hiszen ők
éppen a familiaritás lényege miatt voltak alkalmasak új feladataik ellátására: korábban már a
bárói család mellett el tudták sajátítani a birtokigazgatási, gazdasági és egyéb feladatokat. 349
Fügedi szerint egyszerűsítve akár azt is mondhatjuk, hogy „Mátyás személyében nagybirtokos
arisztokrata került az ország trónjára, s familiája is elfoglalta az ország kormányzásában ura
emelkedésének megfelelő helyét”.350
Mátyás uralmának központosító jellegéről eltérnek a vélemények, mindenesetre néha
megfigyelhetünk a tisztségek halmozásában egy centralizációs törekvést. Erre példa Bátori
Istvánnak egyszerre viselt országbírói és vajdai tisztsége vagy Szapolyai Imrének a délnyugati
határok védelme érdekében egyesített hatalma. A jelenséget leíró Fügedi Erik ezt elhibázott
politikának tartja, ugyanis a túl nagy hatalom szerinte lázadásra csábított.351
A Mátyás által felemelt új családok számát Fügedi 37-re teszi, de egyrészt e családok
40%-a 1505-re kihalt,352 másrészt közülük csak az Ernusztoknak és a Szapolyai testvéreknek
sikerült magukat arisztokrataként elismertetni.353 Ez a rangbeli emelkedés nyilvánvalóan mind
a család gondolkodásmódjában, mind a külsőségekben meg kellett jelenjen, bár a mai kutató
inkább csak az utóbbit tudja vizsgálni. Dolgozatom következő részében én is ezt igyekszem
röviden, egy-egy jellegzetességet kiragadva ismertetni.
346
347
Fügedi: Mobilitás 58–59.
348
Kubinyi: Mátyás király 17. Ide sorolja be Draskóczy István is őket: Draskóczy: Tizenötödik század 98.
349
350
351
Fügedi: Mobilitás 61. Szapolyai egyszerre volt dalmát-horvát és szlavón bán, valamint Bosznia kormányzója.
Költségei fedezésére még a vránai perjelséget is megkapta. Mátyás levelei 219–220.
352
353
Kubinyi: Bárók a királyi tanácsban 178.
48
A Szapolyai család birtokai
A Szapolyaiak felemelkedését talán birtokaik gyarapodásán tudjuk a legjobban szemlélni és

szemléltetni. A 15. század elején még alig rendelkeztek valamivel, ám a század végére,
Szapolyai István halálakor már az ország egyik leggazdagabb birtokosának számítottak.
Sajnos éppen ezt a birtokrendszert a legnehezebb vizsgálni, ugyanis a család levéltára nem
maradtak ránk, így a birtokigazgatásról nem tudunk sokat. A ránk maradt iratok áttekintése és
feldolgozása pedig megítélésem szerint messze meghaladja ennek a dolgozatnak a kereteit.
Térképen ezt még nem sokan ábrázolták a feladat nehézsége miatt, de erre is történtek már
próbálkozások.354 Témám egyébként is a testvérek politikai életútjának bemutatása, ezért az
ingatlanokban kifejezett vagyoni helyzetet csak röviden tárgyalom.
A Szapolyai család ősi birtokai a délvidéki Pozsega megyében feküdtek.355 Szapolyai Imre
azonban Hunyadi János nagybányai várnagya volt,356 és István öccsével együtt a Felvidék
keleti részén szerezték első komolyabb birtokaikat. Imre 1459-ben zálogbirtokként kapta
Tokajt, amely a felemelkedő nemes első rezidenciája lett. A zálogösszeg 12000 forint volt,
mivel korábban állítólag ennyit költöttek a csehek elleni harcokra.357 A várral a tiszai
átkelőhely vámja is övék lett; ezzel a Perényiek mellett a környék leggazdagabb birtokosai
lettek.358 1460 novemberétől övék Szepes.359 1461-ben kapták meg Tállyát (szintén a husziták
elleni harcokra költött összeg fejében zálogul), sőt egy időre a Perényiektől Nagyida
városának egy részét is megszerezték.360 Egy évvel később ettől a családtól vették zálogba
4000 forint értékben Alsóvadász és Újfalu falvakat.361 A Perényiek 1440-ben Giskra kezére
került birtokát, Richnót, az 1462-es visszafoglalás után Mátyás nem eredeti tulajdonosaiknak,
hanem a Rozgonyiaknak és a Szapolyaiaknak adta.362 1464-ben kapták meg Boldogkő és
354
Szekfű: Magyar történet 48.
355
DL 34077. (Idézi Kubinyi: Szervitorok 171.)
356
Engel: Archontológia II. 262.
357
DL 244061. Idézi: Horváth: Szapolyai Imre 270.
358
Horváth: Adalékok 100–101.
359
A várat csak 1462-ben foglalták vissza a csehektől, de ekkor már két éve zálogjogon a Szapolyaiaké.
Feltehetőleg azért a 4200 forintért kapták, amivel ők maguk a Thurzóktól kiváltották a várat. Csánki:
Magyarország történelmi földrajza I. 249.
360
Horváth: Adalékok 102.
361
Horváth: Adalékok 102. A településeket nem tarthatták meg, ugyanis Perényi Miklós és János tiltakoztak,
ugyanis „nem önként és szabadon, hanem erőszakra és… Mátyás királynak és Imre kincstartónak erős
kényszerítésére kellett ezt [az esküt] letenniük”. DL 70915. Idézi: Tringli: Perényiek 180.
362
Tringli: Perényiek 176.
49
Regéc várakat.363 Szintén ebben az időben jutott kezükre Dunajec, de ez nem biztos, hogy
jogilag (és erkölcsileg) tisztán történt, ugyanis 1467. március 21-én Mátyás előtt Serkei
Mihály nevében Inárchi István jelentette be, hogy Szapolyai Imre és István öt éve elfoglalták
a panaszosok Dunajec nevű várát tartozékaival együtt.364 Az 1460-as évek birtokszerzéseinek
méretét nyugodtan tarthatjuk rendkívülinek. A királyi kegy és a különféle tisztségek mind a
család vagyonának gyarapodását segíthették. A Felső Részek kapitányaiként a fivéreknek
joguk volt a visszafoglalt területeket – stratégiai okokból – az eredeti tulajdonosnak való
visszaszolgáltatás helyett saját ellenőrzés alatt tartani.365 A kincstartói feladatkör ellátása során
felmerülő pénzszerzési lehetőségek meglétét nem kell bizonygatni. Szapolyai Imre
kincstartóságának öt éve alatt 60000 forintnál nagyobb értékben kapott Mátyástól
zálogbirtokokat.366
A család nemcsak a Felvidéken terjeszkedett: 1464 és 1466 között Szapolyai Imre Pápa és
Ugod váruradalmakat szerezte meg politikai támogatás fejében Garai Jóbtól. (A főúr
halálakor örökölte még meg a cseszneki uradalmat.367) Bebek Orsolyával kötött házassága
miatt 1470-ben a magtalanul elhunyt Pelsőci Bebek Imre birtokait (Szádvár, Torna,
Krasznahorka és Szendrő) kapta meg.368 1476 körül szerezte meg Tornát, miután a Tornaiak
hűtlenség miatt elvesztették azt.369 Ebben az évben lett Imréé a Pozsega megyei Kővár,370
valamint a Körös megyei Badjanovc kastély és Torna vára.371 Trencsén 1477-es
megszerzésével a család egy nagyon fontos, központi jelentőségű hely birtokába jutott. 372 Még
Bonfini is részletesen tárgyalja a királyi adományt, pedig ő nem szokott jogi ügyekkel
foglalkozni.373 Vámosi Bebek Pál 1479-es halála után annak vagyona Szapolyai Imrére és
dengelegi Pongrác Jánosra háramlott.374 Ebben az évben került a Szapolyaiakhoz Pápa, Ugod
és Csesznek, valamint Moróchida birtok.375 Egy évvel később kapták meg az Abaúj megyében
363
Horváth: Adalékok 100. és 103–104.
364
A Szapolyaiak nevében Bozinkai Balázs elismerte, hogy a birtokok a kezükön vannak, de erről okleveles
bizonyítékok állnak rendelkezésükre. A király ezek bemutatására Szent György nyolcadát tűzte ki határnapul.
Pest megye 245. A per lefolyása nem ismert, de a vár 1507-ig a Szapolyaiak kezén maradt. Engel:
Magyarország a középkor végén. Dunajec birtoknévnél.
365
Horváth: Felső Részek 946–947.
366
Engel: Nagybirtok a 15. században 45.
367
368
369
370
371
372
373
Bonfini: A magyar történelem tizedei 522. A várnak a család életében játszott központi szerepével dolgozatom
más helyén foglalkozom.
374
375
50
fekvő Gönc mezővárost,376 valamint Dobi László magvaszakadása miatt annak birtokait
(például Dobot és Dorogot).377 Részben övék lett Garai Jób vagyona is annak 1481-es
elhunyta után.378 Imre élete végén, 1486-ben Mátyás utasítására még ideiglenesen Barkó ura is
lett.379 Ekkor már a király kevésbé igyekezte ellátni hű embereit birtokokkal vagy éppen
magához láncolni új embereket: figyelmét Corvin János helyzetének megerősítése felé
fordította.380
Mátyás halálakor a család (gyakorlatilag István) kezén hatalmas birtokállomány volt. 18
várukkal, négy kastélyukkal, 17 mezővárosukkal és mintegy 240 falujukkal az ország
második legnagyobb birtokosának számítottak.381 Egyedül Corvin János előzte meg őket,382 a
képzeletbeli rangsorban pedig Újlaki Lőrinc következett utánuk.383 Acsády Ignác számításai
szerint azonban Szapolyai István volt a 15. század végén a leggazdagabb főúr.384 Az eltérés
azzal magyarázható, hogy a 19. századi történész még csak az 1494–1495-ös adóösszeírás
alapján dolgozott, amely egyrészt csak a ténylegesen adót fizető jobbágytelkeket vette
számításba, másrészt nem terjedt ki az ország egész területére. A Szapolyai-birtokok beleestek
a felmérésbe, ám Corvin János birtokainak nagy részét ez az összeírás nem tartalmazta.385
Korábban készült (feltehetőleg 1474 előtt), ám szintén az egész országra vonatkozik az a
milánói jelentés, mely Szapolyai Imrének 32 várat tulajdonít. Ez az adat nem hiteles, a forrás
szerzője más birtokosoknak is eltúlozza gazdagságát – Guti Ország Mihálynak ezek szerint
23, Újlaki Miklósnak 38, Garai Jóbnak 33, Rozgonyi Rajnáldnak 19, Perényi Istvánnal 18,
Rozgonyi Lászlónak pedig 20 várral kellene bírnia. Jóllehet az egyes számok nem pontosak,
összehasonlítás céljából mégis használható a lista.386
A nádor még élete vége felé közeledve is gyarapította a családi vagyont. Közvetlenül
Mátyás halála után a rendek – Ausztria megvédésének költségeire – Kismartont 17000
aranyért zálogosították el a főkapitánynak.387 1494-ben szerezte meg Corvin Jánostól Árva,
376
377
Engel: Szabolcs megye birtokviszonyai 618.
378
379
380
381
Engel: Nagybirtok a 15. században 52. Az adott birtokok mérete, értéke természetesen ebből a számból nem
mutatható ki, de sajnos nem állnak rendelkezésünkre pontosabb adatok.
382
Neki 30 vára, 17 kastélya, 49 mezővárosa és körülbelül 1000 falva volt. Engel: Nagybirtok a 15. században
52.
383
Újlaki 14 várat, 7 kastélyt, 17 mezővárost és 300 falut mondhatott magáénak. Engel: Nagybirtok a 15.
században 52.
384
Szapolyai Istvánnak 1495-ös adatok alapján 12308,5 portája, a második helyen álló Corvin Jánosnak 5937, a
harmadik Geréb Péternek pedig 5620 portája volt. Acsády: Birtokviszonyok 32.
385
386
E. Kovács: Leggazdagabb magyarok 423.
387
Nagy: Lajta 378.
51
Likava és Szklabinya várakat,388 valamint a debreceni uradalmat (Böszörmény nélkül).389
Kinizsi Pál halála után annak lévai, kaszai, lietavai és somlyói birtokát kapta meg.390 1496.
június 3-án II. Ulászló előtt Podmaniczky Jánossal és annak László fiával cserélte ki István
Milohó, Márkuslehota és Harbatin birtokokat Ledecre és Mojtinra.391
A Szapolyaiaknak hatalmas birtokállományuk volt. A sok háború éppen az ő társadalmi
rétegüknek kedvezett, hiszen felhalmozott vagyonukkal ki tudtak tartani a harcok végéig,
segítséget tudtak nyújtani az uralkodónak, akinek aztán zálog- vagy adománybirtokokkal
kellett kárpótolnia őket.392 Az országból való kiszakadásuktól azonban nem kellett a
mindenkori uralkodónak tartania, ugyanis – Kubinyi András megfigyelése szerint –
Magyarországon olyan szétszórtan helyezkedtek el a nagyurak birtokai, hogy önálló területet
nem tudtak leválasztani az anyaországról. A leghatalmasabb főurak is csak annyit tehettek
meg, hogy az ország nagy részében túlsúlyban lévő birtokaikra támaszkodva az egész ország
feletti királyi címre törhettek – ezzel a lehetőséggel azonban a korszakban csak a Hunyadiak
és a Szapolyaiak tudtak élni.393
Főúri udvartartás, familiárisok
Magyarországon a familiaritásnak köszönhetően viszonylag könnyen össze lehetne

