Académique Documents
Professionnel Documents
Culture Documents
I. rész
Bevezetés - Elõkészületek
1.
2.
3.
A Ramraquor Császár magas, szikár férfi volt, alakjából sugárzott a méltóság. Arca
kortalannak tetszett, holott régen túljutott már élete delelõjén. Vonásain, tartásán nyoma
sem látszott a tengernyi gondnak, mely a lelkét mardosta. Külsõre éppolyan volt, akár az
apja, az Öreg Császár. Kézzel hímzett gon-selyem palástot viselt a vállán, rangja és
hatalma jelképeként. S bár a palást ugyan az volt, amit apja is magára terített egykor, a
Birodalom már nem.
Maia mély meghajlással köszöntötte - inkább ösztönösen, mint tudatosan. Az imént
lejátszódott események, majd a Császár feltûnte, alaposan összezavarták. Idõnek kellett
eltelnie, hogy felismerje az összefüggést: mindez ravaszul kiagyalt vizsga volt!
Õt vizsgáztatták!
Csak remélni merte, hogy helyesen cselekedett. Nem mindig az a helyes út, ami
annak mutatkozik!
A Császárt tanácsadók, testõrök, flottatisztek kisérték. A katonák a ramraquorok
szürke uniformisát, a civilek a legújabb divatnak megfelelõen sötét vagy pasztellszín
ruházatot viseltek. Maia remélte, hogy nem mind voltak szemtanúi elkeseredett
küzdelmének. Elárultva érezte volna magát!
A kiséret soraiban felfedezte az apját is: a melegbarna szemek bíztatóan
mosolyogtak rá, s ebbõl erõt meríthetett.
- Felség! - köszöntötte a Császárt és felegyenesedett. Apja révén nap mint nap
találkozott az uralkodóval, nem jött zavarba, akár holmi szolgálólány, vagy valami
peremvidéki cégtulajdonos leánykája. Tekintetét merészen a Császár szemére emelte -
magasra, hiszen az uralkodó jó fejjel volt magasabb nála. Kezét csípõre tette, fejét
oldaltbillentette - néhányan a kiséretben szemtelennek itélték tartását.
- Jól szórakozott Császári Felséged? - tudakolta.
A Galaxis ura elmosolyodott. Persze csak szemével, arcának szigorú vonásai
cseppet sem enyhültek. Aki azonban ismerte, tudta, mit jelent a szempár szokatlan
csillogása.
Marqus császár máris elfordult a lánytól és testõrkapitányára szegezte tekintetét.
- A bemutató szemléletes volt, Ilator - erõs, zengõ hangja volt. - Elfogadom az
ajánlatod. Rövidesen összeül a haditanács, siess utánunk és hozd magaddal a lányod is!
Népes kiséretével együtt távozott.
A gyakorlóteremben magára maradt apa és lánya - a két eszméletlen testõrt is
kihurcolták már. Ilator Dai elismerõen bólintott lánya felé. Szálfa termetû, szélesvállú
férfi volt, egyenruhája alatt kivételes izmok duzzadtak. A Császár oldalán töltött évek a
ráncok mellett egyre több heget is szültek az arcára.
- Öltözz át, velem jössz a haditanácsba! - hangja szokatlanul keménynek tûnt,
mintha kiveszett volna belõle a máskor minden szót átható szeretet.
Helytelenül cselekedtem volna?, bizonytalanodott el Maia Dai. Hiszen nem volt
más lehetõségem!
- Helytelenül cselekedtem, apám? - tette fel a kérdést hangosan is.
Az idõs harcos megütközve pillantott rá. Vonásai hirtelen felengedtek, arcán mosoly
terült szét. Önfeledten felnevetett, sietett megnyugtatni a lányát.
- Helyesen cselekedtél Maia. Marqus meg volt elégedve. Felajánlottam neki, hogy
nevezzen ki téged fia testõrkapitányának, ám mielõtt döntött volna, kiváncsi volt a
tudományodra.
A lány szemei elkerekedtek.
- Ezért hívtok a haditanácsba! - ismerte fel. Sokfelé követhette eddig is az apját, a
haditanácsba azonban be sem tehette a lábát soha. Mint apám lánya most sem léphetek
be, gondolta, csak mint a fiú testõrkapitánya. Már csak egy dolgot nem értett.
- Hiszen a Császár fia tíz esztendeje elhagyta az udvart. Senki nem tudja hol rejtette
el az apja a Klánok elõl, õ maga is csak évente látogatja, a legnagyobb titokban! Mi
szüksége a kölyöknek éppen rám?
- A haditanácsban megkapod a választ - zárta le a beszélgetést Ilator Dai. Újból
szigorúvá vált a hangja - Kövess!
Maia Dai pedig követte, hogy életében elõször részt vegyen a császári haditanácson.
4.
A Duen a lakott bolygók talán legszebbike volt; amit nem különleges természeti
adottságainak köszönhetett, hiszen felszínét - akárcsak a többi planétáét - tengerek és
szárazföldek, hegyek, síkságok és sivatagok borították. Titka abban rejlett, hogy
megmaradt érintetlennek. Erdõit nem irtották ki telepesek, légkörét, óceánjait nem
szennyezték ipartelepek.
Mindez azonban nem gondoskodó szándék eredménye volt, pusztán a szerencséjé.
A Duent az Öreg Császár életének utolsó éveiben fedezték fel a Flotta kutatóhajói.
Eddigre az uralkodó már égetõ szükségét érezte, hogy otthont keressen a Császári
Egyháznak, az Ecclesiának. Mivel a titokzatos szervezet mûködésének alapvetõ feltétele
volt az elszigeteltség, az építkezések végeztével a császári fejvadászok válogatás nélkül
meggyilkoltak mindenkit, aki tisztában volt a bolygó galaktikus koordinátáival. Ehhez
mérhetõ kivételes szerencse kevés világnak jut osztályrészéül!
Azon a kontinensen, ahol az Ecclesia sziklatemploma emelkedett, tavasz volt éppen.
Reggel. A levegõben virágok illata érzett és a vágott fû nehéz, fûszeres szaga. Madarak
csicsergése törte meg a csendet, a templom kõteraszára felhallatszott a virágok körül
kerengõ rovarok döngése. Körben a láthatáron hatalmas hegyek csipkés ormai
emelkedtek, a templom melletti tóban az eget foltozó habfehér bárányfelhõk
tükrözõdtek.
Corseus a korlátra támaszkodva nézte a tájat. Tizenöt életévébõl tizet itt, a tó a
partján töltött, az ódonnak tûnõ falak között, melyek valójában néhány esztendõvel
voltak csak idõsebbek nála. Odalent szerzetesek vágták a füvet, az õ feladatuk volt
kiszolgálni a tudós-papokat, ellátni a templom körüli munkákat. Õk nem részesültek a
Szent Tudásból, mint a Corseushoz hasonló novíciusok.
Megérezte tanítója közelségét. Minden elme sugároz ki hullámokat, s mindegyik
másmilyeneket. A tapasztalt ember éppúgy képes különbséget tenni közöttük, akár kutya
a szagok között; meg tudja határozni, kihez tartoznak.
- Jó reggelt, mester - köszönt hangosan, hogy a távolabb rejtõzõ tudós-pap is
meghallja.
Az idõs férfi kilépett az oszlop mögül, ahol mindeddig megbújt. Az Ecclesia fehér
köntösét viselte, elõl gondossan összefogta, hogy kirekessze a hûvös, reggeli levegõt.
- Élesek az érzékeid, fiam - állapította meg, s szavában büszkeség csendült. A
rendtárs, a tanító büszkesége. - Kivételesen élesek.
Szünetet tartott, gyönyörködött a kõkorláton sétáló apró madárban. Az ökölnyi,
színes tollú jószág egyenesen feléjük tartott, nem félt az emberek közelségétõl. Nem is
volt miért félnie, az itt élõk soha nem bántották az õshonos teremtményeket.
A tudós-pap elszakította róla a tekintetét és ismét tanítványának szentelte figyelmét.
Szemében öröm szikrája csillant.
- Holnapután pappá avatunk, fiam. Az Isteni Császár halálának huszadik
évfordulóján. Legalább öröm vegyül majd végtelen gyászunkba.
A szivárványos tollú madár még közelebb óvakodott, alig karnyújtásnyira járt csak
Corseustól. Fejét félrebillentve figyelte a két férfit, mintha értené szavukat.
- Kezd meg a koplalást - folytatta az idõsebb -, hogy idejében kitisztuljanak
szervezetedbõl az oda nem illõ anyagok! Fel kell majd ébresztened a lelkedben pihenõ
Isteni Császárt, hogy megfelelj a fõpapok kérdéseire. Jelentettem nekik, hogy képes vagy
a "tudatmegosztásra", de a dolgok rendje az, hogy maguk gyõzõdjenek meg errõl.
Az éles szemmel megáldott tudós-pap figyelmét nem kerülte el a fiú hirtelen
riadalma.
Igyekezett kipuhatolni az okot.
- Attól félsz talán, hogy kudarcot vallasz a fõpapok elõtt?
Corseus hevesen rázta a fejét.
Hogyan is félnék a kudarctól, hiszen számtalanszor sikerrel jártam már, gondolta.
- Nem félek a kudarctól - szögezte le hangosan is. - Attól félek, amit felidézek
önmagamban.
Mestere megütközve meredt rá, de aztán úrrá lett vonásain. Ábrázatára kiült a
közömbös jóság. Tûnõdõn végigsimított kopasz fejebúbján.
- Az Isteni Császártól?
Corseus rábólintott, de még hozzátette.
- Ha egyáltalán az Isteni Császár az, s nem valami jól-rosszul elõállított epigon.
- Epigon! - csattant fel haragosan a tudós-pap, s tõle merõben szokatlan indulattal a
korlátra csapott; a madárka riadtan rebbent hátrébb. - Te rendünk létének értelmét
kérdõjelezed meg! Szentségtörõ szavak ezek egy felavatásra váró novicius szájából!
A tanítvány szégyenkezve hajtotta le fejét, tekintetével szandálja orrát vizsgálta.
Mikor tisztázzam ezeket a nyugtalanító kérdéseket, ha nem most, amikor még
bûntetlenül megtehetem?, gondolta. Felavatott papként már valóban eretnekség lenne
ilyesmin töprengenem!
Úgy tûnt tanítója is hasonló eredményre jutott, mert megenyhült a tekintete. Kezét
bíztatólag a fiú vállára helyezte.
Mi hát rendünk létének értelme?, kérdezte magától Corseus. Számtalanszor hallotta
már a választ, mégis hallani vágyott még egyszer. Most és itt, a tanítója szájából. Nem az
üres szavakra volt kíváncsi, hanem a mögöttük megbúvó gondolatokra.
Tartott tõle, hogy azokat most sem fogja megkapni.
- Mi rendünk értelme valójában? - tette fel a kérdést hangosan is.
A idõs férfi nem számított erre. Hümmögve vakarta a tarkóját, aztán nagysokára
belevágott.
- Rendünk az Isteni Császártól származó Szent Tudást õrzi, s lehetõségeihez mérten
kibõvíteni igyekszik. Az Õ ideje alatt az emberiség kiemelkedett a tudatlanság
mocsarából, s megismerte saját elméjének korlátlan lehetõségeit. Felfedezte azt, hogy az
elme képes uralkodni a test, de akár mások teste és a világegyetem törvényei felett is.
Ezt a felfokozott mentális képességet nevezzük Szent Tudásnak.
Félbehagyta, látva, hogy Corseus elégedetlenül csóválja a fejét.
- Ugyan ezt mondták el nekem az elsõ nap, hogy a Duenre jöttem - emlékeztette
tanítóját a fiú. - De ez nem rendünk létének értelme, pusztán a tevékenységünk! Az
értelem valami más, valami egészen különbözõ!
A tudós-pap gyanakvón vonta össze a szemöldökét, s ezúttal elhessentette a
színestollú madárkát, mikor az a vállára próbált telepedni. Karját összefonta a mellén.
- Beszélj! - utasítota ridegen a tanítványát.
Az ifjú novícius összerezzent. Érzékelte, hogy olyan területre tévedt, ahová nem lett
volna szabad betennie a lábát; még nem! Nem volt azonban visszaút, ha már belekezdett,
folytatnia kellett.
- A titok nyitja a "tudatmegosztás" körül keresendõ - kezdte határozatlanul. -
Számtalan megerõltetõ mentális gyakorlatot végzünk, az Isteni Császár számtalan
tanítását igyekszünk belevésni egészen mélyen a tudatalattinkba. Évek múltán lassan
öntudatra ébred az elménkben valami, ami már nem mi vagyunk; egy második tudat,
amely már az Isteni Császár szellemiségével rendelkezik, s amely, mint holmi parazita,
befészkeli magát a személyiségünkbe. Csakhogy a tudathasadás elmebetegség! Egykor
gyógyítani igyekeztek, nem elõidézni! Miért kell alávetnünk magunkat mindennek,
amikor semmi köze a Szent Tudás megõrzéséhez?!
Az utolsó szavakat már határozottan ejtette ki. Hangjában elkeseredettség és
csalódottság érzõdött.
Mestere szomorúan nézte.
Milyen okos!, gondolta lenyûgözve. Képes volt függetleníteni magát a tanítók
szavaitól, az Ecclesia gyakorolta befolyásolástól, s kialakította saját véleményét. Saját
véleményét, amely nem is jár messze az igazságtól. Milyen kár érte! Mert nem voltak
kétségei affelõl, hogy a Császári Egyház legfelsõ, titkos szervezete, a Papi Szék halálra
itéli majd eretnek véleményéért.
Megcsóválta a fejét.
- Neked magadnak kell megtalálnod a választ a kérdésedre. Az idõ adja majd meg,
az évek, amiket az Ecclesia szolgálatában töltesz.
Hangosan nem szólt többet, s gondolatban is csak annyit tett hozzá: remélem mégis
megadatnak azok az évek!
Ismét a madárra pillantott, amely most Corseus mellett toporgott a korláton. Fekete
gombszemeivel visszabámult rá, tollain számtalan színben csillogtak a napsugarak. Az
idõs férfi úgy találta jónak, ha néhány semleges szóval eltereli tanítványa figyelmét az
elhangzottakról.
- Különös madár! - mondta. - Azelõtt soha nem láttam itt ilyet, egy hónapja tûntek
fel. Nyilván valami ismeretlen faj.
Búcsúzólag biccentett és magára hagyta a fiút. Nem tehetett egyebet, sürgõsen
jelentenie kellett a történteket. Erre ösztönözte hívatástudata, s a hûség, amit az Ecclesi
iránt érzett.
A színes tollú madárka is felröppent. Plasztik tollai alatt szilikon izmok dolgoztak, a
gyomrába telepített audiovizuális felvevõberendezés minden elhangzott szót, minden
mozdulatot rögzített. A Kibertech apró gépcsodája visszaindult az erdõ mélyén rejtõzõ
kémûrhajóhoz, melynek fedélzetén számtalan úszó, mászó, repülõ társa, s egy norquen
ügynök várta.
Corseus pedig egyedül maradt, hacsak nem tekintjük társnak a tudatában éledezõ
második ént, az Isteni Császár újabb, különös újjászületését.
5.
7.
8.
9.
A férfi, aki a bokrok takarásában meghúzódott, fehér köntöst viselt. Lesben állt.
Várakozott.
A hajnal varázsos napszak volt a Duenen, különösen itt, a kontinens méretû erdõk
peremén. Számtalan fajzat köszöntötte megannyi hangon a kelõ napot. Csipogás,
rikácsolás, kaffogás, ordítás harsogta túl a kevésbé zajos neszeket: a bogarak döngését és
a levelekrõl legördülõ harmat cseppenését. A levegõt megtöltötte a párolgó föld illata, a
tó felett ködgomolyagok lebegtek.
A férfi végre megpillantotta azt, akit várt. Az újanan érkezett szintén fehér köpenyt
hordott, a noviciusok egyike volt.
Corseus Ramraquor, a Császár fia!
Gyanútlanul indult reggeli sétájára, fel a hegyoldalban vezetõ zegzugos ösvényen.
Minden reggel pontosan ebben az idõben lépett ki a sziklatemplom oldalajtaján. A
rejtõzködõ férfi tudta ezt. Azért várta itt.
A reggeli séta a nap elsõ meditációja volt. A tudós-papok és a noviciusok
kisereglettek a szabad levegõre, hogy ki-ki elzarándokoljon kedvenc pihenõhelyére.
Egyesek a tó mellé, mások a hegyoldal kiugró szirtjeire, megint mások apró erdei
tisztásokra. Letelepedtek, végiggondolták a napot, amely elõttük állt.
A férfi a bokrok takarásában követte a felfelé igyekvõ fiút. Nem esett nehezére
észrevétlennek maradni, hiszen a novicius leszegett fejjel, befelé forduló figyelemmel
lépdelt.
Egészen magasra felkapaszkodtak, a völgy fölé kinyúló sziklateraszig. Innen
madártávlatból látszott a templom gondosan ápolt kertje; a tó felszínén az ég
tükrözõdött. Nem tarkították fellegek, szeplõtlen kék volt.
A rejtõzködõ férfi bûnös gondolatot forgatott a fejében. Azt mérlegelte, mikor,
hogyan cselekedjen. A gyilkosság megfontolást igénylõ tevékenység: titka az
átgondoltság és az alapos kivitelezés.
Corseus a szakadék peremén állt, s csodálta a kilátást. Bár láthatta nap mint nap,
betelni nem tudott vele. Minden alkalommal áhítatot váltott ki belõle az eléje táruló kép,
és ez így is volt rendjén, mert az áhítat remek táptalaj az imának. Mégis, a novicius ezen
a reggelen elmúlasztotta az imádtságot, s elmúlasztani szándékozott minden eztán
következõ reggelen is.
Az imádtság révén közelebb kerülünk az Isteni Császárhoz, mondogatták gyakran a
tanítói. Az ám! Csakhogy nem mi közeledünk hozzá, hanem õ mihozzánk, egészítette ki
gondolatban Corseus. Az imádság nem más, mit agyafúrt mentális gyakorlat, amely arra
hívatott, hogy felébressze Õt a tudatunkban. Én nem leszek elmebeteg! Nincs szükségem
a második tudatra, egy parazitára az agyamban! Én én vagyok, semmivel sem több!
Végtelenül csalódott volt. Tíz év hite és munkája vesztette hirtelen értelmét.
Tegnapig még szépnek és nemesnek tûnt minden, amit a Duenen tapasztalt. A tudós-
papok arra tanították õket, miként lehetnek tökéletesek mentálisan, arra, hogy taszítsák el
a világi élet hívságait, s forduljanak befelé, éljenek szellemi életet. A Duenen nem
érvényesültek a barbár világ törvényei: a kapzsiság, a hatalomvágy.
Legalábbis így gondolta tegnapig!
Hirtelen apró neszre lett figyelmes a háta mögött. Nem madártól, vagy kisebb
állattól származott. Az erdõ szélén töltött évtized szakértõvé tette az ilyesmiben. Fürgén
hátra perdült.
Köpönyeges férfi állt mögötte: tudós-pap a rendbõl. Lassú léptekkel közeledett, ám
elméjébõl Corseus fenyegetést olvasott ki.
- Mit kívánsz tõlem? - szólította meg. Ha a másik valóban ártani szándékszik neki,
nem sokat tehetett ellene. A férfi jóval magasabb, testesebb volt nála, csuklyáját mélyen
az arcába húzta, hogy elfedje vele a vonásait.
Corseus koncentrált. Igyekezett elméjének kisugárzásáról felismerni a férfit. Az
eredmény felettébb meglepte: az az elme durva volt, kifinumomulatlan. Semmiképpen
sem lehetett tudós-papé!
Agressziót, brutalitást érzékelt. Semmi kétség, az idegen férfi tudatán a barbár világ
lenyomata érzõdött. Gondolatai a gyilkolás körül forogtak, s Corseus rögtön megértette,
hogy õ a kiszemelt áldozat.
- Ki vagy te, idegen? Miért törsz az életemre? - kérdezte önmaga számára is
furcsán tompa hangon. Ez hát a félelem?, gondolta.
Az emberi beszéd idegennek tetszett a hosszú csend után. Durván reccsent az erdõ
természetes eredetû zajaihoz képest.
Az ismeretlen ledobta köpönyegét - felismerte, hogy az álcázásnak nincs többé
jelentõsége. Méregzöld ruhát viselt, a derékszíján különös eszközök sorakoztak, a
homlokát ezüstõsen csillogó pánt övezte. Ábrázatán a gyilkosok jellegzetes - legalábbis
Corseus számára jellegzetes - barbár vonásai látszottak.
A pszihé mindig rányomja bélyegét az arcra, jutott eszébe a tanítók szava.
- Éppenséggel megmondhatom - vont vállat az idegen. - Megérdemled, mert sok
grisst hozol a konyhára. Azért jöttemm, hogy kinyírjalak, te császári fattyú! Halálod
duplán frankó lesz, mert egymás ellen fordítja majd a Klánodat meg az egyházat. Uram
komálja, ha az ellenségei egymást irtják ki.
