A medencefenék és gát izomzata

Összeállította: Dr. Székely Andrea Dorottya PhD

egyetemi docens
Semmelweis Egyetem Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet

A csontos-szalagosmedence testünk egyik legstabilabb és legerősebb képződménye, hordozza

a törzset, a csatlakozó felső végtagokat és a gerincoszlopon keresztül a fejet. A medence
egyúttal az alsó végtag függesztőöve, külső felszínén helyezkedik el a csípőizület (articulatio
coxae) vápája, itt ízesül a combcsont feje. A medence három csontból áll: a két szimmetrikus
medencecsont (os coxae) és a keresztcsont (sacrum) alkotja. Az egyes részekről eredő külső
és belső csípőizmok az alsó végtag mozgásaiért felelnek, míg a
medencén/gerincen/szegycsonton/bordákon eredő és tapadó hasizmok/ hátizmok a törzs vázát
alkotják. Az egymás alatt elhelyezkedő rétegek rostlefutása ellentétes irányú, ezáltal fokozva
a stabilitást, míg az azonos irányú izomrostok egymással a régióhatárokon átívelő
izomhurkokat képeznek, amelyek a mozgások összehangolt kivitelezéséért felelősek.

A női gát szerkezete (a KIT gyakorlatok funkcionális anatómiája)

A női gát jelentősen eltér a férfi gát szerkezetétől, mivel mind a hátsó (anális) része, mind
pedig az elülső (urogenitális) szakasza szélesebb alapon fekszik. Az anális területről a
szeméremcsontok irányába tartó fossa ischiorectalis is tágasabb, ezáltal az alátámasztás is
gyengébb, mint férfiban. Kívülről befelé haladva, a következő képleteket találjuk:

regio urogenitalis területén a diaphragma urogenitalét nemcsak a húgycső, hanem a vagina is

átfúrja. A nyílásokat körülvevő külső nemi szervek egy része nem nőtt össze a
középvonalban, ilyenek például a nagyajkak, amelyeknek a herezacskó felel meg férfiban. A
nagyajkak alatt található a két barlangos test – bulbus vestibuli, amelynek erős kötőszövetes
tokja a diaphragma urogenitale külső fasciájával szorosan összenőtt. A bulbus felszínét borítja
a m. bulbospongiosus, amely hátul összefonódik a m. sphincter ani externus rostjaival, sőt a

1
centrum tendineumon keresztül beleszövődik az anus záróizomzatába is. Így a m.
bulbospongiosus működésével akaratlagosan szűkíthető a hüvely bemenete. Az ostium
vaginae szűkítésében még részt vesz a m. urethrovaginalis (m. transversus perinei profundus
rostjai) és a m. pubovaginalis (m. levator ani rostjai).

A külső gátizmok következő tagja, a m. ischiocavernosus, nőben hasonló helyzetű és

működésű, mint férfiban, összehúzódásával nyomást gyakorol a csikló száraira, ezáltal előre
préseli a vért a csikló testébe, fenntartva a csikló erekcióját. Az urogenitális izmok
háromszögét hátulról záró izom a m. transversus perinei superficialis, amely az ülőgumótól
húzódik a centrum tendineumhoz, segíti a centrum tendineum emelését, de gyakran
hiányozhat is. A trigonum urogenitale területén található a Bartholin-féle nyálkamirigy
(glandula vestibularis major), amelynek férfi megfelelője a Cowper-féle gl. bulbourethralis.

A mélyebb izomzat (m. transversus perinei profundus) a szeméremcsontok alsó szárain ered
és hátsó széle a végbél előtt vonul el, amellyel izmai és kötőszövetes lemezei szorosan
összefüggenek. A diaphragma urogenitale nőben a m. levator anihoz hasonlóan inkább tölcsér
alakú, síkja kevésbé vízszintes mint férfiban, két fele ferdén találkozik össze a
középvonalban. Izma, a m. transversus perinei profundus a hymen magasságában szorosan
összefügg a hüvely falával. Innen válik le a női húgycső akaratlagosan működtethető
záróizma: m. sphincter urethrae externus, illetve m. urethrovaginalis (elnevezésének
magyarázatát a vaginával fennálló szoros kapcsolata adja).

A hüvely fala mellett, illetve azzal kötőszövetesen összenőve halad el a tölcsér alakú m.
levator ani, amelynek részei a m. pubococcygeus, m. pubovaginalis, m. puborectalis, m.
iliococcygeus és a m. coccygeus (ischiococcygeus). Ezek az izomkötegek a kéz ujjaihoz
hasonló módon ölelik körül a vaginát és annak környezetét. Ennek a szoros topográfiai
viszonynak fontos magyarázatát leljük a vajúdás kitolási szakaszában, mivel a levator-
egységek gátizmokkal összehangolt működése szükséges az izmos szülőcsatorna
sérülésmentes biztosításához. Ugyanígy, a m. puborectalis, pubococcygeus és iliococcygeus
paravaginális helyzetével magyarázható a hüvely egész kiterjedése mentén tapasztalható és
gyakorolható kontrakciós aktivitás, hiszen míg a vaginális simaizomzat akaratlagosan nem
befolyásolható, a medencefenék izomzata szomatomotoros beidegzés alatt áll. Továbbá, mivel
az egyes alegységeket a gerincvelő sacralis 3-4 szegmentumaiból származó idegrostok külön-
külön innerválják, az egyes izmok önmagukban is működtethetők.

2
A medencefenék (m. levator ani) alegységeinek ábrázolása MRI-felvételek alapján (Kuo-
Cheng)

Felhasznált irodalom jegyzéke

1. Szentágothai János: Funkcionális anatómia

2. Kiss Ferenc: Rendszeres bonctan
3. www.emory.edu/ANATOMY/AnatomyManual/pelvis.html
4. Sobotta Atlas Anatomiae
5. familydoctor.org/Images/642_f1.gif
6. http://edoc.hu-berlin.de/habilitationen/tunn-ralf-2002-01 29/HTML/chapter4.html#N10722
7. Julia R. Fielding et al. MR-Based Three-Dimensional Modeling of the Normal PelvicFloor
in Women:Quantification of Muscle Mass (http://www.ajronline.org/cgi/reprint/174/3/657)
8. Kuo-Cheng Lien et al. Levator Ani Muscle Stretch Induced by Simulated Vaginal Birth,
Obstet Gynecol. 2004 January; 103(1): 31–40.
9. Chen L. et al Measurement of the pubic portion of the levator ani muscle in women with
unilateral defects in 3-D models from MR images, Int J Gynaecol Obstet. 2006 March;
92(3): 234–241.