hasonlítani az egyes főurakat, hiszen minél nagyobb a familiárisi réteg, annál nagyobb az
illető előkelő tekintélye. (Az ok-okozati viszony persze fordított: a tekintély alapján gyűltek a
kis- és középnemesek a főurak mellé.) A nehézséget a forráshiány jelenti: mivel a Szapolyai
család levéltára nem maradtak ránk, nem tudjuk, hogy pontosan hányan és milyen feladatokat
láttak el mellettük. A kérdéssel Kubinyi András foglalkozott behatóbban; előadása
szerencsére nyomtatásban is napvilágot látott.394 Ő állapította meg, hogy – az Újlaki családdal
összevetve – a Szapolyaiak viszonylag ritkán tették családtagjaikat familiárisukká.395 Mégis
van erre példa Perneszi Pál személyében, aki a családfán pontosan el nem helyezhető
388
Schönherr: Hunyadi Corvin János 210. Szklabinya eredetileg Corvin János vára volt; tisztjeinek, Poki
Péternek és Antalnak birtokában állt zálogként. 1494-ben Szapolyai jogot szerzett arra, hogy a várat saját pénzen
váltsa ki. Kubinyi: Két sorsdöntő esztendő 42.
389
Engel: Szabolcs megye birtokviszonyai 618.
390
391
Podmanicky cs. okl. 286–288.
392
393
Kubinyi: Bárók a királyi tanácsban 183.
394
Kubinyi András: A Szapolyaiak és familiárisaik (szervitoraik). In: Tanulmányok Szapolyai Jánosról és a kora
újkori Erdélyről. Szerkesztette: Bessenyei József et al. Miskolc, 2004. 169–194.
395
52
Szapolyai Orsolya férjeként volt 1464–1465-ben szlavón vicebán. Az ő fia (Imre) viszont már
Corvin János szolgálatában állt a 15. század utolsó évtizedében.396
A Szapolyai-familiárisok sokféle feladatot láthattak el. Lehettek uruk mellett személyi
titkári feladatokat ellátó alkalmazottak, mint például Sommerfeld Jeromos, de a főúr tisztség
nélküli tanácsosokat is alkalmazhatott – ilyen volt Korom Bálint. Az efféle feladatok végzése
igencsak kifizetődőnek bizonyult: a már említett Sommerfeld Zólyom megyei birtokot kapott,
Hangácsi Mihályt pedig a köznemesi ülnökök közé választották 1498-ban.397 A harmincad
beszedésével járó terheket Kolozsvári Salczer vagy Solar Lőrinc vette le ura válláról.398 A
hivatali teendőkben sem voltak egyedül a Szapolyaiak: Imre alnádora Grebeni Hermanfi
László volt,399 István nádort pedig protonotariusként szolgálta Horváti Liszkai Ádám, aki a
nagyúr halála után is kitartott a család mellett.400 Összességében Kubinyi felfigyelt néhány
általánosságra. A Szapolyaiak gyakran helyezték át tisztviselő szervitoraikat egy-egy régión
belül, de más országrészből valókat nem hoztak. Ezzel szemben az udvartartásukban
szolgálatot tevőket az ország egész területéről választották. Utóbbiakat nem a tekintélyes
nemesek közül választották ki.401 Az Újlakiakkal ellentétben a Szapolyaiak viszonylag ritkán
neveztek ki előkelő nemeseket várnagyi, alispáni és kevéssé fontos katonai posztokra. A
vezető állású katonák és a bérért dolgozó, tanácsokkal szolgáló katonák viszont abból az
előkelőbb nemesi rétegből kerültek ki, amely szükség esetén nagy haderőt tudott
mozgósítani.402
A közigazgatási feladatokat tekintve a Felvidéken több ispánságot bíró Szapolyaiak
alispánjaik segítségével tudtak nagy hatást gyakorolni az adott megyére. Ennek tekintetében
nem meglepő, hogy az alispánok az adott terület szűkebb környezetéből kerültek ki, hiszen
egy helyi ismertséggel nem rendelkező és a megye viszonyaival tisztában nem levő ember
nem tudta volna a felmerülő nehézségeket jól megoldani.403 A törvénnyel viszont ellenkezett
ez a gyakorlat, az ugyanis kimondta, hogy az alispánoknak a helyi megyéből valóknak kell
lennie.404 Érdekes, hogy az alispáni funkció gyakran együtt járt egy, a megyéhez tartozó vár
várispánságával. Ettől kicsit eltér Sáros megye alispánja, Budaméri Márkus Gergely, aki
396
397
Kubinyi: Szervitorok 179. és 181. Hangácsi alnádora, egyben zempléni alispánja volt Szapolyai Istvánnak.
Bónis: A jogtudó értelmiség… 355–356.
398
399
Pálosfalvi: Grebeni László 301.
400
Bónis: A jogtudó értelmiség… 358.
401
402
403
404
Kubinyi: Szervitorok 192–193. Ilyen törvény például az 1480:60. törvénycikk. DRH II. 299.
53
Szepes várának volt várnagya az 1467-es felkelésben játszott szerepe előtt.405 Horváth Richárd
hívta fel a figyelmet a Szapolyaiak északkelet-magyarországi felemelkedését vizsgáló
tanulmányában arra, hogy a testvérek azokban a megyékben is nagy befolyást tudtak elérni,
ahol (még) nem ők voltak az ispánok. Ha ugyanis az alispán az ő familiárisi körükből kerül ki,
akkor a megyében történő dolgokra sokkal nagyobb hatást tudnak gyakorolni.406
A katonai familiárisokról, azaz az urukat hadi szolgálattal kisegítőkről sincsen sok
adatunk, de számuk minden bizonnyal magas volt. A már említett Korom Bálint is szükség
esetén a tanács mellett fegyverrel segített.407 Ezek a katonai szolgálatot végzők ironikus
módon gyakran kaptak egyházi jövedelmeket szolgálatuk végeztével, amely biztos jövedelmet
juttatva állt rendelkezésükre életük hátralevő részében.408 Ez a lehetőség nem csak a katonák
számára kínálkozott: Mekcsei György, aki 1493-tól Szapolyai István nádor titkára volt,
világiként kapta meg a szepesi prépostságot urától.409
Házasodási politika, család
A középkori nemesi családok számára a házasság nagyon fontos volt. Közhelyszámba menő
megállapítás, de nem beszélhetünk személyes vonzalmon alapuló férfi-nő kapcsolatról, hanem
vagyoni és tekintélybeli okok játszottak szerepet a házasfelek (általában szülőkön, rokonokon
keresztül zajló) kiválasztásánál.
Szapolyai László, az általam vizsgált személyek édesapja kétszer házasodott. Első
felesége Dorottya volt, a másodikat pedig Katalinnak hívták.410 A kétszeri házasságkötés
nyilván nagyobb segítséget jelenthetett számára a felemelkedésben, de hogy ez a tekintélybeli
ugrás sikerült-e nála, és ha igen, ennek köszönhető-e, azt források híján nem tudjuk
megállapítani. Példáját később István fia követte.
Szapolyai Imre felesége Bebek Orsolya volt.411 Ő Pelsőczi Bebek Imre lányaként látta
meg a napvilágot, aki az erdélyi vajdai méltóságot 1446 és 1448 között töltötte be, emellett az
abaúji ispán és a jászok bírája tisztét is betöltötte.412 1448 októberében esett el a rigómezei
405
406
407
408
409
Bónis: A jogtudó értelmiség… 321.
410
411
412
54
ütközetben, de csak egy év múlva nyilvánították halottá.413 Az alacsonyabb társadalmi
rétegből származó Szapolyai Imre még ezzel is jól járhatott, hiszen apósára mint a törökök
elleni harc áldozatára és háborús hősre hivatkozhatott. Emellett természetesen a kiterjedtebb
bárói rokonság sem lebecsülendő: Bebek Orsolya húga az a Zsófia volt, aki Homonnai Druget
Simonhoz, az 1459–1479 közötti pohárnokmesterhez ment feleségül.414 Sógorán kívül még
anyósa is igen előkelő családból származott: Pálóci Veronika nádor lánya volt, egyik testvére
lovászmester, másik pedig ajtónállómester volt korábban. A házasságkötésre Sroka szerint
1469 körül került sor,415 de Horváth Richárd csak annyit ír, hogy a család ezen ágának 1469-
es kihalásával Imre tekintélyes vagyonhoz jutott.416 Akár 1469-ben történt, akár nem, ez a
házasság mégis nagy segítséget jelentett neki, akire a nagy múltú családok képviselői ferde
szemmel tekinthettek hirtelen felemelkedése és a királlyal való bensőséges viszonya miatt. 417
A házasságból tudomásunk szerint nem született gyermek.418
Szapolyai István első feleségével kapcsolatban bizonytalan a magyar történetírás:
valószínűleg homonnai Druget Katalin volt ő,419 ám az Engel-féle genealógiai táblázatok
szerint homonnai Druget Simonnak nem volt Katalin nevű lánya. 420 A házasság beleillett a
Szapolyai testvérek házasodási és birtokpolitikájába, hiszen az arisztokráciával való erősebb
kötődés mellett azt is megfigyelhetjük, hogy akárcsak a pelsőci Bebekeknek (és az Orsolyát
feleségül vevő Derencsényi Imrének), a homonnai Drugeteknek is a Felvidéken terültek el
birtokaik.421 Ebből a házasságból született Krisztina és Veronika lánya. 422 Krisztinát egyesek a
főúrnak Hedvig hercegnővel kötött második házasságából származtatják,423 ám ezt mások
azzal cáfolják, hogy Krisztina már 1486-ban Druget János feleségeként tűnik fel, és Hedvig
feleségül vétele is csak ebben az évben történt meg.424 Másik lánya, Veronika Butkai Péter
413
414
Engel CD Gen. A Druget család homonnai ágánál. A Drugetek már Károly Róbert idején nádorokat adtak az
országnak, tehát az egyik legtekintélyesebb eredetű famíliával állunk szemben. Engel: Archontológia 2–3.
415
416
A család vámosi ága halt ki (utolsó tagja, Bebek Pál 1469. november 7. előtt halt meg). Engel CD Gen. Az
Ákos nembeli Bebek ág vámosi ágánál (4. tábla). Szapolyai Druget Simonnal együtt örökölt; Imre Palocsa,
Szádvár, Murány, Rákos várakat és a fél krasznahorkai uradalmat örökölte meg. Fügedi 1970. 81. és Horváth
2008. 270.
417
Elképzelhetőnek tartom (bár bizonyíték ezt nem támasztja alá), hogy Szapolyai Imre éppen az 1467-es
Mátyással való szembefordulás miatt szerzett tekintélyt a királyi mágnáspolitikát bizalmatlanul szemlélő régi
családok között.
418
Engel CD Gen., a Szapolyai névnél.
419
420
Sroka: Genealógia 97. és Engel CD Gen., a Druget névnél.
421
Barta: A Sztambulba vezető út 43.
422
423
Így magyarázzák, hogy hogyan lehet Szapolyai Krisztina Druget János felesége. Barta 1983. 212. old. 40.
jegyz.
424
Sroka: Genealógia 97. A házasság időpontjára: Magyar dipl. eml. III. 229–231. Fügedi Erik is Druget
Jánossal köti össze Krisztinát. Fügedi 1970. 90.
55
komáromi várnagyhoz ment hozzá.425 István első házasságának ideje nem ismert,
mindenesetre amennyiben elfogadjuk azt, hogy 1486-ban már eladó sorban lévő lányai voltak,
az 1470-es évek első fele utánra semmiképpen sem helyezhetjük a házasságot, melyből nem
született fiúgyermek. A feleség halálának időpontja is ismeretlen.
István második házassága hozta meg számára (és a család számára) az európai szintű
arisztokráciába való felzárkózást. 1486 őszén a királyi udvarban feleségül vette Piast Hedvig
mazóviai hercegnőt,426 aki II. Premislav tescheni herceg és Anna mazóviai hercegnő lánya
volt.427 A hölgyért állítólag nem csak István lépett porondra, ugyanis a Mátyás által
felségárulásért lefejeztetett cseh kancellár, Jaroslaw Černahora a szepesi főúrral rivalizált
Hedvig kezéért.428 A fényes ünnepségen Mátyás és Beatrix többek között arany nyakékkel és
aranybrokát öltözékkel ajándékozták meg az ifjú párt több mint ezer forint értékben.429 A
külföldi, hercegi származású lány elvétele egyrészt a család előkelőségét hangsúlyozta
(Hedvig hercegnői címé Magyarországon is megőrizte, sőt a Piastok családi címerét használta
pecsétjein is430), másrészt pedig a többi arisztokrata család közül is kiemelkedtek.431 A 15–16.