Azzal különös formájú kést húzott elõ az övén lógó tokból. Corseusnak nem voltak
kétségei afelõl, hogy mire alkalmatos a holmi. Sebes vibrációt észlelt a penge irányából.
Az Ecclesia noviciusa nem szívesen használta mentális hatalmát ártó célzattal, de
tudta, nincs más lehetõsége. Kinyúlt tudatával a másik elméje felé, hogy gyötrelemes
kínt fakasszon benne.
De semmi nem történt.
Csak a férfi övén függõ különös mûszerek egyike visított fel figyelmeztetõleg. A
norquen orgyilkos egy pillanatra megtorpant, majd rekedten felkacagott.
- Ne próbálkozz a mentális trükkjeiddel, kibaszott fattyú! - Megkopogtatta a bántó
hangot kibocsájtó dobozkát. - A mentál-gát útját állja minden ostba kisérletednek. - És
tovább röhögött.
Corseus közvetlen a szakadék szélén egyensúlyozott. Nem volt már hova hátrálnia.
Arra sem látott esélyt, hogy barbár kézitusában megvédje magát a jóval képzettebb
orgyilkostól.
Nos, ez hát a vég, gondolta szomorúan. A barbár világ keze elér idáig is! Egyedül a
sorsra volt haragos, hogy nem adatott meg a halálnak valami nemesebb formája.
Ekkor villant fel az a különös, vakító fény. Látott már ilyet azelõtt is, de mivel nem
tudta, hogy pontosan micsoda, arra következtetett, bizonyára még apró gyermekkorában
történt.
Hiába, elfelejtette már, milyen a sugárfegyver tüze.
A norquen orgyilkos viszont nem; õ egészen közelrõl ismerkedhetett meg a
sugárnyalábbal. Hitetlenkedve bámulta elüszkösödött jobbját, s a porba hulló olvadt,
mûködésképtelen vibrációs tõrt. Mikor magához tért elsõ döbbenetébõl, aktiválta
pajzserõterét - kissé megkésve!
Maga is sugárfegyvert rántott, bõszen forgolódott, ellenfelét keresve tekintetével.
Ingerülten ordítozott, egészen megfeledkezve eredeti áldozatáról. Javíthatatlan amatõr
volt!
- Bújj elõ te kibaszott rohadék! Szétkúrom a fejed a lézerrel! Mit tettél velem, te
szemét!
Ellenfele azonban nem felelt, s nem is lövöldözött feleslegesen a pajzs övezte
férfira.
Ilyen hibát csak a tapasztalatlan újoncok követnek el. Nesztelen lapult valahol a
bokrok mögött.
Az orgyilkos arrafelé indult, ahol támadóját sejtette. Néhány lövedéket beleeresztett
a növényzetbe, így az rövidesen lángba borult. Ám az orvlövészt a tûz sem késztette
cselekvésre. Maradt ahol volt, pajzsa megóvta a lángoktól. Tétlen várt, amíg a norquen
bérenc eltávolodik áldozatától, mert a saját élete nem volt számára tét, s még csak az
orgyilkosé sem. Egyedül Corseus számított, mert õ a Császár fia!
A legmegfelelõbb pillanatban vetõdött ki a lángoló bokorból. Égõ gallyakat sodort
magával, úgy csapott le a meglepett férfira, akár valami tûzgolyó. A két pajzserõtér
egymásnak feszült - mintha csak légpárna lenne a küzdõ felek között -, míg csak a
támadó tõrének pengéje át nem hatolt az orgyilkos pajzsán. A férfi átdöfött torokkal
hanyatlott a földre - nem volt kár érte!
A megmentõ rövidesen kikapcsolta pajzserõterét - a hang a sziklatemplom leálló
generátorainak sípolására emlékeztette a noviciust. Barna és zöld álcaöltözetet viselt, s
mikor lehúzta fejérõl az arcát is eltakaró sapkát, hosszú, vörös haj omlott a vállára.
Corseus meglepve vette tudomásul, hogy a megmentõje nõ. Valójában hálásnak kellett
volna lennie, mégis, maga sem tudta miért, gyanakvó hangon kérdezte.
- Maga kicsoda? Idegeneknek tilos leszállniuk ezen a bolygón!
Aztán hirtelen észbekapott, s egy gyors mentális gyakorlattal ellenõrizte önmagát,
hogy megtudja, vajon miért mondta mindezt. Úgy vélte, belénevelt, ösztönös reakció
lehetett, a tudatalattiból tört elõ, függetlenül az akaratától. Ez nem tetszett neki. Egyre
több dolog nem tetszett itt a Duenen!
Bocsánatot akart kérni a faragatlanságáért, de a lány megelõzte a válasszal.
- Maia Dai vagyok. A te testõrkapitányod.
Az ifjú ismét meghökkent.
- Az én mim?
- A testõrkapitányod, Corseus. Nem gondoltam, hogy szükséged lehet itt ilyesmire,
de... - lélegzetvételnyi szünetet tarott. - Mondd csak, mindig ilyen mozgalmas errefelé
az élet?
A Császár fia elnevette magát a helyzet visszásságán. A nevetés gyorsan feloldotta
benne az elmúlt pillanatok feszültségét.
- Nem - felelte megnyugtatólag. - Nem jellemzõ. Az apám küldött, igaz?
A lány a ruháját porolta - hosszú vörös haja szabadon lengett a szélben.
Felegyenesedett.
- Igen. A Császár. Azt szeretné, ha elhagynád a Duent, s visszatérnél hozzá. - Egy
pillanatra elgondolkodott, vajon mit is mondhatna még rábeszélõleg. - Tudod Corseus, a
dolgok rosszul mennek mostanában. Apádnak szüksége van rád!
- A dolgok itt is rosszul mennek - felelte a fiú -, mégis gondolkodási idõt kérek.
Egy ilyen ajánlatra nem lehet rávágni a választ.
Maia örült, hogy ezt hallja. Mindenki - beleértve a Császárt is - heves ellenkezésre
számított. Ehelyett a fiú habozik, s ez már fél siker!
Különös kölyök, gondolta. Egyszer úgy viselkedik, mint egy öregember, a
következõ pillanatban pedig naiv, akár egy gyerek! Hiába, az Ecclesia nevelte fel!
Idáig jutott a gondolataiban, amikor különös dolog történt. A lábai megremegtek,
mintha össze készülnének csuklani alatta. Döbbenten hajolt le, hogy megtapogassa a
térdeit, ám ekkor izmai ismét megrándultak.
Egyet lépett elõre.
Hihetetlenül furcsa érzés volt: a lábai önnállósították magukat. Hiába koncentrált
arra, hogy múljon el az egész, újabb lépést tett. Ijedtség fogta el. Különösen amikor
felpillantott. Egyenest a szakadék széle felé tartott, egyre lendületesebb léptekkel.
- Mi a fene...! - kiáltott fel. Kétségbeesetten megpróbált oldalra vetõdni, hátha azzal
véget ér a rossz tréfa.
De nem! Az elhatározásból nem lett cselekvés. Elakadt valahol az agyában, mielõtt
még elérte volna a végtagjait. Ekkor már tudta, mi történik.
Mentális befolyás!
Valaki rátelepedett az agyára, s helyette mozgatja a lábait. A lány hallott már
ilyesmirõl, sõt, maga is képes volt hasonló, de persze jóval gyengébb trükkökre.
Csakhogy õt húsz esztendõn át képezték ki arra, hogy ellenálljon az ilyesminek! Hogyan
lehetséges, hogy valaki áttört a tudatalatti védelmen? Ehhez páratlanul erõs mentális
képességgel kell bírnia!
Az öreg Császár persze bírt vele, az õ elméjének erejérõl legendákat zengenek!
Talán Marqus Ramraquor is, végül is az õ fia! Aztán már csak tovább kellett
gondolnia, hogy rájöjjön, ki játszadozik vele.
Rémülten kiáltott fel.
- Corseus, ne! Fejezd be azonnal!
A fiú tiltakozva rázta a fejét.
- Valaki más!...
De Maia Dai nem hallhatta, eddigre már levetette magát a mélybe. Mint ahogy a
fehér köpönyeges tudós-papot sem láthatta már, aki egy szikla takarásából lépett elõ.
Derekán arannyal átszõtt öv fogta össze a köntöst.
- Üdvözöllek Corseus - mondta jámboran. Fiatalos arca volt, ahhoz képest, hogy
már a fõpapságig vitte.
A novicius elkeseredetten meredt rá. Elképzelhetetlennek tetszett számára, hogy egy
tudós-pap ilyen aljasságra használja a hatalmát. Neki nem ezt tanították!
- Mit tettél!? - mutatott vádlólag a férfira. - Meggyilkoltál egy embert!
A fõpap sajnálkozva tárta szét a karját.
- Betolakodott ide, s az egyház érdeke mindenek felett áll.
Corseus ezt nem volt hajlandó elfogadni. Valami igazán meglepõvel akart érvelni.
- És ha legközelebb azt követeli az egyház érdeke, hogy gyilkolj meg engem is,
akkor mit teszel?
Az átszellemült arcon titokzatos mosoly derengett fel.
- Máris azt követeli, Corseus.
A fiú nagyot nyelt. Az érvelés nem sikerült túl jól. Nagy ég, hova kerültem! Ezek
õrültek, s én még csak észre sem vettem tíz éven keresztül!
- Most engem is megölsz? - kereste a bizonyságot. Rettentõ ostobának érezte
magát, de egyszerûen megbénította a keserûség. Lehet, hogy már én is megõrültem?
A tudós-pap szomorúan bólintott.
- Sajnálom, nincs más megoldás.
Corseus azt furcsálta a legjobban, hogy még mindig nem fél. Kedélyesen
elcsevegett, mintha nem is róla lenne szó; a lány végzete sokkal inkább kizökkentette
lelki egyensúlyából, mint az õt fenyegetõ halálos veszedelem.
Hirtelen megérezte a fõpap ránehezedõ tudatát. Azt, ahogyan össze akarja törni az
akaratát, hogy ugyanúgy bánjon el vele, mint a lánnyal tette. Nem igen adott esélyt
önmagának, hiszen ellenfele mérhetetlenül tapasztaltabbnak és gyakorlottabbnak
számított. Az egyetlen amiben bízhatott az ereiben keringõ vér volt, az Isteni Császár
vére.
- Ugorj! - kiáltott ekkor rá a Papiszék jeles képviselõje.
A fiú felvértezte magát a mentális támadás ellen. Igyekezett ellenállni, megtörni a
tudatára lecsapó pöröly lendületét.
Sikerrel járt. A fõpap döbbenten meredt rá. Tekintete elárulta, hogy másra számított.
- Ugorj le! - ismételte meg a felszólítást, és akaratával újra lecsapott. Corseus
azonban hárította ezt a rohamot is. Különös erõ szállta meg. Dac és harag keveréke.
- Nem kerekedhetsz fölém, te senki! - harsogta a völgy csendjébe. - Én az Isteni
Császár unokája vagyok. Megbüntetlek gazságodért!
Nem elégedett meg a védekezéssel, ellentámadásba lendült. Nem is gondolt most a
következményekkel, egy valamit akart csupán: gyõzni.
A tudós-papot készületlenül érte az energikus ellentámadás. Nem volt képes
szembeszállni a rátötõ nyers mentális erõvel. Mindkét kezével a fejéhez kapott, s
kínjában üvöltve rogyott térdre. Úgy tekrgõzött a porban, akár egy kígyó.
- Hatalmas erõd van - hörögte. - Hagyd abba, mert megölsz! Úgy sem
menekülhetsz elõlünk, beszéljük meg!
- Ugorj! - mutatott rá Corseus, s az õ parancsával szemben nem lehetett helye
ellenkezésnek.
A fõpap tántorogva talpra kászálódott, a szakadék széle felé botorkált.
- Neeee! - ordította kétségbeesetten, ám kérése süket fülekre talált. Hangját, s vele
együtt õt is, lassan elnyelte a mélység.
10.
A Calmor egyetlen, így egyben fõvárosában óriási port vert fel az N18-as Sólyom
landolása. Képletesen és valójában is. A dokk körül több ezres nézõsereg gyûlt össze -
jórészt bányászok és családtagjaik, néhány hivatalnok, meg persze a telekommunikációs
hálózatok közvetítõi. Elõször csak egy apró pontot pillantottak meg a szürke égbolton,
aztán idõvel a pont megnövekedett, s az N18-as rövidesen ott lebegett a leszállópálya
betonja felett. Magát a szigorú értelemben vett landolást már senki sem nézhette végig,
mert a felkavart por egészen ellepte a betonteknõt, s a csalódott nézõk többé az orrukig
sem láttak.
- Valami gond lehet a leszállófúvókák beállításával, Fõnök - vélekedet a Sólyom
pilótafülkéjében gubbasztó egyik alak. - Elgázosítottuk az egész falut. Tömeg szilikózis,
ha-ha! - kuncogott halkan.
A pilóta ellenben mást gondolt.
- Nem velünk van baj, hanem a bolygóval. A Calmor porosabb, mint az ükanyád
holofényképei, Kölyök! Itt morzsolják szét a befogott aszteroidákat, hogy kinyerjék az
ércet.
- Festõi táj - vágta rá a kölyökképû segédpilóta. - Fontos éppen innen indítani a
galaxis legmenõbb ûrhajóversenyét?
Idõsebb társa megvonta a vállát.
- Ebben az egészben az aszteroida mezõ az érdekes, nem ez a porfészek. A világûr
legkiterjedtebb kõsivatagának a tõszomszédségéba érkeztünk, Kölyök!
- Le vagyok nyûgözve! Micsoda kilátások! Hamarosan kidobhatják a bánya
gépeiket, mert fellendül a turizmus.
A Kölyök az örökösen elégedetlenkedõk táborába tartozott, csípos megjegyzésekkel
illetett mindent és mindenkit, ha az nem felelt meg kényes izlésének. Nos, az efféle
porfészkek nem hozták izgalomba. Inkább a nagyvárosok - az igazi nagyvárosok
forgatagát szerette: a bárokat, a szórakozóhelyeket, a zsúfolt utcákat. Vagyis minden
olyan helyet, ahol találkozhatott élete értelmével: a nõvel.
A Kölyök húszesztendõs létére átkozottul jóképû férfi volt. Markáns vonásai,
kisportolt alkata, rámenõs, vidám modora mindig megtette a magáét. Ha feltûnt valahol,
hamarosan hölgykoszorú övezte, s követte sóváran. Nimbuszát csak növelte, hogy
közismert pilóta volt, egy a legjobbak közül. Két kézzel szórta a pénzt - ha épp volt neki
-, de ha kifogyott belõle, akkor sem esett kétségbe, mindig akadt hódolója, aki kisegítse.
Aprót igazított a hajó lábainak dõlésszögén, a végleges kiegyenlítést már az
automatikára bízta. A Sólyom rövidesen megállapodott a betonon, a fúvókák fülrepesztõ
üvöltése egyre halkuló sivítássá szelídült. Lassan a por is ülepedni kezdett, újra finom
réteggel vonva be a leszálló pályát és az ûrhajót.
- Megérkeztünk - dörmögte. - Isten hozta Koszosfalván! Mikor megyünk?
Az elsõpilóta nem válaszolt, a mûszerek ellenõrzésével, a landolás utáni tesztek
elvégzésével foglalatoskodott. A parányi pilótafülkében csak két anti-G széknek jutott
hely, mert minden rendelkezésre álló teret betöltöttek a kijelzõk. Még a falakra, a
mennyezetre is jutott belõlük.
- Minden oké? - csevegett a Kölyök, de amikor társa csak hümmögött, inkább
felajánlotta, hogy kiugrik átvizsgálni a fúvókákat. - Utálnám, ha a por eltömítené a
torkokat, vagy rátelepedne a fotontükrökre! - Azzal hátrasietett a társalgó, elõszoba és
egyben hálószoba szerepét is betöltõ helyiségbe. Hamarosan hallatszott a zsilip
sziszegése.
Az elsõpilóta az ablakon kipillantva sokáig nyomonkövette társa útját, míg csak el
nem tûnt a tömzsi szárnyak takarásában. Ekkor már biztos lehetett benne, hogy jó idõre
magára marad a hajó belsejében. Mert egyedüllétre volt szüksége. Távirányítással
bezárta a zsilipajtót, nehogy a Kölyök váratlanul mégis rátörjön. Õ is visszatért a
központi helyiségbe, de persze nem folytatta útját a zsilipkamra felé. Helyette leült.
Nem valamelyik kényelmes, rögzített karszékbe, ahogyan más tette volna, hanem
egyszerûen a padlóra. Persze maga az ülés sem kényelmi szempontokat szolgált, hiszen
senki nem nevezheti kényelmesnek azt a bonyulult meditációs tartást, mikor az ember
letérdel, s testsúlyát maga alá húzott sarkaira helyezi.
Mert az elsõpilóta ezt tette. Hasa elõtt összefonta az ujjait, s kifejezéstelen
tekintettel meredt maga elé. Másodpercek alatt meditatív tudatállapotba helyezte magát -
ami bizony nagy gyakorlatot igénylõ produkció.
A villámgyors gépek világában a jó pilótát már nem egyszerûen a kifogástalan
technikai tudás, vagy a szélsebes reflexek különbözettték meg a rossztól. A reflexek ide
már kevésnek bizonyultak volna. Egy harci gépet csak az tudott sikeresen vezetni, aki
képes volt elõre látni a veszélyeket. Aki már akkor tudott számolni velük, amikor még be
sem következtek, sõt, amikor még semmi jel nem is utalt arra, hogy egyáltalán be fognak
következni.
Aki rendelkezett az intuició képességével.
Márpedig aki bírta ezt a képességet, az olykor hosszabb távon is megpillantotta a
jövõt. Esetenként ködös megérzések törtek rá, melyek között nem tudott olyan
biztonsággal eligazodni, mint az erre kitanított intuítorok. A pilóták az ilyesmit
üresjáratnak nevezték, s tiszta szívükbõl gyûlölték. Ha csak tehették, számûzték
maguktól, ha pedig ez nem sikerült, akkor visszavonultak, magányosan bezárkóztak
valahová, s igyekezték minnél hamarabb átvészelni a kérdéses idõszakot. Ez olykor
percekig, olykor napokig tartott.
A Sólyom elsõpilótája forrón remléte, hogy most az elõbbi eshetõség fog
bekövetkezni. Szerencséje volt.
A külsõ mikrofonok közvetítette kiáltozásra eszmélt. Röpke percek teltek csak el. A
Kölyök hevesen átkozódott odakint, a lezárt zsilipajtó elõtt.
- Mi a franc van veled, Fieres? Nyisd már ki ezt a rohadt ajtót, vagy szétrugom!
Baromi hõség van itt kint a napon, nem csodálom, hogy ezen a bolygón nem terem más,
csak sivatag!
Az elsõpilóta fürgén talpra szökkent, s feloldotta az ajtóblokkot. A harci sólymon
nem akadt beszéd elemzõ modul, a legénység nem utasítgathatta szóban a fedélzeti
elektronikát, akár a luxusjachtokon.
- Megõrültél Fõnök! - csörtetett be a helyiségbe a Kölyök. Kigombolt inge láttatni
engedni verejtékben gyöngyözõ mellkasát. - Körbeáll bennünket egy csomó bámész,
szabadnapos bányász, te meg hagyod hogy szobrozzak odakint, mint egy kivert eb. Jól
leégettél, némelyik már élcelõdött is.
- Erre te beigértél néhány fülest, mire elhallgattak - egészítette ki a történetet
Fieres.
Alaposan ismerte már másodpilótája természetét. Három évig együtt repültek, amíg
a Kölyök ki nem tanulta mellette a pilótamesterséget - mert a tehetsége meg volt hozzá,
azt meg kell hagyni. Aztán újabb három esztendeig külön utakon jártak, ki-ki kereste a
maga szerencséjét. Hát egyikük sem találta meg. A szerencse nagy rejtõzködõ, jobban el
tud tûnni az ember szeme elõl, mint egy dron orgyilkos. Néhány hete összefutottak egy
forgalmas ûrállomáson, s elhatározták, hogy idén együtt indulnak a Calmori-futamon.
Ezzel legalább lehet keresni némi pénzt. Legyünk pontosak: állati sok pénzt! Kétezer
grisst, ami egy kisebb ûrhajó ára.
- Miért - tárta szét a karját a Kölyök -, mi mást tehettem volna? Kár hogy nem
láttad, Fõnök, rögtön befogták a pofájukat!
Az elsõpilóta elkomorult.
- Kölyök, kerüld a balhét! Most az egyszer! Volt egy üresjáratom, és nagyon rossz
elõérzetem van. Nem tudom mivel kapcsolatban, csak annyit, hogy ezzel a néhány
nappal, amit a Calmoron töltünk.
Elégedetlenül csóválta a fejét, homlokán elmélyültek a gondterhelt ráncok. Nem
volt már fiatalember, s bár a Kölyöknek soha nem mesélt róla, viszontagságos élete
lehetett. Azok a ráncok belevésõdtek a homlokába. Nem tûntek el soha sem, halványan
még akkor is látszottak, amikor nevetett. Persze ilyesmi ritkán fordult elõ.
11.
12.
A szakadék irányából fojtott átkozódás hallatszott. Bárkitõl származott is, az aligha
hevert a mélység fenekén.
- A picsába! Ha még valaki ugrik, szóljon, hogy félrehúzhassam a fejem!
Corseus hitetlenkedve perdült a szirtfok felé.
- Maia! - kiáltotta boldogan, s már rohant is, hogy segítsen a lánynak.
Az újdonsült testõrkapitány egy kiálló gyökérbe csimpaszkodva himbálózott a
mélység felett. Azon fáradozott, hogy biztonságba tornázza magát.
- Maia, jól vagy? - érdeklõdött a fiú aggodalomtól túlfûtött hangon.
- Kurva jól, gondolhatod! És mindjárt még jobban leszek, ha nem segítesz végre!
A novicius hamar valami erõsebb ág után nézett, amit lenyújthatna a lánynak.
Csodálattal adózott megmentõje fizikai erejének és ügyességének, mert ebbõl nem
kevés kellhetett ahhoz, hogy elkapja a gyökeret, és függve tartsa magát.
Megrovólag dorgálta a lányt.
- Miért nem szóltál hamarabb!
Maia elkapta a lenyújtott ágat, de ettõl még maradt energiája egy gúnyos kacajra.
- Megõrültél! Jobb szerettem volna kivárni, hogy ki ugrik és ki nem! Most tartsd
erõssen!
Azzal nekiindult fölfelé. Centiméterrõl centiméterre haladt, lassan, de biztossan.
Egyszer megcsúszott a lába, s ha Corseus nem markolja keményen a bot túlsó végét,
bizony könnyen lezuhanhatott volna. Nagysokára felért, fáradtan sóhajtott.
- Jó erõpróba volt! Nem szívesen csinálnám meg még egyszer.
- Gatulálok! - lelkesedett a fiú. - Én ilyet soha nem láttam: úgy másztál a
függõleges sziklán, akár pók a falon.
A lány csengõn kacagott, miközben elgémberedett tagjait rázogatta.
- Megint nem vagyok biztos benne, hogy szükséged van testõrkapitányra. Meg
tudod te védeni magad, úgy látom.
A Császár fia elkomorodott.
- Meggyilkoltam egy embert. Furcsa érzés, olyan, mintha nem is én tettem volna.
Néhány pillanatra legyõzhetetlennek éreztem magam, különbnek mindenkinél. Azt
hiszem, mindenkit képes lettem volna megölni, aki ezt megkérdõjelezi. Borzasztó
visszagondolni rá!
Aztán magában hozzátette: Az Isteni Császár befolyása. Nem árt majd elemeznem a
kérdést egy nyugalmasabb pillanatban.
Maia Dai, aki neveltetése révén kevésbé volt kényes az ilyesmire, nem értette a fiú
problémáját. Biztatólag csak annyit fûzött hozzá:
- Ez volt az elsõ eset, hogy ölni kényszerültél Corseus. Hidd el, lesz még számtalan
további!
Az Ecclesia noviciusa nem tudta, sírjon-e vagy nevesen a barbár szavak hallatán.
Végül a kényszeredett nevetés mellett döntött.
- Tudott mit, Maia, maradj inkább a testõrkapitányom, és ne pályázz tanítói
babérokra! Remélem nem bántottalak meg!
A lány vállat vont, még mindig nem sejtette, mire céloz a másik.
- Kiheverem. Nem vagyok tanítónõ tipus. - Fürkészõleg körbepillantott, vajon
végre kettesben maradtak-e. - Ideje indulnunk! Nem hiszem, hogy további
gondolkodásra lenne szükséged.
Corseus keserûen ismerte fel, hogy semmiféle döntést nem kell már meghoznia,
megtette azt helyette a sors. Új élet küszöbére érkezett.
Új élet, a barbár világban, gondolta komoran. Majd megszokom!
De mivel mindig is vonzották az újdonságok, máris valami halovány vágyat érzett,
hogy megismerje a Duen légkörén túli világot. Már-már izgatott volt.
13.
14.
15.
16.
A norquen ügynök hónapok óta tevékenykedett már a bolygón. Valós
szemmélyiségét tagadva, egyszerû munkásként érkezett, a havonként egyszeri
menetrendszerû utasszállítóval. Megbízói kiválló referenciákkal és még kíválóbb
tanácsokkal látták el, így még aznap munkát kapott.
Az azóta eltelt idõ alatt remek kapcsolatokat épített ki, mindenrõl és mindenkirõl
tudott. Felszerelését különféle civil tárgyaknak álcázva hozta; így került a Calmorra az
ultramodern, fél-automatizált orvlövész puska is, melynek tusa mögül a mérnök házát
vizslatta.
A Calmor Rt. alkalmazásában álló ágazatvezetõ másfél nappal, 34 órával ezelõtt
keltette fel érdeklõdését. Az új fõtárnával kapcsolatos gyanakvását ecsetelte egyik
beosztottjának, akivel az ügynök is közeli kapcsolatban állt. Az akadémián elsajátított
pszihológiai trükköknek hála az ügynök hamar tudomást szerzett az elhangzottakról.
Még aznap lehallgató készüléket csatlakoztatott a mérnök kommjához, melynek hála
fültanúja lehetett a reggeli beszélgetésnek is. Jól tudta, olyasmire bukkant, ami határozot
beavatkozást sürget. Nem kívánatos, hogy a pilóták információt szerezzenek a tárnáról!
Rövid töprengés után felismerte, ha a pilóták a érdeklõdnek, akkor már õk is
gyanakodnak. Ha pedig gyanakodnak, akkor kiérdemelték a likvidálást, akár csak a
mérnök. A háromszoros gyilkosság végrehajtására a mérnök háza kínálkozott a
legideálisabb helyszínnek.
Az ügynök elõcsomagolta, összeszerelte és egy szomszédos, lakatlan barakk ablaka
mögött felállította fegyverét. Nem volt más feladata, mint várni.
A pilóták rövidesen megérkeztek, és betértek a szemmel tartott házba. Egyenest az
ablak elé telepedtek le, az ügynök mindhármukat kényelmessen célbavehette.
Bekapcsolta a fegyver primitív tûzvezérlõ számítógépét, és egyenként megjelölte a
célpontokat. Az elektronika memorizálta mindhárom áldozat pozicióját, hogy a ravasz
meghúzásakor, a csövet villámgyorsan mozgatva mindhárom pontra leadjon egy-egy
lövést.
Az ügynöknek nem kellet mást tennie, mint kivárni a megfelelõ pillanatot és
meghúzni a ravaszt. Nem hibázhatott!
17.
A mérnök háza semmivel sem volt különb barakk, mint a többi. Talán csak odabent
akadt valamivel több értékes holmi, mint az egyszerû alkalmazottak otthonában. Néhány
olcsó, családi holofotó egy elviselhetõbb planétán, egy hörgõ légkondicionáló és pár
kókadozó virág volt hívatott megteremteni a bensõséges hangulatot. Fieresnek mindig
ugyan az a félmondat jutott eszébe, ha efféle nyomorúsággal találkozott: "Sorsok, emberi
sorsok!". A sajátja sem volt éppenséggel leányálomnak való, de legalább nem a korlátok,
hanem az átélt veszedelmek tették cudarrá.
Maga a mérnök köpcös, idõsödõ kis fickó volt, feje tetején a kopaszodásra hajlamos
férfiak kényszerû tonzúrájával. Egyszerû, bolyhosra kopott ruhákat viselt - a Kölyök
szerint három fényévvel lemaradva a divattól. Az arckifejezésén uralkodó beletörõdõ
közöny arra engedett következtetni, hogy jó pár esztendeje dolgozik már a Calmoron.
Talán már nem is élteti a vágy, hogy egyszer továbbálhat, csak abban bízakodik,
hogy a lánya elköltözhet majd egy gazdag, egzotikus világra. Hogy õ már jólétben élhet.
Csak ezért robotol.
- Üdvözlöm az urakat szerény hajlékomban - tessékelte beljebb a vendégeit. Vagy
fejjel alacsonyabb volt mindkettõjüknél, ami felettébb zavarta. Igyekezet minél nagyobb
távolságot tartani tõlük, hogy ne magasodjanak szembeötlõen fölé. Mihamarabb hellyel
kínálta õket, s mikor elfogadták, nyomban feloldódott.
- Úgy hallottam az urakat az új fõtárna ügye érdekli.
Fieres szótlanul bólintott.
A kisember fontoskodó fintort vágott, jobbjával az állát dörzsölgette, akár az olcsó
kalandfilmek agyon plasztikázott hõsei.
- Nos, arról tudnék mesélni! Ha akad valaki ebben a porfészekben, aki tud, hát az
én vagyok. Nyolc éve dolgozom itt, három óta mint ágazatvezetõ: úgy ismerem a
munkafolyamatokat, akár a tenyeremet. Viszont az új fõtárna körül nagy titkolózás
folyik, nem tudom, beszélhetek-e róla?
A pilóta ennyibõl is értett.
- Mennyi? - kérdezett rá.
A mérnök próbált közönbösnek látszani - fény derült az olcsó filmhõsökhöz való
újabb hasonlatlantosságára: csapnivaló színész volt.
- Öt griss - nyögte ki végül.
- Öt! - hárorgott a Kölyök - Ez hülyének néz bennünket, Fõnök! A havi fizetése
lehet ennyi!
Fieres csendre intette.
- Nem költené rosszra - a mérnök felé fordult.
- Megadjuk, beszéljen!
A fickó ábrázata felderült. Elõre hajolt, kezet nyújtott.
- Kezet rá! - indítványozta.
A Kölyök magára vállalta a kellemetlen feladatot, de nem állhatta meg, hogy
bosszúból jól meg ne ropogtassa a pasas ujjait.
Az némi sziszegés után belevágott.
- Mint már mondtam, az ügy felettébb titokzatos. Elõször is: semmi nem indokolja,
hogy éppen a verseny elõtti napokban lássanak hozzá egy új fõtárna kivájásához.
Ráadásul feszített munkatempóban! A bányászok zöme épp ilyenkor veszi ki rendes éves
szabadságát; örülünk, ha a folyamatban lévõ munkákhoz akad elég ember.
Rövid hatásszünetet tartott. Résnyire húzta a szemét, mintha erõsen töprengene, s
hüvelyujjával a fogait birizgálta - a Kölyök ezúttal azt is felismerte, melyik második
vonal beli filmhõstõl kölcsönözte a mozdulatot. Rosszalló homlokráncolása láttán a
kisember haladéktalanul folytatta a tájékoztatót.
- Másrészt: a járat még fõtárnának is túl széles, nyíl egyenes, holott a tárnák éppen
hogy kanyarogva haladnak. Így a mezõ több, különféle régióját is érnthetik, és... -
kezdte magyarázni, de a másodpilóta jóérzékkel leintette. - Szóval, fura egy ügy. A
kitermelt, magas érctartalmú kõzetet el sem szállították, mint rendesen, csak kiszórták a
járat szélére.
- Vagyis? - siettette a Kölyök.
- Vagyis ez a járat nem fõtárna! - vágta ki a kisember büszkén.
A másik szemét azonban nem lehetett ennyivel kiszúrni.
- Hanem mi? - faggatózott.
A mérnök szégyenkezve lesütötte a szemét. Kelletlenül válaszolt.
- Azt még én sem tudom.
- Nem tudja?! - csattant fel a másodpilóta. - Elkunyerál öt grisst, miközben nem
tudja!
A köpcös pasas megsértõdni látszott. Sötét pillantással méregette a fiút.
- Eleget mondtam már azért a pénzért. Ide vele! Többet nem tudok.
- Rendben - sietett megnyugtatni Fieres. - Meg fogja kapni a pénzét, csak
válaszoljon néhány kérdésre.
A mérnök fejbólintással jelezte, hogy áll az alku.
- Ki adott utasítást a munka megkezdésére?
A kopaszodó férfi sokáig nem felelt. Kényelmetlenül fészkelõdött az elnyûtt széken;
az panaszosan nyikorgott alatta.
- Felsõb utasítás volt - bökte ki végül. - A szokásos hierarchia láncon érkezett,
nehéz lenne pontosan meghatározni, hogy kitõl számazik. Nekem mégis az az érzésem,
hogy valahonnan nagyon fentrõl.
- Az igazgatótanácstól? - bocsátkozott találgatásokba a pilóta.
A mérnök vállat vont.
- Vagy tán még annál is feljebbrõl: a tulajdonosoktól.
Fieresnek errõl eszébe jutott valami.
- Ki készítette a terveket?
A kis fickó megint csak nem tudott határozott választ adni.
- Nem a mi embereink, annyi biztos. Én csak egyszer kukkantottam bele a
tervrajzba, de annyit így is láttam, hogy valami idegen csinálta. Tudják mindenki rajta
hagyja a kézjegyét a saját tervein: bizonyos különleges megoldások, egyedi ötletek...
Fieres pillanatnyilag nem figyelt rá. Széles, nyílegyenes járat. Mi a fenére
szolgálhat?, kérdezte magától. Biztosra vette, hogy kézenfekvõ a válasz, csak éppen neki
nem urgik be.
Tovább faggatózott.
- Hol indul a járat és merre tart?
A mérnök koordinátákat sorolt - bámulatos, hogy a matematikához szokott ember
mennyi számsort képes megtartani az emlékezetében. A pilóta felidézte magában a mezõ
térképét - nem csoda: fejbõl tudta már -, s képzeletbeli vonallal kötötte össze a kapott
pontokat.
Az eredmény meglepte.
- Érdekes! Az egyik vége a mezõ közepe tájára esik, a másik közvetlen a cél mellé.
Lehet, Kölyök, hogy mégis helytálló volt a feltételezésed a csaló pilótáról?
És ez volt az a pillanat, amikor Fieres hatodik érzéke veszélyt jelzett. Olyan, akár az
ember fejében megkonduló vészharang: hangja fáj, követel, tetteket sürget. Nem jutott
most idõ a veszély forrásának keresésére, az életük múlhatott a gyors cselkvésen.
- Feküdj! - kiáltott fel, s maga is elõrevetõdött. Magával sodort egy parányi asztalt,
kiborította a rajta nyugvó poharak tartalmát. A szõnyegre ömlõ italok kellemes illata
furcsa mód azt a gondolatot ébresztette benne, hogy hiba volt kóstolatlanul hagyni õket.
A Kölyök eléggé ismerte már tanítóját ahhoz, hogy gondolkodás nélkül kövesse. A
Sólyom legénysége rövidesen a barakk padlóján adott randevút egymásnak.
Nem úgy a mérnök. Értetlen ábrázattal rostokolt a helyén, fogalama sem volt róla,
mi történik körülötte. Múltak az értékes másodpercek, és õ tétlenkedett. Ez lett a veszte.
Mindhárom energiasugarat halálos pontossággal célozták. Kettõ ott haladt át, ahol
még pillanatokkal korábban is a két pilóta ült, a harmadik tarkón találta a mérnököt. A
perzselt hús bûze megtöltötte a szobát.
Valamelyik plasztik ablaktábla recsegve beszakadt; a két földön hasaló pilóta bõrén
érezte a feltámadó huzatot.
- Valaki az ablakon keresztül jött be - ismerte fel a helyzetet Fieres. - Utána nézek
ki vagy mi az!
Azzal kúszva az ablakok irányába indult. Apró sugárfegyver lapult a tenyerében - a
Kölyök el nem tudta képzelni honnan szedte, csak abban volt biztos, hogy engedélye
nincs rá. Forrón remélte, hogy nem a helyi rendfenntartókkal akadt dolguk.
Fieres térdét és könyökét felsértették a poharakból származó szilánkok. A heverõ
fedezékébõl kiérve már rálátott a külsõ falra. Az ablakok alatt, a földön ökölnyi fém
tárgy hevert, plasztik cserepek között; kétségtelen volt, hogy ezzel szakították be az
ablakot. A tapasztalatlan szemlélõ nem is tulajdonított volna neki egyéb szerepet.
Nem úgy a pilóta.
- A fenébe, fotongránát! - ismerte fel, s figyelmezetést üvöltve talpra szökkent.
Nem törõdött többé az orvlövészekkel. - Kifelé innen! - harsogta, s máris teljes erejébõl
futott a ház hátsó oldala felé. Nem valami finom mozdulatokkal tuszkolta maga elõtt a
Kölyköt is. A mérnök holttestét hagyták, nem sok értelme lett volna bajlódni vele. A
hamvasztásról majd gondoskodik a fotongránát, különb temetésben amúgy sem lenne
része ezen a félreesõ planétán.
Energianyalábok csapkodtak körülöttük, akár villámok egy fergeteges nyári
viharban.
A sugarak törték, zúzták, ami az útjukba került: családi képeket a falon, bágyadt
virágokat a sarokba állított állványon. A légkondicionáló is találatot kapott. Sebaj,
hamarosan amúgy is az enyészeté lesz minden idebent.
A legrohadtabb az volt az egészben, hogy fogalmuk sem lehetett, mennyi idejük van
hátra a gránát robbanásáig. A Kölyök fennhangon átkozódott, pedig jobban tette volna, a
hálát ad a sorsnak, amiért õket elkerülték a sugarak.
Nem veszkõdtek a hátsó kijárat felkutatásával, egyenest az elsõ útjukba kerülõ
ablakon keresztül távoztak. A plasztik éles felületektõl mentesen hasadt, így csak néhány
zúzódást kockáztattak. Míg ha tétováznak, az életüket.
Odakint nyomát sem látták a lesipuskásoknak. Nem is törték magukat a
keresgélésükkel, nekik pusztán egyetlen apró sugárpisztolyuk volt, míg amazoknak profi
céllövõ fegyvereik, gránátjaik és még ki tudja mi mindenük.
A robbanás nem járt robajjal vagy légnyomással - ez a fotongránátok legnagyobb
elõnye a hagyományos robbanó eszközökkel szemben. Nem történt más, csak egy vakító
villanás, s aztán a perzselõ hõhullám. Szerencsére a gránát csökkentett hatóerejû volt, s
õk elég távol álltak ahhoz, hogy csupán a perifériális hatás érjen el hozzájuk.
A barakknak ellenben csak hûlõ helye maradt. Egyetlen röpke pillanat alatt hamuvá
égett, a robbanást követõ lángok már nem találtak táplálékra. Az egykori fémtárgyak
olvadt tócsákba gyûltek a földön, izzó felszínük lassan megkeményedett.
A két pilóta kormosan és véresen toporgott a romoknak nem nevezhetõ
maradványok elõtt. A Kölyök megbabonázva meredt a látványra. A forró Calmori napon
is hideg futkosott a hátán.
- Ha belegondolok, hogy mi is bentrekedhettünk volna... - nyögte sivatag száraz
szájjal.
Fieres megnyugtatólag a vállára helyezte kezét.
- Menjünk, Kölyök! Az orvlövészek még itt ólálkodhatnak a közelben, és a
biztonságiak elõtt sincs kedvem magyarázkodni.
A dokkhoz vezetõ út ezúttal elviselhetetlenül hosszúnak tûnt. Egyetlen szót sem
váltottak, mindketten a gondolataikba merültek. A Kölyköt letaglózták a történtek: a
totális és felesleges pusztítás látványa. Nem tartozott a burokkban nevelkedett aranyifjak
közé, de a Halállal eddig csak kevésszer szembesült. Annyiszor semmiképpen sem, hogy
hozzászokjon.
A halál látványát nehéz megszokni!
Fieres régen megszokta már. Õt a bûntudat mardosta. Felelõsnek érezte magát a
történtek miatt. Ha ostoba kiváncsiságára hallgatva nem keresik fel a mérnök házát, a
köpcös ember tán még mindig élne. Hányszor megfogadta már, hogy nem üti bele az
orrát mások dolgaiba! Jaj, hányszor! Ha az ember csak a saját orra elé bámul, már úgy is
elkerülheti a bajt. Sõt, csak úgy kerülheti el! Felesleges körbe-körbe vizslatni.
Ahányszor beleavatkozott mások ügyeibe, ahányszor segíteni akart, valaki mindig
meghalt. Mindig valaki az ártatlanok közül. Õk olyan sebezhetõek, olyan naivak!
Tisztában volt vele, hogy mindez nem az õ hibája, még csak nem is ellenfeleinek
aljassága - ez a háború törvénye. Mindig az ártatlan szenved, mindig az õ hátán csattan
az ostor. Mert õ nem tud visszaütni, õ neki csak a háta van, amit odatarthat.
Nem helyes ilyesmiken rágódnom!, figyelmeztette önmagát. Megoldás úgy sincs, az
lesz a legjobb, ha tartom magam a fogadalmamhoz! Ne avatkozz mások dolgaiba!