században ezt több magyar főúri családnál megfigyelhetjük: korábban a Garaiak két
nemzedéke házasodott sziléziai vagy mazóviai családból,432 a Szapolyaiak után pedig a Bátori
családból származó István nádor vett el egy mazóviai hercegnőt.433 Érdemes a házasság
időpontját is megfigyelni: a Szapolyai család ekkor hatalma csúcsán van. Imre a nádor, vagyis
az ország legfőbb méltósága, István Ausztria főkapitánya – mind a ketten a királyt helyettesítő
feladatkört látnak el.
Házasságukból született János, György, Barbara és Magdolna.434 Közülük a legidősebb
János volt, aki még 1493 előtt (feltehetőleg 1487 vége felé) született.435 A pontos évszám
425
Sroka: Genealógia 97. Fügedi Erik hívta fel a figyelmet arra, amit itt is megfigyelhetünk: a középkori
családpolitikában a fiúk kiházasítása sokkal fontosabb volt, mint a lányoké. Ezért lehet az, hogy az ekkor már
igen nagy hatalmú Szapolyai család lányát egy egyszerű várnagy vette el. (Fügedi: Mobilitás 90.) Butkai persze
sokat nyert ezzel: 1489–1497 között már királyi tárnokmesterként jelenik meg. Engel CD Gen., a Butkai névnél.
426
Az esküvővel kapcsolatban Caesar Valentinus ferrarai követ írta Hercules hercegnek, hogy csak később
közölte Ferenc herceg halálhírét Beatrixszal, ugyanis a királyné éppen Szapolyai István lakodalmán tartózkodott.
Magyar dipl. eml. III. 229–231. A levél december 22-én kelt, és mivel a követ november 23-án is írt levelet a
ferrarai hercegnek (uo. 216–219.), feltételezhetően a két irat között került sor a jeles eseményre.
427
Új magyar életrajzi lexikon 179. (Hedvig szócikk.)
428
Tóth: Fekete sereg 237.
429
Csánki 1883. 760.
430
A pecsét kiterjesztett szárnyú sast ábrázol. DL 21436. Gyulai: Farkas vagy egyszarvú 95.
431
Fügedi 1970. 90.
432
Például az 1459-ben elhunyt Garai László vette el Alexandra tescheni hercegnőt. E. Kovács: Matthias
Corvinus 36.
433
Fügedi 2004. 199–200. Bátori István 1523-ban vette el Konrád mazóviai herceg Zsófia lányát. C. Tóth:
Ecsedi Bátori család 27.
434
435
Sroka: Genealógia 98. A DL 19969 jelzetű oklevélben már szerepel János, de István más fiúgyermeke még
nem.
56
kérdéses, ugyanis 1526-ban Velencében 36 esztendős férfinak írják le.436 Ez alapján 1490-re
tehetjük születését.437 Az első változatot valószínűsíti azonban az az anekdota, amely szerint
1490-ben, Mátyás halála után Szapolyai István Jan Łaskival beszélgetve és annak magasságát
fiáéval összevetve így szólt: „Ha csak kicsikével nagyobb testű lenne fiam, most
Magyarország királya lennél”.438 A gyermek keresztapja, azaz az apa komája Szerémi György
szerint maga a király volt.439
Második fiával kapcsolatban ilyen nehézségeink nincsenek. 1505-ben Szapolyai István
özvegye megegyezett Corvin János özvegyével, Frangepán Beatrixszal, hogy Szapolyai
György feleségül veszi Hunyadi Mátyás unokáját, Erzsébetet. A házasság nem jött létre, de a
szerződésből tudjuk, hogy György 1495 februárjában született.440 Ő a mohácsi csatában
vesztette életét; gyermeke nem volt.
Szapolyai Barbara, István idősebb lánya a források szerint 1495-ben született, de a
történésznek inkább 1496-ra kell tennie születési idejét, ugyanis György testvére az, aki 1495-
ben látta meg a napvilágot.441 Ő is magasra emelkedett: a lengyel Öreg Zsigmond (uralkodott
1506 és 1548 között) vette feleségül 1512. február 6-án. 1515-ig éltek együtt, amikor október
2-án Barbara apoplexiás rohamban meghalt. Krakkóban, a királyi sírok mellett helyezték
végső nyugalomra. Rövid házasságukból két gyermek származott, akiket Hedvig és Anna
névre kereszteltek.442
Szapolyai István legkisebb gyermeke, Magdolna nem érte meg a felnőttkort. A 19.
században élt Štefsan Hyroš még látta sírját a trencséni plébániatemplomban – a felirat
alapján a lány halálát 1491–92 utánra, István nádorságának idejére kell helyeznünk.443
436
Barta 1983. 212. 41. jegyzet
437
Sroka utal tanulmányában egy 19. századi munkára, mely János születését 1487. vagy 1490. március 29-re
teszi, de nem ad neki hitelt, mivel semmilyen forrásra nem hivatkozik. Sroka: Genealógia 101.
438
Katona: Historia critica XVII. 31.
439
Szerémi 1961. 42. A gyakran pontatlan történetíró a születés időpontját júliusra teszi. A királyi családdal való
kapcsolat fordítva is élt: Hedvig II. Ulászló egyik lányának keresztanyja volt. Wenzel: II. Ulászló házasélete
828.
440
441
442
443
A sír felirata: „iaceo hac tumba illustrissima virgo Magdalena orta Stephano dicto Zapolya… palatino…”.
57
Egy eltérő életpálya – Szapolyai Miklós
A három fivér közül Szapolyai Miklóst nem ismerjük annyira, mint testvéreit. Nemcsak ezért
foglalkozom vele a legkevésbé: rövid élete miatt nem volt nagy lehetősége a komolyabb
egyházi felemelkedésre.444
Miklós püspöki pályájánál elsősorban nem hivatástudatot vagy elköteleződést
feltételezhetünk, sokkal inkább szigorú családi politikát: a többgyermekes családoknak több
okból is hasznos volt, ha a család egyik tagja a klérus (minél magasabb rangú) tagja. Egyrészt
az egyházi pályán történő, viszonylag veszélytelen és biztosnak mondható emelkedés nem
csak személyét, hanem családját is érintette; rokonai felemelkedését vagyonával és
befolyásával segíthette. Ezt az indoklást itt óvatosan kell kezelnünk, hiszen a Szapolyaiaknál
kicsit más a helyzet. Imre már régóta előkelő körökben forgolódott, amikor Miklósból (talán
444
A szakirodalom is igen keveset ír róla; komolyabban egyedül Temesváry János foglalkozott vele.
58
testvére közbenjárására445) erdélyi püspök lett 1461-ben.446 Másrészt megfigyelhető egy
családtervezési ok is: a nőtlenség vállalásával elkerülhetővé vált a túl sok gyermek a
famíliában és annak fenyegető következménye, a birtok elaprózódása.447
Szapolyai Miklós fiatalkoráról – a családtagoknál sajnálatosan megszokott módon –
semmit nem tudunk. Születési ideje ismeretlen, de amikor a források név szerint sorolják fel a
testvéreket, akkor mindig a második helyen hozzák őt.448 Ebből arra következtethetünk, hogy
hármójuk közül ő volt a középső testvér, azaz az ő anyja is még Szapolyai László első
felesége, Dorottya lehetett.449 Neveltetéséről, tanulmányairól, egyházi pályájának korábbi
pontjairól nem tudunk semmit.
Miklós 1461-ben lett az erdélyi püspöki cím birtokosa. Imre jó helyet szerzett öccsének: a
püspökség jövedelmei a korszakban folyamatosan nőttek, végül a század végén már az
esztergomi és a váradi mögött a leggazdagabb jövedelmet jelentette a tisztség.450 Ő az első
olyan egyháznagy, akit Mátyás főkegyúri jogát érvényesítve nevezett ki; a pápával utólag
kellett elismertetni a prelátusi kinevezést. II. Pius ezt 1462. április 26-án tette meg, 451 de
Miklós kérése és a velencei államtanács közvetítése ellenére nem engedte el a püspöki
annatákat (azokat a püspök ígérete szerint a török elleni négyszáz fős lovasság felállítására
használta volna).452 Szapolyai Miklós tisztségét 1468-ig, haláláig töltette be.
A középső Szapolyai testvér püspöki működéséről kevés és jórészt elszórt adatunk van.
Viszonylag rövid működési idejére esik ugyan az 1467-es erdélyi felkelés, de abban játszott
esetleges szerepe nem ismert. Temesváry János nem tartja valószínűnek az ebben való
részvételt; szerinte intő példaként lebeghetett előtte elődjének, Máté püspöknek sorsa, aki
445
Temesváry: Erdély középkori püspökei 373.
446
Hivatalba lépésének ideje kérdéses. Temesváry János 1910-ben még 1462–1468 közé tette működését, mivel
a pápa csak 1462 tavaszán nevezte ki őt hivatalosan (Temesváry: Szapolyai Miklós 52. és Eubel: Hierarchia
catholica 254.). Mivel azonban elődje, Máté püspök 1461 nyarán meghalt, feltételezhető, hogy a király még az
ősszel őt nevezte ki, a pápai kinevezés pedig a jövő év elejére csúszott. Temesváry 1925-ös könyvében már
1461-től datálja Miklós püspöki működését. Temesváry: Erdély középkori püspökei 373. Datálatlan (1461
véginek gondolt) privilegiális oklevél méltóságsorában szerepel Miklós erdélyi püspök és Szapolyai Imre mint
Bosznia helytartója, ám Imre méltósága miatt az iratot későbbinek kell tartanom. Zichy cs. okl. X. 179–181. Egy
1461. okt. 15-én kelt birtokfelosztó oklevélben békéltetőként és egyeztetőként lép fel; még nem írja, hogy
püspök lenne. DL 30849.
447
A kockázatot az jelentette, hogy ha a másik két testvérnek nem születik gyermeke, kihalhat a család, hiszen a
pap testvér erről már nem tud gondoskodni. Fügedi Erik figyelte meg, hogy arisztokrata családokban az esetek
kétharmadában akkor ment egyházi pályára egy gyerek, ha legalább három fiútestvére volt. A háromnál
kevesebb fivérrel bíró egyháziak inkább a feltörekvő – és így kis kockázatot is vállaló családokra voltak
jellemzők. Fügedi: Mobilitás 92–93.
448
Legkorábbi ismert említése: DL 34077. Hasonló felsorolás: Balassa cs. okl. 119.
449
450
Ez a jövedelem a 14. század elején 5000, 1525-ben már 24000 forintot jelentett. Fügedi: Uram, királyom…
119.
451
Temesváry: Erdély középkori püspökei 373. és Eubel: Hierarchia catholica 254.
452
Magyar dipl. eml. I. 129.
59
csatlakozott az 1459 elején Németújváron szervezkedő Frigyes-párti urakhoz.453 Kubinyi
András ezzel szemben inkább arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felkelők oldalára állt,
és amíg 1467 őszén Imre és István a Felvidéken szították az elégedetlenséget, ő Erdélyben
tartotta a kapcsolatot a három nemzet képviselőivel.454 Ezzel szemben beszédesnek tartom azt,
hogy Miklós előző évben a királynál panaszkodott a tizedfizetéssel kapcsolatos
visszásságokról, mire a király utasította az aranyosi, marosi, udvarhelyi, csíki és gyergyószéki
székelyeket, hogy a püspöknek járó tizedet ne az új szokás szerinti tizenhatoddal fizessék. 455
Ezek után furcsa lenne, ha a püspök az eredetileg az adókedvezmények eltörlése miatt
felfokozott hangulatú lázadók közé állna – igaz, az 1467-es adóreform nem az ő pénzét,
hanem jobbágyainak a király felé fizetendő taksáját érintette; ezt az oklevelet tehát nem lehet
perdöntő bizonyítékként elfogadni. A királlyal való kapcsolata biztosan nem volt olyan jó,
mint Imréé: csak a tágabb királyi tanács ülésein vehetett részt.456 Beszédes az is, hogy a
püspöki hatalmat gyengítendő, Mátyás Szapolyai Miklós halála után elrendelte a
gyulafehérvári vár lebontását.457
Miklós az egyéb politikai eseményektől általában tartózkodott, politikai, diplomáciai
feladatvállalásáról nem tudunk. Mátyás koronázásán biztosan részt vett, és az esemény után
még egy darabig Budán maradt.458 Március 29-én más püspökök példáját követve
Székesfehérváron kelt oklevelében búcsúban részesítette a kassai templom látogatóit.459 A
többi egyháznaggyal együtt 1464. április 3-án megerősítette a Mátyás és III. Frigyes között