Egyszerû pilóta vagy, nem több!
- Szerencsénk volt, Kölyök - törte meg a csendet. - Pancserokkal akadtunk össze.
Legközelebb nem lesz ekkora mázlink, óvatosabbnak kell lennünk!
A fiatal pilóta megütközve meredt rá.
- Nekem nem tûntek pancsernak! Majdnem ott hagytuk a fogunkat!
- Színigaz, Kölyök. De csak majdnem, mert pancserok voltak! Igazi orgyilkos, ha
lesbõl lõ, az elsõ lövéssel csak harcképtelenné tesz. Soha nem szánja halálosnak. A
halálosra célzott lövésben ott bújkál az életveszélyes fenyegetés, amit az áldozat
könnyen megérezhet, ha van hatodik érzéke.
A másodpilóta csak a homlokát ráncolta, de aztán mégis kimondta a gondolatait.
- Meglepõen sokat tudsz az orgyilkosokról!
Fieres szomorúan bólintott, s bezárta maguk mögött a Sólyom zsilipajtaját.
- Akadt már dolgom velük épp elégszer.
Itt tartózkodásuk óta elõször történt, hogy akkor is aktiválta a hajó biztonsági
rendszerét, amikor itthon tartózkodtak. Nem tudta mi volt ez az egész, de tartott tõle,
hogy lesz még folytatása. Valaki megharagudott rájuk, s az illetõnek úgy tûnik pénze és
hatalma is akad, hogy gyilkosokat béreljen. Legközelebb talán már nem is amatõröket.
- Nyolc órát kell még átvészelnünk, Kölyök, aztán indul a verseny. Odafent már
biztonságban leszünk.
Nem is sejtette, mekkorát téved!
18.
19.
Egy órával a rajt elõtt a Báró még egyszer ellenõrizte a Fõnix mûszereit és
berendezéseit. Nem talált hibát. Hogy is talált volna, amikor immár harmadik
alkalommal ismételte meg a mûveletet, lankadatlan figyelemmel és alapossággal. "Rend
a lelke mindennek!", emlegette gyakran az õsi mondást. Persze egészen másként hangzik
ez egy olyan ember szájából, aki gyilkosságai megtervezésében sem tágított ettõl az
elvtõl.
- Semmi hiba, igaz? - kérdezte malíciózussan a Norquen.
- Semmi - bólintott rá a Báró. Nem vett tudomást a gúnyról.
A Klán vezér ezúttal egyetértett.
- Az ellenõrzés célja nem a hibák feltárása, hanem a megelõzése - idézett egy híres
hadvezértõl.
A másik férfi szája sarkában ismét felsejlett a kegyetlen mosoly.
- Grott! - ismerte fel. - Az Elsõ Gyarmati Flotta admirálisa volt. De ennek van már
egy évezrede is.
Az elnök-igazgató helyeslõen bólintott, aztán mintha csak vizsgáztatni kivánná
pilótája történelmi ismereteit, szokatlan kérdést tett fel.
- Arra is emlékszik, hogyan verte le Grott a moorsi flottalázadást?
A Báró nem töprengett a válaszon.
- Meghúzódott egy vándorló aszteroida mezõben; a korabeli lokátorok nem tudtak
különbséget tenni kõ és ûrhajó között. Két hónapig rostokolt odabent, együtt sodródva a
mezõvel; közben a fél galaxis õt kereste. Csak akkor bújt elõ, mikor az közvetlen a
Moors mellett haladt el. Volt nagy meglepetés!... - hirtelen elhalgatott, szája széles
mosolyra húzódott. Annyi töprengés után végre felismerte, mit eszelt ki a norquen Klán
vezér. Ördögien ravasz terv volt!
- Maga aztán jókora bolondot csinált a calmori fejesekbõl! Új fõtárna, mi!?
Azzal életében elõször fennhangon felkacagott.
20.
II. rész
Verseny - Ütközet
1.
Néhány percel a verseny kezdete elõtt érkeztek - amiben semmi különös sincs,
hiszen érkezésükhöz igazították a rajtot. A Galleon fedélzetén negyed óra telt el a
térugrás óta - a személyzet már kiheverte a sztázis sokkot. Minden rendben ment, úgy
tetszett az aggodalom felesleges volt. Senki nem várta õket ideát, csak a saját õrhajóik.
Biztonságban voltak.
A hatalmas hadihajó a cél közelében vesztegelt, nem messze az aszteroida-mezõ
szélétõl. Védõpajzsok többszörös gyûrûje övezte, gravitációs udvarában parányi
vadászgépek cirkáltak. Érzékelõi szünet nélkül kutatták a környezõ ûrt, nem maradhatott
rejtve elõttük a legapróbb porszem sem. Egyedül a szomszédos aszteroida-mezõ mélyére
nem "láttak" be, de ott amúgy sem rejtõzhetett semmi, ami egy hadihajónak kárt
okozhatna. S ha mégis bejutott valahogy, a rendszerben hetek óta õrködõ császári
lokátorok észlelték volna. A fizika törvényei a haditechnikára is vonatkoznak!
Ilator Dai a parancsnoki hídon toporgott, percenként pillantott az órájára. Fizikai
fájdalmat jelentett minden perc. Gondolatait átitatta a balsejtelem, aggódott a Császárért.
Ez volt a hívatása. A paranoia.
Tiszetelték érte, elnézték türelmetlen udvariatlanságát, sürgetõ szavait. Mióta
megérkeztek, nem moccant, megerõltetéstõl vörös szemekkel bámulta a mezõ szélét
mutató képernyõket.
- Menjünk távolabb a mezõtõl! - kérlelte Tysso Yart, immár sokadszorra.
Az idõs haditengerész nem veszítette el a türelmét. Sajnálkozón ingatta a fejét.
- Nem tehetem, Ilator. Hihetetlen energia pocséklással járna. Már "beástuk
magunkat" - használt egy régies szófordulatot -, felhúztuk a statikus védõpajzsokat;
ezek, mint tudod, beleszövõdnek a tér szerkezetébe. Helyhez vagyunk kötve, nem
mozdulhatunk, hacsak le nem bontjuk õket. Újra felépítésük idõbe és rengeteg energiába
kerülne. Sajnálom!
A Császár testõrkapitánya tehetetlen dühében vádlón felcsattant:
- Akkor miért nem tettük meg idõben! - ahogy kimondta, már meg is bánta.
- Hidd már el - helyezte vállára a kezét a kapitány -, semmiféle veszély nem
fenyeget bennünket odabentrõl! Elmagyaráztam: lehetetlen! Ha pedig támadást kapunk a
másik irányból, legalább a jobb oldalunk védve van!
Az érvek a kapitány oldalán álltak, de Ilatort megérzések gyötörték - nem oszlottak
el a logikus szavak hallatán. A testõrparancsnok mégis megnyugodni látszott.
- Remélem, Tysso, igazad lesz - dörmögte és ismét a monitorokra függesztette a
tekintetét. Mindhiába: õ sem látott a mezõ mélyére.
Pedig ha belát, nem nyugszik meg!
2.
A calmori bányatelep teherdokkjának betonján két tucat ûrhajó várakozott dübörgõ
hajtómûvekkel. A startjelet várták. Hõelvezetõ berendezéseik kibocsájtónyílásai körül
izzott a levegõ - megperzselt, kába bogarak menekültek a felszálló forró
légörvényekbõl.
A por elvakította az összesereglett nézõket, mégsem adták fel, hunyorogva
próbálták a homokszürke felhõ mélyén megpillantani a gépeket. A rádión leadott
startjelet nem hallhatták, mégis azonnal értesültek róla. Az elvieselhetetlenné fokozodó
dübörgés önmagáért beszélt. A porfelhõ tovább gyarapodott, elnyelte a távolabb
toporgókat is, és még hevessebben kavargott. A forró légáramlat az arcukba csapott,
kishíján letépte homok elleni védõköpenyeiket.
A versenyhajók lassan kiemelkedtek a maguk kavarta felhõbõl, s az alkonyi égbolt
felé szökkentek.
A verseny megkezdõdött.
Nem volt közönbös, melyik hajó hanyadikként éri el az aszteroida-mezõt. Amint
áthaladnak a belépési zónán, sokáig keskeny mellékjáratokon fognak száguldani. Nem
lesz mód az elõzésre. Egyik pilóta sem adta volna meg a többinak az elõnyt, hogy elõbb
érjen oda. Egyik sem lett volna ostoba a békés és csendes, ám szerfelett lomha anti-
gravitációs meghajtást használni. Légköri startnál még mindig a történelem elõtti, ezer
módosított rakéta hajtómû számított a legfürgébbnek. Még ha a civilizáltabb világokon
történetesen be is tiltották.
A hajók egyre emelkedtek, rövidesen ponttá zsugorodtak, majd eltûntek az égen.
Csend lett újra. Szokatlan csend: álltak a kõtörõk, hültek a kohók. A munkások
elhagyták az üzemet, s itt sorakoztak a betonon. A por lassan leüllepedett, vékony
réteggel vonva be a dokkot, s a szétszórt ûrhajóblokkokat. Némelyek a para-
hajtómûveiket, egyesek még a lakóblokkjukat is hátrahagyták. Gyorsabbak, fürgébbek
lettek, ami odafent, a mezõben az életet jelenthette.
Idelent a tömeg közben feloszlott; ki-ki igyekezett vissza a háza védelmébe, hogy
karosszékében hátradölve, kénylemesen szemlélje tovább az eseményeket, immár
kedvenc telekom-csatornáján.
- Nem mindgy, melyik hajó hanyadikként éri el az aszteroida mezõt - magyarázta
Fieres a Kölyöknek. - Odebent sokáig nem lesz mód elõzésre.
Lepillantott a monitorpultjára: a pilótakabin félhomályában a fekete plasztiklap alatt
élesen látszottak a tündöklõ számok és jelek. A monitorpultok óriási elõnye a
hagyományosakkal szemben, hogy képernyõ felületükön a pilóta kedve szerint oszthatta
el a mûszerek kijelzéseit. Mindegyiket ott és olyan formában kérhette, ahogyan
megszokta, ahogy neki kényelmes volt. A modern pultok memóriája harminc, negyven
féle beállítást is megõrzött, melyek közül a pilóta kedvére válogathatott. Mindig az adott
repülési helyzetben legmegszükségesebbnek tartott kijelzések kerülhettek látása
elõterébe, míg a jelentéktelenebbek kiszorultak a képernyõ felület szélére, netán helyet
sem kaptak.
Ezúttal sebesség, távolság és terhelés mutatók uralták a pultot. Közében egy
háromdimenziós koordináta rendszer a mezõnyt mutatta, ahogyan a lokátor látja.
- Vezetünk! - lelkendezett a Kölyök. De igazi örömét nem ez okozta. - Az a
seggfej Báró meg tökutolsó! Idén nem bizonyul komoly ellenfélnek!
Hiába: a legszebb öröm a káröröm!
Fieres gyorsan lehûtötte.
- Szándékosan marad hátra, ez taktikája. A mezõben már mindenki használhatja a
fegyvereit: sorban ki fogja lõni az elõtte haladókat. Úgy tûnik, a leszabályozás dacára is
bízik a tûzerejében.
A Kölyök soha semmit nem hagyott ellenvélemény nélkül - ez volt a természete.
- Már akit utolér! - kötötte ki.
A pilóta ismét csak más véleményen volt.
- A Fõnix az egyik leggyorsabb ûrhajó tipus, amit valaha is gyártottak. Még minket
is utolér.
A Kölyök nyilván újabb ellenérveket sorakoztatott volna fel, ha tanítója egy
kézmozdulattal csendre nem inti.
- Kiértünk a légkörrbõl.
Odakint valóban semmivé foszlott már az opálos ragyogás, az ûr sötétje váltotta fel.
A csillagok, akár halak szemei, rezzenetlenül meredtek rájuk, nem pislákoltak. A hajó
nap felõli oldalán a szárny csillogva felszikrázott, a túloldalon pedig elveszett a ragacs
os
sötétségben. Nem volt többé légkör, ami szétszórja a fényt.
A pilóta fotonmeghajtásra váltott. A rakétahajtómû elcsendesültével a hajótest
folytonos remegése is megszûnt, nesztelen siklottak tova az ûrben. Holott a hajó fara
mögött sokkal nagyobb energiák tomboltak, szelídebb formában. A fúziós generátor és a
fotonhajtómû teljes csendben dolgozott.
Fieres elõtt váltott a pult is: a diagramokat más diagramok váltották fel. A pilóta
ellenõrizte õket, majd folytatta a korábbi tájékoztatót.
- Attól kezdve, hogy áthaladtunk a belépési zónán, arra repülünk, amerre jónak
látjuk. Persze egy ideig együtt marad még a mezõny, jó darabon tárnákon és egyéb
járatokon száguldunk. Ha véget érnek, mindenki nekivág a járatlan területeknek, és
igyekszik átkeveredni a túloldalra. Aki elõször éri el a mezõ túloldalán kijelölt kilépési
zónát, az a gyõztes.
- És azé a kétezer griss - egészítette ki a másodpilóta. - Nem hangzik túl
bonyolultnak!
- Majd meglátjuk, mit mondasz odabent! A mezõ ijesztõ tud lenni! Repültél már
aszteroida-mezõben, Kölyök.
A másodpilóta vállat vont.
- Még nem. - szélesen elvigyorodott. - Épeszû ember nem megy efféle helyekre!
De azért ne félts, nem fogok a gatyámba vizelni!
A lokátorra pillantott. Lesajnálón biggyesztette az ajkát.
- Mennyi amatõr! Jól lemaradtak! - A saját pultjára a hátsó kamerák közvetítette
képet kérte. - Vajon mekkora nagyítást kérjek, hogy már lássuk õket? - vihogta.
- Hamarabb váltottam fotonra mint õk - világosította fel Fieres. - Kockázatos játék
volt, de túléltük.
A Kölyök mesterkélt rosszallással ingatta a fejét.
- Jókor szólsz, Fõnök! - szélsebesen témát váltott: - Engem nézõnek hoztál?!
A pilóta felnevetett - a Kölyök mellett kevesen bírták komor ábrázattal.
- Odabent lesz elég munkád - igérte. - Ki sem fogsz látszani belõle.
A fiatal másodpilóta kinyújtóztatta tagjait.
- Akkor az tényleg sok munka lesz - mondta.
A mezõ messzirõl sötét foltnak, közelebbrõl parányi, de annál sûrübb csillagközi
fellegnek, egészen közelrõl pedig halálos veszedelemnek látszott. Tonnás sziklatömbök
milliárdjaiból állt; a Kölyök - akinek fizikai ismeretei szerelõi képességeivel vetekedtek
- el sem tudta képzelni, mi tartja egyben. A kövek lomhán pörögtek, lassan, állítólag,
egymáshoz képest is elmozdultak, de ez innen nem látszott.
A Sólyom áthaladt a belépési zónán.
Az elsõ kõdarabot a Kölyöknek módja sem nyílt alaposabban szemügyre venni,
olyan gyorsan elhúztak mellette. Gondolta, lesz még alkalma látni néhányat. Azt is merte
remélni, hogy Fieres késõbb visszafogja majd magát. Csak most döbbent rá, hogy itt
akár meg is halhatnak!
3.
4.
5.
6.
7.
Az aszteroidák közti õrült manõverezés lekötötte a Báró figyelmét; nem jutott ideje
a nyomukat követõ Sólyommal foglalkozni. Elõször kioldott néhány antianyag bombát,
de a robbanást Fieres mindannyiszor ügyesen elkerülte. A Báró felhagyott a
kisérletezéssel.
- Majd a fõtárnába érve elintézzük õket! - igérte a Norquennek.
Az csak vállat vont. Ha õk nem, megteszik majd a rejtõzõ cirkálók. Egy vadász
osztályú lélekvesztõ nem állhat ellent hat hadihajó ostromának. Még ha ez a Fieres
vezeti is! Az élet realitás, nem hõstörténet: kár lenne túlértékelni egy balfácánt!
A lokátor diagramot figyelte. A mûszer nem "látott" messzire a kövek között, csak
száz, százötven méterrel a Fõnix elé. Hihetetlen sûrû volt itt a mezõ. Az elnök-igazgató
mintha megpillantott volna valamit: a lokátor hatótávolsága is ugrásszerûen megnõtt.
- Ritkul a mezõ - jelentette be.
A Báró a pultra pillantott.
- Hamarosan elérjük a járatot - közölte.
Úgy is történt. Kikerültek néhány sziklát, s hirtelen kitárult a látóterük. A Fõnix
fényszóróinak csóvája beleveszett a sötét ürességbe; a lokátor hosszú, nyílegyenes
járatot jelzett.
A Norquen tõle szokatlan hevességgel kiáltott fel.
- Bravó kedves Báró! Gratulálok! Megérkeztünk!
A pilóta elégedett ábrázattal hátradõlt - a szerénység nem tartozott erényei sorába.
Az önbizalom ellenben igen.
- A többi már gyerekjáték lesz! - igérte.
A járat innensõ vége néhány száz méterre esett csak tõlük. A Fõnix reflektorainak
fényében hatalmas, sötét tömegek sejlettek fel, nagyobbak minden aszteroidánál. Mert
nem is azok voltak, hanem norquen csatacirkálók!
- Villantsa fel háromszor a fedélzeti fényeket! - rendelkezett a Norquen klánvezér.
Válaszként néhány másodperc múlva megreccsent a rádió.
- Mongúz hívja a Fõnixet! Ott van uram? Minden rendben?
Az elnök-igazgató gondosan megköszörülte a torkát, mielõtt megszólalt volna.
- Minden rendben. Cselekedjenek továbbra is az ütemterv alapján! Követ bennünket
egy Sólyom típusú vadász. A maguk feladata, hogy... - várakozólag a Báróra pillantott:
az kifejezõen elhúzta mutatóujját a torka elõtt - ...hogy megsemmisítsék! - fejezte be a
mondatot. - Viszlát, kapitány!
Kikapcsolta a rádiót. A pilótájához fordult ismét.
- Indulhatunk tovább! Siessen, meg kell nyernünk a versenyt! Ez a tervem kulcsa.
A Báró a cél irányába fordította a hajó orrát és maximális tolóerõvel gyorsított. A
fotonhajtómû nem vetett csóvát, hûvös, kékes derengés volt csupán a Fõnix farán. A
monitorpulton a hátsó kamerák közvetítette kép látszott - a Norquen figyelemmel
kisérhette csatacirkálói éledését.
A hatalmas hadihajók felgyújtották fedélzeti fényeiket, óriási ikerhajtómûveik is
életre keltek. Hatan voltak - eggyel sem kevesebben. A calmori csapásmérõ erõ! Nem
vesztettek egyetlen egységet sem a kockázatos ugrás során.
- Gyönyörûek, nem? - lelkendezett az elnök-igazgató.
A válasz kevésbé tetszett elbûvöltnek.
- Azok.
A távolság egyre nõtt közöttük, amit a kamera folytonos nagyítással igyekezett
ellensúlyozni. A kép elkerülhetetlenül homályossá, végül kivehetetlenné lett. A
csatacirkálókat elnyelte a sötétség.
A Báró az automatikára bízta a Fõnixet, ekkora sebességnél ember már nem
tarthatta irányban a hajót. A mértani egyenestõl való legapróbb eltérés is végzetes lett
volna.
Reménykedtek, hogy a fõtárna valóban olyan nyílegyenes, ahogyan azt a Norquen a
bányászoknak elõírta.
Mert ha nem...!
8.
9.
10.
11.
12.
Ilator Dai sietõs léptekkel haladt a protokoll dokk felé. Az nem esett messze a
hídtól, így nem vették igénybe a lifteket. Két kisérõjét pusztán a megszokás végett hozta
magával, nem mintha attól tartott volna, hogy a gyõztes pilóták valami rosszat forgatnak
a fejükben. Mire is jutnának ketten a csatahajó legénységével és a császári testõrséggel
szemben?!
A császári testõrség! A legkiválóbb harcosok szerte a Galaxisban - õ maga képezte
õket azzá.
Megérkeztek a dokk ajtajához. Az egyik testõr elõzékenyen a kapcsolótáblához
ugrott és már nyitotta is parancsnoka elõtt az ajtót. Arra igazán nem számíthattak, ami a
félrecsusszanó fémlemez mögött várta õket!
13.
14.
15.
16.
17.
18.
19.
A hídon sokan zsúfolódtak össze. Tysso Yar eligazítást tartott az egységeket vezetõ
altiszteknek. Becslések szerint negyvenöt-ötven katonára valamint húsz felfegyverzett
technikusra és flottatisztre számíthattak. Nem nagy véderõ, de megvédendõ terület sem
volt nagyobb.
Jelentõseeb erõt képviselt a Császár tizenkét személyi testõre, bár õk, feladatuknál
fogva nem mozdultak az uralkodó mellõl. Vezetésüket Ilator Dai árulása óta a rangban
utána következõ látta el. Maiának a Császár nem adott feladatot, õ Corseust fogja
elkísérni, ha úgy alakul. Más munka csak ne kösse le a figyelmét!