kötött békét.460
Főleg hivatali ügyeit ismerjük. Ezek – a kor szokásainak megfelelően – bíráskodási és
egyházkormányzati ügyek. Utóbbiba tartozott példának okáért a Szűz Máriáról elnevezett
újházi cisztercita apátság átadása az új tulajdonosnak, Rajmond argentinai püspöknek; a
feladatra az esztergomi érsekkel és a váradi püspökkel együtt kérte meg őt II. Pál.461 Az
egyháznagyok katonai kötelességével, a seregállítás működésével kapcsolatban érdekes
adalékkal szolgál Mátyás 1466. szeptember 13-i oklevele, melyben bizonyos Külső-Szolnok
és Kraszna megyei nemeseket kötelez kártérítésre, akik a Miklós püspöktől átvett és
453
454
455
456
Kubinyi: Püspöki kar. 78.
457
Ez beleillett a püspöki hatalom általános gyengítését célzó törekvésekbe (a rendelet egyébként hatástalan
maradt). Kubinyi: Püspöki kar. 85.
458
A koronázás napján Székesfehérvárott adott ki oklevelet. Temesváry: Erdély középkori püspökei 381.
459
460
Házi: Sopron I. 5. 84–85.
461
60
csapatgyűjtésre vonatkozó pénzeket elsikkasztották.462 Kormányzati szempontból sem
ismerjük eléggé: püspöki helynökei közül csak Gergely szolnoki főesperest és tasnádi
vikáriust ismerjük. Segédpüspöke a lengyel Kaminetz János volt.463 Címerként a Szapolyaiak
hagyományos címerét, a nap és hold között kiemelkedő farkast használta.464
Bírói feladatköréről maradt ránk talán a legtöbb forrásos emlék. Ez nem is csoda, hiszen
az okleveles iratok is elsősorban jogbiztosításokhoz kötődnek. Ide tartozik például, hogy
Miklós a Valkay Osvát és Sarmasági Elek közötti 1463-as perben közbenszóló ítéletet
hozott.465 Előtte zajlott egy hosszadalmas per az erdélyi káptalan és a hatalmaskodással vádolt
Erdélyi István alvajda között – a per iratai nyolc oldalt tesznek ki.466 Más fogott bírák
segítségével pedig még a királyi udvarban hozott ítéletet is felülbírálhatta.467
Jóllehet egyházi személy volt, vallásosságáról, elhivatottságáról nem tudunk sokat
mondani. A pápától engedélyt kapott hordozható oltáron való misézésre – igaz, ebből nem
lehet következtetéseket levonni lelki életével kapcsolatban.468 Abból már jóval inkább, hogy
gyalui birtokán saját pénzből plébániatemplomot emelt védőszentje, Szent Miklós püspök
tiszteletére.469 A pápai udvar 1464. november 30-i engedélye alapján joga volt ahhoz, hogy
egy őáltala kiválasztott gyóntatója bármilyen bűn és esetleges egyházi büntetés alól
feloldozhassa – nem tudjuk, erre szüksége volt-e, vagy csak biztonsági és elismertségi okból
kérte ezt a kegyet.470
Halálának pontos időpontja nem ismert. 1468. szeptember 27-én Mátyás Pozsonyban még
élőnek tudta őt, amikor meghagyta neki (és a Losonci Bánfiaknak), hogy ne szedjenek vámot
a kolozsváriaktól.471 1468. november 1-jén a leleszi konvent élőnek említi,472 de december 27-
én az erdélyi püspöki szék már üres.473 Biztosan meghalt, és nem áthelyezésről volt szó,
462
Szövegét közli Temesváry: Erdély középkori püspökei 380–381.
463
464
465
466
DL 30855. Bónis: Regeszták. 366–372.
467
Közbenjárása hatására Kwsal-i Jakch Péter bocsátott meg Bebek Györgynek és Pelsewcz-i Vajda fia Pálnak.
Kolozsmonostor I. 635.
468
Czaich Dataria. 258.
469
470
Temesváry: Erdély középkori püspökei 377. Megítélésem szerint semmiképpen sem vet jó fényt rá az az eset,
amikor a Kereszturi család tagjai birtokukat lelki üdvükért („pro salutis animarum ipsarum refrigerio”) és a
Miklós püspöktől kapott 200 forintért Szent Mihály erdélyi egyházának adományozzák (1467. május 11.). Ha az
adomány önkéntes, miért kapnak érte pénzt? Ha a birtokot valós értékéért adják el, hogyan biztosítják ezzel lelki
üdvüket? Elképzelhetőnek tartom, hogy a püspök csak kihasználta az özvegy Klára és gyermekei szorult
helyzetét. Kolozsmonostor I. 646. (DL 36393).
471
Bánffy cs. okl. 106.
472
DL 82523.
473
61
hiszen többet élőként nem említik, és amikor a pápa a négy évig tartó széküresedés után
Veronai Gábort tette meg gyulafehérvári püspökké, akkor Miklós püspök haláláról beszél.474
Vallásosság
A Szapolyai testvérek vallásosságáról nem tudunk sokat. A több száz éve élt emberek
gondolkodásmódját, lelki életét vizsgáló kutató számára nagyon kevés forrás áll
rendelkezésre, és azok sem közvetlenül használhatók. Ennek ellenére röviden igyekszem a
család vallásosságára utaló nyomokat feltárni és bemutatni.
A család vallásosságára utaló egyértelmű nyom lehetne Szapolyai Miklós egyházi pályája.
Ez azonban nem perdöntő tényező, ugyanis feltehetőleg inkább családpolitikai okok, mint
lelki vonzódás miatt lett a középső testvérből Erdély püspöke.475 A családban más egyháziakat
is találunk: a vizsgálódásom központjában álló testvéreknek talán unokatestvére lehetett az a
Szvinnai István, aki Imre közbenjárására kapott biztos jövedelmet a pápától.476 A rokonság
fokát nem tudjuk megállapítani annál a Szapolyai János pozsegai kanonoknál, akit 1468-ban
említenek.477 Utóbbiaknál is azt kell hangsúlyoznom, mint az előzőeknél: a papi pálya sajnos
nem feltétlenül jelent lelki elhivatottságot a korszakban.
A Szapolyai testvérek esetében vallási életüket többek között tetteik alapján nézhetjük
meg: támogatták, segítették-e az Egyházat, és ha igen, akkor milyen formában. Ez azért is
fontos, mert a középkori felfogás szerint a hit és a jócselekedetek összefonódnak; a hívőnek
mind a kettőre szüksége van.478 Ezen a téren szerencsére nem vagyunk annyira elveszettek,
mint a lelki érzelmek terén. Tudjuk, hogy a testvérek birtokaikból többet szerzetesrendeknek
adományoztak. Pápán479 és az Abaúj megyei Szántón480 obszerváns kolostort alapítottak. Imre
1476-ban Tokajban telepítette le a pálosokat, felmentést adott nekik a hegyvám alól, és a
Szabolcs megyei Tardos birtokkal ajándékozta meg őket.481 Művészettörténeti szempontból
(is) kiemelkedően fontos a szepeshelyi és a csütörtökhelyi kápolna, melyek a magyarországi
kései gótika legszebb alkotásai közé tartoznak. Az építkezés nemcsak vallási, hanem
474
475
Szapolyai Miklós életpályájáról dolgozatom más részén számolok be.
476
Czaich: Dataria 8. és Kubinyi: Szervitorok 171.
477
Kubinyi: Szervitorok 171. Feltehetőleg ugyanez a János kaphatta meg 1447-ben a ciszterci rendi Santa Maria
de Tapolsca monostor apáti címét. XV. századi pápák oklevelei 249–250.
478
„Fides sine opibus mortua est.” Temesváry Pelbárt Sermones de tempore II. 14. 63. Idézi: Pásztor: A
magyarság vallásos élete 14.
479
Fügedi: Koldulórendek és városfejlődés 84.
480
F. Romhányi: Kolostorok és társaskáptalanok 60.
481
Wagner: Szepes IV. 17.
62
presztízs- és családi okokra is visszavezethető. Az előkelő rétegekben nemcsak az egyén,
hanem az egész család számára az összetartás egyik kifejezője a közös nemzetségi monostor.
Ha a családtagok életükben nem is álltak egymáshoz közel, halálukban közel kerülhettek
egymástól – a monostor egyik legfontosabb feladata a közös temetkezőhely biztosítása volt.
Az újonnan felemelkedő családok a vagyoni lehetőségek és a mintakövetés miatt is
igyekeztek ilyet építtetni.482 A Szapolyaiak Csütörtökhelyen és Szepeshelyen nem új
templomot emeltek, hanem a már meglévőt bővítették egy-egy mellékkápolnával. Előbbit
1473-ban a párizsi Saint-Chapelle mintájára, de a magyar hagyományoknak megfelelően
építtették feltehetőleg Kassai Istvánnal;483 utóbbi 1488–1493 között készült és Krisztus
Testének szentelték. Mindkét esetben a már meglévő templom déli oldalát bővítették.484 Az
oltárképen Szűz Mária mennybevétele látható: a kép alján halálát, felső részén a mennyei
koronázást láthatjuk. A kettős jelenet nem a magyar gyakorlatra jellemző: inkább külföldön
készíttettek ilyen jellegű ábrázolásokat.485 Feltehetőleg ez is azt mutatja, hogy a fivérek nem
sajnálták a pénzt, hogy szép, látványos és lelki üdvük szempontjából hasznos épületet
hozzanak létre. Hogy ez az építkezés mennyire fontos volt a fivéreknek, jól mutatja Szapolyai
Imrének egy 1485-ből származó levele a késmárkiakhoz, amelyben egyéb dolgok mellett arról
is ír, hogy sürgessék meg az Egyház számára szánt kövek elkészítését, mert akkor gyorsabban
lenne kész a munka.486 Könnyen elképzelhetőnek tartom, hogy az idősödő Imre (kevesebb,
mint két évvel járunk halála előtt) lelki üdvösségéről akart gondoskodni a földi javak
megszerzése után. Az épületekről való nagyfokú gondoskodás (még ha az ország egyik
leggazdagabb emberéről beszélünk is) mindenesetre a lelki ügyekkel való foglalkozást is
mutat.
Szapolyai István lelki életéről, vallásosságáról más forrásból is értesülhetünk. Ránk
maradt végrendeletében – életpályájához mérten meglepő, az adott helyzetből kiindulva nem
annyira váratlan módon – igen sokat szól egyházi ügyekről.487 A haldokló nádor beteg testtel,
de ép lélekkel lelkét Istennek, Máriának és a Szentléleknek ajánlja, testét pedig Szent Márton
egyházára bízza. Kéri, hogy az általa alapított a mennybe felemelt Szűz Mária tiszteletére
emelt kápolnába temessék. A végrendeletben István számos birtokot hagyott egyháziaknak.
482
483
A gótika magyar jellegzetessége, hogy Nyugat-Európától eltérően itt nem törnek annyira az ég felé a
templomok. Pásztor: A magyarság vallásos élete 145–147.
484
Művészeti lexikon I. 483. (Csütörtökhely szócikk) és IV. 436. (Szepeshely szócikk) és Pásztor: A magyarság
vallásos élete 75. Balogh Jolán szerint minkét kápolna a budai várkápolna mintájára készült. Balogh: Mátyás
király és a művészet 207.
485
Pásztor: A magyarság vallásos élete 161–162.
486
Wagner: Szepes I. 69.
487
Wagner: Szepes I. 148–151.
63
Egy gönci birtokot azzal hagy a szepesi Szent Márton egyházára, hogy érte, Imre bátyja és
anyjuk lelki üdvéért mondassanak misét.488 Gyermekei kiválasztott tutorjai között is két
klerikus, Bakóc Tamás és György veszprémi püspök szerepelt.489
A testvérek halála után is volt, aki gondoskodott lelki üdvükről. Özvegye, Hedvig, és
gyermekei az általuk alapított kápolna részére adományt tettek; az adománylevélben az
egyház számára történő alamizsnálkodás és az elhunytakért való imádkozás mint az elhunytak
lelki üdvéről való legbiztosabb gondoskodás jelenik meg. 490 A szöveg pontosan meghatározza
az elvárt egyházi szolgálatokat – a kápolna rektorának hat káplánt kell eltartania, négy iskolás
korú fiúnak naponta el kell énekelnie a zsoltárokat, és ennek a tíz embernek mind részt kell
vennie a Szapolyai István halálának évfordulóján tartandó gyászmisén és halottak
zsolozsmáján.491 A lelki üdvösségért mondatott szentmise elrendelése a kor előkelőinél
jellemző, sőt – akár a templomépítés – szinte elvárt volt.492
A Szapolyaiak és a művészetek
A Szapolyaik nem művészetpártolásukról váltak híressé – joggal. Nem áldoztak hatalmas

összegeket a legújabb divat szerinti reneszánsz épületek létrehozására, nem fogadtak
udvarukba humanistákat, tudósokat, nem építettek ki könyvtárat. Ennek ellenére megvan a
létjogosultsága ennek a szövegrésznek is, hiszen egyrészt ez is a politikai hatalom
kibővítésének és megtartásának módja,493 másrészt mindenki szereti a körülötte lévő tárgyakat
szépnek látni és láttatni. Fraknói szerint ráadásul a monumentális építészeti alkotások
építésében az élen járó Hunyadiakat leginkább a Szapolyaiak követték.494 A Bonfininál
olvasható, a Szapolyaiak fényűzésére vonatkozó történetet a lőcsei királytalálkozó leírásánál
már említettem;495 István és Hedvig esküvője is nagy fényűzés közepette zajlott. A fényes
488
A mindenkor meglevő anyagiasság természetesen itt is előkerül: a prépost becsültesse meg a falut, és csak
ezután mondják meg, milyen miséket lehet a falu értéke alapján örök időkre mondatni. Pásztor: A magyarság
vallásos élete 84.
489
Wagner: Szepes I. 148–151.
490
„Mivelhogy mi igen üdvös dolognak véljük az elhunyt hívek jámbor óhajait – akiknek a lelkei az élőktől,
különösen pedig hitveseiktől és gyermekeiktől mindennap követelik szenvedéseik enyhítését – nemcsak
folytonos imádkozással, de bőséges adományozással is – ami a legbiztosabban ad enyhülést a léleknek –
kielégíteni…” Pásztor: A magyarság vallásos élete 75–76.
491
Pásztor: A magyarság vallásos élete 90.
492
Aragóniai Beatrix, Corvin János, Perényi Imre nádor mind tettek szentmise-alapítványt. Pásztor: A
magyarság vallásos élete 83.
493
494
495
Bonfini: A magyar történelem tizedei 652–653.
64
budai lakodalmon a hadvezér Mátyástól aranyláncot és aranybrokát ruhát kapott.496 A főúr
tudta, hogy a szép és drága dolgokkal sok mindent el lehet érni: II. Ulászló 1495-ös,
pünkösdhétfői lakomájának leírásakor szóba kerül egy, a trójai háborút ábrázoló falikárpit,
„ez egykor Mátyás királyé volt, az interregnum idején pedig, Corvinus János megfuttatása
után, a nádor és [Somi] Józsa adta Ulászlónak, hogy – mint az emberek beszélték –
megnyerjék jóindulatát”.497 Szapolyai István arany nyaklánca a 16. század végén 70000
forintért kelt el Velencében.498
A Szapolyaiak ránk maradt síremlékei a 15. század végi magyar mintába illeszkednek
bele. Vörösmárvány anyaga és egyes szoborrészletek alapján (például a címertartó angyal, az
oroszlán) a budai kőfaragó műhelyben készülhetett. Imre sírköve különösen jól sikerült
alkotás: „Zápolyai marcona arcvonásaiban bizonyos egyénítésre, reális ábrázolásra való
törekvés jelentkezik”, emellett a címertartó angyalok és az ágaskodó ló is jól sikerültek. 499 A
Mátyás-kori művészettel foglalkozó Balogh Jolán éppen István síremlékéről hoz példát arra,
hogy a budai műhely mennyire korszerű volt: az itáliai szobrászat 1500 körül az ágaskodó
lovon ülő harcos ábrázolását igyekezett tökélyre fejleszteni, s az 1499-ben elhunyt Szapolyai
vállpáncélját díszítő plaquette-en is ilyen alak látható.500
Az építészet terén a testvérekhez köthető szepeshelyi és csütörtökhelyi kápolnákról a
vallásosságról szóló fejezetben tettem említést. Természetesen nem csak egyházi épületeket
emeltettek. Politikai-katonai szerepvállalásuk miatt elsősorban katonai létesítmények köthetők
hozzájuk,501 de saját céljaikra is építkeztek. Első központjuk Tokaj volt, majd István
Késmárkon építette ki székhelyét.502 Szepes várát is igyekeztek kényelmesebbé tenni.503 Az
1477-ben megszerzett Trencsén Imre halála után, az 1490-es években vált lassan a család
központjává. Ebben katonai, gazdasági és kényelmi okok egyaránt szerepet játszottak,504 de a
família előkelőségének hangsúlyozását is fontosnak érezték. Ezt igazolja, hogy az átépítések
során nemcsak katonai szempontok érvényesültek (többek között kettős várfallal látta el az
erődítményt), de a kialakított udvaron lovagi tornákat lehetett rendezni; kiépült a palotaszárny
496
Balogh: Mátyás király és a művészet 348 és 383.
497
498
Garády: Horváth Mihály kisebb munkái 397.
499
Balogh: Mátyás király és a művészet 251–252.
500
Balogh: Mátyás király és a művészet 252.
501
1461-ben például Mátyás Lőcse védelmére Szapolyai Istvánnal építtetett várat. Balogh: Mátyás király és a
művészet 192–193.
502
503
504
A vár a Vág völgyének védelmi rendszerének fontos pontja volt, a Szapolyai-birtoktestek közepén terült el,
Budáról és Sziléziából könnyebben meg lehetett közelíteni, a kereskedelmi utakhoz és a Szapolyai-kézen levő
trencséni harmincadhelyhez is közel volt. Kenyeres: Trencsén 6. és Kenyeres: A Szapolyai család és Trencsén
136–138.
65
is. István feleségének díszkertet építtetett, a vadaskert azonban feltehetőleg későbbi.505 Bár
Istvánffy később élt, még tudott arról, hogy Szapolyai Istvánnak Bécsben volt egy palotája,
„mely az várasban bő és nagy épületű s gyönyörűséges helyen, az Duna felé való kinézéssel
vala”.506 Feltételezhető, hogy az ország több pontján (például Budán) kényelmes és szép
lakóhelyekkel bírtak.
Összességében azt figyelhetjük meg, hogy a Szapolyai testvérek nem voltak hagyományos
értelemben mecénásnak nevezhetők. Ennek ellenére előkelőségüket ki szerették volna
hangsúlyozni az összes lehetséges téren. Erre minden eszközt, így a szép és drága dolgokkal
járó csillogást is felhasználták.
Összegzés
A Szapolyai testvérek életútjának megismerése után természetesen vetődhet fel a kérdés, hogy
mennyire alkottak jelentőset a fivérek, mit vonhatunk le akár következtetésként, akár
tapasztalatként. A család a 16. század második felében kihalt, tagjai ma már nem élnek
közöttünk. Felemelkedésük üstököshöz volt hasonló, de viszonylag gyorsan el is tűnetek a
történelem színpadáról. A történelmi emlékezetbe tetteikkel mégis sikerült beírni magukat: a
politikai életben való részvételük, az utókorra hagyott tárgyi-építészeti emlékek nem engedik,
hogy a feledés homálya elnyelje őket. Jóllehet leginkább a királlyá váló Szapolyai János tart
igényt a figyelemre, nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy az az alap, melyre ő
építkezhetett, apja és nagybátyja szorgos munkájának eredménye volt. A korszakban gyakran
elhangzó vád, mely szerint a Szapolyaiak a királyi hatalomra törtnek, könnyen igaz lehetett.
De érheti-e emiatt gáncs a Szapolyai családot? Határozottan nemmel kell felelnem erre a
kérdésre, hiszen mindenkinek veleszületett vágya a minél nagyobb társadalmi rang, vagyon,
pozíció megszerzése. Kritikát egyedül a módszerek tekintetében fogalmazhatunk meg. Láttuk:
a fivérek nem csak tisztességes eszközökkel igyekeztek helyzetükön javítani, hanem
megragadták a kínálkozó lehetőségeket és éltek azokkal. Ez azonban a korszakban (és nem
csak akkor) szintén általános volt. Politikai ügyesség, ravaszkodások, a szövetségesek helyes
megválasztása, a gyengébb ellenfelek eltiprása, az erősebb oldalára állás: ezek mind a
családpolitika részét képezték. Természetesen a szerencse (vagy gondviselés) is nagy szerepet
játszott: a fiatal Imre éppen annak a Hunyadi Jánosnak lett familiárisa (vagy akár annak volt
505
Kenyeres: A Szapolyai család és Trencsén 142.
506
Istvánffy: Magyarok dolgairól írt históriája. 32.
66
törvénytelen gyermeke), akinek fia magyar király lett, és természetes módon – legalább
részben – saját ismertségi köréből emelte fel saját udvarának tagjait. Ha erkölcsi ítéletet
kívánunk mondani felettük, ne feledjük el azt se, hogy minden magasba törő család ilyen volt.
Amennyiben a Szapolyaiak nem ragadják meg a kínálkozó lehetőségeket, valószínűleg csak
egy egyszerű Pozsega megyei família maradnak, amelynek ma talán a nevét ismernénk, de
semmi részleteset nem tudnánk róluk.
Ezen kívül ne gondoljuk azt, hogy csakis az erkölcstelen lépések számítottak, és egy
jogtipró (vagy rokoni kapcsolatát kihasználó) család felemelkedésének voltunk tanúi. El kell
ismerni, hogy a Szapolyaiak tehetségesen végezték el a rájuk bízott feladatokat. A (szintén?)
Mátyás-rokon Geréb család tagjai nem tudtak olyan magasra jutni, pedig a rokoni kapcsolatok
és annak következményekén rájuk bízott tisztségek erre lehetőséget adtak.507 Imre és István
kitűnő, vagy legalábbis megfelelő szakembereknek bizonyultak szakterületükön: Imre
elsősorban a gazdasági és diplomáciai feladatok teljesítésével, István pedig katonai
hozzáértésével bizonyították be az uralkodó számára, hogy ők a király és a királyság
nélkülözhetetlen segítői és támaszai.508 Nemcsak egy lehetőségeit a lehető legnagyobb
mértékben kihasználó testvérpár emelkedett fel jórészt Mátyás uralma idején, de egy
tehetséges és az ország vezetésében tevékeny részt vállaló család.
507
A legmagasabb tisztség a nádori volt, melyet Geréb Péter éppen Szapolyai István halála után tölthetett be
1504-ben bekövetkezett haláláig. Kulcsár: Jagelló-kor 96.
508
Szapolyai István ezt még végrendeletében is kihangsúlyozta. Wagner: Szepes I. 148–151.
67
Bibliográfia és rövidítésjegyzék
Források
Balassa cs. okl. = A Balassa család oklevéltára 1193–1526. FEKETE NAGY Antal kézirata
alapján sajtó alá rendezte és szerkesztette BORSA Iván. Budapest, 1990.
Bánffy cs. okl. = A Tomaj nemzetségbeli losonczi Bánffy család története. Oklevéltár.