A tájékoztató véget ért, a katonák elsiettek. Számtalan teendõ várt rájuk: a védelmi
állások kialakítása, az ajtók leheggesztése. Hogy lassítsák az ellenség elõrenyomulását,
berendezési tágyakból barrikádokat emeltek keresztbe a folyosókon.
Fieres és a Kölyök el sem mozdult a nyugalmas sarokból. Igyekeztek nem láb alatt
lenni, szemlélték a sürgés-forgást.
- Ezeknek befellegzett! - suttogta a Kölyök. - Lépjünk meg, Fõnök!
- Õk is ezt kérik tõlünk, és még hajót is adnak - mutatott rá a pilóta. - Várjuk ki az
alkalmas pillanatot! Elég lesz egy ellenség elõl bújkálni, a másik féllel, amíg lehet
maradjunk barátságban!
- Adnak hajót! Nagy cucc! - hõzöngött a másodpilóta. - Legfeljebb elkötünk egyet!
Különben, az összes dokk a norquenek kezén van, úgyhogy mindenképp hajólopás lesz a
vége!
A pilóta a fejét rázta.
- Nem, Kölyök. Még maradunk!
Fiatal társa vállat vont.
- Ha te mondod, Fõnök!
Fieres kedvelte a fiút, ezért is fogadta tanítványául, nem pusztán kivételes tehetsége
miatt. Az évek során egyre inkább a fiának tekintette. Elnézte ifjúi hevességét,
hóbortjait, szerette bohókás humorát, odaadását. Sokra viszi még az életben!,
mondogatta magának gyakran.
Tysso Yar kezében megszólalt az adó-vevõ. Már volt összeköttetés a harcoló
egységekkel, az ellenállás kezdett szervezett formát ölteni.
- Itt hármas egység! Az ellenség támadást indított ellenünk! - hallatszott a
készülékbõl.
- Többszörös a túlerõ, jobb a felszerelésük. Kitartunk, ameddig lehet!
A kapitány utasítására a hármas egységhez legközelebb esõ kamerára kapcsoltak. A
segédképernyõn feltûnt a kép.
A helyszín az egyik fõfolyosó volt. Hátulról látszottak a barrikád mögött guggoló
katonák. Sugárnyalábok csapkodtak körülöttük, jórészt a felhalmozott holmikba. Volt ott
asztal, feltekert szõnyeg, plasztik válaszfal, mûszerszekrény, minden. A tárgyak
némelyike lángra kapott.
Az ellenségbõl nem sok látszott, addig az infralámpák fénye nem jutott el, s a forró
energiasugarak is zavarták az infrakamerát.
Egy ramraquor katona felkiáltott, széttárt karokkal a barrikádra zuhant. Társa
próbálta messzebb rángatni a lángoktól. Látszott a rádiós is: szembe fordult a kamerával,
egyenesen belebeszélt - nyilván kitalálta, hogy a hídon õket nézik. Hátát egy felfordított
asztalnak vetette.
- Nem tudjuk tartani magunkat! A csatavértben szinte sebezhetetlenek a
kézifegyverekkel!
Sorra bejelentkezett a többi egység is, mindnél hasonlóan alakult a helyzet.
Világossá vált, hogy az ellenség megkezdte végsõ offenzíváját a híd ellen.
Tysso Yar a Császár elé lépett.
- Felség, többé nincs mit tenni - lehajtotta a fejét. - Már csak idõ kérdése, hogy
mikor érnek ide.
Egy katona számára nincs lehangolóbb pillanat a vereségnél. Tysso Yar magát
okolta érte. Ostobán szervezte meg a calmori utat, az ellenség túljárt az eszén. Nem
hallgatott az intuítor megérzéseire, elbizakodott volt, csak mert a Galaxis legütõképesebb
csatahajóját parancsnokolja! Nem szerencsével gyõzték le és nem is túlerõvel: ésszel és
fortéllyal! Ez volt a legborzasztóbb!
- Rendeljék vissza az összes embert! - szólalt meg rövid töprengés után a Császár.
Fáradt volt a hangja.
- Felség...!
- Ne ellenkezzen, kapitány! Tegye! - lágyan, nyugodtan beszélt. Inkább kért, mint
parancsolt.
Tysso Yar bólintott és tolmácsolta a katonáknak az uralkodó óhaját.
A Császár távolabb intette magától testõreit, fiát, Maia Dait, s mikor magára maradt,
lehúnyta a szemét. Mély lélegzettel teleszívta a tüdejét, s csak lassan, fokozatosan
engedte ki a levegõt. Mindenki tudta, hogy meditációs gyakorlatot végez, csak azt nem
sejtette senki, hogy mi célból. Ezt egyedül Corseus ismerte fel. Riadtan meredt apjára,
de
megzavarni nem merte.
Senki nem látta, pontosan milyen változáson mentek keresztül a Császár vonásai,
csak arra figyeltek fel, hogy kegyetlenebbé, félelmetessé lett az arca. A hídon mindenki
félbehagyta tevékenységét, õt figyelték. Körbeállták.
A segédmonitor is magára maradt, változatlanul az utolsó helyszínt mutatta. A
katonák visszavonultak, a súlyos vértbe öltözött norquen tengerészgyalogosok átgázoltak
a barrikádon. Közeledtek, többé semmi nem állhatta útjukat a hídig. A mozgást
érzékelve a kamera automatikusan utánuk fordult.
A Császár kifújta tüdejébõl az utolsó csepp levegõt is, s ekkor valami megváltozott.
Ismét csak Corseus tudta egyedül, hogy mi. A képernyõre pillantott.
A norquenek a folyosó utolsó kanyarulata elõtt jártak - ha befordulnak, már szabad
szemmel is láthatóak lesznek. Amikor egyikük lassan felemelte a fegyverét és közvetlen
közelrõl beleeresztett egy sugarat az elõtt haladó hátába. A fickóról lerobbant a páncél,
még a mellvasa is olvadtan repült elõre. A férfi derékban megszûnt létezni, felsõ- és
alsóteste különválva, pörögve csapódott a falnak. A vértjébe épített generátor felrobbant,
a légnyomás az egész alakulatot ledöntötte a lábáról.
A robaj a hídon is hallatszott. Az emberek a fegyvereikhez kaptak. Odakintrõl
energiasugarak sivítása hallatszott, idebent valaki felkiáltott és a monitorra mutatott.
A tengerészgyalogosok egymást mészárolták. Nem csapatokra oszolva, hanem
mindenki mindenkit. Iszonyatos mészárlás volt. Túl közel álltak egymáshoz, fedezék
sem akadt. Sehova nem menekülhettek társaik elõl.
A sivítás és a jajkiáltások körben mindenünnen hallatszottak. Valaki sorra kapcsolta
a kamerákat: a képernyõn ugyan az a látvány fogadta. Állatként tomboló
tengerészgyalogosok, villogó sugarak, holttestek, kiömlött vér a padlón.
Három vagy négy percig tartott, utána csend lett. Az életben maradt norquen
katonák visszanyerték józan eszüket: elborzadva nézték, mit mûveltek. Majd elfutottak,
ahogy a lábuk bírta. Szívükben rettegést vittek magukkal, sokuk soha többé nem lesz
egészséges lelkû ember!
A hídon minden tekintet visszafordult a Császárra. Halottak már rebesgetni a
képességeirõl, de legközelebbi alattvalói sem gondolták volna, hogy ekkora mentális
hatalommal bír. Eddig soha nem kérkedett vele.
A látottak még Corseust is meglepték.
- Óriási a hatalmad, apám! Sosem hittem volna, hogy ekkora. Az Ecclésia tudós-
papjai elborzadnának, ha tudnák.
Az uralkodó mosolytalanul pillantott rá.
- Mindenki elfelejti, hogy az Öreg Császár fia vagyok.
Az fiú lehajtotta a fejét.
- Több tucat embert öltél meg! Hogyan vagy képes erre használni az erõd?
Marqus komoran nézett maga elé.
- Soha nem használtam. El is veszítettem a Galaxist és vele a tekintélyemet! Ezúttal
érted tettem, hogy legyen idõd elmenekülni. Induljatok! Most átjuthattok a dokkokhoz!
Corseus összeomlott, feltámadt benne a gyermek, ami élete túlnyomó hányadában
hátérbe szorult.
- Nem hagylak itt, apám! - kiáltotta. - Gyere te is! Kérlek!
A Galaxis egykori császárának arcán szokatlanul kedves mosoly suhant át.
- Nem tehetem, fiam. Nem futhatok el. Én vagyok a Császár!
- Apám...!
- Fieres! - csattant az uralkodó hangja. - Induljatok!
A vita véget ért.
A pilóta és a Kölyök elõléptek, Maia csatlakozott hozzájuk.
Ezzel a nyámnyila alakkal összezárva! Méghogy pilóta! Reménykedve tette fel a
kérdést:
- Ki tart még velünk?
Tysso Yar szigorú tekintettel fordult körbe.
- Nem hagyom el a Császáromat és a hajómat! - felemelte a hangját. - És az
embereim sem!
- Én is maradok - mondta csendesen Nentzini tanácsos. Okos szemei hamiskásan
csillantak mikor kollégája felé fordult. - Egy belsõ tanácsos nem hagyja el az urát.
Dacron tanácsos homlokán verejtékcsppek gyöngyöztek. Szeme haragosan villant
Nentzini felé. Kelletlenül nyögte ki:
- Természetesen maradok.
- Maia! - intette magához a lányt a Császár. - Nincs most idõ az útbaigazításra.
Keresd fel da Cordát a Myreán, õ mindenrõl tud! Ismered, igaz?
Maia Dai bólintott.
- Akkor induljatok! - parancsolta újból a Császár.
Ha harmadszor mondja, a testõrök kötelesek leszúrni az engedetlent, bárki is az.
Barbár szokás, de célravezetõ!
A négy fõs csapat útnak indult, hogy megkisérelje a lehetetlent: átjutni a
dokkokhoz, és elillanni a csatacirkálók elõl.
20.
21.
Alig hagyták el a hidat, beleütköztek néhány norquen katonába. A
tengerészgyalogosok elesett társaik fegyvereit gyûjtötték össze. Fáradságos munka volt a
súlyos csatavértekben. Talán így szándékozták megakadályozni, hoyg a ramraquor
katonák nehézfegyverekhez jussanak.
Elkéstek.
A Kölyök már magához vett egy nagyteljesítményû plazmavetõt, a hozzá tartozó
energiakazettákkal együtt. Kérdõn a fegyverre bökött - arcán magabiztos mosolly.
Maia Dai helytelenítõn ingatta a fejét.
- Majd én! - suttogta. - Csendben kell elintéznünk õket, különben ide sereglik az
összes!
Kihúzta tokjából a vibrációs tõrt. Alkar hosszúságú, nemes vonalú fegyver volt:
dupla, kétélû penge, félhold alakú keresztvas, tenyérbe símuló ébenfa markolat.
Egyenlõre nem kapcsolta be a vibrációt - a halk zúgás könnyen árulójukká lehetett volna
a halotti csendben. A pajzsát sem aktiválta, nehogy akadályozza a mozdásban. Ha az
ellenségnek jut ideje tüzet nyitni, amúgy is kudarcot vallot. Annál még a halál is jobb!
Hátát a falhoz tapasztva osont feléjük. A sötét nem rejtette a sisakokba épített
infraszemek elõl, ezért különleges lopozó-technikát alkalmazott. Az apjától tanulta, mint
minden mást. Léptei szabályos ritmusát az emberi szem nem észlelte mozgásnak, csak
ha gazdája egyenesen a lányra meredt - a dolog rokon a hipnózissal.
Szerencséje volt. A tengerészgyalogosokat lekötötte a munka, fel sem pillantottak.
Nem számítottak támadásra, s az óvatlanság a vesztüket okozta.
A vibrációs pengének semmi nem áll ellen - még a csatavért sem. Áthatol rajta,
akár a pajzson, vagy az emberi testen. Maia Dai alaposan kihasználta ezt a tulajdonságát
.
A négy férfi gyors egymásutánban, hangtalanul rogyott össze, vérünk patakokban
szivárgott a vérteken tátongó lyukakon keresztül.
A lány visszatért társaihoz.
- Okosabb lenne a szellõzõjáratokban tovább mennünk! - vetette fel. - Öt
párhuzamos gerincakna fut végig a hajó teljes hosszában, ezekbe szervíz és szellõzõ
alagutak torkollnak. Az egyik algút itt indul nem messze tõlünk! Gyorsabban és talán
háborítatlanul eljuthatunk így a dokkokig.
A pilóta beleegyezõleg bólintott, bár nem hitte, hogy a norquenek ne tudnának a
szellõzõrendszrerrõl. Minden eddigi lépésük arra utal, hogy alaposan ismerik a Galleont.
Legalább olyan alapossan, akár a legénysége. Ugyanakkor elképzelhetõnek tartotta, hogy
elszenvedett veszteségeik miatt, nem jut emberük a szellõzõrendszer ellenõrzésére.
Maia lepattintotta a fedõlemezt - egyszerû mechanikus kapcsok rögzítették.
Lámpáik fényénél sötét lyukat láttak a falban. Enyhe légáramlás csapott az arcukba,
elárulva, hogy a szellõzõrendszer üzemel. Ha nem így lett volna, mindenki megfullad a
Galleon fedélzetén, tekintet nélkül a hovatartozására.
Mielõtt bemásztak volna, mindannyian kézbe vették a sugárfegyvereiket, a
biztonság esetére. Csak a Kölyök fázott rá a súlyos plazmavetõvel. A vállára akasztotta,
igyekezett úgy fordítani, hogy ne akadályozza a mászásban.
Fieres ment elõre, a lány marad utolsónak. Gondosan visszaillenszette maga mögött
a fedõlemezt. Hacsak a norquenek nem hoznak nyomdetektort, soha nem bukkannak a
nyomukra. És minek hoznának!
Éppen elfértek a keskeny aknában. Sokáig ereszkedtel lefelé; a híd õsi
hagyományok szerint mindig a legfelsõ szinten kapott helyet.
- Az A2-es gerincaknába torkollik - tájékoztatott a lány. - Az A1-es és az A2-es
azonos magasságban fut, a hajó tengelyétõl jobbra és balra. Az A2-es a jobb oldali. Még
lejjebb húzódik a három "B"-akna. Mind az ötnek elég nagy a keresztmetszete ahhoz,
hogy kényelmesen közlekedhessünk benne. Ha nincs vákumriadó, az összes rekeszzáró
ajtó tárva-nyitva áll; ilyenkor végigsétálhatunk a hajó elejétõl a végéig.
Hangja tompán szólt a keskeny járatban. Ezután teljes csendben haladtak tovább,
végtelennek testszett az ereszkedéssel töltött idõ.
- Leértem - hallották nagysokára Fieres szavát odalentrõl. A visszhang
többszörösen ismételte a szót.
- Micsoda rideg hely - suttogta a Kölyök - Milyen hûvös van!
Idelent jó pár fokkal hidegebb volt. Fieres összehúzta magán kurta kabátját.
Lámpáik fényét körbejáratták a mindkét irányban végtelenbe veszõ csõ falán.
Illesztésektõl mentes, ívelt fémfelület volt, kábelek, vezetékek, keskeny csövek
kígyóztak rajta. Néhány lépéssel elõttük egy rekeszzáró ajtó látszott: nyitva állt.
- Arra! - mutatta az irány Maia lámpája fényével. A fény beleveszett a sötétbe.
Elõre szegezett lámpákkal és fegyverekkel indultak neki. Lépteik neszét
többszörösére erõsítette a szûk tér és a csend. Olykor megtorpantak hallgatózni, nem
követi-e õket valaki. Lámpáikat is leoltották, vaksötétben várakoztak, hátha
megpillantanak valami másik fényforrást. Semmit ilyet nem tapasztaltak.
A Kölyök erõs vágyat érzett, hogy beleüvöltsön a csendbe, s visszahallgassa saját
ismétlõdõ hangját. Persze errõl szó sem lehetett. Az efféle óvatlanság egyenlõ lett volna
az öngyilkossággal.
A lány felzárkózott az elõl haladó Fieres mellé. Nehogy már azt gondolják, hogy a
pilóta a vezér! Hogy tovább erõsítse befolyását, halkan beszélni kezdett:
- A Sárga dokkban áll apám Fõnixe. Azzal megyünk! Akadna közelebbi dokk is, de
a Császáré után ez a legjobb hajó a fedélzeten. Az övét mégsem vihetjük el!
Fieres beleegyezõleg bólintott, a Kölyök szeme felcsillant a Fõnix hallatán. Egyedül
Corseusnak akadt ellenvetése.
- Milyen messze van az a Sárga dokk?
- A Galleon farában. Ha így nézzük a legtávolabb - vallotta be a lány -, de
rendkívül egyszerû odajutni. Még ötszáz métert kell megtennünk, aztán egy összekötõ
járaton leereszkedünk a B3-mas gerincaknába. Onnan egy szervízalagúton keresztül
egyenesen a dokkba juthatunk!
Ez így egyszerûnek hangzott, de kivitelezni mindjárt más! Tulajdonképpen ez már
ellenséges hadihajó! Mégsem ellenkezett senki, s ez megelégedéssel töltöttel el a lányt.
A vezérség kérdését eldöntöttnek ítélte.
- A kantin alatt járunk - jegyezte meg néhány perc múltán. Hiányolta az emberi
hangot, s mivel senki nem szól, maga kezdett beszélni.
A Kölyök megcsúszott valamin, kishíján hanyatt esett. Meglepett kiáltása sokáig
visszhangzott az aknában. Hevesen átkozódott.
- Mi történt? - tudakolta Maia. A suttogás értelmét vesztette.
- Megcsúsztam valami szaron! z bosszankodott a másodpilóta. Hangjából
neheztelés érzett. - Olaj lehet, vagy mi a fene!
Lehajolt, hogy közelebbrõl is megvizsgálja a sûrû, sötét folyadékot. A tócsa
szétkedõdött a talpa alatt, de néhány lépéssel távolabb újabbak és terjedelmessebbek
látszottak. A lámpa fényél rögvest felismerte.
- Vér! Ez itt mind vér! - kiáltotta riadtan.
Mindannyian hitetlenkedve bámultak rá.
- Ennyit a háborítatlan útról - dörmögte Fieres.
22.
24.
25.
Annyival több és élesebb érzékszervei voltak, mint egy embernek, hogy hatodik
érzékre nem igen volt szüksége. A hatodik érzéket különben is csak az érzékszervek
szállította információk és a tudatalatti logika összegzõdésének tartotta - ha nagyritkán
magányában filozófált.
Ezúttal nem unatkozott. Élvezte a vadászatot, a zsákmány becserkészését. Félnek
tõlem!, állapította meg. Persze aki nem tart egy drontól, az vagy ostoba, vagy a
legkülönb harcosok közül való.
A lány megtorpant, észlelte, nem menekül a társaival. Vajon mi lelte? Vár rám?!
Vajon melyik csoportba tartozik? Társai leereszkednek egy függõleges aknán. A lány
vajon feltartóztatni kíván engem, hogy õk idõt nyerjenek?
Nagyon laasan közeledett. Puha talpú, fekete cipõt viselt - számára tervezték -
nesztelen haladt. Ember nem tudott ilyen hangtalan járni; különösen a minden zajt
felerésítõ fémcsõben.
A lány is lemászott!, nyugtázta. Csalódottság fogta el. De nem! Újból megáll, a
függõleges járatban vár rám! Vár rám?
Megtorpant õ is. Hagyta telni az idõt, ki kiderüljön mi a lány célja.
Óh, a gyáva nöstény! Megint elindult! Sebesen halad lefelé, menekül! Retteg!
Ostoba zsákmány õ is! Kár!
Utána iramodott. Hosszú, elnyújtott ugrásokkal haladt, szinte repült a talaj felett.
Fergetegesen gyors volt.
Keserûség mardosta a lelkét.
Miért várt, ha aztán mégis elfutott?
Az emberek sokszor elkövették a hibát, hogy ostobának nézték, csak mert erõsebben
érvényesültek az ösztönei. Holott épp olyan intelligens volt, mint bármelyikük, s
bizonyos dolgokban még ravaszabb is.
Várt rám, gondolta újból az egészet. Megbizonyosodott róla, hogy követem-e!
Leereszkedett az aknába és újból megtorpant. Vajon miért torpant meg másodszorra
is?
Gondolkodás közben szélsebesen száguldott. A reflektorok fénye messzire eljutott a
nyílegyenes gerincaknában, s neki végig fényük határán túl kellett maradnia, hogy
láthatatlan maradhasson. Jelentõs távolságot kellett megtennie az függõleges aknáig.
Nem találta a megoldást. Néhány méter volt már csak hátra. Egyetlen hosszú urgás,
vagy két rövid. Még egyszer visszatért a probémára.