Szerkesztette s az I. és II. kötethez mutatót készített: Dr. IVÁNYI Béla.
Második kötet. 1458–1526. Budapest, Hornyánszky V. R.-T., M. Kir. Udv.
Könyvnyomda, 1928.
Bártfa = Bártfa szabad királyi város levéltára. Összeállította: IVÁNYI Béla. Budapest, 1910.
Beatrix okl. = Aragóniai Beatrix magyar királyné életére vonatkozó okiratok. A Magyar
Tudományos Akadémia Történelmi Bizottságának megbízásából Dr.
GEREVICH Tibor és Dr. JAKUBOVICH Emil közreműködésével közli BERZEVICZY
Albert. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1914.
Békeszerződések = KÖBLÖS József – SÜTTŐ Szilárd – SZENDE Katalin: Magyar békeszerződések
1000–1526. Pápa, Jókai Mór Városi Könyvtár, 2000.
Blagay cs. okl. = A Blagay-család oklevéltára. Szerkesztették THALLÓCZY Lajos és BARABÁS
Samu. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1897.
Bonfini: A magyar történelem tizedei = Antonio BONFINI: A magyar történelem tizedei.
Fordította KULCSÁR Péter. Budapest, Balassi Kiadó, 1995.
Bonfini: Decades = Antonius de BONFINIS: Rerum Hungaricarum Decades. Ediderunt I. FÓGEL
et B. IVÁNYI et L. JUHÁSZ in IV tomis. Budapest, 1941.
Bónis: Regeszták = BÓNIS György. Szenszéki regeszták. Iratok az egyházi bíráskodás
történetéhez a középkori Magyarországon. A kéziratot gondozta és
szerkesztette BALOGH Elemér. Budapest, Püski, 1997.
Czaich: Dataria. = CZAICH Á. Gilbert: Regesták a római Dataria-levéltárnak Magyarországra
vonatkozó bulláiból II. Pál és IV. Sixtus idejéből. Második és befejező
közlemény. Történelmi Tár 1899. 1–17. és 235–272.
DF = Magyar Országos Levéltár (Budapest), Diplomatikai Fényképgyűjtemény
DL = Magyar Országos Levéltár (Budapest), Diplomatikai Levéltár
DRH I. = Decreta Regni Hungariae. Gesetze und Verordnungen Ungarns. I. kötet. 1301–
1458. Francisci DÖRY collectionem manuscriptam additamentis auxerunt,
commentariis notisque illustraverunt Georgius BÓNIS, Vera BÁCSKAI.
Budapest, Akadémiai Kiadó, 1976.
DRH II. = Decreta Regni Hungariae. Gesetze und Verordnungen Ungarns. II. kötet. 1458–
1490. Francisci DÖRY collectionem manuscriptam additamentis auxerunt,
commentariis notisque illustraverunt Georgius BÓNIS, Geisa ÉRSZEGI,
Susanna TEKE. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1989.
68
Eperjes = Eperjes szabad királyi város levéltára. Archivum liberae regiaeque civitatis
Eperjes. 1245–1526. Írta és összeállította IVÁNYI Béla. Szeged, Városi
Nyomda, 1931.
Frangepán cs. okl. = A Frangepán család oklevéltára. Kiadják THALLÓCZY Lajos és BARABÁS
Samu. Második kötet. 1454–1529. Budapest, Magyar Tudományos
Akadémia, 1913.
Győr vm. okl. = HORVÁTH Richárd: Győr megye hatóságának oklevelei. 1328–1525. Győr,
Győri Egyházmegyei Levéltár, 2005.
Justh cs. okl. = A Justh család levéltára. 1274–1525. Közzéteszi BORSA Iván. Budapest,
Akadémiai kiadó, 1991.
Istvánffy: Magyarok dolgairól írt históriája = ISTVÁNFFY Miklós: Magyarok dolgairól írt
históriája. TÁLLYAI Pál XVII. századi fordításában. I/1. 1–12. könyv. Sajtó
alá rendezte BENITS Péter. Budapest, Balassi Kiadó, 2001.
Lőcsei krónika = Szepességi avagy lőcsei krónika és évkönyv a kedves utókor számára.
Összeállította HAIN Gáspár. Budapest, Magvető Kiadó, 1988.
Károlyi cs. okl. = A nagy-károlyi gróf Károlyi család oklevéltára. A család megbízásából
kiadja gróf KÁROLYI Tibor. Sajtó alá rendezi GÉRESI Kálmán. Harmadik
kötet. Oklevelek 1491–1600. Budapest, Franklin-Társulat Könyvnyomdája,
1885.
Kolozsmonostor = A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei (1289–1556). Kivonatokban
közzéteszi és a bevezető tanulmányt írta Jakó Zsigmond. I. kötet. 1289–
1484. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1990.
Melléktartományok okl. = Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Harmadik kötet.
Alsó-szlavóniai okmánytár. (Dubnicza, Orbász és Szana vármegyék.)
1244–1710. A Magyar Tudományos Akadémia Történelmi Bizottsága
megbízásából szerkesztették Dr. THALLÓCZY Lajos és HORVÁTH Sándor.
Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1912.
Magyar-zsidó okl. = Magyar-zsidó oklevéltár. Kiadja az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. I.
kötet. 1092–1539. Szerkeszti FRISS Ármin. Budapest, Wodianer F. és fiai
bizománya, 1903.
Mátyás levelei = Mátyás király levelei. Külügyi osztály. 1458–1490. Mathiae Corvini
Hungariae Regis Epistolae Exterae. (FRAKNÓI Vilmos 1893-as és 1895-ös
köteteinek reprintje.) Budapest, Nap Kiadó, 2008.
Máramaros = Máramarosi diplomák a XIV. és a XV. századból. Egybegyűjtötte és
jegyzetekkel kísérve kiadta APSAI MIHÁLYI János. Máramaros-sziget, Mayer
és Berger könyvnyomdája, 1900.
Magyar dipl. eml. = Magyar diplomacziai emlékek Mátyás király korából, 1458–1490.
Szerkesztette NAGY Iván és báró NYÁRY Albert. Budapest, Magyar
Tudományos Akadémia, 1875–1878.
Nehring: Quellen zur ungarischen Aussenpolitik… = Karl NEHRING: Quellen zur ungarischen
Aussenpolitik in der zweiten Hälfte des 15. Jahrhunderts. Levéltári
Közlemények 47 (1976) 87–120, 247–267.
69
Podmanicky cs. okl. = A podmanini Podmaniczky-család oklevéltára. Közzétette,
családtörténeti bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta LUKINICH Imre. I. kötet.
1351–1510. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1937.
Ransanus: Epithoma rerum… = Petrus RANSANUS: Epithoma Rerum Hungaricarum. (Id est
omnium temporum liber primus et sexagesimus.) Curam gerebat Petrus
KULCSÁR. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1977.
Ransanus: Magyarok története = Petrus RANSANUS: A magyarok történetének rövid foglalata.
Budapest, Osiris Kiadó, 1999.
Wagner: Diplomatarium Sarosiensis = Diplomatarium comitatus Sarosiensis. Quod ex
tabulariis et codicibus manuscriptis eruit Carolus WAGNER. Posonii et
Cassoviae, sumptibus Joannis Michaelis Landerer, 1780.
Házi: Sopron = HÁZI Jenő: Sopron szabad királyi város története. Sopron, 1928.
Sopron vm. okl. = Sopron vármegye története. Kiadja Sopron vármegye közönsége.
Oklevéltár. Második kötet 1412–1653. Szerkeszti NAGY Imre. Sopron,
Litfass Károly könyvnyomdája, 1891.
Szent-Iványi cs. okl. = A Szent-Iványi család levéltára. 1230–1525. MÁLYUSZ Elemér kézirata
alapján sajtó alá rendezte és az előszót írta: BORSA Iván. Budapest,
Akadémiai Kiadó, 1988.
Szamota: Régi utazások = Régi utazások Magyarországon és a Balkán-félszigeten. 1054–
1717. Összegyűjtötte és jegyzetekkel kísérte SZAMOTA István. Budapest,
1891.
Wagner: Szepes = Analecta Scepusii sacri et profani. Ed. Carolus WAGNER. I–IV. kötet.
Viennae, 1774–1778.
Szerémi: Magyarország romlásáról = SZERÉMI György: Magyarország romlásáról. (ERDÉLYI
László fordítását átdolgozta JUHÁSZ László.) (Monumenta Hungarica V.) H.
n., Magyar Helikon, 1961.
Teleki: Hunyadiak kora = TELEKI József: A Hunyadiak kora Magyarországon. Pest, 1852–
1863.
Teleki cs. okl. = A római szent birodalmi széki gróf Teleki család gyömrői levéltára.
(Archivum Gyömrőense comitum Teleki de Szék.) Írta és összeállította: Dr.
IVÁNYI Béla. Kiadja a gr. Teleki család gyömrői ága. Szeged, 1931.
Tichtel’s Tagebuch = Johannes TICHTEL’s Tagebuch. MCCCCLXXVII bis MCCCCXCV.
Sigmunds von Herberstein Selbstbiographie. MCCCLXXXXVI bis
MDLIII. Johannes Cuspian’s Tagebuch. MDII bis MDXXVII. Georg
Kirchmar’s Denkwürdigkeiten. MDXIX bis MDLIII. (Fontes Rerum
Austricarum I./1.) Herausgegeben von Th. G. von KARAJAN. Wien, aus der
Kaiserlichen Königlichen Hof- und Staatsdruckerei, 1855.
Thuróczy: A magyarok krónikája = THURÓCZY János: A magyarok krónikája. ROGERIUS mester:
Siralmas ének. Budapest, Osiris Kiadó, 2001.
Thuróczy: Chronica = Johannes de THUROCZ: Chronica Hungarorum. I. Textus. Ediderunt
Elisabeth GALÁNTAI et Julius KRISTÓ. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1985.
Tizenhatodik századbeli magyar történetírók = Tizenhatodik századbeli magyar történetírók.
Régi kiadások és kéziratok után szerkeszté TOLDY Ferenc. I. kötet. I.
70
SZÉKELY István magyar krónikája, 1558. II. HELTAI Gáspár magyar
krónikája, 1575. Pest, Emich Gusztáv könyvnyomdája, 1854.
XV. századi pápák oklevelei = XV. századi pápák oklevelei. II. IV. Jenő pápa (1431–1447) és
V. Miklós (1447–1455). Kiadja LUKCSICS Pál. Budapest, Magyar
Tudományos Akadémia, 1938.
Tubero: Feljegyzések = Ludovicus TUBERO: Kortörténeti feljegyzések (Magyarország).
Közreadja: BLAZOVICH László, Sz. GALÁNTAI Erzsébet. (Szegedi
középkortörténeti könyvtár 4.) Szeged, 1994.
Tubero: Commentarium = Ludovicus TUBERO: Commentarium de rebus suo tempore, nimirum
ab anno Christi MCCCCXCmoque ad annum Christi MDXII in Pannonia
et finitimis regionibus gestis libri XI. In: Scriptores Rerum Ungaricarum
veteres ac genuini. Tomus secundus. Ed. Ioannes Georgius Schwandtner,
Viennae, 1746.
Zichy cs. okl. = A Zichy család idősebb ágának okmánytára. Codex diplomaticus senioris
comitum Zichy… I–XII. Szerkesztette NAGY Imre – NAGY Iván – VÉGHELYI
Dezső – KAMMERER Ernő – DŐRY Ferenc – LUKCSICS Pál. Budapest, 1872–
1931.
Felhasznált irodalom
Acsády: Birtokviszonyok = ACSÁDY Ignác: Régi magyar birtokviszonyok 1494–1598.