Másodszor is várt és csinált valamit. Mit csinált? Talán mégsem olyan gyáva?!
Talán... csapdát állított!
Mire eljutott a felismerésig, már a levegõben úszott. Az ugrás ívén nem volt módja
változtatni, s végpontján az akna lejárata várta. A csapda! Megpördült a levegõben,
szilikon-karbonát karmait a csõ falába vájta.
A fém élesen felsírt - hihetetlen, de néhány karma eltört! Felszántotta a vastag
lemezt, de lefékezte az ugrás lendületét.
Nem a nyílásban, hanem jóval elõtte ért földet. Éppen, mikor a lukból kicsapott az
izzó plazma. Valamennyi így is a bõrére fröccsent, s fájdalmasan égette. Ha beugrik a
nyílásba, már elszenesedett csontváz lenne, nem több.
Nos, így mûködik a hatodik érzék!, gondolta diadalmasan.
26.
27.
28.
Lépteik alatt ismét döngött a padló. Futottak, ahogyan bírtak. Messze maguk mögött
hagyták már a legyõzött dront, s hamarossan elérték a Sárga dokkba vezetõ
szervízjáratot. Tudták, hogy kevés az idejük.
- Ha az ellenség elfoglalja a hidat, azonnal visszaállítja az energiaellátást - fetette ki
Fieres. - Akkor azonnal ránk találnak, s könnyen megakadályozhatják, hogy elhagyjuk a
hajót.
Néhány pillanatig csendben álltak, lámpáik fénye az oldalfalba vágott ajtót
világította meg.
- Mennyi idõnk lehet? - kíványcsiskodott a Kölyök.
Fieres is csak találgatásokba bocsájtkozhatott.
- Legtöbb tíz, tizenöt perc.
Maia leemelte az ajtólemezt: ezúttal vízszintes algút tárult a szemük elé. Nem volt
tágasabb az eddigieknél, így csak négykézláb haladhattak benne.
- Milyen hosszú? - kérdezte a Kölyök.
- Harminc, negyven méter. Ha összekapkuk magunkat, két perc alatt a végére
érjetünk - ígérte a lány és bebújt a keskeny résen.
A Kölyök, hatalmas termetével, széles vállaival nem boldogult ilyen könnyen.
Inkább csak kúszva fért be.
Jó ideig nem szóltak egymáshoz, figyelmüket lekötötte a sietség. Egyik kezükkel a
lámpáikat, másikkal a fegyvereiket tolták maguk elõtt. Az idõ szaladt, a járat csak nem
akart véget érni. Ha idebent fedezik fel õket, még csak nem is védekezhetnek!
- Harminc, negyven! - háborgott a másodpilóta. - Meg van ez száz méter is! -
persze csak úgy mondta, jól tudta, az egész Galleon nincs olyan széles.
- Ha belegondolok - folytatta hosszú szünet után -, hogy valahol ketyeg az óránk, s
fogalmunk sincs mennyit mutat!
Elõrõl matatás neszei hallatszottak.
- Itt a dokk alattam - suttogta Maia. - Néptelennek látszik!
- Ott van a Fõnix? - tudakolta a Kölyök.
Igenlõ hümmögés volt a válasz.
Odalentrõl hirtelen fény áradt a járatba. Hátul, ahol Fieres és tanítvány
gobbasztottak, csak találgatni lehetett, hogy mi történt.
- Levetted a fedõrácsot? - kérdezte a pilóta.
- Nem - a lány hangja izgatottan csendült.
- Fenét! Világos lett odalent! Mûködnek a fénytestek!
Fieres bosszússan szisszent fel.
- Visszatért az energia! Siessünk! Talán maradt még némi idõnk, mielõtt minden
rendszer üzemképes lesz.
A lány fojtotott nyögései, szitkai elárulták, hogy valami nem stimmel.
- Nyisd már ki a rácsot! Mit vacakolsz? - sürgette a pilóta.
- Mit gondolsz, mivel szarozom?! Beragadt!
- Rugd ki!
Maia hangja gúnyosan csattant.
- Na persze! Esetleg ki is fejelhetném!
De azért megpróbálta.
Sikertelenül.
- Nem megy! Nincs hely, hogy lendületet vegyek! Ennek is pont most kellett
beszarnia!
- Hülye harcmûvészek! - hallatszott a Kölyök dörmögése. A másodpilóta
megpróbált elõrébb furakodni, de nem fért el az elõtte hasalók mellett. Szegény Corseust
maga elõtt tolta.
A lány hamarosan hasonló sorsra jutott.
A rács az alagút padlóján nyílt, a csarnok mennyezetére. Most pont a Kölyök alá
került - Maia és Corseus kénytelenek voltak túl kúszni rajta.
A másodpilóta közvetlen közelrõl célba vette a rácsot és addig bombázta
energiasugarakkal, míg a fém kövér olvadékcseppeket nem verejtékezett. Az ajtó
rövidesen aláhullott a dokkba.
Az egész nem tartott tovább néhány másodpercnél.
- Íme! - morogta a Kölyök és gondolkodás nélkül leugrott. Az már csak esés
közben ötlött eszébe, hogy legalább megbecsülhette volna a magasságot.
Merész ugrás volt: négy, öt métert zuhant. Nem rendelkezett gyakorlattal az
ilyesmiben, ügyetlenül tompította az földetérést. Felbukott. Mérges volt magára, amiért
ilyen meggondolatlanul cselekedett. Csak a bokáját ütötte meg, de történhetett volna
komolyabb baja is!
Felállt - pontosabban csak megpróbált. Fájdalom nyilalt a bokájába, visszarogyott.
Olyan heves volt a kín, hogy egész lábszára belezsibbadt.
Újból megkisérelt talpra kászálódni - hasonló eredménnyel. Bele kellett nyugodnia,
hogy nem tud lábra állni.
Marad a kúszás, nyugtázta bosszússan.
Halk zúgásra lett figyelmes a feje fölül. Elõször azt gondolta, a társaitól származik,
de aztán rájött, más irányból hallja. Odapillantott. Egy kamera volt, lassan fordult felé.
- Jól vagy, Kölyök? - kiáltotta Fieres a lukon kihajolva.
A másodpilóta nem vesztegette magára szót.
- Mûködik a videorendszer is! - harsogta vissza.
29.
30.
31.
32.
33.
1.
2.
3.
4.
Egy komp lehozta a bólyát a Myreára. Gondos kezek a Palota egyik belsó szobájába
szállították, ahol éber szemek vigyázták. Míg a parancsnok meg nem érkezett.
Carlos magára maradt a helyiségben a bólyával. Cseppforma holmi volt, akkora
akár egy ember. Acélszürke felületén nem látszottak illesztések, csak a mikometeoritok
ütötte milliméteres kráterek.
A férfi kódkulcsával kinyitotta a bólya tartályát - a mechanika apró dobozkát tolt
elé odabentrõl. Dícséretes ötvösmunka volt, reteszét a vezérkar jelképes pecsétja védte.
Belsejébõl egy memóriakristály került elõ.
A férfi vizsgálódva forgatta kezében a kristályt, színezérõl megállapította, milyen
formában tartalmazza a küldött információt. A sarokban álló kopott fémasztalhoz vitte -
olyan óvatosan tartotta nyitott tenyerén, akárha madártojás lenne. Az asztallapba épített
számtalan készülék egyikének tetejére helyezte.
A holovetítõ elnyelte a kristányt, s az asztal fölé vetítette a rajta rögzített képet.
Ferde szemû, gyér hajú férfi holoképe ragyogott fel. A Palota parancsnoka rögtön
megismerte.
- Mongúz! - morogta maga elé.
A kép megelevenedett, a kapitány közelebb hajolt a felvevõhöz. Megszólalt:
- Készítse elõ a Palotát Minter Norquen Császár érkezésére! Egy napja van rá!
Ennyi. A kép megremegett, kihúnyt. Ismét csak a szoba sarkában ékeskedõ
féloszlop látszott. Márvány bordázatát valaki összetörte, mikor durván neki tolta a
fémasztal éles szélét.
- Császár? - visszhangozta a Carlos nevû. Vajon ellencsászár, vagy megölette
Marqust?
A francnak jön ide!
Letörölte a kristályról az üzenetet, s visszatette a bólyába.
- Minden egység riadó! - mondta az adó-vevõbe. - Mindenki, kivétel nélkül,
hozzálát a Palota kitakarításához! Az ügyeletes tiszt készítse el a beosztást!
Végigsétált az Udvar feleti falának tizenkettedik szintjén. Néhány percre
megtorpant a korlátnál, nézte a szemközti teraszokra kisereglõ bosszús katonákat. Egy
kis csoport már indult is lefelé a katlan mélyére.
Tovább baktatott a Keleti Fõfolyosón. A császári légiósok hatalmas szobrait a
norquen tengerészgyalogosok összetörték, gyalázkodó vagy éppen pajzán mondatokat
firkáltak rájuk. A mennyezetet teljes hosszában felbontották, hogy kitépjék a bizonsági
hálózat moduljait és kábeleit. A hóditók - érthetõ módon - nem bíztak az elõzõ lakók
gépeiben.
A Carlos nevû férfi elérte uticélját. A Keleti Csarnok úgy tárult fel elõtte, akár
városban kóborló ember elõtt a fõtér. A boltíves mennyezet olyan magasságban borult
fölébe, akárha maga az égbolt lenne. A hatalmas ablakok mögött a park fái zöldelltek - a
csarnok inkább kerti pavilonnak tetszett, mint zárt heyliségnek. Méretei zavarbaejtõek
voltak, falai mentén körbesétálni már-már gyalogtúrának számított.
A férfi mégis rászánta magát. A törmelékekkel borított padlót vizsgálta, kereste az
elhamvasztott emberek nyomát. Puszta koromfoltok voltak. Semmi kormos csont, vagy
olvadt felszerelés, csak és kizárólag - hamú. A férfi gyûlölte a parancsot, melynek
értelmében elevenen elhamvasztottak minden illetéktelen behatolót. Végtelenül barbár
dolognak tartotta.
- Nyugodjatok békében! z morogta az orra alatt, azzal egy távoli lifkaknához indult.
A lift ajtaja hiányzott, a fülke valahol a mélyben rekedt. Az akna feneketlen, sötét kútnak
látszott. Kábelek nem voltak, a fülkét antigravitáció mozgatta. A kapcsolótáblát valaki
kitépte a falból, a drótot szakadtan kunkorodtak az üregben.
A férfi indokolatlan alapossággal végigvizsgálta a lift egész környékét.
Megnyugodni látszott. Senki nem járt itt, nem próbálta felcsalogatni a fülkét. Az alant
rejtõzõ titok egynlõre az õ titka maradt!
5.
6.
Carlos éppen az egyik földalatti generátor teremben járt, mikor jelzett az adó-
vevõje.
- Hívás a Közlekedés Koordinációs Központtól! - búgta egy dallaos nõi hang. -
Számítógépes kapcsolat szükségeltetik. Kérem fáradjon a legközelebbi terminálhoz!
Carlos soha nem értette, miért adnak a számítógépeknek nõi hangot. Különösen egy
félreérthetetlenûl szexre csábító nõ negédes hangját! A hadseregben, ahol túlnyomórészt
férfiak voltak összezárva, még hülyébben jött ki.
Mindazonáltal felkereste a legközelebbi hálózatba csatolt monitort. Megadta a
kódját, a kívánt komputer összeköttetés jellemzõit. A többit elvégezte a bájos hangú
diszpécser központ.
- Hallgatlak, drágám! - dörmögte a férfi.
Az ismert hang válaszolt, ezúttal a monitor hangszórójából.
- Titkosított információ, a kódja megfelelõ, uram.
A képernyõn adatok futottak, a férfi egyre felélénkülõ tekintettel olvasta õket.
- Szóval újabb ügynökök - morogta maga elé. - Kár értük!
Jómaga ki nem állhatta a földalatti közlekedést, ezért ha tehette, gyalog járt. Most
nem tehette!
Kitûnõen ismerte az alagutakat, és kellõen magas priorítással rendelkezett ahhoz,
hogy bármelyiket igénybe vegye. Percek alatt elérte az Udvar alatti vakond állomást. A
hajnali óra dacára már sok katona dolgozott a teraszokon. Carlos az elsõ útjába akadó
lifttel felvitette magát a Keleti Fõfolyosó szintjére. Kisétált a korlátig, letekintett a
tizenkét emeletnyi mélységbe. A katlan fenekén dolgozó emberek parányi hangyáknak
látszottak ekkora magasságból.
Elõkotorta az adó-vevõt, beleszólt.
- Õrséget a Keleti Csarnokba!
Nem tartotta valószínûnek, hogy éppen oda igyekezzenek a ramraquor ügynökök,
de az óvatosság sosem árt. Jobban féltette a titkát annál, hogy feleslegesen kockáztasson.
Õ maga itt maradt, a korlátra támaszkodott, s várta, hogy további információk
érkezzenek az ügynökök mozgásáról.
7.
8.
A Myreát övezõ ûrben egymás után léptek be a térbe a Norquen Flotta egységei. A
Galleon, három csatahajó, tizennyolc csatacirkáló. Sötét, hallgatag ûrerõd valahány.
Gyomrukban lassan életre keltek az emberek, életükben immár sokadszor pislogva,
tántorogva igyekeztek kiheverni a sztázis sokkot. Néhány perccel késõbb átvették az
automatikától a hajók irányítását.
A Galleon oldalán felnyíltak a dokkok súlyos kapui, felragyogtak az erõtérhártyák.
Odabent lázas mozgolódás kezdõdött. Rövidesen tucatnyi komp hagyta el a csatahajót,
hogy alámerüljön a bolygó tündöklõ légkörébe.
A Palota irányába tartottak. Az Északi Szárny mellet tágas leszállópálya állt
rendelkezésükre. Leereszkedtek, megpihentek a talajon.
Elsõként a katonák sereglettek ki, õket a testõrök követték. Minter Norquen és a
Báró leghátulra maradt - már mindkettõjükön méregzöld egyenruha feszült.
- Nyugodtan nevezzenek Cézárnak - fordult a Norquen a tömeg felé.
9.
A titkosfolyosó a helyiségek közötti falakban vezetett. Szeszélyesen kanyargott,
olykor félemeletnyi bukkanókkal elemkedett a falakban nyíló ajtók fölé. De mindenek
elõtt szûk volt. Kényelmetlenül szûk. Ám biztonságos.
A lány haladt elõl, a sort Fieres zárta. Így oszlottak el a bejáratnál és ilyen
sorrendben fognak kilépni a kijáraton is, mert idebent nem volt mód a helycserére.
Egyedül Maia tudta, hogy merre járnak éppen. Pontosan még õ se! Tíz esztendeje járt itt
utoljára - és elõszörre. Tizenöt éves volt.
- Hova vezet ez? - érdeklõdött a Kölyök. A sorban õ következett a lány után.
- Egyenesen a Keleti Csarnokba. Az egyik ablakban, a két ablaktábla között
felszedhetõ a párkány burkolata. Oda nyílik!
- Biztos vagy benne, hogy a norquenek nem tudnak róla? - folytatta a faggatózást
Fieres. - Ha idebent kapnak el minket, nem sokat tehetünk!
A lány elbizonytalanodott.
- Már semmiben nem vagyok biztos. Ha igaz, amit Corseus feltételez, ezt a járatot
is ismerhetik. Mindenesetre a Palota tervrajzain nem szerepel, s csak a legbelsõbb
emberek tudtak róla.
Már mindannyian azt hitték, valahogyan eltévedtek, mikor nagysokára elérték a
kijáratot. Maia óvatosan felemelte a csapóajtót, kikukucskált. Tudósított:
- Õrök! Nyolcat látok, de lehetnek többen is. Rácsesztünk!
- Közel állnak egymáshoz? - tudakolta suttogva a pilóta.
- Szétszórva. Lehetetlen lelövöldözni õket, ha erre gondolsz. Várnunk kell, míg
eltûnnek!
- Az nagyon kockázatos - mutatott rá Fieres.
- Talán van megoldás - igérte Corseus. - Láthatnám õket.
- Nem lesz egyszerû! - morogta a Kölyök, de azért négykézlábra ereszkedett, hogy
a fiú átmászhasson a hátán.
Maia átsegítette Corseus; a jelenet vele is megismétlõdött.
Az õrök valóban szerte-széjjel álltak a tágas csarnokban. Nem csak nyolcan voltak:
Corseus még négyet észlelt mentális kisugárzásuk alapján. Elmélyült a szükséges
meditációban - igaz csupán másodpercekre. Mentális befolyását lassanként kiterjesztette
föléjük.
10.
12.
Carlos csak nevetett az óriáspók histórián. Valaki lóvá tette az embereit, s azt is
sejtette, ki lehetett. A ramraquor ügynök!
Vagy ügynökök!, javította ki önmagát. Bárkik legyenek is, vagy különbek az
eddigieknél, vagy jobban informáltak! Esetleg mind kettõ! Bárhogyan is, megérdemlik a
figyelmet. Jobb lesz vigyázni velük!
Elmagyarázta embereinek, hogy ravasz trükk áldozatai lettek. Valami újfajta
holovetítõ - mondta. Egész sereggé duzzadt kiséretével maga sietett a helyszinre.
A csarnokban látszólag nem járt senki. De Carlos éles szemét nem kerülték el a
legapróbb részletek sem. A kulcsfontosságú lift mellett, a kapcsolótábla helylén tátongó
lyukból valaki kirángatta a huzalokat!
- Ebbõl az aknából jött az a pók? - kérdezte a katonákat.
Hevesen bólogattak.
Carlos közelebb sétált, lepillantott az aknába. Senkit sem látott. Leguggolt, hogy
alaposabban szemügyre vegye a falat. Tenyérnyi kerek foltokra lett figyelmes - minth
a
valami felporszívózta volna a mocskot a falról. Mászókorongok!, ismerte fel. Tehát
leereszkedtek az aknába. Éppen ebbe! A titkot keresik és tudják, hol találják.
Figyelemreméltó! Lehasalt, még alaposabb vizsgálatba kezdett. Összehasonlította
egymással a foltokat, elemezte elhelyezkedésüket. Négyen vannak!, egyenesedett fel.
Közönbös arccal megvonta a vállát.
- Nincs itt semmi - hazudta a katonáknak.
Miközben elmasíroztak, elhatározta, hogy mihamarabb visszatér. Egyedül. Semmi
szükség a sok málé szemtanúra! El tudja ezt intézni egymaga is!
13.
14.
Mikor elérték az akna fenekét, már fogalmuk sem volt, milyen mélyen járnak a föld
felszíne alatt. A fülke itt vesztegelt, s üzemképesnek látszott. Az automatika érzékelte
érkezésüket, mert kigyulladtak a lámpák - még ha nem is a kabinnal jöttek.
Alacsony, sivár folyosón találták magukat. Készítõi nem bíbelõdtek vele: kopár
falain nem hogy díszítés nem akadt, de még a felületet sem csiszolták simára. Egy ajtó
nyílt jobbra, egy balra, s egy szemközt, a folyosó végén.
Nem így képzelték volna!
- Erre cserélte fel az Öreg Császár a Birodalmat? - tette szóvá csalódottságát Maia.
- Melyikkel kezdjük? - kérdezte Fieres az ajtókra mutatva.
Feltûnõen hûvös volt idelent. Mindannyian fáztak - ez most tudatosult bennük,
hogy abbahagyták a mozgást. A pilóta erõsen hiányolta kurta kabátját.
- A szemköztivel! - mutatott elõre a lány.
A folyosó végére siettek. Lenyomták az ajtó melleti gombot, az útjukat elzáró
fémlemez becsúszott a falba. Ami eléjük tárult az már közel járt elõzetes
elképzeléseikhez - bár felülmúlta fantáziájukat!
A legfelszereltebb kibernetikai laboratórium volt, amit ember valaha is épített -
ennyit képesítés nélkül is megállapíthattak. A számtalan mûszer és berendezés
homloklapján a Kibertech emblémája látszott.
Percekig csak szótlanul álltak a küszöbön. Késõbb beléptek, annyi irányba indultak,
ahányan voltak. Leguggoltak a gépek mellé, próbáltak rájönni, mi célt szolgál ez az
egész.
A feladat meghaladta a képességeiket.
- Mire jó ez az egész? - tette fel a kérdést Maia. - Olyan, mintha a Kibertech kutató
laboratóriuma lenne!
- Az is! - hallatszott az ajtó felõl.
Nem hagytak hátra õrt maguk közül - lám, észrevétlenül rajtuk üthetett valaki!
Ám az ajtónyílásban álló férfi nem fogott fegyvert rájuk. Feltûnõen magas termetû
volt, jókötésû; barnára sült arcából vakító-kék szemek ragyogtak rájuk. Norquen
egyneruhát viselt, amire a hideg ellen rövid zekét húzott. Nem láthatták a rangjelzéseit.
- Da Corda! - kiáltott fel boldogan Maia. - Sejtettük, hogy idelent rádtalálunk!
A férfi hunyorogva igyekezett felismerni a lányt.
- Maia! Maia Dai! - derült fel az arca - Hogy kerülsz te ide?
A lány kurtán felnevetett.
- Ez hosszú történet. Beszélj inkább te! Mi ez a laboratórium?
A férfi belépett a helyiségbe, az ajtó önmûködõen becsukódott mögötte.
- Kitaláltad az imént, Maia. A Kibertech kutató laboratóriuma.
- Itt a Palotában? - csodálkozott a lány. - Ezt magad sem hiheted komolyan!
Da Corda fásultan bólintott.
- Pedig így van. A Kibertech az Öreg Császár tulajdona; a legnagyobb titokban
felvásárolta a Norquenektõl. Mit gondolsz, mibe rokkant bele a Császári Klán
gazdasága?
Corseus felkapta a fejét.
- Tehát mégsem apám rátermetlensége volt az ok! Lehet, hogy a háborút sem miatta
veszítettük el!
A férfi nem adott egyenes választ.
- Nem vagyok közgazdász, sem hadvezér. De a mondás úgy tartja, a háborúhoz
pénz kell; azt pedig az Öreg Császár majd' az utolsó grissig elköltötte.
- De miért? - kereste a magyarázatot Maia - Kellet legyen oka!
- Volt is - hagyta jóvá da Corda. - Minden képzeletünket felülmúló oka volt.
Felvásárolta a Kibertechet, hogy õ határozhassa meg a kutatások irányát. Két régi álmot
kívánt megvalósítani: a tökéletes személyiségmodellet és a kibernetikai alapokon
megalkotott élõlényt, a Kiborgot, más néven androidot.
Maia Dainak ennyi már elegendõ volt.
- Szent Ég! - kiáltotta. - Tudom, mit csinált! Tudom, mire ment ki az egész játék!
Istenem: sikerült neki!
Fieres nyakába ugrott, megcsókolta.
- A kezünkben van! Tudom a titkát. Bármikor kicsinálhatjuk!
- Beavatsz? - kérdezte csendesen a pilóta.
A lány újból megcsókolta.
- Hát nem érted? Megcsinálta a saját kibernetikus másolatát! A
személyiségmodelljét beletette egy androidba. Minter Norquen gép! Kibernetikus
masina! A Galaxist egy kibaszott gép irányítja! Ha ez kitudódik, a saját katonái tépik
ízekre!
- Ha elhiszik - hûtötte le Fieres.
De Maia kedvét nem lehetett elrontani.
- Már hogy ne hinnék! Tálalás kérdése az egész! A telekom társaságok
megvásárolhatóak. Egy kiadós rágalomkampányra még futja a kasszából!
- Egy bökkenõ van - figyelmeztette a férfi. - Ehhez ki kell jutnunk innen!
- Ez valóban nagy bökkenõ... - kezdte mondani da Corda, de a zekéje alatt
felcsipogott az adó-vevõ. Kelletlen ábrázattal kotorta elõ. Bekapcsolta.
- Na mi van? - morogta bele.
- Végre utolértelek, Carlos ezredes! - hallatszott a készülékbõl. - Azonnal gyere a
Központba! Minter Norquen látni akar, itt vár rád már negyed órája az egész kiséretével!
Baromi dühös. Hol a fenében voltál?!
- Egy mély alagutat ellenõriztem, már felfelé tartok. Eddig nem jelzett az adó-
vevõm - hazudta -, nyilván nagy volt lent az árnyékolás.
Fegyverek csövével nézett farkasszemet. Maia Dai és Fieres vállt vállnak vetve
álltak, ráirányított pisztolyokkal. Kevés jót igért a tekintetük.
- Tehát a híres da Corda kettõsügynök! - állapította meg a lány. Hangja vágott, akár
a vibrációs tõr.
Carlos da Corda homlokán - a hideg dacára - kövér verejtékcsepp gördült alá.
- Ezt honnan veszed, Maia? - kérdezte fakó hangon.
- Carlos buktatta le a Palotába küdött összes ügynökünket és Carlos te vagy, hiába
is tagadnád!
A férfi zavarba jött.
- Nem tagadom - nyögte. - De te félreérted a helyzetet!
Maia keserûen nevetett fel.
- Mit lehet ezen félreérteni?
- Az indokot! - nyerte vissza hangját a férfi - Az indokot, amiért tettem! Nem
vagyok kettõsügynök, a magam védelmében árultam el õket. Azt a feladatot kaptam,
hogy épüljek be a norquen hadseregbe és vizsgáljam át a Palotát. A bizalmukba kellett
férkõznöm, el kellett altatnom a gyanújukat. Másként nem sikerült volna! Én igazán
sajnálom azokat az ügynököket, de ez magányos farkasoknak való hivatás. Mindenki
vigyázzon magára ahogyan tud!
Maia Dai tekintete a kezében tartott fegyver csövére vándorolt, majd vissza da
Corda égkék szemére.
- Te rosszul vigyáztál magadra, Carlos! - mondta és meghúzta a ravaszt. A pilóta
kérdõ pillantására csak ennyivel felelt: - A cél nem szentesíti az eszközt!
- Csak egyet felejtettél el - mutatott rá a férfi - miatta jöttünk ide! Egyedül õ
igazíthatott volna útba minket a Ramraquor Flottához.
A lány könnyedén vállat vont, eltette a pisztolyt.
- Ezt valóban elfelejtettem - ismerte be közönyösen. - Induljunk! Nincs már itt
semmi keresnivalónk!
Nem jutottak sokáig. Fieres értetlenül forgolódott.
- Hol a Kölyök? Látta valaki?
Senki nem felelt, mindhárman a másodpilótát keresték a tekintetükkel. Körülnéztek
a laboratóriumban, benyitottak a másik két ajtón is.
Eredménytelenül.
Corseus izgalomtól kipirult arccal tért vissza.
- Eltûnt a lift! - újságolta. - Lehet, hogy õ vitte el?
- Oh, mekkora marhák vaygunk! - bosszankodott Maia. - Fülig szerelmes belém,
én meg a szeme elõtt csókolgattalak! Most aztán elbujdokolt fájdalmában. A kis hülye,
legalább a liftet visszaküldhette volna!
- Vagyis felfelé is másznunk kell! - nyögött fel Corseus.
A pilótát ez most a legkevésbé sem izgatta. Csak a tanítványa miatt aggódott.
- Remélem nem esett baja! Jobban is vigyázhattál volna! - mordult a lányra.
Az elképedten meredt rá.
- Én?! Szerinted én vagyok a hibás?! Talán le kellett volna feküdnöm vele, hogy
meg ne sérüljön a fene nagy lelke? Te megõrültél!
Azzal sarkonfordult és az akna felé sietett. Még mielõtt elérhette volna, a férfi utána
kiáltott.
- Várj, Maia! Nem úgy gondoltam!
- Szoktál is te gondolkodni! - pördült meg a lány. - Játszod a nagymenõt,
titkolózol, kioktatsz mindenkit! Közben észre sem veszed, ami körülötted történik! Rég
beszélned kellett volna vele; elmondhattad volna, hogy felejtsen el, mert én téged
szeretlek! De fogadjunk, te ezt észre sem vetted! Te, szemfüles különleges ügynök!
- Befejezted? - kérdezte a pilóta higgadtan.
- Be! - vágta rá a lány. Lesújtó tekintete végigsöpört a férfin. - Egy életre!
Elõkapta a mászókongjait, s elindult felfelé az aknában. Rövidesen eltûnt a szemük
elõl.
Fieres tanácstalanul pillantott Corseusra.
- Ha most elindulunk, azt fogja mondani, hogy utána futok.
A fiún látszott, nem tudja, mit feleljen.
- Nem vártam választ! - segítette ki a férfi és nem is próbálta leplezni bosszússágát.
Mélyet sóhajtva igyekezett megszabadulni az indulatoktól.
- Menjünk! - javasolta kis idõ múltán. - Felfelé sem lesz rövidebb az út!
15.
16.
Már látták a Keleti Csarnokból beáramló fényt a fejük felett. Az utolsó métereken
jártak. Fieres segített Corseusnak - a fiú végtelenül fáradt volt már.
- Ne add fel! - bíztatta. - Látod: midjárt felérünk! Egy pillanatra se állj meg! - mert
nem leszel képes újra elindulni!, tette hozzá gondolatban.
Mégis õ volt az, aki a következõ pillanatban megtorpant. Mozdulatlan lapult a
függõleges falhoz. Rossz elõérzete támadt - ami eddig mindig bejött!
- Várj! - suttogta. - Valami nincs rendben.
Persze mit tehetünk?, ismerte fel. A fiú képtelen lenne újból leereszkedni, s még ha
sikerülne is, mit érnénk vele! Odalentrõl ez az egyetlen út!
- Ettõl tartottam - morogta maga elé.
A fal nem felelt.
Egy kézzel kapaszkodott - a másikkal ellenõrizte a fegyvereit, a pajzspántot.
Minden a helyén volt. Hogy is ne lett volna, mikor mindig a legjobb felszereléssel
dolgozott.
Nos lássuk, mi vár bennünket odafent!, szánta el magát.
Népes fogadóbizottság gyûlt össze. Fegyverek tucatjai szegezõdtek rájuk - és
Maiára is.
A lány az akna mellett állt, hátát a falnak vetve. Teste körül pajzserõtér feszült,
kezében bekapcsolva vibrált a tõr. Elõtte a földön két halott férfi hevert, vérüket
egykedvûen itta a csarnok pora.
Szemközt tucatnyian álltak. Félkarélyban norquen testõrök, sorfaluk elõtt három
dron, a Báró és Minter Norquen. Meg a Kölyök!
A másodpilóta elõrevetõdött mikor megpillantotta tanítóját, de a Báró könnyed
mozdulattal visszarántotta. Ujjai az ifjú nyakára kucsolódtak, közvetlen az
idegpontoknál. Egy erõsebb szorítás és a Kölyök elveszti eszméletét. Talán még az életét
is.
- Bocsáss meg, Fõnök! - kiabálta. - Nem így akartam! Ostoba voltam!
Tehát elárultál! Feladtál a norqueneknek!, ismerte fel Fieres a helyzetet.
Aktiválta a pajzsát; látta, hogy Corseus is utánozza. Maia Dai mellé léptek - senki
nem akadályozta meg õket benne. Immár hárman néztek farkasszemet a norquen elit-
harcosokkal.
Azok körül szintén pajzserõtér vibrált, baljukat tõrük markolatán nyugtatták,
jobbjukban sugárpisztoly.
Mindazonáltal Fieres nem látta lezártnak a menekülés útját. Ellenfeleik nem hoztak
nehézfegyvereket, talán mert bíztak fölényükben. Pisztolyokkal, karabélyokkal pedig
nem sokra mennek a pajzsok ellen!
Marad a kézitusa. A testõrökön Maiával kettesben bármikor átvágják magukat, s az
android-császár sem lehet ellenfél. Az utat a három dron és mindenekelõtt a Báró zárja
el!
Az alacsony, köpcös férfi még elõrébb lépett, Fieres elõtt cövekelt le. Felnézett rá,
elõhúzta a kését.
- Szép küzdelem lesz, Fieres - mondta ünnepélyesen.
A pilóta kényszeredetten bólintott.
- Húztuk, halasztottuk, de mindketten tudtuk, hogy elõbb-utóbb sor kerül rá, Báró.
- Báró?! - visszhangozta Maia Dai. - Ez a kis seggdugasz a Báró? Ez az elhízott
hüvelykmatyi! - egészen kikelt magából. - Ettõl tartottunk annyira? Ez volt a mestered,
Fieres?! Röhögnöm kell!
Valóban, a pilóta majd' két fejjel magasabb volt egykori tanítómesterénél. A lány
vigyorogva a Báró mellé lépett, kihúzta magát.
- Ennél még én is magasabb vagyok! - kiáltotta Fieresnek.
A pilóta semmit sem tehetett érte. A Báró akkora fülest kevert le neki, hogy
visszarepült a falig. A lány kénytelen volt észrevenni, hogy nem õ az egyetlen, aki képes
akadálytalanul átnyúlni a pajzserõtéren.
- Elég ebbõl! - szólt csendesen Fieres. - Értem jöttél, nem érte!
Maia lenyalta saját vérét az ajkáról. Tántorogva igyekezett megõrizni az
egynesúlyát.
Nem igaz, hogy most kapnak el bennünket!, dühöngött magában. Közvetlen a siker
küszöbén! Tompán hallotta a párbeszéd folytatását.
- Párharcot akarsz, Fieres? - kérdezte a Báró. - Nem túl merész kívánság ez!? A
tanítványom vagy, te is tudod, hogy alulmaradnál!
A pilóta kérdéssel felelt.
- Miért ölted meg a többieket?
- Úgy érted a többi tanítványomat? - a Báró kurtán felnevetett. - Olyasmire
emlékeztettek, amire nem szívesen emlékszem vissza!
Villant a kétélû penge, Fieres felé csapott - mint az áldozatára lesújtó kígyó. A
pilóta félretáncolt, de nem támadott vissza.
- Oh, Oh! - rikoltott fel a Báró. - Micsoda hiba! Hányszor mondtam, hogy sose
hagyd ki a lehetõséget az ellentámadásra! Az ellentámadás a legjobb támadás:
villámgyors és kiszámíthatatlan!
- Már nem vagy a tanítóm! - figyelmeztette az egykori tanítvány. - Mellõzd a
tanácsokat!
A Báró gáncsot vetett, de Fieres idõben visszahúzta a lábát.
- Ah, gyûlölöm a pajzsot! - kiáltotta indulatosan a köpcös férfi. - Olyanok
vagyunk, akár két csiga!
Akik figyelték a harcot elcsodálkoztak: életükben nem láttak még embert ilyen
gyorsan mozogni küzdelem közben. A két férfi túljutott már azon, hogy látványos
rugásokkal, szaltókkal fitogtassa a tudományát. Gyakorlottságuk a mozdulatok
egyszerûségében és gyorsaságában nyilvánult meg.
A Báró ravaszul összehúzta a szemét - Fieres tudta, hogy mindjárt javasolni fog
valamit. Azt is sejtette, mit!
- Van egy javaslatom, Fieres. Ha jól emlékszem, mindig is kedvelted a kockázatot:
kapcsoljuk ki a pajzsainkat!
Nagylelkû ajánlat volt. Vagy csapda! A Bárónál jobban senki nem uralta a
pajzserõteret, mindig is a pajzsharc volt az igazi erõssége. Pajzs nélkül Fieres már a
tanulóévei alatt is többször legyõzte.
- Ha kikapcsolom, lelõnek az embereid! - vetette ellene.
A Báró a fejét ingatta.
- Nem hiszem! Amíg élek, biztosan nem! Utána valószínûleg, de mivel erre amúgy
sem kerülhet sor, ne is foglalkozzunk vele! Nos?
- Nem! - döntött a pilóta.
A köpcös férfi vállat vont.
- Hát rendben - mosolygott gonoszul. - Akkor kényszerítelek!
Egy testcsellel megtéveszettte Fierest és Maia elé pördült. A lány próbált védekezni,
de a Báró már kikapcsolta a pajzsát és átkozottul gyors volt. Elsöprõ erejû ütései elérték
a lányt.
A falnak tántorodott, pajzsa vibrálva kikapcsolt. Mikor a Báró rugása elkaszálta a
lábát, tehetetlenül a földre zuhant.
Nem mozdult.
- Nem bíztam benne! - magyarázta a Báró. - Azonnal lelõtt volna, ha kikapcsolom
a pajzsom!
Fieres érezte, ahogy gyülemlik benne a harag. Arra nevelték, hogy ne törõdjön az
érzelmekkel, ne hagyja hogy elhatalmasodjanak rajta. Az érzelmek béklyóba verik a
harcost! Mégis, hiába küzdött ellenük. Az évek során megkedvelte a Kölyköt, s talán
már a lány irányában sem közömbös!
A Báró Maia felett állt, megpörgette markában a kést. Végsõ döfésre készült! Egy
pillanatra megmerevedett, várakozólag pillantott Fieresre.
Ha nem cselekszem, megöli a lányt!, lüktetett Fieresben a gondolat. A pajzs lelassít,
ha nem kapcsolom ki, nem védhetem meg Maiát!
Kikapcsolta a pajzsát.
A Báró arcán diadalmas mosoly ömlött el.
- Mindjárt jobb! - helyeselt és nagylelkûen távolabb lépett a lánytól. A következõ
pillanatban gyilkos lendülettel vetette magát egykori tanítványára. Szélsebes volt és
megfékezhetetlen. Ki gondolta volna róla?!
Vállával a falhoz taszította a pilótát. Egymás csuklóját szorították, igyekezvén
távoltartani maguktól a másik pengéjét. Közvetlen közelrõl néztek farkasszemet.
- Tudod, miért vállaltam a pajzs nélküli harcot? - sziszegte a Báró.
A tanítvány nem szólt. Magkapta a választ így is.
- Mert az elmúlt két évtizedet én gyakorlással töltöttem, míg te felejtéssel!
Megpördültek egymás körül, most a Báró háta préselõdött a falhoz. Nevetséges
látvány volt a kettõjük testmagassága közti különbség. A köpcös férfi mégis a térdével
zúzta Fieres bordáit - s ez mindent elmond a ruganyosságáról.
- Gratulálok, Fieres! - hörögte a Báró - Betartottad a fogadalmadat: kurva sokat
feljtettél!
Ismét megpördültek, még mindig összeakaszkodva. A Báró megunta. Hanyat
vetõdött, magával rántva a pilótát is. Talpát a gyomrába támasztotta és átrugta maga
fölött.
Mindketten talpra szökkentek - hátukon szürkére szinezte méregzöld ruhájukat a
Keleti Csarnok pora.
- A jó mindig elnyeri méltó bûntetését - tartotta még fontosnak elmondani a Báró. -
Eljött az idõd, Fieres!
17.
Maia jóval okosabb lány volt, mint amilyennek az emberek általában tartották. És
jóval megfontoltabb! Csak utált mindent végigondolni, az elejétõl a végéig, egyetlen
lépést sem kihagyva, unalmasan. Úgy vélte a tettek embere nem ilyen. A tettek embere
cselekszik, s csak aztán mérlegel!
Maia a tettek embere volt - ezt már gyermekkorában elhatározta. Csakhogy akadtak
pillanatok, mikor kivételt tett - fõként olyankor, ha életveszélyt szimatolt.
Mikor a Báró lerohta, a másodperc tört része alatt felmérte, hogy semmi esélye a
volt különleges ügynök ellen. Hagyta, hadd csépelje õt - mert felismerte igazi szándékát.
Csak arra öszpontosított, hogy az igazi, a végsõ ütést tompítsa, amennyire képességébõl
telik.
Maia Dai képességeibõl sok mindenre tellette. Erre is!
A halántékára lesújtó ütés elõl elhúzódott, kissé félrehajolt. Az nem a kellõ helyen
érte, s nem is bírt elegendõ erõvel. A lány még így is csillagokat látott - sárgákat,
vörösöket, ahogyan kell. Megszédült, elveszítette az egyensúlyát, tudata annyira
elködösült, hogy a pajzsa automatikusan kikapcsolt. Mikor a Báró kirugta a lábát,
tehetetlenül a földre zuhant.
Kihúnyt az idõérzéke, csak hevert, kábán, öntudatlanul - fogalma sem volt, mennyi
ideig. Se kép, de hang! Úgy érezte magát, akárha gramofon lemez lenne, amire hirtelen
rátenyereltek - dermedt csend... majd újból harsogó zene. Eszméletre ébredt.
Fieres és a Báró úgy pörögtek egymás körül, akár táncosok a parketten, vagy
méginkább, mint falevelek a forgószélben. A döféseket, vágásokat, ütéseket, rugásokat
Maia Dai nem is tudta megkülönbözteeni egymástól. Túl gyorsak voltak, s õ nem látott
rendesen lehúnyt szempillái alól. Volt annyi esze, hogy ne nyissa ki a szemét!
De a norquenektõl akár ki is mereszthette volna, mert elmélyülten figyelték a
párharcot. A lányra ügyet sem vetettek.
Ezt boldogan nyugtázta magában. Kezét lassan az övére fûzött pisztolytáska felé
csúsztatta. Azt látta, ha így megy tovább, Fieres alulmarad. Hiába: a Báró jobb volt. De
nem halhatatlan!, gondolta a lány.
Ujjai elérték a pisztoly tusát: síma, hûvös, önbizalmat adó tapintása volt. De
Maiának nem volt szüksége adalék önbizalomra, akadt sajátja éppen elég!
Lassan, óvatosan kihúzta a fegyvert. Csak észrevétlanül!, figyelmeztette önmagát.
Ezúttal semmi heveskedés!
A dronok is a küzdelmet bámulták. Fogukat vicsorították, karmaikkal zongoráztak a
levegõben - forralta vérüket a harci ösztön.