Értekezések a történelmi tudományok köréből 16. Budapest, 1894.
Acsády: Magyarország három részre szakadása = ACSÁDY Ignác: Magyarország három részre
szakadásának története. 1526–1608. Budapest, Athenaeum Irodalmi és
Nyomdai Részvénytársulat, 1897.
Balogh: Mátyás király és a művészet = BALOGH Jolán: Mátyás király és a művészet. Budapest,
Magvető Kiadó, 1985.
Barlay: Romon virág = BARLAY Ö. Szabolcs: Romon virág. Fejezetek a Mohács utáni magyar
reneszánszról. Budapest, Gondolat, 1986.
Barta: A Sztambulba vezető út = BARTA Gábor: A Sztambulba vezető út. (1526–1528.)
Budapest, 1983.
Bónis: A jogtudó értelmiség… = BÓNIS György: A jogtudó értelmiség a Mohács előtti
Magyarországon. Budapest, 1971.
C. Tóth: Ecsedi Bátori család = C. TÓTH Norbert: Ki kicsoda az ecsedi Bátori családban. A
Bátori család ecsedi ágának tagjai, 1377–1541. Szabolcs-Szatmár-Beregi
Szemle 2009. 1. szám 5–47.
Csánki: Magyarország történelmi földrajza = CSÁNKI Dezső: Magyarország történelmi
földrajza a Hunyadiak korában. I., II., III., V. köt. Bp., Magyar
Tudományos Akadémia, 1890–1913.
Csánki: Mátyás udvara = CSÁNKI Dezső: I. Mátyás udvara. Századok 17 (1883) 515–581,
617–667, 750–785.
71
Divéky: 1494. évi lőcsei fejedelmi kongresszus = DIVÉKY Adorján: Ujabb elmélet az 1494. évi
lőcsei fejedelmi kongresszusról. Századok 53–54 (1919–20) 371–379.
Draskóczy: Tizenötödik század = DRASKÓCZY István: A tizenötödik század története. H. n.,
Pannonica Kiadó, 2000.
E. Kovács: Hunyadi-család = E. KOVÁCS Péter: A Hunyadi-család. In: Hunyadi Mátyás.
Emlékkönyv Mátyás király halálának 500. évfordulójára. Szerkesztette:
RÁZSÓ Gyula – V. MOLNÁR László. Budapest, Zrínyi Kiadó, 1990. 29–51.
E. Kovács: Leggazdagabb magyarok = E. KOVÁCS Péter: A leggazdagabb magyarok 1472-ben.
Egy követjelentés és a valóság. Századok 139 (2005) 421–428.
E. Kovács: Matthias Corvinus = E. KOVÁCS Péter: Matthias Corvinus. Budapest, Officina
Nova, 1990.
E. Kovács: Miksa magyarországi hadjárata = E. KOVÁCS Péter: Miksa magyarországi
hadjárata. Történelmi Szemle 37 (1995) 1. szám. 35–49.
Engel: Archontológia = ENGEL Pál: Magyarország világi archontológiája 1301–1457.
Budapest, 1996.
Engel: Magyarország a középkor végén = ENGEL Pál: Magyarország a középkor végén. CD-
ROM. Budapest, Magyar Történettudományi Intézet, é. n.
Engel: Nagybirtok a 15. században = ENGEL Pál: A magyar világi nagybirtok megoszlása a 15.
században. In uő.: Honor, vár, ispánság. Válogatott tanulmányok.
Budapest, Osiris, 2003. 13–72.
Engel: Szabolcs megye birtokviszonyai = ENGEL Pál: Szabolcs megye birtokviszonyai a 14–16.
században. In uő.: Honor, vár, ispánság. Válogatott tanulmányok.
Budapest, Osiris, 2003. 600–624.
Eubel: Hierarchia catholica = Conradus EUBEL: Hierarchia catholica medii aevi sive
summorum pontificum, s. r. e. cardinalium, ecclesiarum antistitum series
ab anno 1431 usque ad annum 1503 perducta. 2. kiadás. Regensburg,
1914.
F. Romhányi: Kolostorok és társaskáptalanok = F. ROMHÁNYI Beatrix: Kolostorok és
társaskáptalanok a középkori Magyarországon. Katalógus. H. n., Pytheas,
2000.
Fraknói: A Hunyadiak és a Jagellók kora = FRAKNÓI Vilmos: A Hunyadiak és a Jagellók kora.
(1440–1526). (A magyar nemzet története IV.) Budapest, Athenaeum
Irodalmi és Nyomdai Részvénytársulat, 1896.
Fraknói: Királyválasztások = FRAKNÓI Vilmos: A magyar királyválasztások története.
Budapest, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R-T., 1921.
Fraknói: Magyarországi tanárok és tanulók a bécsi egyetemen = FRAKNÓI Vilmos:
Magyarországi tanárok és tanulók a bécsi egyetemen, a XIV. és a XV-ik
században. Értekezések a történeti tudományok köréből. Harmadik kötet.
1873–1874. Szerkesztette: FRAKNÓI Vilmos. Budapest, Magyar
Tudományos Akadémia, 1874.
Fraknói: II. Ulászló királlyá választása = FRAKNÓI Vilmos: II. Ulászló királlyá választása.
Századok 19 (1885) 1–20, 97–115, 193–211.
72
Fügedi: Elefánthyak = FÜGEDI Erik: Az Elefánthyak. A középkori magyar nemes és klánja.
Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1992.
Fügedi: Ispánok, bárók, kiskirályok = FÜGEDI Erik: Ispánok, bárók, kiskirályok. A középkori
magyar arisztokrácia fejlődése. Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1986.
Fügedi: Koldulórendek és városfejlődés = FÜGEDI Erik: Koldulórendek és városfejlődés
Magyarországon. In: uő.: Kolduló barátok, nemesek, polgárok.
Tanulmányok a magyar középkorról. Budapest, Magvető Könyvkiadó,
1981. 57–88.
Fügedi: Mátyás király = FÜGEDI Erik: Mátyás király. In: uő.: Kolduló barátok, nemesek,
polgárok. Tanulmányok a magyar középkorról. Budapest, Magvető
Könyvkiadó, 1981. 419–439.
Fügedi: Mobilitás = FÜGEDI Erik: A XV. századi magyar arisztokrácia mobilitása. Budapest,
1970.
Fügedi: Uram, királyom… = FÜGEDI Erik: Uram, királyom… A XV. századi Magyarország
hatalmasai. Budapest, Fekete Sas Kiadó, 2004. (1974-es kiadás reprint
jellegű kiadása)
Garády: Horváth Mihály kisebb munkái = GARÁDY Sándor: Horváth Mihály kisebb munkái.
(Könyvismertetés.) Századok 1 (1867) 291–305. és 391–408.
Gyárfás: Fekete sereg = GYÁRFÁS István: A fekete sereg. Századok 11 (1877) 500–509, 617–
629.
Gyulai: Farkas vagy egyszarvú = GYULAI Éva: Farkas vagy egyszarvú? (Politika és presztízs
megjelenése a Szapolyai-címer változataiban). In: Tanulmányok Szapolyai
Jánosról és a kora újkori Erdélyről. Szerkesztette: BESSENYEI József et al.
Miskolc, 2004. 91–124.
Horváth: Adalékok = HORVÁTH Richárd: Adalékok a Szapolyaiak északkelet-magyarországi
felemelkedéséhez. In: Analecta Mediaevalia. Tanulmányok a középkorról.
Szerkesztette: NEUMANN Tibor. Budapest, 2001.
Horváth: Bátori István = HORVÁTH Richárd: Életrajzi szilánkok ecsedi Bátori István politikai
pályafutásáról (1458-1479). Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle 43 (2009)
48–82.
Horváth: Felső Részek = HORVÁTH Richárd: A Felső Részek kapitánysága a Mátyás-korban.
Századok 137 (2003) 929–954.
Horváth: Szapolyai Imre = HORVÁTH Richárd: Szapolyai Imre. In.: Hunyadi Mátyás, a király.
hagyomány és megújulás a királyi udvarban. 1458–1490. Kiállítási
katalógus. Budapest, Budapesti Történeti Múzeum, 2008. 269–270.
Horváth: Szapolyai-itinerarium = HORVÁTH Richárd: A Szapolyai család tagjainak
itineráriuma (1458-1540). Kézirat. Bp., 2008.
Jászay: A magyar nemzet napjai = JÁSZAY Pál: A magyar nemzet napjai a mohácsi vész után.
Első kötet. Pest, 1846.
Katona: Historia critica = Stephanus KATONA: Historia critica regni Hungariae, stripis
mixtae. Budae, 1793.
73
Kenyeres: A Szapolyai család és Trencsén = KENYERES István: A Szapolyai család és Trencsén.
In: Tanulmányok Szapolyai Jánosról és a kora újkori Erdélyről.
Szerkesztette: BESSENYEI József et al. Miskolc, 2004. 169–194.
Kenyeres: Trencsén = KENYERES István: A trencséni vár a XVI. században. Fons 2 (1995) 5–
72.
Kisfaludy: Matthias Rex = KISFALUDY Katalin: Matthias Rex. Budapest, Gondolat, 1983.
Kronológia = Magyarország történeti kronológiája. Főszerkesztő: BENDA Kálmán. I. kötet. A
kezdetektől 1526-ig. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1981.
Kubinyi: Államszervezet = KUBINYI András: A Mátyás-kori államszervezet. In: Hunyadi
Mátyás. Emlékkönyv Mátyás király halálának 500. évfordulójára.
Szerkesztette: RÁZSÓ Gyula és V. MOLNÁR László. Budapest, 1990.
Kubinyi: Ausztriai kormányzat = KUBINYI András: Mátyás király ausztriai kormányzata.
Levéltári közlemények 62 (1992) 111–121.
Kubinyi: Bárók a királyi tanácsban = KUBINYI András: Bárók a királyi tanácsban Mátyás és II.
Ulászló idején. Századok 122 (1988) 147–215.
Kubinyi: Két sorsdöntő esztendő = KUBINYI András: Két sorsdöntő esztendő (1490–1491).
Történelmi Szemle 1991. 1–54.
Kubinyi: Magyarország története = ENGEL Pál – KRISTÓ Gyula – KUBINYI András:
Magyarország története 1301–1526. (A Mátyás- és a Jagelló-korról
KUBINYI András írt.) Budapest, Osiris Kiadó, 2003.
Kubinyi: Mátyás király = KUBINYI András: Mátyás király. Budapest, Vince Kiadó, 2001.
Kubinyi: Püspöki kar = KUBINYI András: Mátyás király és a magyar püspöki kar. In: uő.:
Főpapok, egyházi intézmények és vallásosság a középkori
Magyarországon. Budapest., Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia
Munkaközösség, 1999. 69–86.
Kubinyi: Szervitorok = KUBINYI András: A Szapolyaiak és familiárisaik (szervitoraik). In:
Tanulmányok Szapolyai Jánosról és a kora újkori Erdélyről. Szerkesztette:
BESSENYEI József et al. Miskolc, 2004. 169–194.
Kubinyi: Törvénytelen gyermek = KUBINYI András: Törvénytelen gyermek a magyar
középkorban. História 21 (1999). 7. szám. 20–22.
Kubinyi: Vémeri Zsigmond = KUBINYI András: Hivatalnok-karrier a XV. század végén:
Vémeri Zsigmond királyi kincstartó, zágrábi püspök. In: uő.: Főpapok,
egyházi intézmények és vallásosság a középkori Magyarországon.
Budapest., Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség, 1999.
161–170.
Kulcsár: Jagelló-kor = KULCSÁR Péter: A Jagelló-kor. Budapest, Gondolat, 1981.
Locsmándi: III. Frigyes kísérlete… = LOCSMÁNDI Dániel: III. Frigyes kísérlete a magyar trón
megszerzésére 1458 és 1463 között. In: Adsumus VII. Tanulmányok a IX.
Eötvös Konferencia előadásaiból. Szerkesztették: FÖRKÖLI Gábor, NAGY
Éva és SÁGI Tamás. Budapest, Eötvös József Collegium, 2009. 39–50.
Majláth: Liptó-Új-Vár = MAJLÁTH Béla: Liptó-Új-Vár történetéből. Századok 18 (1884) 127–
141.
74
Művészeti lexikon = Művészeti lexikon. Főszerkesztők: ZÁDOR Anna és GENTHEON István.
Budapest, Akadémiai Kiadó, 1965–1968.
Nagy: Lajta = NAGY Imre: A Lajta mint határfolyam. Századok 5 (1871) 369–387, 449–464.
Neumann: Békekötés Pozsonyban – országgyűlés Budán = NEUMANN Tibor: Békekötés
Pozsonyban – országgyűlés Budán. A Jagelló-Habsburg kapcsolatok egy
fejezete (1490–1492). (Első közlemény.) Századok 144 (2010) 335–372.
Neumann: Bátori István = NEUMANN Tibor: Bátori István politikai szerepe II. Ulászló
uralkodása alatt (1490-1493). Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle 43 (2009)
83–127.
Neumann: II. Ulászló koronázása = NEUMANN Tibor: II. Ulászló koronázása és első rendeletei.
(Egy ismeretlen országgyűlésről és koronázási dekrétumról.) Századok 142
(2008) 315–337.
Pálffy: Koronázási lakomák = PÁLFFY Géza: Koronázási lakomák a 15–17. századi
Magyarországon. Az önálló magyar királyi udvar ceremóniarendjének kora
újkori továbbéléséről és a politikai elit hatalmi reprezentációjáról.)
Századok 138 (2004) 1005–1101.
Pálosfalvi: Grebeni László = PÁLOSFALVI Tamás: Grebeni Hermanfi László alnádor. Egy
tekintélyes szlavón köznemesi politikus pályaképe. (Második közlemény.)
Századok 142 (2008) 267–313.
Pálosfalvi: Nikápolytól Mohácsig = PÁLOSFALVI Tamás: Nikápolytól Mohácsig. 1396–1526.
Budapest, Zrínyi Kiadó, 2005.
Pálosfalvi: Vitovec János = PÁLOSFALVI Tamás: Vitovec János. Egy zsoldoskarrier a 15.
századi Magyarországon. Századok 135 (2001) 429-472.
Pásztor: A magyarság vallásos élete = PÁSZTOR Lajos: A magyarság vallásos élete a Jagellók
korában. Budapest, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1940.
Radu: Hunyadi János = Lupescu RADU: Hunyadi János alakja a magyar és a román
történetírásban. Századok 139 (2005) 385–420.
Régi magyar családnevek szótára = KÁZMÉR Miklós: Régi magyar családnevek szótára. XIV–
XVII. század. Budapest, Magyar Nyelvtudományi Társaság, 1993.
Schönherr: Hunyadi Corvin János = SCHÖNHERR Gyula: Hunyadi Corvin János. 1473–1504.
Budapest, A Magyar Történelmi Társulat kiadása, 1894.
Sebestyén: A magyar királyok tartózkodási helyei = SEBESTYÉN Béla: A magyar királyok
tartózkodási helyei. Budapest, Franklin-Társulat, é. n.
Smets: Osztrák Birodalom = SMETS Mór: Az Osztrák Birodalom története. Fordította: RÉPÁSZKY
Tivadar. II. kötet. Nagy-Becskerek, Pleiz Fer. Pál nyomdája, 1891.
Soós: Magyarország kincstartói = SOÓS Ferenc: Magyarország kincstartói 1340–1540.
Budapest, 1999.
Sroka: Genealógia = Stanisław A. SROKA: A Szapolyai család genealógiája. Történelmi
Szemle 79 (2005) 96–105.
Stadt Wien = Die Stadt Wien. Herausgegeben von Peter CSENDES und Ferdinand OPLL.
(Österreichische Städtebuch. 7. Band.) Wien, Verlag der Österreichischen
Akademie der Wissenschaften, 1999.
75
Szabó: Pozsonyi béke = SZABÓ Dezső: A pozsonyi béke. 1491. november 7. Századok 48
(1914) 383–403.
Székely: A rendek válaszúton = SZÉKELY György: A rendek válaszúton: a dinasztiaváltás
harcai 1490–1492-ben. Hadtörténelmi közlemények 116 (2003) 427–462.
Szekfű: Magyar történet = SZEKFŰ Gyula: Magyar történet. IV. kötet. A tizenhatodik század
története. Budapest, Magyar Egyetemi Nyomda, é. n.
Teiszler: Felső Részek = TEISZLER Éva: A Felső Részek főkapitányságáról. In: Medievisztikai
tanulmányok. A IV. Medievisztikai PhD-konferencia (Szeged, 2005. június
9–10.) előadásai. Szerkesztették: MARTON Szabolcs, TEISZLER Éva. Szeged,
Szegedi Középkorász Műhely, 2005.
Teke: Mátyás = TEKE Zsuzsa: Mátyás, a győzhetetlen király. Budapest, Helikon Kiadó, 1990.
Temesváry: Erdély középkori püspökei = TEMESVÁRY János: Erdély középkori püspökei. Cluj –
Kolozsvár, 1922.
Temesváry: Szapolyai Miklós = TEMESVÁRY János: Szapolyai Miklós erdélyi püspök. (1462–
1468.). Erdélyi Múzeum 27 (1910). 51–53.
Thallóczy: Jajcza = THALLÓCZY Lajos – HORVÁTH Sándor: Jajcza (bánság, vár és város)
története. 1450–1527. Budapest, 1915.
Tóth: Fekete sereg = TÓTH Zoltán: Mátyás király idegen zsoldosserege (a Fekete Sereg).
Budapest, 1925.
Tóth-Szabó: Cseh-huszita mozgalmak = TÓTH-SZABÓ Pál: A cseh-huszita mozgalmak és
uralom története Magyarországon. Budapest, Hornyánszky Viktor Cs. és
Kir. Udvari Könyvnyomdája, 1917.
Tringli: Perényiek = TRINGLI István: Hunyadi Mátyás és a Perényiek. Levéltári Közlemények
63 (1992) 175–192.
Tringli: Az újkor hajnala = TRINGLI István: Az újkor hajnala. Magyarország története 1440–
1541. Budapest, Vince Kiadó, 2003.
Új magyar életrajzi lexikon = Új magyar életrajzi lexikon. III. kötet. H–K. Főszerkesztő:
MARKÓ László. Budapest, Magyar Könyvklub, 2002.
Varjú: A Hunyadiak síremlékei = VARJÚ Elemér: A Hunyadiak síremlékei a gyulafehérvári
székesegyházban. In: Magyarország műemlékei I. Szerkesztette FORSTER
Gyula. Budapest, 1905. 75–97.
Weber: Lubló = WEBER Samu: A lublói vár. Századok 20 (1886) 141–156.
Weber: Ötödik municipium = WEBER Samu: Ötödik municipium a Szepességben. Századok 34
(1900) 421–433.
Wenzel: Marino Sanuto = WENZEL Gusztáv: Marino Sanuto Magyarországról 1496–1501-ben.
Századok 5 (1871) 1–11, 73–93, 165–179.
Wenzel: II. Ulászló házasélete = WENZEL Gusztáv: II. Ulászló magyar és cseh királynak házas
élete. 1501–1506. Századok 11 (1877) 630–641, 727–757, 816–840.
76

Szakdolgozat 1.6

Transféré par

Informations du document

Titre original

Copyright

Formats disponibles

Partager ce document

Partager ou intégrer le document

Options de partage

Avez-vous trouvé ce document utile ?

Ce contenu est-il inapproprié ?

Droits d'auteur :

Formats disponibles

Szakdolgozat 1.6

Transféré par

Droits d'auteur :

Formats disponibles

EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM

A Szapolyai testvérek története

Szapolyai Imre és István életpályája

Szakdolgozati témám a Szapolyai testvérek története. Munkámban elsősorban a család két

A Szapolyai testvérek – a betöltött tisztségeknek, vagyonuknak és nem utolsósorban István

Szapolyai Imre fiatalkora és felemelkedése Mátyás uralmának elején

Diplomáciai küldetés Bécsben

Kubinyi András az 1990-es Mátyás-tanulmánykötetben arról panaszkodott, hogy a

Szapolyai István a Mátyás halála utáni időkben

Szapolyai István utolsó évei

1492 elején országgyűlést tartottak. A hagyományos történeti szakmunkákban azt találhatjuk,

A Szapolyaikat dolgozatom nagyobb részében mint a királlyal, az országgal és a többi főúrral

A Szapolyaiak felemelkedését talán birtokaik gyarapodásán tudjuk a legjobban szemlélni és

Főúri udvartartás, familiárisok

Magyarországon a familiaritásnak köszönhetően viszonylag könnyen össze lehetne

Házasodási politika, család

A Szapolyaik nem művészetpártolásukról váltak híressé – joggal. Nem áldoztak hatalmas

Acsády: Birtokviszonyok = ACSÁDY Ignác: Régi magyar birtokviszonyok 1494–1598.

Vous aimerez peut-être aussi