A lány még valamire figyelmes lett: senkinél nem volt lõfegyver! Elrakták, nyilván
mert mindenki kézitusára számított. A kezekben készenlétben tartott tõrök csillogtak.
Ez remek!, gondolta a lány. Mire viszonozhatják a tüzet, Fieresnek lesz ideje
felkapcsolni a pajzsát.
Ujjai a pisztoly markolatára fonódtak, mutatóujja rátalált a ravaszra. Már csak a
pillantot várta, hogy a küzdõ felek szétváljanak és biztonságosabban tüzelhessen. Nagy
baj esetén meg merte volna kockáztatni így is, de ez nem jelentett egyet a
"mindenképpennel". Semmi heveskedés!
A Báró rugásai és ütései mind gyakrabban csattantak Fieresen; vágásai apró, de
fájdalmas sebeket ejtettek rajta. A két penge olykor fémesen csendülve összeért -
ilyenkor a vibráció hatására szikraesõ hullott.
A Báró hátraugrott, némi levegõhöz juttatva a fáradtan lihegõ pilótát.
- Az állóképességed sem a régi! - hallotta Maia a köpcös férfi öntelt hangját. Az
nem folytathatta.
Maia tudta jól, az apja ellenezné amit tesz. A becsületrõl, a párbaj sérthetetlen
tisztaságáról papolna. Ha utólag tudná meg, lehordaná, talán még büntetést is kiszabna.
De Ilator Dai most nem volt itt - ezek az emberek gyilkolták meg!
Maia meghúzta a ravaszt.
18.
19.
Fieres két dront vállalt magára; Maiának egy jutott - még így is közel álltak hozzá,
hogy legyõzzék a termtményeket. Ha Ilator is melletük van, vagy eggyel kevesebb dron
ellenük, felül kerekedtek volna.
Így nem!
A falhoz szorultak. Igyekeztek minél tovább megvédeni önmagukat és két védtelen
társukat.
A pilótának a Báró egykori tanácsai jutottak eszébe. Akkor még társak voltak, a jó
ügy szolgálatában; a Báró minden tudását megosztotta legkedvesebb tanítványával.
Furán hangzik, de a Báró jó ember volt! Csak nem volt képes egyik napról a másikra
elfelejteni a múltját, megtagadni addigi életét és visszasüllyedni a névtelenségbe, a
hétköznapi emberek közé. Mivel a jó oldalon többé nem volt számára hely, átállt a
rosszhoz és megváltozott.
Azt mondta egyszer a tanítványának: "Ha vesztésre állsz és védekezni kényszerülsz,
próbálj támadni! Aki jó a támadásban, lehet, hogy gyenge a védekezésben! Talán
ellenfeled épp ezt a hiányosságát igyekszik leplezni a támadással!"
Fieres eltöprengett.
Az android-császárnak a saját biztonsága a legfontosabb! Ha fenyegetve érzi magát,
talán visszarendeli dron testõreit! Így a többiek elmenekülhetnek! De vajon kijutnak-e
nélkülem a Palotából?
Kicselezte két ellenfelét és a Norquen felé szökkent. A testõrök sora azonnal
összezáródott elõtte, akár vízbefúló felett a tenger. De Fieresnek ez a tenger bokáig sem
ért - átgázolt rajtuk! Megnyílt elõtte az út az android felé. Jól számított: épp hogy
elindult, a dronok máris utána eredtek. Jöttek mind a hárman. Egy szemvillanás alatt
beérték. Rátámadtak. Kitért elõlük, s ezzel feladta remek pozicióját. A dronok közé és a
Norquen közé kerültek.
Nem bánta. Nem állt szándékában gyilkolni, csak az idõt húzni.
- Fussatok! - kiáltotta Maiának.
Egy dron hátramaradt, kettõ rárontott. A pajzsok egymásnak feszültek, a tõrök
csengve összecsaptak. Ismét szikraesõ hullott.
Fieres hátrálni kényszerült.
- Fussatok! - hörögte újból.
Az a fránya lány csak nem moccant, mintha földbe gyökerezett volna a lába!
Megbabonázva meredt a küzdelemre.
- Kölyök! z üvöltötte a pilóta. - Vidd innen Corseust!
A másodpilóta is lecövekelt.
- Barmok! Ostoba barmok! - dühöngött a volt különleges ügynök.
Maia Dait vonzotta a küzdelem, akár éjjeli rovarokat a lámpafény. A testõrökre
vetette magát - új gócpont született a forgatagban.
A dronok Fierest, a testõtök Maiát gyilkolták. Az android-császár lassan hátrált a
liftek felé.
- Végezzetek velük! - harsogta.
A lány megszorult. Nyolc elit-harcos csépelte felváltva. Hiába volt különb náluk,
nem gyõzte szusszal. Kár volt ellógni az erõnléti gyakorlatokat, gondolta keserûen.
Megjósolta az apám!
Egyik ellenfele vártlanul megrogyott, szájából habos vér fröccsent. Mögötte a
Kölyök tûnt fel, diadalmas ábrázattal, véres kést szorongatva. Pajzsát kikapcsolta, mert
akadályozta a mozgásban; soha nem tanult pajzsharcot, örült ha annyira uralta az
erõteret, hogy járni tudott benne. Az áldozat szomszédja kiszemelte: felé szúrt. A tõrt a
Kölyök még valhogyan félreütötte, de a döféssel egy idõben érkezõ rugás már sok volt
neki. Telibe találta. Messze hátrarepült - és ez volt a szerencséje.
Az android-császár Fieres ellen parancsolta a harmadik dront is. A pilóta
kétségbeesésében kockázatos lépésre szánta el magát: néhány pillantra elfordult egyik
ellenfelétõl és kizárólag a másikra összpontosított. Átnyúlt a pajzson és a nyakánál
megragadva a tõrébe ránotta a meglepett dront. Úgy tépte ki a sebbõl a pengét, hogy
minnél súlyosabb sérülést okozzon.
A háta mögött álló teremtmény hibázott. Nem használta ki a lehetõséget. Már a
hármasban alkalmazandó stratégián törengett, így késõn észlelte, s múlni hagyta a
kedvezõ pillanatot.
A sebesült dron haldoklott.
Fieres mégsem nyert semmit: továbbra is két ellenfele volt. Folytatódott a
küzdelem, ahol abbamaradt. Érezte, hogy keskeny kötélen táncol - és ha táncos egyszer
elfárad, akkor megbotlik, ha pedig magbotlik, akkor...!
A patthelyzetet a lány döntötte el. Lassanként felõrölte az ellenfeleit. Azok törött
tagokkal, zúzott csontokkal, vért okádó sebekkel hevertek körülötte. Az utolsó kettõvel
már pillanatok alatt végzett. Harcmodorát tán még a Báró is túl vérengzõnek találta
volna, ha alkalma nyílik megszemlélni!
A lány rögtön Fieres segítségére sietett; átvállalta az egyik dront.
Fordult a kocka.
21.
22.
Fieres, bár egyre fáradt, gyorsan végzett az egyetlen dronnal. Rögtön ezután sort
kerített Maiáéra is. A Keleti Csarnokra csönd telepedett; csak saját lélegzetüket és a
sebesültek elhaló nyügéseit hallották - meg futó lábak dobogását.
A hang a Keleti Fõfolyosóról jött.
- A katonák! - figyelmeztetett Corseus.
Arra tehát nem menekülhettek; más út pedig nincs. Azaz!
- A titkos járat! - kiáltotta Fieres. - Siessünk!
A lejáratot rejtõ ablakhoz szaladtak. A férfi feltépte az ajtót; maga elé engedte
Corseust és a Kölyköt. Ha sikerül eltünniük odalent, még mielõtt a katonák a csarnokba
érnek, nyert ügyük van. Ha az ajtó becsukódott felettük, soha nem találnak rájuk.
A lányt sehol sem látta!
- Maia! - sürgette. - Gyere már!
- Máris! - hallotta a lány válaszát. A liftakna mellett állt, s mindhárom
fotongránátját a mélybe potyogtatta. - Csak illõen elbúcsúztam - mondta, s õ is beugrott
a járatba.
Fieres követte, s lecsapta maga mögött a tetõt. Éppen idejében.
Kész: megcsinálták!
Dobogva futottak a szûk folyosón. Vállukat lehorzsolták a közeli falak, de nem
törõdtek az efféle kicsiségekkel. Hirtelen fordulók, bukkanók - fel, le, jobbra, balra, s
mindez elõrõl, számtalanszor ismétlõdve. Ebbõl állt az útjuk. A száguldás csak a
kijáratnál ért véget.
Az elõl haladó Corseus már nyitotta is az ajtót.
- Állj! - dörrent rá a pilóta. A kelleténél talán erélyesebb volt a hangja, de fel sem
tûnt senkinek. Corseus inkább meglepõdött volna részérõl a "Felség" megszólításon,
mint az ilyesmin.
- A legjobb helyen vagyunk idebent - magyarázta a pilóta - Számítottam valami
hasonlóra, ezért indulás elõtt beprogramoztam a Fõnix számítógépét. - Egyenruhája
zsebébõl apró jeladót húzott elõ. - Ha ezt üzembe helyezem, a hajó felszáll és
leereszkedik az Udvarban. Ez tûnt a legkézenkefõbb leszállóhelynek. Nem lesz
zökkenõmentes landolás, elvégre a gép, mégis csak gép, de léteznek teljesen
automatizált ûrhajók is, nem?
Megnyomta a gombot a jeladó oldalán.
- Csak várnunk kell - mondta csendesen - Tudni fogjuk, ha megérkezett a hajó! Ha
másból nem, a lövöldözésbõl.
Teltek a percek. Vártak a vaksötétben. Lassacskán kilihegték magukat; futotta
lélegzet a beszélgetésre is.
- Meg tudtok bocsájtani nekem? - kérdezte a Kölyök.
- Felejtsük el! - indítványozta a pilóta, hogy elejét vegye a további
bonyodalmaknak. Aztán még hozzátette: - Egyszer én is elárultam a Bárót.
- És? - kapott a szón a Kölyök.
Fieres vállat vont. Felkapcsolta a lámpáját.
- Azt mondta: "felejtsük el!".
A másodpilóta türelmetlenül várta a folytatást.
- Aztán?
Fieres elmosolyodott.
- Elfelejtettük.
A Kölyök ezen elgondolkodni látszott.
- Értem - dünnyögte nagysokára. Maiához fordult, a lány közvetlen mögötte állt. -
Köszönöm, hogy nem hagytál ott... ezek után! - modta.
A lány a fejét rázta.
- Tisztázzuk a helyzetet! - javasolta. - Tõlem akár el is rohadhattál volna a norquen
börtönökben, töki. Csak tudtam, hogy ez a hülye Fieres egy lépést sem lesz hajlandó
tenni nélküled. Hát ezért!
Erre a Kölyöknek el is ment a kedve a további társalgástól.
Percekig csak hallgattak. Fieres arra gondolt, ameddig a norquenek nem cipelnek
egy nyomdetektort a Keleti Csarnokba, soha nem tudják meg, hol a titkosfolyosó
lejárata. Addig a pillanatig biztonságban vannak idelent. Hogy azután mi lesz, arra ne
m
szívesen gondolt.
Corseus törte meg a csendet. Hangján érzõdött, csak azért szól, mert nem képes
tovább magába fojtani a keserûségét.
- Hogyan fogom jóvátenni, amit a nagyapám mûvelt!
Fieres a fiú arcába világított: fátyolos, kétsébeesett szemek bámultak vissza rá.
- Mi bánt? - kérdezte a gyengéden, amennyire tõle fuotta.
A fiú már ezért is hálásnak látszott.
- Egyszerûen nem tudom elhinni, hogy a nagyapám ilyen... gonosz volt!
A pilóta már látta hogyan vígasztalhatja.
- Nem is ismerted õt! Ne ítélj egy személyiségmodell alapján! Az android nem
nagyapád volt, csak egy ócska epigon!
"Epigon"!, kiáltott fel magában az egykori papnövendék. Milyen ismerõs volt a szó!
Hogyan is mondhatnám el neki, hogy nem pusztán az android alapján ítélek?! Az
Ecclesia módszerével épp ilyen hatalomvágyó, velejükig romlott "epigonok" születnek.
Ez nem lehet véletlen! A nagyapám elárasztotta másolataival a Galaxist!
Szomorúan ingatta a fejét.
- Nem! - motyogta. - A nagyapám pont ilyen volt! Ezt te is tudod, hiszen mellette
voltál a halála pillanatáig!
A fiúnak igaza volt. Fieres emlékezett az Öreg Császár dühkitöréseire, tombolására
a Palota termeiben. Soha nem tudott megbékélni a gondolattal, hogy meghalhat; ebbe
õrült bele! Alattvalói, akik körbevették utolsó éveiben, szenvedtek szeszélyes
gonoszságától. Meggyûlölték õt - másik személyiségét, a csendes, visszahúzódót
kevesen pillanthatták meg. Mindenki megkönnyebbült, mikor végül távozott az élõk
sorából.
Most pedig visszatért, ráadásul halhatatlan formában. Személyiségének
számítógépes modelljében nem csak zsenialítása, lenyûgözõ egyénisége, páratlan
intelligenciája nyilvánult meg, hanem beleszivárgott az utolsó évek õrülete és
gonoszsága is. A modell õ volt, meg nem is - önnön negatív tükörképe!
- Corseus - szólt a pilóta -, el kell mondanom neked valamit! Te nem ismerhetted a
nagyapádat, az õ igazi énjét! Tudnod kell, hogy végtelenül jószándékú, kedves ember
volt. Egyetlen cél vezérelte, hogy segítsen az emberiségen. Ha még hinnénk Istenben, azt
gondolhatnánk, õ küldte közénk, messiásként, akár a legendákban szereplõ Jézust!
Csakhogy mesék nincsenek: ember volt, akár bármelyikünk. Halandó, még ha mutáns is!
Talán éppen páratlan felelõségérzete miatt vesztette el elméjének épségét, hiszen elõre
látta, hogy halálával összeomlik majd a Birodalom, amit felépített. Nem magának
építette, hanem nekünk: embereknek. Mindent elkövetett, hogy ne veszítsük el, de
kudarcot vallott. Szeretném, ha ezentúl így gondolnál rá!
Újból csend lett a szûk folyosóban. Nagysokára Corseus szava hallatszott.
- Köszönöm, Fieres!
- Szolgálatára, Felség! - felelte az egykori különleges ügynök és bátorítólag
mosolygott.
Odakintrõl hajtómûvek zúgása jutott el hozzájuk, rövidesen energiasugarak sivítása
kísérte. A pilóta a jeladóra pillantott: apró figyelmeztetõ jelzés villogott rajta.
- Megérkezett a hajónk - tájékoztatta a társait.
Corseus résnyire nyitotta a titkosfolyosó ajtaját. Kilesett. Az õ szinjükön nem látott
senkit, de alattuk és a szemközti teraszokon számtalan katona sereglett a korláthoz és
tüzelt lefelé az Udvar mélyére. Onnan hallatszott az üresjáratban üzemelõ hajtómûvek
dübörgése is.
- A hajó odalent van! - kiáltotta vissza Fieresnek.
Norquen egyenruhájuk mocskos és szakadt volt, különösen a pilótáé. Ostobaság lett
volna abban reménykedniük, hogy senkinek nem szúr szemet. Így hát nem
reménykedtek!
De azért kiléptek a teraszra, mert nem volt más választásuk. Ha le akartak jutni a
Fõnixhez, igénybe kellett venniük valamelyik liftet - ezt észrevétlenül nem tehették.
Álcázásul maguk is megeresztettek néhány sugarat a katlan mélye felé; a
kézifegyverek úgy sem árthattak a páncélozott ûrhajónak.
Ezzel a palotaõrség láthatólag nem volt tisztában. A Fõnix csillogó bronzfelületét
koromcsíkok éktelenítették. Landoláskor a terebélyes szárnyak összezúztak néhány
szobrot, a talpak letaposták a virágokat. Az egyik szökõkút medencéje léket kapott, a
kiömlött víz sárrá dagasztotta a földet. Az ûrhajó úgy hevert odalent, akár egy lezuhant
madár.
Ezalkalommal ügyeltek rá, hogy ne panoráma-kabinba szálljanak. Az üvegfalú
fülkében kalitkába zárt madarakkénk érezték magukat - ha most figyel fel rájuk valaki,
nagy baj lesz!
Feltûnés nélkül leértek. Idelent, rajtuk kívül, nem tartózkodott senki. Körben a
teraszokról katonák bámultak le rájuk, kezükben lassan elhallgattak a fegyverek. A
tekintetek rájuk szegezõdtek, fokozatosan csend lett, akár színházban az elõadás
kezdetekor.
A szünet kínosan hosszúra nyúlt. Maia és Fieres összepillantottak, nem kellett
hangos szót ejteniük, hogy kitalálják egymás gondolatát. Ez még nem az a bizonyos
telepátia, de valami hasonló.
A siker színészi képességeiken múlott. Az elõadás címe: "akciócsoport bevetésen".
Szökõkutak, szobrok fedezékében lopakodtak a Fõnix felé. Mélyen lehajoltak, olykor
megtorpantak, az ûrhajót fürkészték. Mindvégig kezükben tartották a sugárpisztolyokat.
Pontosan úgy mozogtak, mintha az ellenséges jármûvet készülnének elfoglalni. Maia és
Fieres gyakorlottsága palástolta két társuk ügyetlenségét.
Mindazonáltal mind elégedettek lehettek színészi teljesítményükkel.
A teraszokról figyelõ norquen katonák üdvrivalgásban törtek ki, mikor mind a
négyen eljutottak a Fõnix hasa alá. Az elõadás folytatódott.
Fieres akrobatikus ügyességgel felurgott a hajó törzsére. A bejárati ajtó zárva volt.
Ujjnyi széles küszöbön egyensúlyozott, úgy tapadt a bronzszín burkolatahoz, akár
valami óriási, méregzöld pók.
A mutatvány meggyõzõ volt - a norquen nézõsereg hálásan tapsolt.
A pilóta kiválaszotta az ajtó legkevésbé sérülékeny pontját és látványosan
beleeresztett egy sugárnyalábot. Közben észrevétlen megnyomta a gombot a másik
kezében rejtegetett jeladón. Az ajtó feltárult.
Fieres bevetõdött a nyíláson. Amint eltûnt a norquen katonák szeme elõl,
visszafordult, s magasan, nehogy nyomában igyekvõ társait megsebezze, kifelé
lövöldözött.
Odakint mindenki biztosra vette, hogy a Fõnix utasai védekeznek.
Elsõként Maia követte. Odafentrõl felsegítette a Kölyköt és Corseust - inkább
gyakorlatlanságuk leplezése végett, mint elõzékenységbõl. Mindannyian a fedélzeten
voltak!
Kintrõl éljenzés, "bravó"-kiáltások hallatszottak. Döbbent csend támadt, mikor a
Fõnix ajtaja lezárult és az ûrhajó dübörögve feemelkedett.
Végtelen lassúsággal, függõlegesen emelkedtek ki a mesterséges katlanból. Fieres
nem merte megkockáztatni a fõhajtómõvek használatát, mert tartott a tolósugár kavarta
légörvényektõl.
A pilótakabin ablakán át remek kilátás nyílt az egymás feletti teraszokra. A katonák
az öklüket rázták, lövöldöztek, némelyek még köveket is hajigáltak az ûrhajóra.
Egyikkel sem árthattak neki.
A Kölyök vadász-üzemmódba kapcsolta a pultját. Röviden válogatott a különbözõ
fegyverrendszerek kék-vörös jelzései között, majd aktiválta a fedélzeti sugáráagyúkat. A
pult közepén felragyogott a tûzkioldó.
A másodpilóta fölé csúsztatta a mutatóujját - ha megérinti, halálos sugárözön zúdul
a teraszokon összezsúfolódott emberekre.
Ujjak kulcsolódtak a csuklójára - Fieres elhúzta kezét a tûzkioldó fölül. A Kölyök
tanítója arcára pillantott.
- Felesleges - mondta csendesen a pilóta.
A legmagasabb épületek csúcsai felett jártak. A Fõnix meglódult, a felhõk felé
szökkent. Rövidesen elhagyta a légkört. Mire a hadihajók azonosították, eltûnt a
paratérben.
A mélyûrben bukkant fel ismét, az elsietett ugrás eredményeként távol az ismert
rektoroktól. Hetek, hónapok telhetnek bele, mire visszatalál a lakott világokhoz.
Utasai nem bánták - rászolgáltak a pihenésre.
- Ezzel lezárult a türténelem egy emlékezetes korszaka, melyet az Öreg Császár
neve fémjelez! - jelentette ki Maia ünnepélyesen.
Corseus az Ecclesia epigonjaira gondolt - egyikük nincs is olyan távol: itt lakozik
a
fejében. Négyük közül egyedül õ tudta, hogy az a korszak még nem zárult le, sõt,
igazából csak most kezdõdött el. De nem szólt. Ma még nem, majd holnap!
Valóban rászolgáltak a pihenésre!
VÉGE